ISSN 1977-0979

doi:10.3000/19770979.CE2013.165.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 165E

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

56. évfolyam
2013. június 11.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Európai Parlament
ÜLÉSSZAK: 2011–2012
2011. december 1-jei ülések
Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 77 E, 2012.3.16.
ELFOGADOTT SZÖVEGEK

 

2011. december 1., csütörtök

2013/C 165E/01

Az EKB 2010-es éves jelentése
Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása az EKB 2010. évi éves jelentéséről (2011/2156(INI))

1

2013/C 165E/02

Az iskolai lemorzsóládás felszámolása
Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemről (2011/2088(INI))

7

2013/C 165E/03

Horvátország európai uniós tagságra irányuló kérelme
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása Horvátország európai uniós tagságra irányuló kérelméről (2011/2191(INI))

19

2013/C 165E/04

A gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről (2011/2071(INI))

24

2013/C 165E/05

Az egységes piaci fórum eredménye
Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása az egységes piaci fórum eredményéről

40

2013/C 165E/06

Az EU HIV/AIDS-re adott globális válasza
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása az EU által a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatosan az EU-ban és a szomszédos országokban tett válaszlépésekről, valamint a bizottsági közlemény félidős értékeléséről

43

2013/C 165E/07

Az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról szóló tárgyalások
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett ajánlásaival az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz (2011/2132(INI))

48

2013/C 165E/08

A vámrendszer korszerűsítése
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása a vámrendszer korszerűsítéséről (2011/2083(INI))

56

 

II   Közlemények

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

 

Európai Parlament

 

2011. december 1., csütörtök

2013/C 165E/09

A Georgios Toussas képviselői mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei határozata a Georgios Toussas mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2011/2057(IMM))

68

2013/C 165E/10

A Luigi de Magistris képviselői mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelem
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei határozata a Luigi de Magistris mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2011/2076(IMM))

69

2013/C 165E/11

Az európai parlamenti képviselők magatartási kódexéről szóló rendelet módosításai a pénzügyi érdekek és az összeférhetetlenség tekintetében
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei határozata az eljárási szabályzatnak az európai parlamenti képviselők pénzügyi érdekeltségekre és összeférhetetlenségre vonatkozó magatartási kódexével kapcsolatos módosításairól (2011/2174(REG))

70

2013/C 165E/12

A Viktor Uspaskich úr képviselői mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei határozata a Viktor Uspaskich mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2011/2162(IMM) és 2011/2099(IMM))

80

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Parlament

 

2011. december 1., csütörtök

2013/C 165E/13

A rugalmassági eszköz igénybevétele
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása a rugalmassági eszköznek az EU 2020 stratégia és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz érdekében, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 27. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0373 – C7-0164/2011 – 2011/2126(BUD))

82

MELLÉKLET

83

2013/C 165E/14

2012. évi költségvetés: a költségvetési egyeztetés eredményei
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az egyeztetőbizottság által a 2012-es költségvetési eljárás keretében jóváhagyott közös szövegről (17470/2011 ADD 1, 2, 3, 4, 5 – C7-0446/2011 – 2011/2020(BUD))

83

I. MELLÉKLET

85

II. MELLÉKLET

97

2013/C 165E/15

A 6/2011. sz. költségvetési módosítás tervezete: saját források, integrált tengerpolitika, Görögország, ESZA, Palesztina
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása az Európai Unió 2011-es pénzügyi évre vonatkozó, 6/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, III. szakasz – Bizottság (17631/2011 – C7-0440/2011 – 2011/2267(BUD))

98

2013/C 165E/16

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybevétele: EGF/2011/005 PT sz. kérelem, Norte-Centro Automotive - Portugália
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontja alapján történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (Portugália EGF/2011/005 PT/Norte-Centro Automotive referenciaszámú kérelme) (COM(2011)0664 – C7-0334/2011 – 2011/2262(BUD))

100

MELLÉKLET

102

2013/C 165E/17

Visszatérítendő támogatások és pénzügyi tervezés ***I
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az 1083/2006/EK tanácsi rendelet visszatérítendő támogatások és pénzügyi tervezés tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0483 – C7-0215/2011 – 2011/0210(COD))

102

P7_TC1-COD(2011)0210Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása, amely első olvasatban 2011. december 1-jén került elfogadásra az 1083/2006/EK tanácsi rendelet visszatérítendő támogatások, pénzügyi tervezés és a költségnyilatkozatra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló …/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

103

2013/C 165E/18

A pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányítása (ERFA és ESZA) ***I
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0482 – C7-0221/2011 – 2011/0211(COD))

103

P7_TC1-COD(2011)0211Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása, amely első olvasatban 2011. december 1-jén került elfogadásra az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló …/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

104

2013/C 165E/19

A 2002/546/EK határozatnak az alkalmazási ideje tekintetében történő módosítása *
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása a 2002/546/EK határozatnak az alkalmazási ideje tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0443 – C7-0233/2011 – 2011/0192(CNS))

104

2013/C 165E/20

A 2007/659/EK határozatnak az alkalmazási időtartam és a jövedékiadó-kedvezményben részesíthető éves kontingens tekintetében történő módosítása *
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása a 2007/659/EK határozatnak az alkalmazási időtartam és a jövedékiadó-kedvezményben részesíthető éves kontingens tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0577 – C7-0311/2011 – 2011/0248(CNS))

105

2013/C 165E/21

A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze - a banánágazatra vonatkozó kísérő intézkedések ***III
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet közös tervezetéről (PE-CONS 00059/2011 – C7-0379/2011 – 2010/0059(COD))

105

A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS MELLÉKLETE

107

2013/C 165E/22

Az iparosodott országokkal folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozása ***III
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, az iparosodott és egyéb, magas jövedelmű országokkal és területekkel folytatott együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1934/2006/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet közös tervezetéről (PE-CONS 00056/2011 – C7-0376/2011 – 2009/0059(COD))

107

A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS MELLÉKLETE

108

2013/C 165E/23

A demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozása ***III
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1889/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegtervezetéről (PE-CONS 00058/2011 – C7-0378/2011 – 2009/0060B(COD))

109

A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS MELLÉKLETE

110

2013/C 165E/24

A fejlesztési együttműködés finanszírozási eszköze ***III
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az egyeztetőbizottság által jóváhagyott, a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló 1905/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet közös tervezetéről (PE-CONS 00057/2011 – C7-0377/2011 – 2009/0060A(COD))

110

A JOGALKOTÁSI ÁLLÁSFOGLALÁS MELLÉKLETE

111

2013/C 165E/25

A közúti árufuvarozásra vonatkozó statisztikai adatgyűjtés ***I
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása a közúti árufuvarozásra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (átdolgozás) (COM(2010)0505 – C7-0286/2010 – 2010/0258(COD))

112

P7_TC1-COD(2010)0258Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2011. december 1-jén került elfogadásra a közúti árufuvarozásra vonatkozó statisztikai adatgyűjtésről szóló …/2012/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (átdolgozás)

113

2013/C 165E/26

Kalinyingrád, valamint egyes lengyel közigazgatási egységek ***I
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása Kalinyingrád Oblaszty, valamint egyes lengyel közigazgatási egységeknek határ menti területté minősítése tekintetében az 1931/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2011)0461 – C7-0213/2011 – 2011/0199(COD))

113

P7_TC1-COD(2011)0199Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2011. december 1-jén került elfogadásra a Kalinyingrádoblaszty, valamint egyes lengyel közigazgatási egységeknek határ menti területté minősítése tekintetében az 1931/2006/EK rendelet módosításáról szóló …/2011/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

114

2013/C 165E/27

Csatlakozási szerződés: A Horvát Köztársaság csatlakozásáról szóló szerződés ***
Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása a Horvát Köztársaságnak az Európai Unióhoz történő csatlakozásáról (14409/2011 – C7-0252/2011 – 2011/0805(NLE))

114

Jelmagyarázat

*

Konzultációs eljárás

**I

Együttműködési eljárás: első olvasat

**II

Együttműködési eljárás: második olvasat

***

Hozzájárulási eljárás

***I

Együttdöntési eljárás: első olvasat

***II

Együttdöntési eljárás: második olvasat

***III

Együttdöntési eljárás: harmadik olvasat

(A Bizottság által javasolt jogalap határozza meg az eljárás típusát)

Politikai módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér és dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▐ jel mutatja.

Technikai módosítások és a szolgálatok kiigazításai: az új vagy módosított szöveget dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ║ jel mutatja.

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Európai Parlament ÜLÉSSZAK: 2011–2012 2011. december 1-jei ülések Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 77 E, 2012.3.16. ELFOGADOTT SZÖVEGEK

2011. december 1., csütörtök

11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/1


2011. december 1., csütörtök
Az EKB 2010-es éves jelentése

P7_TA(2011)0530

Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása az EKB 2010. évi éves jelentéséről (2011/2156(INI))

2013/C 165 E/01

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2010. évi éves jelentésére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 284. cikkére,

tekintettel a Központi Bankok Európai Rendszere és az Európai Központi Bank alapokmányának 15. cikkére,

tekintettel a gazdasági és monetáris unió harmadik szakaszában fennálló demokratikus elszámoltathatóságról szóló 1998. április 2-i állásfoglalására (1),

tekintettel az EKB 2009. évi éves jelentéséről szóló 2010. november 23-i állásfoglalására (2),

tekintettel eljárási szabályzata 119. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0361/2011),

A.

mivel az euróövezet a 2009-es 4,2 %-os visszaesést követően 2010-ben 1,7 %-os GDP-növekedést ért el, 2011-ben pedig várhatóan 1,6 %-kal növekszik, jóllehet egyes nemzetközi szervezetek a világgazdaság esetleges lassulására figyelmeztettek;

B.

mivel az euróövezetben az átlagos államháztartási hiány 2010-ben a GDP 6,0 %-ára nőtt, az átlagos adósságteher pedig a GDP 85,1 %-át tette ki, szemben a 2007-es 0,7 %-kal, illetve 66,2 %-kal, miközben az adósságteher mértéke az Egyesült Államokban a GDP 101,1 %-ának, Japánban pedig a GDP 212,71 %-ának felel meg;

C.

mivel az éves átlagos HICP-infláció 2010-ben az euróövezetben 1,6 %-os volt, az M3-növekedés pedig 2010-ben 0,6 %-os átlaggal alacsony szinten maradt;

D.

mivel az EKB 2010. május 10-én bejelentette, hogy az eurórendszer az értékpapír-piaci programon keresztül átmeneti jelleggel beavatkozásokat hajt végre az euróövezeti állami kibocsátású értékpapírok másodlagos piacain, és az ennek keretében megvalósult elszámolt vásárlások könyv szerinti értéke 2011. szeptember elején 129 milliárd eurót tett ki, mivel ezen állampapírok vásárlása diszkontáron történt;

E.

mivel az EKB 2009. június 4-én határozott egy 60 milliárd euró értékű kötvényvásárlási program elindításáról, mely az elsődleges és másodlagos piacokon lévő fedezett kötvényekre irányult, és melynek kitűzött végrehajtási határideje 2010. június vége volt;

F.

mivel 2010 végén 480 milliárd eurónyi eszközalapú értékpapír és 360 milliárd eurónyi nem forgalomképes pénzügyi eszköz volt az EKB birtokában, és e két kategória együttesen teljes eszközállományának 44 %-át tette ki;

G.

mivel az államadósság-átütemezésről szóló állandó híresztelések és e hírek pénzügyi piacokra és a szélesebb értelemben vett gazdaságra gyakorolt hatása miatt ismét későbbre tolódhat az EKB nem szokványos intézkedéseinek kivezetése, úgy véli azonban, hogy az államadósság kezelésére az EKB részvétele nélküli átfogó és tartós megoldást kellene találni,

H.

mivel az euróövezetben az alapkamat 2010-ben mindvégig 1 % maradt, ám azóta 2011 áprilisában 25 bázisponttal, majd 2011 júliusában újabb 25 bázisponttal megemelték, így az 1,5 %-ra nőtt,

I.

mivel az EUMSZ 282. cikke megállapítja, hogy az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, és feladata az általános gazdaságpolitikák támogatása azok megvalósítása érdekében, és utal továbbá az ERKT-nak az EKB égisze alatt végzett, pénzügyi stabilitással kapcsolatos tevékenységére;

Bevezetés

1.

üdvözli, hogy az EKB – számos makroszintű pénzügyi sokk és a nyersanyagárak ingadozása ellenére, és miközben az Unióban alacsony volt a GDP-arányos növekedés átlaga – mindeddig rendkívül sikeresen tartotta 2 % körül a HICP-inflációt;

2.

aggodalmát fejezi ki a kamatemeléseknek az euróövezet gazdasági növekedésére gyakorolt hatása miatt; hozzáteszi, hogy ez akadályozhatja az euróövezet amúgy is lassú fellendülését, különösen annak leggyengébben teljesítő gazdaságaiban;

3.

hangsúlyozza, hogy miközben a havi szintű HICP-infláció 2010 eleje óta általában 2 % felett volt, a monetáris politika szempontjából a jövőbeni inflációs kilátások a fontosak, és ezek alacsony szintje az EKB magas fokú hitelességét és függetlenségét tanúsítja;

4.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi válság előtt a magánszektor adósságállománya, valamint a hitelbuborékok és – egyes esetekben – az államadósság fenntarthatatlan módon növekedtek, és hogy a magánadósság-buborékokkal kockázatok jelentek meg; továbbá megjegyzi, hogy az államadósság növekedését az idézte elő, hogy a magánszektor, különösen a pénzügyi ágazat megmentéséhez állami beavatkozásra volt szükség;

5.

azon az állásponton van, hogy a HICP-en kívül az eszközárakkal kapcsolatos tendenciák és a hitelnövekedés az EU-ban és a tagállamokban szintén kulcsfontosságú mutatók a gazdasági és monetáris unió – és tágabb értelemben véve az EU – pénzügyi stabilitásának hatékony nyomon követéséhez;

6.

megjegyzi, hogy az euróövezet GDP-arányos államadóssága lényegesen alacsonyabb szintű, mint az Egyesült Államoké vagy Japáné;

7.

hisz az euróövezet gazdaságának erejében és az euró mint nemzetközi deviza jelentőségében;

8.

emlékeztet arra, hogy az EUMSZ 282. cikke értelmében az EKB elsődleges célja az árstabilitás fenntartása, és hogy ez hozzájárul a pénzügyi stabilitáshoz és a pénzügyi piacok megfelelő likviditásához, megjegyzi, hogy a pénzügyi instabilitás súlyosan veszélyezteti a középtávú árstabilitást, mivel akadályozza a monetáris politika átviteli mechanizmusainak zökkenőmentes működését; üdvözli, hogy 2011. január 1-jén az EKB égisze alatt létrejött az ERKT; elismerését fejezi ki az EKB felé a piaci stabilitás fenntartása érdekében tett sürgősségi intézkedések terén játszott döntő szerepéért;

9.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 127. cikkének (6) bekezdése értelmében az Európai Parlamenttel és az Európai Központi Bankkal folytatott konzultációt követően a Tanács különleges jogalkotási eljárás keretében, egyhangúlag eljárva elfogadott rendeletekben az Európai Központi Bankot a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére vonatkozó politikákkal kapcsolatban külön feladatokkal bízhatja meg;

10.

hangsúlyozza, hogy a másodlagos piacokon végrehajtott kötvény-visszavásárlásokat indokolja az a célkitűzés, hogy vissza kell állítani egy olyan monetáris politikát, amely hatékonyan működik ebben a nehéz időszakban, amikor a piac bizonyos szektorai kivételesen rosszul működnek; megjegyzi, hogy ezeket a kötvény-visszavásárlási programokat a likviditás semlegesítésére irányuló programok egészítik ki;

11.

mélyen aggasztónak találja az EU-ban kiújult pénzügyi zavar elhúzódását és az euróövezeti gazdaságok közötti jelentős makrofinanciális egyensúlytalanságok, valamint a számos, euróövezethez tartozó tagállamban megfigyelhető deflációs nyomás tartósságát;

12.

emlékeztet arra, hogy a gazdasági konvergencia tartós, sőt súlyosbodó hiánya továbbra is strukturális problémát jelent az euróövezet egységes monetáris politikája szempontjából; hangsúlyozza, hogy a monetáris politika kihatásai jelentős különbségeket mutatnak az euróövezet tagállamaiban; úgy véli, hogy a monetáris politika aszimmetrikus hatása még erőteljesebbé válhat, ha az EKB továbbra is emeli a kamatlábakat, tekintettel arra, hogy több tagállamban a rövid távú kamatlábhoz kötött kölcsönök vannak túlsúlyban; ezért meggyőződése, hogy közös uniós költségvetési irányításra van szükség;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy európai hitelminősítő alapítványt, és vizsgálja meg, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal járna az EU/IMF kiigazítási programját követő országok hitelminősítésének ideiglenes felfüggesztése; továbbá sajnálatát fejezi ki a hitelminősítők jelenlegi oligopóliuma miatt, és intézkedéseket kér a hitelminősítő intézetek közötti verseny fokozása és az ilyen ügynökségek számának növelése érdekében;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket egy Európai Valutaalap felállítása érdekében, és ezáltal biztosítsa, hogy a jövőben ne kelljen bevonni az IMF-et az európai hitelezési politikába, és így csökkenjen a tagállamok más nemzetközi intézményektől és piacoktól való függősége;

15.

üdvözli Észtország euróövezethez való csatlakozását, ami a közös valutával kapcsolatos projekt erejét bizonyítja;

16.

aggódik a globális monetáris fejlemények és az euró külső értéke miatt, mivel a nem szokványos likviditási injekcióknak a legtöbb OECD-országban jelentős átgyűrűző hatásai vannak; úgy véli, a globális monetáris rendszer stabilabbá tételéhez sokkal szorosabb nemzetközi koordinációra van szükség;

Válságkezelés

17.

üdvözli az EKB 2007 óta, a válság egész ideje alatt – különösen a pénzügyi piacok 2007-es, 2008-as és 2010-es zavarai során, és a közelmúltban, 2011 nyarán, néhány jelentős uniós gazdaság nehézségei közepette – mutatott elkötelezett és proaktív hozzáállását, szemben a tagállamok folyamatos határozatlanságával, ami a jelenlegi adósságválságra reagálva nyílt politikai szerepvállalásra készteti az EKB-t;

18.

megjegyzi, hogy a válságot megelőző évek fenntarthatatlan hitelnövekedésére tekintettel a monetáris politikának is vállalnia kell a felelősséget az eszközárbuborékok kialakulásáért;

19.

tudomásul veszi az EKB válságkezeléssel kapcsolatos javaslatait a gazdasági kormányzás, illetve a bankszanálási mechanizmus vonatkozásában;

20.

sajnálja, hogy nem létezik megfelelő uniós keret a válságkezelésre vonatkozóan, és hogy a Bizottság és a tagállamok – különösen a reformokra szorulók – határozatlanul kezelik a válságot, és sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy mielőbb terjesszenek elő az euró stabilitásának megőrzéséhez szükséges átfogó és mélyreható intézkedéseket;

21.

riasztónak tartja az euróövezet államkötvénypiacára nehezedő folyamatos nyomást, ami a hozamkülönbségek elmúlt két évben bekövetkezett növekedésében is tükröződik; rámutat, hogy a jelenlegi pénzügyi válság alatti pánikhullámok miatti biztonságra törekvés jelentős torzító hatásokkal járt, és költséges negatív külső hatásokhoz vezetett; elismerését fejezi ki azon erőfeszítésekért, amelyeket az EKB értékpapír-piaci programján keresztül tett a sebezhető tagállamok hozamkülönbözetének mérséklése érdekében;

22.

tudomásul veszi a görög államadósság koordinált önkéntes uniós csereajánlat révén történő átstrukturálását; úgy ítéli meg, hogy görög adósságtehernek a 2011. július 21-i csúcstalálkozón született megállapodás szerinti csökkentése egyáltalán nem járult hozzá az államadósság fenntarthatóságának helyreállításához;

23.

megjegyzi, hogy miközben a magánszektor egyes részeiben és a legtöbb tagállamban folytatódik a tőkeáttételek leépítése, az állami szektorban a túlzott adósságszint – nem utolsósorban a pénzügyi válság következményinek ellensúlyozása nyomán – még mindig nagyon elterjedt;

24.

emlékeztet arra, hogy a pénzügyi válság kirobbanása előtt az euróövezet GDP-arányos államadóssága 1999 és 2007 között a GDP 72 %-áról 67 %-ára csökkent, és hogy ezzel szemben ugyanezen időszakban a háztartások és vállalkozások eladósodottsága és a pénzügyi szektor tőkeáttételi szintje jelentősen nőtt; különösen rámutat arra, hogy ugyanezen időszakban az euróövezetben a háztartások adósságállománya a GDP 52 %-áról 70 %-ára nőtt, és hogy a pénzintézetek a GDP kevesebb mint 200 %-áról több mint 250 %-ára növelték adósságállományukat; elismeri, hogy néhány tagállam, így például Görögország és Olaszország fontos kivételt jelentettek ezen általános tendencia alól;

25.

utal az EKB – az eszközökhöz képest meglévő tőke és tartalékok alapján mért – tőkeáttételi arányának gyors növekedésére, noha a tőkeáttételi arány nem alkalmazható a kereskedelmi bankokkal azonos módon a központi bankokra; megjegyzi azonban, hogy 2001. augusztus közepére az EKB mérlege a csúcsértékhez képest már 10 %-kal csökkent, bár azóta gyors növekedésnek indult; megjegyzi, hogy miközben más központi bankok mérlege is tekintélyes mértékben növekedett, az EKB tőkeáttételi aránya meghaladja más hasonló központi bankok tőkeáttételi arányát, kivéve azokét, amelyek – mint a Federal Reserve vagy a Bank of England – mennyiségi enyhítő programokat hajtottak végre;

26.

rámutat és üdvözli, hogy az EKB mérlegének bővülése nem vezetett inflációhoz; hangsúlyozza az euróövezet bankjai közötti központi partnerként betöltött szerepe erősödését, ami a közvetítésnek a bankközi piac felől az eurórendszer felé történő átmeneti elmozdulását, valamint az eurórendszer által birtokolt, idővel lejáró eszközök növekedését tükrözi; továbbá rámutat arra, hogy a fizetőképes bankoknak biztosított likviditás nem feltétlenül vonja maga után a pénzkínálat növekedését, és megjegyzi, hogy a nem szokványos intézkedések átmeneti jellegűek; meggyőződése, hogy – külső tényezők mellett – mindezek a fejlemények biztosították, hogy az infláció tartósan 2 % körüli szinten maradt;

27.

ismét felhívja a figyelmet azon aggasztó jelenségre, hogy teljesen működőképes bankközi piac hiányában sok euróövezetbeli bank túlságosan az EKB által biztosított likviditásra hagyatkozik; megállapítja, hogy míg 2010-ben az eurórendszer 488 milliárd euró értékű eszközalapú értékpapírt fogadott el biztosítékként, az eszközalapú értékpapírok eurórendszerbeli hitelműveletekben való elfogadhatósági kritériumai jelentősen szigorodtak, ami idővel ezen összeg csökkenéséhez vezet;

28.

hangsúlyozza, hogy az eurórendszer elutasította a kiterjesztett hiteltámogatási program keretében folytatott likviditási műveletek során felvásárolható értékvesztett eszközök „elméleti árának” meghatározásához használt módszer közzétételét; hangsúlyozza, hogy ezért lehetetlen megállapítani, hogy az EKB nem játszott-e kvázi-fiskális szerepet; ezért felhívja az EKB-t, hogy tegye közzé a válság alatt alkalmazott értékelési módszereit;

29.

hangsúlyozza, hogy megfelelő euróövezeti válságkeret hiányában az EKB olyan kockázatokat kényszerült vállalni, amelyekre nem terjed ki a mandátuma;

30.

nagyobb nyíltságot kér az EKB-tól a birtokában lévő értékpapírok, köztük a biztosítékként elfogadott eszközalapú értékpapírok, valamint más, monetáris céllal birtokolt forgalomképes és nem forgalomképes értékpapírok, illetve a nem monetáris céllal tartott értékpapírok minőségével és mennyiségével kapcsolatban;

31.

elismeri, hogy szükség van nem szokványos monetáris politikai intézkedésekre, és tudomásul veszi azok ideiglenes jellegét, ugyanakkor kéri e programok fokozatos megszüntetését, mihelyt a pénzügyi piacok stabilizálódtak és az államadósság-válság megoldódott, feltéve, hogy létrejön egy pénzügyi bizonytalanságot megfelelő módon kezelő közösségi keret; intézkedéseket kér az integráltabb gazdasági kormányzás bevezetése érdekében;

32.

felhívja az EKB-t, hogy az értékpapír-piaci program részeként vezessen be olyan diszkontráta-mechanizmust, amelyet ki lehet igazítani, amennyiben az adott értékpapírt a hitelminősítők többsége ismételten leminősíti, valamint biztosítva, hogy az EKB-nál ne maradjon túl sok kockázatos eszköz; továbbá úgy véli, az EKB-nak mérlegelnie kellene, hogy azt a politikát, amely egy értékpapír biztosítékként való elfogadásához legalább két hitelminősítői értékelést ír elő, ki lehetne-e terjeszteni az eszközalapú értékpapírokról a biztosítékok minden más olyan típusára, ahol jelenleg mindössze egy értékelésre van szükség, és felhívja az EKB-t, hogy dolgozza ki saját kockázatértékelési keretrendszerét;

33.

hangsúlyozza, hogy a Target-2 elszámolási rendszernek és általában az EKB likviditást biztosító forrásainak előnyeit élvező bankok számára előírt feltételek aggodalomra adnak okot az EKB hitelkockázata szempontjából; ezért felszólítja az EKB-t, hogy nyújtson rendszeresebb tájékoztatást a nyilvánosság számára az euróövezetbeli központi bankok közötti, a Target-2 elszámolási rendszerben mért forgalomról az átláthatóság fokozása és a közelmúltbeli fejlemények megfelelő áttekintése érdekében, hogy ezt a forgalmat ne lehessen tévesen a fizetésimérleg-többlettel rendelkező országokból a költségvetési hiánnyal rendelkező országokba irányuló állandó transzferekként értelmezni;

34.

aggodalmát fejezi ki több, rendszerszempontból és nem rendszerszempontból jelentős euróövezeti banki intézménynél tapasztalható magas hitellejárati és denominációs eltérések miatt;

35.

úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi vészhelyzetben sürgősen további szigorú feltételeket kell meghatározni és nyilvánosságra hozni az EKB likviditásnyújtásával kapcsolatban, ideértve a belső és nem nyilvános szabályokon túlmenő prudenciális feltételeket és a refinanszírozási műveletekhez elfogadott fedezetre vonatkozó haircutokat;

36.

kéri az EKB-t annak vizsgálatára, hogy vajon a kötelező tartalékokra vonatkozó követelményeket lehetne-e a kamatlábat kiegészítő olyan eszközként alkalmazni, amellyel a pénzügyi stabilitás a fellendülés akadályozása nélkül megőrizhető;

37.

megállapítja, hogy az Egyesült Államokban és az Európai Unióban a válság előtt és alatt végrehajtott monetáris politika egyik következménye a meredek hozamgörbe kialakulása volt, ami elősegíti a bankrendszer gyorsabb feltőkésítését a betétesek és a rövid távú hitelezők segítségével;

38.

kiemeli az EKB éveken át képviselt állandó és határozott álláspontját a gazdasági kormányzás Európa érdekében történő megerősítésére vonatkozóan;

Gazdasági és pénzügyi kormányzás

39.

szorgalmazza a pénzügyi rendszer olyan makroprudenciális felügyeletét, amely jobban integrálódik a monetáris politika összefüggésébe, és amely figyelembe veszi az euróövezeten belüli és azon kívüli országok közötti különbségeket; további erőfeszítésekre szólít fel a makroprudenciális és monetáris politikák hatásainak együttes értékelését célzó integrált analitikai keret kialakítása, valamint az ERKT makroprudenciális politikai eszköztárának továbbfejlesztése érdekében, figyelembe véve a nemzeti, jogi és pénzügyi rendszerbeli egyéb sajátosságokat;

40.

kéri, hogy a hatékonyság fokozása érdekében jelentős mértékben növeljék az új pénzügyi felügyeleti struktúra rendelkezésére álló erőforrásokat, továbbá kéri, hogy hatásvizsgálatok segítségével folyamatosan elemezzék az új pénzügyi felügyeleti struktúra hatékonyságát, valamint vizsgálják meg a jelenlegi európai felügyeleti hatóságokat és az Európai Rendszerkockázati Testületet magában foglaló egységes európai pénzügyi felügyeleti hatóság hosszú távon való létrehozásának lehetőségét;

41.

hangsúlyozza, hogy Jean-Claude Trichet 2011. június 2-i, aacheni javaslatával összhangban szükség van egy – esetlegesen a Bizottságból érkező – európai pénzügyminiszterre; úgy véli, hogy az ilyen jellegű javaslat demokratikus legitimitásának kérdésével megfelelően foglalkozni kell; ezzel összefüggésben megjegyzi, hogy egy monetáris unióban a költségvetési politika nemcsak a tagállamokat érinti, de sok határokon átnyúló kihatása is van, és hogy a jelenlegi válság rámutatott a 100 %-osan decentralizált költségvetési politikák korlátaira; véleménye szerint indokolt, hogy az egységes európai pénzügyminiszter demokratikusan elszámoltatható legyen az Európai Parlamenttel szemben; hangsúlyozza, hogy a költségvetési unió irányába tett ilyen jellegű előrelépéshez a közösségi módszer keretében fokozott demokratikus részvételre és a Szerződés hosszú távú felülvizsgálatára van szükség, ugyanakkor elismeri, hogy a jelenlegi keret rövid távon lehetővé teszi az erőteljesebb gazdasági kormányzást;

42.

hangsúlyozza, hogy egységes európai kincstárra van szükség, hogy mentesíteni lehessen az EKB-t kvázi-fiskális szerepétől; úgy véli, hogy ezt az európai kincstárat az Európai Unióról szóló szerződés megváltoztatásával lehetne létrehozni;

43.

üdvözli, hogy az európai stabilitási mechanizmust (ESM) feljogosították arra, hogy államkötvényeket vásároljon a másodlagos piacokon, miután ez a mostani helyzetben tehermentesítheti az EKB-t;

44.

ezzel összefüggésben sajnálja, hogy az ESM-et az uniós Szerződések keretén kívül hozták létre, és ezért kéri a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot egy közösségi szabályokon alapuló, állandó válságkezelési mechanizmusra (pl. egy Európai Valutaalapra);

45.

hangsúlyozza, hogy feltétlenül szükség van a gazdaságirányítási csomag rendelkezéseinek gyors végrehajtására és alkalmazására; ezzel összefüggésben kéri az Európai Stabilitási és Növekedési Paktum következetes és kiegyensúlyozott alkalmazását, és automatikus mechanizmust szorgalmaz a költségvetési hiányt felhalmozó országokkal szembeni szankciók kivetésére;

46.

várakozással tekint az európai államkötvények vagy euró-értékpapírok egyetemleges felelősségvállalás mellett történő közös kibocsátását célzó rendszer létrehozásáról szóló, adott esetben jogalkotási javaslatokkal kísért európai bizottsági jelentés 2011 végéig történő benyújtása elé;

Külső dimenzió

47.

minthogy az EKB, az IMF és a Bizottság együtt dolgoznak az egyes tagállamokban zajló missziókon, kéri a Bizottságot, hogy az EUMSZ 138. cikkével összhangban terjesszen elő javaslatokat az euróövezet – különösen az IMF-ben való – egységes külső képviseletére vonatkozóan;

Átláthatóság és elszámoltathatóság

48.

javasolja, hogy az EKB – legitimitásának és kiszámíthatóságának javítása érdekében – növelje munkájának átláthatóságát; megismétli régóta hangoztatott kérését, miszerint a Kormányzótanács üléseiről készült jegyzőkönyvek összegzését nyilvánosságra kell hozni;

49.

a Számvevőszék jelentéseivel összhangban nagyobb átláthatóság és elszámoltathatóság biztosítását kéri a felvételi eljárásokra, valamint a fizetésekre és jutalmakra vonatkozó határozatok dokumentálása terén;

50.

üdvözli az EKB elkötelezettségét az Európai Parlament előtti elszámoltathatósága tekintetében, és kiemeli az EKB legmagasabb szinten és személyzete révén az együttdöntési eljárásban vállalt rendkívül konstruktív szerepét;

*

* *

51.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az eurócsoportnak és az Európai Központi Banknak.


(1)  HL C 138., 1998.5.4., 177. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0418.


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/7


2011. december 1., csütörtök
Az iskolai lemorzsóládás felszámolása

P7_TA(2011)0531

Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemről (2011/2088(INI))

2013/C 165 E/02

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 14. cikkére,

tekintettel a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményre, különösen annak 23., 28. és 29. cikkére,

tekintettel az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló, 2006. november 15-i 1720/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (1),

tekintettel a „Hatékonyság és igazságosság az európai oktatási és képzési rendszerekben” című bizottsági közleményre (COM(2006)0481),

tekintettel a „Mozgásban az ifjúság: Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2010)0477),

tekintettel a Bizottság „Az iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása” című közleményére (COM(2011)0018),

tekintettel a Bizottságnak az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatára (COM(2011)0019),

tekintettel a „Kora gyermekkori nevelés és gondozás: hogy minden gyermek szilárdan megalapozhassa jövőjét”című bizottsági közleményre (COM(2011)0066),

tekintettel „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” című bizottsági közleményre (COM(2011)0173),

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. november 21-én elfogadott, „A fiatalok felkészítése a XXI. századra: az iskolák területén folyó európai együttműködés programja” tárgyú következtetésekre (2),

tekintettel a Tanácsnak az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről szóló, 2009. május 12-i következtetéseire („Oktatás és képzés 2020”) (3),

tekintettel a migráns hátterű gyermekek oktatásáról szóló, 2009. november 26-i tanácsi következtetésekre (4),

tekintettel az oktatás és képzés szociális dimenzióiról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (5),

tekintettel a fiatal nőket és a lányokat az oktatás terén érő hátrányos megkülönböztetésről szóló, 2007. február 1-i állásfoglalására (6),

tekintettel „az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2008. január 16-i állásfoglalására (7),

tekintettel a tanárképzés minőségének javításáról szóló, 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (8),

tekintettel a „Kulcskompetenciák a változó világban: az »Oktatás és képzés 2010« munkaprogram megvalósítása” című, 2010. május 18-i állásfoglalására (9),

tekintettel az EU ifjúsági stratégiájáról – befektetés és az érvényesülés elősegítéséről szóló, 2010. május 18-i állásfoglalására (10),

tekintettel a romák integrációjának európai uniós stratégiájáról szóló, 2011. március 9-i állásfoglalására (11),

tekintettel az Európai Unióban a korai oktatásról szóló, 2011. május 12-i állásfoglalására (12),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére és a Foglakoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7–0363/2011),

A.

mivel annak érdekében, hogy teljes mértékben részt vehessenek a társadalomban, továbbá egyénekként és állampolgárokként kiteljesedjenek, a fiataloknak az intellektuális és szociális fejlődésükhöz szükséges, széles körű tudással és fontos készségekkel kell rendelkezniük, ideértve a hatékony kommunikációt, a problémamegoldást és az információk kritikus értékelésének képességét;

B.

mivel a fiatalok számára az oktatás értékeket mozdít elő, így személyes fejlődéssel jár, javítja a társadalmi beilleszkedést és nagyobb felelősségérzetet és kezdeményező készséget alakít ki;

C.

mivel az iskolai lemorzsolódás aránya jelentősen eltér az egyes uniós tagállamok, valamint városok és régiók, illetve a lakosok társadalmi-gazdasági csoportjai között, és ezt az arányt számos összetett tényező befolyásolja,

D.

mivel az Európa 2020 stratégia öt kiemelt célja közül az egyik az iskolából kimaradók arányának 10 %-nál alacsonyabb szintre való csökkentése, illetve a fiatalabb generáció körében felsőfokú vagy azzal egyenértékű iskolai végzettséggel rendelkezők arányának legalább 40 %-ra való növelése,

E.

mivel a 10 %-os célt a tagállamok már korábban, 2003-ban közösen fogadták el, ám e referenciaértéket csak heten érték el, és mivel 2009-ben az iskolából kimaradók átlagos aránya 14,4 % volt,

F.

mivel az iskolai lemorzsolódás arányának az elmúlt évtizedben tapasztalt folyamatos csökkenése ellenére a legtöbb tagállam továbbra is csak rendszertelen és nem megfelelően összehangolt stratégiával rendelkezik a probléma kezelésére;

G.

mivel a tagállamokban az összes 15 éves fiatal 24,1 %-a az olvasási készség terén gyengén teljesít,

H.

mivel az olvasás minden fiatal számára nélkülözhetetlen alapeszköz ahhoz, hogy az összes iskolai tantárgyban fejlődjön, továbbá hogy beilleszkedjen a munka világába, megértse az információkat és azokat elemezze, helyesen kommunikáljon és művelődjön; és mivel ezért az olvasás terén fennálló hiányosságok orvoslása érdekében egyedi intézkedéseket kell hozni,

I.

mivel az iskolai lemorzsolódásnak nemcsak a gazdasági növekedésre, az európai készségbázisra és a szociális stabilitásra nézve vannak súlyos következményei, hanem az EU társadalmi kohéziójára is azáltal, hogy rontja a fiatalok karrierlehetőségeit, egészségét és jólétét, emellett pedig a képzettség alacsony szintje a szegénység és a kedvezőtlen egészségügyi következmények egyik fő oka is egyben,

J.

mivel az iskolai lemorzsolódás a munkanélküliség, a szegénység és a társadalmi kirekesztődés egyik alapvető tényezője,

Az iskolai lemorzsolódás jellemzői

1.

hangsúlyozza, hogy a gyermek későbbi tanulmányi irányultságát és jólétét a kora gyermekkor évei alapozzák meg, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy magáévá tegye az egész életen át tartó tanulás gondolatát, továbbá hogy a kora gyermekkor évei során kell ösztönözni a szellemi nyitottságot, a nyelvtanulást és a társadalmi kapcsolatok építését – a jövő társadalmában alapvető fontosságú tudásokat – a gyermeknek az iskolai, illetve a társadalmi környezetbe a korai életkortól kezdődően történő beilleszkedésének a megkönnyítése és ezáltal az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem érdekében; ismételten hangot ad „a korai oktatásról az EU-ban” című állásfoglalásában foglalt azon kérésének, hogy a lehető legkorábbi életkortól kezdve dolgozzák ki a kisgyermekkori nevelés és a gyermekgondozási szolgáltatások európai keretét, különösen ingyenes bölcsődei és gyermekmegőrző közszolgáltatások kialakítása révén;

2.

megállapítja, hogy az iskolai lemorzsolódás különösen a szegény és hátrányos helyzetű gyermekekre, valamint a migráns családok gyermekeire jellemző, és hogy gyakran társul szegénységgel és társadalmi kirekesztéssel;

3.

javasolja, hogy a migráns hátterű diákok számára nyújtsanak nyelvi támogatást;

4.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy a roma és az iratokkal nem rendelkező gyermekek is iskolába járhassanak;

5.

megjegyzi, hogy a roma gyermekeknek 20 %-át egyáltalán nem íratják be az iskolába, 30 %-uk pedig lemorzsolódik; hangsúlyozza, hogy bár az iskolai lemorzsolódás általánosabb a fiúk, mint a lányok körében, különleges helyzet áll fenn a hagyományos roma közösségek esetében, ahol a korai házasodás szokása miatt a lányok gyakrabban és a fiúknál korábban (az átlagos 14–15 éves kor helyett már mintegy 12–13 évesen) hagyják ott az iskolát; rámutat, hogy a hagyományos roma közösségek esetében további pozitív intézkedésekre van szükség a káros hagyományos gyakorlatokból következő iskolai lemorzsolódás leküzdése érdekében;

6.

megjegyzi, hogy a munka és magánélet egyensúlyára irányuló eredménytelen politikák növelik az iskolai lemorzsolódást és a tanulmányi kudarcot általában, és ezért az e politikák javítására tett erőfeszítéseket fokozni kell;

7.

megállapítja, hogy létezik egy generációs körforgás, azaz az iskolából kimaradó gyermekek gyermekei maguk is igen hajlamosak kimaradni az iskolából; hangsúlyozza, hogy a családszerkezet jelentős hatást gyakorol arra, hogy a gyermekek mennyire sikeresek és motiváltak az iskolában;

8.

a kora gyermekkori ellátásra való tekintettel megállapítja, hogy a család, illetve az első években a gyermekek és szülők közötti szoros kapcsolat alapvető jelentőségű az iskolába való megfelelő beilleszkedés szempontjából;

9.

felhívja a figyelmet a különleges tanulási nehézségekre és a kapcsolódó problémákra, amelyek növelik annak kockázatát, hogy a gyerekek lemorzsolódnak az iskolából;

10.

ösztönzi a tagállamokat, hogy kínáljanak tanterven kívüli és iskolán kívüli tevékenységeket a tanulási nehézségekkel küzdő diákok számára, hogy fejlesszék alapvető készségeiket, amelyek a munkaerőpiacon egyértelműen szükségesek;

11.

rámutat, hogy az iskolai lemorzsolódás hátrányosan érinti az egész életen át tartó tanulás minőségi kínálatához való hozzáférést;

12.

e tekintetben felhívja a figyelmet az OECD PISA-vizsgálataira, amelyek kimutatják, hogy azok a diákok, akik olyan oktatási rendszerekben tanulnak, amelyekben kevesebb vertikális vagy horizontális különbségtétel van, kevesebb valószínűséggel ismételnek osztályt vagy kerülnek kizárásra; kiemeli az OECD arra vonatkozó megállapításait, hogy a hátrányos társadalmi helyzetű diákokat inkább érinti az évismétlés vagy a kizárás veszélye;

13.

kiemeli az OECD arra vonatkozó megállapításait is, hogy a diákok korai szelektálása a különböző oktatási orientációk felé az oktatási lehetőségek tekintetében növeli a társadalmi-gazdasági egyenlőtlenségeket anélkül, hogy a szóban forgó oktatási rendszerekben bárminemű javulást eredményezne az átlagos teljesítmény tekintetében;

14.

felhívja a figyelmet e tekintetben az OECD azon megállapításaira, hogy az oktatási rendszerek egymáshoz viszonyított eredményét a PISA-vizsgálatokban negatívan befolyásolja az a gyakorlat, ha a diákokat egyik iskolából egy másikba helyezik át rossz tanulmányi eredmény, magatartászavarok vagy specifikus tanulási nehézségek miatt, illetve ha képességeik alapján mindegyik tantárgyban szintcsoportokba sorolják be őket;

15.

e tekintetben rámutat arra, hogy az OECD szerint a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű diákok gyakran kétszeresen hátrányos helyzetben vannak, mert ők olyan iskolákba járnak, amelyek többféle társadalmi-gazdasági nehézségnek vannak kitéve és amelyekben kevesebb és kevésbé képzett tanárok tanítanak;

A személyre szabott megközelítés szükségessége

16.

leszögezi, hogy a bármilyen szociális, etnikai vagy vallási háttérrel rendelkező egyének nemre vagy fogyatékosságra való tekintet nélküli esély- és iskolaválasztási egyenlősége, valamint a minőségi oktatáshoz való hozzáférés alapvető fontossággal bír a tisztességesebb, egyenlőbb és befogadóbb, élénk, innovatív és összetartó társadalom megteremtése szempontjából; hangsúlyozza a közszolgáltatások szerepét ezen a területen;

17.

leszögezi, hogy az iskolai oktatás a legjobb módja annak, hogy mindenki egyenlő eséllyel váljon sikeressé, és mindenki lehetőséget kapjon azon ismeretek és készségek elsajátítására, amelyek révén be tud illeszkedni a munka világába, megtörve a nemzedékről nemzedékre öröklődő folyamatokat; felszólít az oktatási támogatási kínálat jobb összehangolására, elérhetőségének javítására, valamint a nyújtott szociális szolgáltatások és családi segélyek kiterjesztésére;

18.

az oktatásra vonatkozóan személyre szabott és befogadó, a kisgyermekek oktatásában és gondozásában kezdődő megközelítés alkalmazását kéri, amely szükség esetén az iskolai lemorzsolódás kockázatának kitett személyek – különösen a gyermekek és a fogyatékossággal élő fiatalok – számára célzott támogatást is magában foglal;

19.

komolyabb erőfeszítéseket kér annak biztosítására, hogy e személyre szabott megközelítés a tanulási nehézségekkel – így például diszlexiával, diszpraxiával, diszkalkuliával, figyelemzavarral vagy hiperaktivitással – küzdő diákok javát szolgálja;

20.

megállapítja, hogy az iskolai lemorzsolódáshoz vezető okok gyakran az iskolán kívül tapasztalhatók, és ezeket fel kell ismerni és kezelni kell.

