4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/1

—

Az EGSZB arra kéri az uniós intézményeket és a tagállamok kormányait, hogy újítsák meg arra vonatkozó politikai kötelezettségvállalásukat, hogy az Európa 2020 stratégia keretében valamennyi releváns partnerrel (Európai Parlament, Régiók Bizottsága, Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, nemzeti parlamentek, regionális és helyi önkormányzatok, szociális partnerek, a szervezett civil társadalom, nemzeti gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények, városok és a helyi önkormányzatok minden más formája) kapcsolatba lépnek.

—

Az EGSZB vállalja, hogy európai kapcsolattartó ponttá válva folytatja a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokkal és hasonló intézményekkel, továbbá a szervezett civil társadalom nemzeti képviselőivel közösen végzett munkáját, és speciális platformot biztosít, amellyel az említett szervek továbbléphetnek az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos saját munkájuk terén.

—

Az EGSZB véleménye szerint az Európai Uniónak hosszú távú perspektívát kellene kialakítania az érintett szereplők bevonására vonatkozó végső célról, és ennek fokozatos kialakításán kellene munkálkodnia.

—

Az EGSZB úgy véli, hogy rövid távon néhány kis változtatás is jelentősen hatna az elért eredményekre. A tagállamoknak és az Európai Bizottságnak sürgősen felül kellene vizsgálniuk az eljárások menetrendjét és típusát az összes érintett fél valódi bevonásának és közös felelősségvállalásának lehetővé tétele érdekében.

2.1

2012. április 18-án a Tanács soron következő ciprusi elnöksége felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki véleményt a részvételi folyamatok megerősítéséről, valamint a helyi önkormányzatoknak, az NGO-knak és a szociális partnereknek az Európa 2020 stratégia megvalósításába történő bevonásáról, tekintettel arra, hogy ezt a kérdést elnökségének és az EPSCO Tanács 2012. júliusi, informális ülésének prioritásává szándékozik tenni.

Mivel az európai szemeszter immár harmadik événél tart, itt az ideje annak, hogy szemügyre vegyük az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő részvételi folyamatokat, és megvizsgáljuk, hogyan lehetne őket továbbfejleszteni.

2.2

Az EGSZB Európa 2020 stratégiával foglalkozó irányítóbizottságának az a feladata, hogy ellenőrizze a munkát, és összefogja a tagállamok nemzeti gszt-it és hasonló intézményeit az arra vonatkozó tapasztalatcserével kapcsolatban, hogy hogyan tökéletesíthetők az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő részvételi folyamatok.

2.3

Az EGSZB-nek az Európa 2020 stratégia megvalósításában játszott szerepe (1) immár teljes elismerést élvez, és az EGSZB szeretné megosztani azzal kapcsolatos javaslatait, hogy hogyan tökéletesíthetők a részvételi folyamatok az Európa 2020 stratégia és az európai szemeszter keretében.

3.1

Az Európai Unió és lakossága komoly gazdasági és pénzügyi válsággal szembesül, amely súlyos hatással van az Európai Unió egészére és polgáraira. Számos tagállam rendkívül nehéz helyzetbe került, és a megemelkedett munkanélküliségi szintek továbbra is problémát jelentenek. Ezért az EGSZB úgy látja – és ezt az elmúlt három évben nagyon sok véleményében kifejtette –, hogy az Európa 2020 stratégia fontosabb, mint valaha, mivel a fenntartható növekedés biztosítására és az Európai Unió ellenállóbbá tételére irányuló átfogó reformmenetrendet kínál.

3.2

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 stratégia par excellence növekedési stratégia, amely uniós és nemzeti szinten célszámokat határoz meg a legfontosabb szakpolitikák területén. Nagyon széles területet fog át, és az az általános törekvése, hogy támogassa az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést. Kiterjed az innovációval és a K+F-fel, az éghajlatváltozással, az energiaüggyel, a munkanélküliséggel, az iparpolitikával, valamint a társadalmi és területi kohézióval kapcsolatos fejleményekre, és foglalkozik a szegénységgel, a kohéziós politikával és még sok egyéb kérdéssel.

3.3

Az Európa 2020 stratégia irányításának célja az, hogy többrétegű rendszerbe fogja össze az európai, a tagállami és a megosztott hatásköröket, ezáltal járulva hozzá az európai integráció elmélyítése legitimitásának fokozásához. Szemben a lisszaboni stratégiával, az Európa 2020 stratégia egymással összefüggő kiemelt kezdeményezésekből áll, amelyek meghatározzák a hangsúlyokat, és támogatást nyújtanak fontos tematikus területek számára, prioritásokat, kiemelt célokat és egy szigorú felügyeleti rendszert tartalmaznak, lehetőséget nyújtva arra, hogy a nemzeti szintű fejlődést (vagy annak hiányát) kritikai értékelésnek vessék alá.

3.4

A jelentéstételi mechanizmus más, mint a lisszaboni stratégia esetében, mégpedig nemcsak azért, mert koncentráltabb, hanem azért is, mert összhangba került az új és tökéletesített gazdasági irányítási rendszer eljárásaival, aminek következtében például a stabilitási és konvergenciaprogramot, továbbá a nemzeti reformprogramokat egy időben terjesztik az Európai Bizottság elé, aminek révén teljesebb kép alkotható arról, hogy az egyes tagállamok hol tartanak, és merre kívánnak továbblépni.

3.5

A folyamat változását először maga az Európa 2020 stratégiáról szóló dokumentum hangsúlyozta, amely egyértelműen kimondta, hogy „nagyobb felelősségvállalásra van szükségünk”, amihez „fokozni kell a nemzeti és regionális szintű érdekeltek, valamint a szociális partnerek hozzájárulását”. Konkrét kötelezettségvállalás történt arra vonatkozóan, hogy mind az EGSZB-t, mind a Régiók Bizottságát szorosabban bevonják a stratégia megvalósításába. A részvételi folyamatok szükségességére számos alkalommal rámutattak, mindenekelőtt az Európai Tanács 2010. márciusi következtetéseiben és az Európai Bizottság Útmutatás nemzeti reformprogramok kidolgozásához, megvalósításához és nyomon követéséhez az Európa 2020 stratégia keretében című dokumentumában, amely megerősíti, milyen „fontos, hogy a nemzeti parlamenteket, a szociális partnereket, a régiókat és más érintett feleket szorosan bevonják a nemzeti reformprogramok kidolgozásába, hogy így a stratégiát jobban magukénak érezzék”.

4.1

Most, három évvel az Európa 2020 stratégia elindítása után egyértelmű, hogy számos tagállam elkötelezett amellett, hogy bevonja a szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat az európai szemeszterbe, valamint nemzeti eljárásaikba. E kötelezettségvállalás alkalmazása azonban egyenetlen; többféle szintje létezik. Még ahol létezik is ez a kötelezettségvállalás, a partnereket ott is különféle mértékben vonják be a folyamatba. Bár sok tagállam valóban tájékoztatja partnereit, és kikéri véleményüket, a folyamatnak gyakran nincs súlypontja, a résztvevők szemszögéből nézve összefüggéstelennek tűnhet, és azt a benyomást keltheti, hogy hiányzik belőle az átfogó stratégia. Másokkal együtt az EGSZB mindenekelőtt azt kifogásolta, hogy a határidők olyan szorosak, hogy gyakran szinte semmi időt nem hagynak a szociális partnerekkel, a civil szervezetekkel, illetve a regionális és nemzeti parlamentekkel folytatott érdemi vitákra. Ezek a kifogások nem csak nemzeti szinten merülnek fel; sok európai szintű szervezet is felteszi a kérdést, hogy vajon nem lehetne-e tökéletesíteni az európai szemeszter folyamatát és irányítását, valamint az Európa 2020 stratégia keretében folytatott nyomon követést. Saját szerepének és lehetséges hozzájárulásának pontosabb meghatározása érdekében az Európai Parlament szakpolitikai ajánlásokat tett, (2) és rövidesen a Régiók Bizottsága is közzéteszi saját iránymutatásait.

4.2

Ami az EGSZB-t illeti, az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos irányítóbizottság felállítása fontos súlypontot adott munkájának; mivel egy olyan csoporttal lett így gazdagabb az EGSZB, amely az Európa 2020 stratégiát és az azzal kapcsolatos javaslatokat teljes hatókörükben és nem csak részleteiben képes áttekinteni. Az Európai Bizottság képviselői és más szereplők folyamatosan részt vesznek az irányítóbizottság ülésein. A nemzeti és helyi szinttel való kapcsolat erősítése érdekében az irányítóbizottság az európai szemeszter fontos szakaszaiban rendszeresen meghívja a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokat és hasonló intézményeket, és helyi Európa-2020-rendezvényeket szervez a civil társadalom nemzeti szereplőivel együttműködve. Ezt a munkát fokozni és bővíteni kell.

4.3

Az a szerep, amelyet az EGSZB a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények összefogásában játszott, nem csupán az európai szemeszterre és az Európa 2020 stratégiára összpontosult. Abban is hasznosnak bizonyult, hogy elősegítette az egész Európai Unióban tapasztalt helyzetek elemzését és megértését, és erősítette mind az EGSZB, mind a gszt-k javaslatait.

5.1

Egyértelmű, hogy az európai szemeszter kihatásának optimalizálása érdekében az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő részvételi folyamatok javítása és erősítése nemcsak magának a stratégiának, hanem a polgárok jólétének szempontjából is előnyös lenne.

5.2

Az Európai Unió és tagállamai gyakran említik a részvételi folyamatoknak, illetve a szervezett civil társadalom bevonásának hasznosságát. A szociális partnerek és a társadalom szélesebb köre részére számos különféle folyamat és rendszer került kialakításra; célszerű egyértelművé tenni, hogy miért olyan fontos ez, és mi lehet a haszna egy megfelelően működő, nagyobb részvételt lehetővé tevő rendszernek. A szociális partnerek és a szervezett civil társadalom proaktív megszólítása lehetővé teszi a következőket:

6.1

Az uniós és nemzeti szinten jelenleg alkalmazott eljárásokat vizsgálva az EGSZB úgy véli, hogy még sok a tennivaló. Ezek az eljárások beépíthetők egy olyan rendszerbe, amely valóban szilárd partneri kapcsolatot eredményez az uniós intézmények, a nemzeti kormányok, a szociális partnerek, a civil szervezetek, a nemzeti és regionális parlamentek, valamint más érintettek között. Ennek jelentős része összpontosított, összehangolt erőfeszítéseket igényel, és nem valósítható meg egyik napról a másikra. Az EGSZB úgy véli, hogy az ilyen rendszereket fokozatosan, stratégiai és átfogó többszintű partnerségi eljárás kiépítésével kellene kialakítani, ugyanakkor olyan egyszerű intézkedéseket hozva, amelyek rövid távon előrelépést jelenthetnének.

6.2

Mindenekelőtt azonban az EGSZB felszólítja az uniós intézményeket és a nemzeti kormányokat, hogy újítsák meg arra vonatkozó politikai elkötelezettségüket, hogy rendszeresebben és módszeresebben bevonják a folyamatokba a szociális partnereket, a civil szervezeteket, a nemzeti parlamenteket, a regionális és helyi önkormányzatokat, valamint más érintetteket, biztosítva, hogy ez a lehető legátfogóbb módon, az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos erős, életképes és fenntartható részvételi folyamatok keretében történjen. A Lisszaboni Szerződés hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a döntéshozatali folyamat során európai szinten kikérjék a civil társadalom véleményét. Ha a tagállamok jobban magukénak akarják érezni az Európa 2020 stratégiát és az európai folyamatot, és jobban be akarnak kapcsolódni ezekbe, akkor ugyanehhez kellene tartaniuk magukat, és minél gyakrabban konzultálniuk kellene a gszt-kkel és hasonló intézményekkel.

7.1

Saját szerepével kapcsolatban az EGSZB lényegesnek tartja, hogy továbbra is kiemelten kezelje az Európa 2020 stratégia minden elemét, és stratégiai elkötelezettséget tanúsítson irántuk, annak érdekében, hogy ezután is képes legyen feltérképezni a stratégia és annak alkotóelemei által kialakított esetleges szinergiákat.

7.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos irányítóbizottsága által megkezdett munka folytatást és továbbfejlesztést érdemel. Az irányítóbizottságnak továbbra is a stratégiára és annak a nagyközönségre gyakorolt hatására kell összpontosítania, és annak biztosítása végett, hogy mindenki profitáljon információiból és következtetéseiből, erősítenie kellene kommunikációját azokkal a tagokkal, akik nem vesznek részt az irányítóbizottság munkájában.

7.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az a munka, amelyet a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok (ahol léteznek), illetve ezek munkája közötti kapcsolatok összehangolásával fokozatosan elvégzett, nagyon pozitív hatással járt, de még lehetne javítani. Számos ilyen szervezetre, akárcsak sok tagjukra, nemzeti szinten is hárul szerep az Európa 2020 stratégiával kapcsolatban. Az Európa 2020 stratégiában történő részvétel javításával kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy ez olyan terület, ahol gyors, egyszerű intézkedések számottevő eredményeket hozhatnak. Az EGSZB úgy véli, hogy kiválóan alkalmas arra, hogy a nemzeti gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények közötti kapcsolattartó pont legyen, különösen az Európa 2020 stratégia keretében végzett saját munkájuk támogatása terén. Az EGSZB kész arra, hogy a kapcsolatok és az együttműködés további kiépítésére ilyen kötelezettséget vállalva megkezdje ezt a folyamatot, és az első adandó alkalommal meghívja a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokat és hasonló intézményeket egy, az Európa 2020 stratégiára összpontosító rendezvényre.

8.1

Az EGSZB határozottan támogatja a ciprusi elnökség azon szándékát, hogy előtérbe helyezi az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő részvételi folyamatok erősítését, és a 2012. júliusi informális EPSCO-ülést részben ennek a munkának szenteli. Az EGSZB teljes mértékben támogatja, és kitűnő kiindulópontnak tekinti ezt, amely lehetővé teszi, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság teljesen áttekinthessék, hogyan léphetnek mindnyájan előre.

8.2

Az EGSZB az összes tagállamot arra kéri, hogy pontosítsák, nemzeti szinten mely intézkedésekért mely kormányzati szervek felelősek az Európa 2020 stratégia keretében, és hogy tisztázzák a nemzeti reformprogramok összehangolásáért vagy nyomon követéséért felelős szervek és a végrehajtásért felelős szervek közti kapcsolatot. Ha minden tagállam akár csak kismértékben is információkat nyújtana erről, az lehetővé tenné, hogy az érintettek hatékonyabban tudjanak együttműködni a megfelelő szervekkel.

8.3

Az EGSZB szerint az egyes tagállamokban alkalmazott részvételi formákra vonatkozó teljes átláthatóság, valamint azoknak az eljárásoknak és eszközöknek az ismertetése, amelyeket a kormányok alkalmazni szándékoznak, mindenki számára világossá teszi, hogy mi, miért és hogyan történik.

8.4

Az EGSZB úgy gondolja, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak sürgősen felül kellene vizsgálniuk az európai szemeszter keretében tervezett különféle intézkedések menetrendjét. A jelenlegi struktúrákkal kapcsolatos fő nehézséget szinte minden érintett számára az jelenti, hogy semmilyen átgondolt válaszra vagy megfelelő vitára nem áll rendelkezésre elegendő idő. A tagállamoknak sürgősen át kellene tekinteniük jelenleg alkalmazott határideiket, és meg kellene vizsgálniuk, hogyan lehetne ezeket ésszerűbbé tenni.

8.5

Az EGSZB határozottan arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy nemzeti keretükön belül és közvetlenül uniós szinten is mélyítsék el az Európa 2020 stratégia megvalósításának folyamataiban való részvételüket. Kitűnő lépés e célkitűzés irányába, hogy a Régiók Bizottsága létrehozta az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformot. Az EGSZB úgy véli, hogy a nemzeti kormányoknak támogatniuk kellene ezt a nagyobb mértékű közreműködést. A helyi és regionális önkormányzatoknak a helyi fejleményekkel és a lehetséges alkalmazásokkal kapcsolatos ismeretei kulcsfontosságú részét képezik azoknak a kezdeményezéseknek, amelyeket annak érdekében kellene megvalósítani, hogy az Európa 2020 stratégia teljes mértékben betölthesse a neki szánt szerepet.

9.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a folyamatos párbeszédet szolgáló szilárd struktúrák létrehozásához már nagyon hasznos modellek léteznek. Az EGSZB szerint A döntéshozatalban való állampolgári részvétel jó gyakorlatának kódexe, melyet az Európa Tanács dolgozott ki, (3) kitűnő keretet és elveket biztosít ezzel kapcsolatban, és fel lehetne használni az Európa 2020 stratégiához. Ezeknek az elveknek az alkalmazása révén az Európai Unió és a tagállamok fokozatosan továbbléphetnek a vitákkal kapcsolatban a részvétel különböző szintjeinek skáláján, kezdve a viszonylag csekély részvételi szinttel, amely főként az információnyújtásból áll. Ezt a nyílt konzultáció, majd a résztvevők közti párbeszéd megszilárdítása követi, amíg végül ki nem alakítható a valódi partnerség. A kódex ezt a négy fő részvételi szakaszt ismerteti. Az EGSZB szerint az Európa 2020 stratégia keretében végbemenő folyamatoknak fokozatosan e szerint a részvételi skála szerint kellene alakulniuk. A kódex néhány nagyon hasznos eszközt is kínál, amelyet fel lehetne használni az Európa 2020 stratégia folyamataihoz.

9.2

A tagállamok szervezett civil társadalmát a teljes európai szemeszter során be kellene vonni a folyamatokba. A tervezés terén rendkívül fontos a nemzeti reformprogramok kidolgozása. A tagállamok általi kidolgozás folyamatának során a szociális partnerekkel és a szervezett civil társadalommal folytatott széles körű és nagyobb mértékben az együttműködésre épülő párbeszédre kell támaszkodni. Ezek a szereplők nemcsak hogy szakismereteket nyújtanak a célok kitűzésében és a programok és stratégiák megtervezésében az olyan területeken, mint a foglalkoztatás, az oktatás és a társadalmi befogadás, hanem e stratégiák megvalósításában is alapvető szerepet töltenek be.

9.3

Az országspecifikus ajánlások közzététele és megvizsgálása az európai szemeszter egy másik rendkívül fontos szakasza. Az európai szociális partnereket és a szervezett civil társadalmat tájékoztatni kell, és konzultálni kell velük az egyes tagállamoknak szóló országspecifikus ajánlásokról. Ebben az összefüggésben alapvetően fontos a jó időzítés, hogy a szervezett civil társadalmat korán be lehessen vonni a következő ciklusokra vonatkozó kilátások megfogalmazásába.

9.4

Korábbi véleményeiben az EGSZB azt javasolta, hogy összehasonlító teljesítményértékeléssel mérjék az Európa 2020 stratégia megvalósításában elért eredményeket. Ebben az esetben a nemzeti gszt-k vagy hasonló intézmények megvizsgálják és meghatározzák saját kiemelten fontos kritériumaikat, amihez az Eurostat honlapján ingyen hozzáférhető statisztikai adatokat használják fel. Egyes gszt-k már megkezdték ezt, más nemzeti gszt-ket pedig ösztönözni kellene arra, hogy lépjenek ugyanerre az útra. Ezzel az összehasonlító teljesítményértékeléssel az érdekelt felek folyamatosan nyomon követik a reformok megvalósítását, és értékes hozzájárulást nyújtanak a nemzeti reformprogramok felülvizsgálatához.

9.5

Lépéseket kellene tenni az Európa 2020 stratégia végrehajtásával kapcsolatos tagállami vita felélénkítése érdekében, és a kormányzatoknak hatékonyabb visszacsatolási eljárásokat kellene kidolgozniuk a stratégiáról folytatott, szélesebb körű civil és szociális párbeszéd eredményeivel kapcsolatban. A civil társadalom szerepe a nyomon követésben különösen értékes lehet. Hasznos lenne, ha a tagállamokban az összes fontos érdekelt fél részvételével rendszeresen konferenciákat tartanának, a Parlamentben pedig nyilvános meghallgatásokat, amelyeken ismertetnék a nemzeti reformprogramokat.

9.6

Ellentmondást jelent, hogy miközben az uniós intézmények egyre inkább tudatára ébrednek annak, hogy ki kell kérniük a szervezett civil társadalom véleményét, a legtöbb nemzeti gszt és hasonló intézmény jelenleg nehézségekkel küzd. Ezeket a szervezeteket gyakran jórészt állami költségvetésből finanszírozzák, és számos tagállamban nagymértékben csökkentették a költségvetési kereteket. Ez arra készteti a nemzeti gazdasági és szociális tanácsokat és hasonló intézményeket, hogy kizárólag a nemzeti prioritásokra összpontosítsanak, és mérsékeljék európai szintű részvételüket. Az uniós intézményeknek meg kellene vizsgálniuk, hogyan nyújthatnának támogatást és segítséget ezeknek a szervezeteknek, legalább az európai szemeszterhez nyújtott hozzájárulásuk terén.

9.7

Mivel nagyon hasznos lehet, ha létezik egy fő kapcsolattartó pont a nemzeti gszt-kkel és hasonló intézményekkel történő nyomon követéshez, az Európai Bizottság megbízhatná az EGSZB-t – és támogatást nyújthatna ehhez –, hogy évente legalább egyszer az európai szemeszterrel időben gondosan összehangolt konferenciát szervezzen az összes nemzeti gszt-vel vagy hasonló szervezettel és intézménnyel, ahol megvitatnák az európai szemesztert, az Európa 2020 stratégiát, valamint e szervezetek hozzájárulását és a bevált gyakorlatokat ezen a területen.

10.1

Az EGSZB szerint maguk az érdekelt felek is megújíthatnák az Európa 2020 stratégia keretében végzett eljárásokkal kapcsolatos kötelezettségvállalásukat. Bár a fő felelősség a tagállamokra hárul, amelyeknek felül kell vizsgálniuk a partnerségek elindítására szolgáló eljárásokat, az érdekelt felek is többet tanulhatnának egymástól, és magabiztosabbá válva, közvetlenül párbeszédet kezdhetnének az uniós intézményekkel és a nemzeti kormányokkal. Ezenkívül bár a kormányoknak sürgősen újra kell gondolniuk az eljárások időzítését, az érdekelt feleknek meg kellene tanulniuk, hogyan készülhetnek jobban elő az európai szemeszter egyes szakaszaira.

11.1

Az EGSZB-hez intézett felkérésében a ciprusi tanácsi elnökség különös hangsúlyt helyezett arra, hogy a civil társadalmat nagyobb mértékben vonják be a végrehajtásba és a nyomon követésbe olyan társadalompolitikai területeken, mint a szegénység és a kirekesztés. Az EGSZB úgy véli, hogy az érintetteknek az európai és nemzeti szintű, strukturált és rendszeres párbeszédben való részvétele döntően befolyásolhatja, hogy hatékony megoldásokat találhassunk ezekre a problémákra.

11.2

Fontos, hogy a partnerségi együttműködést (stakeholder approach) és a strukturált párbeszédet alkalmazzuk a civil szereplőkkel a politikaalkotás, a végrehajtás és a nyomon követés során a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni platform munkájának keretében. A szegénység és a kirekesztés terén gyakran a civil szereplők azok, akik ott helyben észlelik a tendenciákat és a társadalmi fejleményeket, és felhívják rájuk a nyilvánosság figyelmét. A felhasználói perspektíva kiemelésére és a megelőzésre irányuló célirányos fellépésük, valamint az e csoportokat célzó innovatív szolgáltatások kidolgozása és biztosítása értékes ismeretekkel és tapasztalatokkal szolgál a szegénység és a kirekesztés elleni stratégiai erőfeszítésekhez. Az EGSZB itt kiemeli a szociális gazdaság és a nem kormányzati szervezetek szerepének jelentőségét, melynek célja a szegénység csökkentése, az új munkahelyek létrehozásának támogatása és olyan szolgáltatások kialakítása, amelyek kreatív módon felelnek meg a társadalmi igényeknek.

11.3

E politikaterületek keretében meg kell említeni a nemzeti reformprogramokat kiegészítő, a szociális védelmi bizottság által előterjesztett nemzeti szociális jelentéseket. A nyitott koordinációs módszeren alapuló jelentésekben az Európa 2020 stratégia szociális vetületét értékelik. Az éves növekedési stratégiából kiindulva feltüntetik a legégetőbb reformszükségletet, és javaslatokat tartalmaznak konkrét intézkedésekre. Központi jelentőségű egy olyan eljárás létrehozása, amelynek révén az érintett szereplők nagyobb mértékben részt vesznek a nemzeti szociális jelentések elkészítésében, ami jelenleg nem eléggé valósul meg; ezenkívül a nemzeti reformprogramokkal való jobb összekapcsolódást is biztosítani kell. A legfontosabb a nyitott koordinációs módszer erősítése a szociális védelem terén, amelynek során integrált nemzeti stratégiákat kell kiindulópontnak tekinteni, hogy ezáltal szorosabb kapcsolatot lehessen kialakítani a szegénység elleni európai platformmal.

11.4

A szegénység és a kirekesztés elleni küzdelemről szóló uniós szintű éves rendezvényt egy megfelelő nemzeti szintű meghallgatásnak kell követnie, a közhivatalokkal, a szegénység által sújtott emberekkel, nem kormányzati szervezetekkel, szociális gazdasági szervezetekkel, a szociális partnerekkel és más civil társadalmi szervezetekkel együttműködve. A cél az, hogy együttesen határozzuk meg a haladást és a hiányosságokat ezen a politikaterületen, elemezzük azokat és reformjavaslatokat terjesszünk elő. Ezt a rendezvényt időben össze kell hangolni a nemzeti reformprogramok kidolgozásával.

11.5

A párbeszédre és a konkrét kérdésekben való konzultációra szolgáló rendszeres találkozók rendezését is időben meg kellene tervezni, hogy az érdekelt feleknek lehetőségük legyen részvételi igényük jelzésére. A partnerségi együttműködés keretében meg kellene vizsgálni az éves növekedési jelentés szociális hatásait és az elért eredményeket is.

