29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai munkaerőpiac jövője – Hogyan válaszoljunk hatékonyan a demográfiai változásokra? (feltáró vélemény)

2011/C 318/01

Előadó: Wolfgang GREIF

2010. november 30-i levelében Mikołaj DOWGIELEWICZ lengyel külügyminisztériumi államtitkár a lengyel elnökség nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen véleményt a következő tárgyban:

Az európai munkaerőpiac jövője – Hogyan válaszoljunk hatékonyan a demográfiai változásokra?

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 13-i ülésnapon) 120 szavazattal, 11 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések

1.1

Jelen véleményben az EGSZB az alábbi foglalkoztatáspolitikai és munkaerő-piaci szempontokat helyezi középpontba:

a)	az összes korcsoport meglévő foglalkoztatási potenciáljának következetes kihasználása mint elsőszámú kiindulópont a demográfiai problémák leküzdéséhez;

b)	az idősek foglalkoztatási potenciáljának jobb kihasználásával összefüggő esélyek és feladatok, valamint az „ezüst nemzedék” egyre nagyobb összgazdasági jelentősége;

c)	az életkornak megfelelő munkakörülmények szükséges megvalósításának alapelemei.

1.2

Európa öregedésének tekintetében a leghatékonyabb stratégiát a meglévő foglalkoztatási potenciálok minél jobb kihasználása jelenti. Ezt csak célirányos növekedési politikával és a magas színvonalú, társadalombiztosítási kötelezettség alá eső foglalkoztatás növelésével lehet elérni.

—

A népesség elöregedésére nem adnak kielégítő választ azok az erőfeszítések, amelyek az idősebbek foglalkoztatási arányának javítását elsősorban a nyugdíjrendszerekbe való – a hozzáférési lehetőségek és igényjogosultságok kedvezőtlenebbé válását eredményező – beavatkozással kívánják elérni. Itt mindenekelőtt a törvényes nyugdíjkorhatár megemelésére vonatkozó javaslatokra gondolunk.

—	A nyugdíjbiztosítás jövőbeli finanszírozási szükségletét nem a demográfiai (vagyis az idősek és a keresőképes korban lévők közötti) viszonyok határozzák meg, inkább a gazdasági függőségi kvóta, tehát az eltartottak és az aktív népesség közötti viszony alakulása a döntő.

—	Ha tehát az elkövetkező évtizedekben EU-szerte sikerül egyértelműen növelni a keresőképes korban lévő lakosság munkaerő-piaci integrációját, akkor a gazdasági függőség növekedését kezelhető korlátok között lehet tartani.

1.3

A meglévő foglalkoztatási potenciálok kiaknázásához egy olyan politika széles körű alkalmazására van szükség, amely részvételi lehetőségeket nyit. Fontos továbbá, hogy ez a politika kiterjedjen a munkakörülmények életkornak megfelelő kialakítására, a képzési és továbbképzési lehetőségek bővítésére, magas színvonalú és termelékeny munkahelyek létrehozására, működőképes szociális biztonsági rendszerek biztosítására, valamint átfogó intézkedésekre a munka és a család összeegyeztethetősége érdekében.

1.4

A demográfiai változás esélyeket is kínál a gazdaság és a foglalkoztatás szempontjából. Egyfelől egyre fontosabbak lesznek az idősek mint ügyfelek, ami más korcsoportok számára is foglalkoztatási lehetőségeket teremt. Másfelől a népesség elöregedése a kínálati oldalon is jelentős foglalkoztatási potenciált rejt magában.

—	Az „idősek gazdasági erejéből” adódó munkahelyek száma és színvonala alapvetően attól függ majd, hogy egy aktív szolgáltatási politika révén milyen formát ölt az „idősek gazdasága”.

—	Különösen az egészségügyben és az ápolás terén, de más ágazatokban is az lesz a fontos, hogy a növekvő keresletet esélyként ragadjuk meg tisztességes munkafeltételekkel és fizetéssel járó munkahelyek létrehozására, illetve a képesítések korszerűsítésére és szakszerűsítésére.

1.5

Ha azt akarjuk, hogy az emberek később menjenek nyugdíjba, arról is gondoskodnunk kell, hogy tovább tudjanak dolgozni. Más szóval: munkahelyeket kell teremtenünk, és úgy kell őket kialakítanunk, hogy azok a rendes nyugdíjkorhatárig lehetővé tegyék a munkavégzést. Ehhez az életkornak megfelelő munkakörülmények következetes megvalósítására van szükség.

—	Nemcsak arról van szó, hogy a munkahelyeket célirányosan az idősekhez igazítsuk, hanem a munka olyan módon való megszervezéséről is, hogy az a szakmai életút minden szakaszában megfelelhessen az idősödés folyamatának.

—	Ehhez egy olyan intézkedéscsomagra van szükség, amely lehetővé teszi, hogy az embereknek – bármelyik korcsoporthoz tartoznak is – valóban legyen esélyük munkát találni, és munkahelyüket hosszú távon megtartani.

—	A munkafeltételeket és a munkakörnyezetet úgy kell kialakítani, hogy ezek megfeleljenek a munkaerő életkorbeli különbségeinek. Fel kell venni a küzdelmet az idős munkavállalókkal szembeni hátrányos megkülönböztetés és a bántó klisék ellen.

—	Minden intézkedésre érvényes, hogy az állam és a vállalatok felelőssége ugyanolyan fontos, mint az, hogy az emberek maguk is hajlandóak legyenek tovább dolgozni, illetve – ehhez kapcsolódóan – egész életükön át tanulni, és óvni egészségüket.

1.6

A munkakörülmények átfogó átalakítására van szükség, és ebben a szociális partnerek minden szinten igen fontos szerepet kapnak. Jelen véleményének 6.5. pontjában az EGSZB ennek megfelelően konkrét javaslatcsomagot állított össze az életkornak megfelelő munkakörülmények kialakítására. Ez azonban nyilvánvalóan nem vezethet oda, hogy nagyobb nyomás nehezedjen az idősekre, illetve szorult helyzetbe kerüljenek azok, akik már nem alkalmasak munkavégzésre.

