ISSN 1977-0979

doi:10.3000/19770979.C_2012.391.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 391

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

55. évfolyam
2012. december 18.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Régiók Bizottsága

 

97. plenáris ülés – 2012. október 8–10.

2012/C 391/01

A Régiók Bizottsága véleménye – Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia kidolgozása

1

2012/C 391/02

A Régiók Bizottsága véleménye – Fehér könyv – A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje

7

2012/C 391/03

A Régiók Bizottsága véleménye – A balti-tengeri térségre vonatkozó felülvizsgált európai uniós stratégia

11

2012/C 391/04

A Régiók Bizottsága véleménye – 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv

16

2012/C 391/05

A Régiók Bizottsága véleménye – Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz és regionális válaszok: a tengerparti régiók példája

21

2012/C 391/06

A Régiók Bizottsága véleménye – Az éghajlatváltozás régióspecifikus megközelítése az EU-ban a hegyvidéki régiók példája alapján

27

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

 

97. plenáris ülés – 2012. október 8–10.

2012/C 391/07

A Régiók Bizottsága véleménye – A 2013 utáni időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret

31

2012/C 391/08

A Régiók Bizottsága véleménye – A vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020)

37

2012/C 391/09

A Régiók Bizottsága véleménye – Közbeszerzési intézkedéscsomag

49

2012/C 391/10

A Régiók Bizottsága véleménye – Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap

84

2012/C 391/11

A Régiók Bizottsága véleménye – Globális Európa: az EU külső tevékenységei finanszírozásának megújítása

110

2012/C 391/12

A Régiók Bizottsága véleménye – A közszféra információinak további felhasználásáról szóló irányelv felülvizsgálata és nyílt adatok

120

2012/C 391/13

A Régiók Bizottsága véleménye – Adatvédelmi csomag

127

2012/C 391/14

A Régiók Bizottsága véleménye – A legális gazdaság védelmével kapcsolatos csomag

134

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Régiók Bizottsága

97. plenáris ülés – 2012. október 8–10.

18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/1


A Régiók Bizottsága véleménye – Az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia kidolgozása

2012/C 391/01

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

üdvözli az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia és egy, az Atlanti-óceán térségére vonatkozó, a 2014–2020-as időszakra szóló cselekvési terv kidolgozására irányuló javaslatot;

hangsúlyozza, hogy az RB csak azzal a feltétellel támogatja az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiát, ha ez átfogóbb megközelítést alkalmaz, teljes mértékben magában foglalja a területi vetületet, egyértelmű kapcsolatokat alakít ki a szárazföld és a tenger között, és elősegíti egyéb lényeges uniós szakpolitikai célkitűzések megvalósítását is; ezért azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy a következőképpen nevezze át a stratégiát: „integrált stratégia az Atlanti-óceán térségére”;

elismeri, hogy az Atlanti-óceán térségére vonatkozó cselekvési terv projektjeinek a meglevő finanszírozási forrásokra kell támaszkodnia; részben uniós szintű (a közös stratégiai kerethez tartozó és ahhoz nem tartozó források), részben pedig nemzeti, regionális, helyi szintű és a magánszektorhoz tartozó forrásokról van szó;

nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy a cselekvési terv elfogadását követően szüntessék meg az Atlanti Fórumot, és azt javasolja, hogy a fórum egészen 2020-ig folytassa működését a megvalósítás ellenőrzése, az eredmények nyomon követése és a stratégia céljai megvalósításának támogatása érdekében;

úgy véli, hogy az irányítási struktúrát úgy kell kialakítani, hogy a számos érdekelt fél és lehetséges szereplő minél nagyobb mértékben hozzájáruljon az atlanti térségre vonatkozó stratégiához, és kéri, hogy a cselekvési terv kidolgozásában, megvalósításában, értékelésében és felülvizsgálatában többszintű kormányzási megközelítést alkalmazzanak.

Előadó

Paul O'DONOGHUE (IE/ALDE), Kerry megye és a délnyugati régió önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia kidolgozásáról

COM(2011) 782 final

I.   ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli az Atlanti-óceán térségére vonatkozó tengerstratégia és egy, az Atlanti-óceán térségére vonatkozó, a 2014–2020-as időszakra szóló cselekvési terv kidolgozására irányuló javaslatot;

2.

megítélése szerint az Atlanti-óceán térségét negatívan érinti, hogy mostanáig nem dolgoztak ki a jövőbeli fejlesztésére vonatkozó közös stratégiai elképzelést, és úgy gondolja, hogy a javaslat valódi lehetőséget kínál egy ilyen stratégiai elképzelés ismertetésére, amelynek középpontjában a területi kohéziónak és a jólétnek kell állnia;

3.

egyetért azzal, hogy a stratégia európai legyen, mivel az Atlanti-óceán térségének kihívásai és lehetőségei túllépnek az országhatárokon, és holisztikusabb, átfogó megközelítést tesznek szükségessé; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a stratégia végrehajtásának és alkalmazásának bizonyítania kell, hogy valódi hozzáadott értéket nyújt;

4.

megérti, hogy az Európai Bizottság az integrált tengerpolitika keretében „tengerfenék-stratégiaként” dolgozta ki ezt a javaslatot (nem pedig makroregionális stratégiaként); hangsúlyozza azonban, hogy az RB csak azzal a feltétellel támogatja az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiát, ha ez átfogóbb megközelítést alkalmaz, teljes mértékben magában foglalja a területi vetületet, egyértelmű kapcsolatokat alakít ki a szárazföld és a tenger között, és elősegíti egyéb lényeges uniós szakpolitikai célkitűzések megvalósítását is;

5.

ezért azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy a következőképpen nevezze át a stratégiát: „integrált stratégia az Atlanti-óceán térségére”. Úgy véli továbbá, hogy a későbbiekben az Atlanti-óceán térségében szerzett tapasztalatokra építve más európai tengeri térségekre (például az északi-tengeri térségre) is ki kell dolgozni ilyen stratégiákat;

6.

felismeri az atlanti-óceáni legkülső régiók egyedi szükségleteit, és úgy véli, hogy a stratégia lehetőséget nyújthat az uniós szakpolitikai kereteknek a fenti régiókban való fokozott hatásosságára és koherenciájára;

7.

nyomatékosan kéri, hogy az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia és az ezzel kapcsolatos cselekvési terv helyezzen nagy súlyt a foglalkoztatásra, a fenntartható növekedésre és a beruházásra, egyszersmind járuljon hozzá a tengeri környezet állapotának javításához;

8.

úgy véli, hogy a földrajzi hatókör tekintetében a stratégiát pragmatikussá kell tenni, hogy a térség határai elég rugalmasak legyenek ahhoz, hogy a felmerülő problémákkal mesterséges korlátok nélkül lehessen foglalkozni, ugyanakkor északon a földrajzi hatókör újragondolását indítványozza, hogy a stratégiába Izland is bekapcsolódhasson;

9.

aggódik amiatt, hogy a meglevő makroregionális és egyéb transznacionális stratégiák (1) kidolgozásából nyert értékes tanulságokat nem veszik figyelembe az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia folyamatában, különösen az olyan kérdések esetében, mint a kormányzás, a politikák kidolgozása, a kommunikáció és a stratégiával kapcsolatos elkötelezettség, a célok és az értékelés;

10.

rámutat arra, hogy az Atlanti Fórumra nagy felelősség hárul: foglalkoznia kell az érdekelt felek elvárásaival, lehetőséget kell biztosítania a cselekvési terv kidolgozásába történő bekapcsolódásra, és összefüggő kereteket kell kidolgoznia a kiemelt fontosságú intézkedések és projektek megtervezésével és megvalósításával kapcsolatban;

II.   KIHÍVÁSOK ÉS LEHETŐSÉGEK

11.

nem helyteleníti az Európai Bizottság által felsorolt kihívásokat és lehetőségeket, de úgy véli, hogy a cselekvési tervnek konkrét eredményekre kell törekednie, és azokkal a kihívásokkal kell foglalkoznia, amelyek esetében a partnerségi megközelítés hatékonyabb válaszokhoz vezet;

12.

hangsúlyozza, hogy a cselekvési terv témáit jobban összhangba kell hozni az Európa 2020 stratégia és a stratégia kiemelt kezdeményezéseinek témáival, ugyanakkor a közös stratégiai keret témáival és a kerethez tartozó alapokra vonatkozó reformjavaslatokkal sem lehetnek ellentmondásban;

13.

összességében egyetért az Atlanti Ív Bizottság által a következőkben meghatározott kiemelt témákkal (2): (1) megközelíthetőség és közlekedés az Atlanti-óceán térségében; (2) gazdaság és tengerészeti ágazatok; (3) éghajlat és környezet; (4) kutatás és innováció; (5) a területek vonzereje;

14.

hangsúlyozza a halászat, a kagylóhalászat és az akvakultúra, valamint a tengeri termékek feldolgozási és értékesítési lánca, továbbá az azoktól függő munkahelyek számának a fontosságát az Atlanti-óceán térségében. A régióbeli növekedést és foglalkoztatást célzó stratégiának mindenképpen azon kell munkálkodnia, hogy megszilárdítsa és megerősítse ezt a foglalkoztatási ágat;

15.

úgy véli, hogy a cselekvési tervnek ki kell térnie arra, hogy az atlanti térségben tervek alapján kell foglalkozni a tengeri környezettel; véleménye szerint ehhez a tengeri területrendezésnek és a tengergazdálkodási folyamatoknak az egész térségben történő összehangolására, valamint a tengeri és a szárazföldi tervezési keretek jobb koordinálására van szükség;

16.

úgy ítéli meg, hogy az Atlanti-óceán térségének part menti régiói rendkívüli vonzóak mind az új állandó lakosok befogadása, mind pedig az idényjellegű tevékenységek szempontjából, melyek elsősorban a vízi, szabadidős, turisztikai és sporttevékenységekkel kapcsolatosak. Fontos, hogy a területek felkészüljenek ezekre a népességmozgásokra, melyek ingatlannal kapcsolatos, gazdasági, környezeti és egyéb nyomást gyakorolhatnak a partvidékre;

17.

hangsúlyozza, hogy a stratégiának ki kell használnia az atlanti térségben az EU által korábban és jelenleg finanszírozott projektek eredményeit, amihez annak értékelése is hozzátartozik, amit eddig finanszíroztak és ami beépíthető a cselekvési tervbe; rámutat, hogy ennek kihatásai lehetnek bizonyos programokra, aminek következtében a jelentősebb és konkrétabb hatás érdekében bővíteni kell a projekteket;

18.

álláspontja szerint a cselekvési tervnek külső vetülettel is rendelkeznie kell, hogy a stratégiai célokat az Atlanti-óceán túloldalán levő érdekelt felekkel közösen lehessen előmozdítani;

III.   AZ ATLANTI STRATÉGIA FINANSZÍROZÁSA

19.

elismeri, hogy az Atlanti-óceán térségére vonatkozó cselekvési terv projektjeinek a meglevő finanszírozási forrásokra kell támaszkodnia; részben uniós szintű (a közös stratégiai kerethez tartozó és ahhoz nem tartozó források), részben pedig nemzeti, regionális, helyi szintű és a magánszektorhoz tartozó forrásokról van szó; rámutat, hogy ez számos kérdést vet fel azzal kapcsolatban, hogy a stratégia megvalósításához pontosan hogyan szerezhető pénzügyi támogatás, annál is inkább, mivel a cselekvési terv kidolgozása a különféle uniós finanszírozási programok tervezési folyamatával párhuzamosan zajlik;

20.

hangsúlyozza, hogy a cselekvési tervtől csak akkor várhatók eredmények, ha egyértelmű összhang van a terv és a rendelkezésre álló források között; kiemeli, hogy így még nagyobb szükség van arra, hogy a stratégia integráltabb területi megközelítést kapjon, és hogy a cselekvési terv jobban összhangban legyen az Európa 2020 stratégia céljaival, valamint a különféle uniós források szabályozási követelményeivel;

A közös stratégiai keretből történő finanszírozás

21.

azt javasolja, hogy az Atlanti Fórum vegye fel a kapcsolatot az öt tagállam illetékes irányító hatóságaival annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti partnerségi megállapodások megfelelően tükrözzék az atlanti térségre vonatkozó stratégia prioritásait, és hogy az operatív programok és a cselekvési terv intézkedései megfelelően egészítsék ki egymást; aggódik azonban amiatt, hogy egy, az integrált tengerpolitika keretébe tartozó stratégia az Európai Tengerügyi és Halászati Alap kivételével csak korlátozott mértékben tenné lehetővé a közös stratégiai keretből finanszírozott programokkal történő összehangolást;

22.

rámutat, hogy a cselekvési tervet ezért az alapok – különösen a közös stratégiai kerethez tartozó alapok – elveivel és céljaival összhangban kell kidolgozni;

23.

mivel az irányító hatóságoknak a javaslat szerint már úgyis szigorú tematikus koncentrációval kell számolniuk, nem támogatja, hogy minden operatív programon belül forrásokat különítsenek el az atlanti térségre vonatkozó cselekvési terv részére;

24.

javasolja azonban, hogy az Atlanti Fórum működjön együtt az irányító hatóságokkal a tervezési folyamat során annak meghatározása végett, hogy a cselekvési terv intézkedései hogyan finanszírozhatók, ezeket egyértelműen összehangolva az érintett programok kiválasztott tematikus prioritásaival és a konkrét projektkiválasztási kritériumokkal;

25.

hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keretről szóló rendeletek bizonyos elemeiben nagy lehetőségek rejlenek az atlanti térségre vonatkozó stratégia főbb célkitűzéseinek támogatásával és megvalósításával, különösen a több alapra támaszkodó megközelítéssel kapcsolatban; ezenkívül megjegyzi, hogy a stratégia és a közös stratégiai keret bizonyos integrált megközelítéseinek (amilyen például a városi dimenzió, az integrált területi beruházások, a közös cselekvési tervek) összhangba hozása megfelelő alkalmazás esetén lehetőséget kínál arra, hogy bővíteni lehessen a helyi önkormányzatok tapasztalatait és szakértelmét az atlanti térségre vonatkozó legfontosabb célkitűzések elérése érdekében;

26.

azt javasolja továbbá, hogy a szóban forgó programokra vonatkozó éves megvalósítási jelentések tartalmazzanak értékelést arról, hogy a közös stratégiai kerethez tartozó programok hogyan járulnak hozzá az atlanti térségre vonatkozó stratégia céljaihoz és a cselekvési terv végrehajtásához;

Területi együttműködési programok

27.

úgy véli, hogy a majdani területi együttműködési programok kulcsszerepet fognak játszani az atlanti térségre vonatkozó stratégia lényeges elemeinek megvalósításában, és hangsúlyozza, hogy abban a térségben, amelyre a javasolt stratégiát kidolgozták, jelenleg több mint 10 területi együttműködési program (határokon átnyúló, transznacionális és régiók közötti) fut;

28.

helyesli, hogy folytatják az atlanti térségre vonatkozó (transznacionális) programot, megnövelt pénzügyi támogatást folyósítva az atlanti stratégia egyes céljainak megvalósítására; ezenkívül úgy véli, hogy az atlanti térségre vonatkozó program a megfelelő eszköz, amellyel konkrét felhívások tehetők közzé az atlanti stratégia „stratégiai kezdeményezéseivel” (a kiemelt projektekkel) kapcsolatban, és finanszírozható a Megvalósítási platform (lásd a 40–41. pontot);

29.

azt javasolja, hogy az Atlanti Fórum vegye igénybe az INTERACT programot a figyelemfelkeltő intézkedések támogatására, és már az atlanti térségre vonatkozó cselekvési terv kidolgozási folyamatának korai szakaszába vonja be a jelenlegi területi együttműködési programért felelős irányító hatóságokat;

30.

hangsúlyozza, hogy ez segítene abban, hogy:

(a)

a cselekvési terv kidolgozása során: tanulságokat vonjanak le az INTERREG program irányításából a stratégia számára, megállapítsák, hogyan hat a stratégia a program megvalósítására, többek között a programok közötti szinergiák és együttműködés figyelembevételével, és hogy az atlanti térségre vonatkozó stratégiával kapcsolatos projekteket hogyan lehet a programok segítségével hatékonyan irányítani;

(b)

a tervezési folyamat során: felhívják a figyelmet a stratégiára a területi együttműködési programokkal összefüggésben, meghatározzák azokat a projekteket, amelyekkel megvalósíthatók a stratégia célkitűzései, együttműködési programokat vegyenek igénybe a tematikus problémák kezelésére és a programok közötti információcsere elősegítésére;

Egyéb uniós programokból származó finanszírozás

31.

aggódik amiatt, hogy egyéb uniós programokkal nincs megfelelő koherencia, aminek következtében az atlanti térségre vonatkozó stratégia céljai és a cselekvési terv finanszírozási igényei nem megfelelően teljesíthetők a 2014–2020-as tervezési időszakban;

32.

kiemeli például a LIFE+ program (2014–2020) keretébe tartozó új „integrált projekteket”, amelyek hosszabb időtartamú projektek, nagyobb területekre terjednek ki a környezetvédelmi és az éghajlat-politika jobb megvalósítása érdekében, de tengeri környezettel kapcsolatos projektekkel nem foglalkoznak (3); úgy véli, hogy ezzel elmulasztanak egy lehetőséget az integrált tengerpolitika és az atlanti térségre vonatkozó stratégia lényeges céljainak megvalósítására;

33.

szintén sajnálja, hogy a transzeurópai hálózatok törzshálózatainak meghatározásakor nem vették figyelembe az atlanti térséget, és kéri, hogy az európai összekapcsolódási eszköz alkalmazása kapjon elsőbbséget az atlanti-óceáni térség alapvető megközelíthetőségi és a periferikus helyzetből eredő problémáinak (a közlekedés, az energia és az ikt területén) kezelésében;

34.

tudni szeretné, hogy az Atlanti Fórum szerint a többi rendelkezésre álló uniós pénzügyi forrás hogyan osztható el célzottabban, hogyan használható fel jobban, és hogy miként javítható a források lehívása a stratégia céljainak megvalósítása érdekében; azt javasolja például, hogy a cselekvési terv az egész atlanti térségben támogassa a kutatási partnerségeket a Horizont 2020 program keretében nyújtott támogatás maximalizálása érdekében;

Egyéb finanszírozási források

35.

aggódik amiatt, hogy nem fordítanak elég figyelmet arra, hogy pénzügyi forrásokat mozgósítsanak a magánszektorból, és arra, hogy általánosságban ezt a szektort bevonják a stratégia céljainak megvalósításába; olyan problémának tartja ezt, amellyel az Atlanti Fórumnak a konzultációs folyamatok során, testre szabott kommunikációs kampányok segítségével foglalkoznia kell;

36.

rámutat arra, hogy az állami költségvetések jelenlegi válsága miatt az atlanti térségnek nemzetközi befektetéseket kell vonzania a létező lehetőségek kihasználása végett (olyan területeken, mint a tengeri megújuló energiák; halászati termékek és akvakultúra; tengeri erőforrások, hajózás és kikötőfejlesztés); azt javasolja, hogy a cselekvési tervnek legyen lényeges eleme az, hogy az Atlanti-óceán térségét befektetési és üzletkötési helyként reklámozzák;

37.

indítványozza, hogy az Atlanti Fórum az Európai Bizottsággal és az Európai Beruházási Bankkal is működjön együtt annak megvizsgálása céljából, hogy célszerűnek tűnik-e egy célzott pénzügyi eszköz létrehozása, amely oly módon segítené elő a támogatásra érdemes projektek előkészítését, hogy ötvözné a támogatásokat és a kölcsönöket, a részvény- és kockázatigarancia-eszközöket, és egyszerűsítené a projektek megvalósítását;

IV.   A STRATÉGIA IRÁNYÍTÁSA ÉS VÉGREHAJTÁSA

38.

hangsúlyozza, hogy az atlanti térségre vonatkozó stratégia csak akkor lehet sikeres, ha szilárdan beágyazódik a politikai és közigazgatási struktúrákba. Rámutat, hogy ehhez:

(a)

politikai elkötelezettségre, szerepvállalásra és felelősségvállalásra;

(b)

többszintű (uniós, nemzeti, regionális és helyi) irányítási megközelítésre; illetve

(c)

elegendő humán és technikai segítségnyújtási erőforrásokra van szükség;

Irányítási szempontok

39.

úgy véli, hogy az irányítási struktúrát úgy kell kialakítani, hogy a számos érdekelt fél és lehetséges szereplő minél nagyobb mértékben hozzájáruljon az atlanti térségre vonatkozó stratégiához, és kéri, hogy a cselekvési terv kidolgozásában, megvalósításában, értékelésében és felülvizsgálatában többszintű kormányzási megközelítést alkalmazzanak;

40.

ugyanakkor rámutat arra, hogy ha a tagállamok a legmagasabb szinten nem tesznek határozott politikai kötelezettségvállalásokat, a lényeges politikai területek nemzeti összehangolásával párhuzamosan, akkor az atlanti térségre vonatkozó stratégia nem teljesíti a várakozásokat, és nem éri el a kitűzött célokat; azt is jelzi, hogy a cselekvési tervet csak akkor koronázhatja siker, ha a helyi és regionális érdekelt felek teljes mértékben részt vesznek benne, és magukénak érzik a stratégiát;

41.

nem ért egyet azzal a javaslattal, hogy a cselekvési terv elfogadását követően szüntessék meg az Atlanti Fórumot, és azt javasolja, hogy a fórum egészen 2020-ig folytassa működését a megvalósítás ellenőrzése (egy megvalósítási platform segítségével (lásd a 27. és a 41. pontot), az eredmények nyomon követése és a stratégia céljai megvalósításának támogatása érdekében;

42.

azt javasolja, hogy az atlanti térségre vonatkozó stratégiához a következő irányítási modellt alakítsák ki: (a) az Atlanti Fórum – uniós szinten politikai felügyeletet gyakorolna, és magában foglalna egy megvalósítási platformot, amely a stratégiára vonatkozó kapcsolattartó pontként működne, kapacitásépítő intézkedéseket kezdeményezne, iránymutatást nyújtana a projektek kialakításával kapcsolatban, továbbá támogatná és irányítaná a cselekvési terv megvalósítását; (b) nemzeti és regionális koordinációs pontok – ezek előmozdítanák a politikák koherenciáját, és ösztönöznék az érdekelt felek és a lehetséges projekttámogatók bekapcsolódását az atlanti térségre vonatkozó stratégia elindításába;

A megvalósítással kapcsolatos szempontok

43.

hangsúlyozza, hogy az Atlanti-óceán térsége összetett földrajzi terület, igen eltérő sajátosságokkal, kultúrákkal és perspektívákkal; úgy véli, hogy a stratégia sikere érdekében többet kell tenni az együttműködés mértékének és jellegének az egész atlanti térségben történő kiszélesítése és elmélyítése érdekében; várakozásai szerint az atlanti térségre vonatkozó stratégia: (a) közös referenciapontot nyújt ehhez; de (b) az együttműködési szellem erősítése érdekében egy kapacitásépítő intézkedést is magában kell foglalnia;

44.

úgy véli, hogy elfogadása után az atlanti térségre vonatkozó cselekvési tervnek információs és kommunikációs modulra is szüksége van a terv ismertebbé tétele, a célkitűzések megértésének előmozdítása, a szélesebb körű részvétel mozgósítása (különösen a magánszektorból) és idővel a stratégia eredményeinek bemutatása céljából;

45.

kiemeli az EGTC rendeletnek, mint a stratégia megvalósítását potenciálisan elősegítő eszköznek a lehetséges előnyeit;

46.

egy atlanti térségre vonatkozó stratégiával kapcsolatos, szolgálatok közötti munkacsoport felállítását javasolja az Európai Bizottságon belül, amely biztosítaná az érintett szakpolitikai területek közötti koherenciát, valamint az atlanti térségre vonatkozó stratégia és az uniós programok célkitűzéseinek, illetve a finanszírozási felhívásoknak az összeegyeztethetőségét; ezenkívül azt indítványozza, hogy a stratégia horizontális jellege miatt ezt a munkacsoportot a Főtitkárság vezesse;

V.   AZ ATLANTI TÉRSÉGRE VONATKOZÓ CSELEKVÉSI TERV – ELJÁRÁS

47.

rámutat arra, hogy jobban meg kell értetni a cselekvési terv elfogadási folyamatának sürgősségét, és azt javasolja, hogy a folyamat közbülső céljainak kitűzése és az intézkedések időben történő megtételének biztosítása érdekében gyakrabban üljön össze az Atlanti Fórum (a Vezetési és az Irányító Bizottságok);

48.

érdeklődéssel várja az esedékes konzultációs dokumentumot, amely az érdekelt felek mozgósításával és véleményük kikérésével kapcsolatos szélesebb körű, strukturáltabb folyamat alapját kell, hogy képezze a 2012-es év későbbi részében, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy minél előbb szélesítse ki és mélyítse el kötelezettségvállalását, hogy így az érdekelt felek – a helyi és regionális szint is –, kellő mértékben magukénak érezhessék a cselekvési tervet, és biztosítsa, hogy a folyamat rendelkezzen valódi alulról kiinduló, polgárközpontú elemekkel;

49.

aggódik amiatt, hogy a javasolt tematikus szemináriumok (tagállamonként egy) nem lesznek elegendőek ahhoz, hogy bevonják az érdekelt feleket, és lehetőséget adjanak nekik arra, hogy magukénak érezhessék a stratégiát; további tevékenységeket javasol az atlanti stratégia keretében egy közös stratégiai jövőkép kialakítása, az irányítási aspektusok megvitatása, a célok és a sikerre vonatkozó igazolható mutatók meghatározása, valamint a finanszírozás kihatásainak tisztázása érdekében; ezenkívül azt javasolja, hogy a cselekvési tervben történő szélesebb körű részvétel lehetővé tétele érdekében az Európai Bizottság mozgósítsa nemzeti képviseleteit;

50.

hangsúlyozza, hogy előbbre kell hozni a cselekvési terv elfogadásához javasolt határidőt, hogy a tervet össze lehessen hangolni a 2014–2020-as időszakra vonatkozó finanszírozási program releváns prioritásaival;

51.

azt ajánlja, hogy az atlanti térségre vonatkozó stratégia kidolgozása során először jussanak egyetértésre az atlanti térségre vonatkozó stratégiai jövőkép tekintetében, ami hivatkozási alapot jelent majd a 2014–2020-as időszakra szóló, atlanti térségre vonatkozó cselekvési tervhez; ezenkívül azt javasolja, hogy a cselekvési terv:

határozza meg a legfontosabb prioritásokat és intézkedéseket, és jelölje ki a kiemelt projekteket – ideértve a rövid, a közép- és a hosszú távú intézkedéseket is;

jelöljön ki világosan megállapított szerepeket és felelősségi köröket valamennyi, a szakpolitikákban és a megvalósításban érdekelt félnek egy többszintű kormányzási struktúrában, amelyben egyértelműen meghatározzák a stratégia célkitűzéseinek megvalósításához szükséges, egymást követő teljesítéseket;

tartalmazzon kapacitásépítésre vonatkozó intézkedést egy erősebb együttműködési szellemiség előmozdítására az egész térségben;

határozza meg a legfontosabb célokat és egy sor mutatót, amelyek mérik a teljesítést, és eredményorientált megközelítést alkalmaznak;

állapítson meg egy értékelési folyamatot és az eredmények félidős felülvizsgálatát az összes uniós makroregionális megközelítés hozzáadott értékének folyamatban levő értékelésének keretében;

tartalmazzon egy tájékoztatási és kommunikációs modult az ismertség növelése, a célkitűzések jobb megértése és a stratégiában való szélesebb körű részvétel előmozdítása érdekében;

jelölje meg a cselekvési terv megvalósításához szükséges – pénzügyi és humán – forrásokat;

52.

kéri, hogy az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégia és az ahhoz kapcsolódó cselekvési terv kidolgozásának folyamata képezze részét annak az Európai Bizottság által javasolt értékelésnek, mely a makroregionális megközelítés hozzáadott értékét vizsgálja 2013-ban, ahogyan azt az Európai Tanács kérte;

53.

azt javasolja, hogy a cselekvési tervet fogadja el az Atlanti Fórum, és arra kéri a soron következő ír elnökséget, hogy mandátumának időszaka alatt kezelje prioritásként azt, hogy az Európai Tanács hagyja jóvá a cselekvési tervet, középpontba állítva az eredményeket, a hiteles nyomon követési eljárást, a folyamatos értékelést és a megtervezett félidős felülvizsgálatot.

Kelt Brüsszelben, 2012. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


(1)  Különösen Az Európai Uniónak a balti-tengeri régió fejlesztésére irányuló stratégiájának bevezetéséről szóló, 2011. júniusi jelentésről (EUSBSR) (COM(2011) 381 final) van szó.

(2)  Az Atlanti Ív Bizottságának álláspontja és javaslatai az Atlanti-óceán térségére vonatkozó stratégiát meghatározó európai bizottsági közleményről. A Politikai Elnökség 2012 március 22-én döntött az elfogadásról.

(3)  Lásd a véleménytervezetet a következő tárgyban: „A környezetvédelmi és éghajlat-politikai programról (LIFE) szóló rendelet” CdR 86/2012.


18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/7


A Régiók Bizottsága véleménye – Fehér könyv – A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje

2012/C 391/02

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

kiemeli, hogy a legfontosabb olyan szereplőknek – köztük a helyi és regionális önkormányzatoknak –, amelyek kiegészítő nyugdíjrendszereket tartanak fenn a közszolgáltatások terén dolgozók többsége számára, részt kell venniük a nemzeti ellátási rendszerek reformját kísérő konzultációs folyamatban,

hangsúlyozza, hogy az EU nyugdíjpolitikájának és az Európa 2020 stratégiának több aspektusa kölcsönösen erősíti egymást. A magasabb foglalkoztatási kvóta elérése az Európa 2020 stratégián belül javítja a szociális védelmi, valamint a nyugdíjrendszerek általános életképességét. A megfelelő nyugellátások viszont fontos előfeltételei annak, hogy el lehessen érni az Európa 2020 stratégiában említett, a szegénység csökkentésére irányuló célkitűzést, mivel az idősek továbbra is társadalmilag-gazdaságilag sérülékeny csoportnak számítanak az EU-ban. A nyugdíjprogramok reformja mellett egy sor kísérő munkaerő-piaci intézkedésre is szükség van annak biztosítására, hogy az idősek továbbra is megfelelő bevételekkel rendelkezzenek a jövőben,

tekintettel a magánnyugdíj-rendszerek különféle formáival összefüggő díjak és költségek magas szintjével és átláthatatlanságával kapcsolatos aggodalmakra, üdvözölné, ha összehasonlító tanulmány készülne azzal a céllal, hogy a legjobb gyakorlatot alkalmazzák EU- szerte.

Előadó

Paul LINDQUIST (SE/EPP), Lidingö önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg:

Fehér könyv – A megfelelő, biztonságos és fenntartható európai nyugdíjak menetrendje

COM(2012) 55 final

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Bevezetés

1.

üdvözli az Európai Bizottság arra tett erőfeszítéseit, hogy megfeleljen azoknak a kihívásoknak, amelyekkel számos tagállam nyugdíjrendszerei kénytelenek szembesülni;

2.

kiemelt jelentőséget tulajdonít a hosszú távon finanszírozható és megfelelő nyugdíj-megtakarításoknak, nemcsak az európai növekedési kilátások, hanem az uniós polgárok jóléte és jólléte tekintetében is;

3.

úgy véli, hogy a nyugdíjrendszerek hosszú távú gazdasági életképessége alapvető feltétele a biztonságos és megfelelő nyugdíjaknak;

4.

hangsúlyozza, hogy a törvény által előírt nyugdíjbiztosítás továbbra is fontos szerepet játszik abban, hogy megfelelő nyugdíjat szavatoljanak valamennyi nyugdíjasnak;

5.

úgy véli, hogy az egész életen át kapott megfelelő kereseten alapuló nyugellátási rendszer elősegíti a hosszú távon fenntartható nyugellátások garantálását;

6.

hangsúlyozza, hogy a nyugdíjrendszerek hosszú időn keresztül az adott tagállamban uralkodó körülmények függvényében alakultak. A törvény által előírt nyugdíjbiztosítás kialakítása ezért az egyes tagállamok feladata;

7.

kiemeli, hogy a legfontosabb olyan szereplőknek – köztük a helyi és regionális önkormányzatoknak –, amelyek kiegészítő nyugdíjrendszereket tartanak fenn a közszolgáltatások terén dolgozók többsége számára, részt kell venniük a nemzeti ellátási rendszerek reformját kísérő konzultációs folyamatban;

8.

kiemeli, hogy több tagállamban a szociális partnerek feladata az üzemi nyugdíjbiztosítások kialakítása. Így természetes, hogy az e területen hozott esetleges változtatásokat a szociális partnereknek kell végrehajtaniuk;

9.

megállapítja, hogy a fehér könyv az EUMSZ 153. cikkén alapul. A tagállamok elsődleges felelősségi körébe tartozik a saját nyugdíjrendszerük kialakítása. Az EU-nak viszont támogatnia kell és ki kell egészítenie a tagállamok feladatköreit a szociális védelem terén. A fehér könyv nem tartalmaz konkrét jogalkotási javaslatokat, ezért nem is vet fel problémákat a szubszidiaritás és az arányosság elveinek tekintetében. Ezzel szemben az RB rámutat, hogy a nyugdíjakkal kapcsolatos minden esetleges jövőbeli jogalkotási javaslatot gondosan ki kell elemezni a szubszidiaritási elv tekintetében;

10.

hangsúlyozza, hogy az EU nyugdíjpolitikájának és az Európa 2020 stratégiának több aspektusa kölcsönösen erősíti egymást. A magasabb foglalkoztatási kvóta elérése az Európa 2020 stratégián belül javítja a szociális védelmi, valamint a nyugdíjrendszerek általános életképességét. A megfelelő nyugellátások viszont fontos előfeltételei annak, hogy el lehessen érni az Európa 2020 stratégiában említett, a szegénység csökkentésére irányuló célkitűzést, mivel az idősek továbbra is társadalmilag-gazdaságilag sérülékeny csoportnak számítanak az EU-ban (1). A nyugdíjrendszerek reformja mellett egy sor munkaerő-piaci kísérőintézkedésre is szükség van, hogy a jövőben is biztosítható legyen az idősek megfelelő jövedelme;

A munka világa és nyugellátás kiegyensúlyozott viszonya

11.

támogatja az Európai Bizottságnak azt a célját, hogy a nyugdíjkorhatárt adott esetben a várható élettartam növekedésével összhangban emelje meg. Ez hozzájárulhat a nyugdíjrendszerek pénzügyi életképességéhez. Ehhez tagállamonként különböző gyakorlati megoldásokra lesz szükség;

12.

úgy véli, hogy a rugalmas nyugdíjkorhatár azt is magában foglalhatná, hogy az egyének úgy dönthetnek, hogy később hagyják abba kereső tevékenységüket, mint ami a rögzített nyugdíjkorhatár esetében lehetséges volna. Ezzel az egyének különböző körülményeitől függően hosszabb is lehet az élet aktív munkával töltött időszaka;

13.

hangsúlyozza az idősebb (55–64 éves) munkavállalók munkaerő-piaci részvételének jelentőségét. A foglalkoztatási arány jelentős növelése (2) nagy előnyöket jelentene mind a gazdasági növekedés, mind a nyugdíjrendszerek nagyobb életképessége szempontjából;

14.

megállapítja, hogy a nők, a fiatalok és a bevándorló nők foglalkoztatása nagymértékben növelhető, ezért hangsúlyozni kívánja, hogy mennyire fontos a foglalkoztatási arány növelése valamennyi korcsoportban. Ugyancsak fontos a fiatalok és a migránsok korábbi munkaerő-piacra lépéséhez szükséges feltételek javítása;

15.

arra kéri a tagállamokat és a munkáltatókat, hogy alkalmazzanak olyan intézkedéseket, amelyek megkönnyítik és ösztönzik az idősebb munkavállalók munkaerőpiacon maradását;

16.

üdvözölné a szakaszos nyugdíjba vonulás, vagyis a teljes idejű munkavégzésből a teljes idejű nyugdíjas státuszba történő fokozatos átmenet nagyobb mértékű alkalmazását;

17.

hangsúlyozza, hogy az életkor növekedésével a folyamatos egészségügyi problémák, illetve fogyatékosságok miatt kialakuló korlátozott munkaképesség valószínűsége is jelentősen növekszik (3). Emiatt különösen fontos egyrészt, hogy a munkával töltött évek alatt folyamatosan létezzenek hatékony átállási és alkalmazkodási intézkedések, amelyek lehetővé teszik a karrier-, illetve munkahelyváltást, másrészt, hogy társadalmilag ösztönözzék az egész életen át tartó tanulást és az aktív és egészségben történő öregedést;

18.

úgy véli, hogy a hatóságoknak és a szociális partnereknek további intézkedéseket kellene kialakítaniuk és végrehajtaniuk az idősebb munkavállalók további foglalkoztatásának ösztönzése és támogatása érdekében, valamint a tényleges, illetve a szabályzatban foglalt nyugdíjba vonulás és nyugdíjkorhatár elérése közötti időbeli eltérések felszámolására, illetőleg megszüntetésére;

Kiegészítő nyugdíjak

19.

úgy véli, hogy a foglalkoztatói nyugdíjellátás fontos kiegészítése lehet a törvény által előírt nyugdíjbiztosításnak. Az EU-nak emiatt ösztönöznie kell a bevált gyakorlatok elterjesztését, hogy ezáltal elősegítse a foglalkoztatói nyugdíjellátási rendszerek fejlődését a tagállamokban, valamint azok hozzájárulását egy több pilléren alapuló nyugdíjrendszerhez;

20.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozottan legyenek tekintettel arra, hogy a kis- és középvállalkozásoknál foglalkoztatottakat, illetve az alacsonyan képzett, atipikus szerződéssel rendelkező és strukturális szempontból bizonytalan helyzetű munkavállalókat a foglalkoztatói nyugdíjellátási rendszerekben gyakran nem veszik olyan mértékben figyelembe, mint más munkavállalókat;

21.

megállapítja, hogy a foglalkoztatói nyugdíjellátás különbözik a magánellátástól. Nagy különbség van egyébiránt az egyes foglalkoztatói nyugdíjellátások és biztosítási termékek között is. További, a fizetőképességre vonatkozó előírások megemelkedett költségekhez vezethetnek a foglalkoztatói nyugdíjellátási rendszerek területén anélkül, hogy ez jobb feltételekkel járna a foglalkoztatottak nyugdíját tekintve;

22.

úgy véli, hogy a törvény által előírt nyugdíjbiztosításnak – esetleg a foglalkoztatói nyugdíjellátással ötvözve – elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy a polgárok nyugállományba vonulásuk után megfelelő életszínvonalat tudjanak fenntartani, azonban a magánnyugdíj-megtakarítások és a harmadik pillér is ösztönzendők

23.

kiemeli, hogy ösztönözni lehetne a nagyobb mértékű foglalkoztatottság akadályainak felszámolását. A foglalkoztatói nyugdíjjárulékok életkortól függő befizetése, ahogyan az a teljesítményalapú rendszerekben megfigyelhető, viszonylag költségessé teszi az idősebb munkavállalók felvételét és további foglalkoztatását;

24.

felhívja a figyelmet arra, hogy a foglalkoztatói nyugdíjak esetében gyakran bizonyos idejű munkaviszony szükséges ahhoz, hogy a járulékfizetési időszakot be lehessen számítani. Mindazonáltal számos fiatal munkavállaló viszonylag gyakran vált munkahelyet, sőt akár országot is. Az RB emiatt fontosnak tartja, hogy e munkavállalók esetében beszámítsák a befizetett járulékokat;

25.

alapvetően kedvezően áll a nyugdíjjogosultságok hordozhatóságának kérdéséhez, és várakozással tekint a Bizottság javaslatai elé. Maga a kérdés viszont erősen összetett. Figyelembe kell venni az egyes tagállamokban működő foglalkoztatói nyugdíjrendszerek sokféleségét. Különösképpen el kell kerülni, hogy csökkenjen a munkaadók hajlandósága a foglalkoztatói nyugdíjak finanszírozására. Ezenkívül figyelembe kell venni az adójogi következményeket, a vagyonmegosztási jogszabályokat stb.;

26.

tekintettel a magánnyugdíj-rendszerek különféle formáival összefüggő díjak és költségek magas szintjével és átláthatatlanságával kapcsolatos aggodalmakra, üdvözölné, ha összehasonlító tanulmány készülne azzal a céllal, hogy a legjobb gyakorlatot alkalmazzák EU- szerte;

A nemek közötti egyenlőség

27.

elismerését fejezi ki, hogy az Európai Bizottság figyelembe vette az RB arra vonatkozó javaslatát (4), hogy szenteljen nagyobb figyelmet az egyenjogúság kérdésének. Ez a szempont nagy jelentőséggel bír a helyi és regionális önkormányzatok szempontjából, mivel itt a nők számos foglalkoztatási területen többségben vannak (5);

28.

támogatja az Európai Bizottság tagállamokhoz intézett ajánlását, melyben egyforma nyugdíjkorhatárt kíván bevezetni a férfiak és nők számára, hogy ezáltal csökkentse a nemi alapon történő különbségtételt, valamint magasabb nyugdíjakat tegyen lehetővé a nők számára;

29.

úgy véli, hogy az 55 és 64 év közötti nők és férfiak foglalkoztatása terén jelentkező nagy különbségek miatt kiemelt figyelmet kell fordítani az egyenjogúsággal kapcsolatos szempontokra a hosszabb munkával töltött időszak és az aktív időskor tekintetében, például a munka és a családi feladatok jobb összeegyeztethetőségét elősegítő intézkedések által;

30.

rámutat arra, hogy az egyéb ápolási lehetőségek hiánya számos tagállamban főként a nők részére jelent további igénybevételt, ami miatt gyakran idejekorán nyugdíjba kell vonulniuk;

31.

hangsúlyozza, hogy a nők nagyobb mértékű foglalkoztatása magasabb követelményeket állít a magas szintű gyermekfelügyelethez és idősgondozáshoz való hozzáférés tekintetében. Fontos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő eszközökkel rendelkezzenek ahhoz, hogy megfeleljenek e feladatnak;

32.

megállapítja, hogy egyes tagállamokban a nők a férfiaknál gyakrabban szenvednek tartós krónikus betegségekben, ami csökkent munkaképességgel jár együtt, míg más tagállamokban ez inkább a férfiakra jellemző. Ezért a helyi és regionális önkormányzatokra kiemelt felelősség hárul a tekintetben, hogy alkalmazottaik számára jó munkakörülményeket biztosítsanak;

33.

felhívja a figyelmet arra, hogy a részmunkaidő lehetősége, például kisgyermekek felügyelete esetén, számos munkavállaló, nem utolsósorban nő számára fontos feltétel a munkaerőpiacon maradáshoz. Ezzel egyidejűleg biztosítani kell azt, hogy senki se maradjon egy nemkívánatos részmunkaidős foglalkoztatás keretei között, ami negatív hatással lenne a későbbi nyugdíjkifizetésekre;

34.

annak érdekében, hogy a törvény által biztosított szülői szabadság ne vezessen csökkent nyugdíjakhoz, arra kell felkérni a tagállamokat, hogy gondolkodjanak annak lehetőségein, hogyan vehetők figyelembe ezek az időszakok a nyugdíjjogosultság szempontjából. Ennek a katonai szolgálat esetében is érvényesülnie kellene;

Tájékoztatás

35.

úgy véli, hogy a reformoknak olyan nyugdíjrendszer létrehozására kell irányulniuk, amely hosszú távon stabilitást garantál. A reformok csak abban az esetben lehetnek sikeresek, ha azokat igazságosnak tartják, amihez arra van szükség, hogy a nyilvánosságot megfelelően tájékoztassák a valódi problémákról és az azokkal kapcsolatos megoldási lehetőségekről;

36.

hangsúlyozza, hogy a nyugdíjakkal kapcsolatos átfogó tájékoztatás fontos ahhoz, hogy a polgárok könnyebben hozhassanak döntést nyugdíjtervezésük keretében. Az EU-n belüli szabad költözés joga ezen felül azzal jár, hogy egyre több uniós polgár szerez munkával töltött évei alatt nyugdíjjogosultságot különböző országokban, ami növeli az átfogó tájékoztatás szükségességét;

37.

arra kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra egy közös online platform kialakítását, amely átfogó információt nyújtana a nyugdíjakkal kapcsolatban;

Egyéb

38.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő nyugdíjrendszerek fontosak a polgárok jóléte szempontjából, és döntő jelentőségük van a helyi és regionális önkormányzatok pénzügyi túlterhelésének elkerülésében;

39.

sürgeti, hogy az Európai Bizottság az e területre vonatkozó jövőbeni intézkedéseihez mellékeljen megfelelő hatásértékeléseket, amelyek főként a helyi és regionális önkormányzatokra gyakorolt következményeket elemzik;

40.

kéri, hogy az Európai Bizottság mérje fel, hogy mind az egyének szabad mozgásának, mind a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának előmozdítása érdekében szükség van-e összehangolásra ezen a területen a nyitott koordinációs módszer keretén belül.

Kelt Brüsszelben, 2012. október 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


(1)  Lásd CdR 319/2010 fin.

(2)  Az Eurostat szerint ez az arány, ahogyan azt a fehér könyv is idézi, több országban 40 % alatt van.

(3)  Applica & CESEP & Alphametrics (2007): Men and women with disabilities in the EU: Statistical analysis of the LFS ad hoc module and the EU-SILC

(4)  CdR 319/2010 fin.

(5)  Eurostat (2008): A férfiak és nők élete Európában: statisztikai portré.


18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/11


A Régiók Bizottsága véleménye – A balti-tengeri térségre vonatkozó felülvizsgált európai uniós stratégia

2012/C 391/03

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

hangsúlyozza, hogy az EU balti-tengeri stratégiája szilárd alapot kínál annak tesztelésére, hogy egy kiterjedtebb földrajzi makrorégióra vonatkozó külön stratégia mennyire képes ténylegesen erősíteni az EU versenyképességét és előmozdítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést,

örömmel fogadja a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia felülvizsgált célkitűzéseinek – a tenger megmentése, a térség összekapcsolása más térségekkel, a jólét növelése – az Európa 2020 stratégiáéival való jobb összehangolására irányuló erőfeszítéseket,

felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdasági kohézió és a versenyképesség erősítése érdekében erősebb kapcsolatokra van szükség a kutatás, az innováció és az ágazati érdekelt felek között. A régióknak és az egyetemeknek a teljes balti-tengeri makrorégióban együtt kellene működniük, hogy a térség az intelligens szakosodási hálózatok mintaképévé válhasson,

úgy véli, hogy továbbra is figyelmet kell fordítani a fenntartható növekedést támogató kiemelt kezdeményezések előmozdítására és újabb intézkedéseket kell hozni a foglalkoztatás növelésére és a készségek fejlesztésére, valamint a jólét és az integráció erősítésére,

hangsúlyozza, hogy bár a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia belső uniós stratégia, a sikeréhez elengedhetetlen az Unión kívüli országokkal, különösen az Oroszországgal való együttműködés,

hangsúlyozza, hogy az Északi Dimenzió struktúráit amennyire csak lehet, fel kell használni az EU és Oroszország közötti, a balti-tengeri térségen belüli szorosabb együttműködés keretében,

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a városoknak és a régióknak a stratégia végrehajtásában játszott szerepe nem kap elég figyelmet, valamint azt javasolja, hogy mind a stratégiában, mind pedig a felülvizsgált cselekvési tervben egyértelműen említsék meg, hogy a végrehajtás során mindvégig érvényesülnie kell a többszintű kormányzás elvének,

hangsúlyozza, hogy a politikai érdekelt feleknek egyértelműen el kell kötelezniük magukat és vezető szerepet kell vállalniuk ahhoz, hogy az összes részt vevő országban haladást lehessen elérni a stratégia végrehajtása terén,

rámutat, hogy tisztázni kell, mennyiben járulnak hozzá a strukturális alapok támogatásával működő nemzeti programok a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia végrehajtásához, figyelembe véve a tagállamokon belül a régiók közötti különbségeket és a régiók fejlesztési igényeit.

