ISSN 1977-0979

doi:10.3000/19770979.C_2012.024.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 24

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

55. évfolyam
2012. január 28.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

475. plenáris ülés, 2011. október 26. és 27.

2012/C 024/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Szociális vállalkozó szellem és szociális vállalkozás (feltáró vélemény)

1

2012/C 024/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A válság hatása az európai vállalatok éghajlatvédelmi beruházási képességére (feltáró vélemény)

7

2012/C 024/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az Európai Unióból származó ipari és bányászati hulladékok gazdasági és környezetvédelmi célú feldolgozása és hasznosítása (saját kezdeményezésű vélemény)

11

2012/C 024/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai fa- és bútoripari ágazat versenyképesebbé tételének lehetőségei és nehézségei (saját kezdeményezésű vélemény)

18

2012/C 024/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható foglalkoztatás kilátásai a vasúti ágazatban, a gördülőállomány és az infrastruktúrák területén. Hogyan befolyásolja az ipari szerkezetváltás az európai foglalkoztatást és készségbázist? (saját kezdeményezésű vélemény)

24

2012/C 024/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EU kohéziójának és az EU szociálpolitikai koordinációjának erősítése az EUMSZ 9. cikkében foglalt új horizontális szociális záradék révén (saját kezdeményezésű vélemény)

29

2012/C 024/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A hajléktalanság problémája (saját kezdeményezésű vélemény)

35

2012/C 024/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A felhőalapú számítástechnika (cloud computing) Európában (saját kezdeményezésű vélemény)

40

2012/C 024/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Halállományokkal gazdálkodó és a halászat felügyeletét végző regionális övezetek kialakítása (saját kezdeményezésű vélemény)

48

2012/C 024/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalom szerepe az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásban (saját kezdeményezésű vélemény)

51

2012/C 024/11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EU új kül- és biztonságpolitikája és a civil társadalom szerepe (saját kezdeményezésű vélemény)

56

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

 

475. plenáris ülés, 2011. október 26. és 27.

2012/C 024/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi irányelvre a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) (COM(2011) 121 végleges – 2011/0058 (CNS))

63

2012/C 024/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi irányelvre az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv módosításáról (COM(2011) 169 végleges – 2011/0092 (CNS)), valamint a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Okosabb energiaadózás az EU-ban: javaslat az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára (COM(2011) 168 végleges)

70

2012/C 024/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1083/2006/EK tanácsi rendelet visszatérítendő támogatások és pénzügyi tervezés tekintetében történő módosításáról (COM(2011) 483 végleges – 2011/0210 (COD))

78

2012/C 024/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nemzetközi védelmi jogállás megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (átdolgozás) (COM(2011) 319 végleges – 2009/0165 (COD))

79

2012/C 024/16

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a menedékkérők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (átdolgozás) (COM(2011) 320 végleges – 2008/0244 (COD))

80

2012/C 024/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról (COM(2011) 482 végleges – 2011/0211 (COD))

81

2012/C 024/18

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1698/2005/EK tanácsi rendeletnek egyes, a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról (COM(2011) 481 végleges – 2011/0209 (COD))

83

2012/C 024/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok esetében a pénzügyi irányításra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról (COM(2011) 484 végleges – 2011/0212 (COD))

84

2012/C 024/20

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon(COM(2011) 128 végleges)

85

2012/C 024/21

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv – A felelős vállalatirányítás uniós keretei (COM(2011) 164 végleges)

91

2012/C 024/22

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – Együtt egy újfajta növekedésért(COM(2011) 206 végleges)

99

2012/C 024/23

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: a sport európai dimenziójának fejlesztése (COM(2011) 12 végleges)

106

2012/C 024/24

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia (COM(2011) 244 végleges)

111

2012/C 024/25

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kékúszójú tonhalra vonatkozóan az Atlanti-óceán keleti részén és a Földközi-tengeren alkalmazandó többéves helyreállítási tervről szóló 302/2009/EK rendelet módosításáról (COM(2011) 330 végleges – 2011/0144 (COD))

116

2012/C 024/26

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a csecsemők és kisgyermekek számára készült, valamint a speciális gyógyászati célokra szánt élelmiszerekről (COM(2011) 353 végleges – 2011/0156 (COD))

119

2012/C 024/27

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi irányelvre a lakosság egészségének az emberi fogyasztásra szánt vízben található radioaktív anyagokkal szembeni védelmére vonatkozó követelmények meghatározásáról (COM(2011) 385 végleges – 2011/0170 (NLE))

122

2012/C 024/28

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A légi utasok jogszabályban rögzített jogainak működése és alkalmazása

125

2012/C 024/29

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Unión belüli nyilvános mobilhírközlő hálózatok közötti barangolásról (roaming) (átdolgozás) (COM(2011) 402 végleges – 2011/0187 (COD))

131

2012/C 024/30

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az energiahatékonyságról, valamint a 2004/8/EK és a 2006/32/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről (COM(2011) 370 végleges – 2011/0172 (COD))

134

2012/C 024/31

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Nyílt internet és hálózatsemlegesség Európában (COM(2011) 222 végleges)

139

2012/C 024/32

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Fehér könyv – Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához – Úton egy versenyképes és erőforrás-hatékony közlekedési rendszer felé (COM(2011) 144 végleges)

146

2012/C 024/33

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A gyermekek szexuális visszaélésekkel szembeni védelmét szolgáló megelőző intézkedések (kiegészítő vélemény)

154

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

475. plenáris ülés, 2011. október 26. és 27.

28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/1


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Szociális vállalkozó szellem és szociális vállalkozás (feltáró vélemény)

2012/C 24/01

Előadó: Ariane RODERT

2011. június 6-i levelében Maroš ŠEFČOVIČ, az Európai Bizottság alelnöke az Európai Unió működéséről szóló szerződés 262. cikke alapján felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen feltáró véleményt a következő tárgyban:

Szociális vállalkozó szellem és szociális vállalkozás.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. október 3-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 106 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A szociális vállalkozó szellem népszerűsítésére irányuló kezdeményezések feltárásakor az EGSZB szerint az e fajta vállalkozó kedv a szociális vállalkozás szélesebb értelemben vett fogalmával összefüggésben vizsgálandó, mivel életciklusának valamennyi szakaszában szükség van fellépésekre.

1.2   A szociális vállalkozás alapvető eleme az európai szociális modellnek, szorosan kapcsolódik az EU2020 stratégiához és számottevő értéktöbbletet hoz létre a társadalom számára. A szociális vállalkozás elősegítése és ösztönzése révén a lehető legjobban kiaknázhatjuk a benne rejlő növekedési potenciált és társadalmi értékteremtő kapacitását. Az EGSZB támogatja a szociális vállalkozás európai előmozdítását célzó politikai keret és cselekvési terv kidolgozásának az Európai Bizottság általi kezdeményezését, és kiemeli annak uniós és tagállami szintű maradéktalan végrehajtása fontosságát.

1.3   Mivel a nemzeti fogalommeghatározások eltérőek, a szociális vállalkozás az olyan közös jellemzők alapján írható le, mint a szociális célkitűzések, a haszon visszaforgatása, a jogi formák sokfélesége, vagy az érintettek részvétele.

1.4   A tagállamoknak és az európai uniós intézményeknek biztosítaniuk kell, hogy a szociális vállalkozásokat – az egyéb vállalkozási formákkal egyenlő feltételekkel – bevonják a vállalkozásokra irányuló állami politikai kezdeményezésekbe és programokba, és hogy a szempontjaikat figyelembe vegyék ezek kialakításakor. A határon átnyúló szociális vállalkozási kezdeményezések úgy ösztönözhetők a legjobban, ha uniós forrásból az ötletek és modellek megosztására szolgáló európai fórumokat finanszíroznak.

1.5   A szociális vállalkozások szempontjából kiemelt jelentőségű a tőkéhez és a testreszabott pénzügyi eszközökhöz való jobb hozzájutás. Az Európai Bizottságnak össze kellene gyűjtenie és közkinccsé kellene tennie a tagállamokban már létező bevált gyakorlatokat és olyan innovatív kezdeményezéseket, mint a hibrid tőke, vagy a köz– és a magántőke kombinációjának különböző formái, és biztosítania kellene, hogy a hatályos uniós jogszabályi keret ne gátolja új eszközök kifejlődését.

1.6   Kulcsfontosságú, hogy a strukturális alapok következő programozási időszaka kifejezetten tartalmazzon programokat a szociális vállalkozások elindítását és fejlesztését célzóan. Az Európai Bizottságnak iránymutatást kellene nyújtania a különböző forrásokból származó pénzügyi eszközök ötvözésére és fejlesztésére vonatkozóan.

1.7   Kezdeményeznie kellene, hogy szerte az EU-ban készítsék el a szociális vállalkozásra különösen megfelelő közfinanszírozási megközelítések összehasonlítását. Fel kellene mérnie a szociális szempontú pályázatok gyakoriságát és elő kellene segítenie azok terjedését. Foglalkoznia kellene továbbá a közbeszerzési jogszabályok végrehajtása terén tapasztalható „túlbuzgóság” problémájával is. Az állami támogatási szabályok felülvizsgálatakor az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie az általános érdekű szociális szolgáltatások teljes körű mentesítését, vagy pedig a kisléptékű közszolgáltatások és egyes szociális szolgáltatások mentesítését az értesítési kötelezettség alól az induló szociális vállalkozások számának növelése érdekében.

1.8   Különféle jogi formáik és konkrét szociális küldetéseik alapján egyes tagállamokban léteznek adókedvezmények. Ezek felülvizsgálandók és megosztandók a megfelelő szabályok kidolgozásának előmozdítása céljából.

1.9   Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak elő kellene mozdítaniuk specifikus programok bevezetését a szociális vállalkozások fejlesztésének elősegítésére és a szociális vállalkozók következő generációjának támogatására.

1.10   A szociális vállalkozásokkal együttműködve az Európai Bizottságnak kezdeményeznie kellene a szociális eredmények felmérésére és a meglévő rendszerek felhasználásának ösztönzésére szolgáló közös európai rendszer lehetőségeinek feltérképezését. Ezenkívül tovább kellene vizsgálni a beruházói bizalmat növelő átláthatóbb jelentéstételi rendszer kifejlesztésére irányuló kezdeményezéseket is. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen tanulmányt a létező szociális tanúsítási sémákról egy közös európai rendszer, vagy magatartási kódex kidolgozásának céljával.

1.11   A szociális vállalkozást bele kellene foglalni a kutatási, fejlesztési és innovációs programokba. Kezdeményezéseket kellene ezenkívül tenni a kérdéskörre irányuló európai statisztikai adatgyűjtésre és -megosztásra vonatkozóan. Ez egy, a tárggyal foglalkozó európai uniós megfigyelőközpont feladata lehetne.

1.12   A többi munkáltatóval egyezően a szociális vállalkozásoknak is teljesíteniük kell a tisztességes munkakörülményekre vonatkozó követelményeket, és az érvényben lévő kollektív szerződéseket, biztosítva azok megfelelő végrehajtását.

1.13   Különös súly fektetendő az új tagállamokra a szociális vállalkozások terjedésének biztosítása érdekében, közszolgáltatások bevezetésén, a társadalmi beilleszkedést elősegítő politikák elfogadásán és a szociális vállalkozás olyan formáinak ösztönzésén keresztül, mint a szociális gazdaság.

2.   Bevezetés

2.1   Az Európai Bizottság Az egységes piaci intézkedéscsomag felé c. 2010. október 27-i közleménye (1) intézkedéseket javasolt „a magas szinten versenyképes szociális piacgazdaság” koncepciójának megvalósítására. Az egyik ilyen intézkedés egy, a szociális vállalkozást célzó kezdeményezésre irányult. E javaslat a 2011. áprilisi Egységes piaci intézkedéscsomag c. közlemény végső változatának (2) egyik fő intézkedése maradt, és az EGSZB INT/548-jelű véleménye (3) is kiemelt területként emelte ki, az egységes piaci intézkedéscsomagra vonatkozó konzultáció keretében.

2.2   Európa olyan kihívásokkal néz szembe, amelyek a gazdasági és a szociális jólétet egyaránt célzó megoldásokat igényelnek. A szociális vállalkozó szellem és vállalkozási tevékenység előmozdítása, különösen a jelenlegi nehéz gazdasági viszonyok között, egyaránt igényli majd növekedési potenciáljának és szociális értéktöbbletének kiaknázását. E potenciál felszabadításához átfogó politikai keretet kellene kidolgozni és megvalósítani, amely az érdekeltek széles skáláját vonja be a társadalom minden szektorából (civil szervezetek, magán- és közszféra) és valamennyi szintről (helyi, regionális, nemzeti és európai).

2.3   A „szociális vállalkozó szellem” és a „szociális vállalkozás” kifejezés számos olyan tevékenységre vonatkozik, amely különféle szereplőket és jelenségeket ölel fel tagállami szinten. A jelen feltáró vélemény címe „Szociális vállalkozó szellem és szociális vállalkozás”, mivel az EGSZB nézete szerint a véleményben – a szociális vállalkozó szellemet magában foglaló – „szociális vállalkozás” szélesebb értelmű kifejezést kellene használni, mivel a vállalkozások életciklusának valamennyi szakaszában szükség van fellépésre.

2.4   Jelen feltáró vélemény azon kiemelt kérdések azonosítására törekszik, amelyeket meg kell válaszolni a szociális vállalkozás számára kedvező környezet európai megteremtéséhez. (4) Elismerendő ezenkívül az az alapvető munka, amelyet különböző egyéb érdekcsoportok (5) végeztek e területen, és amelynek egy részét jelen vélemény is figyelembe veszi.

3.   Az EGSZB észrevételei

3.1   A szociális vállalkozás meghatározása

3.1.1   Különféle nyelvi és kulturális hagyományokból eredően a szociális vállalkozás fogalma eltérő jelentéseket nyert.

3.1.2   Az EGSZB megérti, hogy szükség van egyértelmű definícióra, hogy összpontosítani lehessen az erőfeszítéseket, azonban fogalommeghatározás helyett leírást ajánl, például az alábbi közös jellemzők alapján:

profitcélok helyett elsősorban olyan, szociális célok kitűzése, amelyek szociális előnyökkel szolgálnak a lakosság, mint közösség és annak tagjai számára;

alapvetően nonprofit jelleg, amelynek értelmében a haszon döntő részét visszaforgatják, és nem osztják szét magánrészvényeseknek vagy -tulajdonosoknak;

az alábbi, különféle jogi formák vagy modellek egyikéhez való tartozás: szövetkezetek, önsegélyező egyletek, önkéntes szervezetek, alapítványok, profitorientált vagy nonprofit vállalkozások; gyakran különböző jogi formák ötvözése, időnként a forma módosítása a szükségletek szerint;

gazdasági szereplő, aki – gyakran általános érdekű – árut vagy szolgáltatást kínál, sokszor erős szociális innovációs jelleggel;

független szervezetként való működés, amelyet nagymértékben jellemez a részvétel és az együttdöntés (alkalmazottak, felhasználók, tagok), valamint a kormányzás és a demokrácia (akár képviseleti, akár nyitott);

gyakran civil szervezethez való kapcsolódás, sőt, ahhoz kötődő eredet.

3.1.3   A szociális vállalkozások számottevő értéktöbbletet hoznak létre a társadalom számára, és az európai szociális modell kulcselemeit alkotják. Elősegítik az Európa 2020 célkitűzések teljesülését azáltal, hogy innovatív megoldásokat fejlesztenek ki a lakosság igényeinek kielégítésére, fokozzák a társadalmi kohéziót és integrációt, munkahelyeket teremtenek és ösztönzik az aktív polgári szerepvállalást. Különleges szerepet töltenek be a nők, idősek, fiatalok, kisebbségek és bevándoroltak társadalmi befogadásának előmozdításában. Megállapítható, hogy a szociális vállalkozások nagy része kkv formáját ölti, gyakran a szociális gazdaság szereplője, és többen közülük aktívak a munkaerő-piaci beilleszkedés terén.

3.1.4   Az Európai Bizottság által a szociális gazdaság jogi struktúráira vonatkozóan jelenleg folytatott munka során figyelembe kell venni e sajátosságokat annak érdekében, hogy érintsék a szociális vállalkozás valamennyi formáját. Az Európai Bizottságnak fontolóra kellene továbbá vennie tanulmány készítését a szociális vállalkozások egyes tagállamokban kialakulóban lévő, új jogi formáinak és a kapcsolódó jogalkotási kezdeményezéseknek  (6) a vonatkozásában, azok hasznosságának felmérésére.

3.2   A szociális vállalkozás belefoglalása a vállalkozási politikákba

3.2.1   A vállalkozások fejlődését és növekedését célzó közigazgatási szintű politikák számos olyan szakpolitikai területhez kapcsolódnak, mint a verseny, a belső piac, a finanszírozás vagy az innováció. A vállalkozások elindításának és működésének megkönnyítését célzó közigazgatási szakpolitikai kezdeményezéseknek más vállalkozási formákéval azonos feltételekkel kell vonatkozniuk a szociális vállalkozásokra, tagállami és uniós szinten egyaránt, és el kell ismerniük ezek sajátosságait.

3.2.2   A szociális vállalkozások gyakran helyi jellegűek, és a terjeszkedés nem mindig nyilvánvaló érdekük vagy prioritásuk. A versengés, illetve az általuk alkalmazott modell kiterjesztése helyett sokszor egyéb növekedési megközelítéseket választanak. Ezt tekintetbe kell venni a határon átnyúló szociális vállalkozási kezdeményezések vizsgálatakor. Az EU-nak támogatnia és finanszíroznia kellene fórumok, gyakornokcsere-programok, „szociális innovációs táborok” és a szociális franchise hálózatainak a létrehozását. Ez jobb módja lehet az új ideák ösztönzésének és a határon átnyúló együttműködésnek.

3.3   A szociális beruházás ösztönzése

3.3.1   Elsődleges fontosságú mind a szociális vállalkozások elindulása, mind pedig a növekedésük szempontjából a tőkéhez való jobb hozzájutásuk. Napjainkban hiány van a kifejezetten a szociális vállalkozások számára kifejlesztett finanszírozási eszközökből annak ellenére, hogy a pénzintézeteknek és e vállalkozásoknak is számottevő érdekük fűződik az együttműködéshez. Számos innovatív pénzügyi eszköz van kialakulóban helyi és tagállami szinten. Az Európai Bizottságnak meg kellene kezdenie a tagállamokban a fenti innovatív kezdeményezésekhez kapcsolódóan fellelhető bevált gyakorlatok és megszerzett szaktudás összegyűjtését és közkinccsé tételét az európai szociális vállalkozásokba történő szociális beruházás ösztönzése céljából. Ennek kapcsán az Európai Bizottságnak az alábbiakat kellene szem előtt tartania.

3.3.1.1   Sajátos jellemzőik és különféle jogi formáik miatt a szociális vállalkozások az egyéb üzleti formáktól eltérő típusú finanszírozási eszközöket igényelnek. A hibridtőke  (7) egy különleges, testreszabott formája, amely vissza nem térítendő támogatásokból, saját tőkéből és kölcsöntőkéből áll, jobban megfelel a szociális vállalkozások által életciklusuk különböző szakaszaiban tapasztalt szükségleteknek. A hibridtőke vissza nem térítendő támogatást (állami támogatás, jótékonysági alapítványok forrásai, adományok) ötvöz saját tőkével és hitelviszonyt megtestesítő/kockázatmegosztási eszközökkel. A hibridtőke körébe tartozó finanszírozási eszközök többek között az alábbiak: visszatérítendő támogatások, vissza nem fizetendő kölcsönök, átváltható támogatások és jövedelem-megosztási megállapodások. A hibridtőke gyakran jelenti a köz- és a magántőke nagymértékű együtthatását.

3.3.1.2   Meg kell ezenkívül vizsgálni a kifejezetten a szociális vállalkozásokkal együttműködő közvetítők megjelenésének jelenségét is. Ezek kulcsszereppel bírnak, mivel összehozzák a szociális vállalkozásokat és a beruházókat, finanszíroznak és tájékoztatnak ennek lehetőségeiről, valamint tanácsot és támogatást nyújtanak. Számos érdekes példa van erre, amelyet alaposabban át kellene tekinteni (8).

3.3.1.3   Az Európai Bizottságnak figyelmet kellene továbbá fordítania a szociális beruházás  (9) különböző formáinak megjelenésére és egyéb pénzügyi szektorbeli kezdeményezésekre (szövetkezeti bankok (10), szociális bankok (11), szociális programmal rendelkező kereskedelmi bankok (12)), valamint az olyan innovatív eszközökre, mint a „szociális hatású kötvények” (13). A mostani csökkenő közfinanszírozás miatt különösen fontos e kezdeményezések támogatása.

3.3.2   Döntő fontosságú az Európai Bizottságnak elérnie, hogy az uniós szabályozási keret (például az állami támogatásokra vonatkozóan) inkább támogassa, mintsem hogy gátolja ezen új pénzügyi eszközök kifejlődését.

3.3.3   A strukturális alapoknak a következő programozási időszakban specifikusan tartalmazniuk kell a szociális vállalkozások elindítását és fejlesztését célzó programokat, és hosszabb ideig kell rendelkezésre állniuk annak biztosítására, hogy a támogatás folyamatos legyen az érzékeny elindulási szakaszban. Ahhoz, hogy a strukturális alapok támogathassák a szociális vállalkozást, az Európai Bizottságnak iránymutatást kellene nyújtania a különböző forrásokból származó pénzügyi eszközök ötvözése és fejlesztése terén bevált gyakorlatokra vonatkozóan.

3.4   A közfinanszírozás korszerűsítése

3.4.1   A szociális vállalkozások gyakran kínálnak általános érdekű árut vagy szolgáltatást, amelynek előállítását elsősorban közforrásokból finanszírozzák. Végrehajtási feltételeiket illetően a hatályos jogszabályok gyakran kedveznek a nagy, tőkével jól ellátott magánszféra-szereplőknek. Új jogi eszközöket kellene kidolgozni, illetve tovább kellene fejleszteni a meglévőeket, hogy jobban megfeleljenek a szociális vállalkozások sajátosságainak. Az Európai Bizottságnak kezdeményeznie kellene, hogy EU-szerte hasonlítsák össze a szociális vállalkozó szellemnek különösen megfelelő közfinanszírozási megközelítéseket.

3.4.2   Amint arra az EGSZB INT/570-jelű véleményében (14) rámutatott, növelni kell a kkv-k – és köztük a szociális vállalkozások – részvételét a közbeszerzésekben. Alapvetően fontos egyenlő esélyt biztosítani a közbeszerzésben való részvételre valamennyi szereplő számára. A beszerzést ésszerűsíteni kellene az adminisztratív eljárások egyszerűsítése révén. Az Európai Bizottság kulcsszerepet játszik ebben azáltal, hogy összegyűjt és közzétesz eredményes és egyszerű beszerzési modelleket a szociális vállalkozások számára.

3.4.3   Az EGSZB közbeszerzésről szóló véleménye a beszerzések innovációs, környezeti és szociális szempontjainak a jelentőségére is rámutat. Az Európai Bizottság „Szociális beszerzés” c. útmutatója (15), amely leírja a szociális és környezeti aspektusok közbeszerzésben való figyelembevételének lehetséges módjait, alapvető jelentőségű, ezért jobban népszerűsítendő. Az Európai Bizottságnak lépéseket kellene ezenkívül tennie a szociális vonatkozásokkal is bíró pályázatok gyakoriságának felmérésére, és elő kellene segítenie ezek terjedését.

3.4.4   Törekednie kellene a közbeszerzési jogszabályok végrehajtása terén néhány tagállamban tapasztalható „túlbuzgóság” problémájának megoldására, közismertté téve az alternatívákat, a megfelelőbb, innovatív közfinanszírozási eszközöket.

3.4.5   A szociális vállalkozások számára gyakran kihívást jelentenek az állami támogatás szabályai. TEN/455-jelű véleményében (16) az EGSZB diverzifikáltabb és arányosabb megközelítés mellett foglal állást, kiemelve annak szükségességét, hogy ne csak gazdasági kritériumokat, hanem szociális, területi és környezeti szempontokat is figyelembe vegyenek, a hatékonyságot pedig a minőség, az eredményesség és a fenntarthatóság alapján mérjék. Az állami támogatási szabályok egyszerűsítését és tisztázását célzó erőfeszítések során tehát tekintetbe kell venni, hogy hogyan érintené a szociális vállalkozásokat e szabályok adott átdolgozása. Fontos továbbá kiemelni a fenti szabályokat illetően már bevezetett mentességeket  (17).

3.4.6   Az állami támogatási szabályok felülvizsgálatakor az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie a mentességek kiterjesztését valamennyi általános érdekű szociális szolgáltatásra, vagy pedig – az EGSZB-véleményben javasoltak szerint – a kisléptékű közszolgáltatások és egyes szociális szolgáltatások mentesítését az értesítési kötelezettség alól. Az állami támogatási szabályok teljesítésével járó bizonytalanság és adminisztratív többletteher elriaszthatja a magánbefektetőket és a közbeszerzési döntéshozókat attól, hogy szociális vállalkozásokkal működjenek együtt. A mentességek ösztönözhetik az innovációt és a vállalkozások elindulását. Az intézkedésnek azonban ennek ellenére rendelkeznie kell a korrupció megakadályozását célzó mechanizmusról.

3.4.7   A szociális vállalkozások különböző jogi formákat öltenek, ezért gyakran eltérő adózási szabályok és feltételek érvényesek rájuk. Szociális célkitűzéseik és korlátozott vagy maximált nyereségelosztásuk miatt az ilyen vállalkozások egyes tagállamokban adókedvezményben vagy egyéb adózási engedményekben részesülnek. Ezek felülvizsgálandók és megosztandók annak érdekében, hogy elősegítsük a megfelelő szabályok kidolgozását a szociális vállalkozások számára, jogi formájuktól függetlenül.

3.5   A szociális vállalkozást ösztönző programok elindítása

3.5.1   A szociális vállalkozásoknak egyedi, a fejlődésüket előmozdító programokra van szükségük. Hatásosnak bizonyultak az elindulási szakaszban az olyan kezdeményezések, mint az üzleti támogatást, munkahelyet és mentorálást nyújtó „csomópontok”, vagy a szociális vállalkozási hálózatok által kínált képzési programok. Különös súly helyezendő a befektetésre való felkészültséget célzó programokra. Elősegítendő az ilyen támogatásiprogram-típusok megjelenése és elterjedése.

3.5.2   Erőfeszítéseket kell tenni szociális vállalkozók következő generációjának támogatására. A szociális vállalkozó szellem formális, nem formális és informális tanuláson keresztül is terjesztendő. A tagállamoknak meg kellene nyitniuk egymás felé a tárgyra vonatkozó szakképzésüket (18).

3.5.3   Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a nagy múltra visszatekintő szociális vállalkozási szereplőket és azok hálózatait, és együtt kell működniük azokkal. A szociális vállalkozások gyakran származnak az önkéntes szektorból vagy a szociális gazdaságból. Kiváló útjait jelentik a szociális vállalkozók és vállalkozások elérésének.

3.6   A szociális vállalkozások ismertségének fokozása és a beléjük vetett bizalom növelése

3.6.1   A szociális vállalkozásoknak ismertebbé és elismertebbé kellene válniuk a társadalom alapvető szereplőiként. Az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie egy európai szociális vállalkozási cím bevezetését, ami növelné az (el)ismertséget, a bizalmat és a keresletet. Először tanulmány készítését kellene kezdeményeznie, amelyet szociális vállalkozásokkal együttműködésben, a számos tagállamban már létező címek és egyéb tanúsítási rendszerek (19) alapján dolgoznának ki.

3.6.2   A kutatás és szakpolitika-alkotás terén az üzletet sokszor azonosítják magánszereplők nyereségtermelésével. Erőfeszítéseket kellene tehát tenni annak érdekében, hogy a szociális vállalkozás folyamatosan megjelenjen a kutatási, fejlesztési és innovációs programokban.

3.6.3   Hiányzik a tárgyra vonatkozó konszolidált statisztika tagállami és uniós szinten. A szatellitszámlák (20) alkalmazását minden tagállamban támogatni kell. Ezenkívül elősegítené az ismeretek rendszeres összegyűjtését, összehasonlítását és terjesztését az, ha EU-szintű megfigyelőközpontot állítanának fel a szociális vállalkozások tárgyában, amelynek tevékenységében az EGSZB és nemzeti társintézményei is aktívan részt vennének, szoros együttműködésben a tagállamokkal.

3.6.4   A szociális vállalkozás előnyeit láthatóbbá kell tenni azáltal, hogy a pusztán gazdasági értéken kívüli egyéb hozadékokat is számításba veszik. Több eszköz is létezik a szociális eredmények mérésére (21), és különféle módszerek a szociális számvitelre. Sajnos ezek gyakran túl bonyolultak ahhoz, hogy a kisebb szereplők is használhassák azokat. Az EU-nak – szociális vállalkozásokkal, kutatókkal és tőkekínálókkal együttműködésben – ösztönöznie kellene e meglévő rendszerek alkalmazását, de ugyanakkor lépéseket kellene tennie egy egyszerűbb közös európai rendszer vagy magatartási kódex e rendszerek alapján történő kidolgozására is.

3.6.5   A szociális vállalkozásokba vetett bizalom akkor növelhető, ha azok elszámoltathatók és működésük átlátható. A szociális vállalkozások gyakran függenek közfinanszírozástól, magánszemélyek adományaitól és tagdíjaktól. E források felhasználásáról a befektetői bizalom növelése érdekében nagyobb mértékben be kellene számolni egyfajta nyílt jelentéstételi rendszeren keresztül, amelyre vonatkozóan uniós norma lenne kialakítható. A fokozott átláthatóság és a nyílt jelentéstétel ellensúlyozná annak a kockázatát is, hogy a vállalkozások hamarosan nyereségesebbekké válnak, és túlzott javadalmazást nyújtanak ügyvezetőiknek és igazgatósági tagjaiknak.

3.6.6   A szociális vállalkozás ideális körülményeinek megteremtéséhez az irányítás felvállalására és a társadalom minden rétegének folyamatos párbeszédére van szükség. Ez az egyes uniós intézmények és tagállamok, valamint a társadalom egészének az Európai Bizottság vezetésével folytatott együttműködését igényli, amelyben különös súlyt kapnának a regionális önkormányzatok, amelyek gyakran a fő érdekeltek. Az EGSZB, csakúgy mint a Régiók Bizottsága – összetételére, szakértelmére és a tagállamokkal való szoros kapcsolataira tekintettel – döntő szerepet játszhat e munka következő szakaszában.

3.7   További észrevételek

3.7.1   A szociális vállalkozások tevékenységében sokszor vesznek részt önkéntesek. Fontos szerepük tisztázása. A 2009. november 27-i tanácsi határozat (22) kiemeli, hogy az önkéntes tevékenységet az önkéntesek szabad akaratukból, saját döntésük és motivációjuk alapján végzik. E tevékenységek nem helyettesítik a hivatásszerű, fizetett munkalehetőségeket, de hozzáadott értéket nyújtanak a társadalom számára.

3.7.2   A többi munkáltatóval egyezően a szociális vállalkozásnak is teljesítenie kell a tisztességes munkakörülményekre vonatkozó követelményeket, és az érvényben lévő kollektív szerződéseket. A szociális vállalkozásoknak az uniós és nemzeti jogszabályok, illetve a kollektív szerződések tájékoztatásra, konzultációra és munkavállalói részvételre vonatkozó rendelkezéseinek végrehajtásakor azonosítaniuk kell a legmegfelelőbb módot arra, hogy e jogok maradéktalanul teljesüljenek.

3.7.3   A szociális vállalkozás háttere tagállamonként eltér. Az EGSZB elsősorban arra sürgeti az Európai Bizottságot, hogy nyújtson kellő támogatást a szociális vállalkozásnak az új tagállamokban való fejlesztését célzó kezdeményezéseknek. Ilyen jelentős törekvés a szociális jóléti rendszer kiigazítása, az aktív beilleszkedési politika ösztönzése, a szociális gazdaság kialakulásának/szociális vállalkozási szereplők megjelenésének az elősegítése, továbbá a közszolgáltatási piac megnyitása.

3.7.4   Az EU-nak a határain kívül is népszerűsítenie kellene a szociális vállalkozást. Ennek uniós modelljét közismertté kellene tenni annak érdekében, hogy hasonló modellek kifejlesztésére buzdítsunk a tagjelölt országokban és a világ többi részén.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  COM(2010) 608 végleges.

(2)  COM(2011) 206 végleges.

(3)  HL C 132., 2011.5.3., 47. o.

(4)  HL C 95., 1998.3.30., 99. o.; HL C 117., 2000.4.26., 52. o.; HL C 112., 2004.4.30., 105. o.; HL C 234., 2005.9.22., 1. o.; HL C 120., 2005.5.20., 10. o.; HL C 318., 2009.12.23., 22. o.; HL C 44., 2008.2.16., 84. o.

(5)  Lásd például: EMES Network (www.emes.net), Ciriec International (www.ciriec.ulg.ac.be); Cecop (www.cecop.coop).

(6)  Lásd a közösségi érdekű vállalkozásokról szóló brit jogszabályt (Community Interest Company – CIC, 2005); a 118/2005 sz. olasz törvényt és a 155/2006 sz. olasz rendeletet, a 1351/2003 sz. finn törvényt és a szociális vállalkozó szellemről szóló 2011. évi szlovén törvényt.

(7)  http://www.schwabfound.org/pdf/schwabfound/SocialInvestmentManual.pdf.

(8)  www.unltd.org.uk; www.commoncapital.org.uk; www.cafonline.org.

(9)  A szociális beruházásban részt vevő főbb szereplők: a jótékonysági alapok, a szociális beruházási alapok, a finanszírozási tanácsadó szervek és a szociális tőzsdék. Bővebb információ az alábbiakban található: Investor Perspectives on Social Enterprise Financing [Befektetői kilátások a szociális vállalkozások finanszírozását illetően]: http://217.154.230.218/NR/rdonlyres/1FC8B9A1-6DE2-495F-9284-C3CC1CFB706D/0/BC_RS_InvestorPerspectivesonSocialInvestment_forweb.pdf.

A szociális beruházásra példa az Egyesült Királyságban a „Big Society Capital”: http://www.cabinetoffice.gov.uk/content/big-society-capital.

(10)  www.eurocoopbanks.coop.

(11)  www.triodos.be.

(12)  Lásd: az Intesa Sanpaolo bankcsoport szociális vállalkozásokat célzó kezdeményezése; Banca Prossima: www.bancaprossima.com.

(13)  www.socialfinance.org.uk/sib.

(14)  HL C 318, 2011.10.29., 113. o.

(15)  http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=331&langId=hu&pubId=606&type=2&furtherPubs=yes.

(16)  HL C 248., 2011.8.25., 26. o.

(17)  Ilyen az alkalmazottak képzésének támogatása, a foglalkoztatási támogatás, a fogyatékosoknak történő segítségnyújtás, valamint kisebb egyéb segélyek.

(18)  Lásd: www.sse.org.uk és a különféle, Master-szintű szociálisvállalkozó-képző programokat (Università di Trento és Università Bocconi).

(19)  www.standardsmap.org/en és www.socialenterprisemark.org.uk.

(20)  http://unstats.un.org/unsd/publication/SeriesF/SeriesF_91E.pdf.

(21)  www.thesroinetwork.org; http://iris.thegiin.org; www.iso.org/iso/social_responsibility.

(22)  HL L 17., 2010.1.22., 43. o.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/7


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A válság hatása az európai vállalatok éghajlatvédelmi beruházási képességére (feltáró vélemény)

2012/C 24/02

Előadó: Josef ZBOŘIL

2010. november 30-án az Európai Unió leendő lengyel elnöksége úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A válság hatása az európai vállalatok éghajlatvédelmi beruházási képességére (feltáró vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2011 október 6-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) 75 szavazattal 3 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

2010 novemberének végén, amikor az EU leendő lengyel elnöksége úgy határozott, hogy kikéri az EGSZB véleményét a válságnak az európai vállalatok éghajlatvédelmi beruházási képességére gyakorolt hatásáról, a kérdés elsősorban az európai kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) hatásaira irányult. Vajon az EU ETS – mint az EU éghajlatvédelmi politikájának fő pillére – megfelelően működött-e az alatt a recessziós időszak alatt, amelyen az EU a 2008 végén kezdődött pénzügyi válságot követően, 2009-ben ment át?

1.2

Az üvegházhatású gázok és a szén-dioxid kibocsátására vonatkozó 2009-es és 2010-es adatok világosan mutatják, hogy a kibocsátáscsökkenést az üzleti tevékenység 2009-es visszaesése idézte elő. A 2010 folyamán bekövetkezett újbóli fellendülést ennek megfelelően a kibocsátások megugrása kísérte. Mindez azt mutatja, hogy az ETS árjelzései nem elegendőek ahhoz, hogy kellően erős ösztönzőt nyújtsanak a nagy szén-dioxid-kibocsátással járó eljárások mellőzésére és arra, hogy hosszú távú beruházásokat ösztönözzenek az éghajlatbarátabb technológiákba. Az ETS – kialakításának köszönhetően – szerencsére érzékeny az ilyen jellegű problémákra, és a rendszert módosítani lehet úgy, hogy a szén-dioxid-kibocsátás ára olyan legyen, hogy kibocsátáscsökkenést eredményezzen, a legkevésbé alkalmazkodóképes iparágakat pedig eközben kompenzálja. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság irányába történő elmozdulás érdekében az ipari termelés csökkentése helyett környezetbarát és erőforrás-hatékony technológiákba történő beruházásokra van szükség.

1.3

Az ETS-t eleinte azzal a céllal alakították ki, hogy optimalizálják a kibocsátáscsökkentési folyamat költségeit, és még mindig a kibocsátáscsökkentés legfőbb eszközének tekintik. A rendszernek sürgős fejlesztésre van szüksége ahhoz, hogy újra eredményes és környezetvédelmi szempontból egységes legyen.

1.4

Egyre több jel utal arra, hogy az ETS módosítása önmagában nem tudja biztosítani egy olyan éghajlatvédelmi politika eredményes megvalósítását, amely gyorsítja az alacsonyabb vagy zéró szén-dioxid-kibocsátású energiaforrásokra való átállást, ugyanakkor fenntart egy erőteljes gazdasági növekedést. Ezzel szemben sokkal határozottabb közfinanszírozási szubvenciót érdemel a környezetbarát és erőforrás-hatékony technológiákba történő kezdeti beruházások támogatása az európai gyártóiparban és energiaágazatban. Például az európai stratégiai energiatechnológiai tervnek (SET-terv) és az uniós kohéziós politikának is jobban kellene támogatnia a fejlesztést és a piaci bevezetést.

1.5

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy biztosítsák azt a finanszírozást, amely garantálna egy technológiai oldalról érkező jelentős és lényegi hajtóerőt. A szükséges alapokat az EU ETS árverésekből származó tagállami bevételek felhasználásával kellene előteremteni. Az EGSZB üdvözli ezenkívül az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy hangolják össze az energiafogyasztás és szén-dioxid-kibocsátás megadóztatását az EU-ban. Az EGSZB felkéri a tagállamokat, hogy a szén-dioxid-kibocsátási és energiaadókból származó többletbevételeik zömét az ipari tiszta technológiák terén történő innovációra fordítsák.

1.6

Az energiaárak az OPEC országok némelyikében zajló állandó forrongások miatt az utóbbi években nagymértékben ingadoztak. Emiatt és a Japánban, Fukusimában történt reaktorbalesetek hatásai miatt az energiakérdésekről folytatott vita új lendületet kapott. A néhány tagállam által nemrégiben tett egyoldalú lépéseknek és az árupiacokon történt spekulatív fejleményeknek súlyos hatásuk lehet az EU energiaágazatának fejlődésére; ezeket mélyrehatóan elemezni kell.

1.7

Az Európai Bizottság által a kísérő szolgálati munkadokumentumban alkalmazott hatásvizsgálati modellek (PRIMES stb.) makrogazdasági szinten igen optimista eredményekre jutnak, amelyek eltérnek a mikrogazdasági, például műveleti/ágazati szinten folytatott kutatások eredményeitől, vagy akár teljesen ellent is mondanak nekik. Mielőtt tehát politikai következtetéseket vonnánk le, a makrofelméréseket felül kell vizsgálni, és összhangba kell hozni az alsóbb szintekről kiinduló kutatásokkal.

1.8

Az EGSZB arra kéri a Tanácsot, az Európai Bizottságot és a Parlamentet, hogy tegyen meg mindent a már kitűzött 2020-as szén-dioxid-kibocsátási célok maradéktalan megvalósítása érdekében, és a COP 17 tárgyalásokon elért eredményeket és a várható uniós gazdasági fejlődést szem előtt tartva vegye fontolóra az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátására vonatkozó 2020-as célkitűzés 25 %-ra való szigorítását, hogy jó úton haladhassunk a 2050-re kitűzött 80–95 %-os csökkentés felé. Az EGSZB kulcsfontosságúnak tartja, hogy a globális szereplők számára nagyjából hasonló gazdasági feltételeket biztosítsanak. Ahhoz, hogy egy ilyen egyezség működhessen, más fejlett országoknak ehhez hasonló, párhuzamos erőfeszítéseket kellene tenniük, és más kulcsszereplőknek – elsősorban a fejlődő országoknak – egy, a Kiotó utáni rendszerről történő globális, jogilag kötelező érvényű és átfogó megállapodás részeként önkéntes, magasabb kibocsátáscsökkentési célszámokról kellene megegyezniük.

1.9

A COP 15 és 16 nyomán többé-kevésbé világos, hogy az éghajlatváltozásról szóló globális tárgyalások során hangsúlyváltás történt, sokkal több teret nyitva az alulról induló megközelítéseknek. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású, versenyképes gazdaság 2050-ig történő megvalósításának uniós ütemterve (COM(2011) 112) számol ezzel a fontos változással, vagyis azzal, hogy újabb kötelező érvényű célszámok helyett egyre inkább intézkedések meghatározására van szükség. Vitát indít az uniós tagállamok bevonásával annak eldöntésére, hogy ki kell-e tűzni új célokat vagy sem. Mind a felülről kezdeményezett célkitűzéseknek, mind pedig az alulról kezdeményezett technológiai innovációs politikának fontos szerep jut majd. Az EU-nak nem szabad elszalasztania ezt a lehetőséget a valódi előrelépésre, és jó példával kell elöl járnia.

1.10

A válság utáni befektetői környezet az EU különböző részeiben jelentősen eltér, és a helyzet a válság várható második hullámával máris rosszabbodik. A közfinanszírozás volumene a több pénzügyi megszorítást igénylő, folytatódó hitelválság miatt általában véve szűkülni látszik. A kkv-szektor sérülékenyebbé válik ezekkel a változásokkal szemben, mivel a tőkepiacokhoz hozzáférő nagyvállalatoknál jobban függ a banki finanszírozástól.

1.11

Az infrastruktúrába történő beruházások új és égetően szükséges hulláma még várat magára. Az áram- és gázinfrastruktúrának sokkal több figyelmet kellene kapnia – különösen az egységes európai energiapiacra tekintettel –, és a megújuló energiaforrások szélesebb körű elterjesztésére van szüksége. Tökéletesen működőképes, összekapcsolt hálózatok nélkül az előrelépés lehetősége sokkal korlátozottabb lesz.

2.   Bevezetés – háttér

2.1

Az Európai Bizottság Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 %-ot meghaladó mérséklésére irányuló lehetőségek elemzése és a kibocsátásáthelyezés kockázatának vizsgálata  (1) című közleményében ismertette az új, 30 %-os célkitűzés elérésére szolgáló különböző lehetőségeket az ETS keretén belül (az EU kibocsátás-kereskedelmi rendszere által lefedett ágazatokban), valamint más szektorokban is (elsősorban a közlekedés, az épített környezet és a mezőgazdaság terén). Mivel az Európai Bizottság közleménye nem elemzi a gazdasági válság hatását az európai vállalatoknak az éghajlatvédelem területére vonatkozó további beruházási képességére, a lengyel elnökség azt javasolta, hogy ezt a kérdést jelöljék ki az EGSZB egyik véleményének tárgyául.

2.2

Széles körben elismerik, hogy a szén-dioxid-kibocsátások csökkentése nem lesz könnyű feladat, és hogy – tekintve a népesség további növekedését és a fejlődő országok nagyfokú energiaínségét – nem várhatók gyors megoldások. Az energiaellátás biztonságát illető kérdések fényében szintén kulcstényezőt jelent a fosszilis tüzelőanyag alapú energianyerésről nemfosszilis alapúra való átállás folyamata. Lehetne azzal érvelni, hogy a Koppenhágai Megegyezés és a nyomában született cancúni megállapodások lemondanak a „jogilag kötelező érvényű célok” fogalmáról (csökkentve ezzel a globális fix összkvótás kereskedési rendszer valószínűségét), mivel az időhorizontot 2050-re tolják el, és kiemelik a technológiai fejlesztések és az innovációs folyamatok fontosságát. A Cancúni Megállapodás számos fontos célkitűzést felsorol, beleértve az alábbi három kulcsfontosságú célt is:

világos célkitűzések kialakítása az emberi eredetű üvegházhatásúgáz-kibocsátás fokozatos csökkentésére, hogy a globális átlagos hőmérséklet-emelkedést két Celsius fok alatt tarthassuk;

annak ösztönzése, hogy – erre vonatkozó hatásköreinek és képességeinek megfelelően – valamennyi ország vegyen részt ezeknek a kibocsátásoknak a csökkentésében;

az egyes országok által tett lépések nemzetközi átláthatóságának biztosítása, és gondoskodás arról, hogy a hosszú távú célok felé tett globális előrelépést kellő időben áttekintsék.

2.3

Széles körű egyetértés van a tekintetben, hogy a szén-dioxid-kibocsátás megfelelő és általánosan elfogadott árának meghatározása alapvetően fontos az éghajlatvédelmi politika eredményességéhez (William D. Nordhaus: Economic Issues in a Designing a Global Agreement on Global Warming [Gazdasági kérdések a globális felmelegedést érintő globális megállapodás kialakításában]). Ha ez az ár nincs megfelelően meghatározva és nem általánosan elfogadott, akkor nem lehet ösztönző hatása sem. Realisztikus szabályozási keretre van szükség: az ösztönző mechanizmusoknak a gyakorlatban is működniük kell ahhoz, hogy a politikai döntések eredményesek legyenek. Az EGSZB ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy ismertesse, milyen lehetőségeket képzel el az EU ETS megerősítésére, illetve milyen összehangolt intézkedéseket javasol az ETS alá nem tartozó ágazatokban.

2.4

Az energia/tüzelőanyag-hatékonyság javítása révén (viszonylag alacsony költséggel) ugyan elértünk némi eredményt az üvegházhatású gázok (ÜHG) kibocsátásának csökkentése terén, mégis a nemfosszilis energia korszakába történő fokozatos átmenet továbbvitelének egyetlen módja a technológiai irányváltás és fejlődés. Még a hatékonyságnövelő intézkedésekhez is a meglévő technológiák nagyarányú alkalmazására és innovatív megoldások kifejlesztésére van szükség (McKinsey Global Institute: The Carbon Productivity Challenge: Curbing Climate Change and Sustaining Economic Growth [A szén-dioxid-termelékenységi kihívás: az éghajlatváltozás megfékezése és a gazdasági növekedés fenntartása].

2.5

A nagy energiaigényű iparágak energiahatékonysága a működési költségek leszorítására irányuló folyamatos erőfeszítések miatt jelentősebb. Egyetlen iparági szereplő sem fog szén-dioxidot kibocsátani csak azért, mert van szabad vagy fölöslegben lévő kibocsátási egysége. A személyes fogyasztás hatékonyságának növelésére irányuló lépések eredményei kevésbé nyilvánvalóak, mivel itt érvényesül a „bumeránghatás”, vagyis az a pszichológiai jelenség, hogy az emberek amolyan prémiumnak tekintik eredményes energiatakarékossági lépéseiknek köszönhető megtakarításaikat, és elköltik őket (pl. lakásukat melegebbre fűtik fel). Ez a jelenség még a legambiciózusabb hatékonyságnövelő törekvéseket is könnyen zátonyra futtathatja.

2.6

A megújuló energiaforrások egyértelműen hozzájárulnak majd a kibocsátáscsökkentés folyamatához, noha valószínűleg kisebb mértékben, mint azt gyakran gondolják. A jelenleg rendelkezésre álló megújulóenergia-technológiák fizikai, térbeli és társadalmi-környezetvédelmi korlátait néha nem veszik teljes mértékben figyelembe, ezek technológiai innovációk útján történő leküzdésének pénzügyi vonzata pedig nagy. A jelenleg ismert megújulóenergia-fajták működési és költséghatékonyságának javítása is pénzügyi kihívást jelent, amellyel egyes tagállamok foglalkoznak, mások azonban nem.

2.7

Három dolgot mindenképpen meg kell oldani, és nem valószínű, hogy 2020-ig bármelyikük is kielégítően rendeződne. Először is, az időszakos energiaforrásokhoz szükség van egy olyan, teljes mértékben integrált, az egész Unióra kiterjedő intelligens hálózatra, amely korlátozott mértékben a várt 35–40 %-os részesedésen túl is képes befogadni a szakaszosan működő megújulóenergia-forrásokból származó villamos energiát. Meg kell azonban jegyezni, hogy Németországnak az a döntése, hogy gyorsan leépíti atomenergia-termelő kapacitásait, nagymértékben előmozdította a fellépéseket ezen a téren. Másodszor, ehhez az integrációhoz jelentős tárolókapacitás kell. Harmadszor pedig a széles körű bevezetéshez fejlett szén-dioxid-leválasztó és -tároló technológiára van szükség hosszú távon, amennyiben a fosszilis tüzelőanyagokat továbbra is széles körben energiaforrásként használják majd. E három kritikus kérdés megoldásáig a meglévő megújulóenergia-források szélesebb körű hasznosításához feltétlenül szükség van hagyományos háttér-villamosenergiaforrásra is – a vele járó kibocsátással együtt.

2.8

A villamosáram-, illetve hőtermelő folyamatok hatékonyságának növelése olyan költségigényes, hogy valószínűtlen, hogy az a jelenlegi, pénzügyi megszorítások jellemezte légkörben véghezvihető volna. Az úttörő jelentőségű találmányok tehát fontos szerephez jutnak majd a meglévő megújulóenergia-technológiák mellett abban, hogy 2050-re elérjük a tervezett 80–90 %-os csökkentést (Nemzetközi Energiaügynökség; Energy Technology Perspective 2010 [2010-es energiatechnológiai kilátások]).

2.9

A gyártóipari technológiák energiahatékonyságának további növelése ugyancsak fontos szerepet játszhatna. Mind fokozatos, mind pedig radikális innovációkra szükség van tehát az alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó technológiai lehetőségek teljes körében. Ilyen innovációk és fejlesztés nélkül gyakorlatilag megvalósíthatatlan lesz az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia-előállításnak az a gyors ütemű terjedése és jelentős volumene, amelyre a globális energiaigény fedezéséhez és a katasztrofális következményeket magában rejtő éghajlati kockázatok elhárításához szükség lenne. Ezt a központi jelentőségű innovációs kihívást közvetlen és proaktív módon kell kezelni.

3.   Az EU kibocsátási adatainak elemzése és a válság hatása

3.1

Az európai bizottsági dokumentum olyan érvrendszert ismertet, amely önmagában vizsgálva azt sugallja, hogy az ambiciózus kibocsátáscsökkentési cél teljesítése nehéz lesz, de elérhető. Az EU-ra vonatkozó utóbbi évekbeli empirikus kibocsátási adatokat annak fényében kell vizsgálni, hogy 2009-ben az EU-ban újonnan létrehozott elektromosáram-termelő kapacitás 61 %-a megújuló energiaforrással működött. Valójában egyes megújuló energiaforrások változékonysága miatt rövid távon nagy kihívást jelent az alapvető energiaellátás biztosítása.

3.2

Az Európai Bizottság feltételezései a megújuló energiaforrásokra vonatkozó irányelvben és az egyes tagállamok cselekvési terveiben foglalt célkitűzésekben tükröződő optimista várakozásokon alapulnak. Ráadásul az energiahatékonyság 20 %-os növelését biztosítottnak veszik, noha a tagállamokból származó információk egyes esetekben ennél jóval lassúbb előrelépésről tanúskodnak. Ha az áram- és hőtermelés kulcselemét, az energiahatékonyságot tekintjük (amit „szén-dioxid-intenzitás”-nak is nevezhetünk), az erőmű-korszerűsítések késedelme és elhalasztása valószínűleg súlyos problémává válik majd, amely energiahiányhoz vezethet. Emellett a Nemzetközi Energiaügynökség elemzései azt mutatják, hogy a globális erőművi szektor kibocsátásainak 80 %-a 2020-ig valójában már most meg van határozva. Ezért a következő évtized beruházásai, különösen a szén-dioxid leválasztását és tárolását célzó technológiai beruházások is döntőek ahhoz, hogy a jövőben megvalósuljon az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság.

3.3

Elismert elemzők becslései szerint 2010-ben az ÜHG-kibocsátás 4 %-kal nőtt, az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének keretébe tartozó létesítmények pedig 3,2 %-os növekedésről számoltak be. 2009-ben a globális kibocsátás a 2008-as évhez képes 1,1 %-kal csökkent: az EU, az USA és Japán egyaránt csökkenésről számolt be (6,4 %-os, 6,5 %-os, illetve a kibocsátáskereskedelem nélkül 11,8 %-os arányban), míg Kína 9,1 %-os növekedést jelentett (Richard N. Cooper (Harvard Egyetem): Europe's Emission Trading System [Európa kibocsátáskereskedelmi rendszere], 2010. június. Christian Egenhofer, (CEPS, Brüsszel): The EU ETS and Climate Policy Towards 2050 [Az EU ETS és az éghajlatvédelmi politika 2050-ig], 2011. január). Nyilvánvaló, hogy a fejlett országok 2008-ról 2009-re történő kibocsátáscsökkenése főleg a gazdasági visszaesésnek tudható be. A 2010-re vonatkozó előzetes adatok megerősítik, hogy a kibocsátási szintek az üzleti tevékenység szintjével párhuzamosan növekednek, illetve csökkennek.

3.4

Ha az EU ETS-t, a világ legnagyobb fix összkvótás kereskedési rendszerét alaposan megvizsgáljuk, legaggasztóbb tényként az tűnik ki, hogy a rendszer nem képes lényegesen csökkenteni a szén-dioxid-, illetve az ÜHG-kibocsátást. A teljes európai ipari szén-dioxid- és ÜHG-kibocsátás már 1990 óta enyhe csökkenést mutat, és ezt a trendet 2008-ra kivetítve azt találjuk, hogy az ETS mindössze két százalékkal csökkentette a kibocsátásokat az EU ETS nélkül előrevetített szintekhez képest. Ráadásul ha a 2008–2009-es pénzügyi összeomlás és recesszió hatásait is figyelembe vesszük, az adatok azt mutatják, hogy ha az EU ETS-nek önmagában véve volt egyáltalán hatása az európai ÜHG-kibocsátásokra, az csak csekély volt.

3.5

Mindent összevetve a 2008 negyedik negyedévében és 2009-ben az egész év folyamán megfigyelt kibocsátáscsökkenést, valamint a kibocsátások 2010 második negyedévében kezdődött növekedését egyértelműen a gazdasági válság kezdetének (2008 vége felé), illetve végének (2010 közepe) lehet tulajdonítani. Nemigen van bizonyíték arra, hogy a rendszerbeli változások vezettek volna kibocsátáscsökkenéshez ebben az időszakban.

3.6

Fontos megjegyeznünk továbbá, hogy az ipari ágazatok már kiemelkedő, példás intézkedéseket hoztak: szén-dioxid-hatékonyabb tüzelőanyagokra átállva folyamatosan csökkentették kibocsátásaikat, és eredményes lépéseket tettek az energiahatékonyság növelésére is. Ez a folyamat felgyorsulhat a 2020-ig tartó következő kereskedési időszakban, amennyiben az EU ETS által lefedett szinte minden ágazatban úttörő jelentőségű új technológiákat fejlesztenek ki és alkalmaznak.

3.7

Néhány nagy energiaigényű iparág, például az acélipar vagy a mész- és cementipar a szénhatékonyság szempontjából már közelíti fizikai határait, és a belátható jövőben nagyobb kibocsátáscsökkentést már csak a termelés csökkentésével érhetnek el (Sustainable Steelmaking [Fenntartható acélgyártás], Boston Consulting Group, 2009.).

3.8

Meg kell jegyezni, hogy a kibocsátásáthelyezés az érintett iparágak meghatározott foglalkoztatási szintjeihez kapcsolódik. A pontos foglalkoztatási szint az egyes tagállamokban különböző – a becsült uniós átlag 3 %, de Lengyelországban például a dolgozók 9,5 %-át foglalkoztatják ezekben a nagy energiaigényű ágazatokban.

3.9

Ahogy a fenti 2.4. pontban is kifejtettük, a széles körű technológiai fejlesztés és az új technológiák üzembe állítása az ÜHG-kibocsátáscsökkentés biztosításának fő elemei. A témáról szóló valamennyi dokumentum rámutat a szükséges finanszírozás megszerzésének megoldatlan kérdésére. Az ETS-ből származó bevétel egy lehetséges, bár távoli és bizonytalan finanszírozási forrás, de ezen kívül semmi egyéb konkrét megoldás nem látszik a horizonton. Az EU-ban jelenleg folyó kutatás-fejlesztési és alkalmazási programok sem kielégítőek – ez vonatkozik a SET-terv kezdeményezésre is, beleértve a szén-dioxid leválasztását és tárolását célzó tevékenységeket.

3.10

A több OPEC-országban végbement felkelések és jelenleg is zajló zavargások, valamint a fukusimai atomerőmű-baleset következményeként egyértelműen megváltozott a globális éghajlatváltozással kapcsolatos tárgyalásokhoz való hozzáállás. Ezek a változások akár egy tartalmas nemzetközi megállapodás megkötésére is lehetőséget teremthetnek. Az EU-nak emellett az Egyesült Államok nemrég készült, igen ambiciózus innovációs tervét is meg kellene vizsgálnia (The White House: Strategy for American Innovation, [Fehér Ház: Az amerikai innováció stratégiája] http://www.slideshare.net/whitehouse/a-strategy-for-american-innovation).

3.11

Mindezek a tényezők arra mutatnak, hogy sürgős szükség van olyan strukturális változtatások megfontolására, amelyek megkönnyítik és felgyorsítják az átállást egy olyan gazdaságra, amely alacsony szén-dioxid-kibocsátású, új energiaforrásokra épül. Bár egyes szakértők és politikusok szeretnék megvizsgálni a fix összkvótás kereskedési rendszer koncepciójáról egy szénfogyasztási adóra történő átállás lehetőségeit, bármiféle új, az éghajlatvédelmi beruházásokra fordítandó értelmes mértékű adóztatási forma bevezetésének uniós szintű megvalósíthatósága (nem is szólva a világszintről) távolinak tűnik, ugyanakkor alapos elemzésre érdemes az éghajlatvédelmi tárgyalások következő fordulójának előkészítése keretében. Az EU ETS-t emiatt az EU-n belül a legjobb megoldásnak tekintik, bár jelentős mértékű és radikális reformoknak kell alávetni.

3.12

A válság utáni befektetői környezet az EU különböző részeiben jelentősen eltér, és a helyzet a válság várható második hullámával máris rosszabbodik. A közfinanszírozás volumene a több pénzügyi megszorítást igénylő, folytatódó hitelválság miatt általában véve szűkülni látszik. A magánszektorban a vállalati finanszírozás eszközei eddig viszonylag stabilan rendelkezésre álltak, főként az exportorientált iparágakban. Az Európai Monetáris Rendszer jelenlegi válsága, a függőben lévő szabályozás (Bázel III és Szolvencia II), továbbá a gazdasági kilátások esetleges romlása azonban előbb-utóbb nagyon is korlátozhatja a banki hitelek elérhetőségét. A kkv-szektor sérülékenyebbé válik ezekkel a változásokkal szemben, mivel a tőkepiacokhoz hozzáférő nagyvállalatoknál jobban függ a banki finanszírozástól.

3.13

Bizonyos megújuló energiaforrások felhasználása az utóbbi időben meglehetősen dinamikusan fejlődött. Az már más kérdés, hogy ez a fellendülés egészséges és fenntartható-e. Ezt érdemes volna uniós szinten és a tagállamokban is megvizsgálni. Az energiaárak terén alkalmazott garantált tarifák pénzügyi hatása hosszabb távon torzulásokhoz vezethet. Emellett a megújuló energiaforrások igénybevételével járó hirtelen impulzusok mindenképpen jelentős beruházásokat tesznek szükségessé az energiaszállítási infrastruktúrába a hálózat megbízhatóságának és biztonságának fenntartása érdekében.

3.14

Az infrastruktúrába történő beruházások ilyen új és égetően szükséges hulláma mindeddig nem valósult meg megfelelő mértékben. Az áram- és gázinfrastruktúrának sokkal több figyelmet kellene kapnia, különösen Németország azon közelmúltbeli döntésének fényében, hogy 2022-ig fokozatosan megszünteti a nukleáris alapú energiatermelést. Tökéletesen működőképes, összekapcsolt hálózatok nélkül az előrelépés lehetősége sokkal korlátozottabb lesz.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  COM(2010) 265 végleges.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/11


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az Európai Unióból származó ipari és bányászati hulladékok gazdasági és környezetvédelmi célú feldolgozása és hasznosítása (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/03

Előadó: Dumitru FORNEA

Társelőadó: Zbigniew KOTOWSKI

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az Európai Unióból származó ipari és bányászati hulladékok gazdasági és környezetvédelmi célú feldolgozása és hasznosítása.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2011. szeptember 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 61 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az ipari és bányászati hulladékok feldolgozásának fő célja, hogy ezek ne kerüljenek lerakó telepekre. Felelős módon és sürgősen foglalkozni kell az olyan kérdésekkel, mint a környezetszennyezés, az egészségügyi kockázatok és a tájvédelem. Napjainkban egyetlen ország sem engedheti meg magának, hogy figyelmen kívül hagyja az elsődleges nyersanyagok felhasználásából visszamaradó hulladék újrahasznosításának lehetőségeit. Ha tudatában vagyunk annak, hogy e hulladékok további kezelés nélküli lerakása milyen költségekkel jár a környezetre, az emberi egészségre és a társadalomra nézve, nem tekinthetjük többé olcsóbb megoldásnak ezt a módszert.

1.2   Az ilyen jellegű hulladék gazdasági célú feldolgozása jótékony hatással lehet a környezetre, a tájvédelemre, a foglalkoztatásra és az érintett közösségek szociális körülményeire. Ha az embereket és a környezetet nem fenyegeti többé a szennyezés veszélye, a szóban forgó régiókban javulnak az életkörülmények, ami mindenki számára nyereséget jelent. Ezért e hulladékok hasznosítását a fenntartható fejlődési stratégiák részének, az érintett helyi közösségek szempontjából pedig kompenzációs intézkedésnek kell tekinteni.

1.3   A civil szervezetekre, a szociális partnerekre, a bányászati, kohászati és energiaipari szakemberekre, a tudományos körökre, a gépgyártókra, a fuvarozókra és a kereskedelmi szervezetekre alapvetően fontos szerep hárul abban, hogy a nagyközönség jobb tájékoztatást kapjon, és felhívják a figyelmét a bányászatban, a kohászatban és a széntüzelésű erőművekben keletkezett vagy keletkező, igen nagy mennyiségű hulladék feldolgozásának környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi előnyeire.

1.4   A helyi önkormányzatok kulcsszerepet játszhatnak azáltal, hogy ösztönzik a nyílt civil párbeszédet regionális szinten, és így feltérképezik, milyen megoldásokat lehet találni a környezet védelmére, a hulladékfeldolgozásra és a fenntartható ipari fejlődés újbóli megalapozására. Ehhez hálózatba kell fogni az állami, a magán és a PPP-projekteket, hogy meg lehessen osztani a jövőbeli beruházásokkal, az infrastruktúrával és a környezetvédelemmel járó felelősséget.

1.5   Az Európai Uniónak és a tagállamoknak innovatív eszközöket és politikákat kellene kidolgozniuk az ipari és bányászati hulladékok minél hatékonyabb és fenntarthatóbb módon történő, kutatáson, statisztikai adatokon és tudományos tényeken alapuló kezelésére. Fontos továbbá, hogy jobban megértsük a szóban forgó hulladékok feldolgozásának jelenlegi jogi, politikai, adminisztratív és társadalmi akadályait. Ehhez megfelelő konzultációt kell folytatni az érintett felekkel.

1.6   Ezért az EGSZB rámutat arra, hogy az ipari és bányászati hulladékokkal kapcsolatban hatékony politikákat kell kialakítani az Európa 2020 stratégia keretében, amely átfogó megközelítéssel kifejezetten összekapcsolja a fenntartható iparpolitikát az innovatív folyamatokkal, az erőforrás-hatékonysággal és a nyersanyagokhoz való jobb hozzáféréssel.

1.7   Bányászati hulladékok minden újabb hulladékkezelési folyamatánál tájékoztatást kellene adni a hulladék fizikai és vegyi jellemzőiről, hogy elegendő adat álljon azoknak a hatóságoknak és cégeknek a rendelkezésére, amelyeknek el kell indítaniuk az esetleges újrafeldolgozási munkálatokat vagy környezetvédelmi programokat.

1.8   A nyersanyagellátás biztonságát szolgáló jelenlegi politikai kezdeményezések keretében növelni kellene az olyan technológiák kutatására és fejlesztésére fordított pénzügyi támogatást az EU és a tagállamok részéről, amelyek segítségével fel lehet dolgozni a bányászati és ipari hulladékot, és vissza lehet nyerni az értékes ásványokat és fémeket. Prioritásnak kellene tekinteni az olyan technológiák kidolgozását, amelyek lehetővé teszik a kritikus fontosságú, illetve az emberi egészségre és a környezetre ártalmas anyagok visszanyerését.

1.9   Az Európa 2020 stratégia kontextusában a szervezett civil társadalom úgy véli, hogy ideje értékelni a 2006/21/EK irányelv eredményeit. Készen áll továbbá arra, hogy észrevételeket és javaslatokat fogalmazzon meg az irányelv jobb végrehajtása, valamint a bányászati hulladék hasznosítására irányuló kezdeményezések támogatása érdekében.

1.10   A kőbányászat és kőfejtés során, valamint a kohászatban keletkező hulladék csökkentésére és eredményesebb újrahasznosítására vonatkozó javaslatot a következőképpen lehet összefoglalni:

a melléktermék jogi státuszának oly módon történő módosítása, hogy a mellékterméket az alaptermékkel azonos tulajdonságokkal rendelkező társterméknek tekintsék,

kifejezett engedélyezése annak, hogy a melléktermékeket az elsődleges létesítményben, illetve a társtermékek alkalmazásához szükséges jellemzők biztosítására kialakított rendszerekben különleges kezeléssel feldolgozzák,

a társtermék forgalmazásának támogatása a szállítás és az alkalmazás megkönnyítése révén,

adóügyi ösztönzők a társtermékeket használó fogyasztók számára.

1.11   Az uniós vonatkozású intézményeknek több tájékoztatást kellene adniuk a hőerőművekből származó hulladékok környezetre és emberi egészségre gyakorolt hatásairól, valamint a szén elégetése során visszamaradó anyagok hasznos alkalmazásairól. Kutatásra és fejlesztésre van szükség egyfelől az olyan alkalmazások eredményesebbé tétele érdekében, amelyekhez a szén elégetése során visszamaradó anyagokat lehet felhasználni, másfelől a kialakulóban lévő technológiák, és általánosságban a hamukezelés és -feldolgozás érdekében.

1.12   Az EU-nak projekteket kellene indítania és finanszíroznia a szén elégetése során visszamaradó mellékanyagok hasznosítására. Ezzel elősegítené a fenntartható fejlődést, mivel ha a szóban forgó hulladékot a hulladéktemetőben való elhelyezés helyett újrahasznosítjuk, csökken az új nyersanyagok kitermelése iránti igény, így energiát takarítunk meg és kíméljük a vízkészleteket.

1.13   Európai szintű felmérést kellene készíteni, hogy több információt gyűjtsünk a pernyéről, a fenékhamuról, a kazánsalakról, a füstgáz-kéntelenítés során keletkező gipszről, a füstgáz-kéntelenítés során használt nedves és száraz tisztítóanyagokról, valamint a fluidágyas tüzelésből származó hamuról. Az EU-ban működő széntüzelésű erőműveket fel kellene kérni arra, hogy önkéntesen bocsássanak rendelkezésre adatokat a felméréshez. Fontos az is, hogy a meglévő termékekről és a szén elégetése során visszamaradó anyagok lehetséges alkalmazásairól leltárt készítsenek, és ezt folyamatosan frissítsék.

2.   Áttekintés

2.1   A hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló, 2005-ben a 6. környezetvédelmi cselekvési program végrehajtásának kontextusában elfogadott tematikus stratégia – amelyet most új európai bizottsági közlemény (COM2011 (13)) követ annak értékelésére, hogy sikerült-e, illetve milyen mértékben sikerült a stratégia céljait elérni – új fellépéseket javasol a stratégia végrehajtásának előmozdítása érdekében.

2.2   Az ipari és bányászati hulladékok kérdése komolyan foglalkoztatja az európai polgárokat és a szervezett civil társadalmat. Európa iparának jövője bizonyos mértékig attól függ, hogy miként kezeljük ezt a problémát. Jelenleg is több ipari projektet fenyeget az elakadás veszélye az ipari és bányászati tevékenységek közegészségre és környezetre gyakorolt hatása miatt aggódó helyi közösségek és civil szervezetek ellenállása következtében.

2.3   Sajnálatos módon a civil szervezetek aggodalmainak hátterében gyakran a tájékoztatás és az átláthatóság hiánya áll. Ezért a megfelelő tájékoztatás és a civil társadalom részvételének biztosítása érdekében gondoskodni kell a környezeti hatásvizsgálat teljes körű és megfelelő végrehajtásáról.

2.4   Az ipari és bányászati hulladékok még mindig kihívást jelentenek nem kevés olyan tagállam számára, ahol ipartelepek és bányák működtek, illetve működnek. Az itt felgyülemlett hulladékok veszélyt, de akár lehetőséget is jelenthetnek a helyi közösségek számára. Veszélyessé válnak, ha egyszerűen otthagyják őket, nem gondoskodva a környezeti kockázatok csökkentéséről. Adott esetben azonban lehetőségnek tekinthetők, ha a lerakott hulladékból vissza lehet nyerni fémeket vagy egyéb hasznos másodnyersanyagokat.

2.5   A bányászati hulladék fémtartalma egyes esetekben megközelíti vagy akár meg is haladja az ércek fémtartalmát. Ugyanez érvényes a kohászati hulladékokra: sokat fejlődtek a visszanyerést szolgáló technológiák, így már lehetőség van arra, hogy újraértékeljük a régebbi ipari tevékenységekből visszamaradt hulladékban rejlő lehetőségeket, és környezetkímélővé tegyük ezt az ágazatot.

2.6   A helyi önkormányzatoknak gyakran azért kell foglalkozniuk az ipari és bányászati hulladékok kérdéskörével, mert a meddőhányók vagy a hulladéklerakók az ő közigazgatási területükön helyezkednek el. Ezért ezen a szinten úgy lehet a „kihívást” lehetőségre váltani, ha arra ösztönzik az egyéni kezdeményezéseket, köz-magán társulásokat és adminisztratív partnerségeket, hogy ipari parkokat hozzanak létre a hulladék teljes körű felhasználására, horizontális és vertikális megközelítéseket ötvözve a feldolgozóiparban, az építőiparban és az infrastruktúra-ágazatban.

2.7   Jelen vélemény a hulladékok három olyan kategóriáját helyezi középpontba, amelyek Európában jelentős (több milliárd köbméternyi) mennyiségben fordulnak elő, és az európai uniós és tagállami jogalkotók részéről kiemelt érdeklődésre tarthatnak számot:

bányászati hulladék (vagy „ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladék” a 2006/21/EK irányelvben meghatározottak szerint), amely a szén vagy nem energetikai célú ásványok feltárása, kifejtése és feldolgozása során keletkezik – ebből több százmillió tonnát tároltak és tárolnak feldolgozás nélkül a működő vagy bezárt bányák körzetében, kisebb-nagyobb távolságra a lakott területektől. (1) A bezárt és otthagyott bányászati hulladékkezelő létesítmények komoly veszélyt jelenthetnek a környezet és a helyi közösségek számára;

kohászati hulladék, amely elsősorban salakot, iszapot és port tartalmaz. A nemvasfém-hulladékoknak például magas lehet a nehézfémtartalmuk, ami – ha a kezelés nem megfelelő – káros hatással lehet a környezetre;

hőerőművekből származó hulladék. A hőerőművekből származó salak és hamu különösen azokban az országokban képezi a hulladékok jelentős részét, amelyekben a hőerőművek nagy mennyiségben használnak gyenge minőségű szenet.

2.8   A hulladéktároló által elfoglalt területek – megfelelő kezelés nélkül – tájképromboló hatással járhatnak a helyi közösségek számára, arról nem is szólva, hogy ezáltal olyan nagy kiterjedésű területek válnak használhatatlanná, amelyeket ezek a közösségek gazdasági, társadalmi és környezeti szempontból jól tudnának hasznosítani.

3.   Az ipari és bányászati hulladékok kezelésének és felhasználásának ösztönzését célzó szakpolitikai és jogi keret

3.1   Az Európa 2020 stratégia, az uniós iparpolitika, (2) az EU erőforrás-hatékonysági stratégiája, (3) a nyersanyagokkal kapcsolatos uniós stratégia, (4) a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia, (5) valamint az EU innovációs stratégiája (6) az alábbiak előmozdítását célozza:

Európa fenntartható növekedése egy erőforrás-hatékony, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság révén;

kevesebb természeti erőforrást felhasználó, és az EU meglévő természeti értékeibe történő beruházásokat növelő technológiák és gyártási módszerek;

a hulladékgazdálkodási hierarchia teljes körű alkalmazása, mely a következőkön alapul: elsődleges a keletkezés megelőzése, majd előkészítés újrahasznosításra és újrafeldolgozás, energiahasznosítás és végül ártalmatlanítás;

a szabályozás felülvizsgálata a szolgáltatási és termelő ágazatok erőforrás-takarékosabbá válásának támogatása érdekében, ideértve a jobb újrahasznosítást és a kulcsfontosságú alaptechnológiák kereskedelmi hasznosításának és elterjedésének előmozdítását;

beruházás a nyersanyag-kitermelő iparágakba olyan, az ásványi anyagokra vonatkozó területhasznosítási politika kialakításával, amelynek része egy digitális földrajzi adatbázis és egy átlátható módszertan az ásványianyag-források azonosítására, illetve ezzel párhuzamosan az újrafelhasználás és a hulladékcsökkentés ösztönzése;

európai innovációs partnerség a kutatás, fejlesztés és az innovációk piaci bevezetésének felgyorsítására.

3.2   Az első európai hulladékkezelési irányelv az 1970-es évek óta van hatályban. Az 1991-ben közzétett, a hulladékok európai jegyzékét létrehozó 91/156/EK irányelvet a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EK irányelv követte. 2008-ban közzétették a 2008/98/EK irányelvet, amely véleményünk szempontjából különösen fontos, ugyanis 4. cikkének (1) bekezdésében pontosabban meghatározta a hulladékgazdálkodási hierarchiát: a) megelőzés; b) újrahasználatra való előkészítés; c) újrafeldolgozás; d) egyéb hasznosítás, például energetikai hasznosítás; valamint e) ártalmatlanítás.  (7)

3.3   A 2006/12/EK irányelv és az 1600/2002/EK határozat az alábbiakat írja elő:

a még ezt követően keletkező hulladék esetében a veszélyességet csökkenteni kell úgy, hogy az a lehető legkisebb kockázatot jelentse;

előnyben kell részesíteni a hulladékkeletkezés megelőzését és az újrafeldolgozást;

az ártalmatlanított hulladék mennyiségét a lehető legkisebbre kell csökkenteni, és az ártalmatlanítást biztonságosan kell végezni;

az ártalmatlanításra szánt hulladékot a keletkezés helyéhez lehető legközelebb kell kezelni úgy, hogy az ne rontsa a hulladékkezelési műveletek hatásfokát.