2. Bevezetés

2.1

Az EGSZB már több alkalommal kifejtette álláspontját a demográfiai trendekkel kapcsolatban, hangsúlyozva többek között, hogy a népesség öregedésével összefüggő munkaerő-piaci problémák megoldásához integrált stratégiákra van szükség. Különféle összefüggésekben vizsgálta egyben az idős munkavállalók munkaerő-piaci helyzetét, valamint az idősek és más kiemelt munkaerő-piaci csoportok foglalkoztatási potenciáljának fokozott kihasználásával kapcsolatos esélyeket és szükségleteket. (1)

2.2

A demográfiai változások nyugdíjakra gyakorolt hatásainak tekintetében az EGSZB végül egyértelműen megállapította, hogy a tőkefedezeti nyugdíjrendszerekre történő – gyakran propagált – átállás nem tekinthető elégséges válasznak a népesség öregedésére. (2) Egy ilyen átállás sem költségmegtakarítást, sem kockázatcsökkenést nem eredményezne. Költségmegtakarítás helyett általában többletköltségek, legjobb esetben költségáthárítások jelentkeznének, és nem növekedne a biztonság, hanem a tőkepiactól való függőség alakulna ki, ami jelentősen növelné a nyugdíjellátás kockázatait. Ezért az EGSZB továbbra is igen szkeptikus a tekintetben, hogy a törvényes nyugdíjkorhatár megemelése ésszerű hozzájárulást jelent-e a demográfiai problémák megoldásához. Inkább az a fontos, hogy a tényleges nyugdíjba vonulási életkort közelítsük a meglévő, törvényes nyugdíjkorhatárhoz.

2.3

Az előre jelzett demográfiai változások (a keresőképes korban lévő emberek számának stagnálása, illetve csökkenése) ismeretében az EGSZB azt is megállapította, hogy az öregedő népességgel kapcsolatos problémák megoldásához alapvetően a célirányos növekedési politika és a magas színvonalú, társadalombiztosítási kötelezettség alá eső foglalkoztatás növelése jelenti a kiindulópontot. Ez idősekre és fiatalokra egyaránt érvényes. Ettől függ majd a nyugdíjak fenntartható biztosítása is. A biztos nyugdíjrendszer legjobb garanciáját következésképpen a teljes foglalkoztatás és a jó jövedelem jelenti.

2.4

Ezzel összefüggésben az EGSZB folyamatosan hangsúlyozta, hogy az összes kiaknázatlan foglalkoztatási potenciált (gyermekes nők, fiatalok, iskolából kimaradók, alacsonyan képzettek, fogyatékkal élők, csökkent munkaképességűek stb.) hasznosítani kell, és felhívta a figyelmet az idősekben rejlő lehetőségek mozgósítására is. Sajnálatát fejezte ki ugyanakkor amiatt, hogy az idősek munkaerő-piaci részvétele messze elmarad az európai célértékektől – annak ellenére, hogy az elmúlt évtizedben határozott növekedés volt jellemző.

2.5

Az EGSZB olyan, az európai társadalmakra jellemző demográfiai változás szempontjából fontos területeket is megvizsgált, amelyek messze túlmutatnak a munkaerőpiacon (például a családpolitikát és a születési rátákat, a migrációt és az integrációt, a nemzedékek közötti kapcsolatokat). (3) Ezekre a kérdésekre jelen feltáró vélemény már nem tér ki külön. A lengyel elnökség felkérésére reagálva inkább az alábbi foglalkoztatáspolitikai és munkaerő-piaci szempontok kerülnek a középpontba:

a)	az összes korcsoport meglévő foglalkoztatási potenciáljának következetes kihasználása egy befogadó munkaerőpiacon;

b)	az idősek foglalkoztatási potenciáljának jobb kihasználásával összefüggő esélyek és feladatok, valamint az „ezüst nemzedék” egyre nagyobb összgazdasági jelentősége;

c)	az életkornak megfelelő munkakörülmények szükséges megvalósításának alapelemei.

2.6

Az EGSZB úgy véli, hogy bár a jelen véleményben kifejtett intézkedéscsomag végrehajtása főként az uniós tagállamok felelőssége, az egyes országok az európai szintű együttműködésből is profitálnának. Ezért az EGSZB az együttműködés megerősítésére kéri a tagállamokat az Európai Bizottság demográfiai kérdésekkel foglalkozó szakértői csoportja, a Foglalkoztatási Bizottság és a szociális védelemmel foglalkozó bizottság között annak érdekében, hogy a két utóbbi bizottság a munkája során folyamatosan hasznát vegye a demográfiai változásokkal kapcsolatos szaktudásnak, az elemzéseknek és az egyes országok gyakorlatában a különböző korosztályok – és különösen az idősebbek – sikeres munkaerő-piaci integrációja terén bevált modelleknek.

3. Jobb munkaerő-piaci integráció: a legfontosabb válasz a népesség öregedésére

3.1

Az elkövetkező évtizedekben az összes uniós tagállamban egyértelműen növekedni fog az idős emberek száma. Az előrejelzések szerint ugyanakkor az EU-ban összességében csökkenni fog a keresőképes korban lévő lakosság. E két tényező alapján várható, hogy határozottan növekedni fog a demográfiai függőségi ráta. (4) Az Eurostat népesség-előrejelzései szerint ez az arány 2050-re EU-szerte a jelenlegi 26 %-ról 50 %-ra, tehát majdnem a kétszeresére emelkedik.