21.

javasolja, hogy minden közép- és szakközépiskola biztosítson az oktatói testülettől elkülönülő tanácsadó személyzetet, hogy a diákok személyes problémáikat bizalmas jelleggel megbeszélhessék valakivel; hangsúlyozza, hogy a tanácsadást nyújtó személyzetnek megfelelő képzettséggel kell rendelkeznie, amelyhez biztosítani kell a speciális készségekhez szükséges továbbképzést;

22.

a tanulási nehézségek időben való kezelésére buzdít, és javasolja, hogy a problémák kiéleződésének elkerülésére vezessenek be hatékony korai figyelmeztető mechanizmusokat és nyomon követési eljárásokat; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében az iskolák, a szülők és a közösségi vezetők között – szükség esetén iskolai közvetítők bevonásával – többoldalú kommunikációra és szorosabb együttműködésre van szükség, ahogyan helyi támogató hálózatokra is;

23.

úgy véli, hogy – tekintettel a család által a diákok tanulmányi és szociális fejlődésére gyakorolt hatásra – szülői tanácsadó szolgáltatásokat kell biztosítani;

24.

hangsúlyozza, hogy a gyermekek és fiatalok kudarcának gyakori oka az, hogy az iskolai tantervek nem igazodnak a gyermekek életkori szükségleteihez és szociálisan meghatározott érdeklődéséhez; rámutat, hogy a túlságosan merev és egységes oktatási rendszer megnehezíti a tanulóval végzendő munka egyénre szabását, és megakadályozza, hogy az iskolai tanulást összekapcsolják a hétköznapi szükségletekkel;

25.

támogatja a pályaválasztási tanácsadás és a minőségi szakmai gyakorlati programok javítását, valamint az iskolák által szervezett kulturális és tanulmányi látogatásokat és cseréket – ideértve a vállalkozói szférával való találkozásokat is – annak érdekében, hogy demisztifikálják a munka világát, és ezáltal a diákok számára lehetővé tegyék, hogy tájékozottan tudjanak pályát választani; hangsúlyozza, hogy a pályaválasztási tanácsadóknak megfelelő és folyamatos képzésben kell részesülniük, hogy proaktívan foglalkozhassanak a potenciális iskolaelhagyókkal;

26.

elismeri, hogy egyértelmű politikákra van szükség annak érdekében, hogy az érzékszervi fogyatékossággal élő diákokat rendes iskolákba integrálják, és felhívja a tagállamokat, hogy hagyjanak fel a szegregált speciális oktatáson alapuló politikákkal;

27.

ismételten felhívja a figyelmet az önkéntes ágazatnak a társadalmi beilleszkedés elősegítésében játszott alapvető szerepére, és felhívja a tagállamokat, hogy a lehető legnagyobb mértékben használják ki az európai önkéntes szolgálatot mint a személyes, tanulmányi és szakmai fejlődés tényezőjét;

28.

javasolja, hogy az iskolákban hozzanak létre mentori programokat annak érdekében, hogy a tanulókat egykori diákokkal összehozzák, és eszmecserét folytathassanak a különböző pályaválasztási és elhelyezkedési lehetőségekről;

29.

elismeri, hogy az évismétlés megbélyegzést jelenthet a rosszabbul teljesítő diákok számára, és nem feltétlenül eredményez jobb eredményeket; hangsúlyozza, hogy az iskolai lemorzsolódás kezelésének hatékonyabb módja az évismétlések korlátozása olyan tagállamokban, ahol azt széles körben alkalmazzák, és annak egyedi, rugalmas támogatással való felváltása;

30.

hangsúlyozza, hogy az információs és kommunikációs technológiák (IKT) szervezett oktatási feltételek között pozitív hatással járhatnak, és ösztönözhetik a motivációt és a tanulást; javasolja, hogy a tagállamok az első iskolai évfolyamtól kezdve segítsék elő és bővítsék a diákok IKT-hez való hozzáférését, továbbá dolgozzanak ki képzési programokat a tanárok számára;

31.

megállapítja, hogy a hátrányos helyzetű családokra nehezedő szociális és pénzügyi nyomás arra kényszerítheti a diákokat, hogy a munkaerő-piaci elhelyezkedés érdekében kimaradjanak az iskolából, és így egészítsék ki a család forrásait; felhívja a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra egy olyan rendszer bevezetését, amely a rászorultság ellenőrzésén alapulva pénzügyi támogatást nyújt a rászorulók számára e probléma leküzdése érdekében; felszólítja a tagállamokat, hogy anyagilag támogassák azokat a szülőket, akik gondoskodnak gyermekeikről és időt áldoznak rájuk életük első szakaszában, illetve hozzájárulnak a társadalom jövőjéhez, és ezáltal befektetnek egy olyan humán tőkébe, amelyet gyakran alábecsülnek;

32.

javasolja egyéb, az újraelosztást célzó intézkedések – például ingyenesen biztosított iskolai étkezés, tankönyvek és szükséges sportfelszerelések – bevezetését a társadalmi egyenlőtlenségek hatásának mérséklése, egyszersmind fellépve az e diákok által tapasztalt megbélyegzés kockázata ellen is;

33.

rámutat, hogy további támogatást kell nyújtani a fogyatékossággal élő személyek számára iskolai lemorzsolódásuk kockázatának csökkentése és a megfelelő képesítés megszerzése érdekében;

34.

hangsúlyozza a lehető legmagasabb minőségű állami oktatási rendszerek jelentőségét, amely rendszerekben az oktatás ingyenes, mindenki számára hozzáférhető, valamint biztonságos és kedvező környezetben zajlik;

35.

kéri, hogy külön erőfeszítések történjenek az iskolai zaklatás és erőszak megelőzésére és kezelésére;

36.

emlékeztet arra, hogy növelni kell a középiskola alsó osztályait elvégző diákok számát, aminek a révén előmozdítható az alapvető készségek elsajátítása;

Megosztott felelősség

37.

hangsúlyozza, hogy számos olyan szereplő van, aki felléphet a gyermekek iskolából való kimaradása ellen; rámutat, hogy ezek nemcsak a szülőket és az összes oktatási szereplőt, hanem a nemzeti és a helyi hatóságokat is magukban foglalják; mindezen szereplőket szorosabb, a helyi egészségügyi és szociális szolgáltatásokkal együtt folytatott együttműködésre hívja fel; megállapítja, hogy egy egyeztetett megközelítés eredményes lehet abban, hogy az érintett egyéneket átsegítse az iskolai előmenetel és a foglalkoztatás jelentette többszörös akadályokon; ezzel összefüggésben hangsúlyozza a tanulmányi támogatások fontosságát, melyek a hátrányos helyzetű gyermekek számára lehetővé teszik, hogy ugyanolyan esélyekkel induljanak, mint a többiek;

38.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy hozzanak intézkedéseket a leghátrányosabb társadalmi-gazdasági hátterű személyek körében bevett sztereotípiák leküzdése ellen, akik gyerekeik tanulmányi eredményei ellenére már korán rövid szakképzési tanfolyamok felé irányítják őket;

39.

javasolja, hogy az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó stratégiák kiindulópontját a helyi és regionális szintű illetékes hatóságok által végzett azon elemzésnek kell képeznie, amely feltárja az iskolai lemorzsolódás okait, és felöleli a diákok, iskolák, régiók és önkormányzatok különböző csoportjait;

40.

hangsúlyozza, hogy a szülők és gyermekek közötti sajátos kapcsolatot meg kell erősíteni, mivel a gyermekek fejlődése és későbbi stabilitása, valamint zökkenőmentes iskolai előmenetele szempontjából alapvetően fontos; kiemeli, hogy a gyermek fejlődése első éveiben való támogatása hozzáadott értéket jelent a társadalom számára, és lehetővé teszi a fiatalkori bűnözéssel, a bűnözéssel, a depresszióval, illetve más, a gyermekek stabilitásának megszűnéséből eredő és az iskolai lemorzsolódáshoz vezető problémákkal kapcsolatos költségek csökkentését;

41.

hangsúlyozza, hogy a fiatalokat – köztük magukat a korai iskolaelhagyókat – be kell vonni az iskolai lemorzsolódásra vonatkozó politikák és programok kidolgozásába és végrehajtásába; megállapítja, hogy a diákok aktív részvétele, például a diáktanácsok révén, motivációt jelenthet számukra, mivel növeli a „meghallgatottság” érzését a saját iskolai előmenetelüket érintő vitákban;

42.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi nemzeti stratégiák hatékonyságát alaposan meg kell vizsgálni, ami a tapasztalatok és bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjének forrásául szolgálhat;

43.

javasolja, hogy a tagállamok tegyék felelőssé a szülőket azért, hogy gyermekeik 18 éves korukig iskolába járjanak, és ezáltal – a gyermek 16 éves korától 18 éves koráig vagy a középiskola befejezéséig – hosszabbítsák meg két évvel a tankötelezettséget;

44.

elismeri, hogy a tagállamokban a különböző szereplők által nyújtott segítség feltérképezése nehéznek bizonyulhat, de azt a helyes gyakorlatok cseréje érdekében ösztönözni kell; hangsúlyozza, hogy EU-szerte jobban össze kell hangolni e különböző szolgálatokat, és a nemzeti, regionális és helyi hatóságokon keresztül a tagállamokon belül is jobb koordinációra van szükség;

45.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak és fejlesszenek ki olyan politikákat, amelyek az iskolai lemorzsolódás által legvalószínűbben érintetteket idejekorán kiszűri;

46.

megállapítja, hogy a jó minőségű kisgyermekkori oktatás és gondozás magasan képzett szakemberekkel való célirányos biztosítása az iskolai lemorzsolódás mérséklődését eredményezi;

47.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy eszközöljenek befektetéseket a tanárképzésbe és a képesítéssel rendelkező személyzetbe mind az iskoláskor előtti, mind pedig a kötelező iskolai oktatás területén, valamint vizsgálják felül és rendszeresen frissítsék az iskolai rendszereket és a tanárok képességfejlesztési programjait; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a gyermekek korai életkorban bekerüljenek az iskolai környezetbe, és javasolja, hogy az iskolákban alkalmazzanak pedagógiai asszisztenseket, hogy foglalkozzanak a nehézségekkel küzdő gyermekekkel és segítsék a tanárok munkáját, valamint iskolai segítőket, hogy figyelemmel kísérjék a fogyatékossággal élő gyermekek rendes iskolába vagy a fogyatékosságuknak megfelelő iskolai struktúrákba történő beiskolázását;

48.

megjegyzi, hogy az iskolákban a kiegészítő pedagógiai támogatás fontos feltétele a tanulási nehézségekkel küzdő tanulók támogatásának, és hangsúlyozza, hogy fontos ösztönözni és támogatni azokat a tanulókat, akik csalódottnak és az iskolai és a családi környezet által magukra hagyottnak érzik magukat; bátorítja a tagállamokat, hogy fektessenek be az olyan szülők képzésébe és szociális támogatásába, akik úgy döntenek, hogy gyermekeik életük első éveiben való gondozása végett otthon maradnak;

49.

emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy nemzeti cselekvési terveket nyújtsanak be, és felhívja a Bizottságot, hogy egy éven belül terjessze a Parlament elé e cselekvési tervek áttekintését, elemzését és értékelését;

50.

hangsúlyozza, hogy a tanárok és a diákok közötti pozitív kapcsolatok alapvetően fontosak a fiatalok tanulási folyamatba való bevonása szempontjából; ezért arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fektessenek be a tanárok megfelelő képzésébe oly módon, hogy a tanárok rendelkezzenek a diákjaik bevonásához és ösztönzéséhez szükséges készségekkel;

51.

felhívja a tanárképző intézményeket, hogy a tanárok készségeinek folyamatos fejlesztése érdekében dolgozzanak ki programokat, a pedagógiai, pszichológiai és módszertani tevékenységekbe beleágyazva a munkavégzést a lemorzsolódás veszélyének kitett diákok csoportjával, akik gyakran hiányoznak és tanulási motivációjuk gyenge, és bocsássanak több módszertani kézikönyvet a tanárok és szülők rendelkezésére;

52.

rámutat, hogy a gyermekek tanulási nehézségeinek oki és tüneti kezelésére az oktatási interakciós terápiát kell alkalmazni oktatási és képzési erőforrásokkal, a tanulmányi kudarc és az azzal járó következmények megszüntetése érdekében;

53.

elismeri, hogy a tanároknak szociális készségekre és időre van szükségük ahhoz, hogy megismerjék és segítsék a különböző tanulási stílusokat, szabadságra és mozgástérre pedig ahhoz, hogy a diákokkal egyetértésben összehangolják az oktatási és tanulási módszereket;

54.

megállapítja, hogy a diákokat a lehető legkorábban tájékoztatni kell a rendelkezésükre álló karrierlehetőségekről, és javasolja, hogy az iskolák és egyetemek létesítsenek partnerséget helyi hatóságokkal, szervezetekkel és egyesületekkel, lehetővé téve ezáltal, hogy a diákok különböző területek szakembereivel találkozzanak, valamint hogy többet tudjanak meg a vállalkozásokról;

55.

rámutat a megfelelő osztály- és csoportméretek és a tanulásra serkentő és befogadó környezet fiatalok szempontjából betöltött jelentőségére;

56.

rámutat továbbá, hogy a gyakori tanárcsere, a kétműszakos iskolarendszer, valamint az órarendek nem megfelelő összeállítása hátrányosan befolyásolja a diákok hatékony tanulási képességét, és a tankötelezettséggel szemben negatív hozzáállásra ösztönöz;

Különféle tanulási módszerek

57.

elismeri, hogy mindenkinek joga van az egész életen át tartó tanuláshoz, amely nemcsak a formális, hanem a nem formális és az informális tanulást is magában foglalja;

58.

felhívja a tagállamokat és az oktatás területén hatáskörrel rendelkező regionális kormányokat, hogy ismerjék el és érvényesítsék a nem formális és informális úton szerzett ismereteket, ezáltal elősegítve az emberek oktatási rendszerbe való visszatérését;

59.

elismeri a sport, a művelődés, az önkéntesség és az aktív polgárság előnyeit a nem formális oktatás és az egész életen át tartó tanulás fórumaként;

60.

hangsúlyozza a tanulók számára biztosított sokszínű képzési lehetőségek jelentőségét, amelyek elegyítik az általános és a szakmai képzést, és abbéli meggyőződésének ad hangot, hogy e két képzés megfelelő, a tanulók korától és pályaválasztásától függően történő elegyítése biztosítja a tanulóknak a legnagyobb esélyt arra, hogy minőségi állást találjanak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy elő kell segíteni az átjárást az oktatási rendszer és a munka világa között, valamint a képzési rendszerek között; hangsúlyozza továbbá a második európai nyelv tanulásával kapcsolatos lehetőségek jelentőségét azért, hogy megkönnyítsék a fiatalok mozgását, és arra ösztönözzék a fiatalokat, hogy szűkebb környezetükön kívül érdeklődést és perspektívákat alakítsanak ki;

61.

hangsúlyozza a szülőknek szánt kezdeményezések és programok hozzáaadott értékét, amelyek lehetővé teszik, hogy magukévá tegyék az egész életen át tartó tanulás megközelítését, fejlesszék képzettségüket, és ezáltal otthonukban megerősítsék gyermekükben az oktatás és a tanulás fontosságát;

62.

kéri, hogy korszerűsítsék az iskolák erőforrásait a digitalizált oktatási módszerek esetleges előnyeinek kiaknázása érdekében, és fordítsanak figyelmet az olyan képesítésekre, mint a nyelvtudás és a digitális műveltség, amelyek a jövő munkahelyén elengedhetetlenek;

63.

felhívja a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a munkaerőpiac követelményeit, és tegyenek lépéseket a szakmai képesítések státuszának növelésére, egyszersmind megerősítve a szakképzési intézmények és a vállalkozások közötti együttműködést annak érdekében, hogy az előbbieket bármilyen képességű diák életképes választási lehetőségnek tartsa;

64.

hangsúlyozza, hogy valamennyi iskolai tanterv középpontjában a „tanulás tanítása” elvének kellene állnia; megállapítja, hogy az aktív oktatási módszerek létfontosságúak a fiatalok tanulási folyamatba való fokozott bevonása, illetve tudásuk bővítésére való ösztönzése szempontjából, valamint motivációjuk és teljesítményük fokozása érdekében olyan új technológiai alkalmazások bevezetését javasolja, mint amilyeneket például, a Tárgyak internete nyújt;

65.

hangsúlyozza az oktatási rendszeren kívüli tevékenységek kifejlesztésének és támogatásának fontosságát; úgy véli, hogy az, hogy mindenki hozzáférjen az iskolán kívüli – akár sport, kulturális vagy pusztán szabadidős – tevékenységekhez, rendkívül fontos a gyermek fejlődése szempontjából;

66.

hangsúlyozza, hogy az iskolán kívüli tevékenységeket az iskolákon belül kell kidolgozni, mivel ez segíti az iskolai környezet „pozitív” képének kialakítását; elismeri, hogy az iskolai lemorzsolódás megelőzésének egyik módja, hogy a tanulókat jobban ösztönzik az iskolába járásra;

67.

elismeri, hogy az ifjúsági szervezetek fontos szerepet töltenek be az iskolai lemorzsolódás megelőzésében, mivel nem formális oktatást biztosítanak, amely a fiatalok számára fontos ismereteket, felelősségérzetet és nagyobb önbecsülést nyújt;

68.

elismeri, hogy az uniós tagállamokban ritkán éri el minden iskolás diák a megfelelő olvasni és számolni tudást, ami hozzájárul az iskolai lemorzsolódáshoz; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak haladéktalanul célokat kell meghatározniuk annak biztosítása érdekében, hogy minden tanuló úgy kerüljön ki az általános iskolából, hogy tud olvasni, írni és életkorának megfelelő szinten képes matematikai műveleteket megoldani; ezenfelül úgy véli, hogy a tagállamoknak olvasási-szövegértési és számolási rendszereket kell létrehozniuk, hogy az ezen alapvető készségeket a formális oktatás során kihagyó tanulók minél rövidebb időn belül behozzák lemaradásukat;

Második esély jellegű megoldások

69.

felhívja a tagállamokat, hogy keressenek módozatokat az iskolából kimaradók iskolarendszerbe való visszailleszkedésére megfelelő programok végrehajtása, például „második esély” jellegű iskolák révén, amelyek olyan megfelelő környezetet kínálnak a tanuláshoz, amely képes segíteni a fiatalokat, hogy ismét bízzanak önmagukban és a tanulási képességeikben;

70.

megállapítja, hogy annak szavatolása érdekében, hogy ezen reintegrációs intézkedések elérik a leginkább rászorulókat, megfelelő rendszereket kell létrehozni az érintett diákok kiszűrésére és nyomon követésére, valamint a tudatosság és az intézkedések eredményességének növelésére;

71.

hangsúlyozza, hogy a legmagasabb újrabeilleszkedési arányt olyan programokkal lehet elérni, amelyek figyelembe veszik a korai iskolaelhagyók egyedi igényeit; kéri az oktatási intézményeket, hogy tartsák tiszteletben azok igényeit és jogait, akik számára a programokat készítik;

72.

hangsúlyozza, hogy helyi szinten olyan tevékenységeket kell szervezni, amelyek ösztönzik az embereket az iskolába való visszatérésre, és amelyek pozitív környezetet teremtenek azok számára, akik vissza szándékoznak térni az iskolába;

73.

megállapítja, hogy a tagállamokban az újrabeilleszkedési intézkedésekre vonatkozóan csupán kevés értékelés készült; felszólítja ezért a tagállamokat, hogy kövessék nyomon és értékeljék az újrabeilleszkedésre irányuló programjaikat, valamint határozzanak meg célokat azok javítására;

74.

hangsúlyozza, hogy elemezni kell az évismétlés jelenségét és annak hatását a lemorzsolódási arányokra, és kiemeli a személyre szóló programok jelentőségét az egyes tanulókra nézve;

75.

sürgeti a tagállamokat, hogy hozzanak létre további „második esély” jellegű iskolákat és erősítsék meg azok tanterveit, valamint anyagi és technikai felszereltségét, illetve növeljék a rendelkezésre álló tanári személyzet kapacitását, figyelembe véve, hogy az ilyen jellegű iskolák egyre inkább az olyan személyek újbóli beilleszkedésének fontos eszközeivé válnak, akik a hivatalos iskolarendszer hálóján kívülre kerültek;

Oktatási rendszer és foglalkoztatás

76.

rámutat, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt célkitűzésének megvalósításával az iskolai lemorzsolódás arányának 10 % alá szorítása hatással lenne a fiatal munkanélküliek számának csökkentésére és a foglalkoztatási arányra, mivel jelenleg a korai iskolaelhagyók 52 %-a munkanélküli, és tudományos becslések szerint a következő években tovább fog csökkenni az alacsony képzettségű vagy képzetlen munkaerő számára rendelkezésre álló munkahelyek száma; rámutat, hogy már a lemorzsolódási arány 1 %-os csökkentésével 500 000 képzett, potenciális munkavállalót lehetne nyerni;

77.

úgy véli, hogy az iskolai lemorzsolódás a fiatalok számára elszalasztott lehetőségeket, az Európai Unió egésze számára pedig a társadalmi és gazdasági potenciál csökkenését jelenti; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi demográfiai változások hatása mellett az európai országok nem engedhetik meg maguknak a tehetségek hatalmas mértékű elpazarlását, és rámutat, hogy e tendenciával kapcsolatban figyelembe kell venni, hogy a munkaerőpiac és az EU versenyképességi szintje is a felsőoktatási végzettséggel rendelkezőknek fog kedvezni; rámutat, hogy ezért az iskolázottság javítása elősegíti e tendencia visszafordítását, mivel a magasabb szintű képzettség lehetővé teszi az „intelligens növekedést”, a munkanélküliség és a szegénység egyik fő kockázati tényezőjének leküzdése pedig megnyitja az utat az „befogadó növekedés” előtt;

78.

rámutat az iskolai lemorzsolódás és a munkanélküliség közötti kapcsolatra; megállapítja, hogy az EU-ban 2009-ben az iskolából kimaradók több mint fele munkanélküli volt, valamint hogy az iskolai lemorzsolódás a bizonytalan munkahelyektől való túlzott függéshez vezethet, valamint a szélesebb értelemben vett lakosság körében súlyosbíthatja a strukturális munkanélküliséget;

79.

megállapítja, hogy a korai iskolaelhagyók kisebb valószínűséggel vállalnak szerepet szociális és gazdasági vállalkozásokban, ami a gazdaság és a társadalom szempontjából kedvezőtlen következményekkel jár;

80.

hangsúlyozza az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem jelentőségét, nem utolsósorban az EU-n belüli demográfiai folyamatok fényében;

81.

megjegyzi, hogy az iskolai lemorzsolódás hosszú távú gazdasági és társadalmi következményei jelentős szegénységi kockázathoz vezetnek, és az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem a fiatalok társadalmi kirekesztődéssel szembeni védelmének egyik módja; ezért úgy véli, hogy a korai iskolaelhagyók számának csökkentése kulcsfontosságú intézkedés a nemzeti és európai szintű stratégiákban a kitűzött cél – legalább 20 millió ember kiemelése a szegénység veszélyével fenyegető helyzetből – eléréséhez, és felszólítja a tagállamokat, hogy ne csökkentsék a tankötelezettség korhatárát;

82.

felhívja a munkaadókat, hogy a tanulás és a munka összeegyeztethetőségének belső kezelésére irányuló politikák létrehozása révén lehetőség szerint ösztönözzék a középfokú végzettséggel nem rendelkező fiatal munkavállalókat a végzettség megszerzésére; e tekintetben emlékeztet arra, hogy elő kell segíteni a tanulóknak a Leonardo da Vinci programban való részvételét;

83.

ezért felhívja a tagállamokat, hogy a lehető leghamarabb dolgozzanak ki szakpolitikákat az új készségeken alapuló új munkahelyek létrehozásának ösztönzése céljából;

84.

hangsúlyozza, hogy az oktatási rendszereket hozzá kell igazítani a munkaerőpiac követelményeihez; rámutat, hogy annak fényében, hogy a jövőben ritka lesz az aktív életszakasz egyetlen ágazatban való eltöltése, a diákoknak széles körű képességeket kell elsajátítaniuk, ideértve a kreativitást, a kreatív gondolkodást, az általános készségeket, valamint a változó feltételekhez és követelményekhez való gyors és rugalmas alkalmazkodásra való képességet;

85.

sürgeti a tagállamokat, hogy a Bizottság segítségével hatékonyan lépjenek fel a nem foglalkoztatottak és oktatásban vagy képzésben részt nem vevők („NEET”) problémájának megragadása és leküzdése érdekében;

86.

javasolja az iskolai oktatás folytatásával párhuzamosan végzett vállalati szakmai gyakorlatok hatókörének kiterjesztését;

87.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak tovább kell javítaniuk oktatási és képzési rendszereiket annak érdekében, hogy azok jobban igazodjanak az egyén és a munkaerőpiac igényeihez, többek között az alapvető készségekkel (írni-olvasni tudás, számolókészség) összefüggő problémák kezelése, a szakoktatás és szakképzés előmozdítása, valamint az oktatás és a munkaerőpiac közötti átmenet megkönnyítésére irányuló intézkedések révén;

88.

megjegyzi, hogy a fiúk gyakrabban morzsolódnak le, aminek az a kockázata, hogy kialakul egy fiatal, munkanélküli férfiakból álló alacsonyabb társadalmi osztály, amelyben a férfiaknak csak kevéssé vagy egyáltalán nincs iskolai végzettségük és nem sok esélyük van arra, hogy belépjenek a munkaerőpiacra vagy általában a társadalom részévé váljanak; kéri a tagállamokat, hogy fordítsanak különleges figyelmet azokra a fiúkra, akiknek nehezen megy az iskolai környezethez való alkalmazkodás, továbbá hogy ne szállítsák le a tankötelezettség korhatárát;

89.

szem előtt tartva, hogy a rövid és bizonytalan foglalkoztatás jellemzőbb az alacsony iskolázottságú emberek körében, kéri a Bizottságot, hogy a korai iskolaelhagyók munkaerőpiacra való visszatérését lehetővé tevő erőfeszítések mindig járjanak együtt kiegészítő képzési programokkal annak érdekében, hogy javuljanak a korai iskolaelhagyók jövőbeli foglalkoztatási kilátásai;

90.

rámutat, hogy segítendő a korai iskolaelhagyók munkaerő-piaci integrálását alapvető fontosságú az átképzésbe és a szakképzésbe való beruházás;

91.

hangsúlyozza, hogy a műszaki szakképzés által kínált képességek színvonalát emelni kell, és az általuk nyújtott szakirányoknak hatékonyabban kell figyelembe venniük a munkaerőpiac követelményeit, mivel az oktatás és a foglalkoztatás összekapcsolása elválaszthatatlan részét képezi a lemorzsolódás elleni küzdelemnek;

92.

úgy véli, hogy az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelem jegyében az oktatáspolitikákat olyan politikákkal kell összekapcsolni, amelyek célja a gazdasági fellendülés előmozdítása és ennélfogva tartós munkahelyek kialakítása, az iskolai lemorzsolódás, a rövid távú és bizonytalan foglalkoztatás, valamint az agyelszívás felgyorsulásának megakadályozása;

93.

javasolja, hogy az új információs és kommunikációs technológiákat, valamint a nyelvtechnológiákat már korai életkorban kezdjék el tanítani, mivel ezek rendkívül hasznos kommunikációs eszközök, amelyeket a fiatalok gyorsan el tudnak sajátítani;

Uniós politikák

94.

üdvözli az iskolai lemorzsolódás csökkentését célzó szabályozásról szóló tanácsi ajánlásra irányuló bizottsági javaslatot, amely e területre vonatkozóan átfogó politikai keret létrehozását, az egyes tagállamokban az iskolai lemorzsolódás okainak nemzeti és helyi szinten történő elemzését, a meglévő intézkedések hatékonyságának értékelését, valamint javasolja a megelőzési, az intervenciós és a kompenzációs politikáknak az e jelenség elleni fellépésbe történő beépítését;

95.

úgy véli, hogy – a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – az iskolai lemorzsolódás felszámolására irányuló átfogó stratégiák európai kerete hasznos iránymutatást nyújtana a tagállamok számára a meglévő szakpolitikák fejlesztésének helyes megközelítéséhez és nemzeti reformprogramjaik kialakításához;

96.

figyelmeztet, hogy a közkiadásoknak a gazdasági válság és a tagállamokban végrehajtás alatt álló költségvetési megszorítások miatti esetleges csökkentése az oktatási ágazatban kedvezőtlen hatással jár, és tovább növeli a korai iskolaelhagyók számát az EU-ban;

97.

hangsúlyozza, hogy az iskolai lemorzsolódás elleni küzdelembe való befektetés fokozása hosszú távon azt eredményezheti, hogy a fiatalok nem válnak a szociális biztonsági rendszerektől függő személyekké;

98.

a 2012. évi uniós költségvetés keretében támogatja a fiatalságra irányuló javasolt kísérleti projektet, amelynek célja garancia nyújtása a fiatalok, és különösen a korai iskolaelhagyók munkaerő-piaci integrálása érdekében;

99.

szorgalmazza a strukturális alapok, különösen az Európai Szociális Alap célzott, hatékony és koherens felhasználását az ifjúsági – különösen a korai iskolaelhagyókra irányuló – stratégiák teljes körű végrehajtására, hogy ezáltal egyedi programok keretében minden tagállamban elő lehessen mozdítani a társadalmi befogadást, biztosítandó mindenki számára a minőségi oktatást, valamint megelőzendő az iskolai lemorzsolódást és az iskolakerülést;

100.

megjegyzi, hogy az iskolai lemorzsolódás jellege országról országra és régióról régióra is változik, és ezért nincs rá univerzális megoldás;

101.

üdvözli és támogatja a Tanács által bejelentett terveket, amelyek szerint a korai iskolaelhagyókról „szociális térképet” készítenének a valamennyi tagállamból származó adatok összesítése alapján; felhívja a Bizottságot, hogy támogassa e kezdeményezést;

102.

ösztönzi a tagállamokat, hogy az adatvédelem szem előtt tartásával elemezzék mélyrehatóan a korai iskolaelhagyás problematikáját a nemzeti, regionális és helyi szintű kiváltó okok azonosítása érdekében;

103.

megállapítja ugyanakkor, hogy az iskolai lemorzsolódás mögöttes okainak elemzéséhez a tagállamok részéről átfogóbb, következetesebb és egységesebb adatokra van szükség;

104.

bővebb forrásokat és jobb hozzáférést kér az egész életen át tartó tanulás uniós programja számára, amely növeli a diákok és a tanárok mobilitását, serkenti a bevált gyakorlatok cseréjét, és hozzájárul az oktatási és tanulási módszerek javításához; kéri az Unió strukturális alapjai által kínált finanszírozás hatékonyabb felhasználását az iskolai hiányzás megelőzésére irányuló intézkedések végrehajtása érdekében;

105.

hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás uniós programjának és négy alprogramjának – a Comenius, az Erasmus, a Leonardo da Vinci és a Gruntdvig programoknak – a jelentőségét, amelyek között különösen a Comenius játszik alapvető szerepet az iskolai lemorzsolódás problémájának leküzdésében;

106.

felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a Comenius egyéni diákmobilitásra vonatkozó cselekvési programjának láthatóságát, amely hozzájárulhat az iskolai lemorzsolódás visszaszorításához;

*

* *

107.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL L 327., 2006.11.24., 45. o.

(2)  HL C 319., 2008.12.13., 20. o.

(3)  HL C 119., 2009.5.28., 2. o.

(4)  HL C 301., 2009.12.11., 5. o.

(5)  HL C 135., 2010.5.26., 2. o.

(6)  HL C 250 E., 2007.10.25., 102. o.

(7)  HL C 41 E., 2002.2.19., 24. o.

(8)  HL C 8 E., 2010.1.14., 12. o.

(9)  HL C 161 E., 2011.5.31., 8. o.

(10)  HL C 161., 2011.5.31., 21. o.

(11)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0092.

(12)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0231.


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/19


2011. december 1., csütörtök
Horvátország európai uniós tagságra irányuló kérelme

P7_TA(2011)0539

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása Horvátország európai uniós tagságra irányuló kérelméről (2011/2191(INI))

2013/C 165 E/03

Az Európai Parlament,

tekintettel a Horvát Köztársaság Európai Unióhoz való csatlakozásáról szóló szerződéstervezetre, a jegyzőkönyvre és a záróokmányra,

tekintettel a Horvát Köztársaság által 2003. február 21-én benyújtott, európai uniós tagságra irányuló kérelemre,

tekintettel a Horvát Köztársaság európai uniós tagságra irányuló kérelméről szóló 2004. április 20-i bizottsági véleményre,

tekintettel a Horvát Köztársasággal folytatandó csatlakozási tárgyalások megnyitásáról szóló 2005. október 3-i tanácsi határozatra,

tekintettel a Horvátország által a csatlakozás irányába történő előrelépésekről szóló, a 2005–2011-es időszakot felölelő rendszeres bizottsági jelentésekre,

tekintettel a Bizottságnak „A horvátországi reformokról az igazságügy és az alapvető jogok területén” című, 2011. március 2-i időközi jelentésére,

tekintettel a 2003. június 19–20-i szaloniki Európai Tanács nyugat-balkáni országokról szóló elnökségi következtetéseire,

tekintettel az Európai Tanács 2011. június 23–24-i következtetéseire,

tekintettel a horvátországi előrelépésekről és a bővítési folyamatról szóló valamennyi korábbi állásfoglalására és jelentésére,

tekintettel az EU–Horvátország Parlamenti Vegyes Bizottság valamennyi korábbi ajánlására,

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Költségvetési Bizottság és az Alkotmányügyi Bizottság véleményére (A7-0389/2011),

A.

mivel Horvátország függetlensége kikiáltását követően húsz, az uniós tagságra irányuló kérelmének benyújtása után pedig mintegy nyolc évvel az uniós integrációs folyamatban történelmi mérföldkőhöz érkezett, sikeresen lezárva a csatlakozási tárgyalásokat; mivel a Horvátország által elért eredmények feltétlen elismerést érdemelnek;

B.

mivel a csatlakozási folyamat jelentős mértékben hozzájárult ahhoz, hogy Horvátország európai értékeken nyugvó, szilárd és érett demokráciává váljon; mivel a kilátásba helyezett csatlakozás a politikai, gazdasági, társadalmi és kulturális élet különböző szereplőinek mobilizálása révén erőteljes katalizáló szerepet tölt be a reformok terén; mivel a reformokra irányuló erőfeszítéseket a tárgyalások befejezése és a csatlakozás után is folytatni kell annak érdekében, hogy az ország és polgárai teljes mértékben kihasználhassák az uniós tagság előnyeit;

C.

mivel Horvátország csatlakozása erősebbé teszi az Uniót, gazdagítja az európai kultúrát és örökséget, valamint jelentős mértékben hozzájárul ahhoz, hogy fennmaradjon a bővítési folyamat hitelessége, ugyanakkor jó példával szolgál arra, hogy a vállalt kötelezettségek teljes körű és tudatos végrehajtása az összes előre meghatározott cél eléréséhez vezethet;

D.

mivel a csatlakozási folyamatban alapvető fontosságú, hogy minden országot saját érdemei alapján ítéljenek meg, és a csatlakozási tárgyalások ütemét a koppenhágai kritériumok gyakorlati teljesítése határozza meg, valamint hogy a csatlakozás végleges időpontját a fenti feltételeknek való megfelelés határozza meg;

E.

mivel a folyamatos reformok és teljes körű végrehajtásuk többek között az igazságügy és az alapvető jogok, valamint a korrupció elleni küzdelem területén továbbra is elengedhetetlenek ahhoz, hogy valamennyi horvát állampolgár javára megerősödjön a jogállamiság;

F.

mivel a különböző népek közötti valódi megbékélés és a jószomszédi kapcsolatok kialakítása jelentős mértékben hozzájárul egy valódi európai integrációs folyamathoz; mivel a háborús bűnösök bíróság elé állítása és a menekültek és lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek visszafogadása a megbékélési folyamat alapvető részét képezi;

G.

mivel Horvátország sikeres csatlakozásának széles körű európai és regionális jelentősége lesz, és lendületet fog adni az európai integrációs folyamatnak mind az EU-ban, mind pedig a nyugat-balkáni régióban; mivel a kilátásba helyezett uniós tagság erőteljes ösztönzőt jelent a régió többi, az európai integráció útjára lépett tagjelölt és lehetséges tagjelölt országa számára, hogy folytassák a szükséges politikai, gazdasági és jogalkotási reformokat, megerősítsék a békét és a stabilitást, valamint megvalósítsák a jószomszédi viszonyon alapuló megbékélést; mivel az Uniónak meg kellene erősítenie a Horvátországgal szomszédos államok európai kilátásait, és folyamatosan ösztönöznie kell ezeket az országokat, hogy teljesítsék kötelezettségeiket a teljes körű uniós tagság felé vezető útjukon;

1.

üdvözli a Horvátországgal zajló csatlakozási tárgyalások lezárását, ami az ország társadalmi, politikai, gazdasági és kulturális környezetét jelentős mértékben megváltoztató, közel hat évig tartó tárgyalássorozat és több évnyi előkészület végére tesz pontot; hangsúlyozza, hogy fenn kell tartani a reformok lendületét, és úgy véli, hogy a folyamat még nem zárult le, és azt a tárgyalások lezárása után és a csatlakozást követően is ugyanolyan energiával és kemény munkával kell folytatni; bízik abban, hogy e folyamat kedvező eredményei megerősítik majd a horvátországi polgárok uniós tagság iránti támogatását és bizalmát, és arra fogják ösztönözni az embereket, hogy részt vegyenek az uniós népszavazáson, és támogassák a csatlakozási szerződést; támogatja a csatlakozási szerződés aláírását, és felhívja az EU tagállamait, hogy időben ratifikálják azt; várja a parlamenti megfigyelők érkezését Horvátországból;

2.

rámutat, hogy a csatlakozási szerződés ideiglenes rendelkezései eltérést vezetnek be az európai parlamenti képviselői helyek Szerződésekben foglalt legnagyobb száma vonatkozásában a 2009–2014-es parlamenti ciklus végéig; szándéka, hogy az Európai Parlament új összetételét meghatározó döntésről szóló javaslatát jóval a 2014-es választások előtt benyújtsa, az EUSZ 14. cikke (2) bekezdésének megfelelően; rámutat, hogy a csatlakozás valamennyi ehhez kapcsolódó intézményi vonatkozását teljes egészében figyelembe kell venni;

3.

rámutat, hogy a Horvát Köztársasággal kötendő csatlakozási szerződés, illetve az Írország és a Cseh Köztársaság által kért jegyzőkönyvek elfogadására irányuló eljárások szerződéses alapja különböző (az elsőnek az EUSZ 49. cikke, a másodiknak az EUSZ 48. cikke), ezért jogilag nem lehet azokat egyetlen közös jogi aktusba foglalni;

4.

határozottan úgy véli, hogy a csatlakozási tárgyalások lezárása az uniós bővítési folyamat hitelességének bizonyítéka; hangsúlyozza, hogy a tagság felé vezető úton tett előrelépések azt mutatják, hogy a kilátásba helyezett csatlakozás továbbra is előmozdítja a politikai és gazdasági reformokat, valamint hogy az európai integráció az Unió határain túli országok közötti megbékélést is szolgálja;

5.

kéri a Bizottságot, hogy objektíven felügyelje a további csatlakozási előkészületeket, és segítse a horvát hatóságokat a tárgyalások során vállalt kötelezettségeik teljesítésében; üdvözli a csatlakozási szerződés hivatkozását a civil társadalomnak az ellenőrzési folyamat egészébe való bevonására, és felszólítja a Bizottságot, hogy teljes körűen alkalmazza ezt a záradékot, és folytasson elmélyült konzultációt a civil társadalom képviselőivel; úgy véli, hogy a csatlakozás előtti felügyeleti mechanizmus az egyik módja annak, hogy Horvátország további támogatást kapjon a reformokra irányuló erőfeszítései folytatásához; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) keretében nyújtott támogatás továbbra is a lehető legmegfelelőbb és leghatékonyabb legyen;

6.

hangsúlyozza, hogy különös figyelemmel kell lenni az igazságügy, a belügyek és az alapvető jogok terén vállalt kötelezettségekre, beleértve – a demokrácia egyik kulcsfontosságú eszközeként – a média szabadságának védelmét, valamint az igazságügyi reform folyamatos végrehajtását és az igazságügy hatékonyságát, a háborús bűnökkel kapcsolatos ügyek részrehajlás nélküli kezelését, a korrupció elleni küzdelmet, a kisebbségek védelmét, a határellenőrzést, a rendőrségi együttműködést, a szervezett bűnözés elleni harcot, a polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködést, valamint a versenypolitikában a hajóépítő- és az acélipar átszervezése érdekében vállalt kötelezettségeket; fontosnak tartja, hogy Horvátország a csatlakozás előtt pozitív eredményeket érjen el ezeken a területeken;

7.

figyelemmel fogja követni az ellenőrzési folyamatot, és felszólítja a Bizottságot, hogy rendszeresen adjon tájékoztatást arról, milyen mértékben teljesítik a horvát hatóságok a csatlakozási szerződésben vállalt kötelezettségeiket annak érdekében, hogy a 2013. július 1-jei csatlakozáskor teljes körűen el tudják látni a tagsággal járó kötelezettségeiket; felszólítja a horvát hatóságokat, hogy átlátható és inkluzív módon – a horvát parlament és a civil társadalom bevonásával – hajtsák végre a csatlakozási folyamat keretében vállalt kötelezettségeket, és rendszeresen értékeljék a reformok előrehaladását; fenntartja a jogot arra, hogy az ellenőrzési folyamat során ajánlásokat intézzen a Bizottsághoz és a horvát hatóságokhoz;

8.

miközben tudomásul veszi az igazságügyi reform terén elért megfelelő előrelépéseket, arra ösztönzi Horvátországot, hogy a Bizottság e területre vonatkozó ajánlásaival összhangban folytassa az igazságügyi reformok végrehajtását, mert a hatékony, független és elfogulatlan igazságügyi rendszer a gazdasági fejlődés fontos eleme, és erősíti a polgároknak a jogállamiságba vetett bizalmát; felszólítja Horvátországot, hogy foglalkozzon a területen még fennálló kihívásokkal, különös tekintettel az igazságszolgáltatás hatékonyságának növelésére, valamint a bírói kar függetlenségét, pártatlanságát és elszámoltathatóságát, továbbá a bírók objektív és érdemeken alapuló kinevezését és előléptetését célzó rendelkezések végrehajtására;

9.