3.4   Az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék kezeléséről szóló 2006/21/EK irányelv (amely 2006-ban került elfogadásra, 2008 májusában lépett hatályba, és végrehajtásának értékelését 2012 novemberére tervezik):

célja annak megelőzése, hogy a már működő vagy új bányákból származó, az ásványinyersanyag-kitermelő iparban keletkező hulladék esetlegesen káros hatással járjon az emberi egészségre és a környezetre;

kötelezi az üzemeltetőt arra, hogy készítsen olyan hulladékgazdálkodási tervet, amely összhangban van a hulladékhierarchiával: az elsődleges a tájékozódás, azután a megelőzés, majd az újrahasznosítás, az újrafeldolgozás, végezetül pedig a végleges elhelyezés;

kötelezi a tagállamokat arra, hogy 2012-re nyilvántartásba vegyék a területükön található bezárt és elhagyott, bányászati hulladékokat kezelő létesítményeket, amelyek károsítják vagy károsíthatják a környezetet és az emberi egészséget. (8)

4.   Bányászati hulladékok feldolgozása

4.1   Az eddigi jogalkotási javaslatok arra kötelezték a tagállamokat, hogy 2012 májusára vegyék nyilvántartásba azokat a bezárt és elhagyott, ásványinyersanyag-kitermelésből származó hulladékokat kezelő létesítményeket, amelyek hatással lehetnek az emberi egészségre vagy a környezetre, és tegyék közzé ezt a nyilvántartást.

4.2   2004-ben az EU által összeállított PECOmines-tanulmány (9) és a távérzékelés alkalmazásáról készült esettanulmány-jelentés (10) előzetesen felbecsülte, hogy hány telep volt az első kelet-európai tagállamokban közvetlenül a csatlakozásukat követően. A tanulmány azonban semmilyen formában nem mérte fel a telepek fizikai vagy kémiai stabilitását.

4.3   A mai napig nem létezik egész Európára kiterjedő adatbázis a bányászati és más ipari hulladékok helyéről, illetve fizikai és kémiai jellemzőiről. Néhány tagállam (például Spanyolország) a bejegyzett elhagyott és működő hulladéklerakók, gátak és zagytározók számáról és térfogatáról szóló statisztikai adatok alapján már kidolgozott nemzeti terveket a kitermelő iparágakból származó hulladékok kezelésére. (11)

4.4   Egyes tagállamok (pl. a szlovák környezetvédelmi minisztérium) kidolgoztak és bevezettek módszereket a régi meddőhányók és hulladéklerakók biztonságosságának felmérésére, és meghatározták a jelentős szennyezés megelőzése érdekében szükséges kiemelt lépéseket. Nem készült azonban átfogó vizsgálat a bányászati hulladék újrafeldolgozásának jelenlegi gazdaságosságáról. Az, hogy az újrafeldolgozás gazdaságos-e, nagyrészt az érintett ásványok piaci árától függ. Az ilyen felméréseket a tagállamoknak kellene elvégezniük, hogy feltárják a lehetséges kölcsönösen előnyös helyzeteket.

4.5   Az ezekhez a hulladéklerakókhoz és meddőhányókhoz való hozzáférés nemzeti bányászati és földhasználat-tervezési politikák kérdése, azok pedig mind a szubszidiaritási elv hatálya alá tartoznak, és az egyes tagállamok szintjén külön-külön – de a hatásvizsgálattal és a bányászati hulladékkal kapcsolatos uniós jogszabályok és a víz-keretirányelv tiszteletben tartásával – kell kezelni őket.

4.6   Az EU nyersanyag-stratégiája az ásványok iránti kereslet hosszú távú elemzését javasolja, ami alapul szolgálhat ahhoz, hogy a régi meddőhányók és hulladékkezelő létesítmények rehabilitálásának nagyobb gazdasági jelentőséget tulajdonítsanak.

4.7   A hulladékkezelő létesítmények és a meddőhányók gazdasági ösztönzéssel vagy anélkül történő újrahasznosítása az alábbi előnyökkel járhat: munkahelyteremtés, a környezet minőségének javítása, jobb szociális és életkörülmények az érintett közösségek számára, illetve mindenekelőtt szebb tájkép, és a szennyezés veszélyének megszűnése.

4.8   A bezárt és elhagyott bányászatihulladék-kezelő létesítmények kezelése során számos megfontolásnak kell megfelelni:

A biztonságra, az egészségre kockázatot jelentő, a környezetet esetlegesen szennyező vagy gazdasági értéket képviselő, bezárt és elhagyott bányászatihulladék-kezelő létesítmények kezelésének a jelenlegi gazdasági környezetben kiemelt jelentőséget kell tulajdonítani, és az arra vonatkozó engedélyeket gyors és körültekintő módon kell kiadni; a korábbi üzemeltetők felelősségével kapcsolatos kérdéseket a beruházások ösztönzése érdekében meg kell oldani. (12)

A biztonságra, az egészségre kockázatot jelentő, a környezetet esetlegesen szennyező és gazdasági értéket nem képviselő bezárt és elhagyott bányászatihulladék-kezelő létesítmények kezelése közfinanszírozást igényelhet. (13)

A biztonságra, az egészségre kockázatot nem jelentő, a környezetet nem szennyező, de gazdasági értéket képviselő bezárt és elhagyott bányászatihulladék-kezelő létesítmények rehabilitálását lehetővé kell tenni, és a korábbi üzemeltetők felelősségével kapcsolatos kérdéseket a beruházások ösztönzése érdekében meg kell oldani.

4.9   A régi, túlterhelt hulladéklerakók átalakításához és rehabilitálásához szükséges technológia részben rendelkezésre áll, még további kutatásokra lenne azonban szükség. A nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerség eszköz lehetne a kutatás ösztönzésére ezen a területen, és akár finanszírozást is biztosíthatna egy kísérleti projekt számára. Az ezzel kapcsolatos szakértelem világszínvonalúvá válhatna, és úgy Európában, mint világszerte fel lehetne használni (mint például a német újraegyesítés után Kelet-Németországba átadott technológiák esetében). A további technológiák és technikák kapcsán végzett kutatás az európai iparág kiválósági területe lehetne.

4.10   A bányászati ágazatban az elérhető legjobb hulladékkezelési technikákat ismertető dokumentum csupán igen röviden utal az elérhető legjobb technológiáknak a hulladékszétválasztásra való használatára azzal a céllal, hogy a bányameddőket és más hulladékokat a jövőben jobban lehessen újra feldolgozni.

4.11   Az európai strukturális alapok kulcsfontosságú szerepet töltenek be, és már most jelentős összegeket ruháznak a kutatásba és az innovációba. A jelenlegi (2007–2013 közötti) finanszírozási periódusra mintegy 86 milliárd eurót irányoztak elő. Ennek az összegnek nagy részét továbbra sem költötték el, és a keretet hatékonyabban kellene felhasználni az innováció, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérése érdekében.

4.12   Az uniós strukturális alapokat a múltban már használták olyan esetekre, amikor az új regionális infrastruktúra kifejlesztését össze lehetett kapcsolni a régi ipari és bányászati régiók megtisztításával és helyreállításával. A legsikeresebb kezdeményezések összekapcsolják a régi meddőhányók és hulladéklerakók rehabilitálását egy új bánya megnyitásával, ami – a legtöbb esetben – a méretgazdaságosság miatt javítja a gazdaságosságot.

4.13   A mai napig az uniós finanszírozásnak csupán elenyésző részét fordították az Európai Unió ipari és bányászati hulladékainak gazdasági és környezetvédelmi célú feldolgozására és hasznosítására. Egyes európai kezdeményezések és projektek – például a fenntartható ásványi erőforrásokkal foglalkozó Európai Technológiai Platform, az EU ProMine projektje és az EuroGeoSource – részesülnek az Európai Bizottság pénzügyi támogatásában, és várhatóan ezek a projektek eredményeket hoznak az innovatív technológiák, az ásványi ismeretek és a bányászati hulladékkal kapcsolatos adatbázis terén.

5.   Kohászati hulladék. Az ipari hulladék fogalma. Környezetvédelmi kihívások. Gazdasági és szociális lehetőségek.

5.1   Az ipari szennyezőanyag-kibocsátások fogalma az idők során nem sokat változott, abban az értelemben, hogy továbbra is érvényes az „ami nem termék, az hulladék” filozófia. Az újabb környezetvédelmi politikák („Zéró hulladék”) és a nyersanyaghiánnyal kapcsolatos gazdasági problémák hatására azonban az ipari tevékenység „termékének” fogalma jelentős felülvizsgálatra szorulhat.

5.2   Ma az összetett ipari tevékenységek során nem annyira egyetlen termék előállítására törekednek, hanem inkább arra, hogy több „társterméket” nyerjenek. (14) A kohókból kikerülő salakot például ma a cementgyártásban számos cementkeverék fontos alkotórészeként használják fel. (15)

5.3   A jelenleg hatályban lévő európai jogszabályok szerint egy eljárás a termék mellett csupán melléktermékeket eredményezhet, társtermékeket nem. Ez azt jelenti, hogy a mellékterméket, ha a fő ciklusban nem kerül feldolgozásra, selejtnek tekintik, amely esetleg újrafelhasználható, és amelyre a hulladékra vonatkozó valamennyi előírás alkalmazandó.

5.4   A probléma valójában nem a kifejezés meghatározásával van (a mellékterméket és a társterméket azonosnak lehet tekinteni), hanem azokkal a korlátozásokkal, amelyeket a jog ma a melléktermékek vonatkozásában előír. A 2008/98/EK irányelv 5. cikke szerint a mellékterméknek a következő négy követelményt kell kielégítenie: (a) az anyag vagy a tárgy további felhasználása biztosított; (b) az anyag vagy a tárgy további, a szokásos ipari gyakorlattól eltérő , közvetlenül felhasználható;(c) ; a további használat jogszerű, azaz a konkrét használat tekintetében az anyag vagy a tárgy megfelel a termék adott használatára, valamint a környezet- és az egészségvédelemre vonatkozó összes követelménynek, és nincsenek a környezetet és az emberi egészséget általánosan károsító hatásai.

5.5   A kohászati ipar lerakókban elhelyezett hulladékában sokféle káros anyag lehet, például nehézfémek, olyan vegyületek formájában is, amelyeket nem lehetett felhasználni a „termék” előállításához. Ezek az anyagok (16) emellett lerakóban történő elhelyezés esetén a 2006/12/EK irányelv alapján sokszor előzetes kezelést igényelnek.

5.6   Ha egy másodlagos terméket társterméknek tekintenek, az azt jelenti, hogy kezelést és/vagy feldolgozást lehet végezni magában a főüzemben (mint jelenleg) vagy erre a célra kialakított, a társtermék olyan új termékké való átalakítását célzó rendszerekben, amely termék korlátozások nélkül piacra vihető, mindössze a társterméket kell bejelenteni. Jelenleg ez csak a 2006/12/EK irányelv alapján hulladék feldolgozására jogosult vállalatok és létesítmények számára lehetséges.

5.7   Környezeti szempontból a fő előny az, hogy így kisebb mértékű a talaj károsodása és a táj képének leromlása – becslések alapján minden egymillió tonnányi acélsalak (a szénacélgyártásból származó salak inertizálható) elhelyezéséhez mintegy 900 000 m3-nyi hulladéklerakó-térfogat szükséges. Emellett ugyanilyen térfogatú adalékanyag kifejtését is el lehetne kerülni. (17) Az újrafelhasználást célzó inertizáció után a második előny a környezetbe történő károsanyag-kibocsátás (por, fémkimosódás) csökkenése.

5.8   Társadalmi és gazdasági szempontból a kohászati hulladék kezeléséhez és újrahasznosításához kapcsolódó tevékenységek olyan, innovatív tevékenységek, amelyekhez a környezeti hatások minimalizálása és a költségek csökkentése érdekében a közvetlen munkaráfordítás mellett kutatás-fejlesztési tevékenységekre is szükség van. Ezen a területen 2010-ben, az Egyesült Királyságban született egy érdekes tanulmány, amely feltárta, hogy a munkáltató részéről milyen kompetenciákra van szükség a települési- és iparihulladék-gazdálkodáshoz és e hulladékok kezeléséhez. (18)

6.   Hőerőművekből származó hulladék – a szén elégetése révén keletkező termékek hasznosítása

6.1   A szén fontos erőforrás, amely a természetben nagy mennyiségben rendelkezésre áll. 2008-ban a világ teljes kőszéntermelése 579 Mt, teljes barnaszéntermelése pedig 965 Mt volt. (19) A szén a világ elsődleges energiaszükségletének 27 %-át elégíti ki, áramtermelésének pedig 41 %-át adja. Az áramtermelésben a szén jelentősége világszerte tovább nő: 2030-ra a világ áramtermelésének 44 %-a szénen alapul majd. A jelenlegi kitermelési szintek mellett az igazolt szénkészletek a becslések szerint még 119 évig tartanak ki. (20)

6.2   A szén áram- és hőtermelés céljából történő elégetése után hatalmas hulladékmennyiségek maradnak vissza, amelyek nagy problémát jelentenek a világ és az EU azon közösségei számára, ahol az ilyen típusú hulladék keletkezik, illetve ahol azt elhelyezik. Az Egyesült Államok, Németország, az Egyesült Királyság és más országok vállalatai és kutatóintézetei 1945 óta foglalkoznak azzal, hogy megtalálják az ilyen, „a szén elégetése során visszamaradó anyagok” kategóriába sorolható hulladékok hasznosítási módjait. Mindenekelőtt a következő anyagok tartoznak ide: pernye, fenékhamu, kazánsalak, fluidágyas tüzelésből származó hamu, a félszáraz füstgáztisztítás során keletkező abszorpciós termék, a füstgáz-kéntelenítés során keletkező gipsz.

6.3   A szénhamuval foglalkozó amerikai szövetséget (American Coal Ash Association, ACAA) 1968-ban kereskedelmi szervezetként alapították az Egyesült Államokban, a széntüzelésű erőművekből származó hulladék újbóli felhasználásának céljával. A szövetségnek az volt a feladata, hogy fejlessze a szén elégetése során visszamaradó anyagok kezelésének és felhasználásának a környezetbarát, műszakilag megalapozott, kereskedelmileg versenyképes és a globális közösséget segítő módjait. (21)

6.4   Az ACAA számításai szerint az Egyesült Államokban 1966 és 2008 között a szén elégetése során visszamaradó anyagok mennyisége mintegy 25 Mt-ról 135 Mt körüli értékre, ebből a hasznosított mennyiség pedig 5 Mt-ról 55 Mt-ra nőtt.

6.5   2007-ben a szén elégetése során visszamaradó anyagokkal foglalkozó európai szövetség (European Coal Combustion Products Association, ECOBA) (22) az EU-27-ben évente keletkező ilyen anyagok mennyiségét több mint 100 millió tonnára, ebből az EU-15-ben termelődő mennyiséget 61 millió tonnára becsülte, amelyből 68,3 %-ot tesz ki a pernye, 17,7 %-ot a füstgáz-kéntelenítés során keletkező gipsz, 9,4 %-ot a fenékhamu, 2,4 %-ot a kazánsalak, 1,5 %-ot a fluidágyas tüzelésből származó hamu és 0,7 %-ot a félszáraz füstgáztisztítás során keletkező abszorpciós termékek.

6.6   A szén elégetése során visszamaradó anyagokra épülő termékek potenciális felhasználói világszerte, de Európában sem rendelkeznek kellő információkkal ezeknek az új anyagoknak és termékeknek a tulajdonságairól és előnyeiről. Eddig az Egyesült Államok ipara volt a legnagyobb termelőjük és fogyasztójuk, amelyet néhány európai ország, például Németország és az Egyesült Királyság követett. Ez a helyzet változóban van: olyan országok válnak majd a legfőbb termelőkké és fogyasztókká, mint Kína vagy India. (23)

6.7   A széntüzelésű erőművek hulladékainak hasznosításából eredő környezeti előnyök:

jobb minőségű környezet a széntüzelésű erőművek körül,

a természeti erőforrások megőrzése,

kisebb energiaszükséglet és alacsonyabb üvegházhatásúgáz-kibocsátás,

kisebb lerakóterület.

6.8   A szén elégetése során visszamaradó anyagok jelenlegi alkalmazásai:

cement- és betongyártás – a pernye kötőanyag a betonban, (24)

veszélyes hulladékok szilárddá alakítása és stabilizálása,

a fenékhamu felhasználása útépítési célú aszfaltkeverékekben,

a füstgáz-kéntelenítés során keletkező gipsz felhasználása a mezőgazdaságban,

cenoszférák (üreges pernyerészecskék) vagy fémek kivonása – a cenoszférákat könnyűbetonhoz, szerkezeti anyagokhoz vagy ultrakönnyű kompozit anyagok szintéziséhez lehet felhasználni; autóipari és repülési alkalmazások, gumiabroncsok, festékek és bevonatok, padlók, kábelek, csövek, építőipari és háztartási alkalmazások,

talajvédelem és felhagyott bányák rekultivációja,

a fenékhamut téglák és klinkertéglák gyártásához használják, a porszénhamu tégla nem igényel kemencében történő égetést, és magas százalékarányban képes felvenni újrahasznosított anyagokat,

germánium visszanyerése a szénpernyéből,

új festékek és más környezetvédelmi alkalmazások kidolgozása – a szén elégetése során visszamaradó anyagok felhasználásával előállított festékek víznek, savaknak és szerves oldószereknek ellenállóak,

fahelyettesítő anyagok,

pernye alkalmazása a szennyvízkezelésben, olyan nehézfémek esetében, mint például a kadmium vagy a nikkel,

a toxikus pernye autóipari fémhabokká való alakítására irányuló kutatások.

6.9   Európában – néhány ország, például Hollandia vagy Németország kivételével – nagy mennyiségű pernye kerül hulladéklerakóba vagy alacsony értékű alkalmazásokban felhasználásra. Ennek oka az, hogy az EU-ban a hamu minősége nem mindig megfelelő a magasabb értékű alkalmazásokhoz, de emellett az is, hogy a szén égetése során visszamaradó anyagok különféle alkalmazásokban való hasznosításáról kevés információ áll rendelkezésre, és azt nem is nagyon népszerűsítik. A jövőben – a széntüzelésű erőművek által betartandó környezetvédelmi követelmények miatt, illetve amiatt, hogy az iparág törekszik a szén hatékony és környezetbarát módon történő elégetésére – a pernye minősége várhatóan javulni fog.

6.10   Több tanulmányra és kutatásra van szükség ahhoz, hogy megértsük a szén égetése során visszamaradó anyagok felhasználását befolyásoló tényezőket. Célul kellene kitűzni ezeknek a termékeknek az intelligens felhasználását, ehhez pedig innovatív gazdasági, menedzsment- és logisztikai megoldásokra van szükség, s emellett egy teljesítményalapú pernyeosztályozási rendszerre és kutatás-fejlesztési programokra annak érdekében, hogy javítsuk a szén égetése során visszamaradó anyagok új, innovatív anyagokká való átalakításának folyamatát, és bővítsük a pernyében lévő cenoszférák összetételéről, morfológiájáról és struktúrájáról meglévő tudásunkat.

6.11   Amiatt, hogy a szén égetése során visszamaradó anyagok jogi szempontból hulladéknak minősülnek, olyan akadályok merülnek fel, amelyek visszatartó erőt jelentenek a széntüzelésű erőművekben keletkezett maradékok hasznosításával szemben. A jelenlegi osztályozás egy harmonizált hulladéklista, amelyet az új ismeretek és kutatási eredmények alapján felül lehet vizsgálni. A szén égetése során visszamaradó azon anyagok, amelyek nem tartoznak a hulladékokra vonatkozó jogszabályok hatálya alá, így a REACH rendelet hatálya alá kerülhetnek.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Például Romániában – a gazdaságért, kereskedelemért és üzleti környezetért felelős minisztérium szerint – 77 helyen, összesen 340 millió köbméter térfogatú, 1 700 hektár felületű területen gyűjtik a bányameddőt, és 675 bányászati hulladéklerakó van, melyek össztérfogata 3,1 milliárd köbméter, összfelszíne pedig 9 300 hektár.

(2)  COM(2010) 614.

(3)  COM(2011) 21.

(4)  COM(2011) 25.

(5)  A legutóbbi, COM(2011) 13. számú jelentés.

(6)  COM(2010) 546 végleges.

(7)  Nem rendelkezik azonban arról, hogy átvétele vagy a lerakóban való tényleges elhelyezése után „csökkenteni kell a hulladék veszélyességét”.

(8)  A tagállamoknak e feladatuk elvégzésében történő támogatása érdekében a közelmúltban útmutató dokumentum készült a nyilvántartások készítéséről.

(9)  G. Jordan és M. D’Alessandro: Mining, Mining Waste and Related Environmental Issues: Problems and Solutions in Central and Eastern European Candidate Countries; PECOMINES, JRC 2004 (EUR 20 868 EN).

(10)  A.M. Vijdea, S. Sommer, W. Mehl: Use of Remote Sensing for Mapping and Evaluation of Mining Waste Anomalies at National to Multi-Country Scale, PECOMINES, JRC 2004 (EUR 21 885 EN).

(11)  Plan Nacional de Residuos de Industrias Extractivas 2007–2015, amely szerint Spanyolországban 988 bejegyzett bányászati zagytározó és gát van, amelyek összes térfogata 325 878 800 köbméter, az 1983 és 1989 közötti időszakban képződött bányameddő teljes térfogata pedig 1 375 673 315 köbméter volt. Az összes meddőhányó 47,2 %-a elhagyott.

(12)  A felelősséggel kapcsolatos problémák megoldási módjaihoz érdekes modellt szolgáltat az Egyesült Államok Környezetvédelmi Ügynökségének „Irgalmas szamaritánus” (Good Samaritan) kezdeményezése.

(13)  Ennek csak elhagyott telepekre kellene vonatkoznia, amelyek kapcsán nem azonosítható felelősségre vonható üzemeltető.

(14)  Ebben az elgondolásban valójában nincs semmi új, csupán az iparra alkalmaz egy, a mezőgazdaságban általános koncepciót, ahol a szerves hulladékot trágyaként újra szétterítik a talajban, vagy tüzelőanyagként használják fel.

(15)  Az EN 197-1 európai cementszabvány kilencféle cement-alkotóelemet sorol fel. A kohósalakot 6 és 95 súlyszázalék közötti arányban alkalmazzák.

(16)  Például az ívkemencékből kikerülő por (a szénacélgyártás nyomán az EU-27-re vonatkozó becslés szerint több mint 1,2 Mt keletkezik) vasat (10–40 %-ban), de cinket (21–40 %-ban), ólmot (akár 10 %-ban), továbbá kadmiumot és rezet (0,7 %-ig) is tartalmaz. A salak (a konverteres és ívkemencés szénacélgyártás nyomán az EU-27-ben a becslések szerint 27 Mt-nyi) tartalmazhat acélcseppeket (10 %-ig), továbbá vas- (10–30 %-ban), mangán- (3–9 %-ban) és króm-oxidokat (1–5 %-ban).

(17)  A becslések szerint az EU-27 országokban évente keletkező 27 Mt hulladék egy Milánó alapterülete kétszeresének megfelelő, 20 méter magas objektumot töltene meg.

(18)  http://www.viridor.co.uk/news/recycling-waste-industry-labour-market-investigation-published/

(19)  A Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) 2008-as jelentése.

(20)  World Coal Association [Szén Világszervezet].

(21)  Az ACAA weboldala szerint a szövetség emellett kutatást és felméréseket is végez, jelentéseket és iparági dokumentumokat készít, és szakismereteivel áll rendelkezésre a szénhamu, a kazánsalak és a füstgáz-kéntelenítés során keletkező anyagok újrafelhasználása terén. Japánban is van egy hasonló szervezet, a Centre for Coal Ash Utilisation [Szénhamu-hasznosítási Központ].

(22)  Az ECOBA-t 1990-ben alapították. Ma tevékenysége az EU-27-ben a szén elégetése során visszamaradó anyagok 86 %-ára terjed ki.

(23)  India energiaszükséglete például 2020-ra várhatóan 260 000 MW körül lesz, amelynek mintegy 70 %-át állítják majd elő szénből. A széntüzelésű erőművekben a szén elégetése során 273 Mt anyag marad majd vissza.

(24)  Az ACAA szerint az Egyesült Államokban gyártott beton több mint felébe kevertek pernyét.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/18


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai fa- és bútoripari ágazat versenyképesebbé tételének lehetőségei és nehézségei (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/04

Előadó: Josef ZBOŘIL

Társelőadó: Patrizio PESCI

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az európai fa- és bútoripari ágazat versenyképesebbé tételének lehetőségei és nehézségei

(saját kezdeményezésű vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2011. szeptember 27-én elfogadta véleményét. (Előadó: Josef ZBOŘIL, társelőadó: Patrizio PESCI.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 120 szavazattal 1 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az európai fa- és bútoripari (valamint a cellulóz- és papíripari) ágazat elsősorban egy természetes, megújuló nyersanyagot használ fel: a fát; és alapvető szerepet játszik a környezetbarát gazdaság megteremtésében. Az EGSZB megfigyelte, hogy egyes uniós politikák és kezdeményezések között jelenleg sajnálatos módon jelentős következetlenségek találhatók, ami súlyosan érinti a faalapú iparágak versenyképességét és nyereségességét.

1.2   Az ágazatnak a fáért folytatott versenyben egyre növekvő konkurenciával kell szembenéznie a megújulóenergia-ágazat részéről, mivel a biomassza használatát állami juttatásokkal és egyéb intézkedésekkel támogatják (a fa pedig a biomassza-energia előállításához használt egyik fő tüzelőanyag). Nehézségek merülnek fel továbbá a befektetéseket, a kutatást, a képzést, a fiatal munkaerőkre gyakorolt vonzerőt, valamint a közbeszerzésekkel kapcsolatos adminisztratív korlátozásokat tekintve. Emellett a bútoripari ágazatnak a nyersanyagárak – például a bőr, a műanyagok, a természetes szálak, valamint a kőolajszármazékok árának – meredek emelkedésével is meg kell küzdenie.

1.3   Az EGSZB arra kéri az uniós intézményeket és a tagállami közigazgatási szerveket, hogy komolyan kötelezzék el magukat egy olyan jogi keret kiigazítása és kialakítása mellett, amely segíthet növelni a fa- és bútoripari, valamint a cellulóz- és papíripari ágazat versenyképességét, és megkönnyíti a faanyagkészletekhez való hozzáférésüket. Az EGSZB emlékeztetni kíván arra, hogy a faalapú iparágak és a megújulóenergia-ágazat (biomassza-termelés) fás nyersanyagokkal való ellátásának problémáiról részletes tanulmányra lenne szükség.

1.3.1   Az EGSZB arra kívánja ösztönözni az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt az erdészeti és faipari ágazattal annak érdekében, hogy megfelelő és konkrét intézkedéseket tudjon előterjeszteni az említett problémák kezelésére. Az együttműködés elősegítésére az EGSZB egy „a fa mint fenntartható nyersanyag” témájával foglalkozó – és az érdekelt felekkel kapcsolatot tartó – informális, semleges, intézményközi szakértői csoport felállítását javasolja. Természetesen a CCMI is szívesen részt venne ebben a testületben.

1.4   Az „EUwood” európai szintű tanulmány (1) kimutatta, hogy az energiatermelési célú fafogyasztás a 2010. évi 346 millió tömör köbméterről (3,1 EJ) 2020-ra várhatóan 573 millió köbméterre (5 EJ) nőhet, 2030-ra pedig elérheti a 752 millió köbmétert (6,6 EJ) is. Ezek az eredmények azon a feltevésen alapulnak, hogy a fa energetikai célú felhasználásának a megújuló energiaforrások közötti részaránya a 2008. évi 50 %-ról 2020-ra 40 %-ra csökken. A várható fahiány 2025-re 200 millió m3, illetve 2030-ra 300 millió m3.

1.5   Az EGSZB azt kéri, hogy a nyersanyagokról szóló európai bizottsági közlemény ajánlásaival összhangban a fát kulcsfontosságú nyersanyagként emeljék be a nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerségbe. Ebben az összefüggésben konkrétan az újrafelhasználás és az újrafeldolgozás lehetőségeit is fel lehetne tárni.

1.6   Az EU erdészettel kapcsolatos politikáinak támogatniuk kellene az aktív erdőgazdálkodást; az EGSZB konkrétan azt javasolja, hogy az Európai Bizottság ösztönözze az energiatermelésre felhasznált fa rövid vágásfordulóval történő termesztését. Fel kellene térképezni olyan intézkedések lehetőségeit is, amelyekkel biztosítható, hogy az ipari célokra alkalmas fát ne használják fel megújuló energia előállítására.

1.7   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy aktívan támogatni kell az olyan környezetbarát épületek építését, amelyekhez teljes életciklusuk során környezetkímélő és erőforrás-hatékony szerkezeteket és eljárásokat használnak. Ennek érdekében az EGSZB – az Európai Bizottság illetékes szolgálataival együtt – támogathatná egy éves gyakoriságú rendezvény – például workshop – szervezését a fenntartható építőipar és épülettervezés jó példáinak bemutatására.

1.8   Az EGSZB üdvözli Antonio Tajani európai bizottsági alelnök arra irányuló javaslatát, hogy vezessenek be egy „versenyképességi tesztet”, amelyet az EU és harmadik országok közötti kereskedelmi partnerségi megállapodások aláírása előtt alkalmaznának. Egyetért ezenkívül azzal is, hogy megvalósításuk előtt valamennyi egyéb szakpolitikai kezdeményezés (például az energiaügyi, kereskedelmi, környezetvédelmi, szociális és fogyasztóvédelmi politikák) esetében értékelni kellene, hogyan hatnak az ipari versenyképességre.

1.9   A termelékenység növelése és a versenyben az élen maradás érdekében az ágazatnak olyan dolgozókra van szüksége, akik elsajátították a legújabb szakismereteket és technológiákat. Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az ipar proaktívan áll hozzá ahhoz, hogy megvédje a dolgozókat a káros anyagoknak való kitettségtől a munkahelyen, és üdvözli, hogy az ágazat elkötelezte magát a szakmai életutak és a foglalkoztatásbiztonság garantálása, a dolgozók egészségének és jólétének fenntartása, a szaktudás és a kompetenciák fejlesztése, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakítása mellett.

1.10   A fa- és bútoripari kutatási és innovációs projektek uniós szinten való elfogadtatása eddig meglehetősen csekély sikerrel járt. Ahhoz, hogy jelentősebb mértékű kutatási-fejlesztési támogatást lehessen nyújtani az európai fa- és bútoripar számára, a jövőbeli programoknak külön figyelembe kell venniük a kkv-k sajátos nehézségeit és igényeit.

1.11   A hamisítás elleni küzdelem érdekében az EGSZB szoros együttműködést sürget az ipar és az uniós intézmények, illetve nemzeti kormányzati szervek között. Egyetért tehát az európai szabadalom létrehozásával, és kéri, hogy a bútortermékek számára hozzanak létre „terméklapot”. Az is lényeges segítséget jelentene, ha kifejlesztenének olyan technológiákat, amelyek révén könnyebben meg lehetne határozni a termékek eredetiségét. Az EGSZB azt javasolja, az EU lépjen fel a nemzeti vámhatóságok kapacitásának növelése érdekében, és hogy szervezzenek uniós és tagállami szinten „hamisításellenes napot”.

2.   A fa- és bútoripar az Európai Unióban  (2)

2.1   A fa- és bútoripar létfontosságú, fenntartható, innovatív és környezetbarát ágazat, melynek forgalma 2008-ban mintegy 221 milliárd euró volt, és az ágazatban működő több mint 365 000 cég (többségükben kis- és középvállalkozások) 2,4 millió embert foglalkoztatott. A forgalomnak közel felét a bútoripar adja, ezt követi az építőipari elemek gyártása (19,3 %), a fűrészáru- (13,9 %), valamint a farostlemezgyártás (9,2 %). Az általános pénzügyi és gazdasági válság jelentősen kihatott az ágazat egészére: a forgalom 2008 és 2009 között több mint 20 %-kal csökkent. A faalapú iparágak másik részét Európában a cellulóz- és papíripar alkotja: éves szinten 71 milliárd euró forgalmat bonyolít, 36 millió tonna cellulózt és 89 millió tonna papírt állít elő.

2.2   A foglalkoztatást tekintve: az ágazatban dolgozók 51 %-át a bútoripar foglalkoztatja. Olaszországban állnak a legtöbben munkaviszonyban – itt az ágazat 363 000 főt foglalkoztat –, ezt Lengyelország, Németország, Spanyolország, majd az Egyesült Királyság követi. Az EU új tagállamaiban különösen nagy számban dolgoznak az ágazatban: az összes alkalmazásban lévő személy közül 34 %-ot foglalkoztatnak a faipari ágazatok. A fa- és bútoripari ágazati munkahelyek gyakran távol eső, kevésbé iparosodott, illetve kevésbé fejlett területeken találhatók, ezért az ágazat jelentősen hozzájárul a vidéki gazdaság működéséhez. A cellulóz- és papíripar közvetlenül 235 000, közvetve 1 millió főt foglalkoztat. Az összes munkahelyet tekintve 60 % található vidéki területeken.

2.3   Mivel az ágazat elsősorban egy természetes, megújuló nyersanyagot használ fel: a fát; és mivel már bizonyított a fenntarthatóság terén is, vezető szerepet tölt be a környezetbarát gazdaság megteremtésében, ami az EU jövőre vonatkozó egyik kulcsfontosságú célkitűzése. A cellulóz- és papíripar környezetvédelmi bizonyítványa ugyancsak kitűnő. Ami a nyersanyagokat illeti: a papírgyártásban használt rostok egyik fele újrahasznosításból származik. A másik fele is az erőforrások jó felhasználását illusztrálja: ezeknek a rostoknak 20–30 %-a más iparágak maradékanyagaiból származik, 40–60 % származik erdők gyérítéséből, és a végvágásokból származó faanyag csak 20–30 %-ot tesz ki.

2.4   Sajnálatos módon egyes uniós politikák és kezdeményezések bizonyos részei között jelenleg következetlenségek vannak, ami súlyosan érinti az ágazat versenyképességét és nyereségességét. Az európai fa- és bútoripari ágazatnak a fáért folytatott versenyben egyre növekvő konkurenciával kell szembenéznie a megújulóenergia-ágazat részéről, mivel a biomassza használatát állami juttatásokkal és egyéb intézkedésekkel támogatják (a fa pedig a biomassza-energia előállításához használt egyik fő tüzelőanyag). Nehézségek merülnek fel továbbá a befektetéseket, a kutatást, az oktatást és képzést, valamint a fiatal munkaerőkre gyakorolt vonzerőt tekintve. A közbeszerzésre vonatkozó adminisztratív korlátozások miatt pedig további nyomás nehezedik az ágazatra.

2.5   Az ágazatnak az alacsony költségű, feltörekvő gazdaságok részéről növekvő konkurenciával, emellett pedig egyre több technikai jellegű kereskedelmi akadállyal kell szembenéznie. Emellett a bútoripari ágazatnak nemcsak a fa mint nyersanyag hozzáférhetőségével, de az egyéb anyagok – például a bőr, a műanyagok, a természetes szálak, valamint a kőolajszármazékok – árának meredek emelkedésével is meg kell küzdenie.

2.6   Ha az uniós intézmények nem kötelezik el magukat egy olyan jogi keret kialakítása mellett, amely segíthet növelni az ágazat versenyképességét, és nem garantálják a fa- és bútoripari ágazat számára a nyersanyagellátást, az ágazat egészének jövője kétséges marad.

3.   A megújuló energiákkal kapcsolatos európai jogszabályok hatása a fa iránti keresletre

3.1   Az EGSZB komolyan aggódik amiatt, hogy az Európai Bizottság éghajlat-változási és energiaügyi csomagjának milyen hatása lesz a megújuló energiaforrások fejlesztésére, és az ágazat nyersanyagát adó fa általános elérhetőségére. Az EGSZB csalódottan állapítja meg, hogy az éghajlat-változási célkitűzések elérése végett a megújuló energia termelésének ösztönzésére kialakított nem megfelelő támogatási rendszer következtében jövedelmezőbb közvetlenül elégetni a fát, mint termékeket gyártani belőle. Ez súlyosan kihatott a faipari vállalatok faellátására és az ágazatban működő cégek általános versenyképességére és nyereségességére.

3.2   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mihamarabb készítsen részletes tanulmányt a faalapú iparágak és a megújulóenergia-ágazat (biomassza-termelés) fás nyersanyagokkal való ellátásának problémáiról. Az EGSZB arra kívánja ösztönözni az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt az erdészeti és faipari ágazattal annak érdekében, hogy megfelelő és konkrét intézkedéseket tudjon előterjeszteni az említett problémák kezelésére. Az együttműködés elősegítésére az EGSZB egy „a fa mint fenntartható nyersanyag” témájával foglalkozó – és az érdekelt felekkel kapcsolatot tartó – informális, semleges, intézményközi szakértői csoport felállítását javasolja. Természetesen a CCMI is szívesen részt venne ebben a testületben.

3.3   Az EGSZB egyetért a fa- és papíripari ágazatokkal abban, hogy a feldolgozó ágazatok faalapú nyersanyagainak elérhetőségével és árával kapcsolatos piactorzulások elkerülése érdekében a faalapú biomasszából származó energia felhasználását illetően kiegyensúlyozott megközelítésre van szükség. Azt is figyelembe kell venni, hogy több farostlemezgyártó cég is kénytelen volt csökkenteni kapacitását 2009 júniusa és 2011 júniusa között, mégpedig nem pénzügyi vagy technológiai okokból, hanem amiatt, hogy nem állt rendelkezésre elegendő nyersanyag.

3.4   Bár mindeddig a faalapú biomasszának van a (biomasszák közül) messze a legnagyobb teljesítménysűrűsége (wattban kifejezett energiaáramlás négyzetméterenként), érdemes rámutatni, hogy még ez a teljesítménysűrűség is igen alacsony (0,6 W/m2), és például ahhoz, hogy egy 1 GW beépített kapacitású fatüzelésű erőművet 70 %-os kapacitás mellett 35 %-os hatásfokkal tudjunk működtetni, évente mintegy 330 000 hektárnyi – azaz egy körülbelül 58 × 58 km oldalhosszúságú négyzet alakú földterületnek megfelelő méretű – ültetvényt kellene betakarítani. (3) Ahhoz, hogy az elvárt arányú biomassza segítségével el tudjuk érni a megújuló energiákra vonatkozó európai célkitűzést, 340–420 millió tömör köbméter faalapú biomasszára lenne szükség.

3.5   A megújuló energiaforrások és a biomassza felhasználásának előmozdítását illetően az EGSZB elengedhetetlennek tartja az alábbi alapelveket:

A tagállamoknak a megújuló energiaforrásokra vonatkozó cselekvési terveikben először fel kellene mérniük, hogy az országban, illetve régióban tisztán energetikai célokra mennyi faalapú biomassza áll rendelkezésre, valamint mekkora mennyiséget használ fel nyersanyagként a faipar, és csak ezután kellene intézkedéseket bevezetniük a megújuló energiaforrások előmozdítására.

Ahhoz, hogy helyreálljon a fa mint nyersanyag felhasználása és a biomassza energetikai felhasználása közötti természetes egyensúly, kerülni kell a fa közvetlen elégetésére irányuló támogatások alkalmazását.

Megfelelő módszerekkel biztosítani kell a fahulladék és a gyártási maradékanyagok optimális mértékű visszanyerését és újrahasznosítását.

Támogatni kellene a „lépcsőzetes felhasználási lánc” elvét (először termékek előállítása, majd újrafelhasználás, javítás, újrahasznosítás, és csak végül az energiatartalom hasznosítása);

Az európai intézményeknek és a nemzeti közigazgatási szerveknek ösztönözniük kellene az erdei és egyéb forrásokból származó fa hatékonyabb felhasználását célzó intézkedések meghozatalát, (4) és támogatniuk kellene az energetikai célú biomassza alapjául szolgáló fa rövid vágásfordulóval történő termesztését.

3.6   Gazdasági szempontból a fatermékeket előállító ágazatban rejlő hozzáadott érték minden tonnányi szárazfa után 1 044 euróra, a bioenergiaként hasznosított fa esetében pedig tonnánként 118 euróra becsülhető. A foglalkoztatást illetően pedig a faalapú termékek ágazatában minden tonnányi szárazfára 54 munkaóra jut, míg a bioenergia ágazatában ez mindössze két munkaóra. (5) A szén-dioxid-körforgás vonatkozásában tehát a faalapú termékek ágazata jóval nagyobb hasznot jelent mind foglalkoztatási szempontból, mind a hozzáadott érték szempontjából, mint a fa közvetlen elégetése.

3.7   A faipari ágazat már hosszú évtizedek óta hozzájárul az energiahasználat és a természeti erőforrások fenntarthatóságához, úttörő szerepet töltve be a megújuló energiák termelésében. Ezzel is döntő módon hozzájárul az éghajlatváltozás hatásainak enyhítéséhez.

3.8   Ezenkívül jelentős energiát sikerült megtakarítani a korszerű berendezésekbe és folyamatokba való beruházásokkal, így az ipari famegmunkálási folyamatokhoz szükséges energiát javarészt olyan faalapú biomasszából lehet előállítani, amely alkalmatlan a faanyagként való újrahasznosításra. A faalapú termékek gyártásához használt energiának ugyanis akár 75 %-át is fahulladékból és újrafelhasznált fából állítják elő. Az ágazat ezenkívül innovatív technológiákba való jelentős beruházások révén folyamatosan javítja a fa újrafelhasználási arányát.

3.9   A fa korlátozott mértékben rendelkezésre álló erőforrás, ezért a faipar a lehető leghatékonyabban igyekszik hasznosítani. A mögöttünk álló két évtizedben az ágazat logisztikai hálózatokat alakított ki az újrahasznosítandó fa összegyűjtésére és újrafeldolgozására. Az EGSZB azonban tisztában van azzal, hogy számos tagállamban – a hulladéklerakókról szóló uniós irányelv (1993/31/EK) célkitűzéseivel ellentétesen – értékes faanyagforrások kerülnek a hulladéklerakókba. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjék a hulladéklerakókról szóló uniós irányelv megfelelő végrehajtásáról, hogy ne vesszenek kárba ipari célú vagy megújulóenergia-felhasználásra alkalmas faanyagforrások.

4.   A fa mint az épületek energiamegtakarítására szolgáló kiváló többfunkciós megoldás

4.1   Az energiahatékonyság egyike az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020 uniós stratégia fő elemeinek. „Az energiahatékonyság fokozása azon lépések egyike, amelyek révén a lehető legnagyobb költséghatékonysággal növelhető az energiaellátás biztonsága, és csökkenthető az üvegházhatású gázok és más szennyező anyagok kibocsátása.” (6)

4.2   Az épületek az energiafogyasztás 40 %-áért és az uniós CO2-kibocsátás 36 %-áért felelősek. Az épületek energiateljesítménye kulcsfontosságú az uniós energetikai és éghajlati célkitűzések rövid és hosszú távú megvalósításához.

4.3   A fa mint építőanyag hozzájárulhat az épületek energiateljesítményének költséghatékony javításához. Számos nemzetközi tudományos vizsgálatból az derül ki, hogy a faépületek üvegházhatásúgáz-kibocsátása alacsonyabb, mint az acél- és betonházaké (26, illetve 31 %-kal). Ezenkívül a lakáságazatban az acél- és betonszerkezetes házak felépítése 17, illetve 16 %-kal több szürke energia felhasználásával és 14, illetve 23 %-kal több légszennyező anyag kibocsátásával járt, mint a faszerkezetű házak esetében. Az ágazat tehát jelentős mértékben támogathatja az Energia-ütemterv 2050 céljainak elérését, amelyek arra irányulnak, hogy 2050-re 80 %-kal csökkenjenek az üvegházhatásúgáz-kibocsátások.

4.4   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy környezetbarát épületek építését kell támogatni, amelyekhez teljes életciklusuk során – tervezésük, felépítésük, működtetésük, fenntartásuk, renoválásuk és lebontásuk szakaszaiban – környezetkímélő és erőforrás-hatékony szerkezeteket és eljárásokat használnak. Támogatni kellene az életciklus-értékelés (LCA) módszerének alkalmazását: ennek a megközelítésnek a során a globális felmelegedésre legkevésbé ható anyagot választják ki.

4.5   Az EGSZB csalódottan állapítja meg, hogy az EU-ban továbbra is jogszabályi akadályok nehezítik a fa és a faalapú termékek lakóépületekben történő felhasználását. Nemzeti szinten ad hoc kezdeményezéseket kellene tenni annak érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jobban megismerjék a fát mint építőanyagot. Ezenkívül a megfelelő oktatás, képzés és szakismeretek hiánya – a fával kapcsolatos ágazatokban, valamint az ezekhez kapcsolódó foglalkozások (építőmérnök, építész stb.) esetében is – az egyik legjelentősebb akadály, amely hátráltatja a fa nagyobb mértékű, építési célú felhasználását.

4.6   Sajnos a környezetbarát építkezés jelenleg használt értékelési rendszerei nem mindig ismerik el teljes mértékben a fa lakóépületekkel kapcsolatos pozitív szerepét. Sőt, e rendszerek némelyike kifejezetten hátráltatja a fa felhasználását. Az EGSZB ezért olyan általánosan elfogadott életciklus-értékelési módszerek alkalmazását sürgeti, amelyek az építőanyag valamennyi előnyét és hátrányát, így a szén-dioxid-tárolást is tekintetbe veszik.

4.7   A fatermékek alkalmazásának ösztönzése a legkörnyezetbarátabb alternatíva: ha Európa az építkezéssel kapcsolatban a fában rejlő valamennyi lehetőséget (elnyelés és helyettesítési hatások) kihasználja, akkor 300 millió tonnával (15–20 %-kal) csökkentheti szén-dioxid-kibocsátását. (7) Az EGSZB szerint környezetbarát építőanyagok felhasználása révén tényleges energiamegtakarítás érhető el az épületekben.

4.8   Általánosabb szinten, tekintettel az éghajlatváltozásról és különösen a földhasználatról, a földhasználat megváltoztatásáról és erdőgazdálkodásról jelenleg folyó vitákra (LULUCF), az EGSZB arra kéri a hatóságokat, hogy:

ismerjék el, hogy a fatermékek szén-dioxid-tárolók; (8)

olyan anyagok alkalmazását mozdítsák elő, amelyek szén-dioxid-raktárként működnek, és alacsonyabb a szén- és egyéb forrásokkal kapcsolatos lábnyomuk.

5.   Világgazdaság: lehetőségek és kihívások a fa- és bútoripari ágazat számára

5.1   A földrajzi távolság ma már nem jelent védelmet a versennyel szemben.

5.2   A globalizáció számos területen hátrányosan érintette az európai fa- és bútoripart:

Importnyomás észlelhető az alacsony költséggel termelő – mindenekelőtt ázsiai – országok részéről nemcsak az olyan fogyasztási cikkek esetében, amilyen a bútor és a fapadlóburkolatok (parketta és laminált lapok), hanem a furnérlemezekkel kapcsolatban is, amelyekre vonatkozóan már dömpingellenes illetéket vezettek be. A furnérlemezek és a bútorok árára súlyos nyomás nehezedik a – különösen Kína részéről megnyilvánuló – verseny következtében.

A Kínába exportált farönkök (bükk, tölgy, nyárfa) (fél)késztermékként visszakerülnek Európába. A kínai vámhivatal szerint 2010 első négy hónapjában az ország teljes farönkimportja 11 millió m3 volt, 24 %-kal több, mint 2009 azonos időszakában. 2009-ben a (szűkebb értelemben vett) importált fatermékek értéke 7 milliárd eurót tett ki. Kína hosszú évek óta az EU legjelentősebb külső bútorszállítója. 2008 óta az európai import több mint 50 %-a ebből az országból érkezik. Európa Kínából származó bútorimportja jelenleg 46,9 %-kal magasabb a 2005. évi szintnél, miközben a teljes bútorimport értéke csak 12,6 %-kal nőtt, ami jól jelzi Kína túlsúlyát.

5.3   Az uniós intézményeknek egyenlő versenyfeltételeket kellene garantálniuk, amelyek értelmében az európai termelőkre és versenytársaikra ugyanazok a piaci szabályok érvényesek. Az EGSZB üdvözli Antonio Tajani európai bizottsági alelnök arra irányuló javaslatát, hogy vezessenek be egy „versenyképességi tesztet”, amelyet az EU és harmadik országok közötti kereskedelmi partnerségi megállapodások aláírása előtt alkalmaznának. A jövőben az uniós és harmadik országok közötti kereskedelmi és beruházási megállapodásokat a tárgyalások megkezdése előtt végzett hatásvizsgálat alapján kellene kidolgozni. Az EGSZB ezenkívül egyetért abban, hogy megvalósításuk előtt valamennyi szakpolitikai kezdeményezés (például az energiaügyi, kereskedelmi, környezetvédelmi, szociális és fogyasztóvédelmi politikák) esetében értékelni kellene, hogy hogyan hatnak az ipari versenyképességre.

5.4   Mivel a globalizáció számos hatása nem lassítható vagy előzhető meg, az európai fa- és bútoriparnak új, innovatív szegmensek felé kell orientálódnia a jövőben. A szektor már eddig is nagy súlyt helyezett arra, hogy versenyelőnyöket alakítson ki, így például a következők révén:

rugalmas termelés, amelynek révén testre szabott termékek állíthatók elő;

kiváló minőségi színvonal és korszerű technológia;

magas színvonalú tervezés;

az árelőnyön kívüli egyéb értékek (pl. márka, vásárlási körülmények) kialakítása;

az értékesítés előtti és utáni ügyfélszolgálat egyesítése;

minimális mértékű raktározás melletti gyors forgalmazás.

5.5   Az európai faipar tehát egy a technológia, a funkcionalitás és az esztétika tekintetében „végtelen” innovációs folyamatot helyez előtérbe. A kínai iparral, amely immár mindenféle árut Európánál sokkalta olcsóbban képes előállítani, csak rendkívül innovatív, eredeti, piaci réseket megcélzó termékekkel lehet felvenni a versenyt.

6.   Szociális szempontok

6.1   Többféle külső stressztényező – többek között piaci globalizáció, a technológiai változások felgyorsulása és a közelmúltbeli pénzügyi világválság – következményeképpen a fa- és a bútorágazatra óriási nyomás nehezedik. Ahhoz, hogy ezek az ágazatok megőrizzék versenyképességüket, és az európai gazdaság fontos tényezői maradjanak, a piaci stratégiáknak más orientációra van szükségük. A fő problémák közé tartoznak a nyugdíjrendszerek, valamint a munkaerő átlagosnál alacsonyabb képzettsége, ezenkívül a szektornak képessé kell válnia arra, hogy fiatal munkavállalókat vonzzon és meg is tartsa őket, valamint hogy módosítsa a szakismeretekre vonatkozó követelményeket. Az ágazatban foglalkoztatott munkaerő demográfiai tendenciáit gondosan figyelni kell, és idejekorán korrekciós intézkedéseket kell hozni az ágazat jövőbeni fejlődésének elősegítése érdekében.

6.2   Rendkívül fontos, hogy megfelelő számú képzett, gyakorlott munkaerő álljon rendelkezésre. A bútorok és egyéb fatermékek termelési ciklusához szükséges speciális szakismeretek meghatározhatják magának a terméknek a sikerét. A munkások képzését a hagyományos modellek mellett az új piaci igényekhez és technológiai fejleményekhez kell igazítani.

6.3   Különös problémát jelent jelenleg, hogy a szektor legtöbb alágazatában egyre idősebb a munkaerő, és a fiatalok nem találják vonzónak az ágazatot. Az ágazatnak olyan dolgozókra van szüksége, akik elsajátították a legújabb szakismereteket és technológiákat.

6.4   A szakismeretek hiányának megszüntetését és a fiatal munkavállalók érdeklődésének felkeltését előtérbe helyezve az ágazat együttműködik az ágazati szervezetekkel és a szakszervezetekkel (9) e problémák megoldása érdekében. Az ágazat versenyképessége szempontjából kulcsfontosságú annak biztosítása, hogy megfelelő számú szakképzett munkaerő álljon rendelkezésre az ágazat szükségleteinek kielégítésére. A felsőoktatás képzési programjait hozzá kellene igazítani a munkaerővel kapcsolatos igényekhez.

6.5   Az egészséggel és a biztonsággal kapcsolatos bevált gyakorlatokra vonatkozó, az Európai Bizottság támogatását élvező projektek segítségével az ágazat arra törekszik, hogy megvédje a dolgozókat a káros anyagoknak való kitettségtől a munkahelyen. A „REF-Wood” és a „Kevesebb por” projekt nyújtja a legjobb példát a faipar az iránti elkötelezettségére, hogy egészséges munkakörnyezetet alakítson ki dolgozói részére. Az európai szociális partnereknek ezek a kezdeményezései azt célozták, hogy jobb munkakörülmények kialakításával javítsák a foglalkozási feltételeket. A továbbiakban fontos, hogy ezekről hatásvizsgálat készüljön, valamint meghatározzák azokat a további lépéseket, amelyek lehetővé teszik a szociális partnerek által kitűzött célok elérését. A fa- és a bútorszektor lényegesnek tartja a szakmai életutak és a foglalkoztatásbiztonság garantálását, a dolgozók egészségének és jólétének fenntartását, a szaktudás és a kompetenciák fejlesztését, valamint a munka és a magánélet közötti egyensúly kialakítását. Az EGSZB üdvözli és támogatja a munkavállalók és munkáltatók jogaira és kötelezettségeire vonatkozó vállalati szintű szociális charták létezését.

6.6   Fontos annak hangsúlyozása, hogy megújuló nyersanyagaik, alacsony energiafogyasztásuk, valamint üzemeik gyakran vidéki elhelyezkedése miatt az európai fa- és bútoriparban óriási lehetőségek rejlenek helyi környezetbarát munkahelyek létrehozása tekintetében.

7.   Kutatás és innováció

7.1   Az európai K+F-programokhoz való hozzájutás biztosítása érdekében az európai faágazat – a cellulóz- és a papíripari partnereivel, valamint az erdőtulajdonosokkal együtt – létrehozta a faalapú ágazatokkal foglalkozó technológiai platformot (Forest-based Sector Technology Platform, FTP). Ennek révén ugyan kétségtelenül nyíltak meg lehetőségek az uniós szintű K+F-tevékenységek számára, ám fa- és bútoripari projekteket eddig meglehetősen ritkán hagytak jóvá uniós szinten, mivel csak kevés kkv rendelkezik a részvételhez szükséges forrásokkal.

7.2   Az olyan uniós együttműködési programok, mint az ERA-NET rendszerek, alkalmasabbnak bizonyultak a kkv-k igényeinek kielégítésére, és szintén konkrét lehetőségeket kínálnak az ágazatban működő vállalatok számára.

7.3   Ezért ha azt akarjuk, hogy az európai fa- és bútoripar jelentősebb támogatáshoz jusson a kutatás és fejlesztés területén, a jövőbeli uniós kutatási és fejlesztési programoknak nagyobb mértékben figyelembe kell venniük a kkv-k sajátos szükségleteit, hogy megkönnyítsék a programokhoz való hozzájutásukat, és alkalmazkodjanak a vállalkozások mindennapi szükségleteihez.

7.4   Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy megfelelően vegyék figyelembe ezeket az észrevételeket, a Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé című zöld könyvről jelenleg folyó nyilvános konzultációt is szem előtt tartva. Az EGSZB ezenkívül arra ösztönzi az uniós intézményeket, hogy vizsgáljanak meg új kezdeményezéseket, amelyekkel előmozdítható a nem technológiai innováció fejlesztése.

7.5   Az innováció „természetes” módon bontakozik ki, azaz felszólításra nem valósítható meg. A nemzeti és európai hatóságok azonban támogathatják az innovációs folyamatot azzal, ha olyan keretfeltételeket biztosítanak, amelyek alapján a vállalkozások számára megéri, hogy időt és pénzt fektessenek jövőjükbe.

7.6   Az európai nyersanyag-politika eddig inkább a kritikus jelentőségű anyagokra koncentrált, nem annyira az olyan egyéb nyersanyagokra, mint a fa és az újrahasznosított papír. Az EGSZB azt kéri, hogy az uniós politika e kétségtelen hiányosságának megszüntetése érdekében a nyersanyagokról szóló európai bizottsági közlemény ajánlásaival összhangban az európai fát kulcsfontosságú nyersanyagként emeljék be a nyersanyagokra vonatkozó európai innovációs partnerségekbe.

8.   Szellemi tulajdonjogok és termékhamisítás

8.1   A szellemi tulajdonjogok védelmét és érvényesítését kiemelt fontossággal kell kezelni annak érdekében, hogy a számos szektorban növekvő mértékű nemzetközi szintű hamisítás és kalózkodás ellenére az EU továbbra is versenyképes maradjon a világgazdaságban. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy – különösen az európai szabadalom létrehozása révén – növelni kell a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos együttműködést.

8.2   A hamisítás elleni küzdelem érdekében az EGSZB szoros együttműködést sürget a szóban forgó ágazat és a kormányhatóságok között (európai és nemzeti szinten egyaránt). Nagyon fontos, hogy a közszférában tevékenykedő munkatársak és a vámtisztviselők alaposabb képzést kapjanak, a fogyasztóknak pedig növeljék a tudatosságát. Minden bizonnyal az is lényeges segítséget jelentene, ha olyan technológiákat fejlesztenének ki, amelyek révén könnyebben meg lehetne különböztetni egymástól a valódi és a hamisított termékeket. Az EGSZB azt javasolja, hogy intézkedéseivel az EU segítse elő, hogy a nemzeti vámhatóságok hatékonyabban tudjanak küzdeni a hamisított áruk kereskedelme ellen.

8.3   A „Nemzeti hamisításellenes nap” elnevezésű olasz kezdeményezés, amelyet a Confindustria tavaly szervezett Rómában és több más olasz városban, jó példa a bevált gyakorlatokra. Az EGSZB arra kéri az uniós intézményeket, hogy uniós és tagállami szinten szervezzenek egy hasonló rendezvényt.

8.4   A hamisított bútorok ártalmasak lehetnek az egészségre, sőt, akár életveszélyesek is lehetnek. Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy „terméklapot” a bútortermékek számára, a szellemi tulajdonjogok erősítése és a termékhamisítás elleni küzdelem érdekében. Az adatlapot mellékelni kellene a megvásárolt termékhez a gyártók, a forgalmazók és a vásárlók közötti kereskedelmi kapcsolatokban szükséges átláthatóság biztosítása érdekében. Az európai piacokon forgalmazott bútorokhoz legalább az alábbi információkat kellene csatolni: a termék hivatalos megnevezése vagy a közös vámtarifa-nómenklatúra szerinti megnevezése; a gyártó vagy az importőr cégneve; a termék eredete; bármilyen olyan anyag jelenléte, amely káros lehet az emberre vagy a környezetre; a felhasznált anyagokra és a termelési módszerekre vonatkozó tájékoztatás, amennyiben ezek lényegesek a termék minősége vagy jellemzői szempontjából; és a használati utasítás.

8.5   Az EGSZB szükségesnek tartja a bútor- és faipar gazdasági reformok révén történő támogatását, a termékpromóció nemzetközi erősítését és a tisztességes verseny biztosítását. Az EU-nak ezenkívül arra kellene biztatnia a feltörekvő gazdaságokat, hogy reformálják meg nemzeti rendszereiket, hogy így felszámolják a bürokratikus nehézségeket, illetve kompenzálják a vámok miatt esetleg előforduló szabályozási vagy bürokratikus egyensúlyhiányokat. Ezenfelül a jogi keretet is javítani lehetne, hogy világos szabályozási keret jöjjön létre az Unión kívüli piacokon beruházni kívánó európai vállalatok számára.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Forrás: „EUwood – Real potential for changes in growth and use of EU forests” [EUwood – Valódi változási lehetőségek az uniós erdők növekedésében és hasznosításában]. 45. old. 3.5. fejezet: Jövőbeli kereslet a fából nyert energiára „… az energiatermelési célú fafogyasztás a 2010. évi 346 millió köbméterről (3,1 EJ) 2020-ra várhatóan 573 millió köbméterre (5 EJ) nőhet, 2030-ra pedig elérheti a 752 millió köbmétert (6,6 EJ) is. Ezek az eredmények azon a feltevésen alapulnak, hogy a fa energetikai célú felhasználásának a megújuló energiaforrások közötti részaránya a 2008. évi 50 %-ról 2020-ra 40 %-ra csökken.”

(2)  Az adatok forrása: a European Panel Federation (EPF) éves jelentése, 2009–2010.

(3)  Václav Smil: Power Density Primer – Understanding the Spatial Dimension of the Unfolding Transformation to Renewable Electricity Generation [Bevezetés a teljesítménysűrűség fogalmába – A megújuló áramtermelésre való, kibontakozófélben levő átállás térbeli dimenziója] – 2010. május.

(4)  „Mobilisation and efficient use of wood and wood residues for energy generation” [A fa és a fahulladék kiaknázása és hatékony felhasználása energiatermelés céljára]. Az Erdészeti Állandó Bizottság II. ad hoc munkacsoportjának jelentése az Erdészeti Állandó Bizottság részére a fa és a fahulladék energiatermelési célú kiaknázásáról és hatékony felhasználásáról.

(5)  Tackle Climate Change: Use Wood. [Hogyan oldjuk meg az éghajlatváltozás problémáját? Használjunk fát!] A CEI-Bois kiadványa – 2006. november.

(6)  2011. évi energiahatékonysági terv – COM(2011)109 végleges.

(7)  CEI-Bois: www.cei-bois.org

(8)  Dušan Vácha, TSU szakmai gyakorlat, Fakitermelésből származó termékek, megközelítések, módszerek, alkalmazás, IPCC/NGGIP/IGES, Kanagawa, Japán, 2011. május.

(9)  Lásd például a Pfleiderer AG Szociális Chartáját (PASOC), amelyet 2010. november 30-án írtak alá a németországi Frankfurt am Mainban. http://www.pasoc.innopas.eu/fileadmin/docs/documents/sozialcharta/EN__IFA-PAG.pdf.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/24


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható foglalkoztatás kilátásai a vasúti ágazatban, a gördülőállomány és az infrastruktúrák területén. Hogyan befolyásolja az ipari szerkezetváltás az európai foglalkoztatást és készségbázist? (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/05

Előadó: Brian CURTIS

Társelőadó: Monika HRUŠECKÁ

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A fenntartható foglalkoztatás kilátásai a vasúti ágazatban, a gördülőállomány és az infrastruktúrák területén. Hogyan befolyásolja az ipari szerkezetváltás az európai foglalkoztatást és készségbázist? (saját kezdeményezésű vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2011. szeptember 27-én elfogadta véleményét. (Előadó: Brian CURTIS, társelőadó: Monika HRUŠECKÁ.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) 104 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A vasúti berendezések európai ágazata megmutatta, hogy képes olyan csúcsminőségű megoldásokat létrehozni a környezet- és felhasználóbarát közlekedési módok terén, amelyek a mobilitás és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésének nagy igényeit is kielégítik. A hazai piac hanyatlása és a más piacokhoz való korlátozott hozzáférés miatt veszélybe került az európai ipar vezető pozíciója. A nagyra törő uniós közlekedési menetrend erős európai alapokra épülő ipar nélkül nem tartható. Az EGSZB az alábbi fellépéseket ajánlja az európai iparág stratégiai helyzetének megszilárdítására és megerősítésére.

1.2

Szükség van a legfontosabb országos és országhatárokon áthaladó útvonalakon tapasztalható torlódási pontok teljes körű feltérképezésére.

1.3

Viszonyítási alapként energiahatékonysági és környezetvédelmi szempontból össze kellene hasonlítani az európai nagyvárosi területeken működő városi üzemeltetési rendszereket és a legkorszerűbb megoldásokat.

1.4

Az uniós székhelyű gyártóknak kölcsönös alapon ugyanolyan hozzáférést kellene biztosítani az EU-n kívüli piacokhoz, mint az EU-n kívüli gyártóknak az uniós piachoz.

1.5

Olyan átfogó iparpolitikára van szükség, amely a hagyományos rendszerekre irányuló jelentős beruházást is magában foglal. Ilyen beruházás hiányában ugyanis további munkahelyek szűnnének meg és szaktudás veszne kárba ebben a stratégiai fontosságú ágazatban, ez pedig veszélyes mértékben legyengítené az ágazatot.

1.6

Az Európai Vasúti Ügynökség (ERA) már kiadta ugyan az átjárhatósági műszaki előírásokat, ám még messze járunk attól, hogy megvalósuljon az egyesített vasúti hálózat. Ez a lemaradás nyilvánvalóan az összeurópai vasúti közlekedés akadályát képezi. Az EGSZB véleménye szerint a jelenlegi helyzetet figyelembe véve teljes mértékben ki kell aknázni az Európa 2020 stratégiában rejlő lehetőségeket, amely – egyebek mellett – az Európai Bizottság és a tagállamok közötti koordináció jól körülhatárolt keretét irányozza elő az olyan ügyek tekintetében, amelyekre ugyan közvetlenül nem vonatkoznak uniós rendeletek vagy egyéb uniós jogszabályok, de amelyek nagy jelentőséggel bírnak az egységes piac szempontjából.

1.7

Létfontosságú, hogy jelentősen kibővítsük a nemzetek közötti együttműködést – bevonva ebbe az egyetemeket és a kutatóközpontokat, valamint a megfelelő képzést kapott fiatal szakembereket is –, annak érdekében, hogy szabványosítani lehessen az olyan új vasúti kocsik kifejlesztését, tervezését és gyártását, amelyek különböző vágány- és jelzésrendszerek mellett is képesek közlekedni. Ez már önmagában is fellendítené az európai iparágat. A torlódások és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében ösztönözni kellene a vasúti közlekedés igénybevételének népszerűsítésére és támogatására szolgáló különféle intézkedések meghozatalát. A viselkedésmód megváltoztatásához egyúttal növelni kell a vasúti közlekedés kapacitásait, vonzerejét és utasbarát jellegét, egy más közlekedésmódokkal is méltányos versenykörnyezetben.

1.8

Az EU-nak és a nemzeti kormányoknak az Európa 2020 programban javasoltaknak megfelelően ösztönözniük és támogatniuk kellene az innovációt, amely fontos tényező Európa versenyképességének fenntartásában és növelésében. Ezen a területen az elsődleges megközelítések a következők lehetnek: a technológia egyszerűsítése, a nyújtott szolgáltatások minőségének biztosítása (a biztonság, a kényelem, a járatok rendszeressége és befogadóképessége stb. tekintetében), az energiafogyasztás mérséklése és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentése.

1.9

A technológiai fejlesztés együtt jár az ágazaton belüli készség- és tudásfejlesztéssel, valamint azzal, hogy az ágazat képes legyen fiatal mérnököket vonzani (harc a tehetségekért). A technológiai fejlesztés hajtóerejét a potenciális felhasználók és más érdekelt felek igényei adják. Emiatt szükség van a társadalmi partnerségek továbbfejlesztésére és az érdekelt felek bevonására.

1.10

Közép- és hosszú távon érdemes lenne megfontolni egy készségekkel foglalkozó európai ágazati tanácsadó testület felállítását annak meghatározása érdekében, hogy milyen készségekre és munkahelyekre lesz majd szükség az ágazatban. A jövőbeli igények meghatározásában tehát fontos szerep jut a naprakész kutatásoknak és a pontos foglalkoztatási adatoknak a vasúti ágazatban.

1.11

Átfogó iparpolitika és megfelelő finanszírozás nélkül tovább folytatódik majd az ágazat szétaprózódása, az európai piac pedig el fogja veszíteni vezető pozícióját. Csak egy növekvő hazai piac révén tudja majd az iparág fenntartani a jelenlegi foglalkoztatottsági szintet Európában.

2.   Bevezetés

2.1

A vasúti utas- és teherszállítás a modern gazdaság egyik kulcseleme: a lakosság érdekeit szolgálja, és stratégiai jelentőséggel bír a politikai döntéshozók számára abból a szempontból, hogy hogyan lehet növelni a mobilitást és a logisztikai forgalmat a környezeti hatások egyidejű csökkentésével. Nagy energiahatékonyságú mobilitást tesz lehetővé a lehető legkevesebb szén-dioxid-kibocsátás mellett, és a zsúfolt autópályák és városi területek problémájára az egyik megoldást jelenti. Közepes távolságokon alternatívát nyújthat a légi közlekedésre, rövid távolságokon és a helyi közlekedésben pedig enyhítheti a gépkocsiforgalmat.

2.2

Egy hatékony hálózat elengedhetetlen a környezetbarát és mobilis európai közösség létrejöttéhez és az európai közösség egészének, illetve különösen az új tagállamoknak a további integrációjához. A meglévő hálózatok jelenlegi állapotukban sem kapacitásukat, sem minőségüket tekintve nem alkalmasak arra, hogy a vasúti közlekedés számára nagyobb piaci részesedést szerezzenek.

2.3

Az üzemanyagárak folyamatos emelkedése, a kőolajtól való függőség fokozódása, a környezetre való egyre nagyobb odafigyelés és a szén-dioxid-kibocsátás elleni küzdelem mind-mind befolyásolja a különböző közlekedési eszközök igénybevételének módját. A vasúti közlekedést tehát korszerűsíteni kell, és új, kijelölt célokat szolgáló infrastruktúrát kell kiépíteni. A világpiacot Kína uralja, amely hatalmas összegeket ruház be a városon belüli és a városok közötti vasúti hálózatának bővítésére és korszerűsítésére. Más feltörekvő országok – többek közt India, Oroszország, Brazília és Szaúd-Arábia – is nagy léptékű projekteket hajtanak végre vagy terveznek végrehajtani. Az Európán kívüli növekedés és az európai piacon belüli hanyatlás, valamint a világpiacon a kölcsönösség hiánya előbb-utóbb aláássa majd Európa vezető pozícióját.

2.4

A városi tömegközlekedési piac nagy növekedési potenciált rejt magában. Jelenleg világszerte 300 olyan, egymillió lakosnál népesebb nagyvárosi agglomeráció van, amelynek nincs kötöttpályás városi közlekedési rendszere (metró- vagy villamoshálózata).

2.5

Szupergyors és hagyományos vasúti projektek vannak előkészületben Kínában, az Amerikai Egyesült Államokban és a világ más részein. Ahhoz azonban, hogy az európai iparág versenyképes lehessen, egyenlő esélyekre és kölcsönös piaci hozzáférésre van szükség.

2.6

A korszerű létesítményekkel és berendezésekkel felszerelt, hatékony vasúti infrastruktúra alapvető fontosságú ahhoz, hogy a fogyasztói magatartásban, a környezeti követelményekben és a munkaerő-piaci mobilitásban bekövetkező változások sikerre vezessenek. Ennek előfeltétele egy jól működő területrendezési rendszer, amely megfelelő módon bevonja a polgárokat a tervezés és a döntéshozatal folyamatába. Mivel a rendszerek igen összetettek, és jelentős beruházásokat igényelnek, a piacra kerülés ideje akár több évtized is lehet. A ma meghozott döntések a 2050. év közlekedését határozzák meg.

2.7

Az Ázsiából érkező konkurencia már megvetette a lábát Európában, az Unión kívüli piacokat pedig továbbra is szabályozási és jogi korlátok védik. Ezeknek a korlátoknak az elkerülésére az európai gyártók technológiaátadás útján piaci részesedést „vásárolnak”, ezáltal ipari bázist hoznak létre a fogadó országban, ez pedig előbb-utóbb aláássa majd az európai foglalkoztatási bázist.

2.8

Ennek az Unión kívüli konkurenciának az egyre fokozódó erejét valószínűleg öt–tíz év múlva lehet majd a legjobban megérezni, például akkor, amikor a kínai piac maga is elég érett lesz. Mindez közvetlenül kihat majd a foglalkoztatási kilátásokra Európa vasúti ágazatában.

2.9

A 2007–2013-as időszakra vonatkozó TEN-T-programok révén Európában 4,3 milliárd euró vált hozzáférhetővé a vasúti közlekedés számára. Az Európai Kohéziós Alapból származó további finanszírozást nagyrészt közutakra fordítják, és nem használják fel teljes mértékben. A társfinanszírozási követelmények láthatóan gátló tényezőt jelentenek. Az új tagállamokban lévő állapotokra külön figyelmet kellene fordítani. Vasúti rendszereik lefedettség, kapacitás és technikai állapot tekintetében az EU-ban a legfejletlenebbek, és a számukra elkülönített finanszírozás is viszonylag alacsony. A viszonylag kevés tervbe vett projekt legtöbbje még mindig csak tanulmányozási vagy kísérleti szakaszban jár.

2.10

A közúti közlekedésre fordított nemzeti és európai finanszírozás, a gépjárműágazatot támogató juttatások és intézkedések, valamint a légi közlekedés adókedvezményei ellentétben állnak azzal a bánásmóddal, amelyben a vasúti ágazat részesül. Az, hogy a vasútnak az energiafogyasztás és a viteldíjból származó bevételek után kell adóznia, világosan mutatja, hogy többféle szempontból is az utolsó helyre sorolták. Hiába fenntartható társadalmi és környezetvédelmi szempontból, a vasútnak a többi közlekedési móddal szembeni versenyképességét az igazságtalan adózás hátrányosan befolyásolja.

2.11

Több európai országban a dereguláció folytán megjelentek a hosszú, „moduláris rendszerű” járművek (dízelkamionok, amelyeket gyakran a félrevezető „ökokombi” névvel is illetnek), és a távolsági buszközlekedés is egyre jobban teret nyer, ami csak tovább rontja a vasúti közlekedés versenyképességét.

2.12

Egyértelmű, hogy az európai gyártású vasúti kocsik és infrastruktúra iránti igényt ez a különböző közlekedési módok közötti tisztességtelen verseny és a globális kereskedelmi korlátok hátrányosan befolyásolják.

2.13

Az európai vasútiberendezés-gyártó ágazat versenyképes iparág, és jelentős létszámú munkaerőt foglalkoztat. Nincsenek ugyan megbízható statisztikák, de a vonat- és az ahhoz tartozó infrastruktúragyártás legalább 113 000 főt foglalkoztat közvetlenül. Az ágazat teljes foglalkoztatotti létszámát Európában 300 000 főre becsülik. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy átvilágítsák az ágazatot, és hogy versenyképességi felmérést végezzenek a vasútiberendezés-gyártás területén, hogy nagyobb betekintést lehessen nyerni ebbe az iparágba.

2.14

Több ország is tervezi infrastruktúrájának felújítását, naprakésszé tételét, új (elővárosi és regionális) vonatok kifejlesztését, metróhálózatai és járműparkja korszerűsítését és bővítését, de a pénzügyi válság számos ilyen tervet veszélybe sodort és visszavetette a beruházások tervezett mértékét. A projektek kényszerű elhalasztása és karcsúsítása a jelenlegi realitás.

2.15

Felújítás vagy új technológiákba történő beruházás helyett a hagyományos hálózatok számos üzemeltetője inkább a régi járműpark rendbehozatala mellett dönt. Lassul a villamosítási tervek megvalósulása (a 230 000 km-nyi európai vasútvonal 48 %-a nem villamosított), és lelassulnak vagy akár teljesen leállnak a technológiai és környezetvédelmi fejlesztések is.

