ISSN 1977-0979

doi:10.3000/19770979.C_2012.225.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 225

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

55. évfolyam
2012. július 27.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Régiók Bizottsága

 

95. plenáris ülés, 2012. május 3. és 4.

2012/C 225/01

A Régiók Bizottsága véleménye – Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012

1

2012/C 225/02

A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld könyv a családegyesítésről

7

2012/C 225/03

A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU levegőminőséggel és kibocsátásokkal kapcsolatos politikájának felülvizsgálata

11

2012/C 225/04

A Régiók Bizottsága véleménye – A közös halászati politika reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatok

20

2012/C 225/05

A Régiók Bizottsága véleménye – Aktív idősödés: innováció – intelligens egészség – jobb életminőség

46

2012/C 225/06

A Régiók Bizottsága véleménye – Energiahatékonyság a városokban és régiókban – a vidéki és a városi területek közötti különbségek kiemelt kezelése

52

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

 

95. plenáris ülés, 2012. május 3. és 4.

2012/C 225/07

A Régiók Bizottsága véleménye – Általános rendelet a közös stratégiai kerethez tartozó alapokról

58

2012/C 225/08

A Régiók Bizottsága véleménye – ERFA-rendelet

114

2012/C 225/09

A Régiók Bizottsága véleménye – Az Európai Szociális Alapról szóló rendeletre irányuló javaslat

127

2012/C 225/10

A Régiók Bizottsága véleménye – Az Európai Kohéziós Alapról szóló rendeletre irányuló javaslat

143

2012/C 225/11

A Régiók Bizottsága véleménye – A TEN-T jogi keretének felülvizsgálata

150

2012/C 225/12

A Régiók Bizottsága véleménye – Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (2014–2020)

159

2012/C 225/13

A Régiók Bizottsága véleménye – Az Európai Unió társadalmi változás és innováció programja

167

2012/C 225/14

A Régiók Bizottsága véleménye – Jogalkotási javaslatok a közös agrárpolitika és a vidékfejlesztési politika reformjára a 2013 utáni időszakra

174

2012/C 225/15

A Régiók Bizottsága véleménye – Erasmus mindenkinek

200

2012/C 225/16

A Régiók Bizottsága véleménye – Transzeurópai távközlési hálózatok

211

2012/C 225/17

A Régiók Bizottsága véleménye – A 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó fogyasztóvédelmi programról

217

2012/C 225/18

A Régiók Bizottsága véleménye – Egészségügy a növekedésért program, az egészségügyre vonatkozó harmadik többéves uniós cselekvési program (2014–2020)

223

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Régiók Bizottsága

95. plenáris ülés, 2012. május 3. és 4.

27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/1


A Régiók Bizottsága véleménye – Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012

2012/C 225/01

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

felhívja a figyelmet arra, hogy mindazok az országok (1), amelyeket a bővítése stratégia érint, már hivatalosan ratifikálták az Európa Tanács emberi jogokról szóló egyezményét, valamint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját. Az RB arra kívánja ösztönözni az országokat, hogy ezeknek a vállalásoknak tegyenek eleget, és hajtsák is végre azokat;

felhívja a figyelmet a többszintű kormányzás kialakulásának és fejlődésének, valamint a független médiának és a civil társadalomnak az alapvető jelentőségére a tagjelölt országokban, és felszólítja ezeket az országokat arra, hogy támogassák a polgári szabadságjogok és a demokratikus folyamatok tiszteletben tartását a politikai életben;

kiemeli az EU-bővítés minden szakaszában a felelős nemzeti közigazgatási szervek és a helyi és regionális önkormányzatok közötti formalizált konzultációs eljárás jelentőségét, az ugyanis szélesíti a társadalmi részvételt, elősegíti a szubszidiaritási elv alkalmazását, és közelebb hozza a polgárokat. Megkönnyíti továbbá a jogszabályok végrehajtását, és hozzájárul az előcsatlakozási eszközökkel való jobb gazdálkodáshoz, feltéve, hogy a helyi és regionális szintű képviselők kellő ismeretekkel rendelkeznek az integrációs folyamatról;

ösztönzi a helyi és regionális hatóságokat összefogó szervezetek létrehozását, illetve megerősítését, valamint az uniós tagállamok megfelelő partnerszervezeteivel való együttműködést. Ez mind a tapasztalatcserét, mind az integrációs folyamat előmozdítását szolgálhatja;

kedvezően vélekedik a tagjelölt országokban zajló integrációs folyamatról, és úgy véli, hogy azt egyúttal az átlátható végrehajtásra épülő decentralizációs folyamat szerves részeként kellene kezelni;

hangsúlyozza, hogy kulcsfontossággal bír az EU-tagállamok, tagjelölt országok és más országok közötti jószomszédi kapcsolatok elvének tiszteletben tartása, valamint kiemeli az ezek az országok közötti – határokon átnyúló és regionális – együttműködés fejlődésének szerepét és jelentőségét.

Előadó

Stanisław SZWABSKI (EA/PL), Gdynia városi tanácsának elnöke

Referenciaszöveg

A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2011–2012

COM(2011) 666

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános ajánlások

1.

rámutat arra, hogy az Európai Unió bővítésének célja a békés fejlődés és az együttműködés övezetének kiterjesztése Európában. Az Európai Unió ezért nyitott bármely csatlakozni kívánó európai ország iránt, amely tiszteletben tartja a demokratikus értékeket és elkötelezett ezek iránt, valamint teljesíti a tagság kritériumait; utal arra, hogy a bővítésre csupán abban az esetben van lehetőség, amennyiben biztosított a csatlakozásra váró ország sikeres integrációja;

2.

felhívja a figyelmet arra, hogy mindazok az országok, (2) amelyeket a bővítése stratégia érint, már hivatalosan ratifikálták az Európa Tanács emberi jogokról szóló egyezményét, valamint a Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját. Az RB arra kívánja ösztönözni az országokat, hogy ezeknek a vállalásoknak tegyenek eleget, és hajtsák is végre azokat;

3.

örömmel fogadja az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy nagyobb mértékben használják fel az előcsatlakozási támogatásokat az eredményorientált reformtörekvések támogatása és felgyorsítása érdekében. Ha bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat – ahol annak értelme van –, az javíthatja a kedvezményezett országban a felvevőképességet és előmozdíthatja a kapacitásépítést, és ezáltal az előcsatlakozási eszközök is hatékonyabban használhatók fel;

4.

hangsúlyozza, hogy a bővítési folyamatnak stabilitást és nagyobb mértékű jólétet kell biztosítania mind az EU, mind a tagjelölt országok polgárainak, emellett pedig a béke, a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés olyan növekvő térségének fejlődéséért vállalt közös felelősséghez kell vezetnie, amelyben belső piac működik, és amely a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a diszkriminációmentesség, a tolerancia, az igazságosság, a szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség céljaiért küzd;

5.

emlékeztet rá, hogy a sikeres és fenntartható reformfolyamatokhoz az összes társadalmi szint bevonása szükséges. Az a helyes kormányzás, amely magában foglalja az állami szektor korszerűsítését is a nemzeti, a regionális és a helyi szinttel összehangolva, jobb feltételeket teremt az átfogó és mélyreható demokráciához, a jobb átláthatósághoz, valamint az olyan rendszer kialakulásához, amelyre kevésbé jellemző a korrupció és a protekció. Egy decentralizált rendszer lehetőséget nyújt arra, hogy a polgárok elszámoltathassák a közszférát, valamint megkönnyíti számukra a döntéshozatali folyamatokban való részvételt;

6.

felhívja a figyelmet a többszintű kormányzás kialakulásának és fejlődésének, valamint a független médiának és a civil társadalomnak az alapvető jelentőségére a tagjelölt országokban, és felszólítja ezeket az országokat arra, hogy támogassák a polgári szabadságjogok és a demokratikus folyamatok tiszteletben tartását a politikai életben;

7.

kiemeli az EU-bővítés minden szakaszában a felelős nemzeti közigazgatási szervek és a helyi és regionális önkormányzatok közötti formalizált konzultációs eljárás jelentőségét, az ugyanis szélesíti a társadalmi részvételt, elősegíti a szubszidiaritási elv alkalmazását, és közelebb hozza a polgárokat, megkönnyíti továbbá a jogszabályok végrehajtását, és hozzájárul az előcsatlakozási eszközökkel való jobb gazdálkodáshoz, feltéve, hogy a helyi és regionális szintű képviselők kellő ismeretekkel rendelkeznek az integrációs folyamatról;

8.

ösztönzi a helyi és regionális hatóságokat összefogó szervezetek létrehozását, illetve megerősítését, valamint az uniós tagállamok megfelelő partnerszervezeteivel való együttműködést. Ez mind a tapasztalatcserét, mind az integrációs folyamat előmozdítását szolgálhatja;

9.

kedvezően vélekedik a tagjelölt országokban zajló integrációs folyamatról, és úgy véli, hogy azt egyúttal az átlátható végrehajtásra épülő decentralizációs folyamat szerves részeként kellene kezelni;

10.

kiemeli, hogy a bővítési folyamat előrehaladása és sikere jelentős mértékben függ attól, hogy milyen konkrét eredményeket érnek el a tagjelölt országok a koppenhágai kritériumok teljesítéséhez szükséges reformok végrehajtása terén;

11.

hangsúlyozza, hogy fontos felgyorsítani az adriai- és jón-tengeri makroregionális stratégia Európai Tanács általi jóváhagyásának folyamatát: a stratégia hozzáadott értéke, hogy zökkenőmentesebbé teszi és megerősíti a délkelet-európai térség tagjelölt és potenciális tagjelölt országainak csatlakozási folyamatát az Európai Unióhoz, emellett pedig lehetőséget biztosít a demokratikus folyamatok konszolidációjára a földközi-tengeri medence szélesebb régiójához tartozó területeken;

12.

hangsúlyozza, hogy kulcsfontossággal bír az EU-tagállamok, tagjelölt országok és más országok közötti jószomszédi kapcsolatok elvének tiszteletben tartása, valamint kiemeli az ezek az országok közötti – határokon átnyúló és regionális – együttműködés fejlődésének szerepét és jelentőségét;

13.

arra kéri az uniós tagságra törekvő országok hatóságait, hogy a helyi és regionális szintű adminisztratív szervekkel karöltve dolgozzanak ki koherens előírásokat és nemzeti stratégiákat, és bocsássák a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére a társadalom peremére szorult csoportok integrációját célzó stratégia megvalósításához szükséges eszközöket;

14.

kiemeli, hogy átfogó és kiegyensúlyozott tájékoztatásra van szükség a tagjelölt országokban az EU-ról és intézményeiről, az integrációs folyamatról és arról, hogy az milyen változásokat jelent az egyes országok életében, illetve milyen kihívásokat és lehetőségeket tartogat a polgárok számára. Ezek az információk, melyeknek terjesztése főképp a csatlakozó országok hatóságainak feladata, elengedhetetlenek ahhoz, hogy a polgárok aktívan részt vehessenek országuk uniós integrációjában, és felismerjék a lehetséges tagság előnyeit;

15.

arra kéri a tagjelölt országokat, hogy formális lehetőségeik keretein belül vállaljanak szerepet az EU és a közösségi intézmények fejlesztésében és megerősítésében;

16.

figyelmeztet annak szükségességére és fontosságára, hogy az EU-nak világosan és egyértelműen meg kell erősítenie azt az elkötelezettségét, hogy a csatlakozási feltételeket teljesítő tagjelölt országok részesei lehetnek a bővítési folyamatnak;

HORVÁTORSZÁG

Horvátország előrehaladása az uniós csatlakozási folyamatban

17.

megelégedéssel fogadja a csatlakozási szerződés aláírását Horvátországgal, ez ugyanis az európai integráció fontos mozzanata. A ratifikációs folyamat sikeres lezárásának függvényében a Régiók Bizottsága várakozással tekint arra, hogy 2013. július 1-jétől új tagállamként üdvözölheti Horvátországot;

18.

nagy megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a csatlakozási kérelem 2003-as benyújtásától a tárgyalások 2011. júniusi sikeres lezárásáig Horvátország eredményes volt az EU-tagság feltételeinek teljesítésében, és ugyancsak örömmel fogadja az Európai Bizottságnak a Horvátország uniós csatlakozását kedvezően értékelő 2011. októberi véleményét;

19.

üdvözli, hogy Szlovénia és Horvátország megállapodott arról, hogy lezáratlan határvitájukat választottbíróság elé terjesztik, és várakozással tekint a Szlovénia és Horvátország közötti kétoldalú határrendezési megállapodás végrehajtása elé;

20.

hangsúlyozza Horvátország magas fokú felkészültségét a tagságra, ugyanakkor az uniós vívmányok további konszolidálására és teljes mértékű végrehajtására kéri fel az országot, különös tekintettel az igazságszolgáltatásra, a korrupció elleni küzdelemre, a diszkriminációellenes joganyag végrehajtására, a versenypolitikára, a médiaszabadságra és a médiapluralizmusra vonatkozóan;

21.

üdvözli a horvát csatlakozásról 2012 januárjában tartott népszavazás kedvező eredményét;

IZLAND

A tagjelölt ország előrehaladása

22.

üdvözli az Izlanddal folytatott csatlakozási tárgyalások során elért haladást. Hangsúlyozza az Izland és az EU közötti kiváló együttműködést az Európai Gazdasági Térség (EGT) és a schengeni övezet keretén belül;

23.

úgy véli, hogy a „saját érdemek” elvének alapján Izland a közeljövőben csatlakozhat az EU-hoz, és amellett foglal állást, hogy a fennmaradó szakpolitikai területeken késlekedés nélkül folytatni kell a jogszabályok közelítését;

24.

elismeréssel szól arról, hogy Izland – bizonyos szinten – sikeresen megoldotta gazdasági nehézségeit, és folytatja a szükséges reformok végrehajtását;

25.

aggodalommal figyeli a lakosság széles körű támogatásának hiányát az integrációs folyamat vonatkozásában;

MACEDÓNIA VOLT JUGOSZLÁV KÖZTÁRSASÁG

A nyugat-balkáni régió tagjelölt státussal rendelkező országának előrehaladása

26.

megelégedéssel fogadja Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságnak a csatlakozási folyamat során tanúsított erőfeszítéseit;

27.

üdvözli Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság kormányának arra irányuló kezdeményezéseit, hogy népszerűsítse Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság csatlakozását az EU-hoz. Aggodalommal figyeli azonban, hogy nem tettek eredményes lépéseket az ország nevével kapcsolatos formális kérdés kielégítő megoldása érdekében; rendkívül fontosnak tartja a jószomszédi kapcsolatok megőrzését, amihez egy, az ország nevével kapcsolatos, kölcsönösen elfogadható megoldásnak az ENSZ égisze alatt történő megtárgyalása is hozzátartozik;

28.

kedvezően ítéli meg a nemzeti jogrendszer fokozatos hozzáigazítását az EU-s joganyaghoz. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az igazságügy, a nők és a kisebbségek alapvető jogai, valamint a közigazgatás területén folytatni kell a reformokat;

29.

felhívja a figyelmet a magas szintű korrupció elleni küzdelemnek és a médiában való véleménynyilvánítási szabadság biztosításának a szükségességére;

30.

elismeri a kormányzati intézmények, a különböző szintű önkormányzatok és a nem kormányzati szervezetek közötti együttműködés terén tett előrelépéseket;

31.

üdvözli a nyelvtörvény, a decentralizáció és a méltányos képviselet megvalósítása terén elért előrelépést, és az erőfeszítések folytatására bátorít az olyan kihívást jelentő területek kezelésében, mint például az oktatás és az összes közösség közötti harmonikus kapcsolatok;

MONTENEGRÓ

A nyugat-balkáni régió tagjelölt státussal rendelkező országának előrehaladása

32.

tekintettel arra, hogy a Tanács bejelentése szerint 2012 júniusában megkezdődnek a csatlakozási tárgyalások, üdvözli a montenegrói joganyag megváltoztatásának és harmonizálásának folyamatát a közigazgatási reform, a nemzeti statisztikák elkészítése, a médiaszabadság, valamint a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén. Némi előrelépés következett be az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása vonatkozásában is;

33.

üdvözli a korrupció visszaszorítását szolgáló kezdeményezéseket, de azt ajánlja, hogy tegyenek még többet a korrupció leküzdése érdekében, különösen a privatizáció, a területrendezés, az oktatás és az egészségügy terén, illetve a területi önkormányzatokban;

34.

nagyra értékeli a kisebbségi jogok védelmével, illetve a kisebbségek jogi testületekben és önkormányzati szervekben való képviseletével kapcsolatban tett előrelépéseket;

35.

megelégedéssel veszi a konzultatív vegyes bizottság létrehozására vonatkozó határozatot. Ez a bizottság fórumot biztosít az EU Régiók Bizottsága és a montenegrói helyi hatóságok közötti párbeszédnek;

TÖRÖKORSZÁG

A tagjelölt ország előrehaladása

36.

kedvezően értékeli a politikai és társadalmi élet demokratizálódásának irányába mutató átalakulásokat Törökországban. Rámutat, hogy Törökországnak jószomszédi viszonyt kell ápolnia, és felszólítja az országot, hogy tartózkodjon a tagállamok és azok szuverén jogai elleni mindennemű fenyegetéstől és a tagállamok elleni fellépéstől, ahogyan erről a koppenhágai kritériumok, továbbá az EU és Törökország közötti 2005. október 3-i tárgyalási keret intézkedik. Elégedetlenségének ad hangot Törökország azon nyilatkozatai miatt, amelyek szerint az ország 2012 második félévében befagyasztja az EU elnökségével fenntartott kapcsolatait, és hisz a regionális együttműködés fejlesztésében;

37.

csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy Törökország nem teljesíti az EK és Törökország közötti társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvében foglalt kötelezettségvállalásait, és felszólítja az országot, hogy tegyen lépéseket a jegyzőkönyv teljes körű végrehajtására;

38.

aggodalommal figyeli a koppenhágai kritériumokkal összhangban elfogadott joganyag végrehajtásának alacsony szintjét Törökországban. Sajnálatosnak tartja, hogy nem történt egyértelmű előrelépés a helyi és regionális önkormányzatok fejlődésének és a civil társadalom kiépítésének a területén. Reméli azonban, hogy a jelenleg zajló alkotmányreform-folyamat jelentős előrelépéseket hoz. Megjegyzi, hogy a Régiók Bizottsága és a török helyi és regionális önkormányzatok közötti konzultatív vegyes bizottság létrehozásának hozzá kellene tudni járulnia a decentralizációval kapcsolatos uniós követelmények figyelembevételéhez;

39.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nem születtek kielégítő eredmények a szólásszabadságnak, a médiaszabadságnak, a vallásszabadságnak, a nők jogainak és a kisebbségi jogok tiszteletben tartásának, valamint a ciprusi kérdés méltányos rendezésének a vonatkozásában. Arra szólítja a török kormányt, hogy aktívan támogassa a folyamatban lévő tárgyalásokat, és tegyen intézkedéseket a ciprusi kérdés teljes körű rendezésének érdekében;

40.

igen nagy aggodalommal figyeli az alapvető jogok és szabadságok törvények általi és gyakorlatban megvalósuló tiszteletben tartásának kérdését, és a helyzet javítására kéri fel Törökországot. A média szabadságának gyakorlati korlátozása, az írók, újságírók, egyetemi tanárok, a választott képviselők és az emberi jogok védelmezői ellen folyó bírósági eljárások, valamint a honlapok gyakori betiltása súlyos aggodalomra ad okot, ezért ezekkel a kérdésekkel a török kormánynak foglalkoznia kell;

41.

arra kéri Törökországot, hogy fokozza a helyi közigazgatás reformját a nagyobb decentralizáció, valamint a helyi és regionális szint hatékonyabb kihasználása érdekében. Ennek fontos alkotóelemei a helyi közigazgatás nagyobb mértékű, méltányos finanszírozása, a különböző szintek közötti konzultációs formák kialakítása a többszintű kormányzás alapelveivel összhangban, valamint a helyi szint uniós integrációjának nagyobb támogatása;

42.

aggodalommal veszi tudomásul, hogy a társadalomban és a médiában meredeken csökken az érdeklődés és a bizalom Törökország EU-csatlakozása iránt. Ezért arra kéri az Európai Uniót, hogy a tárgyalási folyamatot a „pozitív napirend” szerint vezesse, amelynek ahhoz kell vezetnie, hogy Törökország teljesíti a csatlakozási kritériumokat;

43.

kedvezően ítéli meg azt az európai bizottsági javaslatot, amely az uniós tagállamok helyi és regionális önkormányzatai és a török partnereik közötti együttműködés megerősítésére irányul;

44.

hangsúlyozza, hogy az RB szívesen kihasználja az EU és Törökország közötti együttműködéshez létrehozott mechanizmusokat, a határokon átnyúló programokat, a regionális együttműködéseket és az önkormányzati intézmények közötti együttműködéseket annak érdekében, hogy fejlődjenek a helyi önkormányzatok, illetve bővüljön azoknak a területeknek a köre, ahol érvényre jut a szubszidiaritásnak és a közélet demokratizálódásának az elve;

ALBÁNIA

A potenciális tagjelölt ország előrehaladása

45.

felkéri az albán hatóságokat a reformok folytatására, mivel az idáig megvalósultak csupán bizonyos szintig közelítik az országot a koppenhágai kritériumok teljesítéséhez;

46.

felhívja a figyelmet arra, hogy az integrációs folyamat szempontjából kulcsfontosságú a jószomszédi kapcsolatok elvének és a regionális együttműködésnek a megvalósítása, valamint a demokratikus eljárások, a helyi önkormányzatiság és a civil társadalom fejlesztése;

47.

az albán kormányt és ellenzéket a konstruktív politikai párbeszéd megújítására, majd folytatására ösztönzi az alapvető demokratikus intézmények megfelelő működésének és függetlenségének megerősítése érdekében; arra kéri az albán hatóságokat, hogy fokozzák erőfeszítéseiket az előcsatlakozási folyamathoz szükséges reformok előmozdításának és végrehajtásának érdekében, különösképpen az emberi jogok, a nemek közötti egyenlőség, a kisebbségek és a tulajdonhoz fűződő jog védelme, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén, valamint a konstruktív migrációs politika tekintetében;

48.

aggodalommal állapítja meg, hogy hiányzik a határozott fellépés a közélet számos területén tapasztalható korrupció ellen. A korrupció a jövőben komoly gondot jelenthet az ország fejlődése szempontjából;

49.

arra kéri az albán kormányt, hogy az illetékes szereplőkkel együtt tevékenyen törekedjen a decentralizációra és az uniós integrációra.

BOSZNIA-HERCEGOVINA

A potenciális tagjelölt ország előrehaladása

50.

üdvözli a Bosznia-Hercegovina hatóságai által végrehajtott reformokat. Felhívja azonban a figyelmet arra, hogy fokozni kell az intézkedések közötti koordinációt az összes kormányzati szinten, ideértve a Bosznia-Hercegovinai Föderációt és a Boszniai Szerb Köztársaságot (Republika Srpska) is;

51.

úgy véli, hogy e reformok végrehajtása érdekében Bosznia-Hercegovina hatóságainak fokozottabb erőfeszítéseket kell tenniük. Felhívja a figyelmet arra, hogy a reformoknak a koppenhágai kritériumokkal összhangban álló középtávú végrehajtása csak a hatóságok jelentős közreműködésével lehetséges, míg a környezetvédelmi reformokra csak hosszú távon lehet számítani;

52.

aggodalmát fejezi ki az országban tapasztalható politikai patthelyzet miatt, valamint hogy nem lehet felülemelkedni az egyes politikai csoportosulások egyéni érdekein, ezek ugyanis jelentősen késleltetik Bosznia-Hercegovina csatlakozási folyamatát. Ha szélesebb körben és szorosabban bevonják az érdekelt feleket, különösen a helyi önkormányzatokat, azzal hatékonyabban fel lehet használni az előcsatlakozási eszközöket, ezáltal a polgárok egyértelműbben élvezhetik ennek hasznát, és így az egyének számára az uniós integráció előnyei is világosabbá válnak;

53.

egyetért az Európai Bizottság helyzetfelmérésével, amely Bosznia-Hercegovinában ellentétekről, patthelyzetekről és megbénult politikai légkörről számol be, ezért hangsúlyozni kívánja a 2010-ben megfogalmazott javaslatait. (3) A megosztott Boszniának olyan vezetésre van szüksége, amely képes az ellentéteket áthidalni, és közös megoldásokat tud kezdeményezni. Az EU részéről világossá kell tenni, hogy az jelenti az egyetlen politikai alternatívát, ami az ország előtt megnyitja a belső piac négy szabadságát;

54.

kiemeli, hogy gyenge az együttműködés az ország különféle adminisztratív szintjei között. Ezen javítani kell, amihez az országban minden politikai erő részéről határozott támogatásra van szükség;

55.

úgy véli, hogy ahhoz, hogy konstruktív együttműködési légkör alakulhasson ki az országban, olyan működő közigazgatási struktúrára van szükség, amelyben a különböző politikai szintek kiegészítik egymást és áthidalják az ellentéteket. Az RB ismételten hangsúlyozza, hogy Bosznia-Hercegovinában a nemzeti szintet több területen meg kell erősíteni. Támogatni kell az egyrészt az állam megerősítésére, másrészt a megerősített helyi önkormányzatok kialakulásával járó decentralizációs folyamatra irányuló reformtörekvéseket;

56.

meg van győződve arról, hogy el kell mélyíteni a határokon átnyúló konkrét együttműködést, valamint a központi, regionális és helyi hatóságok közötti együttműködést is;

KOSZOVÓ  (4)

A potenciális tagjelölt ország előrehaladása

57.

örömmel fogadja, hogy az európai integrációs folyamat keretében Koszovó elkötelezte magát az európai út mellett;

58.

reméli, hogy az uniós tagállamok Koszovó hivatalos státusára vonatkozó eltérő álláspontja nem fogja akadályozni az EU és Koszovó közötti szerződéses kapcsolatok kialakítását célzó lépéseket, és úgy véli, hogy egy Koszovó státusával kapcsolatos semleges megközelítés alapján most gyakorlati, ad hoc megoldásokat lehetne keresni és támogatni;

59.

hangsúlyozza, hogy az általa elfogadott elvekkel összhangban az EU egyértelműen elkötelezte magát a Nyugat-Balkán – beleértve Koszovót – európai perspektívája mellett;

SZERBIA

A tagjelölt ország előrehaladása

60.

üdvözli a Szerbia tagjelölt státusának megadására vonatkozó európai bizottsági ajánlást;

61.

üdvözli a Szerbia tagjelölt státusának megadására vonatkozó európai tanácsi döntést, és ösztönzi Szerbiát, hogy folytassa a rendszerek és struktúrák reformját. Hangsúlyozza a Koszovóval fennálló kapcsolatok normalizálására irányuló lépések szükségességét, a stabilizációs és társulási folyamat feltételeivel összhangban és teljes mértékben tiszteletben tartva a valamennyi érintett fél részvételével megvalósuló regionális együttműködés elveit; ugyanakkor reméli, hogy nem kerül sor olyan lépésekre, amelyek a két ország közötti közeledési folyamatot veszélyeztethetik;

62.

a szerb hatóságokat a régióbeli együttműködés és stabilitás fejlesztése érdekében tett konstruktív lépések folytatására bátorítja;

63.

kedvezően ítéli meg Szerbiának az előcsatlakozási folyamatban elért eredményeit, ideértve a számos területen elvégzett kiigazítást, az emberi jogoktól az igazságügyön és a médiaszabadságon keresztül a helsinki kritériumokig;

64.

felhívja a figyelmet arra, hogy az integrációs folyamat szempontjából fontos a jószomszédi kapcsolatok és a regionális együttműködés elvének végrehajtása, illetve a demokratikus eljárások, a kisebbségi jogok, a helyi önkormányzatiság és a civil társadalom fejlesztése;

65.

örömmel veszi a hagyományos kisebbségek nyelvhasználati jogának tiszteletben tartását, a 2011 szeptemberében elfogadott törvényt a köztulajdonról, valamint a hatáskörök egy részének Vajdaság tartományra és a helyi önkormányzatokra való átruházását;

Kelt Brüsszelben, 2012. május 3-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO


(1)  Koszovó kivételével – az ENSZ 1244/1999. sz. állásfoglalása szerint.

(2)  Koszovó kivételével – az ENSZ 1244/1999. sz. állásfoglalása szerint.

(3)  CdR 345/2009.

(4)  Az ENSZ BT 1244/1999. sz. határozata értelmében.


27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/7


A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld könyv a családegyesítésről

2012/C 225/02

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

megállapítja, hogy annak szükségessége, hogy a családegyesítés problematikáját minden szempontból kezeljék, ugyanakkor jelentkezik, amikor „Az integráció új európai programja” (CdR 199/2011) és „a többszintű kormányzás európai kultúrája” (CdR 273/2011) témákra vetül a figyelem, ami különösképpen szükségessé teszi a Régiók Bizottságának az intézkedését,

megjegyzi, hogy a zöld könyv arra mutat rá, hogy az irányelv alkalmazását néhány esetben elrettentő eszközként használják, és hangsúlyozza, hogy a családegyesítés szabályozását nem szabad a bevándorlás feltartóztatási eszközeként alkalmazni. A családegyesítés specifikus céljai a legális bevándorlók jobb integrációja, valamint a családalapításhoz való jog biztosítása,

kiemeli, hogy az egyénnek az egységes család elve által meghatározott közösségi élethez való joga, valamint az a joga és egyben kötelessége, hogy eltartsa a gyermekeket, valamint oktatást és képzést biztosítson nekik – és ebből fakadóan magánál tartsa őket – az állampolgárságtól független alapvető jog és kötelesség; emlékeztet arra is, hogy ezt számos, e kérdést tekintve egybehangzó nemzeti és nemzetközi nyilatkozat is elismeri,

emlékeztet arra, hogy a tagállamok gyakorlati intézkedéseinek meg kell felelniük az arányosság és a szubszidiaritás konkurens elveinek, hogy nagyobb szerepet biztosítsanak a régióknak és a helyi önkormányzatoknak az integrációs intézkedések megvalósításában, valamint hogy stabil és jogilag megalapozott hivatkozási keretet nyújtsanak számukra,

az RB azt kéri, hogy a helyi szintet nagyobb mértékben vonják be a többszintű kormányzásba, mert ez elengedhetetlen feltétele egy olyan, következetes, az alapvető jogokat tiszteletben tartó bevándorlási politikának, amely alkalmas mind a befogadó társadalmak, mind a bevándorló közösségek jólétének előmozdítására.

Előadó

Sergio SOAVE (IT/PES), Savigliano polgármestere (CN)

Referenciaszöveg

Zöld könyv az Európai Unióban élő harmadik országbeli állampolgárok családegyesítési jogáról (2003/86/EK irányelv)

COM(2011) 735 final

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Hivatkozási keret

1.

kedvezően fogadja az Európai Bizottságnak a családegyesítésről szóló vita megnyitására vonatkozó kezdeményezését – e téma egyébként már a 2003/86/EK irányelvnek is tárgyát képezi –, mivel ennek köszönhetően foglalkozni lehet néhány olyan problémával, amely az irányelv alkalmazása során lépett fel, és jobban meg lehet vizsgálni azokat az észrevételeket, amelyeket több fél is (NGO-k, helyi közösségek, felsőoktatás) megfogalmazott;

2.

üdvözli azt a döntést, hogy a vita annak a zöld könyvnek az alapján folyik majd, amelyben az irányelv néhány alapvető szempontjának kiemelése mellett egy sor kérdést is megfogalmaznak. Egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság csak a konzultáció végén dönt majd az esetleges konkrét meghozandó intézkedésekről;

3.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepet játszanak az integrációs és a szociális kohéziós politikák irányításában, és hogy erre való tekintettel teljes mértékben be kell őket vonni a családegyesítésre vonatkozó szabályok végrehajtásáról folytatott tárgyalásokba, annak érdekében, hogy elősegítsék egyrészt a bevándorlók teljes beilleszkedését a célországokban, másrészt pedig az irányelv esetleges átdolgozását;

4.

hangsúlyozza, hogy e kezdeményezésnek követnie kell a 2009. decemberi Stockholmi Program, valamint a 2008. szeptemberi Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum iránymutatásait;

5.

megállapítja, hogy annak szükségessége, hogy a családegyesítés problematikáját minden szempontból kezeljék, ugyanakkor jelentkezik, amikor „Az integráció új európai programja” (CdR 199/2011) és „a többszintű kormányzás európai kultúrája” (CdR 273/2011) témákra vetül a figyelem, ami különösképpen szükségessé teszi a Régiók Bizottságának az intézkedését;

A vélemény politikai kerete

6.

kellő módon figyelembe veszi azt a tényt, hogy az Európát alapjaiban megrázó gazdasági válság eltorzíthatja az irányelv megítélését. Ez annál is inkább igaz, mivel ezzel egy időben egy Európába irányuló újabb bevándorlási hullámmal kell szembesülni, amelyet többek között a mediterrán térség déli partvidékén fekvő több államot is érintő, „arab tavasznak” nevezett – egyébként jelentős és kedvező – politikai mozgalom hatásai váltottak ki;

Elvek és értékelések

7.

megjegyzi, hogy a zöld könyvet néhány esetben elrettentő eszközként használják, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a családegyesítés szabályozását nem szabad a bevándorlás feltartóztatási eszközeként alkalmazni – ezt a problémát a gyökerénél kell megragadni és másképpen kell megközelíteni. A családegyesítés specifikus céljai a legális bevándorlók jobb integrációja, valamint a családalapításhoz való jog biztosítása – ez olyan alapelv, amelyet minden jogi charta elismer;

8.

kiemeli, hogy az egyénnek az egységes család elve által meghatározott közösségi élethez való joga, valamint az a joga és egyben kötelessége, hogy eltartsa a gyermekeket, valamint oktatást és képzést biztosítson nekik – és ebből fakadóan magánál tartsa őket – az állampolgárságtól független alapvető jog és kötelesség; emlékeztet arra is, hogy ezt számos, e kérdést tekintve egybehangzó nemzeti és nemzetközi nyilatkozat is elismeri, különösképpen az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 16. cikke jellemzi úgy a családot, mint „a társadalom természetes és alapvető közössége, amelynek joga van a társadalom és az állam védelmére”. Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 9. cikke pedig az egyén alapvető jogai közé sorolja a családalapításhoz való jogot;

9.

reményének ad hangot, hogy a bevándorlás kezelésére irányuló politikák teljes mértékben elismerik majd ezeket az alapvető jogokat, a strasbourgi és a luxemburgi bíróságok ítélkezési gyakorlatával összhangban, ezek ugyanis világosan és többször is állást foglaltak e kérdésben;

10.

szükségesnek tartja továbbá, hogy gyakorlati síkon vizsgálják a családegyesítés hatásait. Már az irányelv is megállapítja, hogy a családegyesítés hozzájárul az integrációt elősegítő szociokulturális stabilitás megteremtéséhez, lehetővé téve a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítását, ami a befogadó helyi közösségek előnyére válik. Azt is el kell ismerni, hogy a családegyesítési jog alkalmazása minőségi előrelépést jelent a migrációs politikákban, amelyek érettebbé válnak azáltal, hogy figyelmet szentelnek az itt tartózkodó bevándorlók stabilizálásának, ez ugyanis elengedhetetlen eszköze a befogadó országban történő hatékony társadalmi és gazdasági integrációnak. Utóbbi konkrét következményekkel járó meghatározó lépésnek is tűnik, amely hozzájárul az illegális bevándorlás csökkentéséhez és a társadalmi kirekesztés veszélyes formáinak csökkentéséhez;

11.

megállapítja, hogy a családi köteléket valamennyi európai ország alkotmánya konkrét kötelezettségek forrásának tartja, a gazdasági és társadalmi szolidaritással összefüggésben. A bevándorlók családjainak a vonatkozásában e kapcsolatnak a családegyesítési jog határozottabb elismerésén keresztüli kidomborítása ezért speciális eszközként jelenik meg, amely elősegíti az idegenek számára annak megértését, hogy a sokféle (adminisztratív és szervezési természetű) kötelezettség, amelyekkel szembesülnek, nem egyszerűen az elnyomó politikákból vagy a rendőri eszközökből erednek, hanem egy általánosabb projekt részei, amelynek célja a társadalom globális kiteljesedése, és amelyhez a bevándorlók aktív közreműködésére is számítanak, nemcsak jogaik követelése, hanem saját kötelezettségeik elismerése által, ami táplálja a közösségi lojalitás és a másokkal szembeni felelősség elvét;

12.

ennek érdekében az RB kívánatosnak tartja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az ún. „szűk család” védelmére, amely szintnek már az irányelv is a lehető legnagyobb figyelmet szenteli, és hogy ezen a hivatkozási kereten belül részletesen vizsgálják meg a kiskorú gyermekek családegyesítési jogát, számukra ugyanis sajátos és kiemelt védelmet kell biztosítani. Az egyéb típusú családok vonatkozásában, figyelembe véve a bevándorló származási országának előírásait és szokásait is, az RB úgy véli, hogy a tagállamokra kell hagyni az egyes egyéni helyzetek vagy az általános tényállások értékelését. Ha azonban a konzultáció eredményeként az Európai Bizottság arra a következtetésre jut, hogy európai szinten egységesen kellene definiálni a „család” fogalmát, akkor ügyelni kell arra, hogy az összhangban legyen a más uniós jogalkotási eszközökben;

13.

ezeknek az általános elveknek és értékeléseknek a jelentőségére tekintettel nem tartja célszerűnek, hogy jelentősen korlátozzák az egyes tagállamok mérlegelési mozgásterét, amelyeket egyébként az irányelv elismer és a Lisszaboni Szerződés is megerősít. Emlékeztet ezért arra, hogy a tagállamok gyakorlati intézkedéseinek meg kell felelniük az arányosság és a szubszidiaritás konkurens elveinek, hogy nagyobb szerepet biztosítsanak a régióknak és a helyi önkormányzatoknak az integrációs intézkedések megvalósításában, valamint hogy stabil és jogilag megalapozott hivatkozási keretet nyújtsanak számukra.

II.   A ZÖLD KÖNYVBEN FELTETT KÉRDÉSEK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A család fogalma és a családi kapcsolatra vonatkozó követelmények

14.

érthetőnek tartja, hogy egy ilyen jogot meghatározott feltételektől tesznek függővé – valamennyi, az EU-ban jogszerűen tartózkodó, harmadik országbeli polgár családegyesítési jogának sérelme nélkül –, feltéve, hogy eközben megőrzik az irányelv szellemét, azaz a beilleszkedés és a stabilizálás elősegítése a cél;

15.

megítélése szerint jelenlegi formájában az irányelv jogbizonytalanságot és értelmezési problémákat okozhat; kéri, hogy vizsgálják meg, hogy európai szinten meg lehetne-e határozni egy minimális tartózkodási időtartamot, ami az önkéntes visszatérési programokban való részvétel esetében a körkörös migráció modelljeivel összhangban mind a stabilitás követelményének, mind a családi élethez való jog tiszteletben tartásának megfelel;

16.

azt javasolja, hogy a házastársnak a családegyesítés engedélyezéséhez megkövetelt minimális életkora általánosságban feleljen meg a nagykorúsággal kapcsolatban a befogadó államban érvényes korhatárnak, alacsonyabb életkort engedélyező rendkívüli eltérések kivételével. Ennek a lehető legnagyobb egységesség biztosítása és az életkor alapján történő esetleges megkülönböztetések elkerülése a célja;

17.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kiskorú gyermekekkel kapcsolatos családegyesítési jogra vonatkozó két eltérést (a 4. cikk (1) bekezdésének utolsó albekezdése és a cikk (6) bekezdése) törölni lehetne, mivel a gyakorlatban csak ritkán alkalmazzák őket. Mindenképpen azt javasolja, hogy a szóban forgó döntéseket mindig úgy hozzák meg, hogy elsősorban a gyermek érdekeit veszik figyelembe, és a kiskorú gyermek jogait helyezik előtérbe; ezenkívül azt javasolja, hogy ugyanezen okok miatt a kiskorú gyermekek családegyesítéshez fűződő jogát akkor is garantálják, ha a szülők között nincs házastársi kapcsolat. Ez azt a célt is szolgálná, hogy a házasságban és házasságon kívül született gyermekek közötti megkülönböztetés minden formáját kizárják;

18.

ennek érdekében az RB kívánatosnak tartja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet az ún. „szűk család” védelmére, amely szintnek már az irányelv is a lehető legnagyobb figyelmet szenteli, és hogy ezen a hivatkozási kereten belül részletesen vizsgálják meg a kiskorú gyermekek családegyesítési jogát, számukra ugyanis sajátos és kiemelt védelmet kell biztosítani. Az egyéb típusú családok vonatkozásában, figyelembe véve a bevándorló származási országának előírásait és szokásait is, az RB úgy véli, hogy a tagállamokra kell hagyni az egyes egyéni helyzetek vagy az általános tényállások értékelését.

Beilleszkedéssel kapcsolatos intézkedések

19.

azt javasolja, hogy előzetesen értékeljék a már meghozott intézkedések (az indulást megelőző intézkedések és a befogadó országban alkalmazott intézkedések) hatékonyságát. Ennek az első elemzésnek az alapján azt javasolja, hogy ne alkalmazzanak az elutazást megelőző intézkedéseket. amelyeket a családegyesítő családtagjai nem tudnak betartani az írástudatlanság, az anyagi költségek, a városközpontoktól való távolság miatt, amelynek következménye, hogy gyakorlatilag le kell mondaniuk a családegyesítésről. Az RB egyébiránt célszerűnek tartja, hogy amennyiben a kérelmezőknek nyelvtanfolyamra és/vagy állampolgári ismereteket és/vagy a befogadó ország történelmét és kultúráját oktató tanfolyamra kell járniuk a befogadó országba történő megérkezés után, ezek a tanfolyamok a jövedelmekkel kapcsolatos megkülönböztetés elkerülése érdekében ingyenesek legyenek, akár többek között az európai beilleszkedési modulok (European integration modules) igénybe vételével;

A befogadó képességgel kapcsolatos várakozási idő

20.

a valamely tagállamban tartózkodó családegyesítő számára előírt egyéb anyagi feltételek (szállás rendelkezésre állása, betegbiztosítás, elégséges, stabil pénzügyi források) értékelésével kapcsolatban azt javasolja, hogy ez az arányosság elvének megfelelően történjen, és ne kerüljön sor önkényes korlátozásokra; különösen azt tartja fontosnak, hogy az irányelv alkalmazása során a tagállamok olyan szabályozást fogadjanak el, amely e feltételek meglétét objektív, ellenőrizhető kritériumok szerint vizsgálja, nem pedig önkényesen, korlátozó módon értelmezhető általános rendelkezések alapján;

21.

azt javasolja, hogy a családegyesítés engedélyezésére vonatkozó lehetőség értékelésének elemei közül töröljék a tagállam „befogadó képességét”, mivel ez a az Európai Unió alapjogában kifejtett elvekkel ellentétesen a migrációs hullámok szabályozásának további eszközeként jelenik meg;

22.

megítélése szerint a családegyesítő családtagjai részére adott tartózkodási engedély időtartamát a családegyesítőéhez kell igazítani, és olyan megoldásokon kellene gondolkodni, amelyek az önkéntes visszatérési programokban való részvétel esetében összhangban vannak a körkörös migráció modelljeivel

Menedékjoggal kapcsolatos kérdések

23.

a harmadik országokból származó azon állampolgárok családegyesítésével kapcsolatban, akik a védelem sajátos formáit (menedék, menekültstátusz, kiegészítő védelem) élvezik, úgy véli, hogy a stockholmi program követelményeinek megfelelően a különféle státuszokat egyedi, autonóm szabályok szerint kellene kezelni, amelyek figyelembe veszik az ezeket a védelmi formákat élvező személyek sajátos helyzetét (többek között azokat a gyakorlati problémákat, amelyek az információk nyújtására és a személyazonossági iratok bemutatására vonatkozó kötelezettségekből adódnak). Ezért az ezeket a védelmi formákat élvező külföldiek családtagjaira nem kellene vonatkoznia a családegyesítési rendszerek általános szabályozásáról szóló irányelvnek; az ő családegyesítésükre autonóm szabályozást kellene alkalmazni, amely a befogadó ország területére lépést követően esetleg létrejött családi kötelékeket is tekintetbe veszi;

Csalás, visszaélés, eljárási kérdések

24.

úgy véli, hogy egyes tagállamoknak az a határozata, amely alapján DNS-vizsgálatokat végeznek a szülők és gyermekek közötti családi kapcsolat bizonyítására, megsértheti az arányosság, valamint az alapvető jogok, így a magán- és családi élet tiszteletben tartásának (lásd Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 8. cikkét) elvét, kivéve, ha végső megoldásként alkalmazzák;

25.

ami a névleges házasság formájában jelentkező csalással kapcsolatos aggodalmakat illeti, arra kéri az Európai Bizottságot és/vagy a tagállamokat, hogy gyűjtsenek adatokat a jelenség elterjedtségének valós mértékéről. Konkrét tények hiányában úgy véli, hogy célszerűcélzott felméréseket végezni minden tagállamban, hogy pontosabb képet kapjunk a valóságról, és hogy előmozdítsuk az e problémák elleni küzdelemmel kapcsolatos jó gyakorlatokat;

26.

a családegyesítésnek a kérelmezőt terhelő költségeivel kapcsolatban felhívja a figyelmet arra a kockázatra, hogy bizonyos államok mesterségesen megemelik a közigazgatási díjakat, olyan eszközként, amely önkényesen korlátozza a belépéseket, teljes ellentétben az arányosság elvével, amely szerint az eszközöket a célhoz kell igazítani – márpedig a cél a szóban forgó jog gyakorlása, nem pedig akadályozása. Célszerű lenne tehát felkérni a tagállamokat, hogy úgy állapítsák meg a díjakat, hogy azzal ne tegyék lehetetlenné az irányelv bármilyen konkrét alkalmazását;

27.

véleménye szerint a tagállamoknak azt kellene javasolni, hogy tartsák tiszteletben azt a határidőt, amelyen belül – az irányelv értelmében – meg kell hozniuk a családegyesítés iránti kérelemről szóló döntésüket. Minden, valamely tagállam által meghatározott eltérési eljárás, amely e határidő ésszerű mértéken túli meghosszabbítására irányul, akadályozza az irányelv teljes mértékű alkalmazását;

A horizontális rendelkezések betartása

28.

ami az irányelv által előírt kötelező horizontális rendelkezésekkel kapcsolatos állítólagos nehézségeket illeti, reméli, hogy az Európai Bizottság az összes olyan eszközt és intézkedést elfogadja, amelyeket a Szerződések annak biztosítása érdekében írnak elő, hogy a tagállamok teljes mértékben tiszteletben tartsák az uniós jogot.

III.   ZÁRÓ MEGJEGYZÉSEK

29.

A Régiók Bizottsága azt kéri, hogy a helyi szintet nagyobb mértékben vonják be a többszintű kormányzásba, mert ez elengedhetetlen feltétele egy olyan, következetes, az alapvető jogokat tiszteletben tartó bevándorlási politikának, amely alkalmas mind a befogadó társadalmak, mind a bevándorló közösségek jólétének előmozdítására. Európa számos régiója és közössége igen kedvező tapasztalatokat szerzett a beilleszkedés terén, és – éppen a helyi intézmények gyakorlati tapasztalatainak segítségével – sikeresen megoldották a nemzeti jogszabályoknak az irányelv konkrét értelmezésével kapcsolatos sok kétértelműségét. Az RB hangsúlyozza, hogy minél több információt kell gyűjteni a tárggyal kapcsolatban, és felajánlja a tagállamoknak és a többi uniós intézménynek, hogy teljes mértékben együttműködik velük a helyi vagy regionális szinten rendelkezésre álló információk és bevált gyakorlatok gyűjtésének és terjesztésének tekintetében.

Kelt Brüsszelben, 2012. május 3-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO


27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/11


A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU levegőminőséggel és kibocsátásokkal kapcsolatos politikájának felülvizsgálata

2012/C 225/03

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

úgy véli, hogy a levegőminőség javulásának lelassulása irányába mutató tendencia jórészt az EU túlságosan visszafogott forráspolitikájának és a túlságosan kevés tagállami intézkedésnek a következménye. A gondok megoldásával kapcsolatban sok terhet és felelősséget hárítottak a helyi és regionális önkormányzatokra. Többszintű megközelítés szükséges, amelynek keretében minden egyes kormányzati szint (az európai, nemzeti, regionális és helyi szint) felvállalja a saját felelősségét, és meghozza azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott szinten meg lehet és meg kell hozni,

fontosnak tartja, hogy összekapcsolják az EU immisszió- és emissziópolitikáját. Ehhez arra van szükség, hogy a politikák kialakításának szakaszában egyenlő szintű ambíciókat és egymással párhuzamos ütemterveket dolgozzanak ki a kibocsátási forrásokra irányuló uniós politika és az uniós immissziópolitika számára,

ajánlja az EU kibocsátásokkal kapcsolatos politikájának szigorítását mindenekelőtt annak révén, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelvet elegendően ambiciózus módon dolgozzák át ahhoz, hogy egész Európában csökkenjen a háttér-koncentráció; szigorítják egyrészt a járművekre vonatkozó euroszabványokat az NO2/NOx és a finompor tekintetében, másrészt a más mobil forrásokra vonatkozó kibocsátási követelményeket; megszüntetik a szakadékot a járművek általi kibocsátásra vonatkozó uniós szabványok és a valós körülményeknek megfelelő, tényleges kibocsátás között; illetve kezelik a hajózásból és a légi forgalomból adódó kibocsátást, valamint a mezőgazdaságra visszavezethető ammónia-kibocsátást,

ajánlja, hogy a levegőminőségről szóló irányelvek (2008/50/EK és 2004/107/EK) átdolgozásakor mindenekelőtt csökkentsék az érintett anyagok, illetve a cél- és határértékek számát azáltal, hogy a leginkább szennyező anyagokra és az egészségi szempontokat legjobban tükröző mutatókra összpontosítanak; vizsgálják meg, hogy a részecskekoncentráció és az EC/korom nem alkalmasabb mutatók-e, és milyen módon lehetne felvenni őket az irányelvbe; mérlegeljék a PM10-re vonatkozó éves határértékátlag többéves átlagos koncentrációk alapján történő tesztelését; az NO2-szintek csökkentése tekintetében specifikus körülmények között terjesszék ki a további eltérés lehetőségét; illetve – az összehasonlíthatóság érdekében – konkrétabb szabályokat határozzanak meg a mérőállomások elhelyezésére vonatkozóan.

Előadó

Cor LAMERS (NL/EPP) Houten polgármestere

Referenciaszöveg

Az Európai Bizottság alelnökének 2011. július 19-i levele.