Előadó

Pauliina HAIJANEN (FI/EPP), Laitila város tanácsának tagja

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a balti-tengeri régióra vonatkozó európai uniós stratégiáról

COM(2012) 128 final

I   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.

örömmel fogadja az Európai Bizottság 2012. március 23-i közleményét, és úgy látja, hogy az abban előirányzott intézkedések előrelépést jelentenek a helyes irányba: a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia célzottabbá tétele, a szakpolitikák és a finanszírozás összehangolása, a különböző szereplők feladatainak egyértelműsítése és a jobb kommunikáció felé;

2.

rámutat, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia azzal a céllal igyekszik javítani a politikai koordinációt és kohéziót a térség régiói között, hogy elősegítse a balti-tengeri térséget érintő közös problémák megoldását, és fenntartható alapon növelje a jólétet a térségben. A stratégia olyan problémákkal foglalkozik, amelyeket az egyes régiók és tagállamok egymagukban nem képesek megoldani. Kulcsszerepet játszik az együttműködés és az összehangolt fellépés a makrorégióhoz tartozó országok, azok régiói és városai, az EU, az összbalti szervezetek, a finanszírozást nyújtó intézmények és a nem kormányzati szervek között;

3.

rámutat, hogy a Régiók Bizottsága A helyi és regionális önkormányzatok szerepe az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek teljesítésében című véleményében (CdR 72/2011 fin) kiemeli, hogy a balti-tengeri térség példaértékű lehet egész Európa számára;

4.

hangsúlyozza, hogy az EU balti-tengeri stratégiája – mint az első átfogó makroregionális stratégia – szilárd alapot kínál annak tesztelésére, hogy egy kiterjedtebb földrajzi makrorégióra vonatkozó külön stratégia mennyire képes ténylegesen erősíteni az EU versenyképességét és előmozdítani az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést. Ezeket a tapasztalatokat aktívan fel kell használni, különösen az európai kohéziós politikáról szóló vitában, szem előtt tartva a következő tervezési időszakot;

5.

emlékeztet az Európai Bizottságnak arra az álláspontjára, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtásához nem alkotnak új szabályokat, nem létesítenek új intézményeket és nem rendelnek további forrásokat. Úgy véli azonban, hogy egyúttal „három igent” is kell mondani az alábbi három kérdésre: a meglévő szabályozások közösen elfogadott alkalmazására és ellenőrzésére a makrorégióban; a regionális és helyi önkormányzatok és a tagállamok platformjának, hálózatának vagy területi klaszterének létrehozására az uniós intézmények felelősségi körében, az érdekelt felek bevonásával; illetve az Unió meglévő pénzügyi forrásainak összehangolt felhasználására makroregionális stratégiák kialakítása és megvalósítása céljából;

Kapcsolatok a makroregionális stratégián alapuló megközelítés és az Európa 2020 stratégia célkitűzései között

6.

örömmel fogadja, hogy megpróbálják jobban összehangolni egymással a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia célkitűzéseit az Európa 2020 stratégiáéival. A stratégiának a közleményben ismertetett három átfogó célkitűzése – a tenger megmentése, a térség elszigeteltségének megszüntetése, valamint a jólét növelése – jól illeszkedik az Európa 2020 stratégiának az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló céljaihoz. Ezenkívül az Európa 2020 stratégia végrehajtásának szempontjából fontos kiemelni az innovációs tevékenységek terén folyó szorosabb regionális együttműködést;

7.

megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek konkrét cselekvésekként történő megvalósítása fontos a balti-tengeri stratégia végrehajtásához. Az Európa 2020 kiemelt kezdeményezései közül külön figyelmet érdemel a digitális menetrend és az innovatív unió, amelyek legújabb cselekvési terve célzottabban mozdítja elő a kezdeményezések célkitűzéseit a balti-tengeri térségben. A balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia és a térségben működő együttműködési hálózatok kiváló alapot nyújtanak az intelligens szakosodást célzó regionális kutatási és innovációs stratégiák kidolgozásához;

8.

mind a tagállamokat, mind a helyi és regionális szereplőket annak megfontolására ösztönzi, hogy az EU balti-tengeri stratégiájának a jólét növelésére irányuló, megújított célkitűzése miként valósítható meg együttműködés révén. A cselekvési tervben a jövőben egyértelműen előtérbe kell helyezni a foglalkoztatás és a tudás bővítésével, valamint a jóléttel és a befogadás fokozásával kapcsolatos intézkedéseket. A cselekvési terv tartalma jelenleg alig-alig kapcsolódik az Európa 2020 stratégia e témákat érintő kiemelt kezdeményezéseihez;

9.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiából azinkluzív növekedés – magas foglalkoztatás, valamint gazdasági, szociális és területi kohézió jellemezte gazdaság ösztönzése” prioritást figyelembe kellene venni a balti-tengeri stratégia végrehajtása során, mivel a jólét és a gazdasági teljesítmény terén még mindig lényeges különbségek vannak a balti-tengeri térség egyes részei között. Emellett továbbra is figyelmet kell fordítani a környezet állapotának javítását célzó intézkedések és a fenntartható növekedést támogató kiemelt kezdeményezések előmozdítására;

10.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020-as célok elérése érdekében a jövőben több figyelmet kell fordítani a különféle finanszírozási eszközök közti szinergiákra. A balti-tengeri térségben fekvő tagállamok rendelkezésére álló kohéziós politikai finanszírozási eszközökkel való szoros és átfogó koordináció fontos a jövőbeli Horizont 2020 kutatás- és innovációfinanszírozási program számára, tekintettel a regionális nézőpont hangsúlyozására és annak ösztönzésére, hogy a régiók fokozzák kutatási és innovációs tevékenységeiket;

11.

szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia új lehetőségeket teremtett arra, hogy a helyi és regionális szint megerősíthesse regionális versenyképességét és innovációs potenciálját, és fellendülhessen a regionális intelligens szakosodás. A régióknak és az egyetemeknek tehát a teljes balti-tengeri makrorégióban együtt kellene működniük, hogy a térség az intelligens szakosodási hálózatok mintaképévé válhasson, és ezen belül az egyes régiók központi problémáira és tevékenységeire, valamint a kiválóság és a kritikus tömeg hálózatépítés révén történő elérésére kellene összpontosítania. Ehhez létfontosságú a hármas és négyes spirál jellegű innovációs rendszerek fejlesztése és megerősítése a tudományos körökkel, a köz- és a magánszférával, valamint a balti-tengeri térség polgáraival együttműködésben;

12.

azt javasolja, hogy a balti-tengeri térségben fekvő uniós tagállamok ösztönözzék a kutatóközpontokat arra, hogy saját térségük intelligens szakosodását támogató kutatási területekre összpontosítsanak, és hogy tudásukkal gazdagítsák az egész balti-tengeri térségre kiterjedő hálózati együttműködést. Fontos lenne a balti-tengeri térséggel határos nem uniós országokat is arra ösztönözni, hogy vegyenek részt a kutatási együttműködésben, többek közt a közös vízgyűjtő területet érintő környezetvédelmi és energiakérdésekben;

13.

szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy a gazdasági kohézió és a versenyképesség erősítése érdekében erősebb kapcsolatokra van szükség a kutatás, az innováció és az ágazati érdekelt felek között. Az üzleti szférának és az iparnak, valamint az egyetemeknek esélyt kell adni arra, hogy tevékenyebb szerepet játszhassanak a stratégiával kapcsolatos mindenfajta munkában;

14.

az uniós és a nem uniós országok közötti innovációs és klaszterjellegű együttműködés fokozását, valamint a balti-tengeri térségbeli marketing terén folytatott együttműködés előmozdítását ajánlja az EU-n kívülről érkező befektetés és turizmus fellendítése végett. Ezek az intézkedések – a stratégia erős környezetvédelmi dimenziójával együtt – hathatós lépést jelentenek az Európa 2020 célkitűzéseinek a balti-tengeri térségben történő végrehajtása felé;

15.

a fentiek fényében hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri térség országainak ezeket a kérdéseket saját nemzeti reformprogramjaikban kellene kezelniük, és az ezzel kapcsolatos előkészítő munkába a helyi és regionális önkormányzatokat is szorosan be kellene vonni;

16.

megjegyzi, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó európai uniós stratégia legfőbb célja az, hogy csökkentsük a szennyezettség mértékét Európa legszennyezettebb tengerében és javítsuk a környezet állapotát. Ehhez kapcsolódóan biztosítani kell a környező uniós és EU-n kívüli régiók kiegyensúlyozott társadalmi és gazdasági fejlődését is;

A stratégia külső dimenziója és az együttműködés jelentősége

17.

hangsúlyozza, hogy bár belső uniós stratégiáról van szó, a stratégia sikeréhez elengedhetetlen az Unión kívüli országokkal, különösen az Oroszországgal való együttműködés;

18.

ki szeretné emelni, hogy 2011-ben Oroszország szövetségi szinten jóváhagyta Oroszország északnyugati körzetének 2020-ig szóló társadalmi és gazdasági fejlesztési stratégiáját. Az Északnyugat-Oroszországra vonatkozó stratégia célkitűzéseket fogalmaz meg a térség gazdaságával, infrastruktúrájával és logisztikájával kapcsolatban. Ez a stratégia remélhetőleg elősegíti majd a szorosabb stratégiai együttműködést az EU balti-tengeri térsége és Oroszország között, különös tekintettel a környezetvédelemre, a gazdaságra, a közlekedésre, az energiaügyre, az idegenforgalomra és a polgári védelemre;

19.

hangsúlyozza, hogy az Északi Dimenzió struktúráit, amennyire csak lehet, fel kell használni az EU és Oroszország közötti, a balti-tengeri térségen belüli szorosabb együttműködés keretében. Az Északi Dimenzióra vonatkozó politika a teljes északi térséget egyetlen egységnek tekinti azzal a céllal, hogy megerősödjön a koordináció a balti- és a Barents-tengeri térségen belüli különböző együttműködési mechanizmusok között;

20.

örömmel fogadja és támogatja a helyi és regionális szint által a – különösen Szentpétervár városával és a leningrádi térséggel való – gyakorlati együttműködés kialakítására tett konkrét lépéseket. Jó példa ilyen alulról kiinduló megközelítésre az úgynevezett turkui folyamat, amely Turku városának, Délnyugat-Finnországnak, valamint Hamburg és Szentpétervár városának közös kezdeményezése;

Többszintű kormányzás. A városok és régiók szerepe a stratégia végrehajtásában

21.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság közleménye a legfőbb érdekelt felek (nemzeti kapcsolattartók, a kiemelt területek koordinátorai, a horizontális intézkedések vezetői, a kiemelt projektek vezetői) szerepének és felelősségi körének meghatározásakor figyelembe veszi a stratégia rugalmas, de céltudatos végrehajtásának és irányításának megerősítésére vonatkozó, a balti-tengeri stratégiáról szóló RB-véleményben (CdR 255/2009 fin) megfogalmazott szempontokat;

22.

helyes irányba tett lépésnek tartja a stratégia irányítási struktúrájának egyértelműbbé és hatékonyabbá tételére irányuló európai bizottsági javaslatokat, azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a városoknak és a régióknak a stratégia végrehajtásában játszott szerepe nem kap elég figyelmet. Ezért azt javasolja, hogy mind a stratégiában, mind pedig a felülvizsgált cselekvési tervben egyértelműen említsék meg, hogy a végrehajtás során mindvégig érvényesülnie kell a többszintű kormányzás elvének;

23.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák sikere Európa-szerte nagymértékben attól függ, hogy a helyi és regionális érdekelt felek mennyire kötelezik el magukat a célok teljesítése mellett, illetve mennyire járulnak ahhoz hozzá. Létfontosságú továbbá a magánszféra bevonása is. A politikai érdekelt feleknek egyértelműen el kell kötelezniük magukat és vezető szerepet kell vállalniuk ahhoz, hogy az összes részt vevő országban haladást lehessen elérni a stratégia végrehajtása terén;

24.

rámutat, hogy továbbra is szükség van a helyi és regionális érdekelt feleknek a balti-tengeri stratégia végrehajtásába való szélesebb körű bevonására. Ezt nemcsak a stratégia cselekvési tervének frissítésekor kell figyelembe venni, de a különféle érdekelt felek szerepének meghatározásakor is. Jelenleg például a kiemelt területek koordinátorai közül sokan ágazati minisztériumokban vagy más központi kormányzati szerveknél dolgoznak. Különösen a nemzeti kapcsolattartóktól kellene megkövetelni, hogy tartsanak rendszeres kapcsolatot helyi és regionális önkormányzatokkal és szervezetekkel;

Finanszírozás. Nyomonkövetési és értékelési rendszer

25.

megjegyzi, hogy bár a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégiát akkor hagyták jóvá, amikor a jelenlegi uniós tervezési időszak már megkezdődött, a strukturális alapokból finanszírozott különféle programoknak köszönhetően a stratégiát támogató nagyszámú projekt kivitelezése vált lehetővé. A balti-tengeri térségben megvalósított európai területi együttműködési programok igen fontos finanszírozási eszközt jelentenek, különösen a helyi és regionális szintű tevékenységek előmozdításában;

26.

felhívja a figyelmet arra, hogy hiány van olyan támogatási eszközökből, amelyek alkalmasak a nemzeteket átfogó és a több érdekelt félre is kiterjedő projektek finanszírozására. Az, hogy az egyes partnerekre vonatkozó finanszírozási döntéseket más-más időpontban hozzák meg, különböző finanszírozási források használata esetén problémát jelent, és jelentősen lassítja a végrehajtást. Nem feltétlenül vannak összehangolva a finanszírozási döntések, és egyes partnerek támogatás nélkül maradhatnak, ami hátráltathatja a projektek elindítását;

27.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság által 2011 októberében közzétett rendelettervezetek kötelezik a tagállamokat arra, hogy a strukturális alapokhoz kapcsolódó új programok kidolgozásakor és végrehajtásakor figyelembe vegyék az esetlegesen meglévő makroregionális stratégiát, és hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó új, nemzeteket átfogó programnak különösen összhangban kell lennie a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia prioritásaival. Az elkövetkező tervezési időszakra vonatkozó projekteket rögtön 2014 elején meg kell kezdeni, hogy a projektek folyamatossága érdekében el lehessen kerülni a szükségtelen késedelmeket;

28.

rámutat, hogy tisztázni kell, mennyiben járulnak hozzá a strukturális alapok támogatásával működő nemzeti programok a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia végrehajtásához, figyelembe véve a tagállamokon belül a régiók közötti különbségeket és a régiók fejlesztési igényeit. Ha kiemelt figyelmet fordítanak arra, hogy a nemzeti programok tevékenységeiben előtérbe kerüljön a regionális intelligens szakosodás, az hatalmas lehetőségeket kínál a stratégia célkitűzéseinek elérésére. Emellett az egyes tagállamok és az Európai Bizottság közötti partnerségi szerződésnek is utalást kellene tartalmaznia az uniós balti-tengeri stratégiára;

29.

fontosnak tartja, hogy biztosítsák a kezdőfinanszírozást – mint a projektek közötti együttműködés előmozdításának eszközét –, amint azt az európai bizottsági közlemény is javasolja, mivel ezáltal mind a helyi és regionális érdekelt feleket, mind pedig a szervezetek és a civil társadalom képviselőit jobban be lehet vonni a projekttevékenységekbe;

30.

hangsúlyozza, hogy a jövőben a finanszírozást közvetlenül a stratégia végrehajtására irányuló intézkedésekre kell irányítani, és lehetővé kell tenni a különböző finanszírozási formák ötvözését. A közfinanszírozáson kívül elő kell mozdítani a különféle finanszírozást nyújtó intézmények által kínált szolgáltatások igénybevételét, és hangsúlyozni kell a magánfinanszírozás szerepét. Ki kell dolgozni azokat a technikákat, amelyek révén több nemzetközi együttműködési intézkedést lehet beépíteni azokba a projektekbe, amelyeket a strukturális alapok támogatásával működő nemzeti programok finanszíroznak;

31.

örömmel fogadja az Európai Bizottság közleményében javasolt mutatókat a stratégia végrehajtásának nyomon követésére, viszont hangsúlyozza, hogy a nyomonkövetési és kiértékelési rendszernek minél egyszerűbbnek kell lennie, és olyan mutatókon kell alapulnia, amelyek valósághűen tudják szemléltetni a stratégián alapuló együttműködés révén elért eredményeket. A Régiók Bizottsága kész részt venni a mutatók kidolgozásáról és kiválasztásáról szóló vitában;

A kommunikáció elősegítése és az érdekelt felek bevonása

32.

hangsúlyozza, hogy a makroregionális stratégiák végrehajtásához átlátható döntéshozatalra, átfogó információcserére és közös gyakorlatok kidolgozására van szükség minden szinten. Különösen az információáramlást kell javítani a balti-tengeri térségben fekvő tagállamokon belül és azok között. Ez elősegíti a stratégia célkitűzéseinek megvalósítása iránti szélesebb körű elköteleződést;

33.

hangsúlyozza, hogy a stratégiáról szóló kommunikáció fokozásával a lakosság is tájékozottabb lenne az EU tevékenységeivel kapcsolatban. A stratégia számára készített internetoldalak és a stratégia cselekvési tervének naprakésszé tételére irányuló nyilvános konzultáció is a megfelelő irányba tett lépés;

34.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a finanszírozási programokkal kapcsolatos tájékoztatást rendszerezetten gyűjtsék össze, és az információkat úgy tegyék közzé, hogy mind nemzeti, mind helyi szinten központilag lehessen pénzügyi tanácsadást nyújtani. Jelenleg az okoz gondot, hogy a projektekben érdekelt feleknek nincs kellő hozzáférésük az információkhoz. Hatékonyabbá kellene tenni a megfelelő finanszírozási eszközökre vonatkozó információk terjesztését, hogy a szereplőknek ne okozzon problémát a céljaiknak megfelelő eszközök kiválasztása;

Összegzés

35.

megjegyzi, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia új lehetőségeket teremtett a tagállamoknak, a régióknak és a településeknek a regionális versenyképesség és az innovációs potenciál megerősítésére és az intelligens regionális szakosodásra. A stratégiának köszönhetően nőtt a helyi és regionális érdekelt felek általános érdeklődése és elkötelezettsége a balti-tengeri együttműködés iránt, továbbá megerősödtek és gyarapodtak az új együttműködési formák;

36.

célszerűnek tartja, hogy a Régiók Bizottsága a 2012 végén közzéteendő aktualizált cselekvési terv alapján továbbra is aktívan nyomon kövesse a balti-tengeri térségre vonatkozó uniós stratégia végrehajtását, észrevételeit és következtetéseit pedig ismertesse a makroregionális stratégiákról szóló szélesebb körű vita során, kiemelt figyelmet fordítva a következő, 2014–2020 közötti uniós tervezési időszakra;

Kelt Brüsszelben, 2012. október 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/16


A Régiók Bizottsága véleménye – 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv

2012/C 391/04

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

kéri a helyi és regionális önkormányzatok szerepének kellő elismerését, illetve adekvát erőforrásokkal és kapacitással, valamint megfelelő kormányzati eszközökkel történő támogatását, mivel az önkormányzatok élvonalbeli szerepkört látnak el, vagy közvetlenül a helyi fenntartható energetikai projektek partnereiként, vagy pedig az új infrastruktúrák tervezése, az engedélyezések, a beruházások, a közbeszerzések, a termelés és az energiafogyasztás terén;

megerősíti, hogy az energiaszállító hálózatok előmozdításának és az integrációnak elsőbbséget kell biztosítani a különféle decentralizált forrásokból (többek között a szélenergia, a vízenergia, a geotermikus energia, a napenergia vagy a biomassza) helyi szinten termelt megújuló energia elosztó hálózatainak esetében. E célból intelligensebbé kell tenni az energiaszállítási és -elosztási infrastruktúrákat (smart grid) és a hatékony versenyre kell alapozni, amely valódi haszonhoz vezethet a végső fogyasztók számára;

hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy eleget tegyünk az energiarendszer rugalmassága iránti egyre növekvő igénynek, valamennyi feszültségszint esetében megfelelő tárolási technológiákra van szükség, amelyek – mint például a szivattyús tározós erőművek – nagyüzemi léptékben lehetővé teszik a felesleg tárolását és későbbi visszanyerését; e téren stratégiai eszközöket kell kidolgozni és alkalmazni a technológia kutatása és fejlesztése érdekében;

azt ajánlja, hogy ösztönözzék az információs és kommunikációs technológiáknak (ikt-k) az innováció megvalósítóiként, valamint az energiafogyasztással kapcsolatos információk és megoldások terjesztőiként betöltött szerepét az olyan stratégiai ágazatokban, mint az intelligens városok, melyek a fenntartható mobilitással, az intelligens elosztási infrastruktúrákkal (smart grid), illetve a fenntartható építéssel kapcsolatos politikákat foglalnak magukban;

hangsúlyozza, mennyire sürgős egyrészt az energiával kapcsolatos belső piac 2014-re történő teljes megvalósítása, amely hozzájárul az elérhető áron történő energiaellátáshoz, másrészt annak 2015-ig történő megszüntetése, hogy bizonyos tagállamok külön utakon járjanak az energiaügy területén, valamint a források egyenlő elosztása a régiók között, továbbá az európai energiagazdaság keretfeltételeinek oly módon történő stabilizálása és javítása, hogy az energiaügyi átállás többletköltségeit korlátozni lehessen.

Előadó

Ugo CAPPELLACCI (IT/EPP), Szardínia autonóm régió elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv

COM(2011) 885 final

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A.   Az energiarendszerek átalakítására vonatkozó európai stratégia

1.

egyetért azzal, hogy sürgető szükség van egy hosszú távú európai stratégia meghatározására az energiaágazatban, mely kézzelfogható módon tud hozzájárulni az Európai Unió 2050-re történő szén-dioxid-mentesítésére irányuló célkitűzés megvalósításához. Az energiarendszer átalakítása egyfajta felelősségvállalás a jövő nemzedékeivel szemben, emellett valódi lehetőséget jelent a növekedés, a fejlesztés, a foglalkoztatás, a versenyképesség és az energiafüggetlenség megerősítése terén Európa számára;

2.

örömmel fogadja a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervet, de úgy véli, hogy az nem kellően részletes és világos ahhoz, hogy már ma és 2020 után is iránymutatást nyújtson a tagállamoknak, a regionális és helyi önkormányzatoknak és a befektetőknek az új energetikai modell kialakításával kapcsolatos döntéseik meghozatalához, és megfelelő tervezési biztonságot teremtsen; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy mindezt most konkrét intézkedésekre vonatkozó határozatoknak kell követniük. Mérlegelni lehetne például a fosszilis tüzelőanyagok állami támogatására vonatkozó tiltás bevezetését;

3.

hiányolja, hogy az ütemtervben nem értékelik a kiindulási helyzetet abból a szempontból, hogy a 2020-as energetikai stratégia milyen célkitűzéseket fogalmaz meg erre az évtizedre vonatkozóan. Pedig szükség lenne erre, még mielőtt meghatároznák azokat a 2030-ra vonatkozó célokat és politikai keretet, amelyekre az ütemterv utolsó következtetése vonatkozik. Arra is szükség van, hogy az energiarendszer átalakításának folyamata tartalmazzon közbülső szakaszokat 2030-ban és 2040-ben, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának ütemtervében  (1) a kibocsátásokra vonatkozóan előírt célkitűzésekkel összhangban. Egy szakaszokra bontott ütemterv magában foglalhatná a tüzelőanyagok/energiaforrások átmeneti alkalmazását a fokozatos átalakítás részeként, gondoskodva az energetikai függetlenségről és az energiabiztonságról. Ezen túlmenően megkönnyítené a konkrét eredmények elérését, a nyomon követést és az intézkedések értékelését;

4.

úgy véli, hogy a dokumentumban elfogadott „technológiasemleges” megközelítés nem megfelelő és azt újra kellene gondolni annak érdekében, hogy hosszú távon azok a megközelítések, technológiák és tüzelőanyagok kapjanak kiemelt szerepet, amelyektől biztos eredmények várhatók, illetve amelyek alkalmazhatósága fenntartható és biztonságos, figyelembe véve a megújuló energiaforrásokkal és az innovatív technológiákkal kapcsolatban rendelkezésre álló tapasztalatokat és ismereteket. Ezen túlmenően az energiarendszer fenntartható irányba történő átalakítása nem hagyhatja figyelmen kívül az erőforrások rendelkezésre állásának a jelenlegi gazdasági válság miatti megváltozását, valamint az abból fakadó lehetséges gazdasági és társadalmi következményeket;

5.

meg van győződve a környezetvédelmi és a szociálpolitika egymásrautaltságának fontosságáról, és ebből fakadóan arról, hogy mindenkinek egyenlő mértékben kell hozzáférnie a biztonságos, fenntartható és megfizethető, a lehető legcsekélyebb környezeti hatással járó energiához, közép- és hosszú távon egyaránt, valamint hogy mindenkinek biztosítani kell a megújuló energiák terén a háztartási fogyasztás szabályozását segítő, illetve a helyi termelésre alkalmas eszközökhöz való hozzáférést, megfizethető áron;

6.

kéri a helyi és regionális önkormányzatok bevonását az energiapolitikák, így például az energia szénmentesítését célzó politika meghatározásának folyamatába az energiahatékonyság, a fogyasztás szabályozása, a termelés és az új technológiák tekintetében; az ütemterv felülvizsgálatát a helyi és regionális önkormányzatok lehetőségeivel és igényeivel összhangban; valamint a területi önkormányzatok fontos szerepével arányban álló megfelelő erőforrások, kapacitások és irányítási eszközök biztosítását;

B.   Hatásértékelés a helyszínen és társadalmi kihatások

7.

rámutat, hogy az energiarendszerek átalakítása erőfeszítéseket tesz szükségessé, és eltérő következményekkel jár majd az egyes régiók energiaprofiljától és a rendelkezésükre álló energiaforrásoktól függően, és hogy egy európai fellépés energiával kapcsolatos esetleges gazdasági, pénzügyi és adminisztratív költségeit részletes hatásértékelés alapján kell megindokolni, kellően figyelembe véve a helyi és regionális szintre jellemző realitásokat, különösen az energiaügy területén tapasztalható külön utakon járás szempontjait;

8.

egyetért azzal, hogy az energiarendszerek strukturális átalakítása magában foglalja az infrastruktúrák kiépítését és/vagy korszerűsítését, és utal arra, hogy az átalakítás költségei nem lesznek egységesek Európa különböző régióiban, ami további veszélyt jelent a társadalmi kohézióra nézve;

9.

olyan eszközök kidolgozását javasolja, amelyek alkalmasak az energiarendszerek átalakítása által a területi szintre gyakorolt hatások gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból történő elemzésére. Felhívja a figyelmet arra, hogy fontos a politikák értékelésére használt legáltalánosabb makrogazdasági mutatók minőségének javítása, illetve hatókörének növelése, kiegészítve egyrészről a fenntarthatóság szempontjából elemzett energiapolitika tematikájával, és másrészről egy olyan szociális és környezeti dimenzióval, mely képes megjeleníteni a különbségeket a társadalmi kohézió, az alapvető javak és szolgáltatások hozzáférhetősége és megfizethetősége, az egészségi állapot, a szegénység terén, ideértve az energiaszegénységet, a természeti erőforrásokat és általánosságban az életminőséget;

C.   A helyi és regionális önkormányzatok szerepe

10.

meggyőződése, hogy ahhoz, hogy globális eredményeket érjünk el az energiaágazatban, helyi szinten végrehajtandó intézkedésekre van szükség. Ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a területi célkitűzések létezése már hatékonynak bizonyult számos helyi és regionális összefüggésben, mint a többszintű kormányzás kifejeződése az energiarendszer átalakításának szolgálatában;

11.

hangsúlyozza, hogy fontos a határokon átnyúló együttműködés és szolidaritás az új energiarendszerben, következésképpen szükség van az európai szintű koordinációra. A kormányzás minden szintjén erőfeszítésre van szükség, és nem lehet eltekinteni a regionális és helyi önkormányzatokkal való szoros együttműködéstől, továbbá egyértelműen meg kell határozni a szerepeket és az interakció mechanizmusait;

12.

kéri a helyi és regionális önkormányzatok szerepének kellő elismerését, illetve adekvát erőforrásokkal és kapacitással, valamint megfelelő kormányzati eszközökkel történő támogatását, mivel az önkormányzatok élvonalbeli szerepkört látnak el, vagy közvetlenül a helyi fenntartható energetikai projektek partnereiként, vagy pedig az új infrastruktúrák tervezése, az engedélyezések, a beruházások, a közbeszerzések, a termelés és az energiafogyasztás terén. Ezenkívül a társadalmi párbeszéd, valamint a szociális partnereknek az ütemterv által a változás kezelésére ajánlott részvétele szükségessé teszi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok széles körű tájékoztató és közvetítő képességgel rendelkezzenek, melyet nemcsak hogy egyértelműen el kell ismerni, hanem hatékonyan támogatni kell;

13.

javasolja a helyi szinten már tapasztalható példás fellépés és magatartás folyamatos támogatását, kiterjesztve a részvétel és a bevonás szintjét minden együttműködési formában, így például a Polgármesterek Szövetsége keretében vagy más régióközi, nemzeti vagy nemzetközi struktúrákban folyó együttműködés terén, támogatva ezeknek a változás előmozdításában, a helyi gazdaság fejlesztésében, illetve információs és együttműködési hálózatok létrehozásában vállalt vezető szerepét;

D.   Energiahatékonyság, energiatakarékosság és megújuló energiaforrások

14.

egyetért azzal, hogy prioritást jelent előmozdítani az energiatakarékosságot az energiakereslet csökkentése érdekében, mégpedig a tudatosság növelése, az oktatás és a polgárok magatartásának megváltoztatása révén, továbbá az erőforrások hatékonyabb felhasználását, nagyobb gazdasági növekedést, a versenyképességet és a foglalkoztatást garantálni képes új technológiák fejlesztésére nyújtott támogatás révén is. A tagállamoknak támogatniuk kellene az önellátást szolgáló energiarendszereket is az energia maximális hatásfokkal történő használata és az adott területet lefedő energiarendszer érdekében, illetve azért, hogy az emberek jobban részt vegyenek az energia típusával és felhasználásával kapcsolatos döntések meghozatalában. A gazdasági növekedés energiafogyasztástól történő elválasztásával kapcsolatban rámutat arra, hogy a fogyasztás csökkenését, amikor az a folyamatok fokozott hatékonyságából és az energiamegtakarításból ered, inkább a fejlődés és nem a recesszió mutatójának kell tekinteni, és hogy az előnyökkel járhat a gazdaságra nézve;

15.

megismétli, hogy támogatja azt az elgondolást, amely szerint az energiahatékonyság az egyik döntő intézkedés a 2050-re kitűzött kibocsátás-csökkentési célok eléréséhez. Egyetért azzal, hogy ambiciózusabb energiahatékonysági intézkedések és költségoptimalizált stratégiák meghatározására van szükség, és ezzel összefüggésben kötelező érvényű európai szintű előírásokat is ésszerűnek tart. Hangsúlyozza ugyanakkor, hogy sürgősen fel kell lépni azokon a területeken, amelyek már most jelentősen hozzájárulhatnak a megtakarításhoz, így az épületek nagyobb energiahatékonysága és a fenntarthatóbb mobilitás terén;

16.

az energiaszerkezet átalakításához szükséges sürgető teendők meghatározása és végrehajtása során mindenképpen biztosítani kell, hogy az egyes intézkedések egybehangzóan a fenntarthatóság felé mutassanak. Mindenekelőtt fel kell mérni annak kockázatát, amikor az egyik területen elért haladás más területeken káros hatásokat vált ki;

17.

támogatja, hogy fenntartható piaci mechanizmusok által az energiamegtakarítás értékteremtéshez vezessen, ahogyan azt a 2011. évi energiahatékonysági terv  (2) is kimutatta;

18.

örömmel fogadja, hogy valamennyi szén-dioxid-mentesítési forgatókönyv közös jellemzője a megújuló forrásokból származó energia arányának növelése már a 2030-ig terjedő időszakra vonatkozóan is, valamint hogy ez végül 2050-re a többi technológiához képest uralkodóvá válik. Mindazonáltal sajnálja, hogy az ütemtervhez tartozó egyetlen forgatókönyv sem tervez átfogó megoldásokat, amelyekben az energiarendszer fosszilis energiák nélküli forgatókönyv felé történő átalakítása fenntarthatóságának növelése, valamint az ágazat széntelenítése terén történő előrelépés érdekében egyaránt szerepel a megújuló energiaforrások használata és az energiahatékonyság. Bár az ütemterv elismeri, hogy a megújuló energiák rendkívül fontosak a fűtési és hűtési rendszerek területén, az RB sajnálja, hogy nem készült alapos elemzés arról, hogy ennek az ágazatnak – tekintettel a globális energiafogyasztásra gyakorolt jelentős hatására –, kiemelt szerephez kellene jutnia (i) az energiarendszer 2050-ig történő szénmentesitésének folyamatában és következésképpen (ii) a jelenlegi és jövőbeli energiaügyi politikák kialakításában;

19.

megerősíti a 2011. június 30. – július 1-jeiEnergiainfrastruktúra-prioritások 2020-ig és azt követően című állásfoglalásának (CdR7/2011) észrevételeit, és emlékeztet arra, hogy az energiaszállító hálózatok előmozdításának és az integrációnak elsőbbséget kell biztosítani a különféle decentralizált forrásokból (többek között a szélenergia, a vízenergia, a geotermikus energia, a napenergia vagy a biomassza) helyi szinten termelt megújuló energia elosztó hálózatainak esetében. E célból intelligensebbé kell tenni az energiaszállítási és -elosztási infrastruktúrákat (smart grid) és a hatékony versenyre kell alapozni, amely valódi haszonhoz vezethet a végső fogyasztók számára. Ahhoz, hogy eleget tegyünk az energiarendszer rugalmassága iránti egyre növekvő igénynek, valamennyi feszültségszint esetében megfelelő tárolási technológiákra van szükség, amelyek – mint például a szivattyús tározós erőművek – nagyüzemi léptékben lehetővé teszik a felesleg tárolását és későbbi visszanyerését; e téren stratégiai eszközöket kell kidolgozni és alkalmazni a technológia kutatása és fejlesztése érdekében;

E.   Hagyományos (földgáz, szén, kőolaj), nem hagyományos és nukleáris energiaforrások

20.

az energiaellátás nagyobb diverzifikálásának biztosításáért száll síkra az energiabiztonság szavatolása érdekében. Felhívja a figyelmet a pontos iránymutatások fontosságára az átállás időszakában, melynek során a hagyományos energiaforrások (földgáz, szén, kőolaj) – a CO2-kibocsátás szempontjából leghatékonyabb és legfenntarthatóbb formájukban, kiemelt szerepet szánva a leválasztási és tárolási technológiáknak – kísérő szerepet játszhatnak az energiarendszer szén-dioxid-mentesítési folyamatában, miközben fejlesztenék a változáshoz szükséges technológiákat, infrastruktúrákat és viselkedésformákat;

21.

aggodalmát fejezi ki a stratégia által a kereskedelmi forgalomban még nem lévő technológiáknak tulajdonított jelentőség miatt, és azt ajánlja, hogy tanulmányozzák és vitassák meg uniós szinten a nem szokványos gázforrások (például a palagáz) hasznosítását, valamint az olyan technológiák alkalmazását, amelyekkel kapcsolatban olyan kockázatok állnak fenn, amelyeket még nem becsültek fel, illetve nem ellenőriztek és határokon átnyúló hatásuk lehet, különös tekintettel rövid és hosszú távú környezeti és társadalmi hatásaikra, tiszteletben tartva a jelenleg hatályban lévő szabályozásokat, és – mint a palagáz esetében – egy esetleg szükséges szabályozás szemszögéből. Ezért üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy előmozdítsa az energiaátalakítási folyamatok szén-dioxid-mentesítéséhez hozzájáruló technológiák kutatását, és életciklus-elemzések elvégzését is javasolja, mivel a döntéshozatal során ezek alapvetőek a megfelelő mérlegeléshez;

22.

kritikusan szemléli azt az ok-okozati kapcsolatot, amely az ütemtervben szerepel a szén-dioxid-mentesítés és a nukleáris energia között, valamint azt a feltevést, hogy a nukleáris energia hozzájárul az alacsonyabb rendszerköltségekhez és villamosenergia-árakhoz, holott a szöveg elismeri, hogy „a biztonsági költségek, valamint a létező erőművek leszerelésének és a hulladékártalmatlanításnak a költségei várhatóan emelkedni fognak”. Az RB ezért azt javasolja, hogy a nem hagyományos megújuló energiaforrások alkalmazására alapuló hosszú távú elképzelésekre fordítsunk különös figyelmet, valamint arra, hogy a nukleáris biztonsággal kapcsolatosan a közvéleményben élő növekvő aggodalmak miatt csökkenhetnek a nukleáris energiára irányuló magánbefektetések az ágazatban, illetve nagyobb állami támogatást vagy magasabb villamosenergia-árakat tehetnek szükségessé, ami a lakosság legszegényebb rétegeit fogja a leginkább érinteni;

F.   Befektetések és hozzáférés a finanszírozáshoz

23.

úgy véli, hogy egy, a befektetések számára legalább 2030-ig érvényes vonatkozási keret meghatározása megnövelheti az ütemterv hatékonyságát és a nagyobb biztonság feltételeit teremtheti meg a piacon mind a magán-, mind az intézményi szereplők számára, különösen akkor, ha a helyi és regionális cselekvési terveket figyelembe vevő nemzeti beruházási célkitűzésekhez is kapcsolódik. A nagyobb biztonság a befektetések terén emellett hozzájárulhat a 2020-as célkitűzések, főként az energiahatékonyság és az energiatakarékosság megteremtéséhez, melyek tekintetében az erőfeszítések további fokozására van szükség. A referenciakeret számára előnyös lenne továbbá az energiahatékonysággal és a megújuló energiákkal foglalkozó ágazatok kompetenciáinak európai feltérképezése, ami lehetővé tenné a beruházások irányítását, és így az ágazat növekedési dinamizmusának és szereplőinek megerősítését;

24.

különösen azt kéri, hogy határozzák meg világosan a fenntartható energiával kapcsolatos decentralizált befektetések ösztönzéséhez szükséges forrásokat (a fogyasztás szabályozása és megújuló energia termelése), amelyek hozzájárulnak a források hatékony felhasználásához és egy zöld gazdaság, illetve zöld munkahelyek kialakításához helyi és regionális szinten, határozzanak meg egy decentralizált szinten kezelt kiegészítő pénzügyi eszközt a fenntartható energiáról szóló cselekvési tervek végrehajtásának megkönnyítésére, végül pedig gondoskodjanak a megújuló energiákat termelő decentralizált kistermelők, köztük a helyi és regionális önkormányzatok (pénzügyi és szabályozási) támogatásáról, a hálózat integrációjának megkönnyítése céljából;

25.

azt ajánlja, hogy hosszabbítsák és erősítsék meg a kedvezően értékelendő Intelligens energia – Európa programot, és világosan határozzák meg a kohéziós politika keretében rendelkezésre álló pénzügyi eszközök nagyobb mértékű kihasználásának módozatait. Szükségesnek tartja többek között, hogy a strukturális alapokon belül különítsenek el forrásokat az alacsony szén-dioxid kibocsátású és magas energiahatékonyságú technológiák decentralizált fejlesztését szolgáló helyi szintű együttműködések megkönnyítésére, valamint a szociális alapok finanszírozásait fordítsák az olyan humán erőforrások fejlesztésére, amelyek képesek megtervezni, irányítani és biztosítani a technikai segítséget energetikai problémák esetén, mind a technológiai megoldások, mind a végrehajtás során létrehozott partnerségek tekintetében;

26.

úgy véli, hogy a helyi önkormányzatoknak továbbra is egyszerűbben hozzá kell jutniuk az Európai Befektetési Banknak (EBB) a fenntartható energiával kapcsolatos finanszírozásához. Elsőbbséget kellene biztosítani azoknak a projekteknek, amelyek egyesítik magukban az energiahatékonyságot és a megújuló energiaforrásokat a fenntartható területfejlesztés érdekében, továbbá egyszerűsíteni kell az eljárásokat, és elő kell segíteni a kisebb önkormányzatok hozzáférését;

27.

nyomatékosan utal arra, hogy nemzeti intézkedések nem elegendőek az energia-infrastruktúra hatékony finanszírozásához, ezért nagyobb pénzügyi támogatást javasol az energiaágazat projektjei számára, főként a megújuló energiaforrásokat használó megoldások szélesebb körű használatának előmozdítása céljából, ideértve az épületek fűtését és hűtését;

28.

olyan stratégia kidolgozását javasolja, amely támogatja a klaszterek és regionális partnerségek kialakítását, illetve a már létezők közötti együttműködést, mivel ezek néhány területen már létjogosultságot nyert eszközök a „zöld” energiapiacok és az energiahatékonyság fejlesztésében, és ezáltal a beruházások mozgósításában, valamint a szakmai hozzáértés és a munkahelyek megteremtésében;

G.   Kutatás, fejlesztés és alkalmazás

29.

egyetért azzal, hogy szilárd európai szintű elkötelezettségre van szükség az innováció és a kutatás területén; meggyőződése, hogy a hatékonyabb és kevésbé költséges innovatív technológiák kifejlesztése hozzájárulhat a kiszámíthatóbb feltételek megteremtéséhez az ágazatban és a tőke vonzásához, akár a forrásoknak az új Horizont 2020 programon belüli ésszerű elosztása által;

30.

nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a célok és a prioritások tekintetében koherenciára van szükség a Horizont 2020 nevű új kutatási program és a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv között;

31.

úgy véli, hogy jobban kellene ösztönözni az innovációt és a kutatást a kis léptékű energiatermeléssel kapcsolatban – így például a kisebb vízfolyásokból nyert vízenergia, az egy vagy kis számú háztartást ellátó szélenergia, a helyi napenergia vagy – ahol rendelkezésre áll – a termálvizek hőtermelése esetében;

32.

ösztönzi, hogy fokozottabban összpontosítsák a kutatást és a fejlesztést az óceánenergia (hullám- és árapály-energia) jelentette lehetőségekre, e terület ugyanis hatalmas potenciált jelent a biztonságos, megbízható és fenntartható energiaellátás vonatkozásában;

33.

azt javasolja, hogy a különböző régiókban létező legjobb gyakorlatok alapján dolgozzanak ki végrehajtási mechanizmusokat az innovációs klaszterek, az energiával kapcsolatos területi innovációs platformok és más jellegű, területi önkormányzatok közötti köz- és magánpartnerségek létrehozásának támogatására az egyetemek és az ipar területén. Az ilyen jellegű partnerségek fontos eszközt jelenthetnének a regionális fejlesztés és a helyi gazdaságok fejlesztése számára, lehetővé téve az innovációk és a technológiák nagyobb mértékű helyi szintű alkalmazkodási képességét és gazdaságosságát;

34.

úgy véli, hogy az ütemterv jelentős hatással lesz a mezőgazdasági és erdőgazdálkodási politikákra, ezért támogatást kell nyújtani a szóban forgó ágazatokban szükséges kiigazításokat és fejlesztéseket elősegítő kutatásokhoz, melyek e szektorok fenntarthatóbb jellegét szolgálják;

35.

azt ajánlja, hogy ösztönözzék az információs és kommunikációs technológiáknak (ikt-k) az innováció megvalósítóiként, valamint az energiafogyasztással kapcsolatos információk és megoldások terjesztőiként betöltött szerepét az olyan stratégiai ágazatokban, mint az intelligens városok, melyek a fenntartható mobilitással, az intelligens elosztási infrastruktúrákkal (smart grid), illetve a fenntartható építéssel kapcsolatos politikákat foglalnak magukban;

36.

javasolja, hogy emeljék ki – különösen a tagállamok – a kutatásnak és a szakemberek képzésének a jelentőségét, hogy képzett erőforrások és megfelelő tanulmányi programok álljanak rendelkezésükre a hatékony jövőbeli technológiák létrehozása, innovációk bevezetése és stratégiai terveket megvalósítása érdekében;

H.   Belső és nemzetközi piac

37.

hangsúlyozza, mennyire sürgős egyrészt az energiával kapcsolatos belső piac 2014-re történő teljes megvalósítása, amely hozzájárul az elérhető áron történő energiaellátáshoz, másrészt annak 2015-ig történő megszüntetése, hogy bizonyos tagállamok külön utakon járjanak az energiaügy területén, valamint a források egyenlő elosztása a régiók között, továbbá az európai energiagazdaság keretfeltételeinek oly módon történő stabilizálása és javítása, hogy az energiaügyi átállás többletköltségeit korlátozni lehessen;

38.

azt javasolja, hogy fejlesszék tovább a szén-dioxid kibocsátási egységek cseréjének rendszerét, alapvetően módosítva a kibocsátási egységekre vonatkozó ingyenes kiosztás folyamatát, amely a jelenlegi formájában aláássa az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének szabályozási célját, mivel a kibocsátási egységek árát túl alacsonyan tartja. Ennek során figyelembe kell venni a nemzetközi piacokon működő vállalkozások helyzetét, amelyek versenyképességét károsan befolyásolhatná a szén-dioxid kibocsátások áthelyezése (carbon leakage) harmadik országokba.

Kelt Brüsszelben, 2012. október 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


(1)  COM(2011) 112 final.

(2)  COM(2011) 109 final.


18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/21


A Régiók Bizottsága véleménye – Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz és regionális válaszok: a tengerparti régiók példája

2012/C 391/05

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

meggyőződéssel vallja, hogy a part menti régiók alkalmazkodásának előmozdítása gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt sürgető, többek között „a nem cselekvés” nagyobb költségeire való tekintettel, jóllehet az euróövezet néhány országa még mindig küzd az államadósság-válsággal; úgy véli, hogy a jövőbeli európai alkalmazkodási stratégiának olyan részletesnek kell lennie, hogy meg tudja ragadni a regionális különbségeket;

elismeri, hogy a tengerparti övezet integrált kezelése alapvetően fontos eszköz a part menti területeken alkalmazott szakpolitikák integrációjának előmozdításában, mindenekelőtt a még nem teljesen szabályozott kérdések – például az erózió, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a környezetbarát infrastruktúrák – esetében; és ugyancsak fontos a helyi szereplők közötti regionális együttműködés ösztönzése szempontjából, amely többek között olyan kezdeményezések által jöhet létre, mint a földközi-tengeri medencében létrejött Szardíniai Charta;

hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodás költségeinek és előnyeinek értékelésére alkalmas eszközök kidolgozása hatékonyan fellendítheti azokat a helyi és regionális politikai folyamatokat, amelyek a területi tervezés és beavatkozás alapjaiul szolgálhatnak, és kialakíthatja a leginkább költséghatékony stratégiák meghatározásához szükséges feltételeket;

ismételten rámutat, hogy az éghajlattal foglalkozó európai és nemzetközi tárgyalásokkal kapcsolatban célszerű lenne rendszeresen kikérni a véleményét, ezért azt szeretné, ha: i. bevonnák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó európai munkacsoportba, amely a tartós hátránnyal küzdő területekre összpontosít – e hátrányok között megnevezik az éghajlatváltozás hatásait is –, ezért a munkacsoport munkája érinti a part menti területeket, a szigeteket és a hegyvidéki régiókat is; ii. megfigyelői pozíciót biztosítanának számára az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó bizottságban.

