ISSN 1977-0979

doi:10.3000/19770979.C_2011.326.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 326

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

54. évfolyam
2011. november 10.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

IV   Tájékoztatások

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

 

Számvevőszék

2011/C 326/01

A Számvevőszék éves jelentése a 2010-es pénzügyi év költségvetésének végrehajtásáról, az intézmények válaszaival együtt

1

2011/C 326/02

A Számvevőszék 2010-es pénzügyi évről szóló éves jelentése a nyolcadik, kilencedik és tizedik Európai Fejlesztési Alap (EFA) által támogatott tevékenységekről, a Bizottság válaszaival együtt

251

HU

 


IV Tájékoztatások

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

Számvevőszék

10.11.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 326/1


Image

Az EUMSZ 287. cikke (1) és (4) bekezdésének, illetve az utoljára az 1081/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 129. és 143. cikkének, valamint a tizedik Európai Fejlesztési Alapra alkalmazandó pénzügyi szabályzatról szóló, 2008. február 18-i 215/2008/EK tanácsi rendelet 139. és 156. cikkének megfelelően

az Európai Unió Számvevőszéke 2011. szeptember 8-i ülésén elfogadta

a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó

ÉVES JELENTÉSEIT.

A jelentéseket az intézményeknek a Számvevőszék észrevételeire adott válaszaival együtt megküldték a mentesítésért felelős hatóságok, illetve a többi intézmény számára.

A Számvevőszék tagjai:

Vítor Manuel da SILVA CALDEIRA (elnök), David BOSTOCK, Morten Louis LEVYSOHN, Ioannis SARMAS, Igors LUDBORŽS, Jan KINŠT, Kersti KALJULAID, Massimo VARI, Juan RAMALLO, Olavi ALA-NISSILÄ, Karel PINXTEN, Ovidiu ISPIR, Nadejda SANDOLOVA, Michel CRETIN, Harald NOACK, Henri GRETHEN, Eoin O'SHEA, FAZAKAS Szabolcs, Louis GALEA, Ladislav BALKO, Augustyn KUBIK, Milan Martin CVIKL, Rasa BUDBERGYTĖ, Lazaros S. LAZAROU, Gijs DE VRIES, Harald WÖGERBAUER, Hans Gustaf WESSBERG.

ÉVES JELENTÉS A KÖLTSÉGVETÉS VÉGREHAJTÁSÁRÓL

2011/C 326/01

TARTALOMJEGYZÉK

Általános bevezetés

1. fejezet —

A megbízhatósági nyilatkozat és az azt alátámasztó információk

2. fejezet —

Bevételek

3. fejezet —

Mezőgazdaság és természeti erőforrások

4. fejezet —

Kohézió, energiaügy és közlekedés

5. fejezet —

Külső támogatás, fejlesztés és bővítés

6. fejezet —

Kutatás és egyéb belső politikák

7. fejezet —

Igazgatási és egyéb kiadások

8. fejezet —

Az uniós költségvetés révén elért eredmények

Melléklet —

Pénzügyi információ az általános költségvetésről

ÁLTALÁNOS BEVEZETÉS

0.1.

Az Európai Számvevőszék a Szerződés által az Európai Unió (EU) pénzügyeinek ellenőrzése céljából létrehozott uniós intézmény. A Számvevőszék az Unió külső ellenőreként az uniós polgárok pénzügyi érdekeinek független őreként lép fel, és elősegíti az Unió pénzgazdálkodásának javítását. Részletesebb tájékoztatás a Számvevőszékről annak éves tevékenységi jelentésében olvasható, amely – akárcsak a Számvevőszék egyes uniós finanszírozású programokról és bevételekről szóló különjelentései és új, illetve átdolgozott jogszabályokkal kapcsolatos véleményei – megtalálható a Számvevőszék honlapján: www.eca.europa.eu.

0.2.

Ez a Számvevőszék 34. éves jelentése az uniós költségvetés végrehajtásáról. A jelentés a 2010-es pénzügyi évre vonatkozik. Az Európai Fejlesztési Alapot különálló éves jelentés tárgyalja.

0.3.

Az Unió általános költségvetéséről évente határoz a Tanács és az Európai Parlament. A Számvevőszék éves jelentése és a különjelentések képezik a zárszámadási eljárás alapját, melynek során az Európai Parlament határoz arról, hogy az Európai Bizottság kielégítően teljesítette-e a költségvetés végrehajtásával kapcsolatos feladatait. Az éves jelentést a Számvevőszék az Európai Parlament és a Tanács mellett a tagállamok parlamentjeinek is megküldi.

0.4.

Az éves jelentésnek központi részét képezi a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata (francia rövidítéssel: a DAS) az Unió éves beszámolóinak megbízhatóságáról, illetve a tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről (a továbbiakban: a tranzakciók szabályszerűsége). A jelentés a megbízhatósági nyilatkozattal kezdődik; az ezt követő fejezetek elsősorban a megbízhatósági nyilatkozat alapját képező ellenőrzések eredményeiről számolnak be.

A megbízhatósági nyilatkozatot tartalmazó 1. fejezet összefoglalja a beszámolók megbízhatóságára, illetve a tranzakciók szabályszerűségére irányuló számvevőszéki ellenőrzések eredményeit, valamint összefoglaló jelentést ad a 2010-es költségvetési gazdálkodásról.

A 2–7. fejezet különértékelések keretében részletesebben kifejti az uniós bevételekről és kiadásokról szóló ellenőrzési megállapításokat. A 2. fejezet az uniós költségvetés bevételi oldalát taglalja; a 3–7. fejezet pedig öt szakpolitika-csoportot tárgyal, amelyek keretében engedélyezik és nyilvántartják az uniós költségvetésből finanszírozott kiadásokat. E szakpolitika-csoportok nagy vonalakban egybevágnak az Unió várható kiadásait több évre előretekintve felvázoló 2007–2013. évi pénzügyi keret fejezeteivel.

0.5.

A különértékelések elsősorban a következőkön alapulnak: a tranzakciók szabályszerűségére irányuló számvevőszéki tesztelések eredményei, az érintett bevételekre és kiadásokra vonatkozó fő felügyeleti és kontrollrendszerek eredményességének értékelése, valamint a Bizottság vezetői által kibocsátott teljességi nyilatkozatok megbízhatóságának vizsgálata.

0.6.

Az idei éves jelentés több fontos szempontból eltér a korábbiaktól.

A megbízhatósági nyilatkozat formailag és tartalmilag igazodik a 2011. év elején életbe lépett átdolgozott nemzetközi ellenőrzési standardokhoz (1).

A különértékelések eddigitől eltérő felépítésével segítjük az uniós kiadások célszerűbb elemzését. A 4. fejezet az energiával és közlekedéssel kapcsolatos uniós kiadásokkal együtt tárgyalja a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból finanszírozott kiadásokat. Ezzel szemben az oktatással, az állampolgársággal, a gazdasági és pénzügyekkel, valamint a kutatással kapcsolatos kiadásokról a 6. fejezetben (Kutatás és egyéb belső politikák) számolunk be.

A teljesítmény-ellenőrzési kérdésekkel foglalkozó új, 8. fejezet teljesítmény-értékelési szempontból elemzi három bizottsági főigazgató éves tevékenységi jelentését, és több olyan problémakörre talál bennük, amelyeket a Számvevőszék 2010-ben elfogadott különjelentései is tárgyaltak.

0.7.

A jelentés szövege tartalmazza a Számvevőszék észrevételeire a Bizottság – illetve adott esetben más uniós intézmények és szervek – által adott válaszokat is. Némely válaszában a Bizottság újraértelmezi a Számvevőszék megállapításait, illetve olyan következtetéseket tulajdonít neki, amelyeket a Számvevőszék nem vont le. A Számvevőszék a megállapításai és következtetései megfogalmazásakor minden esetben figyelembe veszi az ellenőrzött szervezet válaszát. A Számvevőszéknek mint külső független ellenőrnek azonban az a feladata, hogy beszámoljon ellenőrzési megállapításairól és azokból következtetéseket vonjon le, hogy ily módon tárgyilagosan és elfogulatlanul értékelhesse a beszámolók megbízhatóságát és a tranzakciók jogszerűségét, illetve szabályszerűségét.


(1)  Különösen: ISSAI 1705 – A független könyvvizsgáló jelentésében megfogalmazott vélemény módosítása, valamint ISSAI 4200 – A pénzügyi kimutatások ellenőrzéséhez kapcsolódó szabályszerűségi ellenőrzés.


1. FEJEZET

A megbízhatósági nyilatkozat és az azt alátámasztó információk

TARTALOMJEGYZÉK

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozata az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – a független könyvvizsgáló jelentése

Vélemény a beszámoló megbízhatóságáról

Vélemény a beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről

Bevezetés

Ellenőrzési megállapítások a 2010-es pénzügyi évre vonatkozóan

A beszámoló megbízhatósága

A tranzakciók szabályszerűsége

A DAS keretében adott különértékelések összefoglalója

Összehasonlítás a korábbi évek eredményeivel

A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatósága

A főigazgatók éves tevékenységi jelentései és teljességi nyilatkozatai

A Bizottság belső ellenőrének véleménye

A Bizottság összefoglaló jelentése

Az előfinanszírozás fokozott alkalmazásának következményei

Költségvetési gazdálkodás

A SZÁMVEVŐSZÉK MEGBÍZHATÓSÁGI NYILATKOZATA AZ EURÓPAI PARLAMENTNEK ÉS A TANÁCSNAK – A FÜGGETLEN KÖNYVVIZSGÁLÓ JELENTÉSE

 (1)  (2)

 (3)

A beszámoló megbízhatósága

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűsége és szabályszerűsége

Bevételek

Kötelezettségvállalások

Kifizetések

2011. szeptember 8.

Vítor Manuel da SILVA CALDEIRA

elnök

Európai Számvevőszék

12, rue Alcide De Gasperi, 1615 Luxembourg, LUXEMBOURG

A SZÁMVEVŐSZÉK ÉSZREVÉTELEI

A BIZOTTSÁG VÁLASZAI

BEVEZETÉS

1.1.

Az éves jelentésnek ez a fejezete:

bemutatja a Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatának hátterét, valamint összefoglalja és elemzi a megbízhatósági nyilatkozat alapjául szolgáló ellenőrzési megállapításokat és következtetéseket (lásd: 1.2–1.25. bekezdés),

tárgyalja az előfinanszírozás fokozott alkalmazásának következményeit az uniós pénzügyekre és a Bizottság beszámolóira nézve (lásd: 1.26–1.37. bekezdés),

összefoglalja a 2010-es költségvetés végrehajtását (lásd: 1.38–1.44. bekezdés),

bemutatja, hogyan végzi a Számvevőszék a DAS-ellenőrzéseit (lásd: 1.1. melléklet ),

bemutatja a korábbi évek beszámolóinak megbízhatóságára vonatkozó észrevételekkel kapcsolatos bizottsági intézkedéseket. A jelentés tartalmazza a visszafizettetésekkel és a pénzügyi korrekciókkal kapcsolatosan a Számvevőszék 2009-es éves jelentésében tett ajánlásokra adott bizottsági válaszokat is (lásd: 1.2. melléklet ).

 

1.2.

A Számvevőszék megbízhatósági nyilatkozatot (DAS) (5) nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a beszámoló megbízhatóságáról, valamint az annak alapjául szolgáló tranzakciók jogszerűségéről és szabályszerűségéről. A Számvevőszék ezt a nyilatkozatot az Unió fő tevékenységi területeire vonatkozó különértékelésekkel is kiegészítheti (6).

 

1.3.

Az Európai Unió beszámolójának megbízhatóságára irányuló munka célja annak megállapítása, hogy milyen mértékben tekinthető megfelelőnek az összes bevétel, kiadás, eszköz és forrás nyilvántartása, illetve, hogy az éves beszámoló megbízható és valós képet ad-e az Unió 2010. december 31-i pénzügyi helyzetéről, valamint az akkor véget ért évben lezajlott gazdasági események eredményeiről (lásd: 1.6–1.8. bekezdés).

 

1.4.

A 2010-es beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségére irányuló munka célja annak megállapítása, hogy ezek a tranzakciók összhangban állnak-e a vonatkozó rendeletekkel, illetve szerződéses rendelkezésekkel, és helyesen kerültek-e kiszámításra (az eredmények áttekintéséért lásd: 1.9–1.14. bekezdés; további részletekért pedig: 2–7. fejezet).

 

1.5.

A Számvevőszék elemezte a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatoknak – nevezetesen a főigazgatók nyilatkozatainak, az egyes bizottsági részlegek éves tevékenységi jelentéseinek, valamint az ezzel kapcsolatos összefoglaló jelentésnek – a megbízhatóságát, hogy értékelje, milyen mértékben adnak ezek valós értékelést a pénzgazdálkodás minőségéről, illetve mennyiben támaszthatják alá az átfogó számvevőszéki bizonyosságot (lásd: 1.17–1.20. és 1.23–1.25. bekezdés, valamint „A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatósága” a 2–7. fejezetben). Az ellenőrzési munka részeként megvizsgáltuk a Bizottság belső ellenőrének most először kibocsátott általános véleményét is, amely azt tárgyalja, milyen volt a Bizottság pénzgazdálkodása a 2010-es költségvetési évben (lásd: 1.21–1.22. bekezdés).

 

ELLENŐRZÉSI MEGÁLLAPÍTÁSOK A 2010-ES PÉNZÜGYI ÉVRE VONATKOZÓAN

A beszámoló megbízhatósága

1.6.

A Számvevőszék észrevételei a 2002. június 25-i költségvetési rendelet 129. cikkének (7) megfelelően a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által összeállított és a Bizottság által jóváhagyott, az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójával (a továbbiakban: beszámoló) kapcsolatosak, amely a Számvevőszékhez 2011. július 27-én érkezett be. A beszámoló részei:

a)

az összevont pénzügyi kimutatások, vagyis: az eszközök és források év végi mérlege, az eredménykimutatás az éves bevételekről és kiadásokról, a cash flow-kimutatás (hogyan érintik a számlákon történt változások a készpénzt és készpénz-egyenértékeseket), a nettó eszközökben bekövetkezett változásokat feltüntető kimutatás, valamint az ezekkel kapcsolatos jegyzetek;

b)

a költségvetés végrehajtásáról szóló – az éves bevételeket és kiadásokat tárgyaló – összevont jelentések.

 

1.7.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője teljességi nyilatkozatot küldött a Számvevőszéknek, amelyben tanúsítja, hogy a beszámoló – bizonyos nem lényegi korlátozásokkal (8) – teljes körű és megbízható.

 

1.8.

A Számvevőszék ellenőrzése megállapította, hogy a 2010-es beszámoló lényeges hibától mentes (lásd azonban: az 1.26–1.37. bekezdés, valamint a beszámoló megbízhatóságáról a korábbi években tett észrevételek hasznosulásáról szóló 1.2. melléklet ).

 

A tranzakciók szabályszerűsége

A DAS keretében adott különértékelések összefoglalója

1.9.

A 2. fejezetben a Számvevőszék különértékelést közöl a Bevételekről, a 3–7. fejezetben pedig az egyes tevékenységalapú költségvetés-tervezésű (TKT) szakpolitika-csoportokról (lásd: 1.1. táblázat ). Az egyes különértékelések a szakpolitika-csoport ismertetése után kitérnek a tranzakciók szabályszerűségével, a rendszerek eredményességével, illetve a Bizottság által adott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatóságával kapcsolatos megállapításokra és következtetésekre, majd beszámolnak a Számvevőszék korábbi ajánlásaira adott bizottsági válaszokról.

 

1.10.

A 2010-es évre nézve a 6. fejezetben bemutatott Kutatás és egyéb belső politikák szakpolitika-csoport olyan csoportokból/területekből tevődik össze, amelyek a 2009-es éves jelentésben más különértékelések tárgyát képezték (9).

 

1.1. táblázat –   2010-es kifizetések az éves jelentés fejezetei szerint

(millió EUR)

Szakaszok (sz.) és címek (c.)  (43) a 2010-es költségvetési nómenklatúra alapján, a Számvevőszék éves jelentésének fejezetei szerint

Kifizetések 2010-ben  (44)

Az éves jelentés fejezetei

Mezőgazdaság és természeti erőforrások

56 841

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés (5. c.)

Környezetvédelem (7. c.)

Halászat és tengerügy (11. c.)

Egészségügy és fogyasztóvédelem (17. c.)

 

Kohézió, energiaügy és közlekedés

40 630

Foglalkoztatás és szociális ügyek (4. c.)

Energiaügy és közlekedés (6. c.)

Regionális politika (13. c.)

 

Külső támogatás, fejlesztés és bővítés

6 543

Külkapcsolatok (19. c.)

Fejlesztés és az AKCS-államokkal fenntartott kapcsolatok (21. c.)

Bővítés (22. c.)

Humanitárius segítségnyújtás (23. c.)

 

Kutatás és egyéb belső politikák

8 953

Gazdasági és pénzügyek (1. c.)

Vállalkozás (2. c.)

Versenypolitika (3. c.)

Kutatás (8. c.)

Információs társadalom és média (9. c.)

Közvetlen kutatás (10. c.)

Belső piac (12. c.)

Oktatás és kultúra (15. c.)

Tájékoztatás (16. c.)

Jogérvényesülés, szabadság és biztonság (18. c.)

Kereskedelem (20. c.)

 

Igazgatási és egyéb kiadások

9 264

Parlament (I. sz.)

Tanács (II. sz.)

Bizottság (III. sz.)

Bíróság (IV. sz.)

Számvevőszék (V. sz.)

Gazdasági és Szociális Bizottság (VI. sz.)

Régiók Bizottsága (VII. sz.)

Európai ombudsman (VIII. sz.)

Európai adatvédelmi biztos (IX. sz.)

 

Mindösszesen

122 231

1.11.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Bevételek (127 795 millió euro) (10), valamint az Igazgatási és egyéb kiadások szakpolitika-csoport kifizetései (9 264 millió euro) lényeges hibától mentesek voltak, és hogy ezek felügyeleti és kontrollrendszerei eredményesen működtek (lásd: 1.2. táblázat , illetve 2.41–2.42. és 7.33–7.34. bekezdés). Valamennyi szakpolitika-csoport kötelezettségvállalásai szintén lényeges hibától mentesek voltak.

 

1.12.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Kutatás és egyéb belső politikák szakpolitika-csoport (8 953 millió euro) lényeges hibától mentes volt, felügyeleti és kontrollrendszerei pedig részben eredményesen biztosították a kifizetések szabályszerűségét. A kutatási keretprogramok közbenső és záró kifizetéseit azonban lényeges hibaszint jellemezte (lásd: 1.2. táblázat , illetve 6.48–6.49. bekezdés). A Számvevőszék megállapítja továbbá, hogy a Külső támogatás, fejlesztés és bővítés szakpolitika-csoport (6 543 millió euro) lényeges hibától mentes volt, a szakpolitika-csoport felügyeleti és kontrollrendszerei pedig részben eredményesen biztosították a kifizetések szabályszerűségét. A közbenső és záró kifizetéseket azonban lényeges hibaszint jellemezte (lásd: 1.2. táblázat és 5.35–5.36. bekezdés).

 

1.13.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Mezőgazdaság és természeti erőforrások (55 990 millió euro megtérített kiadás), illetve a Kohézió, energiaügy és közlekedés (37 556 millió euro megtérített kiadás) szakpolitika-csoportot lényeges hibák jellemezték. Az IIER-be (11) tartozó mezőgazdasági termelők részére történt közvetlen kifizetések azonban lényeges hibától mentesek voltak. A Számvevőszék megállapítja továbbá, hogy a Mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitika-csoport ellenőrzött felügyeleti és kontrollrendszerei részben eredményesen működtek. A Számvevőszék ezenkívül megállapítja, hogy a Kohézió, energiaügy és közlekedés szakpolitikai csoport ellenőrző hatóságai összességükben részben eredményesen biztosították a tranzakciók szabályszerűségét (lásd: 1.2. táblázat , illetve 3.55–3.56. és 4.47–4.48. bekezdés).

1.13

A Számvevőszéknek a Mezőgazdaság és természeti erőforrások terület kapcsán levont következtetései megerősítik azt az utóbbi évekre jellemző kedvező tendenciát, hogy a legvalószínűbb hibaarány a 2 %-os lényegességi küszöb közelében mozog. A Bizottság megjegyzi továbbá, hogy a 2010-ben az e fejezet teljes kiadásainak 77 %-áért felelős Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (EMGA) kiadásai esetében a legvalószínűbb hibaarány jóval a lényegességi küszöb alatt található, az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszerbe (IIER) tartozó közvetlen kifizetések esetében pedig még ennél is alacsonyabb. Sőt, a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás megfelelően kezeli az uniós költségvetést érintő kockázatokat. Lásd még a 3.17. bekezdésre adott választ.

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy az IIER általában véve eredményesen korlátozza a hibák és a szabálytalan kiadások kockázatát. Ami a vidékfejlesztést illeti, a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek folyamatosan javulnak.

A Kohézió területe kapcsán a Bizottság megjegyzi, hogy a hibaarány szintje már második éve jóval a Számvevőszék által a 2006–2008-as időszakban kimutatott szint alatt maradt. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy ez a kedvező fejlemény a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó ellenőrzési szabályok szigorításának és 2008. évi cselekvési tervének köszönhető (lásd még a 4.24. bekezdésre adott választ).

1.14.

A Számvevőszék megállapítja, hogy a kifizetések összességét lényeges hibaszint jellemezte, és hogy a kifizetésekkel kapcsolatos felügyeleti és kontrollrendszerek általában részben működtek eredményesen (lásd: 1.2. táblázat ).

 

1.2. táblázat –   A tranzakciók szabályszerűségére vonatkozó megállapítások összefoglalója (2010)

Szakpolitika-csoport

Kifizetések

(millió euro)

Legvalószínűbb hibaarány

(%)

Konfidencia-intervallum

(%)

Hibagyakoriság  (45)

(%)

A felügyeleti és kontrollrendszerek értékelése  (46)

Alsó

hibahatár

Felső

hibahatár

Mezőgazdaság és természeti erőforrások

55 990 (47)

2,3

0,8

3,8

37

Részben eredményes

Kohézió, energiaügy és közlekedés

37 556 (48)

7,7

4,7

10,7

49

Részben eredményes

Külső támogatás, fejlesztés és bővítés

6 543

1,7

0,1

3,3

23

Részben eredményes

Kutatás és egyéb belső politikák

8 953

1,4

0,6

2,1

39

Részben eredményes

Igazgatási és egyéb kiadások

9 264

0,4

0,0

1,1

7

Eredményes

A teljes ellenőrzött alapsokaság

118 306  (49)

3,7

2,6

4,8

36

Részben eredményes

Bevétel

127 795

0,0

N/A

N/A

N/A

Eredményes

Összehasonlítás a korábbi évek eredményeivel

1.15.

A Számvevőszék ellenőrzési eredményei azt mutatják, hogy a Kohézió, energiaügy és közlekedés szakpolitika-csoport (12) 2010-es kifizetéseit illetően a becsült legvalószínűbb hibaarány növekedett a 2009-es Kohézió szakpolitika-csoport esetében becsült hibaarányhoz képest (13). A Számvevőszék becslése szerint a többi szakpolitika-csoport kifizetéseit illetően a legvalószínűbb hibaarány viszonylag állandó maradt.

1.15–1.16.

Az évek folyamán a legtöbb hibaarány vagy stabil maradt vagy csökkent. 2010 esetében azonban a több területen is elért csökkenés nem ellentételezte a kohézió területén jelentkező mérsékelt emelkedést, ami így a költségvetés egésze szempontjából összességében kismértékű növekedést eredményezett.

Ami a Kohézió területét illeti, a Bizottság megjegyzi, hogy 2010 esetében a legvalószínűbb hibaarány jóval a 2006–2008-as időszakban kimutatott szint alatt maradt. A 2010. évi alacsonyabb – 4,7 %-os – hibaarány kedvező érték a 2008. évi 11 %-hoz képest.

1.16.

Mindez együtt azt eredményezi, hogy a Számvevőszék becslése szerinti legvalószínűbb hibaarány az összes kifizetést illetően a 2009-es 3,3 %-ról 2010-ben 3,7 %-ra nőtt (lásd: 1.1. ábra ) (14). A Számvevőszék megállapítása szerint a tesztelt tranzakciók mintegy egyharmadában volt valamilyen hiba (2009: az összes tranzakció egynegyedében).

 

Image

A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatósága

A főigazgatók éves tevékenységi jelentései és teljességi nyilatkozatai

1.17.

Minden főigazgató évente tevékenységi jelentésben számol be feladatainak ellátásáról. Ezt a jelentést kiegészíti egy nyilatkozat többek között arról, hogy az erőforrásokat mennyiben használták fel a kijelölt célokra, és hogy a kontrolleljárások mennyiben biztosítják a tranzakciók jogszerűségét és szabályszerűségét.

 

1.18.

Minden főigazgató kijelentette, hogy a fenti követelményeket betartották. Tizenhárom főigazgatóság, illetve egyéb részleg fogalmazott meg egy vagy több fenntartást (15), amelyek többsége az alapul szolgáló tranzakciók szabályszerűségét érintő hiányosságokkal kapcsolatos (lásd: a 2–7. fejezet x.3. melléklete).

 

1.19.

A főigazgatók megbízhatósági nyilatkozataiban foglalt fenntartások a hiányosságok lényeges voltáról adott értékelésükön, illetve az éves tevékenységi jelentésük egyes elemeihez kapcsolódó észrevételeken alapulnak. Különösen 2010-ben fontos eleme volt ennek az értékelésnek a fennmaradó kockázat, illetve a fennmaradó hibaarány kiszámítása: ez egy arra vonatkozó becslés, hogy többéves távlatban hogyan befolyásolják a kontrollmechanizmusok a hibaarányt. Hogy szükség van-e fenntartásra, azt úgy állapítják meg, hogy ezt összevetik a 2 %-os lényegességi küszöbbel.

1.19–1.20.

A Bizottság gyakorlatában a fenntartás szükségességének megállapításához ki kell számítani a fennmaradó kockáztatott összeget – az érintett tevékenységalapú költségvetés-tervezési (ABB-) terület százalékaként –, ezt pedig össze kell vetni a 2 %-os lényegességi küszöbbel. A Bizottság kiemeli továbbá, hogy a fennmaradó hibaarány számítása csak az egyik módszere annak, ahogy a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő a kockáztatott összeget becsülheti.

Mivel az egyes szakpolitikai területek irányítási és kontrollrendszerei jelentősen eltérnek, a Bizottság szervezeti egységei különböző megközelítéseket alkalmaznak a fennmaradó hibaarány figyelembevételére és kiszámítására. A Bizottság egyetért azzal, hogy a hatályos iránymutatás nem feltétlenül elég részletes annak biztosításához, hogy egységesek legyenek a szolgálatok által alkalmazott fogalmak és kritériumok. A különböző főigazgatóságok hasonló programjai tekintetében ezért a Bizottság az egységesség érdekében szakértői értékelési eljárásokat vezetett be.

Az iránymutatásnak minden egyedi eset kapcsán mérlegelési lehetőséget kell adnia a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselő számára.

Noha az éves tevékenységi jelentésekben számszerűsített kockázatok már jelzik a kockáztatott összegek nagyságát és felmérik a tárgyévi kifizetések kapcsán várható pénzügyi korrekciók értékét, a főigazgató más eszközöket is mozgósíthat az uniós források védelmére, például a kifizetések megszakítását és felfüggesztését, vagy a pénzügyi korrekciókat. Az éves tevékenységi jelentésekben számszerűsített kockázatok más szerepet töltenek be, mint a Számvevőszék által megállapított hibaarányok, ezért a Bizottság nézete szerint ezeket nem lehet és nem is szabad összehasonlítani. A főigazgató értékelheti, hogy léteznek-e a kockázatot korlátozó „mérséklő intézkedések”. A Kohézió területe kapcsán a hatályos jogi követelmények valóban mérséklő intézkedések, így a 2010. évi kockázati kitettség értékelésekor figyelembe kell venni e kiegészítő kontrollmechanizmusokat, amelyek jóval túlmutathatnak a Számvevőszék ellenőrzéseinek tárgyévén (ide tartoznak a nemzeti ellenőrző hatóságok éves ellenőrzései, a Regionális Politikai Főigazgatóság (DG REGIO) és a Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága (DG EMPL) kiegészítő ellenőrzései, a programok végén elvégzett záró ellenőrzések).

1.20.

A Főtitkárság és a Költségvetési Főigazgatóság által az éves tevékenységi jelentésekre vonatkozóan kiadott állandó iránymutatások nem igazítanak el a fennmaradó kockázat, illetve hibaarány becslésére nézve. Ezért az érintett főigazgatóságok nem egységesen alkalmazzák ezt a fogalmat (pl. úgy számolnak a várható visszatérítésekkel, hogy nem kötik azokat tényleges összegekhez; egyes programok esetében – figyelembe véve a rendeletben előírt visszatartási arányt – akár 5 %-os hibakockázatot sem számszerűsítenek (16); újonnan indult, korlátozott volumenű ellenőrzési programoknál negatív ellenőrzési eredményeket zárnak ki).

 

A Bizottság belső ellenőrének véleménye

1.21.

A Bizottság belső ellenőre most először adott ki általános véleményt (17) a bizottsági kontrollrendszer állapotáról. Ez a vélemény elsősorban az éves tevékenységi jelentésekben adott biztosítékokon alapul, valamint azon a munkán, amelyet 2008 és 2010 között a Bizottság belső ellenőrzési szolgálata (IAS), illetve az egyes főigazgatóságok belső ellenőrzési részlegei végeztek.

 

1.22.

Az általános vélemény kizárólag a Bizottság saját belsőkontroll-keretrendszerére vonatkozik. Az összes hiba több mint 90 %-át azonban a Bizottságon kívül, a kedvezményezetteknél tárták fel. A Bizottság belső ellenőre egészében véve megfelelőnek értékeli ezt a keretet. A Számvevőszék azonban megjegyzi, hogy az alkalmazott felügyeleti és kontrollrendszerek nem veszik elejét, illetve nem tárják fel és korrigálják a hibákat olyan mértékben, hogy a költségvetés alapjául szolgáló tranzakciók összességükben jogszerűek és szabályszerűek legyenek.

1.22.

A belső ellenőr véleménye azon kontrollrendszerekre is kiterjed, amelyeket a Bizottság a kedvezményezettek szintjén jelentkező hibaarányok orvoslására vezetett be.

A Bizottság kontrollrendszereinek vizsgálatakor a Bizottság belső ellenőre bizonyosságra törekedve felméri, hogy minden szolgálat olyan ellenőrzési stratégiát alkalmaz-e, amelyben az ellenőrzés költségei arányban állnak a mögöttes tranzakciók hibakockázatával, és amely hatékonynak bizonyul a kedvezményezettek által benyújtott kérelmek hibáinak feltárásában, illetve a mégis előforduló hibák miatt indokolatlanul kifizetett összegek visszafizettetésében.

A Bizottság összefoglaló jelentése

1.23.

Az összefoglaló jelentés (18) a bevezetőjében megállapítja, hogy annak elfogadásával a Bizottság politikai felelősséget vállal (19) az uniós költségvetés felső vezetés általi végrehajtásáért. A Bizottság megállapítja, hogy a főigazgatók a 2009-ben megfogalmazott fenntartások 25 %-át illetően orvosolni tudták a hiányosságokat. Véleménye szerint az ehhez kapcsolódó pozitív fejlemények egyike az, hogy a kedvezményezettek által elszámolt kiadások jobban megfelelnek a támogathatósági szabályoknak.

 

1.24.

A Bizottság elismeri azonban, hogy egyes területeken – különösen a megosztott irányítás területén – további előrelépésre van szükség, és ezekkel kapcsolatban többek között a következő intézkedéseket javasolja:

1.24.

a támogatási rendszerek jobb tervezése, a hibakockázat kezelése, a kedvezményezettekre és az egyéb érintettekre nehezedő adminisztratív terhek korlátozása, valamint a kontrollok működtetési költségeinek csökkentése érdekében vizsgálják felül a költségvetési rendeletet és a 2013 utáni időszakra vonatkozó ágazati szabályozást,

Lásd az 1.37. bekezdésre adott választ.

a Bizottság szigorúan lássa el felügyeleti szerepét, s ha a kontrollmechanizmusokban bármilyen súlyos hiányosságra derül fény, alkalmazza szisztematikusan és időben az olyan eszközöket, mint a kifizetések megszakítása, a felfüggesztési eljárások, illetve a pénzügyi kiigazítások,

A Bizottság és szolgálatai a 2007–2013. évi operatív programok esetében 63 (49 ERFA- és 14 ESZA-) kifizetés megszakításával és egy felfüggesztési határozat meghozatalával, a 2000–2006. évi operatív programok esetében pedig 5 – komoly hiányosságok vagy szabálytalanságok feltárása miatt, a szükséges korrekciós intézkedések tagállamok általi végrehajtásáig érvényes – felfüggesztő határozattal gyakorolták felügyeleti hatáskörüket. A Bizottság 2011-ben is ezt a szigorú politikát alkalmazza, ami az év első felében 52 (40 ERFA- és 12 ESZA-) kifizetés megszakításával járt.

a kohézió terén igyekezzék megbirkózni azzal a gonddal, hogy 2009-hez képest jelentősen megnőtt a hibaarány, a több tranzakció és a kiadásként elszámolt nagyobb összegek következtében pedig nőtt a hibás kifizetések volumene is,

 

korszerűsítsék az uniós közbeszerzési szabályokat, mivel azokból – elsősorban a kohézió terén – sok hiba fakad (20),

 

javítsák tovább az éves tevékenységi jelentések érthetőségét és összehasonlíthatóságát.

 

1.25.

Összefoglaló jelentésében a Bizottság nyugtázta a vezetői jelentéseket, és leszögezte, hogy azok „megalapozott bizonyosságot nyújtanak a biztosok testületének a bizottsági szolgálatok által végzett kormányzás és belső kontroll tekintetében, és megalapozott bizonyosságot nyújtanak a célkitűzések megvalósítására vonatkozó képességet illetően” (21). A Számvevőszék azonban hangsúlyozza, hogy korábban rámutatott más kérdésekre is (22), amelyek továbbra is megoldatlanok maradtak:

1.25.

több területen kívánatos volna a fenntartások hatókörének, illetve terjedelmének kiterjesztése (lásd: 1.20., 3.52–3.54., 4.45–4.46., 5.31–5.34. és 6.46–6.47. bekezdés, valamint a 2–7. fejezet x.3. melléklete),

A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a fenntartások hatóköre és terjedelme megfelelő (lásd az 1.19–1.20., a 3.52–3.54., a 4.46 és az 5.33–5.34. bekezdésre adott választ).

még mindig hiányosak a visszafizettetésekről, illetve visszavonásokról szóló tagállami adatok, illetve nem ellenőrizte/validálta azokat a Bizottság (lásd: az 1.2. melléklet 3. pontja),

A visszafizettetésekkel kapcsolatos információk a beszámolóhoz csatolt 6. megjegyzésben találhatók.

A Kohézió területe kapcsán a 2000–2006-os programozási időszak tekintetében a Bizottság ellenőrzi, hogy a programok zárásához benyújtott információk hiánytalanok és megbízhatóak. A 2007–2013-as programozási időszak tekintetében a Bizottság speciális ellenőrzés keretében egyedileg vizsgálja a tagállamok visszafizettetési rendszereit annak érdekében, hogy bizonyosságot szerezzen a visszafizettetésekről és visszavonásokról szóló éves jelentésekben benyújtott adatok minőségéről. A vizsgálat első eredményei várhatóan már be fognak épülni a 2011-es éves tevékenységi jelentésekbe.

továbbra sem veszik kellőképpen figyelembe, hogy különbségek vannak a pénzügyi korrekciós mechanizmusok, illetve a visszafizettetések között (a pénzügyi korrekciók a felügyeleti és kontrollrendszerekben feltárt hiányosságok következményei, míg a visszafizettetések a szabálytalan kifizetésekhez kapcsolódnak), illetve azok hatásai között (a pénzügyi korrekciókat az adófizetők viselik, míg a visszafizetések az egyes kedvezményezetteket terhelik) (lásd: az 1.2. melléklet 3. pontja).

A Bizottság beszámolójában az uniós költségvetés szintjén tesz megállapításokat; megítélése szerint a visszafizettetések nélkülözhetetlenek a költségvetés védelméhez. A Bizottság úgy értelmezi, hogy a Számvevőszék visszafizettetésekkel kapcsolatos megjegyzése a tagállami kedvezményezettek szintjét érinti, és véleménye szerint a jelentett információknak az ilyen szintű visszafizettetésekre kell vonatkozniuk. A megosztott igazgatású területeken azonban ez a feladat a tagállamok felelősségébe tartozik, amint azt a Bizottság a Számvevőszék 2009-es éves jelentésének 1.39. bekezdésére adott válaszában is kifejti. Amennyiben a tagállam (eredményes visszakövetelés vagy beszámítás révén) visszafizeti a jogosulatlanul kifizetett összegeket, úgy a Bizottság megítélése szerint az uniós költségvetés megfelelő védelemben részesül. A tagállamoknak azonban lehetőség szerint és indokolt esetben vissza kell fizettetniük a jogosulatlanul kifizetett összegeket.