üdvözli, hogy Horvátország elkötelezett a korrupció elleni harc terén, ugyanakkor az egyik legfontosabb prioritásnak tekinti a magas szintű – az igazságszolgáltatást, a bűnüldöző szerveket, a közigazgatást és az állami cégeket érintő – korrupció ellni küzdelem folytatását, amit valamennyi szinten eltökélten, a törvény szigorú betartásával és sikeres büntetőeljárások sorozata révén kell folytatni; megállapítja, hogy a közigazgatásban és a rendőri szerveknél az átláthatóságot és az integritást még tovább kell erősíteni; az állami szektor átláthatóságának biztosítása érdekében alapvető fontosságúnak tartja a közbeszerzésekre vonatkozó szabályok hatékony alkalmazását, hogy a polgárok hozzáférhessenek a közkiadásokra vonatkozó információkhoz, és hogy nagyobb legyen a pártfinanszírozás átláthatósága;

10.

felszólítja a horvát hatóságokat, hogy erősítsék meg még jobban a korrupcióellenes szervek adminisztratív kapacitását, követve többek között a bevált uniós gyakorlatokat, valamint – a jogállamiság megvalósításának és megerősítésének előfeltételeként – mozdítsák elő a politikusi, közalkalmazotti és bírói elszámoltathatóság kultúráját; hangsúlyozza, hogy folytatni kell a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelemre irányuló erőfeszítéseket, és meg kell erősíteni a bűnszervezetekhez kapcsolódó társaságok közbeszerzésekben való részvételét tiltó jogszabályokat; fontosnak tartja a bűnüldöző szervek reformjának folytatását azzal a céllal, hogy azok hatékony, eredményes, politikamentes, valamint a polgári és szabadságjogokat tiszteletben tartó szervekké váljanak;

11.

arra ösztönzi Horvátországot, hogy fokozza a háborús bűncselekmények eljárás alá vonására, valamint a büntetlenségre vonatkozó új stratégia végrehajtására irányuló erőfeszítéseit, ami az igazságszolgáltatás és a tartós megbékélés biztosításának kulcsa a térségben, és hogy foglalkozzon azon háborús bűncselekmények büntetlenségével, amelyek esetében az áldozatok a szerb etnikum tagjai közül kerültek ki, vagy az állítólagos elkövetők a horvát biztonsági erők tagjai voltak; felszólítja Horvátország kormányát, hogy a büntetlenség elleni küzdelem fontos lépéseként biztosítson megfelelő pénzügyi forrásokat, és aktívan támogassa a horvát igazságügyet a háborús bűncselekmények kivizsgálásának felgyorsítása érdekében; egyúttal arra ösztönzi a horvát hatóságokat, hogy továbbra is folytassanak aktív együttműködést a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel (ICTY), és tegyenek eleget az ICTY ügyészi hivatala valamennyi fennmaradó ajánlásának; felhívja Horvátországot és Szerbiát, hogy teljes körűen működjenek együtt az igazságügyek területén, különös tekintettel a háborús bűncselekmények kivizsgálására;

12.

felkéri a kormányt, hogy továbbra is ösztönözze és könnyítse meg a menekültek és a lakóhelyük elhagyására kényszerült személyek hazatérését, különös figyelmet fordítva a szerb etnikumú visszatérők helyzetére, és javítsa lakhatási és munkahelyi körülményeiket; felszólítja a horvát hatóságokat, hogy folytassák a társadalmi és gazdasági fellendülésre irányuló projektek indítását a kiszolgáltatott csoportok, különösen a menekültek számára, és igyekezzenek tényleges és fenntartható intézkedéseket hozni a lakhatási és munkakörülmények vonatkozásában, összhangban a többi szociális és foglalkoztatási programmal; bízik abban, hogy a régió valamennyi országa nyitottan kezeli a menekültek visszatérésének kérdését;

13.

üdvözli a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség terén tett előrehaladást; ugyanakkor aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a nők továbbra is rendkívüli mértékben alulképviseltek a gazdasági és politikai döntéshozó testületekben; felszólítja a horvát hatóságokat, hogy sürgősen hajtsák végre a nemek közötti egyenlőségről szóló törvényt, aktívabban mozdítsák elő a nők politikában való részvételét, erősítsék meg a nők munkaerő-piaci helyzetét és vezessék be az egyenlő bérezés elvét;

14.

támogatja a tolerancia közegének előmozdítására irányuló erőfeszítéseket az országban; arra biztatja a horvát hatóságokat, hogy folytassák a valamennyi típusú hátrányos megkülönböztetés legyőzésére irányuló erőfeszítéseiket, hajtsák végre a megkülönböztetés elleni jogszabályokat, továbbá kezeljék nagy eltökéltséggel a gyűlöletből elkövetett bűncselekményekkel, a gyűlöletbeszéddel, a rasszista fenyegetésekkel, valamint az etnikai és LMBT-kisebbségekkel szembeni intoleranciával kapcsolatos ügyeket; felszólítja továbbá Horvátországot, hogy ezentúl is a tolerancia szellemében lépjen fel, és hozzon megfelelő intézkedéseket azok védelme érdekében, akik még mindig fenyegetéseknek és megfélemlítésnek lehetnek kitéve;

15.

mélységesen aggasztja a 2011. június 11-én Splitben megrendezett „LMBT büszkeség” felvonulás résztvevőivel szembeni erőszak és a horvát hatóságok tehetetlensége a résztvevők védelmét illetően; sürgeti a horvát hatóságokat, hogy teljes körűen vizsgálják ki az elkövetett bűncselekményeket és azokkal kapcsolatban indítsanak eljárást, valamint dolgozzanak ki stratégiákat a hasonló incidensek jövőbeli megakadályozása érdekében; felszólítja a horvát hatóságokat, hogy sürgősen fogadjanak el és hajtsanak végre egy homofóbia elleni cselekvési tervet;

16.

felszólítja a horvát hatóságokat, hogy a továbbiakban is foglalkozzanak az emberkereskedelemmel;

17.

arra ösztönzi Horvátországot, hogy még inkább szilárdítsa meg a munkaügyi és szakszervezeti jogokat, valamint erősítse meg a szociális párbeszédet a döntéshozatali folyamatban és a szakpolitikák kialakításában, továbbá támogassa a szociális partnerek kapacitásépítését, a Gazdasági és Szociális Tanács további megerősítését is ideértve;

18.

elismeri, hogy a véleménynyilvánítás szabadságát a horvát jog előírja, és azt általában tiszteletben is tartják; arra ösztönzi a horvát hatóságokat, hogy tegyenek további lépéseket a média függetlenségének és szakmaiságának biztosítása érdekében; felszólítja a horvát hatóságokat, hogy továbbra is tanúsítsanak elkötelezettséget annak biztosítása iránt, hogy a médiaágazat politikai beavatkozás nélkül működhessen, valamint hogy garantálják a szabályozási testületek függetlenségét;

19.

felhívja Horvátországot, hogy tekintettel a meglévő gazdasági problémákra, folytassa a gazdaság strukturális reformját, hogy a munkaerőpiac fellendítésével ösztönözze a foglalkoztatást, valamint vigye tovább a versenyképesség fokozása érdekében a költségvetési konszolidációt, hogy lehetővé váljon az uniós tagállamok utolérése, és hogy teljes mértékben hasznára tudja fordítani az uniós csatlakozást; fontosnak tartja, hogy a gazdasági fellendülést környezetvédelmi modernizáció is kísérje, többek között az energiahatékonyság javítása, a megújuló energiaforrásokra vonatkozó politika megerősítse, valamint a területfejlesztés és az energiapolitikák harmonizációja révén; sürgeti a kormányt, hogy javítsa az általános gazdasági környezetet, fordítson különös figyelmet a kis- és középvállalkozásokra, és tegyen további erőfeszítéseket Horvátország szociális rendszerének reformja érdekében, biztosítva a közpénzügyek fenntarthatóságát; felhívja a horvát hatóságokat, hogy a területfejlesztés folyamatát tegyék átláthatóbbá, és teljes körűen tartsák tiszteletben a közérdeket és a környezetvédelmi előírásokat;

20.

felhívja a tagállamokat, hogy tényekre alapozva és csak abban az esetben hozzanak a horvát munkavállalók munkaerőpiacaikhoz való hozzáférésére vonatkozó átmeneti rendelkezésekről szóló határozatokat, ha komoly zavarok mutatkoznának a nemzeti munkaerőpiacon;

21.

felszólítja a munkaerőpiachoz való szabad hozzáférést korlátozó átmeneti időszakokat alkalmazni kívánó tagállamokat, hogy tájékoztassák a Bizottságot a területükre érkező munkavállalók várható számáról;

22.

emlékeztet, hogy a bővítés pénzügyi következményeire különösen tekintettel kell lenni a 2014–2020-as többéves pénzügyi keretről és az Unió saját forrásainak rendszerével kapcsolatos döntésekről szóló soron következő tárgyalások során;

23.

kéri, hogy a 2014–2020-as időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló valamennyi eszmecsere és tárgyalás során az összes érintett fél Horvátországra a lehető leghatározottabban mint csatlakozó országra tekintsen; úgy véli, hogy Horvátország Európai Parlamentben tevékenykedő megfigyelőinek, a Tanácsban dolgozó képviselőinek és a Régiók Bizottságában tevékenykedő megfigyelőinek meg kellene ragadniuk az alkalmat, hogy támogatást szerezzenek az Unióval kapcsolatos elképzeléseiknek, valamint hogy részt vegyenek az uniós költségvetés kialakításában és a prioritások 2020-ig történő meghatározásában;

24.

tudomásul veszi a Horvátország csatlakozásával foglalkozó konferencia során a pénzügyi és költségvetési rendelkezésekről kialakított uniós álláspontot, amely a csatlakozás időpontjaként 2013. július 1-jét vette alapul; megállapítja, hogy a Horvátország csatlakozásához szükséges, a költségvetés fejezeteiben és alfejezeteiben szereplő pénzügyi keretek a jelenlegi többéves pénzügyi keret utolsó költségvetési évének utolsó félévére jelentősen megnövelnék az uniós költségvetés kiadásait; megállapítja, hogy az előcsatlakozási támogatási eszköz keretében Horvátország számára előirányzott, eredetileg 2013-ra tervezett összeg csökkennek, ami bizonyos mértékig ellensúlyozza ennek az EU költségvetésére gyakorolt nettó hatását;

25.

felhívja a figyelmet a COREPER álláspontjára, miszerint a kiadások teljes összegét nem kellene módosítani a 2013-as költségvetési évben, ugyanakkor emlékeztet arra, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2006-ban történt benyújtásakor, tárgyalásakor és elfogadásakor figyelmen kívül hagyták, hogy Horvátország esetleg a többéves pénzügyi keret időtartama alatt fog csatlakozni;

26.

sürgeti ezért, hogy a Bizottság a csatlakozási szerződés 2011. decemberi aláírását követően, a 2012 elején tervezettek szerint, továbbá az intézményközi megállapodás 29. pontjában foglaltak alapján javasolja a többéves pénzügyi keret 2013-as költségvetési évre vonatkozó felülvizsgálatát, hogy ily módon elkerülhető legyen Horvátország csatlakozásának átcsoportosításokkal történő finanszírozása;

27.

mivel a releváns horvát intézmények adminisztratív kapacitása továbbra is hiányosságokkal küzd, arra bátorítja a horvát hatóságokat, hogy erősítsék tovább a közösségi vívmányok megfelelő végrehajtásához szükséges közigazgatási struktúrákat és intézményi kapacitásokat annak érdekében, hogy a csatlakozás után az ország a lehető legnagyobb mértékben ki tudja használni a tagság nyújtotta előnyöket;

28.

üdvözli, hogy a horvát kormány 2011 júliusában elfogadta az európai értékek Délkelet-Európában való előmozdításáról szóló nyilatkozatot; felkéri Horvátországot, hogy a régióban továbbra is álljon ki az uniós bővítés mellett, valamint támogassa a béke, a jólét, a szabadság, a jogállamiság, a demokrácia és a szociális piacgazdaság európai értékeinek előmozdítását; ösztönzi Horvátországot, hogy javítsa tovább a jószomszédi kapcsolatokat, maradjon minden szinten a regionális együttműködés fontos és tevékeny előmozdítója, valamint ne adja fel azt a kötelezettségvállalását, hogy a megbékélésre irányuló erőfeszítéseket olyan gyakorlati lépésekbe ültesse át, amelyek a régió valamennyi polgára számára gazdasági, társadalmi és emberi előnyökkel járnak;

29.

a nyugat-balkáni régió több kedvezményezettre irányuló programjai részeként a kkv-kat, az infrastrukturális fejlődést és az üzleti környezetet támogató pénzügyi eszközök fokozott igénybevételét kéri; megállapítja, hogy a regionális együttműködés a Horvátországgal szomszédos országok gazdasági fejlődése és a velük való sikeres együttműködés szempontjából rendkívül fontos;

30.

előrelépést sürget az egyes szomszédos országokkal, különösen Szerbiával fennálló megoldatlan kétoldalú kérdések lezárása terén, elsősorban a határkijelölés, az eltűnt személyek, a tulajdon visszaszolgáltatása és a menekültek kapcsán, és határozottan úgy véli, hogy a kétoldalú nyitott kérdések nem állhatnak a nyugat-balkáni tagjelölt és a lehetséges tagjelölt országok uniós csatlakozási folyamatának útjában, hanem azokat általában véve még a csatlakozás előtt rendezni kell, ezért üdvözli a horvát parlament 2011. október 21-i ezzel kapcsolatos nyilatkozatát;

31.

tekintettel arra, hogy a csatlakozás sikere nagymértékben függ az állampolgárok támogatásától és elkötelezettségétől, arra buzdítja a horvát hatóságokat és a civil társadalmat, hogy a Bizottság segítségével indítsanak útjára egy széles körű és objektív tájékoztató kampányt az uniós csatlakozással járó kötelezettségekről, következményekről és előnyökről, hogy a népszavazáson a horvát nép teljes mértékben tisztában legyen azzal, hogy miről dönt, és hogy az európai ügyet saját ügyének is tekintse;

32.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok és a Horvát Köztársaság kormányának és parlamentjének.


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/24


2011. december 1., csütörtök
A gazdaságpolitikai koordinációra vonatkozó európai szemeszter

P7_TA(2011)0542

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása a gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszteréről (2011/2071(INI))

2013/C 165 E/04

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkére,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 121., 126. és 148. cikkére, a 12. jegyzőkönyvre, valamint a 15. és 16. jegyzőkönyv túlzott hiány esetén követendő eljárásról szóló rendelkezéseire,

tekintettel az európai statisztikákról szóló, 2009. március 11-i 223/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben meghatározott, az európai statisztikákra vonatkozó magatartási szabályzatra,

tekintettel az EUMSZ 152. cikkére és 153. cikkének (5) bekezdésére,

tekintettel az EUMSZ 9. cikkére (horizontális szociális záradék),

tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló, 2010. május 12-i (COM(2010)0250), és „A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei” című, 2010. június 30-i bizottsági közleményre (COM(2010)0367),

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

tekintettel az Ecofin Tanács 2011. február 15-i és 2010. szeptember 7-i üléseinek következtetéseire,

tekintettel az Európai Tanács 2011. március 23-i és 24-i következtetéseire,

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Költségvetési Bizottság, a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, az Alkotmányügyi Bizottság, valamint a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0384/2011),

A.

mivel a válság és az egyenlőtlenségek, a makropénzügyi egyensúlyhiány és a versenyképességbeli különbségek euró bevezetése óta történt növekedése, valamint a pénzügyi rendszer működése nyilvánvalóvá tette, hogy az Unióban a makrogazdasági egyensúlyhiánnyal adott esetben mind a túlzott hiányt, mind a túlzott többletet kezelő, szimmetrikus megközelítés alapján kell foglalkozni, fokozottabban össze kell hangolni a gazdasági és költségvetési politikákat, továbbá szigorúbb költségvetési ellenőrzést kell folytatni;

B.

mivel a javított gazdaságirányítási keretnek jó néhány, egymással összefüggő és egymással összhangban lévő, a fenntartható növekedéssel és a munkahelyekkel kapcsolatos politikára kell támaszkodnia, különösen egy uniós növekedési és foglalkoztatási stratégiára (az Európa 2020 stratégiára), amelyben különös figyelmet kap a belső piac kiépítése és megerősítése, a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok intenzívebbé tétele és a versenyképesség, a túlzott költségvetési hiány elkerülését és kiigazítását célzó hatékony keretre (a stabilitási és növekedési paktumra), a makrogazdasági egyensúlyhiányok elkerülését és kiigazítását célzó, erőteljes keretre, a nemzeti költségvetési keretekkel szemben támasztott minimumkövetelményekre, a pénzügyi piacok szabályozásának és felügyeletének megerősítésére, ideértve az Európai Rendszerkockázati Testület által gyakorolt makroprudenciális felügyeletet;

C.

mivel a gazdasági és monetáris unió fennállásának első évtizedében felgyűlt tapasztalatok és elkövetett hibák azt mutatják, hogy az Unióban megfelelőbb gazdaságirányításra van szükség, amelynek a közösen megállapított szabályok és politikák iránti erőteljesebb nemzeti felelősségvállalásra, valamint a nemzeti gazdaság- és költségvetési politikák szilárdabb uniós szintű felügyeleti keretére kell épülnie;

D.

mivel a tapasztalatok szerint egyes tagállamok túlzott eladósodása és államháztartási hiánya továbbgyűrűző negatív hatást gyakorol más tagállamokra és az euróövezet egészére;

E.

mivel a nemzeti parlamenteket a polgárok szabadon választják, és mivel következésképp a nemzeti parlamentek a polgárok által megszerzett és általuk átruházott jogok letéteményesei és biztosítói; mivel az európai szemeszter bevezetésének teljes mértékben tiszteletben kell tartania a nemzeti parlamentek előjogait;

F.

mivel az állami költségvetések parlament általi elfogadása a demokrácia egyik alapköve;

G.

mivel az Európai Unió tagállamainak parlamentjei jogalkotási feladataikat az uniós intézményekkel megosztva látják el, és gyakorta csak korlátozott ellenőrzést gyakorolnak a mindenkori kormány Európa-politikai fellépései felett;

H.

mivel az Európai Unión belüli, megváltozott és összetett jogalkotási folyamatot az Unió polgárainak többsége nem ismeri kellő mértékben; mivel a döntéshozatali és közvélemény-formálási folyamat átláthatóságának hiánya – különösen az Európai Tanácsban és a Miniszterek Tanácsában – a polgárok európai integrációba vetett bizalmát csorbítja, továbbá megnehezíti a polgárok általi tevékeny és építő jellegű ellenőrzést;

I.

mivel a megszorító intézkedések ellen tiltakozó társadalmi mozgalmak az Unió különböző tagállamaiban az európai integráció demokratikus minőségével való elégedetlenség növekedését is tükrözik; mivel az euróválság kezelésének eddigi módja rendkívüli mértékben rontotta az európai integráció demokratikus hitelességét;

J.

mivel a nemzeti gazdaságpolitikáknak a megerősített koordináció révén elért hatékonysága e politikák demokratikus legitimitásán és elszámoltathatóságán alapul, amely pedig a parlamentek beavatkozásától függ,

K.

mivel az európai szemeszterrel összefüggésben biztosítani kell a foglalkoztatási, a szociális és a gazdaságpolitikák közötti fokozott interakciót, és mivel ennek megvalósítása során valamennyi generáció javára elő kell mozdítani minden egyes szereplő demokratikus elszámoltathatóságát, felelősségvállalását és legitimitását; mivel e folyamat jelentős részét képezi az Európai Parlament teljes körű bevonása;

L.

mivel 2011. március 24-én az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamok abban állapodtak meg, hogy határozottan fellépnek „a növekedés ösztönzése érdekében, mégpedig az egységes piac erősítése, a szabályozásból eredő terhek csökkentése és a harmadik országokkal folytatott kereskedelem előmozdítása révén”;

M.

mivel az európai szemeszter az uniós intézmények irányítása alatt álló intézményi folyamat, amely növeli az uniós stratégia végrehajtásával kapcsolatos, tagállamok közötti koordinációt, különösen annak makrogazdasági dimenzióját tekintve;

N.

mivel az uniós költségvetést az Európai Parlament és a Tanács a Szerződésekkel összhangban közösen határozza meg, és a nemzeti költségvetési eljárásokat az egyes tagállamok alkotmányos rendszere szabályozza; mivel azonban a nagyobb költségvetési koordináció nem sérti a szubszidiaritás elvét;

O.

mivel az európai gazdaságoknak a közös piac eredményeképp létrejött összekapcsolódásából eredő jelentős szinergiák csak egy költségvetési koordinációs rendszer működtetésével használhatók ki;

P.

mivel az Európai Tanács állandó elnökségének a Lisszaboni Szerződés általi létrehozása megváltoztatta az Unió intézményi egyensúlyát;

Q.

mivel egy kizárólag kormányközi együttműködési rendszer nem tenne eleget az EUMSZ 121. cikkében foglalt követelményeknek, melyek értelmében a tagállamoknak közösen megoldandó kérdésként kellene tekinteniük gazdaságpolitikájukra, és nem biztosítaná a közösségi módszer hatálya alá tartozó területeken a szükséges uniós intézkedések megtételét;

R.

mivel az európai szemeszter bevezetésének az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek fokozott bevonását kell eredményeznie, és munkájukban változásokat kellene előidéznie;

S.

mivel az Európai Parlament a költségvetési eljárásban együttdöntési hatáskörrel rendelkezik;

T.

mivel az európai foglalkoztatási stratégia és az EUMSZ 148. cikkén alapuló foglalkoztatási iránymutatások szakpolitikai keretet kínálnak az Európa 2020 stratégia céljainak elérése érdekében végrehajtandó foglalkoztatáspolitikai és munkaerő-piaci intézkedésekhez;

U.

figyelembe véve az Európai Parlamentnek a 2010-es integrált foglalkoztatási iránymutatásokhoz való csaknem együttdöntési szintű hozzájárulását;

V.

mivel a munkanélküliek aránya Európában továbbra is jóval 9 % felett van, és különösen a fiatalok munkanélkülisége továbbra is igen nagy kihívást jelent; mivel a foglalkoztatási, a munkaerő-piaci és a szociális politikák ennélfogva alapvető részei a makrogazdasági felügyelet és az Európa 2020 stratégiában előírt tematikus koordináció keretében elvégzendő reformoknak;

W.

mivel az Európa 2020 stratégiának és az európai szemeszterben gyökerező új irányítási struktúrának elő kell segítenie, hogy az EU legyőzze a válságot és annak okait; mivel az EU magas szintű szociális védőrendszere enyhítette a válság legkeményebb hatását, és mivel a válság öröksége messzire nyúlik, és a gazdasági tevékenység jelentős csökkenését, a munkanélküliség jelentős növekedését, a termelékenység meredek zuhanását és rendkívül meggyengült államháztartást eredményez;

X.

mivel az európai szemeszternek két célkitűzése van: a tagállami költségvetési fegyelem betartásának ellenőrzése, ugyanakkor pedig az Európa 2020 program megfelelő teljesítésének nyomon követése a végrehajtásához szükséges pénzügyi eszközök biztosítása révén;

Y.

mivel a lisszaboni stratégia kudarca lényegében a stratégia valamennyi szereplő általi végrehajtását nyomon követő egyértelmű eljárások hiányának tudható be, és mivel ezért fontos a megfelelő tanulságok levonása, amelyek biztosítani fogják az Európa 2020 menetrend sikerét;

Z.

mivel a monetáris politikai párbeszédben szerzett tapasztalatára való tekintettel az Európai Parlamentnek szerepet kell kapnia a gazdaságpolitikák demokratikus elszámoltathatósága, valamint a költségvetések ellenőrzése terén;

AA.

mivel a Tanács jelentős változtatásokat eszközölt a Bizottság által az európai szemeszter első évének keretében javasolt országspecifikus ajánlásokban;

AB.

mivel szigorúan tiszteletben kell tartani a szociális partnerek kollektív tárgyalási önállóságát és a nemzeti bérszabályozási rendszereket;

AC.

figyelembe véve az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottságának az évente rendezett parlamentközi találkozók révén szerzett tapasztalatát;

A feladatok áttekintése

1.

úgy véli, hogy a válság jelenlegi szakaszában határozott és nagyratörő válaszintézkedésekre van szükség;

2.

megállapítja, hogy a gazdaságirányítási jogalkotási csomag elfogadásán túl a 2011. október 26-i euróövezeti csúcsértekezleten döntés született egy olyan intézkedéscsomagról is, amely módosítja e jogalkotási csomagot; úgy véli, hogy a Szerződést érintő változtatásokkal kapcsolatos bárminemű jövőbeli döntés meghozatalakor teljes mértékben tiszteletben kell tartani az Európai Unióról szóló szerződés 48. cikkének (3) bekezdésében előírt eljárást, és az e cikk alapján összehívott konvent megbízatásában szerepeltetni kell, hogy az EU-nak erős demokratikus legitimációra és szolidaritásra kell épülnie;

3.

úgy véli, hogy további értesítésig az európai szemeszter az uniós stratégia és a hatékony gazdasági kormányzás végrehajtásának hatályos kerete, elsősorban az euróövezetbe tartozó tagállamok tekintetében, amelyeket közös felelősség kapcsol össze, továbbá hogy a megszövegezés mögött az egész évet felölelő folyamat forog kockán az uniós intézmények és a tagállamok esetében;

4.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia sikere az EU egészének kötelezettségvállalásától, és a tagállamok, a nemzeti parlamentek, a helyi és régiós hatóságok és a társadalmi partnerek elkötelezettségétől függ; emlékeztet az erős, versenyképes és megfelelően működő szociális piacgazdaság, a strukturális reformok és a kollektív szerződések, valamint a makrogazdasági politikákról és intézkedésekről folytatott valódi európai társadalmi párbeszéd ösztönzésének jelentőségére az Európa 2020 stratégia keretében;

5.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak közösen megoldandó kérdésként kellene tekinteniük gazdaság- és adópolitikájukra, valamint hogy ezért meg kell erősíteni a Gazdasági és Monetáris Unió gazdasági pillérét, beleértve az adóügyi vonatkozásokat is, fokozottabb koordináció, adóügyi intézkedések végrehajtása, valamint az adócsalás és adóelkerülés elleni hatékony fellépés, továbbá a jelenlegi káros intézkedések fokozatos megszüntetése révén;

6.

úgy véli, hogy az európai szemeszter és a fokozottabb gazdaság- és adópolitikai koordináció bevezetésének elegendő mozgásteret és rugalmasságot kell hagynia az uniós tagállamoknak ahhoz, hogy hatékony és az Európa 2020 stratégiával összhangban lévő költségvetési, gazdasági és szociális stratégiát kövessenek az elosztás és a fejlődés támogatása érdekében, megfelelő szintű közszolgáltatásokat és infrastruktúrát nyújtva az uniós polgárok számára; felhívja az Európai Bizottságot, hogy éves növekedési jelentésében vegye számba, hogy a tagállamok milyen lépéseket tettek az egységes piac megvalósítása érdekében;

7.

megjegyzi, hogy az egységes piac fejlődése és erősödése, valamint a nemzetközi kereskedelmi kapcsolatok előmozdítása nélkülözhetetlen a gazdasági növekedés ösztönzése, a versenyképesség növelése és a makroökonómiai egyensúlytalanságok kezelése szempontjából, és felhívja a Bizottságot, hogy éves növekedési jelentésében vegye számba, hogy a tagállamok milyen lépéseket tettek az egységes piac megvalósítása érdekében;

8.

hangsúlyozza, hogy mind a tagállamok foglalkoztatási politikáira vonatkozó iránymutatások, mind pedig az általános gazdaságpolitikai iránymutatások az európai szemeszter elválaszthatatlan részét képezik és egyformán fontosak az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés eléréséhez; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy valamennyi politikai ajánlás álljon összhangban az integrált iránymutatásokkal;

9.

sajnálatosnak tarja az Európa 2020 stratégia céljainak uniós költségvetés felhasználásával történő megvalósítására szolgáló különböző eszközök és költségvetési tételek egyértelműségének hiányát és a közöttük megvalósuló átfedéseket; emlékeztet arra, hogy az európai szemeszter jó lehetőséget szolgáltat az Unió és a tagállamok költségvetése közötti nagyobb szinergia kialakítására;

10.

rámutat, hogy az Európa 2020 stratégiának erőteljesebb területi dimenzióval kell rendelkeznie; következésképp úgy véli, hogy – az európai régiók sajátosságaira és eltérő fejlettségi szintjére figyelemmel – a regionális és helyi hatóságoknak és partnereknek az adott programok tervezésébe és végrehajtásába való közvetlen bevonása a stratégiai célok tekintetében minden szinten mélyebb felelősségtudatot eredményezne, valamint helyi szinten biztosítaná a célkitűzések és a teljesítmények jobb megismerését;

A Bizottság szerepe

Bevezetés

11.

megjegyzi, hogy az európai szemeszter létrehozásának célja, hogy biztosítsa a tagállamok gazdasági és költségvetési teljesítményének tartós konvergenciáját és a gazdaságok szorosabb összehangolását, és orvosolja az államadósság-válságot; megjegyzi, hogy az éves növekedési jelentést a ciklus első alapdokumentumaként hozták létre;

12.

hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter végrehajtása nem érintheti az Európai Parlament EUMSZ-ban rögzített jogosítványait; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki arra vonatkozó javaslatokat, hogy e különböző eszközök miként differenciálódnak, milyen továbbgyűrűző hatásokat okoznak a különböző politikai területek között, és miként illeszkednek egymáshoz;

Az első ciklus tanulságai

13.

hangsúlyozza, hogy az európai szemeszter kodifikálása során lehetővé kell tenni az ahhoz szükséges rugalmasságot, hogy adott esetben az első év tapasztalataiból nyert tanulságoknak megfelelően kiigazításokra kerülhessen sor; úgy véli, hogy az értékelés és a kiigazítás során a Bizottságnak különös figyelmet kell fordítania arra, hogy az euróövezethez és az előtte álló kihívásokhoz jobban alkalmazkodó keretre van szükség;

14.

megállapítja, hogy az első európai szemeszterbeli nemzeti reformprogramok minősége jelentősen eltér konkrétság, átláthatóság, megvalósíthatóság és átfogó jelleg tekintetében; felszólítja a Bizottságot, hogy kérje fel a tagállamokat a saját programjuk minőségének és átláthatóságának javítására, és hogy a legjobb minőségű nemzeti reformprogramokat tegye mintává a következő európai szemeszter számára;

15.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti reformprogramokban bejelentett nemzeti politikák és célok együttesen olyan szintet érjenek el, amely elég ambiciózus az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak eléréséhez; aggályát fejezi ki amiatt, hogy az első európai szemeszter esetében nem ez volt a helyzet; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden tagállam lehetőségeihez képest járuljon hozzá a legfőbb célokhoz, és készítsen pontos iránymutatást és ahhoz kapcsolódó menetrendet a szükséges lépések számára;

Éves növekedési jelentés

16.

úgy véli, hogy az éves növekedési jelentésnek összhangban kell lennie a következőkkel:

az Európa 2020 stratégia,

az integrált iránymutatások (átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások),

az euróövezetre és az Unió egészére vonatkozó tanácsi megállapodások (pl. az Euró Plusz Paktum);

17.

megállapítja, hogy az éves növekedési jelentés a tavaszi Európai Tanács jóváhagyásával irányt mutat a tagállamok számára

a nemzeti reformprogramok (NRP-k) és

a stabilitási és konvergenciaprogramok kidolgozásához, melyek alapján a Bizottság a tagállamoknak szóló ajánlásait kidolgozza;

18.

megjegyzi, hogy az éves növekedési jelentés elkészítése során a tagállamok és az Európai Unió makroökonómiai előrejelzéseit veszik alapul; hangsúlyozza, hogy az európai gazdaságirányítás javításához szükséges lépések mellett a legitimitás és az elszámoltathatóság javítását célzó hasonló lépésekre is szükség van; ezért arra figyelmeztet, hogy az éves növekedési jelentés a jelenlegi gyakorlattal ellentétben nem maradhat egy olyan, pusztán technikai dokumentum, amely nem veszi figyelembe az Európai Parlament álláspontját;

19.

felhívja a Bizottságot, hogy tükrözze jobban az Európa 2020 stratégia átfogó, többdimenziós (intelligens, fenntartható és befogadó) megközelítését a tagállamok által elért haladás értékeléséhez használt mérőszámokban, és ennek megfelelően adjon ki országspecifikus ajánlásokat;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy bővítse ki a nemzeti fejlődés monitorozásához használt mutatóinak körét, figyelembe véve többek között „A GDP-n innen és túl” című közlemény (COM(2009)0433) nyomon követése keretében elvégzett munkát és az erőforrás-hatékony Európa megvalósításának ütemtervét;

21.

kéri, hogy az éves növekedési jelentést alakítsák át a fenntartható fejlődésre vonatkozó éves iránymutatásokká (AS2G), a fenntartható növekedés előmozdítására összpontosítva;

22.

kéri a Bizottságot, hogy minden év január 10. előtt fogadja el a fenntartható növekedésre vonatkozó éves iránymutatásokat, melyben külön fejezet foglalkozik az euróövezettel;

23.

kéri a Bizottságot, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó éves iránymutatások kidolgozásakor a lehető legnagyobb mértékben támaszkodjon a gazdasági szakértők széles körére, továbbá vegye figyelembe az Európai Parlament, a tagállamok, a helyi és régiós kormányzatok megfelelő ajánlásait;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy a fenntartható növekedésre vonatkozó éves iránymutatásokban egyértelműen értékelje az EU és az egyes tagállamok legfőbb gazdasági és költségvetési problémáit, és tegyen javaslatokat az azok áthidalását célzó, kiemelt intézkedésekre, továbbá hogy határozza meg az uniós és tagállami szinten versenyképesség fokozása, a hosszú távú beruházások támogatása, a fenntartható növekedés előtt álló akadályok felszámolása, a Szerződésekben és az aktuális Európa 2020 stratégiában rögzített célkitűzések megvalósítása, a hét kiemelt kezdeményezés végrehajtása és a makrogazdasági egyenlőtlenségek csökkentése érdekében tett kezdeményezéseket;

25.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy az államháztartások konszolidációjára és a strukturális reformokra vonatkozó politikai iránymutatás álljon összhangban az Európa 2020 növekedési és munkahely-teremtési stratégiával; úgy véli, hogy a fenntartható növekedésre vonatkozó éves iránymutatások elkészítése és végrehajtása során az Uniónak figyelembe kell vennie a mikrofinanszírozásra vonatkozó jogszabályok, különösen a prudenciális szabályozás alakulását, valamint a fenntartható versenyképességet, növekedést és munkahelyteremtést ösztönző hosszú távú befektetéseket; úgy véli, hogy hatástanulmányt kell készíteni arról is, milyen lehetséges hosszú távú költségekkel járna, ha a tagállamok nem tennének lépéseket az Európa 2020 stratégiában foglalt célok teljesítésére és strukturális reformok végrehajtására;

26.

úgy véli, hogy el kell végezni az országspecifikus ajánlások társadalmi hatáselemzését, figyelembe véve a foglalkoztatás előmozdításához, a megfelelő szociális biztonság biztosításához, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjéhez kapcsolódó követelmények teljesülését;

27.

kéri a Bizottságot, hogy egyértelműen határozza meg a fenntartható fejlődésre vonatkozó éves iránymutatásokban az uniós és tagállami szinten végrehajtott fontosabb gazdaságpolitikai intézkedések esetleges határokon átnyúló továbbgyűrűző hatásait;

28.

kéri az európai szemeszterért felelős biztosokat, hogy vitassák meg a fenntartható fejlődésre vonatkozó éves iránymutatásokat az illetékes európai parlamenti bizottsággal azok Bizottság által történő elfogadását követően;

Országspecifikus ajánlások

29.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy az egyes tagállamokhoz és az EU egészéhez intézett iránymutatásaikban és ajánlásaikban biztosítsák a 2020-as célok és a kiemelt kezdeményezések végrehajtását és egyenlő kezelését;

30.

emlékeztet arra, hogy a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelményekről szóló tanácsi irányelv (1) kimondja, hogy „a Bizottság közzéteszi a makrogazdasági és költségvetési előrejelzéseinek alapjául szolgáló módszereket, feltevéseket és vonatkozó paramétereket”;

31.

ajánlja, hogy a tagállamok mielőbb hajtsák végre ezt az irányelvet; felhívja a Bizottságot a nemzeti reformprogramok nagyobb mértékű összehasonlíthatóságának biztosítására, valamint a programok értékelésére szolgáló közös viszonyítási pontok meghatározására;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy a stabilitási programok, valamint a nemzeti konvergencia- és reformprogramok elemzésének befejeztével időben terjessze elő az Európai Parlamentnek ajánlásait, valamint a tervezett parlamentközi fórumokra és a tanácson belül az országspecifikus ajánlásokról szóló vitákra való tekintettel adjon számot a lehetséges határokon átnyúló, továbbgyűrűző hatásokról, különösen az euróövezeten belül;

33.

kéri a Tanácsot, hogy júliusban ismertessen a Parlamenttel minden lényeges változtatást, amelyet a Bizottság által javasolt országspecifikus ajánlásokban végrehajtott; kéri a Bizottságot, hogy vegyen részt e meghallgatáson, és nyilvánítson véleményt a helyzetről;

34.

felhívja a Bizottságot, hogy szervezzen meghallgatást a különböző kiemelt kezdeményezések keretében bejelentett éves ellenőrzési események ismertetése érdekében; kéri, hogy e meghallgatásra az Európai Tanács tavaszi és nyári ülése között kerüljön sor, valamennyi fontos uniós, nemzeti és regionális testület és egyéb érdekelt fél részvételével;

35.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a bérfejlesztésért, valamint a gazdasági, költségvetési és monetáris politikáért felelős személyek közötti együttműködés javítása érdekében fokozza az Európai Tanács 1999. júniusi, kölni ülésén bevezetett makrogazdasági párbeszéd szerepét;

36.

kéri az Unión belüli gazdaságpolitikai fejlemények Európán kívüli országokra gyakorolt továbbgyűrűző hatásainak figyelembevételét és a világszintű gazdasági egyenlőtlenségek felszámolásának elősegítését; felhívja a Bizottságot, hogy az illetékes ENSZ-intézmények keretében tevékenyen vegyen részt a gazdaságpolitikai párbeszédben; ezenfelül rámutat, hogy figyelembe kell venni a nemzetközi szinten elfogadott célokat is;

Az Európai Parlament szerepe

37.

emlékeztet arra, hogy a gazdaságpolitikai iránymutatásokról szóló parlamenti vita minden demokratikus rendszer sarokköve;

38.

megállapítja, hogy a válság és különösen az euróövezeten belüli fejlemények szükségessé teszik, hogy a tagállamok – különösen az eurócsoport tagjai – aktualizálják gazdaságpolitikáik európai dimenzióját;

39.

folytatja struktúrájának és munkamódszereinek a Tanácsban és a Bizottságban lezajlott legutóbbi, az euróövezeti struktúrát érintő változásokhoz történő hozzáigazítását; emlékeztet arra, hogy a gazdasági párbeszéd a problémák megoldásához vezető válaszintézkedések részét képezi; úgy véli, hogy a Tanácson és/vagy a Bizottságon belüli bármilyen új vagy korszerűsített szervezet létrehozásával és bármilyen új vagy átalakított döntéshozatali eljárás bevezetésével párhuzamosan gondoskodni kell az Európai Parlament demokratikus legitimációjának és megfelelő elszámoltathatóságának erősítéséről;

40.

kiemeli, hogy a parlamenti dimenziót a tanácsival párhuzamosan aktualizálni kell;

41.

az Európai Tanács tavaszi ülése előtt szavazást tart a fenntartható növekedésre vonatkozó éves iránymutatásokról, és módosító javaslatait benyújtja az Európai Tanácshoz; kéri, hogy a fenntartható növekedésre vonatkozó éves iránymutatások a Szerződés következő módosítása keretében bevezetett együttdöntési eljárás hatálya alá tartozzanak; felkéri elnökét, hogy az Európai Tanács tavaszi ülésén ismertesse az éves növekedési iránymutatások Európai Parlament által módosított változatát;

42.

aggodalmának ad hangot az európai szemeszter bevezetésének demokratikus legitimitásával kapcsolatban; fenntartja, hogy az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek alapvető szerepet játszanak a szükséges demokratikus legitimitás és nemzeti felelősségvállalás megteremtésében;

43.

úgy véli, hogy a nemzeti parlamentek és az európai intézmények közötti gazdasági párbeszéd és együttműködés megfelelő helye az Európai Parlament;

44.

felhívja a tagállamokat és régióikat, hogy a nemzeti és regionális parlamenteket, a szociális partnereket, az állami hatóságokat, valamint a civil társadalmat jobban vonják be a nemzeti reform-, fejlesztési és kohéziós programok kialakításába, és rendszeresen konzultáljanak velük; e tekintetben hangsúlyozza a Régiók Bizottsága mint a régiók közötti koordinációra szolgáló platform időben történő bevonásának fontosságát annak érdekében, hogy a régiókat beszámoltassák az európai szemeszterben vállalt regionális és helyi szintű részvétel aktuális állásáról;

45.

kéri, hogy 2012-ben szervezzenek parlamentközi konferenciát az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek költségvetési, foglalkoztatási és gazdasági bizottságai képviselőinek részvételével abból a célból, hogy meghatározzák a gazdaságpolitika többszintű és többdimenziós demokratikus legitimitásának hatályát, módszerét és eszközeit, különösen annak biztosítására, hogy a nemzeti reformprogramokban bejelentett nemzeti politikák és célok együttesen olyan szintet érjenek el, amely elég ambiciózus az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak eléréséhez; fontosnak tartja ugyanakkor biztosítani, hogy a nemzeti költségvetések elfogadására elegendő idő álljon rendelkezésre;

46.

2013-tól minden évben az Európai Tanács tavaszi ülése előtt parlamentközi fórumot kíván szervezni az Európai Parlamentben az illetékes nemzeti parlamenti bizottságok képviselői számára, és javasolja, hogy ez az ülés képezze szerves részét a Gazdasági és Monetáris Bizottság által a nemzeti parlamentek képviselői számára szervezett éves ülésnek; javasolja, hogy e fórum programján szerepeljen a képviselőcsoportok és az illetékes bizottságok találkozója, valamint egy plenáris ülés, és felhívja az európai szociális partnereket, hogy vegyenek részt e találkozón, és nyilvánítsák ki véleményüket;

47.

2013-tól az Európai Tanács tavaszi ülése után minden évben egy második parlamentközi találkozót kíván szervezni, amelyen a nemzeti parlamentek európai szemeszterért felelős bizottságainak elnökei és az Európai Parlament illetékes bizottságainak (ECON, EMPL, BUDG, ENVI, ITRE) elnökei tartanak ülést a Bizottság által javasolt ajánlásokról;

48.