Főelőadó

Ugo CAPPELLACCI (IT/EPP), a szardíniai autonóm régió elnöke

Referenciaszöveg

A ciprusi elnökség felkérése

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A.   Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz – helyi dimenziók

1.

kiemeli, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és az alkalmazkodási lehetőségek felmérése (adaptation assessment)  (1)  (2) során mind a tervezés, mind a beavatkozás szintjén élni kell a helyi és regionális önkormányzatok proaktív részvételének lehetőségével. Ezért ismételten hangsúlyozza (3), hogy a területi önkormányzatokra alapvető szerep hárul az éghajlatváltozás hatásai elleni küzdelemben, nagyra értékeli, hogy e szerepet európai (4) és nemzetközi (5) szinten egyaránt felismerték, és kéri, hogy ez kifejezetten jelenjen meg az alkalmazkodást célzó jövőbeni európai stratégiában is;

2.

emlékeztet arra, hogy az éghajlatváltozás és annak következményei az Európai Unió helyi és regionális önkormányzatai előtt az elkövetkező években álló legfőbb kihívások között szerepelnek. Ezért a legelső prioritás az kell, hogy legyen, hogy megtegyük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy amennyire lehet, korlátozzuk a globális átlaghőmérséklet emelkedését (mérséklés), ugyanakkor felkészüljünk a különböző szinteken az elkerülhetetlen változásokra (alkalmazkodás);

3.

egyetért a Rio+20 csúcsértekezlet következtetéseivel, miszerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás közvetlen és sürgős globális prioritás, valamint hogy a természeti katasztrófák kockázatának csökkentésére és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiát integráltabbá és összehangoltabbá kell tenni (6). Hangsúlyozza azonban, hogy ez a globális prioritásból fakadó kötelezettség helyi szinten a területi önkormányzatok azon felelősségeként jelenik meg, hogy a katasztrófákat, valamint a környezeti, gazdasági, társadalmi és az érintett lakosság kulturális identitását érő károkat kezeljék és megelőzzék;

4.

úgy véli, hogy a helyi szintű alkalmazkodást nem egy egyszeri lendületen alapuló, átmeneti válaszként kell felfogni, hanem különböző ösztönzők együttesén alapuló fokozatos és fenntartható átrendeződésnek. Ezért egyetért az Európai Bizottság 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó jogalkotási javaslatával, amely szerint az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak a fenntartható fejlődés elveivel összhangban, valamint a környezetvédelemhez, az erőforrás-hatékonysághoz, az éghajlatváltozás mérsékléséhez, a katasztrófákkal szembeni tűrőképességhez, valamint a kockázatmegelőzéshez és -kezeléshez hasonlóan a partnerségi megállapodások és a Közösségi Stratégiai Keret öt Alapjához tartozó operatív programok alapvető részévé kell válnia (7);

5.

megjegyzi, hogy az éghajlatváltozás hatásai térben és időben különbözőképpen érvényesülnek, és az alkalmazkodás szempontjából az általános megoldások csak ritkán eredményesek. Ezért úgy véli, hogy a közös stratégiákat és a több tagállam számára elfogadható, „fájdalommentesen meghozható” – egyszerre közvetlen és közvetett eredményeket is hozó – intézkedéseket a helyi és regionális szinten, a beavatkozás típusának, mértékének (arányának) megfelelően elvégzett és az ár-érték arányt figyelembe vevő értékelésekből eredő stratégiákkal kell kiegészíteni;

6.

tudomásul veszi az éghajlatváltozás hatásaiból fakadó költségek jelentős mértékét, ugyanakkor megállapítja, hogy az 1998 és 2015 közötti időszakra a regionális önkormányzatok vállalták magukra az európai tengerpartok védelmét célzó kiadások kb. egyharmadát (8); ezenkívül ismételten kiemeli (9), hogy az alkalmazkodás finanszírozása továbbra is kritikus és alapvetően fontos tényező az intézkedések helyi szintű végrehajtása szempontjából;

B.   Az alkalmazkodás jelentősége és sajátosságai a part menti régiókban

7.

hangsúlyozza a gazdasági tevékenységek koncentrációja, az infrastruktúrák és a nagyvárosi területek által már most is különösen nagy terhelésnek kitett part menti régiók éghajlatváltozással szembeni sérülékenységét  (10). Az európai part menti területek 12 %-a – a partvonaltól számított 10 kilométeres sávot tekintve – a tengerszint feletti 5 méteres magasság alatt található, ezért rendkívüli mértékben ki van téve az áradásoknak, a partok 20 %-át pedig a becslések szerint évi 15 km2 talajveszteséget (11) okozó erózióból fakadó súlyos problémák terhelik; a part menti ökoszisztémák 2000–2006 közötti eltűnéséért leginkább (65 %-ban) felelős tényezőnek (12) magát az eróziót tartják, miközben egyes becslések szerint – az 1995. évi értékeket alapul véve – az Európai Unió vizes élőhelyeinek 35 %-a veszhet el 2100-ra (13);

8.

hangsúlyozza, hogy a különböző régiókban lényegesen eltérő hatások érzékelhetők. A Balti-tenger esetében a tenger élővilága érezheti meg leginkább a vízhőmérséklet várható emelkedését; az északi-tengeri régiók és az Atlanti-óceán mentén fekvő tengerparti régiók a tengerszint átlagos magasságának emelkedése miatt főként az áradásoknak vannak kitéve; a Földközi-tenger térségében az erózió és az édesvízkészletek csökkenésének veszélye fenyeget, mely utóbbi a talajrétegek közé szivárgó egyre több sós víz és az elhúzódó aszályok következménye. Az erózió a Fekete-tengernél is gondot jelent, a legkülső régiók pedig általában véve mindenféle hatásnak kiszolgáltatottak az áradástól az aszályig, valamint a ciklonokhoz hasonló szélsőséges időjárási eseményekig (14). Az éghajlatváltozás hatásai nemcsak a természeti rendszerek sérülékenységében és reagáló képességének mértékében különböznek, hanem az ember alkotta rendszerek struktúrái szerint is, például, hogy milyen mértékben szervezett az egészségügyi rendszer, vagy milyen mechanizmusok léteznek a természeti katasztrófák – például a szökőárak – hatásainak csökkentésére (vagy a korai előrejelzésre);

9.

hangsúlyozza, hogy európai uniós szintű problémáról van szó, hiszen 22 tagállamban összesen 447 part menti régió és 6 fő tengeri medence található. Az európai népesség 41 %-a él ezekben a régiókban, amely arány az uniós munkaképes lakosság 41 %-ának (15) felel meg. A part menti régiókkal rendelkező 22 ország bruttó hazai termékének (GDP) 35 %-a – vagyis 3,5 billió eurónak megfelelő érték – a parttól számított 50 km-en belüli sávban jön létre, a tengerpart vonalától számított 500 méteren belül található gazdasági javak értéke pedig 500–1 000 milliárd euró közé tehető (16). Mindez kiemeli a part menti régiók termelésben betöltött szerepének jelentőségét, valamint a fejlődés és a területi kohézió számára jelentkező gazdasági és társadalmi értékét, amelyet az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás során feltétlenül meg kell őrizni, vagy tovább kell erősíteni;

10.

ezért meggyőződéssel vallja, hogy a part menti régiók alkalmazkodásának előmozdítása gazdasági és társadalmi szempontból egyaránt sürgető, többek között „a nem cselekvés” nagyobb költségeire való tekintettel, jóllehet az euróövezet néhány országa még mindig küzd az államadósság-válsággal. Közelmúltban készült tanulmányok (17) szerint az 1995. évi védelmi szintet kiegészítő védelem hiánya a 2041–2070 közötti időszakban uniós szinten átlagosan évi 11,7 milliárd euró kárt fog okozni, míg a 2071–2100 közötti időszakban 17,4 milliárd eurót; a minden évben áradás veszélyének kitett lakosok száma ugyanezen időszakok alatt 40 000, illetve 80 000 fővel nőhet. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás éves költségét azonban a 2041–2070 közötti időszakra csak 1 milliárd euró körülire, a 2071–2100 közötti időszakra pedig 0,7 milliárd euróra becsülik, ami alátámasztja, hogy az alkalmazkodás előnyei hosszú távon messze meghaladják a cselekvés hiányából fakadó költségeket. A Régiók Bizottsága ezenkívül megjegyzi, hogy ugyanezen kutatás szerint az alkalmazkodásra a part menti régiók társadalmi-gazdasági fejlődése, valamint a megvédendő eszközök és beruházások értékének növekedése miatt az éghajlatváltozástól függetlenül is szükség van;

11.

hangsúlyozza továbbá, hogy a károkra, illetve az alkalmazkodásra fordított kiadások nagysága GDP-jük arányában érzékelhetően eltér a különböző tagállamokban, és hogy sajátos földrajzi helyzetükből adódóan különösen a szigeteknek kell nagy összegeket fordítaniuk a területükön történő beavatkozásokra;

12.

kiemeli, hogy a part menti régiók fontos természetes élőhelyeknek adnak otthont, és hozzájárulnak a biológiai sokféleség  (18), a táj és az érzékeny ökoszisztémák – például a vizes élőhelyek – megőrzéséhez és az ökoszisztéma-szolgáltatások felhasználásához, amelyek megóvásától függ e régiók vonzereje, valamint gazdasági fenntarthatósága és kulturális identitása; megjegyzi továbbá, hogy a Natura 2000 hálózat a part menti (19) és tengeri területek jelentős részét védi;

13.

hangsúlyozza a part menti régiók alkalmazkodásának összetettségét és multidiszciplináris jellegét. Ezek a régiók valójában a szárazföldi rendszerek (nagyvárosi területek, ipar, mezőgazdaság, erdők, folyók) és a tengeri rendszerek (halászat, akvakultúra, kikötői tevékenységek, tengeri szállítás, idegenforgalom) találkozási pontjai; ezenkívül különböző – gyakran a kormányzás különböző szintjei között megosztott (20) – hatáskörökkel rendelkeznek (például az áradásveszély, az ivóvíz-szolgáltatás vagy a földhasználat terén);

C.   Európai megközelítés, szubszidiaritás és arányosság

14.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy meghatároz egy uniós szintű, integrált stratégiát, valamint az alkalmazkodás közös eszközeit, és meggyőződése, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás jelenlegi és jövőbeni európai megközelítése – az éghajlatváltozás hatásainak határokon átnyúló jellegére is tekintettel, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – növelheti a tagállamok, illetve a területi önkormányzatok intézkedéseinek hozzáadott értékét;

15.

úgy véli azonban, hogy a jövőbeli európai alkalmazkodási stratégiának olyan részletesnek kell lennie, hogy meg tudja ragadni a regionális különbségeket a következők tekintetében: i. a hatás típusa; ii. a kockázat mértéke és a hosszú távú hatások; iii. a gazdasági feltételek (pl. veszélyeztetett eszközök és erőforrások); iv. a társadalmi szerkezet (pl. népsűrűség, az emberi rendszerek kapacitása); valamint v. a strukturális jelleg (pl. periférikus vagy hátrányos helyzet – például a part menti területek, a szigetek, a hegyvidéki régiók (21), valamint a legkülső régiók különösen nagyfokú kiszolgáltatottsága az éghajlatváltozás hatásaival szemben);

16.

megállapítja továbbá, hogy a jövőbeni stratégiában olyan alkalmazkodási intézkedéseket és finanszírozási eszközöket kellene meghatározni, amelyek kellően rugalmasan illeszkednek egyrészt a regionális eltérésekhez, másrészt az alkalmazkodás folyton változó folyamatához. Ezeket az intézkedéseket hozzá kell igazítani az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó beavatkozásokhoz, hogy elkerülhető legyen a hibás alkalmazkodás, amely az üvegházhatásúgáz-kibocsátás vagy a sérülékenység növekedését vonhatná maga után;

17.

úgy véli, hogy a part menti régiók alkalmazkodásának sajátosságai kapcsán az Európai Uniónak a következők érdekében tett kezdeményezésekre kell összpontosítania: i. határokon átnyúló jellegű hatások vagy intézkedések esetén a kormányzás különböző szintjeinek összehangolása és együttműködése; ii. képzés; iii. a hiányzó ismeretek pótlása, mivel a part menti területek dinamikái gyakran összetettek, ami multidiszciplináris megközelítést igényel; iv. ismeretterjesztés, a helyes gyakorlatok és a sikeres esetek megosztása; v. technikai és pénzügyi támogatás a helyi és regionális szintű, integrált alkalmazkodási stratégiák kidolgozásához és megvalósításához; vi. az alkalmazkodás innovatív technológiáinak kutatása és fejlesztése; vii. a makroregionális szintű alkalmazkodást célzó transznacionális együttműködési programok meghatározása és technikai-pénzügyi támogatása;

18.

úgy véli továbbá, hogy az átfedések elkerülése, a szinergiák erősítése, valamint a jobb megoldások és eszközök széles körben való elterjesztésének és alkalmazásának ösztönzése érdekében az Európai Bizottságnak meghatározó szerepet kell vállalnia az európai alapok által társfinanszírozott számos kutatási és befektetési projekt összehangolásában és értékelésében. Ennek során az Európai Bizottságnak gondoskodnia kellene a szomszédos államok, illetve a tengerparti régiók közös intézkedéseinek az összehangolásáról, valamint a közös kutatási és befektetési projektek végrehajtásáról;

19.

megismétli (22), hogy az európai politikák és különösen a környezetvédelmi intézkedések terén nagyobb mértékű következetességre van szükség; példaként említi, hogy az élőhelyvédelmi (92/43/EGK) és a madárvédelmi (79/409/EGK) irányelv végrehajtása veszélybe kerülhet az alkalmazkodási beavatkozások miatt, különösen, ha azok infrastrukturális jellegűek. Rámutat továbbá, hogy ebben a tekintetben fontos a hatékony és átlátható helyi egyeztetési mechanizmusok kidolgozása a helyreállítási beavatkozások és/vagy az alkalmazkodási beavatkozások következtében negatív hatásokat vagy károkat elszenvedő közösségi jelentőségű természeti területek kártalanítása érdekében;

20.

elismeri, hogy a tengerparti övezet integrált kezelése alapvetően fontos eszköz a part menti területeken alkalmazott szakpolitikák integrációjának előmozdításában, mindenekelőtt a még nem teljesen szabályozott kérdések – például az erózió, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás, a környezetbarát infrastruktúrák – esetében; és ugyancsak fontos a helyi szereplők közötti regionális együttműködés ösztönzése szempontjából, amely többek között olyan kezdeményezések által jöhet létre, mint a földközi-tengeri medencében létrejött Szardíniai Charta  (23) . Ezért üdvözli a 2002. évi ajánlás felülvizsgálatát, amely figyelembe veszi a tengeri és a tengerparti területek kezelése érdekében az elmúlt években létrejött határozottabb politikai keretet (24). Ezt illetően a Régiók Bizottsága reméli, hogy ez a felülvizsgálat alkalmat teremt arra, hogy a tengerparti övezetek integrált kezelése (ICZM) kezdeményezés nagyobb hangsúlyt fektessen az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás folyamataira;

21.

üdvözli, hogy a tervek szerint a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret lényegesen nagyobb pénzügyi támogatást irányoz elő (az éghajlatváltozással kapcsolatos fellépésekre szánt összes kiadás legalább 20 %-át), ugyanakkor hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a finanszírozási hatáskörök egyenlő és reális megosztását a kormányzás különböző szintjei között, figyelembe véve a területi közigazgatás jelenlegi gazdasági nehézségeit, valamint a komplementaritás és az addicionalitás elvét; továbbá arra is rámutat, hogy ösztönözni kell a lehetséges alternatív források meghatározását;

22.

ezzel kapcsolatban ismét azt javasolja (25), hogy az európai kibocsátás-kereskedelmi rendszerből származó bevételek egy részét bocsássák a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást (és a hatások enyhítését) célzó intézkedések végrehajtására; emellett reméli, hogy az Európai Bizottság kidolgozza arra vonatkozó ajánlását, miként lenne célszerű bevonni a magánszektort – és ezen belül a biztosítótársaságokat – a kockázatértékelésbe és -megosztásba, valamint a figyelemfelkelésre irányuló tevékenységekbe;

D.   Milyen feltételek mellett lehet megfelelni a kihívásoknak és alkalmazkodási megoldásokat javasolni?

23.

hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodás folyamatát nem szabad csupán a költségek szemszögéből vizsgálni, hanem mindenekelőtt azt is látni kell, milyen lehetőségeket és előnyöket kínál a cselekvés hiányával szemben; ezenkívül kitart azon véleménye (26) mellett, hogy ez a folyamat a regionális versenyképes és zöld gazdaság fejlesztésének egyik potenciális eszköze; mindazonáltal nyomatékosítja, hogy ennek előfeltétele az olyan helyi kormányzás, amely tudatában van az éghajlatváltozás veszélyeinek és hatásainak, hatásköre lehetővé teszi, hogy intézkedéseket fogadjon el, és képes arra, hogy helyi szinten integrálja a szakpolitikai intézkedéseket és a beavatkozásokat, valamint hogy hozzáférjen a finanszírozási lehetőségekhez;

24.

kiemeli néhány régiónak az éghajlatváltozás elleni küzdelemben betöltött aktív szerepét, ugyanakkor rámutat arra az általános veszélyre, hogy a probléma horderejéhez képest nem megfelelő a tudatosság szintje. Ezért fontosnak tartja olyan tájékoztató kampányok szervezését, amelyek bemutatják az éghajlatváltozás és az egyes területeken tapasztalt problémák – például a vízhiány, a hullámtér csökkenése, hőhullámok, áradások és földcsuszamlások – közötti ok-okozati összefüggéseket, emellett információt nyújtanak, konkrét példákat mutatnak be, vagy megismertetnek az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz, illetve a hatások csökkentéséhez rendelkezésre álló eszközök sikeres alkalmazásával (27);

25.

alapvetően fontosnak tartja az Európai Szociális Alap igénybevételét az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges képesség és rugalmasság területi szinten való létrehozására, az állami és a magánszektorban egyaránt. Például erősíteni kell a helyi kormányzást annak érdekében, hogy az alkalmazkodási stratégiákat integrálhassa a hatáskörébe eső ágazati szakpolitikákba, vagy hogy ösztönözhesse a megfelelő területi jogszabályok kidolgozását. Másfelől pedig a magánszektor tervezési és előállítási kompetenciáinak alkalmazkodniuk kell az integrált és multidiszciplináris intézkedésekből fakadó új szükségletekhez (28);

26.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy többek között az egyes projektek tapasztalatai alapján finomítsa és fejlessze tovább a következőket: i. térképészeti eszközök különböző adatok és információk földrajzi alapon történő szolgáltatására, a helyi és regionális döntéshozatal támogatásához megfelelő léptékkel; ii. egy egyértelmű és közös referenciakeret a sérülékenység, a hatások és a kockázatok értékeléséhez; iii. irányelvek a part menti régiókban alkalmazott helyi alkalmazkodási stratégiák meghatározásához, amelyek figyelembe veszik a beavatkozások multidiszciplináris jellegének szükségességét és a többszintű kormányzás szempontjait e területeken;

27.

különösen célszerűnek tartja a sérülékenység part menti régiókra vonatkozó mutatóinak, valamint ezek alapján a sérülékenység elemzésére szolgáló eszközöknek a kidolgozását. Ezek a mutatók az események időbeliségére és az alkalmazkodási képességre vonatkozó előrejelzésekkel együtt elősegíthetik az adott terület beavatkozási prioritásainak azonosítását és meghatározását, lehetővé téve ezáltal, hogy oda csoportosítsák a forrásokat, ahol azokra nagyobb szükség van;

28.

üdvözli az információs platformok, például a CLIMATE-ADAPT létrejöttét, de hangsúlyozza, hogy ezek tartalmát – a közös környezeti információs rendszer (29) elveivel összhangban – például az információk megfelelő számú nyelvre történő lefordításával hozzáférhetőbbé kell tenni a végfelhasználók számára; célszerűnek tartja továbbá egy a helyi és regionális szintű alkalmazkodás finanszírozásával foglalkozó szekció, valamint egy beruházásokat nyilvántartó adatbázis kialakítását a platformon;

29.

megállapítja, hogy jobban ki kell aknázni a kutatást: jobban összhangba kell hozni a területi szakpolitika igényeivel, például az alkalmazkodási stratégiák és a helyi és regionális sajátosságok alapján történt tervezésnek köszönhetően költséghatékony intézkedések pontosításával; továbbá elő kell segíteni a tudomány, a politika, és amennyire lehetséges a civil társadalom közötti párbeszéd és/vagy partnerség mechanizmusainak létrehozását, vagy a meglévők hatékonnyá tételét, többek között az európai projektekben való közös részvétel révén;

30.

megismétli (30), hogy a part menti régiók számára alapvetően fontos az elfogadott intézkedések összehangolása, csakúgy, mint a szomszédos vagy a határokon átnyúló területeken jelentkező hatások értékelésére irányuló kutatások, annak érdekében, hogy a probléma ne kerülhessen át egyszerűen egyik területről a másikra. A szóban forgó intézkedések azonosítása során a részvételen alapuló megközelítés alkalmazása és a felmérésben részt vevő valamennyi szereplő bevonása elősegíthetné, hogy területi szempontból koherens beavatkozásokra kerüljön sor;

31.

úgy véli, hogy az alkalmazkodás költsége, valamint azon képesség hiánya, hogy felismerjék az alkalmazkodásban rejlő lehetőségeket és előnyöket, jelentős akadály a helyi stratégiák előkészítésekor és még jelentősebb a végrehajtásukkor. Ezért hangsúlyozza, hogy az alkalmazkodás költségeinek és előnyeinek értékelésére alkalmas eszközök kidolgozása hatékonyan fellendítheti azokat a helyi és regionális politikai folyamatokat, amelyek a területi tervezés és beavatkozás alapjaiul szolgálhatnak, és kialakíthatja a leginkább költséghatékony stratégiák meghatározásához szükséges feltételeket;

32.

határozottan úgy véli, hogy a helyi és regionális szinten elérhető pénzügyi források hiánya még a szükséges kapacitások, tudatosság és megfelelő tudományos támogatás esetén is akadályozza a hatékony fellépéseket; ezért szükségesnek tartja, hogy meghatározzák a területi beavatkozások közvetlen finanszírozásának módozatait, egyrészt partnerségi eszközök segítségével (mint a LIFE+ és a Horizont 2020 program), másrészt piaci eszközökkel (pl. fizetés az ökoszisztéma-szolgáltatásokért, vagy a kibocsátás-kereskedelmi rendszerből származó bevételek), valamint fiskális eszközökkel (ösztönzők);

33.

szükségesnek tartja az alkalmazkodási beavatkozások rugalmasabbá tételét, többek között visszafordítható stratégiák előnyben részesítésével, inkább „rugalmas”, mint „merev” jellegű intézkedések bevezetésével (például hatékonyabb riasztási rendszer, szemben másodlagos jelentőségű, nagy volumenű projektekkel), vagy a „zöld infrastruktúrák” kialakításának előmozdításával, amelynek célja a természetes élőhelyek helyreállítása az alkalmazkodás ökoszisztéma-alapú megközelítése alapján;

34.

ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a tengerparti övezetek integrált kezelésére vonatkozó kezdeményezés (ICZM) a Barcelonai Egyezményhez csatolt, az ICZM-ről szóló Jegyzőkönyv 2011. márciusi hatálybalépését követően a földközi-tengeri térség tagállamaira nézve kötelezővé vált, és hogy ez a Jegyzőkönyv konkrét utalást tesz arra, hogy a part menti területek fenntartható fejlődésének biztosítása érdekében az ökoszisztéma-alapú megközelítés alkalmazására van szükség (31), ezenkívül megjegyzi, hogy az EU biológiai sokféleségről szóló stratégiája (32) szerint az éghajlatváltozás enyhítését és az ahhoz való alkalmazkodást elősegítő ökoszisztéma-alapú megközelítések költséghatékony alternatívákat kínálhatnak a technológiai megoldásokkal szemben, ezért érdeklődéssel várja a „zöld” infrastruktúrák jövőbeni európai stratégiájának a part menti régiók szintjén történő alkalmazkodási folyamathoz való hozzájárulását;

E.   A helyi és regionális önkormányzatok intézményi hozzájárulása, valamint a nemzetközi együttműködés

35.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy tartson előzetes konzultációt a helyi és regionális önkormányzatok képviselői számára annak érdekében, hogy az európai alkalmazkodási stratégia megfeleljen az arányosság elvének, hogy a helyi szint kellő hangsúllyal és részletességgel jelenjen meg benne, szem előtt tartva mindenekelőtt a legkiszolgáltatottabb területeket, így a part menti területeket, a szigeteket és a hegyvidéki régiókat;

36.

úgy véli, hogy aktív szerepet játszhat az információs platformok, például a CLIMATE-ADAPT és az OURCOAST kialakításában, különösen abból a célból, hogy hozzájáruljon e platformok tartalmának a helyi és regionális igényekre és sajátosságokra való összpontosításához, növelve így az információk terjesztéséhez kapcsolódó előnyöket a helyi és regionális önkormányzatok számára;

37.

ismételten rámutat (33), hogy az éghajlattal foglalkozó európai és nemzetközi tárgyalásokkal kapcsolatban célszerű lenne rendszeresen kikérni a véleményét, ezért azt szeretné, ha: i. bevonnák az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó európai munkacsoportba (34), amely a tartós hátránnyal küzdő területekre összpontosít – e hátrányok között megnevezik az éghajlatváltozás hatásait is –, ezért a munkacsoport munkája érinti a part menti területeket, a szigeteket és a hegyvidéki, valamint a legkülső régiókat is; ii. megfigyelői pozíciót biztosítanának számára az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó bizottságban;

38.

meggyőződése, hogy nagyobb mértékű szolidaritásra és interakcióra van szükség a régiók között, hogy mind európai, mind nemzetközi szinten ki lehessen aknázni a helyi és regionális önkormányzatok által az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatban felhalmozott ismereteket és tapasztalatokat. Ennélfogva üdvözli azokat a kezdeményezéseket, amelyek közös kötelezettségeket határoznak meg a helyi önkormányzatok számára (pl. a Durbani Éghajlat-változási Charta), amelyek előmozdítják az innovatív partnerségeket (pl. az éghajlatváltozás területi megközelítése (35)), valamint azokat, amelyek célja a megosztást, az együttműködést és a környezetbarát technológiák egymás közötti cseréjét segítő hálózat kialakítása (pl. a Climate Technology Centre and Network  (36).

Kelt Brüsszelben, 2012. október 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


(1)  Éghajlat-változási Kormányközi Testület (IPCC): Managing the Risks of Extreme Events and Disasters to Advance Climate Change Adaptation. A Special Report of Working Groups I and II of the Intergovernmental Panel on Climate Change [A szélsőséges események és katasztrófák kockázatának kezelése az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás fokozása érdekében. Az Éghajlat-változási Kormányközi Testület I. és II. munkacsoportjának különjelentése], 2012.

(2)  : „Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás lehetőségeit meghatározó gyakorlat, amely például a rendelkezésre állás, a haszon, a költség, az eredményesség, a hatékonyság és a megvalósíthatóság szempontjai alapján” értékeli is azokat; : „Az emberi rendszerekben az aktuális vagy várt éghajlathoz és annak hatásaihoz való igazodás folyamata a károk enyhítése vagy a kedvező lehetőségek kihasználása érdekében. Természeti rendszerekben az aktuális éghajlathoz és annak hatásaihoz való igazodás folyamata; az emberi beavatkozás elősegítheti a várt éghajlathoz való igazodást” (IPCC-glosszárium).

(3)  CdR 118/2007 fin, CdR 72/2009 fin.

(4)  COM(2007) 354 final; COM(2009) 147 final; Egyetértési megállapodás a Régiók Bizottsága és az ENSZ Környezetvédelmi Programja (UNEP) között, 2012. június 21.

(5)  Cancúni megállapodás, 2010: http://cancun.unfccc.int/.

(6)  The Future We Want: A Rio+20 konferencián elfogadott dokumentum. 2012. június 19.

(7)  COM(2011) 615 final/2, 2012. március 14.

(8)  Policy Research Corporation: The economics of climate change adaptation in EU coastal areas, 2009.

(9)  CdR 72/2009 fin.

(10)  A „part menti régiók” meghatározásuk szerint olyan harmadik szintű (NUTS3) területi egységek, amelyek rendelkeznek tengerparttal, vagy legalább lakosságuk fele kevesebb mint 50 kilométerre él a tengertől. Hamburg is part menti régiónak számít, mivel bár nem felel meg a fenti feltételeknek, területét alapjaiban meghatározza a tenger jelenléte.

(11)  Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EKÜ) és az EUrosion projekt adatai, Policy Research Corporation: The economics of climate change adaptation in EU coastal areas, 2009.

(12)  EKÜ: 10 Messages for 2010 – Coastal ecosystems [10 üzenet 2010-re – tengerparti ökoszisztémák], 2010.

(13)  Brown S., Nicholls R.J., Vafeidis A., Hinkel J., és Watkiss P. (2011): A European Science Foundation becslései szerint az éghajlatváltozás következtében az atlanti-óceáni partszakasz nagyságrendileg 17 %-án, a földközi-tengeri partszakasz 31–100 %-án, valamint a balti-tengeri partszakasz 84–98 %-án veszhetnek el vizes élőhelyek (forrás: Európai Bizottság, Környezetvédelmi Főigazgatóság: LIFE and coastal management, 2012.

(14)  Policy Research Corporation: The economics of climate change adaptation in EU coastal areas, 2009.

(15)  , Chapter 13 – coastal regions [Eurostat Regionális Évkönyv, 2011., 13. fejezet – part menti régiók].

(16)  Policy Research Corporation: The economics of climate change adaptation in EU coastal areas, 2009.

(17)  ClimateCost (the Full Costs of Climate Change) [Az éghajlat költségei (Az éghajlatváltozás összes költsége)]: http://www.climatecost.cc/home.html. Brown S., Nicholls R.J., Vafeidis A., Hinkel J., és Watkiss P. (2011.): Az adatok az ENSEMBLES E1 „stabilizációs” forgatókönyvre vonatkoznak (van der Linden and Mitchell, 2009: Lowe et al., 2009a), amely úgy kalkulál, hogy a tengerszint 2050-re 18 cm-rel, 2080-ra viszont már 26 cm-rel emelkedik, és feltételezi, hogy a hőmérséklet kevesebb mint 2 °C fokkal emelkedik az iparosodás előtti értékekhez képes, vagyis az éghajlatváltozás hatásainak enyhítését célzó jelenlegi globális intézkedések eredményesek lesznek. Ez a forgatókönyv lehetővé teszi a legkedvezőbb költség-haszon arány elérését.

(18)  Az élőhelyvédelmi irányelv mellékletei 50 part menti élőhelyet sorolnak fel, és (a madarakon kívül) 150 olyan fajt neveznek meg, amelyek a part menti ökológiai rendszereket részesítik előnyben (forrás: EKÜ: 10 Messages for 2010 – Coastal ecosystems [10 üzenet 2010-re – tengerparti ökoszisztémák], 2010.

(19)  Európai Környezetvédelmi Ügynökség: 10 Messages for 2010 – Coastal ecosystems [10 üzenet 2010-re – tengerparti ökoszisztémák], 2010.

(20)  Policy Research Corporation: The economics of climate change adaptation in EU coastal areas, 2009.

(21)  CdR 89/2012/fin.

(22)  CdR 118/2007 fin.

(23)  A 2008 júliusában, Szardínia szigetén, Algheróban kötött megállapodás meghatározza a tengerparti övezetek integrált kezelésére vonatkozó kezdeményezés (ICZM) földközi-tengeri eszmecsere-hálózatának elveit és céljait (ICZM Mediterranean Dialogue [Földközi-tengeri párbeszéd])

(24)  Nevezetesen: az Európai Bizottság integrált tengerpolitikáról szóló közleménye (COM(2007) 575 és a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv (2008/56/EK).

(25)  CdR 269/2011 fin; CdR 5/2011 fin; CdR 245/2010 fin; CdR 72/2009 fin.

(26)  CdR 118/2007 fin.

(27)  A Making Cities Resilient – My City is Getting Ready (Ellenállóbb városok – Felkészül a városom) www.unisdr.org/campaign globális kampány egyik terméke a How To Make Cities More Resilient (Hogyan tegyük ellenállóbbá a városokat?) című brosúra, amely kifejezetten a helyi önkormányzati vezetőknek készült, és részletesen beavat a kockázatcsökkentés és a reakcióképesség növelésének módjaiba, miközben példákat hoz a bevált gyakorlatokra és említést tesz a jelenleg rendelkezésre álló eszközökre is.

(28)  CdR 72/2009 fin.

(29)  A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A közös környezeti információs rendszer felé, COM(2008) 46 final.

(30)  CdR 118/2007 fin.

(31)  Európai Környezetvédelmi Ügynökség: 10 Messages for 2010 – Coastal ecosystems [10 üzenet 2010-re – tengerparti ökoszisztémák], 2010.

(32)  COM(2011) 244 final.

(33)  CdR 269/2011 fin

(34)  Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással foglalkozó bizottságot a Cancúni Megállapodás keretében hozták létre, hogy technikai támogatást és iránymutatást nyújtson az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye aláíróinak, valamint elősegítse az ismeretek és a bevált gyakorlatok terjesztését és a szinergiákat.

(35)  Territorial Approach to Climate Change – TACC (Az éghajlatváltozás területi megközelítése).

(36)  Climate Technology Centre and Network (Éghajlat-változási Technológiai Központ és Hálózat): http://unfccc.int/ttclear/jsp/CTCN.jsp.


18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/27


A Régiók Bizottsága véleménye – Az éghajlatváltozás régióspecifikus megközelítése az EU-ban a hegyvidéki régiók példája alapján

2012/C 391/06

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

megjegyzi, hogy a hegyvidéki régiók nagymértékben érzékenyek az éghajlatváltozásra, valamint fenntartja, hogy elő kell mozdítani az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak egy szélesebb körű, az egyéni és kollektív rugalmasság növelésére irányuló projektbe történő integrálását, amely az összes, egymással szükségszerűen összefüggő környezeti, energetikai és társadalmi szempontot figyelembe veszi;

megjegyzi, hogy 2013-ban az Európai Unió alkalmazkodást elősegítő stratégiát fogad el: alapvetően fontosnak tartja, hogy ennek az általános stratégiának legyen regionális és helyi vetülete, ahogyan az a Lisszaboni Szerződés 174. cikkében szerepel, és hogy tartalmazzon egy a hegyvidéki területeknek szentelt fejezetet;

aláhúzza, hogy a hegyvidéki területek sebezhetősége várhatóan súlyosbodik az elkövetkezendő évtizedekben, ezért növelni kell a tudományos kutatást és létre kell hozni az információcsere jól működő rendszerét. Fontos, hogy az Európai Unió 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetése kifejezetten tartalmazza az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó pénzeszközöket. Olyan politikákat kell kidolgozni, amelyek az általános érdekű szolgáltatások nyújtásának és az azokhoz való hozzáférésnek a javítását célozzák a különösen veszélyeztetett területeken;

hangsúlyozza, hogy több hegyvidéki régió már megkezdte az alkalmazkodási stratégiák kidolgozását, és sürgető szükség van a célok koordinálására és az eredmények tanulmányozására. A jelenleg a hegyvidéki területek számos egyesülete, kutatási egysége és közigazgatási szerve között szétszórt kezdeményezéseket harmonizálni kell.

Előadó

Luciano CAVERI (IT/ALDE), Valle d’Aosta autonóm régió önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

Saját kezdeményezésű vélemény

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

megjegyzi, hogy az Európai Unióban az elmúlt években bőséges szakirodalom, valamint számos politikai dokumentum gyűlt össze, és sok tudományos projekt került végrehajtásra, amelyekből kiderül, hogy a hegyvidéki régiók milyen nagymértékben érzékenyek az éghajlatváltozásra, mivel egy korlátozott területen a tengerszint feletti magasság, a kitettség és a légköri, tengeri vagy szárazföldi áramlatok hatása szempontjából különböző környezeteket fognak össze. A hegyvidéki területeket az IPCC is az éghajlat szempontjából nagyobb kockázatot jelentő régiók (hot spot) közé sorolja. Ezenkívül az Agenda 21 (az 1992-es, riói Föld-csúcstalálkozó) 13., külön a hegyvidéki régióknak szentelt fejezete 4. pontjában megállapítja, hogy „az éghajlatváltozásra legérzékenyebb területekről” van szó. Ez a megállapítás a 2012 júniusában sorra kerülő Rio+20 konferencia keretében továbbra is aktuális. A hegyvidéki területeken található Európa legtöbb erdős területe, ezért ezek – a számottevő szén-dioxid-megkötés révén – elnyelő hatást fejtenek ki, emellett hozzájárulnak a levegő minőségének javításához, enyhítve a szennyezés káros következményeit. Ezenkívül jelentős vízi és táji erőforrásokat is biztosítanak. Ezek a területek azonban érzékenyek az éghajlat változásaira. A tengerparti övezetek mellett a hegyvidéki területek – éghajlatuk, gazdag élőviláguk, táji gazdagságuk, vízi erőforrásaik, kulturális és építészeti jellemzőik, hagyományaik és szokásaik miatt – a legfontosabb idegenforgalmi területek;

2.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás az Európai Unió – sőt, az egész világ – minden részét érinti, azonban az egy adott területre gyakorolt konkrét hatásai, következésképpen az ezekre a hatásokra való felkészülés és válaszlépések sokféle tényezőtől függnek. Az éghajlatváltozásra adott minden válaszintézkedésnek tehát figyelemmel kell lennie a különböző térségek sajátos helyzetére. Az RB által képviselt helyi és regionális önkormányzatok tehát igen fontos partnerek a megfelelő megoldások kidolgozásában és végrehajtásában;

3.

felhívja a figyelmet arra, hogy az elkövetkező években az Európai Unióban a helyi és regionális önkormányzatoknak elsősorban többek között az éghajlatváltozás és annak következményei által támasztott kihívással kell szembenézniük. Ebben az összefüggésben a legfontosabb az, hogy megtegyék a szükséges lépéseket a globális átlaghőmérséklet emelkedésének a lehető legnagyobb korlátozására (a hatások enyhítése), ugyanakkor a különböző szinteken fel kell készülni az elkerülhetetlen változásokra (alkalmazkodás);

4.

kiemeli, hogy a hegyvidéki területek, amelyeket veszélybe sodor a gyors éghajlatváltozás, a biodiverzitás központjai: a Natura 2000 összes élőhelyeinek 43 %-a hegyvidéki területeken található, és az élőhelyekről szóló irányelv II. és IV. mellékletében felsorolt 1 148 faj közül 118 a hegyekhez kötődik (1);

5.

rámutat, hogy a síkvidéki területeken csak kevéssé érzékelhető éghajlat-ingadozások a hegyvidéki területeken megerősödnek, és korai diagnózist tesznek lehetővé a széles körű éghajlat-változási tendenciákkal kapcsolatban, egyedülálló megfigyelési lehetőséget nyújtva a tudományos kutatás számára, és kísérleti terepet kínálnak az alkalmazkodási politikák kidolgozásához és értékeléséhez;

6.

ismételten leszögezi, hogy az éghajlatváltozás már folyamatban van, az alábbi következményekkel: növekszik a vízügyi kockázat (árvizek, földcsuszamlások), sérülékenyebbé válnak az egyének és az infrastruktúrák, csökken – különösen nyáron – a vízellátás (a hegyvidékekkel szomszédos területeken is), módosul a folyók vízháztartása (az alpesi régióban télen több áradásra, nyáron pedig több aszályra lehet számítani), a gleccserek visszahúzódnak (1850 óta az alpesi gleccserek tömegüknek mintegy kétharmadát veszítették el, és 1985 óta jelentősen felgyorsult ez a folyamat), az állandóan fagyott talaj területe csökken, rövidebb ideig marad meg a hótakaró, különösen 1 500 méteres magasság fölött, módosul a lavinák gyakorisága, veszélybe kerül a biodiverzitás, valamint a növényi és állati migrációk, módosul a téli és nyári idegenforgalom és a vízienergia-termelés gazdasági ágazata, bizonytalanságok alakulnak ki a mezőgazdasági termeléssel kapcsolatban, és károk keletkeznek az erdészet területén. Az alpesi környezet a gyors éghajlatváltozással kapcsolatos érzékenysége miatt olyan területté vált, amely „folyamatosan hátrányos helyzetben van”. Az Alpokban az elmúlt 150 évben mért hőmérséklet-emelkedés (+ 1,5 °C) kétszerese az egész Föld átlagának (+ 0,7 °C) (2). Az alpesi vízkészletek sérülékenységét 2009-ben megvizsgálta az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (3);

7.

aláhúzza, hogy a hegyvidéki hagyományok és kultúrák alapja az a fontos felismerés, hogy a környezet által szabott határokat és lehetőségeket tudomásul kell venni. A szóban forgó terület erőteljes fizikai korlátozó tényezőivel való kapcsolat lehetővé tette, hogy az idők folyamán a fenntarthatósággal és az erőforrások ésszerű használatával kapcsolatos kifinomult kritériumokat dolgozzanak ki. Az új technológiák segítségével ezek az alapértékek egy korszerűbb szemléletmódba illeszthetők, olyan ismeretanyagot és fejlődési modelleket hozva létre, amelyek nemcsak a hegyvidéki területek, hanem minden peremvidék számára hasznosak, és számos esetben egyetemes érvényűvé válhatnak (ilyen például az EU RURBAN-TCUM/Regionális Főigazgatóság keretében megvalósított vidéki-városi partnerségi modell);

8.

hangsúlyozza, hogy bár az éghajlatváltozás az emberi faj alkalmazkodóképessége számára soha nem látott kihívást jelent, egy összetettebb környezeti és az egész emberiséget érintő válságnak csupán egy részleges mutatója, amely többek között az alábbiakra hat ki:

a megújuló természeti erőforrások (víz, erdők, halállományok, a biomassza kinyerése) rendelkezésre állása,

az ökoszisztéma által nyújtott javak és szolgáltatások minőségromlása és mennyiségi csökkenése,

a biodiverzitás csökkenése,

az élelmiszer-termelés érzékenysége (az élelmiszerek magas fosszilisenergia-költsége, a megművelhető talaj területének csökkenése, a szén-, nitrogén- és foszforciklusok egyensúlyhiánya),

a rendelkezésre álló ásványkincsek volumenének csökkenése,

az olcsón rendelkezésre álló fosszilis energiaforrások csökkenése (az olajkitermelés csúcsa),

levegő-, víz- és talajszennyezés, továbbá a biológiailag nem lebomló hulladékok felhalmozódása,

demográfiai növekedés és migrációs hullámok (részben az éghajlatváltozás következtében);

9.

nyomatékosítja, hogy ezek a problémák a földrajzi területektől függően különféle gazdasági és társadalmi reakciókat váltanak ki, ezért nehezményezi, hogy az Európai Unió Közös Kutatóközpontjának 2009-es PESETA projektje, amely egyike azon kevés projektnek, amely elemzi az éghajlatváltozás gazdaságra gyakorolt hatását, a hegyvidéki területekre nem tér ki;

10.

rámutat, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló zöld könyvben (COM(2009) 147 final) az Európai Bizottság elismeri az éghajlatváltozás hatásainak regionális különbözőségét, valamint azt, hogy az összes kormányzási szint együttműködése nélkül semmilyen alkalmazkodási stratégia nem lehet sikeres. Az alkalmazkodás hosszú távú, dinamikus folyamat, amely szoros kapcsolatot igényel a politikai döntéshozók, kutatók, szakértők, vállalkozók és helyi önkormányzati tisztviselők között;

11.