AZ ELŐFINANSZÍROZÁS FOKOZOTT ALKALMAZÁSÁNAK KÖVETKEZMÉNYEI

1.26.

A Bizottság az általa teljesített kifizetések jelentős részével előzetesen finanszíroz olyan költségeket, amelyek csak később merülnek fel külső szerveknél. Ha ezeket a kifizetéseket helyesen, előfinanszírozásként azonosítják, akkor folyósításuk idején nem kezelik őket az uniós számlákon végleges kiadásként. Ekkor eszközként tüntetik fel őket a mérlegben mindaddig, amíg a felmerült költségek alátámasztását be nem mutatják (vagy – ritkábban – amíg a tervezett tevékenységet be nem fejezik). A Bizottság ennek alapján az eredménykimutatásban rögzíti a kapcsolódó költségeket, és törli azokat a vonatkozó mérlegtételből.

 

1.27.

Ha egy előleg a beszámolóban végleges kiadásként van kimutatva, akkor nincs olyan számviteli dokumentum, amelyet bizonyítékként kellene bemutatni a pénzeszközök végső felhasználásáról. Ez növeli annak kockázatát, hogy a pénzeszközök felhasználását nem támasztják alá, illetve, hogy a szabálytalanságokat nem – vagy csak jelentős késéssel – lehet kimutatni. Ez megnehezítheti a szabálytalan kifizetések visszafizettetését.

1.27.

A Bizottság számviteli szolgálatai tovább dolgoznak az előfinanszírozás megjelenítésével és elszámolásával kapcsolatos kérdések tisztázásán (lásd még az 1.37. bekezdésre adott választ).

A Számvevőszék észrevételének második részében megfogalmazott alapelv érvényességét nem kétségbe vonva meg kell jegyezni, hogy például a pénzügyi konstrukciók esetében a jogalap mindössze egyetlen jogosultsági ellenőrzést ír elő a felmerült ráfordítások kapcsán: a program zárásakor vagy a programozási időszak végén (amelyik előbb bekövetkezik). Ennek megfelelően, a Bizottság által a tagállamok felé teljesített kifizetések számviteli elszámolásától függetlenül, az esetleges szabálytalanságok feltárására csak ebben az időpontban kerülhet sor.

Az előfinanszírozás számottevő növekedése 2005 és 2010 között

1.28.

A felhalmozódott előfinanszírozás rögzített bruttó értéke az elmúlt hat évben több mint kétszeresére nőtt (39 milliárd euróról 84 milliárd euróra, lásd: 1.3 táblázat első sora). Az ún. cut-off (a pénzügyi évek elkülönítése (23)) során a Bizottság megbecsüli a kedvezményezetteknek az év végéig felmerült olyan kiadásait is, amelyekre nézve még nem érkezett kifizetési kérelem. Ezeket a passzív időbeli elhatárolásokat (lásd: 1.3 táblázat második sora) levonják a kapcsolódó bruttó függő előfinanszírozásból. A mérlegben így kapott nettó előfinanszírozási összeg (lásd: 1.3 táblázat harmadik sora) szintén jelentős mértékben, de kevésbé gyorsan (29 milliárd euróról 49 milliárd euróra) nőtt.

1.28.

A Bizottság nyomon követi az előfinanszírozás növekedését, amelynek jelentős része az új programozási időszak (2007–2013) kezdetével, illetve a megosztott igazgatásra vonatkozó jogszabályok szerinti előfinanszírozással indokolható. Mindazonáltal a Bizottság számviteli szolgálatai az operatív főigazgatóságokkal együttműködve továbbra is a lehető legalacsonyabb szinten kívánják tartani a nyitott előfinanszírozási összegeket, ez azonban sokszor ellentétes lehet a mögöttes jogszabályokkal.

1.3. táblázat –   Az előfinanszírozás (50) és a kapcsolódó elhatárolt kiadások alakulása 2005 és 2010 között (millió euro)

 

2005.12.31.

2006.12.31.

2007.12.31.

2008.12.31.

2009.12.31.

2010.12.31.

Különbség 2005 és 2010 között

Összegben

%-ban

Bruttó előfinanszírozás összesen (a pénzügyi évek elkülönítése előtt)

38 854

43 129

55 099

73 754

84 761

84 387

45 533

117 %

Elhatárolt kiadások

9 489

12 649

20 501

34 469

35 934

34 966

25 477

268 %

Nettó előfinanszírozás összesen (a pénzügyi évek elkülönítése után)

29 365

30 480

34 598

39 285

48 827

49 421

20 056

68 %

Pontatlan vagy hiányos előfinanszírozási adatok

El nem számolt előfinanszírozás

1.29.

Valószínű, hogy az előfinanszírozás elszámolásakor egyes elemeknél mindig is szükséges lesz becsléshez folyamodni, ám több főigazgatóság a belső politikákat és a külső fellépéseket illetően még mindig becsléseket rögzít a beszámolókban akkor is, ha a kifizetések további folyósításához már megfelelő alapként elfogadták a kedvezményezettek költségelszámolásait (24). A költségek passzív időbeli elhatárolásából származó összegek megbecslése az idők folyamán egyre megszokottabb gyakorlat lett: 2005-ben még a megelőlegezett összeg kevesebb mint egynegyedét érintette, míg 2010-ben már közel a felét (lásd: 1.3 táblázat második sora). A Számvevőszék már korábban is nyugtalanítónak ítélte ennek a gyakorlatnak a terjedését (25).

1.29.

A Bizottság érti a Számvevőszék e területre vonatkozó aggályait, és erőfeszítéseket tesz a probléma orvoslására. A költségvetési rendelet jelenlegi felülvizsgálatának keretében a Bizottság javaslatot tett az előfinanszírozások rendszeres elszámolásának kötelezővé tételére.

Az igazolatlan és/vagy ellenőrizetlen költségkimutatások hibakockázata miatt a felhatalmazás által engedélyezésre jogosult tisztviselők egy része vonakodik ilyen kimutatások alapján kifizetéseket teljesíteni. Az igazolatlan és/vagy ellenőrizetlen költségkimutatásokat inkább a támogatott fellépés előrehaladásának jeleként értékelik, és további előfinanszírozást nyújtanak annak érdekében, hogy biztosítsák a támogatott projektek folyamatos finanszírozását. Az elszámolást ilyenkor a projekt végére halasztják.

Érdemes megemlíteni, hogy ha az előfinanszírozások rendszeres elszámolása gyakorlattá válik, akkor az adminisztratív munkateher növekedése miatt mind a Bizottság, mind a kedvezményezettek/vállalkozók nehézségekkel fognak szembesülni (különösen a belső szakpolitikák és a külső segélyek területén).

Az előfinanszírozás hiányos nyilvántartása

1.30.

2009 óta – főként a pénzügyi konstrukciók esetében – jelentősen megnőtt az olyan kifizetések száma, ahol akár a felmerült költségek, akár a tevékenység igazolása csak egy későbbi időpontban várható. A számvevőszéki ellenőrzés számos olyan esetre derített fényt, amikor kezdetben a Bizottság nem rögzített megfelelően egyes kifizetéseket a mérleg eszközoldalán. Így „a tartalom elsődlegessége a formával szemben” elvvel (26) ellentétben a beszámoló azt a benyomást keltette, hogy a kedvezményezettek teljes körű indokolást adtak a támogatás felhasználásáról, pedig a gyakorlatban nem ez volt a helyzet.

1.30.

A probléma 2011 elején merült fel legelőször. A megosztott igazgatás jogi kerete nem írja elő sem azt, hogy az előlegként kifizetett érintett összegeket külön költségkimutatással igényeljék vissza a Bizottságtól, sem azt, hogy a végső kedvezményezett időszaki jelentéseket tegyen azok felhasználásáról. Lásd még az 1.31. és az 1.32. bekezdésre adott választ.

Pénzügyi konstrukciók

1.31.

Ennek a problémakörnek a legfontosabb elemét a pénzügyi konstrukciókhoz való hozzájárulások jelentik. A Kohézió és a Vidékfejlesztés területére vonatkozó szabályozás (27) előírja, hogy a költségelszámolások tüntessék fel az operatív programoknak a pénzügyi konstrukciók létrehozását, illetve az ezeket végrehajtó alapokhoz történő hozzájárulást szolgáló kifizetéseit. A Bizottság azt a gyakorlatot alkalmazza, hogy a tagállamok által költségként elszámolt teljes összeget úgy tünteti fel az eredménykimutatásban, mintha a költségelszámolás végleges rendezéséről volna szó.

1.31.

A pénzügyi konstrukcióknak teljesített kifizetésekre vonatkozó információk hiányában – az alkalmazandó jogalap nem ír elő ilyen irányú tagállami adatszolgáltatást – a Bizottságnak kezdetben csak arra volt lehetősége, hogy e kifizetéseket ráfordításként kezelje.

A tagállamoktól 2011 júniusában kért és kapott információk alapján a Bizottság a pénzügyi konstrukcióknak teljesített kifizetéseket a 2010-re vonatkozó beszámolóban eszközként szerepeltette, és feltüntette a 2009. évi összehasonlító adatokat is. Lásd a konszolidált beszámoló 2.5., 2.9., 2.10. és 3.4. megjegyzését, amelyekben minden részlet megtalálható. Lásd még az 1.32. bekezdésre adott választ.

1.32.

Az ágazati szabályozásnak megfelelően a tagállami hatóságoknak azonban csak később (általában a programozási időszak végeztével) kell záróelszámolást bemutatniuk arról, hogy az előlegeket milyen formában használták fel: a végső kedvezményezetteknek juttatott kölcsönként, garanciaként, vagy tőkebefektetésként. Ez azt jelentette, hogy 2010-ben a Bizottság nem rendelkezett átfogó információval arról, hogy mekkora összeget használtak fel ténylegesen a pénzügyi konstrukciók, és csak azt követően tudta a tagállamoktól beszerezni a szükséges információkat, miután 2011 elején fény derült erre a problémára. Mindebből következően a 2010-es előzetes beszámoló mérlegében kb. 4,8 milliárd euro nem jelent meg előfinanszírozásként (28).

1.32.

Meg kell jegyezni, hogy a tagállamoktól kért és kapott információk nem a pénzügyi konstrukciók által ténylegesen elköltött összegekre vonatkoznak, hanem a számukra kifizetett összegekre. A költség-haszon kritériumot figyelembe véve a Bizottság lineáris becsléssel felmérte és az eszközök közé csoportosította át a felhasználatlan összegeket.

Az összesen 4,8 milliárd EUR-t kitevő eszközállomány a jelenlegi jogalapnak megfelelően 2015 végéig teljesen leírásra kerül.

Lásd még a 4.32. bekezdésre adott választ.

Egyéb támogatási rendszerek

1.33.

Ezenfelül több más támogatási rendszer keretében lehetséges, hogy a kedvezményezettek záró költségelszámolásuk benyújtása előtt készpénzelőlegekben részesüljenek. A gyakorlatban ezeket is úgy kezelik, mintha végleges kiadásokról volna szó. Ezért ezek a mérlegben nincsenek elszámolva és feltüntetve. Az érintett összeget a Bizottság nehezen tudja számszerűsíteni.

1.33.

Csakúgy, mint a fent említett pénzügyi konstrukciók esetében, a jogalap a támogatási programok esetében sem ír elő semmilyen konkrét jelentéstételt a kifizetett összegekről és felhasználásukról. A Bizottság eddigi tapasztalatai alapján a támogatási programok esetében az előlegeket rövidebb időszakra fizetik ki, mint a pénzügyi konstrukciók esetében. A szokásos tevékenységből eredő ingadozások és a ténylegesen felmerült kiadások bevallásának késedelmei megnehezítik az ilyen előlegek pénzügyi hatásának számszerűsítését.

Lásd még az 1.36. bekezdésre adott választ.

Bizottsági intézkedések

1.34.

A Bizottság igyekezett a végleges beszámolóhoz elegendő információra szert tenni. A tagállamoktól 2011 júniusának végén kapott információk szerint a pénzügyi konstrukciókhoz való uniós hozzájárulás összege 6,4 milliárd eurót tesz ki. A 2010. december 31-én a pénzügyi konstrukciók által fel nem használt összegekre vonatkozó becslés alapján a legjelentősebb kiigazításokat az jelentette, hogy egyes kiadásokat át kellett sorolni az eszközök közé a 2009-es és a 2010-es beszámolóban (lásd: a 2010-es éves beszámolóhoz kapcsolódó 2.5., 2.9., 2.10. és 3.4. megjegyzés, amelyek bemutatják a végrehajtott kiigazításokat).

 

Következtetések és ajánlások

1.35.

A Bizottság az előfinanszírozások teljeskörűségét illetően lényeges problémákat korrigált a pénzügyi évek elkülönítését célzó könyvelési tételekkel és a kiigazításokkal (lásd: 1.34. bekezdés). Amiatt azonban, hogy a tagállamok által ténylegesen felhasznált uniós pénzeszközökre vonatkozóan nem állt rendelkezésre időszerű információ, jelentős mértékben csökken a számviteli információk hasznossága a vezetés számára, különösen a Bizottságnak a költségvetés végrehajtására vonatkozó felelőssége tekintetében.

1.35.

A Bizottság hangsúlyozni kívánja a pénzügyi konstrukcióknak fizetett hozzájárulások kapcsán gyűjtött információ volumenét és jelentőségét, ami fontos lépés a számviteli információk pontosításához.

1.36.

A Bizottságnak további lépéseket kell tennie avégett, hogy a szükséges információ rendelkezésre álljon, a tranzakciókat a beszámolókban egységesen kezeljék, és minden főigazgatóság teljes, pontos és naprakész számviteli nyilvántartást vezessen.

1.36.

Az alkalmazott számviteli elszámolás mind a 4 megosztott igazgatású főigazgatóságban egységes volt, és megfelelt a jogalapnak. Emellett ebben a szakaszban a tagállamok által benyújtott költségkimutatások számviteli elszámolásán nem lehet változtatni. A Bizottság ehelyett továbbra is az év végén, becsléssel állapítja meg a felhasználatlan összegeket, és gondoskodik a szükséges számviteli kiigazításokról.

Itt a költséghatékonyságot kell előtérbe helyezni, hiszen a Bizottság nem engedheti meg, hogy a kedvezményezettektől megkövetelt, előlegekkel kapcsolatos jelentéstétel túlzottan bonyolulttá és erőforrás-igényessé váljon az érintettek számára.

A Bizottság már javaslatot tett a strukturális alapokról szóló rendeletben található jelenlegi ágazati jogalap megfelelő módosítására. A megfelelő rendelkezéseket a jövőbeni jogalapra vonatkozó javaslataiba is be fogja illeszteni.

1.37.

Mivel az uniós költségvetés egyre gyakrabban folyamodik előfinanszírozáshoz és új típusú pénzügyi eszközökhöz, sürgőssé vált, hogy a Bizottság a vonatkozó számviteli szabályt felülvizsgálva megfelelő iránymutatást adjon az előfinanszírozás elismerését és elszámolását illetően. Ezt hatékonyabb felügyelettel kellene kiegészíteni (29).

1.37.

A Bizottság kiemeli, hogy különbséget kell tenni a külső segélyek és belső szakpolitikák keretében nyújtott előfinanszírozás, illetve a megosztott igazgatás keretében nyújtott előfinanszírozás között, különösen a pénzügyi konstrukciók tekintetében.

A Bizottság arra is felhívja a figyelmet, hogy az előfinanszírozások záró kifizetések előtti elszámolására vonatkozó probléma megoldása nem csak számviteli iránymutatás kérdése. A gyakorlatban ez olyan időközi költségkimutatások megtérítését jelenti, amelyeknél először ellenőrizni kell az összetett jogosultsági szabályoknak való megfelelés mértékét. Ez elengedhetetlenül együtt jár az adminisztratív munkateher jelentős növekedésével mind a kedvezményezettek, mind a Bizottság számára.

Sőt, ez a megoldás szükségessé tenné a költségvetési rendelet és az ágazati jogszabályok módosítását is, hiszen ezek jelenleg lehetővé teszik a támogatott fellépés előrehaladásán alapuló folyamatos előfinanszírozást. A Bizottság a költségvetési rendelet vonatkozó cikkének felülvizsgálatakor már javaslatot tett az előfinanszírozás rendszeres elszámolásának kötelezővé tételére.

A Bizottság végül arra kíván rámutatni, hogy számviteli szolgálatai 2010-ben és 2011-ben már számos iránymutatást és képzést adtak, illetve műhelytalálkozókat szerveztek az előfinanszírozás témakörében, amit a jövőben is folytatni kívánnak.

KÖLTSÉGVETÉSI GAZDÁLKODÁS

1.38.

Ez a rész az Unió 2010-es általános költségvetésének végrehajtását foglalja össze.

 

Költségvetési kötelezettségvállalási és kifizetési előirányzatok

1.39.

A 2010-ben rendelkezésre álló összes előirányzatban, tekintetbe véve az áthozott előirányzatokat (30), a címzett bevételeket (31) és a költségvetés-módosításokat (32), összesen 147,3 milliárd euro kötelezettségvállalás és 130,5 milliárd euro kifizetés szerepelt, ami a 2009-ben rendelkezésre álló összes előirányzathoz képest 0,9 %-os, illetve 4,8 %-os növekedést jelent (lásd: az éves jelentés mellékletének III. és IV. diagramja ).

 

1.40.

Az év költségvetési kötelezettségvállalási előirányzatai 0,6 milliárd euróval túllépték a pénzügyi keret szerinti felső határértéket, olyan pénzeszközök felhasználása miatt, amelyek esetében ez megengedett (33). A kifizetési előirányzatok összességükben 11,4 milliárd euróval a felső határ alatt maradtak.

 

Költségvetés-végrehajtási arányok

1.41.

A Bizottság által készített különböző dokumentumokban többek között az alábbi adatok szerepelnek az Európai Unió költségvetésének végrehajtásáról (34):

1.41.

2010. év végén a költségvetési többlet 4,5 milliárd euro volt (2009-ben: 2,3 milliárd euro).

 

A 2010. évi felhasználási arány a kötelezettségvállalások tekintetében 99 %, a kifizetések tekintetében pedig 97 % volt.

 

2010-ben 3,3 milliárd euro értékű felhalmozódott fennálló kötelezettségvállalást vontak vissza (2009-ben: 1,9 milliárd euro). A visszavonások növekedése elsősorban a 04. címmel (Foglalkoztatás és szociális ügyek) kapcsolatos (1,4 milliárd euro).

A DG EMPL 2010-ben megkapta az ESZA 2000–2006-os programozási időszakára vonatkozó záró kifizetés iránti kérelmeket. Ha egy adott programnál a teljes igényelt összeg nem érte el a programozott összeget, a DG EMPL visszavonta a fennálló kötelezettségvállalásokat (RAL).

1,5 milliárd euro értékben felhasználatlanul maradt kifizetési előirányzatokat (címzett bevételek (35) nélkül) 2010-ről 2011-re átvittek.

 

A Mezőgazdaság és vidékfejlesztés (05. cím), a Kohézió (04. és 13. cím) és a Halászat és tengerügy (11. cím) szakpolitika-területet illetően a kifizetési előirányzatok általános felhasználási aránya 98 % volt.

 

A Regionális politika szakpolitika-területet illetően a kifizetési előirányzatok a tervezettnél magasabbak voltak (a kezdeti költségvetési összeg 106 %-a). Ennek a finanszírozása összesen 1,8 milliárd euro átcsoportosítás révén történt. Ez az összeg elsősorban a 04. (Foglalkoztatás és szociális ügyek) és a 05. címből (Mezőgazdaság és vidékfejlesztés) származott, ezeknél ugyanis a vártnál kevesebb kifizetésre került sor az Európai Szociális Alap kifizetéseinek megszakítása és felfüggesztése (88 %-os teljesítés), a vidékfejlesztés alacsonyabb igénylési szintje (94 %-os teljesítés), illetve a programzárások lassú feldolgozása miatt (36).

Az ESZA 2010. évi végrehajtása csupán 88 %-ot ért el, mivel egyes 2000–2006-os, illetve 2007–2013-as programok ellenőrzése során olyan komoly rendszerhibákra és szabálytalanságokra derült fény, amelyek miatt bizonyos kifizetéseket le kellett állítani (kifizetések felfüggesztése, illetve megszakítása). Egyes 2000–2006-os, spanyol, francia és olasz programok esetében a kifizetési előirányzatokat 2009-ről 2010-re vitték át, és azok továbbra sem használhatók fel, a pénzügyi felfüggesztési és korrekciós eljárások lefolytatására (egy eset kivételével) a 2000–2006-os végelszámolás keretében a záró kifizetésekkel együtt kerül sor. A költségvetési rendelettel összhangban az átvitt források nem csoportosíthatók át másik költségvetési sorra, így 2010-ben is felhasználatlanok maradtak.

1.42.

A 2010-es pénzügyi év során egyes vonatkozó rendeleteket (37) módosítottak, hogy a 2007–2013-as időszak strukturális intézkedései további előfinanszírozásban részesülhessenek. A kiigazított szabályozás alapján további előlegeket fizettek a gazdasági válság által különösen sújtott tagállamoknak: 371 millió eurós összeget az Európai Szociális Alapból, 404 millió eurót a Kohéziós Alapból, valamint 0,8 millió eurót az Európai Halászati Alapból. A Mezőgazdaság és vidékfejlesztés terén a 2010-es költségvetési év során megfelelő jogalap nélkül további 401 millió euro összegű előfinanszírozás kifizetésére került sor a tagállamok részére. Az érintett összegről a 3. fejezetben számolunk be, mint jogszerűségi és szabályszerűségi hibáról (38).

1.42.

A 401 millió EUR összegű vidékfejlesztési előlegfizetések nem minősülnek a végső kedvezményezettek számára nyújtott szabálytalan kifizetésnek. Emellett a szóban forgó összegek visszafizettetése folyamatban van, 2011 végével be is fejeződik.

Fennálló költségvetési kötelezettségvállalások

1.43.

A fennálló költségvetési kötelezettségvállalások (azaz nyitott kötelezettségvállalások, amelyeket még nem fizettek ki, illetve amelyek esetében a kötelezettségvállalást nem vonták vissza) (39) 17 milliárd euróval (9,7 %), összesen 194 milliárd euróra nőttek, elsősorban a differenciált előirányzatok (40) révén finanszírozott szakpolitika-területeken. Ez az érintett szakpolitika-területek kiadásainak 2010-es teljesítési arányát tekintve 2,2 évnyi differenciált kötelezettségvállalásnak, illetve 2,8 évnyi differenciált kifizetésnek felel meg.

1.43–1.44.

A fennálló kötelezettségvállalások nagysága a többéves programok szokásos irányítására és az új kötelezettségek általános szintjének növekedésére vezethető vissza. Ami a strukturális alapokat illeti, a fennálló kötelezettségvállalások nagysága a vonatkozó szabályozásokban meghatározott N+2/N+3 szabálynak felel meg. E szabály értelmében a fennálló kötelezettségvállalások várható szintjének 2 vagy 3 évnyi kötelezettségvállalással kell megegyeznie. Következésképpen a jelenlegi fennálló kötelezettségvállalások a vonatkozó szabályok értelmében „szokásosak”. Emellett a költségvetési hatóság minden évben tájékoztatást kap az esetleges rendkívüli fennálló kötelezettségvállalásokról. Ezeket a visszavonandó kötelezettségeket a Bizottság szoros figyelemmel kíséri.

Image

1.44.

A legtöbb fennálló kötelezettségvállalás a Kohézió szakpolitika-csoporthoz kapcsolódik (lásd: 1.2 ábra ). Ezen a területen 128 milliárd eurót (41) (a teljes összeg kb. 66 %-át) tettek ki a fennálló kötelezettségvállalások; a kifizetések 2010-es teljesítési aránya mellett ez 2,6 évnyi kötelezettségvállalásnak vagy 3,4 évnyi kifizetésnek felel meg. E fennálló kötelezettségvállalások legnagyobb része (113,2 milliárd euro, a teljes összeg 88 %-a) a jelenlegi, 2007–2013-as időszakot érinti. Ez tükrözi az arra irányuló törekvést, hogy a fennálló kötelezettségvállalásokat az automatikus visszavonás (az ún. „n+2” szabály/„n+3” szabály (42) hatálybalépése előtti kifizetések révén rendezzék.

 


(1)  Az összevont pénzügyi kimutatások a következőkből állnak: a mérleg, az eredménykimutatás, a cash flow-kimutatás, a nettó eszközökben bekövetkezett változásokat feltüntető kimutatás, valamint a számviteli politika meghatározó alapelveinek összefoglalása és egyéb magyarázatok (beleértve a szegmensenkénti jelentéseket).

(2)  A költségvetés végrehajtásáról szóló összevont jelentések a következőkből állnak: a költségvetés végrehajtásáról szóló összevont jelentések, a költségvetési alapelvek összefoglalása és egyéb magyarázó jegyzetek.

(3)  A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott számviteli szabályok a Könyvvizsgálók Nemzetközi Szövetsége (IFAC) által kibocsátott Nemzetközi Költségvetési Számviteli Standardokra (IPSAS), illetve ezek hiányában a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) által kibocsátott Nemzetközi Számviteli Standardokra (IAS)/Nemzetközi Pénzügyi Beszámolási Standardokra (IFRS) támaszkodnak. A költségvetési rendeletnek megfelelően a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó összevont pénzügyi kimutatások (a 2005-ös pénzügyi év óta) a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője által elfogadott ezen számviteli szabályok alapján készültek, amelyek az eredményszemléletű számvitel elveit a sajátos uniós környezethez igazítják, míg a költségvetés végrehajtásáról szóló összevont jelentések továbbra is elsősorban a készpénzmozgásokon alapulnak.

(4)  Lásd: HL C 303., 2010.11.9., 10–12. o.

(5)  A DAS a déclaration d’assurance, vagyis: megbízhatósági nyilatkozat francia elnevezés rövidítése.

(6)  Lásd: az Európai Unió működéséről szóló szerződés 287. cikke.

(7)  A legutóbb az 1081/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 311., 2010.11.26., 9. o.) módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 248., 2002.9.16., 1. o.) előírja, hogy a végleges beszámolót a következő pénzügyi év július 31-ig kell megküldeni.

(8)  Lásd: 1.2. melléklet 1. pontja.

(9)  A korábbi Kutatás, energiaügy és közlekedés szakpolitika-csoport kutatási vonatkozású részéről korábban az 5. fejezetben számoltunk be, a korábbi Oktatás és állampolgárság szakpolitika-csoportról korábban a 7. fejezet számolt be, míg a korábbi Gazdasági és pénzügyek szakpolitika-csoportról korábban a 8. fejezet adott számot (részletesen lásd: 6.1. bekezdés). A korábbi Kutatás, energiaügy és közlekedés szakpolitika-csoport energiaügyi és közlekedési vonatkozású részéről most – a korábbi Kohézió szakpolitika-csoporttal egyetemben – a 4. fejezetben számolunk be.

(10)  A bevételekre vonatkozó ellenőrzés hatókörét illetően lásd: 2.7–2.13. bekezdés.

(11)  Integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (Integrated Administration and Control System, IACS).

(12)  A különböző szakpolitika-csoportokat illetően lásd: ezen éves jelentés 1.2 táblázata és x.1. mellékletei; a Kohéziót illetően pedig: a 2009-es éves jelentés 4.17–4.19. bekezdése.

(13)  2010-ben az energiaügy és a közlekedés az összevont szakpolitika-csoport 7 %-át teszi ki (lásd még: 9. lábjegyzet).

(14)  Lásd még: a 2009-es éves jelentés 1.26. bekezdése.

(15)  A fenntartások száma csökkenést mutat, 20-ról (2009) 17-re (2010). Megjegyezzük ugyanakkor azt is, hogy 2010-ben az Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság két főigazgatóságra vált szét (Mobilitáspolitikai és Közlekedési Főigazgatóság, valamint Energiaügyi Főigazgatóság), így a 2009-es fenntartást két fenntartásként hozták át 2010-re.

(16)  Lásd: 4.3. melléklet .

(17)  Lásd: a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek, 2.3. pont – a Bizottság 2010. évi igazgatási eredményeinek összefoglalása, COM(2011) 323 végleges, 2011. június 1.: „A Bizottság belső ellenőre úgy ítéli meg, hogy a Bizottság 2010-ben olyan kormányzási, kockázatkezelési és belsőkontroll-eljárásokat működtetett, amelyek megalapozott bizonyosságot szolgáltathatnak a pénzügyi célkitűzések megvalósítását illetően, leszámítva a pénzügyi igazgatás azon területeit, amelyek tekintetében a főigazgatók a megbízhatósági nyilatkozatukban fenntartásaikat fejezték ki, vagy amelyek esetében az alapul szolgáló tranzakciók hibái kapcsán a kockázatkezelésre vonatkozó megjegyzéseket tettek.”

(18)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és a Számvevőszéknek – A Bizottság 2010. évi igazgatási eredményeinek összefoglalása, COM(2011) 323 végleges, 2011. június 1.

(19)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 317. cikke alapján.

(20)  Lásd: Zöld könyv az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról (2004/18/EK és 2004/17/EK irányelv).

(21)  Lásd: COM(2011) 323 végleges, 2011. június 1., 2.3. pont.

(22)  Lásd: a 2009. évi éves jelentés 1.31. bekezdése.

(23)  A pénzügyi évek elkülönítése azt kívánja biztosítani, hogy az összes bevétel és az összes kiadás pontosan, a megfelelő számviteli időszakban legyen rögzítve.

(24)  Lásd: a Számvevőszék 2006-os éves jelentése 1.28. bekezdésének első francia bekezdése; a 2007-es éves jelentés 1.23. bekezdésének második francia bekezdése és 1.24. bekezdésének második francia bekezdése, valamint 1.26. bekezdése; a 2008-as éves jelentés 1.14. bekezdése, valamint a 2009-es éves jelentés 1.12. bekezdése.

(25)  Az Európai Unió általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatról szóló 6/2010. sz. véleményében a Számvevőszék hangot adott azzal kapcsolatos aggodalmának, hogy az elszámolatlan előfinanszírozás igen nagy mértékben megnőtt, és leszögezte, hogy megfelelő intézkedésekre van szükség ennek visszaszorítására.

(26)  A Nemzetközi Költségvetési Számviteli Standardok (IPSAS) közül az 1. sz. a következőképp határozza meg ezt az elvet: „Ahhoz, hogy az információ valósághűen tüntesse fel a szándéka szerint tükrözendő tranzakciókat és egyéb eseményeket, nem egyszerűen jogi alaki sajátosságaik, hanem lényegük és valós gazdasági tartalmuk alapján kell elkönyvelni és bemutatni őket. A tranzakciók és egyéb események lényege nem mindig áll összhangban jogi alaki sajátosságaikkal” (Nemzetközi Költségvetési Számviteli Iránymutatások Kézikönyve, 2011, 1. kötet, A. függelék, 70. oldal). Lásd még: a költségvetési rendelet 124. cikke.

(27)  Lásd: az 1083/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 210., 2010.7.31., 25. o.) 4. szakaszának 44. cikke; az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó 1828/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 371., 2006.12.27., 1. o.) 8. szakaszának 43–46. cikke; az 1698/2005/EK tanácsi rendelet (HL L 277., 2005.10.21., 1. o.) 71. cikkének (5) bekezdése; valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapra vonatkozó 1974/2006/EK bizottsági rendelet (HL L 368., 2006.12.23., 15. o.) 50–52. cikke.

(28)  Ez az összeg hosszú távú előfinanszírozásból (3 820 millió euro) és rövid távú előfinanszírozásból (955 millió euro) áll.

(29)  Lásd még: a 2008-as éves jelentés 1.43. bekezdése.

(30)  A 2009-ről áthozott előirányzatok összege 0,3 milliárd euro kötelezettségvállalás, illetve 1,8 milliárd euro kifizetés.

(31)  A 2010-es célhoz kötött bevételek (lásd még: 35. lábjegyzet) összege 5,4 milliárd euro kötelezettségvállalás, illetve 5,8 milliárd euro kifizetés.

(32)  A 2010-es év során jóváhagyott nyolc költségvetés-módosítás összességében 99 millió euro növekedést eredményezett az előirányzott kötelezettségvállalásokban, és 19 millió euro növekedést az előirányzott kifizetésekben.

(33)  Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodás (HL C 139., 2006.6.14., 1. o.) értelmében a költségvetésbe betervezett egyes olyan kötelezettségvállalási előirányzatokat, mint pl. a sürgősségisegély-tartalék, az Európai Unió Szolidaritási Alapja és az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, túl szabad lépni.

(34)  A 2010-es költségvetés végrehajtásáról részletes tájékoztatást nyújt az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójának II. része, a Bizottság (Költségvetési Főigazgatóság) „Kísérő jelentés a Közösség beszámolójához a költségvetési és pénzgazdálkodásról – 2010-es pénzügyi év” dokumentuma, valamint „A strukturális és kohéziós alapok 2010-es költségvetésének végrehajtására irányuló elemzésről” szóló jelentés.

(35)  A címzett bevételek közé tartoznak többek között a következők: a tévesen kifizetett összegek beszedéséből származó és eredeti költségvetési soruk alá visszavezetett visszafizettetések, az EFTA-államok egyes költségvetési sorokat növelő befizetései, illetve a harmadik felektől származó azon bevételek, melyeket illetően az uniós tevékenységekhez való pénzügyi hozzájárulásra vonatkozó megállapodásokat kötöttek.

(36)  „Kísérő jelentés a Közösség beszámolójához a költségvetési és pénzgazdálkodásról – 2010-es pénzügyi év”.

(37)  A Tanács 1198/2006/EK rendelete (HL L 223., 2006.8.15., 1. o.) és 1083/2006/EK rendelete.

(38)  Lásd: 3.13., 3.15. és 3.22. bekezdés.

(39)  A kiadások differenciálásának közvetlen következménye, hogy fennálló költségvetési kötelezettségvállalások keletkeznek akkor, ha a kiadásokat végrehajtó programok lebonyolítása több évbe telik, és a kötelezettségeket évekkel a vonatkozó kifizetések előtt vállalják. Mivel a kötelezettségvállalásokat kifizetések folyósítása révén lehet felszámolni, hosszú távon a fennálló kötelezettségvállalások felhalmozódásához vezet, ha a kötelezettségvállalások jelentősen meghaladják a kifizetéseket. Ez a helyzet azután évről évre húzódik.

(40)  A költségvetés kétféle előirányzatot különböztet meg: a nem differenciált és a differenciált előirányzatokat. A nem differenciált előirányzatokat az éves jellegű tevékenységek, mint például az igazgatási kiadások finanszírozására használják. A differenciált előirányzatokat a többéves tevékenységek kezelése érdekében vezették be; az ezekhez kapcsolódó kifizetésekre a kötelezettségvállalás évében és az azt követő években kerülhet sor. A differenciált előirányzatokat elsősorban a strukturális alapok és a Kohéziós Alap esetében alkalmazzák.

(41)  A Kohézióra vonatkozóan lásd: „Kísérő jelentés a Közösség beszámolójához a költségvetési és pénzgazdálkodásról – 2010-es pénzügyi év”, 23. o., 36–41. o.

(42)  Az „n + 2/n + 3” szabály az előirányzat évét követő második/harmadik év végéig ki nem fizetett, illetve kifizetési kérelemben nem igényelt valamennyi forrás automatikus visszavonását írja elő. A „harmadik egyszerűsítési” csomag részeként az „n+2”/„n+3” szabályt utoljára a Kohézió 2007-es kötelezettségvállalásainak vonatkozásában módosították (lásd: az Európai Parlament és a Tanács 539/2010/EU rendeletével [HL L 158., 2010.6.24., 1. o.] módosított 1083/2006/EK rendelet). Ez azonban nem volt jelentős hatással a kifizetési előirányzatok felhasználási arányára.

(43)  Az általános költségvetés III. szakaszának 14., valamint 24–31. – elsősorban igazgatási kiadásra vonatkozó – költségvetési címei a 7. fejezetben, az Európai Bizottságról szóló részben kerülnek bemutatásra.

(44)  Az igazgatási kiadásokat nem tartalmazzák a szakpolitika-csoportok; ezen kiadások külön kerülnek bemutatásra saját fejezetben; ez eltérésekhez vezet a 3–6. fejezettel összehasonlítva.

(45)  A hibagyakoriság a mintának azt a hányadát jelenti, amelyet számszerűsíthető és nem számszerűsíthető hiba jellemez.

(46)  A rendszerek akkor tekintendők „részben eredményesnek”, ha egyes kontrollösszetevők működése megfelelőnek volt tekinthető, másoké azonban nem, és ennek következtében nem biztos, hogy a rendszerek összességükben elfogadható szintre tudják szorítani az alapul szolgáló tranzakciók hibaszintjét. Részletesen lásd: „Az ellenőrzés hatóköre és módszere”, 2–7. fejezet.

(47)  Megtérített költségek (lásd: 3.16. bekezdés).

(48)  Megtérített költségek (lásd: 4.23. bekezdés).

(49)  A tranzakciók szabályszerűsége szempontjából a 2010-es kifizetések (122 231 millió euro – lásd az 1.1. táblázatot ), illetve az ellenőrzött alapsokaság egészének teljes összege közötti különbség azoknak az előlegeknek felelnek meg, amelyekben a Mezőgazdaság és természeti erőforrások (851 millió euro), illetve a Kohézió, energiaügy és közlekedés (3 074 millió euro) szakpolitika-csoportok részesültek (lásd: 3.16. és 4.23. bekezdés).

(50)  A pénzügyi konstrukciókra vonatkozóan előzetesen kifizetett kiadások (2010-ben 4 775 millió euro, 2009-ben 2 153 millió euro) nem szerepelnek a feltüntetett összegekben (lásd: 1.31–1.33. bekezdés).

1.1. MELLÉKLET

ELLENŐRZÉSI KONCEPCIÓ ÉS MÓDSZERTAN

1. RÉSZ –     A beszámoló megbízhatóságára irányuló ellenőrzés koncepciója és módszertana

1.

Annak megítéléséhez, hogy az összevont pénzügyi kimutatásokból és a költségvetés végrehajtásáról szóló összevont jelentésekből álló összevont beszámoló (1) minden lényeges szempontból híven tükrözi-e az Európai Unió pénzügyi helyzetét, illetve a gazdasági események év végi eredményét, a legfőbb értékelési szempontok az alábbiak:

a)   jogszerűség és szabályszerűség: a beszámoló elkészítése az érvényes rendelkezések szerint történik, és a költségvetési előirányzatok rendelkezésre állnak;

b)   teljeskörűség: az adott időszakra vonatkozó összes bevételi és kiadási tranzakció, a mérleg vonatkozásában pedig az összes eszköz és az összes forrás (a mérlegen kívüli tételekkel együtt) rögzítve van a nyilvántartásokban;

c)   a tranzakciók valódisága, illetve az eszközök és források megléte: minden bevételi és kiadási tranzakciót a szervezetet érintő és az adott időszakra vonatkozó gazdasági esemény igazol; a mérleg fordulónapján az adott eszköz vagy forrás létezik, és a beszámolót készítő gazdálkodó tulajdonában van;

d)   számbavétel és értékelés: a bevételi és kiadási tranzakciókat, illetve az eszközöket és forrásokat megfelelő értékkel könyvelik el a nyilvántartásokban, szem előtt tartva az óvatosság elvét;

e)   az információk bemutatása: a bevételi és kiadási tranzakciók, az eszközök és a források közzététele és leírása az alkalmazandó számviteli szabályoknak és normáknak, valamint az átláthatóság elvének megfelelően történik.

2.

Az ellenőrzés a következő alapelemekre épül:

a)

a számviteli ellenőrzési környezet értékelésének aktualizálása;

b)

a főbb számviteli eljárások és az év végi könyvviteli zárás működésének ellenőrzése;

c)

a főbb számviteli adatok analitikus vizsgálata (egységesség és ésszerűség);

d)

elszámolások és/vagy mérlegek elemzése és összevetése;

e)

kötelezettségvállalások, kifizetések és egyes mérlegtételek reprezentatív mintán alapuló tételes ellenőrzései.

2. RÉSZ –     A tranzakciók szabályszerűségére irányuló ellenőrzés koncepciója és módszertana

3.

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségének ellenőrzésénél alkalmazott számvevőszéki módszer a következőkből áll:

a tranzakciók közvetlen tesztelése valamennyi bevételi, illetve kiadási területen (lásd: 1.1. táblázat ), ezek szabályszerűsége mértékének megállapítására,

annak értékelése, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek mennyire eredményesen szavatolják a tranzakciók szabályszerűségét.

4.

Mindez kiegészül még más ellenőrök munkájából származó bizonyítékokkal (amennyiben ezek relevánsak), valamint a bizottsági vezetői teljességi nyilatkozatok elemzésével.

Hogyan teszteli a Számvevőszék a tranzakciókat?

5.

A tranzakciók közvetlen tesztelése minden különértékelésen (2–7. fejezet) belül egy (bevételek esetén), a bevételezett összegekből, illetve az érintett szakpolitika-csoport kifizetéseiből vett statisztikailag reprezentatív mintán alapul (2). A tesztelés révén statisztikai becslés készíthető arról, hogy a vizsgált alapsokaságban a tranzakciók mennyire szabálytalanok.

6.

A megbízható eredményhez szükséges mintanagyságot a Számvevőszék egy ellenőrzési bizonyossági modell segítségével határozza meg. E modell értékeli azt a kockázatot, hogy a tranzakciókban hibák fordulnak elő (eredendő kockázat), valamint azt a kockázatot, hogy a rendszerek e hibákat nem előzik meg, illetve nem tárják fel és nem javítják ki azokat (kontrollkockázat).

7.

A tesztelés során a mintával kiválasztott minden egyes tranzakciót részletesen megvizsgálják annak meghatározására, hogy a költségigénylést vagy kifizetést helyesen számították-e ki, és az megfelelt-e a vonatkozó szabályoknak és rendelkezéseknek. A Számvevőszék a költségvetési számlákon rögzített tranzakciókból mintát véve a kifizetéseket egészen a végső kedvezményezettig követi (aki lehet pl. mezőgazdasági termelő, egy képzés szervezője vagy egy fejlesztési támogatást nyújtó projekt felelőse), és az összes szinten megvizsgálja a vonatkozó követelmények betartását. Ha a tranzakció kiszámítása (bármelyik szinten) helytelen, vagy ha a tranzakció nem felel meg valamely jogszabályi előírásnak, illetve szerződéses rendelkezésnek, akkor úgy tekintjük, hogy hibát tartalmaz.

Hogyan értékeli és mutatja be a Számvevőszék a tranzakciók tesztelésének eredményeit?

8.

A tranzakciókban előforduló hibák többféle okra vezethetők vissza, és a szabálytalanság típusától, illetve a be nem tartott szabály vagy szerződéses követelmény jellegétől függően többféle formát ölthetnek. Az egyes tranzakciókban előforduló hibák nem mindig befolyásolják a teljes kifizetett összeget.

9.

A Számvevőszék a következőképpen osztályozza a hibákat:

számszerűsíthetők vagy nem számszerűsíthetők, aszerint, hogy megállapítható-e az uniós költségvetésből helytelenül kifizetett, illetve kapott összeg nagysága,

jellegük szerint, vagyis támogathatósági hibák (a kifizetés nem felel meg a támogathatósági szabályoknak), megalapozottsági hibák (olyan költséget térítettek meg, amelynek felmerülése nincs bizonyítva), illetve pontossági hibák (helytelenül számították ki a kifizetés összegét).

10.

A közbeszerzés olyan terület, ahol a Számvevőszék gyakran lel hibát. Az uniós közbeszerzési jog lényegében egy sor eljárási követelményt jelent. A Szerződésben alapelvként rögzített versenyelv érvényesülése érdekében a szerződéseket meg kell hirdetni, az ajánlatokat meghatározott kritériumok alapján értékelni kell, a szerződéseket nem szabad egyes küszöbértékek túl nem lépése végett mesterségesen részekre bontani stb.

11.

Ellenőrzése keretében a Számvevőszék értékeket rendel az egyes eljárási követelmények be nem tartásához. A Számvevőszék:

a)

„súlyosnak” tekinti az olyan hibákat, amelyek ellentétesek a közbeszerzési szabályok azon célkitűzéseivel, hogy a verseny tisztességes legyen, illetve hogy a szerződést a legalkalmasabb pályázónak ítéljék oda (3);

b)

úgy számszerűsíti a közbeszerzési szabályok „súlyos” megsértésének hatását, mint ami a szerződéshez kapcsolódó kifizetés teljes értékét érinti, vagyis 100 %-os számszerűsíthető hibaként (4);

c)

a pályázati eljárás eredményét nem befolyásoló, kevésbé súlyos hibákat nem számszerűsíthető hibaként kezeli (5).

A közbeszerzési szabályok helytelen alkalmazásának szankcionálását tekintve a Számvevőszék számszerűsítési eljárása különbözhet a Bizottságétól, illetve a tagállamokétól.

12.

A hiba-előfordulás gyakoriságának kifejezésére a Számvevőszék megadja, hogy a minta mekkora hányadában fordulnak elő hibák (akár számszerűsíthetők, akár nem számszerűsíthetők). Ebből következtetni lehet arra, hogy milyen valószínűsíthető gyakorisággal fordulnak elő hibák a szakpolitika-csoport egészében. Ez az információ szerepel a 2–7. fejezet x.1. mellékletében, ha lényeges hibáról van szó.

13.

Az általa számszerűsített hibák alapján a Számvevőszék minden egyes különértékelésnél és a költségvetési kiadások egészére nézve is standard statisztikai módszerekkel megbecsüli a legvalószínűbb hibaarányt (MLE). A legvalószínűbb hibaarány a mintában talált százalékos hibaarányok súlyozott átlaga (6). A Számvevőszék – ismét standard statisztikai módszereket alkalmazva – becslést ad arra nézve is, hogy az egyes különértékeléseknél (és a kiadások egészére nézve) 95 %-os konfidenciaszint mellett milyen az alapsokaságot jellemző hibaarány. Ez az alsó hibahatár (LEL) és a felső hibahatár (UEL) közé eső tartomány (7) (lásd: alábbi illusztráció).

Image

14.

A görbe alatt árnyékolással jelölt terület százalékos értéke annak valószínűségét mutatja, hogy az alapsokaságra ténylegesen jellemző hibaarány az alsó és a felső hibahatár közé esik.

15.

Ellenőrzési munkájának tervezésekor a Számvevőszék olyan eljárások alkalmazására törekszik, amelyek révén össze tudja vetni az alapsokaságra jellemző becsült hibaarányt a tervezés során 2 %-ban megállapított lényegességi küszöbbel. Ellenőrzési eredményeinek értékelésekor a Számvevőszék ehhez a lényegességi szinthez tartja magát, és ellenőri véleményének kialakításakor figyelembe veszi a hibák jellegét, összegét és összefüggéseit.

Hogyan értékeli a Számvevőszék a rendszereket, és hogyan számol be értékelése eredményeiről?

16.

A Bizottság (valamint megosztott, illetve decentralizált irányítás esetén a tagállamok, illetve a kedvezményezett államok) avégett hozza létre a felügyeleti és kontrollrendszereket, hogy kezeljék a költségvetéshez – és ennek keretében a tranzakciók szabályszerűségéhez – kapcsolódó kockázatokat. Annak értékelése tehát, hogy a rendszerek mennyire szavatolják a szabályszerűséget, kulcsfontosságú ellenőrzési eljárás, amely különösen hasznos a javító célú ajánlások megfogalmazásánál.

17.

Az egyes szakpolitika-csoportokat, akárcsak a bevételeket, nagyszámú egyedi rendszer irányítja. A Számvevőszék ezért minden évben mintavétellel szokta kiválasztani a megvizsgálandó rendszereket. A rendszerek értékelésének eredményeit a 2–7. fejezet x.2. mellékletében szereplő, „A rendszervizsgálat eredményei” című táblázat mutatja be. A rendszereket aszerint osztályozzuk, hogy mennyire mérsékelik a tranzakciók hibakockázatát: eredményesen, részben eredményesen (ha bizonyos hiányosságok csökkentik a működés eredményességét), vagy nem eredményesen (ha a hiányosságok elterjedtsége olyan általános, hogy azok ellehetetlenítik az eredményes működést).

18.

Ezenkívül, ha megfelelő ellenőrzési bizonyíték birtokában van, a Számvevőszék általános értékelést is ad a szakpolitika-csoport rendszereiről (ezt szintén a 2–7. fejezet x.2. melléklete mutatja be), amelynél figyelembe veszi mind a kiválasztott rendszerek értékelését, mind a tranzakciók tesztelésének eredményeit.

Hogyan értékeli a Számvevőszék a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatokat, és hogyan számol be értékelése eredményeiről?

19.

A nemzetközi könyvvizsgálati standardokban előírtak szerint a Számvevőszék teljességi nyilatkozatot kap a Bizottságtól, amelyben azt tanúsítja, hogy kötelezettségeinek eleget tett, és nyilvánosságra hozott minden olyan információt, amely a számvevők számára releváns lehet. Ez egyben annak megerősítését is jelenti, hogy a Bizottság nyilvánosságra hozta a csalás kockázatának értékelésével kapcsolatos valamennyi információját, a tudomására jutott csalásokra vagy csalás gyanújára vonatkozó összes információt, és tájékoztatást nyújtott a törvény- vagy jogszabályszegés minden lényeges esetéről.

20.

A 2–7. fejezet tekintetbe veszi az érintett főigazgatóságok éves tevékenységi jelentését is. Ezek beszámolnak a kitűzött szakpolitikai célok megvalósításáról, valamint a tranzakciók szabályszerűségét és az erőforrások megalapozott felhasználását biztosító irányítási és kontrollrendszerekről. Minden éves tevékenységi jelentés kiegészül egy főigazgatói nyilatkozattal többek között arról, hogy az erőforrásokat mennyiben használták fel a kijelölt célokra, és hogy a kontrolleljárások mennyiben biztosítják a tranzakciók szabályszerűségét (8).

21.

A Számvevőszék értékeli az éves tevékenységi jelentéseket és a kísérő nyilatkozatokat, hogy megállapítsa, mennyiben adnak valós és hű értékelést a tranzakciók jogszerűségével kapcsolatos pénzügyi irányításról. Ezen értékelésének eredményeiről a Számvevőszék a 2–7. fejezet „A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatósága” című részében számol be, valamint – ha jelentős megállapításokról van szó – a tranzakciók szabályszerűségével és a rendszerek eredményességével kapcsolatos következtetéseket követően észrevételt fogalmaz meg e tekintetben.

Hogyan alkot a megbízhatósági nyilatkozat keretében véleményt a Számvevőszék?

22.

Az Európai Unió beszámolója alapjául szolgáló tranzakciók szabályszerűségéről a megbízhatósági nyilatkozat keretében adott számvevőszéki vélemény az ezen jelentés 2–7. fejezetében leírt számvevőszéki ellenőrzési munkán, valamint a hibák elterjedtségének értékelésén alapul. Alapvetően fontos figyelembe venni a kiadási tranzakciók tesztelésének eredményét. Összességében a legjobb számvevőszéki becslés szerint az összes 2010-es kiadás hibaaránya 3,7 %-ra tehető. A Számvevőszék 95 %-os konfidenciaszinttel állítja, hogy az alapsokaságban a hibaarány 2,6 % és 4,8 % között van. A különböző szakpolitika-területeket eltérő hibaarány jellemezte, amint azt a 3–7. fejezet leírja. A Számvevőszék értékelése szerint a hibák elterjedtsége általános, és a legtöbb kiadási területre kiterjed. A Számvevőszék a kötelezettségvállalások szabályszerűségére vonatkozó általános véleményét egy kiegészítő horizontális mintára alapozza.

Szabálytalanság, csalás

23.

A hibák túlnyomó többségét az uniós támogatási rendszerek gyakran összetett szabályainak helytelen alkalmazása vagy félreértelmezése okozza. Ha a Számvevőszéknek oka van gyanítani, hogy egy tevékenység keretében csalásra került sor, jelentést tesz az Unió csalás elleni hivatalának, az OLAF-nak, melynek feladata a kapcsolódó nyomozások lefolytatása. Ellenőrzési munkája alapján a Számvevőszék évente mintegy három esetről tesz jelentést az OLAF-nak.


(1)  Valamint az ahhoz fűzött magyarázó jegyzetek.

(2)  Ezenkívül a kötelezettségvállalások közül egy horizontális reprezentatív mintát is kiválasztanak, és megvizsgálják, hogy megfelel-e a vonatkozó szabályoknak és előírásoknak.

(3)  Az odaítélés alapvetően két szempont szerint történhet: az ajánlat legyen vagy a legalacsonyabb vagy az összességében legelőnyösebb.

(4)  Példák számszerűsíthető hibákra: nem vagy csak korlátozottan zajlik verseny a fő vagy a kiegészítő szerződés elnyeréséért (hacsak a jogi keretek ezt kivételképpen nem teszik kifejezetten lehetővé); nem megfelelően, a pályázat eredményét befolyásoló módon értékelik az ajánlatokat; lényegesen módosul a szerződés alkalmazási köre; a szerződést több különböző, gazdaságilag megegyező célú építkezési helyszín szerint osztják fel. A Számvevőszék általában más megközelítéssel él akkor, ha uniós intézmények alkalmaznak helytelenül közbeszerzési irányelveket, annak alapján, hogy az érintett szerződések általában továbbra is érvényben maradnak. Az ilyen hibákat a Számvevőszék nem számszerűsíti a DAS-ban.

(5)  Példák nem számszerűsíthető hibákra: nem megfelelően, de a pályázat eredményét nem befolyásoló módon értékelik az ajánlatokat; a pályázati eljárásnak vagy az ajánlati dokumentációnak alaki hiányosságai vannak; egyes átláthatósági alaki követelményeket nem tartottak be.

(6)  Formula, ahol MLE a legvalószínűbb hibaarány, ASI az átlagos mintavételi intervallum, i a mintában szereplő tranzakciók számozása, audited amount az ellenőrzött összeg, error amount pedig a hiba által érintett összeg.

(7)  Formula és Formula, ahol LEL az alsó hibahatár, MLE a legvalószínűbb hibaarány, UEL a felső hibahatár, t a t-eloszlás tényezője, n a minta mérete, s pedig a hibaarány százalékban kifejezett standard eltérése.

(8)  További tájékoztatás ezekről az eljárásokról, illetve linkek a legfrissebb jelentésekhez: http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/index_en.htm.

1.2. MELLÉKLET

A BESZÁMOLÓ MEGBÍZHATÓSÁGÁRA VONATKOZÓAN A KORÁBBI ÉVEKBEN TETT ÉSZREVÉTELEK HASZNOSULÁSA

Korábbi években tett észrevételek

Előrelépés

A Bizottság válasza

Számvevőszéki elemzés

1.

A számvitelért felelős tisztviselő teljességi nyilatkozata

A számvitelért felelős tisztviselő teljességi nyilatkozata

A számvitelért felelős tisztviselő teljességi nyilatkozata

A számvitelért felelős tisztviselő teljességi nyilatkozata

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője kiemelte teljességi nyilatkozataiban, hogy a konszolidációs körbe bevont egyes szervek számvitelért felelős tisztviselői a teljességi nyilatkozatukban kihagytak vagy módosítottak egyes pontokat. Különösen a számviteli és egyéb helyi rendszerek validálására vonatkozóan kért információk hiányoztak.

A 2010. évi összevont beszámolóval kapcsolatban a Bizottság számvitelért felelős tisztviselője:

kijelenti, hogy négy ügynökségnél és két, a konszolidációs körbe első alkalommal bevont közös vállalkozásnál a számviteli, illetve a helyi rendszereket még nem, illetve csak részben validálták, hangsúlyozza azonban, hogy ez a validálás a számvitelért felelős érintett tisztviselőre tartozik,

megjegyzi, hogy az egyik végrehajtó ügynökség az előző évi mintát használta a vezetői teljességi nyilatkozat elkészítéséhez, ezért abból néhány újonnan bevezetett szempont hiányzik.

A Bizottság számvitelért felelős tisztviselője kiemelte ugyanakkor, hogy megítélése szerint ezeknek a pontoknak nincs lényeges hatásuk a Bizottság beszámolójára.

Az említett hiányzó hitelesítések nem befolyásolják a beszámoló megbízhatóságát.

A Számvevőszék figyelembe vette a számvitelért felelős tisztviselő teljességi nyilatkozatában megfogalmazott általános bizonyosságot. A Számvevőszék figyelemmel fogja kísérni a későbbi ellenőrzései során feltárandó konkrét problémákat.

2.

Előfinanszírozás, szállítók, a pénzügyi évek elkülönítésével kapcsolatos eljárások

Előfinanszírozás, szállítók, a pénzügyi évek elkülönítésével kapcsolatos eljárások

Előfinanszírozás, szállítók, a pénzügyi évek elkülönítésével kapcsolatos eljárások

Előfinanszírozás, szállítók és a pénzügyi évek elkülönítésével kapcsolatos eljárások

Az előfinanszírozást, a szállítókat és a kapcsolódó év végi időbeli elhatárolásokat illetően a Számvevőszék pénzügyi hatását tekintve általában véve nem lényegi, ám igen gyakran előforduló számviteli hibákat talált. Ez is arra mutat, hogy az alapvető számviteli adatokat egyes főigazgatóságokon tovább kell pontosítani.

Az előfinanszírozási összegek könyvelésével kapcsolatban a Számvevőszék ezenkívül a következő problémákat állapította meg:

a függő előfinanszírozások átvezetése nem mindig történik helyesen. Az átvezetést több esetben egyáltalán nem végezték el, vagy helytelen összeggel könyvelték le azokat,

egyes főigazgatóságok nem dolgozzák fel a megvalósult eredményekről és a kapcsolódó költségekről rendelkezésre álló információkat, és nem vezetik át ennek megfelelően a kapcsolódó előfinanszírozási tételeket, hanem a pénzügyi évek elkülönítésével kapcsolatos számítások során csak közelítéseket alkalmaznak.

Ezenkívül egyes főigazgatóságok nem tartották be azt az előírást, hogy a számlákat és költségelszámolásokat a beérkezésük utáni öt munkanapon belül nyilvántartásba kell venni.

A Bizottság tovább törekedett számviteli adatai pontosságának javítására olyan folyamatos intézkedések révén, mint a számviteli minőségi projekt és a helyi rendszerek validálása.

Habár a számvitelért felelős tisztviselő azon volt, hogy javítson a helyzeten, a Számvevőszék megállapítása szerint a belső politikákkal, illetve külső fellépésekkel foglalkozó főigazgatóságok sok esetben továbbra is csak becsléseket vezetnek be a beszámolóba akkor is, ha van megfelelő alapjuk az előfinanszírozások elszámolására (lásd: 1.29. bekezdés).

Az előfinanszírozások és a számlák/költségigénylések reprezentatív mintáinak ellenőrzése során a Számvevőszék ismét pénzügyi hatásukat tekintve általában véve nem lényegi, ám igen gyakran előforduló hibákat talált. A Bizottságnak ezért tovább kellene törekednie arra, hogy egyes főigazgatóságokon tovább pontosítsák az alapvető számviteli adatokat.

Habár az új költségigénylések észlelhetően rövidebb idő alatt kerültek be a nyilvántartásba, egyes főigazgatóságok továbbra sem tartják be maradéktalanul azt az előírást, hogy késedelem nélkül vegyék nyilvántartásba számláikat és költségigényléseiket.

Lásd a Bizottság 1.29. bekezdésre adott válaszát.

A Bizottság folyamatban lévő intézkedéseivel, például a számviteli minőségbiztosítási projekttel továbbra is a számviteli adatok pontosítására törekszik.

A Számvevőszék a továbbiakban is figyelemmel fogja kísérni a feltárt problémákkal kapcsolatos intézkedéseket.

A 2010-es ellenőrzés során ezenkívül egy új problémára is fény derült: a Számvevőszék jelentős számú olyan esetet tárt fel, amikor a Bizottság kezdetben nem rögzített megfelelően egyes kifizetéseket a mérleg eszközoldalán (pl. pénzügyi konstrukciók). A kérdéssel a tagállamoktól érkezett 2011. júniusi tájékoztatás alapján a végleges beszámoló is foglalkozott – lásd: 1.32. bekezdés. A Bizottság a jelenlegi jogi keretek módosítását javasolta, és megfelelő javaslatokat fog tenni a 2013 utáni időszakra vonatkozóan.

3.

A visszafizettetésekre és pénzügyi korrekciókra vonatkozó közzétételek

A visszafizettetésekre és pénzügyi korrekciókra vonatkozó közzétételek

A visszafizettetésekre és pénzügyi korrekciókra vonatkozó közzétételek

A visszafizettetésekre és pénzügyi korrekciókra vonatkozó közzétételek

Noha a Bizottság tett arra irányuló lépéseket, hogy bővebben és tartalmasabban tájékoztasson az uniós költségvetés korrekciós mechanizmusairól, ezt még nem tudja teljesen megbízhatóan megtenni, mivel nem mindig kap megbízható információkat a tagállamoktól.

A Bizottság helyszíni ellenőrzései rámutattak, hogy az adatnyilvántartási és -közlési rendszerek még nem teljesen megbízhatóak minden tagállamban. A Bizottság utánajárt az adatokban fellelhető minden egyes ellentmondásnak, és ajánlásokat tett a tagállamoknak a tökéletesítésre vonatkozóan.

A tagállamoktól kapott, visszafizettetésekre vonatkozó adatok megbízhatósága az elmúlt évvel összehasonlítva javult, de a Bizottság egyetért azzal, hogy azon még tovább lehet javítani. A Bizottság e célból a minden év március 31-én végzett jelentéstételre alapozva 2011 elején megkezdte a tagállamok visszafizettetési rendszereinek vizsgálatát, amelynek célja, hogy javítsa a Bizottságnak szóló nemzeti pénzügyi korrekciós jelentések színvonalát, és biztosítsa azok hiánytalanságát, pontosságát és időszerűségét.

A Számvevőszék a továbbiakban is figyelemmel követi majd a feltárt problémákhoz kapcsolódó intézkedéseket. A Számvevőszék továbbra is úgy foglal állást, hogy lehetőség szerint összevethető módon kell feltüntetni a hibákat és a kapcsolódó visszafizettetéseket/ pénzügyi korrekciókat.

Megfontolandó továbbá, hogy nem kellene-e pontosítani a pénzügyi beszámolási iránymutatásokat arra vonatkozóan, hogy milyen információkat és hogyan kell szerepeltetni.

A Számvevőszék azon kérését illetően, hogy a Bizottság javítsa a visszafizettetések és pénzügyi korrekciók közzétételére vonatkozó iránymutatásokat, a Bizottság kiadott egy lezárási utasítást, ez azonban még tökéletesítésre szorul.

A Bizottság tovább fogja tökéletesíteni a zárási iránymutatást és a 2011. évi zárási útmutatót.

 

Egyes kiadási területek esetében a Bizottság nem bocsát rendelkezésre olyan információt, amelynek révén összevethető lenne az adott kifizetés folyósításának éve, a vonatkozó hiba kiszűrésének éve, valamint az az év, amikor a beszámolóhoz fűzött jegyzetekben nyilvánosságra hozták a kapcsolódó pénzügyi korrekciót.

A Bizottság továbbra sem bocsát közre olyan információt, amelynek révén össze lehetne vetni a kifizetéseket, a hibákat és a pénzügyi korrekciókat.

A Bizottság az összes kiadás ellenőrzését évekkel az adott kifizetés tényleges teljesítése után végzi el, elsődlegesen a program zárásakor. A pénzügyi korrekció a tagállami kontrollrendszerek hiányosságainak feltárásából is eredhet, amely esetben nincs közvetlen kapcsolat a kifizetésekkel. Ennek következményeként nem lehetséges, és nem is lényeges összeegyeztetni az érintett kifizetés évét azzal az évvel, amikor a pénzügyi korrekciót közzéteszik a beszámolóhoz fűzött magyarázó megjegyzésekben.

A tagállam által a program zárásakor benyújtandó kiegészítő dokumentumok körét a jogi keret határozza meg. A kiadások és az ellenőrzések bizonylatait az operatív program irányítóhatósága tartja a Bizottság rendelkezésére.

 

A 2009. év végén a Kohézió terén összesen 2,3 milliárd euro összegű korrekció várt még végrehajtásra (azaz „behajtásra”, ti. arra, hogy a visszafizetés beérkezzen a Bizottsághoz, vagy arra, hogy az érintett tagállam levonja a szóban forgó összeget a kifizetési kérelméből).

A Kohézió terén 2010-ben a még végrehajtásra váró korrekciók összege mintegy 0,2 milliárd euróval nőtt (vagyis a megerősített/határozat által érintett, de még végrehajtásra váró összeg a 2009-es 2 327 millió euróról 2010-re 2 516 millió euróra nőtt). A 71 %-os, alacsony végrehajtási arányt az magyarázza, hogy a lezárás még folyamatban van. A 2010 végén beérkezett kifizetési kérelmeket még nem hagyták jóvá, ami azt jelenti, hogy az összesen 2,3 milliárd eurót kitevő kapcsolódó pénzügyi korrekciókat nem lehet figyelembe venni a 2010-es végrehajtási adatoknál (lásd: a 2010-es beszámolóhoz kapcsolódó 6. megjegyzés, 6.3.3. szakasz „pénzügyi korrekciók – összesített adatok és végrehajtási arány”).

Egyes 2000–2006-os programok esetében mind a Számvevőszék, mind a Bizottság arra az eredményre jutott, hogy a visszavonásokkal és visszafizettetésekkel kapcsolatban rögzített és jelentett adatok hiánytalansága és megbízhatósága kétséges. A Bizottság – annak ellenére, hogy a 2007–2010-es időszak ellenőrzései során minden tagállamban javulást tapasztalt – továbbra is óvatos marad a zárásokkal kapcsolatban, és minden irányítóhatóságtól azt kérte, hogy számoljanak be az egyes programok adósnyilvántartásában rögzített szabálytalanságok tagállami nyomon követéséről (ideértve a pénzügyi korrekciókat is). A Bizottság mindaddig nem zárja le a programokat, amíg úgy nem értékeli, hogy az információ koherens és hiánytalan.

A 2007–2013-as szabályozási keretben az igazoló hatóságoknak minden év március 31-éig kimutatást kell küldeniük a Bizottságnak az előző év pénzügyi korrekcióiról. Az új jelentéstételi rendszer elektronikus formátumban (az SFC 2007 útján) megbízhatóbb és egységes információkat ad majd a végrehajtott korrekciókról. Sőt, a DG REGIO és a DG EMPL úgy módosította ellenőrzési stratégiáját, hogy 2011 második felétől egy speciális modul révén képes legyen ellenőrizni a legkockázatosabb nemzeti visszafizettetési rendszereket.

A Bizottság fenntartja véleményét, miszerint a megosztott igazgatású programokkal kapcsolatos korrekciós rendszerek többéves jellege miatt (a pénzügyi korrekciókat a tagállamok nem mindig az elfogadás évében hajtják végre) a kifizetések, hibák és pénzügyi korrekciók egyeztetése kevés hozzáadott értékkel bír. Sőt, mivel a költségkimutatási rendszer többéves időszakot fog át, és bizonyos esetekben a rendszerek kiigazítására is sor kerül, az ilyen egyeztetés majdhogynem lehetetlen.

 

Az összevont éves beszámolóhoz fűzött magyarázó jegyzetek ugyan tájékoztatnak arról, hogy egyes kifizetéseket később a Bizottság részlegei vagy a tagállamok valószínűleg helyesbíteni fognak, az viszont továbbra sem szerepel a jegyzetekben, hogy mely kiadási összegek és területek képezhetik további felülvizsgálat és záróelszámolási eljárások tárgyát.

A további felülvizsgálat és záróelszámolás tárgyát képező összegek továbbra sem szerepelnek az összevont beszámolóhoz fűzött jegyzetekben (ellentétben a lehetséges visszafizetések számszerűsített összegeivel).

Az előző évek válaszaiban már említettük: a költségvetési rendelet lehetővé teszi, hogy a Bizottság ellenőrzéseket végezzen bármely kiadás vonatkozásában több évvel azt követően, hogy a kérdéses kiadás ténylegesen felmerült. Az, hogy egy kiadási összeg szerepel a beszámolóban – a következő években esedékes ellenőrzések miatt – nem feltétlenül jelenti azt, hogy elfogadásra is kerül. Máskülönben minden költségvetési kiadást előzetesnek kellene tekinteni mindaddig, amíg sor nem került utólagos ellenőrzésre, vagy amíg el nem érkezik az említett többéves elévülés időpontja. Amennyiben a potenciális visszafizettetések számszerűsíthetők, összegüket az összevont beszámolóhoz kapcsolódó 6. megjegyzésben teszi közzé a Bizottság. A mezőgazdaság vonatkozásában a pénzügyi záróelszámolási határozatot – amelyen keresztül a Bizottság megállapítja az az évi uniós költségvetésre terhelhetőként elismert kiadási összeget – körülbelül a kérdéses pénzügyi év végét követően hat hónappal hozzák meg az illetékesek. A pénzügyi záróelszámolási határozat e szerepét nem kérdőjelezi meg az a tény, hogy a későbbiekben szabályszerűségi határozatokon keresztül pénzügyi korrekciós intézkedések hozhatók a tagállamokkal szemben. Az ilyen jövőbeli szabályszerűségi határozatok nyomán az uniós finanszírozásból valószínűleg kizárandó kiadások összegét a pénzügyi kimutatáshoz fűzött egyik megjegyzés tartalmazza.

A tagállamok általi potenciális visszafizettetések számszerűsíthető összegei és a jövőbeli szabályszerűségi határozatok nyomán a finanszírozásból valószínűleg kizárandó kiadások számszerűsíthető összegei eszközként jelennek meg (vagy függő követelésként kerülnek közzétételre) a Bizottság számviteli rendszerében és a pénzügyi kimutatáshoz fűzött magyarázó megjegyzésekben.

A Bizottság a mezőgazdaság esetében úgy ítéli meg, hogy a tagállamoktól kapott visszafizettetési információ megbízható, mivel azt független ellenőrzési szervek igazolják.

A mezőgazdaság területén a szabályszerűségi határozatok minden pénzügyi korrekció kapcsán meghatározzák azt az évet, amelyben a korrekcióval érintett kifizetés teljesült.

A mezőgazdasággal kapcsolatos pénzügyi beszámolás információt szolgáltat a tagállamok által elvégzett visszafizettetésekről, valamint a Bizottság által elvégzett korrekciókról, a pénzügyi évenként és naptári évenként kiszabott korrekciók összegéről, a korrekciók pénzügyi végrehajtásáról, valamint a megfelelő beszedett összegekről, mind az EMGA, mind a vidékfejlesztés tekintetében.

 

4.

A Galileo eszközeinek átruházása

A Galileo eszközeinek átruházása

A Galileo eszközeinek átruházása

A Galileo eszközeinek átruházása

A Galileo program számára kidolgozott, kifejlesztett vagy beszerzett valamennyi eszköznek az Unióra történő átruházásáról szóló megállapodásokat még nem hajtották teljesen végre. Mivel minden eddig felmerült költséget kutatási költségként kezelnek, ezek nem befolyásolják a mérleget. A Bizottságnak azonban az eszközök eredményes védelme érdekében biztosítania kellene, hogy az átruházás megtörténtekor minden információ rendelkezésre álljon.

A Bizottság együttműködik az Európai Űrügynökséggel annak érdekében, hogy – a zökkenőmentes átadást szavatolandó – az átruházás időpontjában valamennyi szükséges számviteli és műszaki információ rendelkezésre álljon. Az átruházásra a tervek szerint a keringési pályán való jóváhagyás végén, várhatóan 2012-ben kerül sor.

A Számvevőszék azonban felhívja a figyelmet az illetékes főigazgató 2010-es éves tevékenységi jelentésében tett fenntartására az Európai Űrügynökség pénzügyi beszámolási megbízhatóságára vonatkozóan.

A Bizottság szoros figyelemmel kíséri az Európai Űrügynökség által az új számviteli rendszer bevezetésében elért előrehaladást, valamint a pénzügyi beszámolás terén elért ennek megfelelő javulást.

A Számvevőszék figyelemmel fogja kísérni a problémát.


2. FEJEZET

Bevételek

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés

A bevételek sajátos jellemzői

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

Hagyományos saját források

Héa- és GNI-alapú saját források

A tranzakciók szabályszerűsége

Hagyományos saját források

Héa- és GNI-alapú saját források

Egyéb bevételek

A rendszerek eredményessége

Hagyományos saját források

Héaalapú saját források

Továbbra is vannak régóta érvényes fenntartások, az ebből adódó lemaradás azonban csökken

Késedelmek a héairányelvek alkalmazásának felügyelete során

GNI-alapú saját források

Általános és egyedi fenntartások

Még nem teljes a GNI-jegyzékek ellenőrzése a tagállamokban

Brit korrekció

Követelések törlése

A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatósága

Következtetések és ajánlások

Következtetések

Ajánlások

A kötelező érvényű tarifális felvilágosításról (KTF) szóló 2/2008. sz. különjelentés hasznosulása

A SZÁMVEVŐSZÉK ÉSZREVÉTELEI

A BIZOTTSÁG VÁLASZAI

BEVEZETÉS

2.1.

Ez a fejezet a Számvevőszék bevételekre (azaz a saját forrásokra és egyéb bevételekre) vonatkozó különértékelését tartalmazza. A 2010-es bevételekkel kapcsolatos legfőbb pénzügyi információkat a 2.1. táblázat foglalja össze. 93,8 %-kal a saját források a költségvetési kiadások finanszírozásának messze a legjelentősebb forrásai. A fejezet azt is összefoglalja, hogyan válaszolt a Bizottság a kötelező érvényű tarifális felvilágosításról szóló 2/2008. sz. különjelentés megállapításaira.

 

2.1. táblázat –   Bevételek – Főbb adatok

Költségvetési cím

Bevétel típusa

Megnevezés

Bevételek (2010)

millió euro

%

1

Hagyományos saját források

Cukortermelési díj (1 1. alcím)

145

0,1

Vámok (1 2. alcím)

15 514

12,1

HÉA-alapú saját források

HÉA (hozzáadottérték-adó) alapú források a folyó pénzügyi évből (1 3. alcím)

13 393

10,5

GNI-alapú saját források

GNI- (bruttó nemzeti jövedelem) alapú források a folyó pénzügyi évből (1 4. alcím)

90 948

71,2

Költségvetési egyensúlyhiányok korrekciója

Brit korrekció (1 5. alcím)

– 128

–0,1

Az éves GNI-alapú hozzájárulás bruttó csökkentése

Hollandiát és Svédországot illeti meg (1 6. alcím)

–3

0,0

 

SAJÁT FORRÁSOK ÖSSZESEN

119 869

93,8

3

 

Többletek, egyenlegek és kiigazítások

1 460

1,1

4

 

Az intézményeknél és egyéb közösségi szerveknél dolgozó személyektől származó bevételek

1 123

0,9

5

 

Az intézmények igazgatási tevékenységeiből származó bevételek

388

0,3

6

 

Hozzájárulások és visszatérítések a közösségi megállapodások és programok keretén belül

3 511

2,7

7

 

Késedelmi kamatok és pénzbírságok

1 408

1,1

8

 

Hitelfelvételi és hitelfolyósítási műveletek

0,0

9

 

Egyéb bevételek

36

0,0

 

 

EGYÉB BEVÉTELEK ÖSSZESEN

7 926

6,2

Évi összes bevétel

127 795

100,0

Forrás: az Európai Unió 2010-es éves beszámolója.

A bevételek sajátos jellemzői

2.2.

A saját forrásoknak három kategóriája van (1): a hagyományos saját források (importvámok és cukortermelési díj), a tagállamok által beszedett hozzáadottérték-adó alapján kiszámított saját források, illetve a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmén (GNI) alapuló saját források.

 

2.3.

A hagyományos saját forrásokat a tagállamok állapítják meg és szedik be. E források háromnegyedét befizetik az Unió költségvetésébe, míg a maradék egynegyedet visszatartják a beszedési költségek finanszírozására. Minden tagállam havonta kimutatást küld a Bizottságnak a megállapított vámokról („A-számlák”), Xalamint negyedévente kivonatot küld a kimutatásban nem szereplő, de megállapított vámokról („B-számlák”) (2).

 

2.4.

A héa-, illetve a GNI-alapú saját források számítása egységes kulcsok alapján történik, amelyet a tagállamok elméleti alapon harmonizált héaalapjára, illetve a tagállami GNI-re vetítenek.

 

2.5.

A 2007–2013-as időszakban egyes tagállamok csökkentett héalehívási kulcsot alkalmaznak (3), illetve az éves GNI-alapú hozzájárulások tekintetében bruttó csökkentést élveznek (4). Ezenkívül a költségvetési egyensúlyhiányokra való tekintettel az Egyesült Királyságra korrekció (az ún „brit korrekció”) vonatkozik, amelynek értelmében e tagállam GNI-alapú hozzájárulását csökkentik.

 

2.6.

A hagyományos saját források, a héaalapú saját források és az egyéb bevételek teljes összegének megállapítását követően a GNI-alapú forrásokat a költségvetés egyensúlyba hozásához használják fel. Ha egyes tagállamok a ténylegesnél alacsonyabb (vagy magasabb) GNI-t adnak meg, az a GNI-alapú saját források teljes összegére nincsen ugyan hatással, viszont a hiba kijavításáig megnöveli (vagy csökkenti) a többi tagállam által befizetendő hozzájárulások összegét.

 

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

2.7.

A Számvevőszék általános ellenőrzési koncepcióját és módszereit az 1.1. melléklet 2. része mutatja be. A bevételek ellenőrzésével kapcsolatban megjegyezzük a következőket:

a)

Az ellenőrzéshez a Számvevőszék bizottsági szinten egy 55 visszafizetési felszólítást tartalmazó reprezentatív statisztikai mintát vizsgált meg, amelyben megtalálható volt a bevételek valamennyi típusa (lásd: 2.1. melléklet) .

b)

A rendszerek értékelése az alábbiakat foglalta magában:

i.

a hagyományos saját források, valamint a héa- és GNI-alapú saját források rendszerei;

ii.

a brit korrekció kiszámításának alapját képező bizottsági rendszerek (ideértve a 2006. évi végleges összeg kiszámításának vizsgálatát);

iii.

a visszafizetési felszólítások tárgyát képező összegek törlésénél alkalmazott rendszerek vizsgálata egy, a Bizottság (5) által 2010-ben jóváhagyott törlésekből vett, 19 elemű minta vizsgálata alapján. Ezek összege az összesen jóváhagyott 22 millió euróból 11 millió eurót tett ki;

iv.

a pénzbírságok és büntetések Bizottság általi kezelése.

c)

A Bizottság által kiadott vezetői állásfoglalások felülvizsgálata a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésére terjedt ki.

 

Hagyományos saját források

2.8.

A beszámoló alapjául szolgáló tranzakciók számvevőszéki ellenőrzése nem terjedhet ki a be nem jelentett, illetve a vámellenőrzést kikerülő importügyletekre.

 

2.9.

A Számvevőszék értékelte a felügyeleti és kontrollrendszereket Olaszországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban; ezekből a tagállamokból származik a hagyományos saját források teljes összegének kb. 38 %-a. Annak érdekében, hogy megfelelő bizonyosságot szerezzen a nyilvántartott összegek pontosságáról és teljességéről, a Számvevőszék felülvizsgálta a számviteli rendszereket, valamint ellenőrizte a hagyományos saját források alakulását azok megállapításától egészen a Bizottságnak történő elszámolásig. A számvevők megvizsgálták ezekben a tagállamokban a főbb kontrollmechanizmusokat a kedvezményes vámtételek alkalmazására, a „szuperegyszerűsítés” helyi vámkezelést igénybe vevő személyeknek való megadására (értesítési kötelezettség alóli mentesítés) (6), illetve a szállítási és biztosítási költségek kezelésére vonatkozóan.

 

2.10.

A 2.7. bekezdésben említett minta hagyományos saját forrásokkal kapcsolatos hat visszafizetési felszólítására vonatkozóan a Számvevőszék összevetette a kiválasztott havi kimutatásokat az érintett tagállamok (7) megfelelő számviteli bizonylataival.

 

2.11.

A Számvevőszék értékelte továbbá a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszereit, ideértve a tagállamokban folytatott bizottsági helyszíni ellenőrzéseket is.

 

Héa- és GNI-alapú saját források

2.12.

A héa- és GNI-alapú saját források olyan statisztikai adatokra épülnek, amelyek alapjául közvetlenül nem ellenőrizhető tranzakciók szolgálnak. Az ellenőrzés ezért a tagállamok által összeállított makrogazdasági aggregátumok Bizottsághoz történő beérkezését tekintette kiindulópontjának, majd értékelte a Bizottság azon adatfeldolgozó rendszereit, amelyek segítségével meghatározzák a végleges költségvetési beszámolóban feltüntetendő összegeket. A számvevőszéki ellenőrzés tehát a költségvetés összeállítását és a tagállami hozzájárulások helyességét vizsgálta.

 

2.13.

A számvevők értékelték a szóban forgó források kiszámításának és beszedésének helyességéről ésszerű bizonyosságot nyújtani hivatott bizottsági felügyeleti és kontrollrendszereket. Az ellenőrzés továbbá azt is megvizsgálta, hogy a Bizottság hogyan kezeli a héa-, illetve GNI-alapú forrásokra vonatkozó fenntartásokat, hogyan ellenőrzi a tagállami GNI-jegyzékeket, és hogyan felügyeli a héairányelvek alkalmazását. A számvevőszéki ellenőrzés nem minősíti a tagállamok által a Bizottságnak megküldött héa-, illetve GNI-adatok minőségét.

 

A TRANZAKCIÓK SZABÁLYSZERŰSÉGE

2.14.

A tranzakciótesztek eredményeit a 2.1. melléklet foglalja össze. A mintában szereplő tranzakciók számvevőszéki tesztelése alapján a tranzakciókat nem jellemezte lényeges hibaszint (8). A Számvevőszék becslése szerint a legvalószínűbb hibaarány 0 %. A tranzakciótesztek során azonban felmerült néhány rendszerhiányosság, amelyeket alább fejtünk ki.

 

Hagyományos saját források

2.15.

A Számvevőszék megállapította, hogy az „A-számlákról” szóló, Bizottságnak megküldött tagállami kimutatások összességében mentesek voltak a lényeges hibáktól. A hat ellenőrzött tranzakcióból egynél (9) azonban a hagyományos saját források bejelentett összege nem volt összeegyeztethető a kiszámításához felhasznált számviteli nyilvántartásokkal.

2.15.

A Bizottság a tagállami hatóságokkal közösen nyomon követi a kérdéses tranzakciót.

Héa- és GNI-alapú saját források

2.16.

A számvevőszéki ellenőrzés a tagállami hozzájárulások kiszámítását és befizetését lényeges hibáktól mentesnek találta. A Számvevőszék azonban hibát fedezett fel a 2006-os brit korrekció végleges, 2010-es költségvetésben feltüntetett összegére vonatkozó bizottsági számításokban (10); az Egyesült Királyság ennek következtében a ténylegesnél 189 millió euróval (a 2006-os brit korrekció 3,5 %-a) nagyobb korrekcióban részesült (lásd: 2.5. melléklet és különösen annak 6. és 7. bekezdése). A hiba korrigálása érdekében a Bizottság valamennyi tagállam egyetértésével kivételes jelleggel javasolta a 2011-es költségvetés módosítását.

2.16.

A folyamatban lévő korrekciós intézkedésre tekintettel a hiba hatása elhanyagolható lesz.

Egyéb bevételek

2.17.

A Számvevőszék megállapította, hogy az egyéb bevételek címén vizsgált tranzakciók összességében mentesek voltak a lényeges hibáktól.

 

A RENDSZEREK EREDMÉNYESSÉGE

2.18.

A rendszervizsgálat eredményeit a 2.2. melléklet foglalja össze. A Számvevőszék megállapítása szerint a rendszerek összességében eredményesen biztosították a tranzakciók szabályszerűségét.

 

Hagyományos saját források

2.19.

A B-számlák kimutatásaiban szereplő összegeket illetően a Számvevőszék az előző évekhez hasonlóan (11) ismét javítandó eljárási és rendszerproblémákat észlelt. Ezek elsősorban a következők voltak:

a)

indokolatlan (garantált, illetve nem vitatott) tételek és leírások (12);

b)

késedelmek a hagyományos saját források megállapításában, a számlán való lekönyvelésben, illetve a vámtartozások bejelentésében (13);

c)

a fennálló követelések beszedésére irányuló visszafizettetési intézkedések késedelmes megindítása (14).

2.19.

A Bizottság felkéri az érintett tagállamokat, hogy hozzanak korrekciós intézkedéseket a feltárt hiányosságok kezelésére, és amennyiben szükséges, felkéri őket a hiányosan befizetett tradicionális saját források pótlására, illetve valamennyi esedékes késedelmi kamat megfizetésére. A Bizottság rendszeres ellenőrzései során továbbra is vizsgálni fogja a B-számlát.

2.20.

Olaszországban, Hollandiában és az Egyesült Királyságban a nemzeti hatóságok nem tudták teljes körűen alátámasztani a B-számla kimutatásaiban szereplő összegeket, mivel azok nem egyeztek a vonatkozó dokumentáció adataival.

2.20.

A Bizottság a tagállami válaszok egyidejű figyelembevétele mellett nyomon követi majd a Számvevőszék megállapításait, és adott esetben felkéri az érintett tagállamokat, hogy hozzanak korrekciós intézkedéseket.

2.21.

A felkeresett tagállamokban a számvevők hiányosságokat tártak fel továbbá az áruk forgalomba bocsátását megelőző ellenőrzések elvégzésében, ideértve elsősorban a kedvezményes vámtételek alkalmazására, a „szuperegyszerűsítés” helyi vámkezelést igénybe vevő személyeknek való engedélyezésére, illetve a szállítási és biztosítási költségek kezelésére irányuló ellenőrzéseket. A tagállami vámfelügyelet részben eredményes volta megnöveli annak kockázatát, hogy a hagyományos saját források beszedett összegei helytelenek lesznek.

2.21.

A Bizottság az érintett tagállammal közösen és a tagállam válaszait figyelembe véve nyomon követi a Számvevőszék megállapításait. Adott esetben a Bizottság felkéri a tagállamot, hogy hozzon korrekciós intézkedést, és bocsásson rendelkezésre minden esedékes, még be nem fizetett tradicionális saját forrást. Szükség esetén késedelmi kamatot is kell fizetni. Az elmúlt években a tradicionális saját források bizottsági ellenőrzése a tagállami vámellenőrzésekre – többek között a helyi vámkezelési eljárásra – összpontosult.

Héaalapú saját források

Továbbra is vannak régóta érvényes fenntartások, az ebből adódó lemaradás azonban csökken

2.22.

A fenntartások lehetővé teszik, hogy a tagállamok által benyújtott héaelszámolások vitatott tételeiben a jogszabályok által előírt négyéves határidő leteltével is lehessen kiigazításokat eszközölni. 2010-ben 52 új fenntartás keletkezett és 67 szűnt meg. Az év végén az érvényes fenntartások száma összesen 152 volt (lásd: 2.2. táblázat ). A 67 fenntartás megszüntetéséből fakadó nettó hatás a héaalapú saját források majdnem 90 millió eurós növekedése volt (15).

 

2.23.

A régóta érvényben lévő héafenntartások megszüntetését illetően a Számvevőszék komoly előrelépést tapasztalt. A 2000. évet megelőző fenntartásokból 2010 végén nyolc volt még mindig érvényben, szemben a 2009. év végén érvényben levő 20 fenntartással. A Számvevőszék szerint régóta érvényes fenntartásnak a legalább tíz évvel korábbi évre vonatkozó fenntartások minősülnek. Ezért idetartozik még további nyolc fenntartás, amelyek a 2001. évre vonatkoznak.

2.23.

Mivel sem a Bizottság, sem a tagállamok nem léphetnek fel bejelentetlen probléma megoldása érdekében, a Bizottság úgy véli, hogy a régóta fennálló fenntartás meghatározásánál a fenntartás bejelentése óta eltelt időszak hosszából kell kiindulni. A Bizottság tehát azokat a fenntartásokat kezeli régóta fennállóként, amelyek a bejelentést követő öt év múlva is fennállnak.

2.2. táblázat –   A héaalapú forrásokkal kapcsolatos fenntartások 2010. december 31-én

Tagállam

Érvényes fenntartások száma 2009.12.31-én

2010-ben megfogalmazott fenntartások

2010-ben feloldott fenntartások

Érvényes fenntartások száma 2010.12.31-én

Azon legrégebbi év, amelyre még vonatkoznak fenntartások

Belgium

3

0

3

0

 

Bulgária

1

1

0

2

2007

Cseh Köztársaság

9

0

1

8

2004

Dánia

5

5

1

9

2004

Németország

4

0

3

1

2003

Észtország

8

4

3

9

2004

Írország

17

1

8

10

1998

Görögország

11

0

4

7

1999

Spanyolország

2

1

2

1

2003

Franciaország

10

0

4

6

2001

Olaszország

9

5

6

8

1995

Ciprus

3

3

0

6

2004

Lettország

5

2

1

6

2004

Litvánia

7

0

5

2

2005

Luxemburg

3

0

1

2

2004

Magyarország

4

1

1

4

2004

Málta

10

0

0

10

2004

Hollandia

7

4

3

8

2004

Ausztria

5

1

0

6

2002

Lengyelország

6

1

1

6

2004

Portugália

10

8

4

14

1999

Románia

0

0

0

0

 

Szlovénia

3

0

3

0

 

Szlovákia

3

0

3

0

 

Finnország

10

1

3

8

1995

Svédország

7

9

6

10

1995

Egyesült Királyság

5

5

1

9

1998

ÖSSZESEN

167

52

67

152

 

Forrás: Európai Bizottság.

Késedelmek a héairányelvek alkalmazásának felügyelete során

2.24.

A Bizottság felel a héairányelvek helyes alkalmazásáért, és felügyeli azok átültetését, illetve azt, hogy a tagállamok által bevezetett nemzeti végrehajtási intézkedések azokkal összhangban legyenek. A hibás vagy nem teljes körű átültetés befolyásolhatja a kapott héa összegét és ezáltal a héaalapú saját forrásként befizetendő összeget. 2010-ben három héairányelv lépett hatályba: kettő a „héacsomagra” (16), egy pedig a közös héarendszerre (17) vonatkozóan; ez utóbbi célja a Közösségen belüli tranzakciókkal kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem.

 

2.25.

A „héacsomagot” végrehajtó tagállami intézkedések értékelését a Bizottság 2010 végén – az irányelvek hatályba lépése után 12 hónappal – hét tagállam esetében még mindig nem zárta le. Ugyaneddig az időpontig két tagállam esetében az adócsalás elleni héairányelv végrehajtásának értékelésére irányuló bizottsági eljárás még éppenhogy csak megkezdődött.

2.25.

2011. május 16-tól a bizottsági ellenőrzés eredményeképpen 22 tagállam esetében lezárták a héacsomag átfogó értékelését. A fennmaradó öt tagállam értékelése folyamatban van, és 2011 szeptemberében zárul le.

Az adócsalás elleni küzdelemről szóló héairányelvvel kapcsolatban a Bizottság 2010 márciusában kilenc tagállam ellen jogsértési eljárást indított annak érdekében, hogy megfelelően értékelhesse a helyzetet.

2009 és 2010 folyamán a Bizottság két másik tagállam esetét hozta fel és vitatta meg az adócsalás elleni stratégiával foglalkozó csoportban, valamint a Közigazgatási Együttműködési Állandó Bizottságban. 2011 végéig tehát elkészül majd a teljes értékelés.

GNI-alapú saját források

Általános és egyedi fenntartások

2.26.

2010 végén általános fenntartások (18) voltak érvényben – az aktualizált vagy új GNI-jegyzékek elemzésének befejezéséig (19) – az EU-15 tagállamainak 2002 és 2006 közötti, valamint az EU-10 tagállamainak 2004 és 2006 közötti GNI-adataival kapcsolatban.

 

2.27.

2010 elején az 1995–2001-es időszakra vonatkozóan négy (20) egyedi GNI-fenntartás (21) volt érvényben. A Bizottság 2010 folyamán ezek közül egyet sem oldott fel. Mivel nem fogalmazódtak meg további egyedi fenntartások, az év végén az érvényes egyedi fenntartások száma változatlan maradt.

2.27.

A Bizottság folytatja az együttműködést azzal a két tagállammal, amelyek esetében még mindig vannak fenntartások az 1995–2001-es időszak GNP-jére vonatkozóan (Görögország egy, az Egyesült Királyság esetében három fenntartás volt érvényben 2010 végén), hogy e fenntartások megszűnjenek. Ezen erőfeszítések eredményeként az Egyesült Királyság esetében 2011 májusában megszűnt az egyik fenntartás.

Még nem teljes a GNI-jegyzékek ellenőrzése a tagállamokban

2.28.

2010-ben a Bizottság hat tagállamban vizsgálta a GNI-jegyzékeket helyszíni ellenőrzések keretében. Ezek közül négyben közvetlen ellenőrzéseket is végzett, ám azok csupán igen kisszámú GNI-összetevőre korlátozódtak. Az Eurostat iránymutatása is kifejti, hogy az effajta közvetlen ellenőrzéstől általában nem várható a GNI-becslések valamennyi összetevőjére vonatkozó következtetések levonása.

2.28.

A fennmaradó két tagállamra vonatkozóan: 2011 áprilisában közvetlen ellenőrzést végeztek Romániában, ugyanezt 2011 végére tervezik Bulgáriában. A Bizottság a közvetlen ellenőrzést a tagállamok GNI-jegyzékének a GNI-számbavételi értékelési kérdőíven alapuló ellenőrzésének kiegészítéseként alkalmazza. A Bizottság következtetései a teljes ellenőrzésre vonatkozó megközelítésen alapulnak. A Bizottság úgy véli, hogy az általa kiválasztott összetevők száma elegendő volt a közvetlen ellenőrzés céljaihoz, összhangban a GNI-bizottság által elfogadott, közvetlen értékelésről szóló iránymutatással.

2.29.

2010 végéig az Eurostat nem készített értékelő jelentéseket a 2002-től kezdődő időszak tagállami GNI-adatairól, így az említett évekre vonatkozó általános fenntartásokat (lásd: 2.26. bekezdés) nem tudta egyedi fenntartásokra cserélni.

2.29.

A Bizottság 2011-ben benyújtja az értékelési jelentéseket, így az általános fenntartások helyébe adott esetben konkrét fenntartások léphetnek, kivéve Bulgáriát és Romániát, amelyek a GNI-bizottságban megállapított ütemtervnek megfelelően 2009 végén nyújtották be GNI-jegyzéküket.

2.30.

A tagállami nemzeti statisztikai hivatalok felügyeleti és kontrollrendszereinek elő kell mozdítaniuk a GNI-adatok összehasonlíthatóságát, megbízhatóságát és teljességét (22). Az Eurostat azonban még nem fejezte be a nemzeti statisztikai hivatalok felügyeleti és kontrollrendszereinek értékelését, és még nem fogadott el iránymutatásokat ezen rendszerek tagállami alkalmazásáról a nemzeti számlák összeállítását illetően.

2.30.

A Bizottság úgy véli, hogy az általa alkalmazott megközelítés (a GNI-kérdőívek dokumentumalapú vizsgálata, a GNI-jegyzékek ellenőrzése a GNI-számbavételi értékelési kérdőív segítségével, és közvetlen ellenőrzésekkel kiegészítve) alkalmas a tagállami GNI-k végső értékelésére. A Bizottság úgy ítéli meg, hogy a nemzeti számlák megbízhatósága elsősorban az alkalmazott statisztikai forrásokon és módszereken múlik, ezért GNI-validálási megközelítését ezek ellenőrzésére és fejlesztésére alapozza. Ebben az összefüggésben a tagállami statisztikai hivatalok felügyeleti és kontrollrendszerei szervezeti jellegűek, és nem adnak visszajelzést a számlák megbízhatóságáról annak ellenére, hogy csökkentik a nemzeti számlák hibakockázatát. A Bizottság tudomásul vette a számvevőszéki észrevételeket, és a GNI-bizottság 2010. október 27-i ülésén való megbeszélés révén folytatta a felügyeleti és kontrollrendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozását.

Brit korrekció

2.31.

A 2007–2009 közötti referenciaévekben alkalmazott brit korrekció kiszámításakor a Bizottság a korrekció kiszámításának egyik alapelemébe, az összes felosztott kiadás összegébe nem számította bele az uniós forrásokból történt összes kifizetés kb. 2 %-át. A Bizottság azért hagyta ki ezeket az összegeket, mert nem állt rendelkezésre információ arról, hogy a kiadások hol merültek fel. A Bizottság nem ellenőrizte, hogy ezeket a kiadásokat a számítás szempontjából figyelembe kellett volna-e venni (lásd: 2.5. melléklet és különösen annak 3–5. és 10–11. bekezdése).

2.31.

A 100 %-os bizonyosságra való törekvés az erőforrás-hatékonyság szempontjából sok fáradsággal járna, mivel több ezernyi tranzakció egyesével történő személyes ellenőrzését kellene végrehajtani.

2.32.

A Számvevőszék megállapította továbbá, hogy az összes felosztott kiadás kiszámításakor a „tényleges kifizetések” meghatározásánál a Bizottság:

2.32.

a)

nem foglalta bele a célhoz kötött bevételekből finanszírozott kiadásokat (célhoz kötött kiadásokat), noha azok összege 2007 és 2009 között jelentősen megnövekedett, a költségvetésből folyósított összes kifizetés 1 %-áról 5 %-ra;

a)

A külső címzett bevételeket (amelyek a teljes összeg körülbelül egyharmadát jelentik) nem kell beszámítani. A Bizottság megjegyzi, hogy 2010-ben a címzett bevételből finanszírozott kiadások aránya visszaesett a 2007-es szintre.

b)

elsősorban a 6. költségvetési címmel „Hozzájárulások és visszatérítések a közösségi megállapodások és programok keretén belül” összefüggésben a felosztott kiadásokból nem vonta le a befizetett visszafizetési felszólítások összegeit: az ezen forrásból származó bevételek 3–5 %-át tették ki ugyanezen időszak kifizetéseinek.

b)

Ezeket a forrásokat ideális esetben levonják a kedvezményezett országnak allokált kiadásokból, de ez az információ csak manuálisan hozzáférhető, ezenfelül pedig mindig fennáll a duplán való beszámítás kockázata. Ahogy azt korábban említettük, több ezer ilyen tranzakciónk van, és a folyamat túl sok erőforrást venne igénybe.

Az említett költségvetési tranzakciók figyelembevétele lehetővé tenné a kiadásoknak a „formával szemben a tartalom elsődlegességét” hangsúlyozó elv alapján történő felosztását (lásd: 2.5. melléklet és különösen annak 3–5. és 10–11. bekezdése).

Ez a Bizottság által indokolatlannak ítélt költségekkel járna.

2.33.

Az előző két bekezdésben kifejtett mulasztások csökkentik a brit korrekcióra vonatkozó számítások pontosságát. Nem lehet meghatározni, hogy a számítások eredménye melyik irányba tolódott el.

 

Követelések törlése

2.34.

A költségvetési rendeletet végrehajtó szabályok (23) szerint a visszafizetési felszólításokat akkor lehet törölni, ha a beszedés előrelátható költségei meghaladnák a beszedett összeget, ha az összeg a követelés fennállásának időtartama, illetve az adós fizetésképtelensége következtében nem szedhető be, illetve ha a beszedés nem egyeztethető össze az arányosság elvével. A törlésről szóló határozatot indokolni kell.

 

2.35.

A törlés során használt rendszerek vizsgálata kimutatta, hogy a Bizottság általában betartotta a visszafizetési felszólítások törlésére vonatkozó eljárásokat és megindokolta az általa hozott határozatokat. A Számvevőszék azonban az 1995–2008 közötti időszak bizottsági ügykezelésében hiányosságokat észlelt, ami növelte annak kockázatát, hogy a követeléseket esetleg nem fizetik vissza. Az alábbi követeléstörlési esetekben egy vagy több hiányosságot állapítottunk meg (2.1., 2.2. és 2.3. példa).

2.35.

A visszafizettetésbeli késedelmek közül sok elkerülhetetlen ellenőrzési és jogi eljárások eredménye. A Bizottság úgy véli, hogy az igazgatás nem befolyásolta jelentős mértékben negatívan a követelések tényleges visszafizettetését.

2.1.   példa

A szerződő felek pénzügyi kapacitásának értékelése

Egy esetben (összege mintegy 500 000 EUR) egy 5. keretprogrambeli (5. kutatási keretprogram) támogatás odaítélésekor negatívan értékelték egy vállalat profittermelő képességét. A Bizottság azonban nem vette figyelembe, hogy a támogatási szerződés megkötéséhez pénzügyi garanciákra lett volna szükség. A beszedésről végül azért mondott le, mert a vállalat ellen csődeljárás indult.

További 15 esetben (6 millió EUR) az 5. keretprogram és a külső fellépések támogatásainak odaítélésével kapcsolatban a Bizottság nem tudta bizonyítani, hogy értékelte volna a jelentkezők pénzügyi kapacitását. Ebből nyolc esetben a kedvezményezett fizetésképtelensége miatt lemondott a beszedésről.

2.1.   példa

A szerződő felek pénzügyi kapacitásának értékelése

A Számvevőszék által említett ügy 2001-es. A pénzügyi életképesség ellenőrzésének folyamata sokat fejlődött azóta, hogy az eljárást bevezették az 5. keretprogramnál. A 6. és 7. keretprogram esetében bonyolultabb arányszámokat használtak és használnak. Ezenfelül a Bizottság szabályokat (2007. június 13-i C(2007) 2466 bizottsági határozat) fogadott el az alábbiak következetes ellenőrzésére vonatkozóan: a résztvevő ténylegesen létező cég, a résztvevő jogi státusa, valamint operatív és pénzügyi kapacitásai. Ezt az érintett főigazgatóságok végzik.

A Bizottság úgy véli, hogy megtette a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy minimálisra csökkentse a hasonló esetek előfordulásának kockázatát.

Az ajánlattételi eljárás 2003 óta kötelező alkalmazása óta erősödött és egységessé vált a jelentkezők pénzügyi kapacitásának értékelése. A támogatásokra pályázók dokumentumokkal kötelesek igazolni, hogy a tevékenység teljes időtartama tekintetében stabil és elegendő forrással rendelkeznek a tevékenység elvégzéséhez és részfinanszírozásához.

2.2.   példa

A szerződések kezelése

Egy 5. keretprogrammal kapcsolatos szerződés fentebb említett koordinátora nem osztotta szét az előleget a projektet megvalósító többi szerződő fél között. A Bizottság nem gondoskodott róla, hogy az előleg elosztására vonatkozó szerződéses feltételeket betartsák. A források egy jelentős részét nem tudta visszafizettetni, a követelést (500 000 EUR) pedig a koordinátor három évvel későbbi csődje miatt törölte.

Egy másik esetben (145 000 EUR) az ECIP (Európai Közösség Beruházási Partnerei) finanszírozási eszköz keretében a Bizottság hosszú időszakon (1998–2005) keresztül nem gondoskodott a szerződések adminisztratív kezeléséről.

2.2.   példa

A szerződések kezelése

2005 előtt voltak adminisztratív késések az ECIP-programban, azóta azonban a EuropeAid átfogó felszámolási eljárásai révén 600 tevékenység vonatkozásában összesen 35 millió euro visszafizetésére került sor. A szóban forgó esetben ellentételezés révén visszafizették az esedékes összeg kétharmadát, a 145 000 eurós összegről pedig azért mondtunk le, mert bár 2005 óta többször is megkíséreltük ellenőrizni, hogy hol tart az ügy, nem lehetett bizonyossággal megállapítani, hogy a konzorcium által történő átvételt követően melyik banké lett a felelősség.

2.3.   példa

Visszafizetési felszólítások, illetve visszafizettetési eljárások kezdeményezése

Öt követeléstörlési esetben (2,5 millió EUR) indokolatlan késedelmek jellemezték a visszafizetési felszólítások kiállítását, illetve a visszafizettetési eljárások megindítását. Az esetek az 5. keretprogramhoz (1), a külső fellépésekhez (4), illetve pénzbírságokhoz és büntetésekhez kapcsolódtak, a törlésre pedig az adós fizetésképtelensége miatt került sor.

Az ECIP pénzügyi eszközzel kapcsolatos említett esetben a Bizottság nem vette fontolóra a beszámítás összes lehetőségét.

2.3.   példa

Visszafizetési felszólítások, illetve visszafizettetési eljárások kezdeményezése

A visszafizettetésbeli késedelmek közül sok elkerülhetetlen ellenőrzési és jogi eljárások eredménye. A Bizottság úgy véli, hogy az igazgatás nem befolyásolta jelentős mértékben negatívan a követelések tényleges visszafizettetését.

Ezenkívül a terhelési értesítések időben történő kibocsátása tekintetében javult a belső eljárás.

Az ECIP-ügyben az év végi számviteli eljárások miatt 2008-ban lehetetlen volt a további ellentételezés.

A BIZOTTSÁG ÁLTAL KIADOTT VEZETŐI TELJESSÉGI NYILATKOZATOK MEGBÍZHATÓSÁGA

2.36.

A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok vizsgálatának eredményeit a 2.3. melléklet foglalja össze. A Számvevőszék a főbb észrevételeket alább részletesebben is kifejti.

 

2.37.

A súlyos rendszerhiányosságot, amelyet a számvevőszéki ellenőrzés a hagyományos saját források elszámolásaival kapcsolatban az egyik tagállamban feltárt (lásd: 2.15. bekezdés), a Bizottság ellenőrzési részlegei is észlelték. A Számvevőszék szerint ezt a hiányosságot szerepeltetni kellett volna a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében.

2.37.

A tagállam számviteli rendszerében fennálló hiányosságokat a Bizottság 2008 óta szigorúan nyomon követi. A Bizottság összesen háromszor ellenőrizte a tradicionális saját forrásokat ebben az esetben, 2008-ban egyszer, 2009-ben pedig kétszer, és felszólította a tagállamot, hogy hozzon korrekciós intézkedést, javítsa a belső ellenőrzést, és végeztesse el a számviteli rendszer teljes külső ellenőrzését. A tagállam által tett lépéseket a saját forrásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2011. júliusi ülésén vitatják meg újra, a Bizottság legújabb ellenőrzési jelentésével együtt. Mivel a hiányosságokat már korábban megállapították, a Bizottság szigorúan ellenőrzi felszámolásukat, és mivel a kérdés csak egy tagállamot érint, amely eddig megfelelően fizette a tradicionális saját forrásokat, a kérdésre a 2010-es éves tevékenységi jelentés nem tér ki.

2.38.

A 2006-os brit korrekció végleges összegére vonatkozó bizottsági számításokban előfordult hiba (lásd: 2.16. bekezdés), amelyet a Számvevőszék feltárt, szerepel a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében, amely leírja az ennek következtében hozott kiegészítő kontrollintézkedéseket is. A Bizottság saját lényegességi kritériumait figyelembe véve azonban a Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy a Költségvetési Főigazgatóság főigazgatójának fenntartást kellett volna megfogalmaznia megbízhatósági nyilatkozatában.

2.38.

A folyamatban lévő korrekcióra való tekintettel 2011-ben a hiba hatása a Bizottság által meghatározott lényegességi küszöb alatt marad.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK

Következtetések

2.39.

Elvégzett ellenőrzési munkája alapján (24) a Számvevőszék a következőket állapítja meg:

a)

a hagyományos saját forrásokkal kapcsolatos tagállami elszámolások és befizetések;

b)

a tagállamok által megküldött héa- és GNI-adatok alapján a tagállami hozzájárulások Bizottság általi kiszámítása; valamint

c)

az egyéb bevételek

a 2010. december 31-én lezárult pénzügyi évre vonatkozóan mentesek voltak a lényegi hibáktól.

 

2.40.

Ellenőrzései alapján a Számvevőszék úgy ítéli meg, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek a bevételek szabályszerűségét eredményesen biztosították. A Számvevőszék felhívja azonban a figyelmet az alábbi hiányosságokra:

2.40.

a)

A számvevőszéki ellenőrzések továbbra is problémákra mutatnak rá a B-számlák használatával (2.19. bekezdés), illetve az A- és B-számlákra vonatkozó kimutatások megbízhatóságával (2.15. és 2.20. bekezdés) kapcsolatban. Hiányosságok jellemezték továbbá a nemzeti vámfelügyeletet is (2.21. bekezdés). A Számvevőszék megállapítja, hogy az ellenőrzött tagállami felügyeleti és kontrollrendszerek csupán részben biztosítják eredményesen a nyilvántartott hagyományos saját források teljességét és helyességét.

a)

A bizottsági szolgálatok adott esetben felkérik az érintett tagállamot, hogy tegye meg a Számvevőszék által megállapított hiányosságok megszüntetéséhez szükséges intézkedéseket. A Bizottság rendszeres ellenőrzései során továbbra is vizsgálni fogja a B számlát annak érdekében, hogy minimálisra csökkentse az ilyen hiányosságok számát. A 2.21. pontban említetteknek megfelelően a Bizottság tradicionális saját forrásokra irányuló jelenlegi ellenőrzései a tagállamok vámfelügyeleti rendszerére irányultak. A Bizottság továbbra is ezt a felügyeletet vizsgálja majd ellenőrzései során.

b)

Továbbra is érvényben maradtak régóta fennálló fenntartások (lásd: 2.23. bekezdés). A Számvevőszék hiányosságokat tárt fel a vizsgált héairányelvek tagállami alkalmazásának Bizottság általi felügyeletében is (2.25. bekezdés).

b)

A Bizottság aktívan keresi a megoldást azokra a régóta fennálló fenntartásokra, amelyekre vonatkozóan nem indított jogsértési eljárást a Bíróságon.

A héacsomaggal kapcsolatban folyamatban van az öt fennmaradó tagállam értékelése, amely a Bizottság várakozásai szerint 2011 szeptemberében fejeződik be. Az adócsalás elleni küzdelemről szóló héairányelvvel kapcsolatban a Bizottság – miután kézhez kapta a tagállamok megkésett bejelentéseit – végre abban a helyzetben van, hogy 2011 végéig a Tanácsnak benyújtandó bizottsági jelentés révén lezárja a végrehajtás teljes vizsgálatát. (Lásd a 2.25. pontot.)

c)

Ami a 2002-től kezdődő időszakot illeti, a Bizottság még nem fejezte be a tagállami GNI-adatokat tartalmazó GNI-jegyzékek felülvizsgálatát (2.29. bekezdés), és továbbra sem oldotta fel az 1995 és 2001 közötti időszakra vonatkozó, GNP-vel kapcsolatos négy lezáratlan egyedi fenntartást (2.27. bekezdés).

c)

A Bizottság 2011-ben benyújtja a tagállami GNI-adatokat értékelő jelentését, így adott esetben az általános fenntartások helyett konkrét fenntartások fogalmazhatók majd meg. A Bizottság folytatja az együttműködést azzal a két tagállammal, amelyek esetében még mindig vannak fenntartások az 1995–2001-es időszak GNP-jére vonatkozóan, hogy e fenntartások megszűnjenek. Ezen erőfeszítések eredményeként az Egyesült Királyság esetében 2011-ben megszűnt az egyik fenntartás.

d)

Hiba fordult elő a 2006-os brit korrekcióra vonatkozó végleges számításokban (25) (lásd: 2.16. bekezdés). Hiányosságok fordultak elő a későbbi évekre vonatkozó korrekció számításaiban is (lásd: 2.31–2.33. bekezdés). A Számvevőszék megállapítja, hogy a Bizottság felügyeleti és kontrollrendszerei részben biztosítják eredményesen a brit korrekció helyes kiszámítását.

d)

Miután a Számvevőszék megállapította ezt a hibát, alaposan átvizsgálták a felügyeleti és kontrollrendszert.

A Bizottság kellőképpen szilárdnak tartja az allokált kiadások kiszámításának módszerét ahhoz, hogy kiszámítsák a belőlük az Egyesült Királyságra eső részt. A Számvevőszék által feltárt hiányosságok arra vezethetők vissza, hogy az értékelés megállapította, hogy a számítási módszer további finomítása nem lenne költséghatékony.

e)

A követelések törléséből származó költségvetési veszteségeket el lehetett volna kerülni, de legalább csökkenteni lehetett volna azokat a Bizottság proaktívabb fellépésével (2.35. bekezdés).

e)

A Számvevőszék nem támadta a lemondásról szóló bizottsági határozatokat. A Számvevőszék a lemondásokra vonatkozóan túlnyomórészt olyan rendszereket vizsgált, amelyek több mint tíz évvel ezelőtti vezetői és jogszabályi környezetre nyúlnak vissza. Az eltelt időszakban létrejött a EuropeAid (2001), új költségvetési rendelet lépett hatályba (2003), közös RELEX információs IT-rendszert vezettek be (2003), a külső segítségnyújtást pedig a helyszíni küldöttségekre bízták (2004).

Ajánlások

2.41.

A korábbi éves jelentésekben megfogalmazott ajánlások hasznosulásának számvevőszéki áttekintését a 2.4. melléklet mutatja be. A Számvevőszék az alábbiakat kívánja kiemelni:

2.41.

a hagyományos saját források területén a Bizottság értékelte az egyszerűsített importvámeljárásokhoz kapcsolódó hiányosságokat. A Számvevőszék továbbra is fenntartja a lefoglalt árukkal kapcsolatos vámtartozások B-számlákon való lekönyvelésére vonatkozó véleményét,

A Bizottság 2010-es éves tevékenységi jelentésében megvizsgálta az egyszerűsített vámeljáráshoz kapcsolódó hiányosságokat. A Bizottság vizsgálta az összes uniós tagállam vámellenőrzési stratégiáját is, és tematikus jelentést készített a vizsgálat és a számvevőszéki ellenőrzés által feltárt hiányosságokról. A Bizottság a saját forrásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2010. decemberi ülésén terjesztette elő a jelentéstervezetet, amelynek végleges változatát a bizottság 2011. júliusi ülésén vitatják meg.

A Bizottság az elkobzott árukkal kapcsolatos vámtartozás B-számlára való bevezetésével kapcsolatban a Számvevőszékétől eltérő álláspontot képvisel. A Bizottság a C-459/07. sz. Elshani és a C-230/08. sz. Dansk Logistik ügyben hozott bírósági ítéletek vizsgálatát követően is fenntartja álláspontját.

Lásd a Bizottság 2.4. mellékletben adott válaszát.

a GNI-alapú saját forrásokat illetően a tagállamok nem mindig követik a nagyobb statisztikai revíziók bejelentésére vonatkozó iránymutatásokat, és nem történt előrelépés a közös uniós revíziós politika bevezetése terén.

A GNI-alapú saját források felülvizsgálatának kérdésével a GNIC/085. számú dokumentum foglalkozik, a tagállami GNI felülvizsgálatát a GNI-rendelet alapján az éves minőségi beszámolók keretében ellenőrzik. A jelentős tagállami statisztikai felülvizsgálatokra vonatkozó tájékoztatásról szóló CMFB (30) -iránymutatást illetően a Bizottság (az Eurostat) elsősorban a GNI-bizottság ülésein továbbra is hangsúlyozza majd annak szükségességét, hogy a tagállamok alkalmazzák az iránymutatást. A Bizottság – a Számvevőszék észrevételeit figyelembe véve – folytatja a tagállamokkal a közös felülvizsgálati politika uniós szintű alkalmazásáról folyó tárgyalásokat.

A jelen vizsgálat, valamint a 2010-es megállapítások és következtetések alapján a Számvevőszék az alábbiakat javasolja a Bizottságnak:

 

folytassa a B-számlák helyes használata érdekében tett erőfeszítéseit, mozdítsa elő, hogy a számviteli rendszerek tegyék lehetővé az A- és B-számlákról készített tagállami kimutatásoknál a teljesség és pontosság bizonyítását, illetve hogy a (hagyományos saját forrásoknál) a nemzeti vámfelügyeletet erősítsék meg még jobban,

A Bizottság saját ellenőrzései keretében folytatja a B-számlák és a számviteli rendszerek vizsgálatát annak érdekében, hogy a tagállamok A- és B-számláról való kimutatásai helyesek legyenek. A 2.21. pontban említetteknek megfelelően a Bizottság tradicionális saját forrásokra vonatkozó jelenlegi ellenőrzései a tagállami vámellenőrzésre összpontosítottak; a jövőben a Bizottság folytatja a nemzeti vámfelügyelet és a tagállamok ennek megerősítésére tett lépéseinek ellenőrzését.

terjessze a GNI-bizottság elé a tagállami GNI-adatokról készített értékelő jelentéseket, hogy 2011-ben a 2002-től kezdődő időszakra érvényes összes általános fenntartást konkrét fenntartásokra cserélhesse. A tagállami GNI-k minősítése során vegye figyelembe az arra vonatkozó értékeléseket, hogy milyenek a tagállami statisztikai hivatalokban a nemzeti számlák összeállításához kapcsolódó felügyeleti és kontrollrendszerek, és tegye egyértelművé az általa kibocsátott vélemény hatókörét (GNI-alapú saját források).

A Bizottság 2011-ben benyújtja értékelő jelentését, így adott esetben az általános fenntartások helyett konkrét fenntartások fogalmazhatók majd meg. A Bizottság úgy véli, hogy az általa alkalmazott megközelítés (a GNI-kérdőívek dokumentumalapú vizsgálata, a GNI-jegyzékek ellenőrzése a GNI-számbavételi értékelési kérdőív segítségével és közvetlen ellenőrzésekkel kiegészítve) alkalmas a tagállami GNI-k végső értékelésére. Ebben az összefüggésben a felügyeleti és kontrollrendszerek szervezeti jellegűek, és nem szolgáltatnak konkrét adatokat a számlák megbízhatóságáról (amely leginkább a felhasznált statisztikai forrásoktól és módszerektől függ), még ha a felügyeleti és kontrollrendszerek elő is segíthetik a hibakockázat mérséklését a nemzeti számlák esetében. A Bizottság a Számvevőszék észrevételeit figyelembe véve folytatja a tagállami nemzeti számlák összeállítása során használt felügyeleti és kontrollrendszerekre vonatkozó iránymutatás kidolgozását.

A KÖTELEZŐ ÉRVÉNYŰ TARIFÁLIS FELVILÁGOSÍTÁSRÓL (KTF) SZÓLÓ 2/2008. SZ. KÜLÖNJELENTÉS HASZNOSULÁSA

Bevezetés

2.42.

2008-ban a Számvevőszék közzétette a 2/2008. sz. különjelentést a kötelező érvényű tarifális felvilágosításról (KTF) (26). A kötelező érvényű tarifális felvilágosítás a gazdasági szereplők kérésére a tagállamok vámhatóságai által írásban kiadott, tarifális besorolásról szóló határozat. Ez a határozat a jogosulttal szemben a kiadásának időpontjától számított legfeljebb hat évig az Európai Unió valamennyi vámhatóságára nézve jogilag kötelező.

 

2.43.

A KTF-rendszerről összességében megállapítást nyert, hogy az jól működik, bár javításokra van szükség.

 

2.44.

A 2007-es zárszámadást elfogadó határozatában (27) a Parlament felszólította a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent a tapasztalt hiányosságok, valamint a tarifális besorolással kapcsolatos viták felszámolása érdekében. A Tanács felkérte a Bizottságot, hogy folytassa a KTF-rendszer javítását és ellenőrizze annak végrehajtását és alkalmazását a tagállamokban, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy a tagállamok esetleges pénzügyi felelősségét adott esetben a lehető legkörültekintőbb módon kell értékelni (28).

2.44.

Az ajánlások hasznosulása

a)

Ajánlás: a Bizottság csökkentse az ellentmondó tarifális besorolások feloldásában mutatkozó késedelmeket (a 2/2008. sz. különjelentés 43. és 44. bekezdése).

 

Eredmények: a KTF-ügyekkel foglalkozó alkalmazottak száma nőtt, és csökkentek az ellentmondó tarifális besorolások feloldása kapcsán tapasztalható késedelmek.

 

b)

Ajánlás: a Bizottság mérje fel a helytelen KTF pénzügyi összhatását, és frissítse a kötelező érvényű tarifális felvilágosítás európai rendszerének (EKTF-3) adatbázisát (a 2/2008. sz. különjelentés 45. és 46. bekezdése).

b)

Eredmények: a Bizottság be tudta bizonyítani, hogy igyekszik felelősségre vonni a tagállamokat a helytelen KTF kiadásából származó veszteségek miatt.

A jogi előírások pontosabb betartása érdekében új funkciókkal bővült az EKTF-3 adatbázisa. A nyilvános EKTF-3 adatbázis felhasználói felületét immár lefordították az unió valamennyi hivatalos nyelvére (leszámítva a máltait és az írt), a kifejezéstárat pedig fokozatosan frissítik.

A Bizottság folytatja a KTF tradicionális saját forrásokra negatív hatással járó helytelen alkalmazásának vizsgálatát, adott esetben pedig a tagállamokra hárítja a pénzügyi felelősséget.

c)

Ajánlás: a jogszabályokat, amelyeket a Bizottság igazgatási iránymutatásai egészítenek ki, meg kell erősíteni (a 2/2008. sz. különjelentés 47. bekezdése).

 

Eredmények: immár elfogadták azt a szabályt, hogy az importőrnek kötelező bejelentenie az áruhoz kapott KTF-et (29), ez azonban csak az IPMCC hatálybalépésétől alkalmazható. A rendelkezések azt is szolgálják, hogy javuljon a „türelmi idő” kezelése.

 

d)

Ajánlás: a Bizottság ösztönözze a tagállamokat a feltárt hiányosságok kiigazítására (a 2/2008. sz. különjelentés 48. bekezdése).

d)

A Bizottság a KTF-igazgatásra vonatkozó eljárások keretében teljes ellenőrzést hajtott végre a tagállamokban. Ez 2007 közepén kezdődött, jelenleg folyamatban van a nyomon követés. Ezenfelül a Bizottság öt helyszíni TOR-ellenőrzést tervez 2011-re a KTF-fel kapcsolatban.

Eredmények: monitoring célú helyszíni ellenőrzései során a Bizottság kitért a jogi előírások be nem tartásának eseteire, illetve a Számvevőszék által jelentett hiányosságokra.

A Bizottság folyamatosan ellenőrzi a tagállamok lépéseit, és rendszeresen szóvá teszi a jogi követelmények alkalmazásában mutatkozó hiányosságokat.

Következtetések

2.45.

A Bizottság javított a KTF-rendszeren, és figyelemmel követte annak gyakorlatba ültetését és alkalmazását a tagállamokban. A legfontosabb kiigazító intézkedések azonban csak az IPMCC hatálybalépésétől kezdve érvényesek, a Bizottságnak pedig további erőfeszítéseket kell tennie a besorolási ügyek megoldásához szükséges idő csökkentése érdekében.

2.45.

A Bizottság elfogadja az észrevételt, és folytatja az osztályozási kérdések megoldásának gyorsítására irányuló fellépését.

(1)  Lásd: a 2007. június 7-i 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről (HL L 163., 2007.6.23., 17. o.) és a legutóbb a 105/2009/EK, Euratom rendelettel (HL L 36., 2009.2.5., 1. o.) módosított, az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom határozat végrehajtásáról szóló, 2000. május 22-i 1150/2000/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 130., 2000.5.31., 1. o.).

(2)  A beszedetlen és biztosíték nélküli vámok és illetékek esetében, illetve akkor, ha az egyébként biztosítékkal szavatolt összegekkel kapcsolatban kifogás merül fel, a tagállamok a rendelkezésre bocsátást ezeken a külön számlákon való elhelyezéssel felfüggeszthetik.

(3)  Németország, Hollandia, Ausztria és Svédország.

(4)  Hollandia és Svédország.

(5)  A 2011-ben EuropeAid Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatósággá (DG DEVCO) átalakuló EuropeAid Együttműködési Hivatal (AIDCO), illetve a Versenypolitikai (COMP) és az Energiaügyi (ENER) Főigazgatóság.

(6)  A Közösségi Vámkódex végrehajtási rendelkezései 266. cikkének (2) bekezdése: „A vámhatóság, azzal a feltétellel, hogy ez nem befolyásolja az eljárások megfelelő lefolytatásának ellenőrzését: […] b) bizonyos különleges körülmények között, amennyiben a szóban forgó áruk jellege és az áruforgalom gyorsasága ezt indokolja, mentesítheti az engedélyest azon kötelezettség alól, hogy az áruk érkezéséről minden egyes alkalommal tájékoztassa az illetékes vámhivatalt, […]”, a legutóbb a 430/2010/EU rendelettel (HL L 125., 2010.5.21., 10. o.) módosított 2454/93/EGK bizottsági rendelet (HL L 253., 1993.10.11., 1. o.).

(7)  Belgium, Cseh Köztársaság, Franciaország, Hollandia, Németország és Svédország.

(8)  A Számvevőszék reprezentatív statisztikai minta alapján becsüli meg a hibaarányt. A bevételek ellenőrzését illetően a Számvevőszék 95 %-os megbízhatósággal állítja, hogy a hibaarány az alapsokaságban nem éri el a 2 %-ot.

(9)  Belgium egyik havi kimutatása. 2010-ben ez a tagállam a hagyományos saját forrásoknál 9,5 %-kal szerepelt.

(10)  Az n. évi brit korrekció végleges összege az n + 4. évi költségvetésben szerepel.

(11)  Lásd például: 2009-es éves jelentés, 2.20. bekezdés.

(12)  Egyesült Királyság.

(13)  Olaszország, Hollandia és az Egyesült Királyság.

(14)  Egyesült Királyság.

(15)  Ez egy kb. 105 millió eurós növekedésből, valamit egy kb. 15 millió eurós csökkenésből adódik.

(16)  A Tanács 2008/8/EK irányelve (2008. február 12.) a 2006/112/EK irányelvnek a szolgáltatásnyújtás teljesítési helye tekintetében történő módosításáról (HL L 44., 2008.2.20., 11. o.) és a Tanács 2008/9/EK irányelve (2008. február 12.) a nem a visszatérítés helye szerinti tagállamban, hanem egy másik tagállamban letelepedett adóalanyok részére a 2006/112/EK irányelvben előírt hozzáadottértékadó-visszatérítés részletes szabályainak megállapításáról (HL L 44., 2008.2.20., 23. o.).

(17)  A Tanács 2008/117/EK irányelve (2008. december 16.) a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról (HL L 14., 2009.1.20., 7. o.).

(18)  A módosított 1150/2000/EK, Euratom rendelet 10. cikkének (7) bekezdése kimondja, hogy az adott pénzügyi évet követő negyedik év szeptember 30-a után a GNP/GNI változásai többé nem vehetők figyelembe, kivéve azon pontokat, amelyekről e határidőn belül vagy a Bizottság vagy a tagállam értesítést nyújtott be. Ezek a bizonyos pontok a fenntartások. Általános fenntartásról akkor beszélünk, ha egy tagállam adatainak egészére vonatkozik fenntartás. A négyéves szabály értelmében Bulgária és Románia valamennyi GNI-adata lezáratlan.

(19)  Az 1287/2003/EK, Euratom tanácsi rendelet (HL L 181., 2003.7.19., 1. o.) 3. cikkének megfelelően a tagállamok a Bizottság (Eurostat) rendelkezésére bocsátják a GNI és összetevőinek kiszámításához az ESA 95 szerint használt eljárások és alapstatisztikák jegyzékét.

(20)  Az érvényben lévő fenntartások Görögországra (1) és az Egyesült Királyságra (3) vonatkoznak, és elsősorban a módszertant és az adatok összeállítását érintik.

(21)  Az egyedi fenntartások a GNI (2001-ig a GNP) egyes körülhatárolt elemeire vonatkoznak, például egyes tevékenységek bruttó hozzáadott értékére, az összes végleges fogyasztási kiadásra, a bruttó működési eredményre vagy a vegyes jövedelemre.

(22)  Lásd a 2009. évi éves jelentés 2.28. bekezdését.

(23)  A legutóbb a 478/2007/EK, Euratom rendelettel (HL L 111., 2007.4.28., 13. o.) módosított, az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályokat megállapító, 2002. december 23-i 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet (HL L 357., 2002.12.31., 1. o.) 87. cikke.

(24)  A 2.12. és 2.13. bekezdésben kifejtett okok miatt ez a megállapítás a tagállamok által a Bizottságnak megküldött héa- és GNI-adatok minőségét nem értékeli.

(25)  Ezenfelül 2009 decemberében a Bizottság hibát fedezett fel a brit korrekció előzetes becslésére vonatkozó kalkulációiban: az összeget 2008-ban 138 millió euróval (2,6 %), 2009-ben pedig 458 millió euróval (13 %) becsülte túl. Lásd a 2009. évi éves jelentés 2.17. bekezdését. A kiigazított összegeket figyelembe vették a brit korrekció becsült összegének 2010-es aktualizálása során (mielőtt 2012-ben, illetve 2013-ban sor kerülne a végleges összeg kiszámítására).

(26)  HL C 103., 2008.4.24., 1. o.

(27)  Az Európai Parlament 2009. április 23-i határozata az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre vonatkozó általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről, III. szakasz – Bizottság.

(28)  A Tanács 2881. ülése, Luxembourg, 2008. június 23–24.

(29)  Az Európai Parlament és a Tanács 450/2008/EK rendelete (2008. április 23.) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Modernizált Vámkódex) (HL L 145., 2008.6.4., 1. o.).

(30)  Monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottság.

2.1. MELLÉKLET

A TRANZAKCIÓTESZTEK EREDMÉNYEI (BEVÉTELEK)

 

2010

2009

2008

2007

Hagyományos saját források

Héa/GNI, az 1. költségvetési cím kiigazításai

Egyéb bevételek

Összesen

A MINTA MÉRETE ÉS ÖSSZETÉTELE

Összes tranzakció (ebből):

6

43

6

55

62

60

66

visszafizetési felszólítások

6

43

6

55

62

60

66

A TESZTELÉS EREDMÉNYEI  (1)

A tesztelt tranzakciókon belül azok aránya, amelyek:

mentesek a hibáktól

100 %

(6)

100 %

(43)

100 %

(6)

100 %

(55)

95 %

100 %

100 %

egy vagy több hibát tartalmaztak

0 %

(0)

0 %

(0)

0 %

(0)

0 %

(0)

5 %

0 %

0 %

A SZÁMSZERŰSÍTHETŐ HIBÁK BECSÜLT HATÁSA

A legvalószínűbb hibaarány (2)

0 %

 

 

 


(1)  A zárójelben szereplő számok a tranzakciók tényleges számát jelölik.

(2)  Mivel lényeges hibára nem derült fény, csak a legvalószínűbb hibaarányt közöljük.

2.2. MELLÉKLET

A RENDSZERVIZSGÁLAT EREDMÉNYEI (BEVÉTELEK)

A kiválasztott felügyeleti és kontrollrendszerek értékelése

Vizsgált rendszer

Főbb belső kontrollok (Bizottság)

Főbb belső kontrollok az ellenőrzött tagállamokban

Általános értékelés

A Bizottság ellenőrzései a tagállamokban

A követelések kiszámítása/adminisztratív ellenőrzése a Bizottságnál

A fenntartások, illetve a költségvetés végrehajtásának Bizottság általi irányítása

Hagyományos saját források

Eredményes

Eredményes

N/A

Részben eredményes

Eredményes

Héa/GNI

Eredményes

Eredményes

Eredményes

N/A

Eredményes

Brit korrekció

N/A

Részben eredményes

N/A

N/A

Részben eredményes

Követelések törlése

N/A

Eredményes

Eredményes (1)

N/A

Eredményes

Pénzbírságok és büntetések

N/A

Eredményes

N/A

N/A

Eredményes

N/A:

nem alkalmazható vagy nem került értékelésre.


A felügyeleti és kontrollrendszerek általános értékelése

Általános értékelés

2010

2009

2008

2007

Eredményes

Eredményes

Eredményes

Eredményes


(1)  A 2010-ben törölt követelésekkel kapcsolatban a Számvevőszék hiányosságokat tapasztalt a korábbi évek bizottsági ügykezelésében, ami növelte annak kockázatát, hogy a követeléseket esetleg nem fizetik vissza.

2.3. MELLÉKLET

A BIZOTTSÁG ÁLTAL KIADOTT VEZETŐI TELJESSÉGI NYILATKOZATOK VIZSGÁLATAINAK EREDMÉNYEI (BEVÉTELEK)

A főbb érintett főigazgatóságok

A főigazgató által kiadott nyilatkozat jellege (1)

Megfogalmazott fenntartások

A Számvevőszék észrevétele

A megbízhatóság általános értékelése

2010

2009

Költségvetési Főigazgatóság

A saját forrásokat illetően fenntartások nélkül

N/A

A súlyos rendszerhiányosságot, amelyet a számvevőszéki ellenőrzés a hagyományos saját források elszámolásainak megbízhatóságával kapcsolatban Belgiumban feltárt, a Bizottság ellenőrzési részlegei is észlelték. A Számvevőszék szerint ezt a hiányosságot szerepeltetni kellett volna a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében (lásd: 2.37. bekezdés).

A 2006-os brit korrekció végleges összegére vonatkozó bizottsági számításokban előforduló hiba, amelyet a Számvevőszék feltárt, szerepel a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében is, amely leírja az ennek következtében hozott kiegészítő kontrollintézkedéseket. A Bizottság saját lényegességi kritériumait figyelembe véve azonban a Számvevőszék úgy találja, hogy a Költségvetési Főigazgatóság főigazgatójának fenntartást kellett volna megfogalmaznia megbízhatósági nyilatkozatában (lásd: 2.38. bekezdés).

B

A

N/A:

nem alkalmazható vagy nem került értékelésre.

A:

A főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés valós értékelést ad a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

B:

A főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés csak részben ad valós értékelést a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

C:

A főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés nem ad valós értékelést a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.


(1)  A főigazgató megbízhatósági nyilatkozatában leszögezi, hogy kellő bizonyossággal rendelkezik afelől, hogy az alkalmazott kontrolleljárások a szükséges módon garantálják a tranzakciók szabályszerűségét.

A:

A főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés valós értékelést ad a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

B:

A főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés csak részben ad valós értékelést a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

C:

A főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés nem ad valós értékelést a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

2.4. MELLÉKLET

A KORÁBBI AJÁNLÁSOK HASZNOSULÁSA (BEVÉTELEK)

Év

A Számvevőszék ajánlása

Eredmények

A Bizottság válasza

A Számvevőszék elemzése

2009

2009-es éves jelentésében (2.32. bekezdés) a Számvevőszék felhívta a figyelmet az egyszerűsített behozatali vámeljárásokról szóló 1/2010. sz. különjelentésben szereplő ellenőrzési eredményekre, és kijelentette, hogy 2010-es éves tevékenységi jelentésében a Bizottságnak figyelembe kell majd vennie e jelentés következtetéseit, valamint az egyszerűsített eljárásokra és a tagállami kontrollstratégiákra vonatkozó saját ellenőrzési megállapításainak hasznosulását.

A Bizottság elismerte, hogy az egyszerűsített eljárásra vonatkozó tagállami vámellenőrzéseket hiányosságok jellemzik. Tekintve azonban, hogy a Bizottság folyamatosan ellenőrzéseket végez, valamint hogy a tagállamok általában kedvezően fogadták a Számvevőszék megállapításait, és hogy a feltárt hibák pénzügyi hatása rendszerint csekély, a Bizottság nem tartotta szükségesnek ilyen témájú fenntartás megfogalmazását (a Költségvetési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében szereplő) főigazgatói nyilatkozatban.

A Bizottság 2010-es éves tevékenységi jelentésében megvizsgálta az egyszerűsített vámeljáráshoz kapcsolódó hiányosságokat. Nyomon követi, hogy a tagállamok milyen intézkedéseket hoznak a bizottsági és a számvevőszéki ellenőrzések megállapításaira válaszul. Több tagállam is beszámolt már a megtett korrekciós intézkedésekről, vagy pedig megkezdte a feltárt ellenőrzési hiányosságok megszüntetését. Ezeket az intézkedéseket a jövőben ellenőrzik majd. A Bizottság vizsgálta az összes uniós tagállam vámellenőrzési stratégiáját is, és tematikus jelentést készített a vizsgálat és a számvevőszéki ellenőrzés által feltárt hiányosságokról. A jelentés tervezetét a saját forrásokkal foglalkozó tanácsadó bizottság 2010. decemberi ülésén terjesztette elő. A tagállamoknak időt biztosítottak a tervezet véleményezésére, a jelentés végső, a tagállami észrevételek figyelembevételével összeállított változatát a bizottság 2011. júliusi ülésén vitatják meg.

A Számvevőszék tudomásul veszi a Bizottság értékelését, és az egyszerűsített behozatali vámeljárásokról szóló különjelentés hasznosulásának vizsgálatakor saját elemzést fog végezni.

2009

2009-es éves jelentésében (2.22. bekezdés) a Számvevőszék úgy találta, hogy olyankor, amikor a Közösség területén belüli első vámhivatalt elhagyó árut foglalnak le, a felmerült vámtartozásokat kötelező a B-számlán szerepeltetni. Ezzel az állásponttal – amely a Bíróság 2009. áprilisi ítéletét tükrözte (C-459/07 sz. ügy) – a Bizottság nem értett egyet.

A Bizottság megvizsgálta a Bíróság hasonló ügyben (C-230/08 sz. ügy) hozott újabb (2010. áprilisi) ítéletét.

A Bizottság az elkobzott árukkal kapcsolatos vámtartozás B-számlára való bevezetésével kapcsolatban a Számvevőszékétől eltérő álláspontot képvisel. A Bizottság álláspontja a Közösségi Vámkódex végrehajtásáról szóló 2454/93/EGK rendelet 867a. cikkén alapul, amely szerint a lefoglalt és elkobzott árukat úgy kell tekinteni, mint amelyeket a Vámkódex 98. cikkével összhangban vámraktározási eljárás alá vontak. Az ilyen eljárás alá vont áruk esetében a vámtartozást felfüggesztettnek tekintik, ezért nem vezethetők be a számlákra. A Bizottság a C-459/07. sz. Elshani és a C-230/08. sz. Dansk Logistik ügyben hozott bírósági ítéletek vizsgálatát követően is fenntartja álláspontját.

A Számvevőszék továbbra is fenntartja a később lefoglalt árukkal kapcsolatos vámtartozások B-számlán való lekönyvelésére vonatkozó nézeteit. Ezeket a nézeteket a Bíróság két ítélete is megerősítette.

2009-es éves jelentésében (2.27. bekezdés) a Számvevőszék beszámolt arról, hogy a Bizottság (a görög költségvetési hiányról és adósságról szóló, az Ecofin Tanácsnak címzett 2010. januári jelentésében) kétségbe vonta a görög makrogazdasági statisztikák – köztük a nemzeti számlák – minőségét, illetve hogy a Bizottság és a Tanács kétségét fejezte ki a görögországi Nemzeti Statisztikai Hivatal felügyeleti és kontrollrendszereinek eredményes működésével kapcsolatban; ez a hivatal állítja elő a saját források kiszámításához használt GNI-adatokat is.

A költségvetési hiányra és adósságra vonatkozó görög adatok ellenőrzése során felmerült problémák lehetséges hatásait a Bizottság részletesen elemezte, és úgy találta, hogy azok a GDP-re, illetve a GNI-ra nem gyakoroltak jelentős hatást. A 2010. januári jelentésében megfogalmazott hiányosságok utókövetése során a Bizottság (Eurostat) 2010-ben ellenőrizte a görög költségvetési adatokat, és ennek során 0,5–0,9 %-ban határozta meg a görög GDP-re gyakorolt hatást.

A Számvevőszék által a 2009. évi éves jelentés előkészítésekor tett észrevételre a Bizottság által 2010 tavaszán adott válasz a jelentés 2010. januári megállapításaira utalt, amelyek nem foglalkoztak a közvállalkozások átsorolásával. A Számvevőszék által említett, a GDP-re gyakorolt hatás a közvállalkozások 2010 novemberében befejezett átsorolásából származik. Ezért nincs szükség arra, hogy a Bizottság újra átgondolja a Számvevőszék 2009-es költségvetési évre vonatkozó éves jelentésében foglalt észrevételre adott válaszát. A tagállamok korábbi évekre vonatkozó adatainak módosításait a Bizottság a következő években a bevált GNI-monitoreljárások keretében követi nyomon.

A Bizottság a 2010 novemberében lezárt munkájának eredményeit is vegye figyelembe a görög kormány költségvetési hiányával és adósságával kapcsolatos hiányosságok GDP-re, illetve GNI-re gyakorolt hatására vonatkozó értékelésében.

2009

2006-os éves jelentésében a Számvevőszék észrevételeket fogalmazott meg a görög GNI revíziójával kapcsolatban (lásd: 4.24–4.26. bekezdés), és a 4.32. bekezdésben azt javasolta, hogy a Bizottság:

 

 

 

a)

írjon elő tájékoztatási szabályokat, és kapjon előzetes értesítést – a GNI-bizottsággal együtt – a fontosabb felülvizsgálatokról;

a)

Négy tagállam ismertetett fontosabb revíziókat 2010-es GNP/GNI kérdőíveiben és minőségjelentéseiben. Egy esetben (Finnország) nem jelentették be előre a revíziót.

a)

A Bizottság – elsősorban a GNI-bizottság ülésein, illetve kétoldalú kapcsolatfelvétel révén – folyamatosan emlékezteti a tagállamokat az iránymutatás alkalmazásának szükségességére. Bár Finnországot előzetesen a GNI-bizottság ülésein, majd a finnországi GNI-vizsgálaton teljes mértékben tájékoztatták, a Bizottság folytatja a monitorozást, és továbbra is hangsúlyozni fogja annak fontosságát, hogy a tagállamok eleget tegyenek a CMFB-eljárásnak.

a)

A Bizottság tegye meg a megfelelő lépéseket annak érdekében, hogy a (CMFB által összeállított), nagyobb statisztikai revíziókra vonatkozó tájékoztatási iránymutatást a tagállamok mindig kövessék.

b)

alkalmazzon összehangolt politikát a nemzeti számlák adatainak revíziójában, és ennek részeként tegye kötelezővé rendszeres összehasonlító elemzések („benchmarking”) végzését;

b)

A monetáris, pénzügyi és fizetésimérleg-statisztikákkal foglalkozó bizottság (CMFB) 2010. januári ülése feladatul tűzte ki a Bizottságnak (Eurostat) és az Európai Központi Banknak, hogy 2010 őszén készítsenek hatástanulmányt a „nemzeti számlák és a fizetési mérleg revíziójára vonatkozó politikáról”, és a CMFB 2011. januári ülése során mutassák be a tanulmány keretében végzett felmérés eredményeit. Az ESA (Európai Számlarendszer) új tervezetének véglegesítése és egyéb feladatok miatt azonban a felmérést 2011 elejére halasztották, és úgy döntöttek, hogy a hatástanulmány eredményeit a CMFB 2011. júliusi ülésén fogják bemutatni.

b)

Nincs észrevétel.

b)

A Számvevőszék megállapítja, hogy a Bizottságnál (Eurostat) 2010-ben nem történt előrelépés a közös revíziós politika Európai Unióban történő bevezetése terén.

c)

gondoskodjék arról, hogy a görög GNI-jegyzék ellenőrzésének eredményei időben rendelkezésre álljanak, hogy a 2007-es pénzügyi évről szóló beszámolóba már a javított adatok kerülhessenek bele.

2007-es, 2008-as, illetve 2009-es éves jelentésében a Számvevőszék ezzel a kérdéssel a 4.2. mellékletben (2007 és 2008), illetve a 2.4. mellékletben (2009) foglalkozott.

c)

A Bizottság (az Eurostat) továbbra is együtt fog működni a görög statisztikai hivatallal az 1995–2001 közötti időszakra vonatkozó utolsó érvényes fenntartás feloldása érdekében.

c)

A Bizottság (az Eurostat) folytatja az együttműködést a görög hatóságokkal az 1995–2001-es időszakra vonatkozóan még fennálló egy GNP-fenntartás megszüntetése érdekében.

c)

Lásd: 2.26., 2.27. és 2.29. bekezdés.

2.5. MELLÉKLET

AZ EGYESÜLT KIRÁLYSÁGNAK JÁRÓ KORREKCIÓ KISZÁMÍTÁSA 2006-BAN ÉS AZ AZT KÖVETŐ ÉVEKBEN

1.

Az Egyesült Királyságnak juttatott 2006-os korrekció kiszámításának szabályait a saját forrásokról szóló 2000. évi határozat (1), valamint egy, a saját forrásokról szóló határozat elfogadásakor a Tanács által jóváhagyott bizottsági munkadokumentum (2) tartalmazza.

2.

Az Egyesült Királyságnak juttatott korrekció kiszámítása több lépésből áll.

3.

Az első lépés úgy történik, hogy:

a)

kiszámítják a különbséget az alábbiak között:

i.

az Egyesült Királyság százalékos részesedése a nem maximált (3) héaalapok összegéből; és

ii.

az Egyesült Királyság százalékos részesedése a teljes felosztott kiadásból;

b)

megszorozzák az a) pontban kapott különbséget a teljes felosztott kiadással;

c)

a b) pont szerinti eredményt megszorozzák 0,66-dal.

4.

A „nem maximált héaalapok” képezték a héaalapú saját források kiszámításának alapját abban az időben, amikor az Egyesült Királyságnak juttatott korrekciót bevezették.

5.

A „felosztott kiadások” az uniós költségvetésből folyósított olyan kiadások, amelyek tagállami címzettekhez érkeznek meg. (Ebbe tehát nem tartoznak bele az Európai Unión kívülre folyósított kiadások vagy azok a kiadások, amelyek nem azonosíthatók vagy címzettjük ismeretlen.) A teljes felosztott kiadás összegéből levonják az Unióhoz 2004-ben csatlakozó tagállamok előcsatlakozási kiadásainak megfelelő összeget.

6.

A korrekciószámítás második szakaszában kiszámítják, hogy mekkora „brit előny” származik a héaalapú saját forrásoknak a brit korrekció bevezetése óta bekövetkezett változásaiból (a héaalapú saját forrásnál alkalmazott kulcs csökkentése, a héaalapok „maximálása” a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmének (GNI) 50 %-ában), illetve a negyedik, GNI-alapú saját forrás bevezetéséből.

7.

A 2.16. bekezdésben megfogalmazott észrevétel szempontjából fontos része a „brit előny” kiszámításának a héaalapú saját források 2006-ban érvényes egységes mértékének meghatározása. Ennek keretében a „maximális héalehívási mértéket” (2006-ban 0,50 %) csökkentik egy „befagyasztott mértékkel”, amely maga is az Egyesült Királyságnak járó visszatérítés méretével kapcsolatos. A 2.16. bekezdésben említett hiba abból adódott, hogy a „maximális héalehívási mértékből” nem levonták, hanem ahhoz hozzáadták a „befagyasztott mértéket”.

8.

A korrekciót érintő további kiigazítás a „hagyományos saját források nem tervezett nyereségeinek” levonása. A tagállamok a hagyományos saját források bevételeinek 25 %-át visszatartják; a brit visszatérítés bevezetésekor ez az arány 10 % volt. A korrekciót olyan mértékben csökkentik, amennyire az csökkenti az Egyesült Királyság által befizetendő saját forrásokat.

9.

A brit korrekció kiszámításának 2006 utáni években alkalmazandó szabályait a saját forrásokról szóló 2007. évi határozat (4), valamint a Tanács által jóváhagyott új bizottsági munkadokumentum (5) tartalmazza. A 2006 utáni szabályok néhány részletben különböznek a 2006-os korrekció esetében alkalmazottaktól.

10.

A felosztott kiadásokat illetően – amelyeknél az alapelvek (a saját forrásokról szóló 2000. évi határozathoz képest) változatlanok – két részletre hívjuk fel a figyelmet a 2.31–2.33. bekezdésben megfogalmazott bírálattal összefüggésben:

a)

A bizottsági munkadokumentum szerint azoknál a kiadásoknál, amelyekről a Bizottság tudja, hogy azok címzettje maga is közvetítő, a kifizetéseket – a végső kedvezményezett(ek) részesedésének arányában – lehetőleg ahhoz a tagállamhoz vagy tagállamokhoz kell sorolni, ahol a végső kedvezményezett(ek) honos(ak).

b)

A brit korrekció kiszámítása során a Bizottság kiadásnak azokat a „tényleges kifizetéseket” tekinti, amelyek az éves költségvetés, illetve a felhasználatlan előirányzatok következő évre történő átvitele alapján a kérdéses évben felmerültek.

11.

A 2.31–2.33. bekezdés szerint a Bizottság nem hozott megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a számítások az összes felosztott kiadást tartalmazzák, illetve hogy a kifizetéseket – amennyiben lehetséges – tagállamokhoz kapcsolja.


(1)  Az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről szóló, 2000. szeptember 29-i 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozat (HL L 253., 2000.10.7., 42. o.).

(2)  A Bizottság munkadokumentuma a 2000/597/EK határozat 4. és 5. cikkével összhangban a költségvetési egyensúlyhiányok korrekciójának kiszámításáról, finanszírozásáról, kifizetéséről és a költségvetésbe történő bevezetéséről (hiv. szám: 10646/00, az „I/A” napirendi ponttal kapcsolatos, a Tanács Főtitkársága által az Állandó Képviselők Bizottságának és a Tanácsnak küldött 2000. szeptember 21-i feljegyzés 2. kiegészítése az uniós saját források rendszeréről szóló 2000/597/EK, Euratom tanácsi határozat elfogadásáról).

(3)  A 2000/597/EK határozat 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja értelmében a saját források céljára figyelembe vett héaalapok nem haladhatják meg (2001-ig) a GNP 50 %-át, illetve (2002-től) a GNI 50 %-át.

(4)  Lásd: 2007/436/EK, Euratom határozat.

(5)  A Bizottság munkadokumentuma a költségvetési egyensúlyhiányok Egyesült Királyság érdekében történő korrekciójának kiszámításáról, finanszírozásáról, kifizetéséről és a költségvetésbe történő bevezetéséről (hiv. szám: 9851/07, az „I/A” napirendi ponttal kapcsolatos, a Tanács Főtitkársága által az Állandó Képviselők Bizottságának és a Tanácsnak küldött 2007. május 23-i feljegyzés 2. kiegészítése az uniós saját források rendszeréről szóló 2007/436/EK, Euratom tanácsi határozat elfogadásáról).


3. FEJEZET

Mezőgazdaság és természeti erőforrások

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés

A szakpolitika-csoport egyedi jellemzői

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

A tranzakciók szabályszerűsége

A rendszerek eredményessége

A mezőgazdaság és vidékfejlesztés szakpolitikai terület

A tranzakciók szabályszerűségét biztosító rendszerek

Visszafizettetésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos rendszerek

A környezetvédelmi, tengerügyi és halászati, illetve egészségügyi és fogyasztóvédelmi szakpolitikai területek

A Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok megbízhatósága

Következtetések és ajánlások

Következtetések

Ajánlások

A SZÁMVEVŐSZÉK ÉSZREVÉTELEI

A BIZOTTSÁG VÁLASZAI

BEVEZETÉS

3.1.

Ez a fejezet a mezőgazdaságra és természeti erőforrásokra vonatkozó különértékelést tartalmazza, amely a következő szakpolitikai területekből áll: 05. Mezőgazdaság és vidékfejlesztés; 07. Környezetvédelem; 11. Halászat és tengerügy; valamint 17. Egészségügy és fogyasztóvédelem. Az ellenőrzés hatókörébe tartozó tevékenységekkel és azok 2010-es kiadásaival kapcsolatos főbb adatokat a 3.1. táblázat tartalmazza.

 

3.1. táblázat –   Mezőgazdaság és természeti erőforrások – főbb adatok (2010)

(millió euro)

Költségvetési cím

Szakpolitikai terület

Megnevezés

Kifizetések

Gazdálkodás módja

5

Mezőgazdaság és vidékfejlesztés

Igazgatási kiadások

131

Közvetlen centralizált

Mezőgazdasági piaci intervenció

4 314

Megosztott

Közvetlen támogatások

39 676

Megosztott

Vidékfejlesztés

11 483

Megosztott

Előcsatlakozási intézkedések

14

Decentralizált

Egyéb

(7)

Megosztott

 

55 611

 

7

Környezetvédelem

Igazgatási kiadások

91

Közvetlen centralizált

Operatív kiadások

267

Közvetlen centralizált/közvetett centralizált

 

358

 

11

Tengerügy és halászat

Igazgatási kiadások

40

Közvetlen centralizált

Operatív kiadások

616

Centralizált/megosztott

 

656

 

17

Egészségügy és fogyasztóvédelem

Igazgatási kiadások

112

Közvetlen centralizált

Operatív kiadások

478

Közvetlen centralizált/közvetett centralizált

 

590

 

Összes igazgatási kiadás (41)

374

 

Összes operatív kiadás

56 841

 

Ebből: — előlegek

851

 

— közbenső/zárókifizetések

55 990

 

Tárgyévi összes kifizetés

57 215

 

Tárgyévi összes kötelezettségvállalás

60 992

 

Forrás: az Európai Unió 2010-es éves beszámolója.

A szakpolitika-csoport egyedi jellemzői

A mezőgazdaság és vidékfejlesztés szakpolitikai terület

3.2.

A Szerződésben meghatározottak szerint a közös agrárpolitika célja (1) a mezőgazdasági termelékenység növelése, s ezáltal a mezőgazdasági termelők megfelelő életszínvonalának biztosítása, a piacok stabilizálása, valamint gondoskodás arról, hogy az ellátás folyamatos legyen és a fogyasztók számára elfogadható ár ellenében történjék.

 

3.3.

A közös agrárpolitikai kiadásoknak az uniós költségvetésből történő finanszírozása elsősorban két alapon keresztül történik (2), ezek az uniós közvetlen támogatások és piaci intézkedések teljes finanszírozására (3) szolgáló Európai Mezőgazdasági Garanciaalap (a továbbiakban: EMGA), illetve a vidékfejlesztési programokat változó arányban társfinanszírozó Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (a továbbiakban: EMVA).

 

3.4.

Az EMGA által (43 990 millió euróval) finanszírozott főbb intézkedések a következők:

a közvetlen támogatást biztosító „egységes támogatási rendszer” (SPS): Az SPS-kifizetések „jogosultságokon” (4) alapulnak. Minden egyes jogosultság mögött egy hektár, a termelő által bejelentett támogatható földterület áll. Az SPS 2010-ben 29 070 millió euro kiadással járt (ez a közvetlen támogatások 73 %-a),

a szintén közvetlen támogatást biztosító „egységes területalapú támogatási rendszer” (SAPS), amelynek keretében minden mezőgazdasági földterületre támogatható hektáronként egységes összeget fizetnek ki, s amelyet az új tagállamok közül jelenleg tíz alkalmaz (5). 2010-ben 4 460 millió euro összeg kifizetésére került sor (ez a közvetlen támogatások 11 %-a),

egyéb közvetlen támogatási rendszerek (egyes mezőgazdasági ágazatokban a termeléstől függő kifizetések). 2010-ben e rendszerek keretében 6 146 millió euro összeg kifizetésére került sor (ez a közvetlen támogatások 16 %-a),

mezőgazdasági piaci intervenciós intézkedések: elsősorban intervenciós raktározásról és export-visszatérítésről van szó – az utóbbi években mindkettő jelentősége csökkent –, valamint egyéb olyan intézkedésekről, mint a bor-, gyümölcs, zöldség- és élelmiszer-programok célzott támogatása (2010-ben összesen 4 314 millió euro).

 

3.5.

Az EMVA vidékfejlesztési kiadásokat társfinanszíroz. Számos intézkedés tartozik ide, pl. az agrár-környezetvédelmi támogatási rendszerek, a hátrányos helyzetű térségekben történő gazdálkodásra nyújtott kompenzációs összegek, valamint a mezőgazdasági üzemekbe, illetve vidéki területek infrastruktúrájába történő beruházások (11 497 millió euro) (6).

 

3.6.

Az uniós támogatások kedvezményezettjei valamennyi EMGA közvetlen támogatási rendszer (7), illetve egyes EMVA-rendszerek esetében jogilag kötelesek betartani bizonyos kölcsönös megfeleltetési előírásokat a környezetvédelemre, közegészségügyre, állat- és növényegészségügyre, illetve az állatok jóllétére (jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények, JFGK), valamint a föld helyes mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartására (HMKÁ) vonatkozóan (8). Az uniós jog előírja, hogy amikor e követelmények be nem tartását észlelik, akkor a megállapítás naptári éve folyamán benyújtott kérelmekre adott közvetlen kifizetések teljes összegének tekintetében támogatáscsökkentést, illetve a támogatás köréből való kizárást (9) kell alkalmazni.

3.6.

Csak az esetben alkalmaznak csökkentéseket és kizárásokat, ha a meg nem felelés jelentős mértékű és közvetlenül a mezőgazdasági termelőnek felróható cselekmény vagy mulasztás eredménye.

3.7.

Területalapú uniós támogatásra csak mezőgazdasági termelők jogosultak. Mezőgazdasági termelőnek minősül az a természetes vagy jogi személy, aki mezőgazdasági tevékenységet folytat, vagyis mezőgazdasági termékeket termel, tenyészt vagy művel, ideértve a betakarítást, a fejést, az állattenyésztést és a mezőgazdasági célból történő állattartást, valamint a mezőgazdasági földterületek helyes mezőgazdasági és környezeti állapotának fenntartását (10). Támogatásra jogosító minimális mezőgazdasági tevékenységként azt várják el a kérelmezőtől, hogy a földterületeket tartsa jó mezőgazdasági és környezeti állapotban.

 

3.8.

A két alap kiadásait a 27 tagállamban mintegy 80 (11) országos vagy regionális szintű kifizető ügynökség folyósítja. E kifizető ügynökségek feladata, hogy teljesítsék a kifizetéseket a kedvezményezetteknek, és ezt megelőzően közvetlenül vagy megbízott szervek útján meggyőződjenek a támogatási kérelmek jogosultságáról. A kifizető ügynökségek beszámolóit és kifizetési bizonylatait egy független ellenőrző szervezet (igazoló szerv) megvizsgálja, és erről a következő év februárjában beszámol a Bizottságnak.

3.8.

A 885/2006/EK bizottsági rendelet 5. cikke értelmében az igazoló szervek a kifizető ügynökségek éves beszámolói mellett éves szinten megvizsgálják azok belső ellenőrzési eljárásait.

A környezetvédelmi, tengerügyi és halászati, illetve egészségügyi és fogyasztóvédelmi szakpolitikai területek

3.9.

Az Unió környezeti politikájának célja, hogy hozzájáruljon a környezet minőségének megóvásához és javításához, az emberi egészség védelméhez, valamint a természeti erőforrások ésszerű hasznosításához, mindezekhez nemzetközi szinten is. A környezetvédelmi célú pénzügyi eszköz (LIFE) (12) a legfontosabb finanszírozási eszköz (2010-ben 205 millió euro összegű kiadás), amellyel az Unió hozzájárul a természet és a biodiverzitás, valamint a környezetvédelmi politika, irányítás, tájékoztatás és kommunikáció terén megvalósított tagállami projektekhez.

 

3.10.

Az Európai Halászati Alap (13) (EHA, 2010-ben 395 millió euro összegű kifizetéssel (14) a tengerügyi és halászati szakpolitikai terület fő eszköze. Saját területén a közös halászati politika ugyanazokat a célokat követi, mint a közös agrárpolitika (lásd: 3.2. bekezdés).

 

3.11.

Az egészségügy és fogyasztóvédelem terén az Unió (2010-ben 478 millió euro összegű kifizetéssel) hozzájárul egyrészt a humán egészségügy, valamint az állat- és növényegészségügy védelméhez, másrészt a fogyasztók jólétéhez.

 

Előlegek és közbenső/zárókifizetések

3.12.

Az EMGA-kiadások oroszlánrészét a mezőgazdasági termelőknek és más kedvezményezetteknek kifizetett tagállami támogatások visszatérítése (közbenső/zárókifizetések) teszi ki.

 

3.13.

2010-ben az EMVA terhére elszámolt kifizetések előlegekre és közbenső kifizetésekre vonatkoztak. Az EHA terhére csak közbenső kifizetések történtek.

 

3.14.

Az egészségügyi és fogyasztóvédelmi kifizetések esetében nincsenek előlegek, a tagállamok a bejelentett kiadások alapján kapnak visszatérítést. A környezetvédelmi kifizetéseknél az előfinanszírozás – a támogatási szerződés alapján – akár a LIFE projektek uniós hozzájárulásának 40 %-át is elérheti.

 

Az EMVA kifizetési előirányzatainak jelentős csökkenése

3.15.

Az EMVA terén 2010 végén 1 160 millió euro összegben töröltek kifizetési előirányzatokat (az eredeti kifizetési előirányzatok kb. 9 %-át) (15), elsősorban azért, mert a jelenlegi gazdasági helyzetben a tagállamok nehezen tudták biztosítani a nemzeti társfinanszírozást, és kiadásaikban visszaesés következett be.

 

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

3.16.

A Számvevőszék általános ellenőrzési koncepcióját és módszertanát az 1.1. melléklet 2. része mutatja be. A mezőgazdaság és természeti erőforrások szakpolitika-csoport ellenőrzését illetően külön megjegyzendőek az alábbiak:

az ellenőrzés keretében megvizsgáltunk egy 238 kifizetésből álló mintát, amelyből 146 kifizetés az EMGA-ra, 80 kifizetés az EMVA-ra, 12 kifizetés pedig a környezetvédelemre, halászatra és tengeri ügyekre, valamint az egészségügyre és a fogyasztóvédelemre vonatkozott, és mindegyik közbenső/zárókifizetés volt,

az EMGA-ra vonatkozó rendszerértékelés egyrészt IIER-ellenőrzéseket vett figyelembe, amelyeket lényegességi, kockázati és egyéb véletlenszerű kritériumok kombinációjával (pénzegység alapú mintavétellel, MUS) választottak ki három, az SPS-t alkalmazó tagállam – Németország (Szászország és Alsó-Szászország), Spanyolország (Kasztília-La Mancha és Extremadura) és az Egyesült Királyság (Wales) – öt kifizető ügynökségénél, másrészt egy tagállamban (Franciaország) „a cukoripar szerkezetátalakítása” intézkedésre vonatkozó kontrollrendszert. A vidékfejlesztési kiadások terén a Számvevőszék a következő országokban választott ki véletlenszerűen, majd tesztelt felügyeleti és kontrollrendszereket: Németország (Mecklenburg–Elő-Pomeránia), Egyesült Királyság (Skócia), Románia, Lengyelország, Portugália, Olaszország (Toszkána), Lettország és Franciaország. A környezetvédelem terén a Számvevőszék a Környezetvédelmi Főigazgatóság belsőkontroll-rendszerét tesztelte,

a mezőgazdasági parcellaazonosító rendszernek (MePAR) a 2008-as és 2009-es DAS helyszíni ellenőrzései során feltárt hiányosságaira irányuló utóellenőrzések három kifizető ügynökségnél történtek: Görögországban, Bulgáriában és Romániában,

a kifizetések és rendszerek fent említett ellenőrzésein kívül Hollandiában és a Cseh Köztársaságban a holland, illetve cseh számvevőszékkel összehangolt ellenőrzésekre is sor került. Hollandiában az ellenőrzés keretében megvizsgáltunk egy 55 kifizetésből álló további mintát, amelyből 53 kifizetés EMGA-intézkedések keretében történt, két kifizetés pedig a vidékfejlesztési kiadásokra vonatkozott, valamint értékeltük a vonatkozó felügyeleti és kontrollrendszereket. A Cseh Köztársaságban az ellenőrzés keretében megvizsgáltunk egy 30 kifizetésből álló mintát, amely a vidékfejlesztési program négy intézkedésére vonatkozott, valamint értékeltük a vonatkozó felügyeleti és kontrollrendszereket. A hibaarány kiszámításánál ezeknek a további mintáknak a vizsgálati eredményeit is figyelembe vettük (16),

a kölcsönös megfeleltetés tekintetében a Számvevőszék csak olyan HMKÁ-előírások betartását teszteli (minimális talajborítás, nem kívánt növényzet elszaporodásának megakadályozása), amelyekre nézve a helyszíni ellenőrzés alkalmával bizonyítékokat tud beszerezni és következtetéseket tud levonni. Egyes jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményeket (állatazonosítás és -nyilvántartás) az EMVA-kifizetések tekintetében vizsgáltak meg. Ezenkívül rendszer-ellenőrzései keretében a Számvevőszék megvizsgálta a HMKÁ-előírások nemzeti szintű betartását és a tagállami kontrollrendszereket. Ha a szabályok be nem tartására derül fény, ezt jelenleg nem veszik figyelembe a hibaarány becslésénél,

a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok vizsgálata a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési, az Éghajlatpolitikai, a Környezetvédelmi, a Tengerügyi és Halászati, valamint az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésére terjedt ki,

a Számvevőszék a fentieken kívül a Bizottság pénzügyi záróelszámolási határozatainak alapját vizsgálva 56 kifizető ügynökségre vonatkozóan az igazoló szervek által kiadott tanúsítványok és jelentések közül 61-et vizsgált felül.

 

A TRANZAKCIÓK SZABÁLYSZERŰSÉGE

3.17.

A 3.1 melléklet összefoglalja a tranzakciók ellenőrzésének eredményeit. A tranzakciókból vett minta számvevőszéki tesztelése során 37 %-nál derült fény hibára. A tranzakciótesztek alapján a Számvevőszék által becsült legvalószínűbb hibaarány 2,3 % (17). A Számvevőszék ezenkívül 401 millió euro értékben tárt fel a tagállamok felé történő szabálytalan bizottsági előlegfizetéseket (ez az éves összes kifizetés 0,7 %-a) (lásd: 3.22. bekezdés) (18).

3.17.

A Számvevőszék mezőgazdaságra és természeti erőforrásokra vonatkozó következtetése alátámasztja azon pozitív tendenciát, mely szerint az elmúlt évek során a legvalószínűbb hibaarány a 2 %-os lényegességi küszöb környékén alakult. A Bizottság emellett megjegyzi, hogy a 2010-ben ezen fejezet teljes kiadásának 77 %-át kitevő EMGA-kiadások vonatkozásában jóval a lényegességi küszöb alatti a legvalószínűbb hibaarány, ami még alacsonyabb az IIER szerinti közvetlen kifizetéseknél.

Ezenkívül a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás megfelelő védelmet nyújt az uniós költségvetésre nézve fennálló kockázattal szemben.

A 401 millió euro értékű előlegfizetések nem tekinthetőek a végső kedvezményezetteknek fizetett szabálytalan kifizetésnek. Másrészt pedig folyamatban van a szóban forgó összegek behajtása, ami 2011 végére le is zárul.

3.18.

A számvevőszéki ellenőrzés megerősítette azt a tavalyi megállapítást, hogy a kifizetésbeli hibák gyakorisága és hatása eltérő az egyes szakpolitikai területek esetében. A Számvevőszék megjegyzi, hogy a hibáknak különösen kitett terület a vidékfejlesztési kiadásoké. Az IIER alá tartozó közvetlen kifizetések viszont megállapításunk szerint nem tartalmaznak lényegi hibát.

3.18.

A Bizottság osztja a Számvevőszék álláspontját arra vonatkozóan, hogy a vidékfejlesztési kiadások egyes területein gyakoribbak a hibák, úgy véli viszont, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek folyamatosan javulóban vannak. Ennek eredményeképpen a Bizottság szerint a hibaarány e területen csökkenő tendenciát mutat.

3.19.

Az EMGA esetében a mintában szereplő 146 tranzakcióból 39 (27 %) esetében merült fel hiba. Ezek közül 29 (74 %) esetében volt szó számszerűsíthető hibáról. A vidékfejlesztési kiadások vonatkozásában a mintát képező 80 tranzakció közül 40 (50 %) esetében merült fel hiba. Ezek közül 21 (52 %) esetében volt szó számszerűsíthető hibáról. Ami a környezetvédelmet, a tengeri ügyeket és a halászatot, valamint az egészségügyet és a fogyasztóvédelmet illeti, a mintában szereplő 12 tranzakcióból 8 (67 %) esetében merültek fel hibák. E hibák közül 4 (50 %) volt számszerűsíthető.

3.19.

A Bizottság megjegyzi, hogy a számszerűsíthető hibák többsége pénzügyi szempontból viszonylag jelentéktelen, és főként az egyes parcellák számvevőszéki újrafelmérésében mutatkozó kismértékű eltérésekre vonatkozik (lásd a 3.20. bekezdést.)

3.20.

2010-ben a hibás tranzakciók közül 54 esetében (62 %) a támogathatóságot illető számszerűsíthető hibáról volt szó, a legtöbb hiba pontossági hiba volt (97 % az EMGA és 52 % az EMVA esetében), főként a ténylegesnél több támogatásra jogosult földterület bejelentése miatt.

 

3.21.

Alább hozunk példákat a Számvevőszék által feltárt hibákra (lásd: 3.1 példa):

 

Példa támogathatósági hibákra az EMGA esetében

Egy tagállam nemzeti hatóságai 4,3 millió euro összegű kifizetésben részesültek 1 965 tonna intervenciós vaj (19) ellenében, amelyet a rászorulóknak nyújtott uniós élelmiszersegély-program részeként barterügylet keretében egy másik tagállamba kellett leszállítaniuk a sikeres pályázóknak (20). A vajért cserébe a nyertes pályázók (piaci szereplők) azt vállalták, hogy különböző sajtokat és más tejtermékeket juttatnak el a rászorulókhoz.

A hatályos uniós szabályok (21) előírják, hogy a piaci szereplő a vajat nem hozhatja forgalomba abban a tagállamban, ahol azt intervencióra felkínálták, hanem másik tagállamba kell szállítania: ennek a kötelezettségnek a célja – piacirányítási szempontok miatt – annak megelőzése, hogy az intervencióból származó vaj visszakerüljön abba a tagállamba, ahol felvásárolták (22). Az intervenciós vajat el is szállították egy másik tagállam határára (23), ahol az uniós ellenőrzési okmányokat kezelték. A vaj java részét azonban kirakodás helyett azonnal visszaszállították az eredeti tagállamba, majd ott az uniós szabályok megkerülésével a hazai piacon felkínálták eladásra (24).

Példa a támogathatósági hibákra az EMGA esetében

A Bizottság szerint jelen esetben hiánytalanul teljesült a program célkitűzése – vagyis hogy ingyenes élelmiszerrel lássák el a legrászorulóbb személyeket –, és az ily módon adott vaj és sajt értéke e személyek számára nagyobb volt az uniós költségvetés pénzügyi terheinél.

A Bizottság ezen túlmenően úgy véli, hogy a szóban forgó eset a 2009-es program egy konkrét szabályának hatékonyságához kapcsolódik. E szabály az áruk szabad mozgásának elvével összhangban nem tiltotta – jelen esetben – az áruk egy másik gazdasági szereplő általi visszaszállítását az eredeti tagállamba. A rendelkezés célkitűzése ugyan nem teljesült maradéktalanul, a Bizottság ennek ellenére nem tekinti megalapozottnak a szóban forgó összegek visszafizettetését.

E probléma a 2009-es programra korlátozott, hiszen a későbbi programok már nem tartalmaztak ehhez hasonló szabályokat.

A Bizottság mindazonáltal áttekinti, mely módon lehet fokozni az átláthatóságot az árucsere-megállapodásokban, hiszen utóbbiak alapvető részét képezik a legrászorulóbb személyek támogatását szolgáló programoknak, így a Bizottság a jövőben is folytatni kívánja azokat.

Példa pontossági hibára az EMGA esetében

A Számvevőszék megállapította, hogy mintegy 12 500 egyéni kedvezményezett elavult MePAR-adatok alapján részesült SPS-kifizetésben, s ez összesen 11 millió euro túlfizetéssel járt. Az uniós jogszabályokkal ellentétben a nemzeti hatóságok úgy határoztak, hogy ezt az összeget a nemzeti költségvetésből fedezik, a termelőkkel a jogosulatlan összegeket nem fizettetik vissza, ekképp tehát jóvá nem hagyott nemzeti támogatást nyújtanak. A termelőknek folyósított kifizetések a jogosnál nagyobbak, ezért szabálytalanok.

Példa pontossági hibára az EMGA esetében

A Bizottság előtt ismertek a MePAR szóban forgó hiányosságai, és azokat a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nyomon követi. A 796/2004/EK rendelet 73. cikkének (4) bekezdése értelmében a mezőgazdasági termelő visszafizetési kötelezettségét nem lehet alkalmazni, ha a kifizetés az illetékes hatóság vagy más hatóság által elkövetett hiba következtében történt, és a hibát a mezőgazdasági termelő ésszerűen nem vehette észre. A nemzeti hatóságok azon döntésével, hogy az összegeket a nemzeti költségvetésből fedezik, elkerülhető volt a jogosulatlan kiadások uniós költségvetésből történő finanszírozása.

Példák támogathatósági hibákra az EMVA esetében

Közbeszerzési szabályok be nem tartása: kerékpárút-építési EMVA-projekt, amelyben a kedvezményezett a munkálatok egy részét közvetlenül ítélte oda. A közbeszerzési eljárás elmulasztása miatt az ehhez a szerződéshez kapcsolódó kifizetések egy része nem szabályszerű.

Egyes jogosultsági kritériumok be nem tartása: egy kifizetésre az „erdők gazdasági értékének javítása” vidékfejlesztési intézkedés keretében került sor. A projekt célja a „gyérítés” volt, vagyis az erdei faállomány sűrűségének csökkentése a minőség javítása és ezáltal a fa értékének növelése végett. A kedvezményezettnek többek között ezt a két jogosultsági kritériumot kellett teljesítenie: 1. a faállomány sűrűsége gyérítés előtt legyen legalább 800 törzs/hektár; 2. a munkálatokat október és január között végezzék, csökkentve így a növény-egészségügyi kockázatot. Ez a két jogosultsági kritérium nem teljesült: a gyérítés előtti faállomány-sűrűség 600 volt, a munkálatokra pedig március és május között került sor. A kifizetés ezért szabálytalan.

Példák támogathatósági hibákra az EMVA esetében

Közbeszerzési szabályok be nem tartása:

A Bizottság a kérdéses ügyet a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében fogja nyomon követni.

Egyes jogosultsági kritériumok be nem tartása:

A Bizottság szerint a regionális hatóságok a munkaelvégzés lehetséges időszakára vonatkozó jogosultsági kritériumot az indokolás és a hatás megfelelő értékelése hiányában szabták meg. Azt javasolja a tagállamoknak, hogy a – nemzeti szabályokat kiegészítő – regionális szintű specifikus jogosultsági kritériumok megállapításakor valamennyi érintett bevonásával átlátható eljárásokat hozzanak létre.

Példa hibára a környezetvédelem, tengerügy és halászat, illetve egészségügy és fogyasztóvédelem esetében

A Környezetvédelmi Főigazgatóság egy LIFE III projektnél helytelenül vont le támogatható személyzeti költségeket. Ezt részben ellensúlyozta, hogy tévesen fogadtak el a támogatható projektidőszakon kívül kifizetett béreket is. Nem volt továbbá teljes a bejelentett kiadásokra vonatkozó igazoló dokumentáció.

 

3.22.

2007 és 2009 között a Tanács több határozatával összesen 5,43 milliárd euróval növelte a vidékfejlesztési költségvetést, elsősorban az „új kihívásokkal” (pl. az éghajlatváltozás, a biodiverzitás védelme) való szembenézés érdekében. Ebből az összegből 3 milliárd euro olyan pénzeszköz volt, amelyet a közvetlen támogatási intézkedésektől átutaltak a vidékfejlesztési intézkedésekhez („moduláció”). Ebből következően a tagállamok bővítették vidékfejlesztési programjaikat, a Bizottság pedig 2010-ben legalább 401 millió euro összegben fizetett ki előlegeket ezekre a pótprogramokra. A szabályozás ugyanakkor nem ismer ilyen kiegészítő előlegeket (az előfinanszírozás csak a vidékfejlesztési programnak a programozási időszak kezdetén, azaz 2007–2008-ban történő elfogadásakor engedélyezett, a felülvizsgálatok alkalmával nem). Ezenkívül a szabályozás kifejezetten tiltja a modulációs alapok előfinanszírozását. Ebből következik, hogy ennek a 401 millió eurós kifizetésnek nem volt jogalapja.

3.22.

A Bizottság egyetért a Számvevőszék megállapításaival, viszont megjegyzi, hogy a 401 millió euro értékű előlegfizetések nem számítanak a végső kedvezményezetteknek fizetett szabálytalan kifizetésnek. A szóban forgó összegek behajtása folyamatban van, és 2011 végére lezárásra kerül.

A RENDSZEREK EREDMÉNYESSÉGE

A mezőgazdaság és vidékfejlesztés szakpolitikai terület

A tranzakciók szabályszerűségét biztosító rendszerek

3.23.

Az EMGA- és EMVA-tranzakciók (25) szabályszerűségét elsősorban az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IIER) biztosítja, ennek vizsgálati eredményeit a 3.2. melléklet foglalja össze.

 

3.24.

Hat kifizető ügynökség 2010-es ellenőrzése alkalmával a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a kifizetések szabályszerűségét az IIER rendszerei négy ügynökségnél eredményesen, kettőnél pedig részben eredményesen biztosítják. A Számvevőszék három kifizető ügynökségnél utóellenőrzést is végzett, amelyből kiderült, hogy továbbra is hiányosságok vannak a MePAR-t, illetve a helyszíni vizsgálatok minőségét illetően.

3.24.

A Számvevőszék megállapítása az általa 2010-ben ellenőrzött hat kifizető ügynökség kapcsán jelentős fejlődést tükröz 2009-hez képest, amikor is a megvizsgált 8 IIER-ből csak egyet minősített eredményesnek. Ami pedig még fontosabb, a Számvevőszék által talált hiányosság két esetben jelentéktelen volt és csak részben jelentett kockázatot az uniós költségvetésre nézve. Az érintett kifizető ügynökségek igazoló szervek által hitelesített ellenőrzési statisztikája azt mutatja, hogy a hiányosságok potenciális pénzügyi hatása jelentéktelen volt a kifizető ügynökség szintjén.

A Számvevőszék által végzett három utóellenőrzés kapcsán az érintett tagállamok (BG, RO és GR) az IIER-jeikben felmerülő hiányosságok orvoslására irányuló cselekvési terveket lezárták, vagy folyamatban van azok lezárása. Ennek eredményeképpen e tagállamokban jelentősen javult a helyzet.

Az IIER általános értékelését illetően lásd még a 3.29. bekezdésre adott választ.

3.25.

A kilenc ellenőrzött vidékfejlesztési felügyeleti és kontrollrendszerre vonatkozóan a Számvevőszék azt állapította meg, hogy kettő közülük nem működött eredményesen, hat rendszer csak részben volt eredményes, és egy volt eredményes a kifizetések szabályszerűségének biztosításában.

3.25.

A Bizottság egyetért a Számvevőszékkel a két, eredménytelennek ítélt felügyeleti és kontrollrendszert illetően. A bizottsági ellenőrzés a többi tagállamot illetően azt mutatja, hogy azok eredményes vagy részben eredményes rendszereket hoztak létre, kivéve a bulgáriai, portugáliai és romániai, 2. tengelyhez tartozó intézkedéseket (lásd a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentését).

3.26.

Az IIER-nek valamennyi tagállamban része a mezőgazdasági üzemek és a támogatási kérelmek adatbázisa, a mezőgazdasági parcellák azonosítási, illetve az állatállomány nyilvántartási rendszerei, valamint az SPS-t alkalmazó tagállamokban a támogatási jogosultságok nyilvántartása. Az IIER-be több támogathatósági kontrollt építettek be: ilyen az összes kérelem adminisztratív ellenőrzése, az adatbázisok összevetése annak megelőzésére, hogy egyazon földterületre/állatállományra kétszer nyújtsanak be kérelmet, vagy az a kikötés, hogy a kifizető ügynökségeknek az esetek legalább 5 %-ában helyszíni vizsgálatot kell végezniük a gazdaságoknál.

 

3.27.

Az IIER alá tartozik az EMGA-finanszírozású két fő rendszer, vagyis az SPS és az SAPS, valamint valamennyi területalapú és állattenyésztési támogatási rendszer. Az EMVA esetében – különösen az agrár-környezetvédelmet és a hátrányos helyzetű térségeket illetően – egyes olyan alapadatokat, mint a területnagyság és az állatok száma, az IIER ellenőriz, más előírások betartását pedig külön erre a célra kialakított kontrollmechanizmusok vizsgálják (26).

 

3.28.

A számvevőszéki IIER-ellenőrzés egyrészt a vonatkozó rendeletekben foglalt rendelkezések betartásának, másrészt a tranzakciók szabályszerűségét biztosítani hivatott rendszerek eredményességének az értékelésére terjedt ki. Különösen a következő elemek vizsgálatára került sor:

3.28.

I.

a helyes kifizetést biztosító adminisztratív eljárások és kontrollmechanizmusok, ideértve az adatbázisok minőségét is;

 

II.

a helyszíni ellenőrzéseken alapuló kontrollrendszerek;

 

III.

a kölcsönös megfeleltetési követelmények végrehajtását és ellenőrzését biztosító rendszerek.

III.

A Bizottság emlékeztet arra, hogy a kölcsönös megfeleltetési követelmények termelők általi betartása nem minősül jogosultsági feltételnek, így e követelmények ellenőrzése nem tartozik az alapul szolgáló tranzakciók jogszerűségének és szabályszerűségének körébe. Azok a termelők, akik nem tartják tiszteletben ezeket a feltételeket, ettől még jogosultak a kifizetésekre, az előírások be nem tartása miatt azonban szankciókban részesülnek annak súlyossága, mértéke, állandósága és ismétlődése, valamint az érintett kedvezményezett gondatlansága vagy szándékossága alapján.

A kölcsönös megfeleltetési követelmények be nem tartása esetén nem lehet a közvetlen uniós támogatások teljes összegét kifizetni, hiszen a kedvezményezettek jogilag kötelesek betartani e követelményeket (lásd: 3.6. bekezdés).

 

3.29.

Az IIER-rendszerekre nézve az elmúlt években végzett éves számvevőszéki rendszerellenőrzések azt tanúsítják, hogy az IIER eredményességét hátrányosan befolyásolja az adatbázisok pontatlansága, a keresztellenőrzések nem teljes körű volta, illetve a rendellenességek hibás vagy nem teljes körű nyomon követése. A Számvevőszék ezeket a hiányosságokat egyes kifizető ügynökségeknél észlelte. Konkrétan két fő kontrollmechanizmusról – a MePAR-ban bejelentett parcellák keresztellenőrzéséről, illetve e parcellák helyszíni vizsgálatáról – derült ki, hogy a Számvevőszék által ellenőrzött több kifizető ügynökségnél hiányosságok jellemzik őket.

3.29.

A Bizottság úgy véli, hogy az IIER, mint ellenőrzési rendszer általában véve eredményesen korlátozza a hibák és a szabálytalan kiadások kockázatát.

Az IIER eredményességét és folyamatos javulását megerősítik az elmúlt években az összes tagállamban lefolytatott bizottsági szabályszerűségi ellenőrzések eredményei, a tagállamoktól beérkezett, illetve az igazoló szervek által ellenőrzött és hitelesített ellenőrzési statisztikákban mutatkozó alacsony hibaarány, valamint a közvetlen kifizetések esetében 1 %-os hibaarányt jelző 2010-es számvevőszéki megbízhatósági nyilatkozat megállapításai is.

A továbbra is fennálló hiányosságok rendszerint kevésbé súlyosak, és nem teszik az IIER-t eredménytelenné, legfeljebb némileg tökéletlenné. E hiányosságokat szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében nyomon követik, megfelelő védelmet nyújtva az uniós költségvetésre nézve fennálló kockázattal szemben.

Lásd még a Bizottság 3.24. bekezdésre adott válaszát.

I.   A helyes kifizetést biztosító adminisztratív eljárások és kontrollmechanizmusok, ideértve az adatbázisok minőségét is

3.30.

A kifizető ügynökségeknek adminisztratív ellenőrzés útján meg kell állapítaniuk a kérelmekről, hogy azok eleget tesznek-e a támogatási rendszer követelményeinek (27). Az adminisztratív ellenőrzések között – ahol csak lehetséges és helyénvaló – szerepelniük kell keresztellenőrzéseknek is, többek között az IIER-adatbázisokkal történő összevetéseknek. A Számvevőszék megvizsgálta, hogy teljes körűek és megbízhatóak-e az adatbázisok, hogy az ellenőrzések feltártak-e rendellenességeket, és hogy került-e sor kiigazító intézkedésekre. A rendszerekben feltárt legfőbb hiányosságokat az alábbiakban mutatjuk be.

 

EMGA

3.31.

A mezőgazdasági parcellaazonosító rendszer (MePAR) az az adatbázis, amelyben a tagállam összes mezőgazdasági területét (referenciaparcelláját) nyilvántartják, esetleg ortofotók (28) alkalmazásával. Három tagállamban (Görögország, Románia és Spanyolország) olyan esetekre derítettünk fényt, amikor „állandó legelőként” (29) bejelentett referenciaparcellákat 100 %-osan támogatásra jogosultként vettek fel a MePAR-ba, pedig a területet részben sűrű erdőség borította, vagy más jellemzői miatt volt csak részben támogatható (lásd: 3.2. példa).

3.31.

Azon esetekben, ahol az ellenőrzés alapján a parcellák jogellenes közvetlen támogatásban részesültek, szabályszerűségi záróelszámolási eljárás indult.

3.32.

Öt tagállamban (Bulgária, Hollandia (30), Görögország, Románia és Spanyolország) a Számvevőszék hiányosságokat észlelt a MePAR rendszeres naprakésszé tételében.

3.32.

Hollandiát illetően lásd a Bizottság 3.21. bekezdésre adott válaszát (Példa pontossági hibára az EMGA esetében). Görögországban 2008 végére új, korszerű MePAR-t hoztak létre. Romániában 2009-ben korrekciós cselekvési tervet fogadtak el, amit 2011 elejére végre is hajtottak. Bulgáriában 2009-ben korrekciós cselekvési tervet fogadtak el, aminek a végrehajtása 2011 végére tervezett. Spanyolország rendelkezik egy frissítési tervvel, de felkérték arra, hogy 2011 során fokozza az ez irányban tett erőfeszítéseit.

3.33.

Ami a „cukoripar szerkezetátalakítása” intézkedésre vonatkozó, nem az IIER alá tartozó kontrollrendszert illeti (Franciaország), a Számvevőszék azt állapította meg, hogy a rendszer csak részben eredményes (lásd: 3.3. példa).

 

EMVA

3.34.

Az adminisztratív ellenőrzések egyrészt arra irányulnak, hogy az igénylő által a kérelmekben tett állítások helytállóak-e, másrészt arra, hogy a támogatásnyújtás jogosultsági követelményei teljesülnek-e (31). Ezek keretében többek között a már az adminisztráció rendelkezésére álló – például az IIER adatbázisban lévő – adatokkal végeznek összevetéseket.

 

3.35.

A mezőgazdasági ágazat versenyképességének fokozását – például a gazdaságok korszerűsítését, a vidéki infrastruktúra javítását és fejlesztését – célzó intézkedésekre irányuló adminisztratív ellenőrzések közül az egyik legfontosabb az elszámolt költségek indokoltságának értékelése (32). A tagállamok ezért kötelesek a kedvezményezettek által visszaigényelt összegek kiértékelésére alkalmas rendszereket működtetni. A számvevőszéki ellenőrzés megállapítása szerint az ebből a szempontból ellenőrzött hét tagállami hatóság közül négyen nem hajtották végre eredményesen a szabályozásnak ezt az előírását.

3.35.

A Bizottság osztja azon álláspontot, hogy a teljes ellenőrzési rendszer eredményességének biztosításához kulcsfontosságúak a költségek indokoltságát értékelő adminisztratív ellenőrzések. Ezen alapvető ellenőrzéseket rendszerint megvizsgálják a bizottsági ellenőrző látogatások alkalmával. Az átfogó értékelésben megállapították, hogy a Bizottság által ellenőrzött tagállamokban – két kivételtől eltekintve – eredményesek vagy részben eredményesek a rendszerek.

3.36.

Egyes EMVA-projekteknél az adminisztratív ellenőrzések keretében ellenőrizni kell azt is, hogy a művelet megfelel-e az alkalmazandó nemzeti és uniós – többek között közbeszerzési – szabályoknak. A Számvevőszék megállapítása szerint Portugáliában egy gát építési költségeit több szerződésre osztották szét, azokat pedig egyenként közvetlenül, pályázat kihirdetése nélkül is odaítélhették. Ezt az adminisztratív ellenőrzések nem tudták kimutatni.

3.36.

A Bizottság a kérdéses ügyet a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében fogja nyomon követni.

II.   A helyszíni ellenőrzéseken alapuló kontrollrendszerek

3.37.

A tagállamoknak – a legtöbb támogatási rendszer esetében – minden évben az összes kedvezményezett legalább 5 %-ára kiterjedő helyszíni ellenőrzéseket kell lefolytatniuk (33). A számvevőszéki ellenőrzés arra összpontosított, mennyire megfelelőek azok a kockázatelemzési eljárások, amelyek révén kiválasztják az ellenőrizendő kedvezményezetteket, milyen az ellenőrzések minősége, valamint mennyire megfelelőek a végrehajtott kiigazító intézkedések.

 

3.38.

A kifizető ügynökségek által elvégzett helyszíni ellenőrzések ismételt lefolytatásakor a Számvevőszék gyakran azt állapította meg, hogy az ellenőrzéseket gyakran nem megfelelően hajtották végre (lásd: 3.4. példa).

 

3.39.

Az EMVA-t illetően a Számvevőszék hiányosságokat talált a helyszíni ellenőrzések tervezésében és az eredmények elemzésében. Portugáliában például szinte minden ellenőrzésre (97,5 %) jelentős késéssel került sor – a kifizetési jogcím événél egy vagy akár két évvel is később –, ami megnehezíti a szabályok be nem tartásának kimutatását.

3.39.

A Bizottság ugyanezen hiányosságokat tárta fel a portugáliai ellenőrzései során. A portugál hatóságok viszont olyan információkat juttattak el a Bizottságnak, amelyekből kiderül, hogy jelentősen javult a helyzet a 2010-es igénylési évet illetően és az ellenőrzések jelentős részét 2010 decemberére lezárták.

III.   A kölcsönös megfeleltetési követelmények végrehajtását és ellenőrzését biztosító rendszer

3.40.

A kölcsönös megfeleltetési előírások egyrészt jogszabályban foglalt gazdálkodási követelményekből (JFGK), másrészt a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó (HMKÁ) normákból állnak (lásd: 3.6. bekezdés). Míg a JFGK követelményeit különböző uniós irányelvek és rendeletek szabják meg, a HMKÁ-normákat nemzeti szinten kell meghatározni. A kölcsönös megfeleltetést illetően a kifizető ügynökségeknek a közvetlen támogatás iránti kérelmek legalább 1 %-át kell ellenőrizniük.

 

3.41.

A helyszíni vizsgálatok alkalmával a korlátozott hatókörű számvevőszéki ellenőrzés (lásd: 3.16. bekezdés, ötödik francia bekezdés) a kölcsönös megfeleltetési kötelezettségektől függő kifizetések mintegy 12 %-ánál talált szabálysértést. A megfigyelt szabálytalanságok között voltak mind JFGK-, mind HMKÁ-vonatkozásúak (előbbi: állatazonosítás és -nyilvántartás; utóbbi: nem kívánt növényzet elszaporodása).

3.41.

A Számvevőszék megállapításait az ellenőrzési statisztikák is megerősítik, amelyeket a Bizottság a tagállamoktól kapott. E statisztikák mutatják, hogy szankciók alkalmazására kerül sor.

Visszafizettetésekkel és pénzügyi korrekciókkal kapcsolatos rendszerek

Visszafizettetések

3.42.

A Számvevőszék különjelentésben foglalkozott a KAP keretében történő visszafizettetések ellenőrzésével (34), és megállapította, hogy a rendszerek ma már eredményesebben védik az Unió pénzügyi érdekeit, valamint hogy a 2006-os esetek óta a visszafizettetési arány javult. A rendszerek tökéletesítéséhez azonban egyértelműbbé kell tenni a szabályokat, hogy a tagállamok ne értelmezzék és alkalmazzák azokat olyan sokféleképpen.

3.42.

A Bizottság üdvözli a Számvevőszék azon megállapítását, hogy az elmúlt években jelentősen javult a KAP keretében történő visszafizettetések irányítása és ellenőrzése. Ami a különjelentésben a rendszer tökéletesítése kapcsán megfogalmazott ajánlásokat illeti, a Bizottság a KAP 2020-ig tartó időszakát szabályozó új jogalkotási javaslatok keretében adott esetben mérlegeli a vonatkozó szabályok szükség szerinti megerősítését, harmonizálását vagy pontosítását célzó módosítását.

A Bizottság záróelszámolási eljárásai

3.43.

A mezőgazdasági kiadások java részét a tagállamok és a Bizottság megosztva kezelik. A támogatásokat a tagállamok fizetik ki, majd a Bizottság visszatéríti ezeket (35). A kiadások végső jóváhagyása két szakaszban történik, a záróelszámolásnak nevezett eljárás során. Az első szakaszban a Bizottság éves pénzügyi határozatot, a másodikban pedig többéves szabályszerűségi határozatokat hoz.

 

3.44.

A Számvevőszék mind korábbi éves jelentéseiben, mind a záróelszámolási eljárás ellenőrzéséről szóló különjelentésében (36) bírálta, hogy a pénzügyi korrekció költségei nem a végső kedvezményezettekre, hanem a tagállamokra hárulnak, és hogy a szabályszerűségi kiigazításokat jobbadán átalánykorrekciókra alapozzák, amelyeknek nincs közvetlen köze a szabálytalan kifizetések tényleges összegéhez. A szabályszerűségi záróelszámolás rendszere 2010-ben is változatlan maradt.

3.44.

A Számvevőszék által a szabályszerűségi záróelszámolás rendszerében kifogásoltak a rendszer jellegéből adódnak. A szabályszerűségi záróelszámolás célja, hogy kizárja az uniós finanszírozásból az olyan kiadásokat, amelyeket nem az uniós szabályoknak megfelelően teljesítettek. Ezzel szemben ez nem olyan mechanizmus, amely a kedvezményezettek részére teljesített szabálytalan kifizetések visszafizettetésére szolgálna, ez utóbbi ugyanis a megosztott igazgatás elve alapján a tagállamok kizárólagos felelőssége.

Ha a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás eredményeként a kedvezményezettek részére teljesített jogosulatlan kifizetéseket azonosítanak, ezeket a tagállamoknak kell az érintett kedvezményezettektől behajtaniuk. Még ha a kedvezményezettekkel való visszafizettetésre nincs is szükség, mivel a pénzügyi korrekció csak a tagállamok irányítási és kontrollrendszerének hiányosságaira vonatkozik, és nem a jogosulatlan kifizetésekre, e korrekciók a tagállamok rendszerei javításának, és így a kedvezményezettek részére teljesített jogosulatlan kifizetések megelőzésének vagy azonosításának és visszatéríttetésének fontos eszközét jelentik.

Az átalányok alkalmazását a Bíróság elfogadta mint a szabályszerűségi záróelszámolásra vonatkozó jogi szabályokkal összhangban álló megoldást, és azt a 2007. évi mentesítési állásfoglalásában meghatározott körülmények között az Európai Parlament is támogatta (83. §).

Végezetül, a Bizottság jelezte a tagállamok felé, hogy amennyiben igazoló szerveik teljesen új reprezentatív mintát vesznek a kifizető ügynökség által a helyszínen vizsgált tranzakciókból és ennek alapján megerősítik a tagállam ellenőrzési statisztikájának megbízhatóságát, akkor a Bizottság elfogadja, hogy az így adódó hibaarány jelenti a legnagyobb lehetséges kockázatot, vagyis az adott évre nézve a pénzügyi korrekciók nem lehetnek magasabbak ennél a szintnél.

A kifizető ügynökségek vizsgálati eredményeinek hitelesítése

3.45.

Az igazoló szerveknek véleményt kell adniuk a kifizető ügynökségek által végzett helyszíni vizsgálatok minőségéről, és validálniuk kell a vizsgálati eredmények összeállítását. Éves tevékenységi jelentésében a Bizottság e vizsgálati eredmények felhasználásával értékeli a mezőgazdasági kiadásokat érintő fennmaradó hibaarányt.

 

3.46.

A bizottsági iránymutatások az igazoló szervekre hagyják a választást, hogy kísérőként szállnak-e ki a helyszíni vizsgálatokhoz, vagy inkább újra végrehajtják azokat. Az igazoló szervek túlnyomó többsége úgy dönt, hogy nem újravégrehajtás útján, hanem a tagállami ellenőröket elkísérve validálja a vizsgálatok minőségét. Tapasztalatai alapján a Számvevőszék úgy véli, hogy a vizsgálatok minőségét javítaná, ha az igazoló szerveknek rendszeresen újra végre kellene hajtaniuk a korábbi ellenőrzéseket.

3.46.

Bár a Bizottság egyetért azzal, hogy ha megfelelő időben végzik el, egy korábbi vizsgálat újbóli végrehajtása jobb értékelést nyújt a helyszíni vizsgálatok minőségéről, az ellenőrzési környezet azonban az igazoló szerv kíséretében lefolytatott ellenőrzések alapján is értékelhető. Egyes esetekben előfordulhat, hogy nem lehet a vizsgálatot megfelelő időben újból elvégezni. Ezek a korlátozások a külső ellenőrök által végzett utólagos ellenőrzések jelentős részét jellemzik. Az ilyen helyzetekben a „kísért” ellenőrzések jó alternatívát jelentenek. Emellett azzal a további előnnyel is járnak, hogy az ellenőrzések halmozásának elkerülésével csökkentik a termelők igazgatási terheit.

Az igazoló szervek 2010-es pénzügyi évre vonatkozó jelentéseinek elemzése alapján megállapítható, hogy az igazoló szervek összesen körülbelül 3 000 ellenőrzést végeztek. Az igazoló szervek által elvégzett ellenőrzések közül az esetek körülbelül 24 %-ában újra végrehajtották a vizsgálatot, az esetek további körülbelül 45 %-ában „kísért” ellenőrzést folytattak le, míg mindkét megközelítést az esetek 12 %-ában alkalmazták. Az esetek további 19 %-ában az igazoló szervek nem tettek kifejezetten különbséget a két módszer között.

3.47.

Míg a Számvevőszék által Bulgáriában, Romániában, Görögországban és Hollandiában az EMGA területén újra elvégzett vizsgálatok (37) hiányosságokat mutattak a tagállami vizsgálatok minősége tekintetében, addig az illetékes igazoló szervek jelentése szerint a vizsgálatok minősége jó (38) vagy legalábbis megfelelő volt (39).

3.47.

Bulgária, Románia és Hollandia esetében a kifizető ügynökségek által hibásan elvégzett ellenőrzések pénzügyi hatása nem volt jelentős, így azokat az igazoló szervek a bizottsági iránymutatás alapján helyesen jónak vagy megfelelőnek értékelték.

Görögország kapcsán az igazoló szervek a 2010-es pénzügyi évre vonatkozó jelentésükben a helyszíni vizsgálatok egyes elemeit gyengének, másikakat megfelelőnek tartottak.

3.48.

Az uniós jogszabályok azt is előírják, hogy az igazoló szervek az esetleges összeférhetetlenség elkerülése érdekében működési szempontból legyenek függetlenek a kifizető ügynökségektől. A legtöbb tagállamban az igazoló szerv funkciójával vagy az illető ország számvevőszékét, vagy egy könyvvizsgáló magáncéget, vagy a pénzügyminisztérium belső ellenőrzési osztályát ruházták fel, Hollandiában azonban ezzel a feladattal a mezőgazdasági minisztérium belső ellenőrzési osztályát bízták meg, márpedig az a Számvevőszék véleménye szerint nem tekinthető függetlennek a KAP-ot végrehajtó hatóságoktól.

3.48.

A Bizottság a holland hatóságokkal együtt nyomon követi ezt a kérdést annak érdekében, hogy működési szempontból megerősítse az igazoló szerv függetlenségét. A Bizottság mindenesetre megállapítja, hogy a Számvevőszék nem tett a függetlenségi kockázat jelentőségére utaló észrevételt.

A környezetvédelmi, tengerügyi és halászati, illetve egészségügyi és fogyasztóvédelmi szakpolitikai területek

3.49.

A környezetvédelmi, a tenger- és halászati ügyeket, valamint az egészségügyet és a fogyasztóvédelmet a Bizottság külön kontrollrendszerek révén irányítja. A számvevőszéki ellenőrzés a Környezetvédelmi Főigazgatóság belsőkontrollrendszerét vizsgálta.

 

A Környezetvédelmi Főigazgatóság belsőkontrollrendszere

3.50.

A LIFE+ programból finanszírozott kifizetések közül egy harminc tételből álló véletlenszerű minta tesztelésére került sor. Az ellenőrzés feltárta, hogy egyes fő kontrollmechanizmusok nem voltak megfelelően dokumentálva, ami azzal a kockázattal jár, hogy ezek a kontrollok esetleg nem is működnek. Egyes esetekben az elszámolt költségekre irányuló ellenőrzésekről sem volt megfelelő dokumentáció.

3.50.

A tranzakciók aláírásával a pénzügyi és műszaki megbízottak elismerik, hogy végrehajtották a feladatkörükbe tartozó ellenőrzéseket. Az ellenőrzések tényét számos hivatalos feljegyzés, e-mail és kézzel írott jegyzet bizonyítja. A Bizottság megbízhatónak tartja saját belső ellenőrzési rendszerét. Néhány kulcsfontosságú ellenőrzés dokumentációját azonban tovább finomítja.

3.51.

A 30 tesztelt kifizetés közül három az OECD-nek megítélt támogatásokhoz kapcsolódott. A Környezetvédelmi Főigazgatóság nem ellenőrizte a felmerült költségek bizonylatait, és ezeket a költségeket pusztán a záróbeszámolóban szereplő megnevezésük alapján ítélte támogathatónak. A záróbeszámoló annak megállapításához azonban nem adott elegendő információt, hogy a költségek ténylegesen felmerültek és támogathatóak voltak-e.

3.51.

A Bizottság a költségvetési rendelet 53. cikkének d) pontja keretében megvizsgálta az OECD számvitelét, belső ellenőrzését, auditját és közbeszerzési eljárásait, amelyek a nemzetközileg elfogadott standardoknak megfelelő garanciákat biztosítanak. A Bizottság és az OECD közötti 2006-os megállapodás keretében előírt speciális ellenőrzési megállapodásokra tekintettel elfogadhatónak tekintették a záró beszámolót.

A BIZOTTSÁG ÁLTAL KIADOTT VEZETŐI TELJESSÉGI NYILATKOZATOK MEGBÍZHATÓSÁGA

3.52.

A 3.3. melléklet a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési, az Éghajlatpolitikai, a Környezetvédelmi, a Tengerügyi és Halászati, valamint az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságra kiterjedően összefoglalót ad a Bizottság által kiadott vezetői teljességi nyilatkozatok – elsősorban az éves tevékenységi jelentések és a főigazgatói nyilatkozatok – felülvizsgálatának eredményéről.

3.52.

A szóban forgó mellékletben a Számvevőszék megállapítja, hogy a Környezetvédelmi Főigazgatóság (DG ENV) bizonyítatlan feltételezések alapján visszavonta fenntartását. A Környezetvédelmi Főigazgatóság állítása szerint értékelése négyévnyi kockázatalapú ellenőrzés vizsgálatára épül, és biztos abban, hogy mindez szilárd alapot jelent a hibaarány kiszámításához és a fenntartás feloldásához. A Bizottság az Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság (DG SANCO) esetében sem tartotta szükségesnek fenntartás kibocsátását, mivel a feltárt hibák korrigálása után fennmaradó hibaarány 2 % alatti volt.

A Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság (DG MARE) elállt egy fenntartástól, annak ellenére, hogy a tagállam nem fogadta el maradéktalanul a korrekciót, mivel a program lezárása éppen folyamatban van, és a szükséges (teljes) pénzügyi korrekciót a Bizottság végzi el a lezárás keretében. E körülmények között a Halászati Főigazgatóság helyesebbnek tartotta, hogy a továbbiakban nem él a fenntartással.

A körülményeket gondosan mérlegelő és a kockázatokat értékelő vezetői döntések ezek, amelyek a legmegbízhatóbb alapjául szolgálnak a megbízhatósági nyilatkozatnak.

3.53.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 2009. évi éves tevékenységi jelentése fenntartást tartalmaz a 2. prioritási tengely (a környezet és a vidék fejlesztése) keretében hozott vidékfejlesztési intézkedésekkel kapcsolatban. A főigazgató nem ítélte szükségesnek, hogy ezt a fenntartást a 2010. évi éves tevékenységi jelentésbe is átvezesse. A Számvevőszék szerint a fenntartás feloldása nem volt indokolt (lásd: 3.3. melléklet ).

3.53.

A Mezőgazdasági Főigazgatóság 2008. és 2009. évi éves tevékenységi jelentésében a 2. prioritási tengely keretében hozott vidékfejlesztési intézkedések kiadásaival kapcsolatos fenntartás indokolt volt, mivel ezen intézkedések esetében a tagállami ellenőrzési statisztikák a Számvevőszék által jelenleg alkalmazott 2 %-os lényegességi küszöbnél jóval magasabb hibaarányt mutattak, ami miatt viszont a vidékfejlesztés teljes kiadásában – a Bizottság fenntartásokra vonatkozó állandó iránymutatásai szerint a hibák lényegességére vonatkozó értékelésnek ugyanis ez képezi az alapját – mutatkozó hibaarány is 2 % feletti volt.

A Bizottság és a tagállamok közös erőfeszítéseinek eredményeképpen 2010-ben jelentősen javult a fenti ellenőrzési statisztikák színvonala és megbízhatósága, valamint a feltárt és bejelentett hibák számszerűsítésének aránya. E javítások révén a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság a vidékfejlesztés egészére nézve ma már sokkal pontosabban tudja kiszámítani a fennmaradó hibaarányt, mint a korábbi években, amikor még nem rendelkezett kellő bizonyossággal arról, hogy a tagállamok kellő következetességgel járnak-e el statisztikáik elkészítése során, hiszen ma már az EMGA-kiadásoknál használt módszertant alkalmazzák. E megközelítés alapján a vidékfejlesztés egészére nézve a fennmaradó hibaarány nem érte el a 2 %-os lényegességi küszöböt  (40).

Sőt, mára befejeződött a korábbi évek fenntartásaiban meghatározott cselekvési terv végrehajtása is, és a bejelentett hibaarányok – néhány kivételtől eltekintve – elfogadhatóak. A hibaarány további csökkentése csak a helyszíni vizsgálatok számának növelésével lett volna elérhető, ami nem lenne költséghatékony.

Végezetül, ami a 2. tengely keretébe tartozó bulgáriai és romániai intézkedések magas hibaarányát illeti: e két tagállam szóban forgó kiadásait az IIER-re vonatkozó fenntartásokban tárgyalták. Hasonlóképpen, az IIER-jében jelentkező komoly hiányosságok miatt Portugáliára nézve megfogalmazott új fenntartás is a 2. tengely keretébe tartozó kiadásokra vonatkozik.

3.54.

Csakúgy mint 2009-ben, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság továbbra is úgy véli, hogy a tagállami ellenőrök által a véletlenszerűen kiválasztott helyszíni vizsgálatok során észlelt rendellenességek az egész támogatási rendszerre nézve megfelelően tükrözik a fennmaradó hibaarányt. A Számvevőszék fenntartja a 2009-es éves jelentésében megfogalmazott észrevételét, amely szerint nem támogatja ezt a megközelítést, mivel azzal kapcsolatban a következő hiányosságok merülnek fel:

olyan vizsgálatokon alapul, amelyekről számos kifizető ügynökség esetében mind a Bizottság saját ellenőrzései, mind a számvevőszéki ellenőrzések kimutatták, hogy nem megfelelő minőségűek,

olyan statisztikákon alapul, amelyekről a Bizottság megállapította, hogy nem megfelelően állították össze őket,

nem teljes körű, mivel nem veszi figyelembe a hiányosnak bizonyult kérelmek adminisztratív kezelése során előforduló fennmaradó hibákat.

3.54.

A tagállamok ellenőrzési statisztikáit jelentős mértékben az igazoló szervek ellenőrzik és hitelesítik, ahogy azt a Számvevőszék 2005. évi éves jelentésében lehetőségként ajánlotta, és e munka eredményeit a Mezőgazdasági Főigazgatóság éves tevékenységi jelentésében teszik közzé.

A Mezőgazdasági Főigazgatóság a hibaarányokban biztonsági ráhagyásként 25 %-os növelést alkalmazott (ami véleménye szerint bőven elegendő a Számvevőszék által említett kockázatok fedezésére) annak érdekében, hogy ily módon kezelje az említett ellenőrzési statisztikákban szereplő hibaarányok – adatbázisbeli pontatlanságokból vagy a rendellenességek hiányos nyomon követéséből adódó – esetleges alulértékeltségének kockázatát. A fennmaradó hibaarány a közvetlen támogatások, a piaci intervenció és a vidékfejlesztési intézkedések kiadásai tekintetében még a növelés ellenére is jóval 2 % alatti.

Ezen túlmenően a Számvevőszék által végzett saját ellenőrzések az első pillér tekintetében és különösen az IIER szerinti közvetlen kifizetések esetében alátámasztják azt, hogy a hibaarány jóval a 2 %-os lényegességi küszöb alatti, ami pedig igazolja az ellenőrzési statisztikák eredményeit, és arra utal, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek eredményesen működnek.

KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK

Következtetések

3.55.

A Számvevőszék ellenőrzési munkája alapján megállapítja, hogy a mezőgazdaság és természeti erőforrások 2010. december 31-én végződött évre vonatkozó kifizetéseit lényeges hibaszint jellemezte. Az IIER alá tartozó közvetlen kifizetések ugyanakkor mentesek voltak a lényeges hibáktól.

3.55.

A Számvevőszék mezőgazdaságra és természeti erőforrásokra vonatkozó következtetése megerősíti azon pozitív tendenciát, hogy az elmúlt évek során a legvalószínűbb hibaarány a 2 %-os lényegességi küszöb környékén alakult. A Bizottság emellett megjegyzi, hogy a 2010-ben ezen fejezet teljes kiadásának 77 %-át kitevő EMGA-kiadás tekintetében jóval a lényegességi küszöb alatti a legvalószínűbb hibaarány, ami még alacsonyabb az IIER szerinti közvetlen kifizetések esetében.

Ezenkívül a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás megfelelő védelmet nyújt az uniós költségvetésre nézve fennálló kockázattal szemben.

3.56.

A Számvevőszék az elvégzett ellenőrzések alapján megállapítja, hogy a Mezőgazdaság és természeti erőforrások felügyeleti és kontrollrendszerei csak részben voltak eredményesek a kifizetések szabályszerűségének biztosítása terén.

3.56.

A Bizottság úgy véli, hogy az IIER, mint ellenőrzési rendszer általában véve eredményesen korlátozza a hibák és a szabálytalan kiadások kockázatát.

A vidékfejlesztést illetően a Bizottság úgy tekinti, hogy a felügyeleti és kontrollrendszerek folyamatos javuláson mennek át, és ennek eredményeképpen a területen csökkenőben van a hibaarány.

Ajánlások

3.57.

A korábbi éves jelentésekben (2008 és 2009) megfogalmazott ajánlások hasznosulásának számvevőszéki áttekintését a 3.4. melléklet mutatja be. A Számvevőszék az alábbiakat emeli ki:

3.57.

a Bizottság komoly kiigazító intézkedéseket tett a vidékfejlesztési intézkedések egyszerűsítése, illetve a MePAR-ban nyilvántartott adatok megbízhatósága és teljes körűsége terén,

az elmúlt négy év során a Bizottság és a tagállamok végrehajtottak egy olyan cselekvési tervet, amely az agrár-környezetvédelmi intézkedések megfelelőbb ellenőrizhetőségét kívánta biztosítani. Ennek folytán csökkent a hibaarány. A jelenlegi programozási időszakban végrehajtottak egyszerűsítésre irányuló kezdeményezéseket, amit a 2013 utáni KAP-ra vonatkozó reform keretében a jövőben is folytatni fognak. Mindazonáltal nyilvánvaló, hogy megfelelő egyensúlyt kell találni a szakpolitikai célkitűzések, az igazgatási költségek és a hibák kockázata között.

A 2010-es igénylési évtől a tagállamok kötelesek lesznek minőségileg értékelni MePAR-jukat. 2010 volt ugyan az első ilyen év, azonban hasznos volt a tagállamok számára a figyelmet igénylő területek azonosításában.

annak eldöntését, hogy szülessen-e ajánlás a legelőkre vonatkozó uniós szintű éves fenntartási minimumkövetelmények meghatározásáról, illetve arról, hogy ne kaphassanak uniós közvetlen támogatást olyan igénylők, akik sem mezőgazdasági tevékenységet nem folytattak földterületükön, sem annak helyes mezőgazdasági és környezeti állapotát nem tartották fenn, az új tanácsi rendelet a tagállamok hatáskörébe utalta.

a jelenlegi rendszer közös jogi keretet biztosít, amelyen belül a tagállamok felelősek a jó mezőgazdasági és környezeti állapot fenntartására vonatkozó kritériumok meghatározásáért. Ez lehetővé teszi az Unióban a mezőgazdasági területek és hagyományok sokféleségének figyelembevételét.

A mezőgazdasági termelő meghatározásának Számvevőszék által említett kérdésével az állapotfelmérés keretében foglalkoztunk, lehetőséget biztosítva a tagállamoknak, hogy kizárják a közvetlen kifizetési rendszerekből azokat a természetes vagy jogi személyeket, akik, illetve amelyek elsődleges üzleti tevékenysége nem mezőgazdasági tevékenység, vagy akik, illetve amelyek mezőgazdasági tevékenysége elenyésző (a 73/2009/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdése).

A támogatás aktív termelőkre irányításának további vizsgálata a „KAP jövője 2020-ig” című bizottsági közlemény szerint a 2013 utáni KAP keretében kerül majd sor, szem előtt tartva az összetett ellenőrzési rendszert eredményező, bonyolult szabályok elkerülésének szükségességét, mivel az ilyen rendszer végrehajtása költséges lenne és ellentétben állna a Bizottság egyszerűsítési törekvéseivel.

3.58.

A jelen vizsgálat, valamint a 2010-es megállapítások és következtetések alapján a Számvevőszék javasolja, hogy a Bizottság tegyen megfelelő lépéseket az alábbiak érdekében:

3.58.

a)

legyen kötelező az ortofotók használata, és a MePAR-t friss felvételekkel tegyék naprakésszé (lásd: 3.31. bekezdés);

a)

A MePAR rendszeres frissítésének kérdését a MePAR nemrégiben bevezetett kötelező minőségértékelésében veszik figyelembe. A 2013 utáni KAP-ra vonatkozó reform keretében fontolóra veszik az ortokorrigált légi felvételek kötelező használatát.

b)

ahol a kontrollrendszerek és az IIER-adatbázisok hiányosságaira derült fény, ott a kifizető ügynökségek orvosolják a feltárt hiányosságokat (lásd: 3.23–3.25. bekezdés);

b)

A Bizottság a tagállamokkal együttműködésben a felügyeleti és kontrollrendszerek folyamatos javításán dolgozik. A Bizottság a rendes ellenőrzések keretében tesz erre vonatkozóan ajánlásokat, a súlyos problémákkal küszködő tagállamoknak pedig cselekvési terveket kell kidolgozniuk, illetve végrehajtaniuk. A Bizottság sikeresnek tartja ezeket a terveket.

Emellett a 2010-es igénylési évtől a tagállamok kötelesek lesznek minőségileg értékelni MePAR-jukat. 2010 volt ugyan az első ilyen év, azonban hasznos volt a tagállamok számára a figyelmet igénylő területek azonosításában.

A további hiányosságokat az EU pénzügyi érdekeinek védelme céljával a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében követik nyomon.

c)

a helyszíni vizsgálatok minősége legyen elégséges a támogatható terület megbízható meghatározásához (lásd: 3.38. és 3.39. bekezdés);

c)

Azon esetekben, ahol a Bizottság ilyen hiányosságokra akad, ajánlásokat tesz a tagállamnak a korrigálásra, valamint az EU pénzügyi érdekeinek védelme céljával a szabályszerűségi záróelszámolási eljárás keretében pénzügyi korrekciókat ró ki.

d)

az igazoló szervek megfelelően ellenőrizzék a vizsgálatok minőségét, illetve számoljanak be arról (lásd: 3.46. és 3.47. bekezdés).

d)

Az igazoló szervek által végzett helyszíni vizsgálatokat illetően a Bizottság megfelelőnek tartja azok átfogó struktúráját és jelentéstételi követelményeit (lásd még a 3.46. és 3.47. bekezdésre adott választ). Következésképpen a 2011-es pénzügyi év kapcsán nem tervezett az igazoló szervekre vonatkozó bizottsági iránymutatások módosítása. A Bizottság természetesen a jövőben is felügyeli az igazoló szervek munkájának minőségét.

3.59.

A vidékfejlesztés területén a Számvevőszék azt javasolja, hogy a Bizottság és a tagállamok elsősorban a nem az IIER alá tartozó intézkedések kapcsán elvégzett ellenőrzések eredményességének javítása révén orvosolják a feltárt hiányosságokat.

3.59.

A Bizottság úgy tartja, hogy jelentős előrelépést tett a vidékfejlesztési irányítási és kontrollrendszerek javítása terén, amit megerősít a hibaarány folyamatosan csökkenő tendenciája, különösen az IIER-keretén kívül eső intézkedések esetében, ahol is a tagállamok ellenőrzési statisztikái szerint a 2010. évi hibaarány jóval a 2 %-os lényegességi küszöb alatt volt.

3.60.

Végül a Bizottságnak és a tagállamoknak eredményes intézkedéseket kell bevezetniük a környezetvédelem, halászat, egészségügy és fogyasztóvédelem szakpolitikai területein feltárt problémák megoldására.

3.60.

A Bizottság megvizsgálja a Számvevőszék által azonosított hibákat, hogy megállapítsa, hogy azok rendszerszintű hiányosságokra vezethetőek-e vissza, és amennyiben igen, intézkedéseket hoz azok kezelésére. Emellett új kiadási programok előterjesztésekor a Bizottság – a megfelelő szintű ellenőrzés biztosítása mellett – a szabályok egyszerűsítésére fog törekedni. A cél az, hogy uniós pénzügyi támogatás igénylésére ösztönözzék a potenciális kedvezményezetteket, valamint csökkenjen a hibák száma, illetve a kedvezményezettek, a Bizottság és a tagállamok igazgatási terhe. A tagállamoknak a megosztott irányítás keretében biztosítaniuk kell, hogy a hibaarányok csökkentése érdekében a nemzeti támogathatósági szabályok ellenőrzése egyszerű, világos és eredményes legyen.

(1)  Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 39. cikke.

(2)  A 2005. június 21-i 1290/2005/EK tanácsi rendelet a közös agrárpolitika finanszírozásáról (HL L 209., 2005.8.11., 1. o.).

(3)  Egyes olyan intézkedések kivételével, mint a promóciós intézkedések vagy az iskolagyümölcs-program: ezek társfinanszírozottak.

(4)  Az egyes termelők jogosultságainak számát és értékét a nemzeti hatóságok az uniós szabályozásban előírt valamelyik modell alapján számították ki. A történeti modell szerint az egyes termelők aszerint kapnak jogosultságokat, hogy átlagosan milyen összegű támogatást kaptak, illetve mekkora földterületet műveltek meg a 2000–2002-es referencia-időszakban. A regionális modell szerint egy régióban minden támogatási jogosultságnak egyforma az átalányértéke, és a termelő az első kérelmi évben bejelentett minden támogatható hektárja után kap jogosultságot. A hibrid modell a történeti elemet az átalányösszeg alkalmazásával ötvözi, és ha a modell dinamikus, akkor a történeti elem évről évre csökken egészen addig, amíg a rendszer túlnyomóan átalányösszeg-alapúvá nem válik.

(5)  Bulgária, Cseh Köztársaság, Észtország, Ciprus, Lettország, Litvánia, Magyarország, Lengyelország, Románia és Szlovákia.

(6)  Ebbe az összegbe beleértendők a korábbi programozási időszak, valamint az előcsatlakozási eszközök kiadásai is.

(7)  A 73/2009/EK tanácsi rendelet (HL L 30., 2009.1.31., 16. o.).

(8)  Míg az 73/2009/EK rendelet III. mellékletében felsorolt HMKÁ-normák minden tagállamban alkalmazandóak, addig a rendelet II. mellékletében felsorolt jogszabályban foglalt gazdálkodási követelmények (JFGK) csak az EU-15 területén kötelezőek. Az EU-10 számára ezek 2009 és 2013 között, az EU-2 számára pedig 2012 és 2014 között lépnek életbe.

(9)  A 796/2004/EK bizottsági rendelet (HL L 141., 2004.4.30., 18. o.) 66. és 67. cikke értelmében az alkalmazott csökkentés mértéke be nem tartott JFGK- vagy HMKÁ-követelményenként 1 % és 5 % között változik, ha az ok gondatlanság, ám szándékos be nem tartás a támogatásból való teljes kizárást vonhat maga után.

(10)  Lásd: a 73/2009/EK rendelet 1. cikke és 2. cikkének a) és c) pontja.

(11)  A kifizető ügynökségek száma: a 2010-es pénzügyi év kezdetén 82, a 2010-es pénzügyi év végén pedig 81 (Forrás: A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság éves tevékenységi jelentése, 32. oldal).

(12)  A 614/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 149., 2007.6.9., 1. o.).

(13)  A Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz (HOPE) helyébe az új (2007–2013-as) programozási időszakra az Európai Halászati Alap lépett – 1198/2006/EK tanácsi rendelet (HL L 223., 2006.8.15., 1. o.).

(14)  Az összegbe tartoznak korábbi programozási időszakok kiadásai is, elsősorban a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközre nézve.

(15)  Ezeket globális előirányzat-átcsoportosítás keretében más programokhoz csoportosították át.

(16)  A becsült hibaarányt úgy számítottuk ki, hogy a holland, illetve cseh tranzakciókból vett minták eredményeit aszerint súlyoztuk, mekkora volt Hollandiában, illetve a Cseh Köztársaságban a KAP-kifizetések aránya.

(17)  A Számvevőszék a becsült hibaarányt statisztikailag reprezentatív minta alapján számítja ki. Az itt feltüntetett szám a legjobb becslés („a legvalószínűbb hibaarány”) eredménye. A Számvevőszék 95 %-os konfidenciaszinttel állíthatja, hogy az alapsokaságban a hibaarány 0,8 % és 3,8 % (vagyis az alsó és a felső hibahatár) között van.

(18)  A Számvevőszék jelenlegi gyakorlata alapján ezek az előlegfizetések nem tartoztak a minta alapsokaságába. Ezek a kifizetések – noha szabálytalanok – nincsenek hatással arra, hogy a végső kedvezményezetteknek a helyes összeget folyósítják-e.

(19)  Ez az összeg a 9 894 tonna összmennyiségű intervenciós vaj ellenében a tagállamnak kifizetett összesen 21,6 millió eurós összeg egy része.

(20)  Az ajánlattevőknek az intervenciós készletekből származó vajért cserébe kellett valamely termék szállítását vállalniuk.

(21)  Az 1111/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 306., 2009.11.20., 5. o.) 5. cikkének (2) bekezdése.

(22)  Az 1111/2009/EK rendelet (7) preambulumbekezdése.

(23)  A 9 894 tonna vaj szállítására az uniós költségvetésből fizetett teljes összeg 0,9 millió euro volt.

(24)  A Számvevőszék már a rászorulóknak nyújtott uniós élelmiszersegély-programról szóló 6/2009. sz. különjelentésében is úgy vélte, hogy nem tanácsos intervenciós készletekkel árucserét folytatni, mert ez nem mindig szavatolja az átláthatóságot és nem mindig költséghatékony, s ezért e gyakorlat megszüntetését javasolta.

(25)  A 73/2009/EK rendelet és az 1122/2009/EK bizottsági rendelet (HL L 316., 2009.12.2., 65. o.).

(26)  A 2006. december 7-i 1975/2006/EK bizottsági rendelet a vidékfejlesztési támogatási intézkedésekre vonatkozó ellenőrzési eljárások, valamint a kölcsönös megfeleltetés végrehajtása tekintetében az 1698/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról (HL L 368., 2006.12.23., 74. o.).

(27)  Az 1975/2006/EK rendelet 11. cikke és a 796/2004/EK rendelet 24. cikke.

(28)  A 73/2009/EK rendelet 17. cikke értelmében a mezőgazdasági parcellák azonosítására szolgáló rendszert térképek és telekkönyvi dokumentumok, vagy más térképészeti források alapján kell létrehozni. Ennek során a számítógépes térinformatikai rendszereknél alkalmazott technológiákat kell alkalmazni, ideértve elsősorban az egységes szabványok alapján történő légi vagy műholdas ortokorrigált digitális felvételezést, amely legalább 1:10 000 léptékű térképészeti pontosságot biztosít.

(29)  Az 1120/2009/EK bizottsági rendelet 2. cikke értelmében (HL L 316., 2009.12.2., 1. o.) állandó legelőnek minősül a gyep vagy más egynyári takarmánynövény természetes vagy műveléses termesztésére használt földterület. Eszerint az olyan nem fűtakaró, illetve nem lágyszárú növénytakaró által fedett földterületek, mint az erdők, sziklások, tavak és utak, nem tekinthetők állandó legelőnek, és ekképpen a 73/2009/EK rendelet 34. cikkének (2) bekezdése, illetve 2. cikkének h) bekezdése értelmében a támogatható földterületek közül törlendőek.

(30)  Hollandiát illetően ennek a mulasztásnak csak korlátozott hatása volt, és a holland hatóságok a 2010-es igénylési évre meg is tették a megfelelő korrekciós intézkedéseket.

(31)  A 2007–2013-as programozási időszak vidékfejlesztési intézkedéseit illetően az adminisztratív ellenőrzésekre vonatkozó részletes előírásokat az 1975/2006/EK rendelet határozza meg.

(32)  Az 1975/2006/EK rendelet II. címe fejti ki.

(33)  Az 1975/2006/EK rendelet 12. cikke és az 1122/2009/EK rendelet 30. cikke.

(34)  8/2011. sz. különjelentés.

(35)  Havonta az EMGA, negyedévente az EMVA esetében.

(36)  7/2010. sz. különjelentés.

(37)  Lásd: 3.4. példa.

(38)  Görögországban és Hollandiában.

(39)  Bulgáriában és Romániában.

(40)  A számítás alapjául a Ciprus és Portugália kivételével valamennyi tagállam által benyújtott információ szolgál. Ciprus és Portugália ugyanis nem tudott megfelelni a pénzügyileg jelentős agrár-környezetvédelmi intézkedésekre vonatkozó új beszámolási standardoknak. Ha a szóban forgó két tagállam hibaaránya magasabb is lenne az átlagnál, a vidékfejlesztés egészére nézve fennmaradó hibaarány viszont nagy valószínűséggel így sem emelkedne a 2 %-os lényegességi küszöb fölé.

(41)  Az intézmények igazgatási kiadásainak ellenőrzéséről a 7. fejezet számol be.

Forrás: az Európai Unió 2010-es éves beszámolója.

3.1. MELLÉKLET

TRANZAKCIÓTESZTEK EREDMÉNYEI – MEZŐGAZDASÁG

 

2010

2009

2008

2007

EMGA

Vidékfejlesztés

Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi, Környezetvédelmi, Tengerügyi és Halászati Főig.

Összesen

A MINTA MÉRETE ÉS ÖSSZETÉTELE (1)

Összes tranzakció (ebből):

146

80

12

238

241

204

196

Előlegek

0

0

0

0

0

0

0

Közbenső/zárókifizetések

146

80

12

238

241

204

196

A TESZTELÉS EREDMÉNYEI (1)  (2)  (3)

A tesztelt tranzakciókon belül azok aránya, amelyek:

Mentesek a hibáktól

73 %

(107)

50 %

(40)

33 %

(4)

63 %

(151)

73 %

68 %

69 %

Egy vagy több hibát tartalmaztak

27 %

(39)

50 %

(40)

67 %

(8)

37 %

(87)

27 %

32 %

31 %

A hibák által érintett tranzakciók elemzése

A kiadás típusa szerinti elemzés

Előlegek

0 %

(0)

0 %

(0)

0 %

(0)

0 %

(0)

0 %

0 %

0 %

Közbenső/zárókifizetések

100 %

(39)

100 %

(40)

100 %

(8)

100 %

(87)

100 %

100 %

100 %

Hibatípus szerinti elemzés

Nem számszerűsíthető hibák:

26 %

(10)

48 %

(19)

50 %

(4)

38 %

(33)

36 %

32 %

36 %

Számszerűsíthető hibák:

74 %

(29)

52 %

(21)

50 %

(4)

62 %

(54)

64 %

68 %

64 %

Támogathatóság

3 %

(1)

48 %

(10)

100 %

(4)

28 %

(15)

17 %

20 %

36 %

Megalapozottság

0 %

(0)

0 %

(0)

0 %

(0)

0 %

(0)

2 %

2 %

3 %

Pontosság

97 %

(28)

52 %

(11)

0 %

(0)

72 %

(39)

81 %

78 %

61 %

A SZÁMSZERŰSÍTHETŐ HIBÁK BECSÜLT HATÁSA (4)

A legvalószínűbb hibaarány

2,3 %

 

 

 

Alsó hibahatár

0,8 %

 

 

 

Felső hibahatár

3,8 %

 

 

 


(1)  A táblázatnak ezek a részei csak a 3.16. bekezdés első francia bekezdésében említett mintára vonatkoznak, az összehangolt ellenőrzések keretében vizsgált tranzakciókra nem.

(2)  Hogy jobb betekintést nyerjünk a szakpolitika-csoport eltérő kockázati profilú területeire, a mintát szegmensekre osztottuk fel.

(3)  A zárójelben szereplő számok a tranzakciók tényleges számát jelölik.

(4)  Az összehangolt ellenőrzések keretében vizsgált tranzakciók vizsgálati eredményeit figyelembe vettük a hibaarány kiszámításánál.

3.2. MELLÉKLET

A RENDSZEREK VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI – MEZŐGAZDASÁG ÉS TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK

3.2.1.   A kiválasztott felügyeleti és kontrollrendszerek (IIER) értékelése – EMGA

Érintett tagállam

(kifizető ügynökség)

Támogatási rendszer

IIER-hez kapcsolódó kiadások

(= nemzeti felső határ – a 73/2009/EK rendelet VIII. melléklete)

(1 000 euro)

A helyes kifizetést biztosító igazgatási eljárások és kontrollmechanizmusok, ideértve az adatbázisok minőségét is

A helyszíni ellenőrzés módszertana, kiválasztás, végrehajtás, minőség-ellenőrzés és beszámolás az egyes eredményekről

A helyes mezőgazdasági és környezeti állapot/kölcsönös megfeleltetés végrehajtása és ellenőrzése

Általános értékelés

Németország

(Alsó-Szászország)

SPS

5 770 254

Eredményes

Részben eredményes

C

Részben eredményes

b

Eredményes

Németország

(Szászország)

SPS

5 770 254

Eredményes

Eredményes

Részben eredményes

b

Eredményes

Spanyolország

(Kasztília–La Mancha)

SPS

4 858 043

Részben eredményes

1, 2, 3, 4

Részben eredményes

A, B

Eredményes

Részben eredményes

Spanyolország

(Extremadura)

SPS

4 858 043

Részben eredményes

1, 4, 5, 6

Részben eredményes

C

Részben eredményes

a

Részben eredményes

Egyesült Királyság

(Wales)

SPS

3 985 895

Eredményes

Részben eredményes

B, D

Részben eredményes

b

Eredményes

Hollandia

SPS

853 090

Eredményes

Részben eredményes

D

Részben eredményes

a

Eredményes

Megjegyzés: Az átfogó értékelés nem adhat jobb eredményt, mint az igazgatási eljárások és ellenőrzések értékelése.

1

Nem azonosították megbízhatóan, hogy a sűrű erdőséggel borított állandó legelőn mekkora a támogatásra nem jogosult terület.

2

Nem alkalmazták helyesen a valósnál nagyobb terület bejelentése esetére előírt szankciókat.

3

Nem alkalmazták helyesen a valósnál kisebb terület bejelentése esetére előírt szankciókat.

4

Helytelenül kezelik a költségelszámolás-módosításokat.

5

A helyszíni ellenőrzéseket követően nem frissítik megfelelően a MePAR-t.

6

Helytelenül alkalmazzák a nyilvánvaló hiba fogalmát.

A

Utólag döntik el, hogy az ellenőrzési statisztikákban kockázati alapon vagy véletlenszerűen választják-e ki az ellenőrzött populációt.

B

Rövid helyszíni szemléket is helyszíni ellenőrzésként könyvelnek el.

C

Valamely terménycsoportnál nem határozták meg pontosan a támogatásra jogosult területet.

D

A helyszíni ellenőrzések minősége nem kielégítő.

a

Nem megfelelőek a helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó nemzeti előírások a gyepterületekre és a gyenge minőségű legelőterületekre nézve.

b

Nem megfelelőek a mezőgazdasági termelésből kivont földterületek jó állapotban tartására vonatkozó követelmények.


3.2.2.   A kiválasztott felügyeleti és kontrollrendszerek értékelése – vidékfejlesztés

Érintett tagállam

(kifizető ügynökség)

A helyes kifizetést biztosító igazgatási eljárások és kontrollmechanizmusok, ideértve az adatbázisok minőségét is

A helyszíni ellenőrzés módszertana, kiválasztás, végrehajtás, minőség-ellenőrzés és beszámolás az egyes eredményekről

A helyes mezőgazdasági és környezeti állapot/kölcsönös megfeleltetés végrehajtása és ellenőrzése

Általános értékelés

Franciaország

Nem eredményes

1, 2, 3

Részben eredményes

A, B, C

Részben eredményes

c

Nem eredményes

Németország

(Mecklenburg-Elő-Pomeránia)

Eredményes

Eredményes

Részben eredményes

b

Eredményes

Olaszország

(Toszkána)

Részben eredményes

2, 3

Részben eredményes

A, B, C

Részben eredményes

a

Részben eredményes

Lettország

Nem eredményes

2, 3, 4

Eredményes

Eredményes

d

Nem eredményes

Lengyelország

Részben eredményes

2, 3, 4

Eredményes

B

Részben eredményes

b

Részben eredményes

Portugália

Részben eredményes

3, 4

Részben eredményes

B, C, D

Részben eredményes

a

Részben eredményes

Románia

Részben eredményes

2, 3, 4

Részben eredményes

3, C

Eredményes

Részben eredményes

Egyesült Királyság (Skócia)

Részben eredményes

1

Részben eredményes

1, C, D

Részben eredményes

1, c, d

Részben eredményes

Cseh Köztársaság

Részben eredményes

2, 3, 5

Részben eredményes

C, E, a

Részben eredményes

a, c, e, E

Részben eredményes

1

Kifizetések a kötelező ellenőrzések véglegesítése előtt.

2

Helytelen szabályok, számítások és kifizetések (túlfizetés, tűréshatárra vonatkozó szabályok, nem támogatható kiadások, támogatáscsökkentések).

3

Bizonyítékhiány, a támogathatósági feltételekkel és a kötelezettségvállalásokkal kapcsolatos hiányosságok, illetve eredménytelen ellenőrzések.

4

Az előirányzott költségek megalapozottságának értékelésére szolgáló megfelelő rendszer hiánya.

5

A teljesen vagy részlegesen visszavont támogatási kérelmek adminisztratív ellenőrzésének hiánya.

A

Nem értékelték a helyszíni ellenőrzések eredményeit, és nem növelték az ellenőrizendő kedvezményezettek mintájának nagyságát.

B

Hiányosságok a kiválasztási módszerekben; a minimálisan előírtnál kevesebb helyszíni ellenőrzés végzése.

C

Az elvégzett helyszíni ellenőrzésekkel, illetve az utólagos ellenőrzésekkel kapcsolatos minőségi hiányosságok.

D

A Bizottságnak megküldött statisztikákkal és ellenőrzési eredményekkel kapcsolatos késések és ellentmondások.

E

A szankcióra vonatkozó szabályok nincsenek összhangban az uniós jogszabályokkal.

a

Késve és nem az év egészére elosztva végeztek ellenőrzéseket.

b

Az állatazonosítási és -nyilvántartási szabályok be nem tartása, a kötelező értesítés elmulasztása.

c

Nem értékelték ki a feltárt szabályszerűtlenségeket; a megvizsgált ellenőrzési jelentésekben ellentmondások voltak.

d

Nem teljesítették a 7. JFGK szerint kötelező számú ellenőrzést; a kölcsönös megfeleltetési ellenőrzések statisztikájában eltérések mutatkoztak.

e

A helyes mezőgazdasági és környezeti állapotra vonatkozó tagállami normák nem megfelelőek.


A felügyeleti és kontrollrendszerek általános értékelése

Általános értékelés

2010

2009

2008

2007

Részben eredményes

Részben eredményes

Részben eredményes

Részben eredményes

3.3. MELLÉKLET

A BIZOTTSÁGI VEZETŐI TELJESSÉGI NYILATKOZATOK VIZSGÁLATÁNAK EREDMÉNYEI – MEZŐGAZDASÁG ÉS TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK

A főbb érintett főigazgatóságok

A főigazgató által kiadott nyilatkozat jellege (1)

Megfogalmazott fenntartások

A Számvevőszék észrevételei

A megbízhatóság általános értékelése

2010

2009

DG AGRI

fenntartásokkal

Komoly IIER-hiányosságok Bulgáriában, Portugáliában és Romániában

A fenntartások érvényben hagyása összhangban áll az ezekre az országokra vonatkozó számvevőszéki megállapításokkal.

A Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság 2009-es éves tevékenységi jelentésében szereplő megbízhatósági nyilatkozat fenntartást fogalmazott meg a 2. tengelynek (A környezet és a vidék fejlesztése) a 2007–2013-es programozási időszakban végrehajtott vidékfejlesztési intézkedéseire vonatkozó kiadásokkal kapcsolatban. A 2010-es éves tevékenységi jelentésben a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Főigazgatóság már nem szerepeltette ezt a fenntartást. A Számvevőszék szerint a fenntartást az alábbiak miatt érvényben kellett volna hagyni:

a)

a Bizottság által a hibaarány számítására használt módszerek nem voltak teljesen átláthatóak és bizonyos konkrét döntéseken alapultak; más döntések meghozatala a 2 %-os határ fölötti hibaarányt eredményezett volna;

b)

a hibaarány kiszámításához használt adatokban hiányosságokra derült fény, és azok egyes esetekben nem voltak megbízhatóak. Elsősorban a hibaarány számításának alapját képező, tagállami kontrollokra vonatkozó statisztikák minősége nem bizonyult megfelelőnek.

B

B

DG CLIMA

fenntartásokkal

A jó hírnév érdekében megfogalmazott fenntartás, amely a védelmi szabályoknak az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszer nemzeti jegyzékeiben feltárt jelentős megsértésével kapcsolatos.

 

A

DG ENV

fenntartás nélkül

 

A Környezetvédelmi Főigazgatóság nem tartotta fenn a fenntartást, pedig az utólagos ellenőrzéseknek a – fenntartás okául szolgáló – hibaaránya a 2009-es 5,97 %-ról 7,14 %-ra nőtt. A Környezetvédelmi Főigazgatóság ezt azzal a feltételezéssel indokolta, hogy a mintavételi módszer kihatással lehetett a hibaarányra, ez azonban nem bizonyítható.

B

DG MARE

fenntartásokkal

A HOPE operatív programjainak irányítási és kontrollrendszerei Németországban (1. célkitűzés)

A Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság elhagyta a fenntartást az Egyesült Királyságra (Wales és Völgyvidék) nézve, pedig a brit hatóságok nem fogadták el teljesen a kiigazítást.

B

B

DG SANCO

fenntartás nélkül

 

Habár a számvevőszéki ellenőrzések és a belső ellenőrzési részleg vizsgálatai jelentős hiányosságokat tártak fel, az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság nem fogalmazott meg fenntartást.

B

A:

a főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés korrekt értékelést ad a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

B:

a főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés csak részben ad korrekt értékelést a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

C:

a főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés nem ad korrekt értékelést a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.


(1)  A főigazgató megbízhatósági nyilatkozatában leszögezi, hogy kellő bizonyossággal rendelkezik afelől, hogy az alkalmazott kontrolleljárások a szükséges módon garantálják a tranzakciók szabályszerűségét.

A:

a főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés korrekt értékelést ad a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

B:

a főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés csak részben ad korrekt értékelést a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

C:

a főigazgató nyilatkozata és az éves tevékenységi jelentés nem ad korrekt értékelést a pénzügyi irányítás szabályszerűségéről.

3.4 MELLÉKLET

A KORÁBBI ÉSZREVÉTELEK HASZNOSULÁSA (MEZŐGAZDASÁG ÉS TERMÉSZETI ERŐFORRÁSOK)

Év

A Számvevőszék ajánlása

Eredmények

A Bizottság válasza

A Számvevőszék elemzése

2008 és 2009

A Számvevőszék javasolja, hogy küszöböljék ki a feltárt rendszerhiányosságokat. Ebből a szempontból az SPS-szel és a SAPS-szal kapcsolatban a következő hiányosságokat kell a legsürgősebben orvosolni (a 2009-es éves jelentés 3.73. bekezdése (1)):

 

 

 

a)

elsősorban a MePAR-ban nyilvántartott adatok megbízhatóbbá tételével és teljesebb körű bemutatásával (pl. azzal, hogy a legfrissebb ortofotókat használják) fel kell számolni azokat a rendszerhiányosságokat, amelyek nem támogatható vagy a valósnál nagyobb földterületek bejelentéséhez, illetve jogosultságok pontatlan megállapításához vezetnek;

A 2010-es igénylési évtől a 146/2010/EU bizottsági rendelet előírta, hogy a tagállamok évente értékeljék a MePAR minőségét. Az értékelés eredményéről és az esetleges korrekciós intézkedésekről évente kell jelentést tenni a Bizottságnak.

A jogosultságokra vonatkozó adatbázis megbízhatóságát illetően az új rendelet úgy rendelkezik, hogy a 2009 előtt megítélt jogosultságok a 2010-es igénylési évtől jogszerűnek és szabályszerűnek tekintendők.

a)

A Bizottság egyetért a Számvevőszék értékelésével. A következő években is nyomon fogja követni az eredményeket.

Ez az új előírás hasznos lépés a tagállami MePAR rendszerek minősége javításának útján. Elkövetkező ellenőrzésein a Számvevőszék figyelemmel fogja kísérni ennek az előírásnak a teljesülését.

A Számvevőszék pozitívan értékeli, hogy az új rendelkezés jogbiztonságot teremt.

b)

biztosítani kell, hogy valamennyi IIER-adatbázis megbízható és teljes körű ellenőrzési nyomvonallal szolgáljon az összes módosításra nézve;

Nem történt előrelépés.

b)

A Bizottság ellenőrzése részeként folyamatosan ajánlásokat tesz a tagállamoknak a helyzet javítására. Az ellenőrzések eredményei az évek során előrelépéseket mutatnak az adatbázisokban szereplő információ színvonalát illetően.

 

c)

egyértelművé kell tenni és be kell tartatni a szabályozást, hogy ne kaphassanak uniós közvetlen támogatást olyan igénylők, akik sem mezőgazdasági tevékenységet nem folytattak a földterületen, sem annak helyes mezőgazdasági és környezeti állapotát nem tartották fenn;

A 73/2009/EK tanácsi rendelet úgy rendelkezik, hogy a tagállamok 2010-től kezdődően objektív, megkülönböztetésmentes kritériumokat határozhatnak meg annak biztosítására, hogy ne részesülhessenek közvetlen kifizetésben az olyan természetes vagy jogi személyek:

a)

akik, illetve amelyek esetében a mezőgazdasági tevékenység csak elenyésző részét teszi ki a gazdasági tevékenység egészének;

b)

akik, illetve amelyek elsődleges üzleti tevékenysége nem mezőgazdasági tevékenység.

c)

A mezőgazdasági termelő definíciójának Számvevőszék által felvetett kérdését a 2013 utáni KAP keretében fogják kezelni, ahogy arra a „KAP jövője 2020-ig” című bizottsági közlemény is utal.

Mivel ezt az előírást a tagállamok hatáskörében hagyták, a Számvevőszék megítélése szerint továbbra is fennáll az a kockázat, hogy olyan igénylők részesültek kifizetésben, akik sem mezőgazdasági tevékenységet nem folytattak a földterületen, sem annak helyes mezőgazdasági és környezeti állapotát nem tartották fenn.

2008 és 2009

d)

uniós szintű éves fenntartási minimumkövetelményeket kell meghatározni a legelők közvetlen uniós támogathatóságára vonatkozóan.

Nem történt előrelépés.

d)

A jelenlegi rendszer közös jogi keretet biztosít, amelyen belül a tagállamok felelősek a jó mezőgazdasági és környezeti állapot fenntartására vonatkozó kritériumok meghatározásáért. Ez lehetővé teszi az Unióban a mezőgazdasági területek és hagyományok sokféleségének figyelembevételét.

 

A vidékfejlesztés területén tovább kell egyszerűsíteni a támogatás szabályait és feltételeit (a 2009-es éves jelentés 3.74., ill. a 2008-as éves jelentés 5.66. bekezdése).

Az egyszerűsítés jelentős figyelmet kapott 2010-ben. A KAP jövőjéről szóló általánosabb eszmecsere keretében lezajlott vitákon kívül a 2. pillérrel kapcsolatban a következőkre került sor. A vidékfejlesztési bizottság 2010-ben tartott nyolc ülése közül haton esett szól az egyszerűsítésről. Az itt folytatott viták a tagállamok közlésein és a Bizottság munkadokumentumain alapultak. E viták egyik legfontosabb témája a támogathatósági szabályok kérdése volt. Ilyen témákkal az egyszerűsítési szakértőcsoport is foglalkozott. 2010 szeptemberében „A vidékfejlesztési programok megfelelő irányítása 2007–2013-ban” címmel szemináriumot is rendeztek. Emellett vizsgálat is indult „a második pillér kedvezményezettjei és a bürokrácia” címmel, a vidékfejlesztéssel kapcsolatos adminisztratív terhek csökkentése céljával.

Válaszul a Tanács 2009. áprilisi ülése alkalmával a tagállamok által benyújtott 39 egyszerűsítési javaslatból álló listára a Bizottság az alábbi egyszerűsítéssel kapcsolatos tevékenységeket hajtotta végre:

Először is, 2010 októberében a Bizottság elfogadta az 1698/2005/EK tanácsi rendelet módosítási javaslatát, hogy

a vidékfejlesztés területén 3-ról 2-re csökkenjen a stratégiai ellenőrzési jelentések száma,

a mezőgazdasági tanácsadási szolgáltatások személyre szabottabbak legyenek,

a tagállamok a kisebb jogsértések és a csekély összegű támogatásokra vonatkozó szabályok nyomon követő ellenőrzését kockázati minta alapján, és ne automatikusan végezzék el.

A javaslat jelenleg az Európai Parlament és a Tanács döntésére vár.

Másodsorban, szintén a 39 egyszerűsítési javaslatból álló listára válaszul, a Bizottság tisztázta az ellenőrzési eljárásokról és a kölcsönös megfeleltetésről szóló rendelkezéseket, a végrehajtási szabályok pedig konkrét kötelezettségeket írnak elő az átdolgozás keretében (65/2011/EU rendelet).

A vidékfejlesztés területén a további egyszerűsítési erőfeszítések a következő programozási időszakra irányulnak, ami azzal magyarázható, hogy a program végrehajtása alatt nehéz volna jelentős változásokat bevezetni.

Végezetül, amint közzéteszik a második pillérbeli igazgatási terhekről végzett tanulmány eredményeit, az alapul szolgálhat a Bizottság és a tagállamok számára a kedvezményezettek bürokratikus terheinek csökkentése érdekében.

2010-ben komoly viták és elemzések taglalták a szabályok és a feltételek egyszerűsítésének kérdéskörét. Ez nagyban segítheti a vidékfejlesztés gördülékenyebbé tételét a következő programozási időszakban, ám a jelenlegi időszakban még nem vezetett konkrét egyszerűsítési lépésekhez.

2008 és 2009

Az érintett nemzeti hatóságokkal együtt meghozandó eredményes intézkedések révén el kell kerülni, hogy halászati projekteknél nem támogatható kiadásokat térítsenek vissza (a 2009-es éves jelentés 3.76. bekezdése (2)).

A kiadások támogathatóságának az Európai Halászati Alap keretében előírt ellenőrzése szigorúbb, mint amilyen a korábbi Halászati Orientációs Pénzügyi Eszköz alapján végzett ellenőrzése volt.

A Tengerügyi és Halászati Főigazgatóság a 2010-ben végzett ellenőrzési tevékenysége során nem bukkant jelentős összegű jogosulatlan kiadásra.

A Számvevőszék a következő ellenőrzései során a felülvizsgált ellenőrzési intézkedések szerint fog eljárni.

Az állatbetegségek felszámolására és felügyeletére irányuló programok tagállami kifizetéseinek belső kontrolljánál egyértelműen külön kell választani a különböző bizottsági részlegek funkcióit és megfelelő hivatalos kontrolleljárásokat kell kifejleszteni (a 2009-es éves jelentés 3.76. bekezdése).

Az illetékes bizottsági részlegek tisztázták a funkciók különválasztását, és a programok jogalapjának egyszerűsítését célzó projektet indítottak.

A 2010/712/EU bizottsági határozat már tartalmaz pontosításokat és egyszerűsítéseket a felszámolási programok pénzügyi támogatására vonatkozóan. 2012-ben a Bizottság javasolni fogja a felszámolási programok keretében támogatható költségek visszatérítésének jogalapját képező 90/424/EGK tanácsi határozat módosítását.

A Számvevőszék a következő ellenőrzései során a felülvizsgált ellenőrzési intézkedések szerint fog eljárni.


(1)  Hasonló ajánlásokat tartalmazott a 2008-as éves jelentés 5.65. bekezdése is.

(2)  Hasonló ajánlásokat tartalmazott a 2008-as éves jelentés 5.67. bekezdése is.


4. FEJEZET

Kohézió, energiaügy és közlekedés

TARTALOMJEGYZÉK

Bevezetés

A szakpolitika-csoport egyedi jellemzői

Szakpolitikai célkitűzések

Szakpolitikai eszközök

Szabályszerűségi kockázatok

Az ellenőrzés hatóköre és módszere

A tranzakciók szabályszerűsége

A rendszerek eredményessége

A Bizottság vezetői teljességi nyilatkozatainak megbízhatósága

Következtetések és ajánlások

Következtetések

Ajánlások

A korábbi különjelentések nyomán tett intézkedések

Az Európai Szociális Alapnak a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemhez történő hozzájárulásáról szóló 1/2006. sz. különjelentés ajánlásainak hasznosulása

Az 1. és a 3. célkitűzés 1994 és 1999 közötti programjainak (strukturális alapok) utólagos értékeléséről szóló 10/2006. sz. különjelentés ajánlásainak hasznosulása

A Galileo program fejlesztési és validációs szakaszának irányításáról szóló 7/2009. sz. különjelentés ajánlásainak hasznosulása

A SZÁMVEVŐSZÉK ÉSZREVÉTELEI

A BIZOTTSÁG VÁLASZAI

BEVEZETÉS

4.1.

Ez a fejezet a Számvevőszék kohézióra, energiaügyre és közlekedésre vonatkozó különértékelését tartalmazza, amely a következő szakpolitikai területekből áll: 04 – Foglalkoztatás és szociális ügyek, 06 – Energiaügy és közlekedés és 13 – Regionális politika. A fejezet beszámol a Bizottságnak a Számvevőszék három különjelentésében megfogalmazott ajánlásaira adott válaszáról is. A vonatkozó tevékenységekkel és az azokkal összefüggő 2010. évi kiadásokkal kapcsolatos főbb adatokat a 4.1. táblázat tartalmazza.

 

4.1. táblázat –   Kohézió, energiaügy és közlekedés – Főbb adatok (2010)

(millió EUR)

Költségvetési cím

Szakpolitikai terület

Megnevezés

Kifizetések

Irányítás módja

4

Foglalkoztatási és szociális ügyek

Igazgatási kiadások

97

Közvetlen centralizált

Európai Szociális Alap (ESZA)

7 066

Megosztott

Munkavégzés Európában: szociális párbeszéd és mobilitás

56

Közvetlen centralizált

Foglalkoztatás, társadalmi szolidaritás és a nemek közötti egyenlőség

155

Közvetlen centralizált

Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap

104

Megosztott

Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA, korábban ISPA)

3

Decentralizált

 

7 481

 

6

Energiaügy és közlekedés

Igazgatási kiadások

153

Közvetlen centralizált

Szárazföldi, légi és tengeri közlekedés

149

Közvetlen centralizált

Transzeurópai hálózatok (TEN)

858

Közvetlen centralizált

Hagyományos és megújuló energiák

773

Közvetlen centralizált

Atomenergia

237

Közvetlen centralizált/Közvetett centralizált/Közös

Az energetikával és a közlekedéssel összefüggő kutatás (keretprogramok)

226

Közvetlen centralizált

Az energiafelhasználók és a szállítási szolgáltatásokat igénybe vevők biztonsága és védelme

3

Közvetlen centralizált

Európai műholdas navigációs programok (EGNOS és Galileo)

460

Közvetlen centralizált

 

2 859

 

13

Regionális politika

Igazgatási kiadások

83

Közvetlen centralizált

Európai Regionális Fejlesztési Alap (ERFA) és egyéb regionális tevékenységek

22 091

Megosztott

Kohéziós Alap (KA)

7 957

Megosztott

Előcsatlakozási Támogatási Eszköz (IPA, korábban ISPA)

479

Decentralizált

Szolidaritási Alap

13

Közvetett

 

30 623

 

Összes igazgatási kiadás (16)

333

 

Összes operatív kiadás

40 630

 

Ebből:

előlegek

3 074

 

közbenső/záró kifizetések

37 556

 

Tárgyévi összes kifizetés

40 963

 

Tárgyévi összes kötelezettségvállalás

55 223

 

Forrás: az Európai Unió 2010. évi éves beszámolója.

4.2.

Az Európai Regionális Fejlesztési Alapot (ERFA), az Európai Szociális Alapot (ESZA) és a Kohéziós Alapot (KA) többéves programozási időszakokban hajtják végre. 2010-ben az ERFA (22,1 milliárd euro), az ESZA (7,1 milliárd euro) és a Kohéziós Alap (8,0 milliárd euro) kifizetéseinek összege a szakpolitika-csoport operatív kiadásainak több mint 90 %-át tette ki (1). A 2010. évre vonatkozó energiaügyi és közlekedési kifizetések összege 2,9 milliárd euro volt.

 

A szakpolitika-csoport egyedi jellemzői

Szakpolitikai célkitűzések

Kohéziós politika

4.3.

A kohéziós politika célja, hogy a különböző régiók fejlettségi szintjei közötti eltérés csökkentése révén erősítse a gazdasági és társadalmi kohéziót az Európai Unióban.