11.6

A nemzeti reformprogramok és a nemzeti célok meghatározása kulcselemet jelentenek az Európa 2020 stratégia és a szegénység elleni küzdelemre irányuló politikai stratégiák megvalósítása érdekében tett erőfeszítések terén. Fontos a szegénységgel kapcsolatos cél megfelelő meghatározása, hogy olyan csoportokra is kiterjedjen, amelyeket a szegénység veszélye és a többszörös kirekesztés is fenyeget, hogy a stratégiákat és a reformokat hatékonyan hozzá lehessen igazítani ezekhez a csoportokhoz. Ennek kapcsán nagyon fontos a civil társadalmi szereplők bevonása és a velük való partnerség, mivel ők gyakran már korai szakaszban képesek arra, hogy új veszélyeztetett csoportokat azonosítsanak, vagy feltárják a kirekesztett csoportok esetében megnövekedett veszélyeket.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/6

1.1

Az uniós GDP-ben átlagosan 5 %-os részesedést képviselő bankszektornak a reálgazdaság finanszírozását kell elsődleges feladatának tekintenie, kiemelt hangsúlyt fektetve az innovatív vállalkozásokra, az európai gazdaság motorját alkotó kis- és középvállalkozások növekedésére, illetve a bankbetétesek megtakarításainak biztonságára.

1.2

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság és a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy megerősítsék a bankszektort, és a kockázatok csökkentése, illetve hatásaik enyhítése révén megelőzzék az újabb pénzügyi válságokat.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy le kell vonni a közelmúltbeli gazdasági és pénzügyi válságok tanulságait, és új koncepciót kell kialakítani a nemzeti, európai és nemzetközi hatóságok hatékonyabb felügyeleti tevékenységeiről, illetve a pénzügyi intézmények fokozott felelősségvállalásáról.

1.4

Az EGSZB támogatja a bankok tőkeszerkezetének és gazdaságfinanszírozó képességének megerősítésére irányuló intézkedéseket, és óva inti a bankok vezetőit attól, hogy engedjenek a rendkívül rövidtávú profitszerzés, illetve a piacokat destabilizáló spekulációs tevékenységek kísértésének.

Világosan és az eddiginél pontosabban meg kell határozni a bankvezetők, illetve a nemzeti, európai és belső ellenőrző szervek felelősségét, az átlátható szabályokra alapuló, etikus magatartásformák előmozdítása érdekében.

1.5

Az EGSZB felhívja a figyelmet a számos szabályozási intézkedés kiváltotta nehézségekre, illetve mindazon kihívásokra, amelyekkel a 8 000 európai banknak meg kell birkóznia, hogy finanszírozni tudják a gazdaságot az igen nehéz európai gazdasági kontextusban egy olyan adósságválság közepette, melynek mélységét és következményeit egyelőre nem tudjuk felmérni.

1.6

Az európai bankoknak helyt kell állniuk a harmadik országok bankjai által támasztott fokozott versenyben, melyekre saját országukban nem vonatkoznak az európaihoz hasonló jogszabályi és szabályozási feltételek.

1.7

A tőkeszerkezet megerősítését célzó intézkedések magasabb szintű és jobb minőségű saját tőkét, nagyobb kockázati fedezetet, megfelelő tőkeáttételi arány előírását és a likviditás új megközelítését tartalmazzák. Ezek az intézkedések hatással lehetnek a bankok mérlegére, és számottevő mértékben csökkenthetik tevékenységeik jövedelmezőségét.

1.8

Mindezek következtében a bankok hajlamosak csökkenteni méretüket, hogy szilárdabbá tegyék működésüket, így próbálva a jövedelmezőbb tevékenységek felé orientálódni, illetve korlátozni pénzügyi szolgáltatáskínálatukat, kockázati kitettségük jobb kezelése érdekében.

Egyesek úgy vélik, a bankoknak vissza kell térniük eredeti tevékenységeikhez: az ügyfelek betéteinek befogadásához, a betétesek védelméhez és a reálgazdaság finanszírozásához.

1.9

Az EGSZB kívánatosnak tartja a kereskedelmi banki, illetve a befektetési banki tevékenységek szétválasztásához való fokozatos visszatérést. A jelenlegi globális válság bizonyítja, hogy a korlátlan liberalizmusra épülő, globalizált pénzügyi rendszer magában hordozza a súlyos kilengések kockázatát, amennyiben a piacok nem helyesen élnek szabadságukkal:

1.10

A saját tőkére vonatkozó új keletű előírások, nevezetesen a kiváló minőségű saját tőke arányának felemelése 9 %-ról 30 %-ra – ami 60 rendszeralkotó jellegű nagybank számára 2012 júniusától, a többi pénzintézet számára 2015-től 2018 végéig válik kötelezővé – káros hatásokkal járhat a helyi bankokra és a szövetkezeti bankokra, melyek rugalmasabbak a kkv-k és a mikrovállalkozások irányában. A tőkekövetelmények egyetlen bankcsoporttal szemben sem lehetnek diszkriminatívak.

1.11

Ha a bankok csak nehézségek árán tudnak tőkét mozgósítani, a kkv-k nehezebben juthatnak majd hozzá a szükséges finanszírozáshoz. El kell kerülni a hitellehetőségek beszűkülését, illetve a banki költségek növekedését. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, az Európai Bankhatóságot (EBH) és a tagállami felügyeleti szerveket, hogy biztosítsák azt, hogy a kisebb bankokra vonatkozó tőkepuffer-előírások igazodjanak e bankok üzleti modelljeihez.

1.12

A prudenciális követelmények már jelenleg is a hitelezés csökkenését, illetve megdrágulását eredményezik a kivállalkozások – főként az újonnan induló, az innovatív és a kockázatosabb vállalkozások – számára. Európa nem lesz képes teljesíteni az Európa 2020 stratégia, a digitális menetrend, a felhőalapú számítástechnikában élen járó Európa, a 2050-ig szóló energiaügyi ütemterv és a kisvállalkozói intézkedéscsomag célkitűzéseit, ha az új prudenciális intézkedések életbelépése a kis- és középvállalkozásoknak szánt finanszírozási források csökkenését jelenti.

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy rendkívül szorosan kövesse nyomon a hitelek és a banki költségek alakulását, a vállalkozások és a magánszemélyek szempontjából egyaránt.

1.13

A nemzeti, európai és nemzetközi hatóságok által végzett felügyelet hatékonyabbá tételét célzó intézkedések mélyreható következményekkel járnak a bankok és a belső ellenőrzési rendszerek struktúrájára. Ezek következtében nagyobb felelősség hárul a vezetőkre, és kötelező lesz fokozott figyelmet fordítani a saját tőke nyereségességére, illetve a kockázatkezelésre. A bankoknak az értékesítési tervek, illetve a termék- és portfoliófejlesztési stratégiák kidolgozása során figyelembe kell venniük a nyereségességi szempontokat, és értékelniük kell saját tőkéjük felvevőképességét. Mindezek a változások a struktúrák olyan irányú átszervezésével fognak járni, melynek nyomán megnő az IT, az ellenőrzési és a kockázatkezelési részlegeken fenntartott munkahelyek súlya a többi, hagyományosabb szektor rovására.

1.14

Az EU bankjai több mint 3 millió főt foglalkoztatnak, túlnyomó többségben a lakossági banki szolgáltatások terén. A 2011-es év eleje óta több mint 150 000 munkahely szűnt meg, és számos bankfiók bezárására került sor. Egyes becslések szerint 2012-ben újabb 100 000 munkahely szűnik meg. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy segítse elő az ágazati szociális párbeszédet, és fokozza a társadalmi partnerekkel való egyeztetést az olyan kezdeményezésekről, amelyek befolyásolják a szakma fejlődését.

1.15

Az EGSZB azt szeretné, ha az új szabályozások alkalmazása során figyelembe vennék a tagállamok sokféleségét, különös tekintettel az EU új tagországaira, melyeknek hitelpiacai még nem érték el potenciáljuk határait, és ahol a bankok többsége nagy európai vagy globális bankcsoportok tulajdonában van. Mérlegük javítása és az új előírások teljesítése érdekében e bankcsoportok hajlamosak jelentős tőkét kivonni itteni leányvállalataikból és korlátozni befektetéseiket, ami jelentős mértékben leszűkíti az érintett országok gazdaságának nyújtott finanszírozást. Az EGSZB ennek kapcsán emlékeztet a bécsi kezdeményezésből fakadó azon kötelezettségvállalásra, hogy a bankok tartózkodnak a tőkekivonástól. Meg kell védeni bizonyos autentikus modelleket, például a szövetkezeti bankok rendszerét Németországban és Lengyelországban. Csak Lengyelországban 300 ilyen bank van, és az új szabályok által megkövetelt mélyreható reform átmeneti időszak nélkül nem megvalósítható.

1.16

Meg kell erősíteni az Európai Bankfelügyeleti Hatóság jogköreit, hogy az intézmény hatékonyan támogathassa a harmonizációs folyamatot. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a tőke szabad mozgásának biztosítása európai szinten valósul meg, miközben a betétek biztonsága és a bankok fizetőképessége a nemzeti hatóságok hatáskörébe tartozik. A hitelpiac tagállamról tagállamra eltérő vonásokat mutat. Azokban az országokban, ahol a hitelezés nincs kellően kifejlődve, az eladósodottsági szint túl gyors korrigálása spekulációs buborékhoz vezethet. Amennyiben a prudenciális szabályok európai szinten egységesen kerülnek alkalmazásra, a nemzeti hatóságok nem fognak tudni időben közbelépni. Érdemes azonban fontolóra venni azt a több európai vezető által megfogalmazott javaslatot, hogy hozzanak létre egy európai bankuniót, amely a rendszerszintű bankok felügyeletét végezné európai szinten, és csőd esetén betétgaranciát nyújtana.

1.17

Globális szinten az európai bankok veszíthetnek versenyképességükből versenytársaikkal szemben. A kiegészítő saját tőke bevonására készülő bankok elsősorban állami tőketartalékokból, illetve ázsiai és közel-keleti bankoktól juthatnak tőkeforrásokhoz. Fennáll a reális veszélye annak, hogy az EU bankrendszere feletti ellenőrzés kicsúszik az uniós tagállamok kezéből. Ezért az EGSZB arra kéri az európai hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket annak érdekében, hogy nemzetközi szinten is azonos prudenciális követelmények érvényesüljenek, a valódi globális szintű szabályozás célkitűzését tartva szem előtt.

1.18

Az új információs technológiák – az e-banking, a home-banking, a biztonságos virtuális tranzakciók (elektronikus aláírás) és a felhőalapú számítástechnika – forradalmasítják a hagyományos banki szolgáltatásokat. A bankokra az a súlyos teher hárulhat, hogy úgy kell finanszírozniuk a reálgazdaságot, hogy közben az új technológiák bevezetése miatt megnövekednek finanszírozási költségeik, nyereségességük pedig csökken. Az EGSZB szerint a bankszektor minden szereplőjét segíteni és támogatni kell e mélyreható átalakulási folyamat során.

2.1

A pénzvilág válsága és e válságnak a gazdaságra kifejtett következményei arra indították a kormányokat és a pénzügyi hatóságokat, hogy kutatni kezdjék az addig szilárdnak, jól szabályozottnak és hatékonyan ellenőrzöttnek hitt pénzügyi rendszer megrendülésének mélyebb okait.

2.2

Az első pénzügyi és monetáris jellegű intézkedések (az alapkamatok számottevő mértékű csökkentése, likviditásnövelés, állami segélycsomagok) a sürgős lépéskényszer nyomán születtek meg. A hosszabb távú intézkedések célja megerősíteni a piacok struktúráját, és elkerülni a jövőbeli, rendszerjellegű válságokat: ebből fakad szabályozási, prudenciális, illetve fiskális jellegük. A nemzetek feletti típusú szervezetek – IMF, G20-ak, BIS, Európai Bizottság – nyitottan állnak az együttműködéshez, de ugyanakkor eltérő álláspontokat képviselnek.

2.3

A 2008-as válság óta az EU több mint 50 jogalkotási intézkedést foganatosított, e reformok 99 %-a 2011 végén valósul meg, hatálybalépésük pedig 2013-ban várható, az alapvető – ún. „Tier One (T1)” – tőke arány kivételével, amely 60 rendszeralkotónak tekintett bank esetében már 2012. június 30-ától életbe lép. A többi intézmény számára ennek hatálybalépése 2015 és 2018 között esedékes.

2.4

A harmadik bázeli egyezmény, melyet 2010 novemberében tettek közzé, megköveteli a bankoktól, hogy több jó minőségű saját tőkével rendelkezzenek, a jövőbeli válságokkal szembeni ellenálló képességük érdekében, konkrétan a következőket írva elő:

A Bázel III rendszer 3 %-os minimális tőkeáttételi arányt vezet be, két kötelező likviditási előírással együtt: az egyik egy rövid távú likviditási követelmény, amelynek értelmében a bankoknak 30 napos időszak szükségleteit fedező, kiváló minőségű likviditási eszközökkel kell rendelkezniük; a másik egy hosszú távú likviditási követelmény, amely az egyéves likviditási szükségletnél nagyobb mértékű minimális stabil finanszírozási forrást ír elő.

2.4.1

Az Európai Bizottság 2011 júliusában ismertette a Bázel III megállapodásnak a tőkekövetelményekről szóló 4. irányelvbe történő átültetésére vonatkozó javaslatait, az európai bankszektor megerősítése érdekében, arra biztatva a bankokat, hogy folytassák a gazdaság növekedésének finanszírozását. Ugyanakkor az Európai Bizottság semmilyen konkrét kezdeményezést nem tett a hitelezés élénkítése érdekében.

2.5

Az intézkedés arra kívánja ösztönözni a bankokat, hogy nagyobb sajáttőke-arány kialakítása révén ellenállóbbá váljanak a válságokkal szemben, illetve új eszközöket kíván a felügyeleti hatóságok kezébe adni, hogy a bankfelügyelet keretében közbeléphessenek, amint kockázatok merülnek fel.

2.6

A tőkekövetelményekről szóló 4. irányelv a hatályos tőkekövetelmény-irányelv által lefedett területeket szabályozza, de minden egyes tagállamnak megfelelő módon kell azt átültetnie.

2.7

Az elfogadott szabályok késedelmessége és tökéletlensége ellenére valódi előrelépés történt egy új szabályozás felé, ugyanakkor bizonyos kérdések nyitva maradtak:

3.1

A bankoknak Európában jelenleg a szabályozási környezet és a konjunktúra hirtelen változásaival kell szembenézniük, amelyek félelmeket keltenek azzal kapcsolatban, képesek lesznek-e továbbra is betölteni a gazdaság finanszírozásában játszott szerepüket az adósságválság miatt megromlott gazdasági helyzetben, mely különösen az euróövezetet sújtja.

3.2

A Bázeli Bizottság rendelkezéseinek (Bázel III) életbelépése nyomán a bankok kötelesek növelni saját tőkéjüket, és igen magas hosszú távú nettó stabil finanszírozási mutatókat kell teljesíteniük, valamint prudenciális tartalékokat kell képezniük.

3.3

A stressztesztek, melyek két fázisban zajlottak le, nem oszlatták el a kétségeket az euróövezet egy vagy több tagállamának fizetésképtelenné válása esetén jelentkező hatásokkal kapcsolatban.

3.4

A nemzetközi pénzügyi közösségben általános bizalmatlansági légkör alakult ki, likviditási problémákat váltva ki a bankközi piacon, arra késztetve a bankokat, hogy a biztosabb befektetések felé forduljanak.

3.5

Az EKB a helyzetre való tekintettel két alkalommal is közbeavatkozott, és összességében 1 000 milliárd eurónyi finanszírozási kapacitást ajánlott fel a bankszektornak 3 éves lejárat mellett, 1 %-os kamattal. Ez az eszköz létfontosságú szerepet játszott a bankközi piac bizalmának helyreállításában, és a gazdaságnak nyújtott hitel szintjének fenntartásában. Ugyanakkor e tőke jelentős része visszafolyt az EKB-hoz, egy másik részét pedig az államadósságok megvásárlására fordították. Az EGSZB szerint az EKB-nak ki kell alakítania a megfelelő mechanizmust, hogy nyomon tudja követni e pénzek felhasználását.

3.6

A bankok feltőkésítési szükséglete, amelyet az Európai Bankfelügyeleti Hatóság több mint 100 milliárd euróra becsül, egyre sürgősebb feladatot jelent.

3.7

A vállalkozásoknak – főként a kkv-knak –, illetve az önkormányzatoknak való hitelnyújtás feltételei egyre szigorúbbá válnak. A bankok ráadásul alapos elemzést készítenek a hitelhez kapcsolódó kockázatokról, aminek következtében tovább nőnek a finanszírozáshoz kapcsolódó költségek. Ugyanakkor a pénzügyi piacokról történő finanszírozás alternatívája még ennél is nehezebbnek bizonyul a vállalkozások számára. Ez a helyzet, a megszorítási politikákkal párosulva, a 2012-es évre gyenge növekedési vagy stagnálási előrejelzéseket eredményez, kevés kivétellel az egész Európai Unióban.

4.1

A fenti kontextusban helyénvaló emlékeztetni a másodlagos jelzáloghitel-válságra: az e válság kirobbanását megelőző előjeleknek figyelmeztetniük kellett volna az ellenőrző hatóságokat a veszélyre. Ám senki nem kételkedett egy olyan befektetés gazdaságosságában, amely a bankoknak és ügyfeleiknek is profitot termelt. Pedig az FDIC korábban óva intett ezektől a termékektől. A Federal Reserve 2002 és 2006 között mégsem hozott semmilyen óvintézkedést.

4.2

A Lehmann Brothers bank csődje elkerülhető lett volna, ha az ellenőrzések során időben észrevették volna az intézmény súlyos likviditási problémáit. A fedezet értékének akár 100 %-áig nyújtott, a pénzügyi közvetítők által „csomagban” továbbértékesített jelzáloghitel jelentette veszély elkerülte az ellenőrző hatóságok figyelmét. Az újabb válságok elkerülése érdekében olyan intézkedésekre van szükség, amelyek személyes felelősséget terhelnek a megfelelő felügyelet nélkül működő pénzügyi intézmények vezetőire.

4.3

Miközben tény, hogy a válság kirobbanását bizonyos túlságosan komplex, ún. „toxikus” termékek okozták, az is bebizonyosodott, hogy az ellenőrző szervek a meglévő szabályok alapján megtilthatták volna e termékek kidolgozását, illetve forgalmazását.

Az új szabályok nem tudják teljes bizonyossággal garantálni az újabb válságok elkerülését, ha az ellenőrző hatóságok nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel feladatuk betöltéséhez, illetve ha a belső ellenőrzések továbbra is kevéssé hatékonyak maradnak.

4.4

A pénzügyi piacok liberalizálása nyomán nemzetközi szinten a kormányoknak be kell tartaniuk együttműködési kötelezettségvállalásukat, így kerülve el a különböző szabályozás alá eső övezetek kialakulását.

4.5

A jövőbeli új szabályozásnak a következő alapelveken kell alapulnia:

4.6

A felügyelő szervek tevékenységéről rendszeres értékelést kell készíteni, melyet olyan független szervnek kell végeznie, amely a pénzügyi szektorban semmilyen felelős szakmai pozíciót be nem töltő szakértőkből áll. Az értékelésnek elsősorban arra kell fektetnie a hangsúlyt, hogy milyen hatással vannak e szervek döntései a bankok gazdálkodására.

5.1

A bankokra jelenleg igen erőteljes nyomás nehezedik, miután az új szabályozási elvek következtében újra kell gondolniuk vállalkozási modelljüket. Az új szabályok és a nehéz pénzügyi és gazdasági konjunktúra együttesen a következőket eredményezték:

5.2

A fentiek következtében:

5.3

Az új szabályok megkülönböztetés nélkül vonatkoznak a nagy és a kisméretű bankokra egyaránt. Ezért inadekvátnak bizonyulhatnak egyes országokban, például azokban a közép- és kelet-európai új tagországokban, amelyek magas növekedési rátát tudnak felmutatni.

5.4

A hitelpiac tagállamról tagállamra eltérő vonásokat mutat. Azokban az országokban, ahol a hitelezés nem fejlődött ki kellőképpen, az eladósodottsági szint túl gyors korrigálása spekulációs buborékhoz vezethet. Ha a prudenciális szabályok európai szinten kerülnek alkalmazásra, a nemzeti hatóságok nem tudnak kellően gyorsan közbelépni. Meg kell erősíteni az Európai Bankfelügyeleti Hatóság jogköreit, hogy hatékonyan segíthesse a harmonizációs folyamatot.

5.5

Figyelembe kell venni bizonyos autentikus modelleket, például a szövetkezeti bankok rendszerét, amely egészségesen és autonóm módon működik. Az új szabályok által megkövetelt mélyreható reform esetükben átmeneti időszak nélkül nem megvalósítható. A szövetkezeti bankok a helyi fejlődés kulcsfontosságú elemei, e pénzintézetek az egyszerre betétesként és hitelfelvevőként fellépő szövetkezeti tagok – kkv-k, mezőgazdasági termelők, helyi önkormányzatok és számos egyéb helyi szereplő – érdekeit képviselik.

5.6

A nagy bankok a mérsékelten kockázatos beruházásokat fogják előnyben részesíteni, amelyek nagyobb profittal kecsegtetnek; mindehhez hozzáadódnak a súlyosabb adóterhektől, illetve egyes kintlévőségek esetében az államadósság miatti veszteségtől való félelmek.

5.7

A konszolidációs folyamat várhatóan fel fog gyorsulni: a takarékpénztárak és a szövetkezeti bankok számíthatnak bizonyos „autonóm” finanszírozási forrásokra, azok a bankok azonban, amelyek a piacokról refinanszírozzák működésüket, kénytelenek lesznek összeolvadni, ami negatív következményekkel járhat a kkv-kra és a fogyasztókra nézve. Egyes bankok felvásárlását, illetve értékesítését a helyi vagy regionális hálózatuk felszámolása előzi meg. Nemzeti szinten erőteljes bankkoncentráció tapasztalható a szövetkezeti bankok és önsegélyezési pénztárak, valamint a takarékpénztárak területén.

5.8

A bankok – egyebek között a magasabb finanszírozási költségekből eredő – kisebb nyereségessége, illetve a likviditás-gazdálkodásra vonatkozó rendkívül szigorú elvek lehetséges hatásai közé tartozik a banki költségek, továbbá a határidős ügyletek és a lakossági számlavezetés díjainak megemelkedése.

5.9

Az új szabályozási körülmények között a bankok felgyorsítják a szerkezetátalakítási folyamatokat, illetve az új technológiák alkalmazását (online bank, virtuális ügyfélszolgálat, okostelefonok használata).

5.10

Az értékesítési csatornák átalakulása előbb-utóbb a bankfiókhálózatok leépülését és a foglalkoztatás csökkenését fogja eredményezni. A tőkekövetelményekről szóló 4. irányelv alkalmazása a foglalkoztatás növekedését hozza majd a bankokban az IT és a kockázatkezelési részlegeken belül, az egyéb banki tevékenységek rovására. Minden szinten jó minőségű szociális párbeszédet kell kialakítani a foglalkoztatás és a képzés kérdéseiben, a folyamatban lévő változások megfelelő levezénylése érdekében.

6.1

Az Európai Parlament jóváhagyta a pénzügyi tranzakciókra kivetendő adó elvét, az Európai Bizottság pedig már az adó alkalmazásának mikéntjét tanulmányozza; a kérdésben azonban nincs konszenzus a tagállamok között, és az amerikai hatóságok negatívan viszonyulnak hozzá. A tervezett adómérték alacsony szintje elvileg nem róhat elviselhetetlen terhet a bankokra, és nem jelenthet versenyhátrányt globális szinten. Amint az EGSZB által korábban elfogadott két vélemény (1) is aláhúzza, az adónem célja kettős: egyrészről új adóbevételeket kíván teremteni főként a fejlesztés finanszírozásához, másrészről változást szeretne elérni a bankok magatartásában, hogy előnyben részesítsék a gazdaság közép- és hosszú távú finanszírozását a rendkívül rövid távú spekulatív tranzakciókkal szemben.

6.2

Tanulmányozzák a kereskedelmi banki és a befektetési banki tevékenységek szétválasztásának lehetőségét is, Barnier európai biztos kezdeményezésére, megkérdőjelezve az univerzális bank modelljét. A vitában felvetett opciók a teljes szétválasztás, a befektetési banki tevékenységek elhatárolása, vagy pedig a sajátszámlás befektetések tilalmának bevezetése a bankok számára. Egyes szakértők vitatják ezt az elgondolást, azzal érvelve, hogy az univerzális bankok biztosítják a piacok mélységét és likviditását, illetve a gazdaság hatékonyabb finanszírozását.

6.3

A pénzügyi világ és a bankszektor fejlődésének forgatókönyve alaposan megváltozott az elmúlt harminc év folyamán: a piacok megnyitása a pénzügyi rendszerek globalizálódásához vezetett, ami azután az adózási és szabályozási paradicsomok kialakulását és elszaporodását eredményezte. A fokozódó globális szintű verseny ösztönözte az új pénzügyi intézmények, új termékek és új szolgáltatások megszületését.

6.4

A nagy bankcsoportok sorsa megmutatta a megfelelő gazdálkodási fegyelem határait túllépő növekedés korlátait. E csoportok a jövőben csökkenteni fogják méretüket, hogy szilárdabbá tegyék működésüket, a profit kevésbé látványos, előreláthatóbb áramlásával, kiugró prémiumok nélkül. Tevékenységeiket a jövőben az alapszakmára fogják összpontosítani, amely a betétek kezelését és a hitelnyújtást foglalja magában, ugyanakkor korlátozni fogják az egyéb szolgáltatásokat és nemzetközi terjeszkedésüket, tevékenységeiket a nagyobb növekedési rátát mutató piacokra koncentrálva, ami korlátozza nyereségességüket.

6.5

Az új szabályozásnak köszönhetően a prémiumok osztogatása, illetve a vezetők és középvezetők díjazási gyakorlatai felelősebb irányba fejlődnek, és szigorúbb ellenőrzés alá esnek.

6.6

A bankfelügyelet mindenfajta pénzügyi intézményekre való kiterjesztése lehetővé teszi az árnyékbanki (shadow banking típusú) intézmények tevékenységeinek ellenőrzését.

6.7

Kötelező jellegű szabályokat kell bevezetni a banki szakmához való hozzáférésre vonatkozóan, lehetővé téve egy olyan banki személyzet kiválasztódását, amely képes megnyugtatni az ügyfeleket és a befektetőket.

6.8

Miután a pénzügyi válság következtében bevezetett állami és nemzetközi támogatások megszűnnek, a szektor egészének további fejlődését minden bizonnyal a konjunktúra, illetve az új technológiák fejlődése, de mindenekelőtt a helyesen gazdálkodó egyes intézmények saját stratégiái fogják megszabni. A bankokra az a súlyos feladat vár, hogy továbbra is megbízhatóan tudjanak hitelezni a reálgazdaságnak, s közben képesek legyenek viselni a magasabb finanszírozási költségeket és a csökkenő nyereségességet.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/12

—

az ismeretek fejlesztésének, a technológiák átadásának és felhasználásának felgyorsítása,

—

az EU ipari vezető szerepe az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiatechnológiák terén,

—

az energiatechnológiák átalakításával foglalkozó tudomány elősegítése a 2020-as energetikai és éghajlat-változási célok elérése érdekében,

—

hozzájárulás az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való, világszerte 2050-re megvalósítandó átálláshoz.