üdvözli, hogy 2012 tavaszán megkezdődött a 2013-ra tervezett európai alkalmazkodási stratégia előkészítésére hivatott nyilvános konzultáció, és létrehozták a CLIMATE-ADAPT platformot, amely hasznos eszköz a bevált gyakorlatok példáinak összegyűjtésére, valamint a regionális és városi szintű tervezésre, és egy, a hegyekkel foglalkozó szekciója is van;

Célkitűzések

12.

fenntartja, hogy elő kell mozdítani az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásnak egy szélesebb körű, az egyéni és kollektív rugalmasság növelésére irányuló projektbe történő integrálását, amely az összes, egymással szükségszerűen összefüggő környezeti, energetikai és társadalmi szempontot figyelembe veszi;

13.

megjegyzi, hogy 2013-ban az Európai Unió alkalmazkodást elősegítő stratégiát fogad el: alapvetően fontosnak tartja, hogy ennek az általános stratégiának legyen regionális és helyi vetülete, ahogyan az az EUMSZ 174. cikkében szerepel. Kívánatos, hogy ez az alkalmazkodásról szóló európai stratégia tartalmazzon egy kifejezetten a hegyvidéki területeknek szentelt fejezetet;

14.

ugyanilyen fontos, hogy az európai alkalmazkodási stratégia tartalmazzon egy kifejezetten a legkülső régiókról szóló fejezetet, amelyek nehézségeit és jellegzetességeit az EUMSZ 349. cikke is elismeri;

15.

aláhúzza, hogy a hegyvidéki területek sebezhetősége várhatóan súlyosbodik az elkövetkezendő évtizedekben, ezért növelni kell a tudományos kutatást, és létre kell hozni az információcsere jól működő rendszerét. Fontos, hogy az Európai Unió 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó költségvetése kifejezetten tartalmazza az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó pénzeszközöket;

16.

kéri, hogy az éghajlatváltozás által felvetett újabb problémákról lévén szó, dolgozzanak ki olyan politikákat, amelyek az általános érdekű szolgáltatások nyújtásának és az azokhoz való hozzáférésnek a javítását célozzák a különösen veszélyeztetett területeken;

17.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásnál nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a hatások csökkentésének és az ahhoz rendelkezésre bocsátott forrásoknak. Csak akkor tudjuk megelőzni a helyi közösségeket érintő jövőbeli globális hőmérséklet-emelkedést, éghajlatváltozást és szélsőséges időjárási eseményeket, ha elérjük az üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak az ENSZ Éghajlat-változási Keretegyezményében meghatározott jelentős mértékű világszintű csökkentését;

18.

kijelenti, hogy egymással szorosan összefüggő fellépéseket kell meghatározni a jelenlegi problémák megoldására és a jövőbeliek kezelésére azokban az ágazatokban, amelyekre vonatkozóan már készülnek uniós programok, és meg kell jelölni, hogy ezek közül hányat kell az európai helyi demokrácia rendszerének alapján, a szubszidiaritás elvének megfelelően kezelni. Ilyenek például:

a)

az új épületek maximális energetikai hatékonyságának elérése és a már meglevők rehabilitációja;

b)

a hegyvidéki területek és a vidéki térségek építészeti modelljeinek fenntartása és támogatása, területrendezési és természetierőforrás-gazdálkodási tervek kidolgozásával, melyek révén a földspekulációt kizáró városfejlesztés valósulhat meg. Ezzel elkerülhető a mai tájak, ökoszisztémák, élőhelyek és védett területek állagromlása, valamint a vízi erőforrások és a talaj szennyeződése, továbbá elősegíthető a felelős turizmus fellendülése és így a hegyvidéki területek lakosságának helyben maradása;

c)

megújuló energiaforrások bevezetése a területek sajátosságai szerint (termikus napenergia- és napelemes energia, szélenergia, vízenergia, biomassza), ahol lehet, eljutva az energetikai önellátásig; integrált regionális energetikai tervek kidolgozása, vízszivattyúval működtetett villamosenergia-tárolók kezelése a fotovoltaikus termelés tárolása függvényében;

d)

helyi és regionális szintű energetikai auditok előmozdítása;

e)

az energia- és anyagáramlások csökkentése az azonos életszínvonalú helyi közösségekben (példa:2000 W Társaság, ETH Zürich);

f)

a hulladékképződés csökkentése és maximális újrahasznosítás, a szerves hulladékokból képződő háztartási komposzttermelés ösztönzése;

g)

a helyi élelmiszer-ellátási láncok újbóli aktiválása: minőségi mezőgazdaság, beleértve az állattenyésztést, elsősorban a helyi termelés és a turistákat célzó kereskedelem támogatására; kiemelten támogatva a talajmegőrzéses mezőgazdaságot (minimális talajművelés vagy a művelés elhagyása) és az ökológiai növénytermesztést és állattenyésztést;

h)

szabályozott erdőgazdálkodás az energetikai és építési célú fabiomassza kinyerésével kapcsolatban és az éghajlatváltozással kapcsolatos nyomás figyelembevétele mellett; annak biztosítása, hogy a biomasszából hőt előállító létesítmények méretezése ne haladja meg az éves erdészeti kitermelés szintjét; a véderdők fenntartása; a fenntartható erdőgazdálkodás támogatása, fa- és biomassza-termelés céljából, amelyek e területek gazdasági erőforrásai;

i)

az építőipar és az infrastruktúrák céljára történő földhasználat erőteljes korlátozása;

j)

a mobilitási igények csökkentése az informatikai hálózatok és az IKT, az informatizált szolgáltatások és a távmunka fejlesztése révén (amelyek az elhagyott hegyvidéki területek újbóli benépesítését és a turizmus jobb kihasználását is lehetővé tennék);

k)

a környezetvédelmi szempontból felelősségteljes és fenntartható turizmus támogatása; a turizmus európai megfigyelőközpontjának létrehozása, a falusi turizmus fejlesztése;

l)

a zöld gazdaság és az innováció előmozdítása a hegyvidéki területeken: energia, elektronika, ellenőrzési és nyomon követési rendszerek, tudományos kutatás és egyetemi képzési központok;

m)

képzés és kultúra: a közvélemény figyelmének felhívása az éghajlatváltozással kapcsolatos cselekvés sürgősségére alapvetően fontos a jó gyakorlatok alkalmazása és az alkalmazkodási stratégia miatt, ezért elő kell mozdítani, hogy minél több környezetvédelmi téma szerepeljen az iskolai programokban, a nyilvánosság tájékoztatásának segítségével, például regionális „alkalmazkodási hivatalok” létrehozása révén, melyek a helyi kontextusba illő stratégiákat dolgoznának ki és tájékoztatást nyújtanának a polgárok számára. Egy példa erre az ausztrál Victorian Centre for Climate Change Adaptation Research (VCCCAR - www.vcccar.org.au), mely helyi szintre integrálja a National Climate Change Adaptation Research Facility (NCCARF - www.nccarf.edu.au) széles körű nemzeti politikáját;

n)

polgári védelmi és az éghajlati kockázat megelőzésére irányuló programok, infrastruktúrák, meteorológiai-hidrológiai előrejelző és riasztórendszerek, gyors interaktív információcsere a nyilvánossággal, kármegelőzési és mentőgyakorlatok révén;

19.

hangsúlyozza, hogy több hegyvidéki régió már megkezdte az alkalmazkodási stratégiák kidolgozását, és sürgető szükség van a célok koordinálására és az eredmények tanulmányozására. A jelenleg a hegyvidéki területek számos egyesülete, kutatási egysége és közigazgatási szerve között szétszórt környezetvédelmi kezdeményezéseket harmonizálni kell;

20.

kéri az elért eredmények nyomon követését és az intézkedések hatékonyságmutatóinak kidolgozását, a projektekkel kapcsolatban egy konzultációs célú, egységes adatbank és energianyilvántartás révén;

21.

összegzésként kiemeli, hogy az éghajlatváltozás okaival és hatásaival minden szinten, számos különféle földrajzi közösségben és világviszonylatban is foglalkozni kell. Gyakran éppen a bolygó legszegényebb közösségeit érinti elsőként hátrányos módon az éghajlatváltozás, és ők különleges segítséget igényelnek. A jóváhagyott stratégiákban és nemzetközi szerződésekben megállapított prioritásoknak megfelelően európai uniós és tagállami forrásokat kell szentelni a hatáscsökkentésnek és az alkalmazkodásnak, azon a szinten használva fel azokat, amelyeken a legnagyobb hatást fejtik ki. Emiatt a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére és az azokhoz való alkalmazkodásra irányuló fellépések kialakításába, hogy a lehető legtöbb előny származzon szakértelmükből, tapasztalatukból és polgárközeliségükből.

Kelt Brüsszelben, 2012. október 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


(1)  Európai Környezetvédelmi Ügynökség, "Europe's ecological backbone: Recognising the true value of our mountains" (Európa ökológiai gerince: Hegyeink valódi értékének felismerése), 6/2010. sz. jelentés.

(2)  JRC/WHO, "Impacts of Europe's changing climate" (Európa éghajlatváltozásának kihatásai), 4/2008. sz. jelentés: http://www.eea.europa.eu/publications/eea_report_2008_4.

(3)  EKÜ, "Regional climate change and adaptation. The Alps facing the challenge of changing water resources", (Regionális éghajlatváltozás és alkalmazkodás. A vízkészletek változása által előidézett kihívás az Alpok számára) 8/2009. sz. jelentés.


III Előkészítő jogi aktusok

RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

97. plenáris ülés – 2012. október 8–10.

18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/31


A Régiók Bizottsága véleménye – A 2013 utáni időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret

2012/C 391/07

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

óva int tehát attól a forgatókönyvtől, amely azt eredményezné, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás csak 2013 eleje után jön létre;

ismételten hangsúlyozza, hogy a tagállamok közberuházásainak igen nagy része a strukturális alapoktól függ, és emlékeztet a 2012. június 28–29-i európai tanácsi ülésen megkötött Növekedési és Foglalkoztatási Paktumban tett kötelezettségvállalásokra;

támogatja az Európai Bizottság 2012. július 6-i javaslatának a frissítése alapján az Európai Parlamentnek azt az kérését, hogy a következő költségvetés összegének az uniós GNI 1,14 %-át kell kitennie (beleszámítva Horvátország csatlakozását is);

sajnálja, hogy a Tanács tárgyalási keretében szereplő témák túlnyomó többségét, köztük mindenfajta makrogazdasági feltételrendszert együttdöntéssel és nem egyetértési eljárással kell elfogadni;

helyteleníti, hogy a források nemzeti elosztásának módszere és a kohéziós és vidékfejlesztési politikához kapcsolódó felső határok szerepelnek a Tanács tárgyalási keretében; úgy véli, hogy együttdöntési területről van szó, amellyel kapcsolatban kötelező kikérni az RB véleményét, és fenntartja magának azt a jogot, hogy panaszt tegyen az Európai Bíróságnál, amennyiben az Európai Bizottság nem állna elő olyan törvényjavaslattal, amellyel kapcsolatban az RB véleményt nyilváníthat;

üdvözli a Tanács jelenlegi tárgyalási módszerét, amely lehetővé teszi a tárgyalási kereten belüli kiadások és források együttes kezelését, és megerősíti, hogy támogatja az Európai Bizottság által javasolt két új saját forrást: a héaalapú saját forrást és az új pénzügyi tranzakciós adót;

teljes mértékben támogatja a Tanács javaslatát, amely szerint a részleges felső határ alkalmazása helyett a kohéziós politikát alfejezetté kell alakítani, és ismételten kéri a kohéziós politika számára előirányzott költségvetés növelését (legalább a 2007–2013-as pénzügyi tervnek megfelelő szintre), továbbá támogatja az úgynevezett „átmeneti” régiók kategóriájának létrehozását;

örömmel fogadja a Tanács javaslatát, amely szerint a Galileo, az ITER és a GMES programokat a többéves pénzügyi keret 1. fejezete alá kell sorolni, és ismételten kéri, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) is részét képezze a többéves pénzügyi keretnek.

Főelőadó

Mercedes BRESSO (IT/PES) Piemont régió tanácsának tagja

Referenciaszövegek

Módosított javaslat tanácsi rendeletre a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről

COM(2012) 388 final

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Egyszerűsítési menetrend a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi kerethez

COM(2012) 42 final

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság 2012. július 6-án közzétette módosított javaslatát a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keretről szóló tanácsi rendeletről, amely egyrészt figyelembe veszi Horvátország csatlakozását, másrészt a legfrissebb (2007–2009) statisztikákon alapuló számításokat tartalmazza;

2.

üdvözli, hogy az Európai Parlament plenáris ülése 2012. június 13-án a többéves pénzügyi keretre és a saját forrásokra vonatkozó állásfoglalást fogadott el, és örül annak hangsúlyozásának, hogy az EU költségvetése 94 %-ig valóban beruházási költségvetés, míg adminisztratív kiadásai arányaikban rendkívül alacsonyak; hangsúlyozza, hogy a köz- és a magánszféra társfinanszírozásában megvalósuló helyi, regionális és nemzeti léptékű beruházások multiplikátor hatásúak, és fellendítő hatásuk van; hangsúlyozza továbbá, hogy az Unió költségvetése – mint többéves stabil közforrás – mással nem helyettesíthető, nélkülözhetetlen szerepet tölt be a növekedés és a munkahelyteremtés támogatásában;

Folyamatban lévő intézményközi tárgyalások

3.

mély aggodalmának ad hangot azon tárgyalások jelenlegi állása miatt, amelyek a többéves pénzügyi keret teljes összege, a szakpolitikák tartalma és a források tekintetében folynak a Tanácsnál, és amelyek elsősorban a kohéziós politikában meghatározott három régiókategória támogatásainak fenntartását veszélyeztetik. Reméli tehát, hogy kedvező eredményt sikerül elérni a 2012. november 22–23-án tartandó rendkívüli EU-csúcsig. Ez feloldhatja a két társjogalkotó közötti patthelyzeteket, elkerülve az Európai Unió és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégia mielőbbi végrehajtása szempontjából káros késedelmeket;

4.

hangsúlyozza ezzel kapcsolatban, hogy a 2012. június 28–29-i európai tanácsi ülésen megkötött Növekedési és Foglalkoztatási Paktumban a tagállamok által tett kötelezettségvállalások és a tárgyalásokon képviselt álláspontok némelyike között nyilvánvaló inkoherencia van;

5.

emlékeztet arra, hogy az Uniót sújtó súlyos gazdasági és társadalmi válság különösen sürgőssé teszi a programozás 2014-es elindítását, mivel egyedül ez teszi lehetővé a tagállamokban, a régiókban és a városokban végrehajtandó beruházásokhoz elengedhetetlen uniós források rendelkezésre bocsátását;

6.

hangsúlyozza, hogy az EU költségvetésének mérete a tagállamokéhoz képest csökkent, miközben a Lisszaboni Szerződés kibővítette az Unió hatásköreit és feladatait, konkrétan a külügyek (az Európai Unióról szóló szerződés 27. cikkének (3) bekezdése), az éghajlatváltozás (EUMSZ 191. cikk), az energiaügyek (EUMSZ 194. cikk), a sport (EUMSZ 165. cikk), az űrkutatás (EUMSZ 189. cikk), az idegenforgalom (EUMSZ 195. cikk) és a polgári védelem (EUMSZ 196. cikk) területén;

7.

ismételten hangsúlyozza, hogy a tagállamok közberuházásainak igen nagy része a strukturális alapoktól függ. Ezek az alapok 13 tagállamban a közberuházások több mint 30 %-át, 6 tagállamban pedig több mint 60 %-át teszik ki;

8.

elismeri, hogy a szerződések (az EUMSZ 312. cikke) egyedi rendelkezéseket tartalmaznak arra az esetre, ha a többéves pénzügyi keret elfogadása nem történne meg – a közös agrárpolitika (KAP) első pillére kivételével – az Unió valamennyi többéves kiadási programjának jogalapjai 2013 végén történő hatályvesztése előtt. Kiemeli, hogy a Szerződésnek ezen konkrét rendelkezései között szerepel az, hogy a költségvetési hatóság ágai jogilag kötelesek folytatni a tárgyalást. Hangsúlyozza azonban, hogy az a lehetőség, amely szerint vagy többéves pénzügyi keretre vonatkozó rendelet nélkül fogadnak el ágazati programokat, vagy pedig meghosszabbítják a jelenlegi programok hatályát, rendkívül összetettnek bizonyulhat;

9.

óva int tehát attól a forgatókönyvtől, amely azt eredményezné, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás csak 2013 eleje után jön létre, mivel az lehetetlenné tenné a közös stratégiai kerethez tartozó alapok 2014 utáni programozását és elosztását, így kedvezőtlen hatással lesz az európai gazdasági, társadalmi és területi kohézióra. Úgy véli, hogy a többéves pénzügyi keretről szóló megállapodás 2013 eleje utánra történő halasztása megkérdőjelezné az Európai Bizottság, az Európai Parlament és a Tanács által mindeddig 2014–2020 közöttre előirányzott tervezési időszakot, és szükségessé tenné többek között az eredetileg az RB által javasolt lehetőség újbóli megfontolását, tudniillik azt, hogy egy egy-két éves átmeneti időszakot követően 5+5 éves tervezési időszakokat vezessenek be;

10.

megismétli korábbi álláspontját, mely szerint az EU számára – ahhoz, hogy az Unió eleget tehessen az Európa 2020 stratégia céljainak és a helyi és regionális önkormányzatok szükségleteinek – az uniós GNI legalább 1 %-át kitevő, megbízható költségvetést kell biztosítani; emlékeztet arra, hogy 2000-ben a Tanács a saját források felső határát a kötelezettségvállalások tekintetében a GNI 1,29 %-ában, a kifizetésekében pedig a GNI 1,23 %-ában határozta meg; hangsúlyozza, hogy azóta folyamatosan nőtt az eltérés a saját források plafonértéke és a többéves pénzügyi keretben meghatározott plafonértékek között, átlagosan 25 %-ot kitéve; kiemeli egyébiránt azt is, hogy a többéves pénzügyi keret csak maximumértékeket rögzít a kiadásokra vonatkozóan, míg az uniós költségvetés mind a kötelezettségvállalások, mind pedig a kifizetések tekintetében mindig messze ezek alatt az értékek alatt maradt; ennélfogva támogatja az Európai Bizottság 2012. július 6-i javaslatának a frissítése alapján az Európai Parlamentnek azt az kérését, hogy a következő költségvetés összegének az uniós GNI 1,14 %-át kell kitennie (beleszámítva Horvátország csatlakozását is);

11.

örömmel fogadja, hogy a 2012. szeptember 18-i tárgyalási keret visszavonja azt a javaslatot, hogy szüntessék meg a leginkább rászorultakat célzó élelmiszersegély-programot. Sajnálja azonban, hogy bizonytalanság övezi annak költségvetési helyét, és megismétli, hogy támogatja a programnak a többéves pénzügyi keret 2. fejezete alatt tartását;

12.

üdvözli a ciprusi elnökség kulcskérdésekről szóló (2012. augusztus 30-i) dokumentumában foglalt szempontokat, de komoly aggályai vannak azokkal a megvitatandó javaslatokkal kapcsolatban, amelyek a kohéziós politikával, de főként a régióknak és a tagállamoknak szóló „biztonsági hálók” választhatóságával, hatályával és mértékével kapcsolatosak, és elutasítja az átmeneti és fejlettebb régiókra vonatkozó aránytalan kiigazításokat;

Együttdöntési területek

13.

sajnálja, hogy a Tanács (2012. június 19-i) tárgyalási keretében szereplő témák túlnyomó többségét, különösen a 21–47. és az 53–78. pontokat együttdöntéssel és nem egyetértési eljárással kell elfogadni, és hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek teljes egészében részt kell vennie a folyamatban lévő tárgyalásban;

14.

helyteleníti, hogy a források nemzeti elosztásának módszere és a kohéziós és vidékfejlesztési politikához kapcsolódó felső határok szerepelnek ugyan a Tanács tárgyalási keretében (30–45. pont), de nem jelennek meg a közös stratégiai kerethez tartozó öt alapra vonatkozó közös rendelkezéseket előirányozó rendelettervezetben; meglepőnek tartja, hogy a 2012. szeptember 18-i tárgyalási keret 35. pontja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek szerepet szán a strukturális alapok tagállamok közötti elosztásában. Ez felveti azt a kérdést, hogy a célkitűzések valóban a régiók fejlesztési szükségleteit tükrözik-e, valamint alapvetően megkérdőjelezi az irányítást és a módszertant is, hiszen ez az újraelosztással kapcsolatos szerep a célok 2010-es kitűzésekor nyilvánvalóan nem volt tervben;

15.

úgy véli, hogy az EUMSZ 177. cikkének megfelelően nem csupán együttdöntési területről van szó, hanem olyan területről, amellyel kapcsolatban kötelező kikérni a Régiók Bizottságának véleményét, ezért az RB az EUMSZ 263. cikkének (3) bekezdése értelmében rá ruházott hatáskörök védelmében tovább vizsgálja a kérdés jogi hátterét és fenntartja magának azt a jogot, hogy panaszt tegyen az Európai Bíróságnál, amennyiben az Európai Bizottság nem állna elő olyan törvényjavaslattal, amellyel kapcsolatban az RB-nek lehetősége nyílik véleményt nyilvánítani;

16.

az Európai Bizottság különböző jogalkotási javaslataival kapcsolatban 2012 eleje óta elfogadott véleményei nyomán ismételten kijelenti a következőket:

a.

az 1b. alfejezet és a közös stratégiai keret által szabályozott alapok tekintetében: támogatja az úgynevezett „átmeneti” régiók kategóriájának létrehozását, valamint annak szükségességét, hogy szem előtt tartsuk a legkülső régiók sajátos és egyedi helyzetét az alapokhoz való hozzáférés kapcsán, összhangban az EUMSZ 349. cikkének rendelkezéseivel (a tárgyalási keret 25. pontja), a 300 km-es küszöb megállapítását az európai területi együttműködés esetén, kivéve a legkülső régiók kapcsán, amelyekre nem vonatkozik távolsággal kapcsolatos kritérium (uo., 27. pont), egy „biztonsági háló” létrehozását azon régiók számára, amelyek már nem tartoznak a konvergencia-célkitűzés hatálya alá, a 2007–2013-as időszakban nekik juttatott összeg kétharmadának erejéig (uo., 44. pont), az Európai Bizottságnak a társfinanszírozási rátákra vonatkozó javaslatait, kivéve a 85 %-ra történő emelést az „európai területi együttműködés” célkitűzéshez tartozó programok esetében, illetve támogatja, hogy a legkülső régiók régióközi együttműködésére alkalmazandó társfinanszírozási rátákat 50 %-ról 85 %-ra emeljék (uo., 46. pont), a legszegényebbek számára létrehozott élelmiszersegély-program megtartását a többéves pénzügyi keret 2. fejezetében, szemben annak beillesztésével – az 1. fejezeten belül – az Európai Szociális Alap tevékenységi körébe (uo., 48. pont), a 10 százalékponttal növelt társfinanszírozási arány megállapítását azon tagállamok esetében, amelyek átmeneti költségvetési nehézségekkel küzdenek (uo., 47. pont, a) lehetőség), közös stratégiai keret létrehozását a három strukturális és kohéziós alap, az EMVA és az ETHA számára (uo., 65. pont), a 2014-ben 2 %-os, 2015-ben 3 %-os és 2016-ban 3 %-os előfinanszírozási arány megállapítását (uo., 75. pont), valamint a vissza nem igényelhető hozzáadottérték-adó KSK-alapokból való támogathatóságát (uo., 78. pont, c) lehetőség);

b.

a 2. fejezet tekintetében: támogatja a gyorsabb konvergenciát és a tagállamok közötti konvergenciára vonatkozó pontosabb ütemtervet (uo., 53. pont), a közvetlen támogatások 300 000 euró helyett 200 000 euróban történő maximalizálását, beleértve a környezetbarátabbá tételt, valamint a 200 000 euró helyett 100 000 eurónál kezdődő fokozatos csökkentést (uo., 54. pont), a környezetbarátabbá tétel arányának 30 %-ban történő meghatározását (uo., 56. pont), az első pillértől a második pillérhez történő költségvetési átcsoportosítások lehetőségét (uo., 57. pont), de elutasítja az ellenkező irányban történő átcsoportosítást, mivel a KAP két pillére költségvetésének kiegyensúlyozására van szükség (uo., 58. pont), támogatja az átmeneti helyzetben lévő régiók bevezetését a vidékfejlesztésről szóló rendeletbe (uo., 62. pont), és ellenzi a mezőgazdasági ágazat válságai esetén felhasználható új tartalék javasolt képzését (uo., 64. pont);

17.

a területi együttműködési célkitűzésre elkülönített forrásokkal kapcsolatban megismétli azt a javaslatát, hogy a forrásokat együttműködési programok alapján osszák szét és ne tagállamonként. Ezért a 2012. szeptember 18-i tárgyalási keret 40. pontjának felülvizsgálatát kéri, annál is inkább, mivel tárgyalások jelenlegi állása, vagyis az eszközök kizárólagos felosztása a határokon átnyúló együttműködés és a tagállamközi együttműködés között ahhoz vezet, hogy a régióközi együttműködést csak a másik két rész járulékos részének tekintik;

18.

támogatja azt a javaslatot, hogy a vissza nem térítendő támogatások túlnyomó igénybe vétele helyett nagyobb mértékben alkalmazzák a hitelezést, ösztönözve ezáltal a kedvezményezettek szerepvállalását; továbbá úgy véli, hogy a visszafizetett hiteleket feltöltődő alapokon keresztül újra rendelkezésre kellene bocsátani;

Új saját források

19.

megismétli azt a kérését, hogy a saját források jelenlegi rendszerét reformálják meg úgy, hogy csökkentik a tagállamok közvetlen hozzájárulását az EU költségvetéséhez, miközben növelik az EU rendelkezésére álló saját forrásokat a jövőbeli kihívások kezelése érdekében (1), valamint úgy, hogy megfelelnek a jelenlegi pénzügyi korrekciók és mentességek eltörlése igényének; úgy véli tehát, hogy az átláthatóság, az egyensúly és a fenntarthatóság érdekében az új többéves pénzügyi keretnek – ahogy azt az Európai Parlament hangsúlyozta –, feltétlenül egy, az új saját forrásokra vonatkozó megállapodáson kell nyugodnia;

20.

üdvözli a Tanács jelenlegi tárgyalási módszerét, amely lehetővé teszi a tárgyalási kereten belüli kiadások és források együttes kezelését, és megerősíti, hogy támogatja az Európai Bizottság által javasolt két új saját forrást: a héaalapú saját forrást és az új pénzügyi tranzakciós adót;

21.

ezzel összefüggésben arra buzdít egyes tagállamokat, hogy ne büntessék lakosságukat, vállalkozásaikat és helyi és regionális önkormányzataikat azzal, hogy elutasítják az új pénzügyi tranzakciós adó bevezetését, hiszen ezzel azt idézik elő, hogy egy megerősített együttműködés és egy kétsebességes Európa fog létrejönni;

22.

úgy véli, hogy egy megerősített együttműködés keretében bevezetett pénzügyi tranzakciós adó jogilag egy új uniós saját forrás alapját képezheti, és hogy a részt vevő országok a beszedett összegek egy részét az EU költségvetésébe utalhatnák. Ugyanakkor az így átutalt összeggel csökkenteni kell ezen országok hozzájárulását a GNI-n alapuló költségvetéshez, változatlanul hagyva a nem részt vevő országok nemzeti hozzájárulásának kiszámítására vonatkozó szabályokat;

23.

megerősíti, hogy támogatja a kedvezmények és a korrekciók rendkívül összetett rendszerének egyszerűsítését és a jelenlegi kedvezményrendszer általános korrekciós mechanizmussal történő helyettesítését;

Makrogazdasági feltételrendszer

24.

meglepődve állapítja meg, hogy a tanácsi rendelet Európai Bizottság általi úgynevezett „technikai” módosítása magában foglal egy alapvető elemet, miszerint az egyedül a kohéziós alapra vonatkozó makrogazdasági feltételrendszert a közös stratégiai kerethez tartozó öt alap mindegyikére kiterjeszti (lásd a módosított rendelettervezet 8. cikkét);

25.

megerősíti, hogy egyértelműen és határozottan ellenez mindenfajta makrogazdasági feltételrendszert, és a feltételek valamennyi költségvetési fejezetre történő kiterjesztését – amit egyes tagállamok kértek – nem tartja megfelelő intézkedésnek;

26.

emlékeztet arra, hogy együttdöntési területről van szó, amelyről az öt KSK-alapra vonatkozó közös rendelkezésekről szóló rendelet alapján kell dönteni;

A többéves pénzügyi keret struktúrája, időtartama és rugalmassága

27.

teljes mértékben támogatja a Tanács javaslatát, amely szerint a részleges felső határ alkalmazása helyett a kohéziós politikát alfejezetté kell alakítani, azonban szorgalmazza, hogy eltérő jellege miatt az Európai Hálózatfinanszírozási Eszköz ne tartozzon ehhez az alfejezethez, és továbbra is sajnálja, hogy nem sikerült megragadni az alkalmat a területfejlesztést célzó valamennyi uniós finanszírozási lehetőség (azaz a közös stratégiai kerethez tartozó öt alap) egy fejezet alá vonására;

28.

ismételten kéri az egyes fejezeteken belüli rugalmasság biztosítását és a félidőben fel nem használt előirányzatokból és mozgásterekből képzett rugalmassági tartalék létrehozását, ahelyett, hogy ezen összegeket visszautalnák a tagállamoknak; úgy véli, hogy egy ilyen rugalmassági tartalék főként a makroökonómiai és pénzügyi beavatkozások eszközeként szolgálhatna, mivel lehetővé teszi az aszimmetrikus sokkok előrejelzését az Európai Unión belül;

29.

újra felhívja a figyelmet arra, hogy a javaslat 2016-ra előirányozza a többéves pénzügyi keret végrehajtásának értékelését, és ismét hangsúlyozza, hogy ehelyett inkább teljes körű (a javasolt értékelést is magában foglaló) félidős felülvizsgálatot kellene végezni 2017-ben;

A kötelezettségvállalások és a kifizetések felső határa

30.

a többéves pénzügyi keret fő alfejezeteinek összegeit illetően ismételten kifejezi, hogy:

a.

támogatja az Európai Hálózatfinanszírozási Eszközre (50 milliárd EUR), a Horizont 2020 keretprogramra (80 milliárd EUR), a KAP első két pillérére (372 milliárd EUR változatlan árakon), a Kreatív Európa programra (1,6 milliárd EUR) és az Unió külső fellépéseinek finanszírozására szolgáló eszközökre (70 milliárd EUR) vonatkozó európai bizottsági javaslatokat;

b.

kéri a kohéziós politika számára előirányzott költségvetés növelését (változatlan árakon legalább a 2007–2013-as pénzügyi tervnek megfelelő szintre), az Európai Tengerügyi és Halászati Alap (ETHA) és a LIFE program céljára előirányzott költségvetés emelését, valamint a KAP két pillérjének költségvetése közötti egyensúlynak a vidékfejlesztés javára történő módosítását;

A többéves pénzügyi kereten kívüli programok

31.

ismételten kéri, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (EGAA) maradjon fenn, és váljon a többéves pénzügyi keret részévé, azt azonban az Európai Parlamenttel egyetértve hangsúlyozza, hogy előre nem tervezhető jellege miatt a megfelelő költségvetési tétel felső küszöbértékét meghaladó összeggel kell felvenni a költségvetésbe. Ezenkívül szintén ellenzi, hogy az EGAA alkalmazási köre a két- vagy többoldalú kereskedelmi megállapodások mezőgazdasági tevékenységre gyakorolt hatásainak kompenzálására is kiterjedjen (uo., 95. pont);

32.

örömmel fogadja a Tanács javaslatát, amely szerint a Galileo, az ITER és a GMES programokat a többéves pénzügyi keret 1. fejezete alá kell sorolni (uo., I. melléklet), ahogy az RB a 2013 utáni időszakra szóló többéves pénzügyi keretről szóló véleményében kérte;

33.

hangsúlyozza, hogy az említett tartalékeszközöknek megfelelő összegeket is át kell csoportosítani a többéves pénzügyi keretbe;

Egyszerűsítési program

34.

úgy véli, hogy a kiadások minőségének mind a tagállamok, mind az Európai Parlament által szorgalmazott javítása egyelőre nem a legmegfelelőbb úton halad, hiszen újabb ellenőrzési és vizsgálati eljárások jelennek meg, az eljárások bonyolultabbá válnak, a stratégiák minőségének rovására a teljesítmény és a mennyiségi felvétel túlzott hangsúlyt kap, és végső soron ez ahhoz vezet, hogy erősödik az alsóbb irányítási szinteket a felsőkhöz képest hátrányosabb helyzetbe hozó centralizáció;

35.

azt szeretné, ha az Európai Bizottság által bejelentett, a kiadások minőségéről szóló közlemény lehetővé tenné az állami beruházási kiadásoknak a stabilitási paktum értelmében történő megkülönböztetett elszámolását;

36.

ellenzi a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok túl nagy arányú alkalmazását az Európai Bizottság által – mint például a közös stratégiai keret indikatív intézkedéseiként javasoltakat –, mivel ez azt fogja eredményezni, hogy a Régiók Bizottságát kizárják az európai konzultációs és döntéshozatali folyamatból, jóllehet a helyi és regionális önkormányzatok számára alapvető területekről lehet szó;

37.

teljes mértékben egyetért azonban az Európai Bizottsággal abban, hogy az uniós szintű egyszerűsítés csak akkor lehet igazán hatékony, ha azt nemzeti és szubnacionális szinten hasonló erőfeszítések kísérik, hangsúlyozza ugyanakkor, hogy a legnagyobb erőfeszítést nemzeti szinten kell kifejteni;

38.

üdvözli a többéves pénzügyi kereten belül javasolt programracionalizálást, különösen a javasolt pénzügyi programok számának csökkentését és a programok alprogramokba csoportosítását számos területen;

39.

az Európai Beruházási Bank szorosabb bevonása mellett foglal állást a strukturális alapokból finanszírozott projektek végrehajtását illetően.

II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1.   módosítás

COM(2012) 388 final

(3) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A RB módosítása

A speciális eszközökre – a sürgősségisegély-tartalékra, az Európai Unió Szolidaritási Alapjára, a rugalmassági eszközre, az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapra, a mezőgazdasági válságokra képzett tartalékra és a rendkívüli mozgástérre – azért van szüksége az Uniónak, hogy reagálni tudjon meghatározott, előre nem látható helyzetekben, illetve hogy finanszírozni tudjon olyan egyértelműen meghatározott kiadásokat, amelyek a pénzügyi keret egy vagy több fejezetében rendelkezésre álló felső korlátokon belül nem finanszírozhatók. Ezért konkrét rendelkezéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy amennyiben szükség van a speciális eszközök alkalmazására, a költségvetésben a pénzügyi keretben meghatározott felső korlátokon felül is szerepelhessenek kötelezettségvállalási előirányzatok.

A speciális eszközökre – a sürgősségisegély-tartalékra, az Európai Unió Szolidaritási Alapjára, a rugalmassági eszközre és a rendkívüli mozgástérre – azért van szüksége az Uniónak, hogy reagálni tudjon meghatározott, előre nem látható helyzetekben, illetve hogy finanszírozni tudjon olyan egyértelműen meghatározott kiadásokat, amelyek a pénzügyi keret egy vagy több fejezetében rendelkezésre álló felső korlátokon belül nem finanszírozhatók. Ezért konkrét rendelkezéseket kell hozni arra vonatkozóan, hogy amennyiben szükség van a speciális eszközök alkalmazására, a költségvetésben a pénzügyi keretben meghatározott felső korlátokon felül is szerepelhessenek kötelezettségvállalási előirányzatok.

Indokolás

Mivel az EGAA-t a többéves pénzügyi keret részévé kell tenni és a mezőgazdasági válságokra képzett tartalék létrehozását a valódi szabályozás érdekében ki kell zárni, e két pénzügyi eszközt törölni kell a felsoroltak közül.

2.   módosítás

COM(2012) 388 final

8. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A RB módosítása

Abban az esetben, ha a tagállamok gazdaságpolitikájának koordinációjához kötött makrogazdasági feltételrendszerrel összefüggésben megszüntetik az Európai Regionális Fejlesztési Alap, az Európai Szociális Alap, a Kohéziós Alap, az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap, valamint az Európai Tengerügyi és Halászati Alap érintett költségvetési előirányzatainak felfüggesztését, a Tanács a Szerződéssel és az alap-jogiaktussal összhangban határoz a felfüggesztett előirányzatok következő évekre történő átviteléről. Az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai nem vihetők át az n+2. évnél későbbi költségvetésbe.

Abban az esetben, ha a tagállamok gazdaságpolitikájának koordinációjához kötött makrogazdasági feltételrendszerrel összefüggésben megszüntetik a Kohéziós Alap érintett költségvetési előirányzatainak felfüggesztését, a Tanács a Szerződéssel és az alap-jogiaktussal összhangban határoz a felfüggesztett előirányzatok következő évekre történő átviteléről. Az n. év felfüggesztett kötelezettségvállalásai nem vihetők át az n+2. évnél későbbi költségvetésbe.

Indokolás

Csak a Kohéziós Alapot kell – ezután is, mint a kezdetektől fogva – a makrogazdasági feltételekkel összefüggő rendelkezésekkel szabályozni.

Kelt Brüsszelben, 2012. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


(1)  A Régiók Bizottsága „A 2013 utáni időszakra vonatkozó új többéves pénzügyi keret” című véleményének 65. pontja (elfogadva a 2011. december 14–15-én tartott 93. plenáris ülésen).


18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/37


A Régiók Bizottsága véleménye – A vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020)

2012/C 391/08

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

üdvözli a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) létrehozására irányuló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó európai bizottsági javaslatot, olyan kötelezettségvállalásnak tekintve ezt, amely a versenyképességet a tartós gazdasági növekedés és a munkahelybővülés biztosításának alapvető és elsődleges tényezőjeként ismeri el az EU-ban,

felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatok által elindított számos meglévő kezdeményezésre a tagállamokban, ilyenek például a helyi kisvállalkozói központok, a helyi vagy regionális önkormányzatok által nyújtott mikrohitelek, illetve a kisvállalkozások létrehozásával kapcsolatos ingyenes szakértői tanácsadás, amelyek gyakran a sikeres induló mikrovállalkozások alapjául szolgálnak,

felhívja a figyelmet azoknak a fiatal vállalkozóknak az igényeire, akik számára gyakran a vállalkozás jelenti a szakmai fejlődés egyetlen lehetőségét, és hajlandóak a vállalkozói tevékenységgel járó kockázatokat vállalni – gyakran az egész európai piacon, és így alkalmassá válnak arra, hogy a világpiaci versenyben is helytálljanak,

rámutat arra, hogy a nemzetközi versenyképesség csak úgy érhető el, ha kiküszöbölik az európai piac hiányosságait, amelyek korlátozzák az európai kkv-k versenyképességét a világ más részein működő hasonló vállalkozásokkal szemben. A kkv-kat szorosabban be kell vonni az uniós projektek végrehajtásába, és javítani kell pozíciójukat az ilyen projektekben gyakran fővállalkozóként részt vevő nagyvállalkozókkal fenntartott kapcsolatokban. Ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kkv-k vállalkozási hálózatokba tömörüljenek.

Előadó

Witold KROCHMAL (PL/EA), Wołów város önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) létrehozásáról

COM(2011) 834 final

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő program (2014–2020) létrehozására irányuló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó európai bizottsági javaslatot, olyan kötelezettségvállalásnak tekintve ezt, amely a versenyképességet a tartós gazdasági növekedés és a munkahelybővülés biztosításának alapvető és elsődleges tényezőjeként ismeri el az EU-ban;

2.

úgy véli, hogy a javasolt rendelet kiegészíti az Európa 2020 stratégia keretében indított korábbi európai bizottsági kezdeményezéseket, elismerve a kkv-knak az EU gazdasági rendszerében játszott szerepét, és rámutatva a kkv-környezet hiányosságaira és bonyolultságára, amelyek lassíthatják, sőt akár korlátozhatják is a vállalkozások és versenyképességük növekedését;

3.

hangsúlyozza, hogy álláspontját az RB Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformja által a helyi és regionális önkormányzatok körében végzett „Kkv-barát régiók és városok” című felmérés (1) is alátámasztja;

4.

tudatában van annak, hogy a piaci hiányosságok kezelése elsősorban a tagállamok és a régiók feladata, de úgy véli, hogy bizonyos területeken az EU is támogatást nyújthat, ha gondoskodik a bevált gyakorlatok terjesztéséről és az egységes piac hatékony működéséről, és javítja az üzleti környezetet, hogy így a vállalkozások – köztük a kkv-k – fenntartható módon képesek legyenek helytállni a világpiacon, ami magában foglalja az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó, erőforrás-hatékony gazdaságra való törekvést;

5.

megítélése szerint ez a program mind az európai piacokon, mind globálisan jelentősen megerősíti az európai vállalkozási szektor iránti bizalmat. A piacokba vetett bizalom fokozódása nyomán nő az érdeklődés a vállalkozói tevékenység iránt, és expanzívabb politikát folytatnak a meglévő vállalkozások, köztük a kkv-k, amelyek igen jelentős forrásait jelentik a gazdasági növekedésnek (az EU-n belüli forgalom 58 %-a) és a foglalkoztatásnak (a magánszektor álláshelyeinek 67 %-a), ráadásul a 2002–2010-es időszakban ők hozták létre az új munkahelyek 85 %-át ebben a szektorban;

6.

helyesnek tartja, hogy a program kiemeli az idegenforgalmi ágazat jelentőségét, amelyben nagyszámú kkv tevékenykedik az EU-ban, és amely sok embernek ad munkát;

7.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy támogassák a vállalkozásokat és a kkv-kat különféle fejlődési szakaszaikban, akár újonnan alapított, akár már létező vagy éppen átszervezés alatt álló vállalkozásokról legyen is szó, abból kiindulva, hogy a támogatás hatására nő a vállalkozások versenyképessége az uniós és a külső piacokon;

8.

úgy véli, hogy a program sikerének egyik fő feltétele a vállalkozási kultúra és etika népszerűsítése és fejlesztése az EU társadalmában, és üdvözli, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten részt lehet venni az Európai Vállalkozások Díjáért folyó pályázatban és más hasonló projektekben;

9.

felhívja a figyelmet arra, hogy évente három európai régió nyeri el az „Európai vállalkozói régió” címet a kkv-k számára teremtett kedvező feltételek elismeréséül;

10.

úgy gondolja, hogy a vállalkozói szellem népszerűsítését már az iskolában el kell kezdeni, a vállalkozás és a gazdasági önállóság iránti pozitív attitűdök kialakítása révén. Ez lehetővé teszi, hogy a diákok tudatos döntéseket hozzanak arról, hogy milyen jellegű munkát kívánnak végezni, amikor majd be kell lépniük a munkaerőpiacra. Annak érdekében, hogy a frissen végzettek a szerzett képesítéseikre építve olyan vállalkozói tevékenységbe kezdhessenek, amely nagy valószínűséggel megfelel az általuk nyújtott szolgáltatások iránti keresletnek, ügyelni kellene arra, hogy a képzés figyelembe vegye a piaci igényeket;

11.

sürgeti a vállalkozási tendenciák és fejlesztések szakképzésbe való beépítését, mivel vállalkozóink folyamatos képzése alapvető fontosságú a versenyképességi szintek szempontjából;

12.

felhívja a figyelmet azoknak a fiatal vállalkozóknak az igényeire, akik számára gyakran a vállalkozás jelenti a szakmai fejlődés egyetlen lehetőségét, és hajlandóak a vállalkozói tevékenységgel járó kockázatokat vállalni – gyakran az egész európai piacon, és így alkalmassá válnak arra, hogy a világpiaci versenyben is helytálljanak;

13.

felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatok által elindított számos meglévő kezdeményezésre a tagállamokban, ilyenek például a helyi kisvállalkozói központok, a helyi vagy regionális önkormányzatok által nyújtott mikrohitelek, illetve a kisvállalkozások létrehozásával kapcsolatos ingyenes szakértői tanácsadás, amelyek gyakran a sikeres induló mikrovállalkozások alapjául szolgálnak;

14.

a női vállalkozók, valamint egyéb célcsoportok – köztük például a bevándorló és a kitelepült vállalkozók – helyzetére is rámutat, akik számára – az ezen a területen már meglevő uniós politikák figyelembevételével – speciális kezdeményezésre van szükség vállalkozásaik versenyképességének fokozásához;

15.

felkéri a helyi és regionális önkormányzatokat a program végrehajtására, és külön felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy felszámolják a bürokráciát és a külső pénzeszközök megszerzése előtt álló akadályokat, valamint egyszerűsítsék az ajánlati felhívásokhoz benyújtandó dokumentumokat, és kisebb munkák esetében megszüntessék a banki garanciára vonatkozó követelményt;

Az európai uniós vállalkozások versenyképességének javítása

16.

rámutat arra, hogy a nemzetközi versenyképesség csak úgy érhető el, ha kiküszöbölik az európai piac hiányosságait, amelyek korlátozzák az európai kkv-k versenyképességét a világ más részein működő hasonló vállalkozásokkal szemben. A kkv-kat szorosabban be kell vonni az uniós projektek végrehajtásába, és javítani kell pozíciójukat az ilyen projektekben gyakran fővállalkozóként részt vevő nagyvállalkozókkal fenntartott kapcsolatokban. Ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kkv-k vállalkozási hálózatokba tömörüljenek;

17.

úgy véli, hogy az EU-nak és a tagállamoknak biztosítaniuk kell az egységes piac hatékony működését és az üzleti környezet javulását oly módon, hogy megszüntetik vagy csökkentik a kkv-knak a pénzügyi eszközökhöz való hozzájutással, a származási országukon kívüli piacokra – mind az egységes piacon belül, mind azon kívül – történő kijutás korlátozott lehetőségeivel, valamint a túlzott adóterhekkel és bürokráciával kapcsolatos problémáit. A szóban forgó feltételek teljesítésével párhuzamosan biztosítani kell a hozzáférést az ismeretekhez és az új innovatív technológiákhoz, illetve lehetővé kell tenni az együttműködést a helyi szakképző és felsőoktatási intézményekkel, amelyeknek figyelembe kell venniük programjaikban, hogy a kkv-k az európai gazdaság motorját jelentik;

18.

úgy véli, hogy a programnak nagyobb súlyt kellene helyeznie arra, hogy a kis- és középvállalkozások nagyobb mértékben vegyenek részt az uniós kutatási és innovációs munkákban, projektekben és programokban, többek között köz-magán partnerségek létrehozása révén. A kutatási projektekben való fokozott részvétellel növelhető a vállalaton belüli szakértelem, és ezáltal a cég nemzetközi versenyképessége is.

A Horizont 2020 kutatási és innovációs programra vonatkozó javaslat különös fontosságot tulajdonít annak, hogy a kis- és középvállalkozások fokozottan részt vegyenek a kutatási programokban. Szélesebb körű szerepvállalásuknak köszönhetően információra és tudásra tehetnek szert az – adott esetben akár világelső – kis- és középvállalkozások;

19.

meggyőződése, hogy a vállalkozások és a kkv-k csak ilyen megközelítés révén fejlődhetnek úgy, hogy figyelembe veszik az éghajlat- és energiapolitikai célok elérését lehetővé tevő legújabb környezetvédelmi technológiákon alapuló, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság iránti kötelezettségvállalásokat;

20.

üdvözli a program számára javasolt 2,522 milliárd eurós költségvetést. Megjegyzi azonban, hogy a pénzügyi eszközök számára elkülönített 1,4 milliárd eurós összeg, amely közvetlenül a vállalkozásokat és a kkv-kat fogja támogatni, a program teljes költségvetésének csupán 56 %-át teszi ki. Abban az esetben, ha a pénzügyi eszközök iránti kereslet nagyobb az ésszerű keretek között elvárt szintnél, az előirányzatok százalékos arányának módosításáról – a rendelettervezet 16. cikkében szereplő rendelkezéssel összhangban – abban a bizottságban kellene döntést hozni, amelyben a vállalkozások versenyképességét és a kis- és középvállalkozásokat segítő (COSME) programból részesülő összes ország képviselteti magát. A költségvetés fennmaradó – a kkv-barát környezet támogatását szolgáló intézkedésekre szánt – része garantálja a 2014 és 2020 közötti időszakra vonatkozó teljes programra előirányzott források sikeres és hatékony felhasználását;

21.

helyesnek tartja, hogy a program költségvetésének 1,7 %-át a program adminisztratív támogatására fordítják, mivel ezeknek a forrásoknak kell gondoskodniuk a program megfelelő működéséről anélkül, hogy aránytalanul megterhelnék a költségvetést;

22.

véleménye szerint a program költségvetéséből származó pénzügyi eszközök nem helyettesíthetik a nemzeti, regionális és helyi szintű kezdeményezéseket, hanem javítaniuk kellene ezeket az intézkedéseket, hatékonyabbá kellene tenniük őket, továbbá a zökkenőmentes koordináció és a magánszemélyek vagy hatóságok közötti, határokon átnyúló együttműködés akadályainak felszámolása segítségével európai dimenzióval kellene felruházniuk ezeket. Ezt az együttműködést „horizontális” hálózatépítéssel, nem pedig „vertikális” központosítással kellene ösztönözni;

23.

rámutat, hogy a nyújtott támogatásnak teljes egészében a célokhoz kell igazodnia, és a beáramoltató és sokszorosító hatásoknak, valamint az elért célok hasznosításának köszönhetően egész Európában kedvező hatásokat kell eredményeznie;

24.

kiemeli, hogy a versenyképesség jelentős mértékben a következő tényezőktől függ: a jövedelmek fenntartható növekedésének forrását jelentő termelékenység, innováció és hatékonyság, a vállalkozások azon képessége, hogy teljes mértékben ki tudják használni az olyan lehetőségeket, mint az európai egységes piac, valamint azok az intézményi megoldások, amelyek megteremtik a vállalkozások fenntartható növekedésének feltételeit. Ezért azokat a projekteket kellene kiemelten kezelni, amelyek megerősítik a vállalkozások és kkv-k fenntartható versenyképességére legjelentősebb mértékben ható tényezőket;

25.

felhívja a figyelmet arra, hogy harmadik országoknak a társulási megállapodások jegyzőkönyvein és egyéb megállapodásokon alapuló részvételét a programban lehetőségnek kellene tekinteni arra, hogy bővüljön az EU-ban tevékenykedő vállalkozások tevékenységi köre, és tapasztalatokat lehessen szerezni arról, hogy az uniós piacon kívül hogyan működnek a vállalkozások. Lehetővé kellene tenni azt is, hogy egyéb harmadik országok is részt vehessenek a programban. Ezt az uniós tagállamok és nem uniós tagállamok közti együttműködésre irányuló egyéb programokból kellene finanszírozni;

26.

hangsúlyozza, hogy a vállalkozói készségek oktatásának – többek között továbbképzés révén – olyan készségek, képességek kialakítására kellene törekednie a vállalati társadalmi felelősségvállalás jegyében, amelyek révén szembe lehet nézni a modern világpiac kihívásaival, ugyanakkor tiszteletben tartható az európai kultúrára jellemző, hagyományos üzleti etika;

27.

