15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/1

—

„Több Európa”, amelynek részei kölcsönösen támogatják egymást, és együttesen erősebbek, mint külön-külön. Az EU-nak el kell érnie, hogy többé ne olyan intézményként tartsák számon, amely sorra hajtja végre a kegyetlen megszorításokat, és nyomában szociális visszaesés és szegénység jár. A valutauniót immár olyan politikai uniónak kell kísérnie, amelyben a polgárok érdekében összefüggő egészet alkot a gazdaság-, pénzügy-, foglalkoztatás- és szociálpolitika. Az EU költségvetését úgy kell kialakítani, hogy megfelelő ösztönzőket teremtsen a versenyképességhez, a növekedéshez és a munkahelyteremtéshez. Az uniós költségvetést saját forrásokra épülő mechanizmusokkal kell bővíteni és alátámasztani, az egységes kohéziós politikába aktívan be kell vonni a civil társadalmat, az Európai Beruházási Banknak pedig erőteljesebben be kell avatkoznia a folyamatokba. Az EGSZB tehát arra kéri az állam- és kormányfőket, hogy a november 22–23-i európai csúcstalálkozón a fenti kihívásoknak eleget tévő eredményt érjenek el.

—

Civil társadalmi részvétel az uniós politikák és döntések kialakításának folyamatában. Ez a részvétel nagyon fontos eszköz, nemcsak az európai intézmények és az uniós fellépések demokratikus legitimitásának erősítéséhez, hanem ahhoz is, hogy közös kép alakuljon ki a tekintetben, hogy mire szolgál Európa és milyen irányban halad, és ahhoz is, hogy Európa polgárai teljes mértékben kivegyék részüket Európa építéséből, és ezáltal helyreálljon az uniós projektbe vetett bizalom. Ennek érdekében elsőrendű fontosságú feladat az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkében foglalt, a részvételi demokrácia pillérével kapcsolatos rendelkezések gyors végrehajtása.

—

Egy szociális beruházásokról szóló megállapodás alapján fenntartható beruházásokat kell végrehajtani a képzettségbe, az infrastruktúrába, a szociális gazdaságba, a szolgáltatásokba és a termékekbe, és ennek meg kell jelennie a nemzeti reformprogramokban. Ennek egy európai ösztönző csomaggal kell párosulnia, amely a valódi munkahelyteremtésre koncentrál, és illeszkedik a nemzeti fejlesztési tervekhez. Csak így lehet sikeresen végrehajtani az Európa 2020 stratégiát. Az éghajlatbarát energiába és ipari termelésbe való beruházások a környezetbarát gazdaság megteremtésével együtt hozzájárulnak majd az éghajlatváltozás hosszú távú problémáinak megoldásához és a fenntartható fejlődés biztosításához.

—

Közös lépések támogatása az eurózónában az adósság Unió-szerte történő stabilizálása és a fellendülés elősegítése érdekében. Az EKB-t ösztönözni kell arra, hogy az elnöke által tett bejelentésnek megfelelően hajtsa végre az euróövezet hitelfelvételi költségeinek stabilizálását célzó kötvényvásárlási programját. E tekintetben természetesen fontos, hogy a program végrehajtásakor tiszteletben tartsuk az EKB mandátumát. Az EIB-t is támogatni kell abban, hogy a növekedés ösztönzése érdekében bocsásson ki projektkötvényeket. Az EGSZB üdvözli azt a 11 tagállam által hozott határozatot, hogy pénzügyi tranzakciós adót vezetnek be. Ebben az összefüggésben arra kéri az EU-t, hogy fokozza az átláthatóság növelésére, valamint az EU-n belüli és kívüli feketegazdaság, adócsalás, adókikerülés és korrupció ellen irányuló erőfeszítéseit. Az euróövezet tevékenységeiben való részvétel lehetőségét továbbra is nyitva kell tartani a monetáris unióhoz csatlakozni kívánó tagállamok előtt.

—

Adó-, pénz- és bankügyi unió megteremtése, amely a gazdasági és monetáris unió szükséges tartópilléreit alkotja. E lépések végrehajtásához szociális párbeszédre és a szervezett civil társadalommal folytatott párbeszédre van szükség.

—

Támogatás a kkv-knak a növekedés újbóli beindítása érdekében a kisvállalkozói intézkedéscsomag iránymutatásait alapul véve. Ki kell aknázni az egységes piacban rejlő valamennyi lehetőséget, például a szolgáltatások megnyitását és a szociális gazdaság szerepét. Meg kell szüntetni a kkv-k és a vállalkozók felesleges adminisztratív terheit, és meg kell könnyíteni számukra az információhoz, az új digitális technológiákhoz, a pénzügyi, hitel-, tőke-, munka- és technológiai piacokhoz, valamint az uniós pénzügyi eszközökhöz és bérgaranciákhoz való hozzáférést.

—

A fogyasztók védelmének és védelemhez való jogainak tiszteletben tartása, különös tekintettel a legkiszolgáltatottabb helyzetűekre, akiknek most komoly adósságokkal, bizonytalansággal, szélsőséges szegénységgel és kirekesztéssel kell szembenézniük.

—

Végre meg kell teremteni azt a valódi munkaerőpiacot, amely lehetővé teszi a mobilitást és azt, hogy a szaktudás ott hasznosuljon, ahol szükség van rá. Az egységes munkaerőpiac kiteljesítése az Európa 2020 stratégia végrehajtásának szerves részét kell, hogy képezze.

—

Adjunk esélyt fiataljainknak: Az EGSZB továbbra is ösztönözni kívánja az EU-t, hogy támogassa egy intenzív kutatás és innováció által fémjelzett Európa kiépítését, továbbra is fektessen be az európai oktatási rendszerekbe, és tartsa fenn az ifjúság mobilitását segítő programok, például az ERASMUS finanszírozásának és megerősítésének szükséges szintjét. Az EGSZB szorgalmazni fogja az Európai Bizottságnál, hogy ha az állandóan a beruházásról és a növekedésről szónokoló tagállamok nem támogatják a jövőbe történő befektetésekre irányuló uniós költségvetést és többéves pénzügyi keretet, akkor vonja vissza az uniós költségvetésre vonatkozó javaslatát. Olyan intézkedésekre van szükség, amelyek támogatják a kkv-kat abban, hogy olyan fiatal alkalmazottakat vegyenek fel, akik munkanélküliek és adott esetben nem rendelkeznek elegendő tapasztalattal.

—

Az európai gazdaság versenyképességének növelése a következők révén: innovációk és a kutatás-fejlesztés stabil finanszírozása, valamint a kkv-k, illetve mikrovállalkozások és azok munkavállalói részére indított specifikus képzési és kísérő politika, a befektetéseket támogató politika, a piacokhoz való hozzáférés és az adminisztratív korlátozások csökkentése. Ez az európai ipar – a növekedés és a munkahelyteremtés fontos szektora – megújítását is megkönnyíti majd.

—

Az EU-nak olyan, kedvező jogi környezetre van szüksége, amely nem okoz felesleges adminisztratív és megfelelési költségeket. Világos, méltányos és arányos gazdasági jogszabályokra van szükség. Ez fontos minden egyes vállalat, de főként a kkv-k számára.

—

Különleges erőfeszítést kell tenni annak érdekében, hogy aktív és globális partnerként tekintsenek az EU-ra. E tekintetben a nemzetközi kereskedelmi politika is fontos. Ez a fenntartható fejlődés és a civil társadalmi részvétel támogatásának céljából mozdítsa elő az uniós értékeket, többek között olyan civil társadalmi testületek felállítása révén, amelyek a kereskedelmi megállapodások végrehajtását ellenőrzik.

—

A nemek közötti egyenlőség biztosítása. A nemek közti egyenlőséggel kapcsolatos jogszabályok végrehajtása, valamint a fiatalok és a nők esélyegyenlőségének érvényesítése. A férfiak ugyanazért a munkáért ma is 17 %-kal magasabb fizetést kapnak, mint a nők, ráadásul a válság a legjobban a nőket és a gyerekeket sújtotta.

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/3

1.1

A jelen körülmények között, amikor a múltban tapasztalt növekedési szintekhez való visszatérés egyelőre várat magára, fontos, hogy az Európai Bizottság Európa 2020: Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája című közleményével összhangban a fogyasztókat helyezzük az uniós politikák középpontjába. A független és erős fogyasztói szervezetek igen fontos szerepet játszanak a piacon, és e szervezetek számára biztosítani kell a szükséges emberi, anyagi és technikai erőforrásokat, hogy elláthassák feladatukat: a fogyasztók jogainak és érdekeinek védelmét.

1.2

A fogyasztóknak az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogát az elsődleges jog az EUMSZ 169. cikkében elismeri, így európai szinten jogszabályi elismerést nyert, hogy a fogyasztói szervezetek az egységes európai piacba vetett bizalom és a piac fejlődésének zálogaiként pótolhatatlan szerepet töltenek be.

1.3

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a szubszidiaritási elv alkalmazásának tiszteletben tartása mellett vállaljon kezdeményező szerepet, és érje el, hogy a fogyasztói szervezetek tekintetében érvényesüljenek bizonyos minimális közös jogok, különös tekintettel arra a jogukra, hogy kikérjék véleményüket, és hogy képviselőiken keresztül meghallgatást nyerjenek, továbbá biztosítsa a fogyasztók jogainak és érdekeinek jogi és/vagy adminisztratív meghatározását oly módon, hogy előzetes meghallgatást és konzultációt tart azokról az intézkedésekről, amelyek a jogszabályban védett jogokat és érdekeket érintik, akár országos, akár uniós szinten, illetve azt a jogot, hogy részt vegyenek az általános gazdasági érdekű szolgáltatások szabályozásában.

1.4

Az a körülmény, hogy a különböző általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtói ugyanazon fogyasztói kör, köztük számos kiszolgáltatott helyzetben lévő fogyasztó számára szolgáltatnak, szükségessé teszi, hogy az egyes ide tartozó piacok (gáz-, víz-, árampiac stb.) sajátosságait úgy kövessük nyomon, hogy eközben ne vesszen el mindezen szolgáltatások integrált látásmódja, figyelembe véve azokat a hatásokat, amelyeket ezek összességükben az életminőségre és a családi költségvetésekre gyakorolhatnak, hiszen ezek olyan szempontok, amelyek kezelésére a fogyasztói szervezetek különösen alkalmasak. A hibás szolgáltatások vonatkozásában is fel kellene állítani egy olyan rendszert, mint a termékek esetében (RAPEX), hogy a fogyasztói szervezetek hálózataikon keresztül felhívhassák ezek létezésére a fogyasztók figyelmét.

1.5

Hatalmas különbségek vannak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások piacainak működéséhez, valamint a hálózatokhoz való hozzáférést jelentő árak, értékek és elemek képzési formáihoz kapcsolódó információkhoz és szaktudáshoz való hozzáférés terén, illetve azon a téren, hogy ezek miként csapódnak le a fogyasztóknál, hiszen a szabályozás tárgya meglehetősen technikai jellegű és összetett, ugyanakkor a fogyasztók és az őket képviselő szervezetek részéről kétségtelenül érdeklődésre tarthat számot.

1.6

A fogyasztók számára rendszerint nehezebb a szolgáltatások, mint a termékek összehasonlítása. Ez a feladat különösen bonyolult az általános gazdasági érdekű szolgáltatások esetében. Ezeknél a szolgáltatásoknál, amellett hogy a szerződéses feltételek – például a tarifák rögzítésének módszerei tekintetében – nagy változatosságot mutatnak, a szabályozó szervezeteknek a szűkebb értelemben vett szolgáltatás melletti egyéb elemek beépítését is megfelelően el kell magyarázniuk, meg kell vitatni azokat a fogyasztók érdekeit képviselő szervezetekkel, és a fogyasztóknak meg is kell érteniük őket.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak arra kellene ösztönöznie a tagállamokat és a nemzeti szabályozó szerveket, hogy segítsék elő többek között az átláthatóságot, a tájékoztatást és a döntéshozatalt, támogatva a szóban forgó érdekekről folyó vitát – kereslet/kínálat (szabályozott gazdasági ágazatok és fogyasztók) –, segítve a fogyasztók érdekeit képviselő szervezetek pozitív megkülönböztetését, hogy azok a gazdasági szereplőkkel azonos feltételek mellett részt vehessenek a szabályozó szervek vitafórumain és konzultatív testületekben, hogy garantálni lehessen a fogyasztói szervezetek – és ezáltal maguk a fogyasztók – tudatos magatartásának kialakulását (empowerment).

2.1

Az EGSZB mint olyan európai szerv, amely hangot ad a civil társadalom álláspontjának, ezzel a saját kezdeményezésű véleménnyel azt kívánja hangsúlyozni, hogy humanista nézőpontot kell képviselni az egységes piac kapcsán, és meg kell védeni a gazdasági demokráciát (1), minden olyan folyományával együtt, amely alapvetően az általános gazdasági érdekű szolgáltatások szabályozása során folyó döntéshozatalhoz kapcsolódó konzultációból, részvételből és átláthatóságból adódik, illetve amely a fogyasztóknak az általános gazdasági érdekű szolgáltatások – ideértve a pénzügyi szolgáltatásokat is – szabályozása során az információhoz való hozzáférésével és részvételével, véleményük kikérésével és képviseletükkel függ össze.

2.2

Az Európai Bizottság „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményével összhangban, amely a jogaival élni tudó fogyasztót kívánja az egységes piac középpontjába helyezni, ki kell vívni a fogyasztók azzal kapcsolatos bizalmát, hogy nemzeti és európai szervezeteik képesek arra, hogy megóvják őket, és megvannak az eszközeik és a tudásuk ahhoz, hogy fellépjenek a védelmükben. E tekintetben emlékeztetni kell arra, hogy a belső piacon a versenytorzulást megakadályozni hivatott jogszabályok végső célja a fogyasztó jólétének növelése (2).

2.3

Az EGSZB megállapítja, hogy a jelen körülmények között alapvetően fontos, hogy a fogyasztást helyezzük az uniós szakpolitikák és az egységes piac kiépítését célzó politikák középpontjába, ezért igen lényeges, hogy a fogyasztói szervezetek erősek és függetlenek legyenek. Az EGSZB már megjegyezte, hogy a gazdasági egyensúly megőrzéséhez szükséges, hogy ezek a szervezetek képesek legyenek arra, hogy teljes mértékben betöltsék piaci ellensúlyként játszott szerepüket, és az Európai Bizottságnak azt ajánlotta, hogy jelentős mértékben növelje a finanszírozást, mindenekelőtt azért, hogy támogatást kaphassanak a kívánt specializáció forrásaiból (3).

2.4

Az EGSZB kiemeli és elismeri, hogy a tagállamok sokszínűsége abban is tükröződik, hogy miként látják a fogyasztói szervezetek szerepét, akárcsak e szervezetek szerveződési formáiban, eszközeiben, ismereteik szintjében és specializálódásuk fokában vagy abban, hogy milyen mértékű reprezentatitivást kell biztosítaniuk. Léteznek ugyan uniós szintű szervezetek (például a BEUC vagy az ANEC), de mivel a nemzeti szervezetek igen lényegesek a fogyasztók és az egységes piac szempontjából, az EGSZB alapvetően fontosnak tartja, hogy problémáikkal uniós szinten foglalkozzanak.

Úgy véli, hogy a szakmai és fogyasztói képviseleti szervezetek közötti együttműködést mint a piacfejlesztés kiegyensúlyozottabb megoldásainak meghatározásához hozzásegítő párbeszéd preferált formáját is elő kell mozdítani, és támogatja az ezt a célt követő nemzeti és uniós szintű fórumokat.

3.1

Az európai intézmények teljes mértékben elismerték a fogyasztói bizalom fontosságát az egységes piac teljes megvalósítása szempontjából. Az 1975-ben született első fogyasztóvédelmi politikai program (4) óta, amelynek keretében a tagállamok megerősítették elkötelezettségüket a fogyasztók érdekében tett erőfeszítések növelése iránt, a képviselethez és a meghallgatáshoz való jog konkrét elismerést nyert. Az ezt követő programok megerősítették a bennük rögzített célkitűzéseket, majd végül elfogadták a „fogyasztóvédelmi stratégiai terveket”, amelyek a fogyasztói szervezeteknek a közösségi politikákban való megfelelő részvételével foglalkoznak, mind a tartalom, mind az eljárás szempontjából.

3.2

E programok és tervek szükségesnek tartották annak elérését, hogy a fogyasztók és képviselőik rendelkezzenek az ahhoz szükséges kapacitással és erőforrásokkal, hogy ugyanolyan feltételekkel őrködni tudjanak az érdekeik felett, mint a piac többi érintett résztvevője, ezért felül kellett vizsgálni a szervezetek közösségi politikák kidolgozásában való részvételének mechanizmusait.

3.3

Az aktuális stratégiai tervben (5) mindazonáltal a fogyasztói szervezetek európai szinten történő megerősítése már nem szerepel a fogyasztóvédelmi politika elsődleges céljaként, hanem a tagállamokon belüli fogyasztói mozgalmak megerősítése áll a középpontban. Eddig sajnos egyszer sem értékelték ki uniós szinten, hogy az említett tervek céljait a fogyasztók részvétele szempontjából mennyire sikerült elérni.

3.4

Az utóbbi években az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament egy, az egyéneknek tekintett fogyasztókat megerősítő (empowerment) stratégia mellett döntött, abban a reményben, hogy ezzel hozzájárul a belső piacon elérni kívánt bizalom megteremtéséhez. A stratégia megvalósítása érdekében egyrészt ötvözték egymással a fogyasztóvédelmi acquis felülvizsgálatát a fogyasztóvédelem tipikus területein végrehajtandó maximális harmonizáció védelmével, másrészt maximálisan érvényesítették az átlagos fogyasztóra vonatkozó elméletet (6), aki nem más, mint a „szokásosan tájékozott, ésszerű mértékben odafigyelő és körültekintő személy” (7). Ez azon a téves következtetésen alapul, hogy létezik egy ideális, tájékozott és tudatos fogyasztó, márpedig a statisztikák azt mutatják, hogy ez nem így van.

3.5

A rendelkezésre álló adatok azt mutatják, hogy számos fogyasztó távol van attól, hogy be tudja tölteni azt az erős, aktív és jól informált szerepet, amelyet a verseny és innovációk jellemezte piac megkövetelne tőle. A valóságban az európai fogyasztók zöme nem érzi magát magabiztosnak, tájékozottnak és védettnek (8).

3.6

Eközben a kollektívaként tekintett fogyasztókat illetően az európai megközelítés eddig meglehetősen korlátozott volt. Az EU a fogyasztókat képviselő szervezetek ügyében nem sok konkrét lépést valósított meg, ezért az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy álljon elő konkrét javaslattal a kollektív fellépésről, amely igen fontos eszköz a fogyasztók érdekeinek védelmében, mind nemzeti, mind európai szinten.

3.7

A Szerződés 169. cikke foglalkozik a fogyasztóknak az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogával, fontos ezért európai szinten elismerni, hogy a fogyasztói szervezetek egyedülálló és pótolhatatlan szerepet töltenek be a bizalom és az egységes európai piac fejlődésének garantálóiként. Indokolt tehát a tagállamok autonómiájának megsértése nélkül bizonyos alapvető közös jogoknak és elveknek a tagállamok nemzeti politikáiban való megerősítése.

3.8

2011 januárjában az európai fogyasztói tanácsadó csoport többek közt a következő fő okokat sorolta fel arra, hogy miért van szükség erős fogyasztói szervezetekre:

Azzal kapcsolatban, hogy a fogyasztói szervezeteknek milyen követelményeknek kell megfelelniük, az EGSZB már kinyilvánította álláspontját, melyet ezúttal is megerősít (10).

3.9

A politikai és gazdasági hatalomtól független, erős fogyasztói szervezetek nélkül, amelyek aktív szereplői egy szabad, versengő piacnak, ragaszkodnak az információk átláthatóságához, és fellépnek a fogyasztók egyéni és kollektív érdekeinek védelmében, nehezebb lesz elérni, hogy létrejöjjön a bizalom az európai fogyasztókban.

4.1

A fogyasztói szervezetek fontos szövetségesek a fogyasztók bizalmának helyreállításában és a belső piac kiépítésében, ezért az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kezdeményezze, hogy a fogyasztói szervezeteknek biztosítsanak néhány közös alapjogot: különösen az ahhoz való jogot, hogy konzultáljanak velük, és hogy képviselőiken keresztül kifejthessék a véleményüket; hogy jogilag és/vagy adminisztratív módon meghatározhassák a fogyasztók azzal kapcsolatos jogait és érdekeit, hogy előzetesen konzultáljanak velük az olyan, akár nemzeti, akár uniós szintű intézkedésekről, amelyek hatással vannak jogaikra vagy jogilag védett érdekeikre; valamint az ahhoz való jogot, hogy részt vegyenek az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokra vonatkozó szabályok kidolgozásában.

4.2

Mivel a jelen véleményben nem térhetünk ki minden olyan elemre, amelyet garantálni kell a megfelelő fogyasztói szervezetek számára, az EGSZB a következőket emelné ki:

4.3

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés a hozzá csatolt, az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyv, valamint az Alapjogi Charta 36. cikke révén – amelyek az EU megközelítését vezérlő alapelveket lefektetik – jelzi az általános érdekű szolgáltatások fontosságát az EU szempontjából Emlékeztet arra is, hogy az általános gazdasági érdekű szolgáltatások határidejét állami beavatkozás nélkül a piac nem (vagy csak a minőséget, a biztonságot, a hozzáférhetőséget, az esélyegyenlőséget és az általános hozzáférést illetően eltérő feltételekkel) tudja betartani. A specifikus közszolgáltatási kötelezettséget megbízás nyomán teljesíti a szolgáltató, amelynek alapja az általános érdek kritériuma. Ez biztosítja, hogy a szolgáltatást olyan feltételek mellett nyújtsák, amelyek lehetővé teszik céljának elérését (11).

4.4

Számos általános gazdasági érdekű szolgáltatást – ilyen például az áram-, gáz-, vízszolgáltatás vagy a távközlés – hagyományosan az állam nyújt, amely az ellátóhálózatokkal rendelkezik. Az ezekről folytatott vitát gyakran a kockázatok (egészségi, biztonsági és környezeti kockázatok), a nemzeti természeti erőforrásokra vonatkozó politikai stratégiák vagy pedig – például az energiaszektorban – a piacliberalizációs folyamatok szempontjából közelítették meg.

4.5

A fogyasztó nézőpontjából a kulcskérdések a szolgáltatásbiztonság és a hozzáférés garanciáival függenek össze, miközben a fogyasztó meghatározó és szinte kizárólagos választási szempontja az ár.

A fogyasztók számára eleve nehezebb a szolgáltatások, mint a termékek összehasonlítása, és ez a feladat még nehezebbé válik, amikor olyan a szerződéses rendelkezésekkel találkoznak, amelyeket általában nem fejtenek ki kellőképpen. Ilyen például a tarifák és árak rögzítésének módszere, amely nagyon átfogó és a tulajdonképpeni szolgáltatáson túl is számos elemet magában foglaló kérdés. Ráadásul ezeket a módszereket a fogyasztók érdekeit képviselő szervezetek nem vitatják meg, sőt, nem is ismerik kellőképpen.

A hibás szolgáltatások vonatkozásában is fel kellene állítani egy olyan rendszert, mint a termékek esetében (RAPEX), hogy a fogyasztói szervezetek hálózataikon keresztül felhívhassák ezek létezésére a fogyasztók figyelmét.

4.6

Az energiapiac megfigyelőközpontja az energia árát három nagy részre osztja: először is magára az energiára, a szállításra és az elosztásra (hálózatok), másodszor az egyéb adókra és végül harmadikként a héa-ra, különböző összehasonlításokat téve az egyes tagállamok között. Annak ellenére, hogy nincsenek meghatározva azok a specifikus elemek – pedig szükség volna rá –, amelyekből az egyes tagállamokban az „egyéb adók” csoport összetevődik, az ár elemeinek ilyen jellegű szétbontása az egyéb általános gazdasági érdekű szolgáltatások (víz, távközlés) esetében elképzelhető, ezért hasznos információkat nyújtana, ha más ágazatokban is alkalmaznák.

4.7

Az Európai Bizottság részletes vizsgálatokat végzett egyes általános gazdasági érdekű szolgáltatások árát illetően, mindenekelőtt az energiapiac megfigyelőközpontja által szolgáltatott adatok alapján, és többek között az alábbiakat állapította meg:

4.8

Az igazság az, hogy annak ellenére, hogy számos különféle szabályozó szerv és európai ösztönző létezik a döntéseik átláthatóságának biztosítására, igen nagy eltérések vannak a tekintetben, hogy a fogyasztói szervezetek mennyire férnek hozzá az általános gazdasági érdekű szolgáltatások említett piacainak működési módjaival kapcsolatos információkhoz és szaktudáshoz, különösen ami az árképzést, az értékeket vagy a hálózatokhoz való hozzáférést, illetve ezek fogyasztókra gyakorolt hatásának módját illeti.

4.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene a tagállamokat és a nemzeti szabályozó szerveket, hogy az információk és a döntéshozatali folyamat átláthatóságának elősegítése mellett támogassák a szabályozott gazdasági ágazatok és a fogyasztók szóban forgó érdekei közötti egyensúly megteremtését is, azáltal hogy segítik, és pozitív megkülönböztetésben részesítik azokat a szervezeteket, amelyek a fogyasztók érdekeit képviselik (például speciális képzések, támogató akciók vagy pénzügyi támogatás révén).

4.10

Az EGSZB véleménye szerint a fogyasztói szervezetek vitafórumokon és konzultatív testületekben való, a gazdasági szereplőkkel egyenrangú részvétele a legmegfelelőbb mechanizmus annak biztosítására, hogy a verseny jellemezte piacon fontossá váljanak a fogyasztói szervezetek és ezáltal maguk a fogyasztók is (empowerment) (12).

4.11

Az EGSZB mindazonáltal úgy véli, hogy az ilyen kockázatok (kezdve a szervezetek „foglyul ejtésével”) eltörpülnek annak fontossága mellett, hogy biztosítsuk a konkrét ismeretek megszerzését azokon a bonyolult területeken, amelyek jelentős hatással vannak a fogyasztók életminőségére, amelyet csakis a hatékony fogyasztói képviselet védhet meg.

4.12

Az európai intézményeknek módjukban áll és a feladatukhoz is tartozik, hogy ösztönözzék a fogyasztói szervezeteknek a szabályozó szervek vitaszervezeteiben és -fórumaiban, mindenekelőtt a tarifákat és az árakat megvitató fórumokon (13) való részvételét, nem csupán a szabályozási folyamat függetlenségének és átláthatóságának bizonyságaként – mindenekelőtt a tarifarendszereket illetően –, hanem egyúttal az aktív polgárság és az erős fogyasztói szervezetek megteremtéséhez vezető lépésként is.

4.13

Igaz, hogy ez a problémakör kissé jobban előtérbe került, hiszen a villamos energia, illetve a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról szóló irányelv (14) kijelenti, hogy a szabályozó hatóságnak – függetlenségének és hatásköreinek sérelme nélkül és a „jobb szabályozás” elvével összhangban – adott esetben konzultálnia kell majd az átviteli rendszer üzemeltetőivel, és kötelességei teljesítése érdekében szükség esetén szoros együttműködést kell kialakítania más illetékes nemzeti hatóságokkal. A fogyasztókat képviselő szervezetek részvétele és a velük folytatott viták azonban nem minden versenyhelyzetben ajánlatosak.

4.14

Verseny jellemezte környezetben a tarifaszerkezet nemcsak a szolgáltatást igénybevevők hozzáférését határozza meg, hanem a fogyasztókét is, mivel közvetlenül befolyásolja az árat, amely kizárhat egyes fogyasztókat, illetve lehetetlenné teheti a mobilitásukat (switching) (15).

4.15

A rendelet nem szentelt figyelmet az ár kérdésének, illetve annak, hogy a fogyasztói képviseletekkel vitát kell folytatni az említett árak alapját képező tarifaszerkezetekről. Ezek a kérdések az Uniónak a kérdéssel kapcsolatos jogi aktusaiban (például az említett irányelvekben) sem szerepelnek. Az Energiapiaci Megfigyelőközponttól érkező információk azonban egyértelműen azt mutatják, hogy az említett szolgáltatások árán felül a fogyasztókat és a vállalatokat más költségek (adók és egyebek) is terhelik, rontva az utóbbiak versenyképességét, illetve sebezhetőbbé téve a belső piac fogyasztóit.