2.16

A világ más részeinek növekvő vasútpiaca fel fogja gyorsítani a globalizációs folyamatokat, és kihatással lehet a technológiai alapra és a hosszú távú foglalkoztatásra Európában. A vasúti berendezések legnagyobb piacaként Ázsia már most is lehagyta Nyugat-Európát, pedig ezt a fejleményt csak 2015-16-ra várták. Kína csak 2009-ben mintegy 60 milliárd eurót költött vasúthálózatának bővítésére és fejlesztésére, (1) és további 300 milliárd eurónyi beruházást tervez a következő évtizedben. A transzamerikai utasszállító hálózat terve 50 milliárd eurónyi közpénzzel számol 2050-ig.

2.17

Az Európai Bizottság nagyon aktív volt, és közzétette a 2007-es zöld könyvet a városi mobilitásról. (2) 2008-ban az Európai Bizottság egy kézikönyvben adott tájékoztatást a közlekedési ágazat becsült külső költségeiről. (3) 2009-ben a TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat – Egy megfelelőbb módon integrált és a közös közlekedéspolitikát szolgáló transzeurópai közlekedési hálózat felé című zöld könyv, (4) illetve A városi mobilitás cselekvési terve  (5) olyan új eszközöket javasolt, mint tanulmányok, adatbázisok és információs anyagok. 2011-ben pedig az Európai Bizottság közzétette az Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához című fehér könyvet, (6) amely több mint 3 billió euróra becsüli a következő 20 évben szükséges infrastrukturális beruházások költségét, kulcsszerepet szánva a vasútnak. Az EGSZB úgy véli, hogy a vasút a legkisebb kibocsátással járó szállítási mód, így üdvözli a fehér könyvben vázolt nagyon ambiciózus elképzeléseket, és érdeklődéssel várja az ennek megvalósítására szolgáló intézkedéseket.

3.   Általános megjegyzések

3.1

A pénzügyi válságból eredő késlekedések megnövelték az európai vasútrendszerekre nehezedő nyomást. Sok európai ország, de különösen a pénzügyi és gazdasági válság által leginkább sújtottak, nem képesek vasúthálózatuk felújítására. Az olyan ambiciózus megaprojekteknek, mint amilyen a „Rail Baltica”, számos politikai és költségvetési akadályt le kell küzdeniük, és a jelenlegi helyzetben veszélybe kerülhetnek.

3.2

A válságnak a nemzeti költségvetésekre gyakorolt hatása nyomán elhalasztották a hagyományos rendszerekbe történő beruházásokat. Ugyanakkor a hagyományos rendszerek az átlagos rövid távú ingázók alapvető közlekedési eszközeinek tekinthetők. Mivel ezek a rendszerek már ki vannak építve, környezeti hatásuk minimális a nagysebességű vasúti hálózatokhoz képest. Tekintetbe véve szállítási kapacitásukat és a forgalom sűrűségét, a gépkocsi-közlekedés alternatívájaként ezek a hagyományos rendszerek is jobban csökkenthetik a környezetszennyezést és a torlódásokat.

3.3

A közepes távolságokon működő nagysebességű hálózatok gyorsan fejlődtek ugyan az elmúlt évtizedekben, de a következő nagy kihívás ezek bővítése és más hálózatokkal történő összekapcsolása lesz.

3.4

Mivel a fő hangsúly a nagysebességű hálózatok fejlesztésén volt, a szükségesnél kevesebb beruházásra került sor a hagyományos vasútvonalakon. Ennek eredménye az elöregedett járműpark, az elavult infrastruktúra (jelzőberendezések, energiahatékonyság, kapacitás és biztonsági szabványok szempontjából). Ha továbbra is ilyen aránytalanul osztják el a költségvetést a nagysebességű fejlesztések javára, akkor ez a tendencia érvényesül a jövőben is.

3.5

A hagyományos rendszerek több mint 150 éve fejlődtek regionálisból országos rendszerekké. A rendszer jellemzői (nyomtáv, feszültség, a pálya ívétől való megengedett eltérés, maximális sebesség, jelzőberendezések, biztonság) országonként, sőt néha még akár regionálisan is eltérőek. A hagyományos európai hálózat tulajdonképpen különböző rendszerek keveréke. Több megközelítést is alkalmaztak ezeknek az eltéréseknek a felszámolására: szabványosítás (például az európai biztonsági szabvány), hibrid gördülőállomány (biztonsági rendszerek, feszültség és állítható nyomtáv) és műszaki előírások az infrastrukturális korlátozások kompenzálására (billenő és emeletes vagonok stb.).

3.6

A rendszer heterogén, és ilyenek az ennek hátterében levő politikai döntések is. Bármilyen tervezésben számos helyi, regionális és nemzeti hatóság érintett a közlekedés, a területrendezés, a demográfia, illetve a gazdasági és környezeti fejlesztés terén. A projekteket közprojektekként vagy köz- és magánprojektekként bonyolítják le, és egyre nagyobb mértékű a magán szerepvállalás a működtetésben. Le kell vonni a tapasztalatokat mind a sikeres, mind pedig a megbukott projektekből.

3.7

A politikai döntések oda vezetnek, hogy elkülönülnek egymástól a hálózat nagy jövedelmezőségű részei és a kevésbé jövedelmező, veszteséges részek. Az eredmény az, hogy a hálózatok peremén megszűnnek a szolgáltatások.

3.8

A magas költségek és kockázatok miatt a helyi közlekedésben lelassul, sőt az is előfordulhat, hogy le is áll a metróhálózatok továbbfejlesztése. Számos városban a metró alternatívájának tartják a megszüntetett elővárosi vasútvonalak átalakítását gyorsvillamosvonalakká, illetve a villamosvonalak (újbóli) megnyitását. A nemzeti megszorító csomagok által kiváltott dominóhatás miatt ezeket a terveket is elhalasztják, vagy azok lekerülnek a napirendről.

3.9

A villamosgyártásban az iparág alacsonypadlózatot, energiahatékony árammegszakító technológiát, energia-újrahasznosítást és felsővezeték nélküli áramellátást (primove és APS rendszerek) fejlesztett ki, növelte az akadálymentességet, csökkentette a szén-dioxid-kibocsátást, és orvosolta az esztétikai és gyakorlati kifogásokat. Ugyanakkor sok városi üzemeltető még mindig az 1930-as PCC-rendszer (7) későbbi verzióit használja.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Míg korábban Európa volt a vezető földrész a vasútfejlesztésben, „a vezetés dialektikája”, amelyet a közkiadások csökkenése tovább fokoz, az utolsó helyre fogja Európát visszaszorítani.

4.2

A mobilitás igénye torlódásokkal, környezetszennyezéssel és hosszabb menetidővel jár. Az olyan intézkedések, mint a dugódíj bevezetése, talán csökkentik a gépkocsihasználatot, de akkor versenyképes, megbízható, környezetbarát és kényelmes alternatívának kell rendelkezésre állnia. A dugódíj bevezetése sikerrel járt Stockholmban és Londonban, mivel ezekben a városokban kiterjedt a metróhálózat, amely az ottani teljes tömegközlekedés gerincét alkotja. A városközpontba irányuló ingázó forgalom csökkenthető a dugódíjjal, ha van hatékony „háztól házig” alternatíva.

4.3

A meglévő hagyományos vasútvonalak sűrű forgalmú szakaszai elérték már kapacitásuk határait. Számos útvonalon a járatsűrűség már a biztonságos üzemeltetés határát súrolja, a vonatok hossza kimeríti a pályaudvari peronok adta lehetőségeket, az utasok létszáma pedig elérte a megengedett határértéket. Nagyobb kapacitásokhoz jelentős beruházásokra van szükség.

4.4

A különböző közlekedési módok összehangolása még mindig nem optimális. Bár a vonat elviszi az utasokat a város szívébe, az ingázóknak további megbízható átszállási lehetőségekre van szükségük ahhoz, hogy onnan eljuthassanak végső úti céljukhoz, a gyakran a város peremén levő iparterületekre, üzleti negyedekbe. A „háztól házig” történő közlekedés átlagos menetidejének csökkentéséhez tovább lehetne bővíteni, fejleszteni és megfelelőbben összehangolni egymással a metró-, a saját pályás gyorsvillamos- és a városi villamoshálózatot. Ehhez is komoly beruházások kellenek.

4.5

A nagysebességű hálózatok fejlesztése ugyan gyors ütemben zajlott, a legtöbb hálózat azonban nincs összekapcsolva másikkal. Az észak-keleti folyosó, a keleti irányú összeköttetések, valamint a földközi-tengeri térségen belüli, illetve az oda irányuló nemzetközi vasúti összeköttetések még mindig nem versenyképesek a légi közlekedéshez képest. Komoly beruházásokra van szükség, hogy a nagysebességű vasút több útvonalon versenyképes lehessen.

4.6

Az Európai Bizottság ugyan ambiciózus elképzeléseket ismertetett a fehér könyvben, (8) tisztázásra szorul azonban a transzeurópai vasúti hálózat finanszírozásának stratégiai elképzelése. Hogy néz ki az egyes európai országok, illetve általában az Európai Unió iparpolitikája, és hogyan illeszkedik ehhez a vasúti berendezések gyártása? Mennyire reálisak a tervek a gazdasági és pénzügyi válság tükrében? Más költségvetésekhez képest mekkora a vasúti közlekedésre szánt költségvetés (közút–vasút viszonylatában)? Mennyiben érinti a globális kereskedelempolitika az európai ipar alapjait, és mit tehetünk ezzel kapcsolatban? A pályázati eljárások valóban egyenlő versenyfeltételeket teremtenek az európai ipar számára, vagy pedig ez olyan külső szereplőknek nyújt lehetőségeket, akiknek a hazai piaca kereskedelmi korlátokkal védett?

4.7

Ha nem sikerül megállítani a hanyatlást, akkor a kedvezőtlen hosszú távú kilátások miatt az ágazat elveszti vonzerejét a fiatal mérnökök és más, az infrastruktúra terén dolgozó szakképzett munkaerő számára, és nem lesz versenyképes a munkaerőpiacon.

4.8

A hosszas fejlesztések és gyártási idő miatt az elmaradó megrendelések leépítésekhez, illetve a termékpaletta és a verseny szűküléséhez vezetnek majd.

4.9

A túlélés érdekében a vállalatoknak csökkenteniük kell majd telephelyeik számát, szociális juttatásaikat, és külső partnereik rugalmasságára lesznek utalva, ami hosszú távon aláássa a kompetenciabázist, tovább csökkentve az ágazat vonzerejét a szakképzett munkaerő számára.

4.10

Átfogó iparpolitika és megfelelő finanszírozás nélkül tovább folytatódik majd az ágazat szétaprózódása, az európai piac pedig el fogja veszíteni vezető pozícióját. Csak egy növekvő hazai piac révén tudja majd az iparág fenntartani a jelenlegi foglalkoztatottsági szintet Európában.

4.11

Általában véve arra kell ösztönözni a tagállamokat és valamennyi adminisztrációs szintjüket, különösen most, a költségvetési megszorítások idején, hogy ne áldozzák fel a közlekedési infrastruktúra valamennyi típusa esetében szükséges beruházásokat, amelyek alapvető fontosságúak egy hosszú távú, több új munkahelyet is eredményező európai fejlesztési stratégiához.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Boston Consulting 2010:3.

(2)  COM(2007) 551 végleges.

(3)  http://ec.europa.eu/transport/sustainable/doc/2008_costs_handbook.pdf

(4)  COM(2009) 44 végleges.

(5)  COM(2009) 490 végleges.

(6)  COM(2011) 144 végleges.

(7)  A PCC (Presidents’ Conference Committee) elsőként az gyártották az 1930-as években. A dizájn sikeresnek bizonyult hazájában, majd a követően a licencet eladták a világ más részeire is.

(8)  Lásd a 6. lábjegyzetet.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/29


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EU kohéziójának és az EU szociálpolitikai koordinációjának erősítése az EUMSZ 9. cikkében foglalt új horizontális szociális záradék révén (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/06

Előadó: Christoph LECHNER

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az EU kohéziójának és az EU szociálpolitikai koordinációjának erősítése az EUMSZ 9. cikkében foglalt új horizontális szociális záradék révén.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. szeptember 28-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (a 2011. október 26-i ülésnapon) 113 szavazattal 1 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Unió működéséről szóló szerződés egyik alapvetően fontos újítása a horizontális szociális záradék (az EUMSZ 9. cikke), amely kimondja, hogy „politikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.” Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság – amely a Lisszaboni Szerződés elfogadásával minden eddiginél komolyabb felszólítást kapott arra, hogy hozzájáruljon az EU szociális dimenziójához – úgy véli, hogy a szóban forgó záradék csak akkor jelent fontos előrelépést egy szociálisan érzékenyebb EU irányába, ha helyesen alkalmazzák. Ezért támogatja annak a független szakvéleménynek a következtetéseit és ajánlásait, amelynek elkészítésére az EU belga elnöksége 2010 második felében adott megbízást. (1)

1.2   Az EGSZB kiemeli, hogy a horizontális szociális záradék végrehajtása az elsődleges jog alkalmazását jelenti, amire a Lisszaboni Szerződés aláírásával és ratifikálásával valamennyi tagállam kötelezettséget vállalt. A záradékra az alkalmazását és módszereit tekintve nem vonatkozhat korlátozás, éppen ellenkezőleg: az EU minden releváns szakpolitikájában és intézkedésében, köztük a gazdasági intézkedésekben is mind az uniós intézményeknek, mind az egyes tagállamoknak alkalmazniuk kell.

1.3   Az Európai Bizottságnak, amelyre a Lisszaboni Szerződés azt a feladatot ruházta, hogy előmozdítsa „az Unió általános érdekeit” (EUSZ 17. cikk), felügyelnie kell a záradék kielégítő betartását, és gondoskodnia kell arról, hogy a záradékot minden érintett dokumentumban és a bírósági iratokban is megemlítsék és széles körűen figyelembe vegyék, illetve hogy az elősegítse, hogy az EU és a tagállamok megvalósítsák a Szerződés új céljait.

1.4   Az Európai Bizottságnak – általános hatásvizsgálati rendszerének keretében – tovább kell bővítenie a társadalmi hatások értékelésére irányuló eljárások szerepét. Ezt fontos eszközként kell számon tartani annak következetes biztosítására, hogy az EU közös szociális célkitűzései minden releváns uniós szakpolitikában helyet kapjanak.

1.5   A 2010. évi európai tanácsi megállapodásnak megfelelően a horizontális szociális záradékot az Európa 2020 stratégia keretében történő, uniós szintű új szociál- és gazdaságpolitikai irányítás átfogó területein és általános struktúrájában is alkalmazni kell. Érvényesülnie kell mind a három prioritásban (intelligens növekedés, fenntartható növekedés és inkluzív növekedés), az öt kiemelt uniós cél eléréséért tett lépések felügyeletében (amely célok még átültetendők nemzeti célkitűzésekbe és hatékonyan hozzá kell hogy járuljanak az EU céljaihoz), a hét kiemelt kezdeményezésben, a tíz integrált gazdaság- és foglalkoztatáspolitikai iránymutatásban, az „európai szemeszterben” és az új gazdaságpolitikai irányításban.

1.6   Ezért az EGSZB és szekciói – az EU szociális dimenziójának erősítésére való tekintettel – a véleményeikben és egyéb munkáikban megfelelően figyelembe fogják venni a jogilag kötelező érvényű horizontális szociális záradékot és a többi kötelező érvényű horizontális záradékot (EUMSZ 8–12. cikk).

1.7   Az Európai Bizottság vagy más uniós szervek számára kidolgozandó véleményeiben az EGSZB minden esetben megvizsgálja majd, hogy sor került-e a megfelelő társadalmi hatásvizsgálatokra, és adott esetben fel fogja kérni az illetékes uniós szerveket az esetleges hiányosságok orvoslására.

1.8   Egyre fontosabb szerep hárul a szociális védelemmel foglalkozó bizottságra, amikor az Európa 2020 stratégia határozott szociális dimenziójáról és általánosságban egy szociálisan érzékenyebb EU megvalósításáról van szó, mivel szociális téren e testület feladata az uniós szintű koordináció és együttműködés. Alapvetően fontos, hogy az Európa 2020 stratégia jövőbeli végrehajtásában és felügyeletében a bizottság az EU gazdaságpolitikai bizottságával és foglalkoztatáspolitikai bizottságával egyenrangú szerepet kapjon.

1.9   A nemzeti és szubnacionális szintű társadalmi hatásokat vizsgáló eljárás támogatása és megerősítése érdekében a szociális védelemmel foglalkozó bizottságnak kiemelten kellene kezelnie az erre a területre irányuló munkák elmélyítését, így biztosítva, hogy célirányosabban kezeljék a kiszolgáltatott helyzetbe kerülő csoportokat és a nemek közötti egyenlőség terén tapasztalható hiányosságokat. Emellett fontos, hogy a bizottság ösztönözze a hatásvizsgálat jobb megértését, felszólítsa a tagállamokat, hogy ezt az eszközt már a kezdetektől fogva építsék bele politikai döntéshozatali folyamataikba, valamint támogassa a hatékony alkalmazást szolgáló eszközökkel, módszerekkel és adatforrásokkal kapcsolatos tudnivalók összegyűjtését és terjesztését. Egyben nyomon kellene követnie, hogy a tagállamok miként alkalmazzák a társadalmi hatásvizsgálati eljárást a nemzeti reformprogramok kidolgozásakor, és rendszeresen jelentést kellene tennie.

1.10   A szociális védelemmel foglalkozó bizottság éves jelentés kidolgozása mellett döntött, amelyben értékeli a társadalmi befogadásra és a szegénység csökkentésére irányuló kiemelt uniós célkitűzés terén elért haladást, illetve nyomon követi a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó integrált iránymutatások társadalmi szempontjainak végrehajtását, a szociális helyzetet, valamint az uniós szintű koordináció és együttműködés jegyében hozott szociálpolitikai intézkedéseket. (2) Ezt a jelentést úgy lehetne továbbfejleszteni, hogy az Európa 2020 stratégia szociális dimenziója éves értékelésének lehessen tekinteni, amely beépülhet az Európai Bizottság éves növekedési jelentésébe és az EU politikai iránymutatásaiba, valamint a tagállamokhoz – azok nemzeti reformprogramjaival kapcsolatban – címzett esetleges szociális ajánlásokba. A szociális védelemmel foglalkozó bizottság egyetért azzal, hogy értékelését a közös uniós szociális célok elérése érdekében tett lépésekről szóló éves tagállami stratégiai jelentésekre, valamint az adott nemzeti politikai menetrendet figyelembe vevő aktualizált tervekre alapozva dolgozza ki.

1.11   Az EGSZB évente véleményt fogad majd el a horizontális szociális záradék alkalmazásáról – ennek a vélemény fontos és különálló részt szentel majd –, valamint a többi szociális jellegű horizontális záradéknak, az Alapjogi Chartának, illetve a Lisszaboni Szerződés, a másodlagos jog és a többi jogi és politikai intézkedés egyéb szociálpolitikai rendelkezéseinek az alkalmazásáról, amelyben a célok és normák betartásának, illetve elősegítésének szemszögéből megvizsgálja és értékeli, hogy ezek mennyiben járulnak hozzá az EU szociálpolitikai és alapjogi fejlődéséhez, és ajánlásokat is megfogalmaz azzal kapcsolatban, hogy a célokat és normákat miként lehet konkrét intézkedésekkel jobban elérni. Egy kapcsolódó konzultáción más nagy, szociális téren tevékenykedő, reprezentatív civil szervezetek is megismertethetik konkrét véleményeiket és beszámolóikat. Az uniós intézmények képviselői tájékoztatást és magyarázatot is kapnak az EGSZB szóban forgó éves véleményéről.

1.12   Fontos, hogy az EGSZB és a tagállamokban működő gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények a szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozó civil párbeszéd keretében, európai polgári kezdeményezések és polgári projektek támogatása révén betölthessék érdekképviseleti szerepüket a horizontális szociális záradék és a társadalmi hatásvizsgálat alkalmazását illetően. A nemzeti reformprogramok tartalmának és alakulásának megfigyelésében és az arról történő jelentéstételben is fontos szerep kell hogy háruljon az Európa 2020 stratégiával foglalkozó EGSZB-s irányítóbizottságra.

1.13   Intézményközi megállapodást kellene kötni az EGSZB és az Európai Bizottság között, amelynek értelmében az Európai Bizottság a javaslataival kapcsolatos minden hatásvizsgálatot eljuttatna az EGSZB-hez, hogy az EGSZB ezeket az információkat is figyelembe vehesse véleményeiben és jelentéseiben.

2.   Háttérinformációk egy szociálisan érzékenyebb EU kiépítéséhez

2.1   A Lisszaboni Szerződés és az Európa 2020 stratégia figyelemre méltó lehetőségeket kínál arra, hogy kiegyensúlyozottabbá tegyük a viszonyt a gazdasági, foglalkoztatási és szociális célok között úgy, hogy közben ezek kölcsönösen erősítsék egymást, és így közelebb kerüljünk egy szociálisan érzékenyebb EU-hoz. Ahogy az a már említett, az EU belga elnökségének felkérésére készített tanulmányból kiderül, öt lehetőség körvonalazódik. (3)

2.1.1   A Lisszaboni Szerződésben szereplő horizontális szociális záradék megteremtette a jogalapot az egyes szakpolitikai intézkedések társadalmi hatásainak figyelembevételére. Egyben olyan eszköz jött létre, amellyel minden releváns szakpolitikában (a szociálpolitikán és a szociális intézkedéseken túl is) átfogóan tekintetbe lehet venni a szociális célokat, illetve nyomon lehet követni az intézkedések hatásait, és jelentést lehet tenni róluk.

2.1.2   A Szerződés és az Európa 2020 stratégia (kiemelt uniós céljaival és kezdeményezéseivel) növelték a társadalmi érdekek potenciális láthatóságát és jelentőségét, ami különösen – de nem kizárólag – a társadalmi befogadásra és a szegénység csökkentésére igaz.

2.1.3   Az Európa 2020 stratégia segítségével jóval integráltabb és összehangoltabb módon lehet megközelíteni a gazdasági, társadalmi, foglalkoztatáspolitikai, sőt környezetvédelmi szempontok összeegyeztetését. Ezáltal biztosítható, hogy az említett területekre irányuló intézkedések valóban megerősítsék egymást.

2.1.4   Az új Szerződésből nagyobb lehetőségek adódnak a tagállami szociális védelmi rendszerek jobb fenntartására, megerősítésére és modernizálására, valamint az általános érdekű szolgáltatások, mindenekelőtt a szociális szolgáltatások jobb védelmére, ami elősegítheti az egyensúly helyreállását az uniós szint és a tagállami szintek között.

2.1.5   A Szerződés a szociális kérdések eddiginél szélesebb körében – így például a (tovább)képzés magas színvonalát, az emberi egészség védelmét és az egyenlőtlenségek csökkentését illetően – legitimálja az uniós intézkedéseket. Ez a szociálpolitikai intézkedések széles és rendezetlen spektrumának jobb és az eddiginél tágabban értelmezett összehangolásához vezethet.

2.2   José Manuel Barroso, az Európai Bizottság elnöke utalt arra, hogy „az Európa 2020 stratégia a társadalmi befogadásra irányuló cél kitűzésével a szegénységnek és kirekesztésnek három vetületét emelte ki. Alapvetően fontos azonban az is, hogy a tagállamok és egészében az EU az Unió szociális kérdésekre irányuló koordinációját és együttműködését alátámasztó, közösen megállapított társadalmi mutatók teljes palettája alapján továbbra is nyomon kövessék a helyzetet.” (4)

2.3   A (Lisszaboni Szerződéssel bevezetett) „területi kohézió” új uniós céljával és a legutóbbi költségvetési reform arra irányuló tervezetével összhangban, hogy a kohéziós politikára szánt eszközöket az Európa 2020 stratégia valamennyi céljához használják fel, és a kohéziós politikát ennek megfelelően erősítsék, a következő (a 2013 utáni időszakra szóló) pénzügyi tervben végül arra kellene a legnagyobb súlyt helyezni, hogy az EU területpolitikai intézkedéseiben és programjaiban teljes mértékben vegyék figyelembe az uniós szociális célokat. Ehhez össze kellene kapcsolni az EU szociális célkitűzéseit és a kohéziós politikát, azaz a következő programtervezési időszakra szánt rendeletek keretében ki kell használni a területi kohézióra vonatkozó új cél lehetőségeit, a strukturális alapok keretében történő kifizetéseknél biztosítani kell a diszkriminációtilalom elveinek alkalmazását és a hozzáférhetőséget, a kohéziós politikát az EU szociális céljainak erősítését szolgáló strukturális és intézményi reformok támogatásaképpen „prevenciós ágként” (5) kell alkalmazni, illetve a területi megközelítést fontos elemként be kellene építeni az EU szociálpolitikai koordinációjába és együttműködésébe. Fel kell hívni a figyelmet arra, hogy az említett „területi szintű érvényesítésben” fontos szempont a helyi és regionális szereplők aktív közreműködése.

2.4   Fontos, hogy a társadalmi befogadásra irányuló – az Európa 2020 stratégiában is meghatározott – uniós célt ésszerű nemzeti (és lehetőség szerint szubnacionális) célkitűzésekké alakítsák. A nemzeti céloknak egyértelműen elő kell segíteniük a föléjük rendelt uniós cél elérését. A célkitűzéseknek konkrét tényekre kell támaszkodniuk. Megfelelően figyelembe kell venniük a szegénységhez és társadalmi kirekesztéshez vezető mechanizmusokat, és tekintettel kell lenniük a jobb társadalmi befogadást célzó általános politikai célokra. A valós politikai eredmények mérésére, illetve annak elkerülésére kell szolgálniuk, hogy a célkitűzések elérésekor elferdítsék, elfelejtsék vagy figyelmen kívül hagyják a politikai célokat. A tartós politikai és köztámogatás érdekében a célkitűzéseknek alapos, pontos és átlátható eljáráson kell alapulniuk. Figyelembe kell venni az érintett körök álláspontját is. Az uniós, nemzeti és szubnacionális célok irányában tett előrelépéseket pontosan nyomon kell követni, és megfelelő jelentéstételre van szükség.

3.   Háttérinformációk a horizontális szociális záradék alkalmazásához

3.1   A Lisszaboni Szerződés jelentős újításokat vezet be az EU szociális dimenziójának kialakításához. Az EUMSZ 9., a horizontális szociális záradékról szóló cikke kimondja, hogy „[p]olitikái és tevékenységei meghatározása és végrehajtása során az Unió figyelembe veszi a foglalkoztatás magas szintjének előmozdítására, a megfelelő szociális biztonság biztosítására, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint az oktatás, a képzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére vonatkozó követelményeket.”

3.2   Ez a horizontális szociális záradék összhangban áll a Szerződés többi horizontális záradékával, melyek a nők és férfiak közötti egyenlőségre, a megkülönböztetés elleni küzdelemre, a környezetvédelemre, a fogyasztóvédelemre, az állatvédelemre és a kkv-kra vonatkoznak (EUMSZ 8., 10., 11., 12., 13., illetve 153. cikk). Az EU és intézményei – köztük az EGSZB mint konzultatív szerv –, valamint a tagállamok kötelezve vannak arra, hogy a szóban forgó horizontális záradékokat minden releváns előterjesztés, szakpolitika és intézkedés tekintetében alkalmazzák. (6) Ugyanez érvényes minden érintett dokumentumra és bírósági iratra.

3.3   A horizontális szociális záradék célja, hogy az EU az EUMSZ 9. cikkében szereplő hat részcél figyelembevétele révén minden cselekvésében teljes mértékben tekintetbe vegye a szociális dimenziót, hogy hatáskörén belül (EUSZ 2. és 3. cikk, valamint EUMSZ 7. cikk) érvényre juttassa az EU alapvető értékeit és céljait.

3.4   A tagállami erőfeszítések alapvető célja „népeik élet- és munkakörülményeinek folyamatos javítása” (az EUMSZ preambulumának harmadik bekezdése). Az Unió és a tagállamok a következő célokat követik: „[…] a foglalkoztatás, az élet- és munkakörülmények javítása – lehetővé téve ezáltal a fejlődési folyamat fenntartása mellett ezek összehangolását” (EUMSZ 151. cikk).

3.5   Nem lenne jó, ha a döntéshozó szervek a horizontális szociális záradék érvényesítését korlátok közé szorítanák – akár az alkalmazási kör (például a szegénység és a kirekesztés elleni küzdelem), akár a módszer (nyitott koordinációs módszer a szociális védelem és a társadalmi befogadás terén, hatásvizsgálati eljárás) tekintetében –, vagy a szociális védelemmel foglalkozó bizottság tevékenységeire szűkítenék. Éppen ellenkezőleg: a záradékot széles értelemben véve minden uniós szakpolitikában – mindenekelőtt a gazdasági és külpolitikában is – alkalmazni kell. A horizontális szociális záradék jogalkotási szövegekhez kell hogy vezessen, amelyek biztosítják a Szerződés új céljainak megvalósítását mind az Európai Unió, mind pedig a tagállamok részéről.

3.6   Ahogy azt az Európai Unió 2010. évi tevékenységeiről szóló általános jelentés is kiemeli (121. o.), az EGSZB-nek a Lisszaboni Szerződés értelmében még inkább feladata, hogy hozzájáruljon az EU szociális dimenziójához.

3.7   Ezért az EGSZB-nek minden véleményében és egyéb munkájában megfelelően figyelembe kell vennie a jogilag kötelező érvényű horizontális szociális záradékot és a többi kötelező érvényű horizontális záradékot (EUMSZ 8–12. cikk), így erősítve az EU szociális dimenzióját. Ezzel az EGSZB támogatni fogja a horizontális szociális záradék aktív és preventív megközelítését is.

3.8   Az EGSZB már elfogadott egy átfogó véleményt a horizontális szociális záradékról és a nyitott koordinációs módszerről szociális téren, (7) valamint a szociális szolgáltatások össztársadalmi jelentőségéről. (8) Ezekben utalt arra, hogy ha a horizontális szociális záradékot ténylegesen és gyakorlatiasan megvalósítják az uniós politika megfogalmazásában és végrehajtásában, akkor ez lényegesen elősegítheti az EU erősebb kohézióját és a szociális kérdések jobb összehangolását.

3.9   A belga elnökség kezdeményezésére 2010 második felében több konferencián is egyértelműen kimutatták a horizontális szociális záradék és a társadalmi hatásvizsgálatok jelentőségét az EU szociális dimenziójának további fejlesztése szempontjából. (9) Az új, Lisszaboni Szerződés horizontális szociális záradéka megköveteli, hogy komolyabb figyelmet kapjon az Európai Unió politikáinak szociális dimenziója. Az európai politikák társadalmi következményeinek figyelembevételéhez strukturált párbeszédre van szükség az európai intézmények között, illetve az intézményeken belül. Ennek érdekében az Európai Bizottság, az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa, az Európai Tanács és az Európai Bíróság kötelezettséget vállalt az intézmények közötti és az intézményeken belüli párbeszédre. (10)

3.10   A szociálpolitikai koordináció és együttműködés javítását a horizontális szociális záradék és a hatásvizsgálati eljárás mellett a szociális kérdésekkel foglalkozó nyitott koordinációs módszer, az uniós kohéziós politika, valamint a szociális védelem és a társadalmi befogadás kérdéseire irányuló uniós célkitűzések is szolgálják. (11)

3.11   A horizontális szociális záradék alkalmazásához és végrehajtásához fontos eszközt jelent a hatásvizsgálati eljárás. Az Európai Bizottság ezt úgy támogatja, hogy a felelősségteljes kormányzásra, (12) valamint a szabályozás javítására és intelligensebbé tételére (13) irányuló kezdeményezések keretében külön iránymutatásokat dolgozott ki a hatásvizsgálati eljáráshoz.

3.11.1   Emellett az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament között intézményközi megállapodás van érvényben a hatásvizsgálat alkalmazásáról. (14)

3.11.2   Az Európai Bizottság is külön irányelvet dolgozott ki a társadalmi hatásoknak az Európai Bizottság és a hatásvizsgálati rendszer keretében történő értékeléséről. (15) 2011-re tizenegy hatásvizsgálatot vett tervbe a foglalkoztatás és szociális ügyek terén. (16)

3.11.3   A Számvevőszék átfogóan elemezte és kedvezően értékelte a 2005 és 2008 közötti hatásvizsgálatokat. (17)

3.11.4   A Régiók Bizottsága egyes hatásvizsgálatokat illetően már együttműködik az Európai Bizottsággal. (18)

3.11.5   A Tanács arra szólította fel az Európai Bizottságot, hogy alkalmazza az EUMSZ 9. cikkét és a társadalmi hatásvizsgálati rendszert, (19) az egységes piaci intézkedéscsomagban pedig a 29. javaslat rendelkezik a társadalmi hatásvizsgálat alkalmazásáról.

3.11.6   Az Európai Unió Alapjogi Chartáját 2005 óta általánosan figyelembe veszik az Európai Bizottság jogalkotási javaslataiban, és ehhez az Európai Bizottság 2010-ben végrehajtási stratégiát terjesztett elő, (20) amelyről az EGSZB már kidolgozott egy megfelelő véleményt. (21)

3.11.7   Az EGSZB már korábban is kedvező véleményeket fogalmazott meg a hatásvizsgálatok bevezetéséről, kidolgozásáról és alkalmazásáról, valamint a fenntarthatósági vizsgálatokról és az EU kereskedelmi politikájáról. (22)

3.11.8   A hatásvizsgálat sok lehetőséget kínáló politikai eszköz, amelyet azonban nehéz átültetni a gyakorlatba. A lehetőségek minél jobb kihasználása érdekében és annak biztosítására, hogy a vizsgálatok ne csak már kidolgozott politikai javaslatok legitimálását szolgálják, változtatni kell a döntéshozatali kultúrán, és a felelős szereplőknek elegendő időre, illetve megfelelő ismeretekre, képességekre és támogatásra van szükségük. Elő kell segíteni az érintett csoportok bevonását. A hatásvizsgálatot költséghatékony módon és az adott célokhoz igazodva kell elvégezni.

4.   Általános megjegyzések

4.1   A horizontális szociális záradék (EUMSZ 9. cikk) a Lisszaboni Szerződés egyik legfontosabb újítása szociális téren. A záradék adta lehetőségeket teljes mértékben ki kell használni. A Szerződés világosan előírja, hogy a célokat az EU minden releváns szakpolitikájában, kezdeményezésében és intézkedésében figyelembe kell venni. A szóban forgó cikk révén a szociális EU kiépítése az Unió átfogó, minden szakpolitikát átható feladatává kell, hogy váljon. Ezért a horizontális szociális záradék alkalmazását az európai kutatási programokban is figyelembe kell venni.

4.2   A horizontális szociális záradék napjainkban annál is fontosabb és sürgetőbb, mivel a pénzügyi, gazdasági és költségvetési válságok hatásai miatt az EU szociális dimenziójának átfogó figyelembevétele mind az egész EU, mind pedig az egyes tagállamok számára egyre fontosabb. Egyensúlyba kell hozni egymással a belső piaci gazdasági integráció haladását és az EU szociális dimenziójának továbbfejlesztését. A szóban forgó új eszköz gyakorlati átültetése elősegíthetné, hogy csökkenjen az elégedetlenség és a számos tagállamban az uniós politikák „hozzáadott értékével” szemben egyre szélesedő szkepticizmus (különösen ami a gazdasági, foglalkoztatáspolitikai és társadalmi haladást illeti), a tagállamok pedig egyre nagyobb felelősséget vállalnának.

4.3   Az EGSZB az Európai Bizottság vagy más uniós szervek számára kidolgozandó véleményeiben minden esetben megvizsgálja majd, hogy sor került-e a megfelelő társadalmi hatásvizsgálatokra, és adott esetben fel fogja kérni az illetékes uniós szerveket az esetleges hiányosságok orvoslására.

4.4   A horizontális szociális záradék alkalmazásában fontos szerepet tölt be az Európai Parlament – többek között az Európai Bizottság és más uniós intézmények által végzett társadalmi hatásvizsgálatok értékelése révén. (23)

4.5   A tagállamoknak is minden releváns javaslatban, szakpolitikában és intézkedésben, valamint minden érintett dokumentumban és bírósági iratban kötelességük alkalmazni a horizontális szociális záradékot és a többi horizontális záradékot. Ehhez társadalmi hatásvizsgálatot kell végezniük.

4.6   A szervezett civil társadalom minden stádiumban és szinten történő, valódi részvétele nélkülözhetetlen a horizontális szociális záradék és a nyitott koordinációs módszer hatékony alkalmazásához szociális téren. (24) Az EGSZB mint konzultatív szerv tagjait a munkaadói és munkavállalói szervezetek képviselői, valamint a civil társadalom más képviselői adják mind a 27 tagállamból. Így egybefogja az EU legfontosabb érdekelt feleit, következésképpen az a rendeltetése, hogy a hatásvizsgálatok keretében jelentős mértékben hozzájáruljon e vizsgálatok ösztönzéséhez és optimalizálásához.

4.7   A tagállamok gazdasági és szociális tanácsaival (gszt) és hasonló intézményeivel, valamint a szociális partnerekkel, a különféle érdekképviseletekkel és más releváns, szociális kérdésekkel foglalkozó civil szervezetekkel való fokozott információcsere és együttműködés révén az EGSZB minden szinten (azaz uniós, nemzeti és regionális szinten) előmozdíthatja a szociálpolitikai célok, illetve a tagállami társadalmi és civil párbeszéd fejlesztését és elmélyítését. Ezt a munkát segítheti továbbá az EGSZB-n belül működő Európa 2020 irányítóbizottság, amely rendszeresen nyomon követi a nemzeti reformprogramok tartalmát és alakulását, és jelentést is tesz erről.

4.8   Az Európai Szociális Platformra (25) és tagjaira is – köztük több ágazatspecifikus társadalmi szervezetre (nőket, időseket, fogyatékkal élőket, társadalmi szempontból sérülékenyeket, hajléktalanokat stb. tömörítő szervezetekre) –, valamint a szociális kérdésekkel foglalkozó egyéb reprezentatív európai és nemzeti civil szervezetekre fontos szerep hárul abban, hogy uniós, nemzeti és szubnacionális szinten megköveteljék a horizontális szociális záradék kielégítő alkalmazását.

4.9   Az Európa 2020 stratégia „A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platform” elnevezésű kiemelt kezdeményezése (26), csakúgy mint az EGSZB ezzel – és az Európa 2020 stratégia más kiemelt kezdeményezéseivel – kapcsolatos munkája (27) hozzá kell, hogy járuljon a horizontális szociális záradék kiegyensúlyozott alkalmazásához európai, nemzeti és szubnacionális szinten.

5.   Részletes megjegyzések

5.1   A Lisszaboni Szerződés szociálpolitikai rendelkezései (különösen az EUMSZ 145–166, valamint 168. cikke) és az EU Alapjogi Chartája (különösen a „Szolidaritás” című, IV. fejezet) konkrét formába önti a horizontális szociális záradékot, és teljes mértékben figyelembe veendő.

5.2   Az EGSZB évente véleményt fogad majd el a horizontális szociális záradéknak és a többi szociális jellegű horizontális záradéknak (EUMSZ 8., 9. és 10. cikk), az Alapjogi Chartának (különös tekintettel az alapvető szociális jogokra), illetve a Lisszaboni Szerződés (különösen az EUMSZ 145–166. és 168. cikke), a másodlagos jog és a többi jogi és politikai intézkedés egyéb szociálpolitikai rendelkezéseinek az alkalmazásáról, amelyben a szociális célok és normák betartását, illetve elősegítését veszi szemügyre. Ennek során megvizsgálja és értékeli, hogy ezek mennyiben járulnak hozzá az EU szociálpolitikai és alapjogi fejlődéséhez. A vélemény adott esetben ajánlásokat is tartalmaz azzal kapcsolatban, hogy a szociális célokat és normákat miként lehet konkrét intézkedésekkel jobban elérni akár európai, akár tagállami szinten. Figyelembe veszi egyben a szociális védelemmel foglalkozó bizottság éves jelentését az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójáról. (28)

5.2.1   Az adott vélemény elkészítése előtt az EGSZB által tartandó meghallgatáson a szociális partnerek és az egyéb tevékenységek képviselői mellett a civil társadalom szociális kérdésekkel foglalkozó más, nagyobb, reprezentatív szervezetei is lehetőséget kapnak, hogy ismertessék konkrét véleményeiket és beszámolóikat.

5.2.2   Az EGSZB-nek erről az éves véleményéről az uniós intézmények, különösen az Európai Tanács, a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Bizottság, az Európai Bíróság és az Európai Központi Bank képviselői tájékoztatást és részletesebb magyarázatot kapnak majd.

5.3   Fontos, hogy az EGSZB és a tagállamokban működő gazdasági és szociális tanácsok és hasonló intézmények a szociálpolitikai kérdésekkel foglalkozó civil párbeszéd keretében, európai polgári kezdeményezések és polgári projektek támogatása révén betölthessék érdekképviseleti szerepüket a horizontális szociális záradék és a társadalmi hatásvizsgálat alkalmazását illetően.

5.4   Megállapodást kellene kötni az EGSZB és az Európai Bizottság között, amelynek értelmében az Európai Bizottság a javaslataival kapcsolatos minden hatásvizsgálatot eljuttatna az EGSZB-hez, hogy ez utóbbi ezeket az információkat is figyelembe vehesse véleményeiben és jelentéseiben.

5.5   Az EGSZB és szekciói – az EU szociális dimenziójának erősítésére való tekintettel – megfelelően figyelembe fogják venni a jogilag kötelező érvényű horizontális szociális záradékot és a Szerződés többi kötelező érvényű szociális jellegű horizontális záradékát (EUSZ 8–12. cikk) mind véleményeikben, mind pedig egyéb munkáikban (pl. a szabadkereskedelmi megállapodások szociális záradékai, (29) a belső piac szociális dimenziója, fenntarthatósági vizsgálatok és uniós kereskedelmi politika. (30)

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  „Europe 2020 Towards a More social EU?” [Európa 2020 – úton egy szociálisabb EU felé?], Eric Marlier, David Natali (szerk.) és Rudi Van Dam, P.I.E. Peter Lang S.A., Brüsszel, 2010.

(2)  A szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleménye az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójáról, SPC/2010/10/7 final.

(3)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(4)  Előszó az „Income and living conditions in Europe” [Jövedelmi és életkörülmények Európában] című kiadványhoz, Atkinson és Marlier, Az Európai Unió Kiadóhivatala (OPOCE), Luxemburg, 2010.

(5)  „A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei”, Európai Bizottság (2010), COM(2010) 367 végleges.

(6)  Schorkopf, Frank: Art. 9 AEUV [EUMSZ 9. cikk], in: „Das Recht der Europäischen Union, Kommentar” [Az Európai Unió joga, kommentár], Nettesheim, Martin (szerk.) 2010.

(7)  Az EGSZB feltáró véleménye: „A nyitott koordinációs módszer és a szociális záradék az Európa 2020 stratégia kontextusában”, HL C 44., 2011.2.11., 23–27. o.

(8)  Az EGSZB feltáró véleménye: „A szociális juttatások fejlődése”, HL C 44., 2011.2.11., 28. o.

(9)  Különösen igaz ez az „Uniós összehangolás szociális téren az Európa 2020 stratégia fényében: Visszatekintés és a jövő útjai” című, 2010. szeptember 14–15-én a belgiumi La Hulpe-ben tartott konferenciára.

(10)  „The horizontal social clause and social mainstreaming in the EU” [A horizontális szociális záradék és a főbb szociális szempontok az EU-ban], 3. fórum az általános érdekű szociális szolgáltatásokról, 2010. október 26–27.

(11)  A szociális védelemmel foglalkozó bizottság Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács által támogatott, 2011. júniusi véleménye.

(12)  Az EGSZB véleménye: „A megújult lisszaboni stratégiával kapcsolatos hatékony irányítás”, HL C 175., 2009.7.28., 13. o.

(13)  Az EGSZB véleménye: „Intelligens szabályozás”, előadó: Jorge PEGADO LIZ, HL C 248., 2011.8.25., 87. o.

(14)  Inter-Institutional Common Approach to Impact Assessment [A hatásvizsgálat intézményközi közös megközelítése], 14901/05 JUR.

(15)  Guidance for assessing Social Impacts within the Commission Impact Assessment system [Iránymutatások a társadalmi hatások vizsgálatához az Európai Bizottság hatásvizsgálati rendszerének keretében], 2009

(16)  http://ec.europa.eu/governnce/impact/planned_ia/roadmaps_2011_en.htm#empl, 2011. március 20.

(17)  3//2010. sz. különjelentés: „Hatásvizsgálatok az uniós intézményekben: segítik-e a döntéshozatalt?” (http://ec.europa.eu/governance/impact/docs/coa_report_3_2010_hu.pdf).

(18)  http://ec.europa.eu/governance/impact/ia_in_other/ia_in_other_en.htm, 2011. március 20.

(19)  A Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Tanács 2010. december 6-i sajtóközleménye (http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/lsa/118244.pdf).

(20)  Európai bizottsági közlemény: COM(2010) 573 végleges.

(21)  Az EGSZB véleménye: „Az Európai Bizottság közleménye az Európai Unió Alapjogi Chartájának hatékony végrehajtására irányuló stratégiáról”, előadó: Gabriele BISCHOFF, társelőadó: Cristian PÎRVULESCU, (HL C 376., 2011.12.22., 74. o.).

(22)  Az EGSZB véleményei: „A szociális partnerek és egyéb civil szereplők szempontjából tiszteletben tartandó minőségi szabványok a társadalmi hatástanulmányok tartalma, eljárásai és módszerei vonatkozásában”, HL C 175., 2007.7.27., 21. o.; „Konzultáció az Európai Bizottság hatásvizsgálatra vonatkozó iránymutatásainak tervezete kapcsán”, HL C 100., 2009.4.30., 28. o.; lásd még a 30. lábjegyzetet.

(23)  Az Európai Parlament 2011. június 8-i határozata (2011/2016 (IND)).

(24)  Lásd a 8. lábjegyzetet.

(25)  A szociális ágazatban működő európai nem kormányzati szervezetek platformja (szociális platform) a nem kormányzati szervezetek olyan, reprezentatív európai szövetségeiből és hálózataiból áll össze, amelyek szociális téren aktívak. http://www.socialplatform.org/.

(26)  A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni európai platform, http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=961&langId=hu.

(27)  Az EGSZB véleménye: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A szegénység és társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai platformja – A szociális és területi kohézió európai keretrendszere”, előadó: Maureen O'Neill, http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.soc-opinions.14953.

(28)  A szociális védelemmel foglalkozó bizottság véleménye az Európa 2020 stratégia szociális dimenziójáról, SPC/2010/10/7 final.

(29)  „Sozialnormen in Nachhaltigkeitskapiteln bilateraler Freihandelsabkommen” [Szociális normák a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodások fenntarthatóságról szóló fejezeteiben], Lukas, Steinkellner, Ludwig Boltzmann Institut für Menschenrechte, Bécs, 2010.

(30)  EGSZB-vélemény: „A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok és az Európai Unió kereskedelempolitikája”, előadó: Evelyne Pichenot,(HL C 218., 2011.7.23., 14. o.) http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.rex-opinions.18107; http://eur-lex.europa.eu/JOHtml.do?year=2011&serie=C&textfield2=218&Submit=Rechercher&ihmlang=hu.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/35


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A hajléktalanság problémája (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/07

Előadó: Eugen LUCAN

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A hajléktalanság problémája.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. szeptember 28-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) 98 szavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB a következő ajánlásokat fogalmazza meg:

1.1.1

Az Európai Uniónak több forrást kellene áldoznia a strukturális alapokból (nevezetesen: ESZA + ERFA) a hajléktalanság jelensége (homelessness) megoldási lehetőségeinek a kutatására, különösen az állandó lakóhelyek építését illetően.

1.1.2

A hajléktalanság elleni küzdelemre irányuló európai uniós és tagállami politikáknak az emberi jogok teljes tiszteletben tartásának elvén – többek között a hozzáférhető és megfelelő lakáshoz való jogon – kellene alapulniuk. Az EGSZB úgy látja, hogy a hajléktalanság jelensége nem önmagától jött létre, hanem politikai és gazdasági döntések eredményeképpen. Az Európa 2020 stratégia inkluzív növekedési irányvonalának részeként meg kellene vizsgálni a javak újraelosztásának lehetőségét, magára az Unión végigsöprő válságra való tekintettel minél hamarabb.

1.1.3

A szociális lakhatás ambiciózus politikájának figyelembevételéhez megvan az európai jogi eszköztár (szerződések, charták, nemzetközi szövegek). Emellett az Unió koordinálhatná a felülvizsgált Európai Szociális Charta tagállamok általi ratifikálását ösztönző intézkedéseket. (1) Az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Unió Alapjogi Ügynökségének éves jelentésben kellene értékelniük, hogyan alkalmazzák a tagállamok az Alapjogi Charta 34. cikkét a lakástámogatásra való jogot illetően.

1.1.4

Az Eurostatnak szorgalmaznia kellene a közös meghatározások, indexek és mutatók alkalmazását a jelenség összetettségének és sajátos jellegének európai szinten való megértése, valamint a statisztikák harmonizálása érdekében. Az EGSZB a FEANTSA által indított ETHOS tipológia elfogadását ajánlja a hajléktalanság jelenségének európai szintű meghatározásaként.

1.1.5

Az Európai Bizottságnak ambiciózus stratégiát kellene kidolgoznia a hajléktalanság jelensége (homelessness) elleni küzdelem jegyében, és segítenie kellene a tagállamokat abban, hogy olyan hatékony nemzeti stratégiákat vezessenek be, amelyek megfelelnek a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló 2010. évi együttes jelentésben javasolt iránymutatásoknak, és figyelembe veszik a hajléktalanságról szóló Európai Konszenzus Konferencia zsűrijének ajánlásait. Egy átfogó lakhatási politika Európában azon nagy munkák közé tartozna, amelyek munkahelyeket és jólétet teremtenek, ez a kettő pedig továbbra is az európai szerződések célkitűzései között szerepel.

1.1.6

Figyelembe véve, hogy az Európa 2020 stratégia célja az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés, az EGSZB azt javasolja az Uniónak, hogy időszakosan kövesse nyomon e stratégiát, és dolgozzon ki olyan politikákat, amelyek tekintettel vannak az ingatlanpiaci lakásárak és az európai polgárok fizetésüknek megfelelő lakásvásárlási vagy -bérlési lehetőségei közötti viszonyra.

1.1.7

Az Uniónak segíteni kellene a tagállamokat abban, hogy integrációs politikájuk figyelembe vegye a következőket: az „utcán töltött élet” által okozott halálesetek csökkenése; az emberi méltóság; a hajléktalanság többrétegű okai; a jelenség megelőzése; a kedvezményezettek társadalmi felelősségvállalásának növelése és részvétele szociális vagy lakásbérleti szerződés révén; a lakhatásra és a szociális szolgáltatásokra vonatkozó európai költséghatékonysági szabályok; minden helységben állandó lakások és támogatott lakások, valamint megelőzési központok létrehozása; (2) az állandó lakáshoz gyors hozzáférést lehetővé tevő megközelítés.

1.1.8

Az Európai Bizottságnak létre kellene hoznia a hajléktalanság elleni küzdelem európai ügynökségét.

1.1.9

A tagállamoknak hatékony válságkezelési stratégiákat kellene felállítaniuk, amelyek a következőkre helyezik a hangsúlyt: optimális költséghatékonyság, konzultáció és a köz- és magánszféra közötti partnerségek előmozdítása, illetve az ingatlanállomány növelése, mivel a válság miatt az ingatlanárak jelentős mértékben csökkentek.

2.   Háttér és általános megjegyzések az Európai Unióban élő hajléktalanok problémáiról

2.1

A hajléktalanok a 2010-es európai év (3) kiemelt intézkedési területei közé tartoztak.

2.2

A hajléktalanok problémáját először a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló 2005. évi együttes jelentés említi elsődleges fontosságú témaként. Az Európai Bizottság 2007-ben tanulmányt jelentetett meg az európai uniós hajléktalanság értékeléséről. (4)

2.3

Alapvető fontosságúvá vált e probléma leküzdése, főképp, mivel az az Unió szociális védelemre és társadalmi befogadásra vonatkozó stratégiájának fontos része.

2.4

Az Európai Unió („a szociális területen alkalmazott nyitott koordinációs módszer” néven is ismert) szociális védelemre és társadalmi befogadásra vonatkozó uniós stratégiáján keresztül koordinálja és ösztönzi a nemzeti intézkedések elfogadását, és a szegénység és társadalmi kirekesztés elleni politikák fejlesztését; egy jelentéstételi mechanizmus, közös mutatók és végső politikai következtetések révén, amelyeket az Európai Bizottság az Európai Unió Tanácsának minisztereivel együttműködve fogad el.

2.5

Az Európai Parlament a hajléktalanokra vonatkozóan számos jelentős kezdeményezést fogadott el, többek között 2008-ban egy írásbeli nyilatkozatot az utcán élő hajléktalanok problémáinak megoldásáról. (5) Ez a nyilatkozat annak jóváhagyására kéri fel a Tanácsot, hogy az Unió egésze vállaljon kötelezettséget az utcán élő hajléktalanok problémáinak 2015-ig történő megoldására. 2010. szeptember 6-án öt európai képviselő egy újabb közös, írásbeli nyilatkozatot jelentetett meg, amelyben nyomatékosították az európai hajléktalansági stratégia szükségességét. A dokumentumot 2010 decemberében fogadták el. Az EGSZB úgy véli, hogy a fent említett nagyra törő célkitűzések megvalósítása során igénybe kell venni az európai alapokat (ESZA + ERFA).

2.6

A 2009-es év végén a társadalmi befogadás területén tevékenykedő független uniós szakértői hálózat jelentést (6) terjesztett elő a hajléktalanság problémáiról és a lakhatáshoz kapcsolódó kirekesztésről az uniós tagállamokban. A jelentésben azt kérik, hogy a hajléktalanság kérdése képezze a nyílt koordinációs módszer szerves részét a szociális területen, továbbá erősítsék meg, és 2010 után is tartsák fenn.

2.7

Az Európai Tanács 2010. június 17-én elfogadta az új Európa 2020 stratégiát. 2020-ig az Unió erőfeszítéseket fog tenni annak érdekében, hogy legalább 20 millió személy esetében megszűnjön a szegénység és a társadalmi kirekesztés kockázata. Az Európai Bizottság 2020-ra szóló javaslata tervbe veszi egy szegénység elleni európai platform létrehozását „a különösen veszélyeztetett csoportok ([…] és hajléktalanok) konkrét körülményeinek kezelésére irányuló intézkedések kidolgozása és végrehajtása” végett. (7)

2.8

2010 októberében a Régiók Bizottsága véleményt jelentetett meg „Küzdelem a hajléktalanság ellen” címmel, amelyben megerősíti, hogy az Uniónak e súlyos probléma leküzdése érdekében sokkal több erőfeszítést kell tennie. A Régiók Bizottsága javasolja, hogy népszerűsítsék Európa-szerte az ETHOS tipológiát, alapítsanak európai ügynökséget, amely koordinálja és támogatja a hajléktalanság elleni küzdelmet, támogassák e jelenség kialakulásának megelőzését, valamint vonják be mindezekbe az erőfeszítésekbe a régiókat.

2.9

Az Európai Bizottság és a Tanács a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2010. évi együttes jelentésében (8) felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki olyan stratégiákat, amelyek a következőket célozzák: megelőzés, állandó lakhatási formák keresése (támogatott és állandó lakások), a lakhatást abszolút prioritásnak tekintő és a kiegészítő szociális szolgáltatásokhoz illeszkedő megközelítés, valamint a kormányzás javítása.

2.10

Az Európai Bizottság kezdeményezésére, és az Európai Unió belga elnökségének támogatásával szervezett, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének (2010) végén a hajléktalanságról tartott Európai Konszenzus Konferencia következtetései (9) tartalmazzák a hajléktalanság problémájára vonatkozó, 2010. évi legfontosabb ajánlásokat.

2.11

Az Eurostat 2011-ben jelentést (10) tett közzé a 2009-es lakhatási körülményekről Európában („Housing Conditions in Europe in 2009”), amely jelzi, hogy a helyhiány és a bizonytalan lakhatási körülmények 30 millió uniós polgárt érintenek.

3.   A lakhatási jog

3.1

A hajléktalanság jelensége közvetlenül megsértheti az Európai Unió Alapjogi Chartájában (11) rögzített emberi jogokat.

3.2

Ennek a Chartának a 34. cikke a következőképpen rendelkezik: „(3) A társadalmi kirekesztés és a szegénység leküzdése érdekében az Unió […] elismeri és tiszteletben tartja a jogot a tisztes megélhetést célzó szociális támogatásra és lakástámogatásra mindazok esetében, akik nem rendelkeznek az ehhez elégséges pénzeszközökkel”.

3.3

Az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozata biztosítja a jogot a megfelelő életfeltételekhez, amelyek magukban foglalják a lakhatáshoz, valamint az orvosi és szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférést. A nyilatkozat 25. cikke (1) bekezdésének értelmében „minden személynek joga van saját maga és családja egészségének és jólétének biztosítására alkalmas életszínvonalhoz, nevezetesen élelemhez, ruházathoz, lakáshoz, orvosi gondozáshoz, valamint a szükséges szociális szolgáltatásokhoz”.

3.4

Az Európa Tanács átdolgozott szociális chartája (12) a 31. cikkében úgy rendelkezik, hogy minden polgárnak joga van a lakhatáshoz, és felkéri a feleket, hogy kötelezzék el magukat különböző intézkedések meghozása mellett: segítsék elő a megfelelő színvonalú lakhatáshoz való hozzáférést; a jelenség fokozatos felszámolását megcélozva előzzék meg és csökkentsék a hajléktalanságot; a megfelelő forrással nem rendelkezők számára tegyék megfizethetővé a lakásfenntartást.

3.5

Az Unió számos tagállamának alkotmányában szerepel a lakhatáshoz való jog. A megfelelő lakás alapszükséglet és jog. Az EGSZB valamennyi tagállamnak azt ajánlja, hogy nyújtson segítséget a lakhatáshoz való hozzáférésben mindazoknak, akik a hatályos nemzeti jogszabályoknak megfelelően rendelkeznek ezzel a joggal. Az EGSZB felkéri a tagállamokat és a civil társadalmat, hogy kövessék nyomon e folyamatot. A törvény által biztosított jog olyan alapot képez, amelyre támaszkodva meg lehet határozni és fejleszteni lehet a hajléktalanság problémája elleni küzdelemre vonatkozó hatékony politikákat.

4.   A rossz lakhatási körülmények miatt kialakuló társadalmi kirekesztés és szegénység

4.1

Az Eurostat megállapítja, (13) hogy az Európai Unióban 30 millió polgár zsúfoltan és bizonytalan lakhatási körülmények között él. 2009-ben az Unió lakosságának 6 %-a nagyon rossz lakhatási körülmények között lakott. Ezen túlmenően az Unió lakosságának 12,2 %-a olyan lakóhelyen lakik, amelynek költségei magasak a jövedelmükhöz képest.

4.2

Az életüket az utcán töltő hajléktalanok a szegénység és a kizártság leginkább látható és szélsőséges formáját jelenítik meg. A hajléktalanság problémája ugyanakkor egy sor más helyzetet is magában foglal, mint például a sürgősségi, ideiglenes vagy átmeneti szállásokon befogadott személyek helyzetét, a családoknál/barátoknál ideiglenesen elszállásolt személyek helyzetét, a különböző típusú intézményeket elhagyni kénytelen és lakással nem rendelkező személyek helyzetét, a kilakoltatás által fenyegetett személyek helyzetét, továbbá a nem megfelelő és kevéssé biztonságos hajlékokban lakók helyzetét.

4.3

A megfelelő színvonalú lakáshoz való hozzáférést alapvető emberi szükségletnek tekinthetjük.

4.4

A rossz lakhatási körülmények ismérvei a felszereltségbeli hiányosságok, amelyeket a szállás helyzetéből kiindulva lehet értékelni: rossz tető, fürdőkád/tusoló és WC hiánya, és a túl sötét lakás is.

4.5

Az Unióhoz 2004 után csatlakozó tagállamok közül néhány – név szerint Románia, Lengyelország, Bulgária és a balti államok (14) – jelezte, hogy lakosságuk jelentős része nagyon rossz lakhatási körülmények között él.

4.6

A szegénység és a magas lakásköltségek számos országban kapcsolódnak egymáshoz: az európaiak 67 %-a úgy látja, hogy egy megfelelő lakás túl sokba kerül. Ez a vélemény különösen a Cseh Köztársaságban és Cipruson (89 %), valamint Luxemburgban és Máltán (86 %), továbbá Szlovákiában (84 %) elterjedt.

4.7

Minden hatodik európai úgy nyilatkozik, hogy nehézségekbe ütközik a lakásához kapcsolódó mindennapi terhek kifizetése során. (15) Az uniós polgárok 26 %-a úgy véli, hogy társadalmainkban a megfelelő lakás túlságosan drága. A szegénység okaira vonatkozó kérdésre adott válaszok negyedik helyén a polgárok a lakhatási költségeket említik.

5.   A hajléktalanok és a hajléktalanság (homelessness) jelenségének meghatározása

5.1

Uniós szinten nem létezik működőképes közös meghatározás a hajléktalan személyekre vonatkozóan: a meghatározások tagállamonként lényegesen eltérőek. A hajléktalanság jelensége (homelessness) összetett és változékony folyamat, a különböző érintett egyének vagy csoportok eltérő életpályával rendelkeznek, és sokféleképpen lehet a hajléktalanok kategóriájába bekerülni, és abból kikerülni.

5.2

A hajléktalanok különböző típusokba és célcsoportokba sorolhatóak, mint például az utcán élő egyedülálló férfiak, az utcán élő gyermekek és fiatalok, a gyermekvédelmi intézményekből kikerülő fiatalok, a gyermeküket egyedül nevelő és az utcán élő anyák, egészségügyi problémákkal rendelkező – többek közt alkoholizmusban szenvedő – személyek, ellátásra szoruló személyek, pszichológiai és pszichiátriai problémákkal rendelkezők, hajléktalan idősek, utcán élő családok, etnikai kisebbségek – mint például a romák vagy a nomád életet folytató népcsoportok – utcán élő hajléktalan tagjai, hajléktalan bevándorlók, hajléktalan menedékjogot kérők (menekültek), második generációs hajléktalan gyermekek, akiknek szülei hajléktalanok.

5.3

A Hajléktalanokkal Foglalkozó Nemzeti Szervezetek Európai Szövetsége (FEANTSA) kidolgozta a hajléktalanság és a lakáshelyzethez fűződő kirekesztettség tipológiáját, amelyet ETHOS névre kereszteltek. Az ETHOS tipológiának megfelelően az otthon a következőket jelentheti:

—   fizikai dimenzió: az egyén és családja kizárólagosan birtokol egy megfelelő lakóhelyet (vagy helyet);

—   jogi dimenzió: tulajdonosi jogcímmel való rendelkezés;

—   szociális dimenzió: lehetőség van a privátszféra megőrzésére és emberi kapcsolatok fenntartására;

5.4

Ez alapján a meghatározás alapján alakítható ki a következő négy fő koncepció: fedélnélküliség; lakástalanság; bizonytalan lakáshelyzet; elégtelen lakáskörülmény, amelyek mindegyike az otthon hiányának a megjelölésére alkalmazható. Az ETHOS ebből kiindulva a hajléktalanokat élethelyzetük vagy „otthonuk” típusa alapján csoportosítja. Ezek a fogalmi kategóriák 13 gyakorlati kategóriára oszthatók, amelyek különböző politikák céljaira alkalmazhatóak, például a hajléktalanság problémáinak feltérképezése, valamint a politikák kialakítása, nyomon követése és értékelése kapcsán. (16)

6.   Statisztikák, indexek és mutatók

6.1

Az Európai Unió szintjén a nemzeti statisztikai hivatalok és az Európai Unió tagállamainak más hivatalos statisztikai forrásai nem ugyanazt és nem is egységes adatgyűjtési módszert alkalmaznak a hajléktalanok esetében.

6.2

Az ETHOS által kifejlesztett, fogalmi kategóriákat alkalmazó modellt használni lehetne statisztikák készítése és a hajléktalanhelyzet térképének megrajzolása érdekében, a kedvezményezettek igényeinek, valamint a helyi vagy szervezeti forrásoknak az értékelése érdekében, továbbá a politikák kidolgozásának, nyomon követésének és értékelésének az érdekében.

6.3

Uniós szinten tanulmányokat és kutatásokat kell végezni a hajléktalanság jelenségéről, okainak és struktúráinak megértése, szakpolitikák kialakítása, valamint a stratégiák koordinálása és végrehajtása érdekében. Az EGSZB arra kéri az Eurostatot (az EU SILC adatgyűjtési rendszeren keresztül) (17) és a hajléktalanok befogadását szolgáló erőfeszítések finanszírozását lehetővé tevő programok felelőseit, hogy terjesszenek elő egy olyan értékelést az elmúlt 5-10 évről, amely rálátást nyújt a hajléktalanság európai szintű fejlődésére.

7.   A kiszolgáltatottságot erősítő tényezők és a hajléktalansághoz kapcsolódó kirekesztés kockázata – Ok-okozati viszony

7.1

A hajléktalanná válás okai gyakran összetettek és összefüggenek egymással. Az ilyen helyzeteteket egy irányba mutató tényezők összessége határozza meg.

7.2

A kiszolgáltatottságot erősítő tényezők különböző típusai, amelyek esetében cselekvésre van szükség a hajléktalanság problémájának megelőzése és megoldása érdekében:

—   strukturális tényezők: gazdasági folyamat; bevándorlás; állampolgárság; az ingatlanpiachoz kapcsolódó folyamat;

—   intézményi tényezők: főbb szociális szolgáltatások; a segélyek odaítélésének mechanizmusai; intézményi eljárások;

—   kapcsolati tényezők: családi helyzet; a kapcsolatok állapota (például válás);

—   személyes tényezők: fogyaték; oktatás; függőség; életkor; a bevándorlók helyzete;

—   megkülönböztetés és/vagy a jogi státusz hiánya: különösen a bevándorlókat és néhány etnikai kisebbségeket – például a roma közösségeket – érintheti.

8.   Szociális szolgáltatások vagy sürgősségi szolgáltatások és a lakáshoz való hozzáférést szolgáló stratégiák

8.1

A hajléktalanoknak szóló segítségnyújtási szolgáltatások különböző típusai a lakossági és a nem lakossági szolgáltatások. A köz- és magánszféra közötti partnerségek előmozdítása a lakáshoz jutási stratégiák végrehajtásának kulcseleme. Rendkívül fontos állandó lakások és egészségügyi, ill. szociális sürgősségi szolgáltatások rendelkezésre bocsátása, valamint a partnerségek ösztönzése, különösen télen és nyáron, ugyanis néhány országban a hajléktalanok bizonyos százaléka minden egyes kánikula vagy a leghidegebb időszak alkalmával az utcán hal meg.

8.2

Az EGSZB az innovatív modellek és a bevált gyakorlatok útmutatóinak terjesztését javasolja tagállami és európai szinten, amelyek ösztönzik ezeken a szinteken az innovatív és interaktív módszereket, amelyekben az állandó lakásnak és a szükséges kiegészítő szolgáltatásoknak kell az első lehetőségnek lenniük. A nyitott koordinációs módszer rendkívül előnyösnek bizonyulhat a hajléktalanok hatékony beilleszkedési politikáinak az elősegítésében.

8.3

Az EGSZB változatos szolgáltatások kifejlesztését és a minimális követelmények meghatározásának elősegítését ajánlja a hajléktalanokat (homeless) célzó valamennyi szociális szolgáltatás esetében, hogy választ tudjanak adni azok különféle igényeire:

közvetlen szociális tevékenységek: szociális és jogi segítségnyújtás a lakáshoz, szociális szálláshoz, házhoz és szociális lakáshoz, segítségnyújtási és ellátási hálózatokhoz, többfunkciós központokhoz való hozzáféréshez;

szakszolgáltatások (HIV-pozitív hajléktalanok vagy speciális szükségetekkel rendelkező hajléktalanok stb.);

általános és jogi tanácsadás és szakképzés;

a hajléktalanok vállalkozó szellemre és szociális gazdaságra való képzése

nyomon követés és támogatás (közösségi segítségnyújtás);

családi, szociális és kulturális támogató tevékenységek, megelőzési programok.

8.4

Az EGSZB integrált stratégiák végrehajtását javasolja, amelyek lehetővé teszik, hogy minden területen elégséges és kiegészítő szolgáltatásokat hozzanak létre, kielégítve így minden kedvezményezett szükségleteit, különösen azokét, akiknek szociális lakásra van szükségük. Az EGSZB úgy véli, hogy a hajléktalanok haláleseteinek megelőzése érdekében olyan szabályozást kell elősegíteni, amely minden régióban kötelezővé teszi legalább egy tanácsadóközpont és egy sürgősségi szálláshely létrehozását a hajléktalanok számára, amely férőhelyeinek száma arányos a hajléktalanok számával. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy állandó megoldásokat kell találni a hátrányos helyzetűek befogadására, szállások és állandó lakások kialakítása révén, kiegészítő szociális szolgáltatások felállítása révén, különösen annak érdekében, hogy fenn tudják tartani a családok közötti szolidaritási kapcsolatokat (szülő–gyermek stb. között), valamint amennyire lehetséges újra be tudják illeszteni a gyermekeket a családba, amennyiben a szegénység vagy a nehéz életkörülmények miatt elvették őket a szülőktől.

8.5

Az EGSZB a tagállamoknak elsősorban közép- és hosszú távú megelőzési stratégiák kidolgozását ajánlja.

8.6

A hajléktalanokat célzó szociális szolgáltatásokat nem kell szisztematikusan arra felhasználni, hogy kompenzáljuk a politikusok azon következetlenségeit, amelyek a bevándorlásból vagy a bevándorlók fogadásához illeszkedő meghatározott szolgáltatások hiányából fakadnak.

9.   Részletes megjegyzések

9.1

A hajlék vagy a lakás hiánya az egyén lecsúszásához, a társadalmi hovatartozáson (egy hátrányos csoporthoz való tartozás) alapuló megkülönböztetéshez, sőt néhány esetben halálhoz (különösen a szélsőségesen hideg vagy meleg időszakokban) is vezethet. Az EGSZB úgy véli, hogy a hajléktalanság jelensége (homelessness) közvetlenül sértheti például az Európai Unió Alapjogi Chartájában (annak 1., 2., 3., 6., 7., 21. és 34. cikkében), (18) az átdolgozott Európai Szociális Chartában, és a gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egységokmányában szereplő emberi jogokat.

9.2

A hajléktalanok beilleszkedése összetett és nehéz folyamat. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság olyan ambiciózus stratégiát dolgozzon ki, amellyel segíti a tagállamokat a hajléktalanság társadalmi jelenségének (homelessness) a felszámolásában, hatékony nemzeti stratégiák kialakítása révén. Ezeknek a stratégiáknak közös meghatározásokon kellene alapulniuk, és a hajléktalanság okaira, a cselekvésekre, és azok hatásaira kellene összpontosítaniuk. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki figyelemkeltő kampányt a hajléktalanság jelenségéhez (homelessness) kapcsolódóan, és hangsúlyozza, hogy erre feltétlenül szükség van. Azt javasolja, hogy az európai stratégiákat a szociális szolgáltatást nyújtókkal, a lakással nem rendelkező magánszemélyekkel, hatóságokkal, valamint tudósok és kutatók közösségével együttműködve dolgozzák ki.

9.3

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, bátorítsa a tagállamokat arra, hogy a jövőben fordítsanak költségvetési pénzeket és külön alapokat (különösen az ESZA és az ERFA keretében) a hajléktalanoknak szóló programok finanszírozására vagy társfinanszírozására. Az EGSZB úgy véli, hogy a strukturális alapokat (ESZA és ERFA) növelni kellene a 2014–2020 közötti időszakban, valamint hogy a kiegészítő megközelítést kellene alkalmazni. Továbbá azt ajánlja a tagállamoknak, hogy a nemzeti operatív programokba illesszék be a hajléktalanok problémáira vonatkozó stratégiákat (az 1083/2006/EK rendeletre hivatkozva) és azokat az intézkedéseket, amelyek célja, hogy csökkentsék a gazdasági válság lakhatáshoz való hozzáférésre gyakorolt negatív következményeit.

9.4

Az EGSZB az ingatlanspekuláció korlátozását célzó európai politikák elősegítését ajánlja. Javasolja, hogy az európai és nemzeti szintű szociálpolitikák elemzésének keretében kövessék nyomon a havi nettó jövedelem és a lakásárak közötti arányt. Az EGSZB úgy véli, hogy a megfelelő lakhatáshoz való hozzáférésnek arányosan kell viszonyulnia a lakhatás költségeinek megfelelő havi részlet (vagy lakbér) – hozzáadva ahhoz a napi kiadásokat –, valamint az európai polgár nettó fizetése közötti arányhoz.

9.5

Az EGSZB ráirányítja a figyelmet arra, hogy bizonyos országokban a hajléktalanság egyre nagyobb méreteket ölt. Ez a probléma ugyanis évtizedekkel ezelőtt kimondottan a felnőtt hajléktalanokat érintette, mára pedig számos európai országban szerteágazóbbá és kiélezettebbé vált: ma már vannak növekvő számmal női hajléktalanok, utcán élő családok, utcán élő fiatal és gyermekkorú hajléktalanok, a lakásukat – a kölcsönük törlesztésének ellehetetlenülése miatt, vagy az ingatlanpiaci és gazdasági válság miatt – elvesztett munkavállalók, valamint egyre több bevándorló, vagy etnikai kisebbséghez tartozó hajléktalan. Az a tény, hogy léteznek „második generációs” utcagyerekek, akik az utcán élnek, és akiknek a szülei hajléktalanok, kézzelfogható és sajnálatos bizonyítéka annak, hogy a jelenség kezelhetetlenné vált bizonyos övezetekben.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Felülvizsgált Európai Szociális Charta: az Európa Tanács Európai Szociális Chartája, 1961.; az 1995-ös jegyzőkönyv által módosított felülvizsgált változat az alapvető szociális jogok közé sorolja a lakhatáshoz való jogot; a chartát aláíró 43 államból mindössze 14 erősítette azt meg nemzeti jogrendszerében.

(2)  A Lakhatás mindenek előtt („Housing first”) finnországi projekt példája bizonyítja, hogy 14 000 euróval csökkenthető a biztosított személyek fejenkénti költsége.

(3)  www.2010againstpoverty.eu.

(4)  http://ec.europa.eu/employment_social/social_inclusion/docs/2007/study_homelessness_en.pdf.

(5)  Lásd a mellékletet.

(6)  http://www.peer-review-social-inclusion.eu/network-of-independent-experts/2009/homelessness-and-housing-exclusion.

(7)  http://eurlex.europa.eu/Notice.do?mode=dbl&lang=en&ihmlang=en&lng1=en,fr&lng2=bg,cs,da,de,el,en,es,et,fi,fr,hu,it,lt,lv,mt,nl,pl,pt,ro,sk,sl,sv,&val=509103:cs&page=.

(8)  http://register.consilium.europa.eu/pdf/hu/10/st06/st06500.hu10.pdf.

(9)  http://ec.europa.eu/social/main.jsp?catId=637&langId=en&eventsId=315&furtherEvents=yes.

(10)  http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/publication?p_product_code=KS-SF-11-004.

(11)  Az EUSZ 6. cikke: „Az Unió elismeri az Európai Unió Alapjogi Chartájának […] szövegében foglalt jogokat, szabadságokat és elveket; e Charta ugyanolyan jogi kötőerővel bír, mint a Szerződések.”

(12)  Európa Tanács – ETS 163 – Átdolgozott Európai Szociális Charta.

(13)  http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/product_details/publication?p_product_code=KS-SF-11-004.

(14)  Eurobarométer.