úgy véli, hogy a vállalkozói szellemnek és a vállalkozásbarát szemlélet kialakításának az ösztönzésekor figyelmet kell fordítani az önfoglalkoztatás útját választó, szakmai pályafutásukat éppen megkezdő vállalkozókra, köztük az ezzel járó erőfeszítéseket és kockázatokat vállaló nőkre is;

28.

meggyőződése, hogy azoknak az intézkedéseknek, amelyek megkönnyítik a kkv-k pénzügyi eszközökhöz (például a tőkeeszközökhöz és a hitelgarancia-eszközökhöz) történő hozzájutását, ki kellene egészíteniük a kohéziós politika keretében jelenleg használt pénzügyi eszközöket, és lehetővé kellene tenni, hogy a tagállamokból származó egyéb, pontosan meghatározott eszközökkel összekapcsolják őket;

29.

fontosnak és előremutatónak tartja a határokon átnyúló hitelek és kölcsönök lehetőségét, amelyek révén a kkv-k kiaknázhatják az egységes piacban rejlő óriási potenciált, javítva – például az idegenforgalmi ágazatban – a vállalkozási kezdeményezések versenyképességét és fenntarthatóságát;

30.

határozottan felhívja a figyelmet a növekedést szolgáló tőkefinanszírozási eszköz szerepére (EFG). Ez az eszköz a kockázati tőkét nyújtó alapokra összpontosít. Kiemeli, hogy megfelelő kockázatfelmérés révén a programot irányítóknak gondoskodniuk kell arról, hogy minél több kkv segítséget kapjon, köztük olyan vállalkozások is, amelyek a szokásos banki eljárások keretében csak kevés eséllyel tudnak támogatást szerezni, pedig segíthetnek a kkv-k általános potenciáljának növelésében és a munkanélküliség jelentős csökkentésében;

31.

továbbra is kételyei vannak a hitelgarancia-eszköz értékhatárával kapcsolatban, és tájékoztatást vár az Európai Bizottságtól arról, hogy milyen kritériumok alapján határozta meg annak szintjét, mivel a versenyképességi és innovációs program nem határozott meg értékküszöböt. Hangsúlyozza, hogy az újonnan induló vállalkozások, illetve beruházás vagy vállalkozásátadás céljaira nyújtott hitelek gyakran jelentősen meghaladják a megállapított szintet, és aggódik, hogy emiatt a nagyobb összegű hiteleket a Horizont program keretében garantálnák, jóllehet utóbbi elvileg csak innovatív projektekhez lenne felhasználható;

32.

ezért a korábbi versenyképességi és innovációs keretprogramhoz való visszatérést sürgeti, amely nem szabott meg felső összeghatárt;

33.

jogosnak tartja az egyéni tárgyalásokat azokkal az intézményekkel, amelyek kockázatmegosztási finanszírozásra törekednek hitelezésük során, mind a kölcsönök nagysága – amely a garantált portfóliókockázat mértékétől függ –, mind a hitelek futamideje tekintetében;

34.

sürgeti, hogy mind a kockázati tőkére irányuló pénzügyi eszközöket, mind a kkv-k adósságportfólióit folyamatosan kövessék nyomon a változó kockázatokra való tekintettel;

A program irányítása

35.

helyesli, hogy a program közvetett irányítása átkerült az Európai Beruházási Alaphoz (EBA) és a végrehajtó ügynökségekhez, miközben az Európai Bizottság folyamatosan nyomon követi a programot. Ez a fajta irányítás garantálja, hogy az EBA-nak a kkv-k támogatásával kapcsolatos, több mint tíz év alatt összegyűlt tapasztalatai hasznosuljanak;

36.

az Európai Beruházási Bank (EBB) és a kkv-k EU-n belüli és kívüli nemzetközivé tételében jártas Enterprise Europe Network ezzel a területtel kapcsolatos tapasztalatainak felhasználását is fontosnak tartja;

37.

meggyőződése, hogy a program sikeres és hatékony végrehajtásának érdekében szoros együttműködésre van szükség a helyi és regionális önkormányzatokkal, valamint a programot irányító intézményekkel, amelyek lehetővé teszik az információáramlást a program megvalósításának minden területén;

38.

igen fontosnak tartja a kkv-k EU-n kívüli nemzetközivé tételével kapcsolatos tapasztalatokat és az e témával kapcsolatos információk átadását, ami várhatóan elősegíti a határokon átnyúló tevékenységekkel összefüggő ügyleti költségek csökkenését. Ezzel a területtel európai uniós intézmények szakértőinek kellene foglalkozniuk, együttműködve a nemzeti és a regionális hatóságokkal;

39.

felhívja a figyelmet a kkv-król szóló információk terjesztéséért felelős központok létrehozásának lehetőségére is. Az RB azonban sem e központok jellegét, sem pedig működésük konkrét módját nem kívánja előírni. Ezt a kérdést az országok és régiók közötti sokoldalú együttműködési megállapodások keretében kell rendezni;

40.

javasolja, hogy a program közvetlen irányítása elsősorban regionális szinten történjen, a nemzeti hatóságok támogatása és felügyelete mellett. Ennek az irányítási szintnek egy, a folyamatban lévő projektekkel kapcsolatos kockázatok felügyeletére szolgáló rendszert is ki kellene alakítania;

41.

javasolja továbbá, hogy a projektek nyomon követése szintén a végrehajtás értékelésének része legyen, a javaslat I. mellékletében felsorolt középtávú célok elérésére vonatkozó mutatók alapján. A nyomon követésnek olyan információkat is tartalmaznia kellene, amelyek az éghajlatvédelemmel és más uniós politikákkal kapcsolatos intézkedéseknek a program keretében történő megvalósítására vonatkoznak;

42.

kiemeli, hogy ezeknek a tevékenységeknek következeteseknek kell lenniük, és fontos, hogy összhangban legyenek az Európai Bizottság nyomonkövetési intézkedéseivel. Ez utóbbi képviselői – a Számvevőszék és az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) munkatársai mellett – a helyszíni auditokat, ellenőrzéseket és vizsgálatokat végzik majd;

43.

úgy véli, hogy az auditstratégiáknak a program végrehajtásának objektív értékelését kell célozniuk, és nem jelenthetnek terhet a program kedvezményezettjei számára. A nyomonkövetési rendszereknek tekintetbe kellene venniük a projekt megvalósítási szakaszait, hogy ne érintsék kedvezőtlenül a megvalósítás ütemét, és ne vezessenek túlzott többletköltségekhez;

A programot fenyegető jelenlegi veszélyek

44.

felhívja a figyelmet arra, hogy számos ország jelenlegi költségvetési helyzetére tekintettel a nemzeti kormányok a költségvetési bevételek növelésének legegyszerűbb módját választják: számos hozzájárulás összegét emelik, növelve a munka költségeit, aminek következtében a kkv-k tönkremehetnek, vagy fokozatosan átléphetnek a szürkegazdaságba. Ezért az RB a kkv-k védelmét sürgeti, mivel a fent említett politika késlelteti a gazdasági válságból való kilábalást, és a gyakorlatban megsemmisítheti a program többletértékét. A kkv-k hatékony eszközei a munkanélküliség csökkentésének;

45.

rámutat, hogy a vállalkozásalapítással kapcsolatos adminisztratív terhek és a működő vállalkozások adóterhei számos uniós tagállamban megnehezítik a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára, hogy javítsák versenyképességüket. Ezért a Régiók Bizottsága minden releváns uniós szabályozási területen a nettó adminisztratív terhek 25 %-os csökkentését sürgeti 2020-ig. Utal arra, hogy érdemes lenne fontolóra venni a kkv-k ágazatának szereplői előtt álló akadályok szélesebb körének felszámolását;

46.

úgy véli, hogy a programnak premizálnia kellene azokat az országokat és régiókat, amelyek a kkv-k számára legkedvezőbb – fejlődésüket, versenyképességük növelését és külső piacokra történő kilépésüket lehetővé tevő – rendszereket alkalmazzák, e tevékenység támogatása érdekében. A pozitív hozzáállás serkentésének célja a megfelelő tendenciák ösztönzése a különböző országokban és régiókban;

47.

javasolja, hogy az Európai Bizottság tegyen erőfeszítéseket annak érdekében, hogy javuljon a tájékoztatás a gyorsan fejlődő gazdasággal rendelkező országok piacainak fejlődéséről, az ottani beruházások feltételeiről, a jelenlegi jogrendszerekről és az üzleti tevékenységgel kapcsolatos helyi szokásokról;

48.

úgy véli, hogy a kkv-k számára könnyen elérhetővé kell tenni a külső piacokkal kapcsolatos információkat, amelyek megfizethetőek, pontosak és gyorsan beszerezhetőek kell hogy legyenek. A kkv-król szóló információk terjesztéséért felelős központokon túl az EU diplomáciai képviseleteire is jelentős szerep hárul a világnak ezekben a régióiban;

49.

kiemeli, hogy az uniós polgárok vállalkozói szellemének előmozdításához változásokra van szükség az oktatási és képzési rendszerben, ami időigényes folyamat. Így fennáll annak a kockázata, hogy a közép- és hosszú távú célok nem teljesülnek;

50.

felhívja a figyelmet a kkv-tevékenységgel összefüggő területek esetleges jogi túlszabályozására uniós, országos vagy helyi szinten. Ez szükségtelenül megnehezítheti a kkv-tevékenységgel és a különféle programok keretében rendelkezésre álló támogatások kérvényezésével kapcsolatos eljárásokat, ami rontja a kkv-k versenyképességét. Prioritásként kell kezelni a bürokrácia korlátozását és a vállalkozások indításával és működtetésével összefüggő akadályok csökkentését.

II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1.   módosítás

COM(2011) 834 final

(1) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)

A Bizottság 2010 márciusában elfogadta az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményt (2) (a továbbiakban: az Európa 2020 stratégia). A közleményt az Európai Tanács 2010 júniusában jóváhagyta. Az Európa 2020 stratégia választ ad a gazdasági válságra, és célja Európa felkészítése a következő évtizedre. A stratégia öt, 2020-ig teljesítendő ambiciózus célkitűzést fogalmaz meg az éghajlatra és energiára, a foglalkoztatásra, az innovációra, az oktatásra és a társadalmi befogadásra vonatkozóan, valamint az Európa dinamikusabbá és versenyképesebbé tételét célzó kulcsfontosságú eszközöket határoz meg. Ezenkívül hangsúlyozza az európai gazdasági növekedés megerősítése mellett a nagyfokú foglalkoztatás, a kis szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás- és energiahatékony gazdaság és a társadalmi kohézió fontosságát is.

(1)

A Bizottság 2010 márciusában elfogadta az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című közleményt (2) (a továbbiakban: az Európa 2020 stratégia). A közleményt az Európai Tanács 2010 júniusában jóváhagyta. Az Európa 2020 stratégia választ ad a gazdasági válságra, és célja Európa felkészítése a következő évtizedre. A stratégia öt, 2020-ig teljesítendő ambiciózus célkitűzést fogalmaz meg az éghajlatra és energiára, a foglalkoztatásra, az innovációra, az oktatásra és a társadalmi befogadásra vonatkozóan, valamint az Európa dinamikusabbá és versenyképesebbé tételét célzó kulcsfontosságú eszközöket határoz meg. Ezenkívül hangsúlyozza az európai gazdasági növekedés megerősítése mellett a nagyfokú foglalkoztatás, a kis szén-dioxid-kibocsátású, erőforrás- és energiahatékony gazdaság és a társadalmi kohézió fontosságát is.

2.   módosítás

COM(2011) 834 final

(6) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(6)

Az uniós vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképessége és fenntarthatósága javításának, a tudásalapú társadalom előmozdításának és a kiegyensúlyozott gazdasági növekedésen alapuló fejlődésnek az elősegítése érdekében létre kell hozni egy, a vállalkozások versenyképességét és a kkv-kat segítő programot (a továbbiakban: a program).

(6)

Az uniós vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképessége javításának, a növekedés elősegítése érdekében létre kell hozni egy, a vállalkozások versenyképességét és a kkv-kat segítő programot (a továbbiakban: a program).

Indokolás

A versenyképességet és a fenntarthatóságot nem szabadna két külön célkitűzésként kezelni. A versenyképességet inkább úgy kell felfogni, mint ami a fenntarthatóságtól függ. A 2010-es európai versenyképességi jelentés szerint a fenntartható versenyképesség azt tükrözi, hogy az érintett szereplő mennyire képes az ipar versenyképességét a fenntartható fejlődési célokkal összhangban megvalósítani és fenntartani.

3.   módosítás

COM(2011) 834 final

(18) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(18)

Amint azt a Bizottság 2010. június 30-i, „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” (3) című – az Európai Tanács 2010. októberi következtetéseiben jóváhagyott – közleményében megállapította, az idegenforgalom az Unió gazdaságának fontos ágazata. Ennek az ágazatnak a vállalkozásai lényeges mértékben hozzájárulnak az Unió bruttó hazai termékéhez (GDP) és a munkahelyteremtéshez, és jelentős potenciállal rendelkeznek a vállalkozói tevékenység fejlesztéséhez, mivel azt főként kkv-k végzik. A Lisszaboni Szerződés elismeri az idegenforgalom jelentőségét és ismerteti az ezen a területen meglévő specifikus uniós kompetenciákat, amelyek kiegészítik a tagállamok intézkedéseit. Az uniós szintű idegenforgalmi kezdeményezés egyértelmű hozzáadott értéket jelent, elsősorban az adatszolgáltatás és elemzés, a nemzetközi promóciós stratégiák kidolgozása és a legjobb gyakorlatok megosztása tekintetében.

(18)

Amint azt a Bizottság 2010. június 30-i, „Európa, a világ első számú turisztikai célpontja – az európai turizmus új politikai kerete” (3) című – az Európai Tanács 2010. októberi következtetéseiben jóváhagyott – közleményében megállapította, az idegenforgalom az Unió gazdaságának fontos ágazata. Ennek az ágazatnak a vállalkozásai lényeges mértékben hozzájárulnak az Unió bruttó hazai termékéhez (GDP) és a munkahelyteremtéshez, és jelentős potenciállal rendelkeznek a vállalkozói tevékenység fejlesztéséhez, mivel azt főként kkv-k végzik. A Lisszaboni Szerződés elismeri az idegenforgalom jelentőségét és ismerteti az ezen a területen meglévő specifikus uniós kompetenciákat, amelyek kiegészítik a tagállamok intézkedéseit. egyértelmű hozzáadott értéke, elsősorban az adatszolgáltatás és elemzés, a kidolgozása és a legjobb gyakorlatok megosztása tekintetében.

4.   módosítás

COM(2011) 834 final

(20) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(20)

A programnak ki kell egészítenie más uniós programokat úgy, hogy közben elismeri, hogy az egyes eszközöknek a saját eljárásaik szerint kell működniük. Ugyanazok a támogatható költségek így nem részesülhetnek kétszeres finanszírozásban. Az uniós finanszírozás lényeges befolyásolását célul kitűző versenyképességi és kkv-program szoros szinergiákat fog kialakítani a program, más uniós programok és a strukturális alapok között.

(20)

A programnak ki kell egészítenie más uniós programokat úgy, hogy közben elismeri, hogy az egyes eszközöknek a saját eljárásaik szerint kell működniük. Ugyanazok a támogatható költségek így nem részesülhetnek kétszeres finanszírozásban. Az uniós finanszírozás lényeges befolyásolását célul kitűző versenyképességi és kkv-program szoros szinergiákat fog kialakítani a program más uniós programok és a strukturális alapok között.

5.   módosítás

COM(2011) 834 final

(24) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(24)

Az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás és a társulási megállapodások jegyzőkönyvei rendelkeznek az érintett tagállamoknak az uniós programokban való részvételéről. Más harmadik országok részvételét abban az esetben kell lehetővé tenni, ha ezek a megállapodások és eljárások ezt tartalmazzák.

(24)

Az Európai Gazdasági Térség létrehozásáról szóló megállapodás és a társulási megállapodások jegyzőkönyvei rendelkeznek az érintett tagállamoknak az uniós programokban való részvételéről. Más harmadik országok részvételét abban az esetben kell lehetővé tenni, ha ezek a megállapodások és eljárások ezt tartalmazzák.

6.   módosítás

COM(2011) 834 final

2. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

2. cikk

Általános célkitűzések

2. cikk

Általános célkitűzések

1.   A programnak hozzá kell járulnia az alábbi általános célkitűzésekhez, külön figyelmet fordítva a kkv-k sajátos szükségleteire európai és globális szinten:

1.   A programnak hozzá kell járulnia az alábbi általános célkitűzésekhez, külön figyelmet fordítva a kkv-k sajátos szükségleteire európai és globális szinten:

(a)

az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának erősítése, ideértve az idegenforgalmi ágazatot is;

(a)

az uniós vállalkozások versenyképességének erősítése, ;

(b)

a vállalkozási kultúra támogatása, a kkv-k létrehozásának és növekedésének elősegítése.

(b)

a vállalkozási kultúra támogatása a kkv-k létrehozásának és növekedésének elősegítése .

Indokolás

A versenyképességet és a fenntarthatóságot nem szabadna független célkitűzésekként kezelni, mivel a versenyképesség hosszú távon a fenntarthatóság függvénye, márpedig a politikáknak hosszú távú stratégián kell alapulniuk.

Az „európai kisvállalkozói intézkedéscsomag” nevű politikai kezdeményezés szükségesnek tartja egy olyan kultúra kialakítását, amely védi a vállalkozói szellemet, és támogatja ennek kibontakozását, kiemelve és megbecsülve a kihívások leküzdésére irányuló erőfeszítéseket és az ezzel kapcsolatos képességeket.

7.   módosítás

COM(2011) 834 final

2. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

2. cikk

Általános célkitűzések

2. cikk

Általános célkitűzések

2.   Az (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósítását a következő mutatók mérik:

2.   Az (1) bekezdésben említett célkitűzések megvalósítását a következő mutatók mérik:

(a)

Az uniós ipari ágazat százalékos növekedése a teljes bruttó hazai termék (GDP) növekedéséhez képest,

(a)

Az uniós ipari ágazat százalékos növekedése a teljes bruttó hazai termék (GDP) növekedéséhez képest,

(b)

Az uniós ipari termelés növekedése a környezetipari ágazatokban,

(b)

Az uniós ipari termelés növekedése a környezetipari ágazatokban,

(c)

A kkv-k adminisztrációs terheinek változásai,

(c)

A kkv-k adminisztrációs terheinek változásai,

(d)

A kkv-k növekedése hozzáadott érték és a foglalkoztatottak száma szempontjából,

(e)

és a kkv-k fluktuációja.

A kkv-k növekedése hozzáadott érték és a foglalkoztatottak száma szempontjából,

 

a kkv-k fluktuációja.

8.   módosítás

COM(2011) 834 final

3. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

3. cikk

Konkrét célkitűzések

3. cikk

Konkrét célkitűzések

1.   A program konkrét célkitűzései:

1.   A program konkrét célkitűzései:

(a)

az uniós vállalkozások, ideértve az idegenforgalmi ágazatot is, versenyképességéhez és fenntarthatóságához szükséges keretfeltételek javítása;

(a)

az uniós vállalkozások versenyképességéhez és fenntarthatóságához szükséges keretfeltételek javítása;

b)

a vállalkozókedv ösztönzése többek között konkrét célcsoportok körében;

b)

a vállalkozókedv ösztönzése többek között konkrét célcsoportok körében;

c)

a kkv-k forráshoz jutásának javítása tőke- és hitelfinanszírozás formájában;

c)

a kkv-k forráshoz jutásának javítása tőke- és hitelfinanszírozás formájában;

d)

az uniós és a globális piacokhoz való hozzáférés javítása.

d)

az uniós és a globális piacokhoz való hozzáférés javítása.

9.   módosítás

COM(2011) 834 final

6. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

6. cikk

Az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések

6. cikk

Az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések

1.   A Bizottság támogatja az uniós vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességének és fenntarthatóságának jobbítására és erősítésére irányuló intézkedéseket annak érdekében, hogy javítsa a versenyképességet, fenntarthatóságot, és az európai vállalkozások növekedését előmozdító nemzeti szakpolitikák eredményességét, koherenciáját és összehangoltságát.

1.   A Bizottság támogatja az uniós vállalkozások, különösen a kkv-k versenyképességé jobbítására irányuló intézkedéseket annak érdekében, hogy javítsa a versenyképességet, fenntarthatóságot és az európai vállalkozások növekedését előmozdító nemzeti szakpolitikák eredményességét, koherenciáját és összehangoltságát.

10.   módosítás

COM(2011) 834 final

6. cikk (2) bekezdés a) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

6. cikk

Az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések

6. cikk

Az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések

[…]

[…]

2.   A Bizottság támogathatja az új versenyképességi stratégiák kidolgozására irányuló intézkedéseket. Ilyen intézkedések lehetnek a következők:

2.   A Bizottság támogathatja az új versenyképességi stratégiák kidolgozására irányuló intézkedéseket. Ilyen intézkedések lehetnek a következők:

a)

a vállalkozások versenyképességet és a fenntarthatóságot – ideértve a katasztrófák hatásaival szembeni ellenállóképességet is – érintő szakpolitikák tervezésének, végrehajtásának és értékelésének javítását, valamint a megfelelő infrastruktúrák, világszínvonalú klaszterek és üzleti hálózatok, keretfeltételek fejlesztését és fenntartható termékek, szolgáltatások és technológiák kifejlesztését biztosító intézkedések;

a)

a vállalkozások versenyképességet és a fenntarthatóságot – ideértve a katasztrófák hatásaival szembeni ellenállóképességet is – érintő szakpolitikák tervezésének, végrehajtásának és értékelésének javítását, valamint a megfelelő infrastruktúrák, világszínvonalú klaszterek és üzleti hálózatok, keretfeltételek fejlesztését és fenntartható termékek, szolgáltatások és technológiák kifejlesztését biztosító intézkedések;

Indokolás

A kkv-k erőfeszítéseinek támogatására teendő első lépések egyikeként meg kellene őket győzni arról, milyen jelentős előnyökkel jár számukra, ha együttműködnek konkrét lépések megvalósításában, amelyekre máskülönben nem lenne mód, vagy külön-külön kevésbé lennének hasznosak. A vállalkozások közötti együttműködés a leghatékonyabb és legközvetlenebb hatással járó intézkedések közé tartozik.

11.   módosítás

COM(2011) 834 final

6. cikk (2) bekezdés c) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

6. cikk

Az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések

6. cikk

Az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések

[…]

[…]

c)

a kkv-kkal kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásának és a döntéshozók közötti együttműködés támogatása, külön tekintettel arra, hogy a kkv-k könnyebben részt vehessenek a programokban és intézkedésekben.

c)

a kkv-kkal kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásának és a döntéshozók közötti együttműködés támogatása, külön tekintettel arra, hogy a kkv-k könnyebben részt vehessenek a programokban és intézkedésekben.

12.   módosítás

COM(2011) 834 final

6. cikk (2) bekezdés d) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

6. cikk

Az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések

6. cikk

Az uniós vállalkozások versenyképességének és fenntarthatóságának keretfeltételeit javító intézkedések

[…]

[…]

 

Indokolás

Tekintettel arra, hogy az ilyen jellegű intézkedéseknek mekkora jelentőségük van az idegenforgalmi ágazat stratégiai céljai szempontjából, azt javasoljuk, hogy szerepeljenek a cikkben, összhangban az Európa 2020 stratégiával, amelynek az intelligens növekedés, azaz a tudásra és innovációra épülő gazdaság kialakítása az egyik prioritása.

13.   módosítás

COM(2011) 834 final

8. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

8. cikk

A kkv-k finanszírozáshoz jutásának javítását célzó intézkedések

8. cikk

A kkv-k finanszírozáshoz jutásának javítását célzó intézkedések

1.   A Bizottság támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek célja a kkv-k finanszírozáshoz jutásának javítása az indulás és a növekedés szakaszában, és amelyek kiegészítik a tagállamok által a kkv-kra szánt nemzeti és regionális szintű pénzügyi eszközöket. A kiegészítő jelleg biztosításához ezeket az intézkedéseket szorosan koordinálni kell azokkal, amelyeket a kohéziós politika keretében és tagállami szinten valósítanak meg. Ezek az intézkedések a tőke- és a hitelfinanszírozás ösztönzését egyaránt megcélozzák.

1.   A Bizottság támogatja azokat az intézkedéseket, amelyek célja a kkv-k finanszírozáshoz jutásának javítása az indulás és a növekedés szakaszában, és amelyek kiegészítik a tagállamok által a kkv-kra szánt nemzeti és regionális szintű pénzügyi eszközöket. A kiegészítő jelleg biztosításához ezeket az intézkedéseket szorosan koordinálni kell azokkal, amelyeket a kohéziós politika keretében és tagállami szinten valósítanak meg. Ezek az intézkedések a tőke- és a hitelfinanszírozás ösztönzését egyaránt megcélozzák.

14.   módosítás

COM(2011) 834 final

8. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

8. cikk

A kkv-k finanszírozáshoz jutásának javítását célzó intézkedések

8. cikk

A kkv-k finanszírozáshoz jutásának javítását célzó intézkedések

2.   Az (1) bekezdésben ismertetett fellépések részeként a Bizottság a piaci igényektől függően intézkedéseket dolgoz ki a határokon átnyúló és több országot érintő finanszírozás javítására, ezzel segítve a kkv-kat üzleti tevékenységeik nemzetközivé tételében az uniós jognak megfelelően.

2.   Az (1) bekezdésben ismertetett fellépések részeként a Bizottság a piaci igényektől függően intézkedéseket dolgoz ki a határokon átnyúló és több országot érintő finanszírozás javítására, ezzel segítve a kkv-kat üzleti tevékenységeik nemzetközivé tételében az uniós jognak megfelelően.

15.   módosítás

COM(2011) 834 final

II. melléklet – Alcím – A hitelgarancia-eszköz (LGF)

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A hitelgarancia-eszköz (LGF)

16.   módosítás

COM(2011) 834 final

II. melléklet, harmadik alcím

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A hitelgarancia-eszköz (LGF)

A hitelgarancia-eszköz (LGF)

[…]

[…]

3.

Az értékpapírosított portfolióban lévő kölcsönök kivételével az LGF legfeljebb 150 000 eurós és legalább 12 hónapos futamidejű kölcsönöket fedez. Az LGF-et úgy kell kialakítani, hogy adatokat szolgáltasson a támogatott innovatív kkv-król, mind a számukat, mind a kölcsönök nagyságát illetően.

3.

Az LGF kölcsönök. Az LGF-et úgy kell kialakítani, hogy adatokat szolgáltasson a támogatott innovatív kkv-król, mind a számukat, mind a kölcsönök nagyságát illetően.

Indokolás

Az új felső értékhatárnak nem sok értelme van, mivel a projektek nem, vagy csak igen ritkán tudnak e költségvetésen belül maradni. Ezért a régi, felső értékhatár nélküli rendszert kellene fenntartani.

Kelt Brüsszelben, 2012. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


(1)  http://portal.cor.europa.eu/europe2020/news/Pages/InvitationtoparticipateintheSurveyonSME-friendlyRegionsandCities.aspx.

(2)  COM(2010) 2020 final.

(3)  COM(2010) 352 final.


18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/49


A Régiók Bizottsága véleménye – Közbeszerzési intézkedéscsomag

2012/C 391/09

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

úgy véli, hogy a költség-haszon szempontokat jobban figyelembe kellene venni a közbeszerzési rendelkezésekben. Az ajánlatkérő szerv a közbeszerzéssel elsősorban egy bizonyos áru vagy szolgáltatás beszerzésére, illetve egy adott építőipari tevékenység kivitelezésére törekszik. A rendelkezéseknek végső soron azt kellene eredményezniük, hogy a polgárok, vevők és eladók egyformán elégedettek legyenek a közbeszerzési eljárással. Az egyszerű és érthető rendelkezések persze mindenekelőtt a határokon átnyúló kereskedelmet is megkönnyítik;

sajnálatosnak tartja, hogy néhány javaslat szintén nehezen érthető és rendkívül részletes. Ezenfelül még egy sor új rendelkezést is javasolnak. Az is igaz, hogy bevezettek néhány rendelkezést a közbeszerzés megkönnyítése érdekében, azonban más újítások további adminisztratív terheket rónak az ajánlatkérő szervekre, miközben a kiegyensúlyozott közbeszerzési műveletekhez jogi stabilitás szükséges;

úgy véli, hogy egyáltalán nem lehetetlen egyszerűbb, de hatékonyabb közbeszerzési előírások kidolgozása, ahogyan ezt az uniós szabályozáshoz képest sokkal egyszerűbb közbeszerzési megállapodás (GPA) példája is mutatja. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy a közbeszerzésre vonatkozó küszöbértékeket jelentős mértékben emelje meg. A határokon átnyúló közbeszerzés elenyészően csekély hányadára való tekintettel, illetve azokat az adminisztratív terheket tekintve, amelyeket a szabályozási keret az ajánlatkérő és ajánlattevő szervekre ró, az ilyen alacsony küszöbértékek nem ésszerűek;

rámutat, hogy a javaslat ellentétben áll a tagállamok ahhoz való jogával, hogy közigazgatásukat maguk szervezzék meg, és sérti a szubszidiaritás elvét. Fontos, hogy ne sérüljön a szubszidiaritás és az arányosság elve. Egy javasolt uniós fellépésnek egyrészt szükségesnek kell lennie a célok eléréséhez, másrészt hatékonyabbnak kell lennie a megfelelő nemzeti szintű intézkedéseknél.

Előadó

Catarina SEGERSTEN LARSSON, Värmland megye közgyűlésének tagja (SE/EPP)

Referenciaszöveg

Az alábbiakból álló közbeszerzési intézkedéscsomagról szóló vélemény:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai szolgáltatási ágazatban működő ajánlatkérők beszerzéseiről

COM(2011) 895 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a közbeszerzésről

COM(2011) 896 final

I.   HÁTTÉR

1.

Az Európai Bizottság „Az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról – Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” című zöld könyve (COM(2011) 15 final) számos kérdéssel foglalkozott a közbeszerzéssel kapcsolatban.

2.

A Régiók Bizottsága 2011 májusában foglalt állást a zöld könyvvel kapcsolatban, és többek között kifejtette véleményében, hogy mennyire fontos, hogy a kkv-k részt vehessenek a közbeszerzéseken, hogy a jelenlegi előírások túl részletesek, és hogy lehetőséget kellene biztosítani a környezetvédelmi kérdések figyelembevételére, szociális követelmények meghatározására és innovációs közbeszerzések megvalósítására. A Régiók Bizottsága továbbá az „A”- és „B”-szolgáltatások közötti különbségtétel megtartása, európai közbeszerzési igazolványok bevezetése, a tárgyalásos eljárás kibővített alkalmazása és a keretfeltételek javítása mellett érvelt.

II.   AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG JAVASLATA A VÍZÜGYI, ENERGIAIPARI, KÖZLEKEDÉSI ÉS POSTAI SZOLGÁLTATÁSI ÁGAZATBAN MŰKÖDŐ AJÁNLATKÉRŐK BESZERZÉSEIRŐL SZÓLÓ IRÁNYELV MÓDOSÍTÁSÁRÓL

3.

Az új közbeszerzési irányelvekre tett javaslat egy sor új és részletes előírást tartalmaz a hatályos irányelvekre vonatkozóan. Egyes javaslatok a kkv-k helyzetének könnyítését célozzák, a hatóságok közötti együttműködések bizonyos típusait pedig kizárják az irányelv hatálya alól. Nagyobb hangsúlyt helyeznek a környezetvédelemre, a szociális szempontokra és az innovációkra, valamint az elektronikus közbeszerzésre. További újításnak számít az a javaslat, hogy oldják fel az „A”- és „B”-szolgáltatások közötti különbségtételt, és új rendszert javasolnak a szociális szolgáltatásokra vonatkozó közbeszerzésekre. Rendelkezéseket is javasoltak a közbeszerzés felügyelete, valamint a tanácsadás tekintetében.

4.

A Régiók Bizottsága már a most hatályos közbeszerzési irányelvek kidolgozási szakaszában is utalt arra, hogy a szabályozási keretet jelentősen egyszerűsíteni kell. A jelenlegi rendszer az előírások bonyolultsága és nem egyértelmű jellege miatt számos problémához és bírósági vitákhoz vezet. Ez az ajánlatkérő szervekkel szemben tanúsított bizalmatlanság jeleként is felfogható. Az RB sajnálja továbbá, hogy a figyelem középpontjában a közbeszerzési eljárás áll és nem az általános érdeket szolgáló eredmény.

5.

A Régiók Bizottsága szerint a költség-haszon szempontokat jobban figyelembe kellene venni a közbeszerzési rendelkezésekben. Az ajánlatkérő szerv a közbeszerzéssel elsősorban egy bizonyos áru vagy szolgáltatás beszerzésére, illetve egy adott építőipari tevékenység kivitelezésére törekszik. A rendelkezéseknek végső soron azt kellene eredményezniük, hogy a polgárok, vevők és eladók egyformán elégedettek legyenek a közbeszerzési eljárással. Az egyszerű és érthető rendelkezések persze mindenekelőtt a határokon átnyúló kereskedelmet is megkönnyítik.

6.

Sajnos néhány javaslat is csak nehezen érthető és rendkívül részletes. Ezenfelül még egy sor új rendelkezést is javasolnak. Az is igaz, hogy bevezettek néhány rendelkezést a közbeszerzés megkönnyítése érdekében, azonban más újítások további adminisztratív terheket rónak az ajánlatkérő szervekre, miközben a kiegyensúlyozott közbeszerzési műveletekhez jogi stabilitás szükséges.

7.

Az EU-Szerződés 5. cikkének (4) bekezdése értelmében a közösségi fellépés tartalmilag és formálisan nem lépheti túl a Szerződések célkitűzéseinek eléréséhez szükséges mértéket. A részletesség javasolt mértéke ellentétben áll a közbeszerzési előírások tervezett egyszerűsítésével, és az ajánlatkérőkre – különösen a kisebb helyi és regionális szintű szervekre – elfogadhatatlan adminisztratív terheket ró.

8.

Könnyebben kezelhető jogi keretet lehetett volna megvalósítani úgy, hogy egyszerűbb és kevesebb előírást alkalmaznak, és ezeket szükség esetén az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatára vonatkozó iránymutatásokkal egészítik ki. Az ilyen szabályok folyamatosan aktualizálhatók anélkül, hogy szükséges lenne az irányelvek módosítása.

9.

Egyáltalán nem lehetetlen egyszerűbb, de hatékonyabb közbeszerzési előírások kidolgozása, ahogyan ezt az uniós szabályozáshoz képest sokkal egyszerűbb közbeszerzési megállapodás (GPA) példája is mutatja. Felkérjük az Európai Bizottságot, hogy a közbeszerzésre vonatkozó küszöbértékeket jelentős mértékben emelje meg. A határokon átnyúló közbeszerzés elenyészően csekély hányadára való tekintettel, illetve azokat az adminisztratív terheket tekintve, amelyeket a szabályozási keret az ajánlatkérő és ajánlattevő szervekre ró, az ilyen alacsony küszöbértékek nem ésszerűek. A nemrég megkötött közbeszerzési megállapodás (GPA) az 1994. évi megállapodás helyébe lép. A Régiók Bizottsága már most felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy a 2011 decemberében megkötött megállapodást tárgyalja újra a küszöbértékek jelentős megemelésének érdekében.

10.

Alapvetően fontos, hogy a rendelkezéseket úgy alakítsuk, hogy a kkv-k könnyen pályázhassanak közbeszerzésre, és hangsúlyozni kell az alvállalkozási lehetőségeket. Ebben a tekintetben is hasznos lenne a jogi keret egyszerűsítése, mivel a kkv-k sem közbeszerzéssel foglalkozó szakjogászokat, sem egyéb szakértőket nem engedhetnek meg maguknak. A vállalkozások jól ismerik áruikat és szolgáltatásaikat, azonban nem szakértők a közbeszerzés területén. Javasolnak néhány olyan szabályt is, amely megkönnyíteni hivatott a vállalatok helyzetét, például a dokumentáció benyújtását és az európai közbeszerzési igazolványt illetően. Ezek pozitív fejlemények. Ezzel szemben az RB úgy véli, hogy nem szabadna kötelezővé tenni a szerződések részekre való osztását vagy a részekre való osztás elmulasztásának megindokolását.

11.

Az ellenőrzött jogalanyoknak odaítélt szerződéseknek vagy a részt vevő ajánlatkérő szervek közszolgáltatási feladatainak közös végrehajtására irányuló együttműködésnek ezért mentesülnie kell az idevonatkozó szabályok alkalmazása alól, amennyiben az irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek. Az ellenőrzött vállalatokon belüli együttműködésre, valamint az ajánlatkérő szervek közötti együttműködésre vonatkozó mentesség javasolt szabályozása azonban túlságosan korlátozó, a gyakorlatban nem lesz működőképes, és így az irányelv összeütközésbe kerülhet a tagállamok belső adminisztratív eljárásaival.

12.

A zöld könyvről készült véleményében a Régiók Bizottsága azt javasolta, hogy a tárgyalásos eljárásra ugyanolyan feltételek vonatkozzanak, mint a közüzemi ágazatban, és az RB kitart álláspontja mellett. Nem világos, hogy a „hagyományos” ágazatok hatóságai miért lennének kevésbé alkalmasak a tárgyalásokra, mint a közüzemi ágazat ajánlatkérő szervei. Az ajánlatkérő szervek közbeszerzése nemcsak általános termékeket, hanem igen összetett termékeket, például IT-rendszereket vagy orvostechnikai eszközöket is érint. Ezekben az esetekben – ahogyan számos összetett szolgáltatás esetén is – a tárgyalás eljárás kínálkozik opcióként.

13.

A kkv-k hasznára válna, ha kiterjesztenék a tárgyalásos eljárás alkalmazási lehetőségeit, mivel ez nagyobb rugalmasságot biztosítana. A szóban forgó vállalkozások számára gyakori problémát jelentek az ajánlatok módosításaiból és kiegészítéseiből adódó nehézségek. E téren kevésbé merevnek kellene lenniük a szabályoknak.

14.

Sok fejfájást okoz az információs és kommunikációs technológiák (IKT-rendszerek) közbeszerzése, mivel kiegészítő szerződések – például további licenceket vagy új modulokat illetően – nem mindig köthetők problémamentesen. Ezek a nehézségek részben technikai jellegűek, részben költségfüggőek.

15.

A WTO-szabályokkal összhangban egy valamivel egyszerűbb rendszert javasolnak a helyi és regionális ajánlatkérők számára a versenyen alapuló beszerzésre vonatkozó előzetes tájékoztató tekintetében. Amennyiben élnek ezzel a lehetőséggel, nem kell külön hirdetményt közzétenniük a közbeszerzési eljárás megindítása előtt. Ez a javaslat ésszerű, mivel mind a hatóságoknak, mind a vállalkozásoknak könnyítést jelent.

16.

A Régiók Bizottsága a zöld könyvre adott válaszában amellett szállt síkra, hogy a keretmegállapodás rendelkezéseit – rugalmasabb rendelkezések kidolgozásának kiindulási pontjaként – a hatályos közüzemi irányelvvel összhangban kell meghatározni. Az Európai Bizottság ehelyett sajnálatos módon a közüzemi irányelv módosítását javasolja, ami által egy ugyanolyan szövevényes szabályozási rendszer jönne létre, mint a hagyományos ágazat esetében. Ezenfelül egyértelműsíteni kell, hogy az egyéni szükségletre irányuló áruk és szolgáltatások esetében, mint például a fogyatékkal élők segédeszközei, a szerződéseket úgy lehet kialakítani, hogy az adott polgár választhasson a keretmegállapodásban meghatározott szállítók közül.

17.

A Régiók Bizottsága támogatja az elektronikus közbeszerzést, és üdvözli az Európai Bizottság erre irányuló kezdeményezését. Az elektronikus beszerzés mind a vevőknek, mind az eladóknak könnyebbséget jelent. Ugyanakkor az ajánlatok kötelezően elektronikus formában történő benyújtására és átvételére javasolt kétéves időszak túl rövid, különösen a kisvállalkozások számára. Itt az ajánlatkérő szervek belátására kellene bízni, hogy hogyan járnak el, mivel e téren komoly eltérések vannak az ágazatok és a tagállamok között, és az ajánlatkérők látják át legjobban a helyzetet. Nem érthető, hogy miért kellene külön szabályoknak és rövidebb határidőknek vonatkozniuk a központi beszerző szervekre az elektronikus közbeszerzés bevezetésének tekintetében, különösen amikor helyi és regionális szintű központi beszerző szervekről van szó.

18.

Az RB továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy az Európai Bizottságnak feltétlenül át kellene dolgoznia a közös közbeszerzési szójegyzék (CPV) hivatkozási számrendszerét. Ez a rendszer nehezen áttekinthető, kétértelmű, valamint helyenként logikátlan. A CPV hivatkozási számainak működő rendszere megkönnyíti az elektronikus beszerzést.

19.

Az RB szerint feltétlenül meg kellene tartani az A- és B-szolgáltatások közötti különbségtételt, a szociális és egyéb meghatározott szolgáltatásokra vonatkozóan javasolt 74–76. cikkeket pedig törölni kellene. Ezek a szolgáltatások csak igen csekély határokon átnyúló jelentőséggel bírnak. A szociális szolgáltatások javasolt modellje nem ellensúlyozza azokat a hátrányokat, amelyek a B-szolgáltatásokra vonatkozó külön szabályozás megszüntetésével járnak. A mentességnek nemcsak a szociális és egészségügyi szolgáltatásokra kellene vonatkoznia, hiszen a személyes bizalom például a jogi szolgáltatásoknál is lényeges szerepet játszik, úgyhogy a verseny hagyományos útján történő közbeszerzés itt csak nehezen kivitelezhető. Az étkeztetési és szakképzési szolgáltatások is gyakran kapcsolódnak a szociális szolgáltatásokhoz, ami többek között az idősek és fogyatékkal élők számára nyújtott takarítási szolgáltatásokra is igaz.

20.

Az RB úgy véli, hogy a hatóságok vásárlóerejük révén jelentősen hozzájárulhatnak az Európa 2020 stratégia, különösen az Innovatív Unió című és az erőforrás-hatékony Európára vonatkozó kiemelt kezdeményezések céljainak eléréséhez.

21.

A Régiók Bizottsága üdvözli azt a tényt, hogy a javasolt irányelvek nagyobb hangsúlyt fektetnek a környezetvédelmi és szociális követelmények figyelembevételének lehetőségére, még ha a rendelkezések valószínűleg nem is mindig lesznek könnyen végrehajthatók, mint például a 67. cikkben említett életciklus-költségek meghatározása esetében. Az ajánlatkérő szervek belátására kell bízni annak eldöntését, hogy (ha egyáltalán) milyen követelményeket kell előírni, mivel az áruk és szolgáltatások rendkívül eltérőek lehetnek, a politikai célkitűzések kapcsán pedig lehetővé kell tenni, hogy azokat helyi és regionális szintű szakpolitikai döntésekkel határozzák meg. Hatalmas a különbség a cement és az MRT-berendezések beszerzése között. Az RB megállapítja azonban, hogy minden esetben tényleges összefüggésnek kell fennállnia az ajánlatkérés tárgyával ahhoz, hogy meg lehessen akadályozni az átláthatatlan és önkényes további döntéseket, és biztosítható legyen a tisztességes verseny a vállalatok között.

22.

A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy lehetőséget kell biztosítani arra, hogy a közbeszerzés során az ajánlatkérő szerv választhasson a legalacsonyabb árú és a gazdaságilag legkedvezőbb ajánlat között. Több szabványtermék, például az üzemanyag esetében az ár az egyedüli realisztikus odaítélési kritérium. Ez néhány összetett termékre, köztük bizonyos gyógyszerekre is igaz, amelyek minőségét már előzetesen biztosítják az értékesítés céljaira történő hatósági engedélyezési eljárások. A legalacsonyabb áron történő közbeszerzés egyáltalán nem jelenti azt, hogy le kell mondanunk a minőségi követelményekről. Az ilyenfajta közbeszerzéseknél kötelezővé teszik a minőségi követelményeket, és csak ezek teljesülése esetén fogadják el a legalacsonyabb árajánlatot. A legalacsonyabb áron történő közbeszerzés ráadásul a kisebb vállalatoknak kedvez, mivel ezek adminisztratív költségei gyakran alacsonyak, és termékeiket versenyképes áron tudják kínálni. Ha azonban a verseny a szociális vagy környezetvédelmi szempontok terén folyik, azzal számos kisvállalkozás kiszorulhat a piacról. Zavart okoz, hogy a javaslatban „legalacsonyabb költségről” van szó a „legalacsonyabb ár” helyett. A „legalacsonyabb költség” fogalma inkább a gazdaságilag legkedvezőbb ajánlattal függ össze, és azt mutatja, hogy az áron kívül egyéb kritériumokat is figyelembe vesznek. Az egyértelműség kedvéért nem kellene változtatni a hatályos irányelv megfogalmazásán.

23.

Az Európai Bizottság továbbá új rendelkezéseket javasol, amelyek az alvállalkozókhoz és a szerződések tartamuk alatti módosításához kapcsolódnak. Az RB szerint ezt a jövőben sem az irányelv keretein belül kellene szabályozni. Ezek a kérdések elsődlegesen a nemzeti szerződésjog hatáskörébe tartoznak. Egy értelmező jellegű dokumentumban való megvitatásuk azonban helyénvaló lehetne.

24.