—

Az ETP-k összefogják valamennyi érdekelt felet, a kutatóközpontokat és egyetemeket, az ipart (a nagyobb szereplőket és a kkv-ket), a gyártókat, a nonprofit és kereskedelmi szervezeteket, egyesületeket, a közhatóságokat és a szakszervezeteket.

—

A platformokban egyértelműek a „szerepek” és az ágazaton belüli hierarchia. Az érdekeltek közös jövőképpel, ütemtervvel és megvalósítási tervvel rendelkeznek.

—

Az ETP-k igen nagy hozzájárulást és támogatást kapnak az ipartól, amely az Európai Közösség gazdaságának egyik legfőbb pillére. Az ETP-k az ipar által vezéreltek, ami biztosítja kezdeményezéseik ipari jelentőségét. Az ETP-k által biztosított hozzájárulás nemcsak a technológiai és kutatási igényeket érinti, hanem a technológiatranszfert is.

—

Az ETP-k egyszerű irányítási struktúrával rendelkeznek, rugalmasak, mozgósítják az „erőket” és összevonják az erőforrásokat.

—

Az ETP-khez kapcsolódó iparágak alapvetően fontos pozícióban vannak az értékláncban: számos innováció alapvető folyamatoktól (pl. gyártási és feldolgozóipar, erdészet, robotika) és anyagoktól (vegyi anyagok, acél) függ. A folyamatokkal és az anyagokkal kapcsolatos innovációk ezért katalizátorhatással vannak az uniós innovációra.

—

Az ETP-k már most is foglalkoznak a társadalmi kihívásokkal. Olyan területet fednek le, amely jelentős hatást gyakorol a társadalomra a növekedést és a hozzáadott értékkel bíró munkahelyeket tekintve. Az ETP-k választ adnak a legfőbb politikai kérdésekre (pl. bio-gazdaság, nyersanyagok és energiahatékonyság).

—

Egyes ETP-knek nemzeti és regionális platformjaik is vannak, valamennyi EU-tagországban.

—

Az oktatást a platformok stratégiai elemeként kezelik.

—

A létező ETP-kből kiindulva már számos megvalósítási eszköz működik (pl. köz-magán partnerségek, klaszterek stb.).

—

Az ETP-knek stratégiailag kellene gondolkodniuk, és el kellene kerülniük, hogy szűk körű lobbycsoporttá váljanak, és szem elől tévesszék céljaikat. Az ETP-k a tevékenységek felesleges ismétlődésétől vagy túlzott szétaprózódásától is szenvedhetnek.

—

Egyes esetekben a nagy „szereplők” uralják az ETP-k tevékenységét.

—

Nem könnyű felismerni és az ETP-knek tulajdonítani a végső alkalmazásokat és innovációkat:

—

Nagyobb erőfeszítésekre van szükség egy olyan, több ágazatot érintő perspektíva kialakításához, amely összehangolja az egyes szereplők érdekeit és interakcióit.

—

Az ETP-knek fejleszteniük kellene kommunikációjukat és az eredmények terjesztését.

—

Az ETP-k kulcsfontosságúak az EU „iparpolitikájának” fellendítése szempontjából. A hozzájuk kapcsolódó nemzeti és regionális technológiai platformok tagállami szinten tükrözik az ETP-k szerkezetét, javítva a platformok koordinációját és hatékonyságát. Az európai, nemzeti és regionális kutatási és innovációs programok koordinációját és harmonizációját az ETP-kkel szorosabban együttműködve kellene erősíteni.

—

Az ETP-knek a társadalmi problémák megoldásában betöltött szerepe a kutatás mellett az innovációval foglalkozó megerősített stratégia fényében is fontosabbá válik.

—

A köz- és a magánszektorban az innováció fellendítése érdekében konkrét prioritásokat határoztak meg: forrás- és energiahatékonyság a feldolgozóiparban (SPIRE), bioalapú iparágak PPP-i, vízügyi, illetve a nyersanyagokra és az intelligens városokra vonatkozó európai innovációs partnerségek (a SET-tervvel és az EMIRI-vel együttesen).

—

Az ETP-k arra kérik az Európai Bizottságot, hogy fokozza a koordinációtámogatási tevékenységek alkalmazását az értéklánc terén történő együttműködés ösztönzéséhez és az egyszerűsítést célzó erőfeszítések növeléséhez. A nemzetközi együttműködés erősítése, a világszerte legmagasabb szintű ismeretek idevonzása az uniós értékesítés és kiaknázás céljából jelentős hozzájárulást képviselhet az ETP-k munkájához.

—

Az ETP-knek össze kellene kapcsolniuk a kereslet által vezérelt innovációs eszközöket, a kutatási tevékenységek kiegészítéseképpen, a piaci bevezetés felgyorsítása érdekében.

—

Az ETP-k hozzájárulhatnak annak tudatosításához, hogy milyen jelentősége van a különböző ipari gyártási folyamatoknak a jólét fenntartása szempontjából Európában.

—

Az ETP-k területén fenn kell tartani az emberközpontú oktatást, tanulást és képzést.

—

Az ETP-k a platformok működtetéséhez szükséges pénzügyi források elégtelenségéről panaszkodnak.

—

Az ETP-k megszenvedhetik az uniós ipar hanyatlását. Az uniós iparágak elveszítik világviszonylatban vezető szerepüket, általánosan alacsony szintű uniós kockázatvállalás és a vállalkozói szellem elismertségének hiánya jellemzi őket a világ más részeihez képest.

—

Az európai bizottsági szabályozási keret egyszerűsítési folyamatának hatékonyabb végrehajtása (ideértve az uniós projektekben való részvételt), az intézményi kezdeményezések közötti versengés és a szétaprózódás csökkentése iránti erőfeszítések fokozása, a politikák jobb koordinációja, valamint intézményi szinten a láthatóság növelése fokozhatja az ETP-k hatékonyságát.

—

A gyártási folyamatok és a gyártáshoz kapcsolódó kutatási és innovációs tevékenységek elveszítik társadalmi vonzerejüket a nagyközönség és különösen a fiatalok számára. Ez a gyártási tevékenységek Európán kívülre helyezésének következménye is.

—

az EU szerepének erősítése a tudomány terén,

—

az ipari vezető szerep megerősítése az innováció terén. Ebbe beletartoznak a csúcstechnológiába való jelentős beruházások, a tőkéhez való szélesebb körű hozzáférés és a kkv-k támogatása,

—

hozzájárulás a minden európai polgár által osztott főbb aggodalmak kezeléséhez olyan kérdésekben, mint az éghajlatváltozás, a fenntartható közlekedés fejlesztése és a mobilitás.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/17

1.1

A világban gyors geopolitikai átalakulás zajlik. A Nyugat dominanciája mind gazdasági, mind politikai szempontból megkérdőjeleződik. Miközben a védelmi kiadásokat az Európai Unióban mindenhol csökkentik, Kína, India, Brazília, Oroszország és mások növelik azokat. Ezért az EGSZB arra kéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy átfogóan értékelje az EU globális pozícióját és szerepét meghatározó tényezőket, és ennek alapján meggyőzően újítsa meg az európai kül-, biztonság- és védelempolitikát.

1.2

A védelempolitikát az egyes országok stratégiai érdekei, politikai célkitűzései és az általuk észlelt fenyegetések alakítják, ezeket Európában elsősorban tagállami szinten határozzák meg. Az idejétmúlt szemléletmódok nyilvánvalóan az európai védelmi képességek szétaprózottságához, hiányosságaihoz, kapacitásfelesleghez és az interoperabilitás hiányához vezetnek. Temérdek érv szól a fejlesztés mellett, a cselekvés már csak a politikai akaraton múlik. Már 1986-ban is meggyőzően alátámasztva sürgették ezt! (1) A helyzet ma mind politikai, mind gazdasági, mind pedig védelmi szempontból sokkal sürgetőbb. Az EGSZB arra kéri a Tanácsot, hogy komolyan munkálkodjon egy uniós védelmi ernyő kialakításán.

1.3

A biztonság- és védelempolitikának jelentősen növelnie kellene az EU és a tagállamok önbizalmát. Bizalmat kellene ébresztenie a lakosságban és a közvéleményben, a megfelelően felszerelt katonákban, az üzleti világban és az ágazat munkavállalóiban. Az uniós polgároknak joguk van a megfelelő védelemhez. Egyre nagyobb szükség van megfelelő, a jövő kihívásaival összhangban álló európai fegyverzetre. A tagállamokban egymástól elszigetelten folytatott tevékenysége ehhez egyáltalán nem elégséges, és csak az adófizetők pénzét pazarolja.

1.4

Az Egyesült Államok és más (feltörekvő) globális szereplők jelenlegi politikáival és gyakorlataival összhangban, és mivel a polgárok védelme és a biztonság garantálása a kormányok kizárólagos feladata, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a közös biztonság- és védelempolitika (KBVP) (2) keretében meg kell határozni az európai stratégiai érdekeket. A kül- és biztonságpolitika, a védelem és az ipari kapacitás végső soron elválaszthatatlan hármast alkot, együtt támogatva Európa globális pozícióját, gazdasági és politikai érdekeit és értékeit (emberi jogok, demokrácia). Az Európai Külügyi Szolgálatnak (EKSZ) közvetlenül részt kell vennie ebben.

1.5

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ha Európa erős biztonsági és védelmi ágazatot akar fenntartani, létrehozva az eredményességhez és a költséghatékonysághoz szükséges kritikus tömeget, gyökeres változtatásra van szükség a gondolkodásmódban és a politikákban. Ezek révén stabil és kiszámítható jövőt kell nyújtani az Európa gazdasági és technológiai súlyához mérhető fegyveres erők számára. A tagállamok közti jelentős különbségekből kifolyólag az elsődleges felelősséget e tekintetben a fő fegyvergyártó tagállamok viselik.

1.6

Az EGSZB megítélése szerint meggyőző érvek szólnak az európai tervezés és szoros koordináció megerősítése mellett:

1.7

Az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) fellépései és a 2007-es védelmi csomag (3) mellett az EGSZB megfelelően kidolgozott európai iparpolitikát szorgalmaz a kormányigények és közfinanszírozás szempontjából sajátos védelmi ipar számára. Az Európa 2020 stratégia értelmében ennek az iparpolitikának megosztott tagállami és uniós hatáskörökön – az EVÜ és az Európai Bizottság teljes jogú partnersége mellett –, valamint a védelmi ipar szereplőivel és egyéb érdekeltekkel – köztük a szociális partnerekkel – folytatott egyeztetéseken és a jól szervezett szociális párbeszéden kell alapulnia.

1.8

Az uniós politikáknak és finanszírozásnak össze kellene kapcsolniuk az uniós és a tagállami szintű beruházásokat, ezáltal csökkentve a töredezettséget és a párhuzamos közkiadásokat, valamint javítva a minőséget és az interoperabilitást.

1.9

A legkorszerűbb kutatás-fejlesztés elengedhetetlen az égetően szükséges „új generációs” fegyverek fejlesztéséhez. Ezt nem lehet kizárólag az ipari szereplőkre hagyni, a felelősség elsősorban a kormányokra hárul. Ezért a K+F-et komolyan veszélyeztetik a jelenlegi költségvetési forráselvonások. A Tanácsnak az érdekeltekkel együtt mihamarabb meg kellene határoznia, hogyan támogatható az európai ipar a nemkívánatos külső függőség csökkentése érdekében, és mihamarabb el kellene indítania az ezt célzó kutatási programokat. A „kettős célú” technológiára szükség van. Az EU K+F-programjának támogatnia kellene ezt. és biztosítania kellene a hatékony határokon átnyúló K+F-együttműködést.

1.10

Az európai védelem technológiai és ipari bázisának további erősítse minél alaposabb tervezést igényel. Ehhez kielégítő uniós szintű intézkedések szükségesek (4).

1.11

Szorosabb koordinációra van szükség az Európai Bizottság, az EVÜ és más uniós érdekeltek között. Barroso elnök (5), Tajani alelnök és Barnier biztos megerősített kötelezettségvállalása, valamint a védelmi munkacsoport létrehozása igen időszerű. Az EGSZB üdvözli emellett az EP múlt decemberben kiadott előretekintő állásfoglalását az európai védelemről és a megoldandó problémák széles köréről (6).

1.12

Ugyanebben a szellemben és az európai bizottsági védelmi munkacsoport kezdeményezésének erősítésére törekedve, az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hívja fel a nyilvánosság figyelmét ezekre a kérdésekre. Az Európai Bizottságnak azt is mérlegelnie kellene, hogy megfelelő válaszokat kínáljon azokra a következményekre, amelyek a tagállamok eltérő ipari és technológiai képességeiből, illetve általában véve a kutatásba és védelembe történő beruházások szintjének különbségeiből adódnak.

2.1

Az Európai Unióról szóló szerződés 42. cikke kimondja, hogy a közös biztonság- és védelempolitika a közös kül- és biztonságpolitika szerves része. A (3) bekezdés hozzáteszi, hogy a tagállamok e politika végrehajtásához katonai képességeket bocsátanak az Unió rendelkezésére. Az Európai Védelmi Ügynökség (EVÜ) 2005 óta azon munkálkodik, hogy megerősítse a védelmi ágazat ipari és technológiai bázisát és biztosítsa a katonák jobb felszereltségét. Mind ez idáig azonban csak korlátozott eredményeket tudott felmutatni.

2.2

A belső piac kiteljesítése és a hatékony pénzügyi koordináció most kiemelt helyen szerepel. Az Európa 2020 stratégia mindkét célkitűzést határozottan támogatja. Ennek az előrelépésnek az európai védelem területén is új lépésekre kellene ösztönöznie.

2.3

A védelmi ágazatban azonban nem tapasztalható ennek megfelelő fejlődés. A Franciaország és az Egyesült Királyság által 1998-ban megkötött katonai paktum látszólag szemléletváltást és új kezdetet jelentett. Az Európai Légvédelmi és Űrhajózási Társaság (EADS) 2003-as megalapítása is a szorosabb védelmi együttműködés szellemét tükrözi. Ezt azonban nem követte további konszolidáció. Sokatmondó tény, hogy a védelmi iparra vonatkozó keretmegállapodást aláírt országok (ún. „LoI-országok”, a jelentős gyártókapacitással rendelkező országok, azaz Franciaország, Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország, Spanyolország és Svédország) korábbi szándékaik ellenére még nem álltak elő használható racionalizációs vagy konszolidációs javaslattal.

2.4

A stagnálás oda vezetett, hogy az egyes országok nemzeti szinten kezdtek gondolkodni és a hazai termelésre helyezték a hangsúlyt. A nemzeti szintű irányítás és tervezés bizonyos fokú erősödése figyelhető meg. Az európai székhelyű vállalatok mind az exportpiacokra koncentrálnak. Sem a kormányoknak, sem pedig az ipari partnereknek nincs közös stratégiai koncepciójuk.

2.5

Mindeközben a potenciális piacok kapcsán is egyre több az új kihívás. A feltörekvő gazdaságok katonai fejlesztése óriási kihívást jelent. Kína, Oroszország, India és Brazília (a BRIC-országok) ezen az úton halad, több kisebb országgal a nyomukban. Kína védelmi költségvetése a mai 120 milliárd euróról 2015-ig várhatóan 250 milliárd euróra nő. Oroszország is bejelentette, hogy 2015-ig jelentősen növeli katonai kiadásait. Az Egyesült Államok 2007-ben az európai összköltségvetés több mint kétszeresét, azaz a 204 milliárd euróval szemben 450 milliárdot költött, és az európai kiadások egyre csökkennek. Európa összes K+F-kiadásai az amerikainak legfeljebb 20 %-át teszik ki. Európában a védelmi kiadások 50 %-át a humánerőforrás-költségek emésztik fel, míg az USA-ban ez az arány csak 25 %. Európának több katonája van, de ezek közel sem olyan jól felszereltek. A globális feltételek örökre megváltoztak. Az idő nem nekünk dolgozik.

2.6

Az elmúlt évtizedekben számos tanulmány szólt amellett, hogy a védelmi ipart a globális piachoz kell igazítani. Mind hangsúlyozta a tartós problémákat, azt, hogy mivel az államok többsége „saját” iparát támogatja, a védelmi piacok igencsak tökéletlenek. A piacok fejlesztésére tett kísérletek (ilyen például az EU 2007-es védelmi csomagja) igyekeznek felszámolni bizonyos piaci problémákat és eltérő nemzeti gyakorlatokat.

2.7

Összetett kérdésekről van szó, részben amiatt, hogy igen hosszú idő telik el a tervezés és az elkészült termékek alkalmazása között. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a terület technológiai, gazdasági és társadalmi szempontokat is magában foglaló, átfogó megközelítést igényel, ahelyett hogy csak a védelmi szempontokat néznénk.

2.8

Az egyik alapvető kérdés az, hogy a jelentős fegyveriparral rendelkező országok eltérő stratégiai koncepciót követnek, főként ami az „alapvető nemzetbiztonsági érdek” meghatározását, valamint a nemzetbiztonság és az exportpiacok közti kapcsolatot illeti. Néhány kisebb ország egészen jól fejlett iparral rendelkezik, míg másoknak egyetlen gyáregységük sincs. Szükségleteinek és potenciáljának függvényében nyilvánvalóan minden ország más és más megközelítést alkalmaz. Ennek eredménye fragmentáció és a védelmi ipar egyenetlen szemlélete. A líbiaihoz hasonló műveletek fájdalmasan nyilvánvalóvá teszik a rendelkezésre álló fegyverrendszerek közötti egyre növekvő eltéréseket. A következményeket egyértelműen el kellene ismerni és értékelni kellene.

2.9

Ezek a fejlemények a beruházásokat és a foglalkoztatást is érintik. A védelmi ipar csúcstechnológiai ágazat, amely közvetlenül 600 000, közvetetten pedig további kétmillió szakképzett munkavállalót foglalkoztat. Aggasztó a további költségcsökkentések kényszere. Az üzemekre gyakran határozott regionális koncentráció jellemző, és kiválósági központokká válhatnának, ezzel szemben sajnos fennáll a veszélye, hogy a forráscsökkentések őket is érintik. Ezekre az üzemekre nézve kifejezetten káros, ha az átszervezések és a forráscsökkentések tervezetlenül és szervezetlenül történnek.

2.10

A jelenlegi foglalkoztatási helyzet természetesen az egyes kormányok számára is kiemelt problémát jelent, és akadályozhatja egy közös stratégia kialakítását, mely szükséges ahhoz, hogy megfelelően kezelni lehessen a védelmi ipar hanyatlásának és ezzel együtt a szaktudás elveszítésének és a humántőkére gyakorolt hatásoknak a társadalmi következményeit. Ezzel szemben egy közös stratégia kedvez a kiegyensúlyozott munkahelyteremtésnek, és lehetőséget teremt annak a veszélynek az elkerülésére, amelyet a kutatók, illetve magas szinten képzett vezető szakemberek és tudósok harmadik országba történő elvándorlása jelent, ellentétes lévén azokkal a célkitűzésekkel, amelyeket az EU az Európa 2020 stratégia révén el kíván érni.

2.11

Az uniós megközelítések és a kormányközi keret képesek ugyanabba az irányba mutatni, és ez elvárás is. Mindaddig, amíg a nemzeti szuverenitás kap elsőbbséget, egy közös keret csak korlátozott eredményeket tud produkálni, alig-alig orvosolva a felesleges kapacitást, az átfedéseket és a töredezettséget. A nemzeti szuverenitás filozófiája és a pénzügyi, technológiai, gazdasági és társadalmi szükségletek között nyilvánvaló ellentétek feszülnek.

2.12

Ezért aggasztó, hogy az „összevonás és megosztás” célkitűzése, azaz az európai kölcsönös támogatás megszervezése még nem öltött testet közös stratégia formájában. Bár általánosan érezhető, hogy az érintettek tisztában vannak a megváltozott nemzetközi környezettel, a külső nyomás úgy látszik, még nem elég nagy ahhoz, hogy közös megközelítéseket és megoldásokat szorgalmazzanak. Az európai országok meglepő módon még mindig hajlandóak fenntartani az USA-tól való fegyverbeszerzési függőségüket, ahelyett hogy Európában vásárolnának.

2.13

Ha Európa olyan erős biztonsági és védelmi ipart akar fenntartani, amely képes a legmodernebb rendszerek kifejlesztésére és előállítására, hogy ezáltal garantálni tudja saját biztonságát, gyökeres politikai és szemléletváltásra van szükség. A további időhúzás csak felgyorsítaná azt a folyamatot, olyan szintre degradálva az EU védelmi képességeit, ahonnan a legfontosabb területeken már nem tudna visszakapaszkodni a csúcsra. Ez annál inkább is nehéz volna, mivel a K+F-kiadások csökkentése a kutatók és szakképzett alkalmazottak egész generációját közvetlenül érintené. Ha Európa kudarcot vall, egész iparágak tűnhetnek el, munkahelyek szűnnek meg, a szaktudás szertefoszlik, Európa pedig ki lesz téve mások kénye-kedvének. Azoknak, akiknek fontos Európa jövője és biztonsága, fel kell ismerniük a helyzet súlyosságát, és azonnal lépniük kell.

3.1

Az Európai Unióról szóló szerződés helyesen hangsúlyozza, hogy a kül-, a biztonság- és a védelempolitika elválaszthatatlanok. Hatékony külpolitika csak meggyőző védelmi képességekre épülhet. A megfelelő katonai képességeket pedig az igen összetett és sérülékeny nemzetközi kontextusban, az észlelt fenyegetések és közösen meghatározott célok fényében kell kialakítani.

3.2

A lényeg: az EU jövőbeli globális pozíciója és szerepe, figyelembe véve a geopolitikai helyzet gyors változását és a globális szereplők számának növekedését. Ebből a szempontból az EGSZB úgy véli, hogy legfőbb ideje az európai összefogásnak. A korábbi és közelmúltbeli tapasztalatok azt bizonyítják, hogy ha nem szakítunk a hagyományos megközelítésekkel, fennáll a veszélye, hogy Európa és a tagállamok marginalizálódnak.

3.3

Az EGSZB biztos és kiszámítható jövőt szorgalmaz az Európa jelenlegi gazdasági és technológiai súlyához mérhető európai fegyveres erők számára. Egy rendszer megtervezése és tényleges bevezetése között nagyon hosszú idő telik el. Ez is megerősíti, hogy már az idén döntést kell hozni.

3.4

Társadalmi és politikai szempontból az EGSZB négy fontos tényezőre hívja fel a figyelmet a hatékony európai védelmi képességek igénye kapcsán:

3.5

A KBVP jövőjéről állandó vita folyik, még ha konkrétan ezt ritkán mondják is ki. Számos téma, például a harci egységek bevetése, a közös műveleti parancsnokság létrehozása körüli viták, az uniós KBVP-missziók finanszírozása és az ezekhez történő hozzájárulások biztosítása, valamint az európai biztonsági stratégia felülvizsgálatának szorgalmazása, ha nem is e cím alatt, de egyértelműen a KBVP-ről szólnak. Előrelépést jelentene, ha ennek megfelelően is állnánk hozzá. Emellett e fontos kérdésekről szóló tárgyalások során mindig figyelembe kellene venni azt is, hogy a döntések (illetve ezek elmaradása) milyen következményekkel járnak az iparra nézve. Ezáltal az ipari kapacitás és a KBVP végrehajtása közti erős kapcsolat is bizonyítást nyer. A felelősség elsősorban a kormányokra hárul.

3.6

A transzatlanti kapcsolat és a NATO létfontosságúak. Az amerikaiak már régóta élesen bírálják az európaiakat, amiért elhanyagolják a szövetségen belüli védelmi kötelezettségeiket. Az Atlanti-óceán mindkét partján folyamatosan szorgalmazzák a NATO „európai pillérének” létrehozását. Mind ez idáig éppen az ellenkező irányban haladtunk.

3.7

Egy valódi „európai pillér” hiányának mély politikai gyökerei vannak. Máig nincs meg a kellő politikai akarat Európában a közös „stratégiai” érdekek vagy alapvető katonai képességek meghatározására. Ezzel szemben az Egyesült Államok és más országok a stratégiai tevékenységek fogalmát alkalmazzák, amely magában foglalja mindazokat a – akár polgári, akár katonai – kutatási és ipari tevékenységeket, amelyek hozzájárulnak állampolgáraik általános biztonságához.

3.8

Ennek ismeretében az EGSZB úgy véli, hogy egy „európai pillér” létrehozása esetén az európai katonai képességek USA-tól való túlzott függőségét kiegyensúlyozottabb kapcsolattal kellene felváltani. Amellett, hogy nagy szükség van a közös európai stratégiai érdekek megvitatására, ami a kormányok kizárólagos feladata, mihamarabb meg kell kezdeni az uniós intézmények, a tagállamok és a védelmi ipar közti együttműködésen alapuló, ésszerű tervezést, valamint a tagállamok azon szokásának fokozatos felülvizsgálatát, hogy használatra kész termékeket automatikusan az USA-tól vásárolnak.

3.9

Az amerikai iparral való, egyenrangúbb együttműködés feltételeinek javítása ipari és pénzügyi szempontból is előnyös lesz.

4.1

A kül- és a védelem/biztonságpolitika, valamint a védelmi iparágak között szoros a kapcsolat. A privatizáció ellenére a kormányokat vásárlóként, szabályozóként és a kiviteli engedélyek kiadójaként továbbra is sok szál köti a védelmi iparhoz.

4.2

A védelmi iparnak jelentős mozgástere van az exportpiacokon. Ennek oka részben a privatizáció, részben pedig a kormányok általi ösztönzés: a gazdasági válság hatására egyes védelmi miniszterek kifejezetten támogatják az exportot. A válság miatt a védelmi ipar ettől függetlenül is kénytelen az exportra üzleti modelljének központi elemeként tekintetni. 2011 általában véve nagyon jövedelmező volt az európai ipar számára. A vállalatok a „kettős célú” termelés fejlesztésében is meglehetősen sikeresek voltak.