(15)  Az Eurobarométer szegénységről és társadalmi kirekesztésről szóló új felmérése szerint. 2009. október 27-i 09/480. sz. feljegyzés.

(16)  Az ETHOS tipológia a jelentés mellékletében található. Lásd még: http://www.feantsa.org/files/freshstart/Toolkits/Ethos/Leaflet/HU.pdf.

(17)  http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/microdata/eu_silc.

(18)  Európai Unió, 2010. / ISBN 979-92-284-2588-6, 391–403. o. Lásd még a vélemény 3.2. pontját.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/40


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A felhőalapú számítástechnika (cloud computing) Európában (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/08

Előadó: Eric PIGAL

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A felhőalapú számítástechnika (cloud computing) Európában.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2011. október 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 143 szavazattal 1 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európa 2020 stratégiára, közelebbről annak digitális menetrendjére támaszkodva az EGSZB úgy döntött, hogy megvizsgál egy jelenleg még intenzív, ám ígéretes fejlesztések alatt álló informatikai megoldást: a felhőalapú számítástechnikát (cloud computing). Ennek a saját kezdeményezésű véleménynek az a célja, hogy összegyűjtse és megossza az EGSZB-nek magával a szakterülettel, illetve a felhőalapú számítástechnika piacával kapcsolatban szerzett gyakorlati tapasztalatait; másodsorban pedig ajánlásokat kíván megfogalmazni, hogy arra ösztönözze Európát, (1) hogy a piacvezető vállalkozásokra nyomás gyakorolva az élre törjön ezen az ígéretes területen.

1.2   A felhőalapú számítástechnika olyan informatikai infrastruktúrán alapszik, amelynek a következő előnyei vannak: gyorsan telepíthető, könnyen bővíthető, és lehetővé teszi a használat szerinti díjszabást.

1.3   A gyakorlatban a felhőalapú számítástechnika ígéretes gazdasági modellre épít:

nagyszámú fontos potenciális felhasználó: magánszemélyek, vállalkozások, közszolgáltatások stb.,

az informatikai eszközök és erőforrások megosztása az optimális kihasználtság végett,

a felhőalapú technológiának köszönhető mobilitás, amely különösen a sokat utazó felhasználók számára teszi lehetővé, hogy folyamatosan hozzáférhessenek adataikhoz,

a különböző műszaki alkotóelemek (internet, szolgáltatáskihelyezés, mobiltelefonos alkalmazások stb.) egyszerű, átlátható és igény szerint alakítható összekapcsolása,;

a költségek egyenletes megoszlása az informatikai rendszerek teljes élettartamán át, kezdeti nagy összegű beruházás nélkül,

a vállalatok saját szakmai profiljukra összpontosíthatnak, nem kell az informatikai rendszerek összetettségével külön foglalkozni,

az újonnan keletkező feladatok a növekedés lehetőségét hordozzák magukban az ágazat főbb szereplői: a rendszerintegrátorok és a szoftverfejlesztők számára.

1.4   A felhőalapú számítástechnikán jelenleg még meglátszik a kiforratlanság, sőt az alábbi gyenge pontok:

a felhőalapú számítástechnika használatának keretbe foglalására és irányítására több szabvány is létezik,

nincs azonosítható európai szabályozó hatóság, amely gondoskodhatna az előírások betartásáról,

a felhasználóknak – élükön a magánszemélyekkel – nincs meg az a rálátásuk, amellyel felmérhetnék az ígért előnyöket, illetve elsősorban a felmerülő kockázatokat,

az internet jellegéből adódó sérülékenység: a szolgáltatás fennakadása hiba esetén, kiberbűnözői támadások stb.,

az internet telítettsége: a teljesítmény stagnálása, az átvitt adatmennyiség ugrásszerű növekedése (hang- és videóanyagok, kéretlen reklám), a címzési rendszer (IP) korlátai,

a szerverek telítettsége: a megosztás és az emiatt szükséges túlkönyvelés, ami torlódásokat okozhat,

az adatok kihelyezésével és harmadik félnél történő kezelésével kapcsolatos kockázatok,

az adatok kihelyezett tárolásával és saját szabályozással rendelkező országban történő kezelésével kapcsolatos kockázatok,

a fejlesztési, szolgáltatási és üzemeltetési feladatok koncentrálódásából eredő társadalmi kockázat,

továbbra sincsenek pontosan meghatározva a felhőalapú számítástechnika felhasználóinak és szolgáltatóinak jogai és kötelezettségei,

nem teljesen világos a megkülönböztetés az adatfeldolgozásért felelős és a személyes adatokat ténylegesen kezelő személy között,

a szaktudással nem rendelkezők számára az ilyen szolgáltatási szerződések bonyolultak, sőt nehezen érthetők a fogyasztókra vonatkozó adatok összegyűjtésével, kezelésével és továbbításával, továbbá a fogyasztóknak a szabályozásból eredő jogaival kapcsolatban.

1.5   Európa számára a felhőalapú számítástechnika alkalmat kínál egy ígéretes, nagyszabású és stratégiai piacon történő aktív részvételre. Ahhoz, hogy ez sikerüljön, az EGSZB az alábbi fellépéseket ajánlja. Ezeket esetleg magának az Európai Bizottságnak kellene végrehajtania a tagállamokra támaszkodva vagy pedig az ágazatban működő európai vállalatoknak.

1.5.1   Készségek

tanulmány készítése arról, hogy az informatikusok milyen készségeit kell fejleszteni ahhoz, hogy alkalmazkodni lehessen a felhőalapú számítástechnikával kapcsolatos igények és személyi állomány alakulásához,

képzési programok bevezetésének ösztönzése/koordinálása,

a felhőalapú számítástechnikáért felelős szakemberek szaktudását elismerő és tanúsító képesítés vagy szakoklevél elfogadása.

1.5.2   Kutatás és befektetések

az európai kutatóközpontok ösztönzése arra, hogy egyeztessenek egymással a szaktudás és szakismeretek naprakészen tartása végett,

az optikai szálas hálózat megerősítése az európai távközlési szereplőkre támaszkodva (köztámogatás vagy partnerség útján).

1.5.3   Partnerség

az európai ipari szereplők közötti konzorciumok létrejöttének támogatása a felhőalapú számítástechnikával kapcsolatos közös projektekbe való beruházás végett, például a kutatási és fejlesztési keretprogramon belül,

a befektetők ösztönzése – akár támogatás útján – arra, hogy hozzanak létre óriási számítógépparkokat a tagállamok területén a más térségekben már meglévők mintájára,

partnerségek létrejöttének előmozdítása közbeszerzések útján,

kapcsolatteremtés a felhőalapú megoldásokat fejlesztő cégek és a távközlési vállalatok között, mivel ez utóbbiak természetükből adódóan közvetlen kapcsolatban állnak a felhőalapú megoldások által megcélzott felhasználókkal.

1.5.4   Szabványok és szabályozás

a köz- és a magánszféra szereplőinek ösztönzése arra, hogy vegyenek részt az olyan szabályok kialakításában, amelyek létrehozzák egyrészről a szolgáltatók, másrészről a vállalatok, illetve európai polgárok közötti viszony kereteit,

az adatvédelem, a magánélet védelme stb. terén tett uniós előrelépések kihasználása annak érdekében, hogy a felhőalapú megoldások szigorúan alkalmazzák ezeket az előírásokat,

európai ügynökség létrehozása, amelynek konkrét feladata a fenti előírások betartása feletti őrködés,

jogszabály létrehozása a kényes adatok Európán kívülre történő kihelyezésének korlátozására,

a felhőalapú számítástechnikai alkalmazások által teremtett kihívások alapos figyelembevétele a személyes adatok védelméről szóló irányelv következő felülvizsgálata során, még akkor is, ha az EGSZB elismeri, hogy ezek a kihívások különösen szerteágazóak.

2.   Bevezetés

2.1   A felhőalapú számítástechnika (cloud computing) is az olyan nagy horderejű fejlesztések közé sorolható, mint a kliens-szerver modell vagy az internet.

2.2   A felhőalapú számítástechnika gyakorlatilag olyan meglévő elképzeléseket és technológiákat ötvöz, mint az internet, az erőforrás-megosztás céljából összekapcsolt számítógépek parkja, az informatikai szolgáltatások kihelyezése stb.; illetve ezek felhasználásának optimalizálására törekszik. Következésképpen az egyes alkotóelemek erős és gyenge pontjait is elkerülhetetlenül örökli: így például az internetforgalom teljesítményét, a kihelyezett szolgáltatások által kezelt adatok védelmét, a megosztott számítógépek erőforrásainak túlfoglalását stb.

2.3   Az EGSZB már foglalkozott olyan szempontokkal, amelyek a felhőalapú modellben is közvetlenül öröklődnek. Ilyenek:

az adatvédelem, (2)

a hírközlő rendszerek, (3)

az elektronikus hírközlés, (4)

az internet, (5)

a fogyasztóvédelem, (6)

a tárgyak internete – cselekvési terv Európáért. (7)

Az ismétlések és a redundancia elkerülése végett a jelen vélemény csak a felhőalapú számítástechnikához szorosan kapcsolódó szempontokra összpontosít.

2.4   Nem csak az EGSZB érdeklődik a felhőalapú számítástechnika iránt: más szervek és európai szervezetek is kiemelten foglalkoznak vele.

2.5   A Davosban, 2011. január 27-én tartott világgazdasági fórumon Neelie Kroes, az Európai Bizottság alelnöke ismertette a jelenséggel kapcsolatos elképzelését:

„A felhőalapú számítástechnika kapcsán megértettem, hogy nem várhatjuk meg, amíg megszületik egy általánosan elfogadott definíció. Cselekednünk kell. […] Az európai digitális menetrendben foglaltaknak megfelelően megkezdtem az egész Európára kiterjedő felhőalapú számítástechnika stratégiájával kapcsolatos munkákat, méghozzá olyan megközelítést követve, amely túllép a szakpolitikai kereteken. Azt szeretném elérni, hogy Európa ne csak kedvező környezetet nyújtson a felhőalapú számítástechnikának (»cloud-friendly«), hanem legyen is jelen tevékenyen ezen a területen (»cloud-active«)”.

2.6   Az Európai Bizottság 2009-ben tanulmány készítésébe fogott „A felhőalapú számítástechnika jövője” (8) címmel, amelyhez egy, az informatikai ágazat szakértőiből és kutatókból álló csoport segítségét vette igénybe.

Emellett nyilvános konzultációt  (9) is szervezett, amelynek eredményeit a felhőalapú számítástechnikáról szóló európai stratégiát elkészítő munkák során fogják felhasználni. A stratégia ismertetésére 2012-ben kerül sor. A felhőalapú számítástechnika az Európa 2020 stratégia – pontosabban a Digitális menetrend és az Innováció kiemelt kezdeményezés – végrehajtásának fontos eleme. A Hetedik kutatási keretprogram (10) is finanszíroz már felhőalapú számítástechnikai programokat.

2.7   Ezenkívül 2009 novemberében az ENISA  (11) is közzétett egy jelentést „Felhőalapú számítástechnika: előnyök, kockázatok és adatbiztonsági ajánlások” címmel.

2.8   A NIST (12) a közelmúltban jelentette meg a „Felhőalapú számítástechnikai szabványok útitervét” (NIST CCSRWG – 092 – 2011. július 5.).

3.   A felhőalapú modell rövid technikai ismertetése

3.1   Az egységes definícióra irányuló kísérleteket jelentősen megnehezítette az, hogy a szoftvergyártók igyekeztek már létező szoftvereiket felhőalapú, illetve „felhőkész” megoldásokként hirdetni.

Abban azonban széles körű az egyetértés, hogy a felhőalapú megoldások gyorsan telepíthetők, könnyen bővíthetők, és lehetővé teszik a használat szerinti díjszabást.

3.2   A felhőalapú számítástechnika jellemzői:

—   Elvonatkoztatás a fizikai eszközöktől: a felhasználók – magánszemélyek vagy vállalkozások – számára rejtve marad az informatikai eszközök konfigurációja, elhelyezkedése és karbantartása.

—   Egyszerű hozzáférés: a felhasználók – feltéve, hogy rendelkezésükre áll internetkapcsolat – bárhonnan és bármilyen eszközzel (számítógéppel, táblagéppel, okostelefonnal) hozzáférhetnek adataikhoz és alkalmazásaikhoz.

—   Dinamikus kapacitáskiosztás: a nyújtott informatikai kapacitást a szolgáltató folyamatosan, valós időben igazítja a felhasználó igényeihez. Ezeket az igényeket tehát a terhelési csúcsidőszakokban is ki lehet elégíteni anélkül, hogy a felhasználónak két csúcsidőszak között kihasználatlanul maradó informatikai eszközökbe kellene beruháznia.

—   Erőforrás-megosztás: a szolgáltató a dinamikus kapacitáskiosztást úgy is megoldhatja, hogy az informatikai eszközöket több felhasználó között megosztja. Ezáltal a lehető legnagyobb mértékben és a lehető leghatékonyabban ki tudja használni egy-egy több ezer számítógépből álló „óriáspark” összkapacitását.

—   Használat szerinti díjszabás: a felhasználó csak az informatikai eszközök felhasználásának tényleges mértéke után fizet, azaz a díjszabás figyelembe veszi az igénybe vett informatikai kapacitások alakulását. A szerződési feltételeket még többnyire eseti alapon határozzák meg, de már megfigyelhető egy szabványosodási tendencia.

3.3   Vállalati környezetben a felhőalapú megközelítéssel működő első alkalmazások a következők: üzenetküldő rendszer, az együttműködést és a webkonferenciát támogató eszközök, a fejlesztési és tesztelési környezetek, az ügyfélkapcsolat-kezelő és az üzletiintelligencia-rendszerek.

A jövőben várhatóan az informatikai alkalmazások többsége rendelkezésre áll majd felhőalapú formában.

3.4   A felhőalapú megoldások telepítése jellemzően háromféle modell (vagy ezek kombinációja) szerint történik. A különböző ügyfélköröket célzó modellek – a részlegestől a teljes felé haladva – a következők:

—   IaaS (Infrastructure as a Service – infrastruktúraszolgáltatás)– csak az infrastruktúra működik felhőszerűen. Ezt elsősorban a nagyvállalatok informatikai szolgálatai veszik igénybe.

—   PaaS (Platform as a Service – platformszolgáltatás)– az infrastruktúra és az alapszoftverek képezik a felhőalapú rendszert. Ez a szoftverfejlesztőket célozza.

—   SaaS (Software as a Service – szoftverszolgáltatás)– a teljes rendszer felhőalapú, az alkalmazási szoftvereket is ideértve. A célközönség minden végfelhasználó, nem csak az informatikusok. Példa erre a magánszemélyek elektronikus levelezőrendszere.

3.5   Terjedőfélben vannak a „magánfelhő”-alapú számítástechnikai megoldások is. Ezek a rendszerek egy vállalat keretein belül maradva kerülnek telepítésre, ezáltal a felhőalapú szolgáltatás kihelyezésével járó bonyodalmak elkerülése mellett lehet kihasználni a felhőalapú számítástechnika rugalmasságát és a termelékenységet fokozó előnyeit.

Ez a megoldás láthatólag több igényt is kielégít, mivel neki köszönhetően:

nagy gondossággal és a vállalat keretein belül maradva lehet előkészíteni a meglévő informatikai rendszerek felhőalapú platformra történő átvitelét,

a vállalati informatikai szolgáltatói osztályokat a többi osztályhoz képest szolgáltatásorientáltabbá, illetve a használat szerinti számlázás révén átláthatóbbá lehet tenni.

4.   A felhőalapú számítástechnika hatása

4.1   Mit várhat egy vállalkozás a felhőalapú rendszerektől?

4.1.1   Amint azt korábban már említettük: a felhőalapú számítástechnika az egyes alkotóelemeinek erős és gyenge pontjait is örökli.

4.1.2   Bevezetésképpen hadd említsünk meg néhány, a vállalatok számára hasznos előnyt, amelyek nem a felhőalapú számítástechnika sajátjai, hanem még a korábban kifejlődött szolgáltatáskihelyezésből erednek:

a vállalat jobban összpontosíthat a saját szakmai profiljára,

ki lehet használni a szolgáltató ipari méreteiből és a kapacitásmegosztásból adódó előnyöket,

rendelkezésre áll a szakemberek tudása és az általuk nyújtott minőségi szolgáltatás.

4.1.3   Egy közelmúltbeli felmérés alapján az informatikai szolgáltatói osztályok kiadásainak 70 %-át a meglévő rendszerek üzemeltetése teszi ki. Ha az informatikai osztályok ezeknek a járulékos feladatoknak egy részét átadhatják, így felszabadulhat az innovációhoz és az újító jellegű szolgáltatások kutatásához szükséges energia.

4.1.4   Az alábbiakban azokat az előnyöket soroljuk fel, amelyeket a vállalatok kapcsán a leggyakrabban hangoztatnak:

—   Kismértékű kezdeti beruházás: az új informatikai megoldások bevezetése, illetve a meglévők bővítéséhez már nem kell óriási összegeket beruházni géptermekbe, szerverekbe, szoftverekbe, az egyes szoftvercégekhez kapcsolódó konkrét szoftverekkel kapcsolatos képzésbe stb.

Megjegyzendő azonban, hogy a meglévő vállalati, illetve szoftverfejlesztői megoldások esetében nagyszabású beruházásokra lesz szükség ahhoz, hogy azok felhőalapú platformon is működőképesek és hordozhatók legyenek.

—   A telepítés hosszadalmasságának csökkenése: a fejlesztői csapatok saját szakmai problémáikra összpontosíthatnak anélkül, hogy gondot kellene fordítaniuk a technikai infrastruktúrára, amelyről a felhőalapú szolgáltatást nyújtó cég gondoskodik: fokozatosan, illetve kérésre rendelkezésre bocsátja a megfelelő hardver- és emberi erőforrásokat.

—   A költségek elszámolása és kézben tartása: a felhőalapú számítástechnikának köszönhetően az informatika a működést szolgálja, nem pedig az egy helyben maradást.

A karbantartás a bérleti modellre épül: a szoftver- és hardvereszközök átlátható naprakészen tartását, a hibás eszközök műszaki javítását közvetlenül a hálózaton keresztül végzi a fejlesztő vagy a szerver gyártója.

—   A szolgáltatási modell megerősítése: a felhőalapú szolgáltatást nyújtó cég minőségi, rendelkezésre állási, biztonsági, illetve az eszközök fejlesztésére vonatkozó kötelezettségvállalásaira építve egyszerűbbé válik az informatikai osztályok számára, hogy saját belső ügyfeleik számára szolgáltatásszintű megállapodásra épülő szolgáltatási modellt kínáljanak.

—   A munkavállalók mobilitása: a felhőalapú megoldásoknak köszönhetően a vállalat minden dolgozója ugyanolyan minőségben, ugyanolyan egyszerűen férhet hozzá az adatokhoz, függetlenül attól, hogy helyhez kötötten dolgozik-e vagy sem.

4.2   Bizonyos vállalkozások különösen érdeklődnek a felhőalapú számítástechnika iránt, elsősorban:

a mikro-, kis- és középvállalkozások, amelyek a felhőalapú számítástechnikában lehetőséget látnak arra, hogy rendelkezésükre álljon a szükséges informatikai kapacitás (hardver, szoftver és készségek), mivel máskülönben a túlzottan drága „belépőjegy” miatt azt nem tudnák megszerezni,

az induló vállalkozások, amelyek jellegükből adódóan még egy erős fejlesztési szakaszban tartanak, és tudják, hogy a felhőalapú modell segítségével könnyebben tudják majd informatikai kapacitásaikat tevékenységük növekedéséhez igazítani.

4.3   Hogyan készülnek fel a rendszerintegrátorok a felhőalapú számítástechnikára?

4.3.1   A rendszerintegrátorok (system integrator) feladata az, hogy informatikai megoldásokat állítsanak össze vállalati ügyfeleiknek.

Szaktudásuknak és létszámuknak köszönhetően, illetve mivel jól tudnak igazodni ügyfeleik munkaterhelésének ingadozásaihoz, helyzetük igen fontossá vált az informatikai ágazatban.

Az európai piacot ebben az ágazatban az Accenture, az Atos, a Cap Gemini, a HP, az IBM, a Wipro és mások vezetik.

4.3.2   Mivel az informatikai fejlesztések természetüknél fogva aprólékosak és időszakosak, ha erre kerül sor, az informatikai osztályok a rendszerintegrátorokhoz fordulnak, hogy azok bocsássák rendelkezésükre a fejlesztési szakaszban szükséges informatikusokat.

Az informatikai osztályok állandó személyzete csak annyiban vesz részt ebben a szakaszban, hogy a további teendőket – az üzemeltetést és a karbantartást – jobban el tudják látni.

4.3.3   A felhőalapú számítástechnika megjelenésével a rendszerintegrátorok feladata továbbra is az, hogy megoldásokat dolgozzanak ki és fejlesszenek ki vállalati ügyfeleik számára.

Tekintettel arra, hogy a felhőalapú számítástechnika milyen új munkákkal jár, terjedését a rendszerintegrátorok nemcsak hogy jól látják, de egyenesen ösztönzik is.

4.3.4   Kérdés, hogy ez az új tevékenységi kör tartósan megmarad-e. Vajon most is csak a munka mennyiségének időszakos megugrásával kell-e számolnia az ágazatnak, mint a 2000-es év dátumproblémájának vagy az euró bevezetésének idején?

A több évtizedes innovációnak és technikai fejlődésnek köszönhetően emelkedett a termelékenység, ami sem a fejlesztések tömegét, sem az informatikusok számát nem csökkentette; épp ellenkezőleg: lehetővé tette, hogy jelentősen növekedjen az informatikai rendszerek száma és elterjedtsége.

A felhőalapú számítástechnika is egyértelműen ebbe az irányba tart. Az informatikai fejlesztéseknek tehát a rendszerintegrátorok új tevékenységi területei felé is nyitniuk kell.

4.4   Hogyan készülnek fel a szoftverfejlesztők a felhőalapú számítástechnikára?

4.4.1   A Microsoftnak, a Google-nak, az Oracle-nek, illetve a SAP-nak – hogy csak néhányat említsünk – mind hatalmas összegeket kell beruházniuk meglévő szoftverkínálatuk „konvertálásába”, hogy azokat elláthassák a „felhőkész megoldás” címkével.

4.4.2   Ehhez az átalakuláshoz mindenekelőtt új informatikai fejlesztésekre irányuló nagyszabású beruházásokra van szükség. Ez leginkább bizonyos üzleti modelleket ingat meg alapjaiban.

Példaként említhetjük a Microsoft Office 365 kínálatát: a szoftvercég ezzel gyökeresen eltért attól a modelltől, amely szoftvereinek első használatától kezdve licencek eladásán alapul.

4.5   Mit tartogat a felhőalapú számítástechnika a rendszererőforrások szolgáltatói számára?

4.5.1   Az elmúlt tíz évben erősödött a szolgáltatáskihelyezés ágazata, különösen legfőbb profilja, a rendszerek (szerverek, hálózatok, operációs rendszerek) kihelyezett szolgáltatása terén.

A felhőalapú számítástechnika ezt a megközelítést viszi tovább azzal, hogy meghatározatlan számú (vállalati és magán-) felhasználó között osztja meg a kihelyezett erőforrásokat.

4.5.2   A felhőalapú számítástechnika tehát kedvez az erőforrás-kihelyezésnek, különösen a kihelyezett szolgáltatás nyújtására használt eszközök egy helyre tömörítésének, ami a gyakorlatban gigantikus méretű számítógépparkok formájában ölt testet. Emiatt a felhőalapú megoldások elterjedésének az ágazat átszervezéséhez kellene vezetnie, ami a szolgáltatók közötti verseny megerősödésével, a hatalmas beruházási igények kielégítéséhez szükségessé vált koncentrálódással, illetve szükségképpen olyan társadalmi hatással jár, amely más, a koncentrálódási szakaszokon már átesett ágazatokban is megfigyelhető volt.

4.6   Másként látja-e a közszféra a felhőalapú számítástechnikát, mint a magánszektor?

4.6.1   A közszféra olyan stratégiákra, kultúrákra, személyekre és szervezetekre támaszkodik, amelyek célkitűzései, korlátai és működésmódja hasonlóak a magánszektoréihoz.

4.6.2   Következésképpen azok az előnyök, amelyeket a vállalkozások várnak a felhőalapú számítástechnikától (lásd fentebb), a közigazgatási szervek számára is éppúgy hasznosak.

Ezenkívül felhőalapú megoldásokkal a polgároknak nyújtott közszolgáltatások is javulhatnak a jobb rendelkezésre állásnak, hozzáférhetőségnek stb. köszönhetően.

4.6.3   A közszférának viszont egyéb sajátosságai is vannak:

Általános megszorítások jellemezte légkör

Ez költségvetési szigort eredményez, amelynek folytán csökken a közberuházási programoknak juttatott támogatás, ideértve az informatikai tárgyú programokat is. Ilyen körülmények között a felhőalapú modell alkalmazása teljesen helyénvaló, ugyanis anélkül teszi lehetővé az informatikai kapacitások kiépítését, hogy kezdeti beruházásokra volna szükség.

Állami kutatás

Természetesen a magánszektorban is folyik kutatás, de a közszférában különösen: nemzeti kutatóközpontokban, egyetemi központokban, illetve köz–magán partnerségeken keresztül.

Márpedig a kutatás olykor hatalmas informatikai kapacitásokat igényel – ezt pedig a felhőalapú számítástechnika teljesen ki tudja elégíteni.

Közberuházások

Ezek – a multiplikátorhatás révén – arra késztethetnék és ösztönözhetnék a nemzeti, illetve európai magánszereplőket – különösen a távközlési hálózatok üzemeltetőit –, hogy fektessenek be a felhőalapú számítástechnikába. A múltban bizonyos közberuházások a magánszektor befektetéseinek és stratégiai helyzetének katalizátoraiként működtek. Példa erre a repülés és az űrhajózás, a mobiltelefonok, a nagysebességű vonatok stb. ágazata.

Egyes tagállamok már óriási összegeket ruháztak be a közigazgatási szoftverek felhőalapú architektúrára való átültetésébe.

4.7   A felhőalapú számítástechnika a magánszemélyekre is hatással van-e?

4.7.1   Vannak elsősorban a magánszemélyeket célzó felhőalapú megoldások. Ilyen például az Apple iCloud-kínálata, a Microsofttól az Office 365, a Picasa stb.

4.7.2   Elenyésző számban van olyan magánszemély, aki kész egy vagy több szervert, hálózati infrastruktúrát stb. vásárolni. Másfelől pedig nem mindenki képes vagy hajlandó az ilyen infrastruktúrák karbantartásával foglalatoskodni, még személyi számítógépen sem.

4.7.3   Az eddig a személyi számítógépen (a merevlemezen) elérhető szoftveres megoldásokat (szövegszerkesztés, nyomtatás, fotók és egyéb adatok tárolása stb.) fokozatosan felváltják az SaaS-modellre (lásd fentebb) épülő internetes szolgáltatások.

4.7.4   Ezeknek a szolgáltatásoknak az alapváltozata ingyenesen használható. Az ingyenesség finanszírozását a szolgáltató gyakran abban a lehetőségben látja, hogy így potenciális marketing- és reklámcélpontot képező magánfelhasználók listáját állíthatja össze. Többnyire – fizetős – prémiumváltozat is választható, amely nagyobb tárhelyet, további funkciókat stb. is kínál.

4.7.5   A magánszemélyek számára a felhőalapú modell az informatikai eszközök egyre növekvő bonyolultságára is választ jelent, mivel a használat a külső üzemeltetés révén egyszerűsödik. Az igénybevétel szerinti fizetés modellje pedig teljesen megfelel a magánszemélyekre jellemző használati szokásoknak: az informatikai eszközök és erőforrások korlátozott, alkalmankénti igénybevételének.

4.7.6   Végezetül pedig az adatok távoli, állandó hozzáférhetősége egyre nagyobb vonzerővel bír. Már több szolgáltató (13) is felkínálja a felhasználóknak a lehetőséget, hogy szinte mindenhonnan hallgathatják zeneszámaikat, megtekinthetik fényképeiket stb.

4.8   A gazdasági és kereskedelmi hatáson túl miben áll a felhőalapú számítástechnika társadalmi hatása?

4.8.1   A felhőalapú számítástechnika terjedése leginkább az informatikusok társadalmi csoportjára hat ki.

4.8.2   A rendszerintegrátorok munkája egyáltalán nem csökken, sőt a kezdeti üzembe helyezések során érezhetően megnő. Az ilyen vállalkozásoknál dolgozó informatikusoknak új készségekre kell ugyan szert tenniük, hogy felhőalapú megoldásokat tudjanak kifejleszteni, létszámukon azonban ez elvileg nem változtat.

4.8.3   A fejlesztésekkel megbízott (a rendszerintegrátorok vállalati ügyfeleinél dolgozó) „házi” informatikusoktól várhatóan elveszik majd fő feladatukat, nekik pedig a rendszerintegrátor szakemberek oldalán kell részt venniük a fejlesztésekben, hogy miután ez utóbbiak távoztak, jobban el tudják látni a karbantartási feladatokat. Márpedig ha a felhőalapú számítástechnika betartja ígéreteit, és a karbantartás egy részét a szolgáltató veszi át, a házi fejlesztők állományában ugyanilyen arányú csökkenés várható.

4.8.4   Az informatikai rendszerek üzemeltetésével foglalkozó informatikusokat ez még jobban érinti. Fontos megemlíteni, hogy már a szolgáltatáskihelyezés elterjedése is jelentős hatást gyakorolt rájuk, mivel csapataik a kihelyezett szolgáltatást nyújtó cég hatásköre alá kerültek. A felhőalapú számítástechnikával párhuzamosan a szolgáltatáskihelyezés terjedése is folytatódik, viszont immár egy erősen koncentrált ágazatban, és maga a kihelyezés is egyszerűbbé vált. Az informatikai rendszerek üzemeltetése és az erőforrások szolgáltatása terén tehát újabb létszámcsökkenés várható.

4.8.5   Az informatikai osztályok teljes vagy részleges kihelyezése eltávolítja az informatikusokat az informatikai megoldások végfelhasználóitól. E miatt a szervezeti – vagy akár földrajzi – eltávolodás miatt ritkul a két csoport közötti érintkezés. Pedig ezek az érintkezések elősegítenék az együttműködésnek kedvező közvetlen és hatékony eszmecserét, valamint főként az olyan társadalmi kapcsolatot, amelynek köszönhetően az informatikusok jobban megérthetnék a felhasználók problémáit és elvárásait, és azokra hatékonyabban tudnának választ adni.

4.9   Mire kell odafigyelni egy felhőalapú megoldásról szóló szerződés megkötésekor?

4.9.1   A fogyasztó és a (felhőalapú rendszer) szolgáltató(ja) közötti viszonyt az határozza meg, hogy ingyenes vagy fizetős szolgáltatásokról van-e szó. A kettő közötti különbség azonban nem mindig látszik világosan. Ingyenes szolgáltatások esetén például nem pénzügyi jellegű kikötések merülhetnek fel, mint a tartalomhoz kapcsolódó reklám vagy annak lehetősége, hogy a szolgáltató egyéb célokra felhasználja a fogyasztó adatait.

4.9.2   Az ingyenes vagy alacsony költségű szolgáltatások jellemzően a magánszemélyeket célozzák meg. Viszont nekik különös figyelmet kell fordítaniuk az „általános szerződési feltételekre”, amelyek ugyan kevésbé tűnnek formálisnak, de attól még kötelező érvénnyel bírnak. Ezenkívül a szolgáltatóra bízott adatok még magánszemélyek esetében is értékesek. Ha probléma merül fel, az ingyenes szolgáltatás igen költségesnek bizonyulhat az időveszteséget, vagy akár az adatvesztést tekintve.

4.9.3   Vállalkozások esetében is igen körültekintően meg kell vizsgálni a felhőalapú szolgáltatásról szóló szerződés tartalmát, ideális esetben szakértő bevonásával. A vállalkozás ugyanis nagy értékű adatokat és eszközöket bíz a külső szolgáltatóra, amelyek elvesztése esetén a vállalkozás nagy bajba kerülhet.

4.9.4   A felhőalapú szolgáltatásokra vonatkozó szerződésekkel kapcsolatban ritkán van lehetőség egyeztetésre, és a szolgáltatók többsége megköveteli, hogy a potenciális ügyfelek a szabványos szerződési nyomtatványt írják alá. Azonban ha eléggé nagy értékű vagy stratégiai jelentőségű szerződésről van szó, a szolgáltató rendszerint hajlandó arra, hogy „kiigazított” megállapodást kössön.

4.9.5   Akár ingyenes, akár fizetős; illetve akár szabványos, akár egyedi szerződésről is legyen szó, mindenképp tisztázni kell az alábbi pontokat:

a felhőalapú szolgáltatás szintje (IaaS, PaaS vagy SaaS),

az adatok garantált hozzáférhetőségi szintje, valamint az, hogy ki viseli a felelősséget adatvesztés vagy -sérülés esetén,

az erőforrások több felhasználó közötti megosztásának szintje (a túlfoglalás kockázata),

a rendelkezésre álló és felhasznált erőforrásokra vonatkozó rugalmassági feltételek, valamint a használat alapján történő számlázáshoz használt díjszabás,

a felhőalapú szolgáltatást nyújtó cég jogai és kötelezettségei az adatok harmadik személynek – például bűnüldözési hatóságnak – történő kiszolgáltatására nézve,

a szolgáltatást ténylegesen nyújtó felek pontos azonosító adatai, különösen az igen gyakran alkalmazott többszintű megközelítés miatt,

a szerződés felmondásának feltételei, valamint a szolgáltató által nyújtandó támogatás a felmondási időszak alatt,

a szerződésre irányadó szabályozás és a jogviták esetén illetékes (nemzeti vagy nemzetközi) joghatóság.

5.   A felhőalapú számítástechnika gyenge pontjai

5.1   A felhőalapú számítástechnika az internetre épül, és nagymértékben függ tőle. Az internet viszont, úgy tűnik, több szempontból is elérte korlátait, különösen a teljesítményt tekintve.

A felhasználók és felhasználási lehetőségek folyamatos gyarapodása, a robbanásszerűen megnövekedett átvitt adatmennyiség (elsősorban hang- és videóanyag), valamint a felhasználók mind rövidebb válaszidő iránti igénye mind-mind rámutatott az internet potenciális teljesítménybeli problémáira. A felhőalapú számítástechnikához kapcsolódó adatforgalom csak súlyosbítaná ezeket a problémákat, tovább növelve az átküldött adatok mennyiségét, és a felhasználók által elfogadható válaszidő mércéje még alacsonyabbra helyeződne.

5.2   A felhőalapú számítástechnika számára a hálózat ellenálló képessége is az internethez kapcsolódó kockázati tényező. A műszaki hibák, a kiberbűnözői támadások, valamint bizonyos politikai döntések miatt a közelmúltban többször is megingott az internet működése, és első ízben megmutatkozott sérülékenysége, valamint az, hogy a felhasználók mennyire függnek ettől a nyilvános hálózattól. A felhőalapú modell csak még jobban kiemeli annak igényét, hogy biztonságossá tegyék ezt a hálózatot, amelyet eredetileg nem kereskedelmi felhasználásra terveztek.

5.3   A felhőalapú számítástechnika egy másik nagyszabású és összetett gyenge pontja az adatbiztonság, amely elsősorban az adatok kihelyezéséhez kötődik, bárhol is tárolják azokat.

Felmerül elsőként az adatokhoz való hozzáférés folytonosságának problémája: az adatok szinte azonnali elérhetősége igen fontos, sőt létfontosságú is lehet a felhőalapú megoldások felhasználói számára. A külső szolgáltató által tárolt és kezelt adatok bizalmas jellegének megőrzése is problémát vet fel.

Ez a kérdés a nagy hozzáadott értékkel bíró adatok kapcsán, elsősorban az ipari kémkedés összefüggésében különösen aktuális.

5.4   A felhőalapú megoldások annál jobban ki vannak téve a támadásoknak – és így annál sérülékenyebbek –, minél vonzóbbak a hackerek számára, vagyis minél nagyobb a megoldás hátteréül kialakított és kiépített szerverpark mérete, láthatósága és kritikus jellege. Ennek a megnövekedett vonzerőnek az ellensúlyozására további erőfeszítésekre és szakértelemre lesz tehát szükség.

Megjegyzendő továbbá, hogy az informatikai szolgáltatásokat (erőforrás-kihelyezés, felhőalapú megoldások) nyújtó cégek már nagyon jól tájékozottak a biztonsággal és a hálózati bűnözéssel kapcsolatban, és minden kétséget kizáróan jobban fel vannak készülve, mint vállalati ügyfeleik többsége.

Metaforával élve: egy bank páncélszekrénye kétségkívül igen vonzó célpont, mégis jobban megvédi az ékszereket, mintha azokat a hálószobában tárolnák egy ékszeresdobozban!

5.5   Ehhez a kockázathoz még az is hozzáadódik, hogy nehéz megállapítani, milyen szabályozás alkalmazandó akár az adatok tulajdonosa, akár a szolgáltató esetében.

Ezenkívül milyen felügyeleti hatósághoz lehet fordulni a szabályozás betartásának ellenőrzése végett, illetve az adattulajdonos és a szolgáltató közötti jogviták esetében?

Ezzel kapcsolatban fontosnak tartjuk felhívni a figyelmet az Európai Parlament és a Tanács 95/46/EK irányelvére („a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről”), valamint az EGSZB véleményére. (14)

Az európai adatvédelmi rendszer igen erősen lefékezi az Európán kívülre áramló mindenfajta adatátvitelt. A felhőalapú számítástechnika nemzetközi jellege kérdéseket vet fel az ügyfél és a szolgáltató közötti, illetve a szolgáltató által alkalmazott infrastruktúrán belüli adatáramlás lehetőségeivel kapcsolatban.

Ezzel kapcsolatban további hátrányt jelent, hogy nincs (világszintű) szabályozás az internetre, közelebbről a felhőalapú számítástechnikára nézve.

Az adatvédelem mellett a szerzői jogok kérdése is felmerül. Az ilyen jogok hatálya alá tartozó adatok (átmeneti vagy több részletben történő) tárolása ugyanis több helyszínen is végbemehet, és ez megnehezíti annak megállapítását, hogy mely szabályok alkalmazandók a védelemre, a díjazásra és az ellenőrzésre vonatkozóan.

5.6   Az informatikai innovációnak köszönhetően bizonyos szereplőknek sikerült megszerezniük a piac feletti uralmat: ilyen például a személyes eszközök (számítógépek, mobiltelefonok stb.) terén a Microsoft vagy az Apple, a keresőmotorok terén a Google, illetve a közösségi hálózatok terén a Facebook. Európa mindig gondosan ügyelt arra, hogy az ilyen cégek helyzete ne válhasson olyanná, ami már sérti az ágazat többi szereplőinek, például a fogyasztóknak az érdekeit.

A több nagy horderejű technológiát ötvöző felhőalapú számítástechnika a domináns helyzet lehetőségével kecsegtet, ám ugyanennek kockázatait is magában hordozza, Európának tehát még inkább résen kell lennie.

5.7   A hordozhatóság kérdése nem csupán technikai, de kereskedelmi jellegű is egyben. E nélkül a hordozhatóság nélkül ugyanis a felhasználó által választott felhőalapú megoldás mozdíthatatlanná válik, és a kihelyezett erőforrásokat nem lehet majd más szolgáltatóhoz áthelyezni, vagyis ez akadályt gördít az elé, hogy több szolgáltatót lehessen versenyeztetni. A nyílt szabványok alkalmazása, valamint a szolgáltatások és az alkalmazások interoperabilitásának biztosítása megoldást nyújthatna az adatoknak a szolgáltatók közötti gyors és egyszerű áthelyezésére anélkül, hogy az a felhasználó számára külön költséggel járna.

5.8   Mindezek a gyenge pontok a felhőalapú modell elterjedését és általánossá válását fenyegető veszélyes zátonynak tűnnek. Ha az ezekkel a gyenge pontokkal összefüggő problémák, illetve az ezekből eredő jogviták visszhangot kapnak a sajtóban, a médiában, a közösségi hálózatokon stb., az súlyosan árthat a felhőalapú számítástechnikának, és azt eredményezheti, hogy a felhasználók elveszítik bizalmukat mind a modell, mind a szolgáltatók iránt.

6.   Kihívások és lehetőségek Európa számára

6.1   Az Európai Bizottság célként tűzte ki, hogy Európa tevékenyen jelen legyen a felhőalapú számítástechnika területén („cloud-active” – lásd Neelie Kroes fentebb említett beszédét). Nem világos azonban, hogy a „tevékeny” kifejezés a felhőalapú megoldások egyszerű használatára vagy pedig ezek fejlesztésére vonatkozik-e. Az első értelmezés az ambíció tátongó hiányáról tanúskodna. Sokkal konkrétabb lenne arra törekedni, hogy Európa produktívan vegyen részt ezen a területen („cloud-productive”), vagyis maga is állítson elő felhőalapú megoldásokat, ne csak másokét használja.

6.2   Az informatikai ágazatot a szolgáltatások, termékek és tartalom tekintetében egyaránt nagymértékben külföldi, elsősorban amerikai vagy észak-ázsiai szereplők uralják.

A távközlési ágazatban ezzel szemben Európa azzal büszkélkedhet, hogy a világ más részeivel egyenrangú szereplőként lehet jelen. A piac legnagyobbjai között található a Deutsche Telekom, az Orange és a Telefónica.

6.3   Manapság, amikor az informatikai iparág a növekedés motorja, Európa is lépéskényszerben van.

A közelmúltban megmutatta, mennyire képes vezető és domináns helyzetet betölteni bizonyos ágazatokban – konkrétan a mobiltelefon-ágazatban –, még ha pozíciója nemrégiben vissza is esett.

6.4   A felhőalapú számítástechnika alkalmat kínál az „új leosztáshoz”. Más szóval: minden szereplő újra versenybe szállhat a világelsőségért, és a jelenlegi piacvezetők helyzetét a többiek vagy az újonnan érkezettek is megingathatják.

6.5   A felhőalapú számítástechnika globális jellege világszintű alapelvek és normák kidolgozását igényli. Az Európai Uniónak továbbra is együtt kell működnie a nemzetközi szervezetekkel az említett elvek és normák kialakítása céljából. Vezető szerepet kellene betöltenie az erre irányuló erőfeszítésekben, és nagyhatalomként kezeskednie kellene afelől, hogy ezek az elvek és normák garantálják a személyes adatok védelmének az európai szabályozás által előírt magas szintjét.

6.6   Európa erős ütőkártyákkal a kézben lép be ebbe az új világméretű versenybe:

kiváló informatikai infrastruktúrával rendelkezik. Az optikai szálas hálózat egyre szélesebb körben terjeszkedik. Az infrastruktúrát maroknyi, régóta a piacon lévő szereplő felügyeli és tartja kézben, akik befolyást gyakorolhatnak a telekommunikációs szabványokra és az elvégzendő beruházásokra,

olyan erős közberuházási politikát alakíthat ki (és képes kialakítani), amely katalizátorként szolgálhat a magánberuházások számára,

a regionális és országos kkv-k helyileg közel lévő partnereket várnak, tehát a felhőalapú számítástechnika terén európai szereplőket,

bizonyos ágazatokban (például az egészségügyben, a honvédelem, a tömegközlekedés terén, a közszférában) olyan nemzeti, sőt európai szintű szabályok és korlátozások vannak érvényben, amelyek miatt a felhőalapú megoldások saját országbeli vagy európai szolgáltatóit részesítik előnyben; más ágazatoknak pedig (például bank, biztosítás, energetika, gyógyszerészet) kötelezően gondoskodniuk kell az adatok védelméről, emiatt meg van kötve a kezük, és nem választhatnak saját nemzeti vagy európai köreiken kívüli szolgáltatót.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  A továbbiakban a dokumentumban egyazon értelemben használjuk az „Európa”, az „Európai Unió”, illetve az „EU” kifejezést.

(2)  EGSZB-vélemény a következő tárgyban: „A személyes adatok védelme”. A HL-ban még nem jelent meg (HL C 248, 2011.10.25. o. 123).

(3)  EGSZB-vélemény a következő tárgyban: „Elektronikus hírközlő hálózatok”. HL C 224., 2008.8.30., 50. o.

(4)  EGSZB-vélemény a következő tárgyban: „Gondolatok az egyetemes szolgáltatások körének fejlődéséről az elektronikus hírközlés terén”. HL C 175., 2009.7.28., 8. o.

(5)  EGSZB-vélemény a következő tárgyban: „Az internet fejlesztése”. HL C 175., 2009.7.28., 92. o.

(6)  EGSZB-vélemény a következő tárgyban: „A kreatív online tartalom belső piaci helyzete”. HL C 77., 2009.3.31., 63. o.

(7)  HL C 77., 2009.3.31., 60. o. és HL C 255., 2010.9.22., 116. o.

(8)  Európai Bizottság / Információs társadalom és média: a szakértői csoport jelentése – előadó: Lutz Schubert.

(9)  2011. május 16-tólaugusztus 31-ig.

(10)  Az angol nyelvű: 7th Framework Programme elnevezés alapján FP7-ként is emlegetik.

(11)  Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (European Network and Information Security Agency).

(12)  Az USA Nemzeti Szabványügyi és Technológiai Intézete.

(13)  Az Amazontól a Cloud Drive, illetve az Apple-től az iCloud.

(14)  HL C 159., 1991.6.17., 38. o. (CESE 569/1991).


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/48


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Halállományokkal gazdálkodó és a halászat felügyeletét végző regionális övezetek kialakítása (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/09

Előadó: Brendan BURNS

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 20-án úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Halállományokkal gazdálkodó és a halászat felügyeletét végző regionális övezetek kialakítása (saját kezdeményezésű vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2011. október 6-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (a 2011. október 27-i ülésnapon) 147 szavazattal 6 ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli a közös halászati politika (KHP) gyökeres megreformálására irányuló szándékot, különösen azt a célkitűzést, hogy decentralizált politikát alakítsanak ki, amely kevésbé függ a Brüsszelben hozott, részletekbe menő döntésektől, és több lehetőséget kínál arra, hogy a helyi és regionális szint bekapcsolódjék a halállományokkal történő gazdálkodásba. A lényeges elemek, az érthetőség és a szankciórendszer azonban, amelyekre szükség van egy ilyen politika hatékony működtetéséhez, hiányoznak, és pótolandók.

1.2   Jó állapotban levő halállományok nélkül nem létezhet fenntartható halászat. Célszerű ezért a környezetvédelmi fenntarthatóságot a gazdasági és társadalmi fenntarthatóság alapjaként kiemelten kezelni, és az alaprendeletbe konkrétan belefoglalni. Ennek érdekében e szakpolitikát az elővigyázatossági elv által fémjelzett tudományos, ökoszisztéma-központú megközelítés alapján kell alkalmazni.

1.3   A „legnagyobb fenntartható hozamon” nyugvó kvótaalapú gazdálkodási tervek csak akkor szilárdíthatók meg hatékonyan, ha magasabb állományszintek alakulnak ki, amelyek lehetővé teszik a szabályozás hatókörébe tartozó összes faj prosperálását. Ennek 2015-ig meg kellene történnie.

1.4   Az értékesíthető halászati jogok javasolt piaci alapú rendszere, amelyekben az engedélyeket a halászati tevékenységben történő korábbi részvétel alapján ítélik oda, azzal a kockázattal jár, hogy azok, akik a múltban nem riadtak vissza a túlhalászattól, folytathatják ezt a tevékenységüket. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy a tagállamok hozzanak egy olyan intézkedést, amely szerint a kvótákban részesülőknek bizonyítaniuk kell, hogy tevékenységük nem károsítja a tengeri környezetet, és jelentős hasznot jelent a parti halászközösségek számára. Így a halállományok implicit privatizálása társadalmi és környezetvédelmi ellenőrzés alá kerül.

1.5   Az EGSZB üdvözli a halvisszadobás részleges tilalmát, de azt javasolja, hogy kapcsolják ezt össze a szelektív halászati technikák tökéletesítésével.

1.6   A támogatásokat olyan halászflották kialakítására kellene fordítani, amelyek a környezetre kevésbé káros módon működnek (kevesebb kárt tesznek a halállományokban és az óceánfenékben, kevesebb halat dobnak vissza stb.), nem pedig a halászati kapacitás növelésére kellene felhasználni őket.

1.7   Az uniós flottákra nyílt tengeri és harmadik országok területi vizein történő halászat esetén ugyanazoknak a szabályoknak és normáknak kellene vonatkozniuk, mint amikor saját vizeiken halásznak – nincs helye kettős mércének.

2.   Bevezetés

2.1   Az Európai Bizottság éppen akkor tette közzé a közös halászati politika második felülvizsgálatára vonatkozó javaslatait, amikor ez a vélemény készült. Átfogó, alapvető reformról van szó, amely kezelni kívánja a túlhalászás, a túlzott flottakapacitás, a jelentős támogatások, a csekély gazdasági rugalmasság és az európai halászok által kifogott hal mennyiségének csökkenése által jellemzett jelenlegi helyzetet. A vélemény ezért a javasolt reform tágabb kontextusában fűz észrevételeket a halállományokkal gazdálkodó regionális övezetek kialakításával kapcsolatban.

3.   Háttér

3.1   Az uniós Szerződések és a jelenlegi közös halászati politika értelmében az Európai Bizottság kezdeményezési joggal, a Tanács pedig kizárólagos hatáskörrel rendelkezik a tengerek biológiai erőforrásainak megőrzését illetően. A központosított rendszer vagy konkrétabban a KHP feladatainak elvégzéséhez választott felülről lefelé irányuló megközelítés nem eredményezett használható megoldásokat e szakpolitika számos különféle feltétele és területi joghatósága számára. Az így kialakult jogszabályokról gyakran hangzik el bíráló éllel, hogy „nem lehet mindent egy kaptafára húzni”.

3.2   Az érdekeltek bevonásának szükségességét elismerte a 2002. évi első reform, amelynek nyomán felállították a regionális tanácsadó testületeket, ám ezek csak tanácsadó funkcióval rendelkeznek.

3.3   A Lisszaboni Szerződés elfogadása igen lényeges változásokkal járt. A halászatra vonatkozó szabályozás minden területére már a Parlament és a Tanács közötti együttdöntési eljárás érvényes, kivéve a halászati lehetőségek megállapítását, amely továbbra is a Tanács kizárólagos hatáskörébe tartozik.

3.4   Abbeli igyekezetében, hogy minden problémával foglalkozzon, az Európai Bizottság és a Tanács olyan szabályokat alkotott, amelyek túlságosan bonyolultak, és nem oldják meg az európai vizeken tapasztalható problémákat.

3.5   A halászati ágazat „már-már komikus részletgazdagságról” beszél – idetartozik a felszerelések pontos felsorolása, a kirakodott volumen engedélyezett összetétele és a technikai szabályozás, mindez 900 szabályban. Ez a túlzott részletesség gátolja az innovációt, mivel nem ösztönzi használható megoldások keresését. Azzal a következménnyel is járt, hogy megszűnt a bizalom a halászati ágazat és a közös halászati politikát irányító politikai mechanizmusok és bizottságok között. Ez elkerülhetetlenül azt eredményezi, hogy sokan inkább igyekeznek kikerülni a rendszert, mintsem hogy betartanák a szabályokat.

3.6   A jelenlegi közös halászati politika nem ösztönzi az ágazati innovációt és kísérletezést, de a halászok fel tudnak mutatni néhány jó példát. Skócia tartósan jó innovációs eredményekkel büszkélkedhet, például az északi-tengeri tőkehalállományok megőrzésével kapcsolatban. Az azonnali hatályú halászati tilalmakkal párhuzamosan sok hajót kivontak a forgalomból, a tengeren tölthető, korlátozott számú nappal okosan gazdálkodnak, szelektív felszereléseket alakítottak ki, és kísérleteket végeztek a zártláncú televízió használatával kapcsolatban. Ez elősegítette a visszadobások csökkentését, valamint a versenyképesség és az állománymegőrzés javítását. Mások is jelentős lépéseket tettek; például a holland fenékvonóhálós ágazat megváltoztatta a felszerelések típusait, illetve újakat fejlesztett ki, és sok hajót kivont a forgalomból.

3.7   Mindezekből a kezdeményezésekből az derül ki, hogy a halászati ágazat felismerte, hogy vannak bizonyos problémák (pl. a visszadobás csökkentésének szükségessége), és elsősorban az ágazatnak kell ezekre megoldásokat találnia, majd ezeket megvalósítania. Más regionális példák is igazolják, hogy a regionális szintű megoldások jobb eredményeket hoznak, mint a Brüsszelben kialakított általános szabályozás.

3.8   Ezekre a próbálkozásokra azonban árnyékot vet egy alapvető korlátozó tényező, mégpedig az, hogy a jelenlegi közös halászati politika nem nyújt lehetőséget a hatáskörök átruházására. Az innováció, a kísérletezés és a fejlesztés eredményei csak akkor befolyásolhatják a szabályozást, ha az Európai Bizottság úgy dönt, hogy kedvezően viszonyul ezekhez.

3.9   A Bizottság talán azért tartja ennyire szorosan kézben a szabályozást, mert mindenképpen teljesíteni kívánja a rá bízott feladatokat. A Lisszaboni Szerződés előtti időszakra különösen jellemző volt ez, és a folyamat sajnálatos módon állandósult. Minél inkább központosítottá, bonyolulttá és nehézkessé válnak a jogszabályok, annál inkább elillan az érdekelt felek bizalma, és következésképpen annál kevésbé valószínű, hogy a jogszabályokat teljes mértékben betartják. Ez újabb indokokat szolgáltat a szigorúbb központi szabályozáshoz, és így folytatódik az ördögi kör.

4.   Általános megjegyzések

A 3. fejezetben (Háttér) ismertetett valamennyi indok alapján nyilvánvaló, hogy miért ésszerű regionális hatóságokat létrehozni az uniós szakpolitikák megvalósításához. Ez számos kérdést vet fel.

4.1   Hatáskörök átruházása

4.1.1   Ahhoz, hogy a regionális hatóságok tevékenységének valódi értéke legyen, tudományos bizonyítékokon alapuló, Brüsszelben meghatározott stratégiai célszámokkal kell rendelkezniük. Brüsszelnek ezenkívül:

egyenlő feltételeket kellene biztosítania a régiók és a halászati gazdaságok számára;

ellenőriznie kellene az ágazatot annak biztosítása érdekében, hogy betartsák az uniós kvótákat, célszámokat és célkitűzéseket.

4.1.2   Mivel minden halászati területnek mások a földrajzi és egyéb jellemzői, a tagállamoknak gazdálkodási eszközöket kell kapniuk. Ez biztosítani fogja, hogy a szabályokat mind uniós, mind régiós szinten a halászati ágazat és a szakértők teljes körű részvételével dolgozzák ki, akik tudják és értik, hogy az egyes területeken mi eredményes, és mi nem.

4.2   Halászrégiók és halászati regionális hatóságok

4.2.1   Ezek a változások olyan sokféle övezetre terjednek ki, hogy ez a vélemény nem javasolhat konkrét célkitűzéseket, csak azt javasolhatja, hogy az összes halászati régiót olyan képviseleti szervek alakítsák ki, amelyekben a tagállamok és az érintett felek egyaránt helyet kapnak, főleg olyan szervek, amelyek csak regionális érdeket képviselnek, és összeurópai hatáskörük nincs.

4.3   Halvisszadobás

4.3.1   Ez fontos kérdés lett, különösen a halfogási folyamat során történő visszadobás. Maria Damanaki európai biztos azzal válaszolt a sajtó ezzel kapcsolatos érdeklődésére, hogy az átdolgozott KHP-ben részleges visszadobási tilalmat javasolt.

4.3.2   A visszadobással kapcsolatos átgondolatlan megközelítés végzetes következményekkel járhatna a halászközösségek és az egész ágazat számára.

4.3.3   A halak visszadobásának elsődleges oka a vegyes halászatra vonatkozó jelenlegi szabályokban keresendő – ebben az esetben ugyanis elkerülhetetlen, hogy több fajhoz tartozó egyedeket fogjanak ki együtt. A „teljes kifogható mennyiség” szerint fajonként kialakított gazdálkodás, valamint a kirakodható különféle fajok arányait szabályozó „fogás-összetételi” szabályok olyan merev szabálykeretet hoznak létre, amely nem tükrözi az illető ökoszisztémában szereplő halfajok bőségét és arányait.

4.3.4   Az átdolgozott KHP egyik fő célkitűzése az kellene hogy legyen, hogy jobb munkamódszerek bevezetését – a vélemény harmadik fejezete részletesen szól erről – támogatja annak érdekében, hogy a visszadobott halak száma elhanyagolható szintre csökkenhessen.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


MELLÉKLET

az EGSZB véleményéhez

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították.

1.2., 1.3., 1.4., 1.6. és 1.7. pont

A pontok törlendők.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

46

Ellene

:

102

Tartózkodott

:

14


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/51


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalom szerepe az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásban (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/10

Előadó: Madi SHARMA

2010. szeptember 14-én eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A civil társadalom szerepe az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2011. október 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) 152 szavazattal 3 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) úgy véli, hogy az Európai Unió és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás mind az EU, mind pedig India számára előnyös lehet, mivel megteremti a gyorsabb fejlődés, valamint a nagyobb versenyképesség, jólét és foglalkoztatás formájában jelentkező haszon lehetőségét. A kereskedelem fontos eszköz a fejlesztések támogatására és a szegénység visszaszorítására. Valamennyi félnek érdekében áll azonban, hogy gondosan, átláthatóan és átfogóan felmérjék a kereskedelem gazdasági, társadalmi és környezeti hatásait. Ebben az összefüggésben fontos szerep hárul a civil társadalomra.

1.2   A megállapodás véglegesítése előtt mindkét félnek foglalkoznia kell a szabadkereskedelmi megállapodásra – és lehetséges hatásainak a felmérésére – irányuló tárgyalási folyamat néhány hiányosságával. Az Európai Bizottság szolgálatainak állásfoglalása szerint több figyelmet fordíthattak volna az informális foglalkoztatás következményeire, a megállapodásnak a munkahelyek megszűnésére gyakorolt hatásaira irányuló részletesebb elemzés pedig pontosabb előrejelzéseket tenne lehetővé az egyéb társadalmi hatások tekintetében, mint például a szegénység, az egészség és az oktatás vonatkozásában. (1)

1.3   Az EGSZB emlékezetet arra, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 207. cikkének értelmében az EU közös kereskedelempolitikáját „az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között” kell folytatni, valamint arra, hogy az Európai Unióról szóló szerződés 3. cikkének értelmében annak hozzá kell járulnia többek között a fenntartható fejlődéshez, a szegénység felszámolásához és az emberi jogok védelméhez. A kereskedelem nem önmagában álló cél.

1.4   Az EGSZB olyan új vizsgálatok azonnali elvégzését javasolja, amelyek kifejezetten figyelembe veszik a szabadkereskedelmi megállapodásnak az EU és India civil társadalmára gyakorolt hatását (különösképpen a 4. módozat, a kkv-k, a munkavállalói jogok, a nők, a fogyasztóvédelem, az informális társadalom, a mezőgazdaság, a szegénység és az alapvető fontosságú termékekhez, például az életmentő gyógyszerekhez való hozzáférésre gyakorolt hatás vonatkozásában). Az átláthatóság érdekében ezeket a vizsgálatokat nyilvános tudományos tanulmányok és a civil társadalommal közösen szervezett workshopok eredményeinek felhasználásával kell elvégezni. Az eredményeket azután a jelenleg végső szakaszba jutott tárgyalások részeként lehetne figyelembe venni.

1.5   Az EGSZB annak biztosítására kéri fel a Tanácsot, az Európai Parlamentet és az Európai Bizottságot, hogy a megállapodás megkötése előtt az EU:

vegye figyelembe az EU civil társadalmának álláspontját és aggodalmait,

a szociális partnerekkel folytatott átfogó konzultáció mellett mérje fel a 4. módozat lehetséges forgatókönyveire gyakorolt hatást, ágazatonként és tagállamonként vizsgálva a munka minőségét és mennyiségét,

jogi kötelezettségének megfelelően gondoskodjon arról, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás ne fokozza a szegénységet;

valamint hogy a megállapodás:

egy érvényesíthető emberi jogi záradék szellemét tükrözze, az EU múltbeli gyakorlatával és kinyilvánított politikájával összhangban,

tartalmazzon a fenntartható fejlődésre vonatkozó ambiciózus fejezetet, amely a hagyományos vitarendezési eljárásokon keresztül érvényesíthető foglalkoztatási és környezeti rendelkezéseket foglal magában, hatékony jogorvoslati lehetőségekkel,

alakítson ki konkrétan egy az ILO által lefektetett jogokra épülő keretet az informális gazdaságban aktív munkavállalók számára,

tartalmazzon kétoldalú szociális védzáradékot, mely nemcsak az EU és India belföldi iparát érintő kockázatokat veszi figyelembe, hanem a társadalmat fenyegető kockázatokat is, köztük a munkahelyek megszűnését.

1.5.1   Az EGSZB azt ajánlja, hogy építsenek ki egy, a civil társadalom által működtetett nyomonkövetési mechanizmust, amelynek felhatalmazása lenne arra, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg, különösképpen a szociális védzáradék működésbe helyezésének szükségességét tekintve. Az illetékes hatóságoknak ezekre indokolással ellátott választ kellene adniuk. E nyomon követéssel összefüggésben támogatni kellene a civil társadalom képzését és kapacitásépítését.

1.6   Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás tartalma jelenleg még bizalmasnak minősül, ezért e vélemény nem térhet ki annak részleteire.

2.   Bevezetés

2.1   Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás a Föld népességének megközelítőleg egyötödére terjed ki, így a világ egyik legjelentősebb szabadkereskedelmi megállapodásának minősül. Jelentős előnyökkel járhat mind az EU, mind pedig India társadalma szempontjából.

2.2   Mindkét fél jelentős gazdasági kihívásokkal szembesül, az EU az elöregedő népessége és a telítődött piacai, India pedig a hatalmas népessége és a növekvő urbanizáció miatt. Figyelembe véve a két régió eltérő fejlődését, a liberalizáció és mindkét fél piacainak további megnyitása mindkét fél népessége számára haszonnal járhat.

2.3   Az unióbeli és az indiai üzleti szervezetek tudatában vannak annak, hogy bizonyos mértékű munkaerő-veszteség léphet fel. Mindkét fél piacának további megnyitása, valamint a szakképzettség fejlesztése, a képzési programok, a kétirányú ismeretátadás, az infrastruktúra fejlődése, az ellátási láncokra vonatkozó rendelkezések, valamint a vegyes vállalatok által bonyolított kereskedelem azonban hosszú távon fenntartható növekedést, nagyobb versenyképességet és több munkahelyet teremthet. Az európai üzleti és technológiai központ (European Business and Technology Centre, EBTC), amelyet azért hoztak létre, hogy gyakorlati megoldásokat nyújtson az indiai piacra lépő vállalatok számára, vezető szerepet játszik majd e kihívások némelyikének kezelésében.

2.4   Az innovációnak egy szabadkereskedelmi megállapodáson keresztüli ösztönzése biztosíthatja a vállalatok jövőbeli versenyképességét. Néhány ágazatban az európai és indiai vállalatok egyre szorosabb együttműködése figyelhető meg a technológiafejlesztés területén. India munkaereje alacsony költségű és magasan képzett, jelentős K+F-kapacitással. Mindkét félnek olyan környezetre van azonban szüksége, amely ösztönözni képes az innovációba történő fenntartható beruházást. Az Indiában aktív uniós vállalatok, illetve az EU-ban működő indiai vállalatok tapasztalata és szakértelme fontos hozzájárulást jelenthet ezeknek az elvárásoknak a teljesítéséhez.

2.5   A szabadkereskedelmi megállapodás jelentős hatást gyakorol a külföldi befektetésekre. Annak érdekében, hogy a tőkebeáramlás szempontjából vonzóbb célponttá váljon, 1991 óta India liberalizálta és egyszerűsítette a közvetlen külföldi befektetésekre vonatkozó szabályokat, aminek nyomán azóta valóban több külföldi tőke áramlik az országba. A szabadkereskedelmi megállapodás erre az alapra fog építeni, biztosítva az EU-ban székhellyel rendelkező vállalatok számára a piacokhoz való hozzáférést és a jogbiztonságot. (2) A szabadkereskedelmi megállapodások (ALS) által megteremtett új keretben gondosan értékelni kell, hogy milyen következményekkel járhat Indiában a közvetlen külföldi befektetések felé történő nyitás, e nyitás összefüggésében fokozatos megközelítést kell alkalmazni.

2.6   Ez a vélemény nem foglalkozik a szabadkereskedelmi megállapodás potenciális gazdasági előnyeivel. A megállapodás bizonytalan társadalmi és környezeti hatásait kívánja megvizsgálni mind az EU – elsősorban a 4. módozat vonatkozásában –, mind pedig az indiai társadalom szegényebb rétegei szempontjából. Ezek a hatások fontos elemei az uniós vállalatok kellő gondossághoz és márkavédelemhez kapcsolódó érdekeinek. A vállalati társadalmi felelősségvállalás, valamint a munkavállalói és emberi jogi kérdések a más földrészekkel kereskedő uniós vállalatok számára Európa határain túl is érvényesek.

3.   A tárgyalási folyamat

3.1   A tárgyalófelek mind az EU-ban, mind az Indiában működő nagyvállalatokkal egyeztettek. Azonban az EGSZB, mint a civil társadalom minden csoportját képviselő konzultatív szerv, aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a tárgyaló felek nem konzultálnak egyenlő alapon a társadalom valamennyi érintett csoportjával, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy mindkét fél valamennyi érintett csoportjának véleményét teljes mértékben vegye figyelembe. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy konzultáljon a kkv-kkal a lehetséges hatásokról, a szakszervezetekkel az átláthatóság hiányáról a foglalkoztatási garanciák és a 4. módozat vonatkozásában, a fogyasztói csoportokkal és a mezőgazdasági szektorral az élelmezés- és élelmiszerbiztonságról, valamint az indiai informális gazdaság képviselőivel.

3.2   Az uniós alapítványok és az indiai informális vállalatok mellett számos uniós és indiai nem kormányzati szervezet és szakszervezet is aggodalmának adott hangot (3) mind a szabadkereskedelmi megállapodások esetleges negatív hatásai, mind a tárgyalások lebonyolításának módja miatt. Miközben elismeri a kereskedelmi tárgyalások bizalmas jellegének jelentőségét, az EGSZB az átláthatósággal kapcsolatos szintén fontos elvárások miatt sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tisztázza a félreértéseket, közzétéve az e kérdésekre vonatkozó javaslatait.

3.3   Az EGSZB úgy véli, hogy nem lehet a kereskedelmet az Európai Külügyi Szolgálat hatásköréből kivonni. Európa értékeinek és elveinek megőrzése szempontjából alapvetően fontos az európai politikák koherenciája. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a tárgyalások során folyamatosan tájékoztassák valamennyi illetékes főigazgatóságot.

4.   Fenntarthatósági hatásvizsgálat

4.1   Az Európai Bizottság független szakértőket bízott meg a fenntarthatósági hatásvizsgálat elkészítésével, akik 2009-ben terjesztették elő jelentésüket. (4) A fenntarthatósági hatásvizsgálat szerint a szabadkereskedelmi megállapodás társadalmi hatásai elhanyagolhatóak az EU esetében, nem befolyásolják majd a béreket, és csupán kismértékű munkaerő-csökkenést (5) váltanak majd ki, míg India szempontjából rövid távon 1,7 %-kal, hosszú távon pedig 1,6 %-kal nő majd a képzett és képzetlen munkaerő bére, és némi munkaerő-elvándorlás (6) jelentkezik a magasabb bérekkel járó munkahelyek felé.

4.2   Az Európai Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít ennek a hatásvizsgálatnak, hangsúlyozva a szabadkereskedelmi megállapodás átfogó előnyeit. (7) Fontos azonban megjegyezni, hogy ez a fenntarthatósági hatásvizsgálat a lehetséges társadalmi és környezeti kockázatoktól is óv.

4.3   Az uniós szakszervezetek aggodalmukat fejezik ki az uniós munkavállalói jogok miatt, és még a tárgyalások lezárása előtt hatásvizsgálatot tartanak szükségesnek a 4. módozat lehetséges forgatókönyveiről. Ennek a vizsgálatnak ágazatonként és tagállamonként foglalkoznia kellene a munka minőségére és mennyiségére gyakorolt hatással. Magában kellene foglalnia mind a szabadkereskedelmi megállapodás végrehajtása előtt, mind pedig az ez után folytatott teljes mértékű konzultációt is a szociális partnerekkel, és kötelező érvényű ajánlásokat kellene megfogalmaznia a megállapított káros hatások megelőzésére és csökkentésére.

4.4   A fenntarthatósági hatásvizsgálat „bizonytalannak” minősíti a szabadkereskedelmi megállapodás hatását az indiai munkaügyi normákra és munkafeltételekre. India esetében a hivatalos kormányzati statisztikák szerint a gazdaság megközelítőleg 90 %-a informális (vagy szervezetlen), ami az előrejelzések szerint a közeljövőben nagyjából változatlan marad. (8) Az ILO/WTO adatai szerint az informális szektor munkavállalói kevesebb mint napi 2 dollárból élnek. (9) A női munkaerő túlnyomó része (95 % fölött) az informális szektorban dolgozik, és aránytalan mértékben veszélyeztetett.

4.5   A fenntarthatósági hatásvizsgálat a potenciális környezeti hatásokra is kitér, megállapítva, hogy valószínűsíthetők a légkört, (10) a talaj minőségét, (11) a biológiai sokféleséget (12) és a víz minőségét (13) befolyásoló, mérsékelten kedvezőtlen hatások. Az EGSZB úgy véli, hogy figyelembe kell venni a magában a fenntarthatósági hatásvizsgálatban megfogalmazott figyelmeztetéseket.

4.6   A hatásvizsgálat módszertana elégtelen a valós hatások összegyűjtésére. A dokumentum középpontjában a formális gazdaság állt, amelynek tekintetében a gazdasági modellezés viszonylag egyszerű. (14) Ezzel szemben a társadalmi és környezeti hatások elemzése egy kevésbé átlátható mennyiségi módszertanon alapul. A fenntarthatósági hatásvizsgálat a szén-dioxid-kibocsátásra, valamint a fogyasztói és élelmiszerbiztonságra gyakorolt hatást sem vizsgálja megfelelően.

4.7   Az Európai Bizottság szolgálatai állásfoglalásának értelmében nagyobb figyelmet lehetett volna fordítani azokra a hatásokra, amelyeket a megállapodás gyakorol a méltányos munkára, az informális foglalkoztatásra és a munkahelyek megszűnésére. Ez pontosabb előrejelzéseket tenne lehetővé az egyéb társadalmi hatások tekintetében, például a szegénység, az egészség és az oktatás vonatkozásában. (15)

4.8   A hatásvizsgálat meglepő módon nem veszi figyelembe azt a számos többi tanulmányt, amely a szabadkereskedelmi megállapodás Indiát érintő, potenciálisan súlyos következményeire mutat rá; (16) sem azokat az uniós aggályokat, amelyeket különösképpen a 4. módozat és az uniós foglalkoztatás vonatkozásában fogalmaztak meg.

4.9   Az EGSZB nemrég elfogadta a fenntarthatósági hatásvizsgálatokról szóló véleményét, amely meghatározza a szabadkereskedelmi megállapodások összes hatásának felmérésében használandó legjobb gyakorlatok módszertanának irányvonalait. (17)

4.10   Az EGSZB azt ajánlja, hogy végezzenek új vizsgálatokat, amelyek ezeknek az iránymutatásoknak az alapján kifejezetten figyelembe veszik a szabadkereskedelmi megállapodás hatását az unióbeli és az indiai társadalomra, ideértve elsősorban a munkavállalói jogokat, a 4. módozatot, a nőket, a fogyasztóvédelmet, a kkv-kat, az informális gazdaságot, a környezetet, a mezőgazdaságot (az élelmezésbiztonsággal együtt), a szegénységet és az éghajlatváltozást. Ezeket az új vizsgálatokat független nyilvános tudományos tanulmányok és a civil társadalommal közösen szervezett workshopok eredményeinek felhasználásával kell elvégezni.

4.11   Az előbbiek nem jelentik azt, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás szükségszerűen kedvezőtlen hatásokkal jár. Első ránézésre fennáll azonban a valószínűsége annak, hogy ezzel a hatással járhat. Ez önmagában már elegendő indok arra, hogy az Európai Bizottság tovább vizsgálja a kérdést, különösképpen mivel az alábbiakban ismertetettek alapján az EU jogi felelőssége, hogy felmérje, külpolitikája milyen hatást gyakorol önmagára és másokra.

5.   Az EU felelőssége

5.1   A kereskedelem liberalizációjáról tárgyaló kormányok elsődleges felelőssége annak figyelembevétele, hogy milyen gazdasági és társadalmi hatásokkal járnak politikáik. Nem kérdéses, hogy elsősorban India felelős azokért a hatásokért, amelyeket politikái gyakorolnak népességére. Az EGSZB tudatában van annak, hogy az Indiával folytatott tárgyalások során az EB nehézségekkel szembesül, mivel India joggal kezeli saját módján az emberi jogok, a munkaügyi normák, a fenntartható fejlődés és a civil társadalom kérdését. Ez nem jelenti azonban azt, hogy az EU-nak nincs saját felelőssége e tekintetben. Ez ugyanis jogi kötelezettség.

5.1.1   Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 207. cikkének értelmében az EU kereskedelmi és fejlesztési politikáját az Unió külső tevékenységének elvei és célkitűzései által meghatározott keretek között kell folytatni. Ezt állapítja meg az Európai Unióról szóló szerződés 21. cikke, amely az alapelvként fogalmazza meg az alábbiakat:

az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása.

valamint célkitűzésként azt, hogy

elősegítse a fejlődő országok fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődését, elsődlegesen a szegénység felszámolása céljából.

5.2   Az EGSZB ezeknek a jogi kötelezettségeknek a tiszteletben tartására kéri fel az Európai Bizottságot, annak biztosítása érdekében, hogy az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás összhangban álljon az emberi jogokkal, és ne gyengítse a fenntartható gazdasági, társadalmi és környezeti fejlődést, valamint a szegénység felszámolását elősegítő intézkedéseket. Hangsúlyozza, hogy az informális gazdaságban aktív munkavállalók számára az ILO által lefektetett jogokra épülő keretet kell kialakítani.

6.   A szabadkereskedelmi megállapodás nyomon követése és kiigazítása

6.1   Az EU-nak biztosítania kell, hogy politikái ne befolyásolják hátrányosan a szegénység jelenségét, és járuljanak hozzá annak felszámolásához. Ennek a kötelezettségnek akkor lehet megfelelni, ha olyan záradékokat építenek be a szabadkereskedelmi megállapodásba, amelyeknek értelmében ezeknek a hatásoknak a fellépése esetén a kereskedelem liberalizálása módosítható, illetve ha egy olyan hatékony nyomonkövetési mechanizmust építenek ki, amelynek alapján működésbe lehet hozni ezeket a záradékokat.

6.2   Emberi jogi záradék

6.2.1   Az EU már a múltban is rendelkezéseket épített be kétoldalú megállapodásaiba annak biztosítására, hogy ezek ne ássák alá társadalmi célkitűzéseit. 1995 óta az EU azt a politikát követi, hogy a harmadik országokkal kötött minden kereskedelmi és együttműködési megállapodásba egy emberi jogi záradékot foglal bele. (18) A közelmúltban alakult ki az a gyakorlat, hogy a későbbi megállapodásokat a meglévő keretmegállapodásokban szereplő emberi jogi záradékoknak rendelik alá. Ez a gyakorlat az eredeti emberi jogi záradék, illetve a későbbi megállapodás „összekötő” záradékának megfogalmazásától függően jogi hatályt kaphat.