4.16

Az általános gazdasági érdekű szolgáltatások vonatkozásában vannak olyan döntések, amelyek közvetlen hatással vannak a költségekre, amelyek végül tükröződnek a fogyasztók által fizetett árban. Az EGSZB úgy véli, hogy az egységes piacon belüli egészséges verseny és a fogyasztók védelme kellő indok az uniós intézmények annak érdekében történő beavatkozásához, hogy az alapvető általános gazdasági érdekű szolgáltatások árképzését illetően biztosított legyen a nagyobb átláthatóság, és nyomon kövessék a különböző komponensek és tarifák alakulását. Ennek érdekében ösztönözni kell a tagállamokat és a nemzeti szabályozó szerveket, hogy támogassák mind a fogyasztókat képviselő szervezetek, mind pedig a kkv-k aktív részvételét a tarifák rögzítésének döntéshozatali folyamatában (16).

4.17

Végül pedig az EGSZB szeretne emlékeztetni arra, hogy a fogyasztók képviselete nehezen lehet hatékony, amíg nem garantált a csoportos keresetek útján történő fellépés lehetősége, ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy indítsa el újból az európai csoportos kereset bevezetésével kapcsolatos munkákat.

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/8

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) rendkívül fontosnak tartja konkrét fellépésre vonatkozó javaslatok kidolgozását annak érdekében, hogy a különféle európai uniós intézmények felvállalják az EUSZ 11. cikke (1) és (2) bekezdésének végrehajtásához szükséges intézkedések meghatározása céljából mindegyikük által teendő kezdeményezéseket. E folyamatnak alkalmat kell nyújtania az európai szintű, de a tagállami, regionális és helyi civil társadalommal folytatott párbeszéd struktúráinak növelésére és megerősítésére is.

1.2

A demokrácia központi eleme továbbra is a képviseleti demokrácia. A részvételi demokrácia kiegészítő megközelítés, sohasem alternatívája a képviseleti demokráciának, amelyen egész társadalmunk alapul. Hasonlóképp a civil párbeszéd sem verseng a társadalmival, hanem mindkettő jól meghatározott és egyedi szerepet tölt be, a Szerződésben előírtak értelmében.

1.3

Olyan, az EUSZ-ben előírt, tényleges részvételi demokrácia valósítandó meg, amely tükrözi az Európai Unió értékrendjét és identitását. A jelenlegi gazdasági, társadalmi és politikai válságra tekintettel a 11. cikk maradéktalan végrehajtásának szükségessége különös jelentőséggel bír abból a szempontból, hogy megerősítsük az EU demokratikus legitimitásását polgárai szemében. Végül pedig Európa csupán a nagyobb fokú átláthatóság, a fokozott felelősségérzet, valamint a polgárok és a szervezett civil társadalom nagyobb mértékű tagállami és európai szintű részvétele révén kerülheti el a szélsőséges eszmék térhódítását, védelmezheti meg demokratikus értékeit, és teremthet „sorsközösséget”.

1.4

Az EUSZ 11. cikke (1) és (2) bekezdésének végrehajtása számottevő lehetőségnek tekintendő arra, hogy túllépjünk a civil társadalommal történő konzultációra és e társadalom bevonására már létező eljárásokon, amelyeket az európai kormányzásról szóló 2001-es fehér könyv megjelenése óta uniós szinten kidolgoztak. Már kialakultak különféle gyakorlatok a civil társadalom részvételére, amelyek egy része több, mint az információ egyszerű megosztása, és olyan jó példának lenne tekinthető, amelyre építeni lehetne az európai civil párbeszéd strukturált keretét, végrehajtva a 11. cikk (1) és (2) bekezdését.

1.5

Az EGSZB ezért a következőket ajánlja:

1.6

Az európai közös tér kiépítésében egyre jelentősebb és számottevőbb módon történő részvétellel az EGSZB így ösztönözheti és elősegítheti az Európai Bizottság, a Tanács és a Parlament mind aktívabb szerepvállalását az EUSZ 11. cikke (1) és (2) bekezdésének végrehajtásában, és ezáltal értékelhető eredményeket idézhet elő a folyamatok és az eredmények terén valamennyi intézmény és európai civil szervezet számára.

2.1

Az elmúlt 12 évben az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság számottevő előrehaladást ért el az európai civil párbeszéd, annak a képviseleti demokráciát kiegészítő szerepe és a társadalmi párbeszédtől eltérő jellege meghatározásában. A civil párbeszéd olyan demokratikus, a közvéleményt alakító folyamatként került definiálásra, amely a részt vevő szereplők függvényében különféle formákat ölthet. Az EGSZB megegyezésre jutott a civil párbeszéd szereplőinek és koncepcióinak, valamint a részvételi kormányzással való kapcsolatának a meghatározásáról (1).

2.2

Az EGSZB ezenkívül ismét kinyilvánította az európai szintű szubszidiaritás elvét; egy 14 minőségi és mennyiségi kritériumból álló, pontos táblázatot javasolt a horizontális, vertikális és ágazati civil párbeszédben való részvételre felkért civil szervezetek reprezentativitásának kiértékelésére; pontosan meghatározta a konzultáció (felülről lefelé irányuló folyamat) és a civil párbeszéd (alulról felfelé irányuló, teljesebben pedig: körkörös folyamat) közti különbségeket. Az EGSZB ezzel hozzájárult az EUSZ 11. cikkében most szentesített intézményi eredményekhez (2).

2.3

A 2009. decemberben hatályba lépett EUSZ formálisan elismeri a részvételi demokrácia (civil párbeszéd, konzultáció, európai polgári kezdeményezés) szerepét. A 11. cikk rendelkezései (3) kiegészítik a képviseleti demokrácia központi intézményét (10. és 12. cikk) (4) és megerősítik azt, a demokrácia újító szellemű, európai modelljének teremtve ezzel kifejezési lehetőséget.

2.4

Most a 11. cikk konkrét alkalmazásáért kell munkálkodni, és főként az (1) és (2) bekezdéssel összefüggő munkát kell megkezdeni, mivel a konzultációs gyakorlatok, mint amelyek a (3) bekezdésben szerepelnek mára igen fejletté váltak, és az európai polgári kezdeményezés szabályozása már megtörtént (5). Az EGSZB tapasztalataiból ugyanis azt szűrhettük le, hogy a hatékony párbeszédstruktúrák kialakításához pontos jogszabályi keretre és intézményi folytonosságra van szükségünk.

2.5

2010 márciusában az EGSZB felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki zöld könyvet a civil párbeszédről, és különösen a 11. cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtásáról, amelynek révén lehetőség nyílik a már létező gyakorlatok mérlegelésére, az alkalmazott eljárások és alapelvek pontosabb meghatározására és kiértékelésére, valamint a szervezett civil társadalom segítségével javítások bevezetésére, mindenekelőtt világos struktúrák létrehozása révén (6). Egy évvel később, 2011-ben egy, az EGSZB III. csoportja által „A részvételi demokrácia kilátásai Európában” tárgyban kezdeményezett rendkívüli ülés során ismét megfogalmazták e kérést, és jóváhagyták „A részvételi demokrácia ütemterve” c. dokumentumot (7).

2.6

Az EGSZB megállapítja, hogy a konzultációs gyakorlatok és az európai polgári kezdeményezésre vonatkozóan 2012. április 1-jén életbe lépett szabályozás kivételével semmilyen fejlődésnek nem lehettünk tanúi a különféle intézményeknél a civil párbeszéddel kapcsolatos rendelkezések tekintetében (11. cikk (1) és (2) bekezdés), és az erről szóló zöld könyvre irányuló felkérés sem talált eddig kedvező válaszra.

2.7

Ezenkívül egész Európában strukturális gazdasági válság bontakozott ki, amely magának az európai integrációnak az alapjait vonja kétségbe, továbbá egy kettős és veszélyes jelenség terjedéséhez is hozzájárul. Egyrészt a kormányközi tárgyalások eszközének fokozott alkalmazását idézi elő a válság megoldásának azonosítása érdekében, megsokszorozva az uniós csúcstalálkozókat, másrészt pedig a polgárok és szervezeteik távolodását az uniós intézményektől. Ehhez járul még az az elterjedt nézet, miszerint az EU nemcsak hogy képtelen a válságból kivezető út megtalálására, de – az összes európai polgárt sújtó – megszorítási politikát is előír, és ennek kapcsán szinte egyáltalán nem veszi figyelembe a szervezett civil társadalom által a döntésekre vonatkozóan kifejtett véleményeket. A megértés hiánya és a távolodás fokozódni látszik tehát, lefektetve az alapjait annak a veszélyes folyamatnak, hogy az uniós intézmények elveszítik legitimitásukat.

2.8

Az EGSZB meggyőződése, hogy az EUSZ által adott lendület, valamint az Unió politikai napirendjén szereplő kérdések és prioritások sokfélesége a „közösségi módszer” erőteljes és határozott újraindítását teszi szükségessé. Minderre azonban csak akkor kerülhet sor, ha megerősödik és megújul e módszer, és megszilárdul a parlamentáris demokrácia, amely az európai intézmények alapja, valamint újra közvetlenül szerepet vállal a civil társadalom, ami elősegíti az európai azonosságtudat növekedését és a polgárok érdeklődésének felkeltését. A polgároknak a civil párbeszéden keresztüli, nagyobb mértékű bevonása (akár annak direkt formáiban, akár a reprezentatív szervezetek közvetítésével) a 11. cikkben előirányzottaknak megfelelően, döntő kihívássá válik magának az európai integrációnak a jövője szempontjából. A döntéshozatali folyamatok iránti felelősségérzetről, az azokhoz való csatlakozásról, azok átláthatóságáról és fokozott demokratikus legitimitásáról van ugyanis szó.

2.9

A 11. cikk és végrehajtása tehát értékes eszköz a részvételi demokrácia e dinamikájának megvalósítására, és az EGSZB kétségtelenül rendelkezik az ahhoz szükséges tapasztalattal, hogy a katalizátor szerepét töltse be az európai demokratikus élet megerősítését célzó fenti folyamatban, a különféle uniós intézményekkel, továbbá a szervezett civil társadalom főbb európai és tagállami hálózataival szoros együttműködésben.

2.10

Az EGSZB tudatában van annak, hogy csak részben tükrözi a szervezett civil társadalom fogalmába foglalt sokszínűséget (8), éppen ezért – gyakorlatias megközelítést alkalmazva – már jó ideje számos kezdeményezést tesz annak biztosítására, hogy az európai civil szervezetekkel fenntartott kapcsolatai egyre szélesebb körűvé váljanak. Az EGSZB véleménye szerint minden eddiginél nagyobb jelentőségűvé válik válság idején az, hogy megszilárdítsuk ezt az intézmények és a civil társadalom közötti „hidat” a strukturális politikai döntések és az EU által a fennmaradása érdekében végrehajtandó intézményi reformok kísérőintézkedéseként.

2.11

A 11. cikk egésze azon meggyőződés kifejezése, hogy az aktív polgári szerepvállalás értéktöbbletet teremt, a részvételi demokrácia értékkel bír, és ez utóbbi fontos szerepet tölthet be az európai projekthez való polgári csatlakozás érzésének megerősítésében, hozzájárulva az európai közvélemény tájékozottságának és koherenciájának fokozódásához. A 11. cikk azáltal, hogy a konzultációs eljárások ((3) bekezdés) már meggyökeresedett hagyományát beépítik a részvételi pillérbe, (1) és (2) bekezdésében számottevő elmozdulást jelez a strukturált párbeszéd fejlettebb modellje felé.

2.12

A tizenöt évnyi jelentős elméleti és kidolgozási tevékenységet követően, amelynek eredménye megtalálható magában a már hivatkozott Gyűjteményben (9), most eseti fellépések és konkrét eszközök szükségesek valamennyi uniós intézmény számára, de ugyanakkor összehangolt és koherens globális keret alakítandó ki az ugyanebben a cikkben megjelölt átfogó célkitűzés elérésének előmozdítására.

2.13

Az EGSZB megjegyzi, hogy nem szabadna engedni annak a kísértésnek, hogy a 11. cikk – és főként annak (1) és (2) cikke – előíró jellegét pusztán leíró jellegűvé alakítsák át, ami a már létező helyzet tükröződéseként is lenne felfogható. Ez egyáltalán nem felelne meg a jogalkotó szándékainak, és az európai szervezett civil társadalom jelentős elvárásainak sem.

3.1

Az EGSZB megállapítja, hogy célszerű lenne a már bevált gyakorlatokból kiindulni akkor, ha konkrét fellépéseket kívánunk kidolgozni a 11. cikk (1) és (2) bekezdésének végrehajtására.

3.2

Az Európai Unión belül az elmúlt tíz évben fokozatosan elterjedtek a civil szervezetekkel való együttműködés formái. Nagyrészt az Európai Bizottság által ösztönzött konzultációs tevékenységekről van szó.

3.3

Az Európai Bizottságnál egyre több főigazgatóság vezet be ilyen konzultációt különféle célokkal, rendszerességgel, formátumban és hatással. E konzultációk nagymértékben önállóan fejlődtek, és időnként valódi „konzultatív fórumokká” alakultak át. Egy sor különböző helyzetre és eredményre vezettek, amelyek egyes esetekben már meglehetősen strukturált formáit alakították ki a civil társadalommal folytatott párbeszédnek (10). Az EGSZB mindenesetre hangsúlyozni kívánja, hogy nem szabad összetéveszteni a konzultációk jogi struktúráját a civil párbeszéd új intézményével, amelynek egyébként strukturálttá és állandóvá kellene válnia.

3.4

Említést érdemel például az Egészségügyi és fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (SANCO) uniós fóruma az egészségvédelemről, az Alapjogi Ügynökség platformja, a EuropeAid Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóságnak (DEVCO) a civil társadalommal kapcsolatot tartó csoportja, és a Kereskedelempolitikai Főigazgatóság (TRADE) által a civil társadalommal megkezdett párbeszéd.

3.5

Ez utóbbi alkotja talán az ágazati strukturált párbeszéd legfejlettebb mechanizmusát, egyrészt a részt vevő szereplők meglehetősen széles köre miatt (több mint 800 szervezet regisztrált), másrészt pedig azért, mert ezeknek majdnem a fele valamely tagállamban és nem Brüsszelben rendelkezik székhellyel. Ez továbbá az egyetlen, amelynek eredményeire vonatkozóan külső értékelést (11) kért maga a DG TRADE.

3.6

A második példa az Európai integrációs fórum (12), amely 2009-ben jött létre az EGSZB és az Európai Bizottság közös kezdeményezésére, és szilárd alapját európai és tagállami érdekeltek százai alkotják. Ebben az Európai Parlament, az RB és az uniós tagállamok kormányképviselői is folyamatosan részt vesznek. Bár némileg nehezen indult el, mára a strukturált párbeszéd egyfajta központjává vált az integrációs politikák európai menetrendjének konkrét fejlődése tekintetében, különösen az ex ante szakaszban.

3.7

Egy harmadik példaként a civil társadalmi fórumok említhetők, amelyek az Unió külkapcsolatainak bonyolult rendszerébe illeszkednek. Fentiek kapcsán elsősorban az alábbiakra hívnánk fel a figyelmet: az uniós csatlakozásról szóló tárgyalások keretében felállított konzultatív vegyes bizottságok sikere, a CARIFORUM–EU konzultatív bizottság szerepe a fórum tagjai és az Unió közötti konkrét gazdasági partnerségi megállapodás végrehajtásának nyomon követésében, a civil társadalomnak az EU–Korea közti szabadkereskedelmi megállapodásban foglalt szerepe.

3.8

A cotonoui megállapodás (13) esete talán a legösszetettebb és a legsokfélébb, mind a bevont országok és szereplők, mind pedig a végrehajtott fellépések számát illetően. A megállapodás (14) rögzíti annak formális felismerését, hogy a nem állami szereplők (a meghatározás szerint: a magánszektor, a gazdasági és szociális partnerek és a civil társadalom) kiegészítő szerepet töltenek be, és képesek hozzájárulni a fejlesztési folyamathoz. Konkrét mandátum alapján az EGSZB rendszeresen ülést szervez az uniós és az AKCS-országok társadalmi-gazdasági szereplőivel. Emellett specifikus pénzügyi támogatási program jött létre a különböző országokban, amelyet az egyes uniós delegációk irányítanak, és amelynek végrehajtásában egyre inkább részt vesznek e szereplők. A program vonatkozásában beruházás történik a kapacitásépítésbe (15).

3.9

Végül emlékeztet az Európai Parlament által vállalt kezdeményezésre, amelynek keretében a Parlament 2007 óta három tematikus polgári fórumot (agórát) rendezett, amelyen az európai civil szervezetek széles köre volt jelen (16). E tevékenységre vonatkozóan jelenleg belső értékelés zajlik az EP-nél, mivel az elkövetkező években átfogóbb formában újra kívánják indítani.

3.10

Megemlítésre méltó még néhány nemzetközi szintű példa a civil társadalomnak a döntéshozatali folyamatokban való tényleges részvételét illetően. Megjegyzendő ezek között az ENSZ Európai Gazdasági Bizottságának Aarhusi Egyezménye (17) és a nemzetközi nem kormányzati szervezetek konferenciája által alkalmazott döntéshozatali eljárásban való civil részvételre vonatkozó bevált gyakorlatok kódexe (18).

3.11

Az Aarhusi Egyezmény nemcsak arról rendelkezik, hogy a közvélemény és az illetékes civil szervezetek jogosultak legyenek hozzáférni a hatóságok környezeti adataihoz, hanem a közvéleménynek azt a jogát is kiköti, hogy részt vehessen a környezetre vonatkozó döntésekben, és adott esetben azt a jogát, hogy megkérdőjelezze az állami döntéseket. A civil társadalom képviselői ezenkívül tagokat jelölhetnek az egyezmény betartását felügyelő bizottságba, és képviseltethetik maguk az elnökségben. E civil szervezetek továbbá pénzügyi támogatást kapnak.

3.12

Ami az Európa Tanácsot illeti, a bevált gyakorlatoknak a miniszteri bizottság által elfogadott kódexe a civil társadalomnak a helyi, regionális és tagállami szintű döntéshozatalban való jobb részvételét célozza. A kódex négy különböző részvételi szintet határoz meg (tájékoztatás, konzultáció, párbeszéd és partnerség), amely mátrixként alkalmazható akár a civil társadalom, akár a hatóságok által.

3.13

Emellett regionális és nemzeti szinten is találhatunk jó példákat, ezek közül is kitűnik a francia köztársasági elnök javaslatára 2007-ben útnak indított Grenelle Environnement nevű francia kezdeményezés (19). A fórum lehetőséget teremtett az állam, a helyi önkormányzatok, az NGO-k és a szociális partnerek képviselőinek a párbeszéd és a partnerség kialakítására, ami 2008-ban és 2010-ben két jelentős környezetvédelmi jogalkotási csomag elfogadásához vezetett. 2008-ban a Francia Gazdasági és Szociális Tanács nevét a Grenelle Environnement kezdeményezésére Gazdasági, Szociális és Környezeti Tanácsra változtatták, tagságát pedig kibővítették a környezetvédelmi ágazat képviselőivel (20). Emlékeztetünk végül a civil párbeszéd egyéb modelljeire is, amelyeket „együttműködési platformok”, „paktumok”, „együttműködési megállapodások vagy jegyzőkönyvek” stb. formájában nemzeti és helyi szinten fejlesztettek ki, és amelyeket ki kellene használni.

4.1

Rendkívül érdekes olyan példákat is találunk jelenleg, amelyek nagymértékben meghaladták az egyszerű konzultáció hagyományos formáit, és sok esetben az aktív részvételre és az együttműködési formák konszolidációjára vonatkozó stabilabb és részletesebb, az EUSZ 11. cikkének megfelelő strukturált civil párbeszéd lehetséges formáit előrevetítő eljárások létrehozásához vezettek. Az esetek nagy részében azonban az egyes ágazatokban foglalkoztatottakon kívül mások nem ismerik eléggé ezeket a gyakorlatokat, ezért szükséges kiértékelésük, jobb ösztönzésük, kiterjesztésük és stabilabbá tételük.

4.2

Az, hogy ezeket a fórumokat a különböző érdekelt felek – különösképpen hatékonyságukat tekintve – hogyan értékelik, egy sor tényezőtől függ: a folyamatban történő részvétel nagymértékben eltérő szintjétől, a szereplők reprezentativitásának érzékelt szintjétől, (21), a pénzügyi feltételektől, amelyek vagy elősegítik, vagy nem segítik elő a kevésbé strukturált és a brüsszeli színtéren nem jelen lévő felek részvételét, a párbeszédben való aktív részvételt és a folyamat nyomon követését biztosító technikai kapacitástól, valamint az uniós intézmények által végrehajtott operatív beruházások folyamatosságától.

4.3

Ki kell hangsúlyozni e folyamatok néhány fontos szempontját:

4.4

E megállapításokból egy olyan kritikus tömeg lehetősége bontakozik ki, amelyik a rendszeres alkalmazás és a megfelelő ismertség esetén jelentős építőelemét képviselheti a kialakítandó európai szintű részvételi demokrácia rendszerének, és mind a nyilvánosság előtt, mind pedig a különböző intézményeken belül mindenképpen láthatóvá tenné az európai demokráciának ezt a pillérét. Így felismerhetőbbé és elismertebbé válna az európai civil szervezetek hozzájárulásának nagysága, valamint az EU keretén belül már régóta meglévő elkötelezettség.

4.5

Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az összes többi intézmény aktív támogatásával az Európai Bizottság kezdeményezze egy szélesebb körű és részletesebb tanulmány elkészítését.

4.6

Tíz évvel az európai kormányzásról szóló fehér könyv (23) után e tanulmánynak több részletet kellene tartalmaznia az elért eredmények, a jogalkotási folyamatra gyakorolt konkrét hatás, a megvalósult és megtapasztalt nem várt fejlemények, a felmerült problemák csoportjai, a hiányosságok és inkoherenciák, valamint a fellépett költségek átfogó mérlegére vonatkozóan, azonosítva a megfelelőbb és kiterjesztett részvételhez szükséges elemeket. A tanulmánynak emellett fel kellene mérnie azt is, hogy mennyire hatékonyak és kiterjedtek a civil társadalommal való együttműködési struktúrák meglévő formái, melyek a hatékonyság növelésének paraméterei és feltételei, melyek az ajánlható bevált gyakorlatok és hogyan lehetne ezeket továbbfejleszteni. Végül azt is fel kellene mérnie, hogy ez a jelentős munkamennyiség mennyire és milyen módon ismert és elismert az e munkát végzők körén kívül, és hogy mennyire járul hozzá a demokratikus részvétel kibővítéséhez, az európai integrációhoz való csatlakozáshoz és mindezek által az európai nyilvános térség kiépítéséhez. Egy ilyen tanulmánynak egyébként mind az intézményeknek, mind pedig a szervezett civil társadalom különböző szereplőinek szempontjait tükröző hatásvizsgálati kritériumokat is fel kellene használnia.

4.7

Egy ilyen tanulmány, amelyet a 11. cikkben (24) foglaltak tükrében, vagyis a civil társadalmi szervezetek közvetlen és aktív bevonásával dolgoznak ki, jó munkaalapot biztosíthat a strukturált párbeszéd fejlesztésére szolgáló irányvonalak és további gyakorlati módozatok kidolgozására az EUSZ 11. cikkének értelmében. Íly módon az Európai Bizottság és más uniós intézmények rendelkezésére bocsáthatná a további és pontosabb operatív javaslatok megfogalmazásához szükséges elemeket, összhangban a 2.5. pontban megemlített zöld könyvvel, amelynek jelentőségét az EGSZB is hangsúlyozta. Elsősorban az összes intézmény számára közös, lehetséges irányvonalakat és eljárásokat kellene – ezen intézmények önállóságát tiszteletben tartva – meghatározni, hogy kialakuljon az az egyértelmű, hatékony, inkluzív és átlátható folyamat, amelynek az európai projekt építésében való civil társadalmi strukturált részvételt kellene jellemeznie.

4.8

Az EGSZB munkájával, szaktudásával és hálózataival minden bizonnyal aktívan hozzá tud járulni ennek a tanulmánynak a megvalósításához, mind tervezési és kivitelezési szakaszában, mind pedig az eredmények ezt követő terjesztésében, főként a 27 tagállamban.

4.9

2011. június 23-ánaz Európai Bizottság és az Európai Parlament emellett közzétette az átláthatósági nyilvántartást, amely felváltotta az Európai Bizottság által 2008-ban létrehozottat. Ez már tartalmazza az európai civil társadalom legkülönfélébb elemeit képviselő több ezer szervezetet, amelyeknek részletes információk sorát kell szolgáltatniuk, és amelyek kötelezettséget vállalnak a közös magatartási kódex tiszteletben tartására (25). A két intézménynek ez az egységes, közös nyilvántartása, amellyel kapcsolatban már a Tanács is jelezte csatlakozási szándékát, előrevetíti a konkrét irányt, valamint az uniós intézmények azon szándékát, hogy egy olyan fontos és érzékeny területen, mint a civil társadalommal való kapcsolatok, koordinált módon járjanak el.

4.10

Az EGSZB véleménye szerint ez a nyilvántartás, amely ma kizárólag azokkal kapcsolatban kívánja az átláthatóságot megteremteni, akik a politikák befolyásolásának szándékával az európai intézményekhez fordulnak, fokozatosan a civil párbeszéd szereplői meghatározásának munkaeszközévé válhat, hivatkozással a reprezentativitási kritériumok kérdésére. Ezért az előbbiekben említett tanulmány keretében fel kellene mérni egy a strukturált civil párbeszéd fejlesztésére irányuló hasonló nyilvántartás lehetőségét is.

4.11

A Lisszaboni Szerződés emellett új lehetőségeket teremt az Európai Tanács tekintetében, amely mostanra már egy állandó struktúrává vált, elnökét pedig két és fél éves, megújítható hivatali időszakra választják meg. Mindez megteremti az alapjait egy hosszabb távú perspektíva kiépítésének és a szervezett civil társadalommal ápolt stabilabb kapcsolatoknak. Magának az Európai Tanácsnak is meg felelnie az EUSZ 11. cikkében foglalt kötelezettségeknek, és az a tény, hogy immár e szervezet felelős az EU általános politikai iránymutatásainak a kidolgozásáért, még inkább stratégiai jelentőségűvé teszi egy olyan együttműködés kibontakoztatását, amely fokozatosan a strukturált civil párbeszéd kialakulásához vezet. Az EGSZB véleménye szerint a Tanácsnak létre kellene hoznia a civil társadalommal folytatott párbeszédért felelős szakmai osztályt, saját tevékenységének keretén belül pedig az EGSZB kész szorosan együttműködni a Tanáccsal e perspektíva konkrét kidolgozásában.

5.1

Az utóbbi tíz év során az EGSZB is nagymértékben módosította saját munkamódszereit; mindenekelőtt a munkájában részt vevő szereplők, szakértők és európai civil szervezetek körét bővítette jelentősen.

5.2

Ezek a változások valamennyi tevékenységi területre kiterjedtek, legyen szó a munkák hagyományosabb részéről (vélemények) – amelyek elkészítésében egyre nagyobb szerep jutott a szakértőknek és a jelentősen növekvő számú (különböző körre kiterjedő) meghallgatásoknak –, az NGO-kkal (civil szervezetekkel) együttműködő kapcsolattartó csoport létrehozásáról, a szekciók, a csoportok és az elnökségek programjának keretén belül szervezett különböző konferenciákról és rendezvényekről, mind Brüsszelben, mind az Unió külöböző országaiban, az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos, az egyes tagállamok gazdasági és szociális tanácsaival és hasonló szervezeteivel folytatott munkáról, vagy akár a saját külkapcsolatainak keretén belül folytatott tevékenységek széles köréről.

5.3

Így egy meglehetősen strukturált, igen ágazatspecifikus fejlődésen keresztül kialakult a kapcsolatok és párbeszédek folyamatosan bővülő, sűrű hálózata az európai szervezett civil társadalom szereplőinek szélesebb és változatosabb körével, amelynek keretén belül az egyes szereplők tevékenységeit a többiek általában alig ismerik, legfőképpen pedig nem megfelelően használják ki a különféle átfogó lehetőségeket.