4.3

Az olyan globális szereplőknek, mint Kína, India és Brazília, megvannak a saját külpolitikai ambíciói, ami végső soron a katonai kiadások növeléséhez vezet. Európa számára ez jelenleg exportlehetőségeket teremt. De vajon meddig? Az iparnak még most is egészen jól megy, de teljesítménye nagyrészt 20-25 évvel ezelőtti beruházásokra épül. Ha a beruházások most még jobban visszaesnének vagy stagnálnának, az már a közeljövőben is visszafordíthatatlan következményekkel járna.

4.4

Emellett reálisan várható, hogy a feltörekvő hatalmak a nyugati ipartól függetlenül elkezdik kiépíteni saját iparukat, majd mint Európa jövőbeli riválisai a harmadik országok piacain, egyre inkább leállítják vagy feltételekhez kötik a nyugati termékek bevitelét.

4.5

Pillanatnyilag nincs komolyabb, bevezetésre váró új program Európában, és ez kétségtelenül rányomja a bélyegét az export jövőbeli sikerére. Emellett már egy ideje nem fordult elő, hogy egy jelentősebb feltörekvő ország komolyabb technológiaátadást vagy termelésáthelyezést kért volna.

4.6

Az egyszeri alkalomra szóló exportszerződések minden valószínűség szerint arra fognak szolgálni, hogy a nyugati technológiát lemásolják. Ezek esetében az import leállításának alternatívája az lehetne, ha az érintett országokban hoznának létre termelési (és fejlesztési) egységeket. Jelenleg főleg találgatások folynak arról, hogy egy ilyen fejlemény milyen mértékben érinti majd az európai gyáregységeket és munkalehetőségeket. Hosszabb távon valószínű, hogy a feltörekvő óriások aláássák az európai ipar pozícióját. Ha ezekben az országokban fejlődik a technológia és a termelés, az a más Unión kívüli országokban található (potenciális) európai exportpiacokat is érinti. A termék- és az árverseny is kiéleződik.

4.7

A fejlesztés és a gyártás területén jellemző hosszú átfutási időt, valamint a technológiai beruházásokat és a folyamatos innovációt tekintetbe véve Európának célzott koordinációra van szüksége ahhoz, hogy korszerű, önellátó védelmi iparral rendelkezzen. Mindaddig, amíg a piac méretét elsősorban a nemzeti határok határozzák meg, addig szinte garantált, hogy az még a nagy tagállamok esetében sem éri el a kritikus tömeget. Az Unión kívüli országokba irányuló export bizonyos mértékig enyhítheti ezt, de a jövő bizonytalan, a piaci feltételek pedig sokszor közel sem állandóak.

4.8

A védelmi kiadások folyamatos csökkésének, amely a jelenlegi körülmények között komoly korlátozásokat jelent, fel kellene ráznia az illetékeseket. Ez a csökkenés kihat a beruházási és beszerzési keretekre is, főként, ha az operatív és fenntartási költségek nem változnak, vagy az újabb és újabb katonai műveletek (pl. Afganisztán, Líbia, a kalózkodás elleni akciók) miatt növekednek.

4.9

Ennek következtében olyan beruházásokat kell elhalasztani, vagy akár törölni, amelyek létfontosságúak ahhoz, hogy az ipar fenn tudja tartani és meg tudja újítani a termelési és fejlesztési kapacitását. Ezenkívül nehéz időkben az ipar eleve nincs annyira felkészülve az ilyen kapacitásfenntartási és -megújítási beruházásokra. A szükséges beruházások csak következetes együttműködéssel biztosíthatók.

4.10

Az EGSZB olyan, jól kialakított európai iparpolitikát szorgalmaz a védelmi ipar számára, amely a rendszertervezésre és az operatív szakaszra is kiterjed. Speciális iparpolitikáról van szó, és természetéből adódóan állami piacról beszélünk: a K+F a nem jövedelmező kezdeti szakaszok és a speciális kormányigények miatt a kezdőtőkén felül is finanszírozásra szorul. A nagy volumenű európai termelés előmozdításához meg kell határozni az alapvető európai ipari képességeket és a beruházási politikákat. Mivel egyetlen ország sem rendelkezik elegendő erőforrásokkal az „új generációs” fegyvergyártás finanszírozásához, ötvözni kell a nemzeti és az európai célokat, valamint a nemzeti és európai – pénzügyi és ipari – erőforrásokat is. Az irányításnak az elfogadott Európa 2020 stratégia szerinti közös uniós és nemzeti hatáskörökön kell alapulnia. Olyan „címkéről” van szó, amely hatékonyan segíti a koordináció optimalizálását is mind az uniós intézmények között, mind az Európai Bizottságon belül, amely még mindig közel sem használja ki teljes potenciálját. Ennek kapcsán hasznos támogatást nyújthat a nemsokára felálló védelmi munkacsoport, amely platformként szolgál az Európai Bizottság, az EVÜ és az EKSZ számára a prioritások, a képességek és a hiányosságok megvitatásához.

4.11

A K+F központi kérdés. A védelmi ipar szaktudásigényes csúcstechnológiai ipari tevékenység, amelyre a használatra kész prototípusfejlesztéshez is szükség volna. A K+F szinte sosem kizárólag az ipar ügye. A fejlesztés és a rendszerek életciklusa egyszerűen túl hosszú, ezek pénzügyi vonzata pedig túl nagy ahhoz, hogy az ágazat viselje az összes pénzügyi kockázatot. A múltbéli tapasztalatok alapján minden sikeres program a kormányok és az ipar összefogásával valósul meg.

4.12

A katonai K+F igen nagy része világszerte – közvetve vagy közvetlenül – a kormányok általi vásárlásokhoz köthető. A termékek természetéből adódóan a védelmi ipar szereplői nem meglepő módon általában kerülik a túlzott pénzügyi kockázatvállalást. A katonai K+F különösen ki van téve a kormányzati költségek lefaragásának.

4.13

Következésképpen a kutatás, a technológia és a fejlesztés az ipari konszolidáció mellett a tagállamok, az Európai Bizottság és az ipari szereplők által közösen meghatározott, kellő mértékű finanszírozást és erőforrás-összevonást igényel. A védelmi beruházások magas szintű finanszírozást igényelnek kutatás-fejlesztési és technológiai projektekre. Ezenfelül biztosítani kell a létfontosságú technológiákhoz való hozzáférést. Ha a mások által bevezetett exportkorlátozások miatt a fejlesztéshez és termeléshez létfontosságú technológiák hozzáférhetetlenné válnának, az európai biztonsági célok elérése komoly problémákba ütközne.

4.14

A független tudományos és technológiai tevékenységek több területen tapasztalható fejlődése miatt a védelmi szervezeteken kívül folytatott K+F-nek egyre nagyobb a szerepe. Gyakran csak a fejlesztés utolsó szakaszaiban, a termék végső felhasználásából derül ki, hogy az adott tevékenység „katonai” vagy „polgári” K+F-nek minősül-e. A „kettős célú” K+F egyre nagyobb jelentőséggel bír a védelmi alkalmazások területén, erre példa az informatika. Ezért az európai védelmi technológiai és ipari bázis szempontjából kiemelt jelentőséggel bír a „kettős célú” K+F ösztönzése, főként, mivel ez a védelmi ágazaton kívülről is kaphat finanszírozást.

4.15

A közpénzekből történő uniós szintű K+F-finanszírozásról a tagállamoknak kellene megállapodniuk. Ez a nemsokára elkészülő nyolcadik keretprogram vagy egy különálló alap keretében történhetne, lehetőleg fejlett kutatási területekre bontva (pl. nanotechnológia és mesterséges intelligencia). A védelmi ipar és az állami szektor közti kapcsolatra való tekintettel egyedi eljárásokat kell kidolgozni.

4.16

Az európai együttműködési keretben foglaltaknak megfelelően az EVÜ-nek és az Európai Bizottságnak főszerepet kellene játszaniuk, részben a mindennapos politikai interferenciák elkerülése érdekében. Az EVÜ-nek lehetőséget kell adni, hogy maradéktalanul betölthesse a Lisszaboni Szerződés szerinti szerepét (7).

4.17

A védelmi célú ipari és K+F-programhoz alapvető a megfelelő, naprakész szakismeretekkel rendelkező munkaerő (8). Ez is komoly érv amellett, hogy rendszertelen átszervezés helyett szilárd K+F- és ipari keretre van szükség. Szem előtt kell tartani, hogy a védelmi ipar munkavállalói képezik a jövőbeli védelmi képességek szilárd alapját. Az ágazati szereplőkkel, a K+F-intézetekkel, a felsőoktatási intézményekkel, a katonai szervezetekkel és az érdekelt szakszervezetekkel való konzultációnak és kommunikációnak hozzá kell járulnia ahhoz, hogy az európai fegyvergyártás folyamatban lévő átszervezése és a jövőorientált termelés megfelelően szervezett legyen.

4.18

A költségvetési korlátok miatt orvosolni kell az átfedéseket és a nem hatékony eljárásokat. A szabályozott konszolidáció nem feltétlenül nagyvállalatok létrehozását jelenti, hanem a kritikus tömeg és a nemzetközi normáknak megfelelő minőség megteremtését, ami versenyképességet biztosít a hazai és az Unión kívüli piacokon is. Egyre fontosabb, hogy a kormányok, az érdekelt uniós szereplők és az ipar európai szinten összehangolják a projekttervezést.

4.19

Tény, hogy az egyes iparágak méretben és teljesítményben is különböznek. Az egyes tagállamok ipari súlya jelentősen eltér. A részt vevő országok által kötött megállapodás részeként biztosítani kellene, hogy a nem LoI-országok (= fő termelők) ipara is bekapcsolódhasson az idevonatkozó projektekbe. Ez a megközelítés nemcsak politikailag kívánatos, hanem a kisebb és a nagyobb vállalatok és a kutatóintézetek közti gyümölcsöző együttműködést is előmozdítja. Beszállítókként a kkv-k is sikeresen bekapcsolódhatnak a szakosodási láncokba.

4.20

Különös figyelmet kell fordítani arra, hogy egyes közép-európai országokban – azok földrajzi elhelyezkedése miatt – az emberek úgy érzik, veszélyben vannak. Biztosítani kell, hogy ezen országok polgárai védve érezzék magukat, valamint teljes mértékben fel kell használni a védelem terén felhalmozódott speciális technikai ismereteket. E két tényezőt tekintve az EGSZB hangsúlyozza, hogy a közép-európai országokban rendelkezésre álló ismereteket és kompetenciákat megfelelően be kell építeni a jelenlegi és a jövőbeli védelmi projektekbe.

4.21

A védelmi célú termékek integrált európai piaca stabilabb hazai piacot eredményezne. Az európai piac nemcsak a meglévő országos piacok kombinálását jelentené, hanem előmozdítaná a követelmények és a beszerzési szabályok tagállamok közti harmonizálását, sőt, akár egységesítését is. A magasabb fokú harmonizáció vagy egységesítés javítaná a pénzügyi és gazdasági feltételeket, javítva az európai vállalatok globális piaci versenyképességét.

4.22

Egy európai védelmi piac már elérné a kritikus tömeget. Ennek ismeretében az EGSZB rámutat annak káros következményeire, ha a tagállamok továbbra is az Unión kívül, elsősorban az USA-ban vásárolnak késztermékeket. Ezzel egyrészt elvesznek annak előnyei, hogy az ágazat az európai piacon talál vevőre; így e katonai termékekért az európai vásárlóknak többet kellene fizetniük, ha az ipar nem tudna az olyan külső piacokon értékesíteni, ahol az (állami szereplők támasztotta) verseny biztosan ki fog éleződni. Másrészt az USA-tól késztermékeket vásárló európai országok fizetnek az amerikai technológiai költségekért, amelyeket e termékek ára magában foglal.

4.23

A pénzügyi és nemzetközi politikai kilátásokra való tekintettel európai szinten mélyreható vitát kell folytatni és le kell vonni az operatív következtetéseket. Ha nem minden tagállam akar részt venni a közös keretben, a „megerősített együttműködés” elvét kell követni. Be fog bizonyosodni, hogy az amerikaihoz mérhető piacméret csak fokozott integrációval és az európai termékek vásárlásához való pozitív hozzáállással közelíthető meg. Működő európai piac nélkül alapos okunk van komolyan megkérdőjelezni azt, hogy az európai iparnak van-e egyáltalán esélye a globális versenyben való részvételre.

5.1

A különféle – szárazföldi, tengeri, légi – haderőnemekre irányuló ipari termelés országonként eltérő képet mutat. Számos területen már egyetlen országról sem mondható el, hogy önállóan képes lenne új generációs fegyvereket fejleszteni.

5.2

A szárazföldi szektorban csak néhány rendszerintegráló vállalat képes alapharckocsik (MBT) és könnyebb katonai járművek fejlesztésére és gyártására. A fő európai gyártók Franciaországban, Németországban és az Egyesült Királyságban találhatók. Az alrendszerekre szakosodott gyártók és a harmadkörös beszállítók köre széles, a közép-európai cégek alulreprezentáltak.

5.3

Sok ország „saját” haditengerészeti ipart épít ki, és olyan hadihajókat épít, amelyek mérete és bonyolultsága országonként jelentősen eltér. A LoI-országok és Hollandia élen jár ebben, továbbá a koncepciótervezés és a komplex haditengerészeti kutatóintézetek területén is, mely utóbbiak tevékenysége merőben eltér a polgári hajóépítési fejlesztésektől. Itt is sokféle alrendszer-gyártó és harmadkörös beszállító található.

5.4

Katonai repülőgépeket csak néhány országban fejlesztenek és gyártanak. Az ágazatban főleg néhány nagy, európai és világszintű multinacionális vállalat működik. A főbb ágazati szereplők az EADS, a BEA Systems, a Dassault és a Saab légiipari üzletága. Fejlett aerodinamikai kutatás csak néhány országban folyik.

5.5

Az irányítást, a kommunikációt és az ellenőrzést lefedő elektronikai ágazatnak egyre nagyobb jelentősége van a védelem szempontjából, olyan nagy ágazati szereplőkkel, mint a Thales, a BAE Systems és a Finmeccanica. A legnagyobb európai elektronikai csoportok, a Philips és a Siemens számára a katonai termékek kevésbé fontosak. Ezek számára a legyártandó speciális elektronikus alkatrészek, pl. a katonai célú integrált áramkörök mennyisége amúgy sem éri el a költséghatékony tömegtermelés szintjét. E nagy iparcsoportok bevonása azonban kiemeli a kettős célú felhasználás jelentőségét ezen a területen.

5.6

A lőszer- és robbanóanyag-gyártás az utóbbi néhány évtizedben részben a környezetvédelmi korlátozások miatt fokozatosan leépült. A közbiztonság miatt ezeknek az ágazatoknak a régebbi gyáregységeit vagy át kell telepíteni, vagy egyszerűen be kell zárni.

5.7

A létfontosságú technológiákhoz való hozzáférés alapvető, és a KBVP keretében támogatandó. Ugyanez igaz egyes anyagokra, például a szénszálakra vagy az elektronikus alkatrészekhez való anyagokra.

5.8

A 2007-ben kidolgozott és 2009-ben elfogadott védelmi csomag sokat segíthet. A tagállamoknak 2011 nyarán kellett volna átültetniük az irányelveket. Most még túl korai volna bizakodni, vagy kételkedni abban, hogy ezek közvetetten elősegítik-e egy egységes piac létrejöttét. A folyamat még nem zárult le, és csak később derül ki, hogy megvalósul-e a katonai termékek közösségen belüli átadásának célja, illetve az alapvető nemzetbiztonsági érdekekhez hasonló fogalmak érvényesítése.

5.9

Az EUMSZ 346. cikke értelmében az alapvető nemzetbiztonsági érdekek védelme érdekében el lehet térni az uniós beszerzési szabályoktól. Ez az általános megfogalmazás akadályozhatja a piac megfelelő fejlődését, különösen a fontosnak tartott ellátási láncokban. Az EGSZB a 346. cikk konkrétabb értelmezését szorgalmazza, amely kellő lehetőségeket nyit az európai megoldások és az optimális európai ellátási láncok előtt, előmozdítva az ellátás biztonságát, a tagállamok szakosodását és a megfelelő ár-érték arányt.

5.10

Az információszolgáltatással kapcsolatos nemzetbiztonság is az 5.9. pontban említettekhez hasonló problémák forrása, így szintén felülvizsgálandó. Ez is fontos és kényes kérdés az európai iparnak az amerikai védelmi projektekbe való bevonása kapcsán.

5.11

Az „összevonás és megosztás” megvalósításának, ideértve a közös képzési programokat is, előremutatónak kell lennie. Ennek alapfeltétele, hogy az üres kötelezettségvállalásokat konkrét tervezés és világosan meghatározott lépéseket tartalmazó, célzott megközelítés váltsa fel. Mindaddig azonban, amíg a legalapvetőbb védelmi elvekről nem születik megállapodás, nagyon nehéz valódi „összevonást és megosztást” megvalósítani.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/24

—

a férfiak bevonása a vitába és a kommunikációba;

—

a nemi sztereotípiák eltörlése, különösen az oktatás és a pályafutás során;

—

az olyan tudományos ágazatok előmozdítása, amelyek a nők körében új üzleti vállalkozások indítását eredményezhetik;

—

a finanszírozáshoz és a forrásokhoz való méltányos, egyenlő alapon történő hozzáférés biztosítása; valamint

—

az egyéni vállalkozók szociális védelmének javítása.

—

Az európai mentorhálózat a sikeres vállalkozónőkért, amelyet a lengyel elnökség egyik rendezvényén, 2011. november 15-én indítottak útjára. A hálózat a kisvállalkozói intézkedéscsomag 2011. évi felülvizsgálatában javasolt fellépések egyike, amely érvényre juttatja és kiegészíti a női vállalkozásokat elősegítő, támogató és ösztönző fellépéseket.

—

A politikaalkotók számára létrejött Európai Hálózat a Női Vállalkozások Előmozdításáért (WES).

—

A női vállalkozások portálja (6).

—

hogy kiküszöbölje a nemi alapon történő, jogellenes megkülönböztetést és zaklatást,

—

valamint hogy elősegítse a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséget.

5.1.3.1

Hozzák létre a női tulajdonú vállalkozások hivatalát az Európai Bizottságon és az illetékes tagállami minisztériumokon belül. Lehetőleg ne a nemek kérdésével foglalkozó minisztériumokhoz kerüljön, hogy egyértelmű legyen a gazdasági vállalkozási tevékenységek és a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos feladatkörök közötti megkülönböztetés. Komoly megbízatást kell kapnia, célokkal és erőforrásokkal. A Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság 900 munkatársa közül jelenleg 1 foglalkozik kizárólag az európai női vállalkozások ügyeivel!

5.1.3.2

Nevezzenek ki női vállalkozásokkal foglalkozó igazgatót/különmegbízottat vagy főképviselőt az Európai Bizottságon és a tagállami vállalkozásügyi minisztériumokon belül, akinek az lenne a több tárcát is érintő szerepe, hogy tudatosítsa, milyen gazdasági előnyök rejlenek abban, ha minél több nőt ösztönöznek üzleti vállalkozás indítására és fejlesztésére. A tisztség korlátozott időre szólna (gazdasági és finanszírozási struktúrától függően 4–10 évre), és egyértelmű feladatkörökre terjedne ki, konkrét célkitűzésekkel és elszámoltatható módon. A női vállalkozásokkal foglalkozó igazgató/különmegbízott, illetve főképviselő felelősségi körébe az is beletartozhatna, hogy előmozdítsa azokat az iparágakat, illetve tudományos ágazatokat, amelyek nagyobb számú női vállalkozást eredményeznek: a kutatást, a természettudományokat, a csúcstechnológiát, a közvetlen értékesítést és a hálózati/informatikai fejlesztést.

5.1.3.3

Gyűjtsék össze azokat az alapvető adatokat, amelyek lehetővé teszik a női vállalkozóknak juttatott források mérését és számszerűsítését, ugyanis ez az egyik legfőbb oka annak, hogy a nőket megkülönböztetés éri az üzleti szférában, különösen az indulási időszakban. Támogatni kell a női vállalkozásokról szóló, Európa minden régiójára kiterjedő éves politikai és kutatási beszámolók készítését. Fokozni kell az adatok nemek szerinti bontásban történő gyűjtését az összes kormányzati szervnél és ügynökségnél. Fontos, hogy a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság és minden tagállam gazdasági fejlesztési minisztériuma készítsen nemi szempontú hatáselemzést, amelynek során összegyűjti a női vállalkozók számára, a női tulajdonú vállalkozások számára, az ilyen vállalkozásoknak dolgozó alkalmazottak számára, valamint az ilyen vállalkozásoknak és vállalkozóknak juttatott forrásokra vonatkozó adatokat. Fel kell ismerni, hogy olyan országokban, mint Ausztrália, Kanada és az Egyesült Államok, az ilyen adatok összegyűjtése és elemzése révén már sikerült növelni a női vállalkozások számát.

5.1.3.4

Juttassák érvényre a nemek közötti egyenlőségre irányuló jelenlegi jogszabályokat. A legújabb adatok szerint a női munkanélküliség 23 éve nem volt ilyen magas Európa-szerte. Rekordszintet ért el a gazdaságilag nem aktív fiatalok – köztük friss diplomás nők – száma is. Fennáll a nemek közötti bérszakadék, és a nők Európa-szerte alulreprezentáltak a döntéshozatali folyamatokban. Fontos, hogy az EU és a tagállamok a nemek szerinti bontásban történő adatkezeléskor (különösen a gyűjtés során), valamint a források odaítélésekor tegyenek eleget a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kötelezettségüknek.

5.2.1.1

Mivel minden olyan tevékenység, amely a női vállalkozók és a női tulajdonú üzleti vállalkozások előmozdítására irányul, mindenki számára társadalmi és gazdasági előnyökkel jár, arra kell ösztönözni a férfiakat, hogy ők is vegyenek részt ebben a vitában, és ismerjék fel a nők vállalkozói tevékenységének elősegítésében rejlő többletértéket. Az ezzel kapcsolatos tájékoztatásnak, hálózatoknak és képzésnek mindkét nemre ki kellene terjednie, a szociális védelemnek pedig biztosítania kellene, hogy a társadalomban mindenki egyenlő elbánásban részesüljön.

5.2.1.2

Gondoskodni kell arról, hogy a vállalkozás lehetősége mindenki előtt nyitva álljon, mégpedig annak biztosításával, hogy az oktatás minden szintjén eltöröljék a vállalkozókkal kapcsolatos nemi sztereotípiákat, és a vállalkozók leírására használt nyelvezetet és szakkifejezéseket ennek megfelelően alakítsák. Egyúttal arról is gondoskodni kell, hogy a vállalkozóknak az egyetemek és továbbképzési intézmények által jelenleg kínált támogatás vonzó és hasznos legyen a fiatal nők számára, és ezzel áthidalható legyen az üzleti vállalkozásba kezdő fiatal férfiak és nők száma közötti szakadék.

5.2.1.3

Nemi szempontból semleges módon kell támogatni a nők minden korosztályának hagyományos és nem hagyományos pályafutását. Európában sok olyan magasan képzett, diplomás nő él – közülük sokan a válság miatt munkanélküliek –, akik esetleg nem gondoltak arra, hogy saját vállalkozást is indíthatnának.

5.2.1.4

Női üzleti központokat kell létrehozni, amelyek alapvető üzleti tájékoztatást, hálózatépítést, tudásmegosztást, képzést és mentori támogatást nyújtanának. Ezek egyes uniós országokban hiányoznak, és gyakran túl kevés erőforrással rendelkeznek az EU-szerte működő üzleti szövetségeken és kereskedelmi kamarákon belül. Azonban az olyan központok, amelyek külön e célra kijelölt erőforrásokat vetnek be, igen hatékonyan segíthetik elő a női vállalkozásokat. Ennek követendő gyakorlataira számos példa található Németországban.

5.2.1.5

Támogatást kell nyújtani és hozzáférést kell adni információkhoz, finanszírozáshoz és forrásokhoz a kutatás, a tudomány és a technológia terén azoknak a nőknek, akik saját céget szeretnének alapítani, vagy saját kutatási vagy innovációs fejlesztést szeretnének végezni.

5.2.1.6

A pénzintézeteknek a nemek szempontjából felül kell vizsgálniuk a hitelezéssel kapcsolatos információk nyilvánosságra hozatalát. Kutatások eredménye szerint a nőknek alacsony mértékben nyújtanak hitelt, és gyakran sokkal magasabb kamatra, mint a férfiaknak (15).

5.2.1.7

Felül kell vizsgálni a társadalombiztosítási szolgáltatásokat minden vállalkozóra nézve, de különösen a női vállalkozók biztosításának gyakorlati szempontjait a terhesség alatti időszakra, illetve az anyai és gondviselői feladatokra vonatkozóan. A vállalkozási szellem politikájának európai menetrendje című európai bizottsági cselekvési terv (16) felhívja a figyelmet arra, hogy javítani kell a társadalombiztosítási rendszereken, de az erre vonatkozó javaslatok terén nem megy elég messzire.

5.2.1.8

Ki kell dolgozni és végre kell hajtani egy az egész EU-ra kiterjedő közcélú műsorszolgáltatási paktumot, amely arra ösztönzi a tagállamban működő közszolgálati műsorszolgáltatókat, hogy tűzzenek ki a vállalkozással kapcsolatos tudósítások nemek szempontjából kiegyensúlyozott közlésére irányuló célokat – a nőknek nemcsak a női magazinokban, hanem a gazdasági rovatokban is ott a helyük! Ki kell dolgozni és végre kell hajtani egy az egész EU-ra kiterjedő közcélú műsorszolgáltatási paktumot, amely arra ösztönzi a tagállamban működő közszolgálati műsorszolgáltatókat, hogy tűzzenek ki a vállalkozással kapcsolatos tudósítások nemek szempontjából kiegyensúlyozott közlésére irányuló célokat – a nőknek nemcsak a Nők Lapjában, hanem a HVG-ben is ott a helyük! Kutatási eredmények szerint a médiatudósítások jelentősen és kedvezően befolyásolhatják a női vállalkozókkal kapcsolatos szemléletmódot és hozzáállást. Ha több médiatudósítás mutatna be sikeres női vállalkozókat példaképül, az a társadalom női vállalkozókkal szembeni hozzáállását mérhető módon befolyásolná.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/29

1.1

A mezőgazdasági és vidéki területeken dolgozó és/vagy vállalkozásokban tevékenykedő nőkben rejlő lehetőségeket az összes uniós szakpolitikában meg kell vizsgálni, fel kell térképezni és ki kell emelni, és egyik szakpolitikának sem szabad elhanyagolnia őket: ez az előfeltétele annak, hogy a fejlődés és az innováció résztvevőiként a nők elősegítsék, hogy az egész ágazat túllépjen a válságon.