Az Európai Bizottság egy sor jelentős hatású rendelkezést javasol a nemzeti felügyeleti testületekkel és a közbeszerzés támogatásával kapcsolatban. Megjegyzendő, hogy ezekkel a kérdésekkel a zöld könyv nem foglalkozott. A szubszidiaritás és arányosság elveinek alkalmazásáról szóló (2. sz.) jegyzőkönyv 2. cikke szerint az Európai Bizottságnak széles körű meghallgatásokat kell tartania a jogalkotási aktusok előterjesztését megelőzően. Ennek során adott esetben tekintettel kell lenni az érintett intézkedések regionális és helyi jelentőségére, a rendkívül sürgős esetek kivételével. A nemzeti felügyeleti szervek létrehozása egészen bizonyosan nagy jelentőséggel bír a helyi és regionális szint számára. Ez különösen az olyan tagállamokra igaz, amelyekben a szubnacionális hatóságok szabályozói hatáskörrel rendelkeznek.

25.

A javaslat ellentétben áll a tagállamok ahhoz való jogával, hogy közigazgatásukat maguk szervezzék meg, és sérti a szubszidiaritás elvét. Fontos, hogy ne sérüljön a szubszidiaritás és az arányosság elve. Egy javasolt uniós fellépésnek egyrészt szükségesnek kell lennie a célok eléréséhez, másrészt hatékonyabbnak kell lennie a megfelelő nemzeti szintű intézkedéseknél. Jelen esetben semmi sem utal arra, hogy a javasolt rendszer hatékonyabb a tagállamok mindenkori nemzeti rendszerük szerinti fellépésénél. A rendelkezésre álló kormányzati és igazságügyi rendszereknek képeseknek kell lenniük arra, hogy felvállalják a végrehajtással kapcsolatos új feladatokat anélkül, hogy minden tagállamban új, külön felügyeleti testületeket kellene létrehozni. Úgy tűnik, hogy az Európai Bizottság által javasolt modell oly módon kapcsol össze különféle feladatokat, amely ütközik az állami hatóságok és a bíróságok közötti hagyományos feladatmegosztással.

III.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1.   módosítás

COM(2011) 896 final

(14) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(14)

Jelentős a jogbizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a hatóságok közötti együttműködésre milyen mértékben vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok. A tagállamok – sőt az ajánlatkérő szervek is – eltérően értelmezik az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Ezért szükséges annak tisztázása, hogy az ajánlatkérő szervek által egymással kötött szerződésekre mely esetekben nem alkalmazandók a közbeszerzési szabályok. E kérdés tisztázását az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezési gyakorlatábanmeghatározott elveknek kell vezérelnie. Önmagában az a tény, hogy egy megállapodásban mindkét fél ajánlatkérő szerv, nem zárja ki a közbeszerzési szabályok alkalmazását. A közbeszerzési szabályok ugyanakkor nem képezhetik annak akadályát, hogy a hatóságok szabadon dönthessenek arról, hogy hogyan szervezik meg közszolgáltatási feladataik megvalósítását. Az ellenőrzött jogalanyoknak odaítélt szerződéseknek és a részt vevő ajánlatkérő szervek közszolgáltatási feladatainak közös végrehajtására irányuló együttműködésnek ezért mentesülnie kell a szabályok alkalmazása alól, amennyiben az irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek. Az irányelvnek annak biztosítására kell irányulnia, hogy a mentesített állami szervek közötti együttműködés ne torzítsa a versenyt a magánszféra gazdasági szereplői tekintetében. A versenyt az sem torzíthatja, ha egy ajánlatkérő szerv ajánlattevőként vesz részt egy közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárásban.

(14)

Jelentős a jogbizonytalanság azzal kapcsolatban, hogy a hatóságok közötti együttműködésre milyen mértékben vonatkozzanak a közbeszerzési szabályok. A tagállamok – sőt az ajánlatkérő szervek is – eltérően értelmezik az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Ezért szükséges annak tisztázása, hogy az ajánlatkérő szervek által egymással kötött szerződésekre mely esetekben nem alkalmazandók a közbeszerzési szabályok. E kérdés tisztázását az Európai Bíróság vonatkozó ítélkezésigyakorlatában meghatározott elveknek kell vezérelnie. Önmagában az a tény, hogy egy megállapodásban mindkét fél ajánlatkérő szerv, nem zárja ki a közbeszerzési szabályok alkalmazását. A közbeszerzési szabályok ugyanakkor nem képezhetik annak akadályát, hogy a hatóságok szabadon dönthessenek arról, hogy hogyan szervezik meg közszolgáltatási feladataik megvalósítását. . Az ellenőrzött jogalanyoknak odaítélt szerződéseknek és a részt vevő ajánlatkérő szervek közszolgáltatási feladatainak közös végrehajtására irányuló együttműködésnek ezért mentesülnie kell a szabályok alkalmazása alól, amennyiben az irányelvben meghatározott feltételek teljesülnek. Az irányelvnek annak biztosítására kell irányulnia, hogy a mentesített állami szervek közötti együttműködés ne torzítsa a versenyt a magánszféra gazdasági szereplői tekintetében. A versenyt az sem torzíthatja, ha egy ajánlatkérő szerv ajánlattevőként vesz részt egy közbeszerzési szerződés odaítélésére irányuló eljárásban.

Indokolás

Világossá kell tenni, hogy a hatóságok közötti együttműködés különböző formái nem tartoznak a közbeszerzési előírások hatálya alá.

2.   módosítás

COM(2011) 896 final

(46) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(46)

Az ajánlatkérő szervek olyan külső körülményekkel szembesülhetnek, amelyeket a szerződés odaítélésekor nem láthattak előre. Ilyen esetben szükség van bizonyos fokú rugalmasságra, hogy a szerződést - új közbeszerzési eljárás nélkül - ezekhez a körülményekhez igazítsák. Az előreláthatatlan körülmények kifejezés olyan körülményekre utal, amelyeket az ajánlatkérő szerv - figyelembe véve a rendelkezésére álló eszközöket, az adott projekt természetét és jellemzőit, a szóban forgó terület bevált gyakorlatát, valamint az odaítélés előkészítése során elköltött források és annak várható értéke közötti megfelelő kapcsolat biztosításának igényét - az eredeti odaítélés ésszerű és gondos előkészítése ellenére nem tudott megjósolni. Ugyanakkor ez nem érvényes azokban az esetekben, amikor a módosítás a beszerzés általános jellegének megváltozását eredményezi, például azáltal, hogy a beszerzendő építési beruházásokat, árukat vagy szolgáltatásokat valami mással helyettesítik, vagy alapvetően megváltoztatják a beszerzés fajtáját, mivel ilyen helyzetben feltételezhető az eredményre gyakorolt hatás.

(46)

Az ajánlatkérő szervek olyan külső körülményekkel szembesülhetnek, amelyeket a szerződés odaítélésekor nem láthattak előre. Ilyen esetben szükség van bizonyos fokú rugalmasságra, hogy a szerződést – új közbeszerzési eljárás nélkül – az említett körülményekhez igazítsák. Az előreláthatatlan körülmények kifejezés olyan körülményekre utal, amelyeket az ajánlatkérő szerv az eredeti odaítélés ésszerű és gondos előkészítése ellenére nem tudott megjósolni. Ugyanakkor ez nem érvényes azokban az esetekben, amikor a módosítás a beszerzés általános jellegének megváltozását eredményezi, például azáltal, hogy a beszerzendő építési beruházásokat, árukat vagy szolgáltatásokat valami mással helyettesítik, vagy alapvetően megváltoztatják a beszerzés fajtáját, mivel ilyen helyzetben feltételezhető az eredményre gyakorolt hatás.

Indokolás

A preambulumban említett előreláthatatlan körülmények értékelése során nem szabad figyelembe venni az ajánlatkérő szerv rendelkezésére álló erőforrásokat és azoknak a beszerzés várható összértékével való kapcsolatát. Az ajánlatkérő szerv rendelkezésére álló erőforrások és azok értékelése nem tartozik az Európai Bizottság hatáskörébe, és a beszerzési eljárás végeredményének megítélésekor nem szabad figyelembe venni az ajánlatkérő szervek szerveződésével, illetve személyzetével kapcsolatos tényezőket. A helyi szintű közbeszerzési hatóságok maguk dönthetnek saját humánerőforrásaikról és munkamódszereikről, függetlenül attól, hogy közbeszerzés esetén hogyan kell eljárniuk. A kérdéses értékelési mechanizmust törölni kell a preambulumból, mivel az ellentétes az uniós joggal.

3.   módosítás

COM(2011) 895 final

1. cikk

COM(2011) 896 final

1. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1. cikk

1. cikk

Tárgy és hatály

Tárgy és hatály

(1)   Ez az irányelv szabályokat állapít meg az ajánlatkérő szervek közbeszerzési szerződések megkötése érdekében lefolytatott beszerzési eljárásaira, valamint tervpályázati eljárásaira vonatkozóan, amelyek becsült értéke meghaladja a 4. cikkben rögzített értékhatárokat.

(1)   Ez az irányelv szabályokat állapít meg az ajánlatkérő szervek közbeszerzési szerződések megkötése érdekében lefolytatott beszerzési eljárásaira, valamint tervpályázati eljárásaira vonatkozóan, amelyek becsült értéke meghaladja a 4. cikkben rögzített értékhatárokat.

(2)   Ezen irányelv értelmében beszerzés az építési beruházás, áruk vagy szolgáltatások egy vagy több ajánlatkérő szerv által történő megvásárlása vagy más formában történő megszerzése az említett ajánlatkérő szervek által kiválasztott gazdasági szereplőktől, függetlenül attól, hogy az építési beruházást, árukat vagy szolgáltatásokat közcélra szánták-e.

(2)   Ezen irányelv értelmében beszerzés az építési beruházás, áruk vagy szolgáltatások egy vagy több ajánlatkérő szerv által történő megvásárlása vagy más formában történő megszerzése az említett ajánlatkérő szervek által kiválasztott gazdasági szereplőktől.

Ezen irányelv értelmében egyetlen beszerzésnek számít az építési beruházások, árubeszerzések, szolgáltatás-megrendelések összessége – még akkor is, ha azok beszerzése több szerződésen keresztül történik –, amennyiben a szerződések egyetlen projekt részét képezik.

 

   

 

 

 

 

   

 

   

 

 

 

 

   

 

a)

 

 

   

Indokolás

A nem közcélú áruk, szolgáltatások és építési beruházások beszerzésének nincs helye a közbeszerzési irányelvben.

A szerződések odaítélési eljárásához egyedi szerződés javasolt, nem pedig projekt, mivel a projekt tartalmazhat olyan elemeket, amelyek nem tartoznak az irányelv hatálya alá.

A hatóságok közötti kapcsolatot szabályozó rendelkezéseket a 11. cikkből (a COM(2011) 896 sz. dokumentumban) és a 21. cikkből (a COM(2011) 895 sz. dokumentumban) az 1. cikkbe kellene áthelyezni, mivel a hatályon kívül esnek.

A Bíróság az ítéletében (Teckal C-107/98. sz. ügy) a tevékenységek fő részéből, nem pedig 90 %-ából indul ki, ami miatt meg kell előzni a Bíróság joggyakorlatával való kollíziót.

A 11. cikket (a COM(2011) 896 sz. dokumentumban), illetve a 21. cikket (a COM(2011) 895 sz. dokumentumban) a javasolt módosítások következtében törölni ajánlatos.

4.   módosítás

COM(2011) 896 final

4. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

4. cikk

4. cikk

Az értékhatárok összege

Az értékhatárok összege

Ezt az irányelvet azokra a beszerzésekre kell alkalmazni, amelyek hozzáadottérték-adó (HÉA) nélküli becsült értéke eléri vagy meghaladja a következő értékhatárt:

Ezt az irányelvet azokra a beszerzésekre kell alkalmazni, amelyek hozzáadottérték-adó (HÉA) nélküli becsült értéke eléri vagy meghaladja a következő értékhatárt:

(a)

5 000 000 EUR az építési beruházásra irányuló szerződések esetében;

(a)

5 000 000 EUR az építési beruházásra irányuló szerződések esetében;

(b)

130 000 EUR a központi kormányzati szervek által odaítélt, árubeszerzésre és szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződések, valamint az említett szervek által szervezett tervpályázatok esetében; a honvédelem területén működő ajánlatkérő szervek által odaítélt, árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések esetében az említett értékhatár csak azokra a szerződésekre érvényes, amelyekben a III. mellékletben foglalt termékek szerepelnek;

(b)

130 000 EUR a központi kormányzati szervek által odaítélt, árubeszerzésre és szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződések, valamint az említett szervek által szervezett tervpályázatok esetében; a honvédelem területén működő ajánlatkérő szervek által odaítélt, árubeszerzésre irányuló közbeszerzési szerződések esetében az említett értékhatár csak azokra a szerződésekre érvényes, amelyekben a III. mellékletben foglalt termékek szerepelnek;

(c)

200 000 EUR a központi szint alatti ajánlatkérő szervek által odaítélt, árubeszerzésre és szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződések, valamint az említett szervek által szervezett tervpályázatok esetében;

(c)

EUR a központi szint alatti ajánlatkérő szervek által odaítélt, árubeszerzésre és szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződések, valamint az említett szervek által szervezett tervpályázatok esetében.

(d)

500 000 EUR a XVI. mellékletben felsorolt szociális és egyéb meghatározott szolgáltatásokra irányuló szerződések esetében.

Indokolás

Az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó 1,5 millió dán koronás jelenlegi küszöbértéknél a határokon átnyúló kereskedelem alig létezik. 2009-ben a szerződéseknek csak 1,4 %-át jelentették a határokon átnyúlóan megkötött szerződések. Javasoljuk az árukra és szolgáltatásokra vonatkozó küszöbérték megemelését, valamint a 4. cikk d) pontjának a törlését. Az WTO-megállapodás következő újratárgyalásakor az Európai Bizottságnak legalább annak nagy jelentőséget kellene tulajdonítania, hogy megemeljék a közbeszerzésekre vonatkozó küszöbértékeket. A határokon átnyúló közbeszerzések elenyészően csekély hányadára, illetve azokra az adminisztratív terhekre tekintettel, amelyeket a szabályozási keret ró az ajánlatkérő és ajánlattevő szervekre, ezek az alacsony küszöbértékek nem ésszerűek.

5.   módosítás

COM(2011) 895 final

19. cikk

COM(2011) 896 final

10. cikk

Különös kizárások a szolgáltatásra irányuló szerződések esetében

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Különös kizárások a szolgáltatásra irányuló szerződések esetében

Különös kizárások a szolgáltatásra irányuló szerződések esetében

(…)

(…)

(c)

választottbírói és békéltetési szolgáltatás;

c)

választottbírói és békéltetési szolgáltatás

 

 

 

 

 

 

(d)

az értékpapírok és egyéb pénzügyi eszközök kibocsátásával, vételével, eladásával vagy átruházásával kapcsolatos pénzügyi szolgáltatás a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében, jegybanki szolgáltatások, valamint az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz segítségével végrehajtott műveletek;

d)

az értékpapírok és egyéb pénzügyi eszközök kibocsátásával, vételével, eladásával vagy átruházásával kapcsolatos pénzügyi szolgáltatás a 2004/39/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv értelmében jegybanki szolgáltatások, valamint az Európai Pénzügyi Stabilitási Eszköz segítségével végrehajtott műveletek;

(e)

munkaviszony;

e)

munkaviszony;

 

[…]

 

g)

Indokolás

(c) 1.)

A bírósági jogi képviselethez kapcsolódó és egyéb jogi szolgáltatások szorosan összefüggenek az adott tagállam jogrendjével, amely általában kizárja a határon túli szolgáltatásnyújtást. E szolgáltatások ráadásul megkívánnak egy bizonyos szintű bizalmat, amely nem határozható meg tárgyilagosan egy közbeszerzési eljárás során.

(c) 2.)

A gazdasági életképességhez hasonló kritériumokat nem szabad figyelembe venni akkor, ha a nemzetbiztonságról, és azon belül a sürgősségi szolgáltatásokról van szó.

(d)

A 2004/18/EK irányelv 18. cikkében és a 2004/17/EK irányelv 24. és 25. cikkében szereplő, a kizárólagos jogra vonatkozó kivételt ajánlatos megtartani, éppúgy mint a hatályos 16. cikk d) pontjában szereplő, az ajánlatkérő szervek eszközökhöz vagy tőkéhez jutását szolgáló pénzügyi műveletekre vonatkozó kivételt. A tagállamokban szükség van ezekre a rendelkezésekre.

(g)

Az európai uniós Szerződések kifejezetten feljogosítják a tagállamokat kizárólagos jogok átruházására. Ennek tükröződnie kellene a közbeszerzési szabályokban.

6.   módosítás

COM(2011) 896 final

15. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

 

15. cikk

Indokolás

A javasolt kiegészítés célja a pontosítás a feladatoknak és illetékességi köröknek a közbeszerzési jog alóli mentességét illetően.

7.   módosítás

COM(2011) 895 final

21. cikk

COM(2011) 896 final

11. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A hatóságok közötti kapcsolat

(1)   Az ajánlatkérő szervek által egy másik jogi személynek odaítélt szerződés nem tartozik a jelen irányelv hatálya alá az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:

   

a)

az ajánlatkérő szerv olyan ellenőrzést gyakorol az érintett jogi személy felett, amely hasonló ahhoz az ellenőrzéshez, amelyet saját szervezeti egységei felett gyakorol;

b)

az érintett jogi személy tevékenységeinek legalább 90 %-át az ellenőrzést gyakorló ajánlatkérő szerv vagy az általa ellenőrzött más jogi személyek számára végzik;

c)

az ellenőrzött jogi személyben nincsenek magánjogi érdekeltek.

Az ajánlatkérő szerv az első albekezdés a) pontja értelmében akkor gyakorol ahhoz hasonló ellenőrzést egy jogi személy felett, mint amelyet saját szervezeti egységei felett gyakorol, ha döntő befolyással rendelkezik az ellenőrzött jogi személynek mind stratégiai céljai, mind jelentős döntései tekintetében.

(2)   Akkor is alkalmazandó az (1) bekezdés, ha egy olyan ellenőrzött jogalany, amely maga is ajánlatkérő szerv, szerződést ítél oda az ellenőrző intézményének vagy az ugyanazon ajánlatkérő szerv által ellenőrzött valamely jogi személynek, feltéve, hogy nincsenek magánjogi érdekeltek abban a jogi személyben, amelynek odaítélték a közbeszerzési szerződést.

   

(3)   Az az ajánlatkérő szerv, amely az (1) bekezdés értelmében nem gyakorol ellenőrzést egy jogi személy felett, az alábbi feltételek teljesülése mellett a jelen irányelv rendelkezéseinek alkalmazása nélkül is odaítélhet egy szerződést olyan jogi személynek, amelyet más ajánlatkérő szervekkel együtt ellenőriz:

   

a)

az ajánlatkérő szervek az érintett jogi személy felett a saját szervezeti egységeik felett gyakorolt ellenőrzéshez hasonló, közös ellenőrzést gyakorolnak;

b)

az érintett jogi személy tevékenységeinek legalább 90 %-át az ellenőrzést gyakorló ajánlatkérő szervek vagy az általuk ellenőrzött más jogi személyek számára végzik;

c)

az ellenőrzött jogi személyben nincsenek magánjogi érdekeltek.

Az a) pont alkalmazásában akkor tekintendő úgy, hogy az ajánlatkérő szervek közös ellenőrzést gyakorolnak valamely jogi személy felett, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

a)

az ellenőrzött jogi személy döntéshozó szervei a részt vevő ajánlatkérő szervek képviselőiből állnak;

b)

az említett ajánlatkérő szervek ezért képesek közösen döntő befolyást gyakorolni az ellenőrzött jogi személy stratégiai céljaira és jelentős döntéseire;

c)

az ellenőrzött jogi személynek nincsenek olyan érdekeltségei, amelyek távol állnak a hozzá kapcsolódó hatóságok érdekeitől;

d)

az ellenőrzött jogi személy az ajánlatkérő szervekkel kötött közbeszerzési szerződések tényleges költségeinek megtérítésén kívül egyéb nyereséggel nem rendelkezik.

(4)   A két vagy több ajánlatkérő szerv által kötött megállapodás nem tekinthető közbeszerzési szerződésnek a jelen irányelv 2. cikkének 6. pontja értelmében, az alábbi feltételek együttes teljesülése esetén:

   

a)

a megállapodás a részt vevő ajánlatkérő szervek között valódi együttműködést hoz létre, amelynek célja, hogy közösen végezzék el közszolgáltatási feladataikat, a felek kölcsönös jogai és kötelezettségei mellett;

b)

a megállapodást kizárólag a közérdekkel kapcsolatos megfontolások vezérlik;

c)

a részt vevő ajánlatkérő szervek megállapodás szempontjából releváns tevékenységeinek nyílt piaci teljesítménye a forgalom tekintetében nem haladja meg a 10 %-ot;

d)

a megállapodás az építési beruházások, szolgáltatások vagy áruk tényleges költségeinek megtérítésén kívül nem tartalmaz egyéb pénzmozgásokat a részt vevő ajánlatkérő szervek között;

e)

egyik érintett ajánlatkérő szervben sincsenek magánjogi érdekeltek.

(5)   A magánszféra (1)-(4) bekezdésben említett részvételének hiányát a szerződés odaítélésekor vagy a megállapodás megkötésekor kell igazolni.

   

Az (1)–(4) bekezdésben meghatározott kizárások alkalmazhatósága abban a pillanatban megszűnik, amikor a magánszféra bármilyen módon bevonódik, aminek eredményeként a folyamatban lévő szerződéseket a rendes közbeszerzési eljárásokon keresztül meg kell nyitni a verseny számára.

Indokolás

A 11., illetve a 21. cikk törlése a 3. módosításra vonatkozó ajánlás logikus következménye.

8.   módosítás

COM(2011) 895 final

31. cikk

COM(2011) 896 final

17. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Fenntartott szerződések

Fenntartott szerződések

A tagállamok a közbeszerzési eljárásokban való részvétel jogát fenntarthatják védett műhelyek és olyan gazdasági szereplők számára, akiknek fő célja a fogyatékkal élő és hátrányos helyzetű munkavállalók társadalmi és szakmai integrációja, vagy úgy rendelkezhetnek, hogy a szerződéseket a védett munkahelyteremtési programok keretében kell teljesíteni, feltéve, hogy az ilyen műhelyek, gazdasági szereplők vagy programok alkalmazottainak több mint 30 %-a fogyatékkal élő vagy hátrányos helyzetű munkavállaló.

A tagállamok a közbeszerzési eljárásokban való részvétel jogát fenntarthatják védett műhelyek és olyan gazdasági szereplők számára, akiknek fő célja a fogyatékkal élő és hátrányos helyzetű munkavállalók társadalmi és szakmai integrációja, vagy úgy rendelkezhetnek, hogy a szerződéseket a védett munkahelyteremtési programok keretében kell teljesíteni, feltéve, hogy az ilyen műhelyek, gazdasági szereplők vagy programok alkalmazottainak több mint 30 %-a fogyatékkal élő vagy hátrányos helyzetű .

Az ajánlati felhívásban hivatkozni kell erre a rendelkezésre.

Az ajánlati felhívásban hivatkozni kell erre a rendelkezésre.

Indokolás

Új rendelkezésről van szó, ezért meg kellene határozni a hatálya alá eső személyek körét, annál is inkább, mivel terjedelmesebb a hatályos 19. cikknél.

9.   módosítás

COM(2011) 895 final

34. cikk

COM(2011) 896 final

19. cikk (7) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy legkésőbb két évvel a 92. cikk (1) bekezdésében meghatározott időpontot követően a jelen irányelv szerinti valamennyi beszerzési eljárást elektronikus kommunikációs eszközök – különösen elektronikus benyújtás – útján bonyolítsanak le, a jelen cikk követelményeivel összhangban.

A tagállamok kötelesek gondoskodni arról, hogy a jelen irányelv szerinti valamennyi beszerzési eljárást elektronikus kommunikációs eszközök – különösen elektronikus benyújtás – útján bonyolítsanak le, a jelen cikk követelményeivel összhangban.

Indokolás

A különböző ágazatokban az ajánlatkérő szervek (különösen a helyi szintűek) és a szállítók egymástól nagymértékben eltérő cselekvési feltételei miatt célravezetőbb volna a tagállamokat megbízni az elektronikus beszerzés aktív előkészítésével, ahelyett, hogy rövid távú követelmények elé állítjuk őket.

10.   módosítás

COM(2011) 896 final

24. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az eljárások kiválasztása

Az eljárások kiválasztása

(1)   A közbeszerzési szerződések odaítélésekor az ajánlatkérő szerv az ezen irányelvhez igazított nemzeti eljárásokat alkalmazza, feltéve, hogy a 30. cikk sérelme nélkül pályázati felhívást tettek közzé.

(1)   A közbeszerzési szerződések odaítélésekor az ajánlatkérő szerv az ezen irányelvhez igazított nemzeti eljárásokat alkalmazza, feltéve, hogy a 30. cikk sérelme nélkül pályázati felhívást tettek közzé.

A tagállamok kötelesek úgy rendelkezni, hogy az ajánlatkérő szervek alkalmazhatják a jelen irányelvben szabályozott nyílt vagy meghívásos eljárást.

A tagállamok kötelesek úgy rendelkezni, hogy az ajánlatkérő szervek a jelen irányelvben szabályozott nyílt vagy meghívásos eljárás.

A tagállamok rendelkezhetnek úgy, hogy az ajánlatkérő szervek alkalmazhatják a jelen irányelvben szabályozott innovációs partnerséget.

A tagállamok , hogy az ajánlatkérő szervek alkalmazák a jelen irányelvben szabályozott innovációs partnerséget.

A tagállamok arról is rendelkezhetnek, hogy az ajánlatkérő szervek tárgyalásos eljárást vagy versenypárbeszédet alkalmazhatnak a következő esetek bármelyikében:

a)

az építési beruházásokat illetően, amennyiben az építési beruházásra irányuló szerződés tárgya az építési beruházás 2. cikk (8) bekezdés szerinti tervezése és kivitelezése együtt, vagy amennyiben tárgyalásokra van szükség a projekt jogi vagy pénzügyi felépítésének kialakításához;

b)

az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések vonatkozásában a kizárólag kutatási vagy innovációs, tesztelési vagy fejlesztési céllal, és nem a nyereségesség biztosításának vagy a kutatási és fejlesztési költségek megtérülésének céljából végrehajtott építési beruházások esetében;

c)

a szolgáltatás vagy árubeszerzés vonatkozásában, amennyiben a műszaki leírás nem állapítható meg kellő pontossággal a VIII. melléklet 2-5. pontja szerinti szabványok, európai műszaki tanúsítványok, közös műszaki leírások vagy műszaki referenciák valamelyikére való hivatkozással;

d)

a 30. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti szabálytalan vagy elfogadhatatlan ajánlatok esetén;

e)

amennyiben az építési beruházás, az árubeszerzések vagy a szolgáltatások jellegéhez vagy összetettségéhez kapcsolódó sajátos körülmények vagy a kapcsolódó kockázatok miatt a szerződés előzetes tárgyalások nélkül nem ítélhető oda.

A tagállamok úgy határozhatnak, hogy a tárgyalásos eljárást, a versenypárbeszédet vagy az innovációs partnerséget nem ültetik át a nemzeti jogukba.

Indokolás

Az RB úgy véli, hogy a tárgyalásos eljárásokat a klasszikus ágazatokban ugyanolyan feltételek mellett kell lefolytatni, mint a közüzemi ágazatokban; ez a versenypárbeszédre is vonatkozik. Nem világos, hogy a „hagyományos” ágazatok hatóságai miért lennének kevésbé alkalmasak az ilyen eljárásokra, mint a közüzemi ágazat ajánlatkérő szervei. Itt az ajánlatkérő szervek belátására kellene bízni, hogy eldöntsék, az adott közbeszerzésből kiindulva mely eljárást alkalmazzák.

Pontosítás. Fontos egyértelműsíteni, hogy minden esetben az ajánlatkérő szervnek kell kiválasztania a megfelelő eljárást, nem pedig a nemzeti vagy az uniós szintnek. Az uniós és a nemzeti szintnek az összes eljárást elérhetővé kell tennie az ajánlatkérő szervek számára. Ha nem így történne, az eltérő szabályokat és eljárásokat eredményezne a különböző tagállamokban, torzítaná a versenyt és egyenlőtlen feltételeket jelentene.

11.   módosítás

COM(2011) 896 final

30. cikk (2) a) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

a)

amennyiben nyílt vagy meghívásos eljárás keretében nem nyújtottak be ajánlatot vagy megfelelő ajánlatot, illetve részvételi jelentkezést, feltéve, hogy a szerződés eredeti feltételei nem változtak meg lényegesen, továbbá azzal a feltétellel, hogy a Bizottság, illetve a 84. cikknek megfelelően kijelölt nemzeti felügyeleti testületek részére - amennyiben kérik - jelentést küldenek;

a)

amennyiben nyílt vagy meghívásos eljárás keretében nem nyújtottak be ajánlatot vagy megfelelő ajánlatot, illetve részvételi jelentkezést, feltéve, hogy a szerződés eredeti feltételei nem változtak meg lényegesen;

Indokolás

Ez a jelentéstételi kötelezettség a 84. cikkel (egy új nemzeti felügyeleti testület bevezetése) együtt szükségtelen bürokratikus ráfordításhoz vezet. Az uniós közbeszerzési jog egyszerűsítésének és rugalmasabbá tételének jegyében mindenképpen el kellene kerülni az új adminisztrációs terheket. Ezt a részt tehát új szöveg behelyettesítése nélkül törölni kell.

12.   módosítás

COM(2011) 895 final

44. cikk d) bekezdés i. pont és (e) bekezdés

COM(2011) 896 final

30. cikk 2. c) bekezdés i. pont és 2. d) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

c)

ha az alábbi okok valamelyike miatt az építési beruházásokat, árukat vagy szolgáltatásokat csak egy konkrét gazdasági szereplő képes teljesíteni:

c)

ha az alábbi okok valamelyike miatt az építési beruházásokat, árukat vagy szolgáltatásokat csak egy konkrét gazdasági szereplő képes teljesíteni:

i.

technikai okokból nincs verseny;

i.

technikai okokból nincs verseny;

d)

amennyiben feltétlenül szükséges, ha a vis maior által kiváltott rendkívüli sürgősség miatt a nyílt, a meghívásos és a tárgyalásos eljárás határideje nem tartható be;

d)

amennyiben feltétlenül szükséges, ha a által kiváltott rendkívüli sürgősség miatt a nyílt, a meghívásos és a tárgyalásos eljárás határideje nem tartható be;

Indokolás

Ebben a cikkben nem szabadna megfeledkezni a jogi okokról sem. Ezáltal figyelembe vehetők olyan esetek is, amelyekben egy ajánlatkérő szerv egy építésre vonatkozó beruházást (például iskolaépítést) kíván végrehajtani egy adott területen, amelynek tulajdonosa azonban csupán azzal a feltétellel hajlandó a terület eladására, hogy ő építheti fel az épületet.

A 2004/18/EK irányelv 31. cikkének c) pontja alatt szereplő hatályos szöveggel szemben a „vis maior” kifejezés szigorítást jelentene. A hatályos szöveget meg kell hagyni. Azokban az esetekben kellene versenyeztetés nélkül történő tárgyalásos eljárást engedélyezni, amikor egy szerződés még folyamatban lévő bírósági vizsgálata során van szó olyan áruk és szolgáltatások beszerzéséről, amelyeknek rendelkezésre bocsátására az ajánlatkérő szervet más jellegű jogi rendelkezések kötelezik. Gondolhatunk itt például idősek gondozására idősotthonokban vagy szívbillentyűk beszerzésére kórházak számára.

13.   módosítás

COM(2011) 895 final

45. cikk

COM(2011) 896 final

31. cikk

Keretmegállapodások

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   Az ajánlatkérő szervek keretmegállapodásokat köthetnek, amennyiben alkalmazzák a jelen irányelvben előírt eljárásokat.

(1)   Az ajánlatkérő szervek keretmegállapodásokat köthetnek, amennyiben alkalmazzák a jelen irányelvben előírt eljárásokat.

A keretmegállapodás egy vagy több ajánlatkérő szerv és egy vagy több gazdasági szereplő között létrejött megállapodást jelent, amelynek célja az egy adott időszakban odaítélendő szerződésekre irányadó feltételek megállapítása, különösen az árra és – szükség szerint – az előirányzott mennyiségre vonatkozóan.

A keretmegállapodás egy vagy több ajánlatkérő szerv és egy vagy több gazdasági szereplő között létrejött megállapodást jelent, amelynek célja az egy adott időszakban odaítélendő szerződésekre irányadó feltételek megállapítása, különösen az árra és – szükség szerint – az előirányzott mennyiségre vonatkozóan.

A keretmegállapodás tartama nem haladhatja meg a négy évet, kivéve a kellően – különösen a keretmegállapodás tárgyával – indokolt kivételes eseteket.

(2)   A keretmegállapodáson alapuló szerződéseket a jelen bekezdésben, valamint a (3) és a (4) bekezdésben megállapított eljárásokkal összhangban kell odaítélni.

(2)   A keretmegállapodáson alapuló szerződéseket a jelen bekezdésben, valamint a (3) és a (4) bekezdésben megállapított eljárásokkal összhangban kell odaítélni.

Az említett eljárások csak az ajánlati felhívásban vagy a szándék megerősítésére vonatkozó felhívásban egyértelműen e célból megjelölt ajánlatkérő szervek és a keretmegállapodásban eredetileg is részes fél gazdasági szereplők között alkalmazhatók.

A keretmegállapodáson alapuló szerződések semmiképpen nem módosíthatják lényegesen a keretmegállapodásban megállapított feltételeket, különösen a (3) bekezdésben említett esetben.

A keretmegállapodáson alapuló szerződések semmiképpen nem módosíthatják lényegesen a keretmegállapodásban megállapított feltételeket, különösen a (3) bekezdésben említett esetben.

Az ajánlatkérő szerv nem élhet vissza a keretmegállapodással a verseny akadályozása, korlátozása vagy torzítása céljából.

Indokolás

A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a keretfeltételeket elméletileg a 2004/17/EK hatályos irányelvben foglaltakhoz hasonlóan kell szabályozni, mivel nincs indok arra, hogy például az ilyen szerződések időkeretét szabályozzák, míg ez más szerződéstípusok esetében nem történik így. A dinamikus beszerzési rendszerek helyzetének megfelelően lehetővé kellene tenni, hogy a folyamatban lévő szerződés idején új gazdasági szereplőket vonjanak be, mivel ez kedvez mind az ajánlattevőnek, mind az ajánlatkérőnek. A szöveg vége feleslegessé válik, mivel az levezethető az alapelvekből.

14.   módosítás

COM(2011) 895 final

45. cikk (4) bekezdés

COM(2011) 896 final

31. cikk (4) bekezdés

Keretmegállapodások

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(4)   Amennyiben a keretmegállapodás megkötésére egynél több gazdasági szereplővel kerül sor, az az alábbi módok valamelyikén teljesíthető:

4.   Amennyiben a keretmegállapodás megkötésére egynél több gazdasági szereplővel kerül sor, az az alábbi módon teljesíthető:

a)

a keretmegállapodás feltételei szerint - a verseny újbóli megnyitása nélkül -, amennyiben a keretmegállapodás az érintett építési beruházásokra, szolgáltatásokra és árukra vonatkozó valamennyi feltételt meghatározza, továbbá meghatározza azokat az objektív feltételeket, amelyek alapján eldönthető, hogy a keretmegállapodásban félként szereplő gazdasági szereplők közül melyik teljesítse az érintett építési beruházásokat, szolgáltatásokat és árukat; ez utóbbi feltételeket fel kell tüntetni a közbeszerzési dokumentumokban;

a)

amennyiben a keretmegállapodás az érintett építési beruházásokra, szolgáltatásokra és árukra vonatkozó valamennyi feltételt meghatározza, ;

b)

amennyiben nincs az érintett építési beruházásokra, szolgáltatásokra és árukra vonatkozó valamennyi feltétel meghatározva a keretmegállapodásban, a versenynek a keretmegállapodásban félként szereplő gazdasági szereplők közötti újbóli megnyitása útján.

b)

amennyiben nincs az érintett építési beruházásokra, szolgáltatásokra és árukra vonatkozó valamennyi feltétel meghatározva a keretmegállapodásban, a versenynek a keretmegállapodásban félként szereplő gazdasági szereplők közötti újbóli megnyitása útján .

 

Indokolás

Az irányelvjavaslat nem teszi világosabbá a keretmegállapodások használatát. Ez különösen a közvetlen odaítélésnek és a verseny újbóli megnyitásának alkalmazására, illetve a kettő közötti választásra is igaz. Ahhoz, hogy az alkalmazás rugalmas legyen, lehetővé kell tenni a kettő kombinációjának alkalmazását, hogy kisebb megrendelések esetén közvetlenül a rögzített feltételek szerint lehessen eljárni, míg nagy tétel ugyanazon keretfeltételek melletti megrendelése esetén pedig új pályázatot lehessen kiírni.

15.   módosítás

COM(2011) 896 final

37. cikk

Alkalmi közös beszerzés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.   Egy vagy több ajánlatkérő szerv megállapodhat egyes konkrét beszerzések közös megvalósításáról.

1.   Egy vagy több ajánlatkérő szerv megállapodhat egyes konkrét beszerzések közös megvalósításáról.

2.   Ha az érintett közbeszerzési eljárásokat egyetlen ajánlatkérő szerv önállóan folytatja le azok minden szakaszában, a pályázati felhívás közzétételétől az ebből eredő szerződés vagy szerződések teljesítésének befejezéséig, az adott ajánlatkérő szerv kizárólagos felelősséggel tartozik a jelen irányelv szerinti kötelezettségek teljesítéséért.

2.   Ha az érintett közbeszerzési eljárásokat egyetlen ajánlatkérő szerv önállóan folytatja le azok minden szakaszában, a pályázati felhívás közzétételétől az ebből eredő szerződés vagy szerződések teljesítésének befejezéséig, az adott ajánlatkérő szerv kizárólagos felelősséggel tartozik a jelen irányelv szerinti kötelezettségek teljesítéséért.

Ugyanakkor, ha a közbeszerzési eljárásokat vagy az azokból eredő szerződéseket a részt vevő ajánlatkérő szervek közül egynél több folytatja le, illetve teljesíti, az általuk lefolytatott szakaszok tekintetében továbbra is az adott ajánlatkérő szervek felelnek a jelen irányelv szerinti kötelezettségek teljesítéséért.

Ugyanakkor, ha a közbeszerzési eljárásokat vagy az azokból eredő szerződéseket a részt vevő ajánlatkérő szervek közül egynél több folytatja le, illetve teljesíti, az általuk lefolytatott szakaszok tekintetében továbbra is az adott ajánlatkérő szervek felelnek a jelen irányelv szerinti kötelezettségek teljesítéséért.

 

   

Indokolás

A kiegészítés azt hivatott biztosítani, hogy a közös beszerzéseket ne nehezítsék meg szükségtelenül. A központi beszerző szervekre vonatkozó részt (lásd: 35. cikk (5) bekezdés) kellene alkalmazni értelemszerűen az alkalmi együttműködés esetére is.

16.   módosítás

COM(2011) 895 final

54. cikk

COM(2011) 896 final

40. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   A VIII. melléklet 1. pontjában meghatározott műszaki leírást fel kell tüntetni a közbeszerzési dokumentációban. A leírásnak meg kell határoznia az építési beruházás, a szolgáltatás vagy az áru kívánt tulajdonságait.

(1)   A VIII. melléklet 1. pontjában meghatározott műszaki leírást fel kell tüntetni a közbeszerzési dokumentációban. A leírásnak meg kell határoznia az építési beruházás, a szolgáltatás vagy az áru kívánt tulajdonságait.

E tulajdonságok utalhatnak a kért építési beruházás, áru vagy szolgáltatás előállításának vagy nyújtásának vagy a 2. cikk 22. pontja szerinti életciklus bármely más szakaszának sajátos folyamatára.

E tulajdonságok utalhatnak a kért építési beruházás, áru vagy szolgáltatás előállításának vagy nyújtásának vagy a 2. cikk 22. pontja szerinti életciklus bármely más szakaszának sajátos folyamatára.

A műszaki leírásnak meg kell határoznia továbbá, hogy szükség lesz-e a szellemitulajdon-jogok átruházására.

A műszaki leírásnak meg kell határoznia továbbá, hogy szükség lesz-e a szellemitulajdon-jogok átruházására.

Minden olyan beszerzés esetében, amelynek a tárgyát személyek általi felhasználásra szánják - akár a nagyközönség, akár az ajánlatkérő szerv alkalmazottai általi felhasználásra -, a megfelelően indokolt esetektől eltekintve a műszaki leírást úgy kell megállapítani, hogy az figyelembe vegye a fogyatékkal élők számára való hozzáférhetőség szempontjait és a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítást.

Ha az Unió jogalkotási aktusban kötelező hozzáférhetőségi standardokat fogad el, a műszaki leírásokat - amennyiben a hozzáférhetőség szempontjait érintik - ezen aktusra való hivatkozással kell megállapítani.

Ha az Unió jogalkotási aktusban kötelező hozzáférhetőségi standardokat fogad el, a műszaki leírásokat - amennyiben a hozzáférhetőség szempontjait érintik - ezen aktusra való hivatkozással kell megállapítani.

Indokolás

A foglalkoztatási intézkedések területén létező nagy különbségek alapján a javasolt megfogalmazás túl messze megy. Ezen túlmenően az ilyen jellegű rendelkezéseket a nemzeti építési jog tartalmazza. A hatályos irányelvek (a 2004/18/EK irányelv 23. cikkének (1) bekezdése és a 2004/17/EK irányelv 34. cikke) szövegét meg kellene tartani.

17.   módosítás

COM(2011) 896 final

44. cikk

A szerződések részekre osztása

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   A közbeszerzési szerződések homogén vagy heterogén részekre oszthatók. A 4. cikkben megállapított értékhatárokat elérő vagy meghaladó, 500 000 EUR-nál azonban nem alacsonyabb, az 5. cikk szerint megállapított értékű szerződések esetében, amennyiben az ajánlatkérő szerv nem tekinti helyénvalónak a részekre osztást, köteles a hirdetményben vagy a szándék megerősítésére vonatkozó felhívásban konkrét magyarázatot szolgáltatni.

(1)   A közbeszerzési szerződések homogén vagy heterogén részekre oszthatók.

Az ajánlatkérő szervek az ajánlati/részvételi felhívásban vagy a szándék megerősítésére vonatkozó felhívásban feltüntetik, hogy az ajánlatokat egy vagy több részre korlátozzák-e.

Az ajánlatkérő szervek az ajánlati/részvételi felhívásban vagy a szándék megerősítésére vonatkozó felhívásban feltüntetik, hogy az ajánlatokat egy vagy több részre korlátozzák-e.

Indokolás

A törlést az indokolja, hogy itt szükségtelen adminisztrációs terheket rónak az ajánlatkérő szervekre.

18.   módosítás

COM(2011) 896 final

54. cikk 2. bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

54. cikk

54. cikk

Az ajánlatkérő szervek határozhatnak úgy, hogy nem ítélik oda a szerződést a legjobb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek, ha megállapították, hogy az ajánlat nem tesz legalább egyenértékű módon eleget az Unió szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályai, vagy a XI. mellékletben felsorolt nemzetközi szociális és környezetvédelmi jogi rendelkezések által megállapított kötelezettségeknek.

Az ajánlatkérő szervek határozhatnak úgy, hogy nem ítélik oda a szerződést a legjobb ajánlatot benyújtó ajánlattevőnek, ha megállapították, hogy az ajánlat nem tesz legalább egyenértékű módon eleget az Unió szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályai, vagy a XI. mellékletben felsorolt nemzetközi szociális és környezetvédelmi jogi rendelkezések által megállapított kötelezettségeknek.

Indokolás

Az uniós jogszabályok betartása mellett az ajánlattevőknek a nemzeti jogszabályokat is be kell tartaniuk.

19.   módosítás

COM(2011) 896 final

55. cikk 3. bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

55. cikk

55. cikk

Az első albekezdés d) pontjában szereplő kizárási ok alkalmazása érdekében az ajánlatkérő szerveknek gondoskodniuk kell a szerződéses teljesítés értékelésének olyan módszeréről, amely objektív és mérhető szempontokon alapul, és amelyet rendszeres, következetes és átlátható módon alkalmaznak. A teljesítés értékelését közölni kell az érintett vállalkozóval, és biztosítani kell számára annak lehetőséget, hogy kifogást emelhessen a megállapítások ellen, illetve hogy bírói védelmet kérjen.

Indokolás

Az 55. cikk (3) bekezdésének utolsó albekezdése érthetetlen, ilyen értelemben csökkenti a jogbiztonságot, ez pedig a keresetek számának növekedéséhez vezetne. Emellett olyan új kötelezettségeket ró az ajánlatkérő szervekre, amelyeket a további adminisztratív terhek elkerülésének szellemében amúgy is törölni kellene.

20.   módosítás

COM(2011) 895 final

76. cikk

COM(2011) 896 final

66. cikk

A szerződés odaítélésének szempontjai

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   Az egyes szolgáltatások díjazására vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti, illetve közigazgatási rendelkezések sérelme nélkül, az ajánlatkérő szerv a szerződéseket a következő szempontok valamelyike alapján ítéli oda:

(1)   Az egyes szolgáltatások díjazására vonatkozó nemzeti törvényi, rendeleti, illetve közigazgatási rendelkezések sérelme nélkül, az ajánlatkérő szerv a szerződéseket a következő szempontok valamelyike alapján ítéli oda:

a)

a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat;

a)

a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat;

b)

a legalacsonyabb költség.

b)

a legalacsonyabb .

A költségeket az ajánlatkérő szerv választása szerint pusztán az ellenérték alapján vagy egy költséghatékonysági megközelítés – mint például a 67. cikkben előírt feltételek alapján az életciklus-költségek meghatározására irányuló módszer – alkalmazásával értékelik.