5.4

Ezért az EGSZB-nek a következőket kell vállalnia:

5.5

A 11. cikk megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében az EGSZB-nek meg kell teremtenie a szükséges szinergiákat az Unió többi intézményével. Ennek érdekében az EGSZB megújítja azon elkötelezettségét, hogy az Európai Tanáccsal közösen végzett munka vonatkozásában új kilátásokat teremt, valamint megerősíti és kiterjeszti azokat az együttműködési lehetőségeket, amelyek már létrejöttek az Európai Parlamenttel, az Európai Bizottsággal és a Régiók Bizottságával.

5.6

Az EGSZB által aláírt, az EB-vel való együttműködésről szóló új jegyzőkönyv  (27), amely konszolidálja és megerősíti az EGSZB-nek mint a szervezett civil társadalom és az EU intézményei közötti elsődleges közvetítőnek a szerepét, számos ebbe az irányba mutató lehetőséget tartalmaz, amelyeket célirányosan meg kell valósítani. E jegyzőkönyv konszolidálja és megerősíti az elmúlt években kifejlesztett együttműködési lehetőségeket, emellett új és ambíciózus konkrét utakat dolgoz ki az EUSZ 11. cikkének fokozatos és közös alkalmazásának biztosítására, hogy fejlődjön „az uniós szintű részvételi demokrácia (…) annak érdekében, hogy megszilárdítsák az EU demokratikus legitimitását”.  (28) Ki kell emelni, hogy „az Európai Bizottság rendkívül fontos eszköznek tartja ezt az együttműködést, amelynek segítségével nyílt, átlátható és rendszeres párbeszéd szervezhető az érdekképviseleti szervezetekkel és a civil társadalommal, ahogy erről az EUSZ 11. cikke rendelkezik” (29).

5.7

A jegyzőkönyv az előbbiekben említett együttműködés fejlesztésének két olyan lényeges szempontját is azonosítja, amelyek egy stabil és strukturált keret kiépítéséhez vezethetnek, felölelve az európai civil társadalom reprezentatív szervezeteinek egyre szélesebb körét, és így a 11. cikk (2) bekezdésének megfelelően formába önthetik a strukturált civil párbeszéd konkrét fejlődését:

5.8

Ez EGSZB-nek emellett törekednie kell a nemzeti és európai szintű civil társadalmi szervezetekkel való legcélszerűbb szinergiák létrehozására is, és mindkét szinten strukturált együttműködést kell kiépítenie.

5.9

Ez a strukturált együttműködés elsősorban nemzeti szinten épülhet ki, különös tekintettel arra a hozzájárulásra, amelyet a jegyzőkönyv állapít meg jelenleg az EGSZB részére „az uniós jogszabályok megvalósításának értékelés(…)e(…), különösen az Európai Unió működéséről szóló szerződés 8-12. cikkében szereplő horizontális rendelkezésekkel kapcsolatban”  (30). E célból meg kell erősíteni a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokkal és a hasonló intézményekkel már meglévő kapcsolatokat.

5.10

Végül az EGSZB 2004-ben létrehozta a civil társadalom európai szervezeteivel és hálózataival együttműködő kapcsolattartó csoportot, amelyről az átdolgozott jegyzőkönyv is említést tesz. A felvázolt irányvonalak fényében az EGSZB szükségesnek tartja a kapcsolattartó csoport szerepének felülvizsgálatát, átalakítását és dinamikusabbá tételét, és különösképpen a szervezett civil társadalom valamennyi ágazata előtti megnyitását, az EGSZB három csoportjának strukturáltabb összetételére tekintettel. Ez a megerősítés konkrét hozzájárulás lehetne az EUSZ 11. cikke (1) bekezdésének (a horizontális civil párbeszédet illető) végrehajtása terén mutatkozó meghatározó előrelépéshez, és az EGSZB-t e folyamat véghezviteléhez szükséges platformmá alakíthatná. Az így felülvizsgált és megerősített kapcsolattartó csoport egyre értékesebb szerepet játszhatna az EGSZB keretén belül, különösképpen az EUSZ 11. cikke végrehajtásának nyomon követésében.

6.1

Az EGSZB úgy véli, hogy egyre inkább az európai civil párbeszéd kiválósági központjává kell válnia, fejlesztve és egyre kiválóbbá téve a már létező eszközöket, ösztönözve a strukturált párbeszéd új formáit, valamint a szereplők előtt nyitott részvételi fórumokat. Mindezt egy összetett stratégia keretében és az európai civil társadalom szervezeteinek egyre megfelelőbb részvételével kell megvalósítani, azzal a céllal, hogy a civil párbeszéd bevált gyakorlatai valamennyi szinten terjedjenek el. Íly módon az EGSZB meghatározó hozzájárulást nyújthatna a 11. cikk végrehajtásához.

6.2

Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell kezdeni a demokratikus részvételre vonatkozó ezen új stratégia látható térségének a kialakítását, amely nemcsak egy érdemi és módszertani innováció lenne, hanem a teljes folyamatnak is lendületet adna, és önmagában is egy kommunikációs esemény lenne. Ily módon formát és tartalmat lehet adni a Jürgen Habermas filozófus által javasolt, de a megvalósítástól még messze álló európai közszféra kiépítésének, amely magának az európai folyamatnak is alapvető feltétele. A krízissel összefüggésben, valamint az európai integrációra vonatkozó demokratikus támogatás csökkenésének már említett kockázata mellett ez az építkezés még inkább szükségesé válik.

6.3

Az EGSZB-ben már felvetették az erre a térségre vonatkozó javaslatot, egyrészt az EGSZB keretén belül szervezett konferencia (31) alkalmával, másrészt pedig a közösségi módszer megújításáról szóló nemrég közzétett fontos véleményben (32).

6.4

Az EGSZB megjegyzi, hogy az európai civil párbeszédnek ez a strukturált térsége egy éves rendezvény formáját ölthetné, a következő sajátosságokkal és célokkal:

6.5

Az EGSZB szerint egy ilyen rendezvény kedvező hatást gyakorolhatna arra, hogy valamennyi uniós intézmény átfogó feladatként kezelje a civil párbeszédet az Európai Bizottság valamennyi főigazgatóságában, a Tanács valamennyi munkacsoportjában és az Európai Parlament valamennyi bizottságában, átlátható és kiegyensúlyozott megközelítést követve és tiszteletben tartva az európai szervezett civil társadalom különféle elemeit, ahogy azt annak idején az Európai Parlament is kérte (35).

6.6

Annak érdekében, hogy ez az elgondolás erősebbé és koherensebbé váljon, az EGSZB szükségesnek tartja azt is, hogy az Európai Bizottság konkrét és végleges formában fogalmazzon meg új, az európai egyesületek európai jogállására vonatkozó javaslatot, amely az európai civil szervezetek határozott kérése, és amelyet az EGSZB különböző véleményeiben már maga is többször kért.

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/16

1.3.1

Az EGSZB a következőket ajánlja:

2.1

A tevékeny időskorral foglalkozó európai bizottsági irányítócsoportnak az aktív és egészséges időskorról alkotott jövőképe szerint „az aktív és egészséges időskor” az egészségügyi, részvételi és biztonsági lehetőségek optimalizálásának azon folyamata, amelynek célja az életminőség javítása az idősödés során. Ez érvényes mind az egyénekre, mind népességcsoportokra. Az „egészség” a testi, szellemi és szociális jólétre utal, míg az „aktív” kifejezés a szociális, gazdasági, kulturális, szellemi és polgári ügyekben való folyamatos részvételre, és nem csupán arra a képességre, hogy fizikai tevékenységet végeznek, vagy hogy munkát vállalnak.  (1)

2.2

A vélemény célja egyrészt az, hogy rávilágítson az idősek jelenlegi aktív társadalmi részvételére Európában, másrészt hogy megvizsgálja nagyobb mértékű társadalmi bevonásuk akadályait, harmadrészt pedig hogy hangsúlyozza az ilyen részvétel egész életen át tartó jellegét. Az idősbarát Európa (2) építése a születéskor kezdődik, és hosszú távú szemléletet tesz szükségessé. Jelen vélemény támaszkodik az EGSZB azon korábbi véleményeire (3), amelyek témái az idősek és az időskor voltak.

2.3

Jelenleg 85 millió 65 év feletti polgár él Európában, és ez a szám 2060-ra 151 millióra fog emelkedni. Fontos, hogy ne csupán az életkorra összpontosítsunk, hanem hogy minden korcsoportban méltányoljuk és fejlesszük a szerepvállalás képességét, és hogy tisztában legyünk azzal, hogy az idősek (akiken ebben a véleményben a 65 éven felülieket értjük) esetleges egészségügyi problémái nem akadályozzák meg szükségszerűen szerepvállalásukat.

2.4

Az idősek aktív, kulturális, gazdasági és politikai részvétele az életkorról alkotott helyes elképzelésen alapul  (4). Meg kell akadályozni, hogy a média és a kormányok túlságosan drámai nyelvezetet használjanak az idősödő társadalom leírására.

2.5

El kell törölni az életkorral szembeni diszkriminatív hozzáállást, mivel károsan hat az idősekről alkotott képre, az időseket elbátortalanítja attól, hogy részt vegyenek a társadalom életében, aminek következtében sok bennük rejlő értékes lehetőség maradna kihasználatlanul, és növekednének a generációk közötti feszültségek. Örömmel kellene fogadnunk azt, hogy egészségesebben és tovább élünk, ami a jobb oktatásnak és a jobb táplálkozásnak az eredménye, valamint annak, hogy hangsúlyos szerepet kapott a nemzedékek közötti szerződés.

2.6

Az idősekkel szembeni negatív hozzáállás nem veszi figyelembe, hogy munkaerőként, fogyasztóként, a közösségi projektek résztvevőiként és embertársaink ápolóiként fontos szerepet játszanak. Az idősekről alkotott negatív kép károsan hat, mivel a diszkrimináció aláássa az önbizalmat, és visszatartja az időseket attól, hogy nagyobb kötelezettséget vállaljanak, valamint hogy hozzájáruljanak a gazdasághoz. A várható élettartam az orvostudomány, a gyógyszerészet és a technológiák új fejlődésének, valamint a megnövekedett egészségügyi tudatosságnak és az oktatásnak köszönhetően növekedett. A kutatások bebizonyították, hogy a magas életkorú személyek gyakran jobbnak tartják saját életminőségüket, mint ahogy ezt a kívülállók általában gondolják. Meg kell változtatnunk az időskorral kapcsolatos szemléletünket, amelyre gyakran negatív téves képzetek és előítéletek jellemzők  (5).

2.7

A demográfiai változások növekedési lehetőségeket kínálnak az ún. ezüstgazdaságon belül, ugyanis az idősek számos ágazatban fogyasztók, és a foglalkoztatásuk révén adózók.

2.8

Ezért az életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés ellen – jogszabályokkal, innovatív intézkedésekkel és a politikai döntéshozatalon belüli új lendülettel – vívott küzdelemnek elsődleges szerepet kellene kapnia az aktív időskor támogatásában és az idősebb népességben rejlő lehetőségek mozgósításában, hogy az idősek teljes jogú szereplőként segítsék országuk szociális és gazdasági tőkéjének a fejlődését.

2.9

Szembe kell szállni azzal a nézettel, hogy 65 éves koruk után az emberek a szolgáltatások élvezőivé válnak, és már nem nyújtanak hozzájárulást. Meg kellene szüntetni az egyes életkorhatárokat. Az idősek csupán az életkoruk alapján még nem válnak homogén csoporttá, hanem továbbra is különböző nézőpontokkal, energiával, tapasztalatokkal, előítéletekkel, szükségletekkel és vágyakkal rendelkeznek. Mindannyian idősödünk, és folyamatos alkalmazkodásra van szükség ahhoz, hogy 2060-ban is eleget tudjunk tenni az elvárásoknak.

2.10

Óvatosan kell használni az idősekre vonatkozó statisztikai adatokat, nehogy azt higgyük, hogy a 65 és 100 év közöttiek mind ugyanolyan egészségügyi állapotban vannak, és hogy ugyanolyan arányban vesznek részt a társadalomban stb., ugyanis szükségleteik és képességeik eltérőek. El kell kerülni, hogy csupán az életkoron alapuló feltételezésekbe bocsátkozzunk, és kategóriákban gondolkozzunk.

2.11

Az idősek méltóságának és jólétének vizsgálata nem lehetséges azoknak a stratégiáknak a figyelembevétele nélkül, amelyek a jövedelemhez, az egészséghez és a szociális ellátásokhoz, valamint a helyi szociális hálózatokhoz és a közösségi kezdeményezésekhez kapcsolódnak. Ezek a kérdések a részvételt potenciálisan akadályozó tényezőkkel kapcsolatban különösen fontossá válnak. Az a képesség, hogy valaki hozzáfér-e a szolgáltatásokhoz, és azok résztvevője-e, nagyrészt attól függ, hogy elegendő-e a jövedelme. Ezt átfogó módon figyelembe kell venni a nyugdíjreform során.

3.1

A „Gold Age Pensioners” (6) című közelmúltbeli jelentés az időseket a társadalom összetartó erejeként jellemzi. Kiemeli, hogy önkéntes munkájukkal az idősek fontos szerepet játszanak a családokban és a közösségekben, és hangsúlyozza a demokratikus intézményekben való részvételük jelentőségét.

3.2

Az idősek nagyobb arányban vesznek részt a szavazásokon. Az Eurostat jelentése (7) szerint az 55 év felettiek 50 %-a gyakorolta szavazati jogát, és komoly érdeklődést mutat a politika iránt idősebb korában. Az idősek, a társadalmunkon belüli növekvő számuk révén jelentős politikai befolyásra tesznek szert, amit az USA-ban „ősz hatalomként”(grey power) ismernek; és az idősek élnek is ezzel a befolyással.

3.3

Az Európai Parlament választott tagjainak átlagéletkora 54, és a legidősebb tag 84 éves. Ez a helyzet más kormányzati intézményekben és az EGSZB-n belül is hasonló, ami rávilágít arra, hogy az életkornak nem szabadna – semmilyen szinten sem – a részvételt korlátozó tényezőnek lennie.

3.4

Számos idős ember hasznosítja a pályafutása során szerzett tapasztalatait és szaktudását nem kormányzati szervezetek, hatóságok és vállalkozások vezetőtestületeiben.

4.1

Tekintettel az idősek nagymértékű, különböző formákban történő társadalmi szerepvállalására, következtetéseket vonhatunk le az idősek társadalmi befogadására és a döntéshozatali folyamatokban való részvételükre nézve. Az idősek ugyanakkor gyakran úgy érzik, hogy kihagyják őket azokból a döntésekből, amelyek jólétükre vagy arra a közösségre vonatkoznak, amelynek tagjai. Az egyéneknek személyes bátorításra van szükségük, a szervezeteknek pedig olyan mechanizmusokat kell kialakítaniuk, amelyek figyelembe veszik az idősek észrevételeit.

4.2

Az Európai Idősek Platformja 2010-ben jelentést (8) tett közzé, amely szemlélteti a különböző tagállamokban kifejlesztett módszereket, többek között idősek nemzeti és helyi tanácsainak a létrehozását és nyilvános konzultációk tartását. A társadalmi befogadásra irányuló európai folyamatok alapvető előfeltétele, hogy az érintett felek részt vegyenek az előttük álló problémák megoldási lehetőségeinek kifejlesztésében. A részvétel lényeges, ám éppannyira fontos, hogy meghallgassák őket, és hogy változtatásokat érjenek el.

4.3

Segíteni kell a betegségük, fogyatékuk vagy szegénységük miatt a társadalomból kirekesztetteket, és az egyének számára nagyobb autonómiát kell biztosítani. A skót demencia munkacsoport jó példát jelent olyan emberekre, akik demenciájuk ellenére eltökélten meg kívánják őrizni döntési szabadságukat, és rendelkezni kívánnak életükről. A munkacsoport imponáló nemzeti és nemzetközi hírnévre tett szert lelkes és félelmet nem ismerő kampányaival, amelyek célja a demencia jobb megértetése és a jobb szolgáltatások érdekében folytatott lobbitevékenység volt. A szervezetet demenciával élők irányítják, felszólalóként ők vesznek részt a konferenciákon vagy járnak közben ügyükért a kormánynál (9).

4.4

A tényleges részvételhez befogadó struktúrákra van szükség, és arra, hogy a kormányzó szervek és a nem kormányzati szervezetek, a munkaadók és más intézmények elkötelezzék magukat amellett, hogy figyelmesen meghallgatják az időseket, mint érdekelt feleket, vagyis hogy köznyelven fogalmaznak, üléstermet biztosítanak elérhető áron, és közlekedési eszközöket biztosítanak. Az időseknek ismerniük kell jogaikat és kötelezettségeiket, és a tárgyalásokat megelőzően lehetőséget kell kapniuk, hogy megismerjék a megvitatandó témákat. Ehhez alapvetően fontos, hogy olyan képzésben részesüljenek, ami az ikt-k területére is kiterjed (10).

4.5

Egyre nagyobb súlyt kap az együttműködés, amely egyének, közösségek és szervezetek azon képességét, tudását és lehetőségét takarja, hogy együtt munkálkodnak lehetőségek létrehozásán és kérdések megoldásán  (11). Az alkalmazott elvek ugyanazok, mint más részvételi tevékenységek esetén, és alkalmazhatók az egyéni szinttől kezdve – egyéni ápolási csomag kijelölésére – egészen a nemzeti kormányzati szintig, ahol politikák kidolgozására alkalmazzák őket.

5.1

Az EGSZB üdvözölte, hogy az Európai Bizottság támogatja a közös programozásra irányuló kezdeményezéseket és menetrendek kidolgozását az idősödés és a demográfiai változások területére vonatkozó jövőbeli kutatási tevékenységekhez, amelyek integratív részei a „Horizont 2020” – az idősödéssel kapcsolatos ütemtervnek (12).

5.2

Az idősek életének valamennyi aspektusára kiterjedő folyamatos kutatások fontosak ahhoz, hogy az egészségügyet, a szociális ellátást, az oktatást, a jövedelmeket és a részvételt érintő politikai döntések megfelelőek legyenek. Az időseket a témák meghatározásába és a kutatásokba is be kellene vonni. Különösen nagy a szerepük az idősekkel végzett megfelelő gyógyszervizsgálatoknak.

6.1

A népesség idősödésével az ápolási kötelezettségek egyre több idős nőre fognak hárulni, ami a kieső jövedelem és a csökkent nyugdíj miatt pénzügyi gondokat jelenthet. Az idősek jelentős szerepet vállalnak azzal, hogy idősebb és rosszabb állapotban levő családtagjaikat informálisan gondozzák, ami jelentős megtakarítást jelent a jóléti állam költségvetése számára. Az informális ápolók tapasztalatait és készségeit éppúgy el kell ismerni, mint azt, hogy képzési lehetőséget kell kapniuk.

6.2

Ezen túlmenően számos nagyszülő gondoskodik unokájáról, bizonyos esetekben azért, mert a nehézségekkel küzdő családokban szükség van erre, más esetekben azért, hogy lehetővé tegyék gyermekeik számára, hogy dolgozzanak, vagyis hogy gazdasági tevékenységet folytassanak.

6.3

Az informális ápolás területén szociális innovációra van szükség, és a tagállamoknak több erőfeszítést kellene tenniük az informális ápolók előtt álló – a csökkenő vagy nem megfelelő ápolási szolgáltatások kontextusában – növekvő kihívások és felelősségek megválaszolására.

7.1

Az idősek önkéntes tevékenységek figyelemre méltó körét végzik, ami messze túlmutat a hagyományosan az idősekhez kapcsolódó olyan témákon, mint a gyengébb állapotú és beteg idős emberek támogatása  (13). Önkéntes tevékenységeik olyan területekre terjednek ki, mint az egészségügy, a szabadidő, a környezetvédelem, a vallásos szervezetek, a kultúra és a politika.

7.2

Az idősek azért végeznek önkéntes tevékenységet, mert így megőrizhetik képességeiket, vagy újakat fejleszthetnek ki, társadalmi kapcsolatokat teremthetnek és megelőzhetik társadalmi elszigetelődésüket és kirekesztődésüket, valamint az adott közösséget szolgálhatják. Az önkéntes tevékenység mindenki számára hasznos. Egy 2009-ben végzett felmérés kimutatta, hogy az EU27-ek lakosságának 78 %-a úgy vélte, hogy az idősek jelentős szerepet töltenek be a karitatív és közösségi szervezetekben végzett önkéntes munkájuk által (14).

7.3

Figyelembe kell venni, hogy jogszabályilag előírt szolgáltatások hiányában, vagy azok korlátozott mértékű biztosítása esetében az idősek önként ugyan pótolják a hiányt, de támogatásra szorulnak.

7.4

Meg kell jegyezni, hogy az önkéntes tevékenységek elismerése és köre tagállamonként jelentősen eltérő, és hogy az idős korukban önkéntes tevékenységet végző emberek nagy valószínűséggel egész életükben folytattak ilyen tevékenységeket. Mindenkit bátorítani kell, és meg kell teremteni a lehetőségeket arra, hogy élete során önkéntes tevékenységet folytasson, ami idős korban előnyökkel jár, így például megelőzi az elszigetelődést és a társadalmi kirekesztést, valamint ösztönzi a kapcsolatokat és a barátságot.

8.1

Az idősek gazdasághoz való hozzájárulása – a fogyasztáson kívül –, a következő elemekkel mérhető: jövedelem- és forgalmi adók fizetése, a családtagok informális ápolása – amely az államnak megtakarítást jelent –, az unokák gondozása – amely lehetővé teszi a szülők számára a munkaerőpiacra való visszatérést –, valamint az önkéntes tevékenységnek és az aktív élet meghosszabbításának értéke. Ráadásul vagyoneszközöket ruháznak át fiatalabb családtagjaikra, hogy segítsék őket nagyobb pénzügyi kötelezettségeik teljesítésében (15).

8.2

Az idősödő társadalom fokozódó megbecsülése minden bizonnyal megkönnyítené, hogy a vállalkozások és más szervek könnyebben tudjanak olyan árukat és szolgáltatásokat kifejleszteni és forgalmazni, amelyek a társadalom idősödésének ebben az időszakában ezt a réteget szolgálják, így ösztönözné a növekedést a termelésben és a foglalkoztatáson belül (16).

8.3

Nem ismerik el kellőképpen az idősek fogyasztói szükségleteit, ami tovább táplálja az idősekkel szembeni negatív hozzáállást. Az idősekről kialakult sztereotípiák olyan feltevéseket generálnak, amely szerint az időseknek nincs szükségük különféle ajánlatokra vagy szolgáltatásokra, vagy nem tartanak igényt ilyenekre, és hogy a „fiatalok piaca” sokkal fontosabb (17).

9.1

A munkavállalók mintegy 60 %-a úgy véli, hogy 60 évesen is képes lesz munkáját elvégezni  (18).

9.2

Az élettartam meghosszabbodásával rendkívül fontossá vált, hogy az időseknek lehetőségük legyen annak eldöntésére, hogy aktívak maradnak-e a törvényes nyugdíjkorhatár eléréséig, vagy azon túl is. Ehhez el kell ismerni az idősek képességeit, igényeiknek megfelelően át kell alakítani a munkakörnyezetet és a munkaidőt (ami az egész életciklus során előnyös volna), biztosítani kell számukra, hogy részt vehessenek képzési lehetőségekben, amelyek célja, hogy lépést tudjanak tartani a változó módszerekkel, továbbá intézkedéseket kell hozni az életkor alapján történő megkülönböztetés leküzdésére. Az EGSZB a közelmúltban elfogadott egy véleményt, amelyben konkrét intézkedésből álló csomagra tesz javaslatot e követelmények figyelembevétele érdekében, valamint hangsúlyozza a szociális partnerek jelentőségét, akikre rendkívül fontos szerep hárul a megfelelő szakpolitikák és kiigazítások biztosításában (19).

9.3

Különbséget kell tenni azok között, akik önszántukból dolgoznak a nyugdíj után, és akiket nem megfelelő nyugdíjjövedelmük kényszerít erre.

9.4

Az idősek nagy tapasztalattal és tudással gazdagítják a munkahelyüket, ami egyrészt lényeges olyan időkben, amikor kevés a szakképzett munkaerő, másrészt állandó hozzájárulást tesz lehetővé a gazdasághoz. Ösztönözni kell a vállalkozói szférát arra, hogy fejlesszenek ki jobb gyakorlatokat az életkort figyelembe vevő irányítási stratégiák területén.

9.5

Adottak a lehetőségek, hogy az idősek önfoglalkoztatóvá váljanak és vállalkozásba kezdjenek, ami nagyobb autonómiát ad nekik, és ellenőrzést tesz lehetővé munkafeltételeik felett. Az idősek e területhez való hozzájárulása egyre növekszik. Az Eurostat 2010. évi számadatai kimutatták, hogy a 65 év fölötti munkaerő 50 %-a önfoglalkoztató (20). A vállalkozói tevékenységet folytató idősek a változó demográfiai helyzetet tükröző új projekteket és szolgáltatásokat ösztönözhetnek, és bátorításra van szükség az ilyen lehetőségek kihasználása érdekében (21).

10.1

Az EGSZB évek óta hangsúlyozza az egész életen át tartó tanulás fontosságát, mint a társadalmi befogadás, a folyamatos foglalkoztatás, a személyes fejlődés és a hatékony részvételi képesség kulcsfontosságú feltételét (22).

10.2

Egyre több idős személy él a képzési lehetőségekkel, de ez egyenlőtlenül oszlik meg az egyes tagállamok között (23). Az idősek közösségi csoportokban és nem kormányzati szervezetekben való részvétele az informális tanulás egyik jelentős forrását képezi.

11.1

Az ikt-k használata növekvő jelentőségű minden polgár számára. Az internet és az e-mail használata lehetővé teszi az idősek számára, hogy továbbra is fenntartsák a kapcsolatot a külvilággal, és hogy rendszeresen kommunikáljanak a távolabb élő családtagjaikkal. Ez a kapcsolat javítható a Skype vagy más média használatával, a vizuális kapcsolat érdekében. A felügyelt csevegőszobák használata segítséget nyújthat az otthonukat esetleg elhagyni már nem tudó időseknek abban, hogy kapcsolatba lépjenek más hasonló érdeklődésű emberekkel, ami segít a kirekesztettség érzésének csökkentésében.

11.2

Igen hasznos lehet az e-egészségügy alkalmazása, különösen az állapot figyelemmel kísérésével és a sürgősségi helyzetek megválaszolásával kapcsolatban. Az ilyen módszerek ugyanakkor nem válthatják fel a „valódi” kapcsolatokat, hanem csak kiegészíthetik ezeket. Az elektronikus egészségügyi rendszerek esetében tehát figyelembe kell venni az egyénekkel történő tényleges kapcsolattartás szükségességét.

11.3

Az ellentmondásosabb ikt-alkalmazások közé tartoznak az intelligens épületek megfigyelési rendszerei, a személyes biztonság garantálására, vagy a demenciában szenvedők megfigyelésére szolgáló eszközök. A cél, hogy biztonságos módon lehetővé tegyék az idősek további autonómiáját és döntési szabadságukat. Az ilyen módszerek alkalmazásának erkölcsi megfontolásokra és a gyakorlatokra kell támaszkodnia, és egyértelműen az idősek érdekeit kell szolgálnia; e módszerek nem használhatók ellenőrző rendszerként vagy a személyzet számának csökkentésére vonatkozó lehetőségként.

11.4

Az interneten történő online vásárlás egyértelmű előnyökkel jár a mobilitási nehézségekkel küzdők számára, azonban ismételten figyelembe kell venni, hogy az időseknek szükségük van a másokkal való találkozásokra és az otthonukból való kimozdulásra. Garantálni kell a személyes adatok és a magánélet védelmét.

11.5

Az ikt-k használatához képzésre, támogatásra, valamint az eszközökhöz való hozzáférésre van szükség. Az EGSZB „A digitális jártasság és a digitális készségek fejlesztése, valamint a digitális társadalmi befogadás javítása” című véleménye (24) kiemelte ezeket a témákat.

12.1

Noha mint hangsúlyoztuk, az idősek számos, a társadalmi és gazdasági életre hatást gyakorló tevékenységben vesznek részt, még ma is jelentős korlátokba ütköznek, amelyek akadályozzák őket a részvételben.