óva int minden olyan gyakorlat kialakításától, amely nélkülözi az európai vagy nemzeti szintű parlamenti jóváhagyást; hangsúlyozza, hogy az országspecifikus ajánlásoknak demokratikus eljárásokon kell alapulniuk;

49.

hangsúlyozza a gazdasági párbeszédnek az Európai Parlament által a gazdaságirányítási csomagban javasolt szerepét, amely abban áll, hogy lehetővé teszi az uniós intézmények közötti, illetve a nemzeti szintekkel való párbeszédet a határokon átnyúló, nyilvános vita kezdeményezése, az átláthatóság növelése és a nyomásgyakorlás céljából; megállapítja, hogy az EP érintett bizottsága meghívhatja a Bizottság elnökét, az eurócsoport elnökét és az Európai Tanács elnökét, és a túlzott deficit esetén követendő eljárás és/vagy túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárás keretében hozott határozatok által érintett tagállamok számára felajánlhatja az eszmecserében való részvételt;

50.

gazdasági vitát kíván tartani a Parlamentben azon tagállamok állam- és kormányfőinek részvételével, amelyek igénybe kívánják venni az európai pénzügyi stabilitási eszközt és mechanizmust és az európai stabilitási mechanizmust, és a vitára még az utóbbi beindítása előtt kerítene sort; az EFSF és az ESM által betöltendő szerepre való tekintettel hangsúlyozza, hogy az EP-nek meghallgatást kell tartania vezető tisztviselőikkel;

51.

sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot annak biztosítására, hogy a mentőcsomagok keretében előírt gazdasági feltételek és kiigazítási programok álljanak összhangban az Unió szociális és fenntartható fejlődésre vonatkozó célkitűzéseivel, különösen a foglalkoztatási és a gazdaságpolitikai iránymutatásokkal, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel; kéri, hogy az európai szemeszter keretében a pénzügyi segítségnyújtásban részesülő tagállamokhoz intézett ajánlások esetében kifejezetten törekedjenek az ezen összhangra vonatkozó követelmények figyelembevételére;

52.

az ősz folyamán át kívánja világítani az Unió makrogazdasági helyzetét szakértők széles köre, többek között független nemzetközi külső tanácsadók bevonásával, és egyeztetve a megfelelő érdekeltekkel, különösen a szociális partnerekkel annak érdekében, hogy a Bizottsággal az éves növekedési jelentés elkészítése előtt tartandó vitáit megelőzően társadalmi vitát generáljon és megismerhesse a gazdasági kérdésekről alkotott eltérő véleményeket;

53.

véleménye szerint az Európai Parlamentet kell tekinteni a legalkalmasabb európai demokratikus fórumnak arra, hogy az európai szemeszter végén átfogó értékelést nyújtson;

54.

kéri, hogy partnerként vehessen részt a makrogazdasági párbeszédben annak érdekében, hogy megvalósíthassa az együttműködésen alapuló makrogazdasági stratégiai álláspont kialakítására vonatkozó célkitűzéseit;

A Tanács szerepe

55.

felhívja az Európai Tanácsot, hogy az európai szemeszterrel kapcsolatos üléseire hívja meg az Európai Parlament elnökét;

56.

a gazdaságirányítási csomagban foglalt szabályok értelmében felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy minden évben az év első heteiben tegyenek jelentést az azt megelőző európai szemeszter lefolyásáról és sikereiről, a tevékenységeket és intézkedéseket részletesen áttekintve;

57.

megállapítja, hogy az első európai szemeszter során világossá vált, hogy a határidők túl szorosak voltak, és ezért fennáll annak kockázata, hogy amennyiben valamely tagállamnak a Tanács ajánlásai értelmében módosított cselekvési tervet kell benyújtania, vagy stabilitási és konvergenciaprogramját és nemzeti reformprogramjait ki kell igazítania, a nemzeti parlament bevonása a következő szemeszterekben nem lesz megfelelő mértékű;

58.

felhívja a tagállamokat, hogy szolgáltassanak a lehető legrészletesebb információkat a nemzeti reformprogramokban előirányzott intézkedésekről és a kitűzött nemzeti célok elérését szolgáló eszközökről, ideértve a végrehajtás határidejét, a várt hatásokat, az esetleges továbbgyűrűző hatásokat, a sikertelen végrehajtás kockázatait, a költségeket és az uniós strukturális alapok esetleges igénybevételét;

59.

kéri a tagállamokat, hogy a gazdaságirányítási csomagban foglalt rendelkezésekkel összhangban garantálják a nemzeti statisztikai hatóságok szakmai függetlenségét, és biztosítsák a 223/2009/EK rendeletben meghatározott, az európai statisztikákra vonatkozó magatartási szabályzat betartását a jó minőségű statisztikák Bizottsághoz való, az európai szemeszter során történő értékelést célzó továbbítása érdekében;

60.

úgy véli, hogy az európai statisztikai rendszer sikerének biztosítása döntően a jól működő nemzeti számvevőszékek munkáján, az államháztartási adatok általuk végzett alapos és pontos ellenőrzésén, valamint a közintézmények általi, a nemzeti statisztikai hivatalokba való adattovábbítás folyamatán múlik;

61.

felhívja a Tanácsot, hogy erősítse meg a makrogazdasági párbeszédet, különösen megfelelő, nemzeti szintű makrogazdasági párbeszédek kialakítása révén a makrogazdasági együttműködésben rejlő lehetőségek teljes mértékű, a határozott és kiegyensúlyozott növekedési dinamika nyújtotta foglalkoztatási lehetőségek általi kihasználása érdekében;

62.

nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy az uniós intézmények közötti folyamatos párbeszédbe az Európai Központi Bankot is bevonják;

Egyebek

63.

kéri egy európai kincstár koncepciójának kidolgozását az európai szemeszter végrehajtási kapacitása és az EMU gazdasági pillérének megerősítése érdekében; úgy véli, hogy a jövőbeli intézményi fejlesztésekre az EFSF és az ESM figyelembevételével kell sort keríteni;

64.

aggodalommal jegyzi meg, hogy az uniós szintű gazdaságpolitikai koordináció egy sor kötelező erejű és kötelező erővel nem rendelkező eszközből és kötelezettségvállalásból áll (2), amelyek alááshatják az uniós rend jogbiztonságát, és zavart kelthetnek a közvéleményben az euroövezetben való részvételüktől vagy távolmaradásuktól függően a tagállamok által vállalt felelősség pontos körvonalaival kapcsolatban;

65.

megjegyzi, hogy a tagállamok nem tartják magukat következetesen a közösen megállapított szabályokhoz, különösen a Stabilitási és Növekedési Paktumhoz, amely előírja, hogy a tagállamok éves költségvetési hiánya nem érheti el a GDP 3 %-át, az államadósság pedig nem érheti el a GDP 60 %-át; felkéri a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a Stabilitási és Növekedési Paktumnak és a többi közösen megállapított szabálynak;

66.

hangsúlyozza, hogy a gazdaságpolitika integrált ellenőrzését a hatékonyság érdekében nem szabad az uniós tagállamok költségvetési és strukturális politikája értékelésére korlátozni, hanem össze kell hangolni az uniós szintű célkitűzésekkel és fellépésekkel, valamint az Unió pénzügyi forrásainak szintjével és jellegével; e tekintetben hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia keretében folytatott uniós politikák és tevékenységek, nevezetesen a kohéziós politikák, valamint a kutatás és az innováció alapvető szerepét;

67.

hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nyújtott politikai iránymutatás részben olyan politikai területeket érint, mint a bérek és nyugdíjak, amelyek a tagállamok és a szociális partnerek hatáskörébe tartoznak, ám ennek végrehajtását az EUMSZ 153. cikkével összhangban az Európai Uniónak támogatnia kell és ki kell egészítenie; hangsúlyozza, hogy a demokratikus elszámoltathatóságot biztosítani kell, a szubszidiaritás és a szociális párbeszéd elveit pedig tiszteletben kell tartani a nemzeti végrehajtáshoz szükséges politikai mozgástér megőrzése érdekében;

68.

emlékeztet arra, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet kimondja, hogy „a rendelet alkalmazása során maradéktalanul tiszteletben kell tartani az EUMSZ 152. cikkét, és az e rendelet alapján kibocsátott ajánlások tiszteletben tartják a bérképzésre vonatkozó nemzeti gyakorlatokat és az ezzel foglalkozó intézményeket. A rendelet figyelembe veszi az Európai Unió Alapjogi Chartájának 28. cikkét, ezért nem érinti a nemzeti joggal és gyakorlatokkal összhangban lévő, kollektív szerződésekkel kapcsolatos tárgyalásokhoz, azok megkötéséhez és érvényesítéséhez való jogot, valamint a szervezett fellépéshez való jogot”;

Ágazati részvétel az európai szemeszter végrehajtásában

69.

úgy véli, hogy a közös célkitűzések elérése érdekében az Európa 2020 stratégia és az európai szemeszter a megerősített gazdasági és szociális kormányzás kereteként elősegítheti a közös megközelítésmód erősítését a tagállamok foglalkoztatási és szociális helyzetének értékelése, valamint a kihívások és a válaszadás terén, ha ez nem csupán formális szándék marad, az Európai Parlamentet pedig ténylegesen bevonják a folyamatba, ellentétben azzal, ahogyan az az első európai szemeszter esetében történt, ideértve azt is, hogy az uniós gazdasági irányítás egy új ciklusának kezdetét jelző első éves növekedési jelentés elkészítésébe se vonták be az Európai Parlamentet;

70.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a tagállamoknak az oktatással, foglalkoztatással és szociális ügyekkel, a makrogazdasági politikával és a költségvetéssel kapcsolatban nyújtott politikai iránymutatásban tartsák tiszteletben a szubszidiaritás elvét és a bérek és nyugdíjak terén folyatott szociális párbeszédet, és az EUMSZ 153. cikkének (5) bekezdésével összhangban tartsák tiszteletben a tagállamok és a szociális partnerek vonatkozó hatásköreit, hogy megőrizzék a nemzeti végrehajtáshoz szükséges politikai mozgásteret és az ajánlások megtétele előtt konzultáljanak a szociális partnerekkel; hangsúlyozza, hogy valamennyi szinten biztosítani kell a demokratikus elszámoltathatóságot;

71.

felszólítja a Bizottságot, hogy az Európa 2020 stratégia célkitűzései és a kapcsolódó kezdeményezések megvalósítása terén elért előrehaladás értékelésekor használjon fel minden rendelkezésre álló információt és szakértelmet, beleértve az élet- és munkakörülmények javítását szolgáló európai alapítvány információit és tapasztalatát;

72.

felszólít arra, hogy a bizottsági és a tanácsi ajánlások prioritásként összpontosítsanak egy olyan szociális politikára, amely előmozdítja az oktatást és a képzést, a foglalkoztatáshoz való hozzáférést, a munkanélkülieknek a munkaerő-piacra való újbóli integrációját, valamint a tagállamokban a szociális védelmi rendszerek javított koordinációját a belső piac kiteljesítésével és a versenykorlátok felszámolásával együtt; felszólít arra, hogy az ajánlásokat jó előre határozzák meg ahhoz, hogy azok valódi hatást gyakorolhassanak a nemzeti költségvetési döntésekre;

73.

kinyilvánítja abbéli szándékát, hogy aktívan hozzájárul a nagyratörő Európa 2020 stratégiának az EU és a tagállamok általi végrehajtásához, beleértve annak foglalkoztatási és szociális szempontjait is, melyek alapvető fontosságúak az uniós polgárok számára; kinyilvánítja abbéli szándékát is, hogy ezt egyedi fellépések és olyan kezdeményezésekhez való hozzájárulás révén kívánja megvalósítani, mint az aktív időskor európai éve; kinyilvánítja továbbá, hogy minden tőle telhetőt megtesz annak érdekében, hogy az Európa 2020 stratégia e szempontjai, valamint az európai polgárok foglalkoztatással és szociális kérdésekkel kapcsolatos aggodalmai egész évben politikai napirendjének kiemelt témái maradjanak;

74.

továbbá kinyilvánítja abbéli szándékát, hogy az Európa 2020 stratégia foglalkoztatási és szociális vonatkozásaival kapcsolatos véleményét egy ennek szentelt állásfoglalásban fejti ki, amely az Európai Tanács tavaszi ülésére tekintettel kerülne elfogadásra;

75.

kijelenti, hogy kész a nemzeti parlamentekkel és egyéb érintett felekkel – köztük a szociális partnerekkel, az üzleti szférával és a nem kormányzati szervezetekkel – való rendszeres politikai párbeszédre és eszmecserére az Európa 2020 stratégia és az európai szemeszter foglalkoztatási és szociális vonatkozásairól, és ennek keretében:

a)

felkéri a Bizottságot, hogy terjessze a Parlament elé éves növekedési jelentését, a közös foglalkoztatási jelentés tervezetével együtt, valamint az éves foglalkoztatási iránymutatásait és az EUMSZ 148. cikkének (4) bekezdése alapján tett országspecifikus ajánlásokra irányuló esetleges javaslatait,

b)

átláthatóságra hív fel az európai szemeszterben részt vevők körében, és ebben az összefüggésben ösztönzi, hogy a Foglalkoztatási Bizottság (EMCO) rendszeresen ossza meg az Európai Parlament illetékes bizottságával a foglalkoztatási helyzet nyomon követésével kapcsolatos eredményeit,

c)

felhívja a szociális partnereket, a nem kormányzati szervezeteket és a többi érintett felet, hogy vegyenek részt a foglalkoztatási és szociális politikák végrehajtásáról és a vonatkozó uniós célkitűzések teljesítése érdekében tett előrelépésekről a Parlamenttel folytatandó rendszeres eszmecserében; kéri, hogy az eszmecserékre vonatkozó előkészítő dokumentumokat előre osszák meg a megfelelő parlamenti bizottság tagjaival;

76.

felhívja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet az egymástól való tanulás programja keretében végzett tevékenységek eredményéről, különös tekintettel az Európai Tanács stratégiai iránymutatásában kiemelt területekre; rámutat arra, hogy fontos rendszeresen nyomon követni a program tekintetében kiosztott finanszírozáshoz való hozzáférés fokát és annak felhasználási arányát, ekként biztosítva eszközt arra, hogy valós időben határozhassák meg, hogy milyen korrekciós intézkedésekre lehet szükség annak biztosítására, hogy a szokásos bürokratikus buktatók ne akadályozzák meg azt, hogy a program célkitűzései valóra váljanak;

77.

meggyőződése, hogy a foglalkoztatási és szociálpolitikák központi szerepet töltenek be az egész Európa 2020 stratégiában és annak irányításában; úgy véli, hogy ezeket a politikákat a válságra figyelemmel meg kellene erősíteni, valamint hogy e célkitűzés elérésében az európai szemeszter alapvető fontosságú;

78.

úgy véli, hogy az európai szemeszter összefüggésében és a 7–10. foglalkoztatási iránymutatás hatékony végrehajtása érdekében a tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy tulajdonítsanak különös jelentőséget adott problémáknak, például a fiatalok oktatáshoz, a szakmai iránymutatáshoz és képzéshez való hozzáférése megkönnyítésének, a korai iskolaelhagyás megelőzésének, az egész életen át tartó tanulás előmozdításának, különösen a fiatalok körében a foglalkoztatás előmozdításának és a munkanélküliség csökkentésének, az idősebbek munkaerő-piaci integrációjának, a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelemnek, a munka és a családi élet összeegyeztetése megkönnyítésének és a gyermekgondozási lehetőségek javításának;

79.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot annak átfogó értékelésére, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint a foglalkoztatási szintek növelésére javasolt intézkedések összhangban állnak-e az Európa 2020 stratégia céljaival és fő célkitűzéseivel; felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek még nem határoztak meg nemzeti célokat, illetve amelyek nem kötelezték el magukat kellően amellett, hogy 2020-ig elérjék az európai nők és férfiak 75 %-ának foglalkoztatását, hogy vállalják e célkitűzés elérését, különösen a legfontosabb strukturális munkaerő-piaci gyengeségek kezelésére összpontosítva;

80.

megállapítja, hogy a nemzeti reformtervek, a „gazdasági irányítás” és az európai szemeszter részeként hozott intézkedéseknek nem szabad hozzájárulniuk a sérülékenyebb gazdasággal rendelkező országokban a társadalmi válság elmélyüléséhez, a családok, és különösen a nők és gyermekek életének egyre nehezebbé válásához, akik a növekvő szegénység, a munkanélküliség, valamint az alkalmi és alulfizetett munka legfőbb áldozatai;

81.

hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági társadalmi párbeszédet meg kell erősíteni és intézményesíteni kell, és úgy véli, hogy a szociális partnereket be kell vonni azon intézkedések kidolgozásába, amelyeket az Európai Bizottság az európai szemeszterrel összefüggésben kíván elvégezni, és be kell őket vonni az új gazdasági irányítás végrehajtásába, és hogy a szociális partnereknek véleményt, illetve – adott esetben – ajánlást kellene a Bizottsághoz intézniük ezen intézkedésekre vonatkozóan;

82.

hangsúlyozza az egyrészről a mikro- és makrogazdasági politikák, másrészről a foglalkoztatási és szociális politikák közötti, kölcsönösen megerősített interakció biztosításának fontosságát, mivel ez elengedhetetlen ahhoz, hogy teljesíteni lehessen az Európa 2020 stratégia átfogó céljait;

83.

továbbra is elkötelezett amellett, hogy – többek között az európai szemeszterről folytatott tanácskozásai során – különös figyelmet fordítson a foglalkoztatási és a szociális helyzet, valamint a makrogazdasági helyzet egymásra gyakorolt hatására és felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazza ugyanezt a megközelítést;

84.

felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot annak biztosítására, hogy a foglalkoztatáshoz és munkahely-teremtéshez kötött fenntartható és inkluzív növekedés álljon az európai szemeszter keretében tett valamennyi politikai javaslat középpontjában;

85.

emlékeztet arra, hogy biztosítani kell, hogy az Európa 2020-as célkitűzések finanszírozását figyelembe vegyék az Unió és a tagállamok éves költségvetésében; hangsúlyozza, hogy e célkitűzés legegyszerűbb, legdemokratikusabb, leginkább európai és leghatékonyabb módja az, hogy minden szemeszter elején parlamentközi vitát szerveznek a tagállamok és az Unió főbb közös költségvetési irányvonalairól; meggyőződése, hogy egy ilyen vita a párhuzamos struktúrák csökkentésének elősegítése mellett egyben lehetővé tenné a tagállamok számára, hogy költségvetés-tervezetükben jobban figyelembe vegyék az uniós dimenziót, illetve az Európai Parlament számára, hogy megfelelőbben figyelembe vegye a nemzeti aggályokat;

86.

emlékeztet az uniós költségvetés Európa 2020-as menetrendjének finanszírozásában betöltött fontos szerepére, amely menetrendre minden évben az uniós erőforrások felénél többet fordítanak; megjegyzi azonban, hogy – figyelemmel az elsőbbségi intézkedések tartalmára, illetve a hatáskörök Unió és tagállamok közötti megosztására – a stratégia finanszírozása legnagyobb részének a nemzeti vagy regionális költségvetésekből kell érkeznie; ezért azt a következtetést vonja le, hogy az uniós és a nemzeti költségvetéseket egyaránt figyelembe kell venni az európai szemeszter eljárásának azon részében, amely az Európa 2020 menetrend végrehajtásával foglalkozik;

87.

az Európa 2020 stratégia kulcsfontosságú eszközeként hangsúlyozza a kohéziós politika létfontosságú szerepét; úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia megvalósításához és a jövőbeli gazdasági és pénzügyi válságok megakadályozása érdekében hosszú távú fejlesztési programjai, költségvetési dimenziója, decentralizált igazgatási rendszere és a fenntartható fejlődésre vonatkozó közösségi prioritások követése révén hatékony és eredményes eszközként szolgálhat egy erős, szilárd finanszírozásban részesülő kohéziós politika; e tekintetben hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a régiókat bevonják az Európa 2020 stratégia céljainak elérésébe;

88.

felhívja a figyelmet arra, hogy a többszintű kormányzási megközelítés miatt a regionális politika az integrált megközelítés tekintetében szilárd módszertannal rendelkezik, és megbízható irányítási rendszert kínál a beruházások mobilizálására és új kezdeményezések ösztönzésére helyi szinten, ami megfelelő módon támogathatná a gazdaságpolitikák hatékonyságát, valamint az uniós és a tagállami költségvetések közötti nagyobb fokú szinergiát; ennélfogva felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő konkrét ajánlásokat arra vonatkozóan, hogy az operatív programok keretében miként lehetne e célra felhasználni a strukturális alapokat;

89.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a kohéziós politika szerepet játsszon a strukturális egyensúlytalanságok és a versenyképesség terén tapasztalható belső egyenlőtlenségek enyhítésével kapcsolatos kihívások leküzdésében, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szakpolitikákat a régiók sajátos körülményeihez és igényeihez kell igazítani, hogy maximalizálják a bennük rejlő lehetőségeket és csökkentsék hiányosságaikat;

90.

emlékeztet arra, hogy a regionális politika fontos szerepet játszik nemzeti programok európai szemeszter keretében történő kidolgozásában, nevezetesen a gazdasági, társadalmi és területi kohézió megerősítésére irányuló célkitűzések és intézkedések meghatározása révén;

91.

hangsúlyozza, hogy sok tagállam esetében fontos, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítása érdekében javítsák régióik versenyképességét;

92.

ezért úgy véli, hogy a kohéziónak a regionális (nem csak a nemzeti) képességek és érdekelt felek megerősítésére is irányulnia kell; úgy véli, hogy a regionális képességek nemzeti képességekkel összehangolt megerősítése nyomán a kohéziós politika ismét a kellő szinergiák eléréséhez szükséges eszközzé válik;

93.

hangsúlyozza, hogy az előzetes gazdaságpolitikai koordináció európai szemeszterében tükröződnie kell a környezeti szempontból fenntartható gazdaságba való átmenet előmozdításának;

94.

üdvözli azt a jelenlegi éves növekedési jelentésben foglalt javaslatot, hogy szüntessék meg a környezetre káros támogatásokat, és kéri e politika végrehajtásának értékelését a 2012. évi európai szemeszter során;

95.

felhívja az Európai Tanácsot és a Bizottságot arra, hogy a belső piac lehetőségeinek kiaknázása, az állami és magántőke infrastrukturális és innovatív projektek finanszírozásába való bevonzása és a hatékony energiafelhasználás előmozdítása érdekében az európai szemeszteren belül fordítson nagyobb figyelmet az EU gazdasági pillérjét jelentő egységes piacra; hangsúlyozza, hogy az egységes piacnak egy olyan európai gazdasági kormányzás középpontjában kell állnia, amelynek célja, hogy a belső egyensúlytalanságok leküzdése, a gazdasági konvergencia megteremtése és a versenyképesség fokozása által megerősítse az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést, a foglalkoztatottságot és a társadalmi kohéziót;

96.

kéri, hogy az Európai Tanács minden tavaszi ülésszakát részben az egységes piaci helyzetértékelésnek szenteljék és egy nyomon követési folyamattal támogassák; felhívja az Európai Tanács elnökét arra, hogy minden évben nyújtsa be a Parlamentnek az Európai Tanács következő tavaszi ülésszakát követően – többek között az egységes piac terén – meghozandó intézkedéseket;

97.

felhívja a Bizottságot arra, hogy évente végezzen felmérést az egységes piaci intézkedéscsomag tagállamok általi, nemzeti reformprogramjaik keretében történő végrehajtásáról és ezzel összefüggésben vizsgálja meg az átültetés és a végrehajtás utáni felülvizsgálat előrehaladását;

98.

felkéri a Bizottságot, hogy azon tagállamok figyelmét, amelyekről nemzeti reformprogramjuk értékelése során azt állapították meg, hogy nem használják fel megfelelően az uniós finanszírozást hívja fel azokra a konkrét területekre, amelyeken még mindig kiaknázatlan lehetőségek vannak;

99.

üdvözli, hogy „az egységes piac lehetőségeinek kiaknázása” a 2012-re végrehajtandó tíz célkitűzés egyikeként szerepel a 2011-es éves növekedési jelentésben;

100.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az európai szemesztert még módszeresebben kapcsolja az aktuális uniós kezdeményezésekhez – így a belső piaci eredménytáblához és az egységes piaci intézkedéscsomaghoz a kiemelt prioritásként azonosított 12 mozgatórugójának végrehajtásával – annak érdekében, hogy az egységes piac kiteljesítését teljes mértékben figyelembe lehessen venni és biztosítani lehessen az európai gazdaságpolitika következetességét;

101.

felhívja különösen a Bizottságot, hogy a 2012-es éves növekedési jelentésbe vegye fel az egységes piaci intézkedéscsomag 2012 végéig elfogadandó 12 kiemelt intézkedését;

102.

véleménye szerint az egységes piac újraindítása, és különösen a kisvállalkozói intézkedéscsomag végrehajtása elengedhetetlen előfeltétele Európa fenntartható fejlődésének 2020-ig történő elérésének; javaslata szerint az európai versenyképesség globális szintű garantálása érdekében haladéktalan fejlesztésre van szükség a kulcsfontosságú területeken, például a szolgáltatási ágazatban, a közbeszerzésben, a kutatásban, az innovációban, az oktatásban, az energiaügyekben és az elektronikus kereskedelemben;

103.

kiemeli az Európa 2020 stratégia figyelembevételének szükségességét az európai szemeszter végrehajtása során; hangsúlyozza, hogy az egységes piaci intézkedéscsomag keretében tett kezdeményezéseknek összhangban kell állniuk az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia 7 kiemelt kezdeményezésében meghatározott célokkal és hozzá kell járulniuk azok eléréséhez;

104.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat az egységes piac gazdaságának gerincét adó kkv-knak nyújtott támogatás növelésére az éves növekedési jelentés megállapításaival összhangban, különösen a kisvállalkozói intézkedéscsomag teljes körű végrehajtása, valamint egy olyan intézkedéscsomag révén, amely megszünteti a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférése terén fennálló akadályokat;

105.

sürgeti a Bizottságot hathatós intézkedések megtételére a kkv-k és az induló innovatív vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének javítására, valamint az EU-ban az üzleti környezet javításának, az eljárások egyszerűsítésének és az egységes piacon a vállalkozások adminisztratív terhei csökkentésének biztosítására;

106.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemek közötti egyenlőség perspektíváját integrálják az európai szemeszter folyamatába, mégpedig azáltal, hogy az éves növekedési jelentésben megadott politikai iránymutatás végrehajtásakor figyelembe veszik a nők szükségleteit és helyzetét; elismerően nyilatkozik azokról a tagállamokról, amelyek az első európai szemeszter során nemzeti reformprogramjaikban általánosan érvényesítették a nemi dimenziót, és különös figyelmet fordítottak a nőkre a foglalkoztatási, szegénységellenes és oktatáspolitikák kialakítása és nyomon követése során; csalódott azon tagállamok miatt, amelyek meg sem említették a nemi dimenziót nemzeti reformprogramjaikban;

107.

felszólítja a Tanácsot annak biztosítására, hogy miután a Bizottság benyújtotta az országspecifikus politikai iránymutatásokat, a FEMM bizottság megvitathassa a nemzeti reformprogramok nemi vonatkozásait és az országspecifikus politikai iránymutatásokat az EPSCO Tanács illetékes soros elnökével;

108.

felkéri a tagállamokat, hogy biztosítsák a civil társadalmi szervezetek – köztük a női szervezetek – hatékony részvételét a nemzeti reformprogramok kidolgozásában, végrehajtásában és értékelésében;

109.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti reformprogramokban állapítsanak meg minőségi célokat a nemek közötti bérszakadék felszámolására, a nők vállalkozói szellemének javítására, valamint a gyermekgondozás és idősgondozás megteremtésére;

110.

felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti reformprogramokban állapítsanak meg mennyiségi célokat általában a nők foglalkoztatására, valamint határozzanak meg a nők azon csoportjaira irányuló különös intézkedéseket, akik körében nagyon alacsony a foglalkoztatási ráta, mint például a fiatal nők, az idős nők, a migráns nők, a fogyatékkal élő nők, az egyedülálló anyák és a roma nők;

111.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tudatosítsák a civil társadalomban, a szociális partnerek körében és általában a közvéleményben a 2020-as kiemelt célokat és a nemzeti célokat, beleértve a nemek szerint külön megállapított foglalkoztatási célokat is;

112.

felszólítja a Bizottságot, hogy kérje fel a civil társadalmat és a szociális partnereket, hogy járuljanak hozzá egy éves árnyékjelentés elkészítéséhez a tagállamok által a nemzeti reformprogramokban kitűzött fő célok és javasolt intézkedések végrehajtása előrehaladását illetően, hasonlóan a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetések (diszkrimináció) minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezmény (CEDAW) végrehajtásáról szóló árnyékjelentésekhez;

113.

fájlalja, hogy számos nemzeti költségvetésben csökkentették az oktatásra fordított összegeket és beruházásokat, és ismételten hangsúlyozza, hogy az állami beruházások terén előnyben kell részesíteni a fenntartható növekedést szolgáló területeket, így a kutatást–fejlesztést és az oktatást, továbbá hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatási értelemben marginalizálódó fiatal generációk miatti jelentős költségekre való tekintettel az oktatásba és képzésbe való befektetés gazdaságpolitikai intézkedés is; hangsúlyozottan fontosnak tartja a tanárok képzésébe, szakmai továbbképzésébe és egész életen át tartó tanulásába való folyamatos és jelentős befektetés biztosítását, fenntartva ugyanakkor a többi közös oktatási cél elérése érdekében Unió-szerte tett, koordinált erőfeszítéseket; kiemeli az egész életen át tartó tanulás programjának alapvető szerepét;

114.

nyomatékosan kéri a Bizottságot, hogy a gazdasági szemeszter során határozza meg a foglalkoztatás terén jelenleg és a jövőben végbemenő folyamatokat, és azokat használja fel a képzési stratégiák felsőoktatási intézményekkel való koordinálására;

*

* *

115.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, a nemzeti parlamenteknek, az Európai Központi Banknak és az eurócsoport elnökének.


(1)  A Hivatalos Lapban még nem tették közzé.

(2)  Az EUMSZ 121., 126. és 148. cikke, a Lisszaboni szerződéshez csatolt 12. jegyzőkönyv, az Európai Tanács 1997. június 17-i állásfoglalása a Stabilitási és Növekedési Paktumról, az Európai Tanács 2005. március 20-i elnökségi következtetései, a(z) […] által módosított 1466/97/EK rendelet, a […] által módosított 1467/97/EK rendelet, „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának részletes leírása, valamint iránymutatások a stabilitási és konvergenciaprogramok tartalmára és formájára vonatkozóan” elnevezésű magatartási kódex, amelyet az Ecofin Tanács 2010. szeptember 7-én hagyott jóvá, az Ecofin Tanács 2006 októberi következtetései és az Ecofin Tanács 2007 októberi következtetései, Euró Plusz Paktum, amelyet az euroövezet állam- és kormányfői Bulgária, Dánia, Lettország, Litvánia, Lengyelország és Románia támogatásával 2011. március 24–25-én fogadtak el.


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/40


2011. december 1., csütörtök
Az egységes piaci fórum eredménye

P7_TA(2011)0543

Az Európai Parlament 2011. december 1-i állásfoglalása az egységes piaci fórum eredményéről

2013/C 165 E/05

Az Európai Parlament,

tekintettel a 2011. október 3–4-én Krakkóban (Lengyelország) tartott egységes piaci fórumra,

tekintettel az egységes piaci fórumon született krakkói nyilatkozatra,

tekintettel az „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez »Együtt egy újfajta növekedésért« ” című, 2011. április 13-i bizottsági közleményre (COM(2011)0206),

tekintettel „Az egységes piac az emberek szemén keresztül: a polgárok és a vállalkozások 20 fő aggodalmának pillanatnyi állapota” című, 2011. augusztus 16-i bizottsági munkadokumentumra (SEC(2011)1003),

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az európai egységes piac óriási előnyöket hozott 500 millió európai számára, miközben új lehetőségeket nyitott meg több mint 21 millió európai vállalkozás előtt, és az európai gazdaság növekedésének valódi motorjává vált,

B.

mivel nagy számú területen még mindig van eltérés a között, amit az emberek várnak az egységes piactól és amit a gyakorlatban tapasztalnak,

C.

mivel 20. évfordulója küszöbén az egységes piac az eddigieknél is döntőbb fontosságú az európai gazdaság fellendítéséhez és az európai projekt hosszú távú életképességéhez,

D.

mivel az egységes piaci fórum összehozta az európai vállalkozásokat, társadalmi partnereket, nem kormányzati szervezeteket, szellemi műhelyeket, újságírókat, nemzeti parlamenteket, az európai intézményeket, a különböző kormányzati szintű állami hatóságokat és az európai polgárokat,

1.

hangsúlyozza az egységes piaci fórum rendszeres eseménnyé történő alakításának fontosságát, ami lehetővé teszi a vállalkozások és a polgárok, valamint a regionális hatóságok számára, hogy közvetlenül részt vegyenek a fórumon és befolyással bírjanak az egységes piac további fejlődésére;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon együtt a tagállamokkal, a tagjelölt országokkal és az EGT-partnerekkel az egységes piac megalakulásának 20. évfordulóját ünneplő, nyilvános események megtartásában és támogatásában 2012 folyamán; úgy véli, hogy a cél részt vevő országonként legalább egy esemény megszervezése, lehetőség szerint az EU-elnökség által szervezendő központi eseményhez kötődő regionális tevékenységek keretében;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy 2011 végére terjessze elő az egységes piaci intézkedéscsomag mind a 12 prioritását, lehetővé téve a Tanács és az Európai Parlament számára, hogy a Bizottsággal szoros együttműködésben 2012 végéig elfogadják a prioritási intézkedések első csomagját, új lendületet adva az egységes piacnak;

4.

felszólít az egységes piaci intézkedéscsomag végrehajtásának a legmagasabb politikai szinten történő folyamatos nyomon követésére – többek között – a Bizottság általi rendszeres felülvizsgálatok és jelentések, a csomag kulcsfontosságú napirendi pontként való felvétele a Versenyképességi Tanácsba, valamint az Európai Tanács előrehaladási jelentései révén; e tekintetben kiemeli a meglévő jogszabályok időben és pontosan történő átültetésének és végrehajtásának szükségességét;

5.

hangsúlyozza, hogy az európai egységes piac pozitívan járul hozzá az innovációhoz, valamint hogy az összehangolt bizottsági kezdeményezésekkel és a tagállamok részéről határozott elkötelezettséggel társulva új lehetőségeket teremt majd a vállalkozások, különösen az innovatív kkv-k számára, egyúttal erőteljesen támogatja a munkahelyteremtést és a társadalmi kohéziót, fenntartható gazdasági fejlődést eredményez, továbbá kielégíti az uniós polgárok és fogyasztók szükségleteit;

6.

hangsúlyozza, hogy a polgárok, a fogyasztók és a kkv-k nem tudatosak és korlátozott ismeretekkel rendelkeznek az egységes piacon belüli jogaikkal és lehetőségeikkel kapcsolatban; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy felhasználóbarát, rendszeresen frissített és könnyen hozzáférhető, a határokon túlra utazó, ott dolgozó, vásárló és értékesítő polgárok jogait tartalmazó charta elfogadását a 2010. május 20-i állásfoglalásának (1) megfelelően, amely charta a polgárok egységes piacon belüli jogait és kötelezettségeit felvázoló kézikönyvként szolgálhat;

7.

tudomásul veszi az egységes piaci fórum résztvevői által megállapított hiányosságokat; e hiányosságok sürgős áthidalása érdekében intézkedések meghozatalára szólít fel;

8.

kiemeli, hogy a fórumon elismerték a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelvben meghatározott automatikus elismerési eljárás általános sikerét, és úgy véli, hogy ezért azt más szakmákra is ki kell terjeszteni; annak érdekében, hogy a kérelmezők érvekkel alátámasztott indokolás révén megismerhessék diplomájuk vagy szakmai képesítésük esetleges visszautasításának okát, nagyobb átláthatóságot kér a tagállamoktól, az illetékes hatóságoktól és a Bizottságtól; üdvözli a szakmai kártyára vonatkozó kísérleti projekt eredményeinek közzétételét, és úgy véli, hogy egy ilyen kártya hasznos eszköze lehet a mobilitás elősegítésének bizonyos szakmákban, egyszerűsítheti az adminisztratív eljárásokat és fokozhatja a biztonságot;

9.

hangsúlyozza a hatékony, megfizethető és egyszerű alternatív vitarendezési rendszerek szükségességét a nagyobb fogyasztói bizalom biztosítása érdekében a belső piacon; kiemeli, hogy egy hatékony internetes vitarendezési rendszer döntő fontosságú lenne a digitális belső piac iránti bizalom javításában;

10.

javasolja, hogy az egyablakos ügyintézési pontokat fejlesszék teljes körű e-kormányzati központokká, ahol a vállalkozók online intézhetik adminisztratív ügyeiket; kiemeli a szolgáltatási irányelv végrehajtásában betöltött jelentőségüket, és sajnálja, hogy néhány tagállam még nem teljesítette az egyablakos ügyintézés fejlesztése tekintetében fennálló valamennyi kötelezettségvállalását;

11.

hangsúlyozza, hogy be kell fejezni a digitális egységes piac kialakítását, és el kell hárítani a határokon átnyúló kereskedelem és szolgáltatásnyújtás technikai akadályait, nevezetesen az elektronikus személyi igazolványok, az elektronikus aláírások és az elektronikus dokumentumok interoperabilitásának és kölcsönös elismerésének javítása által;

12.

kiemeli, hogy az e-kereskedelem jogbiztonságának növelése érdekében alapvető fontosságú egy hatékony és naprakész szerzői jogi rendszer kialakítása az Európai Unióban, valamint az adatvédelemre vonatkozó európai jogszabályok frissítése;

13.

hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás és a kiküldött munkavállalók mobilitása a belső piac kulcselemei, és kiemeli, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvnek egyenlő versenyfeltételeket kell biztosítania, és garantálnia kell a kiküldött munkavállalók jogainak betartását az egész EU-ban; úgy véli, hogy e szabályoknak világosnak és átláthatónak kell lenniük a visszaélések és a kijátszások elkerülése érdekében; megjegyzi, hogy a társadalmi partnerek fontos szerepet töltenek be a kiküldött munkavállalók jogainak védelmében;

14.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a belső piacra vonatkozó jogszabályok pontos és időbeni átültetését és fokozzák a szabályok betartását; hangsúlyozza, hogy a megfelelési táblázatok használata a belső piaci irányelvek átültetési folyamatában valamennyi fél számára előnyös;

15.

emlékeztet a közbeszerzési szabályok egyszerűsítésének és megfelelő végrehajtásának fontosságára, és ezért felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák azt a meglévő és a következő jogi keretben; megjegyzi, hogy a képzés javítása által növelni kell a közbeszerzési szektor szakmai színvonalát, meg kell erősíteni a beszerzési célkitűzéseket és fel kell tárni egyéb politikai célkitűzések megvalósításának lehetőségét; úgy véli, hogy javítani kell a kkv-k részvételét a közbeszerzési pályázatokban, és hogy a közbeszerzési eljárásoknak kevésbé nehézkesnek, olcsóbbnak és a kkv-k felé nyitottabbnak kell lenniük, valamint hangsúlyozza a „legolcsóbb ár” elve helyett a „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” elve szélesebb körű használatának szükségességét;

16.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a polgárokat és a többi érdekelt felet szorosabban vonják be a belső piac fejlesztésébe, az új jogszabályokról szóló, időben és proaktívabban megszervezett nyilvános konzultációk révén, a nemzeti és a helyi érdekelt felekkel és társadalmi partnerekkel, valamint a nem kormányzati szervezetekkel és a médiával partnerségben; úgy véli, hogy a konzultációra szánt dokumentumoknak az EU valamennyi hivatalos nyelvén és az átlagember számára is érthető módon kell rendelkezésre állniuk;

17.

felhívja az uniós intézményeket és a nemzeti hatóságokat valamennyi szinten, hogy tegyenek közös erőfeszítéseket arra, hogy a polgárokban és az érdekelt felekben tudatosuljon az egységes piac működését megkönnyítő, már meglévő olyan eszközök megléte, mint az egyablakos ügyintézési pontok, a SOLVIT-hálózat, a „Your Europe” honlap és mások;

18.

felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy internetes egységes piaci fórumot, amely a nagyközönség számára nyitott platformként lehetővé teszi az egységes piaccal kapcsolatos fejleményekről való tájékozódásukat, a tapasztalatok és az egységes piachoz fűződő jelenlegi aggodalmak megosztását;

19.

felhívja a nemzeti kormányokat, a regionális és helyi hatóságokat, a vállalkozásokat, a szakszervezeteket és a nem kormányzati szervezeteket, hogy működjenek együtt annak biztosítására, hogy az egységes piacra vonatkozó szabályok hatékonyak legyenek a polgárok és a vállalkozások vonatkozásában;

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL C 161. E, 2011.5.31., 84. o.