6.2.2   Alapvető, hogy a vizsgált szabadkereskedelmi megállapodás egy érvényesíthető emberi jogi záradéknak legyen alárendelve, bárhogyan is legyen ez foganatosítható. Az 1994. évi EK–India együttműködési megállapodás tartalmaz emberi jogi záradékot, de ez egy korábbi típusú. Amint azt az Európai Bíróság megállapította, ennek a záradéknak az a szerepe, hogy lehetővé teszi az együttműködési megállapodás felfüggesztését. (19) Nem teszi azonban lehetővé más, a szabadkereskedelmihez hasonló megállapodások felfüggesztését. (20) Alapvető, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás akár egy új emberi jogi záradék, akár egy gondosan megfogalmazott összekötő záradék útján megfeleljen az emberi jogi záradékokra vonatkozóan kinyilvánított uniós politikának.

6.2.3   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy alapvető, hogy akár egy új emberi jogi záradék, akár egy gondosan megfogalmazott összekötő záradék útján e szabadkereskedelmi megállapodás megfeleljen az emberi jogi záradékokra vonatkozóan kinyilvánított uniós politikának. Ezt az állásfoglalást az Európai Parlament is támogatta. (21)

6.3   A fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések

6.3.1   Az is fontos, hogy folytassák és erősítsék meg a környezeti és munkaügyi normáknak a szabadkereskedelmi megállapodásokba való beépítésére vonatkozó uniós bevált gyakorlatot. Mind az EU és Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás, mind a CARIFORUM–EU gazdasági partnerségi megállapodás tartalmaz – az egyéb vonatkozó rendelkezések mellett – olyan rendelkezéseket, amelyek értelmében a feleknek biztosítaniuk kell az ILO alapvető munkaügyi normáinak betartását (abszolút norma), és nem csökkenthetik a környezeti és munkaügyi védelmük aktuális szintjét (relatív norma).

6.3.2   Az EGSZB üdvözli Karel De Gucht biztosnak a szociális és környezeti fejezetek iránti elkötelezettségét. (22) Felkéri azonban az Európai Bizottságot annak biztosítására, hogy a fent említett megállapodásokban szereplő rendelkezésektől eltérően ezekhez a rendelkezésekhez ugyanazok a határozott végrehajtási intézkedések társuljanak, amelyek a szabadkereskedelmi megállapodás más részeinek megsértése, vagy például az USA szabadkereskedelmi megállapodásaiban szereplő egyenértékű rendelkezések esetén alkalmazhatók. (23) Az EGSZB arra is felkéri az Európai Bizottságot, hogy az együttműködési programokon keresztül alakítson ki ösztönzőket vagy hasonló mechanizmusokat, amelyeket ezeknek a rendelkezéseknek a megsértése esetére kidolgozott hatékony bírságok rendszere támaszt alá, amint azt az Európai Parlament is javasolta. (24)

6.3.3   Az Európai Bizottságnak számon kérhető munkaügyi és környezeti rendelkezéseket kell beépítenie az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodásba, amelyek mindkét oldalon érvényesíthetők a hagyományos vitarendezési eljárásokon keresztül, a kereskedelmi kötelezettségek felfüggesztését és a bírságokat magukban foglaló jogorvoslati lehetőségekkel.

7.   Szociális védzáradék

7.1   Valamennyi szabadkereskedelmi megállapodás tartalmaz védzáradékokat, amelyeknek értelmében a belföldi ipar tevékenységének sérülése vagy zavara esetén lehetővé válik a kereskedelem liberalizálásának felfüggesztése. Várható, hogy ez a szabadkereskedelmi megállapodás is tartalmazni fog hasonló záradékokat. Ezeknek a záradékoknak azonban a kérdéses kockázatokhoz kell igazodniuk.

7.2   Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a kétoldalú szociális védzáradék beépítését, amely nemcsak a belföldi ipart érintő kockázatokat veszi figyelembe az EU-ban és Indiában, hanem a társadalmat fenyegető kockázatokat is, ideértve a munkahelyek megszűnését is. Ehhez a záradékhoz a CARIFORUM–EU gazdasági partnerségi megállapodás 25. cikke (2) bekezdése (b) pontjának kell mintául szolgálnia, amelynek értelmében akkor kerülhet sor egy védőintézkedés bevezetésére, ha a terméket olyan nagy mennyiségben és olyan feltételekkel importálják a másik fél területére, hogy az zavart okoz vagy okozhat a gazdaság egy szektorában

8.   A civil társadalmi nyomonkövetési mechanizmus

8.1   Mind az uniós, mind az indiai civil társadalom nagyon szervezett és proaktív. Mindkét fél hatóságai számára előnyös lenne egy, az átláthatóságot és a konzultációt javító, valamint az aggodalmakat felszámoló mechanizmus bevezetése, amely biztosítaná, hogy a civil társadalom közvetlen hozzáféréssel rendelkezzen a döntéshozókhoz.

8.2   Az EGSZB egy civil társadalmi nyomonkövetési mechanizmus bevezetését javasolja, amelyben a fenntarthatósági hatásvizsgálat ajánlásai szerint többek között az üzleti világ, a szakszervezetek, a nem kormányzati szervezetek és a tudományos élet képviselői vennének részt. Az EGSZB is közreműködhetne ebben a folyamatban. (25) Ez az EU és Korea közötti szabadkereskedelmi megállapodás és a CARIFORUM–EU gazdasági partnerségi megállapodás mintáját követhetné, amelyekben egy sor, a civil társadalmat képviselő érdekelt fél vesz részt, akiket a hatékony nyomonkövetési mechanizmus biztosítása érdekében kiképeztek és forrásokkal láttak el. (26)

8.3   Mind a fenntarthatósági hatásvizsgálat, mind az Európai Bizottság szolgálatainak állásfoglalása egy nyomonkövetési mechanizmus létrehozását javasolja. (27)

8.3.1   Ennek a nyomonkövetési mechanizmusnak konkrét funkcióval kellene rendelkeznie a szociális védzáradékkal összefüggésben is. A védzáradékok hatékony alkalmazása általában az érintett iparág szervezettségi szintjétől függ. Ez értelemszerűen sokkal bonyolultabb az informális gazdaság esetében.

8.3.2   Az EGSZB azt ajánlja, hogy a civil társadalmi nyomonkövetési mechanizmust ruházzák fel azzal a hatáskörrel, hogy ajánlásokat fogalmazzon meg, elsősorban a szociális védzáradék működésbe helyezésének szükségességére vonatkozóan, az ajánlásokra pedig az illetékes hatóságoknak indokolással ellátott választ kelljen adniuk.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az Európai Bizottság szolgálatainak állásfoglalása – A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás vonatkozásában, 2010. május 31.

(2)  HL C 318, 2011.10.29, 150 o.

(3)  A tanulmányok felhívják a figyelmet azokra a hatásokra, amelyek a következőkre vezethetők vissza: a szellemitulajdon-jogokra vonatkozó TRIPS-plusz rendelkezések, a pénzügyi szolgáltatások liberalizálása és deregulációja, az árukereskedelem és a mezőgazdasági szektor liberalizációja, nagyszabású kiskereskedelmi láncok megjelenése, liberalizált beruházás és kormányzati beszerzési gyakorlatok, az exportkorlátozások tiltása. Lásd pl. S Polaski et al: India’s Trade Policy Choices: Managing Diverse Challenges [India kereskedelempolitikai lehetőségei: A különböző kihívások kezelése] (Carnegie, 2009); S Powell: EU India FTA: Initial Observations from a Development Perspective [Az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás: Alapvető megállapítások a fejlődés nézőpontjából] (Traidcraft, 2008); C Wichterich: Trade Liberalisation, Gender Equality, Policy Space: The Case of the Contested EU-India FTA [A kereskedelm liberalizációja, a nemek közötti egyenlőség, politikai játéktér: A vitatott EU–India szabadkereskedelmi megállapodás esete] (WIDE, 2009); K Singh: India-EU FTA: Should India Open Up Banking Sector?[Az India és EU közötti szabadkereskedelmi megállapodás: Meg kell-e nyitnia Indiának a bankszektort? Különjelentés] (Delhi, 2009); CEO/India FDI Watch: Trade Invaders: How Big Business is Driving the EU-India FTA Negotiations [Kereskedelmi megszállók: Hogyan irányítják a nagyvállalatok az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalását?] (2010).

(4)  ECORYS, CUTS, Centad: Trade SIA FTA EU and India [Kereskedelmi fenntarthatósági hatásvizsgálat, az EU és India közötti szabadkereskedelmi megállapodás] – TRADE07/C1/C01, 2009. május 18.

(5)  Uo. 17–18. o. A becsült munkaerő-csökkenés 100 000 főre vetítve 250–360 fő.

(6)  Uo., a becsült munkaerő-csökkenés 100000 főre vetítve 1 830–2 650 fő.

(7)  Karel De Gucht biztos 2011. február 16-i levele az európai parlamenti képviselőknek.

(8)  National Commission for Enterprises in the Unorganised Sector (a szervezetlen szektor vállalatainak nemzeti bizottsága): The Challenge of Employment in India: An Informal Economy Perspective [A foglalkoztatás kihívásai Indiában: Az informális gazdaság kilátásai],1. kötet, Fő jelentés (Újdelhi, 2009. április), 2. o.

(9)  Bacchetta et al, Globalization and Informal Jobs in Developing Countries [Globalizáció és informális munkahelyek a fejlődő országokban] (ILO/WTO, Genf, 2009.).

(10)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 277. o. (2009. évi fenntarthatósági hatásvizsgálat, lásd a 4. lábjegyzetet a teljes hivatkozásért)

(11)  Uo., 278. o.

(12)  Uo., 279. o.

(13)  Uo., 280. o.

(14)  Uo., 51. o.

(15)  Lásd az 1. lábjegyzetet.

(16)  Lásd a 4. lábjegyzetet.

(17)  EGSZB: A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok és az Európa Unió kereskedelempolitikája, 2011. április 7, (HL C 218, 2011.7.23, 14 o.), 2011. május 5.

(18)  Az Európai Bizottság közleménye: A demokratikus elvek és emberi jogok tiszteletben tartásának beépítése a Közösség és a harmadik országok által kötött megállapodásokba, COM(95) 216.

(19)  C-268/1994. sz. ügy, Portugália kontra a Tanács [1996] ECR I-6177,27. pont.

(20)  L. Bartels: Human Rights Conditionality in the EU’s International Agreements [Az emberi jogokra vonatkozó feltételesség az EU nemzetközi szerződéseiben] (Oxford: OUP, 2005), 255. o. A helyzet vitathatatlanul más azoknak a megállapodásoknak az esetében, amelyekben az alapvető elemek záradékát egy „nem-teljesítési záradék” kíséri, „megfelelő intézkedéseket” biztosítva.

(21)  Az Európai Parlament 2009. március 26-i állásfoglalásának 43. pontja, amely „hangsúlyozza, hogy az emberi jogi és demokráciazáradékok a szabadkereskedelmi megállapodás alapvető elemét képezik”. Lásd még az Európai Parlament 2011. május 11-i állásfoglalásában tükröződő általános politikát, amely állásfoglalásban az EP „határozottan támogatja azt a gyakorlatot, hogy jogilag kötelező érvényű emberi jogi záradékokat építenek be az EU nemzetközi szerződéseibe, a cotonoui megállapodás 96. cikkének mintája szerinti világos és pontos konzultációs mechanizmussal együtt”; valamint az emberi jogi és demokráciazáradékoknak az EU-szerződésekbe való beépítéséről szóló európai parlamenti állásfoglalást (2005/2057(INI)).

(22)  Lásd a 7. lábjegyzetet.

(23)  Pl. az USA és Jordánia közötti szabadkereskedelmi megállapodás 17. cikke (2) bekezdésének (b) pontja.

(24)  Az Európai Parlament 2010. november 25-i állásfoglalása a nemzetközi kereskedelmi szerződésekben szereplő emberi jogi, társadalmi és környezeti normákról, 2. pont.

(25)  Lásd a 3. lábjegyzetet, 275–280. o.

(26)  Lásd a 18. lábjegyzetet.

(27)  Lásd a 4. lábjegyzetet, 288. o.; lásd az 1. lábjegyzetet, 2. o.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/56


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EU új kül- és biztonságpolitikája és a civil társadalom szerepe (saját kezdeményezésű vélemény)

2012/C 24/11

Előadó: Carmelo CEDRONE

2010. szeptember 14-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az EU új kül- és biztonságpolitikája és a civil társadalom szerepe.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2011. május 25-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) 111 szavazattal 23 ellenében, 23 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és javaslatok

1.1   A stratégia

1.1.1   Az Uniónak a jelenlegi változások fényében és az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) és a külpolitikai főképviselői feladatkör létrehozása által kínált lehetőséggel élve újra meg kell határoznia és aktualizálnia kell külpolitikai stratégiáját mind a szakpolitikáit, mind pedig a prioritásként kezelendő beavatkozási területeket érintően is. E cél csupán a közös érdekek követése mellett és kiterjedt koordinációval valósítható meg.

1.1.2   Európa adja a világ GDP-jének egyharmadát. Ugyanakkor az Unió nem csupán gazdasági közösség. Európa szerepének jelentősége annak fényében nyilvánul meg igazán, hogy az uniós országok mint nemzetállamok ma már nem képesek egyedül saját érdekeik védelmére, az értékeik nemzetközi színtéren való érvényre juttatására vagy a határokon átlépő kihívásoknak való megfelelésre, mint amilyen a bevándorlás vagy a terrorizmus. Ezért a tagállamok nagyobb mértékű közös külpolitikai szerepvállalása hozzájárulna a kormányközi megközelítés felerősödésének a mérsékléséhez, vagy – ahogy az a közelmúltban is történt – az egyes államok elszigetelt fellépéseinek a megakadályozásához. Amennyiben ez a tendencia megerősödne, az felgyorsítaná nem csupán a gazdasági, hanem a politikai hanyatlást is, ami veszélyeztetné az Unió alapját adó demokratikus értékeket.

1.2   A politikák

1.2.1   Az Uniónak mindenekelőtt saját külpolitikai értékeinek megtartására kell törekednie, olyan politikákat és közös cselekvéseket kell meghatároznia, amelyek célja a béke megőrzése, a konfliktusok megelőzése, stabilizációs cselekvések kidolgozása, az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek tiszteletben tartása mellett a nemzetközi biztonság megerősítése, a demokrácia, a jogállam, az alapvető emberi jogok, a nemzetközi jog elveinek – köztük az alapvető munkaügyi normáknak a – megerősítése és támogatása, valamint a természeti vagy emberi tevékenység által okozott katasztrófák által sújtott lakosság megsegítése. Ám ha Európa a határain kívüli kötelezettséget vállal, azt nem csupán emberiességből vagy felebaráti szeretetből teszi, hanem mert az európai jólét megőrzéséhez ez áll érdekében. Ugyanígy a menekültek problémáját is kezelni kell, és perspektívákat kell teremteni az emberek számára saját országukban.

1.2.2   Az Uniónak e téren vezető szerepet kell betöltenie az ENSZ-en belül, amely a nemzetközi béke fenntartásának elsődleges felelőse. Az Unió és az ENSZ közötti szoros együttműködés tehát szükségesnek tűnik a polgári és katonai válságok kezelése során, különösen pedig a humanitárius segítségnyújtás alkalmával.

1.2.3   Ezen túlmenően az EGSZB szerint meg kell erősíteni az integrált és közös külpolitikai cselekvéseket az energiabiztonság és -ellátás, az élelmezésbiztonság és az éghajlatváltozás területén, valamint a migrációs áramlások szabályozása és a szervezett bűnözés, a tiltott kereskedelem, a kalózkodás és a korrupció elleni küzdelem területén. Az integráció és koordináció folyamatát ezenkívül ki kell terjeszteni a kereskedelmi politikára is. Ez összességében jelentős és összetett vállalást jelent, amelyhez az Unió külpolitikára szánt költségvetésének kiigazítása szükséges.

1.3   A cselekvések földrajzi területei

1.3.1   Az Uniónak feladata, hogy nyomon kövessen és érdeklődéssel figyeljen minden határain kívüli történést, és hogy saját szövetségi stratégiáját újradefiniálja. Ugyanakkor nem rendelkezik mindazokkal a forrásokkal és eszközökkel, amelyek lehetővé tennék, hogy tényleges politikai szereplővé váljon a nemzetközi színtéren. A legfőbb problémát azonban nem az eszközök hiánya jelenti, hanem az, hogy képtelen biztosítani a különböző eszközök koherens kezelését és garantálni a tagállamok ez irányú politikai akaratát.

1.3.2   Ezért az EU-nak – ahogy azt eddig is tette – még nagyobb figyelemmel kell szemlélnie saját földrajzi övezetét, és tekintettel kell lennie közvetlen szomszédjaira, mindemellett – legalábbis gazdasági szempontból – nem hanyagolhatja el a világ olyan nagyobb regionális csoportjaival fenntartott kapcsolatait, mind például Észak-Amerika, amellyel stratégiai kapcsolatban áll, vagy Dél-Amerika és a Karib-szigetek, amelyekkel az Európai Unió biregionális stratégiai szövetséget kötött, vagy Kína, India és Oroszország. Ezért elengedhetetlen a szinergiák kialakítása a kétoldalú és a regionális kapcsolatok között.

1.3.3   Ebben az összefüggésben szükségesnek tűnik, hogy teljessé tegyük a bővítési folyamatot a Balkán irányába – amely egy rendkívül érzékeny terület az Unió határain belül –, folytassuk a Törökországgal megkezdett tárgyalásokat, hatékony szomszédságpolitikát alakítsunk ki, miközben a figyelmet a földközi-tengeri és a közel-keleti helyzetre irányítjuk.

1.3.4   Ezzel kapcsolatban új alapokra kell fektetni és újra kell indítani a földközi-tengeri térségre vonatkozó politikát olyan új együttműködési intézmények és szervezetek létrehozásával, amelyek megfelelő forrásokkal és eszközökkel rendelkeznek a működéshez. Meg kell hallgatni és segíteni kell az említett országok azon fórumait, amelyek elősegítik a demokratizálódást és a polgári haladást. Az Uniónak – amennyiben nem kívánja elárulni a közösségek és a fiatalok szabadságba, emberi méltóságba és társadalmi igazságosságba vetett reményét – alapvető feladata a gyors és fájdalommentes átmenet biztosítása a demokrácia és nem pedig az új, álcázott diktatúrák felé.

1.3.5   Ehhez elengedhetetlen, hogy a közösségi költségvetésből több forrást biztosítsunk az ezen országokkal folytatott együttműködéshez, különös tekintettel az intézményi kapacitások megerősítésére, a gazdasági és társadalmi fejlődésre, valamint a munkahelyteremtésre és a befektetési lehetőségre az érintett országokban.

1.3.6   Ebben az összefüggésben az EGSZB lényeges szerepet játszik abban, hogy személyre szabott fellépések révén organikus kapcsolatot alakítson ki a földközi-tengeri medence és a Közel-Kelet civil társadalmának helyi képviselőivel, amelyek a jelenleg folyamatban lévő átmeneti folyamatokat elindították. Ennek célja, hogy támogassa a civil társadalmi szervezetek és az egyes kormányok közötti párbeszédet, és hogy megerősítse a polgári jogok és a jogállamiság védelmében való demokratikus részvételt.

1.3.7   Az uniós fellépések másik prioritásának a teljes afrikai kontinensnek kell lennie: az Unió biztonsága és stabilitása nagymértékben függ e közeli kontinens stabilitásától és demokratikus növekedésétől. Amennyiben az Unió felül kíván kerekedni az elsivatagosodás, az élelmiszerválság, az afrikai népesség elszegényedése, a korrupt és tisztességtelen rezsimek vagy az igazság és a szabadság hiánya által kiváltott tömeges bevándorlás destabilizáló hullámain, hatékonyan és azonnal kell fellépnie, megállapodást kötve ezzel a kontinenssel.

1.4   A nemzetközi szervezetek

1.4.1   A nemzetközi intézményeken belül összehangolt és hatékony fellépésekre van szükség, amelyek az intézmények mélyreható átalakulását is elősegítik, hogy azok az új feladatoknak és az új igényeknek megfelelően jobban működjenek. Az Uniónak e téren egységesen kell fellépnie, hogy érdekeit egyként képviselje.

1.4.2   Különösen fontos lenne biztosítani, hogy egyenlően kezeljék az ILO-alapegyezmények által előírt munkajogokat, valamint a gazdasági és szabadkereskedelmi jogokat. Az Uniónak az ILO-val kapcsolatban is egységesen kellene fellépnie.

1.4.3   Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak egyre aktívabb szerepet kell vállalnia e téren, különösen a G20-ak szintjén és az ENSZ legreprezentatívabb intézményeivel ápolt kapcsolatai során, főként a Gazdasági és Szociális Tanácsot illetően, amelyen belül az EU-nak közös álláspontot kellene képviselnie. Ebből a szempontból Gazdasági és Szociális Tanács reformja előrelépést hozhatna, és hozzájárulhatna civil társadalom jobb képviseletéhez ezen szervezeten belül.

1.4.4   Hatékony és fenntartható politikák kidolgozása szükséges az euróövezet védelme érdekében, és megfelelő eszközök létrehozására van szükség a nemzetközi spekulációk leküzdéséhez, az adóparadicsomok felszámolásához, az árfolyamon alapuló verseny csökkentéséhez, a gazdasági növekedés újraindításához, valamint a foglalkoztatást illetően a tisztességes munka fellendítéséhez. A Szerződés 136. cikkének módosítása ennek első fontos szakasza. Ez különösen a közösségre épülő Európának kedvez: az Európai Bizottság központi szerepét és az Európai Parlament bevonását biztosítva erősíti a demokratikus folyamatot. Ugyanerre volna szükség a külpolitika területén is (a 24. cikk módosítása).

1.4.5   A szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek részvétele jelenti a nemzetközi szintű békés együttélés alapját adó értékek megőrzéséhez és támogatásához szükséges egyik feltételt. Az Uniónak ösztönöznie kell az EGSZB-vel, a civil társadalommal és a szociális partnerekkel folytatott kiterjedt konzultációt a nemzetközi szervezetek jövőbeli döntéshozatali struktúráin belüli részvételük elősegítése érdekében.

1.5   A biztonságpolitika

1.5.1   A biztonsági és védelmi politikát illetően a lehető leghamarabb meg kell erősíteni az Európai Védelmi Ügynökség feladatát, konkretizálni kell az állandó strukturált együttműködéseket, különösen annak érdekében, hogy hasznos szinergiák alakulhassanak ki, és a nemzeti költségvetéseken belül megtakarításokat lehessen elérni. A megtakarított forrásokat produktív beruházásokhoz, munkahelyteremtéshez vagy az államadósság csökkentéséhez lehetne felhasználni.

1.5.2   Meg kell teremteni a lehetőséget arra, hogy az EU rendelkezésére álló biztonsági és védelmi eszközöket tényleges regionális biztonsági eszközökként lehessen használni és elismerni.

1.5.3   A biztonság területén az EU-nak elsősorban szomszédságában kellene cselekednie a válságövezetek stabilizálását célzó fellépések és békefenntartó tevékenységek révén.

1.5.4   Ebben az összefüggésben az EGSZB szeretné, ha a közös tapasztalatokat – az 1998-as saint-malói megállapodásokat követően történtek mintájára – a Védelmi Ügynökségbe illesztenék, és a közös biztonságpolitikába integrálnák.

1.6   Az EGSZB:

Az EGSZB saját szerepét betöltve hozzá kell, hogy járuljon az Unió külpolitikájának kialakításához és meghatározásához. Ennek alapján az EGSZB indokoltnak tartja, hogy konzultáljanak vele az Unió külpolitikai rendelkezéseivel kapcsolatban, nem utolsósorban az érintett kezdeményezések átláthatóságának és nyomon követésének biztosítása végett. Fel kell tehát használni minden olyan meglévő EGSZB-véleményt, amely iránymutatást nyújt az EU kül- és biztonságpolitikájával kapcsolatban, illetve amely olyan együttműködési eszközökhöz kapcsolódik, amelyeknek külpolitikai kihatásuk lehet. (1) Az EGSZB fellépése rendkívül eredményes lehet ezen a téren, mivel összekapcsolja a tagállami és az uniós fellépést, valamint a civil társadalom által hangoztatott elvárásokat.

1.6.1   Erre a szervezett civil társadalom és a közvélemény olyan nemzetközi politikai témákat érintő döntéshozatali folyamatokban való részvétele érdekében van szükség, amelyek a legközvetlenebb hatással vannak a gazdaságra és az európai polgárok életére.

1.6.2   Nemzetközi szinten az EGSZB továbbviheti az uniós politikát, amennyiben a tárgyalások és a megkötött megállapodások végrehajtása során igyekszik a civil társadalom szerepét érvényre juttatni. Az összegyűjtött tapasztalatai és a már megvalósított kezdeményezései alapján úgy véli, hogy egyrészt kapcsolatba kell lépnie a partnerekkel az Unió által folytatott nemzetközi tárgyalások továbbvitele érdekében, másrészt pedig részt kell vennie a megállapodások alkalmazási és végrehajtási mechanizmusaiban, legyen szó társulási, kereskedelmi vagy egyéb megállapodásokról.

1.6.3   Az EGSZB mindenekelőtt a konzultációs folyamatok és a nemzetközi részvételre vonatkozó megbízatásai keretében a jövőben is ellátja az uniós politikák által elsődlegeses érintett országok és régiók civil társadalmi szervezeteivel való kapcsolattartóként betöltött szerepét.

1.6.4   Ezért fontos, hogy az EGSZB-vel folytatott konzultációs folyamat különböző szakaszaiban a közös külügyi szolgálat is közreműködjön, hogy az EGSZB az uniós polgárok érdekeinek megfelelően tudja ellátni feladatát. Ennek érdekében az EGSZB együttműködési megállapodást írhatna alá a közös külügyi szolgálattal – az EGSZB és az Európai Bizottság közötti megállapodás mintájára –, egy olyan szándéknyilatkozatot, mely lefekteti a strukturált együttműködés szabályait és eljárásait.

1.7   Az Unió eszközei és szerepe

1.7.1   A szerződésben rejlő lehetőségeket ki kell aknázni annak érdekében, hogy az Unió – külügyi szolgálatára támaszkodva – egyre jobban helyt tudjon állni a nemzetközi színtéren, és hogy egységesen lépjen fel, biztosítva a koherenciát a közösségi politikák között, valamint az Unió és a tagállamok között megosztott politikák között, így elkerülve azokat a látványos megosztottságokat, amelyek végül rontják az Unióról alkotott képet.

1.7.2   Nagyobb értéket kellene tulajdonítani a külügyi politikán belül az olyan eszközöknek, mint amilyen a megerősített együttműködés, annak érdekében, hogy létrejöjjön a tagállamok azon csoportja, amely az egyre integráltabb külpolitika éllovasa és húzóereje lehet, bevezetve ezzel egy olyan intézményi elrendezést, amelyet nagyobb szilárdság és kohézió jellemez közös célkitűzései megvalósítása során. Ennek kezdeteként külpolitikai paktum aláírására kerülhetne sor, az Euró Plusz Paktum mintájára (az Európai Tanács 2011. március 24–25-i ülése).

1.7.3   Az EGSZB ezért úgy véli, hogy javítani kell és hatékonyabbá kell tenni az Unió döntéshozatali folyamatát, különösen az Unió nemzetközi láthatóságát kell fokozni. Ennek fényében az EGSZB reméli, hogy az EU megtalálja a helyes módszereket és javaslatokat ahhoz, hogy garantálja a közös külpolitikai szerepvállalást és az idevonatkozó egységes fellépést.

1.8   Rövid távú prioritások

1.8.1   Az Európai Bizottság valamennyi, a közös külügyi szolgálat elindításába bevont szervének törekednie kell az együttműködésre annak érdekében, hogy a folyamat ne abban merüljön ki, hogy a létező főigazgatóságok mellé egy új főigazgatóságot hoznak létre.

1.8.2   Hangsúlyozni kell, hogy olyan nemzetközi megállapodásra van szükség, az EU által a G20-ak csúcstalálkozóján előterjesztett javaslatok alapján, amely segítségével elkerülhetők az újabb pénzügyi spekulációk, amelyek veszélye még mindig fenyeget.

1.8.3   Az azonnali és konkrét uniós fellépéseket a Földközi-tenger régiójára kell összpontosítani.

1.8.4   Át kell ültetni a gyakorlatba az Európai Tanácsnak az Unió stratégiai partnerségéről szóló 2010. szeptember 16-i és 2011. március 24–25-i következtetéseit.

1.8.5   Ezen túlmenően konkrétan és szigorúan alkalmazni kell a Lisszaboni Szerződés 11. cikkét, és fel kell szólítani valamennyi intézményt az EGSZB-vel való konzultáció kötelezettségének tiszteletben tartására, valamint arra, hogy a civil társadalomra közvetlen vagy közvetett hatással bíró témákban széles körű párbeszédet folytassanak, szoros kapcsolatban az Európai Parlamenttel és a nemzeti parlamentekkel.

2.   Bevezetés

2.1   Az uniós külpolitikának megvan a lehetősége arra, hogy minőségi ugrást hajtson végre az új szerződésnek köszönhetően, feltéve, hogy a kormányok hajlandónak mutatkoznak erre; az Unió így megerősíthetné a nemzetközi szinten játszott politikai szerepét. Az új szerződés, még ha egyelőre nem is felel meg maradéktalanul az Unió objektív igényeinek, komoly várakozásokat ébresztett a tagállamokban és világszerte. A cél jelenleg a bevezetett módosítások konkretizálása, valamint a nemzetközi közösség elvárásaira adandó megfelelő válasz, amelynek a tétje az EU hitelességének a megőrzése. Ezt a célkitűzést a civil társadalom aktív és teljes mértékű részvétele nélkül nem lehet elérni. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot – mint a szervezett civil társadalom képviselőjét – a Lisszaboni Szerződés 11. cikke teljes körű legitimitással ruházza fel annak érdekében, hogy hozzájáruljon az Európai Unió közös kül- és biztonságpolitikájához, következésképpen közvetlenül be kell vonni az Unió és az EKSZ munkájába.

3.   Az új nemzetközi helyzet

3.1   Az Unió a múltban a külpolitika terén inkább másodlagos szerepet játszott. Ma több lehetőséggel rendelkezik, amelyeket ki kell aknáznia, ha meg akarja állítani hanyatlását. Külön-külön véve az egyes tagállamok folyamatosan veszítenek pozíciójukból a gyorsan és állandóan változó nemzetközi színtéren. Nagyobb szolidaritásra van tehát szükség az Unión belül, valamint az egyes országok hatásköreinek közösségi, az Unió egészének a szintjére való átruházására a – szinte minden esetben romboló hatással bíró – tagállami konkurencia elkerülése érdekében.

3.2   Az Európai Uniónak manapság több globális kihívással kell szembenéznie, mint valaha, amelyek nagyobb kohéziót igényelnek és azt, hogy közös akarattal szembe tudjunk nézni az alábbi helyszíneken azokkal az egyre összetettebb fenyegetésekkel, amelyek folyamatosan eltolják a geopolitikai egyensúlyt egy többpólusú világ irányába: a Közel-Keleten – különösen a továbbra is megoldatlan izraeli-palesztin kérdésben –, Iránban, Afganisztánban, Irakban és Szudánban, és a világban mindenütt máshol, ahol megoldatlan konfliktusok állnak fenn, továbbá a feszültségekkel terhes övezetekben. Egész Észak-Afrikában az önkényuralmi rendszerek elleni lázadások dúlnak, amelyek kimenetelét nehéz előre látni. Az államok biztonsága veszélybe került a különböző természetű globális fenyegetések által, amilyen például a vallási türelmetlenség vagy az Iránéhoz hasonló új nukleáris programok.

3.3   További rendkívül fontos tényezők, amelyek jelenleg vagy akár a jövőben is az instabilitás és a lázadás forrásává válhatnak: az élelmezésbiztonság, a demográfiai növekedés, az egyre inkább súlyosbodó társadalmi egyenlőtlenségek, a kereskedelmi egyensúlyhiány, végül a földterületekért és a ritka fémekért vívott harc. Ezek mind a korai stádiumban kezelendő problémák és a globalizációhoz kapcsolódó kérdések: a globalizáció ugyanakkor többek között új távlatokat nyitott az országok számára olyan területeken, mint a szegénység vagy a munkanélküliség elleni küzdelem.

3.4   Az Unió olyan helyzetben – mintegy „szükséghelyzetben” – van, amelyben kénytelen cselekedni. Csakhogy azonnali és halogatás nélküli fellépésre van szükség, gyorsabbra, mint ahogy az többek között az euróövezetet támogató alap esetében, vagy a földközi-tengeri régió és a Közel-Kelet kapcsán történt. A közös külpolitika hatékony ellenszer lehet minderre, és kiváló eszköz az Unió, valamint vállalkozásai és polgárai érdekeinek jobb védelméhez. A földközi-tengeri régióban kialakult válság lehetőséget jelenthet az EU számára a közös külpolitika elindítására.

4.   A külpolitika létrehozásának indokai és célkitűzései, és az Unió helyzete

4.1   A globalizációs folyamat és a pénzügyi válság nyilvánvalóvá tette és megerősítette az új pénzügyi szabályok kidolgozásának és az Európai Unió által előmozdítandó jobb európai és globális kormányzásnak a szükségességét. Ezért szükséges, hogy a tagállamok szoros együttműködést folytassanak egymással, és egységesen lépjenek fel a nemzetközi fórumokon, ahol egyenként képviseltetik magukat, és ahol néhány esetben a nemzetközi szinten betöltött tényleges szerepükhöz képest nagyobb súllyal vannak képviselve. Az európai uniós küldöttségeknek valamennyi nemzetközi intézményen belül (lásd a Szerződés 34. cikkét) – kezdve az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsával – képesnek kell lenniük arra, hogy megvédjék az Unió álláspontját (lásd az Európai Tanács 2011. március 24–25-i következtetéseit).

4.2   Az EGSZB úgy véli, hogy ehhez az egységes fellépéshez az Uniónak közös stratégiai jövőképet kell kialakítania, amellyel megválaszolja a globalizációban rejlő kihívásokat és lehetőségeket, meghatározva a politikai prioritásokat és a főbb érdekterületeket, és folyamatosan azon dolgozva, hogy tevékenységi körét a forrásaihoz és cselekvési lehetőségeihez mérten kiterjessze. Ehhez elengedhetetlen, hogy az Unió meghatározza a nemzetközi szinten kötendő szövetségekre vonatkozó stratégiáját a többpólusú rendszeren belül. Érdemes lenne a transzatlanti kapcsolatokkal kezdeni, amelyeket az egységes politikai stratégia kidolgozása révén meg kell erősíteni, figyelembe véve a régóta létező kétoldalú kapcsolatokat. Így véget vethetnénk az Atlanti-óceán két partja közötti kapcsolatok jelenleg tapasztalható elhidegülésének. Mindez arra kötelezi az Uniót, hogy szerepét meggyőződéssel és hitelesen töltse be, hogy ténylegesen elősegítse a többpólusú világ létrejöttét, valamint az Észak–Dél kapcsolatok egyensúlyának egészséges helyreállítását, tevékenységét kiterjesztve Latin-Amerikára, Ázsiára, főképp pedig az afrikai kontinensre.

4.3   Az Uniónak éberebbnek kell lennie választásai során. A földközi-tengeri térség déli partjának országaiban – ahol előbb a barcelonai folyamat, majd az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezés végződött nyilvánvaló kudarccal – működő civil társadalmi szervezetek irányában az elmúlt évek során tanúsított érdektelenség veszélyt jelent az Európai Unió stabilitása szempontjából kulcsfontosságú határ biztonságára. Az Uniónak felelősségteljesen kell ezzel az összetett problematikával foglalkoznia, lehetőségként kezelve azt, és a jogállami demokrácia megerősítését támogatva eleget kell tennie ezen országok civil társadalmi szervezetei kéréseinek, amelyek a polgári, gazdasági és szociális haladásra törekednek.

4.4   Ennek a gondolkodási folyamatnak az afrikai kontinens többi részére is ki kell terjednie, ahol az Unió nem hagyhatja a kezdeményezést Kínára – az egyetlen olyan országra, amely befolyását tovább erősíti ezen a kontinensen – és nem feledkezhet meg a történelmi és földrajzi okokból eredő felelősségéről. A kontinens egészére kiterjedő átfogó megállapodást kellene előirányozni.

4.5   Az Unió „külpolitikája” dinamizmusának és hatékonyságának visszanyerése, amelyről eddig is megbizonyosodhattunk, földrajzi határainak keleti és déli irányban való fokozatos kiterjesztésében nyilvánult meg. Ezt a folyamatot még ki kell egészíteni a balkáni államokkal és a Törökországgal folytatott tárgyalásokkal, amelyeket nem lehet határozatlan időre elhalasztani, éppen ellenkezőleg: a folyamatot nyitottá kell tenni, és mindkét félnek félre kell tennie előítéleteit és félelmeit.

4.6   A kölcsönös érdekeket követve, egyes országokkal vagy régiókkal kötött partnerségeken keresztül kell cselekedni a kiegyensúlyozott fejlődés érdekében, amely az egyes embereket állítja a közös érdek és a közös cselekvés középpontjába, az Unió és polgárai stratégiai érdekeinek alábecslése nélkül. Az Uniónak következetesen támogatnia és ösztönöznie kell az európai szociális modell alapelveit, és megállapodásait az alapvető jogokra és a munkajogokra kell alapoznia.

4.7   Az EGSZB úgy véli, hogy számos olyan politika visszhangra talál az Unió külkapcsolataiban, amelyek esetében a civil társadalom részvétele megkerülhetetlen, mivel az Unión belül is komoly hatásuk van. Ilyenek például a jogok területe, a pénzügyi spekulációra vonatkozó szabályok, a monetáris politika (az euró mint tartalékvaluta és nemzetközi gazdaságpolitikai eszköz), a (gyakran kényszerítő eszközként alkalmazott) energiaügyi politika, a környezetvédelmi politika, a kereskedelmi politika, az élelmezésbiztonság, a biztonságpolitika és a terrorizmus elleni küzdelem, a bevándorláspolitika, a korrupció elleni küzdelem stb.

4.8   Ezért fontos, hogy az Európai Bizottság – az EGSZB hozzájárulásával – objektív, konkrét és hatékony információkat bocsásson rendelkezésre az Unió külpolitikai fellépéseiről, azok jelentőségéről és a nemzeti szintű tevékenységekhez viszonyított hozzáadott értékéről. Ez gyakran nem történik meg, vagy ha mégis, az információkat a tagállamok torzítva adják tovább. Ebből a szempontból az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek részvétele is fontos.

4.9   Ezért fennáll annak a veszélye, hogy az európai népek irányt vesztenek, és az Unió szerepének hasznosságát is megkérdőjelezik. Valóban nem ritka, hogy a különböző államok politikai köreinek nem áll érdekében a Brüsszelben véghezvitt munkát előtérbe állítani. E réteg sokkal inkább a saját, rövid távú túlélésével van elfoglalva, mint hogy egy hosszú távú és nagyszabású projekt mellett kötelezze el magát.

4.10   Az Európai Unió ugyanakkor továbbra is a kiegyensúlyozott és fenntartható fejlődés – a jog, a demokrácia és a békés egymás mellett élés értékein alapuló – modellje marad, amelyet ki kellene terjeszteni a szomszédos országokra. Az Unió puha hatalmi eszközei (soft power) és a demokratikus átalakulásra törekvő diplomáciája (transformational diplomacy) lehetővé tették kontinensünk megszilárdítását, valamint a bővítési és partnerségi politika révén a demokratikus folyamatok és a jólét kiterjesztését számos államra.

4.11   Ez azonban lehet, hogy nem elég. Az Európai Tanács a 2010. szeptember 16-i ülésén megerősítette, hogy az Uniónak tényleges globális szereplővé kell válnia, amelynek készen kell állnia arra, hogy részt vállaljon a globális biztonság iránti felelősségből, és vezető szerepet kell vállalnia a közös kihívásokra adandó közös válaszok megtalálásában.

4.12   Az Unió továbbra is a segélyre szoruló országok első számú adományozója, ezért a jövőben jobban ki kellene aknáznia az együttműködési politikában rejlő lehetőségeket. Az EU a világ első számú kereskedelmi hatalma, és vezető szerepet tölt be a környezetvédelmi politika területén, ahogy azt a nemrégiben Cancúnban rendezett csúcstalálkozó is bebizonyította. Ezért nemcsak joga, hanem kötelessége is, hogy a többoldalú kapcsolatok új szabályainak a meghatározásában központi, sőt vezető szerepet játsszon.

4.13   Az Egyesült Nemzetek a legmagasabb rangú nemzetközi intézmény. Meg kell újítanunk a többoldalú megközelítést a politikai és gazdasági kihívásokkal való szembenézés érdekében. A nemzetközi kapcsolatok minden szintjén mélyreható cselekvésre van szükség, és hozzá kell járulni az olyan intézmények, mint az IMF, a Világbank és a WTO alapvető megújulásához. Ezen túlmenően strukturáltabb és célirányosabb feladattal kell megbízni a G20-ak csoportját, a gazdasági és pénzügyi tranzakciók régóta követelt jobb szabályozása érdekében, újabb hierarchikus szintek létrehozása nélkül.

5.   A biztonságpolitika

5.1   Az Unió már kidolgozott egy közös biztonság- és védelempolitikát, melyben válságkezelési eszközöket hozott létre, és figyelembe vette tagállamai eltérő álláspontjait. Lényeges stabilizációs szerepet kell játszania a szomszédos országokban. Ezért szükséges, hogy az Unió minden országtól elvárja azoknak az elveknek a támogatását és tiszteletben tartását, amelyek a nemzetközi békés egymás mellett élés alapját képezik, szem előtt tartva, hogy az alapvető jogok nem képezhetik alku tárgyát.

5.2   Az Unió régóta közvetlenül (vagy tagállamai révén) részt vesz különböző katonai és polgári missziókban. Gyakorlatilag egy átfogó elkötelezettségről van szó, amely néha csupán szimbolikus jelentőséggel bír. Meg kellene erősíteni az EU rendelkezésére álló eszközöket, és valódi regionális biztonsági eszközökként kellene őket használni és elismerni. Az Uniónak konkrét fellépéseket kellene végrehajtania, valamennyi rendelkezésére álló eszközt, így az Európai Külügyi Szolgálatot és a főképviselői/alelnöki tisztséget is felhasználva.

5.3   A biztonság tekintetében az Uniónak elsősorban az ún. „szomszédság” körébe tartozó területeken kellene tevékenykednie: Kelet-Európában, a Kaukázusban, a Balkánon, a földközi-tengeri térségben és Afrikában, és ennek során ötvöznie kellene a válságövezetek stabilizálását célzó fellépéseket a békefenntartó, valamint az intézményeket és a gazdasági fejlődést megerősítő akciókkal. A civil társadalom pontosan ezeken a területeken játszhat jelentős szerepet a békés fejlődés támogatása érdekében. Az EGSZB már eddig is aktív szerepet vállalt és értékes munkát visz véghez e téren.

5.4   Még a hagyományosan állami hatáskörbe tartozó területnek számító biztonság- és védelmi politika is egyre nagyobb jelentőséggel bír a civil társadalomra és az európai közvéleményre nézve, mivel az e területen hozott döntések stratégiai, költségvetési és szociális következményekkel járnak.

5.5   Ennek fényében az Uniónak és a NATO-nak a válságkezelés során való jobb együttműködés érdekében partnerségüket fejleszteniük és mélyíteniük kell. Az Európai Unió közös biztonság- és védelempolitikája nem csupán a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) lényeges összetevője, hanem az új Atlanti Szövetség stratégiai koncepciójának szerves része, amelyről a 2010. szeptember 20-án Lisszabonban, a NATO és az Unió legfelsőbb vezetőinek részvételével határoztak.

6.   Az EGSZB szerepe

6.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) külkapcsolatok területén folytatott tevékenységeinek célja az, hogy a szervezett civil társadalomnak az uniós kereskedelmi, bővítési, fejlesztési és külügyi politikákról alkotott álláspontját megismertesse.

6.2   Az EGSZB folyamatosan nyomon követi az Európai Uniónak a világ számos országával, de különösen azokkal az országokkal és régiókkal fenntartott kapcsolatait, amelyekkel az Európai Unió strukturált kapcsolatokat tart fenn, és amelyek civil társadalmaival kapcsolatot alakított ki. Szoros kapcsolatokat alakított ki gazdasági és szociális partnereivel, illetve harmadik országbeli egyéb társadalmi szervezetekkel annak érdekében, hogy javaslatokat fogalmazzanak meg, elsősorban a gazdasági és szociális kérdésekről, és elősegítse a civil társadalom megerősödését. Ennek keretében a politikai hatóságoknak szánt közös nyilatkozatok elfogadására kerül sor.

6.3   A társszerveinkkel folytatott kapcsolatok az állandó bizottságokon keresztül valósulnak meg. Ennek megfelelően konzultatív vegyes bizottságok alakultak a tagjelölt országokkal (Törökország, Horvátország, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság) és a társulási megállapodással rendelkező országokkal (az Európai Gazdasági Térség országai). A Nyugat-Balkánnal, Oroszországgal, Japánnal és kelet-európai szomszédainkkal kapcsolatos ügyekkel kapcsolattartó csoportok foglalkoznak. Ezenkívül nyomonkövetési bizottságok működnek együtt a hasonló szervekkel az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal, továbbá a Latin-Amerikával fenntartott kapcsolatok ápolása céljából, illetve az Unió a Mediterrán Térségért keretében. A civil társadalom kerekasztalai rendszeresen üléseznek Brazília és Kína gszt-ivel.

6.4   Ezen sajátos politikákon belül az EGSZB többek között három területen fejlesztett ki jelentős tevékenységeket:

a fejlesztési politikát illetően az EGSZB rendszeresen konzultál az Európai Bizottsággal, és a szervezett civil társadalom segítségét nyújtja a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság különböző javaslataihoz, függetlenül attól, hogy azokat vélemény formájában vagy az AKCS-országok civil társadalmi szervezeteivel közösen megfogalmazott ajánlás formájában nyújtja-e be;

az uniós bővítést illetően az EGSZB együttműködést folytat a tagjelölt országokkal, és konzultatív vegyes bizottságokat állít fel azok civil társadalmaival. E bizottságok feladata a szaktudás, a tapasztalatok és az információk átadása a közös politikák, valamint az uniós vívmányok tényleges alkalmazása vonatkozásában, és összekötő szerepet töltenek be az Unió és ezen országok társadalmi-szakmai szervezetei között;

a kereskedelmi politikát illetően az EGSZB az érintett országok vagy régiók civil társadalmával paritásos alapon létrehozott struktúrák közvetítőjeként és a szervezett civil társadalom szószólójaként nyomon követi a tárgyalásokat, és biztosítani kívánja az Unió által kötött megállapodások gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi hatásainak az ellenőrzését. Ezt a célkitűzést az Unió nemzetközi megállapodásainak a megtárgyalásában való nagyobb fokú részvétellel lehet elérni, és ezekben kimondottan kötelezővé kell tenni a szervezett civil társadalom jelenlétét és közreműködését.

6.5   Az EGSZB-t egyébiránt megbízták az Unió és a CARIFORUM, az Unió és Közép-Amerika, valamint az Unió és Korea közötti kereskedelmi megállapodások végrehajtásának nyomon követésével is. A kereskedelmi tárgyalások számának növekedése várhatóan e feladat jelentős mértékű növekedéséhez vezet majd. Az EGSZB biztosítja továbbá a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze, valamint a nemzetközi kooperáció eszköze végrehajtásának nyomon követését is, mégpedig az Európai Bizottsággal tartott külön találkozók és az Európai Parlamenttel való együttműködés révén, mely utóbbinak „felügyeleti joga” van ezekkel az eszközökkel kapcsolatban.

6.6   Az EGSZB ezáltal különösen jelentős hozzájárulást nyújthat azon európai politikák nagyobb koherenciájához, amelyek növekvő hatást gyakorolnak a velük szorosan összefüggő nemzetközi politikára. Elég megemlíteni azokat a szoros kapcsolatokat, amelyek az egységes piacon belül és többek között a gazdaság és pénzügy, a monetáris ügyek, az energia, a környezetvédelem, a kereskedelem, szociális ügyek, a mezőgazdaság és az ipar területén nemzetközi szinten folytatott politikák között léteznek. Az EGSZB különösen hasznos szerepet játszhatna, amennyiben összekötőként működne egyrészt a tagállamok és az európai intézmények fellépései, másrészt pedig a civil társadalom kinyilvánított igényei között.

6.7   Az EGSZB úgy véli, hogy ezen célkitűzések követéséhez a civil társadalom megfelelő képviseletére és a nemzetközi szervezeteken belül megnyilvánuló határozott fellépésére is szükség van, így az ENSZ Gazdasági és Szociális Tanácsában, az ILO-ban, valamint olyan gazdasági és pénzügyi intézményekben, amelyeket már régóta alapjaikban meg kellett volna reformálni, hogy struktúráikban megfeleljenek azoknak a gyors változásoknak, amelyeknek napjainkban egyre inkább tanúi vagyunk, valamint hogy a nemegyszer hatékony ellenőrző rendszer nélkül működő döntéshozatali folyamatuk átláthatóbbá váljon.

6.8   A Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi az Unió egésze számára, hogy együttműködjön a civil társadalommal; ezt a modellt nemzetközi szinten is meg kellene ismertetni és terjeszteni kellene. A 11. cikk értelmében az EGSZB mint a „civil diplomácia” megtestesítője és annak a polgárokkal szembeni letéteményese lényeges szerepet játszhat a külpolitikában, hozzájárulva az Unió alapját jelentő részvételi demokráciához, beleértve a kezdeményezések átláthatóságának szempontját is. Ezen okokból, valamint az eddigi nemzetközi szintű munkája alapján az EGSZB úgy ítéli meg, hogy – amint az már más politikaterületeken megvalósult – az Európai Bizottság egyik legfőbb partnerévé kell válnia a külpolitika kidolgozásában és nyomon követésében, az Európai Parlament és a Tanács új szolgálatán (EKSZ) keresztül. Ennek érdekében az EGSZB javasolni fogja az EKSZ-nek, hogy dolgozzanak ki egy együttműködési megállapodást a két intézmény között, amely elősegíti, hogy a civil társadalom strukturáltabban vehessen részt az uniós külpolitikában, akár vélemények kidolgozására való felkérés, akár egyéb hagyományos konzultációs mechanizmusok alkalmazása által.

6.9   Az EGSZB már régóta élénk tevékenységet folytat nemzetközi szinten. Kapcsolati rendszert alakított ki a világ különböző részein működő hasonló szervezetekkel, és szószólójává vált az Unió alapját képező elveknek, a civil társadalom gazdasági, kohéziós és partnerségi, valamint a megkülönböztetés és a társadalmi egyenlőtlenségek elleni küzdelemmel kapcsolatos igényeinek.

6.10   Az EGSZB szorgalmazza az Európai Bizottság különböző főigazgatóságai által és az Unió különböző szervei által folytatott tevékenységek közötti nagyobb koherenciát. Ezen túlmenően úgy véli, hogy a munkajogokat a WTO-nak a gazdasági és a szabadkereskedelemre vonatkozó jogokkal egyenrangúan kellene kezelnie, ugyanakkor vannak olyan országok, amelyek nem alkalmazzák és teljes mértékben figyelmen kívül hagyják az ILO alapvető normáit. Ezek a döntések az európai társadalomra, a vállalkozásokra és a munkavállalókra egyaránt kihatnak. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak a globalizáció nagyra törőbb és igazságosabb koncepcióját kellene védelmeznie annak érdekében, hogy ne állandósuljon az a gyakorlat, hogy a gazdasági fellendülést nem kíséri munkahelyteremtés.

6.11   Az EGSZB úgy véli, hogy a szervezett civil társadalmat a közvetlen kapcsolatokon keresztül és az EKSZ rendszeres konzultációja révén aktívabban be kell vonni a nemzetközi politikai kérdésekbe. Az EGSZB el kívánja kerülni, hogy az uniós polgárok az őket érintő eseményekről ne megfelelő tájékoztatást kapjanak.

6.12   Ezzel összefüggésben az EGSZB közvetítőként szolgálhat, és európai szintre emelhet olyan vitákat, amelyek nemzeti szinten megoldatlan kérdésekkel foglalkoznak: bevándorlás, energia, szomszédság, környezetvédelem, demográfiai változás, korrupció, szociális kérdések, élelmiszerügy, kereskedelem és fejlődés stb. Láthatóságot is biztosíthat e vitáknak, hogy sürgősebb kérdések felmerülése esetén se kerülhessenek le az európai napirendről.

6.13   Az EGSZB az európai intézményeket továbbá az uniós szakpolitikákra vonatkozó tapasztalatával és elemző képességével is szolgálhatja. Az elemzést olyan új szempontok szerint végzi, amelyek az érintett ágazatok egyéni érdekeit képviselik: a szociális gazdaság támogatása harmadik országokban, a gazdák érdekei a nemzetközi élelmiszer-kereskedelemben, a civil társadalom szerepe a fejlesztési politikában, nemzetközi vízgazdálkodás, agrártermékek nemzetközi kereskedelme a WTO keretében, kisvállalkozások, társadalmi kohézió, regionális integráció stb.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Például a következő vélemények: A megújított lisszaboni stratégia külső dimenziója (HL C 128., 2010.5.18., 41–47. o.); Az AKCS-országok fejlődését szolgáló regionális integráció (HL C 317., 2009.12.23., 126–131. o.); A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok és az Európai Unió kereskedelempolitikája (HL C 218., 2011.7.23., 14–18. o); Az Európai Unió fejlesztési együttműködésének finanszírozási eszköze: a szervezett civil társadalom és a szociális partnerek szerepe (HL C 44., 2011.2.11., 123–128. o.); valamint Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (HL C 182., 2009.8.4., 13–18. o.).


III Előkészítő jogi aktusok

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

475. plenáris ülés, 2011. október 26. és 27.

28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/63


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi irányelvre a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA)

(COM(2011) 121 végleges – 2011/0058 (CNS))

2012/C 24/12

Előadó: Joachim WUERMELING

2011. április 6-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 115. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat tanácsi irányelvre a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA)

COM(2011) 121 végleges – 2011/0058 (CNS).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. október 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott 475. plenáris ülésén (a 2011. október 26-i ülésnapon) 137 szavazattal 22 ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB támogatja a közös konszolidált társaságiadó-alap (KKTA) bevezetésének elképzelését, amely szerinte nagy és jelentős előrelépés az európai belső piacon. A belső piac teljes kiépítéséhez a vállalati adózás alapjainak nagyobb mértékű összehangolása szükséges.

1.1.1   Az európai bizottsági irányelvjavaslat helyénvaló, mivel a KKTA . A javasolt szabályozásokkal összességében lehetővé válik, hogy a társasági adót a tényleges gazdasági teljesítmény alapján vessék ki, elkerüljék a versenytorzulásokat és megelőzzék az adófizetés alóli kibújást. Az irányelvtervezet azonban részleteiben még további konkretizálásra és helyenként módosításra szorul.

1.1.2   A KKTA-val csökkenthető vagy akár meg is szüntethető az EU-ban többsége, mint a határokon átnyúló veszteségelszámolás korlátozása, a transzferárazás bonyolult kiszámítása és a kettős adóztatás, valamint az, hogy nem egyforma elbánásban részesülnek az EU-ban bejegyzett telephelyek és leányvállalatok, attól függően is, hogy az országhatárokon belül vagy azokon kívül vannak-e.

1.1.3   Az EGSZB azt reméli, hogy az irányelvtervezet már középtávon jelentősen , illetve a tagállamok adminisztratív költségeit.

1.1.4   A KKTA A KKTA révén a belső piacon a vállalati döntések már nem adóügyi megfontolásoktól függnek. A KKTA így a tisztességes és fenntartható versenyt ösztönzi, és kedvező hatással van a .

1.2   Az EGSZB elismeri, hogy kétségek merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy a KKTA miatt , szűkülnek az adóügyi intézkedési lehetőségek, csökkennek az adóbevételek, vagy hogy az intézkedésnek más nem kívánt következménye lehet. Különösen kockázatos az, hogy egy gyorsan változó és egyre szorosabb verseny jellemezte globális gazdasági környezetben az Európai Unió – azzal, hogy egy KKTA-rendszert működtet 27 tagállamra – nem rendelkezik azokkal a struktúrákkal, amelyekkel gyorsan reagálni lehet a globális adóügyi változásokra vagy ösztönzőcsomagokra (például a K+F terén). Ez pedig a közvetlen külföldi beruházások visszaesését eredményezheti.

1.2.1   A KKTA keretében is megfelelően figyelembe kell venni a nemzeti adószuverenitás sérülésével és a kisebb adóbevételekkel kapcsolatos aggodalmakat. Napjainkban, amikor EU-szerte meglehetős nyomás nehezedik az államháztartásokra, alapvetően fontos, hogy a tagállamok bevételi oldalon ne szembesüljenek indokolatlan negatív hatásokkal, és képesek legyenek előre jelezni a nemzeti számláikra gyakorolt hatást. A az adóalap rájuk eső részét illetően. KKTA-t illető adójoggal kapcsolatos gazdaságpolitikai intézkedéseket viszont már csak európai szinten lehet hozni. Komoly aggályok merülnek fel azzal kapcsolatban, hogy emiatt Európa rugalmatlanabbá és kevésbé versenyképessé válik a közvetlen külföldi beruházásokért folyó versenyben. Ez pedig oda vezet, hogy elmaradnak a beruházások, és inkább olyan országokba irányulnak majd, mint Svájc vagy Szingapúr.

1.2.2   Nehezen megjósolható, hogy a KKTA jár-e, és ha igen, milyen mértékben, hátrányos szociális és társadalmi következményekkel a vállalati telephelyválasztást illetően, főleg mivel ennél a döntésnél a vállalati adózás csupán egy fontos szempont a sok közül. , hogy .

1.2.3   Az adóalap szélesebb, mint a jelenlegi tagállami átlag. Ez kezdetben nagyobb adóbevételeket generál. Ezzel szemben a határokon átnyúló veszteségelszámolás alacsonyabb adóterheket eredményezhet. Az EGSZB szerint az adóköteles jövedelmek tagállamok közötti áthelyezése többéves átlagban valószínűleg kiegyenlítődik, és az egyes tagállamokban.

1.2.4   Az EGSZB szerint a . Ezért az EGSZB támogatja azt az irányelvben előirányzott lehetőséget, hogy a tagállamok úgy hangolják össze az adókulcsokat, hogy ne alakuljanak ki se nagyobb, se alacsonyabb adóterhek.

1.2.5   A jelenleg folyó vitában természetesen az adópolitikai és az adórendszerrel kapcsolatos kérdéseken van a fő hangsúly. Az EGSZB viszont azt ajánlja az Európai Parlamentnek és a tagállamoknak, hogy a javaslat átfogó értékelésekor azokat a is vegyék figyelembe, amelyeket a KKTA szabad és tisztességes adóügyi versenyfeltételek megteremtésével nyújt a tagállamoknak.

1.2.6   A KKTA-val . Az EGSZB szerint a KKTA bevezetésével továbbra is fontos szempont marad a vállalatok telephelyválasztásában a nemzeti adókulcsok mértéke, mivel különbözőek lesznek az adókulcsok a tagállamok között. A jelenlegi adóügyi versenyben alapvetően a nyereségek és veszteségek olyan tagállamokba történő áthelyezéséről van szó, amelyek a többihez képest alacsonyabb, illetve magasabb adókat vetnek ki. A KKTA-val az adóügyi verseny azokra a tényezőkre koncentrálódna, amelyeket az adóalap felosztására vonatkozó képletben figyelembe vesznek.

1.3   Az EGSZB a KKTA-szabályozás fő elemeként a különböző tagállamokban szerzett („konszolidáció”). Csak a konszolidációval szüntethetők meg az elszámolóárakkal kapcsolatos problémák, válik lehetővé az uniós szintű, adóügyileg semleges szerkezetátalakítás és szüntethető meg a kettős adóztatás. Mivel maga a konszolidáció jelenti a KKTA legfontosabb gazdasági előnyét, a közös adóalapnak kezdetektől fogva tartalmaznia kellene ezt az elemet.

1.4   A KKTA alkalmazási területéből kiindulva az EGSZB már nem szorgalmazza annak azonnali kötelező alkalmazását, hanem , hogy azt a bevezető szakaszban . Hosszú távon azonban, először egy bizonyos küszöb túllépésekor, kötelezővé kellene tenni a KKTA-t. Komoly és folyamatos adminisztratív terheket róna ugyanis a tagállamokra, ha a KKTA-t örökre önkéntesen lehetne alkalmazni, hiszen a KKTA új rendszere mellett a továbbiakban a jelenlegi társaságiadó-rendszert is működtetni kellene.

1.5   Az EGSZB üdvözli, hogy a tervezet szerint a KKTA-t alkalmazhatja, függetlenül attól is, hogy határokon átnyúlóan vagy csak belföldön tevékenykedik. a KKTA lehetősége, hiszen jelentősen csökkennek a határokon átnyúló tevékenység miatt megnövekedett megfelelési költségek. Ez viszont nem igaz sok olyan kkv esetében, melyeknek társulásként és egyszemélyes vállalkozásként nem kell társasági adót fizetniük.

1.6   Üdvözlendő, hogy a mentességi módszer alapesetként történő alkalmazásával elkerülik az Unión kívül szerzett jövedelmek kettős megadóztatását. Tovább kell fejleszteni ezt az elgondolást. Az EGSZB

1.7   Az egyes szabályozások kapcsán helyenként hogy . Elsősorban meghatározások hiányoznak, és nem használnak elég konkrét jogi fogalmakat. Ez veszélybe sodorja az egységes alkalmazást.

1.8   Az EGSZB az adóalap megállapításához, hogy főként a kis- és közepes vállalkozások számára egyszerűsödjenek az adóügyi eljárások, és hogy biztosítható legyen a szabályok egységes alkalmazása az adóalanyokkal szemben, ez azonban szorosabb adminisztratív együttműködést feltételez a tagállamok között, amelyről egyelőre nem beszélhetünk, különösen a konszolidációs övezetre vonatkozó automatikus információközlés tekintetében. Az EGSZB ugyanakkor megállapítja, hogy várhatóan komoly vitákra kerül sor a tagállamok nemzeti illetékes hatóságai és a központi adóhatóság között az illetékes hatóság véleménye iránti kérelmek, a bevételauditok és a felosztási képletekkel kapcsolatos kérdések kapcsán.

1.9   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak tovább kell vizsgálnia a javasolt felosztási rendszert. A jelenlegi javaslat, amely egyenlően súlyozza a rendeltetési hely szerinti árbevétel tényezőjét és az eszközök, illetve a munka tényezőit, lehet, hogy a többet fogyasztó tagállamoknak kedvez majd – egyszerűen a méretük miatt. Emellett a szellemi tulajdonra vonatkozó megfontolások szinte maradéktalan kizárása a képletből oda vezethet, hogy a rendszer a modern európai gazdaság elavult szemléletmódján alapulna, ami nem ösztönözné és nem is támogatná az intelligens gazdaság fejlesztését.

1.10   Két vagy több tagállam olyan tervei, hogy államközi együttműködés keretében hangolják össze a társaságiadó-alapot, az EGSZB szerint fokozzák az adójogi konvergenciát. Az ilyen kezdeményezéseket mindenesetre úgy kell kidolgozni, hogy ne jelentsenek újabb akadályt az európai harmonizáció számára, és ne próbáljanak előre kötelezettségeket meghatározni az egész EU-ra kiterjedő projektet illetően.

2.   A javaslat tartalma és háttér

2.1   Az Európai Bizottság 2011. március 16-án javaslatot fogadott el tanácsi irányelvre a közös konszolidált társaságiadó-alapról (KKTA) (COM(2011) 121/4; IP/11/319). Jelenleg a vállalkozásoknak akár 27 eltérő nemzeti rendszer alapján kell kiszámítaniuk az adóalapot. Ez komoly adminisztratív terhet jelent, különösen a kis- és közepes vállalkozások számára, illetve torzítja a belső piaci versenyt.

2.2   A KKTA célja az EU-n belül a és a belső piac teljes megvalósulását gátló felszámolása vagy legalábbis csökkentése:

jelentősen csökkennek az adókiszámítás adminisztratív költségei (adómegfelelési költségek),

megoldódik a vállalkozáson belüli transzferárképzés bonyolult kérdése, mivel mindenhol egyforma lesz az adóügyi elbírálás;

elszámolhatóak lesznek a határokon átnyúló veszteségek,

Európa-szerte egységesen megoldódik a kettős adóztatás problematikája.

2.3   Az Európai Bizottság becslése szerint a KKTA révén az EU-ban a vállalkozások évi 700 millió euró adómegfelelési költséget, a konszolidáció révén további 1,3 milliárd eurót, valamint a határokon átnyúló működés kapcsán mintegy 1 milliárd eurót takaríthatnak meg. A KKTA ráadásul vonzóbbá is teszi az EU-t a külföldi befektetők számára.

2.4   Az irányelvben szereplő konstrukció szerint végső soron az adókulcsok mértékéről szóló tagállami döntésektől függ, hogy egy KKTA bevezetése kedvezőtlenül hat-e az adóbevételek mértékére. Az Európai Bizottság modellszámításai szerint éveken keresztül nem kell negatív bevételi hatásokra számítani, főként mivel a KKTA az átlagot tekintve szélesebb, mint a nemzeti rendelkezések szerinti adóalapok.

2.5   Határokon átnyúló veszteségelszámolás esetén viszont tendenciózusan csökkenne az . A megfelelési költségek csökkenése és a nagyobb vonzerő a harmadik országok befektetői számára viszont legalább részben kompenzálja ezt.

2.6    a KKTA hatályáról szóló szabályok, az adóalapok kiszámításának szabályai, a határokon átnyúló nyereségelszámolás („konszolidáció”) szabályai, az adóbevételek tagállamok közötti megosztásának szabályai és a vállalkozások egységes kapcsolattartójával kapcsolatos szabályok.

2.7   A az EU-ban társasági adó megfizetésére kötelezett jogi személyekre korlátozódik. A KKTA hatálya így nem terjed ki társulásokra, természetes személyekre és befektetési alapokra.

2.8   Az érintett adóalanyok választhatják a KKTA szerinti adózást (az irányelvtervezet 6. cikke), amely esetben először öt évig, majd három évig kötelesek azt alkalmazni (105. cikk).

2.9   Az irányelvtervezet az kiszámításának valamennyi szabályát tartalmazza. Nem utal konkrét számviteli jogszabályra, bár egyes szabályozásokban visszaköszönnek a kereskedelmi jogban szereplő nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) elvei. Az adóköteles jövedelem meghatározása egy nyereség-veszteség számításhoz igazodik, és megfelel a nemzetközileg bevett gyakorlatnak.

2.10   A KKTA-t választó („konszolidáció”). Erre jelenleg csak korlátozottan vagy egyáltalán nincs lehetőség, ami komoly adójogi hátrányt jelent az olyan vállalatrészek számára, amelyek a nemzeti telephelyen kívül működnek.

2.11   A személyi alapvetően kiterjed valamennyi, az EU-ban bejegyzett, egy csoporthoz tartozó társaságra, illetve az EU területén levő telephelyekre. A leányvállalatokra akkor terjed ki, ha az anyavállalat a szavazati jogok több mint 50 %-át és a részesedés több mint 75 %-át birtokolja. A tárgyi hatály alá tartozik a csoport tagjai által generált teljes bevétel. A területi hatály pedig az Európai Unió területére korlátozódik.

2.12   Az egységes szabályok alapján kiszámított nyereséget a (gazdasági) üzleti tevékenység (munkaerő, eszközök és az értékesítés árbevétele alapján számított) mértékének megfelelően azok között a tagállamok között osztják fel, ahol a vállalati tevékenység folyik. Maga a felosztás egy három értékteremtési tényezőből (munka, értékesítés és eszközök) álló képlet alapján történik. Egyes sajátosságokat a tényezők súlyozásával vesznek figyelembe (például a pénzügyi ágazatban a pénzintézetek és biztosítótársaságok esetében). Az adó konkrét mértéke minden tagállamban a nyereség adott tagállamra eső részére kivetett nemzeti adókulcs alapján kerül megállapításra.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Az EGSZB , amely fontos intézkedés az adóügyi akadályok felszámolásában a belső piacon: megszűnik a kettős adóztatás, a telephelyeknek a belső piacon való megkülönböztetése, elszámolhatókká válnak a határokon átnyúló veszteségek és megszűnik a transzferárazás problematikája.

3.2   Az EGSZB már korábban is szót emelt (1) a határokon átnyúló tevékenységeket ösztönző szabad és tisztességes versenyfeltételek megteremtéséért az adójog területén is. Az EGSZB a legutóbb 2006. február 14-én foglalt részletesen állást az „Egységes konszolidált adóalap létrehozása a vállalati adózás terén az EU-ban” témában. (2) Az .

3.3   Az Európai Bizottság által bemutatott adatok azonban ellentmondásosak. Míg a hatáselemzés egyrészt egy Deloitte-tanulmányra hivatkozik, amely szerint a megfelelési költségek akár több mint 60 %-kal is csökkenhetnek egy olyan multinacionális vállalat speciális esetében, amelyik új telephelyet hoz létre egy másik tagállamban, addig egy kiválasztott multinacionális csoportok mintája alapján készült PWC-tanulmány ugyanezt csupán 1 %-ra teszi. Az Ernst & Young tanulmánya szerint pedig 13 %-kal növeli az adómegfelelési költségeket az, hogy adó-visszatérítési kérelmek elkészítése és benyújtása miatt jelentkező többletköltségek, illetve az érintett adóhatóságok többletköltségei a transzferárazás iránti lecsökkent igény miatt meghaladják a várható megtakarításokat. Nőni fognak az adóhatóságok adminisztrációs költségei, mivel a nemzeti adórendszer mellett párhuzamosan működtetni kell a KKTA-rendszert is.

3.4   Az irányelvtervezet révén , valamint a tagállamok adminisztrációs költségei, még akkor is, ha kezdetben költségeket eredményez az átállás.

3.5   Az . Jelenleg az Unióban a vállalati döntéseket nem csupán versenyszempontok alapján hozzák. Gyakran inkább az „adóügyi optimálást” célzó megfontolások a mérvadóak: ott kerül sor például kutatási beruházásokra, ahol az ilyen ráfordítások levonhatók az adóból, illetve oda telepítenek nagy kockázattal járó tevékenységeket, ahol a veszteségekkel enyhíteni lehet az adóterheket. Ha a vállalati döntéseket adóügyi szempontoktól torzítva hozzák meg, az ellentmond a belső piac alapgondolatának, illetve hátrányosan hat a növekedésre és a munkahelyteremtésre.

3.6   Ezzel kapcsolatban az EGSZB nagyon is tudatában van azoknak a sokak által, nevezetesen kilenc tagállam nemzeti parlamentjében (3) megfogalmazott , hogy a javaslat nem felel meg a szubszidiaritás elvének, sérül a nemzeti szuverenitás, szűkülnek az adóügyi intézkedési lehetőségek, csökkennek az adóbevételek, vagy hogy az intézkedésnek más nem kívánt következménye lehet.

3.6.1   Helyénvaló az, hogy a tagállamok gazdaságpolitikai célzatú a KKTA-t választó vállalatokkal szemben, hiszen az adóalapot európai szinten határozzák meg. Másrészt ilyen versenyképesség-növelő és munkahelyteremtő intézkedéseket csak európai szinten lehet úgy meghozni, hogy az kedvező hatással járjon az egész belső piacra anélkül, hogy eltérő keretfeltételek jöjjenek létre az egyes vállalatok számára.

3.6.2   Közép- és hosszú távon a KKTA révén melyek nemzeti adóügyi ösztönzők miatt jelentek meg bizonyos helyszíneken. A KKTA-nak éppen az ilyen, adókedvezmények miatt kialakult versenytorzulásokat kell megszüntetnie. Az EGSZB szerint viszont az Európai Bizottságnak egy keretében alaposabban meg kellene vizsgálnia ezeket a szempontokat, hogy az uniós intézmények és egyéb érdekeltek jobban fel tudják mérni ezeket a következményeket.

3.7    a KKTA-nál is megmarad a tagállamok , hiszen szabadon dönthetnek az adó mértékéről az adóalap rájuk eső részét illetően. A KKTA-val az adóalapot, nem pedig az adókulcsokat harmonizálják. A tagállamok – költségvetési preferenciáiknak megfelelően – továbbra is maguk határozhatják meg a nemzeti adókulcsokat. Átmenetileg csökkenhetnek viszont a(z adó)bevételek, amit az adókulcsok megemelésével csak a jövőre nézve lehet korrigálni.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Az irányelvtervezet az Európai Bizottság „nagy dobása” volt, mely azonban . A javasolt szabályozásokkal viszont összességében lehetővé válik, hogy a társasági adót a tényleges gazdasági teljesítmény alapján vessék ki, elkerüljék a versenytorzulásokat és megelőzzék az adófizetés alóli kibújást.

4.2   Az EGSZB üdvözli, hogy a tervezet szerint a KKTA-t alkalmazhatja, függetlenül attól is, hogy határokon átnyúlóan vagy csak belföldön tevékenykedik – még akkor is, ha a KKTA-irányelvtervezet alapvetően határokon átnyúlóan működő vállalatokra, illetve csoportokra lett kitalálva. A KKTA megkönnyíti a kis és közepes vállalatok számára tevékenységük határokon átnyúló bővítését is, mivel a több nemzeti rendszer alapján történő adózáshoz képest a KKTA jelentős költségelőnyökkel jár. A tőketársaságok formájában működő kkv-k számára előnyös a KKTA lehetősége. Ez viszont nem igaz a sok társulásként és egyszemélyes vállalkozásként működő kkv-re, melyeknek nem kell társasági adót fizetniük.

4.3   Ebből a szempontból az EGSZB nem is szorgalmazza a KKTA azonnali kötelező alkalmazását, hanem amellett van, hogy azt egy bevezető szakaszban, lehessen választani. Hosszú távon, először egy bizonyos küszöb túllépésekor, kötelezővé kellene tenni a KKTA-t a határokon átnyúlóan működő vállalatok számára. Komoly és folyamatos adminisztratív terheket róna ugyanis a tagállamokra, ha a KKTA-t örökre önkéntesen lehetne alkalmazni, hiszen a KKTA új rendszere mellett a továbbiakban a jelenlegi társaságiadó-rendszert is működtetniük kellene.

4.4   Az adóalap kiszámításába bevonandó csoporttagok összes eredményének és veszteségének összesítése () jelenti a belső piaci adóügyi akadályok felszámolásának alapját és egyben a . Csak a konszolidációval garantálhatók az alábbi előnyök: határokon átnyúló veszteségelszámolás, transzferárazással kapcsolatos problémák elkerülése, egy Unió-szerte adósemleges vállalati struktúra létrehozásának lehetősége, a kettős adóztatás elkerülése, illetve az egyes uniós leányvállalatok és telephelyek egyenrangú kezelése. Feltétlenül támogatni kell tehát a konszolidációt. Inkább ezt kellene alkalmazni „átfogó” megoldásként, semmint „félmegoldásként” egy konszolidáció nélküli közös konszolidált társaságiadó-alapot.

4.5   A meghatározásával szakszerűen rögzítve van a KKTA alkalmazási köre. A formai kritériumok alapján meghatározott személyi hatálynak az az előnye, hogy ezek a kritériumok könnyebben kezelhetők, ellenőrizhetők és kevésbé érzékenyek az adott kialakításokra. Vállalati szemszögből gyakorlatias és jogilag biztos kritériumokról van szó. Mindez csak korlátozottan igaz a csoportba történő belépésre, illetve az onnan való kilépésre vonatkozó szabályozásokra. A tárgyi hatály széles értelemben vett meghatározása, melynek értelmében minden bevételt be kell vonni a számításba, az elhatárolási nehézségek elkerülése miatt célszerű. Az Európai Uniót alapul vevő területi hatály is megfelelő. A globálisan elért bevételek további beszámításához nagyon bonyolult átvezetési számlákra lenne szükség, mivel nincsenek globális szinten elfogadott nyereségszámítási előírások.