12.2

Az életkor csupán egy az embert meghatározó számos jellemző közül. A különböző korosztályok által birtokolt tudás, készségek és tapasztalatok a társadalom lényeges erőforrásai. A minden életkort befogadó társadalom előfeltétele, hogy a döntéshozók, az illetékes szereplők és a polgárok mindannyian, közösen elkötelezzék magukat amellett, hogy a politikaalkotás és a konkrét intézkedések során – korosztálytól függetlenül – az igazságosságot és a befogadást tartják szem előtt.

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/21

1.1

EGSZB elismeréssel és komoly reményekkel ismeri el az Európai Bizottság, az Európai Parlament és az Európai Tanács, más uniós szervek, valamint a tagországok által az utóbbi időkben az európai romák társadalmi inklúziójáért és integrációjáért tett lépéseket, köztük az európai bizottsági keretstratégia, valamint a tagországi nemzeti romaintegrációs stratégiák (NRIS) elfogadását.

1.2

Ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy „mindezek az erőfeszítések összességükben meghatározó mértékben nem voltak képesek a romák jelentős hányadának hátrányos megkülönböztetésén, életminőségén és életesélyein javítani …”.

1.3

Az EGSZB feltáró véleményében (1) már 2011-ben aggodalmát fejezte ki az NRIS civil és roma szervezeti elfogadását illetően, és számos javaslatot fogalmazott meg.

1.4

Az EGSZB által megrendelt, 27 tagországra kiterjedő kutatás eredményei - az ERPC és más civil szervezetek kutatásaival egybehangzóan – a nagyfokú tájékozatlanságon és elégedetlenségen túl egyfajta széles körben osztott frusztráltságot és bizalmatlanságot tükröz a roma társadalom hangadói, a civil szervezetek és reprezentánsaik körében. Úgy tűnik, az NRIS nem erősítette meg a romák körében azt a növekvő elvárást és őszinte hitet, hogy a stratégia érdemben hozzájárulhat a romák társadalmi integrációjának lényegi javulásához.

1.5

Az NRIS stratégiai célok megvalósítására rendelkezésre álló eszközök és források nem látszanak elég erősnek ahhoz, hogy a diszkrimináció és kirekesztés folyamatosan jelen lévő, az érintettek életét és esélyeit folyamatosan negatívan befolyásoló hatását ellensúlyozzák. Ezért az EGSZB az szakpolitikák koordinációjának, valamint a források célokkal arányos tervezésének fontosságára hívja fel a figyelmet.

1.6

Véleménye szerint az NRIS tervezése és megvalósítás mindenkor jogalapú kell, hogy legyen az emberi és alapvető jogok kiteljesítése érdekében.

1.7

Kiemeli, hogy a társadalmi élet minden területén elsőbbséget kell biztosítani a diszkrimináció ellenes küzdelemnek.

1.8

Megerősíti, hogy a romák társadalmi helyzetével kapcsolatosan pozitív tartalmú megközelítés általánossá tételére van szükség, és aláhúzza, hogy az inklúziós politikák megvalósításának döntő eleme, hogy az embereknek legyen erejük, eszközeik és hatalmuk a saját sorsukról rendelkezni.

1.9

Támogatja a nemzeti roma kontaktpontok Európai Bizottság által tervezett hálózatának megfelelő hatáskörökkel történő felállítását, és hangsúlyozza, hogy a szervezett civil társadalomnak, ide értve a roma szervezeteket és érdekképviseleteket is, teljes mértékben részt kell vennie az NRIS teljes (tervezés, megvalósítás, monitorozás és értékelés) folyamatában.

1.10

Az NRIS monitorozásának és értékelésének robusztus, tudományosan alapozott, a civil és független értékelők bevonásával való megerősítésére, ezen folyamatok finanszírozásának pedig rendszerszerű biztosítására van szükség.

2.1

Az Európai Bizottság 2011 áprilisában nagy jelentőségű stratégiai dokumentumot fogadott el „A nemzeti romaintegrációs stratégiák uniós keretrendszere 2020-ig” címmel (2). A közlemény – első alkalommal az EU történetében, és szoros összefüggésben az Európa 2020 stratégia hangsúlyaival, az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglaltakkal és a romák társadalmi befogadásának 10 közös alapelve megállapításaival (3) – meghatározza a legfontosabb stratégiai célokat. Négy területen alakít ki szakpolitikai feladat együtteseket: az oktatáshoz való hozzáférés, foglalkoztatás, egészségügyi ellátás és lakhatás. Különleges jelentőséget tulajdonít a civil szervezetekkel, a roma önszerveződésekkel való együttműködés fontosságának. Erős (robust) monitorozási és értékelési mechanizmus felállítását és megvalósítását határozza el. Egyben elrendeli, hogy 2012 végéig a tagországok készítsék el, fogadják el, és küldjék meg az Európai Bizottságnak nemzeti stratégiai dokumentumaikat.

2.2

A Tanács következtetésében (4) megerősíti az európai bizottsági közleményben (5) foglaltakat és megállapítja:

„[a Tanács üdvözli] a bizottsági közleményt […], továbbá arra ösztönzi [a tagállamokat], hogy […] tűzzenek ki elérhető nemzeti célokat, emellett pedig hozzanak létre ellenőrző mechanizmust, és tegyék a romák befogadására irányuló projektek számára elérhetőbbé a meglévő uniós forrásokat”, valamint leszögezi:

3.1

Az EGSZB elismeréssel és komoly reményekkel ismerte el a Parlament, az Európai Bizottság, a Tanács és más Uniós szervek, valamint a tagországok által megtett, az európai romák társadalmi inklúziójáért és integrációjáért tett, és az utóbbi időben felgyorsult erőfeszítéseit:

3.2

Kiemeli, hogy „elengedhetetlenül fontos a romák és a roma közösségek képviselőinek és tagjainak aktív bevonása mind a tervezés, mind pedig a megvalósítás folyamatába valamennyi (uniós, nemzeti, regionális és helyi) lehetséges szinten”.

3.3

Az EGSZB „civil társadalmi felhatalmazottságával, valamint a tagállamok civil közösségeivel való szerves kapcsolata segítségével részt kíván venni e politikák monitorozásában és értékelésében. Részt vállal az európai uniós intézmények és a szervezett civil világ közötti közvetítésben, valamint aktív partnerként részt kíván venni a Roma Platform, valamint más szervezett dialógus folyamatokban”.

—

az Európai Bizottság különféle dokumentumai a nemzeti stratégiák alkotásának folyamatáról, a stratégiák tartalmi elemeiről;

—

az OSI „résztvevő-megfigyelő” és információkat megosztó aktivitásának dokumentumai, különösen az új tagországokban (7);

—

a European Roma Policy Coaltion kérdőíves kutatás,

—

roma ügyekben aktív civil szervezetek, így az ERIO (European Roma Information Centre), a Center Amalipe riportjai a stratégiák tartalmáról és a stratégiaalkotás folyamatáról.

—

valamint az EGSZB megbízásából 27 tagországban lefolytatott online lekérdezés eredményei.

5.5.1

Nagy a veszélye annak, hogy a roma kérdéssel kapcsolatban a pozitív uniós politikai klíma kihasználatlan marad, és újra drága kudarc marad a helyén. Ezért különösen nagy jelentőségűnek tartja az EGSZB, hogy a kormányzati szakpolitikák nyomon követése és felülvizsgálata az NRIS szempontjából folyamatosan megtörténjen annak érdekében, hogy azok esetleges hátrányos, vagy éppen káros hatásai ne írják felül a stratégiák szándékolt előnyeit. A szakpolitikák koordinációjára és korrekciójára hatékony mechanizmusokat kell létrehozni.

5.5.2

A nemzeti romaintegrációs stratégiák elemzése azt mutatja, hogy aggodalomra okot adó eltérések fedezhetőek fel a romák diszkriminációja és a társadalmi hátrányai felszámolásával kapcsolatos politikai akaratnyilvánítás, valamint a rendelkezésre bocsátott eszközök, források és mechanizmusok hatékonysága között. Az EGSZB a téma politikai kihasználásával szembeni minden eddiginél elkötelezettebb fellépést sürget.

5.6.1

Az EGSZB nagy jelentőségűnek tartja, hogy az NRIS minden esetben kifejezetten jogalapú szemlélettel bírjon, mely biztosítja, hogy a tagországok polgárai teljes mértékben élhessenek azon alapvető jogaikkal, melyeket az EU joganyaga, valamint a nemzetközi emberi jogi szerződések biztosítanak számukra.

5.6.2

A társadalmi élet minden területén elsőbbséget kell biztosítani a diszkrimináció ellenes küzdelemnek. Az EGSZB javasolja, hogy az EU és a tagországok antidiszkriminációs szakpolitikái még nagyobb mértékben térjenek ki a diszkriminációs ügyek feltárására és azoknak az európai joghagyományoknak megfelelő szankcionálására is.

5.6.3

A roma migránsok emberi jogait védeni és kiteljesíteni szükséges, amelybe az oktatáshoz és megfelelő színvonalú egészségi ellátáshoz való jogukat is bele kell érteni. A kiutasítás politikája helyett lehetőség szerint az EU tagországaiból származó – európai polgár – roma migránsok befogadásának kiegyensúlyozottabb politikáját kell megvalósítani.

5.6.4

Különleges erőfeszítésre van szükség a romák elfogadása gyakorlatának megteremtésére a médiában, az iskola világában és a nyilvánosság más területein. Programokat kell indítani a romák történelme és kultúrája megismertetésére, de annak érzékeny feltárására is egyúttal, hogy milyen problémákkal szembesülnek a diszkrimináció és kirekesztettség helyzeteiben. Fontos, hogy a társadalmi érzékenyítés e folyamatában a romák maguk is részt vegyenek.

5.6.5

A gyűlöletbeszéd és xenofóbia eseteit minden esetben és következetesen fel kell tárni, velük kapcsolatban szükség esetén jogi szankciókat kell alkalmazni. E tekintetben különleges felelősséggel bírnak a társadalmi véleményvezérek, elsősorban is a politikai és médiaelit.

5.6.6

El kell kerülni a romák, mint etnikum kriminalizálásának, valamint negatív társadalmi jelenségek (kriminalitás, nem társadalomkonform viselkedés stb.) roma etnikumhoz való kötésének beszédmódját, és ezt ki is kell kényszeríteni. Törekedni kell arra, hogy a büntető-igazságszolgáltatás és a média területén ez az elvárás különösen is érvényesüljön.

5.6.7

Az EGSZB megerősíti, hogy a romák társadalmi helyzetével kapcsolatosan pozitív tartalmú megközelítés általánossá tételére van szükség. Javasolja, hogy az uniós intézmények és hálózataik a roma embereket és közösségeket ne kizárólag társadalmi gondok környezetében, a problémák „hordozóiként” igyekezzenek megjeleníteni, hanem törekedjenek sikeres, a roma felemelkedés és társadalmi integráció szempontjából mintaadó, önmagukat romának valló embereket és közösségeket megjeleníteni az európai nyilvánosság előtt.

5.6.8

Az inklúziós politikák megvalósításának döntő eleme, hogy az embereknek legyen erejük, eszközeik és hatalmuk a saját sorsukról rendelkezni. Ezért mind a politika egészének, mind szakpolitikai részeinek elő kell segíteniük, hogy az érintettek – a jogállamiság keretei között – dönthessenek saját sorsukról, a többségi társadalom pedig képes legyen közös érdekeik mentén elfogadni azt.

5.7.1

Az EGSZB aláhúzza, hogy a civil társadalomnak az NRIS folyamatában nem passzív díszletnek, hanem aktív ágensnek kell lennie.

5.7.2

Támogatja a nemzeti roma kontaktpontok Európai Bizottság által tervezett hálózatának felállítását, de kiemeli, hogy ennek csak akkor van értelme, ha azok megfelelő felhatalmazással, erőforrásokkal és pénzügyi forrásokkal bírnak. Működésüket minden esetben a civil szervezetekkel való szoros és intézményesített formában szükséges végezniük.

5.7.3

Az Európai Roma Platformot be kell vonni a stratégiai programok értékelésébe. Ennek megfelelően működését meg kell erősíteni.

5.7.4

A szervezett civil társadalomnak, ide értve a roma szervezeteket és érdekképviseleteket is, teljes mértékben részt kell vennie a nemzeti romaintegrációs stratégiák teljes (tervezés, megvalósítás, monitorozás és értékelés) folyamatában, mégpedig nem csak országos, hanem regionális és helyi szinten egyaránt. A döntési folyamat minden szintjén ennek a megközelítésnek érvényesülni kell, miközben meg kell teremteni ennek működési folyamatait, az egyeztetés színtereit, átláthatóságát, eszközeit és forrásait.

5.7.5

Az EGSZB aláhúzza, hogy a magukat bármely roma közösség tagjának tekintők társadalmi szerepvállalását és az általuk elért társadalmi integráció méltatását elősegítő politikára van szükség. Ennek létre kell hozni a támogatási rendszerét is.

5.8.1

Tekintettel arra, hogy az M&E általában nem része, vagy nem eléggé kidolgozott komponense a tagországi nemzeti romaintegrációs stratégiáknak, javasolja, hogy minden tagország egészítse ki programjait e vonatkozásban, határozza meg a felelős szervezeti egységeket és intézményes folyamatokat, azonosítsa a célokhoz rendelt indikátorokat, az értékelés módszertanát, az információk forrásait stb.

5.8.2

Az nemzeti romaintegrációs stratégiákat felülvizsgálni és állandóan monitorozni szükséges abból a szempontból is, hogy a keretstratégia mind az öt legfontosabb beavatkozási területére vonatkozóan átfogó és rendezett szakpolitikákat megfogalmaz-e, vagy a meglévő hiányos kereteket kiegészítette-e, ezekre vonatkozóan pedig megfelelő cselekvési programokat, és hozzájuk csatlakozó finanszírozási eszközöket biztosít-e?

5.8.3

A tagországoknak biztosítaniuk kell, hogy az NRIS az országos, regionális és helyi fejlesztési politikákkal egybehangzó legyen, valamint hogy a szakpolitikáknak az NRIS célkitűzési szempontjából nem tervezett negatív hatásait küszöbölni vagy ellensúlyozni lehessen.

5.8.4

Javasolja, hogy az NRIS megalapozott értékelése érdekében az Európai Bizottság hozzon létre egy független szakértőkből álló hálózatot minden tagországban, valamint hogy a tagországok biztosítsanak forrásokat a közösségi monitorozás és a civil szervezeti (független) értékelés számára az operatív programokban is. A programok finanszírozásába az M&E komponensét minden esetben szükséges befoglalni.

5.8.5

Javasolja, hogy az Eurostat koordinálása mellett a nemzeti statisztikai hivatalok szakértői alkossák meg a romastratégiák bizonyítékalapú követéséhez szükséges indikátorok körét, és a mérőszámok megalkotásának egységes statisztikai módszertanát.

5.9.1

Az EGSZB kiemeli, hogy a politikai dokumentumok elfogadott célkitűzéseivel arányos mértékben és elkülönített sorokon szükséges a megfelelő forrásokat rendelkezésre bocsátani.

5.9.2

A krízis helyzete a legsérülékenyebbeket érinti leginkább. Az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek tartására kiigazítások történhetnek mind a forráspolitikában, mind a prioritások helyzethez igazítása szempontjából. Ezeket azonban transzparens és az érintettek képviselőivel történő konszenzusos döntési folyamat keretében szükséges megállapítani.

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/27

1.1

2012. május 10-én az Európai Bizottság ismertette tanácsi irányelvre tett javaslatát a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek az utalványok kezelése tekintetében történő módosításáról. A cél, hogy az utalványokra átfogó, semleges és áttekinthető adózási szabályok vonatkozzanak.

1.2

Az Európai Bizottság közös szabályozásokat akar bevezetni, hogy elejét lehessen venni a kettős adóztatásnak és az adóelkerülésnek. Meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása aránytalanságokhoz fog vezetni az egységes piacon, azaz mivel nem minden piaci szereplőre vonatkoznak ugyanazok a feltételek, torzulni fog a verseny.

1.3

Az elmúlt időszakban komoly mértékben megnőtt az utalványok használata. Sokrétű felhasználási területük és alkalmazásuk miatt egyre nagyobb az átláthatatlanság az utalványok terén az adókötelezettség szempontjából. Minél egyértelműbb és valamennyi tagállamra érvényes szabályokat kell tehát kidolgozni, hogy el lehessen kerülni az aránytalanságokat az egységes piacon.

1.4

Az EGSZB üdvözli, hogy minél pontosabban meg akarják határozni az utalványok különböző típusait. A cél az, hogy elejét lehessen venni az utalványokhoz kapcsolódó adóelkerülésnek. A szabályok egyszersmind azt is garantálják majd, hogy az utalványok kibocsátói ne kerüljenek hátrányba versenytársaikhoz képest.

1.5

Az EGSZB külön üdvözli, hogy az Európai Bizottság fel akarja számolni a több célra felhasználható (többcélú) utalványok forgalmazásának útjában álló széles körű adminisztratív akadályokat úgy, hogy csak az utalványt beváltónak kelljen adót fizetnie, hiszen csak ő tudja, hogy mikor és hogyan használták fel az utalványt.

1.6

Csak akkor érünk el valamit az utalványok kezelésével kapcsolatos adózási kötelezettségek szabályainak pontos meghatározásával, ha azokat a szabályokat aztán minden tagállam be is tartja. Ezért nagyon fontos, hogy a tagállamok alávessék magukat a közös szabályoknak, és megszüntessék azokat a különböző kivételeket, amelyek torzítják a versenyt és gyengítik a versenykörnyezetet.

1.7

Az Európai Bizottság módosítani akarja a héairányelvet az utalványok vonatkozásában, mivel azok egyre elterjedtebbek a távközlési szolgáltatások terén (a lebeszélhető kártyás előfizetések teszik ki az utalványok jelentős részét).

1.8

Az EGSZB több olyan kérdésre is fel szeretné hívni a figyelmet, amelyet még az irányelv hatálybalépése előtt meg kellene oldani. Ezek főként az egyes tagállamokban érvényes különböző adómentességi határokkal összefüggő problémák: például amikor az utalványokat ingyen adják, vagy nincsenek átmeneti rendelkezések, illetve nincsenek szabályok az egyszer használatos (egycélú) utalványok be nem váltására.

2.1

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv szabályokat állapít meg a termékértékesítés és szolgáltatásnyújtás ideje és helye, az adóalap összege, a hozzáadottértékadó-fizetési kötelezettség keletkezése és a levonásra való jogosultság tekintetében. Ezek a szabályok azonban nem elegendőek ahhoz, hogy az utalványok megadóztatásának valamennyi szempontjából garantálják a következetességet. Ennek eredményeképpen pedig olyan komoly piaci aránytalanságok lépnek fel, amelyek nemkívánatos következményekkel járnak a belső piac megfelelő működése szempontjából.

2.2

A tagállamok között jelenleg érvényesülő koordinálatlan megközelítés miatt jelentős mértékben megbomlik a piaci egyensúly, ezeket az aránytalanságokat pedig meg kell szüntetni. Ezért az Európai Bizottság közös szabályok bevezetését javasolja, hogy megalapozottan és egységesen lehessen kezelni ezeket a kérdéseket, el lehessen kerülni a következetlenségeket, a verseny torzulását, a kettős adóztatást vagy éppen az adóztatás elmaradását, és csökkenteni lehessen az utalványok kapcsán az adóelkerülés kockázatát.

2.3

Az utalványok nagyon sokrétűek, ezért az adóztatás szempontjából problematikusak. Különbséget kell tehát tenni a különböző utalványtípusok között, ehhez pedig egyértelmű szabályokat kell kidolgozni.

2.4

Az irányelv célja, hogy különbséget tegyen a fizetési eszközök és az utalványok között, pontosan definiálva ez utóbbiakat, amelyeknek használatuktól függően lehet fizikai vagy elektronikus formájuk. Az irányelv pontosítja az utalványok kibocsátásával kapcsolatos kötelezettségeket is.

2.5

Az utalvány jogosultságot jelent termékek vagy szolgáltatások igénybevételére vagy valamilyen árengedményre. Ezek a jogosultságok azonban gyakran gazdát cserélnek személyek között úgy, hogy közben nem váltják be az utalványt. A kettős adóztatás elkerülése érdekében, amennyiben ilyen jog tárgyát képező szolgáltatás kerül megadóztatásra, biztosítani kell, hogy e jog átruházása és a termék vagy szolgáltatás beváltása egységes ügyletnek minősüljön.

2.6

A semlegesség érdekében az adókötelezettségnek egy olyan egyszeri tranzakcióra kell vonatkoznia, amelynek tárgya az utalványért cserében kapott termékek vagy szolgáltatások.

2.7

Az irányelv értelmében „az utazási irodákra vonatkozó különös szabályozás szerint abban a tagállamban kell az adót megfizetni, amelyben az utazási iroda székhelye található”. Az adózás helyének módosítására irányuló esetleges kísérletek kivédésére ez a szabályozás az utalványok felhasználásával értékesített termékek vagy nyújtott szolgáltatások esetében is alkalmazandó.

2.8

A forgalmazási láncon keresztül forgalmazott utalványok esetében az Európai Bizottság azt javasolja, hogy utalványok végső értékét kibocsátáskor rögzíteni kell. Ez azt jelenti, hogy a fizetendő hozzáadottérték-adó összege állandó marad a több célra felhasználható utalványok forgalmazásának teljes folyamatában.

2.9

Amennyiben az utalványt saját nevében, de harmadik személy megbízásából eljáró adóalany forgalmazza, ezt úgy kellene tekinteni, hogy az adóalany maga kapta meg és adta tovább az utalványt. Ha a forgalmazás tárgya több célra felhasználható utalvány, amelynek esetében csak beváltáskor történik adóztatás, akkor ez a forgalmazási lánc valamennyi állomásán kiigazításokat eredményezne, amelyek legfeljebb csekély adóbevételt jelentenének. A túlzott adminisztratív terhek elkerülése érdekében az ilyen utalványokat forgalmazó adóalanyokat nem célszerű úgy tekinteni, mint akik maguk kapták meg és adták tovább az utalványt.

2.10

Az Európai Bizottság meghatározza a több célra felhasználható utalványok forgalmazásával összefüggő ügyletek adóügyi kezelését. Ha a forgalmazó haszonra tesz szert azzal, hogy egy utalványt továbbértékesít, az így nyújtott forgalmazási szolgáltatást az adóalany által alkalmazott árrés alapján kell megadóztatni.

2.11

Az irányelvjavaslat fel akarja számolni az összes olyan kivételt, amelyet a tagállamok kértek termékek vagy szolgáltatások határokon átnyúló értékesítésének vagy nyújtásának megadóztatásával kapcsolatban. Ez a rendelkezés véget vetne a kettős adóztatás vagy az elmaradó adóztatás lehetőségének.

2.12

Az Európai Bizottság a felhasználásuktól függően egycélú és többcélú utalványokat különböztet meg. Az „egycélú utalvány” olyan utalvány, amely termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás igénybevételére jogosít, és amelynek esetében ismert a teljesítés helye és az utalványért kapott összeg. Az egycélú utalványoknál a héa az utalványokért kapott összeg után fizetendő, még akkor is, ha a fizetésre az áruk leszállítása vagy a szolgáltatások teljesítése előtt került sor. A többcélú utalványok esetén csak akkor keletkezik adókötelezettség, ha az utalványt beváltották.

2.13

Amennyiben az utalvány árengedményre jogosít termékekkel vagy szolgáltatásokkal kapcsolatban, akkor az Európai Bizottság szerint ezt úgy kell értelmezni, hogy azzal, hogy az utalványt beváltják, a szolgáltató az utalvány kibocsátója számára nyújtott szolgáltatást.

2.14

Ha az utalvány termékértékesítéshez vagy szolgáltatásnyújtáshoz kapcsolódó árengedményre jogosít, akkor az utalvány beváltója által az utalvány kibocsátója számára nyújtott promóciós szolgáltatás adóalapja az előbbi által kapott visszatérítés.

2.15

Többcélú utalvány esetében csak az utalványt beváltó fél ismeri a termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás tárgyát, idejét és helyét. Az adófizetés garantálása érdekében minden esetben a beváltót kell kötelezni a végül teljesített termékértékesítés vagy szolgáltatásnyújtás után járó hozzáadottérték-adónak az adóhatóság számára történő befizetésére.

2.16

Az Európai Bizottság kitér az esedékes hozzáadottérték-adó helyes alkalmazására és beszedésére abban az esetben, ha egy utalvány forgalmazása tagállamok között történik, és ez az utalvány felhasználásával vásárolt áruk vagy szolgáltatások értékesítésétől eltérő, külön szolgáltatást képez.

2.17

Mivel az utalványokra vonatkozó hozzáadottértékadó-szabályok egyszerűsítését, korszerűsítését és harmonizációját a tagállamok önmagukban nem tudják megvalósítani, az Európai Bizottság – az Európai Unióról szóló szerződés 5. cikkének megfelelően – javaslatot tett erre az uniós szintű irányelvre.

3.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által a hozzáadottértékadó-szabályok egységes piacon belüli egyszerűsítésére, harmonizációjára és korszerűsítésére tett kísérletet. A jelenlegi helyzetben, amikor a tagállamok önmagukban próbálják kezelni az utalványokkal kapcsolatos adóztatást, kettős adóztatás vagy adóelkerülés következik be, ami torzítja a belső piacot.

3.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által a héairányelvnek az utalványok kezelése tekintetében történő kiterjesztését illetően megfogalmazott álláspontot. Szorgalmazza azonban, hogy az Európai Bizottság a közeljövőben vizsgáljon meg egyéb olyan, semmiképpen sem elhanyagolható termék- illetve szolgáltatáspiacokat is, mint a szállítás, az okostelefonok, az internet, vagy a közösségi hálózatok piaca.

3.3

Az irányelv módosításai nem foglalkoznak a kuponok problematikájával, amelyeket az utalványokhoz hasonlóan használnak. Ha a szabályokat csak az utalványok esetében változtatják meg, akkor várhatóan fokozódni fog az olyan eszközök alkalmazása, amelyek hasonló jellegűek, de nem alanyai egyértelműen meghatározott szabályoknak. Egyértelművé válna tehát, ha az irányelvet kiegészítenék a „kuponok” fogalmával, és lefektetnék azok kezelésének szabályait.

3.4

Az irányelv elsősorban azért módosul, mert növekszik az utalványok felhasználása a távközlés terén, amely a piacuk legnagyobb részét teszi ki. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság körültekintően határozza meg a telefonutalványok alkalmazásának feltételeit, hiszen a modern technológiák igen széles körűvé teszik azok lehetséges felhasználását.

3.5

Az EGSZB egyetért azzal, hogy terjesszék ki az irányelv hatályát az utalványokra vonatkozó héára is. Sem a hatodik héairányelv (1), sem az annak helyébe lépett héairányelv (2) nem rendelkezik az utalványokat érintő ügyletek kezeléséről. Ezért problémák lépnek fel az adó alapját képező összeget, illetve a tranzakció időpontját vagy helyét illetően. Az utalványok határon átnyúló forgalmazása kapcsán bizonytalanság övezi az ügyleteket, és értelmezési nehézségek jelentkeztek mind a kibocsátók, mind a forgalmazók számára.

3.6

A közös hozzáadottértékadó-szabályokat 1977-ben fogadták el, és az egységes piacnak most számos olyan változást kell kezelnie, amely az idők során az új üzleti gyakorlatok következtében lépett fel. Alapvető fontosságú ezért, hogy a héa-szabályokat naprakésszé tegyük a piaci szereplők magatartásának módosulásával összhangban. Az utalványok és adóztatásuk módja azon változások részét képezik, amelyekkel nem számoltak a múltban, most viszont szabályozandók.

3.7

Egyértelmű szabályok bevezetésével több, az Európai Unió Bírósága előtt lévő kérdés is megoldható lesz. A Bíróság számos részleges iránymutatást kiadott a tárgyban, azonban ezek nem foglalkoztak a kérdés egészével. Az EGSZB ezért üdvözli az utalványokkal kapcsolatos héára vonatkozó olyan feltételek lefektetését, amelyek világos szabályokat alakítanak ki a vállalkozások számára, és felszámolják a kettős adóztatást és az adóelkerülést egyaránt.

3.8

Az EGSZB örömmel fogadja az egycélú, többcélú és árengedményre jogosító utalványok meghatározását, ami tisztázza a piaci szereplők által egy igen széles körben betartandó előírásokat.

4.1

Az EGSZB üdvözli a fizetési szolgáltatások és az utalványok közötti megkülönböztetést. Örömmel fogadja továbbá az irányelvjavaslat 30a. cikkében az egycélú, többcélú és árengedményre jogosító utalványokra bevezetett különbségtételt. Ez a kibővítés a különféle utalványtípusok egyedi meghatározását vonja maga után.

4.2

Határidő vezetendő be az utalvány fogyasztó általi beváltására, hiszen e nélkül problémák adódhatnak a héa-visszatérítés kapcsán, ha változik az adókulcs.

4.3

Üdvözlendő az egységes ügyletnek a 30b. cikkben rögzített azon meghatározása, amely szerint az termék vagy szolgáltatás igénybevételére vonatkozó jogot biztosító utalvány átadása és ezen termék vagy szolgáltatás későbbi értékesítése, mivel ez megkönnyíti az adókötelezettségek teljesítését. E cikknek a 74c. cikkhez is kell kapcsolódnia.

4.4

A 65. cikk, amely egyaránt meghatározza azt, hogy mikor keletkezik héafizetési kötelezettség, és az adó alapját képező összeget is, ezáltal számottevően leegyszerűsítve az egycélú utalványok alkalmazását.

4.5

Az egycélú utalványokra vonatkozó eljárás pontosítandó. Az ilyen utalványok esetében az adókötelezettség az értékesítésükkor keletkezik. Amennyiben azonban egy egycélú utalványt nem váltanak be, akkor – ahogyan azt az Európai Bíróság döntése is megerősítette – nem jogos az adóbehajtás az utalvány kibocsátójával szemben. Csakhogy a kibocsátó már megfizette a hozzáadottérték-adót.

4.6

Részletesebben szabályozandó a többcélú utalványok esetében követendő eljárás, amikor nincs vagy negatív a forgalmazó haszonrése, és amikor néhány tagállam eltérő adóalappal vagy nullás kulccsal rendelkezik, például gyógyszeripari termékekre vonatkozóan.

4.7

Az Európai Bizottság lefekteti, hogy amennyiben az utalvány beváltásakor értékesített termékek vagy szolgáltatások adókötelesek, az adóalany jogosult levonni az utalvány kibocsátásával kapcsolatos költségek vonatkozásában rá háruló hozzáadottérték-adót. Egyértelművé kell tenni, hogy ez a levonás akkor is végrehajtható, ha a termékeket vagy szolgáltatásokat nem az utalvány kibocsátója értékesíti.

4.8

Az EGSZB potenciális problémát lát a 74a. cikk (1) és (2) bekezdésében, amelyek alapján bonyodalmak léphetnek fel a határon átnyúlóan használt többcélú utalványoknál. Nehéz lenne számszerűsíteni az adó alapját képező összeget és az ügylet névértékét azon országok különböző héa-kulcsainak viszonylatában, ahol az utalványokat alkalmazzák.

4.9

Az EGSZB más problémát is lát az utalványokra vonatkozó egységes adószabályok bevezetésekor szükséges átmeneti rendelkezések kapcsán: elsősorban e rendelkezések hatályának időtartama tekintetében, hiszen számos többcélú utalványnak hosszú a beváltási határideje.

4.10

Túlzott adminisztratív teher léphet fel, ha egy ügylet egyes részeit különböző tagállamokban hajtják végre. Példa lenne erre a távközlési szolgáltatási kreditek különféle tagországokban történő részleges felhasználása.

4.11

Számos kérdés merül fel akkor is, amikor utalványokat áruk vagy szolgáltatások népszerűsítésének eszközeként osztanak szét. Ilyenkor gyakran nem váltják be azokat, vagy ha igen, az a kibocsátó tudta nélkül történik, ami megnehezíti az adóztatást.

4.12

A jelenlegi állás szerint több tagállamban is létezik olyan értékhatár, ameddig különféle, vállalkozások által áruk vagy szolgáltatások tárgyában kibocsátott reklámcélú utalványok adómentesek. Ezen értékhatárok nagymértékben eltérnek az egyes tagállamokban, ezek gazdasági ereje és piacmérete szerint. Az egységes piac torzulásainak megakadályozására ezeknek az országoknak el kellene törölniük a fenti mentességeket. Ez gátat vetne az esetleges spekulációnak, amelyet olyan vállalkozások folytathatnak, amelyek adókötelezettségük optimalizálására törekszenek azáltal, hogy reklámcélú utalványokat állítanak elő és osztanak szét az ezek tekintetében adómentességi értékhatárral bíró országokban. Bár fenntartható egy értékhatár, azt mindenki számára azonossá kell tenni, és valószínűleg az utalványokra kell korlátozni, mivel problematikus lenne egy valamennyi reklámcélú anyagra érvényes, általános érték meghatározása.

4.13

Az EGSZB várakozásai szerint a közös szabályok bevezetése minden tagállamban és az adóelkerülési lehetőségek felszámolása növelni fogja az utalványokból befolyó héa mértékét, és így a tagállamok adóbevételét, ezáltal pedig fokozni fogja ezen adóztatási forma semlegességét és átláthatóságát, és bővíteni fogja annak körét. Az irányelvre történő áttérés ezáltal az Európai Unió költségvetésére is kihat, méghozzá – bár ezt igen nehéz számszerűsíteni – az EGSZB becslései szerint kedvezően.

4.14

Különösen az elmúlt években számottevően növekedett az utalványok (vagy árengedményre jogosító utalványok) alkalmazása az áruk és szolgáltatások esetében. Ezen utalványok típusai és felhasználási módjai folyamatosan bővülnek, és kétségkívül a jövőben is bővülni fognak. Feltételezendő tehát, hogy új szabályokra lesz szükség az olyan új utalványtípusokhoz, amelyek felhasználása nincs egyértelműen meghatározva.

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/31

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság jelen véleménye egy olyan tanácsi irányelvjavaslatra válaszul került megfogalmazásra, amely gyorsreagálási mechanizmust vezetne be annak érdekében, hogy a tagállamok eredményesebben küzdhessenek a héacsalás ellen, elsősorban a héafizetési kötelezettséggel kapcsolatos derogáció bevezetéséhez szükséges idő csökkentése révén. Az intézkedés annak kockázatát is megszünteti, hogy olyan héacsalás-elleni tagállami fellépéseket vezessenek be, amelyek nem bírnak jogi alappal az uniós szabályozásban.

1.2

Az EGSZB támogatja a javaslat célját, azaz az adócsalás elleni küzdelem hatékonyabbá tételét, és úgy véli, hogy az előterjesztett változás előrelépés lenne a jelenlegi jogi helyzethez képest. Másrészt viszont az EGSZB véleményében rámutat a javaslat számos hiányosságára, továbbá észrevételeket és alternatív javaslatokat fogalmaz meg, amelyek elősegíthetnék a helyzet jövőbeli javítását.

1.3

A héacsalás rendkívül káros gyakorlat, amely jelentős összeggel csökkenti a tagállamok költségvetési bevételeit, és így gátolja az államháztartás megszilárdítására tett erőfeszítéseiket. A héacsalás különféle formái viszonylag gyorsan változnak, ezért az ilyen tevékenység felszámolását célzó szabályozást a lehető leghatékonyabban kell kialakítani.

1.4

Az EGSZB üdvözli, hogy az irányelvjavaslat lehetővé teszi a tagállamok számára, hogy rugalmasan válaszoljanak egy adott ágazatban elkövetett csalásra, és szinte azonnal intézkedéseket vezessenek be az adójövedelem esetleges kiesésének megelőzésére. A közös héarendszertől való eltérés engedélyezéséhez szükséges idő csökkentése hozzájárul az adócsalás és –elkerülés elleni küzdelemhez.

1.5

Az EGSZB bizonyos mértékben aggódik a 182/2011/EU rendelet 3. cikkének (5) bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárástól való eltérés engedélyezését illetően, különösen mivel a javasolt eljárás gyakorlatilag lehetetlenné teszi, hogy egy tagállam által a közös héarendszertől való eltérés engedélyezése iránt benyújtott kérelmet szakértők vitassanak meg a bizottság egy ülésén.

1.6

A viszonylag gyorsan változó formákat öltő héacsalás elleni hatékony harc szükségességét tekintve az EGSZB azt javasolja, hogy további célzott intézkedések keresésekor és kidolgozásakor használják fel – a nagyrészt a szervezett civil társadalomban megtalálható – gyakorlati szakemberek technikai ismereteit is. Szükség van szakértői csoportok üléseire, amelyeken a kérdés a lehető legátfogóbban vitatható meg.

1.7

Mivel a héacsalás olyan kifinomult nemzetközi bűncselekmény, amely kárt okoz az államháztartásnak, az EGSZB szerint a tagállami adóhatóságok eredményes együttműködése szükséges a felszámolásához. Üdvözölné tehát, ha az uniós intézmények nagyobb erőfeszítést tennének olyan tevékenységek szervezésére, amelyek kedvezően járulnának hozzá ehhez az együttműködéshez.

2.1

A jelenlegi nehéz időszakban, amelyben valamennyi európai uniós ország számottevő erőfeszítéseket tesz az államháztartás hatékony konszolidációjára, az EGSZB pártol minden olyan kezdeményezést, amely támogathatja ezen erőfeszítéseket, a költségvetés akár bevételi, akár kiadási oldalán. A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvet módosító tanácsi irányelvre tett jelen javaslattal az Európai Bizottság az adócsalás és –elkerülés elleni küzdelem hatékonyságát kívánja javítani, elősegítve ezáltal a bevételi oldal konszolidációját.

2.2

Az EU gazdasága a létrehozása óta legnehezebb időszakát éli át, és a hatásos adóztatás jelenleg különösen fontos eleme a tagállami államháztartások gyors megszilárdítására tett kísérletnek.

2.3

A 2012-es éves növekedési jelentés szerint a határozott pénzügyi konszolidáció az eredmények elérésének útja, amely alapvető jelentőségű a makroszintű pénzügyi stabilitás helyreállítása szempontjából, amely pedig a növekedésnek és az európai szociális modell jövője biztosításának az alapja. Az adóbehajtás hatékonyságának javítása és az adóelkerülés elleni fellépés elő fogja mozdítani több tagállamban is a központi költségvetés bevételeinek növekedését. A szabályok valamennyi adótípusra való hatásosabb alkalmazása is elősegíthetné ezt.

2.4

A COM(2011) 815 final sz. dokumentum IV. melléklete szerint az – elsősorban határon átnyúló műveletekre vonatkozó – adóügyi koordináció hatékonyabbá teheti az EU egységes piacát. Az állítás azon a feltételezésen alapul, hogy az egységes piac fennmaradó korlátainak többsége az adópolitika összehangolásának hiányából ered. A gyorsreagálási mechanizmus bevezetése részben megszüntethetné e különbségeket, bár az EGSZB szerint e mechanizmus alkalmazása komoly következményekkel is járhat egyes tagállamok adóbevételeinek szempontjából.

2.5

Az uniós tagállamok előtt jelenleg álló egyik fő adóügyi kihívás az adócsalás és -elkerülés elleni küzdelem. Az erre irányuló hatékony intézkedések javíthatják az adóbehajtás eredményességét, és fontos szerepet játszhatnak az adóbevételek növelésében, mivel a héa nagyobb arányú beszedése egyike a lehetséges adóügyi konszolidációs intézkedéseknek.

2.6

A Europol úgy véli, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátásával összefüggésben kapott támogatásokhoz kapcsolódó héacsalás és –elkerülés mintegy 5 milliárd eurónyi veszteséget okozott 2008 és 2009 között több tagállam költségvetésében. Rob Wainwright, a Europol igazgatója szerint „a szervezett héacsalás továbbra is számottevő bűncselekmény Európában. Óriási összegeket von el a központi kormányzati bevételekből, és aláássa azon cél teljesülését, hogy Európa gazdaságát versenyképessé és zöldebbé tegyék.”

2.7

A héa jövőjéről szóló zöld könyv megállapította, hogy 2006-ban a héabehajtásban jelentkezett hiány az elméleti héajövedelem 12 %-át tette ki, néhány tagállamban pedig több mint 20 %-ra becsülték a veszteséget. A hiány egy része a jelenlegi rendszer hibáiból hasznot húzó csalásból ered, és különösen a javak és szolgáltatások határon átnyúló, héamentes beszerzésének a lehetőségéből. Egy, az adócsalás felszámolását lehetővé tevő, hatékony mechanizmus módot adna az ilyen tevékenységek hatalmas gazdasági károkozásának megakadályozására, és előmozdítaná az államháztartások konszolidációját.

2.8

A 395a. cikk értelmében elfogadott különleges intézkedések működőképesebbé és hatékonyabbá fogják tenni a héacsalás és -elkerülés elleni küzdelmet, hiszen figyelembe veszik majd a kérelmező ország héarendszerének és -adminisztrációjának sajátosságait. Ezek az intézkedések segítenek majd egy hatékony rendszer kialakításában az adócsalás és –elkerülés új formáinak felkutatására. Aggodalomra ad ugyanakkor okot, hogy így esetleg nagymértékben korlátozzák a tagállami adóügyi hatáskört.

2.9

A közös héarendszerről szóló irányelvtől („az irányelv”) való eltérés engedélyezésének folyamata során összegyűjtött adatok alapján az Európai Bizottság jelentős gyakorlati információt és ötleteket fog kapni az alatta lévő szintektől, amelyeknek megfelelően tovább javíthatja az irányelvet. Ezt az információt a gyenge pontok és az elavult rendelkezések kiiktatására és az irányelv idejétmúlt részeinek naprakésszé tételére fogják felhasználni.

3.1

A közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvet módosító tanácsi irányelvjavaslat a héacsalás megelőzése érdekében kiterjeszti az Európai Bizottság hatáskörét a derogációengedélyezés tekintetében. E csalások számottevő költségvetési veszteséget okoznak, továbbá gátolják a versenyt és az egységes piac működését. Az EGSZB üdvözöl minden arra tett kísérletet, hogy az egységes piac jobban működjön, és eredményesebbé váljon az adócsalás és –elkerülés elleni harc.

3.2

Az EGSZB megjegyzi, hogy a 2006/112/EK irányelv 395. cikke (1) bekezdésének második alpontja értelmében a héabehajtást célzó eljárás egyszerűsítésére irányuló intézkedések – egy elhanyagolható mértéken túl – nem befolyásolhatják a tagállamban a végfelhasználás szakaszában beszedett adó végösszegét. A javaslattal összefüggésben az EGSZB aggódik amiatt, hogy nem fogják kellően megvizsgálni a kérelmek által az egyes tagállamokban beszedett adók végösszegére gyakorolt hatást.

3.3

Az EGSZB üdvözli, hogy a javaslat hatással lesz a tagállamok által az adócsalás és –elkerülés elleni küzdelem érdekében végrehajtott különleges intézkedések jóváhagyási folyamatának időtartamára, mivel ez növeli majd annak valószínűségét, hogy hatékonyan kezelik az ilyen cselekményeket.

3.4

Mivel a héacsalás elsősorban a nemzetközi kereskedelemben fordul elő (ezek az ún. „körhintacsalások” és az „eltűnt kereskedő” esetei), igen korlátozott lesz annak a lehetősége, hogy hatékonyan lépjenek fel azáltal, hogy eltérést alkalmaznak egyetlen tagállamban. Az eljárások tagállami adóhatóságok általi további koordinációjára lesz szükség.

3.5

Az EGSZB arra is rámutat, hogy az Európai Bizottság által jelen javaslat keretében felvenni szándékozott hatáskörök igencsak összetettek és specializáltak. Megjegyzi, hogy – elsősorban gyakorlati – szaktudással rendelkező embereknek kellene azon csoport magját képezniük, amely az irányelv javasolt új cikkeiben meghatározott eljárás tárgyát képező intézkedésekre vonatkozó jövőbeli javaslatok kidolgozásában részt vesz. A szervezett civil társadalom jó lelőhelye az ilyen gyakorlati szakembereknek.

4.1

Jelenlegi formájában a javaslat csupán olyan esetekben teszi lehetővé a 2006/112/EK irányelvtől eltérő különleges intézkedések gyorsított (egy hónapon belüli) jóváhagyását, amikor egy tagállam a 193. cikktől eltérve (ez jelenleg hatásos csaláselleni eszköznek tűnik) derogációt kér a vevőnek mint az egyes áruk és szolgáltatások utáni héa megfizetésére kötelezett adóalanynak a kijelölése alól. Más esetekben viszont a Tanács egyhangú hozzájárulására van szükség, ami számottevően ronthatja a héacsalás elleni harc hatékonyságát. Az EGSZB arra is rámutat, hogy a csalók napjainkban eredményesen működnek együtt, ezért célszerű lenne, ha számos országban tájékoztatnák az adóhatóságokat és a rendőrséget az irányelv javasolt új cikkei értelmében megadott eltérésekről, és ezek elbírálásába bevonnák őket. Ez különösen igaz azon országokra, amelyekbe egy derogáció megadását követően áthelyeződik az illegális tevékenység.

4.2

Az EGSZB javasolja továbbá, hogy a 395b. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti bizottsági jóváhagyási folyamat ne zárja ki annak lehetőségét, hogy egy bizottsági tag kérje az eredménytelen írásbeli eljárás lezárását elsősorban saját jogos érdekeinek hatásos védelme érdekében, amelyeket sérthetne egy másik tagállam különleges intézkedések engedélyezése iránti kérelme. E hiányosság kezelésének másik módja az lenne, ha mechanizmust vezetnének be a különleges intézkedésnek a Miniszterek Tanácsa általi további megerősítésére, amelynek értelmében az intézkedés e jóváhagyás híján nem lenne alkalmazandó.

4.3

A gyorsreagálási mechanizmus bevezetésével az irányelvjavaslat jelentősen lerövidíti majd az adócsalás és –elkerülés elleni különleges intézkedések jóváhagyásához szükséges időt: korábban nyolc hónap kellett ahhoz, hogy az Európai Bizottság támogató javaslatot tegyen, majd a Tanács egyhangúlag jóváhagyja azt, így viszont csak egy hónapra lenne szükség, hiszen a jóváhagyási hatáskör az Európai Bizottsághoz kerülne át. Az EGSZB egyetért az eljárás fenti felgyorsításával, mivel az növelheti az adócsalás elleni küzdelem hatékonyságát. A tagállamoknak azonban szükség esetén lehetőséget kell nyerniük arra, hogy a tanácsadó bizottság előzetesen megvitathassa a derogáció iránti kérelem tervezetét, és így megelőzzék az Európai Bíróságnál esetleg kezdeményezett pereket.

4.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a „megfelelő tagállami ellenőrzés” fogalma nincs kellően meghatározva a javaslat 395a. cikkének (1) bekezdésében. Azt javasolja ezért, hogy a Tanács szüntesse meg ezt az ellentmondást, és bővítse ki az ellenőrzés hatályát a javaslat 395a. cikkének (1) (b) bekezdésében hivatkozott intézkedésekre.

4.5

Arra az esetre, ha egy, a 395. cikkben leírt eljárás alapján megadott eltérés az érvényességi ideje alatt hatásosnak bizonyul az adócsalás és –elkerülés elleni harcban, az EGSZB azt ajánlja, hogy vezessenek be mechanizmust, amelynek révén ezen intézkedés – a legjobb gyakorlatok terjesztésének módjaként, egy, a vizsgált javaslatban szereplőhöz hasonló, egyszerűsített eljárással – alkalmazhatóvá válik más tagállamokra is.

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/34

1.1.

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, mely szerint a bankunióval foglalkozó jelen csomaghoz vezető kiterjedt pénzügyi szabályozási reformprogram elengedhetetlen, de nem elegendő a válság kezeléséhez és a gazdasági és monetáris unió stabilizálásához (1), az euróba és az EU jövőjébe vetett bizalom helyreállításához, valamint a kormányzás javításához és az uniós banki piacok egyre nagyobb szétaprózottsága elleni küzdelemhez. Az EGSZB ezért a COM(2012) 510 ütemtervben és a COM(2012) 511 és COM(2012) 512 jogalkotási aktusokban – amelyek közül az utóbbi e vélemény tárgyát is képezi – foglalt intézkedéscsomagot megfelelőnek tartja.

1.2.

Az EGSZB, amellett, hogy üdvözli az Európai Bizottság alapos munkáját, támogatja ez utóbbi arra irányuló felhívását, hogy az intézkedéseket 2012 vége előtt fogadják el, és a bankokra és a nemzeti gazdaságokra gyakorolt hatások gondos figyelembevételével készítsék elő. Elengedhetetlen lesz, hogy kormányaink a „több és jobb” Európa megteremtésére törekedjenek, és a szociálisan hasznos és gazdaságilag hatékony valódi európai kormányzás érdekében átengedjenek hatásköröket, és támogassák, hogy azok révén magas színvonalú, integráltabb felügyelet jöjjön létre.

1.3.

Az intézkedések sürgősségének és elégtelenségének oka az, hogy a költségek jóval meghaladják az Unió bankjainak megmentése iránt mindeddig elkötelezett adófizetők által biztosított 4,5 milliárd eurónyi összeget. A pénzügyi válság az 1929-es nagy világválság óta legsúlyosabb világméretű recessziót okozta, amely főleg az euróövezetben éreztette hatását, ahol éppen ezért különösen fontos és sürgető az euróba és az intézmények irányításába vetett bizalom helyreállítása. Az új, szigorúbb szabályok biztonságot nyújthatnak a polgárok és a piacok számára, azonban a meglévő szabályok megkérdőjelezése, az új szabályok határozatlansága és késedelmes alkalmazása még nagyobb bizonytalanság forrása lehet. Ez indokolja, hogy az eurót támogató intézmények számára is rövidebb és pontosabb határidőket kell előírni az új szabályok alkalmazására.

1.4.

Az EGSZB különösen sürgeti az egységes felügyeleti mechanizmus hatálybalépését szolgáló gyors megállapodást. Ez azt jelenti, hogy 2013-tól kezdődően immár bizonytalan célok kitűzése nélkül hozzá kell látni az egységesítéshez, hiszen a kezdeti legfőbb cél az euró megmentése oly módon, hogy az esetleges átszervezésekkel és bezárásokkal járó költségek a lehető legkevésbé terheljék az adófizetőket, hanem azokat a kellő forrással rendelkezésre álló előzetes alapok fedezzék, illetve a részvényesek és a hitelezők vállalják.

1.5.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy e célból az EKB-n belül kezdettől fogva egy felügyeleti tanács működjön, amely segíthet megelőzni az EKB monetáris tevékenységeiből fakadó esetleges összeférhetetlenségeket.

1.6.

Az EGSZB támogatja, hogy az EKB lássa el az összes uniós bank felügyeletét – bármilyen kis bankokról legyen is szó –, különösen a határokon átnyúlóan tevékenykedő, konszolidált mérlegű bankokét, és a hatályos egységes szabályrendszert alkalmazza rájuk. Támogatja továbbá, hogy az EKB kapja meg azokat a feladatköröket, hatásköröket és forrásokat, amelyek elengedhetetlenek a bankok életképességét fenyegető kockázatok felismeréséhez, valamint a megfelelő korrekciós intézkedések bankoktól történő megköveteléséhez, mely intézkedésekhez a nemzeti felügyeleti hatóságoknak az egységes felügyeleti mechanizmusban való aktív részvételére van szükség. Célszerű továbbá, hogy a fogyasztóvédelem ezután is a nemzeti felügyeleti hatóságokhoz tartozzon, jóllehet az Európai Bizottság javaslata nem tér ki arra, hogy miként lehet kezelni az európai szintű prudenciális felügyelet és a nemzeti hatóságokhoz rendelt hatáskörök közötti esetleges ellentéteket.

1.7.

Az EGSZB támogatja, hogy az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) és az EKB egy integráltabb pénzügyi rendszer keretében játsszon nagyobb szerepet a makroprudenciális politikák terén, és kéri az Európai Bizottságot, hogy konkrétabban határozza meg a nemzeti hatóságok és az EKB közötti együttműködést.

1.8.

Az EGSZB üdvözli a részvételi záradékot alkalmazó, euróövezeten kívüli országok – az euróövezeten belüli országok jogaival megegyező jogokkal, egyszerűbb és vonzóbb részvételi eljárások révén, az EUMSZ sérelme nélkül megvalósuló – részvételének előmozdítására irányuló szándékot.

1.9.

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja az Európai Bankhatóság (EBH) és az EKB közötti jó kapcsolatokat, miközben tudatában van annak, hogy a kezdeti szakaszban egyes feladatkörök között átfedések lesznek. A döntéshozatal tekintetében a szavazási eljárásoknak az EBH-rendelet módosításai és a független munkacsoportnak biztosított erősebb döntéshozatali hatáskörök szerinti kiigazítását még tovább kell elemezni és gondolni, hogy ki lehessen egyensúlyozni az egységes felügyeleti mechanizmusban részt nem vevő tagállamok belső piaci banki érdekeit (a gazdasági és monetáris unió teljes kiépítéséről szóló, 2012. október 18-án elfogadott európai tanácsi következtetéseknek megfelelően), elkerülve az eurózónába történő integráció – blokkoló kisebbségek miatti – lebénulásának kockázatát. Fontos, hogy elkerüljük a kétszintű piac kialakulását a pénzügyi szolgáltatások terén, ezért veti az EGSZB ezt a kérdést.

1.10.

Továbbá az EKB-nak, az ERKT-nak és az új európai pénzügyi felügyeleti hatóságoknak, köztük a független munkacsoportnak, be kellene vonniuk munkájukba a civil szervezeteket, különösen a fogyasztói szervezeteket és a szakszervezeteket (2), megőrizve azok nagyfokú függetlenségét, átláthatóságát és a politikai nyomással szembeni ellenálló képességét.

1.11.

A hitelintézetek feletti felügyelet átadásának üteme és az Európai Bankhatóságnál (EBH) – amelynek fő szerepe a szabályok és a technikai előírások koherenciájának és harmonizálásának biztosítása annak érdekében, hogy azok ez egész EU-ra kiterjedjenek – bevezetett megfelelő változtatások ugyanolyan alapvető elemek, mint a bankok számára előírt szigorúbb prudenciális követelmények (3), a közös betétbiztosítási rendszer megerősítését és javítását célzó intézkedések (4) és a válságok integrált kezelése a bankok helyreállítására és szanálására szolgáló eszközökkel (5), amelyek célja az ágazat európai megerősítése és a jövőbeni – különösen a befektetési bankok ügyfelei által vállalt nagyobb kockázatból származó – fertőzések megelőzése. Az EGSZB arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy ezen egységes szabályrendszerhez határozzon meg konkrét időbeli és funkcionális célkitűzéseket.

1.12.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon menetrendet és részleteket az egységes szanálási mechanizmus (6), valamint a konkrét meghatározásra váró egyéb fontos célok tekintetében, így például az esetleges válsághelyzetek kezelése tekintetében a közös felügyeleti intézkedések során. A bankunió így hitelesebbé és az egész egységes piac közös alapjává válna. El kell kerülni, hogy a viszonylag kis jelentőségű csődök határokon átterjedő, rendszerszintű károkat vagy bizalmatlanságot okozzanak, a pénzek kivonását és más országokban való elhelyezését, valamint bármely nemzeti bankrendszer meggyengülését idézve elő. Egyetértünk azzal, hogy az egységes szanálási mechanizmus utólag, a válsághelyzetek kezelésében további koordinációs feladatokat láthat el. Azonban a felügyeletnek és a szanálásnak együtt kell haladnia, hogy egy adott bank felszámolására irányuló esetleges európai szintű döntés ne a tagállamot sújtsa, és a betétek kifizetésének költségei ne ez utóbbit terheljék.

1.13.

Az EGSZB arra ösztönzi az EU többi intézményét, hogy azokat az alapelveket, amelyeknek az azokból eredő valamennyi szabályt és az egyéb vívmányokat inspirálniuk kell, ne a hatalom, hanem a jog erejét használva érvényesítésék. Ezen alapelvek betartása még parancsolóbb szükséglet az euróövezetben, hogy a bankuniót a költségvetési unió felől lehessen segíteni, egyrészt egy közös adósságkibocsátási mechanizmus révén, másrészt egy költségvetési transzfermechanizmus segítségével, amely azokat a ciklusokat ellensúlyozza, amelyek olyan aszimmetrikus megrázkódtatásokat okoznak, mint amilyeneket az utóbbi években az euróövezet országai elszenvedtek. Az egységes felügyeleti mechanizmust az intézményeket terhelő felügyeleti díjakból lehet finanszírozni, amelyeknél figyelembe kell venni a felügyelet alá kerülő intézmények kockázati profilját. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak egy zöld vagy fehér könyvet kellene készítenie a bankunió – egyebek mellett – harmonizált módon történő finanszírozásáról, hogy meg lehessen határozni a pénzügyi és banki tevékenységekre kivetett adókat és illetékeket, amelyek szükségesek, azonban jelenleg szétaprózódást okoznak.

1.14.

A bankunió az első lépés afelé, hogy az euróövezet és ez egész Unió pozitív pályára álljon és felülkerekedjen eredeti hibáin, és az egységes piac ismét versenyképessé váljon, hogy elérhesse az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit. Így elkerülhető – a Nemzetközi Valutaalap legutóbbi jelentései szerint – a Bázel III. megállapodás nyomán kialakult árnyékbankrendszerhez kapcsolódó pénzügyi innovációk áradata. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy gyorsabban alapozza meg a befektetési és kereskedelmi bankok új modelljeit, hiszen az árnyékbankrendszer számos országban jelentősebbé kezd válni, mint a hagyományos, szabályozott bankrendszer.

1.15.

Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak és az európai társjogalkotóknak, hogy e projektet tegyék a pénzügyi és digitális integráció eszközévé. Az egységes felügyeleti mechanizmus végrehajtóinak felelősségteljesen és demokratikus ellenőrzés alatt kell működniük, és az Európai Parlament előtt rendszeresen, illetve valahányszor arra felhívást kapnak, be kell számolniuk. Mindez növelné e kérdések politikai láthatóságát, és elősegítené az európai intézmények nagyobb támogatottságát a polgárok körében.

1.16.

Végül a bankuniónak nemcsak az euróövezetet és az Unió egészét kell szolgálnia, hanem együttműködési és versenyképességi célkitűzéseinek az euróövezeten kívüli befolyási területekre és a világ többi részére is ki kell vetülniük.

2.1.

2011. január 1-jén megkezdte működését az 1093/2010/EU rendelet által, a Larosière-jelentés ajánlásai alapján létrehozott bankhatóság, hogy átalakítsa a felügyeleti hatóságok szervezetét, és létrehozzon egy új, integrált európai rendszert, amely három hatóságból (bankok, tőzsdepiacok, biztosítók és nyugdíjalapok hatóságai), valamint az Európai Rendszerkockázati Testületből (ERKT) áll.

2.2.

Ezzel párhuzamosan, 2010. júliustól kezdve megerősítették a fogyasztóvédelmet és a pénzügyi szolgáltatások iránti bizalmat a bankokra (MEMO/10/318), a befektetési intézményekre (MEMO/10/319) és a biztosítótársaságokra (MEMO/10/320) vonatkozó betétgarancia-programokkal, továbbá az Európai Bizottság 2012. június 6-án új válságkezelő intézkedéseket jelentett be azzal a céllal, hogy megelőzze az esetleges jövőbeni bankmentő intézkedéseket. Az Európai Bizottság e felügyeleti keretet az „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című, 2009. március 4-i közleményében javasolta, majd az új rendszert részletesebben ismertette az „Európai pénzügyi felügyelet” című, 2009. május 27-i közleményében. 2009. június 19-én az Európai Tanács mindkét közleményt megerősítette; a Tanács szerint a rendszernek a nemzeti felügyelet színvonalának javítását és következetességének növelését, és a több országra kiterjedő tevékenységet folytató csoportok felügyeletének megerősítését kell szolgálnia, valamint tartalmaznia kell a belső piac valamennyi pénzügyi intézményére alkalmazható egységes szabályrendszert. Az Európai Bizottság hangsúlyozta továbbá, hogy az új európai felügyeleti hatóságoknak a minősítő ügynökségek feletti felügyeleti jogkörrel kell rendelkezniük (e célból az 1060/2009//EK rendeletet az 513/2011/EU rendelettel módosították).

2.3.

E fáradságos szabályozási folyamat befejezéséhez az Európai Bizottság a bankunió kiépítését eredményező ütemtervről szóló közleményében javaslatot tesz az összes uniós bankra és egyéb pénzügyi intézményre egyaránt érvényes, magas színvonalú, közös prudenciális szabályozás alapjainak lerakására, egy egységes szabályrendszer alatt egyesítve a felügyeleti, szanálási és betétbiztosítási mechanizmusokat.

2.4.

Ennek érdekében kéri, hogy 2012 végéig szülessen meg a megállapodás öt főbb intézkedés tekintetében. Ezek közül három az EGSZB által már véleményezett vagy tanulmányozás alatt álló jogalkotási aktus: a bankokra vonatkozó tőkekövetelmények végrehajtásának biztosítása (a tőkekövetelményekről szóló IV. irányelv) (7), a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv és a bankok helyreállításáról és szanálásáról szóló irányelv. Két további intézkedés, az ütemterv mellett, a jelen vélemény tárgyát képezi: az Európai Központi Banknak a hitelintézetek prudenciális felügyeletével kapcsolatos feladatokkal történő megbízásáról szóló, valamint az európai felügyeleti hatóság (EBH) létrehozásáról szóló 1093/2010/EU rendeletet módosító új rendelet, amelyre a hatóság és a jövőbeni egységes felügyelet munkájának jobb összehangolása, valamint – az egységes piac megőrzése érdekében – a döntéshozatalnak az egységes felügyeleti mechanizmushoz tartozó és azon kívüli országok közötti kiegyensúlyozása céljából van szükség. Ezen az öt intézkedésen túl az Európai Bizottság bejelenti az egységes szanálási mechanizmust és a szanálási eszközök összehangolását.

2.5.

Az ütemterv egy olyan időben érkezik, amikor az eurón alapuló pénzügyi integráció modellje a 2007-ben kezdődött válság következtében kimerült. A részvény- és kötvénypiacok gyors európai integrációjának sikerei magukkal vonták a banki területeket, de inkább a nagykereskedelmi piacokat (bankközi ügyletek, értékpapírok stb.), semmint a hitelek és bankbetétek lakossági piacát. Azonban a válság miatt a lakossági piacok az aktuális tendenciákat követve a szétaprózódás felé haladtak, és ezt követte a nagykereskedelmi piacok renacionalizációja, amit a felügyeleti hatóságok, a szanálási keretek és a betétbiztosítás továbbra is nemzeti jellege ösztönzött (8). Különösen gyors az adósságpiacok renacionalizációja.

2.6.

A válság miatti kiigazítások és megszorítások nyomán az euróövezetben jobban csökkent a GDP és a foglalkoztatottság. Az Európai Bizottság elnöke ezért 2011. október 23-án az európai vezetők előtt kijelentette, hogy a válságból kifolyólag az EU 2007 és 2010 között kétmilliárd eurót veszített a gazdasági növekedés visszaesése miatt (9).

2.7.

Az IMF adatai szerint az Egyesült Államok és hét európai ország 2010 végéig a válság kezdete óta bankmentésre fordított állami pénzek mintegy harmadrészét beszedte (1,8 milliárd dollárt az 5,2-ből). A következő években adók és egyéb intézkedések révén szinte a teljes maradék összeget be lehet szedni, amennyiben az adósságproblémákkal összefüggő újabb esetleges bankválság nyomán kialakuló recesszió azt meg nem akadályozza.

2.8.

Az ütemterv a felügyelet euróövezeten belüli hatálybalépésére vonatkozóan konkrét időpontokat jelöl meg (10), de az egységes felügyeleti mechanizmus és az egységes szanálási mechanizmus egészét tekintve nem, noha az Európai Bizottság szerint az előbbi a helyzet stabilizálásához különösen fontos, és feltétele a bankok ESM általi közvetlen feltőkésítésének.

2.9.

Végül a bankunió felé vezető folyamat lezárása érdekében elengedhetetlen az Európai Bizottság által megkezdett intézkedések felgyorsítása és megerősítése: az árnyékbanki tevékenység szabályozása (IP/12/253); a hitelminősítések megbízhatóságának javítása (IP/11/1355); a fedezeti alapokra (IP/09/669), a short ügyletekre (IP/10/1126) és a származtatott termékekre vonatkozó szabályok szigorítása (IP/11/1238); a felelőtlen magatartást ösztönző banki javadalmazási politikák korlátok közé szorítása (IP/09/1120); valamint a könyvvizsgálati (IP/11/1480) és a számviteli (IP/11/1238) ágazat reformja. Szintén elengedhetetlen az adóparadicsomok megszüntetésével kapcsolatos EGSZB-ajánlások figyelembevétele (11).

3.1.

A válságnak az EU-t sújtó többletköltségei (12) felerősítették a különböző országok közötti egyenlőtlenségeket és aszimmetriát, rontották bizonyos igen fontos – és szerződésekkel támogatott – politikák, így a monetáris, a kereskedelem-, a kohéziós és a fenntarthatósági politika hatékonyságát, továbbá a pénzügyi és bankpiacok széttöredezését, és az Európa 2020 stratégiának az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedéssel, illetve a gazdasági irányítás megszilárdításával kapcsolatos célkitűzéseitől való eltávolodást vonták maguk után (13). Miközben néhány kivételes ország csökkentette kamatterheit, a súlyosabb pénzügyi és adósságválságot átélő országok jóval nagyobb állami pénzösszegeket költöttek a kamatokra, és kénytelenek voltak csökkenteni az állami szektorban fizetett béreket, a nyugdíjakat, az oktatási és egészségügyi kiadásokat, valamint a műszaki és szociális infrastruktúrába irányuló beruházásokat (14).

3.2.

A demokratikus eljárások szükséges javítását össze kell egyeztetni a bankunió azon célkitűzésével, hogy elősegítse a megtakarítások és befektetések közötti pénzközvetítést, ami a bankok eredeti feladata, és ami együtt jár a technikai hatékonyság és a forráselosztás hatékonyságának ellenőrzésével; mindez hozzájárul az Unió jog elveinek megvalósításához, és valamennyi polgár szabadságait és érdekeit érinti.

3.3.

Jóllehet a válság kezdete óta számos intézkedést fogadtak el azzal a céllal, hogy a pénzügyi intézmények iránti bizalmatlanság ne hasson ki az euróövezet országainak államadósságára, ebből az ördögi körből még nem sikerült kilépni. Annak érdekében, hogy a pénzügyi intézmények ismét ellássák feladatukat, a megtakarítások és befektetések közötti pénzközvetítést, a közgazdasági elmélet pozitív – és nem negatív – újraelosztási politikákat ajánl, például a közös adósságkibocsátási mechanizmusokat és a költségvetési transzfermechanizmusokat, amelyek az aszimmetrikus megrázkódtatásokat kiváltó ciklusok ellen hatnak (15).

3.4.

Az átláthatóság előmozdításával és a világ pénzügyi rendszerét fenyegető kockázatok csökkentésével kapcsolatos feladatok, az IMF és a Világbank legutóbbi jelentéseinek ajánlásai szerint, messzemenően összeegyeztethetők a pénzügyi és digitális integráció irányvonalával és a fogyasztói jogok védelmével, aminek megvalósítását az Unió megkezdte, és amit az Európa 2020 stratégiában megerősített.

3.5.

Végezetül, a demokratikus ellenőrzés erősítésének nemcsak a szerződésekkel és az elvekkel való összhang növelését kell szolgálnia, hanem elő kell segítenie a bankunió és az Európa 2020 stratégia összehangolását, amely politikai projektünk jövője szempontjából létfontosságú.

4.1.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által javasolt ütemterv megfelelően hozzájárul az európai kormányzáshoz, és egyetért azzal, hogy sürgősen szükség van a két új jogalkotási aktusra és a bejelentett következő intézkedésekre, amelyek mind nélkülözhetetlenek az euróval és az Unió jövőjével szembeni bizalomhiány leküzdéséhez.

4.2.

Az egységes felügyeleti mechanizmus elsődleges célja a bankok centralizált felügyeletének megteremtése, amely a nemzeti hatóságok mai hálózata által végrehajtott felügyeletnél hatékonyabb, további célja pedig működésének az egységes szanálási mechanizmussal való összehangolása, az egyes bankok esetleges felszámolásáról szóló döntéshez fűződő politikai érdekek kiküszöbölésével.

4.3.

A számos ok közül, amelyek miatt az EKB a legalkalmasabb a felügyelet centralizálására, kiemelkedik az EKB hálózata, függetlensége és az a tény, hogy az EUMSZ rendelkezik róla, aminek következtében a magas színvonalú felügyelethez nincs szükség a bank reformjára.

4.4.

Az EGSZB támogatja, hogy a 2005/60/EK irányelvnek (16) megfelelően a pénzmosás és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatos hatáskörök, valamint a harmadik országbeli hitelintézetek feletti felügyeleti jogkörök maradjanak a nemzeti felügyeleti hatóságok kezében. Ugyanakkor azt kéri, hogy egységes szanálási mechanizmusból zárják ki azokat az országokat, amelyek bármilyen okból nem voltak képesek teljes körűen végrehajtani az irányelvet. Továbbá a centralizált felügyelet működésének elősegítése érdekében szorgalmazni kellene az érintett nemzeti központi bankok alapszabályainak megfelelő módosítását, hogy az információáramlás zavartalan legyen.

4.5.

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy biztosítani kell, hogy azok a személyek, akik egy olyan ország felügyeleti hatóságánál tevékenykedtek, amelyikben rendszerszintű felügyeleti problémák voltak, a bankunión belül sehol ne tölthessenek be felelős pozíciót. A szavazati rendszert is úgy kell átalakítani, hogy a szavazásból kizárják azokat a tagokat, akik esetében összeférhetetlenség állhat fenn. A vezető pozícióban lévők függetlenségét és felelősségét a kötelességmulasztás esetére kiszabott büntetésekkel kell alátámasztani, hiszen az ilyen mulasztások komoly kárt okoznak egyfelől a bankoknak és a pénzügyi rendszer megfelelő működésének, másfelől a gazdaságnak, az üzleti szférának és a polgároknak.

4.6.

A pénzügyi ágazat az új szabályozási keretre innovatív termékek kialakításával reagál, amelyekkel megkerülhetők az új szabályok. Az IMF legutóbbi jelentéseiben az innovatív pénzügyi termékek újabb hullámára hívja fel a figyelmet, amelyek néhány esetben hasonlatosak azokhoz, amelyek a jelenlegi válságot okozták, ezért a centralizált felügyelet költségeinek meghatározásakor figyelembe kell venni a különböző szereplők kockázati profilját, hogy ne azok az intézmények viseljék a terheket, amelyek távol tartják magukat az efféle gyakorlatoktól.

4.7.

Az EGSZB következésképpen figyelmeztet az árnyékbanki tevékenység Unión belüli terjedésének valós kockázatára, mely tevékenység újólag veszélyeztetné mind a pénzügyi ágazat működését, mind az európai polgárok elveit, értékeit és jogait.

4.8.

A lehetőségek minél jobb kihasználása érdekében az új bankuniónak szorosabban együtt kell működnie a már létező egyéb egyesülésekkel, hogy jobban kihasználhassa ezen egyesülések pénzügyi intézményeiben – főleg a leginkább globalizált, és különösen a legközelebbi, az euróövezethez tartozó vagy attól függő területeken működő pénzügyi intézményekben – rejlő lehetőségeket (közvetlen vagy közvetett módon az eurót több mint 50 országban használják fizetőeszközként).

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/39

1.1

Az EGSZB támogatja és a megfelelő irányba tett lépésnek tartja a zöld könyvet.

1.2

Jóllehet a pénzügyi rendszer likviditása – mely a pénzügyi válságot megelőző időszak óta nagymértékben függ az árnyékbankrendszertől – kétségtelenül fontos, a válság tapasztalatai alapján a szabályozási folyamat során ajánlott előtérbe helyezni a rendszer stabilitását, ami elengedhetetlen.

1.3

Bár jogszabály ezt nem írja elő, a gyakorlatban a kormányok, a központi bankok és az állami betétbiztosítási rendszerek kénytelenek vállalni az árnyékbankok által okozott veszteségeket.

1.4

A zöld könyv egyik fő célja a szabályozási arbitrázs elkerülése kell, hogy legyen.

1.5

Az árnyékbankrendszer kialakulásának a korai Bázel egyezmények voltak a motorjai, mivel a banki mérlegeket szigorúan szabályozták, a mérlegen kívüli tevékenységeket viszont nem ellenőrizték. Az EGSZB szerint a későbbi Bázel egyezmények, amelyeket az Európai Bizottság beépített a tőkekövetelményekről szóló III. és IV. irányelvbe, meg fogják szüntetni ezeket a kiskapukat. „Árnyéktevékenységeknek” valóban nem szabadna létezniük: az árnyékbankrendszerre is ugyanazoknak a szabályozási és prudenciális követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a pénzügyi rendszer egészére.

1.6

Az új szabályozásnak az európai fogyasztók magas szintű védelmét is szolgálnia kell.

1.7

Az EGSZB felhívja a figyelmet a globális felügyelet összehangolásának és az információcserének a jelentőségére.

1.8

A pénzügyi rendszer minden összetevőjének a reálgazdaságot kell szolgálnia, nem pedig a spekulációt.

1.9

Az EGSZB kiemeli, hogy a pénzügyi rendszer alapvető szerepet tölt be a befektetések, a munkahelyteremtés és a társadalmi jólét szempontjából.

1.10

A pénzügyi piacok új szabályozása alapvető a gazdaság fenntarthatóságának helyreállításához.

—

Két tevékenység:

—

öt szervezettípus:

—

a hagyományos bankok és az árnyékbankok közötti kapcsolatok (ezzel a feladattal a Bázeli Bankfelügyeleti Bizottságot (BCBS) bízták meg),

—

a pénzpiaci alapok rendszerszintű kockázatai (az Értékpapír-felügyeletek Nemzetközi Szervezetének (IOSCO) feladata),

—

az értékpapírosításra vonatkozó követelmények (IOSCO és BCBS),

—

árnyékbanki tevékenységet folytató egyéb szervezetek (FSB), valamint

—

értékpapír-kölcsönzés és repóügyletek (FSB).

3.1

Az EGSZB szerint a zöld könyv jelentős lépés a helyes irányba, és időszerű elemzést ad az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos problémákról.

3.2

A bankok hagyományosan saját tőkével és kereskedelmi betétekkel finanszírozták tevékenységeiket. Hitelezési kapacitásuk növelése érdekében a hitelportfóliók értékpapírosítása bevett gyakorlattá vált. Az értékpapírosítás bizonyos esetekben hasznos lehet, de a válságot megelőzően visszaéltek vele, mivel a hitelportfóliók rossz minőségűek (subprime) voltak, az értékpapírokat pedig a bankprofit inflálása érdekében többször újracsomagolták (derivatívák). A bankok üzleti forgalmát az határozza meg, hogy a bank eszközeinek milyen a tőkeáttételi aránya. A Bázel egyezmények a mérlegben szereplő tőkeáttételt ugyan szabályozták, a mérlegen kívüli, jelentős mértékű áttétel azonban szabályozatlan maradt. A subprime hitelekkel való visszaélések és a túlzott tőkeáttétel az árnyékbanki tevékenységeken keresztül valósultak meg. Ezenkívül a bankok alaptevékenysége – a lejárati transzformáció, azaz a rövid lejáratú eszközök hosszabb távú hitelekké alakítása – szélsőségesen kockázatossá vált, mivel a bankok túlságosan is a rövid távú bankközi finanszírozásra hagyatkoztak. Ez a függőség robbantotta ki a likviditási válságot, mivel a származtatott termékek piaca összeomlott. Nem meglepő módon az új bázeli egyezmények már szabályozzák a származtatott termékeket, a tőkeáttételt és a likviditást.

3.3

A dereguláció következtében a banki üzletág gyökeresen átalakult. A lakosság jólétéhez és életszínvonalának növekedéséhez évtizedeken át hozzájáruló hagyományos kereskedelmi banktevékenység a válság miatt nagyrészt elsorvadt. Az árnyékbanki tevékenységek vadhajtásainak felszámolása során a szabályozó szerveknek most a rendszer stabilitását kellene előtérbe helyezniük, ez ugyanis elengedhetetlen.

3.4

Az árnyékbankok a hagyományos bankokhoz hasonló hitellejárati és likviditási transzformációs tevékenységeket végeznek. Jóllehet az utóbbiakkal ellentétben ezek hivatalosan nem fordulhatnak végső hitelezőkhöz (központi bankokhoz), a közelmúltbeli tapasztalatok alapján a gyakorlatban az állami intézmények – különféle mechanizmusok révén – kénytelenek vállalni az árnyékbankok által okozott veszteségeket. Ennek a levét pedig az adófizetők isszák meg.

3.5

Az árnyékbankrendszerre nem vonatkoztak ugyanazok a prudenciális szabályok, mint a hagyományos bankokra. Ugyanakkor az árnyékbankok sokféle módon „másolják” a hagyományos bankokat, és a legtöbb árnyékbankot hagyományos bankok ellenőrizték. A zöld könyv egyik fő célja a szabályozási arbitrázs elkerülése kell hogy legyen.

3.6

Az FSB jelentése nagyon helyesen arra összpontosít, hogy a makroprudenciális felügyeletnek milyen szerepe lehet a rendszerszintű kockázat halmozódásának észlelésében. Szorosan nyomon kell követni az árnyékbankrendszer és a szabályozott bankszektor közti összefonódásokat és azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az előbbi kockázatai átterjedhetnek az utóbbira. Az EGSZB szerint fontos különbséget tenni az alábbiak között:

„Árnyéktevékenységeknek” nem szabadna létezniük, ezért – amennyiben az új szabályok egyáltalán lehetőséget engednek működésére – az árnyékbankrendszerre is ugyanazoknak a szabályozási és prudenciális követelményeknek kell vonatkozniuk, mint a pénzügyi rendszer egészére. A már hatályba lépett, illetve kidolgozás alatt álló reformoknak – a tőkekövetelményekről szóló harmadik és negyedik irányelvnek, a Szolvencia II-nek, a Bázel III-nak – hozzá kell járulniuk e cél eléréséhez.

3.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az árnyékbankrendszer szabályozásának a kínált termékek átláthatósága révén az európai fogyasztók védelmét is szolgálnia kell. Az ügyfeleknek joguk van pártatlan és tisztességes tanácsadáshoz. Az EGSZB már kinyilvánította, hogy támogatja egy, a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak védelmére szolgáló európai ügynökség létrehozását a Dodd-Frank törvény által létrehozott Bureau of Consumer Financial Protection mintájára (1). Ennek célja a fogyasztók védelme, javítva az átláthatóságot és növelve a panaszkezelés hatékonyságát.

3.8

Az EGSZB emellett azt is támogatta, hogy a pénzügyi rendszer „megtisztítása” érdekében ösztönözni kellene a szabálytalanságok bejelentését és a bejelentők védelmét olyan jogi eszközökkel, amelyek büntetlenséget garantálnak az illegális tevékenységeket a hatóságok tudomására hozók számára.

3.9

Az árnyékbankrendszerrel kapcsolatos problémák átfogó megközelítést igényelnek, és politikai megoldásokat kell javasolni. Fontos hangsúlyozni a globális felügyelet összehangolását és az információcserét. A nemzetközi szintű megállapodás hiánya semmiképpen sem akadályozhatja az EU-t abban, hogy meghozza a megfelelő jogalkotási intézkedéseket.

3.10

A nagy pénzügyi válság egyik tanulsága az, hogy a pénzügyi rendszer minden elemének a reálgazdaságot kell szolgálnia. A bankszektort évtizedekig meghatározó hagyományos szabályok félresöprése a spekulatív termékek robbanásszerű terjedését eredményezte, ez pedig végül rendkívüli károkat okozott a gazdaságnak.

3.11

A bankok és az összes államilag szabályozott pénzügyi intézmény mindig is alapvető szerepet töltött be a gazdaságban, mivel a polgárok és vállalkozások megtakarításait betétesként kezelve a beruházások, a munkahelyteremtés és végső soron a társadalmi jólét finanszírozására fordítják. A válságot megelőző években ez a funkció nem mindig érvényesült.

3.12

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a pénzügyi ágazat társadalmi felelőssége és az, hogy „biztosítani [kell] azt, hogy valamennyi pénzügyi tevékenység hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez” szerepeljen a zöld könyv célkitűzései között. A pénzügyi piacok új szabályozása létfontosságú eszköz a gazdaság fenntarthatóságának helyreállításához.

3.13

Az elmúlt évek során hatályba lépett, illetve a közeljövőben hatályba lépő jogszabályokra való tekintettel az EGSZB emlékeztet a helyes szabályozás célkitűzésére, amely az egyszerűségre és a világosságra való törekvésen alapul. Mindenképpen kerülni kell a kettős szabályozást és a torzulásokat, amelyek bizonytalanságot szülhetnek és lehetőséget teremthetnek az arbitrázsra.

3.14

A prudenciális felügyelet céljával létrehozott struktúrákat – köztük legfőképpen az Európai Rendszerkockázati Testületet (ERKT) – meg kellene bízni a pénzügyi rendszer fejlődésének és konkrétan az árnyékbanki tevékenységeknek a nyomon követésével, hogy észleljék a felmerülő rendszerkockázatokat, és intézkedéseket javasoljanak azok enyhítésére.

3.15

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak hozzá kell járulnia az FSB árnyékbankokkal kapcsolatos munkájához, és egyeztetnie kell saját kezdeményezéseit ezzel a szervvel, biztosítandó, hogy azok mind tartalmi, mind ütemezési szempontból összhangban legyenek.

3.16

Az EGSZB mindenképpen hangsúlyozni kívánja, hogy a prudenciális szabályozási normáknak és a felügyeletnek meg kell akadályoznia a pénzügyi rendszeren belüli tisztességtelen versenyt.

a)

Egyetért az árnyékbanki tevékenység javasolt fogalommeghatározásával?

Igen. A használt kifejezéseket eléggé tágan értelmezik ahhoz, hogy a definíció az árnyékbankrendszert alkotó sokféle szervezet és tevékenység egészét lefedje. Mindenesetre egy közösen elfogadott meghatározás hiánya nem akadályozhatja a hatóságok szabályozói és felügyeleti tevékenységét.

b)

Egyetért az árnyékbanki szervezetek és tevékenységek előzetes listájával? Ön szerint ki kellene terjeszteni az elemzést más szervezetekre és/vagy tevékenységekre is? Ha igen, melyek ezek?

a)

Ön szerint is lehet az árnyékbanki tevékenységeknek pozitív hozadéka a pénzügyi rendszer vonatkozásában? Vannak-e e tevékenységeknek egyéb olyan előnyös aspektusai, amelyeket a jövőben meg kell őrizni és ösztönözni kell?

Az árnyékbankrendszer hozzájárult a gazdaság és az ingatlanbuborék „financializációjához”, amely – 2007-től kezdődően – számos fejlett országot sújtott, a tönk szélére sodorva gazdaságukat. Következésképpen kijelenthető, hogy alapvetően – bár nem kizárólagosan – felelős az USA-t és számos uniós tagállamot sújtó nagy recesszióért.

A pénzügyi rendszernek teljes egészében a reálgazdaságot kell szolgálnia.

b)

Ön szerint is a fent leírt csatornák azok, amelyeken keresztül az árnyékbanki tevékenységek új kockázatokat teremtenek, illetve kockázatokat visznek át a pénzügyi rendszer más részeire?

Igen. A pénzügyi válságból nyert tapasztalatok alapján a megnevezett négy kockázati csoport helytálló.

c)

Milyen egyéb olyan csatornák jöhetnek számításba, amelyeken keresztül az árnyékbanki tevékenységek új kockázatokat teremtenek, illetve kockázatokat visznek át a pénzügyi rendszer más részeire?

a)

Egyetért az árnyékbanki szervezetek és tevékenységek szigorúbb felügyeletének és szabályozásának szükségességével?

b)

Egyetért a szóban forgó szervezetek és tevékenységek beazonosítására és felügyeletére vonatkozó javaslatokkal? Ön szerint az EU-nak állandó folyamatokra van szüksége az árnyékbanki tevékenység beazonosításával és a felügyeleti gyakorlatokkal kapcsolatos információk gyűjtése és az információknak az uniós felügyeleti hatóságok, az Európai Bizottság, az EKB és a többi központi bank közötti megosztása céljából?

c)

Egyetért az árnyékbanki tevékenység felügyeletére vonatkozóan fent meghatározott alapelvekkel?

d)

Egyetért a szabályozási intézkedésekre vonatkozóan fent meghatározott alapelvekkel?