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/43


2011. december 1., csütörtök
Az EU HIV/AIDS-re adott globális válasza

P7_TA(2011)0544

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása az EU által a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatosan az EU-ban és a szomszédos országokban tett válaszlépésekről, valamint a bizottsági közlemény félidős értékeléséről

2013/C 165 E/06

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2009–2013) szóló, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0569),

tekintettel 2010. július 8-i állásfoglalására a HIV/AIDS-re adott uniós válasz jogokon alapuló megközelítéséről (1),

tekintettel a „HIV/AIDS-ről: korai diagnózis és gondozás” című, 2008. november 20-i állásfoglalására (2),

tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 2011-ben tartott, a HIV-ről/AIDS-ről szóló magas szintű találkozón elfogadott, a HIV-ről/AIDS-ről szóló politikai nyilatkozatra,

tekintettel a Nemzetközi AIDS Társaság 2011-es konferenciáján elfogadott római nyilatkozatra, amely több forrást kér a HIV funkcionális kezelésének fejlesztésére,

tekintettel a UNAIDS 2011–2015-ös stratégiájára és az Egészségügyi Világközgyűlés HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos, a 2011–2015-ös időszakra szóló globális egészségügyi stratégiájára, amely összefoglalja azokat a meglévő és közösen elhatározott globális célokat, amelyek révén az egyes országokat ösztönözni lehet arra, hogy a 2015-ig tartó időszakra vonatkozóan tervezzék meg a HIV-re/AIDS-re adandó válaszlépéseiket,

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos, a 2012–2015-ös időszakra szóló európai cselekvési tervére, amely a HIV/AIDS-járvány európai régióbeli jelenlegi helyzetével foglalkozik, és hatékony válaszlépéseket határoz meg,

tekintettel az ír elnökség keretében 2004. február 23–24-én a „A korlátok lebontása — Partnerség a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelemben” elnevezésű miniszteri konferencián elfogadott, a partnerségről szóló „dublini nyilatkozatra”,

tekintettel a HIV/AIDS ellen Európában és Közép-Ázsiában folytatott küzdelem keretében kialakított partnerségről szóló dublini nyilatkozat végrehajtásának előrehaladásával foglalkozó, az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC) által kiadott 2010-es jelentésre;

tekintettel az ECDC által 2010-ben kiadott, a HIV-tesztekkel kapcsolatos iránymutatásra, amely tartalmazza, hogy miként kell elvégezni a HIV-teszteket a tagállamokban,

tekintettel a WHO európai részlegének „A HIV-tesztek és a HIV-vel kapcsolatos tanácsadás fokozása a WHO európai régiójában” című 2010-es politikai keretdokumentumára,

tekintettel a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményre,

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az ECDC 2010-es HIV-felügyeleti jelentése szerint az Európai Unió és az Európai Gazdasági Térség országai 2009-ben 25 917 újonnan diagnosztizált HIV-fertőzésről tettek jelentést;

B.

mivel az EU-ban és a szomszédos országokban 2009-ben 1610 00 új HIV-fertőzöttet regisztráltak, és így a UNAIDS és a WHO becslései szerint a HIV-betegek száma meghaladta a 2,2 milliót;

C.

mivel a HIV-fertőzések számának növekedése aggodalomra ad okot, különösen Kelet-Európában;

D.

mivel a hosszú távú kezelés és a prognózis javulása ellenére a HIV továbbra is olyan összetett kihívást jelent a nők számára, amellyel a hagyományos egészségügy gyakran nem tud megbirkózni, és ennek következtében a nők esetében továbbra is betöltetlen űr marad a diagnózis, illetve a hatékony, megfelelő tájékoztatáson alapuló egészségügyi ellátás között (3);

E.

mivel az AIDS teljes mértékben megelőzhető betegség, és mivel terjedésének megakadályozásában központi szerepet játszanak az elsődleges megelőzési intézkedések, a tájékoztatás, a HIV-fertőzéssel szembeni védekezéshez szükséges tudás, szolgáltatások és eszközök, valamint a biztonságos magatartási formák előmozdítása;

F.

mivel az ECDC becslései szerint az EU-ban a HIV-fertőzöttek 30 %-a nincs tudatában fertőzöttségének, és a diagnosztizálásra az esetek felében a fertőzés késői szakaszában kerül sor, amikor már nincs lehetőség a teljes kezelésre, emiatt szükségtelenül magas a megbetegedések, az elhalálozások és a továbbadás kockázata;

G.

mivel a nem diagnosztizált esetekben 3,5-szer nagyobb az esélye annak, hogy a beteg továbbadja a HIV-vírust;

H.

mivel a HIV-fertőzések jelentős részét nem diagnosztizálják, továbbá mivel sokan nem tudják, hogy fertőzöttek-e vagy sem, és feltehetőleg csak akkor szereznek tudomást a fertőzésről, amikor már HIV-vel/AIDS-szel összefüggő betegségek jelentkeznek rajtuk;

I.

mivel fel kell hívni a figyelmet a társfertőzések problémájára is, különösen a TBC-re és a Hepatitis B vagy C vírusra, továbbá az ezeket kísérő komplikációkra; mivel a tuberkulózis és a vírusos hepatitis nagyon gyakori, gyorsabb lefolyású, valamint magasabb megbetegedési és halálozási arányt eredményez a HIV-pozitív személyek körében, mivel például Nyugat-Európában a HIV-pozitív személyek 30 %-a Hepatitis C-vel is fertőzött, Kelet-Európában pedig ennél is magasabb a fertőzöttek aránya;

J.

mivel az Európai Parlament 2007. márciusi írásbeli nyilatkozatában elismeri, hogy a Hepatitis C vírus által okozott megbetegedések alacsony diagnosztizáltsági szintje jelentős egészségügyi probléma az EU számára, és a HIV-fertőzött betegekben gyorsabban alakul ki a Hepatitis C, ami még fontosabbá teszi az átfogó és korai diagnózist;

K.

mivel az esetleges HIV-fertőződés veszélye jelentősen nő más, szexuális úton terjedő betegségek meglétekor (mint a gonorrhoea, a chlamydia, a herpesz és a szifilisz);

L.

mivel a közelmúltban végzett klinikai vizsgálatok kimutatták, hogy a korai szakaszban történő kezelés esetén akár 96 %-kal csökkenthető a betegek fertőzőképessége és a HIV továbbadási aránya is;

M.

mivel a HIV-vel kapcsolatos megelőzés, kezelés, ápolás és támogatás szolgáltatásaihoz való hozzáférés terén jelentős különbségek mutatkoznak az egyes tagállamok között;

N.

mivel a HIV gyors kelet-európai terjedését többek között az okozza, hogy az intravénás kábítószer-használatkor fertőzött injekciós felszerelést használnak;

O.

mivel a járvány kezelése szempontjából nélkülözhetetlen az országhatárokon és a tudományágakon átnyúló együttműködés;

P.

mivel kulcsfontosságú a civil társadalom hozzájárulása ahhoz, hogy biztosítani lehessen a HIV-kezeléshez és a megfelelő szolgáltatásokhoz való hozzáférést a veszélyeztetett és perifériára szorult népesség számára;

Q.

mivel kiemelt figyelmet kell szentelni az EU-val szomszédos országok előtt álló problémáknak, hiszen a HIV/AIDS és más szexuális úton terjedő betegségek nem ismernek határokat, ahogyan azt az ECDC által kiadott, a Hepatitis B és C kapcsán az EU-val szomszédos országokban kialakult helyzetről, illetve az elterjedtségről, a betegség okozta társadalmi terhekről és a szűrővizsgálatokkal kapcsolatos politikákról szóló technikai jelentés is hangsúlyozza;

R.

mivel a HIV-fertőzésre adott válasz valamennyi aspektusa tekintetében nagy jelentőséggel bír a HIV-fertőzöttek emberi jogainak teljes körű védelme;

S.

mivel továbbra is gyakori jelenség az általánosságban a HIV-fertőzöttekkel, illetve különösen a veszélyeztetett csoportokba tartozókkal (férfiakkal nemi életet élő férfiak, intravénás kábítószer-használók) szembeni társadalmi kirekesztés, a megbélyegzés és a diszkrimináció, illetve a fertőzéssel kapcsolatos hallgatás és tagadás, valamint alapvető emberi jogaik megsértése, ami továbbra is akadályozza a HIV megelőzését, a betegek kezelését és ápolását, valamint súlyosbítja a járvány által az egyénekre, a családokra, a közösségekre és az országokra gyakorolt hatásokat;

T.

mivel a HIV-vel kapcsolatos megelőzésre, kezelésre, ápolásra és támogatásra irányuló programok nem kellően célzottak, illetve nem kellő mértékben hozzáférhetők a fogyatékkal élők számára;

U.

mivel sürgősen fel kell gyorsítani az átfogó megelőzési megközelítések kialakítását és alkalmazását, ezzel párhuzamosan pedig továbbra is befektetéseket kell eszközölni az új megelőzési technológiákra irányuló kutatások és fejlesztések terén;

V.

mivel a gazdasági és pénzügyi válságnak nem szabad negatív hatást gyakorolnia az egészségügyi ágazatra, és nem szabad a HIV/AIDS elleni fellépés szempontjából alapvető fontosságú területekre irányuló befektetések csökkenését eredményeznie;

W.

mivel a nehéz gazdasági helyzet veszélyezteti a HIV/AIDS-programok finanszírozását;

X.

mivel az EU-n belül a HIV elsősorban férfiak közötti szexuális kapcsolat, másodsorban pedig (főként az általános HIV-járvány által sújtott országokból származó személyekkel létesített) heteroszexuális kapcsolat útján terjed;

Y.

mivel a nemek közötti egyenlőtlenség a HIV-járvány egyik okozója, és mivel az EU-val szomszédos országokból jelentett új fertőzötteknek immár csaknem a fele nő;

Z.

mivel a fiatal nők egyre inkább ki vannak téve a HIV-fertőzésnek, hiszen a nők körében nagyjából az összes új fertőzött 45 %-a a 15–24 éves korosztályból kerül ki;

AA.

mivel létfontosságú, hogy a szexuális és reproduktív egészség és az ezzel kapcsolatos jogok, illetve a HIV közötti összefüggés vonatkozásában szorgalmazzuk a politikák és a programtervezés megerősítését és kiterjesztését annak érdekében, hogy a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos megelőzési programokat integrálni lehessen a fenti programokba, illetve hogy a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos megelőzés a szexuális és reproduktív egészségügy szerves részévé váljon;

AB.

mivel korlátozott döntési hatáskörük, a pénzügyi források feletti ellenőrzésük hiánya, korlátozott mobilitásuk, valamint gyermekgondozási felelősségük miatt a nők nagyobb eséllyel ütköznek akadályokba a HIV-vel kapcsolatos megelőzésre, kezelésre, ápolásra és támogatásra irányuló szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében;

1.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hajtsák végre az Európai Unióban és a szomszédos országokban a HIV/AIDS ellen folytatott küzdelemről (2009–2013) szóló közleményt és a hozzá csatolt cselekvési tervet az alábbiak révén:

fokozzák a regionális és helyi szinten jelentkező tényleges járványügyi trendekre és szükségletekre vonatkozó megelőzési stratégiák végrehajtását és dolgozzanak azon, hogy biztosítható legyen a megelőzéshez, a teszteléshez, a tanácsadáshoz, a kezeléshez, a gondozáshoz és a támogatáshoz való egyetemes hozzáférés;

támogassák a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos hatékony válaszlépéseket a prioritást képező régiókban, például a leginkább érintett uniós tagállamokban, az EU-val szomszédos államok közül a leginkább érintettekben, az Oroszországi Föderációban és a FÁK más államaiban;

fejlesszenek ki olyan módszereket, amelyekkel el lehet érni és támogatni lehet a leginkább veszélyeztetett és a HIV-nek/AIDS-nek legkiszolgáltatottabb csoportokat szerte Európában;

2.

emlékeztet rá, hogy a HIV ellen kell küzdeni, és nem a HIV-fertőzöttek ellen;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy vállaljon vezető politikai szerepet az európai HIV-járvány elleni fellépésben és dolgozzon ki a HIV-vel kapcsolatos országspecifikus cselekvési terveket, továbbá politikai párbeszéd, technikai kapacitásbővítés és a civil társadalom szerepvállalásának ösztönzése révén támogassa a HIV elleni hatékony válaszlépéseket az EU-val szomszédos országokban;

4.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy bocsássák rendelkezésre a HIV-vel kapcsolatos megelőzéshez, szűréshez, kezeléshez, ápoláshoz és támogatáshoz való egyenlő hozzáférés biztosítása céljából szükséges forrásokat, valamint találjanak megoldást a megbélyegzés, illetve a tanácsadáshoz, szűréshez és korai kezeléshez való, megfelelő időben történő hozzáférést akadályozó egyéb tényezők orvoslására, fokozzák a hatékony kezelés megtalálására irányuló kutatásokat támogató befektetéseiket, valamint tegyék hatékonyabbá a társfertőzések (például TBC vagy Hepatitis B és C) problémájának kezelésére szolgáló eszközöket és fellépéseket, többek között a szűrővizsgálatokhoz és a kezeléshez való hozzáférés javítása és hatékonyabbá tétele révén;

5.

kéri a tagállamokat, hogy a Hepatitis C, a TBC és más társfertőzések diagnosztikájának és kezelésük hozzáférhetőségének javítása révén csökkentsék a társfertőzések kockázatát, ugyanakkor a járvány visszaszorítása szempontjából alapvető fontosságú intézkedésként ismerjék el, hogy eleget kell tenni a nők HIV/AIDS-kezelésével és -ápolásával kapcsolatos igényeknek;

6.

kéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a bizonyítékokon alapuló teszteléssel és az ehhez kapcsolódó kezelésekkel kapcsolatos stratégiák végrehajtása révén mozdítsák elő a korai diagnózist és ellátást;

7.

felkéri a tagállamokat, hogy mozdítsák elő és támogassák azokat az új megelőzési technológiákra irányuló kutatásokat, amelyeket nők végeznek és irányítanak, többek között a baktériumölő szerek terén;

8.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák a civil társadalom és a tudományos kutatói közösség bevonását a HIV-re/AIDS-re adott uniós válasszal kapcsolatos közlemény és a hozzá kapcsolódó cselekvési terv végrehajtásának valamennyi szakaszába;

9.

ismételten kijelenti, hogy valamennyi HIV-vel/AIDS-szel élőnek a rendelkezésre álló legjobb standardok szerinti ellátást és kezelést kell kapnia, származásától, állampolgárságától, személyes meggyőződéseitől, életkorától, nemétől, szexuális irányultságától, vallásától vagy bármely más tényezőtől függetlenül, tiszteletben tartva a magánélethez való jog és a bizalmas adatkezelés elvét;

10.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös uniós fellépést és megközelítést – többek között a HIV-vel/AIDS-szel élőkkel szembeni megbélyegzés és diszkrimináció elleni tájékoztatási kampányokat – annak érdekében, hogy a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatos politikák vonatkozásában teljes mértékben tartsák tiszteletben az emberi jogokat, és a jogokon alapuló megközelítéseket alkalmazzanak;

11.

felkéri a tagállamokat, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg a HIV-vel/AIDS-szel élőkkel szembeni megkülönböztetés felszámolása érdekében, továbbá mozdítsák elő és védelmezzék az összes emberi jogot és alapvető szabadságot, különös tekintettel a HIV-veszélyeztetett és a HIV által érintett valamennyi személyre, valamint vizsgálják felül azokat a jogszabályokat és politikákat, amelyek akadályozzák a HIV-programok hatékony működését, továbbá biztosítsák a HIV-vel/AIDS-szel élők bevonását a diszkrimináció elleni stratégiák kidolgozásába; hangsúlyozza, hogy a diszkrimináció elleni fellépés során feltétlenül figyelembe kell venni a nemi vonatkozásokat annak érdekében, hogy átfogó megközelítést lehessen kialakítani a HIV-vel/AIDS-szel kapcsolatban;

12.

elismeri, hogy a munkaadói és munkavállalói szervezetek a kormányokkal partnerségben jelentős mértékben hozzájárulhatnak a HIV/AIDS terjedése elleni küzdelemhez és a HIV-vel/AIDS-szel élő munkavállalók támogatásához;

13.

felkéri a tagállamokat, hogy minden szükséges intézkedést hozzanak meg a HIV-vel/AIDS-szel élőkkel szemben a biztosításokhoz való hozzáférés, illetve a biztosítások feltételei és költségei tekintetében megvalósuló megkülönböztetés felszámolása érdekében;

14.

felkéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy valamennyi nemzeti AIDS-program és -stratégia szorosan kapcsolódjon a szexuális és reproduktív egészséggel és a HIV-vel kapcsolatos szolgáltatásokhoz, amit a Cochrane-felülvizsgálat (4) is hangsúlyozott, és amit az ENSZ – a nemzetközi népesedési és fejlődési konferencia cselekvési tervének végrehajtását nyomon követő – Népesedésügyi és Fejlesztési Bizottságának 42. ülésszakán ismételten megfogalmaztak;

15.

megállapítja, hogy a megelőzési intézkedéseknek kimondottan tartalmazniuk kell a megfelelő tájékoztatást és szexuális nevelést, a védekezési módszerekhez (például férfi és női óvszerekhez) való hozzáférést, valamint a nők jogainak és önállóságának megerősítését a szexuális kapcsolatokon belül;

16.

kiemeli, hogy a megbélyegzés és a diszkrimináció jelentős mértékben megnehezíti a HIV/AIDS terjedése elleni küzdelmet;

17.

üdvözli az ENSZ Közgyűlése által 2011-ben tartott, a HIV-ről/AIDS-ről szóló magas szintű találkozót, és különösen azt a célkitűzést, hogy 2015-ig biztosítani kell 15 millió HIV-fertőzött kezelését világszerte, illetve hogy ugyanebben az időszakban 50 %-kal csökkenteni kell az új HIV-fertőzések számát;

18.

üdvözli, hogy az ENSZ a HIV-programok tartós finanszírozására irányuló kötelezettségvállalásra szólított fel;

19.

üdvözli, hogy az ENSZ felszólította a gyógyszergyártó vállalatokat, hogy mihamarabb fejlesszenek ki megfizethető, jó minőségű és hatékony antiretrovirális szereket, elsősorban költséghatékony stratégiákra, nevezetesen a generikus gyógyszerek használatára összpontosítva;

20.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy hajtsák végre a szükséges változtatásokat annak érdekében, hogy eleget tudjanak tenni az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének rendkívüli ülésszaka HIV-ről/AIDS-ről szóló politikai nyilatkozatából fakadó kötelezettségeiknek;

21.

felkéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelemre irányuló globális alap iránti kötelezettségeiknek, valamint továbbra is támogassák az alap által a fejlődő országokban végzett munkát;

22.

felkéri a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák a magas színvonalú és átfogó szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz, a tájékoztatáshoz és a szükséges eszközökhöz való hozzáférést; úgy véli, hogy ennek ki kell terjednie többek között a HIV-vel és valamennyi egyéb szexuális úton terjedő fertőzéssel kapcsolatos bizalmas jellegű és önkéntes tanácsadásra, tesztelésre és kezelésre, a nem kívánt terhességek megelőzésére, a fogamzásgátló eszközökhöz való méltányos és megfizethető hozzáférésre (ideértve a sürgősségi fogamzásgátló eszközöket is), a biztonságos és törvényes abortuszra (ideértve az abortuszt követő ellátást), és a HIV vertikális, többek között a partnereknek vagy gyermekeknek való átadásának megelőzésére irányuló ellátásra és kezelésekre;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az ENSZ főtitkárának, a UNAIDS-nek az Egészségügyi Világszervezetnek és a tagállamok kormányainak.


(1)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0284.

(2)  HL C 16. E, 2010.1.22., 62. o.

(3)  WHO: „Nemi egyenlőtlenségek és HIV” http://www.who.int/gender/hiv_aids/en/

(4)  http://www.unfpa.org/webdav/site/global/shared/documents/publications/2008/linkages_evidence.PDF


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/48


2011. december 1., csütörtök
Az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról szóló tárgyalások

P7_TA(2011)0545

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása az Európai Parlamentnek a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez intézett ajánlásaival az EU és Ukrajna közötti társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokhoz (2011/2132(INI))

2013/C 165 E/07

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió és Ukrajna között 1998. március 1-jén hatályba lépett partnerségi és együttműködési megállapodásra, melyet majd a társulási megállapodás vált fel (1),

tekintettel az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz létrehozására vonatkozó általános rendelkezések meghatározásáról szóló, 2006. október 24-i 1638/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2), valamint az Ukrajnára vonatkozó, a 2011 és 2013 közötti időszakra szóló nemzeti indikatív programra,

tekintettel az EU és Ukrajna között jelenleg zajló, a társulási megállapodásról folytatott tárgyalásokra, többek között a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásra (DCFTA) vonatkozó tárgyalásokra,

tekintettel a Tanács Ukrajnáról szóló, a tárgyalási irányelveket tartalmazó 2007. január 22-i következtetéseire,

tekintettel arra, hogy Ukrajna 2008 márciusa óta tagja a Kereskedelmi Világszervezetnek (WTO),

tekintettel elnökének a Julija Timosenko volt ukrán miniszterelnök ügyében született ítéletről 2011. október 11-én tett nyilatkozatára,

tekintettel a keleti partnerséggel foglalkozó 2009. május 7-i prágai csúcstalálkozón elfogadott együttes nyilatkozatra,

tekintettel a legutóbbi EU–Ukrajna csúcstalálkozók eredményeire, többek között arra, hogy a 2008-as párizsi EU–Ukrajna csúcstalálkozón olyan európai országnak ismerték el Ukrajnát, amelynek az EU országaival közös történelme és értékei vannak, valamint a 2009. december 4-én Kijevben tartott EU–Ukrajna csúcstalálkozó következtetéseire,

tekintettel az Ukrajnáról szóló korábbi, különösen 2010. február 25-i (3), 2010. november 25-i (4), 2011. június 9-i (5) és 2011. október 27-i állásfoglalásaira (6),

tekintettel a Külügyek Tanácsának a keleti partnerségről szóló, 2010. október 25-én elfogadott következtetéseire,

tekintettel a vízumliberalizációról szóló, 2010. november 22-én elfogadott EU–Ukrajna cselekvési tervre,

tekintettel arra, hogy 2011. február 1-jén Ukrajna csatlakozott az Energiaközösségről szóló szerződéshez,

tekintettel a cselekvési tervet felváltó, az EU–Ukrajna Együttműködési Tanács által 2009 júniusában jóváhagyott EU–Ukrajna társulási menetrendre, valamint az EU–Ukrajna társulási menetrend 2011-es és 2012-es prioritásainak listájára,

tekintettel az átalakuló szomszédság új megközelítéséről szóló 2011. május 25-i közös közleményre (COM(2011)0303), valamint az európai szomszédságpolitikáról szóló, a Külügyek Tanácsa 2011. június 20-i ülésén elfogadott tanácsi következtetésekre,

tekintettel a Bizottság Ukrajnára vonatkozó, az elért eredményekről szóló, 2011. május 25-én elfogadott jelentésére (SEC(2011)0646),

tekintettel az Európai Unió Duna régióra vonatkozó stratégiájára,

tekintettel eljárási szabályzata 90. cikkének (5) bekezdésére és 48. cikkére,

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7-0387/2011),

A.

mivel az Ukrajnával a jövőben kötendő társulási megállapodás az EUMSZ 217. cikke értelmében a társulási megállapodások új generációját indítja útjára, mely eddig soha nem látott mértékű integrációt hoz létre az Európai Unió és valamely harmadik ország között; mivel ezzel a megállapodással Ukrajna elkötelezi magát amellett, hogy a közösségi vívmányok nagy részét megvalósítja; mivel az Ukrajnával folytatott tárgyalások a keleti partnerségen belül a legelőrehaladottabbak közé tartoznak, és ezért az európai szomszédságpolitika egésze számára példaként szolgálnak;

B.

mivel Ukrajna az EU számára stratégiai jelentőséggel bíró ország; mivel Ukrajna méretének, erőforrásainak, népességének és földrajzi fekvésének köszönhetően különleges helyet foglal el Európában, és olyan kulcsfontosságú regionális szereplőnek tekinthető, amely jelentős hatással bír az egész kontinens biztonságára, stabilitására és jólétére, és ezért viselnie kellene a rá háruló politikai felelősséget;

C.

mivel Ukrajna európai állam, és az EUSZ 49. cikke értelmében csatlakozási kérelmet nyújthat be az EU-hoz, csakúgy, mint bármely olyan európai állam, amely elkötelezi magát a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságjogok tisztelete, a kisebbségi jogok tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság elve mellett; mivel az EU–Ukrajna társulási megállapodás – és azon belül a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás – megkötése jelentős lépés lesz Ukrajna európai perspektívája szempontjából;

D.

mivel az EU határozottan szorgalmazza, hogy Ukrajna olyan stabil és demokratikus ország legyen, amely tiszteletben tartja a szociális és befogadó piacgazdaság elveit, a jogállamiságot – a bírói kar függetlenségét is beleértve –, az emberi jogokat és a kisebbségek védelmét, valamint biztosítja az alapvető jogokat; mivel Ukrajnának a belső politikai stabilitás kiépítésére, a szilárd politikai pluralizmus, a demokratikus szabadságjogok és a jogállamiság tisztelete által jellemzett környezet kialakítására, valamint a belső reformok fokozására irányuló erőfeszítései felgyorsítják és megkönnyítik Ukrajna európai perspektívájának további előmozdítását;

E.

mivel az, hogy Ukrajna korábbi miniszterelnökét, Julija Timosenkót 2011. október 11-én hétévi börtönbüntetésre ítélték, és más miniszterek ellen is perek folynak, komoly aggodalmat keltett az Európai Unióban, és széles körben úgy vélik, hogy annak célja vagy a bosszú, vagy annak megkísérlése, hogy az ellenzék tagjait büntetőítéletek és bebörtönzés révén megakadályozzák a jövő évi parlamenti választásokon, illetve a 2015-ös elnökválasztáson való indulásban és a kampányok lefolytatásában; és mivel a Timosenko ellen szelektív módon alkalmazott jogszabály a szovjet időkből származik, és büntetőjogi felelősségre vonást tesz lehetővé politikai döntések vonatkozásában; mivel az említett jogszabálynak az ukrán parlament (Verhovna Rada) által jelenleg felülvizsgált 364. és 365. cikkei nem egyeztethetők össze az EU és az ENSZ normáival;

F.

mivel a közelmúltban aggodalmak merültek fel az ukrajnai sajtószabadsággal, a civil társadalom szabadságával, a választások megtartásával és a jogállamisággal kapcsolatban;

G.

mivel az ukrán politikai és állami vezetés többször megerősítette az európai integráció melletti elkötelezettségét, valamint azt a hosszú távú törekvését, hogy lehetővé tegye Ukrajnának az Európai Unióhoz történő csatlakozását, és úgy véli, hogy a társulási megállapodás kulcsfontosságú eszköz e cél eléréséhez; mivel ezt a célkitűzést az ukrán politikai élet valamennyi szereplője, továbbá a civil társadalom és közvélemény továbbra is támogatja; mivel az Ukrajna és az európai parlamenti képviselők közötti, valamint az Ukrajna és az uniós tagállamok parlamentjei közötti együttműködés erősödése dicséretre méltó példája annak, hogy különböző politikai erők közösen tevékenykednek Ukrajna európai perspektívájának előmozdítása érdekében, amely együttműködést folytatni kell;

H.

mivel az Európai Unió az emberi jogokat és a demokráciát az európai szomszédságpolitika központi aspektusává tette;

I.

mivel Ukrajna aktívan részt vett az Euronest Parlamenti Közgyűlés létrehozásában – amely a keleti partnerség parlamenti dimenziója, és egyben az Európai Parlament és az EU keleti szomszédjainak nemzeti parlamentjei közötti együttműködés platformja –, és jelenleg is részt vesz annak munkájában;

J.

mivel Ukrajna európai perspektíváját számos jelentős intézményi, politikai, gazdasági és szociális területen szisztematikus és visszafordíthatatlan reformokra kell alapozni; mivel számos jelentős reform már lezajlott, vagy jelenleg zajlik, míg mások még bevezetésre várnak; mivel a társulási megállapodás által kínált keret kulcsfontosságú modernizációs eszközt és ütemtervet biztosít Ukrajna számára a belső reformok irányításához, valamint eszközt nyújt a nemzeti megbékéléshez, amely elősegíti, hogy az ország felülkerekedjen a jelenlegi negatív tendenciákon, áthidalja az ukrán társadalomban fennálló megosztottságokat, és összefogjon az európai perspektívával kapcsolatos cél érdekében, a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és a felelősségteljes kormányzás értékei alapján;

K.

mivel Ukrajna dicséretet érdemel stabil gazdasági teljesítményéért, beleértve a költségvetési hiány csökkentését, a kiadások megfékezését és a nyugdíjreformot, amelyek hozzájárultak a jobb hitelminősítéshez és a közvetlen külföldi befektetések növekedéséhez;

L.

mivel a társulási megállapodás pozitív hatással lesz Ukrajna üzleti légkörére, hiszen azzal, hogy közös szabályokat és követelményeket ír elő az uniós és az ukrajnai üzleti szereplők számára, növeli az ukrajnai beruházások kiszámíthatóságát és pénzügyi biztonságát; mivel a társulási megállapodás a nemzetközi adózási normáknak való megfelelésen alapul; mivel ezt a pozitív hatást tovább fogja erősíteni a korrupcióellenes jogszabályok teljes körű és hatékony végrehajtása;

M.

mivel az Oroszországi Föderáció jelentős nyomást gyakorol Ukrajnára annak érdekében, hogy ne írja alá a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodást az Európai Unióval, hanem inkább csatlakozzon az Oroszország, Fehéroroszország és Kazahsztán közötti vámunióhoz; mivel ez példa nélküli eset az Európai Unió és külső partnerei közötti kapcsolatok történetében, és mivel ezek a Kereskedelmi Világszervezeten kívüli országok még mindig jelentős exportpiacot jelentenek az ukrán termékek számára; mivel a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás a modernizáció eszköze, és mivel annak létrehozása olyan pénzügyi előnyökkel jár Ukrajna számára, melyek idővel egyre kézzelfoghatóbbakká válnak;

N.

mivel Ukrajna a közelmúltban ünnepelte függetlensége kikiáltásának 20. évfordulóját; mivel Ukrajnában felnőtt egy olyan új, képzett generáció, amelynek tagjai nem tapasztalták meg a szovjet időket, erőteljes európai ambíciókkal bírnak, és gondoskodnak majd az ország modernizációjáról;

O.

mivel a jelenlegi ukrajnai politikai helyzet – különösen a polgári szabadságjogok és a jogállamiság területén – ellentétes a tárgyalás alatt álló EU–Ukrajna társulási megállapodás szellemével;

1.   a társulási megállapodásról folyó tárgyalások összefüggésében a következő ajánlásokat intézi a Tanácshoz, a Bizottsághoz és az EKSZ-hez:

a)

rendkívül fontosnak és mindkét fél érdekében állónak kell tekinteni az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok elmélyítését, valamint azt, hogy európai távlatokat kínáljanak Ukrajna számára; elismerjék el az Európai Unióról szóló szerződés 49. cikke szerinti ukrán törekvéseket, amennyiben valamennyi – többek között a demokrácia, az emberi jogok, az alapvető szabadságok és a jogállamiság elveinek tiszteletben tartásával kapcsolatos – kritérium teljesül;

b)

lehetőség szerint 2011 végéig meg kell tenni a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy megvalósulhasson az EU–Ukrajna társulási megállapodás mihamarabbi parafálása; egyszersmind az Európai Parlament 2011. október 27-i állásfoglalásában foglalt felhívásokkal összhangban biztosítani kell, hogy ez a keleti partnerségen belüli fontos kezdeményezés együtt járjon Ukrajna arra vonatkozó kötelezettségvállalásával, hogy végrehajtja a szükséges reformokat, valamint megerősíti a demokratikus értékeket, az emberi jogokat és a jogállamiságot;

c)

át kell ütemezni a Janukovics elnökkel való, nemrég elhalasztott találkozót a tervbe vett 2011. decemberi EU-Ukrajna csúcstalálkozót megelőző időpontra, mivel ezt kiváló lehetőségnek kell tekinteni arra, hogy megnyugtató válasz szülessen az ukrán kormánnyal szembeni súlyos aggályokra, valamint hogy újraindulhasson az építő jellegű párbeszéd, amelynek következtében sor kerülhet a társulási megállapodás parafálására, amennyiben jelentős előrelépést sikerül elérni a jelenlegi technikai és létfontosságú politikai akadályok lebontása terén;

d)

törekedni kell arra, hogy a megállapodást a Tanács még 2012 első felében írja alá, és a ratifikációs folyamattal kapcsolatos valamennyi dokumentumot legkésőbb 2012 végéig bocsássa az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek rendelkezésére, amennyiben teljesültek a 2011. október 27-i európai parlamenti állásfoglalás jogállamiság tiszteletben tartására vonatkozó és egyéb követelései;

e)

az előkészítő időszak és a megállapodás végrehajtása során megfelelő pénzügyi, technikai és jogi segítséget kell nyújtani Ukrajnának, és a területen rendelkezésre álló valamennyi típusú támogatás növelése révén meg kell erősíteni igazgatási kapacitását; ennek érdekében jobban ki kell használni az átfogó intézményfejlesztési program (CIB) nyújtotta lehetőségeket, és meg kell fontolni egy magas szintű uniós tanácsadó csoport létrehozását, amely segítené Ukrajnát az uniós jogszabályokhoz való alkalmazkodásra irányuló erőfeszítéseiben; mindenfajta segítségnyújtás előfeltételéül kell szabni az Ukrajna igazgatási kapacitását erősítő reformok értékelését, amelyet az uniós és ukrán független szakértők által készítendő éves jelentésekben közzétesznek;

f)

kölcsönös csereprogramot kell felállítani a köztisztviselők és igazságügyi tisztviselők számára a társulási megállapodás, különösen pedig a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtásának megkönnyítése érdekében;

g)

segíteni kell az ukrán hatóságokat abban, hogy az ukrán lakosságot tájékoztassák a társulási megállapodás előnyeiről, és így elnyerjék az emberek támogatását a reformtervekhez; a lehető leghamarabb nyilvánosságra kell hozni a megállapodás tartalmát;

h)

a lehető leghamarabb uniós tájékoztatási irodát kell nyitni Ukrajnában, amely egyrészt felhívná az ukrán közvélemény figyelmét az Európai Unió működésére, politikáira és értékeire, másrészt elősegítené az uniós programokban való fokozottabb részvételt;

Intézményi vonatkozások, politikai párbeszéd

i)

egyértelmű védintézkedéseket és a teljes társulási megállapodás ideiglenes felfüggesztését lehetővé tévő mechanizmust kell kidolgozni arra az esetre, ha a megállapodás lényegi és alapvető elveit figyelmen kívül hagyják, vagy szándékosan megsértik;

j)

sürgetni kell Ukrajna elnökét és kormányát, hogy hozzák összhangba az ország politikai, jogi és igazgatási helyzetét a társulási menetrendben foglaltakkal, valamint mozdítsák elő a felelősségteljes kormányzást és a jogállamiság tiszteletben tartását mint az EU és Ukrajna közötti kapcsolatok összefüggésében alapvető alapelveket; biztosítani kell, hogy Julija Timosenko és más ellenzéki vezetők mostantól és a következő ukrajnai választásokon is teljes körűen gyakorolhassák a politikai folyamatban való részvételhez való jogukat;

k)

az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok védelmére vonatkozóan meg kell erősíteni az EU és Ukrajna között már létező együttműködési keretet;

l)

segíteni kell Ukrajnát az igazságszolgáltatás átfogó reformjára irányuló folyamat uniós normáknak megfelelő véghezvitelében, amelynek célja az igazságszolgáltatás szelektív alkalmazásának megelőzése és a független, tisztességes, pártatlan és átlátható bírósági eljárás szavatolása, biztosítva, hogy a jogi eljárásokat ne használják fel politikai célokra, és a jogállamisággal szigorúan összhangban folytassák le; e célból közös mechanizmust kell létrehozni az ukrán és uniós szakértők között, a Velencei Bizottság képviselőinek részvételével; képzési és csereprogramokat kell létrehozni a bel- és igazságügy területén és a biztonsági ágazatban, figyelemmel a bevált uniós gyakorlatok alkalmazására a jogállamiság terén;

m)

segíteni kell az ukrán hatóságokat az alkotmány és a választójogi törvény reformjának folyamatában, amelyet a Velencei Bizottság, illetve az EBESZ/Demokratikus Intézmények és Emberi Jogok Hivatala által javasoltak szerint hajtanak végre; biztosítani kell ezen ajánlások célirányos, mindenre kiterjedő és átfogó végrehajtását, bevonva mind az ellenzéket, mind a civil társadalmat, a korábbi választási kampányok során tapasztalt hiányosságok elkerülése végett; e tekintetben hangsúlyozni kell a sajtószabadság és a civil társadalom szabadságának fontosságát, illetve biztosítani kell, hogy az ukrán hatóságok tartózkodjanak a nemzeti médiában nyújtott beszámolók tartalmának közvetlen vagy közvetett ellenőrzésére tett kísérletektől;

n)

bele kell foglalni a társulási megállapodásba egy általános mechanizmust a Parlament és az EKSZ között, amely lehetővé teszi a megállapodás – különösen annak célkitűzései – végrehajtásában elért haladásról szóló átfogó és rendszeres tájékoztatást; e mechanizmusnak a következő elemeket kell tartalmaznia:

tájékoztatás a megállapodás végrehajtásával kapcsolatos uniós fellépésekről és álláspontokról;

az EKSZ-nek az elért haladásról szóló jelentései, amelyek az EU és Ukrajna által végrehajtott cselekvések eredményeit állapítják meg, különös tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság helyzetére az országban;

o)

hangsúlyozni kell annak fontosságát, hogy az Emberi Jogok Európai Bíróságának valamennyi ítéletét végrehajtsák, és fel kell hívni az ukrán hatóságok figyelmét az Ukrajna ellen e bíróság előtt függőben lévő ügyek nagy számára;

p)

támogatni kell a szükséges reformokat és biztosítani kell, hogy az ukrán hatóságok kiemelt prioritásként kezeljék a korrupcióellenes politika – és azon belül a megfelelő összeférhetetlenségi jogszabályok – kidolgozását;

q)

biztosítani kell, hogy az ukrán hatóságok tegyék nyilvánosan elérhetővé a korábbi kommunista titkosszolgálatok archívumait, hiszen ez elengedhetetlen a sikeres nemzeti megbékéléshez, különös tekintettel a XX. században történt rémtettekre;

r)

hangsúlyozni kell annak a jelentőségét, hogy Ukrajna az alkotmányos reform folyamata során ratifikálja a Nemzetközi Büntetőbíróság Római Statútumát;

s)

meg kell tenni a szükséges intézkedéseket az EU és a különböző ukrán politikai pártok közötti párbeszéd fokozása, valamint Ukrajnán belül a pártok közötti és a civil társadalom, a szociális partnerek és a nemzeti kisebbségek képviselőivel folytatandó párbeszéd ösztönzése érdekében;

t)

biztosítani kell, hogy az átmeneti megállapodás rendelkezéseket tartalmazzon a szerződő felek civil társadalmai közötti együttműködésről, hogy jogaik gyakorlását lehetővé tegyék, és a társulási megállapodás alapján befolyással rendelkező szereplőkké váljanak;

u)

a legmagasabb szintű nemzetközi és uniós normákat tükröző általános feltételességi záradékokat kell beépíteni a szövegbe az emberi jogok védelmére és előmozdítására vonatkozóan, teljes körűen kihasználva az EBESZ kereteit, és bátorítani kell az ukrán hatóságokat arra, hogy az Európa Tanács nemzeti kisebbségekről szóló keretegyezményével és az Európai Unió Alapjogi Chartájával összhangban mozdítsák elő a nemzeti kisebbségekhez tartozó személyek jogait;

Gazdasági és ágazati együttműködés

v)

a megállapodás keretein belül meg kell erősíteni az Ukrajna és az EU közötti energiaügyi együttműködést; törekedni kell további megállapodások aláírására az EU és Ukrajna között, melyek célja az energiaellátás biztosítása mindkét fél részére, beleértve egy megbízható és diverzifikált olaj- és földgázszállítási rendszer kialakítását, valamint egy közös reagálási mechanizmus kidolgozását az Oroszországi Föderációból származó olaj- vagy földgázszállítás zavarai vagy megszakadása esetére;

w)

az ukrán villamosenergia-hálózat és energiahatékonyság jelentős mértékű javítása és modernizálása érdekében biztosítani kell a szükséges technikai segítségnyújtást az energetikai ágazatban, továbbá biztosítani kell, hogy az ukrán hatóságok teljes körűen tiszteletben tartsák az energiahatékonysági programban a 2010–2015-ös időszakra meghatározott célokat, valamint az energiaigények kielégítése érdekében folytatni kell az innovatív és környezettudatos megoldások megvalósítását; egyúttal segítséget kell nyújtani az ukrán hatóságoknak az Oroszországból érkező gázszállítás feltételeivel kapcsolatos tárgyalásokon annak garantálása érdekében, hogy Ukrajna Oroszországgal folytatott gázkereskedelme az európai kereskedelmi normák és árak szerint történjen;

x)

meg kell állapítani, hogy még ha az energiaágazatban a szolgáltatások és a beruházások liberalizálása előnyös is lenne az EU számára, bizonyos energiaszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalások némi kockázattal is járnak, hiszen az ukrán vállalatokat ellenőrző erős energetikai szereplők arra használhatják fel a szabadkereskedelmi megállapodást, hogy erőfölényre tegyenek szert az EU-ban az átviteli hálózatok felett;

y)

intézkedést kér az EU és Ukrajna energiabiztonságának javítására kétoldalú mechanizmusok bevezetésének formájában, amelyek célja a korai előrejelzés, valamint az energia- és a kapcsolódó nyersanyagellátás zavarainak megelőzése;

z)

biztosítani kell a földrajzi jelzések és az európai szabadalmak elfogadását;

aa)

hangsúlyozni kell, hogy mennyire fontos az EU számára, hogy Ukrajna biztosítsa területén a mérgező és nukleáris hulladékok megfelelő ártalmatlanítását, ezáltal védve az élelmiszer-biztonságot;

ab)

fokozni kell a fiataloknak és diákoknak szánt csereprogramokkal és az ösztöndíjprogramok létrehozásával kapcsolatos együttműködést, amely lehetővé teszi az ukránok számára az EU és tagállamai megismerését, és fordítva;

ac)

biztosítani kell, hogy a társulási megállapodásban a legmagasabb szintű környezetvédelmi előírásokat tükrözzék, figyelembe véve egyebek mellett a Duna régióra vonatkozó uniós stratégiát; továbbra is tekintetbe kell venni a fekete-tengeri térségben a regionális együttműködés fontosságát, valamint Ukrajna aktív részvételének jelentőségét az e térséggel kapcsolatos uniós szakpolitikákban, többek között egy jövőbeli fekete-tengeri uniós stratégia keretében;

ad)

egyedi eszközöket (például civil társadalmi platformot) kell kidolgozni, melyek segítik az ukrán civil társadalmat a demokratizálódási folyamatban betöltött nélkülözhetetlen szerepére tekintettel, például a tudatosság növelése, illetve a társadalmi és politikai részvétel fokozása terén;

ae)

biztosítani kell, hogy az egészségügyi reform végrehajtása terén folytatott együttműködés keretében foglalkozzanak a gyógyíthatatlan betegségben szenvedők egészségügyi szükségleteivel, többek között a vonatkozó egészségügyi és gyógyszerpolitikák nemzetközi normákkal és bevált gyakorlatokkal összhangban történő megreformálásához nyújtott technikai segítségnyújtás révén;

Kereskedelmi kérdések

af)

el kell ismerni az ukrán kormány által az akadályok általános csökkentése, a földrajzi árujelzések alkalmazása, az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések, a verseny, illetve a kereskedelem technikai akadályai terén kifejtett jelentős erőfeszítéseket, valamint a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodásról szóló tárgyalások igen mérsékelt eredményeit a befektetés, a szolgáltatások, a mezőgazdaság, az energia és az exportakadályok területén;

ag)

fel kell szólítani Ukrajnát arra, hogy tartózkodjon exportvámok kivetésétől vagy egyéb exportkorlátozás alkalmazásától, amely növelné az európai piacon az árak volatilitását;

ah)

biztosítani kell, hogy a cukorra vonatkozóan megnyitott vámkontingens ne nyisson utat a nem szándékos háromszög kereskedelem vagy csalás előtt;

ai)

hangsúlyozni kell, hogy a megállapodásnak tartalmaznia kell egy állatjóléti fejezetet, amely egyenlő versenyfeltételeket biztosít az uniós és ukrán gazdáknak;

aj)

emlékeztetni kell arra, hogy a fenntartható fejlődés a 2011–2013-ra szóló nemzeti indikatív programban meghatározott kiemelt területek egyike; ezért a szabadkereskedelmi térség részeként javasolja egy fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet felvételét is;

ak)

hangsúlyozza, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezetnek tartalmaznia kell egy olyan rendelkezést, amelyben Ukrajna elkötelezi magát a multinacionális vállalatoknak szóló OECD-iránymutatások, valamint a multinacionális vállalatokra és a szociálpolitikára vonatkozó háromoldalú ILO-nyilatkozat tiszteletben tartása mellett;

al)

Ukrajnával együtt fel kell készülni a megállapodás megvalósítására annak érdekében, hogy az előfeltételek által nem támogatott, és az azonnali eredményekkel nem kecsegtető kötelezettségek – különösen az állatjólét területén – teljesíthetőek legyenek és hosszú távon jelentős hatást fejthessenek ki; fel kell szólítani arra, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás végül valamennyi iparágban a vámok teljes leépítéséhez vezessen, negatív listák és behozatali kvóták nélkül, és ezért az exportadókat, illetve a kiviteli és beviteli korlátozásokat egyaránt eredményesen fel kell számolni; biztosítani kell, hogy Ukrajna az európai szomszédságpolitika 2011–2013 közötti időszakra szóló nemzeti indikatív programjának megfelelően hozzáférjen a liberalizáció utáni alkalmazkodási alapokhoz, valamint technikai segítséget kapjon a vámügyek és a földrajzi árujelzések alkalmazása területén;

am)

továbbra is szorgalmazni kell a politikai és gazdasági reformokat Ukrajnában, amelyek az infrastruktúra korszerűsítéséhez vezetnek, elsősorban az energetikai és közlekedési ágazatban; támogatni kell az üzleti szférát elsősorban a hitelhez és földhöz jutás megkönnyítése, illetve a gyorsabb adóbehajtás és vámkezelés elősegítése terén oly módon, hogy érezhető javulást idéznek elő különösen az exportőrök héa-visszatérítése, a vámkezelés, valamint a behozatali engedélyezési eljárások esetében (különös tekintettel az adózásra, a dokumentációs kötelezettségekre és a tanúsításhoz szükséges termékmintákra); meg kell szüntetni az adminisztratív terheket és a korrupciót, meg kell erősíteni a jogállamiságot és a demokratikus gyakorlatokat; mérlegelni kell a tranzakciós költségek csökkentését és az eljárások biztonságossá tételét – különösen a kkv-k számára –, szem előtt tartva, hogy ez a kereskedelmi kapcsolatok kiépítésének nélkülözhetetlen előfeltétele; továbbá javítani kell a jogszabályokat a tárgyi eszközök és a szellemi tulajdon védelme területén, valamint hatékonyabb mechanizmusokat kell kialakítani a jogok és követelések vállalkozások általi, bírósági úton történő érvényesítéséhez;

an)

szorgalmazni kell a befektetési légkör alapvető javítását Ukrajnában a külföldi befektetők számára, továbbá különösen a nemzeti költségvetés jogi személyekkel szembeni, a héa-túlfizetések nem kellő időben történő visszatérítéséből adódó tartozásainak gyors rendezését, valamint az ilyen helyzetek újbóli előfordulásának megakadályozására irányuló lépéseket; növelni kell a vámeljárások hatékonyságát (és különösen meg kell szüntetni azt az általános gyakorlatot, hogy az Ukrajnába bevitt áruk vámértékét indokolatlanul megemelik);

ao)

makrogazdasági együttműködés révén elő kell mozdítani a vállalkozó szellemet és a kkv-k fejlődését;

ap)

hangsúlyozni kell, hogy a külföldi befektetések bevonzása nem lazíthatja a munkaügyi normák védelmét Ukrajnában;

aq)

fel kell szólítani arra, hogy az EUMSZ 218. cikkének (5) bekezdése alapján hozzanak olyan határozatot, amely engedélyezi a társulási megállapodás alapvető részét képező szabadkereskedelmi megállapodás rendelkezéseinek átmeneti alkalmazását a társulási megállapodás hatálybalépése előtt;

A jog érvényesülésén, a szabadságon és a biztonságon alapuló térség

ar)

aktívan törekedni kell az Ukrajna és az EU közötti vízummentes övezet létrehozására, a hosszú távú perspektíva fenntartása helyett, amennyiben Ukrajna teljesíti a vízumliberalizációról szóló cselekvési tervben meghatározott technikai feltételeket; köztes célként ki kell tűzni a jelenleg fennálló vízumdíjak eltörlését; valamint megfelelő intézkedéseket kell bevezetni a labdarúgó Európa-bajnokság idejére, kihasználva ezt a különleges alkalmat a vízummentes rendszer próbaidős tesztelésére;

as)

arra kell bátorítani Ukrajnát, hogy játsszon konstruktív szerepet az 5+2 tárgyalásokon, abból a célból, hogy elősegítse a Dnyeszteren túli régióban fennálló konfliktus fenntartható rendezését;

at)

erősíteni kell Ukrajna mint a migrációs áramlás kezelésében és a határigazgatásban kulcsfontosságú partner potenciálját, és további közös lépéseket kell előirányozni a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén;

au)

sürgősen kérni kell, hogy a társulási megállapodás – az Európai Unió belső biztonsági stratégiájával összhangban, valamint figyelemmel az Egészségügyi Világszervezet Dohányzás-ellenőrzési Keretegyezményének a tiltott kereskedelem elleni jegyzőkönyvére – rendelkezéseket tartalmazzon a csalás és a jövedéki termékek csempészete elleni fellépésre vonatkozóan;

av)

a legmagasabb szintű uniós normák alkalmazásával és a kapacitásépítéssel fokozni kell az együttműködést az integrált határigazgatás területén a határokon átnyúló bűnözés, az illegális bevándorlás, az emberkereskedelem és az illegális kereskedelem elleni eredményesebb küzdelem érdekében;

aw)

támogatni kell a konvergenciát a regionális és nemzetközi kérdésekkel, a konfliktusok megelőzésével és a válságkezeléssel kapcsolatban, és erősíteni kell a koordinációt a biztonsági fenyegetések elleni küzdelem terén;

*

* *

2.   utasítja elnökét, hogy a Parlament ajánlásait tartalmazó ezen állásfoglalást továbbítsa a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EKSZ-nek, valamint tájékoztatásul az ukrán hatóságoknak.