(2)   Az (1) bekezdés a) pontja értelmében az ajánlatkérő szerv szemszögéből gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot a szóban forgó közbeszerzési szerződés tárgyával kapcsolatos szempontok alapján kell meghatározni. Ezek a szempontok az (1) bekezdés b) pontja szerinti áron és költségeken kívül a szóban forgó közbeszerzési szerződés tárgyával kapcsolatos egyéb szempontokat is magukban foglalnak, úgymint:

(2)   Az (1) bekezdés a) pontja értelmében az ajánlatkérő szerv szemszögéből gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot a szóban forgó közbeszerzési szerződés tárgyával kapcsolatos szempontok alapján kell meghatározni. Ezek a szempontok az áron kívül a szóban forgó közbeszerzési szerződés tárgyával kapcsolatos egyéb szempontokat is magukban foglalnak, úgymint:

a)

a minőség, ideértve a műszaki értéket, az esztétikai és a funkcionális jellemzőket, a hozzáférhetőséget, a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítást, a környezetvédelmi jellemzőket és az innovatív jelleget;

a)

a minőség, ideértve a műszaki értéket, az esztétikai és a funkcionális jellemzőket, a hozzáférhetőséget, a valamennyi felhasználó számára alkalmas kialakítást, a környezetvédelmi jellemzőket és az innovatív jelleget;

b)

a szolgáltatásnyújtásra irányuló és az építési terveket magukban foglaló szerződések esetében az adott szerződés teljesítésével megbízott alkalmazotti állomány szervezete, képesítése és tapasztalata is figyelembe vehető, ami azzal a következménnyel jár, hogy a szerződés odaítélését követően az adott alkalmazottak csak az ajánlatkérő szerv hozzájárulásával helyettesíthetők; az ajánlatkérő szervnek ellenőriznie kell, hogy a helyettesek azonos szervezeti és minőségi szintet biztosítanak;

b)

a szolgáltatásnyújtásra irányuló és az építési terveket magukban foglaló szerződések esetében az adott szerződés teljesítésével megbízott alkalmazotti állomány szervezete, képesítése és tapasztalata is figyelembe vehető, ami azzal a következménnyel jár, hogy a szerződés odaítélését követően az adott alkalmazottak csak az ajánlatkérő szerv hozzájárulásával helyettesíthetők; az ajánlatkérő szervnek ellenőriznie kell, hogy a helyettesek azonos szervezeti és minőségi szintet biztosítanak;

c)

a vevőszolgálat és a technikai segítségnyújtás, a szállítási határnap vagy határidő, illetve a teljesítési határidő;

c)

a vevőszolgálat és a technikai segítségnyújtás, a szállítási határnap vagy határidő, illetve a teljesítési határidő;

d)

az igényelt építési beruházások, áruk vagy szolgáltatások előállításának, illetve nyújtásának sajátos folyamata, illetve ezek – a 2. cikk 22. pontjában említett – életciklusának bármely más szakaszához kapcsolódó sajátos folyamat, amennyiben ezek a kritériumok a (4) bekezdéssel összhangban kerültek megállapításra és azok az említett folyamatokban közvetlenül érintett tényezőkre vonatkoznak, továbbá az igényelt építési beruházások, áruk vagy szolgáltatások előállításának, illetve nyújtásának sajátos folyamatát jellemzik.

d)

az igényelt építési beruházások, áruk vagy szolgáltatások előállításának, illetve nyújtásának sajátos folyamata, illetve ezek – a 2. cikk 22. pontjában említett – életciklusának bármely más szakaszához kapcsolódó sajátos folyamat, amennyiben ezek a kritériumok a (4) bekezdéssel összhangban kerültek megállapításra és azok az említett folyamatokban közvetlenül érintett tényezőkre vonatkoznak, továbbá az igényelt építési beruházások, áruk vagy szolgáltatások előállításának, illetve nyújtásának sajátos folyamatát jellemzik

 

okokhoz kapcsolódó kritériumok.

Indokolás

Pozitív dolog az ajánlatkérő szervre hagyni a döntést a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat és a legalacsonyabb költség között. De továbbra is a hatályos irányelvben szereplő kifejezést („legalacsonyabb ár”) kellene alkalmazni, mivel a legalacsonyabb „költség” mást jelent, mint az „ár”. A „költség” fogalma tágabb, mint az „ár” fogalma. A „gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat” az a kritérium, amelyet akkor kell alkalmazni, amikor más paramétereket is figyelembe kívánnak venni – mint például az életciklus-költségek paraméterét.

Bizonyos esetekben az ajánlatkérő szerv már a beszerzési dokumentációban megadja a fogyasztói árakat. Minden kétséget kizáróan világosnak kell lennie, hogy erre lehetőség van.

Ez utóbbi kritériummal történő kiegészítés indoka az, hogy az ajánlatkérők bizonyos termékeket és szolgáltatásokat illetően hozzáadott értékkel rendelkezzenek. Ez a hozzáadott érték abban rejlik, hogy a rövid kereskedelmi láncok révén a termékek és a szolgáltatások általában gyorsabban eljuthatnak a beszerző szervekhez, illetve hamarabb és rugalmasabban reagálhatnak azok elvárásaira. Emellett ezen kritérium révén jelentősen javíthatók a környezetvédelmi normák is (rövidebb szállítási utak és tárolási idők, kevesebb kibocsátás), ami végső soron a beszerző szervek és a polgárok számára is előnyös. Ily módon a beszerző szerveknek lehetőségük nyílna arra, hogy a szerződés odaítélésének kritériumai közé emeljenek olyan paramétereket, melyek egyes kategóriák esetében tágabb útmutatást adnak egy meghatározott gazdasági szereplő pályázatát illetően, még jobban megfelelve a közbeszerzési előírásoknak.

Ezen túlmenően nyomatékosan lehetővé kell tenni a szociális szempontok mérlegelését, például azáltal, hogy a foglalkoztatottak esélyegyenlőségét biztosító vállalati politikát, illetve a tartósan munkanélküliek alkalmazását további pontokkal honorálják.

21.   módosítás

COM(2011) 896 final

66. cikk 3. bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

66. cikk

66. cikk

A tagállamok úgy rendelkezhetnek, hogy a szerződések bizonyos fajtái odaítélésének az (1) bekezdés a) pontjában és a (2) bekezdésben említettek szerint a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlaton kell alapulnia.

Indokolás

E korszerűsítés célja az, hogy az ajánlatkérő szerveknek és az ajánlattevőknek minél nagyobb rugalmasságot biztosítson. Épp ezért meg kell hagyni az ajánlattevő szervek döntési szabadságát abban, hogy a szerződések odaítélésekor a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot vagy a legkedvezőbb árat részesítik-e előnyben. A tagállamoknak nem szabad ebben a kérdésben megelőlegezniük a helyi szervek saját szükségleteik szerint meghozott döntését. Ráadásul, ha az odaítélés nem történhetne a legkedvezőbb ár alapján, a kisvállalkozások esélyei jelentősen csökkennének a versenyben. A 66. cikk (3) bekezdése új szöveg behelyettesítése nélkül törlendő.

22.   módosítás

COM(2011) 895 final

76. cikk (4) bekezdés

COM(2011) 896 final

66. cikk (4) bekezdés

A szerződés odaítélésének szempontjai

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(4)   Az odaítélési szempontok nem ruházhatnak korlátlan választási szabadságot az ajánlatkérő szervre. E kritériumoknak biztosítaniuk kell a tényleges verseny lehetőségét, és olyan követelményeknek kell hozzájuk kapcsolódniuk, amelyek lehetővé teszik az ajánlattevők által megadott információk hatékony ellenőrzését. Az ajánlatkérő szervnek az ajánlattevők által megadott információk és benyújtott bizonyítékok alapján ténylegesen ellenőriznie kell, hogy az ajánlattevők megfelelnek-e az odaítélési szempontoknak.

   

Indokolás

Ez a rendelkezés felesleges. Semmi újat nem tartalmaz, ezért el kellene hagyni. Tartalmilag már szerepel az általános elvekben.

23.   módosítás

COM(2011) 896 final

73. cikk a) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

a)

a 11. cikkben szereplő kivételek már nem alkalmazandók, miután valamely jogi személybe, amelynek a 11. cikk (4) bekezdése szerint szerződést ítéltek oda, bevonódott a magánszféra;

Indokolás

Módosítás az európai bizottsági szövegekben, miután kihúzták a COM(2011) 896 final 11. cikkének (5) bekezdését és a COM(2011) 89521. cikkének (5) bekezdését (7. módosítási javaslat). Ez a körülmény a szerződés odaítélése után már nem érvényesülhet.

24.   módosítás

COM(2011) 895 final

77. cikk

COM(2011) 896 final

67. cikk

Az életciklus-költségek meghatározása

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(3)   Amennyiben az Unió jogalkotási aktus részeként – ideértve az ágazatspecifikus jogszabályok szerinti felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat – közös módszert fogad el az életciklus-költségek kiszámítására, ezt a módszert kell alkalmazni, ha a 76. cikk (1) bekezdésében említett odaítélési szempontok között az életciklus-költségek meghatározása is szerepel.

   

Az említett jogalkotási aktusok és felhatalmazáson alapuló jogi aktusok felsorolása a XV. mellékletben található. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 98. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a lista frissítésének tekintetében, amennyiben új jogszabályok elfogadása, jogszabályok hatályon kívül helyezése vagy módosítása miatt ilyen változtatás szükségesnek bizonyul.

Indokolás

Az RB kiáll az Európa 2020 stratégia célkitűzései mellett, és tisztában van a fenntartható, a szociális kérdéseket felelősen kezelő és innovációbarát beszerzések értékével. Üdvözlendő továbbá, hogy az Európai Bizottság arra biztatja az ajánlattevő szervet, hogy vegye figyelembe az életciklus-költségeket is. Jelenleg számos munka folyik e területen, de továbbra is nagy az igény a kérdések tisztázása iránt. Az RB szerint a közös módszer alkalmazására vonatkozó kötelezettség a jelenlegi körülmények között túl messze megy.

25.   módosítás

COM(2011) 895 final

79. cikk

COM(2011) 896 final

69. cikk

Kirívóan alacsony összegű ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatok

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   Az ajánlatkérő szerv köteles magyarázatot kérni a gazdasági szereplőktől a felszámított ár vagy költségek tekintetében, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

   

a)

a felszámított ár vagy költség több mint 50 %-kal alacsonyabb, mint a többi ajánlattevő átlagos árai, illetve költségei;

b)

a felszámított ár vagy költség több mint 20 %-kal alacsonyabb, mint a második legalacsonyabb ellenértéket tartalmazó ajánlat árai, illetve költségei;

c)

legalább öt ajánlatot benyújtottak.

 

   

 

 

 

 

 

 

 

   

 

   

(2)   Ha az ajánlatok egyéb okok miatt tűnnek kirívóan alacsony ellenértéket tartalmazónak, az ajánlatkérő szerv akkor is kérhet ilyen magyarázatot.

()   Ha az ajánlatok egyéb okok miatt tűnnek kirívóan alacsony ellenértéket tartalmazónak, az ajánlatkérő szerv akkor is kérhet ilyen magyarázatot.

(3)   Az (1) és (2) bekezdésben említett magyarázatok mindenekelőtt a következőkkel lehetnek kapcsolatosak:

   

a)

az építési módszer, a gyártási folyamat vagy a nyújtott szolgáltatás gazdaságossága;

b)

a választott műszaki megoldások vagy az ajánlattevő számára az építési beruházás kivitelezéséhez, az áruk leszállításához, illetve a szolgáltatásnyújtáshoz rendelkezésre álló kivételesen előnyös feltételek;

c)

az ajánlattevő által kínált építési beruházás, áru vagy szolgáltatás eredetisége;

d)

az Unió szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályai vagy a XI. mellékletben felsorolt nemzetközi szociális és környezetvédelmi jogi rendelkezések által megállapított kötelezettségek legalább egyenértékű módon történő betartása, vagy ha ezek nem alkalmazandók, az azonos szintű védelmet biztosító rendelkezések betartása;

e)

az ajánlattevő állami támogatások megszerzésére vonatkozó lehetősége.

(4)   Az ajánlatkérő szerv az ajánlattevővel folytatott konzultáció útján ellenőrzi a megadott információkat. Csak abban az esetben utasíthatja el az ajánlatot, ha a bizonyíték nem indokolja a felszámított ár vagy költségek alacsony szintjét, figyelembe véve a (3) bekezdésben említett elemeket.

   

Az ajánlatkérő szerv köteles elutasítani az ajánlatot, ha megállapította, hogy az ajánlat azért tartalmaz kirívóan alacsony ellenszolgáltatást, mert nem tesz eleget az Unió szociális, munkaügyi vagy környezetvédelmi jogszabályai vagy a XI. mellékletben felsorolt nemzetközi szociális és környezetvédelmi jogi rendelkezések által megállapított kötelezettségeknek.

(5)   Amennyiben az ajánlatkérő szerv megállapítja, hogy az ajánlatban szereplő ellenszolgáltatás azért kirívóan alacsony, mert az ajánlattevő állami támogatáshoz jutott, az ajánlatot pusztán ezen az alapon csak akkor utasíthatja el, ha az ajánlattevővel konzultált, és az ajánlattevő az ajánlatkérő szerv által megállapított kellő időn belül nem tudja bizonyítani, hogy a kérdéses támogatás a Szerződés 107. cikkének értelmében összeegyeztethető volt a belső piaccal. Az ajánlatot ilyen körülmények között elutasító ajánlatkérő szerv köteles erről tájékoztatni a Bizottságot.

   

(6)   A tagállamok a 88. cikknek megfelelően kötelesek a többi tagállam számára kérésre hozzáférhetővé tenni minden olyan információt, amely a (3) bekezdésben említett minőségi és környezetvédelmi standardoknak való megfelelés bizonyítékaként bemutatott dokumentumokkal kapcsolatos.

   

Indokolás

A Régiók Bizottság előnyben részesíti a hatályos 2004/18/EK irányelv 55. cikkének megfogalmazását a kirívóan alacsony összegű ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatokat illetően, mivel a javasolt szöveg mind az ajánlattevő szervre, mint az ajánlattevőre nézve adminisztratív terhekkel jár. Ezen túlmenően a javasolt szöveg szükségtelenül szűkíti az ajánlatkérő szerv cselekvési mozgásterét e területen.

26.   módosítás

COM(2011) 895 final

81. cikk

COM(2011) 896 final

71. cikk

Alvállalkozás

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   A közbeszerzési dokumentációban az ajánlatkérő szerv kérheti az ajánlattevőtől, illetve valamely tagállam kötelezheti az ajánlatkérő szervet arra, hogy kérje az ajánlattevőtől, hogy ajánlatában jelölje meg a szerződésnek azt a részét, amelyre nézve harmadik személlyel alvállalkozói szerződést kíván kötni, valamint a javasolt alvállalkozókat.

   

(2)   A tagállamok úgy rendelkezhetnek, hogy az alvállalkozó kérésére - és ha a szerződés jellege azt megengedi - az ajánlatkérő szerv az esedékes kifizetéseket köteles közvetlenül az alvállalkozónak átutalni a fővállalkozó részére teljesített szolgáltatásokért, árukért vagy építési beruházásokért. Ebben az esetben a tagállamok olyan megfelelő mechanizmusokat vezetnek be, amelyek lehetővé teszik, hogy a fővállalkozó kifogást emeljen a jogosulatlan kifizetések ellen. A szóban forgó fizetési módra vonatkozó rendelkezéseket a közbeszerzési dokumentumokban kell meghatározni.

   

(3)   Az (1) és a (2) bekezdés nem érinti a fő gazdasági szereplő felelősségének a kérdését.

   

Indokolás

Az ajánlattevő és az alvállalkozó viszonya a versenyjog és a tagállami szerződési jog hatálya alá esik, amelyeket érintetlenül kellene hagynia ennek az irányelvnek.

Ez a rendelkezés ezen túlmenően homályos jogi helyzetet teremt, ugyanis egy az ajánlatkérő szervnek díjazás ellenében dolgozó alvállalkozó ezáltal már nem alvállalkozónak, hanem vállalkozónak tekintendő. A rendelkezés továbbá megfosztaná az ajánlatkérő szervet attól a lehetőségtől, hogy visszatartsa a fizetést a szerződés szabályszerű teljesítésére várva.

27.   módosítás

COM(2011) 895 final

82. cikk

COM(2011) 896 final

72. cikk

A szerződések módosítása azok tartama alatt

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   Ha egy közbeszerzési szerződés rendelkezéseit lényegesen módosítják annak tartama alatt, az a jelen irányelv értelmében a szerződés új odaítélését jelenti, ezért az irányelv rendelkezéseivel összhangban új beszerzési eljárást kíván.

   

(2)   Egy szerződés módosítása annak tartama alatt akkor tekinthető lényegesnek az (1) bekezdés értelmében, amennyiben a szerződés lényegesen megváltozik az eredetileg megkötött szerződéshez képest. Bármely esetben, a (3) és a (4) bekezdés sérelme nélkül, a módosítás akkor tekinthető lényegesnek, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

   

a)

a módosítás olyan feltételeket vezet be, amelyek alapján - ha az eredeti közbeszerzési eljárás részét képezték volna -, az eredetileg kiválasztott részvételre jelentkezőktől eltérő részvételre jelentkezők kiválasztására vagy a szerződés más ajánlattevőnek történő odaítélésére lett volna lehetőség;

b)

a módosítás a vállalkozó javára megváltoztatja a szerződés gazdasági egyensúlyát;

c)

a módosítás jelentősen megváltoztatja a szerződés hatályát, amely így olyan árukat, szolgáltatásokat és építési beruházásokat is magában foglal, amelyek eredetileg nem szerepeltek benne.

(3)   A szerződéses partner felváltása az (1) bekezdés értelmében lényeges módosításnak tekintendő.

   

Ugyanakkor az első albekezdés nem érvényes abban az esetben, ha az eredeti vállalkozó helyébe egyetemes vagy részleges jogutódlás révén, vállalati átszervezési műveleteket vagy fizetésképtelenséget követően egy másik gazdasági szereplő lép, amely megfelel az eredetileg megállapított minőségi kiválasztási szempontoknak, feltéve, hogy ezzel nem jár együtt a szerződés egyéb lényeges módosítása, és hogy ez nem a jelen irányelv alkalmazásának megkerülését célozza.

(4)   Azokban az esetekben, amikor a módosítás értéke pénzben kifejezhető, a módosítás nem tekintendő lényegesnek az (1) bekezdés értelmében, ha annak értéke nem haladja meg a 4. cikkben megállapított értékhatárokat, és ha az eredeti szerződés árának 5 %-ánál kevesebb, feltéve, hogy a módosítás nem változtatja meg a szerződés általános jellegét. Több egymást követő módosítás megvalósítása esetén ezt az értéket az egymást követő módosítások együttes értéke alapján kell megállapítani.

   

(5)   A szerződésmódosítások nem tekintendők lényegesnek az (1) bekezdés értelmében, ha a közbeszerzési dokumentumokban világos, pontos és egyértelmű felülvizsgálati záradékokban vagy választási lehetőségekben rendelkeztek róluk. Ezek a záradékok megállapítják a lehetséges módosítások és opciók hatályát és jellegét, valamint azokat a feltételeket, amelyek esetén ezek alkalmazhatók. Olyan módosításokról és opciókról nem rendelkeznek, amelyek megváltoztatnák a szerződés általános jellegét.

   

(6)   Az (1) bekezdéstől eltérően nincs szükség új közbeszerzési eljárásra a lényeges módosítások esetében, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

   

a)

olyan körülmények miatt merült fel a módosítás igénye, amelyet egy kellő gondossággal eljáró ajánlatkérő szerv nem láthatott előre;

b)

a módosítás nem változtatja meg a szerződés általános jellegét;

c)

az esetleges áremelkedés nem haladja meg az eredeti szerződés értékének 50 %-át.

Az ajánlatkérő szervek kötelesek ezekről a módosításokról hirdetményt közzétenni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. A hirdetményeknek a VI. melléklet G. részében meghatározott információt kell tartalmazniuk, és a 49. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell őket közzétenni.

(7)   Az ajánlatkérő szervek az alábbi esetekben nem vehetik igénybe a szerződés módosításának eszközét:

   

a)

amennyiben a módosítások célja a vállalkozó teljesítményében jelentkező olyan hiányosságok, illetve e hiányosságok olyan következményeinek orvoslása, amelyek a szerződéses kötelezettségek végrehajtása révén orvosolhatók;

b)

amennyiben a módosítások célja az áringadozásból eredő olyan árnövekedési kockázatok kompenzálása, amelyekre a vállalkozó fedezeti ügyletet kötött.

Indokolás

A hatályos irányelvek tartalmazzák a beszerzések lefolytatására vonatkozó eljárási szabályokat. Nem rendelkeznek a folyamatban levő szerződések módosításáról, és ennek az új irányelvekben is így kellene maradnia. Máskülönben szükségtelen adminisztrációs terheket rovunk az ajánlatkérő szervekre, és korlátozzuk a rugalmasságot. Amennyiben az Európai Bizottság a vonatkozó ítélkezési gyakorlatról szeretne tájékoztatni, akkor annak az értelmező közlemény lenne a legalkalmasabb formája.

28.   módosítás

COM(2011) 896 final

83. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

83. cikk

83. cikk

A 89/665/EGK tanácsi irányelvvel összhangban a tagállamok kötelesek az ajánlatkérő szervek által hozott határozatok felülvizsgálatára alkalmazott rendszert kiegészítő, hatékony, elérhető és átlátható mechanizmusok útján biztosítani a jelen irányelv helyes alkalmazását.

Indokolás

Fölösleges külön megemlíteni egy irányelvben, hogy azt helyesen kell alkalmazni. Az ajánlatkérő szervek döntéseinek ellenőrzésére szolgáló meglévő rendszerek elegendőek. Nem felelne meg az egyszerűsítés és a rugalmasabbá tétel szellemének, ha új, fölösleges struktúrákat hoznánk létre.

29.   módosítás

COM(2011) 895 final

93. cikk

COM(2011) 896 final

84. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

84. cikk

Közfelügyelet

(1)   A tagállamoknak ki kell jelölniük egy független testületet, amely a végrehajtási tevékenységek koordinálásáért és felügyeletéért felel (a továbbiakban: „a felügyeleti testület”). A tagállamok a kijelölt szervről tájékoztatják a Bizottságot.

   

A szóban forgó felügyelet minden ajánlatkérő szervre kiterjed.

(2)   A végrehajtási tevékenységekben részt vevő illetékes hatóságokat az összeférhetetlenség elkerülésével kell megszervezni. A közfelügyeleti rendszernek átláthatónak kell lennie. E célból az iránymutatást és véleményeket tartalmazó dokumentumokat, valamint a jelen irányelvben lefektetett szabályok végrehajtását és alkalmazását bemutató éves beszámolót közzé kell tenni.

   

Az éves beszámolónak tartalmaznia kell a következőket:

a)

a kis- és középvállalkozások (kkv-k) közbeszerzésekkel kapcsolatos sikerességének arányát; amennyiben ez az arány 50 %-nál alacsonyabb a kkv-knak odaítélt szerződések értékét tekintve, a beszámolónak tartalmaznia kell egy elemzést ennek okairól;

b)

átfogó rálátást kell biztosítania a fenntartható beszerzési politikák végrehajtására, többek között azon eljárások tekintetében, amelyek figyelembe veszik a környezetvédelmi és a társadalmi befogadással kapcsolatos megfontolásokat - ideértve a fogyatékkal élők hozzáférését is -, vagy támogatják az innovációt;

c)

információt a közbeszerzési szabályok uniós költségvetésre hatással lévő megsértésének e cikk (3)–(5) bekezdésével összhangban történő monitoringjáról és nyomon követéséről;

d)

központosított adatokkal kell szolgálnia a csalás, a korrupció, az összeférhetetlenség és a közbeszerzés területén megvalósult egyéb súlyos szabálytalanságok bejelentett eseteiről is, ideértve az uniós társfinanszírozásban részesülő projekteket érintő szabálytalanságokat is.

(3)   A felügyeleti testület az alábbi feladatokért felel:

   

a)

a közbeszerzési szabályoknak az ajánlatkérő szervek, különösen a központi beszerző szervek által történő alkalmazásának és az ehhez kapcsolódó gyakorlatnak a felügyelete;

b)

jogi tanácsadás az ajánlatkérő szerveknek a közbeszerzési szabályok és elvek értelmezésével, valamint a közbeszerzési szabályok konkrét esetekben való alkalmazásával kapcsolatban;

c)

saját kezdeményezésű véleménynyilvánítás és iránymutatás a közbeszerzési szabályok értelmezésével és alkalmazásával kapcsolatos közérdekű kérdésekben, az ismétlődő kérdésekben és a közbeszerzési szabályok alkalmazásához kapcsolódó rendszeres problémák terén, a jelen irányelv rendelkezéseit és az Európai Unió Bíróságának vonatkozó ítélkezési gyakorlatát figyelembe véve;

d)

átfogó és gyakorlati figyelmeztetőrendszerek létrehozása és alkalmazása a közbeszerzéssel kapcsolatos csalás, korrupció, összeférhetetlenség és más súlyos szabálytalanságok megelőzésére, felderítésére és az ilyen esetekről való megfelelő jelentéskészítésre;

e)

az illetékes nemzeti intézmények - ideértve a vizsgálati hatóságokat is - figyelmének felhívása az egyes észlelt jogsértésekre és a rendszeresen előforduló problémákra;

f)

az állampolgárok és a vállalkozások által a közbeszerzési szabályok konkrét esetekben történő alkalmazásával kapcsolatban benyújtott kifogások kivizsgálása, és az elemzés továbbítása az illetékes ajánlatkérő szerveknek, amelyek azt döntéseik során kötelesek figyelembe venni, illetve amennyiben nem követik az elemzést, meg kell indokolniuk annak mellőzését;

g)

a nemzeti bíróságok és hatóságok által azt követően hozott határozatok figyelemmel kísérése, hogy az Európai Unió Bíróságának a Szerződés 267. cikke alapján hozott döntése, illetve az Európai Számvevőszék megállapításai szerint megsértették az Unió közbeszerzési szabályait az Unió által társfinanszírozott projektekkel kapcsolatban; a felügyeleti testület az uniós közbeszerzési szabályok minden olyan megsértéséről jelentést tesz az Európai Csalás Elleni Hivatalnak, amelyek az Európai Unió által közvetlenül vagy közvetve finanszírozott szerződésekhez kapcsolódnak.

Az e) pontban említett feladatok nem sérthetik a jogorvoslati jognak a nemzeti jog vagy a 89/665/EGK irányelv által létrehozott rendszer szerinti gyakorlását.

A tagállamok felhatalmazzák a felügyeleti testületet, hogy a nyomon követési és tanácsadói tevékenysége során észlelt jogsértések tekintetében az ajánlatkérő szervek által hozott határozatok felülvizsgálata végett a nemzeti jog szerint hatáskörrel és illetékességgel rendelkező bírósághoz fordulhassanak.

(4)   A felügyeleti testület – a Bizottság által a tagállamokkal folytatott kommunikációra és a velük fenntartott kapcsolatra vonatkozóan létrehozott általános eljárások és munkamódszerek sérelme nélkül – különleges kapcsolattartó pontként működik a Bizottság számára, amikor az Európai Unióról szóló szerződés 17. cikke, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 317. cikke alapján figyelemmel kíséri az uniós jog alkalmazását és az uniós költségvetés végrehajtását. A felügyeleti testület jelentést tesz a Bizottságnak a jelen irányelv minden olyan megsértéséről, amely az Unió által közvetve vagy közvetlenül finanszírozott szerződések odaítélésére irányuló beszerzési eljárás során következik be.

   

Különösen olyan egyedi eseteket utalhat a Bizottság a felügyeleti testület elé, amelyekben még nem kötötték meg a szerződést, vagy még lehetőség van felülvizsgálati eljárás lefolytatására. Azokkal a megfigyelési tevékenységekkel is megbízhatja a felügyeleti testületet, amelyek ahhoz szükségesek, hogy biztosítsák azon intézkedések végrehajtását, amelyek a tagállamokat az uniós közbeszerzési szabályok és a Bizottság által meghatározott elvek megsértésének orvoslására kötelezik.

A Bizottság előírhatja a felügyeleti szerv számára, hogy elemezze az uniós közbeszerzési szabályoknak az uniós költségvetésből társfinanszírozott projekteket érintő állítólagos megsértését. A Bizottság megbízhatja a felügyeleti testületet bizonyos esetek nyomon követésével, valamint annak biztosításával, hogy az uniós közbeszerzési szabályoknak a társfinanszírozott projekteket érintő megszegése kapcsán a nemzeti hatóságok meghozzák a megfelelő lépéseket – a nemzeti hatóságok kötelesek lesznek követni a felügyeleti testület utasításait.

(5)   A felügyeleti testület által annak biztosítása érdekében elvégzett nyomozási és végrehajtási cselekmények, hogy az ajánlatkérő szervek döntései összhangban legyenek a jelen irányelvvel és a Szerződés elveivel, nem helyettesíthetik, illetve nem érinthetik a Bizottság intézményes szerepét mint a Szerződés védelmezője. Ha a Bizottság úgy dönt, hogy egy egyedi ügyet a (4) bekezdés szerint a testület elé utal, fenntartja a beavatkozás jogát a Szerződés által ráruházott hatáskörrel összhangban.

   

(6)   Az ajánlatkérő szervek eljuttatják a nemzeti felügyeleti testülethez a megkötött szerződések teljes szövegét, amennyiben az adott szerződés értéke legalább:

   

a)

1 000 000 EUR az árubeszerzésre vagy szolgáltatásra irányuló közbeszerzési szerződések esetében;

b)

10 000 000 EUR az építési beruházások esetében.

(7)   Az információhoz való hozzáférést szabályozó nemzeti jogszabályok sérelme nélkül és az adatvédelemről szóló nemzeti és uniós jogszabályokkal összhangban, a felügyeleti testület írásos kérésre díjmentesen teljes körű és korlátlan, közvetlen hozzáférést biztosít a (6) bekezdésben említett megkötött szerződésekhez. A szerződések egyes részeihez való hozzáférés megtagadható, amennyiben azok nyilvánosságra hozatala akadályozná a jogérvényesítést vagy más módon ellentétes volna a közérdekkel, vagy sértené – magán vagy állami tulajdonú – gazdasági szereplők törvényes üzleti érdekeit, vagy sértené a gazdasági szereplők közötti tisztességes versenyt.

   

A közzétehető részekhez való hozzáférést ésszerű időn belül és a kérelem dátumától számított legfeljebb 45 napon belül kell biztosítani.

A valamely szerződéshez hozzáférést kérő jelentkezőnek nem kell bizonyítania, hogy közvetlen vagy közvetett kapcsolat fűzi az adott szerződéshez. Az információ címzettje számára lehetővé kell tenni annak nyilvánosságra hozatalát.

(8)   A (2) bekezdésben említett éves beszámolónak tartalmaznia kell a felügyeleti testület által az (1)-(7) bekezdés szerint elvégzett tevékenységekről szóló összefoglalást.

(   .

Indokolás

Egyértelműen megsérti a szubszidiaritási elvét az a követelés, hogy hozzanak létre nemzeti felügyeleti testületeket, amelyeknek át kell adni a szerződéseket. A tagállamok felelősek közigazgatásuk megszervezéséért. A közbeszerzési jog betartásának tagállami ellenőrzése a nemzeti bíróságok, felügyeleti és ellenőrző szervek feladata. Ezen túlmenően a szabályok további adminisztrációs terhekkel sújtják az ajánlatkérő szerveket.

30.   módosítás

COM(2011) 896 final

85. cikk, első bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

85. cikk

85. cikk

Az ajánlatkérő szerv valamennyi szerződésről vagy keretmegállapodásról és minden olyan esetben, amikor dinamikus beszerzési rendszert hoznak létre, írásbeli jelentést készít, amelynek legalább a következőket kell tartalmaznia:

a)

az ajánlatkérő szerv neve és címe, a szerződés, a keretmegállapodás vagy a dinamikus beszerzési rendszer tárgya és értéke;

b)

a sikeres jelentkezők vagy ajánlattevők neve és kiválasztásuk indokai;

c)

az elutasított jelentkezők vagy ajánlattevők neve és elutasításuk indokai;

d)

a kirívóan alacsony ellenszolgáltatást tartalmazónak minősített ajánlatok elutasításának indokai;

e)

a sikeres ajánlattevő neve, ajánlata kiválasztásának indokai, és – ha ismeretes – a szerződésnek vagy a keretmegállapodásnak az a része, amelyre nézve a sikeres ajánlattevő harmadik személlyel szerződést kíván kötni;

f)

hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárások esetében a 30. cikkben említett körülmények, amelyek indokolják a szóban forgó eljárás alkalmazását;

g)

amennyiben szükséges, annak indokolása, hogy az ajánlatkérő szerv miért döntött úgy, hogy nem ítéli oda a szerződést vagy a keretmegállapodást, illetve nem hoz létre dinamikus beszerzési rendszert;

h)

adott esetben az észlelt összeférhetetlenségi esetek és az ezzel kapcsolatban hozott intézkedések.

Indokolás

Az itt bevezetni kívánt dokumentációs kötelezettségek aránytalanul megterhelnék a helyi önkormányzatokat, ráadásul anélkül, hogy bármilyen előrelépést jelentenének. A reform célja éppen hogy a fölösleges dokumentációs kötelezettségek leépítése, nem pedig újabb bürokratikus eljárások bevezetése.

31.   módosítás

COM(2011) 896 final

85. cikk – utolsó két bekezdés

A szerződések odaítélési eljárásaira vonatkozó egyedi jelentések

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

85. cikk

A szerződések odaítélési eljárásaira vonatkozó egyedi jelentések

85. cikk

Az ajánlatkérő szerv dokumentálja az összes közbeszerzési eljárás menetét, függetlenül attól, hogy az eljárásokat elektronikus úton folytatják-e le. Ebből a célból az ajánlatkérő szerv a közbeszerzési eljárás valamennyi szakaszát dokumentálja, ideértve a gazdasági szereplőkkel folytatott kommunikációt és a belső tanácskozásokat, az ajánlatok elkészítését, az esetleges párbeszédet vagy tárgyalást, a kiválasztást és a szerződés odaítélését.

Ha a Bizottság vagy a nemzeti felügyeleti testület kéri, tájékoztatni kell őket a jelentésről vagy annak főbb elemeiről.

Indokolás

A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a 2004/18/EK irányelv jelenlegi 43. cikkében szereplő jelentéstételi rendszer előnyben részesítendő az itt javasolttal szemben, mivel egyszerűsíti az ajánlatkérő szerv adminisztrációs munkáját.

32.   módosítás

COM(2011) 895 final

95. cikk

COM(2011) 896 final

86. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Nemzeti jelentéstétel és az ajánlatkérő szervek listái

(1)   A 84. cikknek megfelelően létrehozott vagy kijelölt szervek legkésőbb a következő év október hónapjának 31. napjáig minden évről végrehajtási és statisztikai jelentést küldenek a Bizottságnak egy szabvány-formanyomtatvány alapján.

   

(2)   Az (1) bekezdésben említett jelentésnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

   

a)

egy olyan teljes és naprakész listát, amely tartalmazza az összes központi kormányzati szervet, központi szint alatti ajánlatkérő szervet és közjogi intézményt - beleértve a közbeszerzési szerződéseket vagy keretmegállapodásokat odaítélő, központi szint alatti hatóságokat és az ajánlatkérő szervek társulásait is -, és amely minden egyes hatóság mellett feltünteti annak egyedi azonosítószámát, ha a nemzeti jog ilyen számról rendelkezik; a listát csoportosítani kell a hatóságok típusa szerint;

b)

az összes központi beszerző szervet tartalmazó teljes és naprakész listát;

c)

a jelen irányelv 4. cikkében megállapított értékhatárokat túllépő szerződések esetében:

a)

az odaítélt szerződések számát és értékét a hatóságok minden típusa esetében az eljárás szerinti bontásban, illetve a CPV-nómenklatúra szerinti felosztás által meghatározott építési beruházások, áruk és szolgáltatások szerinti bontásban;

b)

ha a szerződés megkötése a hirdetmény közzététele nélküli tárgyalásos eljárás szerint történt, az i. alpontban említett adatokat a 30. cikkben említett körülmények szerinti bontásban is meg kell adni, és az odaítélt szerződések számát és értékét a sikeres vállalkozó tagállama, illetve harmadik országa szerint kell meghatározni;

d)

minden olyan szerződés esetében, amely a jelen irányelv 4. cikkében megállapított értékhatárok alatt marad, viszont a jelen irányelv hatálya alá tartozna, ha az értéke meghaladná az adott értékhatárt, az odaítélt szerződések számát és értékét a hatóságok egyes típusai szerinti bontásban.

(3)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 89. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az I. melléklet módosítására az ajánlatkérő szervek listájának a tagállamoktól kapott értesítések alapján történő frissítése céljából, ha az ilyen jellegű módosítások szükségesnek bizonyulnak az ajánlatkérő szervek helyes azonosításához.

   

A Bizottság tájékoztatás céljából rendszeresen közzéteheti az Európai Unió Hivatalos Lapjában a közjogi intézményeknek a (2) bekezdés a) pontja szerint továbbított jegyzékét.

(4)   A tagállamok kötelesek információt szolgáltatni a Bizottságnak a jelen irányelv végrehajtásához, felügyeletéhez és kikényszerítéséhez kapcsolódó intézményi szervezetükről, valamint az uniós közbeszerzési szabályok végrehajtásával kapcsolatos iránymutatás, illetve segítségnyújtás, vagy a szabályok végrehajtásának kihívásaira való reagálás érdekében tett nemzeti kezdeményezésekről.

   

(5)   A Bizottság kialakítja az (1) bekezdésben említett éves végrehajtási és statisztikai jelentés szabvány-formanyomtatványát. A végrehajtási jogi aktusokat a 91. cikkben említett tanácsadó bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(   

Indokolás

A javasolt rendelkezéseket ajánlatos elhagyni. Rendkívül nagy adminisztratív többletteher hárulna azokra a szervekre, amelyeknek mindezeket az információkat össze kell gyűjteniük, valamint az ajánlatkérő szervekre is, amelyeknek azokat rendelkezésre kell bocsátaniuk.

33.   módosítás

COM(2011) 895 final

96. cikk

COM(2011) 896 final

87. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Segítségnyújtás az ajánlatkérő szerveknek és a vállalkozásoknak

(1)   A tagállamok kötelesek az ajánlatkérő szervek számára technikai támogatási struktúrákat elérhetővé tenni a beszerzési eljárások előkészítése és megvalósítása során, jogi és gazdasági tanács, iránymutatás és segítség nyújtása érdekében. A tagállamok ezenkívül kötelesek gondoskodni arról, hogy minden ajánlatkérő szerv megfelelő segítséget és tanácsot kaphasson az egyedi kérdésekkel kapcsolatban.

   

(2)   A gazdasági szereplők - különösen a kkv-k - közbeszerzéshez való hozzáférésének javítása céljából, valamint a jelen irányelvben szereplő rendelkezések pontos értelmezésének megkönnyítése érdekében a tagállamok kötelesek biztosítani, hogy megfelelő segítség álljon rendelkezésre, ideértve az elektronikus utat és az üzleti segítségnyújtásra szolgáló meglévő hálózatok alkalmazását.

   

(3)   A valamely más tagállam közbeszerzési eljárásában részt venni kívánó gazdasági szereplők számára egyedi igazgatási támogatást kell biztosítani. Ennek a támogatásnak legalább az érintett tagállam közigazgatási követelményeire, valamint az elektronikus beszerzéssel kapcsolatos lehetséges kötelezettségekre ki kell terjednie. A tagállamok gondoskodnak róla, hogy az érdekelt gazdasági szereplők könnyen hozzáférhessenek az építési beruházás kivitelezése, illetve a szolgáltatás teljesítése szerinti tagállamban, régióban vagy településen hatályos, adózási, környezetvédelmi, szociális és munkajogi kötelezettségekre vonatkozó megfelelő információhoz, amelyeket az építési területen végzendő építési munkákra, illetve a szerződés teljesítése során nyújtott szolgáltatásokra alkalmazni kell.

   

(4)   Az (1), (2) és (3) bekezdés értelmében a tagállamok kijelölhetnek egy vagy több szervet vagy igazgatási struktúrát. A tagállamok gondoskodnak az e szervek és struktúrák közötti megfelelő koordinációról.

   

Indokolás

Az ajánlatkérő szervek nemzeti szintű támogatása a tagállamok ügye, ezért törölni kell ezt a cikket. Egyszerűbb közbeszerzési előírások esetén egyébiránt valószínűleg kevesebb segítségre is lesz szükség.

34.   módosítás

COM(2011) 896 final

88. cikk 3. bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

88. cikk

88. cikk

E cikk alkalmazásában a tagállamok egy vagy több kapcsolattartó pontot jelölnek ki, amelyek elérhetőségéről tájékoztatják a többi tagállamot, a felügyeleti szerveket és a Bizottságot. A tagállamok közzéteszik és rendszeresen frissítik a kapcsolattartó pontok jegyzékét. A szóban forgó kapcsolattartó pontok koordinálásáért a felügyeleti testület felel.

E cikk alkalmazásában a tagállamok egy vagy több kapcsolattartó pontot jelölnek ki, amelyek elérhetőségéről tájékoztatják a többi tagállamot és a Bizottságot. A tagállamok közzéteszik és rendszeresen frissítik a kapcsolattartó pontok jegyzékét.

Indokolás

A 88. cikk megtartása mellett az új felügyeleti szervekre történő utalás törlését javasoljuk. A reform célja éppen hogy a fölösleges dokumentációs kötelezettségek leépítése, nem pedig újabb bürokratikus eljárások bevezetése.

Kelt Brüsszelben, 2012. október 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Ramón Luis VALCÁRCEL SISO


18.12.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 391/84


A Régiók Bizottsága véleménye – Az Európai Tengerügyi és Halászati Alap

2012/C 391/10

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

helyesli az új alap, az ETHA létrehozását a KHP végrehajtására, és úgy véli, hogy nagyon fontos a KHP által megkívánt változásokhoz szükséges költségvetés megőrzése;

üdvözli a KHP és az integrált tengerpolitika (ITP) pénzügyi eszközei nagy részének az új ETHA keretén belüli átcsoportosításával elért egyszerűsítést, mely eszközök korábban több alaphoz tartoztak;

kéri, hogy az ETHA erőfeszítései elsősorban magára a halászatra irányuljanak, és ne törekedjenek – ahogyan az már többször előfordult – annak más tevékenységekkel történő felváltására, és fontosnak tartja a halászati szakma vonzerejének fokozását;

aggodalmát fejezi ki az adatgyűjtésre szánt források csökkenése miatt akkor, amikor éppen további eszközökre lenne szükség; a hiánytalan adatok, illetve azok irányítási célokra történő feldolgozása egyrészt a KHP egyik előfeltétele, másrészt az ETHA költségvetési prioritása kellene, hogy legyen;

elítéli a flotta kiigazítására irányuló bármely intézkedés eltörlését akkor, amikor a KHP új célkitűzéseinek a betartásához, különösen a legnagyobb fenntartható hozam eléréséhez a flották leszerelésére vagy az időszakos leállások finanszírozására lenne szükség;

úgy ítéli meg, hogy a visszadobások fokozatos csökkentése szükségessé fogja tenni a hajók ennek megfelelő modernizálását, valamint a megfelelő kikötői beruházásokat;

meglepőnek találja a tervezett többéves tervek kidolgozása finanszírozásának hiányát;

kéri a technológiai innováció és a beruházások erőteljes támogatását, melyek javítják a halászeszközök szelektivitását;

véleménye szerint nem helyes a tárolási támogatások fokozatos csökkentése.

Előadó

Pierre MAILLE (FR/PES), Finistère megye tanácsának elnöke

Referenciaszövegek

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról [valamint az 1198/2006/EK tanácsi rendelet, a 861/2006/EK tanácsi rendelet és az integrált tengerpolitikáról szóló XXX/2011/EU tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről]

COM(2011) 804 final

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság fenn kívánja tartani a közös halászati politikát (KHP), tekintettel a halászat jelentőségére az Európai Unió számos régiójában;

2.

helyesli az új alap, az ETHA létrehozását a KHP végrehajtására, és úgy véli, hogy nagyon fontos a KHP által megkívánt változásokhoz szükséges költségvetés megőrzése;

3.

úgy véli, hogy a KHP-nak prioritásként ökoszisztéma-alapú megközelítésben fenntartható gazdasági feltételeket kell találnia a halászatra a legnagyobb fenntartható hozam elérésével, valamint biztosítania kell az európai fogyasztók ellátását az önellátó élelmezésre való törekvéssel;

4.

üdvözli a KHP és az integrált tengerpolitika (ITP) pénzügyi eszközei nagy részének az új ETHA keretén belüli átcsoportosításával elért egyszerűsítést, mely eszközök korábban több alaphoz tartoztak;

5.

helyesli az ITP ETHA-ba történő integrálását, mivel a gazdasági tevékenységek, a környezet védelme, az ismeretszerzés és az adatgyűjtés, továbbá a felügyelet és az ellenőrzés összefügg egymással;

6.

ugyanakkor kívánatosnak tartaná az ITP közvetlen irányítási feltételeinek pontosabb meghatározását az előirányzatok rendeltetése, valamint a támogatások által kedvezményezett szervezetek pontosítása céljából;

7.

elismeri a kohéziós alapokra (ERFA, ESZA, a Kohéziós Alap, EMVA, ETHA) javasolt közös stratégiai keret jelentőségét, amely várhatóan egyszerűsítést, koherenciát és ezen alapok irányítási intézkedéseinek megosztását eredményezi majd;

8.

kéri, hogy az Európai Unió rendelkezzen olyan költségvetéssel, amelynek volumene biztosítja a kohéziós politika hatékonyságát, és megfelel az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek;

9.

megelégedéssel állapítja meg a tagállamok és a régiók azon lehetőségeit, hogy az ERFA-hoz, a Kohéziós Alaphoz, az ESZA vagy az ETHA-hoz fordulhassanak, ha a halászattal vagy a halászattól függő területekkel kapcsolatban kívánnak fellépni;

10.

kéri, hogy a többszintű kormányzás elveinek megfelelően, valamint a kompetenciák tagállami megoszlását tiszteletben tartva, a helyi és a területi önkormányzatokat minden tagállamban vonják be a különböző stratégiai dokumentumok – ideértve az integrált tengerpolitikával kapcsolatosakat is – kidolgozásába, tárgyalásába, végrehajtásába és felülvizsgálatába;

11.

elutasítja azokat a javaslatokat, amelyek összekapcsolnák a kohéziós politikát a stabilitási és növekedési paktum tiszteletben tartásával: a makrogazdasági feltételrendszer ugyanis nem a kohéziós politika céljainak, hanem más célkitűzéseknek felel meg;

12.

támogatja az előzetes feltételrendszer elvét, hogy meglegyenek a KHP céljai tiszteletben tartásának előzetes feltételei a múltbéli tapasztalatok alapján;

13.

szeretné, ha értékelnék a források tagállamok közötti felosztása kritériumai változásainak következményeit, mivel ezek a kritériumok eltérnek a korábban az EHA esetében alkalmazottaktól;

14.

emlékeztet arra, hogy a KHP reformjáról szóló véleményében elutasította azt a minden egyes tagállamra érvényesítendő kötelezettséget, mely szerint átruházható halászati koncessziókat kell létrehozni, és a visszadobások csökkentésének fokozatos bevezetését tartotta kívánatosnak;

15.

helyesli az ismeretek javításának és az adatgyűjtésnek tulajdonított jelentőséget, és hangsúlyozza a halászok és a tudományos szakemberek közötti partnerség fontosságát. A hiánytalan adatok, illetve azok irányítási célokra történő feldolgozása egyrészt a KHP egyik előfeltétele, másrészt az ETHA költségvetési prioritása kellene, hogy legyen;

16.

elítéli a flotta kiigazítására irányuló bármely intézkedés eltörlését akkor, amikor a KHP új célkitűzéseinek a betartásához, különösen a legnagyobb fenntartható hozam eléréséhez a flották leszerelésére vagy az időszakos leállások finanszírozására lenne szükség. Szeretné, ha legalább bizonyos halászatok esetében, szigorú ellenőrző intézkedések bevezetésével, erre lehetőség nyílna, nevezetesen a halászati jogokat illetően, adott esetben pedig a támogatások fokozatos csökkentésével a halállomány alakulásának függvényében;

17.

fontosnak tartja a halászati szakma vonzerejének fokozását a munkakörülmények, a fedélzeti higiénia és biztonság javításával, valamint a szükséges beruházások finanszírozásával anélkül, hogy a támogatásokat hajónként egy műveletre korlátoznák;

18.

kiemeli a közös halászati koncessziók fakultatív jellegét és úgy véli, hogy az ETHA a tanácsadás, a tapasztalatcsere és az átmeneti intézkedések finanszírozásával kell hogy segítse létrehozásukat;

19.

meglepőnek találja a tervezett többéves tervek kidolgozása finanszírozásának hiányát, mivel ezek a KHP-alaprendelet által bevezetett elsődleges fontosságú eszközök, melyek az erőforrások és a tengeri környezet megfelelő kezelését szolgálják;

20.

helyesli a visszadobások és a nem szándékosan kifogott halak számának csökkentését, meglepőnek találja a tervezett többéves tervek kidolgozása finanszírozásának hiányát, és kéri a technológiai innováció és a beruházások erőteljes támogatását, melyek javítják a halászeszközök szelektivitását;

21.