A válasz mind a négy fenti kérdésre igen. Az EGSZB hangsúlyozza egyrészt a pénzügyi rendszer minden területére kiterjedő, átfogó felügyelet szükségességét, másrészt azt, hogy a különféle szintű ellenőrző és szabályozó szerveknek rendelkezniük kell a szükséges képzett személyzettel és anyagi eszközökkel.

e)

Milyen intézkedésekkel lehetne biztosítani az árnyékbanki tevékenységek kezelésének következetességét nemzetközi szinten és elkerülni a globális szintű szabályozási arbitrázst?

A G20-on belüli koordináció és teljes körű egyetértés elengedhetetlen. Az FSB (2012. június 8-i) javaslatában szereplő, a jogalanyok azonosítására szolgáló rendszer (Legal Entity Identifier – LEI) hozzájárul majd a statisztikai hiányosságok megszüntetéséhez, a vállalati kockázatkezelés javításához, a makro- és mikroprudenciális kockázatértékelés javításához, a piaci visszaélések visszaszorításához és a pénzügyi csalások megfékezéséhez.

a)

Mi a véleménye az árnyékbanki tevékenységgel összefüggésben már meghozott uniós szintű intézkedésekről?

Az EGSZB több véleményében is támogatta az EU által elfogadott intézkedéseket, ezek közül megemlítendő a pénzügyi eszközök piacairól szóló irányelv (2), az ABAK-irányelv (3), illetve a hitelminősítő intézetekről szóló rendelet (4). Külön kiemelendő a tőkekövetelményekről szóló harmadik (5) és negyedik irányelv (6), valamint a Szolvencia II. irányelv (7).

a)

Egyetért-e azon öt kulcsfontosságú területet érintő kérdések elemzésével, amelyekre vonatkozóan az Európai Bizottság a különböző lehetőségeket kutatja?

Igen. Nagyon fontos, hogy a szabályozás ne csak Európában, hanem nemzetközi szinten is hatékonyabbá váljék. A pénzpiaci alapok többsége például az Egyesült Államokban van bejegyezve.

b)

Vannak olyan további kérdések, amelyeket szintén vizsgálni kellene? Ha igen, melyek ezek?

c)

Amennyiben erre szükség van, Ön szerint hogyan kellene módosítani a hatályos uniós szabályozási keretet ahhoz, hogy megfelelően lefedje a fent vázolt kockázatokat és kérdéseket?

A b) és a c) kérdésre a választ Paul Tucker, a Bank of England alelnöke és az FSB tagja tíz pontban összefoglalt javaslatai adják meg (2012. április 27-i brüsszeli konferencia):

d)

Milyen egyéb intézkedések jöhetnek szóba? (például a monitoring fokozása, nem kötelező intézkedések)

Az EGSZB a következőket ajánlja:

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/44

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) nagyra értékeli az Európai Bizottság közleményét, mivel fontosnak tartja egy általános e-közbeszerzési rendszerre való mielőbbi átállást, mivel néhány tagállamban már sikeresen tesztelték ezt. A közbeszerzési piac igen jelentős arányt, az EU GDP-jének közel 20 %-át teszi ki.

1.2

Egy olyan kedvezőtlen gazdasági időszakban, mint a jelenlegi, amelyet az emberek számára rendkívül megterhelő költségvetési kiigazítások jellemeznek, Európa – és ezzel együtt az európai kezdeményezések – megítélése is meglehetősen negatív. Az európai intézményeknek ezért külön erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy nyitottabbá váljanak, valamint világosabbá és egyértelműbbé tegyék az egyes döntéseik mögött meghúzódó okokat. Az Európai Bizottságnak – egyetlen olyan európai intézményként, amely jogalkotási javaslatokat tehet – külön felelőssége, hogy amellett, hogy tájékoztatja a polgárokat, meg is győzze őket javaslatainak hasznosságáról. Az EGSZB is erre törekszik, és az Európai Bizottságnak szorosan együtt kell működnie a többi európai intézménnyel, többek között a konzultatív szerepet betöltőkkel is.

1.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az állami költségvetések lineáris csökkentése – ami a közbeszerzési tevékenységekben részt vevő, idősebb és felkészültebb munkavállalók munkaerőpiacról való korai kilépésével jár – fokozatosan kimeríti a közigazgatás humánerőforrásait, ezért felkéri a tagállamokat a válogatás nélküli megszorítások (a „fűnyíróelv”) kerülésére, mivel ezek csupán pillanatnyi könnyebbséget jelentenek a kiadások tekintetében, hiszen később gyakran külső erőforrásokhoz kell fordulni, ugyanis a megmaradt személyzet még nem rendelkezik a megfelelő szakértelemmel.

1.4

Az EGSZB hangsúlyozza az e-közbeszerzés fontosságát, mivel az előnyökkel járhat a következő területeken:

1.5

Az Európai Bizottság megvalósíthatónak tartja azt a célkitűzést, hogy az átállást 2016 közepéig (az irányelv átültetéséhez szükséges két évet figyelembe véve várhatóan 2017-ben) végre kell hajtani; ez az elmúlt 8 évben elérthez képest lényegesen gyorsabb folyamatot feltételez. Az EGSZB helyesnek és ambiciózusnak tartja ezt a célkitűzést, amelyet azonban csak az e véleményben is felidézett feltételek – a szabványosítás, az átjárhatóság és a hozzáférhetőség – tiszteletben tartásával lehet megvalósítani. E feltételek betartása nélkül fennáll a piac további szétaprózódásának veszélye.

1.6

Az EGSZB támogatja a javasolt célkitűzéseket, ugyanakkor meg kell állapítania, hogy az e-közbeszerzések százalékos aránya az eddigi számos erőfeszítés ellenére még mindig nagyon alacsony. Az Európai Bizottság jelenleg egy – még az idén közzéteendő – tanulmány elkészítésén dolgozik, amelyben országonként jelzi majd az eddig elért szinteket. Olaszország például 4 %-on áll.

1.7

Az EGSZB határozottan helyteleníti, hogy néhány tagállamból hiányzik az együttműködési szellem, így ezek az országok ellenállnak a változtatásoknak és közbeszerzési piacaikat nem kívánják megnyitni a versenytársak előtt, hogy ezáltal is védjék a nemzeti vállalatokat és jelentős gazdasági és politikai hatalmat őrizzenek meg maguknak.

1.8

Az Európai Bizottság közleményében tétlenségnek nevezi, az EGSZB véleménye szerint azonban ez inkább a változásokkal szembeni passzív ellenállás és a protekcionista nemzeti nyomás elfogadása. A közbeszerzések elektronikus formában való közzététele haszontalanná és károssá teszi küszöbértékek meghatározását az európai típusú pályázatokon, ami erősen támogatott elképzelés, különösen a kkv-k körében.

1.9

Az EGSZB véleménye szerint a küszöbértékek fenntartása ellentétes a belső piac fejlődésével és árt az egyenlő versenyfeltételeknek.

1.10

Kommunikáció. A polgárokat, a vállalatokat, a helyi önkormányzatokat és a nemzeti hatóságokat meg kell győzni ezeknek az eszközöknek a hasznosságáról. Ennek érdekében a tájékoztatás, a kommunikáció és az oktatási tevékenységek terén befektetésekre van szükség, mégpedig integrált módon és nem elkülönült kezdeményezésekkel.

1.11

Átláthatóság. A közbeszerzések elektronikus közzétételének egyik közvetlen hatása az átláthatóság szintjének növekedése. Az EGSZB azt javasolja, hogy a hirdetményen kívül a munkák előrehaladásának aktuális állapotát, a menetrendet, a döntés vagy az árubeszerzés várható időpontját is tegyék közzé. Az átláthatóság növekedésével visszaszorulnak a csalások, ami további megtakarítást jelent a közigazgatásnak és javítja a piaci hatékonyságot.

1.12

Interoperabilitás és szabványosítás. Az EGSZB külön hangsúlyt fektet a különböző platformok (gyakran portálok) közötti átjárhatósággal, valamint a közbeszerzési eljárások különböző szakaszaiban zajló folyamatok és e-dokumentum-cserék szabványosításával kapcsolatos témákra. A különálló platformok, a különböző formátumok és eljárások elterjedése akadályozza a közbeszerzések automatizálását, és a szolgáltatók – különösen a kkv-k – így kevésbé hajlandók ez utóbbiak alkalmazására. Az Európai Bizottságnak a közbeszerzési eljárásokkal kapcsolatban további késlekedés nélkül javaslatot kell tennie egy egységes európai (vagy nemzetközi) szabvány bevezetésére; különös tekintettel a CEN (Európai Szabványügyi Testület) Business Interoperability Interfaces (BII) for Public procurement in Europe [Üzleti átjárhatósági interfészek (BII) az európai közbeszerzések számára] (1) munkaértekezleten és a BII-profilok konkrét PEPPOL- (páneurópai online közbeszerzési) projektekben való alkalmazása során végzett munkájára.

1.13

Szétaprózódás. Európai stratégia híján nemzeti, illetve helyi szinten egymással nem kommunikáló platformokat és azonosításra szolgáló eszközöket fogadtak el (többek között pl. Németországban és Olaszországban). Ez a kkv-k szervezetei szerint oda vezetett, hogy szinte mindig vissza kell lépniük az ajánlattételtől, vagy ha nem, az különösen a kkv-k számára indokolatlan többletköltségekkel jár. Az EGSZB véleménye szerint az Európai Uniónak hatékonyan fel kell lépnie a piac szétaprózódása ellen.

1.14

Hozzáférhetőség és egyszerűség. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy mindez csak akkor válik a piac, a közigazgatás és a polgárok előnyére, ha a rendszerek – az Európai Bizottság által a kisvállalkozói intézkedéscsomagban figyelembeveendőként elfogadott elveknek megfelelően – hozzáférhetőek, alacsony költségűek, egyszerűen kezelhetők és fenntarthatók lesznek, valamint biztosítanak bizonyos modulokat, szabványosított eljárásokat és megoldásokat, közös szószedetet, a nyelvi problémák megoldására szolgáló hitelesített eszközt (amely szintén hozzáférhető és egyszerűen használható).

1.15

Szociális vállalkozások. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az elektronikus eszközök használatára való áttérés során a lehető legnagyobb gondossággal járjanak el, hogy azok a szociális vállalkozások számára is hozzáférhetőek legyenek. Jelenleg számos szociális szolgáltatást ezek a vállalkozások nyújtanak, amelyek igen fontos helyet foglalnak el a támogatást és gondozási tevékenységet végző vállalkozások világában.

1.16

A küszöbértéken felüli közbeszerzésről szóló európai jogszabályoknak rendelkezniük kellene a kkv-k azzal kapcsolatos támogatásáról, hogy megfelelhessenek a tőkére és a tapasztalatokra vonatkozó követelményeknek, akár ideiglenes konzorciumok vagy vállalkozási szövetségek formájában is. Portugália esete emblematikus: bár a közbeszerzések 87 %-át kkv-k nyerték, ez a közbeszerzések összértékének csupán 19 %-át jelentette.

2.1

A közlemény bemutatja az elektronikus közbeszerzés (e-közbeszerzés) stratégiai fontosságát, továbbá meghatározza azokat a főbb intézkedéseket, amelyek segítségével az Európai Bizottság elő kívánja segíteni a teljesen elektronizált közbeszerzés alkalmazására való áttérést az Unió területén.

2.2

Azok a közigazgatások, amelyek már áttértek az elektronikus közbeszerzésre, 5–20 %-os megtakarítást értek el. Figyelembe véve az uniós közbeszerzések összértékét, ez az alacsonyabb értékkel számolva – az EU összes közbeszerzése tekintetében – több mint 100 milliárd eurós megtakarítást jelentene.

2.3

A 2011. évi egységes piaci intézkedéscsomagban (2) a közbeszerzésekkel kapcsolatban (3) az Európai Bizottság már előterjesztett néhány arra irányuló javaslatot, hogy az elektronikus közbeszerzésre való áttérés 2016 közepéig menjen végbe az EU-ban (4). A végleges cél a minden szakaszában elektronizált közbeszerzés megvalósítása, ami azt jelenti, hogy az értesítéstől (e-értesítés) kezdve a fizetésig (e-fizetés) minden szakasz elektronikus eljárásokon keresztül bonyolítható le (5).

2.4

Az e-közbeszerzés hozzájárulhat a közbeszerzési lehetőségek átláthatóságának növeléséhez és elősegítheti az ezekhez való hozzáférést különösen a kkv-k számára, így ösztönözve a több tagállamra kiterjedő versenyt, az innovációt és az egységes piac növekedését.

2.5

Az Európai Bizottság szerint az e-közbeszerzések elterjedésének két fő akadálya a következő:

2.6

A javasolt célkitűzések megvalósítása érdekében az Európai Bizottság 15 pontban megfogalmazott cselekvési tervet határoz meg.

3.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elismeri a közbeszerzésre vonatkozó jogi keret felülvizsgálatának és a közbeszerzések teljes automatizálására való fokozatos áttérésnek a fontosságát, ami az odaítélési eljárások bizonyos szakaszaiban az elektronikus kommunikációs eszközök használatának kötelezővé tételét jelenti.

3.2

Az Európai Bizottság által az e-közbeszerzésekre való fokozatos átállásra javasolt ütemterv rendkívül ambiciózus, és ha helyesen alkalmazzák, a közbeszerzési piac minden résztvevője számára jelentős előnyökkel jár. Tekintve, hogy az e-közbeszerzés különböző mértékben van jelen az egyes országokban, ahol már így is megfigyelhető a különböző megoldások és platformok szétaprózódása, stratégiai/operatív útmutatás híján és bizonyos minimális alapfeltételek nem teljesülése esetén tovább nőhet a piac szétaprózódása.

3.3

Az e-közbeszerzések fejlesztése azonban nem történhet a „legelőnyösebb ajánlat” elvének – amely a közbeszerzésekre vonatkozó irányelvtervezetben (6) szerepel – rovására.

3.4

Az EGSZB külön hangsúlyt fektet a különböző platformok (gyakran portálok) közötti interoperabilitással kapcsolatos témákra és a közbeszerzési eljárások különböző szakaszaiban zajló folyamatok és az elektronikus dokumentumok cseréjének hozzáférhetőségére. Létre kell hozni egy európai (vagy nemzetközi) szabványt a közszférában alkalmazott e-közbeszerzéseknél használt megoldások (szoftverek) számára. A különálló platformok, a különböző formátumok és eljárások elterjedése akadályozza a közbeszerzések automatizálását, és visszaveti a szolgáltatók – különösen a kkv-k – ezek alkalmazására irányuló hajlandóságát. Az Európai Szabványügyi Bizottság (CEN) az „Üzleti átjárhatósági interfészek (BII) az európai e-közbeszerzések számára” munkaértekezlet keretében a szabványosított szoftvermegoldások alkalmazása érdekében „átjárható szabványprofilokat” dolgozott ki.

3.5

A jelenlegi akadályok leküzdése érdekében az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon törekvéseivel, hogy konkrét intézkedésekkel tegye kötelezővé az átjárható technikai megoldások alkalmazását szolgáló nyílt európai vagy nemzetközi szabványok használatát. A CEN BII műhelyértekezlet munkája és a PEPPOL projekten belüli alkalmazások alapján iránymutatásokat kell készíteni a nyílt szabványok helyes alkalmazásához. Az európai digitális menetrend kifejezetten rendelkezik (7) az e-közbeszerzések szabványosítását célzó fellépésről, amely olyan konkrét technikák használatát írja elő, amelyeket minden informatikai megoldást és szolgáltatást nyújtó beszállító alkalmazhat.

3.6

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az e-közbeszerzés alapvetően hozzájárulhat az állami közbeszerzési eljárások átláthatóságához és a csalások elleni küzdelemhez. Az elektronikus eszközök segítségével a teljes folyamat és ezen belül a beszállító általi teljesítés is felügyelhetővé és értékelhetővé válik. Ezek az információk amellett, hogy fontosak a közszféra maximális átláthatóságának (e-átláthatóság) biztosításához, lényeges ösztönzőként szolgálhatnak az e-közbeszerzés eszközeinek alkalmazásához, mindenekelőtt a kkv-k számára. E tekintetben Portugália példája bevált gyakorlatnak tekinthető (8). Litvániával együtt, ahol kötelezővé tették az e-értesítést, az e-hozzáférést és az e-benyújtást, ami érezhető előnyökkel jár a következők tekintetében: a megvásárolt áruk és szolgáltatások árának (14–55 %-os) csökkenése; a pályázatokban részt vevő beszállítók számának 20–90 %-os emelkedése; az odaítéléshez eljáráshoz szükséges időszak 46 napról 11 napra történő csökkenése.

3.7

Fontos továbbá, hogy az e-közbeszerzési kezdeményezések rendelkezzenek a kkv-k számára nyújtandó képzési támogatásról is, hogy azok is alkalmazni tudják a szóban forgó technológiákat és élvezhessék azok előnyeit. Kulcsfontosságú lesz tehát a köztisztviselők és a magánszféra alkalmazottainak képzésébe való befektetés. Az EGSZB nagyon hasznosnak véli az e területen nyújtott támogatást. A kkv-k e téren kihasználhatják saját szervezeteik előnyeit.

3.8

A létező nyelvi akadályokkal a közlemény érdemben nem foglalkozik. Az e-közbeszerzések platformjain elérhető információknak az adott nemzet nyelvén kívül legalább egy másik európai nyelven is elérhetőnek kellene lenniük. Ez azonban további túlzott költségeket eredményezhet. Megoldást jelenthet, ha az Európai Bizottság kifejleszt egy kifejezetten az e-közbeszerzésekre alkalmazott online fordítóeszközt.

3.9

Az Európai Bizottság nem emeli ki az egységes piacon jelen levő, a küszöbérték alatti beszerzési eljárások láthatóságának problémáját, ami mindenekelőtt a kkv-k és a mikrovállalkozások szempontjából lényeges. Az EGSZB véleménye szerint itt az ideje elgondolkodni azon, hogy továbbra is érdemes-e fenntartani a küszöbértékeket, mivel az elektronikus közzétételnek köszönhetően a közbeszerzések mindenki számára hozzáférhetőek lesznek.

4.1

Az EGSZB egyetért az automatizált közbeszerzésekre való áttérés szükségességével. Míg az Európai Bizottság a közbeszerzési eljárás kezdeti szakaszaira (hirdetmény közzététele és értesítések, a pályázati dokumentációhoz való hozzáférés, ajánlattétel, az ajánlatok értékelése és a szerződés odaítélése) helyezi a hangsúlyt, a szerződés odaítélését követő fázisok (megrendelések, számlák, kifizetések) bevonása, valamint a közbeszerzési folyamat előrehaladásának, a felülvizsgált problémáknak, a végrehajtási határidőknek és a költségeknek a közzététele legalább ennyire fontos.

4.2

A technikai követelmények harmonizációja kulcsfontosságú a helyi, nemzeti és nemzetközi szinten alkalmazható és használható megoldások és informatikai szolgáltatások fejlesztése szempontjából. Ebben a tekintetben az EGSZB határozottan arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy folytassa tervezett 2. kulcsintézkedést. Ennek következményei különös jelentőségűek nemcsak a közigazgatási intézmények, hanem mindenekelőtt a beszállítók számára is, akik ezután uniós szinten szabványosított és átjárhatóvá tett megoldásokat használhatnak.

4.3

A határokon átnyúló ügyletek összetettsége részben az elektronikus aláírás használatából fakad. Ezért üdvözlendőek az efféle megoldások átjárhatóságát előmozdító intézkedések. Mindazonáltal meg kell jegyezni, hogy például a Portugáliához hasonló országok az e-közbeszerzés különböző platformjai közötti átjárhatóságon kívül az elektronikus aláírásokra vonatkozó túlzott követelményeket és az időbélyegző szolgáltatások költségét is az e-közbeszerzések alkalmazásának nehézségei közé sorolják (9).

4.4

Az egyszerű megoldások és a helyes gyakorlatok előmozdítása egyértelműen a megfelelő támogatás a közbeszerzések automatizálását célzó projektek számára. A kkv-k – különösen az e-benyújtás fázisában felmerülő – szükségleteit mindenképpen figyelembe kell venni a vonatkozó megoldások fejlesztése során. Ezért alapvetően fontosak az Európai Bizottság szakértői csoportjának (elektronikus közbeszerzésekkel foglalkozó szakértői csoport) eredményei, amelyeket azonban az érdekelt felekkel is értékeltetni kell.

4.5

A legfontosabb intézkedés, amelyre az Európai Bizottságnak összpontosítania kell, a belső piaci e-közbeszerzésekben alkalmazandó különböző megoldások alkalmazási módjait érinti. A PEPPOL projektben (páneurópai online közbeszerzési projekt) például 11 ország vett részt, amelyek különböző speciális technikák révén kifejlesztették a közbeszerzés fontos szakaszaiban alkalmazandó szabványosított megoldásokat és egy, a szabványosított dokumentáció cseréjére szolgáló nyílt platformot, ezáltal teljes átjárhatóságot valósítva meg a különböző európai platformok között.

4.5.1

A PEPPOL projekt a következő elemeket tartalmazza: azok az eszközök, amelyekkel az elektronikus aláírások az európai hatóságok által kibocsátott elektronikus tanúsítványok alapján érvényesíthetők; a vállalati információk (bizonyítványok és tanúsítványok) szabványosított bemutatására szolgáló virtuális céginformációs dosszié (Virtual Company Dossier); a termékbeszerzésre és szolgáltatásnyújtásra vonatkozó ajánlatok szabványosított formában történő benyújtásának elektronikus katalógusa; elektronikus megrendelések és számlázás, amelyek meghatározott eljárásokkal támogatják a vevőt és a beszállítót a közös tevékenységekre vonatkozó információk megosztásában. Végül az elektronikus dokumentáció szállításának infrastruktúrája (a hálózat), amely közös, a nemzeti szintűekkel összeegyeztethető szabványokon alapul és összekapcsolja a különálló közösségeket/e-közbeszerzési rendszereket.

4.5.2

Az európai virtuális céginformációs dossziék rendszere (European Virtual Company Dossier System, EVS) az e-Certishez – a 27 tagállam, Horvátország (csatlakozó ország), Törökország (tagjelölt ország) és az EGT három országának (Izland, Liechtenstein és Norvégia) területén a közbeszerzési eljárások során gyakran előírt különböző tanúsítványok és igazolások azonosításához segítséget nyújtó információs rendszerhez – hasonlóan a tagállamokban meghirdetett közbeszerzéseken való részvételhez szükséges követelményekkel és igazolásokkal/tanúsítványokkal kapcsolatban nyújt tájékoztatást. Azonban amíg az e-Certis adatbázisa jelenleg egy információs adatbázisnak tekinthető, az EVS további interfészein keresztül egyéb szolgáltatásokhoz is kapcsolatot biztosít. Az e-Certisnek az EVS koncepciójához hasonló funkciókkal kell rendelkeznie. Az Európai Bizottságnak e szolgáltatás biztosítása és technikai támogatása mellett garantálnia kell a jogi információk rendszerének egységességét és naprakészségét.

4.5.3

Az Európai Bizottságnak e szolgáltatás biztosítása és technikai támogatása mellett garantálnia kell a jogi információk rendszerének egységességét és naprakészségét. Az EGSZB örömére szolgálna, ha az Európai Bizottság és a tagállamok határozottan támogatnák az OpenPEPPOL szervezet szerepének erősítését, és hangsúlyozza ennek fontosságát, miután a konkrét kifejlesztett technikákat a közbeszerzések lebonyolítása céljából működtetik, fejlesztik és alkalmazzák az európai közszférában, ezáltal biztosítva a közbeszerzési eljárás különböző szakaszaiban a szabványosítást és az átjárhatóságot, nemcsak a szerződés odaítélését megelőző, hanem az azt követő szakaszokban is, a piac szétaprózódása elkerülésének céljából.

4.6

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az e-közbeszerzések infrastruktúrájának fejlesztését az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközön keresztül kell finanszírozni és támogatni, kihasználva a tagállamok által már kidolgozott PEPPOL-konzorciumot és a különböző európai rendszereket összekapcsoló, már meglévő infrastruktúrát (a hálózatot). Az EGSZB hangsúlyozza a nyitott, hozzáférhető és biztonságos, valamint a közös szabványokon alapuló infrastruktúra működtetésének fontosságát. Örvendetes lenne a strukturális alapok felhasználásával könnyíteni a közbeszerzések alkalmazását.

4.7

Az EGSZB javasolja egy integrált kommunikációs stratégia megvalósítását – kihasználva a már meglévő közösségeket, különösen az OpenPEPPOL-t –, az Európai Vállalkozói Hálózattal együttműködésben, a régióknak és helyi közösségeknek szóló hálózatépítési programok felhasználásával. A kommunikációs stratégiában – az elektronikus közbeszerzés vonatkozásában – az Európai Bizottság, az OpenPEPPOL és a alapvető ágazatközi szolgáltatásokra (Basic Cross Sector Services, BCSS) vonatkozó új kísérleti projekt (CIP ICT PSP – versenyképességi és innovációs keretprogram és az ikt-ra vonatkozó politika támogatási program) osztozna.

4.8

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság azon döntését, hogy saját keretein belül teljes mértékben automatizálja a beszerzési folyamatokat, és elérhetővé teszi az e célból fejlesztett, nyílt forráskódú megoldásokat.

4.9

Az EGSZB egyetért azzal, hogy ellenőrizni kell a közbeszerzésekhez használt elektronikus eszközök alkalmazását és meg kell határozni az ezekhez kapcsolódó előnyöket. Az irányelv elfogadását követően az Európai Bizottságnak negyedévente tájékoztatást kellene nyújtania a szerződések kapcsán az egyes tagállamokban történő minőségi/mennyiségi előrehaladásról, hogy számot adjon a folyamat előrehaladásáról.

4.10

Mindemellett a nagyobb átláthatóság és verseny érdekében nemzetközi párbeszédet kell folytatni a közbeszerzések során alkalmazott elektronikus eszközök használatáról. A nemzetközi szabványok használata e célból is szükséges eszköznek bizonyul, ezért az e területhez kapcsolódó fejlesztéseket érdemes figyelemmel kísérni. Különösen fontos, hogy az európai közszféra felügyelje és ajánlja a szabványoknak (CEN BII és PEPPOL-specifikációk) az e-közbeszerzések lebonyolítása során történő alkalmazását.

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/49

1.1

Az állami támogatások uniós szabályozása stratégiai jelentőségű az EU számára a globalizált gazdaságban, amelyre erősen jellemző a verseny.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság közleményében javasolt reform támogatást érdemel, tekintettel az alábbi célkitűzéseire:

1.3

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a hatékony állami támogatások, illetve a fenntartható, inkluzív növekedés célkitűzése között pozitív összefüggés van, amelyet erősíteni kell. Az állami támogatások célzott szabályozása révén – a környezeti károk elkerülése mellett – ösztönözhető az innováció (ideértve a szociális innovációt is), a környezetbarát technológiák igénybevétele és a humántőke fejlesztése. Az állami támogatásokra vonatkozó dinamikus, megfelelően célzott politika aktívan elősegítheti, hogy magas foglalkoztatottság és erős társadalmi kohézió alakuljon ki.

1.4

Ezt a célkitűzéseit, módszereit és ütemtervét tekintve ambiciózus reformot azonban bizonyos kérdésekben érdemes pontosítani.

1.5

Az EGSZB a közleményben említett bizonyos fogalmak tisztázására kéri az Európai Bizottságot:

1.6

A tervezett reformokkal kapcsolatban az EGSZB több kérdést vet fel:

1.7

Az EGSZB végül egy sor olyan módosítást javasol, amelyeket azért tart szükségesnek, mert az Európai Bizottság és a Tanács elismerte, hogy a kkv-k támogatásra szorulnak, különösen akkor, amikor a harmadik országok – volumenükben jelentősebb, odaítélésükben viszont átláthatatlan, közvetlen és közvetett állami támogatásokban részesülő – vállalkozásaival kell versenyezniük.

1.7.1

Mivel összegük csekély, hatásaik kedvezők a kkv-k és a nagyon kis vállalkozások számára, és a belső piacra csak korlátozott hatást gyakorolnak, az EGSZB azt javasolja, hogy a de minimis támogatások plafonját (amelyet minden vállalat számára egy három egymást követő évből álló időszakra állapítanak meg) 200 000 euróról tartós jelleggel emeljék fel 500 000 euróra, ugyanúgy, ahogyan erről nemrég az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatban határoztak.