1.2

Biztosítani kell, hogy az EU valamennyi jogszabálya és programja ügyeljen az egyenlő bánásmódra és az esélyegyenlőségre, és tartalmazzon a nők helyzetének javítására irányuló intézkedéseket, hatékonyan integrálva a férfiak és nők közötti egyenlőség kérdéseit, egyszerűsítve a forrásokhoz való hozzájutást és rendszeres időközönként ellenőrizve az eredményeket.

1.3

A nőket be kell vonni az ágazat területi és regionális szintű fejlesztési terveibe: ennek az az előfeltétele, hogy lehetőséget kapjanak a részvételre, igényeik közlésére, tapasztalataik és projektjeik ismertetésére (a kapacitások megerősítéséről van szó).

1.4

Az egyetemeknek és a kutatóközpontoknak az érintett nőkkel történő együttműködése során meg kell vizsgálni a lehetőségeket és a szükségleteket, képzési és technológiai eszközöket kell biztosítani a nők által irányított vállalkozások fejlődésének támogatására, továbbá javítani kell a mezőgazdaságban dolgozó nők munka- és életkörülményeit.

1.5

Az ikt-k (1) rendkívül fontosak a nők mezőgazdasági tevékenységének fejlesztésében és javításában, feltéve, hogy hatékonyak, jó a földrajzi eloszlásuk, hozzáférhetőek, és nem költségesek (széles sáv). Ezek a technológiák munkahelyeket is létrehozhatnak az ikt-kkal foglalkozó szakemberek számára.

1.6

A női hálózatok létrehozása, amelyet elősegítenek a hatékony ikt-k, kapcsolatokat teremt, erősíti a részvételt, elősegíti az EU-ban élő nők, illetve a tagjelölt és harmadik országok közötti kapcsolatokat és a bevált gyakorlatok cseréjét, ami előnyös a nemzetközi együttműködés és a kereskedelem számára.

1.7

A képzést az érintett nők igényei és a nőkben rejlő lehetőségek szerint kell kialakítani; az ismeretterjesztés innovatív formáit magukra a nőkre lehet bízni (vita- és önképzőcsoportok, újságcikkek, tájékoztató jellegű előadások az oktatási intézményekben stb.).

1.8

Annak érdekében, hogy a nők szervezett formában részt vegyenek a folyamatokban, és képességeiket így ki tudják bontakoztatni, hatékony, hozzáférhető és rugalmas szolgáltatásokra van szükség, amelyek a gondoskodással töltött idő mellett szabadidőt is lehetővé tesznek. Ez a megjegyzés érvényes az egészségügyre, a közlekedésre, a hitelre, az elosztásra, a marketingre, az idősek és a gyermekek ápolására, de azokra a szociális szolgáltatási ágazatokra is, amelyek azoknak a nőknek a biztonságáról gondoskodnak, akik nincsenek fedezve. Ebben az esetben is teremthetők munkahelyek az érintett szolgáltatások területén.

1.9

Az összes uniós tagállamnak elő kellene segítenie a kisegítő házastársak jogi elismerését, hogy hozzájuthassanak a szociális biztonsági és egészségügyi szolgáltatások nyújtotta védelemhez. Uniós szinten helyénvaló lenne szabályozási keretet meghatározni a közös jogosultságra vonatkozóan, esetleg a nők mezőgazdasági-vidéki téren betöltött szerepe statútumának keretében.

1.10

Ha rendelkeznek a szükséges tudást biztosító és technológiai eszközökkel (zöld technológiák, az erőforrások hatékony kezelése és felhasználása, tiszta energia termelése), akkor a nők hozzájárulhatnak a mezőgazdaság és a vidéki területek fenntarthatóságához. Az ilyen jellegű innovatív és fenntartható vállalkozások elindításához felgyorsított eljárásra van szükség, amely egyszerűbbé teszi az erőforrásokhoz történő hozzájutást (különösen a KAP II. pillérének keretében).

1.11

A nők a kézművesség, a hagyományos minőségi és biotermékek fellendítésének motorjai lehetnek, többek között a termelést végző és a fogyasztó nők közötti szorosabb együttműködés révén. Ezt az együttműködést meg kell vizsgálni, és előnyeit hangsúlyozni kell (mint a „rövid ellátási láncok” esetében).

1.12

A KAP reformja és a vidékfejlesztési politikák hozzá kell, hogy járuljanak a nők munkájának és tevékenységének támogatásához, különösen a nők számára fenntartott tematikus programok (II. pillér) révén.

1.13

A tagállamok, a régiók, a helyi közigazgatási szervek és a szociális partnerek közös felelőssége, hogy előmozdítsák a mezőgazdasági és vidéki környezetben élő nőkben rejlő lehetőségek kibontakoztatását, egy olyan környezet garantálásával, ahol tiszteletben tartják a törvényeket, és egy olyan megfelelő jogi keret kialakításával, amely belső struktúráiban is biztosítja a nemek közötti egyenlőség és reprezentativitás elvét. Az egyes tagállamokban tapasztalható pozitív példáknak ösztönzőkként kellene szolgálniuk ahhoz, hogy a nők – ahogy azt az Európai Parlament is követeli – a mezőgazdasági ágazat és a vidéki térségek valamennyi politikai, gazdasági és társadalmi testületében megfelelően képviselve legyenek.

2.1

A nők által a mezőgazdaságban és a vidéki területeken képviselt lehetőségeket alábecsülik: a 2010. évi KAP-jelentésben (2) csupán az Eurostat statisztikáinak adataival utalnak a nőkre, míg a vidékfejlesztésről szóló 2010-es jelentés futólag említi a férfiak és nők foglalkoztatási arányában meglevő eltérést (76 % a férfiak és 62 % a nők esetében) (3). A Tanács 2006. február 20-i, a vidékfejlesztésre vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló érdekes határozata (4), szintén csak azzal kapcsolatban szól a nőkről, hogy támogatni kell a munkához történő hozzáférésüket.

2.2

A nők mezőgazdaságban és a vidéki területeken betöltött szerepéről szóló 2011-es európai parlamenti állásfoglalás (5) viszont pontosan felsorolja a nőket akadályozó fő tényezőket, és megjelöl néhány stratégiai utat, amellyel támogatni lehetne őket társadalmi és gazdasági helyzetük tekintetében. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) magáénak érzi az EP elemzését, egyetért következtetéseivel, és emlékeztet néhány saját korábbi véleményére (6).

2.3

Az EGSZB támogatja a strukturális alapokra vonatkozó általános rendelkezésekről szóló európai bizottsági rendeletjavaslatot és az Európai Bizottság szolgálatainak ezt kísérő munkadokumentumait (7), akárcsak a „Mezőgazdasági termelékenység és fenntarthatóság” európai innovációs partnerségről szóló közleményt (8): ezek a dokumentumok érdekes elemeket tartalmaznak, amelyek alapján remélhető, hogy az uniós intézmények nagyobb figyelmet fognak fordítani a nemekkel kapcsolatos témákra. Az EGSZB reméli, hogy a Tanács ezek nyomán megfelelő határozatokat hoz.

2.4

Az EGSZB kifejezetten pozitívan értékeli a vidéki női szervezetek és hasonló hálózatok számos tagállamban kifejtett tevékenységét. Ezek részben önállóak, részben pedig gazdálkodói szövetségek részeként működnek. Helyenként vannak a vidéki fiatalokat tömörítő szervezetek is, amelyek igen elkötelezettek a nemek egyenlőségének megvalósítása iránt. Ezek révén számos nő szerez képesítést, és nyer ösztönzést a további vállalkozói, társadalmi, szakmai vagy politikai szerepvállaláshoz. Az eddig – például a gazdálkodócsaládok társadalombiztosítása terén – elért eredményekben is nagy részük van. Néhány gazdálkodói szövetségben, amelyben eddig hagyományosan a férfiak domináltak, ma a nőknek van nagy befolyása. (9) Az ilyen példáknak minden tagállamban mintaképül kell szolgálniuk.

2.5

Ez a vélemény azt a célt tűzi ki maga elé, hogy az idézett dokumentumokkal párhuzamosan meghatározzon néhány olyan kritériumot és intézkedést, amelyek segíthetik a nőket azon lehetőségek kibontakoztatásában, amelyek munkavállalóként és vállalkozóként rejlenek bennük, a fenntartható fejlődést és a minőségi foglalkoztatást elősegítő innovatív szerepet vállalva. Ha pontosabban meghatározzák a nőkben rejlő lehetőségeket, valamint a munkához és a vállalkozási tevékenységhez kapcsolódó szükségleteiket a mezőgazdaságban és a vidéki területeken, az javíthatja, optimalizálhatja, stratégiai szemlélettel ruházhatja fel, és diverzifikálhatja a termelést, továbbá erősítheti a KAP és a vidékfejlesztési és területi kohéziós politikák közötti összhangot.

3.1

A KAP egymást követő reformjai elhomályosították az agrárgazdaság, a vidéki gazdaság és a területgazdálkodás/hasznosítás fogalmai közötti megkülönböztetést. Ennek következtében a nők problémáinak elemzése tágabb keretben történik (10), ugyanakkor arra is nagyobb szükség van, hogy pontos, kategóriákra bontott és minőségi adatokkal rendelkezzünk, és folytassuk az Eurostat erőfeszítéseit. Az EP 2011. évi állásfoglalása szerint a „rendszeresen a mezőgazdaságban dolgozó” személyek száma 26,7 millió, akiknek 42 %-a (azaz 11,2 millió) nő. Ezek az adatok mindazokat a mezőgazdasági és vidéki tevékenységeket figyelembe veszik, amelyek keretében ezek a személyek bármilyen munkát végeznek (gyakran nem ez az egyetlen, vagy akár fő tevékenységük). Ezzel szemben az Eurostat az ÉMA-k (éves munkaegységek) alapján méri a mezőgazdasági foglalkoztatást, aminek következtében az ágazatban bármilyen címen dolgozó férfiak és nők teljes száma 2010-ben 11,1 millióra (mezőgazdaság, erdészet, vadászat és halászat), a nők száma pedig mintegy 4,7 millióra csökkent (11).

3.2

A statisztikai módszertanra történő utalás nyilvánvalóvá teszi, hogy a problémát nem a mennyiség jelenti, hanem az a stratégiai jelleg, amely a mezőgazdasági-vidékfejlesztési ágazatnak a városi és elővárosi övezetekkel, valamint ezek fenntartható (környezeti és társadalmi) fejlődésével való kölcsönhatásában nyilvánul meg. A nők helyzetét a mezőgazdaságban és a vidéki területeken ezért az alábbi kettős megközelítéssel vizsgáljuk: az európai mezőgazdaság termelési normáinak magas szintje és a nőkben rejlő lehetőségek, amelyek korlátozott, de hatékony és célzott módon felhasznált forrásokkal szabadíthatók fel. Szem előtt kell tartani, hogy tovább tart a súlyos válság, amely nehézségeket – de lehetőségeket is – jelent a mezőgazdasági-vidéki területeken élő és dolgozó nők számára.

4.1

A mezőgazdasági helyzetre vonatkozó közelmúltbeli kimutatások szerint miután a fogyasztás és az export visszaesése nyomán csökkent a termelési és foglalkoztatási szint, az ágazat újra növekedni kezdett, és emelkednek a jövedelmek. Úgy tűnik, hogy különösen a belső piac fordul a minőség és a fenntarthatóság felé: a fogyasztók egyre inkább a helyi („zéró kilométeres” vagy rövid ellátási láncú) (12) és/vagy biotermékeket keresik.

4.2

Ami a foglalkoztatást illeti, 2007 és 2008 között körülbelül 900 ezer munkahely szűnt meg a mezőgazdaságban, 2008 és 2009 között pedig 200 ezer ÉMA csökkenést regisztráltak (13). A negatív foglalkoztatási tendencia tehát egy olyan szinten stabilizálódhatna, amely a vállalatok racionalizálása következtében fellépő természetes létszámcsökkenést tükrözné, amelynek során a szakképzetlen munkaerő létszáma csökkenne a szakképzettebb javára.

4.3

Ezen optimizmusra okot adó tényezők ellenére még nem jutottunk ki a válságból, és a nők helyzete sem javult: a mezőgazdasági termelés jelentős részben továbbra is informális módon használja fel a női munkaerőt, amely amúgy is jelentős hátrányban van mind a teljes munkaidőben foglalkoztatottak tekintetében (26 % nő, szemben 52 % férfival), mind a részmunkaidős (9,7 % férfi, szemben 11,8 % nővel) foglalkoztatás vonatkozásában (14); ezeken az adatokon kívül ott van még az idénymunka (mely a foglalkoztatottak óriási arányát érinti, szemben a határozatlan időben foglalkoztatottak alacsony arányával), az informális és az illegális munka területe is, amely láthatatlan, és mennyiségileg nem meghatározott problémát jelent. Ezzel kapcsolatban fel kellene lépni, ösztönözve a feketemunka legalizálását és a lehetőségekhez mérten a női munka stabilizálását.

4.3.1

A bevándorló (EU-s és EU-n kívüli) női munkavállalók helyzete nagyon aggasztó: gyakran a legelemibb jogokat is megtagadják tőlük, kezdve a bérek késedelmes folyósításától, amelyeket ráadásul sokszor indokolatlanul és igazolhatatlanul megkurtítanak. A válság kezdete óta még romlott is ez a helyzet, és nem igazolható azzal, hogy a kis mezőgazdasági és feldolgozó üzemek nehezen jutnak hitelhez; sok női munkavállaló számos esetben fizetés nélkül volt kénytelen származási országába visszatérni, vagy ki volt szolgáltatva kizsákmányolóknak, bűnözőknek és illegális munkaerő-kereskedéssel foglalkozó személyeknek, akik sajnos egyes uniós országokban jogilag még nem vonhatók felelősségre.

4.3.2

Mivel a mezőgazdasági üzemek szétszórtak, és sok közülük kisméretű, nehéz a munkafeltételek szabályos mivoltát ellenőrizni. A helyi önkormányzatoknak a szociális partnerekkel és a civil szervezetekkel együtt végzett gondos irányítómunkája azonban kiindulópontot jelenthet a szabálytalanságok és a bűnözés elleni küzdelemhez, mindenki számára garantálva a jogokat és a biztonságot.

5.1

A mezőgazdasági termelés minőségi vetülete fontos dimenziója a nők által, akár termelőkként, akár kisegítőkként, akár fogyasztókként, akár a hagyományokat, a kreativitást és a hiteles viselkedési formákat továbbadó polgárokként végzett munkának. E tény érvényre juttatásához területi szinten összeegyeztetett döntésekre van szükség.

5.2

A fejlett termelési technikák kidolgozása és alkalmazása, a kutatás, a pályaválasztási tanácsadás és a képzés a kutatóközpontok és az egyetemek együttműködését igényli a mezőgazdasági-vidéki térségekkel, továbbá a nők szükségletei és a bennük rejlő lehetőségek elemzésének a tanulmányaikba történő beépítését.

5.3

Gyakran úgy vélik, hogy a minőség javításával és a versenyképesség ösztönzésével összefüggő bármely probléma megoldható valamilyen képzés nyújtásával. Ez a képzési kínálat mennyiségi növekedéséhez, nem pedig minőségbeli és célzott fejlődéséhez vezethet, ami gyakran nem válaszol kellőképpen a gazdaság és az érintett társadalmi szereplők konkrét szükségleteire, és nem felel meg a közösen kialakított fenntartható fejlődési stratégiáknak sem. A mezőgazdasági-vidéki helyzet javulásához felkészült dolgozókra és vállalkozókra van szükség, azonban a képzés önmagában nem tesz azonnal képessé a munkavégzésre és az élet egyéb tevékenységeire, ha hiányoznak a struktúrák és a szolgáltatások, és nem jönnek létre fenntartható és minőségi munkahelyek.

6.1

Minden képzési, szolgáltatási vagy ésszerűsítési tevékenységnek az adott feltételek elemzéséből kell kiindulnia, és a mezőgazdasági-vidéki környezetben élő és dolgozó nők rendelkezésre állását kell alapul vennie. Ez a helyi viszonyok, lehetőségek és elvárások alapos vizsgálatát igényli, amelyet az érintett nők aktív részvételével kell lefolytatni. A részvétel olyan folyamat, amely felelősséggel ruházza fel az országos, regionális és helyi szintű hatóságokat, valamint a társadalmi-szakmai szervezeteket. Egy térség által összességében kínált lehetőségek növekedhetnek, ha kiaknázzák az ott élő nőkben rejlő potenciált. A női innováció, vállalkozás és munkavégzés fejlesztésére irányuló célzott és hatékony programok munkahelyeket teremthetnek (különösen a fiatalok számára), megfékezve, sőt, időnként megfordítva a vidék elnéptelenedésére mutató tendenciát.

6.1.1

Az egyetemeknek és a területi szintnek együtt kellene e lehetőségeket felmérniük: a kutatóközpontokat be kellene vonni a fejlesztési tervek kidolgozásába és értékelésébe. Ez hatékony kapcsolat biztosítását kívánja meg fejlett és elérhető ikt-k révén az egyetemek és a nők között, megfelelő kutatások lefolytatása és azok eredményeinek helyszíni kipróbálása érdekében (15).

6.1.2

A területfejlesztési terveknek konkrét intézkedéseket kellene tartalmazniuk a női munkavállalók, kisegítő házastársak és vállalkozók képzésére, érvényre juttatva alkalmazkodási, megújítási, továbbá az ismeretek és magatartási formák átadására való képességüket. A képzésben részesült nőket arra kellene ösztönözni, hogy adják át a tanultakat formális (szövetkezetek, a helyi önkormányzatok döntéshozatali eljárásaiban való részvétel struktúrái, vidékfejlesztési akciócsoportok stb.) és informális (önképző- és vitakörök, oktatási intézményeknél megvalósuló fellépések, rádió- és tv-adások, újságcikkek, szociális vállalkozások stb.) csatornákon keresztül. A szükséges ösztönzők nemcsak pénzügyi erőforrásokból állnak, hanem a nők idejének szabaddá tételéből is, a területi szinten nyújtott támogatások és megfelelő szolgáltatások (fizetett szabadság, gyermekgondozási intézmények, hatékony és ingyenes tömegközlekedés (16), átmeneti helyettesítés az ápolási feladatok idejére, bölcsőde a gazdaságok közelében stb.) révén.

6.2

A hatékony, gyors (szélessávú) és kevéssé költséges internetlefedettség alapfeltétel, tekintettel arra, hogy egyes uniós tagországokban a települések kevesebb mint 60 %-a kapcsolódik a világhálóhoz. Az ikt-k szélesebb körű felhasználása elősegítheti a távoktatást és egy adott térség egymástól távoli részei közötti kommunikációt. Ösztönzi a kapcsolatfelvételt a más országok mezőgazdasági-vidéki területein élő nőkkel, és felkelti az érdeklődést a nyelvtanulás és a tapasztalatcsere iránt is.

6.2.1

Az ikt-k ezenkívül előmozdítják női vállalkozók, kisegítő házastársak és munkavállalók olyan hálózatainak a létrejöttét is, amelyek – az Unión kívülről bevándoroltak jelenléte által ösztönözve – kapcsolatot tartanak fenn és együttműködnek tagjelölt, illetve harmadik országbeli nőkkel. Ez hasznos tapasztalatcserét eredményezhet, valamint a fejlődési együttműködés javulását és végül fokozott kereskedelmi integrációt, hozzájárulva a világszintű élelmezési kihívás megválaszolásához.

6.3

A mezőgazdasági-vidéki területeken élő nők egészsége kiemelt fontosságú. Hatékony egészségügyi szolgáltatások (távgyógyászati és távdiagnosztikai struktúrákat is beleértve) és magas színvonalú orvosi rendelők révén kellene munkahelyi egészségüket és biztonságukat ellenőrizni és szakmai eredetű betegségeiket kiszűrni, ami állást is teremthet a szakosodott munkaerő számára. E szolgáltatásoknak (elsősorban a reproduktív egészség és a nőgyógyászati megelőzés terén) ingyeneseknek kellene lenniük, de díjukat mindenképpen a családi jövedelemhez és egyéb kiadásokhoz kellene igazítani. Döntő szempont az időskorú nők nagyszámú jelenléte: egyes, erőteljesen mezőgazdasági-vidéki jellegű országokban a nők várható élettartama sokkal hosszabb a férfiakénál, ezért túlsúlyban van a női népesség a hatvan éven felüliek között (17). Az itt élő nők számára elengedhetetlen az orvosi szolgálat, a segítségnyújtási és támogató intézkedések megléte már csak annak érdekében is, hogy a fiatalabbak ne legyenek kénytelenek további családi terheket magukra vállalni.

6.4

A kisegítő házastársak helyzete országonként továbbra is igen eltérő. Hivatalosan nem ismerik el őket munkavállalókként, jóllehet intenzív munkát végeznek az ágazatban. Ráadásul egyes tagállamokban továbbra sem részesülnek semmilyen egészségügyi szolgáltatásban vagy nyugdíjellátásban (az egyetemesen járó kivételével, amennyiben a társadalombiztosítás azt előírja). Eszközök szükségesek e nők biztosítási fedezettségének garantálására, például szociális szereplők vagy területi önkormányzatok által támogatott, specifikus nyugdíjalapokon keresztül. Helyénvaló lenne továbbá normákat meghatározni a közös jogosultságra vonatkozóan, esetleg a nők mezőgazdasági-vidéki téren betöltött szerepe európai statútumának keretében.

6.5

Az energia ésszerű felhasználása és a hulladékfeldolgozás terén a nők alapvető funkciót látnak el a családi gazdálkodás irányítóiként. A szelektív hulladékgyűjtés, valamint a kellő komposztálási és feldolgozási (biomassza előállítására irányuló) struktúrák illeszkedhetnek az energiatakarékossági célkitűzésekhez, valamint a ténylegesen energetikailag önellátó, megfelelő mezőgazdasági és biológiai termelési ciklusokhoz. A hatékony termelést és erőforrás-felhasználást célzó, új környezetbarát technológiákhoz való hozzájutást elő kellene segíteni és specifikus ösztönzőkkel támogatni kellene a nők által irányított vállalkozások és tevékenységek esetében.

6.6

Számos országban hoztak kedvező tapasztalatot a nők falusi turizmusra irányuló – főként szövetkezeti jellegű – kezdeményezései, melyek kiváló gazdálkodási eredménnyel jártak. Tekintettel a fenti idegenforgalom-típus iránti növekvő érdeklődésre, hálózatba kellene szervezni az arra irányuló tevékenységeket, és meg kellene osztani a legjobb gyakorlatokat.

6.7

Ahhoz, hogy hozzájárulhasson a fenntartható fejlődéshez és a nők gazdálkodásához (amely gyakran kis parcellákon folyik), az elosztásnak magas színvonalúnak, funkcionálisnak és rugalmasnak kell lennie: a visszafogott költségekkel működő helyi elosztási szövetkezetek előmozdíthatnák, hogy elérhetőbb áron kerüljenek forgalomba a jó minőségű, jellegzetes helyi termékek. Ezen áruk népszerűsítése szempontjából egyes specifikus események is hasznosnak bizonyultak.

6.8

Fontos érvényre juttatni az eltűnőben lévő kézműipari és adott tájegységre jellemző termékeket. Célzott tájékoztatási és marketingakciók révén megőrizhetők, sőt továbbfejleszthetők az ezzel kapcsolatos tevékenységek és álláshelyek, ami a vidékről való elvándorlás és a tömeges import által kiváltott minőségromlás ellen hatna. Nélkülözhetetlen tehát a megfelelő szolgáltatások és technológiák, valamint a mezőgazdasági-vidéki övezeteket a városi piacokkal összekötő közlekedési formák hatékony együtthatása (18).

6.9

A mezőgazdasági és kézműipari vállalkozások és szövetkezetek létrehozásához a hitelfelvételi lehetőségek bővítése szükséges, egyrészt nagyobb felelősséggel ruházva fel a hagyományos bankokat (elsősorban a helyi agrár- és takarékpénztárakat), másrészt pedig ösztönözve a főként a nőket célzó mikrohitel-programokat.

7.1

A strukturális alapok közös rendelkezéseiről szóló rendeletjavaslat (19) elfogadására várva emlékezetnénk arra, hogy az EMVA-rendelet kiemeli annak szükségességét, hogy az alap forrásait felhasználják a nők és a férfiak esélyegyenlőségének elősegítésére, és előírja az e cél eléréséért tevékenykedő szervezetek tájékoztatását és részvételét (20). Az új közös rendeletet megerősíthetné az, ha gyorsított eljárást vezetnének be az innovatív és fenntartható, mezőgazdasági-vidéki vagy kézműipari vállalkozásokat vezető nők számára. Ez nagyobb erővel és javaslattevő képességgel ruházná fel a rendelet 6. cikkében hivatkozott partnerségben részt vevő civil szervezeteket.

7.2

Az alapokra vonatkozó közös rendeletjavaslat kapcsán (amelyről már készült EGSZB-vélemény (21)) nagymértékű aggodalomra adnak okot azok a hatások, amelyeket a makrogazdasági feltételrendszer (21. cikk) gyakorolhat a nőket célzó kezdeményezések fejlesztését célul kitűző projektekre. Az EGSZB kéri annak specifikus jogszabályi rendelkezés révén történő megakadályozását, hogy – közvetve vagy közvetlenül – a leggyengébb társadalmi szereplőket, és köztük a nőket sújtsák.

7.3

Az EGSZB (a fenti javaslatokban kért kötelezettségvállalásokon túl) szeretné, ha a Bizottság gyorsabban válaszolna a nőkkel kapcsolatos változásokra és elvárásokra, megelőzve elsősorban azt, hogy rugalmatlanná váljon a nők mezőgazdasági-vidéki helyzetének javítását célzó programok tartalma és módszertana.

7.4

A nőknek a mezőgazdasági és vidékfejlesztésben való nagyobb mértékű és magasabb szintű részvételét rendszeresen be kellene építeni az európai kutatás-fejlesztési, képzési (Európai Szociális Alap stb.) és munkavállalói mobilitási programokba, természetesen a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika végrehajtásán kívül is.

7.5

A II. pillér végrehajtására vonatkozó előírásokat, programokat és projekteket időszaki ellenőrzésnek kellene alávetni a KAP felülvizsgálatára irányuló eljárás keretében, hogy hatékony módon segítsék elő az esélyegyenlőség és a megfelelő erőforrás-felhasználás megvalósulását.

7.6

Foglalkozni kell a vidékfejlesztési politikával kapcsolatos, nőket célzó tematikus alprogramok tervezésével, továbbá a Leader program tapasztalatainak megfelelő hasznosításával és terjesztésével.