4.6   A konkrét gazdasági vonatkozások miatt az EGSZB szerencsésebbnek tartja, hogy makrogazdasági mutatók helyett az eszközök, a munkaerő és az értékesítésből származó bevétel alapján az érintett tagállamok között.

4.6.1    Az adóalanyoknak azt a lehetőségét, hogy bizonyos tényezőket olyan tagállamhoz rendeljenek, amelyben alacsonyabb az adókulcs, nagyban korlátozza az, hogy több tényező szolgál a számítás alapjául. Alternatív felosztási módszerek alkalmazásához egyértelmű elhatárolási szabályokra és speciális jogalapra lenne szükség. A speciális üzleti modellek miatt például a pénzügyi ágazatban (bankok és biztosítótársaságok esetében) lenne szükség ilyenekre.

4.6.2   Mindenesetre fennáll annak a , hogy egyes tagállamok a képletet, és így a szétosztott összes részesedés összege alacsonyabb vagy nagyobb lesz a ténylegesen felosztandó összbevételnél. Ez a felosztandó összbevétel többszöri vagy túl alacsony megadóztatásához vezetne. Az Európai Bizottságnak foglalkoznia kell ezzel, méghozzá úgy, hogy minél előbb végrehajtási rendelkezéseket bocsát ki.

4.6.3   Ami az illeti, pontosabban el kellene határolni egymástól a gazdasági tulajdont és a tényleges használatot, és fontolóra kellene venni, miként lehetne bevonni a szellemi tulajdont. A két részre osztott a foglalkoztatottak száma szerinti felosztás egyszerű és praktikus, gondot is okozhat azonban, különösen amikor egy tevékenységet egy csoporttag „ellenőrzése és felügyelete mellett” végeznek. Tanulmányok szerint a munkaerő tényező alapján történő nyereségfelosztás kedvezőtlen gazdasági hatásokkal járhat a munkaerőpiacra. Az EU-ban működő eltérő társadalombiztosítási rendszerek miatt a szociális és nyugellátások bevonása további viták forrása lehet a tagállamok között. Az piacorientált, és a nagy tagállamoknak – egyszerűen a méretük miatt – aránytalanul kedvezne. Fontolóra kellene venni eltörlését vagy újrasúlyozását.

4.7   Az adóalap szélesebb, mint a jelenlegi tagállami átlag. Ez kezdetben nagyobb adóbevételeket generál. Ezzel szemben a határokon átnyúló veszteségelszámolás alacsonyabb adóterheket eredményezhet. Az EGSZB szerint a . Ezért az EGSZB támogatja azt az irányelvben javasolt lehetőséget, hogy a tagállamok úgy hangolják össze az adókulcsokat, hogy ne alakuljanak ki se nagyobb, se alacsonyabb adóterhek.

4.8   Az nemzetközi normákhoz igazodik, elsősorban a 27 tagállam közül 25-ben érvényes normákhoz. Az EGSZB szerint ez szakszerű. Az irányelvtervezetben nincs utalás a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS) kereskedelmi jogi szabályozási előírásaira, mert a KKTA egy önálló adóügyi nyereségszámításra szolgáló szabály. Az egyes rendelkezésekben azonban visszaköszönnek azok az IFRS-elvek, amelyek a KKTA többéves előkészítése során tovább fejlődtek.

4.9   Az egyes szabályozások kapcsán helyenként hogy elkerüljük a nemzeti alkalmazás során kialakuló eltéréseket. Elsősorban , illetve a használt jogi fogalmak (például gazdasági javak, illetve beszerzési és előállítási költségek) nem elég konkrétak. Az egyes ágazatokra vonatkozó részletes szabályozások (például a befektetett pénzügyi eszközök kezelésére vonatkozó szabályzat) hiánya, illetve (például a gazdasági tulajdonos meghatározása kapcsán) a nem elégséges részletes szabályozások veszélyeztetik

4.10   Egy ebben a formájában kétségeket ébreszt. Az irányelvtervezet szerint az adóelkerülést célzó színlelt ügyleteket figyelmen kívül kell hagyni az adóalap kiszámításának alkalmazásában (80. cikk). Egy ilyen általános visszaélés elleni szabály alkalmazása, illetve értelmezése komoly gondokat fog okozni, mivel az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata szerint a visszaéléseket esetenként kell bizonyítani.

4.11   Az EGSZB üdvözli, hogy alapvetően adómentessé teszik, és ezáltal elkerülik az ilyen bevételek . Az uniós vállalatok így csak a külföldi piac adószabályai alá tartoznak. Az EGSZB nem érti, hogy az európai bizottsági javaslat szerint alacsony külföldi adók esetén miért kell eltekinteni ettől. Az EGSZB szerint megkérdőjelezhető, hogy túl alacsony külföldi előzetes adótehernél az adómentességi módszerről . Ez ugyanis nemcsak a csalókra vonatkozik, hanem a normális üzleti tevékenységet folytatókra is kiterjed.

4.12   Az EGSZB szerint a céltartalékok képzésének lehetősége túlzottan korlátozott.

4.12.1   A céltartalékképzés olyan ügyletekre korlátozódik, amelyek alapjául kizárólag jogi kötelezettségek szolgálnak. Ez kizárja a vagyonvesztést. Az EGSZB szerint ez gazdaságilag nem indokolt, mivel a gazdasági teljesítőképességet és így az adózás előtti nyereséget még gazdasági okokból bekövetkező vagyonvesztés is csökkenti.

4.12.2   A jogi kötelezettségekből eredő céltartalékképzésnél egyértelműsíteni kell, hogy melyek a céltartalék igénybevételének . A megbízható megítélhetőség kritériumai sincsenek kellően meghatározva. Konkrétumok hiányában a már előre látható veszteségekre képzett céltartalékok kezelésének részletei is homályosak maradnak. Az előírás a nyugdíj-céltartalékokról sem tesz említést, pedig ezeket is figyelembe kell venni, különben megdől az önálló értékelési előírás.

4.12.3    az uniós jogban elismert illetően az irányelvtervezet nem tartalmaz további konkrétumokat, illetve nem beszél végrehajtási jogköröknek az Európai Bizottságra történő átruházásáról. Csupán egy speciális előírást találunk arról, hogy a biztosítótársaságok levonhatják a biztosítástechnikai céltartalékokat. Ebben az esetben az üzletmenet ingadozásaival összefüggő céltartalékokat illetően jogot biztosítanak a tagállamoknak arra, hogy a levonhatóságról maguk döntsenek.

4.12.4   További részletes szabályozásokra elsősorban a esetében van szükség, hogy (a pénzügyi válságból kiindulva) megfelelően figyelembe lehessen venni a kockázatspecifikus sajátosságokat. Főként a derivatívák és a lízing kezelését illetően hiányoznak részletes szabályozások. Egy olyan szabályozás bevezetése is szükségesnek tűnik, amely figyelembe veszi vagy a banktechnikai céltartalékok levonását (általános banki kockázatok esetére), vagy pedig a pénzügyi vagyonelemek értékcsökkenését. Az irányelvnek – a biztosítókra vonatkozó külön szabályozáshoz hasonlóan – a részletes szabályozásokat kellene tartalmaznia magára a pénzügyi ágazatra is.

4.13   Reális, hogy magát a társasági adót, illetve a társasági adóhoz hasonló adókat nem lehet elszámolni. Ugyanakkor még egyszer gondosan felül kellene vizsgálni a KKTA-ról szóló irányelvtervezet 14. cikkéhez tartozó III. mellékletben szereplő listát, amely a nem elszámolható nemzeti adónemeket tartalmazza. Így nem hasonlítható a társasági adóhoz a csupán a belföldön kivetett adó szempontjából nem elszámolható biztosítási adó. Amennyiben a biztosítási adót a biztosítási díjakra fizetik ki, és a biztosítótársaság bevételként regisztrálja azt, akkor üzleti költségként elszámolható is kell, hogy legyen.

4.14   Az adózás arányosságának szempontjából megfelelőnek tűnik a meghatározása, abból kiindulva, hogy szabad választás esetén túl nagy mozgástér adódna. Ebből a szempontból nem problémamentes, hogy kivételes esetben megállapodás szerinti rátát is szabad érvényesíteni.

4.15   A javaslat lehetőségét is tartalmazza. Ez megfelelő. A csoportos leírás módszere lehetővé teszi a vállalatok számára a belső finanszírozást. Egy csupán 25 %-os leírási ráta esetén a leírás összegének nagy részét viszont csak a pótló beruházás időpontjában számolnák el. Ezért megfelelően emelni kellene a csoportos leírások esetében alkalmazandó amortizációs rátán.

4.16   Az, hogy bizonyítottan tartós értékcsökkenés esetén a terven kívüli leírást a befektetett eszközök nem leírható gazdasági javaira korlátozzák, túl szűk korlátok közé szorítja a veszteség figyelembevételét. Ráadásul nem konkretizálják, hogy mikor beszélhetünk „tartós értékcsökkenésről”, pedig erre szükség lenne. Nem végezhető ilyen leírás azon eszközök vonatkozásában, amelyek értékesítéséből származó bevétel adómentes (ilyenek például a tőketársaságokban levő részesedések). Ez hátrányos lehet a holdingokra és a kockázati tőketársaságokra nézve.

4.17   Az EGSZB hasznosnak tartja az bevezetését az adóalap megállapításához, hogy főként a kis- és közepes vállalkozások számára egyszerűsödjenek az adóügyi eljárások, és hogy biztosítható legyen a szabályok egységes alkalmazása az adóalanyokkal szemben, ez azonban szorosabb adminisztratív együttműködést feltételez a tagállamok között, amelyről egyelőre nem beszélhetünk, különösen a konszolidált övezetek (társaságok, leányvállalatok, állandó telephelyek) hatékony ellenőrzése terén, melyek minden évben változni fognak. Az automatikus információközlésnek normává kell válnia, mint az Unión belüli héa esetében.

4.18   Hangsúlyozni kell, hogy a pénzügyi hatóságokkal folytatott teljes kommunikációnak már csak a csoport egy ún. elsődleges adóalanya és egy számára illetékesnek kirendelt elsődleges adóhatóság között kell zajlania. Ezzel megszűnne a különböző nemzeti adóhivatalokkal való egyeztetés. Az EGSZB üdvözli, hogy ezáltal csökkennek az adóalany és a pénzügyi hatóságok bürokratikus terhei.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az EGSZB véleménye a következő témában: „Az Európai Unió adóügyi politikája – A következő évek prioritásai” – HL C 48., 2002.2.21., 73. o.

(2)  Feltáró vélemény az Európai Bizottság felkérésére, HL C 88., 2006.4.14., 48. o.

(3)  A szubszidiaritás és az arányosság elveinek alkalmazásáról szóló, 2. jegyzőkönyv 6. cikke alapján Bulgária, Írország, Málta, Lengyelország, Románia, Szlovákia, Svédország, Hollandia és az Egyesült Királyság parlamentje indokolással ellátott véleményt küldött az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak.


MELLÉKLET

a „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció véleményéhez

A következő módosító indítványt, amelynél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították.

1.4. pont

A következőképpen módosítandó:

A KKTA alkalmazási területéből kiindulva az EGSZB már nem szorgalmazza annak azonnali kötelező alkalmazását, hanem egyetért azzal is, hogy azt a bevezető szakaszban önként lehessen választani. Hosszú távon, először egy bizonyos küszöb túllépésekor, kötelezővé kellene tenni a KKTA-t . Komoly és folyamatos adminisztratív terheket róna ugyanis a tagállamokra, ha a KKTA-t örökre önkéntesen lehetne alkalmazni, hiszen a KKTA új rendszere mellett a továbbiakban a jelenlegi társaságiadó-rendszert is működtetni kellene.

A módosító indítványt 70 „igen” és 90 „nem” szavazattal, 15 tartózkodás mellett elutasították.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/70


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi irányelvre az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv módosításáról

(COM(2011) 169 végleges – 2011/0092 (CNS)),

valamint a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Okosabb energiaadózás az EU-ban: javaslat az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára

(COM(2011) 168 végleges)

2012/C 24/13

Előadó: Eric PIGAL

2011. április 29-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 113. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat tanácsi irányelvre az energiatermékek és a villamos energia közösségi adóztatási keretének átszervezéséről szóló 2003/96/EK irányelv módosításáról

COM(2011) 169 végleges – 2011/0092 (CNS)

valamint

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Okosabb energiaadózás az EU-ban: javaslat az energiaadó-irányelv felülvizsgálatára

COM(2001) 168 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. október 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) 158 szavazattal 4 ellenében, 13 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Következtetések

1.1.1   Most, hogy számos tagállam stratégiát készít a gazdasági és pénzügyi válságból való kilábalásra, az energiatermékek megadóztatásáról szóló irányelv felülvizsgálatával lehetőségek nyílnak a környezetvédelmi és a gazdasági célok összeegyeztetésére. Lehetővé válik, hogy a tagállamok – kívánságuk szerint – a munka vagy a tőke után kivetett adók egy részét olyan adózási formával váltsák fel, amely az Európa 2020 stratégiának megfelelően ösztönzi a környezetkímélő és az energiahatékonyságnak kedvező magatartást.

1.1.2   Európa nem elégedhet meg azokkal a célokkal, amelyeket az energiapolitika terén kitűzött magának. Most el kell látnia magát azokkal az eszközökkel, amelyekkel el is érheti azokat. Ehhez határozott „árjelzést” kell küldenie, amely hatékony – ha nem az egyetlen – eszköze a mentalitásbeli és magatartásbeli változás előidézésének.

1.1.3   Az energiatermékek adóztatásáról szóló átdolgozott irányelv (EAI) kétségkívül előrelépést jelent az eredeti szöveghez képest. Az energia mérésére és adóztatására két tényezőt vezet be, ami pontosabbá és célirányosabbá teszi a jogszabályt. A „CO2-adó”-tényező kiegészíti a kibocsátáskereskedelmi rendszert (EU ETS).

1.1.4   A két adózási tényező alapján az energiatermékek javarészét egyenlő módon kell kezelni, illetve megadóztatni CO2-kibocsátásuk és energiatartalmuk függvényében. Fontos azonban megemlíteni, hogy a villamos áram más elbírálás alá esik, mint a többi energia.

1.1.5   Az üzemanyagok erős megadóztatása, bár rövid távon fájdalmas, olyan árjelzést küld, amely felkészíti az európai energiafogyasztókat az elkerülhetetlen hiányokra és korlátozásokra. Elősegíti ugyanis az energiamegtakarításra fordított beruházásokat és erőfeszítéseket, a megújuló energiák vonzóbbá tételét és fejlesztését, az olajválságokkal szembeni ellenálló képességet stb.

Ez az adózáshoz kapcsolódó árjelzés azonban nincs hatással a fűtőanyagokra, és ezen valószínűleg az energiaadó-irányelv átdolgozása sem változtat. A fogyasztók tehát nem élvezhetik a fűtőanyagokkal kapcsolatos energiamegtakarítási célú erőfeszítések és beruházások előnyeit, és ki vannak téve a piac beláthatatlan ingadozásainak.

1.1.6   A fogyasztók fokozott ösztönzése a fűtőanyagok megtakarítására előnyös lenne az ágazat vállalkozásai számára is, mégpedig a berendezések megújításának felgyorsítása és új piaci lehetőségek kínálása révén.

1.1.7   Azok a nagy energiafogyasztó iparágak, amelyek mindeddig nem tartoztak az energiaadó-irányelv alkalmazási körébe, most méltán belekerültek abba.

Más ágazatok azonban – részben vagy egészben – továbbra is kivételt képeznek, például:

a mezőgazdaság, az építőipar, a közérdekű munkák,

a tömegközlekedés és a fegyveres erők közlekedése, a hulladékgyűjtés, a közigazgatás,

a mentőszolgálat (a taxik azonban nem), a légi közlekedés, a közösségi tengeri szállítás,

a háztartások áramfogyasztása stb.

Nehéz koherenciát találni mindezek között a kivételek között, annál is inkább, mivel fennáll a veszély, hogy az üzenet kevésbé lesz világos azok számára, akik nem tartoznak alájuk.

1.1.8   Ellentétben azzal, amit az Európai Bizottság közleménye említ, az új energiaadó-irányelv nem határoz meg semmilyen keretet, nem foglal állást, még csak ajánlást sem fogalmaz meg azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok hogyan használják fel az új adózási rendszerből származó bevételeket – részben vagy egészben – a kínálat új technológiákkal vagy tisztább energiákkal való bővítése érdekében.

1.1.9   Az EGSZB azonban nem hagyhatja megjegyzés nélkül, hogy az energiaadó-irányelv hozzájárul az egységes piac fejlesztéséhez, mivel az energiaadóztatás harmonizációját célozza és teszi lehetővé.

1.2   Ajánlások

1.2.1   Az EGSZB támogatja az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek megvalósítására irányuló európai bizottsági erőfeszítéseket. Az energiaadó-irányelv átdolgozása is nyilvánvalóan ebben az irányban halad, és különösen a következőket veszi célba:

a fenntartható fejlődés ösztönzése és a környezet megőrzése,

a belső piac védelme és a növekedés elősegítése,

a munkával kapcsolatos költségek és a költségvetési hiányok csökkentésének lehetővé tétele.

1.2.2   Az EGSZB azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az átdolgozott energiaadó-irányelv nem eléggé ambiciózus és koherens. Ugyanis az Európai Bizottság még azelőtt, hogy a szöveget a Tanács elé terjesztette (és az megtárgyalta) volna, magához ragadta a kezdeményezést, és olyan kivételeket és eltéréseket illesztett a szövegbe, amelyek vagy bizonyos tagállamok rosszallásának elkerülését, vagy mások megelégedését célozták.

Fennáll annak a kockázata, hogy a Tanácsban elkövetkező egyeztetési folyamat során az Európai Bizottságnak már nem lesz más mozgástere, mint hogy véglegesen és veszélyes irányban megmásítsa annak az átdolgozott szövegnek a jellegét, amelyet nekünk is benyújtott.

1.2.3   Várható, hogy a tagállamoknak fenntartásaik lesznek, sőt ellenkezni is fognak. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy Európának, és különösen az Európai Bizottságnak képesnek kellene lennie arra, hogy intézkedésekre kötelezze a tagállamokat, főleg olyankor, ha egyes tagállamok nemzeti szintű akadályokkal találják szemben magukat az európai szinten elérendő, mindenki egyetértésével kitűzött célok megvalósításához szükséges döntések során.

1.2.4   Az Európai Bizottságnak egyébiránt fel kell készülnie, és ellen kell állnia egyesek lobbitörekvéseinek, akik mindenfajta változást meg akarnak akadályozni azzal, hogy „lehetséges többletköltségeket” vagy a „versenyképesség veszélyes mértékű csökkenését” emlegetik. Egyértelműen ösztönöznie kell a tagállamokat arra, hogy vegyék tekintetbe a kisszámú, de kényes helyzeteket, ugyanakkor tartania kell az európai energetikai célkitűzések irányát, és hangsúlyoznia kell az új energiaforrások terén történő innováció, az ebből fakadó munkahelyteremtés és növekedés, az életminőség javulása stb. által jelentett stratégiai előnyöket.

1.2.5   Az EGSZB azt javasolja, hogy a várható tagállami fenntartások csökkentése érdekében az Európai Bizottság fogalmazzon meg az előírt változtatásokat kísérő megoldásokat, és azokat lehetőség szerint illessze is be a javaslat szövegébe. Ezt a megoldást jobbnak tartjuk a tagállamokkal folytatandó tárgyalásokat megelőzően tett engedményeknél, és ez a fogyasztók számára is lehetővé teszi, hogy jobban felkészüljenek a kívánt változásokra.

2.   Bevezetés

2.1   Összefoglalás

2.1.1   A vizsgált szöveg nem új irányelv, hanem az energiaadó-irányelv átdolgozása. Az átdolgozott változatnak a tervek szerint 2013. január 1-jén kellene hatályba lépnie. Ugyanebben az időpontban kezdődik a kibocsátáskereskedelmi rendszer (EU ETS) harmadik szakasza is.

2.1.2   Minden egyes üzem- és fűtőanyag esetében a felülvizsgált irányelv két, külön célkitűzésre irányuló adózási szempontot vezet be:

a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adók célja az üvegházhatású gázok (ÜHG) okozta szennyezés csökkentése,

az energiatartalomhoz kapcsolódó adók pedig az energiafogyasztás csökkentését célozzák, a felhasznált energiaterméktől függetlenül.

2.1.3   Az üzemanyagok esetében:

2013-tól a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adó mértéke minden tonna CO2 után 20 euró

2018-tól az energiatartalomhoz kapcsolódó adó mértéke gigajoule-onként 9,6 euró

2.1.4   A fűtőanyagok esetében:

2013-tól a CO2-kibocsátáshoz kapcsolódó adó mértéke minden tonna CO2 után 20 euró

2013-tól az energiatartalomhoz kapcsolódó adó mértéke gigajoule-onként 0,15 euró

2.1.5   Emlékeztetőül: a jelenleg hatályos energiaadó-irányelv, akárcsak az átdolgozott javaslat, minimális adómértékeket határoz meg. A tagállamok tehát ennél magasabb adómértékeket is meghatározhatnak, és többségük ezt meg is tette.

2.2   Háttér

2.2.1   A szóban forgó átdolgozott javaslat jól illeszkedik néhány már korábban kidolgozott és elfogadott irányelv sorába:

2003/96/EK: az energiatermékek adóztatásáról szóló irányelv (EAI) – átdolgozandó,

2003/87/EK: az üvegházhatást okozó gázok meghatározásáról és a CO2-kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) létrehozásáról szóló irányelv,

2009/29/EK: a kibocsátási egységeket 2013-tól felülvizsgáló irányelv,

2006/32/EK: energiahatékonysági irányelv; a nettó fűtőértékek (1) meghatározását a II. melléklet tartalmazza,

2009/28/EK: a fenntarthatósági kritériumokat leíró irányelv, elsősorban a biomasszából előállított tüzelőanyagok vonatkozásában.

2.2.2   A jelen vélemény azonkívül, hogy megvizsgálja az átdolgozott EAI-javaslatot, az Európai Bizottság által kidolgozott közleményben (2) és feljegyzésben (3) szereplő kiegészítő információkat is alapul veszi.

2.2.3   Fontos megjegyezni, hogy az ennek az európai politikának a bevezetésére irányuló európai bizottsági munka olyan nemzetközi kontextusban folyik, amely nagymértékben kihat számos területre, például:

—   szabályozási szempontból: a chicagói egyezmény szigorú és kötelező jelleggel korlátozza a légi közlekedés megadóztatását;

—   piaci szempontból: a kutatásoknak köszönhetően kinyerhetővé vált a palaolaj. Ez a felfedezés új lelőhelyek kiaknázását tette lehetővé, és így gyakorlatilag bővült a fosszilisenergia-kínálat. Ez teljesen felborította a földgázpiacot, zuhant a földgáz világpiaci ára, és csökkent a többi, konkrétan a megújuló energiahordozók vonzereje;

—   stratégiai szempontból: az észak-afrikai és a közel-keleti események igen nagy mértékben befolyásolják nemcsak az üzemanyagárakat, de a tagállamoknak az érintett energiákkal szembeni hozzáállását is;

—   környezetvédelmi szempontból: a kiotói és a cancúni egyezményeket figyelembe kell venni, és adott esetben az európai stratégiát és politikákat is hozzájuk kell igazítani;

—   a közvélemény szempontjából: a fukusimai események megmutatták, hogy egy ennyire nagyszabású és váratlan történés igencsak befolyásolhatja a lakosság hozzáállását, amelyet a tagállamok és Európa stratégiái és döntései sem hagyhatnak figyelmen kívül. Magától értetődik, hogy a hatóságoknak mihamarabb ki kell igazítaniuk politikáikat.

2.2.4   Felmerül tehát a kérdés, hogy hogyan lehet az energia adóztatásának problémáját nemzetközi nézőpontból szemlélni:

milyen referenciaárat kellene Európának meghatároznia a szén-dioxidra világszintű nemzetközi egyezmény hiányában?

érdemes lenne felvetni egy nemzetközi és általános adó elképzelését is.

2.3   Kronológia

2.3.1   Az előző irányelv (2003/96/EK) az Európai Bizottság 1996. évi javaslatát követően született. Az Európai Unió Tanácsával folytatott hosszas tárgyalások a nemzeti sajátosságok figyelembevétele érdekében nagymértékben módosították ezt a javaslatot. A módosítások eredményeként egy átmeneti időszakokkal, eltérésekkel és más kivételekkel kísért, soklépcsős alkalmazásra született javaslat. Az 1996-os irányelvjavaslatot végül 2003-ban fogadták el.

2.3.2   A tagállamokbeli megvalósítás, az energiapiac változásai, valamint az energiafogyasztás környezetre és éghajlatra gyakorolt hatására való tudatos figyelés megmutatta a gyengeségeket és a tökéletesítés útjait (lásd alább).

2.3.3   Az ennek az irányelvnek a felülvizsgálatával kapcsolatos munkák 2005-ben kezdődtek meg. Egy első próbálkozás, amely a gázolaj kereskedelmi célú felhasználásával foglalkozott, 2007-ben kezdődött, anélkül, hogy eljutott volna a Tanácsig. Az Európai Tanács 2008. márciusi következtetéseiben egy újabb felülvizsgálati javaslatot fogalmazott meg, mely a 2011. évi növekedési jelentésben az Európai Bizottság prioritásai közé emelkedett.

Az európai biztosok testülete 2011. április 12-én fogadta el az energiatermékek adóztatásáról szóló irányelv rendelkezéseinek átdolgozására vonatkozó javaslatot.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Az energiaadó-irányelv átdolgozása elsősorban az Európai Unió új, az Európa 2020 stratégia által meghatározott prioritásainak való megfelelést célozza. Ezek többek között:

az éghajlatváltozás elleni küzdelem,

elsőbbség a fenntartható növekedésnek,

zöldebb és versenyképesebb gazdaság,

hozzájárulás az adópolitikák összehangolásához,

a munka megadóztatásának csökkentése,

támogatás az alacsony jövedelmű háztartásoknak,

a tagállamok költségvetési konszolidációja.

3.2   Megfelel továbbá az EU 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó éghajlati és energiaügyi stratégiája „3-szor 20-as szabályának”:

az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 %-os csökkentése,

20 % megújuló energia termelése 2020-ban,

az energetikai hatékonyság 20 %-kal történő javítása.

3.3   Korrigálni kívánja az előző energiaadó-irányelv gyengeségeit és hiányosságait is:

a jelenleg alkalmazott minimummértékek általában az elfogyasztott mennyiségre vonatkoznak, az energetikai érték és a szennyezés figyelembevétele nélkül;

ez az EU célkitűzéseinek ellentmondó magatartási szokásokhoz vezet, például a szénfogyasztás ösztönzése és a megújuló energiaforrások büntetése révén;

a jelenlegi energiaadó-irányelv nem tartalmaz ösztönzőket az alternatív energiafajták előmozdítására, így az etanolt sújtja a legnagyobb adómérték;

az energiaadó-irányelv és a CO2-kibocsátás-kereskedelmi rendszer (EU ETS) közötti elégtelen koordináció kettős adóztatásban vagy az ágazatoktól függően az adóztatás hiányában nyilvánul meg.

3.4   Az átdolgozás figyelembe veszi a külső kényszereket:

az adórendszerek átalakítását és korszerűsítését,

a gazdasági válságot, mely gyengítette a tagállamok mozgásterét és felerősítette a költségvetés nyomását,

az éghajlatváltozás első hatásainak kézzelfogható és mérhető megjelenését,

a nemzetközi feszültségeket, melyek zavart és aggodalmat keltenek a nemzetközi energiapiacon.

3.5   Végül alkalmazkodnia kell bizonyos belső kényszerekhez is:

el kell kerülni, hogy az energiatermékek megadóztatása diszkriminatív jellegű legyen vagy torzítsa a versenyt a tagállamok vállalkozásai között;

a másik oldalról pedig korlátozni kell az energiatermékek európai adóharmonizációjának hiányából fakadó torzulásokat.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Főbb elemek

4.1.1   A bevezetőre visszautalva, a javaslat fő eleme (1. cikk) a két adóztatási szempont meghatározása. Ezen túlmenően megerősíti (4. cikk), hogy a meghatározott adómértékek minimumértékek, melyeket meghaladhatnak a tagállamok, és hogy ezeket a minimumértékeket háromévente ki kell igazítani.

4.1.2   A javaslat másik fő eleme (4. cikk (3) bekezdés) új kötelezettségvállalást vezet be a tagállamok számára, akiknek minden, ugyanazon felhasználásra szánt termékre (üzem- és fűtőanyag) egyenlő adómértékeket kell alkalmazniuk, melyek a termékek CO2 -kibocsátásának és energiatartalmának függvényében kerülnek megállapításra.

4.1.3   Az eredeti irányelvben a minimum adómértékeket termékenként (és adott felhasználásra vonatkozóan) állapították meg, azonban anélkül, hogy egyiket a másikhoz kötötték volna.

4.1.4   Ezzel a módosítással a tagállamoknak újra kell kalkulálniuk (nemzeti) adószintjeiket, hogy biztosítsák ugyanazoknak az arányoknak a betartását, amelyek európai minimum adómértékekként lettek meghatározva (lásd a felülvizsgált energiaadó-irányelv I. mellékletének A., B. és C. táblázatait).

4.1.5   Ez a korlátozás az üzemanyagokra és a fűtőanyagokra vonatkozik. 2013-tól alkalmazzák a fűtőanyagok, 2023-tól pedig az üzemanyagok esetében; a halasztás a tagállamok között meglévő igen jelentős eltérések figyelembevétele érdekében történik.

4.1.6   Ugyanakkor, mivel a villamos energiára alkalmazandó minimum adómértékek külön táblázatban szerepelnek (D. táblázat), az arányosságra és az adózási szintek összhangba hozatalára vonatkozó követelmény nem vonatkozik a villamos energiára.

4.1.7   A villamos energia megadóztatása továbbra is a végső fogyasztónál („a konnektornál”) történik az „energiaadó” tényező tekintetében, elkerülendő a termelés és a fogyasztás kettős megadóztatását.

4.1.8   Mivel a villamos energia fogyasztása nem jár szén-dioxid-kibocsátással, a CO2-adó csupán a villamos energiát előállító termelőkre vonatkozik. A nagyméretű létesítményeket mentesíti az energiaadó-irányelv, mivel azok az EU ETS-hez tartoznak. Ebben az összefüggésben a nukleáris eredetű villamos energia adóztatása nem a CO2 (nincs kibocsátás), hanem az energiafogyasztás alapján történik

4.1.9   A kibocsátási egységekről szóló 2003/87/EK irányelv integrálása, valamint minden átfedés elkerülése érdekében a felülvizsgált irányelv javasolja (14. cikk 1. d) pont), hogy az EU ETS-hez tartozó tevékenységekre használt energiatermékek mentesüljenek a CO2-adó alól. Ugyanakkor az EU ETS-ből eddig kizárt tevékenységeket most bevonja az energiaadó-irányelv alkalmazási körébe.

4.2   Konkrét ágazatok

4.2.1   A javaslat tekintetbe veszi azt is, hogy az ágazatok ki lehetnek téve a kibocsátásáthelyezés kockázatának (14a. cikk), és javasolja, hogy 2020-ig minden egyes érintett létesítmény esetében adójóváírást vezessenek be. Az adójóváírást az éves átlagos energiafogyasztás alapján kell megállapítani egy meghatározott referenciaidőszakon belül.

4.2.2   Azok a tevékenységek, amelyek eddig nem voltak adókötelesek (2. cikk), most az irányelv hatálya alá esnek, akár CO2-kibocsátásuk, akár energiatartalmuk okán.

4.2.3   A differenciált adómértéket (5. cikk) illetően az egyetlen módosítás a taxiknak a rendelkezés hatálya alól történő kivételére vonatkozik.

4.2.4   A légi közlekedés (kivéve a magánrepülőgép-forgalmat) és a közösségi tengeri közlekedés (kivéve a kedvtelési célú hajózást) mentesül az energiaadó-irányelv alól.

4.2.5   Az üzemanyagok a fűtőanyagokhoz hasonlóan adóztathatók (8. cikk) a következő konkrét ágazatok esetében:

mezőgazdaság, kertészet, haltenyésztés és erdőgazdálkodás,

helyhez kötött motorok,

építőipar, mérnöki tervezés és közérdekű munkák,

közúti közlekedésre nem engedélyezett járművek.

4.2.6   A mezőgazdaságot és annak szén-dioxid-kibocsátását illetően az Európai Bizottság (14a. cikk) előírja, hogy elemezni kell, az ágazatot érinti-e a „kibocsátásáthelyezés”; ha igen, engedélyezi a tagállamok számára, hogy adójóváírást biztosítsanak a mezőgazdasági üzemek részére.

Az Európai Bizottság ezen túlmenően teljes mentességet adhat a mezőgazdasági ágazat számára az energiatartalmon alapuló adóztatás alól (15. cikk (3) bekezdés), amennyiben a szektor egyenértékű energiahatékonyságot képes felmutatni; e fogalom értelmezését azonban az egyes tagállamokra bízza.

4.2.7   A bioüzemanyagokat (16. cikk) ezentúl nem úgy adóztatják, ahogyan a fosszilis megfelelőit. Az energiafogyasztás általános adóztatása alá esnek majd (energiatartalmuk alapján).

4.2.8   Mégis lesz különbség, mégpedig a CO2-adó tekintetében. A bioüzemanyagok nem mind megújulóak: némelyikük több szén-dioxidot bocsáthat ki, mint amennyit fogyaszt. A megújuló bioüzemanyagokra nem vonatkozik a CO2-adó, mivel szén-dioxid-kibocsátásuk értelemszerűen nullának tekinthető. A nem megújuló bioüzemanyagokra ugyanúgy vonatkozik a CO2-adó, mint a konvencionális energiatermékekre.

4.2.9   2023-ig a tagállamok továbbra is alkalmazhatnak az energiaadó-irányelvben meghatározott minimumnál alacsonyabb speciális adómértékeket.

4.2.10   A tagállamok megőrzik a teljes vagy részleges mentesítés lehetőségét a háztartási fűtőanyagok és a villamos energia esetében (ideértve a karitatív szervezeteket is) (15. cikk 1. h) pont).

5.   Az európai gazdasági és szociális bizottság véleménye

5.1   Az energiaadó-irányelv alapelemei

5.1.1   A két tényező figyelembevétele az energiaadóztatás kiszámításakor vitathatatlan előrelépést jelent a régi irányelvhez képest. Először is, megfelel az Európa 2020 stratégia két célkitűzésének, azaz a szén-dioxid-kibocsátás és az energiafogyasztás csökkentésének.

Ezen túlmenően pontosabban méri (mint egyetlen kritériummal) az energiafogyasztás kedvezőtlen hatásait: a szennyezést és a világ tartalékainak túlfogyasztását.

5.1.2   A javasolt felülvizsgált energiaadó-irányelv minden egyes tagállam számára nemzeti szintű CO2-adót ír elő. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy európai szinten már létezik egy másik mechanizmus: a kibocsátáskereskedelem az EU ETS keretében.

Ráadásul az EU ETS hatálya alá tartozó létesítmény nem adóztatható az energiaadó-irányelv értelmében, hanem mentesül az alól. Ezáltal az energiaadó-irányelv elkerüli a CO2 két mechanizmus általi, kettős megadóztatását. Ugyanakkor azonban az energiaadó-irányelv egy olyan adóeszköz létrehozását teszi lehetővé, mely az EU ETS alkalmazási köréből eddig méretüknél fogva kizárt kisméretű létesítményekre is vonatkozik.

Az EGSZB támogatja az EU ETS energiaadó-irányelvbe történő integrálására vonatkozó javaslatot, mivel az javít az EU ETS-en, mely nem vonatkozott az üzemanyagokból és a fűtőanyagokból származó szén-dioxid-kibocsátás 50 %-ára.

5.1.3   Néhány fajta energia jobban szennyezi a környezetet, mint a többi. Néhány energiafajta a nagyobb sűrűsége miatt nagyobb mértékű fogyasztást tesz lehetővé, mint mások. Az energiaforrások egységes elosztása, amelyet az irányelv felülvizsgálata javasol, alapvetően következetes és igazságos.

Ez mindazonáltal az adók jelentős növekedéséhez vezet bizonyos energiák esetében, amelyeket egyes tagállamokban jelenleg kevésbé adóztatnak. Ennek legszembetűnőbb példája a gázolaj, amelynek esetében a legalacsonyabb adókulcs magasabb kell, hogy legyen a benzinénél, figyelembe véve a viszonylag magasabb szén-dioxid-kibocsátást, de főként a magasabb energiatartalmát. Mindazonáltal számos tagállamban a jelenlegi helyzet pont ennek ellentéte. Mivel a gázolaj adója alacsonyabb és az kevésbé drága, mint a benzin, a gépkocsipark nagymértékben a dízelmotorok irányába orientálódott.

5.1.4   Az EGSZB osztja az Európai Bizottság elemzését azzal kapcsolatban, hogy mivel a gázolaj kifejezetten olcsóbb a benzinnél, a finomítás piacát jelenleg megzavarja a gázolaj iránti túl magas és a benzin iránti alacsony kereslet. A gázolaj erősebb megadóztatása csak ösztönözné az egyensúly helyreállítását.

5.1.5   Az EGSZB azonban arra is felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy a benzin és a gázolaj ára közötti eltérés megfordítása erősen felboríthatja az autóipari piac rendjét, és megnövelheti a háztartások autós közlekedéssel kapcsolatos terheit. Az átmenetnek itt is fokozatosnak kell lennie.

5.1.6   Az üzemanyagokat illetően paradox módon a magas adók védelmet nyújtottak a fogyasztóknak az olajválságokkal szemben. A magas ár a fogyasztás preventív csökkenését idézi elő, a magas adók pedig a piaci változásokra (válságokra) érzékeny üzemanyagok részarányának csökkenéséhez vezetnek.

5.1.7   A gyártók több évtized alatt képesek voltak beruházni a kutatás-fejlesztésbe, és sikerrel csökkentették motorjaik fogyasztását. A közlekedési ágazat a visszatérő olajválságok ellenére soha sem bénult meg.

5.1.8   Ebből az elemzésből kiindulva az EGSZB megjegyzi, hogy a szén-dioxidra kivetett adó egyforma az üzemanyagok és a tüzelőanyagok esetében. Egy tonna szén-dioxidra 20 euró lesz, vagyis, példának okáért literenként 0,0533 euró valamennyi tüzelőanyag (fűtő-, illetve üzemanyagok) esetében.

Meglepetéssel tapasztalja azonban, hogy az energiafogyasztás általános adója

az üzemanyagok esetében gigajoule-onként 9,6 euró, vagyis egy liter gázolajra 0,316 euró,

a fűtőanyagok esetében igen alacsony: gigajoule-onként 0,15 euró, vagyis egy liter (fűtésre használt) gázolajra 0,0054 euró.

5.1.9   Az EGSZB ezért azt szeretné, ha a fűtőanyagokra kivetett energiaadó érzékelhetővé válna a fogyasztók számára, emiatt az nem lehet literenként 0,0054 euró.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy fokozatosan, de jelentős mértékben növeljék ezt az adót annak érdekében, hogy

figyelembe vegyék a fogyasztók elkerülhetetlen fűtési igényeit,

csökkenjen a fűtőanyag-fogyasztás,

indokolni lehessen a gazdasági szereplők beruházásait a lakásokkal és az ipari szükségletekkel kapcsolatos energetikai innovációkba (ahogyan azt a gépjárműgyártók is megtették).

5.2   Az energiaadó-irányelv alóli kivételek és eltérések

5.2.1   Öt tagállam alacsonyabb adókat engedélyez a gázolaj kereskedelmi felhasználása esetén (nehézgépjárművek, autóbuszok, taxik stb.) a magánszemélyek általi használathoz képest. Az energiaadó-irányelv felülvizsgálata visszavonja ezt a lehetőséget és egyensúlyteremtésre kötelezi a tagállamokat.

Mivel a gázolajjal kapcsolatos környezetszennyezés a használattól (kereskedelmi, illetve magánhasználat) függetlenül egyforma mértékű, az említett adócsökkentés igen ésszerű és főként összhangban van az Európa 2020 stratégia elveivel. Ezenkívül a közúti szállítás (mely a legnagyobb gázolajfogyasztó ágazat) exponenciális növekedése rámutat annak szükségességére, hogy meg kell állítani ezt a tendenciát, sőt, csökkenteni kell a nehézgépjárművek forgalmát.

Ezenkívül a gázolaj adójának emelésére irányuló két intézkedés (kiegyenlítés a benzinhez képest – lásd fentebb –, valamint a kereskedelmi használatra nyújtott kedvezmény megszüntetése) összesített hatása a gázolaj árának jelentős növekedéséhez vezet majd bizonyos tagállamokban. Ebben az esetben bizonyos, jól szervezett és mobilizálható szakmák képviselői nyomást gyakorolhatnak nemzeti kormányaikra, illetve jelentős szociális megmozdulásokat indíthatnak el.

Az EGSZB ezért figyelmezteti az Európai Bizottságot a túl nagy mértékű, illetve túl gyors változások veszélyeire, valamint a tagállamok elkerülhetetlen fenntartásaira. Javasolja, hogy vegyenek tervbe kísérő intézkedéseket, hogy egyrészről megfeleljenek az Európa 2020 stratégia követelményeinek, másrészről ösztönözzék a tagállamokat az energiaadó-irányelv felülvizsgálatának támogatására.

5.2.2   A tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy minden energiafajtára méltányos, szén-dioxid-kibocsátásukkal és energiatartalmukkal arányos adókat vessenek ki (lásd fentebb). A villamos energia azonban nem képezi részét ennek az egységesítési kötelezettségnek.

Az EGSZB kérdésesnek tartja ezt a kivételt, és azt szeretné, ha az Európai Bizottság kiigazítaná javaslatát annak érdekében, hogy a villamos energiát ugyanúgy kezeljék, mint a többi energiafajtát.

5.2.3   Az előző irányelvben szereplő, az energiaadók alól kivételt képező tevékenységeket immár hozzá kell igazítani a többihez, és ily módon a szén-dioxid-kibocsátás és az energiafogyasztás alapján meg kell adóztatni.

Emlékeztetőül: a kivételt képező tevékenységek a következők voltak: fémipari és kémiai redukciós tevékenységek, elektrolízis folyamatok, sok elektromosságot használó vállalkozások (ahol az elektromos áram ára az előállítási költségek több mint 50 %-át teszi ki), a fémtartalom nélküli ásványi termékek (cement, üveg, mész stb.) előállításával kapcsolatos tevékenységek.

E változás által az irányelv felülvizsgálatának szerzői rámutatnak egy egyértelmű összefüggésre: egyrészről minden környezetszennyező, illetve energiát fogyasztó tevékenységet megkülönböztetés nélkül megadóztatnak, másrészről minden tevékenységet arra ösztönöznek, hogy fektessenek be energetikai hatásuk csökkentésébe.

Az EGSZB csak támogatni tudja ezt a méltányossághoz és következetességhez való visszatérést. Aggodalmát fejezi ki azonban az érintett tevékenységeknél felmerülő társadalmi és gazdasági hatásokkal kapcsolatban. Itt is azt ajánlja, hogy tervezzenek kísérő intézkedéseket a következők érdekében:

az érintett ágazatok segítése a beruházások és/vagy az átalakulás érdekében,

megmaradásuk, és az EU területén való működésük biztosítása.

Az EGSZB egyébiránt felteszi a kérdést, hogy jár-e valós hatással ez a változtatás, amely ezeket a tevékenységeket bevonja az energiaadó-irányelv alkalmazási körébe, azonnal kivonva őket ezáltal a kibocsátáskereskedelmi rendszerből (EU ETS).

Az EGSZB úgy véli, hogy a régebben kivételt képező tevékenységek kapcsán felmerülhet a kibocsátásáthelyezés kockázata. Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer rendelkezik védőmechanizmusokkal. Az energiaadó-irányelv átvehetné ezeket.

5.2.4   A differenciált adómértékek használata továbbra is megengedett a tagállamok számára, szinte minden eddig érintett tevékenység esetében. A helyi tömegközlekedés kedvezményének fenntartása bizonyosan nem sarkallja az ágazatot arra, hogy beruházzon a környezetszennyezés vagy az adott üzemanyag használatának csökkentésébe, azonban indokolható azzal, hogy az egyéni közlekedés helyett a tömegközlekedés használatára ösztönöz.

Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy mivel indokolható a kivételek fenntartása a köztisztasági hivatalok, a mentőszolgálatok, a közhivatalok, a fogyatékkal élők, a fegyveres testületek stb. esetében.

Ezért azt ajánlja, hogy a javaslathoz terjesszenek be módosító indítványokat annak érdekében, hogy a taxiknak a differenciált adómértékek előnye alól való kizárását indokoló kitűnő érveket ugyanúgy alkalmazzák a többi közlekedési eszköz esetében is.

5.2.5   A differenciált adómértékek használatával kapcsolatos elemzésre támaszkodva az EGSZB megkérdőjelezi az energiaadó-irányelv alóli kivétel okait a közösségi légi és tengeri közlekedés esetében.

5.2.6   Még ha a jövőben a légi és a tengeri közlekedés a szén-dioxid-kibocsátás miatt csak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer hatálya alá tartozhatna is, az EGSZB-t aggasztja, hogy ezt a két nagy energiafogyasztó ágazatot nem adóztatják meg energiafogyasztása miatt.

Nemzetközi egyezmények miatt e két ágazat nem adóztatható meg az „energiatartalom” kritériuma miatt. Ezért az EGSZB azt javasolja, hogy nemzetközi szinten folytassanak tárgyalásokat ezeknek az egyezményeknek az európai jogszabályokhoz való közelítése érdekében.

5.2.7   Az EGSZB-nek kétségei vannak amiatt is, hogy az egyes tagállamoknak továbbra is lehetőségük lesz a háztartások mentesítésére a fűtőanyagokra és az elektromos áramra kivetett adók alól.

Ez a fenntartott lehetőség az energiaadó-irányelv további részének koherenciáját sodorja veszélybe. Az energiaadó-irányelv azon az elven működik, hogy az árjelzés előreláthatólag szén-dioxid kibocsátásuk és energiafogyasztásuk csökkentésére ösztönzi majd az érintett szereplőket. Miért ne kaphatnák meg ezt az üzenetet a háztartások is, amelyek jelentős energiafogyasztók?

Az EGSZB tehát azt ajánlja, hogy a javaslat szövegéből vegyék ki ezt a mentesítési lehetőséget a háztartási fűtőanyagok számára, de vegyék figyelembe a helyi/nemzeti fogyasztók speciális problémáit.

5.2.8   Az energiaadó-irányelv felülvizsgálata a koherencia érdekében biztosítja, hogy az eddig az irányelv hatálya alá nem tartozó tevékenységek újból az irányelv keretei közé kerüljenek, és a gázolaj kereskedelmi felhasználását többé ne támogassák az egyéni felhasználással szemben.

Ebben az esetben mivel lehetne magyarázni azt, hogy más ágazatok (például a mezőgazdaság, az építőipar, a közérdekű munkák stb.) továbbra is kedvezményes elbánásban részesüljenek, és adott esetben az üzemanyagokra a fűtőanyagokkal azonos, vagyis alacsonyabb adókat fizessenek? Annál is inkább, mivel ezeknek az ágazatoknak példaértékűnek kell lenniük: tevékenységeik és láthatóságuk miatt a területrendezés és a lakhatás javításának középpontjában vannak.

5.2.9   Az EGSZB azt szeretné tudni, milyen – nem gazdasági, nem társadalmi, nem környezeti – magyarázatokkal indokolható ez a kivétel. Aggódik amiatt, hogy ezt a megközelítést az új energiaadó-irányelv végrehajtásának lassítására, illetve megakadályozására lehet használni, arra hivatkozva, hogy az önkényesnek és diszkriminatívnak tűnik.

5.2.10   Külön a mezőgazdasági ágazatot illetően az EGSZB arra szeretné felhívni az Európai Bizottság figyelmét, hogy a felülvizsgált energiaadó-irányelv elég homályos, és hogy a tagállamok annak érvényesítése előtt pontosításokat és biztosítékokat kérhetnek.

A következő területeken van szükség pontosításokra:

annak okairól, hogy miért részesül a mezőgazdaság külön, és igen előnyös elbánásban, ami ellentétben áll az energiaadó-irányelvet alátámasztó elvekkel és az árjelzésekkel, valamint a többi, szintén nehézségekkel küzdő ágazattól elvárt erőfeszítésekkel,

az egyrészt a szénszivárgás kockázatát, másrészt az energiahatékonysággal kapcsolatban javasolt ellenszolgáltatást illető értékelés folyamatáról és kritériumairól.

5.3   Az energiaadó-irányelv különböző szempontjai

5.3.1   Az új energiaadó-irányelv nem alapulhat egyszerű és egysíkú megoldáson. Az Európai Unió energiapolitikája más politikákkal összehasonlítva soktényezős és összetett – vagy több megoldás kombinációját, vagy egy összetett megoldást igényel.

Az EGSZB mindazonáltal megjegyzi, hogy az energiaadó-irányelv felülvizsgálatának szerzői erőfeszítéseket tettek a dokumentum elveinek, céljainak és végrehajtásának egyszerűsítésére.

5.3.2   Ezzel egyidejűleg, ahogy azt az előzőekben láttuk, az energiaadó-irányelv átdolgozása egy összetett és sokrétű jogszabályi keretbe illeszkedik. Egyébiránt számos hivatkozást tartalmaz más szövegekre és irányelvekre. A szövegek közötti mindenfajta kölcsönös függés az egyes elemek különböző jogszabályokban való ismétléséből adódó redundancia elkerülésére szolgál.

Az energia és a környezetvédelem területe igen gyorsan fejlődik. Ezt jól illusztrálja, hogy lehetőség nyílik a Kombinált Nómenklatúra szerinti kódok frissítésére (2. cikk (5) bekezdés). Ezen felül minden hivatkozott szövegben eszközölt változtatás nem várt, illetve nem kívánt irányban változtathat meg más szövegeket.

Az EGSZB azt javasolja, hogy a jövőbeni energiaadó-irányelv koherenciájának szavatolása érdekében összesítsék mellékletben a hivatkozott szövegeket, ezenkívül, amennyiben szükségesnek bizonyul, pontosítsák, hogy bizonyos csatolt elemek lehetnek-e véglegesek.

5.3.3   A 4. cikk a számításba beveszi az „összes közvetett adó” legalacsonyabb mértékét, beleértve a tisztán nemzeti intézkedéseket is, mint a bizonyos tagállamokban alkalmazott szén-dioxid-adó. A tagállamok által a szén-dioxid-adó tekintetében választott adóztatás és a mentességek alkalmazási köre eltérhet az energiaadó-irányelvnek ezzel az adónemmel kapcsolatos előírásaitól.

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság tisztázhatná, hogy a két fajta szén-dioxid-adó integrációját a tagállamoknak az átállás pillanatában kellene megtenniük.

5.3.4   A felülvizsgálat középpontjában az energia megadóztatása áll; az Európai Bizottság egyébiránt elismeri, hogy az energiaadó-irányelv nem terjed ki arra, hogy a tagállamok hogyan használják fel az energiaadó-irányelvből eredő pénzügyi bevételeket.

Az Európa 2020 stratégia a fenntartható fejlődést tekinti prioritásnak az erőforrás-hatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság megteremtése érdekében.

Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy a jövőbeni energiaadó-irányelvbe miért nem kerülnek be pontos intézkedések a tagállamok közös és koherens fellépésének biztosítása érdekében egy fenntarthatóbb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság irányában. Ilyenek lehetnek például:

a munkahelyteremtést és a munkaköltségek csökkentését ösztönző szociális intézkedések,

a technológiai fejlődés ösztönzése az új energiaforrások ágazatában,

a tagállamok költségvetési konszolidációja.

5.3.5   A szén-dioxid-kibocsátást tonnában fejezik ki, az energiatartalom kifejezése gigajoule-ban (GJ) történik. A legalacsonyabb adókulcs kiszámítása minden energetikai termék esetében annak szén-dioxid-kibocsátása és energiatartalma alapján történik. A legalacsonyabb adókulcsokat így szokásos számlázási és adóztatási egységekre kell váltani, amely az üzemanyagok és bizonyos fűtőanyagok esetében a liter, az elektromos áram esetében a kilowatt/óra (KWh) stb. Ez az átváltás számításokat tesz szükségessé, melyeket az Európai Bizottság szolgálatainál végeznek el. Mindazonáltal a számításokhoz szükséges szabályokat és hipotéziseket nem magyarázzák el, és ez nem teszi lehetővé az egyes tagállamok képviselői számára, hogy ugyanazokra az eredményekre jussanak.

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy elengedhetetlen az átváltási számítások harmonizációja, és azt javasolja, hogy a szöveg fejtse ki az átváltási módozatokat az alkalmazott egységek esetében, valamint amennyire lehet, támaszkodjon az egyes tagállamok valós adózását leginkább megközelítő egységekre.

Brüsszel, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Nettó fűtőérték: az energia- és áramtermelésre használt termékek elégetésével keletkező hőmennyiség.

(2)  COM(2011) 168 végleges.

(3)  11/238. sz. feljegyzés.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/78


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1083/2006/EK tanácsi rendelet visszatérítendő támogatások és pénzügyi tervezés tekintetében történő módosításáról

(COM(2011) 483 végleges – 2011/0210 (COD))

2012/C 24/14

Főelőadó: Michael SMYTH

2011. szeptember 2-án a Tanács, illetve október 5-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 177. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1083/2006/EK tanácsi rendelet visszatérítendő támogatások és pénzügyi tervezés tekintetében történő módosításáról

COM(2011) 483 végleges – 2011/0210 (COD).

Az EGSZB elnöksége 2011. szeptember 20-án megbízta a „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (a 2011. október 27-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Michael SMYTH személyében, és 87 szavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság javaslatát az 1083/2006/EK tanácsi rendelet visszatérítendő támogatások és pénzügyi tervezés tekintetében történő módosításáról. A javaslat célja, hogy egyértelmű helyzetet és jogbiztonságot teremtsen.

1.2

Az EGSZB egyetért a javaslattal.

2.   Indokolás

2.1

Az 1260/1999/EK tanácsi rendelet 28. cikke, amely a 2000–2006-os időszakban a strukturális alapokat és a kohéziós politikát szabályozta, többféle támogatási formát fektetett le: ilyen például a visszatérítendő és vissza nem térítendő közvetlen támogatás, melyet az uniós strukturális alapokból lehetett igénybe venni. A kohéziós politikára vonatkozó általános rendelkezésekről szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet 44. cikke, amely a jelenlegi programozási időszakra (2007–2013) fekteti le a szabályokat, bár pénzügyi tervezési eszközökkel foglalkozik, jogilag nem határozza meg megfelelően a visszatérítendő és a vissza nem térítendő támogatás fogalmát.

2.2

A tagállamok meglehetősen széles körben alkalmaznak visszatérítendő támogatási formákat, nagy valószínűséggel annak köszönhetően, hogy az előző programozási időszakban (2000–2006) kedvező tapasztalatokra tettek szert ezzel az eszközzel.

2.3

Módosításra szorul tehát az 1083/2006/EK tanácsi rendelet annak érdekében, hogy általános formában meghatározza a visszatérítendő támogatás fogalmát, illetve hogy a pénzügyi tervezés kapcsán tisztázzon számos technikai jellegű gyakorlatot, mivel a megújuló finanszírozási formákat jelenleg az egyszerű pénzügyi tervezésnél szélesebb körben alkalmazzák.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/79


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nemzetközi védelmi jogállás megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (átdolgozás)

(COM(2011) 319 végleges – 2009/0165 (COD))

2012/C 24/15

2011. július 19-én a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nemzetközi védelmi jogállás megadására és visszavonására vonatkozó közös eljárásokról (átdolgozás)

COM(2011) 319 végleges – 2009/0165 (COD).

Mivel az EGSZB a 2010. április 28-án elfogadott, Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályairól (átdolgozás) tárgyú véleményében (1) már nyilatkozott a fenti javaslatról, a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 149 szavazattal, 5 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy nem dolgoz ki újabb véleményt a témában, hanem az említett dokumentumban kifejtett álláspontjára hivatkozik.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az EGSZB véleménye: A nemzetközi védelem megadására és visszavonására vonatkozó tagállami eljárások minimumszabályai (átdolgozás); HL C 18., 2011.1.19., 85. o.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/80


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a menedékkérők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (átdolgozás)

(COM(2011) 320 végleges – 2008/0244 (COD))

2012/C 24/16

2011. július 19-én a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Módosított javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a menedékkérők befogadására vonatkozó szabályok megállapításáról (átdolgozás)

COM(2011) 320 végleges – 2008/0244 (COD).

Mivel az EGSZB a szóban forgó javaslatról már állást foglalt a 2009. július 16-án elfogadott, „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról (átdolgozás)” című véleményében (1), a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 148 szavazattal 1 ellenében, 12 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy nem dolgoz ki újabb véleményt a témában, hanem az említett dokumentumban kifejtett álláspontjára hivatkozik.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az EGSZB véleménye: „A menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok”HL C 317., 2009.12.23., 110. o.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/81


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról

(COM(2011) 482 végleges – 2011/0211 (COD))

2012/C 24/17

Főelőadó: Michael SMYTH

2011. szeptember 2-án a Tanács, illetve 2011. október 5-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 177. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1083/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy ilyen nehézségek által fenyegetett egyes tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról

COM(2011) 482 végleges – 2011/0211 (COD).

Az EGSZB elnöksége 2011. szeptember 20-án megbízta a „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (a 2011. október 27-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Michael Smyth személyében, és 89 szavazattal 2 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottságnak az 1083/2006/EK rendelet módosítását célzó javaslatát, amely növelni tervezi a válság által érintett és az európai pénzügyi stabilitási mechanizmusból vagy a fizetésimérleg-mechanizmusból támogatásban részesülő országoknak nyújtott kifizetéseket arra az időszakra, ameddig ebből a támogatási mechanizmusokból részesülnek, anélkül azonban, hogy növelné a számukra az Unió kohéziós politikája keretében a 2007–2013-as programozási időszakban juttatott teljes támogatás összegét.

1.2

Az EGSZB egyetért a javaslattal.

1.3

Sajnálja ugyanakkor, hogy az Európai Bizottság – Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika (COM(2010) 553) című közleményére építve – nem ment egy lépéssel tovább, és nem javasolt egy 100 %-ban uniós finanszírozási eszközt az innovációs és kutatás-fejlesztési vonatkozású projektekhez, amelyből főleg a kkv-k profitáltak volna, és amely hozzájárult volna az Európa 2020 stratégiában foglalt néhány célkitűzés eléréséhez.

2.   Indokolás

2.1

Az Európai Bizottság javaslata értelmében jelenleg az európai pénzügyi stabilitási mechanizmusból vagy a fizetésimérleg-mechanizmusból részesülő hat országnak kellene kevesebbel hozzájárulnia azokhoz a projektekhez, amelyeket az EU kohéziós politikája keretében ők társfinanszíroznak. Kevesebb nemzeti társfinanszírozást kellene tehát felmutatniuk, ami egy olyan időszakban, amikor országos költségvetésük meglehetősen feszített, jelentősen hozzájárulna ahhoz, hogy ezek a nehézségekkel küzdő gazdaságok ismét talpra álljanak.

2.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy igen fontos a prosperitás és a versenyképesség fellendítése a válság által leginkább érintett tagállamokban, ezért támogatja a fenti javaslatot.

2.3

2010 októberében az Európai Bizottság elfogadott egy, Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika című közleményt (COM(2010) 553), amely egyértelműen kiemeli az innováció és a kutatás-fejlesztés Unió-szerte történő fejlesztésének fontosságát, és rámutat arra, hogy a regionális politika ebben szerepet játszhat. A közlemény kiemeli azt is, hogy az innovációs célokra rendelkezésre álló finanszírozás igénybevétele eddig elég vontatottan halad. Elszalasztott lehetőség tehát, hogy a jelenlegi javaslat nem teszi lehetővé innovációs projektek akár 100 %-ban uniós eszközökből történő finanszírozását, ami különösen a kkv-k számára volna előnyös.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/83


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1698/2005/EK tanácsi rendeletnek egyes, a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról

(COM(2011) 481 végleges – 2011/0209 (COD))

2012/C 24/18

Főelőadó: Michael SMYTH

2011. szeptember 13-án a Tanács, illetve 2011. október 5-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló Szerződés 42. és 43. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1698/2005/EK tanácsi rendeletnek egyes, a pénzügyi stabilitásuk vonatkozásában komoly nehézségekkel küzdő vagy komoly nehézségek által fenyegetett tagállamok pénzügyi irányításával kapcsolatos rendelkezések tekintetében történő módosításáról

COM(2011) 481 végleges – 2011/0209 (COD).

Az EGSZB elnöksége 2011. szeptember 20-án a „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekciót bízta meg a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (a 2011. október 27-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Michael SMYTH személyében, és 90 szavazattal 2 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB tudomásul veszi a 1698/2005/EK rendelet 70. cikkének módosítására irányuló európai bizottsági javaslatot, amely a válság által érintett olyan országok számára, amelyek az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmuson keresztül vagy a fizetésimérleg-mechanizmus programjainak keretében pénzügyi támogatásban részesülnek, kiegészítő támogatás lehetőségét irányozza elő arra az időszakra, amíg az érintett országok a támogatási mechanizmusok hatálya alá tartoznak, és mindemellett nem növekszik az érintett országok számára az Unió kohéziós politikájának keretében a 2007–2013-as ütemezési időszakra előirányzott teljes pénzügyi támogatás összege.

1.2

Az EGSZB egyetért a javaslattal.

2.   Indokolás

2.1

A szóban forgó javaslat külön rendelkezéseket kíván bevezetni az 1698/2005/EK tanácsi rendeletben annak érdekében, hogy az EMVA hozzájárulásának az érintett tagállamok vidékfejlesztési programjaira alkalmazandó mértékét a konvergencia-célkitűzés alapján támogatható régiók, a legkülső régiók és a kisebb égei-tengeri szigetek esetében a támogatható közkiadások legfeljebb -ára, egyéb régiók esetében pedig a támogatható közkiadások -ára lehessen növelni. Ezek a rendelkezések, amelyek csak addig maradnak érvényben, amíg az érintett tagállamok a fent említett támogatási mechanizmusok hatálya alá tartoznak, kiegészítő pénzügyi erőforrásokat biztosítanak, és ezáltal megkönnyítik a programok helyszíni végrehajtásának folytatását. Kevesebb nemzeti társfinanszírozásra lesz tehát szükség, ami egy olyan időszakban, amikor az országok költségvetése nem kis nyomásnak van kitéve, jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy ezek a nehézségekkel küzdő gazdaságok ismét a rendes kerékvágásban haladhassanak tovább.

2.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy igen fontos elősegíteni a válság által legjobban sújtott tagállamok fellendülését és versenyképességének javulását, ezért támogatja a fent említett javaslatot.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/84


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok esetében a pénzügyi irányításra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról

(COM(2011) 484 végleges – 2011/0212 (COD))

2012/C 24/19

Főelőadó: Michael SMYTH

2011. szeptember 6-án a Tanács, illetve 2011. szeptember 29-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 43. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Halászati Alapról szóló 1198/2006/EK tanácsi rendeletnek a pénzügyi stabilitás vonatkozásában súlyos nehézségekkel küzdő vagy súlyos nehézségekkel fenyegetett bizonyos tagállamok esetében a pénzügyi irányításra vonatkozó egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról

COM(2011) 484 végleges – 2011/0212 (COD).

Az EGSZB elnöksége 2011. szeptember 20-án megbízta a „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26-27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Michael SMYTH személyében, továbbá 91 szavazattal 2 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottságnak az 1198/2006/EK rendelet olyan módon történő módosítására irányuló javaslatát, hogy a válság által sújtott és az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusból (EFSF) vagy a fizetésimérleg-mechanizmuson (BoP) keresztül pénzügyi támogatásban részesülő tagállamoknak folyósított kifizetések az adott prioritási tengelyre alkalmazandó társfinanszírozási ráták 10 százalékpontos növelésével megemelhetők legyenek arra az időszakra, amíg részt vesznek az említett támogatási mechanizmusokban. Az Unió 2007–2013-as programozási időszakra szóló kohéziós politikájának keretei között számukra elkülönített teljes összeg azonban nem kerül megemelésre.

1.2

Az EGSZB egyetért a javaslattal.

2.   Indokolás

2.1

Az európai bizottsági javaslat alapján jelenleg hat, az EFSM vagy a BoP mechanizmus támogatását élvező ország kapna lehetőséget arra, hogy kisebb mértékben járuljon hozzá azokhoz a projektekhez, amelyeket az EU kohéziós politikájának keretében társfinanszíroz. Így tehát ezeknek az országoknak kevesebb közös finanszírozási eszközt kell nemzeti szinten elkülöníteniük, ami – most, amikor meglehetős nyomás nehezedik az állami költségvetésekre – jelentősen elősegítené e megingott gazdaságok talpra állítását.

2.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a válság által leginkább sújtott tagállamokban alapvetően fontos a jólét és a versenyképesség fellendítése, ezért támogatja a szóban forgó javaslatot.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/85


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – „Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon”

(COM(2011) 128 végleges)

2012/C 24/20

Előadó: Stefano MALLIA

2011. március 24-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv az online szerencsejátékokról a belső piacon

COM(2011) 128 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. október 3-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 126 szavazattal 4 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A zöld könyvhöz kapcsolódó konzultáció révén az Európai Bizottság az online szerencsejátékok gyorsan bővülő ágazatának jobb megértésére törekszik. A szektor határokon átnyúló jellegű, és jellemzője, hogy a tagállamok által alkalmazott eltérő nemzeti szabályozások hatálya alá tartozik.

1.2   Az EGSZB megjegyzi, hogy számos célkitűzés valamennyi uniós tagállam esetében közös. Az alábbiak tűnnek ilyennek: az illegális szerencsejáték elleni küzdelem, a fogyasztóvédelem, a közrend megőrzése és a közérdekű tevékenységek (jó ügyek) finanszírozása.

1.3   A fogyasztóvédelem olyan terület, ahol az EU hozzáadott értéket nyújthat polgárainak. Az EU-nak a fogyasztóvédelem terén olyan uniós szabályozási keretet kellene kialakítania, amely az Unió területén engedélyezett valamennyi szolgáltató számára kötelező. Ezáltal létrejönne a fogyasztóvédelmi szabályok – nem túl alacsony szinten meghatározott – minimális szintje. A tagállamok kormányainak azonban továbbra is meg kell hagyni a jogot, hogy nemzeti piacukon, ha jónak látják, szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályokat érvényesítsenek. A tagállami jogszabályoknak többek között a játékszenvedély megelőzését és kezelését kell szolgálniuk.

1.4   A csalás, a személyazonosság-lopás, a pénzmosás és az egyéb bűntények elleni küzdelem szorosabb uniós szintű együttműködést követel meg a tagállamok között. Az EGSZB kívánatosnak tartja az illetékes tagállami hatóságok közötti együttműködés uniós szinten intézményesített struktúrájának kialakítását. Konkrétan minden tagállamnak hozzáférhetővé kellene tennie a területén engedélyezett szolgáltatók listáját, és a pénzmosásról szóló irányelv (1) hatályát ki kellene terjeszteni a kaszinókon túl a különböző online szerencsejátékokra, ezáltal nagyobb bűnüldözési jogkört adva a nemzeti hatóságoknak.

1.5   A szerencsejátékokhoz való hozzáférés szerencsejáték-függőséghez vezethet. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az Unió egész területére kiterjedő tanulmány készítése révén igyekezzen teljes körűen feltérképezni azt a kifejezetten a szerencsejátékokhoz kötődő függőségi profilt, amelyre alapozva megfelelő megelőző és egyéb intézkedéseket kell bevezetni. E célból javasoljuk, hogy az ebből befolyt adóbevételek egy részét fordítsák a játékszenvedély megelőzésére és kezelésére.

1.6   Az EGSZB – a fiatalkorúak és az egyéb, ilyen szempontból sebezhető csoportok hathatós védelme érdekében – a szerencsejátékok hirdetésének olyan szigorú szabályozása mellett is síkraszáll, amely megtiltaná a fiatalkorúakat megcélzó hirdetéseket, valamint azokat a hirdetéseket, amelyekben fiatalkorúak vagy a szerencsejátékokra megszabott tagállami korhatárt láthatóan be nem töltött személyek szerepelnek.

1.7   A szektort jelenleg egyaránt jellemzi az, hogy engedély nélküli szolgáltatók nyújtanak szerencsejáték-szolgáltatást (ezt sorolja a zöld könyv a fekete-, illetve illegális gazdaság körébe), valamint az, hogy egy adott tagállamban engedélyezett szolgáltatók a megfelelő engedély megszerzése nélkül egy másik tagállam fogyasztóira is kiterjesztik tevékenységüket (ezt sorolja a zöld könyv a szürkegazdaság körébe). Letisztultabb jogi helyzet szükséges ahhoz, hogy a szektor koherens módon fejlődjön, és hogy össze tudjuk egyeztetni a közérdekű célokat a belső piaci elvekkel.

1.8   A tagállamokban a közérdekű tevékenységek finanszírozásának számos különböző típusa létezik. Az EGSZB egyetért azzal az elvvel, hogy a szerencsejátékokból befolyó adók és egyéb bevételek meghatározott százalékát közvetlenül a sport mint olyan vagy egyéb közérdekű tevékenységek finanszírozására fordítsák.

1.9   Az EGSZB egyetért a Versenyképességi Tanács által 2010. december 10-én az Európai Unió tagállamaiban a szerencsejátékokra és fogadásokra alkalmazandó keretre vonatkozóan elfogadott következtetésekkel.

1.10   Az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy mérje fel a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak a sportfinanszírozásra gyakorolt hatását, vizsgálja meg, hogy ez a fajta finanszírozás eljut-e a helyi szintű sporttevékenységekhez is, és javasoljon konkrét intézkedéseket arra, hogy minként lehetne ezt a fajta finanszírozást biztosítani a sport számára.

1.11   A tagállamok megelőző és büntető intézkedéseket alkalmaznak az illegális szerencsejáték-szolgáltatásokkal szemben. E tevékenységek elharapózása azonban arra utal, hogy az intézkedések nem elég hatékonyak. Ezért az EGSZB a szabálysértések és a szankciók olyan tagállami szintű rendszerének létrehozását és meghatározását tartja szükségesnek, amely garantálná a jogszabályok hatékony alkalmazását, és így az illegális tevékenységek megakadályozásához, az illegális szerencsejáték-tevékenységeket támogató informatikai szolgáltatások nyújtásához szolgáló eszközök leállításához, sőt a tevékenység fejlesztésével kapcsolatos bármilyen elem elkobzásához és megsemmisítéséhez vezetne.

1.12   A kormánynak és a szociális partnereknek garanciákat kell kialakítaniuk annak érdekében, hogy az online játékok megjelenése ne legyen káros hatással a szerencsejáték-ágazat nem online szegmensében a foglalkoztatásra.

2.   Bevezetés

2.1   Az EGSZB üdvözli az online szerencsejátékokról szóló zöld könyvet, amely szerinte jó kezdeményezés az ágazat európai jövőjének pragmatikus és kiegyensúlyozott átgondolására. Ezért az EGSZB arra kéri az EU-t, hogy sürgősen készítsen részletes tanulmányt annak felmérésére, hogy milyen foglalkoztatási következményekre lehet számítani a szerencsejáték-ágazat egészében, az állami és a magánszolgáltatókat is ideértve.

2.2   A zöld könyvhöz kapcsolódó európai bizottsági konzultáció az online szerencsejátékokról szóló kiterjedt párbeszédre törekszik annak érdekében, hogy jobban megértsük az uniós tagállamokban lakó fogyasztókat megcélzó, akár legális, akár engedély nélküli (a feketepiachoz és a „szürkepiachoz” sorolható) online szerencsejáték-szolgáltatás terjedésével kapcsolatban felmerülő sajátos kérdéseket. E szolgáltatások természetüknél fogva gyakran kívül esnek a megcélzott fogyasztókat képviselő nemzeti kormányok ellenőrzési körén.

2.3   A zöld könyv egyben válasz az online szerencsejátékok tisztességességéről szóló 2009. március 10-i európai parlamenti állásfoglalásra, (2) továbbá eleget tesz az Európai Unió tagállamaiban a szerencsejátékokra és fogadásokra alkalmazandó keretről szóló tanácsi következtetésekben (3) megfogalmazott felhívásnak.

2.4   A szerencsejátékok szabályozása EU-szerte változatos képet mutat, sok tagállamban pedig felülvizsgálat alatt áll annak érdekében, hogy a szabályozás lépést tartson e piac online szegmensének határokon átívelő terjedésével.

2.5   A konzultációt az Európai Bizottság elsődlegesen azzal a céllal indította, hogy tényekkel alátámasztott képe legyen az uniós online szerencsejáték-szektor jelenlegi helyzetéről. A konzultáció világos képet igyekszik kapni azokról a társadalmi és a közrendet érintő kihívásokról, amelyek az online szerencsejáték-szolgáltatásból EU-szerte adódnak, csakúgy, mint a szabályozási és technikai téren jelentkező kihívásokról.

2.6   Az EGSZB kéri az uniós intézményeket, különösen az Európai Bizottságot, hogy sürgősen keressenek megoldást az abból eredő versenytorzulások komoly problémájára, hogy olyan vállalkozások biztosítanak online szerencsejáték-szolgáltatásokat, amelyek nem a fogyasztók lakhelyéül szolgáló országok joghatósága alatt működnek, engedéllyel nem rendelkeznek, és a letelepedési helyükként szolgáló országban alacsony adókból és szociális járulékokból profitálnak.

Ezzel párhuzamosan az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a lehető leghatározottabban vegyék fel a harcot az illegális szolgáltatókkal (a feketepiaccal) szemben, amely a csalás, a pénzmosás és sok más bűneset fő forrása.

3.   Közérdekű célkitűzések

3.1   Az EGSZB szerint létfontosságú a zöld könyvben említett közérdekű célkitűzések védelmének biztosítása, különös tekintettel a fogyasztók védelmére a csalással, a szenvedéllyé váló szerencsejátékkal, a függőséggel és annak az egészségre gyakorolt, illetve a túlzott eladósodásban megnyilvánuló káros hatásaival szemben. A szerencsejátékokkal kapcsolatos tevékenységet a tagállamok által kibocsátott nemzeti engedélyek alapján kell végezni a közrend védelmének garantálása, a csalások elleni küzdelem, a függőség megelőzése, valamint a kiskorúak és a szerencsejátékokban részt vevők jogainak védelme érdekében.

3.2   Ebben az összefüggésben az EGSZB megjegyzi, hogy számos célkitűzés valamennyi uniós tagállam esetében közös. Ilyenek az illegális szerencsejáték elleni küzdelem, a fogyasztóvédelem (a játékosok, a kiskorú és e tekintetben sebezhető személyek védelme, a függőség elleni küzdelem), a közrend megőrzése (a csalás, a pénzmosás és egyéb bűntények megelőzése), a közérdekű tevékenységek (jó ügyek) finanszírozása, valamint az online és egyéb különféle szerencsejáték-formák területén alkalmazott munkavállalók védelme.