(1)  HL L 49., 1998.2.19., 3. o.

(2)  HL L 310., 2006.11.9., 1. o.

(3)  HL C 348. E, 2010.12.21., 1. o..

(4)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0444.

(5)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0272.

(6)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0472.


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/56


2011. december 1., csütörtök
A vámrendszer korszerűsítése

P7_TA(2011)0546

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása a vámrendszer korszerűsítéséről (2011/2083(INI))

2013/C 165 E/08

Az Európai Parlament,

tekintettel a Közösségi Vámkódex (Modernizált Vámkódex) létrehozásáról szóló, 2008. április 23-i 450/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (1),

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló, 1992. október 12-i 2913/92/EGK tanácsi rendeletre (2),

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó rendelkezések megállapításáról szóló, 1993. július 2-i 2454/93/EGK bizottsági rendeletre (3),

tekintettel a papírmentes vám- és kereskedelmi környezetről szóló 2008. január 15-i 70/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (4),

tekintettel a közösségi vámügyi cselekvési program (Vám 2013) létrehozásáról szóló 2007. május 23-i 624/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (5),

tekintettel a Közösségi Vámkódex létrehozásáról szóló 2913/92/EGK tanácsi rendelet módosításáról szóló 2005. április 13-i 648/2005/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6) (a biztonsággal és a védelemmel kapcsolatos módosítás),

tekintettel a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról és a 339/93/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (7),

tekintettel az Európai Közösségeknek a Vámigazgatások Világszervezetében való tagságából eredő jogok és kötelezettségek ideiglenes gyakorlásáról szóló 2007. június 25-i 2007/668/EK tanácsi határozatra (8),

tekintettel a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (védjegyek és formatervezési minták) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmével kapcsolatos egyes feladatokkal, köztük a közigazgatási és a magánszektor hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó uniós megfigyelőközpont képviselőiként történő összehívásával való megbízásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0288),

tekintettel a szellemitulajdon-jogok vámhatósági érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2011)0285),

tekintettel az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodásra (9),

tekintettel a Számvevőszéknek a Bizottság 2009. évi mentesítő határozatával összefüggésben készített külön jelentéseiről szóló, 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalásra (10),

tekintettel az általános termékbiztonságról szóló irányelv felülvizsgálatáról és a piacfelügyeletről szóló 2011. március 8-i állásfoglalására (11),

tekintettel a vámunió negyvenedik évfordulójáról szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására (12),

tekintettel a kereskedelmi politika szolgálatában hatékony behozatali és kiviteli szabályokról és eljárásokról szóló, 2008. június 5-i állásfoglalására (13),

tekintettel a közösségi árutovábbítási rendszer vizsgálatára felállított vizsgálóbizottságának jelentésére (1996. január–1997. március),

tekintettel az Európai Számvevőszék 1/2010. sz. különjelentésére: „Hatékony-e a behozatali irányú egyszerűsített vámeljárások ellenőrzése?”,

tekintettel a vámügyi együttműködésről és kölcsönös jogsegélyről szóló, az Európai Közösség és az Amerikai Egyesült Államok között létrejött, 1997. május 28-án aláírt megállapodásra (14),

tekintettel az ellátási lánc biztonságáról szóló 2011. június 23-án (az Egyesült Államok Belbiztonsági Minisztériuma és az Európai Bizottság által) aláírt együttes nyilatkozatra,

tekintettel a szellemitulajdon-jogok uniós vámhatósági érvényesítéséről szóló jelentésre: Az uniós határoknál tapasztalt eredmények – 2010, Európai Bizottság – Adóügy és Vámunió,

tekintettel „A Vám 2013 program félidős értékelése” című bizottsági jelentésre (COM(2011)0537),

tekintettel a „Vám 2007 programnak a közösségi vámügyi cselekvési program (Vám 2007) elfogadásáról szóló, 2003. február 6-i 253/2003/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 19. cikkével összhangban történő záró értékelése” című bizottsági jelentésre (COM (2008)0612),

tekintettel a vámunió fejlődése érdekében követendő stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0169),

tekintettel a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás legújabb fejleményeire adandó vámhatósági válaszlépésekről szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0479),

tekintettel a légi úton szállított áruk védelmének megerősítése terén elért eredményekről szóló jelentésre (a Tanács 11250/11. sz. dokumentuma),

tekintettel az Európai Uniónak a szellemi tulajdonjogok megsértése elleni küzdelemre irányuló 2009–2012-es vámügyi cselekvési tervére (a Tanács 5345/09. sz. dokumentuma),

tekintettel a megerősített vámügyi együttműködési stratégiáról szóló 2009. október 23-i tanácsi állásfoglalásra (15),

tekintettel a vámunió fejlődése érdekében követendő stratégiáról szóló 2008. május 14-i tanácsi következtetésekre,

tekintettel a vámok és a belső piac korszerűsítéséről szóló 2011. július 16-i meghallgatásra,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság megbízásából készített és 2011 májusában közzétett „Vámügyi együttműködés a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben: a vámellenőrzés szerepe az EU külső határigazgatásában” című tanulmányra,

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság és a Költségvetési Bizottság véleményére (A7-0406/2011),

A.

mivel a jól működő vámunió az európai integráció egyik legfontosabb mérföldköve és a belső piacon az áruk szabad mozgásának, a gazdasági fejlődésnek és a növekedésnek az alapja;

B.

mivel a vámrendszer szerepe kulcsfontosságú a biztonság, a védelem, a fogyasztó- és környezetvédelem garantálásában, biztosítja a teljes körű adóbehajtást, megerősíti a csalás és a korrupció elleni küzdelmet, valamint a szellemitulajdon-jogok érvényesítését;

C.

mivel a vámhatóságok határokon való elhelyezkedésüknek köszönhetően hatékonyan hozzájárulhatnak annak biztosításához, hogy csak biztonságos áruk léphessenek be az EU-ba;

D.

mivel a vámrendszer továbbra is fontos szerepet tölt be az EU pénzügyi érdekeinek védelmében, még ha az elmúlt években csökkent is a vámbeszedés szerepe;

E.

mivel a légi szállításban bekövetkezett legújabb biztonsági események igazolják, hogy a biztonság középpontba állítása helyénvaló, és a vámigazgatásoknak továbbra is éberen oda kell figyelniük a terrorista fenyegetésekre;

F.

mivel a hamisított és kalóztermékek EU-ba történő behozatala bevételkiesést eredményez és a szellemi tulajdonjogokat is sérti; mivel a hamisított termékek súlyos biztonsági és egészségügyi kockázatot jelenthetnek az európai fogyasztókra;

G.

mivel a vámrendszer napjainkban – korlátozott szinten rekedt erőforrások mellett – a kivitel és a behozatal, valamint az árutovábbítás növekvő volumenével szembesül, ezért rendkívül fontos a hatékony és eredményes kockázatkezelés;

H.

mivel az elektronikus vámkezelés, és főként a központi vámkezelés az egyik legfontosabb szempont a vámügyek korszerűsítése és egyszerűsítése terén;

I.

mivel a zökkenőmentes, egyszerű és jól működő vámrendszer alapvető az áruk mozgásának és a belső piaci kereskedelemnek a megkönnyítése szempontjából, különösen a kkv-k számára;

J.

mivel alapvető fontosságú a megfelelő egyensúly kialakítása a vámellenőrzések és a jogszerű kereskedelem megkönnyítése között; mivel az engedélyezett gazdálkodói státusznak kézzelfogható előnyöket kellene kínálnia a megbízható kereskedőknek;

Vámügyi stratégia

1.

megítélése szerint a 2008-ban elfogadott Modernizált Vámkódex igen nagyra törő volt a határidőket tekintve, és arra az álláspontra helyezkedik, hogy az új javaslatnak valóban a jelenlegi helyzet javítására kell törekednie, egyértelmű többletértéket biztosítva az uniós gazdasági szereplők, különösen a kkv-k számára;

2.

meggyőződése, hogy az európai uniós vámstratégia és a vámigazgatási eszközök korszerűsítésének fontos politikai prioritásnak kellene lennie, a törekvésnek megfelelő költségvetés mellett, mivel a jól működő, hatékony és egyszerűsített vámeljárásokra vonatkozó jövőálló vámpolitika alapvetően fontos az Unió globális gazdasági versenyképessége, illetve a harmadik országokkal ápolt, megbízható kereskedelmi kapcsolatok szempontjából;

3.

hangsúlyozza, hogy a jól működő vámügyi politika kulcsszerepet tölt be a szellemitulajdon-jogok védelmében, valamint az áruk és hamisított termékek egységes piacra történő jogellenes behozatala elleni küzdelemben, és ezért fokozza az európai fogyasztók biztonságát és védelmét;

4.

kéri a vámrendeletek megszegése, illetőleg a csempészet, szervezett bűnözés, korrupció, terrorizmus és más bűncselekmények keltette fenyegetések elleni küzdelem erősítését, külön figyelmet fordítva a Vámügyi Világszervezet következőkre vonatkozó ajánlásainak végrehajtására: kockázatkezelés, a jogszerű kereskedelem védelme és biztonsága, fejlesztési partnerségek vállalkozásokkal a vámrendszer automatizálásának területén, a korrupció elleni küzdelem, az egyablakos ügyintézés elvének bevezetése, valamint a vámhatóságok közötti információ- és tudáscsere;

5.

úgy véli, hogy a vámügy feladatkörét és imázsát hozzá kell igazítani a Modernizált Vámkódexhez annak érdekében, hogy az további ösztönzést kapjon, és teljes mértékben kibontakozhasson a hatékonyság benne rejlő lehetősége;

6.

megítélése szerint a vámhatóságok feladatainak szaporodását a tagállamoknak megfelelő erőforrásokkal kell ellensúlyozniuk; úgy véli, hogy a vámrendszer igencsak időszerű korszerűsítésének érdekében a vámüggyel kapcsolatos eljárások és folyamatok – különösen az IT-rendszerek fejlesztése – számára a költségvetési keretekkel összhangban juttatott megfelelő pénzügyi források alapvető fontosságúak; úgy véli, hogy a vámhatóságok elsődleges feladatai ellátásának lehetővé tétele érdekében külön hangsúlyt kell fektetni a rendelkezésre álló, korlátozott erőforrásoknak a kockázatkezelés, a piac és a társadalom védelmének és biztonságának garantálása és az Európai Unió külső határainak védelme területén történő felhasználására;

7.

aggályosnak tartja, hogy az uniós vámjogszabályok eltérő nemzeti értelmezése bürokráciát gerjeszt a vállalkozások számára, ami kedvezőtlenül hat az európai versenyképességre, és gyengíti az Unió arra való képességét, hogy a megfelelés hatékony kockázatalapú megközelítését alkalmazza; felhívja ezért a tagállamokat, hogy vállaljanak teljes elkötelezettséget a vámrendszer modernizálása, és különösen az uniós vámjogszabályok egységes alkalmazása iránt; emellett ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság késedelem nélkül tegye meg az összes szükséges intézkedést az uniós vámjogszabályok egész EU-szerte problémamentes és harmonizált alkalmazásának biztosítására;

8.

felhívja a Bizottságot, hogy 2012 júniusáig terjesszen be jelentést az Európai Parlamentnek a tagállamok uniós vámjogszabályoknak való megfelelésének helyzetéről, az azonosított hiányosságok orvoslására vonatkozó cselekvési tervvel együtt; megítélése szerint a Bizottságnak e feladat végrehajtásakor konzultálnia kell az ágazattal;

9.

megállapítja, hogy a vámigazgatás modernizálásra szorul egy eredményorientált igazgatási rendszer létrehozása, a nemzetközi standardokon és kipróbált-bevált eljárásokon alapuló minőségirányítási módszerek alkalmazása, valamint a belső monitoringrendszer és a szervezeti kockázat kezelésének az operatív és információs folyamatok figyelembe vételével történő javítása révén;

10.

elismeri, hogy a nemzetközi kereskedelem szempontjából a vám központi jelentőséggel bír; nagyra értékeli e tekintetben a WTO vámérték-megállapítási egyezményének szabályozó szerepét, amely arra irányul, hogy az áruk vámérték-megállapítási rendszere igazságos, egységes és semleges legyen, vagyis kizárja a nyílt és méltányos kereskedelmet akadályozó önkényes vagy fiktív vámértékek alkalmazását;

11.

fontosnak véli a korszerűsítési intézkedéseket és ezek mihamarabbi bevezetését, így a vámügyi jogszabályok egyszerűsítését és a vámok együttműködtethető számítógépes feldolgozását, amelyek hozzájárulnak a kereskedelmi gyakorlatok megkönnyítéséhez, valamint a megelőzési és bűnvádi fellépések területén az adórendőrségek koordinációjának megerősítését európai szinten; reméli, hogy a Vámkódex korszerűsítésével kapcsolatos, jelenleg folyamatban levő munkában hangsúlyozzák a vámáru-nyilatkozatok eltörlésének a kereskedelem megkönnyítésében játszott központi szerepét;

A versenyképesség és kockázatkezelés biztosítása

12.

úgy véli, hogy az európai gazdasági versenyképesség fokozása érdekében a legfontosabb lenne a vámügyi jogszabályok és eljárások egyszerűsítése, szabványosítása és korszerűsítése, valamint a korszerű és hatékony informatikai eszközök használata; úgy véli, hogy a korszerűsített vámügy egyik legfőbb vívmánya a kiszámíthatóság a vállalkozások – főként a kkv-k – számára, amely ugyanakkor ösztönzőleg hat a gazdasági növekedésre;

13.

megállapítja, hogy az új vámeljárásokhoz és a modernizált elektronikus vámkezelés által támasztott követelményekhez való igazodás jelentős beruházásokat tehet szükségessé; hangsúlyozza, hogy ezeknek a szükségtelen terhek megelőzése érdekében – különösen a kkv-k számára - ésszerűnek kell lenniük; hangsúlyozza, hogy a bürokrácia és a költségek mérséklésére kell összpontosítani a kkv-k tekintetében;

14.

úgy ítéli meg, hogy a vámellenőrzéseknek elsődlegesen a nagy kockázattal járó szállítmányokra kellene irányulniuk, míg a kisebb kockázattal járó szállítmányokat haladéktalanul szabad forgalomba kellene bocsátani; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a kockázatkezelési technikák fontos szerepet játszanak, és határozottan támogatja az elektronikus vámkezelési rendszerek bevezetését és további korszerűsítését;

15.

úgy véli, hogy a védelmet és a közbiztonságot biztosító hatékony kockázatkezelés a vonatkozó adatok időszerű, elektronikus feldolgozás során történő gyűjtésétől függ;

16.

ragaszkodik ahhoz, hogy az ellátási lánc biztonságára vonatkozó uniós jogszabályok jövőbeni kiterjesztésének teljes mértékben a kockázatalapú megközelítést kell követnie, az okmányellenőrzés és a fizikai vizsgálat tekintetében is csak a magasabb kockázatú szállítmányokat megcélozva;

17.

megállapítja, hogy a 27 tagállamból álló Unió működőképességéhez meg kell határozni az áruk kötelező fizikai ellenőrzésének közös rendszerét, amelyet az Unió egységes piacának különböző (kikötői, repülőtéri, közúti) belépési pontjainak összességére alkalmazni kell;

18.

elismeri az ellátási lánc biztonságának fontosságát, ugyanakkor úgy véli, hogy az egyesült államokbeli jogszabályok által előírt átvilágítás túlzottan nehézkes és rendkívül sokba kerül, és az ebből származó tényleges haszon bizonytalan, valamint eltökélt szándéka, hogy az USA-val folytassa a transzatlanti jogalkotói párbeszédet a jogszabály visszavonása vagy módosítása érdekében;

Modernizált vámügy

A Modernizált Vámkódex végrehajtása

19.

hangsúlyozza, hogy a Modernizált Vámkódex fontos eszköz a vámeljárások racionalizálásához és tényleges harmonizálásához, és ez hozzájárul az európai gazdaság megerősítéséhez; úgy véli, hogy a Modernizált Vámkódex végrehajtási intézkedéseinek teljes mértékben tükrözniük kell a Modernizált Vámkódex szellemét; aggodalommal állapítja meg, hogy néhány alapvető végrehajtási intézkedés még mindig elbírálás alatt áll, és hogy az informatikai rendszerrel kapcsolatos stratégiai fontosságú döntések még mindig nem születtek meg;

20.

meggyőződése, hogy a Modernizált Vámkódexben rejlő lehetőségeket csak akkor lehet teljes mértékben kiaknázni, ha azt megfelelően kialakított és korszerű informatikai rendszerek támogatják; szilárd meggyőződése, hogy minden további informatikai beruházást a Modernizált Vámkódex alapelveinek kell vezérelnie;

21.

rámutat, hogy a kereskedelemnek időben hozzá kell férnie a tagállamok által megfelelően megadott előírásokhoz, mivel a vállalkozásoknak is időre van szükségük saját informatikai alkalmazásaik kifejlesztésére és végrehajtására; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a nemzeti vámigazgatások és a gazdasági szereplők új rendszerek bevezetésére fennálló technikai és pénzügyi lehetőségeit is figyelembe kell venni a Modernizált Vámkódex új alkalmazási határidejének kitűzésekor;

22.

üdvözli a Modernizált Vámkódex hatáskör-átruházásáról és a végrehajtási hatáskörrel való felruházásról szóló rendelkezéseinek a Lisszaboni Szerződéshez való tervezett hozzáigazítását; hangsúlyozza, hogy az új rendszer az Európai Parlament és a Tanács között mostanra beállt egyensúlyt képviseli, mivel – tekintettel a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra – mindkét intézmény egyenlő rangú;

23.

elismeri, hogy helyénvaló a Modernizált Vámkódex alkalmazásának elhalasztása; sürgeti ugyanakkor a Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködésben és a tagállamoknak főként az IT-rendszerek fejlesztése során tapasztalt nehézségeire figyelemmel mérje fel annak a lehetőségét, hogy a Modernizált Vámkódex egységes végrehajtásának időpontját – a biztonsági garanciák megteremtése érdekében is – 2016-ra tolják ki;

Központi vámkezelés és harmonizáció

24.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió külső határait egységesen kell kezelni; ismételten felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy jobban hangolják össze egyrészt a vámellenőrzési rendszereket, másrészt a szankciókat;

25.

határozottan támogatja a Modernizált Vámkódexben lefektetett modernizált vámkezelés egyik legfőbb aspektusát képviselő központi kezelés gondolatát, amely teljes mértékben a megfelelő IT-rendszerekre támaszkodik, és sajnálja, hogy ennek megvalósítása terén nem történt előrelépés; emlékeztet a vámhatóságok által a központosított vámkezelési eljárásban betöltendő központi szerepre;

26.

felszólítja a tagállamokat, hogy teljes mértékben kötelezzék el magukat e gondolat mellett, mivel csak a vámszabályok, az információcsere-rendszerek és az adatformátumok tényleges harmonizációja révén biztosítható a központosított kezelés sikeres végrehajtása;

27.

sajnálatának ad hangot a héa-szabályok és jövedékiadó-szabályok egyszerűsítésének folyamatában beállt lassulás miatt, illetve a héa és a jövedéki adó beszedésében felmerült problémák miatt, mivel ezek alapvető fontossággal bírnak egy igazán központosított kezelési rendszer megteremtésében; kéri, hogy fokozzák az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét a behozatali héa beszedése, a vámhivatalok nyitvatartási ideje, valamint a közösségi vámkódex nem teljesítése következtében beszedett díjak és szankciók tekintetében, mivel e meglévő eltérések a kereskedelmi forgalom torzítását vonják maguk után;

28.

megítélése szerint a szabályok és a vámeljárások tekintetében bizonyos rugalmasságnak kell fennállnia annak érdekében, hogy a tagállamok folytathassák megközelítésüknek a logisztikai gyorsasághoz, összetettségéhez és a kezelt áruk mennyiségéhez való, lehetőség szerinti hozzáigazítását;

Engedélyezett gazdálkodói státusz

29.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák a gazdasági szereplők és más személyek irányába a szolgáltatás minőségét, és csökkentsék a rájuk háruló adminisztratív terheket; támogatja a Bizottság azon erőfeszítéseit, melyek a kereskedőket EU-szerte arra ösztönzik, hogy folyamodjanak az engedélyezett gazdálkodói státuszért; ugyanakkor aggódik, hogy az engedélyezett gazdálkodói státusz eléréséhez szükséges jelentős befektetések a kereskedők, és különösen a kkv-k számára komoly akadályt jelenthetnek; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg az engedélyezett gazdálkodói státusz iránti kérelmezési eljárás egyszerűsítését;

30.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javasoljanak olyan további, kézzelfogható előnyöket, amelyeket az engedélyezett gazdálkodói minősítéssel bíró kereskedők részére biztosítani lehetne, és amelyek ösztönöznék a vállalkozások körében ezek kérelmezését; úgy véli, hogy e kézzelfogható előnyök elsősorban az adminisztratív terhek vagy költségek jelentős csökkentésére terjedhetnének ki, például azáltal, hogy az engedélyezett gazdálkodók főszabályként mentesülnek a vámbiztosíték-fizetési kötelezettség alól, illetve a vámok és a héa megfizetése egyszerűsödne;

31.

különösen felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a különösen megbízható gazdasági szereplők - így az engedélyezett gazdálkodók – érkezést és indítást megelőző bejelentési kötelezettség alóli mentesítésének lehetőségét a behozatal és a kivitel tekintetében egyaránt, és ennek megfelelően a bevallási és helyi vámkezelési eljárással összefüggésben tegye lehetővé az ügyletalapú vámáru-nyilatkozat mellőzését;

32.

emlékeztet ugyanakkor az e jogállás megszerzéséhez szükséges, a Modernizált Vámkódex 14. cikkében szereplő összes előfeltételre: nevezetesen a vám- és adóelőírások betartása; a kereskedelmi és – adott esetben – szállítási nyilvántartások vezetésének kielégítő színvonalú rendszere, amely lehetővé teszi a megfelelő vámellenőrzést; igazolt fizetőképesség; a végzett tevékenységhez közvetlenül kapcsolódó szakértelemre vonatkozó gyakorlati előírások vagy szakmai képesítések; valamint a védelmi és biztonsági normák;

33.

elvárja, hogy valamennyi tagország garantálja, hogy bármely tagország által biztosított engedélyezett gazdálkodói státuszt a többi tagország is teljes körűen elismerje; emlékeztet annak fontosságára, hogy az engedélyezett gazdálkodók számára az ellenőrzések egységessége és a kölcsönös elismerés tekintetében a közösségi vámterület minden pontján egyenlő elbánást kell biztosítani;

34.

kéri a Bizottságot, hogy a Modernizált Vámkódexbe vezessen be olyan szigorúbb követelményeket az uniós vámképviselet szolgáltatásnyújtása tekintetében, amelyek elősegítik, hogy e közvetítők szakmai hozzáértése és felelősségvállalása magasabb szintű legyen, és amelyek egyértelmű szabályokat határoznak meg a vámügynökök és a szállítmányozó vállalkozások közötti kapcsolatok tekintetében oly módon, hogy a vámügynökök multiplikátorokká váljanak azon kkv-k importőrei számára, amelyek nem képesek az európai engedélyezett gazdálkodói programhoz hasonló vámmegfelelési programokat végrehajtani;

35.

üdvözli az engedélyezett gazdálkodók kölcsönös elismerésével kapcsolatos, az Európai Unió és Japán között létrejött együttműködési megállapodás életbelépését; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az Európai Parlament szerepének teljes körű tiszteletben tartása mellett más fontos partnerekkel, különösen az Egyesült Államokkal, Kanadával, Kínával és Oroszországgal is folytasson tárgyalásokat ilyen megállapodásokról, és foglalja bele ezt a szempontot a kétoldalú kereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalásokba annak érdekében, hogy az engedélyezett gazdálkodói státusz nagyobb előnyt jelentsen az uniós vállalkozások számára;

Egyszerűsítések és mentességek

36.

üdvözli, hogy a Bizottság egyszerűsíteni kívánja az eljárásokat a behozatal és a kivitel terén;

37.

felhívja a Bizottságot a jövőre nézve, hogy a „helyi vámkezelési eljárásokkal” összefüggésben mellőzze az egyedi bejelentéseket, és rendelkezzen az áruk vámhatóság közreműködése nélküli szabad forgalomba bocsátásáról annak biztosítása érdekében, hogy az eljárások zökkenőmentesen működjenek, különösen a „just-in-time” szállítmányok esetében;

38.

rámutat, hogy az import és export 1 000 euró alatti értéke esetén számos tagállamban különösen a kis- és középvállalkozások kihasználják a Közösségi Vámkódex által az úgynevezett szóbeli vámáru-nyilatkozat tételére biztosított lehetőséget;

39.

szorgalmazza, hogy a behozatali és kiviteli forgalom legkisebb – például legfeljebb 1 000 EUR értékű – szállítmányainak vámkezelés iránti kérelmeire vonatkozóan a sok tagállamban létező hatályos vámértékhatárok és eltérések maradjanak meg, és azokat uniós szinten szabványosítsák és vegyék fel az érkezés és indítás előtti bejelentések körébe, mivel ezen egyszerűsített eljárás eltörlése jelentős adminisztratív és pénzügyi többletterheket jelentene különösen a kkv-k számára, és ezért nincs összhangban az adminisztráció egyszerűsítésére irányuló uniós célkitűzéssel; ragaszkodik ahhoz, hogy a Modernizált Vámkódex végrehajtási rendelkezései megtartsák az úgynevezett szóbeli vámáru-nyilatkozat tételének lehetőségét;

40.

kéri az exportra történő értékesítésre vonatkozó, fennálló rendelkezések megtartását, valamint egyes szerzői jogdíjaknak és licencdíjaknak a vámértékbe való felvételét, mivel megítélése szerint e rendelkezések indokolatlan megváltoztatása nagyobb vámértéket, és ennélfogva magasabb adóterhet fog eredményezni;

Nem preferenciális származás

41.

felhívja a Bizottságot annak az elvnek fenntartására, amely szerint az áruk nem preferenciális származásának meghatározása azon utolsó hely alapján történik, ahol az áruk utolsó lényeges, gazdaságilag indokolható feldolgozására sor került;

42.

aggályosnak tartja azt a tendenciát, hogy a nem preferenciális származást illetően olyan szabályok megállapítására törekednek, amelyek a behozatal és a kivitel származásának meghatározására eltérő módszereket használnak;

43.

hangsúlyozza, hogy amennyiben további származási szabályokat állapítanak meg, ezt a vállalkozások szükségtelen igazgatási terheinek elkerülése és a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése fontosságának figyelembe vétele mellett kell tenni;

44.

ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a harmadik országok illetékes hatóságai által a nem preferenciális származás tekintetében kiadott kiviteli engedélyeket a jövőben is az EU-nak kell elismernie;

45.

a listaszabályoknak a nem preferenciális származás területén történő alkalmazását csak különleges esetekben támogatja, amelyeket kivételnek kell tekinteni; kéri a jelenleg a Vámkódex végrehajtási rendelkezéseinek 10. és 11. mellékletében található, bevett szabályok megtartását és a lista alapú kritériumok más termékekre való további kiterjesztésének mellőzését annak megelőzése érdekében, hogy a vámhatóságok és a gazdasági szereplők igazgatási terhei egyértelműen növekedjenek, anélkül hogy ezt gazdasági előnyök ellensúlyoznák;

46.

kéri az első értékesítés szabályának megtartását és a kockázatelemzéssel kapcsolatban a költségek gazdasági szereplők számára jelentős kiadást jelentő nyilvántartásának elhagyását; aggályosnak tartja az ügyletérték meghatározására vonatkozó, jelenleg megvitatás alatt álló javaslatokat, amelyek nem felelnek meg a Közösség vámterületére történő kivitelt célzó értékesítésre vonatkozó követelménynek, hanem ehelyett paradigmaváltást jelentenek a Közösség vámterületére történő behozatalt célzó értékesítés felé, ami nem felel meg a GATT vámérték-megállapítási kódexének;

A vámügy szerepe a termékbiztonság, a pénzügyi érdekek védelme és a szellemitulajdon-jogok védelmének biztosítása terén

Termékbiztonság

47.

ösztönzi, hogy szoros együttműködés alakuljon ki a vámigazgatási szervek, a piacfelügyeleti hatóságok és a vállalkozások között például a nem biztonságos és/vagy nem szabályszerű termékek határon történő feltartóztatása érdekében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő képzést a tisztviselők számára, hogy még eredményesebb legyen a kockázatot jelentő termékek felderítése;

48.

üdvözli a termékbiztonságra irányuló importellenőrzésekre vonatkozó iránymutatások kidolgozása terén elért haladást, és felszólítja a Bizottságot ezek folyamatos aktualizálására, végrehajtásuk ellenőrzésére, valamint arra, hogy folyamatosan tájékoztassa az Európai Parlamentet az e téren történő további fejleményekről;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy olyan nyilvános adatbázis létrehozását, ahová a tagállamok a vámellenőrzések alkalmával feltartóztatott veszélyes árukkal kapcsolatos információkat bevezethetik;

Pénzügyi érdekek

50.

hangsúlyozza, hogy a vámokból származó bevételek fontos részét képezik az Unió hagyományos saját forrásainak, amelyek a cukorilletékekkel együtt 2011-ben 16 777 100 000 eurót tettek ki, és hogy a hatékony vámrendszer elsődleges fontosságú, ha az Unió pénzügyi érdekeinek védelméről van szó; hangsúlyozza, hogy a vámrendszer helyes működése közvetlen következményekkel jár a hozzáadottérték-adó számítására, amely az uniós költségvetési bevételek másik fontos forrása;

51.

hangsúlyozza, hogy a vámügyek terén elkövetett szabálytalanságok és csalások megfelelő ellenőrzéssel történő hatékony megelőzése nemcsak az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét biztosítja, hanem a belső piac szempontjából is fontos következményekkel jár, mivel megszünteti az előírtnál kevesebb vámot fizető vagy a vámáru-nyilatkozatban a valósnál kisebb értéket feltüntető gazdasági szereplőknek azokkal szemben fennálló tisztességtelen előnyét, akik nem folytatják ezt a gyakorlatot;

52.

támogatja az adó- és vámszabályozás erősítésére és az adóbeszedési kapacitások fokozására irányuló tagállami erőfeszítéseket, valamint a korrupció, adócsalás és az illegális pénzmozgások elleni nemzetközi egyezmények megerősítését is, a pénzügyi átláthatóság javítását; az aktuális vámszabályozási információk fokozott cseréjét is támogatja;

53.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság célja az, hogy a nemzeti vámhatóságok szinte egy közös szervként működjenek, az Unió vámterületének minden pontján azonos eredményeket hozó ellenőrzéseket biztosítva; rámutat, hogy a tagállami és bizottsági szintű interoperábilis kommunikációs és információcsere-rendszerek nélkül ez nem valósítható meg; helyteleníti, hogy ezen a téren meglehetősen lassan történik előrelépés; rámutat, hogy az áruk és a gazdasági szereplők kiválasztásával kapcsolatos ellenőrzéseknek közösen elfogadott normákon és megbízható kockázatértékelési kritériumokon kell alapulniuk;

54.

szorosabb együttműködést, valamint az információ és a bevált gyakorlatok aktívabb cseréjét kéri az EU szomszédos tagállamainak vámhatóságai között a vám korszerűsítése, valamint a csempészet és a vámszektorban fellépő korrupció elleni küzdelem vonatkozásában;

55.

üdvözli a 2009-ben bevezetett egyszerűsített vámellenőrzési rendszert, és elismeri fontosságát a nemzetközi kereskedelem megkönnyítésében; hangsúlyozza, hogy az egyszerűsített importvámeljárások – amelyek általában csökkentik a vámalakiságokat és az ellenőrzést az áruk forgalombahozatala előtt – széles körű alkalmazása az uniós vámpolitika egyik kulcsfontosságú eleme; emlékeztet arra, hogy a vámeljárások több mint 70 %-a egyszerűsített eljárás; azonban sajnálattal tölti el, hogy az ilyen eljárások az uniós költségvetés indokolatlan szintű veszteségeihez, illetve az uniós kereskedelmi politika megsértéséhez vezettek;

56.

aggodalommal állapítja meg, hogy a Számvevőszék kimutatása szerint a tagállamok ezeket az egyszerűsített eljárásokat nem kellőképpen felügyelik és ellenőrzik; ezért hangsúlyozza ezen ellenőrző rendszer megfelelő végrehajtásának jelentőségét, és ösztönzi a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel ezt a folyamatot annak érdekében, hogy az uniós költségvetés veszteségeit és a kereskedelempolitikai rendelkezések megszegését el lehessen kerülni;

57.

annak érdekében, hogy a tradicionális saját források kiesésének kockázatát mérsékelni lehessen, felhívja a Bizottságot, hogy a tagállamok szintjén biztosítsa, hogy a gazdasági szereplőknél az egyszerűsített vámeljárások alkalmazásának engedélyezését megelőzően megfelelő rendszerellenőrzést, majd megfelelő utólagos ellenőrzést végezzenek;

58.

emlékeztet arra, hogy a vámellenőrzésnek többek között automatizált adatfeldolgozási módszereket alkalmazó kockázatelemzésen kell alapulnia, és rámutat, hogy az Európai Számvevőszék véleménye szerint csak a vámáru-nyilatkozatok feldolgozásába integrált, automatizált kockázati profilok képesek megfelelően védeni az Unió pénzügyi és kereskedelempolitikai érdekeit; helyteleníti, hogy a tradicionális saját források és a közös kereskedelempolitikai kérdések tekintetében csak nagyon kevés tagállam rendelkezik automatizált kockázati profillal; sürgeti a Bizottságot, hogy e helyzet rendezése érdekében hozza meg a szükséges intézkedéseket;

59.

megismétli a Számvevőszéknek a Bizottság 2009. évi mentesítő határozatával összefüggésben készített külön jelentéseiről szóló, 2011. május 10-i parlamenti állásfoglalás III. részének következtetéseiben szereplő, a Számvevőszék „Hatékony-e a behozatali irányú egyszerűsített vámeljárások ellenőrzése?” című külön jelentésével kapcsolatos álláspontját.

A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok

60.

tudomásul veszi a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló rendelettervezetre irányuló nemrégiben benyújtott bizottsági javaslatot, és szilárd meggyőződése, hogy a vám hatékonyan hozzájárulhat a szellemi tulajdonjogok védelméhez; hangsúlyozza, hogy a továbbfejlesztett szabályozás lehetővé teszi a szellemi tulajdonjogok megsértésének gyanújába esett áruk visszatartását, és ezáltal az Unió szellemi tulajdonjogok védelmét szolgáló jogi keretének egyik pillérét képezi;

61.

támogatásáról biztosítja a hamisítással és a szerzői jogi kalózkodással foglalkozó uniós megfigyelőközpontot, és a megfigyelőközpontban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázására szólít fel; e tekintetben üdvözli a Belső Piaci Harmonizációs Hivatalnak (védjegyek és formatervezési minták) a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok védelmével kapcsolatos egyes feladatokkal való megbízásáról szóló rendelettervezetre irányuló nemrégiben benyújtott bizottsági javaslatot;

Átláthatóság

62.

ösztönzi a Bizottságot, hogy a jobb együttműködés és – elsősorban a nemzeti szakértőkkel folytatott bizottsági ülésekkel kapcsolatos – információáramlás tekintetében szigorúan igazodjon az Európai Parlament és az Európai Bizottság közötti kapcsolatokról szóló keretmegállapodás szelleméhez;

63.

támogatja a kereskedők és a tagállamok közötti párbeszéd megkönnyítésére irányuló bizottsági erőfeszítéseket; további változtatásokra tesz azonban javaslatot; így különösen sürgeti a Bizottságot, hogy – amint ezek rendelkezésre állnak – nyújtson tájékoztatást és tegyen közzé dokumentumokat a nemzeti szakértőkkel folytatott ülésekről annak érdekében, hogy a kereskedelmi ágazat képviselői és a vámügyek terén zajló változásokban érdekelt polgárok közvetlen betekintést nyerhessenek az ülésen zajló vitákba; meggyőződése, hogy ez különösen hasznára válhatna a kkv-knak, biztosítaná az átláthatóságot és fokozná a nyilvánosság tudatosságát a vámügyekkel kapcsolatban;

Együttműködés

64.

úgy véli, hogy a vámhatóságok, a piacfelügyeleti hatóságok és az üzleti szféra közötti kapcsolattartás kiemelkedően fontos, és annak az átláthatóság, az egységesség, a következetesség és a kiszámíthatóság elvén kell alapulni, továbbá úgy ítéli meg, hogy mindkét félnek el kell ismernie és figyelemmel kell lennie a másik fél igényeire, elvárásaira és a napi realitásokra, és ezért a saját területükön szerzett tudásukat, szakértelmüket és széleskörű rálátásukat ötvözve kell törekedniük a legmagasabb szintű eredmények elérésére;

65.

megítélése szerint minden tagállamban hivatalos mechanizmusnak kellene működnie a vámhatóságok és a magánszektor közötti átlátható párbeszédhez; felhívja a vámhatóságokat és a magánszektort az együttműködés bevált gyakorlatainak azonosítására és azok népszerűsítésére, valamint mindkét felet ösztönzi az együttműködés értékelésének elvégzésére és a megfelelő értékelő eszközök kialakítására a problémák azonosítása és a lehetséges megoldások felkínálása érdekében;

66.

úgy véli, hogy a vámolási tevékenységet az összes érintett hatóság bevonásával a folyamat lehető legkorábbi szakaszától kezdve egységesíteni kell; ezért nyomatékosan támogatja az összehangolt ügyintézést a határokon, valamint az egyablakos ügyintézés elvét a vámhatóságok felelőssége mellett, a szükséges jogszabályi intézkedésekkel;

67.

rámutat, hogy az egymegállós ellenőrzés elvét hatékonyan kell megvalósítani, biztosítva azt, hogy az árukat az illetékes hatóságoknak csak egyszer kelljen ellenőriznie;

68.

véleménye szerint a vámszakemberek készségeit, tudását és tapasztalatait folyamatosan fejleszteni és javítani kell, mivel ez a magas színvonalú vámeljárások előfeltétele; támogatja a tagállamokat és a Bizottságot a vámtisztviselők rendszeres képzését előmozdító tevékenységeikben;

69.

a tagállamok és a Bizottság által közösen használt platformok felállítására szólít fel, és rámutat, hogy az uniós szabályok egységes alkalmazásának, valamint a fogyasztók fokozottabb védelmének biztosítása érdekében a vámtisztviselőket és a gazdasági szereplőket megfelelően ki kell képezni;

70.

hangsúlyozza, hogy a kutatás különösen fontos a jogalkotási kezdeményezések mérlegelésekor; üdvözli és határozottan támogatja az uniós egyetemek és kutatóközpontok vámtisztviselők tanulmányi fejlődéséhez hozzájáruló munkáját; ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy rendelkezésre álljanak a vonatkozó tanulmányi programok a vámszakma kiválóságának előmozdításához;

71.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a vámunió működésének javítása érdekében vegyék fontolóra a többek között az illetékes hatóságokkal folytatott vámügyi együttműködés és harmonizáció további erősítésének lehetőségét; felkéri a Bizottságot, hogy a Vám 2013 program nyomon követésének keretében vizsgálja meg ezt a vetületet;

72.

meggyőződése, hogy a Vám 2013 program nyomon követésének támogatnia kell különösen az uniós vámjogszabályok egységes végrehajtását, illetőleg az európai versenyképességhez való hozzájárulás kiegyensúlyozott, egyidejűleg a védelmet és biztonságot garantáló megközelítését;

73.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy javítsák az Európai Unió külső határain a vámlejárások szervezését, teremtsenek jobb feltételeket a jogszerű üzleti tevékenység, a nemzetközi kereskedelem, valamint az áruk és személyek gyors mozgása számára, végezzék el az EU külső határain a vámhivatali infrastruktúra nagyjavítását, figyelembe véve a Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezéseit, lássák el a vámhivatalokat korszerű monitoringberendezéssel, és gondoskodjanak ezeknek az eszközöknek a vámellenőrzések végzése során történő ténylegesen felhasználásáról;

74.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni az Oroszországgal és a keleti és földközi-tengeri partnerség országaival való vámügyi együttműködést a nemzetközi kereskedelem megkönnyítése és a vámcsalás és a hamisítás elleni küzdelem érdekében;

75.