3.2

Az idősek arányának imént említett erőteljes emelkedését gyakran automatikusan egyenlőnek tekintik a szociális rendszerekre nehezedő terhek megfelelő növekedésével, és ennek kapcsán sokan arra a következtetésre is jutnak, hogy a meglévő nyugdíjrendszerek a jövőben nem tarthatók fenn. A tisztán demográfiai arányok azonban csak keveset árulnak el a valós gazdasági körülményekről. A szociális állam finanszírozását érintő kérdések szempontjából például nem a demográfiai, hanem a gazdasági függőségi ráta a fontos, vagyis az, hogy miként viszonyul a nyugdíjasok, a csökkent munkaképesség miatt juttatásokat élvezők és a munkanélküliek száma azoknak a keresőtevékenységet végzőknek a számához, akik hozzájárulásaikkal és adóikkal transzferkifizetéseket finanszíroznak. Alapvetően fontos emellett a munka összgazdasági termelékenységének növekedése is, hiszen ez teszi lehetővé a dolgozók és nem dolgozók között szétosztható „torta” méretének növelését.

3.3

A demográfiai függőségi ráta félrevezető alkalmazása – vagyis az, hogy a keresőképes korban lévők számát gyakran egyenlőnek tekintik a munkavállalók számával – nem felel meg a valóságnak, és torzítja a rálátást a problémának megfelelő megoldásokra. A gazdasági függőség ugyanis napjainkban több mint kétszerese annak a tisztán demográfiai aránynak, amely a 65 éves és annál idősebb emberek számának a keresőképes korban lévők számához való viszonyát fejezi ki. Ennek legfontosabb oka az, hogy messze nem minden keresőképes korban lévő ember rendelkezik munkahellyel, mivel

—	jelenleg EU-szerte több mint 23 millió ember munkanélküli,

—	sok keresőképes korban lévő ember vonul – főként egészségügyi okokból – túlságosan korán nyugdíjba,

—	más okokból nincs jelen a munkaerőpiacon (képzésben részt vevők, gondozási kötelezettségeket ellátó személyek, háztartásbeliek stb.),

—	a fogyatékkal élők pedig gyakran korlátokba ütköznek – ideértve a diszkriminációt és a speciális igényeikhez való alkalmazkodás hiányát is –, ha be kívánnak lépni a munkaerőpiacra.

3.4

A gazdasági függőségi viszony alapgondolata az, hogy nemcsak az életkort, hanem mindenekelőtt a munkaerőpiac alakulását is fontos tényezőnek kell tekinteni, ha fel akarjuk mérni egy adott ország demográfiai változásainak hatásait. (5) Ennek ismeretében az EGSZB szerint a munkaerőpiac alakulása és a gazdasági függőség alakulása közötti összefüggés határozottabb kimutatása alapvetően fontos ahhoz, hogy helyes válaszokat találjunk a demográfiai problémákra.

3.5

Még ha az öregedés a jelenleg előre jelzett mértékben következik is be, az egyes munkaerőpiacok alakulásától függően a jövőben igen nagy eltérések adódhatnak a gazdasági függőség alakulásában: ha az elkövetkező évtizedekben EU-szerte sikerül növelni (a jelenleg legjobban teljesítő uniós országok szintjére emelni) a keresőképes korban lévő lakosság munkaerő-piaci integrációját, akkor a gazdasági függőség arányának növekedését a társadalom egyértelmű öregedése ellenére kezelhető korlátok között lehet tartani. (6)

3.6

Ezzel összhangban az Európai Bizottság már évekkel ezelőtt megállapította, hogy a demográfiai problémák leküzdése szempontjából a keresőképes korban lévő lakosság tényleges foglalkoztatási státusza sokkal fontosabb tényező, mint az életkor:

„Az aktív népesség a valóságban jóval kisebb, mint a 15 és 64 év közöttiek csoportja. […] Ez a tagállamok többségében jelentős teret enged a foglalkoztatás növelésének, következésképpen lehetőséget teremt arra, hogy sokkal kedvezőbb arányt érjünk el a foglalkoztatottak és a nyugdíjasok száma között. […] Ez rámutat az EU-beli foglalkoztatási szintek emelésének jelentőségére. Kétségtelenül ez a leghatékonyabb stratégiája annak, hogy az egyes országok felkészüljenek a népesség elöregedésére. (7)”

3.7

Az európai népesség öregedésére való tekintettel tehát az Európai Bizottság szerint a meglévő foglalkoztatási potenciál következetes kihasználása bizonyul messze a leghatékonyabb stratégiának. Az emelkedő életszínvonal biztosítása érdekében döntően fontos természetesen a munka termelékenységének további növelése is. A két követelményt összegezve világossá válik, hogy a demográfiai kihívásra alapvetően csakis a célirányos növekedési politika és a foglalkoztatás növelése lehet a válasz. A szükséges munkaerő az uniós országok többségében alapvetően rendelkezésre áll. Elsősorban az a feladat, hogy megfelelő módon ösztönözzük és támogassuk a munkaerő-piaci integráció folyamatát.

3.8

Mindazonáltal nemcsak az idősekre, hanem minden korcsoportra érvényes, hogy ki kell használni a meglévő foglalkoztatási potenciált. Ehhez intenzív erőfeszítésekre van szükség a munkavállalási lehetőségeiket illetően hátrányos helyzetben lévő csoportok foglalkoztatási esélyeinek javítása érdekében. Az EGSZB ebben az összefüggésben már több alkalommal megállapította, hogy a demográfiai változás következményeivel való megküzdéshez átfogó koncepcióra van szükség, amely többféle gazdasági, társadalmi és politikai szempontot figyelembe vesz, és a legális bevándorlást is a lehetséges válaszok közé sorolja. (8)

3.9

Az EGSZB számára egyértelmű, hogy a meglévő foglalkoztatási potenciálok említett kiaknázásához olyan politika és üzleti megközelítés következetes alkalmazására van szükség, amely részvételi lehetőségeket nyit, az alábbiak révén:

—	recesszió idején kifejezetten az idősek munkanélkülivé válásának és kirekesztésének megelőzése (megfelelő anticiklikus keresleti politika révén),

—	több és jobb elhelyezkedési esély és munkahely-perspektíva a fiatalok és a munkaerő-piaci kilátásaikat tekintve hátrányos helyzetben lévők számára,

—	mindenre kiterjedő képzés és (szakmai) továbbképzés biztosítása (többek között a tanulmányi szabadság jog szerint biztosított lehetősége révén),

—	a leszázalékolások arányának csökkentése színvonalas üzemi és üzemen kívüli egészség- és munkavállalói védelem, átfogó egészség-megőrzési, valamint prevenciós és rehabilitációs intézkedések révén,

—	a fogyatékkal élők előtt álló foglalkoztatási akadályok felszámolása befogadóképesebb, pl. akadálymentességet, az információs technológiához való hozzáférést és rugalmas munkaszervezést biztosító munkahelyeken keresztül, állami finanszírozás bevonásával ott, ahol ez szükséges,

—	sokkal több erőfeszítés a munka és a család összeegyeztethetősége, valamint a családi kötelességek partnerek közötti megosztása érdekében.