3.3   Tekintettel az online szerencsejátékoknak a hozzájuk kötődő társadalmi, a közrendet érintő és egészségügyi szempontok miatti sajátos természetére az EGSZB a Bíróság esetjogával összhangban rámutat, hogy közösségi szintű jogharmonizáció hiányában a tagállamok „mérlegelési jogkörrel” (4) rendelkeznek a tekintetben, hogy szerencsejáték-piacukat hagyományaiknak és kultúrájuknak megfelelően szabályozzák és ellenőrizzék. Az általuk alkalmazott korlátozó intézkedéseknek azonban arányosságuk szempontjából meg kell felelniük a Bíróság esetjogában lefektetett feltételeknek. (5)

3.4   Mindezzel együtt vannak olyan célkitűzések, amelyek nem valósíthatók meg elégséges mértékben az egyes tagállamok szintjén, ahol tehát az uniós szintű fellépés egyértelmű előnyökkel járna.

3.5   Mivel valamennyi tagállam esetében közös célkitűzésekről van szó, az EGSZB azt ajánlja, hogy segítsük elő a legjobb gyakorlatok cseréjét az érintett tagállamok között. E tekintetben az EGSZB figyelemreméltónak tartja az állami és magán szerencsejáték-szolgáltatók által indított számos önszabályozási kezdeményezést. Hangsúlyozzuk azonban, hogy az ágazati szintű önszabályozás csak kiegészíti, és nem pótolja a jogi szabályozást. Ennek fényében az EGSZB úgy látja, hogy az uniós intézményeknek párhuzamosan arra is törekedniük kell, hogy ezeket a közös célkitűzéseket a szubszidiaritási elv maximális tiszteletben tartása mellett európai keretbe helyezzék.

3.6   A fogyasztóvédelem kifejezetten olyan területnek számít, ahol az EU valóban hozzáadott értéket jelenthet. Az EGSZB szerint az uniós intézményeknek a fogyasztóvédelem terén olyan kezdeti uniós szabályozási keretet kellene kialakítaniuk, amely az Unió területén engedélyezett valamennyi szolgáltató számára kötelező. Ezáltal létrejönne a fogyasztóvédelmi szabályok – nem túl alacsony szinten meghatározott – minimális szintje. Ennek a minimális védelmi szintnek magában kellene foglalnia a szenvedéllyé váló szerencsejáték megelőzésére való törekvést, a bármilyen szerencsejátékhoz való hozzáférés korhatárhoz körtését, a hitelek ilyen célú felhasználásának tiltását és bármilyen olyan hirdetés betiltását, amely fiatalkorúakat céloz meg, illetve amelyben fiatalkorúak vagy a szerencsejátékokra megszabott korhatárt láthatóan be nem töltött személyek szerepelnek. A tagállamok kormányainak azonban továbbra is joguk lesz arra, hogy nemzeti piacukon, ha jónak látják, szigorúbb fogyasztóvédelmi szabályokat érvényesítsenek.

3.6.1   A fogyasztóknak az egész EU piacán tudniuk kell különbséget tenni az illegális és a valamely uniós tagállam által engedélyezett honlapok között. Ennek kapcsán az EGSZB javasolja, hogy minden uniós tagállam kötelezze az általa engedélyezett összes szolgáltatót, hogy honlapján kiemelt, meghatározott helyen interaktív címkét jelenítsen meg, amely tanúsítja, hogy a szolgáltató engedéllyel működik. Ezt a címkét az összes tagállamnak használnia kellene, és úgy kellene kialakítani, hogy olyan közös jellemzőket tartalmazzon, amelyeknek köszönhetően az uniós tagállamok mindegyikében könnyen felismerhető. Ugyanakkor egyértelműen ki kell derülnie annak is, hogy eredetileg melyik országban adták ki az engedélyt. Az intézkedés végrehajtásáért az Európai Bizottságnak kell felelnie.

3.7   Az EGSZB kívánatosnak tartja minden egyes tagállamban egy olyan, független uniós testület létrehozását, amelynek hatáskörébe tartozik majd a 3.6. pontban említett fogyasztóvédelmi jogszabályok hatékony végrehajtásának nyomon követése és biztosítása. Az uniós fogyasztóvédelemi jogszabályok bevezetését egy minden egyes tagállamra kiterjedő tájékoztató kampánynak kellene kísérnie. Valamennyi tagállami nemzeti hatóságnak arra kell köteleznie a szolgáltatókat, hogy az államtól kapott működési engedélyük számát jól látható helyen tüntessék fel, hogy a szerencsejáték-szolgáltató beazonosítható legyen, és hogy a fogyasztók panaszainak rendezése az ő nemzeti jogrendszerüknek megfelelően, a lakóhelyük szerinti bíróságok előtt történhessen.

3.8   A felelősségteljes szerencsejátékkal kapcsolatos politikák azt feltételezik, hogy a szerencsejáték-tevékenységekkel a vállalatok társadalmi felelősségével kapcsolatos átfogó politika keretében foglalkoznak, amely a szerencsejátékot olyan összetett jelenségként kezeli, amelynek esetében kombinálni kell a megelőző, a tudatosító, az intervenciós és a nyomonkövetési, valamint az esetleges káros hatások helyreállítását célzó intézkedéseket, azaz:

kellő figyelmet kell szentelni a kockázati csoportoknak;

a közvéleményt el kell látni az ahhoz szükséges információkkal, hogy tudatosan tudjon választani a szerencsejáték-tevékenységek között, mértékletes, felelősségteljes és függőséghez nem vezető magatartásra ösztönözve a játék során;

az egyes játékok jellegének és az alkalmazott médiumnak megfelelően tájékoztatni kell arról, hogy a játékban nem vehetnek részt kiskorúak és azok a személyek, akik kifejezetten jelezték, hogy nem akarnak részt venni.

3.9   Az EGSZB megjegyzi, hogy miközben számos tagállam megbízható adatokat gyűjtött a szerencsejáték-függőségről, mások adósak maradtak ezzel. Jelentős számú, néha egymással ellentétes eredményekre jutó empirikus tanulmány készült az egyes tagállamokban. Annyi mindenesetre világos, hogy a szerencsejáték-lehetőségek szerencsejáték-függőséghez vezethetnek, ez pedig társadalmi problémákat okoz. Ezt a szempontot minden esetben figyelembe kell venni, amikor az ágazat fogyasztóvédelmi politikájának kialakítása kerül napirendre.

3.10   Ugyancsak szem előtt kell tartani az olyan szempontokat, mint az új szerencsejáték-lehetőségeknek az internet révén történő megnyílása. Az új technológiák a szerencsejátékokhoz vezető új utakat nyitottak meg az átlagosnál több időt otthon töltő rétegek, például a nyugdíjasok, a háziasszonyok és a munkanélküliek számára. Garantálni kell, hogy a fiatalkorúak, a szerencsejátékra alkalmatlannak ítélt személyek, illetve azok, akik saját akaratukból vagy bírósági döntés alapján ilyen irányú tiltás alatt állnak, ne férhessenek hozzá telematikus vagy interaktív csatornákon keresztül működtetett szerencsejátékokhoz.

3.11   Az EGSZB átfogó, az EU egészére kiterjedő tanulmány elkészítését tartja szükségesnek annak érdekében, hogy teljes körűen feltérképezzük azt a kifejezetten az online és offline szerencsejátékokhoz kötődő függőségi profilt, amelyre alapozva az uniós jogalkotó hathatós és célzott intézkedéseket hozhat a probléma kezelésére és megelőzésére.

3.12   Az EGSZB szerint a tagállamok érezhető mértékben csökkenthetnék a pénzmosási tevékenységeket, ha uniós szintű együttműködést alakítanának ki az EU-ban vészesen elharapózott illegális szerencsejáték megfékezése érdekében. Ezért az EGSZB kéri, hogy a tagállamok vezessenek be ilyen célú hatékony mechanizmusokat, ami az adóbevételeket is kétségtelenül növelni fogja.

3.13   Ezen túlmenően az EGSZB határozott meggyőződése, hogy a pénzmosásról szóló irányelv hatályát ki kellene terjeszteni a kaszinókon túl a különböző online szerencsejátékokra, ezáltal nagyobb bűnüldözési jogkört adva a nemzeti hatóságoknak.

3.14   A sportfogadásokhoz kötődő „bundázás” tekintetében az EGSZB úgy véli, hogy a sport tisztasága mindenáron megőrzendő. Az EGSZB figyelemreméltónak tartja az állami és egyes magán fogadóirodák hozzájárulását a sportfogadás tisztaságának megőrzéséhez, a sportolók és sportvezetők számára indított oktatási programokat, a gyanús fogadási viselkedés korai szakaszban történő kiszűrését és a korai előrejelzést szolgáló – eltérő színvonalú és dimenziójú – rendszereket. Az EGSZB véleménye szerint a kérdés átfogó rendezéséhez és az erőforrások szétaprózásának elkerülése érdekében olyan keretre van szükség, amely koordinálná valamennyi érintett szereplő erőfeszítéseit. Így nem utolsósorban olyan rendszer felállítására lenne szükség, amely nem korlátozódik a puszta jelzésre, hanem megelőző, felvilágosító és a jogkövetés kikényszerítésére alkalmas intézkedéseket is magában foglal.

3.15   Végezetül pedig a zöld könyv hivatkozik azoknak a jótékonysági célú és közérdekű tevékenységeknek és rendezvényeknek a finanszírozására is, amelyektől az online sportfogadás függ. Az EGSZB egyetért az olyan rendszerrel, amelynek keretében az ilyen tevékenységek és rendezvények megkapják a szerencsejátékokból befolyó jövedelem egy részét. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon konkrét intézkedéseket az ilyen tagállami finanszírozási mechanizmusok megőrzésére, ahogyan annak szükségességét 2010. december 10-i ülésén a Versenyképességi Tanács is elismerte az Európai Unió tagállamaiban a szerencsejátékokra és fogadásokra alkalmazandó keretre vonatkozóan következtetéseiben. Ezenkívül az EGSZB szerint ügyelni kell annak elkerülésére, hogy az ilyen „tevékenységeket” a szerencsejáték negatív társadalmi konnotációinak enyhítésére használják, hogy ezek révén további szerencsejátékra ösztönözzék az embereket, arra hivatkozva, hogy e tevékenység jó ügyet szolgál. Az EGSZB ezzel kapcsolatban kéri továbbá, hogy az e forrásból keletkező adóbevételek egy részét fordítsák a játékszenvedély megelőzését és gyógyítását célzó kezelések, valamint az ágazatbeli munkavállalók szakmai és továbbképzésének finanszírozására.

4.   Letelepedés és engedélyezés

4.1   Az online szerencsejáték-ágazatot jelenleg az uniós tagállamok által alkalmazott eltérő nemzeti szabályozások miatti szétaprózottság jellemzi.

4.2   Az ágazat egyik legfontosabb problémája abban rejlik, hogy az egy vagy több tagállamban engedélyezett szolgáltatók esetleg olyan tagállam fogyasztóinak is szolgáltatást nyújtanak, amelynek engedélyével nem rendelkeznek, holott az érintett tagállam az ilyen engedélyt megkövetelné. Az ilyen ajánlatokat tekintjük „engedély nélkülinek”. (6)

4.3   Másrészről az Európai Bizottság 2006 áprilisa és 2008 februárja között 12 hivatalos felszólítást küldött ki 10 tagállamnak, és közülük hét esetében az indokolással ellátott vélemény szakaszáig vitte tovább az ügyet. 2010. május 5-én zárult le az Olaszországgal szemben indított eljárás, 2010. november 24-én pedig a Franciaországgal szembeni jogsértési eljárás. Az Európai Bizottság a hozzá a szerződések feltételezett megsértése miatt benyújtott számos panasz alapján a határokon átnyúló szerencsejáték-szolgáltatások korlátozása miatti jogsértési eljárásokat indított e korlátozások arányosságának ellenőrzése érdekében.

4.4   Az eddigi esetjogból egy sor, az online szerencsejátékok természetével és jogállásával kapcsolatos elv vezethető le. Először is megállapítható, hogy a szerencsejáték-szolgáltatások az EUMSZ 56. cikkének hatálya alá tartoznak, tehát a szolgáltatásnyújtás szabadságával kapcsolatos szabályok vonatkoznak rájuk.

4.5   Mivel ezek a szolgáltatások nem képezik Unió-szerte egységes szabályok tárgyát, szabályozásuk tekintetében a tagállamok – többek között a szolgáltatók számának, illetve a kínált játékok típusának és volumenének korlátozásában testet öltő – „mérlegelési jogkörrel” (7) bírnak.

4.6   A Bíróság állandó ítélkezési gyakorlata szerint az egy tagállamban engedéllyel rendelkező üzemeltetők szolgáltatásaikat más tagállamok fogyasztói számára is nyújthatják, hacsak az utóbbi tagállamok közérdekhez kapcsolódó nyomós indok miatt nem követelik meg olyan korlátozások bevezetését, mint a fogyasztóvédelem vagy a közrend fenntartásának általános szükségessége.

4.7   Ezeknek a korlátozásoknak arányosaknak kell lenniük, nem alkalmazhatnak megkülönböztetést, továbbá következetesen és rendszerszerűen alkalmazott politika részét kell képezniük.

4.8   Az EGSZB megjegyzi, hogy a kölcsönös elismerés elve nem érvényes a szerencsejáték-ágazatra, valamint hogy egy tagállam – a hatóságainak a szolgáltató szakmai színvonala és tisztessége megítélésére irányuló erőfeszítéseit az adott helyzetben jó eséllyel megnehezítő körülmények fényében – úgy ítélheti meg, hogy egy szolgáltatónak egy másik tagállamban megvalósuló jogszerű szolgáltatásnyújtása nem elégséges biztosíték arra, hogy az érintett tagállam területén élő fogyasztók védelemben részesüljenek a csalással és egyéb visszaélésekkel szemben.

4.9   A 4.8. pontra való hivatkozáson túl is világos, hogy az ágazatnak a közrendhez kapcsolódó célkitűzések és a belső piaci elvek egyidejű tiszteletben tartása melletti koherens fejlődéséhez világosabb jogi környezet kialakítására van szükség. A zöld könyvhöz kapcsolódó konzultáció minden bizonnyal érezhető lendületet ad e folyamatnak.

4.10   Ezenkívül az EGSZB véleménye szerint az e tekintetben sebezhető csoportok, például a kiskorúak védelme érdekében a szerencsejátékok hirdetését szigorú szabályoknak kell alávetni. Különösen fontos a hirdetés kereteinek meghatározása, konkrétan annak érdekében, hogy a kiskorúak és a szerencsejátékra alkalmatlannak ítélt személyek ne férhessenek hozzá, és meg kell akadályozni az olyan képek, üzenetek vagy tárgyak alkalmazását, amelyek közvetve vagy közvetlenül sérthetik az emberek méltóságát és az alapvető jogokat és szabadságokat, továbbá a faji vagy szexuális megkülönböztetés, valamint az erőszakra vagy bűncselekmény elkövetésére való felbujtás bármiféle lehetséges formáját.

5.   Sport

5.1   Az Európai Bizottság a sporttal kapcsolatban két kérdésre kíván összpontosítani: (1) egyrészt, hogy a sportfogadás tárgyát képező sportesemények a kapcsolódó sportfogadás hasznából méltányos juttatásban részesüljenek-e, (2) másrészt pedig azzal, hogy fennáll-e az ún. „potyázás” kockázata.

5.2   Az EGSZB megjegyzi, hogy a tagállamokban a közérdekű tevékenységek finanszírozásának számos különböző típusa létezik. Bizonyos tagállamokban a törvények például előírják a nemzeti lottószolgáltató számára, hogy bevétele adott százalékát közvetlenül a sportra és/vagy más meghatározott közérdekű tevékenységekre fordítsa. Más tagállamokban az államkincstár a szerencsejátékokból befolyó adóbevétel adott százalékát különböző kiválasztott közérdekű tevékenységek finanszírozására különíti el.

5.3   Az EGSZB egyetért azzal az elvvel, hogy a szerencsejátékokból befolyó adók és egyéb bevételek meghatározott százalékát közvetlenül a sport vagy egyéb meghatározott közérdekű tevékenységek finanszírozására fordítsák.

5.4   Az EGSZB figyelemreméltónak tartja azt a jelentős mértékű finanszírozást, amellyel az állami/nemzeti lottószolgáltatók és más legális szerencsejáték-szolgáltatók hozzájárulnak a sporthoz, és különösen a helyi sportélethez. Azt is megjegyzi azonban, hogy az egyik tagállam joghatósága alatt működő szolgáltatók által nyújtott határokon átnyúló online szerencsejáték- és fogadási szolgáltatások negatív hatással lehetnek a sport és más közérdekű célok finanszírozására egy eltérő joghatóságot megtestesítő másik tagállamban, ahol az adott szolgáltató szintén tevékenykedik.

5.5   Ennek megfelelően az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy mérje fel a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak az ilyen finanszírozásra gyakorolt hatását, vizsgálja meg, hogy ez a fajta finanszírozás eljut-e a helyi szintű sporttevékenységekhez is, és javasoljon konkrét intézkedéseket arra, hogy minként lehetne ezt a fajta finanszírozást biztosítani a sport számára.

5.6   Az EGSZB-nek fenntartásai vannak a „sportjogok”, ill. a tisztességes megtérüléshez való jog esetleges bevezetésével szemben. Az EGSZB szerint további tisztázásra szorul, hogy mi is értendő a tisztességes megtérülés elképzelése alatt, és hogy ez valamiféle új, a sporteseményekhez kötődő szellemi tulajdonjog európai szintű létrehozásához vezet-e majd.

5.7   Az EGSZB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy világosabban határozza meg a tisztességes megtérüléshez való jog természetét, hatályát és hatását, valamint az ebben az esetben alkalmazható jogalapot.

5.8   A „potyázás” kérdése adózási ügy, és mint ilyennek az EGSZB szerint nemzeti hatáskörben kell maradnia. Mindazonáltal úgy véljük, hogy az uniós tagállamoknak meg kell vitatniuk és közösen ki kell alakítaniuk egy olyan méltányos megközelítést, amely minden érintett fél számára biztosítja a megtérülést. Olyan témáról van szó, amelynek uniós szintű megvitatása nehéznek ígérkezik, de valamikor elkerülhetetlen az elmélyültebb vita lefolytatása, ha az ágazatot sújtó komolyabb zavarokat el akarjuk kerülni.

5.9   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy tisztázza, valóban összefüggenek-e a zöld könyvben a sport kapcsán felvetett kérdések és a sport tisztasága, vagy pedig egymástól független, külön kezelendő kérdésekről van-e szó. Az Európai Bizottság ezenkívül azt is tisztázhatná, hogy véleménye szerint a méltányos megtérüléshez való jog vagy sportjogok tényleg hatékony eszközök lennének-e a sport tisztaságának biztosítására.

6.   Jogérvényesítés

6.1   Az EU egészére kiterjedő illegális szerencsejáték-szolgáltatás, (8) amely igen gyakran a fogyasztóvédelmi szempontok, a közrend és a közérdekű célkitűzések finanszírozásának kárára történik, egy másik fontos, sürgősen kezelendő kérdést jelent.

6.2   A tagállamok közötti együttműködés létfontosságú az uniós fogyasztók illegális szolgáltatókkal szembeni védelmének szempontjából. E tekintetben az EGSZB úgy véli, hogy a szabályozási együttműködés uniós szinten intézményesített struktúrája megkönnyítené ezt a fajta kooperációt. (9) Konkrétan minden tagállamnak hozzáférhetővé kellene tennie a területén engedélyezett szolgáltatók listáját. E listát hozzáférhetővé kell tenni az Európai Bizottság, a tagállamok, valamint a tagállami szabályozók és a fogyasztók számára. A tagállamok közötti együttműködésnek a legjobb gyakorlatok cseréjére is ki kell terjednie.

6.3   Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy az adatok hiánya nem teszi lehetővé az ágazatra és annak sajátos dinamikájára vonatkozó megfelelő elemzések elvégzését. Ezért az EGSZB közös, miden szabályozó szerv számára kötelező adatgyűjtési követelmények uniós szintű meghatározását javasolja. A szabályozó szervek pedig valamennyi engedélyezett szolgáltatót köteleznék a szükséges adatszolgáltatásra. Az így nyert adatokat azután az EU szintjén összesíthetnék. A feketepiac visszaszorítására irányuló tagállami erőfeszítések hatékonyabbá tétele érdekében az illegális honlapokkal szembeni fellépéshez kapcsolódó adatok is hasznosak lennének.

6.4   Az illegális szolgáltatókkal szembeni küzdelem hathatós jogérvényesítési intézkedéseket tesz szükségessé. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy problematikus területről van szó, amely aktívabb szerepvállalást kíván meg a tagállamoktól, hogy megakadályozzák az illegális szerencsejáték-szolgáltatókat abban, hogy online szolgáltatásokat kínáljanak. A tagállamok eszköztárába bekerülhetne a szabálysértési bírságok rendszere. Ugyanebben a szellemben arra kéri az Európai Bizottságot, vizsgálja meg egy olyan, kötelező jogi hatályú eszköz bevezetésének lehetőségét, amely arra kötelezné az uniós bankokat, hitelkártya-kibocsátókat és az egyéb fizetési rendszerek résztvevőit, hogy – a jogszerű tranzakciók akadályozása nélkül – függesszék fel az illegális szerencsejáték-szolgáltatók és ügyfeleik közötti tranzakciókat. Ebbe beletartozhatna az illegális tevékenységek megakadályozása, az illegális szerencsejáték-tevékenységeket támogató informatikai szolgáltatások nyújtásához szolgáló eszközök leállítása, sőt a tevékenység fejlesztésével kapcsolatos bármilyen elem elkobzása és megsemmisítése is.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  2005/60/EK irányelv, HL L 309., 2005.11.25., 15. o.

(2)  http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?pubRef=-//EP//TEXT+REPORT+A6-2009-0064+0+DOC+XML+V0//HU.

(3)  http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/en/intm/118398.pdf.

(4)  C-212/08 Zeturf előzetes döntés, 2011. június 30-i ítélet, (39) bekezdés.

(5)  Placanica és mások, (48) bekezdés; Liga Portuguesa és mások, (59) bekezdés.

(6)  Zöld könyv, SEC(2011) 321 végleges, 6. o.

(7)  C-212/08 Zeturf előzetes határozat, 2011. június 30-i ítélet, (39) bekezdés.

(8)  Lásd a zöld könyv 3. oldalának utolsó bekezdését (a magyar változatban a bekezdés a 4. oldalon ér véget).

(9)  Bizonyos tagállamok önkéntes alapon részt vesznek a Szerencsejáték-szabályozók Európai Fórumában, amelyet röviden csak „GREF”-nek neveznek, http://www.gref.net/.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

A szekcióvélemény alábbi pontja a Közgyűlés által elfogadott módosító indítványnak eleget téve törlésre került, de a pont megtartását támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt (eljárási szabályzat 54. cikk (4) bekezdés):

a)   4.11. pont

Az EGSZB azoknak a követelményeknek és feltételeknek az értékelésére kéri az Európai Bizottságot, amelyeket jelenleg a különböző tagállamokban a nemzeti engedélyezés és ellenőrzés során támasztanak. Erre azért lenne szükség, hogy a fenti 2. pontban kifejtett közérdekű célkitűzések érvényesítését egyidejűleg szavatolva olyan közös feltételkeretet alakítsunk ki, amelyet azután nem kellene minden egyes alkalommal újra számon kérni, amikor egy valamely uniós tagállamban már bejegyzett szolgáltató más országban is működési engedélyért folyamodik.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette

:

73

Ellene

:

46

Tartózkodott

:

18


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/91


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv – A felelős vállalatirányítás uniós keretei

(COM(2011) 164 végleges)

2012/C 24/21

Előadó: Milena ANGELOVA

Társelőadó: Denis MEYNENT

2011. április 5-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv – A felelős vállalatirányítás uniós keretei

COM(2011) 164 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. október 3-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) 168 szavazattal 6 ellenében, 14 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság zöld könyve mögött meghúzódó szándékot, azonban nyomatékosan ajánlja (1), hogy pontosabban és határozottabban definiálják a vállalatirányítás fogalmát.

1.2   A zöld könyv valóban fontos kérdéseket tesz fel. Ezek megválaszolása közben az EGSZB minden esetben szeretné idézni a felelős vállalatirányításnak a 2.14. pontban felsorolt tíz alapelvét, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy hozza meg a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy az összes vállalat tiszteletben tartsa ezeket az elveket és a 2.15. pontban felsorolt működési szabályokat.

1.3   Mivel azonban – amint azt a 2.4. pont is leírja – a nemzeti vállalatirányítási modellek nagymértékben eltérőek, az EGSZB szerint különösen nehéz azokra egységesen alkalmazható megoldást találni. A jogszabályoknak, a hagyományoknak, az üzletemberek és a részvényesek viselkedési mintáinak az egyedi jellemzői tagállamonként eltérőek, és ezért nagy kihívást jelent az, hogy szilárd uniós szintű jogszabályi keretet alakítsunk ki.

1.4   Bár az EGSZB véleménye szerint a zöld könyvben feltett kérdések nagy részét a nemzeti vállalatirányítási kódexek már megválaszolták, ez nem csökkenti az uniós jogalkotás szükségességét a zöld könyvben meghatározott témakörökben a vállalatirányítás fejlesztése érdekében az Európai Unióban, jogszabályok és nem kötelező érvényű szabályozások megerősítése révén.

1.5   Az EGSZB azonban felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy óvatosan határozzon a szabályozási kezdeményezésekről. E tekintetben határozottan javasoljuk, hogy bármiféle jogalkotást alapos hatásvizsgálat előzzön meg.

1.6   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ha az Európai Bizottság megfelelő választ szeretne kapni a 16–25. kérdésre, akkor részletes tanulmányt kell készítenie és közzétennie a részvényesek típusainak, struktúráinak és a birtokolt részvények arányában kifejezett relatív jelentőségének terén tapasztalható közelmúltbeli fejleményekről és tendenciákról.

2.   Bevezetés

2.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a vállalatirányítás javítását célzó összetett, számos dokumentumban kifejtett kezdeményezését, amely az Európai Bizottság reformprogramjának középponti elemét képezi (2). Jelen vélemény célja az EGSZB eddig ebben a témában megjelent, a vonatkozó európai bizottsági dokumentumok kapcsán kialakított álláspontjának (3) kifejtése és továbbfejlesztése.

2.2   A zöld könyv célja az, hogy a jogszabályok és a nem kötelező szabályok rendszerének optimálissá tételével javítsa a vállalatirányítást az Európai Unióban. Három szakaszba csoportosítva 25 kérdést tesz fel az igazgatótanács összetételéről és munkájáról, a részvényesek szerepéről és az uniós vállalatirányítási keret alapját képező „betart vagy indokol”-elv alkalmazásáról.

2.3   A zöld könyvben feltett kérdésekre adott válaszaiban az EGSZB a vállalat felső vezetésére utal, függetlenül attól, hogy igazgatótanácsról vagy felügyelőbizottságról van szó. Az Európai Bizottságnak valóban jobban tekintettel kellene lennie az egy- és kétszintű rendszerek sajátosságaira. Azzal, hogy megkerüli ezt a kérdést, és rövid úton (és tévesen) (4) megkülönbözteti az igazgatótanácsot és a felügyelőbizottságot, az Európai Bizottság nem vesz tudomást az Európában létező rendszerek sokféleségéről.

2.4   Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy legyen tekintettel a létező vállalatirányítási rendszerek eltéréseire.

2.4.1   A brit vállalatirányítási rendszert a „részvényesi érték” különleges koncepciója jellemzi, amelyben jelentős szerep jut a tőzsdének a vállalatok finanszírozása és külső vállalati ellenőrzése szempontjából. A vállalatokat egyszintű vezetőségi rendszer és általában igen alacsony szintű tulajdonosi koncentráció jellemzi.

2.4.2   Az úgynevezett „germán modellben” ugyanakkor a vállalatirányítást a cég tevékenységében „érdekelt” különböző szereplők partnerségének tekintik. A részvényesi érték maximalizálásán túlmenően a vállalatok többféle stratégiai célok elérésére törekszenek. A banki finanszírozásnak sokkal nagyobb a jelentősége a vállalatok tőkeszerzésében, mint a tőkepiacoknak. A bankok igen gyakran nagy tőkerészesedéssel bírnak, pénzügyi és tanácsadási szolgáltatásokat nyújtanak, illetve képviselik a részvényeseket a vállalatvezetésben. Külső vállalati ellenőrzés a részvénykoncentráció és a keresztrészesedés miatt szinte nem is létezik. A vezetői döntéshozatalt a részvényesek közvetlen befolyása erősíti meg, amely egy az érdekcsoportok mellett a részvényeseket is képviselő kétszintű rendszerben érvényesül (5).

2.4.3   E két szélsőség között, de az utóbbihoz közelebb helyezkedik el a „latin” vállalatirányítási modell. Ennek mindkét előzővel vannak közös jellemzői, de eltér azoktól az állam és a nagy családi tulajdonok által betöltött fontos szerep miatt. A kommunista rendszer összeomlása után és a piacgazdaságra való átmenet során az új, közép- és kelet-európai tagállamokban is egy új modell kezdett kialakulni. Ez a modell nem homogén: a térség egyes országai a részvényesi értékre helyezik a hangsúlyt, mások pedig inkább az érdekcsoportokat előtérbe helyező kontinentális modellekkel mutatnak hasonlóságot (6). Az egyik sajátos közös jellemző az, hogy a privatizációs folyamat és ezzel párhuzamosan a tőkepiacok viszonylagos fejletlensége miatt az alkalmazottak tulajdonosi részesedése aránylag nagy.

2.5   Az EGSZB üdvözli a zöld könyv célkitűzését, de figyelmeztet arra, hogy a vállalatirányításnak az Európai Bizottság által használt definíciója nem univerzális. Az EGSZB szerint a meghatározás kiegészítésre szorul, ezért határozottabb és általánosabb koncepciót javasol (7). Az EGSZB különösen arra hívná fel az Európai Bizottság figyelmét, hogy ne feledje: a vállalatirányítás fő célkitűzése az, hogy a vállalat hosszú távon fennmaradjon és gyarapodjon. Ennek elérése érdekében az igazgatótanácsnak meg kell felelnie a részvényesek jogos elvárásainak, biztosítva eközben az érdekcsoportok – fogyasztók, partnerek, szerződéses felek, beszállítók és alkalmazottak – megfelelő mértékű elégedettségét is (8).

2.6   Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy alaposan tanulmányozza és vegye figyelembe, hogy milyen új részvényesi típusok jelentek meg azóta, hogy a hagyományos kontinentális vállalatirányítási formák a ‘90-es évek közepétől kezdődően drámaian átalakultak, és hogy azok milyen relatív jelentőséggel bírnak az uniós tőkepiacon a birtokolt részvények arányát tekintve. A pénzügyi piacok új lendületet kapó deregulációja és globalizációja miatt a pénzügyi intézmények Európa-szerte egyre nagyobb világszintű versenynek vannak kitéve (9). A nagy magánbankok és a vezető nagyvállalatok közötti szoros kapcsolat meglazult. A személyes kapcsolaton alapuló bankszolgáltatások rendszerének kiteljesedésével párhuzamosan megnő a részvénypiacok jelentősége a vállalati finanszírozás számára. A termékpiacokon tapasztalható fokozódó verseny ösztönzést jelent az európai vállalatok számára arra, hogy – elsősorban külső növekedési stratégiák és részvénycsere-ügyleteken alapuló stratégiák segítségével – megfelelő méretet és piaci befolyást érjenek el (10). Fontos szempont a külföldi (elsősorban brit és amerikai) intézményi befektetők – nyugdíjalapok, kölcsönös befektetési alapok, fedezeti alapok – fokozódó jelenléte az európai részvénypiacon. Az ilyen befektetők határozottan kiállnak a részvényesi érték maximalizálása mellett, és egész Európában további nyomást gyakorolnak a hagyományos vállalatirányítási modellekre, hogy az érdekcsoportokról a részvényesek rövid távú érdekeire helyezzék át a hangsúlyt.

2.7   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy elítéli a rövid távú szemléletmód és a túlzott kockázatvállalási hajlandóság – a vállalatirányítási modell két fontos, az elmúlt húsz év folyamán fokozatosan előtérbe került eleme – által okozott károkat. Az EGSZB úgy véli, hogy a cégeknek fenntartható politikák segítségével a hosszú távú értékek növelésére kellene törekedniük, amihez gyakran az szükséges, hogy folyamatosan módosítsák az aktuális vállalatirányítási keretet.

2.8   Az EGSZB támogatja, hogy „a fenntartható növekedést biztosító és egy erősebb nemzetközi pénzügyi rendszert létrehozó fellépések” megtervezését figyelembe véve meg kell erősíteni a vállalatirányítás szerepét (11). A felelős vállalatirányítás elveinek tiszteletben tartása kétségtelenül előnyös a vállalatok számára, hiszen annak köszönhetően eredményesebben irányíthatják üzleti folyamataikat és kezelhetik a kockázatokat, továbbá elérhetik célkitűzéseiket, miközben hozzájárulnak az EU általános jólétének növeléséhez. Egy ilyen jellegű politika segíti a fogyasztókat abban, hogy méltányos kereskedelem révén, megfelelő tájékoztatás alapján felelős termékekhez jussanak. Támogatni és ösztönözni kell, hogy a vállalatirányítási elvek a jogalkotási rendszer és a „puha jog” révén átterjedjenek a tőzsdén nem jegyzett vállalatokra.

2.9   Az EGSZB hangsúlyozza a vállalkozások társadalmi szerepét az inkluzív társadalom megvalósításában, valamint azt, hogy a vállalatirányítás alapelvei között szerepelnie kell a társadalmi szerepvállalás elvének.

2.10   Az EGSZB elismeri, hogy bizonyos vállalatirányítási modellekben a munkavállalók képviselői tagjai az igazgatótanácsnak, és közvetlenül részt vesznek a vállalatirányításban. Ezektől a rendszerektől eltekintve az üzemi tanácsok és más részvételi struktúrák is megkönnyítik az alkalmazottak részvételét a vállalat működtetésében. Az EGSZB javasolja, hogy ezek a megfontolások jelenjenek meg a végleges európai bizottsági dokumentumban.

2.11   A tőzsdén jegyzett vállalatok mérete eltérő lehet – akár a tőke, akár a bevétel vagy a munkavállalók száma alapján –, és a nagy multinacionális vállalattól a legkisebb bejegyzett mikrovállalkozásig és kkv-ig terjedhet. A vállalatirányításról szóló vita többnyire – a sikerük vagy csődjük által kifejtett gazdasági és társadalmi hatás miatt – a nagyobb vállalatokra koncentrál. A felelős vállalatirányítási intézkedéseket a kkv-k korlátozott (adminisztratív és emberi) erőforrásai miatt a kkv-k jellemzőihez és szükségleteihez kellene alakítani.

2.12   Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a vállalatirányítási csomag módosításainak tervezésekor végezzen alapos hatásvizsgálatot a szükséges kiadásokról, emberi erőforrásokról és jogalkotási reformokról, hogy jövőbeli javaslatai valóságalapúak legyenek (12). E cél elérésének legmegfelelőbb módja az, ha figyelembe veszik a vállalatok méretét, struktúráját és jelentőségét, valamint a nemzetközi csoportok gazdasági helyzetét.

2.13   Az Európai Bizottság javaslatának végleges változatában lehetővé kell tenni a tőzsdén jegyzett vállalatok számára (illetve expanzió esetén a nem jegyzettek számára is), hogy tevékenységüket hatékonyan végezhessék és versenyképesek maradhassanak, és ne kerüljön veszélybe a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés (13).

2.14   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy jövőbeli jogalkotási javaslataiban törekedjen a jogszabályok és a nem kötelező erejű jogi eszközök, így például az ajánlások és a vállalatirányítási kódexek közötti egyensúly elérésére. Az EGSZB ugyanakkor határozottan úgy véli, hogy valamennyi kódexnek a következő elveken kell alapulnia ahhoz, hogy általa megvalósítható legyen a magas színvonalú vállalatirányítás:

2.14.1

A vállalatirányítás elsődleges célkitűzése annak biztosítása, hogy a vállalat fennmaradjon és gyarapodjon.

2.14.2

Az igazgatótanácsnak a vállalat érdekében kell fellépnie, összhangban a részvényesek elvárásaival, akiket azonos bánásmódban kell részesíteni. Az igazgatótanácsnak intenzív párbeszédet kellene fenntartania az érdekcsoportokkal annak érdekében, hogy képes legyen megfelelni elvárásaiknak, illetve biztosítani a vállalat hosszú távú életképességét, eközben jólétet teremtve és munkahelyeket hozva létre.

2.14.3

Felelnie kell a vállalat teljesítményének egészéért, beleértve a stratégiai iránymutatást, a főbb fellépéseket, a kockázatkezelést, az üzleti tervezést, az irányítás eredményes nyomon követését és a jelentéstételt.

2.14.4

Az igazgatótanácsok tagsága úgy alakítandó ki, hogy eleget tegyen a bonyolult szakértelemmel kapcsolatos igényeknek, amelyek a vállalat konkrét ágazatából, tevékenységi köréből és működési helyéből erednek. Az igazgatótanácsnak kellően kiegyensúlyozottnak kell lennie a nemek arányát, az illetékességet, az ügyvezető és nem ügyvezető igazgatók arányát és a tagok profiljának és érdekeinek sokféleségét illetően a vállalat látókörének kiszélesítése érdekében.

2.14.5

Az igazgatótanács tagjainak eredményesen kell tudniuk elkötelezni magukat feladataik teljesítése mellett, elengedő időt és energiát szentelve a célkitűzéseknek. Döntéseiknek pontos, releváns és aktuális információn kell alapulniuk.

2.14.6

Az igazgatótanácsnak úgy kell a vállalatot vezetnie, ahogyan azt a vállalat érdeke a tulajdonosok, illetve részvényesek és a munkavállalók, valamint a közérdek figyelembevétele mellett megkívánja. A döntéseket ezért pontos, releváns és naprakész információk alapján kell meghozni. Ezeknek a független igazgatóknak a tényleges függetlenségét az egymást követően betölthető mandátumuk korlátozása révén kell garantálni.

2.14.7

A vállalatoknak átlátható bérpolitikát kell kialakítaniuk, amelyet a részvényeseknek is el kell fogadniuk. Az igazgatótanácsi tagok javadalmazásának igazodnia kell a feladatkör nagyságához, a felelősséghez, a vállalati célok eléréséhez és a vállalat gazdasági helyzetéhez, és meg kell szerezni hozzá a részvényesek jóváhagyását is.

2.14.8

A vállalatoknak pontosan és időben kell tájékoztatást nyújtaniuk az őket érintő anyagi ügyekről. A részvényeseket ösztönözniük kell a közgyűléseken való részvételre, és nyitottnak kell lenniük a részvényesekkel és más érdekcsoportokkal vállalatirányítási kérdésekben folytatandó párbeszédre.

2.14.9

A vállalatoknak arra kellene törekedniük, hogy olyan, a megfelelő nemzeti vállalatirányítási kódexekben ismertetett helyes vállalatirányítási gyakorlatokat alkalmazzanak, amelyek tükrözik a helyi gazdasági fejlődés és jogszabályok sajátosságait.

2.15   Az EGSZB az igazgatótanácsok munkája kapcsán az alábbi, a vállalatirányítási kódexekbe foglalandó működési szabályokat támogatja:

2.15.1

Egyszintű vállalatirányítási struktúrán belül az igazgatótanács elnökének és a vállalat ügyvezető igazgatójának szerepkörét szét kell választani.

2.15.2

Az új igazgatótanácsi tagok kiválasztásánál hivatalos, szigorú és átlátható eljárást kell alkalmazni.

2.15.3

Minden igazgatónak képesnek kell lennie arra, hogy kellő időt fordítson a vállalatra, s így a feladatait hatékonyan lássa el.

2.15.4

Az igazgatótanácshoz való csatlakozáskor minden igazgatónak bevezető tájékoztatásban kell részesülnie, később pedig rendszeresen frissítenie kell készségeit és tudását.

2.15.5

Az igazgatótanácsnak hivatalos és szigorú éves értékelést kell végeznie saját teljesítményéről, illetve bizottságainak és az egyes igazgatóknak a teljesítményéről.

2.15.6

Az igazgatói javadalmazásokra vonatkozó politika kialakítására hivatalos és átlátható eljárást kell alkalmazni.

3.   Kérdések

3.1   Bevezetés

1. kérdés: Ön szerint a felelős vállalatirányítással kapcsolatos uniós intézkedéseknek figyelembe kellene-e venniük a jegyzett társaságok méretét? Hogyan? Szükség lenne-e egy differenciált és arányos rendszerre a jegyzett kis- és középvállalkozásokra vonatkozóan? Ha igen, mik lennének a megfelelő meghatározások vagy értékhatárok? Ha igen, kérjük, a következő kérdések megválaszolásakor tegyen javaslatot arra, hogyan lehetne azokat a kkv-k igényeihez igazítani.

A szabályozott európai piacokon számos különféle vállalat értékpapírjaival kereskednek. Valamennyi vállalat eltérő tulajdonságokkal rendelkezik, a tagállam gazdasági fejlettségétől és jogköreitől függően. A vállalatok mérete, szerkezete és üzleti modellje hatással jár a vállalatirányításra. Ugyanakkor, tekintettel a különféle érdekcsoportoknak az egyes vállalattípusokban való részvételére és az azokhoz fűződő jogos érdekeire, a vállalatirányításnak a 2.14. pontban felvázolt elvei minden jegyzett vállalatra alkalmazandók. A tagállamok nemzeti vállalatirányítási kódexei jó alapot nyújtanak ehhez, és emellett a vállalati teljesítmény ellenőrzésének és figyelemmel kísérésének eredményes mechanizmusait jelentik (ez utóbbi feladatokat rendszerint a piacszabályozó hatóság látja el). Az EGSZB úgy véli, hogy differenciált és arányos rendszert kellene bevezetni a jegyzett kkv-k számára, amelyek részvényeit nem a szabályozott piacok legfelső szegmenseiben értékesítik.

2. kérdés: Szükség van-e arra, hogy a nem jegyzett vállalatokra vonatkozóan uniós szintű felelős vállalatirányítási intézkedéseket hozzanak? Az EU-nak a nem jegyzett vállalatokra vonatkozóan az önkéntes kódexek kidolgozásának és alkalmazásának előmozdítására kellene-e koncentrálnia?

Számos jelentős nem jegyzett vállalat létezik minden tagállamban. Az EGSZB felismeri, hogy ezek ugyanolyan fontosak lehetnek a társadalom számára, mint a jegyzett vállalatok. Jelen helyzetben szükségtelenek azonban az uniós szintű vállalatirányítási intézkedések a nem jegyzett vállalatok esetében, mivel ezek irányításának döntő elemeit a tagállamok társasági jogának kell szabályoznia. Az Európai Bizottságnak támogatnia és ösztönöznie kellene önkéntes kódexek nemzeti szintű kidolgozását és alkalmazását a nem jegyzett vállalatokra és elsősorban azokra vonatkozóan, amelyek különös jelentőséggel bírnak a társadalom számára, mindenekelőtt ha ezek állami vagy önkormányzati tulajdonban vannak (14), illetve jelentős piaci súllyal rendelkeznek.

3.2   Igazgatótanácsok

3. kérdés: Az EU-nak törekednie kell-e annak biztosítására, hogy az igazgatótanács elnökének és a vezérigazgatónak a funkciói és feladatai egyértelműen elkülönüljenek?

Az EGSZB támogatja, hogy elkülönüljenek az igazgatótanács elnökének és a vezérigazgatónak a funkciói és feladatai, mivel ez biztosítaná, hogy az igazgatótanács hatékonyabban szervezett legyen, jobb ellenőrzési rendszert alakítson ki, és megakadályozza a hatalom összpontosulását. Úgy véli azonban, hogy a funkciók és felelősségi körök szétválasztására vonatkozó döntést a vállalatnak (a részvényeseknek és az igazgatótanácsnak) kell meghoznia, ezért nem támogatja, hogy ezt európai szintű szabályozás tegye kötelezővé. A végső döntést a vállalat független vállalatirányítási politikájának hatáskörében kell hagyni, mivel vannak olyan kisméretű vállalkozások, amelyek igazgatótanácsának minimális számú személy tagja. Uniós szinten viszont fokozottan ajánlott ez az elkülönítés.

3.2.1   Az igazgatótanács tagsága

4. kérdés: A toborzási politikáknak konkrétabbaknak kell-e lenniük az igazgatótanács tagjainak, különösen az elnöknek a profiljával kapcsolatban a készségek rendelkezésre állásának és az igazgatótanács sokszínűségének biztosítása érdekében? Ha igen, ezt hogyan és milyen irányítási szinten (nemzeti, uniós, nemzetközi) lehetne a legjobban elérni?

Kívánatos lenne, hogy az igazgatótanács összetételében megfelelő egyensúly alakuljon ki a tagok tapasztalatát, szaktudását és sokféleségét illetően, elsősorban a követő magatartás megelőzése és az új gondolatok megjelenésének ösztönzése céljából. Ennek érdekében figyelembe lehetne venni a külföldi tagok szélesebb körű képviseletét, a nemek közötti egyensúlyt és a munkavállalók képviseletét. Egy „A pénzügyi intézmények vállalatirányítása és a javadalmazási politikák” c. zöld könyvben (15) feltett hasonló kérdésre adott válaszában az EGSZB már megjegyezte, és fenntartja, hogy az igazgatótanács felállításakor ajánlatos kielemezni az egyes funkciókhoz szükséges képességeket, ismereteket és tapasztalatot, majd az e kritériumoknak legjobban megfelelő jelöltet alkalmazni. Fontos, hogy az igazgatótanács integritással, hozzáértéssel és elhivatottsággal jellemezhető igazgatókból álljon, és e kvalitások meglétéről a vállalat döntsön.

5. kérdés: Ön szerint a jegyzett vállalatoknak közzé kellene-e tenniük a sokszínűséggel kapcsolatos politikájuk célkitűzéseit és tartalmát, és ha rendelkeznek ilyennel, akkor rendszeresen jelentést kellene-e tenniük az elért haladásról?

A vállalatirányítási kódexek a „betart vagy indokol”-elv alapján ajánlják vagy kötelezővé teszik bizonyos információk közzétételét. Ezért „kötelezővé” kellene tenni a sokszínűségi politikák közzétételét az olyan vállalkozások számára, amelyek már elfogadtak ilyen kódexet, vagy már csatlakoztak ilyenhez. A többi vállalkozás esetében népszerűsíteni lehetne a sokszínűségi politikájukról történő jelentéskészítést mint az átláthatósági és közzétételi elvek gyakorlati megvalósítása szempontjából képviselt előnyt.

6. kérdés: A jegyzett vállalatok számára elő kellene-e írni a nemek közötti egyenlő megoszlás biztosítását az igazgatótanácsokban? Ha igen, hogyan?

Az EGSZB rámutat arra a kedvező tényre, hogy a nők szerepe kétségkívül nőtt az EU-ban üzleti és szociális téren, és az európai értékrenddel (16) összhangban a nők kiegyensúlyozottabban képviseltetik maguk valamennyi területen. Ennek kapcsán utalunk a nők és férfiak közötti egyenlőségről szóló, 2010–2015 közötti időszakra vonatkozó stratégiára (17), a Viviane Reding európai biztos által indított „Nők az igazgatótanácsban” kezdeményezésre (18) és „A nők és a vállalkozásvezetés” címmel készült nem jogalkotási állásfoglalásra (19), amelyet az Európai Parlament 2011. július 6-án fogadott el.

Az EGSZB elismeri, hogy a nők részvétele a döntéshozatali folyamatokban továbbra sem elégséges. A nemek egyensúlya támogatandó, mivel különböző szempontok figyelembevételéhez vezethet. A nők számára nyitva kell, hogy álljon minden olyan pozíció, amelyhez rendelkeznek a szükséges tapasztalattal, képességekkel és képzettségekkel. Természetesen az igazgatótanácsi posztok betöltésének sokkal inkább a hozzáértéstől kell függnie, mint a nemtől, és a fő kritériumot úgy kell meghatározni, hogy garantálja olyan tagok kinevezését, akik képzettség, szakértelem, tapasztalat, szaktudás és képességek tekintetében optimálisan kiegyensúlyozzák egymást, és így a lehető legjobban hozzásegítik a vállalatot céljainak eléréséhez, valamint a részvényesek és más érdekcsoportok ésszerű elvárásainak teljesítéséhez.

3.2.2   Rendelkezésre állás és időbeli kötelezettségek

7. kérdés: Ön szerint szükség van-e uniós szintű intézkedésre a nem ügyvezető igazgatók által betöltött megbízatások számának korlátozására? Ha igen, hogyan kellene ezt szabályozni?

A nem ügyvezető igazgató által betöltött megbízatások számát elvileg korlátozni kellene, de nem lenne könnyű pontos értéket önkényesen meghatározni. Az EGSZB véleménye szerint ésszerű egyensúlyt kell ugyanakkor találni annak érdekében, hogy az igazgatók megfelelően végezhessék el feladataikat, elegendő időt hagyva az ügyiratok tanulmányozására, a szakértői bizottságokkal folytatott értekezleteken való részvételre, a képzésen való részvételre és az ellenőrzések elvégzésére, főként a vállalat könyvelése tekintetében stb.

Minden megbízatás esetében elegendő idővel kellene tehát az igazgatónak rendelkeznie a megkívánt feladatok ellátásához.

3.2.3   Az igazgatótanács teljesítményértékelése

8. kérdés: A jegyzett vállalatokat ösztönözni kellene-e rendszeres (pl. háromévente történő) külső értékelésre? Ha igen, hogyan kellene ezt kialakítani?

A helyes vállalatirányítási gyakorlatok ösztönzendők, és megfelelő mechanizmusok alakítandók ki és alkalmazandók annak érdekében, hogy a befektetők, a részvényesek, a fogyasztók, az alkalmazottak, az egyéb érdekcsoportok és a társadalom egésze jobb tájékoztatást nyerjen a vállalatirányítás kritériumairól. Megfelelő lépés lehet erre a tőzsdei indexek kidolgozásának, továbbá a bevált irányítási gyakorlatok független értékelésének ösztönzése. Szükség esetén az elnökök vagy felügyelőbizottságok külső értékelésekre adhatnának megbízást, vagy egyedi jelentéseket kérhetnének az auditbizottságoktól belső használatra. Ez megfelelő gyakorlatnak tekinthető, amelyet a 2. kérdésben szereplő, nem jegyzett vállalatokra is ki lehetne terjeszteni.

3.2.4   Az igazgatók javadalmazása

9. kérdés: Kötelező legyen-e a javadalmazási politika, az éves javadalmazási beszámoló (a javadalmazási politika előző évi végrehajtásáról szóló jelentés) és az ügyvezető és nem ügyvezető igazgatók egyéni javadalmazásának közzététele?

Az EGSZB úgy véli, hogy a részvényeseknek, a potenciális befektetőknek és valamennyi érdekeltnek elegendő és pontos információkkal kell rendelkezniük a vállalatok igazgatótanácsaiban és felsővezetői posztjain érvényesülő motivációs rendszerekről, ezek felépítéséről, és különösen a vállalat javadalmazási politikájáról (lásd a 2.14.7. pontot) (20). Úgy gondolja ezért, hogy minden vállalatnak világos és könnyen érthető nyilatkozatot kellene közzétennie javadalmazási politikájáról, amely kitér mindenekelőtt a 2009. április 30-i 2009/384/EK irányelv 5. cikkében rögzített információkra (21).

10. kérdés: Kötelező legyen-e részvényesi szavazást tartani a javadalmazási politikáról és a javadalmazási beszámolóról?

Az EGSZB támogatja a javaslatot, mivel a részvényeseket tájékoztatni kell, és ugyanakkor jogot kell biztosítani számukra arra, hogy elfogadják a jövőbeli politikát, és beszámolókat kapjanak a javadalmazásról. A részvényesek számára a közgyűlésen benyújtott indítványt azonban előzetesen a teljes igazgatótanácsnak meg kell vitatnia és el kell fogadnia, tükrözve azt az új gyakorlatot, amely Németországban az igazgatók fizetésének megfelelőségéről szóló 2009-es jogszabály révén érvényben van.

3.2.5   Kockázatkezelés

11. kérdés: Egyetért-e azzal, hogy az igazgatótanács hagyja jóvá a vállalat „kockázati étvágyát”, vállalja érte a felelősséget és arról megfelelő beszámolót adjon a részvényesek számára? A közzétételi előírások kiterjedjenek-e a társadalom szintjén jelentkező fő kockázatokra is?

Az EGSZB szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy ha a kockázatokról kellő időben beszámolnak, az növeli a bizalmat a vállalatok igazgatótanácsa és részvényesei között. A vállalatirányítási kódexek jelenleg stabil kockázatkezelési rendszerek bevezetését és fenntartását ajánlják, és a kódexeket betartó vállalatoknak be kell jelenteniük, hogy ezek a rendszerek miként működnek, és hogy e tekintetben milyen nehézségekkel találkoznak.

A szociális és társadalmi kockázatokat teljes mértékben figyelembe kell venni, nemcsak a belső kockázatfelügyeleti és ellenőrzési rendszerekben, hanem azok közzétételében is, az OECD ajánlásaival összhangban (22). Más szóval az igazgatótanácsoknak, illetve a felügyelőbizottságoknak nemcsak jóvá kell hagyniuk és ellenőrzés alatt kell tartaniuk a vállalat (pénzügyi, társadalmi és környezeti) kockázatvállalási hajlandóságát, hanem arról megfelelően be is kell számolniuk a részvényeseknek, a dolgozóknak és képviselőiknek, valamint más érintetteknek, a kódexekben előirányzott közzétételi mechanizmusokkal összhangban.

12. kérdés: Egyetért-e azzal, hogy az igazgatótanács gondoskodjon arról, hogy a vállalat kockázatkezelési rendszere hatékony és a vállalat kockázati profiljának megfelelő legyen?

Igen. Ahol vannak szabályok, ott a vállalati igazgatótanácsok felelősek és felelősnek is kell lenniük azért, hogy a kockázatkezelés hatékonyan és a vállalat kockázati profiljának megfelelően történjen. A hatékony kockázatkezelési mechanizmusok ezért – a vállalat üzleti stratégiájának más elemeihez hasonlóan – az igazgatótanács felelősségi körébe tartoznak. Az igazgatóknak tájékoztatást kell nyújtaniuk a vállalkozás tevékenységeiről és minden ahhoz kapcsolódó kockázatról. A EuropeanIssuers által a kockázatkezelés és a könyvvizsgálat működését illetően elfogadott elvek (23) ezt alátámasztják.

3.3   Részvényesek

3.3.1   A tőkepiacokon eluralkodó rövid távú szemlélet

13. kérdés: Kérjük, határozza meg azokat a meglévő uniós jogszabályokat, amelyek a véleménye szerint hozzájárulnak a befektetők között eluralkodó káros rövid távú szemlélethez, és tegyen javaslatot ezen szabályok megváltoztatására a jelenség megelőzése érdekében.

Az olyan új befektetők megjelenése, mint a fedezeti alapok, valamint az eszközkezelők motivációs struktúrája által gyakorolt hatás eredményeképpen a tőkepiacok alapvetően átalakultak. A vállalat-összeolvadás és -felvásárlás területére vonatkozó hatályos európai szabályozás nem akadályozza meg az ellenséges szándékú felvásárlási ajánlatokat, amelyek egyedüli célja a rövid távú részvényárak növelése a részvényesek és érdekcsoportok szempontjából fontos hosszú távú hozzáadott érték kárára. Ennek megfelelően kellene módosítani ezt a szabályozást.

Az EGSZB úgy véli, hogy az információk közzététele hatékonyabb, ha az kétoldalú folyamat keretében történik. Mivel a jegyzett vállalatokra rengeteg olyan jogi követelmény vonatkozik, amely kötelezi őket arra, hogy kellő időben tegyenek közzé minden szabályozott, árérzékeny vagy belső információt, hasznos lehet, ha az intézményi befektetőkre szintén vonatkoznak olyan kötelező erejű követelmények, hogy tegyék közzé befektetési politikájukat. Ez előnyöket hozna a befektetés tárgyát képező vállalat számára, például kiszámíthatóságot egy potenciális tőkeemelés esetén, nagyobb átláthatóságot és a jegyzett vállalatok számára azt a lehetőséget, hosszú távú politikát dolgozzanak ki a befektetői kapcsolatokra.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a nyugdíjalapok szolvenciáját érintő számviteli szabályokat, hogy fel lehessen mérni a potenciális problémákat. Ugyanilyen célból a pénzügyi beszámolási követelmények rövid ciklusát is felül lehetne vizsgálni.

3.3.2   Az intézményi befektetők és eszközkezelőik közötti megbízó-ügynök kapcsolat

14. kérdés: Szükség van-e intézkedésekre, és ha igen, milyenekre a hosszú távú befektetők portfolióit kezelő eszközkezelők teljesítményértékelésére és ösztönzési struktúrájára vonatkozóan?

Igen, a hosszú távú intézményi befektetők portfoliókezelőire vonatkozó ösztönzési struktúrát és különösen a javadalmazási politikát közzé kellene tenni. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket az eszközkezelés folyamatában jelentkező összeférhetetlenségek elkerülésére, továbbá korlátozza az olyan tranzakciókat, ahol nem veszik figyelembe, hogy mi szolgálja legjobban az ügyfél érdekét.

15. kérdés: Ön szerint az uniós jognak elő kellene-e mozdítania az eszközkezelőknek az intézményi befektetők általi hatékonyabb felügyeletét a stratégiákra, költségekre, kereskedelemre és a befektetés tárgyát képező vállalatok irányításában vállalt szerepre vonatkozóan? Ha igen, hogyan?

Az EGSZB úgy látja, hogy a befektetés tárgyát képező vállalatok tekintetében szigorúbb követelményekre van szükség. Ez megoldható olyan formában, hogy az eszközkezelők információkat tesznek közzé a befektetés tárgyát képező vállalatokat illető politikájukról. A stratégiák és költségek szerződési szinten, illetve az információ-közzétételi folyamatok tekintetében a legtöbb esetben jól szabályozottak.

3.3.3   Az intézményi befektetők szerepvállalása előtt álló más lehetséges akadályok

16. kérdés: Ön szerint uniós szabályokban kellene-e előírni az eszközkezelők irányító testületének viszonylagos függetlenségét, például az anyavállalattól, és szükség van-e további (jogszabályi) intézkedésekre az összeférhetetlenség közzétételének és kezelésének nagyobb nyilvánossága érdekében?

Igen, az EGSZB világos, szigorú szabályokat szeretne uniós szinten, amelyek bizonyos fokú függetlenséggel ruházzák fel az eszközkezelők irányító testületét, és megkövetelik az összeférhetetlenség közzétételét és kezelését. Emellett az eszközkezelőket ösztönözni kell arra, hogy csatlakozzanak az olyan önkéntes kezdeményezésekhez, mint például a vállalatirányítási kódexek elfogadása és az olyan információk közzététele, amelyek túllépik a jogszabályban előre meghatározott minimális mértéket.

17. kérdés: Ön szerint az EU hogyan tudná leginkább elősegíteni a részvényesek közötti együttműködést?

Az EGSZB azt ajánlja, hogy első lépésként tisztázzák a jogi keretet, és határozzák meg a hosszú távú befektetők közötti együttműködés lehetséges módjait.

A jelenlegi informatikai technológiák és ezek elérhető ára azt jelenti, hogy a részvényesek közötti együttműködés az interneten teljes mértékben lehetséges és igen hatékony. Ehhez kifejezetten ezt a célt szolgáló fórumokat lehetne felállítani az intézményi támogatás valamilyen formájával, mindenekelőtt az érdekeltek és szervezeteik együttműködésével.

3.3.4   Részvényesi képviseleti tanácsadók

18. kérdés: Ön szerint az uniós jognak nagyobb átláthatóságot kellene-e előírnia a részvényesi képviseleti tanácsadók számára például az elemzési módszerek, az összeférhetetlenség és annak kezelésére vonatkozó politikák, illetve magatartási kódex alkalmazásával kapcsolatban? Ha igen, ezt hogyan lehetne legjobban elérni?

Az EGSZB azt javasolja, hogy új követelményeket szabjanak meg a részvényesi képviseleti tanácsadó szolgáltatások átláthatóságának növelésére. Ezeknek kellő időben közzé kell tenniük – nem csupán ügyfeleik, hanem a vállalatok számára is – minden összeférhetetlenség létezését, amikor szavaznak vagy szavazást illetően tanácsadási szolgáltatást nyújtanak, ahogyan az ilyen összeférhetetlenségek megelőzését szolgáló politikáik is közzéteendők. Egy megfelelő felügyeleti mechanizmusra is gondolni kell.

19. kérdés: Szükségesnek lát-e további (jogszabályi) intézkedéseket, például a részvényesi képviseleti tanácsadók által a befektetés tárgyát képező vállalatok számára nyújtott tanácsadási szolgáltatások korlátozása kapcsán?

Igen; ez nem akadályozná az elismert kibocsátókat, ugyanakkor segíteni fog a potenciális összeférhetetlenségek elkerülésében. A részvényesi képviseleti tanácsadóknak nem szabad tanácsadói szolgáltatásokat nyújtaniuk olyan vállalatok számára, amelyek esetében saját ügyfeleik számára részvényesi tanácsadó szerepet töltenek be.

3.3.5   A részvényesek azonosítása

20. kérdés: Ön szerint szükség van-e uniós szintű technikai és/vagy jogi mechanizmusra, hogy annak segítségével a kibocsátók azonosítani tudják részvényeseiket a vállalatirányítási kérdésekkel kapcsolatban folytatott párbeszéd elősegítése érdekében? Ha igen, Ön szerint ez a befektetők közötti együttműködésre is előnyös hatással lenne-e? Kérjük, javaslatát részletesen fejtse ki (pl. kitűzött célok, előnyben részesített eszköz, gyakoriság, adatok részletessége és költségek megoszlása).

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy az ilyen mechanizmusok kialakításának folyamata során figyelembe kellene venni a nemzeti jogszabályok sajátosságait a személyes adatok védelme terén (24). Ezért jobb volna ezt a problémát nemzeti, és nem európai szinten megoldani. Egy lehetséges intézkedés lehetne azt ajánlani a nemzeti letéti intézményeknek, hogy vegyenek fel egy internetcímet a részvényesek névjegyzékeibe, ami bővítené a kibocsátók és a részvényeseik közötti kommunikáció lehetőségeit.

3.3.6   Kisebbségi részvényesek védelme

21. kérdés: Ön szerint a kisebbségi részvényeseknek szükségük van-e további jogokra érdekeik hatékony képviseletéhez az olyan vállalatoknál, ahol ellenőrző vagy többségi befolyással rendelkező részvényes van?

Nem, ez nem szükséges. Az európai jogszabályi keretnek a részvényesi jogok védelme és a részvényesek közgyűléseken való részvételének megkönnyítése terén történt legutóbbi változtatásai jó rendszert hoztak létre, amely lehetőséget ad a részvényeseknek arra, hogy információhoz jussanak, könnyen részt vehessenek a közgyűléseken, és gyakorolhassák valamennyi jogukat. További kiegészítő jogok bevezetésekor gondosan ügyelni kell a kisebbségi és a többségi részvényesek érdekeinek egyensúlyára, hogy a fontos döntések meghozatalát szolgáló eljárások ne lehetetlenüljenek el. Egy többségi részvényes jelenléte további ellenőrzést garantálhatna az igazgatótanács tagsága és tevékenységei felett.

22. kérdés: Ön szerint a kisebbségi részvényeseknek több védelemre lenne-e szükségük a kapcsolt felekkel folytatott ügyletekre vonatkozóan? Ha igen, milyen intézkedéseket lehetne hozni?

Igen, mivel a kapcsolt felekkel folytatott ügyletek gyakran potenciális összeférhetetlenségek forrásai lehetnek. A kapcsolt felekkel folytatott ügyletekre vonatkozóan európai szinten egységes szabályozásnak kellene érvényben lennie, amelynek világosnak és egyúttal elég rugalmasnak kell lennie, hogy megakadályozza a vállalatokat a súlyos hibák elkövetésében. Nem szabad lehetővé tennie, hogy homályos vagy félrevezető szövegek esetében a szabályozó szervek önkényes döntéseket hozzanak.

3.3.7   Alkalmazotti részvénytulajdon

23. kérdés: Ön szerint kell-e intézkedéseket hozni, és ha igen, milyeneket, az alkalmazotti részvénytulajdon uniós szinten történő előmozdítása érdekében?

Nem, az EGSZB nem hiszi, hogy ez uniós szinten szükséges volna. Ebben a szakaszban teljesen elegendő, hogy egy ilyen lehetőség elviekben létezik, anélkül hogy kötelező lenne. Ha alkalmazása indokolt, akkor igénybe vehető.

Az alkalmazottak és munkavállalók oly módon történő motiválását, hogy részvények formájában tulajdont kínálnak számukra, fel lehet használni elkötelezettségük és termelékenységük növelésére, de ez semmilyen körülmények közt sem pótolhatja a meglévő javadalmazást vagy akadályozhatja a kollektív bértárgyalásokat, és a részvétel 2.10. pontban említett más formáit sem válthatja fel. Ennek azonban az adott vállalat független döntésének kell lennie, mivel nem feltétlenül mindig megfelelő megoldás (25).

3.4   A „betart vagy indokol”-elv – a felelős vállalatirányítási kódexek nyomon követése és végrehajtása

24. kérdés: Egyetért-e Ön azzal, hogy a vállalatirányítási kódex ajánlásaitól eltérő vállalatoknak részletes indokolást kelljen adniuk az eltérésre, és ki kelljen fejteniük az alkalmazott alternatív megoldást?

Igen. Néha jó ok lehet az ilyen eltérésekre. Ha az eltéréseket megmagyarázzák és megindokolják, a vállalat érdekei ugyanolyan mértékben védve vannak, mint a befektetőkéi, akiket az ilyen eltérések szükségességéről tájékoztatni kell. Ellenkező esetben a kódexeknek mint a bevált vállalati gyakorlatok elősegítése eszközeinek szerepe csorbát szenvedne.

25. kérdés: Egyetért-e Ön azzal, hogy a nyomon követést végző testületeket fel kellene hatalmazni a vállalatirányítási nyilatkozatban foglalt indokolások információtartalmának ellenőrzésére és arra, hogy a vállalatok számára szükség esetén előírják az indokolások kiegészítését? Ha igen, pontosan mi lenne e testületek szerepe?

Igen. Ez egyértelműen olyan információ, amely fontos a részvényesek és a befektetők számára, és amelyet a befektetési döntések meghozatalakor figyelembe kell venni. A szabályozó testületeknek biztosítani kell ezt a jogot, hasonlóan ahhoz, ahogy az a kibocsátó vállalatok által közzétett többi információ esetében történik. Amellett, hogy ritka esetekben (például jelentős társadalmi kockázatok esetén) nyomon követést végeznek és felvilágosító szerepet vállalnak, lehetőséget kell kapniuk arra is, hogy intézkedéseket hozzanak. Ellenkező esetben csökken a vállalatirányítási nyilatkozatokba vetett bizalom, és a befektetőknek és egyéb érdekcsoportoknak több kockázattal kell számolniuk.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  HL C 84., 2011.3.17., 13. o.

(2)  Két zöld könyv – COM(2010) 284 végleges és COM(2011) 164 végleges – mellett az Európai Bizottság számos más dokumentumban is foglalkozott a vállalatirányítás kérdésével (pl. СОМ(2010) 561 végleges, СОМ(2010) 579 végleges). A téma megjelenik az Európai Bizottság elsődleges jogalkotási kezdeményezésében, az egységes piaci intézkedéscsomagban (COM(2010) 608 végleges) is.

(3)  HL C 84., 2011.3.17., 13. o.; HL C 248., 2011.8.25., 92. és 101. o.

(4)  „E zöld könyvben az »igazgatótanács« kifejezés alapvetően az igazgatók felügyeleti szerepére vonatkozik” (5. o.). Ha a felügyelőbizottságoknak valóban felügyeleti szerepük van, akkor az igazgatótanácsok irányító szerepet tölthetnek be azzal, hogy részt vesznek a stratégiai döntéshozatalban (összeolvadások/felvásárlások, vállalateladás/felvásárlás).

(5)  Lásd: J. Weimer és J. Pape: „A Taxonomy of Systems of Corporate Governance”; Theory Papers in Corporate Governance, 7. szám (2) rész. Blackwell Publishers, 1999. április.

(6)  Lásd: A. Vliegenthart: „Transnational actors and the converging corporate governance regulation in ECE”; Central and East European International Studies Association (CEEISA), 2006.

(7)  HL C 84., 2011.3.17., 13. o.

(8)  Ugyanott, 2.4. pont.

(9)  J. Fichtner: „Activist hedge funds and the erosion of Rhenish capitalism: The impact of impatient capital”; Working Paper Series 17. szám; CCGES/CCEAE, 2009.

(10)  M. Goyer: „Varieties of Institutional Investors and National Models of Capitalism: The Transformation of Corporate Governance in France and Germany”; POLITICS & SOCIETY, 34. kötet, 3. szám, 399–430. o; 2006. szeptember.

(11)  A G20-országok pénzügyminisztereinek és jegybankelnökeinek kommünikéje, 2009. szeptember 5.

(12)  HL C 248., 2011.8.25., 101. o.

(13)  HL C 84., 2011.3.17., 13. o.

(14)  Az OECD nemzetközi normát dolgozott ki annak érdekében, hogy segítse a kormányokat tulajdoni jogaik gyakorlásának javításában. Lásd az alábbi dokumentumot: OECD Guidelines on Corporate Governance of State-Owned Enterprises [Az OECD-nek az állami tulajdonú vállalatok irányítására vonatkozó iránymutatásai], 2005.

(15)  HL C 84., 2011.3.17., 13. o.

(16)  Lásd: Lisszaboni Szerződés 2. cikk és 3. cikk (3) bekezdés, HL C 83., 2010.3.30., 17. o.

(17)  http://www.equalities.gov.uk/pdf/EN_document_travail%5Bmain%5D.pdf.

(18)  http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/reding/womenpledge/index_en.htm.

(19)  Lásd még az Európai Parlament által 2011. július 6-án„A nők és a vállalkozásvezetés” címmel elfogadott nem jogalkotási állásfoglalást: http://www.europarl.europa.eu/oeil/file.jsp?id=5862452&noticeType=null&language=en, http://www.europarl.europa.eu/sides/getDoc.do?type=TA&reference=P7-TA-2011-0330&language=HU&ring=A7-2011-0210.

(20)  HL C 84., 2011.3.17., 13. o.

(21)  HL L 120., 2009.5.15., 22. o.

(22)  „A vállalatirányítási keret megkívánja az igazgatótanácsoktól, illetve ösztönzi őket arra, hogy vegyék figyelembe a részvényesek érdekeit, és nyilvánosan tegyék közzé, hogy a lényeges ügyekben ezt miként teszik meg.” OECD, 2006, Methodology for assessing the implementation of the OECD principles of corporate governance [Módszertan a vállalatirányítási OECD-elvek végrehajtásának felmérésére], 112. o.

(23)  A EuropeanIssuers a részvénykibocsátói szervezetek ernyőszervezete, lásd: http://www.europeanissuers.eu/_mdb/position/200_Towards_Common_Principles_for_ICRM_European_Companies__final_100127.pdf.

(24)  HL C 248., 2011.8.25., 123. o.

(25)  HL C 51., 2011.2.17., 1. o.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/99


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – „Együtt egy újfajta növekedésért”

(COM(2011) 206 végleges)

2012/C 24/22

Előadó: Benedicte FEDERSPIEL

Társelőadó: Martin SIECKER és Ivan VOLEŠ

2011. április 13-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez – „Együtt egy újfajta növekedésért”

COM(2011) 206 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. október 3-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 27-i ülésnapon) 150 szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) mindig is szorosan nyomon követte az egységes piacot civil társadalmi szemszögből, és erre a célra 1994-ben létrehozta az egységes piac megfigyelőközpontját (SMO). Intézményünk hozzájárult az Európai Bizottságnak az egységes piac fellendítésével és újraélesztésével kapcsolatos kezdeményezéséhez, ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy az nem vette teljes mértékben figyelembe a Monti-, a Lamassoure-, a González-, a Grech- és a Herzog-jelentést, illetve hogy nem sikerült az Európai Parlament 2010. május 20-i állásfoglalásában is kért, a fogyasztókat és a polgárokat szolgáló egységes piac megvalósítása.

1.2   Az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló véleményében (1) az EGSZB egy sor olyan intézkedést határozott meg, amely hiányzik az említett intézkedéscsomagból. Az EGSZB többek között az alábbi területeken hiányolja a mozgatórugókat: szerzői jogi járulékok, a szerzői jogról szóló irányelv felülvizsgálata, hálózatsemlegesség, adatvédelem, a befektetők védelme, a társadalmi haladásról szóló jegyzőkönyv, az európai zártkörű társaságok alapszabálya, elektronikus közbeszerzés, európai hitelminősítő intézetek, nemek közötti egyenlőség, mikro- és családi vállalkozások, intézkedések új cégek létrehozásának támogatására és a meglévők bővítésére, hitel- és betéti kártyák, elektronikus fizetések, fogyasztói hitel és túlzott eladósodottság, bankközi transzferek, ifjúságpolitika, valamint az euró teljes mértékű bevezetését és az egységes eurófizetési térség (SEPA) működésének megszilárdítását szolgáló intézkedések, stb.

1.3   Az EGSZB egy sor olyan prioritást választott ki az integrált egységes piac számára, melyek közül most több is szerepel a tizenkét mozgatórugónak nevezett legfontosabb intézkedések listáján: az Alapjogi Charta mint az egységes piac szerves része; szolgáltatások; lakossági pénzügyi szolgáltatások; általános érdekű szolgáltatások; fenntartható fejlődés; kis- és középvállalkozások, valamint más vállalkozási formák; versenyképesség; szabványosítás; a digitális egységes piac; vállalatirányítás és a munkavállalói szerepvállalás; a munkavállalók szabad mozgása és a gazdasági szabadságok; a közbeszerzésre vonatkozó jogszabályok; külső dimenzió; az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés / kollektív jogorvoslat.

2.   Az Európai Bizottság közleményének összefoglalása

2.1   A belső piacnak vannak bizonyos – Mario Monti által „Az egységes piac új stratégiája” című jelentésben, valamint az Európai Parlament által Louis Grech „Az egységes piac megteremtése a fogyasztók és a polgárok számára” című jelentésében feltárt – hiányosságai. E hiányosságok orvoslásához proaktív és átfogó stratégia kidolgozására van szükség. Véget kell vetni a piac széttöredezettségének, és el kell hárítani az akadályokat és a nehézségeket a szolgáltatások áramlása, az innováció és a kreativitás elől. Meg kell erősíteni a polgárok bizalmát belső piacuk iránt, és a fogyasztók szolgálatába kell állítani annak valamennyi előnyét.

2.2   Válaszképpen e kihívásokra, az Európai Bizottság ötven javaslatot bocsátott nyilvános vitára. A nyilvános vita folyamán beérkezett észrevételek nyomán az Európai Bizottság tizenkét mozgatórugót azonosított, ezeket „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményében (2) ismertette. Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy az Európai Unió 2012 végéig fogadjon el mozgatórugónként egy-egy kulcsintézkedést a növekedés serkentésére és a polgárok bizalmának megerősítésére.

2.3   Ahhoz, hogy a javasolt intézkedések teljesítsék a hozzájuk fűzött reményeket mind a növekedés, mind pedig a munkahelyteremtés tekintetében, elengedhetetlen, hogy a kidolgozásukhoz és végrehajtásukhoz szükséges feltételek rendelkezésre álljanak. Legalább négy ilyen feltétel van: 1) hatékonyabb párbeszéd a civil társadalom egészével; 2) szorosabb együttműködés a különböző piaci szereplőkkel; 3) a polgárok és a vállalkozások hatékony tájékoztatása; valamint 4) szigorúbb ellenőrzés az egységes piac szabályainak betartására vonatkozóan. 2012 végén az egységes piac fejlődésének új szakasza indul meg. A javaslatok alapjául átfogó gazdasági tanulmány készül, amelynek eredményei lehetővé teszik majd a még kiaknázatlan növekedési lehetőségeket tartogató rések, valamint a növekedés esetleges új mozgatórugóinak beazonosítását. A gazdaságirányítás új eszközeit igénybe véve az Európai Bizottság figyelemmel lesz a civil társadalommal, illetve az egységes piac valamennyi szereplőjével folytatott konzultációra is.