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A.    Általános megjegyzések

1.

tudatában van annak, hogy az Európai Bizottság 2013-ban egy teljes egészében átdolgozott európai levegőminőségi politikát szándékozik előterjeszteni, melyben új hosszú távú célokat tűz ki a 2020 utáni időszakra. A tervek szerint az igen széles körű átdolgozás az alábbiakra terjed ki:

a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia (COM(2005) 446 final) átdolgozása,

a kibocsátási forrásokra irányuló uniós politika szigorítása,

az alábbi irányelvek egyetlen irányelvben való összefogása:

a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának elnevezésű programról szóló irányelvek (2008/50/EK és 2004/107/EK) átdolgozása,

a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv (2001/81/EK) átdolgozása;

2.

méltányolja, hogy az Európai Bizottság előretekintő vélemény kidolgozására kérte fel a Régiók Bizottságát az EU levegőminőséggel kapcsolatos politikájának jövőjéről;

3.

megjegyzi, hogy a véleményben (1) – mivel az uniós döntéshozatali folyamat szakértői szakaszában készülő, előretekintő véleményről van szó – mind irányítási/politikai, mind pedig technikai jellegű szempontok (jogalkotásra vonatkozó ajánlások és intézkedésjavaslatok) helyet kapnak;

4.

megállapítja, hogy a levegő minősége a városi és a vidéki területeken is befolyásolja a polgárok mindennapi életét és egészségét. Fontos, hogy a levegőminőség javítása során a közegészség és a környezet álljon a középpontban. Ugyanakkor egyensúlyra kell törekedni a gazdasági fejlődés és a levegőszennyezés kezelése között. A környezet és az egészség védelmének javítása egyidejűleg gazdasági lendületet is adhat, és csökkentheti az emberek egészségromlása és -károsodása okozta ökonómiai költségeket;

5.

örömmel veszi, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos uniós politika, valamint a tagállami (nemzeti, regionális és helyi kormányzati szintről kiinduló) politikák és intézkedések kombinációjának köszönhetően Európában sokat javult a levegő minősége. Az elmúlt két évtizedet egyre jobb eredmények jellemezték. E javuló tendencia jelenlegi lassulása azonban aggasztja az RB-t;

6.

megjegyzi, hogy a városi agglomerációkban a levegőszennyezés okozza a legnagyobb gondokat és nehézségeket. A helyi és regionális intézkedések ellenére sok európai város nem tud időben megfelelni a finomporra (PM10 és PM2,5) és az NO2-re érvényes szabványoknak, következésképpen az európaiak nagy része olyan területen él, ahol a légszennyező anyagok koncentrációja káros az egészségre;

7.

megállapítja másfelől, hogy a levegőszennyezés a vidéki és a városkörnyéki térségeket is érinti, és ennek a környezetre, a termesztett növényekre és a természetes élőhelyekre gyakorolt hatását nem szabad figyelmen kívül hagyni;

8.

leszögezi, hogy a levegőszennyezést csökkenteni kell, ugyanakkor továbbra is szavatolni kell városaink megfelelő társadalmi és gazdasági működését. A tagállamok többségében a (főként dízelolajt és benzint fogyasztó) gépjármű- és áruforgalom tekinthető az NO2-szennyezési problémákért közvetlenül felelős legfontosabb tényezők egyikének. Elengedhetetlen, hogy hatékonyabban lépjünk fel ezen a téren mind a kibocsátási előírások, mind a forgalomszabályozás szintjén;

9.

úgy véli, hogy a levegő minőségével foglalkozó uniós politika átdolgozásakor azt a kérdést kell középpontba helyezni, hogy az uniós jogalkotás miként (azaz milyen típusú jogszabályokkal és milyen intézkedésekkel) vezethet a levegő minőségének javulásához. Ehhez elsősorban a következő szempontok fontosak: többszintű és átfogó megközelítés, valamint az uniós jogszabályok tényleges megvalósítása az európai városokban. Ezért az uniós irányelv alkalmazhatóságát, valamint a városokban és régiókban felmerülő végrehajtási problémákat kell előtérbe állítani;

10.

megállapítja, hogy az irányítás fontos szempont kell, hogy legyen a levegőminőséggel kapcsolatos új uniós jogszabályok megalkotásában. A levegőszennyezésnek határokon átnyúló és országos vetülete is van, ezért minden kormányzati szinten (azaz európai, nemzeti, regionális és helyi szinten is) megköveteli a cselekvést. Az RB többszintű megközelítést ajánl, amelynek keretében minden egyes kormányzati szint felvállalja a saját felelősségét, és meghozza azokat az intézkedéseket, amelyeket leginkább az adott szinten lehet és kell meghozni;

11.

az új uniós jogszabályok kidolgozását illetően hangsúlyozza az átfogó megközelítés jelentőségét. A szennyezést amennyire csak lehet, meg kell előzni. Alapvetően fontos, hogy azonosítsák a szennyezés okait, és a kibocsátást a forrásnál kezeljék – gazdaságilag a lehető leghatékonyabban és a legkörnyezetbarátabb módon;

12.

leszögezi, hogy a jobb közegészség érdekében ambiciózus uniós politikára van szükség a levegőminőséggel kapcsolatban. A szennyező anyagok uniós határértékeit meghatározó immissziópolitika elképzelhetetlen a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedéseket tartalmazó, hatékony emissziópolitika nélkül. Ezért az átdolgozott irányelvet az ambíciók szintjén gondosan össze kell hangolni a nemzeti kibocsátási határértékekkel és (a kibocsátási forrásokra irányuló) uniós emissziópolitikával. Ebben az összefüggésben az RB úgy véli, hogy a levegőminőségről szóló irányelveknek (2008/50/EK és 2004/107/EK) a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló átdolgozott irányelvvel (2001/81/EK) való összevonása elősegíti az ambíciók különféle szintjeinek összehangolását;

B.    A levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia és a tagállami végrehajtás

A tematikus stratégia

13.

úgy véli, hogy a levegőszennyezésről szóló tematikus stratégia hozzájárult ahhoz, hogy a polgárok kevésbé legyenek kitéve a levegőszennyezésnek, és javuljon a környezet állapota;

14.

sajnálja, hogy a tematikus stratégiában bejelentett, kibocsátási forrásokra irányuló intézkedések között maradt olyan, amelyet ténylegesen nem hajtottak végre. A legfeltűnőbb hiányzó uniós intézkedések a következők:

a nitrogénkörforgás integrált megközelítésének kidolgozása,

a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló 2001/81/EK irányelv átdolgozása, ami a háttér-koncentráció kezelése szempontjából igen fontos lenne, de sajnos több alkalommal is halasztásra került;

Helyi és regionális szintű végrehajtás

15.

úgy látja, hogy a települések és régiók sok erőfeszítést tesznek a levegő minőségének javítására olyan intézkedések révén, mint például:

a fenntarthatóbb közlekedési módok támogatása, például hatékonyabb és vonzóbb tömegközlekedés, kerékpárutak, behajtási korlátozások a (leginkább szennyező) autók és/vagy teherautók számára (környezetkímélő övezetek), valamint a környezetvédelmi szempontból tiszta (tisztább) autók támogatása például behajtási kedvezmények és/vagy a parkolási politika révén,

jobb közlekedésirányítás, a forgalom jobb áramoltatása sebességkorlátozások segítségével, illetve a belvárosi áruellátásra irányuló innovatív logisztikai elképzelések fejlesztése révén,

a por felverésének megelőzése, jobb minőségű útburkolat segítségével, illetve a szöges gumiabroncs belvárosi utcákon való használatának tilalma révén,

infrastruktúra és építkezés, például: helyi szabályozások a fűtéssel kapcsolatban (ha a nemzeti törvények lehetővé teszik), az épületek fűtéséből származó kibocsátások csökkentése, a városi távfűtés támogatása, a fűtőberendezések korszerűsítése, tágabb tér kialakítása az útfelület és a beépített terület között, a zöldterületek méretének növelése. Ez utóbbival kapcsolatban megjegyzendő, hogy az útszéli vagy utakat elválasztó zöld sávok hatása elenyésző. Csak a kiterjedt zöld felületek, például a parkok és erdők rendelkeznek kimutatható többletértékkel;

16.

hangsúlyozza, hogy az európai politikát minden szinten továbbra is elsősorban a közúti gépjármű- és áruforgalom mennyiségi csökkentésére, valamint térbeli és ágazati átalakítására kellene jobban ösztönözni. Ugyanakkor utalni kell arra is, hogy a PM10-re, a PM2,5-re és az NO2-re vonatkozó határértékek betartását az ilyen intézkedések önmagukban nem biztosíthatják. Ennek okait három kategóriába oszthatjuk: korlátozott befolyás, korlátozott lehetőségek és korlátozott politikai mozgástér (lásd a 17., 19. és 22. pontot);

17.

úgy véli, hogy az egyes helyi és regionális önkormányzatok csak területileg korlátozott mértékben tudják befolyásolni a helyi levegő minőségét (az akadályok első kategóriája). A helyi és regionális politika a helyi források általi kibocsátás csökkentésére irányul, miközben elsősorban a helyi finompor-koncentráció (PM10, PM2,5) és ózonkoncentráció nagymértékben a határokon és/vagy régiókon átnyúló kibocsátások következménye;

18.

megállapítja, hogy a szennyezőanyagok magas háttér-koncentrációja és a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló 2001/81/EK irányelv átültetésének és átdolgozásának sok szempontból elégtelen volta csökkentheti annak esélyeit, hogy a helyi és regionális önkormányzatok intézkedései eredményesek legyenek a levegő minőségére vonatkozó uniós szabványoknak való megfelelés tekintetében. Az összes (helyi, regionális, nemzeti és nemzetközi) kibocsátás együttesen okozza az úgynevezett háttér-koncentrációt. E háttér-koncentráció olyan magas is lehet, hogy helyi szinten már egy enyhe szennyezés is elegendő a határértékek megközelítéséhez vagy túllépéséhez. Ilyen esetekben az érintett városok és régiók ráhatási lehetőségei természetesen igen korlátozottak;

19.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak csak korlátozott mértékben van lehetőségük arra, hogy intézkedéseket hozzanak (az akadályok második kategóriája). A városi politika a mobilitásra, a területrendezésre és a légszennyezés szempontjából kritikus pontok kezelését szolgáló specifikus intézkedésekre összpontosít. A helyi és regionális önkormányzatok alig tudnak ténylegesen a szennyezés forrásának jellemzőire irányuló intézkedéseket hozni;

20.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a levegőminőséggel kapcsolatos politikájuk kidolgozásakor számítottak a kibocsátási forrásokra irányuló, EU-szerte érvényes intézkedések bevezetéséből származó előnyökre. Utólag meg kell állapítani, hogy a túlságosan visszafogott forráspolitika – amely ráadásul az európai utakon nem mindig eredményezte a várt hatást – lényegesen közrejátszik abban, hogy helyi és regionális szinten túllépik a határértékeket;

21.

megállapítja, hogy a helyi koncentráció kizárólag helyi eszközökkel történő további csökkentésének komoly hatása lehet a mindennapi életre és jelentős ráfordítással járhat. Ezekhez olyan pénzügyi eszközök szükségesek, amelyek gyakran nem is állnak a települések és régiók rendelkezésére, illetve amelyekre nem minden tagállamban terjed ki hivatalosan a hatáskörük. Ráadásul a költségek szempontjából jóval hatékonyabb, ha a kibocsátási forrásokra irányuló politikát nemzetközi és európai szinten irányítják;

22.

megállapítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hatásköre korlátozott (az akadályok harmadik kategóriája). Számos tagállamban sajnos nem – vagy nem elegendő mértékben – hoznak nemzeti szintű támogató intézkedéseket, ami csak még inkább gyengíti a helyi és regionális önkormányzatok hatalmát. Például nem minden tagállam készített nemzeti levegőminőségi tervet. A levegőminőséget illetően általában nem az integrált és minden kormányzati szinten kötelező megközelítést választják. Az is előfordul, hogy a nemzeti szintű kormányzat eltanácsolja a helyi és regionális önkormányzatokat a kiegészítő vagy szigorúbb intézkedésektől, sőt akadályozza is őket ezek meghozatalában. Egyes tagállamokban például az alacsony kibocsátású övezetek bevezetése nem a helyi önkormányzatok, hanem kizárólag a nemzeti kormány hatáskörébe tartozik. Az EU belső piaci szabályai is korlátozzák a helyi és regionális szakpolitikai lehetőségeket. A nagy (például regionális) környezetvédelmi övezetek bevezetése, illetve az utak és hidak lezárása akadályozza ugyanis az áruk és személyek szabad mozgását. Éppen ezért lehetetlenség a szennyező járművek országos betiltása is;

23.

megjegyzi, hogy több tagállamban olyan nemzeti törvényeket készítenek elő, amelyekkel a hivatalos uniós felszólítások alapján kiszabott pénzbírságot a településeken és a régiókon lehet behajtani. A helyi és regionális önkormányzatok kötelesek a korlátozott mértékben rendelkezésükre álló lehetőségekkel és eszközökkel betartani a határértékeket. Az európai és nemzeti kormányzati szinteknek jóval több és hatékonyabb lehetőségük és eszközük van. Ezért a határértékek be nem tartásakor továbbra is a tagállamoknak kell felelniük a pénzbírságok kifizetéséért. Az RB igazságtalannak tartja és ellenzi, hogy a bírságokat bármiféle módon „átruházzák” a helyi és regionális önkormányzatokra;

Többszintű kormányzáson alapuló megközelítés

24.

meggyőződése, hogy a levegőminőség javulásának lelassulása irányába mutató tendencia jórészt az EU túlságosan visszafogott forráspolitikájának és a túlságosan kevés tagállami intézkedésnek a következménye. A gondok megoldásával kapcsolatban sok terhet és felelősséget hárítottak a helyi és regionális önkormányzatokra;

25.

azt is megállapítja, hogy a levegőszennyezés elleni küzdelem nincs kellően összehangolva a tagállamok között. Ennek megfelelően a szomszédos országokban különbözőek a tájékoztatási és riasztási küszöbértékek, a súlyos szennyezettségi időszakok esetén alkalmazandó valós idejű információcsere nincs megszervezve a tagállamok között, és a cselekvési tervek sincsenek összehangolva közöttük a több tagállamra kiterjedő nagy szennyezési övezetekben;

26.

kiemeli, hogy sem a levegőminőségi problémák megoldásához, sem pedig az uniós politika végrehajtásához nem elég egyetlen kormányzati szint. Többszintű megközelítés szükséges, amelynek keretében minden egyes kormányzati szint (az európai, nemzeti, regionális és helyi szint) felvállalja a saját felelősségét, és meghozza azokat az intézkedéseket, amelyeket az adott szinten meg lehet és meg kell hozni;

27.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok részben függnek azoktól a kibocsátási forrásokra irányuló nemzeti és nemzetközi intézkedésektől, amelyek a kibocsátás csökkentése révén hozzájárulnak a háttér-koncentráció számottevő csökkenéséhez. A helyi és regionális önkormányzatok ezek alapján tudják aztán kialakítani saját politikájukat, például olyan módon, hogy szigorítják a környezetvédelmi övezetekbe való belépés követelményeit;

28.

úgy véli, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos jogszabályok végrehajtása nem csak a jogi (a nemzeti törvényekbe való) átültetés kérdése. Ha az adott tagállam belső felépítése lehetővé teszi, az RB a levegőminőséggel kapcsolatban integrált és összehangolt megközelítésen alapuló nemzeti és/vagy föderális tervek és/vagy csökkentési programok kidolgozását ajánlja, amelyekben figyelembe veszik a leküzdendő jelenség transznacionális szempontjait. Támogatja egyben a többszintű megközelítést, illetve utal a tagállamokon belül létrehozandó belső irányítási csoportokra, amelynek keretében a különféle kormányzati szinteket képviselő szakértők közösen alakítják ki a nemzeti terveket és programokat (2). Ez elősegíti a nemzeti és/vagy föderális, regionális és helyi intézkedések közötti egységet és összehangolást;

29.

méltányolja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatoknál követett legjobb gyakorlatokra, és kéri e politika továbbvitelét;

30.

megjegyzi, hogy fontos a nemzetközi fejleményekkel való összhang és szinergia, és felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló 2001/81/EK irányelv felülvizsgálatakor figyelembe kell venni az átdolgozott göteborgi jegyzőkönyvben szereplő kibocsátási határértékeket;

C.    Összhang és szinergia az uniós emisszió- és immissziópolitika között

Integrált megközelítés  (3)

31.

fontosnak tartja, hogy összhang és szinergia legyen a különféle szennyező anyagokra irányuló intézkedések között. Ehhez nélkülözhetetlen, hogy a levegő minőségével kapcsolatos uniós politikát más – főként az éghajlatra, az iparra, a közlekedésre, a lakhatásra és az energiára vonatkozó – szakpolitikákkal együtt, átfogó módon közelítsék meg. A közlekedéspolitika fenntarthatóvá tétele és az energiatermelés és -fogyasztás fenntartható formáinak bevezetése a levegőszennyezés jelentős csökkenéséhez vezethet;

32.

sajnálja, hogy az intézkedések között gyakran nincs szinergia. Az egyik területen kedvező hatású intézkedések más területen károsan is hathatnak. A biomassza (pl. kisméretű berendezésekben a biodízel) fokozott használata például a koromkibocsátás növekedéséhez vezethet, ami mind a levegőminőségre, mind a közegészségre nézve kockázatot jelent. A dízelmeghajtású járművek terjedése a szén-dioxid-kibocsátás csökkenéséhez vezethet ugyan, de fokozza a finompor-kibocsátást. A finompor-kibocsátás csökkentését szolgáló technológiák viszont a dízelmeghajtású járművek nitrogén-dioxid-kibocsátását befolyásolhatják kedvezőtlen irányban, ami lassítja a nitrogén-dioxid-koncentráció csökkenésének tendenciáját. A politikák fokozott integrációjával amennyire csak lehet, meg kell előzni az ilyen negatív hatásokat, és tanácsos olyan viszonyokra törekedni, amelyek minden érintett szakpolitika számára előnyösek, vagy legalább arra vonatkozó kritériumokat meghatározni, hogy mikor célszerű kiemelten kezelni egy célkitűzést, és mikor nem;

33.

megállapítja, hogy célszerű volna a levegőminőség javítására irányuló politikát összekötni az alternatív energiaforrások használatát támogató politikával. Az alternatív energiaforrások alkalmazása (például földhőt felhasználó berendezések, napkollektorok stb.) nagyban hozzájárulna a levegő minőségének javulásához;

34.

rámutat arra, hogy az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos politikákat és a levegő minőségének javítására irányuló politikákat nem hangolták össze megfelelően. A levegőminőséggel kapcsolatos politika általában kedvezően hat az éghajlatváltozás kezelésére. Az éghajlati politika azonban csak korlátozott mértékben befolyásolja a levegőszennyezést. Az éghajlati politikának ugyanis egyéni dinamikája és időmértéke van. Az éghajlati politika inkább hosszú távra tekint – nem úgy, mint a levegőminőséggel kapcsolatos politika, amely rövid és középtávra irányul;

35.

úgy véli, hogy a levegőminőséggel és a környezeti zajokkal kapcsolatos politikák között igen sok szinergia lehetséges, főként ha forgalomcsökkenés érhető el. Megállapítja egyben, hogy itt is tanácsos olyan viszonyokra törekedni, amelyek mindkét szakpolitika számára előnyösek (4);

36.

kéri az emissziók és immissziók mérésének kiterjesztését egy ún. integrált nyomonkövetési rendszer (integrated monitoring) által, amelynek részét képezi az emissziók összehangolt mérése és értékelése, a mért anyagok körének bővítése – feltéve egyfelől, hogy megfelelően bizonyítható, hogy ezek valóban hatnak az emberi egészségre vagy a környezetre, másfelől, hogy az értékelés a modellezés általi nyomon követésre korlátozódik –, de magában foglalja a terjedés modellezését, valamint a tér- és időbeli terhelés és a hatás felmérését is. Mindez azonban csak akkor valósulhat meg, ha nem vezet az adminisztratív terhek túlzott növekedéséhez;

Kapcsolat az uniós emisszió- és immissziópolitika között

37.

kiemeli, hogy (az uniós határértékekkel kapcsolatos) immissziópolitika és (a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedésekkel kapcsolatos) emissziópolitika között nélkülözhetetlen az összhang és a szinergia. Az immissziók (koncentrációs szintek) ugyanis a kibocsátási szintektől, a kibocsátás helyétől és a transzmissziótól, illetve a terjedés körülményeitől függnek. Az immissziókat ráadásul egy ambiciózus kibocsátási politika révén lehet a leghatékonyabban csökkenteni;

38.

úgy véli, hogy az ambiciózus uniós immissziópolitika nem eredményezett automatikusan ambiciózus emissziópolitikát, és így megingott az egyensúly e két politika között. Következésképpen a sok európai városra jellemző végrehajtási gondok (lásd a B. fejezetet) és a levegőminőség késedelmes javulása jórészt az uniós immissziópolitika és az uniós emissziópolitika közötti ellentmondásoknak tudható be, ezért az egyensúly helyreállítása érdekében az e területre vonatkozó politikák és eszközök jövőbeli kidolgozásakor foglalkozni kell ezekkel:

a)

az ambíciók és a gyakorlati eredmények szintjén a levegőminőségről szóló irányelv ez idáig nem egyenértékű a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedésekkel (lásd a D. fejezetet), ezért e két célkitűzést össze kell hangolni,

b)

az uniós emisszió- és immissziópolitika ütemtervei nem futnak párhuzamban. A tagállamoknak már azelőtt teljesíteniük kell a levegő minőségére vonatkozó szabványokat, hogy az európai közutakon ténylegesen megvalósulnának például az euroszabványokkal kapcsolatos törekvések. Az euroszabványok hatásai (emissziós értékek) csak évek múltán érzékelhetők és mérhetők. Az euroszabványok eleve csak a járművek szűk csoportjára: az új járművekre érvényesek. Az új kibocsátási szabványok csak akkor fejtik majd ki hatásukat, ha a régebbi járműveket lecserélik, de a kocsipark teljes megújulása (és ezáltal az új szabványok érvényesülése) több évet vesz igénybe (a „valóságban” jelentkező javulás);

c)

az RB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az átdolgozott tematikus stratégiában jelezze, mennyi időt vesz igénybe a bejelentett forrásintézkedések váltási ciklusa, vagyis hogy „valós” körülmények között a forrásintézkedések bevezetése után mikor teljesíthetők a határértékek. Fontos becsléseket készíteni arról is, hogy mennyi ideig tart majd, amíg a teljes kocsiparkot tisztább járművekre cserélik. Az immissziós politika kiigazításait össze kell hangolni a váltási ciklussal;

39.

fontosnak tartja, hogy a kívánt levegőminőséggel kapcsolatos új ambíciók (a határértékek szigorítása) realisztikusak és megvalósíthatók legyenek, ezért olyan (forrás)intézkedésekkel kell párosulniuk, amelyek egész Európában ténylegesen csökkentik a kibocsátást. Össze kell kapcsolni az EU immisszió- és emissziópolitikáját. Ehhez arra van szükség, hogy a politikák kialakításának szakaszában egyenlő szintű ambíciókat és egymással párhuzamos ütemterveket dolgozzanak ki a kibocsátási forrásokra irányuló uniós politika és az uniós immissziópolitika számára (lásd az előző pontot). Az RB a végrehajtási szakaszra is felhívja a figyelmet, amelynek során előfordulhat a következő: egyes, az átdolgozott tematikus stratégiában bejelentett forrásintézkedések nem kerülnek bevezetésre vagy a gyakorlatban nem vezetnek a tervezett (az emissziópolitikában meghatározott) kibocsátáscsökkentéshez. Az RB javasolja, hogy ilyen helyzetekben az Európai Bizottság hozzon kompenzációs intézkedéseket. Ezzel meg lehet előzni, hogy az immissziópolitika és az emissziópolitika között újra kialakuljon a jelenlegi ellentmondás, amely ismét megoldhatatlan feladat elé állítaná a regionális és helyi önkormányzatokat;

40.

az immisszió- és emissziópolitika közötti összefüggés érdekében az alábbi ütemtervet javasolja a levegőminőségre vonatkozó jövőbeli uniós politika kidolgozásával kapcsolatban:

a)

2013 eleje: a levegőminőségről szóló, átdolgozott tematikus stratégia előterjesztése. A stratégiával ezután 2013-ban az EU döntéshozatali eljárásának keretében lehet foglalkozni,

b)

2013 vége: a levegőminőségről szóló átdolgozott irányelv és a kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedések előterjesztése,

c)

2017: félidős értékelés és lehetőség a kiigazításra az új mutatókkal kapcsolatban (lásd az E. fejezetet);

D.    A kibocsátásokkal kapcsolatos politika (emissziópolitika)

A kibocsátási forrásokra irányuló európai uniós politika

41.

megállapítja, hogy levegőszennyezést főként a közúti és légi forgalom, a hajózás, a fűtés, a háztartások, az ipar és a nagyüzemi állattartás okoz. A kibocsátási források tekintetében ambiciózus politikára van tehát szükség (5). Figyelembe kell venni, hogy a városi területeken a közúti gépjárműforgalom azoknak a tényezőknek az egyike, amelyek a legtöbb közvetlen problémát okozzák a levegőszennyezés terén;

42.

a levegőminőség szempontjából kedvezően ítéli meg az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé” című fehér könyv (COM(2011) 144 final) ambiciózus jellegét. Annak érdekében azonban, hogy a levegőminőséget támogató törekvések megfelelően ambiciózusak legyenek, az RB európai cselekvési terv kidolgozása mellett száll síkra, amely köztes célokat, konkrét intézkedéseket (például kibocsátási forrásokra irányuló uniós intézkedéseket) és értékelési momentumokat tartalmaz (6);

43.

arra szólít fel, hogy az EU az eddiginél rendszeresebb módon vegye figyelembe az egyes mobil vagy helyhez kötött forrásokból származó emissziók csökkentése mellett a források összességéből származó összes emisszió csökkentését is. Az ilyen mennyiségpolitikai intézkedésekért eddig elsősorban a települések és régiók voltak felelősek. Az EU hozzájárulása kezdetben a következő intézkedésekre vonatkozhatna:

a tömegközlekedési járművek előnyben részesítése az egyéni közlekedéssel szemben a transzeurópai hálózatok kiépítésének megtervezése és támogatása során,

az EU termékminőség eddig csak a termékek egészségügyi és környezeti következményeire koncentráló kritériumainak (ökocímke) kibővítése az anyag- és energiabefektetés csökkentését kifejező összetevővel;

44.

úgy véli, hogy az uniós kibocsátási politikát szabványokra (és célokkal kapcsolatos előírásokat tartalmazó célirányos politikára) kell alapozni, a további technikai innovációk fékezésének elkerülésére;

45.

azt javasolja, hogy a hulladékkal kapcsolatos keretjoghoz hasonlóan vezessenek be elkerülési szabályt, ami lehetővé teszi a meglévő erőforrásokkal való megfelelő gazdálkodást;

46.

utal arra, hogy az NO2-határértékek elterjedt túllépései lényegében arra vezethetők vissza, hogy az EU (teherjárművekre vonatkozó) kibocsátáskorlátozásai nem kielégítőek, illetve elkésettek, ajánlja ezért a járművekre vonatkozó euroszabványok sürgős szigorítását az NO2/NOx és a finompor tekintetében. Fontos, hogy pontosan betartsák az EURO VI szabványok bevezetésének menetrendjét;

47.

ajánlja, hogy más mobil források – például a nem közútra szánt járművek és a már forgalomban levő járművekbe szerelendő szűrők (retrofit) – tekintetében is szigorítsák a kibocsátási követelményeket, és a motorkerékpárokra vonatkozó európai előírásokat is frissíteni kellene;

48.

felhívja a figyelmet az uniós jogszabályok és a gépjárművek általi tényleges kibocsátás közötti résre. Az EURO V szabványok ambiciózusak (voltak) ugyan, ez az ambíció mégsem vezetett a levegőszennyezés jelentős csökkenéséhez. Ez elsősorban azért van így, mert szakadék tátong az uniós jogszabályok joggyakorlata és a közúton közlekedő járművek általi tényleges kibocsátás között. Már az EURO III teherautók bevezetésekor kiderült, hogy a kibocsátás a valós vezetési körülmények között magasabb a vártnál, és nem vezet a várt kibocsátáscsökkentéshez. Ugyanez a gond volt megfigyelhető az EURO IV és az EURO V szabvány kapcsán a dízelüzemű teherautók, illetve – jóllehet kisebb mértékben – a dízelüzemű személygépjárművek NOx-kibocsátásával kapcsolatban. Az uniós jogszabályok ambícióinak megvalósításához a járművek általi kibocsátásra vonatkozó EURO VI szabványoknak a tesztfázisban nagyobb összhangban kell lenniük azzal a kibocsátással, amely a gyakorlatban egy átlagos városi táv megtételével jár;

49.

utal továbbá arra, hogy a gyakorlatban a frissen szállított új tehergépjárműveken gyakran műszaki változtatásokat végeznek, aminek következtében a járművek „valós” körülmények között több nitrogénoxidot és finomport bocsátanak ki, mint amennyi a típus-jóváhagyási teszt alapján várható. Ez a gyakorlat az EURO VI-tehergépjárművek bevezetésekor – amennyire csak lehet – megelőzendő és büntetendő. Az említett gondok elkerülése végett az RB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyék hathatósabbá a jogszabályokat, a tehergépjárművek ellenőrzését, illetve a fentiekkel kapcsolatos inspekciókat. Meg kell vizsgálni továbbá, van-e mód arra, hogy a jövőben technikailag lehetetlenné váljanak az ilyen jellegű műszaki változtatások;

50.

kiemelt figyelmet kér az általánosságban leginkább szennyező járművek, azaz a nehézgépjárművek (buszok és teherautók) számára. A közepesen nehéz járművek (köztük a kishaszonjármű-forgalom) is jóval több NOx-t bocsátanak ki, mint az átlagos személyforgalom. Az uniós kibocsátási politikában ezért kiemelt figyelmet kell fordítani az említett nehézgépjárművek és a közepesen nehéz járművek, s mellettük a dízelüzemű személygépkocsik kibocsátási szabványainak szigorítására, ezzel párhuzamosan megfelelő intézkedéseket kell hozni a kereskedelmi logisztika területén, valamint a helyi tömegközlekedés támogatására és tökéletesítésére;

51.

megállapítja, hogy a gumiabroncsok és a féktárcsák, valamint az útburkolat kopása és a közutakon levő finompor felverődése hozzájárul a finompor magas koncentrációjához, és azt ajánlja, hogy az európai kutatási keretprogram keretében vizsgálják meg az ilyen jellegű kibocsátások csökkentésének lehetőségeit. Az RB javasolja továbbá egy bevált gyakorlatokon alapuló útmutató kidolgozását, amely ajánlásokat tartalmaz arra vonatkozóan, miként lehet a port megkötni, és így megelőzni, hogy a légszennyező anyagok újból felverődjenek;

52.

megállapítja, hogy az ipar még mindig nagymértékben hozzájárul az európai összkibocsátáshoz. Az ambiciózus technikai referenciadokumentumok (BREF-ek), valamint az ezekből levonható következtetések alapvetően fontos eszközök a háttér-koncentrációk csökkentéséhez. Annak érdekében, hogy a jövőben az elérhető legjobb technikákkal (BAT) dolgozhassunk, szükség van a BREF-ek és következtetéseik rendszeres felülvizsgálatára és arra, hogy ezek a dokumentumok elegendően ambiciózusak legyenek ahhoz, hogy egész Európában csökkentsék a háttér-koncentrációkat. A mentességek alkalmazását is a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell (7);

53.

megállapítja, hogy a mezőgazdasági üzemek hozzájárulnak a levegő szennyezéséhez. Az ammónia-kibocsátás nagymértékben hozzájárul a savasodáshoz és az eutrofizálódáshoz. A természetvédelmi célok megvalósításához, többek között a Natura 2000 területek védelméhez, az NH3 további csökkentésére van szükség. A szóban forgó kibocsátás csökkentését az ipari kibocsátásokról szóló irányelv (2010/75/EU, IED) szabályozza. Az iparszerű termelési rendszerben működő mezőgazdasági nagyüzemek szempontjából is fontos, hogy a jövőben az elérhető legjobb technikákkal (BAT) dolgozhassunk, és ezért szükség van a technikai referenciadokumentumok (BREF-ek) rendszeres felülvizsgálatára;

54.

megállapítja, hogy a hajózás jelentősen befolyásolhatja a levegőszennyező anyagok koncentrációját a kikötővárosokban és a kikötői területeken, a nagy forgalmú belvízi útvonalak mentén, valamint a part menti városokban és régiókban. Az RB sürgeti a nemzeti hatóságokat, hogy a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (IMO) iránymutatásait valamennyi európai part menti vízi területre alkalmazzák. A belvízi hajók számára emissziócsökkentési intézkedéseket kellene előírni, mind a részecske-, mind pedig a NOx-kibocsátás tekintetében;

55.

megállapítja, hogy a légi közlekedés kibocsátása hozzájárul a légszennyező anyagok háttér-koncentrációihoz. Az RB ezért felszólítja az EU-t és a nemzeti hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket, és szigorítsák a repülőgépek emissziójára vonatkozó előírásokat;

A nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv (2001/81/EK) átdolgozása

56.

kiemeli, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv a lehető legjobb eszköz a háttér-koncentrációk csökkentésére. A határokon átnyúló levegőszennyezés számos tagállamban igen jelentős részét teszi ki a háttér-koncentrációknak, és ez a szint bizonyos levegőszennyező anyagok esetében több mint 50 %-ot is elérhet (átlagosan az országra vetítve). Az RB szerint igen fontos, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv átdolgozása elegendően ambiciózus legyen ahhoz, hogy egész Európában csökkenjen a háttér-koncentráció, mivel így lesz realisztikus és megvalósítható a helyi és regionális szintű levegőminőségi politika;

57.

megállapítja, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv fontos eszköze annak, hogy a tagállamokat a kibocsátási forrásokra irányuló intézkedések meghozatalára kényszerítsék. Ehhez azonban elengedhetetlen, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv átdolgozása és a kibocsátási forrásokra irányuló uniós politika az ambíciók szintjén illeszkedjen a levegőminőségről szóló irányelvekhez (2008/50/EK és 2004/107/EK). A levegőminőségről szóló irányelvek igen ambiciózus céljait csak akkor lehet elérni, ha az imént említett munkák is nagyra törnek. Ebben az összefüggésben az RB úgy véli, hogy a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv és a levegőminőségről szóló irányelvek összevonása elősegíti az ambíciók különféle szintjeinek összehangolását;

58.

aggódik amiatt, hogy a tagállamok kevéssé ambiciózusan közelítik meg a göteborgi jegyzőkönyv küszöbön álló átdolgozását. (Ez a dokumentum rögzíti a kibocsátási határértékekre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat.) Az átdolgozás hatással van a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv átdolgozására, következésképpen arra is, hogy a levegőminőséggel kapcsolatos új uniós jogszabályok mennyire lesznek ambiciózusak. Az RB felszólítja a tagállamokat, hogy a göteborgi jegyzőkönyv küszöbön álló átdolgozásakor ambiciózusabb megközelítést válasszanak;

59.

kéri, hogy legalább az elemi szén (EC/korom) kibocsátásainak a jegyzéke készüljön el, és hozzanak létre egy ellenőrzési eljárást annak érdekében, hogy azonosítsák azon új légszennyező-anyagokat, amelyekre jelen jegyzőkönyv a jövőben irányadó lehet;

E.    Immissziópolitika: a levegőminőségről szóló irányelvek (2008/50/EK és 2004/107/EK) átdolgozása

Általános megjegyzések az irányelvek átdolgozásával kapcsolatban

60.

megállapítja, hogy a levegőminőségről szóló irányelvek (2008/50/EK és 2004/107/EK) nagyon fontos eszközök arra, hogy a polgárok és a természet kevésbé legyenek kitéve a levegőszennyezésnek. A minimális védelmi szintek meghatározása valamennyi uniós tagállamban a kibocsátást, valamint a kritikus pontok körüli koncentrációkat csökkentő intézkedésekhez vezetett. Az egyik tagállamban elért kibocsátáscsökkentés egyidejűleg a határokon átnyúló levegőszennyezést is csökkenti, úgyhogy a szomszédos országok egymást segítik a határértékeknek való megfelelésben;

61.

úgy véli, hogy a levegőminőségről szóló irányelvek átdolgozásakor a közegészséget és a környezet védelmét kell kiindulópontnak venni. A közegészség javítása érdekében mérlegelni kellene az ambiciózusabb hozzáállást. Az RB azonban feltételnek tekinti, hogy az átdolgozott irányelvet az ambíciók szintjén gondosan hangolják össze a nemzeti kibocsátási határértékekkel és a kibocsátási forrásokra irányuló uniós politikával, a korábban (57. pont) említetteknek megfelelően;

62.

megállapítja, hogy a levegőminőségről szóló irányelvek jelenleg 27 határ- és célértéket tartalmaznak. Hozzáteszi, hogy több határérték átfedi egymást (például a PM10-re vonatkozó napi és éves határértékek vagy a PM10-re és a PM2,5-re vonatkozó éves határértékek), és különféle határértékeket az EU számottevő részében már évek óta nem léptek túl. Ezért az RB szerint érdemes megvizsgálni, hogy a célértékek koncepciója rendelkezik-e többletértékkel olyan anyagok tekintetében, amelyekhez már az irányelvekben is megállapítanak határértékeket;

63.

megjegyzi, hogy az irányelvekben szereplő – az észlelt koncentrációkra, valamint a levegőminőségi tervek felépítésére és alakulására vonatkozó – jelentéstételi kötelezettség sok időbe kerül, és adminisztratív többletterhet jelent a helyi és regionális önkormányzatok számára;

64.

úgy véli, hogy közegészségügyi és tudományos kutatási szempontból, illetve a szabályozás javítása, és az adminisztratív terhek csökkentése és a polgárokkal történő kommunikáció elősegítése érdekében csökkenteni lehetne az érintett anyagok, valamint a cél- és határértékek számát. Ez úgy érhető el, hogy a leginkább szennyező anyagokra és az egészségi szempontokat legjobban tükröző mutatókra összpontosítunk;

Elemi szén/korom

65.

azt ajánlja, hogy a közlekedéssel összefüggő szennyezéshez az egészségi szempontokat legjobban tükröző mutatót válasszák. Néhány tanulmány azonban rámutat arra, hogy az elemi szén (EC/korom) és a részecskekoncentráció jobb mutató, ha a levegőszennyezésnek a gépjárműforgalomhoz kapcsolódó és a közegészség szempontjából fontos összetevőit nézzük. Az EC/korom az a koromrészecske, amely – például a jármű- és hajómotorokban található – szénalapú üzemanyagok (köztük a dízelolaj és a benzin) elégésekor felszabadul. Ezért az RB szerint érdemes mérlegelni, hogy nem lehetne-e egy a részecskekoncentrációra és az EC/koromra vonatkozó szabványt bevezetni;

66.

megjegyzi, hogy az EC/koromra irányuló nagyobb figyelem összhangban lenne az ENSZ Környezetvédelmi Programjának (UNEP) ajánlásaival és a nagy távolságra jutó, országhatárokon átterjedő levegőszennyezésről szóló egyezménnyel (CLRTAP);

67.

javasolja, hogy az irányelvbe építsék be a félidős (átdolgozási eljárás útján történő) kiigazítás lehetőségét. Amennyiben a vizsgálatok (lásd a 65. pontot) és a kedvező gyakorlati tapasztalatok valóban azt mutatják, hogy alkalmasabb az EC/korom-szabványt használni mutatóként, mérlegelni lehet, hogy ezt a szabványt felvegyék-e az irányelvbe, és ha igen, akkor milyen módon;

Finompor általi levegőszennyezés

68.

felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi irányelv a finompor (PM10 és PM2,5) tekintetében három határértéket és egy csökkentési célt határoz meg. Emellett különféle értékek, éves és napi átlagok is érvényesek a finomporra. Ez bonyolítja a gyakorlati végrehajtást, és felesleges adminisztratív terhet jelent. Az RB tudatában van annak, hogy a fent vázolt helyzet egyszerűsítése érdekében megbeszélések folynak a finomporra – a PM10-re vagy a PM2,5-re – vonatkozó szabványok egyikének eltörléséről, feltéve, hogy az egészségre és a környezetre gyakorolt hatásokkal kapcsolatos vizsgálatok ezt megfelelően alátámasztják. Az RB nem kíván állást foglalni ezzel kapcsolatban;

69.

megjegyzi, hogy a PM10-re vonatkozó határértékeket egyes helyeken igen nehéz betartani. Ennek hátterében helyi körülmények, helyi kibocsátási források, bizonyos különleges időjárási körülmények és/vagy széles körű levegőszennyezés jellemezte időszakok állhatnak. A közúti szállítás is nagymértékben hozzájárulhat az összes terheléshez. A megkívánt rugalmasság érdekében az RB szerint érdemes megvizsgálni, hogy lehetséges-e az éves határértékátlag többéves átlagos koncentrációk alapján történő tesztelése;

70.

úgy látja, hogy a PM2,5 bevezetését kedvezően fogadták, mivel ez az összetevő feltételezhetően szorosabban összefügg az egészségi hatásokkal, mint a PM10. Ugyanakkor a PM2,5 tekintetében különféle – köztük az általános kitettségre és a csökkentési arányra vonatkozó – értékek léteznek. Ez a hatóságok számára megnehezíti a megadott értékek minden szempontjának teljesítését. Egyelőre nem világos, hogy a helyi és regionális önkormányzatok meg tudnak-e felelni a PM2,5-re vonatkozó határértéknek és a csökkentési aránynak. Ezzel kapcsolatban még nem áll rendelkezésre elegendő információ, és az intézkedések hatását sem lehet még számszerűsíteni. Az RB ajánlja, hogy a PM2,5-re vonatkozó szabványok értékelésekor vegyék figyelembe az említett adatok hiányát, és mérlegeljék, hogy bizonyos helyzetekben nem lehetne-e több időt hagyni a szabványoknak való megfelelésre;

NOx/NO2

71.

javasolja, hogy az Európai Bizottság – a szabvány más megfogalmazási formáival kapcsolatos vizsgálatok eredményére várva – vegye újra fontolóra, szükséges-e határértéket szabni az NO2-koncentráció óránkénti átlagára, hiszen az éves határérték „szigorúbbnak” tűnik, és helyi szinten képtelenség olyan intézkedéseket hozni, amelyek korlátozzák az NO2-koncentráció óránkénti átlagát;

72.

azt javasolja, hogy az irányelv rögzítse, hogy a káros anyagok határértékeinek túllépése esetén a polgárok cselekvési terv kidolgozását igényelhetik;

73.

úgy véli, hogy a levegőben mért NO2-szintek csökkentésekor jelentkező specifikus gondok fényében ki kell terjeszteni a meghosszabbítás (további eltérés) lehetőségét. Ennek feltétele, hogy az adott tagállam bizonyítani tudja, hogy minden célszerű intézkedést meghozott – a gépjárművek által megtett távolság csökkentése érdekében is –, de mégsem érte el az uniós határértéket, mivel a motorok és járművek az utcán nem felelnek meg az euroszabványokban lefektetett kibocsátási szinteknek (azaz kudarcot vallott a kibocsátási forrásokra irányuló uniós politika);

Ózon

74.

megállapítja, hogy az ózon (O3) a levegőben a napfény hatására keletkezik, ún. „előanyagok” (nitrogén-oxidok, szén-monoxid, metán és egyéb illékony szerves összetevők) reakciójaként. Magas ózonkoncentrációk még számos városban előfordulnak, elsősorban Dél-Európában. Bár a helyi önkormányzatok nemigen tudják befolyásolni az ózonkoncentrációkat saját városukban, a közlekedésből származó kibocsátások redukálása révén másutt hozzájárulhatnak a koncentrációk csökkentéséhez. Az RB ajánlja, hogy a magas ózonkoncentrációk csökkentését a városi területeken elsősorban a nemzeti és európai levegőminőséggel kapcsolatos politikában kezeljék kihívásként. A leghatékonyabb intézkedés e tekintetben az illó szerves anyagokra vonatkozó kibocsátási politika;

75.

utal a Holland Nemzeti Közegészségügyi és Környezetvédelmi Intézet (Nederlandse Rijksinstituut voor Volksgezondheid en Milieu) (8) egyik elemzésére, amely rámutatott arra, hogy a tagállamok csekély hatással bírnak az éves átlagos ózonkoncentrációkra, és alig tudják befolyásolni az O3 csúcskoncentrációit területükön. Úgy tűnik azonban, hogy ezzel egyidejűleg enyhén növekednek az ózon nagykiterjedésű háttér-koncentrációi. Az RB úgy véli, hogy ezt figyelembe kell venni az ózonra vonatkozó célértékek (hosszú távú célkitűzések) értékelésénél, valamint az ezzel összefüggő, a politika és a jelentéstételi mechanizmusok kialakítására gyakorolt hatásokat illetően. A déli országokban, ahol nagyobb a napsütéses órák száma, erősebb a napsugárzás, és magasabbak az átlaghőmérsékletek – ezek olyan tényezők, amelyek elősegítik a troposzferikus ózon kialakulását –, nehézséget okoz az ózonszintre vonatkozó hosszú távú célkitűzések elérése. Az RB annak vizsgálatát ajánlja, hogy ezt a jelenséget be lehet-e sorolni a „természetes” légszennyezés kategóriájába, és így hasonlóan lehet-e kezelni, mint a tengeri só és a szaharai homok kérdését;

76.

ajánlja, hogy az ózonkoncentrációk csökkentését célzó erőfeszítések elsősorban az ózonképző gázok kibocsátásának csökkentésére irányuljanak. Ez a nemzeti kibocsátási határértékekről szóló irányelv (2001/81/EK) felülvizsgálatával és a legfontosabb kibocsátókra vonatkozó ágazati jogszabályok szigorításával érhető el;

Rugalmasság

77.

kiemeli, hogy az időjárási viszonyok jelentős mértékben növelhetik a levegő szennyezettségének mértékét. Így például 2011 szélsőségesen aszályos első hónapjai Nyugat-Európa nagy részében magas PM10-koncentrációhoz vezettek. Az ilyen hatásokat képtelenség helyi és regionális intézkedésekkel ellensúlyozni, amit az európai jogszabályoknak figyelembe kell venniük, mégpedig úgy, hogy – például egy többéves átlag bevezetése révén – rendelkeznek az olyan évekről, amelyeket szélsőséges időjárási körülmények jellemeznek;

78.

ebben az összefüggésben utal a gazdasági tendenciák és a levegőszennyezés közötti kapcsolatra, amelyet a jövőbeli politikák kidolgozásakor figyelembe kell venni. A jelenlegi gazdasági válság következtében csökkent a gazdasági tevékenység (mobilitás, ipar és hajózás), és ezáltal csökkent a kibocsátás mértéke is. Ezzel egy időben jóval kevesebb pénzügyi eszközt lehet innovációra fordítani, mind a magánszférában (pl. a fűtőberendezések vagy a gépkocsipark megújítása), mind ipari szinten. Amint fellendül a gazdaság, ezek a tendenciák újra megfordulhatnak;

Ellenőrzés (mérések) és modellezés (számítások)

79.

megállapítja, hogy a mérőállomások elhelyezése tagállamonként változhat. Mivel az egyes helyek földrajzi jellemzői eltérőek, és ez a levegőminőségi értékeket is befolyásolhatja, az RB azt ajánlja, hogy az ellenőrzés (mérés) továbbra is maradjon kötelező, de határozzanak meg konkrétabb szabályokat a mérőállomások elhelyezésére vonatkozóan, hogy a mérések pontosabbak, a mért értékek pedig összehasonlíthatóak legyenek.

80.

ezzel összefüggésben javasolja egy valós idejű légszennyezettségi információcsere- és tájékoztatási platform létrehozását, valamint a tájékoztatási és riasztási küszöbök egységesítését, hogy az erős légszennyezettség akut eseteiben hozandó tagállami intézkedéseket jobban össze lehessen hangolni.

Kelt Brüsszelben, 2012. május 3-án.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO


(1)  Az RB e vélemény tárgyában konzultációt folytatott szubszidiaritásfigyelő hálózatával. A konzultációról szóló jelentést 2011. decemberben tették közzé.

(2)  Az ilyen jellegű csoportok létrehozását a CdR 164/2010 fin jelű dokumentum is ajánlja.

(3)  Ezt az RB már több ízben ajánlotta, lásd: CdR 164/2010 fin és CdR 140/2011 fin.

(4)  Ugyanez az ajánlás szerepel „A környezeti zajjal foglalkozó irányelv: a követendő út” című RB-véleményben (CdR 190/2011 rev. 2).

(5)  Az RB egyik régóta dédelgetett kívánságáról van szó, lásd: CdR 190/2011 rev2, CdR 140/2011 fin, CdR 101/2011 fin, CdR 164/2010 fin, CdR 159/2008 fin.

(6)  Ezt ajánlja a CdR 101/2011 fin jelű vélemény is.

(7)  Ez az ajánlás az RB ipari kibocsátásokról szóló véleményében is megfogalmazódott (CdR 159/2008 fin).

(8)  RIVM, Dossier Ozon 2011: een overzicht van de huidige stand van kennis over ozon op leefniveau in Nederland, 2011. június.


27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/20


A Régiók Bizottsága véleménye – A közös halászati politika reformjára vonatkozó jogalkotási javaslatok

2012/C 225/04

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

támogatja az európai bizottsági intézkedéseket, amelyek célja, hogy korlátozzák számos állomány folyamatos csökkenését, és szavatolják a tengeri biológiai erőforrások olyan mértékű kitermelését, ami 2015-re lehetővé teszi a maximális fenntartható hozam elérését, -{}-

úgy véli, hogy ahol lehetséges, a visszadobás tilalmát fokozatosan kell bevezetni, és főként az ipari fajokra kell érvényesíteni, viszont engedélyezni kell az olyan tengeri organizmusok visszadobását a tengerbe, amelyek képesek túlélni a visszaengedést,

felhívja a figyelmet az átruházható halászati koncessziók rendszerének kötelező bevezetéséből adódó lehetséges kockázatokra és kedvezőtlen hatásokra, és azt ajánlja, hogy az effajta rendszerek önkéntesek legyenek, és maradjanak az egyes tagállamok hatáskörén belül,

elismeri, hogy az akvakultúra-ágazat gazdasági és stratégiai jelentősége indokolja, hogy az ágazat támogatást kapjon egy független rendelet révén,

kéri a közös halászati politika erőteljesebb regionalizálását. Teljes mértékben támogatja egy olyan folyamat elindítását, amelynek keretében figyelembe veszik a régiók sajátosságait és szükségleteit, illetve együttműködnek a regionális tanácsadó testületekkel a közös halászati politika végrehajtására irányuló védelmi és technikai intézkedések elfogadása érdekében, hogy e politikát jobban hozzá lehessen igazítani az egyes halászati körzetek valós helyzetéhez és jellegzetességeihez, ideértve a határokon átnyúló problémákat is,

üdvözli, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap részét képezi majd az új közös stratégiai keretnek; garanciákat kér azonban a halászat és az akvakultúra finanszírozásával kapcsolatosan, illetve arra, hogy a régiók részt vesznek majd a finanszírozás stratégiai végrehajtásában.

Előadó

Mieczysław STRUK (PL/EPP), a pomerániai vajdasági közgyűlés elnöke

Referenciaszövegek

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről

COM(2011) 416 final

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A közös halászati politika reformja

COM(2011) 417 final

A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendelet szerinti jelentéstételi kötelezettségről

COM(2011) 418 final

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, a Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a közös halászati politika külpolitikai vetületéről

COM(2011) 424 final

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a közös halászati politikáról

COM(2011) 425 final

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Hosszú távú irányítás

1.

