31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/1

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 225. cikkére,

—

tekintettel a fizetésképtelenségi eljárásról szóló, 2000. május 29-i 1346/2000/EK tanácsi rendeletre (1) (fizetésképtelenségi rendelet),

—

tekintettel az Európai Unió Bíróságának 2006. május 2-i (2), 2009. szeptember 10-i (3) és 2010. január 21-i (4) ítéletére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 42. és 48. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7-0355/2011),

A.

mivel a fizetésképtelenségre és a szerkezetátalakításra vonatkozó nemzeti törvények közötti különbségek akadályokat, versenyelőnyt vagy versenyhátrányt, illetve nehézségeket okoznak a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok számára, melyek a fizetésképtelen társaságok sikeres átalakításának akadályává válhatnak; mivel ezek az eltérések felerősítik a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának jelenségét („forum-shopping”); mivel az egyenlő versenyfeltételek a belső piac javára válnának;

B.

mivel lépéseket kell tenni annak érdekében, hogy megakadályozzuk a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztásának jelenségével (ún. forum shopping) való visszaélést és annak elterjedését, és mivel el kell kerülni az alapeljárások versengését;

C.

mivel még ha nem is lehetséges uniós szinten fizetésképtelenségi anyagi jogot létrehozni, léteznek a fizetésképtelenségi jognak bizonyos területei, amelyeket érdemes harmonizálni, és amelyeken a harmonizáció elérhető;

D.

mivel a tagállamok nemzeti fizetésképtelenségi jogszabályai fokozatosan közelítenek egymáshoz,

E.

mivel a fizetésképtelenségi rendeletet 2000-ben fogadták el, és immár több mint kilenc éve hatályban van; mivel a Bizottságnak legkésőbb 2012. június 1-jéig jelentést kell előterjesztenie annak alkalmazásáról;

F.

mivel a fizetésképtelenségi rendelet egy igen hosszas tárgyalási folyamat eredménye volt, és ennek következtében sok kényes kérdés kimaradt belőle, és felfogása számos kérdéssel kapcsolatban már elfogadása pillanatában is korszerűtlen volt;

G.

mivel a fizetésképtelenségi rendelet hatálybalépése óta sok változás állt be, 12 új tagállam csatlakozott az Unióhoz, és rendkívül felerősödött a társaságcsoportok jelensége;

H.

mivel a fizetésképtelenség nem csak az érintett vállalkozások, hanem a tagállamok gazdaságai számára is hátrányos következményekkel jár, és mivel ezáltal arra kell törekednünk, hogy minden gazdasági alanyt, minden adófizetőt és munkaadót megóvjunk a fizetésképtelenségtől;

I.

mivel a fizetésképtelenségi eljárásokkal kapcsolatos felfogás a felszámolás alternatívájaként most jobban előtérbe helyezi a vállalatok megmentését;

J.

mivel a fizetésképtelenségi jognak uniós szinten a társaságok megmentését célzó eszközként kell szolgálnia; mivel ez a megmentés – ha csak lehetséges – az adós, a hitelezők és a munkavállalók érdekét szolgálja;

K.

mivel elejét kell venni annak, hogy egy hitelező visszaéljen a fizetésképtelenségi eljárással annak érdekében, hogy elkerülje a követeléseinek végrehajtására vonatkozó rendes eljárást, és mivel ezért megfelelő eljárási biztosítékokat kell bevezetni;

L.

mivel olyan jogi keretet kell létrehozni, amely jobban igazodik a társaságok átmeneti fizetésképtelenségének eseteihez;

M.

mivel a Bizottság az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i közleményében (COM(2010)2020) a 21. századi Európa egységes piacának megvalósítását akadályozó hiányzó láncszemekre és szűk keresztmetszetekre utalva kijelentette a következőket: „Javítani kell a kkv-k egységes piachoz való hozzáférését is. Konkrét szakpolitikai kezdeményezéseket kell kidolgozni a vállalkozói tevékenység előmozdítására, például egyszerűsíteni kell a társasági jogot (csődeljárások, zártkörű társaságok statútuma stb.), és elő kell segíteni, hogy a vállalkozók egy esetleges üzleti kudarc után újrakezdhessék vállalkozói tevékenységüket”;

N.

mivel a fizetésképtelenségi jognak oly módon kell szabályokat megállapítania a társaságok felszámolása tekintetében, hogy az valamennyi résztvevő számára a legkevesebb kárt okozza és a lehető legtöbb előnnyel járjon annak megállapítását követően, hogy a társaság megmentése valószínűleg sikertelen lesz vagy kudarcba fulladt;

O.

mivel minden egyes konkrét esetben ki kell vizsgálni a vállalat fizetésképtelenségének okait, azaz meg kell állapítani, hogy a vállalat pénzügyi nehézségei csupán átmenetiek-e, vagy a vállalkozás teljes mértékben fizetésképtelen; mivel alapjában véve egy adós összes követelésének és kötelezettségének megállapításáról van szó fizetőképessége vagy fizetőképtelensége felmérhetőségének érdekében;

P.

mivel a társaságcsoportok általános jelenséggé váltak, de fizetésképtelenségükkel uniós szinten még nem foglalkoztak; mivel egy társaságcsoport fizetésképtelensége valószínűleg a fizetésképtelen csoport egyes tagjaival szemben több külön, különböző jogrendszerekben zajló fizetésképtelenségi eljárás megindításához vezet; mivel ezen eljárások összehangolásának hiányában nem valószínű, hogy a csoport egészét át lehet szervezni, és lehetséges, hogy azt alkotórészeire kell bontani, ami a hitelezők, a tulajdonosok és a munkavállalók számára veszteségekkel jár;

Q.

mivel a vállalatcsoportok fizetésképtelensége esetén egy újratőkésítés jelenleg csak nehezen kivitelezhető az EU-ban az eltérő tagállami szabályozásnak köszönhetően, és ezért az több ezer munkahelyet sodor veszélybe;

R.

mivel a nemzeti fizetésképtelenségi eljárás nyilvántartások összekapcsolása, amely egy általános módon hozzáférhető, átfogó uniós adatbázis kialakításához vezetne, lehetővé tenné a hitelezők, üzletrész-tulajdonosok, munkavállalók és a bíróságok számára annak megállapítását, hogy indítottak-e fizetésképtelenségi eljárást egy másik tagállamban, valamint az igények benyújtási határidőinek és részleteinek tisztázását; mivel ez előmozdítaná a költséghatékony igazgatást és növelné az átláthatóságot, az adatvédelem tiszteletben tartása mellett;

S.

mivel a határokon átnyúló „intézményi élő végrendeleteknek” (azaz a csődhelyzetben alkalmazandó, előzetesen kidolgozott intézkedéseknek) jogilag érvényesíthetőknek kell lenniük, és azok kidolgozását a határokon átnyúló, megfelelő fizetésképtelenségi keret létrehozására irányuló folyamat fontos lépcsőjeként valamennyi rendszerszintű jelentőséggel bíró társaság esetén fontolóra kellene venni akkor is, ha nem pénzügyi intézményekről van szó;

T.

mivel a fizetésképtelenségi eljárásokra vonatkozó rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük az alapvető szolgáltatásokat – fizetési rendszereket és az „intézményi élő végrendeletekben” meghatározott egyéb mechanizmusokat – biztosító életképes egységek leválasztására irányuló különleges intézkedéseket, és mivel e tekintetben a tagállamoknak biztosítaniuk kellene, hogy fizetésképtelenségi jogszabályaik megfelelő rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek uniós szinten különleges intézkedéseket tesznek lehetővé a fizetésképtelen, határokon átnyúló konglomerátumok életképes egységekre való szétválasztására;

U.

mivel a fizetésképtelenségi eljárásokban figyelembe kell venni a csoporton belüli transzfereket annak érdekében, hogy a vagyoni eszközök adott esetben – a méltányos végeredmény céljából – határokon túlról is visszaigényelhetők legyenek;

V.

mivel egyes befektetési társaságok – leginkább biztosítók – nem szüntethetők meg máról holnapra, és igénylik, hogy az eljárás a vagyoni eszközök időben méltányos elosztását eredményezze; mivel nem akadályozhatók meg az üzletrész-átruházások, valamint az üzleti tevékenységek beszüntetése vagy folyatása, illetve azok prioritást élvező elbánást igényelhetnek;

W.

mivel az arra irányuló döntésnek, hogy egész vállalatcsoportokat vonjanak be a fizetésképtelenségi eljárásokba az egyes jogi személyek helyett, eredményorientáltnak kell lennie, és figyelembe kell vennie minden olyan esetleges következményt, mint például a csődhelyzetben alkalmazható egyéb eszköz igénybevételét vagy az olyan garanciarendszerekre gyakorolt hatást, amelyek egy adott csoporton belül több márkára is kiterjednek;

X.

mivel helyénvaló lenne feltárni a határokon átnyúló konglomerátumokra vonatkozó harmonizált feltőkésítési eljárások és normák meghatározását, ideértve különösen a hitel-tőke konverziókat;

Y.

mivel noha a munkajog a tagállamok hatáskörébe tartozik, a csődtörvények hatással lehetnek a munkajogra, valamint mivel a fokozódó globalizáció és főleg a gazdasági válság kapcsán a fizetésképtelenség kérdését a munkajog szempontjából kell vizsgálni, hiszen a „munkavállalás” és a „munkavállaló” tagállamonként eltérő definíciói nem csorbíthatják a munkavállalók jogait fizetésképtelenség esetén; mivel ugyanakkor a fizetésképtelenség konkrét kérdése kapcsán felmerülő viták nem szolgálhatnak automatikusan ürügyként a munkajog uniós szintű szabályozására;

Z.

mivel a munkáltató fizetésképtelensége esetén a munkavállalók védelméről szóló, 2008. október 22-i 2008/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) célja, hogy a munkavállalóknak fizetésképtelenség esetére biztosítsa a minimális védelmet, fenntartva eközben a megfelelő rugalmasságot a tagállamok számára; mivel az egyes tagállamok különbözőképpen hajtják végre ezt az irányelvet, és ezen eltéréseket figyelembe kell venni;

AA.

mivel a részidős munkavállalók, a határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók és a munkaerő-kölcsönzés céljából létesített munkaviszonyban álló munkavállalók is kimondottan a 2008/94/EC irányelv hatálya alá tartoznak; mivel fizetésképtelenség esetén a nem szabványos munkaszerződéssel rendelkező munkavállalóknak is nagyobb védelmet kell biztosítani;

AB.

mivel jelenleg nincs harmonizáció a hitelezők osztályozása tekintetében, ami csökkenti a bírósági eljárások kimenetelének kiszámíthatóságát; mivel ugyanakkor szükséges, hogy a munkavállalói követelések nagyobb prioritást kapjanak az egyéb hitelezők követeléseihez képest;

AC.

mivel a 2008/94/EK irányelv alkalmazási köre, különösen a „fennálló követelések” értelmezése túl tág, ugyanis számos tagállam a díjazás szűk (például a végkielégítést, a jutalmakat, a költségtérítési rendszereket stb. nem tartalmazó) értelmezését alkalmazza, ami ahhoz vezethet, hogy jelentős mennyiségű követelést nem teljesítenek;

AD.

mivel a „díjazás” és a „fizetés” fogalmának meghatározása a tagállamok hatásköre, feltéve, ha ragaszkodnak a munkavállalók közötti egyenlőség és megkülönböztetésmentesség általános elveihez, oly módon, hogy minden olyan fizetésképtelenségi helyzetet, amely esetlegesen hátrányosan érinti a munkavállalókat, figyelembe vesznek annak érdekében, hogy a 2008/94/EK irányelv szociális célkitűzésének és a kártérítés meghatározandó küszöbértékeinek megfelelően kártalanítsák őket;

AE.

mivel az Unión belül alkalmazott eltérő munkaszerződések, valamint az ilyen szerződések tagállamokon belüli sokfélesége miatt jelenleg lehetetlen uniós szinten meghatározni a „munkavállaló” fogalmát;

AF.

mivel a 2008/94/EK irányelv hatálya alóli mentességet a lehetőségekhez mérten el kell kerülni;

AG.

mivel az ezen állásfoglalásban kért jogalkotási intézkedés alapjául a Parlament kérésének megfelelően részletes hatásvizsgálatoknak kell szolgálniuk;

1.

felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 50. cikke, 81. cikkének (2) bekezdése vagy 114. cikke alapján nyújtson be az uniós társasági fizetésképtelenségi kerettel kapcsolatos egy vagy több javaslatot a mellékletben található részletes ajánlások alapján, az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében, az összes működőképes alternatíva alapos elemzése alapján;

2.

megerősíti, hogy az ajánlások megfelelnek az alapvető jogoknak és a szubszidiaritás elvének;

3.

úgy véli, hogy a kért javaslat pénzügyi vonatkozásait a megfelelő költségvetési forrásokból kell fedezni;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a mellékletben található részletes ajánlásokat a Bizottságnak és a Tanácsnak.

31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/9

—

tekintettel a Regionális Politikai Főigazgatóság gazdasági, társadalmi és a területi kohézióról szóló ötödik jelentésére, különösen annak 230–234. oldalára,

—

tekintettel „A gazdasági, szociális és területi kohézióról szóló ötödik jelentéssel kapcsolatos következtetések: a kohéziós politika jövője” című dokumentumra (COM(2010)0642) és annak kísérődokumentumára (SEC(2010)1348),

—

tekintettel a Regionális Politikai Főigazgatóság „Régiók 2020-ban – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” című, 2008. novemberi munkadokumentumára (a (SEC(2008)2868) bizottsági szolgálati munkadokumentumhoz készült háttérdokumentum),

—

tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2010. november 11-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel az Európa demográfiai jövőjéről szóló 2008. február 21-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, „A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása” című 2007. május 10-i közleményére (COM(2007)0244),

—

tekintettel a demográfiai kihívásokról és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló 2006. március 23-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a Bizottság „Európa demográfiai jövője: kovácsoljunk lehetőséget a kihívásból!” című 2006. október 12-i közleményére (COM(2006)0571),

—

tekintettel „A demográfiai változások kihívása, a nemzedékek közötti szolidaritás új formái” című 2005. március 16-i zöld könyvre (COM(2005)0094),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A7-0350/2011),

A.

mivel az Európai Unióban és világszerte zajló demográfiai változás tény, kezelése pedig a jövő egyik kulcsfontosságú feladata, és mivel az EU lakossága a legidősebb a világon,

B.

mivel a demográfiai változásokat a népesség öregedése, valamint a harmadik országokból érkező, illetve az Unión belül keletről nyugatra és a vidéki területekről a városok felé tartó, jelentős migrációs áramlatok jellemzik,

C.

mivel a demográfiai változások új feladatok elé állítanak bizonyos régiókat, amelyeket azonban nemcsak fenyegetésnek, hanem esélynek is kellene tekinteni,

D.

mivel az Európai Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának „Régiók 2020-ban” című elemzése központi kihívásként azonosította a demográfiai változást,

E.

mivel a demográfiai változás egyformán érinti a vidéki és a városi területeket, és kihat többek között a megfelelő infrastruktúra és szolgáltatások elérhetőségére,

F.

mivel annak ellenére, hogy a sokrétű demográfiai kihívások leküzdése elsősorban a tagállamok feladata, a régióknak is proaktívan kell fellépniük, és ehhez európai szintű támogatásra van szükségük,

G.

mivel a tagállamok a 2007–2013-as operatív programok keretében a strukturális alapokból származó forrásokból 30 milliárd eurót irányoztak elő a demográfiai változással kapcsolatos intézkedésekre, és mivel a regionális és helyi hatóságok központi szerepet játszanak e változás kezelésében, és így a regionális politika az uniós fellépés egyik kulcsfontosságú eszköze lesz,

1.

örvendetesnek tartja Európában a várható élettartam emelkedését; úgy véli, hogy a közvélemény gyakran csak a demográfiai változásokkal együtt járó veszélyeket látja meg, a bennük rejlő lehetőségeket nem;

2.

úgy véli, hogy minden lehetőséget alaposan meg kell vizsgálni és megfelelő módon ki kell használni, többek között a kohéziós politikai eszközökön keresztül nyújtott támogatások felhasználásával is;

3.

úgy véli, hogy a demográfiai változásoknak az egyes régiókban tapasztalható hatása jelentős mértékben eltér egymástól, attól függően, hogy gyorsan vagy lassan zajlanak, illetve hogy az adott régióban nettó bevándorlás vagy népességcsökkenés tapasztalható-e, és ezért eltérő alkalmazkodási stratégiára van szükség, és a változásokat minden európai, nemzeti és regionális hatóságnak koordinált módon kell kezelnie; megállapítja, hogy a fogyatkozó népességű, többnyire vidéki régiókban az életminőség mást jelent, mint a növekvő népességű régiókban, és ezért úgy véli, hogy különböző támogatási stratégiákra van szükség; úgy véli, hogy a munkaerő elvándorlása még inkább erősíti a demográfiai változások hatásait, és a népesség öregedése csupán egy része a problémának;

4.

úgy véli, hogy az ERFA és az ESZA hozzájárulhat az EU-n belüli demográfiai változásokból adódó kihívások – nevezetesen az időskorú lakosság növekvő aránya és a fiatal népesség csökkenése – kezeléséhez; javasolja, hogy az idősödő társadalom jó életminőségének biztosítása érdekében használjanak fel ERFA-forrásokat a lakások idősek igényeinek megfelelő kialakításának támogatásához; felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy az ERFA és az ESZA keretében rendelkezésre álló pénzeszközöket használják fel a fiatal családok támogatására;

5.

úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőség politikai keretfeltételei hozzájárulhatnak a demográfiai kihívások kezeléséhez; ezért szorgalmazza, hogy a nemek közötti egyenlőség kérdését a demográfiai kérdésekről szóló valamennyi tanácskozás során vegyék figyelembe;

6.

úgy véli, hogy a jelenlegi romló demográfiai helyzet a közeljövőben legalább néhány tagállamban ösztönözni fogja a nyugdíjrendszerek reformjáról folytatott vitákat;

7.

kéri, hogy a tagállamok és a régiók az uniós strukturális eszközök odaítélésekor és elosztásakor, valamint a hatásmutatók meghatározásakor vegyék figyelembe a régiók különböző fejlettségi szintjét, valamint demográfiai mutatókat – pl. eltartottak aránya – is vegyenek tekintetbe; emlékeztet arra, hogy az egész világon az EU-ban a legmagasabb az idősebb emberek aránya a népességen belül; úgy véli, hogy a Bizottságnak összeurópai szinten is megoldást kellene javasolnia a demográfiai változás kezelésére; úgy véli, hogy az egyes városi térségekben való koncentráció elkerülése érdekében az infrastruktúrához és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, illetve a környezetvédelem szempontjából is mindenképpen elemezni kell egyrészt a munkavállalók elvándorlását, másrészt azon feltételek biztosításának szükségességét, amelyek a polgárokat származási régióikban tartják;

8.

úgy véli, hogy uniós szakpolitikai intézkedések végrehajtásával – a demográfiai változásokat illetően is – közös megoldásokat és szinergiákat lehet találni; felszólítja a Bizottságot, hogy a demográfiai változásokat horizontális célként integrálja a jövőbeni kohéziós politikába; kéri továbbá, hogy a Bizottság ragaszkodjon ahhoz, hogy a tagállamokkal fennálló, beruházási célú partnerségek megkötése során ezt a kérdést is vegyék figyelembe;

9.

biztatja a tagállamokat és a régiókat, hogy a demográfiai változásokat és azok hatásait az eddiginél jobban vegyék figyelembe oly módon, hogy az azok kezelésére irányuló intézkedéseket a nemzeti stratégiai keretprogramok (vagy más ennek megfelelő dokumentumok) kialakítása során és operatív programjaikban horizontális célként tűzik ki; ezzel összefüggésben úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseit – többek között az aktív és egészséges időskorra irányuló partnerséget – közvetlenül hozzá lehetne igazítani az ezekben a programokban részt vevő partnerek kívánságaihoz;

10.

proaktív intézkedéseket szorgalmaz a demográfiai változások negatív következményeinek elkerülése, valamint a népességcsökkenés és az elöregedés által leginkább érintett régiókat célzó fokozott technikai segítségnyújtás biztosítása érdekében, ezáltal biztosítva, hogy e régiók megőrizzék felvevőképességüket, és továbbra is képesek legyenek kihasználni a strukturális alapok támogatásait;

11.

úgy véli, hogy Európában az állami és magánszereplőknek lehetőségük lesz arra, hogy a demográfiai változás és az elöregedés jelentette kihívások kezelése során többek között a szociális innovációkon keresztül úttörőként lépjenek fel; emlékeztet arra, hogy mind állami, mind pedig magánszinten egyre többet kell fordítani az elöregedés miatt felmerülő költségekre; felismeri, hogy a terület mind az üzleti világ, mind az innováció tekintetében egyre több lehetőséget rejt;

12.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai változás, és különösen a lakosság elöregedése egyértelműen hatást gyakorol a szociális infrastruktúra – mint például a nyugdíjrendszerek, az ápolási tevékenységek és az egészségügyi ellátás – biztosítására, ahogy a regionális hatóságoknak különféle lakossági csoportok változó igényeit kell kielégíteniük;

13.

olyan jövőbeli ESZA-szabályokat sürget, amelyek kezelése egyszerűbb, és amelyek ennélfogva lehetővé teszik a kisebb szervezetek számára, hogy megfelelőbben részesülhessenek az alapból, valamint szociális szempontból innovatív projekteket dolgozzanak ki és irányítsanak; sürgeti a Bizottságot, hogy a jövőbeli ESZA keretében uniós szinten növelje a társadalmi és foglalkoztatási kérdésekre vonatkozó transznacionális kísérleti projektekre szánt forrásokat az innovatív regionális, határokon átnyúló és makrorégiók közötti együttműködés elősegítése érdekében a demográfiai változásokból eredő közös kihívások leküzdése céljából;

14.

ösztönzi a régiókat, hogy használják fel a strukturális alapokat a demográfiai kihívások kezelésének segítésére, valamint a szociális és igazgatási szolgáltatásokhoz való – a kis és távoli településeken és falvakban is biztosított – hozzáférés javítására, előmozdítva az egyes régiók sajátos potenciálját és erősítve azokat a tényezőket, amelyek maradásra késztetik a lakosokat;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy az integrált városfejlesztési tervek vagy stratégiák kidolgozása és végrehajtása során alkalmazzon rugalmasabb feltételeket az ERFA és az ESZA közötti keresztfinanszírozás ösztönzésére;

16.