ösztönzi a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a többoldalú együttműködésre és koordinációra vonatkozó terveket a Vámigazgatások Világszervezetén belül, meghatározva olyan közös standardokat és szabályokat, amelyek javítják a vámügyi és határátlépési eljárások biztonságát és hatékonyságát, valamint a szabványok és a bevált gyakorlatok cseréje révén csökkentik a költségeket;

76.

reméli, hogy a dohai forduló részeként a kereskedelem megkönnyítését célzó megállapodás a Kereskedelmi Világszervezet tagállamainak javára válik azáltal, hogy megerősíti a jogbiztonságot és csökkenti a kereskedelmi kiadásokat; ösztönzi ezért a Bizottságot, hogy a maga részéről tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a megállapodás a 2011. december 15–17-én Genfben megrendezésre kerülő miniszteri konferencián megköthető legyen;

77.

hangsúlyozza, hogy garantálni kell, hogy a harmadik országok által végzett törvényes vámellenőrzéseket bizonyos körülmények között ne használják fel visszaélésekre új, ténylegesen nem vámjellegű akadályokat teremtve az EU-ból származó áruk vonatkozásában;

*

* *

78.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL L 145., 2008.6.4., 1. o.

(2)  HL L 302., 1992.10.19., 1. o.

(3)  HL L 253., 1993.10.11., 1. o.

(4)  HL L 23., 2008.1.26., 21. o.

(5)  HL L 154., 2007.6.14., 25. o.

(6)  HL L 117., 2005.5.4., 13. o.

(7)  HL L 218., 2008.8.13., 30. o.

(8)  HL L 274., 2007.10.18., 11. o.

(9)  HL L 304., 2010.11.20., 47. o.

(10)  HL L 250., 2011.9.27., 63. o.

(11)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0076.

(12)  HL C 286 E, 2009.11.27., 20. o.

(13)  HL C 285 E, 2009.11.26., 1. o.

(14)  HL L 222., 1997.8.12., 17. o.

(15)  HL C 260., 2009.10.30., 1. o.


II Közlemények

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

Európai Parlament

2011. december 1., csütörtök

11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/68


2011. december 1., csütörtök
A Georgios Toussas képviselői mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem

P7_TA(2011)0524

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei határozata a Georgios Toussas mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2011/2057(IMM))

2013/C 165 E/09

Az Európai Parlament,

tekintettel Ilias Stavropoulos, a pireuszi elsőfokú bíróság 7. szekciója bírájának 2011. február 9-én kelt, és a 2011. március 9-i plenáris ülésen ismertetett kérelmére, amelyben Georgios Toussas képviselői mentelmi jogának felfüggesztését kéri,

miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően 2011. szeptember 19-én meghallgatta Georgios Toussast,

tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Unió Bírósága 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, valamint 2010. március 19-i ítéleteire (1),

tekintettel a Görög Köztársaság alkotmánya 62. cikkének rendelkezéseire,

tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (2) bekezdésére és 7. cikkére,

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0410/2011),

A.

mivel a pireuszi elsőfokú bíróság 7. szekciójának bírája Georgios Toussas európai parlamenti képviselő mentelmi jogának felfüggesztését kérte annak érdekében, hogy a pireuszi törvényszéki bíróság államügyészi hivatala által kiadott utasítások alapján 147 000 eurót meghaladó összegű kárt okozó, bizalommal való visszaélés miatt (a görög büntető törvénykönyv 390. cikke, és az 1950/1608. számú törvény 1. cikke alapján) megkezdődhessen ellene a büntetőeljárás, és ennek keretében (a görög büntetőeljárási törvény 246., 248. és 250. cikke alapján) az ügyészi vizsgálat;

B.

mivel a bírónak szándékában áll beidézni Georgios Toussast, hogy a görög büntetőeljárási törvény 270., 271. és 273. cikke alapján az ügyben gyanúsítottként tanúvallomást tegyen, és az ellene felhozott fenti vádakra válaszoljon;

C.

mivel ilyen esetben indokolt javasolni a képviselői mentelmi jog felfüggesztését;

1.

úgy határoz, hogy felfüggeszti Georgios Toussas mentelmi jogát;

2.

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését a Görög Köztársaság illetékes hatóságainak és Georgios Toussasnak.


(1)  101/63, Wagner kontra Fohrmann és Krier, EBHT, 1964., 195. o.; 149/85, Wybot kontra Faure és mások, EBHT, 1986., 2391. o.; T-345/05, Mote kontra Parlament [2008], EBHT, II-2849. o.; C-200/07 és C-201/07 egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente [2008], EBHT, I-7929. o.; T-42/06, Gollnisch kontra Parlament (HL C 134., 2010.5.22., 29. o.).


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/69


2011. december 1., csütörtök
A Luigi de Magistris képviselői mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelem

P7_TA(2011)0525

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei határozata a Luigi de Magistris mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2011/2076(IMM))

2013/C 165 E/10

Az Európai Parlament,

tekintettel Luigi de Magistris 2011. március 31-án kelt, és a 2011. április 6-i plenáris ülésen ismertetett kérelmére, amelyben a nápolyi (Olaszország) bíróság előtt folyamatban lévő ügy kapcsán mentelmi jogának fenntartását kéri,

miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően meghallgatta Luigi de Magistrist,

tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. sz. jegyzőkönyv 8. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Unió Bíróságának 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, 2010. március 19-i és 2011. szeptember 6-i ítéleteire (1),

tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére és 7. cikkére,

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A7-0412/2011),

A.

mivel Luigi de Magistris, európai parlamenti képviselő, mentelmi jogának fenntartását kérelmezte egy olaszországi bíróság előtt folyamatban lévő ügye kapcsán,

B.

mivel Luigi De Magistris kérelme az általa kiadott és honlapján közzétett sajtóközleményekkel kapcsolatban a Bagnoliafutura SpA – egy nápolyi székhelyű, tervezéssel és szennyezett talaj remediációjával foglalkozó vállalat – kezdeményezésére a nápolyi bíróság által ellene kiadott idézéssel függ össze,

C.

mivel az idézés szerint az említett sajtóközleményekben tett kijelentések kimerítik a becsületsértés fogalmát, ami miatt kártérítési igényt nyújtottak be,

D.

mivel a sajtóközlemények honlapon való közzététele idején Luigi de Magistris – a 2009-es európai parlamenti választások során történő megválasztását követően – az Európai Parlament képviselője volt,

E.

mivel az említett sajtóközleményekben Luigi de Magistris egy az Európai Bizottsághoz intézett olyan kiegészítő írásbeli kérdéssel kapcsolatos információt tett közzé, amelyben további részleteket kért a Bizottság által 2009 májusában észlelt közbeszerzési szabálytalanságokkal kapcsolatban, és mivel ezen felül részletesebb tájékoztatást kért a közpénzeknek Nápoly azon területén történő állítólagos elherdálása kapcsán, ahol a Bagnoliafutura tevékenykedik,

F.

mivel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló jegyzőkönyv 8. cikke értelmében a feladataik ellátása során kifejtett véleményük vagy leadott szavazatuk miatt az Európai Parlament tagjai ellen nem folytatható vizsgálat, nem vehetők őrizetbe és nem vonhatók bírósági eljárás alá,

G.

mivel a Parlament szokásos gyakorlata szerint amennyiben a peres eljárás a polgári vagy közigazgatási jog hatálya alá tartozik, vagy egyes vonatkozásai a polgári vagy közigazgatási jog hatálya alá tartoznak, az önmagában még nem jelenti az ezen cikk alapján a képviselőket megillető mentelmi jog felfüggesztését,

H.

mivel az ügy az idézés szerinti és Luigi de Magistris Jogi Bizottsághoz beterjesztett írásos beadványaiban ismertetett tényállása arra utal, hogy a kijelentések közvetlenül és nyilvánvalóan összefüggnek Luigi de Magistris európai parlamenti képviselői feladatainak ellátásával,

I.

mivel Luigi de Magistris ezért európai parlamenti képviselői feladatait látta el, amikor megjelentette a szóban forgó sajtóközleményeket,

1.

úgy határoz, hogy fenntartja Luigi de Magistris mentelmi jogát és kiváltságait;

2.

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentését az illetékes olasz hatóságoknak és Luigi de Magistrisnek.


(1)  101/63. sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 195. o.); 149/85. sz. Wybot kontra Faure és mások ügy (EBHT 1986., 2391. o.); T-345/05. sz. Mote kontra Parlament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.); C-200/07. és C-201/07. sz. egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente (EBHT 2008., I-7929. o.); T-42/06. sz. Gollnisch kontra Parlament ügy (az EBHT-ben még nem tették közzé) és C-163/10. sz. Patriciello ügy (az EBHT-ben még nem tették közzé).


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/70


2011. december 1., csütörtök
Az európai parlamenti képviselők magatartási kódexéről szóló rendelet módosításai a pénzügyi érdekek és az összeférhetetlenség tekintetében

P7_TA(2011)0540

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei határozata az eljárási szabályzatnak az európai parlamenti képviselők pénzügyi érdekeltségekre és összeférhetetlenségre vonatkozó magatartási kódexével kapcsolatos módosításairól (2011/2174(REG))

2013/C 165 E/11

Az Európai Parlament,

tekintettel elnöke 2011. augusztus 31-i levelére,

tekintettel a magatartási kódex kidolgozásával foglalkozó elnökségi munkacsoport által az Elnökök Értekezlete és az Elnökség tagjai részére az európai parlamenti képviselők magatartási kódexére vonatkozóan benyújtott ajánlásaira, amelyet az Elnökség 2011. július 6-án, az Elnökök Értekezlete 2011. július 7-én elfogadott,

tekintettel az európai Unió kiváltságairól és mentességéről szóló 7 sz. jegyzőkönyvre,

tekintettel eljárási szabályzat 211. 212. és 215. cikkére,

tekintettel az Alkotmányügyi Bizottság jelentésére (A7-0386/2011),

1.

úgy határoz, hogy az alábbi módon módosítja eljárási szabályzatát;

2.

utasítja főtitkárát, hogy ennek megfelelően módosítsa eljárási szabályzata X. mellékletét, megjelölve az ebben az I. mellékletre történő hivatkozások, valamint az I. melléklet jelen határozatból következő változata szerinti rendelkezések közötti megfeleléseket;

3.

úgy határoz, hogy ezek a rendelkezések 2012. január 1-jén lépnek hatályba;

4.

megjegyzi, hogy a parlamenti szerveknek a parlamenti ciklus felénél sorra kerülő, az eljárási szabályzatnak megfelelő újjászervezése következtében 2012. január vége előtt nem állítható fel az e határozat következményeként az eljárási szabályzat I. mellékletébe foglalt magatartási kódex 7. cikkében elrendelt tanácsadó bizottság; ezért úgy határoz, hogy a magatartási kódex hatálybalépése után 90 nap áll a képviselők rendelkezésére ahhoz, hogy benyújtsák a pénzügyi érdekeltségeikről szóló, a kódex 4. cikkében foglalt nyilatkozatot, továbbá hogy az e határozat elfogadásának időpontjában hatályos eljárási szabályzat rendelkezései alapján benyújtott nyilatkozatok a megadott határidő lejártáig érvényesek maradnak; ezenkívül úgy határoz, hogy ez utóbbi rendelkezések minden olyan képviselő esetében is alkalmazandók, akiknek mandátuma ugyanezen idő alatt lép hatályba;

5.

utasítja elnökét, hogy tájékoztatás céljából továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

HATÁLYOS SZÖVEG

MÓDOSÍTÁS

Módosítás 1

A Parlament eljárási szabályzata

9 cikk – 1 bekezdés – 1 albekezdés

1.   A Parlament a képviselők pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó átláthatósági szabályokat határoz meg, amelyeket mellékletként csatolni kell az eljárási szabályzathoz.

1.   A Parlament az Európai Unió működéséről szóló szerződés 232. cikkével összhangban a képviselők pénzügyi érdekeltségeire vonatkozó átláthatósági szabályokat határoz meg a képviselők többsége által elfogadott magatartási kódex formájában, amelyet mellékletként csatolni kell az eljárási szabályzathoz.

Módosítás 2

A Parlament eljárási szabályzata

19 cikk

Az Elnökök Értekezlete a leadott szavazatok háromötödös többségével, amely legalább három képviselőcsoportot képvisel, javasolhatja a Parlamentnek az elnök, alelnök, quaestor, bizottsági elnök, illetve elnökhelyettes, parlamentközi küldöttség elnöke, illetve alelnöke vagy bármely más, a Parlament keretében választott hivatalt betöltő személy megbízatásának megvonását, ha úgy véli, hogy a szóban forgó képviselő súlyos kötelességszegést követett el. A Parlament az ilyen javaslatot az összes képviselő által leadott szavazatok kétharmados többségével hagyja jóvá .

Az Elnökök Értekezlete a leadott szavazatok háromötödös többségével, amely legalább három képviselőcsoportot képvisel, javasolhatja a Parlamentnek az elnök, alelnök, quaestor, bizottsági elnök, illetve elnökhelyettes, parlamentközi küldöttség elnöke, illetve alelnöke vagy bármely más, a Parlament keretében választott hivatalt betöltő személy megbízatásának megvonását, ha úgy véli, hogy a szóban forgó képviselő súlyos kötelességszegést követett el. A Parlament az összes képviselő által leadott szavazatok kétharmados többségével határoz az ilyen javaslatról .

 

Amennyiben az eljárási szabályzat mellékletét képező, az európai parlamenti képviselők pénzügyi érdekeltségekre és összeférhetetlenségre vonatkozó magatartási kódexének rendelkezéseit előadói pozíciót betöltő képviselő szegi meg, az őt kinevező bizottság az elnök kezdeményezésére és az Elnökök Értekezletének javaslatára visszavonhatja ezt a megbízatást. Az első bekezdésben előírt szavazati többség értelemszerűen a fenti eljárás minden egyes szakaszában alkalmazandó.

Módosítás 3

A Parlament eljárási szabályzata

32 cikk – 2 bekezdés

2.   Ezek a csoportosulások nem végezhetnek olyan tevékenységet, amely a Parlament és testületei hivatalos tevékenységeivel összetéveszthető. A létrehozásukra vonatkozóan az Elnökség által elfogadott szabályok tiszteletben tartása mellett a képviselőcsoportok logisztikai támogatást nyújtva elősegíthetik tevékenységüket. A csoportosulások az I. melléklet értelmében kötelesek nyilatkozni minden külső támogatásról.

2.   Ezek a csoportosulások nem végezhetnek olyan tevékenységet, amely a Parlament és testületei hivatalos tevékenységeivel összetéveszthető. A létrehozásukra vonatkozóan az Elnökség által elfogadott szabályok tiszteletben tartása mellett a képviselőcsoportok logisztikai támogatást nyújtva elősegíthetik tevékenységüket.

 

A csoportosulások kötelesek nyilatkozni minden pénzbeli vagy természetbeni támogatásról (pl. titkári segítség), amely – ha azt a képviselőnek magánszemélyként ajánlják fel – az I. melléklet alapján nyilatkozattételi kötelezettség tárgyát képezi.

 

A quaestorok nyilvántartást vezetnek a második albekezdésben említett nyilatkozatokról. A nyilvántartást közzé kell tenni a Parlament honlapján. A quaestorok megállapítják az e nyilatkozatokra vonatkozó részletes szabályokat.

Módosítás 4

A Parlament eljárási szabályzata

153 cikk – 3 bekezdés – d pont

d)

a 19. cikknek megfelelően javaslat előterjesztése az Elnökök Értekezlete számára, amely a képviselő egy vagy több, Parlamentben betöltött választott megbízatásának felfüggesztésére vagy megvonására irányul.

d)

a 19. cikknek megfelelően javaslat előterjesztése az Elnökök Értekezlete számára, amely a képviselő egy vagy több, Parlamentben betöltött megbízatásának felfüggesztésére vagy megvonására irányul.

Módosítás 5

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet – cím

Módosítás 6

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet – 1-4 cikk

1. cikk

1.     A vita tárgyában pénzügyileg közvetlenül érdekelt képviselő a Parlament vagy valamely szerve előtti felszólalását megelőzően, illetve ha előadónak javasolják, ezen érdekeltségét az ülésen szóban közli.

2.     Mielőtt egy képviselőt a 13., 191., vagy 198. cikk (2) bekezdése szerint érvényesen a Parlament, illetve annak valamely szerve tisztségviselőjének jelölnek, illetve mielőtt a 68., illetve a 198. cikk (2) bekezdése szerint hivatalos küldöttségben vesz részt, a 2. cikkben megállapított nyilatkozatot előírásszerűen ki kell töltenie.

2. cikk

A quaestorok nyilvántartást vezetnek, amely tartalmazza valamennyi képviselő részletes, személyes nyilatkozatát

a)

a foglalkozásáról és bármely más, általa díjazás ellenében betöltött tisztségről, illetve végzett tevékenységről,

b)

minden olyan fizetésről, amelyet a képviselő egy másik parlamentben betöltött képviselői megbízatásért kap,

c)

bármely pénzbeli, személyes vagy természetbeni juttatásról, amelyet a képviselő a Parlament által biztosított juttatáson felül politikai tevékenységéért harmadik féltől kap, akinek kilétét közölnie kell.

A képviselők feladataik ellátása során tartózkodnak bármely ajándék vagy juttatás elfogadásától.

A képviselők a nyilvántartásban szereplő nyilatkozatok megtételéért személyesen felelnek, és azokat bármely változás bekövetkezése esetén frissítik, és legalább évente megújítják. A képviselők teljes mértékben felelősek pénzügyi érdekeltségeik átláthatóságáért.

Az Elnökség időszakonként listát készíthet a nyilvántartás kötelező tartalmáról.

Ha a képviselő a megfelelő felhívást követően nem tesz eleget az a) és b) pont szerinti nyilatkozattételi kötelezettségének, az elnök ismételten felhívja a nyilatkozat két hónapon belüli benyújtására. Ha a képviselő a nyilatkozatot határidőn belül nem nyújtja be, nevét a jogsértés megjelölésével együtt, a határidő lejártát követő minden egyes ülés első napjának jegyzőkönyvében közzéteszik. Ha a képviselő a jogsértés közzététele után továbbra is megtagadja a nyilatkozat benyújtását, az Elnök a 153. cikknek megfelelően az érintett képviselő tevékenységének felfüggesztéséről intézkedik.

A képviselői csoportosulásoknak – mind a közös munkacsoportoknak, mind a képviselők egyéb, nem hivatalos csoportosulásainak – a vezetői kötelesek nyilatkozni minden pénzbeli vagy természetbeni juttatásról (pl. titkári segítség), amely – ha azt a képviselőnek magánszemélyként ajánlják fel – ugyancsak e cikk alapján nyilatkozattételi kötelezettség tárgyát képezné.

Az ilyen csoportosulások számára a külső támogatásokról szóló nyilatkozatokra vonatkozó részletes szabályok kidolgozása és a nyilvántartás vezetése a quaestorok hatáskörébe tartozik.

3. cikk

A nyilvántartás nyilvános, abba bárki betekinthet.

A nyilvántartást a nyilvánosság számára elektronikus úton is hozzáférhetővé tehetik.

4. cikk

A vagyonnyilatkozat tekintetében annak a tagállamnak a jogszabályait kell alkalmazni, amelyben megválasztották a képviselőt.

törölve

Módosítás 7

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 1 cikk (új)

 

1. cikk

Alapelvek

Európai parlamenti képviselői feladataik ellátása során a képviselők:

a)

irányadónak tekintik és betartják az alábbi általános magatartási elveket: önzetlenség, feddhetetlenség, nyíltság, szorgalom, becsületesség, elszámoltathatóság és a Parlament hírnevének tiszteletben tartása,

b)

kizárólag a köz érdekében járnak el, és semmilyen közvetlen vagy közvetett anyagi hasznot vagy más ellenszolgáltatást nem szereznek, illetve annak megszerzésére nem törekszenek.

Módosítás 8

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 2 cikk (új)

 

2. cikk

A képviselők legfontosabb feladatai

Mandátumuk keretében az európai parlamenti képviselők

a)

nem kötnek semmilyen harmadik természetes vagy jogi személy érdekében való fellépésre vagy szavazásra irányuló olyan megállapodást, amely sértené az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkében és az európai parlamenti képviselők statútumának 2. cikkében foglalt szavazási szabadságukat;

b)

nem kérnek, fogadnak el vagy kapnak semmilyen közvetlen vagy közvetett anyagi ellenszolgáltatást vagy jutalmat a Parlament vagy annak valamely bizottsága elé terjesztett jogszabállyal, állásfoglalási indítvánnyal, írásbeli nyilatkozattal vagy kérdéssel kapcsolatos befolyás gyakorlásáért vagy szavazatért, és tudatosan törekszenek minden megvesztegetésre utaló helyzet elkerülésére.

Módosítás 9

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 3 cikk (új)

 

3. cikk

Összeférhetetlenség

1.     Amennyiben valamely európai parlamenti képviselő személyes érdekeltsége nem helyénvaló módon befolyásolná európai parlamenti képviselői feladatainak ellátását, összeférhetetlenség áll fenn. Nem áll fenn összeférhetetlenség abban az esetben, ha a képviselő az állampolgári közösség vagy személyek átfogó csoportja tagjaként részesül előnyökben.

2.     Amennyiben valamely képviselő úgy találja, hogy esetében összeférhetetlenség áll fenn, haladéktalanul megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a helyzetet e magatartási kódex rendelkezéseinek megfelelően orvosolja. Ha a képviselő nem képes feloldani az összeférhetetlenséget, arról írásban jelentést tesz az elnöknek. Nem egyértelmű esetekben a képviselő bizalmas tanácsot kérhet a képviselők magatartásával foglalkozó, a 7. cikk szerint létrehozott tanácsadó bizottságtól.

3.     A (2) bekezdés sérelme nélkül a képviselők – a plenáris ülés vagy valamely parlamenti testület keretében történő felszólalást vagy szavazást megelőzően, illetve ha személyüket előadónak javasolják – kötelesek közölni a tárgyalás alatt álló üggyel kapcsolatos bármilyen tényleges vagy lehetséges összeférhetetlenségüket, amennyiben az a 4. cikk szerinti nyilatkozatban szereplő információk alapján nem nyilvánvaló. Ezt a közlést írásban vagy szóban kell megtenni a levezető elnök részére a kérdéses parlamenti eljárás során.

Módosítás 10

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 4 cikk (új)

 

4. cikk

A képviselői nyilatkozat

1.     Az átláthatóság érdekében a képviselők személyes felelősséget vállalnak azért, hogy az európai parlamenti választásokat követő első ülésszak végéig (vagy parlamenti ciklus közben a Parlamenthez való csatlakozásuk után 30 napon belül) pénzügyi érdekeltségeiket ismertető nyilatkozatot nyújtsanak be az elnöknek az Elnökség által a 9. cikk alapján elfogadott formanyomtatványt használva. A képviselők az egyes változásokat követő 30 napon belül értesítik az elnököt a nyilatkozatukban történt bármilyen változásról.

2.     A pénzügyi érdekeltségekről szóló nyilatkozat az alábbi, azonosítható módon megadandó információkat tartalmazza:

a)

a képviselők foglalkozása(i) a parlamenti feladataik megkezdését megelőző három évben, valamint ezen idő alatt vállalatok, nem kormányzati szervezetek, egyesületek vagy más, jogszabályban létrehozott szervek testületeiben vagy bizottságaiban vállalt részvételük;

b)

minden olyan javadalmazás, amelyet a képviselő egy másik parlamentben betöltött képviselői megbízatásért kap,

c)

bármilyen olyan díjazással járó, rendszeres tevékenység, amelyet a képviselő hivatala gyakorlása mellett akár alkalmazottként, akár önfoglalkoztatóként végez,

d)

vállalatok, nem kormányzati szervezetek, egyesületek vagy más, jogszabályban létrehozott szervek testületeiben vagy bizottságaiban viselt tagság vagy a képviselő által vállalt bármilyen külső, díjazott vagy díjazással nem járó tevékenység,

e)

bármilyen alkalmankénti, díjazással járó külső tevékenység (írói, előadói tevékenység vagy szaktanácsadás), amennyiben a teljes díjazás összege egy naptári évben meghaladja az 5 000 eurót,

f)

bármilyen tulajdonrész olyan társulásban vagy vállalatban, amely befolyást gyakorolhat a közérdekkel kapcsolatos kérdésekre, illetve amennyiben a tulajdonrész a képviselőnek jelentős befolyást biztosít az adott szervezet ügyei tekintetében ,

g)

bármely pénzbeli, személyes vagy természetbeni juttatás, amelyet a képviselő a Parlament által biztosított juttatáson felül politikai tevékenységéért harmadik féltől kap, akinek kilétét közölnie kell,

h)

bármilyen egyéb pénzügyi érdekeltség, amely a képviselőt feladatainak ellátása során befolyásolhatja.

A képviselőnek az első albekezdésben foglaltaknak megfelelően bevallott egyes tételekből származó rendszeres jövedelmeit az alábbi kategóriák egyikébe kell besorolni:

havi 500 EUR és 1 000 EUR között;

havi 1 001 EUR és 5 000 EUR között;

havi 5 001 EUR és 10 000 EUR között;

több mint 10 000 EUR havonta.

A képviselőnek az első albekezdésben foglaltaknak megfelelően bevallott egyes tételekből származó minden más jövedelmét éves alapon kell kiszámítani, el kell osztani tizenkettővel, és be kell sorolni a második albekezdésben meghatározott kategóriák egyikébe.

3.     Az elnöknek az ezen cikk értelmében nyújtott tájékoztatást könnyen hozzáférhető módon közzé kell tenni a Parlament honlapján.

4.     Ha a képviselő nem nyújtja be a pénzügyi érdekeltségeiről szóló nyilatkozatot, nem választható meg a Parlament vagy annak bármely szerve tisztségviselőjének, nem nevezhető ki előadónak, illetve nem vehet részt hivatalos küldöttségben.

Módosítás 11

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 5 cikk (új)

 

5. cikk

Ajándékok és hasonló juttatások

1.     Az európai parlamenti képviselők feladataik ellátása során tartózkodnak bármely ajándék vagy hasonló juttatás elfogadásától, kivéve, ha ezeket az udvariassági szokásoknak megfelelően adják, és becsült értékük nem éri el a 150 eurót, vagy ha ezeket az udvariassági szokásoknak megfelelően a Parlament hivatalos képviselőiként eljárva kapják.

2.     A Parlament hivatalos képviseletében a képviselők által az (1) bekezdésnek megfelelően kapott minden ajándékot át kell adni az elnöknek, és a 9. cikk alapján az Elnökség által meghatározott végrehajtási intézkedéseknek megfelelően kell kezelni.

3.     Az (1) és (2) bekezdés rendelkezései nem vonatkoznak a képviselők utazási költségeinek, szállásköltségeinek vagy napidíjának visszatérítésére, illetve az ilyen költségek harmadik felek által történő közvetlen kifizetésére abban az esetben, ha a képviselők meghívásra és feladataik végzésével kapcsolatban harmadik felek által szervezett eseményen vesznek részt.

E bekezdés, különösen az átláthatóságot biztosító szabályok hatályát a 9. cikk alapján az Elnökség által meghatározott végrehajtási intézkedések szabják meg.

Módosítás 12

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 6 cikk (új)

 

6. cikk

A volt képviselők tevékenységei

Az Európai Unió döntéshozatali folyamataihoz közvetlenül kapcsolódó hivatásos érdekérvényesítési vagy képviseleti tevékenységet folytató volt európai parlamenti képviselők e tevékenységük teljes időtartama alatt nem jogosultak a volt képviselőknek az Elnökség által meghatározott szabályok szerint biztosított eszközök használatára (1).

Módosítás 13

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 7 cikk (új)

 

7. cikk

A képviselők magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottság

1.     Létrejön a képviselők magatartásával foglalkozó tanácsadó bizottság (a továbbiakban: „tanácsadó bizottság”).

2.     A tanácsadó bizottság öt tagból áll, akiket az elnök hivatali ideje kezdetén az Alkotmányügyi Bizottság és a Jogi Bizottság elnökségi tagjai és koordinátorai közül a képviselők tapasztalata és a politikai kiegyensúlyozottság figyelembevételével nevez ki.

A tanácsadó bizottság minden egyes tagja rotációs alapon, hat hónapig tölti be az elnöki tisztséget.

3.     Az elnök hivatali ideje kezdetén a tanácsadó bizottságban nem képviselt képviselőcsoportok mindegyikéből egy-egy képviselőt kiválasztva tartaléktagokat is kijelöl a tanácsadó bizottságba.

Abban az esetben, ha egy, a tanácsadó bizottságban nem képviselt képviselőcsoportba tartozó képviselő állítólagosan megsérti e magatartási kódexet, a megfelelő tartaléktag a tanácsadó bizottság teljes jogú hatodik tagjaként foglalkozik a tárgyalt állítólagos szabálysértés ügyével.

4.     A képviselő kérésére a tanácsadó bizottság – bizalmas jelleggel – 30 naptári napon belül iránymutatást ad a képviselőnek e magatartási kódex rendelkezéseinek értelmezésével és végrehajtásával kapcsolatban Az érintett képviselő jogosult az iránymutatásban megbízni.

A tanácsadó bizottság az elnök kérésére e magatartási kódex megsértésének állítólagos eseteit is megvizsgálja, és tanácsot ad az elnöknek a lehetséges intézkedésekkel kapcsolatban.

5.     A tanácsadó bizottság az elnökkel folytatott konzultációt követően külső szakértőktől is tanácsot kérhet.

6.     A tanácsadó bizottság tevékenységeiről éves jelentést tesz közzé.

Módosítás 14

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 8 cikk (új)

 

8. cikk

Eljárás a magatartási kódex esetleges megsértése esetén

1.     Amennyiben okkal feltételezhető, hogy valamely európai parlamenti képviselő megszeghette e magatartási kódexet, az elnök az ügyet a tanácsadó bizottság elé terjesztheti.

2.     A tanácsadó bizottság megvizsgálja az állítólagos szabálysértés körülményeit, és meghallgathatja az érintett képviselőt. A megállapításaiból levont következtetések alapján a bizottság ajánlást nyújt be az elnöknek a lehetséges döntésre vonatkozóan.

3.     Ha a tanácsadó bizottság ajánlását figyelembe véve az elnök úgy találja, hogy az érintett képviselő megszegte a magatartási kódexet, a képviselő meghallgatását követően szankciót megállapító, indokolással ellátott határozatot hoz, amelyet közöl a képviselővel.

A megállapított szankció az eljárási szabályzat 153. cikke (3) bekezdésében szereplő intézkedések közül egyet vagy többet foglalhat magában.

4.     Az eljárási szabályzat 154. cikkében meghatározott belső jogorvoslati lehetőségek az érintett képviselő rendelkezésére állnak.

5.     Az eljárási szabályzat 154. cikkében előírt határidők lejártát követően a képviselővel szemben kiszabott szankciókat az elnök a plenáris ülésen kihirdeti, és azokat a parlamenti ciklus végéig a Parlament honlapján jól láthatóan közzéteszik.

Módosítás 15

A Parlament eljárási szabályzata

I melléklet (új) – 9 cikk (új)

 

9. cikk

Végrehajtás

Az Elnökség megállapítja e magatartási kódex végrehajtási intézkedéseit – ezen belül egy nyomon követési eljárást –, és szükség esetén naprakésszé teszi a 4. és 5. cikkben említett összegeket.

Az Elnökség javaslatot tehet e magatartási kódex felülvizsgálatára.


(1)   Az Elnökség 1999. április 12-i határozata.


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/80


2011. december 1., csütörtök
A Viktor Uspaskich úr képviselői mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem

P7_TA(2011)0541

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei határozata a Viktor Uspaskich mentelmi jogának és kiváltságainak fenntartására irányuló kérelemről (2011/2162(IMM) és 2011/2099(IMM))

2013/C 165 E/12

Az Európai Parlament,

tekintettel Viktor Uspaskichnak a mentelmi joga fenntartására irányuló 2011. április 5-i, a plenáris ülésen 2011. május 9-én bejelentett kérelmére, valamint a Parlament 2010. szeptember 7-i, a szóban forgó mentelmi jog felfüggesztését kimondó határozatának felülvizsgálatára irányuló, 2011. április 11-i, a plenáris ülésen 2011. július 4-én bejelentett kérelmére (1),

miután eljárási szabályzata 7. cikke (3) bekezdésének megfelelően 2011. október 10-én meghallgatta Viktor Uspaskich képviselőt,

tekintettel az Európai Unió kiváltságairól és mentességeiről szóló 7. sz. jegyzőkönyv (a jegyzőkönyv) 7. és 9. cikkére, valamint az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog alapján történő választásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 6. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az Európai Unió Bírósága 1964. május 12-i, 1986. július 10-i, 2008. október 15-i és 21-i, valamint 2010. március 19-i ítéleteire (2),

tekintettel a Litván Köztársaság alkotmányának 62. cikkében foglalt rendelkezésekre,

tekintettel a Parlament Viktor Uspaskich mentelmi jogát felfüggesztő 2010. szeptember 7-i határozatára,

tekintettel eljárási szabályzata 6. cikkének (3) bekezdésére, valamint 7. cikkére,

tekintettel a Jogi Bizottság jelentéseire (A7-0411/2011 és A7-0413/2011),

A.

mivel helyénvaló együtt kezelni a Viktor Uspaskich által 2011. április 5-én és 11-én előterjesztett kérelmeket, mivel azok egyazon bírósági eljárásra vonatkoznak;

B.

mivel büntetőügyi eljárás folyik Viktor Uspaskich európai parlamenti képviselő ellen, akit a vilniusi területi büntetőbíróságon folyamatban lévő eljárás során a Litván Köztársaság büntető törvénykönyvének következő cikkei értelmében helyeztek vád alá: a 24. cikk (4) bekezdése a 222. cikk (1) bekezdése összefüggésében, a 220. cikk (1) bekezdése, a 24. cikk (4) bekezdése a 220. cikk (1) bekezdése összefüggésében, a 205. cikk (1) bekezdése, valamint a 24. cikk (4) bekezdése a 205. cikk (1) bekezdése értelmében;

C.

mivel a jegyzőkönyv 9. cikke értelmében az Európai Parlament ülésszakainak ideje alatt a képviselők saját államuk területén a parlamentjük tagjaira vonatkozó mentességet élvezik, azonban „nem lehet hivatkozni a mentességre olyan esetben, amikor valamely képviselőt bűncselekmény elkövetésében tetten érnek, továbbá a mentesség nem akadályozhatja meg az Európai Parlamentet azon jogának gyakorlásában, hogy valamely képviselőjének mentességét felfüggessze”;

D.

mivel a Litván Köztársaság alkotmányának 62. cikke szerint a nemzeti parlament (a Seimas) tagjait a parlament jóváhagyása nélkül nem vonhatják büntetőjogi felelősségre, nem tartóztathatják le, és szabadságukat semmilyen más formában nem korlátozhatják;

E.

mivel a Litván Köztársaság Alkotmányának 62. cikk továbbá úgy rendelkezik, hogy a Seimas tagjait nem üldözhetik a parlamentben leadott szavazataik vagy az ott elhangzott beszédeik miatt, ugyanakkor becsületsértés vagy rágalmazás esetén a szokásos eljárás keretében felelősségre vonhatók;

F.

mivel Viktor Uspaskich képviselőt elsősorban egy politikai párt finanszírozásával kapcsolatos könyvelési csalással vádolják, melyre még az Európai Parlamentbe történő megválasztása előtti időszak során került sor;

G.

mivel 2010. szeptember 7-én a Parlament felfüggesztette Viktor Uspaskich mentelmi jogát, tekintettel arra, hogy nem terjesztettek elő szilárd bizonyítékot fumus persecutionis fennállásának alátámasztására, és azok a bűncselekmények, amelyekkel Viktor Uspaskichot vádolják, semmilyen összefüggésben sem álltak az európai parlamenti képviselőként végzett tevékenységével;

H.

mivel 2010. október 28-án Viktor Uspaskich a Parlament 2010. szeptember 7-i határozatának megsemmisítésére irányuló keresetet nyújtott be a Törvényszékhez, melyet azonban 2011 júliusában visszavont;

I.

mivel Viktor Uspaskich a mentelmi joga fenntartását kérő, 2011. április 5-i levelében azt állítja, hogy a litván hatóságok által kezdeményezett büntetőeljárás a jegyzőkönyv 7. cikkével ellentétes módon korlátozza mozgásszabadságát, és ezáltal lehetetlenné teszi, illetve megnehezíti számára parlamenti feladatainak ellátását;

J.

mivel a jegyzőkönyv 7. cikkének célja a parlamenti képviselők szabad mozgásának védelme a bírósági természetű korlátozásokon kívüli korlátozásokkal szemben, és következésképpen a cikk nem mentességet, hanem kiváltságot tartalmaz, és nem biztosít védelmet a képviselők szabad mozgására vonatkozó bírósági természetű korlátozásokkal szemben (3);

K.

mivel ennek következtében a Parlament nem teljesítheti Viktor Uspaskich 2011. április 5-i, mentelmi jogának a jegyzőkönyv 7. cikke alapján történő fenntartására irányuló kérelmét;

L.

mivel Viktor Uspaskich 2011. április 11-i levelében a WikiLeaks által nyilvánosságra hozott állítólagos új tények alapján kérelmezi a Parlament 2010. szeptember 7-i határozatának felülvizsgálatát, melyek szerinte azt bizonyítják, hogy fumus persecutionis áldozata;

M.

mivel ezt a kérelmet el kell utasítani azon az alapon, hogy az állítólagos új tények és a Viktor Uspaskich ellen könyvelési csalás vádjával indított eljárás között nem állapítottak meg elégséges összefüggést;

N.

mivel ezen felül – és ez Viktor Uspaskich azon állítására is vonatkozik, miszerint a 2010. szeptember 7-i határozat elfogadása megsértette a védekezéshez való alapvető jogát valamint az Európai Unió Alapjogi Chartáját – a Parlament 2010. szeptember 7-i határozatának felülvizsgálatára irányuló kérelem nem minősül a 6. és 7. cikk szerinti, a képviselő mentelmi jogának és kiváltságainak védelmére irányuló kérelemnek;

1.

úgy határoz, hogy nem tartja fenn Viktor Uspaskich kiváltságait és mentességeit.

2.

utasítja elnökét, hogy haladéktalanul továbbítsa ezt a határozatot és illetékes bizottsága jelentéseit a Litván Köztársaság illetékes hatóságának.


(1)  HL C 308. E, 2011.10.20., 90. o.

(2)  101/63 sz. Wagner kontra Fohrmann és Krier ügy (EBHT 1964., 195. o.), illetve 149/85. sz. Wybot kontra Faure és társai ügy (EBHT 1986., 2391.o.); T-345/05 sz. Mote kontra Parliament ügy (EBHT 2008., II-2849. o.; C-200/07 és C-201/07 sz. egyesített ügyek, Marra kontra De Gregorio és Clemente (EBHT 2008., I-7929. o.); T-42/06 sz. Gollnisch kontra Parliament ügy.

(3)  T-345/05 sz. Mote kontra Parliament ügy (EBHT 2008., II-2849. o. 48-52. pont)


III Előkészítő jogi aktusok

Európai Parlament

2011. december 1., csütörtök

11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/82


2011. december 1., csütörtök
A rugalmassági eszköz igénybevétele

P7_TA(2011)0520

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei állásfoglalása a rugalmassági eszköznek az EU 2020 stratégia és az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz érdekében, az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 27. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2011)0373 – C7-0164/2011 – 2011/2126(BUD))

2013/C 165 E/13

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, a Bizottság által 2011. április 20-án bemutatott általános költségvetési tervezetére (COM(2011)0300),

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2011)0373 – C7-0164/2011),

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (1) (2006. május 17-i intézményközi megállapodás) és különösen annak 27. pontjára,

tekintettel a 2012-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezettel kapcsolatos, 2011. október 26-án elfogadott álláspontjára (2),

tekintettel a 2012-es költségvetésre vonatkozó, 2011. november 19-én elfogadott együttes következtetésekre,

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A7-0353/2011),

A.

mivel a többéves pénzügyi keret felső határértékei – különösen az 1a. alfejezet és a 4. fejezet tekintetében – nem teszik lehetővé uniós prioritások finanszírozását a meglévő eszközök és politikák veszélyeztetése nélkül,

B.

mivel a Bizottság az 1/2012. sz. módosító indítványban a rugalmassági eszköz igénybevételére tett javaslatot az európai szomszédságpolitika 4. fejezeten belüli 153 343 576 euró összegű megerősítésének ellensúlyozására,

C.

mivel a 2012-es költségvetéssel kapcsolatban összehívott egyeztetőbizottság megállapodott a rugalmassági eszköznek az 1a. alfejezet és a 4. fejezet felső korlátait meghaladó, összesen 200 millió euró összegű igénybevételében;

1.

megállapítja, hogy az 1a. alfejezet és a 4. fejezet felső határértékei korlátozott számú költségvetési jogcím kötelezettségvállalásainak mérsékelt megerősítése és számos egyéb költségvetési sor csökkentése ellenére sem teszik lehetővé a Parlament és a Tanács által kiválasztott prioritások megfelelő finanszírozását;

2.

ezért egyetért a rugalmassági eszköz összesen 200 millió euró összegű igénybevételével az EU 2020 stratégia 1a. alfejezet és a szomszédságpolitika 4. fejezet keretében történő finanszírozása érdekében;

3.

megismétli, hogy a rugalmassági eszköznek a 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 27. pontja szerinti igénybevétele újra kiemeli azt a döntő fontosságú igényt, hogy az uniós költségvetésnek egyre rugalmasabbnak kell lennie;

4.

jóváhagyja a jelen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

5.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő közzétételéről;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a melléklettel együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0461.


2011. december 1., csütörtök
MELLÉKLET

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS A TANÁCS HATÁROZATA

a rugalmassági eszköz igénybevételéről

(A melléklet szövege itt nem szerepel, tekintve, hogy megyezik a végső jogi aktus, a 2012/3/EU határozat szövegével.)