úgy véli, hogy a közös halászati politikának hozzá kell járulnia a hosszú távon fenntartható környezeti, gazdasági és társadalmi körülményekhez. Fontos továbbá, hogy lehetővé tegye a halászati ágazat által biztosított életszínvonal javulását és a stabil piacot, illetve biztosítsa a források elérhetőségét és azt, hogy az áruk elérhető áron jussanak el a fogyasztókhoz;

2.

támogatja a fenntartható fejlődésről szóló, 2002. évi johannesburgi világ-csúcstalálkozón megfogalmazott nyilatkozatból következő európai bizottsági intézkedéseket, amelyek célja, hogy korlátozzák számos állomány folyamatos csökkenését, és szavatolják a tengeri biológiai erőforrások olyan mértékű kitermelését, ami 2015-re lehetővé teszi a maximális fenntartható hozam elérését;

3.

felhívja a figyelmet arra, hogy egyes állományokat illetően sürgősen szükség van a cél elérését szolgáló erőfeszítésekre, a sietség azonban kedvezőtlen társadalmi és gazdasági következményekkel járhat. A korlátozó és a védelmi intézkedések mellett aktív átszervezési intézkedésekre is szükség van például a vállalkozásfejlesztés, a képzés és a biztos nyugdíjkörülmények megteremtése terén. Ehhez a lehetőségek és hatáskörök függvényében mind nemzeti és regionális, mind uniós szintű finanszírozási forrásokat keresni kell;

4.

egyetért azzal, hogy a halászati tevékenység környezetre gyakorolt hatásának korlátozása, valamint a nem szándékos fogások minimalizálása és fokozatos megszüntetése érdekében a biológiai erőforrások fenntartható kitermelésének az elővigyázatossági és az ökoszisztéma- megközelítésen kell alapulnia;

5.

fontosnak tartja, hogy a biológiai erőforrások fenntartható kitermelésének célját a halászati gazdálkodás többéves megközelítése révén érjék el, amely prioritásként kezeli a különböző halászati körzetek egyedi jellemzőit figyelembe vevő többéves tervek elkészítését, és amely a szükséges döntések meghozatalát lehetővé tévő mechanizmusokat tartalmaz előre nem látható fejlemények esetére;

6.

úgy véli, hogy az ökoszisztéma-megközelítés részeként a többéves terveknek lehetőleg több állományra ki kell terjedniük, ha ezeket az állományokat közösen termelik ki. Azoknál az állományoknál, amelyekhez nem készült többéves terv, a fogásokra, illetve a halászati erőkifejtésre vonatkozó korlátok kitűzése révén kitermelési mutatókat kell megállapítani a maximális fenntartható hozam meghatározására;

a)

felhívja a figyelmet arra, hogy a többéves terveknek egyértelmű célokat kell kijelölniük, határidőket megadva azok eléréséhez, illetve irányvonalakat és rendszeres ellenőrzéseket is elő kell irányozniuk. Mind a határidőknek, mind pedig az irányvonalaknak igazodniuk kell az adott állomány dinamikájához;

b)

úgy véli, hogy a többéves tervek kidolgozásakor és megvalósításakor olyan intézkedéseket kellene javasolni, amelyek a gazdasági elővigyázatosság elvén alapulnak, ugyanakkor figyelembe kell venni, hogy megfelelő kiigazítások fokozatos végrehajtására is szükség van, de amikor nem indokolt a sietség, el kell kerülni a túlságosan rövid határidők kitűzését. Ez utóbbit csak objektív érvek indokolhatják, és társadalmi-gazdasági szempontból is elfogadhatónak kell lennie. Ezzel párhuzamosan hatástanulmányt kell készíteni a társadalmi-gazdasági hatásokról, melynek nyitottnak kell lennie az érintett szerepelőktől, illetve azok jogilag elismert képviselőitől jövő észrevételekre;

7.

elismeri, hogy a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló, a halászok nemzedékről nemzedékre öröklődő hagyományos ökológiai ismereteit is figyelembe vevő halászati gazdálkodáshoz összehangolt, megbízható és pontos adatokra van szükség, felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az adatgyűjtés terén együtt kell működni a halászati ágazattal. Kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy különítsenek el eszközöket a kutatás és a szaktudás támogatására; hangsúlyozza a Halászati Tudományos, Műszaki és Gazdasági Bizottság (HTMGB) mint olyan tudományos testület szerepét, amely támogatja az Európai Bizottságnak a halászat fenntartható kezelésére irányuló tevékenységét;

8.

úgy véli, hogy mivel a halászati ágazatban, az akvakultúrában, valamint a halászati és akvakultúra-termékek feldolgozásában aktív szereplők gazdasági és társadalmi-gazdasági értékeléséhez és a szóban forgó iparágak foglalkoztatási tendenciáinak megállapításához nélkülözhetetlen az adatok összegyűjtése, az EU-nak megfelelő erőforrásokat kellene elkülönítenie a nemzeti és regionális szervek számára az ilyen adatok összegyűjtéséhez;

A part menti vizekhez való hozzáférés

9.

üdvözli az Európai Bizottság álláspontját, mely szerint a tagállamok 12 tengeri mérföldes övezetein belüli erőforrásokhoz való hozzáférést korlátozó hatályos szabályok kielégítően működtek, elősegítve a védelmet azáltal, hogy az uniós vizek legérzékenyebb részén korlátozták a halászati erőkifejtést. Ezért a Régiók Bizottsága szerint továbbra is alkalmazni kell ezeket a szabályokat;

10.

fontosnak tartja, hogy a legkülső régiók körüli tengeri biológiai erőforrások továbbra is különleges védettséget élvezzenek, mivel hozzájárulnak e régiók helyi gazdaságának – az adott strukturális, társadalmi és gazdasági körülményeket figyelembe vevő – megőrzéséhez;

11.

emlékeztet az íváskor a tengerből folyóba igyekvő (anadrom) halállományok származási országának az ENSZ Tengerjogi Egyezményében foglalt elvére, és sürgeti a tagállamokat, hogy a veszélyeztetett vadon élő anadrom halállományok életképességének megőrzése érdekében saját gazdasági övezeteikben tartsák be az idevonatkozó rendelkezéseket;

12.

úgy véli továbbá, hogy a tagállamok számára engedélyezni kell a 12 tengeri mérföldes körzetükben – figyelembe véve a GSA Ellenőrző Hatóság szintjén vagy az az alatti szinteken jelentkező környezeti és társadalmi-gazdasági implikációkat – az összes uniós halászhajóra alkalmazandó védelmi és kezelési intézkedések elfogadását, feltéve, hogy ha az ilyen intézkedéseket más tagállamok halászhajóira is alkalmazni kell, akkor az elfogadott rendelkezések nem megkülönböztető jellegűek, és megfelelő előzetes konzultáció és tájékoztatás tárgyát képezték a többi érdekelt tagállammal, továbbá az Unió nem fogadott el arra a 12 tengeri mérföldes körzetre vonatkozó egyedi védelmi és kezelési intézkedéseket;

A visszadobás korlátozása

13.

egyetért azzal, hogy intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és – amennyiben lehetséges – felszámolása érdekében. Az ilyen fogások és visszaengedések valójában komoly veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengeri biológiai erőforrások fenntartható kitermelésére és a tengeri ökoszisztémákra, valamint a halászat pénzügyi életképességére. A fentiek fényében úgy véli, hogy ösztönözni kell a szelektív halászfelszerelések és a halászati technikák fejlesztését, hogy a lehető legnagyobb mértékben korlátozzuk a visszadobásokat. Ahol lehetséges, a visszadobás esetleges tilalmát fokozatosan kell bevezetni, és főként az ipari fajokra kell érvényesíteni, viszont engedélyezni kell az olyan tengeri organizmusok visszadobását a tengerbe, amelyek képesek túlélni a visszaengedést;

14.

véleménye szerint nem helyénvaló, ha a nem szándékos fogások kirakodása egyértelmű gazdasági előnyt biztosít a piaci szereplő számára, és úgy ítéli meg, hogy az állati eredetű lisztté való átalakítás hamis válasz az Európai Bizottság környezetvédelmi célkitűzéseire;

15.

megjegyzi továbbá, hogy az alaprendelet nem tűnik alkalmas eszköznek a kirakodási kötelezettség alá eső fajok részletes felsorolására. Ezt a kötelezettséget a fajokra (egy fajra vagy több fajra) vonatkozó, egyedi gazdálkodási tervekben jobban meg lehetne fogalmazni;

Hozzáférés az erőforrásokhoz

16.

úgy véli, hogy a jelenlegi szabályozás már lehetővé teszi az azt kívánó tagállamok részére, hogy flottáik számára átruházható egyedi kvótarendszereket vezessenek be, mindazon következményekkel, melyek a spekulációból és a koncentrációból fakadnak. Tekintettel ezekre az elemekre, nem helyes minden egyes tagállamot olyan halászati jogok bevezetésére kötelezni, melyek átruházhatók vagy bérbe adhatók;

17.

úgy véli továbbá, hogy az átruházható halászati koncessziók bármilyen rendszerének alkalmazási idejét illetően a tagállamokra kell hagyni a döntést;

18.

felhívja a figyelmet az átruházható halászati koncessziók rendszerének kötelező bevezetéséből adódó lehetséges kockázatokra és kedvezőtlen hatásokra, és azt ajánlja, hogy az effajta rendszerek önkéntesek legyenek, és maradjanak az egyes tagállamok hatáskörén belül;

19.

fontosnak tartja, hogy a tagállamok az átruházható halászati koncessziók önkéntes rendszerének bevezetése előtt olyan módon igazítsák ki jogszabályaikat, hogy azok megfelelően szavatolják a part menti halászat érdekeit, egyben védelmet nyújtsanak a rendszer bevezetésének kedvezőtlen hatásai, például a túlzott koncentráció és a spekuláció ellen;

20.

emlékeztet a túlzott kapacitás megszüntetése kapcsán a leselejtezéshez nyújtott támogatások kedvező tapasztalataira;

21.

úgy véli, hogy tekintettel az ágazat egyedi jellegére és számos tagállamban tapasztalható társadalmi-gazdasági sebezhetőségére, valamint a tagállamonként eltérő társadalmi-gazdasági prioritásokra a halászattal kapcsolatban, az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszere nem helyénvaló, és a halászati lehetőségek kiosztásának módszeréről, valamint az azok átruházására vonatkozó szabályokról továbbra is tagállami szinten kell dönteni;

22.

sürgeti továbbá, hogy vegyék figyelembe a legkülső régiók sajátosságait a kisipari flották halászati kapacitására vonatkozó felső értékek meghatározásánál, nem változtatva a jelenlegi referenciaszinteken;

Külső dimenzió

23.

kéri, hogy az Európai Unió nemzetközileg népszerűsítse a közös halászati politika célkitűzéseit. Ennek érdekében az Uniónak törekednie kell a regionális és nemzetközi szervezetek teljesítményének növelésére a nemzetközi halállományok védelme és az ezekkel való gazdálkodás terén, méghozzá a tudományos alapú döntéshozatal népszerűsítése, a szabályoknak való jobb megfelelés, a nagyobb átláthatóság, az érintettek – különösen a halászok – fokozott részvétele, illetve a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat elleni küzdelem révén;

24.

egyetért azzal, hogy a fenntartható halászatra vonatkozó, harmadik államokkal kötött megállapodásoknak az Uniótól kapott pénzügyi hozzájárulás fejében hozzáférési jogokat kell biztosítaniuk, és elő kell segíteniük egy magas színvonalú irányítási struktúra kialakítását az adott államokban, hogy biztosítani lehessen a hatékony megfigyelési, ellenőrzési és felügyeleti intézkedéseket a halászati erőforrások fenntartható kiaknázására vonatkozóan. Úgy véli továbbá, hogy a harmadik országokkal kötött megállapodásoknak az EU ezektől a megállapodásoktól függő halászflottája számára – a flotta jövőjének szavatolása érdekében – stabilitást, életképességet és jövedelmezőséget kell biztosítaniuk;

25.

fontosnak tartja, hogy a harmadik országokkal kötött halászati társulási megállapodások hozzanak létre egy jogi, gazdasági és környezetvédelmi keretet az uniós hajók által folytatott halászati tevékenységek vagy uniós üzemeltetők által végrehajtott halászati befektetések számára, összhangban a nemzetközi szervezetek, köztük a regionális halászati gazdálkodási szervezetek által elfogadott megfelelő intézkedésekkel. A halászati megállapodásoknak többek között annak garantálása a céljuk, hogy a harmadik országokban végzett halászati tevékenységek a fenntarthatóság feltételei mellett és kölcsönösen kielégítő módon folyjanak;

Akvakultúra

26.

elismeri, hogy az akvakultúra-ágazat gazdasági és stratégiai jelentősége indokolja, hogy az ágazat támogatást kapjon egy független rendelet révén, amely a nemzeti stratégiai tervekkel kapcsolatos uniós iránymutatásokra vonatkozik az ágazat versenyképességének javítása érdekében azáltal, hogy a termelési és értékesítési lánc teljes hosszán támogatják az ökológiai, gazdasági és társadalmi fenntarthatóság céljából végzett fejlesztési és innovációs tevékenységet, előmozdítják a helyi szintű feldolgozást és diverzifikációt, és ezáltal ösztönzik a part menti és vidéki területeken az életminőség javítását. Egyetért azzal is, hogy a vállalkozói biztonságra, az uniós vizekhez és területekhez való hozzáférésre, valamint a jogosítványok és engedélyek kiadásának adminisztratív egyszerűsítésére vonatkozó nemzeti intézkedésekkel kapcsolatos nyitott koordinációs módszer segítségével olyan mechanizmusokat kell létrehozni – különös figyelmet fordítva a környezetmegőrzés, illetve a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken folyó tevékenység fejlesztése közötti kompatibilitásra –, amelyek a tagállamok közötti információk és bevált gyakorlatok cseréjét szolgálják;

27.

elismeri, hogy szükség van az akvakultúrával foglalkozó tanácsadó testület létrehozására, amely autentikus módon képviseli az ágazat érdekeit, és így magában foglalja a termelési ágazat képviselőit (a szakmai és termelői szervezeteket vagy kereskedelmi kamarákat);

Halászati piac

28.

egyetért azzal, hogy a halászati tevékenységek kiszámíthatatlansága miatt célszerű létrehozni az emberi fogyasztásra szánt halászati termékek tárolására szolgáló mechanizmust, amely javíthatja a piac stabilitását és növelheti a termékekkel elérhető nyereséget, elsősorban hozzáadott érték létrehozása révén. Ezt a mechanizmust az akvakultúra-termékekre is ki kell terjeszteni;

29.

elismeri, hogy a közös forgalmazási előírások alkalmazásának lehetővé kell tennie a piac fenntartható termékekkel való ellátását, a halászati és akvakultúra-termékek belső piaca által nyújtott lehetőségek teljes körű kiaknázását, valamint a tisztességes versenyre épülő kereskedelem elősegítését, ami hozzájárul a termelés jövedelmezőségének növeléséhez;

30.

úgy véli, hogy a halászati és akvakultúra-termékek folyamatosan bővülő választéka miatt alapvetően fontos, hogy a fogyasztókat világos és érthető formában ellássák a termékek fő jellemzőire vonatkozó legalapvetőbb kötelező információkkal;

31.

fontosnak tartja, hogy a közös piacszervezést az Unió nemzetközi kötelezettségeivel összhangban valósítsák meg, különös tekintettel a Kereskedelmi Világszervezet előírásaira, és anélkül, hogy ez érintené a harmadik országokból származó termékekre vonatkozó higiéniai és egészségvédelmi intézkedések egységességének és elismerésének bevezetését, illetve a tengeri halászat olyan kereskedelmi gyakorlatainak kidolgozását, amelyek segítik a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megszüntetését;

32.

sürgeti, hogy – ott, ahol ez lehetséges – hozzák létre az Európai Unióból származó halászati termékekre vonatkozó köztanúsítási rendszert, amely bizonyítja, hogy a termékeket felelős módon kezelt halászatokban állították elő;

Regionalizáció

33.

kéri a közös halászati politika erőteljesebb regionalizálását, hogy e szakpolitikában minden érdekelt fél – különösen a helyi és regionális önkormányzatok – tudását és tapasztalatát fel lehessen használni, és hangsúlyozza a makrogazdasági stratégiák jelentőségét;

34.

felhívja a figyelmet arra, hogy a szabadidős horgászat, a hivatásos halászok és a halászati tevékenységtől függő közösségek között egyre több a kölcsönhatás;

35.

teljes mértékben támogatja egy olyan folyamat elindítását, amelynek keretében figyelembe veszik a régiók sajátosságait és szükségleteit, illetve együttműködnek a regionális tanácsadó testületekkel olyan védelmi és technikai intézkedések elfogadása érdekében, amelyek – a közös halászati politika végrehajtását célozva – lehetővé teszik az egyes halászati körzetek valós helyzetének és jellegzetességeinek nagyobb mértékű figyelembevételét, ideértve a határokon átnyúló problémákat is;

36.

úgy véli továbbá, hogy a regionális tanácsadó testületeket vagy más hasonló partnerségi szervezeteket meg kellene erősíteni, hogy a helyi közösségeknek ne csupán a véleményét kérjék ki, hanem azok ténylegesen részt vegyenek a helyi halászati erőforrások kezelésében;

37.

fontosnak tartja, hogy a közös halászati politika végrehajtásakor figyelembe vegyék a más tengerügyi szempontokkal való kölcsönhatást, elismerve ezzel, hogy az Európa óceánjaival és tengereivel – köztük az integrált tengerpolitika megvalósulását elősegítő tengeri területfejlesztéssel – kapcsolatos kérdések kölcsönösen összefüggnek egymással;

38.

hangsúlyozza, hogy tekintettel az átmeneti vizeknek és a folyami ökológiai folyosóknak, valamint ezek halállományainak sérülékeny jellegére, a közös halászati politika megvalósítása során nem szabad megfeledkezni a bonyolult, kölcsönhatásokkal rendelkező vízi ökoszisztémák védelméről, és kiemelt figyelmet kell fordítani a nagy értékű, kihalás által veszélyeztetett fajok – különösen az anadrom és katadrom vándorló fajok – fenntartására és gyarapítására;

A Tengeri Tevékenységek és a Halászat Európai Alapja

39.

tudatában van annak, hogy a szükséges pénzügyi támogatás nélkül a tagállamok nem tudják megfelelően megvalósítani a közös halászati politika célkitűzéseit, mivel nehézségek tapasztalhatók a halászati ipar fejlesztésében és irányításában, és korlátozottak a tagállamok pénzügyi forrásai;

40.

a fentiekre való tekintettel fontosnak tartja, hogy az említett célok eléréséhez – különösen az ágazat és mindenekelőtt a halászati flotta gazdasági hatékonyságának javításához, a munkahelyteremtéshez, valamint a modernizáció és az innováció elindításához, ideértve a biztonságos és tartós hajók kifejlesztését is – biztosítsanak megfelelő, a közös halászati politika kiemelt területeire összpontosító, többéves uniós pénzügyi támogatást;

41.

nyomatékosan kéri, hogy a legkülső régiók halászflottáinak felújítását és korszerűsítését célzó támogatásokat a 2014–2020-as időszakban állítsák vissza;

42.

úgy véli, hogy az uniós pénzügyi támogatást attól kell függővé tenni, hogy a tagállamok és a piaci szereplők lépései megfelelnek-e a közös halászati politikának. Így a pénzügyi támogatást meg kell szakítani, fel kell függeszteni vagy korrigálni kell, ha a tagállamok nem felelnek meg a közös halászati politika szabályainak, vagy a piaci szereplők ismételten súlyosan megsértik ezeket a szabályokat;

43.

üdvözli, hogy az Európai Tengerügyi és Halászati Alap részét képezi majd az új közös stratégiai keretnek, és hogy ezt az alapot összehangolják a többi regionális és vidékfejlesztési alappal annak érdekében, hogy integrált helyi fejlesztési keretek valósuljanak meg, és egyszerűbb legyen az alapokhoz való hozzáférés helyi és regionális szinten. Garanciákat kér azonban a halászat és az akvakultúra finanszírozásával kapcsolatosan, illetve arra, hogy a régiók részt vesznek majd a finanszírozás stratégiai végrehajtásában;

44.

elismeri a halállományok, valamint a tavi és folyami élőhelyek biológiai, termelési és történelmi értékét, és ezért szükségesnek tartja, hogy az Európai Unió pénzügyi támogatást biztosítson ennek az ágazatnak azzal a céllal is, hogy csökkentsék a tengeri fogások számát és az importot, valamint fokozzák a területi versenyképességet;

Az Európai Bizottság hatásköre

45.

elismeri, hogy a közös halászati politika céljainak elérése érdekében a Szerződés 290. cikke alapján jogi aktusok elfogadására vonatkozó hatáskörrel kell felruházni az Európai Bizottságot az alapvető jogszabályok nem lényegi elemeinek a kiegészítése vagy módosítása érdekében. Javasolja azonban, hogy jogi és politikai szempontból igen körültekintően értékeljék ki és vizsgálják meg azt, hogy az Európai Bizottság ilyen nagy mértékben kíván a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokhoz folyamodni. Gondoskodni kell arról is, hogy ezt a hatáskört világosan definiálják a felhatalmazás céljai, tartalma, alkalmazási köre és időtartama tekintetében;

46.

fontosnak tartja, hogy az Európai Bizottság a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadásának előkészítése során megfelelő konzultációt folytasson, ideértve a szakértők és a regionális önkormányzatok bevonását is;

47.

úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló jogi aktusok előkészítése és szövegezése során az Európai Bizottságnak biztosítania kell a vonatkozó dokumentumok egyidejű, gyors és megfelelő továbbítását az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz;

48.

határozottan támogatja és bátorítja a „közösségi szinten irányított helyi fejlesztések” alkalmazását, amelyeket az Európai Bizottság közös stratégiai keretről szóló általános rendelete olyan módszereként határoz meg, amely lehetővé teszi a helyi és a regionális szint számára, hogy a strukturális és vidékfejlesztési alapok mellett az Európai Tengerügyi és Halászati Alapból is forrásokat hívjon le. Az alapokat rugalmas keretben kell koordinálni, ami növeli hasznosításuk lehetőségeit. A területi önkormányzatoknak aktívan részt kell venniük az operatív programok stratégiai keretének kidolgozásában;

49.

kiemeli, hogy a közös halászati politika sikere érdekében szükség van egy hatékony ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszerre, ideértve az illegális, be nem jelentett és szabályozatlan halászati tevékenységek elleni küzdelmet is. A korszerű technológiák használatát elő kell mozdítani az uniós ellenőrző, felügyeleti és érvényesítési rendszer keretében. A tagállamok vagy az Európai Bizottság számára lehetővé kell tenni, hogy kísérleti projekteket valósítsanak meg az új ellenőrzési technológiák és adatkezelési rendszerek terén;

50.

úgy véli, hogy ötévente felül kell vizsgálni az EU-rendelet betartását.

II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

COM(2011) 425 final

1.   módosítás

(5) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen. Ezért az Európai Uniónak fejlesztenie kell a közös halászati politikáját annak biztosítása érdekében, hogy tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázási mértéke kiemelt területként olyan szintre kerüljön és maradjon, amely képes 2015-re biztosítani, hogy a kiaknázott állományokból a legnagyobb fenntartható hozamot termeljék ki. Ha kevesebb tudományos információ áll rendelkezésre, ez szükségessé teheti a legnagyobb fenntartható hozam helyett más mutatók alkalmazását.

A fenntartható fejlődéssel foglalkozó 2002. évi johannesburgi csúcstalálkozón az Európai Unió és tagállamai elkötelezték magukat amellett, hogy fellépnek a halállományok folyamatos csökkenése ellen. Ezért az Európai Uniónak fejlesztenie kell a közös halászati politikáját annak biztosítása érdekében, hogy tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázási mértéke kiemelt területként olyan szintre kerüljön és maradjon, amely képes 2015-re biztosítani, hogy a kiaknázott állományokból a legnagyobb fenntartható hozamot termeljék ki. Ha kevesebb tudományos információ áll rendelkezésre, ez szükségessé teheti a legnagyobb fenntartható hozam helyett más mutatók alkalmazását.

Indokolás

A 2002. évi johannesburgi megállapodás elismerte, hogy egyes fajok és állományok esetében elképzelhető, hogy nem lehetséges 2015-ig elérni a legnagyobb fenntartható hozamot, és az ilyen eshetőségekre való tekintettel a szövegébe a „lehetőség szerint” kifejezést is belefoglalták. Az EU-nak nem kellene meghaladnia nemzetközi kötelezettségeit.

2.   módosítás

(6) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A halászati célkitűzéseket a 2011–2020 biológiai sokféleségi stratégiai tervről szóló határozat rögzítette, és a közös halászati politikának biztosítania kell az Európai Tanács által elfogadott biológiai sokféleségi célokat, továbbá az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közlemény célkitűzéseivel való összhangot, különösen a 2015-ig elérendő maximális fenntartható hozam területén.

A halászati célkitűzéseket a 2011–2020 biológiai sokféleségi stratégiai tervről szóló határozat rögzítette, és a közös halászati politikának biztosítania kell az Európai Tanács által elfogadott biológiai sokféleségi célokat, továbbá az „Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia” című bizottsági közlemény célkitűzéseivel való összhangot, különösen a 2015-ig elérendő maximális fenntartható hozam területén.

Indokolás

A 2002. évi johannesburgi megállapodás elismerte, hogy egyes fajok és állományok esetében elképzelhető, hogy nem lehetséges 2015-ig elérni a legnagyobb fenntartható hozamot, és az ilyen eshetőségekre való tekintettel a szövegébe a „lehetőség szerint” kifejezést is belefoglalták. Az EU-nak nem kellene meghaladnia nemzetközi kötelezettségeit.

3.   módosítás

(15) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek körüli tengeri biológiai erőforrásokat továbbra is különlegesen kell védeni, mivel ezek hozzájárulnak e szigetek helyi gazdaságának megőrzéséhez, tekintettel e szigetek strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetére. Ezért fenn kell tartani ezeken a vizeken bizonyos halászati tevékenységek kizárólagosságát azon hajók tekintetében, amelyeket az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek kikötőiben jegyeztek be.

A körüli tengeri biológiai erőforrásokat továbbra is különlegesen kell védeni, mivel ezek hozzájárulnak e szigetek helyi gazdaságának megőrzéséhez, tekintettel e szigetek strukturális, társadalmi és gazdasági helyzetére. Ezért fenn kell tartani ezeken a vizeken bizonyos halászati tevékenységek kizárólagosságát azon hajók tekintetében, amelyeket kikötőiben jegyeztek be.

Indokolás

A legkülső régiók nehéz helyzetben vannak. Mindegyikükre tekintettel kell lenni annak érdekében, hogy jobban támogassuk fejlődésüket, amely szorosan kapcsolódik a tengeri erőforrások és általában a tengeri környezet jó állapotához. A módosító indítvány tehát az Európai Unió összes legkülső régióját figyelembe veszi.

4.   módosítás

(18) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és felszámolása érdekében. A nem szándékos fogások és visszaengedések valójában komoly veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázására, valamint a halászat pénzügyi életképességére. Elő kell írni és fokozatosan meg kell valósítani azt a kötelezettséget, hogy a kezelt állományokból az uniós vizeken vagy az uniós halászhajókkal kifogott valamennyi halászzsákmányt ki kell rakodni.

Intézkedésekre van szükség a nem szándékos fogások és visszaengedések jelenlegi magas szintjének csökkentése és felszámolása érdekében. A nem szándékos fogások és visszaengedések valójában komoly veszteséget jelentenek, és negatívan hatnak a tengerek biológiai erőforrásai és a tengeri ökoszisztémák fenntartható kiaknázására, valamint a halászat pénzügyi életképességére. lő kell írni és fokozatosan meg kell valósítani azt a kötelezettséget, hogy a kezelt az uniós vizeken vagy az uniós halászhajókkal kifogott valamennyi halászzsákmányt ki kell rakodni.

5.   módosítás

(29) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Legkésőbb 2013. december 31-től kezdve minden, legalább 12 m hosszú halászhajóra és minden egyéb vontatott halászfelszerelést használó hajóra be kell vezetni az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét. A tagállamok a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközöket alkalmazó, legfeljebb 12 m hosszú hajókat kizárhatják a halászati koncessziókból. Ez a rendszer biztosan hozzájárul az ipar által kezdeményezett flottacsökkentésekhez és a gazdasági teljesítmény növeléséhez, míg ugyanakkor jogilag biztosított és kizárólagos átruházható halászati koncessziókat hoz létre a tagállamok éves halászati lehetőségei tekintetében. Mivel a tengerek biológiai erőforrásai közjavak, az átruházható halászati koncessziók csak olyan használati jogokat biztosíthatnak a tagállamok részére az éves halászati lehetőségek terén, amelyek a megállapított szabályok szerint visszahívhatók.

inden, legalább 12 m hosszú halászhajóra és minden egyéb, hajóra be vezetni az átruházható halászati koncessziók rendszerét. Ez a rendszer biztosan hozzájárul az ipar által kezdeményezett flottacsökkentésekhez és a gazdasági teljesítmény növeléséhez, míg ugyanakkor jogilag biztosított és kizárólagos átruházható halászati koncessziókat hoz létre a tagállamok éves halászati lehetőségei tekintetében. Mivel a tengerek biológiai erőforrásai közjavak, az átruházható halászati koncessziók csak olyan használati jogokat biztosíthatnak a tagállamok részére az éves halászati lehetőségek terén, amelyek a megállapított szabályok szerint visszahívhatók

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók rendszerének (TFC) tagállami hatáskörbe kellene tartoznia, és nem szabadna kötelező érvényűnek lennie.

6.   módosítás

(31) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Bizonyos kisléptékű flották egyedi jellemzői és társadalmi-gazdasági sebezhetőségük indokolja azt, hogy az átruházható halászati koncessziók kötelező rendszerét a nagy hajókra korlátozzák. Az átruházható koncessziók rendszere csak olyan állományokra alkalmazható, amelyekre halászati lehetőségeket osztottak ki.

Bizonyos kisléptékű flották egyedi jellemzői és társadalmi-gazdasági sebezhetőségük indokolja azt, hogy az átruházható halászati koncessziók rendszeré a nagy hajók. Az átruházható koncessziók rendszere csak olyan állományokra alkalmazható, amelyekre halászati lehetőségeket osztottak ki.

Indokolás

A preambulumbekezdés módosítása a 27. cikk (1) bekezdésével való összhang biztosítása és az átruházható halászati koncessziók önkéntes jellegének megerősítése érdekében szükséges.

7.   módosítás

2. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Általános célkitűzések

1.   A közös halászati politika biztosítja, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi feltételek hosszú távú fenntarthatóságát szolgálják.

2.   A közös halászati politika az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza a halászati gazdálkodásra, és célja az, hogy 2015-ig biztosítsa, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és fenntartsa a halászott fajok állományának a maximális fenntartható hozam elérését meghaladó szintjét.

3.   A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozott legyen.

4.   A közös halászati politikának meg kell felelnie az uniós környezetvédelmi jogszabályokban foglalt követelményeknek.

Általános célkitűzések

1.   A közös halászati politika biztosítja, hogy a halászati és az akvakultúra-tevékenységek a környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi feltételek hosszú távú fenntarthatóságát szolgálják.

2.   A közös halászati politika az elővigyázatossági megközelítést alkalmazza a halászati gazdálkodásra, és célja az, hogy 2015-ig biztosítsa, hogy a tengerek biológiai erőforrásainak kiaknázása helyreállítsa és fenntartsa a halászott fajok állományának a maximális fenntartható hozam elérését meghaladó szintjét.

3.   A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozott legyen.

4.   A közös halászati politikának meg kell felelnie az uniós környezetvédelmi jogszabályokban foglalt követelményeknek.

Indokolás

A 2002. évi johannesburgi megállapodás elismerte, hogy egyes fajok és állományok esetében elképzelhető, hogy nem lehetséges 2015-ig elérni a legnagyobb fenntartható hozamot, és az ilyen eshetőségekre való tekintettel a szövegébe a „lehetőség szerint” kifejezést is belefoglalták. Az EU-nak nem kellene meghaladnia nemzetközi kötelezettségeit.

8.   módosítás

2. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozott legyen.

A közös halászati politika a halászati gazdálkodásra az ökoszisztéma-alapú megközelítést alkalmazza annak biztosítása érdekében, hogy a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt hatása korlátozott legyen.

Indokolás

A 2002. évi johannesburgi megállapodás elismerte, hogy egyes fajok és állományok esetében elképzelhető, hogy nem lehetséges 2015-ig elérni a legnagyobb fenntartható hozamot, és az ilyen eshetőségekre való tekintettel a szövegébe a „lehetőség szerint” kifejezést is belefoglalták.

9.   módosítás

3. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Egyedi célkitűzések

A 2. cikkben meghatározott általános célkitűzések elérése érdekében a közös halászati politika:

(a)

megszünteti a kereskedelmi állományok nem szándékos fogásait és fokozatosan biztosítja, hogy az ilyen állományokból történő minden fogást rakodjanak ki;

(b)

megteremti a hatékony halászati tevékenységek feltételeit egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati iparban;

(c)

segíti az uniós akvakultúra-tevékenységek fejlődését az élelmiszerbiztonság, valamint a part menti és vidéki területek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében;

(d)

hozzájárul a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához;

(e)

figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit;

(f)

biztosítja a rendszeres és harmonizált adatgyűjtést és adatkezelést.

Egyedi célkitűzések

A 2. cikkben meghatározott általános célkitűzések elérése érdekében a közös halászati politika:

(a)

megszünteti a kereskedelmi nem szándékos fogásait és, biztosítja, hogy az ilyen történő minden fogást rakodjanak ki;

(b)

megteremti a hatékony halászati tevékenységek feltételeit egy gazdaságilag életképes és versenyképes halászati iparban;

(c)

segíti az uniós akvakultúra-tevékenységek fejlődését az élelmiszerbiztonság, valamint a part menti és vidéki területek foglalkoztatásának előmozdítása érdekében;

hozzájárul a halászati tevékenységekből élők méltányos életszínvonalához

figyelembe veszi a fogyasztók érdekeit;

biztosítja a rendszeres és harmonizált adatgyűjtést és adatkezelést

10.   módosítás

4. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A jó kormányzás alapelvei

A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik:

(a)

a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteken;

(b)

a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló intézkedések meghatározása;

(c)

hosszú távú perspektíva;

(d)

az érdekeltek széles körű bevonása minden szakaszban, a koncepciótól az intézkedések megvalósításáig;

(e)

a lobogó szerinti állam elsődleges felelőssége;

(f)

összhangban áll az integrált tengerpolitikával és más uniós szakpolitikákkal.

A jó kormányzás alapelvei

A közös halászati politikát a helyes kormányzás következő elvei vezérlik:

(a)

a hatáskörök egyértelmű meghatározása uniós, nemzeti, regionális és helyi szinteken;

(b)

a rendelkezésre álló legjobb tudományos véleményeken alapuló intézkedések meghatározása;

(c)

hosszú távú perspektíva;

()

az érdekeltek széles körű bevonása minden szakaszban, a koncepciótól az intézkedések megvalósításáig;

()

a lobogó szerinti állam elsődleges felelőssége;

()

összhangban áll más uniós szakpolitikákkal.

Indokolás

Úgy véljük, hogy a jó kormányzás biztosítása érdekében az e téren történő döntések meghozatalakor tiszteletben kell tartani a Tanács és az Európai parlament politikai mérlegelési jogkörét a célkitűzések és elvek végrehajtását illetően.

A közös halászati politikát vezérlő helyes kormányzási elveket azért egészítjük ki egy új (c) ponttal, mert alapvető, hogy a közös halászati politika megfeleljen az átmenetiség és fokozatosság kritériumainak.

A g) bekezdést nem értjük igazán, mivel az integrált tengerpolitikát a közös halászati politikával együtt ugyanarra a szintre emeli, mint az egyéb uniós politikákat. Úgy gondoljuk, hogy a közös halászati politika szerves része az integrált tengerpolitikának, és ami lényeges, az a belső összhang ugyanannak a szakpolitikának a keretén belül, ugyanazoknak az embereknek az irányítása mellett.

11.   módosítás

5. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

„uniós vizek”: a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket;

„tengerek biológia erőforrásai”: rendelkezésre álló és hozzáférhető tengervízben élő fajok, beleértve az anadrom és katadrom vándorló fajokat az életciklusuk minden fázisában;

„édesvizek biológiai erőforrásai”: a rendelkezésre álló és hozzáférhető édesvízben élő fajok;

„halászhajó”: bármilyen vízi jármű, amely a tengeri biológiai erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt;

„uniós halászhajó”: olyan halászhajó, amely tagállami lobogó alatt hajózik, és az Európai Unióban került bejegyzésre;

„maximális fenntartható hozam”: az a maximális fogásmennyiség, amely korlátlan ideig kifogható a halállományból;

„elővigyázatossági megközelítés a halászati gazdálkodásban”: a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;

„ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban”: biztosítja, hogy az élő vízi erőforrásokból származó előnyök szintje magas legyen, azonban a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt közvetlen és közvetett hatása alacsony szinten maradjon, és ne károsítsa ezen ökoszisztémák jövőbeli működését, sokféleségét és integritását;

„a halászati állománypusztulás aránya” az állományból egy adott időszak alatt kifogott mennyiségek aránya a halászat számára hozzáférhető átlagos állománynagysághoz viszonyítva, ugyanabban az időszakban;

„állomány”: egy adott gazdálkodási területen lévő, megkülönböztethető jellegű tengeri biológiai erőforrás;

„fogási határ”: egy állomány vagy állománycsoport kifogásának mennyiségi határa adott időszakon belül;

„védelmi referenciapont”: a halállomány populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati állománypusztulási arány), például a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában;

„védelmi intézkedés”: olyan óvintézkedés, amelynek célja az, hogy védelmet nyújtson valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezése ellen, vagy azt megelőzze;

„technikai intézkedés”: azok az intézkedések, amelyek szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire gyakorolt hatásokat úgy, hogy feltételekhez kötik a halászfelszerelések használatát és felépítését, valamint korlátozzák a halászterületekhez való hozzáférést;

„halászati lehetőség”: mennyiségileg meghatározott halászati jogosultság fogási mennyiségben és/vagy halászati erőkifejtésben kifejezve, és az ezekhez funkcionálisan kapcsolódó olyan feltételek, amelyek ezek bizonyos szintű mennyiségi meghatározásához szükségesek;

„halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

„átruházható halászati koncesszió”: visszavonható használói jogosultságok egy tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet (1) 19. cikkével összhangban egy tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat az ilyen átruházható halászati koncessziók más jogosultjaira;

„egyéni halászati lehetőség”: az átruházható halászati koncessziók birtokosai részére kiosztott éves halászati lehetőségek egy tagállamban az adott tagállamra vonatkozó halászati lehetőségek arányában;

„halászati kapacitás”: a hajó tonnatartalma bruttó űrtartalomban és teljesítménye kilowattban, ahogyan a 2930/86/EGK tanácsi rendelet (2) 4. és 5. cikke meghatározza;

„akvakultúra”: a vízi organizmusok olyan tartása vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó organizmusok gyarapodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak, és amelyben e szervezetek a tartási vagy a tenyésztési szakaszokban egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak;

„halászati jogosítvány”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (9) bekezdésében említett jogosítvány;

„halászati engedély”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (10) bekezdésében említett engedély;

„halászat”: a természetes környezetükben élő vízi organizmusok összegyűjtése vagy kifogása, illetve az ilyen összegyűjtést vagy kifogást lehetővé tevő bármely eszköz szándékos használata;

„halászati termékek”: bármely halászati tevékenységből származó vízi organizmus;

„piaci szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki bármilyen, a halászati és akvakultúra-termékek előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó- és kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

„súlyos jogsértés”: az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogsértés;

„tudományos adatok végfelhasználója”: a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy gazdálkodási szempontból érdekelt szervezet;

„kifogható mennyiség többlete”: a kifogható mennyiség azon része, amelynek kifogására a part menti állam nem rendelkezik kapacitással;

„akvakultúra-termék”: bármely akvakultúra-tevékenységből származó vízi organizmus az életciklusának bármely szakaszában;

„szaporodóképes állomány biomasszája”: meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó becslés, beleértve a hím- és nőivarú egyedeket és beleértve az elevenszülőket is;

„vegyes halászat”: olyan halászat, ahol a halászott területen egynél több olyan faj van jelen, amelyet az a veszély fenyeget, hogy halászfelszereléssel kifogják;

„fenntartható halászati megállapodás”: egy másik állammal az Uniótól kapott pénzügyi ellentételezés fejében erőforrásokhoz vagy vizekhez való hozzáférés céljából kötött nemzetközi megállapodás.

Meghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő meghatározásokat kell alkalmazni:

—   „uniós vizek”: a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizek, kivéve a Szerződés II. mellékletében említett területekkel szomszédos vizeket;

—   „tengerek biológia erőforrásai”: rendelkezésre álló és hozzáférhető tengervízben élő fajok, beleértve az anadrom és katadrom vándorló fajokat az életciklusuk minden fázisában;

—   „édesvizek biológiai erőforrásai”: a rendelkezésre álló és hozzáférhető édesvízben élő fajok;

—   „halászhajó”: bármilyen vízi jármű, amely a tengeri biológiai erőforrások kereskedelmi célú kifogására felszerelt;

—   „uniós halászhajó”: olyan halászhajó, amely tagállami lobogó alatt hajózik, és az Európai Unióban került bejegyzésre;

—   „maximális fenntartható hozam”: az a maximális fogásmennyiség, amely

—   „elővigyázatossági megközelítés a halászati gazdálkodásban”: a megfelelő tudományos információ hiánya nem lehet oka a célfajok, a járulékos vagy függő fajok valamint a nem célfajok és környezetük megőrzésére vonatkozó kezelési intézkedések meghozatala elhalasztásának vagy elmaradásának;

—   „ökoszisztéma-alapú megközelítés a halászati gazdálkodásban”: biztosítja, hogy az élő vízi erőforrásokból származó előnyök szintje magas legyen, azonban a halászati tevékenységeknek a tengeri ökoszisztémákra gyakorolt közvetlen és közvetett hatása alacsony szinten maradjon, és ne károsítsa ezen ökoszisztémák jövőbeli működését, sokféleségét és integritását;

—   „a halászati állománypusztulás aránya”: ;

—   „állomány”:

—   „fogási határ”: egy állomány vagy állománycsoport kifogásának mennyiségi határa adott időszakon belül;

—   „védelmi referenciapont”: a halállomány populációinak halgazdálkodásban használatos paraméterei (például a biomassza vagy a halászati állománypusztulási arány), például a biológiai kockázat elfogadható szintje vagy a hozam kívánt szintje vonatkozásában;

—   „védelmi intézkedés”: olyan óvintézkedés, amelynek célja az, hogy védelmet nyújtson valamilyen nem kívánatos dolog bekövetkezése ellen, vagy azt megelőzze;

—   „technikai intézkedés”: azok az intézkedések, amelyek szabályozzák a fogások faj- és méretösszetételét, és a halászati tevékenységek által az ökoszisztémák összetevőire gyakorolt hatásokat úgy, hogy feltételekhez kötik a halászfelszerelések használatát és felépítését, valamint korlátozzák a halászterületekhez való hozzáférést;

—   „halászati lehetőség”: mennyiségileg meghatározott halászati jogosultság fogási mennyiségben és/vagy halászati erőkifejtésben kifejezve, és az ezekhez funkcionálisan kapcsolódó olyan feltételek, amelyek ezek bizonyos szintű mennyiségi meghatározásához szükségesek;

—   „halászati erőkifejtés”: egy halászhajó kapacitásának és aktivitásának szorzata; halászhajók csoportja esetében a csoportba tartozó összes hajó halászati erőkifejtésének összege;

—   „átruházható halászati koncesszió”: visszavonható használói jogosultságok tagállam részére kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet (1) 19. cikkével összhangban tagállam által elfogadott irányítási tervben megállapított halászati lehetőség meghatározott részére, amelyet jogosultja átruházhat az ilyen átruházható halászati koncessziók más jogosultjaira;

—   „egyéni halászati lehetőség”: az átruházható halászati koncessziók birtokosai részére kiosztott éves halászati lehetőségek tagállamban az adott tagállamra vonatkozó halászati lehetőségek arányában;

—   „halászati kapacitás”: a hajó tonnatartalma bruttó űrtartalomban és teljesítménye kilowattban, ahogyan a 2930/86/EGK tanácsi rendelet (2) 4. és 5. cikke meghatározza;

—   „akvakultúra”: a vízi organizmusok olyan tartása vagy tenyésztése, amelyben a szóban forgó organizmusok gyarapodását a környezet természetes kapacitását meghaladó mértékben gyarapító technológiákat használnak, és amelyben e szervezetek a tartási vagy a tenyésztési szakaszokban egy természetes vagy jogi személy tulajdonában maradnak;

—   „halászati jogosítvány”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (9) bekezdésében említett jogosítvány;

—   „halászati engedély”: az 1224/2009/EK rendelet 4. cikkének (10) bekezdésében említett engedély;

—   „halászat”: a természetes környezetükben élő vízi organizmusok összegyűjtése vagy kifogása, illetve az ilyen összegyűjtést vagy kifogást lehetővé tevő bármely eszköz szándékos használata;

—   „halászati termékek”: bármely halászati tevékenységből származó vízi organizmus;

—   „piaci szereplő”: olyan természetes vagy jogi személy, aki bármilyen, a halászati és akvakultúra-termékek előállító, feldolgozó-, forgalmazó-, elosztó- és kiskereskedelmi láncának valamely szakaszával kapcsolatos tevékenységet folytató vállalkozást működtet vagy ilyen vállalkozással rendelkezik;

—   „súlyos jogsértés”: az 1005/2008/EK tanácsi rendelet 42. cikkének (1) bekezdésében és az 1224/2009/EK tanácsi rendelet 90. cikkének (1) bekezdésében meghatározott jogsértés;

—   „tudományos adatok végfelhasználója”: a halászati ágazatra vonatkozó adatok tudományos elemzésében kutatási vagy gazdálkodási szempontból érdekelt szervezet;

—   „kifogható mennyiség többlete”: a kifogható mennyiség azon része, amelynek kifogására a part menti állam nem rendelkezik kapacitással;

—   „akvakultúra-termék”: bármely akvakultúra-tevékenységből származó vízi organizmus az életciklusának bármely szakaszában;

—   „szaporodóképes állomány biomasszája”: meghatározott idő alatt reprodukálódó adott forrás haltömegére vonatkozó becslés, beleértve a hím- és nőivarú egyedeket és beleértve az elevenszülőket is;

—   „vegyes halászat”: olyan halászat, ahol a halászott területen egynél több olyan faj van jelen, amelyet az a veszély fenyeget, hogy halászfelszereléssel kifogják;

—   „fenntartható halászati megállapodás”: egy másik állammal az Uniótól kapott pénzügyi ellentételezés fejében erőforrásokhoz vagy vizekhez való hozzáférés céljából kötött nemzetközi megállapodás

—   :

—   :

Indokolás

A halászati ágazat új tevékenységi formákkal bővült. A „piaci szereplőket” már nem lenne szabad olyan természetes vagy jogi személyekre korlátozni, amelyek vállalkozást működtetnek vagy birtokolnak. Egyesületek és egyéb és szervezetek is léteznek. Például a szabadidős horgászatnak Európa különböző részeiben jelentős része van a halállományok helyreállítása szempontjából. Az egyre terjedő városiasodás mellett a szabadidős horgászatban nagy lehetőségek rejlenek az emberek természeti ismereteinek bővítésében. A horgászat a szabadba csábítja az embereket, és arra ösztönzi, hogy jobban óvják saját fizikai és szellemi erőnlétüket és egészségüket. A vezetett horgásztúrákon és általában véve a horgászturizmusban részt vevők száma és az ágazat gazdasági jelentősége egyre nő. A halászat emellett jelentősen hozzájárul a turisztikai ágazatok fejlesztéséhez, és így támogatja a tenger- és folyópart menti közösségek életképességének megőrzését. Ezért a „piaci szereplő” meghatározását ki kell bővíteni. Ezt támasztja alá az is, hogy például a szabadidős horgászat mind az ellenőrzésről szóló rendelet, mind pedig az egyes halfajokra vonatkozó új gazdálkodási és fenntartási tervek révén már része a közös halászati politikának.

A „kisüzemi part menti halászat” fogalmának olyan európai meghatározására van szükségünk, amely kellően rugalmas ahhoz, hogy tekintetbe vegye az Európa különböző régióiban jellemző halászati eljárások sokféleségét és sajátosságait.

A haltenyésztés fontos szerepet játszik az értékes halállományok megőrzésében, mivel lehetővé teszi az állomány újbóli felszaporítását, és egyben határok között tartja azokat az egzotikus fajtákat, amelyek fontos élőhelyeket foglalnak el.

12.   módosítás

6. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A vizekhez való hozzáférés általános szabályai

1.   Az uniós halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz az összes uniós vízen, kivéve a (2) bekezdésben említett vizeket, amelyekre a III. rész szerint elfogadott intézkedések vonatkoznak.

2.   A parttól számított 12 tengeri mérföldön belülre eső, a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken a tagállamok felhatalmazást kaphatnak, hogy 2013. január 1-jétől2022. december 31-ig a halászati tevékenységet azokra a halászhajókra korlátozzák, amelyek hagyományosan azokon a vizeken halásznak az érintett partvidéken lévő kikötőkből kiindulva anélkül, hogy megsértenék a más tagállam lobogója alatt hajózó uniós halászhajókra vonatkozó, a tagállamok között meglévő szomszédi viszony alapján létrejött megállapodásokat és az I. mellékletben felsorolt egyezményeket, amelyek minden tagállam vonatkozásában rögzítik azokat a földrajzi övezeteket a más tagállamok parti övezetében, ahol halászati tevékenységet folytatnak, valamint az érintett halfajokat. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

3.   Az Azori-szigetek, Madeira és a Kanári-szigetek partvonalától számított 100 tengeri mérföldig tartó vizekben az érintett tagállamok 2013. január 1-től2022. december 31-ig az e szigetek kikötőiben bejegyzett hajók részére korlátozzák a halászatot. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak azokra az uniós hajókra, amelyek hagyományosan halásznak e vizeken, amennyiben e hajók nem lépik túl a hagyományos mértékű halászati erőkifejtést. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

4.   Azon rendelkezéseket, amelyek a (2) és (3) bekezdés szerinti egyezményeket követik, 2022. december 31-ig kell elfogadni.

A vizekhez való hozzáférés általános szabályai

1.   Az uniós halászhajóknak azonos hozzáféréssel kell rendelkezniük a vizekhez és az erőforrásokhoz az összes uniós vízen, kivéve a (2) bekezdésben említett vizeket, amelyekre a III. rész szerint elfogadott intézkedések vonatkoznak.

2.   A parttól számított 12 tengeri mérföldön belülre eső, a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó vizeken a tagállamok felhatalmazást kaphatnak, hogy 2013. január 1-jétől2022. december 31-ig a halászati tevékenységet azokra a halászhajókra korlátozzák, amelyek hagyományosan azokon a vizeken halásznak az érintett partvidéken lévő kikötőkből kiindulva anélkül, hogy megsértenék a más tagállam lobogója alatt hajózó uniós halászhajókra vonatkozó, a tagállamok között meglévő szomszédi viszony alapján létrejött megállapodásokat és az I. mellékletben felsorolt egyezményeket, amelyek minden tagállam vonatkozásában rögzítik azokat a földrajzi övezeteket a más tagállamok parti övezetében, ahol halászati tevékenységet folytatnak, valamint az érintett halfajokat. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

3.   A partvonalától számított 100 tengeri mérföldig tartó vizekben az érintett tagállamok 2013. január 1-től2022. december 31-ig az e szigetek kikötőiben bejegyzett hajók részére korlátozzák a halászatot. Ezek a korlátozások nem vonatkoznak azokra az uniós hajókra, amelyek hagyományosan halásznak e vizeken, amennyiben e hajók nem lépik túl a hagyományos mértékű halászati erőkifejtést. Az e bekezdés alapján hatályba lépő korlátozásokról a tagállamok értesítik a Bizottságot.