úgy véli, hogy a technológiai változások egy és ugyanazon hajót több alkalommal is támogathatnak abban, hogy javuljon a szelektivitás, csökkenjen a tengeri környezetre gyakorolt hatás és a biztonsági szint megfelelő legyen a tengeren dolgozók számára, amennyiben a szóban forgó felszerelés nem szükségtelen, illetve további előrelépést jelent a halászati erőkifejtés növelése nélkül;

22.

helyesli a halászok számára nyújtott támogatást a biodiverzitás és a tengeri ökoszisztémák védelmére és helyreállítására irányuló tevékenységükben. E támogatásnak ki kell egészíteni a halászatok irányítási intézkedéseit, mint például az időszakos leállásokat és az engedélyek beszerzését, elsősorban a Natura 2000 területeken és a védett tengeri területeken. z ETHA nem szolgálhat ezen zónák igazgatásának és környezetvédelmi nyomon követésének a közvetlen finanszírozására;

23.

úgy véli, hogy a halászatnak hozzá kell járulnia a globális felmelegedés és a környezetszennyezés elleni küzdelemhez is. Az ETHA-nak képesnek kell lennie a kutatás és az innováció támogatására az energiahatékonyság fokozása és a CO2-kibocsátás csökkentése érdekében, főleg most, amikor az üzemanyag ára csökkenti e tevékenység versenyképességét. Ezért tehát támogatni kell a hajóhajtóművek felújítását, és lehetővé kell tenni a halászat számára az e területen bekövetkezett technológiai fejlődés kiaknázását;

24.

úgy ítéli meg, hogy a visszadobások fokozatos csökkentése szükségessé fogja tenni a hajók ennek megfelelő modernizálását, valamint a megfelelő kikötői beruházásokat;

25.

kéri, hogy innovatív módon törekedjenek a visszadobott fogások különféle típusainak a megfelelő meghatározására, hogy tenni lehessen számuk csökkentése, illetve megfelelő felhasználásuk érdekében;

26.

üdvözli az Európai Bizottság elkötelezettségét a halászattól függő területek helyi fejlesztése mellett. Kéri, hogy az ETHA erőfeszítései elsősorban magára a halászatra irányuljanak, és ne törekedjenek – ahogyan az már többször előfordult – annak más tevékenységekkel történő felváltására. Az ETHA-nak kiegyensúlyozottabb megközelítést kellene támogatnia anélkül, hogy elválasztaná egymástól a diverzifikációt és a közvetlen és közvetett munkahelyek megtartását, nem megfeledkezve a munkahelyek generációs megújításának szükségességéről sem. A rendeletnek ezen belül az akvakultúra mintájára pályakezdési támogatást kellene biztosítania a halászatban a fiatalok számára, ugyanakkor az átruházható halászati koncessziók létrehozásának szándéka éppen hogy megnehezíti a fiatalok pályán való elindulását;

27.

úgy véli, hogy a helyi fejlődés csak a helyi szereplők, képviselők, a helyi önkormányzatok, a szakmai szövetségek, a halászati szervezetek stb. mobilizálásával és erős partnerségével lehet sikeres. A helyi halászati akciócsoportok elterjedése vagy az EMVA által bevezetett intézkedések keretében létrehozott helyi akciócsoportok halászati kérdésekre történő kiterjesztése is biztosíthatja a szükséges partnerséget. A helyi halászati akciócsoportok irányításakor a helyi és területi önkormányzatokra kell támaszkodni, melyeknek a régiókkal együtt fontos szerepet kell játszaniuk a helyi fejlesztési stratégiák céljainak a meghatározásában és végrehajtásában, illetve az alapok kezelésében;

28.

erőteljesebb támogatást kér a halértékesítő és –feldolgozó vállalatok számára a termékek népszerűsítésének előmozdítása és az értékesítéshez kapcsolódó piacok szerkezetének megerősítése céljából: ösztönözni és támogatni lehetne a technológiai újításokat és a termelékenység fokozását, valamint az egyes vállalatok többszöri támogatásban is részesülhetnének;

29.

javasolja, hogy határozottabban törekedjenek egy európai tanúsítási rendszer kidolgozására a tengeri termékek számára: a fogyasztónak meg kell tudnia különböztetni az európai halászat termékeit, és meg kell ismernie azokat az erőfeszítéseket, amelyek a biodiverzitás megőrzése, továbbá a KHP által előírt egészségügyi normák betartása érdekében történtek;

30.

úgy véli, hogy a közös piacszervezési intézkedéseknek hozzá kell járulnia a KHP célkitűzéseinek a megvalósításához. Éppen ezért kéri olyan piaci eszközök bevezetését, amelyek révén csökkenthető a legnagyobb fenntartható hozamra történő átmenet hatása és amelyek segítségével fenntarthatók a helyi értékesítési piacok az európai halászat termékei számára;

31.

véleménye szerint nem helyes a tárolási támogatások fokozatos csökkentése, hiszen a termelés és forgalomba helyezés kockázatai fontosak a szakmaszerűen űzött halászatban;

32.

üdvözli az akvakultúra jelentős mértékű ösztönzését és az ennek érdekében hozott intézkedéseket, mint például a fiatalok pályakezdési támogatása, innováció, beruházások, gazdálkodásirányítási, helyettesítési és tanácsadási szolgáltatások stb.;

33.

magas szintű elvárásokat kíván a környezetvédelmi feltételekkel, az állományokban a termelési tényezők ismeretével, valamint a környezetre gyakorolt hatás mértékével kapcsolatban;

34.

úgy véli, hogy az akvakultúrának továbbra is nettó halfehérje-előállítónak kell lennie, és nem szabad túlhalásznia a haltenyésztés számára hasznos fajokból álló állományokat, felborítva ezzel az élelmiszerlánc egyensúlyát és veszélyeztetve a biodiverzitást;

35.

egyaránt támogatja az élelmiszer- és a nem élelmiszer-termelési célú algatenyésztés ösztönzésének lehetőségét;

36.

úgy gondolja, hogy az összes legkülső régió helyzetének megítélése egyaránt súlyosabb, mint a többi európai régióét. Emiatt nem csupán az értékesítési feltételek alapján kell őket támogatni azoknak a többletköltségeknek a fedezésére, amelyeknek e területek halászata és akvakultúrája ki van téve;

37.

kéri továbbá, hogy az ETHA ténylegesen vegye figyelembe a halászat fejlesztési szükségleteit a legkülső régiókban a flotta megújítására nyújtott támogatással;

38.

úgy véli, hogy a legkülső régiókban, a fenntartható part menti halászat kialakítása érdekében fontos a halak csoportosulását növelő berendezések alkalmazásának támogatására hozott intézkedések bevezetése;

39.

javasolja egy kifejezetten a legkülső régiókkal foglalkozó, regionális tanácsadó testület felállítását az európai kontinensen már létrehozott testületek mintájára;

40.

felhívja a figyelmet arra, hogy hatékonyabb ellenőrzésre van szükség annak érdekében, hogy mindenki tiszteletben tartsa KHP szabályait. Ahhoz, hogy az ellenőrzések hitelesek legyenek, megfelelően ki kell igazítani költségvetésüket, és új, hatékonyabb ellenőrzési módszereket kell keresni;

41.

aggodalmát fejezi ki az adatgyűjtésre szánt források csökkenése miatt akkor, amikor éppen további eszközökre lenne szükség, mivel a legnagyobb fenntartható hozam elérése az összes állomány esetében további adatok gyűjtését teszi szükségessé, hiszen még sok kevéssé ismert állomány van. Javasolja, hogy az ETHA hozzájárulását ezen a területen a támogatható kiadások 80 %-ban határozzák meg;

42.

úgy véli, hogy a regionális tanácsadó testületek hatékony és hosszú távú támogatására van szükség abban, hogy javaslatokat tehessenek tudományos tanulmányokra vagy a halászatok problémáit megfelelő módon kezelő intézkedésekre, hogy a regionalizáció célkitűzési teljes mértékben érvényesüljenek;

43.

ragaszkodik az európai polgárok és fogyasztók tájékoztatásához az Európai Unió politikáival és azok finanszírozásának felhasználásával kapcsolatban; helyesli az átláthatóságra való törekvést, melynek keretében az interneten közzéteszik az eredményekről, a megkezdett műveletekről és az ETHA kedvezményezettjeiről szóló információkat;

44.

úgy véli, hogy fontos a potenciális kedvezményezettek széles körű tájékoztatása az ETHA új mechanizmusairól az alapok megfelelő felhasználásnak biztosítása végett;

45.

túlzottnak érzi a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok alkalmazásának mértékét az Európai Bizottság részéről, és egy olyan végrehajtási rendelet kidolgozását kéri, amely a kezdetektől fogva rögzíti a végrehajtási szabályok nagy részét, vagy akár mindegyikét;

46.

felhívja a figyelmet az ETHA-t befolyásoló különféle rendelkezések elfogadásának ütemezési nehézségeire:

a)

az Európai Bizottság 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretre vonatkozó javaslatának vitái még nem fejeződtek be. Fontos, hogy az ETHA-nak előirányzott költségvetés megmaradjon;

b)

a KHP végleges irányvonalai még nem ismertek, sok téma még vita tárgyát képezi (a legnagyobb fenntartható hozam elérése, a fogások visszadobásának megtiltása, az átruházható halászati koncessziók kötelező érvényű létrehozása, a halászhajók leszerelésére vonatkozó tervek vagy az időszakos leállások támogatásának tilalma stb.);

47.

következésképp úgy véli, hogy az ETHA-rendelet jelenlegi tervezetét elfogadása előtt még jelentős mértékben módosítani kellene.

II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1.   módosítás

(9) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(9)

Rendkívül fontos, hogy a környezetvédelmi szempontok jobban beépüljenek a KHP-ba, amelynek teljesítenie kell az Unió környezetvédelmi politikájának és az Európa 2020 stratégiának a célkitűzéseit és céljait. A KHP célja az élő tengeri biológiai erőforrások oly módon történő kiaknázása, hogy a halállományok olyan szinten álljanak helyre és maradjanak fenn, ami legkésőbb 2015-ig lehetővé teszi a legnagyobb fenntartható hozam elérését. A KHP a halászati gazdálkodás során elővigyázatos és ökoszisztéma-alapú megközelítéseket alkalmaz. Következésképpen az ETHA-nak a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) foglaltak szerint hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez.

(9)

Rendkívül fontos, hogy a környezetvédelmi szempontok jobban beépüljenek a KHP-ba, amelynek teljesítenie kell az Unió környezetvédelmi politikájának és az Európa 2020 stratégiának a célkitűzéseit és céljait. A KHP célja az élő tengeri biológiai erőforrások oly módon történő kiaknázása, hogy a halállományok olyan szinten álljanak helyre és maradjanak fenn, ami 2015-ig lehetővé teszi a legnagyobb fenntartható hozam elérését. A KHP a halászati gazdálkodás során elővigyázatos és ökoszisztéma-alapú megközelítéseket alkalmaz. Következésképpen az ETHA-nak a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) foglaltak szerint hozzá kell járulnia a tengeri környezet védelméhez.

Indokolás

A KHP-alaprendelet szerint lehetőség szerint 2015-ig el kell érni a legnagyobb fenntartható hozamot. A bekezdésben nem szabad megfeledkezni erről az apró különbségről.

2.   módosítás

(37) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(37)

A [KHP-rendelet] 27. cikkében említett átruházható halászati koncessziós rendszerek létrehozásának eredményeképpen és ezen új rendszerek végrehajtása terén a tagállamok támogatása érdekében az ETHA-nak támogatást kell nyújtania a kapacitásépítés és a bevált gyakorlati módszerek cseréje terén.

(37)

A [KHP-rendelet] 27. cikkében említett átruházható halászati koncessziós rendszerek létrehozásának eredményeképpen és ezen új rendszerek végrehajtása terén a tagállamok támogatása érdekében az ETHA-nak támogatást kell nyújtania a kapacitás kiigazítása és a bevált gyakorlati módszerek cseréje terén.

Indokolás

Az átruházható koncessziós halászati rendszereket fakultatív módon kell létrehozni, és a tagállamok megítélésére kell bízni.

3.   módosítás

(38) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(38)

Az átruházható halászati koncessziók rendszerei bevezetésének versenyképesebbé kell tennie az ágazatot. Következésképpen igény merülhet fel a halászati tevékenységeken kívüli új szakmai lehetőségek iránt. Ezért az ETHA különösen azzal járul hozzá a halászközösségekben megvalósítandó diverzifikációhoz és munkahelyteremtéshez, hogy támogatja az új vállalkozások indítását és a tengeri tevékenységekre szánt hajóknak a kisüzemi part menti halászatot folytató halászhajók nem halászati tevékenységeihez történő átcsoportosítását. Ez utóbbi művelet helyénvalónak tűnik, mivel a kisüzemi part menti halászatot folytató halászhajók nem tartoznak az átruházható halászati koncessziók rendszereinek hatálya alá.

(38)

Az átruházható halászati koncessziók rendszerei bevezetésének versenyképesebbé kell tennie az ágazatot. Következésképpen igény merülhet fel a halászati tevékenységeken kívüli új szakmai lehetőségek iránt. Ezért az ETHA különösen azzal járul hozzá a halászközösségekben megvalósítandó diverzifikációhoz és munkahelyteremtéshez, hogy támogatja az új vállalkozások indítását és a tengeri tevékenységekre szánt hajóknak a kisüzemi part menti halászatot folytató halászhajók nem halászati tevékenységeihez történő átcsoportosítását.

Indokolás

Az átruházható koncessziós halászati rendszereket fakultatív módon kell létrehozni, és a tagállamok megítélésére kell bízni.

Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a generációk megújulását, és ösztönözzük olyan új, jól képzett halászok érkezését, akik fogékonyak a források hatékonyabb kezelésére, támogatni kell a fiatal halászok pályakezdését.

4.   módosítás

(39) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(39)

A közös halászati politika célkitűzése a halállományok fenntartható kiaknázásának biztosítása. Megállapítást nyert, hogy a túlzott kapacitás a túlhalászás egyik legfőbb kiváltó tényezője. Ezért az uniós halászflottának a rendelkezésre álló erőforrásokhoz történő igazítása kiemelkedő jelentőségű. A túlzott kapacitás állami támogatással – például a tevékenység ideiglenes beszüntetésére vagy megszüntetésére vonatkozó programokkal és selejtezési rendszerekkel – történő felszámolása eredménytelennek bizonyult. Az ETHA ezért támogatni fogja az érintett piaci szereplők túlzott kapacitásának csökkentését, valamint megnövekedett gazdasági teljesítményének és jövedelmezőségének javítását célzó, átruházható halászati koncessziós rendszerek létrehozását és irányítását.

(39)

A közös halászati politika célkitűzése a halállományok fenntartható kiaknázásának biztosítása. Megállapítást nyert, hogy a túlzott kapacitás a túlhalászás egyik legfőbb kiváltó tényezője. Ezért az uniós halászflottának a rendelkezésre álló erőforrásokhoz történő igazítása kiemelkedő jelentőségű. A túlzott kapacitás állami támogatással – például a tevékenység ideiglenes beszüntetésére vagy megszüntetésére vonatkozó programokkal és selejtezési rendszerekkel – történő felszámolás. Az ETHA ezért támogatni fogja az érintett piaci szereplők túlzott kapacitásának csökkentését, valamint megnövekedett gazdasági teljesítményének és jövedelmezőségének javítását célzó, átruházható halászati koncessziós rendszerek létrehozását és irányítását.

Indokolás

A halászati erőfeszítés kiigazítási terveit, amelyek magukban foglalják a halászhajók leszereléséhez nyújtott támogatásokat is, nem szabad elvetni. A halászhajók támogatott leszerelése lehetővé teszi a halászati kapacitás csökkentését nehéz helyzetben (forráshiány stb.), és ezáltal elkerülhetővé teszi az egészséges halgazdaságok tevékenységének beszüntetését. Ezeket a támogatásokat fenn kell tartani, figyelmet fordítva a halászati erőkifejtés mérséklésének tényleges körülményeire, e támogatás feltételéül szabva a halászati jogok megvonását.

5.   módosítás

(41) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(41)

Rendkívül fontos, hogy a környezetvédelmi szempontok beépüljenek az ETHA-ba, és támogatást kapjon a KHP szerinti állományvédelmi intézkedések végrehajtása, figyelembe véve azonban az uniós vizek eltérő feltételeit. E célból elengedhetetlen az állományvédelmi intézkedések regionalizált megközelítésének kidolgozása.

(41)

Rendkívül fontos, hogy a környezetvédelmi szempontok beépüljenek az ETHA-ba, és támogatást kapjon a KHP szerinti állományvédelmi intézkedések végrehajtása, figyelembe véve azonban az uniós vizek eltérő feltételeit. E célból elengedhetetlen az állományvédelmi intézkedések regionalizált megközelítésének kidolgozása.

 

Indokolás

Fontos, hogy – többek között a folyók áramlását akadályozó tényezők megszüntetése révén – növeljük a folyami és tavi ökológiai folyosók szerepét a vándorló halfajok teljes életciklusa feltételeinek biztosítása érdekében.

6.   módosítás

(62) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(62)

Kiemelten kell kezelni a termelői szervezeteket és azok szövetségeit, támogatást biztosítva számukra. A tárolási támogatáshoz nyújtott ellentételezést, valamint a termelési és értékesítési tervekre vonatkozó támogatást fokozatosan ki kell vezetni, mivel ezek a meghatározott támogatások elveszítették jelentőségüket, figyelembe véve az ilyen jellegű termékek uniós piaci struktúrájának alakulását és az erős termelői szervezetek növekvő jelentőségét.

(62)

Kiemelten kell kezelni a termelői szervezeteket és azok szövetségeit, támogatást biztosítva számukra.

Indokolás

Nem tűnik helyénvalónak a tárolási támogatások fokozatos csökkentése akkor, amikor – a KHP-alaprendelet 15. cikke értelmében – a halászhajókat fokozatosan kötelezni fogják az összes fogás, ideértve a visszadobásokat is, partra szállítására. Hasznosnak tűnik a tárolási támogatás, mivel lehetővé teszi a szervezetek számára ezeknek a kirakodott mennyiségeknek a kezelését, mielőtt hasznosítanák őket.

7.   módosítás

3. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

3. cikk

Fogalommeghatározások

3. cikk

Fogalommeghatározások

(1)   E rendelet alkalmazásában és a (2) bekezdés sérelme nélkül [a közös halászati politikáról szóló rendelet] 5. cikkében, [a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló rendelet] 5. cikkében, az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 4. cikkében és a [közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet] 2. cikkében szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók.

(1)   E rendelet alkalmazásában és a (2) bekezdés sérelme nélkül [a közös halászati politikáról szóló rendelet] 5. cikkében, [a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló rendelet] 5. cikkében, az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 4. cikkében és a [közös rendelkezések megállapításáról szóló rendelet] 2. cikkében szereplő fogalommeghatározások alkalmazandók.

(2)   E rendelet alkalmazásában:

(2)   E rendelet alkalmazásában:

1.   „közös információmegosztási környezet”: a tengeri tevékenységek helyzetismeretének javítása érdekében a különböző ágazatbeli felhasználók közötti információcseréhez kifejlesztett, decentralizált felépítésű rendszerek hálózata;

1.   „közös információmegosztási környezet”: a tengeri tevékenységek helyzetismeretének javítása érdekében a különböző ágazatbeli felhasználók közötti információcseréhez kifejlesztett, decentralizált felépítésű rendszerek hálózata;

2.   „ágazatközi műveletek”: olyan kezdeményezések, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglaltaknak megfelelően kölcsönösen kedveznek a különböző ágazatoknak és/vagy ágazati politikáknak, és amelyek a vonatkozó szakpolitikai területekre kiterjedő intézkedésekkel nem valósíthatók meg teljes egészében;

2.   „ágazatközi műveletek”: olyan kezdeményezések, amelyek az Európai Unió működéséről szóló szerződésben foglaltaknak megfelelően kölcsönösen kedveznek a különböző ágazatoknak és/vagy ágazati politikáknak, és amelyek a vonatkozó szakpolitikai területekre kiterjedő intézkedésekkel nem valósíthatók meg teljes egészében;

3.   „elektronikus rögzítési és jelentéstételi rendszer”: az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 15., 24. és 63. cikkében említett elektronikus adatrögzítési és jelentéstételi rendszer;

3.   „elektronikus rögzítési és jelentéstételi rendszer”: az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 15., 24. és 63. cikkében említett elektronikus adatrögzítési és jelentéstételi rendszer;

4.   „európai tengeri megfigyelési és adathálózat”: a nemzeti tengeri megfigyelési és adatprogramokat egy közös és hozzáférhető európai forrásba integráló hálózat;

4.   „európai tengeri megfigyelési és adathálózat”: a nemzeti tengeri megfigyelési és adatprogramokat egy közös és hozzáférhető európai forrásba integráló hálózat;

5.   „halászati terület”: olyan terület, amely tó- vagy tengerparttal vagy kisebb tóval vagy folyótorkolattal rendelkezik, és jelentős mértékű foglalkoztatást biztosít a halászati vagy az akvakultúra-ágazatban, és amelyet a tagállamok ilyen területként jelöltek ki;

5.   „halászati terület”: olyan terület, amely tó- vagy tengerparttal vagy kisebb tóval vagy folyótorkolattal rendelkezik, és jelentős mértékű foglalkoztatást biztosít a halászati vagy az akvakultúra-ágazatban, és amelyet a tagállamok ilyen területként jelöltek ki;

6.   „halász”: bármely olyan személy, aki működő halászhajó fedélzetén a tagállam által elismerten hivatásszerű halászatot folytat, vagy aki – hajó nélkül – a tagállam által elismert módon tengeri élőlények hivatásszerű lehalászását folytatja;

6.   „halász”: bármely olyan személy, aki működő halászhajó fedélzetén a tagállam által elismerten hivatásszerű halászatot folytat, vagy aki – hajó nélkül – a tagállam által elismert módon tengeri élőlények hivatásszerű lehalászását folytatja;

7.   „integrált tengerpolitika” (ITP): olyan uniós politika, amelynek célja – koherens tengerügyi vonatkozású szakpolitikák és ez irányú nemzetközi együttműködés révén – a tagállamok, nevezetesen az Unió szigetei, part menti és legkülső régiói, valamint a tengeri ágazat fenntartható fejlődésének, gazdasági növekedésének és társadalmi kohéziójának maximalizálására irányuló, összehangolt és koherens döntéshozatal előmozdítása;

7.   „integrált tengerpolitika” (ITP): olyan uniós politika, amelynek célja – koherens tengerügyi vonatkozású szakpolitikák és ez irányú nemzetközi együttműködés révén – a tagállamok, nevezetesen az Unió szigetei, part menti és legkülső régiói, valamint a tengeri ágazat fenntartható fejlődésének, gazdasági növekedésének és társadalmi kohéziójának maximalizálására irányuló, összehangolt és koherens döntéshozatal előmozdítása;

8.   „integrált tengerfelügyelet”: az európai tengerek felügyeletére irányuló tevékenységek eredményességének és hatékonyságának javítását célzó, ágazatközi és határokon átnyúló információcsere és együttműködés révén megvalósuló uniós kezdeményezés;

8.   „integrált tengerfelügyelet”: az európai tengerek felügyeletére irányuló tevékenységek eredményességének és hatékonyságának javítását célzó, ágazatközi és határokon átnyúló információcsere és együttműködés révén megvalósuló uniós kezdeményezés;

9.   „szabálytalanság”: a 2988/95/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szabálytalanság;

9.   „szabálytalanság”: a 2988/95/EK tanácsi rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében meghatározott szabálytalanság;

10.   „belvízi halászat”: a kizárólag belvizeken működő hajókkal vagy jéghalászatra használt egyéb eszközökkel, kereskedelmi célból végzett halászat;

10.   „belvízi halászat”: a kizárólag belvizeken működő hajókkal vagy jéghalászatra használt egyéb eszközökkel, kereskedelmi célból végzett halászat;

11.   „a part menti övezetek integrált kezelése”: a part menti övezetek integrált kezeléséről szóló, 2002. május 30-i 2002/413/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásban meghatározott stratégiák és intézkedések;

11.   „a part menti övezetek integrált kezelése”: a part menti övezetek integrált kezeléséről szóló, 2002. május 30-i 2002/413/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásban meghatározott stratégiák és intézkedések;

12.   „integrált tengerpolitikai irányítás”: az óceánokat, a tengereket és a part menti régiókat érintő összes uniós ágazati szakpolitika összehangolt irányítása;

12.   „integrált tengerpolitikai irányítás”: az óceánokat, a tengereket és a part menti régiókat érintő összes uniós ágazati szakpolitika összehangolt irányítása;

13.   „tengeri régiók”: a 2004/585/EK tanácsi határozat I. mellékletében meghatározott földrajzi területek és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által megállapított területek;

13.   „tengeri régiók”: a 2004/585/EK tanácsi határozat I. mellékletében meghatározott földrajzi területek és a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által megállapított területek;

14.   „tengeri területrendezés”: az a folyamat, amelynek során a hatóságok – ökológiai, gazdasági és társadalmi célkitűzések elérése érdekében – elemzik és meghatározzák a tengeri területeken folytatott emberi tevékenységek térbeli és időbeli elosztását;

14.   „tengeri területrendezés”: az a folyamat, amelynek során a hatóságok – ökológiai, gazdasági és társadalmi célkitűzések elérése érdekében – elemzik és meghatározzák a tengeri területeken folytatott emberi tevékenységek térbeli és időbeli elosztását;

15.   „intézkedés”: műveletek sorozata;

15.   „intézkedés”: műveletek sorozata;

16.   „közkiadás”: a tagállamok, a regionális vagy a helyi hatóságok vagy az Európai Unió költségvetéséből műveletek finanszírozásához nyújtott bármely hozzájárulás, illetve bármely hasonló kiadás. A műveletek finanszírozásához nyújtott bármely olyan hozzájárulás, amely egy vagy több regionális vagy helyi hatóság közjogi intézményei vagy társulásai, vagy az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban eljáró közjogi intézmények költségvetéséből származik, közpénzből történő hozzájárulásnak tekintendő;

16.   „közkiadás”: a tagállamok, a regionális vagy a helyi hatóságok vagy az Európai Unió költségvetéséből műveletek finanszírozásához nyújtott bármely hozzájárulás, illetve bármely hasonló kiadás. A műveletek finanszírozásához nyújtott bármely olyan hozzájárulás, amely egy vagy több regionális vagy helyi hatóság közjogi intézményei vagy társulásai, vagy az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló, 2004. március 31-i 2004/18/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban eljáró közjogi intézmények költségvetéséből származik, közpénzből történő hozzájárulásnak tekintendő;

17.   „tengeri medencékhez kapcsolódó stratégia”: adott földrajzi területre vonatkozó, az európai intézmények, a tagállamok, a tagállami régiók és – adott esetben – a közös tengeri medencével rendelkező harmadik országok által kialakított strukturált együttműködési keret; a stratégia figyelembe veszi a tengeri medence földrajzi, éghajlati, gazdasági és politikai sajátosságait;

17.   „tengeri medencékhez kapcsolódó stratégia”: adott földrajzi területre vonatkozó, az európai intézmények, a tagállamok, a tagállami régiók és – adott esetben – a közös tengeri medencével rendelkező harmadik országok által kialakított strukturált együttműködési keret; a stratégia figyelembe veszi a tengeri medence földrajzi, éghajlati, gazdasági és politikai sajátosságait;

18.   „kisüzemi part menti halászat”: a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő hajóról végzett, és a közösségi halászhajó-nyilvántartásról szóló, 2003. december 30-i 26/2004/EK bizottsági rendelet I. mellékletének 3. táblázatában felsorolt vontatott eszközt igénybe nem vevő halászat;

18.   „kisüzemi part menti halászat”: a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő hajóról végzett, és a közösségi halászhajó-nyilvántartásról szóló, 2003. december 30-i 26/2004/EK bizottsági rendelet I. mellékletének 3. táblázatában felsorolt vontatott eszközt igénybe nem vevő halászat,;

19.   „kizárólag belvizeken működő hajók”: belvizeken kereskedelmi halászatot folytató és az uniós halászflotta-nyilvántartásban nem szereplő hajók.

19.   „kizárólag belvizeken működő hajók”: belvizeken kereskedelmi halászatot folytató és az uniós halászflotta-nyilvántartásban nem szereplő hajók;

 

   :

 

20a.   „kagyló- és rákhalász”: olyan személy, aki – szelektív, speciális eszközökkel – kizárólag puhatestűek, rákfélék, zsákállatok, tüskésbőrűek vagy más tengeri gerinctelen állatok egy vagy több fajának fogása céljából gyalog vagy hajón halászati tevékenységet végez, illetve extenzív vagy félintenzív tenyésztést folytat;

 

   :

8.   módosítás

6. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(4)   A fenntartható és erőforrás-hatékony halászat előmozdítása, kiemelt figyelmet fordítva a következő területekre:

(4)   A fenntartható és erőforrás-hatékony halászat előmozdítása, kiemelt figyelmet fordítva a következő területekre:

a)

a halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásának csökkentése;

a)

a halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásának csökkentése;

b)

a tengeri biológiai sokféleség és a tengeri ökoszisztémák védelme és helyreállítása, beleértve az általuk nyújtott szolgáltatásokat.

b)

a tengeri biológiai sokféleség és a tengeri ökoszisztémák védelme és helyreállítása, beleértve az általuk nyújtott szolgáltatásokat.

 

Indokolás

Úgy véljük, hogy a halállomány végletes csökkenése esetén a haltenyésztés eszközeihez kell nyúlni.

9.   módosítás

13. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A következő műveletek nem támogathatók az ETHA keretében:

A következő műveletek nem támogathatók az ETHA keretében:

a)

a hajó halászati kapacitását növelő műveletek;

a)

a hajó halászati kapacitását növelő műveletek;

b)

új halászhajók építése, halászhajók leszerelése vagy behozatala;

b)

c)

a halászati tevékenységek ideiglenes beszüntetése;

d)

kísérleti halászat;

e)

üzleti tevékenység tulajdonjogának átadása;

f)

közvetlen újratelepítés, kivéve, ha azt valamely uniós jogi aktus állományvédelmi intézkedésként kifejezetten előírja, illetve kísérleti újratelepítés esetén.

közvetlen újratelepítés, kivéve, ha azt valamely uniós jogi aktus állományvédelmi intézkedésként kifejezetten előírja, illetve kísérleti újratelepítés esetén.

Indokolás

A legkülső régiókban támogatni kell a halászhajók építését, mivel ezeknek a régióknak javítaniuk kell munkaeszközeiket, hogy a hajók jobban megfeleljenek az erőforrás-kezelési előírásoknak, valamint a termékek egészségügyi minőségi követelményeinek.

A halászhajók támogatott leszerelése lehetővé teszi a halászati kapacitás csökkentését nehéz helyzetben (forráshiány stb.), és ezáltal elkerülhetővé teszi a tevékenységnek az egészséges halgazdaságokhoz történő átirányítását. Ezeket a támogatásokat fenn kell tartani, figyelmet fordítva a halászati erőfeszítés mérséklésének tényleges körülményeire a halászati jogok megfelelőbb kezelésével.

A halászati tevékenység átmeneti szüneteltetésének finanszírozása lehetővé teszi a hajók környezetszennyezés esetén bekövetkező kényszerleállásának kompenzálását vagy a bizonyos fajok esetében előírt biológiai regeneráció (mint például a szardellák esetében) ellentételezését. Finanszírozás hiányában az érintett hajók valószínűleg más halfajokra irányítanák át tevékenységüket, azok állományát befolyásolva.

10.   módosítás

15. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   A 2014–2020 közötti időszak vonatkozásában az ETHA-ból finanszírozandó kötelezettségvállalások tekintetében rendelkezésre álló, megosztott irányítás keretébe tartozó források összege – a II. mellékletben feltüntetett éves bontásnak megfelelően – jelenlegi árakon 5 520 000 000 EUR.

(1)   A 2014–2020 közötti időszak vonatkozásában az ETHA-ból finanszírozandó kötelezettségvállalások tekintetében rendelkezésre álló, megosztott irányítás keretébe tartozó források összege – a II. mellékletben feltüntetett éves bontásnak megfelelően – jelenlegi árakon 5 520 000 000 EUR.

(2)   Az (1) bekezdésben említett forrásokból 4 535 000 000 EUR-t kell elkülöníteni az V. cím I., II. és III. fejezete értelmében a halászat, az akvakultúra és a halászati területek fenntartható fejlesztése céljára.

(2)   Az (1) bekezdésben említett forrásokból 4 535 000 000 EUR-t kell elkülöníteni az V. cím I., II. III. fejezete értelmében a halászat, az akvakultúra és a halászati területek fenntartható fejlesztése céljára.

(3)   Az (1) bekezdésben említett forrásokból 477 000 000 EUR-t kell elkülöníteni a 78. cikk szerinti ellenőrzési és végrehajtási intézkedésekre.

(3)   Az (1) bekezdésben említett forrásokból 477 000 000 EUR-t kell elkülöníteni a 78. cikk szerinti ellenőrzési és végrehajtási intézkedésekre.

(4)   Az (1) bekezdésben említett forrásokból 358 000 000 EUR-t kell elkülöníteni a 79. cikk szerinti adatgyűjtési intézkedésekre.

(4)   Az (1) bekezdésben említett forrásokból 358 000 000 EUR-t kell elkülöníteni a 79. cikk szerinti adatgyűjtési intézkedésekre.

(5)   Az V. cím V. fejezete értelmében a legkülső régióknak nyújtott ellentételezésre elkülönített források éves szinten nem haladják meg:

(5)   Az V. cím V. fejezete értelmében a legkülső régióknak nyújtott ellentételezésre elkülönített források éves szinten nem haladják meg:

a 4 300 000 EUR-t az Azori-szigetek és Madeira esetében;

a 4 300 000 EUR-t az Azori-szigetek és Madeira esetében;

az 5 800 000 EUR-t a Kanári-szigetek esetében;

az 5 800 000 EUR-t a Kanári-szigetek esetében;

a 4 900 000 EUR-t Francia Guyana és Réunion esetében.

a 4 900 000 EUR-t Francia Guyana és Réunion esetében.

 

(6)   Az (1) bekezdésben említett forrásokból 45 000 000 EUR-t 2014-től 2018-ig bezárólag a 72. cikk szerinti tárolási támogatásra kell elkülöníteni.

(6)   Az (1) bekezdésben említett forrásokból 45 000 000 EUR-t 2014-től 2018-ig bezárólag a 72. cikk szerinti tárolási támogatásra kell elkülöníteni.

Indokolás

Ez a cikk, minden bizonnyal figyelmetlenségből, nem tartalmazza az értékesítésre és a feldolgozásra vonatkozó intézkedéseket, jóllehet azok jelen rendelet V. címében szerepelnek. A KHP-alaprendeletnek megfelelően az összes legkülső régiót figyelembe kell venni a kompenzációs támogatásoknál. Meg kell határozni egy összeget Guadeloupe-ra, Martinique-re és Mayotte-ra is.

11.   módosítás

26. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az e fejezet alapján nyújtott támogatásnak hozzá kell járulnia a 6. cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított uniós prioritások megvalósításához.

Az e fejezet alapján nyújtott támogatásnak hozzá kell járulnia a 6. cikk (2) és (4) bekezdésében megállapított uniós prioritások megvalósításához.

Indokolás

Jelen rendelet 6. cikkének (1) bekezdése a foglalkoztatás javítására és a területi kohézió erősítésére vonatkozik. Elkerülhetetlennek tűnik, hogy a halászati területek fenntartható fejlődésével foglalkozó fejezet tartalmazza ezt a célkitűzést.

12.   módosítás

31. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A humán tőke és a társadalmi párbeszéd előmozdítása érdekében az ETHA támogathatja:

A humán tőke és a társadalmi párbeszéd előmozdítása érdekében az ETHA támogathatja:

a)

az egész életen át tartó tanulást, a tudományos ismeretek és innovatív gyakorlatok terjesztését, valamint különösen a tengeri ökoszisztémával való fenntartható gazdálkodáshoz, a tengeri ágazaton belüli tevékenységekhez, az innovációhoz és a vállalkozói készséghez kapcsolódó új szakmai készségek elsajátítását;

a)

az egész életen át tartó tanulást, a tudományos ismeretek és innovatív gyakorlatok terjesztését, valamint különösen a tengeri ökoszisztémával való fenntartható gazdálkodáshoz, a tengeri ágazaton belüli tevékenységekhez, az innovációhoz és a vállalkozói készséghez kapcsolódó új szakmai készségek elsajátítását;

b)

a hálózatépítést, valamint a tapasztalatok és a bevált gyakorlati módszerek cserét az érdekelt felek között, beleértve a férfiak és nők esélyegyenlőségét előmozdító szervezeteket;

b)

a hálózatépítést, valamint a tapasztalatok és a bevált gyakorlati módszerek cserét az érdekelt felek között, beleértve a férfiak és nők esélyegyenlőségét előmozdító szervezeteket;

c)

országos, regionális, illetve helyi szinten a halászok és más érdekelt felek részvételével folytatott társadalmi párbeszéd előmozdítását.

c)

országos, regionális, illetve helyi szinten a halászok és más érdekelt felek részvételével folytatott társadalmi párbeszéd előmozdítását.

(2)   Az (1) bekezdésben említett támogatásban azoknak az önálló vállalkozó halászoknak a házastársai vagy – amennyiben és olyan mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársai is részesülhetnek, akik nem alkalmazottak vagy üzleti partnerek, amennyiben szokásosan, a nemzeti jogban megállapított feltételek mellett vesznek részt az önfoglalkoztató halász tevékenységeiben vagy kisegítő feladatokat látnak el.

(2)   Az (1) bekezdésben említett támogatásban azoknak az önálló vállalkozó halászoknak a házastársai vagy – amennyiben és olyan mértékben, ahogyan azt a nemzeti jog elismeri – élettársai is részesülhetnek, akik nem alkalmazottak vagy üzleti partnerek, amennyiben szokásosan, a nemzeti jogban megállapított feltételek mellett vesznek részt az önfoglalkoztató halász tevékenységeiben vagy kisegítő feladatokat látnak el.

13.   módosítás

32. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   A halászaton kívüli diverzifikáció és munkahelyteremtés elősegítése érdekében az ETHA támogathatja:

(1)   A diverzifikáció és a munkahelyteremtés elősegítése érdekében az ETHA támogathatja:

a)

halászaton kívüli vállalkozások indítását;

b)

a kisüzemi part menti halászatot folytató halászhajók utólagos felszerelését a halászaton kívüli tevékenységekhez való átcsoportosításuk érdekében.

 

)

halászaton kívüli vállalkozások indítását;

 

)

a kisüzemi part menti halászatot folytató halászhajók utólagos felszerelését a halászaton kívüli tevékenységekhez való átcsoportosításuk érdekében

 

(2)   Az (1) bekezdés a) pontja szerinti támogatásban azok a halászok részesülhetnek, akik:

(2)   Az (1) bekezdés pontja szerinti támogatásban azok a halászok részesülhetnek, akik:

a)

az új tevékenységeik fejlesztésére vonatkozó üzleti tervet nyújtanak be;

a)

az új tevékenységeik fejlesztésére vonatkozó üzleti tervet nyújtanak be;

b)

megfelelő szakmai készségekkel rendelkeznek, amelyek a 31. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján finanszírozott műveletek révén is elsajátíthatók.

b)

megfelelő szakmai készségekkel rendelkeznek, amelyek a 31. cikk (1) bekezdésének a) pontja alapján finanszírozott műveletek révén is elsajátíthatók.

(3)   Az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatásban azok a kisüzemi part menti halászatot folytató halászok részesülhetnek, akik aktívként lajstromozott uniós halászhajó tulajdonosai, és akik a kérelem benyújtásának időpontját megelőző két évben legalább 60 napig folytattak halászati tevékenységet a tengeren. A halászhajó halászati engedélyét végérvényesen vissza kell vonni.

(3)   Az (1) bekezdés pontja szerinti támogatásban azok a kisüzemi part menti halászatot folytató halászok részesülhetnek, akik aktívként lajstromozott uniós halászhajó tulajdonosai, és akik a kérelem benyújtásának időpontját megelőző két évben legalább 60 napig folytattak halászati tevékenységet a tengeren. A halászhajó halászati engedélyét végérvényesen vissza kell vonni.

(4)   Az (1) bekezdésben említett kedvezményezettek a támogatás utolsó részletének átvételét követő öt évben nem folytathatnak hivatásszerűen halászati tevékenységet.

(4)   z (1) bekezdésben említett kedvezményezettek a támogatás utolsó részletének átvételét követő öt évben nem folytathatnak hivatásszerűen halászati tevékenységet.

(5)   Az (1) bekezdés b) pontja szerinti támogatható költségek a hajó más tevékenységekhez történő átcsoportosítása érdekében elvégzett átalakításának költségeire korlátozódnak.

(5)   Az (1) bekezdés ) pontja szerinti támogatható költségek a hajó más tevékenységekhez történő átcsoportosítása érdekében elvégzett átalakításának költségeire korlátozódnak.

(6)   Az (1) bekezdés a) pontja alapján nyújtott pénzügyi támogatás összege nem haladhatja meg az egyes műveletekre vonatkozó üzleti tervben előirányzott költségvetés 50 %-át, és összege műveletenként legfeljebb 50 000 EUR lehet.

   

 

 

 

   

 

 

 

 

   

 

()   Az (1) bekezdés ) pontja alapján nyújtott pénzügyi támogatás összege nem haladhatja meg az egyes műveletekre vonatkozó üzleti tervben előirányzott költségvetés 50 %-át, és összege műveletenként legfeljebb 50 000 EUR lehet.

Indokolás

Az átképzések finanszírozását ki kell egészíteni a halászhajók leselejtezés általi leszerelésével, az előző alapban (EHA) előírtak szerint. Ez az intézkedés lehetővé teszi a kapcsolódó halászati jogok tényleges megszüntetését, ezzel csökkentve a globális halászati kapacitást.

Ahhoz, hogy biztosítani tudjuk a generációk megújulását, és ösztönözzük olyan új, jól képzett halászok érkezését, akik fogékonyak a források hatékonyabb kezelésére, elengedhetetlenül fontosnak tűnik a fiatal halászok pályakezdésének támogatása is.

14.   módosítás

33. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1).   A halászok fedélzeti munkakörülményeinek javítása érdekében az ETHA támogathatja a fedélzeti és egyéni felszerelésekre irányuló beruházásokat, amennyiben ezek a beruházások túlmutatnak a nemzeti vagy uniós jogszabályok által előírt szabványokon.

(1)   A halászok fedélzeti munkakörülményeinek javítása érdekében az ETHA támogathatja a fedélzeti és egyéni felszerelésekre irányuló beruházásokat, amennyiben ezek a beruházások túlmutatnak uniós jogszabályok által előírt szabványokon.

(2)   A támogatásban halászok vagy halászhajó-tulajdonosok részesülhetnek.

(2)   A támogatásban halászok vagy halászhajó-tulajdonosok részesülhetnek.

(3)   Ha a művelet fedélzeti beruházásból áll, a támogatás a programozási időszak során ugyanazon halászhajó számára legfeljebb egyszer nyújtható. Ha a művelet egyéni felszerelésre irányuló beruházásból áll, a támogatás a programozási időszak során ugyanazon kedvezményezett számára legfeljebb egyszer nyújtható.

   

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 150. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdés alapján támogatható művelettípusok meghatározása érdekében.

()   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy a 150. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) bekezdés alapján támogatható művelettípusok meghatározása érdekében.

Indokolás

Nem szabad megfosztani a támogatástól az olyan országokból származó halászokat, amelyekben az egészségügy és a biztonság terén magas szintűek a szabályozási követelmények. A halászok közötti egyenlőség érdekében inkább az európai normákat kell mértékadónak tekinteni.

Egyébként pedig nem indokolt a támogatás lehetőségének egyszeri alkalomra való korlátozása egy 7 éves ETHA-program esetén, ha el szeretnénk érni a hajósok biztonsági körülményeinek javulását.

15.   módosítás

33a. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

 

   

   

Indokolás

A halászati tevékenység átmeneti szüneteltetésének finanszírozása lehetővé teszi a hajók környezetszennyezés esetén bekövetkező kényszerleállásának kompenzálását vagy a bizonyos fajok esetében előírt biológiai regeneráció (mint például a szardellák esetében) ellentételezését. Finanszírozás hiányában az érintett hajók valószínűleg más halfajokra irányítanák át tevékenységüket. Az előző alap (EHA) ezt az intézkedést több ízben is hatékonyan alkalmazta.

16.   módosítás

35. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1).   A [közös halászati politikáról szóló rendelet] 17. és 21. cikke szerinti védelmi intézkedések hatékony végrehajtása érdekében az ETHA támogathatja:

(1)   A [közös halászati politikáról szóló rendelet] 17. és 21. cikke szerinti védelmi intézkedések hatékony végrehajtása érdekében az ETHA támogathatja:

a)

a [közös halászati politikáról szóló rendelet] 17. és 21. cikke szerinti védelmi intézkedések végrehajtásához szükséges műszaki és adminisztratív eszközök megtervezését és kidolgozását;

a)

a [közös halászati politikáról szóló rendelet] 17. és 21. cikke szerinti védelmi intézkedések végrehajtásához szükséges műszaki és adminisztratív eszközök megtervezését és kidolgozását;

b)

az érdekelt felek részvételét [a közös halászati politikáról szóló rendelet] 17. és 21. cikke szerinti védelmi intézkedések megtervezésében és végrehajtásában.

b)

az érdekelt felek részvételét [a közös halászati politikáról szóló rendelet] 17. és 21. cikke szerinti védelmi intézkedések megtervezésében és végrehajtásában.

(2)   A (1) bekezdésben említett támogatás kizárólag hatóságoknak nyújtható.

(2)   A (1) bekezdésben említett támogatás kizárólag hatóságoknak nyújtható.

Indokolás

Az alaprendelet 17. és 21. cikke szerinti többéves terveket és más állományvédelmi intézkedéseket már kidolgozásuk szakaszában határozottan segíteni kell a tanácsadó testületeknek, a regionalizáció fontos elemeként.

17.   módosítás

36. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

(1)   A halászat tengeri környezetre gyakorolt hatásának csökkentése, a visszadobások megszüntetésének előmozdítása, valamint az élő tengeri biológiai erőforrásoknak a célfajok populációit a legnagyobb fenntartható hozamot eredményező egyedszám feletti szintre helyreállító és azon a szinten fenntartó kiaknázására való áttérés elősegítése érdekében az ETHA azon felszerelésekre irányuló beruházásokat támogathat, amelyek: