21.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 50/1

—

tekintettel az Európai Bíróságnak a Google (a C-236/08–C-238/08. számú egyesített ügyben hozott 2010. március 23-i ítélet), valamint a BergSpechte (a C-278/08. számú ügyben hozott 2010. március 25-i ítélet) ügyében hozott ítéleteire, amelyek „a szokásosan tájékozott és ésszerűen figyelmes internethasználót” határozzák meg az átlagos internethasználóként,

—

tekintettel a fogyasztóvédelemről szóló, 2010. március 9-i állásfoglalására (1),

—

tekintettel a SOLVIT-hálózat fejlődéséről és teljesítményéről szóló, 2008-as éves SOLVIT-jelentésre (SEC(2009)0142), az állampolgárok és a vállalkozások számára nyújtott, az egységes piaccal kapcsolatos segítségnyújtási szolgáltatások integrált megközelítésére irányuló cselekvési tervről szóló, 2008. május 8-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2008)1882), valamint a SOLVIT-ről szóló, 2010. március 9-i parlamenti állásfoglalásra (2),

—

tekintettel az „Európa 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” című, 2010. március 3-i bizottsági közleményre (COM(2010)2020),

—

tekintettel „A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatról szóló 2005/29/EK irányelv végrehajtására/alkalmazására vonatkozó iránymutatás” című, 2009. december 3-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)1666),

—

tekintettel az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló elektronikus kereskedelemről szóló, 2009. október 22-i bizottsági közleményre (COM(2009)0557),

—

tekintettel a „Az EU-ban zajló e-kereskedelem értékelése a próbavásárlás módszerének segítségével” című, 2009. október 20-án közzétett, az Európai Bizottság Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatósága nevében a YouGovPsychonomics által végzett vizsgálatra,

—

tekintettel a lakossági pénzügyi szolgáltatások területén a fogyasztói piacok eredménytáblájának megfigyeléséről szóló 2009. szeptember 22-i bizottsági munkadokumentumra (SEC(2009)1251),

—

tekintettel a fogyasztói panaszok és kérdések osztályozására és bejelentésére szolgáló harmonizált módszerről szóló 2009. július 7-i bizottsági közleményre (COM(2009)0346) és az ezt kísérő bizottsági ajánlástervezetre (SEC(2009)0949),

—

tekintettel a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok végrehajtásáról szóló, 2009. július 2-i bizottsági közleményre (COM(2009)0330),

—

tekintettel a Bizottság 2009. július 2-i, a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló, 2004. október 27-i 2006/2004/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet) alkalmazásáról szóló jelentésére (COM(2009)0336),

—

tekintettel a „Jelentés a határokon átnyúló uniós e-kereskedelemről” című, 2009. március 5-i bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)0283),

—

tekintettel a nemzetközi kereskedelemről és az internetről szóló, 2009. február 5-i állásfoglalására (3),

—

tekintettel „Az egységes piac fogyasztói eredményeinek monitorozása: a fogyasztói piacok eredménytáblájának második kiadása” című, 2009. január 28-i bizottsági közleményre (COM(2009)0025) és az ezt kísérő, „A másodlagos fogyasztói piacok eredménytáblája” című bizottsági szolgálati munkadokumentumra (SEC(2009)0076),

—

tekintettel a fogyasztók digitális környezetbe vetett bizalmáról szóló 2007. június 21-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a belső piaci szolgáltatásokról szóló, 2006. december 12-i 2006/123/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (5) 20. cikkének (2) bekezdésére,

—

tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (kodifikált változat) (6),

—

tekintettel az európai szerződési jog és a közösségi vívmányok felülvizsgálata tekintetében követendő útról szóló, 2006. március 23-i állásfoglalására (7) és az európai szerződési jogról szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a fogyasztóvédelem, az elektronikus kereskedelem és az információs társadalom fejlődése terén jelenleg hatályos közösségi jogszabályokra,

—

tekintettel az elektronikus hírközlő hálózatokra és az elektronikus hírközlési szolgáltatásokra vonatkozó európai uniós keretszabályozás felülvizsgálatáról szóló bizottsági közleményre (COM(2006)0334),

—

tekintettel az e-kereskedelemről szóló irányelv alkalmazásáról szóló, 2003. november 21-i első jelentésre (COM(2003)0702),

—

tekintettel a fogyasztói pénzügyi szolgáltatások távértékesítéssel történő forgalmazásáról, valamint a 90/619/EGK tanácsi irányelv, a 97/7/EK irányelv és a 98/27/EK irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/65/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (9),

—

tekintettel az elektronikus kereskedelemről szóló, 1996-os UNCITRAL modelljogszabályra, az elektronikus aláírásokról szóló, 2001-es UNCITRAL modelljogszabályra és a nemzetközi szerződéskötések során az elektronikus aláírás alkalmazásáról szóló, 2005-ös UNCITRAL-egyezményre (10),

—

tekintettel az EUMSz. 11. cikkére, amelynek értelmében „a környezetvédelmi követelményeket – különösen a fenntartható fejlődés előmozdítására tekintettel – be kell illeszteni az uniós politikák és tevékenységek meghatározásába és végrehajtásába”,

—

tekintettel az EUMSz. 12. cikkére, amelynek értelmében „a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb uniós politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor”,

—

tekintettel az EUMSz. 14. cikkére és az általános (gazdasági) érdekű szolgáltatásokról szóló, 26. számú jegyzőkönyvére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7–0226/2010),

A.

mivel Európának nem csak az e-kereskedelmi belső piac folyamatos fejlődésének módozatait kellene feltárnia, hanem azt is meg kellene vizsgálnia, hogy hogyan lendíthető fel tartósan a belső piac az e-kereskedelem továbbfejlesztésével,

B.

mivel a Mario Monti által 2010. május 9-én, „Az egységes piac új stratégiája” címmel kidolgozott jelentés hangsúlyozza, hogy az „egységes piac még soha sem volt ennyire népszerűtlen, ugyanakkor még soha sem volt rá ekkora szükség”, mivel a jelentés emellett megállapítja, hogy az e-kereskedelem, valamint az innovatív szolgáltatások és az ökoipar együttesen a legnagyobb növekedési és foglalkoztatási hányadot fogja adni a jövőben, ezért új határokat nyitnak meg az egységes piac előtt,

C.

mivel az e-kereskedelem az internet egyik létfontosságú területe, és a belső piacra vonatkozó EU 2020 stratégiában foglalt célok megvalósításának fontos katalizátora, mivel minden érintett fél számára fontos az együttműködés a fennmaradó akadályok leküzdése érdekében,

D.

mivel az e-kereskedelem megkönnyíti és előmozdítja a kis- és középvállalkozások számára az olyan piaci rések kialakulását, amelyek egyébként nem léteznének,

E.

mivel az EU egységes piacában rejlő teljes potenciál felszabadítása érdekében az e-kereskedelem terén működő kereskedőket arra kell ösztönözni, hogy a direkt marketing eszközeivel és egyéb kommunikációs eszközökkel népszerűsítsék termékeiket valamennyi uniós tagállamban,

F.

mivel az e-kereskedelem az Európai Unió kulcsfontosságú piaca a 21. században, amely lehetőséget teremt az európai belső piac újjáalakítására, hozzájárul a tudásalapú gazdasághoz, értéket és lehetőségeket biztosít az európai fogyasztók és vállalkozások számára a jelenlegi pénzügyi nehézségek idején, valamint jelentős pozitív hatással van a munkahelyekre és a növekedésre; mivel az e-kereskedelem fejlesztése a Bizottság 2020-ig szóló uniós stratégiája keretében javíthatja az uniós gazdaság versenyképességét, beleértve az új vállalkozási módok kialakítását és előmozdítását kis- és középvállalkozások számára,

G.

mivel létfontosságú a belső piac hatékony fejlődésének megvalósítása, a lisszaboni stratégia céljainak, azaz a növekedésnek, a versenyképességnek és az inkluzív és versenyképes munkahelyteremtésnek az elérése, az Európai Unió 500 millió fogyasztójának kiszolgálása és jóléte érdekében; mivel a határokon átnyúló e-kereskedelem olyan fontos társadalmi-gazdasági előnyöket nyújt az európai fogyasztóknak, mint például a megnövekedett kényelem és önállóság, a fogyasztók jogainak erősítése, nagyobb átláthatóság és verseny, az egymással összehasonlítható termékek és szolgáltatások szélesebb választékához való hozzáférés, valamint jelentős megtakarítási lehetőség,

H.

mivel – a jelenlegi gazdasági válság során – a digitális társadalom fejlődése és az információs és kommunikációs technológiák belső piacának megvalósítása lehetővé tette, hogy az e-kereskedelmi ágazat tovább növekedjen és munkahelyeket teremtsen, segítséget nyújtva az online vállalkozásoknak gazdasági aktivitásuk megőrzéséhez, valamint a fogyasztóknak ahhoz, hogy a nagyobb választék és a jobb árak előnyét élvezhessék; mivel a határokon átnyúló e-kereskedelem jelentős előnyöket hoz az uniós vállalatoknak – különösen a kkv-knak –, amelyek innovatív, kiváló minőségű és fogyasztóbarát szolgáltatásokat és termékeket nyújthatnak az európai belső piacon keresztül, megerősítve pozícióikat és lehetővé téve versenyképességük megőrzését a globális gazdaságban,

I.

mivel az e-kereskedelem a fogyasztók számára nagyobb kínálatot biztosít, különösen a kevéssé megközelíthető térségekben, a távoli vagy külső régiókban élő vagy csökkent mobilitású polgárok számára, akik másképpen nem férnének hozzá széles árukínálathoz; mivel az e-kereskedelem főként az olyan vidéki, távoli és peremterületeken élő lakosok érdekét szolgálja, akik egyébként nem juthatnának hozzá hasonlóan kényelmes körülmények között és hasonló minőségben áruk széles választékához,

J.

mivel az e-kereskedelemről szóló irányelv alkalmazásáról szóló második jelentés elkészítése 2005 óta, azaz öt éve esedékes (a 2000/31/EK irányelv 21. cikke),

K.

mivel az európai digitális menetrend megvalósítható célokat határoz meg a nagy sebességű és szupergyors internet-hozzáférés és az e-kereskedelem penetrációja tekintetében,

L.

mivel az e-kereskedelem szükségtelen korlátai miatt, amelyek az uniós piac töredezettségéből, valamint a fogyasztóknak az adatok bizalmas kezelésével és a tranzakciók biztonságosságával, valamint problémák esetén a fogyasztói jogokkal kapcsolatos bizonytalanságából adódnak, a digitális környezet iránt alacsony az európai fogyasztók és vállalkozások bizalma, és mivel az elektronikus kereskedelem bizonyos aspektusait tekintve Európa elmarad az Egyesült Államok és Ázsia mögött; mivel az online környezetben a nemzeti határokon átnyúló tranzakciókat az Európai Unió valamennyi fogyasztója számára megkönnyítő egységes európai digitális piac létrehozása fontos eleme az egységes piac újbóli felélénkítésének, mivel a termékek és szolgáltatások szélesebb skáláját teszi elérhetővé a polgárok számára; mivel a vonzó, átfogó digitális egységes piac megvalósításához, valamint a fogyasztói piacok és a szélesebb értelemben vett gazdaság ösztönzéséhez elengedhetetlen a határokon átnyúló e-kereskedelem előtt álló akadályok elhárítása és a fogyasztói bizalom erősítése,

M.

tekintettel az Európai Bizottságnak a digitális menetrendről szóló – a globális elektronikus kereskedelmet előmozdító politika kialakításának fontosságát szemléltető – közleményére, amely elismeri, hogy a fogyasztók sokszor az EU-n kívül – például az USA-ban – székhellyel rendelkező cégekkel kívánnak tranzakciókat lebonyolítani, s hangsúlyozni kell az internetirányítás nemzetközivé tételének fontosságát is, a tuniszi menetrenddel összhangban; mivel a fogyasztók és a vállalkozások sem élvezhetik a digitális egységes piac előnyeit, hiszen csak nagyon kevés online kereskedő kínálja termékeit vagy szolgáltatásait más tagállamoknak, és ezek többsége is csak bizonyos tagállamoknak szolgáltat; mivel a fizetés és szállítás indítására és fogadására vonatkozó rendelkezések biztosítása révén foglalkozni kell a fogyasztók elleni – többek között a fizetéskor gyakorolt – diszkrimináció kérdésével; mivel az e-kereskedelem jelenleg a gazdaság főáramának meghatározó részét képezi, valamint a vállalkozások és a fogyasztók egyre gyakrabban használják ki mind az online, mind az offline kereskedelmi gyakorlatok nyújtotta előnyöket,

N.

mivel az e-kereskedelem nemzetközi, és nem szorítható az EU határai közé,

O.

mivel az európai digitális menetrend megvalósítható célokat határoz meg a nagy sebességű és szupergyors internet-hozzáférés és az e-kereskedelem penetrációja tekintetében,

P.

mivel az elektronikus piac EU-n belüli részének töredezettsége veszélyezteti a közösségi vívmányokban megállapított jogokat,

Q.

mivel a határokon átnyúló kereskedelem tekintetében az európai fogyasztók és vállalkozások gyenge jogbiztonságra támaszkodhatnak, és egyetlen elektronikus ügyletre számos, egymástól eltérő jogi rendelkezés vonatkozik, aminek következtében a vállalkozások működtetőit vagy a fogyasztókat érintő szabályok nem egyértelműek, és betartatásuk is nehézkes,

R.

mivel ugyanez igaz az Európán kívüli e-kereskedelemre is, ugyanis az európai fogyasztók gyakran nem tesznek különbséget az európai és a harmadik országbeli államok között az internetes vásárlások és értékesítések esetén; mivel ezért az e-kereskedelem átláthatóbbá, megbízhatóbbá és elszámoltathatóbbá tételére irányuló törekvésekbe harmadik országokat is be kell vonni,

S.

mivel a fogyasztói piacok egyre inkább határokon átnyúló dimenziója új kihívásokat jelent a végrehajtó hatóságok számára, amelyeket korlátoznak joghatóságuk határai és a szabályozási keret szétaprózódása,

T.

mivel az illegális internetes szolgáltatások megléte nagymértékben hátráltatja bizonyos digitális szolgáltatások – különösen a zene, a filmek, és egyre inkább a könyvek és a magazinok – jogszerű piacainak kialakulását; mivel a szellemi tulajdon meghatározó szerepet játszik a digitális világban, és mivel védelme – különösen az interneten – továbbra is jelentős kihívás,

U.

mivel az e-kereskedelem használóinak joguk van a kártérítésre, ha illegális gyakorlat szenvedő alanyaivá válnak, a gyakorlatban azonban komoly akadályokba ütköznek az ilyen esetek bíróságra vitelében a különböző tagállamokban alkalmazandó jogszabályokkal kapcsolatos információhiány, a hosszú és összetett eljárások és – különösen a határokon átnyúló esetekben – a perköltségekkel kapcsolatos kockázatok és a magas költségek miatt,

V.

mivel a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való alapvető jogok érvényesítése az elektronikus kereskedelem fontos feltétele,

W.

mivel az alternatív vitarendezés lehetősége ellenére mindössze a kiskereskedők 5 %-a veszi igénybe rendszeresen ezeket a rendszereket, a kiskereskedők 40 %-a pedig nem is tud ezen eszközök igénybevételének lehetőségéről,

X.

mivel a legalapvetőbb fogyasztói jogok, továbbá a postai és banki költségek, a szerzői jogdíjjal kapcsolatos illetékek, a hozzáadottérték-adóra vonatkozó eljárások és az adatvédelmi intézkedések egységesítése jelentős mértékben hozzájárulna a valódi egységes piac vállalkozások és fogyasztók számára történő megteremtéséhez; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak meg kell őrizniük a héa-eljárások feletti illetékességüket,

Y.

mivel a tagállamonként különböző szerzői jogdíjrendszereket egyszerűbbé és világosabbá kell tenni annak érdekében, hogy a termékek és szolgáltatások online nyújtóinak könnyebb legyen a termékeket és szolgáltatásokat a különböző tagállamok fogyasztói számára elérhetővé tenniük; mivel a szerzői jogdíjrendszerek felülvizsgálata a termékek és szolgáltatások online nyújtói számára nagyobb jogbiztonságot adna a termékek és szolgáltatások fogyasztók felé nyújtása terén; mivel az online termékekbe és szolgáltatásokba vetett bizalom előmozdítása érdekében fontos a fogyasztóvédelem magas szintjének biztosítása, valamint annak biztosítása, hogy az online árusítóhely tiszteletben tartsa a kereskedelmi gyakorlatot; mivel még mindig számos szigorú strukturális és szabályozási korlát akadályozza, hogy az európai e-kereskedelmi belső piac teljes mértékben működőképes legyen, mint például a nemzeti fogyasztóvédelmi és héa-szabályok közötti eltérések, az újrahasznosítás költségei és az adók, valamint a kizárólagos és szelektív forgalmazási megállapodásokra vonatkozó szabályokkal való visszaélés,

Z.

mivel az Unió-szerte meglévő, megfizethető, megbízható és magas színvonalú postai szolgáltatásokhoz való hozzáférés kiemelt fontosságú a hatékony e-kereskedelmi belső piac megvalósításához; mivel a jelenlegi vertikális forgalmazási megállapodások sokszor az online értékesítés elkerülésére vagy visszaszorítására szolgálnak, és – a kiskereskedők kiterjedtebb piacokhoz való hozzáférését és a fogyasztóknak a szélesebb választékhoz és jobb árakhoz való jogát megtagadva – akadályozzák a kereskedelem bővülését; mivel az európai vállalatok versenyképességét erősítheti a határokon átnyúló, vállalatközi e-kereskedelem, amely lehetővé teszi számukra, hogy a belső piac egész területéről könnyedén hozzájussanak alapanyagokhoz, szolgáltatásokhoz és szakértelemhez (ráadásul új méretgazdaságossági előnyöket teremt), ezenfelül lehetőséget teremt a vállalkozások – különösen a kkv-k – számára, hogy ügyfélbázisukat egy másik tagállamban való fizikai megjelenéshez szükséges beruházások nélkül bővítsék nemzetközi méretűvé,

AA.

mivel az e-kereskedelem az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és környezetbarát technológiák, standardok, címkék, termékek és szolgáltatások használata révén ösztönzi az ökologikus egységes piac kialakítását,

AB.

mivel az elektronikus kereskedelemben erősíteni kell a jogvédelmet és a vásárlók bizalmát, mindeközben azonban nem szabad megfeledkezni arról, hogy az eladóknak és a vállalkozóknak is jogbiztonságra van szükségük,

AC.

mivel a piac rugalmassága ösztönözheti leghatékonyabban a növekedést; felszólítja az európai intézményeket, hogy biztosítsák az internetes piacok lehető legnagyobb mértékű rugalmasságát a nagyobb vállalkozói kedv és növekedés lehetővé tétele érdekében az ágazatban; mivel az egységes digitális piacot csak akkor lehet megvalósítani, ha az egységes piacra vonatkozó lényeges jogszabályokat – többek között a szolgáltatásokról szóló irányelvet – az EU valamennyi tagállamában helyesen alkalmazzák; mivel alapvető fontosságú a jogbiztonság és átláthatóság biztosítása a jogrendezés folyamán, ha egy online kereskedő jogvédett anyagot tölt fel egy weboldalra; mivel mialatt az internet a leggyorsabban növekvő kiskereskedelmi csatorna és az e-kereskedelem folyamatosan bővül nemzeti szinten, a belföldi és a határokon átnyúló e-kereskedelem közötti rés egyre szélesebb az Európai Unióban, az európai fogyasztók pedig bizonyos tagállamokban földrajzi, technikai és szervezésbeli megszorításokkal szembesülnek választásaik során,

AD.

mivel a Bizottság által kidolgozott „fogyasztói piacok eredménytáblája” hasznos eszköz a határokon átnyúló e-kereskedelem helyzetének nyomon követéséhez az EU-ban, mert jelzi, hogy a fogyasztók mennyiben tudják kiaknázni a belső piac által nyújtott árukat és szolgáltatásokat,

AE.

mivel a szélessávú internetszolgáltatásoknak a 2013-ra megállapított céllal összhangban történő terjedése az EU tagállamaiban alapvető fontosságú, mert mind a fogyasztók, mind pedig a vállalkozások számára hozzáférést biztosít a digitális gazdasághoz,

1.

üdvözli az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló elektronikus kereskedelemről szóló, 2009. október 22-i bizottsági közleményt;

2.

üdvözli az európai digitális menetrendről szóló, 2010. május 19-i bizottsági közleményt, amely meghatározza a Bizottság stratégiáját; ez a stratégia többek között célul tűzi ki az internetes tranzakciók egyszerűsítését és a digitális környezet iránti bizalom növelését;

3.

felszólítja a Bizottságot, hogy reagáljon „Az egységes piac új stratégiája” című Monti-jelentésben felvázolt sürgető helyzetre, miután e jelentés megállapítja, hogy az EU-nak – mint a belső piac jövőjét alakító alapvető tényezőnek – sürgősen kezelnie kell azokat a még fennálló akadályokat, amelyek hátráltatják egy páneurópai internetes kiskereskedelmi piac 2012-ig történő létrehozását;

4.

üdvözli, hogy az EU 2020 stratégia támogatja a tudásalapú gazdaságot, és arra bátorítja a Bizottságot, hogy tegyen gyors intézkedéseket a szélessávú szolgáltatások sebességének növelésére, valamint az ilyen szolgáltatások díjainak racionalizálására, az egységes e-kereskedelmi piac hatékonyabb megvalósítása érdekében;

5.

felszólítja a Bizottságot az alapvető definíciók ésszerű időkereten belül történő harmonizálására e területen, elismervén az e-kereskedelemhez kapcsolódó területeken eddig végzett kemény munkát;

6.

hangsúlyozza, hogy az egységes e-kereskedelmi piac létrehozásához a Bizottság részéről horizontális megközelítésre van szükség, amelynek keretében hatékony koordináció valósul meg a főigazgatóságok között; ezért üdvözli a Bizottság azon közelmúltbéli (az európai digitális menetrendről szóló jelentésében tett) kötelezettségvállalását, hogy létrehozza a „biztosok csoportját” a ténylegesen egymáshoz kapcsolódó politikák biztosítása érdekében;

7.

rámutat, hogy az e-kereskedelmet önmagában nem célnak, hanem egy további eszköznek kell tekinteni a kkv-k számára versenyképességük növelésében;

8.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy maximálisan kihasználják az e-kereskedelemben rejlő lehetőségeket az arra irányuló erőfeszítés részeként, hogy az EU világszinten versenyképesebbé váljon;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen tegyen intézkedéseket az áruk és szolgáltatások jól működő, egységes digitális piacának előmozdítása érdekében, az e piac által nyújtott, eddig kihasználatlan óriási növekedési és foglalkoztatási lehetőségek kiaknázása végett;

10.

hangsúlyozza, hogy aktív politikára van szükség ahhoz, hogy a polgárok és vállalkozások teljes mértékben részesülhessenek a belső piac nyújtotta előnyökből, amely jó minőségű árukat és szolgáltatásokat kínál versenyképes áron; úgy ítéli meg, hogy a jelenlegi gazdasági válságban a növekvő egyenlőtlenségek elleni küzdelem és a peremterületeken élő vagy csökkent mobilitású érzékeny fogyasztók, az alacsony jövedelmű csoportok, illetve az e-kereskedelemhez csatlakozni kívánó kis- és középvállalkozások védelme a legfontosabb feladat;

11.

a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása érdekében felszólít a szerződéskötés előtti tájékoztatás lehető legerőteljesebb összehangolására az e-kereskedelem területén, az átláthatóság és a fogyasztó és az eladó közötti bizalom javítása érdekében, egyes szektorokban megtartva a minimális harmonizációt előíró megközelítést;

12.

emlékeztet arra, hogy jelentős különbségek vannak a távértékesítéssel foglalkozó kereskedők szabályai és gyakorlatai között a nemzeti határokon belül, illetve azokon túl nyújtott garanciák és felelősségvállalások területén, valamint arra, hogy a harmonizáció előnyökkel járna számukra; kéri, hogy az esetleges harmonizációnak az elektronikus kereskedelemre gyakorolt hatásairól, valamint a törvényes megfelelőségi garanciára vonatkozó szabályoknak a jelenlegi nemzeti rendelkezésekre gyakorolt hatásairól végezzenek mélyreható vizsgálatot;

13.

felszólít a szabályok és gyakorlatok egységesítésére annak érdekében, hogy a távértékesítéssel foglalkozó kereskedők kiléphessenek nemzeti határaik mögül a felajánlott garanciák és felelősségvállalások területén;

14.

ösztönzi az online fizetések megfelelő, hatékony, biztonságos és innovatív rendszerének kialakítását, amely szabadságot és lehetőséget biztosít a fogyasztóknak a fizetési mód megválasztásában, nem ró rájuk olyan terheket, amelyek alááshatják vagy korlátozhatják e választását, és biztosítja a fogyasztók adatainak védelmét;

15.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy növeljék a határokon átnyúló internetes fizetési rendszerekbe (pl. hitel- és folyószámlakártyák és e-pénztárca) vetett bizalmat több fizetési módszer ösztönzésével, az átjárhatóság és a közös standardok előmozdításával, a technikai akadályok leküzdésével, az elektronikus tranzakciók legbiztonságosabb technológiáinak támogatásával, a titoktartásról és a biztonsági kérdésekről szóló jogszabályok harmonizálásával és szigorításával, a megtévesztő tevékenységek elleni küzdelemmel, valamint a nyilvánosság tájékoztatásával és oktatásával;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy találjon megoldást a hitel- és bankkártyákkal kapcsolatos európai pénzügyi eszköz létrehozása tekintetében a kártyás tranzakciók online feldolgozásának megkönnyítése érdekében;

17.

ismételten megerősíti a határokon átnyúló vállalatközi e-kereskedelem fontosságát, mely által az európai vállalatok – és főként a kkv-k – növekedést tudnak megvalósítani, versenyképesebbé válhatnak és innovatívabb termékeket és szolgáltatásokat hozhatnak létre; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak létre határozott és stabil jogi és szabályozási keretet, amely biztosítja a vállalatok számára a határokon átnyúló vállalatközi e-kereskedelmi ügyletek teljes bizalommal történő lebonyolításához szükséges garanciákat;

18.

üdvözli az elektronikus számlázás alkalmazásának támogatásáról szóló bizottsági javaslatot, és felszólítja a Tanácsot, hogy haladéktalanul jusson megállapodásra a Parlamenttel; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelemre érvényes hozzáadottérték-adóval kapcsolatos jelentési kötelezettség egyszerűsítése és korszerűsítése, valamint a héa-alanyok nyilvántartásba vételének egyszerűsítése vonatkozásában javasoljanak intézkedéseket és kössenek megállapodásokat;

19.

üdvözli a Bizottságnak a hozzáadottérték-adó (HÉA) bejelentési kötelezettségeinek egyszerűsítéséről és a távértékesítésekre vonatkozó „egyszerűsített számlázásról” szóló javaslatát, valamint hangsúlyozza, hogy az adókra, így köztük a HÉA-ra vonatkozó jogalkotás terén tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét;

20.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki integrált rendszert a HÉA beszedésére, így bátorítva a kis- és középvállalkozásokat az alacsonyabb adminisztrációs költségekkel járó határokon átnyúló kereskedelemre;

21.

hangsúlyozza, hogy a jogbizonytalanság és az áremelkedés elkerülése érdekében szükség van a határokon átnyúló postai szolgáltatások esetében a héa-csomag hatásának tisztázására; úgy véli, hogy az egyetemes postai szolgáltatásoknak az EU héa-irányelve szerinti héa-mentességét nem érintheti a szolgáltatásnyújtás helyén alapuló új adójogszabály;

22.

felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot egy olyan nemzeti hatóság létrehozásáról vagy kijelöléséről, amely kezelné a határokon átnyúló online e-kereskedelemmel kapcsolatban a tagállami vállalkozások vagy vállalkozók által benyújtott bejegyzési kérelmeket, illetve egy olyan európai hatóságról, amely képes egymásnak megfeleltetni a nemzeti hatóságokat, lehetővé téve ezáltal a belső piac gyors megvalósítását;

23.

hangsúlyozza, hogy az elektromos és elektronikus hulladékra, az üres adathordozókra, illetve a felvevőkészülékekre vonatkozó szerzői jogdíjjal kapcsolatos illetékekre, a tartalmak európai uniós szintű engedélyezésére, valamint a határokon átnyúló elektronikus számlázásra (e-számlázásra) irányadó európai uniós szabályokra vonatkozó intézkedéseket egyszerűsíteni és korszerűsíteni kell;

24.

támogatja a jelenlegi szerzői jogdíjak egyszerűsítését, mivel a jelenlegi rendszer miatt a fogyasztók jelentős hátrányt szenvednek és az egységes piac működése akadályokba ütközik;

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy fogadjon el elektronikus számlázási kezdeményezések előmozdítását célzó intézkedéseket annak érdekében, hogy 2020-ra Európa-szerte biztosítva legyen az elektronikus számlák alkalmazása;

26.

javasolja az „egyablakos” európai rendszer létrehozását, ahol határokon átnyúló megoldásokat lehet találni a tagállamok eltérő szabályainak és követelményeinek adminisztratív kezelésére, például a héa vagy más alkalmazandó adók bevallására és megfizetésére;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak a lehetőségeit, miként mozdítható elő az olyan internetes kreatív tartalmakhoz való hozzáférés, mint például a zenei és az audiovizuális művek, továbbá hogy miként lehet kielégíteni a polgároknak a felhasználóbarát, határokon átnyúló szolgáltatások iránti igényét;

28.

kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy jobban integrálják a SOLVIT-fórumot is magukban foglaló egységes piaci központokat, az egyablakos ügyintézési pontokat (a szolgáltatási irányelv követelményei szerint), a termékközpontokat (a kölcsönös elismerésről szóló rendelet értelmében), és a további információkat, beleértve a jogi követelményeket, amelyek a vállalkozások számára szükségesek termékeik interneten keresztül és más országokban történő értékesítéséhez; hangsúlyozza, hogy az „egyablakos” rendszer működése alapvető fontosságú az elektronikus kereskedelem egységes piacának megvalósítása szempontjából;

29.

emlékezteti a Bizottságot, hogy az online szolgáltatásokra vonatkozó jogi keret továbbra is hiányos, és felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő célzott jogalkotási javaslatokat a fogyasztók termékekhez és szolgáltatásokhoz való hozzáférésének, illetve az azokba vetett bizalom erősítésének érdekében, felkínálva számukra az egyszerű egyablakos vásárlás lehetőségét;

30.

kiemeli, hogy rendkívül fontos a határokon átnyúló szabályok egyszerűsítése és a kiskereskedők és vállalkozók megfelelési költségeinek csökkentése, gyakorlati megoldásokat nyújtva olyan kérdésekben, mint a héa-bevallás és a számlázás, az elektronikus hulladék és az újrahasznosítás költségei, a szerzői jogdíjak, a fogyasztóvédelem, a címkézés és az ágazatspecifikus szabályok; ennek érdekében felszólít egyablakos ügyintézési rendszerek létrehozására és a határokon átnyúló e-kormányzati megoldások – mint az e-számlázás és az e-beszerzés – ösztönzésére;

31.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy néhány tagállamban még mindig nem ültették át teljes körűen a szolgáltatási irányelvet; felszólítja a Bizottságot és tagállamokat, hogy vessenek véget a fogyasztók közötti, az e-mail címük vagy lakóhelyük szerinti megkülönböztetésnek, valamint hogy gondoskodjanak a szolgáltatási irányelv 20. cikke (2) bekezdésének hatékony végrehajtásáról, és arról, hogy a nemzeti hatóságok és bíróságok megfelelően alkalmazzák az ezen megkülönböztetésmentességi szabályt a tagállamok nemzeti jogrendszerében végrehajtó nemzeti rendelkezéseket;

32.

hangsúlyozza a javak és szolgáltatások szabad mozgásának jelentőségét az e-kereskedelem további fejlődése szempontjából, különös tekintettel a belső piacon belül a vevő nemzetisége vagy lakhelye alapján történő megkülönböztetéstől való mentesség elvére; megismétli, hogy a megkülönböztetésmentesség elve összeegyeztethetetlen a más tagállamok állampolgáraival szemben támasztott kiegészítő jogi és adminisztratív követelményekkel, akik egy szolgáltatásból, illetve kedvezőbb feltételekből vagy árakból szeretnének részesülni; ezért felkéri a Bizottságot, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv 20. cikkének (2) bekezdése alapján tegyen lépéseket az ilyen jellegű diszkrimináció ellen;

33.

hangsúlyozza, hogy az EU mind a 27 tagállamából érkező online fizetés biztosítása révén meg kell szüntetni a fogyasztók és származási országuk elleni online diszkriminációt, beleértve lehetőség biztosítását a fogyasztók részére az online fizetés többféle módjára is;

34.

integrált politikai megközelítést kér az egységes közlekedési piac minden módozata (például közúti kabotázs, vasúti áruszállítás) és a környezetvédelmi jogszabályok tekintetében, hogy elkerülhetőek legyenek a szállítói lánc zavarai vagy a távértékesítéssel foglalkozók és az e-kereskedelem ügyfeleinek szükségtelen költségnövekedése;

35.

úgy véli, hogy a postai ágazat reformja, valamint a postai rendszerek és szolgáltatások közötti átjárhatóság és együttműködés ösztönzése jelentős hatással lehet a határokon átnyúló e-kereskedelemre, amely a termékek olcsó és hatékony elosztását és nyomon követését igényli; ezért kiemeli a harmadik postai irányelv (2008/6/EK) gyors végrehajtásának szükségességét;

36.

felszólít olyan intézkedések meghozatalára, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy az internethasználók száma növekedjen, és javuljon az internetkapcsolat minősége, ára és sebessége az Unió azon országaiban és régióiban, ahol nincs minőségi kapcsolat, biztosítva 2013-ig a szélessávú hozzáférést az EU teljes területén; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy minden polgár számára rendelkezésre álló szélessávú internetkapcsolatot építsenek ki, és hangsúlyozza, hogy a vidéki, távoli vagy külső területeken szintén lehetővé kell tenni a gyors internetkapcsolathoz való hozzáférést, különös figyelmet fordítva a hegyvidéki területeken és a szigeteken élő fogyasztókra és az ott működő vállalkozásokra, mivel ott a korlátozottabb internethozzáférés mellett a megvásárolt vagy eladott termékek postai díjai is nagyon magasak, kézbesítési idejük pedig igen hosszú;

37.

megjegyzi, hogy – az egyetemes szolgáltatási irányelv felülvizsgálatával összefüggésben – a gyors és elérhető áron kínált szélessávú hozzáférés további fejlesztése, mint prioritás, rendkívül fontos az e-kereskedelem fejlődéséhez, mivel az internet-hozzáférés hiánya még mindig a legjelentősebb akadály az európai polgárok számára az e-kereskedelem használatában;

38.

támogatja a Bizottság szélessávú internettel kapcsolatos céljait, azaz hogy 2013-ra valamennyi uniós polgár számára lehetővé váljon az alapszintű szélessávú internet-hozzáférés, 2020-ra pedig a legalább 30Mbps sebességű internet-hozzáférés és minden második uniós polgár számára a 100Mbps sebességű internet-hozzáférés; továbbá felszólít olyan intézkedések megtételére, amelyek biztosítják e célok megvalósítását; hangsúlyozza, hogy egyedi intézkedéseket kell alkalmazni a gyermekek és a fiatalok védelme érdekében, különösen életkor-ellenőrzési rendszerek kidolgozása, valamint az olyan internetes marketinggyakorlatok tiltása révén, amelyek negatív hatással vannak a gyermekek viselkedésére;

39.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdjen hozzá a határokon átívelő e-kereskedelem megkönnyítését szolgáló európai normák kialakításához, hidalja át az egyes tagállamok jogszabályai közötti különbségeket, és szüntesse meg a szelektív értékesítési hálózaton belül azt a kötelezettséget, hogy az online értékesítéshez hagyományos üzlethelyiséggel is rendelkezni kell, amennyiben bizonyítást nyer, hogy ez a kötelezettség ellentétes a versenyjoggal és az értékesített áruk és szolgáltatások jellegénél fogva nem indokolt, ezáltal lehetővé téve a fogyasztók, valamint a kis- és középvállalkozók számára, hogy teljes mértékben kihasználhassák a belső piaci potenciált az elektronikus környezetben; aggodalmát juttatja kifejezésre a Bizottság azon határozata miatt, amely azon kötelezettségről szól, hogy az online értékesítéshez – azt megelőzően –hagyományos üzlethelyiséggel is rendelkezni kell, mivel ez a követelmény jelentős mértékben hátráltatja az online eladásokat;

40.

úgy véli, hogy az internetes platformok fontos szerepet játszottak az e-kereskedelem (különösen a határokon átnyúló e-kereskedelem) fellendítésében Európában, és lehetővé tették kkv-k százezrei számára a piaci hozzáférést, egyúttal nagyobb választékot biztosítottak a fogyasztók számára, ezenkívül számos jó gyakorlatot vezettek be a bizalom növelése és a jogokkal és kötelezettségekkel kapcsolatos átlátható tájékoztatás érdekében, továbbá elősegítették az internetes tranzakciókban résztvevő felek közötti esetleges viták megoldását; felszólít arra, hogy az internetes platformok valamennyi európai fogyasztó számára biztosítsák áruikat és szolgáltatásaikat, a tagállamok közötti mindenféle területi megkülönböztetés nélkül;

41.

hangsúlyozza a nyílt dokumentumcsere-formátum jelentőségét az elektronikus üzleti kapcsolatokban, és felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen konkrét lépéseket e formátum megjelenése és elterjedése érdekében;

42.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a kkv-k számára több iránymutatást és hozzáférhető pénzügyi eszközöket biztosítsanak, hogy segítsék a nem internetes üzletük mellett az e-kereskedelmet beindítását is;

43.

hangsúlyozza a nagy sebességű internethez való nyilvános és semleges hozzáférés fontosságát, amely nélkül nem volna lehetséges az elektronikus üzleti forgalom;

44.

hangsúlyozza, hogy az egységes e-kereskedelmi piac létrehozása nem korlátozódhat a jogalkotási intézkedésekre és ellenőrzésekre, hanem ki kell egészülnie az internet más területeinek – például az e-kormányzás és az e-tanulás – megerősítésével;

45.

nyomatékosítja, hogy az online értékesítés akadályainak csökkentése érdekében figyelemmel kell kísérni a 2010. április 20-i 330/2010/EU bizottsági rendelet értelmében nemrégiben elfogadott, a kizárólagos és szelektív forgalmazásra vonatkozó szabályok alkalmazását, amelynek az érdekelt felek és a nemzeti versenyhatóságok információin kell alapulnia és szükség esetén felül kell vizsgálni e szabályokat; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatokat annak érdekében, hogy e problémák még 2011 vége előtt megoldódjanak;

46.

felszólítja a Bizottságot a fogyasztók személyes adatai védelmének megerősítésére, és annak biztosítására, hogy minden fogyasztói adatot – ideértve a vásárlási és a megtekintési adatokat is – kérésre a fogyasztók rendelkezésére bocsássák, és a forgalmazók csak az uniós jog által elfogadott időtartamig tárolhassák ezeket az adatokat;

47.

felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy dolgozzon olyan szabályok és szabványok kialakításán, amelyek lehetővé teszik, hogy a kereskedelmi és közösségi oldalakon a szoftverek kompatibilitásának hiánya ne akadályozza meg a fogyasztókat vásárlási döntéseik megváltoztatásában;

48.

hangsúlyozza a biztonságos páneurópai e-kormányzati szolgáltatásokhoz kapcsolódó elektronikus aláírások és a nyilvános kulcsú infrastruktúra (PKI) fontosságát, és felszólítja a Bizottságot, hogy az elektronikus aláírások határokon átnyúló átjárhatóságának biztosítása érdekében hozza létre az európai hitelesítésszolgáltató hatóságok átjáróját;

49.

szem előtt tartva annak fontosságát, hogy az egységes piacban rejlő minden lehetőséget valóra váltsanak, felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy 2015-re az összes közbeszerzési eljárás legalább 50 %-a elektronikus úton bonyolódjon le, a 2005-ben Manchesterben megrendezett, e-kormányzásról szóló miniszteri konferencián elfogadott cselekvési tervvel összhangban;

50.

úgy véli, hogy a mobil kereskedelem (m-kereskedelem) jelentős része lehet az e-kereskedelemnek, mivel olyan európai polgárok millióihoz tud eljutni, akik mobiltelefont használnak, de számítógépet nem, így hozzájárulhat az internet- és a mobiltechnológiák közeledéséhez és tovább erősítheti az EU mobil kommunikációban betöltött vezető szerepét;

51.

úgy véli, hogy a közös, nyílt műszaki és működési feltételek és standardok (az összeegyeztethetőség, átjárhatóság, hozzáférhetőség, biztonság, logisztika, szállítás stb. tekintetében) kidolgozása és támogatása megkönnyíti a határokon átnyúló e-kereskedelmet azáltal, hogy támogatja a fogyasztókat – különösen a sérülékeny és gyakorlatlan számítógép-használókat –, és áthidalja a különböző tagállamok között fennálló működésbeli, műszaki, kulturális és nyelvi akadályokat;

52.

elismeri a fogyasztói jogok, a személyes adatok védelmének és a fiatalkorú fogyasztók védelmének biztosítására alkalmas m-kereskedelem belső piacának kialakításához kapcsolódó sajátos jogi kihívásokat; felszólítja a Bizottságot, hogy részletesen vizsgálja meg ezt a kérdést;

53.

hangsúlyozza, hogy átláthatóbbá kell tenni az e-kereskedelem ellátási láncát annak érdekében, hogy a fogyasztók mindig azonosítani tudják a szállítókat, például cégnevük, földrajzi címük, elérhetőségük, adószámuk alapján, illetve hogy tisztában legyenek azzal, hogy a szállító csak közvetítő vagy a végső szállító-e, ami különösen az online árverések összefüggésében fontos;

54.

felszólítja a Bizottságot a határokon átnyúló e-kereskedelem tekintetében uniós szinten szükséges egyértelmű előírások meghatározására, beleértve például a kereskedő azon kötelezettségét, hogy a fogyasztók és az állami hatóságok részére könnyen, közvetlenül, állandóan és ingyenesen elérhető tájékoztatást nyújtson a kereskedő vagy a szolgáltató neve és bejegyzési száma, az eladásra kínált áruk és szolgáltatások ára, valamint minden olyan kiegészítő szállítási költség tekintetében, amely a számlán megjelenhet;

55.

felszólítja a Bizottságot, hogy kötelezze a szabványosított szerződéseket és a szabványosított általános kereskedelmi feltételeket önként alkalmazó vállalkozókat az azoktól eltérő szerződéses rendelkezések kiemelésére;

56.

úgy véli, hogy a távol lévő felek között kötött szerződésekre alkalmazandó szabályoknak ki kell terjedniük az online aukciók során a fogyasztók és a hivatásos kereskedők között kötött szerződésekre is, és felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg alaposabban és értékelje az egyénileg az interneten rendelt turisztikai szolgáltatásokra vonatkozó, távol lévő felek között kötött sajátos szerződésekre (repülőjegyek, szállodai szállás, gépjárműbérlés, szabadidős szolgáltatások stb.) vonatkozó szabályokat, elsősorban annak érdekében, hogy az online aukciók esetében kötelező legyen a fogyasztói jogok erőteljesebb védelme;

57.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye világossá a más tagállamokban az internetet igénybe vevő (közvetlen és közvetett) reklámozásra vonatkozó szabályokat;

58.

felszólít egy olyan külső ellenőrzési követelmény bevezetésére, amelyet az elektronikus szolgáltatások egyes sajátos típusai tekintetében kellene végrehajtani, amelyek esetében fokozott érdek fűződik a személyes adatok és információk védelméhez, és annak biztosításához, hogy e szolgáltatások teljes mértékben biztonságosak legyenek (például az internetes banki szolgáltatások esetében);

59.

hangsúlyozza a felhasználók (fogyasztók és eladók) jogbiztonságát az online működés során, üdvözölve az Európai Bizottságnak az európai digitális menetrendről szóló közleményében megfogalmazott javaslatát, amely az e-kereskedelemről szóló irányelv keretében a technológiai fejlődéssel párhuzamosan további rendelkezések – például az információstársadalmi szolgáltatások korlátozott felelősségéről szóló rendelkezések – megújítására tesz javaslatot (a közlemény 13. lábjegyzete);

60.

sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen lépéseket a jogbiztonság megteremtése érdekében, és keressen megoldást a jogrendezés folyamatában és az eltérő tagállami jogszabályok terén a médiatartalmak weboldalakra történő feltöltése esetében fennálló nagyfokú töredezettség kérdésre;

61.

úgy véli, hogy prioritást kell adni a határokon átnyúló e-kereskedelem adminisztratív és szabályozási korlátai 2013-ra történő megszüntetésének egy egységes, a fogyasztókra és a vállalkozásokra vonatkozó szabálycsomag bevezetésével a 27 tagállamban, mely kedvező digitális környezetet teremt, csökkenti a megfelelési költségeket és a tisztességtelen versenyt, valamint megnyitja az utat az uniós e-kereskedelmi piac előtt; hangsúlyozza, hogy ennek érdekében rendkívül fontos az olyan jogalkotási eszközök egységes értelmezése és alkalmazása, mint a fogyasztói jogokról szóló irányelv, az e-kereskedelemről szóló irányelv (2000/31/EK), a szolgáltatásokról szóló irányelv (2006/123/EK) 20. cikkének (2) bekezdése és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról szóló irányelv (2005/29/EK); ezért felszólítja a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a közösségi vívmányok – az egységes digitális piacra is hatással lévő – jelenleg folyó értékelését, valamint a főbb akadályok tekintetében javasoljon célzott jogalkotási intézkedéseket;

62.

úgy véli, hogy a piacfelügyeletnek, az átláthatósági szabályoknak és a végrehajtó mechanizmusoknak a felhasználók bizalmának előmozdítását célzó megerősítése kiemelkedően fontos, mivel a fogyasztásnak jelentős szerep jut majd a gazdaság élénkítésében; véleménye szerint több forrást kell biztosítani a hatóságok számára a törvénytelen kereskedelmi gyakorlatok vizsgálatára és végleges megszüntetésére; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy adatbázist is tartalmazó, európai korai előrejelző rendszert a digitális környezetben a csalárd tevékenységek ellen folytatott küzdelem céljából; felszólítja a Bizottságot, hogy szükség szerint frissítse a RAPEX-et (gyors figyelmeztetési rendszert); hangsúlyozza, hogy az ilyen kezdeményezéseknek tiszteletben kell tartaniuk az adatvédelmi szabályokat;

63.

kéri a hatóságokat, hogy mihamarabb lépjenek fel a kalóz weboldalak ellen, nagyobb figyelmet fordítva a fogyasztók jogaira, többek közt a biztonságos weboldalakat jelölő címkék létrehozását célzó intézkedésekkel és annak biztosításával, hogy a szponzorált hirdetési szolgáltatást nyújtó cégek ne reklámozzanak illegális weboldalakat;

64.

úgy véli, hogy a fogyasztói bizalmat olyan szabványokkal és magatartási kódexekkel lehet megszerezni, melyek lehetővé teszik az online szolgáltatók számára, hogy lépést tartsanak a rohamosan változó technológiai fejlesztésekkel;

65.

hangsúlyozza, hogy a célzott internetes megkereséseknek és az online profilalkotásnak minden tekintetben az adatvédelmi szabályokkal összhangban kell történniük;

66.

hangsúlyozza, hogy a fokozott adatvédelem biztosítása és az online fizetési rendszerekbe vetett fogyasztói bizalom előmozdítása érdekében szükséges biztosítani az adatvédelemre vonatkozó uniós jogszabályok következetes értelmezését;

67.

úgy véli, hogy a fogyasztóvédelmi rendszerek egész EU-ban való javítása biztosíthatja a határokon átnyúló online tranzakciókba vetett fogyasztói bizalmat, beleértve a hitelkártyákkal elkövetett csalások elleni védelmet;

68.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az e-kereskedelem terén a szerzői jogok következetes érvényre juttatása nem kerül veszélybe;

69.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló internetes keresés és reklámozás jobb tájékoztatást nyújt a fogyasztóknak és a kereskedőknek, és növeli lehetőségeiket, hogy összehasonlításokat tegyenek és felismerjék az ajánlatokat; e tekintetben aggódik a verseny lehetséges torzulásai miatt, melyeket a fogyasztók és a vállalkozók tapasztalhatnak néhány tagállamban; felszólítja a Bizottságot, hogy az ágazattal szoros együttműködésben kezelje az internetes keresés és a hirdetési felületek hiányosságait, valamint mozdítsa elő azok határokon átnyúló műveleteit, például a.eu doménnevek használatának ösztönzésével;

70.

felszólítja a Bizottságot annak ellenőrzésére, hogy az elektronikus kereskedelem során nem kerülik meg a szerzői joggal kapcsolatos jogszabályok következetes alkalmazását;

71.

felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezze és hajtsa végre a szerzői jogdíjakkal kapcsolatos legmegfelelőbb megoldás – többek között a jogdíj megállapításának lehetősége ott és akkor, ahol és amikor a terméket először hozzák forgalomba az Európai Unióban – hatásvizsgálatát, mivel az érintettek nem tudnak megállapodni;

72.

osztja a Bizottság nézetét arra vonatkozóan, hogy az alternatív vitarendezés különböző formái – így a közvetítői eljárás, a választottbírósági eljárás vagy a bíróságon kívüli vitarendezési mechanizmusok – célravezető és vonzó alternatívát jelenthetnek a fogyasztók számára; megjegyzi, hogy számos magánszereplő – mint például az online platformok – sikeres kezdeményezéseket hajtottak végre a fogyasztók bizalmának erősítése érdekében a belső vitarendezési eszközök alkalmazásával; sürgeti a tagállamokat, hogy ösztönözzék az alternatív vitarendezés formáinak fejlesztését a fogyasztóvédelem szintjének emelése és a jogszabályoknak való megfelelés maximalizálása érdekében; emlékeztet a SOLVIT-tal és az európai fogyasztóvédelmi központok hálózatával kapcsolatos pozitív tapasztalatokra; felszólít egy európai e-fogyasztói tájékoztató rendszer létrehozására, amely részletes iránymutatást és tájékoztatást adna a jogokról és a kötelezettségekről a digitális piacon; hangsúlyozza azonban, hogy ezeknek a mechanizmusoknak kiegészíteniük és nem helyettesíteniük kell a végrehajtás bírósági vagy igazgatási eszközeit;

73.

megjegyzi, hogy emelni kell a fogyasztói bizalom és a határokon átnyúló ügyletekbe vettet bizalom jelenlegi alacsony szintjét a meglévő szabályok online és határokon átnyúló betartatásának erősítésével, a fogyasztóvédelmi hatóságok hatáskörének bővítésével, a hatóságok közötti együttműködés ösztönzésével, valamint hatékony uniós mechanizmusok felállításával a piac megfigyelése és ellenőrzése, a panaszok kezelése és a viták megoldása tekintetében;

74.

bátorítja az alternatív vitarendezési mechanizmusok igénybevételét, az online intézés lehetőségével együtt, amely késlekedés nélkül hozzáférhető lenne az e-igazságszolgáltatási portálon keresztül, amikor és amennyiben ez elérhetővé válik;

75.

hangsúlyozza, hogy a kiskorúak védelmében egységes szabályokat kell kidolgozni, és ösztönöz szülők, tanárok és felügyelők számára készült olyan tájékoztató és képzési kampányok elindítására, amelyek felhívják figyelmüket arra, hogy kötelesek az online kereskedelem veszélyeiről tájékoztatni a gyermekeket, és óvatosságra intenék őket a gyermekek internethasználatával kapcsolatban;

76.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen tegyenek intézkedéseket az illegális internetes szolgáltatások ellen, amelyek nem tartják tiszteletben a fogyasztóvédelmi szabályokat, a kiskorúak védelmére, a szerzői jogokra, az adózásra vonatkozó szabályokat, valamint a legtöbb egyéb alkalmazandó jogszabályt;

77.

hangsúlyozza, hogy az egészségügyi ismeretek előmozdítása és.eu doménnevű speciális weboldalakon a félrevezető információkra való figyelemfelhívás révén gondoskodni kell az interneten illegálisan kínált termékek – különösen a hamisított gyógyszerek és egészségügyi termékek – jelentette kockázatok elkerüléséről;

78.

felszólítja a Bizottságot a hamisított termékek és gyógyszerek e-kereskedelmére vonatkozó megfelelő fellépéseket és szankciókat érintő javaslat benyújtására; beleértve a biztonságos weboldalak jelölésére szolgáló címkéket, valamint a bejegyzett gyógyszertárak minősítő rendszereit;

79.

hangsúlyozza a köztisztviselők és az igazságügyi hatóságok uniós fogyasztóvédelmi szabályokkal kapcsolatos megfelelő képzésének és oktatásának szükségét;

80.

kéri egy olyan egységes jogi eszköz kidolgozását, amely az online kereskedelemre alkalmazandó szabályok világosabbá tétele érdekében összefogja a különböző hatályos jogszabályokat; üdvözli a fogyasztók jogairól szóló irányelvre irányuló bizottsági javaslatot, és kéri, hogy ahol ez szükséges, megfelelő szinten harmonizálják a fogyasztói szerződésekre vonatkozó jog egyes területeit, különösen a szavatossági igények kezelése tekintetében; úgy ítéli meg, hogy ennek magában kell foglalnia más irányelveket is, így például a pénzügyi szolgáltatások távértékesítésére és az e-kereskedelemre vonatkozó irányelveket;

81.

kéri a Bizottságot, hogy mérlegelje, vajon a Bizottság által ellenőrzött elektronikus kereskedelmi portál létrehozása, az érintettekkel és a tagállamokkal együttműködve, elősegítené-e a jobb gyakorlat és az információk terjedését, így növelve a fogyasztók bizalmát és a határokon átnyúló elektronikus kereskedelmet;

82.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a fogyasztók e-kereskedelemtől való távolságtartásának fő okairól, hatékony iránymutatások kidolgozásának céljával, valamint javasolja egy – kifejezetten az e-kereskedelemmel kapcsolatos – eredménytábla létrehozását azzal a céllal, hogy képet kapjunk az online kereskedelemben részt vevő fogyasztók viselkedéséről, és megismerjük a fogyasztói döntéseket befolyásoló és meghatározó tényezőket;

83.

elismeri, hogy a jogi kerettel és az új digitális térrel kapcsolatos megfelelő bizalom hiányában a polgárok tartózkodni fognak a részvételtől, véleményük szabad kinyilvánításától és tranzakciók kezdeményezésétől; mivel e tekintetben az alapvető jogok garantálása és érvényesítése a bizalom alapfeltétele a polgárok szempontjából; mivel a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok és egyéb jogok védelmének garantálása alapvető feltétele a bizalomnak a vállalkozások szempontjából;

84.

kéri a Bizottságot, hogy szüntesse meg azt a kötelezettséget, hogy az online értékesítést megelőzően hagyományos üzlethelyiséggel is rendelkezni kell, mivel ez a követelmény jelentős mértékben hátráltatja az online eladásokat;

85.

hangsúlyozza, hogy a határokon átnyúló e-kereskedelem további fejlesztése érdekében fontos a szellemi tulajdonjogok védelméről és betartásáról szóló átfogó uniós keret kidolgozása a közösségi vívmányok adta kereteken belül, amely fokozza a küzdelmet az illegális és hamisított javak ellen, és felhívja az európai fogyasztók figyelmét ezekre a kérdésekre;

86.

rámutat, hogy az összes elektronikus ügyletre alkalmazandó jogszabály bevezetésére van szükség, ami elengedhetetlen ahhoz, hogy az e-kereskedelmi szolgáltatások felhasználóinak jogai védelemben részesüljenek;

87.

felszólít olyan innovatív kutatási projektek kidolgozására – a kutatási keretprogramokon belül –, melyek célja a az uniós e-kereskedelmi piac ösztönzése és egységesítése a fogyasztók bizalmának növelése, valamint jogainak és választásának bővítése által a digitális környezetben;

88.

felszólít az e-kereskedelem jogi, műszaki és gazdasági fejlődésének hatékony nyomon követésére, valamint kiemeli valamennyi, a digitális egységes piacot és az információs társadalmat érintő döntés hatásvizsgálatának szükségességét; e célból hasznos eszköznek tartaná az európai online piaci környezet értékelésére szolgáló „e-kereskedelmi értesítőt”;

89.

úgy véli, hogy a fogyasztói bizalom a határon átnyúló e-kereskedelem előtt álló akadályok megszüntetésével, a legmagasabb szintű fogyasztóvédelem megőrzésével teremthető meg, és olyan megbízható európai hatóságok vagy megbízhatósági jelek segítségével építhető ki, amelyek garantálják a határokon átnyúló elektronikus piacon elérhető termékek megbízhatóságát és minőségét; úgy ítéli meg, hogy létre kell hozni egy fenntartható, világosan és átláthatóan szabályozott, az Európai Bizottság által felügyelt európai megbízhatósági jelet; ezen európai megbízhatósági jelet olyan szabályellenőrzési és végrehajtási mechanizmusokkal kell alátámasztani, amelyek nemzeti szinten néhány tagállamban már léteznek; elismeri, hogy egy határon átnyúló, európai megbízhatóságijel-rendszer csak az uniós jog keretében működhet, amelyre az európai megbízhatósági jel alapozható; úgy véli, hogy egy európai megbízhatóságijel-rendszer kialakítását alapos hatáselemzésnek kell megelőznie, és azt a tagállamokban már meglévő megbízhatóságijel-címkézési rendszerekkel együttműködve kell végrehajtani;

90.

hangsúlyozza az unióbeli logók, megbízhatósági jelek és minőségi jelzések ösztönzésének és használatának jelentőségét, amelyek segítik a fogyasztókat a megbízható online kereskedők azonosításában, jutalmazzák a bevált gyakorlatokat és ösztönzik az innovációt, támogatják az uniós társaságokat azon erőfeszítéseikben, hogy túllépjenek nemzeti piacaik határain;

91.

hangsúlyozza, hogy az online környezetben – melyben a vevő és az eladó távol vannak egymástól és a vevőnek csak korlátozott lehetősége nyílik a termékek fizikai minőségének felmérésére – az átláthatóság érdekében létfontosságú a pontos és világos információhoz való hozzáférés;

92.

felhívja a figyelmet az Európai Bizottság és a nemzeti postai szabályozók arra irányuló erőfeszítésére, hogy megfelelően és időben végrehajtsák a postai szolgáltatásokról szóló harmadik irányelvet (2008/6/EK) a 27 tagállamban, hogy ezáltal fokozzák a versenyt, csökkentsék az árakat és emeljék a szolgáltatások színvonalát, továbbá javítsák a határon átnyúló e-kereskedelem keretében vásárolt áruk kézbesítésének feltételeit; hangsúlyozza továbbá annak fontosságát, hogy a csomagkézbesítések esetében biztosítsák biztosítási szolgáltatások elérhetőségét;

93.

felszólít egy támogatási program létrehozására és a jelenleg is rendelkezésre álló pénzügyi eszközöknek a felhasználói bizalom e-kereskedelemben történő megerősítését szolgáló projektekre történő felhasználására, többek között oktatási és tájékoztatási célú kampányokra, mind európai, mind pedig nemzeti szinten, illetve az online szolgáltatások gyakorlatban (pl. próbavásárlással) történő ellenőrzését célzó projektekre; hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a fogyasztókat az elektronikus kereskedelemre és az új digitális technológiákra (a fogyasztók alapvető jogai az interneten, elektronikus kereskedelem, adatvédelemre vonatkozó rendelkezések stb.) oktató online eszközöket, például a Dolceta projektet (on-line fogyasztói oktatási eszközök fejlesztése felnőttek számára); ezáltal a polgárok javíthatják digitális hozzáértésüket, jogaik és kötelezettségeikre vonatkozó ismereteiket, valamint felelős és önálló módon élvezhetik az online kereskedelem előnyeit a digitális társadalomban;

94.

úgy véli, hogy a fogyasztói bizalom tovább növelhető a közvélemény online környezetbe vetett bizalmának biztosításával, a személyes adatok védelmét érintő aggodalmak eloszlatásával az adatgyűjtés, a magatartásalapú célzott marketing, a profilalkotás és a reklámozás szabályozásával, valamint a fogyasztók figyelmének oktatási célú és tájékoztatási kampányok útján történő felkeltésével; felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az adatvédelmi irányelv jelenlegi digitális környezethez való hozzáigazításáról;

95.

hangsúlyozza a határokon átnyúló kereskedelem ellátási lánca, valamint feltételei egyszerűbbé és átláthatóbbá tételének szükségességét a megtévesztésről vagy a fogyasztói jogok nem teljes körű tájékoztatásáról, a teljes költségről és a kereskedők adatairól szóló szabályok által, valamint a legjobb és tisztességes gyakorlatok, ajánlások és iránymutatások ösztönzésével az elektronikus üzletek számára; pozitív, követendő példaként ismeri el az EU e téren tett erőfeszítéseit, amelyek célja, hogy tisztázzák a légi viteldíjakkal kapcsolatos feltételeket és árakat;

96.

hangsúlyozza a 2010. júniustól működő Progress európai mikrofinanszírozási eszköz gyors és hatékony megvalósításának fontosságát, mivel ez új lendületet adhat az online vállalkozások előmozdításához, különösen a mostanában munkanélkülivé váltak körében;

97.

úgy véli, hogy a média- és számítógépes műveltség és a tájékozottság lényeges szempontok az európai digitális környezet fejlődéséhez, ezért szorgalmazza, hogy uniós és tagállami szinten vezessék be a digitális jártasság fejlesztésére és befogadására vonatkozó cselekvési tervet, amely a következőkből állna: célzott képzési intézkedések a digitális jártasság fejlesztésére a munkanélküliek és a kirekesztődés által fenyegetett csoportok számára, az összes alkalmazott digitális ismeretekkel való felvértezésére irányuló magánszektorbeli kezdeményezések ösztönzése, európai szintű „Be smart online!” kezdeményezés, amelynek célja a felsőoktatási hallgatók – többek között az egész életen át tartó tanulásban és a szakképzésben részt vevők – megismertetése az információs és távközlési technológiák és az internetes szolgáltatások biztonságos használatával, valamint az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos közös, uniós szintű tanúsítási rendszer;

98.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó kötelezettségvállalását, hogy 2012-ig kiadja az internetes jogok és kötelességek európai kódexét, amelyben világosan és hozzáférhető módon összefoglalják az EU-ban meglévő digitális felhasználói jogokat, és amely emellett tartalmazza az online fogyasztóvédelemre vonatkozó jogszabályok megsértése eseteinek éves áttekintését és az ezeknek megfelelő kényszerítő intézkedéseket, a fogyasztóvédelmi hivatalok európai hálózatával együttműködve;

99.

úgy véli, hogy az önszabályozó magatartási kódexek kereskedelmi, szakmai és fogyasztói egyesületek általi kidolgozása, valamint a polgárokat és a fogyasztókat a digitális környezetben megillető jogokról szóló európai charta létrehozását, illetve a tartalmak és az ismeretek szabad áramlását lehetővé tévő „ötödik szabadságjog” megteremtését szorgalmazó „Új digitális menetrend kialakítása Európa számára: 2015.eu” című európai parlamenti jelentés ajánlásainak végrehajtása növelnék a fogyasztók e-kereskedelembe vetett bizalmát az információs társadalom valamennyi szereplője jogainak és kötelezettségeinek világossá tétele révén;

100.

felszólítja a Bizottságot, hogy cselekedjen gyorsan, és 2012-ben terjesszen elő jelentést arról, milyen haladást ért el a határokon átnyúló e-kereskedelem előtt álló 10 akadály leküzdésében, amelyeket az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló elektronikus kereskedelemről szóló, 2009. október 22-i közleményében (COM(2009)0557) határozott meg; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a magas szintű fogyasztóvédelmet az e-kereskedelemben, továbbá gondoskodjanak az e-kereskedelem fejlődése előtt álló, a digitális menetrendről szóló 2010. évi bizottsági közleményben, illetve az EU-ban a vállalkozások és a fogyasztók közötti, határokon átnyúló elektronikus kereskedelemről szóló 2009. évi közleményben meghatározott akadályok megszüntetéséről, mégpedig jogalkotási és nem jogalkotási eszközök alkalmazásával; felkéri a Bizottságot, hogy kezdeményezzen párbeszédet az érdekelt felek és az USA között a transzatlanti e-kereskedelem lehetséges fejlesztési módjainak elemzése céljából;

101.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

21.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 50/15

—

tekintettel a Bizottság Törökországról szóló 2009. évi országjelentésére (SEC(2009)1334),

—

tekintettel az Európai Gazdasági Közösség és Törökország közötti társulást létrehozó, 1963. szeptember 12-i megállapodásra,

—

tekintettel az említett megállapodás 1970. november 23-i kiegészítő jegyzőkönyvére, és különösen 41. cikkének (1) bekezdésére („felfüggesztési záradék”),

—

tekintettel az EK–Törökország Társulási Tanács 1980. szeptember 19-i 1/80 határozatára,

—

tekintettel a vámunió végső szakaszának megvalósításáról szóló, 1995. december 22-i 1/95. sz. EK–Törökország társulási tanácsi határozatra (96/142/EK),

—

tekintettel az Európai Bíróság által a négy alapvető szabadságra vonatkozóan, különösen a Demirel-, Sevince-, Savas-, Abatay-Sahin-, Tum-Dari- és Soysal-ügyben hozott ítéletekre,

—

tekintettel a WTO Törökországról szóló, 2007-ben közzétett legfrissebb kereskedelmi szemléjére,

—

tekintettel a Törökországról szóló korábbi állásfoglalásaira,

—

tekintettel a tematikus főosztály által a 2009-es bővítési csomaggal összefüggésben Törökország előcsatlakozási eszköz (IPA) keretén belüli, 2009-es éves programjáról készített elemzésre,

—

tekintettel a Tanács 2006. december 11-i következtetéseire,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A7-0238/2010),

A.

mivel a Törökországgal meglévő vámunió továbbra is az egyik legfejlettebb és legszorosabb kereskedelmi kapcsolat, amellyel az EU bármely harmadik ország tekintetében rendelkezik,

B.

mivel Törökország a Világbank adatai szerint a világ tizenhetedik legnagyobb gazdasága, Európában pedig a hatodik legnagyobb gazdaság, ipari termékei pedig exportjának több mint 90 %-át teszik ki, mivel Törökország 2008-ban a beáramló közvetlen külföldi befektetések volumene tekintetében 18 milliárdos tőkebeáramlással világviszonylatban a huszadik helyen állt,

C.

mivel Törökország az EU hetedik legnagyobb kereskedelmi partnerévé nőtte ki magát, az EU pedig Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere,

D.

mivel 2009-ben Törökország 33,6 milliárd EUR értékű terméket exportált az EU-ba, és 40,4 milliárd EUR értékű terméket importált onnan,

E.

mivel az átlagos munkanélküliség Törökországban az OECD adatai szerint 2009-ben elérte a riasztó 12,5 %-os szintet, 2010 áprilisában pedig 10,8 %-ra csökkent, a fiatalok körében a munkanélküliség szintje 25 %, és a millenniumi fejlesztési célok törökországi megvalósításáról szóló 2010. évi jelentés szerint a rendkívüli szegénységben élők aránya 17,1 %,

1.

üdvözli, hogy az EU magas szintű kereskedelmi kapcsolatokat ápol Törökországgal; felhívja Törökországot, hogy egyszerűsítse az eljárásokat és csökkentse a bürokráciát, és számolja fel a fennmaradó vámjellegű és nem vámjellegű akadályokat; hangsúlyozza a konstruktív párbeszéd fontosságát a két fél között e kapcsolatok további javítása érdekében;

2.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 205. cikkének és az EU-Szerződés 21. cikkének együttes olvasata szerint az Unió külső fellépései során, beleértve a közös kereskedelempolitikát is, a „demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása” előmozdítására, valamint a fenti elveket osztó harmadik országokkal való partnerség kiépítésére törekszik;

3.

felszólítja a Bizottságot, hogy tartsa fenn elkötelezettségét és folytassa a kereskedelemről szóló párbeszédet Törökországgal, különösen a konzultatív vegyes bizottság, valamint az EK–Törökország vámuniója vegyes bizottságának keretében; arra ösztönzi mindkét felet, hogy hatékonyabban alkalmazzák e platformokat azáltal, hogy gyors ütemben oldják meg a még rendezetlen kérdéseket, mint amilyen a marhahús, az élő szarvasmarha és a származékos termékek behozatalára vonatkozó tilalom Törökországban, és a bizonyos uniós tagállamokban a Törökországban nyilvántartásba vett gépjárművekre alkalmazott kvóta;

4.

megállapítja, hogy Törökország potenciállal rendelkezik a hosszú távú gazdasági növekedésre, továbbá figyelemmel kíséri demográfiai sajátosságait; arra ösztönzi mind az EU-t, mind pedig Törökországot, hogy fordítsanak megfelelő figyelmet egymással összekapcsolódó gazdaságukra, tartsák fenn nyitott kereskedelmi és befektetési rendszereiket, a különböző nemzetközi platformokon tett kötelezettségvállalásaikkal összhangban álljanak továbbra is ellen a hazai protekcionista nyomásnak, és a kereskedelmi védelmi mechanizmusokat a WTO által rögzített elvek mentén alkalmazzák;

5.

aggódik a nők munkaerő-piaci részvételének alacsony szintje, valamint az árnyékgazdaságban való foglalkoztatásuk miatt; sürgeti Törökországot, hogy helyezze a nők foglalkoztatásának kérdését gazdasági, szociális és foglalkoztatási politikájának középpontjába;

6.

hangsúlyozza a fiatalok foglalkoztatási helyzetének súlyosságát, és rámutat a probléma kezelésére szolgáló konkrét intézkedések hiányára; utal az ILO egyik nemrégiben elkészült tanulmányára, amely a Törökország fejlődése szempontjából legfontosabb munkaerő-piaci kihívásként általában a munkahelyteremtést és különösen a nők és fiatalok foglalkoztatását nevezi meg; ezért olyan foglalkoztatási stratégiát szorgalmaz, amely általában a fiatalok foglalkoztatásának növelését, és különösen a fiatal nők helyzetének javítását célozza;

7.

üdvözli a vámunió 1996-ban történt létrehozását, ami fokozott piaci hozzáférést biztosított, és lehetővé tette, hogy az EU és Törökország közötti kereskedelmi volumen – 2008-as tetőzésekor – elérje az évi 100 milliárd eurót;

8.

hangsúlyozza, hogy a vámunió az iparcikkekre és feldolgozott mezőgazdasági termékekre is kiterjed; várakozással tekint a mezőgazdasági termékeknek a vámunióba történő, mielőbbi felvételére; úgy véli, hogy a vámunió elmélyíthető olyan egyéb területek lefedésével, mint például a szolgáltatások és a közbeszerzés;

9.

sajnálatosnak tartja, hogy a WTO legutóbbi szemléje szerint a Törökország által a mezőgazdasági termékekre alkalmazott átlagos vámtarifa viszonylag magas, egyes esetekben pedig rendkívül magas (a kukoricára alkalmazott vám például 130 %); felszólítja a török kormányt, hogy lényegesen csökkentse ezeket az akadályokat;

10.

üdvözli a török vámkódexnek az EU vámkódexéhez való hozzáigazítását, és különösen az általános preferenciarendszer (GSP) elfogadását; sürgeti a török jogszabályoknak a közösségi vívmányokkal történő további összehangolását a szabad kereskedelem, a hamisítás elleni küzdelem és a vámmentes (duty-free) boltok utólagos ellenőrzése és engedélyezése terén;

11.

elítéli, hogy Törökország – immáron ötödik éve – nem hajtotta végre teljes mértékben a társulási megállapodás kiegészítő jegyzőkönyvét, illetve nem szüntette meg minden vonatkozásban az áruk szabad mozgásának akadályait; felszólítja a török kormányt, hogy haladéktalanul, teljes mértékben és megkülönböztetés nélkül tegyen eleget az e jegyzőkönyvből eredő kötelezettségeinek, előmozdítva az uniós tagállamokkal fenntartott kereskedelmi kapcsolatainak további elmélyülését, és emlékeztet arra, hogy ennek elmaradása a továbbiakban rendkívül hátrányosan érintheti a tárgyalási folyamatot;

12.

megismétli, hogy a Törökország által a vámunió terén vállalt kötelezettségek teljes mértékű betartása alapvető fontosságú; továbbá úgy véli, hogy további harmonizációra van szükség a közösségi vívmányok tekintetében olyan területeken, mint a szabadkereskedelmi övezetek és a vámtarifa-csökkentés;

13.

hangsúlyozza, hogy a vitarendezési mechanizmus felülvizsgálata jelentősen előrelendítené a vámunió ügyét, hiszen lehetővé tenné a még rendezetlen ügyek gyors és tisztességes megoldását;

14.

sürgeti az EU és Törökország közötti kereskedelem előtt álló összes szükségtelen akadály – WTO-elveknek megfelelő – felszámolását, beleértve olyan technikai akadályokat, mint a tanúsítványok el nem ismerése, a többszöri vizsgálatok, a többszöri ellenőrzések, a kötelező műszaki szabályzatok és szabványok; kéri továbbá a Bizottságot, hogy ossza meg az e téren rendelkezésre álló helyes gyakorlatokat;

15.

tudomásul veszi azokat a nehézségeket, amelyekkel Törökország a szabadkereskedelmi megállapodások harmadik országokkal történő megkötése során szembesül, ami károsan hat a török gazdaságra, mivel egyoldalú preferenciális hozzáférést tesz lehetővé a török piachoz az EU szabadkereskedelmi megállapodásokban részt vevő azon partnerei számára, amelyekkel Törökország még nem tudott szabadkereskedelmi megállapodást aláírni; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy biztosítsák Törökország bevonását az EU és harmadik országok között kötendő jövőbeli szabadkereskedelmi megállapodásokkal kapcsolatos hatásvizsgálati tanulmányokba, és fejlesszék a szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások állására és az EU álláspontjára vonatkozó információk továbbítását; arra biztatja a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban vegyék figyelembe az EU és Törökország közötti vámuniót;

16.

felszólítja Törökországot, hogy számolja fel az árukra vonatkozó fennmaradó behozatali engedélyeket, amelyek sértik a vámunió keretében vállalt kötelezettségeket, és hogy aktualizálja az EK–Törökország Társulási Tanácsnak a kereskedelem előtt álló technikai akadályok felszámolásáról szóló (2/97) határozatát;

17.

üdvözli a külkereskedelem szabványosításáról szóló, a török kormány által 2009-ben elfogadott jogszabályt; tudomásul veszi ugyanakkor a megfelelőség-értékelési eljárások és a fizikai vámellenőrzések bevezetését; kéri az EU-t és Törökországot, hogy teljes körűen alkalmazzák a kölcsönös elismerés elvét;

18.

felszólítja Törökországot, hogy vonja vissza a terhet jelentő behozatali eljárásokat, és igazítsa ki a feldolgozott mezőgazdasági termékekre vonatkozó nulla százalékos vámtételű vámkontingensek rendszerét, amely nem felel meg a vámuniónak;

19.

üdvözli a WTO Törökországra vonatkozó legfrissebb szemléjének pozitív következtetéseit; ugyanakkor sürgeti a török kormányt, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket ahhoz, hogy teljesüljenek az abban szereplő ajánlások, valamint felgyorsuljanak a strukturális és jogszabályi reformok;

20.

felszólítja Törökországot, hogy függessze fel a helyes gyártási gyakorlatokra vonatkozó új követelményeket, mivel azok ténylegesen megtiltják bizonyos gyógyszeripari termékek behozatalát, valamint hogy vegyen részt a helyes gyártási gyakorlatokra vonatkozó – például a WHO és az EU által alkalmazott – eljárások és szabványok harmonizálására irányuló kezdeményezésekben és tartsa be azokat;

21.

tudomásul veszi Törökország dinamikus nemzetközi kereskedelmi stratégiáját, és azt, hogy a mai napig 16 szabadkereskedelmi megállapodást kötött; arra ösztönzi az EU-t és Törökországot, hogy dolgozzanak együtt a Közép-Ázsiával fennálló kereskedelmi kapcsolatok elmélyítésén;

22.

megjegyzi, hogy a törökországi közvetlen külföldi befektetés 88 %-a az EU-ból érkezik; ugyanakkor rámutat, hogy a közvetlen külföldi befektetés Törökország teljes GDP-jében viszonylag kis tételt jelent;

23.

tudomásul veszi Törökország szerepvállalását az olyan regionális platformokban, mint a Fekete-tengeri Gazdasági Együttműködési Szervezet, a Fekete-tengeri Kereskedelmi és Fejlesztési Bank, valamint a Délkelet-európai Együttműködési Folyamat; arra ösztönzi Törökországot, hogy vállaljon vezető szerepet a nyílt és tisztességes kereskedelem előmozdításában, a társadalmi, gazdasági és környezeti jólét megfelelő figyelembevétele mellett;

24.

tudomásul veszi a Törökország által a barcelonai folyamat egyik alapítójaként a földközi-tengeri térségben játszott szerepet, és felszólítja Törökországot, hogy teljes mértékben tartsa tiszteletben a folyamatban részt vevő valamennyi partnerállamot; hangsúlyozza, hogy Törökországnak a Földközi-tenger medencéjében folytatott kereskedelmében óriási tere van még a fejlődésnek;

25.

megállapítja, hogy ugyan továbbra is az EU Törökország legnagyobb kereskedelmi partnere, 2009-ben Oroszország, Kína, az Egyesült Államok és Irán Törökország fő kereskedelmi partnerei közé tartoztak; hangsúlyozza, hogy a Törökország és az EU között bonyolódó kereskedelem volumene 2009-ben visszaesett, míg 2010 első két negyedévében növekedő tendenciát mutat; megállapítja, hogy Törökország egyre több országgal épít ki kereskedelmi kapcsolatokat; kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a Törökország külkereskedelmi mérlegében az EU részesedése relatív visszaesésének okait – amelyek közül egy lehet a gazdasági válság – és gazdasági kihatásait;

26.

megállapítja, hogy Törökország és az EU hasonló kihívásokkal néznek szembe az energiaellátás területén; hangsúlyozza a Nabucco projekt fontosságát az EU energiaellátásának biztonsága szempontjából, és ezért felszólítja Törökországot, hogy kezdje meg a Nabucco kormányközi megállapodás gyors ütemű végrehajtását; hangsúlyozza, hogy közös külső energiastratégiát kell meghatározni, és meg kell nyitni a tárgyalások energiáról szóló fejezetét az energiaügyekben folytatott együttműködés további fokozása érdekében; sürgeti Törökországot, hogy ratifikálja az Energia Charta Egyezmény kereskedelmi módosítását, és arra ösztönzi, hogy fektessen be megújuló energiaforrásainak óriási potenciáljába;

27.

megállapítja, hogy a GATS 4 keretében folyamatosan felmerülő vízumproblémák jelentősen korlátozzák a török üzletemberek és tehergépjármű-sofőrök EU-ba való belépését; kiemeli az Európai Bíróság e kérdésre vonatkozó, egymást következő ítéleteit, és felszólítja a Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a tagállamok tartsák tiszteletben ezeket az ítéleteket; felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy újra vizsgálják meg a vízumeljárásokat a kereskedelmi akadályok felszámolása érdekében;

28.

sajnálatosnak tartja, hogy még mindig nem léptek hatályba azok a jogszabályok, amelyek – az uniós előírásokkal, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet vonatkozó egyezményeivel összhangban – biztosítják a szakszervezeti jogok, különösen a szakszervezetek létrehozásához, a sztrájkhoz és a kollektív tárgyalásokhoz való jog teljes körű tiszteletben tartását;

29.

sürgeti Törökországot, hogy kerülje azt a megkülönböztető gyakorlatot a külföldi vállalkozásokkal szemben, hogy a közbeszerzési eljárásokban a török ajánlattevőknek 15 %-os árelőnyt biztosít; felhívja Törökországot, hogy csatlakozzon a WTO kormányzati beszerzésekre vonatkozó megállapodásához;

30.

hangsúlyozza, hogy a hamisított – többek között gyógyszerészeti és kozmetikai – termékek problémát jelentenek az EU és Törökország közötti gazdasági kapcsolatokban, és csökkentik Törökország vonzerejét a közvetlen külföldi befektetések szempontjából; arra biztatja Törökországot, hogy az EU-val fennálló kereskedelmi kapcsolatok ösztönzése érdekében hatékonyan hajtsa végre az új szellemi tulajdonjogi jogszabályt; hangsúlyozza, hogy a saját szellemi tulajdonjogi rendszer kidolgozásakor nagyobb egyensúlyt kell teremteni a szellemi tulajdonra vonatkozó nemzetközi jog követelményei és a belföldi gazdaságfejlesztési szükségletek között;

31.

megállapítja, hogy a török vállalkozások 99 %-a kkv, és azok a törökországi munkalehetőségek 70 %-át biztosítják; arra ösztönzi Törökországot, hogy javítsa a kkv-k finanszírozáshoz való hozzáférését; üdvözli Törökország kilencedik fejlesztési tervét, amely a kkv-k versenyképességének növeléséhez létfontosságú K+F kiadásokra összpontosít;

32.

üdvözli, hogy a népszavazáson az alkotmányos reformokat támogató eredmény született;

33.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a törökországi kormánynak.

21.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 50/19

—

tekintettel „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig és azon túl: az ökoszisztéma-szolgáltatások fenntartása az emberi jólét érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2006)0216),

—

tekintettel az Európai Közösség biológiai sokféleségre vonatkozó cselekvési terve végrehajtásának félidejű értékeléséről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0864),

—

tekintettel „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” című bizottsági közleményre (COM(2010)0004),

—

tekintettel az élőhelyvédelmi irányelv 17. cikkében előírt, az élőhelytípusok és fajok védettségi helyzetéről szóló bizottsági jelentésre (COM(2009)0358),

—

tekintettel a vadmadarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelvre (madárvédelmi irányelv) (1), továbbá a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelv (élőhelyvédelmi irányelv) (2) végrehajtásáról szóló 2001. január 17-i európai parlamenti állásfoglalásra (3),

—

tekintettel a Környezetvédelmi Tanács „Az Európai Unió biológiai sokféleséggel kapcsolatos cselekvési terve végrehajtásának félidős értékelése – Az invazív idegen fajokra vonatkozó európai uniós stratégia felé” című, 2009. június 25-i következtetéseire,

—

tekintettel a Tanács 2010. január 26–27-én Madridban tartott nem hivatalos ülésére, amelyen elfogadták az úgynevezett Cibeles-prioritásokat, valamint a Környezetvédelmi Tanács 2010. március 15-i, a 2010 utáni biológiai sokféleségről szóló következtetéseire az uniós és globális elképzelések és célok, valamint a nemzetközi hozzáférés és a terhek megosztására vonatkozó rendszer tárgyában,

—

tekintettel az Európai Tanács 2010. március 25–26-i következtetéseire, különösen annak (14) bekezdésére,

—

tekintettel a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállításáról szóló, 2007. május 22-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a 2001-es göteborgi európai csúcstalálkozóra, ahol egy fenntartható fejlődési stratégia részeként megegyeztek a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállításában,

—

tekintettel az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanáról (TEEB) szóló tanulmányra (http://www.teebweb.org/),

—

tekintettel a Bizottság „Az invazív fajokról szóló stratégia felé” című közleményére (COM(2008)0789),

—

tekintettel az Európai Unió integrált tengerpolitikájáról szóló kék könyvre (COM(2007)0575 és SEC(2007)1278), valamint a közös halászati politika reformjára vonatkozó jelenlegi előkészítési munkákra,

—

tekintettel a természet és a biológiai sokféleség védelmét célzó – és a KAP állapotfelmérésének részét képező –intézkedésekre, továbbá a KAP jelenleg is tárgyalt reformja által kínált lehetőségekre,

—

tekintettel az élőhelyek védelméről szóló tanácsi irányelv nemzeti végrehajtásáról szóló, a C. Tematikus Osztály által készített, 2009-es – PE 410.698 számú – tanulmányban független szakértők által az élőhelyvédelmi irányelv alkalmazásával kapcsolatban tett megállapításokra, különös tekintettel a projektekkel szembeni egyéb lehetőségek és a projektek halmozott hatásai értékelésének hiányára, a nem megfelelő területkezelésre, valamint – amennyiben kiegészítő intézkedésekről születik döntés – az ilyen intézkedések értékelésének hiányára és arra, hogy ha egyáltalán elvégzik őket, akkor is gyakran túl későn,

—

tekintettel arra, hogy az ENSZ 2010-et a biológiai sokféleség nemzetközi évévé nyilvánította,

—

tekintettel a veszélyeztetett vadon élő állat- és növényfajok nemzetközi kereskedelméről szóló egyezmény (CITES) részes felei konferenciája (COP 15) 2010. március 13–25. között Dohában (Katar) tartott 15. ülésének eredményeire,

—

tekintettel a részes felek soron következő ötödik konferenciájára, amely a biológiai biztonságról szóló cartagenai jegyzőkönyv részes feleinek találkozójaként (COP-MOP 5) szolgál, valamint az ENSZ biológiai sokféleségről szóló egyezményét (CBD) aláíró felek konferenciájára,

—

tekintettel az Európai Környezetvédelmi Ügynökségnek a biológiai sokféleséggel kapcsolatban 2010-re kitűzött célok teljesítéséről szóló 4/2009. sz. jelentésére, és különösen annak „SEBI 2010 biológiai sokféleségi mutató” című mellékletére,

—

tekintettel az „Iránymutatás a tengeri környezetben a Natura 2000 hálózat létrehozásáról – Az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelvek alkalmazása” című, iránymutatásokról szóló bizottsági dokumentumra (2007. május),

—

tekintettel az EU 2020 stratégiára,

—

tekintettel az ENSZ biológiai sokféleség globális kilátásairól szóló harmadik dokumentumára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Halászati Bizottság és a Petíciós Bizottság véleményére (A7-0241/2010),

A.

mivel az európai szabályozásnak – a vízügyi keretirányelvhez (2000/60/EK irányelv) vagy a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelvhez (2008/56/EK irányelv) hasonlóan – hatással kell lennie a biológiai sokféleségre;

B.

mivel a Bizottság közleményéből egyértelművé vált, hogy az EU nem érte el a biológiai sokféleségre vonatkozó 2010-es célkitűzést;

C.

mivel az élőhelyvédelmi irányelv védelme alatt álló fajok és élőhelytípusok állapotfelmérése rámutat, hogy a fajok és élőhelytípusok többsége kedvezőtlen védettségi állapotban van, és a kipusztulás aránya nyugtalanítóan magas, egyes becslések szerint a sokféleségi ráta mutatója 30 százalékkal csökkent az elmúlt 40 évben, továbbá a biológiai sokféleség túlzott mértékű romlásának kiváltó okai nem mutatják az enyhülés semmilyen jelét; mivel az uniós érdekeltségű élőhelyeket és a fajokat potenciálisan fenyegeti az emberi eredetű éghajlatváltozás; mivel a tudósok feltételezése szerint számos faj nincs is regisztrálva, következésképpen a biológiai sokféleség nem is becsülhető fel teljes egészében;

D.

mivel számos tényező megakadályozta az EU-t abban, hogy elérje a 2010-es célkitűzéseit, például a biológiai sokféleség csökkenését okozó tényezők sikertelen felismerése és kezelése, a jogszabályok nem teljes körű végrehajtása, az ágazati politikákba történő hiányos és gyenge beépítése, nem kielégítő tudományos ismeretek és az adatok hiánya, a politikai akarat hiánya, az elégtelen finanszírozás, konkrét – például az invazív idegen fajokkal kapcsolatos – problémák kezelésére hivatott kiegészítő, hatékonyan célzott eszközök hiánya;

E.

mivel a biológiai sokféleség mint a világ természeti tőkéje az általa nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokon keresztül közvetve és közvetlenül egyaránt nélkülözhetetlen az ember földi életéhez és a társadalmak jólétéhez; mivel a biológiai sokféleség központi szerepet tölt be az éhség ellen és az élelmezésbiztonságért folytatott globális küzdelemben; mivel a biológia sokféleség megőrzése és fenntartható használata az éghajlatváltozás enyhítésének és az ahhoz való alkalmazkodásnak egyik előfeltétele;

F.

mivel a biológiai sokféleség az emberiség fejlődésének mással nem helyettesíthető talapzata, amelynek elveszítése és a hozzá kapcsolódó természeti örökség megfogyatkozása egyenlőtlenségeket eredményez, továbbá az éghajlatváltozással kapcsolatos tétlenségből adódó költségekkel azonos léptékű, jelentős gazdasági és jóléti veszteségekhez vezet;

G.

mivel „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmány is megerősíti, hogy a biológiai sokféleség csökkenése jelentős gazdasági és jóléti veszteségekhez vezet;

H.

mivel az Eurobarométer egyik közelmúltbeli tanulmánya kimutatja, hogy az uniós polgárok túlnyomó része nincs tisztában a biológiai sokféleség fogalmával és a csökkenésével járó következményekkel;

I.

mivel a fajok kihalása a más növény- és állatfajok fennmaradásához nélkülözhetetlen tápláléklánc megszakadásához vezethet, amelyek létfontosságúak az élelmiszertermelés, az éghajlati tényezőkhöz való alkalmazkodás, a külső tényezőkkel szembeni ellenállás és a genetikai értékek megőrzése szempontjából,

1.

komolyan aggasztja a biológiai sokféleség emberi tevékenység által okozott csökkenésének igen gyors üteme, ami – ha az elmúlt évtizedekhez hasonlóképpen folytatódik – 2050-re rendkívül elszegényedett és visszafordíthatatlanul károsodott természetet hagy örökül, valamint hangsúlyozza, hogy a működő ökoszisztmémák létezésünk alapvető követelményei;

2.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség a jó környezeti állapot legfontosabb mutatója;

3.

tudatában van annak, hogy a biológiai sokféleség csökkenése megállításának kudarca elfogadhatatlan nemcsak morális, hanem ökológiai és gazdasági szempontból is, tekintve, hogy ez megfosztja a jövő generációit egy gazdag, természetes biológiai sokféleség ökoszisztémához kapcsolódó szolgáltatásaitól és jóléti vonatkozásaitól; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mind bel-, mind külkapcsolataikban javítsák a biológiai sokféleséggel kapcsolatos irányítást és megfelelést;

4.

tudatában van továbbá annak, hogy az élelmiszerválság, a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás hármas válságának sikeres kezelése egységes megközelítést és teljes egészében a szegénység és az éhínség leküzdésére, valamint az éghajlatváltozás csökkentésére és az ahhoz való alkalmazkodásra irányuló stratégiákba illeszkedő, biológiai sokféleségre vonatkozó jövőbeli uniós stratégiát igényel;

5.

elismeri, hogy a nem kormányzati szervezetek – helyszíni szereplőkként – jelentős szerepet töltenek be a biológiai sokféleség megóvásában a döntéshozatali folyamatban való közreműködés tekintetében, valamint a nyilvánosság tudatosságának felkeltésében;

6.

5a. hangsúlyozza, hogy a folyamatban lévő tanulmányok – például „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmány – becslése szerint a biológiai sokféleség csökkenéséből származó jóléti veszteség jelenleg mintegy 50 milliárd eurós (a GDP valamivel 1 %-a alatti) összeget tesz ki évente, amely 2050-re 14 trillió euróra vagy a becsült GDP 7 %-ára fog emelkedni;

7.

mindazonáltal egyetért „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana (TEEB)” című tanulmányban foglaltakkal, miszerint a biológiai sokféleség gazdasági értékének mérését módszertani korlátok akadályozzák, és azoknak nem szabad beárnyékolniuk a biológiai sokféleség megőrzésének etikai és generációközi szempontjait;

8.

rendkívül aggasztónak tartja a nemzetközi politikai napirendben a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával kapcsolatos sürgősségérzet hiányát;

9.

mélyen sajnálja, hogy a 2001-ben Göteborgban megállapított, a biológiai sokféleség csökkenésének 2010-ig történő megállítására vonatkozó uniós célkitűzés nem vált valóra, valamint osztja a számos petícióbenyújtó aggodalmát;

10.

üdvözli a Bizottság „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” című közleményét;

11.

üdvözli továbbá a 2010. március 15-i Környezetvédelmi Tanács biológiai sokféleségre vonatkozó következtetéseit, beleértve azt az új kiemelt célkitűzést, melynek értelmében az EU-ban a biológiai sokféleség csökkenését és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlását 2020-ig meg kell állítani és azokat a lehetőségek keretein belül helyre kell állítani, figyelemmel a biológiai sokféleség természetes változására, emellett üdvözli az Európai Tanács 2010. március 25–26-i következtetéseit, amelyek megerősítik a biológiai sokféleség csökkenése és az ökoszisztéma pusztulása folyamatos tendenciái visszafordításának sürgős szükségességét;

12.

úgy véli, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása a 2020-ra kitűzött célok abszolút minimumát jelenti;

13.

rámutat a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma helyreállítását célzó, már folyamatban lévő értékes kezdeményezésekre és hiszi, hogy eme helyreállítási tevékenységeknek is a 2020-ra kitűzött legfőbb célok részét kell képezniük;

14.

úgy véli, hogy alapos környezeti, gazdasági és társadalmi hatástanulmányra van szükség akkor, ha az ilyen adatok hiányoznak;

15.

a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások globális jellegére, valamint a fenntartható fejlődésnek, a szegénység és az éhínség csökkentésének, valamint az egészség és az emberi jólét javításának átfogó célkitűzéseit illetően játszott létfontosságú szerepükre tekintettel meggyőződése, hogy az EU jövőbeli stratégiájának fokoznia kell a biológiai sokféleség csökkenésének megakadályozására irányuló uniós nemzetközi erőfeszítéseket is, hiszen a TEE-hez hasonló tanulmányok elegendő bizonyítékkal szolgáltak arra, hogy ennek véghezvitele költséghatékony és megvalósítható, s ekként eredményesebben hozzájárulnak a millenniumi fejlesztési célok 2015-re történő eléréséhez;

16.

hangsúlyozza emellett azt is, hogy a biológiai sokféleség védelmét és javítását célzó politika részeként az invazív idegen fajok problémájának kezeléséhez közös uniós stratégiára van szükség; és rámutat a közlekedési-szállítási folyosók és az idegenhonos fajok tömeges betelepülése közötti különösen szoros összefüggésre;

17.

11. elismeri, hogy a Natura 2000 jogszabályok helyes végrehajtása jelentős szerepet tölt be a biológiai sokféleségre vonatkozó uniós célkitűzések, valamint az éghajlatváltozással és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos célkitűzések elérésében; e tekintetben rendkívül fontosnak tartja, hogy a földterület használóival a NATURA 2000 megvalósítása terén folytatott jövőbeli együttműködés alapjaiban erősödjön meg és együttműködésen alapuljon; hangsúlyozza, hogy a Natura 2000 megközelítés már figyelemre méltó sikereket ért el;

18.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre az élőhelyvédelmi irányelv 6. cikkét;

19.

továbbra is aggodalommal tölti el a Natura 2000 jogszabályok teljes körű és alapos végrehajtása, annak ellenére, hogy néhány tagállam kedvező és kézzelfogható eredményeket ért el számos faj védettségi helyzete terén; sürgeti a tagállamokat, hogy kezeljék kiemelt prioritással a Natura 2000 végrehajtását;

20.

üdvözli, hogy a Natura 2000 hálózat képviseli az EU (szárazföldi) területének 18 %-át, valamint a megőrzési intézkedések vagy a gazdálkodási tervek kialakítása terén elért korai előrehaladást; aggállyal tölti el, hogy a tagállamok nem tartják tiszteletben az irányelvekben megállapított határidőket; ennélfogva sürgeti a tagállamokat, hogy haladéktalanul tegyenek lépéseket a madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelvek teljes körű végrehajtására;

21.

kifejezi aggodalmát amiatt, hogy nem történt előrehaladás a Natura 2000 hálózat tengeri környezetben történő létrehozásában, és felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsa fel az ehhez szükséges eljárásokat;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy fogadja el a védett tengeri területek modellértékű hálózatát, amely lehetővé teszi a környezetvédelem és a fenntartható halászat összeegyeztetését; kéri a Bizottságot, hogy tegyen rendszeresen jelentést az élőhely- és a madárvédelmi irányelv végrehajtása terén a tagállamok által elért haladásról, különös tekintettel a Natura 2000 hálózat tengeri környezetben való megvalósítására, mivel jelenleg a védett területek kevesebb mint 10 %-a tenger, továbbá hogy tegyen jelentést a tagállamok jelentési és nyomon követési kötelezettségének alakulásáról;

23.

rámutat, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó uniós szabályozás keretében a tengeri fajok és élőhelyek alacsonyabb szintű védelemben részesülnek mint a szárazföldi fajok és élőhelyek, ezért felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel a szabályozás és végrehajtásának hiányosságait és hozzon létre olyan védett tengeri területeket, ahol a gazdasági tevékenységek, többek között a halászat, fokozottabban ökoszisztéma-alapú területkezelésen alapulnak;

24.

rámutat továbbá, hogy az Unió körüli regionális tengerekre vonatkozó egyezmények, mint például az OSPAR, a HELCOM és a Barcelona, fontos keretet biztosítanak a tengeri ökoszisztémák védelme szempontjából;

25.

úgy véli, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy az uniós jogszabályokban előírt fellépéseken túlmenően is foganatosíthassanak kezdeményezéseket a tengeri biodiverzitás védelme érdekében;

26.

emlékeztet arra, hogy az egységes Natura 2000 létrehozása a vadon élő növények és állatok számára kiemelkedő fontosságú tájjellemzők fenntartását teszi szükségessé; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen vegyenek részt az – akár szárazföldi, akár tengeri – védett területek, valamint a magas természeti értékkel bíró mezőgazdasági területek összekapcsolhatóságának fenntartásában és fejlesztésében;

27.

alátámasztja az Európai Környezetvédelmi Ügynökség eredményeit, amikor kimondja: „az EU élőhely-irányelve által védett fajok és élőhelyek megőrzése tekintetében kialakult helyzet aggodalomra ad okot”, valamint, hogy „nem a biodiverzitás szigeteinek megőrzésére kellene összpontosítanunk minden erőnket, miközben a természet mindenhol máshol eltűnik”, mivel ez tükrözi az európai polgárok által az Európai Parlament számára eljuttatott petícióikban oly sokszor kifejezett véleményt;

28.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tengeri stratégia irányelv nem korlátozza a védett tengeri területeket a NATURA 2000-re, ezért kéri, hogy egy egységes és átfogó hálózat létrehozása érdekében a tagállamok és a Bizottság vegye figyelembe és kapcsolja össze az összes védett tengeri területet, ideértve a regionális tengerekre vonatkozó egyezmények által kijelölt területeket is;

29.

tudomásul veszi, hogy az EU környezetvédelmi jogszabályaiban rögzített szubszidiaritás bizonyos mértékben megkerülhetetlen, ugyanakkor aggasztja, hogy ennek mértéke a tagállamok részéről visszaélésekhez vezethet a végrehajtás során; sajnálatát fejezi ki a tagállamok közötti szembeötlő különbségek miatt, például a Natura 2000 területek „külső hatása”, bizonyos „meglévő tevékenységek” csoportos mentessége vagy az elővigyázatossági elv alkalmazása vonatkozásában; kéri, hogy amennyiben ilyen szembeötlő különbségek kerülnek megállapításra, történjen meg annak az ellenőrzése, hogy a szóban forgó tagállamokban nincsenek-e érvényben olyan alkalmazások, amelyek a biológiai sokféleséggel kapcsolatban kitűzött célok hatékony elérését akadályozzák;

30.

a tagállamok közötti fenti különbségekre tekintettel felkéri a Bizottságot, hogy az irányelvekre vonatkozóan szükség esetén további pontosítást vagy útmutatást adjon; a legideálisabb megközelítést az, ha ezeket pontosításokat vagy útmutatásokat bevált gyakorlatokra alapozzák és/vagy bevált gyakorlatokkal szemléltetik;

31.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatban a természetre irányuló elővigyázatosság elvét a Bíróság döntéseivel összhangban hajtsák végre;

32.

ösztönzi a tagállamokat annak biztosítására, hogy – a Natura 2000-rel kapcsolatos jogszabályok megfelelő végrehajtásának garantálása érdekében – a környezeti hatásvizsgálatok és a stratégiai környezetvédelmi értékelések megfelelő minőségűek legyenek a biológiai sokféleséget illetően;

33.

felszólít a környezetvédelmi hatásvizsgálatokról szóló irányelv megerősítésére, és célkitűzéseinek megszorítóbb jellegű értelmezésére a biológiai sokféleséggel kapcsolatos nettó veszteség elkerülése és – amennyiben lehetséges – eredmények elérése érdekében, felszólít továbbá a projektek biológiai sokféleségre gyakorolt hatásainak, valamint a kárenyhítési intézkedések hatékonyságának folyamatos nyomon követése tekintetében különös követelmények bevezetésére, az ezen információkhoz való hozzáférésre és a végrehajtásra vonatkozó megfelelő rendelkezések előírásával együtt;

34.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló megfelelő együttműködés jelentős előnyökkel járhat a Natura 2000-rel kapcsolatos célkitűzések teljesítését illetően;

35.

ezenkívül aggodalmának ad hangot a határokon átnyúló műveletek hiánya miatt, ami pedig ugyanazon terület eltérő megközelítéseit is eredményezheti, valamint hangsúlyozza e tekintetben a már meglévő eszközök – például az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) jogi eszköze – igénybe vételének hasznosságát;

36.

sürgeti a Bizottságot, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó jövőbeli stratégiájában és a Natura 2000 keretében fokozottabban összpontosítson az ökoszisztéma-szolgáltatásokra, ezzel egyidejűleg pedig alapozza a stratégiát a fajok és élőhelyeik kedvező védettségi helyzetének elérésére, és fokozza az arra irányuló erőfeszítéseket;

37.

meggyőződése, hogy a Natura 2000 szárazföldi és tengeri hálózata a biológiai sokféleség megőrzésének nem az egyedüli uniós eszköze, de egyúttal az EU biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikájának sikeréhez integráltabb megközelítésre van szükség;

38.

ezért felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a biológiai sokféleség fokozottabb érvényesítését a többi uniós politika – nevezetesen a mezőgazdaság, az erdőgazdálkodás, a halászat, a regionális és kohéziós politika, a közlekedés, az idegenforgalom, a fejlesztési együttműködés, a kutatás és innováció – területén is, hogy azok kölcsönösen erősítsék egymást, valamint hogy erősítse az ágazati politikák és az Európai Unió költségvetési politikái közötti összhangot; hangsúlyozza, hogy különösen a közös agrárpolitikában, a regionális politikában és a közös halászati politikában igen nagy lehetőségek kínálkoznak a biológiai sokféleség támogatására;

39.

rámutat a vízgazdálkodás és a biológiai sokféleség között fennálló összefüggésre, amely elengedhetetlen összetevője az élet megőrzésének és a fenntartható fejlődésnek;

40.

azon a véleményen van, hogy a mezőgazdasági termelők létfontosságú szerepet játszanak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós célkitűzések megvalósításában; rámutat, hogy 1992-ben lendületet kapott a biológiai sokféleség védelmének a közös agrárpolitikába (KAP) való integrálása, valamint hogy később a 2003-as reform vezetett be olyan intézkedéseket, mint a keresztmegfelelés, a mezőgazdasági üzemek egységes támogatása (szétválasztás), valamint a vidékfejlesztés, amelyek előnyösek a biológiai sokféleség szempontjából;

41.

aggodalmának ad hangot ugyanakkor amiatt, hogy az uniós mezőgazdasági termelők továbbra is képesek-e jó minőségű termékek versenyképes előállítására; úgy véli, hogy a KAP reform keretében megfelelően díjazni kell az uniós mezőgazdasági termelőket a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós célkitűzés elérésére tett erőfeszítéseik miatt;

42.

rámutat, hogy Európában a mezőgazdasági és erdőgazdasági hasznosítás jelentősen hozzájárult a napjainkban védendőnek tekintett fajok és élőhelyek sokszínűségéhez, illetve a mezőgazdasági tájkép változatosságához; ezért hangsúlyozza, hogy az EU-ban hosszú távon csak a mezőgazdasági és erdőgazdasági hasznosítás révén biztosítható a mezőgazdasági tájkép fenntartása és a biológiai sokféleség megőrzése;

43.

üdvözli az arra irányuló korábbi kísérleteket, hogy a környezetvédelmi megfontolásokat szervesen beépítsék a közös agrárpolitikába (KAP), például az agrár-környezetvédelmi intézkedések bevezetése, továbbá jó mezőgazdasági és környezeti feltételek biztosítása révén; felszólítja a Bizottságot, hogy az EU-ban a teljes mértékben fenntartható gazdálkodás elérése céljából használja fel a KAP reformját ezen irányzatok további megerősítésére, ezáltal a természetre nézve meglévő előnyöket téve vezérelvvé, például az ökológiai szolgáltatások vagy a jól meghatározott közjavak biztosítása fejében nyújtott ellentételezés bevezetése révén, beleértve az ökológiai szempontból érzékeny területeken – például a Natura 2000 területein – folyó fenntartható gazdálkodást, annak biztosítása érdekében, hogy a fenntartható gazdálkodás a jövőben finanszírozásban részesüljön, és amennyiben léteznek helyes gyakorlatok, azokat megfelelően jutalmazzák és ösztönözzék, valamint hogy a mezőgazdasági termelőket ne érje sem pénzügyi, sem másmilyen hátrány, és ezáltal megteremtődjenek a feltételei annak, hogy a gazdálkodók a jövőben is hozzájárulhassanak a biológiai sokféleséghez;

44.

felszólítja a Bizottságot, hogy fokozottan ügyeljen minden olyan európai rendelet és irányelv betartására, amely kifejezetten a biodiverzitás megőrzését szolgálja;

45.

megállapítja, hogy az Európai Unió az uniós agrárpolitika keretében a kölcsönös megfeleltetés alapján a biológiai sokszínűséget szolgáló szabályokat állapított meg; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy sok esetben uniós szinten nem kerül sor e szabályok egységes alkalmazására és ellenőrzésére;

46.

tudatában van annak, hogy a területhasznosítási politika a természet megőrzésének másik kulcsfontosságú eleme, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is javítsák a biológiai sokféleséggel kapcsolatos szempontoknak a helyi és regionális szintű döntéshozatali folyamatokba való beépítését a területhasznosítási és a területi politikával – többek között a regionális és kohéziós politikával – kapcsolatos kérdésekben;

47.

hangsúlyozza, hogy a területgazdálkodás és a biodiverzitás megőrzése nem zárja ki egymást, és hogy az integrált gazdálkodás a biológiai sokféleség számára élőhelyeket teremt;

48.

hangsúlyozza, hogy fontos megakadályozni és visszafordítani a termesztett növényfajok és fajták sokféleségének csökkenését, ami az emberi és állati táplálkozást meghatározó genetikai bázis eróziójához vezethet; hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani a bizonyos területekre jellemző hagyományos mezőgazdasági fajták használatát;

49.

figyelemmel a mezőgazdasági és állattenyésztési genetikai sokféleség gazdasági, szociális és környezetvédelmi értékére, sürgeti a Bizottságot, hogy határozzon meg egyedi, prioritást élvező célokat a genetikai sokféleség és a bennszülött fajok csökkenésének megállítására; felszólít továbbá a „bennszülött” és a „nem bennszülött” fajták fogalmának meghatározására, valamint a megőrzésükre szolgáló intézkedések meghozatalára;

50.

úgy véli, hogy a KAP-nak – az Európai Unió által finanszírozott kiegészítő területalapú támogatás révén – ellentételezést kell biztosítania azon mezőgazdasági termelők számára, akik kiegészítő ökoszisztéma-jelegű szolgáltatásokat nyújtanak a biológiai sokféleség megőrzése érdekében; újólag megismétli a „bónusz” feltételrendszerre irányuló kérését, amely révén a mezőgazdasági termelőknek bónuszpontok adhatók, ha a jó mezőgazdasági és ökológiai állapot fenntartására irányuló kötelezettségeik teljesítésén felül a biológiai sokféleséget előmozdító tevékenységeket végeznek;

51.

megállapítja, hogy a környezetvédelmi jogszabályok keretében nagy előrehaladást értek el, mint pl. az integrált növényvédelem bevezetése és a növényvédő szerekre vonatkozó új uniós jogszabályok, ami olyan növényvédelmet tesz lehetővé, amely célzottan a károsító szervezetekre hat, és ezáltal védi a hasznos szervezeteket;

52.

üdvözli a közös halászati politika jelenleg előkészítés alatt álló reformját és felszólítja a Bizottságot, hogy a jövőbeli jogalkotási javaslataiban általánosan érvényesítse a biológiai sokféleségre vonatkozó kritériumokat; ezen túlmenően ragaszkodik ahhoz, hogy a halászat lehetséges alternatívájaként fenntartható akvakultúrás mintákat alakítsanak ki az akvakultúra számára fenntartható jövő kialakításáról szóló bizottsági közleményben (COM(2009)0162) javasolt irányvonalak mentén és az Európai Parlament 2010. július 17-i álláspontját figyelembe véve;

53.

rámutat, hogy a biológiai sokféleség megőrzésére vonatkozó célkitűzések megvalósításának legfőbb eszközei – az élőhely- és a madárvédelmi irányelven túlmenően – a part menti vizekről szóló vízügyi keretirányelv és az egyéb tengeri vízterületekről szóló tengervédelmi stratégiai keretirányelv;

54.

úgy véli, hogy a közös halászati politika egyik fő célkitűzésének a járulékos fogások csökkentésének kell lennie, és felhívja a Bizottságot, hogy állapítsa meg a járulékos fogások okait, és dolgozzon ki azokra egyedi megoldásokat, elsősorban a több fajra vonatkozó vagy biomassza-kvóták, a szelektáló halászfelszerelések – négyzetes szemű háló – és a halállomány területi kezelésének bevezetésével;

55.

úgy véli, hogy a regionális halászati szervezetek felelősek a halászterületek fenntartásáért és a felelősségteljes nyílttengeri halászatért; úgy véli ezért, hogy feltétlenül meg kell erősíteni hatáskörüket, különösen ami az ellenőrzést és a visszatartó célú büntetéskiszabást illeti, és hogy elsősorban a regionális halgazdálkodási szervezetek feladata bizonyos kereskedelmi szempontból fontos tengeri fajok állományának kezelése és a fogási tanúsítványok használatának megkövetelése;

56.

hangsúlyozza, hogy további lépésekre van szükség a tengerparti övezetek integrált kezelését és a tengeri területrendezést illetően, mivel ezek fontos szerepet tölthetnek be a részvételen alapuló ökoszisztémás megközelítésben, biztosítva a tengeri és tengerparti források megőrzését és fenntartható kezelését, ugyanakkor tiszteletben tartva a természeti folyamatokat és az ökoszisztéma teherbíró képességét;

57.

tekintettel a vízi biológiai sokféleség jelentős mértékű hanyatlására és az édesvízi ökoszisztémák pusztulására, hangsúlyozza a vízügyi keretirányelv teljes körű végrehajtása biztosításának fontosságát, és hangsúlyozza, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek elkészítése során foglalkozni kell a biológiai sokféleség pusztulásával;

58.

sürgeti a tagállamokat, hogy oly módon tervezzék meg erdészeti politikáikat, hogy azok maradéktalanul figyelembe vegyék az erdők szerepét, amelyet a biológiai sokféleség megőrzése, a talajmegtartás és -képződés, a szénmegkötés, a levegőtisztítás és a polgárok kikapcsolódása terén betöltenek;

59.

üdvözli a Bizottságnak „Az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezelése az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben” című közleményét (COM (2008)0645 végleges), amely felszólít a világ erdőtakarója csökkenésének legkésőbb 2030-ig történő megállítására;

60.

felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy növekszik a növényi üzemanyagok iránti kereslet és ennek következtében erősödik a nyomás, hogy egyre többet állítsanak elő, ami az élőhelyek és az ökoszisztémák, többek között a vizes élőhelyek és az erdők romlásán és átalakulásán keresztül veszélyezteti a biológiai sokféleséget, különösen a fejlődő országokban;

61.

hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség csökkenése és az éghajlatváltozás kezelésével szembeni óriási igényekkel és kihívásokkal arányban növelni kell a környezetre és a biológiai sokféleségre irányuló kutatások költségvetését a 8. keretprogramban;

62.

megállapítja, hogy a Tanács 2009. október 21-i következtetéseinek 8. pontja felszólítja a Bizottságot, hogy végezze el sürgősen a hátrányos környezeti hatásokkal járó támogatások ágazatonkénti felülvizsgálatát; felszólítja a Bizottságot, haladéktalanul cselekedjen e következtetésekkel kapcsolatban annak elkerülése érdekében, hogy olyan politikák részesüljenek támogatásban, amelyek negatív hatást gyakorolnak az európai biológiai sokféleségre;

63.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják a 7. környezetvédelmi cselekvési program előkészítő szakaszát az EU-ban a biológiai sokféleséggel kapcsolatos vita és egyedi fellépések elősegítésére és előmozdítására;

64.

hangsúlyozza a biológiai sokféleség és az ellenálló ökoszisztémák rendkívüli fontosságát az éghajlatváltozás enyhítése és az ahhoz való alkalmazkodás szempontjából, tekintve, hogy a szárazföldi és a tengeri ökoszisztémák jelenleg az emberi eredetű CO2-kibocsátás mintegy felét nyelik el;

65.

üdvözli az éghajlatváltozás hatásainak csökkentésére irányuló intézkedések növekvő támogatását, amely a biológiai sokféleség számára is előnyös lehet, ugyanakkor ez nem járhat negatív hatással magára a biológiai sokféleség támogatására nézve;

66.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az éghajlatváltozás csökkentésével és az ahhoz való alkalmazkodással összefüggésben tett lépések ne gyakoroljanak káros hatásokat a tengeri és a szárazföldi biológiai sokféleségre;

67.

hangsúlyozza, hogy a talaj létfontosságú szerepet játszik a biológiai sokféleséggel kapcsolatos uniós célkitűzések megvalósításában; elismeri, hogy a talajpusztulásnak elsősorban helyi és regionális okai és hatásai vannak, valamint hogy következésképpen tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét; felszólítja a tagállamokat, hogy tegyenek eleget a talaj minőségének biztosítására irányuló kötelezettségeiknek és gondoskodjanak a talaj jó állapotának megőrzéséről, valamint sürgeti a talajvédelmi jogszabályokkal nem rendelkező tagállamokat, hogy tegyenek eleget kötelezettségeiknek;

68.

hangsúlyozza a parti menti területek fejlődését és a tengeri ökoszisztémák környezetvédelmét illetően a halászat által betöltött fontos gazdasági és társadalmi szerepet; úgy véli, hogy a közös halászati politikának nem szabad hátráltatnia, sőt, elő kell segítenie a tagállamok biológiai sokféleségre vonatkozó törvényi szabályozását, különösen a NATURA 2000 tengeri helyszíneire vonatkozó megfelelő védintézkedések életbe léptetését illetően;

69.

elismeri a fenntartható gazdaság és környezetbarát infrastruktúra kialakításában rejlő jelentős foglalkoztatási potenciált, amely természeténél fogva helyi, harmadik országba nem áthelyezhető munkahelyek teremtésével jár, és ezáltal jelentősen hozzájárul az Európa 2020 stratégiához;

70.

határozott meggyőződése továbbá, hogy az erőforrás-hatékonyságnak, a fenntartható gazdasági fejlődésnek és a természetvédelemnek szorosan együtt kell járnia; különösen az öko- és agrár-idegenforgalom fejlesztésére hívja fel a figyelmet, amelyek keretében a pihenés és a megőrzés egymást erősítik;

71.

hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia végrehajtása során a biológiai sokféleség megőrzésének fontosságát, nemcsak a biológiai sokféleség révén esetlegesen keletkező munkahely-teremtési potenciálra, hanem az erőforrások hatékony és fenntartható használatához való hozzájárulására is figyelemmel; elismeri, hogy az egyre fokozódó nyersanyag-termelési, kereskedelmi és fogyasztási szintek a biológiai sokféleség csökkenése mögött meghúzódó jelentős hajtóerőt képezik, ennélfogva pedig felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el a erőforrás-hatékonyságra, valamint a fenntartható fogyasztásra és termelésre vonatkozó politikák előmozdítására és fejlesztésére irányuló intézkedéseket;

72.

tudomásul veszi a Bizottság 2004-es becsléseit, amelyek szerint a Natura 2000 hálózat kezelésének éves költsége 6,1 milliárd euróba fog kerülni; hangsúlyozza azonban, hogy a TEEB-jelentés szerint a biológiai sokféleség megőrzésére fordított befektetés megtérülése ennek százszorosa;

73.

helyteleníti ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság nem bocsátott rendelkezésre pótlólagos finanszírozási forrásokat a NATURA -2000 irányelvek végrehajtására, továbbá hogy nem áll rendelkezésre az Európai Unióban a biológiai sokféleség megőrzésére évente fordított teljes összeg egyértelmű lebontása, és sürgeti a tagállamok és a Bizottság együttműködését annak érdekében, hogy tisztább képet kapjunk;

74.

támogatja a Natura 2000 hálózat természeti értékei iránti nagyobb közösségi felelősségvállalást, különösen a finanszírozás szintjén;

75.

üdvözli a LIFE+ kiadásainak növekedését (+ 8 % a 2011. évi költségvetés-tervezetben), azonban hangsúlyozza, hogy ez a pénzügyi eszköz az Európai Unió költségvetésének továbbra is csupán töredékét (0,2 %-át) jelenti; megállapítja továbbá, hogy az EU által finanszírozott védelmi intézkedések nem mindig maradnak fenn a közösségi finanszírozás megszűnését követően; felszólítja a Bizottságot, hogy vegye jobban figyelembe a projektek fenntartásával kapcsolatos különböző tényezőket, és dolgozza ki a projektek végső kifizetés utáni szisztematikus nyomon követését;

76.

tisztában van azzal, hogy a biológiai sokféleség megőrzéséhez egyéb eszközök, például a strukturális alapok és a vidékfejlesztési alapok révén is rendelkezésre áll kiegészítő támogatás, ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamok csak korlátozott mértékben használják ki e lehetőséget; emlékeztet arra, hogy a biológiai sokféleség finanszírozására szolgáló legnagyobb hozzájárulás jelenleg az EMVA-n keresztül áll rendelkezésre;

77.

az új (2014-től kezdődő) többéves pénzügyi keretre vonatkozó jövőbeli tárgyalások és döntések, valamint a jelenlegi költségvetési keret (2007–2013) félidős felülvizsgálatának sérelme nélkül elvárja, hogy a költségvetési megszorítások a korábbiaknál sokkal inkább szükségessé fogják tenni az európai kiadások – többek között a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások – magas hozzáadott értékének megvalósítását és fokozott hatékonyságát;

78.

ennélfogva hangsúlyozza, hogy nagyobb betekintést kell nyerni a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiadások hatékonyságába, és felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson példákat a hatékonyság és a hozzáadott érték szempontjából helyes gyakorlatra;

79.

üdvözli a Nemzetközi Természetvédelmi Unió (IUCN) azon ajánlását, hogy a GDP 0,3 %-át fordítsák a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló nemzeti intézkedésekre;

80.

aggodalmát fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy több tagállamban a LIFE+ program keretében finanszírozott projektek éves száma nem éri el az indikatív felosztás mértékét; felhívja a Bizottságot, hogy értékelje ennek a nem teljes körű felhasználásnak az okait, és amennyiben szükséges, tegyen javaslatot a program szabályainak módosítására, különösen a társfinanszírozás összegét illetően;

81.

meggyőződése, hogy csupán a közkiadások nem elegendőek az uniós kiemelt cél eléréséhez, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a vállalati felelősségvállalás a biológiai sokféleségre is vonatkozzon; felkéri a Bizottságot, hogy vizsgáljon meg minden olyan eszközt, amellyel a biológiai sokféleség megőrzésére irányuló pozitív beruházásokat ösztönző és a biológiai sokféleséget veszélyeztető beruházásokat visszaszorító politikák hajthatók végre, mind az állami, mind pedig a magánszektorban; e tekintetben üdvözli a vállalkozások és a biológiai sokféleség platformját, amelyet a Bizottság a magánszektornak a biológiai sokféleséggel kapcsolatos menetrendbe történő bevonása céljából indított el;

82.

a biológiai sokféleséggel kapcsolatos projektek finanszírozáshoz való hozzáférésére vonatkozó szabályok tekintetében nagyobb fokú rugalmasságot ajánl, és minden piaci szereplőt ösztönöz azok igénybevételére;

83.

szükségesnek tartja továbbá, hogy a piacra kerülő termékek végső ára a külső költségeket, kockázatokat és hatásokat is foglalja magában, mint például a mezőgazdasági tájkép megőrzését, a biológiai sokféleségben okozott kárt vagy a biológiai sokféleség támogatása kapcsán felmerülő költségeket; különösen azért, mert ez hosszú távon a társaságok saját érdekét szolgálja, ha továbbra is hozzá akarnak férni a természeti erőforrásokhoz; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb, de mindenképpen még 2010-ben tegye közzé a Natura 2000 jövőbeli finanszírozásáról bejelentett közleményt, hogy ezt a szempontot a biológiai sokféleségre vonatkozó, 2020-ig tartó időszakra szóló új stratégiával együtt lehessen megvizsgálni;

84.

hangsúlyozza az integrált környezeti számlák jelentőségét a környezet és a gazdaság közötti kapcsolat európai, nemzeti és regionális szintű elemzése tekintetében, a termelési és fogyasztási modellek természeti erőforrásokra gyakorolt hatásainak felmérése érdekében, és felszólítja a tagállamokat, hogy folyamatosan biztosítsák az Eurostat és az Európai Környezetvédelmi Ügynökség számára a szükséges adatokat;

85.

rámutat arra, hogy a kutatás és fejlesztés kiemelt jelentőséggel bír a ismeretek jelenlegi hiányának pótlása és a biológiai sokféleség trendjeinek rendszeres nyomon követése céljából, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítását célzó politikai eszközök kialakítása szempontjából;

86.

üdvözli a Bizottság 2001–2006-os időszakot felölelő átfogó jelentését, amelyben értékeli az EU-beli védett élőhelyek és fajok védettségi helyzetét, valamint a tagállamok által a Natura 2000-re vonatkozó jogszabályok végrehajtásában tett előrehaladást; sajnálja azonban, hogy a jelentésben túl sok a „nincs adat” besorolás; felszólítja a tagállamokat, hogy javítsák jelentéstételüket, az Európai Környezetvédelmi Ügynökséget és a Bizottságot pedig, hogy biztosítsák a jövőbeli jelentésekben az adatok nagyobb megbízhatóságát és jobb összehasonlíthatóságát;

87.

hangsúlyozza egy világos kiindulási alap kialakításának szükségét, amelyre támaszkodva a Bizottság felméri a (rész)célok elérésének irányába tett előrehaladást; e tekintetben üdvözli az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által a Biológiai Sokféleség Európai Információs Rendszere (BISE) és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kiindulópont tekintetében végzett munkát, ami hasznos eszközöket fog biztosítani a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikák kidolgozásának javításához és finomításához, különösen a Bizottság által jelenleg kidolgozás alatt álló stratégiai terv vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy a meglévő adatokat kell használni, ahelyett, hogy az új adatok gyűjtéséhez ragaszkodnának;

88.

tekintettel a biológiai sokféleségre vonatkozó ismereteknek a nyilvánosság körében tapasztalható hiányára, üdvözli a Bizottság tájékoztató kampányát és szorgalmazza az ismeretterjesztésre irányuló tagállami erőfeszítések jelentős növelését, és a legjobb gyakorlatok cseréjét;

89.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a 2002-ben a fenntartható fejlődésről szóló világkonferencián lefektetett, a biológiai sokféleség csökkenési arányának 2010-ig történő mérséklésére vonatkozó globális célkitűzést nem sikerült megvalósítani vagy akárcsak megközelíteni, továbbá a biológiai sokféleség folyamatos csökkenése és az ökoszisztéma degradációja által a millenniumi fejlesztési célokra, a szegénység és az éhínség 2015-ig történő csökkentésére, valamint az egészség és az emberi jólét javítására irányuló célkitűzésre gyakorolt hatás miatt, és felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a biológiai sokféleségnek a világszintű folyamatokban – mint például a millenniumi fejlesztési célokban – való érvényesülését;

90.

üdvözli a Biológiai Sokféleség Egyezmény részes feleinek 2010 októberében Nagoyában tartandó konferenciáját, és sürgeti az Európai Uniót, hogy széles körű, jól felkészült és koordinált küldöttséggel képviseltesse magát; hangsúlyozza, hogy az EU-nak erőteljes és egységes előzetes álláspontot kell meghatároznia; aggasztja ugyanakkor, hogy csak a környezetvédelmi miniszterek fognak részt venni a konferencián, pedig a biológiai sokféleség átfogó menetrendjével kapcsolatos előrehaladás biztosítása ágazatokon átívelő megközelítést igényel;

91.

sürgeti a Bizottságot, hogy támogassa a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások tudományos területére irányuló politikák kormányközi platformjának létrehozását az Egyesült Nemzetek környezetvédelmi programjának égisze alatt, és tegyen erőfeszítéseket a platform létrehozása érdekében;

92.

támogatja a francia elnökség alatt egy 2008 júliusában tartott találkozón megvitatott elképzelést, hogy dolgozzanak ki a Natura 2000-hez hasonló hálózatokat az EU olyan tengerentúli országaiban és területein, valamint a legkülső régiókban, amelyek a Föld néhány leggazdagabb, a biológiai sokféleség szempontjából kiemelt területnek adnak otthont, és hangsúlyozza, hogy ennek kialakítását az uniós politikai eszközökön – például a fejlesztési politikán – keresztül kell támogatni;

93.

rámutat, hogy az erdőirtás sokkal több CO2-kibocsátásért tehető felelőssé, mint a teljes közlekedési ágazat, és hogy az erdők megőrzése a biológiai sokféleség és ökoszisztéma szolgáltatások átfogó megőrzésének egyik kulcsfontosságú tényezője;

94.

biztatja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a harmadik országokkal való kapcsolataik keretében hatékonyan érvényesítsék a környezetvédelmi fenntarthatóságot is a szociális jogok tisztelete, a helyi közösségek és az őslakos népesség védelmének és a döntéshozatalban való részvételének garantálása mellett, különös tekintettel a földhasználatra és az erdővédelemre, valamint folytassák a „zöld diplomáciát”; felszólítja a tagállamokat és az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérését támogató 12 pontos uniós cselekvési terv elismerje, hogy a környezetvédelmi fenntarthatóságot érvényesíteni kell a fejlesztési együttműködés és a külső fellépések révén, továbbá hogy a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma szolgáltatások támogatására célzott pénzügyi beavatkozást biztosítson;

95.

hangsúlyozza, hogy innovatív pénzügyi rendszerekre van szükség a biológiai sokféleség (gazdasági) értéke elismerésének előmozdítására; sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy folytassanak világszintű megbeszéléseket az ökoszisztéma szolgáltatások kifizetése innovatív rendszereinek szükségességéről és lehetséges módozatairól;

96.

kitart amellett, hogy a nemzetközi kereskedelmi megállapodásokban kulcsfontosságú a kereskedés tárgyát képező termék fenntarthatósága; e tekintetben kiemeli annak szükségét, hogy a Kereskedelmi Világszervezet jövőbeli megállapodásai a nem kereskedelmi szempontokra is terjedjenek ki, beleértve a termelési módszereket és a biológiai sokféleség tiszteletben tartását is;

97.

mélységes sajnálatát fejezi ki a CITES konferencia csalódást okozó kimenetele kapcsán, ahol az Európai Unió álláspontjának főbb elemei, például a kereskedelmi szempontból kiemelt jelentőségű tengeri fajok védelme nem valósult meg;

98.

határozottan felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gyorsítsák fel és tegyék hatékonyabbá a döntéshozatali eljárásaikat, több forrást és időt fordítsanak a harmadik országokkal való diplomáciai erőfeszítésekre, és erősítsék meg a kapacitások és az egyezmények közötti szinergiákat; tekintve, hogy számos Natura 2000 védett területet közvetlenül vagy közvetetten érint a szennyezés, valamint hogy a természetet Európán kívüli tényezők is károsítják, hangsúlyozni kell annak szükségességét, hogy az európai normákat a szomszédos országokkal kötött partnerségi megállapodásainkba is belefoglalják;

99.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.

21.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 50/30

—

tekintettel a Bizottság 2009. február 23-i, „A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról” szóló közleményére (1), és a vonatkozó hatásvizsgálatra (2), valamint a Bizottság 2007. december 14-i, az európai korai figyelmeztető rendszerek megerősítéséről szóló munkadokumentumára (3),

—

tekintettel a 2009 nyarán pusztító erdőtüzekről szóló, 2009. szeptember 16-i állásfoglalására (4); a természeti katasztrófákról szóló, 2007. szeptember 4-i állásfoglalására (5), az erdőtüzekről és árvizekről szóló, 2006. szeptember 7-i állásfoglalására (6); az európai árvizekről szóló, 2002. szeptember 5-i állásfoglalására (7), a portugáliai aszályról szóló, 2005. április 14-i állásfoglalására (8); a spanyolországi aszályról szóló, 2005. május 12-i állásfoglalására (9); az európai katasztrófákról (tűzvészek és árvizek) szóló, 2005. szeptember 8-i állásfoglalására (10); a természeti katasztrófákról (erdőtüzek, aszályok és árvizek) szóló, 2006 május 18-i állásfoglalására és ezek mezőgazdasági (11), területfejlesztési (12), és környezetvédelmi (13) vonatkozásaira, a Madeira autonóm tartományban bekövetkezett súlyos természeti katasztrófáról és a Xynthia vihar európai hatásairól szóló, 2010. március 11-i állásfoglalására (14), valamint az Európai Unió Szolidaritási Alapjának létrehozását előirányozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2006. május 18-i álláspontjára (15),

—

tekintettel az Unió katasztrófaelhárítási képességének megerősítéséről szóló, 2008. június 16-i bizottsági közleményre (16), valamint a brüsszeli Európai Tanács 2006. június 15–16-i elnökségi következtetéseinek az Unió szükséghelyzetekre, válságokra és katasztrófákra való reagálási képességére vonatkozó 12–15. pontjaira (17),

—

tekintettel a polgári védelmi pénzügyi eszköz létrehozásáról szóló, 2007. március 5-i 2007/162/EK, Euratom határozatra (18),

—

tekintettel a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996. december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelvre (19) (Seveso II. Irányelv),

—

tekintettel az árvízkockázatok értékeléséről és kezeléséről szóló, 2007. október 23-i 2007/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (árvizekről szóló irányelv) (20),

—

tekintettel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK tanácsi irányelvre (KHV-irányelv) (21),

—

tekintettel „A nemzetek és közösségek rugalmas hozzáállásának kialakítása a természeti csapásokkal szemben” című, 2005. január 22-én elfogadott 2005–2015-ös hyogói cselekvési keretre (22),

—

tekintettel az 1992. június 5-én Rio de Janeiróban elfogadott, a biológiai sokféleségről szóló egyezményre,

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 196. cikkére,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0227/2010),

A.

mivel a megelőzésnek egyre fontosabb szerepet kell kapnia a katasztrófa-elhárítás folyamatában, és társadalmi szerepének is növekednie kell,

B.

mivel a természeti katasztrófák veszélyeztetik az ökoszisztémákat és a biológiai sokféleséget, befolyásolják a fenntartható fejlődést és veszélyeztetik a társadalmi kohéziót,

C.

mivel olyan tényezők, mint többek között az intenzív földhasználat, a rendezetlen ipari és városi terjeszkedés, a földelhagyás, az elsivatagosodás, vagy a szélsőséges időjárási jelenségek egyre gyakoribb előfordulása, sebezhetőbbé teszik a tagállamokat a természeti vagy ember okozta katasztrófákkal szemben, különösen a „konvergenciarégiók” esetében,

D.

mivel az éghajlatváltozás felelős az emberi veszteségeket, súlyos környezeti, gazdasági és társadalmi károkat okozó természeti katasztrófák (árvizek, rendkívüli aszályok és erdőtüzek) egyre gyakoribb előfordulásáért,

E.

mivel a katasztrófáknak általában számos oka van, amelyek nem mindig vezethetők vissza csupán szélsőséges természeti jelenségekre, sőt, az előidéző ok gyakran az ember nem megfelelő viszonya természeti környezetéhez,

F.

mivel a katasztrófák technológiai és ipari balesetekből is eredhetnek, amelyek az egészségre, a növényzetre, az infrastruktúrára vagy az állatállományra súlyosan ható, veszélyes vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagok (CBRN) kibocsátásával járhatnak,

G.

mivel a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák által okozott károk jelentős részét sok esetben meg lehetne előzni; mivel továbbá az EU politikáinak is következetesen ösztönözniük kell a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, hogy alakítsanak ki, finanszírozzanak és hajtsanak végre a megelőzésre és megőrzésre irányuló hatékonyabb szakpolitikákat,

H.

mivel a katasztrófák megelőzésére irányuló következetes és teljes koncepciónak magában kell foglalnia a nemzeti, a regionális és a helyi hatóságok közötti különböző együttműködési szinteket, valamint be kell vonnia a területhez kötődő, ezért azt jól ismerő szereplőket is,

I.

mivel az érvényben lévő katasztrófamegelőző intézkedések nem bizonyultak elegendőnek, és az Európai Parlament korábbi javaslatai még nem kerültek teljes végrehajtásra, így gátolva a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló, megerősített uniós stratégia végrehajtását,

J.

mivel az állandó aszályok és erdőtüzek, különösen Dél-Európában felgyorsítják az elsivatagosodás folyamatát, ami elsősorban a mediterrán erdőterületeket és a nagymértékben tűzveszélyes, idegen fajtákból álló erdős részeket érinti, veszélyeztetve a lakosság életét és az érintett népességek életminőségét,

K.

mivel a területek kiegyensúlyozott igénybe vétele/hasznosítása és a természettel harmóniára törekvő, az energiát, a természeti erőforrásokat és a környezetet tiszteletben tartó társadalmi és gazdasági fejlődés, az Unió egységének megerősítése, a küzdelem a vidék elnéptelenedése, valamint az elsivatagosodás és a talajerózió ellen, továbbá a környezeti szempontból fenntartható mezőgazdasági tevékenység folytatása alapvető fontosságú elemei a katasztrófa-megelőzésnek,

L.

mivel az erdők a szén-dioxid, valamint a víz körforgásában teremtett egyensúly révén alapvető szerepet töltenek be a környezet megóvásában,

1.

megjegyzi, hogy a természetes és ember okozta katasztrófák nagyon komoly következményekkel bírnak a régiók és a tagállamok gazdasági és társadalmi fejlődésére; rámutat, hogy a katasztrófák megelőzésének fő célja az emberi élet védelme, az egyének biztonságának és testi épségének megőrzése, az alapvető emberi jogok, a környezet, a gazdasági és szociális infrastruktúra védelme, beleértve az alapvető közüzemeket, a lakásokat, a távközlési eszközöket, a közlekedést és a kulturális örökséget;

2.

hangsúlyozza, hogy a megelőző megközelítés hatékonyabb és kevésbé költséges, mint a csupán a katasztrófa bekövetkeztére reagáló hozzáállás; úgy véli, hogy a területek helyi földrajzi, gazdasági és társadalmi hátterének ismerete elengedhetetlen a természeti csapások és ember okozta katasztrófák megelőzéséhez;

3.

üdvözli a Bizottság kötelezettségvállalását annak szavatolására, hogy a katasztrófa-megelőzéssel kapcsolatos kérdéseket következetesebben vegyék figyelembe a közösségi szakpolitikákban és programokban, és hangsúlyozza a katasztrófamegelőzés holisztikus megközelítésének szükségességét; emlékeztet arra, hogy a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák minden típusát figyelembe kell venni, és hogy más veszélyforrások (23) mellett idetartoznak az árvizek, viharok, aszályok, szökőárak, földrengések, erdőtüzek, szélsőséges hőmérsékletek, vulkánkitörések, lavinák, földcsuszamlások, technológiai és ipari balesetek, a talajerózió, az altalaj és a talajvíz szennyeződése, valamint a tengerek, tavak és folyók szennyeződése;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy ösztönözze az ember okozta katasztrófák megelőzésével kapcsolatos helyes gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, valamint felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a regionális hatóságok katasztrófakezelési képzésben vegyenek részt;

5.

mivel a katasztrófák hatalmas méreteket ölthetnek, illetve határokon átnyúló jellegűek is lehetnek, helyénvaló és szükséges az egymást kiegészítő intézkedéseken, a legjobb gyakorlatok terjesztésén és a tagállamok közötti szolidaritás elvén alapuló, akár helyi, akár uniós szintű együttműködés megerősítése;

6.

olyan hálózat kiépítését javasolja, amelyet az összes tagállam különböző illetékes hatóságainak képviselői alkotnának; kiemeli, hogy ennek a hálózatnak a nemzeti, regionális és helyi hatóságok együttműködésének keretében kell működnie, felelősséget vállalva a katasztrófa-elhárítás folyamatáért, és a területrendezés és a kockázatok feltérképezése és kezelése terén; hangsúlyozza e hálózat szerepét a tapasztalatcsere és a megelőző intézkedések terén, valamint a veszélyek és kockázatok feltérképezéséhez szükséges közös módszertan és minimális követelmények uniós szintű kialakítása során; kéri a mezőgazdasági termelők képviselőinek felvételét a hálózatba, valamint azt, hogy az ENSZ Környezetvédelmi Programjának képviselői, és a területen dolgozó társadalmi és civil szervezetek véleményét is kérjék ki, és más olyan szereplőkét, akik kapcsolatban állnak a vidékkel, és ezért ismerik azt;

7.

lényegesnek tartja az együttműködést az információ és a tapasztalat, a technikai és tudományos alkalmazások terjesztésében, valamint a stratégiák összeegyeztetését a beavatkozási képesség javítása céljából;

8.

felhívja a régiókat, hogy használják fel a már meglévő területi és határokon átnyúló koordinációs hálózatokat annak érdekében, hogy olyan együttműködést alakíthassanak ki, amely még inkább a középpontba helyezi a katasztrófavédelmet; úgy véli, hogy a határokon átnyúló együttműködési struktúrák, mint például a makrorégiók, adminisztratív határoktól független, a funkcióra összpontosító együttműködésük révén az együttműködés hatékony színterévé válhatnak a katasztrófamegelőzés területén; támogatja az INTERREG közösségi kezdeményezés keretében már megvalósult projektek nyomán e téren szerzett értékes tapasztalatok hasznosítását;

9.

azt az álláspontot képviseli, hogy csak a tagállamok, a katasztrófavédelem területén működő különböző ágazatok és szereplők közös stratégiája és koordinált fellépése vezethet valódi előrelépéshez a katasztrófavédelem területén; kiemeli az önkéntes munka szerepét a fent vázolt stratégiákban, és felhívja a tagállamokat, hogy nemzeti, regionális és helyi szinten is segítsék elő az együttműködést e téren; javasolja, hogy az önkéntesség európai évének (2011) keretében vizsgálják meg a katasztrófamegelőzést és katasztrófavédelmet célzó önkéntes munka terén kialakított tagállami szintű együttműködés lehetőségét;

10.

a tagállamok és az Európai Unióval szomszédos, valamint a fejlődő országok közötti együttműködésre szólít fel a bevált gyakorlatokat és a gyakorlati ismereteket megosztó, határokon átívelő projektek során, az EU szomszédságpolitikai és fejlesztési programjai keretében;

11.

hangsúlyozza, hogy a megkülönböztetésmentesség elvét érvényre kell juttatni a segélynyújtás során; megjegyzi, hogy a segítségnyújtásnak a rászorultság alapján kell történnie, fajon, bőrszínen, nemen, nyelven, valláson, politikai vagy más nézeten, nemzeti vagy társadalmi származáson, vagyonon, születésen vagy a kedvezményezettek más státusán alapuló megkülönböztetés nélkül;

12.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás által okozott és súlyosbított környezeti problémák felelősek a kényszermigráció jelenlegi fokozódásáért, és ezért rá kíván mutatni a menedékjogért folyamodók és a környezet pusztulása által érintett területek közötti egyre szorosabb kapcsolatra; kéri az „éghajlatváltozás menekültjeinek” nagyobb védelmét és hazatelepítését;

13.

hangsúlyozza, hogy a természeti katasztrófák hatásai leginkább a régiókat és a helyi közösségeket sújtják, és azok általában véve nem rendelkeznek elegendő anyagi és emberi erőforrással, szakismerettel vagy pénzügyi forrással ahhoz, hogy ezen katasztrófákkal egy pusztán nemzeti és/vagy regionális szemléletet követve megbirkózzanak, ezért e katasztrófák hatékony, európai szintű, szolidaritáson alapuló választ tesznek szükségessé;

14.

hangsúlyozza a tagállamok és régiók között létező egyenlőtlenségek csökkentésének fontosságát a lakosság, a környezet és a gazdaság védelmére való képesség tekintetében, és a magas katasztrófakockázatnak kitett tagállamokban és területeken támogatja a katasztrófamegelőzés javítására irányuló törekvéseket; kéri, hogy a stratégia fordítson kiemelt figyelmet a legelszigeteltebb, a legritkábban lakott, a hegyvidéki és a határ menti, valamint a gazdaságilag leghátrányosabb helyzetben lévő európai régiókra;

15.

hangsúlyozza, hogy el kell ismerni és kellőképpen figyelembe kell venni az elszigetelt, hegyvidéki, kis népsűrűségű és elnéptelenedő régiók, a szigetek, a természeti adottságaik miatt hátrányos helyzetű régiók, a több kockázattal egyszerre szembenéző, valamint a külső és legkülső régiók természetes jellegzetességeit és korlátait; felhívja a figyelmet azokra a további nehézségekre, amelyekkel e régióknak kell szembenézniük a katasztrófákkal való megbirkózás során; kéri, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök révén fordítsanak kiemelt figyelmet ezekre a régiókra, és kéri a Szociális Alap felhasználási feltételeinek rugalmasabbá tételét az említett térségek javára;

16.

támogatja a Szolidaritási Alap szabályozásának felülvizsgálatát, oly módon, hogy a támogatásra jogosultság feltételeit minden terület és katasztrófa sajátosságaihoz igazítják, beleértve a lassan kibontakozó katasztrófákat, mint az aszály, különös figyelmet fordítva a termelési szektorokra, a legsebezhetőbb területekre és az érintett lakosságra, lehetővé téve a rugalmasabb és gyorsabb elosztást; úgy véli, hogy az Európai Unió Szolidaritási Alapja (EUSZA) 4. cikkében megfogalmazott támogatható tevékenységek kategóriája túlságosan szűkre szabott; véleménye szerint a jogosultsági küszöbértékek meghatározásakor alapvető fontosságú a regionális dimenzió figyelembevétele, mivel máskülönben a súlyos katasztrófák által sújtott régiók kirekesztődhetnének amiatt, hogy az egész tagállamra megállapított küszöbértéket még nem érték el;

17.

kiemeli, hogy szükséges egy a katasztrófák megelőzése és leküzdése céljából megfelelő pénzügyi eszközökkel ellátott, elkülönített pénzügyi keret létrehozása, annak érdekében, hogy megerősítse és részletesen meghatározza az olyan eszközöket, mint a kohéziós politika, a vidék- és városfejlesztési politika, a regionális politika, a Szolidaritási Alap, a hetedik keretprogram és a Life+ program; arra ösztönöz, hogy ennek keretén belül, a 2014–2020 közötti költségvetési terveknél vegyék figyelembe a megelőzést; kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje ki az elérhető források szervezettebb összefogásának lehetőségét, a megelőző mechanizmusok hatékonyságának erősítése érdekében az Unió területén;

18.

sürgeti a Bizottságot annak biztosítására, hogy a válság miatti jelenlegi költségvetési megszorítások ne vezessenek a meglévő katasztrófamegelőzési politikákra előirányzott összegek csökkenéséhez, valamint hogy a folyamatban lévő költségvetési felülvizsgálat keretében alaposan vizsgálja meg a megelőzés terén fennálló esetleges hiányosságokat, továbbá gondoskodjon arról, hogy a rendelkezésre álló eszközök kiterjedjenek a katasztrófák valamennyi típusára;

19.

rámutat, hogy a kohéziós politika elengedhetetlen eszköz a természeti katasztrófák kockázatmegelőzése terén; úgy véli, hogy az említett politika működésének és hatékonyságának javítása érdekében a különböző alapok és eszközök kezelésének rugalmasnak és összehangoltnak kell lennie; hangsúlyozza, hogy az intézkedések elaprózódásának elkerülése, valamint hatékonyságuk és hozzáadott értékük növelése érdekében a kockázatmegelőzést össze kell kapcsolni a megelőzésre irányuló egyéb politikákkal;

20.

ismételten hangsúlyozza, hogy ellenőrizni kell az uniós források szabályos felhasználását, és a helytelenül felhasznált forrásokat maradéktalanul vissza kell fizetni;

21.

hangsúlyozza, hogy a katasztrófamegelőzés elsődlegesen a tagállamok hatáskörébe tartozik, és a szubszidiaritás elvét ezen a területen továbbra is tiszteletben kell tartani;

22.

felhívja a területgazdálkodásért felelős tagállamokat, hogy tekintettel a féktelen erdőirtás okozta problémákra, valamint az ilyen területeken történő építkezés megakadályozása érdekében vezessenek be az árvizek, földcsuszamlások és egyéb földtani kockázatok által veszélyeztetett területeken a csapások megelőzésére irányuló kritériumokat és jogszabályokat;

23.

felhívja a tagállamokat, hogy vizsgálják meg annak a lehetőségét, hogy a katasztrófa-megelőzés jobban beépüljön az uniós forrásokból finanszírozott nemzeti operatív programokba, valamint a regionális és helyi operatív programokba; úgy véli, hogy a környezetvédelemben részt vevő minden közszereplőnek szerepet kell vállalnia és aktívan részt kell vennie ebben a folyamatban; felszólítja a Bizottságot, hogy ezen a területen támogassa az operatív programok átalakítását a tagállamok által jelzett szükségletek szerint; sürgeti a Bizottságot, hogy kérjen tájékoztatást a tagállamoktól a természeti és ember okozta katasztrófák kezelésére vonatkozó, jelenleg érvényben lévő operatív programjaikról a tapasztalatcsere érdekében;

24.

úgy véli, hogy az Uniónak kiemelt támogatásban kell részesítenie a tagállamokat, többek között a következő megelőző intézkedésekben:

25.

felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a tagállamokat a tudatosságot növelő és a helyes gyakorlat elsajátítását segítő kampányok indításában, a lakosság számára minden állampolgár által könnyen elérhető csatornákon keresztül lényegbevágó, naprakész tájékoztatást és képzést biztosítva a feltárt kockázatokról és a megelőző intézkedésekről, és arról, hogy mit kell tenni a természeti vagy ember okozta katasztrófahelyzet bekövetkeztekor; szorgalmazza, hogy a lakosságnak szóló képzési programokban már iskoláskortól fordítsanak külön figyelmet a fiatalokra és a vidéki közösségekre; a lakosság tudatosságának emelése érdekében hangsúlyozza az egységes európai segélyhívószám (a 112) ismertebbé tételének fontosságát;

26.

emlékeztet arra, hogy a víz gyakori velejárója a természeti katasztrófáknak, nem csupán a – gyakran a nem megfelelő tervezés miatt bekövetkező – árvizek, jégeső és folyómeder-szennyeződés formájában, hanem szűkössége miatt is, ami jelentős változásokat okozhat, például Dél- és Délkelet-Európa nagy területeinek elsivatagosodását;

27.

rámutat arra, hogy az utóbbi években az elhúzódó szárazság következtében megsokasodtak az erdőtüzek Európában, és ezzel párhuzamosan számos régióban súlyosbodott az elsivatagosodás;

28.

tekintettel az aszály, az erdőtüzek és az elsivatagosodás közötti összefüggésekre, felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be az árvizekről szóló irányelvhez hasonló irányelvre irányuló javaslatot, amely támogatja egy közösségi szakpolitika bevezetését a vízhiány, az aszály és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás tekintetében;

29.

ismételten felhívja a figyelmet egy európai aszályfigyelő központ létrehozásának fontosságára is, amelynek feladata az aszály hatásainak tanulmányozása, enyhítése és figyelése volna, azzal a céllal, hogy elősegítse az alapos, stratégiai döntéshozást, és a tagállamok tevékenységének összehangolását; úgy véli, hogy tekintetbe kell venni az aszály, az erdőtüzek, az elsivatagosodás és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás között fennálló összefüggéseket, és komoly, szolidaritáson alapuló célkitűzésekre van szükség az aszály kockázatának elkerülésére és kezelésére;

30.

mivel az erdők fontosak a fakitermelés, a biodiverzitás fenntartása, az áradások, lavinák és az erózió megelőzése, a talajvízforrások kezelése és a szénmegkötés szempontjából, ezért a tűzesetek veszélyének csökkentésére az összes tagállamnak figyelmet kellene szentelnie; felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal közösen dolgozzon ki és valósítson meg jogalkotási javaslatokat és kezdeményezéseket az erdők védelme és az erdőtüzek megelőzésének területén; úgy véli, hogy támogatni kell az erdőtelepítésekkel és újraerdősítésekkel kapcsolatos terveket, előnyben részesítve az őshonos fajokat és a vegyes erdőket, a biológiai sokféleség, valamint a tűzzel, viharokkal és természeti csapásokkal szembeni hatékonyabb ellenállás érdekében, támogatni kell továbbá az erdőben keletkező összegyűlő biomassza – amely megújuló energiaforrás – fenntartható gyűjtését és felhasználását; úgy véli, hogy a területen végzett valódi együttműködés keretében folytatni kell a rendszeres adatgyűjtést, a kockázati térképek készítését, tűzkockázat-kezelési tervek kidolgozását, a szükséges és a 27 tagállamban rendelkezésre álló erőforrások számbavételét, valamint a különböző szinteken megvalósuló koordinációt;

31.

tekintettel arra, hogy az erdőtüzek okozása környezettel kapcsolatos bűncselekménynek minősül, valamint arra, hogy egyre gyakrabban fordul elő, felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg olyan kényszerítő intézkedések foganatosításának lehetőségét, amelyek visszatartó erejűek a gondatlanságból és szándékosságból eredő erdőtüzek esetében, és terjesszen ezekről javaslatot a Tanács és az Európai Parlament elé;

32.

hangsúlyozza, hogy a megelőzést átfogóan kell megközelíteni, és azt a kiegyensúlyozott területhasználat és a koherens, a természettel összhangban lévő gazdasági és társadalmi fejlődés előmozdítása érdekében a vonatkozó ágazati politikák részévé kell tenni;

33.

felismeri, hogy egyes ágazati szabályozási elvek miatt bizonyos területek veszélyeztetettsége fokozódik, mivel elősegítik a vidék elnéptelenedését és a népesség városi térségekben való túlzott koncentrálódását;

34.

úgy véli, hogy a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás ki van szolgáltatva az éghajlati jelenségeknek – például az aszálynak, viharoknak, fagynak, jégnek, jégesőnek, erdőtüzeknek, áradásoknak és erős esőzéseknek –, az olyan egészségügyi kockázatoknak, mint például a különféle kártevők, állatbetegségek, járványok és epizootikus betegségek, a vadon élő állatok okozta károknak, az olyan emberi tevékenységek okozta jelenségeknek, mint az éghajlatváltozás, a környezetszennyezés, a savas esők és a véletlenszerű és szándékos genetikai szennyezés, a várostervezési és területrendezési hiányosságok miatti földcsuszamlásoknak, a műszaki és közlekedéssel kapcsolatos kockázatoknak, a hegyi területek elsivatagosodásának, az elsősorban az erdőgondozás elmaradása miatt bekövetkező, illetve bűnös szándékkal okozott erdőtüzeknek, valamint a gyárak által kibocsátott vegyi anyagokkal és a tápanyag-elszivárgással történő, illetve a kirándulók gondatlansága miatti folyószennyezéseknek;

35.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a jó mezőgazdasági gyakorlatok alkalmazását, amelyekkel néhány tagállamban sikerült felére csökkenteni a nitrogénalapú műtrágya felhasználását anélkül, hogy a terméshozam csökkent volna;

36.

úgy véli, hogy a természeti csapások hatékony megelőzéséhez környezetvédelmi és társadalmi szempontból kiegyensúlyozott mezőgazdasági politikára van szükség, amely figyelembe veszi a fenntartható mezőgazdasági termelés és a vidékfejlesztés támogatásának és ösztönzésének szükségességét az egyes országokban és régiókban; úgy véli, hogy hatékonyan meg kell erősíteni a mezőgazdaság környezetvédelmi és vidékfejlesztési feladatait támogató ösztönzőket, támogatni kell az emberek vidéken való letelepedését, ami az ökoszisztémák megőrzésének kulcsfontosságú tényezője, küzdve az említett területek folyamatban lévő elsivatagosodása és elszegényedése ellen, és csökkentve a városi térségekre nehezedő nyomást; kiemeli továbbá a mezőgazdasági termelőknek az Európai Unió vidéki területeinek védelmében betöltött szerepét, és nem tartja kielégítőnek a Bizottság közleményét a mezőgazdasági ágazat kulcskérdéseinek tekintetében;

37.

európai szintű állami biztosítási rendszer létrehozását szorgalmazza; sürgeti a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a mezőgazdasági termelők természeti és ember okozta katasztrófákkal kapcsolatos kockázatainak és jövedelmi bizonytalanságának jobb kezelését szolgáló, európai szintű állami biztosítási rendszerről; hangsúlyozza, hogy ennek a rendszernek ambiciózusabbnak kell lennie a jelenlegi modellnél a különböző biztosítási rendszerek EU-n belüli sokféleségének megakadályozása érdekében, hiszen az nagy eltéréseket okoz a termelők jövedelme között; úgy véli, sürgősen ki kell alakítani egy minden tagállam mezőgazdasági termelői számára elérhető kompenzációs keretet a természeti vagy ember okozta katasztrófák esetére;

38.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az agrár-környezetvédelmi támogatások kiszámításába építsék bele a mezőgazdasági termelőknél a balesetmegelőzésre (például tűzvédelmi pászták megtisztítása, az elhalt fás növényzet eltávolítása, a parcellák teljes kiterjedésében folytatott földművelés stb.), valamint a csatornahálózatra (a csurgalékvíz-csatornák és a csatornák megtisztítása) irányuló beavatkozások alkalmazása miatt felmerült többletköltségeket;

39.

hangsúlyozza a szélsőséges természeti jelenségek számos földrajzi térségben egyre növekvő előfordulására és nagyságrendjére reagáló, városi és vidéki alkalmazkodási intézkedések tanulmányozásának jelentőségét; úgy véli, hogy az éghajlatváltozás előre látható negatív hatásai további korlátot jelentenek majd a mezőgazdasági tevékenység, az élelmezésbiztonság és -önellátás számára, és hangsúlyozza, hogy szükséges kezelni ezt és más kihívásokat, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás és káros következményeinek csökkentése tekintetében;

40.

hangsúlyozza a nyilvános kutatás és fejlesztés jelentőségét (K+F) a katasztrófák megelőzésében és elhárításában, továbbá felszólít a tagállamok kutatási-fejlesztési intézményei közötti koordináció és együttműködés fokozására, különösen azok esetében, amelyek hasonló kockázatoknak vannak kitéve; felszólít a tagállamok korai figyelmeztető rendszereinek megerősítésére és a korai figyelmeztető rendszerek közötti meglévő kapcsolatok kiépítésére és megerősítésére; javasolja a Bizottságnak, hogy kellőképpen vegye figyelembe ezeket a szükségleteket és megfelelő finanszírozásukat;

41.

hangsúlyozza a tagállamok egészségügyi rendszerei felkészítésének szükségességét a humánerőforrás-struktúra, a helyes gyakorlatok és a kockázattudatosság tekintetében, hogy meg tudjanak birkózni a katasztrófahelyzetekkel;

42.

hangsúlyozza, hogy fontos a katasztrófák kockázatairól és költségeiről szóló átfogó adat- és információgyűjtés és az adatok uniós szintű megosztása összehasonlító tanulmányok készítése és a katasztrófák várható, határokon átnyúló hatásainak meghatározása érdekében, ezáltal lehetővé téve a tagállamok számára a nemzeti polgári képességekre és orvosi erőforrásokra vonatkozó információk egyesítését, valamint hangsúlyozza, hogy új struktúrák kiépítése helyett a meglévőeket, így például a Megfigyelő- és Információs Központot (MIC) használjuk és fejlesszük tovább;

43.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a Bizottság még nem gyűjtötte össze tanulmány keretében az egyes tagállamok által a veszélyek és kockázatok feltérképezéséhez jelenleg használt módszereket, amelyet a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról szóló, 2009. február 23-i közleménye határozott meg; felszólítja a Bizottságot, hogy 2010 első felében tegyen eleget a fenti kötelezettségvállalásának;

44.

úgy véli, hogy uniós szinten ki kell alakítani a veszélyek és kockázatok feltérképezéséhez szükséges közös módszertant és minimális követelményeiket;

45.

hangsúlyozza a katasztrófák társadalmi és gazdasági hatásának elemzésére és kifejezésére szolgáló egységes mércék kidolgozásának fontosságát;

46.

javasolja, hogy a KHV-irányelv felülvizsgálata során törekedjenek a katasztrófa-megelőzésre vonatkozó kérdések teljesebb beépítésére, különösen az értékelés, a kommunikáció és a kockázatismertetés tekintetében;

47.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.

21.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 50/37

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára, amely millenniumi fejlesztési célokat (MFC-ket) állapít meg, melyek a nemzetközi közösség által közösen kialakított, a szegénység felszámolását célzó kritériumokat jelentik,

—

tekintettel a G8-ak 2005-ös gleneaglesi csúcstalálkozóján a támogatás volumene, a Szaharától délre fekvő országok támogatása és a támogatás minősége terén vállalt kötelezettségekre,

—

tekintettel a támogatások hatékonyságáról szóló, 2005. március 2-i párizsi nyilatkozatra, valamint a 2008. szeptember 2. és 4. között Accrában tartott magas szintű fórumnak az előbbi nyilatkozat nyomon követésével kapcsolatos következtetéseire,

—

tekintettel az „EU-segély: többet, gyorsabban, eredményesebben” (COM(2006)0087) című bizottsági közleményre,

—

tekintettel az ENSZ „A szegénység újraértelmezése – a világ szociális helyzetéről szóló jelentés, 2010” című jelentésére,

—

tekintettel az Egyesült Nemzetek főtitkárának a millenniumi nyilatkozat végrehajtásáról szóló éves jelentéseire,

—

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság által az Európai Unió fejlesztési politikájáról elfogadott, „Az európai konszenzus” című, 2005. december 20-án aláírt együttes nyilatkozatra (1),

—

tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (a továbbiakban: fejlesztési együttműködési eszköz) (2),

—

tekintettel az afrikai állam-és kormányfők HIV-ről/AIDS-ről, a tuberkulózisról és más kapcsolódó fertőző betegségről szóló, 2001. április 27-i abudzsai nyilatkozatára,

—

tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel „A foglalkoztatás előmozdítása az uniós fejlesztési együttműködés révén” című, 2007. június 21-i tanácsi következtetésekre,

—

tekintettel az Európai Uniónak az emberi jogok és a demokratizálódás harmadik országokban való előmozdítása terén betöltött szerepéről szóló bizottsági közleményre (COM(2001)0252),

—

tekintettel „Oktatás és képzés a fejlődő országokban uralkodó szegénység csökkentésének összefüggésében” című bizottsági közleményre (COM(2002)0116),

—

tekintettel az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés 2009. december 3-i, a globális kormányzásról és a nemzetközi intézmények reformjáról szóló állásfoglalásra,

—

tekintettel az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjére és az ILO globális foglalkoztatásról szóló paktumára, amelyet a Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal fogadtak el 2009. június 19-én,

—

tekintettel az ILO „A munka világa 2009 – a foglalkoztatás globális válsága és annak háttere” című, 2009 decemberében közzétett jelentésére,

—

tekintettel a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos szerződésekről szóló, 2009. március 24-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról szóló, 2006. április 6-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a mindenki számára biztosítandó tisztességes munka ösztönzéséről szóló, 2007. május 23-i állásfoglalására (6),

—

tekintettel a szubszaharai Afrika országaiban az egészségügyi ellátást finanszírozó közösségi fejlesztési támogatásokról szóló, 2009. március 12-i állásfoglalására (7),

—

tekintettel a közös agrárpolitika és a közös halászati politika jelenlegi reformjára,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A7–0192/2010),

A.

mivel a jólét megteremtéséhez és a munkahelyteremtéshez hozzájáruló stabil, vállalkozásbarát környezetben zajló dinamikus és fenntartható gazdasági növekedés jelenti a legbiztosabb és a leginkább fenntartható megoldást a szegénységből való kilábalásra,

B.

mivel a biztonságos, korrupciótól mentes jogi környezet elengedhetetlen az üzlet felvirágzásához,

C.

mivel az EU-15 országai elkötelezték magukat amellett, hogy 2015-ig az általuk nyújtott fejlesztési támogatás – melynek jelenlegi szintje bruttó nemzeti jövedelmük 0,4 %-a körüli – eléri a 0,7 %-os szintet,

D.

mivel a szegénység csökkentése és a következetes fejlesztési politika ma már része az Európai Unióról szóló szerződésben foglalt kötelezettségeknek,

E.

mivel támogatni kell a fejlődő országok azon akaratát, hogy saját országukban a lehető legmagasabb hozzáadott értéket hozzák létre, ami a fenntartható fejlesztés és különösen a környezetvédelem követelményeinek megfelelő iparfejlesztési stratégiával jár,

F.

mivel sem az uniós adományozó országok, sem a fejlődő országok kormányainak egészségügyi és oktatási ráfordításai nem érik el a referenciaértéket,

G.

mivel a fejlődő világ a szakképzett egészségügyi személyzet égető hiányától szenved; mivel a fejlődő országokban a szakképzett egészségügyi személyzet hiánya egyike azon tényezőknek, amelyek súlyosbítják a fejlődő országok törékeny egészségügyi rendszereinek helyzetét, és mivel az egészségügyi és más ágazatokban is sok képzett szakember több okból kifolyólag nem tér haza saját közösségének szolgálatára,

H.

mivel a közelmúlt élelmiszerválsága rávilágított a mezőgazdaság és az élelmiszer-biztonság a szegény országok számára fennálló folyamatos jelentőségére,

I.

mivel az uniós polgárok 90 %-a helyesli a fejlesztési együttműködést, bár a hanyatlás azzal fenyeget, hogy ez a támogatás gyengülhet,

J.

mivel a G-20-csoport azt ígérte, hogy megszünteti az adóparadicsomokat,

K.

mivel az adóelkerülés és a fejlődő országokból kiinduló illegális tőkeáramlás a fejlesztési segély többszörösét teszi ki,

L.

mivel a készpénzátutalások nagyobb tőkebeáramlást jelentenek a fejlődő országok számára, mint fejlesztési támogatások,

M.

mivel jelenleg 2,7 milliárd ember nem fér hozzá hitelhez,

N.

mivel a szegénység csökkentéséhez nem csak a foglalkoztatás megteremtésére, hanem minőségi munkahelyek létrehozására is szükség van,

O.

mivel a legszegényebb országok súlyosan alulreprezentáltak a nemzetközi intézményekben és a nemzetközi fórumokon,

P.

mivel a szociális védelmi rendszerek hatékony eszköznek bizonyultak a szegénység csökkentésében és a társadalmi kohézió erősítésében, a világ népességének többsége pedig nem részesül megfelelő szociális védelemben,

1.

sürgeti a fejlődő országok kormányait, hogy a feldolgozóipar fejlesztésén keresztül diverzifikálják gazdaságukat, és kerüljék el a vállalkozások – különösen a munkahelyteremtés és a növekedés motorját jelentő kkv-k – túlzott bürokráciával való terhelését;

2.

kéri az összes fejlődő országot, hogy csatlakozzanak az ILO tisztességes munkára vonatkozó menetrendjéhez és az ENSZ alapszintű szociális védelemre irányuló kezdeményezéséhez, hogy garantálják a megfelelő munkaügyi előírások betartását, az átfogó magas szintű szociális védelmet, amely kiterjed a legszegényebb és leginkább perifériára szorult egyénekre, valamint a valódi szociális párbeszédet, és különösen a munkaerőigényes projekt igénybevételét;

3.

hangsúlyozza a nemzetközi munkaügyi normákról szóló különféle ILO-egyezmények aláírásának és végrehajtásának fontosságát, és ajánlja, hogy alkalmazzák az ILO „Kilábalás a válságból: globális foglalkoztatási paktum” című határozatának rendelkezéseit;

4.

kéri a kényszermunkától és különösen a gyermekmunkától való mentesség jogának kivétel nélküli végrehajtását, mivel a gyermekek oktatás nélkül szegénységben töltött életre vannak kárhoztatva;

5.

kéri, hogy fektessenek külön hangsúlyt a gyermekmunka elleni küzdelemre, ehelyett munkahelyeket teremtve a felnőttek számára, és lehetővé téve a gyermekek megfelelő iskoláztatását;

6.

kéri, hogy a kormányok kezeljék prioritásként az alapvető szociális igények kielégítését, és ösztönözzék a válság által erősen sújtott gyermekek és kiszolgáltatott nők, veszélyeztetett fiatalok, alacsony jövedelmű, képzetlen bevándorló munkavállalók, vidéki munkavállalók és fogyatékkal élők védelmét;

7.

emlékeztet arra, hogy a kis- és mikrovállalkozások, különösen a mezőgazdasági ágazatban, megfelelő finanszírozást igényelnek a meglévő munkahelyek megőrzéséhez és új munkahelyek teremtéséhez; ösztönzi a fejlődő országokat, hogy mikrohiteleken, mikrobiztosításon és innovatív hitelközvetítő megoldásokon – például a vidéki postahivatalok bevonásával vagy mobil banki szolgáltatásokon – keresztül támogassák a megtakarítást és a hitelekhez való hozzáférést;

8.

felszólítja az EU-t annak elismerésére, hogy a szociális gazdaság (pl. a szövetkezetek) hozzájárul a munkahelyteremtéshez és a tisztességes munka előmozdításához a fejlődő országokban, valamint arra, hogy a szociális gazdaságot építse be az EU fejlesztési programjaiba és együttműködési stratégiáiba;

9.

felhívja a fejlődő országokat, hogy bővítsék az ingatlantulajdonosok körét a szegények és a nincstelenek között, például úgy, hogy a nyomornegyedek lakóira átruházzák az általuk lakott területek tulajdonjogát;

10.

ösztönzi a fejlődő országokat, hogy a lehető leginkább diverzifikálják gazdaságukat annak érdekében, hogy ne csak és kizárólag rendkívül korlátozott számú terméktől, különösen kivitelre szánt mezőgazdasági termékektől függjenek;

11.

emlékezteti a fejlődő országokat, hogy tartsák tiszteletben a közös mezőgazdasági fölhasználat helyi hagyományait, hogy ily módon támogassák és védjék a meglévő kisgazdaságokat;

12.

ösztönzi a fejlődő országokat, hogy az országstratégiai dokumentumok és a nemzeti indikatív programok összeállításánál a mezőgazdasági és az élelmiszer-biztonsági szektor fejlesztését tekintsék prioritásnak;

13.

emlékeztet, hogy az irányítás benne foglaltatik az „igazságos állam” eszméjében, ahol az állam a demokrácia és az emberi jogok biztosítéka; az az igazságos állam, ahol az állam egyszerre biztosítja az olyan állami funkciókat, mint az igazságszolgáltatáshoz, egészségügyi ellátáshoz, oktatáshoz és ügyintézéshez való jogot, ugyanakkor előmozdítja és védelmezi az egyén jogait és alapvető szabadságait;

14.

felszólítja az összes fejlődő országot, hogy mielőbb írják alá az ENSZ korrupció elleni egyezményét és hatékonyan hajtsák végre annak rendelkezéseit; sürgeti ezenkívül az uniós tagállamokat és az uniós vállalatokat, hogy tartsák tiszteletben az ENSZ-egyezményt;

15.

úgy véli, hogy az EU tagállamainak a költségvetési fegyelem, az adóbehajtás és a felelősségteljes kormányzás terén példát kell mutatniuk a fejlődő országoknak;

16.

úgy véli, hogy a korrupcióellenes intézkedéseknek a magánszektorra is irányulniuk kell, továbbá erősíteniük kell a nemzetközi együttműködést, például az információcserével kapcsolatos és vagyonvisszaszerzési programok útján;

17.

sürgeti az összes fejlődő országot, hogy segítsék elő független parlamentek alakulását, amelyek képesek eredményesen hozzájárulni a demokrácia elmélyítéséhez jogalkotói, költségvetési és ellenőrzési feladataik szabad gyakorlása révén; egyúttal felhívja a figyelmet a függetlenül működő és megfelelően kiépített igazságszolgáltatás rendkívüli fontosságára is;

18.

ösztönzi a fejlődő országok kormányait, hogy minél jobban vonják be a civil társadalmi szervezeteket a közrend kialakításába és figyelemmel kísérésébe;

19.

hangsúlyozza, hogy a szociális partnerek fontos szerepet töltenek be a gazdasági fejlődésben, és erősíthetik a társadalmi kohéziót, ezért támogatni kellene a megfelelő szervezetek létrehozását és megszilárdítását;

20.

a tisztességes munkakörülmények érvényesítése, javítása és védelme érdekében kéri a szakszervezetek egyesülési szabadságának és kollektív tárgyaláshoz való jogának kivétel nélküli végrehajtását;

21.

arra buzdítja a civil szervezetek szabadságát korlátozó törvényeket bevezető összes államot, hogy helyezzék hatályon kívül az ilyen jogszabályokat;

22.

a szegénység elleni küzdelem alapvető elveként kéri a megkülönböztetésmentességhez való jog – vagyis a nemre, etnikai származásra, korra, fogyatékosságra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélkül a munkához és egyenlő bánásmódhoz való jog – végrehajtását;

23.

kéri a nők jogi és szociális helyzetének jelentős megerősítését a megkülönböztetés elkerülése és a nők által a gazdasági és társadalmi fejlődés szempontjából hordozott potenciál kihasználása érdekében;

24.

támogatja a fejlődő országokat a regionális integráció szabadkereskedelmi területek, regionális gazdasági közösségek, regionális fejlesztési bankok stb. révén történő erősítésére és mélyítésére irányuló erőfeszítéseikben;

25.

megismétli felszólítását, hogy fordítsák a fejlődő országok nemzeti költségvetésének és az EU fejlesztési támogatásának legalább 20 %-át az egészségügyi kiadásokra és az alapfokú oktatásra;

26.

kéri a privatizációs politikák újragondolását, különösen az olyan közművek tekintetében, mint a vízellátás, a szennyvízelvezetés és az általános érdekű szolgáltatások, valamint az államok társadalmi szerepének újragondolását a fejlesztés irányításában, ideértve az állami tulajdonú vállalkozások munkaadóként és szociális szolgáltatóként betöltött szerepét;

27.

felhívja a figyelmet a szociális védelmi rendszerek kulcsfontosságú szerepére, amelyet az ILO globális foglalkoztatási paktuma és az ENSZ minimális szociális védelemre vonatkozó kezdeményezése említ; ezért kéri, hogy a szegénység fokozódásának megelőzése és a szociális nehézségek kezelése érdekében fektessenek nagyobb hangsúlyt a szociális védelmi rendszerekre, a gazdaság stabilizálásának, valamint a foglalkoztathatóság fenntartásának és előmozdításának segítése mellett;

28.

kéri, hogy mindenki számára biztosítsanak ingyenes és teljes körű hozzáférést az oktatási rendszerekhez, azaz az alap- és felsőbb fokú oktatáshoz és a szakképzéshez, annak érdekében, hogy a helyi lakosság szakképzett munkaerővé válhasson;

29.

ragaszkodik ahhoz, hogy mind az adományozó, mind pedig a fejlődő országok teljesítsék kötelezettségvállalásaikat annak érdekében, hogy 2015-re megvalósuljanak a millenniumi fejlesztési célok;

30.

támogatja azokat az intézkedéseket – ilyenek például a fizetésekre nyújtott támogatások, a munka- és képzési lehetőségek –, amelyek ösztönzik a helyi tudósokat és más szakképzett munkaerőt a közösségeikben maradásra és hivatásuk ottani gyakorlására, ami megerősítené a mindenki számára hozzáférhető egészségügyi ellátó rendszereket;

31.

támogatja új munkahelyek létrehozását a fejlődő országokban;

32.

támogatja azon intézkedéseket, amelyek általában véve a közszolgáltatásokba történő befektetésekre és azok kiépítésére irányulnak, annak érdekében, hogy munkahelyeket teremtsenek, valamint erősítsék az állami kapacitásokat, létesítményeket és a társadalmi kohéziót, az ENSZ „A szegénység újraértelmezése” című jelentésében foglaltak szerint;

33.

kéri, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt az egészségügy gyakorlati oldalára és a lakosság tájékoztatására az orvosi kezelések előnyeiről, például a vérelemző műszerek szélesebb körben való elterjesztésére, és a helyi lakosok azok használatára történő kiképzésére;

34.

kiemeli, hogy minden fejlesztési stratégiában elengedhetetlen a humánerőforrás-fejlesztés, és az döntő fontosságú a munkahelyteremtésben is; felszólítja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy elemezzék a foglalkoztatási igényeket és a munkaerőpiacot, készítsenek előrejelzéseket és készüljenek fel azokra a főbb kihívásokra, amelyek a szakképzés foglalkoztatással való összehangolását kísérik;

35.

úgy véli, hogy minden fejlesztési stratégiának különös figyelmet kell fordítania a leginkább veszélyeztetett és perifériára szorult csoportokra, különösen a nőkre, a gyermekekre, az idősekre és a fogyatékkal élőkre;

36.

elengedhetetlennek tartja az alapszükségletek fedezését, ezért különösen kiemelt fontosságot tulajdonít az élelmiszerbiztonság és az ivóvízhez való hozzáférés előmozdítására irányuló intézkedéseknek;

37.

kiemeli a gyermekmunka problémáját és elismeri, hogy a gyermekmunka az egyetemes alapfokú oktatás megvalósításának és a szegénység csökkentésének egyik fő akadálya, amely gátolja e gyermekek egészséges fejlődését és szükséges oktatását; ennélfogva az oktatási támogatások és a gyermekmunkával kapcsolatos politika terén felszólít az ügynökségek közötti koordinációra és tevékenységeik összehangolására, a létező mechanizmusok megerősítése révén, ideértve a gyermekmunkával és oktatással foglalkozó globális munkacsoportot is; végül felszólítja a nemzetközi közösséget, valamennyi érintett államot és az EU-t, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy haladéktalanul és határozottan fellépnek a gyermekmunka felszámolása érdekében;

38.

rámutat a nemek közötti egyenlőség fontosságára az államok gazdasági sikeréhez, és ezért nagyobb erőfeszítésekre szólít fel annak érdekében, hogy a gazdaságban is biztosítsák a nemek közötti egyenlőséget;

39.

hangsúlyozza, hogy a donoroknak és a partnerországoknak biztosítaniuk kell a mezőgazdaság – különösen a mezőgazdasági kistermelők, valamint a kis-, és közepes méretű környezetbarát agráripari ágazatok – fejlesztési menetrenden való előbbre sorolását;

40.

hangsúlyozza, hogy a decentralizált, környezetbarát és fenntartható termelési módszereken alapuló kisgazdaságok elősegítik a munkahelyteremtést és a fenntartható fejlődést, mivel az általuk foglalkoztatottak egy hektárra jutó száma nagyobb, mint a nagygazdaságok esetében, és a mezőgazdasági termelők és az alkalmazottak arányosan többet költenek a munkaerő-igényes vidéki nem mezőgazdasági termékekre;

41.

kéri a munkahelyek és a foglalkoztatás megteremtésének hatékonyabb támogatását a foglalkoztatási és makrogazdasági politikák összehangolásával, figyelembe véve, hogy ez utóbbi nem korlátozódhat az infláció, valamint a kereskedelmi és költségvetési deficit ellenőrzésére, hanem a reálkibocsátás, a jövedelmek és a foglalkoztatás stabilitására is összpontosítania kell;

42.

támogatja a „zöld munkahelyekbe” és zöld iparágakba történő beruházásokat, például a szegény országokban a megújuló energia és az energiahatékonysági rendszerek fejlesztése révén, beleértve a helyi közösségek javát szolgáló napenergiát is, ami egyszerre biztosít fenntartható energiaforrásokat, teremt munkahelyeket és védi a környezetet;

43.

kéri az esélyegyenlőség és a képzettség növelését, valamint a képzéshez és a minőségi oktatáshoz való hozzáférés fokozását; kéri a hitelhez (a mikrohitelhez is) való hozzáférés javítását a munkahelyteremtés ösztönzése érdekében;

44.

várakozással tekint a Parlament és a fejlődő országokban található regionális partnerei közötti fokozott együttműködés elébe;

45.

hangsúlyozza a fejlődő országokban a társadalmi fejlődés mérésére a GDP alternatívájaként használható mutatók előmozdításának fontosságát, elsősorban Joseph Stiglitz elnöklete alatt a Bizottság által a gazdasági teljesítmény és a társadalmi fejlődés mérésére tett javaslatok tekintetében;

46.

kéri, hogy a globális gazdasági válságra országonként és régiónként dolgozzanak ki válaszokat, és foglalják bele a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) globális foglalkoztatási paktum nevű politikai eszközében említett intézkedéseket, hogy megkönnyítsék a munkaerő-igényes és környezetbarát ágazatokba és a szociális védelmi rendszerekbe való beruházásokat;

47.

sürgeti az összes gazdag országot, különösen az uniós államokat, hogy tartsák be a segélyek nyújtásával kapcsolatos kiadási ígéreteiket, azaz 2015-ig e kiadások érjék él legalább bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 %-át;

48.

felszólít arra, hogy a tagállamok alkossák meg a szegénység közös fogalommeghatározását annak érdekében, hogy azonosítsák az érintett munkaterületeket és az uniós fejlesztési segélyére jogosult kedvezményezetteket;

49.

úgy véli, hogy a következetes politika munkahelyeket teremtve a fejlődő országokban gyümölcsöző eredményeket hozhat; ezért felszólít az uniós külpolitikák megváltoztatására, mivel azok közvetlen hatást gyakorolnak a fejlődő országok gazdaságaira, és ezen politikákat úgy kell megtervezni, hogy támogassák a fejlődő országok fenntarthatósági igényeit a szegénység elleni küzdelem, a tisztességes jövedelem és megélhetés garantálása, valamint az alapvető emberi jogok biztosítása érdekében, beleértve a szociális, gazdasági és környezetvédelmi jogokat is;

50.

felhív arra, hogy biztosítsanak további pénzügyi forrásokat az éghajlatváltozás és a globális gazdasági válság fejlődő országokban történő kezelésére;

51.

kéri, hogy az alapfokú oktatás és a közegészségügy képezzék a fejlesztési szakpolitikák alapját, és hangsúlyozza, hogy a jelenlegi helyzet nem igazolhat ezekben a szektorokban semmilyen nemzeti kiadáscsökkentést vagy nemzetközi segélycsökkentést;

52.

felhívja az Európai Uniót, hogy teljesítse kötelezettségeit az általa nyújtott „segély kereskedelemért” programmal kapcsolatban;

53.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak felül kell vizsgálnia támogatáspolitikáját, különösen a mezőgazdasági ágazatban és az uniós kis- és közepes méretű gazdálkodók igényeivel összhangban, annak érdekében, hogy elősegítse a tisztességes kereskedelem feltételeinek kialakulását a fejlődő országokkal összefüggésben;

54.

arra kéri ismét az összes donor országot, hogy nagyobb elkötelezettséggel csatlakozzanak a támogatások hatékonyságát szolgáló ütemtervhez, különös tekintettel a donorok közötti koordinációra és elszámoltathatóságra;

55.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság biztosítsa, hogy a közös halászati politika jelenlegi reformjának külső dimenziója általánosan érvényesüljön az EU fejlesztéspolitikájában, mivel e két politika közvetlenül összekapcsolódik a fejlődő országokbeli népesség megélhetésével;

56.

hangsúlyozza, hogy a halászati ágazat számos országban alapvető fontosságú a foglalkoztatás és az élelmiszerbiztonság szempontjából, ezért valamennyi fejlődő országnak jogosultnak kellene lennie uniós ágazati támogatásra saját fenntartható halászati iparuk, kutatásuk fejlesztéséhez, a jogellenes, be nem jelentett és szabályozatlan halászat ellenőrzéséhez és az ellene való küzdelemhez szükséges közhatalom létrehozásához, függetlenül az EU-val kötött bármely halászati partnerségi megállapodástól;

57.

hangsúlyozza, hogy az EU által a harmadik országok halászati ágazatának nyújtott ágazati támogatás célja ezen országok kikötőinek megfelelő infrastrukturális fejlesztése, hogy ily módon elősegítsék a hal helyi kirakodását és feldolgozását új munkahelyek létrehozása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon és ellenőrizze ezen célok elérését, valamint nyújtson pénzügyi és technikai támogatást annak érdekében, hogy a harmadik országok jobban ellenőrizni tudják a vizeiken folytatott halászati tevékenységeket, és feltartóztassák a jogsértést elkövető hajókat;

58.

ragaszkodik ahhoz, hogy az EU-nak egyszerűsítenie kell a segélyezés rendszerét és az ahhoz kapcsolódó eljárásokat;

59.

felszólít a Bizottság és az uniós tagállamok közötti megerősített fejlesztéspolitikai együttműködésre annak elkerülése érdekében, hogy a különböző politikai tevékenységek negatív hatással legyenek a millenniumi fejlesztési célok teljesítésére;

60.

elvárja, hogy – mivel a következetes fejlesztési politika ma már a Szerződésben foglalt kötelezettség – az uniós szakpolitikák ne akadályozzák a fejlesztési törekvéseket olyan területeken, mint a mezőgazdaság, a kereskedelem, a migráció és a halászat; közelről kívánja nyomon követni azt, hogy az EU milyen módon teljesíti e kötelezettségeit;

61.

felhívja a donorokat, hogy okosan fektessenek be az állampolgáraik számára nyújtott, fejlesztéssel kapcsolatos oktatásba;

62.

ösztönzi az adományozó országokat, hogy használják ki a jelenlegi válságot a fejlesztés meglévő innovatív és pótlólagos finanszírozási lehetőségeinek mélyreható felmérésére, valamint új források azonosítására, amelyek lehetővé teszik a fejlődő országok számára jövedelemforrásaik diverzifikálását és hatékony, konkrét és operatív kiadási programok végrehajtását;

63.

kéri a Bizottságot és az EU tagállamait, hogy a fejlesztési együttműködés külön ágazataként támogassák a tisztességes munkahelyeket teremtő fenntartható vállalkozásokat, összhangban a fejlesztési politikáról szóló 2005. évi európai konszenzussal, és segítsék elő ennek a fejlesztési együttműködés hagyományosabb ágazataiba – úgymint infrastruktúra, vidékfejlesztés, kormányzás és kereskedelmi vonatkozású segítségnyújtás – való beépítését;

64.

sürgeti a G-20-csoport országait, hogy teljesítsék az adóparadicsomok megszüntetésére vonatkozó ígéreteiket, szigorítsák meg a pénzpiacok felügyeletét, valamint vezessenek be az adózásra vonatkozó információcserét; emellett a G-20 csoportnak utasítania kell a Nemzetközi Számviteli Szabványok Bizottságát, hogy fogadjon el egy új szabványt, amely országonkénti külön jelentéstételt vezet be;

65.

felhívja a G-20-csoport országait és az uniós államokat, hogy tegyenek lépéseket az átutalások olcsóbbá és könnyebbé tételére;

66.

kéri, hogy a szegénység és a munkanélküliség leküzdése érdekében az Európai Bizottság és a tagállamok az ILO globális foglalkoztatási paktumában foglalt követeléseknek megfelelően bővítsék a fejlődő országokban a kis- és mikrovállalkozásoknak és mezőgazdasági termelőknek nyújtott állami pénzügyi támogatást, beleértve a szürkegazdaságot is;

67.

sürgeti az Európai Uniót, hogy a kapacitásépítési segélyt olyan területek támogatására irányítsa, amelyek közvetlenül és pozitívan hatnak majd a partnerországok gazdasági szerkezetére és munkahelyteremtésére; ilyen lehet a termelőkapacitás fejlesztése, a hatékony adórendszerek kiépítése, a korrupció elleni küzdelem, az intézmények és a civil társadalom erősítése, a mikrohitelekhez és az egyéb finanszírozási forrásokhoz való hozzáférés elősegítése stb.;

68.

kéri, hogy a munkahelyteremtésre és a szegénység csökkentésére kiható minden európai uniós fejlesztési politika összpontosítson azokra az intézkedésekre, amelyek előírják a kormányok, a civil társadalom, a vállalkozások, az alapítványok és a helyi közösségek számára az ENSZ millenniumi fejlesztési céljainak 2015-ig való elérését;

69.

felszólítja az EU-t, hogy a szegénység csökkentésének fontos és hatékony eszközeként támogatásait a szociális védelmi rendszerek kiépítésére is irányítsa a fejlődő országokban;

70.

kéri, hogy az oktatás, a fiatalok nyomon követése az iskolarendszerből való kilépésük után, a szakképzés, a műszaki oktatás, a képességfejlesztés, az egész életen át tartó tanulás, a finanszírozáshoz való hozzáférés, az érdekeltek számára értéket közvetítő minőségi tanfolyamok, egészségügy és biztonság, illetve az elsősorban kis- és mikrovállalkozásoknak szóló vállalkozáskezdeményezési rendszerek ösztönzése kapjon prioritást a fenntartható munkaerő megteremtése érdekében, a fiatalokra, az idősekre, a fogyatékkal élőkre, a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyekre, a nőkre és az egyéb peremre szorult csoportokra összpontosítva;

71.

meggyőződése, hogy az Európai Uniónak figyelembe kell vennie az emberi jogokat és a kormányzási kritériumokat a fejlődő országokkal megkötendő kereskedelmi megállapodások kidolgozása során, és nem szabad haboznia szankciók bevezetésével, ha az államok nem tartják tiszteletben a kormányzással kapcsolatos kötelezettségeiket; emlékeztet, hogy feltételességi kritériumokat alkalmaznak az Európai Fejlesztési Alap (EFA) és a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköz esetében is;

72.

kéri az EU-t, hogy a Cotonoui Megállapodás előírásainak megfelelően gondosan ügyeljen a feltételek tiszteletben tartására;

73.

azt is kiemeli, hogy az Európai Fejlesztési Alapnak (EFA) és a fejlesztési együttműködési finanszírozási eszköznek ugyanezen feltételességi kritériumoknak kell megfelelnie;

74.

sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő az európai vállalkozások külföldön működő termelési láncai megfelelő módokon és időben történő ellenőrzését, hogy meggyőződhessen a gyermekmunka felszámolásáról és az ILO-egyezményekben foglalt munkaügyi előírások betartásáról, valamint hogy támogassa az oktatáshoz való hozzáférést, amely kulcsfontosságú tényező a szegénység elleni küzdelemben;

75.

sürgeti, hogy valamennyi fejlődő országban építsék ki a szoros kapcsolatok megbízható hálózatát a szegénység csökkentésével foglalkozó főbb kormányzati és nem kormányzati intézmények és szervezetek között, annak érdekében, hogy megosszák véleményüket és tapasztalataikat az EU segítségnyújtásának kialakításával, végrehajtásával és nyomon követésével kapcsolatban;

76.

támogatja nemzeti és uniós szintű adatbázisok létrehozását a fejlődő országokban fennálló szegénység szempontjából lényeges alapvető adatok gyűjtésére és összehasonlítására a szegénység csökkentése érdekében tett erőfeszítések elősegítésének és fokozásának eszközeként;

77.

hangsúlyozza, hogy meg kell erősíteni a nemzetközi és regionális szervezetek közötti jelenlegi koordinációt, arra törekedve, hogy technikai támogatást nyújtsanak a szegénység mérséklésére irányuló uniós cselekvési terv végrehajtásához és nyomon követéséhez;

78.

megjegyzi, hogy szükség van egy meghatározott kérdésekkel foglalkozó tanácsadó csoport létrehozására, ami konkrét lépés és megbízható módja annak, hogy technikai támogatást nyújtsanak a fejlődő országokban fennálló szegénység mérséklésére irányuló uniós cselekvési tervben megfogalmazott célkitűzések végrehajtásához;

79.

elfogadja a költségvetési támogatás használatát, de csak azokban az esetekben, amikor maximális garanciák biztosítják, hogy a pénzeszközök elérjék rendeltetési helyüket és az eredetileg meghatározott célt szolgálják, valamint ha a kedvezményezettek teljesítik az emberi jogi és a demokratikus kormányzási kritériumokat; várja a költségvetési támogatások hatékonyabb értékelését és ellenőrzését, annak elemzése céljából, hogy elérték-e a tervezett célt, és hogy a kedvezményezett országok kormányai eleget tettek-e a fenti kritériumoknak; felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon létre egy informatikai alapú eredménytáblát az Európai Parlament ellenőrzése mellett, annak érdekében, hogy értékelje a közösségi támogatás hatékonyságát a szegénység csökkentése, az oktatás és a munkahelyteremtés területén, az eredménytábla alapját pedig az képezze majd, hogy milyen mértékben teljesültek az elvárt pénzügyi arányszámok és célok;

80.

felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen az Európai Parlament elé egységes és hiteles javaslatot az EU választások utáni politikájáról, amely tiszteletben tartja a lakosság szabad döntését egy adott országban, és attól tart, hogy egy ilyen jellegű, egységes választás utáni politika hiánya a jelenlegi helyzetben csorbítja az EU választási megfigyelő misszióinak hitelét;

81.

támogatja a fejlődő országok nemzetközi intézményekben való demokratikusabb képviseletét;

82.

felkéri a nemzetközi pénzügyi intézményeket, hogy vizsgálják felül hitelpolitikájukat a fejlődő országok demokratikus és fenntartható gazdasági fejlődés melletti döntésének támogatása céljából;

83.

felszólítja az EU-t és a G-20-akat, hogy tegyen konkrét lépéseket az adóparadicsomok visszaélései, az adóelkerülés és a fejlődő országokból kiinduló illegális tőkeáramlások felszámolására, és támogassa, hogy e forrásokat a fejlődő országokban fektessék be;

84.

új kötelező érvényű globális pénzügyi megállapodásra szólít fel, amely arra kényszeríti a transznacionális vállalatokat, hogy országonként automatikusan közzétegyék realizált nyereségüket és az általuk befizetett adót;

85.

felszólítja az EU-t, hogy támogassa az ENSZ alapszintű szociális védelemre irányuló kezdeményezését, hogy a fejlődő országokban oly módon terjesszék ki vagy valósítsák meg a fenntartható szociális védelmi rendszereket, hogy nagyobb fokú egységességet biztosítanak a külkapcsolati politikákban, és közleményt dolgoznak ki a fejlesztési együttműködés keretében megvalósuló szociális védelemről, amint azt „A foglalkoztatás ösztönzése uniós fejlesztési együttműködés révén” című tanácsi következtetésekben is javasolták;

86.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a munkahely a szegénység és a társadalmi kirekesztés elkerülésének legjobb módja; úgy véli, hogy a fejlődő országokban kialakult oktatási szakadék kezelése az egyik leghatékonyabb stratégia a szegénység és a munkanélküliség körforgásának megtörésére;

87.

üdvözli az „Oktatást mindenkinek” elnevezésű gyorsított kezdeményezést (FTI) és a Bizottság ehhez nyújtott elvi támogatását; sürgeti a Bizottságot, hogy tisztázza, mely forrásokat és milyen célra bocsát jelenleg rendelkezésre a kezdeményezés hatálya alá tartozó országok számára, különösen a következő területeken:

88.

sürgeti az EU-t, hogy vezessenek be segítségnyújtási programokat a szülők számára olyan különböző területeken, ahol a szegénység a gyermekneveléssel kapcsolatos ismeretek hiányához vezet, ily módon biztosítva, hogy a fejlődő országokban élő gyermekek valós lehetőségekkel rendelkezzenek;

89.

megjegyzi, hogy a mentális és fizikai állapot minősége nem pusztán oktatás, képzés és új információs technológiák kérdése, hanem az ivóvízhez, az élelemhez és a gyógyszerekhez való hozzáférés kérdése is, ezért az EU-nak nagyobb figyelmet kell fordítania az ingyenes oktatóanyagokra, az ingyenes étkeztetésre, valamint az ingyenes iskolabuszokra és vizsgákra, amelyek összevontan szerepelnek a támogatási projektekben; elengedhetetlennek tartja, hogy egyértelmű kapcsolat jöjjön létre az EU által finanszírozott, iskolai alapú projektek, valamint az élelmezési és egészségügyi programok között a fejlődő országokban;

90.

felszólítja az EU-t, hogy összpontosítsa erőfeszítéseit azon ágazatok azonosítására, ahol a fejlődő országok versenyelőnnyel rendelkeznek, miközben az EU fejlesztési segélyének egyik fő prioritását a munkahelyi szakmai képzések kialakítása képezi majd ezekben az ágazatokban;

91.

felhívja az EU-t, hogy biztosítson több oktatási lehetőséget a fejlődő világ diákjainak, de ösztönözze azt is, hogy az ilyen diákok később hazatérjenek, és saját közösségeiket szolgálják;

92.

rámutat, hogy a fejlődő országokkal tudatták, hogy termékeiknek a nyílt piacon kell versengeniük, miközben ezt az elvet gyakran nem alkalmazzák a fejlett világra;

93.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egységes megközelítést, amely tiszteletben tartja a szabad piac alapvető jellemzőit és garantálja a viszonosságot a kereskedelem terén;

94.

hangsúlyozza, hogy számos fejlődő országot – különösen a mezőgazdasági ágazat esetében – a létfenntartó gazdaság jellemez, mivel ezek a gazdaságok gyakran az egyetlen jövedelem- és megélhetési forrást jelentik;

95.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és az ILO-nak.

21.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 50/48

—

tekintettel a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett 2009. szeptember 11-i, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok belső piaci érvényesítésének megerősítéséről szóló közleményére (COM(2009)0467),

—

tekintettel a Versenyképességi Tanácsnak a hamisítás és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelemre irányuló átfogó európai tervről szóló 2008. szeptember 25-i állásfoglalására,

—

tekintettel a belső piacon az információs társadalommal összefüggő szolgáltatások, különösen az elektronikus kereskedelem egyes jogi vonatkozásairól szóló, 2000. június 8-i 2000/31/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (Elektronikus kereskedelemről szóló irányelv) (1),

—

tekintettel az információs társadalomban a szerzői és szomszédos jogok egyes vonatkozásainak összehangolásáról szóló, 2001. május 22-i 2001/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (2),

—

tekintettel az egyes szellemi tulajdonjogokat feltehetően sértő áruk elleni vámhatósági intézkedésekről és az ilyen jogokat ténylegesen sértő áruk ellen hozandó intézkedésekről szóló, 2003. július 22-i 1383/2003/EK tanácsi rendeletre (3),

—

tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló, 2004. április 29-i 2004/48/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (4),

—

tekintettel a számítógépes programok jogi védelméről szóló, 2009. április 23-i, 2009/24/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (5),

—

tekintettel a szellemi tulajdonjogok érvényesítését biztosító büntetőjogi intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról szóló, 2007. április 25-i álláspontjára (6),

—

tekintettel a szellemi tulajdonjogok harmadik országokban történő érvényesítése érdekében alkalmazandó, 2005. évi bizottsági stratégiára és a bizottsági szolgálatok „A szellemi tulajdonjogok érvényesítéséről szóló 2009. évi jelentés” című munkadokumentumára,

—

tekintettel a biztonság és az alapvető szabadságjogok interneten történő megerősítéséről szóló, a Tanácshoz intézett 2009. március 26-i ajánlására (7),

—

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre,

—

tekintettel az Alapjogi Charta jogilag kötelező erejére,

—

tekintettel az európai kulturális iparágakról szóló, 2008. április 10-i állásfoglalására (8),

—

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló, 2008. június 25-i közleményére, amely a kkv-kre vonatkozó, nagyra törő politikai menetrend számára meghatározza a „Gondolkozz előbb kicsiben!” elvet,

—

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

—

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére, valamint az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7–0175/2010),

A.

mivel a szellemi tulajdonjogok megsértései valós fenyegetést jelenthetnek úgy a fogyasztók egészségére és biztonságára, mint gazdaságunkra és társadalmainkra nézve,

B.

mivel a tudományos és technikai innováció, a szabadalmak és a kulturális iparágak meghatározó módon hozzájárulnak az európai gazdaság versenyképességéhez, mind az általuk kínált álláslehetőségek száma és sokfélesége, mind pedig a termelt vagyon révén; mivel a kulturális gazdaságot – az alkotástól a terjesztésig – támogatni kell;

C.

mivel az Európai Uniót a Kereskedelmi Világszervezet tagjaként köti a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló egyezmény (TRIPS); mivel az uniós tagállamok ennélfogva elkötelezték magukat a szellemi tulajdonjogok valamennyi megsértése elleni hatékony intézkedések elfogadása és végrehajtása mellett,

D.

mivel az Európai Unióban komoly hagyománya van az ismeretek megosztásának és az innovációk terjesztésének; mivel az oktatás- és fejlesztéspolitika alapját továbbra is az a cél képezi, hogy a lehető legtöbben férjenek hozzá a technológiai fejlődéshez és a kulturális termékekhez.

E.

mivel a szellemi tulajdonjogok belső piacon történő érvényesítésével kapcsolatos kérdések megfelelő kezelése érdekében nem csak az EU területén belüli, hanem az EU külső határain és a harmadik országokban fennálló helyzetnek is figyelmet kell szentelni annak érdekében, hogy össze lehessen egyeztetni a közösségből származó tartalmak és ezek tulajdonosainak védelmét a felhasználók számára a közösségen kívülről származó tartalmakhoz biztosított hozzáféréssel,

F.

mivel a szellemi tulajdonjogok megsértésének mértékére vonatkozó adatok ellentmondásosak, hiányosak, elégtelenek és szórványosak, és mivel minden további jogalkotási javaslathoz tárgyilagos és független hatástanulmány szükséges,

G.

mivel az innováció és a kreativitás jelentős hozzáadott értéket képvisel az európai gazdaság számára, és a gazdasági kontextus figyelembe vételével törekedni kell ezek megőrzésére és továbbfejlesztésére,

H.

mivel a szellemi tulajdonjogok megsértése horizontális probléma, amely az összes ipari ágazatot érinti, de különösen a kreatív és innovatív iparágakat, valamint a sportot,

I.

mivel a szellemi tulajdonjogok folyamatos megsértése az innováció elsorvadásához vezet az EU-ban,

J.

mivel a szellemi tulajdonjogok internetes megsértése mint jelenség aggasztó méreteket öltött, különösen a kreatív tartalmakat létrehozó iparágak vonatkozásában, és mivel még nem bizonyosodott be, hogy a jelenlegi jogi keret képes-e a szerzői jogok birtokosainak hatékony védelmére az interneten úgy, hogy garantálja a különböző érdekek összeegyeztetését, a fogyasztók érdekeit is beleértve,

K.

mivel a szerzői jogok megsértésének kezelését célzó erőfeszítéseknek élvezniük kell a nyilvánosság támogatását annak érdekében, hogy a polgárok körében ne gyengüljön a szellemi tulajdonjogok támogatottsága,

L.

mivel a szerzői jogokkal védett tartalmak engedély nélküli feltöltése az internetre a szellemi tulajdonjogok egyértelmű megsértésének minősül, és azt a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) a szerzői jogokról (WCT), valamint az előadásokról és hangfelvételekről (WPPT) szóló szerződései – amelyeknek az Európai Unió részes fele – tiltják,

M.

mivel a kreatív ágazatnak folytatnia kell olyan modellek kidolgozását, amelyek lehetővé teszik a kreatív tartalmakhoz való internetes hozzáférést, valamint jobb és költséghatékony választási lehetőségeket kínálnak a fogyasztók számára, ideértve a korlátlan előfizetéses szolgáltatásokat is; mivel e legális szolgáltatások fejlődését gátolja az internetre jogellenesen feltöltött tartalmak növekedése,

N.

mivel annak érdekében, hogy fenntartsák és növeljék a közönségük számára kínált tartalmak vonzerejét, az audiovizuális médiatartalmak előállítóinak tudniuk kell élni minden új terjesztési móddal; mivel az engedélyek odaítélésének jelenlegi rendszerét oly módon kell javítani, hogy rugalmas rendszer álljon a tagállamok rendelkezésére, amely hozzáigazítható az új technológiákhoz,

O.

mivel a büntetőjogi szankciókkal kapcsolatos jogszabályok kivételével már létezik közösségi jogi keret a hamisításra és a fizikai javakkal kapcsolatos kalózkodásra vonatkozólag, ugyanakkor továbbra is hiányosságok tapasztalhatók a szellemi tulajdonjogok internetes megsértése elleni harc vonatkozásában,

P.

mivel a szellemi tulajdonjogok belső piacon történő érvényesítéséről szóló, 2004/48/EK irányelvet még nem értékelték a jogok védelme, sem pedig a fogyasztói jogokra gyakorolt hatásai szempontjából,

Q.

mivel a távközlés szabályozási keretét a közelmúltban módosították, és rendelkezéseket tartalmaz a szabványosított közérdekű közleményekre vonatkozóan, amelyek egyebek mellett vonatkozhatnak a szerzői jogokra és azok megsértésére anélkül, hogy veszélyeztetnék az adatvédelmi és a magánélet védelméhez fűződő jogokat, valamint hangsúlyozza az alapvető jogok tiszteletben tartásának szükségességét az internet-hozzáféréshez kapcsolódó ügyekben,

R.

mivel az európai jogi keretekben lehetőséget kell teremteni a szerzői jogok megsértőivel szembeni eljárásra, mivel a nemzetközi szerződések alig képesek a szellemi tulajdonjogok megsértését kezelni,

S.

mivel a szabadalmak védelme létfontosságú a szabadalomsértések elleni hatékony küzdelem érdekében; mivel még nem oldódott meg az uniós szintű egységesített szabadalmi rendszer kérdése,

T.

mivel bizonyítottan kapcsolat van a szervezett bűnözés különböző formái és a szellemi tulajdonjogok megsértése között,

U.

mivel a Lisszaboni Szerződés az Európai Parlament számára a társdöntéshozói szerepet a kereskedelmi ügyekben, valamint a tárgyalások dokumentációjához történő hozzáférést,

V.

mivel kívánatosnak tartja, hogy az e területen elkövetett bűncselekmények megakadályozására irányuló intézkedések mellett biztosítsák a szellemi tulajdonjogok oltalma alatt álló termékeket jogszerűen felhasználó fogyasztók védelmét,

W.

mivel a jelenleg hatályos közösségi jog nem gátolja a több területre vonatkozó engedélyezési rendszerek kialakítását,

X.

mivel különféle területeken, a szöveg- és képalapú ágazatot is ideértve, léteznek olyan üzleti modellek, csatornák és engedélyezési mechanizmusok, amelyek számos formában és formátumban lehetővé teszik az alkotásokhoz való hozzáférést, nemzeti szinten és határokon átnyúló jelleggel egyaránt,

1.

üdvözli a Bizottság 2009. szeptember 11-i, további nem jogalkotási intézkedéseket előirányzó közleményét; ugyanakkor sajnálja, hogy a közlemény nem foglalkozik a jogalkotási keret olyan intézkedések bevezetése általi kiegészítésével, amelyek a szellemi tulajdonjogok megsértésével szembeni hatékony küzdelemre irányulnak, üdvözli az Európai Unióban elért haladást a hamisítás elleni küzdelem összehangolása terén; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy fokozza erőfeszítéseit az egészségvédelem és a biztonság szempontjából érzékeny területeken, ideértve a gyógyszerágazatot is;

2.

emlékeztet arra, hogy a kulturális területen létezik egy kivétel a szellemi tulajdonjogok alól: a „magáncélú másolat”;

3.

felszólítja a Bizottságot, hogy 2010 végéig sürgősen nyújtson be átfogó stratégiát a szellemi tulajdonjogokra vonatkozóan, amely e jogok minden aspektusára kiterjed, azok érvényesítését és előmozdítását is beleértve, különös tekintettel a szerzői jogok lehetőségeket teremtő, nem pedig akadályozó szerepére, amelynek révén elősegíti az alkotók jövedelemszerzését és alkotásaik terjesztését;

4.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó átfogó stratégiára, amely felszámolja az internetes környezetben az egységes piac létrehozásának akadályait, és a szellemi tulajdonjog terén hozzáigazítja az európai jogalkotási keretet a jelenlegi társadalmi tendenciákhoz és a technikai fejlődéshez;

5.

hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítését célzó mindennemű intézkedésnek tiszteletben kell tartania az Európai Unió alapjogi Chartáját, különösen annak 7. és 8. cikkét, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményt, kiváltképp annak 6., 8. és 10. cikkét, és annak a demokratikus társadalmon belül szükségesnek, arányosnak és megfelelőnek kell lennie; ezzel összefüggésben emlékeztet arra, hogy az Európai Unió Alapjogi Chartájának 17. cikke rendelkezik a szellemi tulajdonjogok védelméről;

6.

úgy véli, hogy a Bizottságnak valamennyi vonatkozó politikájában és jogalkotási kezdeményezésében figyelembe kellene vennie a szellemi tulajdonjogok különböző aspektusait, és ezeket az aspektusokat a hatásvizsgálatok elkészítésekor meg kellene fontolnia minden olyan esetben, amikor a javaslat hatással lehet a szellemi tulajdonjogok területére;

7.

úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelembe kell vennie a kkv-k által tapasztalt sajátos problémákat a szellemi tulajdonjogoknak az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagban rögzített „Gondolkozz előbb kicsiben!” elvnek megfelelően történő érvényesítésével összefüggésben, többek között a megkülönböztetésmentesség elvének alkalmazása révén a kkv-kra vonatkozóan;

8.

a jogosultak által egyes tagállamokban szerzett tapasztalatok fényében nem osztja a Bizottság meggyőződését, miszerint a jelenlegi uniós polgári jogi jogérvényesítési keret kellően eredményes és harmonizált ahhoz, hogy biztosítsa a belső piac megfelelő működését, és emlékezteti a Bizottságot, hogy a 2004/48/EK irányelv alkalmazásáról szóló jelentés elengedhetetlen ezen állítások alátámasztásához;

9.

úgy véli, hogy az európai jogi keretrendszeren belül meg kell teremteni a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértőivel szembeni fellépés lehetőségét, és emlékezteti a Bizottságot, hogy a 2004/48/EK irányelv alkalmazásáról szóló jelentés alapvető fontosságú ezen igények alátámasztása érdekében;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy a 2004/48/EK irányelv 18. cikkének (1) bekezdése értelmében készítsen jelentést az irányelv alkalmazásáról, amely jelentés tartalmazza a megtett intézkedések hatékonyságának, valamint az innovációra és az információs társadalom fejlődésére gyakorolt hatásainak értékelését is, és szükség esetén tegyen módosító javaslatokat; kéri, hogy e jelentés tartalmazzon értékelést az internetre vonatkozó jogi keret megerősítésének és javításának módjaival kapcsolatban;

11.

vegye figyelembe a műveknek a fogyatékkal élők számára hozzáférhetővé tételéhez szükséges speciális formátumok létezését, és fogadja el a szükséges intézkedéseket ezek terjesztésének támogatására;

12.

nem ért egyet a Bizottsággal abban, hogy a szellemi tulajdonjogok érvényesítéséhez szükséges fő jogszabályok már hatályban vannak; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a büntetőjogi szankciókról szóló irányelvvel kapcsolatos tárgyalásokat nem zárták le eredményesen;

13.

felszólítja az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a szellemi tulajdonjogok belső piaci alkalmazásának megerősítését célzó intézkedések ne sértsék az interoperabilitáshoz való törvényes jogot, ami elengedhetetlen a digitális alkotások terjesztésének piacán megvalósuló egészséges versenyhez, többek között a szabad szoftverek szerzői és felhasználói számára;

14.

felszólítja a Bizottságot, hogy az EUMSz. 118. cikke alapján terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat egy tényleges uniós szabadalmi rendszer kérdésének megoldására, és e tekintetben jelentős pozitív fejleményként üdvözli a kibővített európai szabadalmi rendszerről szóló, 2009. december 4-i tanácsi következtetéseket;

15.

elismeri a szellemi tulajdonjogok megsértésével kapcsolatos átfogó és megfelelő információk és adatok rendelkezésre állásának fontosságát a bizonyítékalapú és eredményorientált politikák kidolgozása szempontjából;

16.

üdvözli a megfigyelőközpontnak a statisztikák és adatok központosítása eszközeként történő létrehozását, amely központ alapvető iránymutatásokat ad majd a hamisítás és a szellemi tulajdonjogok internetes megsértése elleni hatékony küzdelem érdekében megvalósítandó javaslatokhoz; sürgeti a Bizottságot egy jelentés kidolgozására arra vonatkozóan, hogy miként lehet az Europolt és a vámhatóságok közötti együttműködés meglévő struktúráit a legjobban felhasználni a szellemi tulajdonjogok megsértése mint bűncselekmény elleni hatékony küzdelem érdekében;

17.

reméli, hogy a megfigyelőközpont olyan eszközzé válik, amely lehetővé teszi a szellemi tulajdonjogok megsértése összes formájával kapcsolatos adatok összegyűjtését és kicserélését, ideértve a hamisítással és a szellemi tulajdonjogok megsértésével kapcsolatos jogszabályokra irányuló tudományos kutatás összegyűjtését is;

18.

felszólítja a Bizottságot, hogy tisztázza a megfigyelőközpontnak adandó megbízásokat, és hangsúlyozza, hogy a megfigyelőközpont sikere nagymértékben függ az összes érintett részvételétől és az átláthatóság javítása, valamint a feleslegesen tett erőfeszítések elkerülése érdekében együttműködésétől, beleértve a nemzeti hatóságokat, a jogbirtokosokat,a fogyasztói szervezeteket és az érintet iparágak szervezeteit is;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy éves jelentések formájában teljes körű és átfogó módon tájékoztassa a Parlamentet és a Tanácsot a megfigyelőközpont tevékenységeinek eredményeiről, amely jelentésekben a Bizottság levonja a következtetéseket, és megoldásokat javasol a szellemi tulajdonjogokra vonatkozó jog fejlesztéséhez szükséges megoldásokra vonatkozóan;

20.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy európai, nemzeti és helyi szinten az érintettek bevonásával szervezzenek a hamisított termékek miatt a fogyasztók egészségét és biztonságát fenyegető veszélyekről, valamint a hamisításnak és a szellemi tulajdonjogok megsértésének a gazdaságra és a társadalomra gyakorolt negatív hatásairól szóló tudatosságnövelő kampányt; hangsúlyozza, hogy a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásának szükségességével kapcsolatban növelni kell különösen a fiatal európai fogyasztók tudatosságát;

21.

a szellemi tulajdonjogok internetes megsértése és a hamisított termékek internetes kereskedelme kapcsán felszólítja az összes érintett felet, köztük az internetszolgáltatókat, az internetes kereskedelmi platformokat, a szerzői jogok jogosultjait és a fogyasztói szervezeteket, hogy fogadjanak el gyakorlati intézkedéseket az emberek figyelmeztetésére és tájékoztatására a szerzői jogok értékéről, valamint a hamisításnak és a szellemi tulajdonjogok megsértésének a munkahelyekre és növekedésre gyakorolt hatásairól, amilyen például a rövid, jól látható és nehezen eltávolítható tájékoztató és figyelmeztető üzenetek elhelyezése;

22.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a célzott, különösen a szellemi tulajdonjogok internetes megsértése ellen irányuló figyelemfelkeltő kampányok során a fiatalokat megtanítsák a szellemi tulajdon megsértése tétjének megértésére valamint a legális és illegális dolgok közötti különbségtételre;

23.

felkéri ezért a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást az iparágra további fizetési könnyítések kialakítása érdekében, hogy az európai fogyasztók számára könnyebbé váljon a jogszerűen felkínált tartalom megvásárlása, és növekedjen a legális letöltés mértéke az EU-ban;

24.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a kiegészítő nem jogalkotási intézkedések, például az európai digitális piacnak az érintettek között az eljárások és szabványok önkéntes harmonizációja révén megvalósuló fejlesztésének lehetőségéről szóló viták, hasznosak lehetnek a szellemi tulajdonjogok hatékonyabb érvényesítése szempontjából, különös tekintettel azokra az intézkedésekre, amelyek eredményeképp elmélyültebb párbeszéd alakul ki az érintett felek között;

25.

hangsúlyozza, hogy a szerzői jogok által védett alkotások és felvett előadások engedély nélküli fájlmegosztásának hatalmas növekedése egyre súlyosabb problémát jelent az európai gazdaság számára a munkalehetőségek, valamint az iparág és a kormányzat bevételei szempontjából;

26.

hangsúlyozza, hogy e jelenség terjedését több tényező, különösen a technológiai fejlődés és a legális kínálat hiánya tette lehetővé; emlékeztet azonban arra, hogy ez a jelenség a szellemi tulajdonjogok megsértését jelenti, amire megfelelő és sürgős megoldásokat kell találni az érintett ágazatokban, az alapvető jogok tiszteletben tartása mellett;

27.

hangsúlyozza, hogy a legális, sokszínű, vonzó és jól látható kínálat támogatása és fejlesztése a fogyasztók irányában hozzájárulhat az internetes jogsértések jelenségének kezeléséhez, és e tekintetben elismeri, hogy a jól működő európai digitális belső piac hiánya jelentős akadály a legális internetes kínálat kidolgozása előtt, és amennyiben az EU ezt nem ismeri el, és nem tesz sürgős javaslatot a probléma megoldására, a jogszerű internetes piac kialakítására irányuló törekvések kudarcát kockáztatja;

28.

ezért felkéri a Bizottságot, hogy gyakoroljon nyomást az iparágra új fizetési megoldások felkínálása érdekében, ily módon megkönnyítve az európai felhasználók számára a törvényesen kínált tartalmak megvásárlását, és ezáltal biztosítva a jogszerű letöltések jövőbeni növekedését az EU-ban;

29.

olyan egyedi szabályozást szorgalmaz, amely biztosítja, hogy a szellemi tulajdonjogok oltalma alatt álló eredeti termékeket saját felhasználásra jogszerűen többszöröző egyéni fogyasztó ne legyen köteles az ilyen többszörözés jogszerűségét bizonyítani, hanem a szellemi tulajdonjogok oltalmával kapcsolatos szabályok esetleges megsértésének bizonyítása az érdekelt felekre háruljon;

30.

hangsúlyozza, hogy összes szereplőnek – az internetszolgáltatókat is beleértve – párbeszédet kell folytatnia az érdekeltekkel annak érdekében, hogy megfelelő megoldások szülessék a problémára; ennek híján felszólítja a Bizottságot, hogy a közösségi jogi keret e területen történő megerősítése érdekében a nemzeti tapasztalatokból kiindulva nyújtson be jogalkotási javaslatot, vagy módosítsa a meglévő jogszabályokat, különösen a 2004/48/EK irányelvet;

31.

felszólítja a Bizottságot, hogy az egyes ágazatok jellegzetességeit figyelembe véve gondolkodjon általánosabban a digitális piachoz való, földrajzi határok nélküli iparági hozzáférés megkönnyítésének módjaival kapcsolatban azáltal, hogy – ahol a fogyasztók részéről erre jelentős igény van – foglalkozzon sürgősen a több területre vonatkozó engedélyek kérdésével, a szerzői jogokra vonatkozó harmonizált jogszabályok, illetve a szellemi tulajdonjogok kezelésére szolgáló hatásos és átlátható rendszer hiányával, amely rendszer kiegészítené a tartalmakhoz való egyszerűbb, általános, állandó és személyre szabott hozzáférésre vonatkozó fogyasztói igénynek megfelelő szolgáltatások jelenlegi bővülését;

32.

hangsúlyozza, hogy a technológiai semlegesség alapján javítani kell az engedélyek odaítélésének rendszerét, oly módon, hogy a tagállamok a jogok kezelésének rugalmas, hatékony és átlátható, valamint az új technológiákhoz igazítható rendszerével rendelkezzenek;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a jogok határokon átnyúló kezelésének kérdését, és változtasson a szerzői jogok határokon átnyúló kezeléséről szóló, 2005. október 18-i 2005/737/EK bizottsági ajánlás nyomán kialakult, jogi bizonytalansággal járó helyzeten, figyelembe véve, hogy a szerzői jogok kulturális, történelmi és nyelvi okokból, természetüknél fogva területhez kötöttek, és biztosítson egy olyan páneurópai engedélyezési rendszert, amely a lehető legszélesebb tartalomválasztékhoz való hozzáférést biztosítja a fogyasztók számára, ám azt nem az európai helyi repertoár kárára teszi;

34.

felhívja továbbá a figyelmet az internetes ipari kémkedés jelenségének, valamint az ipari tulajdont képező adatok, főként technikai dokumentációk és forráskódok lopásának növekvő problémájára;

35.

javasolja, hogy a megfigyelőközpont foglalkozzon az adatlopás problémájának részletes elemzésével, és terjesszen elő javaslatokat a probléma leküzdésére vonatkozóan;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy tárja fel a kkv-k sajátos problémáit és igényeit, dolgozzon ki olyan speciális intézkedéseket, amelyek segítséget nyújtanak a kkv-knak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése elleni küzdelemben, és tegyék lehetővé a kkv-k számára, hogy jobban megvédhessék magukat az EU-ban és a harmadik országokban egyaránt;

37.

támogatja a Bizottság által az EU-vámkódex továbbfejlesztése leghelyesebb módjainak azonosítására tett lépéseket, amely továbbfejlesztett Vámkódex lehetővé tenné a szellemi tulajdonjogok megsértésének gyanújába esett áruk visszatartását, és ezáltal az Unió szellemi tulajdonjogok védelmét szolgáló jogi keretének egyik pillérét képezné;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy építsen ki innovatív és megerősített együttműködést az igazgatási szervek és az érintett különböző iparágazatok között;

39.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a Belső Piaci Harmonizációs Hivatal és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal foglalkozó nemzeti hivatalok közötti együttműködést terjesszék ki a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése elleni küzdelemre is;

40.

elismeri annak szükségességét, hogy a tagállamok meglévő intézményi struktúráit igénybe vegyék a hamisított áruk elleni küzdelemben, és ennélfogva felkéri a nemzeti szabadalmi és a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal foglalkozó egyéb hivatalokat, hogy biztosítsanak nagyobb támogatást a kis- és középvállalkozásoknak és a nyilvánosságnak;

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy fokozza az együttműködést a kiemelt harmadik országokkal a szellemi tulajdonjog területén, és mozdítson elő kiegyensúlyozott megközelítést a Szellemi Tulajdon Világszervezetének égisze alatt folyó tárgyalások keretében, különös tekintettel a szellemi tulajdonjogok kereskedelmi vonatkozásairól szóló WTO-egyezményre (TRIPS);

42.

felszólítja a Bizottságot, hogy a hamisítás elleni jogvédelmi rendszer hatásosságának javítása érdekében biztosítsa a csalás elleni többoldalú nemzetközi egyezségokmánnyal (Anti-Counterfeiting Trade Agreement (ACTA)) kapcsolatos tárgyalások előmozdítására tett erőfeszítéseinek folytatását, teljes mértékben figyelembe véve a Parlament álláspontját, különösen amint azt a hamisítás nemzetközi kereskedelemre gyakorolt hatásáról szóló, 2008. december 18-i állásfoglalásában kifejtette, és felhívja, hogy teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet a tárgyalások előrehaladásáról és eredményéről, továbbá biztosítsa, hogy az ACTA rendelkezései teljes mértékben megfeleljenek a szellemi tulajdonjogokkal és az alapvető jogokkal kapcsolatos közösségi vívmányoknak;

43.

támogatja, hogy a Bizottság folytassa és fokozza a kétoldalú együttműködési kezdeményezéseit, beleértve a harmadik országokkal a szellemi tulajdon vonatkozásában folytatott párbeszédeket és a technikai segítségnyújtási projekteket is;

44.

megállapítja, hogy a belső piac számára a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok megsértése ellen az EU külső határainál és a harmadik országokban folytatott küzdelem jelenti a legnagyobb kihívást; ezzel összefüggésben felkéri a Bizottságot arra, hogy hozzon létre még több olyan ügyfélszolgálatot a harmadik országokban (különösen Indiában és Oroszországban), amelyek a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokkal foglalkoznak, hogy segítséget nyújtson az európai vállalkozóknak a szellemi tulajdonhoz fűződő jogaik aktívabb érvényesítésében, valamint a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok harmadik országokban való megsértésével és az ilyen harmadik országokban gyártott hamisított áruk belső piacra való jutásával szembeni fellépésben;

45.

hangsúlyozza a szervezett bűnözés elleni harc fontosságát a szellemi tulajdonjogok területén, különös tekintettel a hamisításra és a szellemi tulajdonjogok internetes megsértésére; ebben az összefüggésben rámutat, hogy megfelelő uniós jogszabályra van szükség az arányos és tisztességes szankciókra vonatkozólag, és támogatja az összes érintett fél, de különösen az Europol, a nemzeti hatóságok és a magánszektor részvételével zajló uniós, valamint a nem uniós országokkal és nemzetközi szervezetekkel folytatott szoros stratégiai és operatív együttműködést;

46.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

21.2.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 50/55

—

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés III. részének XVIII. címére és különösen annak 174. cikkére,

—

tekintettel a strukturális alapokat a 2007–2013 közötti időszakra szabályozó rendeletekre,

—

tekintettel a kohézióra vonatkozó közösségi stratégiai iránymutatásokról szóló, 2006. október 6-i 2006/702/EK tanácsi határozatra (1),

—

tekintettel a kohéziós politika és intézményi kilátások keretében a szerkezetileg hátrányos helyzetű régiókról (szigetek, hegyvidéki és alacsony népsűrűségű régiók) szóló, 2003. szeptember 2-i állásfoglalására (2),

—

tekintettel a Régiók Bizottságának a regionális állami támogatásokról szóló iránymutatás felülvizsgálatáról szóló, 2005. július 7-i véleményére (3),

—

tekintettel „a regionális politika vonatkozásában a szigetekről, valamint a természetes és gazdasági korlátokról” szóló, 2007. március 15-i állásfoglalására (4),

—

tekintettel a Bizottság „Zöld könyv a területi kohézióról – Előnyt kovácsolni a területi sokféleségből” című, 2008. október 6-i közleményére (COM(2008)0616),

—

tekintettel a „Régiók 2020-ban: – az EU régiói előtt álló jövőbeli kihívások értékelése” című bizottsági munkadokumentumra (SEC(2008)2868),

—

tekintettel a területi kohézióról és a kohéziós politika jövőbeli reformjáról szóló vita állásáról szóló zöld könyvről készült, 2009. március 24-i állásfoglalására (5),

—

tekintettel a „Hatodik jelentés a gazdasági és társadalmi kohézió tekintetében elért haladásról” című, 2009. június 25-i bizottsági közleményre (COM(2009)0295),

—

tekintettel a Bizottság „Kohéziós politika: 2010. évi stratégiai jelentés a 2007–2013 közötti időszak programjainak végrehajtásáról” című 2010. március 31-i közleményére (COM(2010)0110),

—

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a területi kohézió elve a strukturális alapok 2007–2013 közötti működéséről szóló rendeletek szerves részét képezi és egyike a Lisszaboni Szerződés által bevezetett új kulcsfontosságú európai uniós célkitűzéseknek, melynek célja a harmonikus növekedés biztosítása a regionális különbségek csökkentése és a fejlődés előtt álló – egyebek mellett természeti és földrajzi és hátrányokból adódó – akadályok megszüntetése révén,

B.

mivel fontos tisztán látni a Lisszaboni Szerződés hatását a regionális politika keretében egyedi intézkedéseket igénylő régiók státuszára,

C.

mivel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkének megfelelően külön figyelmet kell fordítani azokra a régiókra, amelyeket súlyos és állandó természeti vagy népesedési hátrányok sújtanak, azaz az igen alacsony népsűrűségű legészakibb régiókra, a szigetekre, a határ menti és a hegyvidéki régiókra,

D.

mivel a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek a demográfiai változások, a körülményes megközelíthetőség, az éghajlatváltozás, a migrációs jelenségek, az energiaellátás és a regionális integráció következtében sajátos kihívásoknak vannak kitéve,

1.

üdvözli a területi kohézió új uniós célkitűzésként és új 174. cikként való beemelését; úgy véli, hogy a 174. cikk rendelkezéseinek a hátrányok leküzdését és az e régiókban fellelhető potenciál kihasználását szolgáló konkrét fejlesztési stratégiákban és kézzelfogható intézkedésekben kell megjelenniük;

2.

úgy véli, hogy a hegyvidéki régiók, szigetek és gyéren lakott területek homogén régiócsoportokat képeznek, és néhány olyan közös jellemzővel rendelkeznek, amelyek megkülönböztetik őket más régióktól; úgy véli, hogy egyedi regionális fejlesztési programokat igényelnek; hangsúlyozza ebben az összefüggésben az Unió külső határain, szigeteken elhelyezkedő tagállamok sajátos helyzetét is;

3.

véleménye szerint továbbra is a GDP-nek kell a fő kritériumnak lennie a regionális politikai támogatásra való jogosultság megállapításakor; ugyanakkor felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy igyekezzenek relevánsabb és a területi jelleget tükröző mutatószámokat kidolgozni annak érdekében, hogy átfogóbb képet kapjunk e hátrányos helyzetű régiók fejlettségi szintjéről; hangsúlyozza, hogy a tagállamok a GDP-n kívüli mutatókat (népesség összlétszáma, munkanélküliek és foglalkoztatottak aránya, iskolázottsági szint, népsűrűség) máris felhasználhatják – a megszabott kereteken belül – a támogatási eszközök régiók közötti felosztásakor, figyelemmel az egyes régiók sajátosságaira;

4.

felszólít egy konkrét európai integrált és rugalmas politikai keret kialakítására a hegyvidéki régiók, a szigetek és a gyéren lakott területek gondjainak megoldása érdekében, közös sajátosságaikból kiindulva, de kellő figyelemmel eltérő helyzetükre is, az arányosság elvének betartásával; véleménye szerint a kohéziós politikának a szigetek helyzetével nem csupán a regionális politikai intézkedések révén kell foglalkoznia, hanem latba kell vetnie azokat az uniós politikákat is, amelyek jelentős területi hatással vannak e régiók fejlődésére; úgy véli, hogy a hegyvidéki régiókra, a szigetekre és a gyéren lakott területekre vonatkozó európai politikai keret jelentheti azt a hozzáadott értéket, amely e régiók állandó hátrányainak leküzdéséhez és fejlődési modelljük módosításához szükséges, kellőképpen kihasználva adottságaikat;

5.

felszólítja a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy játsszanak jelentős szerepet a hegyvidéki régiókra, a szigetekre és a gyéren lakott területekre vonatkozó fejlesztési stratégiákban, mivel ahhoz, hogy ezeket a régiókat a fenntartható fejlődés helyes útvonalára tereljük – figyelemmel a régiók más jelentős ágazataira is –, olyan vertikális megközelítésre van szükség, amely kiegészül a kormányzás valamennyi szintjének – a szubszidiaritás elvén alapuló – bevonásával; hangsúlyozza, hogy e régiók – melyek közül sok hatalmas természeti erőforrásokkal rendelkezik – potenciálját pozitív értelemben lehet hasznosítani a célkitűzések elérése érdekében, különösen az energiapolitika és a kutatás-fejlesztés területén, ahogyan ez az EU 2020 stratégiában is szerepel;

6.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági és társadalmi fejlődés célkitűzése ezekben a hátrányos helyzetű régiókban csak az egyes régiók sajátosságaihoz alkalmazkodó, alaposan átgondolt uniós programok és egyedi fellépések hatékony kidolgozásával érhető el, amelyek e régiók szerkezeti átalakítását, versenyképesebbé és a meglevő főbb kihívások leküzdésére alkalmassá tételüket tűzik ki célul, továbbá a négy strukturális alap, a kohéziós alap és más pénzügyi eszközök – így az Európai Beruházási Bank eszközeinek – hatékony koordinálása és végrehajtása révén;

7.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy a hegyvidéki régiókra, a szigetekre és a gyéren lakott területekre továbbra is vonatkozzanak kedvező egyedi rendelkezések mind az új többéves pénzügyi keretben, mind a következő tervezési időszakban;

8.

üdvözli az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC-k) mint olyan eszköz létét, amelynek célja a területi együttműködést hátráltató akadályok leküzdése; arra ösztönzi a hegyvidéki régiókat, a szigeteket és a gyéren lakott területeket, hogy használják fel az EGTC eszközét a más régiókkal együtt kialakított és az EU-tól társfinanszírozásban részesülő területi együttműködési projektek irányításában, mivel az utóbbiak révén közelebb kerülhetnek a környező gazdasági térségekhez;

9.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a hegyvidéki régiókban, a szigeteken és a gyéren lakott területeken maradéktalanul éljenek az európai szomszédságpolitika eszközeivel annak érdekében, hogy hozzá tudjanak jutni a határokon túli erőforrásokhoz;

10.

felhív a távolsági kritériumok (150 km) alkalmazásának beszüntetésére a szigeteknek a határokon átnyúló együttműködési programok révén – a kohéziós politika „területi együttműködés” célkitűzése vagy az európai szomszédságpolitika keretében – pénzügyi támogatásban részesíthető határmenti régiók közé sorolásakor; véleménye szerint, ha netán szükségessé válik valamiféle határ megállapítása, akkor a szigetek esetében célszerűbb volna, ha a határokon átnyúló területekkel kapcsolatos feltételt a tengeri medencék szintjén alkalmaznák;