4.   Azon rendelkezéseket, amelyek a (2) és (3) bekezdés szerinti egyezményeket követik, 2022. december 31-ig kell elfogadni.

Indokolás

A legkülső régiók nehéz helyzetben vannak. Mindegyiküket figyelembe kell venni annak érdekében, hogy jobban támogassuk fejlődésüket, amely szorosan kapcsolódik a tengeri erőforrások és általában a tengeri környezet jó állapotához. A módosító indítvány tehát az Európai Unió összes legkülső régióját figyelembe veszi.

13.   módosítás

8. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A technikai intézkedések típusai

(i)

módosítások vagy további eszközök a szelektivitás fokozására vagy a mélytengeri övezetre gyakorolt hatás csökkentése érdekében;

A technikai intézkedések típusai

(i)

módosítások vagy további eszközök a szelektivitás vagy a gyakorolt hatás csökkentése érdekében;

Indokolás

A szelektivitás fokozása nem mindig előnyös. Inkább a szelektivitás fejlesztéséről van szó, összhangban a 14. cikk (a) bekezdésével. A 8. cikk nem korlátozódik a mélytengeri övezetekre: a nyíltvízi övezetekre és az ott használt halászati felszerelésekre is vonatkozik.

14.   módosítás

9. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A többéves terv keretei

1.   Prioritásként létre kell hozni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos többéves terveket, hogy a halállományokat olyan szinten lehessen fenntartani vagy helyreállítani, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására.

2.   A többéves tervek meghatározzák:

(a)

az érintett halállományokra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésének alapját az előre meghatározott védelmi referenciapontok alapján; valamint

(b)

a védelmi referenciapontok túllépésének hatékony megelőzésére alkalmas intézkedéseket.

3.   A többéves tervek lehetőség szerint vagy az egyetlen halállományt kitermelő halászatokra, vagy a vegyes halállományokat kitermelő halászatokra terjednek ki, és közben figyelembe veszik a halállományok és a halászatok közötti kölcsönhatásokat.

4.   A többéves tervek alapja a halászati kezelés elővigyázatossági megközelítése lehet, ami figyelembe veszi a rendelkezésre álló adatok és értékelési módszerek korlátait, valamint a tudományosan érvényes minden számszerűsített bizonytalansági forrást.

A többéves terv keretei

    létre kell hozni a védelmi intézkedésekkel kapcsolatos többéves terveket, hogy a halállományokat olyan szinten lehessen fenntartani vagy helyreállítani, amely képes a maximális fenntartható hozam meghaladására.

2.   A többéves tervek meghatározzák:

(a)

az érintett halállományokra vonatkozó halászati lehetőségek rögzítésének alapját az előre meghatározott védelmi referenciapontok alapján;

(b)

a védelmi referenciapontok túllépésének hatékony megelőzésére alkalmas intézkedéseket

3.   A többéves tervek lehetőség szerint vagy az egyetlen halállományt kitermelő halászatokra, vagy a vegyes halállományokat kitermelő halászatokra terjednek ki, és közben figyelembe veszik a halállományok és a halászatok közötti kölcsönhatásokat.

4.   A többéves tervek alapja a halászati kezelés elővigyázatossági megközelítése lehet, ami figyelembe veszi a rendelkezésre álló adatok és értékelési módszerek korlátait, valamint a tudományosan érvényes minden számszerűsített bizonytalansági forrást.

Indokolás

A regionális tanácsadó testületeket 2004-ben hozta létre az Európai Unió abból a célból, hogy megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a közös halászati politika regionális vetületéről. Jobban be kellene őket vonni a döntéshozatalba, vélemény megfogalmazására kérve őket a többéves tervek kapcsán. Ez utóbbiakat a szakemberek így jobban elfogadják majd, és könnyebben is lesznek végrehajthatók.

A 2002. évi johannesburgi megállapodás elismerte, hogy egyes fajok és állományok esetében elképzelhető, hogy nem lehetséges 2015-ig elérni a legnagyobb fenntartható hozamot, és az ilyen eshetőségekre való tekintettel a szövegébe a „lehetőség szerint” kifejezést is belefoglalták. Az EU-nak nem kellene meghaladnia nemzetközi kötelezettségeit. A többéves tervek a visszaengedések fokozatos csökkentésére vonatkozó célkitűzéseket határoznak meg, regionális szinten elfogadott intézkedéseken keresztül. Ezen intézkedések számos eszközre támaszkodhatnak, melyekre maguk az érintett felek is tehetnek javaslatokat: szelektív halászat, földrajzi és időbeli korlátozások, halászati kvóták meghatározása egy adott területen bizonyos érzékeny halfajokra vonatkozóan stb. Az érintett feleknek – a megerősített regionális konzultatív tanácsokon keresztül – jelentős szerepet kell vállalniuk e területen. A többéves terveknek kifejezetten figyelembe kell venniük a védett tengeri területek problémáit, mivel egyes ilyen területeken jelentős halászati tevékenységek folynak. A többéves tervekben egyértelműen meg kell jelennie az ökoszisztémák dimenziójának, amely a halállományok tartós fennmaradásának záloga.

Az is fontos, hogy a többéves tervek a jó környezeti állapot visszaállítására és fenntartására vonatkozó intézkedéseket is magukban foglalják, melyek híján a környezeti állapot tovább romolhatna a tengeri ökoszisztémák természetes termelési kapacitásainak kárára.

A védett tengeri területek megfelelő kezelése a biológiai sokféleségről szóló egyezmény egyik célkitűzése. Természetes tehát, hogy a közös halászati politikának figyelembe kell vennie őket.

15.   módosítás

10. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A többéves tervek célkitűzései

1.   A többéves tervek rendelkeznek a halászati állománypusztulás arányának kiigazításáról, és olyan halászati állománypusztulási arányt eredményeznek, hogy az állományok 2015-re képesek legyenek a legnagyobb fenntartható hozam szintjére visszaállni és az felett maradni.

2.   Azokban az esetekben, amikor nem lehet meghatározni a halászati állománypusztulásnak azt az arányát, amely az állományokat olyan szint felett állítja helyre és tartja fenn, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására, akkor a többéves tervek olyan elővigyázatossági intézkedésekről rendelkeznek, melyek biztosítják az adott állományok összehasonlítható szintű védelmét.

A többéves tervek célkitűzései

1.   A többéves tervek rendelkeznek a halászati állománypusztulás arányának kiigazításáról, és olyan halászati állománypusztulási arányt eredményeznek, hogy az állományok 2015-re képesek legyenek a legnagyobb fenntartható hozam szintjére visszaállni és a felett maradni.

2.   Azokban az esetekben, amikor nem lehet meghatározni a halászati állománypusztulásnak azt az arányát, amely az állományokat olyan szint felett állítja helyre és tartja fenn, amely képes a maximális fenntartható hozam biztosítására, akkor a többéves tervek olyan elővigyázatossági intézkedésekről rendelkeznek, melyek biztosítják az adott állományok összehasonlítható szintű védelmét.

16.   módosítás

11. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A többéves tervek tartalma

Egy többéves terv a következőket tartalmazza:

(a)

a hatálya, a többéves terv alkalmazásával érintett állományok, halászatok és tengeri ökoszisztémák tekintetében;

(b)

a 2. és 3. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célok;

(c)

és a következő tényezőkkel kifejezett mennyiségi célkitűzések:

i)

halászati állománypusztulási arányok, illetve

ii)

szaporodóképes állomány biomasszája, és

ii)

a fogások stabilitása.

(d)

a mennyiségi célkitűzések elérésére szolgáló egyértelmű időkeretek;

(e)

technikai intézkedések, beleértve a nem szándékos fogások megszüntetését szolgáló intézkedéseket;

(f)

a többéves terv célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos előrehaladás időszakonkénti megfigyelésére és értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók;

(g)

az anadrom és katadrom vándorló fajok életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi intézkedések és célok;

(h)

a halászat ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálása;

(i)

védelmi intézkedések és a védelmi intézkedések hatályba léptetésének kritériumai;

(j)

a többéves tervek célkitűzéseinek elérésére alkalmas bármely egyéb intézkedés.

A többéves tervek tartalma

Egy többéves terv a következőket tartalmazza:

(a)

a hatálya, a többéves terv alkalmazásával érintett állományok, halászatok és tengeri ökoszisztémák tekintetében;

(b)

a 2. és 3. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban lévő célok;

(c)

és a következő tényezőkkel kifejezett mennyiségi célkitűzések:

i)

halászati állománypusztulási arányok, illetve

ii)

szaporodóképes állomány biomasszája, és

ii)

a fogások stabilitása.

(d)

a mennyiségi célkitűzések elérésére szolgáló egyértelmű időkeretek;

(e)

technikai intézkedések, beleértve a nem szándékos fogások megszüntetését szolgáló intézkedéseket;

(f)

a többéves terv célkitűzéseinek elérésével kapcsolatos előrehaladás időszakonkénti megfigyelésére és értékelésére szolgáló mennyiségi mutatók;

(g)

az anadrom és katadrom vándorló fajok életciklusának édesvízi részére vonatkozó egyedi intézkedések és célok;

a halászat ökoszisztémára gyakorolt hatásának minimalizálása;

védelmi intézkedések és a védelmi intézkedések hatályba léptetésének kritériumai;

a többéves tervek célkitűzéseinek elérésére alkalmas bármely egyéb intézkedés

.

Indokolás

A természeti sokféleség és a fenntartható halászat biztosítása a vándorló halállományokra vonatkozó intézkedéseket igényel. Az anadrom, azaz a folyókba ívni visszatérő halállományoknak külön figyelmet kell szentelni az EU közös halászati politikájában. A KHP-ben külön kell választani az anadrom állományokra és a többi állomány fenntartására vonatkozó elveket. A vándorló állományok halászatának szabályozására vonatkozó elveket az ENSZ tengerjogi egyezményének megfelelően kell érvényesíteni, mely az V. rész 66. cikkében előírja, hogy az anadrom halállományok kezelését a többi halfajtól függetlenül kell végezni.

Az élő erőforrásokkal való gazdálkodás dinamikus folyamat, és időnként gyors döntéseket kell hozni, ami az együttdöntési folyamat igen bürokratikus és lassú jellege miatt meglehetősen nehézkes. Ezt tapasztalhattuk a múltban a Balti- és az Északi-tenger kapcsán is. A többéves tervek tartalmaznak olyan záradékokat, amelyek 3–5 év elteltével előírják a működés értékelését. Nincsen azonban hivatalosan kidolgozott gyors válaszmechanizmus az azonnali beavatkozást szükségessé tevő, előre nem látott helyzetekre. A tagállamok hatáskörébe kellene hogy tartozzon annak meghatározása, hogy ilyen helyzetekben miként és milyen eszközzel kell fellépni.

17.   módosítás

15. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az összes fogás kirakodásának kötelezettsége

1.   A következő halállományokból az uniós vizeken történő halászati tevékenységek során vagy uniós halászhajókkal az uniós vizeken kívül történő minden fogást – figyelemmel a fogási határokra – a halászhajók fedélzetére kell rakni és ott kell tartani, továbbá nyilvántartásba kell venni és ki kell rakodni, kivéve, ha élő csaliként használják fel, a következő időkeretekkel összhangban:

(a)

Legkésőbb 2014. január 1-jétől:

makréla, hering, fattyúmakréla, kék puha tőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, alasa, kapelán lazac;

nagy tonhal, kardhal, fehér tonhal, nagyszemű tonhal, egyéb kardhalfélék.

(b)

Legkésőbb 2015. január 1-jétől: közönséges tőkehal, szürke tőkehal, közönséges nyelvhal.

(c)

Legkésőbb 2016. január 1-jétől: foltos tőkehal, vékonybajuszú tőkehal, szárnyas rombuszhal, sima lepényhal, északi menyhal, fekete tőkehal, sávos tőkehal, kisfejű lepényhal, óriás rombuszhal, sima rombuszhal, kék menyhal, fekete abroncshal, gránátoshal, atlanti tükörhal, grönlandi laposhal, norvég menyhal, vörös álsügér és a földközi tengeri tengerfenéken élő állományok.

2.   Az (1) bekezdésben meghatározott halállományokra a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján meghatározzák a minimális védelmi referenciaméreteket. A halállományokból a minimális védelmi referenciaméret alatti fogásokat csak halliszt vagy állateledel gyártása céljára lehet értékesíteni.

3.   A megállapított halászati lehetőségeken túli fogások esetében a forgalmazási előírásokat a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló tanácsi rendelet 27. cikkével összhangban kell megállapítani.

4.   A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajókat úgy szereljék fel, hogy azok minden halászati és feldolgozó tevékenységet teljes körűen dokumentáljanak, és ellenőrizhető legyen a minden fogás kirakodását előíró kötelezettség betartása.

5.   Az (1) bekezdés nem sérti a nemzetközi kötelezettségeket.

6.   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Unió nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés érdekében az (1) bekezdés szerinti intézkedések meghatározása céljából.

1.    az uniós vizeken történő halászati tevékenységek során vagy uniós halászhajókkal az uniós vizeken kívül történő minden – figyelemmel a fogási határokra:

(a)

Legkésőbb 2014. január 1-jétől:

makréla, hering, fattyúmakréla, kék puha tőkehal, disznófejű hal, szardella, ezüstlazac, alasa, kapelán lazac;

nagy tonhal, kardhal, fehér tonhal, nagyszemű tonhal, egyéb kardhalfélék.

(b)

Legkésőbb 2015. január 1-jétől: közönséges tőkehal, szürke tőkehal, közönséges nyelvhal.

(c)

Legkésőbb 2016. január 1-jétől: foltos tőkehal, vékonybajuszú tőkehal, szárnyas rombuszhal, sima lepényhal, északi menyhal, fekete tőkehal, sávos tőkehal, kisfejű lepényhal, óriás rombuszhal, sima rombuszhal, kék menyhal, fekete abroncshal, gránátoshal, atlanti tükörhal, grönlandi laposhal, norvég menyhal, vörös álsügér és a földközi tengeri tengerfenéken élő állományok.

2.   Az (1) bekezdésben meghatározott halállományokra a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján meghatározzák a minimális védelmi referenciaméreteket. A halállományokból a minimális védelmi referenciaméret alatti fogásokat csak halliszt vagy állateledel gyártása céljára lehet értékesíteni.

3.   A megállapított halászati lehetőségeken túli fogások esetében a forgalmazási előírásokat a halászati és akvakultúra-termékek piacának közös szervezéséről szóló tanácsi rendelet 27. cikkével összhangban kell megállapítani.

4.   A tagállamok biztosítják, hogy a lobogójuk alatt hajózó uniós halászhajókat úgy szereljék fel, hogy azok minden halászati és feldolgozó tevékenységet teljes körűen dokumentáljanak, és ellenőrizhető legyen a .

5.   Az (1) bekezdés nem sérti a nemzetközi kötelezettségeket.

6.   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az Unió nemzetközi kötelezettségeinek való megfelelés érdekében az (1) bekezdés szerinti intézkedések meghatározása céljából.

   

   

Indokolás

A módosító indítvány többéves tervek kialakítását ajánlja a visszaengedések csökkentésére, de a tárgyalt dokumentum nem tartalmaz erre vonatkozó javaslatot. Az Európai Bizottság olyan határozatot javasol, amely egy adott dátumtól kezdődően az összes kereskedelmi fogás kirakodását kötelezővé teszi. A Európai Bizottság határozatának végrehajtásához szükséges intézkedéseket az adott helyzettől függően a regionális tanácsadó testületeknek vagy a tagállamoknak kellene kidolgozniuk. Lehetséges tehát, hogy nem helyes többéves tervekről beszélnünk, mert az ilyen terveknek sokkal hosszabb távra kellene vonatkozniuk.

A halak visszadobása különféle okokból általános gyakorlat. A halászati gyakorlatok fejlesztésével és a halászfelszerelések szelektivitásának technikai módszerekkel történő javításával csökkenthetők a nem kívánt fogások. A vélemény elején, az RB politikai ajánlásai között már szerepel a javasolt kiegészítésnek megfelelő álláspont, így érdemes azt a módosításokba is belefoglalni.

18.   módosítás

16. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Halászati lehetőségek

1.   A halászati lehetőségek tagállamok közötti kiosztása során biztosítani kell valamennyi tagállam viszonylagos stabilitását az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek tekintetében. Valamennyi tagállam érdekét figyelembe kell venni az új halászati lehetőségek kiosztása során.

2.   Az összes halászati lehetőségen belül járulékos fogási lehetőségek foglalhatók.

3.   A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a mennyiségi célkitűzésekkel, a 9. cikk (2) bekezdésével és a 11. cikk b), c) és h) pontjának megfelelően meghatározott időkeretekkel és rátákkal.

4.   A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.

Halászati lehetőségek

1.   A halászati lehetőségek tagállamok közötti kiosztása során biztosítani kell valamennyi tagállam viszonylagos stabilitását az egyes halállományokra vagy halászatra vonatkozó halászati tevékenységek tekintetében. Valamennyi tagállam érdekét figyelembe kell venni az új halászati lehetőségek kiosztása során.

2.   Az összes halászati lehetőségen belül járulékos fogási lehetőségek foglalhatók.

3.   A halászati lehetőségeknek összhangban kell lenniük a mennyiségi célkitűzésekkel, a 9. cikk (2) bekezdésével és a 11. cikk b), c) és h) pontjának megfelelően meghatározott időkeretekkel és rátákkal.

4.   A tagállamok, miután a Bizottságot erről értesítették, elcserélhetik a számukra kiosztott halászati lehetőségek egészét vagy egy részét.

   

Indokolás

Ennek az új bekezdésnek a beillesztése az aktuális KHP-rendeletet tükrözi. A halászati lehetőségek kiosztásáról való döntést meg kell hagyni a tagállamoknak, mivel a halászati lehetőségek kiosztása a legfontosabb eszköz, amellyel befolyásolni lehet a halászati ágazat szerkezetét és teljesítményét. Ennek eldöntése pedig tagállami szintre tartozik, és minden tagállamnak a saját társadalmi-gazdasági prioritásai szerint kell döntenie.

19.   módosítás

17. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A többéves tervek keretében elfogadott védelmi intézkedések

1.   A tagállamok a 9–11. cikk szerint elkészített többéves tervben felhatalmazhatók arra, hogy – összhangban az ilyen többéves tervvel – intézkedéseket fogadjanak el a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében az uniós vizekben élő olyan állományokkal kapcsolatos védelmi intézkedések meghatározása céljából, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak.

2.   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az (1) bekezdés szerint elfogadott megőrzési intézkedések:

(a)

összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b)

összeegyeztethetők legyenek a többéves terv hatályával és célkitűzéseivel;

(c)

hatékonyan teljesítsék a többéves tervben meghatározott célokat és mennyiségi célkitűzéseket; valamint

ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

A többéves tervek keretében elfogadott védelmi intézkedések

1.    intézkedések

   A tagállamok a 9–11. cikk szerint elkészített többéves tervben felhatalmazhatók arra, hogy – összhangban az ilyen többéves tervvel – intézkedéseket fogadjanak el a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében az uniós vizekben élő olyan állományokkal kapcsolatos védelmi intézkedések meghatározása céljából, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak.

.   A tagállamok gondoskodnak arról, hogy az () bekezdés szerint elfogadott megőrzési intézkedések:

(a)

összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b)

összeegyeztethetők legyenek a többéves t erv hatályával és célkitűzéseivel;

(c)

hatékonyan teljesítsék a többéves tervben meghatározott célokat és mennyiségi célkitűzéseket; valamint

(d)

ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

Indokolás

A regionális tanácsadó testületeket 2004-ben hozta létre az Európai Unió abból a célból, hogy megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a közös halászati politika regionális vetületéről. Jobban be kellene őket vonni a döntéshozatalba, vélemény megfogalmazására kérve őket a többéves tervek kapcsán. Ez utóbbiakat a szakemberek így jobban elfogadják majd, és könnyebben is lesznek végrehajthatók.

20.   módosítás

21. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Technikai intézkedések

A tagállamok a technikai intézkedések 14. cikk szerinti keretei között felhatalmazhatók arra, hogy a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében a szóban forgó technikai kereteknek megfelelő, a lobogóik alatt hajózó hajókra vonatkozó intézkedéseket fogadjanak el a vizeikben élő olyan állományokat érintően, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a technikai intézkedések:

(a)

összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b)

összeegyeztethetők legyenek a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal;

(c)

hatékonyan összhangban álljanak a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal; valamint

ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

Technikai intézkedések

A tagállamok a technikai intézkedések 14. cikk szerinti keretei között felhatalmazhatók arra, hogy a lobogójuk alatt hajózó hajók tekintetében a szóban forgó technikai kereteknek megfelelő, a lobogóik alatt hajózó hajókra vonatkozó intézkedéseket fogadjanak el a vizeikben élő olyan állományokat érintően, amelyekre nézve halászati lehetőséget kaptak. A tagállamok biztosítják, hogy ezek a technikai intézkedések:

(a)

összeegyeztethetők legyenek a 2. és 3. cikkekben meghatározott célkitűzésekkel;

(b)

összeegyeztethetők legyenek a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal;

(c)

hatékonyan összhangban álljanak a 14. cikk szerint elfogadott intézkedésekben meghatározott célokkal; valamint

(d)

ne legyenek kevésbé szigorúak a meglévő uniós jogszabályoknál.

Indokolás

A regionális tanácsadó testületeket 2004-ben hozta létre az Európai Unió abból a célból, hogy megfelelő tájékoztatást nyújtsanak a közös halászati politika regionális vetületéről. Jobban be kellene őket vonni a döntéshozatalba, vélemény megfogalmazására kérve őket a technikai intézkedések kapcsán. Ez utóbbiakat a szakemberek így jobban elfogadják majd, és könnyebben is lesznek végrehajthatók.

21.   módosítás

27. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.   Minden tagállam legkésőbb 2013. december 31-ig kialakítja az átruházható halászati koncessziók rendszerét:

(a)

azokra a halászhajóra, amelyek teljes hossza legalább 12 méter; valamint

(b)

a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, vontatott halászfelszereléssel rendelkező halászhajókra.

1.   Minden tagállam kialakítja az átruházható halászati koncessziók rendszerét:

(a)

azokra a halászhajóra, amelyek teljes hossza legalább 12 méter; valamint

(b)

a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, halászhajókra.

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók bevezetése ösztönzendő, viszont tagállami hatáskörbe tartozik, és a tagállamoknak saját maguknak kellene az ütemezést meghatározniuk. A TFC-k szabályozott állományokra vonatkoznának, és másutt már elismert tény, hogy a hajó mérete nem számottevő a halállományok kiaknázási üteme szempontjából.

22.   módosítás

27. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok kiterjeszthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközökkel rendelkező halászhajókra, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

A tagállamok kiterjeszthetik az átruházható halászati koncessziók rendszerét a 12 méter teljes hosszúságot el nem érő, a vontatott halászfelszereléstől eltérő eszközök halászhajókra, és erről tájékoztatják a Bizottságot.

23.   módosítás

28. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az átruházható halászati koncessziók kiosztása

Az átruházható halászati koncesszió a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban kiosztott egyéni halászati lehetőség használatára teremt jogosultságot.

Az átruházható halászati koncessziók kiosztása

z átruházható halászati koncesszió a 29. cikk (1) bekezdésével összhangban kiosztott egyéni halászati lehetőség használatára teremt jogosultságot.

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziókra épülő rendszer bevezetésének opcionálisnak kell maradnia a tagállamok számára. Ha ebben sikerül egyetérteni, akkor indokolt a szöveget módosítani, egyértelművé téve, hogy a TFC-k irányítási kerete csak akkor alkalmazandó, ha az adott tagállam a bevezetés mellett döntött.

24.   módosítás

28. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Minden tagállam átlátható kritériumok alapján osztja ki az átruházható halászati koncessziókat minden olyan állományra vagy állománycsoportra, amelyre a 16. cikkel összhangban halászati lehetőségeket osztottak ki, kivéve a fenntartható halászati megállapodások alapján megszerzett halászati lehetőségeket.

Minden tagállam átlátható kritériumok alapján osztja ki az átruházható halászati koncessziókat minden olyan állományra vagy állománycsoportra, amelyre a 16. cikkel összhangban halászati lehetőségeket osztottak ki, kivéve a fenntartható halászati megállapodások alapján megszerzett halászati lehetőségeket.

25.   módosítás

28. cikk (5) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok legalább 15 éves időszakra korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét az ilyen koncessziók újraelosztása céljából. Ha a tagállamok az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét nem korlátozták, akkor az ilyen koncessziókat visszahívhatják legalább 15 éves felmondási idővel.

A tagállamok korlátozhatják az átruházható halászati koncessziók érvényességi idejét

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók bevezetése ösztönzendő, viszont tagállami hatáskörbe tartozik, és a tagállamoknak saját maguknak kellene az ütemezést meghatározniuk. A halászati koncessziók koncentrációja és a velük való spekuláció, valamint az, ha nem sikerül a part menti halászat érdekeit megvédeni, valódi veszélyt jelent az átruházható halászati koncessziók rendszerének működésére.

26.   módosítás

28. cikk (6) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok az átruházható halászati koncessziókat rövidebb felmondási idővel hívhatják vissza, ha megállapítást nyer, hogy a koncessziók jogosultja súlyos jogsértést követett el. Az ilyen visszahívást a közös halászati politika és az arányossági elv teljes körű érvényesülésével, és – hacsak lehetséges – azonnali hatállyal kell megtenni.

A tagállamok az átruházható halászati koncessziókat rövidebb felmondási idővel hívhatják vissza, ha megállapítást nyer, hogy a koncessziók jogosultja súlyos jogsértést követett el. Az ilyen visszahívást a közös halászati politika és az arányossági elv teljes körű érvényesülésével, és – hacsak lehetséges – azonnali hatállyal kell megtenni.

27.   módosítás

28. cikk (7) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az (5) és (6) bekezdéstől eltérően a tagállamok visszahívhatják az olyan átruházható halászati koncessziókat, amelyeket három egymást követő éven át nem használtak fel halászhajón.

Az (5) és (6) bekezdéstől eltérően a tagállamok visszahívhatják az olyan átruházható halászati koncessziókat, amelyeket egymást követő éven át nem használtak fel halászhajón.

Indokolás

A javasolt hároméves időszak túlságosan hosszú, és már spekulációk tárgyát képezi, de rugalmasságot kell biztosítani az időtartam kapcsán annak érdekében, hogy ne veszélyeztessük a sajátos helyzetbe került vállalkozások fennmaradását.

28.   módosítás

28. cikk (8) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

 

A szöveg az alábbi új ponttal egészítendő ki:

29.   módosítás

29. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az egyéni halászati lehetőségek kiosztása

1.   A tagállamok az egyéni halászati lehetőségeket a 28. cikkben említett átruházható halászati koncessziók jogosultjai részére osztják ki a tagállamok által a 16. cikkel összhangban kiosztott vagy az 1967/2006/EK rendelet (19) cikkének megfelelően a tagállamok által elfogadott irányítási tervekben megállapított halászati lehetőségek alapján.

2.   A tagállamok állapítják meg azokat a halászati lehetőségeket, amelyek a rendelkezésre álló legjobb tudományos vélemények alapján kioszthatók a lobogójuk alatt hajózó halászhajók részére, olyan fajtákra, amelyekre a Tanács nem rögzítette a halászati lehetőségeket.

3.   A halászhajók csak a teljes lehetséges fogásukra kiterjedő megfelelő egyéni halászati lehetőségek birtokában végezhetnek halászati tevékenységet.

4.   A tagállamok a halászati lehetőségek legfeljebb 5 %-át tartalékolhatják. A tagállamok meghatározzák az ilyen tartalékolt halászati lehetőségek kiosztásának céljait és átlátható kritériumait. Ezek a halászati lehetőségek csak a 28. cikk (4) bekezdésében meghatározott, átruházható halászati koncessziókra jogosultaknak oszthatók ki.

5.   A 28. cikk szerinti átruházható halászati koncessziók vagy a szóban forgó cikk (1) bekezdése szerinti halászati lehetőség kiosztása során a tagállam ösztönzőket biztosíthat a részére kiosztott halászati lehetőségek keretén belül az olyan halászhajók számára, amelyek a nem szándékos járulékos halfogást kiiktató, szelektív halászat felszerelést használják.

6.   A tagállamok a halászati gazdálkodással kapcsolatos költségek támogatásához az egyéni halászati lehetőségek használatára díjakat szabhatnak ki.

Az egyéni halászati lehetőségek kiosztása

   

   

   

   

.   A 28. cikk szerinti átruházható halászati koncessziók vagy a szóban forgó cikk (1) bekezdése szerinti halászati lehetőség kiosztása során a tagállam ösztönzőket biztosíthat a részére kiosztott halászati lehetőségek keretén belül az olyan halászhajók számára, amelyek a nem szándékos járulékos halfogást kiiktató, szelektív halászat felszerelést használják.

.   A tagállamok a halászati gazdálkodással kapcsolatos költségek támogatásához az egyéni halászati lehetőségek használatára díjakat szabhatnak ki.

Indokolás

A halászati lehetőségek kiosztásáról való döntésnek tagállami hatáskörben kell maradnia.

30.   módosítás

31. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az átruházható halászati koncessziók kereskedelme

1.   Az átruházható halászati koncessziókat az ilyen koncessziók jogosultjai teljesen vagy részben átruházhatják egymásra egy tagállamon belül.

2.   A tagállamok engedélyezhetik az átruházható halászati koncessziók más tagállamokba és más tagállamokból való átruházását.

3.   A tagállamok átlátható és objektív kritériumok alapján megszabott feltételek révén szabályozhatják az átruházható halászati koncessziók átruházását.

Az átruházható halászati koncessziók kereskedelme

1.    az ilyen koncessziók jogosultjai teljesen vagy részben átruházhatják egymásra egy tagállamon belül.

2.   

   A tagállamok átlátható és objektív kritériumok alapján megszabott feltételek révén szabályozhatják az átruházható halászati koncessziók átruházását.

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók bevezetésének opcionálisnak kell maradnia a tagállamok számára. A TFC-k irányítási kerete csak akkor alkalmazandó, ha az adott tagállam a rendszer bevezetése mellett döntött.

Az átruházható halászati koncessziók adott tagállamon belül átruházhatók, azonban csupán a 16. cikk (1) bekezdésében ismét kiemelt viszonylagos stabilitás megőrzése céljából. Nem tűnik elképzelhetőnek az olyan átruházások engedélyezése, amelyek a viszonylagos stabilitás általános és nem vitatott elve ellen hatnak.

31.   módosítás

32. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Az egyéni halászati lehetőségek bérbe adása és vétele

1.   Az egyéni halászati lehetőségek egészben vagy részben bérbe adhatók és vehetők egy tagállamon belül.

2.   A tagállamok engedélyezhetik az egyéni halászati lehetőségek más tagállamokba való bérbe adását és más tagállamokból való bérbe vételét.

Az egyéni halászati lehetőségek bérbe adása és vétele

1.   Az egyéni halászati lehetőségek egészben vagy részben bérbe adhatók és vehetők egy tagállamon belül.

   

Indokolás

Az átruházható halászati koncessziók adott tagállamon belül átruházhatók, azonban csupán a 16. cikk (1) bekezdésében ismét kiemelt viszonylagos stabilitás megőrzése céljából. Nem tűnik elképzelhetőnek az olyan átruházások engedélyezése, amelyek a viszonylagos stabilitás általános és nem vitatott elve ellen hatnak.

32.   módosítás

35. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.   A halászati kapacitás II. mellékletben megállapított felső határai minden tagállam flottájára vonatkoznak.

2.   A tagállamok kérhetik a Bizottságtól a 27. cikkel összhangban létrehozott átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt álló halászhajók kivonását az (1) bekezdés szerinti halászati kapacitás felső határaira vonatkozó előírás hatálya alól. Ez esetben a halászati kapacitás felső határait újra ki kell számolni, figyelembe véve az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt nem álló halászhajókat.

3.   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) és (2) bekezdésben említett halászati kapacitási felső értékek újraszámítása terén.

1.   A halászati kapacitás II. mellékletben megállapított felső határai minden tagállam flottájára vonatkoznak.

2.   A tagállamok kérhetik a Bizottságtól a 27. cikkel összhangban létrehozott átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt álló halászhajók kivonását az (1) bekezdés szerinti halászati kapacitás felső határaira vonatkozó előírás hatálya alól. Ez esetben a halászati kapacitás felső határait újra ki kell számolni, figyelembe véve az átruházható halászati koncessziók rendszerének hatálya alatt nem álló halászhajókat.

3.   A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az (1) és (2) bekezdésben említett halászati kapacitási felső értékek újraszámítása terén.

Indokolás

A legkülső régiók flottáit a part menti halászathoz használt kisméretű hajók, üzleti tevékenységük nem ipari jellege és jövedelmük bizonytalansága jellemzi. A flotta 2010. december 31-i helyzete alapján megállapított új referenciaszintek katasztrofális hatással járnának a legkülső régiókban folytatott halászati tevékenység életképességére.

33.   módosítás

53. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tanácsadó testületek feladatai

1.   A tanácsadó testületek:

(a)

ajánlásokat és javaslatokat tehetnek a Bizottság vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó kérdésekben;

(b)

tájékoztathatják a Bizottságot és a tagállamokat a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó problémákkal kapcsolatban, az illetékességi területükön;

(c)

a szakemberekkel szorosan együttműködve segíthetik a védelmi intézkedések kialakításához szükséges adatok összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését.

A Bizottság és adott esetben az érintett tagállam ésszerű időn belül választ ad az (1) bekezdés alapján kapott bármely ajánlásra, javaslatra vagy tájékoztatásra.

A tanácsadó testületek feladatai

1.   A tanácsadó testületek:

a)

ajánlásokat és javaslatokat tenek a Bizottság vagy az érintett tagállam részére a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó kérdésekben;

)

tájékoztatják a Bizottságot és a tagállamokat a halászati gazdálkodáshoz és az akvakultúrához kapcsolódó problémákkal kapcsolatban, az illetékességi területükön;

)

a szakemberekkel szorosan együttműködve segítik a védelmi intézkedések kialakításához szükséges adatok összegyűjtését, szolgáltatását és elemzését.

2.   A Bizottság és adott esetben az érintett tagállam ésszerű időn belül választ ad az (1) bekezdés alapján kapott bármely ajánlásra, javaslatra vagy tájékoztatásra.

Indokolás

A decentralizált irányítás bevezetése ösztönzendő a közös halászati politika szabályainak kidolgozásakor a regionális szint megerősítése révén, az előírások megfogalmazásának szakaszában, de főként a végrehajtási fázisban. A regionális tanácsadó testületeknek – megerősített javaslattételi jogkörük és véleményük fokozott figyelembevétele révén – központi szerepet kellene játszaniuk e decentralizált irányítás keretében. Ez a tagállamok és a különféle érintett szereplők nagyobb mértékű részvételét is feltételezi a testületek munkájában. Az így nagyobb legitimitást nyert tanácsadó testületek megfelelő fórumot jelenthetnek majd arra, hogy az egyes halászatok szempontjai alapján induljanak viták, és a regionális kihívások függvényében tudományos utókövetést folytathatnak. A regionális tanácsadó testületeknek részesülniük kell az Európai Tengerügyi és Halászati Alapról szóló rendeletben előirányzott pénzügyi támogatásokból, a testületek tagságát pedig ki kell terjeszteni a tagállamokra és az illetékes tudományos intézményekre is. A fenti új séma szerint a tagállamokra és valamennyi érintett félre „kibővített” testület véleményét konszenzussal fogadná el. Az Európai Bizottság végül új javaslatot terjesztene a jogalkotó elé, számításba véve a megfogalmazott véleményeket. Adott esetben a testületek jogalkotási javaslatot is benyújthatnának az Európai Bizottságnak.

34.   módosítás

54. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tanácsadó testületek összetétele, működése és finanszírozása

2.   A tanácsadó testületek a halászati piaci szereplőket képviselő szervezetekből és a közös halászati politikával érintett más érdekcsoportokból állnak.

3.   Minden egyes tanácsadó testület közgyűléssel és végrehajtó bizottsággal rendelkezik, továbbá elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a saját maga szervezéséhez, az átláthatóság biztosításához és a valamennyi kifejezett vélemény tiszteletben tartásához szükségesek.

4.   A tanácsadó testületek, mivel általános európai érdeknek számító célokat követnek, igényelhetnek uniós pénzügyi támogatást.

A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tanácsadó testületek összetételére és feladataira vonatkozóan.

A tanácsadó testületek összetétele, működése és finanszírozása

2.   A tanácsadó testületek a halászati piaci szereplőket képviselő szervezetekből, és a közös halászati politikával érintett más érdekcsoportokból állnak.

3.   Minden egyes tanácsadó testület közgyűléssel és végrehajtó bizottsággal rendelkezik, továbbá elfogadja azokat az intézkedéseket, amelyek a saját maga szervezéséhez, az átláthatóság biztosításához és a valamennyi kifejezett vélemény tiszteletben tartásához szükségesek.

4.   A tanácsadó testületek, mivel általános európai érdeknek számító célokat követnek, igényelhetnek uniós pénzügyi támogatást.

5. A Bizottság felhatalmazást kap arra, hogy az 55. cikkel összhangban felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el a tanácsadó testületek összetételére és feladataira vonatkozóan.

Indokolás

Ahhoz, hogy hatékonyabbak és legitimebbek lehessenek, a regionális tanácsadó testületeket ki kell bővíteni a tagállamokkal és az illetékes tudományos intézményekkel, ami hasznosabb és eredményesebb vitát tesz majd lehetővé a halászatok előtt álló regionális kihívásokat illetően.

COM(2011) 416 final

35.   módosítás

8. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

b)

a kereskedelmi állományok nem kívánt fogásainak lehető legjobb hasznosítása az alábbi módokon:

a kirakodott, de a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek nem megfelelő termékek emberi fogyasztástól eltérő módon való hasznosítása;

a kirakodott és a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek megfelelő termékek forgalomba hozatala;

a kirakodott termékek humanitárius vagy jótékonysági célokra történő ingyenes elosztása.

b)

a kereskedelmi állományok nem kívánt fogásainak lehető legjobb hasznosítása az alábbi módokon:

a kirakodott, de a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek nem megfelelő termékek emberi fogyasztástól eltérő módon való hasznosítása;

a kirakodott és a 39. cikk (2) bekezdésének a) pontja szerinti minimális forgalmazható méreteknek megfelelő termékek forgalomba hozatala;

a kirakodott termékek humanitárius vagy jótékonysági célokra .

Indokolás

Alapvető különbség van az ingyenes elosztás és az ingyenes hozzáférés biztosítása között: az első esetben a termelői szervezet viseli a költségeket, míg a másodikban a termelői szervezet, de a fogadó fél is viselheti a költségeket.

Kelt Brüsszelben, 2012. május 4-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO


(1)  HL L 409., 2006.12.30., 11. o.

(2)  HL L 274., 1986.9.25., 1. o.


27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/46


A Régiók Bizottsága véleménye – Aktív idősödés: innováció – intelligens egészség – jobb életminőség

2012/C 225/05

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

kéri, hogy az Európai Bizottság a 2012-es európai év nyomában hívja életre az Európai Polgármesterek Demográfiai Változásokkal Foglalkozó Szövetségét, így gyűjtve egybe azokat a helyi és regionális önkormányzatokat, amelyek az aktív és egészséges idősödés elősegítésére való tekintettel érdeklődnek az innovációt, az intelligens egészséget és a jobb életminőséget célzó megoldások népszerűsítése iránt. Kéri továbbá, hogy az Európai Bizottság nyújtson adminisztratív és pénzügyi támogatást ennek a szövetségnek,

osztja a 2012-es európai év érintettjeit tömörítő koalíció elképzelését egy olyan, minden korcsoportnak otthont adó társadalomról, amelyben mindenki lehetőséget kap arra, hogy aktív társadalmi szerepet töltsön be, egyenlő jogokat élvezzen, és egyenlő esélyekkel rendelkezzen életének minden szakaszában – kortól, nemtől, faji vagy etnikai hovatartozástól, vallástól vagy meggyőződéstől, társadalmi vagy gazdasági státusztól, szexuális irányultságtól, fizikai vagy mentális állapottól, gondozási rászorultságtól függetlenül,

hangsúlyozza: igen fontos, hogy konzultáljanak az idősekkel és gondozóikkal, és aktívan bevonják őket szükségleteik feltérképezésébe, a megoldások kidolgozásába és az elért eredmények értékelésébe. Ez a részvételen alapuló megközelítés előmozdítja a társadalmi befogadást, és gondoskodik arról, hogy a szolgáltatások minél pontosabban megfeleljenek a fogyasztók aktuális szükségleteinek,

ajánlja, hogy az Európai Bizottság aktívabban vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat az aktív és egészséges idősödés támogatása érdekében indított különféle kezdeményezések uniós társadalmi hatásvizsgálatának folyamatába, mivel így gondoskodni lehet arról, hogy megfelelően megvizsgálják a helybéli idős lakosságra gyakorolt hatásokat.

Főelőadó

Arnoldas ABRAMAVIČIUS (LT/EPP), Zarasai körzet önkormányzatának vezetője, a városi tanács tagja

Referenciaszöveg

/

I.   BEVEZETÉS

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli a dán elnökség arra irányuló kezdeményezését, hogy a szubnacionális önkormányzatok is vegyenek részt a demográfiai kihívások kezelésének és az idősödő népesség lehetőségei maximalizálásának módjáról szóló, uniós szintű párbeszédben. Ahogy azt Az idősödő népesség hatásának kezelése az Unióban című RB-vélemény (1) és a 2012-es európai évről szóló európai parlamenti jelentés (2) is megállapítja, a helyi és regionális önkormányzatok számos tagállamban meghatározó hatáskörökkel rendelkeznek azon a három területen, amelyekre az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai éve épül, azaz a foglalkoztatás, a társadalmi részvétel és az önálló életvitel terén;

2.

hangsúlyozza, hogy a népesség öregedésével összefüggő problémák kezelése az Európa 2020 stratégia céljai közé tartozik. Mivel a helyi és regionális önkormányzatok ismerik legközelebbről a polgárok szükségleteit, és ők felelősek a legtöbb olyan szolgáltatásért, amelyeket az idősek igényelnek, hogy méltóságban élhessék életük alkonyát, az Európa 2020 stratégia céljainak elérése, illetve a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősítése érdekében alapvetően fontos, hogy ezeket az önkormányzatokat közvetlenül bevonják az idősödésről szóló uniós vitákba;

3.

üdvözli az aktív és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerséget, amely az érintettek széles körének minden szinten történő mozgósítására törekszik annak érdekében, hogy kettővel megnövelje azoknak az életéveknek a számát, amelyeket az emberek várhatóan jó egészségben tölthetnek el (egészséges életévek mutatója), és emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok meghatározó hatáskörökkel rendelkeznek az aktív és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerség három pillérét illetően, melyek a következők: 1.) megelőzés, szűrés és korai diagnózis; 2.) gondozás és gyógyítás; 3.) aktív idősödés és önálló életvitel;

4.

osztja a 2012-es európai év érintettjeit tömörítő koalíció elképzelését egy olyan, minden korcsoportnak otthont adó társadalomról, amelyben mindenki lehetőséget kap arra, hogy aktív társadalmi szerepet töltsön be, egyenlő jogokat élvezzen, és egyenlő esélyekkel rendelkezzen életének minden szakaszában – kortól, nemtől, faji vagy etnikai hovatartozástól, vallástól vagy meggyőződéstől, társadalmi vagy gazdasági státusztól, szexuális irányultságtól, fizikai vagy mentális állapottól, gondozási rászorultságtól függetlenül;

5.

ajánlja, hogy az idősödést pozitívan szemléljék, és osztja azt a nézetet, hogy az innováció segíthet idősödő népességünk jobb ellátásában. Ki kell azonban emelni, hogy az innovációt nem a változtatás kedvéért, hanem inkább azért kell előmozdítani, mert értékes motorja annak, hogy javuljon a folyamatosan nagyobb számú és változó szükségletek teljesítésének minősége és költséghatékonysága pénzügyi megszorítások idején;

6.

úgy véli, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt minden eddiginél sürgetőbb, hogy alapjaiban felülvizsgáljuk társadalmunk működését, és legjobb tudásunk szerint eszközöket adjunk az emberek – fiatalok és idősek – kezébe ahhoz, hogy aktívan részt vehessenek a munkaerőpiacon és saját közösségeikben, illetve minél hosszabb ideig önállóan élhessenek. A népesség öregedését a minden életkornak megfelelő közösségek népszerűsítésével kezeljük a legjobban, ahol a közterületeket, a közlekedést, a lakhatást és a helyi szolgáltatásokat a különböző nemzedékek szükségleteinek figyelembevételével tervezik, és ahol pártfogolják a nemzedékek közötti szolidaritást és együttműködést. Az ilyen közösségek hajlanak egyben arra, hogy környezetbarátabb módon működjenek, erősítsék a társadalmi kohéziót, és fokozzák egyéb kiszolgáltatott helyzetű csoportok jobb társadalmi részvételét.

7.

hangsúlyozza: igen fontos, hogy konzultáljanak az idősekkel és gondozóikkal, és aktívan bevonják őket szükségleteik feltérképezésébe, a megoldások kidolgozásába és az elért eredmények értékelésébe. Ez a részvételen alapuló megközelítés előmozdítja a társadalmi befogadást, és gondoskodik arról, hogy a szolgáltatások minél pontosabban megfeleljenek a fogyasztók aktuális szükségleteinek;

8.

megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedben Európa különböző részein elterjedt az ún. ezüstgazdaság elképzelése azzal a törekvéssel, hogy termékek és szolgáltatások széles skáláját fejlessze ki az egyre több idős ember számára, akiknek egészségügyi segítségre és gondozásra van szükségük, kevésbé mobilisak, és mindennapi tevékenységeikben is korlátokba ütköznek. Az ezüstgazdaság időközben más piaci szegmensekre, így a wellnessre, a fitneszre, a szabadidős tevékenységekre, az utazásra, a kultúrára, a kommunikációra, a szórakoztatóiparra és az új technológiákhoz való hozzáférésre is továbbterjedt. Több tagállamban is megfigyelhető, hogy számos kkv és üzleti klaszter az időseket megcélzó innovatív technológiákra – pl. az otthonok automatizálására – szakosodik, ami kitűnő növekedési lehetőségeket kínál. Megjegyzendő azonban az is, hogy bár a specifikus szükségletekkel rendelkező embereknek nyilvánvalóan specifikus termékekre van szükségük, az idősek többsége szívesebben veszi, ha szokásos termékeket és szolgáltatásokat vehet igénybe. Ezért egy tágabb – a mindenki számára történő tervezés koncepcióján alapuló, azaz az idősek és a fogyatékkal élők szükségleteit és elvárásait általánosan érvényesítő – szemléletet kellene támogatni, miközben a nagyon specifikus szükségletek kielégítésére piaci réseket megcélzó, különleges termékeket kell kifejleszteni;

9.

felhívja a figyelmet arra a tendenciára, hogy egyre több regionális és helyi önkormányzat veszi fontolóra a szociális innovációt és az ikt-alapú megoldásokat egészségügyi és hosszú távú gondozási szolgáltatásai minőségének és költséghatékonyságának javítása érdekében – városi és vidéki területeken egyaránt, ahol ezek a megoldások elősegíthetik, hogy az idősek az állam- és magánháztartások szempontjából fenntarthatóbb áron jussanak hozzá kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz. Ezekhez a kezdeményezésekhez azonban bizonyos beruházásokra és olyan intézkedésekre van szükség, amelyeket más kormányzati szinteken kell végrehajtani, hogy a kísérleti projektekből kiindulva nagyszabású, nemzeti szinten vagy más uniós tagállamokban is alkalmazható modellekig lehessen eljutni. Ehhez a helyi és regionális önkormányzatoknak minden lehetséges támogatást meg kell kapniuk nemzeti kormányzatuktól és az Uniótól.

10.

hangsúlyozza, hogy habár helyi szinten számos példát találni az aktív és egészséges idősödést támogató innovatív intézkedésekre, és a szociális inkubátorok is gyakran helyi kezdeményezések – közel azokhoz a szükségletekhez, melyeket kielégíteni igyekeznek –, a projektalapú megközelítés nem mindig elegendő a kritikus tömeg és a hosszú távú fenntarthatóság eléréséhez. Globális stratégiai jövőképre van szükség, amely az összes kérdést átfogja, hogy integratív és támogató környezetet hozzunk létre. Jól példázza a szociális innovációt a dániai Fredericia település kezdeményezése, amelynek célja, hogy a mindennapi tevékenységeikhez segítséget kérő idősek megelőzés, rehabilitáció, technológia és társadalmi kapcsolatépítés révén (újra) képesek legyenek egymás és önmaguk megsegítésére. E megközelítés alapja egy paradigmaváltás, amelynek jegyében az idős polgárokat „gyámoltalan páciens” helyett „erőforrásokban gazdag polgárnak” tekintik. A kezdeményezés kísérleti projektként a dán Pénzügyminisztérium támogatását élvezte, és most más dán települések számára is modellként szolgál;

11.

hangsúlyozza, hogy a népesség öregedésével járó kihívásokban erőteljesen megjelennek a nemekhez kötődő kérdések, következésképpen kiemelt figyelmet kell fordítani azokra a hatásokra, amelyeket a jelenlegi szociális védelmi reformok és a szociális szolgáltatásokban (különösen a gyermek- és idősgondozás terén) tervezett megszorítások a nők foglalkoztathatóságára, illetve a nemek közötti bér- és nyugdíjkülönbségekre gyakorolnak, mivel az eltartott hozzátartozók ellátásával járó teher egyre inkább nem hivatalos gondozókra – többnyire nőkre – nehezedik, akiket ezért – ha nem lépünk fel a szóban forgó egyenlőtlenségek ellen – a jövőben nagyobb mértékben fenyeget majd a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélye. A jövőben a stressz és a túlterheltség által kiváltott problémák a nők által uralt egészségügyi és ápolási területeken az idősebb nők esetében új problémákat is okozhatnak;

II.   AZ RB AJÁNLÁSAI A TANÁCS ÉS AZ EURÓPAI BIZOTTSÁG RÉSZÉRE

12.

úgy véli, hogy jobban össze kellene hangolni az aktív és egészséges idősödést célzó megoldások kidolgozásában részt vevő szinteket, és hangsúlyozza, hogy ezen a területen határozottabb többszintű kormányzásra van szükség. A helyi és regionális önkormányzatokat nem volna szabad mindössze végrehajtónak tekinteni: a döntéshozatali és értékelési folyamat egészébe be kell vonni őket;

13.

véleménye szerint tényleges többletértéket jelentene, ha az EU létrehozna egy olyan keretet, amely lehetővé tenné, hogy a közhatóságok és -szereplők minden szinten hasznosíthassák egymás tapasztalatait, építhessenek a sikeres kezdeményezésekre és tanulhassanak a kudarcokból, mivel így elkerülhetnék a hibák ismétlődését, és segítséget kapnának abban, hogy korlátozott forrásaikat olyan innovatív megoldásokba fektessék, amelyek már bizonyították hatékonyságukat;

14.

ajánlja, hogy a Régiók Bizottsága kapjon helyet az aktív és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerség irányítócsoportjában, hogy a partnerség döntéshozatali folyamataiban megfelelően képviselni lehessen a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint hogy az RB multiplikátorként léphessen fel, így serkentve a helyi és regionális önkormányzatok széles körét arra, hogy részt vegyenek a szóban forgó partnerség végrehajtásában, hiszen annak mind a hat cselekvési területén hatáskörrel rendelkeznek;

15.

támogatja az aktív és egészséges időskor témájára vonatkozó európai innovációs partnerség keretében tett javaslatot arra, hogy hozzanak létre egy, a minden életkornak megfelelő környezettel foglalkozó európai hálózatot, és üdvözli az idősek európai platformjának (AGE) és az Egészségügyi Világszervezetnek (WHO) a hálózat kezdeményezése érdekében tett erőfeszítéseit. Az RB ajánlja, hogy az EU – szoros együttműködésben a WHO-val – pénzeszközökkel támogassa egy ilyen uniós hálózat megfelelő fejlesztését;

16.

javasolja, hogy az Európai Bizottság helyezzen hangsúlyt az idősekre vonatkozó kutatásra. Ez a csoport részben még új, és a különböző szereplőknek több erre vonatkozó ismeretre van szükségük. Kutatásra van szükség ahhoz, hogy meg lehessen ítélni az egészségtámogató és a betegségmegelőző intézkedések hatékonyságát és költséghatékonyságát a teljes életciklus során, és különösen az utolsó életszakaszban. Azt is intenzívebben kellene kutatni, hogy a nehezen elérhető idős embereket hogyan lehetne életmódbeli szokásaik és életvitelük megváltoztatására ösztönözni. A magas kort megérő emberekre vonatkozó adatokat be kell építeni a statisztikákba és a kutatásokba, és a kutatási eredményeket ismertté kell tenni azoknak a körében, akik a gyakorlatban idős emberekkel foglalkoznak;

17.

kéri, hogy az Európai Bizottság a 2012-es európai év nyomában hívja életre az Európai Polgármesterek Demográfiai Változásokkal Foglalkozó Szövetségét, így gyűjtve egybe azokat a helyi és regionális önkormányzatokat, amelyek az aktív és egészséges idősödés elősegítésére való tekintettel érdeklődnek az innovációt, az intelligens egészséget és a jobb életminőséget célzó megoldások népszerűsítése iránt. Kéri továbbá, hogy az Európai Bizottság nyújtson adminisztratív és pénzügyi támogatást ennek a szövetségnek;

18.

megállapítja, hogy az aktív idősödés területe elsődlegesen a tagállamok és a tagállami helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartozik ugyan, de az Európai Unió jogszabályban rendelkezhet a belső piac működését érintő kérdésekről, hogy felszámolja a személyek szabad mozgásának akadályait, támogassa a szolgáltatásnyújtás szabadságát és gondoskodjon a fogyasztók megfelelő védelméről. A fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény ratifikálásával az EU új jogi kötelezettségeket vállalt annak biztosítására, hogy a fogyatékkal élők és az egészségügyi gondokkal küzdő idősek a többi polgárhoz hasonlóan élvezhessék a szabad mozgáshoz való jogukat, és maradéktalanul részt vehessenek közösségük gazdasági és társadalmi életében. Ehhez uniós fellépésre van szükség, hogy összehangolt választ lehessen adni uniós, nemzeti és helyi/regionális szinten. Az EU ezen túlmenően megkönnyítheti a nemzetek közötti tapasztalatcserét, és az EU-Szerződésekben meghatározott alapvető szabadságok optimális érvényesítésének előmozdítása érdekében támogathat különféle „puha” intézkedéseket, például bevált gyakorlatra vonatkozó kódexeket;

19.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság javaslat előterjesztését tervezi egy akadálymentesítési intézkedéscsomagra, és hangsúlyozza, hogy uniós jogi keretre van szükség annak érdekében, hogy szerte az EU-ban megvalósuljon az akadálymentesség az alapvető áruk és szolgáltatások számára, illetve minden ágazat – köztük a kkv-k is – egyenlő esélyekkel rendelkezzen. Ennek a javaslatnak arányosnak kell lennie, és nem szabad további bürokratikus terheket helyeznie a kkv-kra. Uniós normák elfogadása is hasznos lenne az ipar támogatása, illetve az áruk és szolgáltatások mindenki számára tervezett, hatékony egységes piacának létrehozása szempontjából. Fontos, hogy ellenőrzőrendszert alakítsanak ki a jogszabályok érvényesítése érdekében, egyúttal cselekvési terveket készítsenek a nemzeti, regionális és helyi hatóságok számára, és támogassák a helyi szereplőket és kkv-kat;

20.

emlékeztet arra, hogy a megfelelő közbeszerzési jogi keret uniós, nemzeti és helyi szinten alapvetően fontos annak biztosítására, hogy a közberuházások támogassák az akadálymentességet. Ajánlatos az akadálymentességet az uniós (strukturális, projektalapú vagy kutatási) támogatás lényeges előfeltételévé is tenni, és a kevésbé fejlett régióknak támogatást kell nyújtani ahhoz, hogy megfeleljenek az uniós jogszabályoknak és normáknak. Az akadálymentesség megvalósítása érdekében pénzügyi ösztönzőket kellene fontolóra venni – különösen a közhatóságok számára –, hogy korszerűsíteni lehessen a meglévő (lakó)épületeket, illetve támogatást kapjanak az innovatív megoldásokra irányuló beruházások;

21.

hangsúlyozza: a legfontosabb jogi lépésekhez figyelemfelhívó intézkedéseknek kell párosulniuk, amelyekkel mindenkit rá lehet ébreszteni a valóságra. Az intézkedésekkel a helyi és regionális önkormányzatokat, a termelőket, a forgalmazókat, a szolgáltatókat és általánosságban a polgárokat kell megcélozni. Az akadálymentesség megerősítése és támogatása szempontjából fontosak az oktatási és képzési intézkedések: alapvető elvárásként gondoskodni kell arról, hogy a mérnökök, építészek, honlaptervezők, építők, várostervezők stb. megfelelően képzettek legyenek az akadálymentesítéssel kapcsolatos kérdések általános figyelembevételéhez és az univerzális tervezés alkalmazásához;

22.

emlékeztet arra, hogy az egész életen át tartó tanulás és az önkéntes tevékenység igen fontos motorjai az aktív és egészséges idősödésnek. A munkával töltött életévek számának növelése, az aktív nyugdíjaskor népszerűsítése és az önálló életvitel támogatása érdekében uniós, nemzeti és helyi szinten támogatni kellene a felnőttoktatást és az időskori önkéntes munkát;

23.

ajánlja ezért, hogy az aktív időskor és a nemzedékek közötti szolidaritás európai évének (2012) és az erre vonatkozó európai innovációs partnerségnek a célkitűzéseit minden idevonatkozó jövőbeli uniós támogatási eszközben, köztük a strukturális alapokban is érvényesítsék, és a helyi és regionális szereplők számára egyszerűsítsék az alkalmazandó eljárásokat. Üdvözli a generációk közötti szolidaritás európai napját, amely különösen a 2012-es európai évben bír nagy jelentőséggel, és amely generációkon átívelő, diákok és idősek közötti projekteket támogat, fontos hozzájárulást nyújtva a generációk közötti párbeszédhez;

24.

üdvözli, hogy 2014-ben az egészséges élettel és aktív idősödéssel kapcsolatos innovációkkal foglalkozó tudományos és innovációs társulás (TIT) kezdi meg működését, és ajánlja, hogy az Európai Innovációs és Technológiai Intézet (EIT) tegyen meg minden tőle telhetőt annak érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat és szereplőket bevonják e társulás megvalósításába;

25.

ajánlja, hogy az Európai Bizottság aktívabban vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat az aktív és egészséges idősödés támogatása érdekében indított különféle kezdeményezések uniós társadalmi hatásvizsgálatának folyamatába, mivel így gondoskodni lehet arról, hogy megfelelően megvizsgálják a helybéli idős lakosságra gyakorolt hatásokat;

26.

emlékeztet arra, hogy az aktív és egészséges idősödés az Európa 2020 stratégia egyik kulcsfontosságú célja, és támogatást kap több kiemelt kezdeményezésben (az új munkahelyekhez szükséges új készségek, a szegénység elleni küzdelem platformja, digitális menetrend), illetve a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére álló számos különböző uniós finanszírozási eszközben, ahogy erről az a brosúra is beszámol, amelyet a 2012-es európai évhez való hozzájárulásképpen a Régiók Bizottsága, az Európai Bizottság és az idősek európai platformja (AGE) 2011 szeptemberében, „How to promote active ageing in Europe - EU support to local and regional actors” [Hogyan támogassuk az aktív idősödést Európában? – Uniós támogatás a helyi és regionális szereplők számára] címmel közösen megjelentetett; (3)

27.

mindebből arra következtet, hogy a javasolt kezdeményezések minden bizonnyal nem sértik a szubszidiaritás és arányosság EU-Szerződésekben meghatározott elvét;

III.   KIHÍVÁSOK

28.

felhívja a figyelmet arra, hogy az előrejelzések szerint 2060-ra az EU-27-ben a fiatalok száma 9 %-kal (4), a munkaképes korúak (15–64 évesek) száma pedig 15 %-kal csökken. Az idősek száma ugyanakkor várhatóan elképesztő mértékben – 79 %-kal – növekszik. E demográfiai változások hátterében több különböző jelenség áll, például az alacsonyabb szintű termékenység, a várható élettartam növekedése, az összes nettó migráció, illetve a II. világháború utáni „baby boom-nemzedék” idősödése. Magától értetődik, hogy nemzeti és regionális/helyi szinten ezek a demográfiai tendenciák meghatározó gazdasági, társadalmi és költségvetési hatással járnak majd. Az Active Ageing: local and regional solutions [Aktív idősödés: helyi és regionális megoldások] című RB-s tanulmány (5) igen pontosan rámutat a következményekre, amikor megállapítja, hogy „csökkeni fog a munkaerő-kínálat és a foglalkoztatás, ami megnehezíti a gazdasági növekedést, ugyanakkor az idősödő népesség részéről növekedni fog a szolgáltatások iránti kereslet”. Ezen túlmenően várhatóan növekedni fognak a közkiadások, hogy színvonalas szolgáltatást lehessen biztosítani az idősödő népességnek, miközben az egyre több idős ember egészségügyi ellátását és nyugdíját is finanszírozni kell. A helyi és regionális önkormányzatok mindazonáltal drasztikus költségvetési megszorításokkal szembesülnek, amelyek már most rendkívül megnehezítik számukra a megfelelő színvonalú, dinamikus és korszerű szociális szolgáltatások biztosítását;

29.

kiemeli, hogy a férfiak és nők várható élettartama, az egészséges életévek mutatója, a medián életkor és a függőségi ráta szempontjából igen komoly különbségek vannak az egyes országok és régiók között. Az EU-27-ben található 281 régiónak majdnem mindegyikében a népesség idősödését jelzik előre. A medián életkor 2030-ig várhatóan csak hét régióban – az ausztriai Bécsben, a németországi Hamburgban és Trierben, a görögországi Sterea Elladában és Peloponnisosban, valamint az Egyesült Királyságban Nyugat-Midlands és Északkelet-Skócia régiókban – nem növekszik (6). 2008-ban egyes régiókban a függőségi ráta majdnem háromszorosa volt más régiók ilyen rátáinak (az értékek 9,1 % és 26,8 % között mozogtak), és 2030-ban majdnem négyszerese is lehet majd (10,4 % és 37,3 % között mozgó értékekkel) (7). Ez azt jelenti, hogy a régiók a népesség öregedése szempontjából nem egyenlők, és ez – a jelenlegi gazdasági válsággal párosulva – egyes helyi és regionális önkormányzatokat érzékenyebben érint, mint másokat;

30.

hangsúlyozza továbbá, hogy az egyes országok között az államadósság tekintetében is hatalmas különbségek vannak, és több ország igen komoly költségvetési megszorításokkal szembesül, ami gátolja őket abban, hogy a strukturális alapokon vagy az idősödéssel kapcsolatos közös programokon keresztül uniós pénzügyi támogatásokat hívjanak le;

31.

emlékeztet A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé című véleményének (8) megállapítására, mely szerint az állami szektorban a jövőben is a helyi és regionális önkormányzatok számítanak a legnagyobb munkaadónak, következésképpen az állami nyugdíj továbbra is alapvetően fontos lesz a nyugdíjrendszerek biztosítása szempontjából. Ezekre a nyugdíjakra azonban egyre nagyobb nyomást gyakorolnak a költségvetési intézkedések és reformok. Ezért annak érdekében, hogy minden idős férfi és nő számára megfelelő jövedelmet, illetve természetbeni segítséget és ellátást biztosíthassunk, figyelembe kellene venni, hogy a helyi és regionális önkormányzatok mennyire képesek kompenzálni az említett hatást. A Régiók Bizottsága e hatások kezelésére a makrogazdasági ellenőrzés társadalmi vetülettel való kiegészítését javasolta;

32.

az Idősödés jólétben az információs társadalomban című RB-vélemény (9) megállapítja, hogy az ikt-megoldások – ha megfelelően hozzáigazítják őket az idősek szükségleteihez – javíthatják a szociális és egészségügyi ellátás hatékonyságát, és felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be kellene vonni az idősödéssel kapcsolatos ikt-megoldások nemzeti és uniós szintű kutatásába, mivel gyakran ők használják fel elsődlegesen az eredményeket;

33.

megállapítja azonban, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nem tudják egyedül támogatni az aktív és egészséges idősödést. A siker érdekében kedvező jogi, pénzügyi és strukturális környezetre van szükségük, amihez nemzeti és uniós szintű fellépésre van szükség. Ahhoz például, hogy az innovációt, az intelligens egészséget és a jobb életminőséget támogató ikt-kezdeményezéseket az összes uniós régióban ki lehessen bontakoztatni, uniós és nemzeti szintű strukturális beruházásra van szükség a szélessávú hozzáférés kiterjesztéséhez, és uniós jogszabályokat kell kidolgozni a hozzáférési feltételek és az interoperabilitási normák harmonizálására;

34.

hangsúlyozza, hogy a strukturális alapokból származó támogatások eléréséhez szükséges előfeltételek, illetve számviteli, pénzügyi és ellenőrzési eljárások egyre nagyobb száma oda vezetett, hogy egyre több projekt mérhető eredményekre összpontosít, háttérbe szorítva az innovatívabb és kockázatorientált projekteket, amelyek valóban lassabban mutatnak fel eredményt, és nehezebben mérhetők. A szociális innováció napjaink gyakorlatában olyan akadályokba ütközik, amelyek többnyire a nem kompatibilis ellenőrzési vagy szabályozási szokásokkal függnek össze. Ez a probléma nemcsak a strukturális alapok felhasználására érvényes, hanem számos más uniós és nemzeti finanszírozási eszköznél is felmerül;

35.

úgy véli azonban, hogy kutatási eredményeken alapuló feltételek beépítése végett módosítani kell a strukturális alapok végrehajtásának módját, nehogy aláássuk az uniós alapok többletértékének és hatékonyságának növelésére irányuló erőfeszítéseket ezen a területen. Dániában és Svédországban már alkalmaznak ilyen, kutatási eredményeken alapuló eljárásokat, amelyek keretében a teljesítményt közösen meghatározott mutatók segítségével követik nyomon, az információkat pedig beépítik az ellenőrzési rendszerbe, hogy folyamatosan javíthassák az általuk biztosított és finanszírozott szolgáltatások minőségét és költséghatékonyságát. Az Egyesült Királyság kormánya nemrégiben társadalmi kötvényeket (Social Impact Bond) bocsátott ki azzal a céllal, hogy új befektetéseket vonzzon olyan eredményközpontú szerződésekhez, amelyek mind az egyének, mind pedig a közösségek javát szolgálják. A társadalmi kötvények révén magánbefektetéseket lehet felhasználni olyan beavatkozásokhoz, amelyeket bizonyítottan jól teljesítő szolgáltatók végeznek. A befektetők számára a tőkehozamot a társadalmi eredmények függvényében fizeti a közszféra. Ha az eredmények nem javulnak, a befektetők nem nyerik vissza befektetésüket; (10)

IV.   LEHETŐSÉGEK

36.

megjegyzi, hogy az épületekre, közlekedésre és ikt-re vonatkozóan szigorú akadálymentességi normákat alkalmazó országokban a legmagasabb az idős férfiak és nők foglalkoztatási szintje, és itt a legjobbak az egészséges életévekkel kapcsolatos mutatók is. Ezekben az országokban a legmagasabb a nők és fogyatékkal élők foglakoztatási rátája, és a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó mutatók is itt mutatják a legjobb eredményeket (pl. a nemek közötti bér- és nyugdíjkülönbségek tekintetében). Ebből kiderül, hogy a minden életkornak megfelelő helyi környezet proaktív támogatása nem akadályozza a gazdaságot, hanem – éppen ellenkezőleg – általánosságban javára válik a társadalomnak és a gazdaságnak. Egy ilyen környezet mindenki életét megkönnyíti, és előmozdítja a nők, az idősebb munkavállalók és a fogyatékkal élők munkaerő-piaci részvételét, illetve a nyugdíjasok aktív és hatékony szerepvállalását közösségeikben. Támogatja a nem hivatalos gondozókat is, és lehetővé teszi számukra, hogy könnyebben összeegyeztessék munkájukat gondozói feladataikkal;

37.

üdvözli, hogy EU-szerte már több száz helyi és regionális önkormányzat vesz részt az Egészségügyi Világszervezetnek a minden életkornak megfelelő városokra irányuló programjában, és néhány tagállam nemzeti programokat indított a szóban forgó WHO-hálózathoz kapcsolódni kívánó helyi és regionális önkormányzatok számára;

38.

tekintettel arra, hogy egyre több idős ember szenved Alzheimer-kórban vagy a demencia más formáiban, üdvözli egyes helyi és regionális önkormányzatok „Alzheimer-barát” környezet kialakítására irányuló kezdeményezését, amelynek célja, hogy támogassák a demenciában szenvedő idősek és nem hivatalos gondozóik jobb befogadását a közösségekbe;

39.

hangsúlyozza, hogy a mindenki számára tervezett környezet létrehozása és a fogyatékkal élő vagy tevékenységeikben korlátozott idős emberek önálló életvitelének támogatása költséghatékonynak bizonyult. A svéd példa rámutat, hogy Svédországban az elmúlt tizenöt évben egyre csökkent a gondozás iránti igény, és ezt nem lehet a jobb egészséggel magyarázni, mivel nincs bizonyíték arra, hogy Svédországban a szóban forgó időszakban valóban javult volna az idősek egészsége. Az idősgondozási igény csökkenésének legvalószínűbb magyarázata az, hogy a lakhatás és a közlekedés terén szigorúbbak az akadálymentességi normák, és jobban hozzá lehet férni a segítő technológiákhoz, következésképpen az idősek könnyebben elboldogulnak külső segítség nélkül. Érdemes megjegyezni, hogy az összes uniós tagállam közül Svédországban a legmagasabb az idős munkavállalók, köztük az idős nők foglalkoztatási rátája;

40.

hangsúlyozza azonban, hogy – különösen a közbeszerzések révén – fontos szerep hárul a helyi és regionális önkormányzatokra mint áruk és szolgáltatók vásárlójára, így tehát ezek az önkormányzatok politikai lendületet adhatnak az idősödés pozitív szemléletének népszerűsítéséhez. Kezelni kell azonban az aktív és egészséges idősödést támogató innovációk létező és feltörekvő piacának szétaprózottságát, hogy létrejöjjön az ezüstgazdaság valóban egységes piaca, és az állami ajánlattevők, illetve a fogyasztók élhessenek a méretgazdaságosság előnyeivel. A közeljövőben várható akadálymentesítési intézkedéscsomag igyekszik majd foglalkozni azokkal az akadályokkal, amelyek lehetetlenné teszik egy olyan uniós piac létrehozását, ahol a helyi/regionális innovatív megoldásokat könnyebben formába lehet önteni és szélesebb körben, más uniós régiókban is lehet alkalmazni. A kkv-k gyakran az innováció éllovasai, és közelebb állnak a helyi piacokhoz. Általában személyre szabott szolgáltatásokat nyújtanak, és alkalmazkodnak fogyasztóik szükségleteihez. A kkv-knak kedveznének a világos szabályok és normák, amelyek hozzáférést biztosítanának számukra egy, az egész EU-ra kiterjedő piachoz, és az optimális eredmény érdekében megkönnyítenék az interoperabilitást más árukkal és szolgáltatásokkal;

V.   KÖVETKEZTETÉSEK

41.

arra a következtetésre jut, hogy a mindenki számára történő tervezés koncepcióján alapuló, akadálymentes és támogató jellegű helyi környezet fejlesztése elősegíti, hogy az idősebb munkavállalók és a nők hosszabb ideig maradjanak a munkaerőpiacon, és csökkenti a keresletet a – gyors tempóban növekvő számú – idős emberre irányuló gondozói munka és külső segítség iránt. Az RB bízik abban, hogy az aktív és egészséges idősödés és a nemzedékek közötti szolidaritás támogatását célzó uniós fellépés EU-szerte fellendíti az innovációt és javítja a növekedési lehetőségeket, továbbá helyi, nemzeti és uniós szinten is gazdasági hasznot hoz mind az állami, mind pedig a magánszereplők számára;

42.

egyetért azzal, ahogy a dán elnökség az idősödést szemléli, és hangsúlyozza, hogy az öregedő társadalmunkra adott reakcióként alkalmazandó szociális innováció szempontjából rendkívül fontos, hogy az EU közös keretet hozzon létre, amely lehetővé teszi a szociális innovációban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázását a jövőben. A szociális innovációt támogató közös uniós keret Európa-szerte valóban megkönnyítené a szociális innovációt kezdeményezők számára a cselekvést, a finanszírozáshoz való hozzáférést, a kapcsolatteremtést és tevékenységük kiterjesztését.

Kelt Brüsszelben, 2012. május 4-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO


(1)  CdR 212/2009.

(2)  Kastler, P7_TA(2011) 0332.

(3)  http://bibli.reseauope.net/opac_css/index.php?lvl=author_see&id=264.

(4)  Forrás: Eurostat – Population structure and ageing statistics [Adatok a népesség struktúrájáról és idősödéséről].

(5)  www.cor.europa.eu/COR_cms/ui/ViewDocument.aspx?siteid=default&contentID=a18962c0-1f8f-44e9-9f3d-bfa7955830db.

(6)  Eurostat, regional EUROPOP 2008.

(7)  Ugyanott.

(8)  CdR 319/2010.

(9)  CdR 84/2007.

(10)  http://www.socialfinance.org.uk/work/sibs.


27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/52


A Régiók Bizottsága véleménye – Energiahatékonyság a városokban és régiókban – a vidéki és a városi területek közötti különbségek kiemelt kezelése

2012/C 225/06

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

kéri, hogy az energiahatékonyság az energiapolitikák központi és szerves eleme legyen, és úgy véli, hogy elegendő prioritást kell kapnia a energiapolitikai hierarchiában,

támogatja, hogy a jövőbeli uniós támogatási programokban az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot célzó pénzügyi támogatási intézkedéseket jobban fogják össze,

erőteljesebb intézkedéseket tart szükségesnek a magatartás és az energiafogyasztási szokások befolyásolására, és felveti, hogy ehhez vegyíteni kell az ösztönző és büntető intézkedéseket, elővezetve a gazdasági érveket, de szükség esetén nagyobb hangsúlyt helyezve a kötelező követelményekre is,

tudatában van annak, hogy jelenlegi célkitűzéseinek elérése érdekében a mostani politika a városokra összpontosít, hangsúlyozza azonban, hogy átfogóbb és koordináltabb módon azokat a kihívásokat is kezelni kell, amelyekkel az energiafelhasználás és -megtakarítás vonatkozásában a vidéki területek szembesülnek;

felkéri a helyi és regionális önkormányzatokat arra, hogy osszák meg az energiahatékonyságra és -megtakarításra vonatkozó legjobb gyakorlatokat, és energiafüggőségük csökkentése érdekében úgy tervezzék és irányítsák szolgáltatásaik nyújtását, hogy azokhoz a minimális mennyiségű energiát használják fel.

Előadó

Brian MEANEY (IE/EA), Clare megye tartományi közgyűlésének és a közép-nyugati régió önkormányzatának tagja

Referenciaszöveg

A dán elnökség 2012. január 12-i felkérése

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A)   Bevezetés

1.   hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia indokoltan állítja a hatékony energiafelhasználást az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló célkitűzései megvalósításának középpontjába, ami szükségessé teszi az erőforrás-hatékony gazdaságra való átállást. Az energiahatékonyság lényege nem a kibocsátás vagy a gazdasági tevékenység csökkentése, hanem a teljesítményszint megőrzése az energiafogyasztás termelési egységenként történő csökkentése mellett. Ez azt jelenti, hogy azonosítani kell és meg kell szüntetni a felesleges energiafelhasználást, valamint hogy hatékonyabb termelési módszerekre van szükség;

2.   aggodalommal állapítja meg, hogy az EU az elsődleges energiafogyasztás terén 2020-ra javasolt 20 %-os megtakarításnak csak a felét fogja elérni. A 2020-as célkitűzések megvalósításához valamennyi szint – európai, nemzeti, regionális és helyi – összehangolt erőfeszítésére van szükség. Az energiahatékonyság kiemelt prioritás, és megerősített politikákat követel meg minden kormányzati szinten;

3.   ismételten hangsúlyozza, hogy a fenntartható, versenyképes és biztonságos energiaellátással kapcsolatos célkitűzéseinek megvalósításához az EU-nak kollektív szinten, szolidáris és hatékony módon kell fellépnie a már létező és a leendő technológiai fejlesztések meghatározása és alkalmazása során, és az energiahatékonyságot elősegítő és javító viselkedés-változást kell elérnie. Ennek kapcsán az EU-nak kiemelten kell kezelnie rövid és közép távon a leghatékonyabb és kereskedelmileg legversenyképesebb technológiák bevezetését;

4.   hangsúlyozza, hogy nem utolsósorban a helyi és regionális energiaügyi szereplők révén a városok, régiók valamint a helyi önkormányzatok kulcsszerepet kaptak az energia hatékonyabb felhasználásának megkönnyítése, ösztönzése és szabályozása területén saját működésük során és saját infrastruktúrájukat illetően, valamint az energiafogyasztókkal és -termelőkkel. Az RB elismeri, hogy ehhez a helyi önkormányzatok számára több pénzügyi eszközt és jobb támogatást kell biztosítani, hogy képesek legyenek betölteni feladatukat az energiahatékonyság javítására szolgáló intézkedések terén;

5.   kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a példamutatásban, a beruházások vonzásában és a munkahelyteremtésben, és kéri az EU-t, hogy ösztönözze olyan helyi és regionális energiahatékonysági tervek kidolgozását, amelyek hozzájárulnak a tagállami és uniós szintű energetikai célkitűzések teljesítéséhez és az energiával kapcsolatos információs rendszerek javításához, továbbá hogy hozzon létre mechanizmusokat mindezek elősegítésére;

6.   támogatja a „mindenki számára rendelkezésre álló megújuló energia nemzetközi éve” elnevezésű ENSZ kezdeményezést, mivel az valódi lehetőséget jelent arra, hogy felhívjuk a figyelmet az energiahatékonyság növelésének és a megújuló energiának a jelentőségére helyi, nemzeti, regionális és nemzetközi szinten. A tiszta, elérhető és megbízható energiához való hozzáférés hiánya akadályozza az emberi, társadalmi és gazdasági fejlődést, és a millenniumi fejlesztési célok elérésének komoly akadálya. A fenntartható energiára való teljes átállás felé való átmenetnek az energiafogyasztás csökkentését célzó fokozott erőfeszítésekkel kell együtt járnia, ami ahhoz is vezet, hogy csökken a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától való függőség.

7.   ezenkívül megállapítja, hogy Kína és India gazdaságai még csak a „bemelegítő” szakaszban vannak: Kína energiaszükséglete 2035-ig várhatóan 75 %-kal növekszik (1); az ennek eredményeként egyre növekvő verseny a jelenleg az EU által importált energiáért ellátási, elosztási és költségproblémákat eredményezhet, aminek súlyos és többszintű gazdasági és társadalmi következményei lehetnek. Az ilyen fejleményekre adandó válaszhoz konkrét, megvalósítható cselekvési terveket kell kidolgozni, hogy mielőbb fedezni lehessen a helyben rendelkezésre álló, megújuló energiaforrások iránti igényt. Az ilyen tervek elkészítésébe be kell vonni a városi, regionális és helyi önkormányzatokat;

8.   utal arra, hogy a településeken és a régiókban nem érvényesül az ökológiai átállásra szolgáló projektek társadalmi haszna. Ennek kapcsán hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállami kormányoknak komoly pénzügyi eszközöket kellene előirányozniuk a középületek energiahatékony átalakítására;

9.   tudomásul veszi az energiahatékonysági irányelvről folyó jelenlegi vitát, valamint erőteljes és ambiciózus szöveg elfogadását kéri. A városok és régiók csak nyerhetnek a nagyobb energiahatékonysággal és az energiafogyasztás csökkentésével: így képesek lehetnek csökkenteni függőségüket az import üzemanyagoktól, mintegy 2 millió helyi munkahelyet teremthetnek az üzemek építése, illetve átalakítása során (2), valamint a háztartások számára lehetővé válhat, hogy jelentős összegeket takarítsanak meg energiaszámláikból. EU ezenkívül képes lesz tovább csökkenteni üvegházhatásúgáz-kibocsátását és még ambiciózusabb célokat tűzhet ki ezen a téren. A javasolt irányelv ezért az első helyes lépést jelenti a jelenlegi válság enyhítése felé. Összességében azonban nem elegendő, mivel elsődlegesen gazdasági célkitűzéseket követ, mint a külföldi olaj és gáz importjának csökkentése, illetve az így megmaradó több milliárd euró visszairányítása az EU gazdaságaiba, anélkül, hogy ugyanakkor konkrét elképzeléseket tartalmazna a megújuló energiaforrások szükséges széles körű fejlesztéséről.Ennek eléréséhez fontos, hogy minden tagállam a saját körülményeihez mérten cselekedhessen, hogy így minden ország a lehető leghatékonyabb intézkedéseket hozhassa meg;

10.   ebben az összefüggésben sajnálatát fejezi ki a lakhatási célú, felújításra szoruló épületpark renoválásával kapcsolatos koherens, hosszú távú jövőkép, valamint az energiahatékonyság helyi és regionális szinten történő növelését célzó befektetésekkel kapcsolatos konkrét és specifikus, a helyi és regionális önkormányzatoknak szánt pénzügyi támogatásra irányuló kötelezettségvállalások hiánya miatt; Ebben az összefüggésben fontos figyelembe venni a közösség számára hasznos és az üzletgazdasági célok közötti különbségeket. Egy épület felújításakor a vállalkozások szintjén abból kell kiindulni, hogy gazdaságilag mi kivitelezhető, míg a közösségnek társadalmi célokat kell megvalósítania.

11.   azt ajánlja, hogy az EU fokozza az energiahatékonysági információs rendszerek kapacitását, és hogy ezek tartalmazzák az alábbiakat: adatokat mind a tagállami, mind a regionális szintű energiahatékonysági politikákról, a területi szinten elért energiamegtakarítás kiszámításának értékelési rendszereit, energiahatékonysági mutatókat, az alkalmazandó megtakarítási intézkedésekre vonatkozó előírások adatbázisait, útmutatást a bevált gyakorlatokról, fellépési normákat stb.; egyetért a helyi önkormányzatok Energy Cities elnevezésű európai egyesületével abban, hogy a finanszírozás alapvető fontosságú a javasolt intézkedések alkalmazása szempontjából. Az RB emellett megállapítja, hogy az energiahatékonysággal kapcsolatos irányelvben nincsenek kényszerítő célkitűzések, az nem irányoz elő érdemi felülvizsgálati folyamatot és könnyű opt-out lehetőségeket tartalmaz. Az RB ezért üdvözli a lengyel és a dán elnökség erőfeszítéseit a hiányzó elemeknek a javaslatba történő bevonására irányulóan. Az RB támogatja a dán elnökség arra irányuló törekvéseit, hogy politikai kompromisszumot sikerüljön elérni, amellyel a helyi és regionális sajátosságokat figyelembe véve biztosítani kell, hogy a hivatalok élen járjanak épületeik energiahatékony kialakításában. Üdvözlendő az a javasolt kötelezettség, hogy az energetikai vállalatok évente 1,5 %-os megtakarítást érjenek el.

12.   kiemeli, hogy az energiahatékonyság nem érhető el olyan központilag meghatározott, merev intézkedésekkel, amelyek nem veszik figyelembe a tagállamok helyi és regionális adottságait. Ezért azt kéri, hogy teremtsék meg annak a lehetőségét, hogy az energiamegtakarítási célok eléréséhez alternatív módszereket lehessen alkalmazni – feltéve, hogy azok az energiafogyasztás ugyanolyan szintű csökkenését eredményezik –, illetve hogy a települések és régiók energiamegtakarítási stratégiákat javasolhassanak;

13.   megjegyzi, hogy a legfőbb európai uniós energiahatékonysággal kapcsolatos politikák és koncepciók ágazatonként széttagozódottak (szállítás, építőipar stb.) ahelyett, hogy figyelembe vennék a földrajzi és területi egyenlőtlenségeket és potenciált, amelyekre figyelemmel kellene lenni az uniós szintű haladás érdekében.

14.   kéri, hogy a megfelelő energiagazdálkodási, ill. -megtakarítási intézkedések kidolgozása az energiahatékonyság javítását célzó intézkedések mentén történjen, és energiagazdálkodási, ill. -takarékossági célok kitűzését sürgeti az energiafelhasználás csökkentésére irányuló célértékekkel, amelyek támogathatják, sőt az energiahatékonyság javítása révén meghaladhatják az energiafogyasztás-csökkentési célokat;

15.   kéri, hogy az EU dán elnöksége ismerje el a helyi és regionális önkormányzatok szerepét az Európa 2020 stratégia energiahatékonysági célkitűzéseinek teljesítésében. A helyi és regionális önkormányzatokra való hivatkozás majdnem teljes mértékben hiányzik a jövőbeni energiahatékonysági irányelvvel kapcsolatos jelenlegi tanácsi tárgyalási dokumentumtervezetből, valamint a 2050-ig szóló energiaügyi ütemtervről szóló európai bizottsági közleményből. Ezenkívül úgy véli, hogy az átdolgozott nemzeti reformprogramoknak és az országspecifikus ajánlásoknak erősebben kell tükrözniük az energiahatékonysággal kapcsolatos eddigi kötelezettségvállalásokat;

16.   üdvözli az „Intelligens energia – Európa” (IEE) közfinanszírozási kezdeményezést és a piaci korlátok leküzdésére irányuló kezdeményezéseket. Az IEE programjának a magatartás megváltoztatásával kapcsolatos cselekvések ösztönzésére kell összpontosítania. Mindazonáltal az RB azt sürgeti, hogy az IEE projektjeinek eredményeit és ajánlásait céltudatosabban terjesszék (tájékoztatás, jogszabályok stb.) az EU egész területén, és gondoskodjanak az IEE programjának vagy az azt követő programoknak a 2014–2020 közötti finanszírozásáról.

17.   A kérdés különleges területi dimenziójára tekintettel az RB hangsúlyozza a következőket:

az EU vidéki területei szennyezőbb energiaforrásokat használnak, mint a városi területek, emiatt különösen támogatni kellene az erősen környezetszennyező fosszilis tüzelőanyagok átmeneti megoldásként kevésbé szennyező fosszilis tüzelőanyagokkal, majd elsősorban megújuló energiaforrásokkal való helyettesítését,

a vidéki területek felzárkózása ellenére gazdasági fejlettségi szintjük továbbra is alacsonyabb az EU-s átlagnál, főként a városi területekkel összehasonlítva. Ez a vidéki és városi területek közötti szakadék különösen hangsúlyos Kelet- és Közép-Európában, és ez annál is inkább nyugtalanító, mivel 2000 és 2007 között tovább nőtt a nagyvárosok és a fővárosok gyors terjeszkedése miatt;

B)   Városok, helyi és regionális önkormányzatok

18.   megismétli a jobb városi-vidéki egyensúly megteremtésére irányuló kérését a fenntartható energiapolitikák területén, és hangsúlyozza, hogy a vidéki területek potenciáljának jobb kihasználására van szükség az Európa 2020 stratégia energiahatékonysági célkitűzéseinek elérése érdekében. A vidéki területek ugyanis nagy lehetőséget rejtenek magukban mind az energiatermelés, mind a fogyasztás csökkentése terén: a szélerőművek és a naperőművek telepítéséhez szükséges hely csak a vidéki területeken áll rendelkezésre. Ezzel egyidejűleg a modern mezőgazdaságnak nagy mennyiségű energiára van szüksége a működéshez. Az energia-megtakarítási lehetőségeket és az új energiaforrások feltárásában rejlő lehetőségeket azonban messze alábecsülték;

19.   kiemeli, hogy a városi és a vidéki területek között alapvető eltérések vannak. A vidéki területeken az energiahatékonyság kritikus állapotban van és gyors beavatkozást tesz szükségessé. A vidéki háztartásoknak és kisvállalkozásoknak különböző hátrányokkal kell szembenézniük energiafogyasztásuk tekintetében, főként épületállományuk minősége miatt. A vidéki épületek lényegesen régebbiek, renoválásuk pedig költséges tulajdonosaik számára. Az épületek szigetelése jó példa erre: a vidéki magánépületeknél nem érhető el ugyanaz a szintű megtakarítás, mint a több tulajdonossal rendelkező városi épületek esetében. Ez a helyzet, amely az egyes tagállamokban különböző mértékben jelentkezik, nagyobb tüzelőanyag-költségekhez vezet a vidéki területeken, ahol a lakosonkénti jövedelem 21–62 %-kal alacsonyabb, mint a városokban (3);

20.   hangsúlyozza, hogy mindazonáltal az európai uniós energiapolitikát a nagyvárosok szükségleteinek megfelelően határozták meg. A befektetők továbbra is szinte kizárólag a városi területek ellátására kifejlesztett infrastruktúrákra fókuszálnak;

21.   hangsúlyozza, hogy a vidéki és távoli régiókban általában drágábban lehet energiához jutni. Ezenkívül az energiahatékonyság alacsonyabb, mivel kevésbé alkalmaznak tiszta technológiákat és a hőszigetelés sem hatékony. Megfelelő megoldásokat sürget a kormányzás és a finanszírozás szintjén, hogy a vidéki területek EU-szerte képesek legyenek utolérni a városi területeket ebből a szempontból, különösképpen az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) és ennek LEADER-megközelítése által képviselt potenciál kiaknázása révén; Számos legjobb gyakorlat és EU-szerte folytatott kísérleti projekt bizonyította egyértelműen, hogy a vidéki területekben megvan a potenciál arra, hogy különféle forrásokból – üvegházhatásúgáz-kibocsátástól mentes vagy szénsemleges energiaforrások, biomassza, üzemanyagcellák stb. – gondoskodni tudjanak saját energiaszükségleteikről;

22.   úgy véli, hogy ESZA kapacitásfejlesztéshez nyújtott támogatásainak – főként amelyek célja a munkavállalók képzettségének a növelése, amelybe az is beletartozhat, hogy a régióra jellemző anyagokat felhasználó hagyományos technikákat alkalmazzák – el kell ismerniük és figyelembe kell venniük a városi és vidéki területek eltérő igényeit, hogy a vidéki munkavállalók ne kerüljenek hátrányba, máskülönben ez a vidéki területeken alkalmazható technológiák alkalmazásához szükséges szakképzettség hiányához vezetne, és tovább mélyítené a két terület közötti energiaszakadékot;

23.   hangsúlyozza, hogy az oktatási politika jelentős szerepet játszhat az energiahatékonysággal kapcsolatos tudatosság növelésében, és elősegítheti a kívánt magatartásbeli változásokat. Javasolja, hogy végezzék el a jelenlegi oktatási kezdeményezések teljesítményértékelését, hogy azonosíthatók legyenek a legjobb gyakorlatok, és egy olyan tantervet lehessen kidolgozni, amelynek révén a fenntarthatóság a formális tanulási folyamat legkorábbi szakaszaiban is oktatható legyen. Emellett szükségesnek tartja, hogy a következő „Erasmus mindenkinek” program dolgozzon ki „tudásszövetségeket” az egyetemek és a környezetbarát vállalatok között, hogy az így létrejövő tantervek révén meg lehessen szüntetni az innovációra és a képességekre vonatkozó hiányokat az energiahatékonyság és –megtakarítás területén;

24.   hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok is képesek hozzájárulni az energiahatékonyság növeléséhez, amennyiben figyelembe veszik a legfontosabb környezeti tényezőket a közbeszerzési eljárásokban. Üdvözli az Európai Bizottság által elfogadott, új közbeszerzési szabályokkal kapcsolatos irányelvjavaslatot (4). Ez a javaslat előírja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok vegyék figyelembe a környezeti tényezőket – beleértve az energiahatékonyságot is – a közbeszerzési eljárások során. Ösztönözni kell, hogy amikor a tenderek értékelése során a helyi és regionális önkormányzatok a MEAT (gazdaságilag legelőnyösebb ajánlat) kritériumait alkalmazzák, vegyék figyelembe az energiamegtakarításokat a tender teljes időtartama alatt.

C)   Fogyasztók

25.   hangsúlyozza, hogy létezik egy szociális dimenzió is, mivel az energiaszegénység különösen hátrányosan érintheti az alacsonyabb jövedelmű csoportokat. Az energiaszegénység okait és következményeit illetően is jelentős különbségek vannak a városi és vidéki területek között, amelyeket a megfelelő intézkedések kapcsán figyelembe kell venni, és amelyek nem szükségszerűen függenek össze egyes országok vagy régiók energiahatékonyságával;

26.   Az energiaszegénység okait és következményeit illetően is jelentős különbségek vannak a városi és vidéki területek között, amelyeket a megfelelő intézkedések kapcsán figyelembe kell venni, és amelyek nem szükségszerűen függenek össze egyes országok vagy régiók energiahatékonyságával. Ugyanígy a közjó érdekében támogatni kell az intelligens hálózatokhoz kapcsolódó fejlettebb fogyasztásmérési és számlázási technológiák alkalmazását, amelyek lehetővé teszik a szolgáltatók és a fogyasztók energiahatékonyságának növelését (az előbbiekét a hálózat hatékony kezelése, a hálózat és a felszerelések jobb karbantartása stb. révén, ez utóbbiakét a fogyasztásmérési módszerek, a számlázás, a szerződési szolgáltatások, a hálózati szolgáltatások, az intelligens, interaktív fogyasztás jobb ismeretén stb. keresztül). Fontos ügyelni arra, hogy a fogyasztók kiadásai ne emelkedjenek nagymértékben a fejlett mérési berendezések üzembe helyezése miatt;

27.   üdvözli az Energy Star címkézési programnak az energiahatékony irodai berendezések címkézésére irányuló javaslathoz kapcsolódó megújítását és folytatását, és megjegyzi, hogy COM(2012) 109 final rendeletjavaslat az Energy Star megállapodás megújítását irányozza elő az Amerikai Egyesült Államok kormánya és az Európai Unió közötti, az irodai berendezések energiahatékonyságára vonatkozó címkézési programok összehangolásáról szóló megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozathoz (COM(2012) 108 final) kapcsolódóan. Bátorítani kell az Energy Star címkék alkalmazását. Meg kell jegyezni, hogy a magas energiaköltség ösztönözni fogja a magas energiahatékonyságú készülékek eladását. Ezenkívül az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia, hogy a címkén feltüntessék-e az előállításhoz szükséges energiát.

D)   Finanszírozás

28.   emlékeztet az éghajlat-változási politika érvényesítéséről és az EU jövőbeli költségvetéséről szóló véleményre (5) Üdvözli ugyanakkor az „alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés támogatása minden ágazatban” befektetési prioritásként való figyelembe vételét a Közös Stratégiai Keretben (6), de hangsúlyozza, hogy miközben a Közös Stratégiai Keretet meghatározott regionális kihívások kezelésére kell használni, meg kell teremteni az egyensúlyt a fenntartható termelés és az energiahatékonyság között is;

29.   sajnálja, hogy a Tanács az energiahatékonyságról szóló irányelv szövegébe nem tervezi belefoglalni az alapok kiosztását, például a nemzeti energiahatékonysági alapokét; kiemeli annak szükségességét, hogy határozottan növeljék az Európai Beruházási Bank (EBB) szerepét a helyi és tagállami hitelintézeteken keresztül az energiahatékonysági beruházások finanszírozása érdekében;

30.   arra kéri a dán elnökséget, hogy biztosítsa, hogy a fűtő- és hűtőrendszerek hatékonyságának növelésére irányuló intézkedések támogatása minden egyes berendezés esetében összhangban legyen a mért energetikai megtakarításokkal;

31.   arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az EU jövőbeni költségvetésében tervezze be a javasolt energiahatékonysági irányelv alkalmazását, és biztosítsa, hogy elegendő forrás jusson a vidéki épületek energiahatékonyságára;

32.   hangsúlyozza, hogy a vidéki területeken az egyik legnagyobb probléma a helyi és regionális önkormányzatok hozzáférése a már létező finanszírozásokhoz:

a pénzügyi mechanizmusokhoz (ELENA stb.) és az energiahatékonyságot támogató alapokhoz (EEEF stb.),

A jelenlegi finanszírozási időszak tapasztalatai azt mutatják, hogy számos különböző okból kifolyólag a strukturális alapokból származó, az energiahatékonyságra szánt eszközöket nem tudják teljes mértékben kihasználni. Ezért a 2014–2020-as pénzügyi keret esetében, amely nagyobb arányú eszközöket szán energiahatékonysági célokra, ügyelni kell arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok könnyebben hozzáférjenek ezekhez az eszközökhöz;

33.   hangsúlyozza, hogy más pénzügyi eszközök is léteznek, például energiahatékonysági szerződések, a köz- és magánszféra közötti partnerségek és nemzeti vagy regionális energiahatékonysági alapok, amelyek támogatják az energiahatékonysági erőfeszítéseket azokban az időszakokban, amikor kevesebb közpénz áll rendelkezésre. A korlátozott állami pénzügyi források időszakában, amikor számos kis-és középvállalkozás néz szembe nehézségekkel, különös figyelmet kellene fordítani az EU kiadásai tekintetében a lehető legjobb egyensúly biztosítására egyrészről nagyszabású infrastrukturális projektek, másrészről a decentralizált energiatermelés között, amely a vidéki területek energiatermelésének lényegi eleme; arra is felhívja az EU-t, hogy ösztönözze és szabályozza európai szinten az energetikai szolgáltatást nyújtó vállalkozások szerepét az energiahatékonyságba történő beruházás finanszírozóiként, hogy ezáltal hozzájuthassanak a kapcsolódó európai alapok forrásaihoz;

34.   úgy véli, hogy a finanszírozáshoz való hozzáférés javítása érdekében a fogyasztót és az állami hatóságokat segítő eszközökre van szükség, hogy azok megfelelhessenek a társfinanszírozási követelményeknek, valamint a hitelnyújtást elősegítő innovatív terveket dolgozhassanak ki;

35.   emlékeztet arra, hogy az RB Európa 2020 felmérése, amelyet 2010 elején végzett a fenntartható energiapolitikák témájában, arra világított rá, hogy a helyi és regionális kezdeményezések általában több ágazatra kiterjedő, integrált intézkedésekből állnak, amelyek egyidejűleg támogatják a versenyképességet, a növekedést és a foglalkoztatást. Ezért fontos, hogy ezt a tényt megfelelően figyelembe vegyék az EU jövőbeni költségvetésének kialakításában;

36.   kéri, hogy a helyi önkormányzatok kapják meg a lehetőséget arra, hogy az energiahatékonyságot beépítsék vidék- és várostervezési követelményeikbe;

E)   Logisztika

37.   szeretné kiemelni egy, az egész EU-ra kiterjedő logisztikai rendszer kifejlesztésének fontosságát, amelynek segítségével nagyobb hatékonyság érhető el az áruszállítás területén – ilyen például a CELS (Central European Logistics System) rendszer. Ehhez egységesített feltérképezési rendszerre lenne szükség, amely mutatja a vasúti, közúti, légi, tengeri és belvízi útvonalak összességét;

38.   úgy véli, hogy a CELS megfelelő segítséget nyújthatna a vizuális ábrázolásban, illetve a költségelemzésben az intermodális közlekedés környezetbarát, gazdaságos és hatékony összekötése érdekében. Internetes teherszállítási adatbázisként működne, amelybe regisztrálhatnak a közúti, vasúti, légi, belvízi és tengeri szállítók, így az a legátfogóbb teherszállítási adatbázissá válhatna. Segítségével meg lehetne határozni a kombinált szállítás szempontjából alkalmas útvonalakat, lehetővé téve a lehető legrövidebb közúti szállítást;

39.   kiemeli az integrált és fenntartható ágazatközi energiapolitikák értékét a vidéki területek számára, ideértve mind az épületek, a szállítás stb. energetikai hatékonyságát, mind a megújuló energiák decentralizált előállítását;

F)   Következtetések

40.   a fentiekre tekintettel úgy véli, hogy a kohéziós politika keretet biztosíthat e komplex kihívás összehangolt megközelítésére. Az Európa 2020 célkitűzései közötti összefüggések miatt az EU politikai felelőseinek teljes mértékben tisztában kell lenniük azzal, hogy az Európa 2020 stratégia minden területén javulás érhető el, amennyiben az EU teljes területén, széles körűen alkalmazzák az energiahatékonyságot ösztönző intézkedéseket;

41.   rámutat arra, hogy nagyobb egyensúlyt kell találni az EU energiaellátásának belső és külső dimenziója között, legalább annyira támogatva az energiahatékonysággal kapcsolatos kutatásokat, illetve ezek gyakorlati átültetését, mint a harmadik országokból érkező fosszilis energiahordozóknak létrehozott új vezetékeket. Emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy az energiahatékonyság több milliárd eurós befektetéseket igényel a lakhatási és a szállítási ágazatban. Az energiagazdálkodást, illetve –megtakarítást is fontos szükségszerűségként kell elismerni és ennek megfelelően kell megközelíteni;

42.   megismétli, hogy a tagállamoknak olyan konzultációs folyamatot kell elindítaniuk, amely a nemzeti energiahatékonysági tervek meghatározásába bevonja a regionális és a helyi szereplőket (alulról felfelé irányuló megközelítés), lehetővé téve, hogy a nemzeti tervek összhangban legyenek a regionális és helyi célkitűzésekkel és eszközökkel; kéri továbbá, hogy a helyi és regionális szereplők a tervek végrehajtásáért felelős hatóságokként a nyomonkövetési fázisban is vegyenek részt;

43.   ismételten hangsúlyozza a Polgármesterek Szövetségének kezdeményezését, amely kézzel fogható példája a helyi önkormányzatok felelősségvállalásának az energiahatékonyság javítása és az éghajlatváltozás kihívásával való szembenézés vonatkozásában, ugyanakkor megjegyzi, hogy az aláírók nem alkalmaznak közös jelentéstételi módszert. A Polgármesterek Szövetsége olyan kezdeményezés, amely a régiókat jelentés tételére kötelezi saját energiahatékonysági teljesítményükkel kapcsolatban, szigorú és közös jelentéstételi kritériumok alapján (7);

44.   sürgeti az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb tegyen lépéseket az egész EU-ra kiterjedő összekapcsolt energiaelosztó hálózatok megvalósítása érdekében. Ez képessé teszi majd az EU-t arra, hogy megfelelő energiaellátást biztosítson minden polgárának, valamint biztonságpolitikai szempontból is fontos, hogy csökkentse Európa függőségét a tekintélyuralmi rendszerek fosszilis tüzelőanyagaitól.

45.   Fő üzenetek – cselekvési területek

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

a)

kéri, hogy az energiahatékonyság az energiapolitikák központi és szerves eleme legyen, és úgy véli, hogy elegendő prioritást kell kapnia a energiapolitikai hierarchiában;

(b)

támogatja, hogy a jövőbeli uniós támogatási programokban az energiahatékonyságot és az energiatakarékosságot célzó pénzügyi támogatási intézkedéseket jobban fogják össze;

(c)

erőteljesebb intézkedéseket tart szükségesnek a magatartás és az energiafogyasztási szokások befolyásolására, és felveti, hogy ehhez vegyíteni kell az ösztönző és büntető intézkedéseket, elővezetve a gazdasági érveket, de szükség esetén nagyobb hangsúlyt helyezve a kötelező követelményekre is;

(d)

tudatában van annak, hogy jelenlegi célkitűzéseinek elérése érdekében a mostani politika a városokra összpontosít, hangsúlyozza azonban, hogy átfogóbb és koordináltabb módon azokat a kihívásokat is kezelni kell, amelyekkel az energiafelhasználás és -megtakarítás vonatkozásában a vidéki területek szembesülnek;

(e)

felkéri a helyi és regionális önkormányzatokat arra, hogy osszák meg az energiahatékonyságra és -megtakarításra vonatkozó legjobb gyakorlatokat, és energiafüggőségük csökkentése érdekében úgy tervezzék és irányítsák szolgáltatásaik nyújtását, hogy azokhoz a minimális mennyiségű energiát használják fel.

Kelt Brüsszelben, 2012. május. 4-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO


(1)  Az IEA globális energiajelentése, 2011.

(2)  Európai Bizottság.

(3)  Eurostat.

(4)  COM(2011)896 final.

(5)  Előretekintő vélemény az éghajlat-változási politika érvényesítéséről és az EU jövőbeli költségvetéséről, CdR 104/2011.

(6)  Javaslat a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról (COM2011 615 final).

(7)  http://ec.europa.eu/energy/publications/doc/2012_thinkbooklet.pdf.


III Előkészítő jogi aktusok

RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

95. plenáris ülés, 2012. május 3. és 4.

27.7.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 225/58


A Régiók Bizottsága véleménye – Általános rendelet a közös stratégiai kerethez tartozó alapokról

2012/C 225/07

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

ambiciózus költségvetést tart szükségesnek a jövőbeli kohéziós politika (2014–2020) számára, hogy teljesíthetőek legyenek a Szerződésben és az Európa 2020 stratégia céljai; ugyancsak szükségesnek tartja, hogy a GDP-től eltérő kritériumokat is vegyenek tekintetbe a fejlettségi szint és a forráselosztás értékelésekor;

támogatja az Európai Bizottság által javasolt szerkezetet, tehát a két fő cél kijelölését („befektetés a növekedésbe és a munkahelyteremtésbe”, ill. „területi együttműködés”), az ESZA-nak a kohéziós politika keretében való megtartását, és az „átmeneti régiók” új kategóriájának létrehozását, amely biztonsági hálót teremt a teljes konvergenciatámogatásra már nem jogosult régiók számára;

nagyobb rugalmasságot tart szükségesnek a strukturális alapok elosztásában, amely a helyi és regionális önkormányzatok közvetlen részvételén keresztül a területi igényekhez való jobb alkalmazkodásban ölt testet; ennek a rugalmasságnak vonatkoznia kell az ERFA és az ESZA közötti megoszlásra, valamint az alapoknak bizonyos, az Európa 2020 stratégiában foglalt célok megvalósítására való koncentrálására; e tekintetben szükségesnek tartja az egyedi rendeletekben előírt minimumküszöbök jelentős csökkentését vagy rugalmasabbá tételét;

támogatja a közös stratégiai keret stratégiai megközelítését, amely valamennyi regionális célokra fordított finanszírozás integrálására törekszik, ami az EMVA-val és az ETHA-val való jobb koordinációhoz vezet majd; ugyancsak szükségesnek tartja a területi kohézió elvének fokozott figyelembevételét, ami városi, helyi fejlesztési intézkedéseken, integrált területi beruházásokon és közös cselekvési terveken keresztül valósulhat meg, de nagyobb figyelmet kell véleménye szerint szentelni az ipari szerkezetváltáson átmenő, illetve demográfiai hátrányok által sújtott régióknak;

szükségesnek tartja a több alapot (ERFA, ESZA, Kohéziós Alap, EMVA, ETHA) mozgósító programok lehetőségének kiszélesítését, valamint azt, hogy az Európai Bizottság az arányosság elvének megfelelő figyelembevételével intézkedéseket hozzon az ilyen programok létrehozása és végrehajtása érdekében;

elutasítja úgy a makrogazdasági feltételességet, mint az eredményességi tartalékot, mivel véleménye szerint mindkettő ellentétes a kohéziós politika eredendő céljával; ezzel szemben támogatja a rugalmassági tartalék létrehozását az automatikusan felszabadított előirányzatok alapján, valamint a kísérleti kezdeményezések finanszírozását; ugyancsak támogatja az előzetes feltételesség elvét, amely kevésbé represszív jellegű, egyszerűbb, és a megelőzést szolgálja;

rendkívül fontosnak tartja az irányítási szabályok egyszerűsítését, különös tekintettel az ellenőrzési és auditáló hatóságokra, a jövedelemtermelő tevékenységekre és az átalányköltségekre.

Előadó

Catiuscia MARINI (IT/PES), Umbria régió elnöke

Referenciaszöveg

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Közös Stratégiai Kerethez tartozó Európai Regionális Fejlesztési Alapra, Európai Szociális Alapra, Kohéziós Alapra, Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra és Európai Tengerügyi és Halászati Alapra vonatkozó közös rendelkezések megállapításáról, az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról és az 1083/2006/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről

COM(2011) 615 final

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A.    Az uniós költségvetés és az alapok elosztása

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Megfelelő és kiegyensúlyozott uniós költségvetés

1.

emlékeztet rá, hogy az Európai Uniónak olyan volumenű költségvetéssel kell rendelkeznie, amely megfelel az Európa 2020 stratégia ambícióinak;

2.

azt kéri, hogy a régiók minden kategóriája számára legalább a jelenlegi programozási időszakra tervezett támogatási szinteket őrizzék meg;

3.

hangsúlyozza, hogy a jelenlegi súlyos gazdasági, pénzügyi és szociális válsághelyzet európai szinten tartóssá teszi a veszélyesen alacsony foglalkoztatási szintet, amely erőteljesen, bár különböző mértékben az Európai Unió egész területére kihat. E körülmények között a strukturális alapok nélkülözhetetlen finanszírozási forrást jelentenek a válság kezeléséhez és az európai területek fejlesztéséhez;

A pénzügyi eszközök igénybevételével kapcsolatos nehézségek korlátozása

4.

erőteljes kezdeményezések foganatosítására kéri az Európai Bizottságot annak érdekében, hogy az uniós alapok kezelésének – különösen a kezelési és ellenőrzési rendszerek egyszerűsítése és megújítása révén történő – javítása és az eredménycentrikusság ösztönzése által csökkenthetők legyenek egyes tagállamok nehézségei a pénzügyi alapok igénybevételével kapcsolatban;

Igazságosabb és kiegyensúlyozottabb elosztási kritériumok

5.

úgy véli, hogy a gazdasági-pénzügyi válság még szükségesebbé teszi, hogy a kellő időben rendelkezésünkre álljanak a legutolsó referenciaidőszakra szólóan összevethető GDP-értékek és egyéb mutatók az európai régiók tényleges fejlettségi szintjének pontosabb meghatározása érdekében (1); emellett meg kell őrizni a források megfelelő koncentrációját a fejletlenebb régiók javára;

6.

úgy véli, hogy a források elosztásakor megfelelően figyelembe kell venni a – jelentős belső gazdasági eltérésekkel rendelkező – tagállamok sajátosságait; különösen aggályosnak tartja a közös agrárpolitika (KAP) számára elkülönített források elosztásával kapcsolatban a többéves pénzügyi keretre vonatkozóan felállított kritériumokat, ugyanis a társadalmi, gazdasági és szerkezeti különbségeket nem vették kellően tekintetbe;

B.    A kohéziós politika struktúrája

Egyszerűsített struktúra

7.

helyesli a két nagy célkitűzés: „a növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló beruházások” és „területi együttműködés” meghatározását, amelyek hozzájárulnak a kohéziós politika struktúrájának egyszerűsítéséhez;

8.

üdvözli az „átmeneti régiók” kategóriájának létrehozását, amelynek finanszírozása többek között azokból a forrásokból történik, amelyek a konvergenciapolitika és a Kohéziós Alap támogatási köréből kikerült régióktól és országoktól szabadulnak fel, anélkül, hogy csökkentenénk a másik két régiókategóriának nyújtott támogatás mértékét; üdvözli továbbá a konvergenciatámogatástól eleső régiók számára javasolt biztonsági hálót. Az új kategória révén ugyanis jobban támogathatók azok a régiók, amelyeknek a konvergenciacélkitűzés alapján történő finanszírozása megszűnőben van, valamint az olyan régiók is, amelyek egy főre jutó GDP-je az uniós átlag 75 %-a és 90 %-a között van, továbbá lehetővé válik az uniós támogatásnak a fejlettségi szintek eltérései alapján történő modulálása, és a jelenlegi programozási időszakban tapasztalt küszöbhatások enyhítése. Ez a szabályozás az összes KSK-alapra érvényes kell, hogy legyen;

9.

fontosnak tartja, hogy a jövőbeli kohéziós politika struktúráját a 2014–2020-as, állami támogatásokra vonatkozó regionális iránymutatások szabályozása is kísérje, és a támogatási területek meghatározása nem szabad, hogy ellentmondásokhoz vezessen a kohéziós politika és a versenyjog között;

Megfelelő szerep az Európai Szociális Alap számára a kohéziós politikában

10.

örömmel fogadja, hogy az ESZA a kohéziós politika alapvető eszköze marad, amely a munkahelyteremtés szolgálatában áll, és elősegíti az egyéni készségek javítását, továbbá a társadalmi befogadást;

11.

nyomatékosan kéri azonban, hogy a szubszidiaritási elv értelmében a kiemelt beruházási tengelyek kiválasztásáról és a strukturális alapoknak az ERFA és az ESZA közötti elosztásáról a regionális és az illetékes helyi önkormányzatok dönthessenek;

C.    Az összes pénzügyi alapra érvényes elvek

A partnerség és a többszintű kormányzás megerősítése

12.

nyomatékosan kéri, hogy a többszintű kormányzás elvének és az egyes államokon belüli hatáskörmegosztásnak megfelelően a helyi és regionális önkormányzatokat minden tagállamban teljes mértékben vonják be a különféle stratégiai dokumentumok – a közös stratégiai keret és mindenekelőtt a partnerségi szerződések – kidolgozásába, megtárgyalásába, megvalósításába és felülvizsgálatába; fontos, hogy a partnerségi megállapodások formalizálásához rendelkezésre álljon a helyi, regionális és nemzeti hatóságok közötti területi paktumok lehetősége is a nemzeti kormányokkal való együttműködésben;

13.

igazságtalannak tartja, hogy a partnerség elve keretében a regionális és helyi önkormányzatokat egy kalap alá veszik a gazdasági és szociális partnerekkel, holott az általuk irányított közösségek általános érdekeinek képviselőiként a kohéziós politika keretébe tartozó projekteknek – a tagállamok intézményi keretét figyelembe véve – társkezelői és -elosztói;

A régiók fejlettségi szintjének megfelelő társfinanszírozási arány

14.

újra megerősíti, hogy támogatja az európai társfinanszírozás elvét, amely biztosítja a területi szereplők felelősségvállalását;

15.

a héának támogathatónak kellene lennie abban az esetben, ha nem visszaigényelhető;

16.

úgy véli, hogy különbséget kell tenni a civil társadalmi és az állami szektorbeli partnerek, mint érintett felek között. Az illetékes helyi és regionális önkormányzatoknak vagy képviselőiknek szervesen részt kellene venniük a partnerségi szerződések vagy megállapodások előkészítését célzó tárgyalási folyamatban, nem csak regionális, hanem tagállami szinten is;

D.    A kohéziós politika és az európa 2020 stratégia közötti kapcsolat

Harmonikus és rugalmas tematikus koncentráció

17.

tudomásul veszi az Európa 2020 stratégia legfontosabb céljaira és az EUMSZ 174. cikkében említett célkitűzésekre – melyek egy uniós tematikus menü keretében kerülnek felsorolásra – vonatkozó tematikus koncentráció elvét, de aggódik, amiért a tematikus célok kiválasztása nélkülözi a rugalmasságot, holott ezeket területi elemzés alapján kellene meghatározni;

18.

ezért a közös stratégiai keret összes pénzügyi alapjának esetében valódi rugalmasságot kér, hogy minden irányító hatóság a lehető legrugalmasabban határozhassa meg azokat a tematikus célkitűzéseket, amelyekre az intézkedéseket koncentrálják, ezenkívül általánosságban az egyedi rendeletekben előírt minimumküszöbök jelentős leszállítását vagy rugalmasabbá tételét kéri;

E.    A kohéziós politika stratégiai megközelítése és irányítása

Közös stratégiai keret: a területekre irányuló pénzügyi alapok integrációjának növelése

19.

támogatja az európai alapok nagyobb mértékű integrálását, és üdvözli, hogy az EMVA és az Európai Tengerügyi és Halászati Alap integrálásra kerül a közös stratégiai keretbe, bár minden alap megőrzi a sajátosságait;

20.

célszerűnek tartja, hogy a közös stratégiai keretet a Parlament és az Európai Tanács is hagyja jóvá, mivel úgy véli, hogy ezt a dokumentumot az uniós intézmények és a tagállamok maximális részvételével kellene elfogadni, ezért azt javasolja, hogy a közös stratégiai keret szerepeljen az általános rendelet mellékletében;

21.

szükségesnek tartja, hogy a közös stratégiai keretben ismertetett mechanizmusok elég rugalmasak legyenek ahhoz, hogy valódi integráció jöjjön létre a regionális politikákkal és a helyi fejlesztési politikákkal;

22.

úgy véli, hogy a KSK-nak elsősorban az alulról felfelé építkező területi megközelítést és a finanszírozás integrációját kellene elősegítenie. A KSK ajánlásainak nem kell túl normatívnak lenniük, hogy elegendő rugalmasságot biztosítsanak a strukturális és kohéziós alapok rendelkezéseinek megfelelő tematikus célkitűzések és beruházási prioritások megvalósításához szükséges eszközök megválasztásában;

23.

hangsúlyozza, hogy a közös stratégiai keretnek megfelelő módon össze kellene kapcsolnia az általános rendelet 9. cikkének tematikus célkitűzéseit az ERFA-, az ESZA-, a KA-, az EMVA- és az ETHA-rendeletben felsorolt beruházási prioritásokkal, jogbiztonságot teremtve a prioritások összeegyeztethetősége, valamint a hiányosságok és átfedések elkerülése tekintetében, annak érdekében, hogy a több alapot és témát átfogó kiemelt projekteket integrált és zökkenőmentes módon lehessen megvalósítani;

Partnerségi szerződés: inkább szerződés, mint partnerség

24.

kéri, hogy az intézményi rendelkezésekkel összhangban a regionális és illetékes helyi önkormányzatok – mivel a kohéziós politikát ők finanszírozzák és irányítják – szerepeljenek e szerződés aláírói között, és teljes mértékben vegyenek részt kidolgozásában, megtárgyalásában, megvalósításában és módosításában (13. cikk (2) bekezdés);

25.

különösen azt sürgeti, hogy a szerződés keretében a regionális hatóságokat az intézményi rendelkezésekkel összhangban közvetlenül vonják be a belső feltételek és az azokból következő szankciók meghatározásába (14. cikk);

26.

aggódik az esetleges késések miatt, amelyek abból adódhatnak, hogy a partnerségi szerződést és az operatív programokat egyszerre kell benyújtani, ezért azt kéri, hogy a programok benyújtása a partnerségi szerződés benyújtását követő hat hónapon belül történjen meg;

Operatív programok: regionalizált és integrált irányítás

27.

ajánlja, hogy – az intézményi rendelkezésekkel összhangban – az európai pénzügyi alapokkal való gazdálkodásba a regionális és helyi önkormányzatokat szorosan vonják be, és határozottan ösztönzi a több pénzügyi alapra támaszkodó programok igénybevételét;

28.

rámutat, hogy a különféle alapok alkalmazására vonatkozó közös rendelkezések nagyobb mértékű harmonizálása kedvezne integrációjuknak, és növelné a foganatosított intézkedések hatékonyságát és hatását, ugyanakkor pedig csökkentené a végső kedvezményezett adminisztratív terheit;

29.

nyomatékosan kéri, hogy az Európai Bizottság értékelje a jelenleg folyamatban levő makroregionális stratégiák működését, hatásait és hozzáadott értékét;

F.    Az eredményekre és az értékelésre irányuló programozás

Makrogazdasági feltételrendszer: kétszeres büntetés a tagállamok számára

30.

határozottan elutasítja azokat a javaslatokat, amelyek a Stabilitási és Növekedési Paktum betartásához kötnék a kohéziós politikát (makrogazdasági feltételrendszer); a Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a makrogazdasági feltételrendszert nem a kohéziós politika célkitűzéseivel kell összekapcsolni;

31.

ezért úgy ítéli, meg, hogy a területi önkormányzatokat nem büntethetik azért, mert egyes tagállamok nem tartják tiszteletben – mindenekelőtt a nemzeti költségvetési hiánnyal kapcsolatos – kötelezettségvállalásaikat (21. cikk);

Egyszerűsített, inkább preventív, mint büntető jellegű előzetes feltételrendszer

32.

egyetért az előzetes feltételek elvével, amely a beruházások hatékony megvalósításához szükséges, alapvető előfeltételeknek– köztük a korábbi tapasztalatok értékelésének – ellenőrzését jelenti. Ennek során ügyelni kell arra, hogy a kohéziós politika keretébe ne soroljanak oda nem tartozó felelősségi köröket, és ne növeljék az adminisztratív terheket;

33.

attól tart azonban, hogy egy, a megvalósításban közvetlenül nem illetékes harmadik félre vonatkozó feltétel (például az uniós irányelvek átültetésének elmulasztása) regionális és helyi szinten károsan hathat a programok és projektek kidolgozására és megvalósítására. Az RB ezért úgy véli, hogy az előzetes feltételeknek azokra a területekre kellene korlátozódniuk, amelyek közvetlenül a kohéziós politika végrehajtására vonatkoznak;

34.

ezenkívül arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ezek az előzetes feltételek ne vezethessenek a kifizetések felfüggesztéséhez vagy pénzügyi korrekciókhoz, azoknak a feltételeknek a kivételével, amelyeknek teljesítését vállalta a tagállam;

Eredményességi tartalék

35.

aggodalmát fejezi ki az eredményességi tartalék létrehozásával kapcsolatban, mivel attól tart, hogy egy effajta mechanizmus a kiegészítő finanszírozásra való jogosultság reményében különösen alacsony, vagyis könnyen elérhető eredménycélok kitűzésére ösztönöz majd, ami végül ahhoz vezet, hogy a kevésbé ambiciózus projektek élveznek elsőbbséget, és csökken az innovációs kedv; felhívja a figyelmet a Számvevőszék 7/2011. sz. véleményére, amely kimondta: „létezett eredményességi tartalék a 2000–2006-os időszakra, de korlátozott sikerrel, mivel nagyon korlátozott mennyiségű kifizetésre került sor időben a félidős felülvizsgálat előtt, és mivel nem álltak rendelkezésre megfelelő módszerek a programok által elért előrehaladás kiértékeléséhez”;

36.

ezzel szemben támogatja egy rugalmassági tartalék felállítását az automatikusan felszabadított előirányzatok alapján, amelynek célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén a kísérleti kezdeményezések finanszírozása, vagy pedig a beavatkozás válsághelyzet esetén;

Az eredményesség mint iránymutatási eszköz kerete

37.

megjegyzi, hogy az eredményességértékelés kerete minden egyes prioritási tengely esetében a lépésenként elérendő célok kitűzését is magában foglalja, 2016. és 2018. évi esedékességgel. Az RB számára inkább egy olyan iránymutatási és az elérendő célok nyomon követésére irányuló mechanizmus lenne fontos az ütemezési időszak teljes hosszán, hogy ne kelljen pénzügyi korrekciót alkalmazni az érintett prioritási tengelyeken, ha a végleges előrehaladási jelentés alapján nem sikerült elérni a kitűzött célokat, mivel e kudarc hátterében társadalmi-gazdasági körülmények, illetve az ezek nyomán a nemzeti és regionális hatóságok politikáiban szükségessé váló változások is állhatnak;

38.

úgy véli, hogy ez az új rendelkezés felesleges az Európai Bizottság által javasolt különböző (makrogazdasági, előzetes és utólagos) feltételek, az előzetes, az időközi és az utólagos értékelési rendszer, valamint a mennyiségi célok és az eredménymutatók meghatározása mellé; másfelől pedig szeretné, ha szorosabb lenne a kapcsolat a -50., 49. és 50. cikkben leírt értékelési intézkedésekkel;

Az előlegek növelése

39.

egyetért azzal a javaslattal, hogy az irányító hatóságoknak kötelező jelleggel ki kelljen fizetniük a jogosultakat, mielőtt visszatérítésért folyamodnának az Európai Bizottsághoz, és kéri, hogy az előlegfolyósítási rendszert tegyék rugalmasabbá, valamint emeljék az előlegek összegét, hogy az említett irányító hatóságok fizetőképesebbek lehessenek;

Szankciók és korrekciók: a megelőzést a büntetéssel szemben előtérbe helyező megközelítés

40.

kéri, hogy ha egy súlyos pénzügyi válsághelyzetben lévő tagállam támogatást kap az Uniótól, az Európai Bizottságnak legyen lehetősége módosítani a partnerségi szerződést és az operatív programokat az adott országgal és az érintett területi önkormányzatokkal folytatott konstruktív párbeszéd keretében; és ezzel kapcsolatban kéri, hogy az európai bizottsági szakértők álljanak a nemzeti és regionális hatóságok rendelkezésére segítségül, és ezáltal erősítsék meg az ország kapacitását az uniós alapok hatékony kezelésére;

G.    A kohézió elvének megerősítése

A városfejlesztésre és a helyi fejlesztésre irányuló fellépések, valamint az integrált helyi befektetések ösztönzése

41.

határozottan egyetért azzal, hogy nagy figyelmet kap az integrált városfejlesztés témaköre, konkrétabban pedig üdvözli az Európai Bizottságnak a helyi fejlesztésre irányuló fellépésekre és az integrált területi befektetésekre vonatkozó javaslatait, amelyeknek a következő tervezési időszak kulcsfontosságú megvalósítási eszközeinek kellene lenniük. Világos tájékoztatást kér ezeknek az új rendelkezéseknek a végrehajtásáról;

42.

szeretné, ha ezeket a rendelkezéseket azzal a kitüntetett figyelemmel hajtanák végre, ami bizonyos feltételek esetében szükséges, ha garantálni akarjuk az integrált területfejlesztés hatékony végrehajtását, legyen szó akár a különböző alapok – különösen az ERFA és az EMVA városkörnyéki és funkcionális területeken nyújtott – hozzájárulásának koordinálásáról, azok megfelelő beépítéséről, a „projektterületek” meghatározásáról, koherens stratégia kidolgozásáról stb.;

43.

határozottan üdvözli, hogy a közösség szintjén irányított helyi fejlesztésre irányuló kezdeményezések esetében a társfinanszírozási arányt 10 %-al meg lehet emelni, és kéri, hogy ezt az integrált területi beruházásokra is terjesszék ki. Úgy véli, hogy a helyi akciócsoportok szervezetéről és működéséről az irányító hatóságok és a helyi partnerek együttműködésével nemzeti szinten kell megállapodni;

44.

kéri, hogy azokban az esetekben, amikor az intézményesített helyi fejlesztési partnerségek már működnek, vizsgálják felül azt a szabályt, amely szerint az állami hatóságok nem rendelkezhetnek a szavazati jogok 49 %-ot meghaladó hányadával;

45.

hangsúlyozza, hogy a helyi fejlesztést olyan globális elképzelésként kell kezelni, amely lehetővé teszi az integrált területi beruházás, a városokra irányuló intézkedések és a közös cselekvési tervek megvalósítását;

Megfelelő támogatás a sajátos földrajzi és demográfiai jellegzetességekkel bíró régiók számára

46.

ösztönzi, hogy az ipari szerkezetváltás által érintett övezeteket, valamint a súlyos és tartós környezeti vagy demográfiai hátrányokkal küzdő – és ezért a gazdasági és területi kohézió szempontjából viszonylag elmaradott – területeket kezeljék kiemelten (az EUMSZ 174. és 349. cikke);

A területeknek hálózatba szervezésének további támogatása az infrastruktúrák finanszírozása révén

47.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a fejlett régiókra nézve nem rendelkeztek az infrastruktúrák – különösen a nagysebességű ikt-hálózatok – finanszírozásáról;

H.    Az irányítási, az ellenőrzési és az auditszabályok egyszerűsítése

Az irányítás nagyobb mértékű egyszerűsítése és az ellenőrzések iránti megosztott felelősség

48.

az alapok kezelésével kapcsolatos szabályok valódi egyszerűsítését tartja szükségesnek az irányító, ellenőrző és könyvvizsgáló hatóságok számára, ami egyúttal a kedvezményezettek finanszírozásokhoz való hozzáférését is megkönnyíti;

49.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az ESZA esetében az adminisztratív kapacitásra nyújtott támogatás azokra a tagállamokra korlátozódik, amelyek kevésbé fejlett, ill. a kohéziós alapból támogatható régiókkal rendelkeznek, miközben az ERFA esetében ez nincs így, annak ellenére, hogy a két alap nemzeti rendszerei hasonló követelményeknek vannak alávetve;

50.

azt szeretné, ha a kohéziós politikának az eredmények felé való kézzelfoghatóbb elmozdulása inkább az eredményességnek, a minőségnek és az alapok felhasználásának ellenőrzéséről szólna, semmint a szabályok formális betartásáról és a kiadások mértékéről.

51.

úgy véli, hogy a felhatalmazáson alapuló európai bizottsági jogi aktusok – amelyekről a rendelet vagy ötvenszer tesz említést – túlzott mértékű igénybevétele az alapok felhasználásában késedelmeket eredményezhet; javasolja tehát, hogy helyezzenek kilátásba egy végrehajtási rendeletet, amely egyszersmind rögzíti a végrehajtás összes szabályát;

Jobban összehangolt és arányosabb ellenőrzések

52.

kétségeinek ad hangot egy miniszteri szintű akkreditáló hatóság kijelölésével kapcsolatban, amely egy további szükségtelen ellenőrzési szintet jelentene, és amelynek feladata az lenne, hogy előzetes audit alapján akkreditálja az irányító és az igazoló hatóságokat, úgy véli ugyanis, hogy inkább a rendszereket kellene akkreditálni, mintsem az eljáró feleket;

53.

emlékeztet arra a veszélyre, hogy az arányosság elvének helytelen alkalmazása a tagállamok közötti egyenlőtlen bánásmódhoz vezethet. A legjelentősebb pénzügyi támogatásban részesülő tagállamok esetében az ellenőrzések sokkal szigorúbbak lehetnek; emellett az ellenőrzési szintnek a programok pénzösszegéhez való viszonyítása elriaszthat attól, hogy több alapot kombináló programokat fogadjanak el;

54.

úgy véli, hogy a számlák javasolt éves elszámolásának fakultatívnak kellene lennie, hogy kizárólag azoknak az irányító hatóságoknak, akik erre igényt tartanak, lehetővé tegye az időszak végi zárási folyamat egyszerűsítését és a számviteli bizonylatok megőrzési idejének lerövidítését (67., 76., 77. és 131. cikk);

55.

szeretné annak elkerülését, hogy a nemzeti vagy regionális ellenőrző hatóság, az Európai Bizottság és a Számvevőszék többszörös ellenőrzéseket végezzen ugyanazoknál az üzemeltetőknél, és közös ellenőrzési missziók rendszeres szervezését javasolja a helyszínen az átfedések elkerülése és a közösen kialakítandó diagnózis előmozdítása érdekében (65. cikk (2) bekezdés);

Egy valóban egyszerűsített és a vállalkozói tevékenység irányába mutató pénzügyi tervezés felé

56.

úgy véli, hogy az uniós alapok felhasználásakor érvényesítendő számviteli szabályok szempontjából a pénzügyi eszközök felhasználása, valamint az uniós alapok felügyelete és a hozzájuk való viszony további tisztázásra szorul. Támogatja azonban a pénzügyi tervezési eszközök igénybevételét a közösségi alapok kiegyenlítő hatásának növelése érdekében, feltéve, hogy ez kiegészíti a kohéziós politika támogatáselemét, nem pedig terheli azt, továbbá feltéve, hogy a támogatás a pénzügyi eszközök hagyományos formáira korlátozódik (tőkerészesedés, kölcsönök, garanciák), és nem terjed ki az olyan átláthatatlan pénzügyi eszközökre, mint a derivatívák vagy a strukturált pénzügyi eszközök;

57.

túlságosan merevnek tartja, hogy a pénzügyi eszközöket a rendelkezésre bocsátástól számított két éven belül, illetve a program zárása utáni legalább 10 éves időszak során fel kell használni a program céljainak megfelelően;

Közös cselekvési terv: kikísérletezésre váró innováció

58.

üdvözli az Európai Bizottság közös cselekvési tervek kidolgozására vonatkozó javaslatát, melyek részét képezi – az egy vagy több operatív program részeként – a kedvezményezett felelősségére végzett projektcsoport, az irányítási és ellenőrzési szabályok jelentős egyszerűsítése ellenében, azonban sajnálja, hogy az infrastruktúraprojekteket kizárták ebből a lehetőségből;

59.

kéri, hogy a közös cselekvési tervet az Európai Bizottsággal, a programhoz kapcsolódó tagállammal és a területi önkormányzatokkal közösen határozzák meg, tekintettel az érintett erőforrások volumenére (kéri, hogy a küszöböt csökkentsék ötmillió euróra);

Jövedelemtermelő műveletek: nagyobb rugalmasságra van szükség

60.

úgy véli, hogy helyesebb lenne visszatérni a 2000–2006-os időszakban hatályos szabályokhoz, melyek egységes speciális (csökkentett) támogatási arány alkalmazását írták elő a jövedelemtermelő műveletek esetére;

Átalányalapú költségek: az egyszerűsítés még várat magára

61.

kedvezően fogadja az Európai Bizottság javaslatát az egyszerűsített támogatások különböző formáira vonatkozóan, és arra sürgeti az irányító hatóságokat és a kedvezményezetteket, hogy minél nagyobb mértékben alkalmazzák az egységköltségekre, átalányösszegekre és átalányalapú finanszírozásra vonatkozó táblázatokat;

62.

kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb fogadjanak el egy igazságos, méltányos és ellenőrizhető számítási módszert, továbbá egységköltségekre vonatkozó módszereket és táblázatokat, hogy a projektgazdák már a programozás kezdetétől használhassák őket, és amelyek megfelelően tekintetbe veszik a jelenlegi programozási időszak során szerzett tapasztalatokat.

II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1.   módosítás

(14) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A Bizottságnak felhatalmazáson alapuló jogi aktusban el kell fogadnia egy közös stratégiai keretet, amely hozzárendeli az uniós stratégia célkitűzéseit a KSK-alapokra vonatkozó főbb intézkedésekhez annak érdekében, hogy tagállami és a regionális szintű programozási folyamatoknak világosabb stratégiai útmutatást biztosítson. A közös stratégiai keretnek meg kell könnyítenie az uniós intervenció KSK-alapok szerinti szektorális és a területi koordinációját, valamint a többi releváns uniós szakpolitika és eszközzel való koordinációt is.

A Bizottság egy közös stratégiai keretet , amely hozzárendeli az uniós stratégia célkitűzéseit a KSK-alapokra vonatkozó főbb intézkedésekhez annak érdekében, hogy tagállami és a regionális szintű programozási folyamatoknak világosabb stratégiai útmutatást biztosítson. A közös stratégiai keretnek meg kell könnyítenie az uniós intervenció KSK-alapok szerinti szektorális és a területi koordinációját, valamint a többi releváns uniós szakpolitika és eszközzel való koordinációt is.

Indokolás

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok lehetővé teszik, hogy a jogalkotó felhatalmazást adjon az Európai Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják. A közös stratégiai keret pedig iránymutatásokat és közös szabályokat kíván megfogalmazni a közösen kezelt alapok egészére. Olyan alapvetően fontos elemeket tartalmaz tehát, amelyeket az összes európai intézménynek be kell nyújtani, és amelyek szükség esetén módosíthatók.

2.   módosítás

(16) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A Bizottság által elfogadott közös stratégiai keret alapján, partnereivel együttműködve és a Bizottsággal folytatott párbeszéd révén minden tagállamnak partnerségi szerződést kell kidolgoznia. A partnerségi szerződésnek át kell ültetnie a közös stratégia keretben előírt elemeket a nemzeti végrehajtási folyamatba, és komoly kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia az uniós célkitűzéseknek az alapok programozása által való elérésére.

A Bizottság által elfogadott közös stratégiai keret alapján, partnereivel együttműködve és a Bizottsággal folytatott párbeszéd révén minden tagállamnak partnerségi szerződést kell kidolgoznia. A partnerségi szerződésnek át kell ültetnie a közös stratégia keretben előírt elemeket a nemzeti végrehajtási folyamatba, és kötelezettségvállalásokat kell tartalmaznia az uniós célkitűzéseknek az alapok programozása által való elérésére.

Indokolás

Meggyőződésünk, hogy a regionális és helyi önkormányzatoknak – a kohéziós politika finanszírozóiként és megvalósítóiként – teljes mértékben részt kell venniük e politika kidolgozásában, megtárgyalásában, végrehajtásában és módosításában.

3.   módosítás

(18) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Eredményességmérési keretet kell meghatározni minden programra vonatkozóan azzal a céllal, hogy a célkitűzések és célértékek megvalósítását figyelemmel kísérjék minden egyes programban az adott programozási időszakában. A Bizottságnak 2017-ben és 2019-ben eredményességi felülvizsgálatot kell szerveznie a tagállamok közreműködésével. 2019-ben eredményességi tartalékot kell előirányozni és elosztani azok között, ahol az eredményességmérési keretben lefektetett részcélértékeket elérték. Sokféleségük és több országot átfogó jellegük miatt az Európai Területi Együttműködés programjai számára nem kell tartalékot létrehozni. Azokban az esetekben, ahol a részcélértékek vagy célok elérése jelentősen alulmarad, a Bizottság felfüggesztheti a programnak juttatott kifizetéseket, vagy – a programozási időszak végén – pénzügyi korrekciót alkalmazhat annak biztosítására, hogy az uniós költségvetés nem pazarló vagy hiábavaló módon kerül felhasználásra.

Eredményességmérési keretet kell meghatározni minden programra vonatkozóan azzal a céllal, hogy a célkitűzések és célértékek megvalósítását figyelemmel kísérjék minden egyes programban az adott programozási időszakában. A Bizottságnak 2017-ben és 2019-ben eredményességi felülvizsgálatot kell szerveznie a tagállamok közreműködésével. tartalékot kell előirányozni .

Indokolás

A módosító indítvány azon álláspontunkat tükrözi, hogy ellenezzük az eredményességi tartalék nemzeti szinten történő létrehozását, mivel félő, hogy egy effajta mechanizmus a kiegészítő finanszírozásra való jogosultság reményében különösen alacsony, vagyis könnyen elérhető eredménycélok kitűzésére ösztönöz majd, ami végül ahhoz vezet, hogy a kevésbé ambiciózus projektek élveznek elsőbbséget, és csökken az innovációs kedv.

Ezzel szemben támogatjuk egy rugalmassági tartalék felállítását az automatikusan felszabadított előirányzatok alapján, amelynek célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén a kísérleti kezdeményezések finanszírozása, vagy pedig a beavatkozás válsághelyzet esetén.

4.   módosítás

(19) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A kohéziós politika és az uniós gazdaságirányítás szorosabb kapcsolatának létrehozása biztosítja, hogy a KSK-alapokból származó kiadások hatékonyságát stabil gazdaságpolitika támasztja alá, és hogy a KSK-alapok – amennyiben szükséges – átirányíthatók, az olyan országok gazdasági problémáinak kezelésére, ahol ez a helyzet fennáll. Ezt a folyamatot fokozatosan kell véghez vinni, kezdve a partnerségi szerződések módosításával egészen a makrogazdasági egyensúlyhiányok és a szociális és gazdasági nehézségek kezelésére irányuló tanácsi ajánlásokat támogató programok módosításáig. Amennyiben, a KSK-alapok fokozott felhasználása ellenére, egy tagállam nem tesz hatékony lépéseket a gazdaságirányítási folyamat vonatkozásában, a Bizottságnak jogában kell állnia a kifizetések és a kötelezettségvállalások teljes egészében történő vagy részleges felfüggesztésére. A felfüggesztésre irányuló döntéseknek arányosnak és célravezetőnek kell lennie, ezért figyelembe kell venni az egyes programok hatását az érintett tagállam gazdasági és szociális helyzetének kezelésére, valamint a partnerségi szerződés korábbi módosítását is. A felfüggesztésre irányuló döntéskor a Bizottságnak szintén tiszteletben kell tartania a tagállamok egyenjogú elbánásban való részesüléshez való jogát, és különösen figyelemmel kell lennie a felfüggesztésnek az érintett tagállam gazdaságára gyakorolt hatására. A felfüggesztést meg kell szüntetni és a tagállamnak az alapokhoz való hozzáférést is újra kell biztosítani, mihelyst a tagállam megteszi a szükséges lépéseket.

A kohéziós politika és az uniós gazdaságirányítás szorosabb kapcsolatának létrehozása biztosítja, hogy a KSK-alapokból származó kiadások hatékonyságát stabil gazdaságpolitika támasztja alá, és hogy a KSK-alapok – amennyiben szükséges – átirányíthatók, az olyan országok gazdasági problémáinak kezelésére, ahol ez a helyzet fennáll. Ezt a folyamatot fokozatosan kell véghez vinni, kezdve a partnerségi szerződések módosításával egészen a makrogazdasági egyensúlyhiányok és a szociális és gazdasági nehézségek kezelésére irányuló tanácsi ajánlásokat támogató programok módosításáig.

Indokolás

A Régiók Bizottsága határozottan ellenzi a makrogazdasági feltételességgel kapcsolatos rendelkezéseket. A stabilitási és növekedési paktummal kapcsolatos pénzügyi szankciók vagy ösztönzők, amelyek feladata a makrogazdasági feltételek tiszteletben tartásának biztosítása, azzal a kockázattal járnak, hogy elsősorban a regionális és helyi önkormányzatokat büntetik, még akkor is, ha azok nem felelősek azért, hogy a tagállamok tiszteletben tartják-e kötelezettségeiket ezen a területen.

5.   módosítás

(29) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A KSK-alapok figyelemmel kísérési és a jelentéstételi struktúráinak összehangolása szükséges az irányítási struktúrák – minden szinten történő –egyszerűsítéséhez Fontos biztosítani az arányos jelentéstételi követelményeket, de az eredményekre vonatkozó átfogó információ rendelkezésre állását is a főbb felülvizsgálatokkor. A jelentéstételi követelményeknek tehát tükrözniük kell az egyes években szükséges információkat, és összhangba kell őket hozni az eredményességértékelés időpontjával.

A KSK-alapok figyelemmel kísérési és a jelentéstételi struktúráinak összehangolása szükséges az irányítási struktúrák – minden szinten történő –egyszerűsítéséhez Fontos biztosítani az arányos jelentéstételi követelményeket, de az eredményekre vonatkozó átfogó információ rendelkezésre állását is a főbb felülvizsgálatokkor. A jelentéstételi követelményeknek tehát tükrözniük kell az egyes években szükséges információkat.

Indokolás

Az eredményességértékelés keretével kapcsolatban az RB úgy véli, hogy egy iránymutatási és az elérendő célok nyomon követésére irányuló mechanizmusra lenne szükség az ütemezési időszak teljes hosszán.

6.   módosítás

(43) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

A közös gazdálkodás elvének megfelelően – irányítási és ellenőrzési rendszereik révén – elsősorban a tagállamok feladata a programok végrehajtása és ellenőrzése. A műveletek kiválasztása vagy végrehajtása feletti ellenőrzés eredményességének és az irányítási és ellenőrzési rendszerek működésének a javítása érdekében az irányító hatóság feladatkörét meg kell határozni.

A közös gazdálkodás elvének megfelelően – irányítási és ellenőrzési rendszereik révén – elsősorban a tagállamok feladata a programok végrehajtása és ellenőrzése. A műveletek kiválasztása vagy végrehajtása feletti ellenőrzés eredményességének és az irányítási és ellenőrzési rendszerek működésének a javítása érdekében az irányító hatóság feladatkörét meg kell határozni.

Indokolás

A közös stratégiai kerethez tartozó alapok a regionális politika keretébe tartoznak, ezért ha megemlítjük azokat a szereplőket, amelyek a rendelet keretében az alapokat kezelik, nem szabad megfeledkeznünk a főszereplőkről sem, azaz a regionális és helyi önkormányzatokról.

7.   módosítás

(44) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A fő irányítási és ellenőrzési rendszerek létrehozására és kialakítására vonatkozó megfelelő előzetes biztosítéknyújtás érdekében a tagállamoknak akkreditációs szervezetet kell kijelölniük, amelynek feladata az irányító és ellenőrző testületek akkreditációja, illetve akkreditációjuk visszavonása.

Indokolás

A módosítás annak elkerülésére irányul, hogy megsokszorozódjon a fellépő szervek és szereplők száma, mert az még bonyolultabbá tenné az irányítási és ellenőrzési rendszert.

8.   módosítás

Új preambulumbekezdés az (55) preambulumbekezdés után

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

 

Indokolás

Eddig nem valósult meg az a terv, hogy az átmeneti szabályozások és az ezzel összefüggő uniós részesedés (társfinanszírozási arányok) meghatározása tekintetében közös rendelkezéseket fogalmazzanak meg a különféle alapok számára. Az ERFA-hoz és az ESZA-hoz már bevezettek átmeneti szabályozásokat (köztük egy biztonsági hálót), de az EMVA-hoz még nem. Ebből az adódna, hogy az alapok végrehajtásánál nyilvánvalóan eltérnének a támogatási feltételek. Ez ellentmond a harmonizációs törekvésnek. Ezért a szóban forgó átmeneti szabályozásoknak az EMVA-ra is érvényeseknek kell lenniük.

9.   módosítás

(58) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Az Európa 2020 célkitűzéseivel és céljaival kapcsolatos eredmények és azok elérése középpontba helyezésének erősítése érdekében a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások céljára fordított források öt százalékát kell elkülöníteni eredményességi tartalékként minden egyes alapnál és minden egyes tagállam régiókategóriájánál.

Indokolás

A módosító indítvány azon álláspontunkat tükrözi, hogy ellenezzük az eredményességi tartalék nemzeti szinten történő létrehozását, mivel félő, hogy egy effajta mechanizmus a kiegészítő finanszírozásra való jogosultság reményében különösen alacsony, vagyis könnyen elérhető eredménycélok kitűzésére ösztönöz majd, ami végül ahhoz vezet, hogy a kevésbé ambiciózus projektek élveznek elsőbbséget, és csökken az innovációs kedv.

Ezzel szemben támogatjuk egy rugalmassági tartalék felállítását az automatikusan felszabadított előirányzatok alapján, amelynek célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén a kísérleti kezdeményezések finanszírozása, vagy pedig a beavatkozás válsághelyzet esetén az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alappal és az Európai Unió Szolidaritási Alapjával karöltve.

10.   módosítás

(84) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

Az éves záróelszámolási eljárást a befejezett (ERFA- és KA-)műveletek vagy kiadások éves zárásának kell kísérnie. Az operatív programok végső zárásával járó költségek csökkentésének, a kedvezményezettek igazgatási terhei csökkentésének és a jogbiztonság biztosításának érdekében az éves zárást kötelezővé kell tenni, így korlátozva azt az időszakot, ameddig tárolni kell a háttérdokumentumokat és amely során a műveleteket ellenőrizhetik és a pénzügyi kiigazításokat kiszabadhatnak.

Az éves záróelszámolási eljárást a befejezett (ERFA- és KA-)műveletek vagy kiadások éves zárás kísér. Az operatív programok végső zárásával járó költségek csökkentésének, a kedvezményezettek igazgatási terhei csökkentésének és a jogbiztonság biztosításának érdekében az éves zárást , így korlátozva azt az időszakot, ameddig tárolni kell a háttérdokumentumokat és amely során a műveleteket ellenőrizhetik és a pénzügyi kiigazításokat kiszabadhatnak.

Indokolás

Úgy véljük, hogy a számlák javasolt éves elszámolása a valóságban az éves lezárást vezeti be, ami növeli majd az adminisztratív terheket, bevezeti az Európai Bizottság és/vagy az Európai Számvevőszék által feltárt szabálytalanságok esetében a kötelező pénzügyi korrekciókat, és csökkenti a „túlkönyvelt” kiadás bejelentésének és helyettesítésének rugalmasságát, amire jelenleg, a 2007–2013-as időszakban, lehetőség van.

11.   módosítás

(87) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Az uniós ellenőrzések gyakoriságának arányosnak kell lenni az Uniónak az alapokból kifizetett támogatásával. Különösen az elvégzett pénzügyi ellenőrzések számát kell csökkenteni, amennyiben egy művelet teljes támogatható kiadása nem haladja meg a 100 000 EUR összeget. Mindazonáltal lehetővé kell tenni ellenőrzések bármely időpontban történő elvégzését, amennyiben bizonyíték van szabálytalanságra vagy csalásra, illetve egy befejezett művelet lezárását követően egy ellenőrzési minta részeként. Annak érdekében, hogy a Bizottság által végzett ellenőrzés arányos a kockázattal, a Bizottságnak tudnia kell csökkenteni az operatív programok ellenőrzésével kapcsolatos munkát, amennyiben nincsenek jelentős hiányosságok, vagy amennyiben az ellenőrző hatóság megbízható.

Az uniós ellenőrzések gyakoriságának arányosnak kell lenni az Uniónak az alapokból kifizetett támogatásával. Különösen pénzügyi ellenőrzés, amennyiben egy művelet teljes támogatható kiadása nem haladja meg a 250 000 EUR összeget. Mindazonáltal lehetővé kell tenni ellenőrzések bármely időpontban történő elvégzését, amennyiben bizonyíték van szabálytalanságra vagy csalásra, illetve egy befejezett művelet lezárását követően egy ellenőrzési minta részeként. Annak érdekében, hogy a Bizottság által végzett ellenőrzés arányos a kockázattal, a Bizottságnak tudnia kell csökkenteni az operatív programok ellenőrzésével kapcsolatos munkát, amennyiben nincsenek jelentős hiányosságok, vagy amennyiben az ellenőrző hatóság megbízható.

Indokolás

Az operatív programok valóban arányos ellenőrzésének biztosítása érdekében az RB azt javasolja, hogy azon műveletek esetében, amelyek teljes támogatható kiadása nem haladja meg a 250 000 EUR összeget, ne végezzenek egynél több pénzügyi ellenőrzést.

12.   módosítás

(88) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

E határozat egyes nem alapvető elemeinek kiegészítése és módosítása érdekében a Szerződés 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására felhatalmazást kell adni a Bizottság részére a következők tekintetében: a partnerség teljesítésének támogatására vonatkozó célkitűzések és kritériumokra vonatkozó magatartási kódex; közös stratégiai keret elfogadása; a növekedési és versenyképességi tartalék elosztásával kapcsolatos további szabályok; a helyi fejlesztési stratégiák által lefedett terület és lakosság meghatározása; a pénzügyi eszközök részletes szabályozása (előzetes értékelés, kiadások támogathatósága, nem támogatott tevékenységtípusok, támogatások együttes alkalmazása, eszközök átruházása és kezelése, kifizetési kérelmek, éves részletfizetések tőkésítése); a jövedelemtermelő műveletek átalánydíjának meghatározása; a tagállamok feladatai a szabálytalanságok bejelentésével kapcsolatos eljárásban és a szabálytalanul kifizetett összegek visszatérítésében; az irányítási és ellenőrzési rendszer működéséről szóló igazgatási megbízhatósági nyilatkozat modellje, a nemzeti auditok feltételei, az irányító hatóságok és igazoló hatóságok akkreditációjának kritériumai, az általánosan elfogadott adathordozók meghatározása, az alkalmazandó pénzügyi korrekció mértéke, és az 1083/2006/EK rendeletről való átmenetet megkönnyítéséhez szükséges mellékletekre vonatkozó módosítások és egyedi intézkedések. A Bizottságot az I. és az IV. melléklet módosítására is fel kell jogosítani a szükséges jövőbeli kiigazítások kezelése érdekében. Különösen fontos a Bizottság számára, hogy megfelelő egyeztetéseket folytasson le az előkészítő munka során, beleértve a szakértői szinteket is.

E határozat egyes nem alapvető elemeinek kiegészítése és módosítása érdekében a Szerződés 290. cikke szerinti jogi aktusok elfogadására felhatalmazást kell adni a Bizottság részére a következők tekintetében: a partnerség teljesítésének támogatására vonatkozó célkitűzések és kritériumokra vonatkozó magatartási kódex; a pénzügyi eszközök részletes szabályozása (előzetes értékelés, kiadások támogathatósága, nem támogatott tevékenységtípusok, támogatások együttes alkalmazása, eszközök átruházása és kezelése, kifizetési kérelmek, éves részletfizetések tőkésítése); a jövedelemtermelő műveletek átalánydíjának meghatározása; a tagállamok feladatai a szabálytalanságok bejelentésével kapcsolatos eljárásban és a szabálytalanul kifizetett összegek visszatérítésében; az irányítási és ellenőrzési rendszer működéséről szóló igazgatási megbízhatósági nyilatkozat modellje, a nemzeti auditok feltételei, az irányító hatóságok és igazoló hatóságok akkreditációjának kritériumai, az általánosan elfogadott adathordozók meghatározása, az alkalmazandó pénzügyi korrekció mértéke, és az 1083/2006/EK rendeletről való átmenetet megkönnyítéséhez szükséges mellékletekre vonatkozó módosítások és egyedi intézkedések. A Bizottságot az I. és az IV. melléklet módosítására is fel kell jogosítani a szükséges jövőbeli kiigazítások kezelése érdekében. Különösen fontos a Bizottság számára, hogy megfelelő egyeztetéseket folytasson le az előkészítő munka során, beleértve a szakértői szinteket is.

Indokolás

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok révén a jogalkotó felhatalmazást ad az Európai Bizottság részére olyan nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják. A preambulumbekezdés egy részének törlésére irányuló javaslat a véleményben kifejtett álláspontokkal való koherencia megteremtését célozza, különösen a 12. cikk (közös stratégiai keret), a 18. cikk (eredményességi tartalék) és a 29. cikk (helyi fejlesztési stratégia) vonatkozásában.

13.   módosítás

(90) preambulumbekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A Bizottságnak meg kell adni a jogosultságot, hogy végrehajtási aktusok révén, minden KSK-alap tekintetében határozatot fogadjon el a következőkről: a partnerségi szerződések jóváhagyása, az eredményességi tartalék elosztása és a tagállamok gazdaságpolitikájához kapcsolódó kifizetések felfüggesztése; az alapok tekintetében határozatot fogadjon el a következőkről: operatív programok elfogadása, nagyprojektek jóváhagyása, kifizetések felfüggesztése, pénzügyi korrekciók.