3.   Általános észrevételek és ajánlások

3.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság törekvését a növekedés serkentésére és a bizalom növelésére az egységes piacon. Az EGSZB emlékeztet rá, hogy az egységes piac az európai integráció központi eleme, mely képes közvetlenül megtapasztalt előnyöket biztosítani az európai érdekelt felek, illetve fenntartható növekedést generálni Európa gazdaságai számára. A jelenlegi környezetben egy működőképes, jövőorientált egységes piac nemcsak kívánatos, hanem elengedhetetlen az Európai Unió politikai és gazdasági jövője szempontjából. Ahhoz, hogy kedvező hatást lehessen elérni, kulcsfontosságú, hogy az Európai Bizottság javaslatai ambiciózusak és a csupán alacsonyszintű, részletes kihívások kezelésén túlmutatóak legyenek.

3.2   Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság közleménye csupán a második lépése egy folyamatnak, melynek során jóval több lépést kell még megtenni. A közlemény az Európai Bizottság döntését ismerteti, mely szerint „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményében ismertetett eredeti 50 javaslatból 12 mozgatórugót választott ki. Az EGSZB megállapítja, hogy az ígéretek ellenére több javasolt mozgatórugó nem új, mivel azok már szerepelnek az Európai Bizottság 2010-re és 2011-re szóló munkaprogramjában. (3)

3.3   Emellett az EGSZB szeretné megérteni az egységes piac megvalósítását alátámasztó átfogó politikai döntés logikáját, mely végül arra vezette az Európai Bizottságot, hogy a számos javaslatból tizenkettőt válasszon ki. Ez sem a közleményből, sem pedig az említett intézkedések elemzéséből nem derül ki pontosan.

3.4   Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a munkát azokkal a fennmaradó javaslatokkal, amelyek az eredeti közleményben (COM(2010) 608) felsorolásra kerültek, azonban nem szerepelnek a 12 mozgatórugó között. Javasolja továbbá az Európai Bizottságnak, hogy vegye tekintetbe az egységes piaci intézkedéscsomaggal foglalkozó korábbi EGSZB-véleményben ismertetett hiányzó mozgatórugókat (lásd az 1.2. pontot). Az EGSZB kéri, hogy mindkét területen tájékoztassák a fejleményekről, és emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy nélkülözhetetlen a gyors nyomon követés annak biztosításához, hogy az egységes piac továbbfejlesztése a közeljövőben pozitív hatással legyen az európai növekedésre.

3.5   Számos javaslat van már kidolgozás alatt, melyek benyújtása az év vége előtt várható. Az EGSZB várja, hogy az Európai Bizottság kikérje a véleményét ezekkel és más konkrét javaslatokkal kapcsolatban, hogy lehetősége nyíljon az összes érintett fél álláspontjának kifejtésére. Az EGSZB úgyszintén készen áll részt venni azoknak a hatásoknak az értékelésében, amelyeket az új szabályozás fog az egységes piacra gyakorolni, valamint kész hozzájárulni az átfogó gazdasági tanulmány elkészítéséhez, melynek eredményei lehetővé teszik majd a még kiaknázatlan növekedési lehetőségeket tartogató rések, valamint a növekedés esetleges új mozgatórugóinak beazonosítását. Az EGSZB megjegyzi, hogy több erőfeszítésre van szükség az egységes piacra vonatkozó múltbéli és jelenlegi jogszabályok hatásának meghatározása érdekében, különös tekintettel arra, hogy vajon az egymáshoz kapcsolódó intézkedések sikeresen lehetővé tették-e a lépésváltást az egységes piac működésében, közvetlenül érezhető előnyöket biztosítva a vállalkozások, a munkavállalók és a fogyasztók számára.

3.6   Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy az egységes piac fejlesztésének felelőssége nem csupán a Belső piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság felelősségi körébe tartozó fellépésektől és intézkedésektől függ, hanem más politikai területeket is érint. Ebben az összefüggésben az EGSZB kiemeli az olyan kezdeményezések jelentőségét, mint amilyen a digitális menetrend (4) vagy az uniós polgárságról szóló jelentés (5), és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa az előrehaladást a közleményekben felsorolt politikai területeken működőképes egységes piac megvalósítása érdekében.

3.7   A bevezetőben az Európai Bizottság a fenntartható fejlődés jelentőségét hangsúlyozza. Az EGSZB sajnálattal állapítja meg, hogy a fenntartható fejlődést célzó ambiciózus stratégiát, melyet az Európai Bizottság 2008-ban fogadott el, nem követi nyomon a közlemény. A fenntarthatóbb termelési és fogyasztási módokhoz vezető változások szükségessége meg kellene, hogy kapja azt a támogatást, amelyet megérdemel.

3.8   A Lisszaboni Szerződést megelőzően az újraegyesülő Európa politikai és gazdasági érdeke prioritást élvezett a szociális kérdésekkel és a fenntarthatósággal szemben. A Lisszaboni Szerződés vitathatatlanul kiegyensúlyozta ezt az egyenlőtlenséget, mivel a többi érdeknek is egyforma jelentőséget tulajdonít (jóllehet ennek eredményei még nem tükröződnek a gyakorlatban). A közleményben ugyan többször is szerepel, hogy nem kellene további terheket róni a vállalkozásokra, illetve többletköltségekkel sújtani a fogyasztókat, mégsem tartalmaz utalást a munkavállalókra és a közhatóságokra gyakorolt hatásra vonatkozóan.

3.9   Az EGSZB ismételten kéri a holisztikus megközelítés alkalmazását. Jóllehet elengedhetetlennek tartja a növekedés és az üzleti potenciál előmozdítását, az EGSZB mégis úgy ítéli meg, hogy a javaslatoknak nagyobb figyelmet kellene szentelniük a fogyasztóknak és a polgároknak, mint az egységes piac megteremtésében részt vevő önálló szereplőknek.

3.10   Az EGSZB zéró toleranciát kér arra az esetre, ha a tagállamok nem hajtják végre az európai uniós jogszabályokat, és emlékezteti a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy azok késedelmes, következetlen és hiányos alkalmazása a működőképes egységes piac egyik fő akadálya marad. Rendkívüli módon örülne, ha közzétennék a tagállamok megfelelési táblázatait, ami hozzájárulna az egységes piac jobb előmozdításához és megértéséhez. (6)

4.   Konkrét észrevételek és ajánlások a tizenkét mozgatórugóval kapcsolatban

4.1   Intézkedések a kkv-k érdekében

4.1.1   Az EGSZB üdvözli a javaslatokat, melyek megoldást jelenthetnek a kkv-k előtt álló problémák némelyikére, különösen a határokon átnyúló kockázatitőke-alapú finanszírozáshoz való hozzáférés növelése tekintetében. Megjegyzi azonban, hogy ez nem lesz elegendő a finanszírozáshoz való korlátozott hozzáférés általánosabb problémájának kezeléséhez, mellyel Európa-szerte számos kkv találja magát szembe a krízis után. Emellett nagyobb figyelmet kell szentelni a mikrovállalkozások és a családi vállalkozások szükségleteinek, melyek gyakran nem tudnak hozzáférni a meglévő támogatási mechanizmusokhoz, és amelyek pénzügyi fenntarthatóságát gyakran aláássák a kifizetésbeli késedelmek vagy elmaradások. Értékelni kell a Bázel III hatását arra vonatkozóan, hogy a bankok mennyire hajlandóak finanszírozni a kkv-kat.

4.1.2   Az EGSZB továbbá emlékeztetni kíván arra, hogy a legtöbb kulcsintézkedés is kisebb-nagyobb mértékben hatással lesz majd a kkv-kra. Nem szabad alábecsülni a kisvállalkozói intézkedéscsomag szerepét. Ezért a „gondolkozz előbb kicsiben” elvet minden olyan jogalkotási javaslatban alkalmazni kell, amelyek kkv-kra, mikrovállalkozásokra és családi vállalkozásokra gyakorolt hatásait előzetesen át kell világítani. A végrehajtás és annak nyomon követése prioritást kell, hogy képezzen az EU kkv-kkal kapcsolatos politikájában.

4.1.3   Az európai szabadalom jövőbeli nyelvi rendszerének – a bárminemű megkülönböztetés elkerülése végett – biztosítania kell, hogy pénzügyi támogatás álljon azon országok társaságainak rendelkezésére, amelyek hivatalos nyelvét nem használja hivatalos nyelvként az európai szabadalom.

4.2   A polgárok mobilitása

4.2.1   A polgárok mobilitásának növelését célzó javasolt kulcsintézkedés a szakmai képesítések elismerésének rendszerét kívánja korszerűsíteni. A munkavállalók foglalkoztatási és földrajzi mobilitásának előmozdítása javíthatja az európai munkaerőpiacok működését és a határokon átívelő szolgáltatásnyújtást. A vállalkozások szerte Európában küzdenek azzal, hogy kevés a szakképzett munkaerő, részben a szakoktatás és a szakképzés elégtelen volta miatt. Miközben örömmel tapasztalja az e téren megvalósuló előrelépéseket, az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon azokkal a szerteágazó egyéb akadályokkal is, melyek még mindig gátolják a polgárokat abban, hogy könnyedén átlépjék a határokat az EU-n belül.

4.2.2   A szakmai képesítések elismerésére már történtek kísérletek korábban, a nyolcvanas évek végén, akkor még kevesebb tagállam részvételével. A szakmai képesítésekről szóló, 2005-ben elfogadott irányelv egységes szerkezetbe foglalta a szabályozott szakmák különböző kategóriáira vonatkozó 15 korábbi irányelvet. Mivel a szöveg eddig nem érte el a célját, az Európai Bizottság 2010-ben megkezdte az irányelv átültetésének felülvizsgálatát.

4.2.3   Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a jelenlegi irányelvet kiegészítő bármilyen jogszabályt gondos elemzésnek kell megelőznie arra vonatkozóan, hogy a jelenlegi szabályozást hogyan kellene módosítani a szakmai képesítések kölcsönös elismerésének további támogatása érdekében. Az EGSZB rámutat a következőkre:

A szabályozott szakmák számának csökkentése: rendszeresen elemezni kell, hogy a munkaerőpiac új szükségletei tükrében szükséges-e tovább szabályozni bizonyos szakmákat.

Tovább kellene gondolni az európai szakmai kártyával kapcsolatos elképzelést (automatikus elismerés az illetékes hatóságok részéről, akik elsődleges felelőssége e kártyák kibocsátása).

A minimális képzési követelmények korszerűsítésének inkább az eredményeken kellene alapulnia az ismeretek és képességek szempontjából, és nem az iskolában töltött órák számán.

Biztosítani kell a szakmai képesítésekről szóló irányelv általános rendszerének együttélését az EQF-fel (7), valamint a bolognai és koppenhágai folyamat más átláthatósági eszközeivel.

4.2.4   Az EGSZB javasolja, hogy addig, ameddig nem valósul meg a 27 tagállam közötti teljes harmonizáció, fel kellene mérni egy kevesebb tagállam részvételével folyó közös tevékenységeken alapuló másik megközelítés lehetőségét, esetleg a megerősített együttműködés alkalmazásával, mely követi a migrációs modelleket és a munkaerő-piaci fejleményeket: ez meghozhatja azt a sikert, mely a munkavállalók mobilitásának fokozásához szükséges. Ez után az első lépés után könnyebb lehet a teljes harmonizáció céljának kitűzése.

4.2.5   Az EGSZB nem látja szükségét a foglalkoztatói nyugdíjintézetekről szóló irányelv felülvizsgálatának, mivel az megteremtette az elegendő jogi keretet. Továbbra is javítani kell azonban a határokon átnyúló aspektusainak működésén.

4.3   A szellemi tulajdonhoz fűződő jogok

4.3.1   A szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat az alkotók, a szerzői jog felhasználói és a fogyasztók javára kell érvényesíteni. (8) A fogyasztóknak az EU-n belüli lakhelyüktől függetlenül hozzá kell férniük a szerzői joggal védett tartalomhoz és termékekhez, valamint a szerzői joggal védett anyagon alapuló szolgáltatásokhoz. Páneurópaibb megközelítésre van szükség a díjak és az illetékek terén.

4.3.2   A szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat szabályozó jelenlegi jogi keret elbizonytalanító a fogyasztók számára; a helyzet még rosszabb összeurópai szinten. Világosabbá kell tenni a jogi keretet, valamint arányossá kell tenni a jogi szankciókat és a jogérvényesítést: azokat az egyéni fogyasztókat, akik véletlenül és/vagy saját személyes fogyasztás céljából kismértékben megsértik a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokat, a nagy vagy kereskedelmi volumenű bűncselekmények elkövetőitől eltérő módon lehetne kezelni.

4.4   A fogyasztók mint az egységes piac szereplői

4.4.1   Az alternatív vitarendezés hasznos eszköz lehet a fogyasztók védelmében, valamint abban, hogy azok gyorsan és jelentős költségek nélkül érvényesíthessék jogaikat, nemcsak az e-kereskedelem vonatkozásában, hanem általában véve is. A nem bírósági mechanizmusnak a fogyasztók érdekeire kell koncentrálnia, akiknek lehetőségük kell, hogy legyen arra, hogy szükség esetén a jogi úthoz folyamodjanak. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság 2011. évi munkaprogramjában szereplő jogalkotási javaslatot az alternatív vitarendezés vonatkozásában, és emlékeztet arra, hogy a javaslatnak magas szintű védelmet kell biztosítania.

4.4.2   Az alternatív vitarendezésen túlmenően a Jogérvényesülési Főigazgatóság konzultációt végzett a kollektív jogorvoslattal kapcsolatban. Sajnos novemberben nem várható jogalkotási javaslat, csupán egy másik közlemény az idén tavasszal végzett konzultáció eredményeiről, ami csalódást keltő. Már nagyon is itt az ideje annak, hogy a konzultációról áttérjünk a cselekvésre. Az EGSZB türelmetlenül vár egy jogalkotási javaslatot a közeljövőben. Egy ilyen javaslatnak a kollektív jogorvoslat mechanizmusához kell vezetnie, mely ugyanúgy működik nemzeti, mint határokon átnyúló jelleggel, és valamennyi fogyasztó számára elérhető az egységes piacon belül.

4.4.3   E mechanizmusoknak mindazok számára elérhetőnek kell lenniük, akiknek jogai sérülnek az egységes piacon belül. A fogyasztók nem az egyetlenek, akiknek jogait az áruk és szolgáltatások nyújtói tisztességtelen szerződési feltételek és tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok révén megsértik. A munkavállalóknak is, akiket jogsérelem ér, illetve általában véve minden polgárnak, aki megkülönböztetést szenved, hozzá kell férnie a kollektív jogorvoslati rendszerekhez. A kkv-knak is hasonló védelemre lehet szükségük a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal stb. szemben.

4.4.4   A fogyasztók többsége a lakossági pénzügyi szolgáltatások területén egyelőre nem érzékeli az egységes belső piac előnyeit. Az EGSZB örömmel tapasztalja, hogy folytatódik a banki költségek átláthatóságával és a hitelfelvevők fokozottabb védelmével kapcsolatos munka, ugyanakkor több erőfeszítést tart kívánatosnak a lakossági pénzügyi szolgáltatások határokon átívelő hozzáférhetősége érdekében. Az egyszerű fizetési számlákat is minden állampolgár számára elérhetővé kell tenni az egész EU területén.

4.4.5   Az EGSZB üdvözli az általános termékbiztonsági irányelv felülvizsgálatát és a fogyasztói szempontok előtérbe helyezését, és a konkrét javaslatokkal kapcsolatban meg kívánja tenni észrevételeit. A magasabb szintű tagállami, illetve összeurópai piacfelügyelet szintén üdvözlendő fejlemény.

4.4.6   A közvetlenül az egységes piacból származó fogyasztói és állampolgári jogok a piaci integráció fontos sarokkövei, melyek az európai integráció közvetlenül elérhető előnyeit kínálják, akár az utasok jogaira, akár a roaming-díjakra vagy az elektronikus kereskedelemre gondolunk. A fogyasztók/utasok számára gyorsan és könnyen hozzáférhető mechanizmusokat kell biztosítani, melyek képesek elősegíteni jogaik érvényesítését, különös tekintettel a rendkívüli helyzetekre, például amikor a külföldön rekedt utasok nem tudnak visszatérni hazájukba. Ezen túlmenően kulcsfontosságú az egységes jogalkalmazás, mivel az EU-n belül az utasok nem élveznek egyenlő elbánást, a jogalkalmazási gyakorlatok közötti jelentős eltérések miatt; e különbségek a szóban forgó szabályok és rendeletek esetében is megmutatkoznak.

4.5   Szolgáltatások

4.5.1   Az EGSZB támogatja a szolgáltatásokra vonatkozó szabványok kiterjesztésére irányuló javaslatot, de hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a szolgáltatások sajátos jellegét, és nem szabad a termékszabványosítási modellt automatikusan lemásolni. A szolgáltatások területén kidolgozandó szabványoknak figyelembe kell venniük a piaci és társadalmi igényeket.

4.5.2   Az EGSZB üdvözli az üzleti szolgáltatásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport létrehozásának javaslatát, amely azonosítaná a piac főbb akadályait és szűk keresztmetszeteit.

4.5.3   Az EGSZB üdvözli azt a kezdeményezést, hogy a közigazgatást ún. „egyablakos ügyintézési pontok” kialakítása révén korszerűsítsék. A határokon átnyúló ügyekben történő közigazgatási együttműködést is csak üdvözölni lehet. Ezt az együttműködést azokra a politikai területekre is ki kellene terjeszteni, ahol a kötelezettségek betartása forog kockán. Az EGSZB szerint az Európai Bizottság következtetései a szolgáltatási irányelv hatásaival és a szolgáltatási szektor működésével kapcsolatban még túl koraiak, mivel a szóban forgó irányelv csak néhány éve lépett hatályba. (9)

4.6   A hálózatok

4.6.1   Ami az energiahálózatokat illeti (10) az EGSZB álláspontja szerint a tagállamoknak továbbra is meg kell hagyni, hogy szabadon dönthessenek az energiával kapcsolatos prioritásaikról. Az általános érdek a jó hálózatok, a minőségi szolgáltatásnyújtás és valamennyi olyan eszköz révén valósul meg, amely megfizethető áron biztosítja az egyetemes hozzáférést, a biztonságot és a folyamatosságot. Az EGSZB azt szeretné, hogy az Unió egységesen nyilvánuljon meg a nemzetközi színtéren az energiával és az energiaszállítási hálózatokkal kapcsolatos kérdésekben; valamint diplomáciája (az európai szomszédságpolitika) integráns részeként kezelje ezeket a területeket, és irányítási normákat javasoljon a tranzitországok számára. Az államoknak az Unióval mint egésszel egyetemben ki kellene állniuk az energiaszolidaritás mellett a világban, és az Unióban tiszteletben kellene tartaniuk az általános érdek elvét. Az EGSZB emellett javasolja egy európai konzultatív bizottság létrehozását az energia és az éghajlatváltozás kérdésében.

4.6.2   A közlekedés területén (11) az EGSZB mind az EU keleti és nyugati területei, mind pedig az északi és déli uniós területek közötti jobb összeköttetést sürgeti. Elvárja továbbá, hogy határozottan vegyék figyelembe az úgynevezett szomszédságpolitikát, további összeköttetéseket építve ki az EU keleti és déli szomszédaival. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak elsősorban a hálózatra, és nem az egyedi infrastrukturális projektekre kellene összpontosítaniuk. Ez a tagállamok közötti szolidaritást is elősegíti. Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy ha az EU célja egy valódi, integrált egységes közlekedési piac megteremtése Európában és a kohéziós politika folytatása, akkor a hálózatok kiválasztásának területén gyökeres változásokra van szükség. E szempontból az EGSZB helyesli a TEN-T politika közelmúltbeli felülvizsgálatát. Az EGSZB emellett a köz-magán társulások (PPP) körültekintő és szelektív bevonását ajánlja a TEN-T-projektek finanszírozásába. Figyelembe kell venni a tapasztalatok eltérő szintjét a tagállamok között, és következetes finanszírozási stratégiát kell kialakítani a releváns uniós és nemzeti pénzügyi eszközök mozgósítása érdekében, a „jobb finanszírozás” koncepciójának részeként.

4.7   A digitális egységes piac

4.7.1   Az elektronikus kereskedelem minden jel szerint az egységes piac szétdarabolódásának egyik nagy vesztese. Az összehangolt szabályok hiánya, az információs rendszerek közötti interoperabilitás elmaradása (12), a szellemi tulajdonjogok körüli megoldatlan problémák, a biztonságos fizetés hiánya és a fogyasztói jogok – nevezetesen a termékbiztonság – kérdésében meglévő bizonytalanságok a szolgáltatók és a fogyasztók szempontjából egyaránt gátolják a határokon átívelő online kereskedelemben rejlő hatalmas potenciált. Jóllehet az Európai Bizottság közleménye kitér a digitális egységes piac bizonyos korlátaira, az EGSZB emlékeztet rá, hogy a jelenleginél sokkal több erőfeszítés szükséges ahhoz, hogy felkészítsük az egységes piacot a tudásalapú korszakra, többek között az egységesen magas szintű adatvédelmi szabályok terén, például az elektronikus aláírás tekintetében. Ezért az EGSZB ismételten kéri a hálózatsemlegesség mint alapelv elismerését a digitális egységes piacon.

4.7.2   A közleményben az elektronikus kereskedelemmel kapcsolatban megemlített problémák megoldása növelheti a fogyasztók egységes piacba vetett bizalmát. Ugyanakkor eddig kevés konkrét intézkedésre született javaslat. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki ambiciózus cselekvési tervet az e-kereskedelem fejlesztésére, és annak a fogyasztó álljon a középpontjában. Az eredménynek egy olyan online uniós piacnak kell lennie, ahol a fogyasztók biztonságban és védve érezhetik magukat, és tudják, hogyan érvényesíthetik jogaikat, ha azokat esetleg sérelem éri.

4.7.3   A jól működő digitális egységes piacon a fogyasztóknak és a vállalkozásoknak is azt kell tapasztalniuk, hogy megszűnnek a nemzetiségen/lakóhelyen alapuló akadályok. Ez azt jelenti, hogy a fogyasztók szabadon rendelhetnek digitális termékeket, például zeneszámokat más országokból az EU-n belül, ami különösen fontos lenne ahhoz, hogy az egységes piac valóban releváns legyen az európaiak következő nemzedékei számára.

4.8   A társadalomtudatos vállalkozás

4.8.1   Az EGSZB támogatja a társadalomtudatos vállalkozás előmozdítását és a Bizottság kezdeményezését egy olyan politikai keretrendszer létrehozására, amely lehetővé teszi a benne rejlő potenciál kiaknázását. A társadalomtudatos vállalkozást támogató kezdeményezéseknek követniük kell az egységes piacra vonatkozó jogszabályok alapelveit, például a versenyjogi és az állami támogatások szabályait, illetve figyelembe kell venniük az EGSZB e téren végzett munkáját (13).

4.8.2   Az EGSZB a múltban támogatta az európai alapítványi alapokmány kidolgozását, de arra kéri az Európai Bizottságot, fontolja meg alternatív lehetőségként a meglévő alapítványok határokon átnyúló műveleteinek megkönnyítését, tekintettel arra, hogy a megvalósult előzmények, az európai szövetkezet statútuma és az európai zártkörű társaság statútuma csekély hatást fejtettek ki.

4.8.3   Az Európai Bizottságnak erősítenie kell az EU vállalatirányítás ösztönzése iránti elkötelezettségét a munkavállalói szerepvállalás továbbfejlesztése és a vállalatok által nyújtott tájékoztatás átláthatóságának javítása érdekében. A munkavállalók tájékoztatáshoz, konzultációhoz és részvételhez való jogát – a munkavállalói szerepvállalás különféle formáiként – alapvető jogként rögzítették a Szerződésben: az EUMSZ 151. cikkének (1) bekezdésében (A szociális partnerek közötti párbeszéd), valamint a 153. cikk (1) bekezdésében, ahol az f) pontban megállapításra kerül, hogy az Unió támogatja és kiegészíti a tagállamok tevékenységeit a következő területeken: „a munkavállalók és munkaadók érdekeinek képviselete és kollektív védelme, beleértve a vállalatvezetésben való részvételt”. A nyilvános konzultációnak ezért arra kellene törekednie, hogy javítsa a vállalatok szociális és környezetvédelmi kérdésekkel, illetve emberi jogokkal kapcsolatban nyújtott tájékoztatásának átláthatóságát. Ha konkrét felkérést kap vélemény kidolgozására e tárgyban, az EGSZB kritikus vizsgálatnak veti majd alá a „társadalomtudatos vállalkozás” kezdeményezést, és ezen belül azt a lehetőséget, hogy továbbra is fennmaradhat a vállalati társadalmi felelősségvállalás önkéntes jellege.

4.9   Az adópolitika

4.9.1   Az energiaadóról szóló irányelv felülvizsgálatával kapcsolatban az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szén-dioxid-adó kivetésének koncepciója kiegészíthetné a kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS) és az energiahatékonysági tervet (EEP) (14). A szén-dioxid-adó megteremthetné a szükséges finanszírozási hátteret az alacsony szén-dioxid-kibocsátású folyamatok és innovatív technológiák kidolgozására irányuló K+F erőfeszítések felgyorsításához, ha bevételeit kizárólag az említett célokra fordíthatnák. Az adónemet úgy kell kialakítani, hogy ne veszélyeztesse a növekedést és ne válthasson ki politikai vagy közéleti ellenkezést, illetve kivetése ne súlyosbítsa az energiaszegénységet.

4.9.2   A szén-dioxid-adónak a termelés helyett elsősorban a fogyasztáson kell alapulnia. Az Európai Bizottságnak ki kellene dolgoznia bizonyos általános irányelveket a szén-dioxid-adó kivetésével kapcsolatban, a részletes szabályok megállapítását ugyanakkor az egyes tagállamok belátására bízva. A tagállamoknak szabadon kell dönteniük az adó beszedési módjáról, saját ipari- és energiatermelő struktúrájuknak megfelelően.

4.9.3   Az EGSZB üdvözli az adórendszer – például a HÉA, az energiaadók vagy a társaságiadó-alap területén mutatkozó – következetlenségeit felszámoló intézkedéseket. Miközben a szubszidiaritás elvének megfelelően ügyelni kell arra, hogy az egyes tagállamok továbbra is finanszírozni tudják saját közszolgáltatásaikat, oda kell figyelni arra is, milyen nehézségekkel szembesülnek az állampolgárok és a kkv-k a mindennapi életben az egységes piacon az eltérő adózási rendszerek illetve azok alkalmazása miatt, mert csak így biztosítható az egységes piac hatékonyabb működése. A pénzügyi tranzakciókra kivetendő, javasolt adó segíthetne kiküszöbölni egyes, a szektorban elterjedt fenntarthatatlan kockázatvállalási gyakorlatokat.

4.10   A társadalmi kohézió

4.10.1   Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak a társadalmi kohézió kapcsán ismertetett elképzeléseit. Ezek túlmutatnak a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv hatékonyabb alkalmazásán, amire az Európai Bizottság „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményének eredeti javaslatai irányultak. Az Európai Bizottság jogalkotási javaslat elfogadását tervezi a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv végrehajtásának javítása érdekében: ennek része lesz vagy ezt ki fogja egészíteni annak egyértelműsítése, hogy a szociális alapjogok hogyan gyakorolhatók a gazdasági jogokkal és az egységes piaccal összefüggésben. Ezzel nem felülvizsgálatot, hanem az irányelv hatékonyabb végrehajtásáról szóló jogi aktust javasolnak. Az irányelv átültetésében mutatkozó ellentmondásokat tisztázni kell, és pontosan meg kell határozni a tagállamoknak a munkaügyi normák és a szociális partnerek közötti kapcsolatrendszerek érvényre juttatására vonatkozó jogkörét, ideértve a különféle típusú kollektív tárgyalások alapvető szerepét is. Az egyértelműsítés eredményeképpen ki kellene derülnie, hogy szükség van-e a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelv felülvizsgálatára. Ennek nem szabadna a versenyszabályok kárára történnie, és az állampolgárság szerinti hátrányos megkülönböztetés tilalma nem sérülhet. A hatályos jogszabályok bármilyen felülvizsgálatának vagy bármilyen új jogalkotási aktusnak a szociális partnerekkel folytatott konzultáción, valamint a magas szintű munkaügyi normák és a gazdasági szabadságok egyensúlyán kellene alapulnia.

4.11   A vállalkozások szabályozási környezete

4.11.1   A szabályozás nem nevezhető korlátnak vagy tehernek, amennyiben a társadalmi érdekek megóvására irányul, ideértve a fogyasztói és a munkavállalói jogokat is. A számviteli irányelv javasolt egyszerűsítése, amely csökkentené a vállalkozásokra – különösen a kkv-kra – nehezedő adminisztratív terheket, helyénvaló hozzájárulásnak tűnik a vállalkozásbarát környezet kialakításához, de ugyanakkor csak egy részét érinti az európai vállalkozások előtt tornyosuló felesleges szabályozási terheknek, melyek korlátozzák versenyképességüket a globális piacon.

4.11.2   Az EGSZB üdvözli és támogatja azon intézkedési javaslatokat – például a cégnyilvántartások összekapcsolását, az európai zártkörű társaság statútumát, vagy a kisvállalkozói törvénycsomag következetes tagállami végrehajtását –, melyek valós társadalmi igényre adnak választ, de hangsúlyozza, hogy tovább kell csökkenteni a felesleges adminisztratív terheket, és reméli, hogy az Európai Bizottság elő kívánja terjeszteni 2012 utáni célkitűzéseit, amikorra az adminisztratív terheknek 25 %-kal csökkenniük kellene. Az EGSZB megjegyzi, hogy a felesleges terhek csökkentése minden esetben kívánatos, akár a vállalkozásokról, akár a fogyasztókról vagy az állami szervekről van szó, de ugyanakkor mindig körültekintően ügyelni kell arra, hogy az adott jogszabályok eredeti célja ne csorbulhasson. Az EGSZB emlékeztet rá, hogy a közös európai koncepció maga is csökkentheti az adminisztrációs terheket, ha 27 eltérő nemzeti megközelítés helyébe lép.

4.12   A közbeszerzés

4.12.1   Az EGSZB üdvözli a kiegyensúlyozott közbeszerzési politika kidolgozására irányuló kezdeményezést, amely megerősítené a környezetvédelmi szempontból fenntartható, innovatív és társadalomtudatos fejlesztések iránti keresletet. Ugyanakkor oda kell figyelni arra is, hogy e politika az egész EU-ban biztosítsa a korrupció és a közpénzekkel való visszaélések felszámolását a közbeszerzési eljárások során. Félő, hogy a közbeszerzés túlságosan komplex eljárássá válik ahhoz, hogy következetesen alkalmazni lehessen (15). Végezetül pedig több erőfeszítést kell tenni olyan közigazgatási kapacitások kiépítése érdekében, melyek elősegítik a közbeszerzési szabályok következetes alkalmazását, s egyúttal képesek életre hívni az új keresletet, amelyre az egyes szakterületeken a közbeszerzésnek választ kell találnia. A Bizottságnak ugyanakkor ösztönöznie kéne a hatóságokat a magatartási kódex szélesebb körű alkalmazására, a közbeszerzést kkv-barát irányba fejlesztve tovább. (16)

4.12.2   Az 1980-as évek közepén útjára indított egységes piac projektjének kezdete óta vita tárgyát képezte egy alapvető szociális záradék szabályozásba történő integrációjának lehetősége. Ezeknek az igényeknek a közbeszerzési szabályok 2005-ös felülvizsgálata során részben eleget tettek. Az uniós közbeszerzési irányelvek felülvizsgálatának lehetővé kellene tennie a jelenlegi jogi keret teljes mértékű kiaknázását a szociális és környezetvédelmi kritériumok közbeszerzési szerződésekbe való integrációját illetően, melyeknek a harmadik országok szolgáltatóinak is eleget kell tenniük, amennyiben ezek a kritériumok összhangban állnak az uniós jogalkotás Lisszaboni Szerződésben rögzített alapvető elveivel.

4.12.3   Az Európai Bizottság közbeszerzésre vonatkozó kezdeményezésének nagyobb figyelmet kellene fordítania az EU és legfőbb kereskedelmi partnerei között tartósan megfigyelhető egyensúlyzavarra a közbeszerzési piacok nyitottságát illetően. Mérlegelni kellene, milyen mértékben maradhatnak az EU közbeszerzési piacai fenntartható módon nyitottak, miközben harmadik országokban még mindig egyenlőtlen feltételek uralkodnak. Ebben a tekintetben az ILO-egyezményeket és az emberi jogokat minden szereplőnek, tagállamnak és harmadik országnak egyaránt tiszteletben kell tartania. Az EU-nak aktívan elő kell mozdítania e politikát a globális szintéren.

5.   A siker feltételei

5.1   Az EGSZB örömmel tapasztalja, hogy a Bizottság közleményében felismeri a civil társadalom részvételi szándékát és annak jelentőségét az egységes piac fejlesztésében. Emlékeztet rá, hogy az EGSZB szerepe hidat verni Európa és a szervezett civil társadalom között, és e tekintetben kiváltságos helyzetben van ahhoz, hogy segítse a Bizottságot az egységes piac továbbfejlesztésében. Az EGSZB ezzel kapcsolatban emlékezteti a Bizottságot, hogy a konzultáció önmagában nem elegendő, hanem nyilvánvalóvá kell tenni azt is, hogyan járultak hozzá a konzultációk és a konzultáció során begyűjtött vélemények a javaslatok formálásához.

5.2   Az egységes piaci fórumnak az EU, illetve az egységes piac zökkenőmentes működéséért felelős nemzeti/regionális közigazgatási szervek közötti együttműködés tényleges platformjává kell válnia, a kulcsszereplők részvételével. Az EGSZB határozottan támogatja az Egységes Piac Hetének Barnier biztos által felvázolt elképzelését, amely az egyes tagállamok hatóságainak és civil szervezeteinek bevonásával kerülne megszervezésre.

5.3   A belső piaci információs rendszer (17) (IMI) a nemzeti adminisztrációk közötti együttműködés legfőbb eszközét képezi, amelyben további jelentős potenciál rejtőzik az egységes piac felhasználói közötti közvetítés területén.

5.4   Az európai integráció csökkenő támogatottsága az európai polgárok körében intenzív és célzott kommunikációt követel meg, melynek keretében mozgósítani kell minden olyan eszközt, amely a vállalkozások, a munkavállalók és a polgárok számára megadja a szükséges támogatást, nevezetesen a Solvit hálózatot, az EURES-t, az Európai Vállalkozói Hálózatot, az Európai Fogyasztói Központokat, a RAPEX-et, stb. Az egységes hozzáférési pont kialakítása („Your Europe”) a vállalkozók és a polgárok részére is hasznos lehet, de csak amennyiben teljes, releváns, hiteles és hozzáférhető információt kínál. Be kell látni, hogy a polgároknak és a vállalkozásoknak is meg kell adni a lehetőséget, hogy közvetlenül feltehessék kérdéseiket az illetékes személyeknek, és nem lehet csupán az elektronikus eszközökre támaszkodni.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 27-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  HL C 132., 2011.5.3., 47. o.

(2)  COM(2010) 608 végleges; EGSZB-vélemény: HL C 132., 2011.5.3., 47. o.

(3)  COM(2010) 135 végleges,.2010.3.31. és COM (2010) 623 végleges, 2010.10.27.

(4)  http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=COM:2010:0245:FIN:HU:PDF.

(5)  http://ec.europa.eu/justice/citizen/files/com_2010_603_en.pdf.

(6)  HL C 248., 2011.8.25., 87. o.

(7)  Európai Képesítési Keretrendszer.

(8)  HL C 18., 2011.1.19., 105. o.

(9)  HL C 318., 2011.10.29., 109. o.

(10)  HL C 306., 2009.12.16., 51. o.

(11)  HL C 318., 2009.12.23., 101. o.

(12)  HL C 318., 2011.10.29., 105. o.

(13)  Lásd e Hivatalos Lap 1 oldalát.

(14)  Lásd e Hivatalos 7 Lap oldalát.

(15)  Ld. a következő EGSZB-véleményeket: HL C 224, 2008.8.30., 32. o., HL C 318, 2011.10.29., 99. o., és HL C 318/, 2011.10.29., 113. o.

(16)  „A legjobb gyakorlatok európai kódexe a kkv-k közbeszerzési eljárásokban való részvételének megkönnyítéséről”, SEC(2008) 2193.

(17)  További információért ld. http://ec.europa.eu/internal_market/imi-net/index.html.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/106


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: a sport európai dimenziójának fejlesztése

(COM(2011) 12 végleges)

2012/C 24/23

Előadó: Alfredo CORREIA

2011. január 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A sport európai dimenziójának fejlesztése

COM(2011) 12 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. szeptember 28-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 79 szavazattal 2 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy fokozottan érdeklődik a sport európai dimenziójának fejlesztése iránt és elkötelezett annak megvalósítása mellett. Kulcsfontosságú, hogy a tagállamokkal együttműködésben, a szubszidiaritás elvét megfelelően szem előtt tartva a Szerződés által biztosított, korlátozott hatáskörökön belül garantáljuk az EU-ban a sport fejlesztésére vonatkozó politikák folyamatosságát.

1.2   A sport egyértelműen javítja a fizikai és mentális egészségi állapotot, valamint hozzájárul az olyan értékek kifejlesztéséhez is, mint a fegyelem és a csapatszellem, amelyek pedig elősegítik a társadalmi beilleszkedést. A sportolásnak alapvető szerepe van számos betegség megelőzésében. Az egészségügyi problémák közvetlen kapcsolatban vannak az alacsony fokú fizikai aktivitással. A sport hozzájárul az emberek életminőségének és várható élettartamának növeléséhez, továbbá fokozza az európai gazdaság termelékenységét és versenyképességét. Az EGSZB kéri a sportban való részvétel népszerűsítését, és ennek érdekében uniós intézkedések meghozatalát.

1.3   Az EGSZB elismeri, hogy a sportban problémát jelent a dopping. Mind uniós, mind pedig tagállami szinten megbeszéléseket kell folytatni arról, hogy miként lehet szembeszállni ezzel a társadalmat fertőző jelenséggel. A dopping veszélybe sodorhatja a sportolók – különösen a fiatal amatőrök – egészségét, illetve rombolja a valódi versenyt a sportban.

1.4   Üdvözlendő az oktatás keretében történő sportolással és a sport oktatás során történő fejlesztésével kapcsolatosan az Európai Bizottság által az EGSZB korábbi javaslatának (1) megfelelően kialakított álláspont. Az EGSZB megismétli, hogy javítani kell a sportközpontok, az öltözők és más infrastruktúrák állapotát, hogy jó feltételek mellett és megfizethető áron lehessen sportot űzni.

1.5   Az EGSZB számára különös jelentőséggel bír az, hogy a sportolók megfelelő oktatásban részesüljenek. Túl gyakran fordul elő az, hogy fiatalok a sporttal kapcsolatos ambícióik miatt kimaradnak az iskolából. Meg kell adni számukra a lehetőséget arra, hogy a kettős karrier elveinek megfelelően az iskola mellett kezdhessék meg és folytathassák sportpályafutásukat. A kettős karrier elvének alkalmazása azért is fontos, hogy a sportkarrier befejeztével az érintettek megfelelő tudással léphessenek be a munka világába. Ennek érdekében az edzőket arra is képezni kell, hogy át tudják adni a megfelelő értékeket a fiatal sportolóknak.

1.6   Az erőszak elítélendő a sportban, és megszüntetése érdekében határozott fellépésre van szükség, amelyhez mind a rendfenntartás, mind pedig a megfelelő büntetőjogi jogszabályok segítségét igénybe kell venni. Az EU koordinálni tudja a tagállami kezdeményezéseket, és koordinálnia is kell ezeket, hogy javuljon a fellépések leghatékonyabb módjáról szóló információcsere.

1.7   Az EGSZB úgy véli, hogy különös figyelmet kell szentelni a sportban a leginkább hátrányos helyzetű csoportoknak, például a fogyatékkal élőknek vagy az időseknek. Az ilyen csoportok tagjainak joguk van egyenlő feltételek mellett részt venni a sportban. Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU aláírta a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt, így a tagállamoknak biztosítaniuk kell annak megfelelő végrehajtását.

1.8   Az EGSZB megismétli 2008-ban megfogalmazott kérését, (2) hogy szenteljenek kiemelt figyelmet a nők sportban való képviseletének, illetve a nemek közötti egyenlőségnek.

1.9   Az EGSZB rá kíván mutatni a nonprofit sportszervezetek által a sportszövetségekben és a sport népszerűsítésében betöltött szerepre. Alapvető, hogy ezek a szervezetek – akár megfelelő finanszírozási források biztosítása, akár az önkéntes tevékenység ösztönzése révén – támogatásban részesüljenek.

1.10   A szakmai és a nonprofit szervezetek közötti aktív együttműködésre is szükség van, hiszen a sport jövője függ ettől. Az EGSZB prioritásnak tartja azt, hogy az ilyen együttműködés életképessé tétele érdekében fenntartható finanszírozási formákat találjanak.

1.11   Az EGSZB különös aggodalommal figyeli az illegális és szabályozatlan fogadás és sorsolásos játék terjedését; ebben a szektorban ugyanis egyértelműen hiányos a szabályozás, és nincsenek megfelelő szankciók. Érdemes kiemelni, hogy ennek az állami tulajdonú vagy állami engedéllyel működő ágazatnak nagy szerepe lehetne a sport finanszírozásában, ha a bevételeket a sportlétesítmények fejlesztésére fordítanák. Párbeszédet kell kialakítani a tagállamok között annak érdekében, hogy megtalálják azokat a modelleket, amelyek a legjobban tükrözik az EU elveit. A fogadás és a sorsolásos játék piacának szabályozása kulcsfontosságú a valódi verseny és az átláthatóság biztosításához a sportban.

1.12   Az EGSZB elismeri, hogy az EU nehézségekkel szembesül a fogadási piac szabályozása során. A belső piaci és a versenyszabályokat teljes mértékben tiszteletben kell tartani, és megfelelő figyelmet kell fordítani a szubszidiaritás elvére is. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy szorosan kövesse figyelemmel ezt a témát, és ezen elvek, valamint a jelenleg folyó konzultációból (3) származó esetlegesen értékes információk alapján alakítson ki iránymutató keretet e piac szabályozására.

2.   Általános megjegyzések

2.1   Bevezetés

2.1.1   2011. január 18-án az Európai Bizottság közleményt tett közzé a sport európai dimenziójának fejlesztéséről, amelyben áttekintette a sportról szóló fehér könyv eredményeit. Az EUMSZ 165. cikkének megfelelően az Európai Unió Tanácsa munkacsoportokon alapuló cselekvési tervet hozott létre a kitűzött célok elérése érdekében.

2.1.2   A sport jelentőségét nemcsak a tagállamok, hanem minden, az ágazathoz kapcsolódó szereplő egységesen elismeri. A sport tagadhatatlanul értéktöbbletet nyújt a társadalom számára. Azok az előnyök, amelyeket az egészség, a társadalmi beilleszkedés, valamint a gazdaság terén jelent az EU-ban, azt illusztrálják, hogy szükség van együttműködésre és közös stratégiák kialakítására. Az uniós a legmegfelelőbb szint arra, hogy a tagállamokat jó eredmények elérése felé irányítsa ezen a területen.

2.1.3   A sport európai dimenziójának a jelentősége egyértelmű – mind az ágazatbeli finanszírozási programok és konkrét intézkedések meghozatala, mind pedig a párbeszédet és az információcserét lehetővé tevő konkrét fórumok kialakítása szempontjából.

2.1.4   A 2012. évi, londoni olimpiai játékok lehetőséget jelentenek arra, hogy a szervezési, nyomonkövetési és koordinációs modellek, valamint az érintett különböző érdekcsoportok közötti párbeszéd eredménye szempontjából számos szinten fejlesszük a sport európai dimenzióját.

2.2   A közlemény célkitűzései és tartalma

2.2.1   Az új Szerződés hatálybalépésével az EU új hatáskört kapott a sport területén. A sport európai dimenzióját mindeddig indirekt módon fejlesztették: az EU-ra a szociális ügyek, az oktatás és az egészségügy terén ruházott hatáskörökön keresztül, illetve – még inkább áttételes módon – a belső piaci és versenyjogi elvek kapcsán.

2.2.2   Ezen korlátok ellenére mindig is elismerték, hogy a tagállamoknak érdekük az együttműködés a sport fejlesztésével kapcsolatos kérdésekben. Az EU most megfelelő hatóság lett ennek a politikának a végrehajtására.

2.2.3   A közlemény megkísérli feltárni a sport európai dimenziójának követelményeit és jelentőségét. Azonosítja a legfontosabb kérdéseket és a legmegfelelőbb uniós szintű fellépéseket. Ennek érdekében nyilvános konzultációra került sor különböző érintettekkel abból a célból, hogy meghatározzák a legfontosabb vizsgálandó területeket. Három fő téma merült fel:

a sport társadalmi szerepe,

a sport gazdasági dimenziója, valamint

a sport szervezési kérdései.

Ezeken a területeken belül meghatározták a legfontosabb vetületeket.

2.2.4   A vizsgált közlemény építeni kíván a fehér könyvre, és igyekszik azt – a fehér könyv közzététele óta meghozott intézkedéseket tekintetbe véve – továbbfejleszteni, illetve törekszik az új Szerződés (és az EUMSZ idevágó 165. cikke) életbelépésével az EU-ra bízott hatáskörök kihasználására.

3.   Részletes megjegyzések

3.1   Egészség

3.1.1   Az EGSZB elismeri, hogy a sportolás javítja az általános fizikai és a mentális egészséget, továbbá közvetlen, pozitív hatással jár a munkahelyi termelékenységre és az életminőségre, hiszen fontos eszköz az egyre inkább mozgáshiányos életmód elleni küzdelemben.

3.1.2   A sport segít az elhízás, valamint egy sor – különösen érrendszeri – betegség megelőzésében és orvoslásában. A sport tehát az egészségügyi és a társadalombiztosítási költségek csökkentése révén további gazdasági előnyökkel jár.

3.1.3   A sportnak kulcsfontosságú szerepe van a társadalmi beilleszkedésben és az idősek jólétében is: nemcsak segíti a betegségek elleni küzdelmet, hanem a nemzedékek közötti szolidaritást is előmozdítja.

3.2   A dopping elleni küzdelem

3.2.1   A dopping elleni küzdelemnek kiemelt jelentősége van. A sportolók fizikai jólétének, valamint a valódi versenynek a védelme az összes szinten – nem csupán a 27 tagállam és nemzeti testületeik szintjén, hanem nemzetközileg is – összehangolt lépéseket követel meg. Minél nagyobb az együttműködés és az egyetértés a felek között a fellépés legjobb módját illetően, annál nagyobb lesz annak sikere.

3.2.2   Különösen fontos, hogy a dopping ellen ne csak a profi, hanem az amatőr sportban is küzdjenek.

3.2.3   Kiemelt jelentősége van a dopping során használt anyagok értékesítésének szabályozását és nyomon követését célzó, tagállamok között összehangolt határozott fellépésnek. Az EGSZB ezért támogatja, hogy az Európai Bizottság tárgyalási megbízástervezetet szándékozik javasolni az Európa Tanács doppingellenes egyezményéhez való uniós csatlakozásról.

3.3   Oktatás, képzés és képesítések a sportban

3.3.1   Az iskolai fizikai aktivitás az első lépés ahhoz, hogy már a legkisebbeket megtanítsuk a sport értékeire, amelyekre egész életükben emlékezni fognak. A helyes sportolásnak az oktatási rendszerben való meggyökereztetését és a szükséges infrastruktúra fejlesztését célzó intézkedéseket az EGSZB teljes körűen támogatja.

3.3.2   Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság állásfoglalását, mely szerint a sportolók oktatásában, képzésében a kettős karrier fontosságára is tekintettel kell lenni.

3.3.3   Az EGSZB azok mellett a kezdeményezések mellett is kiáll, amelyeket az egész életen át tartó tanulás programja – azaz a sporthoz kapcsolódó értékrend megtanításának alapvető stratégiája – keretében indítanak.

3.3.4   A sport értékeinek megőrzésében további alapvető tényező az edzők és a sportolók megfelelő képesítése. Az EGSZB csatlakozik az Európai Bizottságnak ahhoz a kéréséhez, hogy a sporttal kapcsolatos képesítéseket foglalják a nemzeti képesítési rendszerekbe, hogy azok megjelenjenek az európai képesítési keretrendszerben (EKKR) is.

3.3.5   A többnyire a helyi sportklubokban végzett, sporttal kapcsolatos önkéntes munka jelentős értékkel bír a társadalom egésze számára. A nonprofit önkéntes sportszervezetek azonban gyakran nem részesülnek megfelelő állami elismerésben, és napjainkban komoly kihívásokkal szembesülnek. Az EGSZB rá kíván mutatni arra, hogy az Európai Bizottság közleménye nem veszi megfelelően figyelembe a sport terén végzett önkéntes munka jelentőségét, és ezért felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy tovább népszerűsítse az ezen a téren végzett önkéntes munka kultúráját. Különösen az önkéntesek képesítését és képzését, valamint az ismeretek és képességek megszerzését és elismerését kellene határozottabban előmozdítani európai szinten. Az Európai Bizottságnak figyelemmel is kellene kísérnie ezt a folyamatot, és az európai jogszabályok alkotása során el kellene kerülnie, hogy azok nem kívánt, káros következményekkel legyenek a nonprofit sportszervezetekre.

3.4   Küzdelem a sporthoz kapcsolódó erőszak ellen

3.4.1   Az EGSZB üdvözli a sporthoz kapcsolódó erőszakkal kapcsolatos, mind a nézőket, mind pedig a rendőrséget célzó képzési intézkedések kidolgozására és végrehajtására vonatkozó európai bizottsági kezdeményezést.

3.4.2   A nézők nevelése is az iskoláskor legelején kezdődik. A sport értékeinek és gyakorlásának elsőbbséget kell kapnia az egészségtelen versennyel szemben.

3.4.3   A sporthoz kapcsolódó erőszak komoly, egész Európában elterjedt problémát jelent. Az erőszak gyakran kapcsolódik rasszizmushoz, idegengyűlölethez, homofóbiához és az intolerancia más, hasonló formáihoz. Minden intézkedésnek ezek ellen a sport értékrendjével teljességgel összeférhetetlen jelenségek ellen kell irányulnia.

3.4.4   Az információkat folyamatosan nyomon kell követni, és állandó együttműködésre van szükség a nézők épségéért felelős testületek között. Ennek elsődleges célja, hogy – különösen nemzetközi sporteseményeken – elkerüljük, hogy előzetesen azonosított, kockázatot jelentő csoportok bűncselekményeket kövessenek el.

3.5   Társadalmi befogadás a sportban és a sport által

3.5.1   Mindenki, még a fogyatékkal élők és az idősek számára is lehetővé kell tenni, hogy nemcsak nézőkként, hanem résztvevőkként is eljuthassanak a sporteseményekre. Az állami támogatásnak e cél elérése érdekében alapvető jelentősége van.

3.5.2   Mindeddig kevés kutatást végeztek a fogyatékkal élők sporttevékenységéről azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék számukra, hogy bármely sportban részt vegyenek. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos kezdeményezését.

3.5.3   Az, hogy az EU és a tagállamok aláírták a fogyatékkal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt, azt jelenti, hogy az egyezménynek való megfelelés érdekében meg is kell tenni a szükséges lépéseket. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy ellenőrizze a tagállamok által ezen a téren elfogadott intézkedéseket.

3.5.4   Garantálni kell a nemek egyenlőségét a sportban, hiszen számos sportágban a nők alulképviseltek. Az EGSZB támogatja azokat a kezdeményezéseket, melyek célja a nemek közötti egyenlőség és az esélyegyenlőség elve tiszteletben tartásának biztosítása. Ezért egyetért azzal, hogy a sportot mint kategóriát beillesszék a vezetői pozícióban lévő nők adatbázisába.

3.5.5   A sport az integráció és a különböző kultúrák közötti párbeszéd elősegítésének eszköze lehet, továbbá előmozdíthatja az európai polgárság eszméjét. Érdemes kiemelni a sportban rejlő, a hátrányos és kiszolgáltatott csoportok összefogását elősegítő lehetőségeket. Az EGSZB teljes mértékben egyetért azzal, hogy támogatni kell a sport révén történő társadalmi beilleszkedés előmozdítását célzó programokat. A nem kormányzati szervezetek kulcsfontosságú szerepet töltenek be ezen a téren, amit ösztönözni kell.

3.5.6   Egyre több sportoló költözik egyik országból a másikba. A fogadó országok a sportolók és családjaik integrálása révén népszerűsíthetik kulturális és társadalmi értékeiket. Az EGSZB támogatja a tagállamok és az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy jogszabályi ösztönzőket alakítsanak ki az ilyen helyzetben levők fogadása, letelepítése és a velük szembeni megkülönböztetésmentes elbánás kapcsán.

3.6   A sport gazdasági dimenziója

3.6.1   Az EGSZB elismeri a sport gazdasági jelentőségének növekedését. Ez az ágazat az EU teljes GDP-jének mintegy 2 %-át adja. A sport piaca hozzájárul a foglalkoztathatósághoz és a növekedési rátákhoz. Számos sportszervezet részvénytársasággá alakult, azonban nagyon sokan továbbra is nonprofit szervezetekként működnek. A pénzügyi fenntarthatóság érdekében létre kellene hozni vagy tovább kellene fejleszteni a kétfajta szervezet között a kapcsolatokat.

3.6.2   A magánszektornak fontos társadalmi szerepe van a sport fejlesztésében – mind közvetlenül, konkrét hozzájárulásokon keresztül, mind pedig szponzorálás révén.

3.6.3   Az EGSZB elismeri és támogatja sportágazati szatellitszámlák készítését. A legmegfelelőbb szakpolitikák kialakítása érdekében megbízható adatokra van szükség a sport által generált jövedelmekről. Minél nagyobb az együttműködés és minél több információ áll rendelkezésre, annál könnyebb lesz a lehető legésszerűbb politikákat kialakítani.

3.6.4   A vizsgált közlemény nagy jelentőséget tulajdonít a szervezők sportrendezvényeikhez fűződő tulajdonjoga, valamint szellemi tulajdonjogaik kiaknázásának. Az EGSZB egyetért ezzel az állásponttal. A televíziós közvetítési jogok és az ajándéktárgyak értékesítése valóban a sportszervezetek bevételének nagy részét teszi ki. Az uniós jogszabályokban jobban figyelembe kellene venni a sportszervezetek jogait. Fontos, hogy a sportesemények szervezőinek joguk legyen méltányos árat kérni rendezvényeik mindenféle formában és a velük járó teljes gazdasági haszonnal történő felhasználásáért.

3.6.5   Az EGSZB egyetért azzal a közleményben szereplő jogi elemzéssel, amely a versenyszabályoknak a jogok kollektív értékesítéséből adódó esetleges megsértéséről szól. Üdvözlendő annak felismerése, hogy az együttes értékesítés megfelelhet az EUMSZ 101. cikkének (3) bekezdésében foglalt mentesítési kritériumoknak. Az EGSZB elismeri, hogy az együttes értékesítésnek tagadhatatlan előnyei vannak a sportszervezetek számára, és hogy az ilyen értékesítést úgy kell végrehajtani, hogy az ne essen az EUMSZ 101. cikke (1) bekezdésének hatálya alá.

3.6.6   A sportszerek, a sportruházat és egyéb kiegészítők (gyártása és) kereskedelme Európában is milliárdos üzlet. A hirdetés és a szponzorálás révén ez az ágazat a sport egyik legjelentősebb finanszírozási forrása. Több európai szervezet is végeztetett kutatást, melyek a sporttermékek globális termelési láncában számos munkaügyi visszásságra derítettek fényt, amelyek ronthatják az egész sportmozgalom hitelét. A sportolóktól, a sportmozgalomtól és a sporteseményeket szponzoráló ágazatbeli cégektől, valamint az együttműködési partnereiktől meg kell követelni a termelési lánc és az abban jellemző munkafeltételek megbízható és átlátható felügyeletét (és az ILO által lefektetett nemzetközi munkaügyi normákon alapuló etikai iránymutatások alkalmazását).

3.6.7   Az EGSZB megjegyzi, hogy az állami tulajdonú vagy állami engedéllyel működő fogadás és sorsolásos játék piaca rendkívül fontos a sporttevékenységek pénzügyi fenntarthatóságához. Az adóbevételek jelentősek, és közvetve hozzájárulnak ahhoz, hogy a sport különböző szintjei pénzügyileg fenntarthatóak legyenek. Hasonlóképpen, az online sportfogadást üzemeltetőknek szerződéses alapon lehetővé kell tenniük, hogy a sportrendezvények szervezői ellenőrizzék a javasolt fogadások típusait, valamint hogy ellentételezésben részesüljenek az online sportfogadások alapját adó rendezvények felhasználásáért.

3.6.8   Az európai szintű sportfogadás kialakítása vonzóbbá teheti ezt a piaci szegmenst, és forrásokat teremthetne a regionális sportszövetségek, valamint az edzés és a sportoktatás fejlesztésének finanszírozásához.

3.6.9   Az EGSZB felismeri az ennek a piacnak a szabályozásával járó nehézségeket, és emlékeztetni kívánja az Európai Bizottságot arra, hogy a belső piaci elvek és a versenyjog alapján jogilag lehetőség van olyan intézkedések népszerűsítésére, amelyek átláthatóvá tennék ezt az ágazatot.

3.6.10   A korrupció és a szervezett bűnözői csoportok is jelen vannak az illegális fogadási piacon. Ezek a csoportok időnként sikerrel törekszenek az eredmények befolyásolására, ami hozzájárul a sportban a valódi verseny tönkretételéhez, a tisztviselők és a játékosok korrupciójához és a sport értékeinek eltorzításához. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy törekedjenek a jogszabályok összehangolására az ilyen illegális gyakorlat megszüntetése érdekében.

3.6.11   Az EGSZB üdvözli azt a kezdeményezést, hogy nyomon követik az állami támogatásokkal kapcsolatos jogszabályoknak a sport területén történő alkalmazását, biztosítandó az európai jogszabályoknak való tökéletes megfelelést.

3.6.12   Az EGSZB teljes mértékben támogatja, hogy teljes körűen kiaknázzák az Európai Regionális Fejlesztési Alap lehetőségeit a sportinfrastruktúrák támogatása érdekében, az önkéntes szervezeteknek ugyanis szükségük van erre a támogatásra, amely fellendíti a tagállamokban a regionális és vidékfejlesztést.

3.7   A sport szervezése

3.7.1   Valódi igény van arra, hogy a sport ágazatára vonatkozó európai jogszabályok tisztázásra kerüljenek. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a kezdeményezését, hogy eseti alapon támogatást és iránymutatást nyújt a „sport sajátos jellege” koncepció megfelelő alkalmazásához.

3.7.2   Az EGSZB teljes mértékben osztja a sportügynökök tevékenységével kapcsolatosan erősödő jogi jellegű aggályokat. A legfontosabb az, hogy megértsük és tanulmányozzuk az ilyen típusú tevékenység sport- és sportiskolai szervezetekre való hatását, és biztosítsuk a sportolók jobb védelmét.

3.7.3   Az EGSZB már támogatja olyan konferencia megszervezését, amelyen rendszeresen elemzik a sport európai dimenziójának fejlesztését és annak hatását. Az EGSZB aktív szerepet kíván vállalni egy ilyen rendezvényen.

3.7.4   Az EGSZB egyetért azzal az európai bizottsági javaslattal, amely szerint kulcsfontosságú támogatni és kialakítani a szociális partnerek és a sportszervezetek folyamatos párbeszédét az olyan, sporttal kapcsolatos kérdések feltárása és megvitatása érdekében, mint például az oktatás és képzés, a kiskorúak védelme, az egészség és a biztonság, a foglalkoztatás és a munkakörülmények, illetve a szerződések stabilitása.

Kelt Brüsszelben, 2011. október 26-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az EGSZB véleménye: „Fehér könyv a sportról”; HL C 151., 2008.6.17.

(2)  Lásd ugyanott.

(3)  COM(2011) 12 végleges, 10. o.


28.1.2012   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 24/111


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia

(COM(2011) 244 végleges)

2012/C 24/24

Előadó: Lutz RIBBE

2011. május 3-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Életbiztosításunk, természeti tőkénk: a biológiai sokféleséggel kapcsolatos, 2020-ig teljesítendő uniós stratégia

COM(2011) 244 végleges.

A munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2011. október 6-án elfogadta véleményét. (Előadó: Lutz RIBBE.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. október 26–27-én tartott, 475. plenáris ülésén (az október 26-i ülésnapon) 120 szavazattal 5 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefoglalása

1.1

Ebben a biológiai sokféleségről szóló, mindössze négy év alatt immár negyedik véleményében az EGSZB ismételten üdvözli, hogy az Európai Bizottság világosan kimondja, hogy sokkal többet kell tenni az Európai Tanács által kitűzött célok eléréshez.

1.2

Az EGSZB kritikusan szemléli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság nem végez tényleges elemzést arról, hogy az évek óta ismert és az EGSZB által mindig is hangoztatott követelések – például a 2006-os biodiverzitási cselekvési terv 160 intézkedése – miért nem vagy miért csak részben valósultak meg. A 2006-os biodiverzitási cselekvési terv terjedelmes intézkedéslistáját illetően a megvalósulás hiánya vagy a kudarc okainak vizsgálata annál is fontosabb, mivel végső soron csak abból lehet célirányosan új, sikerrel kecsegtető intézkedéseket és stratégiákat kidolgozni.

1.3

A most előterjesztett stratégia lényegében semmi újat nem tartalmaz! Egy olyan új stratégiai dokumentum előterjesztésével, amely rég ismert követeléseket tartalmaz, nem lehet megoldani a problémát. A biológiai sokféleség megőrzését illetően nem a törvények, irányelvek, programok, mintaprojektek, politikai nyilatkozatok vagy útmutatások hiányoznak, hanem a megvalósítás és a valamennyi politikai cselekvési szinten összehangolt cselekvés.

1.4

A politikában eddig nem volt meg az erő, illetve az akarat az évek óta szükségesnek elismert intézkedések végrehajtásához, bár a közlemény ismét világossá teszi, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos következetes politikából a társadalom és a gazdaság ugyanúgy profitál. A tagállamok még az EU legfontosabb természetvédelmi irányelveit sem hajtották végre teljes körűen, még 32, illetve 19 évvel azok hatálybalépése után sem!

1.5

Az EGSZB mindenképpen elismeri, hogy vannak részsikerek a biológiai sokféleség fenntartása terén. Ez azonban nem szabad, hogy megtévesszen, hiszen összességében a biológiai sokféleség drasztikusan csökken. Az EU ezért egy megvalósításorientált stratégia kidolgozásának kihívása előtt áll.

1.6

Sajnos nem derül ki, hogyan lehet áthidalni a politikai akarat eddigi hiányát. Ennyiben az előterjesztett biodiverzitás-stratégia nem jelent tényleges előrelépést. A közleménnyel kapcsolatban a Miniszterek Tanácsában eddig elhangzott viták azt mutatják, hogy még mindig messze vagyunk attól, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikát más szakpolitikákba integráljuk.

1.7

Ezért az a legfontosabb, hogy a küszöbön álló politikai reformfolyamatokban (például a halászati, az agrár-, a közlekedés-, az energia- és a kohéziós politika terén) szoros kapcsolatot alakítsunk ki a biodiverzitás-stratégiával. Az EGSZB azonban még nagy hiányosságokat lát ennek kapcsán. Ez érvényes a 2014–2020 időszakra szóló pénzügyi tervre előterjesztett javaslatokra is, amelyek az EGSZB szerint nem alkalmasak arra, hogy a szükséges finanszírozási eszközöket a szükséges mennyiségben rendelkezésre bocsássák. Az Európai Bizottságnak komolyabban kell vennie saját biodiverzitás-stratégiáját!

1.8

A vélemény kidolgozása során a vita e pontja esetében párhuzamot vontunk az adósság- és euróválsággal. Ha az EU tagállamai maguk sem veszik komolyan saját alapelveiket és kritériumaikat – akár a természetvédelmi előírásokról van szó, akár a monetáris unió Maastrichti Szerződésben lefektetett stabilitási kritériumairól –, akkor nem kell csodálkozni azon, hogy a) politikai téren problémák keletkeznek, b) a polgárok elveszítik bizalmukat a politika iránt.

1.9

Egyértelmű, hogy információkra és ismeretekre van szükség a biológiai sokféleségről, annak a fejlődéssel és foglalkoztatással való összetett kölcsönhatásairól, valamint a sikeres példák feltérképezéséhez és támogatásához.

1.10

Arra kérjük az Európai Bizottságot, hogy tegye végre közzé a környezetre ártalmas támogatások már 2006-ban beharangozott listáját.

2.   Az európai bizottsági dokumentum főbb elemei és háttere

2.1

Az Európai Tanács 2001-ben Göteborgban határozott az EU fenntarthatósági stratégiájáról, amely a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politika terén is egyértelmű célt fogalmazott meg: „Az élőhelyek és természetes rendszerek védelme és helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig”. (1)

2.2

2010. márciusban az EU állam- és kormányfőinek el kellett ismerniük, hogy ezt a célt nem érték el. Ezért egy új, az Európai Bizottság által „A biológiai sokféleséggel kapcsolatos lehetséges uniós koncepciók és célkitűzések a 2010 utáni időszakra” című közleményben (2) javasolt cél mellett foglaltak állást, amely 2020-ra vonatkozik és így hangzik: „A biológiai sokféleség csökkenésének és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása az Európai Unióban 2020-ig, valamint állapotuknak a lehetőségekhez mért szintű helyreállítása, ezzel együtt a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzésére tett erőfeszítésekhez való uniós hozzájárulás fokozása”.

2.3

A Tanács megbízta az Európai Bizottságot egy e cél elérését szolgáló új stratégia tervezetének kidolgozásával; a tervezetet az Európai Bizottság ezzel a közleménnyel terjeszti elő.

2.4

Az Európai Bizottság a dokumentumban – évek óta ismert tényekkel alátámasztva – hangsúlyozza, hogy végre cselekedni kell:

a biológiai sokféleség csökkenését a dokumentum az éghajlatváltozás mellett „a legkritikusabb globális környezeti fenyegetésnek” tekinti, és megjegyzi, hogy a kettő elválaszthatatlanul összefonódik,

a fajok kihalása jelenleg példátlan tempóban megy végbe: ma a fajok 100-szor, sőt akár 1 000-szer gyorsabban tűnnek el, mint ahogy ez természetes körülmények között történne,

az EU-ban az uniós jogszabályok oltalma alá eső élőhelyeknek és fajoknak csak 17 %-a, a kulcsfontosságú ökoszisztémáknak pedig mindössze 11 %-a van jó állapotban, (3)  (4)

a 2001-ben bevezetett intézkedések kevés kedvező hatása „szinte eltörpül az Európa biológiai sokféleségére nehezedő folyamatos és növekvő nyomás mellett, mivel állandósult vagy egyre fokozódik a földhasználat megváltozása, a biológiai sokféleségnek és összetevőinek túlzott mértékű kiaknázása, az invazív idegen fajok elterjedése, a szennyezés és az éghajlatváltozás”,

az a tény, hogy a biológiai sokféleség gazdasági értéke nem tükröződik a döntéshozatalban, szintén nagymértékben hozzájárul a biológiai sokféleség csökkenéséhez.

2.5

A biodiverzitás-csökkenés gazdasági aspektusainak a közlemény nagyobb figyelmet szentel, mint az EU korábbi dokumentumai, ami többek között az „ökoszisztéma-szolgáltatások” fogalmának egyre gyakoribb használatából is látható. A közlemény ismét utal az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtanával foglalkozó (TEEB (5)) tanulmányra, és példaként megjegyzi, hogy az Unióban például a rovarok általi beporzás becsült gazdasági értéke évi 15 milliárd EUR. Ebből pedig levezeti, hogy „a méhek és más beporzók folyamatos fogyatkozásának súlyos következményei lehetnek Európa gazdálkodóira (…)”.

2.6

A közlemény 3. része a következő évtizedre vonatkozó cselekvési keretet ír le, amely hat külön célból áll:

1. cél: A madárvédelmi és az élőhelyvédelmi irányelv teljes körű végrehajtása,

2. cél: Az ökoszisztémák és szolgáltatásaik fenntartása és helyreállítása,

3. cél: A biológiai sokféleség fokozásában a mezőgazdaság és az erdészet által játszott szerep növelése,

4. cél: A halászati erőforrások fenntartható kiaknázásának biztosítása,

5. cél: Az invazív idegen fajok elleni küzdelem,

6. cél: Hozzájárulás a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez.

2.7

Az egyes célok az általuk kezelt konkrét problémára válaszul kidolgozott intézkedéscsomagból állnak. A közlemény összesen 37 intézkedést ír le.

2.8

A közlemény több ízben utal arra, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikát fokozottan integrálni kell az EU más politikaterületeibe (mint például az agrár- vagy a halászati politikába).

2.9

Különösen két területen van szükség finanszírozásra: a Natura 2000 hálózat létrehozásának befejezése, valamint a közösen meghatározott globális kötelezettségek teljesítése terén. (6)

2.10

A közlemény megemlíti továbbá, hogy „a káros támogatások reformja (…) szintén kedvezni fog a biológiai sokféleségnek”.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB már 2007. februárban, 2009. júliusban, valamint 2010. szeptemberben is állást foglalt a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politika kérdéseiben.

3.2

Az EGSZB megállapítja, hogy az ebben a stratégiatervezetben megnevezett területek, célok és intézkedések már 2006-ban is az akkori cselekvési terv központi részét képezték.

3.3

A most előterjesztett stratégia lényegében semmi újat nem tartalmaz, még egyszer felsorolja azonban, melyek azok a megközelítések, amelyek teljességgel nélkülözhetetlenek, és melyek a legsürgősebb, valamint a legsikeresebbnek ígérkező megközelítések. A stratégia régi, régóta ismert tények, követelések és intézkedések szó szerinti másolata. Ez azt mutatja, hogy minden eleme kellőképpen közismert. Most már nem azzal kell törődni, hogy mit kell tenni, hanem inkább azzal, hogy miért nem tesszük, és hogyan érhetjük el a célirányos fellépést. A stratégia mindenesetre erre a központi kérdésre nem ad választ!

3.4

Az Európai Bizottság dokumentuma ezért nem ad okot az elégedettségre. Az EGSZB ezért azt kéri, hogy a 2020-as biodiverzitás-stratégia sokkal végrehajtás-orientáltabb legyen.

3.5

Az EGSZB szeretné felidézni, amit már 2007-ben összefoglalt:

A biodiverzitás megőrzése szükségszerű és központi feladat, és több, mint etikai-erkölcsi kötelezettség. A gyorsabb és eredményesebb cselekvés mellett gazdasági érvek is szólnak.

A fajok eltűnése Európában az elmúlt évtizedek számtalan olyan egyéni döntésének a következménye, amely túlnyomórészt a létező jogszabályok keretein belül született.

A biodiverzitás alakulásának iránya sajnos továbbra is kedvezőtlen. A politikai akarat hiányzott ahhoz, hogy a régóta szükségesnek tartott intézkedéseket valóban végre is hajtsák.

Az Európai Bizottság helyesen nevezi meg ennek okait: „a kormányzati cselekvés hiánya, valamint az, hogy a hagyományos közgazdaságtan nem ismeri el a természeti tőke és az ökoszisztéma-szolgáltatások értékét”.

A helyzet jelenlegi kiélesedéséhez ez, illetve az a tény vezetett, hogy a biodiverzitás megőrzése mellett szóló etikai-erkölcsi érveket a tervezési és politikai mérlegelési folyamatok során jobbára másodrendűként kezelik.

Az EGSZB üdvözölte a 2006-os cselekvési tervet, az abban megnevezett 160(!) intézkedést ésszerűnek tartotta; legtöbbjük már akkor sem volt új, hanem évek óta napirenden volt. Az EGSZB sajnálja, hogy az európai bizottsági közlemény és a cselekvési terv szinte egyáltalán nem foglalkozik stratégiailag azzal az EGSZB 2006. május 18-i feltáró véleményében (7) felvetett kérdéssel, hogy a biodiverzitás megőrzésének vonatkozásában miért tátong olyan hatalmas szakadék az igény, a beharangozott intézkedések és a valóság között.

Az EGSZB támogatja az EU globális felelősségének koncepcióját.

3.6

A 2007-ben elfogadott vélemény ezen kulcsfontosságú megállapításai ma is ugyanolyan aktuálisak, mint akkoriban. Az EGSZB mélységesen sajnálja, hogy az elmúlt években semmi ténylegesen fontos nem változott.

3.7

Annak vizsgálata, hogy a biológiai sokféleségre vonatkozó 2006-os cselekvési terv terjedelmes intézkedéslistája miért nem került megvalósításra, illetve miért vallott kudarcot, ebből a bizottsági közleményből is hiányzik. A kudarc ilyen minősített elemzése annál is fontosabb, mert végső soron csak az alapján lehet célirányosan új, sikerrel kecsegtető intézkedéseket és stratégiákat kidolgozni. Egy olyan új stratégiai dokumentum előterjesztésével, amely rég ismert követeléseket tartalmaz, nem lehet megoldani a problémát.

3.8

Bár az Európai Bizottság évek óta próbál gazdasági érveket is felhozni a biológiai sokféleség megőrzése érdekében, nem jár igazán sikerrel. Az EGSZB, amely a biológiai sokféleséggel kapcsolatos politikáról egyszer kijelentette, hogy „a hosszú távú gazdaságot is érinti, ezért végre a gazdasági és pénzügyminisztereknek is foglalkozniuk kellene a kérdéssel”, (8) egyrészt üdvözli, hogy megpróbálják kimutatni az elhanyagolt biodiverzitás-politika gazdaságra gyakorolt következményeit. Mindeddig azonban nem valósult meg a biodiverzitás-politikának az EU gazdaság- és pénzügyi politikájába való integrációja. Az új stratégiának választ kellene adnia arra, hogy ez hogyan változhat meg.

3.9

Másrészt az EGSZB mindenképpen szeretne utalni egy olyan veszélyre, amely összefügghet a gazdasági szempontok egyre nagyobb előtérbe kerülésével: előfordulhat ugyanis, hogy a biológiai sokféleség védelme a jövőben különösen azokra a területekre összpontosul, amelyek rövid távon gazdaságilag kifizetődők vagy kifizetődőnek tűnnek. Az Európai Bizottságnak ezért el kellene gondolkodnia azon, hogy hogyan kezeljünk olyan fajokat és élőhelyeket, amelyeknek a gazdasági értéke nem számítható ki közvetlenül. Nehéz lenne pénzben kifejezni például az olyan nagyemlősök értékét, mint a farkas, medve vagy hiúz, és ugyanez igaz a levelibékára, a szöcskére, a fehér gólyára és ezernyi más fajra. Emellett pedig az olyan fajok, amelyeknek a „teljesítménye” gazdaságilag egyáltalán nem becsülhető sokra, teljesen kívül állnak a politikai vitán: hol vannak védőprogramok baktériumokra, gombákra vagy földigilisztákra irányulóan, tehát a lebontó szervezetekre, amelyek nélkül a szerves anyagok lebontása nem működne?

3.10

A stratégia nagymértékben a mezőgazdaságra és erdészetre, vala