7.7

Ahhoz, hogy kidolgozhatók legyenek a nőkben rejlő potenciál kiaknázását prioritásként kezelő programok, a fizikai, adminisztratív és szociológiai értelemben vett területi szintnek a részvételi dinamika főszereplőjévé kell válnia. A szociális partnerek és a civil társadalom szervezetei közös, elsődleges felelősséget kell, hogy vállaljanak döntéseikért és azok végrehajtásáért. Ehhez képesnek kell mutatkozniuk arra is, hogy konkrétan és hatékonyan képviseljék a nők érdekeit, és biztosítsák integrációjukat a szervezetek valamennyi szintjén, növelve kapacitásépítési képességüket is.

7.7.1

Az EGSZB arra hívja fel az ebben képviselt valamennyi szervezetet, hogy fordítsanak jelentős figyelmet a mezőgazdasági és vidéki területen élő és dolgozó nőkre, tolmácsolják az ő igényeiket és törekvéseiket, és rendszeresen vonják be őket a különféle horizontális és vertikális partnerségi struktúrákba.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/34

1.1

Annak tudatában, hogy az Európai Unió és a Moldovai Köztársaság közötti szorosabb kapcsolatok mindkét fél érdekét szolgálják, az EGSZB jelen véleményében úgy határozott, hogy a 2012. márciusi kiküldetését követően az alábbiakat javasolja azzal a céllal, hogy

1.2

Az EGSZB az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek címzett ajánlásaiban kiegyensúlyozott szabadkereskedelmi megállapodás megkötését javasolja, amelynek során ügyelni kell arra, hogy a civil társadalmi szervezeteket a folyamat minden fázisába bevonják. A DCFTA megkötéséhez össze kell hangolni az Európai Bizottság és az Európai Külügyi Szolgálat tevékenységét. Az EGSZB szorgalmazza, hogy

1.3

A moldovai állami hatóságoknak szóló ajánlásaiban az EGSZB arra biztatja a kormányt és a parlamentet, hogy

1.4

A moldovai civil társadalmi szervezeteknek szóló ajánlásaiban az EGSZB fejleszteni kívánja a moldovai civil társadalommal fenntartott kapcsolatait a keleti partnerség keretén belül. A civil társadalom számára az alábbi ajánlásokat fogalmazza meg, amelyeket szívesen megvitatna Moldovában is egy konferencia keretében, ahol konkrétabban meghatároznák a partnerség kapcsolattartási dimenzióját. A moldovai gazdasági, szociális és környezeti tanács felállításán kívül az EGSZB a szociális partnerek és a civil társadalmi partnerek számára a következőket ajánlja:

2.1

A moldovai civil társadalom már részt vesz néhány létező mechanizmus révén az EU-hoz történő közeledési politikában. A Nemzeti Részvételi Tanácsot, ezt a 30 tagból álló konzultatív és a kormánnyal együttműködő szervezetet 2011 januárjában hozták létre, ugyanakkor a parlamenten belül létezik egy másik konzultatív testület. Az európai integrációt célzó, 2010 novemberében alapított nemzeti konvent több olyan szervezetet gyűjt egybe, amelyek célja, hogy javaslatokat tegyenek és információkat terjesszenek az európai integrációs folyamatról, ezáltal lehetővé téve a résztvevők közötti közvetlen és nyílt vitát. Ezen túlmenően a civil társadalmi szervezetek részvételével létrejött több tematikus platform nemzeti szinten.

2.2

A moldovai szervezetek részt vesznek a keleti partnerség civil társadalmi fórumán belüli különböző csoportokban: demokrácia, emberi jogok, jó kormányzás és stabilitás; általános ajánlások; környezetvédelem, energia és éghajlatváltozás; személyközi kapcsolatok. Az EGSZB ösztönözni kívánja egy ötödik platform megalakítását a szociális párbeszéd témájában, amely általánosabban gazdasági és szociális kérdésekkel is foglalkozna. (3)

2.3

A szociális partnerek lényeges szerepet játszanak az EU és Moldova közötti közeledésben. Az alkotmány elismeri a szakszervezeti szervezetek függetlenségét, amelyet egy 2000 júliusában elfogadott törvény rögzít, amely biztosítja a szakszervezeti szabadságot, a kollektív tárgyalási módot és a vagyon védelmét. A szakszervezetek helyzete az elmúlt évek során jelentős átalakulásokon ment keresztül: a CSRM és a Solidaritate, a két létező szakszervezet egybeolvadt, hogy egyetlen szakszervezeti központtá, a Moldovai Köztársaság Szakszervezeteinek Nemzeti Konföderációjává (CNSM) alakuljon át. Miután a CNSM a Nemzetközi Szakszervezeti Szövetség tagjává vált, folyamatosan részt vesz a nemzetközi tevékenységekben és az üléseken. Kérhetne továbbá megfigyelői státuszt a Szakszervezetek Európai Konföderációján belül.

2.3.1

A legreprezentatívabb munkáltatói szervezet a Moldovai Köztársaság Nemzeti Munkaadói Szövetsége, melyet 1996-ban alapítottak és 32 tagot számlál, és magát apolitikusnak, valamint függetlennek tartja. A munkaerő foglalkoztatásának nemzeti ügynöksége kezeli az EU és a Moldovai Köztársaság közötti „Mobilitási Partnerség” elnevezésű projektet, amelynek célja, hogy a moldovai munkaerőpiac integrációja akadálymentesen menjen végbe. A munkáltatói szervezetek a projekt határozatainak helyi és regionális szintű végrehajtása révén részt vesznek ebben az integrációban.

2.3.2

Hasznos lenne tehát a DCFTA-ra vonatkozó kérdésekkel foglalkozó tájékoztatási csoportok megerősítése a szociális partnerségeken belül, az európai országok vagy uniós tagállamok hasonló szakembereivel együttműködve.

2.4

A társadalom bizonyos kategóriának – különösen a vidéken élőknek – a helyzete továbbra is bizonytalan. A szociális helyzet romlása különösen a nőket sújtja: magas munkanélküliség, a képzettség és a fizetések csökkenése, idénymunka vagy alacsony szintű szociális szolgáltatások. A nők a férfiakéhoz hasonló jogokkal rendelkeznek, ám kiszolgáltatottabb helyzetben vannak a munkaerőpiacon. Ezen túlmenően a nők a moldovai vállalkozóknak csupán 14 %-át adják. A vidéki lakosság nagyobb súllyal van képviselve a szegénységi küszöb alatt élők között, (4) és a szegény vidéki lakosság súlya nőtt 2009-ben. A moldovai gyermekek különböző nehézségeknek vannak kitéve: az állandó lakhely hiánya, a gyermekmunka, az gyermekcsempészet és a prostitúció aggasztó jelenségek. Továbbra is elterjedt a „társadalmi árvák” jelensége – vagyis olyan gyermekeké, akiket családjuk szegénységükből kifolyólag árvaházba ad.

2.5

A média működése javult az elmúlt évek során. Az audiovizuális koordinációs tanács 2010 októberének végén a politikai médialefedettség felügyeletére új módszertant fogadott el, az EU és az Európa Tanács segítségével. Ezen túlmenően 2010-ben két új televíziós csatorna (a Jurnal TV és a Publika TV), valamint négy új rádióállomás (Radio Sport, Aquarelle FM, Publika FM és Prime FM) jelent meg. Az újságírók európai kérdésekre vonatkozó képzését prioritássá kellene tenni. A szólásszabadság területén elért haladásnak köszönhetően jobban tájékoztathatóak az uniós közeledés kihívásairól a polgárok és az üzleti körök, például a mezőgazdák.

2.6

A tagadhatatlan haladás ellenére azonban a civil társadalom továbbra is komoly szervezési nehézségekkel küzd. A területi különbségek jelen vannak: a nem kormányzati ágazathoz tartozó szervezetek a nagy központokban (Chisinau, Balti, Cahul és Ungheni) tevékenykednek, az ország nagy részén viszont kevésbé aktívak. Ezzel szemben a szakszervezetek jobb területi lefedettséggel rendelkeznek. A fennálló szakadás következtében a Dnyeszter két partja közötti együttműködés meglehetősen korlátozott marad. Ezen túlmenően a nem kormányzati szervezetek nagymértékben függnek néhány külső támogatótól, ami veszélyezteti függetlenségüket és fennmaradásukat. Végül, ami a szakértői hálózatokat illeti, még ha minőségiek is, túl szűk szakértői körre támaszkodnak, ugyanis a jelentős helyi nem kormányzati szervezetek az utóbbi években egyáltalán nem fejlődtek.

3.1

Az EU és a Moldova közötti DCFTA előkészítése az árukat, szolgáltatásokat és a befektetéseket érinti, ugyanakkor átfogó és mélyreható jellege a kereskedelemre vonatkozó közösségi vívmányok átültetéséhez és hatékony alkalmazásához vezet. Ehhez megfelelő támogatásra és komoly reformokra van szükség. A moldovai gazdaságnak tényleges problémája a versenyképesség hiánya, ami különböző tényezőknek tudható be: gyér közlekedési infrastruktúra (ez különösen a közúti infrastruktúrára érvényes), kisméretű belső piac, kevéssé innovatív környezet, tartósan instabil politika, nehéz hozzáférés a finanszírozásokhoz, valamint a korrupció. Az export már nem kizárólag a volt szovjet piacokra irányul. A külkereskedelem új, európai orientációja immár tényként kezelhető: az export több mint felének már ez a rendeltetési helye. Ennek eredményeként a textilágazat aránya növekedik az exporton belül (az 1999-es 10 %-ról 2008-ra 22,7 %-ra nőtt), (5) ami a képzett munkaerő alacsony költségének tudható be.

3.2

Egy, a tárgyalások kezdetével párhuzamosan elindított, a fenntartható fejlődésről szóló, kidolgozás alatt álló hatástanulmány 2012 szeptemberéig információkat fog szolgáltatni egy ilyen kereskedelmi nyitás pozitív és negatív hatásairól. (6) A konzulens ajánlattételi dokumentációjában (7) ki kell kérni az EGSZB véleményét e tárgyalások kihívásaival, valamint a nyilvános konzultációra beérkezett hozzájárulásokkal kapcsolatban. Ezen túlmenően különös figyelmet kell fordítani a tárgyalási álláspontot kifejtő dokumentumra, amelyet az Európai Bizottság e hatástanulmányt követően kidolgoz, valamint a kísérő intézkedéseket szorosan nyomon követi.

3.3

Csupán korlátozott számú kockázatot rejt a megállapodás az EU számára: főként egészségügyi és növényvédelmi normákat és befektetési garanciákat érint. Az európai befektetéseknek kedvező üzleti légkör szükséges javítása a korrupció elleni fokozott küzdelemmel kezdődik. A 2011. évi korrupcióészlelési index Moldovát a világranglista 112. helyére sorolja, 2,9/10-es pontszámmal. (8) Az érintett intézmények a gazdasági bűncselekmények és a korrupció elleni küzdelem központja, valamint az ügyész korrupció elleni speciális egysége. A hatályos jogszabályok ugyan megfelelőek, ám a korrupcióellenes politika végrehajtása hiányokat mutat. Sajnálatosnak minősíthető a politikai élet finanszírozásának a hiánya, a polgárok többnyire fatalista szemlélete, valamint a civil társadalom elégtelen részvétele ezekben a témákban. A korrupció elleni harc a nemzetközi támogatók (Európa Tanács, EU, SIDA, Világbank, UNDP, USAID stb.) legfőbb prioritásai között szerepel. Nem kormányzati szervezetek több tömörülése foglalkozott ezzel az ágazattal (a korrupció elemző és megelőző központja, Transparency International Moldova, korrupcióellenes szövetség, a tényfeltáró újságírás központja). A politikai váltások eddig nem vezettek konkrét eredményekhez ezen a területen.

3.4

A DCFTA számos következménnyel jár a szociális szféra területére nézve. Ehhez kapcsolódóan az EGSZB hangsúlyozza a szociális párbeszédnek az ország fejlődésében játszott jelentős szerepét. Az Európa Tanács Szociális Chartája Kollektív Panasztételi Jegyzőkönyvének elfogadását ajánlja, valamint hogy javítsák a munkaügyi felügyeletet és hozzanak létre munkaügyi bíróságokat. A moldovai hatóságok együttműködnek az ILO-val a feketemunka kérdését illetően az európai normákhoz való közeledés jegyében, és részt vesznek az aktív időskornak és a generációk közötti szolidaritásnak szentelt 2012-es európai év eseményeiben. A Moldovába visszatérő korábbi migránsok helyzetét is javítani kell, és elő kell mozdítani a moldovaiak jogait külföldön. Kiemelendő területek még a munkaerő képzése és átképzése.

3.5

A mezőgazdasági és agrár-élelmiszeripari ágazat jelentős szerepet tölt be a megállapodás megkötése során Moldovában. A moldovai mezőgazdaságnak az európai piacokra irányuló exportja és az élelmiszerbiztonság garantálása érdekében előrelépéseket kell tennie olyan területeken, mint az eredetmegjelölés, az egészségügyi és növényvédelmi normáknak való megfelelőség ellenőrzése vagy a versenyszabályok tiszteletben tartása. Eddig a normákat ugyan elfogadták, ám a tényleges megvalósításuk hosszú és költséges folyamat, különösen az állati termékek előállítása esetében (2008-ban a méz volt az egyetlen exportálható állati termék Moldovában). Az európai normákhoz való igazodás jelentős költségekkel jár a kistermelőkre nézve, ezért a hatóságoknak az intézményi reformok politikáját kell követniük, és segíteniük kell az élelmiszeripari szektort és a borágazatot. Az Európai Bizottság kereskedelemösztönző támogatása által finanszírozott projektek komoly jelentőséggel bírnak az alkalmazkodást illetően.

3.6

A sokáig hanyatlófélben lévő iparágak láthatóan ki tudják használni az előnyös, versenyképes árakban rejlő lehetőségeket az európai piacok közelségében, ahogy ezt a textilágazat gyors fejlődése is mutatja. Ez a könnyűipari ágazat a terület egészére kiterjedhet, különösen a hátrányos helyzetű déli régiókra. Az autóipar a közelmúltban, német befektetőknek köszönhetően áttörést ért el az ország északi részében. Moldovának a Duna régióra vonatkozó stratégiában és a (különösen a Dnyeszter jobb partján található) nagy ipari létesítmények modernizációjában való részvétele lehetőségeket jelentene a fejlődésre.

3.7

Ahhoz, hogy egy ilyen, az EU-val kötött szabadkereskedelmi megállapodást mélyrehatónak és átfogónak lehessen nevezni, a megállapodásnak abból kell kiindulnia, hogy Moldova képes lesz igazodni a közösségi vívmányokhoz. Ezt az elvárást megfelelő pénzügyi támogatásnak kell követnie. A belső piacok kibővítésének tapasztalatai egyértelműen kimutatták a strukturális alapok szerepét a társadalmi és területi kohézió biztosításában. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy ehhez fogható kísérő intézkedéseket állítsanak össze azzal a céllal, hogy csökkentsék a társadalmi egyenlőtlenségek és területi eltérések növekedésének kockázatát. A megállapodás nyomonkövetési bizottsága ennek érdekében különös figyelmet szentel majd a mezőgazdasági és vidékfejlesztési szomszédsági program (ENPARD) végrehajtására.

3.8

Moldova ökológiai mérlege komoly aggodalmakra ad okot a jövőt illetően (talaj, víz, energia), ezt a megállapodásról folytatott tárgyalások során figyelembe kell venni. E terület szovjet öröksége különösen súlyos, főként, ami a mérgező maradékanyagok kezelését illeti. Az utóbbi években gyakori szárazságok megmutatták, hogy a moldovai gazdaság sérülékeny a környezet és az éghajlat romlásával szemben. Ezen túlmenően a felszín alatti vízkészlet több mint fele szennyezett, miközben a felszín alatti vizek a lakosság ivóvíz-igényének kétharmadát fedezik. A környezetvédelmi politika a nemzetközi – például az EBB által tett – vállalások ellenére kevés pénzügyi eszközzel rendelkezik. Emellett nagy szükség van arra, hogy fokozzák valamennyi olyan gazdasági szereplő tudatosságát, amely egyelőre még nincs eléggé tudatában a közlekedési vagy az építési ágazat területén felmerülő kihívásoknak. Az Európai Energiaközösségbe belépett Moldova szintén rendkívüli módon függ a fosszilis energiahordozók behozatalától, míg energiahatékonysága továbbra is alacsony. Az EGSZB javasolja, hogy támogassák az energiamegtakarítást ösztönző környezetvédelmi szervezeteket, a források ésszerűbb felhasználását és a hulladékgazdálkodást.

3.9

Különös figyelmet kell szentelni a hatástanulmányban a Dnyeszteren túli területek helyzetének, hogy a DCFTA tükrében értékelni lehessen a megállapodásnak a határok biztonságára esetlegesen gyakorolt hatását, valamint a gazdasági és szociális hatásokat. Ez a magállapodás hozzájárulhatna a belső eltérések feloldásához, és biztosíthatná a területi integritást.

4.1

A civil társadalom több párbeszédre és konzultációra való ösztönzése érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy állítsák fel a moldovai gazdasági, szociális és környezeti tanácsot a régió más országaiban történtek mintájára. A különböző európai tapasztalatok tanulmányozása lehetővé teszi Moldova saját útjának a kialakítását.

4.2

A moldovai gazdasági, szociális és környezeti tanács kialakítására vonatkozó projekt megválaszolja majd a civil társadalom strukturálódására irányuló igényt, és megerősíti a civil társadalom befolyását és relevanciáját. Az alkalmi struktúrák jelenlegi széles változatossága rugalmas és kísérletezésre lehetőséget adó keretet nyújt, ezek folytonossága ugyanakkor bizonytalan, működésük pedig sérülékeny. Mivel a szociális partnerek és az egyesületi mozgalmak vagy nem kormányzati szervezetek álláspontjai átfedik egymást, ezeket az álláspontokat nem lehet jól áttekinteni a nyilvános viták során.

4.3

A moldovai gazdasági, szociális és környezeti tanács jelentősen hozzájárulhatna ahhoz, hogy a társadalmi választások megegyezésen alapuljanak, lehetővé téve a különböző érdekek figyelembevételét a fejlődési modellben. Az egyeztetésen alapuló közös munkának a fenntartható fejlődés három pillérére kell épülnie. Ez fontos lépés a Dnyeszteren túli területek újbóli integrációját célzó életképes stratégia számára is.

4.4

A moldovai gazdasági, szociális és környezeti tanács biztosítaná az elemzések függetlenségét, kivonva azokat a pártcélokat szolgáló viták alól, és függetlenítve őket a források eredetétől is, lehetővé téve ugyanakkor a nézőpontok ütköztetését. Továbbá ennek keretében foglalkozni kellene a nemen, a származáson vagy a valláson alapuló megkülönböztetés elleni küzdelem kérdéseivel.

4.5

A moldovai gazdasági, szociális és környezeti tanács eleget tenne annak az igénynek, hogy értékeljék a közpolitikákat a közösségi vívmányok alkalmazásával kapcsolatban. Ez az intézmény az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal összehangolva fogadhatná a kereskedelmi megállapodás nyomonkövetési bizottságát.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/39

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/45

3.2.1

A „termelési piramis” megfordítása egy olyan transznacionális szövetkezeti megközelítés segítségével, melynek kritikus tömege garantálja a szükséges mértéket és hatókört. Az egyéni termelőkből vagy családi gazdaságokból kiindulva ösztönözni kell a szervezetekbe és szövetkezetekbe való tömörülést – amely a vidéki gazdaság egyik mozgatórugója –, olyan nagyobb struktúrákba (regionális hálózatokba és versenyképes gócpontokba) integrálódva, amelyek a termelőket közelebb viszik a legnagyobb hozzáadott értékkel bíró egységekhez az értékesítési csatornákban. Ez a szövetkezeti struktúra a termelési és fogyasztási pontok közötti értékesítési utakat lerövidítve lehetővé teszi a hozamok maximalizálását és a kereslet sokféleségének figyelembe vételét (8). A szövetkezeti integrálódás (9) nagyobb nyomon követhetőséget is eredményez a teljes folyamat során mind a minőség, mind pedig az árképzés területén, ami pedig forrásoptimalizációt és nagyobb hatékonyságot szül.

3.2.2

Nettó szociális eredmény. A szövetkezeti hálózat keretében nyert előnyöket a részt vevő szövetkezetek élvezik, ami javítja piaci erejük növelésével kapcsolatos lehetőségeiket, ami pedig javítja a foglalkoztathatóságot, és szélesebb körű hozzáférést eredményez az alapvető erőforrásokhoz, valamint kedvezőbb feltételeket teremt a termelőknek és a fogyasztóknak, kedvezve ezzel a szinergiáknak is a gazdasági kapcsolatok új környezetében.

3.2.3

A kereslet koncentrálódása  (10). A fogyasztói szövetkezetek révén, illetve az egyéni keresletet összefogó fogyasztói hálózatok ösztönzésének nyomán a vásárlók a tervek szerint kedvezőbb árakon juthatnak hozzá jobb minőségű termékekhez. A termelőkkel ápolt közvetlen viszony először a helyi, a közvetlen környezetben levő piacokon, majd az internetes virtuális kereskedelmi tranzakciók folyamatos tökéletesítésével alakítható ki. Ez a megközelítés megfelel a főbb uniós mezőgazdasági szervezetek és agrár-élelmiszeripari szövetkezetek által kitűzött céloknak: „A cél a mezőgazdasági termelők termékeik végső fogyasztókhoz való közvetlen eljuttatását célzó kezdeményezéseinek előmozdítása/támogatása (pl. közvetlen értékesítés az üzemben, agrárszövetkezeteken keresztül; a helyi piacokon, közös platformokon vagy a termelők által ellenőrzött vállalatokon keresztül).” (11)

3.2.4

Az értékesítési csatornák lerövidítésére épülő cirkuláris  (12) piaci modell. Azon piaci szereplők túlságosan nagy súlyának ellensúlyozására, akik nem hoznak létre hozzáadott értéket az agrár-élelmiszeripari termékek értékesítési láncában, olyan értékesítési csatornák fakultatív bevezetését kell ösztönözni, amelyek minél közvetlenebb kapcsolatra törekednek a termelési és a fogyasztási egységek, azaz az elsődleges termelők és a végső fogyasztók között (13). Ezzel a módszerrel könnyebb létrehozni olyan „piaci hurkokat”, amelyek lehetővé teszik, hogy az eszközök és költségek szempontjából ideális módon összehangolják egymással a lakosság szükségleteit a termelési erőforrásokkal, elkerülve ezáltal a felesleg vagy a deficit kialakulását, amely mesterséges áringadozásokat generálhat. Mindez az élelmiszer-ellátási lánc igazságosabb, átláthatóbb és kiegyensúlyozottabb működését eredményezi, ami elősegíti a legitim versenyt veszélyeztető tisztességtelen gyakorlatok és visszaélések felszámolását.

3.2.5

Új technológiák  (14). A technológiai innováció jelenti egy szövetkezetibb jellegű piac koncepciójának alapkövét, mind az agrár-élelmiszeripari termelési módszerek innovatív fejlődése, mind pedig az ahhoz szükséges logisztika kialakítása szempontjából, hogy optimalizálni lehessen a kommunikációs folyamatok hatékonyságát az intelligens termelési, elosztási és fogyasztási hálózatok kialakítása során (magas fokon önszerveződő, rugalmasan fejlődni képes szervezeti formákként, melyek képesek megtanulni, hogyan lépjenek fel céljaik elérése érdekében). Ezek interoperabilitása és összekapcsolódása egy digitalizált környezetben lehetővé teszi majd az ezáltal feleslegessé vált közbülső elemek kiiktatását. Az új technológiákat kell tehát eszközként használni annak a folyamatnak az elindításához, amely nagyobb kollektív hatékonyságot eredményez azáltal, hogy az élelmezési csatornákban felhasználja az innováció adta lehetőségeket, illetve az azokban rejlő átalakítási potenciált.

3.3.1

Intézkedések elfogadása a közösségi politikák keretében. A jogi keret reformja és megfelelő ösztönző politika révén elő kell mozdítani olyan támogató intézkedéseket, melyek fejlesztési ügynökségek, hitelintézetek stb. segítségével megerősítik a szövetkezeteket; a szövetkezeti integrációt és nemzetközivé válást segítő intézkedéseket; a kohéziót és a társadalmi innovációt segítő intézkedéseket, valamint olyan intézkedéseket, amelyek a közintézmények, valamint a kis és közepes vállalatok, szövetkezetek, fogyasztói szervezetek és más tömörülések közötti partnerségek kialakítását célozzák.

3.3.2

Szövetkezeti közbeszerzés  (15). A zöld közbeszerzések terén az elmúlt években elért előrelépések, valamint a közigazgatásban a közbeszerzési eljárásokhoz kapcsolódóan a közelmúltban elfogadott etikai kritériumok komoly hatást gyakoroltak a fenntarthatósági és együttműködési intézkedések társadalmi és gazdasági tervezésére. Mivel a közbeszerzés jelentős példaértékkel bír, és esetében nagy mennyiségű beszerzésről van szó, kétségtelenül rendkívül fontos eszköznek számít a kitűzött célok elérésében. A közigazgatás és a szövetkezeti hálózatok közötti piaci mozgások élénkítése döntő jelentőséggel bírhat egy új fenntartható termelési és fogyasztási modell szempontjából.

3.3.3

Minőségi védjegyek  (16). A minőségi védjegyek közvetlen támogatási eszközök; tanúsítják a forgalmazott termék származási helyét, jellegzetességeit és jellemzőit, és hangsúlyozzák a szövetkezeti termeléshez kötődő társadalmi elem hozzáadott értékét („szövetkezeti védjegy”). Ez a védjegy közismertséget kölcsönöz, és lehetővé teszi, hogy az agárszervezet a termelésorientált megközelítésről áttérjen a piaci alapúra.

3.3.4

Átláthatóság és fogyasztói tájékoztatás  (17). A szövetkezeti piacon a vásárlási döntéshozatallal kapcsolatos lakossági figyelemfelkeltő és tudatosító kampányokhoz kapcsolódva az átláthatóság, különösen a minőség és a nyomon követhetőség kapcsán, kiegyensúlyozó tényezőnek számít az értékláncban. Nagyobb információs szimmetriát és összehangolt fellépést eredményez a termelői és a fogyasztói oldal között (ezek mind szükségesek egy fenntarthatóságra épülő modell hatékonyságához) azzal, hogy időben és térben az adott értékesítési folyamatok integrációjához köti a keresletet és a kínálatot. Kiemelt figyelmet kell szentelni a fogyasztói tömörüléseknek és azoknak a csatornáknak, amelyek az agrár-élelmiszeripari termékek iránti végfogyasztói kereslet megfelelő koncentrációjához vezetnek.