1.7.2

Mivel az európai kkv-kat segíteni kell abban, hogy könnyebben jussanak ki a nemzetközi piacokra, az EGSZB a 800/2008 sz. általános csoportmentességi rendelet 27. cikke (3) bekezdésének olyan módosítását javasolja, amely a közös piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítja azt a támogatást, amelyet a kkv-k vásárokban és kiállításokon való részvételük támogatására kapnak egy három egymást követő évre korlátozott időszakban.

1.8

Tapasztalatai alapján az EGSZB a következő három gyakorlati javaslatot fogalmazza meg az Európai Bizottság számára:

2.1

Az Európai Bizottság az alábbi három fő irányban igyekszik megreformálni az állami támogatásokra vonatkozó európai politikát:

2.2

Ez a reform abból a megállapításból indul ki, hogy a jelenlegi politikának vegyes a mérlege:

2.3

A helyzet orvoslása és a piacban rejlő valamennyi – az energiával, a közlekedéssel és a digitális technológiákkal kapcsolatos – lehetőség kihasználása érdekében az Európai Bizottság egy célkitűzéseit, módszereit és ütemtervét illetően ambiciózus reform elfogadását javasolja.

2.4

A javasolt reform nagyra törő célokat tűzött ki, ugyanis egyrészt az európai növekedés szolgálatába állítja az egyik legrégebbi és legjobban integrált uniós politikát, másrészt meglehetősen radikális előrelépésekre törekszik az eljárásokkal kapcsolatban, még ha ezeket nem is számszerűsíti és részletezi a közlemény.

2.5

A javasolt reform a módszerei tekintetében is ambiciózus, mert az Európai Bizottság egy „integrált stratégia” keretében az alábbi koherens, összefüggő változtatásokat javasolja:

2.6

A javasolt reform ütemterve ambiciózus, ugyanis az Európai Bizottság az eljárási és a felhatalmazási rendelet felülvizsgálatára vonatkozó javaslatokat 2012 őszén, a „csomag” többi eleme esetében pedig 2013 végén szeretné elfogadni, azaz még a 2014–2020-as időszakra vonatkozó pénzügyi terv hatálybalépése előtt.

3.1.1

Az EGSZB helyesli az európai bizottsági közleményben megfogalmazott célokat, azt a törekvést, hogy „egyszerűbbé tegyék, hogy (a tagállamok) olyan támogatásokat nyújtsanak, amelyek jól megtervezettek, a megállapított piaci hiányosságokra irányulnak, és közös érdekű célkitűzésekre összpontosítanak”. Ez úgy érhető el, hogy az ellenőrzések a belső piacra legnagyobb hatást gyakorló ügyekre összpontosulnak, a szabályokat egyszerűsítik, és a döntéseket gyorsabban hozzák meg.

Ez az eljárás a versenyjog általánosabb fejlődési keretébe illeszkedik mind a versenyellenes gyakorlatokat (versenykorlátozó magatartások és erőfölénnyel való visszaélés), mind az összefonódások ellenőrzését tekintve.

3.1.2

Versenyellenes gyakorlatok: „a versenyjog korszerűsítése”, amelyet az 1/2003. sz. rendelet (1) valósított meg, valamint az ehhez társuló dokumentumok az előzetes bejelentési rendszer megszüntetése révén decentralizációt indítottak el a versenyjog alkalmazásában. Az Európai Bizottság így a legsúlyosabb korlátozások és visszaélések – különösen a kartellek – elleni küzdelemre összpontosíthatja tevékenységét. Ezzel a korszerűsítéssel párhuzamosan szorosabbá vált az egymás között hálózatot alkotó nemzeti versenyhatóságok, illetve az Európai Bizottság közötti együttműködés.

3.1.3

Az összefonódások ellenőrzése: Joaquín Almunia európai biztos a közelmúltban bejelentette annak lehetőségét, hogy hamarosan megreformálják az összefonódások ellenőrzésének európai rendszerét, mindenekelőtt azért, hogy az Európai Bizottság azokra az összefonódásokra összpontosíthasson, amelyek valószínűleg a leginkább érintik a piacot (2). Rövid távon a legkevésbé problematikus esetek kezelésének egyszerűsítéséről lenne szó az „egyszerűsített eljárás” javításának és az előzetes bejelentési eljárás felülvizsgálatának révén. Hosszabb távon magát az összefonódások ellenőrzési rendszerét is át lehetne dolgozni a felügyeleti jogkört nem biztosító kisebbségi részesedések megszerzésének ellenőrzése, továbbá a nemzeti és európai rendszerek közötti, a küszöbökre és az ügyek áttételére vonatkozó jobb interakció révén.

3.2.1

Az EGSZB ismételten kijelenti, hogy támogatja az állami támogatásoknak a következő kritériumok szerinti általános szabályozását (3):

3.3.1

Az EGSZB értelmezése szerint az európai bizottsági ellenőrzéseknek a legproblematikusabb ügyekre történő koncentrálása elsősorban azon alapulna, hogy kiterjesztik a bejelentési kötelezettség alól mentesülő támogatási intézkedések körét. Ez szükségszerűen nagyobb felelősséggel járna a tagállamok számára. Az EGSZB megjegyzi azonban, hogy ehhez figyelembe kellene venni az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok egyedi vonásait. Az állam és általánosabban az összes állami és közszerv, amely támogatásokat nyújthat, bizonyos értelemben egyszerre lenne „bíró és érdekelt fél”.

3.3.2

Ha a tagállamokra nagyobb felelősség hárulna az állami támogatások ellenőrzésével kapcsolatban, az azzal a veszéllyel járna, hogy a tagállamok szubjektíven értelmeznék a szabályokat, tisztességtelen eljárásokat alkalmaznának, és visszatérne egy bizonyos gazdasági patriotizmus, amely végső soron nagyobb jogbizonytalanságot okozna a vállalkozások számára.

3.3.3

Több megoldás is elképzelhető, amellyel minimálisra korlátozható ez a fajta kockázat:

3.4.1

2008 és 2011 között az Európai Bizottság és a tagállamok egy külön dokumentumcsomag (5) elfogadásával bizonyították, hogy képesek a gazdasági és pénzügyi válságra reagálni. Mindenekelőtt a tagállamok szorosabb együttműködésének és az európai bizottsági szolgálatok jelentős mobilizálásának köszönhetően – a tagállamok és a vállalkozások megelégedésére – rövid idő alatt születhettek meg a határozatok.

3.4.2

Általában azonban az érintettek továbbra is túlságosan hosszúnak és bonyolultnak tartják az eljárásokat. Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy az ügyek kezelésének határidejét lerövidítse, egyrészt az adminisztratív gyakorlatok javításával, másrészt azáltal, hogy felkéri a tagállamokat, hogy vállaljanak nagyobb felelősséget az átláthatóság és a hatékonyság biztosítása érdekében. Fontos, hogy ezek a határidők lehetőség szerint összhangban legyenek a gazdasági ügyek ritmusával.

3.4.3

Ezzel kapcsolatban a bizonyos támogatási kategóriák (6) kezelésére alkalmazott „egyszerűsített eljárást” ki lehetne bővíteni, miközben a szabályok továbbra is behatárolnák az alkalmazását. Ennek az eljárásnak a során az Európai Bizottság egyszerűen csak ellenőrzi, hogy a támogatási intézkedés összhangban van-e a létező előírásokkal és gyakorlatokkal.

3.5.1

Az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok hatékony alkalmazása rendkívül fontos. Az EGSZB azonban megjegyzi, hogy a nemzeti bíróságok gyakran nem képesek arra, hogy biztosítsák az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok hatékony alkalmazását, különösen azon vállalkozások jogainak biztosítása érdekében, amelyeknek versenytársai jogtalan támogatáshoz jutnak. Ennek több okát is meg lehetne említeni, többek között azt, hogy a bírók nem ismerik eléggé az európai versenyjogot, és minden peres ügyben vannak bizonyos eljárási korlátok.

3.5.2

Olyan megoldásokat kellene találni, amelyek lehetővé teszik az állami támogatásra vonatkozó jogszabályok gyakorlati alkalmazásának javítását. Mind a vállalkozásoknak, mind a nemzeti bíróságoknak hatékonyabb eszközökkel és eljárásokkal kellene rendelkezniük.

4.1.1

Az EGSZB üdvözli azt a célkitűzést, amely szerint csak olyan támogatási intézkedéseket fogadnának el, amelyek (i) igyekeznek kiküszöbölni a piaci hiányosságokat (az állami támogatásoknak nem helyettesíteniük, hanem kiegészíteniük kell a magánkiadásokat), és így hozzájárulnak a növekedés támogatásához és (ii) ösztönző hatást fejtenek ki, azaz olyan tevékenységekre ösztönzik a kedvezményezettet, amelyek elvégzéséről a támogatás nélkül lemondott volna.

4.1.2

Ebben az összefüggésben feltétlenül szükség van a „piaci hiányosságok” fogalmának meghatározására és különféle területekről vett példákkal történő illusztrálására, mindenekelőtt a létező európai joggyakorlat alapján, annak elősegítése érdekében, hogy mind a hatóságok, mind a vállalkozások egységesen értelmezzék ezt a fogalmat, és már a támogatási intézkedések tervezési szakaszában alkalmazzák.

4.2.1

A 16. és 17. bekezdésben a közlemény a harmadik országok versenypolitikáját tárgyalja. Az Európai Bizottság arra a következtetésre jut, hogy az EU átláthatóbb kerettel rendelkezik, amely ugyanakkor hasonló szintű támogatást tesz lehetővé. Ez a megállapítás a WTO egy 2006. évi összehasonlító elemzésére támaszkodik. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készíttessen a WTO-val egy aktuális tanulmányt, mert a válságra való tekintettel a WTO több olyan tagállama, amely az EU-nak nem tagja, nagyarányú támogatásokat nyújtott, különösen a feldolgozóipari ágazatokban. Kívánatos ugyanis, hogy a 2013-tól alkalmazandó, jövőbeli versenypolitika azt az aktuális, pontosan megismert helyzetet vegye alapul, amely például az Egyesült Államokra, Kínára, Indiára vagy Brazíliára jellemző (a szövetségi szervek által folyósított támogatásokat is figyelembe kellene venni) egy olyan helyzetben, amelyben a világválság élesebbé tette a gazdasági versenyt.

4.2.2

Az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alkalmazásának mind a belső, mind a globális piacon lehetővé kell tennie a vállalkozások versenyképességének javítását. Az európai vállalkozásoknak azonban olyan vállalkozásokkal kell versenyezniük, amelyek az állami támogatásoknak semmilyen határt nem szabó jogszabályokkal rendelkező harmadik országokban működnek. Amint az Európai Bizottság a közleményben rámutat (7), ez a helyzet súlyos versenytorzulásokat idézhet elő az európai vállalkozások kárára.

4.2.3

Hatáskörein belül az Európai Bizottság kezdeményezéseket tesz annak érdekében, hogy világszerte egyenlő versenyfeltételeket biztosítson, amelyek megfelelnek a tisztességes verseny fogalmának. Az állami támogatásokra vonatkozó jogszabályok bármilyen reformját tehát össze kell hangolni azokkal az intézkedésekkel, amelyeket az Európai Bizottság a kereskedelempolitikai eszközökkel kapcsolatban tesz (WTO-szabályok, kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások).

4.3.1

A vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) létrehozására vonatkozó rendeletjavaslatában (COM(2011) 834 final) az Európai Bizottság elismeri, hogy támogatni kell a kkv-kat abban, hogy mind az EU-n belüli országokba, mind világszerte tudjanak exportálni, és így új növekedési lehetőségek nyíljanak előttük. A tervek szerint a növekedési kilátásokkal rendelkező kkv-k segítséget és támogató jellegű szolgáltatásokat kapnak az „Enterprise Europe Network” szervezeten keresztül.

4.3.2

Ugyanakkor azonban az európai bizottsági megközelítés túlságosan korlátozó jellegűnek tűnik, ugyanis például a kkv-k vásárokon és kiállításokon való részvételével kapcsolatban a 2008. augusztus 6-i, 800/2008/EK rendelet 27. cikke több, egyszerre teljesítendő feltételt szab: a támogatások nem haladhatják meg az elszámolható költségek 50 %-át, és csak az uniós meghatározásnak megfelelő kkv-knak ítélhetők oda, mégpedig valamely kiállításon vagy vásáron való első részvételük esetében.

4.3.3

Az első részvételre vonatkozó kritérium nem felel meg egy nemzetközi szintű fejlődési stratégiának, ezt ugyanis csak akkor lehet meghatározni (képviselet, telephely, értékesítés tekintetében), ha a vállalkozás már legalább három éve jelen van ugyanazon a piacon. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy a 27. cikk (3) bekezdésében az „első részvétel” kritériuma helyébe a „valamely kiállításon vagy vásáron való, legfeljebb három egymást követő évben történő részvétel” kritériuma lépjen, a másik két kritérium pedig maradjon változatlanul.

4.4.1

Az EU-nak garantálnia kell, hogy az állami támogatások ösztönözzék az innovációt – ideértve a szociális területet is, ahol az Innovatív Unió már elismeri a szociális innováció számára nyújtott támogatásokat –, a környezetbarát technológiák igénybevételét és a humántőke fejlesztését egy fenntartható fejlődési modell részeként. Az EGSZB üdvözli, hogy a szociális innovációnak nyújtott támogatásokat fokozatosan a közös piaccal összeegyeztethető támogatásokként ismerik el (8), és azt szeretné, ha az állami támogatások korszerűsítésének keretében a jövőben intenzívebbé válna ez a tendencia.

4.4.2

Az EGSZB a kutatásra és fejlesztésre irányuló állami támogatások egy olyan koncepcióját is támogatja, amely kiterjed a sérülékeny csoportok (különösen a fogyatékkal élő személyek) számára a társadalomban hozzáférhető termékek, programok és szolgáltatások tervezésére, megvalósítására és értékesítésére (9).

15.1.2013   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 11/54

1.1

Az Európai Bizottság 2012. május 22-én elfogadta az európai fogyasztóügyi stratégiát. E dokumentum az alábbi négy alapcélon keresztül határozza meg a fogyasztóügyi politika stratégiai keretét: a fogyasztók biztonságának erősítése, a tájékoztatás javítása, a jogaik érvényesítése érdekében hozott intézkedések fejlesztése és jogorvoslati lehetőségek felkínálása, valamint e jogok és a kulcsfontosságú szakpolitikák összehangolása a gazdasági és társadalmi változással. A fenti stratégia az Európa 2020 stratégia keretébe illeszkedik.

1.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság által a fogyasztók mint a növekedés tényezői elsődleges szerepéről és a változó körülmények figyelembevételének szükségességéről készített elemzéssel.

1.3

Az EGSZB támogatja a stratégiában kitűzött célokat, azonban megkérdőjelezi a stratégia és a fogyasztóvédelmi program közötti kapcsolatot és a rá szánt források mértékének megfelelőségét, amelyek szerinte egyértelműen elégtelenek a meghirdetett törekvések szintjéhez képest.

1.4

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a fogyasztók érdekeit számításba kell venni az uniós politikák kidolgozásakor és végrehajtásakor. Üdvözli, hogy a fogyasztóügyi stratégiával az Európai Bizottság arra tesz javaslatot, hogy egyetlen dokumentumba fogják össze az európai fogyasztóügyi politikával kapcsolatos, korábban szétszórt uniós kezdeményezések többségét. E stratégia fontos lépés, amely hangsúlyozza a fogyasztók szükségleteinek és elvárásainak tulajdonított jelentőséget az uniós politikák kidolgozása során.

1.5

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy elismerik a fogyasztóvédelmi szövetségek szerepét, amelyeknek meg kell adni a rájuk ruházott feladatok elvégzéséhez szükséges eszközöket. Elsősorban azt értékeli kedvezően, hogy az Európai Bizottság stratégiájában szándékát fejezi ki a tagállami kormányokkal való együttműködésre e szövetségek szerepének nagyobb fokú elismerése céljával.

1.6

Az EGSZB különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy törődjenek a kiszolgáltatott emberekkel, főként a mostani gazdasági-társadalmi helyzetben. Támogatja ezért a stratégiában a pénzügyi integráció és az alapvető szolgáltatásokhoz való hozzáférés érdekében előirányzott kezdeményezéseket.

1.7

Az EGSZB kiemeli, hogy nagy jelentőséget tulajdonít a fenntartható fejlődéssel összefüggő valamennyi fellépésnek. Osztja ezért az Európai Bizottság aggodalmait az energiafogyasztás kontrollja és a környezetbarát tervezés figyelembevétele kapcsán. Az EGSZB hangsúlyozza ezenkívül, hogy hatékony intézkedésekre van szükség annak érdekében, hogy növeljük az etikai és ökológiai normák szerepét a javak előállításában és forgalmazásában, elsősorban a harmadik országokból importált termékek esetében.

1.8

Az EGSZB szerint létfontosságú az élelmiszerbiztonság fokozása annak érdekében, hogy garantáljuk a termékek biztonságosságát az előállítás helyétől a fogyasztás helyéig, és lehetővé tegyük az egészséges és tisztességes versenyt. A meghozandó intézkedéseknek azt is elő kell segíteniük, hogy helyreálljon a fogyasztók – különböző egészségügyi válsághelyzetek során megrendült – bizalma.

1.9

Az EGSZB örömmel fogad minden olyan kezdeményezést, amelynek célja a fogyasztók szükségleteikhez igazított tájékoztatása. Emlékeztet ugyanakkor arra, hogy felvilágosításuk nem vezethet a kereskedők kötelezettségeik alóli felmentéséhez.

1.10

Az EGSZB támogatja azon kezdeményezéseket, amelyek a fogyasztói jogok érvényesítését és fejlesztését, továbbá hatékony jogorvoslati utak kiépítését célozzák. Ennek kapcsán rámutat arra, hogy az alternatív jogvita-rendezési rendszereknek a vitás ügyek feleinek tekintetében pártatlanoknak kell lenniük. Végül, amint azt már különböző véleményeiben aláhúzta, az EGSZB egyetért egy kollektív jogorvoslati lehetőség kialakításával, és úgy véli, hogy nem halasztható tovább egy európai hatályú eszköz bevezetése.

3.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság által készített elemzéssel a fogyasztók mint a növekedés tényezői elsődleges szerepéről, az elkövetkező évek kihívásairól, illetve körülményeink figyelembe vételének feltétlen szükségességéről. A fogyasztók vásárlóerejét hátrányosan befolyásolja a válság. A fogyasztási minták egyébként szintén változnak: több technikai ismeretet igényelnek és időnként költségesek.

3.2

Annak ellenére, hogy szilárd jogszabályi bázis létezik az Unióban, végrehajtásuk továbbra is nehézségekbe ütközik: nem állnak megfelelő eszközök a fogyasztók rendelkezésére jogaik érvényesítéséhez, jóllehet a panaszok száma egyre emelkedik. A fogyasztók ezenkívül nem rendelkeznek megbízható információval, bár túlzottan is sok adat veszi őket körül különféle formákban.

3.3

A stratégiában felsorakoztatott elvi állításokon túl, amelyekkel csak egyetérteni lehet, az EGSZB számára nem világos a stratégia és a fogyasztóvédelmi program közötti kapcsolat, illetve a politika végrehajtásának a módja.

3.4

Ennek kapcsán az EGSZB 2012. március 28-i véleményében (1) kiemelte a fogyasztóvédelmi politikának szentelt eszközök hiányát, és aggodalmát fejezte ki annak kapcsán, hogy miként lesz a meghirdetett ambiciózus program megvalósítható a rá szánt, a szándékoknak megfelelő szintet egyértelműen el nem érő költségvetési forrásokkal.

3.5

Az Európai Bizottság terjedelmes listát közölt a stratégia célkitűzéseinek eléréséhez megvalósítandó kezdeményezésekről. Ugyanakkor ami igazán számít, az az, hogy e kezdeményezések magas színvonalúak és alkalmazhatók legyenek, hogy kellő hatékonyságot kínálhassanak ahhoz, hogy valóban magas szintű védelmet biztosíthassanak a fogyasztóknak. A stratégia intézkedései csak akkor járnak majd előnnyel a fogyasztók számára, amikor a tagállamok és egyéb érintett felek elfogadják és végrehajtják azokat.

3.6

Ennek kapcsán az EGSZB megállapítja, hogy hiányzik a stratégia végrehajtásának és eredményeinek felmérését célzó átlátható és hatékony folyamat. Az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy illesszen be az éves előrehaladást felmérő értékelési kritériumokat és minőségi mutatókat, és másfél évente tegyen közzé jelentést a stratégia megvalósulásáról.

3.7

A stratégia rámutat arra, hogy milyen széles kört fed le a fogyasztóvédelmi politika, ami megerősíti annak – az EGSZB által már hangsúlyozott – szükségességét, hogy számításba vegyék a fogyasztók érdekeit az uniós politikák kidolgozásakor és végrehajtásakor. Az EGSZB csodálkozik azonban azon, hogy a stratégia nem tartalmaz olyan, az egészségüggyel kapcsolatos fogyasztóvédelmi elemeket, mint a gyógyszerek vagy az orvosi eszközök, jóllehet e termékek több tagállamban is nagy vihart kavartak a fogyasztóknak és a betegeknek okozott károk miatt. Az EGSZB úgy véli, hogy egy holisztikus szemléletű fogyasztóvédelmi politikának az orvosi és gyógyszerészeti kérdésekkel is foglalkoznia kellene a fogyasztók biztonsága, tájékoztatása és jogérvényesítése tekintetében.

3.8

Az EGSZB elégedetten látja, hogy az Európai Bizottság szeretné, ha a kereskedők csatlakoznának a fogyasztók védelme érdekében bevezetett szakpolitikákhoz. Ebben az összefüggésben sürgősen meg kell kezdeni a vállalatoknak a fogyasztók jogaival kapcsolatos felvilágosítását. A fenti intézkedés által érintett vállalkozói szervezetek hálózatait arra ösztönzik, hogy – az Európai Bizottság segítségével, a lehető leghamarabb – nyújtsanak a kkv-knak kifejezetten rájuk szabott képzési modulokat.

3.9

Az EGSZB arra kéri fel az Európai Bizottságot, hogy a stratégia alkalmazásába vonja be az érintett és érdekelt feleket, és fokozza az egyeztetést elsősorban a fogyasztók szervezeteivel az őket érintő politikák kidolgozásában való megfelelő részvételük biztosítására.

4.1.1

Az EGSZB határozottan támogatja a termékbiztonság jogszabályi keretének felülvizsgálatát annak érdekében, hogy biztonságos termékeket és szolgáltatásokat kínálhassunk a fogyasztóknak.

4.1.2

Véleménye szerint, ha az ellenőrzésre vonatkozó szabályokat, korszerű és egységes eljárásokat és együttműködési módszereket vezetünk be (többek között a termelés helyén illetékes hatóságokkal), az jobb piacfelügyeletet fog lehetővé tenni, aminek révén tisztességes verseny teremthető, amely valamennyi vállalkozásnak és fogyasztónak kedvezni fog. Az EGSZB felteszi ezenkívül a kérdést, hogy milyen helyet és milyen eszközöket szánnak a szabványosításnak.

4.1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a biztonság megerősítése alapvetően fontos a fogyasztók – különféle egészségügyi válságok során megrendült – bizalmának helyreállításához. Ennek fényében igen lényeges a jogszabályok végrehajtására irányuló intézkedések és a tagállami koordináció javítása.

4.2.1

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság nézetét a fogyasztók igényei és a rendelkezésükre álló túlzottan is bőséges információk közötti összhang hiányáról. Egyetért annak szükségességével, hogy a fogyasztók megbízható, világos és összehasonlítható adatokkal rendelkezzenek, amelyekhez nemcsak elektronikus úton, hanem egyéb médián át is hozzá kellene tudniuk férni.

4.2.2

Az EGSZB üdvözli a fogyasztói szervezetek szerepének elismerését, és emlékeztet arra, hogy ennek abban kellene konkretizálódnia, hogy mind az európai, mind a tagállami hatóságok az elérendő célok (különösen a fogyasztóknak kínált termékek és szolgáltatások tesztelési feladatai) szintjének megfelelő mértékű forrásokat utalnak ki.

4.2.3

Az EGSZB támogatja a fogyasztók tájékoztatására irányulóan hozott intézkedéseket, amennyiben azok helyénvalóak, és valódi hatással járnak.

4.2.4

Az EGSZB támogat minden, a fogyasztók felvilágosítását célzó kezdeményezést, és különösen azt emeli ki, hogy nemcsak tájékoztatni kell őket, hanem – már az iskolában – bővíteni kell az ismereteiket, például a digitális illetve a pénzügyi kérdéseket illetően. E kezdeményezéseknek hosszú távúaknak kell lenniük, mivel semmiképp sem helyettesíthetik a kereskedők által nyújtandó tájékoztatást.

4.3.1

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság azon döntését, hogy érvényre juttatja a fogyasztóvédelmi jogot. Ez fontos elvárás, mivel az új jogszabályok folyamatos felhalmozása nem nyújt valójában magas szintű fogyasztóvédelmet.

4.3.2

Az EGSZB pártolja az európai hálózatok létezését, amelyek közül a legrégebbi a 2001-ben létrehozott európai igazságügyi hálózat. Hatékonyságuk biztosítására e hálózatok rendszeres értékelését kéri, hogy a megfelelő tanulságok levonhatóak legyenek.

4.3.3

Az EGSZB támogatja valamennyi kezdeményezést, amely az európai unióbeli jogi helyzet jobb megismerését teszi lehetővé.

4.3.4

Pártfogolja ezenkívül az olyan ön- és társszabályozási intézkedéseket, mint az iránymutatások közzététele, feltéve, hogy azok hatékonyan teljesítik a közpolitikai célkitűzéseket. E kezdeményezések rendszeres ellenőrzése és kiértékelése révén biztosítandó továbbá, hogy a fenti célok nem teljesülése esetén kötelező erejű intézkedések léphessenek a helyükbe.

4.3.5

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azt célzó lépéseivel, hogy megkönnyítse a jogviták peres úton kívüli rendezését, azzal a – korábbi véleményében (2) már hangsúlyozott – feltétellel, hogy e rendszerek függetlenek és pártatlanok legyenek a résztvevő felek vonatkozásában, és ne zárják ki a bírósági jogorvoslat lehetőségét.

4.3.6

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy hatékony intézkedéseket ösztönözzön az elektronikus kereskedelmi tranzakciók támogatására a jogviták online rendezésére szolgáló rendszerekkel ötvözött formában. Üdvözli egyébiránt az érdekelt felek olyan fórumának tervezett létrehozását, amelyen az internetes honlapok egyfajta európai „megbízhatósági jelzését” vitathatnák meg.

4.3.7

A kollektív jogorvoslat kapcsán az EGSZB sajnálja, hogy a stratégia csak igen félénken utal annak lehetőségére, hogy bevezessenek egy ilyen, a fogyasztóvédelmi jog végrehajtását célzó eszközt, és – a bizonyos országokban és egyes határokon átnyúló jogvitákban fennálló helyzetre tekintettel, a lezajlott számos konzultációt követően – elérkezettnek látja az időt arra, hogy további tétovázás helyett azt végre gyorsan megvalósítsák.

4.4.3.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, fokozza éberségét a fogyasztóknak – és közöttük is különösen a legkiszolgáltatottabbaknak – kínált pénzügyi szolgáltatások kapcsán. Támogatja e megközelítést, amely valószínűleg az ajánlatok és az árak nagyobb átláthatóságát és könnyebb összehasonlíthatóságát teszi majd lehetővé.

4.4.3.2

Az EGSZB emlékeztetni szeretne arra, hogy különös figyelmet fordít a pénzügyi integráció valamennyi alkotóelemére.

4.4.4.1

Az EGSZB maradéktalanul egyetért az élelmiszerekkel és a tápanyag-összetételre vonatkozó állításokkal kapcsolatos tájékoztatásról szóló rendeletek elfogadásával, mivel azok a fogyasztók számára igen fontos közegészségügyi szempontokat tárgyalnak.

4.4.4.2

A bizonyos tagállamokban a közelmúltban alkoholos italok illegális forgalmazása kapcsán tapasztalt problémák ismét kiemelik a piacfelügyelet és -ellenőrzés jelentőségét.

4.4.4.3

Az EGSZB kedvezően fogadja az agrár-élelmiszeripari lánc különféle szereplőire irányuló, az élelmiszerpazarlás megelőzését célzó fellépések gondolatát.