A Bizottságnak meg kell adni a jogosultságot, hogy végrehajtási aktusok révén, minden KSK-alap tekintetében határozatot fogadjon el a következőkről: partnerségi szerződések jóváhagyása, operatív programok elfogadása, nagyprojektek jóváhagyása, kifizetések felfüggesztése, pénzügyi korrekciók.

Indokolás

A módosító indítvány azon álláspontunkat tükrözi, hogy ellenezzük az eredményességi tartalék nemzeti szinten történő létrehozását, mivel félő, hogy egy effajta mechanizmus a kiegészítő finanszírozásra való jogosultság reményében különösen alacsony, vagyis könnyen elérhető eredménycélok kitűzésére ösztönöz majd, ami végül ahhoz vezet, hogy a kevésbé ambiciózus projektek élveznek elsőbbséget, és csökken az innovációs kedv.

14.   módosítás

5. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Partnerség és többszintű kormányzás

1.   A partnerségi szerződés illetve az egyes programok érdekében a tagállam partnerséget szervez az alábbi partnerekkel:

a)

illetékes regionális, helyi, városi és más hatóságok;

b)

gazdasági és társadalmi partnerek; és

c)

a civil társadalmat képviselő testületek, beleértve a környezetvédelmi partnereket, civil szervezeteket, és az egyenlőséget és megkülönböztetésmentességet propagáló szervezeteket.

Partnerség és többszintű kormányzás

1.   A partnerségi szerződés, illetve az egyes programok érdekében a tagállam partnerséget szervez az alábbi partnerekkel:

a)

az illetékes közhatóságok;

b)

gazdasági és társadalmi partnerek; és

c)

a civil társadalmat képviselő testületek, beleértve a környezetvédelmi partnereket, civil szervezeteket, és az egyenlőséget és megkülönböztetésmentességet propagáló szervezeteket.

Indokolás

A módosító indítvány hangsúlyozni kívánja, hogy a többszintű kormányzás elvének megfelelően a helyi és regionális önkormányzatokat minden tagállamban teljes mértékben be kell vonni a különféle stratégiai dokumentumok – közös stratégiai keret, partnerségi szerződések és operatív programok – kidolgozásába, megtárgyalásába, megvalósításába és felülvizsgálatába; igazságtalannak tartja, hogy a partnerség keretében a regionális és helyi önkormányzatokat egy kalap alá veszik a gazdasági és társadalmi partnerekkel, holott az általuk irányított polgárok és területek általános érdekeinek képviselőiként a strukturális alapok társkezelői és –elosztói.

15.   módosítás

9. cikk (6) és (11) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

Tematikus célkitűzések

[…]

(6)

környezetvédelem és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása;

[…]

(11)

az intézményi kapacitás javítása és hatékony közigazgatás.

Tematikus célkitűzések

[…]

(6)

környezet és az erőforrás-felhasználás hatékonyságának előmozdítása;

[…]

(11)

az intézményi kapacitás javítása és hatékony közigazgatás, .

Indokolás

A (6) bekezdést illetően:

Alapvetően fontos beilleszteni a kulturális örökség védelmét a KSK-alapok tematikus célkitűzései közé; emellett ezáltal koherenssé tehető a javaslat az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló rendeletre vonatkozó javaslat 5. cikke (6) bekezdésének c) pontjával.

A (11) bekezdést illetően:

A technikai segítségnyújtásnak az alulról felfelé építkező stratégiai jelentőségű szerepvállalást is elő kell segítenie. A tagállamok által 2011-ben elfogadott 2020-as területfejlesztési menetrend igen hasznos ajánlásokat tartalmaz az uniós területfejlesztés tárgyában.

16.   módosítás

11. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A közös stratégiai keret határozza meg:

a)

minden egyes tematikus célkitűzés esetében az egyes KSK-alapok által támogatandó főbb intézkedéseket;

b)

SK-alapok által kezelendő, a városi, vidéki, tengerparti és halászati területek, valamint a Szerződés 174. és 349. cikkében említett sajátos területi jellemzőkkel bíró területek előtt álló fő területi kihívásokat;

c)

a KSK-alapok végrehajtására vonatkozó horizontális politikákat és politikai célkitűzéseket;

d)

az egyes KSK-alapok együttműködései tevékenységeinek prioritásait, szükség esetén figyelembe véve a makro-regionális és a tengeri medencével kapcsolatos stratégiákat;

e)

a KSK-alapok közötti, valamint más vonatkozó uniós politikákkal és eszközökkel történő összehangolás mechanizmusait, beleértve a külső együttműködési eszközöket is;

f)

a mechanizmusokat, amelyek biztosítják a koherenciát és összhangot a KSK-alapok programozása és a Szerződés 121. cikke (2) bekezdése alapján kiadott országspecifikus ajánlások és a Szerződés 148. cikke (4) bekezdése alapján, a Tanács által elfogadott ajánlások között.

A közös stratégiai keret határozza meg:

a)

minden egyes tematikus célkitűzés esetében az egyes KSK-alapok által támogatandó főbb intézkedéseket;

)

a KSK-alapok végrehajtására vonatkozó horizontális politikákat és politikai célkitűzéseket;

)

a KSK-alapok közötti, valamint más vonatkozó uniós politikákkal és eszközökkel történő összehangolás mechanizmusait, beleértve a külső együttműködési eszközöket is;

)

a mechanizmusokat, amelyek biztosítják a koherenciát és összhangot a KSK-alapok programozása és a Szerződés 121. cikke (2) bekezdése alapján kiadott országspecifikus ajánlások és a Szerződés 148. cikke (4) bekezdése alapján, a Tanács által elfogadott ajánlások között.

Indokolás

Megítélésünk szerint az Európai Bizottság által a közös stratégiai kereten belül javasolt főbb intézkedések a koncentráció új formáját képviselik. Ezen túlmenően úgy véljük, hogy a területi sajátosságokat az operatív programok keretében kell kezelni. Ugyanez érvényes a programokba integrált regionális stratégiák és a makroregionális stratégiák közötti esetleges kölcsönhatásokra ott, ahol ezek jelen vannak.

17.   módosítás

12. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A 142. cikknek megfelelően a Bizottság jogosult – e rendelet elfogadását követő 3 hónapon belül – felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a közös stratégiai keretre vonatkozóan.

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia jelentős változása esetén a Bizottság felülvizsgálja és adott esetben, a 142. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló aktus révén átdolgozott közös stratégiai keretet fogad el.

A közös stratégiai keret elfogadását követő 6 hónapon belül a tagállamok, amennyiben szükséges, partnerségi szerződésük és programjaik módosítását javasolják az átdolgozott közös stratégiai kerettel való összhang biztosítása érdekében.

A Bizottság közös stratégiai keretre .

Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia jelentős változása esetén a Bizottság felülvizsgálja és adott esetben, a 142. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló aktus révén átdolgozott közös stratégiai keretet fogad el.

A közös stratégiai keret elfogadását követő 6 hónapon belül a tagállamok, amennyiben szükséges, partnerségi szerződésük és programjaik módosítását javasolják az átdolgozott közös stratégiai kerettel való összhang biztosítása érdekében.

Indokolás

A felhatalmazáson alapuló jogi aktusok lehetővé teszik, hogy a jogalkotó felhatalmazást adjon az Európai Bizottság részére olyan általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, amelyek a jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseit kiegészítik, illetve módosítják. A közös stratégiai keret pedig iránymutatásokat és közös szabályokat kíván megfogalmazni a közösen kezelt alapok egészére, olyan alapvetően fontos elemeket tartalmaz tehát, amelyeket az összes európai intézménynek be kell nyújtani, és amelyek szükség esetén módosíthatók.

18.   módosítás

13. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

A partnerségi szerződés előkészítése

1.   Valamennyi tagállam előkészíti a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra szóló partnerségi szerződését.

2.   A partnerségi szerződést a tagállamok az 5. cikkben említett partnerekkel együttműködve készítik el. A partnerségi szerződést a Bizottsággal folytatott párbeszéd útján készítik elő.

3.   A partnerségi szerződés a KSK-alapokból az érintett tagállamnak nyújtott összes támogatást tartalmazza.

4.   A közös stratégiai keret elfogadását követő 3 hónapon belül valamennyi tagállam átadja a partnerségi szerződését a Bizottságnak.

A partnerségi szerződés előkészítése

1.   Valamennyi tagállam előkészíti a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra szóló partnerségi szerződését.

2   

.   A partnerségi szerződést a tagállamok az 5. cikkben említett partnerekkel együttműködve készítik el. A partnerségi szerződést a Bizottsággal folytatott párbeszéd útján készítik elő.

.   A partnerségi szerződés a KSK-alapokból az érintett tagállamnak nyújtott összes támogatást tartalmazza.

   A közös stratégiai keret elfogadását követő hónapon belül valamennyi tagállam átadja a partnerségi szerződését a Bizottságnak.

Indokolás

Meggyőződésünk, hogy a regionális és helyi önkormányzatoknak – a kohéziós politika finanszírozóiként és megvalósítóiként – teljes mértékben részt kell venniük e politika kidolgozásában, megtárgyalásában, végrehajtásában és módosításában. Ha tekintetbe vesszük a kért információk mennyiségét és alaposságát, illetve azt, hogy a programokat a szerződéssel egyidejűleg kell benyújtani (ahogyan azt a 23. cikk (3) bekezdése előírja), és hogy hatékony partnerségi tevékenységet kell biztosítani, a megvalósításhoz hosszabb időre van szükség.

19.   módosítás

14. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

A partnerségi szerződés tartalma

A partnerségi szerződés az alábbiakat határozza meg:

a)

az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiával való összhangot biztosító rendelkezések, beleértve az alábbiakat:

i)

az egyenlőtlenségek és fejlesztési szükségletek elemzése a közös stratégiai keretben meghatározott tematikus célkitűzések és főbb intézkedések, valamint a Szerződés 121. cikke (2) bekezdése szerinti országspecifikus ajánlásokban és a Szerződés 148. cikke (2) bekezdése szerint elfogadott vonatkozó tanácsi ajánlásokban meghatározott célok tekintetében;

ii)

a programok előzetes értékelésének összefoglaló elemzése, amely indokolja a tematikus célkitűzések kiválasztását és a KSK-alapok indikatív elosztását;

iii)

valamennyi tematikus célkitűzés esetében az egyes KSK-alapoknál várható főbb eredmények összefoglalása;

iv)

az uniós támogatás indikatív elosztását nemzeti szinten mindegyik KSK-alapra vonatkozóan, tematikus célkitűzésekre lebontva, valamint az éghajlat-változási célkitűzésekre meghatározott támogatás indikatív teljes összegét;

v)

az együttműködés főbb prioritásai, adott esetben figyelembe véve a makro-regionális és a tengeri medencével kapcsolatos stratégiákat;

vi)

a KSK-alapok végrehajtására vonatkozó horizontális politikákat és politikai célkitűzéseket;

b)

a KSK-alapok által támogatott, a területfejlesztésre vonatkozó integrált megközelítés, amely meghatározza:

i)

azokat a nemzeti és regionális szintű mechanizmusokat, amelyek biztosítják a KSK-alapok közötti, illetve más uniós és nemzeti finanszírozási eszközökkel való összehangolást;

ii)

azokat a rendelkezéseket, amelyek biztosítják a KSK-alapok városi, vidéki, tengerparti és halászati területek, valamint sajátos területi jellemzőkkel bíró területek fejlesztése érdekében történő felhasználására vonatkozó integrált megközelítést, különösen a 28., 29. és 99. cikkel összefüggő végrehajtási intézkedéseket, adott esetben azoknak a városoknak a felsorolásával, amelyek az ERFA-rendelet 7. cikkében említett városfejlesztési platformban részt vesznek;

[…]

e)

a KSK-alapok eredményes végrehajtását biztosító rendelkezések, beleértve az alábbiakat:

i)

annak felmérése, hogy szükséges-e a hatóságok és – adott esetben – a kedvezményezettek igazgatási kapacitásának megerősítése, és az e célból tett intézkedések;

ii)

a kedvezményezettek igazgatási terheinek csökkentése érdekében a programokban tervezett intézkedések összefoglalása a vonatkozó célokkal;

iii)

a meglévő elektronikus adatcsere-rendszerek értékelése, valamint a tervezett intézkedések, amelyek lehetővé teszik, hogy a kedvezményezettek és a programok irányításáért és ellenőrzéséért felelős hatóságok közötti teljes információcsere kizárólag elektronikus adatcsere révén megvalósítható legyen.

A partnerségi szerződés tartalma

A partnerségi szerződés az alábbiakat határozza meg:

a)

az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégiával való összhangot biztosító rendelkezések, beleértve az alábbiakat:

i)

az egyenlőtlenségek és fejlesztési szükségletek elemzése a közös stratégiai keretben meghatározott tematikus célkitűzések és főbb intézkedések, valamint a Szerződés 121. cikke (2) bekezdése szerinti országspecifikus ajánlásokban és a Szerződés 148. cikke (2) bekezdése szerint elfogadott vonatkozó tanácsi ajánlásokban meghatározott célok tekintetében;

ii)

iii)

valamennyi tematikus célkitűzés esetében az egyes KSK-alapoknál várható főbb eredmények összefoglalása;

v)

a KSK-alapok végrehajtására vonatkozó horizontális politikákat és politikai célkitűzéseket;

v)

az ERFA-hoz, az ESZA-hoz és a KA-hoz tartozó programok – az európai területi együttműködéssel kapcsolatos célhoz tartozók kivételével –, valamint az EMVA-hoz és az ETHA-hoz tartozó programok felsorolása az egyes indikatív pénzelosztások KSK-alaponkénti és évenkénti bontásával;

b)

a KSK-alapok által támogatott, a területfejlesztésre vonatkozó integrált megközelítés, amely meghatározza:

i)

azokat a nemzeti és regionális szintű mechanizmusokat, amelyek biztosítják a KSK-alapok közötti, illetve más uniós és nemzeti finanszírozási eszközökkel való összehangolást;

ii)

azokat a rendelkezéseket, amelyek biztosítják a KSK-alapok városi, , vidéki, tengerparti és halászati területek, valamint sajátos területi jellemzőkkel bíró területek fejlesztése érdekében történő felhasználására vonatkozó integrált megközelítést, különösen a 28., 29. és 99. cikkel összefüggő végrehajtási intézkedéseket, adott esetben azoknak a városoknak a felsorolásával, amelyek az ERFA-rendelet 7. cikkében említett városfejlesztési platformban részt vesznek;

[…]

(e)

a KSK-alapok eredményes végrehajtását biztosító rendelkezések, beleértve az alábbiakat:

i)

a kedvezményezettek igazgatási terheinek csökkentése érdekében a programokban tervezett intézkedések összefoglalása a vonatkozó célokkal;

ii)

a meglévő elektronikus adatcsere-rendszerek értékelése, valamint a tervezett intézkedések, amelyek lehetővé teszik, hogy a kedvezményezettek és a programok irányításáért és ellenőrzéséért felelős hatóságok közötti teljes információcsere kizárólag elektronikus adatcsere révén megvalósítható legyen.

Indokolás

Nem szükséges, hogy az operatív programok keretében már benyújtott és megvitatott adatok újra szerepeljenek a partnerségi szerződésben, e rendelkezések valójában terjengősek, és nem az egyszerűsítés irányába hatnak. Ráadásul a tagállamok nem vállalhatják fel a regionális és helyi szinten előzetesen vállalt kötelezettségeket.

A KSK-alapok felhasználásának integrált megközelítése szintén elengedhetetlen a városkörnyéki térségek számára, máskülönben félő, hogy nem csupán a vidéki területeknek szóló alapoktól fosztjuk meg ezeket a területeket, hanem a városoknak nyújtott pénzügyi támogatásoktól is, és mindezt akkor, amikor a városkörnyéki területek száma egyre növekszik az EU-ban.

Az európai területi együttműködést – többoldalú jellege miatt – nem lehet a partnerségi szerződés eszközén keresztül irányítani. Ezért kifejezetten ki kell venni annak érvényességi köréből.

20.   módosítás

16. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Tematikus koncentráció

Az alapokra vonatkozó szabályokkal összhangban a tagállamok a támogatást az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia kapcsán a legnagyobb hozzáadott értéket teremtő intézkedésekre összpontosítják, kezelve a Szerződés 121. cikke (2) bekezdése szerinti országspecifikus ajánlásokban és a Szerződés 148. cikke (4) bekezdése alapján elfogadott tanácsi ajánlásokban azonosított kihívásokat és figyelembe véve a nemzeti és regionális szükségleteket.

Tematikus koncentráció

Az alapokra vonatkozó szabályokkal összhangban a tagállamok a támogatást az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia kapcsán a legnagyobb hozzáadott értéket teremtő intézkedésekre összpontosítják, kezelve a Szerződés 121. cikke (2) bekezdése szerinti országspecifikus ajánlásokban és a Szerződés 148. cikke (4) bekezdése alapján elfogadott tanácsi ajánlásokban azonosított kihívásokat és figyelembe véve a nemzeti és regionális szükségleteket.

Indokolás

Az RB egyetért azzal az elvvel, hogy a források nagyobb része korlátozott számú tematikus célkitűzésre/beruházási prioritásra koncentrálódjon, ugyanakkor úgy véli, hogy a célkitűzések és prioritások kiválasztását az irányító hatóságokra kell bízni az Európa 2020 és a közös stratégiai keret céljainak helyi meghatározása alapján.

21.   módosítás

17. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

Előzetes feltételrendszer

1.   Mindegyik KSK-alap esetében az előzetes feltételeket az adott alapra vonatkozó szabályokban határozzák meg.

2.   A tagállamok értékelik, hogy a vonatkozó előzetes feltételek teljesülnek-e.

3.   Amennyiben az előzetes feltételek a partnerségi szerződés elküldésének napján nem teljesülnek, a tagállamok a partnerségi szerződésben összefoglalják a nemzeti és regionális szinten végrehajtandó intézkedéseket a végrehajtás ütemtervével együtt, biztosítva, hogy arra legkésőbb két évvel a partnerségi szerződés megkötése után vagy 2016. december 31-ig sor kerül, attól függően, hogy melyik következik be előbb.

4.   A tagállamoknak a megfelelő programokban meg kell adniuk az előzetes feltételek teljesítésével kapcsolatos részletes intézkedéseket, beleértve a végrehajtás ütemtervét is.

5.   A Bizottság a partnerségi szerződés és a programok értékelésének keretében megvizsgálja az előzetes feltételek teljesítésére vonatkozóan megadott információkat. Egy adott program elfogadásakor dönthet úgy, hogy felfüggeszti a programnak szánt összes időközi kifizetést vagy azok egy részét az előzetes feltételrendszer teljesítését biztosító intézkedések kielégítő végrehajtásáig. Amennyiben az előzetes feltételrendszer teljesítését biztosító intézkedések végrehajtására a programban meghatározott határidőig nem kerül sor, a Bizottság felfüggesztheti a kifizetéseket.

6.   Az 1–5. bekezdések nem vonatkoznak az európai területi együttműködési cél alá tartozó programokra.

Előzetes feltételrendszer

1.   Mindegyik KSK-alap esetében az előzetes feltételeket az adott alapra vonatkozó szabályokban határozzák meg.

2.   A tagállamok értékelik, hogy a vonatkozó előzetes feltételek teljesülnek-e .

3.   Amennyiben az előzetes feltételek a partnerségi szerződés elküldésének napján nem teljesülnek, a tagállamok a partnerségi szerződésben összefoglalják a nemzeti és regionális szinten végrehajtandó intézkedéseket a végrehajtás ütemtervével együtt, biztosítva, hogy arra legkésőbb évvel a partnerségi szerződés megkötése után vagy 2016. december 31-ig sor kerül, attól függően, hogy melyik következik be előbb.

4.   A tagállamoknak a megfelelő programokban meg kell adniuk az előzetes feltételek teljesítésével kapcsolatos intézkedéseket, beleértve a végrehajtás ütemtervét is.

5.   A Bizottság a partnerségi szerződés és a programok értékelésének keretében megvizsgálja az előzetes feltételek teljesítésére vonatkozóan megadott információkat. Amennyiben az előzetes feltételrendszer teljesítését biztosító intézkedések végrehajtására a programban meghatározott határidőig nem kerül sor, a Bizottság felfüggesztheti a kifizetéseket.

6.   Az 1–5. bekezdések nem vonatkoznak az európai területi együttműködési cél alá tartozó programokra.

Indokolás

Úgy véljük, hogy ezeknek az előzetes feltételeknek nem kellene a kifizetések felfüggesztéséhez vagy pénzügyi korrekciókhoz vezetniük, kivéve azokat a feltételeket, amelyeknek teljesítését vállalta a tagállam. Ugyanis ha ezeket az előzetes feltételeket nem tartják tiszteletben a programozási időszak kezdetén, a kapcsolódó beruházást nem lehet majd beütemezni, ennélfogva nem indokolt utólagos szankciókat alkalmazni. Emellett alapvetően fontos, hogy az Európai Bizottság tekintetbe vegye minden egyes tagállam intézményi körülményeit, illetve a hatáskörök azokon belüli megosztását. Hiszen elképzelhetetlen, hogy egy tagállam felvállalja azokat a feladatokat, amelyek a helyi és regionális önkormányzatok hatáskörébe tartoznak, és ez fordítva is igaz.

22.   módosítás

18. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

Eredményességi tartalék

Az egyes KSK-alapoknak juttatott források 5 %-a – az európai területi együttműködési cél és az ETHA-rendelet V. címének nyújtott források kivételével – eredményességi tartalékot képez, amelyet a 20. cikk rendelkezéseinek megfelelően kell elosztani.

tartalék

Indokolás

A módosító indítvány azon álláspontunkat tükrözi, hogy ellenezzük az eredményességi tartalék nemzeti szinten történő létrehozását, mivel félő, hogy egy effajta mechanizmus a kiegészítő finanszírozásra való jogosultság reményében különösen alacsony, vagyis könnyen elérhető eredménycélok kitűzésére ösztönöz majd, ami végül ahhoz vezet, hogy a kevésbé ambiciózus projektek élveznek elsőbbséget, és csökken az innovációs kedv.

Ezzel szemben támogatjuk egy rugalmassági tartalék felállítását az automatikusan felszabadított előirányzatok alapján, amelynek célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés terén a kísérleti kezdeményezések finanszírozása, vagy pedig a beavatkozás válsághelyzet esetén, az egyes tagállamoknak kiutalt keretek között maradva.

23.   módosítás

19. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Eredményességértékelés

1.   A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben valamennyi tagállamban 2017-ben és 2019-ben felülvizsgálja a programok teljesítését az adott partnerségi szerződésben és a programokban meghatározott eredményességi keretre tekintettel. Az eredményességi keret létrehozásának módszere az I. mellékletben kerül meghatározásra.

2.   A felülvizsgálat során megvizsgálják a programok részcélértékeinek teljesítését a prioritások szintjén, az elért eredményekről szóló, 2017-ben és 2019-ben a tagállamok által benyújtott jelentésekben bemutatott információk és értékelések alapján.

Eredményességértékelés

1.   A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben valamennyi tagállamban 2017-ben és 2019-ben felülvizsgálja a programok teljesítését az adott partnerségi szerződésben és a programokban meghatározott eredményességi keretre tekintettel. Az eredményességi keret létrehozásának módszere az I. mellékletben kerül meghatározásra.

2.   A felülvizsgálat során megvizsgálják a programok részcélértékeinek teljesítését a prioritások szintjén, az elért eredményekről szóló, 2017-ben és 2019-ben a tagállamok által benyújtott jelentésekben bemutatott információk és értékelések alapján.

   

Indokolás

A módosító indítvány azon álláspontunkat tükrözi, hogy ellenezzük az eredményességi tartalék nemzeti szinten történő létrehozását, mivel félő, hogy egy effajta mechanizmus a kiegészítő finanszírozásra való jogosultság reményében különösen alacsony, vagyis könnyen elérhető eredménycélok kitűzésére ösztönöz majd, ami végül ahhoz vezet, hogy a kevésbé ambiciózus projektek élveznek elsőbbséget, és csökken az innovációs kedv.

Az eredményességértékelés keretével kapcsolatban az RB úgy véli, hogy egy iránymutatási és az elérendő célok nyomon követésére irányuló mechanizmusra lenne szükség az ütemezési időszak teljes hosszán, melynek célja, hogy – ha nem sikerült elérni a kitűzött célokat – ne pénzügyi korrekciót kelljen alkalmazni, hanem lépjen működésbe az Európai Bizottság technikai támogatási mechanizmusa.

24.   módosítás

20. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Az eredményességi tartalék elosztása

1.   Ha a teljesítés 2017-ben elvégzett felülvizsgálata azt mutatja, hogy egy programon belül egy prioritás nem érte el a 2016. évre meghatározott mérföldköveket, akkor a Bizottság ajánlásokat tesz az érintett tagállamnak.

2.   A 2019-ben végzett felülvizsgálat alapján a Bizottság végrehajtási aktusok révén határozatot hoz, hogy megállapítsa mindegyik KSK-alapok és tagállam tekintetében, hogy mely programok és prioritások teljesítették a mérföldköveket. A tagállam javaslatot tesz, hogy az eredményességi tartalékot hogyan osszák el az említett bizottsági határozatban meghatározott programok és prioritások között. A Bizottság – a 26. cikk szerint – jóváhagyja az érintett programok módosítását. Amennyiben egy tagállam nem nyújtja be a 46. cikk (2) és (3) bekezdése szerinti információkat, akkor az érintett programokra vagy prioritásokra szánt eredményességi tartalékot nem osztják el.

3.   Amennyiben a teljesítés felülvizsgálata azt mutatja, hogy egy prioritás nem érte el a teljesítési keretrendszerben meghatározott mérföldköveket, a Bizottság – az alapokra vonatkozó szabályokban meghatározott eljárás szerint – felfüggesztheti a program prioritására szánt összes időközi kifizetést vagy annak egy részét.

4.   Amennyiben a Bizottság a program záró végrehajtási jelentésének vizsgálata alapján az eredményességi keretben meghatározott célok elérésével kapcsolatos súlyos mulasztást állapít meg, akkor az érintett prioritások vonatkozásában pénzügyi korrekciót alkalmazhat az alapokra vonatkozó szabályoknak megfelelően. A Bizottságot jogosult arra, hogy a 142. cikk szerint felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az alkalmazandó pénzügyi korrekció szintjének megállapításához szükséges kritériumok és módszertan meghatározására.

5.   A (2) bekezdés nem vonatkozik az európai területi együttműködési cél és az ETHA-rendelet V. címe alá tartozó programokra.

   

   

   

   

   

Indokolás

A módosító indítvány azon álláspontunkat tükrözi, hogy ellenezzük az eredményességi tartalék nemzeti szinten történő létrehozását, mivel félő, hogy egy effajta mechanizmus a kiegészítő finanszírozásra való jogosultság reményében különösen alacsony, vagyis könnyen elérhető eredménycélok kitűzésére ösztönöz majd, ami végül ahhoz vezet, hogy a kevésbé ambiciózus projektek élveznek elsőbbséget, és csökken az innovációs kedv.

25.   módosítás

21. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A tagállamok gazdaságpolitikájának koordinációjához kötött feltételrendszer

 

   […]

4.   Az (1) bekezdéstől eltérően, amennyiben egy tagállam az (1) bekezdés d) pontja alapján részesül pénzügyi támogatásban, és a támogatás kiigazítási programhoz van kötve, a Bizottság – a rendelkezésre álló KSK-alapok növekedésre és versenyképességre gyakorolt hatásának maximalizálásához – a tagállam javaslatai nélkül módosíthatja a partnerségi szerződést és a programokat. A partnerségi szerződés és az érintett programok eredményes végrehajtásának biztosítására a Bizottság részt vesz irányításukban, olyan módon, ahogyan az meghatározásra került a kiigazítási programban vagy a tagállammal aláírt egyetértési megállapodásban.

5.   Amennyiben a tagállam nem tesz eleget az (1) bekezdésben említett bizottsági kérésnek, vagy a (2) bekezdésben említett bizottsági észrevételekre nem válaszol egy hónapon belül kielégítő módon, akkor a Bizottság – észrevételeinek megtétele után számított három hónapon belül – határozatot fogadhat el, végrehajtási aktusok révén, amellyel teljes egészében vagy részben felfüggesztheti az érintett programok részére folyósított kifizetéseket.

6.   A Bizottság felfüggeszti, végrehajtási aktusok révén, az érintett programok részére folyósított kifizetéseket és kötelezettségvállalásokat, amennyiben:

a)

a Tanács úgy határoz, hogy a tagállam nem tesz eleget a Tanács által, a Szerződés 136. cikkének (1) bekezdésével összhangban meghatározott egyedi intézkedéseknek;

b)

a Tanács – a Szerződés 126. cikkének (8) bekezdésével összhangban úgy határoz, hogy az érintett tagállam nem tett eredményes intézkedéseket a túlzott hiánya kiigazítására;

c)

a Tanács [a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló] …/2011/EU rendelet 8. cikkének (3) bekezdésével összhangban arra következtetésre jut, hogy a tagállam, két egymást követő alkalommal, nem nyújtott be megfelelő kiigazítási intézkedési tervet, vagy a Tanács határozatban kimondja a megfelelés hiányát az említett rendelet 10. cikkének (4) bekezdésével összhangban;

d)

a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a tagállam nem tette meg a 407/2010/EK tanácsi rendeletben vagy a 332/2002/EK tanácsi rendeletben említett kiigazítási program végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és ennek következtében úgy határoz, hogy nem hagyja jóvá az e tagállam számára megítélt pénzügyi támogatás kifizetését;

e)

az európai stabilitási mechanizmus igazgatótanácsa arra a következtésre jut, hogy nem teljesült a feltételrendszer, amelyet a tagállam számára az ESM-hitel formájában nyújtott ESM pénzügyi támogatáshoz meghatároztak, és ennek következtében úgy határoz, hogy a megítélt stabilitási támogatást nem fizeti ki.

7.   A kifizetések és kötelezettségvállalások (5), illetve (6) bekezdés szerint történő részleges vagy teljes felfüggesztéséről hozott határozat meghozatalakor a Bizottság biztosítja, hogy a felfüggesztés arányos és eredményes legyen, figyelembe véve az érintett tagállam gazdasági és szociális helyzetét, és tiszteletben tartja a tagállamok egyenlő bánásmódhoz való jogát, különös tekintettel a felfüggesztésnek az érintett tagállam gazdaságára gyakorolt hatására.

8.   A Bizottság – késedelem nélkül – megszünteti a kifizetések és kötelezettségvállalások felfüggesztését, amennyiben a tagállam a Bizottság kérésének megfelelő, és a Bizottság által elfogadott módosítási javaslatot terjeszt elő a partnerségi szerződéssel és az érintett programokkal kapcsolatban, és adott esetben:

a)

a Tanács úgy határoz, hogy a tagállam eleget tesz a Tanács által, a Szerződés 136. cikke (1) bekezdésével összhangban meghatározott egyedi intézkedéseknek;

b)

a túlzott hiány esetén követendő eljárást az 1467/97/EK rendelet 9. cikkével összhangban felfüggesztik, vagy a Tanács a Szerződés 126. cikkével összhangban úgy határoz, hogy hatályon kívül helyezi a túlzott hiány meglétéről szóló határozatot;

c)

a Tanács támogatja a(z) …/EU rendelet [EIP rendelet] 8. cikkének (2) bekezdésével összhangban az érintett tagállam által benyújtott kiigazítási intézkedési tervet, vagy az említett rendelet 10. cikkének (5) bekezdésével összhangban felfüggesztik a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást, vagy a Tanács az említett rendelet 11. cikkével összhangban lezárta a túlzott egyensúlyhiány esetén követendő eljárást;

d)

a Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a tagállam megtette a 407/2010/EK tanácsi rendeletben vagy a 332/2002/EK tanácsi rendeletben említett kiigazítási program végrehajtásához szükséges intézkedéseket, és ennek következtében úgy határoz, hogy jóváhagyja az e tagállam számára megítélt pénzügyi támogatás kifizetését;

e)

Az európai stabilitási mechanizmus igazgatótanácsa arra a következtésre jut, hogy teljesült a feltételrendszer, amelyet a tagállam számára az ESM-hitel formájában nyújtott ESM pénzügyi támogatáshoz meghatároztak, és ennek következtében úgy határoz, hogy a megítélt stabilitási támogatást kifizeti.

Ezzel egy időben a Tanács – a Bizottság javaslatára – határozatot hoz a felfüggesztett kötelezettségvállalások újraelosztásáról a 2014–2020 közötti időszakra vonatkozó többéves pénzügyi keret megállapításáról szóló […]/EU tanácsi rendelet 8. cikkével összhangban.

A tagállamok gazdaságpolitikájának koordinációjához kötött feltételrendszer

 

   […]

   

   

   

   

   

Indokolás

Határozottan elutasítjuk azokat a javaslatokat, amelyek a Stabilitási és Növekedési Paktum betartásához kötnék a kohéziós politikát (makrogazdasági feltételrendszer); a Régiók Bizottsága úgy véli, hogy a makrogazdasági feltételrendszert nem a kohéziós politika célkitűzéseivel kell összekapcsolni; ezért úgy ítéli, meg, hogy a területi önkormányzatokat nem büntethetik azért, mert egyes tagállamok nem tartják tiszteletben – mindenekelőtt a nemzeti költségvetési hiánnyal kapcsolatos – kötelezettségvállalásaikat; Elismeri, hogy bizonyos esetekben elengedhetetlen a szerződés és az operatív programok módosítása, elutasítja azonban a kifizetések részleges vagy teljes felfüggesztésének lehetőségét.

26.   módosítás

23. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottságának módosítása

A programok előkészítése

1.   A KSK-alapokat programok révén kell végrehajtani, a partnerségi szerződésnek megfelelően. Valamennyi program a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozik.

2.   A programokat a tagállam vagy a tagállam által kijelölt hatóság állítja össze a partnerekkel együttműködésben.

3.   A programokat a tagállamok a partnerségi szerződéssel egyidejűleg nyújtják be, az európai területi együttműködéshez tartozó programok kivételével, amelyeket a közös stratégiai keret elfogadását követő hat hónapon belül kell benyújtani. Minden programhoz csatolják a 48. cikkben meghatározott előzetes értékelést.

A programok előkészítése

1.   A KSK-alapokat programok révén kell végrehajtani, a partnerségi szerződésnek megfelelően. Valamennyi program a 2014. január 1. és 2020. december 31. közötti időszakra vonatkozik.

2.   A programokat a tagállam vagy a tagállam által kijelölt hatóság állítja össze a partnerekkel együttműködésben.

   

    A programokat a tagállamok a partnerségi szerződés nyújtják be, az európai területi együttműködéshez tartozó programok kivételével, amelyeket a közös stratégiai keret elfogadását követő hat hónapon belül kell benyújtani. Minden programhoz csatolják a 48. cikkben meghatározott előzetes értékelést.

Indokolás

Az RB úgy véli, hogy valamennyi szereplőnek (az Európai Bizottságnak, a tagállamoknak, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknak) ösztönöznie és konkrétan támogatnia kellene, hogy több alapot kombináló programok kerüljenek kidolgozásra (ezt a megoldást az RB határozottan támogatja). Ennek érdekében fel kell számolni minden eljárási jellegű akadályt, illetve el kell kerülni – az arányosság elve alapján felmerülő – mindazon ellenőrzések többletterhét, amelyek abból fakadhatnának, hogy a több alapot kombináló programok jelentősebb pénzügyi dimenzióval bírnak. Az RB attól is tart, hogy a szerződés és a programok egyidejű benyújtása késedelmet okozhat a műveletek beindításában, ezért javasolja a 6 hónapos határidőt.

27.   módosítás

25. cikk (1.) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A programok elfogadásának eljárása

1.   A Bizottság értékeli a programok összhangját e rendelettel, az alapokra vonatkozó szabályokkal, a tematikus célkitűzésekhez és az egyes KSK-alapokra vonatkozó uniós prioritásokhoz való tényleges hozzájárulásukkal, a közös stratégiai kerettel, a partnerségi szerződéssel, a Szerződés 121. cikke (2) bekezdése szerinti országspecifikus ajánlásokkal és a Szerződés 148. cikke (4) bekezdése alapján kiadott tanácsi ajánlásokkal, figyelembe véve az előzetes értékelést. Az értékelés különösen a program stratégiájának megfelelőségét, a programhoz rendelt célkitűzéseket, mutatókat, célokat és a költségvetési források elosztását vizsgálja.

A programok elfogadásának eljárása

1.   A Bizottság értékeli a programok összhangját e rendelettel, az alapokra vonatkozó szabályokkal, a tematikus célkitűzésekhez és az egyes KSK-alapokra vonatkozó uniós prioritásokhoz való tényleges hozzájárulásukkal, a közös stratégiai kerettel, a partnerségi szerződéssel, a Szerződés 121. cikke (2) bekezdése szerinti országspecifikus ajánlásokkal és a Szerződés 148. cikke (4) bekezdése alapján kiadott tanácsi ajánlásokkal, figyelembe véve az előzetes értékelést. Az értékelés különösen a program stratégiájának megfelelőségét , a programhoz rendelt célkitűzéseket, mutatókat, célokat és a költségvetési források elosztását vizsgálja.

Indokolás

Alapvetően fontos hangsúlyozni, hogy az értékelésnek a stratégia megfelelősége mellett annak konkrét megvalósíthatóságával is foglalkoznia kell.

28.   módosítás

28. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Közösségi szinten irányított helyi fejlesztés

1.   A közösségi szinten irányított helyi fejlesztés, amely az EMVA esetében LEADER helyi fejlesztésnek van kijelölve:

(a)

konkrét szubregionális területeket vesz célba;

(b)

irányítása az adott közösség szintjén történik, a helyi társadalmi-gazdasági érdekek köz- és magánszférabeli képviselőiből álló helyi akciócsoportok révén, ahol döntéshozatali szinten sem a közszféra, sem egyetlen más érdekcsoport nem rendelkezik a szavazati jogok 49 %-ot meghaladó hányadával;

Közösségi szinten irányított helyi fejlesztés

1.   A közösségi szinten irányított helyi fejlesztés, amely az EMVA esetében LEADER helyi fejlesztésnek van kijelölve:

(a)

konkrét szubregionális területeket vesz célba;

(b)

irányítása az adott közösség szintjén történik, a helyi társadalmi-gazdasági érdekek köz- és magánszférabeli képviselőiből álló helyi akciócsoportok révén, ahol döntéshozatali szinten sem a közszféra, sem egyetlen más érdekcsoport nem rendelkezik a szavazati jogok 49 %-ot meghaladó hányadával;

Indokolás

Ha a helyi partnerségek már léteznek, nem büntethetők igazságtalanul azért, mert belső szavazati rendszerük nem pontosan felel meg az irányelvtervezet által megkívántnak. A rendeletnek elegendő mozgásteret kellene biztosítania a partnereknek ahhoz, hogy a partnerségi szerződés előkészítése során működőképes megoldást találjanak.

29.   módosítás

29. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Helyi fejlesztési stratégiák

1.   Egy helyi fejlesztési stratégia legalább az alábbi elemeket tartalmazza:

a)

a stratégia által lefedett terület és lakosság meghatározása;

b)

a terület fejlesztési szükségleteinek és lehetőségeinek az elemzése, beleértve az előnyök, hátrányok, lehetőségek és veszélyek elemzését;

c)

a stratégia és a célkitűzései leírása, a stratégia integrált és innovatív jellegének a leírása és a célkitűzések hierarchiája, beleértve a kimenetek vagy eredmények egyértelmű és mérhető céljait. A stratégia koherens valamennyi részt vevő KSK-alap vonatkozó programjaival;

d)

a közösség stratégia kidolgozásába történő bevonásának a leírása;

e)

egy cselekvési terv, amely bemutatja, hogyan történik a célkitűzések alapján az intézkedések meghatározása;

f)

a stratégia irányítási és figyelemmel kísérési intézkedéseinek a leírása, amely bemutatja, hogyan tudja a helyi akciócsoport végrehajtani a stratégiát, és az értékelésre vonatkozó konkrét intézkedések leírása;

g)

a stratégia pénzügyi terve, beleértve az egyes KSK-alapokból tervezett forráselosztást.

2.   A tagállamok meghatározzák a helyi fejlesztési stratégiák kiválasztási kritériumait. Az alapokra vonatkozó szabályok is meghatározhatnak kiválasztási kritériumokat.

[…]

6.   A Bizottságot fel kell hatalmazni, hogy a 142. cikknek megfelelően felhatalmazáson alapuló jogi aktusokat fogadjon el az 1(a) bekezdésben említett stratégia által lefedett terület és lakosság meghatározásáról.

Helyi fejlesztési stratégiák

1.   Egy helyi fejlesztési stratégia az alábbi elemeket tartalmazza:

(a)

a stratégia által lefedett terület és lakosság meghatározása;

(b)

a terület fejlesztési szükségleteinek és lehetőségeinek az elemzése, beleértve az előnyök, hátrányok, lehetőségek és veszélyek elemzését;

(c)

a stratégia és a célkitűzései leírása, integrált jelleg

egy cselekvési terv, amely bemutatja, hogyan történik a célkitűzések alapján az intézkedések meghatározása;

(e)

a stratégia irányítási és figyelemmel kísérési intézkedéseinek a leírása, amely bemutatja, hogyan tudja a helyi akciócsoport végrehajtani a stratégiát, és az értékelésre vonatkozó konkrét intézkedések leírása;

(f)

a stratégia pénzügyi terve, beleértve az egyes KSK-alapokból tervezett forráselosztást.

2.   A tagállamok meghatározzák a helyi fejlesztési stratégiák kiválasztási kritériumait. Az alapokra vonatkozó szabályok is meghatározhatnak kiválasztási kritériumokat.

[…]

   

Indokolás

Üdvözöljük az Európai Bizottságnak a helyi fejlesztésre irányuló fellépésekre és az integrált területi befektetésekre vonatkozó javaslatait, egyúttal kérjük ezen új rendelkezések végrehajtási módozatainak és eljárásainak egyszerűsítését, hogy a helyi szereplőket ne riasszák el azok alkalmazásától. Ezért túlzásnak tekintjük, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus határozza meg a helyi fejlesztési stratégiában érdekelt területet és lakosságot, mivel az adott terület dinamikájának és problémáinak speciális ismeretét feltételező végrehajtás jellegzetesen a helyi és regionális önkormányzatok hatásköre. Teljes mértékben lehetővé kellene tenni a helyi fejlesztési stratégiáknak az integrált területi beruházások és a közös cselekvési tervek végrehajtásával való kombinálását.

Egyébiránt fontos, hogy a helyi fejlesztésre irányuló végrehajtandó stratégiák támogatni tudják a városi és vidéki területek közötti kapcsolatokat, valamint hogy a városkörnyéki térségek helyi szereplői teljes jogú partnerek lehessenek ezekben a helyi fejlesztési stratégiákban.

30.   módosítás

35. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Pénzügyi eszközök kiadásaira vonatkozó kifizetési kérelmek

2.   A 33. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, a 33. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontja szerint végrehajtott pénzügyi eszközök tekintetében a kifizetési kérelemben szereplő teljes támogatható kiadásnak tartalmaznia kell a pénzügyi eszköz számára egy előre meghatározott, legfeljebb kétéves időszak során a végső kedvezményezettben végrehajtott beruházás céljára kifizetett vagy várhatóan kifizetendő teljes támogatási összeget, beleértve az irányítási költségeket vagy díjakat.

3.   A (2) bekezdés szerint meghatározott összeget ki kell igazítani a későbbi kifizetési kérelmekben az érintett pénzügyi eszköz számára előzőleg kifizetett támogatás összege és a végső kedvezményezettben történt beruházás kifizetett irányítási költségekkel és díjakkal megnövelt tényleges összege közötti különbség figyelembe vétele érdekében. Ezeket az összegeket a kifizetési kérelemben külön meg kell jelölni.

[…]

Pénzügyi eszközök kiadásaira vonatkozó kifizetési kérelmek

2.   A 33. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett, a 33. cikk (4) bekezdésének a) és b) pontja szerint végrehajtott pénzügyi eszközök tekintetében a kifizetési kérelemben szereplő teljes támogatható kiadásnak tartalmaznia kell a pénzügyi eszköz számára egy előre meghatározott, legfeljebb kétéves időszak során a végső kedvezményezett kifizetett vagy várhatóan kifizetendő teljes támogatási összeget, beleértve az irányítási költségeket vagy díjakat.

3.   

[…]

Indokolás

A rendeletre vonatkozó javaslat szövege különösen ösztönzi az Európai Bizottság által felállított standard eszközök alkalmazását, aminek általunk is elfogadott célja, hogy fékezze a csupán a kiadások igazolását célzó pénzügyi tervezési eszközök túlzott igénybevételét. Az RB által javasolt módosítások az egyensúly helyreállítását célozzák, mely a feltételek és kikötések nagyobb diverzifikációja, valamint az előirányzatok tiszteletben tartásának képességével kapcsolatos toleranciaküszöb bevezetése révén valósul meg.

31.   módosítás

39. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A program zárása után megmaradt források felhasználása

A tagállamok elfogadják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a program zárása utáni legalább 10 éves időszak során a KSK-alapokból a pénzügyi eszköz számára nyújtott támogatásból eredő tőkeforrásokat, nyereséget vagy más jövedelmet vagy hozamot a program céljainak megfelelően felhasználják.

A program zárása után megmaradt források felhasználása

A tagállamok elfogadják a szükséges intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a program zárása utáni legalább éves időszak során a KSK-alapokból a pénzügyi eszköz számára nyújtott támogatásból eredő tőkeforrásokat, nyereséget vagy más jövedelmet vagy hozamot a program céljainak megfelelően felhasználják.

Indokolás

Úgy véli, hogy annak az időszaknak, amikor a pénzügyi tervezési eszközöket és az abból származó forrásokat kell felhasználni, nem kellene ennyire hosszúnak lennie. Egy, a program zárása utáni 10 éves időszak ugyanis hosszú távú jogi bizonytalanságot jelent.

32.   módosítás

40. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A pénzügyi eszközök végrehajtásáról szóló jelentés

2.   Az (1) bekezdésben említett jelentés valamennyi pénzügyi eszközre vonatkozóan az alábbi információkat tartalmazza:

a)

a program és a prioritás meghatározása, amelyből a KFK alapokból származó támogatást nyújtották;

[…]

e)

a Bizottság számára benyújtott kifizetési kérelemben szereplő, a pénzügyi eszköz által a végső kedvezményezett számára nyújtott vagy garanciaszerződésben vállalt teljes támogatási összeg programonként és prioritásonként vagy intézkedésenként;

f)

a pénzügyi eszköz bevételei és kapott visszafizetései;

g)

a pénzügyi eszköz által tett beruházások multiplikátor hatása, illetve a beruházások és részvételek értéke;

h)

a pénzügyi eszköz hozzájárulása az érintett program és prioritás mutatóinak eléréséhez.

[…]

A pénzügyi eszközök végrehajtásáról szóló jelentés

2.   Az (1) bekezdésben említett jelentés valamennyi pénzügyi eszközre vonatkozóan az alábbi információkat tartalmazza:

a)

a program és a prioritás meghatározása, amelyből a KFK alapokból származó támogatást nyújtották;

[…]

e)

a Bizottság számára benyújtott kifizetési kérelemben szereplő, a pénzügyi eszköz által a végső kedvezményezett számára nyújtott vagy garanciaszerződésben vállalt teljes támogatási összeg programonként és prioritásonként vagy intézkedésenként;

f)

a pénzügyi eszköz által tett beruházások multiplikátor hatása, illetve a beruházások és részvételek értéke;

[…]

Indokolás

A cél az éves jelentési kötelezettségek leegyszerűsítése a pénzügyi eszközök alkalmazásáról az Európai Bizottság által kért adatok vonatkozásában.

33.   módosítás

42. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A monitoringbizottság összetétele

1.   A monitoringbizottság az irányító hatóság, a közreműködő szervezetek és a partnerek képviselőiből áll. A monitoringbizottság minden tagja szavazati joggalrendelkezik. Az európai területi együttműködés cél alá tartozó program monitoringbizottságában helyet kapnak az adott programban esetlegesen részt vevő harmadik ország képviselői is.

A monitoringbizottság összetétele

1.   A monitoringbizottság az irányító hatóság, a közreműködő szervezetek és a partnerek képviselőiből áll. A monitoringbizottság minden tagja szavazati joggal rendelkezik.

Az európai területi együttműködés cél alá tartozó program monitoringbizottságában helyet kapnak az adott programban esetlegesen részt vevő harmadik ország képviselői is;

Indokolás

Nem világos, hogy a harmadik országok és a legkülső területekkel szomszédos régiók részvétele hogyan illeszthető be az európai területi együttműködésbe. Az Európai Szomszédsági Támogatási Eszköz (ENI) és az Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA), valamint az ERFA keretében támogatott, a területi együttműködésről szóló rendelet 28. cikkében hivatkozott programok esetében természetesen be kell vonni harmadik országokat. A legkülső régiók esetében azonban a harmadik országok és a szomszédos régiók (kivéve: Kanári-szigetek – Marokkó) sem az ENI-ben, sem az IPA-ban nem vesznek részt. Ezek az országok EFA-támogatásban részesülnek, és az európai területi együttműködéshez való további hozzájárulásuk nem mutatható ki. Noha szükség van harmadik országokkal való együttműködésre, a legkülső régiók területi együttműködési programjai csak ERFA-előirányzatokat foglalnak magukba, és bár ezeknek az összegeknek 30 %-a felhasználható az EU területén kívül, ezek a harmadik országok nem lehetnek a monitoringbizottságok tagjai.

34.   módosítás

43. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A monitoringbizottság feladatai

1.   A monitoringbizottság évente legalább egyszer ülésezik, és felülvizsgálja a program végrehajtását és a célkitűzései elérésének eredményeit. Ennek során figyelembe veszi a pénzügyi adatokat, a közös és programspecifikus mutatókat, beleértve az eredménymutatók változásait, illetve a számszerűsített célértékek elérésének eredményeit és az eredményességmérési keretben meghatározott mérföldköveket.

A monitoringbizottság feladatai

1.   A monitoringbizottság évente legalább egyszer ülésezik, és felülvizsgálja a program végrehajtását és a célkitűzései elérésének eredményeit. Ennek során figyelembe veszi a pénzügyi adatokat, a közös és programspecifikus mutatókat, beleértve az eredménymutatók változásait, illetve a számszerűsített célértékek elérésének eredményeit az eredményességmérési keretben meghatározott mérföldköveket.

Indokolás

A program végrehajtásának értékeléséhez szükség van a 49. cikk által előírt, folyamatban lévő értékelés figyelembe vételére is.

35.   módosítás

47. cikk, új (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Általános rendelkezések

1.   Értékeléseket kell végezni a programok kidolgozása minőségének és végrehajtásának a javítása érdekében, valamint eredményességük, hatékonyságuk és hatásuk felmérésére. Az adott KSK-alapok küldetésével összhangban értékelni kell a programok hatását az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia (2) céljaihoz képest, valamint – adott esetben – a bruttó hazai termékhez (GDP-hez) és a munkanélküliséghez képest.

2.   A tagállamok biztosítják az értékelések elvégzéséhez szükséges forrásokat, továbbá az értékelésekhez szükséges adatok – beleértve a közös és adott esetben a programspecifikus mutatókra vonatkozó adatokat – előállításához és gyűjtéséhez szükséges eljárások rendelkezésre állását.