3.10	Ezzel összefüggésben az európai szociális partnerek 2010 márciusában önálló megállapodást kötöttek, amely a nemzeti szintű szociális partnerek számára intézkedésjavaslatokat, a nemzeti hatóságok számára pedig ajánlásokat tartalmaz. (9)

3.11

Szükség van ugyanakkor az idősek munkaerő-piaci részvételének növelésére is, amit az elhelyezkedési esélyek megnyitásával és javításával, valamint az életkornak megfelelő munkakörülmények következetes megvalósításával lehet elérni. Ez azonban nyilvánvalóan nem vezethet oda, hogy nagyobb nyomás nehezedjen az idősekre, illetve szorult helyzetbe kerüljenek azok, akik már nem alkalmasak munkavégzésre. Az ILO-egyezmények elismerik a nyugdíjba vonulás jogát, (10) és a nyugdíjak megfelelő életszínvonalat kell, hogy biztosítsanak a nyugdíjasok számára.

4. Az idősek munkaerő-piaci helyzete az EU-ban: helyzetfelmérés

4.1

Az idősebb (55–64 éves) munkavállalók foglalkoztatási potenciálját EU-szerte továbbra sem használják ki megfelelően. Az 1. ábrán látható, hogy a lisszaboni stratégia időszakában – alacsony értékekből kiindulva – jelentős haladást sikerült elérni: az idősebbek foglalkoztatási kvótái közel 10 százalékponttal növekedtek.

4.2

A kitűzött célt (50 %) azonban 2010-ig egyértelműen nem sikerült elérni. A nők esetében némileg többet javult a helyzet, mint a férfiaknál, de még így is meglehetősen mély a szakadék a nők és férfiak között: a szóban forgó időszak végén az 55 és 64 év közötti nőknek alig több mint egyharmada volt foglalkoztatásban (1. ábra).

1. ábra:

4.3

A többi korcsoport foglalkoztatásának alakulásával történő összehasonlítás is tanulságos. Ugyanarról a szintről kiindulva az idősek foglalkoztatása növekszik, a fiataloké csökken (2. ábra). Az utóbbiért főként az oktatásban való hosszabb részvétel felelős. A válság évében (2009) azonban azt láthattuk, hogy éppen a fiatalok körében csökkent erősen a foglalkoztatás. Ez eltérést jelent a korábbi válságokhoz képest, amelyeket főként az idősek foglalkoztatásának kárára „küzdöttek le”. Ebből is kitűnik, hogy egy adott szegmens (ez esetben az idősek) problémáit nem szabad más csoportok (a fiatalok) kárára megoldani.

2. ábra:

4.4

A 3. ábra komoly különbségeket mutat az egyes uniós országok között: Svédországban az idősek 70 %-a dolgozik (ami összességében megfelel a lisszaboni foglalkoztatási célkitűzésnek). Más országokban az 55–64 éveseknek mindössze kb. egyharmada dolgozik. Kiemelendő a három északi ország (Svédország, Dánia és Finnország) jó teljesítménye. Ettől eltekintve azonban nem ismerhető fel összefüggés az európai jóléti államokra jellemző rendszerek klasszikus típusaival. Úgy tűnik, hogy az idősebbek magas foglalkoztatási aránya többféle intézményi struktúrával összhangba hozható. A vázolt eltérések alapján mindenesetre sejthető, hogy Európában jelenleg mely foglalkoztatási potenciálok kihasználatlanok.

3. ábra:

4.5

A munkanélküliséget illetően az idősebbek helyzete első pillantásra nem drámaian rosszabb, mint az átlagé. A munkanélküliek aránya például az idősebbek körében az uniós átlag körül mozog, sőt több országban némileg alacsonyabb. Az érem másik oldala azonban a fiatalok körében megfigyelhető, ijesztően magas munkanélküliség. Mindazonáltal ismét le kell szögezni, hogy ezekért a számértékekért az a körülmény is felelős, hogy sok kereső tevékenységet nem végző, de munkaképes idősebb ember nincs bejelentve munkanélküliként, hanem különféle „támogató rendszerek” révén „parkolópályán” van.

4.6

Drámainak tekinthető, és az életkor előrehaladásával gyorsan növekszik viszont a tartós munkanélküliség kockázata az idősebbek körében. Ha egy idősebb ember munkanélkülivé válik, gyakran pályafutása végéig az is marad: míg a fiatal munkanélküliek kb. egynegyedére jellemző, hogy már több mint egy éve nincs munkája, ez az arány az életkor előrehaladásával növekszik, és az 55–64 évesek körében uniós átlagban már majdnem 50 %.

5. Az idősödő népesség foglalkoztatási potenciáljainak kihasználása: munka az időseknek, illetve munka az idősek révén

5.1

A demográfiai változás esélyeket is kínál a gazdaság és a foglalkoztatás szempontjából. Egyfelől fontosabbak lesznek az idősek mint ügyfelek, ami más korcsoportok számára is foglalkoztatási lehetőségeket teremt. Másfelől a társadalom öregedése a kínálati oldalon is jelentős foglalkoztatási potenciált rejt magában. A természetes és piaci folyamatok mindkét esetben politikai és intézményi nyomon követést és irányítást igényelnek.

5.2

Az olyan társadalmak, amelyekben az emberek tovább élnek, sokféle lehetőséget kínálnak új termékek és szolgáltatások kifejlesztésére. Az „ezüst piacból” számos ágazat profitálhat – az építőipartól és a lakhatástól kezdve az életminőséget emelő szolgáltatásokon (kultúra, szabadidő, idegenforgalom, sport, médiák, távközlés) keresztül egészen az egészségügyi és a szociális szolgáltatásokig.

5.3

A fiatalokra és idősekre más-más fogyasztói és megtakarítási szokások jellemzőek. A kereslet ebből következő általános eltolódása a jövőbeli termelési és foglalkoztatási struktúrákra is hatással lesz. Várható például, hogy a demográfiai változás erősíteni fogja a szolgáltatói társadalom irányába mutató, már most erős tendenciát. Más ágazatok mellett mindenekelőtt az egészségügyi és ápolási szolgáltatások területét jellemzi majd a többi területnél nagyobb arányú növekedés. Ezek az ágazatok közötti súlyeltolódások egybe fognak esni egyes más okokból történő eltolódásokkal (kulcsszó: „green transition”). A piac részben igazodik majd a megváltozott kereslethez, mégis megmarad a politikai beavatkozás formáló és irányító szerepe, mindenekelőtt az aktív munkaerő-piaci politikát illetően, például a munkaerő-piaci intézmények általi minősítés, tájékoztatás ás közvetítés terén.

5.4

Az „idősek gazdasági erejéből” adódó munkahelyek száma és színvonala alapvetően attól függ majd, hogy egy aktív szolgáltatási politika révén milyen formát ölt az „idősek gazdasága”. Különösen az egészségügyben és az ápolás terén, de az idegenforgalmi/szabadidős ágazatokban is az lesz a fontos, hogy a növekvő keresletet esélyként ragadjuk meg tisztességes munkafeltételekkel és fizetéssel járó munkahelyek létrehozására, illetve a képesítések korszerűsítésére és szakszerűsítésére. Ahhoz, hogy több embert ösztönözzünk az egészségügyi, ápolói és szociális pálya választására, ezt a foglalkoztatási területet a teljes szakmai életút során vonzóbbá kell tenni.

5.5

A professzionális szociális szolgáltatások eszközök is lehetnek a kitűzött egyenlőségi célok eléréséhez. A szociális szolgáltatások (gyermekgondozás, ápolás) jól kiépített kínálata elősegíti a gondozási feladatokat ellátók (többnyire nők) tehermentesítését, így a munkaerőpiacon teljes mértékben ki lehet használni képességeiket.

5.6

A szociális szolgáltatásokra irányuló beruházások nemcsak új munkahelyek létrehozásához, hanem a regionális gazdaság élénkítéséhez is hozzájárulnak. A színvonalas szolgáltatásokhoz való megfizethető hozzáférés széles körű biztosítása további foglalkoztatási lehetőségeket teremt. A nonprofit területen, főként a közhasznú gazdaságban megvalósuló kezdeményezések is fontosak e tekintetben. Itt kiemelt szerep hárul a településekre: egyfelől ők felelnek elsősorban a szociális szolgáltatásokért, másfelől ők ismerik legjobban a helyi igényeket és keretfeltételeket. A legnagyobb gondot azonban az jelenti, hogy a települések többségének egyre kevesebb pénzügyi lehetősége van arra, hogy valóban rendelkezésre bocsássa a szükséges kínálatot.

5.7

A kínálati oldalon tudomásul kell venni, hogy az idős és fiatal munkavállalókat nem egyszerű egymással helyettesíteni: míg a fiatalok általában rugalmasabbak a tanulásban, az idősebbek több tapasztalattal rendelkeznek. Még ha az egyének termelékenysége bizonyos téren (például a fizikai teherbírás tekintetében) csökken is, ezt a munka átszervezése, megfelelő továbbképzés, egészségmegőrző intézkedések és a munkát segítő technológiák hatékonyabb bevetése révén részben ellensúlyozni lehet.

5.8

A szolgáltatások irányába mutató ágazati eltolódás akár még az idősebbek helyzetének javulásához is vezethet: több területen egyre kevésbé van szükség fizikai erőfeszítésre, a szociális kompetenciának viszont nő a jelentősége. Ezért fontos, hogy a vállalatok ne csak a fiatal foglalkoztatottakra építsenek. A vállalatok termelékenységét nem egyszerűen az egyes munkavállalók összesített termelékenysége adja: az összegyűjtött szaktudásnak a vállalaton belüli tudásmenedzsment és a szervezeti felépítés révén történő megőrzése gyakran fontosabb, mint az egyéni termelékenység. A tanácsadás, mentortevékenység és coaching területén egyre nagyobb jelentőségük van a professzionális szintre emelés érdekében tett erőfeszítéseknek. Végeredményben az a fontos, hogy a cégek a személyzeti politikájukban időben figyelembe vegyék a demográfiai változást, és optimálisan kombinálják a különféle korú munkavállalók erősségeit.

6. A munkakörülmények életkornak megfelelő kialakítása

6.1

Ha azt akarjuk, hogy az emberek később menjenek nyugdíjba, arról is gondoskodnunk kell, hogy tovább tudjanak dolgozni. Más szóval: munkahelyeket kell teremtenünk, és úgy kell őket kialakítanunk, hogy minél többen dolgozhassanak egészen a rendes nyugdíjkorhatárig. Nemcsak arról van szó, hogy célirányosan, az idősebbeknek megfelelve alakítsunk ki és át munkahelyeket, hanem – és főként – a munka olyan módon való megszervezéséről is a teljes szakmai pályafutás során, hogy már korán kiküszöbölhetők legyenek a kockázatok és az egészségre káros hatások. Ez életük minden szakaszában a foglalkoztatottak hasznára válik.

6.2

Bár egyértelmű, hogy a foglalkoztathatóság megőrzésében a munkavállaló saját felelőssége is fontos szerepet játszik, le kell szögezni, hogy a munkaerőpiac idő előtti elhagyásának fontos okai közé tartozik az egészségromlás többek között a fizikailag és lelkileg megterhelő munkafeltételek miatt, az igen intenzív munkavégzés, az idős munkavállalók korai elbocsátása, de a továbbképzésnek és az (újabb) foglalkoztatási lehetőségeknek a hiánya is. Ehhez járul még, hogy a munkaszervezés új formái egyre inkább korlátozzák az idősek vállalaton belüli, kevésbé megterhelő területeken történő továbbfoglalkoztatásának lehetőségeit.

6.3

Foglalkoztatási szintjük emeléséhez nem elég azonban csak arról gondoskodni, hogy az idősek egészségesek és munkaképesek maradjanak, illetve vonzóvá váljanak a munkaadók számára. Az is elengedhetetlen, hogy a rendelkezésre álló munkahelyek jobban vonzzák az időseket. A foglalkoztatás színvonala tehát jelentős szerepet játszik abban, hogy az idős munkavállalók visszatérnek-e a munkaerőpiacra, illetve ott maradnak-e.

6.4

Csak az „aktív időskor” tudatos – továbbképzésen való átfogó részvételi lehetőségeket is magában foglaló – politikája vezethet az idősek foglalkoztatási arányának tartós növeléséhez. Ezzel összefüggésben az a legfontosabb kérdés, milyen intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy az időseknek valóban legyen esélyük munkát találni, és munkahelyüket hosszú távon megtartani.

6.5

Ennek alapján az életkornak megfelelő munkakörülmények következetes megvalósításához az EGSZB szerint olyan intézkedéscsomagra van szükség, amelyben mindenekelőtt az alábbi fő elemek szerepelnek:

—

a vállalkozások ösztönzése életkornak megfelelő munkahelyek létrehozására és az idősebb munkavállalók jelenlegi foglalkoztatásának stabilizálására (intézkedések annak érdekében, hogy az idősebbeknek ne mondjanak fel idő előtt, valamint innovatív elképzelések az idős munkavállalók megtartására a vállalaton belül, kevésbé megterhelő funkciókban),

—	offenzív munkaerő-piaci politika az idősebb munkanélküliek munkaerőpiacra való visszavezetése, valamint a tartós munkanélküliség kockázatának csökkentése érdekében, ami az aktív munkaerő-piaci politika megfelelő finanszírozását is jelenti,

—	a munkakeresőknek szóló átfogó tanácsadás és figyelemmel kísérésük, a munkaközvetítés testre szabott támogatása (többek között támogatott foglalkoztatás, beilleszkedési támogatások, közhasznú szociális projektek), valamint prevenciós és rehabilitációs intézkedések az újbóli beilleszkedés érdekében,

—

intézkedések a foglalkoztatásra való fizikai és pszichikai alkalmasság hosszabb megőrzése érdekében, elsősorban a teljesítménykényszer csökkentése az üzemekben, valamint a munkakörülmények életkornak megfelelő kialakítása (többek között a munkavállalói és egészségvédelem kiépítésének ösztönzése, vállalati egészségmegőrzési programok támogatása) a munkavégzéssel járó megterhelés jelentette esetleges korlátok figyelembevételével,

—	intézkedések, amelyek révén a munkahelyek alkalmasabbá válnak a fogyatékkal élő idősebbek foglalkoztatására, pl. olyan átalakításokkal, amelyek növelhetik a fizikai megközelíthetőséget és az információs technológiák használhatóságát,

—	intézkedések annak érdekében, hogy növekedjen az emberek hajlandósága a hosszabb munkaerő-piaci részvételre, amelynek része az egész életen át tartó tanulásra és az egészségmegőrzésre való készség is,

—	a teljes szakmai pályafutást átfogó, egészségmegőrző munkaidőmodellek ágazati és üzemi szinten történő kidolgozása, illetve szociális partnerekkel való megtárgyalása (pl. hosszabb különszabadság [„sabbatical”], tanulmányi szabadság),

—

vállalati, kollektív szerződésben meghatározott és jogszabályi intézkedések az idősebbek továbbképzésekben való fokozott részvételének biztosítására (mindenekelőtt az alacsonyan képzettek vállalaton belüli továbbképzésekről való távolmaradásának felszámolását célzó ösztönzők, megfelelő finanszírozási eszközök biztosítása a 40 évnél idősebbekre irányuló képzési kampány érdekében, a tanulmányi szabadságra vonatkozó jogi keret kiigazítása),

—	az idősebb munkavállalók öntudatát erősítő intézkedések (méltatása annak az értéknek, amelyet a szakmai tapasztalat, illetve a munkával szerzett kompetenciák fiatalabbaknak való átadása képvisel),

—

a társadalom figyelmének széles körű felhívása az idősebb foglalkoztatottakkal szembeni sztereotípiák és előítéletek felszámolására és az „idősödés” fogalmának pozitív értelmezésére. Fel kell venni a küzdelmet az idősebb munkavállalókkal szembeni, életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetés és negatív klisék ellen,

—	tanácsadás és támogatás a vállalatok, főként a kkv-k számára az előretekintő személyzeti tervezés, illetve az életkornak és az idősödésnek megfelelő munkaszervezés kialakítása tekintetében,

—	megfelelő – de a versenyt nem torzító – ösztönzők létrehozása az idősek munkába állítására és munkahelyükön való megtartására,

—	a nyugdíjkorhatárra vonatkozó hatályos törvényi rendelkezések keretében olyan, a szociális szempontokkal összeegyeztethető ösztönzők létrehozása, amelyek hosszabb munkaerő-piaci részvételre serkentenek mindenkit, aki munkát talál és munkaképes,

—	a lehetőségek és az igények függvényében a kereső tevékenységből a nyugdíjellátásba történő folyamatos átmenet innovatív és vonzó modelljeinek kiépítése a törvényben meghatározott nyugdíjrendszerek keretében (többek között az időskori részmunkaidős modellek továbbfejlesztése).

6.6

A hosszabb munkaerő-piaci részvétel támogatásához mindenképpen az állam, a munkaadók és maguk a munkavállalók közös felelősségvállalására és erőfeszítésére van szükség. Ezt a felelősséget mindegyik félnek megfelelően gyakorolnia kell. Az erőfeszítéseket tekintve különleges szerep hárul a szociális partnerekre. Mindenesetre mind az északi, mind más tagállamokban sikeres modellek mutatják, hogy miként lehet kollektív szerződéses és vállalati szinten, a szociális partnerek bevonásával, a szociális szempontokkal összeegyeztethető módon olyan működőképes munkaerőpiacot létrehozni az idősebbek számára, amelyet stabil foglalkoztatás, valamint az idősek munkaképességének és munkavégzésének magas szintje jellemez.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Lásd az alábbi EGSZB-véleményeket: „Az idősödő munkavállalók helyzete” (http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.soc-opinions.14120), „Foglalkoztatás a kiemelt népességcsoportokban (lisszaboni stratégia)” (http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.soc-opinions.14141), „Stratégiák / Magasabb életkorban történő kivonulás a munkaerőpiacról” (http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.soc-opinions.14156).

(2) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Zöld könyv – a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé” (http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.soc-opinions.14892).

(3) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „A családpolitika szerepe a demográfiai változás folyamatában: a tagállamok legjobb gyakorlatainak megosztása” (http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.soc-opinions.14900).

(4) A 65 éves vagy annál idősebb emberek száma a keresőképes korú (15 és 64 év közötti) emberek számához viszonyítva.

(5) Ez az összefüggés az AK-Wien függőségiráta-kalkulációjának segítségével mutatható be: Ez a modell a nyugdíjasok és munkanélküliek számát a munkavállalók számához viszonyítja (gazdasági függőségi ráta). Ennek alapján szemlélteti a különféle munkaerő-piaci forgatókönyvek (pl. a foglalkoztatási ráták) jelentős befolyását a demográfiai problémákkal összefüggésben, és lehetővé teszi, hogy reális és meghatározó gazdasági tényezőket alapul véve jóval realisztikusabb képet alkossunk, mint ha egyszerűen összevetnénk a 65 évesek és annál idősebbek számát a 16 és 64 év közöttiek számával (demográfiai függőségi ráta).

(6) Ausztria példája: 2008-ban a demográfiai függőségi ráta 25 %, a gazdasági függőségi ráta 61 % volt. A függőségi ráták kivetítése 2050-re (a részvételi arányt illetően a dán munkaerő-piaci helyzetből kiindulva): míg a gazdasági függőségi ráta a 2008-as 61 %-ról 2050-ig csak mérsékelten emelkedne 72 %-ra, a demográfiai függőségi ráta majdnem megduplázódna (48 %).

(7) Demográfiai jelentés (2008), SEC(2008) 2911, 133. o.

(8) Lásd többek között az EGSZB-véleményét a következő tárgyban: „A legális bevándorlás szerepe a demográfiai kihívások fényében”, előadó: Luis Miguel Pariza Castaños (http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.soc-opinions.14361).

(9) „Framework Agreement on Inklusive Labour Markets” [Keretmegállapodás a befogadó munkaerőpiacról], Európai szociális partnerek, 2010. március. Kapcsolódó dokumentumok: http://ec.europa.eu/social/main.jsp?langId=en&catId=89&newsId=744&furtherNews=yes.

(10) A rokkantsági, öregségi és hátramaradt családtagok járadékáról szóló, C128. sz. egyezmény 65 évben írja elő a munkaerő-piaci részvétel felső korhatárát.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/9

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A digitális jártasság és a digitális készségek fejlesztése, valamint a digitális társadalmi befogadás javítása (feltáró vélemény)

2011/C 318/02

Előadó: Laure BATUT

2011. január 24-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A digitális jártasság és a digitális készségek fejlesztése, valamint a digitális társadalmi befogadás javítása

(feltáró vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2011. június 22-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. március 16-i ülésnapon) 136 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 A digitális hozzáférésben mutatkozó egyenlőtlenségek a gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekből következnek: sürgetően szükség van a növekedés és a foglalkoztatás fejlesztésére, a válság leküzdésére.

1.2 Annak érdekében, hogy MINDEN polgár kritikus szemmel tekintsen a média különböző csatornáinak tartalmára, szükséges, hogy 1) internet-csatlakozással rendelkezzen; 2) használni tudja az eszközöket; 3) jártas legyen a technológia területén; 4) rendelkezzen képzés során elsajátított felhasználói ismeretekkel; 5) részese legyen a digitális társadalomnak.

1.3 Az e-befogadás megvalósítása során átfogó megközelítést kell alkalmazni, és biztosítani kell, hogy a digitális technológia minden személy emancipációját előmozdítsa, függetlenül a társadalomban elfoglalt helyétől. Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak és a tagállamoknak a digitális készségek állandó oktatása révén biztosítaniuk kellene a digitális tartalmakhoz való hozzáférését, a munkavállalás érdekében, illetve egyéni célokra, valamint az állampolgári jogok gyakorlása érdekében.

1.4 Az infrastruktúrához és az eszközökhöz való hozzáférést alapvető jognak kell tekinteni.

1.5 Az EGSZB azt szeretné, ha az európai, nemzeti és helyi hatóságok a párbeszéd létező struktúráit felhasználnák arra, hogy a szervezett civil társadalom képviselőivel tartott találkozók során jobban fel tudják mérni a tényleges igényeket.

1.6 A minőség, az innováció, az átláthatóság és a hozzáférhetőség – amelyeket elvárhatunk az általános érdekű szolgáltatásoktól és a közigazgatásoktól Európában és a tagállamokban – mind az e-befogadás alapjai.

