14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/1

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tisztában van azzal, hogy a kiemelkedő értelmi képességű gyermekek és fiatalok kérdésköre a több évtizede folytatott kutatásoknak és a jelentős mennyiségben rendelkezésre álló szakirodalomnak köszönhetően már aránylag jól fel van dolgozva (1). A téma fontossága miatt azonban az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok támogassák további tanulmányok és kutatások elvégzését, és fogadjanak el olyan megfelelő intézkedéseket, amelyek elősegítik általában az emberek sokféleségére irányuló figyelmet, olyan programokkal együtt, amelyek úgy képesek mozgósítani a kiváló képességű fiatalok potenciálját, hogy az a lehető legkülönfélébb területeken kiaknázható legyen. Ez a fellépés számos célt szolgálna, többek között a foglalkoztatás és a foglalkoztathatóság elősegítését az Európai Unión belül, valamint – a gazdasági válságra tekintettel – a szakismeretek hasznosításának javítását és annak megakadályozását, hogy a tehetséges emberek a világ más tájaira vándoroljanak.

1.2

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a különféle oktatási szakaszok és formák során segítsék elő a kiemelkedő képességű gyermekek és fiatalok fejlődését és potenciáljának kibontakozását, elkerülve a túl korai szakosodást, előmozdítva a sokszínűség figyelembevételét az iskolában, továbbá kiaknázva a kooperatív tanulás kínálta lehetőségeket.

1.3

Az EGSZB az egész életen át tartó oktatás és tanulás ösztönzését és annak figyelembevételét ajánlja, hogy minden ember szellemi potenciálja folyamatosan változik, és a különböző életszakaszokban egyedien fejlődik.

1.4

Az EGSZB azt javasolja, hogy a jövőben fordítsanak több figyelmet a kiemelkedő értelmi képességű tanulókkal való foglalkozással kapcsolatos, az egyes tagállamokban meglévő különféle munkamódszerekre és -tapasztalatokra, különösen azokra a modellekre, amelyek az egész társadalom javát szolgálják, elősegítve a kohéziót, csökkentve a korai iskolaelhagyást és elősegítve az oktatás javítását az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megfelelően.

1.5

Az EGSZB rámutat arra, hogy a munkahelyen azonosítani kell azokat a munkavállalókat, különösen a fiatalokat, akik képesek és hajlandók volnának értelmi képességeiket fejleszteni és hozzájárulni az innovációhoz, és meg kell adni nekik a lehetőséget, hogy tanulmányaikat az ambícióiknak és érdeklődésüknek megfelelő területen folytassák.

1.6

Az EGSZB szerint a jó képességeket mutató gyermekek és fiatalok oktatását az alábbi szempontok tekintetében kellene javítani:

1.7

A kiemelkedő képességű gyermekek és fiatalok oktatásának javításakor gondolni kell a – különösen serdülőkorban fontos – érzelmi nevelésre és a társas készségek elsajátítására is, célul pedig a fiatalok társadalmi beilleszkedésének, munkaerő-piaci integrációjának és csapatmunkára való képességének elősegítését kell kitűzni.

1.8

Ki kell használni a diákok cseréjét, illetve ideiglenes külföldi tartózkodását célzó mechanizmusokat és eljárásokat, hogy a jó képességűnek ítélt diákok is részt vehessenek bennük, különös tekintettel a hátrányos helyzetűekre.

1.9

Az Európai Unió tagállamainak ki kell használniuk minden lehetőséget a tehetséges diákok felismerésével és gondozásával kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok cseréjére.

1.10

A kiváló képességű gyermekek és fiatalok körében ösztönözni kell a vállalkozó szellemet, hangsúlyozva a felelősséget és az egész társadalom javát szolgáló szolidaritást.

2.1

Az Európai Bizottság által 2010-ben elfogadott Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája c. program három alapvető prioritásának egyike: „az intelligens növekedésre való törekvés a tudáson és innováción alapuló gazdaság kialakítása révén”. Ebből a szempontból valamennyi polgár oktatása kulcsfontosságú az Európai Unió jövőjének biztosításához, és ez magában foglalja többek között a tehetség felismerésének és a tehetséges emberek képességfejlesztésének javítását.

2.2

Az uniós tagállamok jelenlegi oktatáspolitikái nagy jelentőséget tulajdonítanak a tanulók sokszínűségére való odafigyelésnek, azaz az iránti elkötelezettségnek, hogy minden egyes diák megkapja a benne rejlő lehetőségek maximális kiaknázásához szükséges tanítást és figyelmet. A sajátos nevelési igényű diákokra irányuló erőfeszítések keretében növelni kell a kiemelkedő értelmi képességű diákokra jelenleg szánt erőforrásokat.

2.3

Az uniós tagállamokban végzett helyzetelemzés nagy eltéréseket mutat a kiváló értelmi képességű diákok azonosítása és tehetséggondozása tekintetében. Az is kiderült, hogy javítani kell az e diákokkal kapcsolatos tanítási gyakorlatokat és tevékenységeket, ugyanis a tanárok ezzel a témával kapcsolatban nem kapnak elegendő képzést.

3.1.1

Egybehangzó nemzetközi tanulmányok és kutatások szerint kiemelkedő értelmi képességűek minden társadalmi csoportban vannak (2). Ez az EU tagállamainak népességére is érvényes. Társadalmi, politikai és oktatási szempontból a kiemelkedő képességű személyek felismerése és képességfejlesztése aránylag új keletű téma, melynek jelentősége az elkövetkező évek során kétségkívül nőni fog. A tanulmányok egybehangzóan állítják, hogy a kiváló képességű tanulók felismerése és fejlesztése az egész társadalom: a politikai döntéshozók, a tanárok, a tudósok és kutatók, a családok és a szociális partnerek részvételét megkívánja.

3.1.2

A kiemelkedő képességekről szóló szakirodalom általában különféle elnevezésekkel illeti a jó képességeket: koraérettség (egy adott életkorban elvárhatónál jobb eredmények), tehetség (különleges adottság konkrét területeken: matematika, zene stb.), illetve kiváló vagy kiemelkedő képesség. Ez utóbbit, a kiváló vagy kiemelkedő képességet manapság az alábbi tulajdonságokkal határozzák meg:

Bár az iskolai és tudományos/oktatási tevékenységek terén a kiváló képesség általában jó tanulmányi eredményekkel jár együtt, a jó képességű diákok körében viszonylag gyakori a korai iskolaelhagyás is. A kiemelkedő képességet nem szabad állandó állapotnak tekinteni, hanem olyan potenciálnak, melynek kiaknázásához szükséges, hogy a társadalom észrevegye, elismerje és fejlessze, ellenkező esetben ugyanis elveszhet.

3.1.3

A szakirodalom abban is egységes állásponton van, hogy a kiemelkedő képesség többdimenziós, azaz átfogó és többoldalú, nem korlátozható pusztán az intelligenciahányados mérésére, hanem olyan szempontokat is magában kell foglalnia, mint a gondolkodás eredetisége és kreatív volta, és gyakran erősítik vagy befolyásolják a családi és társadalmi-kulturális tényezők. Esetenként, például egyes autista vagy valamely motoros képesség zavarával rendelkező személyek esetében a kiemelkedő képesség egy fogyatékossággal párosulhat

3.1.4

Kiemelkedő képességű tanulók és személyek minden társadalmi csoportban és rétegben vannak, nincs különbség a különböző neműek és szociális helyzetűek között, a gyakorlatban azonban az alábbi jelenségek tapasztalhatók a felismerési folyamat során, melyeket figyelembe kell venni ahhoz, hogy ellensúlyozni lehessen őket:

3.1.5

Csakúgy mint általában az összes iskoláskorú esetében, a kiemelkedő képességű fiatalok esetében is figyelembe kell venni, hogy igen heterogén csoportról van szó.

3.1.6

Vannak olyan diákok, akik bár kiemelkedő értelmi képességeket mutatnak, nehezen tudják elvégezni az iskolát, és a hiányos vagy hiányzó speciális nevelő foglalkozás vagy alkalmazkodási problémák miatt a korai iskolaelhagyók csoportját gyarapítják. Gyakoriak azok a kiváló képességű tanulók is, akiket a csoport háttérbe szorít vagy kivet magából, ami miatt szintén nő az iskolai kudarc esélye. A kiemelkedő képességű diákok felismerése és gondozása olyan tényező, amely hozzájárulhat – és hozzá is kell, hogy járuljon – az iskolaelhagyás visszaszorításához és a felsőfokú végzettséggel rendelkező népesség arányának növekedéséhez, ami az Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája c. program egyik alapvető oktatási célkitűzése.

3.2.1

A kiemelkedő képességek fejlesztésének javításához több különböző tényező szükséges: elsődleges felismerés, átfogó pszichopedagógiai és szociális értékelés a kiemelkedő képességek meglétének megerősítésére vagy cáfolására, végül pedig maga a fejlesztő foglalkozás, illetve tehetséggondozás, amely mind formális, mind nem formális oktatás keretein belül megvalósulhat.

3.2.2

Általánosan elfogadott, hogy jelentős számú kiváló képességű személy nem akad fenn a rostán. A szűrést már az óvoda befejezésétől kezdve vagy az alapfokú oktatás kezdetén el lehet végezni. Akárcsak a többi speciális nevelési igényű tanuló esetében, a korai felismerés a kiemelkedő képességűek esetében is elősegíti a megfelelő reagálást és fejlesztést, így elkerülhetők az esetleges későbbi kudarcok és iskolaelhagyás. Emiatt – bár a kiváló képességek felismerése későbbi oktatási szakaszokban, illetve életkorban is lehetséges – különös jelentősége van az esetlegesen kiemelkedő képességeket mutató diákok elsődleges felismerésének és pszichopedagógiai értékelésének.

3.2.3

A kiváló képességű tanulók elsődleges azonosítása általában azzal kezdődik, hogy a szülőknek vagy a tanítóknak feltűnik, hogy a gyermek kortársaihoz képest kiemelkedően teljesít, vagy időnként alkalmazkodási problémák mutatkoznak nála. Az első jelek észlelése, melyet aztán szakembereknek meg kell erősíteni vagy cáfolni, az alábbi mutatókon alapulhat:

3.2.4

Az első életévekben (4-5 éves korig) nagyon óvatosan kell bánni egy gyermek kiemelkedő képességűvé nyilvánításával, mivel a korai érés vagy az iskolai teljesítmény szempontjából nagyon ösztönző családi környezet elhamarkodott diagnózist eredményezhet, amely nem feltétlenül tartós vagy pontos. Az ilyen esetekben érdemes újra megvizsgálni a helyzetet olyankor, amikor a kiváló képességek megszilárdulnak vagy ellenőrizni, hogy – épp ellenkezőleg – a gyermek teljesítménye nem közelít-e az átlagoshoz.

3.2.5

Hátrányos szociális körülmények között gyakori, hogy a társadalmi-gazdasági nehézségek vagy hiányosságok, vagy akár maga az iskola alacsony elvárásai miatt a jó képességek rejtve maradnak, illetve nehezebben manifesztálódnak. Ezt fontos szem előtt tartani, különös figyelmet fordítva a hátrányos helyzetű gyermekek és fiatalok fejlesztésére, hogy az iskolában megkaphassák a szükséges figyelmet, ideértve az esetlegesen kiemelkedő képességekkel rendelkezők kiszűrését.

3.2.6

A kiváló képességű tanulók/fiatalok kapcsán kerülendők az alábbi sztereotípiák vagy várakozások:

3.2.7

Ha a szülőknek vagy a tanároknak az a benyomásuk, hogy egy gyerek kiemelkedő képességű lehet, az előzetes szűrést bizonyos speciális értékelő eszközök felhasználásával, a pszichopedagógiai értékeléshez értő szakembereknek kell elvégezni, akiket az iskola tanárai segíthetnek. Az értékelésnek minél változatosabbnak és átfogóbbnak kell lennie, több területre ki kell terjednie (iskolai, társas, illetve családi környezet), ezenkívül sokféle információgyűjtési eszközt kell felhasználni, hogy családi és szociális háttértől függetlenül bármely diák esetében alkalmazni lehessen ezeket. Egy ilyen átfogó és sokoldalú értékelés alapján elkészíthető a végleges pszichopedagógiai jelentés, amely vagy megerősíti, vagy cáfolja a kiemelkedő képességek meglétét.

3.3.1

Ha a kiváló képességek megléte megerősítést nyert, az alábbi tényezők és körülmények segíthetik elő az érintett gyerekek megfelelő tanítását:

3.3.2

A különféle pedagógiai modellek és oktatási rendszerek eltérően közelítik meg a kiváló képességű tanulók tanulási szükségleteinek kielégítését. Az ezzel kapcsolatban elfogadott intézkedések két csoportba oszthatók:

3.3.3

Napjainkban az Európai Unió különféle oktatási rendszereiben az inkluzív oktatás jelenti az uralkodó paradigmát. Ez azt jelenti, hogy az első tanítási szakaszokban igyekeznek közös oktatást nyújtani a tanulók számára olyan iskolai környezetben, amely figyelembe veszi a sokszínűséget, elkerülve, hogy túl korán homogén csoportokat alakítsanak ki. Ez a szemlélet összhangban van azzal, hogy egyes uniós tagállamokban a későbbi, nem kötelező oktatási szinteken, illetve a középfokú oktatás végeztének és az egyetemi éveknek a közeledtével egy-egy konkrét tehetség fejlesztését célzó programokat, vagy homogénebb tanulócsoportokat alakítanak ki a kiemelkedő képességű vagy jó tanulmányi eredményt elért diákok számára. A jelenlegi helyzet elemzése előrejelzi a valószínű jövőbeli tendenciát: a korai oktatási szakaszokban megmarad az inkluzív oktatás, a magasabb vagy nem kötelező oktatási szinteken pedig lehetőség nyílik homogén csoportok kialakítására.

3.3.4

A kiváló képességű diákok kapcsán az iskolák az alábbi konkrét oktatási intézkedéseket hozhatják. Ezek között vannak olyan általános intézkedések, melyek a diákok teljes körére alkalmazhatók:

3.3.5

Az iskolán kívül a kiemelkedő képességű diákok rendszeres és szervezett, de az iskolai munkánál kevésbé szabályozott tevékenységekben vehetnek részt, ahol más iskolákba járó tehetséges gyerekekkel találkozhatnak. Ilyen tanórán kívüli tevékenységekből igen sok van, sokféle témában, Ezek állami, közigazgatási és uniós támogatást kaphatnának.

3.3.6

Ez a két fajta – formális és nem formális – oktatás nem zárja ki egymást. A kiemelkedő képességű gyerekek tanítása mindkét területen javításra szorul: saját iskolájukban, iskolaidőben, az egyedi támogatást igénylő gyerekek oktatásának mintájára, valamint kiegészítő és tanórán kívüli tehetséggondozás keretében, akár az iskolában, akár azon kívül.

3.3.7

A jelenleg még előttünk álló nagy feladat az iskolai tehetséggondozás jelentős javítása. Ennek előfeltétele a tanárok alap- és továbbképzésének javítása a tekintetben, hogy a diákok sokféleségére való odafigyelés általános keretén belül felismerjék a kiemelkedő képességű diákokat és külön foglalkozzanak velük.

3.3.8

Az Európai Unió ifjúságában, és különösen a rendkívül tehetséges fiatalokban rejlő potenciál felszabadítása nem csak az oktatási szektor feladata. Emellett olyan gazdaság- és szociálpolitikára is szükség van, amely már korai életszakaszban megfelelő foglalkozást és lehetőségeket nyújt az érintetteknek képességeik kiaknázásához. E tekintetben Európa létfontosságú feladat előtt áll: meg kell előznie, illetve akadályoznia, hogy a legtehetségesebbek a világ más tájain keressenek alkalmas helyet képességeik kamatoztatásához.

4.1.1

Az utóbbi évek során több olyan tanulmány is született, amely igyekezett feltérképezni a kiemelkedő értelmi képességű személyekkel kapcsolatos helyzetet az egész Unió területén (4). Az alábbi információk szűrhetők le belőlük:

4.2.1

Az Európai Unió minden országában vannak olyan, szakembereket és családokat tömörítő magánszervezetek, amelyek iskolán kívüli tevékenységeket szerveznek a tehetséges diákok képességeinek fejlesztése érdekében. Egyes országokban emellett az oktatási hatóságok által – vagy velük együttműködésben – szorgalmazott tevékenységek is vannak.

4.2.2

Az EU tagállamaiban a kiemelkedő képességű diákokra irányuló oktatási intézkedések közül az alábbiak említhetők meg:

4.3.1

A jelenlegi nehéz – és az oktatási rendszert is sújtó – gazdasági helyzet és a tanárok által mindennapi munkájuk során tapasztalt problémák ellenére javítani kellene a tanárok ezzel kapcsolatos speciális képzését, mind az alap-, mind a továbbképzésben.

4.3.2

Az Európai Unió tagállamainak többségének hivatalos tanárképzési tantervében valamilyen formában szerepel a kiemelkedő képességű gyerekek tanításával kapcsolatos speciális képzés; vagy konkrét tantárgyként, vagy a diákok sokféleségének kezeléséről szóló általános tananyag részeként.

4.3.3

Az állami szervek által kínált tanár-továbbképzési tantervekben ez a téma az uniós országok alig felében szerepel. E hivatalos továbbképzés mellett egyes magánintézmények is kínálnak ilyen képzést.

4.3.4

Összefoglalva: a kérdés uniós helyzetének elemzése alapján kialakult kép azt mutatja, hogy az alábbi területeken sokat lehet még javítani:

Martinez Torres, Mercé y Guirado, Angel (szerk.) Altas capacidades intelectuales. Pautas de actuación, orientación, intervención y evaluación en el período escolar [Kiemelkedő értelmi képességek – Iránymutatások az órai tevékenységekre, orientációra, támogatásra és értékelésre vonatkozóan], Barcelona, Editorial Graó, 2012.

Torrego, Juan Carlos. (szerk.), Alumnos con altas capacidades y aprendizaje cooperativo. Un modelo de respuesta educativa [Kiemelkedő képességű tanulók és kooperatív tanulás. Tanítási modell], Madrid, Fundación SM, 2012.

Pfeiffer, Stephen: Current perspectives on the identification and assessment of gifted students [A tehetséges diákok azonosításának és értékelésének aktuális perspektívái], In: Journal of Psychoeducational assessment, 2011.Wallace, B. y Erikson, G.: Diversity in Gifted Education. International perspectives on global issues [Sokféleség a tehetséges gyerekek nevelésében. Globális kérdések nemzetközi szemszögből], New York, Routledge, 2006.

Sternberg, R.J. y Davidson, J.E.: Conceptions of giftedness [Tehetségfelfogások], Cambridge University Press, 2005.

Sternberg, R J. (szerk.) Definitions and conceptions of giftedness [A tehetség fogalmai és felfogásai], Thousand Oaks, Corwin Press, 2004.

„La atención a los alumnos con altas capacidades en la Unión Europea” [A jó képességű tanulókra irányuló figyelem az Európai Unióban] In: De todo un poco (Madrid város kiváló képességű tanulókat célzó tanulásfejlesztési programjának éves kiadványa), 11. szám, 21–29. o., Madrid, 2009.

Gifted Learners. A survey of educational policy and provision (Tehetséges tanulók. Az idevonatkozó oktatáspolitika és rendelkezések áttekintése). Európai Ügynökség a Sajátos Nevelési Igényű Tanulók Oktatásának Fejlesztéséért, 2009.

Eurydice (2006), „Specific Educations Measures to promote all Forms of Giftedness at School in Europe”. [Pedagógiai módszerek a különféle tehetségek gondozásához Európában]. Munkadokumentum. Brüsszel, Eurydice egység.

Monks, F.J., Pflüger, R, „Gifted Education in 21 European Countries: Inventory and Perspective” (A tehetséges tanulók oktatása 21 európai országban: helyzetfelmérés és kilátások), Nijmegeni Egyetem, 2005.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/8

1.1

támogatja és helyesli azt az elvet, hogy az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” (1), valamint a nők és férfiak közötti egyenlőséget célzó stratégia (2) kölcsönösen erősítse egymást. Ehhez mindenképpen be kell építeni a nemek dimenzióját (a nemek közötti egyenlőség szempontját) és speciális intézkedéseket az EU2020-hoz kapcsolódó politikák céljai közé, végrehajtásába, nyomon követésébe és kiértékelésébe;

1.2

úgy véli, hogy mindenképpen meg kell szüntetni azt a visszásságot, hogy az EU2020 hét kiemelt kezdeményezése közül egyik sem foglalkozott kifejezetten a nemek kérdésével. Úgy gondolja, hogy ezért feltétlenül be kell építeni a nemek dimenziójának kérdését a nemzeti reformprogramokba és az európai szemeszterbe – különösen amikor az európai gazdasági helyzet a politikák eredményesebb végrehajtását és az erőforrások hatékonyabb felhasználását igényli – felismerve, hogy a nemek közötti egyenlőtlenség rontja a gazdasági növekedést;

1.3

támogatja azokat az országspecifikus ajánlásokat, amelyekben az Európai Bizottság arra szólítja fel a tagállamokat, hogy korrigálják a nemzeti reformprogramokban szereplő előirányzatokat úgy, hogy a politikai intézkedések figyelembe vegyék a nemek közötti egyenlőség elvét. Fontos, hogy a felülvizsgálati és nyomonkövetési miniszteri találkozók garantálják ezeknek az ajánlásoknak a tényleges és folyamatos érvényesítését, és irányítsák rá a figyelmet a nemek közötti egyenlőség politikájában elért eredményekre. Ehhez koherens módon kell felhasználni a közösségi alapokat, elsősorban az Európai Szociális Alapot;

1.4

azt ajánlja, hogy a 2014–2020-as időszakra szóló következő többéves pénzügyi keret bocsásson rendelkezésre célirányos forrásokat, hogy előrelépéseket lehessen elérni a nők jogai, illetve a nemek közötti egyenlőség területén. Az EGSZB szerint megfelelő és látható finanszírozásra van szükség, hogy biztosítva legyen a források átlátható felhasználása, és hogy ösztönözni lehessen a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézkedések, tevékenységek és projektek támogatását az EU valamennyi illetékességi területén;

1.5

úgy véli, hogy az egyes országok, régiók és ágazatok különböző és konkrét helyzetét figyelembe véve olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek lehetővé teszik a társadalmi helyzet javulását és a nők nagyobb részvételét a munkaerőpiacon, ideértve a vállalkozásalapítás támogatását is. Támogatni kell, hogy mind minőségi, mind pedig mennyiségi szempontból ki lehessen aknázni a bennük rejlő lehetőségeket a különböző, az EU2020-ban meghatározott alábbi területeken: innováció, kutatás, oktatás és szakképzés, digitális társadalom, éghajlat és zöld gazdaság, energiaügy, mobilitás, versenyképesség, foglalkoztatás, szakképesítések, társadalmi kirekesztés és szegénység;

1.6

hangsúlyozza, milyen fontos a szociális partnerek elkötelezettsége és közreműködése a különböző politikák végrehajtásának valamennyi szakaszában mind európai és nemzeti, mind pedig területi és ágazati szinten ahhoz, hogy minden uniós országban a szükséges irányba fejlődjön a nemek közötti egyenlőség kérdése. A társadalmi párbeszéd és a kollektív tárgyalások során született megállapodások alapvető eszközöket jelentenek ahhoz, hogy a nemzeti reformprogramokat ki lehessen egészíteni a nemek dimenziójával. Az európai szociális partnerek nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos intézkedési kerete fontos idevonatkozó példa, amelynek az EU2020-ban is meg kellene jelennie;

1.7

kiemeli, milyen fontos, hogy a nemek dimenzióját mind a hét kiemelt kezdeményezésbe beépítsék. Ehhez tudni kell, hogy az alábbi szempontokból milyen sajátos és különböző helyzetben vannak a nők és a férfiak: a munkaerőpiac és az egész életen át tartó tanulás; az egyes oktatási szintekhez való hozzáférés és a foglalkoztatás; a szegénység és a kirekesztettség kockázatai; hozzáférés a digitalizáció által kínált új technológiákhoz és ezek használata; részvétel valamennyi szinten az oktatásban, a kutatásban és a termelésben, különösen az új, feltörekvő ágazatokban. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a hangsúlyt a produktív informatikához kapcsolódó szakmákban alulreprezentált nők digitális képzésére helyezzék. Az EGSZB szerint elengedhetetlen, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok használják a nemekre vonatkozó meglévő mutatókat, és alakítsanak ki újakat azokon a területeken, ahol még nem léteznek ilyenek;

1.8

úgy véli, hogy figyelembe véve, milyen súlyos helyzetet jelent a legtöbb tagállamban a fiatalok munkanélkülisége és a korai iskolaelhagyás, amely különböző mértékben érinti a férfiakat és a nőket, nagy szükség van arra, hogy a nemi dimenzió jobban megjelenjen az ifjúságpolitikák kialakítása során;

1.9

arra kéri a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe az Európai Bizottság speciális ajánlásait, és hozzanak intézkedéseket annak érdekében, hogy a nők valamennyi országban több és jobb munkahelyhez jussanak. Ehhez jobban elérhető és jobb minőségű, hozzáférhető közszolgáltatásokra van szükség a gyermekek és az idősek számára, meg kell szüntetni a bérszakadékot, intézkedéseket kell végrehajtani a családi, a magánélet és a munka összeegyeztetésére (az apák által igénybe vehető szülői szabadságra és a fizetett szabadság lehetőségének megkönnyítésére gondolunk);

1.10

megismétli, hogy az EU2020-nak – a szociális partnerek közreműködésével – meg kell erősítenie és támogatnia kell az olyan speciális és hatékony megállapodásokat és intézkedéseket, amelyek garantálják a terhes, illetve a szülésen éppen átesett nők munkahelyi egészségvédelmét és biztonságát. Az EGSZB támogatta azt az európai bizottsági javaslatot, hogy hozzanak arra vonatkozó intézkedéseket, hogy az anyasági szabadság megfelelő hosszúságú, minimum 18 hetes legyen (3);

1.11

A válság – ha országonként, régiónként és ágazatonként különböző mértékben is – kihat az emberek életére, és súlyosbít néhány egészségügyi, illetve az együttéléssel kapcsolatos problémát. Az EGSZB ezért úgy gondolja, hogy kiemelt figyelmet kell szentelni olyan intézkedések meghozatalának, amelyek segítenek enyhíteni a káros hatásokat (a stresszt, az erőszakot, a munkahelyi és a családon belüli zaklatást) (4). Ehhez mindenképpen közösen kell fellépni, hogy a társadalmon belül erősödjön a nemek közötti egyenlőség, megszűnjenek a strukturális egyenlőtlenségek és megváltozzanak a nemi szerepek, illetve a nemekről alkotott sztereotípiák;

1.12

úgy véli, hogy prioritásként kell kezelni, hogy a nők nagyobb mértékben részt vegyenek a döntéshozatalban, különösen az EU2020-ban stratégiainak és a jövő zálogának tekintett ágazatokban és vállalatoknál. Az EGSZB rövidesen véleményt dolgoz ki az Európai Bizottság azon javaslatáról, hogy európai szinten fogadjanak el kötelező érvényű intézkedéseket, amelyek a nők e területen történő részvételének növelésére irányulnak;

1.13

aggodalommal veszi tudomásul a megszorításokat a szociális szolgáltatások, valamint a leginkább hátrányos helyzetben levő ágazatok, illetve a szegénység és társadalmi kirekesztettség veszélyének legjobban kitettek védelme terén. Az EU2020 keretében meghozandó intézkedéseknek célirányosan fel kellene venniük a küzdelmet a növekvő női szegénységgel, és törekedniük kellene a nők integrációjára rövid távon a munkaerő-piaci integrációt elősegítő ösztönzők révén, hosszú távon pedig az alábbiakkal: hozzáférés biztosítása az alapképzéshez és az új kompetenciák elsajátításához, továbbá az új technológiák alkalmazása és új munkaszervezési formák, a munka és a családi élet összeegyeztetése mellett. Az EGSZB úgy véli, hogy 60 évvel az európai integráció kezdete után elfogadhatatlan hagyni azt, hogy a férfiak és a nők közötti bérdömping kiigazítási tényezőül szolgáljon, illetve azt, hogy általánossá váljon a női munkavállalók kiszolgáltatott helyzete. Úgy látja, hogy a tagállamoknak sürgősen nemzeti reformprogramjukba kellene foglalniuk azon intézkedéseket, amelyek stabil foglalkoztatást, valamint tisztes munkabért és nyugdíjat biztosítanak a nők számára.

1.14

úgy véli, hogy ahhoz, hogy az EU2020 és az egyenlőséget célzó stratégia elérhesse céljait, mindenképpen egyértelműen meg kell értetni az érintett felekkel és általában véve a társadalommal, hogy az egyenlőség megteremtése irányába vezető úton történő továbblépés érdekében több intézkedésre van szükség. Ehhez először is intenzívebb és szorosabb együttműködésre és koordinációra van szükség valamennyi uniós intézmény, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, a Tanács, az Európai Központi Bank, valamint az EGSZB és a Régiók Bizottsága között. Második lépésként pedig minden szinten meg kell jeleníteni az egyenlőségnek ezeket a szempontjait a fenti intézmények szekcióinak, csoportjainak és szakbizottságainak összetételében (5) és napi munkájában.

2.1

A 2010-ben elfogadott Európa 2020 stratégia egy olyan bonyolult gazdasági környezetben határozta meg az uniós növekedéshez vezető utat, amely már előrevetítette az Unióban jelenleg érzékelhető pénzügyi és politikai nehézségek árnyékát. Az EU2020 egy sor intézkedést alakít ki, hogy a tagállamok hatékonyan és egységesen kezelhessék a válságból eredő kihívásokat, és ugyanakkor egy olyan növekedési modellt vezethessenek be, amely intelligensebb, fenntarthatóbb és inkluzívabb.

2.2

Európai szemeszter néven új gazdasági irányítási folyamatot is elindítottak azzal a céllal, hogy egyrészt összehangolják egymással a tagállamok költségvetési és strukturális politikáit, másrészt pedig hogy lehetővé tegyék a stratégia végrehajtásának ellenőrzését.

2.3

Ezzel párhuzamosan az egyenlőségre vonatkozó stratégia meghatározta az Európai Bizottságnak a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos munkaprogramját. Ez a politikai javaslat a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-es ütemtervhez (6) kapcsolódik, és a mai napig a legjelentősebb próbálkozás arra, hogy meghatározzanak egy sor, a nemekkel kapcsolatos stratégiai célkitűzést.

2.4

1996 óta az EU kettős megközelítést alkalmaz a nemek közötti egyenlőség témakörében: egyfelől speciális intézkedéseket alkalmaz a nőket érintő diszkrimináció felszámolására, másrészről pedig beépíti a nemi dimenziót a politikai döntésekbe (gender mainstreaming)  (7).

2.5

Az EGSZB támogatja azt az elvet, hogy az EU2020 helyes végrehajtására az egyenlőséget célzó stratégiával összhangban kell sort keríteni, hogy hatékonyan lehessen reagálni a válság által jelentett kihívásokra, hiszen a két stratégia kölcsönösen erősíti egymást. Ebben a tekintetben egyetért az Európai Parlamenttel, amely ezt a nézetet vallja. A Tanács által 2011. márciusban elfogadott, nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum (2011–2020) (8) is rámutat a két stratégia szoros kapcsolatára, és a válságból való kilábalást szolgáló eszközök kombinált alkalmazására szólít fel.