Általános rendelkezések

1.   Értékeléseket kell végezni a programok kidolgozása minőségének és végrehajtásának a javítása érdekében, valamint eredményességük, hatékonyságuk és hatásuk felmérésére. Az adott KSK-alapok küldetésével összhangban értékelni kell a programok hatását az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre vonatkozó uniós stratégia (2) céljaihoz képest, valamint – adott esetben – a bruttó hazai termékhez (GDP-hez) és a munkanélküliséghez képest.

   

   A tagállamok biztosítják az értékelések elvégzéséhez szükséges forrásokat, továbbá az értékelésekhez szükséges adatok – beleértve a közös és adott esetben a programspecifikus mutatókra vonatkozó adatokat – előállításához és gyűjtéséhez szükséges eljárások rendelkezésre állását.

 

Indokolás

Fontos, hogy a hatáselemzések során figyelembe lehessen venni más, a „GDP-n túli” megközelítés alapján szintén fontos szempontokat is, amelyeket a Régiók Bizottságának „A GDP-n innen és túl: a haladás mérése” tárgyú véleménye (vö. CoR 163/2010 fin) taglal.

36.   módosítás

48. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

3.   Az előzetes értékelés felméri:

[…]

g)

hogy a mutatók számszerűsített célértékei reálisak-e, tekintettel a KSK-alapokból előirányzott támogatásra;

h)

a javasolt támogatási forma indokoltságát;

i)

a program irányításához szükséges emberi erőforrások és igazgatási kapacitás megfelelőségét;

j)

a program monitorozását és az értékelések elvégzéséhez szükséges adatok gyűjtését végző eljárások alkalmasságát;

k)

az eredményességmérési kerethez kiválasztott mérföldkövek alkalmasságát;

l)

a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a megkülönböztetés megakadályozása érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét;

m)

a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét.

3.   Az előzetes értékelés felméri:

[…]

g)

hogy a mutatók számszerűsített célértékei reálisak-e, tekintettel a KSK-alapokból előirányzott támogatásra;

h)

a javasolt támogatási forma indokoltságát;

i)

a program irányításához szükséges emberi erőforrások és igazgatási kapacitás megfelelőségét;

)

a nemek közötti egyenlőség előmozdítása és a megkülönböztetés megakadályozása érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét;

)

a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében tervezett intézkedések megfelelőségét.

Indokolás

Az RB úgy véli, hogy az előzetes értékelés nem tartalmazhat olyan elemeket, amelyeket nem lehet megfelelően számszerűsíteni a programok aktiválása előtt, sem olyanokat, amelyeket már jeleztek más jelentésekben (pl. kezelési és ellenőrzési rendszer, partnerségi szerződés). Ennek érdekében bizonyos információk törlését javasolja.

37.   módosítás

49. cikk, új (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Értékelés a programozási időszak során

1.   Az irányító hatóság valamennyi programra vonatkozóan értékelési tervet készít és azt az alapokra vonatkozó szabályoknak megfelelően benyújtja.

2.   A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő értékelési kapacitás álljon rendelkezésre.

3.   A programozási időszak során az irányító hatóságok az értékelési terv alapján elvégzik valamennyi program értékelését, beleértve az eredményesség, a hatékonyság és a hatások értékelését. A programozási időszak során legalább egyszer értékelni kell, hogy a KSK-alapokból származó támogatás miként járult hozzá az egyes prioritások célkitűzéseihez. A monitoringbizottság valamennyi értékelést megvizsgálja és megküldi a Bizottságnak.

4.   A Bizottság saját kezdeményezésére elvégezheti a programok értékelését.

Értékelés a programozási időszak során

1.   Az irányító hatóság valamennyi programra vonatkozóan értékelési tervet készít és azt az alapokra vonatkozó szabályoknak megfelelően benyújtja.

2.   A tagállamok biztosítják, hogy megfelelő értékelési kapacitás álljon rendelkezésre.

3.   A programozási időszak során az irányító hatóságok az értékelési terv alapján elvégzik valamennyi program értékelését, beleértve az eredményesség, a hatékonyság és a hatások értékelését. A programozási időszak során legalább egyszer értékelni kell, hogy a KSK-alapokból származó támogatás miként járult hozzá az egyes prioritások célkitűzéseihez. A monitoringbizottság valamennyi értékelést megvizsgálja és megküldi a Bizottságnak.

   

.   A Bizottság saját kezdeményezésére elvégezheti a programok értékelését.

Indokolás

Az eredményorientáltabb megközelítés érdekében célszerű a folyamatban lévő értékelésekből származó iránymutatásokat valóban felhasználni a programok hatékonyságának növelésére.

38.   módosítás

54. cikk (1)bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Jövedelemtermelő műveletek

1.   Egy művelet adott referencia-időszak alatt történő elvégzése után megtermelt nettó bevételt előre meg kell határozni az alábbi módszerek egyikével:

a)

az érintett művelet típusára vonatkozó átalány formájában meghatározott százalékos arány alkalmazása;

b)

a művelet nettó bevétele jelenértékének a kiszámítása, figyelembe véve a szennyező fizet elvet és adott esetben az érintett tagállam viszonylagos jólétével kapcsolatos méltányossági megfontolásokat.

A társfinanszírozandó művelet támogatható kiadása nem haladhatja meg a művelet nettó bevétel jelenértékével csökkentett, jelenértéken számított beruházási költségét, amelyet e módszerek egyikével számítottak ki.

A 142. cikk értelmében a Bizottság jogosult felhatalmazáson alapuló jogi aktusok elfogadására a fenti a) pontban említett átalány meghatározása érdekében.

A 143. cikk (3) bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárásnak megfelelően a Bizottság végrehajtási aktusok révén elfogadja a b) pont szerinti módszertant.

Jövedelemtermelő műveletek

1.   Egy művelet adott referencia-időszak alatt történő elvégzése után megtermelt nettó bevételt előre meg kell határozni az alábbi módszerek egyikével:

a)

az érintett művelet típusára vonatkozó átalány formájában meghatározott százalékos arány alkalmazása;

b)

a művelet nettó bevétele jelenértékének a kiszámítása, figyelembe véve a szennyező fizet elvet és adott esetben az érintett tagállam viszonylagos jólétével kapcsolatos méltányossági megfontolásokat.

A társfinanszírozandó művelet támogatható kiadása nem haladhatja meg a művelet nettó bevétel jelenértékével csökkentett, jelenértéken számított beruházási költségét, amelyet e módszerek egyikével számítottak ki.

a) pontban említett átalány meghatározása érdekében

A 143. cikk (3) bekezdésében meghatározott vizsgálati eljárásnak megfelelően a Bizottság végrehajtási aktusok révén elfogadja a b) pont szerinti módszertant.

Indokolás

Úgy véli, hogy helyesebb lenne visszatérni a 2000–2006-os időszakban hatályos szabályokhoz, melyek egységes speciális (csökkentett) támogatási arány alkalmazását írták elő a jövedelemtermelő műveletek esetére, hogy ne riasszák el a projektgazdákat.

39.   módosítás

55. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Támogathatóság

1.   A kiadások támogathatóságának meghatározása a nemzeti szabályozás alapján történik, kivéve abban az esetben, ha e rendeletben vagy az alapokra vonatkozó szabályokban, illetve azok alapján egyedi szabályok megállapítására kerül sor.

[…]

6.   Valamely művelet végrehajtása során közvetlenül keletkezett nettó bevételt, amelyet a művelet jóváhagyásánál nem vettek figyelembe a kedvezményezett által benyújtott végső kifizetési kérelemben le kell vonni a művelet támogatható kiadásaiból. Ez a szabály nem vonatkozik a pénzügyi eszközökre és díjakra.

[…]

Támogathatóság

1.   A kiadások támogathatóságának meghatározása a nemzeti szabályozás alapján történik, kivéve e rendeletben vagy az alapokra vonatkozó szabályokban, illetve azok alapján egyedi szabályok megállapítására kerül sor.

[…]

   

[…]

9.   

Indokolás

Annak érdekében, hogy a végrehajtás során történő ellenőrzéseket ne tegye túlságosan nehézkessé, törölni szükséges a (6) bekezdést. Új, (9) bekezdés hozzáadása szükséges, mivel a területi együttműködés külön rendszert érdemel, mivel az eltérő nemzeti szabályok alkalmazása vagy összehangolása a projektek végrehajtásakor túl nagy adminisztratív akadályt jelentene.

40.   módosítás

59. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A vissza nem fizetendő támogatásokra való jogosultság egyedi szabályai

3.   A következő költségek nem támogathatók a KSK-alapokból:

a)

hitelkamat;

b)

beépített és be nem épített földterület vásárlása esetén az érintett művelet teljes támogatható kiadásának 10 %-át meghaladó érték. A környezetmegőrzést szolgáló kivételes és kellően indokolt esetekben magasabb százalékarány is megengedhető.

c)

hozzáadottérték-adó. Támogathatók azonban a 2006/112/EK irányelv 13. cikke (1) bekezdésének első albekezdése értelmében adóalanynak nem minősülő kategóriába nem tartozó kedvezményezett által fizetett, a héára vonatkozó nemzeti jogszabályok alapján nem visszaigényelhető héa-összegek, amennyiben az ilyen héa-összegek nem infrastruktúra biztosításával kapcsolatban merültek fel.

A vissza nem fizetendő támogatásokra való jogosultság egyedi szabályai

3.   A következő költségek nem támogathatók a KSK-alapokból:

a)

hitelkamat;

b)

beépített és be nem épített földterület vásárlása esetén az érintett művelet teljes támogatható kiadásának 10 %-át meghaladó érték. A környezetmegőrzést szolgáló kivételes és kellően indokolt esetekben magasabb százalékarány is megengedhető.

c)

hozzáadottérték-adó. .

Indokolás

Az RB szerint csak a visszaigényelhető hozzáadottérték-adó ne legyen támogatható a KSK-alapokból. Ha a közintézmények által végrehajtott valamennyi projekt esetében a nem visszaigényelhető héa nem támogatható kiadásnak minősülne, akkor ez jelentősen növelné a nemzeti társfinanszírozás összegét és veszélyeztetné a projektek végrehajtását biztosító regionális és helyi kapacitást. Ezenkívül az RB úgy véli, hogy a héa kedvezményezettek részére való támogathatóságának hiányáról rendelkező szabály az infrastruktúra biztosításával kapcsolatban diszkriminatív a többi fajta beavatkozással szemben.

41.   módosítás

64. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Akkreditáció és koordináció

 

   […]

3.   Az akkreditáció egy független ellenőrző testület véleményén alapul, amely testület megvizsgálja, hogy az adott testület megfelel-e az akkreditációs kritériumoknak. A független ellenőrző testület a nemzetközileg elfogadott ellenőrzési szabványok szerint végzi a munkáját.

[…]

5.   A tagállam kijelölhet egy koordináló testületet, amelynek feladatai a következők: a Bizottsággal való kapcsolattartás és a Bizottság tájékoztatása, az uniós szabályok összehangolt alkalmazásának előmozdítása, összefoglaló jelentés készítése, amely nemzeti szintű áttekintést nyújt valamennyi igazgatási nyilatkozatról és könyvvizsgálói véleményről, valamint a gyakori hiányosságokkal kapcsolatban végrehajtott jogorvoslati lépések koordinálása.

Akkreditáció és koordináció

 

   […]

   

[…]

   

Indokolás

A módosítás annak elkerülésére irányul, hogy megsokasodjon a fellépő szervek és szereplők száma, mert ez még bonyolultabbá tenné az irányítási és ellenőrzési rendszert.

42.   módosítás

67. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A kifizetések általános szabályai

1.   A KSK-alapokból származó hozzájárulás kifizetését a Bizottság a költségvetési előirányzatoknak megfelelően és a finanszírozási eszközök rendelkezésre állása függvényében teljesíti minden program részére. Minden kifizetést az érintett alap legkorábbi, nyitott költségvetési kötelezettségvállalásainak terhére kell teljesíteni.

2.   A kifizetés történhet előfinanszírozás, időközi kifizetések, adott esetben az éves egyenleg kifizetése, valamint végsőegyenleg-kifizetés formájában.

3.   Az 57. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjai szerinti támogatási formák esetében a kedvezményezettnek folyósított összegek támogatható kiadásnak tekintendők.

A kifizetések általános szabályai

1.   A KSK-alapokból származó hozzájárulás kifizetését a Bizottság a költségvetési előirányzatoknak megfelelően és a finanszírozási eszközök rendelkezésre állása függvényében teljesíti minden program részére. Minden kifizetést az érintett alap legkorábbi, nyitott költségvetési kötelezettségvállalásainak terhére kell teljesíteni.

2.   A kifizetés történhet előfinanszírozás, időközi kifizetések, valamint végsőegyenleg-kifizetés formájában.

3.   Az 57. cikk (1) bekezdésének b), c) és d) pontjai szerinti támogatási formák esetében a kedvezményezettnek folyósított összegek támogatható kiadásnak tekintendők.

Indokolás

Az „éves egyenleg kifizetése” hivatkozás ellen, mivel ez bevezeti az éves záróelszámolás (éves zárás) elvét. Úgy véljük, hogy a számlák javasolt éves elszámolása a valóságban az éves zárást fogadtatja el, ami növeli majd az adminisztratív terheket, bevezeti az Európai Bizottság és/vagy az Európai Számvevőszék által feltárt szabálytalanságok esetében a kötelező pénzügyi korrekciókat, és csökkenti a „túlkönyvelt” kiadás bejelentésének és helyettesítésének rugalmasságát, ami a 2007–2013-as időszakban jelenleg lehetséges.

43.   módosítás

75. cikk (1) bekezdés a) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Információk benyújtása

1.   A számviteli időszak végét követő év február 1-jéig a tagállam a költségvetési rendelet [56. cikkének] megfelelően benyújtja a Bizottságnak az alábbi dokumentumokat és információkat:

a)

a 64. cikk szerint akkreditált érintett testületek hitelesített éves beszámolói;

Információk benyújtása

1.   A számviteli időszak végét követő év február 1-jéig a tagállam a költségvetési rendelet [56. cikkének] megfelelően benyújtja a Bizottságnak az alábbi dokumentumokat és információkat:

a)

a 64. cikk szerint akkreditált érintett testületek hitelesített éves beszámolói; ;

Indokolás

Hasznos volna, ha – a folyamatban lévő programozási időszakhoz hasonlóan – az éves beszámoló olyan opció maradna, amelynek alkalmazásáról maga a hitelesítő hatóság dönthetne. A 75. cikkben meghatározott időkeret túl szoros, ezért nehéz betartani.

44.   módosítás

82. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások

 

   […]

2.   A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházásokkal kapcsolatos cél forrásait az alábbi három NUTS 2. szintű régiókategória között osztják el:

a)

kevésbé fejlett régiók, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az EU-27 átlagos GDP-jének 75 %-át;

b)

átmeneti régiók, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagos GDP-jének 75 %-a és 90 %-a között van;

c)

fejlettebb régiók, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az EU-27 átlagos GDP-jének 90 %-át.

A régiók három kategóriáját annak alapján határozzák meg, hogy az adott régió vásárlóerő paritáson mért és a 2006–2008 közötti időszak uniós értékei alapján számolt egy főre jutó GDP-je hogyan viszonyul az EU-27-ben ugyanabban a referencia-időszakban mért átlagos GDP-hez.

Növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások

 

   […]

2.   A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházásokkal kapcsolatos cél forrásait az alábbi három NUTS 2. szintű régiókategória között osztják el:

a)

kevésbé fejlett régiók, ahol az egy főre jutó bruttó hazai termék (GDP) nem éri el az EU-27 átlagos GDP-jének 75 %-át;

b)

átmeneti régiók, ahol az egy főre jutó GDP az EU-27 átlagos GDP-jének 75 %-a és 90 %-a között van;

c)

fejlettebb régiók, ahol az egy főre jutó GDP meghaladja az EU-27 átlagos GDP-jének 90 %-át.

A régiók három kategóriáját annak alapján határozzák meg, hogy az adott régió vásárlóerő paritáson mért és uniós értékei alapján számolt egy főre jutó GDP-je hogyan viszonyul az EU-27-ben ugyanabban a referencia-időszakban mért átlagos GDP-hez.

Indokolás

Világossá kell tenni, hogy egy régió jogosultságának megállapításakor nem a válságot megelőző, 2006–2008 közötti értékeket, hanem a legfrissebb hozzáférhető adatokat kell használni.

45.   módosítás

83. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Globális források

2.   A Bizottság végrehajtási aktusok révén határozatot fogad el a globális források tagállamok szerint éves bontásban történő megállapításáról, az e cikk (3) bekezdésének és a 84. cikk (7) bekezdésének sérelme nélkül.

Globális források

2.   A Bizottság végrehajtási aktusok révén határozatot fogad el a globális források tagállamok szerint éves bontásban történő megállapításáról, az e cikk (3) bekezdésének és a 84. cikk (7) bekezdésének sérelme nélkül.

Indokolás

Az RB biztosítani kívánja, hogy a területi együttműködési programokra elkülönített forrásokat az Európai Bizottság együttműködési terület szerinti, nem pedig tagállamonkénti bontásban határozza meg.

46.   módosítás

84. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások és az európai területi együttműködés számára biztosított források

2.   A tagállamok szerinti lebontásra az alábbi kritériumok alkalmazandók:

a)

támogatásra jogosult népesség, regionális prosperitás, nemzeti prosperitás, valamint a munkanélküliségi ráta a kevésbé fejlett régiók és az átmeneti régiók esetében;

b)

támogatásra jogosult népesség, regionális prosperitás, munkanélküliségi ráta, foglalkoztatottsági ráta, iskolázottság és népsűrűség a fejlettebb régiók esetében;

c)

népesség, nemzeti prosperitás és terület a Kohéziós Alap esetében.

3.   Valamennyi tagállamban az ESZA-hoz kell rendelni a strukturális alapok forrásainak legalább 25 %-át a kevésbé fejlett régiók, 40 %-át az átmeneti régiók és 52 %-át a fejlettebb régiók esetében. E rendelkezés vonatkozásában egy tagállamnak az [élelmiszer a leginkább rászoruló személyek számára eszköz] révén juttatott támogatás az ESZA-hoz rendelt strukturális alapok részének tekintendő.

[…]

5.   A strukturális alapokból az [élelmiszer a leginkább rászoruló személyek számára eszköz] révén juttatott támogatás a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások keretében 2 500 000 000 EUR.

A Bizottság határozatot fogad el az egész időszakra vonatkozóan kiszámított, az egyes tagállamok strukturális alapokból származó támogatásából átcsoportosítandó összeg megállapításáról. Az egyes tagállamok strukturális alapokból származó támogatásait ennek megfelelően csökkenteni kell.

Az első albekezdésben említett, a strukturális alapokból származó támogatásnak megfelelő éves előirányzatokat az [élelmiszer a leginkább rászoruló személyek számára] eszköz megfelelő költségvetési soraiba kell átvezetni a 2014. költségvetési évben.

6.   A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások célra biztosított források 5 %-a teljesítési tartalék, amelyet a 19. cikknek megfelelően kell elosztani.

[…]

8.   Az európai területi együttműködés céljára biztosított források a 2014–2020 közötti időszak során az alapokból költségvetési kötelezettségvállalásra rendelkezésre álló globális források 3,48 %-át teszik ki (azaz összesen 11 700 000 004 EUR-t).

A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások és az európai területi együttműködés számára biztosított források

2.   A tagállamok szerinti lebontásra az alábbi kritériumok alkalmazandók:

a)

támogatásra jogosult népesség, regionális prosperitás, nemzeti prosperitás, valamint a munkanélküliségi ráta a kevésbé fejlett régiók és az átmeneti régiók esetében;

b)

támogatásra jogosult népesség, regionális prosperitás, munkanélküliségi ráta, foglalkoztatottsági ráta, iskolázottság és népsűrűség a fejlettebb régiók esetében;

c)

népesség, nemzeti prosperitás és terület a Kohéziós Alap esetében.

3.   Valamennyi tagállamban az ESZA-hoz kell rendelni a strukturális alapok forrásainak legalább 2 %-át a kevésbé fejlett régiók,  %-át az átmeneti régiók és %-át a fejlettebb régiók esetében. E rendelkezés vonatkozásában egy tagállamnak az [élelmiszer a leginkább rászoruló személyek számára eszköz] révén juttatott támogatás az ESZA-hoz rendelt strukturális alapok részének tekintendő.

[…]

5.   A [élelmiszer a leginkább rászoruló személyek számára eszköz] 2 500 000 000 EUR.

A Bizottság határozatot fogad el az egész időszakra vonatkozóan kiszámított átcsoportosítandó összeg megállapításáról.

6.   

[…]

8.   Az európai területi együttműködés céljára biztosított források a 2014–2020 közötti időszak során az alapokból költségvetési kötelezettségvállalásra rendelkezésre álló globális források 3,48 %-át teszik ki (azaz összesen 11 700 000 004 EUR-t).

Indokolás

A Régiók Bizottsága kéri, hogy a tagállamoknak járó támogatások odaítélésekor szokásosan alkalmazott kritériumokon kívül olyan kiegészítő kritériumokat is vegyenek figyelembe, mint a régiók súlyos és tartós természeti vagy demográfiai hátrányai, ahogyan azt az EUMSZ 174. cikke meghatározza. Más demográfiai kritériumokat is tekintetbe kellene venni, mint az egyenetlen népességeloszlás, a régió egyes, főleg vidéki és határ menti területeinek elnéptelenedése és a népesség öregedése, melyek komoly hatással lehetnek a gazdasági fejlődésre és a közszolgáltatások költségeire.

Az RB egyébiránt úgy véli, hogy az ESZA-ra szánt minimális százalékos arány túl magas. Ezért azt kéri, hogy a küszöbértéket valamennyi régiókategória esetében csökkentsék le. A RB úgy véli, hogy fontos lehetővé tenni a régiók számára, hogy a munkahelyeket teremtő húzóágazatokba fektessenek be, miközben magas szintű finanszírozást biztosítanak számukra a foglalkoztatás és a szociális ügyek szintjén.

A strukturális alapok jogszabályi keretei új jogi alapot jelenthetnek a hátrányos helyzetű személyek részére fenntartott európai élemiszersegély-program számára, de semmilyen esetre sem helyettesíthetik magát az élelmiszersegély-programot, amelynek célkitűzései a közös agrárpolitikából erednek.

Végül pedig az RB biztosítani kívánja, hogy a területi együttműködési programokra elkülönített forrásokat az Európai Bizottság együttműködési terület szerinti bontásban határozza meg.

47.   módosítás

86. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Addicionalitás

4.   Azt, hogy a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló célhoz tartozó közkiadások vagy egyenértékű strukturális kiadások szintjét fenntartották-e az adott időszakban, csak azokban a tagállamokban vizsgálják, ahol a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók a teljes lakosság legalább 15 %-át lefedik.

Azokban a tagállamokban, ahol a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók a teljes lakosság legalább 70 %-át lefedik, a vizsgálatot nemzeti szinten végzik el.

Azokban a tagállamokban, ahol a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók a teljes lakosság több mint 15 %-át és kevesebb mint 70 %-át fedik le, a vizsgálatot nemzeti és regionális szinten végzik el. Ennek érdekében ezek a tagállamok információt szolgáltatnak a Bizottságnak a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók kiadásairól a vizsgálati eljárás valamennyi fázisában.

Addicionalitás

4.   Azt, hogy a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló célhoz tartozó közkiadások vagy egyenértékű strukturális kiadások szintjét fenntartották-e az adott időszakban, csak azokban a tagállamokban vizsgálják, ahol a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók a teljes lakosság legalább %-át lefedik.

Azokban a tagállamokban, ahol a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók a teljes lakosság több mint %-át és kevesebb mint 70 %-át fedik le, a vizsgálatot nemzeti és regionális szinten végzik el. Ennek érdekében ezek a tagállamok információt szolgáltatnak a Bizottságnak a kevésbé fejlett és az átmeneti régiók kiadásairól a vizsgálati eljárás valamennyi fázisában.

Indokolás

Haszontalan és felesleges, hogy az ellenőrzésre a lakosság szintjétől függően kerüljön sor, mivel a tagállamok feladata, hogy meghatározzák ennek az elvnek az ellenőrzési módozatait. Üdvözlendő, hogy az addicionalitás elvének vizsgálatára nem kerül sor azokban a tagállamokban, amelyekben a lakosságnak csak egy kis százaléka él kevésbé fejlett, illetve átmeneti régiókban. Az arányosság elvének figyelembevétele és az adminisztráció egyszerűsítése érdekében a küszöböt 20 %-ra kellene emelni.

48.   módosítás

87. cikk (2) bekezdés c) és h) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások célra irányuló operatív programok tartalma és elfogadása

2.   Az operatív program az alábbiakat határozza meg:

[…]

c)

a partnerségi szerződésben meghatározott integrált területfejlesztési megközelítéshez való hozzájárulás, beleértve az alábbiakat:

i)

az alapok, az EVMA, az ETHA és más uniós és nemzeti finanszírozási eszközök közötti, valamint az EBB-vel való összehangolást biztosító mechanizmusok;

ii)

adott esetben a városi, vidéki, part menti és halászati területek, valamint sajátos területi jellemzőkkel bíró területek területfejlesztésének tervezett integrált megközelítése, különösen a 28. és 29. cikkhez kapcsolódó végrehajtási rendelkezések alkalmazása;

iii)

azon városok felsorolása, ahol fenntartható városfejlesztést célzó integrált intézkedéseket hajtanak végre; az ezekre a tevékenységekre fordított ERFA-támogatás indikatív éves elosztása, beleértve a …/EU [ERFA] rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a városok számára irányítási célokra juttatott forrásokat; az integrált tevékenységekre juttatott ESZA-támogatás indikatív éves elosztása;

iv)

azoknak a területeknek a meghatározása, ahol az adott közösség szintjén irányított helyi fejlesztést hajtanak végre;

v)

a legalább egy másik tagállamban működő kedvezményezettekkel végrehajtott interregionális és transznacionális intézkedésekre vonatkozó rendelkezések;

vi)

adott esetben a tervezett támogatások hozzájárulása a makro-regionális stratégiákhoz és a tengeri medencékkel kapcsolatos stratégiákhoz;

d)

a partnerségi szerződésben meghatározott integrált megközelítéshez való, a szegénység által legjobban sújtott földrajzi területek vagy a megkülönböztetés vagy kirekesztés legnagyobb kockázatával szembenéző célcsoportok egyedi szükségletei kezelése terén történő hozzájárulás, különös tekintettel a marginális helyzetű közösségekre, valamint az indikatív forráselosztás;

[…]

h)

az operatív programra vonatkozó végrehajtási rendelkezések, beleértve a következőket:

i)

az akkreditációs testület, az irányító hatóság, az igazoló hatóság és adott esetben az ellenőrző hatóság azonosítása;

ii)

annak a szervezetnek az azonosítása, amely számára a Bizottság kifizetéseket teljesít.

A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások célra irányuló operatív programok tartalma és elfogadása

2.   Az operatív program az alábbiakat határozza meg:

[…]

c)

a partnerségi szerződésben meghatározott integrált területfejlesztési megközelítéshez való hozzájárulás, beleértve az alábbiakat:

i)

az alapok, az EVMA, az ETHA és más uniós és nemzeti finanszírozási eszközök közötti, valamint az EBB-vel való összehangolást biztosító mechanizmusok;

ii)

adott esetben a városi, vidéki, part menti és halászati területek, valamint sajátos területi jellemzőkkel bíró területek területfejlesztésének tervezett integrált megközelítése, különösen a 28. és 29. cikkhez kapcsolódó végrehajtási rendelkezések alkalmazása;

iii)

azon városok felsorolása, ahol fenntartható városfejlesztést célzó integrált intézkedéseket hajtanak végre; az ezekre a tevékenységekre fordított ERFA-támogatás indikatív éves elosztása, beleértve a …/EU [ERFA] rendelet 7. cikkének (2) bekezdése alapján a városok számára irányítási célokra juttatott forrásokat; az integrált tevékenységekre juttatott ESZA-támogatás indikatív éves elosztása;

iv)

azoknak a területeknek a meghatározása, ahol az adott közösség szintjén irányított helyi fejlesztést hajtanak végre;

v)

a legalább egy másik tagállamban működő kedvezményezettekkel végrehajtott interregionális és transznacionális intézkedésekre vonatkozó rendelkezések;

vi)

adott esetben a tervezett támogatások hozzájárulása a makro-regionális stratégiákhoz és a tengeri medencékkel kapcsolatos stratégiákhoz;

a partnerségi szerződésben meghatározott integrált megközelítéshez való, a szegénység által legjobban sújtott földrajzi területek vagy a megkülönböztetés vagy kirekesztés legnagyobb kockázatával szembenéző célcsoportok egyedi szükségletei kezelése terén történő hozzájárulás, különös tekintettel a marginális helyzetű közösségekre, valamint az indikatív forráselosztás;

[…]

az operatív programra vonatkozó végrehajtási rendelkezések, beleértve a következőket:

i)

az irányító hatóság, az igazoló hatóság és adott esetben az ellenőrző hatóság azonosítása;

ii)

annak a szervezetnek az azonosítása, amely számára a Bizottság kifizetéseket teljesít.

Indokolás

Az Európai Bizottságnak a városok konkrét számának meghatározására vonatkozó javaslata túlzottan is előíró jellegű. Ezért azt javasoljuk, hogy ez a felsorolás indikatív jellegű legyen, illetve hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal karöltve állítsák össze.

Javasoljuk a d) pont beillesztését a c) pontba (viii), hogy az kiegészítse az integrált megközelítésről elmondottakat. Másrészt, a 64. módosító indítvány (3) bekezdésével összhangban javasoljuk a külső akkreditációs testületre történő utalás megszüntetését.

49.   módosítás

91. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A Bizottsághoz benyújtandó információk

2.   A Bizottságnak jóváhagyásra benyújtott nagyprojekteknek szerepelniük kell az operatív program nagyprojektjeinek a felsorolásában. A felsorolást a tagállam vagy az irányító hatóság az operatív program elfogadása után két évvel felülvizsgálja, és az a tagállam kérésére a 26. cikk (2) bekezdése szerinti eljárásnak megfelelően kiigazítható, különösen azoknak a nagyprojekteknek a hozzáadása érdekében, amelyeknek a befejezése 2022 végéig várható.

A Bizottsághoz benyújtandó információk

2.   A Bizottságnak jóváhagyásra benyújtott nagyprojekteknek szerepelniük kell az operatív program nagyprojektjeinek a felsorolásában. A 2022 végéig .

Indokolás

A Régiók Bizottsága szeretné, ha a tervezési időszakban benyújtott nagyprojektek beindításához nem kellene megvárni az Európai Bizottság jóváhagyását, ahogyan azt a jelenlegi programozás keretében javasolják. A Régiók Bizottsága azt szeretné, ha a költségeket már a nagyprojekt Európai Bizottsági elfogadása előtt nyilvánosságra lehetne hozni, azért, hogy a tevékenységek megkezdése ne késlekedjen.

50.   módosítás

93. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

1.   A közös cselekvési terv az elérendő kimenetek és eredmények összefüggésében meghatározott és irányított művelet. Részét képezi egy projektcsoport, amelybe nem tartozik az egy vagy több operatív program részeként végzett, a kedvezményezett felelősségére történő infrastruktúrabiztosítás. A közös cselekvési terv kimeneteiről és eredményeiről a tagállam és a Bizottság állapodik meg, hozzájárulnak az operatív program konkrét célkitűzéseihez ésaz alapokból származó támogatás alapját képezik. Az eredmények a közös cselekvési terv közvetlen hatásait ismertetik. A kedvezményezett valamely közjogi intézmény. A közös cselekvési tervek nem tekinthetők nagyprojekteknek.

1.   A közös cselekvési terv az elérendő kimenetek és eredmények összefüggésében meghatározott és irányított művelet. Részét képezi egy projektcsoport egy vagy több operatív program részeként . A közös cselekvési terv kimeneteiről és eredményeiről a tagállam és a Bizottság állapodik meg, hozzájárulnak az operatív program konkrét célkitűzéseihez és az alapokból származó támogatás alapját képezik. Az eredmények a közös cselekvési terv közvetlen hatásait ismertetik. A kedvezményezett valamely közjogi intézmény. A közös cselekvési tervek nem tekinthetők nagyprojekteknek.

Indokolás

A Régiók Bizottsága megállapítja, hogy a közös cselekvési terv főként az ESZA megvalósítását könnyíti meg pontos és körülírható cselekvések keretében, sajnálja ugyanakkor, hogy az ilyen jellegű mechanizmus alkalmazása továbbra is nehéz az ERFA esetében, mivel az infrastruktúrákkal kapcsolatos tervekre ez a lehetőség nem vonatkozik.

51.   módosítás

93. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Hatály

2.   A közös cselekvési terv számára közpénzekből folyósított támogatás minimális mértéke 10 000 000 EUR illetve az operatív program vagy programok közpénzekből folyósított támogatásának a 20 %-a közül az alacsonyabb összeg.

Hatály

2.   2. A közös cselekvési terv számára közpénzekből folyósított támogatás minimális mértéke 000000 EUR, illetve az operatív program vagy programok közpénzekből folyósított támogatásának a  %-a közül az alacsonyabb összeg.

Indokolás

Általános vélekedés szerint az alacsonyabb küszöb alkalmasabb annak biztosítására, hogy ez az eszköz megfeleljen az elérhető kritikus tömegnek. Meg kell azonban jegyezni, hogy ez a törvényileg előírt minimális szint, és hogy sok tagállamban a tárgyalások során meghatározott küszöb magasabb lesz ennél.

52.   módosítás

102. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Pénzügyi adatok továbbítása

1.   Az irányító hatóság január 31-ig, április 30-ig, július 31-ig és október 31-ig elektronikus úton továbbítja a Bizottság számára figyelemmel kísérés céljából minden egyes operatív program esetében, prioritási tengelyek szerint az alábbiakat:

a)

a műveletek összes költségét és támogatható közkiadásait, illetve a támogatásra kiválasztott műveletek számát;

b)

a támogatásra kiválasztott műveletek végrehajtása során a kedvezményezettek által kötött szerződések és más jogi kötelezettségvállalások összes költségét és támogatható közkiadásait;

c)

a kedvezményezettek által az irányító hatóság felé elszámolt összes támogatható kiadást.

Pénzügyi adatok továbbítása

1.   Az irányító hatóság január 31-ig, július 31-ig elektronikus úton továbbítja a Bizottság számára figyelemmel kísérés céljából minden egyes operatív program esetében, prioritási tengelyek szerint az alábbiakat:

a)

a műveletek összes költségét és támogatható közkiadásait, illetve a támogatásra kiválasztott műveletek számát;

b)

a támogatásra kiválasztott műveletek során a kedvezményezettek által kötött szerződések és más jogi kötelezettségvállalások összes költségét ;

c)

a kedvezményezettek által az irányító hatóság felé elszámolt összes támogatható kiadást.

Indokolás

Az RB szeretné leegyszerűsíteni a pénzügyi adatok szolgáltatását évi 4-ről 2 alkalomra. Ugyanez érvényes a kiválasztott tevékenységekkel kapcsolatos információk szolgáltatására. Kizárólag a támogatható összköltséget, a támogatható nyilvános költségeket, a nyilvántartó hatóságok közötti szerződéseket és más jogi kötelezettségvállalásokat kell bejelenteni.

53.   módosítás

105. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Tájékoztatás és nyilvánosság

(1)   A tagállamok és az irányító hatóságok felelősek az alábbiakért:

a)

egységes honlap vagy egységes honlap portál létrehozása, amely tájékoztatást nyújt az adott tagállamban levő valamennyi operatív programról és hozzáférést biztosít ezekhez;

b)

tájékoztatás a lehetséges kedvezményezettek számára az operatív programok finanszírozási lehetőségeiről;

c)

a kohéziós politika és az alapok szerepének és eredményeinek nyilvánosságra hozatala az Unió állampolgárai számára a partnerségi szerződések, operatív programok és műveletek eredményeiről és hatásáról szóló tájékoztatási és kommunikációs intézkedések révén.

(2)   Az alapokból származó támogatás átláthatóságának biztosítása érdekében a tagállamok CSV vagy XML formátumban nyilvántartást vezetnek a műveletekről operatív programonként és alaponként, amely hozzáférhető az egységes honlapon vagy egységes honlap portálon keresztül, és a tagállam összes operatív programjának a listáját és összefoglalását tartalmazza.

A műveletek listáját legalább háromhavonta aktualizálni kell.

A műveletek listájára vonatkozó minimális információs követelmények az V. mellékletben szerepelnek.

Tájékoztatás és nyilvánosság

(1)   A tagállamok és az irányító hatóságok felelősek az alábbiakért:

a)

egységes honlap vagy egységes honlap portál létrehozása, amely tájékoztatást nyújt az adott tagállamban levő valamennyi operatív programról és hozzáférést biztosít ezekhez;

b)

tájékoztatás a lehetséges kedvezményezettek számára az operatív programok finanszírozási lehetőségeiről;

c)

a kohéziós politika és az alapok szerepének és eredményeinek nyilvánosságra hozatala az Unió állampolgárai számára a partnerségi szerződések, operatív programok és műveletek eredményeiről és hatásáról szóló tájékoztatási és kommunikációs intézkedések révén.

   

.   Az alapokból származó támogatás átláthatóságának biztosítása érdekében a tagállamok CSV vagy XML formátumban nyilvántartást vezetnek a műveletekről operatív programonként és alaponként, amely hozzáférhető az egységes honlapon vagy egységes honlap portálon keresztül, és a tagállam összes operatív programjának a listáját és összefoglalását tartalmazza.

A műveletek listáját legalább havonta aktualizálni kell.

A műveletek listájára vonatkozó minimális információs követelmények az V. mellékletben szerepelnek.

Indokolás

A rendeleteknek lehetővé kellene tenniük, hogy az Európai Bizottság és a Régiók Bizottsága közös tudatosságnövelő kampányokat szervezzenek, hogy a kohéziós politika működésének (előzetes, végrehajtás közbeni és utólagos) elmagyarázásával segítsék a regionális és helyi önkormányzatokat. Az RB-nek lehetőséget kell biztosítani arra, hogy támogassa a – kohéziós alapok haszonélvezőiként, illetve a helyi eredmények eléréséért felelős szervekként érintett – regionális és helyi önkormányzatok erőfeszítéseit. Az RB így képessé válna arra is, hogy elmagyarázza a polgároknak, hogy miként hajtották végre a strukturális alapokból támogatott programokat, és hogy milyen szerepet játszott az Európai Unió a folyamatban.

Ezenkívül az RB szeretné leegyszerűsíteni a tájékoztatás és a reklám eljárásait, ebből következően a műveletek listáját elég évente kétszer aktualizálni.

54.   módosítás

110. cikk (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Társfinanszírozási arányok meghatározása

3.   Az egyes prioritási tengelyek szintjén a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások cél alá tartozó operatív programok társfinanszírozási aránya nem lehet magasabb, mint:

(a)

85 % a Kohéziós Alap esetében;

(b)

85 % azon tagállamok kevésbé fejlett régióiban, amelyekben a 2007–2009-es időszakban mért egy főre jutó GDP nem érte el az említett időszakban az EU 27 tagállamában mért egy főre jutó GDP átlagának 85 %-át, valamint a legkülső régiókban;

(c)

80 % a b) pontban említettektől eltérő azon tagállamok kevésbé fejlett régióiban, amelyek 2014. január 1-jén a Kohéziós Alapra vonatkozó átmeneti szabályok értelmében támogatásra jogosultak;

(d)

75 % a b) és a c) pontban említettektől eltérő tagállamok kevésbé fejlett régióiban és mindazon régiókban, amelyek egy főre jutó GDP-je a 2007–2013-as időszakban kevesebb volt az EU-25 tagállamaiban a referencia-időszakban mért egy főre jutó GDP átlagának 75 %-ánál, de amelyek egy főre jutó GDP-je több, mint az EU-27 GDP-átlagának 75 %-a;

(e)

60 % a d) pontban említettektől eltérő átmeneti régióknak;

(f)

50 % a d) pontban említettektől eltérő fejlettebb régiókban.

Az európai területi együttműködési célkitűzés keretében folyó operatív programok társfinanszírozási aránya valamennyi prioritási tengely szintjén nem lehet magasabb, mint 75 %.

Társfinanszírozási arányok meghatározása

3.   Az egyes prioritási tengelyek szintjén a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások cél alá tartozó operatív programok társfinanszírozási aránya nem lehet magasabb, mint:

(a)

85 % a Kohéziós Alap esetében;

(b)

85 % azon tagállamok kevésbé fejlett régióiban, amelyekben a 2007–2009-es időszakban mért egy főre jutó GDP nem érte el az említett időszakban az EU 27 tagállamában mért egy főre jutó GDP átlagának 85 %-át, valamint a legkülső régiókban;

(c)

80 % a b) pontban említettektől eltérő azon tagállamok kevésbé fejlett régióiban, amelyek 2014. január 1-jén a Kohéziós Alapra vonatkozó átmeneti szabályok értelmében támogatásra jogosultak;

(d)

75 % a b) és a c) pontban említettektől eltérő tagállamok kevésbé fejlett régióiban és mindazon régiókban, amelyek egy főre jutó GDP-je a 2007–2013-as időszakban kevesebb volt az EU-25 tagállamaiban a referencia-időszakban mért egy főre jutó GDP átlagának 75 %-ánál, de amelyek egy főre jutó GDP-je több, mint az EU-27 GDP-átlagának 75 %-a;

(e)

60 % a d) pontban említettektől eltérő átmeneti régióknak;

(f)

50 % a d) pontban említettektől eltérő fejlettebb régiókban.

Az európai területi együttműködési célkitűzés keretében folyó operatív programok társfinanszírozási aránya nem lehet magasabb, mint  %.

Indokolás

Az európai területi együttműködési célkitűzés keretében folyó operatív programok javasolt 75 %-os társfinanszírozási aránya alacsonyabb, mint a „növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások” célkitűzés keretében a kevésbé fejlett régiók számára biztosított társfinanszírozási arány. Emiatt az európai területi együttműködési programok vonzereje alacsonyabb a kevésbé fejlett régiókban. A Régiók Bizottsága ezért nem ért egyet az európai területi együttműködési programoknak ezzel a 75 %-os, alacsonyabb társfinanszírozási arányával. A Régiók Bizottsága úgy véli, hogy nem indokolt ez a különbség, és kéri, hogy a két célkitűzés keretében egyformán 85 %-os társfinanszírozási arányt rögzítsenek. Az együttműködés színvonalának megőrzése érdekében fenn kell tartani az (általános rendelkezések megállapításáról szóló) 1083/2006/EK tanácsi rendelet 53. cikkének (3) és (4) bekezdésében foglaltakat, amelyek szerint:

„(3)   Az olyan, az »európai területi együttműködés« célkitűzés keretében megvalósítandó operatív programok tekintetében, amelyeknek legalább egy résztvevője egyike azon tagállamoknak, amelyeknek egy főre eső GDP-je a 2001–2003 közötti időszakban nem érte el az EU-25 ugyanezen időszakra számított átlagának 85 %-át, az ERFA hozzájárulása az elszámolható költségek 85 %-ánál nem lehet magasabb. Az összes többi operatív program tekintetében az ERFA hozzájárulása nem lehet magasabb az ERFA által társfinanszírozott elszámolható költségek 75 %-ánál.

(4)   A prioritási tengely szintjén az alapokból származó hozzájárulásokra a 3. cikkben és a III. mellékletben meghatározott felső határok nem vonatkoznak. Ugyanakkor a hozzájárulásokat úgy kell rögzíteni, hogy az alapokból származó hozzájárulások legmagasabb összegét és az operatív program szintjén meghatározott, alaponkénti legmagasabb hozzájárulási arányt tiszteletben tartsák.”

A Régiók Bizottsága ugyanakkor úgy véli, hogy nem helyes a maximális társfinanszírozási arányt az összes prioritási tengelyre vonatkozóan meghatározni. Ez az intézkedés ugyanis nem tenné lehetővé, hogy az egyes prioritási tengelyek szintjén különböző társfinanszírozást alkalmazzunk annak érdekében, hogy ösztönözzük a jogosultakat bizonyos stratégiai prioritások végrehajtására.

55.   módosítás

111. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

Társfinanszírozási arányok módosítása

(4)   az alábbiak szerint meghatározott súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő területek lefedése:

(a)

a Kohéziós Alap keretében támogatásra jogosult, szigeten található tagállamok és egyéb szigetek, azok kivételével, amelyeken egy tagállam fővárosa található, illetve amelyeknek állandó összeköttetésük van a szárazfölddel;

(b)

a tagállam nemzeti jogszabályai szerint meghatározott hegyvidéki térségek;

(c)

ritkán lakott (négyzetkilométerenként 50 főnél kevesebb lakosú) és nagyon ritkán lakott (négyzetkilométerenként 8 főnél kevesebb lakosú) térségek

Társfinanszírozási arányok módosítása

(4)   az alábbiak szerint meghatározott súlyos és állandó természeti vagy demográfiai hátrányban lévő területek lefedése:

(a)

a Kohéziós Alap keretében támogatásra jogosult, szigeten található tagállamok és egyéb szigetek, azok kivételével, amelyeken egy tagállam fővárosa található, illetve amelyeknek állandó összeköttetésük van a szárazfölddel;

(b)

a tagállam nemzeti jogszabályai szerint meghatározott hegyvidéki térségek;

(c)

ritkán lakott (négyzetkilométerenként 50 főnél kevesebb lakosú) és nagyon ritkán lakott (négyzetkilométerenként 8 főnél kevesebb lakosú) térségek

.

56.   módosítás

112. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A tagállamok felelőssége

2.   A tagállamoknak meg kell akadályozniuk, fel kell deríteniük és orvosolniuk kell a szabálytalanságokat és a jogtalanul kifizetett összegeket vissza kell téríttetniük a kései fizetésre érvényes kamattal együtt. Ezen szabálytalanságokat jelenteniük kell a Bizottságnak és folyamatosan tájékoztatniuk kell a Bizottságot a vonatkozó igazgatási és jogi eljárások eredményeiről.

A tagállamok felelőssége

2.   A tagállamoknak akadályoz, derít és orvos és a jogtalanul kifizetett összegeket vissza kell téríttetniük a kései fizetésre érvényes kamattal együtt. Ezen szabálytalanságokat jelenteniük kell a Bizottságnak és folyamatosan tájékoztatniuk kell a Bizottságot a vonatkozó igazgatási és jogi eljárások eredményeiről.

Indokolás

Támogatjuk az európai bizottsági szövegben foglaltakat, de úgy véljük, hogy az elektronikus adatcsere-rendszerek elfogadása nem korlátozódhat az állami szférához tartozó kezdeményezettekre.

57.   módosítás

113. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

A Régiók Bizottsága módosítása

A hatóságok kijelölése

 

   […]

5.   A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások cél tekintetében a feladatkörök szétválasztásának tiszteletben tartásával az irányító hatóság, az igazoló hatóság, ahol van ilyen, és az ellenőrző hatóság lehet ugyanannak a közigazgatási szervnek vagy szervezetnek a része. Azonban az olyan operatív programoknál, ahol az alapokból kapott támogatás meghaladja a 250 000 000 EUR-t, az ellenőrző hatóság nem tartozhat ugyanahhoz a közigazgatási szervhez vagy szervezethez, mint az irányító hatóság.

[…]

7.   A tagállam vagy az irányító hatóság az operatív program egy részének irányítását átruházhatja egy közreműködő szervezetre a közreműködő szervezet és a tagállam vagy az irányító hatóság között létrejött írásos megállapodással (továbbiakban: globális támogatás). A közreműködő szervezetnek garanciákat kell nyújtania fizetőképességét, illetve az érintett területre, valamint az igazgatási és pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó szakértelmét biztosítandó.

A hatóságok kijelölése

 

   […]

5.   A növekedést és munkahelyteremtést szolgáló beruházások cél tekintetében a feladatkörök szétválasztásának tiszteletben tartásával az irányító hatóság, az igazoló hatóság, ahol van ilyen, és az ellenőrző hatóság lehet ugyanannak a közigazgatási szervnek vagy szervezetnek a része.

[…]

7.   A tagállam vagy az irányító hatóság az operatív program egy részének irányítását átruházhatja egy közreműködő szervezetre a közreműködő szervezet és a tagállam vagy az irányító hatóság között létrejött írásos megállapodással (továbbiakban: globális támogatás). A közreműködő szervezetnek garanciákat kell nyújtania fizetőképességét, illetve az érintett területre, valamint az igazgatási és pénzügyi ellenőrzésre vonatkozó szakértelmét biztosítandó.

Indokolás

Helyesebb volna megtartani a jelenlegi rendszert, amely még a 250 millió euró fölötti programok esetében is lehetővé teszi, hogy az ellenőrző hatóság ugyanahhoz a közigazgatási szervhez vagy szervezethez tartozhasson, mint az irányító hatóság.

Az RB egyben úgy véli, hogy a megkövetelt garanciáknak nem vonatkozhatnak az olyan közreműködő szervezetekre, amelyek közjogi szervek.

58.   módosítás

114. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Módosítás

Az irányító hatóság feladatai

2.   Az operatív program irányításával kapcsolatosan az irányító hatóság feladata, hogy:

(a)

támogassa a monitoringbizottság munkáját és biztosítsa számára mindazon információkat, amelyek a feladatai elvégzéséhez szükségesek, különösképpen az operatív program során a célkitűzések megvalósítása terén elért előrehaladásra vonatkozó adatokat, a pénzügyi adatokat, a mutatószámokhoz és mérföldkövekhez kapcsolódó adatokat;

(b

éves és záró végrehajtási jelentéseket készítsen, és azokat a monitoringbizottság jóváhagyása után benyújtsa a Bizottságnak;

(c)

a közreműködő szervezeteket, illetve a kedvezményezetteket ellássa a feladataik elvégzése, illetve a műveletek végrehajtása terén releváns információkkal;

(d)

létrehozzon egy nyilvántartási rendszert, amely elektronikusan tárolja az egyes műveletekre vonatkozó, azok figyelemmel kíséréséhez, értékeléséhez, pénzügyi irányításához, ellenőrzéséhez szükséges adatokat, beleértve adott esetben a műveletek egyes résztvevőire vonatkozó adatokat is;

(e)

biztosítsa, hogy a d) pontban leírt adatokat összegyűjtsék, bevigyék és tárolják a rendszerben, és hogy a mutatókra vonatkozó adatokat nemek szerinti bontásban is elérhetővé tegyék, amennyiben ezt az ESZA rendelet I. melléklete megkívánja.

Az irányító hatóság feladatai

2.   Az operatív program irányításával kapcsolatosan az irányító hatóság feladata, hogy:

(a)

támogassa a monitoringbizottság munkáját és biztosítsa számára mindazon információkat, amelyek a feladatai elvégzéséhez szükségesek, különösképpen az operatív program során a célkitűzések megvalósítása terén elért előrehaladásra vonatkozó adatokat, a pénzügyi adatokat, a mutatószámokhoz és mérföldkövekhez kapcsolódó adatokat;

(b)

éves és záró végrehajtási jelentéseket készítsen, és azokat a monitoringbizottság jóváhagyása után benyújtsa a Bizottságnak;

(c)

a közreműködő szervezeteket, illetve a kedvezményezetteket ellássa a feladataik elvégzése, illetve a műveletek végrehajtása terén releváns információkkal;