úgy véli, hogy az elvándorlás megakadályozása érdekében a városokat gyermek- és családbaráttá kell alakítani, és azokat hozzá kell igazítani a fogyatékossággal élők és a korlátozott mozgásképességű emberek szükségleteihez; úgy véli, hogy e kialakítás egyik jellegzetessége, hogy a lehetőségekhez mérten a munkahely, a lakóhely és a kikapcsolódás helye nem fekszenek túlságosan távol egymástól; felhívja a régiókat annak biztosítására, hogy a várostervezés során a lakóövezetek, a kereskedelmi övezetek és a zöldterületek váltsák egymást, és kiegyensúlyozott, harmonikus módon legyenek kialakítva, valamint hogy az új lakónegyedek kialakításával egyidejűleg javítsák az elővárosi térségekkel való összekapcsolódást; sürgeti továbbá a távmunka lehetőségeinek további fejlesztését is;

17.

megállapítja, hogy a nettó elvándorlás által sújtott régiókban a kisvárosok szolgáltatási központként különösen fontos szerepet töltenek be; kéri, hogy a jövőbeni strukturális alapokban vegyék figyelembe ezt a vonzási funkciót, különösen az EMVA, az ERFA és az ESZA jobb összehangolása révén; megjegyzi, hogy a vidéki térségek elnéptelenedése kedvezőtlen dominóhatást vált ki a városi térségekben, és a gazdaságilag és társadalmilag dinamikus vidéki térségek olyan közjavakat jelentenek, amelyeket egy megfelelően támogatott vidékfejlesztési program formájában el kell ismerni; felhívja a tagállamokat, a régiókat és a településeket, hogy a vidéki elvándorlás és elnéptelenedés megelőzése érdekében biztosítsanak átfogó és működő szolgáltatási hálózatot a lakosság valamennyi korosztálya számára;

18.

utal arra, hogy az ERFA-támogatások az idősek társadalmi kirekesztődésének megelőzésére is felhasználhatók, például az időseknek szánt infrastruktúra és szolgáltatások kialakításának és az azokhoz való általános hozzáférhetőség biztosításának révén;

19.

úgy véli, hogy a népességfogyás által érintett régiókban pénzügyileg támogatni kell az alkalmazkodási stratégiákat; véleménye szerint a várostervezésnek és a regionális tervezésnek jobban szem előtt kell tartania az infrastruktúra-használat módjának megváltoztatását, többek között a városközpontok újjáélesztése és átalakítása révén, amelynek során szintén fontos a magánszereplőkkel való együttműködés; rámutat arra, hogy a várospolitika egyik prioritásává az idősbarát városok kialakítását kell tenni; szorgalmazza, hogy ismerjék el és fejlesszék a városokban rejlő idegenforgalmi lehetőségeket és a kulturális örökség célpontjait, mivel azok lehetőséget biztosítanak arra, hogy az elnéptelenedés által veszélyeztetett területek vonzóvá váljanak az új lakosok számára;

20.

felhívja a régiókat, hogy dolgozzanak ki innovatív koncepciókat a tömegközlekedés területén, hogy többek között meg lehessen felelni a különösen a vidéki térségekben tapasztalható utasszámcsökkenés jelentette kihívásoknak; azt javasolja a Bizottságnak, hogy pénzügyileg támogassa az ilyen projekteket;

21.

támogatja, hogy az ERFA-támogatások keretében prioritásként kezeljék a lakások idősek igényeinek megfelelő átalakítását támogató kedvezményes hiteleket; javasolja, hogy az idős emberek elszigetelődésének elkerülése és kreatív potenciáljuk kiaknázása céljából az idősödő társadalom magasabb életszínvonalának biztosítása érdekében bizonyos feltételek mellett kínáljanak lehetőséget pénzügyi források biztosítására a gondozást is kínáló otthonok és többgenerációs otthonok céljára;

22.

ösztönzi a tagállamokat, hogy a jóléti és egészségügyi juttatásokat igazítsák minden ember – különösen a családok és a gyermekek – igényeihez, és különítsenek el támogatásokat arra, hogy az időskorúak számára – jövedelmüktől, életkoruktól és szociális helyzetüktől függetlenül – biztosított legyen az otthoni ápolás és a teljes körű orvosi ellátás, hogy elkerülhető legyen a vidéki térségek és peremvidékek elnéptelenedése;

23.

úgy véli, hogy az egészségügyi és gondozási rendszer területén végrehajtott állami beruházások fontosak az Európán belüli társadalmi kohézió szempontjából; felhívja a tagállamokat, hogy a vidéki területeken is biztosítsák a jó minőségű orvosi ellátást, például az egészségügyi ellátás fokozódó hiányának leküzdését lehetővé tévő regionális távgyógyászati központok és egészségügyi szolgáltatások révén, illetve a határ menti régiókban a klinikák és az érintett szereplők közötti, határokon átnyúló együttműködés fokozásán keresztül, valamint mérlegeljék annak lehetőségét, hogy strukturális támogatásokat fordítsanak a távgyógyászattal és ellátással kapcsolatos kiegészítő intézkedésekre és az aktív időskor támogatására; felszólítja a Bizottságot, hogy találjon innovatív módokat az ilyen intézkedések pénzügyi támogatására;

24.

figyelmeztet az általános érdekű szolgáltatások terén jelentkező egyedi regionális nehézségek, különösen az ápolás területén bizonyos régiókban mutatkozó szakemberhiány veszélyére; úgy véli, hogy ezeknek a régióknak a saját regionális szempontjaik szerinti válaszokat kell adniuk a szükségletekre és az ellátás nehézségeire, és a magas színvonalú gondozás biztosításának szavatolása és új munkahelyek teremtése érdekében az ESZA-támogatásokat – többek között a munkanélküliek számára kínált átképzési programok révén – fel kell használniuk ápolási szakemberek képzésére; rámutat, hogy mindez közvetlen hozzájárulást jelent az Európa 2020 stratégia munkahelyteremtéssel kapcsolatos célkitűzéséhez;

25.

hangsúlyozza a munka, a család és a magánélet egyensúlyának megvalósítását lehetővé tévő feltételek megteremtésének fontosságát és egyebek mellett annak jelentőségét, hogy az elvándorlás feltartóztatása érdekében lehetőség szerint biztosítsanak átfogó, megbízható és minőségi napközi ellátást a gyermekek valamennyi korosztálya számára, ideértve az iskoláskor előtti oktatást biztosító létesítményeket és lehetőségeket is; ugyanakkor elismeri a tágabb családi kör gyermekgondozásban betöltött értékes szerepét;

26.

fontosnak tartja, hogy elégséges és megfizethető lakótér álljon a családok rendelkezésére, hogy eredményesebben össze lehessen egyeztetni a családi és a szakmai életet, mivel a fiatal családoknak nyújtott támogatás elősegítheti a születési ráta növelését a tagállamokban;

27.

hangsúlyozza, hogy a migráció felvethet bizonyos integrációs problémákat;

28.

rámutat arra, hogy a szakképzett munkaerőnek az új tagállamokból a régi tagállamokba irányuló migrációja az új tagállamok egyik legnagyobb demográfiai problémája, és negatív hatást gyakorol lakosságuk korszerkezetére; továbbá hangsúlyozza, hogy a migráció az egészségügyi szakembereket is érinti, és így veszélyezteti az egészségügyi rendszer fenntarthatóságát a kevésbé fejlett régiókban;

29.

elismeri ugyanakkor, hogy a migráció – különösen a nettó elvándorlás jellemezte régiókban – lehetőséget kínál a demográfiai változás negatív hatásának felszámolására, és ezért felhívja a tagállamokat, hogy stratégiailag fontos politikai intézkedésként ismerjék el a migránsok integrációját;

30.

felhívja a tagállamokat, hogy jussanak egyetértésre egy közös stratégiáról a legális migrációra vonatkozóan, nem utolsó sorban azért, mert Európa demográfiai okokból – különösen egyes ágazatokban – rá van utalva a szakképzett munkaerő migrációjára, legyen szó akár a tagállamok közötti, akár az EU-n kívülről érkező migrációról (különös tekintettel az Unióval határos országokra); úgy véli, hogy a tagállamoknak törekedniük kell a szakképzett munkaerő megtartására, hogy hozzájáruljanak a régiók kiegyensúlyozott fejlődéséhez, és enyhítsék a demográfiai változás következményeit;

31.

javasolja, hogy az előítéletek felszámolása érdekében fordítsanak több pénzt a bevándorlók integrálására, és támogassák a különböző képzéseket és a kölcsönös cserét szolgáló közös rendezvényeket;

32.

felhívja a Bizottságot, hogy az ESZA-t az emberek összes életszakaszát tekintetbe véve alakítsa ki, valamint biztosítsa a foglalkoztatás és az önkéntesség terén meglévő potenciál jobb kiaknázását a demográfiai változások kihívásainak leküzdése érdekében; rámutat, hogy az ismeretek nemzedékek közötti átadásának megkönnyítése érdekében az idősebbek tapasztalatát és tudását – például coaching-projektek keretében – fel kellene használni, és hogy ehhez megfelelő megoldásokra van szükség; úgy véli, hogy a nemzedékek közötti kommunikációban rejlő lehetőséget meg kell ragadni;

33.

úgy véli, hogy a régióknak célzottan kellene felhasználniuk az ESZA-támogatásokat a fiatalok munkanélküliségének leküzdéséhez, biztosítva a fiatalok társadalmi integrációját, és lehetőséget adva nekik egy megfelelő szakma gyakorlására; rámutat, hogy ezt például a fiatalokat célzó képzési intézkedéseknek és a fiatalok vállalkozói készségének támogatásával lehet elérni;

34.

úgy véli, hogy továbbra is támogatást kell biztosítani a nők foglalkoztatottsági arányának növelése érdekében; ezért kéri, hogy tegyék lehetővé több nő számára a szakképzettséget igénylő munkahelyekhez és az egész életen át tartó tanulást célzó programokhoz való hozzáférést, oly módon, hogy a megszerzett szakképzettségek megfeleljenek a munkaerő-piaci követelményeknek; javasolja, hogy a tagállamok dolgozzanak ki olyan rendszereket, amelyek ösztönzik a munkavállalókat a szakmai és a családi élet összeegyeztetését segítő egyedi projektekben való részvételre;

35.

hangsúlyozza, hogy a demográfiai kihívásokkal szembesülő európai régiók tekintetében rendkívül fontos, hogy a versenyképes és innovatív magánszektor számára kedvező környezetet teremtsenek ahhoz, hogy minden nemzedéket átfogóan új foglalkoztatási lehetőségek jöjjenek létre;

36.

úgy véli, hogy a régiókban zajló demográfiai folyamatokat statisztikailag figyelemmel kell kísérni; felhívja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat a demográfiai folyamatokra vonatkozó helyi, regionális és nemzeti adatbázisok összehasonlíthatóvá tételére, hogy az adatokat egész Európára kiterjedően értékelni lehessen, és hogy fokozni lehessen a bevált gyakorlatok tagállamok, régiók és települések közötti cseréjét;

37.

felhívja a Bizottságot a „demográfiai sebezhetőségi mutató” pontosítására és ötévenkénti megállapítására, hogy ezáltal azonosíthatóvá váljék, hogy Európa mely régiói vannak leginkább kitéve a demográfiai változásoknak; sürgeti a Bizottságot, hogy hozzon létre kísérleti eljárásokat a legnagyobb kihívásokkal szembenéző régiókban alkalmazott gyakorlatok azonosítására;

38.

felszólítja a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy javítsák a helyi és regionális szereplőkkel való együttműködést a demográfiai változásokkal összefüggő témákra vonatkozóan; úgy véli, hogy a határ menti régiókban az együttműködés során figyelembe kell venni a határokon átnyúló kezdeményezésekkel kapcsolatos óhajokat és lehetőségeket is; e téren képzési programok kidolgozását javasolja annak érdekében, hogy jobb felvilágosítást adjanak a problémakörről, és növeljék az azzal kapcsolatos tudatosságot; sürgeti a régiókat, hogy osszák meg egymással az öregedés jelentette kihívásokkal kapcsolatos bevált gyakorlataikat;

39.

javasolja a Bizottságnak, hogy a területi együttműködés keretében támogassa az egész Európára kiterjedő hálózatokat, ahol a regionális és helyi hatóságok és a civil társadalom szereplői tanulhatnak egymástól a demográfiai változásokból adódó problémák leküzdését illetően;

40.

kéri a Bizottságot, hogy találjon módot a helyi és regionális választott képviselőknek szóló Erasmus-program elképzelésének megfelelő formában történő átalakítására és a nyári vagy téli egyetemmel kapcsolatos elképzelésének kifejtésére annak érdekében, hogy az európai régiók képviselői kicserélhessék a demográfiai kérdésekkel kapcsolatos jó tapasztalataikat és megoldásaikat;

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és elemezze a bevált gyakorlatokat, valamint ossza meg azokat a tagállamokkal és a régiókkal annak érdekében, hogy azok a demográfiai kihívások leküzdését célzó intézkedések kidolgozása során példaként szolgálhassanak;

42.

felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy a demográfiai változás negatív következményeinek elkerülése érdekében cseréljék ki tapasztalataikat, a bevált gyakorlatokat és az új megközelítéseket;

43.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/15

—

tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

—

tekintettel az európai szakmai kártya szolgáltatók számára történő létrehozásáról szóló, 2009. február 19-i európai parlamenti állásfoglalásra (2),

—

tekintettel a Bíróságnak a Colegio de Ingenieros de Caminos, Canales y Puertos C-330/03. számú ügyben hozott 2006. január 19-i ítéletére (EBHT 2006),

—

tekintettel a 2010. évi, az uniós polgárságról szóló 2010. évi jelentésre („Az uniós polgárok jogainak érvényesítése előtt álló akadályok lebontása” –COM(2010)0603),

—

tekintettel az Európai Bizottság által 2011 márciusában megkezdett, a 2005/36/EK irányelvvel kapcsolatos nyilvános konzultációra,

—

tekintettel az „Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel Mario Monti „Az egységes piac új stratégiája” című, 2010. május 9-i jelentésére,

—

tekintettel a 2005/36/EK irányelv átültetéséről és alkalmazásáról szóló, a nemzeti parlamentek részvételével 2010. október 26-án rendezett meghallgatásra,

—

tekintettel a megrendelésére készült, a szakmai képesítések elismeréséről szóló tanulmányra (PE 447.514),

—

tekintettel „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé – A magas szinten versenyképes szociális piacgazdaságért” című, 2010. október 27-i bizottsági közleményre (COM(2010)0608),

—

tekintettel a SOLVIT-nak a SOLVIT-hálózat 2010-ben végbement fejlődéséről és teljesítményéről szóló 2010. évi jelentésére,

—

tekintettel az európaiakat szolgáló egységes piacról szóló, 2011. április 6-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a Bizottság 2011. április 13-i, „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez” című közleményére (COM(2011)0206),

—

tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv korszerűsítéséről szóló 2011. június 22-i bizottsági zöld könyvre (COM(2011)0367),

—

tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv korszerűsítéséről szóló nyilvános konzultációra beérkezett válaszok összefoglalása című, 2011. július 5-i bizottsági munkadokumentumra (4),

—

tekintettel a szakmai képesítések elismeréséről szóló irányelv értékelésére vonatkozó, 2011. július 5-i bizottsági munkadokumentumra (5),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére és 119. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, valamint a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0373/2011),

A.

mivel a demográfiai változások miatt egyre fontosabbá válik a szakemberek mobilitása az Unión belül,

B.

mivel a változó munkaerőpiacok miatt nagyobb átláthatóságra, egyszerűsítésre és több rugalmasságra van szükség a szakmai képesítések elismerésére vonatkozó szabályok tekintetében,

C.

mivel a szakemberek mobilitása a gazdasági fejlődés és a fenntartható gazdasági fellendülés szempontjából kulcsfontosságú tényező,

D.

mivel az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (Cedefop) megállapításai szerint az Európai Unióban mostantól 2020-ig várhatóan 16 millióval több magasan képzett munkavállalóra lesz szükség,

E.

mivel a Szerződések szerint a munkahely biztosításának vagy szolgáltatások nyújtásának joga egy másik tagállamban egy alapvető jog, és konkrét példája annak, hogyan élvezhetik a polgárok az egységes piac előnyeit,

F.

mivel a személyeknek az EU-n belüli szabad mozgása, valamint az érdemek és szakképzettség elismeréséhez való jog csak akkor valósulhat meg, ha a jelenlegi, láthatatlan akadályokat minimálisra mérséklik, és ha megszűnnek bizonyos nemzeti szabályok, amelyek jelenleg aránytalan mértékben akadályozzák a magas szintű képzettséget igénylő munkahelyekhez való jog gyakorlását,

G.

mivel a szakmai képesítések elismerésének optimális kialakítása alapvető előfeltétele annak, hogy mindenki maradéktalanul kihasználhassa a személyek szabad mozgásának előnyeit,

H.

mivel az egységes piaci intézkedéscsomag rávilágított arra a tényre, hogy a gazdasági növekedés ösztönzéséhez, valamint a szakemberek és a polgárok bizalmának megerősítéséhez kulcsfontosságú a szakmai képesítések elismerési rendszerének megújítása,

I.

mivel a tudományos címek és a szakmai képesítések elfogadásával kapcsolatos nehézségek egyik legfőbb oka, hogy hiányzik a származási ország akkreditálásra és tudományos fokozatok odaítélésére vonatkozó kritériumai iránti bizalom, ezért az előítéletek, valamint az elismerés formális nemzeti akadályainak megszüntetése révén sürgősen intézkedéseket kell bevezetni az automatikus elismerés céljából,

J.

mivel az irányelv alapján 2007 óta 100 000 döntés született, amely 85 000 szakember számára tette lehetővé a mobilitást (6),

K.

mivel az egészségügyi szakemberek a leginkább mobilisek, ami az EU-n belül szabályozott szakmákat illeti, mert 2007 és 2010 között körülbelül 57 200 orvos, nővér, fogorvos, gyógyszerész, szülésznő és állatorvos számára adták meg az elismerést,

L.

mivel a polgárok elvárásai és a valóság között továbbra is komoly eltérés van, és 2010-ben a SOLVIT-esetek több mint 16 %-a a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos volt (7),

M.

mivel nehéz meghatározni a szakmai képesítések elismerésében illetékes hatóságot, amelynek eljárásai összetettek,

N.

mivel a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelv előírja, hogy az ellátás helye szerinti tagállam biztosítsa, hogy a területén működő egészségügyi szakemberek országos vagy helyi nyilvántartásában a működési joggal kapcsolatban szereplő információ más tagállamok hatóságainak rendelkezésére álljon, az információcserére pedig a belső piaci információs rendszeren keresztül kerül sor,

O.

mivel 2010-ben a szakmai képesítésekkel kapcsolatos SOLVIT-esetek száma 220-at tett ki, aminek több mint kétharmada mindössze négy tagállamból származik,

P.

mivel a 2005/36/EK irányelv olyan szabályokat konszolidált, amelyeket 15 korábbi, 1960 óta elfogadott irányelvben határoztak meg,

Q.

mivel a 2005/36/EK irányelvet nem ültette át időben valamennyi tagállam, és maradéktalan végrehajtására csak három évvel az eredeti határidő után került sor,

R.

mivel az irányelv megfelelő alkalmazása megerősítené az egységes piac emberi dimenzióját,

S.

mivel az európai szakmai kártyák bevezetése a szakmai elismerések folyamatának egyszerűsödéséhez és felgyorsulásához vezethet,

1.

úgy véli, hogy az uniós szintű együttműködés, valamint a versenyképes és integrált belső piac egyik kulcsfontosságú előnye az, hogy magasan képzett személyek és munkavállalók egyre növekvő számban mozognak szabadon, továbbá ez jelentős eleme az uniós országok gazdasági fejlődésének, és az összes uniós állampolgárt megillető jog; határozott meggyőződése, hogy növelni kell az uniós polgárok munkavállalói mobilitását, továbbá hogy a közvetett akadályokat el kell hárítani, amennyiben egyensúly alakul ki a mobilitás és a szakmai képzettségek minősége között;

2.

ösztönöz minden, a határokon átnyúló mobilitás megkönnyítését szolgáló kezdeményezést mint olyan eszközt, ami előmozdítja a munkaerőpiacok hatékony működését, valamint az Unión belüli gazdasági növekedés és versenyképesség javítását; az egyértelmű és megerősített jogi keret biztosítása céljából elismeri a 2005/36/EK irányelv korszerűsítésének szükségességét;

3.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék tovább a mobilitást a szakemberek körében; azt állítja, hogy a mobil szakemberek viszonylag alacsony száma aggodalomra ad okot, és stratégiák kidolgozását javasolja e probléma kezelése érdekében; kiemeli a legújabb Eurobarometer felmérés eredményét, amely szerint az európai fiatalok több mint 50 %-a hajlandó és szeretne külföldön dolgozni (8);

4.

felszólítja a tagállamokat, hogy népszerűsítsék az irányelv előnyeit a polgárok és a szakemberek körében;

5.

úgy véli, hogy az érintettek közötti párbeszéd – amelynek a célja az alapképzésre, illetve a korábbi tapasztalatok és továbbképzések elismerésére vonatkozó szabályok rendszeres aktualizálása – alapvető feltétele a képzések harmonizálásának; úgy véli továbbá, hogy a képzésbeli különbségek problémáját nem lehet egyértelműen és kielégítően megoldani azáltal, hogy a nemzeti rendszerek fölé egy „28. rendszert” rendelünk;

6.

rámutat, hogy a részleges hozzáférés elvét a Bizottság nyilvános konzultációján megszólaló felek nagy többsége nemkívánatosnak tartja, a gyakorlatban nehéz is ellenőrizni, és tisztázásra szorul; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a részleges hozzáférés járhat ugyan előnyökkel, de csak olyan szakmák esetében, ahol a feladatok világosan elkülöníthetők; az elv alapos értékelésére szólít fel, valamint arra, hogy eseti alapon alkalmazzák, de kizárva azokat a szabályozott szakmákat, amelyeknek egészségügyi és biztonsági vonatkozásuk van;

7.

örömmel fogadja az az automatikus elismerési eljárás általános sikerét; hangsúlyozza azonban, hogy a szakmai tapasztalaton alapuló általános rendszerekre épülő elismerési folyamat mind az illetékes hatóságok, mind egyes szakmák gyakorlói számára túl nehézkes és időigényes;

8.

miközben hangsúlyozza az előzetes nyilatkozattételi rendszer fontosságát, megjegyzi, hogy a Bizottság 2011-es nyilvános konzultációja során számos aggály merült fel, és hogy a szakemberek átmeneti mobilitásának javítását célzó intézkedéseknek a szakmai elismerésekről szóló irányelv közelgő átdolgozásának lényeges elemét kell képezniük; az ideiglenes és időszakos szolgáltatásnyújtás fogalmának további pontosítására szólít fel, annak szem előtt tartása mellett, hogy egy minden szakmára kiterjedő, egységes meghatározást lehetetlen lenne kidolgozni, és aláásná a tagállami szubszidiaritást;

9.

azzal érvel, hogy az illetékes hatóságok előzetes nyilatkozattételi rendszer alkalmazásakor nehézségekbe ütköznek, mivel nincs következetes megközelítés a szolgáltatás ideiglenes és alkalmi jellegének megállapítása terén, és mivel rendkívül nehéz nyomon követni a szolgáltatók helyi tevékenységeit; felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje az irányelv 7. cikkében meghatározott hatályos rendelkezéseket és szolgáljon további magyarázattal a meglévő ítélkezési gyakorlatra vonatkozóan, különösen a közegészségüggyel és a közbiztonsággal kapcsolatos szakmákat illetően, felkéri a Bizottságot, hogy következtetéseit nyújtsa be a Parlamentnek;

10.

hangsúlyozza, hogy az irányelv 7. cikkének (4) bekezdését – amely lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy előzetes ellenőrzést végezzenek a közegészségügyi és közbiztonsági vonatkozású, valamint azon szabályozott szakmákra vonatkozó képesítésekkel kapcsolatban, amelyekre nem vonatkozik az automatikus elismerés – az érdekelt felek nagy többsége elsőrendű fontosságúnak tekinti; ugyanakkor azt állítja, hogy az átláthatóság növelése érdekében a tagállamoknak pontosítaniuk kell, hogy mely szakmákat tekintenek egészségügyi és biztonsági vonatkozásúnak;

11.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a „szabályozott képzés” fogalma túlságosan szűk, és ez aránytalanul hátráltathatja a szakemberek átmeneti mobilitását; úgy véli, hogy a fogalomnak minden olyan képzést magában kell foglalnia, amely a saját tagállamban lehetővé teszi az adott szakma gyakorlását;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye egyértelművé, hogy az átmeneti mobilitás céljára szolgáló nyilatkozatnak elvileg az adott tagállam egész területén érvényesnek kell lennie, és hogy mérje fel, szükség van-e éves nyilatkozatra;

13.

nyomatékosan kéri, hogy azokat a szolgáltatókat, akik kizárólag olyan fogyasztóknak nyújtják szolgáltatásaikat, akiket másik tagállamokba elkísérnek, és akik így semmilyen kapcsolatba nem kerülnek a fogadó tagállam helyi fogyasztóival (pl. idegenvezetők, edzők, sportolókat kísérő orvosok), mentsék fel a 7. cikk korábbi nyilatkozattételi kötelezettsége alól; ezért emel szót minden olyan szolgáltatás esetén, amely nem érinti a közegészségügyet és a közbiztonságot,

14.

felszólítja a Bizottságot, hogy koordinálja és egységesítse a szakmai képesítések elismerésével kapcsolatos kérdések tekintetében jelenleg hozzáférhető különböző információforrásokat – többek között a nemzeti kapcsolattartó pontokat és a szakmai testületeket – az Önök Európája portállal, amely a szolgáltatási irányelv értelmében jelenleg elérhető egyablakos ügyintézési pontokhoz vezet el; azzal érvel, hogy ez a portál az adott szakmák űzői számára saját nyelvükön teremt olyan felületet, amelyre feltölthetnek dokumentumokat, illetve amelyen elérhetik és kinyomtathatják szakmai kártyájukat, továbbá amelyen az elismerési folyamatról, valamint az illetékes hatóságokra vonatkozó ügyintézési információkról és a benyújtandó dokumentumokról szóló, érdemi és naprakész információhoz férhetnek hozzá;

15.

érvelése szerint javítani kell az egyes szakmákon belüli párbeszédet és információcserét, valamint meg kell erősíteni az illetékes hatóságok és a nemzeti kapcsolattartó pontok közötti együttműködést mind nemzeti, mind tagállamok közötti szinten; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő az illetékes hatóságok és szakmai testületek hálózatait a legmobilisebb szakmák vonatkozásában, hogy cseréljék ki a nemzeti eljárásokkal és oktatási követelményekkel kapcsolatos általános információkat, osszák meg a bevált gyakorlatokat és vizsgálják meg a mélyebb együttműködés, például a közös platformok lehetőségeit; úgy gondolja, hogy az állami hatóságoknak és a munkaerő-piaci szereplőknek strukturált párbeszédet kell folytatniuk arról, hogy miként segíthetnék elő a fiatalok szakmai integrációját,

16.

felkéri a tagállamokat, hogy javítsák annak hatékonyságát, ahogyan a hatóságok mind a munkavállalók jogaival, mind pedig a szakmai képesítések elismerésére irányuló eljárásokkal kapcsolatos információkat terjesztik, annak érdekében, hogy a mobilitás előmozdításával összefüggésben csökkentsék az elrettentő jellegű bürokráciát;

17.

ezért felszólítja a tagállamokat, hogy használjanak modern kommunikációs technológiákat, többek között adatbázisokat és online regisztrációs eljárásokat, annak biztosítása érdekében, hogy az általános elismerési rendszerben megjelölt határidőket betartsák, és az információhoz való hozzáférés és az eljárásokkal kapcsolatos ismeretek jelentősen javuljanak;

18.

felhív az illetékes hatóságok azon kötelezettségére, hogy az adott szakmán belül napra kész, kapcsolattartásra vonatkozó információt nyújtsanak az összes többi illetékes hatóságnak;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg iránymutatásokat azon időtartamra vonatkozóan, amelyen belül a hiánytalan anyagot benyújtó egyénnek valószínűleg az illetékes hatóság döntésére kell várnia; ezen időtartamnak az IMI nagyobb mértékű alkalmazása révén történő csökkentése és az eljárások optimalizálása a mobilitást is elősegítheti; felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak elegendő erőforrásokat a szakmai elismerés ésszerű időn belül történő biztosításához;

20.

annak érdekében, hogy a kérelmező vagy érintett érvekkel alátámasztott indokolás révén megismerhesse diplomája vagy szakmai képesítése esetleges visszautasításának okát, nagyobb átláthatóságot kér a tagállamoktól, az illetékes hatóságoktól és a Bizottságtól.

21.

azzal érvel, hogy az új oklevelek bejelentésére szolgáló jelenlegi eljárás túl bonyolult; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő az új oklevelek bejelentését és jobban időzítve aktualizálja az irányelv V. mellékletét;

22.

kéri a tagállamokat, az illetékes hatóságokat és a Bizottságot, hogy a diplomák és bizonyítványok elismerése, mint valódi európai belső piacot és nemzetközi piacot teremtő mechanizmus, legyen egyenértékű a szakmai képesítések elismerésével, ami által elkerülhető lenne annak szabályozása, ami már szabályozott;

23.

hangsúlyozza, hogy a kompenzációs intézkedéseket, amelyek lehetővé teszik az illetékes hatóságoknak, hogy alkalmassági vizsgát, vagy legfeljebb három éves alkalmazkodási időszakot írjanak elő, és felbecsülhetetlen szerepet játszanak a fogyasztói és betegbiztonság biztosításában, megfelelőségük értékelése és a fennálló problémák megoldása céljából felül kell vizsgálni; jobb magyarázatra szólít fel, valamint a magatartási kódex értékelésére az illetékes hatóságok segítése érdekében;

24.

felszólít a kompenzációs intézkedések alkalmazásáról szóló, nem kötelező uniós iránymutatások kidolgozására az illetékes hatóságokkal, a szakmai testületekkel, a tagállamokkal és az Európai Parlamenttel való konzultáció keretében;

25.

hangsúlyozza, hogy a képesítési szintek 11. cikk szerinti vizsgálata a hatóságok számára különösen bonyolult és költséges, a polgárok számára pedig alig követhető; aggodalomra ad okot, hogy a 11. cikkben meghatározott öt képzési szintet gyakran összekeverik az európai képesítési keretrendszer nyolc képesítési szintjével; osztja a Bizottsággal azt a megítélését, hogy a 11. cikk, valamint a II. és a III. melléklet törlése azt jelentené, hogy az illetékes hatóságoknak a továbbiakban nem az előzetesen meghatározott képesítési szintek alapján kellene dönteniük arról, hogy a kérelmező teljesíti-e a képzési feltételeket, hanem annak megállapítására összpontosíthatnának, hogy fennállnak-e lényeges különbségek a képzések között, és hogy szükséges-e további képzés; ezért megállapítja, hogy a képzési szintek törlése, a II. és a III. melléklettel együtt, jelentősen egyszerűsítené az elismerési eljárást;

26.

rámutat arra, hogy a tagállamok képzési rendszerei változatlanul nagy eltéréseket mutatnak; ezért megjegyzi, hogy a bizonyos képzésekhez megkövetelt minimális iskolalátogatási időtartamba azokat az időszakokat is bele kell számítani, amelyeket a duális képzési rendszerekben rendszerint szakiskolákban teljesítenek;

27.

felszólítja a tagállamokat és az illetékes hatóságokat, hogy az Európai Bizottság támogatásával tanulmányozzák a kompetenciák, képesítések és szakmák besorolási rendszerezésének kérdését, annak vizsgálata érdekében, hogy a szakmai címek és szakmák ugyanazokat a készségeket és képesítéseket fedik-e le a különböző tagállamokban, valamint hogy kidolgozzanak egy európai szintű elemzési eszközt;

28.

úgy véli, hogy hatékonyabban kellene terjeszteni a magatartási kódexet, az irányelv eredményesebb végrehajtásának érdekében, mivel a rendelkezések értelmezésének köszönhetően ez az egységességet mozdítja elő;

29.

felszólítja a Bizottságot, hogy újra teremtse meg a tagállamok, az illetékes hatóságok és a szakmai testületek közötti kommunikáció kereteit, annak érdekében, hogy a tudományos és technikai fejleményeknek megfelelően, a szükséges gyakorisággal aktualizálja a szakmai tapasztalaton és minimális képzési előírásokon alapuló automatikus elismerési rendszerek számára a gazdasági tevékenységek jelenlegi besorolását, és hozzon létre egy egyszerű mechanizmust a minimális képzési előírások folyamatos aktualizálásához; a bolognai és koppenhágai folyamatok ezutáni előrehaladását figyelembe véve arra ösztönzi a Bizottságot, hogy e tekintetben kompetenciaalapú megközelítést alkalmazzon azáltal, hogy a minimális képzési előírásokat nem csupán az időtartam, hanem a tanulási eredmények szempontjából is meghatározza;

30.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy ne darabolja fel az automatikus elismerés modernizációjának folyamatát, ahogy azt a zöld könyv javasolja, és biztosítsa, hogy a Parlament megfelelő ellenőrzést gyakorolhat, ha az irányelv tekintetében jelentős változásokra kerül sor;

31.

örvendetesnek tartja bolognai folyamat részeként végrehajtott legújabb reformokat és a folyamat által az európai hallgatók számára a mobilitás és a foglalkoztathatóság tekintetében biztosított előnyöket; arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy nyújtson segítséget a tagállamoknak ahhoz, hogy az európai kreditátviteli rendszert (ECTS) átláthatóbbá és összehasonlíthatóbbá tegyék, hogy az ECTS a képesítések kölcsönös elismerését és végső soron a mobilitást elősegítő alapvető eszközzé váljon;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy a képzési alapkövetelmények meghatározásakor vegye figyelembe az egységesített tanulmányi eredmények és a klinikai készségek jelentőségét;

33.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az automatikus elismerés hatóköre jövőbeni további kiterjesztésének lehetőségét;

34.

további pontosítást kér az általános oktatás tervezett meghosszabbításával – mint a nővér- és szülésznőképzés felvételi követelményével – kapcsolatban;

35.

további pontosítást kér a szakmai képesítésekről szóló irányelv 21. cikke (4) bekezdésének tervezett elhagyásával kapcsolatban;

36.

felszólítja a tagállamokat, hogy a minimális képzési előírások közelítése érdekében hasonlítsák össze azokat, valamint tegyék rendszeresebbé az egymás közötti, valamint az illetékes hatóságok közötti információcserét;

37.

rámutat arra, hogy a 2005/36/EK irányelv végrehajtásának értékelése szükségessé teszi az olyan bizonyítványok vagy a képesítés megszerzését tanúsító más okiratok jegyzékének összeállítását, amelyeket egy vagy több tagállamban elismernek, más tagállamokban azonban nem; a jegyzéknek olyan esetekre is ki kell térnie, amelyekben a származási országuktól eltérő tagállamban diplomát szerzett polgárok oklevelét saját országukba visszatérve nem ismerik el;

38.

kiemeli az Európai Unióban szabályozott szakmák jelentős számát, és felszólítja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg újra egyes szakmák besorolásának megalapozottságát annak kiderítése érdekében, hogy a szakmai címek és szakmák ugyanazokat a készségeket és képesítéseket fedik-e le a különböző tagállamokban; úgy véli, hogy a szabályozott szakmák számának csökkentése fokozná az Európai Unióban a mobilitást; ugyanakkor megjegyzi, hogy az ilyen jellegű besorolás a fogyasztók védelme miatt indokolt lehet, különösen az orvosi, jogi és műszaki szakmákban;

39.

azzal érvel, hogy a szakemberek szabad mozgása lehetővé tételének az lenne a leghatékonyabb módja, ha az EU-ban csökkenne a szabályozott szakmák száma; felszólítja a Bizottságot, hogy a felülvizsgált irányelvbe foglaljon bele egy olyan mechanizmust, amelynek révén a tagállamok ellenőrizhetik szabályozási rendelkezéseiket – kivéve az egészségügyi szakmákkal kapcsolatosakat – és megszüntethetik azokat, ha nem arányosak;

40.

azzal érvel, hogy az irányelv felülvizsgálatának kontextusában a fogyasztók és betegek biztonságának védelme létfontosságú cél, és hogy ennek az irányelvnek a sikere nagy mértékben függ a mobilitás biztosításától, miközben a biztonságot is szavatolni kell; felhívja a figyelmet az egészségügyi szakemberek különleges státuszára;

41.

hangsúlyozza, hogy komoly problémák adódtak olyan szakemberekkel kapcsolatban, akik felfüggesztésük vagy szakmájuk gyakorlásától való eltiltásuk ellenére dolgoznak az Unióban;

42.

arra szólít fel, hogy a belső piaci információs rendszer (IMI) keretén belül, és azon szakmák számára, amelyekre nem vonatkozik a szolgáltatási irányelv, hozzanak létre egy proaktív riasztási mechanizmust, amely abban az esetben, ha egy szakember bejegyzése vagy szolgáltatói tevékenysége ellen szabályozói fellépésre kerül sor, kötelezővé tenné valamennyi tagállam riasztását, feltéve, hogy a riasztórendszer nem tartalmaz más információt, tiszteletben tartja az ártatlanság vélelmét és megfelel a létező adatvédelmi szabályoknak;

43.

rámutat arra, hogy a nyilvánosságnak és a betegeknek jobb biztosítékokra van szükségük arra vonatkozóan, hogy azon egészségügyi szakemberek, akik esetében már megadták az elismerést, megőrizték-e és frissítik-e készségeiket, ismereteiket;

44.

kiemeli az érdekelt felek felhívását, hogy a folyamatos szakmai fejlődésre és értékelésének szükségességére nagyobb hangsúlyt kell fektetni, ideértve a formális (egész életen át tartó), a nem hivatalos és kötetlen tanulást is; emlékeztet arra, hogy a globális verseny, valamint a tudásalapú gazdaság felé történő elmozdulás új kihívásokat jelent a készségek fejlesztése és az oktatás területén; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy térképezze fel az összes tanulás – esetleg az európai képesítési útlevél és az európai képesítési keretrendszer és az IMI-n keresztül történő – dokumentálásának módszereit, és hogy dolgozza kis az egyes tagállamokban létező folyamatos szakmai fejlődési rendszerek összehasonlító táblázatát; továbbá felszólítja a Bizottságot, hogy értékelje, hogy az egészségügyi szakemberek esetében a folyamatos szakmai fejlődés eltérő tagállami szintjeinek tekintetében megfelelő megoldást jelenthetnének-e a kompenzációs intézkedések; arra bíztatja az illetékes hatóságokat, hogy az elismerési folyamat alatt nyújtsanak tájékoztatást a folyamatos szakmai fejlődésről, és gondoskodjanak a helyes gyakorlatok cseréjéről ezen a területen; biztatja az illetékes hatóságokat, hogy cseréljenek egymás között információt a folyamatos szakmai fejlődésről különösen azon ágazatokban és tagállamokban, amelyekben a folyamatos szakmai fejlődés kötelező;

45.

hangsúlyozza, hogy a foglalkoztatottak képzését szolgáló források jobb kihasználása érdekében fontos a továbbképzésnek minden egyes tagállamban a munkaerő-piaci szükségletekhez igazítva történő biztosítása;

46.

hangsúlyozza, hogy az elismerési eljárás a harmadik országokban szerzett képesítésekre való kiterjesztése a rendszerrel való visszaélésre adhat alkalmat, a legkedvezőbb igazságszolgáltatási fórum kiválasztása („forum shopping”) formájában, és a fogadó tagállamok illetékes hatóságai számára túlzottan veszélyes lenne;

47.

kitart amellett, hogy az egészségügyi szakemberek esetében a kollégákkal és a betegekkel való kommunikációra való képesség alapvető fontosságú a veszélyes vagy potenciálisan életveszélyes helyzetek elkerülése érdekében;

48.

úgy gondolja, hogy pontosítani kell a 2005/36/EK irányelv nyelvi követelményekkel kapcsolatos 53. cikkét, mivel a Bizottság, az Európai Bíróság és a tagállamok között folyamatos vita tárgyát képezi e rendelkezés értelmezése; ezért felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják felül az egészségügyi szakmában dolgozókra vonatkozó nyelvi követelmények rendszerét azáltal, hogy az elismerési folyamat részeként az illetékes hatóságok megfelelő rugalmassággal felmérhessék, és kizárólag szükség esetén ellenőrizhessék a szakemberek műszaki és társalgási nyelvi készségeit; úgy véli, hogy e tekintetben az arányosság elvét szigorú pontossággal alkalmazni kell – hogy az ilyen vizsgák ne jelentsenek további akadályt –, anélkül azonban, hogy hátrányosan befolyásolnák a munkáltatók azon képességét, hogy maguk győződhessenek meg a szakemberek nyelvi készségeiről, amikor meghirdetnek egy bizonyos álláshelyet;

49.

azzal érvel, hogy a nyelvi kompetenciának létfontosságú szerepe van abban, hogy egy szakember könnyebben be tudjon illeszkedni egy másik országba, biztosítva a nyújtott szolgáltatások minőségét, valamint a fogyasztó és a beteg biztonságának védelmét;

50.

hangsúlyozza, hogy a betegek védelme érdekében az e-egészségügyi szolgáltatásokat nyújtó orvosoknak a nem elektronikus egészségügyi szolgáltatásnyújtásra vonatkozókkal megegyező minőségi és biztonsági normákat kell biztosítaniuk; ezért egyértelművé kell tenni, hogy az irányelv előírásait – és szükség esetén továbbiakat is – alkalmazni kell az elektronikus egészségügyi szolgáltatókra;

51.

rámutat arra, hogy az e-egészségügy és az online egészségügyi ellátási rendszer kialakulása szükségessé teszi, hogy a képzést követően a nővérek és orvosok képesek legyenek különböző nemzetiségű betegek gondozására, és hogy ezért elő kellene mozdítani a különböző országok képzési központjainak, kórházainak és egyetemeinek együttműködését a szakemberek és diplomások érdekében, akiknek ezen eszközök segítségével kell ellátniuk a betegeket;

52.

üdvözli a szakmai kártyával kapcsolatban folytatott kísérleti projekteknek a krakkói egységes piaci fórumon bejelentett eredményeit; ragaszkodik ahhoz, hogy minden szakmai kártyának önkéntesnek kell lennie, igazolnia kell a megszerzett tudományos és szakmai tapasztalatot és kapcsolódnia kell az IMI-rendszerhez; úgy véli, hogy az önkéntes szakmai kártya egyes szakmák esetében hasznos eszköz lehet a mobilitás előmozdítására, egyszerűsítheti az ügyintézési eljárásokat és fokozhatja a biztonságot; felszólítja a Bizottságot, hogy bármely kártya bevezetése előtt igazolja, hogy az milyen esetleges hozzáadott értéket nyújt az elismerési eljáráshoz; hangsúlyozza, hogy bármely kártya bevezetésének meghatározott biztonsági és adatvédelmi feltételeknek kell megfelelnie, és ragaszkodik ahhoz, hogy a visszaélésekkel és csalásokkal szembeni, szükséges biztosítékokat is létre kell hozni;

53.

újólag megismétli, hogy amennyiben az EU csökkenteni szándékozik a szakmai képesítések elismeréséről szóló 2005/36/EK irányelv egyenlőtlen végrehajtását és alkalmazását mind a 27 uniós tagállamban, minden tagállamnak nagyobb bizalommal kell lennie a többi tagállam rendszere iránt;

54.

a belső piaci információs rendszer keretében történő igazgatási együttműködésről szóló rendeletre (IMI-rendelet) irányuló javaslat (9) értelmében támogatja a belső piaci információs rendszer (IMI) kiterjesztését azokra a szakmákra, amelyekre jelenleg még nem vonatkozik ez az információs rendszer, valamint a 2005/36/EK irányelv hatálya alá nem tartozó szakmákra;

55.

felszólítja az illetékes hatóságokat az IMI kötelező bevezetésére a proaktív adminisztrációs együttműködés könnyebbé tétele és az elismerési eljárás egyszerűsítése érdekében; úgy gondolja, hogy tovább fejleszthető az IMI, például a nemzeti hatóságok munkájának megkönnyítése érdekében rendelkezésre álló funkciók bővítésével; kéri a Bizottságot, hogy hozzon létre támogatói struktúrákat a képzés és a technikai segítségnyújtás terén, annak érdekében, hogy a hatékonyság terén a rendszer valamennyi előnye megvalósulhasson;

56.

a diplomások fokozott mobilitására szólít fel, valamint a Morgenbesser-ügyben hozott ítélet (10) tiszteletben tartására; azzal érvel, hogy a tagállamoknak ösztönözniük kellene a más tagállamokból származó diplomásokat, hogy fizetett, felügyelet mellett végzett szakmai gyakorlaton vegyenek részt, ha e tagállamok saját állampolgáraik számára is kínálnak ilyen lehetőséget; hangsúlyozza továbbá, hogy a felügyelet mellett végzett szakmai gyakorlat során megszerzett szakmai tapasztalatot el kell elismerni a saját tagállamban;

57.

rávilágít, hogy az irányelv 15. cikkében meghatározott közös követelményrendszerek elve nem volt sikeres, mivel jelenleg nem léteznek közös követelményrendszerek; azzal érvel, hogy ezek hasznos eszközök lehetnek a mobilitás előmozdításában, valamint hogy ezeket maguknak a szakembereknek kell meghatározniuk és ellenőrizniük; örömmel veszi tudomásul, hogy a Bizottság felülvizsgált cikkben kívánja ezt az elképzelést javítani; felszólítja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé a tagállamoknak a kellő rugalmasságot, hogy választhassanak, hogy a közös platformokban részt vesznek-e, illetve hogy vigye lennebb a tagállami részvételi küszöböt;

58.

azzal érvel, hogy bármely közös követelményrendszer bevezetésének előfeltétele egy belső piaci vizsgálat elvégzése kell, hogy legyen, és a rendszert parlamenti ellenőrzés alá kell vonni;

59.

kiemeli, hogy az irányelvnek magában kell foglalnia az adatvédelmet a 95/46/EK irányelvvel összhangban, valamint hogy az irányelv felülvizsgálatainak ki kell terjedniük az adatvédelmi rendelkezésekkel kapcsolatos fejleményekre is; hogy az adatkezelésért felelős illetékes hatóság részéről napra kész, kapcsolattartásra vonatkozó információt kell biztosítani, a szakemberek adatainak tárolásával és felhasználásával kapcsolatban pedig egyértelmű eljárást kell alkalmazni, valamint iránymutatásokat kell készíteni a hibás információk kijavításához;

60.

megjegyzi, hogy az EU és Svájc közötti tárgyalások az egyrészről az Európai Közösség és tagállamai, másrészről a Svájci Államközösség közötti, a személyek szabad mozgásáról szóló megállapodás III. mellékletének módosításáról szóló megállapodáshoz vezettek, hogy az magába foglalja a 2005/36/EK irányelvet; megjegyzi, hogy a megállapodás az irányelv nagy részének – kivéve a II. címet – ideiglenes alkalmazásáról rendelkezik, ami kiigazításokat tesz szükségessé Svájcban, valamint hogy a fent említett megállapodással kapcsolatos tanácsi határozat hatályát veszti, ha Svájc a határozat elfogadásától számított 24 hónapon belül nem küld értesítést a határozat végrehajtásához szükséges belső eljárások teljesítéséről; kötelezettséget vállal arra vonatkozóan, hogy szorosan nyomon követi a kérdéssel kapcsolatos fejleményeket;

61.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa bármely felülvizsgált irányelvnek a kijelölt határidőre történő megfelelő átültetését; sürgeti a tagállamokat, hogy az irányelvnek biztosítsanak kellő prioritást;

62.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/25

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSZ) 6. cikkével a Szerződésekbe beépített Alapjogi Chartára,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 26. cikkére, amely kimondja, hogy „a belső piac egy olyan, belső határok nélküli térség, amelyben a Szerződések rendelkezéseivel összhangban biztosított az áruk, a személyek, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgása”,

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének (3) bekezdésére, amely előírja a kötelezettséget, miszerint „az Unió Európa fenntartható fejlődéséért munkálkodik, amely olyan kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen, árstabilitáson és magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális piacgazdaságon alapul, amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul”,

—

tekintettel az EUMSZ 9. cikkére, amely kimondja, hogy „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket”,

—

tekintettel az EUMSZ 11. cikkére, amelynek értelmében „a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”,

—

tekintettel az EUMSZ 12. cikkére, amelynek értelmében „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”,

—

tekintettel az EUMSZ 14. cikkére és a szerződéshez csatolt, az általános (gazdasági) érdekű szolgáltatásokról szóló, 26. számú jegyzőkönyvre,

—

tekintettel az Európai Tanácshoz intézett, az „Európa 2020, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK rendelet módosításáról és a 87/250/EGK, a 90/496/EGK, az 1999/10/EK, a 2000/13/EK, a 2002/67/EK, a 2008/5/EK irányelv és a 608/2004/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása céljából első olvasatban kialakított tanácsi álláspontról szóló, 2011. július 6-i jogalkotási állásfoglalására (1),

—

tekintettel a fogyasztók jogairól szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2011. június 23-i jogalkotási állásfoglalására (2),

—

tekintettel az európai fogyasztóvédelmi központok hálózatának 2010. évi éves jelentésére (az Európai Unió Kiadóhivatala, 2011), tekintettel az „Otthon az egységes piacon:

—

tekintettel a „A fogyasztói öntudat fejlesztése az EU-ban” című, 2011. április 7-i bizottsági belső munkadokumentumra (SEC(2011)0469),

—

a fogyasztói piacok eredménytáblájának ötödik kiadása” című, 2011. március 11-i bizottsági közleményre (SEC(2011)0299), tekintettel az „A piacok megfelelő működésének biztosítása a fogyasztók számára:

—

a fogyasztói piacok eredménytáblájának negyedik kiadása” című, 2010. október 22-i bizottsági közleményre (SEC(2010)1257), tekintettel a „Pénzügyi, gazdasági és szociális válság:

—

ajánlások a végrehajtandó intézkedésekre és kezdeményezésekre vonatkozóan (félidős jelentés)” című, 2010. október 20-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel az e-kereskedelemi belső piac kialakításáról szóló, 2010. szeptember 21-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a hatékonyabb és tisztességesebb kiskereskedelmi piacról szóló, 2011. július 5-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel Mario Monti professzor 2010. május 9-i, a Bizottság számára készített, az egységes piac fellendítéséről szóló, „Új stratégia az egységes piacért” című jelentésére,

—

tekintettel „Az egységes piac létrehozása a fogyasztók és az állampolgárok számára” című, 2010. május 20-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló, az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak készített 2009. július 2-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0336,

—

tekintettel az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló e-kereskedelemről szóló, az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett bizottsági közleményre (COM(2009)0557),

—

tekintettel a fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló harmonizált módszerről szóló, a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2009. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2009)0346) és az ezt kísérő bizottsági ajánlástervezetre (SEC(2009)0949),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0330),

—

tekintettel a Bizottságnak az egységes piac működésének javítását célzó intézkedésekről szóló 2009. június 29-i ajánlására (8) és a Bizottságnak a belső piacot érintő irányelveknek a nemzeti jogba történő átvételéről szóló 2004. július 12-i ajánlására (9),

—

tekintettel a játékok biztonságáról szóló, 2009. június 18-i 2009/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (10),

—

tekintettel a termékek forgalmazása tekintetében az akkreditálás és piacfelügyelet előírásainak megállapításáról szóló, 2008. július 9-i 765/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre, amelynek célja az akkreditálás és a piacfelügyelet tekintetében általános keret és elvek megállapítása (11),

—

tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak szóló, „Közösségi fogyasztóügyi politikai stratégia 2007–2013 – a fogyasztók pozíciójának erősítése, jólétük növelése és hatékony védelmük” című bizottsági közleményre (COM(2007)0099), valamint „A közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról (2007–2013)” szóló, 2008. május 20-i állásfoglalására (12),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciójának „Az egységes európai piac akadályai 2008-ban” című jelentésére (13),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) (14),

—

tekintettel a Tanács közös álláspontjáról a fogyasztóvédelem területén közösségi cselekvési program (2007-2013) létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadása tekintetében hozott, 2006. december 12-i állásfoglalására (15),

—

tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv) (16),

—

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i 2004/113/EK tanácsi irányelvre (17),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A7-0369/2011),

A.

mivel az uniós polgároknak fogyasztókként fontos szerepük van az Európa 2020 stratégia céljainak, az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés elérésében, mivel a fogyasztók kiadásai teszik ki az uniós GDP felét;

B.

mivel az anyagi nélkülözés által sújtottak arányának mutatói alapján az EU lakosságának 16,3 %-át veszélyezteti a szegénység, és ez a százalékarány a nők esetében 17,1 %-ra emelkedik;

C.

mivel – amint az az Eurobarométernek a fogyasztói öntudat fejlesztéséről szóló, 2011. áprilisi 342. sz. különjelentéséből is kitűnik – a fogyasztók nagy többségben magabiztosnak és tudatosnak érzik magukat, ugyanakkor jelentős hányaduk nem ismeri az alapvető fogyasztóvédelmi jogszabályokat;

D.

mivel a fogyasztók nem alkotnak egyetlen homogén csoportot, minthogy nagy eltérések vannak a fogyasztók között a fogyasztói készségek, a jogszabályok ismerete, a magabiztosság és a jogérvényesítési hajlandóság szempontjából;

E.

mivel az Eurobarométer fogyasztók öntudatának fejlesztéséről szóló, 2011. áprilisi 342. sz. különjelentése szerint a nők több időt töltenek vásárlással (hetente jellemzően 3,7 órát), mint a férfiak (2,8 óra);

F.

mivel a fogyasztói piacok eredménytáblájának 2011. márciusi ötödik kiadása szerint a fogyasztók EU-szerte továbbra is igencsak eltérő feltételekkel szembesülnek;

G.

mivel az, hogy a fogyasztók elégedetlenek a pénzügyi szolgáltatások működésével, részben abból adódik, hogy a fogyasztói piaci eredménytábla szerint a legtöbb fogyasztó nem ismeri a pénzügyi szolgáltatások terén fennálló alapvető jogait, és több mint 98 %-uk nem tudja kiválasztani a legmegfelelőbb befektetési lehetőséget, aminek költsége az uniós GDP 0,4 %-ának felel meg;

H.

mivel az információk megosztása a fogyasztóknak nyújtott pénzügyi szolgáltatások minden területén szükséges és fontos; mivel a stratégiának el kell ismernie, hogy ez önmagában nem elégséges feltétele az olyan versenyképes piacok kialakulásának, ahol a fogyasztók saját valós érdekeik alapján tudnak döntéseket hozni; mivel az információmegosztás hatékonyabbá tétele érdekében fontos, hogy az információt az Unió hivatalos nyelvein és a hivatalos regionális nyelveken is biztosítsák;

I.

mivel a szellemi, fizikai vagy pszichés betegségük, koruk vagy hiszékenységük miatt leginkább kiszolgáltatott személyeket – például a gyermekeket, serdülőket, időseket - vagy társadalmi-gazdasági helyzetük miatt sérülékeny (például rendkívül nagy adóssággal rendelkező) embereket nagyobb védelemben kell részesíteni;

J.

mivel az Unió a szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célokat tűzött ki, és fenntarthatóbb fogyasztási szerkezetet sürget;

K.

mivel a jól működő belső piac versenyképes árakon jó minőségű termékek és szolgáltatások széles választékát kínálja a fogyasztóknak, ugyanakkor magas szintű fogyasztó- és környezetvédelmet is nyújt;

L.

mivel a belső piacnak a fogyasztóvédelem gyengítése nélkül kell növekednie, garantálva a szolgáltatások szabad mozgását és biztosítva, hogy a munkavállalók megfelelő védelemben részesüljenek;

M.

mivel az öntudatos fogyasztók jobban tudják azonosítani a legjobb árakat, értékesítési feltételeket és minőséget, és így ösztönzik a versenyt és az innovációt;

N.

mivel a teljes mértékben integrált belső piac olyan többszörös előnnyel járna az európai fogyasztók számára, mint amilyen például az alacsonyabb árak, valamint a termékek és szolgáltatások szélesebb köre;

O.

mivel – amint az a fogyasztói piacok 2011. márciusi eredménytáblájából is kiderül – a kiskereskedők nem ismerik az alapvető uniós fogyasztói jogokat, ami a fogyasztók kárára válhat, és csökkentheti a kiskereskedők határokon átnyúló kereskedési hajlandósát is;

P.

mivel minden érdekelt félnek (köztük a Bizottságnak, a végrehajtásért felelős nemzeti hatóságoknak, a fogyasztóvédelmi szervezeteknek és a magánaszektornak) a fogyasztóvédelem és a fogyasztói érdekérvényesítés magasabb szintjének elérése érdekében fokozniuk kell erőfeszítéseiket, mivel a hatékony állami piacfelügyelet és végrehajtás kulcsfontosságú annak biztosításához, hogy az illegális termékek ne érjék el az európai piacot, illetve hogy azokat onnan eltávolítsák;

Q.

mivel a jelenlegi gazdasági recesszió miatt még fontosabb a szigorú és következetes végrehajtás, hiszen a válság érinti a fogyasztók döntéseit;

R.

mivel az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek hozzá kell járulniuk a fogyasztóvédelmi jogszabályok hatékonyabb átültetéséhez és végrehajtásához azáltal, hogy továbbra is szorosan együttműködnek egymással;

S.

mivel az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek védeniük kell az uniós polgárok egészségét és jóllétét,

1.

üdvözli a Bizottság kezdeményezését egy fogyasztóvédelmi menetrend indítására, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a Bizottság egy következetes jogi keretrendszer megvalósítása céljából javasoljon proaktív politikát az intelligens szabályozás meghatározására; kéri továbbá, hogy a fogyasztóvédelmi politikával kapcsolatos jövőbeni intézkedések holisztikus szemléleten alapuljanak, amely a fogyasztókat állítja az egységes piac középpontjába;

2.

hangsúlyozza, hogy a politikai prioritásokat össze kell kapcsolni, és a fogyasztói eredménytábla statisztikáival alá kell támasztani; felszólítja a Bizottságot, hogy fogyasztóvédelmi politikai stratégiájában vegye figyelembe a polgároknak és a vállalkozásoknak az egységes piaccal kapcsolatos húsz legfontosabb aggályát, amelyet nemrégiben tettek közzé;

3.

üdvözli a Bizottság 2012. évi munkaprogramjában szereplő javaslatait, amelyek a fogyasztóvédelmi politika és jogalkotási stratégia felülvizsgálatára irányulnak, a kezdeményezéseknek a Bizottság összes felelős szolgálatára kiterjedő integrálásával; megjegyzi, hogy különösen szükség van annak biztosítására, hogy a fogyasztók az egész EU-ban megkapják az olyan kulcsfontosságú jogszabályok által kínált teljes körű védelmet, mint például a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv és fogyasztóihitel-irányelv;

4.

üdvözli a fogyasztóvédelemre vonatkozó stratégiai megközelítést, amely levonja a 2007–2013 közötti stratégia tanulságait; hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia részeként jobban össze kell hangolni a fogyasztóvédelmi politikát és a társadalmi és környezetvédelmi célokat;

5.

hangsúlyozza a meglévő jogszabályok (különösen a fogyasztók jogairól szóló legújabb irányelv) megfelelő végrehajtásának és betartatásának, valamint az egyes felek jogaira és kötelezettségeire vonatkozó információk megfelelő terjesztésének fontosságát; hangsúlyozza továbbá, hogy a fogyasztók jogairól szóló irányelv elfogadása után és a tervezett új kezdeményezések figyelembevétele mellett meg kell vizsgálni a meglévő vívmányokat;

6.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi politikáknak egységeseknek kell lenniük, és ezzel kapcsolatban javasolja, hogy újból vegyék fontolóra e portfolió Európai Bizottságon belüli elosztásának kérdését;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a fogyasztókat érintő politikáinak hatékonyabb összehangolását;

8.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a fogyasztóvédelem területén fokozzák a harmadik országokkal folytatott nemzetközi együttműködést és információcserét;

9.

rávilágít arra, hogy a fogyasztóvédelmi menetrendnek számos kihívással kell szembenéznie, többek között növelnie kell a fogyasztók öntudatosságát és csökkentenie kell az egyenlőtlenségeket, támogatnia kell a fenntartható fogyasztást, csökkentenie kell a fogyasztók nem biztonságos termékeknek való kitettségét és támogatnia kell a fogyasztók, - különösen a gyermekek - védelmét a félrevezető reklámokkal szemben; kéri, hogy a politikai döntéshozók alaposan gondolják át, hogy hogyan lehet olyan intelligensebb politikákat kialakítani, amelyek biztosítják a fogyasztók számára a fontos és ténylegesen felhasználható információkat anélkül, hogy további terheket rónának a vállalkozásokra;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson különös védelmet az olyan fogyasztói csoportok számára, amelyek értelmi, fizikai vagy pszichés gyengeségük, koruk vagy hiszékenységük miatt különösen kiszolgáltatottak, vagy amelyeket szociális vagy pénzügyi helyzetük tesz kiszolgáltatottá; támogatja a Bizottság behaviorista közgazdaságtannal kapcsolatos munkáját, mivel azt a fogyasztóvédelmi intézkedések gyakorlati hatékonyságának biztosítása szempontjából fontosnak tartja;

11.

sürgeti a Bizottságot, hogy javítsa a hatásvizsgálatok elvégzésének kritériumait és körülményeit, valamint adott esetben vizsgálja felül azokat az európai uniós jogszabályokat, amelyek hatást gyakorolnak a fogyasztóvédelmi politikára, továbbá állapítson meg olyan legjobb gyakorlati megoldásokat, amelyek segítségével a tagállamok pontosan végre tudják hajtani a meglévő jogszabályokat;

12.

említést tesz az e-kereskedelem jelentős növekedéséről, – ami manapság nagyon fontos a fogyasztók számára, mivel az uniós polgárok 40 %-a vásárol az interneten, rámutat arra, hogy növelni kell a fogyasztók és a kiskereskedők bizalmát, különösen a határokon átnyúló online vásárlások és kereskedelem terén azáltal, hogy jogaikat és kötelezettségeiket az interneten is biztosítják;

13.

sajnálatosnak tartja a belföldi internetes kiskereskedelem és a határokon átnyúló beszerzés szintje közötti nagy szakadékot; megállapítja, hogy a fogyasztói eredménytábla szerint a fogyasztók 44 %-a állította, hogy a jogaival kapcsolatos bizonytalanság tartotta vissza a másik tagállamokból való áruvásárlástól, és hogy a késedelmes szállítás, illetve a szállítás elmaradása, valamint a csalás a fő tényezők, amelyek akadályozzák a határokon átnyúló vásárlás elterjedését; kéri ezért, hogy az EU fogyasztóvédelmi politikai stratégiája támogassa a növekedést és az innovációt a kiskereskedelmi ágazatban, és különösen az egységes digitális piac befejezését, hogy segítsenek a fogyasztóknak határokon átnyúlóan vásárolni;

14.

emlékeztet arra, hogy a fogyasztói bizalom a gazdaság motorja mind a belföldi, mind a határokon átnyúló, mind az online, mind az offline kereskedelem tekintetében;

15.

hangsúlyozza, hogy tájékoztatni kell a fogyasztókat jogaikról és kötelezettségeikről, és biztosítani kell, hogy az internethasználat és a szellemi tulajdonjogok védelme tekintetében a fogyasztók jogait teljes mértékben tartsák tiszteletben, ugyanakkor biztosítva személyes adataik és magánélethez fűződő joguk védelmét;

16.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztók személyes adatai – például a fogyasztói profilokat tartalmazó, célzott hirdetés kapcsán létrehozott adatbázisok – jelentős gazdasági értéket képviselnek; rámutat arra, hogy a felhasználók többnyire nincsenek tudatában annak, hogy milyen értéket képviselnek az általuk önként a vállalatok rendelkezésére bocsátott adatok; arra kéri a Bizottságot, hogy az online hirdetések és a keresőmotorok számára biztosítson megfelelő versenyt a piacon, és kövesse nyomon az adatok érintett vállalatok általi felhasználását, a jelenlegi adatvédelmi kerettel összhangban;

17.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat és a kereskedőket átláthatóbb és jobban összehasonlítható információkkal kell ellátni (például egységár-feltüntetési szabályok, valamint az árak összehasonlítását pontos és átlátható módon végző internetes oldalak révén), valamint biztosítani kell számukra a termékek tartalmas és hatékony címkézését;

18.

hangsúlyozza a címkézés fontosságát, és ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a fogyasztók egyre nagyobb sajátos igényeit, például a tisztességes kereskedelemmel, az ökológiai lábnyommal, az újrahasznosítás lehetőségeivel és fajtájával, az eredetmegjelöléssel kapcsolatban;

19.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a gyors szélessávú és telekommunikációs hálózatokhoz való egyetemes hozzáférést, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz való széles körű internetes hozzáférést, többek között a forgalmazási korlátozások megszüntetésével, a földrajzi szegmentáció kezelésével és az elektronikus fizetési szolgáltatások fejlesztésével;

20.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztóvédelmi menetrendnek fel kell hívnia a figyelmet a digitális termékek tartalmának – például az elektronikus könyvek – piacára;

21.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a fogyasztók önérvényesítését, és ennek érdekében hasznos, célzott és érthető információkat kell biztosítani számukra; kitart amellett, hogy az uniós és nemzeti hatóságoknak, valamint a fogyasztóvédelmi szervezeteknek és a vállalatoknak fokozniuk kell a fogyasztók képzésének javítására irányuló erőfeszítéseiket; kéri a Bizottságot, hogy az egységes piacra vonatkozóan javasoljon „fogyasztóbarát” jogszabályokat, biztosítva ezzel a fogyasztói érdekek teljes körű figyelembevételét az egységes piac működésében;

22.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy minden tagállamban biztosítsanak megfelelő támogatást és kapacitásépítést a fogyasztói szervezetek számára, hogy megerősítsék szerepüket és növeljék a rendelkezésükre álló forrásokat, ezáltal erősítve a fogyasztók jogait;

23.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat a korai életkortól kezdődően nevelni kell a termékeken megjelenő információ megértésére és kezelésére; kéri a Bizottságot, hogy tegye az európai logókat könnyebben azonosíthatóvá és egyértelműbbé, (különösen a CE-megfelelőségi jelölés logója, az európai ökocímke, az újrahasznosítás esetében a Möbius-szalag vagy az ártalmassági jelölés tekintetében);

24.

felszólítja a Bizottságot, hogy indítson tájékoztató kampányokat valamennyi tagállamban az európai „CE- megjelölésről” és annak jelentőségéről, ezek keretében tegye világossá a fogyasztók számára, hogy az mit jelent (vagy mit nem jelent), és adjon számukra átfogóbb tájékoztatást, valamint ezzel egyidejűleg igyekezzen a szakmai körökben felhívni a figyelmet a termékbiztonságra;

25.

meggyőződése, hogy a civil társadalomnak a fogyasztóvédelmi szervezetekkel és a vállalkozásokkal együtt az egységes piaci információk elterjesztésére szolgáló további innovatív megoldásokat kellene bekapcsolnia, lehetővé téve a személyek számára a létező lehetőségek maradéktalan kihasználását; hangsúlyozza a civil társadalom szerepének fontosságát, amely segíthet a polgároknak, a fogyasztóknak és a kkv-knek – különösen a legkiszolgáltatottabb helyzetben lévőknek, így például a fiataloknak vagy az internet-hozzáféréssel nem rendelkezőknek – a tagállamokban fennálló nyelvi, technológiai és adminisztratív akadályok és korlátok leküzdésében;

26.

sajnálja, hogy a szolgáltatók vagy díjcsomagok közötti váltás bizonyos ágazatokban még mindig nehézségeket okoz, és akadályozza a fogyasztók választási szabadságát és csorbítja a versenyt; a Bizottságot, hogy vizsgálja meg közelebbről ezt a problémát, és gondoskodjon arról, hogy a fogyasztók maradéktalanul élni tudjanak az egységes piac adta lehetőségekkel;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy tekintse át a fogyasztók általi bankváltással kapcsolatos akadályokat, és mérlegelje a megszüntetésükre vonatkozó javaslatokat, például az uniós szintű bankszámlaszám-hordozhatósági rendszer létrehozását;

28.

megjegyzi annak fontosságát, hogy a fogyasztók számára elérthetők legyenek olyan bankszámlák, amelyek banki költségei átláthatók, és amelyek esetében a tranzakciós idők rövidebben és az egyszerűbbek a bankszámla-váltási eljárások;

29.

megjegyzi, hogy mintegy harmincmillió uniós polgár nem fér hozzá alapvető banki szolgáltatásokhoz, és kéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot, ahogy azt az egységes piaci intézkedéscsomagban és a 2011. évi munkaprogramjában bejelentette;

30.

kiemeli, hogy olyan fogyasztóvédelmi politikákat kell kialakítani, amelyek figyelembe veszik a kiszolgáltatott fogyasztói csoportok sajátosságait;

31.

kéri, hogy kifejezett kapcsolat legyen a stratégia és a versenypolitikai program között, valamint közös fellépésre szólít fel ennek elérése érdekében, hogy a fogyasztók élvezhessék az igényeikhez jobban igazodó és kedvezőbb feltételekkel nyújtott szolgáltatások előnyeit;

32.

hangsúlyozza, hogy sürgősen növelni kell az EU-ban a fogyasztói termékek biztonságának általános szintjét, különösen az általános termékbiztonsági irányelv közelgő felülvizsgálata keretében; kéri a Bizottságot, hogy az illetékes európai uniós ügynökségekkel együttműködésben vizsgálja meg közelebbről a vegyi anyagoknak a fogyasztók egészségére gyakorolt hatásával, az antibiotikum-rezisztenciával és a nanotechnológiával kapcsolatos kérdéseket az e területekre vonatkozó jelenlegi európai uniós jogszabályok alapján;

33.

hangsúlyozza azt is, hogy növelni kell a játékszerek biztonságának szintjét, és sürgeti a tagállamokat, hogy sürgősen ültessék át és teljes mértékben hajtsák végre a játékok biztonságáról szóló új irányelvet;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki közös értékelési és címkézési rendszert, amint azt a vállalkozásokat és a növekedést szolgáló egységes piacról szóló állásfoglalásában jelezte, a termék teljes életciklusa alapján, különösen az egyszerűsítés, a rendszerek összehangolása és a szétaprózottság vállalkozásoknál és fogyasztóknál jelentkező költségeinek leküzdése, valamint a megtévesztő reklám megelőzése érdekében;

35.

felszólít a jobb termékbiztonsági garanciákra, különösen az e-kereskedelem belső piacát illetően;

36.

felszólít a RAPEX riasztási rendszer megerősítésére, valamint hatékonyabbá és a fogyasztók számára átláthatóbbá tételére annak érdekében, hogy általánosan ismertebbé váljanak az egyes fogyasztási termékek által jelentett veszélyek, és a vállalatok és a vámhatóságok gyorsan és megfelelően fel tudjanak lépni;

37.

e tekintetben megjegyzi, hogy fontos az átlátható és megbízható piacok léte, a szakmai normák javítása és a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóknak való nyújtása során az összeférhetetlenségek elkerülése, valamint utal a pénzügyi oktatás alapvető szerepére;

38.

hangsúlyozza a pénzügyi oktatáshoz és a pénzügyi tanácsadáshoz való hozzáférés jelentőségét, és kéri, hogy a pénzügyi tanácsadási szolgáltatásokat szabályozzák megfelelőbben;

39.

rámutat arra, hogy az új európai felügyeleti hatóságok (EFH-k) a pénzügyi szolgáltatások területére vonatkozó fogyasztóvédelem területén kifejezett hatáskörrel és feladatkörrel rendelkeznek, és elvárja, hogy a stratégia ezt tükrözze, és növelje az EFH-k fogyasztóvédelmi képességeit, a nemzeti hatóságok már létező, bevált gyakorlataiból merítve, egyszersmind biztosítva az érdekelt felek, különösen a fogyasztók képviselőinek megfelelő részvételét;

40.

EU-szerte magas szintű fogyasztóvédelem biztosítását kéri a belső piac pénzügyi szolgáltatások területén való további megerősítése és a protekcionista gyakorlatok leküzdése érdekében;

41.

a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos kutatási projektek célzott finanszírozására szólít fel, különösen a fogyasztói magatartás és az adatgyűjtés területén, hogy ezzel segítsék a fogyasztók szükségleteire reagáló politikák kialakítását;

42.

javasolja, hogy fejlesszék a kutatáshoz nyújtott európai támogatást az olyan felemelkedő ágazatokban, mint a környezetbarát, etikus fogyasztás, vagy a hétköznapi fogyasztási javak megosztásának támogatását (gépjármű, kerékpár, háztartási eszközök stb.);

43.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa munkáját az olyan kérdésekre vonatkozóan, mint az áruk értékesítése és a tisztességtelen szerződési feltételek, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályok felülvizsgálata, a fogyasztói hitelekről szóló irányelv, a megtévesztő reklámokról szóló irányelv, valamint annak tágabb kérdése, hogy alkalmazni kell-e a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokra vonatkozó szabályokat a vállalkozások közötti kapcsolatokra; sürgeti a tagállamokat, hogy teljes mértékben és helyesen hajtsák végre a belső piaci szabályokat és jogszabályokat, különös tekintettel a fogyasztók jogairól szóló irányelvre, az e-kereskedelemről szóló irányelvre, valamint a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló rendeletre;

44.

felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi menetrendben emelje ki a szabványosítás fontosságát az összetett folyamatok és például a szolgáltatásokra vonatkozó bonyolult fogyasztói tájékoztatás egyszerűsítése érdekében, és biztosítsa, hogy ebbe a fontos feladatba a fogyasztóvédelmi szervezeteket és a nemzeti hatóságokat egyaránt bevonják;

45.

kéri a Bizottságot, hogy a fogyasztók általi hozzáférést mint tényezőt vegye bele a fogyasztóvédelmi menetrendbe annak biztosítása érdekében, hogy a kiszolgáltatott csoportok hozzáférjenek a számukra szükséges alapvető termékekhez és szolgáltatásokhoz; hangsúlyozza, hogy ez egyértelműen tanúsítja majd a fogyasztóvédelmi politikák szociális dimenzióját;

46.

rámutat arra, hogy az idősebbek és a fogyatékkal élők még mindig biztonsági és hozzáférési problémákkal szembesülnek az általános termékek és szolgáltatások esetében; e tekintetben rámutat arra, hogy a szabványok sikeresen felhasználhatók arra, hogy a termékeket és szolgáltatásokat tegyék elérhetővé a lehető legtöbb fogyasztó számára, függetlenül koruktól és fizikai képességeiktől;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy a fogyasztóvédelmi menetrendben vegye figyelembe a nemek dimenzióját, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének mint politikája szerves részének végrehajtására vonatkozó kötelezettségvállalásának megfelelően; felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a fogyasztóvédelmi menetrend kizárjon minden nemen alapuló megkülönböztetést az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés és az azokkal való ellátás terén;

48.

felszólítja a Bizottságot, hogy foglalkozzon annak a kérdésével, hogyan lehet az innováció, a gazdasági növekedés és egy alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság előmozdítása érdekében fenntarthatóbbá tenni a lakossági fogyasztást, az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megfelelően; úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani az intelligens energiarendszerekre: az új technológiák felhasználásának a hálózat valamennyi felhasználója számára lehetővé kell tennie a belső energiapiaci részvételt az energia megtakarítása és az energia költségeinek csökkentése vagy mérséklése érdekében, a kiszolgáltatott fogyasztók energiaellátásának ezzel egyidejű védelme mellett;

49.

felszólítja a Bizottságot, a tagállamokat és az érdekelt feleket, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket, és tájékoztassák megfelelőbben a fogyasztókat az élelmiszer-vásárlás és -fogyasztás hatékonyabb módjairól, az élelmiszer-hulladék megelőzése és leküzdése érdekében;

50.

hangsúlyozza, hogy fel kell mérni a piacnyitás fogyasztói elégedettségre gyakorolt hatását, és e tekintetben kéri az energiapiac működésének kiértékelését;

51.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa az európai fogyasztói információs centrumok hálózatát (ECC-Net) és tegye ismertté munkáját, amelynek központi szerepet kell játszania a fogyasztók jogaikról való tájékoztatásában és panasz esetén támogatásukban; hangsúlyozza a határokon átnyúló végrehajtási és együttműködési hálózat (fogyasztóvédelmi együttműködési hálózat) által annak biztosításában betöltött kulcsszerepet, hogy a fogyasztóvédelmi jogszabályokat helyesen érvényesítsék, és segítsék az illetékes nemzeti hatóságok közötti együttműködést;

52.

felszólítja a Bizottságot, hogy használja ki a Szerződéseken alapuló összes jogkörét az összes uniós fogyasztóvédelmi jogszabály átültetésének, alkalmazásának és végrehajtásának javítására; felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák az e jogszabályok teljes körű és helyes végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseiket;

53.

jobban hozzáférhető és hatékonyabb jogorvoslati mechanizmusok megteremtésére szólít fel, mint például az alternatív vitarendezési mechanizmus, a kollektív (fogyasztói) jogorvoslat, vagy internetes vitarendezés, a fogyasztók helyzetének megerősítése érdekében Unió-szerte; aggodalommal jegyzi meg, hogy a kártérítés jelenlegi hiánya a jogi rendszer jelentős kiskapuja, mivel jogellenes nyereség megtartására ad módot a kereskedő számára;

54.

hozzáférhető és hatékony jogorvoslati mechanizmusokat kér az európai fogyasztók számára, mivel ezek a belső piac – különösen az e-kereskedelem – előtt álló akadályok elhárításához elengedhetetlenek, és kéri a Bizottságot, hogy a rendes jogalkotási eljárás keretében terjesszen elő egy vagy több javaslatot a Parlament megfelelő bevonása érdekében;

55.

üdvözli az alternatív vitarendezés európai rendszerének kidolgozására irányuló, folyamatban lévő munkát, amelynek során a meglévő nemzeti és üzleti rendszereket használják fel annak érdekében, hogy a magas szintű fogyasztóvédelem a vállalkozók számára tisztességes kereskedelmi feltételekkel társuljon;

56.

felhívja a Bizottságot, hogy építsen a tagállami bevált gyakorlatokra, így például az ombudsmanra mint észak-európai modellre, és vegye fontolóra az Európai Fogyasztói Központok hálózatának jogi hatáskörrel való felruházását a fogyasztói jogviták megoldásában;

57.

úgy véli, hogy egy ilyen rendszer kiteljesíti az egységes piacot, és méltányos jogorvoslati rendszert hoz létre a fogyasztók határokon átnyúló jogvitáinak rendezésére – építve a fogyasztók és az ipar közötti bizalomra, és kiküszöbölve az ipar és a fogyasztók számára egyaránt költséges pereskedést;

58.

felszólítja a Bizottságot, hogy indítson intézményközi vitát arról, hogy miként lehetne megfelelően előrelépni a fogyasztók további jogi védelme felé piaci tranzakcióik során, kellő figyelemmel a fogyasztók jogairól szóló irányelvben meghatározott megközelítésre;

59.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a 2013 utáni időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret tartalmazzon megfelelő költségvetési tételt az e jelentésben és a soron következő fogyasztóvédelmi menetrendben kitűzött célok eléréséhez; rámutat arra, hogy ahhoz, hogy a fogyasztóvédelmi szervezetek képesek legyenek valamennyi tagállamban képviselni a fogyasztókat, megfelelő és garantált finanszírozásra van szükség az EU részéről;

60.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/35

—

tekintettel a „Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon” című, 2011. március 24-i bizottsági közleményre (COM(2011)0128),

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 51., 52. és 56. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződéshez csatolt, a szubszidiaritás és az arányosság elvének alkalmazásáról szóló jegyzőkönyvre,

—

figyelemmel az Európai Unió Bíróságának vonatkozó joggyakorlatára (1),

—

figyelemmel az Európai Unió tagállamaiban a szerencsejátékokra és fogadásokra alkalmazandó keretről szóló, 2010. december 10-i tanácsi következtetésekre és a Tanács francia, svéd, spanyol és magyar elnöksége által kidolgozott, az ezzel kapcsolatban elért haladásról szóló jelentésekre,

—

tekintettel az on-line szerencsejátékok tisztességességéről szóló, 2009. március 10-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a sportról szóló fehér könyvre vonatkozó, 2008. május 8-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel a tagállamok audiovizuális médiaszolgáltatások nyújtására vonatkozó egyes törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 2010. március 10-i 2010/13/EU európai parlamenti és tanács irányelvre (4),

—

tekintettel a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól, valamint a 84/450/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK, a 98/27/EK és a 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvek, valamint a 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet módosításáról szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a távollevők között kötött szerződések esetén a fogyasztók védelméről szóló, 1997. május 20-i 97/7/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

—

tekintettel a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről szóló, 2005. október 26-i 2005/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (7),

—

tekintettel „A korrupció elleni küzdelem az Európai Unióban” című, 2011. június 6-i bizottsági közleményre (COM(2011)0308),

—

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

—

tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—

tekintettel „A sport európai dimenziójának fejlesztése” című, 2011. január 18-i bizottsági közleményre (COM(2011)0012),

—

tekintettel a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelvre (10),

—

tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (11),

—

tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem, egyes jogi vonatkozásairól szóló 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (12),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7-0342/2011),

A.

mivel az online szerencsejáték-ágazat folyamatosan növekszik, bizonyos mértékig azon polgárok nemzeti kormányainak ellenőrzése nélkül, akik számára ezeket a játékokat kínálják, és mivel a fogyasztóvédelem és a szervezett bűnözés elleni küzdelem tekintetében hordozott kockázat miatt ez az ágazat nem minősül ugyanolyannak, mint a többi,

B.

mivel a szubszidiaritás elvének alkalmazása miatt nincs az online szerencsejátékok szabályozására vonatkozó külön uniós jogi aktus,

C.

mivel a szerencsejáték-szolgáltatásokra több uniós jogszabály vonatkozik, így például az audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv, a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv, a távértékesítési irányelv, a pénzmosás elleni irányelv, az adatvédelmi irányelv, az elektronikus hírközlési adatvédelmi irányelv és a hozzáadottérték-adó közös rendszeréről szóló irányelv,

D.

mivel a szerencsejáték-ágazatot az egyes tagállamokban eltérően szabályozzák, és mivel ez nem csak a határokon átnyúló szerencsejáték-szolgáltatások jogszerű nyújtását nehezíti meg a szabályozott szolgáltató számára, hanem gyakorlatilag lehetetlenné teszi a fogyasztóvédelmet, valamint az illegális online szerencsejátékok és a szerencsejátékhoz kapcsolódó bűnözés elleni uniós szintű fellépést is,

E.

mivel a bűnözés és a csalás elleni küzdelem terén, különös tekintettel a sport tisztességességének megőrzésére, valamint a játékosok és fogyasztók védelmére, az uniós megközelítés hozzáadott értéke különös fontossággal bír,

F.

mivel az EUMSZ 56. cikke garantálja a szolgáltatásnyújtás szabadságát, de mivel sajátos jellegénél fogva az online szerencsejáték mentesült az e-kereskedelemről, a szolgáltatásokról és a fogyasztói jogokról szóló irányelvek alkalmazása alól,

G.

mivel – jóllehet a Bíróság több fontos jogi kérdést is tisztázott az online szerencsejátékok uniós helyzetével kapcsolatban – több egyéb kérdésben továbbra is jogbizonytalanság uralkodik, amit csak politikai szinten lehet megoldani; mivel e jogbizonytalanság következtében jelentősen megnövekedett az illegális szerencsejáték-kínálatok elérhetősége és nőttek az ezekhez kapcsolódó komoly kockázatok;

H.

mivel a nem megfelelő módon szabályozott online szerencsejátékok – többek között a könnyű hozzáférés és a társadalmi ellenőrzés hiánya miatt – nagyobb függőségi kockázatot jelentenek, mint a hagyományos, jelenlétet megkívánó szerencsejátékok,

I.

mivel a fogyasztókat fel kell világosítani az online szerencsejátékok potenciális ártalmairól, és védeni kell őket az e téren felmerülő veszélyekkel, így különösen a függőséggel, csalással, átveréssel és a kiskorúak szerencsejátékokban való részvételével szemben,

J.

mivel a szerencsejátékok jelentős bevételi forrást képviselnek, amelyet a tagállamok a sporthoz hasonló közhasznú és jótékonysági célokra fordítanak,

K.

mivel a sport tisztességességét mindenképpen biztosítani kell a korrupció és a bundameccsek elleni küzdelem erősítésével,

L.

mivel e célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen, hogy a sportversenyekre és a pénzáramlásokra vonatkozó ellenőrzési mechanizmusokat, valamint uniós szintű közös felügyeleti mechanizmusokat vezessenek be,

M.

mivel az összes részes fél (intézmények, sportszövetségek és fogadásszervezők) közötti nemzetközi szintű együttműködés szintén elengedhetetlen a bevált gyakorlatok cseréjéhez,

1.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság nyilvános konzultációt kezdeményezett az online szerencsejátékokról szóló zöld könyv vonatkozásában, ami elősegíti a szóban forgó ágazat európai jövőjének gyakorlati szempontú és reális mérlegelését,

2.

üdvözli a Bizottság részéről annak tisztázását, hogy a zöld könyvvel elindított politikai folyamatnak semmiképpen sem célja az online szerencsejáték-piac deregulációja/liberalizációja;

3.

emlékeztet arra, hogy az online szerencsejáték-ágazat gazdasági jelentősége egyre növekszik: éves bevétele 2008-ban meghaladta a 6 milliárd eurót, ami a globális piac 45 %-ának felel meg; egyetért az Európai Unió Bíróságával abban, hogy ez a gazdasági tevékenység egyedi sajátosságokkal rendelkezik; emlékeztet arra, hogy ez a növekedés maga után vonja a kóros játékszenvedélyhez és az illegális tevékenységekhez kötődő problémákból fakadó társadalmi költségek növekedését is;

4.

úgy ítéli meg, hogy az online szerencsejáték-ágazat hatékony szabályozása különösen a következőket eredményezi:

5.

úgy véli, hogy egy ilyen jogszabály magában hordozza annak lehetőségét, hogy a sportversenyeket vonzóvá tegye a fogyasztók és a nyilvánosság számára, valamint a továbbiakban is biztosítsa a sporteredmények hitelességét és a sportversenyek presztízsének megőrzését;

6.

alátámasztja az Európai Bíróság azon nézetét (13), miszerint az internet csak a szerencsejáték-kínálat egyik csatornája, mely a fogyasztók védelmére és a közrend fenntartására használható kifinomult technológiai megoldásokkal rendelkezik, jóllehet ez nem érinti a tagállamok azzal kapcsolatos mérlegelési jogkörét, hogy saját megközelítést alakítsanak ki az online szerencsejátékok szabályozását illetően, és a tagállamok továbbra is korlátozhatják vagy tilthatják a fogyasztóknak kínált egyes szolgáltatásokat;

7.

hangsúlyozza, hogy a szerencsejáték-ágazat szabályozását a tagállamok eltérő kulturális háttere és hagyományai miatt a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával, sőt arra építve kell megvalósítani, és hogy ezt az elvet „aktív szubszidiaritásként” kell értelmezni, ami a nemzeti közigazgatási szervek együttműködését is magában foglalja; úgy véli azonban, hogy a szubszidiaritás elvének értelmében a szerencsejátékokra vonatkozó európai bírósági ítélet szerinti alkalmazhatóság mértékéig meg kell felelni a belső piaci szabályoknak;

8.

azon a véleményen van, hogy a vonzó és jól szabályozott, internetes és hagyományos fizikai csatornákon megjelenő internetes szerencsejáték-szolgáltatások nyújtása elengedhetetlen annak biztosításához, hogy a fogyasztók ne olyan szolgáltatókhoz forduljanak, amelyek nem tesznek eleget a nemzeti engedélyezési előírásoknak;

9.

ezért elutasítja a teljes online szerencsejáték-ágazatot egységesen szabályozó uniós jogi aktus lehetőségét, mindazonáltal úgy ítéli meg, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatások határokon átnyúló jellege miatt egyes területeken a nemzeti szabályozás mellett egyértelmű hozzáadott értéket képezne egy egységes uniós megközelítés;

10.

elismeri, hogy a tagállamok szabadon dönthetnek a szerencsejáték-piac szervezéséről, amennyiben tiszteletben tartják az Európai Unióról szóló szerződés megkülönböztetésmentességre és arányosságra vonatkozó alapvető elveit; e tekintetben tiszteletben tartja bizonyos tagállamok azon döntését, hogy az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban teljes körűen vagy részlegesen megtiltják az online szerencsejátékokat, illetve monopóliumot tartanak fenn, feltéve, hogy megközelítésük következetes;

11.

emlékeztet arra, hogy az Európai Bíróság több ítéletében is elismerte, hogy az állami hatóságok szoros ellenőrzése mellett működő egyetlen szolgáltató kizárólagos jogokkal történő felruházása hozzájárulhat ahhoz, hogy hatékonyabban javítsák a fogyasztók csalás elleni védelmét és a bűnözés elleni küzdelmet az online szerencsejáték-ágazatban;

12.

rámutat, hogy az online szerencsejátékok olyan sajátos természetű gazdasági tevékenységek, amelyekre a belső piac szabályai – vagyis a letelepedés szabadsága és a szolgáltatásnyújtás szabadsága – nem alkalmazhatók korlátozás nélkül; elismeri azonban az Európai Unió Bíróságának következetes ítélkezési gyakorlatát, amely hangsúlyozza, hogy rendelkezni kell a nemzeti szabályozásról, és azt következetesen, arányosan és megkülönböztetéstől mentesen kell alkalmazni;

13.

hangsúlyozza, hogy az online szerencsejáték-szolgáltatóknak minden esetben tiszteletben kell tartaniuk a működés szerinti ország jogszabályait, valamint hogy a tagállamoknak joggal kellene rendelkezniük arra, hogy az illegális online szerencsejátékok elleni fellépés érdekében szükségesnek ítélt intézkedést életbe léptethessék, azaz nemzeti szintű jogszabályokat hozhassanak és ezáltal a jogellenesen működő szolgáltatókat kizárják a piacról;

14.

azon a véleményen van, hogy a szerencsejáték-ágazati engedélyek kölcsönös elismerésének elve nem alkalmazható, azonban ragaszkodik ahhoz, hogy – a belső piaci elvekkel összhangban – az online szerencsejátékokat az összes vagy bizonyos online szerencsejáték tekintetében a verseny előtt megnyitó tagállamoknak biztosítaniuk kell az átláthatóságot, és lehetővé kell tenniük a megkülönböztetéstől mentes versenyt; e tekintetben azt ajánlja a tagállamoknak, hogy vezessenek be egy olyan engedélyezési rendszert, amely minden, az adott tagállam által szabott feltételt teljesítő európai szerencsejáték-szolgáltató számára lehetővé teszi az engedélykérelem benyújtását; úgy véli, hogy az engedélyezési rendszert bevezető tagállamokban olyan engedélykérelmezési eljárást lehetne bevezetni, amely a követelmények és az ellenőrzések felesleges megkettőzésének elkerülésével csökkenti az adminisztratív terheket, biztosítva ugyanakkor azon tagállam szabályozójának kiemelt szerepét, amelyben az engedély iránti kérelmet benyújtották; ezért úgy véli, hogy a nemzeti szabályozók közötti kölcsönös bizalmat szorosabb közigazgatási együttműködéssel kell megerősíteni; tiszteletben tartja ugyanakkor néhány tagállam azon döntését, hogy a fogyasztók védelme és a bűnmegelőzés érdekben meghatározza a szolgáltatók számát, valamint a kínált szerencsejátékok típusát és mennyiségét, azzal a kikötéssel, hogy a korlátozásoknak arányosaknak kell lenniük, és az ágazatban folyó tevékenységet következetesen és egységesen kell korlátozniuk;

15.

felszólítja a Bizottságot, hogy az „aktív szubszidiaritás” elvének megfelelően mérlegelje a sérülékeny fogyasztók védelmére, a függőség megelőzésére, valamint a törvénytelen szolgáltatók elleni fellépésre irányuló uniós szintű eszközök vagy intézkedések lehetőségét, ideértve a nemzeti szabályozók közötti hivatalos együttműködést, a szolgáltatókra vonatkozó közös szabályokat, vagy egy keretirányelvet; azon a véleményen van, hogy az első lépés az online szerencsejátékok európai szintű, a szabályozók és a szolgáltatók által elfogadott magatartási kódexének kidolgozása lehetne;

16.

azon a véleményen van, hogy az online szerencsejátékra vonatkozó páneurópai magatartási kódexnek ki kell terjednie mind a szolgáltatók, mind pedig a fogyasztók jogaira és kötelezettségeire; úgy véli, hogy egy ilyen magatartási kódex az alábbiak biztosítását hivatott elősegíteni: a felelősségteljes szerencsejáték, a játékosok nagyfokú védelme – különösen a kiskorúak és egyéb veszélyeztetett személyek esetében –, valamint uniós és nemzeti szintű támogatási mechanizmusok, amelyek a számítástechnikai bűnözés, a csalás és a megtévesztő reklámok elleni küzdelmet célozzák, és végső soron elvek és szabályok olyan keretét adják, amely Unió-szerte biztosítja a fogyasztók egyenlő védelmét;

17.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok részéről több intézkedésre van szükség annak megakadályozása érdekében, hogy az illegális szerencsejáték-szolgáltatók az interneten kínálhassák szolgáltatásaikat, például az illegális szerencsejáték-szolgáltatók feketelistájának létrehozásával; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg olyan, jogilag kötelező érvényű eszközök előterjesztését, amelyek arra kötelezik az uniós bankokat, hitelkártya-kibocsátókat és egyéb pénzforgalmi szolgáltatókat, hogy a nemzeti feketelisták alapján a felségterületükön engedéllyel nem rendelkező szerencsejáték-szolgáltatók és az ügyfeleik közötti tranzakciókat blokkolják, ügyelve arra, hogy a jogszerű tranzakciókban ne okozzanak fennakadást;

18.

tiszteletben tartja a tagállamok azon jogát, hogy az illegális online szerencsejáték-kínálatokkal szemben számos különböző megtorló intézkedést alkalmazzanak; az illegálisan kínált online szerencsejátékok elleni küzdelem hatékonyságának javítása érdekében egy olyan szabályozási elv bevezetését támogatja, amelynek értelmében a szerencsejáték-szolgáltató társaság csak abban az esetben működhet (vagy igényelheti a szükséges nemzeti engedélyt) egy adott tagállamban, ha az EU egyik tagállamában sem működik jogellenesen;

19.

felkéri a Bizottságot, a Szerződések őrét, valamint a tagállamokat, hogy továbbra is hatékonyan ellenőrizzék az uniós jog betartását, és szankcionálják a szabályok megsértését;

20.

megjegyzi, hogy a függőben lévő jogsértési ügyekben 2008 óta több előrelépés történhetett volna, továbbá megjegyzi, hogy ide vonatkozó ügyekben tagállamot még soha nem idéztek az Európai Bíróság elé; sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa az (offline és online) szerencsejátékokra vonatkozó tagállami jogszabályok és az EUMSZ között esetlegesen felmerülő ellentmondások vizsgálatát, valamint a következetesség biztosítása érdekében – szükség esetén – folytassa le a 2008 óta függőben lévő jogsértési eljárásokat; emlékezteti rá a Bizottságot, hogy a „Szerződések őreként” kötelessége a Szerződésekben rögzített szabadságok megsértésével kapcsolatos panaszok kézhezvételét követően haladéktalanul fellépni;

21.

felszólít a kellő hatáskörrel felruházott nemzeti szabályozó szervek közötti szoros együttműködésnek az Európai Bizottság koordinációja melletti kiépítésére a közös szabályok kidolgozása és a szükséges nemzeti engedélyek nélkül működő online szerencsejáték-szolgáltatók elleni közös fellépés érdekében; különösen a feketelistára tett játékosok azonosítása, a pénzmosás, a fogadási csalás és az egyéb – gyakran szervezett bűnözés keretében elkövetett – bűncselekmények elleni küzdelem tekintetében sikertelenek az elszigetelt nemzeti megoldások; ebben az összefüggésben a szabályozói együttműködés javítása érdekében szükséges lépésnek tartja, hogy minden tagállamban kellő hatáskörökkel felruházott szabályozót hozzanak létre; rámutat, hogy a belső piaci információs rendszer szolgálhat a nemzeti szabályozó szervek közötti hatékonyabb együttműködés alapjául; tudomást vesz a nemzeti szabályozó szervek együttműködési kezdeményezéseiről, úgymint a Szerencsejáték Szabályozók Európai Fórumának (Gaming Regulators European Forum, GREF) hálózat és az európai szabályozási platform; szorosabb együttműködést és jobb koordinációt szorgalmaz az uniós tagállamok, az Europol és az Eurojust között az illegális szerencsejáték, a csalás, a pénzmosás és az online szerencsejátékokkal kapcsolatos egyéb pénzügyi bűncselekmények elleni küzdelem terén;

22.

azt az álláspontot képviseli, hogy az online játékok különféle formái – mint például a gyors, másodpercenkénti gyakoriságú interaktív szerencsejátékok, a fogadások vagy a heti sorsolású lottójátékok – különböznek egymástól, tehát másféle választ igényelnek, mivel bizonyos típusú játékoknál a visszaélési lehetőségek nagyobbak, mint másoknál; külön rámutat, hogy mivel a pénzmosási lehetőségek az azonosítás szigorúságától, a játék formájától és a fizetési formáktól függnek, egyes játékformák esetében a játékok valós idejű figyelemmel kísérésére és az egyéb játékformák esetében alkalmazottnál szigorúbb ellenőrzésre van szükség;

23.

hangsúlyozza, hogy foglalkozni kell az online szerencsejátékkal kapcsolatban nyitott fogyasztói számlák védelmével a szolgáltató fizetésképtelenné válása esetén; ezért azt javasolja, hogy a jövőbeni jogszabályok célozzák e letétek védelmét arra az esetre, ha a weboldalakkal szemben pénzbírságot szabnak ki vagy jogi eljárást indítanak;

24.

felkéri a Bizottságot a fogyasztók olyan esetekben történő támogatására, ha illegális gyakorlatok áldozatai lettek, valamint részükre jogi támogatás nyújtására;

25.

az elektronikus azonosítás egységes páneurópai minimumszabályainak bevezetését javasolja; úgy véli, hogy a regisztrációt oly módon kell végrehajtani, hogy a játékos személyazonossága megállapítható legyen, ugyanakkor pedig biztosítsák, hogy a játékos szerencsejáték-szolgáltatónként legfeljebb egy szerencsejáték-számlával rendelkezik; hangsúlyozza, hogy a megbízható regisztrációs és ellenőrzési rendszerek az online szerencsejátékkal kapcsolatos visszaélések – mint például a pénzmosás – megelőzésének legfontosabb eszközei;

26.

úgy véli, hogy a fogyasztók, és elsősorban a sérülékeny és fiatal játékosok az online szerencsejátékok káros hatásaitól való hatékony védelme érdekében az EU-nak közös fogyasztóvédelmi normákat kell elfogadnia; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az ellenőrzési és védelmi folyamatokat a szerencsejáték-tevékenység beindulása előtt kell elindítani, és hogy ezek kiterjedhetnének többek között a játékos életkorának ellenőrzésére, a szerencsejáték-számlák közötti elektronikus fizetés és átutalás korlátozására, valamint egy olyan kötelezettség előírására, melynek értelmében a szolgáltatóknak fel kell hívnia a figyelmet a korhatárra, a nagy kockázatot hordozó viselkedésmódra, a kóros játékszenvedélyre, és az online portálokon szereplő, a nemzeti kapcsolattartó pontokra mutató linkekre;

27.

a szerencsejáték-szenvedély kezelése érdekében hatékony módszerek alkalmazását szorgalmazza, többek között azáltal, hogy betiltják a szerencsejátékot, illetve bevezetik a kifizetett összegek kötelező korlátozását a kliensek által meghatározott időszakokban; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy ha az összeghatár növelhető, akkor az csak egy bizonyos idő elteltével léphessen érvénybe;

28.

hangsúlyozza, hogy a szerencsejáték-függőség viselkedési zavarnak minősül, amely egyes országokban a lakosságnak akár a 2 %-át is érintheti; ezért kéri, hogy az Európai Unió minden egyes tagállamaiban vizsgálják meg a probléma mértékét annak érdekében, hogy a fogyasztókat a függőség e formájától megvédő, integrált fogyasztóvédelmi politika megalkotását lehetővé tevő alapok álljanak rendelkezésre; véleménye szerint a játékszámla megnyitásakor kimerítő és az igazságnak megfelelő tájékoztatást kell adni a játékokról, a felelősségteljes játékról és a játékszenvedély kezelési lehetőségeiről;

29.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az e területen már elvégzett vizsgálatokat, hogy fordítsanak figyelmet a szerencsejáték-függőség előfordulásával, kialakulásával és kezelésével kapcsolatos kutatásokra, és hogy gyűjtsenek a szerencsejáték-piacok valamennyi (online és offline) csatornájára és a játékfüggőségre vonatkozó statisztikai adatokat és hozzák azokat nyilvánosságra annak érdekében, hogy az EU teljes szerencsejáték-ágazatáról összehasonlítható adatokat szerezzenek; hangsúlyozza, hogy független forrásokból származó statisztikai adatokra van szükség, különösen a szerencsejáték-függőséget illetően;

30.

felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze a játékfüggőséggel foglalkozó nemzeti szervezetek olyan hálózatának kialakítását, amely lehetővé teszi a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok cseréjét;

31.

megállapítja, hogy egy nemrégiben közzétett tanulmány (14) szerint a szerencsejáték-ágazat olyan ágazat, ahol az alternatív vitarendezési rendszer hiánya a leggyakrabban érezhető; ezért azt javasolja, hogy a nemzeti szabályozó szervek hozzanak létre egy alternatív vitarendezési rendszert az online szerencsejáték-ágazat számára;

32.

megállapítja, hogy a sportversenyekhez fűződő csalás kockázata, noha mindig is létezett, megnövekedett az online sportfogadási ágazat megjelenése óta, és veszélyt jelent a sportversenyek tisztességességére nézve; ezért úgy ítéli meg, hogy ki kell dolgozni a sportcsalás és a csalás közös fogalommeghatározását, és a fogadási csalást egész Európában bűntettként szankcionálni kell;

33.

megállapítja, hogy a határokon átnyúló rendőrségi és igazságügyi együttműködés ösztönzésére szolgáló, az összes tagállam illetékes hatóságait felölelő eszközökre van szükség a sportfogadásokkal kapcsolatos bundázás megelőzése, felderítése és kivizsgálása terén; e tekintetben annak mérlegelésére kéri a tagállamokat, hogy külön erre a célra olyan bűnüldöző hatóságokat hozzanak létre, amelyek elsődleges feladata a bundázással kapcsolatos esetek kivizsgálása lenne; megállapítja, hogy együttműködési keretet kell kialakítani a sportverseny-szervezőkkel a sportfegyelmi hatóságok, illetve az állami vizsgálati és bűnüldöző szervek közötti információcsere megkönnyítése érdekében, például kifejezetten a bundameccsek ügyeivel foglalkozó nemzeti hálózatok és kapcsolattartó pontok kialakításával; ezt adott esetben a szerencsejáték-szolgáltatók közreműködésével kell megvalósítani;

34.

ezért úgy véli, hogy európai szinten ki kell alakítani a sportcsalás egységes fogalommeghatározását, és azt valamennyi tagállamban be kell illeszteni a büntetőjogba;

35.

aggodalmát fejezi ki a bűnszervezetek és az online fogadáshoz kapcsolódó bundázás megjelenése közötti kapcsolat miatt, mivel az ebből származó bevételek más bűncselekményeket táplálnak;

36.

megállapítja, hogy néhány európai országban már szigorú jogszabályokat fogadtak el a sportfogadáshoz kapcsolódó pénzmosás, a sportcsalás (speciális szabálysértésként és bűncselekményként besorolva), valamint a fogadások szervezői, illetve a sportklubok, a csapatok vagy az aktív sportolók közötti érdekellentétek vonatkozásában;

37.

megállapítja, hogy az EU-ban engedélyezett online szolgáltatók már részt vesznek a sporton belüli lehetséges korrupciós esetek feltárásában;

38.

kiemeli a sport területén folytatott nevelés fontosságát a sport tisztességességének megóvásában; ezért arra szólítja fel a tagállamokat és a sportszövetségeket, hogy fiatal korukról kezdődően és minden szintre kiterjedően tájékoztassák és neveljék a (hivatásos és amatőr) sportolókat és a fogyasztókat;

39.

tudatában van annak, hogy a szerencsejátékokból származó bevételeknek a hivatásos és amatőr sport valamennyi szintjének tagállami finanszírozásához való hozzájárulása különös jelentőséggel bír, ideértve a sportversenyek integritásának fogadási manipulációktól való védelmére irányuló intézkedéseket is; kéri a Bizottságot, hogy a tagállamok bevett gyakorlatának tiszteletben tartása mellett vizsgálja meg az alternatív finanszírozási lehetőségeket arra nézve, hogy miképpen biztosítható tartós pénzügyi kapcsolat a sportfogadások bevételei és a sportversenyek integritásának fogadási manipulációktól való védelme között, ugyanakkor vegye figyelembe, hogy a finanszírozási mechanizmusok nem vezethetnek olyan helyzethez, hogy azokból csak nagyon kevés professzionális, a televízióban széles körben közvetített sport részesül, miközben az egyéb sportok és különösen az alulról szerveződő sportok a fogadásokból származó források csökkenését tapasztalják;

40.

megismétli azon álláspontját, hogy a sportfogadások a sportversenyek kereskedelmi felhasználásának minősülnek; javasolja, hogy minden engedély nélküli kereskedelmi felhasználástól védjék meg a sportversenyeket, elsősorban azáltal, hogy elismerik a sportszervezetek szellemi tulajdonjogait az általuk szervezett versenyek vonatkozásában, nem csupán annak érdekében, hogy a hivatásos és az amatőr sport minden szintjén méltányos pénzügyi ellentételezést biztosítsanak, hanem a sportcsalás és különösen a bundameccsek elleni küzdelem megerősítésének eszközeként is;

41.

hangsúlyozza, hogy kiegyensúlyozottabb kapcsolatot tenne lehetővé a két fél között, ha a sportversenyszervezők és az online szerencsejáték-szolgáltatók között jogilag kötelező erejű megállapodások jönnének létre;

42.

hangsúlyozza az online szerencsejáték-ágazat átláthatóságának fontosságát; ezalatt az éves jelentések kötelezővé tételét érti, amelyeknek többek közt tartalmazniuk kellene, hogy mely közérdekű tevékenységeket és/vagy sporteseményeket finanszíroznak és/vagy szponzorálnak szerencsejátékból származó jövedelemből; kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az éves kötelező jelentések lehetőségét.

43.

rámutat annak szükségességére, hogy a törvénytelen szerencsejáték-szolgáltatásokkal szemben megbízható alternatíva álljon rendelkezésre; olyan reklámozási szabályok elfogadását szorgalmazza, amelyek megfelelően védik a kiszolgáltatott fogyasztót, ugyanakkor lehetővé teszik a sportesemények online szerencsejáték-szolgáltatók általi szponzorálását; megállapítja, hogy közös reklámozási szabályokat kell találni, amelyek megfelelően védik a kiszolgáltatott fogyasztót, de ugyanakkor lehetővé teszik a nemzetközi események szponzorálását;

44.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a sport terén működjenek együtt az összes érdekelt féllel azzal a céllal, hogy azonosítsák a sport tisztességességének és az alulról szerveződő sportok finanszírozásának fenntartásához szükséges megfelelő mechanizmusokat;

45.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/43

—

tekintettel méhészeti ágazat helyzetéről szóló, 2010. november 25-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a méhek egészségi állapotáról szóló, 2010. december 6-i bizottsági közleményre (COM(2010)0714),

—

tekintettel a Tanács 2011. május 17-i, a méhek egészségi állapotáról szóló következtetéseire,

—

tekintettel a 2011. május 3-i, „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közleményre (COM(2011)0244),

—

tekintettel a mezőgazdasági piacok közös szervezésének létrehozásáról, valamint egyes mezőgazdasági termékekre vonatkozó egyedi rendelkezésekről szóló, 2007. október 22-i 1234/2007/EK tanácsi rendeletre (2) (az egységes közös piacszervezésről szóló rendelet), amely külön rendelkezik a méhészeti ágazatról,

—

tekintettel az EFSA 2008. augusztus 11-i tudományos jelentésére, valamint az EFSA által megrendelt és elfogadott 2009. december 3-i tudományos jelentésre, amelyek témája a méhek pusztulása és felügyelete Európában,

—

tekintettel az Európai Bíróságnak, a géntechnológiával módosított anyagokat tartalmazó méz címkézésére vonatkozó C-442/09. sz. ügyben (3) hozott ítéletére,

—

tekintettel a növényvédő szerek forgalomba hozataláról, valamint a 79/117/EGK és a 91/414/EGK tanácsi irányelvek hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. október 21-i 1107/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

—

tekintettel a peszticidek fenntartható használatának elérését célzó közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2009. október 21-i 2009/128/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel „Az uniós fehérjedeficit: mi a megoldás a hosszú ideje fennálló problémára?” című, 2011. március 8-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

—

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére és a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság véleményére (A7-0359/2011),

A.

mivel a méhészet mint gazdasági és társadalmi tevékenység kulcsszerepet játszik a vidéki övezetek fenntartható fejlődésében, valamint munkahelyeket teremt, emellett a beporzás révén fontos ökoszisztéma-szolgáltatásokat lát el, amelyek a növények genetikai sokféleségének fenntartásával hozzájárulnak a biológiai sokféleség javításához,

B.

mivel a méhészet és a biológiai sokféleség kölcsönösen függenek egymástól; mivel a méhkolóniák a beporzási tevékenység révén környezeti, gazdasági és társadalmi szempontból fontos értéket állítanak elő, hozzájárulva az élelmiszer-ellátás biztonságához és a biológiai sokféleség fennmaradásához; továbbá mivel a méhészek méhkolóniáik kezelésével rendkívül jelentős környezetvédelmi szolgáltatást nyújtanak, valamint a vidéki területeken megőriznek egy fenntartható termelési modellt; mivel a „méhlegelők”, a különféle takarmányterületek és bizonyos termények (repce, napraforgó stb.) biztosítják a méhek számára az immunrendszerük és egészséges állapotuk fennmaradásához szükséges gazdag táplálékot,

C.

mivel aggasztó, hogy egy méhészeti vállalkozás létrehozásához kapcsolódó magas költségek miatt egyre kevesebb ember vállalkozik ebben az ágazatban, ami ahhoz vezet, hogy hiány van a létfontosságú mezőgazdasági növények beporzásához szükséges kaptárakból;

D.

mivel mind az EU-ban, mind a világ más részeiben a méhcsaládok számának csökkenése tapasztalható; mivel a mezőgazdasági termelékenységet elősegítő beporzó fajok hanyatlóban vannak; mivel ha ez a folyamat egyértelműen felerősödik, az uniós gazdák, valamint a világ más részein gazdálkodók arra kényszerülhetnek, hogy a beporzáshoz emberi közreműködést vegyenek igénybe, ami a beporzásra fordított kiadások megduplázódásához vezetne; mivel a tudomány és az állatorvoslás jelenleg keveset tesz az egyes megbetegedések és járványok elleni hatékony védelem, illetve esetükben a járványügyi ellenőrzés gyakorlása terén, aminek az oka az, hogy az elmúlt évtizedekben – a szűk piac eredményeképpen és a nagy gyógyszervállalatok alacsony fokú érdekeltsége miatt – elhanyagolták az újabb méhegészségügyi gyógyszerekre irányuló kutatást, illetve fejlesztést, mivel a piacon forgalmazott kevés számú gyógyszer ma már gyakran hatástalan a Varroa destructor nevű méhatka elleni küzdelemben,

E.

mivel az egyes méhek és méhkolóniák egészségi állapotát számos – egymással sok esetben összekapcsolódó – letális és szubletális tényező veszélyezteti, mivel a piacra kerülő kevés számú gyógyszer ma már gyakran nem kellőképpen hatásos a rezisztenssé vált Varroa destructor nevű méhatka elleni küzdelemben, mivel a peszticidek használata, az éghajlati és környezeti feltételek megváltozása, a növényi biodiverzitás csökkenése, a talajhasználat változása, a rossz méhészeti gazdálkodás és az invazív fajok jelenléte folytán meggyengül a méhkolóniák immunrendszere és opportunista betegségek alakulnak ki, mivel a mézelő méhek közvetlen és közvetett módon vannak kitéve a növényvédő szereknek, például szél általi hordáson, felszíni vizeken, guttációs cseppeken, nektáron vagy virágporon keresztül,

F.

mivel a méhészek hozzájárulhatnak méheik egészségének és jólétének javításához és megőrzéséhez, és segíthetik azt, bár a környezetük minősége jelentős szerepet játszik abban, hogy mennyire járnak sikerrel,

G.

mivel kívánatos az állatgyógyászati termékek és hatóanyagok csupán minimális szinten történő felhasználása a méhkolóniák immunrendszere egészségi állapotának fenntartása érdekében, mivel azonban számolni kell a rezisztencia problémájával is; mivel a hatóanyagok és gyógyszerek nem alakulnak át a méhek anyagcseréjében, és az európai termelők tiszta, maradékanyagoktól mentes, magas minőségű mézet kívánnak előállítani,

H.

mivel az európai méhészek közül sokan amatőrök és nem szakképzett méhészek,

1.

felhívja a Bizottságot, hogy a következő (nyolcadik) pénzügyi keretben emelje a méhek egészségi állapotával kapcsolatos kutatásokra szánt támogatások szintjét, a kutatásokat a technológiai fejlesztések, a betegségek megelőzése és ellenőrzése felé irányítva (különös tekintettel a környezeti tényezők által a méhkolóniák immunrendszerére gyakorolt hatásra és a patogénekkel való interakcióikra), fenntartható mezőgazdasági gyakorlatok kialakításával és a nem vegyi megoldások előtérbe helyezésével (például olyan mezőgazdasági gyakorlatok támogatásával, mint a vetésforgó és a biológiai növényvédelem) és általánosan az integrált növényvédelmi technikák fokozott ösztönzésével, továbbá állatgyógyászati termékek kifejlesztésével az Unió méhállományának jelenlegi megbetegedéseit előidéző tényezők, elsősorban a Varroa destructor méhatka ellen, mivel ez az a fő kórokozó, amelynek ártalmatlanításához rezisztencia kialakítására való fokozott képessége miatt a hatóanyagok szélesebb körére van szükség, valamint a belső élősködők és más opportunista megbetegedések ellen;

2.

fontosnak tartja, hogy sürgős intézkedést hozzanak a méhek egészségének védelme érdekében, szem előtt tartva a méhészet sajátosságait, az érintett szereplők sokféleségét, valamint az arányosság és a szubszidiaritás elvét;

3.

ismételten hangsúlyozza aggodalmát, hogy amennyiben elhanyagoljuk a mézelő méhek és a vadon élő beporzó rovarok körében Európában megfigyelhető fokozott mértékű pusztulás jelenségét, az súlyos negatív hatással lehet a mezőgazdaságra, az élelmiszer-termelésre és az élelmezésbiztonságra, a biológiai sokféleségre, a környezeti fenntarthatóságra és az ökoszisztémákra;

4.

kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel való együttműködésben segítse elő megfelelő nemzeti felügyeleti rendszerek létrehozását és alakítson ki uniós szintű harmonizált követelményeket az összehasonlítás lehetővé tétele érdekében; hangsúlyozza, hogy szükség van a méhkaptárak egységes, nemzeti szintű azonosítási rendszerére és nyilvántartására, amelyet évente felülvizsgálnak és frissítenek; ragaszkodik ahhoz, hogy az azonosítás és a nyilvántartás finanszírozása ne a méz Európai Unión belüli termelésének és forgalomba hozatalának fejlesztésére irányuló, már létező programokból származzon (1221/97/EK tanácsi rendelet (7));

5.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a környezeti feltételek és a méhészeti és mezőgazdasági gyakorlatok által a méhek egészségére gyakorolt hatás nyomon követése céljából támogassa a „referenciaméhészetek” európai hálózatának létrehozását;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy az egyes tagállamok által rendelkezésre bocsátott – a ténylegesen összeírt kaptárszámokról szóló – nyilatkozatok alapján és ne becsült adatok alapján dolgozza ki a három éves programokat;

7.

üdvözli a méhek egészségi állapotát vizsgáló uniós referencialaboratórium létrehozását, amelynek tevékenységét a létező szakértői hálózatok vagy nemzeti laboratóriumok által nem lefedett területekre, illetve az általuk végzett kutatásokból származó integrált ismeretek szintézisére kell összpontosítania;

8.

hangsúlyozza, hogy támogatni kell a diagnosztizálást végző nemzeti laboratóriumokat és a szabadföldi vizsgálatokat, és felhívja a figyelmet arra, hogy ki kell küszöbölni a finanszírozási átfedéseket;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy – a méhészeti ágazat képviselőivel együtt – hozzon létre irányító bizottságot, amely segíti majd a Bizottságot az uniós referencialaboratórium éves programjának összeállításában; helyteleníti, hogy az uniós referencialaboratórium első éves munkaprogramját az érdekelt felekkel való előzetes konzultáció nélkül nyújtották be;

10.

felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is támogassa a méhek egészségi állapotára irányuló tudományos kutatásokat, építve a COST/COLOSS fellépés, valamint a BeeDoc és a STEP kezdeményezések által nyújtott jó példákra, valamint hogy ösztönözze a tagállamokat az ágazattal kapcsolatos tudományos kutatás támogatására; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy bővíteni kell a méhészekkel és a méhészek szervezeteivel fenntartott kapcsolatokat;

11.

kéri a Bizottságot, hogy küszöbölje ki az alapok felhasználásában jelentkező átfedéseket annak érdekében, hogy megnövelje azok hatékonyságát és biztosítsa mind a méhészek, mind a gazdálkodók számára a gazdasági és ökológiai hozzáadott értéket; kéri a Bizottságot, hogy bátorítsa a tagállamokat az általuk biztosított kutatási finanszírozás szintjének növelésére;

12.

felhívja a tagállamokat, hogy ösztönözzék és ellenőrizzék a mézelő növények fenológiai felügyeletét végző nemzeti hálózatok létrejöttét;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen segítse elő a méhek egészségi állapotát veszélyeztető tényezőkre vonatkozó ökotoxikológiai vizsgálatokra vonatkozó információk tagállamok, laboratóriumok, méhészek, gazdálkodók, az ágazat és a tudósok közötti megosztásának fokozását, ezzel megteremtve a tájékozott, független tudományos vizsgálatok lehetőségét; felszólítja a Bizottságot, hogy segítse elő ezt a folyamatot azzal, hogy vonatkozó weboldalát az érintett tagállamok valamennyi hivatalos nyelvén elérhetővé teszi;

14.

üdvözli a Bizottság „Jobb képzés a biztonságosabb élelmiszerek érdekében” elnevezésű kezdeményezését, hozzátéve, hogy a kezdeményezésnek 2011 után is folytatódnia kell, a nemzeti hatóságoktól érkező résztvevők számát pedig növelni szükséges;

15.

kéri, hogy támogassák a méhészek számára a betegségek megelőzésével és ellenőrzésével, a gazdálkodók és erdészek számára pedig a növénytani ismeretekkel, a növényvédő szerek méhbarát alkalmazásával, a peszticidek hatásaival és a gyomirtásra használható vegyszermentes agronómiai gyakorlatokkal foglalkozó képzési programokat; kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel együttműködésben nyújtson be iránymutatásokat a kaptárak állatorvosi kezelésére vonatkozóan;

16.

felszólítja a tagállamok hatóságait és érdekképviseleti szervezeteit, hogy támogassák a méhek egészségére vonatkozó megfelelő tudományos és technikai ismeretek terjesztését a méhészek között; hangsúlyozza, hogy folyamatos párbeszédre van szükség a méhészek, a gazdálkodók és az érintett hatóságok között;

17.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell az állatorvosok megfelelő képzését, a méhészek számára lehetőséget kell biztosítani állatorvosi konzultációkra, az állatorvosi hatóságok munkájába pedig méhészeti szakembereket kell bevonni;

18.

elismeri, hogy az éves veszteségek mintegy 10 %-át okozó varroaatka elleni innovatív és hatékony kezelések kifejlesztése rendkívül fontos; úgy véli, hogy a betegségek és kártevők kedvezőtlen hatásának enyhítése érdekében növelni kell az engedélyezett állat-egészségügyi kezelések támogatását; kéri a Bizottságot, hogy vezessen be közös iránymutatásokat az ágazatban alkalmazott állat-egészségügyi kezelés tekintetében, és felhívja a figyelmet a helyes alkalmazásukra; kéri, hogy vezessenek be iránymutatásokat a biológiai növényvédelem terén engedélyezett molekulákkal és/vagy szerves savakból, illóolajokból és egyéb anyagokból álló készítményekkel kapcsolatban;

19.

felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsanak pénzügyi támogatást a méhek egészségével kapcsolatos új gyógyászati termékekre irányuló kutatás, fejlesztés és szabadföldi vizsgálatok számára, különösen a kkv-k tekintetében, tekintettel arra, hogy a méhészeti ágazat a beporzás révén hozzájárul a biológiai sokféleséghez és a közjavakhoz, figyelembe véve, hogy a jelenleg a méhészek által fedezett állatorvosi kezelési költségek a többi állattenyésztési ágazat egészségügyi kiadásaihoz képest igen magasak;

20.

hangsúlyozza, hogy a gyógyszeripar számára ösztönzőket kell biztosítani a méhbetegségek elleni új gyógyszerek kifejlesztésére;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki rugalmasabb szabályokat a méhek egészségi állapotával kapcsolatos – többek között a természetes eredetű és egyéb, a rovarok egészségét nem befolyásoló – állatgyógyászati termékek engedélyezése és rendelkezésre bocsátása tekintetében; üdvözli az állatgyógyászati készítményekre vonatkozó irányelv felülvizsgálatára irányuló bizottsági javaslatot, ugyanakkor megjegyzi, hogy az, hogy a hozzáférés az ilyen termékekhez jelenleg korlátozott, nem indokolhatja a méhcsaládokat érintő egyéb opportunista patológiák kezelésére szolgáló antibiotikumok bejegyzését/forgalomba hozatalát, mivel ez hatással van a méhek által előállított termékek minőségére és az ellenállóképességre;

22.

üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a megbetegedett méhek kezelését akadályozó jelenlegi jogbizonytalanság felszámolása érdekében az úgynevezett lépcsőzetes eljárás keretében be kívánja vezetni a gyógyszerhasználat maximális maradékanyag-határértékeit;

23.

felhív a szabályozási környezet olyan irányú megváltoztatására, hogy az Európai Gyógyszerügynökség a szellemi tulajdonra vonatkozó jogok védelme érdekében bizonyos átmeneti időszakra biztosíthasson kizárólagosságot a méhek egészségi állapotával kapcsolatos innovatív állatgyógyászati készítményekben felhasznált új hatóanyagok előállítására és forgalmazására;

24.

felkéri a Bizottságot, hogy az Európai Unió állat-egészségügyi alapjának következő felülvizsgálata során vegye fontolóra annak a méhbetegségekre való kiterjesztését;

25.

üdvözli, hogy a Bizottság javaslatot kíván benyújtani egy átfogó állat-egészségügyi jogszabályra; felszólítja a Bizottságot, hogy igazítsa ki az európai állatorvosi szakpolitika hatókörét és finanszírozását oly módon, hogy azok figyelembe vegyék a méhek és a méhészet sajátosságait, és hogy ezáltal a hatékony és szabványosított gyógyszerek megfelelő rendelkezésre állása és a méhek egészségének az európai állatorvosi politika keretében történő finanszírozása révén a méhbetegségek hatékonyabban leküzdhetők legyenek valamennyi tagállamban; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a tagállamok közötti fokozottabb harmonizációt, és tegyen meg minden tőle telhetőt a Varroa-atka kór elleni küzdelem és a kór kordában tartása érdekében;

26.

támogatja az olyan tenyésztési programokat, amelyek a betegségekkel és a kártevőkkel szembeni tűrőképességre összpontosítanak (különösen a Varroa-atka kór tekintetében);

27.

hangsúlyozza, hogy az Európai Unió a közelmúltban – az Európai Parlament elkötelezett részvételével – új, szigorúbb szabályokat fogadott el a növényvédő szerek engedélyezésére és fenntartható felhasználására vonatkozóan annak biztosítása érdekében, hogy azok biztonságosak legyenek az emberi egészségre és a környezetre nézve; megjegyzi, hogy ezek a szabályok a méhek biztonsága tekintetében további szigorú kritériumokat foglalnak magukban; felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet az új szabályrendszer sikeres végrehajtásáról;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy a méhcsaládok egészségének és a populáció fejlődésének védelme érdekében javítsa a peszticidekkel kapcsolatos kockázatértékelés módszertanát, továbbá biztosítson megfelelő hozzáférést az engedélyezéshez szükséges iratanyagokban található ökotoxikológiai vizsgálatok eredményeihez és módszertanához;

29.

hangsúlyozza a fenntartható gazdálkodás fontosságát, és kéri a tagállamokat, hogy minél előbb ültessék át és teljes egészében hajtsák végre a peszticidek fenntartható használatáról szóló 2009/128/EK irányelvet, különösen annak 14. cikkét, amely hangsúlyozza, hogy 2014-től kezdve az Unió valamennyi gazdálkodójának kötelező lesz az integrált növényvédelem alkalmazása, valamint hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az olyan peszticidek alkalmazására, amelyek káros hatással lehetnek a méhekre és a méhcsaládok egészségére;

30.

kéri a Bizottságot, hogy a valós körülmények között, megbízható és hatékony vizsgálatok és összehangolt eljárások alapján végzett, a peszticidekre vonatkozó kockázatértékelés során vegye figyelembe a krónikus, a lárva- és a szubletális toxicitást a 2011. június 14-e óta alkalmazott, a növényvédő szerek forgalomba hozataláról szóló 1107/2009/EK rendeletnek megfelelően; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy fordítson külön figyelmet egyes olyan növényvédő szerekre, amelyek alkalmazása bizonyos körülmények között káros hatással jár a méhek és a méhkolóniák egészségi állapotára; felkéri a Bizottságot, hogy fokozza a hatóanyagok és patogének közötti, valamint a hatóanyagok közötti lehetséges kölcsönhatásokra irányuló kutatásokat; megjegyzi, hogy a bevonási módszereket is számításba kell venni;

31.

üdvözli, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság szakértői független értékelést végeznek a peszticidekre vonatkozó különféle adatszolgáltatással kapcsolatosan az ágazati szereplők számára előírt követelményekről;

32.

felhív – a méhészek és a mezőgazdaságban tevékenykedők közötti párbeszéd szellemében – egy olyan kötelező előzetes értesítési rendszer felállítására, amely valamennyi tagállamban előre tájékoztatná a méhészeket és az állami hatóságokat a peszticidek alkalmazásáról, különösen a rovarölő szerekkel, levegőből történő kezelések (pl. szúnyogirtások esetében), valamint egy olyan rendszer felállítására, amely kérésre információt biztosít a kaptárak helyzetéről e műveletek elvégzésekor; felhív ezenkívül egy internet-alapú adatbázis révén az információk méhészek és gazdálkodók közötti hatékonyabb átadására, például a kaptárak földek közelében való elhelyezésével kapcsolatosan;

33.

kéri a tagállamokat, hogy vegyék fontolóra, mennyire tanácsos a méhészetet és a méhek egészségét a mezőgazdasági képzés részévé tenni;

34.

külön tekintettel a 2009. évi, „A méhek pusztulása és felügyelete Európában” elnevezésű EFSA-projektre, felhívja a Bizottságot, hogy végezze el a géntechnológiailag módosított takarmánynövények és monokultúrák által a méhek egészségéi állapotára tett esetleges károsító hatások objektív felmérését;

35.

felhívja a Bizottságot, hogy folyamatosan ellenőrizze az állat-egészségügyi helyzetet a kibocsátó országokban, érvényesítse a legszigorúbb állat-egészségügyi követelményeket és hozzon létre megfelelő monitoringrendszert a harmadik országokból származó szaporítóanyagok ellenőrzésére annak elkerülése céljából, hogy egzotikus méhbetegségek és élősködők – mint az Aethina tumida (kis kaptárbogár) vagy a Tropilaelaps atka – bejussanak az Unió területére; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a méhész szervezetekkel együttműködésben növelje az átláthatóságot a határellenőrzési pontokon végzett biztonsági ellenőrzések gyakorisága, százalékos aránya, jellemzői és mindenek előtt eredményei tekintetében;

36.

kéri, hogy vezessenek be ideiglenesen 10 ppb küszöbértéket (intézkedési referenciapontot) az Európai Unió által engedélyezett állategészségügyi termékekre vonatkozóan, figyelembe véve a tagállamokban alkalmazott különféle elemzési módszereket és gyakorlatokat;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy a mézben és más méhészeti termékekben található olyan anyagok vonatkozásában, amelyek az európai méhészeti ágazatban nem engedélyezhetők, vezessen be intézkedés előtti szinteket („No Action Level”, NAL), intézkedési referenciapontokat („Reference Point for Action”, RPA) vagy maximális szermaradvány-határértékeket, továbbá harmonizálja a határokon történő állatorvosi ellenőrzéseket és a belső piacon végzett ellenőrzéseket, mivel a méz esetében az alacsony minőségű import, a hamisítás és a helyettesítő termékek torzítják a piacot, és folyamatos nyomást gyakorolnak az árakra és az uniós piacokon található termékek végső minőségére, és azonos versenyfeltételeket kell teremteni az uniós és a harmadik országokbeli termékek/termelők számára; megállapítja, hogy a maradékanyag-határértékek megállapításakor a maradékanyagok tekintetében figyelembe kell venni a bevált állatorvosi gyakorlatot;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy hozza létre vagy módosítsa a 2001/110/EK tanácsi irányelv (8) (mézirányelv) mellékleteit annak érdekében, hogy az uniós termelésre vonatkozó előírásokat valamennyi méhészeti termék esetében – a mézféleségeket is beleértve – világos jogszabályi meghatározások és a méz minőségére vonatkozó fontosabb paraméterek – prolin- és szacharóztartalom, alacsony HMF-szint és víztartalom –, valamint a hamisítás (glicerintartalom, cukorizotóp-arány (C13/C14), pollenspektrum, a méz aromaanyag- és cukortartalma) meghatározása révén javítsa; kéri, hogy támogassák a mézhamisítást leleplező hatékony módszerek kutatását; annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy a méz természetes jellemzőinek az európai termékekre vonatkozó vizsgálata a harmadik országokból származó termékekre is vonatkozzon;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy a címkézésre vonatkozó szabályozást harmonizálja a mezőgazdasági minőségrendszerekről szóló rendelet rendelkezéseivel, továbbá az importból származó vagy az EU-ban előállított méhészeti termékek esetében vezesse be a származási országot feltüntető kötelező címkézést, különböző helyekről származó termékek vegyítésével előállított termékek esetében pedig a kötelező címkézés egészüljön ki valamennyi származási ország feltüntetésével;

40.

az EU új minőségpolitikájának szellemében felhívja a méhészeket, az őket képviselő szervezeteket és a kereskedelmi vállalatokat, hogy a méhészeti termékek esetében éljenek szélesebb körben az uniós címkézési rendszerekkel (OEM és OFJ), amivel hozzájárulhatnak a méhészeti tevékenység fenntarthatóságához, továbbá kéri a Bizottságot, hogy a méhész szervezetekkel szoros együttműködésben javasoljon minőségi meghatározásokat és támogassa a méhészeti termékek helyi piacokon való közvetlen eladását;

41.

kéri, hogy tegyenek lépéseket az Európából származó méz és méhészeti termékek fogyasztásának növelésére, többek között az egyes származási helyekre és változatokra jellemző tulajdonságokkal rendelkező mézek népszerűsítésén keresztül;

42.

hangsúlyozza a méhészekkel való konzultáció fontosságát az európai és tagállami hatóságok számára a méhészeti programok és a vonatkozó jogszabályok kidolgozása során annak érdekében, hogy e programok hatékonysága és kellő időben történő végrehajtása biztosított legyen; kéri a Bizottságot, hogy biztosítson lényegesen több pénzügyi forrást a méhészeti ágazat számára, azáltal, hogy a 2013 utáni KAP keretében fokozza a méhészet számára jelenleg biztosított támogatást, és biztosítja a jelenlegi támogatási programok folyamatosságát és fejlesztését (1221/97/EK rendelet), valamint hogy ösztönözze a közös projektek fejlesztését, ezenkívül kéri a tagállamokat, hogy biztosítsanak technikai segítségnyújtást a méhészeti ágazatnak; kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a társfinanszírozási rendszer kompatibilitását azzal, hogy azok a tagállamok, amelyek azt szükségesnek tartják, létrehozzák a KAP első pillérén belüli közvetlen támogatásokat (a KAP 68. cikkének opcionális végrehajtása); hangsúlyozza ezenkívül, hogy bátorítani kell a fiatal méhészeket az ágazatba való belépésre; kéri a Bizottságot, hogy a méhészeket sújtó válsághelyzetek hatásainak enyhítése érdekében biztosítson egyfajta biztonsági hálót vagy közös biztosítási rendszert a méhészet számra;

43.

sürgeti a Bizottságot, hogy az EU új biodiverzitási stratégiája keretében kiemelt fontosságú kérdésként a méhészeti ágazat számára tegyen elérhetővé pénzügyi erőforrásokat, illetve növelje azok arányát a KAP keretében előterjesztett minden olyan projekt és intézkedés vonatkozásában, amelyek kizárólag az egyes régiókban őshonos apis mellifera alfajaira és ökotípusaira irányulnak,

44.

kéri a Bizottságot, hogy a KAP küszöbönálló reformja során tegye egyértelművé, hogy mely támogató intézkedések és támogatások vonatkoznak az európai méhészeti ágazatra, figyelembe véve a mézelőméh-családok által a beporzás révén biztosított környezetvédelmi és társadalmi hasznot, valamint a méhészek által méhcsaládjaik kezelése révén nyújtott környezetvédelmi szolgáltatásokat;

45.

megjegyzi, hogy a Bizottság 2010. május 28-i jelentése szerint a méhészek száma 2004 óta kis mértékben növekedett; rámutat arra, hogy a jelentés szerint ez a növekedés kizárólag Bulgária és Románia európai uniós csatlakozásának tulajdonítható, és hogy ezen országok méhészeit nem számítva az EU-ban a méhészek jelentős számú csökkenése lenne tapasztalható; véleménye szerint mindez a EU-ban a méhészeti ágazat helyzetének súlyosságát mutatja, és hogy annak támogatást kell biztosítani, továbbá konkrét intézkedéseket kell végrehajtani annak érdekében, hogy a méhészeket megtartsák a méhészeti ágazatban;

46.

kéri a Bizottságot, hogy vegye fontolóra annak lehetőségét, hogy a közvetlen támogatások rendszerén belül külön támogatási rendszert hozzon létre a méhészek számára, például méhkolóniánként adott támogatások révén, amely segíteni fogja az EU-n belül a méhészeti ágazat megőrzését és a méhész szakma irányába ösztönzi a fiatalokat, továbbá biztosítja, hogy a méhek továbbra is beporzóként működjenek;

47.

kéri a Bizottságot, hogy támogassa a KAP-on belül a fenntartható mezőgazdasági gyakorlatokat, a 2009/128/EK irányelvvel összhangban ösztönözze a gazdálkodókat egyszerű agronómiai gyakorlatok alkalmazására, továbbá az EU biodiverzitási stratégiájának szellemében erősítse meg a kifejezetten a méhészeti ágazatra irányuló mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket; kéri a tagállamokat, hogy vidékfejlesztési programjaikon belül hozzanak a méhészetre irányuló mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket, valamint ösztönözzék a gazdálkodókat arra, hogy foganatosítsanak mezőgazdasági és környezetvédelmi intézkedéseket, a szántóföldek szélein alakítsanak ki méhbarát legelőket, alkalmazzák az integrált termelés emelt szintjét, figyelembe véve a gazdálkodás holisztikus megközelítéseit, és ahol lehet, a kártevők ellen alkalmazzanak biológiai eszközöket;

48.

újra megerősíti, hogy a Bizottság a méheket háziasított fajnak tekinti, következésképpen az állattenyésztési ágazatba sorolja, ami lehetővé teszi jobb egészségügyi, jóléti és védőintézkedések (9) megtételét és hozzásegít a vad beporzó rovarok megóvásával kapcsolatos jobb tájékoztatáshoz; ezért kéri a méhek egészségének védelmével foglalkozó stratégia kidolgozását és a méhészet sajátosságainak figyelembevételét a mezőgazdasági és állat-egészségügyi jogi szabályozás során, különösen a gazdálkodóknak a kaptárok állományveszteségével kapcsolatos kártalanítása vonatkozásában;

49.

kéri a méhészeti ágazat érintett szereplőit, hogy használják ki a jelenlegi közös agrárpolitika és annak közelgő reformja által kínált különféle lehetőségeket, amely a mezőgazdaság egészén belül megfelelően tekintetbe veszi a termelői szervezeteket;

50.

szorgalmazza, hogy a Bizottság a 92/43/EGK tanácsi irányelv (10) (élőhelyekre vonatkozó irányelv) keretében határozza meg az Apis mellifera faj védettségi állapotát, és adott esetben foglalja bele az irányelv mellékleteibe; tekintettel az Apis mellifera faj és az Európai Unióban előforduló különböző alfajok védelmének sürgősségére, felszólítja a Bizottságot, vizsgálja meg a Life+ pénzügyi eszközön belül egyedi program vagy szabályozás megteremtésének lehetőségét, amellyel létrejöhetne az e faj vadon élő populációinak helyreállítását szolgáló páneurópai projekt;

51.

szorgalmazza, hogy a Bizottság a 92/65/EGK tanácsi irányelv (11) keretében legalább átmenetileg tiltsa be a Bombus sp. nemzetségéhez tartozó élő méhek és fajok harmadik országokból történő behozatalát az egzotikus betegségek elkerülése érdekében, különösen mivel az Európai Unión belül elegendő genetikai forrás áll a méhészet rendelkezésére, ha figyelembe vesszük azokat a főbb alfajokat, amelyekből a méhészetben jelenleg használt fajták és változatok származnak;

52.

emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség elősegítése a mezőgazdasági ágazaton kívül is alapvető fontosságú; megjegyzi, hogy az út menti zöld területek, a vasútvonalak melletti szegély, az energiaátviteli hálózatok miatt végzett irtási területek, illetve a közparkok és magánkertek jelentős területeket fednek le, amelyek ésszerű használati módjai jelentősen növelhetik a pollen- és nektárforrást a méhek és beporzó rovarok számára; úgy véli, hogy ezt a fejlesztést a harmonikus területgazdálkodás keretében kell megvalósítani, amely fenntartja a közúti biztonságot is;

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/51

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 14. és 106. cikkére, valamint 26. sz. jegyzőkönyvére,

—

tekintettel az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról szóló 2011. március 23-i bizottsági közleményére (COM(2011)0146),

—

tekintettel „Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok alkalmazása 2005 óta és a nyilvános konzultáció eredménye” című 2011. március 23-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2011)0397),

—

tekintettel a Bizottság által 2010-ben szervezett általános gazdasági érdekű szolgáltatások állami támogatásáról szóló nyilvános konzultációra,

—

tekintettel az állami támogatásokkal, a közbeszerzéssel és a belső piaccal kapcsolatos európai uniós szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra, beleértve a szociális szolgáltatásokat, történő alkalmazásáról szóló 2010. december 7-i útmutatóra (SEC(2010)1545),

—

tekintettel a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, illetve egyes vállalkozások pénzügyi átláthatóságáról szóló, 2006. november 16-i 2006/111/EK bizottsági irányelvre (1),

—

tekintettel az EK-Szerződés 86. cikke (2) bekezdésének bizonyos az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozások számára kompenzáció formájában nyújtott állami támogatásokra való alkalmazásáról szóló 2005. november 28-i 2005/842/EK bizottsági határozatra (2),

—

tekintettel a közszolgáltatás nyújtásával járó kompenzáció formájában nyújtott állami támogatásra vonatkozó közösségi keretszabályra (3)

—

tekintettel az európai általános érdekű szolgáltatásokról szóló 2001. január 19-i bizottsági közleményre (4),

—

tekintettel az európai általános érdekű szolgáltatásokról szóló 1996. szeptember 26-i bizottsági közleményre (5),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról szóló 2011. július 1-i véleményére (6),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjáról” című, 2011. június 15-i véleményére (7),

—

tekintettel a Bíróság az Altmark Trans GmbH és Regierungspräsidium Magdeburg/Nahverkehrsgesellschaft Altmark GmbH ügyben 2003. július 24-én hozott ítéletére (8),

—

tekintettel az általános érdekű szociális szolgáltatások jövőjéről szóló 2011. július 5-i állásfoglalására (9), 2007. március 14-i állásfoglalására az általános érdekű szociális szolgáltatásokról az Európai Unióban (10), 2006. szeptember 27-i állásfoglalására az Európai Bizottság általános érdekű szolgáltatásokról szóló fehér könyvéről (11), az általános érdekű szolgáltatásokról kiadott zöld könyvről szóló 2004. január 14-i állásfoglalására (12), a Bizottság „Általános érdekű szolgáltatások Európában” című közleményéről szóló 2001. november 13-i állásfoglalására (13) és a Bizottság „Általános érdekű szolgáltatások Európában” című közleményéről szóló 1997. december 17-i állásfoglalására (14),

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7-0371/2011),

A.

mivel az általános gazdasági érdekű szolgáltatások magas szintű prioritást élveznek az Unió közös értékrendjében és elősegítik a szociális, gazdasági és területi kohéziót, és így kulcsfontosságú szerepet töltenek be a társadalmi egyenlőtlenségek elleni harcban, és egyre nagyobb mértékben a fenntartható fejlődésben;

B.

mivel az általános gazdasági érdekű szolgáltatások jelentősen hozzájárulnak a tagállamok gazdasági teljesítményéhez és versenyképességéhez, és ezáltal nem csak a gazdasági válságok megelőzését és leküzdését, hanem a gazdasági jólétet is szolgálják;

C.

mivel az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtása támogatja az Európa 2020 stratégia végrehajtását, és mivel ezek a szolgáltatások különösen a foglalkoztatás, az oktatás és a szociális integráció területein járulhatnak hozzá a növekedési célok eléréséhez, hogy végül megvalósuljon a magas szintű termelékenység, foglalkoztatás és társadalmi kohézió;

D.

mivel a polgárok érdekében szükség van a versengő magánvállalkozások költséghatékony megoldásaira és azok a költségvetési helyzetre tekintettel is alapvetőek;

E.

mivel az általános gazdasági érdekű szolgáltatások olyan szolgáltatások, amelyeket nem lehet minden esetben, vagy csak nem megfelelő módon lehet állami beavatkozás nélkül biztosítani;

F.

mivel az általános érdekű szociális szolgáltatások fontos szerepet töltenek be az alapvető jogok biztosításában, és lényegesen hozzájárulnak az esélyegyenlőséghez;

G.

mivel a jelenlegi uniós jogszabályok mentesítést írnak elő a bejelentés alól a kórházakat és a szociális lakásokat, azaz az alapvető szociális igényeket kielégítő általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat illetően;

H.

mivel az EUMSZ 106. és 107. cikke képezi az általános gazdasági érdekű szolgáltatások állami támogatására vonatkozó uniós szabályok reformjának jogalapját, és az EUMSZ 14. cikke alapján az Európai Parlament és a Tanács rendeletek formájában a rendes jogalkotási eljárás keretében meghatározhatja az általános gazdasági jelentőségű szolgáltatások nyújtásának alapelveit és feltételeit, különös tekintettel a gazdasági és pénzügyi feltételekre, a tagállamok hatáskörének sérelme nélkül;

I.

mivel a Lisszaboni Szerződés 26. jegyzőkönyve az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozóan előírja a magas minőségi szintet, magas fokú biztonságot és megfizethetőséget, az egyenlő bánásmódot, valamint az egyetemes hozzáférés és a felhasználói jogok előmozdítását, és kifejezetten elismeri azok jelentőségét;

J.

mivel a tagállamok és a tagállami hatóságok vannak leginkább abban a helyzetben, hogy az állampolgároknak a szükséges szolgáltatásokat nyújtsák, és így az ő feladatuk az általános gazdasági érdekű szolgáltatások pontos terjedelmének és rendelkezésre bocsátási módjának meghatározása, és mivel a Lisszaboni Szerződés 26. jegyzőkönyvének 1. cikke kifejezetten elismeri a nemzeti, regionális és helyi hatóságok alapvető szerepét és széles mérlegelési jogkörét az általános érdekű szolgáltatások nyújtása, végrehajtatása és szervezése terén;

K.

mivel a kompenzációs kifizetések magukban foglalják az állam által vagy állami forrásból bármilyen formában biztosított előnyöket;

1.

tudomásul veszi a Bizottság az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazásának átláthatóbbá tételére törekvő és azok sokféleségét figyelembe vevő reformcéljait;

2.

kéri az Európai Bizottságot, hogy pontosítsa a belső piaci és a közszolgáltatások nyújtására vonatkozó szabályok közötti kapcsolatot, és biztosítsa a közszolgáltatások fogalommeghatározásában, szervezésében és finanszírozásában a szubszidiaritás elvének alkalmazását;

3.

hangsúlyozza az alkalmazás és az érthetőség tekintetében megvalósult előrelépést, amelyet a 2005-ben meghozott intézkedések, az úgynevezett Altmark-csomag tett lehetővé; felhívja a figyelmet, hogy a nyilvános konzultáció mindazonáltal rámutatott arra, hogy még könnyebben érthető, egyszerűbb, arányosabb és hatékonyabb jogi eszközökre van szükség;

4.

hangsúlyozza, hogy a nyilvános konzultáció eredményei szerint az adminisztrációs teher mellett éppen a különösen az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó állami támogatási szabályok kulcsfontosságú fogalmaival – mint a megbízással, az ésszerű nyereséggel, a vállalkozásokkal, a gazdasági és nem gazdasági szolgáltatásokkal, valamint a belső piac szempontjából való jelentőséggel – kapcsolatos bizonytalanságok és félreértések vezethettek az előírások be nem tartásához;

5.

üdvözli a Bizottság abba az irányba való elmozdulását, hogy további magyarázatokat ad az általános érdekű szolgáltatások tekintetében a nem gazdasági és gazdasági tevékenységek elhatárolásához annak érdekében, hogy összességében nagyobb jogbiztonságot érjen el, és elejét vegye az Európai Bíróság elé terjesztett ügyeknek, valamint a Bizottság által a Szerződés megsértése miatt indított eljárásoknak; további felvilágosítást kér a Bizottságtól a negyedik, az Altmark ügyben hozott európai bírósági ítéletben megnevezett feltételre vonatkozóan, és annak biztosítására kéri, hogy az ésszerű nyereség kiszámítási módszere elég világos legyen, és megfeleljen az általános érdekű szolgáltatások változatosságának; ezért felkéri a Bizottságot, hogy kerülje a zárt lista használatát; javasolja, hogy ennek során a Bizottság ne csupán az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatának puszta ismertetésére szorítkozzon, hanem meghatározó kritériumok alapján nyújtson segítséget a használt koncepciók megértésében és alkalmazásában; felkéri a Bizottságot annak részletezésére, hogy mit ért valódi általános érdekű szolgáltatásokon;

6.

aggodalmát fejezi ki azon kiegészítő követelmények miatt, amelyeket a Bizottság szeretne bevezetni annak érdekében, hogy a kereskedelem ne alakuljon az Unió érdekeit sértő módon, és meggyőződése, hogy ezek a követelmények jogi bizonytalansághoz fognak vezetni;

7.

hangsúlyozza, hogy a „megbízás” az átláthatóság garanciája, amelyet meg kell tartani annak érdekében, hogy a polgárok számára nagyobb láthatóságot lehessen biztosítani, de a megbízás hatályát – különösen a szabályok rugalmasabb alkalmazása révén – ki kell terjeszteni; felszólal annak érdekében, hogy a „teljesítményszerződéssel” kísért projektek minősüljenek támogatható megbízásnak;

8.

hangsúlyozza, hogy az uniós állami támogatási szabályok reformja kizárólag az általános gazdasági jelentőségű szolgáltatások különleges funkcióinak figyelembevételével és kizárólag a szubszidiaritás elvének szigorú betartása mellett valósulhat meg, ugyanis az általános gazdasági érdekű szolgáltatások megrendelése, nyújtására, finanszírozása és szervezése a Lisszaboni Szerződés 26. sz. jegyzőkönyve szerint elsődlegesen a tagállamok és azok nemzeti, regionális és helyi hatóságainak felelőssége, amelyeknek széleskörű mérlegelési lehetőséget és választási szabadságot biztosít;

9.

hangsúlyozza, hogy a rendelkezések felülvizsgálata során különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az alkalmazott közösségi koncepciók és fogalmak világosan a közszolgáltatások jellegéhez, szervezési módjaik sokféleségéhez és az érintettekhez igazodjanak, és megfelelően számításba vegyék a tagállamok közötti kereskedelemre gyakorolt hatás tényleges kockázatát;

10.

felhívja a figyelmet a regionális és helyi szintű általános gazdasági érdekű szolgáltatások sajátos jellegére, amely nem befolyásolja a belső piaci versenyt, és így egyszerűsített és átlátható eljárást tesz lehetővé, amely elősegíti az innovációt és a kis- és középvállalkozások részvételét;

11.

támogatja az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal összefüggő állami kompenzáció kifizetésnél alkalmazott értesítési kötelezettség alóli mentességre vonatkozó küszöbérték-koncepciót és az adminisztratív terhek ezzel kapcsolatos csökkentését. a konzultáció eredményei alapján javasolja azon küszöbértékek felemelését, amelyek meghatározóak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos határozat alkalmazására;

12.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ 14. cikke és a Lisszaboni Szerződéshez csatolt 26. jegyzőkönyv elismeri az általános gazdasági érdekű szolgáltatások sajátos jellegét, és elismeri a nemzeti, regionális és helyi hatóságok ezzel összefüggő különleges szerepét; hangsúlyozza, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó uniós állami támogatási szabályok reformjának csupán egy része az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó jogi rendelkezéseknek egy következetes európai jogszabályi kerettel történő szükséges pontosítása; megjegyzi, hogy bárminemű jogi eszköznek kielégítő jogbiztonságot kell teremtenie; kéri a Bizottságot, hogy 2011. végéig terjesszen elő egy olyan intézkedéseket tartalmazó közleményt, amelyek célja az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az általános érdekű szociális szolgáltatások olyan kereteinek biztosítása, amelyek lehetővé teszik számukra tevékenységük elvégzését, amint erre az egységes piaci intézkedéscsomag keretein belül elkötelezte magát;

13.

hangsúlyozza, hogy az állami támogatások tilalmára és ellenőrzésére vonatkozó előírások az EUMSZ 106. cikkének (2) bekezdése szerint kizárólag akkor vonatkoznak a közszolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásokra, amennyiben ezen előírások alkalmazása nem akadályozza sem jogilag, sem tényleges formában a nemzeti, regionális vagy helyi hatóságok által rájuk ruházott különleges feladatokat; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy az EUMSZ 14. cikke világosan előírja, hogy az Unió és a tagállamok saját hatáskörükben és e szerződés alkalmazási körén belül gondoskodnak arról, hogy ezek a szolgáltatások olyan elvek alapján és feltételek mellett működjenek, amelyek lehetővé teszik rendeltetésük teljesítését; ezért sürgeti, hogy az uniós állami támogatási szabályok reformja során mindkét cikket vegyék figyelembe és biztosítsák, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak nyújtott kompenzáció ne jelentsen túlzott terhet az állami kiadásokra nézve, illetve ne járjon együtt a nyújtott szolgáltatások alacsony minőségével;

14.

megítélése szerint a Bizottság EU 2020-as projektkötvényekről készülő javaslata a tagállami és uniós szintű általános gazdasági érdekű szolgáltatások fejlődésének fő elősegítője lehet és kell, hogy legyen; hangsúlyozza, hogy az e célra létrehozott eljárásokat kifejezetten meg kell állapítani a rendes jogalkotási eljárást követően meghatározandó projekttámogathatósági keretrendszerben;

15.

különösen fontosnak tekinti, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak kifizetett kompenzáció nem torzíthatja a versenyt, és nem okozhat kárt az ugyanabban az ágazatban vagy azonos piacon működő, kompenzációban nem részesülő vállalkozásoknak;

16.

kijelenti, hogy a közszolgáltatások nyújtásával megbízott összes vállalkozás számára az ezek elvégzésének nettó költségéért járó kompenzációhoz való hozzáférés biztosítja az állami hatóságok által rájuk ruházott különleges feladatok megfelelő elvégzésének gazdasági és pénzügyi feltételeit, különösen a jelenlegi válsághelyzetben, amikor a közszolgáltatások automatikus stabilizátorokként és a legsérülékenyebb uniós állampolgárokat védő tényezőként kiemelkedő szerepet töltenek be, és hozzájárulnak a válság társadalmi hatásainak enyhítéséhez;

17.

hangsúlyozni kívánja ezzel összefüggésben, hogy a közigazgatási szervek közötti együttműködés a szükséges erőforrások összevonása által történő javítása magában hordozza az állami erőforrások hatékonyságának jelentős fokozásának, valamint a közszolgáltatások korszerűsítésének lehetőségét az adott területeken élő állampolgárok szükségleteire való tekintettel; hangsúlyozza továbbá a határokon átnyúló együttműködés jelentőségét;

18.

nyomatékosan hangsúlyozza, hogy a közszolgáltatásoknak magas minőségűnek és valamennyi társadalmi réteg számára hozzáférhetőnek kell lenniük; ezzel kapcsolatban aggodalommal tekint a Bizottság korlátozó jellegű magatartására, miszerint a szociális lakásokat építő társaságoknak nyújtott állami támogatásokat kizárólag akkor tekinti általános érdekű szociális szolgáltatásoknak, amennyiben ezek kizárólag hátrányos helyzetű polgárok vagy szociálisan hátrányos helyzetű csoportok számára hozzáférhetőek, egy ilyen korlátozott fogalomértelmezés ugyanis ellentétes a társadalmi keveredéssel és az egyetemes hozzáféréssel, mint elsődleges célokkal;

19.

véleménye szerint a jó minőségű szolgáltatások az európai polgárok emberi jogain alapulnak; és ezt a jogokon alapuló megközelítést erősíteni kell;

20.

emlékeztet arra, hogy az infrastruktúra korszerűsítéséhez jelentős mértékű beruházásokra van szükség, különösen azokban a régiókban, amelyek ebben a leginkább hiányt szenvednek, valamint elsősorban az energia, a távközlés és a tömegközlekedés területén, annak érdekében, hogy a jövőben lehetővé váljon az intelligens energia- vagy szélessávú szolgáltatások biztosítása;

21.

felhívja a Bizottságot, hogy számítsa be az általános gazdasági érdekű szolgáltatások működéséhez szükséges infrastrukturális befektetéseket a kompenzáció várható költségeibe; emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtása olykor beruházásokhoz nyújtott hosszú távú állami támogatáson, és nem az évi üzemeltetési támogatáson alapul;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy kétoldalú kereskedelmi megállapodások tárgyalása során fogadja el az általános gazdasági érdekű szolgáltatásoknak és az általános érdekű szociális szolgáltatásoknak a közszféra általi nyújtását a partnerországokban;

23.

üdvözli a Bizottság szándékát, miszerint sokféle megközelítés keretében oly módon leegyszerűsítenék az állami támogatásra vonatkozó szabályok alkalmazását, hogy a hatóságra és a szolgáltatókra nehezedő adminisztratív teher megfelelő arányban álljon az intézkedés belső piaci versenyre kiható lehetséges következményeivel;

24.

ezért sürgeti, hogy olyan módon alakítsák az előírásokat, hogy biztosítva legyen konkrét alkalmazásuk, és a közszolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozások teljes körűen képesek legyenek elvégezni a rájuk bízott különleges feladatokat; ezzel összefüggésben arra kéri a Bizottságot, hogy biztosítva legyen az általános érdekű gazdasági szolgáltatásokra irányuló állami kompenzációra vonatkozó szabályok jobb átláthatósága és a kötelezettségek nagyobb kiszámíthatósága, valamint a nagyobb jogbiztonság a hatóságok és a szolgáltatók számára;

25.

az állami támogatásra vonatkozó szabályok tervezett leegyszerűsítésének keretein belül felhívja a Bizottságot, hogy rugalmasabban és átláthatóbban alakítsa a túlkompenzáció ellenőrzésére vonatkozó szabályozást, és mindenekelőtt tökéletesítse a túlkompenzáció megelőzésére irányuló intézkedéseket; ezért több éves szerződések esetén kizárólag a szerződéses időszak végén és legalább három évenként javasolja a túlkompenzáció vizsgálatát, és azt, hogy határozzák meg az általános érdekű gazdasági szolgáltatásokra irányuló kompenzáció kiszámításának átlátható kritériumait, ugyanis ezzel mind időben, mind pénzügyileg jelentősen tehermentesítenék a szolgáltatást nyújtókat és a közhivatalokat;

26.

kéri a Bizottságot, hogy a hatóságok és a gazdasági szereplők körében győződjön meg az Európai Unió állami támogatásokkal, a közbeszerzéssel és a belső piaccal kapcsolatos európai uniós szabályoknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra, beleértve a szociális szolgáltatásokat, történő alkalmazásáról szóló 2010. december 7-i útmutatójának hatékonyságáról; kéri a Bizottságot, hogy – szükség esetén – bocsásson a hatóságok és a gazdasági szereplők rendelkezésére egy olyan oktatási estközt, amely útmutatást nyújt a szabályok megfelelő alkalmazásához;

27.

felkéri a Bizottságot a megbízási szabályok egyszerűsítésére; kéri, hogy a teljesítményszerződéssel kiírt projektfelhívások megbízásnak minősüljenek;

28.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre ágazat specifikus de minimis szabályozást azokra általános érdekű szociális szolgáltatásokra vonatkozóan, amelyek esetében nem kell azoknak a tagországok közötti kereskedelemre gyakorolt lényeges hatásával számolni; ezért az ilyen típusú szociális szolgáltatások esetén megfelelő mértékű, emelt szintű küszöbértékek meghatározását javasolja;

29.

támogatja, hogy továbbra is maradjon fenn a kórházak és szociális bérlakások esetében a jelenlegi, küszöbértékhez nem kötött mentesítés; üdvözli a Bizottság bejelentését, miszerint az általános érvényű szociális szolgáltatások további területeit szándékozik kivonni az értesítési kötelezettség alól; felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy minden általános gazdasági érdekű szolgáltatásra irányuló kompenzáció megfeleljen a tagállamok által meghatározott alapvető szociális szükségleteknek, például az idősek és a fogyatékkel élők gondozása, a gyermek- és ifjúságvédelem, az egészségügyi ellátás és a munkaerőpiachoz való hozzáférés mentes a bejelentési kötelezettség alól;

30.

úgy véli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások jelentette különleges feladatot és azok jellegét védelmére és egyértelműen meghatározására van szükség; ezért arra kéri a Bizottságot, vizsgálja meg, hogyan lehetne e célkitűzést a legeredményesebben megvalósítani az ágazatspecifikus szabályozás lehetőségének figyelembevételével;

31.

üdvözli a Bizottság az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásoknak nyújtandó állami támogatásokra vonatkozó kezdeményezését, miszerint de minimis szabályozást kell alkotni, amennyiben annak a területileg korlátozott tevékenységi terület miatt kizárólag elhanyagolható hatásai lennének a tagállamok közötti kereskedelemre és biztosítva van, hogy a kompenzációt kizárólag az érintett általános gazdasági érdekű szolgáltatások működtetésére használják; felkéri a Bizottságot annak vizsgálatára, hogy a kultúra és az oktatás területén nyújtott általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra is létre kellene-e hozni egy ágazat specifikus szabályozást;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon megfelelő küszöbértékeket az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával megbízott vállalkozásoknak nyújtandó kompenzációra vonatkozó de minimis szabályozásokhoz, hogy ezeket a szolgáltatásokat egyszerűsített eljárás keretében lehessen kezelni, és ezáltal a belső piacra gyakorolt negatív hatások nélkül jelentős mértékben lehessen csökkenteni a szolgáltatókra nehezedő számottevő adminisztratív terheket; a kompenzáció mértékének és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtásával a helyi önkormányzat által megbízott vállalkozások forgalmának kombinációját javasolja lehetséges megközelítésnek; úgy véli továbbá, hogy a szükséges rugalmasság biztosítása érdekében megfelelőbb lenne egy három pénzügyi éves küszöbérték meghatározása;

33.

emlékeztet arra, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtói eltérő jogállásúak, úgy mint egyesületek, alapítványok, önkéntes és közösségi szervezetek, nonprofit szervezetek és szociális vállalkozások; emlékeztet arra, hogy némelyikük kizárólag helyi szinten működik, nem végez kereskedelmi tevékenységet és helyi szinten fekteti be az általános érdekű szolgáltatások nyereségét;

34.

hangsúlyozza az általános gazdasági érdekű szolgáltatások kiváló minőségének kiemelkedő jelentőségét és az univerzális hozzáférés szükségességét; megjegyzi ugyanakkor, hogy a Bizottság hatásköre az EUMSZ versenyszabályai szerint kizárólag az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtására irányuló állami támogatások ellenőrzésére korlátozódik, és e verenyszabályoknem képezik az európai szintű minőségi és hatékonysági szempontok jogalapját; úgy véli, hogy a szolidaritás elvének megfelelő figyelembe vételével kellene meghatározni az általános érdekű szociális szolgáltatások minőségi és hatékonysági szempontjait;

35.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

31.5.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 153/57

—

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződésre, és különösen annak 3. cikkének (3) bekezdésére, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződésre, és különösen annak 9., 148., 160. és 168. cikkére,

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára, és különösen annak 1., 16., 21., 23., 24., 25., 30., 31. és 34. cikkére,

—

tekintettel a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, és különösen annak 30. cikkére (a szegénység és a társadalmi kirekesztettség elleni védelemhez való jog), 31. cikkére (lakhatáshoz való jog) és 16. cikkére (a család szociális, jogi és gazdasági védelemhez való joga),

—

tekintettel a 2000. június 29-i a személyek közötti, faji vagy etnikai származásra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló 2000/43/EK irányelvre (1),

—

tekintettel a foglalkoztatás és a munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló, 2000. november 27-i 2000/78/EK irányelvre (2),

—

tekintettel a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) szóló, 2008. október 22-i 1098/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (3),

—

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács 2010. június 8-i ülésének következtetéseire „A méltányosság és az egészség szerepe a politikák mindegyikében” címmel (4),

—

tekintettel a Tanácsnak „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem Európai Éve: Közös munka a szegénység elleni küzdelem jegyében 2010-ben és azt követően” című 2010. december 6-i nyilatkozatára (5),

—

tekintettel a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóügyi Tanács 2011. március 7-i ülésének következtetéseire (6),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2011. február 15-i, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformról – az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéséről – szóló véleményére (7),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság 2011. február 10-i, „Az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójának értékelése” című jelentésére (8),

—

tekintettel a szociális védelemmel foglalkozó bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című véleményére, (9),

—

tekintettel a Régiók Bizottsága véleményére a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni európai platformról (10),

—

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformjáról szóló véleményére (11),

—

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2008. október 3-i bizottsági ajánlásra (12),

—

tekintettel a Bizottság „Szolidaritás az egészségügyben: az egészség terén mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentése az Európai Unióban” című közleményére (COM(2009)0567),

—

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról szóló bizottsági közleményre (COM(2010)0573),

—

tekintettel a 2010–2020 közötti európai fogyatékosságügyi stratégiára (Megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt) (COM(2010)0636),