3.3.5

A szociális vállalkozásra és a szövetkezeti tömörülésekre irányuló oktatás és szakképzés  (18). Bár egyértelműen olyan proaktív eszközről van szó, amelynek hatása nem rögtön jelentkezik, alapvető fontosságú a piacon végbement változások megszilárdításához. A szövetkezeti elvek ismerete és iskolai keretek között történő elsajátítása nemcsak azzal jár, hogy már korán kialakul egy nyitott attitűd a szövetkezeti modell, valamint az együttműködés mint a bizalom forrása felé, hanem azzal is, hogy ezen elvek gyakorlati alkalmazása a szülőkre is kihat, olyan fogyasztási szokásokat kialakítva náluk, melyek összhangban vannak a javasolt intézkedésekkel. Ennek kapcsán nagyon fontos erősíteni a fiatalok körében a vállalkozó szellemet, ami ösztönzi és motiválja a szövetkezetek létrehozását és megszilárdítását, akár a termelési, akár az értékesítési, akár a fogyasztási szakaszban. Mindehhez kétségkívül hozzá fog járulni a szövetkezetekkel kapcsolatos bevált gyakorlatok megismerése, cseréje és terjesztése.

3.3.6

Differenciált adóügyi elbírálás  (19). Fontos, hogy méltányosabb adóztatással erőforrás-hatékony fogyasztásra lehessen ösztönözni (20), hogy társadalmi-környezeti szempontból is jobban figyelembe vegyék az egyes termékek tartalmát és a szövetkezeti módszerből eredő szociális hozzáadott értéküket. Egy konkrét adóügyi keret szempontjából az adóügyi ösztönzők és a kompenzációs támogatások jelentik a legközvetlenebb eszközöket, és ezek kecsegtetnek leginkább azzal, hogy el lehet érni velük a kitűzött célokat. Több tagállam eddigi tapasztalatai alapján egy differenciált adóügyi elbírálás elfogadása előmozdítja a pénzügyi autonómiát és a függetlenséget, ugyanakkor a korábban javasolt kezdeményezések némelyikéhez hasonlóan előzetes hatáselemzést tesz szükségessé.

3.3.7

Technológiaalkalmazás. A technológiai előrelépések, illetve a technológiákhoz való széles körű hozzáférés adhatja a legnagyobb lökést a tervezett célok eléréséhez. Ennek kapcsán az alábbi kezdeményezéseket kell megemlíteni: az agár-élelmiszeripari termelésben alkalmazott kutatás és innováció; új értékesítési helyszínek és csatornák kialakítása és végül a fokozott minőségtanúsítás oly módon, hogy pluszpontokat adnak a tápértékért, beszállítói garanciákért és egyéb, a közjót szolgáló tényezőkért, és ezzel párhuzamosan pontokat vonnak le többek között a külső szociális és környezeti költségekért. Így olyan kritériumokat is figyelembe tudnak venni, mint az egészség és az élelmiszer-biztonság, az ökológiai vagy a szociális lábnyom, és a fogyasztók is értékelnék ezeket az ár és az ennek megfelelő termelési és kereskedelmi költségek viszonylatában. Ennek a tanúsítási eszköznek az alkalmazásához olyan elemek együttes meglétére lenne szükség, mint az okostelefon, a speciális informatikai alkalmazások és a közösségi hálók.

3.4.1

Gazdasági téren: stabil és biztos piaci hozzáférés a gazdák termékei számára, a hosszú távú finanszírozás, a társadalmilag felelős beruházások, a piac dinamizálása, a verseny védelme, a fogyasztók jogainak és érdekeinek védelme stb.

3.4.2

Társadalmi szempontból: a területrendezés, a vidékfejlesztés és a befogadás, a kulturális örökség és a helyi és regionális identitás, az élelmezés- és élelmiszerbiztonság, a túltermelés elkerülése és az élelmiszerekhez való hozzáférés, a termékek társadalmi nyomon követhetősége, a vállalatok áthelyezésének kerülése, tisztességes munkabér garantálása és a munkafeltételek javulása, a társadalmi felelősségvállalás és a felelős fogyasztás, a közegészségügy és az egészséges életmód, a közvetlen polgári szerepvállalás a képviseleti intézmények döntéshozatalában stb.

3.4.3

Környezeti szempontból: az energetikai megtakarítások, az ökoszisztémák megőrzése, az ökológiai lábnyom, az agroökológia, a nyersanyagok és természeti erőforrások ésszerű és felelősségteljes felhasználása, az agrár-élelmiszeripari termékek életciklusa, zöld munkahelyek teremtése a piaci terjesztés stratégiájának részeként stb.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/49

—

síkra száll amellett, hogy szükség van az uniós jogi keret szabványosítására a légiközlekedési ágazat egészében, ami megakadályozza az ellenőrizetlen támogatási gyakorlatokat, és egyenlő versenyfeltételeket biztosít valamennyi piaci szereplő számára, így a helyi szinten is,

—

egyetért azzal, hogy általános elvként a magánberuházások nem tekinthetők állami támogatásnak. Ugyanakkor egy állami szereplő felléphet magánbefektetőként, amennyiben a beruházás gazdaságilag indokolt.

—

ajánlja, hogy a repülőtéri infrastruktúrába történő beruházások számára nyújtott állami támogatásokat és a légitársaságoknak nyújtott indulási támogatásokat csak nagyon szigorúan meghatározott esetekben engedélyezzék, és ezeket a támogatásokat tartalmukat és nagyságukat tekintve korlátozzák,

—

támogatja, hogy teljesen nyilvánossá tegyék a repülőtereknek és légitársaságoknak nyújtott támogatásokat és kifizetésük feltételeit,

—

sürgeti a szociális párbeszéd további ösztönzését és a szociális dömping elkerülését az ágazatban,

—

hangsúlyozza az iránymutatások megfelelő végrehajtásának fontosságát; ezek érvényre juttatása a legnagyobb jelentőséggel bír,

—

hosszú távú politikát sürget a regionális repülőterek fejlesztésének tekintetében. A légiközlekedési iránymutatások csak akkor érvényesíthetők sikeresen, ha egyértelmű politikai prioritásokról állapodnak meg a regionális repülőterek fejlesztését illetően.

—

az egyszerűsítés igénye, valamint az iránymutatások átláthatóságának növelése,

—

a légitársaságok és repülőterek számára nyújtott állami támogatás nagyobb mértékű érvényesítésének támogatása,

—

új szabálykategóriák bevezetése az ugyanabban a vonzáskörzetben található repülőterek közötti versenytorzulás elkerülése érdekében,

—

a finanszírozási támogatásokra vonatkozó szabályok nagyobb mértékű egyértelműsége és kiszámíthatósága (a pénzügyi paraméterek egyértelmű meghatározása).

—

a verseny nem torzulhat,

—

a regionális légi közlekedés további kiépítése révén javítani kell a régiók fejlesztését és hozzáférhetőségét,

—

kerülni kell a nem gazdaságos repülőterek felhalmozódását,

—

kerülni kell a kapacitásfeleslegek létrehozását és fenntartását.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/54

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) mindenekelőtt azt kívánja kiemelni, hogy a vállalkozások – lényegükből fakadóan – központi szereplői a piacokon működő egységek alkalmazkodási stratégiáinak, következésképpen a szerkezetátalakítási folyamatok középpontjában állnak.

1.2

Az EGSZB kiemeli az ipari szerkezetváltás kapcsán annak a szerepnek a fontosságát, amelyet az Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) játszott és jelenleg is játszik a konstruktív párbeszéd fórumaként, valamint ötletek és javaslatok kidolgozójaként az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament számára.

1.3

Az EGSZB megerősíti, hogy a szerkezetátalakítás általában komplex folyamatok formájában zajlik. A változásokra való felkészülés azt jelenti, hogy a vállalkozásokat és az alkalmazottakat fel kell készíteni a rájuk váró új kihívásokra a változások társadalmi hatásának minimalizálása és a siker esélyeinek maximalizálása érdekében, a kölcsönös bizalom légkörének megteremtése, valamint a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom következetes bevonása mellett.

1.4

Az EU munkavállalóinak és vállalkozásainak a következőkkel kell szembenézniük:

1.5

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a zöld könyv közzététele a kellő időben történt, és reméli, hogy a megvitatást követően konkrét és hatékony cselekvésre kerül sor, integrált megközelítést alkalmazva a termelés, a fogyasztás és a szolgáltatások valamennyi szintjén. Ehhez a termelési és elosztási lánc különböző szintjei közötti interakcióra és információcserére van szükség, kiegészítve a tárggyal kapcsolatos jó gyakorlatok megosztásával, valamint az európai normák és közösen vallott értékek összességére épülő iránymutatások, normák és referenciakeretek végrehajtásának pontos ütemtervével.

1.6

Az EGSZB alapvetően fontosnak tartja, hogy a felkészülés és a szerkezetátalakítás során megerősödjön a szociális partnerek, a szervezett civil társadalom és a fogyasztók szerepe uniós, tagállami, regionális, helyi és vállalkozási szinten, a területi vezetők, valamint a kompetencia- és tudásalapú hálózatok bevonása mellett.

1.7

Az EGSZB megítélése szerint a szociális párbeszéd, a tárgyalás és a részvétel nem csupán alapértékei az európai szociális modellnek, hanem olyan eszközök is, amelyek sikerrel támogatják és mozdítják elő a társadalmi kohéziót, a minőségi foglalkoztatást, a munkahelyteremtést, valamint az innováció és az európai gazdaság versenyképességének megerősítését.

1.8

Az EGSZB véleménye szerint az EU strukturális és kohéziós politikáit, ahogyan innovációs és kutatási politikáit is a szerkezetátalakításra való felkészülés és az azt kísérő mechanizmusok proaktív támogatása felé kellene irányítani, hogy a szerkezetátalakítás mindkét fél, a munkavállalók és a vállalkozások számára is kedvező legyen.

1.9

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy az európai strukturális politika sikerének biztosítása érdekében a gazdasági és szociális partnerek nagyobb szerepet kapjanak a strukturális alapokat ellenőrző szervekben.

1.10

Az EGSZB azt javasolja, hogy a strukturális politika intézkedései szoros összefüggésben álljanak és szorosan koordináltak legyenek a kutatást és az innovációt támogató intézkedésekkel, beruházások és iparpolitika segítségével támogatva az alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai gazdaságra való átmenetet.

1.11

Az EGSZB megítélése szerint az Unió oktatási, szakképzési és az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos programjait kiemelt eszközökként kellene kezelniük a hatóságoknak és a vállalkozásoknak, hogy proaktív módon elébe mehessenek a változásoknak, a gazdasági szereplők – elsősorban a kkv-k és a munkavállalók – folyamatos erőfeszítéseivel párhuzamosan.

1.12

Az EGSZB szorosabb koordinációt javasol európai szinten az Európai Bizottság politikái és szolgálatai, az ügynökségek és a számos megfigyelőközpont között, hogy a szerkezetátalakításon átmenő vállalkozások egységes és koherens támogatást kapjanak döntéshozataluk során. Különösen a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat – melyek nyilvánvaló nehézségekkel küzdenek a szerkezetátalakításra való felkészülésben – kellene megfelelő támogatási intézkedésekkel és mentorrendszerekkel segíteni.

1.13

Az EGSZB megismétli, hogy a globalizációval kapcsolatos problémák által érintett vállalkozásokban a foglalkoztatás fenntartására előirányzott állami támogatásoknak olyan követelményeken kell alapulniuk, amelyek biztosítják a szabad és tisztességes versenyt.

1.14

Végezetül az EGSZB kéri, hogy területi és ágazati szinten erősítsék meg a részvételen alapuló foresight (előrejelzési) eljárások fejlesztését támogató európai politikát, hogy közös, kölcsönösen elfogadható elképzeléseket lehessen megvalósítani – részben a területi tényezők jobb hasznosítása révén –, és így több és jobb munkahely jöjjön létre egészséges és versenyképes vállalkozásoknál.

1.15

Európa demográfiai fejlődésére való tekintettel az EGSZB különösen fontosnak tartja az idősödéssel és az úgynevezett „ezüst gazdaság”-gal kapcsolatos aktív politikát és azt, hogy a termékek és a szolgáltatások ezekhez az új lehetőségekhez alkalmazkodjanak.

2.1

Időre van még szükség ahhoz, hogy az európai gazdaság fellendüljön és kilábaljon a legsúlyosabb recesszióból, amely az utóbbi évtizedekben sújtotta Európát. A válság súlyos nyomással nehezedik az államháztartásokra, illetve a kormányokra, racionalizációkat, szerkezetátalakításokat, valamint vállalkozások megszűnését vonva maga után a reálgazdaságban, ami drámai következményekkel jár a munkanélküliségre nézve.

2.2

A szerkezetátalakítások összetett folyamatokon keresztül valósulnak meg, melyek többdimenziós formában jelentkeznek, és szükségessé teszik a vállalati szervezéssel, formával, méretekkel és tevékenységekkel kapcsolatos stratégiák megváltoztatását.

2.2.1

Elsősorban ágazati szinten kellene számos gazdasági és operatív célkitűzést meghatározni a világpiacok, illetve azon ágazatok helyzetéhez kapcsolódóan, amelyekben a vállalkozás működik.

2.3

Ezt a folyamatot úgy kellene a gyakorlatba átültetni, hogy – a fogyasztói érdekek és magatartás kellő figyelembevétele mellett – előmozdítsa a foglalkoztatási lehetőségeket a feltörekvő ágazatokban, különös tekintettel a kkv-kra, hiszen ők viselik a jelenlegi válság legsúlyosabb következményeit.

2.4

A változásokra való felkészülés nemcsak azt jelenti, hogy a vállalkozások és a munkavállalók készen álljanak a jövőbeli változásokra, hanem fel kell készülniük az ilyen kihívásokkal való szembenézéshez szükséges szerkezetátalakításokra is, a minimálisra csökkentve a változás szociális hatását, biztosítva a stabilitást és csökkentve a kiadásokat, szem előtt tartva a környezet védelmét és a fenntartható fejlődés szavatolását: az európai technológiai platformok, illetve az általuk végzett tanulmányok konkrét perspektívákat kínálhatnak mind a munkavállalók, mind pedig a vállalkozások számára.

2.5

A legutóbbi két évtizedben olyan jelenségek felgyorsulásának voltunk tanúi, mint a piaci újrapozícionálás, áthelyezések, termelési egységek átszervezése és/vagy bezárása, összeolvadások, akvizíciók, illetve tevékenységek kihelyezése; az utóbbi négy évben azonban egyre sürgetőbbé vált Európában az ilyen folyamatok felkészítő jellegének megerősítése a változások gyors lefolyása és a szerkezetátalakítás sürgető volta miatt, melyet az egyre mélyülő gazdasági-pénzügyi és piaci válság tett elengedhetetlenné. Az olyan jelenségek, mint az internetes kereskedelem látványos növekedése és a határokon átnyúló értékesítések is hatást gyakorolnak a piacokra a különböző országokban.

2.6

A gazdasági és pénzügyi válság amellett, hogy felgyorsította a különböző szintű szerkezetátalakítási folyamatokat, megszorító intézkedésekhez és a közkiadások csökkentéséhez is vezetett, ennek következtében pedig jelentős számú munkahely szűnt meg az állami szektorban, miközben több országban veszélybe kerültek a munkavállalókat, helyi közösségeket és vállalkozásokat célzó különböző szociális védőrendszerek.

2.7

Az Európai Bizottság szerkezetátalakítással kapcsolatos célkitűzése az, hogy segítse megerősíteni és terjeszteni a szerkezetátalakítás megvalósulási módját illető felkészülést és innovációs kultúrát: az Unió megosztja a felelősséget a tagállamokkal „az Európai Unió működéséről szóló szerződés 3. cikkében meghatározott célok elérése érdekében” (EUMSZ 145. cikk).

2.8

Az Európai Bizottság már a szerkezetátalakításról és a foglalkoztatásról szóló 2005-ös közleményében is elismerte a szerkezetátalakítás társadalmi költségeihez kapcsolódó problémákat, nemcsak maguknak a – munkafeltételeikben egyre nagyobb bizonytalanságot tapasztaló – munkavállalóknak, hanem a gazdaság különböző ágazatainak az esetében is.

2.9

Bár a szerkezetátalakítások alapvetően nemzeti és regionális szintű szabályozás tárgyai, az Uniónak jelentős felelőssége van a szerkezetátalakítások irányításával, ellenőrzésével és felgyorsításával kapcsolatban, mivel őrködnie kell a vonatkozó uniós szabályozási keret helyes működése felett, a tájékoztatás és a konzultáció, valamint a munkavállalók védelme (1) terén egyaránt, valamint aktív szerepet kell játszania, mely szerep alapvetően az Európa 2020 stratégián és a Szerződésben lefektetett kötelezettségeken alapul.

2.10

Ha az EU eredményesen akarja kezelni a pénzügyi és gazdasági válság, a globalizáció, az éghajlatváltozás, a demográfiai változások és a megszorító intézkedések társadalmi költségeiből eredő egyre növekvő egyenlőtlenségek miatt előállt kihívásokat, proaktív stratégiákat kell kidolgoznia, illetve megerősítenie a szerkezetátalakításokra való felkészüléssel és annak kezelésével kapcsolatban, értékek és gyakorlatok közös keretére építve, mely összhangban van a Szerződés fontosabb szociális és gazdasági célkitűzéseivel.

2.11

Az Európa 2020 „integrált iránymutatásai” (melyeket a Tanács 2010. 04. 22-én fogadott el) keretében az Uniónak és a tagállamoknak olyan reformokat kell megvalósítaniuk, melyek a tudás és az innováció vezérelte „intelligens növekedést” célozzák, a fogyasztók érdekeinek és magatartásának kellő figyelembevétele mellett, a következők érdekében:

2.12

A vállalkozások és az ágazatok szerkezetátalakításának támogatásához nélkülözhetetlen, hogy a vállalkozások korai előrejelző rendszerekkel (lásd Európai Szerkezetátalakítási Figyelő) rendelkezzenek, melyek előfeltételei az érdekelt felek által elfogadott szerkezetátalakítási folyamatok hatékony tervezésének, a munkavállalók megfelelő szakmai átképzésének, valamint az ágazati és ágazatok közötti hálózati fejlesztés biztosításának, integrált megközelítéssel kezelve a változásokat, szakmai iránymutatások segítségével, melyek garantálják a magas szintű foglalkoztatottságot.

2.13

Az Európai Bizottság 2012. április 18-án ismertette Strasbourgban új foglalkoztatási csomagját – erről az EGSZB-nek módjában áll majd véleményt nyilvánítani –, melyben arra kéri a tagállamokat, hogy erősítsék meg nemzeti foglalkoztatási politikáikat, és egyúttal utat nyit a koordináció megerősítése és a foglalkoztatási politikák nyomon követése felé.

3.1

Az Európai Bizottság nyilvános konzultációt rendezett a vállalkozások szerkezetátalakításával és a változások előrejelzésével kapcsolatban azzal a céllal, hogy megállapítsa, „melyek a sikeres gyakorlatok és stratégiák a szerkezetátalakítás és a változáshoz való alkalmazkodás területén”.

3.2

A zöld könyv különböző kérdéseket fogalmaz meg a válságból levonható tanulságokkal, a lehetséges gazdasági és ipari átalakításokkal, a vállalkozások és a dolgozók alkalmazkodási képességével, a regionális és helyi önkormányzatok szerepével és a szakmai képzésnek a humán erőforrások kezelésében, illetve a gazdasági és társadalmi szereplők közötti párbeszédben játszott szerepével kapcsolatban.

4.1

Az EGSZB véleménye szerint a zöld könyvet a szerkezetátalakításról és a foglalkoztatásról szóló 2005-ös közlemény folytatásaként kell felfogni, amelynek célja az EU szerepének meghatározása volt a szerkezetátalakítás előrejelzésében és kezelésében, a foglalkoztatás fejlesztése érdekében.

4.2

A 2005-ös közlemény az EGSZB véleménye szerint különböző tevékenységek pozitív fejlődését eredményezte közösségi szinten az előrejelzéssel és szerkezetátalakítással kapcsolatos európai megközelítés ösztönzése érdekében. Ilyen volt például a számos magas szintű tematikus konferencia, illetve szakértői szeminárium (szerkezetátalakítási fórumok), az ESZA keretében szervezett fórumok, különböző összehasonlító tanulmányok, „eszközkészletek”, valamint irányvonalak kialakítása, amelyre egyértelmű példa a zöld könyvhöz csatolt, „Európai szerkezetátalakítások” című európai bizottsági személyzeti munkadokumentum.

4.3

Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy a zöld könyv megközelítése – válaszként a jelenlegi válságra – nem tartalmaz olyan tevékenységekre vonatkozó javaslatokat, amelyek pontos, rövid határidőket tartalmazó menetrendbe illeszkednének, hanem egy sor nyitott kérdéssel foglalkozik anélkül, hogy határidőket vagy végrehajtási modalitásokat szabna meg. Az EGSZB által a jövőben véleményezendő más eszközökhöz, például a 2012 májusában kiadott foglalkoztatási csomaghoz tartozó reformok viszont erőteljesebbnek tűnnek.

4.4

A meghatározás szerint a vállalkozás az alkalmazkodási stratégiáknak és a saját működési egységei piacon történő pozícionálásának, így a működési stratégiából eredő szerkezetátalakítási folyamatoknak a központi szereplője. A következő tényezők nem hagyhatók azonban figyelmen kívül:

4.5

Európai szinten az EGSZB megismétli a korábban mondottakat, azaz hogy egy fejlesztési stratégia (2) megvalósítása érdekében a szervezett civil társadalom egészéhez tartozó szociális partnereknek egy társadalmi felelősségvállalási terület létrehozására kellene törekedniük, amelyben egymással összehangolt stratégiák érvényesülhetnek:

4.6

Az EGSZB véleménye szerint az EU strukturális és kohéziós politikáit, ahogyan innovációs és kutatási politikáit is a szerkezetátalakításra való felkészülés és az azt kísérő mechanizmusok proaktív támogatása felé kellene irányítani, hogy a szerkezetátalakítás mindkét fél, a munkavállalók és a vállalkozások számára is kedvező legyen. A strukturális alapok, főként az Európai Szociális Alap, az Európai Regionális Fejlesztési Alap és az Európai Globalizációs Alap fontos szerepet játszhatnak a dolgozók foglalkoztathatóságának növelése és a személyi leépítések társadalmi következményeinek minimalizálása szempontjából.

4.7

Az EGSZB szerint lényeges, hogy a gazdasági és szociális partnerek, valamint a szervezett civil társadalom szereplői részt vegyenek a strukturális alapok partnerségi és utókövetési szerveiben, valamint hangsúlyozza, hogy a helyi szereplők szakmai tapasztalatai alapvető feltételt jelentenek az európai strukturális politika sikere szempontjából.

4.8

Az EGSZB véleménye szerint kiemelt jelentősége van a szerkezetátalakítási és az iparpolitikai intézkedések közötti összefonódásnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra történő átállás szempontjából, amely figyelembe veszi a sürgető éghajlati és környezeti tényezőket és megfelelő finanszírozás által lehetővé teszi új, „zöld” munkahelyek és képesítések kialakítását, ahogyan azt az EGSZB régebbi véleményeiben is kiemelte (4).

4.8.1

A 2012-es évnek az aktív idősödés európai évévé való nyilvánítása kapcsán az EGSZB fontosnak tartja a nem kormányzati szervek, valamint a szociális gazdaság és a vállalkozások szakmai kompetenciáinak fejlesztését az egészségben és méltóságban töltött időskor támogatásának szempontjából, valamint az ilyen fogyasztók igényeinek megfelelő termékek és szolgáltatások fejlesztését. (5)

4.9

Az oktatással, a szakmai képzéssel és a folyamatos képzéssel kapcsolatos közösségi programokat az EGSZB véleménye szerint kiemelt eszközként kellene alkalmazni a változásokra való proaktív felkészülés érdekében, a vállalkozások és a dolgozók erőfeszítéseivel párhuzamosan. A Business Europe szerint „az EU vállalkozásainak 72 %-a kinyilvánította abbéli akaratát, hogy saját munkavállalóit szisztematikusan kívánja képezni, 2010-ben pedig az EU munkavállalóinak 32 %-a vett részt a saját munkaadója által finanszírozott képzéseken”

4.10

A válságra adott társadalmi válaszra vonatkozó nemzeti ösztönzési csomagok, valamint a mindezidáig elfogadott javaslatok nem voltak megfelelőek. Nem irányul elegendő figyelem a munkahelyteremtés szükségességére vagy a kereslet ösztönzéséhez szükséges intézkedésekre (vagyis összehangoltabb pénzügyi ösztönzési csomagokra és a bérpolitikai kérdésekre).

4.10.1

A globalizációval és a hitelekkel kapcsolatos problémák által érintett vállalkozásoknál a foglalkoztatás fenntartására előirányzott állami támogatásoknak és finanszírozásoknak olyan követelményeken kell alapulniuk, amelyek biztosítják, hogy ezek a támogatások ne gördítsenek akadályt a szabad verseny elé, leginkább a foglalkoztatási szint fenntartására használják az eszközöket, és tartsák be a kollektív szerződéseket. Példaként lehet említeni a hollandiai fejlődést, ahol kifejezetten jól működtek az önfoglalkoztatói modellek. A munkanélküliek e rendszer révén lehetőséget kaptak arra, hogy szakértelmüket alkalmazzák és megteremtsék saját munkahelyeiket.

4.11

Az EGSZB szerint szükséges, hogy az európai szint szorosabb koordinációban működjön együtt az Európai Bizottság politikáival és szolgálataival, hogy a szerkezetátalakításon átmenő vállalkozások egységes és koherens támogatást kapjanak döntéshozataluk során.

4.12

Az EGSZB megítélése szerint alapvető a szociális partnerek és a szervezett civil társadalom szerepének elismerése valamennyi szinten: a szociális párbeszéd, a tárgyalás és a részvétel nem csupán alapértékei az európai szociális modellnek, hanem olyan eszközök is, amelyeket az EGSZB mindig is támogatott, egyúttal pedig olyan eszközök is, amelyek sikerrel támogatják és mozdítják elő a társadalmi kohéziót, a minőségi foglalkoztatást, a munkahelyteremtést, valamint az innováció és az európai gazdaságok versenyképességének megerősítését.