3.1

A nemek közötti egyenlőség témája nem szerepelt kimondottan a szövegben, egyik kiemelt kezdeményezés sem foglalkozik vele, és az öt mennyiségi célkitűzésben sem említik meg. Kivételt csak a foglalkoztatási ráta jelent, amelynél a nők nagyobb munkaerő-piaci jelenlétét szorgalmazzák. Mindez szöges ellentétben áll az EU2020 bevezető részében szereplő elvekkel, amelyek kimondják, hogy az egyenlőség tiszteletben tartása (a gazdasági, társadalmi és területi szolidaritás, valamint a környezet és a kulturális sokszínűség tiszteletben tartása mellett) a gazdasági válságból való kilábalás egyik legfontosabb eleme.

3.2

Különféle uniós intézmények, a civil társadalmat képviselő szervezetek és szociális partnerek is egyöntetűen hangsúlyozták, hogy a nemek közötti egyenlőség az új cselekvési stratégia egyik prioritása kell hogy legyen, és hogy a versenyképesség és a növekedés egyik kulcsfontosságú tényezőjének kell tekinteni. Az Európai Parlament szerint a szövegbe bele kellene foglalni a nők teljes részvételét a munkaerőpiacon és a szakképzésben, valamint egy olyan programot, amelynek az lenne a célja, hogy megszüntesse a fizetésbeli különbségeket a nők és a férfiak között.

3.3

Az EU2020 megfogalmazása nem talált egyöntetű támogatásra és különböző kritikákat is kapott: túl általános a tartalma, túl összetett a struktúrája és túlságosan gazdasági szemléletű az általa használt megközelítés, amelyből hiányoznak a szociális szempontok. A korábbi foglalkoztatási stratégiákkal összehasonlítva ez a stratégia a nemek közötti egyenlőség szempontjából egyértelmű visszalépést jelent. Az egyetlen fellelhető és kifejtett szempont, a nők foglalkoztatási mutatója egyértelműen megfeledkezik a munkával kapcsolatos minőségi szempontokról és a különböző munkaerő-piaci kiindulási helyzetekről. Még a lisszaboni stratégiában meglévő, nemek szerint lebontott mennyiségi célkitűzések is eltűntek.

3.4

Az EGSZB véleménye szerint sem az EU2020, sem pedig az egyenlőséget célzó stratégia nem fogja elérni célját, ha nem hoznak olyan konkrét intézkedéseket, amelyek javítják a nők társadalmi és munkaerő-piaci helyzetét. Mindenképpen ki kell aknázni a bennük rejlő mennyiségi és minőségi lehetőségeket az EU2020 különböző területein. A hét kiemelt kezdeményezés keretében hozott konkrét intézkedések nélkül nem lehet majd eredményeket elérni az EU2020 által kitűzött prioritások terén, azaz egyenlőségi politika nélkül az intelligens, fenntartható és társadalmilag inkluzív növekedés nem válhat realitássá.

3.5

Az egyes tagállamok reformterveinek el kell tehát ismerniük a nők által végzett munkának a gazdaság számára jelentett hozzáadott értékét (például azt, amit a személyeknek történő szolgáltatásnyújtás professzionálissá tétele jelentene) (9) o és azokat a hátrányokat, amelyeket a nők – az egyenlőséget célzó stratégia szerinti alapvető társadalmi szempontokat tekintve – elszenvednek a munkaerőpiacon (hozzáférés minden szinten és minden korcsoportban, karrierlehetőség, folyamatosság stb.), illetve a társadalomban. A válságból való kilábaláshoz és az új kihívások megoldásához az EU2020-at úgy kell végrehajtani, hogy közben olyan speciális programokat, terveket és intézkedéseket dolgoznak ki, amelyek lehetővé teszik az előrelépést az egyenlőség terén. Mindez nem valósítható meg annak ismerete nélkül, hogy a válságellenes intézkedések a különböző kiindulási helyzetek függvényében milyen hatásokkal járhatnak.

3.6

Az EGSZB aggodalmának ad hangot amiatt, hogy hiányoznak a konkrét intézkedések és a két nemre vonatkozó specifikus mutatószámok. Mindezek miatt nem lehet helyzetértékelést és nyomon követést végezni arról, hogy a stratégia nyomán sikerült-e előrelépést elérni, és az európai szemeszternek nincsenek meg a szükséges eszközei az egyenlőtlenség felszámolására, figyelembe véve, hogy az egyes országoknak, ágazatoknak és területeknek a nemi dimenziót illetően eltérő társadalmi realitása folytán különbözőek a kiindulási helyzetek is.

3.7

Az EU2020-nak hatékony eszközöket kellene rendelkezésre bocsátania ahhoz, hogy értékelni lehessen egyrészt a nők szerepét az Unión belüli növekedésben, másrészt pedig társadalmi hozzáadott értékét, ahogy azt az EGSZB véleménye (10) is hangsúlyozza, amely egybecseng egy, a svéd elnökség idején készült tanulmánnyal (11). A tanulmány többek között kihangsúlyozza, hogy a munkaerő-piaci egyenlőség átlagosan 27 %-kal növelheti a tagállamok bruttó nemzeti össztermékét.

4.1

A nők és férfiak közötti egyenlőséget célzó, 2010-ben elfogadott stratégia valamennyi szempontból és minden kiemelt kezdeményezésben szoros kapcsolatban áll az Európa 2020 stratégiával, különösen amikor megfelelő nemzeti intézkedések – technikai segítségnyújtás, strukturális alapok vagy a hetedik kutatási keretprogramhoz hasonló alapvető finanszírozási eszközök révén történő – kidolgozásáról és végrehajtásáról van szó. A foglalkoztatási irányvonalak és a nemzeti politikák értékelésének kapcsán az Európai Bizottság szoros nyomon követést fog végezni, hogy csökkenjenek az egyenlőtlenségek és javuljon a nők társadalmi részvétele.

4.2

A stratégia kitér arra is, hogy a férfiak milyen szerepet játszhatnak a nemek közötti egyenlőség elősegítésében, és fontosnak tartja, hogy ők is részt vegyenek a férfiak és nők által mind a családban, mind pedig a munkában betöltött társadalmi szerepek szükségszerű megváltoztatásában.

4.3

Az egyenlőséget célzó stratégia a nőjogi chartában meghatározott öt kiemelt terület szerint részletez intézkedéseket, és tartalmaz egy külön fejezetet horizontális kérdésekről: a) A nők és férfiak egyenlő mértékű gazdasági függetlensége; b) Egyenlő értékű munka és egyenlő értékű munkáért egyenlő díjazás; c) Egyenlőség a döntéshozatalban; d) Méltóság, sérthetetlenség és a nemi alapú erőszak megszüntetése; e) A nemek közötti egyenlőség a külpolitikában; f) Horizontális kérdések (nemi szerepek, jogalkotás, a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének irányítása és eszközei).

4.4

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a problémák megoldásához és az Európa 2020 stratégia céljainak eléréshez teljes mértékben be kell vetni az EU olyan eszközeit, mint az egységes piac, a pénzügyi támogatások, a külpolitikai eszközök, de úgy véli, hogy nyomon kell követni, hogy van-e koherencia az egyenlőséget célzó stratégia elveinek érvényesítése és az EU2020 főbb eszközeinek alkalmazása között, különös tekintettel a hét kiemelt kezdeményezésre és az iránymutatásokra, mivel ezeket mind uniós, mind pedig tagállami szinten is megvalósítják.

5.1.1

Az EGSZB a 2012. évi növekedési jelentésről szóló véleményében (13) más szempontok mellett már hangsúlyozta, hogy a munkahelyteremtés során nagyobb hangsúlyt kell kapnia a minőségnek. Ma – a válság, illetve annak gazdasági és szociális hatásai miatt – az európai intézményeknek és a tagállamoknak gondoskodniuk kell arról, hogy további előrelépések történjenek ebben az irányban.

5.1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv végrehajtásához figyelembe kell venni a nőknek a munka világában betöltött jelenlegi helyzetét, hiszen bár az aktív európai népesség 44 %-át képviselik, helyzetük az alábbi tényezők miatt továbbra is speciális és veszélyeztetett: alacsonyabb foglalkoztatottság, bérkülönbségek, a nők koncentrálódása, illetve hiánya egyes területeken; alacsony részvételük az új vállalkozások alapításában; részidős munka (75 %); határozott idejű foglalkoztatás; a megfelelő gyermekgondozási intézmények hiánya; nehézségek a szakmai előrehaladás terén; a nők alacsony aránya a legmagasabb gazdasági és politikai posztokon; az egyenlő hozzáférés hiánya bizonyos szakokon az oktatás, szakképzés és egyetemi képzés területén.

5.1.3

Az 1997-ben regisztrált 51 %-os foglalkoztatottsági arány 2011-re 62 %-ra nőtt, főleg a teljesen elnőiesedett és a korrekciós intézkedések által nagymértékben érintett ágazatokban tapasztalt növekedés révén. Az Európai Uniót jelenleg sújtó gazdasági válság, ha minden országban más-más formában is, de egyúttal a nők helyzetét, illetve a nők és férfiak közti egyenlőség terén elért törékeny eredményeket is veszélyezteti. Az EGSZB úgy véli, hogy meg kellene hozni a szükséges támogatási intézkedéseket annak érdekében, hogy a válság végére a munka világában tapasztalható egyenlőtlenség ne nőjön tovább.

5.1.4

Mindenekelőtt az Európai Szociális Alapnak kellene megterveznie, nyomon követnie és kiértékelnie a tagállamokban végrehajtandó valamennyi tevékenységet, gondoskodva arról, hogy az egyenlőséget célzó stratégia terén előrelépések történjenek.

5.2.1

Ez a kezdeményezés alapvetően két területre terjed ki: a foglalkoztatásra és a képzésre. Tartalma ezért szorosan kapcsolódik az előző kezdeményezéshez: a nagyobb mobilitás elősegítése a képzés területén, a felsőoktatás korszerűsítése, a formális és informális tanulás támogatása és felértékelése, valamint az oktatásba és a szakképzésbe való hatékony és fenntartható beruházások garantálása.

5.2.2

Az EGSZB úgy látja, hogy a fiatalok – jelenleg már 20 %-os – munkanélkülisége Európa egyik legaggasztóbb problémája. A fiatal nők, különösen az alacsony képzettségűek körében még ennél is nagyobb arányú a munkanélküliség.

5.2.3

Az anyaság, illetve az apaság nagyon eltérően hat a munkaerő-piaci helyzetre. A 12 évnél fiatalabb gyermeket nevelő nőknek csupán 64,7 %-a, a férfiaknak viszont mintegy 89,7 %-a dolgozik. E számadatok különbsége annál nagyobb, minél több gyermekről van szó. Az iskola előtti gyermekgondozó intézmények hiánya és a családi kötelezettségek egyenlőtlen megosztása olyan problémák, amelyek megnehezítik a szakmai pályafutás és a magánélet összeegyeztetését, és komoly akadályokat jelentenek a nők szakmai előmenetele szempontjából.

5.2.4

Az Európai Tanács 2002-es barcelonai ülésén az iskola előtti oktatási intézmények rendelkezésre állását illetően elfogadott célkitűzéseket csak kevés állam teljesítette, és a jelenlegi helyzet, amelyben ezeket a közszolgáltatásokat leépítik, a helyzet súlyosbodásával fenyeget.

5.2.5

Riasztó azoknak a fiatal nőknek az aránya is, akik nem dolgoznak, és oktatásban vagy képzésben sem részesülnek (úgynevezett „NEET”-fiatalok a „not in employment, education or training” kifejezés nyomán). Az Eurostat szerint a férfiak 13 %-ával szemben a nők 20 %-a van ilyen helyzetben. Az iskolából kimaradók arányának csökkentése az Európa 2020 stratégiának is egyik célja, amelyet e kezdeményezés révén karol fel.

5.2.6

Az EGSZB úgy véli, hogy ennek a kiemelt kezdeményezésnek a végrehajtásához az említett szempontokon túl figyelembe kell venni a veszélyeztetett helyzetű fiatal nők aktuális helyzetének több más oldalát is: gyenge alapképzettség, csekély hozzáférés az új tudástársadalom által megkövetelt szakmai képzéshez, a kompetenciák nem kellő hasznosítása és a karrier-tanácsadás hiánya, illetve a vállalkozások alapításánál vagy az önálló tevékenység megkezdésénél jelentkező speciális pénzügyi problémák. Mindehhez olyan intézkedések szükségesek, amelyek kifejezetten a fiatal nőkre irányulnak.

5.3.1

A kezdeményezés a következőket javasolja: a legveszélyeztetettebb helyzetűekre irányuló társadalmi innovációt támogató programok kidolgozása és végrehajtása, mindenekelőtt a leghátrányosabb helyzetben lévő közösségeket célzó innovatív oktatás elősegítése, szakmai képzés és foglalkoztatási lehetőségek biztosítása révén, valamint azáltal, hogy felvesszük a harcot a (például fogyatékosság alapján történő) megkülönböztetés ellen, illetve kidolgozunk egy új menetrendet a bevándorlók integrálására, azzal a céllal, hogy az érintettek teljes mértékben ki tudják bontakoztatni képességeiket. A javaslatok közt szerepel az is, hogy meg kell vizsgálni, megfelelőek és fenntarthatóak-e a társadalombiztosítási és nyugellátási rendszerek, és fel kell tárni, miképp lehet garantálni az egészségügyi ellátáshoz való jobb hozzáférést. Az EGSZB-nek fenntartásai vannak a társadalmi innováció koncepciójával kapcsolatban. Az e területre vonatkozó kísérletek természetüknél fogva széttagoltak és kevéssé ültethetőek át más területekre. A koncepció alapját egyaránt képezi a szubszidiaritás jogi elve és olyan szociológiai fogalmak, mint a „méltányosság”. Egy kis csoport által kifejezésre jutatott igényre adott helyi válasz hasznos lehet ugyan, de nem tudná helyettesíteni a kollektív társadalombiztosítási rendszerek által biztosított egyenlőséget és igazságosságot (14).

5.3.2

Az Európa 2020 stratégiában foglaltak szerint a tagállamoknak olyan intézkedéseket kell kidolgozniuk és végrehajtaniuk, amelyek igazodnak a különösen veszélyeztetett csoportok speciális helyzetéhez, társadalombiztosítási és nyugdíjrendszereiket oly módon építve ki, hogy társadalmi kohézió biztosítása érdekében garantált legyen a megfelelő jövedelemtámogatás és az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés. A munkanélküliség és inaktivitás növekedése, a gazdasági bizonytalanság, az alacsony bérek és fizetések, a megszorító intézkedések, valamint a szociális juttatások és családtámogatások megkurtítása mindenekelőtt a nőket érinti – elsősorban munkavállalókként, mivel az állami és a szolgáltatási szférában történő leépítések közvetlenül érintik őket, hiszen ezek olyan ágazatok, amelyek nagy arányban alkalmaznak nőket, de emellett polgárokként és felhasználókként is érintettek, hiszen az általános érdekű szolgáltatások nyújtásának korlátozásai kihatással vannak a nőkre, mivel ők ezeknek a szolgáltatásoknak az elsődleges igénybevevői.

5.3.3

Európában az alacsony fizetésű dolgozók 70 %-a nő. A tagállamok többségében a nők 17 %-a él szegénységben. A férfiak esetében ez az arány 15 %, ami szintén aggasztó szám. A szegénység és a társadalom perifériájára kerülés együtt jár a munkaerőpiacról való kirekesztéssel. Ezért tehát a munka nélkül töltött időszakok és a bizonytalan állások, amelyek a nők, különösen az alacsony képzettségűek körében gyakoriak, rövid távon, de közép- és hosszú távon is negatív hatással járnak.

5.3.4

Az egyszülős családokat, az özvegyeket, a fogyatékkal élő nőket, a nemi alapú erőszak áldozatait, valamint az idős és a migráns nőket különösen súlyosan érintik a költségvetési megszorítások, és mivel nem számíthatnak kellő védelemre és konkrét segítségnyújtásra, nagymértékben fenyegeti őket a társadalmi kirekesztés.

5.4.1

A cél az, hogy az informatikai technológiákhoz, és különösen az internethez való hozzáférést és az internet használatát valamennyi európai polgár számára könnyebbé tegyük, mindenekelőtt olyan programok révén, amelyek növelik a „digitális írástudást” és a hozzáférést.

5.4.2

Ennek érdekében a tagállamoknak stratégiákat kell kidolgozniuk a nagysebességű internet elterjesztésére és a közfinanszírozás, ezen belül a strukturális alapok eszközei révén történő finanszírozás olyan területekre történő irányítására, amelyeket a magánbefektetések nem fednek le teljesen, és támogatniuk kell a korszerű online szolgáltatások (például e-kormányzat, online egészségügyi szolgáltatások, intelligens otthon, digitális jártasság, biztonság) fejlődését és igénybevételét (15).

5.4.3

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nemekre lebontott statisztikai adatok hiányában nem lehet képet alkotni arról, hogy milyen a nők helyzete az új technológiákhoz kötődő ágazatokban, illetve hogy milyen szinten használják az ilyen technológiákat. Fontos volna tanulmányozni ezt a témakört, hogy megállapíthassuk, milyen a helyzetük – a szolgáltatások igénybevevőiként is –, és így az Európa 2020 stratégiában javasolt tájékoztatást és képzést célzottabb formában alakíthassuk ki.

5.5.1

Ez a kezdeményezés – több más lépés mellett – az oktatás, az üzleti szféra, a kutatás és az innováció közötti kapcsolatok támogatását és erősítését célozza, és elősegíti majd a vállalkozói szellem kialakulását. A tagállamoknak meg kellene reformálniuk nemzeti és regionális k+f rendszereiket, hogy ezáltal ösztönözzék a kiválóságot és az intelligens szakosodást, kiemelten tudják kezelni a tudás bővítésére fordított költségeket, erősítsék az egyetemek, a kutatás és a vállalkozói szféra közötti együttműködést, gondoskodjanak arról, hogy kellő számú diákot képezzenek a matematikai és a mérnöki tudományok területén, és a tanterveket úgy alakítsák, hogy az támogassa a kreativitást, az innovációt és a vállalkozói szellemet.

5.5.2

A nők ebben a folyamatban kiemelten fontos szerepet kaphatnak, és kell is, hogy kapjanak. 2010-ben a kiadott egyetemi diplomák mintegy 60 %-át nők szerezték, de ez az általuk a munkaerőpiacon betöltött pozíciókban nem tükröződik. Ma minden harmadik vállalkozást alapítja nő, a tőzsdén jegyzett nagyvállalatok igazgatótanácsaiban 13,7 %, az igazgatótanácsok elnökei között pedig már csak 3 % az arányuk.

5.5.3

A legtöbb országban nemek szerint továbbra is horizontális módon szétválasztják a képzési szakirányokat: természettudományok, mérnöki tudományok, matematika, technológiák. Ezek a szakirányok emellett a gazdasági és a tudományos élet vezetői közötti együttműködés kiemelt területei is, elsősorban a mester- vagy doktori fokozatot szerzők körében; ez a szféra a nők számára kevésbé hozzáférhető. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy feltétlenül intézkedéseket kell tenni ezen akadályok kiküszöbölésére.

5.5.4

A nők még ma is alulreprezentáltak a tudományos élet, a vállalkozások és a szolgáltatási szektor döntéshozói köreiben. Az egyetemek legmagasabb vezetői szintjein mindössze 18 % a nők aránya. A munkalehetőségeknek és a kutatási támogatások odaítélésének biztosítaniuk kell a nők érvényesülését ezen a területen, és ahhoz is hozzá kell járulniuk, hogy az európai társadalom fenntartható fejlődésének lehetőségei bővüljenek.

5.6.1

A kezdeményezés az energiahatékonysági cselekvési terv felülvizsgált változatának elfogadását és alkalmazását irányozza elő, és támogatni kíván egy, az erőforrások hatékony felhasználását célzó átfogó programot (támogatás a kkv-k és a családok számára) a strukturális alapok és más források felhasználásával, hogy igénybe lehessen venni az innovatív befektetések már létező és eredményes rendszerei révén nyújtható finanszírozást, ami elősegíti majd a fogyasztási és termelési sémák megváltozását.

5.6.2

Az energia és a környezet nem semleges témák: az energia felhasználása, az ivóvízhez való hozzáférés, az újrahasznosítás, a háztartásokban a fűtés és a sütés-főzés energiaforrásai, a környezet és a környezetmegőrzés szem előtt tartása jó példák olyan területekre, amelyeken a nők kulcsszerepet játszanak. Olyan specifikus intézkedések kidolgozása nélkül, amelyek a valóság konkrét ismeretéből táplálkoznak, és differenciált módon irányulnak a különböző célcsoportok, elsősorban a nők felé, a fogyasztási szokások terén nem képzelhetők el változások.

5.6.3

Ezt a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi (EPSCO) Tanács is elismerte 2012. júniusi következtetéseiben, amelyben kiemelte a nőknek a fenntartható fejlődésben játszott alapvető szerepét. Az EGSZB egyetért a Tanács következtetéseivel; megerősíti, hogy a nők döntő befolyást gyakorolhatnak a környezetet érintő döntések meghozatalára, különösen az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó politikaterületen. Új lehetőséget jelent a nők számára, hogy fontos szerepet betöltve személyes és gazdasági helyzetüket a kialakulóban lévő, új környezetbarát gazdasághoz – a fejlődés és a munkahelyteremtés e fontos ágazatához – csatlakozva javítsák.

5.6.4

A vállalatok szintjén a vertikális megkülönböztetés ebben az ágazatban továbbra is jelentős. Bár ma a vezetői posztok mintegy 33 %-át töltik be nők, szemben a 2001-es 31 %-kal, legnagyobb részük a szolgáltatási és kereskedelmi szektorban dolgozik, és csak sokkal kevesebben tevékenykednek a gyártó-, építő- és energiaiparban.

5.6.5

Túl kevés olyan vizsgálat folyt, illetve kevés adat áll rendelkezésre ahhoz, hogy reális képet tudjunk alkotni a nemek szerinti helyzetről, és arról, hogy milyen lépéseket kellene tenni a fenntartható fejlődésben szerepet játszó nők arányának növeléséről. Az EGSZB fontosnak tartja a befektetéseket, de azt is, hogy figyeljünk a sztereotípiák leküzdésére, megoldások nyújtására és arra, hogy támogassuk a pozitív cselekvést célzó lépéseket, mivel ez egy növekvő ágazat, és ha a kezdeteket diszkrimináció jellemzi, akkor fennáll a veszélye annak, hogy a különbségek társadalmi szempontból csak tovább nőnek, és egyfajta törésvonal alakul ki.

5.6.6

Az esélyegyenlőségi stratégia prioritásaihoz tartozik az EU külkapcsolati tevékenységei terén végzett fellépés is – egyrészt a szomszédos régiókhoz kapcsolódó együttműködési programok és az európai szomszédsági programok, különösen az Euromed régióhoz kapcsolódóak, másrészt pedig az EU-nak a globális fórumokon történő fellépésein keresztül. A harmadik országokból bevándorló nők, az Európai Unión belüli migráns és a szomszédos országokból származó nők különös figyelmet igényelnek. Aggasztó a Rio+20 kudarca a fenntartható fejlődés és a nők jogai terén. Az olyan kritikus témák terén, mint például az egészség, illetve a szexuális és reproduktív jogok közötti kapcsolat, a nők földdel kapcsolatos öröklési és tulajdonjoga vagy az éghajlatváltozás és a „zöld munkahelyek”, egyáltalán nem sikerült előrelépést elérni.

5.7.1

Ez a kiemelt kezdeményezés fontos szerepet játszik a nemek közötti egyenlőség érvényesítésével kapcsolatos szempontoknak az esélyegyenlőségi stratégiába való beépítésében. A bérek átláthatósága, az egyenlő béreket célzó kezdeményezések vagy azok az intézkedések, amelyek arra kívánják ösztönözni a nőket, hogy válasszanak a hagyományostól eltérő foglalkozásokat, csupán néhány olyan, fontos lépés a stratégiában javasoltak közül, amelyek jól kiegészítik ezt a kezdeményezést.

5.7.2

Európában a férfiak és a nők közötti fizetéskülönbség az egyes tagállamokban 5 és 31 % közötti, átlagosan mintegy 17 %. Ezért a helyzetért több egymáshoz kapcsolódó tényező felelős. Ilyen például az, hogy az elnőiesedett szakmákban végzett munkát kevesebbre értékelik, az erőteljes szakmai szegregáció vagy a szakmai pályafutás különböző okokból való megszakítása. A válság miatt ez a helyzet csak súlyosbodik.

5.7.3

A foglalkoztatási arány és a bérek terén megfigyelhető különbség néhány esetben ugyan csökkent, de sajnos nem a nők foglalkoztatásának és fizetésének javulása miatt, hanem annak következtében, hogy azokban az ágazatokban, ahol a férfiak vannak túlsúlyban (építő- és gyártóipar, pénzügyi világ), a válság közvetlen következményeként csökkent a kereslet. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EUMSZ szerint az európai integráció egyik célkitűzése „az élet- és munkakörülmények javítása – lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását” (16), mindenki számára.

5.7.4

Az EGSZB úgy véli, hogy intézkedéseket kell tenni a növekedés újbóli beindítására ezekben a válsággal küzdő ágazatokban, emellett ugyancsak intézkedések szükségesek a szakmai szegregáció leküzdésére, különösen a nők tudományos, technológiai, mérnöki és matematikai területen való munkavállalói részvételének növelése révén, másik oldalról pedig lépéseket kell tenni a nagymértékben elnőiesedett ágazatok, például a háztartási munka, a szolgáltatások, az egészségügy és a gondozási szolgáltatások jobb elismerése érdekében is.

6.1

A politikai koordinációt célzó európai szemeszter a tagállamok által az Európa 2020 stratégia végrehajtásának nyomon követésére elfogadott új eszköz. A nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum azt ajánlja, hogy a nemzeti reformprogramok kidolgozása és végrehajtása során vegyék figyelembe a nemek közötti egyenlőség szempontjait, és segítsék elő a nemek közti esélyegyenlőség politikájának érvényesülését. Emellett arra kéri az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy az éves növekedési jelentésben, a tanácsi következtetésekben és az országspecifikus ajánlásokban jelenítsék meg a nemek közötti egyenlőség szempontjait.

6.2

2012 áprilisában 12 tagállam kapott olyan országspecifikus ajánlásokat, amelyek a nemek közötti egyenlőségnek a nemzeti cselekvési tervekben érvényesítendő szempontjaira is kitértek. Az Európai Bizottság konkrét reformokat javasolt az alábbi területeken: a nők munkaerő-piaci részvételének növelése, a gyermekgondozási szolgáltatások, az egész nap nyitva lévő iskolák és az idősgondozó intézmények, továbbá a függő helyzetben lévő egyéb személyek ápolását és gondozását végző intézmények rendelkezésre állásának és minőségének javítása. Ezeket az EGSZB támogatja.

6.3

A legtöbb ajánlás a nők foglalkoztatási arányának növelésére irányul, nem veszi azonban számításba a jó minőségű munkahelyek biztosítása előtt a fizetés, a munkafeltételek és a férfiak családi kötelezettségeinek azonos szinte hozása terén álló akadályokat. Csak egyetlen országnak – Ausztriának – szólt az az ajánlás, hogy csökkentse a nemek közötti fizetéskülönbséget, noha ez a különbség valamennyi tagállamban továbbra is fennáll.

6.4

Az EGSZB aggasztónak tart néhány olyan ajánlást, amely adott esetben káros hatással is lehet a nemek közötti egyenlőségre. Azokról az ajánlásokról van szó, amelyek a nyugdíjreformra, a fizetések és a nyugdíjak kiigazítási mechanizmusainak felülvizsgálatára, a nyugdíjkorhatárnak az egészségben töltött életévekre való tekintet nélkül történő felemelésére, illetve pénzügyi ösztönzőknek a családok második jövedelme tekintetében történő bevezetésére vonatkoznak.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/15

1.1

A tengeri kalóztevékenység járványszerű terjedésének súlyossága még nem tudatosodott teljesen az európai civil társadalomban. Az EGSZB szeretné fogékonyabbá tenni a civil társadalmat és az európai közvéleményt erre a problémára, hogy annak felszámolására irányuló konkrét fellépésre lehessen ösztönözni a tagállamokat és az uniós intézményeket. 2011-ben a Tengerészet Világnapját is a kalóztevékenység elleni küzdelemnek szentelték. Sokrétű jellege miatt holisztikus megközelítésre van szükség, nem itt-ott egy-egy eseti beavatkozásra. A kalózok nem távoli problémát jelentenek, amely valahol az Indiai-óceánon jelentkezik, és csak a megtámadott hajókat és a rajtuk szolgáló tengerészeket érinti. Tevékenységük az európai fogyasztókra és adófizetőkre is sok szempontból kihat, és nem „olyan tünet, amellyel együtt lehet élni”.

Az EGSZB szeretné, ha az EU-intézmények és a tagállamok részéről meglenne a politikai akarat arra, hogy tartós megoldást dolgozzanak ki a kalózproblémára.

1.2

Az EU-nak a megoldások egyedülálló tárháza áll rendelkezésére, a kereskedelmi és fejlesztési segélyektől kezdve egészen a katonai jelenlétig, az államépítésig és az újjáépítésig.

1.3

Az EGSZB örömmel fogadja az ENSZ Biztonsági Tanácsának és az EU-nak azt a döntését, hogy az EU/NAVFOR–ATALANTA műveletet 2014. decemberig hosszabbítsák meg, illetve a műveleti területet terjesszék ki az Indiai-óceán keleti és déli térségére, valamint a szomáliai partokra. Úgy véli, hogy az EU NAVFOR-nak erőteljesebb megbízatást kellene adni, határozottabb művelet-végrehajtási szabályokkal. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az uniós tagállamok továbbra is erősen kötelezzék el magukat amellett, hogy kellő számú hajót biztosítanak a művelethez.

1.4

Fontos esemény továbbá az ázsiai hajók ellen elkövetett kalóztámadások és fegyveres rablások leküzdésére létrejött regionális együttműködési megállapodás (ReCAAP) közelmúltbeli összekapcsolása a Dzsibuti Magatartási Kódexszel, valamint az, hogy az EU kétoldalú megállapodást kötött Kenyával, a Seychelle-szigetekkel, Mauritiusszal és más országokkal a kalózok elleni büntető eljárásokról.

1.5

Az EGSZB támogatja, hogy az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) regionális tengeri kapacitásépítést célzó európai uniós missziót hoz létre. Az „EUCAP NESTOR” a Szomáli-félsziget országainak nyújt segítséget a kalóztevékenység elleni küzdelemre irányuló főterv kialakításában, az erre vonatkozó jogszabályok megszövegezésében, valamint a parti őrség kapacitásainak támogatásában.

1.6

Az EGSZB arra kéri az uniós tagállamokat és azokat az államokat, amelyek csatlakozása folyamatban van, illetve amelyek társulási megállapodást kötöttek az EU-val, hogy az ENSZ 1982. december 10-i tengerjogi egyezményének 105. cikkében foglaltak alapján tegyenek jogi lépéseket a kalóztevékenység ellen, és folytassanak büntetőeljárást a tengeri kalózok ellen.