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/83


2011. december 1., csütörtök
2012. évi költségvetés: a költségvetési egyeztetés eredményei

P7_TA(2011)0521

Az Európai Parlament 2011. december 1-jei jogalkotási állásfoglalása az egyeztetőbizottság által a 2012-es költségvetési eljárás keretében jóváhagyott közös szövegről (17470/2011 ADD 1, 2, 3, 4, 5 – C7-0446/2011 – 2011/2020(BUD))

2013/C 165 E/14

Az Európai Parlament,

tekintettel az egyeztetőbizottság által jóváhagyott közös szövegre (17470/2011 ADD 1, 2, 3, 4, 5 – C7-0446/2011), és az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság ezen állásfoglaláshoz mellékelt nyilatkozataira,

tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, a Tanács által módosított általános költségvetési tervezetének valamennyi szakaszáról szóló, 2011. október 26-i állásfoglalására (1) és az abban foglalt költségvetési módosításokra,

tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó, a Bizottság által 2011. április 20-án elfogadott általános költségvetési tervezetére (COM(2011)0300),

tekintettel a Tanács által 2011. július 25-én elfogadott, az Európai Unió általános költségvetési tervezetéről szóló álláspontra (13110/2011),

tekintettel az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetési tervezetéhez fűzött 1/2012.,2/2012. és 3/2012. számú módosító indítványokra, amelyeket a Bizottság 2011. június 17-én, 2011. szeptember 16-án, illetve 2011. október 25-én nyújtott be,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére, valamint az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 106a. cikkére,

tekintettel az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozatra (2),

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (3),

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (4),

tekintettel eljárási szabályzatának 75d. és 75e. cikkére,

tekintettel a Parlament delegációjának az egyeztetőbizottsághoz intézett jelentésére (A7-0414/2011),

1.

jóváhagyja az egyeztetőbizottság által elfogadott közös szöveget, amely az alábbi dokumentumok összességéből áll:

a költségvetési tervezethez, illetve a tanácsi állásponthoz képest nem módosított költségvetési sorok jegyzéke;

összefoglaló számadatok a többéves pénzügyi keret fejezetei szerinti bontásban;

számadatok minden költségvetési tételt illetően költségvetési soronként;

egységes szerkezetbe foglalt dokumentum, amely tartalmazza az egyeztetés során módosított minden költségvetési sor számadatait és végleges szövegét;

2.

jóváhagyja a Parlament, a Tanács és a Bizottság együttes nyilatkozatait, amelyeket az ezen állásfoglaláshoz mellékelt, az egyeztetőbizottság által elfogadott együttes következtetések tartalmaznak;

3.

utasítja elnökét, hogy nyilvánítsa véglegesen elfogadottnak az Európai Unió 2012-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetését, valamint gondoskodjon annak az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetéséről;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a többi érintett intézménynek és a tagállamok parlamentjeinek.


(1)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2011)0461.

(2)  HL L 163., 2007.6.23., 17. o.

(3)  HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

(4)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.


2011. december 1., csütörtök
I. MELLÉKLET

2012. évi költségvetés – Együttes következtetések

Az együttes következtetések három szakaszt foglalnak magukban:

1.

2012. évi költségvetés

2.

2011. évi költségvetés – 6/2011. számú költségvetés-módosítás

3.

Együttes nyilatkozatok

1.   2012. évi költségvetés

1.1.   „Lezárt” sorok

Amennyiben az alábbi következtetések másként nem rendelkeznek, a sem a Tanács, sem a Parlament által nem módosított valamennyi költségvetési sor, illetve azok a sorok, amelyekre vonatkozóan a megfelelő olvasat során a Parlament elfogadta a Tanács módosításait, megerősítésre kerültek.

Az egyéb költségvetési tételek vonatkozásában az egyeztetőbizottság az alábbi következtetésekre jutott:

1.2.   Horizontális kérdések

Decentralizált ügynökségek

A decentralizált ügynökségek számára nyújtott teljes 2012-es uniós hozzájárulás (amely a 2012-es költségvetésben szerepeltetendő előirányzatokból és a rendelkezésre álló címzett bevételekből áll, mind a kötelezettségvállalási, mind a kifizetési előirányzatoknál) a 3/2012. számú módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezethez (KT) képest 1 %-kal csökken. A FRONTEX (1. és 2. cím), az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EMTH), az Európai Bankhatóság (EBH), az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság (EBFH) és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság (EÉPH) számára nyújtott teljes uniós hozzájárulás (kötelezettségvállalási előirányzatok és kifizetési előirányzatok) azonban a KT szintjén kerül megállapításra. A FRONTEX 3. címével kapcsolatban lásd a 3a. fejezetet az alábbi 1.3. szakaszban.

A Bizottság költségvetési tervezetéhez képest ez az alábbi táblázatnak megfelelően a következő decentralizált ügynökségeknek nyújtott uniós hozzájárulás összesen 6,1 millió eurós csökkenését jelenti:

millió euróban

Költségvetési sor

Decentralizált ügynökség neve

Teljes uniós hozzájárulás 2012-ben (költségvetési előirányzatok és címzett bevételek): kötelezettségvállalási előirányzatok

2012. évi költségvetés

Eredeti összeg:

Felülvizsgált összeg

A 2012. évi költségvetés csökkenése

02 03 03

Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) – Vegyi anyagok

p.m.

p.m.

p.m.

02 05 02

Európai GNSS Ügynökség (GSA)

10,600

10,494

–0,106

04 04 03

Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért (Eurofound)

20,590

20,384

–0,206

04 04 04

Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség (EU-OSHA)

14,830

14,682

–0,148

06 02 01

Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA)

35,214

34,862

–0,352

06 02 02

Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA)

53,565

53,229

–0,336

Ebből szennyezés elleni intézkedések (06 02 02 03)

20,000

20,000

06 02 08

Európai Vasúti Ügynökség (ERA)

25,260

25,007

–0,253

09 02 03

Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA)

8,420

8,336

–0,084

09 02 04

Az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozók Testülete (BEREC) — Hivatal

4,336

4,293

–0,043

15 02 25

Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP)

17,610

17,434

–0,176

17 03 10

Európai Gyógyszerügynökség (EMA)

39,188

38,841

–0,347

Ebből ritka betegségek gyógyszerkészítményei (17 03 10 03)

4,488

4,488

32 04 10

Európai Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége (ACER)

7,315

7,242

–0,073

33 06 03

Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete (EIGE)

7,820

7,742

–0,078

Összesen

1a. alfejezet

 

 

–2,203

07 03 09

Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EKÜ)

36,676

36,309

–0,367

07 03 60

Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) – Biocidok

2,756

2,728

–0,028

07 03 70

Európai Vegyianyag-ügynökség (ECHA) – Előzetes tájékoztatás

1,470

1,455

–0,015

11 08 05

Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal (CFCA)

9,310

9,217

–0,093

Összesen

2. fejezet

 

 

–0,502

18 02 11

A nagyméretű IT-rendszerek üzemeltetési igazgatását végző ügynökség

20,000

19,800

–0,200

18 05 02

Európai Rendőrségi Hivatal (EUROPOL)

84,500

83,655

–0,845

18 05 05

Európai Rendőrakadémia (CEPOL)

8,536

8,451

–0,085

18 05 11

A Kábítószer és Kábítószerfüggőség Európai Megfigyelőközpontja (EMCDDA)

15,708

15,551

–0,157

33 02 03

Alapjogi Ügynökség (FRA)

20,400

20,196

–0,204

33 03 02

EUROJUST

33,300

32,967

–0,333

Összesen

3a. alfejezet

 

 

–1,824

17 03 03

Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi Központ (ECDC)

57,300

56,727

–0,573

17 03 07

Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA)

77,122

76,351

–0,771

Összesen

3b. alfejezet

 

 

–1,344

15 02 27

Európai Képzési Alapítvány (ETF)

20,247

20,045

–0,202

Összesen

4. fejezet

 

 

–0,202

31 01 09

Fordítóközpont

p.m.

p.m.

p.m.

Összesen

5. fejezet

 

 

p.m.

Mindösszesen

Nettó hatás

 

 

–6,076

A 2012. évi költségvetésben szerepeltetendő előirányzatok szintjét illetően az egyes intézményeket érintő, költségvetési jogcímcsoportok szerinti fent említett csökkentést költségvetési jogcímenként kell végrehajtani az érintett két költségvetési jogcím (hozzájárulás az 1. és 2. címhez, illetve hozzájárulás a 3. címhez) költségvetési tervezet szerinti súlyozásával arányosan.

Minden decentralizált ügynökség álláshelyeinek száma a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, a 3/2012. számú módosító indítvánnyal módosított szinten kerül megállapításra.

Végrehajtó ügynökségek

Az uniós hozzájárulás (kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok) és a végrehajtó ügynökségek számára fenntartott álláshelyek száma az EACI (Versenyképességi és Innovációs Végrehajtó Hivatal) számára a Marco Polo programból nyújtott hozzájárulás (06 01 04 32) „lezárt” sora kivételével a költségvetési tervezetben javasolt szinten kerül megállapításra.

Kísérleti projektek/előkészítő intézkedések

Megállapodás született a 70 kísérleti projektből/előkészítő intézkedésből, többek között a költségvetés X. szakaszában (EKSZ) szereplő két projektből/intézkedésből álló, 205,4 millió euró összegű kötelezettségvállalási előirányzatot magában foglaló átfogó csomagról, amely kiterjed a Parlament, a Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat által javasolt minden kísérleti projektre/előkészítő intézkedésre. Amikor úgy tűnik, hogy a kísérleti projektet vagy az előkészítő intézkedést meglévő jogalap fedezi, a Bizottság javasolhatja előirányzatok átcsoportosítását a megfelelő jogalaphoz az intézkedés végrehajtásának megkönnyítése érdekében. Továbbá megállapodás született a X. szakaszban (EKSZ) szereplő, „Európai Békeintézet” elnevezésű kísérleti projekthez fűzött költségvetési megjegyzések mellékletben foglalt módosításáról.

Ami a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések kifizetési előirányzatait illeti, az alábbi 1.4. szakaszban külön szabályok találhatók erre vonatkozóan.

Ez a csomag teljes mértékben tiszteletben tartja a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések vonatkozásában az intézményközi megállapodásban foglalt felső határokat.

1.3.   A pénzügyi keret kiadási fejezetei – kötelezettségvállalási előirányzatok  (1)

A „lezárt” költségvetési sorokról, ügynökségekről, valamint kísérleti projektekről és előkészítő intézkedésekről szóló fenti következtetések figyelembevétele után az egyeztetőbizottság az alábbi megállapodásra jutott:

1a.     alfejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra az alábbi programok és intézkedések módosításával:

millió euróban

Költségvetési sor

Név

A kötelezettségvállalási előirányzatok növelése/csökkentése

2012. évi költségvetési tervezet

2012. évi költségvetés

Különbözet

02 02 01

Versenyképességi és innovációs keretprogram – Vállalkozási és innovációs program

148,6

156,1

+7,5

02 04 01 01

Űrkutatás

250,3

251,3

+1,0

02 04 01 02

Biztonsággal kapcsolatos kutatás

242,1

243,0

+0,9

04 03 04

EURES (Európai Foglalkoztatási Szolgálat)

19,5

20,6

+1,1

04 03 15

Az aktív idősödés európai éve (már lezárt)

2,7

+2,7

08 02 01

Együttműködés – Egészségügy

637,2

639,5

+2,3

08 03 01

Együttműködés – Élelmiszer, mezőgazdaság és halászat, valamint biotechnológia

311,6

312,8

+1,2

08 04 01

Együttműködés – Nanotudományok, nanotechnológiák, eszközök és új termelési technológiák

499,2

501,0

+1,8

08 05 01

Együttműködés – Energia

166,0

178,3

+12,3

08 06 01

Együttműködés — Környezetvédelem (az éghajlatváltozást is beleértve)

279,8

280,9

+1,1

08 07 01

Együttműködés – Közlekedés (beleértve a repüléstechnikát is)

322,6

323,8

+1,2

08 08 01

Együttműködés – Társadalmi-gazdasági tudományok és humán tudományok

92,1

92,4

+0,3

08 09 01

Együttműködés – Kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus (RSFF)

197,3

198,0

+0,7

08 10 01

Ötletek

1 547,5

1 564,9

+17,4

08 12 01

Kapacitások – Kutatási infrastruktúra

50,0

50,2

+0,2

08 13 01

Kapacitások – Kutatás a kis- és középvállalkozások (kkv-k) javára

238,6

251,2

+12,6

08 14 01

Kapacitások — Tudásközpontú régiók

20,0

20,1

+0,1

08 15 01

Kapacitások — Kutatási potenciál

66,4

66,6

+0,2

08 16 01

Kapacitások — Tudomány a társadalomban

44,6

44,8

+0,2

08 17 01

Kapacitások – Nemzetközi együttműködési tevékenységek

32,0

32,1

+0,1

08 19 01

Kapacitások – A kutatási politikák következetes fejlődésének támogatása

13,1

13,1

+0,0

09 04 01 01

Az információs és kommunikációs technológiák terén folytatott kutatási együttműködés támogatása (IKT-k – Együttműködés)

1 240,4

1 244,5

+4,1

09 05 01

Kapacitások – Kutatási infrastruktúra

31,2

31,3

+0,1

10 02 01

A Közös Kutatóközpont (JRC) nem nukleáris tevékenységei

31,4

31,5

+0,1

15 02 02

Erasmus Mundus

103,8

105,6

+1,9

15 02 22

Egész életen át tartó tanulás

1 058,5

1 110,5

+52,0

15 07 77

Emberek

886,4

905,7

+19,3

32 04 06

Versenyképességi és innovációs keretprogram – Intelligens energia

122,3

129,8

+7,5

32 06 01

Az energiához kapcsolódó kutatás

147,6

162,6

+15,0

Összesen

Növelések

 

 

+ 165,0

 

ebből a versenyképességi és innovációs keretprogram növelései

 

 

+15,0

 

ebből a hetedik keretprogram növelései

 

 

+92,0

04 03 07

Elemzések, tanulmányok és tudatosság-növelés (már lezárt)

4,9

2,2

–2,7

 

Igazgatási kiadások csökkentése (különböző sorok – már lezárt)

 

 

–0,5

Összesen

Csökkentések

 

 

–3,2

Mindösszesen

Nettó hatás

 

 

+ 161,8

 

1a. alfejezet tartalékkerete

 

–50,0

 

A kötelezettségvállalási előirányzatok fenti táblázatban foglalt, elfogadott növeléseinek és csökkentéseinek a kifizetési előirányzatokra gyakorolt hatását az alábbi 1.4. szakasz fejti ki részletesen.

A rugalmassági eszköz 50 millió euró értékben igénybevételre kerül az Európa 2020 stratégia javára.

Az ITER projekt finanszírozásáról szóló, az alábbi 3.4. szakaszban foglalt együttes nyilatkozat sérelme nélkül az ITER-re tartalékba helyezett kötelezettségvállalási előirányzatok (08 20 02. jogcímcsoport) összege 417,9 millió euróban kerül megállapításra.

1b.     alfejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra a 13 03 31. költségvetési sor kivételével („Műszaki segítségnyújtás és információterjesztés az Európai Unió balti-tengeri stratégiájával kapcsolatban és a makrorégió-stratégiával kapcsolatos ismeretek bővítése”), amely esetében 2,5 millió eurós kötelezettségvállalási előirányzatról született megállapodás. Következésképpen az 1b. alfejezet kiadásokra vonatkozó felső határa alatti tartalékkeret összege 8,4 millió euró.

2.     fejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, a 3/2012. számú módosító indítvánnyal módosított szinten kerülnek megállapításra az alábbi programok és intézkedések módosításával:

millió euróban

Költségvetési sor

Név

A kötelezettségvállalási előirányzatok növelése/csökkentése

2012. évi költségvetési tervezet

2012. évi költségvetés

Különbözet

 

A mezőgazdasági előirányzatok növekedése a 3/2012. számú módosító indítványban

 

 

+ 115,5

Ebből a termelői szervezetek előzetes elismerésére nyújtott támogatás (05 02 08 11. költségvetési tétel) növelése

150,0

195,0

+45,0

 

A mezőgazdasági előirányzatok csökkenése a 3/2012. számú módosító indítványban

 

 

– 201,2

Összesen

A mezőgazdasági előirányzatok nettó csökkenése a 3/2012. számú módosító indítványban

 

 

–85,7

05 07 01 06

A számlák vizsgálata

–69,0

– 200,0

– 131,0

05 02 12 08

Iskolatej

81,0

90,0

+9,0

Összesen

A változások nettó hatása

 

 

– 122,0

 

A 2. fejezet tartalékkerete

 

834,2

 

A kötelezettségvállalási előirányzatok fenti táblázatban foglalt, elfogadott növeléseinek és csökkentéseinek a kifizetési előirányzatokra gyakorolt hatását az alábbi 1.4. szakasz fejti ki részletesen.

A „Rászoruló személyeknek szóló programok” (05 02 04 01. költségvetési tétel) kérdésében elért politikai megállapodás tükrözésére az e célból jelenleg tartalékban lévő előirányzatok átkerülnek az érintett sorra.

A három intézmény megállapodott az alábbi 3.3. szakaszban található együttes nyilatkozatról.

3a.     alfejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra az alábbi programok és intézkedések módosításával, összhangban a Tanács és a Parlament által elfogadott szinttel („lezárt” sorok):

millió euróban

Költségvetési sor

Név

A kötelezettségvállalási előirányzatok növelése/csökkentése

2012. évi költségvetési tervezet

2012. évi költségvetés

Különbözet

18 02 03 02

Frontex – 3. cím

50,5

59,5

+9,0

18 03 03

Európai Menekültügyi Alap

93,5

102,5

+9,0

33 02 05

Daphne

17,5

19,5

+2,0

Összesen

Növelések

 

 

+20,0

18 01 04 16

Terrorizmusmegelőzés, felkészültség és következménykezelés – Igazgatási kiadások (már lezárt)

0,3

0,2

–0,10

33 01 04 01

Alapvető jogok és uniós polgárság – Igazgatási kiadások (már lezárt)

0,35

0,3

–0,05

33 01 04 03

Büntető igazságszolgáltatás – Igazgatási kiadások (már lezárt)

0,4

0,35

–0,05

33 01 04 04

Polgári igazságszolgáltatás – Igazgatási kiadások (már lezárt)

0,3

0,25

–0,05

Összesen

Csökkentések

 

 

–0,25

Mindösszesen

Nettó hatás

 

 

+19,75

 

A 3a. alfejezet tartalékkerete

 

38,2

 

A kötelezettségvállalási előirányzatok fenti táblázatban foglalt, elfogadott csökkentéseinek a kifizetési előirányzatokra gyakorolt hatását az alábbi 1.4. szakasz fejti ki részletesen.

3b.     alfejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt szinten kerülnek megállapításra az alábbi programok és intézkedések elfogadott módosításával:

millió euróban

Költségvetési sor

Név

A kötelezettségvállalási előirányzatok növelése/csökkentése

2012. évi költségvetési tervezet

2012. évi költségvetés

Különbözet

15 05 06

Különleges éves rendezvények

p.m.

1,5

+1,5

15 05 55

Cselekvő ifjúság

134,6

139,6

+5,0

16 02 02

Fellépések a multimédia területén

30,5

31,5

+1,0

16 03 04

Európa kommunikálása partnerségben

12,7

13,0

+0,3

Összesen

Növelések

 

 

+7,8

 

Igazgatási kiadások csökkentése (különböző sorok – már lezárt)

 

 

–0,3

Összesen

Csökkentések

 

 

–0,3

Mindösszesen

Nettó hatás

 

 

+7,5

 

A 3b. alfejezet tartalékkerete

 

1,6

 

A kötelezettségvállalási előirányzatok fenti táblázatban foglalt, elfogadott növeléseinek és csökkentéseinek a kifizetési előirányzatokra gyakorolt hatását az alábbi 1.4. szakasz fejti ki részletesen.

4.     fejezet

A kötelezettségvállalási előirányzatok a Bizottság által a költségvetési tervezetben javasolt, az 1/2012. számú módosító indítványt is figyelembe vevő szinten kerülnek megállapításra az alábbi programok és intézkedések elfogadott módosításával:

millió euróban

Költségvetési sor

Név

A kötelezettségvállalási előirányzatok növelése/csökkentése

2012. évi költségvetési tervezet

2012. évi költségvetés

Különbözet

19 08 01 02

Európai szomszédsági és partnerségi pénzügyi támogatás Palesztina, a békefolyamat és az UNRWA számára

200,0

200,0

6. sz. költségvetés-módosítás

19 04 03

Választási megfigyelés

35,1

38,0

+2,9

19 06 01 01

Stabilitási eszköz

225,0

232,8

+7,8

19 09 01

Latin-Amerika

352,6

364,3

+11,7

19 10 01 01

Ázsia

506,4

520,9

+14,5

22 02 07 03

Ciprusi török közösség

25,0

28,0

+3,0

Összesen

Növelések

 

 

39,9 + 6. sz. költségvetés-módosítás

01 03 02

Makrogazdasági támogatás (már lezárt)

105,0

95,6

–9,45

04 06 01

Előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) – Humánerőforrás-fejlesztés

114,2

112,2

–2,0

05 05 02

Előcsatlakozási segítségnyújtási eszköz a vidékfejlesztéshez (IPARD)

237,5

234,5

–3,0

05 06 01

Nemzetközi mezőgazdasági megállapodások (már lezárt)

6,5

6,4

–0,1

07 02 01

Multilaterális környezetvédelmi tevékenységek (már lezárt)

2,3

2,2

–0,1

19 05 01

Iparosodott harmadik országok (már lezárt)

25,0

24,0

–1,0

19 10 01 02

Afganisztán

199,9

198,9

–1,0

19 11 01

Eredmények értékelése, nyomonkövetési és ellenőrzési intézkedések (már lezárt)

15,6

14,0

–1,6

19 11 02

Tájékoztatási programok a harmadik országok számára

12,5

11,5

–1,0

19 11 03

Az Európai Unió szerepe a világban

5,0

2,5

–2,5

20 02 01

Külkereskedelmi kapcsolatok (már lezárt)

9,8

7,3

–2,5

20 02 03

Kereskedelemösztönző segély – Multilaterális kezdeményezések (már lezárt)

4,5

3,8

–0,7

21 06 03

Alkalmazkodási támogatás a cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró országoknak

186,4

174,8

–11,6

21 07 04

Nyersanyagokra vonatkozó megállapodások (már lezárt)

5,9

3,4

–2,5

21 08 01

Eredmények értékelése, nyomonkövetési és ellenőrzési intézkedések (már lezárt)

11,7

9,6

–2,2

21 08 02

Fejlesztési kérdések tudatosítása (már lezárt)

10,8

9,9

–0,9

22 02 10 02

Tájékoztatási és kommunikációs programok harmadik országok számára

11,0

10,0

–1,0

23 02 03

Katasztrófavédelem (már lezárt)

35,2

34,8

–0,4

19 01 04 04

KKBP – Igazgatási kiadások (már lezárt)

0,75

0,5

–0,25

 

Igazgatási kiadások EP általi csökkentése (különböző sorok)

177,3

168,0

–9,25

Összesen

Csökkentések

 

 

–53,0

Mindösszesen

Nettó hatás

 

 

–13,1

 

A 4. fejezet tartalékkerete

 

– 150,0

 

A kötelezettségvállalási előirányzatok fenti táblázatban foglalt, elfogadott növeléseinek és csökkentéseinek a kifizetési előirányzatokra gyakorolt hatását az alábbi 1.4. szakasz fejti ki részletesen.

A rugalmassági eszköz 150 millió euró értékben igénybevételre kerül az európai szomszédságpolitika javára. Továbbá az alábbi 2. szakaszban foglaltaknak megfelelően megállapodás született a Palesztinára szánt 2011. évi kötelezettségvállalási előirányzatoknak az időszak elejére való ütemezéséről.

5.     fejezet

Ami az összes intézmény előirányzatait és létszámtervben szereplő álláshelyeit illeti, az Európai Parlament álláspontja jóváhagyásra került. Továbbá jóváhagyásra kerültek a 2/2012. számú módosító indítványban javasolt növelések. Végül a nyugdíjakra további 10,4 millió euró került elkülönítésre. Következésképpen az 5. fejezet kiadásokra vonatkozó felső határa alatti tartalékkeret összege 474,4 millió euró.

1.4.   Kifizetési előirányzatok

A kifizetési előirányzatok teljes összege a 2012. évi költségvetésben 129 088,043 millió euró. Az átfogó kompromisszum részeként az egyeztetőbizottság megállapodásra jutott a kifizetésekről szóló, az alábbi 3.1. szakaszban foglalt együttes nyilatkozatról.

A kifizetések általános szintjében a (módosító indítványokkal módosított) költségvetési tervezethez képest elfogadott csökkentéseknek a fejezetek és költségvetési sorok közötti felosztására az alábbi módszertan kerül alkalmazásra, a kötelezettségvállalásokra vonatkozó átfogó kompromisszum megfelelő kifizetésekbe történő átültetése, továbbá a kifizetések átfogó szintjének a fejezetek közötti kiegyensúlyozása érdekében.

1.

A számítás kiindulópontja a kifizetések fentiekben megállapított teljes összege, amely 2012-ben 129 088,043 millió euró.

2.

Második lépésként a módszer figyelembe veszi a kötelezettségvállalások elfogadott szintjét a nem differenciált előirányzatok vonatkozásában.

Lényegénél fogva a kötelezettségvállalási előirányzatok e típusának szintje megegyezik a kifizetési előirányzatok szintjével, amelyet nem érintenek a következő lépések.

Hasonlóképpen, ugyanez vonatkozik a decentralizált ügynökségekre, amelyek esetében a kifizetési előirányzatokban megadott uniós hozzájárulás a fenti 1.2. szakaszban javasolt szinten kerül megállapításra.

3.

Harmadszor, a kísérleti projektekhez és előkészítő intézkedésekhez tartozó kifizetési előirányzatok a következőképpen kerülnek megállapításra:

III. szakasz (Bizottság): minden új kísérleti projekt és előkészítő intézkedés vonatkozásában a kifizetési előirányzatok szintje a megfelelő kötelezettségvállalási előirányzat 50 %-a vagy a javasolt szint, amennyiben az ennél alacsonyabb; a már működő kísérleti projektek és előkészítő intézkedések meghosszabbítása tekintetében a kifizetési előirányzatok szintje a költségvetési tervezetben meghatározott szint plusz a megfelelő kötelezettségvállalási előirányzatok 50 %-a vagy a javasolt összeg, amennyiben az ennél alacsonyabb;

X. szakasz (EKSZ): a kísérleti projektekhez és előkészítő intézkedésekhez tartozó kifizetési előirányzatok szintje az Európai Parlament által javasolt összegben kerül megállapításra.

4.

Negyedszer, a differenciált kiadásokra vonatkozóan a kötelezettségvállalási előirányzatoknak a megegyezésre irányuló javaslattervezetben foglalt, a pénzügyi keret fejezetei szerinti bontásban tárgyalt elfogadott fenti növelésein és csökkentésein kívül a kifizetési előirányzatok tekintetében az alábbi egyedi összegek kerültek elfogadásra:

a.

1a. alfejezet: az „Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap” kifizetési előirányzatainak összege 50 millió euró; az „Aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve” kifizetési előirányzatainak összege a Tanács és a Parlament által elfogadott összegben kerül megállapításra („lezárt” költségvetési sor);

b.

2. fejezet: a „Nemzetközi halászati megállapodások” kifizetési előirányzatainak összege a 3/2012. számú módosító indítványnak megfelelően alakul;

c.

3b. alfejezet: a „Különleges éves rendezvények” kifizetési előirányzatainak szintje a Parlament álláspontjában javasolt összegben kerül megállapításra;

d.

4. fejezet: a „Sürgős segélyre képzett tartalékalap” kifizetési előirányzatainak összege 90 millió euró; a Palesztinával kapcsolatos sorra szánt kifizetési előirányzatok szintje a költségvetési tervezetben javasolt összegben kerül megállapításra; a „Makroszintű pénzügyi támogatás” kifizetési előirányzatainak összege a Tanács és a Parlament közötti megállapodásnak megfelelő összegben kerül megállapításra („lezárt” költségvetési sor); „A cukorról szóló jegyzőkönyvet aláíró országok” kifizetési előirányzatainak összege a Tanács és a Parlament közötti megállapodásnak megfelelően alakul („lezárt” költségvetési sor, kifizetési előirányzatok).

5.

A kifizetések általános szintjének a fejezetek és költségvetési sorok között megosztandó csökkentése az alábbi:

a.

a kifizetések fenti 1. pontnak megfelelő általános szintje, mínusz:

b.

az 1/2012., 2/2012. és 3/2012. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezet, a fenti 2-4. pontban tett lépések kifizetésekre gyakorolt hatásaival együtt.

A kifizetések szintjének ezen általános csökkentését (5a-5b.) ezután el kell osztani a differenciált kiadásokra vonatkozó költségvetési sorok között az alábbi megosztási kulcsoknak megfelelően, amelyek figyelembe veszik a kifizetések 2. és 4. fejezetből eredő csökkentéseinek korlátozott újrakiegyensúlyozását az 1a. alfejezet javára:

a.

:

1a. alfejezet

:

31,00 %;

b.

:

1b. alfejezet

:

38,45 %;

c.

:

2. fejezet

:

21,25 %;

d.

:

3a. alfejezet

:

1,00 %;

e.

:

3b alfejezet

:

nulla %;

f.

:

4. fejezet

:

8,30 %.

6.

A fenti 2. és a 4. pontban meghatározott összegek sérelme nélkül az 5. pontban, fejezetenkénti bontásban meghatározott csökkentéseket ezután el kell osztani az egyes költségvetési sorok között, beleértve a „lezárt” költségvetési sorokat is, alapul használva a kifizetéseknek az 1/2012., 2/2012. és 3/2012. módosító indítvánnyal módosított költségvetési tervezetben foglalt egyes érintett költségvetési sorokra vonatkozó súlyozását.

E szabály alóli kivételként azonban javasoljuk az 1b. alfejezetre vonatkozó általános csökkentésnek a tanácsi álláspont szerinti arányos elosztását, azaz a konvergencia-célkitűzés tekintetében a költségvetési tervezet fenntartását.

1.5.   Költségvetési megjegyzések

Az Európai Parlament, illetve a Tanács által a szövegre vonatkozóan eszközölt mindenfajta módosítás annak tudatában született, hogy a meglévő jogalap módosítására vagy kiterjesztésére nincs lehetőség.

1.6.   Új költségvetési sorok

Ha az egyeztetőbizottság által hozott vagy a költségvetési hatóság két ága között az egyes olvasatok során született megállapodás eredményeként létrejött együttes következtetések másként nem rendelkeznek („Az aktív idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve” elnevezésű új, 04 03 15. számú költségvetési jogcímcsoport), a Bizottság költségvetési tervezetében és az ahhoz tartozó módosító indítványokban javasolt költségvetési nómenklatúra a kísérleti projektek és az előkészítő intézkedések kivételével változatlan marad.

A 16 03 02. költségvetési jogcímcsoportnak a 16 03 02 01. (3b. alfejezet) „A bizottsági képviseletek tájékoztatási tevékenysége” és a 16 03 02 02. (5. fejezet) „Európai közterek” költségvetési sorok közötti, az Európai Parlament által javasolt kettéosztása jóváhagyásra került.

1.7.   Tartalékalapok

Az Európai Parlament által megszavazott valamennyi tartalékot fenn kell tartani. A 26 01 20. költségvetési sorhoz (EPSO) tartozó tartalékot 50 %-kal csökkenteni kell, az A4 01 01. és az A4 02 01 01. költségvetési sorokhoz tartozókéval együtt.

2.   2011. évi költségvetés

A 6/2011. számú költségvetés-módosítási tervezet az alábbi módosítások mellett került jóváhagyásra:

millió EUR

Költségvetési sor

Megnevezés

A kötelezettségvállalási előirányzatok növelése/csökkentése

6/2011. sz. költségvetés-módosítási tervezet

Különbözet

6/2011. sz. költségvetés-módosítás

04 02 20

ESZA - A működéshez kapcsolódó technikai segítségnyújtás

+3,25

+3,25

19 08 01 02

Európai szomszédsági és partnerségi pénzügyi támogatás Palesztina, a békefolyamat és az UNRWA számára

+60,4

+39,6

+ 100,0

21 06 07

Banánra vonatkozó kísérő intézkedések

+13,4

+13,4

Összesen

Növelések

+63,7

+53,0

+ 116,7

01 03 02

Makroszintű pénzügyi támogatás

–51,4

–53,0

– 104,4

05 06 01

Nemzetközi mezőgazdasági megállapodások

–0,1

–0,1

07 11 01

Hozzájárulás a multilaterális és nemzetközi éghajlati megállapodásokhoz

–0,2

–0,2

14 03 03

Nemzetközi szervezetekben való részvétel vám- és adóügyekben

–0,1

–0,1

15 02 03

Együttműködés harmadik országokkal az oktatás és szakképzés terén

–6,3

–6,3

21 07 03

Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetével (FAO) és az Egyesült Nemzetek más szerveivel kötött megállapodás

–0,3

–0,3

21 07 04

Nyersanyagokra vonatkozó megállapodások

–2,0

–2,0

Összesen

Csökkentések

–60,4

–53,0

– 113,4

Mindösszesen

Nettó hatás

+3,25

+3,25


millió EUR

Költségvetési sor

Név

A kötelezettségvállalási előirányzatok növelése/csökkentése

6/2011. sz. költségvetés-módosítási tervezet

6/2011. sz. költségvetés-módosítás

04 02 17

ESZA – Konvergencia

+ 204,0

+ 226,35

04 02 19

ESZA - Regionális versenyképesség és foglalkoztatás

+ 204,0

+ 226,35

04 02 20

ESZA - A működéshez kapcsolódó technikai segítségnyújtás

+0,3

+0,3

08 04 01

Együttműködés – Nanotudományok, nanotechnológiák

+82,0

+82,0

09 04 01

Együttműködés – IKT-k

+60,0

+60,0

Összesen

Növelések

+ 550,3

+ 595,0

05 04 05 01

Vidékfejlesztés

p.m.

– 395,0

Összesen

Csökkentések

p.m.

– 395,0

Mindösszesen

Nettó hatás

+ 550,3

+ 200,0

A Bizottság által javasoltaknak megfelelően a „Vidékfejlesztési programok” kifizetési előirányzatainak csökkentése az Európai Szociális Alap (ESZA) még nem teljesített kifizetési igényeinek kielégítésére szolgál.

A 7/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló együttes nyilatkozatnak (Európai Szolidaritási Alap) megfelelően, a lenti 3.2. szakaszban foglaltak szerint 38 millió euró kifizetési előirányzat kerül átcsoportosításra a „Vidékfejlesztési programok” sorról az Európai Szolidaritási Alap felhasználásához, az alábbi táblázatban bemutatottaknak megfelelően:

millió EUR

Költségvetési sor

Megnevezés

A kötelezettségvállalási előirányzatok növelése/csökkentése

7/2011. sz. költségvetés-módosítási tervezet

13 06 01

Szolidaritási Alap - Tagállamok

+38,0

Összesen

Növelések

+38,0

05 04 05 01

Vidékfejlesztés

–38,0

Összesen

Csökkentések

–38,0

Mindösszesen

Nettó hatás

0

3.   Együttes nyilatkozatok

A fentieknek megfelelően a 2012. évi költségvetésre és a 6/2011. sz. költségvetési módosításra vonatkozó megállapodás részeként az alábbi együttes nyilatkozatokról született megállapodás.

3.1.   A kifizetési előirányzatokról szóló együttes nyilatkozat

Figyelemmel a tagállamok által a költségvetéseik megszilárdítására tett erőfeszítésekre, a Tanács és az Európai Parlament elfogadja a 2012. évre vonatkozó kifizetési előirányzatoknak a Bizottság költségvetési tervezetéhez képest történő csökkentését. Arra kérik a Bizottságot, hogy egy további költségvetés-módosításban kérjen további kifizetési előirányzatokat, amennyiben a 2012. évi költségvetésben szereplő előirányzatok nem elégségesek az 1a. alfejezetben (Versenyképesség a növekedésért és foglalkoztatásért), az 1b. alfejezetben (Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért), a 2. fejezetben (A természeti erőforrások megőrzése és kezelése), a 3. fejezetben (Uniós polgárság, szabadság, biztonság és a jog érvényesülése) és a 4. fejezetben (Az EU mint globális szereplő) szereplő kiadások fedezésére.

A Tanács és az Európai Parlament felkéri a Bizottságot, hogy legkésőbb 2012. szeptember végéig nyújtson be az 1b. alfejezethez (Kohézió a növekedésért és foglalkoztatásért) tartozó kifizetési előirányzatok és a 2. fejezethez (A természeti erőforrások megőrzése és kezelése) tartozó vidékfejlesztés helyzetére vonatkozó frissített adatokat és becsléseket, valamint szükség esetén terjesszen elő költségvetés-módosítási tervezetet.

A Tanács és az Európai Parlament a kifizetési előirányzatok hiányának elkerülése érdekében a lehető legrövidebb időn belül állást foglal valamennyi költségvetés-módosítási tervezetről. A Tanács és az Európai Parlament vállalja továbbá, hogy gyorsan feldolgozza a kifizetési előirányzatok esetleges átcsoportosításait – a pénzügyi keret fejezetei közötti átcsoportosításokat is beleértve – annak érdekében, hogy biztosítsa a költségvetésben szereplő kifizetési előirányzatok lehető legjobb felhasználását és azoknak a tényleges végrehajtással és igényekkel való összehangolását.”

3.2.   A 7/2011. számú költségvetés-módosítási tervezetről szóló együttes nyilatkozat

A Tanács és az Európai Parlament tudomásul veszi a Bizottság azon szándékát, hogy 2011. november 21-én az Európai Szolidaritási Alap felhasználására vonatkozó költségvetés-módosítási tervezetet terjesszen elő (7/2011. sz. költségvetés-módosítási tervezet), amelynek összege várhatólag 38 millió euró lesz, mind a kötelezettségvállalási előirányzatok, mind a kifizetési előirányzatok tekintetében. A kifizetési előirányzatok a „Vidékfejlesztési programok” sorról kerülnek átcsoportosításra (05 04 05 01. költségvetési sor).

A Tanács és az Európai Parlament 2011 vége előtt kialakítja álláspontját a 7/2011. sz. költségvetés-módosítási tervezetről, saját belső eljárásainak megfelelően.

3.3.   A gyümölcs- és zöldségágazaton belüli jövőbeni válság megelőzését szolgáló intézkedésekről szóló együttes nyilatkozat

Az E-coli-járvány rámutatott arra, hogy az EU-n belül a piaci válságra vonatkozó megfelelő válaszadási mechanizmusra van szükség. Ennek tükrében a Tanács és a Parlament vállalja, hogy a gyümölcs- és zöldségágazatot érintő rendkívüli piaci válság esetén, amely különleges szükséghelyzeti intézkedések meghatározását teszi szükségessé az 1234/2007/EK rendelet (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet) 191. cikkében előirányzottaknak megfelelően, gyors lépéseket tesznek a Bizottság ehhez kapcsolódó átcsoportosítási kérelmei, illetve – az engedélyezett előirányzatok átcsoportosításának terjedelmét megvizsgálva – a Bizottság által a későbbiekben javasolt költségvetés-módosítás vonatkozásában, a Bizottság azon javaslatának szellemében, amelynek célja a jövőbeli válságok megelőzésére szolgáló mechanizmusok létrehozása a termelői szervezetek bevonásával.

3.4.   Az ITER projekt finanszírozásáról szóló együttes nyilatkozat

Az Európai Parlament és a Tanács megállapodik abban, hogy 2011. november 23-án, szerdán délután a Bizottság részvételével háromoldalú egyeztetést folytatnak az ITER projekt 2012-2013. évi további költségeinek kérdéséről annak érdekében, hogy az év vége előtt megegyezésre jussanak.

Az Európai Parlament és a Tanács felkéri a Bizottságot, hogy könnyítse meg a megállapodás elérését az ITER projekt további finanszírozási szükségleteire vonatkozóan, figyelembe véve a költségvetési hatóság mindkét agának fenntartásait.


(1)  A pénzügyi keret fejezeteinek ebben a szakaszban található összefoglaló táblázatai nem tartalmazzák a decentralizált ügynökségek előirányzatainak csökkenését, illetve a kísérleti projektekről és előkészítő intézkedésekről elfogadott csomagot (lásd a fenti 1.2. szakaszt).


2011. december 1., csütörtök
II. MELLÉKLET

A költségvetési megjegyzések módosítása:

Kísérleti projekt - X. szakasz (EKSZ)

Szavazásra bocsátott szöveg, a javasolt módosítások VASTAGON dőlttel szedve

Kísérleti projekt – Európai Békeintézet

A kísérleti projekt célja, hogy az EU közvetítéssel és párbeszéddel kapcsolatos kapacitásának megerősítésére vonatkozó 2009-es koncepcióra építve megvizsgálja és elemezze a lehetőségeket és a kapcsolódó ráfordításokat és előnyöket, hogy a békeközvetítések során hatékonyan szolgálja az EU szükségleteit.

Az Európai Békeintézet korábbi és folyamatban lévő erőfeszítéseire építve, figyelembe véve a többek között az Európai Parlamenttől származó elkészült tanulmányokat, valamint az e célból kidolgozott üzleti terveket, e költség-haszon elemzés olyan kérdéseket is figyelembe venne, mint a lehetséges intézményi felépítés, beleértve a költségszerkezetet, az irányítási rendszereket és a finanszírozási követelményeket is.

A kísérleti projektnek mindenekelőtt fel kell tárnia az EKSZ-nél, az egyéb európai uniós intézményeknél, az Európai Unió Biztonságpolitikai Kutatóintézeténél, az Európai Biztonsági és Védelmi Főiskolánál, a tagállamoknál és békeközvetítéssel foglalkozó nemzeti szerveiknél, valamint az egyéb érintett feleknél meglévő potenciál optimalizálásának lehetőségeit, és biztosítania kell, hogy ezek erősítsék egymást.

Az intézet céljait az Európai Uniónak az alapszerződésekben meghatározott alapvető értékeire és céljaira kell építeni.

Anélkül, hogy elébe vágnánk a kísérleti projekt eredményeinek, az intézet feladatai közé tartozhat a tanácsadás, a kutatás, a képzés, a közvetítés és a konfliktusmegelőzést, valamint a konfliktusok békés megoldását célzó informális diplomácia; az ide tartozó uniós küldetések végrehajtásából és irányításából leszűrt tanulságok és bevált gyakorlatok; a szélesebb körű tudományos és kutatói közösség, valamint a nem kormányzati szervezetek bevonása, továbbá az ismeretterjesztés. A kísérleti projektre vonatkozó tanulmányban külön meg kell vizsgálni, hogy egy esetlegesen felállítandó független intézet hogyan tudná növelni az EKSZ-en belüli és az általánosságban vett uniós kapacitásokat e téren, és a megfelelő európai uniós intézményekkel együttműködésben hogyan tudná optimalizálni a rendelkezésre álló erőforrásokat .

Előkészítő intézkedés - III. szakasz (Bizottság)

Határokon átnyúló újságírás (16 02 06. költségvetési sor)

A megjegyzések végére az alábbi bekezdést kell beilleszteni:

Az újságíróknak nyújtott európai kutatói ösztöndíjakkal kapcsolatos előkészítő intézkedés célja a komoly, uniós szintű, határokon átnyúló újságírói kutatói tevékenység elősegítése és fejlesztése. Versenypályázati felhívások kerülnek megszervezésre olyan közös, nemzeti, regionális vagy helyi szemszögből vizsgált határokon átnyúló vagy európai dimenzióval rendelkező tényfeltáró projektek kiválasztása céljából, amelyekben legalább két tagállam újságírói vesznek részt. A kiválasztott újságírói projekt eredménye legalább az érintett tagállamokban kiadásra kerül.

Ennek érdekében megvalósíthatósági tanulmányt kell készíteni, hogy új módokat találjanak e projekt elindítására. A tanulmányban meg kell vizsgálni, hogy az EU miként finanszírozhatja a független, kritikai újságírást a tájékoztatás függetlenségének biztosítása mellett.


11.6.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 165/98