4.13

Ezzel kapcsolatban az EGSZB hangsúlyozza azt a szerepet, amelyet az Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) játszik a konstruktív párbeszéd kiemelkedő fórumaként, valamint ötletek és javaslatok kidolgozójaként, az ESZAK-Szerződés óta sikerrel kiérlelt tapasztalataira támaszkodva.

4.14

Amint azt számos, a legjobb gyakorlatokkal kapcsolatos tanulmány és elemzés megmutatta akár uniós, akár nemzeti szinten, a szociális partnerek közötti bizalmi viszony és a hatékony társadalmi párbeszéd fontos eszközei a változások előkészítésének és lehető legjobb kezelésének.

4.15

Az EGSZB főként amellett száll síkra, hogy a párbeszéd, az egyeztetés és a tárgyalás lényegi feltételek a rugalmas biztonság reformjai, valamint opciói szempontjából. Egyrészről keretfeltételeket kell létrehozni, amelyek lehetővé teszik a vállalkozások számára – a nemzeti sajátosságokat figyelembe véve – az innovációkhoz, a piacokhoz, valamint a felhasználók/fogyasztók igényeihez való gyors és rugalmas alkalmazkodást, másrészről ösztönözni kell a munkavállalók alkalmazkodási képességét és szakmai fejlődését.

4.16

Másrészről, ahogyan azt az EGSZB már hangsúlyozta, a „rugalmas biztonság” csak akkor működhet, ha a munkavállalóknak megfelelő szakmai képesítésük van, emiatt az új munkahelyek teremtése szorosan kapcsolódik az új kompetenciákhoz. Az EGSZB egyébiránt úgy véli, hogy a stabil munkahelyekhez kapcsolódó (tágabb értelemben vett) biztonság javítására irányuló intézkedések jelenleg abszolút prioritást élveznek.

4.17

Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a hatóságok, az oktatási és képzési egységek és a vállalkozások egyesítsék erejüket az oktatási és képzési kínálat javítása érdekében, új profilokat és többoldalú szakmai képzettségeket alakítva ki, támogatva a tanulási folyamatokat a teljes szakmai életút során.

4.18

Ezzel kapcsolatban az EGSZB kiemeli annak alapvető fontosságát, hogy biztosítani kell a folyamatos oktatáshoz és képzéshez való hozzáférés mechanizmusait, amelyek célja az új szakmai profilok és képzettségek által támasztott követelményeknek való megfelelés, főként a fiatalok esetében, az Új készségek és munkahelyek menetrendjében leírt perspektíváknak megfelelően, amelyről az EGSZB-nek már alkalma nyílt véleményt alkotni (CESE 1172/2011) (6).

4.19

Az EGSZB kiemeli a különböző helyi szintű szereplők közötti megerősített együttműködés jelentőségét, mivel főként ezen a szinten „a jó társadalmi párbeszéd és a bizalmi légkör, valamint a változásokhoz való pozitív hozzáállás fontos tényezők a hátrányos társadalmi következmények megelőzése, illetve enyhítése szempontjából”

4.20

Az EGSZB véleménye szerint kiemelt figyelmet érdemelnek a kkv-k, amelyekre megfelelő intézkedéseknek kellene vonatkozniuk a hatóságok és a magánszereplők részéről, mint például munkaadói és szakmai szervezetek, kereskedelmi kamarák, ipari, kézműves és egyéb szervezetek, főként helyi és regionális szinten, a hitelekhez és a képzési kínálatokhoz való kiemelt hozzáférésre, valamint a bürokratikus és adminisztratív beavatkozások egyszerűsítésére vonatkozóan.

4.21

Az utólagos konzultációk és az előretekintő szerkezetátalakítási politika meghatározása során a több mint hét éves európai szintű alapos vizsgálatok és jelentések eredményeit kell alapul venni.

4.22

Míg a múltban egyértelműen a bevált gyakorlatokkal és az innovatív koncepciókkal kapcsolatos elemzések és az információcsere álltak a középpontban, (7) a jövőben az EU-nak inkább konkrét intézkedésekre – főként a fejlődéssel és a növekedéssel kapcsolatban – kell összpontosítania, valamint elő kell segítenie az európai normákon és közös értékeken alapuló közös irányelvek, normák és hivatkozási keretek végrehajtását.

4.23

Végül, de nem utolsósorban az EGSZB kiemeli az emberi aspektus jelentőségét: az ágazati és vállalati szerkezetátalakításoknak áldozatul esett személyek (és családok) gyakran emberi drámákat élnek meg, amelyek nem kapnak mindig kellő figyelmet. Az új beruházások ösztönzéséhez, valamint a növekedéshez és a fenntartható munkahelyteremtéshez szükséges intézkedések mellett pszichológiai és szociális kísérő intézkedésekről is kell gondoskodni.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/60

—

a stabilitási kötvények egyes formái esetében a költségvetési fegyelem romlana vagy teljesen megszűnne, mert az euróövezeti tagállamok államadósságuk hitelkockázatát részben vagy egészben közösen viselnék. Emiatt erkölcsi kockázat merülne fel abból adódóan, hogy a költségvetési fegyelem egyedi hiányából eredő hitelkockázatot valamennyi részes tagállam közösen viselné,

—

mivel a stabilitási kötvények kibocsátása gyengítheti a piaci fegyelmet, számottevő változásokra lenne szükség az euróövezeten belüli gazdasági kormányzás kereteiben, ami kihatna az adószuverenitásra,

—

ahhoz, hogy a befektetők elfogadják őket, a stabilitási kötvényeknek magas hitelminőséget kell képviselniük,

—

a magas hitelminőség elérése fontos ahhoz is, hogy a stabilitási kötvényeket valamennyi euróövezeti tagállam elfogadja,

a stabilitási kötvények hitelminősítése elsősorban a részes tagállamok hitelminősítésétől, valamint az azt megalapozó garanciális struktúrától függ.

3.2.1.1

Első megközelítés: A tagállami kibocsátás teljes kiváltása stabilitási kötvények egyetemleges kezesség mellett történő kibocsátásával

Ebben a megközelítésben az euróövezetbeli államadósság finanszírozását teljes egészében a stabilitási kötvények kibocsátása fedezné, a tagállami kibocsátás pedig megszűnne. A stabilitási kötvény minősítésében nagy valószínűséggel meghatározó szerepet játszana a nagyobb euróövezeti tagállamok hitelminősítése, ami alapján a ma kibocsátott stabilitási kötvény hitelminősítése várhatóan magas lenne. A stabilitási kötvények kibocsátásából származó előnyök ebben a megközelítésben lennének a legeredményesebben elérhetők, ugyanakkor azonban ez a megközelítés hordozná a legnagyobb erkölcsi kockázatot is. Igen szilárd keretre lenne hozzá szükség, amelynek célja a költségvetési fegyelem, a gazdasági versenyképesség és a makrogazdasági egyensúlytalanságok csökkentésének biztosítása tagállami szinten.

3.2.1.2

Második megközelítés: A tagállami kibocsátás részleges kiváltása stabilitási kötvények egyetemleges kezesség mellett történő kibocsátásával

Ebben a megközelítésben a stabilitási kötvények kibocsátása egyetemleges kezességen alapulna, de a tagállami kibocsátást csak részben váltaná ki.

A nem stabilitási kötvény formájában kibocsátott kötvényekért továbbra is a kibocsátó tagállamok vállalnák a kezességet. Ennek megfelelően az euróövezeti államkötvények piaca két elkülönült részből állna: a stabilitási kötvényekből és a nemzeti államkötvényekből. E megközelítés központi kérdése lenne, hogy a stabilitási kötvények és a tagállami kibocsátás egymáshoz viszonyított aránya milyen szempontok szerint határozható meg.

3.2.1.3

Harmadik megközelítés: A tagállami kibocsátás részleges kiváltása stabilitási kötvények önálló kezesség mellett történő kibocsátásával

Ebben a megközelítésben a stabilitási kötvények kibocsátása a tagállami kibocsátást szintén csak részben váltaná ki, és az euróövezeti tagállamok arányos kezességére támaszkodna. Ez a megközelítés a második megközelítéstől annyiban tér el, hogy a tagállamok felelőssége megmaradna a stabilitási kötvények rájuk eső részére, valamint a tagállami kibocsátásra vonatkozóan.

4.10.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 299/72

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) hangsúlyozza, hogy határozottan támogatja az európai űrpolitikát, és azon belül is az olyan nagy uniós projekteket, mint a Galileo vagy a GMES, amelyeket stratégiai jelentőségűnek tart az európai gazdasági és tudományos fejlődés szempontjából. Az EGSZB valamennyi eddigi véleményében (1) egyetértett annak szükségességével, hogy szenteljenek nagyobb figyelmet és több forrást az űrtevékenységeknek, amelyek terén az EU-nak meg kell őriznie kiemelt szerepét.

1.2

Az EGSZB egyértelműen ellenzi a Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy a GMES program továbbfejlesztéséhez és kiteljesítéséhez szükséges pénzügyi eszközöket külső, ad hoc alapban kezeljék.

1.3

Az EGSZB sürgetően szükségesnek látja az operatív szakaszba lépő program kapcsán, hogy biztosítsák annak folytonosságát, mivel ellenkező esetben kudarcot vallhat. A finanszírozási, kezelési és irányítási mechanizmusok megújítására, valamint a szokásosaktól és az EU-ban meggyökeresedettektől eltérőek bevezetésére irányuló javaslat egésze időszerűtlennek, indokolatlannak és nagy kockázatúnak tűnik. Az új finanszírozási szervezetek és modellek létrehozása ugyanis azt kívánja meg, hogy kimerítő és bizonytalan tárgyalási és tanulmányozási folyamatok kezdődjenek meg, amelyek bizonyosan évekig tartanak majd. Ez összeegyeztethetetlennek tűnik egy olyan program működésének a megindulásával, mint a GMES, és feleslegesnek is, tekintettel arra, hogy a Bizottság és az egyéb európai intézmények rendelkeznek a program megvalósításához szükséges illetékességi és hatáskörrel.

1.4

Az EGSZB kéri, hogy a program finanszírozását vonják be a 2014–2020 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keretbe, irányítását pedig strukturálják úgy, hogy az figyelembe vegye az Unióban már létező kapacitásokat, továbbá úgy, hogy elkerüljék mind az irányítási feladat elaprózódását különféle testületek között, mind pedig olyan új testületek kialakítását, amelyek nem tudnak részt venni egy olyan program igazgatásában, amelynek fejlesztése egy egész évtizedet vett igénybe. E kérést az EGSZB már megfogalmazta egy korábbi véleményében (2).

1.5

A jelen vélemény megvitatása során a GMES-üzemeltetésről szóló kormányközi megállapodásra tett javaslat (3) végrehajtásának részleteire vonatkozó közlemény nem változtat az itt felsorolt következtetéseken. Épp ellenkezőleg, megerősíti azokat, lehetővé téve az EGSZB számára, hogy még egyszer rámutasson annak magas kockázatára, ha későn vezetnek be egy új és még ki nem próbált finanszírozási és irányítási modellt, amely sem a többéves pénzügyi keretbe, sem pedig a kifejezetten az irányítást célzó hagyományos uniós mechanizmusba nem illeszkedik.

1.6

Az EGSZB nagyon aggódik annak konkrét veszélye miatt, hogy a GMES program komoly nehézségekbe ütközik, haszontalanná téve a már végrehajtott több mint 3,2 milliárd eurós beruházást. A tagállamok közötti egyeztetések alapján e kockázat inkább bizonyosságnak tűnik.

1.7

Az EGSZB rámutat arra, hogy működésének tervezett időpontját kevesebb mint egy évvel megelőzően (2013-ra várható a Sentinel 1., 2. és 3 konstellációk „A” szatellitjeinek fellövése) a GMES bonyolult finanszírozási és irányítási rendszerének a vizsgált közleményben leírt átalakítása igencsak kockázatosnak és indokolatlannak tűnik, már csak a programnak az EU számára képviselt stratégiai jelentősége alapján is.

1.8

A közlemény nem tartalmaz megvalósíthatósági elemzést, amelynek révén felmérhető lenne a kivitelezhetőség a hatásosság és a hatékonyság szempontjából. Az új rendszer szükségességének indoklása sem egyértelmű.

1.9

Az EGSZB hangsúlyozza a két kiemelt európai űrprogram, a Galileo és a GMES eltérő kezelését: az elsőre vonatkozik a többéves pénzügyi keret, a másodikra nem.

1.10

Az irányítást illetően meglepő a fenti összetett rendszerben az Európai Űrügynökségnek (ESA) szánt mellékes szerep, hiszen eddig ez dolgozta ki, kezelte és működtette az európai műholdrendszerek nagy részét, és – az Európai Bizottsággal együttműködve – az ESA biztosította a finanszírozás szinte teljes egészét. Az ESA helyettesítése új, vagy pedig a szatellitrendszerek kezelésében és az azok által összegyűjtött adatok feldolgozásában kevés tapasztalattal bíró szervezetekkel kevéssé megalapozottnak látszik.

1.11

Az EGSZB aláhúzza, hogy kevesebb mint egy évvel az előtt, hogy a GMES program finanszírozási modellje életbe lépne, igen magas kockázatot jelent a rendszer működésének megindulása szempontjából az, ha a közleményben javasoltaknak megfelelően ennyire radikálisan módosítják a programmal kapcsolatos kompetenciákat.

1.12

Az EGSZB kiemeli a Bizottság által az irányításra vonatkozóan ismertetett javaslat bizonytalanságát és meghatározatlanságát. Nyilvánvalóak a javasolt modell kritikus pontjai, vagyis elsősorban az, hogy a technikai koordinációt olyan szervezetekre bízná, amelyek nem járatosak az űrtevékenységekben, és nem rendelkeznek tapasztalattal a más szervezetekkel való együttműködésben sem. Ezenkívül a GMES program keretében tervezett tevékenységek több mint 80 %-a a világűrrel kapcsolatos. Az EGSZB arra hívja fel az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül a javasolt modellt, és őrizze meg az egységes irányítást, a program technikai lebonyolításának feladatát továbbra is az ESA-ra bízva az Európai Bizottság felügyelete és ellenőrzése mellett, az eredeti terveknek megfelelően.

2.1

A jelenleg vizsgált, 2011. november 30-i közlemény ismerteti az Európai Bizottság javaslatát – az eddigiek alapján kidolgozott és már végső kiépítési fázisba került – GMES európai stratégiai Föld-megfigyelési program operatív szakaszának finanszírozására, amely a 2014–2020 közötti többéves pénzügyi kereten (4) kívül valósulna meg. A dokumentum tartalmaz ezenkívül javaslatot az irányításra vonatkozóan is. Alapvető jelentőségű közleményről van tehát szó a GMES program szempontjából.

2.2

A GMES-üzemeltetésről szóló kormányközi megállapodásra tett javaslat (5) végrehajtásának részleteiről jelen vélemény megvitatása során megjelent további közlemény nem módosítja sem a jelen közleményre tett észrevételeket, sem pedig azok következtetéseit, mivel olyan kiegészítésről van szó, amely a javasolt alap pénzügyi vonatkozásait részletezi, és új szervezetet vezet be GMES Tanács néven, amely az európai űrprogramok irányítása terén eddig megnyilvánult kompetenciák duplikálódásához vezet, a hatáskörök egyértelmű ütközését és a döntéshozatali struktúrák megkettőződését váltva ki Európában.

2.3

Az európai Föld-megfigyelési program (GMES) a Galileo mellett egyike az Európai Unió két kiemelt űrprogramjának. Alapvető szerepet játszik a Föld-megfigyelésben, eszközt nyújtva az éghajlatváltozás értelmezésére és nyomon követésére, a polgári védelem és biztonság kialakítására, a fenntartható fejlődés megvalósítására és a válságok kezelésére.

2.4

Az, hogy a GMES program finanszírozását nem illesztették a többéves pénzügyi keretre (2014–2020) irányuló javaslatba, jelentős aggodalmat keltett annak konkrét veszélye kapcsán, hogy az Unió elveszíti egy stratégiai jelentőségű programját, amelyre eddig egy évtizednyi munkát és több mint 3 milliárd eurónyi beruházást fordítottak.

2.5

Az EGSZB 2011. decemberi elemzésében (6) már hangot adott a program jövőjét illető határozott aggodalmának, a finanszírozás folytonosságának hiánya miatt.

2.6

Az Európai Parlament 2012 februárjában a GMES jövőjéről szóló állásfoglalásában (7) leszögezte, hogy „nem ért egyet azzal, hogy a GMES-nek a többéves pénzügyi kereten kívüli finanszírozása – a bizottsági közleményben javasolt finanszírozási és irányítási struktúrával – megvalósítható lehetőség”.

2.7

A GMES űrtevékenységi eleme három szatellitkonstelláción (Sentinel 1, 2 és 3), valamint egyéb műholdak által szállított eszközökön (Sentinel 4 és 5) alapul. A három konstelláció első szatellitjeit 2013 során állítják pályára. Sürgős tehát azon pénzügyi keret meghatározása, amely biztosíthatja az immár közeljövőbeli működés finanszírozását.

2.8

Javaslat hiányában a 2012. január 9-i sajtókonferencia alkalmával az ESA főigazgatója megerősítette, hogy a GMES működésének finanszírozásáról szóló döntés híján az ESA szándékai szerint nem fogja végrehajtani a tervezett indításokat (8).

2.9

Az Európai Bizottság azt javasolja jelen közleményében, hogy a teljes infrastruktúra kiépítéséhez és üzembe helyezéséhez szükséges forrásokat egy új, kifejezetten a GMES-t szolgáló alap létrehozásával biztosítsák, amelynek felállításához arra lesz szükség, hogy az uniós tagállamoknak a Tanács keretében ülésező kormányképviselői megállapodásra jussanak.

2.10

Az alap forrásaihoz mind a 27 tagállamnak hozzá kellene járulnia a bruttó nemzeti össztermék (GNP) alapján. A közlemény tartalmazza a megállapodás tervezetét, amelyet a következő közlemény (9) később pontosított.

2.11

A közleményben szereplő irányítási javaslat, amely nem kevésbé fontos a finanszírozásinál, több szereplőt is megjelöl, amelyeknek foglalkozniuk kellene a GMES programmal összefüggő különféle vonatkozásokkal és területekkel.

2.12

Egy új, összetett finanszírozási rendszer és egy új irányító szervezet (GMES Tanács) bevezetése az űrprogram esetében indokolatlannak és megkésettnek tűnik az első műholdak fellövése előtt egy évvel.

3.1

A globális Föld-megfigyelést és biztonságot célzó GMES és a műholdas navigációra irányuló GALILEO az Európai Unió nagy stratégiai programjai, amelyek révén az EU függetlenségének és kiemelt szerepének megőrzésére törekszik az űrágazatban.

3.2

Az erős vezető pozíció és a függetlenség fenntartása az űrtevékenységeket illetően stratégiai fontosságú Európa jövője szempontjából azok széles értelemben vett, nagy hatókörű és lényeget érintő gazdasági, technológiai, geopolitikai és kulturális hatásainak köszönhetően.

3.3

Az Unió GMES nevű stratégiai programját a 911/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet hozta létre.

3.4

A közlemény megerősíti, hogy „az egyre növekvő globális szintű kihívások megoldásához Európának saját, jól összehangolt és megbízható Föld-megfigyelési rendszerre van szüksége. Ez a rendszer a GMES.”

3.5

A közlemény az uniós költségvetésen belüli, hagyományos kezelési rendszeren kívüli, új finanszírozási modellt javasol, amely mind a 27 tagállam konkrét fellépését és jóváhagyását igényli egy olyan mechanizmus szerint, amely – a jelenlegi pénzügyi viszonyok között (lásd például – de nem kizárólag – Görögország helyzetét, valamint Franciaország és Olaszország lehetséges likviditáshiányát) – ha nem is bizonyossá, de rendkívül valószínűvé teszi a modell működésképtelenségét, ami a GMES program végét jelentené.

4.1

A közlemény előirányozza a GMES kizárását a 2014–2020-ra szóló többéves pénzügyi keretből.

4.2

A finanszírozásnak ehelyett a tagállamoknak a Tanácsban ülésező kormányképviselői közötti belső megállapodás alapján kellene történnie.

4.3

A megállapodás értelmében az egyes uniós tagállamok előzetesen végrehajtják a megállapodás hatálybalépéséhez szükséges eljárásokat, és erről értesítik az Európai Unió Tanácsának Főtitkárságát.

4.4

A megállapodás hatálybalépésének előfeltétele, hogy az összes tagállamban megtörténjen annak ratifikálása.

4.5

A megállapodás csupán akkor léphet életbe, amikor már az utolsó tagállam is jóváhagyta azt. Általában Európa és konkrétabban néhány tagállam jelenlegi pénzügyi helyzete okán ez a klauzula már önmagában is elégnek tűnik a GMES program bukásához.

4.6

A fenti Tanács összehívásának időbeli és egyéb feltételei egyelőre ismeretlenek, ami kockázatot rejt magában, tekintettel a Sentinel 1, 2 és 3 műholdak pályára állítási időpontjának (2013) közelségére.

4.7

A GMES-hez kapcsolódó alap programtervezésére, kezelésére és végrehajtására vonatkozóan a közlemény előirányozza, hogy a Tanács rendeletet fogadjon el a Bizottság javaslatára. E rendelet tervezete még nem áll rendelkezésre.

4.8

A GMES-alap létrehozására és végrehajtására, valamint a számlák bemutatására és felülvizsgálatára vonatkozóan a közlemény előirányozza, hogy a Tanács a Bizottság javaslatára pénzügyi rendeletet fogadjon el. E rendelet tervezete sem áll egyelőre rendelkezésre.

4.9

A program fejlesztéséhez napjainkig 3,2 milliárd eurónyi forrást használtak fel, amelynek szinte egészét az ESA (1,89 milliárd eurót) és az EU (1,3 milliárd eurót) biztosította.

4.10

A program teljes körű elindítása – a karbantartást, a fejlesztést és a frissítést is belevéve – a becslések szerint 5,8 milliárd eurót igényel majd a 2014–2020 közötti időszakban, vagyis az EU azonos időszakbeli költségvetésének – amely a többéves pénzügyi keretben (2014–2020) előirányzottak szerint 1 025 milliárd euró – mintegy 0,6 %-át. Érdekes megjegyezni azt is, hogy az Unió költségvetése a bruttó nemzeti összterméknek (GNP) mintegy 1 %-át teszi ki.

4.11

A GMES-nek az EU költségvetésén kívüli finanszírozására irányuló javaslat ugyanakkor látszólag nem nyújt pénzügyi hasznot, mivel mindenképpen a 27 tagállamnak kellene a program finanszírozását biztosítania, jóllehet egy összetett kormányközi megállapodáson alapuló, eltérő csatornán keresztül. Nem látható tehát e megoldás előnye.

4.12

Ami a program űrszegmensét illeti, az ESA rendelkezik az ahhoz szükséges forrásokkal, hogy a Sentinel 1, 2 és 3 konstelláció mindhárom „A” műholdját fellőjék. A Sentinel 1 esetében a röppályára állítás költségeit már kifizették, és a másik két műhold elindítása kapcsán sem merültek fel finanszírozási gondok. A 2013-at követő költségvetés tehát a konstellációk maradéktalan kialakítását érinti, amint azt azon szolgáltatások biztosítása érdekében előirányozták, amelyekre a műholdakat tervezték.

4.13

A közlemény számos szervezet közreműködését javasolja a GMES operatív szakaszának irányítására.

4.14

A politikai felügyelet és az igazgatás az Európai Bizottság feladata lenne.

4.15

A tárgyalt javaslat végrehajtásának részleteiről szóló, következő közlemény [COM(2012) 218 final, 2012. május 11.] szerint a GMES programot irányító szerv a GMES Tanács lenne, amelynek feladatköre az uniós programok általános irányítása kapcsán szokásosaktól kezdve az űrügynökségekre jellemzőkig számos különféle szerepet magában foglalna, átfedéseket hozva létre az illetékességek és a döntéshozó szervek között, ami nem áll összhangban a már így is szűkös uniós források hatékony felhasználásával.

4.16

A szolgáltatásokat illetően, a Föld-megfigyelési szolgáltatások műszaki koordinációjára az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA), a vészhelyzet-kezelési szolgáltatások technikai összehangolására az Európai Veszélyhelyzet-reagálási Központ (ERC), a légkörrel kapcsolatos szolgáltatásokéra pedig a Középtávú Időjárás-előrejelzés Európai Központja (ECMWF) kapna megbízást. Az éghajlatváltozás, a tengeri környezet változásainak nyomon követése és a biztonság tekintetében még nem jelölték ki a felelősöket. Az Európai Bizottság és más európai entitások érdekkörébe tartozó egyéb szolgáltatások esetében javasolt például az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség (EMSA), az Európai Unió Műholdközpontja (EUSC), az Európai Unió tagállamai külső határain való operatív együttműködési igazgatásért felelős európai ügynökség (FRONTEX) vagy az Európai Védelmi Ügynökség (EDA) közreműködése.

4.17

Az űrkomponenst illetően az operatív tevékenységeket (ideiglenesen) egyrészt az Európai Űrügynökség (ESA) végezné, szárazföldi és célorientált helyszínek nagy felbontású műholdas felvételeken keresztüli megfigyelésével, másrészt pedig a Meteorológiai Műholdak Hasznosításának Európai Szervezete (EUMETSAT), a légkör és az óceánok rendszeres világszintű megfigyelésével. Az űrkomponens fejlesztési tevékenységei az ESA és az Európai Bizottság illetékességébe kerülnének.

4.18

A fentiekben meghatározott ideiglenes megoszlás lefedi a teljes Sentinel 1 és 2 konstellációk és a 3. konstelláció „Land” komponensének kezelését. Nyilvánvaló, hogy ideiglenes feltételekkel nehézséget jelent ilyen megterhelő feladatok teljesítése szervezési és erőforrásbeli szempontból.

4.19

A helyszíni komponenst illetően az Európai Környezetvédelmi Ügynökség (EEA) technikai koordinációja javasolt.

4.20

Nem világos, hogy e szervezetek konkrét kompetenciái és igazgatási kapacitásai hogyan tudnak majd eleget tenni egy olyan program operatív szükségleteinek, mint a GMES, amely speciális tudást igénylő, döntő mértékű űrkomponenssel rendelkezik.

4.21

A GMES-ről szóló következő közleményben javasolt Tanács (10) szerepe átfedésben van az európai űrprogramok irányításával szorosan összefüggő illetékességi kör nagy részével, az európai hatáskörök egyértelmű ütközését és a döntéshozatali struktúrák megkettőződését eredményezve, egyfajta párhuzamos űrügynökséget hozva létre, ami nem áll összhangban az Európai Unió működéséről szóló szerződésben előirányzottakkal.