1.7

Az EGSZB szorgalmazza, hogy a hajózási iparág a hajók fedélzetén való önvédelmi intézkedések tekintetében alkalmazza az ágazat legjobb irányítási gyakorlatainak átdolgozott változatában (BMP 4) leírtakat. A kiszolgáltatott hajókon megfelelően képzett fegyveres személyi őrök igénybevételét tervező tagállamoknak azt ajánlja, hogy tartsák be a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) idevonatkozó iránymutatásait, és határozzanak meg szigorú jogi keretet, amely többek között rögzíti a hajó parancsnokának felelősségét, különös tekintettel a tűzharc esetére. A fegyveres személyi őrök alkalmazása önmagában nem megoldás – és nem is szabad, hogy általános gyakorlattá váljon –, csak kiegészíti a legjobb irányítási gyakorlatot. Az EGSZB arra ösztönzi a tagállamokat, hogy szervezzenek katonai kísérettel ellátott konvojokat, az ENSZ égisze alatt bocsássanak rendelkezésre olyan szárazföldi katonai egységeket (hajóvédelmi különítményeket), amelyek a magas kockázatú területeken való áthaladás alatt a hajók fedélzetén tartózkodhatnak.

1.8

Az EGSZB ellenzi a váltságdíjak kifizetésének korlátozását, mivel annak visszás hatásai lehetnek, és csak még nagyobb veszélybe sodorná a túszokat. Pillanatnyilag a váltságdíj továbbra is olyan eszköz, amellyel biztosítani lehet az élő pajzsként használt tengerészek biztonságos hazatérését. Az EGSZB elítéli a kalózoknak azt a gyakorlatát, hogy tengerészeket végeznek ki vagy kínoznak meg, hogy így kényszerítsék ki a váltságdíjak megfizetését.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a kalózprobléma megoldásának kulcsa a pénzmozgások feltérképezésében és leállításában rejlik. Örömmel fogadja a tőkefinanszírozókra való összpontosítást és az adatbázisoknak a kalózok üzleti modelljének jobb megértése érdekében történő összehangolását. Az EU-n belül létre kellene hozni a kalóztevékenységből származó pénzek illegális eredetének elfedésében részt vevő pénzügyi intézmények feketelistáját. E tekintetben az Europol és az Eurojust munkája dicséretre méltó.

1.10

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az uniós intézmények találjanak megoldást az Afrika nyugati partjainál és a Guineai-öbölnél elkövetett fegyveres tengeri rablások és olajlopások fokozódására. Mivel ezeket a rablásokat teljesen más módon hajtják végre, mint a szomáliai kalóztámadásokat, külön erre a térségre irányuló egyedi intézkedéseket kellene támogatni. Az Indiai-óceánon naponta hárommillió hordó olaj és a világ konténeres kereskedelmének 50 %-a halad keresztül a kalózok lepte területeken.

1.11

Az EGSZB kiemeli, hogy sürgősen ki kell szabadítani a jelenleg túszként fogva tartott 218 tengerészt, továbbá a tengerészek számára önvédelmi célú kalózellenes szakképzést, a túszként fogva tartott tengerészek számára pedig egészségügyi klinikák létrehozását szorgalmazza. Három nemzetközi egyezmény (a 2010. évi, a tengerészek képzéséről, képesítéséről és az őrszolgálat ellátásáról szóló nemzetközi egyezmény; a 2004. évi, a hajók és kikötői létesítmények mindenkor hatályos nemzetközi biztonsági szabályzata; valamint a 2006. évi tengerészeti munkaügyi egyezmény) nyújt jogalapot a hajóra szállás előtti képzéshez, a fedélzeti rutin- és felkészítő gyakorlatokhoz, a hazaszállításhoz, a kártérítéshez, a családi kapcsolatok megállapításához, valamint a tengerészek szabadon engedésük utáni ápolásához. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az EU erősítse meg ezeket az egyezményeket, és dolgozzon ki új átfogó iránymutatást a kalóztámadásnak ténylegesen vagy feltehetően áldozatul esett tengerészek és családjaik jóléte érdekében. Az EU-nak vezető szerepet kellene játszania az említett nemzetközi egyezmények módosításában, hogy számba lehessen venni a túszul ejtett tengerészek érdekében megteendő intézkedéseket.

1.12

A 2012. augusztus 20-i választások döntő eseményt jelentettek a bukott szomáliai állam történelmében. Az EGSZB kész elkötelezetten együttműködni a Szomália civil társadalmának kiépítését elősegítő jövőbeli uniós fellépésekben a többi afrikai országra irányuló hasonló fellépések mintájára.

1.13

Az EGSZB kéri, hogy az EU a fejlesztési segélyek, illetve egyéb erőforrások egy részét összehangolt fellépés útján fordítsa olyan, a halászattal foglalkozó fiatalokat célzó képzési programokra, amelyek a fenntartható mezőgazdaságot és vállalkozói tevékenységet helyezik előtérbe. A tisztességes életkörülményekre való kilátás csökkentheti a kalózpálya vonzerejét a szomáliai fiatalok számára.

2.1.1

Azok után, hogy öt éven át egyre szaporodtak a kereskedőhajók elleni kalóztámadások az Ádeni-öbölben, a Szomáliai-medencében, az Arab-tengeren és az Indiai-óceánon, a statisztikai adatokból jelenleg tévesen arra lehetne következtetni, hogy a kalózproblémát sikerült megfékezni. Ez a feltételezés hibás, mert sem azt nem veszi figyelembe, hogy esetleg mások is követik a kalózok példáját, sem azt, hogy Nyugat-Afrikában terjed a kalóztevékenység. A kalózprobléma sajnos világszintű jelenség, amely Indonéziában, Szingapúrnál a Malaka-szorosban, a Dél-kínai-tengeren és Dél-Amerikában is előfordul. A legfrissebb (2012. szeptember 24-i) adatok szerint 50 támadás történt Szomáliában, 34 a Guineai-öbölben és 51 Indonéziában.

2.1.2

A kalózok ún. „anyahajók” használatával nagyobb sikereket érnek el. Taktikájuk folyamatos változtatásával, a célpont azonosítását megkönnyítő berendezéseikkel és a hajók fedélzetén levő pánikhelyiségekbe való behatolást szolgáló eszközeikkel agresszívebbé, kifinomultabbá és erőszakosabbá váltak, támadásaik olykor még halálos áldozatokkal is járnak a tengerészek között.

2.1.3

A kalóztevékenység tengerészeti problémaként indul, innen fejlődik tovább humanitárius, kereskedelmi, majd globális gazdasági problémává, amely világszerte érinti a fogyasztókat. Mindez még magasabb árat követelhet, ha a világ társadalma nem tudja hatékonyan megoldani a kalóztevékenység problémáját, illetve ha a tengerészszövetségek nem hajlandóak a kalózok lepte területeken hajózni, és így megszakad az áru- és energiaellátási lánc. Az érintett területeken évente mintegy tizennyolcezer hajó halad át. Az Ádeni-öbölben, illetve a Szomáli-félszigetnél elkövetett kalózcselekmények stratégiai jelentőségű veszélyforrást jelentenek az EU számára, mivel befolyásolják az Európát és Ázsiát összekötő fő közlekedési folyosón áthaladó forgalmat. A társaságok egyre inkább a Jóreménység fokán áthaladó tengeri útvonalat veszik igénybe, hogy elkerüljék a Szuezi-csatornát. A kalóztevékenység igen jövedelmező üzletággá vált, és a térség fiataljai számára vonzó pályát kínál. A kalóztevékenység által okozott költségek viszont aránytalanul magasak a kalózok számához képest (Szomáliában körülbelül 1 500). A támadások megakadályozzák, hogy az uniós élelmiszersegélyek eljussanak az afrikai aszály áldozataihoz, amikor arra a legnagyobb szükség lenne. Az Indiai-óceánon a hadihajók jelenléte ahhoz hasonlítható, mintha „egész Európa területén 20 rendőrautó cirkálna”.

2.1.4

Tarthatatlan, hogy a kalózok büntetlenül végzik tevékenységüket és aláássák a nemzetközi jogrendet (az ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezményét), ezért az EU-nak a kalóztevékenység felszámolására irányuló erős politikai szándékot kell felmutatnia. Az ENSZ-nek a Szomália partjainál tapasztalható kalóztevékenységgel foglalkozó kapcsolattartó csoportja ösztönözte egy olyan globális stratégia kialakítását, amely megelőző és elrettentő intézkedéseket, valamint a haditengerészeti erők jobb együttműködésére, a kalózok elleni eljárásra, illetve pénzügyi erőforrásaik felkutatására vonatkozó operatív iránymutatásokat is tartalmaz.

2.1.5

Mivel az EU irányítja a világ szállításának 40 %-át, nem engedheti meg magának a kalóztevékenység elharapódzását. Siim Kallas közlekedésért felelős biztos is kijelentette: „A tengeri kalóztevékenység valódi veszélyt jelent az EU közlekedéspolitikájára”. Veszély fenyegeti továbbá az EU külkereskedelmét, az energiaellátást és annak biztonságát, a tengerészek jólétét, valamint a humanitárius segélyek célba juttatását is.

2.2.1

2011 folyamán a kalózok hét tengerész életét oltották ki, és 39-et megsebesítettek. 2012-ben (a szeptember 24-i adatok szerint) a kalózok 225 támadás és 24 hajóeltérítés során hat tengerész életét oltották ki és 448-at ejtettek túszul. 2012. június 30-án Szomáliában 11 hajót foglaltak el és rajtuk 218 tengerészt ejtettek túszul. 2007 óta több mint 43 tengerészt öltek meg és 2 653-at ejtettek túszul kalózok a szomáliai partok mentén.

2.2.2

Nemzetközi hajótulajdonosi és tengerészszövetségek (pl. a Nemzetközi Hajózási Kamara [ICS], az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége [ECSA], az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége [ETF], az Ázsiai Hajótulajdonosok Fóruma [ASF], valamint a nemzetközi tengerészeti ágazat 31 szervezetéből álló SOS – „Mentsük meg tengerészeinket” – csoport) összefogtak, hogy a médián keresztül, illetve a politikusok és az ipar legmagasabb szintű képviselői révén felhívják a figyelmet arra, mibe is kerül a kalóztevékenység gazdaságilag és emberéletekben kifejezve. Az ASF (2012. május 24.) közölte, hogy az elmúlt hét év során 62 tengerész vesztette életét kalóztámadás miatt, és 4 000-en estek túszul a szomáliaiak által eltérített mintegy 200 hajón. Az Indiai-óceánon öt év óta (2007 és 2012 között) ugyan most először ritkultak a kalóztámadások, az elmúlt két évben azonban megháromszorozódott a meggyilkolt tengerészek száma (AHMED BIN SULAYEM szultán, a DP World elnöke, 2012. 6. 30.). Vagyis semmi okunk az elégedettségre.

2.2.3

A kalóztevékenység megfékezésének kulcsa az, hogy elérjük, hogy a bűntettet lehetőleg el se kövessék, nem pedig az, hogy megakadályozzuk a bűncselekmény áldozatainak szabadságát jelentő pénzösszegek kifizetését. A tengerészek halálát nem szabad a kalóztevékenység elleni küzdelem során „járulékos veszteségként” elfogadni (Nautilus International).

2.3.1

A kalóztevékenység gazdasági vetületéről két jelentést érdemes kiemelni:

2.3.2

„A tengeri kalóztevékenység gazdasági ára” (2010. december) a közvetlen költségeket méri fel: váltságdíjak, biztosítási díjak, kerülő útvonal a Jóreménység fokának megkerülésével, elrettentő biztonsági intézkedések, fegyveres őrök, három haditengerészeti küldetés indítása, eljárások folytatása, kalóztevékenység-ellenes szervezetek alapítása, humanitárius költségek. A jelentés becslése szerint az összesített éves költség 7 és 12 milliárd USD közé tehető. Ezenkívül a One Earth alapítvány becslése szerint a váltságdíjak költsége 2009 és 2010 között 830 millió USD-ra, az elrettentésre szolgáló berendezések és a fegyveres személyi őrök becsült éves költsége pedig 360 millió és 2,5 milliárd USD közé tehető.

2.3.3

„A kalóztevékenység gazdaságtana” (2011. május) pedig a kalózok, a finanszírozók, a könyvelők és a fegyverszállítók közötti „értékláncot” elemzi. Kimutatja, hogy a kalóztevékenység a szomáliai egy főre eső GDP-hez képest sokkal jövedelmezőbb választás (a kalózok a szomáliai átlagjövedelem 67–157-szeresét is megkereshetik). Kiemeli, hogy fel kell térképezni a Hawala informális pénztovábbítási rendszert, és az éves költségeket 4,9 és 8,3 milliárd USD közötti összegre becsüli.

3.1.1

Az Európai Unió és a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) az Indiai-óceán nyugati térségében folyó tengeri kalóztevékenység és fegyveres rablás elleni partnerségről szóló közös nyilatkozatukban (London, 2012. május 15.) ismételten kinyilvánították, hogy készek fokozni kapacitásaikat az Indiai-óceán nyugati térségében a tengeri kalóztevékenység és a fegyveres rablás elleni fellépés, valamint a tengerészeti irányítás javítása érdekében. A „Dzsibuti Magatartási Kódex” fontos eszközzé vált, amelynek segítségével 18 kelet-afrikai állam regionális választ tudott megfogalmazni a problémára. Ezenkívül az EU három éven át anyagilag is támogatta a Nemzetközi Tengerészeti Hivatalt (IMB), közelebbről a hivatal kalózcselekmények bejelentésére szolgáló központjának tevékenységeit. A központ elkötelezett célja a kalóztevékenység és a hajók ellen elkövetett rablások felszámolása.

3.1.2

A Nemzetközi Kalóztevékenységekkel Foglalkozó Kapcsolattartó Munkacsoport feltárja, hogy milyen módszerekkel lehet szigorúan fellépni a pénzösszegek végső haszonélvezői ellen, ugyanis a szomáliai hálózatok vezetői 300–500 millió eurós váltságdíjakat kapnak kézhez, és a pénzt letétbe helyezik – esetleg éppen EU-s bankokban. Az EGSZB szorgalmazza, hogy az ilyen váltságdíjakat kövessék nyomon, és kobozzák el, hogy a kalóztevékenység többé ne legyen vonzó üzletág.

3.1.3

A Szomáli-félsziget térségére vonatkozó stratégiai keret elfogadását követően a térségben az uniós fellépés koordinálásáért felelős különmegbízott kinevezése a helyes irányba tett lépés.

3.1.4

Az EGSZB örömmel fogadja az Európai Parlament tengeri kalózkodásról szóló állásfoglalását (2012. május 10.), amelynek célja az uniós intézmények jobb összehangolása annak érdekében, hogy fokozott erővel lehessen küzdeni a kalózok ellen, és szuverén államként lehessen újjáépíteni Szomáliát.

3.1.5

Az EGSZB 2008 óta seregnyi véleményben fejezte ki aggodalmát a fegyveres rablások és kalóztámadások Délkelet-Ázsiában és Afrikában történő elburjánzása miatt. (1) Szorgalmazta, hogy az Európai Bizottság mozdítsa elő megfelelő igazságszolgáltatási szervek létrehozását a kalózok jelenlegi büntetlenségének felszámolására, és határozottan ellenezte a tengerészek felfegyverzését. Sürgette, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, a tagállamokban kapnak-e kalózok elleni kiképzést a tengerészek.

3.1.6

A tengerészeti szakmák vonzerejéről szóló konferenciáján (2010. március 7.) az EGSZB a kalóztevékenységet nevezte meg a tengerészeti szakma egyik elriasztó tényezőjeként, amely a szakmát népszerűsítő kampányok hatását is tönkreteszi.

3.2.1

Az Európai Közösség Hajótulajdonosainak Szövetsége (ECSA) és az Európai Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szövetsége (ETF) (2012. július 31.) közös nyilatkozatban fejezte ki aggodalmát amiatt, hogy sikeres nemzetközi és európai erőfeszítések ellenére újra és újra előfordulnak támadások. A két szövetség a kalóztevékenység felszámolását kiemelt pontként tűzte a tengeri közlekedés ágazati párbeszédéért felelős bizottság (SSDC) napirendjére.

4.1

A kalóztevékenység összetett, sokrétű problémát jelent, amelyet a szárazföldön és a tengeren egyaránt csak holisztikus és összehangolt megközelítéssel lehet megoldani. Az EU egyedülálló helyzetben van ahhoz, hogy ilyen megközelítést alkalmazzon, mivel diplomáciai, kereskedelmi, közlekedési, katonai és humanitárius szempontból is köztiszteletben álló szereplő a térségben.

4.2

A tengerészek továbbra is borsos árat fizetnek. Minden erőfeszítéssel arra kell törekedni, hogy az ő testi, szellemi és pszichológiai épségük ne kerülhessen veszélybe. A Nemzetközi Hajózási Kamara (ICS) a helyes gyakorlatok alapján iránymutatásokat állított össze a hajózási társaságok számára, amely az érintett tengerészeknek és családjaiknak nyújt segítséget.

4.3

Mivel a kalóztevékenység gyökerét csak hosszú távú, szárazföldi megoldással lehet kiirtani, fontos a kapacitásépítés Szomáliában a büntetlenség felszámolásához és a jogállamiság visszaállításához. Az uniós lobogó szerinti államok részéről nagyobb elköteleződésre van szükség a haditengerészeti erők jobb összehangolásához és a kalózok elleni büntetőeljárásokhoz.

4.4

2007 óta, amióta a kalózok tevékenysége újra felélénkült, most már csak politikai akaratra van szükség ahhoz, hogy a kalózkérdés az EU politikai napirendjének élére kerüljön, és hogy több forrás álljon rendelkezésre a katonai repülőgépek és hadihajók számának növeléséhez. Az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) és az Európai Bizottságnak az Európai Tanáccsal együtt kellene működnie annak feltérképezéséhez, hogy milyen hatáskörökben lehet fellépni a kalóztevékenység elleni küzdelem és a szomáliai kapacitásépítés terén. A váltságdíjak nyomon követésében a Világbank, az Interpol és az Europol is segítségünkre lehet.

4.5

Az EU-tagállamok kalózellenes jogszabályait korszerűsíteni kell:

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/20

1.1

Az EGSZB örömmel fogadja a lehetőséget, hogy véleményt dolgozzon ki az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottságának javaslatáról, mely szerint 2013-ban kísérleti projektet kellene indítani egy európai szociális védjegy létrehozására. A felkérés óta azonban megváltoztak a körülmények, mivel az Európai Parlament Költségvetési Bizottsága által 2012. október 4-én elfogadott dokumentum nem említi ezt a kísérleti projektet.

1.2

Az EGSZB alapvetően támogatja azt az elképzelést, hogy a szociális szempontok Európa-szerte nagyobb hangsúlyt kapjanak, és egyetért azzal, hogy a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) elismerést és ösztönzést érdemel. Azt is fontos azonban kiemelni, hogy a CSR-t semmi esetre sem szabad a jogi vagy nemzetközi eszközök által garantált szociális jogok helyettesítőjeként alkalmazni, melyeknél a szociális párbeszédé a főszerep.

1.3

Ezért első lépésben alaposabban meg kell vizsgálnunk a javaslat többletértékét, időzítését és lényegét a kapcsolódó politikai célok tükrében. Ezek a célok fontosak, de a jelenlegi helyzetben hatékonyabban is el lehetne érni őket, mindenekelőtt úgy, ha szigorítanák és jobban érvényesítenék a szociális jogszabályokat.

1.4

Az EGSZB kiemeli továbbá, hogy a kezdeményezés fontos ugyan, de felmerül a kérdés, nem jelent-e túlságosan bonyolult feladatot a javasolt védjegy bevezetése most, amikor az EU-t válság sújtja, magas a munkanélküliség és egyre több cég megy csődbe. Egy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos szociális védjegy a szociális tevékenységeknek csupán az önkéntes részét tükrözi, ez azonban a különböző jogszabályok alapján tagállamonként eltérő, ugyanis az európai jogalkotások csak minimumkövetelményeket írnak elő. Nem tanácsos a vállalkozásokat újabb intézkedésekre kötelezni, hiszen napjainkban fennáll annak a veszélye, hogy ezek a kohézió megerősítése helyett csak mélyítenék a szakadékot a különféle méretű vállalkozások és az uniós országok között.

1.5

A zavarok elkerülése végett figyelembe kell venni a párhuzamos kezdeményezéseket is, például a társadalomtudatos vállalkozással kapcsolatos szociális védjegyeket (ahogy azt a „társadalomtudatos vállalkozás” kezdeményezés említi). Ezzel összefüggésben az EGSZB ajánlja, hogy várjuk ki az eredményeit és vonjuk le a tanulságait annak a felmérésnek, amelyet az Európai Bizottság a társadalomtudatos vállalkozással kapcsolatos szociális védjegyek terén végez. A javaslat összefüggésében figyelembe kell venni egyéb egymást átfedő kezdeményezéseket is, például az új vállalati társadalmi felelősségvállalási elismeréseket vagy a szociális szempontok érvényesítését a közbeszerzésekben.

1.6

Az EGSZB szerint meggyőzőbben kell bizonyítani az önkéntes szociális védjegy hitelességét, legitimitását és megvalósíthatóságát. Ahhoz, hogy egy új európai szintű védjegyrendszer bizalomra és figyelemre számíthasson, átfogó akkreditációs és ellenőrzési rendszerre van szükség, amelynek összhangban kell lennie az újabb védjegyrendszer előnyeivel. Ennek kapcsán az EGSZB ajánlja, hogy egy új európai szociális védjegy bevezetésének mérlegelése előtt átfogóan térképezzék fel a különböző tagállamokban működő védjegyrendszereket, gyűjtsék össze a legjobb gyakorlatokat, és vonják le a tanulságokat a nem sikeres megoldásokból. Következésképpen az EGSZB inkább a meglévő védjegyrendszerek tökéletesítését és társadalmi felelősségvállalási szemponttal való kibővítését javasolja (ahol a rendszer még nem vonatkozik erre).

1.7

Fel kellene hívni a figyelmet a már működő rendszerekre és az ezeket használó vállalkozásokra is, és a többi vállalkozást e rendszerek használatára kellene ösztönözni ahelyett, hogy újabb rendszert vezetnénk be, amellyel a fogyasztóknak és vállalkozásoknak előbb meg kell barátkozniuk. Emellett legalább középtávon európai kommunikációs kampányt kellene mérlegelni az európai védjegyekről, hogy tudatosítsuk ezeket a fogyasztókban és polgárokban.

1.8

Ha valamikor mégis útnak kellene indítani egy új védjegyet, akkor a torzulások elkerülése végett az európai szociális védjegynek nem kellene túlságosan eltérnie a nemzetközileg elismert szabványoktól. Fontos ugyanakkor, hogy kiegészüljön egy európai jellegzetességgel: a szociális jogok tiszteletben tartásával.

2.1

Az Európai Parlament Foglalkoztatási és Szociális Bizottsága azt javasolta, hogy 2013-ban indítsanak kísérleti projektet egy európai szociális védjegy létrehozására, de az Európai Parlament Költségvetési Bizottságának a 2013-as kísérleti projektekre vonatkozó, októberben elfogadott dokumentuma már nem említi ezt a javaslatot. (1) Tekintettel erre az új helyzetre, a vélemény elsődlegesen arra törekszik, hogy megossza elképzeléseit a javasolt kísérleti projekttel kapcsolatban.

2.2

A javaslat hátterében az a törekvés áll, hogy segítsék egy szociálisan érzékenyebb Európa létrejöttét, amelyben eredményesebben érvényesülnek a meglévő szociális és munkajogi minimumnormák. A cél a munkahelyteremtés ösztönzése, a fiatalok foglalkoztatásának támogatása és a szegénység elleni küzdelem egy „európai szociális védjegy” formájában működő progresszív elismerési rendszer bevezetése révén.

2.3

Az Európai Parlament felkérése különösen a következő kérdésekre irányul: (a) milyen hatása és előnyei lennének a védjegynek a különféle szakpolitikákban, (b) milyen típusú vállalkozások lennének érdekeltek önkéntes alapon, (c) milyen lehetőségek vannak egy progresszív védjegy létrehozására, (d) milyen feltételeknek kell megfelelni a védjegy megszerzéséhez, végül pedig (e) mit kellene tenni a figyelem felkeltése érdekében.

2.4

A Foglalkoztatási Bizottság által javasolt szociális védjegynek a tervek szerint önkéntesnek és ingyenesnek kell lennie. A védjegy az EU-ban minden vállalkozás számára elérhető, de elsősorban a kkv-kra (2) és mv-kra (3) irányul. A cél egy szociálisan érzékenyebb Európa létrehozása azáltal, hogy az EU-ban minden vállalkozás magas szociális normákat garantál. A javaslat egyben a meglévő védjegyrendszerek harmonizálására is törekszik, és minősítési skálát szándékozik alkalmazni annak feltérképezésére, hogy miként lehet tökéletesíteni a rendszereket. Az elképzelések szerint egy szociális kritériumokat felsorakoztató lista segítségével minősítenék a vállalkozások belső társadalmi felelősségvállalását úgy, hogy a szociális védjegy megfelelő fokozatával díjazzák őket.

3.1

Az EGSZB szerint fontos tenni azért, hogy Európában megerősödjenek a szociális értékek és a szociális vetület, de mérlegelni kell a projekt többletértékét, időzítését és központi célját, és figyelembe kell venni a kapcsolódó területeken indított kezdeményezéseket. Ezért az EGSZB világosabb indokolásra vár azzal kapcsolatban, hogy egy ilyen kezdeményezés kinek milyen többletértéket biztosít, és mit tesz hozzá a közösségi jogalkotáshoz.

3.2

Az EGSZB nemrégiben – a vállalati társadalmi felelősségvállalásról (CSR) szóló véleményében (4) – megállapította, hogy a CSR egy fenntartható fejlesztési szemlélet. Ebben a véleményben azt is kiemelte, hogy pontosítani kell a „szociális felelősség” (csak a munkahelyen) és a „társadalmi felelősség” (a munkahelyen kívüli tevékenységek) fogalmát.

3.3

A fenti meghatározások értelmében a Foglalkoztatási Bizottság által javasolt szociális védjegy alighanem a „szociális felelősséggel” függ össze, mivel az EU-ban működő vállalkozásokat célozza. Szem előtt kell tartani az Európai Bizottság folyamatban lévő munkáját a vállalati társadalmi felelősségvállalásra vonatkozó 2011-es uniós stratégiával (5) kapcsolatban, mert ez már tartalmaz hasonló szempontokat.

3.4

Fontos hangsúlyozni, hogy – ahogy azt az EGSZB már korábban is kifejtette – a társadalmi felelősségvállalást semmi esetre sem szabad olyan jogi vagy nemzetközi eszközök által garantált szociális jogok helyettesítőjeként alkalmazni, amelyek elsődlegesen a tagállamok és kormányzatok hatáskörébe tartoznak. Megemlítendő még, hogy sok vállalkozás önkéntesen vállal még több felelősséget is, ezért fontos kiemelni, hogy a szélesebb körű, a jogszabályi követelményeken túlmutató társadalmi felelősségvállalás elismerést és ösztönzést érdemel. Az EGSZB úgy véli, hogy minden egyes vállalkozásnak meg kell találnia, hogy a jogi eszközökön túlmenően milyen megközelítést kíván alkalmazni a szociális felelősség felvállalásához. Egy a vállalati társadalmi felelősségvállalással kapcsolatos védjegy következtében felmerül annak veszélye, hogy a szociális innovációról a tanúsítás megszerzésére irányuló törekvésre helyeződik a hangsúly.

3.5

A szociális védjegy elképzelése már korábban, a társadalomtudatos vállalkozásra irányuló európai bizottsági erőfeszítések kapcsán is felmerült. Az EGSZB több véleményében is foglalkozott e kezdeményezéssel (6). Az egységes piaci intézkedéscsomag felé című közlemény (7) a szociális szellemű vállalkozással és a szociális vállalkozásokkal kapcsolatban utal a szociális védjegyre, ami később kiemelt intézkedésként jelent meg a Kezdeményezés a szociális vállalkozásért című európai bizottsági közleményben. (8) E kezdeményezés javítani kívánja a szociális vállalkozások esélyeit arra, hogy a többi vállalkozással egyenlő feltételek mellett működjenek, versenyezzenek és növekedjenek. Az ebben a kezdeményezésben szereplő javaslatok egyike az volt, hogy hozzanak létre nyilvános adatbázist a védjegyekről és tanúsítványokról, mert így az érintettek jobban ráláthatnak a szociális vállalkozásokra vonatkozó EU-beli védjegyek különböző formáira, és ezeket jobban össze tudják hasonlítani. Az Európai Bizottság emellett azt tervezi, hogy a közeljövőben tanulmányt készít a szociális vállalkozásokról, amelyben feltérképezi, hogy hol és milyen formában alkalmaznak szociális védjegyeket a szociális vállalkozások számára, illetve felméri az ezzel a vállalkozástípussal kapcsolatos egyéb jellegzetességeket, szabályokat és modelleket.

3.6

Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a szociális vállalkozásokra vonatkozó kezdeményezésben említett, hamarosan induló helyzetfelmérést a vállalkozások szociális védjegyrendszerének szélesebb körű meghatározását célzó erőfeszítések előtt, és azoktól függetlenül kell elvégezni. Az EGSZB szerint a szóban forgó felmérésnek azért kell megelőznie egy szélesebb körű védjegyrendszer mérlegelését, mert a szociális vállalkozásokra vonatkozó meglévő védjegyrendszerek feltérképezése értékes tanulságokkal szolgálhat egy szélesebb körű rendszer lehetőségeit és előnyeit illetően. Ezen túlmenően más hasonló kezdeményezéseknek – például a szociális érdekek közbeszerzésben történő érvényesítésének, az új CSR-elismeréseknek és a szociális vállalkozási védjeggyel kapcsolatos ágazati platformoknak – is lehetőséget kell kapniuk a kibontakozásra, mielőtt új kezdeményezések indulnának.

3.7

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy egyértelműen megkülönböztessék a Foglalkoztatási Bizottság javaslatát (a vállalatok társadalmi felelősségvállalásával kapcsolatban) a szociális vállalkozásokra vonatkozó kezdeményezéstől: a két elképzelés más-más célt szolgál, ezért nem szabad egy kalap alá venni őket. Az EGSZB ezért szorgalmazza, hogy a Foglalkoztatási Bizottság – a további terminológiai zavarok elkerülése végett – mérlegelje egy eltérő kifejezés használatát a javaslatban. Ezt az is alátámasztja, hogy a szociális vállalkozások világában léteznek olyan elismert szereplők, akiknek már engedélyezték valamilyen szociális vállalkozásra utaló cím használatát (ilyen például a „Social Enterprise Mark” (9)).

4.1

A szociális védjeggyel kapcsolatban javasolt kísérleti projekt célja a vállalkozások arra való ösztönzése, hogy a nagyobb szociális felelősségvállalás érdekében tett erőfeszítéseik túlmutassanak jog szerinti kötelezettségeiken. A kezdeményezés rendkívül fontos, de felmerül a kérdés, hogy a jelenlegi gazdasági környezetben nem túlságosan bonyolult feladat-e egy európai szociális védjegy bevezetése az általa képviselt hozzáadott értékhez képest. A javaslat szakpolitikai célja a munkahelyteremtés ösztönzése, a fiatalok foglalkoztatásának fellendítése és a szegénység elleni küzdelem. Ezek a területek Európa szempontjából kulcsfontosságúak, de az EGSZB szerint túlságosan vékony szállal, következésképpen aligha hatékony módon kapcsolódnak az önkéntes szociális védjegyhez. Az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó célok nagyobb sikerrel érhetők el, ha elsősorban szigorítják, illetve jobban érvényesítik a kapcsolódó jogszabályokat, továbbá megújítják és megerősítik a szociális kérdésekre irányuló nyitott koordinációs módszert.

4.2

Az EGSZB kiemeli, hogy a szóban forgó területtel kapcsolatos javaslatoknak abból kell kiindulniuk, hogy az erős, versenyképes vállalkozások alapvetően fontos szerepet játszanak a gazdasági növekedés biztosításában, így a magasabb szociális normák fenntartható feltételeinek megteremtésében.

4.3

A javaslat egy lépcsőzetes és progresszív „értékelési rendszerről” is rendelkezik annak alapján, hogy az adott vállalkozás mennyiben felel meg bizonyos szociális kritériumoknak (ilyenek például a tisztességes fizetés, a társadalombiztosítás, az egészségügyi ellátás, a nemek közötti egyenlőség, a gyermekgondozás, a távmunka stb.). Tekintettel a jelenlegi gazdasági válságra és egyes országok komoly problémáira, az EGSZB attól tart, hogy egy ilyen progresszív értékelési rendszer ma azzal a veszéllyel fenyeget, hogy a kohézió megerősödése helyett csak elmélyül a szakadék a különféle méretű vállalkozások, valamint az uniós országok között. A progresszív értékelési rendszer csak akkor felelhet meg céljának, ha nemcsak nagy multinacionális vállalatokra, hanem mindenekelőtt a kkv-kra és mikrovállalkozásokra is alkalmazható.

4.4

Egy védjegy csak akkor hasznos, ha ismerik és elismerik. Ezért a védjeggyel kitüntetett kkv-kra és mikrovállalkozásokra, illetve elkötelezettségükre tájékoztató kampányok keretében kell felhívni a figyelmet. A szociális előrelépésnek tekintett jelenségeket tehát részletesen meg kell vitatni a területre vonatkozó szubszidiaritás, illetve a nemzeti jóléti és társadalombiztosítási rendszerek különféle hagyományai és modelljei tükrében. Ebbe a párbeszédbe uniós és nemzeti szinten egyaránt be kell vonni a szociális partnereket és az egyéb érdekelteket, például a fogyasztóvédelmi szervezeteket.

4.5

A vállalkozásindítás és -működtetés megkönnyítésének érdekében tett uniós erőfeszítések keretében igen sok egyszerűsítő és növekedéstámogató intézkedést vezettek be, hogy ne gyengüljenek a társadalmi felelősségvállalás szempontjai, a munkavállalók szociális jogai, illetve a vállalkozás növekedési és versenyesélyei. Habár a jogokat illetően sok még a tennivaló, az EGSZB kételkedik abban, hogy egy önkéntes rendszerrel eredményesen növelhető a társadalmi felelősségvállalás. Megjegyzi továbbá, hogy a védjegyrendszer – még ha ingyenes is – forrásokat tesz szükségessé, amelyeket a válság terhét már amúgy is viselni kényszerülő vállalkozások jobban is fel tudnának használni.

4.6

A társadalmi felelősségvállalás növelésére tett erőfeszítések keretében az is szükséges, hogy értékeljék, hány szinten felelős egy vállalkozás a szociális jogokért, például az EU-n kívüli beszállítókkal való együttműködés tekintetében. Ha ezzel a felelősséggel kapcsolatban nincs egyértelműség, nem lehet elérni azt, hogy az érintettek megbízzanak a védjegyben. Figyelmet kell fordítani a kereskedelemre és az importőrökre gyakorolt esetleges hatásokra is.

4.7

Fontos kérdés a standardizált védjegyek legitimációja is. Korábbi tapasztalatok rámutattak, hogy a felülről lefelé indított, viszonylag előíró jellegű, hasonló kezdeményezések általában kevéssé befolyásolták a fogyasztói mozgalmakat vagy más érintetteket, pedig ez előfeltétele annak, hogy egy védjegy hatásos legyen. E tekintetben a Fair Trade (10) jó példa – és iránymutatás – lehetne arra, miként veheti kezébe a kezdeményezést és vezethet be egy védjegyet maga a fogyasztói ágazat. Részletesen elemezni kellene olyan védjegyrendszereket is, amelyekről az a vélemény alakult ki, hogy nem működnek megfelelően (11).

4.8

Fontos átgondolni, miként érjük el, hogy az érintettek megbízzanak az új védjegyben. A fogyasztók szemszögéből nézve már a jelenlegi helyzet is zavaró: számos védjegyrendszer működik, sokukat nehéz megérteni, és lehetetlenség lépést tartani velük. Elképzelhető, hogy túl sokat várunk el a fogyasztóktól, ha – miután még egy rendszert bevezettünk – arra kérjük őket, hogy vásárláskor tájékozott döntést hozzanak. Egy újabb szociális védjegy bevezetése helyett érdemes volna inkább a meglévő védjegyrendszerek társadalmi felelősségvállalási szemponttal való kibővítését mérlegelni (ahol a rendszer még nem vonatkozik erre). Ugyanez érvényes a védjegy befektetői bizalomkeltő tulajdonságára. Az Európai Bizottság például szociális befektetésekkel kapcsolatos kezdeményezések segítségével dolgoz ki iránymutatásokat annak érdekében, hogy az ilyen erőfeszítések révén elért szociális eredményekről jobb beszámolók szülessenek. Ezt a megközelítést – amelyet az EGSZB a szociális vállalkozásokba való befektetések kapcsán kulcsfontosságúként emelt ki (12) – a szóban forgó kezdeményezésben is tekintetbe kellene venni.

4.9

Figyelmet kell fordítani azokra az – elsősorban szociális, technikai és gyakorlati jellegű – nehézségekre is, amelyekkel egy ilyen összetett rendszer európai szintű létrehozása jár. A különféle szociális védjegyekhez már számos különböző tanúsítási rendszer létezik. Ezek többsége fokozta a szociális kérdések jelenlétét és súlyát a vállalatokon belül. (13) A Foglalkoztatási Bizottság javaslatával kapcsolatban kiemelt figyelmet kell fordítani az ISO 26000 szabványra, (14) amely a javaslatban szereplő kritériumok többségét magában foglalja, és amelyet már számos cég bevezetett. Emellett még számos más jól kiépült nemzetközi normarendszer működik. (15) Ezért fontos, hogy a kísérleti projekt keretében értékeljék, van-e haszna egy újabb védjegyrendszer létrehozásának, vagy érdemesebb-e felhívni a figyelmet a meglévő rendszerekre, és a vállalatokat ezek használatára ösztönözni, egyben – például a javulást jelző mutatókkal – megerősíteni ezeket a rendszereket.

4.10

A torzulások elkerülése végett az európai szociális védjegynek nem kellene túlságosan eltérnie a nemzetközileg elismert szabványoktól. Fontos ugyanakkor, hogy kiegészüljön egy európai jellegzetességgel: a szociális jogok tiszteletben tartásával.

4.11

A szociális védjegyhez javasolt kritériumok közül több megjelenik a szociális párbeszédben, azokon a tárgyalási területeken, ahol a szociális partnerek döntenek, illetve a hatályos nemzeti jogszabályokban. Ezért nem helyes ezeket a kritériumokat fokozatokba sorolni. Az EGSZB kiemeli, hogy a szociális párbeszéd keretében is támogatják a bevált gyakorlatokat és dolgoznak ki erre a területre vonatkozó iránymutatásokat, mivel a vállalatok társadalmi felelősségvállalása elősegíti és kiegészíti a szociális párbeszédet.

4.12

Összetett és nehéz feladatot jelent olyan listát összeállítani a szociális kritériumokról, amely minden vállalkozástípusnak, illetve a nemzeti adottságoknak és körülményeknek is megfelel. Jelenleg az uniós jogszabályokon túl számos nemzeti rendszer és hagyomány létezik a szóban forgó szociális szolgáltatások többségére vonatkozóan. Gondolhatunk itt a gyermekellátási rendszerekre, a szülői szabadságra, az egészségügyi ellátásra, a minimálbérre stb. A kísérleti projektnek ezért a védjegy hasznának értékelésekor figyelembe kell vennie a szubszidiaritás felmerülő kérdéseit és a javasolt kritériumokat.

4.13

A védjegybe vetett bizalom megteremtése érdekében nemcsak azon kell dolgoznunk, hogy felhívjuk rá a vállalkozások, befektetők és fogyasztók figyelmét, de azon is, hogy hatékony ellenőrzési rendszer épüljön ki. Egy védjegy mindössze pillanatfelvételt nyújt arról, hogy az adott vállalkozás a kérelem benyújtásakor mennyiben felel meg a kritériumoknak. Ha nincs olyan független szerv, amely felelős a védjeggyel kapcsolatos tanúsításért, ellenőrzésért és határidőkért, nem lehet megteremteni a kívánt bizalmat és szociális előrelépéseket. E tekintetben figyelembe kell venni a visszaélés és a szabálytalanságok kockázatát, illetve a vállalkozások kizárására vonatkozó eljárást. A megfelelő ellenőrzési eljárás kidolgozásához forrásokra és bürokráciára van szükség, ezért fontos, hogy a várható szociális többletértéket a bürokrácia növekedése és az egyre bonyolultabb ügyintézés tekintetbe vételével mérjük fel.

4.14

Az EGSZB szerint kérdéses, hogy ésszerű-e olyan védjegyrendszert létrehozni, amely Európában minden ágazatra és tagállamra kiterjed. A különféle vállalkozásoknak más-más lehetőségei vannak a javasolt célok elérésére, és lehetetlenség olyan értékelő testületet összeállítani, amely mindnyájukat képes méltányosan elbírálni. Ezért az EGSZB inkább azt javasolja, hogy egy szélesebb körű CSR-koncepción belül dolgozzanak ki egy olyan elemet, amelynek keretében a védjegy nem magára a vállalkozásra, hanem különféle tevékenységekre és eljárásokra vonatkozik.

4.15

Ezért az EGSZB hangsúlyozza, hogy ha valamikor elindulna egy kísérleti projekt ezen a területen, akkor annak kialakításába be kellene vonni a védjegy célcsoportját. Érdemes lenne egy tanulmány keretében tisztázni a szociális védjegy főbb dimenzióit (például ellenőrzés, érvényességi időtartam, a védjegy visszavonása, értékelési intervallum, a javulást jelző mutatók stb.). Az esetleges kísérleti projekttel annak megítélésére is törekedni kell, hogy a kívánt eredmények eléréséhez járható utat jelent-e és hasznos-e egy európai szociális védjegy létrehozása.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/24

1.1

Az EGSZB emlékeztet rá (1), hogy az egységes piac az európai integráció központi eleme, mely képes közvetlenül érezhető előnyöket biztosítani az európai érdekelt felek számára, és fenntartható növekedést generálni Európa gazdaságaiban. A jelenlegi gazdasági válságban egy jól működő, jövőorientált egységes piac nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen az Európai Unió politikai és gazdasági jövője szempontjából.

1.2

A szűnni nem akaró gazdasági válságra való tekintettel és egyebek mellett a pénzügyi piacok deregulációjának a tagállamok költségvetésére, a reálgazdaságra, a szegénységre és az uniós foglalkoztatásra gyakorolt hatásainak ismeretében (2) az Európai Bizottság közleményének az egységes piac kiépítésével kapcsolatos bizakodó hangneme nem tűnik helyénvalónak. Az EGSZB megítélése szerint az Európai Bizottság nem fordított kellő figyelmet az egységes piac nem várt kedvezőtlen mellékhatásaira. Ha túl korán elkezdjük nyilvánosan bizonygatni a piac sikerét, az csak frusztrálja az uniós polgárokat, és oda vezethet, hogy még inkább aláássuk az egységes piacot, ahelyett hogy új lendületet adnánk neki. Az Európai Bizottságnak reálisabb megközelítést kellene mutatnia, kiegyensúlyozott hangvételű kommunikációval.

1.3

Az egységes piac működésének a régi és az új iránymutatásoktól várható javulását nagyban veszélyezteti az, hogy az Unióban a munkanélküliek száma jelentősen emelkedett, és elérte a 28 milliót, különösen a fiatalokat sújtva. Több százezer kkv csődbe ment, és 120 millió polgárt, azaz az uniós népesség mindegy 25 %-át fenyegeti a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye. Mindezek óriási hatással vannak az uniós keresletre és fogyasztásra. A kulcsintézkedések mellett az EU-nak és a tagállamoknak fokozniuk kell a pénzügyi, gazdasági és költségvetési válság leküzdésére és az egységes piac teljes potenciáljának felszabadítására tett erőfeszítéseiket.

1.4

Az EGSZB arra kéri a Parlamentet, az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy gyorsan, de a minőségre is ügyelve tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ezeket a jogalkotási javaslatokat még a Parlament és az Európai Bizottság mandátumának 2014 tavaszán esedékes lejárta előtt elfogadják. Az EGSZB nagyra értékelné az egységes piac irányításáról szóló közleményben javasolt, az uniós szabályok általános végrehajtásának javítását célzó intézkedések mielőbbi bevezetését.

2.1

Az Európai Bizottság 12 új, az egységes piac működését javító kulcsintézkedéssel meghatározta az egységes piaci intézkedéscsomag második fázisát. Az EGSZB örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság már a közlemény közzététele előtt kikérte a véleményét, és a második intézkedéscsomagban figyelembe is vette néhány ajánlását. Sajnálja azonban, hogy ezúttal nem kapott hivatalos konzultációs felkérést, az informális konzultáción pedig nem volt kiegyensúlyozott az érdekelt felek részvétele.

2.2

Annak ellenére, hogy az egységes piac a létrehozása óta kedvezően hat a gazdasági növekedésre és a munkahelyteremtésre, egyelőre nem sikerült teljes mértékben kiaknázni a különféle érdekeltek – vállalkozások, munkavállalók, fogyasztók, polgárok és mások – számára benne rejlő lehetőségeket. Az Európai Bizottság 2,77 millió új munkahelyről beszél, arról azonban hallgat, hogy ezek némelyike bizonytalan (3). Köztudott, hogy 2008 tavasza óta, amikor a válság következményeit Európa-szerte érezni lehetett, mintegy 10 millió munkahely szűnt meg, és úgy tűnik, a lejtmenetnek még mindig nincs vége (4).

2.3

Jóllehet az Európai Bizottság megnevezi az e döntések mögött meghúzódó vezérelveket (az eredményesebb szabályozási ütemterv, az európai integráció hiányának költsége stb.), néhány döntés esetében nem mindig egyértelmű, hogy az összes uniós intézmény sürgősnek tartaná a kérdést. A munkavállalók mobilitását illetően például az Európai Bizottság egy új kezdeményezést jelent be az EURES portál kapcsán, ugyanakkor a területre vonatkozó más alapvető tevékenységekről a Tanács még mindig nem határozott.

2.4

Az EGSZB úgy érzi, hogy az Európai Bizottság nem fordított kellő figyelmet az egységes piac nem kívánt kedvezőtlen mellékhatásaira. A pénzügyi piacok uniós szabályozása túlságosan gyenge ahhoz, hogy véget vessen a hibákkal terhelt felügyeletnek és megakadályozza egy olyan vállalkozástípus kialakulását, amely egy privilegizált részvényescsoport rövid távú érdekeit szolgálja. Több figyelmet kell fordítani a vállalatirányítás javítására. Az átláthatóság és az elszámoltathatóság növelését kellene mindenek felé helyezni, biztosítandó, hogy az egységes piac hozzájáruljon egy olyan jogi környezet kialakulásához, amely az összes szereplő jogos érdekeit tiszteletben tartja.

2.5

Az Európai Bizottság figyelemreméltóan szilárd meggyőződéssel állítja, hogy az említett 12 új mozgatórugó hozzájárul majd a növekedéshez, a foglalkoztatáshoz és az egységes piacba vetett bizalom megerősítéséhez. Az EGSZB szerint az egységes piac megvalósításának története bizonyítja, hogy néhány múltbeli intézkedésnek jelentős rövid távú hatása volt. Ha túl nyíltan és egyértelműen, de túl korán elkezdjük hangoztatni a piac sikerét, az csak frusztrálja az uniós polgárokat, főként, ha nincs a kezünkben hatásvizsgálatokból származó szilárd bizonyíték. Ez oda vezethet, hogy még inkább aláássuk az egységes piacot, ahelyett hogy új lendületet adnánk neki (5). Az Európai Bizottságnak reálisabb megközelítést kellene mutatnia, kiegyensúlyozott hangvételű kommunikációval.

2.6

Sajnálatos módon sem az első, sem a második egységes piaci intézkedéscsomag nem hangsúlyozza, hogy a jogérvényesítéssel kapcsolatban fontos megteremteni a bizalom légkörét. Az EGSZB továbbra is türelmetlenül várja, hogy az európai fogyasztóknak végre hatékony kollektív jogorvoslati eszköz álljon rendelkezésükre. Bár a piacliberalizáció és a verseny fokozása az egységes piaci politika kulcsfontosságú célkitűzései, és abban is nagy szerepük van, hogy a fogyasztók szabadon választhassanak, a fogyasztóknak ezenkívül olyan szilárd keretre is szükségük van, amely biztosítja az áruk és szolgáltatások vásárlásával kapcsolatos fogyasztóvédelmi jogaikat, valamint ezek hatékony érvényesítését. Számos tanulmány arra a következtetésre jutott, hogy a különféle uniós eszközöket lassan hajtják végre, a jogérvényesítés pedig még mindig aránylag gyenge, főként határon átnyúló ügyekben. Ezért az Európai Bizottságnak sürgősen kötelező érvényű intézkedéseket kellene javasolnia új jogérvényesítési eszközökre vonatkozóan.

2.7

Sajnálatos, hogy a 12 kezdeményezés közül csak egyet neveznek fogyasztói intézkedésnek, annak ellenére, hogy többnek is jelentős hatása van az európai fogyasztók mindennapi életére (6). Reméljük, hogy ez nem az Európai Bizottság általános fogyasztópolitikai nézeteit tükrözi. Fontos, hogy ne legyen túl szűk a látókör, és a fogyasztókra ne úgy tekintsenek, mint az üzleti politika velejáróira, hanem mint független szereplőkre, hogy a létrejövő egységes piaccal mindenki jól járjon (lásd a Monti- és a Grech-jelentést). Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az egységes piac még az 50 javaslat és az első 12 mozgatórugó után is tartogat kiaknázatlan lehetőségeket. Fogyasztói szempontból nézve azonban az Európai Bizottságnak nagyobb hangsúlyt lehetett és kellett volna fektetnie a fogyasztóbarát kezdeményezések előtérbe helyezésére, ahogy azt az EGSZB egy korábbi véleményében hangsúlyozta (7).

2.8

Az EGSZB-t az is meglepte, hogy a közlemény figyelmen kívül hagyja a szociális partnereket. A bizalom nem állítható helyre úgy, hogy a szociális partnereket csak a Foglalkoztatási Főigazgatóság hatáskörébe tartozó uniós politikába vonják be. A szociális partnerekkel az Egységes Piaci Főigazgatóság különféle tevékenységei kapcsán is konzultálni kell.

2.9

Amint azt az EGSZB már korábbi véleményeiben kifejtette, a határokon átnyúló fogyasztói tranzakciókra vonatkozó javaslatokat mindenképpen fokozatosan kell bevezetni, kísérleti jelleggel a transznacionális kereskedelmi adásvételi szerződésekkel (B2B) kezdve. Mindaddig, amíg a vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) tranzakciókra vonatkozó javaslatokat el nem fogadják, nem volna szabad további fakultatív intézkedéseket kezdeményezni a határokon átnyúló kereskedelmi adásvételi szerződésekkel kapcsolatban.

3.1

Az Európai Bizottság a tizenkét kulcsintézkedésre vonatkozó jogalkotási javaslat közül már tizenegyet közzétett, az EGSZB pedig véleményt fogadott el ezekről (8). Az EGSZB arra kéri a Parlamentet, az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy gyorsan, de a minőségre is ügyelve tegyen lépéseket annak érdekében, hogy ezeket a jogalkotási javaslatokat még a Parlament és az Európai Bizottság mandátumának 2014 tavaszán esedékes lejárta előtt elfogadják. Fontos, hogy a tagállamok az elfogadott jogszabályokat megfelelően végrehajtsák és érvényre juttassák az egyenlő feltételek biztosítása érdekében, ahhoz pedig, hogy az egységes piac megfelelően működhessen, fel kell számolni az indokolatlanul és diszkriminatív alapon állított akadályokat.

3.2

A Monti II rendelet hatályon kívül helyezése nem oldja meg azokat a problémákat, amelyeket az Európai Unió Bírósága okozott a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos ítéleteivel. A jelenlegi helyzetre megoldást kell találni, mivel az akadályozza a munkavállalókat jogaik teljes körű gyakorlásában. Az Európai Bizottságnak garantálnia kellene, hogy a gazdasági szabadságjogok ne korlátozhassák az alapvető szociális jogokat, és meg kellene fontolnia, hogy javaslatot tegyen egy az európai szerződésekhez csatolandó, társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyvre. Ennek tisztáznia kellene az alapvető szociális jogok és a gazdasági szabadságjogok közti kapcsolatot, megerősítve, hogy az egységes piac nem öncélú, hanem azért hozták létre, hogy minden uniós polgár javára a társadalmi haladást szolgálja (gyakorlatilag az Európai Unióról szóló szerződés egységes szerkezetbe foglalt változata 3. cikkének (3) bekezdése értelmében). Le kellene szögeznie továbbá, hogy a gazdasági szabadságok és a versenyszabályok nem élvezhetnek előnyt az alapvető szociális jogokkal és a társadalmi haladással szemben, és semmiféleképpen nem értelmezhetők úgy, mintha a vállalkozásokat feljogosítanák a tagállami szociális és foglalkoztatási törvények és gyakorlatok ki- vagy megkerülésére, vagy arra, hogy a bérek és munkakörülmények kárára tisztességtelenül versenyezzenek.

3.3

Az EGSZB több intézkedést is hiányolt az első egységes piaci intézkedéscsomagból, amelyek megítélése szerint hozzájárulnának a polgárok bizalmának megszilárdításához is. Többek között az alábbi területeken hiányos a fellépés: a szerzői jogról szóló irányelv felülvizsgálata, szerzői jogi járulékok, hálózatsemlegesség, a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv, mikro- és családi vállalkozások, intézkedések új cégek létrehozásának támogatására és a meglévők bővítésére, túlzott eladósodottság és bankközi transzferek, az egységes eurófizetési térség (SEPA) működésének megszilárdítását szolgáló intézkedések.

4.9.1

Az EU piacán még mindig találni veszélyes termékeket, még a CE jelöléssel ellátottak között is. Ezek olyan egészségi és biztonsági kockázatokat hordoznak, amelyek elkerülhetők. Az EGSZB ezért örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság javaslatot tervez tenni egy „termékbiztonsági jogszabálycsomagra”, amely a nem élelmiszer-jellegű termékekre vonatkozó egységes piaci felügyeleti eszközt, egy új általános termékbiztonsági irányelvet és egy többéves piacfelügyeleti kerettervet tartalmaz. Az új jogszabályban világosabban le kell fektetni, hogy a termékbiztonsággal kapcsolatos különféle uniós jogszabályok hogyan hatnak egymásra, emellett meg kell erősíteni és tisztázni kell mindenekelőtt a gyártók felelősségi köreit. Biztosítani kell, hogy a végrehajtás Unió-szerte azonos szintű legyen, és mindenhol eredményesen működjön a piacfelügyelet.

4.9.2

Külön figyelmet kell szentelni a gyermekek számára vonzó termékeknek, és továbbra is tiltani kell az élelmiszernek látszó termékeket. Az uniós politikának jelentősen hozzá kell járulnia a biztonsághoz és az egészség védelméhez. Ügyelni kell arra, hogy az uniós szabályokat betartani köteles uniós vállalkozások ne kerüljenek versenyhátrányba. Az új általános termékbiztonsági irányelvnek hatékonyan meg kell akadályoznia a veszélyes termékek piacra kerülését. Ehhez európai piacfelügyeleti rendszer szükséges, mely az EU külső határain végzett hatékony ellenőrzést is magában foglalja.

4.10.1

Az e fejezetben ismertetett javaslatok esetében elég nehéz kapcsolatot találni a címben foglaltakkal. Az EGSZB elismeri, hogy most, válság idején fontos a társadalmi kirekesztés és elszegényedés fokozódása elleni küzdelem előtérbe helyezése. Ennek kapcsán a szociális vállalkozást az utóbbi időben többször is kiemelték mint a válság elleni stratégia kulcselemét. Csalódást kelt ezért, hogy a szociális gazdaság és vállalkozások fejlesztéséhez és növekedéséhez nem rendeltek saját kulcsintézkedést. A javasolt tizenkettedik kulcsintézkedés nem foglalkozik az Európában egyre erősödő társadalmi kirekesztéssel és szegénységgel. Az EGSZB ezért saját proaktív ajánlásaira építve azt javasolja, hogy legyen egy egyértelműen a szociális vállalkozásnak szentelt kulcsintézkedés, mivel szerinte ez jobban elősegítheti a szükséges erősebb társadalmi kohéziót (14).

4.10.2

Az EGSZB üdvözli az arra vonatkozó javaslatot, hogy biztosítani kell, hogy valamennyi uniós polgár rendelkezhessen alapszintű fizetési számlával, a számlavezetési díjak átláthatóak és összehasonlíthatóak legyenek, és könnyebb legyen a fizetésiszámla-váltás. Az EGSZB reméli, hogy az Európai Bizottság ezúttal kötelező érvényű jogszabályra tesz javaslatot, tavaly júliusi ajánlását ugyanis önkéntes jellege miatt számos kritika érte. Az EGSZB megjegyzi, hogy a lakossági számlavezetési díjak átláthatósága és összehasonlíthatósága vagy súlyos hiányosságokkal, vagy egyáltalán nem valósult meg. A javasolt uniós jogszabálynak biztosítania kellene, hogy minden fogyasztónak hozzáférési joga legyen egy alapvető fizetési számlához, és minden akadályt el kellene hárítania a számlaváltás elől.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/31

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) számára az európai kutatási térség (EKT) létrehozása elsődleges célkitűzést jelent az európai növekedés és gazdasági, szociális és kulturális fejlődés elősegítése, valamint a tudományos kiválóság és a tagállamok, régiók és társadalmak közötti kohézió megerősítése érdekében. A Horizont 2020 programban előirányzott finanszírozási politika kellene, hogy megjelenítse a fenti célkitűzés megvalósítását lehetővé tevő kritikus szintet.

1.2

Az EGSZB számos véleményében (1) kifejtette az EKT-ra vonatkozó elképzelését, mivel pedig az Európai Bizottsággal, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal már elmélyült vitát és véleménycserét indított el a témában, kedvezően fogadja a bizottsági közleményt.

1.3

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal, amely a növekedést az EKT elsőbbségi célkitűzései közé sorolja. A jelenlegi súlyos gazdasági és szociális válságban a fenti célkitűzés felvállalása kulcsfontosságú az európai szervezett civil társadalom számára.

1.4

Az EGSZB szerint a kutatók, a tudományos eredmények és a technológia szabad áramlása a belső piac „ötödik szabadságjogává” kell, hogy váljon.

1.5

Az EGSZB szerint az egységes kutatási térség egy állandóan változó folyamat során valósul meg, a 2014-es határidő pedig túlzottan ambiciózus többek között annak fényében is, hogy számos európai ország éppen most léptet életbe a kutatással és innovációval kapcsolatos nemzeti beruházásokat szűkítő megszorító intézkedéseket.

1.6

Az EGSZB elfogadja azt a javaslatot, mely az EKT-t a bevált gyakorlatokra épülő megerősített partnerségen keresztül kívánja megvalósítani, nem pedig szabályozás révén. Ugyanakkor aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a szervezetekkel aláírt egyetértési megállapodások önkéntes alapúak és informálisak, és nem jelentenek jogi kötelezettséget.

1.7

Az EGSZB szerint erőteljes politikai akaratra van szükség, mely képes támogatni olyan hatékony és versenyképes nemzeti kutatási rendszereket, melyek jobb megvalósulását a kutatócsoport, a bevont szervezetek és az elért eredmények minőségén alapuló szakértői bírálat segíti elő.

1.8

Az EGSZB véleménye szerint a közpénzből finanszírozott kutatásnak azokat az ágazatokat kell előnyben részesítenie, melyek az európai polgárok jóléte szempontjából különösen fontosak, a közpénzekből pedig továbbra is a közös és szoros európai együttműködés keretében megvalósuló a projekteket kell támogatni.

1.9

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden intézkedést az EKT megvalósítását gátló akadályok kiküszöbölése érdekében. Ezek az akadályok az európai kutatói munkaerőpiac hiányával, a kutatók munkakörülményeivel, mobilitásával és társadalombiztosítási rendszerével kapcsolatosak.

1.10

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy sürgősen meg kell változtatni a transznacionális projektekben részt vevő kutatók nyugdíjaival és nyugdíjalapjaival kapcsolatos helyzetet, és olyan európai kiegészítő nyugdíjalapot kell létrehozni, mely lefedné/kompenzálná az egyik országból a másikba és egyik egészségbiztosítási rendszerből a másikba való átjárásból adódó veszteségeket.

1.11

Az EGSZB rámutat arra, hogy az Európai Bizottság által javasolt új kezdeményezések nem kérdőjelezhetik meg, és nem semlegesíthetik az EKT-n belül a kutatókra nehezedő adminisztratív terhek csökkentésére irányuló erőfeszítéseket.

1.12

Az EGSZB emlékezteti az EU-t és a tagállamokat arra, hogy minden olyan kezdeményezést magukévá kell tenniük, melyek az akadémiai, tudományos és kutatási életben még meglévő hátrányos megkülönböztetések, egyenlőtlenségek és nemi aránytalanságok hatékony kiküszöbölését célozzák. Különösen üdvözli azt a határozatot, melynek értelmében legalább 40 %-os női jelenlétet kell biztosítani a projektelbírálási kritériumok meghatározásával, kidolgozásával és/vagy felülvizsgálatával foglalkozó valamennyi bizottságban, valamint az egyetemi, kutatói és tudományos központokban érvényes munkaügyi politikákat meghatározó bizottságokban.

1.13

Az EGSZB kedvezően fogadja azt az uniós javaslatot, hogy dolgozzanak ki az e-tudományt támogató e-infrastruktúrák fejlesztésére vonatkozó ütemtervet. Utal a kutatási eredményekhez és a tudományos ismeretekhez való hozzáférésről, valamint azok megőrzéséről és terjesztéséről szóló európai bizottsági közlemény (2) tárgyában kidolgozott véleményére (3).

1.14

Az EGSZB támogatja az európai tudományos és kutatói közösség által az állam- és kormányfőkhöz, valamint az uniós intézmények elnökeihez intézett felhívást (4), mely szerint Európa nem engedheti meg magának azt, hogy elveszítse legtehetségesebb (és különösképpen a fiatal) kutatóit és oktatóit. Márpedig az európai finanszírozás alapvetően fontos ahhoz, hogy a nemzeti finanszírozás hatékonnyá és eredményessé váljon az összeurópai és nemzetközi versenyképesség javítása érdekében. Az EGSZB ezért kéri, hogy a soron következő 2014–2020-as költségvetésben ne csökkentsék a fentiekre vonatkozó költségvetési tételt.

1.15

Az EGSZB úgy véli, hogy az elsőbbséget élvező területeken végzendő tevékenységek korábban bejelentett ütemtervében, a tudományos és kutatási eredmények terjesztését és továbbadását elősegítő fórumon, valamint a közlemény révén elért eredmények végső értékelésében fontos szerepet kell szánni az EKT által érintett civil társadalom teljes és maradéktalan bevonásának.

1.16

A fenti indokok alapján az EGSZB egy olyan, saját tagjaiból kijelölt csoport létrehozását javasolja, mely az EKT megvalósítására vonatkozó értékelés, nyomon követés és döntéshozatal későbbi szakaszai során tájékozódási ponttá válhat az európai intézmények számára.

2.1

AZ EGSZB számos véleményében kifejezte az EKT-ra vonatkozó, továbbra is érvényesnek és helyesnek tartott elképzelését. Kedvezően fogadja a közleményt egy olyan megerősített partnerséggel kapcsolatban, mely rámutat arra, hogy az EU és a tagállamok továbbra is érvényesnek kell, hogy tekintsék, és ki kell, hogy terjesszék vállalásaikat. Az egyes tagállamokban elért előrelépés nem volt egyforma, némely esetben pedig továbbra is lassúnak bizonyul. A közlemény újító jellege abban rejlik, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok közötti együttműködést kiterjeszti az EKT-hoz kapcsolódó szervezetekre (5) is. Az EGSZB szélesebb és hatékonyabb megerősített együttműködést tart szükségesnek.

2.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság álláspontjával, mely szerint az EKT létrehozásának a gazdasági növekedés, a tudományos kiválóság, valamint a régiók, országok és társadalmak közötti kohézió szolgálatában kell állnia. Emellett azonban figyelembe kell vennie és erősítenie kell a tudomány és a piac, az innováció és a vállalkozások, valamint az új munkaszervezési formák és az egyre inkább szoros összeköttetésben álló kutatóközpontok közötti elengedhetetlen kölcsönhatást is.

2.3

AZ EGSZB szerint a globális válságtól sújtott jelenlegi helyzetben célzottabb és erőteljesebb intézkedésekre van szükség mind a kutatáspolitikák kidolgozásában és megvalósításában tapasztalható nemzeti törésvonalak kedvezőtlen hatásainak kiküszöbölése, mind pedig a fenti politikák hatékonyságának növelését célzó tevékenységek optimalizálása érdekében. Az intézkedéseknek arra is kell irányulniuk, hogy erősítsék a nemzeti kutatási rendszerek közötti egészséges és tisztességes versenyt és a határokon átnyúló szinergiákat, valamint hogy megkönnyítsék a kutatók pályafutását, illetve a tudás mobilitását és szabad mozgását (6).

2.4

A közlemény kidolgozását megelőzően megszervezett nyilvános konzultáció a következőkre mutatott rá:

3.1

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság elgondolását a nemzeti kutatási rendszereknek a bevált gyakorlatok révén történő megerősítésével kapcsolatban, valamint egyetért azzal, hogy a források kiutalása nyílt pályázatokon keresztül történjen, melyek során a szóban forgó tagállamból, más tagállamokból vagy harmadik országokból verbuvált szakértői csoportok (szakértői bírálat  (7) révén) bírálják el a beérkezett ajánlatokat. A közpénzből történő intézményi finanszírozással kapcsolatos döntéseknek a kutatócsoportok, a részt vevő intézmények és az elért eredmények minőségének értékelésén kell alapulnia. Sok esetben a kutatók, a kutatócsoportok, a pályázatok és a kutatási tervek értékelése továbbra sem történik egymással összehasonlítható mércével, noha hasonló módon megvalósított és finanszírozott projektekről és kutatásokról van szó. Az EGSZB szerint ez elfogadhatatlan értékvesztéssel jár egy olyan időszakban, amikor a különböző tagállamok jelentősen csökkentik a kutatásra szánt költségvetési támogatásokat.

3.2

Az EGSZB tudatában van annak, hogy az európai kutatás a világ legjobbjai közé tartozik. Az egyetemeken és tudományos intézményekben végzett kutatómunka révén az európai vállalatok a technológia-fejlesztés terén vezető szerephez jutottak és előkelő helyen állnak. Az EGSZB ennek fényében aggódik az Európai Bizottság által elvégzett hatásértékelés következtetését látva, melyben megállapítást nyer az, hogy egyre nyilvánvalóbbá válik az eltérés Európa, az Egyesült Államok, Japán és a többi fejlett gazdaság között (8). Mindez mintha Európa térvesztését jelezné a tudástermelés tekintetében, valamint azt is, hogy bizonyos mutatókat figyelembe véve a világ innovációs szempontból vezető országai megelőzik az EU-27-et. A globális válságot és az erőviszonyok ebből következő átrendeződését látva az EGSZB úgy véli, hogy az EKT-nak meg kell szilárdítania az európai tudomány elsőbbségét. Az európai tudomány kiemelkedő minősége és kiválósága versenyelőnyt kell, hogy jelentsen a többi nemzetközi szereplővel folytatott versenyben.

3.3

Az EU 2002-ben elhatározta, hogy a kutatás-fejlesztésre irányuló tagállami beruházásoknak az európai GDP 3 %-át kell elérniük (9). A fenti célkitűzés elérésében tapasztalt sorozatos kudarcok és annak 2020-ra való kitolása miatt az EGSZB kételkedik abban, hogy elérhető lesz-e a célkitűzés. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az EKT egyik prioritása – különösen a jelenlegi súlyos gazdasági és szociális válság közepette – a növekedés kell, hogy legyen, emellett pedig komolyan aggódik a megszorító politikákból fakadóan a kutatást sújtó jelentős elvonások miatt.

3.4

A felsőoktatás európai térségének az EKT létrehozásával szorosan összefüggő egyik alappillére a mobilitás elősegítése a hallgatók, oktatók és kutatók képzésének hatékony javítása érdekében. A fenti elvonások számos kutató számára megnehezítik, hogy élvezzék az EKT előnyeit, és teljes mértékben részt vegyenek benne. Az EGSZB nyugtalanságát fejezi ki ezen döntések meghozatala miatt (10).

3.5

Az EGSZB kinyilvánítja abbéli meggyőződését, hogy a hatékony és versenyképes nemzeti kutatási rendszerek érdekében határozott politikai akaratra van szükség, és ezért az EU-t és a tagállamokat arra bíztatja, hogy határozottabban és gyorsabban haladjanak előre vállalásaik teljesítésében.

3.6

Az elmúlt évek során a közfinanszírozású kutatás mintha elfordult volna olyan, az európai polgárok jóléte szempontjából stratégiai fontosságú ágazatoktól, melyeknek – különösen a közös európai együttműködés terén – az EKT számára innovatív kutatási területeket kellene képezniük.

3.7

Az EGSZB emellett arra is emlékeztet, hogy a nemzeti kutatási rendszerek gazdasági támogatásának optimalizálása és/vagy újradefiniálása érdekében kerülni kell az alkalmazott tudomány és az alapkutatások hamis szétválasztását, mely vonzó lehetőségnek tűnik a költségvetési kiadásaik csökkentésén fáradozó egyes tagállamok számára. Ez a megközelítés ugyanis súlyos akadályt jelent a forrásokhoz és pénzeszközökhöz való hozzáféréshez.

4.1

Az EU-ban az összeurópai kutatás terén megvalósuló együttműködés néhány nagyobb kezdeményezésben (11) összpontosul. Ugyanakkor a kutatásra és fejlesztésre szánt közkiadásoknak – beleértve az Európai Bizottság által finanszírozott programokat is – csupán 0,8 %-át használják fel a tagállamok közös programjaira (12), noha bizonyítékok szólnak amellett, hogy a határokon átnyúló együttműködés révén javítani lehet a kutatási és fejlesztési tevékenységek szintjét, új ágazatokat lehet bevonni, valamint közületi és magánforrásokhoz lehet hozzájutni közös projektek finanszírozása céljából. Mindez megerősíti azt, hogy egész Európára kiterjedően szükség van a tudáshálózatok sűrű egybeszövésére.

4.2

Az új kutatásfinanszírozási programok bevezetése – így az EKT 2012-ben bevezetett „Szinergia” kutatási támogatása, mely a határokon átnyúló kis (és általában interdiszciplináris) kutatócsoportokat támogat – hozzájárulhat ahhoz, hogy bebizonyosodjon a közös munka hozzáadott értéke és komplementaritása, legalábbis amennyiben ezek a csoportok kreatív módon kezelik a forrásokat, és újszerűen osztják meg egymást kiegészítő ismereteiket, kapacitásaikat és forrásaikat.

4.3

Emellett továbbra is léteznek akadályok és korlátok a külföldiek számára az európai érdekű nemzeti kutatóközpontokhoz való hozzáférés tekintetében, valamint a nem részt vevő tagállamokban dolgozó tudósok számára az összeurópai kutatási infrastruktúrákhoz való hozzáférés tekintetében. Mindkét esetben a hozzáférést nemzeti preferenciák alapján engedélyezik. Az EGSZB úgy véli, hogy ezek a korlátok akadályozzák az EKT teljes megvalósulását.

4.4

Az EGSZB szerint a már bejelentett tevékenységi térképnek – mely kimutatná a határokon átnyúló tudományos együttműködés erős és gyenge pontjait, valamint hiányosságait – nemcsak a tagállamok által szolgáltatott adatokon kellene alapulnia, hanem biztosítania kellene az EKT-hoz kötődő vagy abban érdekelt civil szervezetek valódi és tényleges részvételét is.

6.1

Az utóbbi években gyakorlatilag minden ágazatban erőteljesen nőtt a női kutatók száma, de továbbra is túlságosan alacsony a tudományos intézetekben és az egyetemeken vezető akadémiai állásban vagy kutatásvezetői pozícióban levő (16) kutatónők száma. Mindez annak ellenére van így, hogy kellően bebizonyosodott már, hogy a vegyes kutatócsoportok hatékonyabban működnek, valamint szélesebb tapasztalati bázissal, megosztott tudással, eltérő szempontokkal és a társadalmi intelligencia magasabb szintjével vannak felvértezve. A nők egyetemi pályafutását továbbra is erőteljes függőleges szegregáció jellemzi, az üvegplafon a munkahelyi szegregációhoz hasonlóan megmaradt (17).

6.2

A nemek közötti bérkülönbség továbbra is fennáll az egyetemeken és a kutatóintézetekben, csakúgy, mint az egyéb ágazatokban. Ehhez a jelenséghez egyéb tényezők mellett hozzájárulnak az olyan, elvben „semleges” munkaköri leírások, melyek azonban nem vesznek tudomást a nemek közötti eltérésekről, a családi munkamegosztás hiányáról és a még mindig meglévő közvetlen és közvetett hátrányos megkülönböztetésről (18). Mindez azt jelenti, hogy a női tudományos potenciál alulértékelt és nem kellően kihasznált, a nők alulreprezentáltak, és a kutatási és innovációs döntéshozatal során hiányzik a nemek közötti egyensúly.

6.3

Nem rendelkezik minden tagállam olyan nemzeti szakpolitikákkal, melyek a nemek közötti egyenlőség kérdésének a kutatás terén való érvényesítését segítenék elő, ez pedig alapjaiban kérdőjelezi meg e folyamat minőségét és helytállóságát. A nők egyenlőbb arányban való részvétele erősítené a tehetségek, a munkaerő és a döntéshozatali folyamat sokszínűségét, valamint emelné a kutatás színvonalát is. Mindez elkerülhetővé tenné a nemek közötti egyenlőség kérdésének a kutatásban való elhanyagolásából fakadó jelentős gazdasági költségeket, sőt hibákat is. Ha nem javul a nemek közötti egyenlőség kérdésének a kutatás terén való érvényesítése, annak negatív következményei lesznek az EKT-ban a kiválósági szintek elérésére vonatkozó célkitűzések terén. A nők erőteljesebb bevonása hozzá fog járulni az európai szociális-gazdasági növekedéshez és a kiválóság, a tudományos teljesítmények és a kutatási eredmények fokozásához.

6.4

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket és fogadjanak el még hatékonyabb intézkedéseket az egyetemi, kutatói és tudományos téren meglévő nemi egyenlőtlenségek tényleges kiküszöbölése érdekében. Különösen fontos megvalósítani a legalább 40 %-os női részvétel biztosítására vonatkozó ígéretet mindazon bizottságokban, melyek a szerződések odaítéléséről döntenek, valamint a projekt-értékelési kritériumok kidolgozásában és/vagy felülvizsgálatában vesznek részt, vagy amelyek az egyetemi, tudományos és kutatási központokra vonatkozó munkaügyi szakpolitikákat határozzák meg. A egyetemeken és kutatóintézetekben a nemek között megvalósítandó egyenlőséget célzó akciótervek kidolgozását, végrehajtását és értékelését az EGSZB szintén pozitív intézkedésnek tartja, feltételezve, hogy a nők tevékenyen és teljes mértékben részt vesznek a teljes folyamatban.

6.5

AZ EGSZB emellett felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a szervezett civil társadalom részvételét annak a javaslatnak a kidolgozásában, mely a nők tényleges egyetemi és kutatóintézeti egyenlőségét előmozdítani hivatott intézményi változtatásokra vonatkozó iránymutatásokat fogja tartalmazni.

7.1

2008 áprilisában az Európai Bizottság ajánlást (19) adott ki a szellemi tulajdon kezeléséről a tudásátadás összefüggésében. Az ajánlás tartalmazta az egyetemek és egyéb közületi kutatóintézetek számára összeállított bevált gyakorlatok kódexét (20). Ugyanakkor ez a kódex nem elegendő az ajánlás célkitűzéseinek a megvalósításához.

7.2

A tudományos információkhoz való hozzáférés lényeges feltétele az eredményes kutatásnak és az innováció sikeres ösztönzésének, így tehát Európa versenyképességének is. Ehhez hozzátartozik a kutatók, a kutatási partnerségek – különösen a kutatás és a vállalkozások –, valamint a kutatók és a polgárok közötti tudástranszfer, aminek része a publikációkhoz való nyilvános hozzáférés. Az EGSZB üdvözli az ezzel a kérdéssel foglalkozó európai bizottsági közleményt, (21) és utal az ennek tárgyában kidolgozott véleményére. (22).

7.3

Az EGSZB emellett helyesel egy olyan menetrend kidolgozására irányuló szándékot, mely az e-tudományt a kutatási eszközökhöz és forrásokhoz való hozzáférés révén támogató e-infrastruktúrák fejlesztésére vonatkozik.

7.4

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy kérje, és teljes mértékben használja is ki a kutatók és a tudósok európai civil társadalmának a részvételét a tagállamok fórumának keretében bejelentésre kerülő rendszeres eszmecseréken. Ez a fórum a tudományos programok és projektek eredményeinek terjesztése és átadása számára referenciapontként fog szolgálni.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/37

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elengedhetetlennek tartja, hogy olyan integrált európai politikával rendelkezzünk a biztonsági ipar területén, mely az ágazati kihívások összehangolt megközelítésén, közös stratégián és az ipar versenyképes fejlődésének közös jövőképén alapul az egységes európai piacon.

1.2

A biztonsági ipar (mint hagyományos biztonsági ágazat, biztonság-orientált védelmi ipar, valamint új belépők, azaz főként a meglévő polgári technológiákat biztonsági alkalmazásokra és biztonsági szolgáltatókra kiterjesztő vállalkozások) versenyképességének hatalmas és ígéretes munkaerő-piaci és felhasználói területekkel járó fellendítéséhez szükséges feltételek biztosítása érdekében az EGSZB elengedhetetlennek tartja az alábbiak kialakítását:

1.3

Az EGSZB támogatja ugyan a cselekvési terv kezdeményezéseit, azonban szorosabb együttműködést és koordinációt szorgalmaz, megfelelő, részletes statisztikákra támaszkodva a terméktípusok, illetve az ágazat vállalkozásainak termelési, foglalkoztatási és méretbeli szempontjai alapján egyaránt.

1.4

Az EGSZB az információs rendszerek összehangolását, a konvergencia megteremtését és az interoperabilitás garantálását javasolja.

1.5

Az EGSZB határozottan támogatja, hogy minél több lehetőség nyíljon az új versenyképes forgatókönyvekre és az intézményi pénzügyi forrásokhoz történő hozzáférés kilátásaira való felkészülésre és azok irányítására, többek között a részvételen alapuló foresight eljárásai révén.

1.6

A társadalmi és etikai dimenzió összekapcsolásának átláthatónak és minden szakaszban biztosítottnak kell lennie, a tervezéstől a szabványosításon át a helyszínen történő technológiai alkalmazásig. Az új technológiáknak és szabályoknak a kezdetektől fogva integrálniuk kell a polgárok alapvető jogainak védelmét, különösen a magánélet és a személyes adatok védelme tekintetében.

1.7

Uniós szintű erőfeszítésekre, valamint a nemzeti intézkedések összehangolására van szükség az emberi erőforrások képzésének és támogatásának biztosítása érdekében, hogy olyan minőségi szakmai szolgáltatásokat lehessen nyújtani, amelyek tiszteletben tartják az egyént és ezzel egyidejűleg korszerű technológiákat alkalmaznak egy teljesen interoperábilis rendszerben.

2.1

A biztonsági ipar stratégiai ágazat, egymáshoz közel álló és egymáshoz kapcsolódó civil és katonai alkalmazásokkal, illetve a tudományos kutatás, a technológiai innováció és a fejlett alkalmazások ideális találkozási pontja.

2.2

Az iparág természeténél fogva technológia által vezérelt, állandóan újabb technológiákat fogadva magába. Termékei és szolgáltatásai sokszínűek, gyorsan elavulnak, és magas műszaki és tudományos teljesítményt követelnek meg.

2.3

Az EU-ban a biztonsági ipar becsült piaci értéke mintegy 36,5 milliárd euróra tehető, közel 180 000 munkahellyel, míg globális viszonylatban az ágazat az elmúlt évtizedben 10 milliárd euróról 100 milliárd euróra nőtt 2011-re. Ide tartozik a légi és tengeri biztonság, illetve a közlekedés biztonsága általában; a határbiztonság, a létfontosságú infrastruktúrák védelme, a terrorizmus elleni hírszerzés (beleértve az információs és kommunikációs, illetve kiberbiztonságot), a fizikai biztonság, a válságkezelés, valamint a védőruházatok.

2.4

Ezekhez adódik még az űrkutatással kapcsolatos biztonsági ágazat, a maga számos alkalmazásával.

2.5

Európában az űrbe telepített biztonsági termékek piaca nagy multinacionális csoportokon alapul, amelyek európai és tagállami szinten működnek, polgári és kereskedelmi viszonylatban, a kereslet 40 %-os kereskedelmi és 60 %-os intézményi megoszlásával.

2.6

Annak ellenére, hogy a piaci trendek folyamatos növekedést mutatnak, és hogy a nemzetközi válság miatti gazdasági lelassulás nem érintette azokat, az EU biztonsági ipara egy nagyon széttagolt belső piaccal, illetve egy jelentősen eltérő jogi keretek és nemzeti műszaki-szabályozási szabványok miatt meggyengült ipari alappal találja magát szemben, miközben a kutatási erőfeszítések és a közbeszerzések – az ezen a területen megvalósuló uniós fellépések, mint például a 7. K+F ellenére – még mindig nagyrészt az egyes tagállamok feladatkörébe tartoznak.

2.7

Az EU köteles biztosítani polgárai, vállalkozásai és a társadalom egészének biztonságát számos területen, a természeti katasztrófákkal szembeni polgári védelemtől az élelmiszerlánc védelméig, a terrorizmus megelőzésétől és leküzdésétől a vegyi, biológiai, radiológiai, nukleáris és robbanóanyagokkal kapcsolatos kockázatok elleni védekezésig.

2.8

A biztonsági ipar döntő fontosságú a jövőre nézve, és különösen jól képezi le az Európa előtt álló kihívásokat és lehetőségeket: számos európai vállalkozás technológiai szintjének köszönhetően a világelsők között van az ágazat különböző szegmenseiben, mégis fennáll a veszélye annak, hogy veszítenek piaci részesedésükből a főbb kereskedelmi partnereikkel szemben.

2.8.1

Megfelelő, részletes és megbízható statisztikákra van szükség az ágazat vállalkozásainak termelési, foglalkoztatási és méretbeli szempontjai alapján is.

2.9

A biztonsági ágazat vállalkozásainak irányítását egy sor változó által meghatározott, magas fokú összetettség jellemzi.

2.10

Azon feltételek biztosításához, amelyek az ágazat európai ipara versenyképességének újraindításához szükségesek, az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy az európai belső piac biztosítsa az alábbiakat:

2.11

Globális szinten messze a legjelentősebb versenytársat az Egyesült Államok jelenti, amely összehangolt jogi kerettel, közös normákkal és számottevő szövetségi szintű állami kereslettel rendelkezik (2). Konszolidált belső piac jellemzi ezenkívül, amely a világszintű forgalom több mint 42 %-át teszi ki, és a biztonságtechnikai felszerelések terén élenjáró vállalkozásokat mondat a magáénak. Japán és Izrael vezető vállalatokkal bír egyes konkrét fejlett berendezések gyártásában, különösen az informatikai és kommunikációs szektorban, míg Oroszország és Kína magas fejlettséget mutat a fizikai biztonságvédelem hagyományos szektoraiban.

2.12

Ebben a nemzetközi környezetben az EGSZB aláhúzza egy olyan proaktív európai biztonsági iparpolitika szükségességét, amely jobban tükrözi az egyensúlyt az ágazat kapacitása, a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó műszaki jogszabályi keret és főként azon termék-, szolgáltatás és rendszertípusok között, amelyek megfelelhetnek az olyan közös normáknak, továbbá harmonizált szabályozásoknak és eljárásoknak, mint például:

míg az „érzékeny” termékek esetében a szabályozási és hozzáférési feltételek eseti jellegű értékelések és jóváhagyások függvényei, a minőségi és biztonsági szint megőrzése érdekében.

2.13

Az EGSZB többször is hangsúlyozta, hogy a hálózatok és az információ biztonsága terén – az európai digitális menetrend alapvető jelentőségű elemeiről lévén szó – szakpolitikák kialakítására van szükség.

2.14

Az EGSZB már véleményt fogalmazott meg az alábbi területek legfontosabb kérdéseiről: légi biztonság (3), tengeri biztonság (4), közúti biztonság (5). Ezenkívül a külső határokkal kapcsolatos operatív együttműködéssel (6) is foglalkozott, aláhúzva a Frontex ügynökség szerepét és hangsúlyozva, hogy globális megközelítésre van szükség a határok biztonsága, valamint az „illegális bevándorlással” szembeni küzdelem terén.

2.15

A környezet és a biztonság világűrből való megfigyelésének kérdésében az EGSZB kiemelte a Sentinel és a GMES műholdak, valamint a Galileo műholdas navigációs rendszer jelentőségét (7).

2.16

Több kutatás is felhívta a figyelmet a vegyi, biológiai, radiológiai, nukleáris és robbanóanyagokkal összefüggő veszélyek (CBRNE) terén folytatott demonstratív biztonságtechnológiai projektek jelentőségére.

2.17

A hetedik keretprogram volt az első, amely kifejezetten biztonsággal kapcsolatos kutatási programot tartalmazott. Ez az 1,4 milliárd eurós költségvetésű program kizárólag polgári célú, illetve az EU polgárainak védelmét szolgáló technológiák és ismeretek kifejlesztésére irányuló projektekre koncentrál (8), tiszteletben tartva az uniós polgárok magánszféráját és alapvető jogait.

2.18

Az EGSZB úgy véli, hogy a polgári/katonai hibrid technológiák alkalmazását meg kellene könnyíteni, megfelelő előírásokat dolgozva ki az Európai Védelmi Ügynökséggel való együttműködésben, valamint határozottabban és több erőforrással kellene támogatni a „Biztonság” tematikáját az új kutatási és innovációs keretprogram kulcsfontosságú alaptechnológiái (9) között, ösztönözve ezáltal a demonstrációs projekteket és a kísérleti prototípus-alkotást.

2.19

Az Európai Bizottság az Európa 2020 stratégia „Integrált iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésű kiemelt kezdeményezésének legfontosabb elemei közé emelte a biztonsági ipart, mely kezdeményezésről az EGSZB-nek már alkalma nyílt véleményt nyilvánítani (10).

2.20

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja egy a biztonsági iparágat integráltan megközelítő egységes európai stratégia beindítását, mivel a biztonság az egyike a mai társadalmat leginkább foglalkoztató kérdéseknek, alapköve a növekedésnek és a foglalkoztatásnak, és a versenyképesség megerősítéséhez valamennyi tagállam részéről közös erőfeszítéseket és közös jövőképet kíván.

3.1

A közlemény felvázolja a biztonsági ipar stratégiai jelentőségét, és meghatározza az európai biztonsági ipar innovatívvá és versenyképessé tételéhez szükséges fontosabb intézkedéseket, amelyek révén az Európai Bizottság támogatni kívánja ezt a folyamatot.

3.2

A javasolt cselekvési terv a következő irányvonalakat határozza meg:

3.3

Az Európai Bizottság monitoringcsoportot kíván létrehozni a javasolt intézkedések meghatározott időkereteken belüli nyomon követésére.

4.1

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós polgárok, vállalkozások és munkavállalók, valamint az egész európai társadalom számára, egy versenyképes és fenntartható gazdaság kialakítása érdekében uniós szinten feltétlenül átfogó, összehangolt megközelítést kell kialakítani a biztonsággal és az európai biztonsági ágazat fejlődésével kapcsolatos kihívások kezelése céljából. Ennek érdekében ki kellene dolgozni egy, a biztonsági rendszerekkel kapcsolatos általános uniós stratégiát, amely az embert és az emberi méltóságot állítja középpontba, és arra törekszik, hogy kielégítse a szabadsággal és a biztonsággal kapcsolatos alapvető szükségleteket.

4.2

Az EGSZB szerint jobban figyelembe kell venni, milyen jelentős hozzáadott értéket jelentenek a már létező ügynökségek – például az EAD (Védelem), a Frontex (külső határok), az EUROPOL (közbiztonság), az ENISA (informatikai biztonság), az EASA (repülésbiztonság), az EMSA (tengerbiztonság) és az EFSA (élelmiszerbiztonság) –, valamint az olyan riasztórendszerek, mint a RAPEX (termékbiztonságra vonatkozó európai gyorsriasztási rendszer) és a helsinki székhelyű ECHA (vegyi anyagokra vonatkozó rendszer/REACH).

4.3

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az ágazatban működő számos európai vállalkozás vezető pozícióját teljes mértékben ki kell használni egy olyan valóban egyesített és működőképes piac proaktív biztosításával, melyet nem akadályoznak szétszabdaltságból eredő problémák, és egy olyan ágazat előmozdításával, amely a foglalkoztatás szempontjából óriási, ígéretes termék- és szolgáltatási potenciált képvisel.

4.4

Az EGSZB véleménye szerint azonban egy európai cselekvési terv kidolgozása során tovább kellene lépni és a biztonsági iparággal kapcsolatban valódi európai közös stratégiát kellene életre hívni, amely közös vízióra, egy a különféle biztonsági aspektusokat összefogó európai platformra és egy hatékony, összehangolt cselekvés biztosítására képes kormányzási rendszerre támaszkodik.

4.5

Ez az integrált megközelítésű stratégia egy virtuális platform formájában ölthetne testet, amely magában foglalja az etikai és kormányzási témákat, az ágazatközi aspektusokat és az interoperabilitást.

4.6

Az EGSZB szerint orvosolni kell azt a helyzetet, hogy a politikai döntéshozók és az ipar nem értik meg egymást, többek között olyan kezdeményezések támogatásával, amilyen az Európai Biztonsági Kongresszus és egy olyan állandó párbeszédfórum révén, mint a Biztonságpolitikai Fórum.

4.7

Az uniós belső piac szétszabdaltságának megszüntetéséhez a következőkre van szükség:

4.8

Az EGSZB szerint azon kívül, hogy a társadalmi dimenziót már a termékek, szolgáltatások és rendszerek tervezési szakaszában figyelembe veszik, olyan mechanizmusokat is ki kell alakítani, amelyek bevonják a szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat annak ellenőrzésébe, hogy a biztonsági iparnak és annak technológiai-termelési alkalmazásainak fejlesztése során tekintetbe veszik-e a társadalmi és etikai dimenziót.

4.8.1

A műszaki és szabályozási mandátumokat – az EDA-val összhangban – az új szabványosítási politika elveinek megfelelően kellene odaítélni, aminek során biztosítani kellene egy nyitott és átlátható éves munkaprogramot, a szociális partnereknek és a szervezett civil társadalom képviselőinek teljes körű részvételét, valamint olyan közbeszerzési specifikációk kialakítását, amelyek tiszteletben tartják a nyitottság, a konszenzus, az átláthatóság, a relevancia, a semlegesség és a minőség elveit (11).

4.8.2

Az EGSZB egyetért a tanúsítási rendszerek kölcsönös elismerésével kapcsolatban javasolt megközelítéssel, amennyiben az akkreditált tanúsítási szervek számára közös hatásköri szinteket, a megfelelőségértékeléshez pedig szigorúbb kiválasztási kritériumokat és harmonizált kiválasztási eljárásokat sikerül elérni (12).

4.9

Az EGSZB fontosnak tartja a kettős felhasználású technológiák szabályozási elismerését a civil-katonai hibridtechnológiák ösztönzése érdekében, ugyanakkor még jobban sürgeti mind a pénzügyi, mind a tartalmi szempontú fejlesztést a kulcsfontosságú alaptechnológiák prioritásának keretében, a Horizont 2020-nak megfelelően, együtt a majdani Belső Biztonsági Alap keretében végzendő intézkedésekkel.

4.9.1

Az ipari és a szellemi tulajdonnal kapcsolatban bár a Horizont 2020 program innovatív megközelítései kétségtelenül fontosak, a szellemi tulajdonhoz fűződő jog védelmét meg kell erősíteni a WTO-n belül, valamint a két-és többoldalú európai társulási megállapodások keretében, különös tekintettel a felelősség korlátozására és a külföldi piacokhoz való hozzáférésre vonatkozó záradékokra.

4.9.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy teljes mértékben ki kell használni a Horizont 2020 programban szereplő kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzés eszköz által kínált új lehetőségeket.

4.10

Az EGSZB teljes mértékben támogatja a társadalmi és etikai vetület fejlesztését a biztonsági iparágra vonatkozó szabályokban.

5.1

A piac terméktípus szerinti szétszabdaltságának megszüntetése Az EGSZB azt javasolja, hogy az intézkedési prioritásokat ne ágazatonként, hanem azoknak a termékeknek a kategóriái szerint állapítsák meg, amelyek a legalkalmasabbak az egységes piac követelményeinek teljesítésére. Ebből a célból harmonizálni kell a szabályokat és eljárásokat, mivel nagy piaci potenciállal rendelkeznek, és számos polgárra és munkavállalóra hatnak, és különös figyelmet kell fordítani a kkv-k fejlődésére mind a pénzügyi eszközök és a kutatási források, mind a szervezés szempontjából.

5.2

Kutatás és innováció, szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és közbeszerzések. Az EGSZB a következőket kéri: a Horizont 2020 keretében a biztonsági technológiákra előirányzott uniós finanszírozás fokozása, ugyanakkor erős jelenlét a „kulcsfontosságú alaptechnológiák” területén; az ISA program (13) keretében az interoperabilitásra vonatkozó közös projektek a biztonság területén; a mentességek alkalmazása a szektorra az innovációs célú állami támogatási rendszer keretében; a 2004/18/EK és a 2009/81/EK irányelv, valamint a kereskedelmi hasznosítást megelőző közbeszerzési eszközök biztonsági iparban történő tényleges alkalmazásának ellenőrzése; intenzívebb együttműködés a köz- és a magánszféra, illetve a polgári és a katonai szféra között, továbbá a vállalatok határokon átnyúló fúzióira és összefonódására vonatkozó stratégiák megkönnyítése; a „Third party limited liability protection-TPLL” (harmadik felekre vonatkozó korlátozott felelősségvédelem) szabályainak harmonizálása; és jobb belső szabályok a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok tekintetében.

5.3

Hozzáférés a külső piacokhoz Az EGSZB úgy véli, hogy erősíteni kell az integrált és közös külpolitikai intézkedéseket a biztonsági iparág területén, megszilárdítva a szellemi jogokhoz fűződő jogok védelmét a WTO, valamint a két- és többoldalú európai társulási megállapodás keretében, a kölcsönösség alapján egyenlő hozzáférést biztosítva a nemzetközi piacokhoz és közbeszerzésekhez, növelve az EU súlyát a nemzetközi szabványosítás során és egy minőségi címke (Euro Security Label) kialakításával.

5.4

Társadalmi és etikai vetület Az összes biztonsági rendszernek, terméknek és szolgáltatásnak tiszteletben kell tartania a polgárok alapvető jogait, különösen a magánélethez való jogot, és elő kell segítenie a gazdasági és társadalmi haladást, a kereskedelem biztonságossá tételét, valamint az emberek jólétét és biztonságát. A technológiai fejlesztéseknek lehetővé kell tenniük a személyes adatok és a magánélet védelmének növelését már a kezdeti szakaszoktól fogva, a köz- és a magánszféra közti párbeszéd támogatásával biztosítva az eszközöket a törvények átlátható és felelősségteljes alkalmazásához, amelynek középpontjában az ember védelmének kell állnia.

5.5

A szakképzett munkaerő képzésének és a munkaerőpiacra való elhelyezésének dimenziója, amely figyelembe veszi a fejlett biztonsági technológiák biztonsági és alkalmazási követelményeit, biztosítva az embert és az emberi méltóság védelmét tiszteletben tartó, kiváló minőségű szakmai szolgáltatások nyújtását a teljes interoperabilitás rendszerén belül.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/43

1.1

A kutatás és innováció sikere döntő tényezője Európa globális mezőnyben nyújtott versenyképességének, tehát a munkahelyek, a szociális szolgáltatások és a jólét alapjának. A Horizont 2020 program tartalmazza azokat a sürgősen szükséges támogatási intézkedéseket, amelyeket az EU ennek érdekében tervez. Ennek egyik aspektusa az EU-n kívüli államokban élő partnerekkel folytatott nemzetközi együttműködés.

1.2

Ezek a nemzetközi együttműködések számos kedvező hatással járnak a bennük részt vevő partnerek e területen való fejlődésére és a népek közötti kölcsönös megértésre nézve.

1.3

Az Európa számára jelentett hasznuk ugyanakkor főként az európai kutatási térség vonzerejétől függ, valamint az európai egyetemek, kutatóintézetek és vállalkozások – beleértve a kkv-ket – presztízsétől és teljesítőképességétől. Az Európa 2020 stratégia egyik lényeges célkitűzése, hogy megteremtse Európában az ehhez szükséges előfeltételeket.

1.4

Ebből kifolyólag a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságot tekintve annál sürgetőbb az európai anticiklikus támogatói politika megvalósítása, valamint a pénzügyi és strukturális intézkedések segítségével az európai kutatási térségnek, annak alapjainak és nemzetközi dimenziójának a megerősítése és vonzóvá tétele, valamint a forrásmegvonásoktól való megkímélése. A Horizont 2020 program költségvetése nem szabad, hogy más jellegű érdekellentétektől függjön, és hogy visszaéljenek vele.

1.5

A partnerállamokkal kötött keretmegállapodások fő céljaként a kölcsönös jogok és kötelezettségek melletti egyenlő versenyfeltételek (level playing field) megteremtésére kell törekedni. Ezen kívül az együttműködő partnereket csak az európai érdekek védelméhez feltétlenül szükséges mértékben kellene az európai szabályozásoknak korlátozniuk. A kreativitáshoz mozgástérre van szükség!

1.6

A szubszidiaritási elvnek megfelelően a projekthez kapcsolódó együttműködési megállapodásokat mindig olyan szereplőknek kell megkötniük, akik maguk is rész vesznek az adott együttműködési projektben, illetve szervezetként felelősek érte.

1.7

Nagy kutatási infrastruktúrák és demonstrációs projektek meghaladhatják egy-egy tagállam – sőt akár talán még a teljes EU – teljesítőképességét és hasznosítási lehetőségeit is, emiatt adott esetben szükséges lehet az Európai Bizottság közvetlen részvétele.

1.8

Sikeres nemzetközi együttműködési projektekhez megbízhatóságra, folyamatosságra és tartalékképzésre van szükség a projekt teljes futamideje alatt. Ez különleges előkészületeket kíván meg. Ezen felül biztosítandó és elősegítendő a résztvevő szakemberek megfelelő mértékű mobilitása.

1.9

A nemzetközi együttműködés nem öncélú, hanem munkavállalókat hoz össze, és minden egyes esetben az elérendő hozzáadott értéken kell alapulnia. Ügyelni kellene arra, hogy ne váljon az Európai Bizottság külpolitikájának politikai eszközévé.

1.10

Vezérelvnek az EU saját érdekét, valamint az európai kutatási térség és az európai innovációs képesség megerősítését kell tekinteni. Ezért az európai eszközökkel támogatott olyan együttműködéseket, amelyeket még fejlődés alatt álló államokban élő partnerekkel folytatnak, elsősorban a fejlesztési segélyre szánt költségvetésből kellene támogatni.

1.11

Az európai együttműködési partnerek számára egyértelmű gazdasági hátrány, hogy még mindig nem létezik egy, a szellemi tulajdon védelmére szolgáló uniós szabadalom. Az EGSZB kéri az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot és a Tanácsot, hogy támogassák az egységes joghatással bíró szabadalom létrehozása érdekében tervezett lépéseket, és oldják fel végre a patthelyzetet. Ehhez kapcsolódóan Európában is be kellene vezetni egy, a szabadalom újdonságát nem veszélyeztető türelmi időt.

1.12

Új eszközök létrehozása nélkül kellene információkat szerezni a stratégiai megközelítés megvalósításáról – például az európai szemeszter keretében gyűjtött adatokból.

2.1

A közlemény ismerteti a kutatási, fejlesztési és innovációs célú nemzetközi együttműködés okait, stratégiai célkitűzéseit és néhány eljárási mechanizmusát. A nemzetközi együttműködés alatt az EU-n kívüli partnerekkel folytatott együttműködést érti.

2.2

Az említett célkitűzések:

2.3

A kutatás és az innováció területén folytatott nemzetközi együttműködés új stratégiai megközelítését a következőknek kell jellemeznie:

3.1

A kutatás és innováció sikere döntő tényezője Európa globális mezőnyben nyújtott versenyképességének, tehát a munkahelyek, szociális szolgáltatások és a jólét alapjának. A Horizont 2020 program tartalmazza azokat a sürgősen szükséges támogatási intézkedéseket, amelyeket az Európai Bizottság ennek érdekében tervez. A nemzetközi együttműködés a Horizont 2020 program egyik aspektusa.

3.2

A kutatás és innováció területén folytatott nemzetközi együttműködés számos kedvező hatással jár a benne részt vevő partnerek e területen való fejlődésére és a népek közötti kölcsönös megértésre nézve. Ez nemcsak az európai kutatási térségen belül érvényes, hanem azon kívül, globálisan is, ezáltal pedig a jelen véleményben megvitatandó tematikát tekintve is. Az EGSZB megerősíti az e témában megfogalmazott korábbi ajánlásait (1).

3.3

Ennélfogva üdvözli az Európai Bizottság új közleményét, és lényegében támogatja annak célkitűzéseit és érveit.

3.4

Kezdődő partnerségeknél az európai tárgyalási pozíció, valamint a nemzetközi együttműködés uniós haszna döntő mértékben függ az európai kutatási térség vonzerejétől, valamint az egyes európai egyetemek és kutatóintézetek presztízsétől és teljesítőképességétől, továbbá a vállalkozások innovációs képességétől – beleértve a kkv-ket is.

3.5

Az Európa 2020 stratégia egyik lényeges célkitűzése, hogy az ehhez szükséges előfeltételeket megteremtse Európában. Ebből kifolyólag a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságot tekintve még sürgetőbb az európai anticiklikus támogatói politika megvalósítása, vagyis hogy ettől a területtől ne vonjanak el forrásokat, hanem inkább a pénzügyi és strukturális intézkedések segítségével erősítsék meg és tegyék vonózóvá az európai kutatási térséget, annak alapjait és nemzetközi dimenzióját. Azonban éppen emiatt kell, hogy a Horizont 2020 program legalább az Európai Bizottság által javasolt mértékű költségvetéssel rendelkezzen. Az EGSZB ezért újra kéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy ne engedélyezze e költségvetés csökkentését és azt, hogy az érdekellentétek hálójában visszaéljenek vele.

3.6

Nem minden tagállamban hoznak ugyanolyan sikereket a kutatások és az innovációk. Az EGSZB megismétli azt a már többször kifejezett kérését, hogy az európai kutatási térségbe tartozó azon tagállamokban, amelyek jelenleg még nem rendelkeznek elegendő kiváló kutatóintézettel és innovációs műhellyel, – a strukturális és kohéziós alapok segítségével – mielőbb küzdjék le ezt a hátrányt, valamint sikeres támogatói és gazdaságpolitikai intézkedések révén teremtsék meg az alapokat megfelelő számú kiváló kutató kineveléséhez és egy innovatív vállalkozói szféra kialakulásához. Csupán így valósítható meg a kiváló kutatók egybegyűjtésének (teaming of excellence) hasznos koncepciója (2). Az EGSZB ezért arra kéri valamennyi tagállamot (és amennyire érintettek, a magángazdaság szereplőit is), hogy teljesítsék végre ők is a lisszaboni stratégia céljait – amelyeket most már az Európa 2020 stratégia is átvett –, és GDP-jük 3 %-át fordítsák a kutatás és fejlesztés finanszírozására.

3.7

Az Európai Bizottság kifejezett célkitűzése, hogy „a »Horizont 2020« keretprogram teljes mértékben nyitott lesz a harmadik országok részvétele előtt, ezzel lehetővé teszi, hogy az európai kutatók a világ legkiválóbb elméivel működhessenek együtt.” Ez a lehetőség természetesen már évtizedek óta adott (3), és nagymértékben élnek is vele. Az Európai Bizottságnak ezért egyértelművé kellene tennie a kiinduló helyzetet. Le kellene szögeznie, hogy mely eszközökkel mely további szabadságokat kíván biztosítani, és melyek azok a területek, amelyek további eszközöket kívánnak meg, valamint amelyeket újból támogatni kell.

3.8

Az Európai Bizottság a sikeres nemzetközi együttműködéshez fontos támogató intézkedésként keretmegállapodások megkötését javasolja potenciális partnerállamokkal. Az EGSZB szerint elsőként a különösen innovatív, sikeres és teljesítőképes ipari országokat kellene megcélozni. A velük kötött keretmegállapodásoknak – a szabadkereskedelmi megállapodások mintájára – elsősorban a kölcsönös jogok és kötelezettségek melletti egyenlő versenyfeltételeket (level playing field) kellene biztosítaniuk. Az európai szabályozásoknak egyébként nem kellene jobban korlátozni a potenciális partnereket, mint ami az európai érdekek védelméhez feltétlenül szükséges.

3.9

A keretmegállapodásokból ki kell szűrni mindenféle, a tárgytól idegen szempontot és hatást, továbbá elegendő rugalmasságot és teret kell hagyni olyan szerződések megkötésére, amelyek optimálisan igazodnak az egyes esetekre és kiinduló helyzetekre. A kreativitáshoz mozgástérre van szükség!

3.10

Az együttműködési projektek teljes működési ideje alatt különösen fontos a megbízhatóság, a folyamatosság és a tartalékképzés megfelelő mértéke. Ez egy munkaigényes feladat és különleges megelőző intézkedéseket tesz szükségessé.

3.11

A szubszidiaritási elvnek megfelelően az együttműködési megállapodásokat mindig olyan szereplőknek kell megkötniük, akik maguk is részt vesznek az adott együttműködési projektben, illetve szervezetként felelősek érte.

3.12

Az Európai Bizottságot csupán olyan esetekben – mint például a nagy tudományos-technikai projektek esetében – kellene közvetlenül bevonni, amelyekhez elégtelenek egy-egy tagállam, vállalat vagy kutatószervezet lehetőségei. Ezekben az esetekben azonban az Európai Bizottságnak kellene viselnie a felelősséget a projektért. Az EGSZB emlékeztet arra (4), hogy főként a nagy kutatási infrastruktúrák és demonstrációs projektek azok, amelyek meghaladhatják egy-egy tagállam – sőt akár még az teljes EU – teljesítőképességét és hasznosítási lehetőségeit is, emiatt tehát adott esetben az Európai Bizottság nagyobb mértékű részvételét teszik szükségessé.

3.13

Ezzel szemben a nemzetközi együttműködés legtöbb formája a kutatók, kutatócsoportok, vállalkozások (beleértve a kkv-ket) vagy kutatószervezetek személyes kapcsolatain keresztül alakul ki, amelyeket jellemző módon nemzetközi szakmai konferenciákon vagy szakmai vásárokon kötnek, és ilyen események keretében folytatnak. Fontos, hogy az önszerveződéseknek e folyamatait felismerjük, elismerjük, kihasználjuk és nagyobb mértékben támogassuk. Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy az erre vonatkozó, többször megismételt ajánlása eddig nem talált megfelelő visszhangra az Európai Bizottságon belül.

3.14

A siker előfeltétele, hogy az együttműködési projektekben résztvevő szakemberek elegendő mobilitási lehetőséggel rendelkezzenek. Az Európai Bizottságnak ezt az aspektust is ki kellene építenie, adott esetben az európai mobilitásra vonatkozó szabályozás és támogatási modellek mentén.

3.15

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt (az Európai Bizottság közleményének 5. pontja), hogy a nemzetközi együttműködés az Európai Bizottság számára önálló politikai célkitűzéssé, vagy külpolitikájának eszközévé válhat. Az együttműködés azonban nem öncélú, hanem további intézkedéseket tesz szükségessé, amelyek kizárólag a tudásanyag és képességek növelésével és kiegészítésével, valamint az innovációs eredményekkel igazolható. Ezért az együttműködési projekteknek csak annyi résztvevőt kellene egybegyűjteniük, amennyire szükség van a többletérték megteremtéséhez.

3.16

Ezzel kapcsolatban nem csupán az eszközök elosztása során alkalmazott prioritásra kell ügyelni, hanem az adminisztratív költségekre is. Bár a bejelentett egyszerűsítési intézkedések (5) révén remélhetőleg csökkenteni lehet a Horizont 2020 keretprogram által megkívánt európai erőfeszítéseket, a tudósok és a kutatók oldaláról továbbra is nagyarányú erőbefektetést igényel. Amennyiben ezt most kiegészítjük egy formális eljárásoknak alávetett globális szintű együttműködéssel, azzal az adminisztratív terhek további növelését kockáztatjuk.

3.17

El kell továbbá gondolkodni a Horizont 2020 keretprogram sajnos továbbra is kevés pénzügyi forrásainak a felhasználásáról. Amennyiben ezek a pénzeszközök az EU-n kívüli harmadik országokba folynak, automatikusan az európai kutatási térségben történő felhasználástól vonják el őket. Erre vonatkozóan minden esetben alaposan mérlegelni kell a prioritásokat, tekintettel arra is, hogy néhány uniós tagállam jelentős lemaradással küzd e téren. Ezért az olyan együttműködéseket, amelyek elsődlegesen fejlesztési segély jellegűek, elsősorban a fejlesztési segélyezés költségvetéséből kellene támogatni.

3.18

Az Európai Bizottság közleménye a szellemi tulajdon kérdését is megemlíti, és egy „európai” megközelítés alapjának tekinti. Az alapkutatás során elsősorban az a cél, hogy elismerjék egy új felfedezés vagy felismerés időbeli elsőbbségét. Ugyanakkor természetesen már az alkalmazásáig tartó átmeneti időszakban felmerül egy lehetséges találmány szabadalmazhatóságának a kérdése is.

3.19

E területen azonban évtizedek óta nem született megoldás: még nem létezik uniós közösségi szabadalom. Ez az EU-ban valamennyi vállalkozás, különösen pedig a kkv-k számára vagy többszörös költségeket okoz – az Európán kívüli együttműködési partnereikhez (például az USA-hoz) képest –, vagy pedig még a szabadalomról való lemondásig is vezethet, ami a szabadalmi oltalom elveszítését jelenti. Az EGSZB kéri az Európai Parlamentet, az Európai Bizottságot és a Tanácsot (6), hogy teljes mértékben támogassák az egységes joghatással bíró szabadalom létrehozása érdekében tervezett lépéseket, és oldják fel végre a patthelyzetet. Üdvözli az idevonatkozó európai parlamenti állásfoglalásokat (7). Ehhez kapcsolódóan Európában is be kellene vezetni egy, a szabadalom újdonságát nem veszélyeztető türelmi időt  (8).

3.19.1

Ezen túlmenően újból meg kellene vitatni és ellenőrizni kellene a szellemi tulajdonra alkalmazandó szabályozást a nemzetközi szinten szerveződő közös technológiai kezdeményezések (Joint Technology Initiatives) esetében.

4.1

Az Európai Bizottság javaslata alapján az automatikus finanszírozásra jogosult országok listája szűkülni fog azáltal, hogy a jelenleg a kiválasztás alapjául kizárólagosan szolgáló egy főre jutó bruttó nemzeti jövedelem (GNI) mellett a teljes GDP is jogosultsági kritérium lesz, és az adott maximális értéket meghaladó országok lekerülnek a listáról.

4.1.1

Az EGSZB szerint ezt differenciáltabban kellene kezelni. Az EU által támogatott és az EU-n kívüli államok kiválasztott polgáraival folytatott együttműködések esetében az elsődleges és kizárólagos kritériumnak az európai szervezetek, vállalkozások és kkv-k, tudósok és kutatók az iránti speciális érdeklődésének, illetve szükségletének kellene lennie, hogy az együttműködés során milyen új ismereteket szerezhetnek. Az európai kutatási térség támogatását kell előtérbe állítani. Így, még ha egy projekthez egy magasabb GDP-vel rendelkező országból származó kiváló kutatóra van is szükség, meg kellene oldani, hogy a kutató támogatható legyen azokban az esetekben, amikor képességeit és szaktudását másként nem tudná Európa javára kamatoztatni. Döntő vezérmotívumnak az EU egyéni érdekét kell tekinteni.

4.2

Az Európai Bizottság szerint objektív információkra van szükség a stratégiai megközelítés végrehajtásához. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság képviselőjének szóbeli kijelentését, amely szerint nem terveznek további intézkedéseket a közleményben javasolt statisztikai felméréseken és adatgyűjtéseken felül, ugyanis a tervek alapján az Európai Bizottság már meglévő forrásokat fog újra felhasználni. Az EGSZB javasolja, hogy a vállalkozások és kutatók további terhelésének elkerülése érdekében használják fel például az európai szemeszter felméréseit (9).

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/48

1.1

A tudományos információkhoz való hozzáférés lényeges előfeltétele a sikeres kutatásnak és az innováció ösztönzésének, valamint Európa versenyképességének is. Ehhez hozzátartozik a kutatók, a kutatási partnerségek – különösen a kutatás és a vállalkozások –, valamint a kutatók és a polgárok közötti tudástranszfer.

1.2

Az alábbi észrevételek figyelembevételével az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által megfogalmazott célokat és javaslatokat, mivel ezekben a tudományos tevékenységek – technikailag és az internet révén lehetővé vált – könnyítését és hatékonyságuk potenciális javítását látja.

1.3

E célok elérése érdekében fontos, hogy továbbra is biztosítsuk a kutatók, illetve intézményeik szerzői jogait és szellemi tulajdonát, tartsuk tiszteletben a tudomány és a kutatás szabadságát, valamint a kutatókat kíméljük a hatékonyságot csökkentő többletmunkától és adminisztratív terhektől.

1.4

A tudományos publikációkhoz való szabad (interneten keresztüli) hozzáférés a könyvtárak által nyújtott szolgáltatások mai technikai lehetőségekhez igazított egyik bővítése, illetve kiegészítése. Igen hasznos és sokhelyütt alkalmazott gyakorlat, amelyet továbbra is követni és fejleszteni kellene. Globális szimmetria megteremtésére kell törekedni Európa és az Európán kívüli államok között.

1.5

A tudományos információk későbbi felhasználás céljából történő megőrzése (a kutatási adatok tárolása) szükséges tevékenység, amely manapság a bevált tudományos gyakorlat részét képezi. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy az ehhez szükséges infrastruktúrákat a jövőben is támogassa. Amennyiben az adattárolással a projektmegállapodások keretében részletesebben is foglalkoznak, az érintett kutatókkal közösen, szakterületenként kell dönteni ennek terjedelméről, módjáról és (metaadatok segítségével történő) leírásáról.

1.6

Ehhez kapcsolódik a tárolt kutatási adatokhoz való szabad (azaz általános, globális, ingyenes, nem ellenőrzött és feltételek nélküli) internetes hozzáférés kérdése. Ennek a kérdésnek számos aspektusa van, az eddigi tudományos kultúrát is érinti, és igen differenciáltan és óvatosan kezelendő. Bár elképzelhetők olyan kutatási területek, ahol a szabad külső hozzáférés hasznos és nem okoz gondokat, számos más területen azonban döntő szempontok szólnak ellene. A kérdést ezért nem szabad általánosítani.

1.7

Meghatározott esetekben ezért a lehetséges megoldásokat fokozatosan és próbaképpen az önszervezésű adatcsere már bevált, önkéntes eljárásaira kellene alapozni (például: CERN, világháló!), és a kutatási folyamatban aktív kutatókkal egyetértésben mindig egy adott kísérleti projekt keretében empirikusan tesztelni. Ugyanakkor az ezzel kapcsolatos adminisztratív eljárások során vigyázni kell arra, hogy éppen útjukra indított egyszerűsítési törekvéseket ne ássák alá új előírások vagy további eljárások.

1.8

Ettől függetlenül – elsősorban Európa és az Európán kívüli államok globális szimmetriája esetén – hasznos lehetne az olyan ésszerűen kiválasztott adatokhoz való hozzáférés, amelyek a szabadon hozzáférhető publikációk alapját képezik, amennyiben az ehhez kapcsolódó többletmunka elfogadhatónak és indokoltnak bizonyul.

1.9

Az összes ilyen intézkedés részben jelentős többletköltséggel jár a kutatókra és szervezeteikre nézve. Ezeket teljes mértékben figyelembe kell venni a költségvetési források tervezése és elosztása során.

2.1

A közlemény felvázolja, hogy az Európai Bizottság milyen intézkedéseket szándékozik tenni a tudományos információkhoz való hozzáférés javítása és a közpénzből finanszírozott kutatás előnyeinek megsokszorozása érdekében.

2.2

Az intézkedések céljai a következők:

2.3

A tudományos publikációkhoz való hozzáférést illetően a tudományos publikációk kiadóival jelenleg két modellről tárgyalnak:

2.4

Továbbá egy ütemtervet is ismertetnek arra vonatkozóan, hogy miként lehetne ezeket a célokat a HORIZON 2020 keretében fokozatosan megvalósítani.

i.

hogy a kutatási folyamatból nyert, ún. nyers adatokra épülő adatokat érvényesített és megbízható adatbázisba való foglalásuk és közzétételük előtt először kalibrálni kell, illetve téves mérések szempontjából ellenőrizni, továbbá szükség van arra, hogy egy belső döntési folyamatban konzisztenciájuk szempontjából megvizsgálják, jelentőségüket tekintve kiértékeljék, és – amennyiben szükséges – egyéb mérési adatokkal összehasonlítsák vagy összekapcsolják őket, valamint

ii.

hogy az ezzel megbízott kutatók elsőként számoljanak be az adatokról a publikációkban, illetve értékeljék az eredményeket, és vonják le a következtetéseket.

a)

A tudományos párbeszéd minőségének emelése, mivel a közzétett kutatási eredmények megértése és részletes elemzése általában szükségessé teszi a kiértékelt adatokhoz és az értékeléshez használt eszközökhöz való hozzáférést.

b)

Az adatok utólagos felhasználásával növelni az adatgyűjtéshez felhasznált közpénzek megtérülését.

—

Adatok bizalmas kezelése az innovatív fejlesztések esetében, különösen az iparral együtt (kkv-k); szabadalmi kérdések.

—

A betegek adatainak bizalmas kezelése az orvosi kutatásban.

—

Az adatokkal kapcsolatos szerzői jog biztosítása (kutatók és kutatói szervezetek esetében).

—

Félreértések az adatok felhasználásának és értelmezésének terén, valamint ennek következményei.

—

Adott esetben a technológiatranszfer exportellenőrzésére vonatkozó jogi korlátozások.

—

Globális szimmetria biztosítása az EU és a harmadik országok között.

—

Személyi és eszközráfordítás annak érdekében, hogy a nyers adatok gyakran áttekinthetetlen halmazából kiszűrjük a fontos adatokat, és ezeket a kívülállók számára felhasználhatóvá és érthetővé tegyük.

i.

rendkívül komplex kísérletek, mint gyorsítók vagy fúziós kutatási kísérleti létesítmények esetében, valamint

ii.

az ipari kutatással – ide értve a kkv-ket – való mindennemű együttműködés terén.

4.4.1

A tudományos publikációkhoz való szabad hozzáférés esetében az adott kutatási költségvetésnek tehát nemcsak az új kutatási eredmények elérésének költségeit kell fedeznie, hanem ezek általánosan hozzáférhetővé tételét is.

4.4.2

Ugyanez vonatkozik a több adat tárolásának és az ezzel járó személyi és infrastrukturális ráfordításoknak a költségeire (többek között a 4.4.3. pont előfeltételeként).

4.4.3

És különösen érvényes ez természetesen arra a pluszráfordításra, amely a valamennyi vagy kiválasztott kutatási adatok esetleges nyilvános hozzáférésének biztosításához szükséges.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/54

1.1

A javaslat kidolgozásának célja a jelenlegi uniós jogszabályokban megállapított konkrét hiányosságok orvoslása az ecetsavanhidrid uniós vállalkozások közötti kereskedelmének nyomon követése és ellenőrzése terén. Az ecetsavanhidrid egy számos legális és fontos alkalmazási területtel rendelkező vegyipari termék, amely azonban prekurzorként felhasználva a heroin morfinból történő tiltott előállítására is eltéríthető, erre általában Afganisztánban kerül sor. Az EGSZB elismeri, hogy szükség van erre a módosító rendeletre, és határozottan támogatja a javaslatot.

1.2

Az EGSZB támogatja azt a javaslatot is, hogy hozzák létre a jóváhagyott gazdasági szereplők és végfelhasználók európai adatbázisát, illetve hogy valamennyi jegyzékben szereplő és nem szereplő kábítószer-prekurzor vonatkozásában javítsák a tiltott szállítmányok lefoglalásáról és megállításáról szóló tagállami jelentések összegyűjtését.

1.3

A „gazdasági szereplőkkel” ellentétben a „felhasználók” számára nyilvántartásba vételt előíró meglévő jogszabály kibővítéséhez szükség van néhány új vagy átdolgozott meghatározásra. Megemlítünk néhány kisebb problémát, és ajánlásokat teszünk. A végfelhasználókat teljes mértékben tájékoztatni kell a nyilvántartásba vétel céljáról és előnyeiről. Az illetékes hatóságoknak ugyanolyan hozzáférési jogokat kell kapniuk a végfelhasználók telephelyéhez, mint amilyennel jelenleg a gazdasági szereplők tekintetében rendelkeznek.

1.4

Az EGSZB elismeri, hogy az új javaslatok csak akkor lesznek hatékonyak, ha azokat megfelelően kommunikálják, és nem jelentenek szükségtelen pénzügyi többletterhet az érintettek számára. Erőteljesen támogatjuk ezért azt a javaslatot, hogy a mikrovállalkozásokat mentesítsék a nyilvántartásba-vételi díjak alól.

1.5

Végül pedig az EGSZB megjegyzi, hogy az európai érintett felek teljes mértékben magukévá tették a vonatkozó 1988-as ENSZ-egyezményben szereplő követelményeket – különösen a 12. cikket – a tekintetben, hogy együtt kell működni a kívánt célok elérése érdekében. Ez eredményeket hozott a másokkal való uniós és Unión kívüli, a bűnüldözést, a polgárok egészségének védelmét, a törvényes kereskedelem folytatásának lehetővé tételét, valamint az érintett szervezetek és vállalkozások hírnevének védelmét célzó együttműködés terén. A követett eljárások, a kialakult kölcsönös tisztelet és bizalom mértéke, illetve az érintett feleket célzó kommunikáció stílusa és tartalma egyaránt modellnek tekintendő a szabályozási megközelítés és a megfelelés szempontjából, uniós és bármely más szinten. Reméljük, hogy a pszichotróp anyagok és szintetikus „dizájnerdrogok” ellenőrzésére vonatkozó – erős, célirányos és igazolt tényeken alapuló közegészségügyi szakpolitikák keretében, különösen a megelőzés területén, uniós és tagállami szinten bevezetendő – tervezett javaslatok hasonló sémát követnek majd. Az EGSZB a megfelelő időben szívesen hozzájárul majd ezekhez a javaslatokhoz.

2.1

A kábítószer-prekurzorok olyan anyagok, amelyeket világszerte igen sokféle legális és fontos eljáráshoz gyártanak, adnak el és használnak, azonban olyan kábítószerek tiltott gyártásához is eltéríthetők, mint a kokain, a heroin, az ecstasy vagy a metamfetaminok. Ezen fizikai tulajdonságaik miatt keresett anyagok – például mert oldószerekként használhatók növények hatóanyagainak kivonásához, illetve olyan vegyi anyagokként, amelyek segítségével más jellegű és hatású kábítószereket lehet létrehozni – kereskedelmének ellenőrzését már régóta alapvetően fontosnak tartották.

2.2

A nemzetközi fellépés kereteit az Egyesült Nemzetek kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott kereskedelme elleni 1988. évi egyezménye adja. A 12. cikk hangsúlyozza, hogy a szabályozó szervek és a vállalkozások közötti együttműködés alapvetően fontos a kívánt eredmények eléréséhez.

2.3

Uniós szinten a kábítószer-prekurzorok eltérítésének visszaszorítása mind az EU kábítószerekkel kapcsolatos stratégiájának (2005–2012), mind pedig a kábítószer elleni cselekvési tervnek (2009–2012) fontos célkitűzése. A belső kereskedelem jogi keretét jelenleg a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság által kezelt 273/2004/EK rendelet, a külső kereskedelemét pedig az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság által kezelt 111/2005/EK tanácsi rendelet adja. A 297/2009/EK és 225/2011/EU rendelettel módosított 1277/2005/EK európai bizottsági rendelet tartalmazza az illetékes hatóságoknak és a gazdasági szereplőknek szóló részletes végrehajtási szabályokat.

2.4

E rendeletek alapján a tagállamok összegyűjtik és jelentik bizonyos, jegyzékben szereplő (vagyis külön nyomon követett és ellenőrzött) vagy nem szereplő (önkéntes alapon nyomon követett) anyagok (a szállítás megkezdése előtt) megállított, illetve (szállítás közben vagy után) lefoglalt mennyiségeit. Ezeket a mennyiségeket aztán össze lehet vetni a megfelelő anyagok világszerte megállított, illetve lefoglalt mennyiségeivel. A jelentett mennyiségek váratlan növekedései vagy a megállítások és lefoglalások gyakoriságának és eloszlásának változásai lehetnek a jobb nyomon követés eredményei, de azt is jelezhetik, hogy egy adott piacot jobban célba vett az illegális tevékenység, adott esetben a helyi ellenőrzés vélt vagy valós gyengeségei miatt.

2.5

A 2008. évi összesített adatok egy konkrét prekurzor, az (ópiumból előállított) morfin heroinná alakításához használt ecetsavanhidrid esetében a 2007. évre vonatkozóan jelentett mennyiséghez képest hétszeres növekedést mutattak. Az EU-ban lefoglalt 241 tonna a világszerte lefoglalt mennyiség több mint 75 %-ának felelt meg. Ez az ENSZ Nemzetközi Kábítószer-ellenőrző Szerve (INCB) részéről többször is bírálatot váltott ki. Az Európai Bizottságnak a vonatkozó jogszabályok értékeléséről és működéséről szóló COM(2009) 709 számú jelentése arra a következtetésre jutott, hogy – bár általában véve a teljesítmény kielégítő – valóban van néhány gyenge pont, és ajánlásokat tett, különösen az ecetsavanhidrid Unión belüli értékesítésének nyomon követésére és ellenőrzésére vonatkozóan.

2.6

A folyamat során az Európai Bizottság és a többi érdekelt fél felismerte, hogy az ecetsavanhidrid alkilezőszerként fontos szerepet játszik számos bevonattal rendelkező anyag, filmek, műanyagok, gyógyszeripari termékek (pl. aszpirin) és más fogyasztói termékek szintézisében. A jelenleg évi 1 millió tonna körüli teljes globális termelés nagyobb részét állítólag a termelők használják fel házon belül; a kisebb részét – a teljes mennyiség kevesebb mint egyharmadát – pedig külső végfelhasználóknak adják el. A tiltott felhasználáshoz igénybe vett mennyiséget, amelyet alapvetően Afganisztánban használnak fel, évi 380–570 tonnára becsülik. Ennek segítségével 380 tonna afgán heroin készül, amelyből 70 tonnát európai kábítószer-fogyasztóknak szállítanak. A jelentések szerinti, átlagosan 40 eurós grammonkénti európai utcai árral számolva ez évente mintegy 3 milliárd eurónyi tiltott kereskedelemnek felel meg. A szükséges ecetsavanhidrid piaci értéke ehhez képest elenyésző, és a törvényes eladások értékéhez, valamint az érintett személyek és vállalatok jó hírnevének a tiltott felhasználásra való eltérítésből adódó elvesztése okozta kárhoz viszonyítva is jelentéktelen. A vegyipar világméretű „felelős gondoskodás” programja segít abban, hogy ezeket a szempontokat a piacra először belépő legális gazdasági szereplők megértsék.

2.7

Az is köztudott, hogy még ha Európában az összes eltérítési kísérletet eredményesen megakadályozzák is, a világ más részein lesznek ilyen eltérítések, hiszen, mint láttuk, egyszerűen túl nagy az anyagi ösztönző erő a kábítószer-termelők számára. Az ellenőrzések azonban így is teljes mértékben indokoltak, és követendő modellként szolgálhatnak mások számára. Amennyiben költséghatékonyaknak látják az ellenőrzéseket, az érintett ipari szektorok teljes mértékben támogatják ezeket annak érdekében, hogy folytathassák az EU-n belüli törvényes kereskedelmüket.

2.8

Tekintve a fenti helyzetet, az Európai Bizottság számos alternatív megközelítést vett fontolóra, ahogyan az a hatásvizsgálatban is szerepel, és kikérte az érintett ágazatok képviseleti szerveinek – a termelők („gazdasági szereplők”) és néhány nagy végfelhasználó oldaláról alapvetően a CEFIC-nek, a forgalmazók és a kisebb végfelhasználók oldaláról pedig a FECC-nek – a véleményét, és konzultált a javaslatokat majd végrehajtani köteles tagállamok képviselőivel is. Általános egyetértés volt a tekintetben, hogy a jelenlegi javaslat az előnyben részesítendő opció.

3.1

Az Európai Bizottság javaslata kibővíti az ecetsavanhidrid termelőire, forgalmazóira és az ezzel az anyaggal kereskedőkre vonatkozó eddigi regisztrációs követelményeket az ecetsavanhidrid ipari végfelhasználóira is – vagyis az EU-n belül saját felhasználási céljaikhoz vagy eljárásaikhoz ecetsavanhidridet vásároló vállalatokra.

3.2

Ezzel tovább kívánja korlátozni az ecetsavanhidrid EU-n belüli eltérítését, illetve az arra tett próbálkozásokat, azzal a szándékkal, hogy csökkentse az EU-n kívüli tiltott felhasználást, és nagyobb jogbiztonságot teremtsen az EU-n belül törvényesen működő vállalkozások számára.

3.3

Az anyagoknak a 273/2004/EK rendeletben szereplő, meglévő 2. kategóriája ezért két részre oszlik: az ecetsavanhidridnek fenntartott 2.A kategóriára, illetve a 2.B kategóriára, amelybe a jelen változás által nem érintett négy másik vegyipari termék tartozik. Nem változnak a meghatározások az 1. kategória tekintetében, melybe olyan, kisebb mennyiségben gyártott speciális vegyi anyagok tartoznak, amelyekre – mint a legérzékenyebb, alapvető kábítószer-prekurzorokra – még szorosabb ellenőrzés vonatkozik, valamint a 3. kategória tekintetében sem, amelybe a nagy mennyiségben gyártott, többcélú vegyi anyagok tartoznak.

3.4

A javaslat céljai közé tartozik a kábítószer-prekurzorok európai adatbázisának felállítása is annak érdekében, hogy hatékonyabb adatállomány álljon rendelkezésre a lefoglalásokról és a megállított szállítmányokról, illetve egy lista vezetése a kábítószer-prekurzorok előállításával, kereskedelmével vagy felhasználásával törvényesen foglalkozó, engedéllyel rendelkező vagy bejegyzett uniós gazdasági szereplőkről és felhasználókról.

3.5

A javaslat emellett tisztáz néhány meglévő definíciót, mentességeket biztosít a mikrovállalkozások számára a nyilvántartásba-vételi díj alól, meglévő komitológiai rendelkezéseket módosít a Lisszaboni Szerződésben szereplő új szabályoknak megfelelően, és megszünteti az iránymutatások készítése keretében előírt hivatalos elfogadási eljárást. A javaslat a tagállamok azon jogát is tisztázza, hogy információk szerzése érdekében további intézkedéseket hozhatnak, illetve hogy a jegyzékben nem szereplő anyagokra vonatkozó gyanús rendelések esetén, ha szükséges, beléphetnek a gazdasági szereplők telephelyére.

3.6

A javaslat jogi alapja az EU működéséről szóló szerződés 114. cikke, és az – legalábbis a jelenlegi formájában – megfelel mind a szubszidiaritásra, mind az arányosságra vonatkozó uniós követelményeknek.

3.7

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lépne hatályba, és teljes egészében kötelező és közvetlenül alkalmazandó lenne valamennyi tagállamban. A rendelet legfeljebb 18 hónapos átmeneti időszakot biztosít az illetékes hatóságok számára a szükséges eljárások kialakításához, illetve bizonyos végfelhasználók számára az első nyilvántartásba vételhez. A nyilvántartásba-vételi eljárásokat valamennyi felhasználó tekintetében megszigorították, és a nyilvántartásba vételt most meg lehet tagadni, ha az illetékes hatóságoknak nyújtott információkat nem találják kielégítőnek.

3.8

A javaslatot indokolás és európai bizottsági munkadokumentum (hatásvizsgálat) kíséri. A hatásvizsgálatról vezetői összefoglaló is rendelkezésre áll. A Vállalkozáspolitikai és Ipari, valamint az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság megfelelő weboldalai összefoglalják a kábítószer-prekurzorok Unión belüli, illetve az Unió és harmadik országok közötti nyomon követésére és ellenőrzésére vonatkozó közösségi jogalkotás fejlődését, és linkeket kínálnak valamennyi vonatkozó dokumentumhoz, érdekcsoporthoz és érintett szervezethez.

3.9

A jelenlegi javaslatok elkészítésének indokát a weboldalakon megtekinthető európai bizottsági jelentések adják, amelyeket a kábítószer-prekurzorok megállításáról és lefoglalásáról a 2006–2010-es éveket illetően biztosított tagállami adatok alapján állítottak össze. A Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság által a vámunióval foglalkozó tanácsi munkacsoportnak tartott 2012. október 16-i prezentáció ehhez további hátteret nyújtott. Külön cím alatt jelent meg az a gazdasági szereplőknek szóló útmutató, amelyet a Vállalkozáspolitikai és Ipari, valamint az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság közösen adott ki abból a célból, hogy azt az illetékes nemzeti hatóságok kizárólag a jegyzékben szereplő és nem szereplő anyagok hosszú távú, törvényes tranzakcióival foglalkozó megbízható vállalatoknak kiosszák.

3.10

Más jelentések, például az INCB-nek a prekurzorokról, illetve a kábítószerek és pszichotróp anyagok tiltott gyártása során gyakran használt vegyi anyagokról szóló 2011-ben kiadott jelentése (Report on Precursors and Chemicals Frequently Used in the Illicit Manufacture of Narcotic Drugs and Psychotropic Substances) vagy az Egyesült Államok külügyminisztériuma által készített 2012-es Nemzetközi Kábítószer-ellenőrzési Stratégiai Jelentés (International Narcotics Control Strategy Report) külső és globálisabb áttekintést nyújtanak. Ma elfogadott például, hogy Afganisztánban nincs törvényes kereslet az ecetsavanhidrid iránt, így minden import tiltott. A beszámolók szerint a koalíciós erők 2011-ben mintegy 20 tonnányit foglaltak le a sokkal nagyobb volumenű teljes importált mennyiségből. A tiltott import fő forrásai állítólag Kína, Dél-Korea, Európa, a közép-ázsiai államok és India. Ezen a területen nyilvánvalóan még dolgozni kell, és a szoros nemzetközi együttműködés, valamint a nehezen kialakuló kölcsönös bizalom továbbra is alapvetően fontos.

4.1

Az EGSZB 2003. február 26-án adta ki a COM(2002) 494 final jelű dokumentumról készített véleményét (1), amelyben teljes támogatásáról biztosította az Európai Bizottságnak a kábítószer-prekurzorok ajánlott ellenőrzésére vonatkozó javaslatait. Ezt a 273/2004/EK rendelet formájában 2004 februárjában megjelent végleges változatban (2) megfelelően figyelembe vették.

4.2

Az EGSZB erőteljesen támogatja az EU-n belüli és kívüli kábítószer-használat csökkentésére irányuló erőfeszítéseket is, ahogy azt már az Európai Bizottságnak „A kábítószerekkel kapcsolatos határozottabb európai fellépés felé” (3) című közleményére reagáló 2012. májusi véleményében is világossá tette, amelyben hangsúlyozta, hogy kiegyensúlyozott megközelítést kell fenntartani mind a kínálatot, mind a keresletet illetően. A kínálat korlátozását – amely esetleg csak átmeneti marad – erős, célirányos és hatékony uniós és nemzeti szintű közegészségügyi szakpolitikáknak kell kísérniük, különösen a megelőzés területén (EUMSZ 168. cikk (1) bekezdés). Fontos lesz majd a tagállamok közötti együttműködés és a bevált gyakorlatok cseréje. A szakpolitikáknak kell az adatokra és igazolt tényekre épülniük – nem pedig fordítva.

4.3

Az EGSZB ezért határozottan támogatja az ecetsavanhidrid Unión belüli vállalkozások közötti kereskedelmének nyomon követését és ellenőrzését szigorítani kívánó jelen javaslatot, amely egyúttal további intézkedéseket kíván bevezetni általában véve a kábítószer-prekurzorok nyomon követésének és ellenőrzésének elősegítésére, mindenekelőtt egy, az engedéllyel rendelkező, illetve nyilvántartásba vett gazdasági szereplőket és végfelhasználókat, valamint a tagállamok által a tiltott felhasználás céljára – elsősorban kábítószerek vagy pszichotróp anyagok rendszerint EU-n kívüli előállítása céljából – eltérített anyagok megállításáról és lefoglalásáról szolgáltatott adatokat tartalmazó európai adatbázis létrehozása révén. Ezen belül különösen aggasztó az ecetsavanhidrid kisebb mennyiségeinek heroin előállítása céljából történő eltérítése.

4.4

Az EGSZB emellett elismerését fejezi ki az Európai Bizottság, valamint a meglévő jogszabályok végrehajtásában, illetve az ezt követő felülvizsgálatokban és konzultációs eljárásban részt vevő szereplők felé a tagállamokkal, szabályozó és bűnüldöző szervekkel, termelőkkel, szállítókkal és végfelhasználókkal való, az 1988. évi ENSZ-egyezmény 12. cikkében is előírt szoros és folyamatos együttműködésért. Ez egy sor célirányos, adatokkal megfelelően alátámasztott, jól dokumentált és költséghatékony javaslatot eredményezett, amelyeket így a közvetlen érintettek egyértelműen támogatnak és minden bizonnyal teljes egészében végrehajtanak majd.

4.5

Ez az együttműködés már most is az EU-n belül megállított vagy lefoglalt kábítószer-prekurzorok mennyiségének drasztikus csökkenéséhez vezet, ami remélhetőleg azt jelzi, hogy az EU-t már nem tekintik „könnyű célpontnak”. A jegyzékben nem szereplő anyagok önkéntes nyomon követése a jelentések szerint különösen eredményes. Fontos, hogy az ilyen jellegű, innovatív, folytonos és nagyon nagy hasznot hozó bűnözés kezelése rugalmasan történjen. Mindenkinek ugyanaz a célja, legalábbis ezen a területen. Ezt valamennyi érintett teljes mértékben elismeri, és talán modellként szolgálhat a költséghatékony uniós jogalkotás számára más területeken, ahol a vállalkozásokra, alkalmazottakra és fogyasztókra gyakorolt hatás szélesebb körű.

4.6

A jogszabály azért is működik, mert az érintett termelők, forgalmazók és végfelhasználók már most is alanyai egy sor hasonló ellenőrzésnek, amely radioaktív anyagokra, biológiai organizmusokra, kettős felhasználású vegyi anyagokra vagy előzetes tájékoztatáson alapuló jóváhagyást igénylő exportokra irányul, és tapasztalatot szereztek ezek végrehajtásában. A robbanóanyagok prekurzoraira vonatkozó új jogszabály bevezetés előtt áll. Ehhez azonban az szükséges, hogy a vonatkozó követelmények nagy vonalakban állandóak maradjanak, és a nyilvántartásba vételhez vagy engedélyhez kötött anyagok listája a lehető legrövidebb legyen. A jelen javaslat ezért valószínűleg eredményes lesz – legalábbis azon a saját, igen pontosan körülhatárolt célkitűzésén belül, hogy a folyamatban lévő EU-n belüli legális kereskedelmen belül még tovább csökkentse az ecetsavanhidrid tiltott felhasználásra való eltérítését –, míg más, kevésbé célzott vagy több terhet jelentő alternatívák esetében nagyobb esély lenne a kudarcra.

4.7

Az EGSZB abban is egyetért az Európai Bizottsággal, hogy ez a javaslat nem befolyásolja az iparágon belüli munkafeltételeket vagy általában véve a fogyasztók jogait, feltéve hogy ők mint egyének támogatják a heroin és a hozzá kapcsolódó termékek elérhetőségének csökkentését Európában, illetve Európán kívül. Sajnos ezt nehéz lesz majd felmérni, ha valóban előáll ilyen csökkenés. Ez a javaslat azonban nem függ ilyen jellegű költség-haszon mérlegeléstől, ezért tehát ebben a formában kell végrehajtani, mégpedig minél hamarabb.

4.8

Végül pedig az EGSZB szívesen hozzájárulna az ezt a területet érintő további uniós kezdeményezésekhez, ezért arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy mielőbb terjessze be a tervezett új javaslatokat, mindenekelőtt a pszichotróp anyagokra és a tisztán szintetikus „dizájnerdrogokra” vonatkozókat. Ez utóbbiak jelenleg egyre inkább felváltják a hagyományos drogokat, például a heroint, s egyúttal a piac egészét is növelik.

5.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy a „gazdasági szereplő” és a „felhasználó” meghatározása között most potenciálisan átfedés van (mivel időnként valamennyi érintett „gazdasági szereplő” birtokol jegyzékben szereplő anyagokat). Nyilvánvalóan különbséget kell tenni a kettő között, ami megoldható úgy, hogy a 2. cikk új h) pontjának első sorába, a „jogi személy” után beillesztjük azt a szövegrészt, hogy „de nem gazdasági szereplő”.

5.2

Azt is fontos rögzíteni, hogy ez kifejezetten az EU-n belül bejegyzett és működő felhasználókra vonatkozik. Az EU-n kívüli felhasználóknak történő eladásokra és/vagy szállításokra más jogszabály vonatkozik. A belső piac zökkenőmentes működésének biztosítása érdekében azt is tisztázniuk kell a tagállamoknak, hogy hol kell nyilvántartásba venni a gazdasági szereplőket és a felhasználókat, például ott-e, ahol a székhelyük van, vagy pedig ott, ahol a terméket (az ecetsavanhidridet) piacra dobják.

5.3

Az a végfelhasználókra vonatkozó követelmény, hogy mostantól fogva nyilvántartásba kell vétetniük magukat, rövid távon zavarokhoz vezethet a törvényes kereskedelemben. Ezt minimálisra lehet csökkenteni a gazdasági szereplők, illetve a forgalmazók részéről az átmenethez biztosított 18 hónap során folytatandó proaktív kommunikációval, amelynek lehetőleg az illetékes tagállami hatóságok által kibocsátott világos és megfelelően megfogalmazott útmutatásokon kell alapulnia. A gazdasági szereplők számára készült, meglévő útmutató kiváló mintát nyújt ehhez a kommunikációhoz. A nyilvántartásba vétel célját és előnyeit a nyilvántartásba vételkor világossá kell tenni, hogy a végfelhasználók, valamint a gazdasági szereplők tisztában legyenek az eltérítés lehetőségével és kockázataival, és így jobban hozzá tudjanak járulni ahhoz, hogy ezek a minimálisra csökkenjenek. Az illetékes hatóságoknak azonos hozzáférési jogokkal kell rendelkezniük a végfelhasználók, illetve a gazdasági szereplők telephelyéhez.

5.4

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a mikrovállalkozásokat mentesítsék mindenféle nyilvántartásidíj-fizetési kötelezettség alól, és alapvetően fontos nemcsak az, hogy ez a törvényes kereskedelem tovább folyjon (a mikrovállalkozások és a náluk foglalkoztatottak érdekében), hanem az is, hogy az ellenőrzéseket minél szélesebb körben elfogadják és végrehajtsák. Mivel a tiltott felhasználáshoz szükséges mennyiségek viszonylag csekélyek, talán a kisebb felhasználók vannak leginkább kitéve az olyan ajánlatoknak, amelyekről úgy érzik, nem engedhetik meg maguknak, hogy visszautasítsák azokat. Éppen ezért alapvetően fontos lesz a szabályoknak való megfelelést támogató, nyomtatott vagy elektronikus formában, valamennyi érintett helyi nyelven történő jó kommunikáció.

5.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a jegyzékben nem szereplő anyagokra vonatkozó jelentéstételi és egyéb tájékoztatási követelmény megfogalmazása tükrözi annak önkéntes jellegét, azt fejezve ki, hogy a tagállamok követhetik a javasolt eljárásokat, nem pedig követniük kell azokat. Ez a belső piac védelme szempontjából nyilvánvalóan nem ideális – de még mindig kedvezőbb lehet annál, mintha még több anyagot vennénk fel a már meghatározott prekurzorok listáira. Ezt a helyzetet ezért valamennyi érintett félnek gondosan figyelemmel kell kísérnie.

5.6

Végül pedig a javasolt európai adatbázist illetően az EGSZB üdvözli a javaslatot, és mindenképpen ösztönzi a megvalósítás megkezdését, mindössze azzal a fenntartással kiegészítve, hogy az adatbázis valamennyi érintett fél általi hosszú távú frissítéséhez és használatához megfelelő erőforrásokat kell biztosítani, és úgy kell kialakítani, hogy valóban eredményeket hozzon, ne csak elavult, részleges adatok gyűjtőhelye legyen. Az összegyűjtött adatok minősége és mennyisége egyformán lényeges lesz. Ehhez döntően fontos lesz a tagállami bűnüldöző szervek folyamatos támogatása.

5.7

Az adatokhoz való hozzáférést természetesen azokra kell korlátozni, akik egyértelmű és tartós elkötelezettséget mutatnak a törvényes kereskedelem iránt, tehát alighanem magukra az adatbázisban szereplőkre. A gazdasági szereplőkre, forgalmazókra, kereskedőkre és végfelhasználókra, valamint a tagállamokra vonatkozó adatbeviteli követelményeket a belső piac védelme és a költségek minimalizálása érdekében ahol csak lehet, harmonizálni kell. Ez azonban nem kerülhet ellentmondásba a jelen javaslat elsődleges céljával: a kábítószer-prekurzorok tiltott eltérítésének feltárásával és korlátozásával, illetve remélhetőleg a felelősök letartóztatásával.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/59

1.1

Az EGSZB a felhőalapú számítástechnikában növekedési és versenyképességi lehetőséget lát Európa számára, és e véleményében az Európai Bizottság által a közleményben megfogalmazott nézetektől eltérő és azokat kiegészítő álláspontot kíván kifejteni. Az EGSZB határozottan ösztönzi az Európai Bizottságot arra, hogy alaposan fontolja meg ezt a javaslatot, és annak megfelelően módosítsa a felhőalapú számítástechnikával (az angol nyelvű kifejezés – Cloud Computing – alapján a továbbiakban: CC) kapcsolatos stratégiáját.

1.2

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság azzal kapcsolatos álláspontját, hogy fejleszteni kell a CC használatát Európában annak érdekében, hogy az európai gazdaság dinamikusabb, hatékonyabb és innovatívabb legyen. Támogatja tehát az Európai Bizottság által javasolt három fellépést, amelyek az alábbiak:

1.3

A felhőalapú számítástechnika alkalmazása még szükségesebbé teszi a polgárok, adataik és magánéletük védelmét. Az EGSZB ezért arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy haladjon tovább ezen az úton, mindenekelőtt a nemzetközi együttműködés és egy olyan szabályozási keret megszilárdítása által, amely a következőkre vonatkozik:

Az EGSZB arra is rámutat, hogy ezek a védelmi erőfeszítések maximálisan hatékonyak lesznek a CC-szolgáltatók által az európai területen tárolt adatok esetében.

1.4

A CC használatának megkönnyítésével párhuzamosan és azt kiegészítve, valamint az USA által a CC terén elért sikerekből ihletet merítve az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság törekedjen annak elérésére, hogy termelődjön Európában digitális energia, azaz jöjjenek létre és erősödjenek meg a CC-infrastruktúra európai szolgáltatói (IaaS: IaaS (Infrastructure as a Service – infrastruktúraszolgáltatás).

Ennek elérése több módon képzelhető el:

A cél az, hogy kihasználjuk a kedvező feltételeket (erős adatvédelem Európában, a felhasználók bizalmatlansága a túlságosan távoli szolgáltatókkal szemben, szilárd biztonsági garanciák szükségessége stb.), és lehetővé tegyük helyi, nemzeti („szuverén felhő”) vagy nemzetközi (több tagállam konzorciumaként működő) európai CC-szolgáltatók kialakulását.

1.5

Az informatikai szolgáltatások „felhőbe költöztetéséhez” kapcsolódó szerkezetátalakítások, a munkahelymegszűnések, a vállalatáthelyezések, a felhasználók és az informatikusok egymástól való eltávolodása és a közöttük lévő viszony virtuálissá válása mind olyan negatív szempont, amit tekintetbe kell venni. Az Európai Bizottság közleménye azonban nem tesz említést erről a társadalmi következményről.

Éppen ellenkezőleg: az Európai Bizottság egy elemzőhivatal megítéléseire támaszkodik, amikor bejelenti, hogy a CC várhatóan 2,5 millió munkahely létrehozását eredményezi. Az EGSZB attól tart, hogy ez a számadat elérhetetlen és az informatikai ágazat realitásaitól elrugaszkodott.

1.6

Az Európai Számítási Felhő Partnerség (European Cloud Partnership, ECP) mellett az Európai Bizottságnak haladéktalanul el kell köteleznie magát egy (az egyesült államokbelihez vagy az új-zélandihoz hasonló) „először a felhőből”-politika (Cloud First) kialakítása iránt, hogy az európai és tagállami közigazgatás körében előmozdítsa a CC használatát. A cél az, hogy megszüntessük a kulturális akadályokat és az egyéni félelmeket, valamint természetesen az is, hogy élvezzük a szolgáltatások nagyobb rugalmasságából és a CC-hez kapcsolódó költségek jelentős mértékű csökkenéséből származó előnyöket.

Az EGSZB természetesen hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak biztosítékokat kell beépítenie ebbe az „először a felhőből”-politikába a CC-megoldásoknak a közszolgáltatások és egyes érzékeny magánszektorok általi használatához, hogy ellenőrizze, hogy az adatokat nem kockázatos nemzeti szabályozásnak alávetett szolgáltatók tárolják-e, illetve, hogy ezt akár meg is akadályozhassa. Ilyen szabályozásnak tekinthető a „Patriot Act”, amely az észak-amerikai szolgáltatókat akkor is köti, ha telephelyük Európában van.

1.7

A felhasználók (egyének vagy vállalkozások) CC-vel kapcsolatos legfőbb nehézségei és félelmei a határon túli szolgáltatóval való konfliktusok kezelésével függnek össze.

Az e-kereskedelem (amely éppúgy globalizálódott és nemzetközi, mint a CC) példájából ihletet merítve az EGSZB – amely véleményt dolgozott ki a tárgyban (1) –, azt javasolja, hogy az Európai Bizottság építse be az OVR (online vitarendezés) használatát mint lehetséges megoldást a konfliktusok – különösen a több joghatóságot érintők – zömének közvetítés útján történő kezelésére. Mivel ennek a közvetítői tevékenységnek függetlennek és pártatlannak kell lennie, azt egy már létező vagy újonnan létrehozandó európai ügynökségre lehetne bízni, amelynek feladata lenne a CC szolgáltatói és felhasználói közötti közvetítés és tárgyalás. Ez a közvetítői tevékenység ráadásul lehetővé tenné annak feltárását, hogy mik a főbb okai a konfliktusoknak és a visszatérő működési zavaroknak, valamint hogy milyen kiigazításokra van szükség a gyakorlat vagy a szabályozás terén.

1.8

Bár az Európai Bizottság képviselőinek különféle megnyilatkozásai (konferenciákon, a sajtóban stb.) megerősítették, hogy támogatni szándékoznak a CC potenciális felhasználóit célzó kommunikációt, figyelemfelkeltést és képzéseket, a közlemény nem javasol konkrét és számszerűsített intézkedéseket.

Az EGSZB ezért elvárja, hogy az Európai Bizottság kiegészítse közleményét többek között olyan kezdeményezésekkel, amelyek elsősorban a CC-ről a legkevesebb ismerettel rendelkező felhasználókat célozzák. Ilyen például:

1.9

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság egészítse ki a közleményt a CC-re szakosodott szerverközpontok energiafogyasztásával kapcsolatos szabványok kidolgozásával.

1.10

Az Európai Bizottság által tervezett fellépések kapcsán az EGSZB meglepődve látja, hogy azok nincsenek pontos menetrendbe foglalva. Javasolja ezért, hogy minden tervezett területhez pontosan és egyértelműen tervezzenek be időpontokat és eredményjelentéseket.

2.1

Emlékeztetünk arra, hogy a CC meghatározható a közlemény bevezető mondatával:

„Leegyszerűsített kifejezésekkel megfogalmazva a »számítási felhő« adatok interneten keresztül elért, távoli [az előadó megjegyzése: pontosan nem ismert helyen lévő] számítógépeken történő tárolását, feldolgozását és felhasználását jelenti.”

Az EGSZB 2012-ben elfogadott egy véleményt, amely kizárólag a CC-t tárgyalja. (2) Az USA Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézete (NIST), az Európai Parlament és az európai adatvédelmi biztos által e tárgyban végzett munka is jelentős.

Az Európai Bizottság két dokumentumot tett közzé (az EGSZB-t kizárólag az első kapcsán kérte fel véleményalkotásra):

2.2

Az Európai Bizottság három „stratégiai kulcsintézkedést” javasol a CC európai alkalmazásának ösztönzésére:

3.1

Az EGSZB a CC új szemléletére tesz javaslatot, amelyet a „digitális energia” fogalma illusztrál, amelyet egyre általánosabban használnak a CC által elérhetővé tett informatikai kapacitás (adattárolás, -feldolgozás, –átvitel) meghatározására.

A digitális energia anélkül áll rendelkezésre (a fogyasztók számára), hogy ismerni kellene annak előállítási módját, vagyis az adatközpontot, annak helyét, az alkalmazott technológiákat stb. A piac új szegmentációjára is sor kerül: a felhasználók és a szolgáltatók mellé most belépnek a digitális energia előállítói, akik óriási (több milliárd dollár értékű) beruházásokat képesek végrehajtani a CC-központok kialakítása érdekében.

3.2

A digitális energia a többi energiatípushoz (fosszilis, elektromos stb.) hasonlóan gazdasági és stratégiai kihívássá válik.

Először is, az ezen energiával való gazdálkodás (legyen szó akár az előállításról, akár az elosztásról) alapját képezi a digitális stratégiában megcélzott növekedési és munkahely-teremtési potenciálnak. Ráadásul a digitális energia előállításában betöltött aktív szerepvállalás szükséges ahhoz, hogy biztosítsuk az Unió és a tagállamai számára a – legalább részleges – stratégiai függetlenséget és önellátást.

3.3

A CC európai fejlődése tehát a digitális energia teljes értékláncának (felhasználás, szolgáltatások és előállítás) irányításától függ, amint azt az alábbi táblázat is mutatja:

A legutóbbi évtizedek alapján felmérhető a tagállamok vagy akár Európa különféle energiaforrásoktól (kőolaj, gáz, villamos áram stb.) való függésének jelentősége. Ha a jövőben az európai polgárok, vállalatok és közszolgálatok adatait Európán kívüli CC-szereplőknek kellene tárolniuk, kezelniük és ellenőrizniük, jogosan gondolkodnánk el egy ilyen függés hatásain, az alábbiak kapcsán:

3.4

Márpedig Európa már most is igencsak függ a határain kívüli szállítóktól a hardverekkel, szoftverekkel és informatikai hálózatokkal való ellátottság terén. A közösségi hálózatok legsikeresebbjei az USA-ból erednek. A legnépszerűbb internetes keresőprogramokat USA-beli vagy kínai székhelyű cégek irányítják. Az informatikai fejlesztést egyre inkább kiszervezik Indiába és más alacsony költségű országokba.

A digitális energia előállítását jelenleg szinte teljesen egy termelői oligopólium ellenőrzi világszinten. Egyes felmérések szerint az első számú európai szereplő az OVH (Az „On Vous Héberge” [Helyet kínálunk Önnek] rövidítése – www.ovh.com), amelynek azonban nincs ugyanilyen globális ismertsége és kihatása. Egyes távközlési szolgáltatók, így a T-Systems, a Telefónica Digital, a Cloud Sigma, a Numergy/SFR vagy a Cloudwatt/Orange, indítottak ugyan kezdeményezéseket, mégsem tudják felvenni a versenyt a piacvezető Amazonnal, Microsofttal és Google-lel.

3.5

Napjainkban, jóllehet léteznek eltérések az egyes tagállami szabályozások között, ezek nem távolodtak el az uniós szövegektől, normáktól és irányelvektől. Ebből ered a felhasználók azzal kapcsolatos – időnként megalapozott – aggodalma, hogy adataikat az európai térségen kívülre helyezik át, ami – jogvita esetén – nehézséget, sőt akadályt is jelenthet.

A felhasználók félelmeit leginkább tápláló tényező az ún. Patriot Act. A New York-i ikertornyok elleni merénylettel megkezdett terrorizmus elleni harcból eredő fenti jogszabály lehetővé teszi az amerikai kormány vagy egy szövetségi bíró számára, hogy bármely információhoz hozzáférjen, legyen annak birtokosa amerikai vagy sem, feltéve, hogy az adatot amerikai vállalkozás tárolja és kezeli, akkor is, ha az adatok európai területen épült központban vannak tárolva. Ráadásul az információ birtokosa nem tájékoztatható arról, hogy az adatokat annak tárolója kiadta.

3.6

A gazdasági vonatkozásokat illetően az Európai Bizottság szerint az ágazat várhatóan 2,5 millió új munkahely létrehozását fogja lehetővé tenni Európában az elkövetkező nyolc év során, és évi mintegy 160 milliárd euróval (1%-kal) fog hozzájárulni az Európai Unió GDP-jéhez.

Az EGSZB megkérdőjelezi e számszerűsített célkitűzések helytállóságát. Egy, a CC által helyi szinten kifejtett hatásról készült részletes elemzés ugyanis az alábbiakra világít rá:

Márpedig a közlemény nem említi, és így nem is veszi számításba a fenti társadalmi hatást. Nem szól egyúttal az informatikai szolgáltatások „felhőbe költöztetéséhez” kapcsolódó szerkezetátalakításokról, munkahelymegszűnésekről, vállalatáthelyezésekről, továbbá a felhasználók és az informatikusok egymástól való eltávolodásáról és a közöttük lévő viszony virtuálissá válásáról sem.

3.7

A CC puszta felhasználása már energiamegtakarítást tesz lehetővé az informatikai berendezések tekintetében. Ezzel párhuzamosan a nagy CC-szolgáltatók (tárolóteret és kapcsolódó szolgáltatásokat nyújtók) olyan szerverfarmokkal rendelkeznek, amelyeknek többsége mintegy 100 W/h/egység fogyasztású processzorokat használ, amit rövid időn belül vagy középtávon a tizedére lehetne csökkenteni. Néhány mikroprocesszor-gyártó kínál olcsó processzorokat, amelyek kevesebb (a szervertermek légkondicionálása szempontjából valódi problémát jelentő) hőt bocsátanak ki, és kevesebb energiát is fogyasztanak.

4.1

Az Európai Bizottság elsősorban a nyilvános felhők iránt érdeklődik, és nem foglalkozik a magánfelhők piacával. Pedig ez megbízhatónak tekintett megközelítés, amely időnként szükséges a kritikus adatok esetében, mielőtt áttérnének a teljesen nyilvános felhőre.

Felhívjuk azonban a figyelmet arra, hogy „nyilvános felhőn” a nyilvánosság által elérhető és nem a közszolgáltatásokra rendelkezésre álló felhő értendő.

4.2

A közlemény bevezetőjének egyik bekezdése megemlíti, hogy a felhőtechnológia további kockázatokat rejthet magában, ami nem feltétlenül tükrözi a valóságot, hiszen – bár bizonyosan hordoz új kockázatokat – ki is küszöböl néhány másikat.

4.3

Bizonyos angol nyelvű kifejezéseket, így például a „cloud-friendly”-t vagy a „cloud-active”-et nehéz más nyelvekre lefordítani. Bizonyos esetekben a közlemény fordítása teljesen kifordította a mondanivalót eredeti értelméből.

Például a 3.1. és a 3.2. pontban (bizonyos nyelveken) a „cloud-friendly”-t és a „cloud-active”-et ugyanúgy fordították, miközben a két fogalom eltérő célokra utal. [A közlemény magyar fordítása eltérő körülírásokat használ a két jelzőre – A ford.]

5.1

Az Európai Bizottság javaslatai a számítási felhő fejlesztésére a következő célokat követik:

Mindezek a javaslatok konkrétak, megvalósíthatók és szükségesek, épp ezért az EGSZB teljes támogatását élvezik. Megjegyezzük azonban, hogy az első két javaslat olyan nehézséggel foglalkozik, amely nem csak Európára jellemző. Az EGSZB ezért elvárta volna, hogy közleményében az Európai Bizottság elsősorban a kifejezetten európai nehézségekre keressen megoldást.

5.2

Az EGSZB továbbra is támogatja a digitális menetrend alapvető célkitűzéseit, így többek között az alábbiakat:

5.3

A CC használatának fejlesztése kapcsán a közlemény 3.1. pontja kétszer is elérendő célként használja a „cloud-friendly” kifejezést [az angol szöveg magyar fordításában: „a felhőalapú számítástechnikát támogató”, ill. „kedvező környezetet … teremteni a felhőalapú számítástechnikának”]. Ezzel szemben a digitális menetrendért felelős biztos a CC-vel kapcsolatos, számos felszólalásában a maga részéről Európa „cloud-active”-vé tétele [a közlemény magyar fordításában: „a számítási felhő aktív használata”] mellett tör lándzsát.

Neelie KROES, az Európai Bizottság alelnöke – 2011. január 27-én – Davosban a következő nyilatkozatot tette: „I want to make Europe not just cloud-friendly but cloud-active”, és blogjában egy „Making Europe cloud-active” című bejegyzésben harangozta be hivatalosan a közleményt. Ő tehát nyilatkozataiban a pusztán „cloud-friendly” szintnél magasabb fejlettségi szintet céloz meg.

Az EGSZB ezért csodálkozással veszi tudomásul az Európai Bizottság alelnöke által teljes joggal képviselt célok és a közleményben javasolt intézkedések közötti jelentős eltérést. Emellett emlékeztet arra, hogy egy korábbi véleményében (5) arra ösztökélte az Európai Bizottságot, hogy még a „ cloud-active ” szintnél is magasabbra törekvő célt tűzzön ki Európa számára, és törekedjen a „ cloud-productive ” szint elérésére.

5.4

A közlemény nem javasolja európai szereplő, egyfajta „európai szuperfelhő” létrehozását digitális energia előállítására. Tekintettel a Tartalmak, Technológiák és Kommunikációs Hálózatok Főigazgatósága feladatkörére és egy ilyen óriásberuházás megvalósításának nehézségeire, az EGSZB megérti és támogatja ezt az álláspontot. Találkozók során a különböző ágazati szereplők (telekommunikációs szolgáltatók, szoftverfejlesztők, rendszerintegrátorok) is egyöntetűen felsorakoztak e mögött az álláspont mögött.

Ez azonban korántsem zárja ki, hogy létezzen egyfajta európai arany középút az irreális európai óriáshálózat és a piaci résekre korlátozódó, szétszabdalt, a globális, Európán kívüli szereplők marketing-, kereskedelmi és pénzügyi túlerejének kiszolgáltatott európai „mikrohálózatok” között!

Az EGSZB azt javasolja, hogy segítsük elő CC-megaközpontokat működtető, jelentős európai szereplők létrejöttét, és erősítsük meg őket, hogy a jövő európai digitális iparágának motorjaivá válhassanak! Ezek a szereplők szerveződhetnének helyi, nemzeti (állami felhő) vagy határokon átnyúló szinten (több tagállamban működő konzorciumokként) is.

5.5

Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy bár a piacvezető cégek méretét nem érik el, az európai CC-szereplők több versenyelőnnyel is bírnak:

Márpedig ezek az európai szereplők létrejöttét elősegítő körülmények nem maradnak fenn örökké. Épp ezért fontos és sürgető, hogy az Európai Bizottság a tettek mezejére lépjen, hogy ebben az egyelőre kedvező környezetben segítse elő európai iparági szereplők színrelépését.

5.6

A közlemény 2. fejezetében ezt olvashatjuk: „a nemzeti szinten önállóan véghezvitt törekvések vélhetően nem biztosítanak optimális költséghatékonyságot”. Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a szuverén felhővel szembeni álláspontját.

Egyrészt ezt az állítást a közlemény, illetve a hatáselemzés egyetlen pontja sem támasztja alá – a legcsekélyebb ténnyel sem –, ami a kijelentés súlyosságára való tekintettel meglehetősen meglepő.

Másrészt a szuverén vagy helyi felhővel szembeni kritikák szigorúak, mivel a közlemény sem javasol alternatív megoldást. Ezek a kritikák veszélyeztethetnének minden arra irányuló hiteles megoldást, hogy erőteljes, fenntartható és a többi földrajzi övezet óriásaival (India, Kína, USA) szemben versenyképes CC-kínálatot lehessen kialakítani.

5.7

Az Európai Számítási Felhő Partnerséggel kapcsolatban javasolt megközelítés igen nagy mértékben azoknak a közszolgáltatásoknak az ágazatára összpontosít, amelyek a közszféra által betöltött közös vezető szerep („közös közszféra vezetés” – lásd a 3.5. pontot) elősegítésére törekszenek.

Az EGSZB elismeri és támogatja az Európai Bizottság álláspontját a közszolgáltatásoknak az európai társadalmi-gazdasági modellekben való fontosságát illetően; tehát a CC kialakításában is hárul rájuk szerep.

Azt azonban bajosan tudja elképzelni az EGSZB, hogy az általános költségvetési megszorítások közepette az európai közszolgáltatások a CC-innováció motorjai lehetnének. Arra is emlékeztet, hogy a legfigyelemreméltóbb európai sikereket vagy a magánszektor (például a mobiltelefonok, chipkártyák) érte el, vagy pedig egy olyan magánszektor, amely állami támogatásban részesül (például az Airbus vagy az Ariane Espace).

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy világosabban fejtse ki, hogyan segítheti elő a partnerség a közszféra közös vezető szerepét.

5.8

Az Európai Bizottság által javasolt megközelítés egy „top-down” (felülről lefelé irányuló) modellbe illeszkedik, más szóval a digitális energia felhasználásának elősegítése a szolgáltatások kialakításának és esetleg az energia előállításának ösztönzése végett.

Ha nem lennének domináns piaci szereplők, vagy ha egyensúlyról beszélhetnénk az európai és az Európán kívüli szereplők között, akkor az EGSZB teljes mértékben támogatna egy ilyen kereslet által diktált fokozatos bevezetést. Sajnos ezek a feltételek már nem állnak fenn: a legfontosabb szereplők Európán kívüliek, és oligopolisztikus pozícióban vannak. A CC alkalmazásának bővítése ezért célszerűtlen lenne, ugyanis tovább erősítené e szereplők dominanciáját.

Az EGSZB ugyan nem utasítja el ezt a fajta fejlődést, de arra kéri az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki arra irányuló garanciákat, hogy az európai szereplők hasznot húzhassanak intézkedéseiből, és az Európán kívüli szereplők erőfölénye ellenére képesek legyenek a fejlődésre.

5.9

A már említett „top-down”-megközelítéssel párhuzamosan és azt kiegészítve, az Európai Bizottságnak konkrét „bottom-up”-intézkedéseket is javasolnia kellene, azaz olyanokat, amelyek ösztönzik a CC-előállítók regionális, nemzeti és határokon átnyúló létrehozását, a későbbiekben pedig elősegítik a CC szolgáltatásainak és felhasználásának fejlődését.

Más szektorok – így a gépkocsi- és a mobiltelefon-ágazat – példájából kiderült, hogy az erős európai ipari termelésnek milyen jelentős „húzó” hatása lehet a felső szintekre (szolgáltatások és alkalmazások). Az ezekben az ágazatokban alkalmazott ösztönző intézkedéseket a digitális energia előállításával kapcsolatban is fel lehetne használni.

Egy másik példát az USA jelenthet, ahol a CC-t kezdettől fogva „bottom-up” szemlélettel fejlesztik – a siker önmagáért beszél !

Az EGSZB a felhő széles körű kialakításának e sikeres példája alapján azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy merítsen ebből ihletet, és segítse elő, hogy Európa is hasonló sikert érjen el.

5.10

Az Európai Bizottság, akárcsak a többi uniós intézmény, kiterjedten használ informatikai eszközöket. CC-megoldásokat azonban egyelőre csak elvétve vesznek igénybe. Az USA-ban viszont bevezették a „Cloud First Act”-et, amelynek keretében az érintett közigazgatási szerveknek lehetőség szerint CC-megoldást kell választaniuk.

Erre a sikerre való tekintettel az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság önmaga és a többi uniós intézmény számára „Cloud First policy”-t („először a felhőből”-politikát) írjon elő, ami lehetővé tenné egy európai CC-ökoszisztéma kialakítását, és a működési költségek számottevő csökkenéséhez vezetne.

5.11

Az Európai Bizottság már a múltban is kidolgozott és alkalmazott helyi szintű intézkedéseket; mindenekelőtt a „szélessávú szolgáltatásokra” és az „informatikai korszerűsítésre” gondolunk itt. Elsősorban az alábbiakról volt szó:

Tekintettel e korábbi programok sikerére, az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tervezzen meg és finanszírozzon egy hasonló, kimondottan a CC-re irányuló programot.

Az EGSZB támogatja, hogy a hiteles nyilvántartások szabályozottan, fokozatosan, de mielőbb kerüljenek a felhőalapú IT körébe. Ez lehetővé tenné a polgárok számára az (európai és a nemzeti jog szerint) kritikus adatok könnyebb kezelését, valamint ezzel együtt növelné az CC-be vetett bizalmukat is.

5.12

Az Európai Bizottság számos intézkedést javasol a CC fejlesztésére, pontos, feszes ütemezési keretet azonban hiába keresnénk a közleményben.

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy minél előbb tegyen közzé egy ilyen ütemtervet. A CC-technológia világában gyorsan követik egymást az események; ezért sürgős és fontos, hogy valamennyi érintettnek lehetősége nyíljon arra, hogy saját stratégiáját összhangba hozhassa az Európai Bizottság intézkedéseivel.

14.3.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 76/66

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) ambiciózusnak és széles körűnek tartja az Európai Unió által az EU és a csendes-óceáni térség közötti megújult fejlesztési partnerség alapjául kitűzött célokat, ugyanakkor nem látja világosan a megvalósítás módjait, amelyek elsődleges célja a régió környezetének védelme és biológiai sokféleségének megőrzése. Egyetért azzal, hogy más szervezetekkel együtt szinergikus módon kell felvenni a küzdelmet az éghajlatváltozás hatásaival szemben, amelyek közvetetten valamennyi nemzeti és többoldalú fejlesztési politikára kihatnak, és nemcsak gazdasági, hanem szociális következményekkel is járnak. Az éghajlatváltozás hatásaival kapcsolatos kérdéseknek ezenkívül a terület környezetvédelmi politikáinak is szerves részét kell képezniük, hogy következetes fellépésekre és beavatkozásokra kerüljön sor.

1.2

Az EGSZB azonban úgy véli, hogy e célkitűzés elérése érdekében a fenntartható fejlődést célzó integrált fellépésekre és tevékenységekre van szükség az érintett országokban, hogy maximalizálhassák a támogatások hatását, szinergikus módon kihasználhassanak minden beavatkozást, és egy közép- és hosszú távú tervezési megközelítés alkalmazásával a helyi szereplőket is aktívan be tudják vonni.

1.3

Az EGSZB véleménye szerint a közleményben utalni kell annak elismerésére, hogy a jogok teljes körű tiszteletben tartása és a demokrácia stabilitása elengedhetetlen feltételei egy ország gazdasági fejlődésének. Sajnálatos módon csak utalás történik a Fidzsi-szigeteken tapasztalható helyzetre – ahol a diktatórikus rendszer továbbra is megfosztja az állampolgárokat alapvető jogaiktól –, miközben az európai fél határozottabb és koherensebb állásfoglalására lenne szükség.

1.4

Ki kell használni az új fejlesztési partnerség meghatározásának lehetőségét, és jelezni kell azokat az alapelveket és feltételeket, amelyeknek az EU és a közösségi támogatásokban részesülő kedvezményezett országok közötti kapcsolat irányvonalát kell alkotniuk, a Cotonoui Megállapodás teljes körű alkalmazásától kezdve. Ezen túlmenően az alapvető jogok és a munkához való jog, valamint a demokratikus életben való részvétel teljes körű biztosítása révén minden országban garantálni kell a demokrácia tényleges gyakorlását.

1.5

Külön figyelmet kell fordítani a térség valamennyi országában az alapvető jogaiktól megfosztott nők drámai és aggasztó helyzetére. A nők jogainak és védelmének jelentős szerepet kell játszaniuk az EU és a csendes-óceáni térség közötti kapcsolatokat érintő valamennyi kérdésben. A nemi alapú erőszak magas szintje, valamint a nők döntéshozatalban és magasabb pozíciókban való részvételének alacsony mértéke aggasztja az EGSZB-t és partnereit, és jelentősebb szerepet kellene, hogy kapjon az Európai Bizottság dokumentumaiban és jövőbeli tevékenységei során.

1.6

Az EGSZB számára továbbra is alapvetően fontos a szociális partnerek és a civil társadalom egésze szerepének növekedése ebben a térségben éppúgy, mint az EU-val megállapodást kötő más térségekben. E célból alapvetően fontos azon megfelelő eszközök előmozdítása és alkalmazása, amelyek a gyakorlatban hozzájárulhatnak e célkitűzés eléréséhez. Az EGSZB – bár tudatában van a földrajzi elhelyezkedésből adódó, a strukturált kétoldalú kapcsolatokat is korlátozó nehézségeknek – úgy véli, hogy különösen hasznos lenne egy területi szintű, az egyes országokat – és lehetőleg az egész régiót – összekapcsoló hálózat és vegyes bizottság létrehozása. A részvételt segítő ezen eszközök a megállapodások létrejöttével, végrehajtásával és nyomon követésével kapcsolatos valamennyi szakaszban megkönnyítenék a szociális partnerek és a civil társadalom aktív bevonását. Ezt pedig ténylegesen alapelvnek kell tekinteni. Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy közvetlen kezdeményezés eredményeképpen valódi gazdasági és szociális bizottság jön majd létre e régióban, amely többek között erősítheti a szociális és civil párbeszédet, valamint konkrét pénzügyi támogatás révén megerősítheti valamennyi helyi szereplő kapacitásépítését.

1.7

Az EGSZB elsődlegesnek tartja az Európai Bizottság programokban részt vevő igazgatóságain és az EKSZ-en keresztül kivitelezett különböző uniós fellépések összehangolását és a WTO részvételét ezen a területen. Az érintett országok közigazgatási egységeinek kis méretét tekintve létfontosságú a koordináció. Ez egyben lehetőséget adna arra is, hogy az EKSZ határozottan fellépjen az uniós külpolitikai fellépések megerősítésének reményében, aminek alapja a tagállamok közötti fokozott koordináció lenne.

1.8

Az európai bizottsági közlemény határozott hangsúlyt fektet az éghajlatra. Az EGSZB megállapítja azonban, hogy a gazdasági fejlődés alapvetően fontos az éghajlattal kapcsolatos problémák kezeléséhez. A régió fejlődését célzó inkluzív, fenntartható és integrált növekedés biztosítása érdekében az EGSZB alapvetően fontosnak tartja a koherencia biztosítását a fejlesztési politikák és a környezetvédelmi intézkedések között csakúgy, mint más ágazatokban, így a kereskedelem, a halászat, a mezőgazdaság, az élelmiszerbiztonság, a kutatás, valamint az emberi jogok és a demokrácia támogatása terén is. A támogatási szempontoknak pontos és előre meghatározott mutatókon kell alapulniuk, a programok későbbi nyomon követésének érdekében is, a különböző donorok közötti koordináció révén.

1.9

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a regionális integráció lehetőségeinek optimalizálása érdekében az intézkedéseket tekintve különbséget kell tenni az AKCS- és a tengerentúli országok között, és figyelembe kell venni az egyes országok eltérő intézményi berendezkedését és fejlettségi szintjét. Fel kell mérni továbbá a tengerentúli területek helyzetét is, amelyek fejlettségi szintje meghaladja a többi országét, és amelyek már részesülnek az Európai Fejlesztési Alap és a különböző kétoldalú támogatási megállapodások nyújtotta előnyökből. Ezeket az intézkedéseket össze kell hangolni a régió más országainak szánt programokkal. Ezek a területek fontos referenciaként szolgálhatnak a jogok, az értékek és az inkluzív növekedést célzó európai politikák bevált gyakorlatainak terjesztése során.

1.10

A kereskedelmi megállapodások területén a jelenlegi nehézségek figyelembevételével a kétoldalú megállapodásokon túlmutató regionális megállapodás irányába kellene elmozdulni; mindazonáltal azt is szem előtt kell tartani, hogy a kereskedelmet tekintve –a halászati ágazat kivételével – viszonylag kisebb méretű gazdasági szereplőkről van szó.

1.11

Az EGSZB ezenkívül célszerűnek tartaná, ha az EU figyelemmel kísérné azokat a tárgyalásokat, amelyek a KONTINENTÁLIS PLATFORMMAL összefüggő tengeri jogokról folynak az ENSZ megfelelő bizottságában, különösen a jelenlegi véleményben tárgyalt térség tekintetében.

2.1

Mint ismeretes, az EU számos partnerségi megállapodást kötött a csendes-óceáni térség különböző országaival; az új partnerség 15 független szigetországra (1), 4 tengerentúli országra és területre (TOT) (2), a Csendes-óceáni Szigetek Fórumára, Ausztráliára és Új-Zélandra vonatkozik – amelyek azonos elveket valló, fontos Fórum-tagok és partnerek. A 2006. évi stratégiát követően a jelenlegi célkitűzés az EU szerepének a térségen belüli megszilárdítása egyrészt azért, mert Ausztrália után az EU a térség második legnagyobb donorja, másrészt azért, hogy hozzájáruljon a térség egészének gazdasági és társadalmi fejlődéséhez, elismerve egyúttal a jogok teljes körű tiszteletben tartása és a demokratikus intézmények megszilárdítása biztosításának szükségességét is.

2.2

Az EU és az AKCS-országok közötti Cotonoui Megállapodásra hivatkozva az EU jelenlegi közleményében azt javasolja, hogy a csendes-óceáni, mint térségbeli fellépését saját „Változtatási programjának” megfelelően néhány alapvető célkitűzés mentén összpontosítsa (3):

Mivel mind partnerei, mind a helyi szereplők az éghajlatváltozás és annak hatásai elleni küzdelem vezetőjeként ismerik el, az EU szándéka, hogy felelős módon megerősítse jelenlétét a régióban.

2.3

A szigeti országok és területek nagy része az érintett lakosság számát tekintve kis méretű, ám kiterjedését és sokféleségét tekintve nagy területnek minősül, ami a sajátos földrajzi elhelyezkedés miatt számos problémát vet fel, sérülékennyé és érzékennyé téve a régiót. Ugyanakkor (más tényezők mellett) a tengeri ökoszisztéma összekötő erőként működik, amely ugyancsak figyelemre méltó és védelmet érdemlő egyedi értéket képvisel.

2.4

Nem könnyen megvalósítható célkitűzés ez, és nemcsak a közleményben említett okok miatt, hanem azért is, mert a gazdasági válság oly módon korlátozza az uniós külpolitikát, hogy az a jövőbeli, 2020 utáni időszakra vonatkozó Cotonoui Megállapodást is befolyásolhatja. Ezek az országok elhelyezkedésüknek – Kínához és Japánhoz való közelségüknek – köszönhetően azonban az EU számára is geostratégiai területnek számítanak. Ezért nagyon hasznos lenne, ha a tengerentúli országokat és területeket nagyobb mértékben be lehetne vonni és fel lehetne használni az EU politikáinak ismertetése, valamint programjai és igazságügyi kultúrája végrehajtása területén, ami nyilvánvaló kölcsönös előnyökkel járna.

3.1

A közlemény felhívja a figyelmet az éghajlatváltozás hatására és ennek súlyos következményeire a régió egészében, mind az ökoszisztéma stabilitása szempontjából, amelynek szinte már a léte forog veszélyben, mind az érintett országok egyre kiegyensúlyozatlanabb – mind a szigorúan vett gazdasági és pénzügyi, mind a politikai és társadalmi szempontú – fenntartható fejlődése tekintetében, ami megsokszorozza a kockázatokat, korlátozva így az Egyesült Nemzetek millenniumi fejlesztési céljainak megvalósítását is.

3.2

Felhívja a figyelmet, hogy a két- vagy többoldalú támogatásokat folyósító különböző nemzetközi szereplőknek integráltan kell fellépniük, mivel jelenlegi tevékenységük túlzott szétaprózottsága miatt nem teljes mértékben érvényesül a támogatások hatékonysága. Meg kell erősíteni az elfogadott pénzügyi eszközöket és maguknak a támogatásoknak a hatását.

3.3

Az Európai Bizottság közleménye kiemeli a nemzetközi intézmények közötti koordináció szükségességét, az éghajlatváltozás hatása kapcsán pedig mindenekelőtt az Egyesült Nemzetek Szervezetére utal.

3.4

Felhívja a figyelmet a regionális együttműködésre és arra, hogy a térség fejlesztési stratégiái mellett a támogatásoknak és azok kezelésének integrált megközelítése érdekében meg kell erősíteni (illetve létre kell hozni) a regionális szervezetek által támogatott ágazati programokat és fejlesztési terveket.

3.5

Fontosnak tartja a helyi intézményi szereplőkkel folytatott párbeszédet, mind a segélyprogramok kialakítása céljából, mind a programok végrehajtásával kapcsolatos felelősség megosztása szempontjából.

3.6

Felhívja a figyelmet a beavatkozások hatékonyabbá tételének szükségességére, kiemelve, hogy a kedvezményezett országokban közösen elfogadott nyomon követési, kezelési és végrehajtási mechanizmusokat kell alkalmazni. Ennek érdekében több konkrét információra lenne szükség.

3.7

A közlemény elemzi a két- és többoldalú megállapodások szerinti donoroktól származó támogatások elosztási módjait, és megállapítja, hogy a támogatások elosztásának módozatait hozzá kell igazítani azokhoz a nehézségekhez, amelyek e csendes-óceáni államok és szigetek kis méretű adminisztrációjából fakadnak; továbbá felhívja a figyelmet, hogy a kedvezményezett országoknak nehézséget okoz, hogy a támogatásokat nemzeti fejlesztési programjaikba illesszék, mivel annak előfeltétele lenne, hogy a nemzeti intézményrendszer kapacitásainak fejlesztését célzó intézkedésekre kerüljön sor.

3.8

Aggodalmát fejezi ki a Fidzsi-szigeteken történő alapvető jogsértések miatt, amelyeket az Európai Bizottság ugyan figyelemmel kíván kísérni, de a támogatások nyújtását nem köti esetleges további feltételekhez.

4.1

Az Európai Bizottság közleménye alapjában véve nem világos a tekintetben, hogy miként szándékozik az EU meghatározni és megerősíteni azokat az intézkedéseket, amelyek túlmutatnak azokon a rövid távú célkitűzéseken, amelyek fontosak, de csak részlegesek, amennyiben a térség jövőbeli fenntarthatóságára kívánunk hatást gyakorolni. Egy különleges és nagy régióról van szó, amely számos kisebb és egészen kis lélekszámú országot foglal magában, földrajzi tekintetben viszont nagy kiterjedésű. Ezek az országok eltérő megközelítéseket és értelmezéseket alkalmaznak a hosszú távú fenntartható fejlődést célzó beavatkozások szükségességét illetően, és más elképzelésük van a nemzeti szinten, illetve az országokat határoló felségvizekre és nemzetközi vizekre vonatkozóan alkalmazandó szabályokról.

4.2

Az EGSZB véleménye szerint hosszú távú és integrált megközelítést kell alkalmazni, a térségben működő valamennyi szereplő – a nemzetközi intézményi szereplők, más országok, helyi szereplők – megosztott felelőssége mellett. Az Európai Bizottság partnerségre irányuló javaslatának figyelembe kell vennie az új közösségi költségvetés felülvizsgálatára vonatkozó tárgyalásokat, a 2015 utáni időszakra vonatkozó millenniumi fejlesztési célokban megfogalmazandó majdani új prioritásokat, valamint az új Cotonoui Megállapodás érdekében a későbbiekben elindítandó tárgyalási folyamatokat.

4.3

Az említett célkitűzések keretében nagyobb figyelmet kell szentelni a csendes-óceáni térség integrált fejlesztésének, a fejlesztési politikáknak és a beavatkozás által érintett ágazatoknak; a mezőgazdaság és az élelmezésbiztonság például csak említés szintjén szerepel a szövegben, az éghajlatváltozás régióbeli következményeivel összefüggésben. A mezőgazdaság alapozza meg a vidék életképességét. Bár a mezőgazdaság jórészt önellátó – csak a cukornád és a pálmaolaj bír bizonyos jelentőséggel az export tekintetében – mégis problematikus a természeti erőforrások kezelése, valamint a termőföld és a mezőgazdaság fenntartható használata és működtetése. Megjegyzendő, hogy a cukorpolitika 2006-os európai reformja miatt az érintett országok közül néhányan elvesztették preferenciális státusukat, ami munkahelyek megszűnéséhez vezetett.