1.7 Mivel a digitalizáció széles körben érinti a társadalmakat (1), és mivel 2010-ben a háztartások 30 %-a még nem rendelkezett internet-hozzáféréssel (2), az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak annak érdekében, hogy a polgárok esélyegyenlőségét biztosítsa, ösztönző és vezető szerepet kell betöltenie, valamint hogy e területen mihamarabb harmonizált megközelítést kellene alkalmaznia a tagállamokkal szemben, beleértve a gyakorlatok biztonságossá tételére és az adatbiztonságra vonatkozó követelményeket. Az EGSZB az Unió és a tagállamok közötti koordinációt javasolja

—

az idősek e-befogadása érdekében azzal a céllal, hogy

—

Az aktív időskor évét (2012) kihasználva lehetőséget teremtsenek az EU számára ahhoz, hogy érvényre juttassa az információs és kommunikációs technológiák (a továbbiakban: ikt) generációk között betöltött összekötő szerepét, a kevésbé idősek tevékenységének fenntartása érdekében, az idősebbek elszigetelődésének leküzdése és jobb életminősége érdekében;

—	képzések és helyi segítség révén irányítsák az időseket a digitális készségek elsajátítása során;

—	legyenek elérhető célok, hozzáférhető hardverek és szoftverek az érdeklődés felkeltése, majd az igény kialakítása érdekében;

—	a társadalmi kapcsolatok helyreállítása érdekében hozzanak létre helyi projekteket olyan témákban, mint az e-egészségügy, a kollektív emlékezet rekonstruálása például egy városrész esetében, az autonóm életvitel, a társadalmi kötelékek újbóli létrehozása;

—

a fogyatékossággal élők e-befogadása érdekében azzal a céllal, hogy

—	az ikt révén biztosítsák a társadalomban való diszkriminációmentes részvételüket, a hozzáférés biztosítása és az egyszerű használat feltétele mellett;

—

az Európai Bizottság bevezesse az ipar, a formatervezők és alkotók világába „a mindenki számára történő tervezés”(design for all) követelményét, hogy kötelezővé tegye a hardverekhez és szoftverekhez való hozzáférésre vonatkozó záradékot a behozatali piacokon, valamint hogy olyan intézkedéseket hozzon, amelyek megkövetelik az intelligens megoldások terjesztését az otthonokban, a tömeg- és egyéni közlekedési eszközökön, az építőiparban stb.

—

a kevés jövedelemmel rendelkezők e-integrációja érdekében azzal a céllal, hogy az Unió és a tagállamok

—	támogassák a kisebbségi lakosság számára hozzáférhető és igényeihez alakított szoftverek gyártását;

—	támogassák a városok és hátrányos helyzetű városrészeik csomópontjain az ingyenes nyilvános internetszolgáltatást;

—	megteremtsék a lehetőséget az e-tanulás segítségével történő tanulásra és szakmák elsajátítására;

—	megkönnyítsék a Web 2.0-s nyilvános adatok (open data) és a nyílt forráskódú szoftverek használatát.

—

az alapműveltséggel nem rendelkezők e-integrációja érdekében azzal a céllal, hogy

—	biztosítsák a személyes kísérethez (közös helyiségek és a számítógéphez „értők” révén) nyújtott állami támogatásokhoz való hozzáférést annak elkerülése érdekében, hogy az érdekeltek egymaguk üljenek a gép mellett;

—	a szolgáltatóktól megköveteljék, hogy a telefon és a médiák – mint a képzést támogató eszközök – használatát elérhető áron biztosítsák;

—	ösztönözzék az olyan játékalapú tevékenységeket, amelyek nem bátortalanítják el a felhasználókat: serious games, oktatószoftverek, közösségi hálózatok használata;

—	biztosítsanak segítséget a helyi szereplők számára.

—

a kisebbségek e-integrációja érdekében azzal a céllal, hogy

—	támogassák az online, többnyelvű és személyre szabott alkalmazásokra irányuló projekteket (például az egészségügyi oktatást, az e-egészségügyet, az e-tanulást)

—	biztosítsák a kisebbségek nyilvános és ingyenes internetpontokhoz, az e-tanuláshoz és az iskolához való hozzáférését.

1.8 Az EGSZB általánosságban a következő intézkedéseket tartja szükségesnek:

—	az e-befogadást az Unió és a tagállamok szintjén is a politikák átfogó jellemzőjévé kell tenni (mainstreaming);

—	mihamarabb teljessé kell tenni a hálózati infrastruktúrákat (elszigetelt régiók, szélessávú alkalmazások stb.);

—	az európai, nemzeti és helyi szintű digitális fejlesztési közpolitikákat az elejétől fogva inkluzívként és nem diszkriminatívként kell felfogni;

—	előnyben kell részesíteni a kevéssé elavult eszközök és szoftverek alkalmazását;

—	mobilizálni kell a megfelelő eszközöket a nők e-befogadása érdekében.

1.8.1 A cselekvések finanszírozásához:

—	támogatni kell az univerzális hozzáférés nemzeti állami támogatásokból és közösségi alapokból való finanszírozását;

—	különösen az olyan szolgáltatásokba való befektetéseket kell támogatni, amelyek a közönséget célozzák (ERFA, ESZA), a K+F költségvetési alapja számára biztosítani kell az európai GDP 3 %-ának megfelelő összeget, valamint csökkenteni kell az állami költségvetések megnyirbálását;

—	tartalékalapot kell létrehozni erre az életbevágóan fontos célra, hogy ne veszítsük szem elől a válság tanulságait és enyhítsük hatásait;

—	a digitális kihívást mint (ESZA-) prioritást be kell illeszteni a helyi hatóságok menetrendjeibe, és a szervezett civil társadalmi szervezetek rendelkezésére kell bocsátani azokat az eszközöket, amelyekkel segíthetik a digitális világból kirekesztetteket;

—	az addicionalitás elvét kell alkalmazni az e-befogadásra szánt strukturális alapok esetében;

—	amennyiben szükséges, a nagy infrastrukturális munkák esetében kötelező kölcsönöket kell alkalmazni;

—	támogatni kell a köz- és magánszféra partnerségét (PPP) a megfelelő európai keretben;

—	támogatni kell a pénzügyi tranzakciók megadóztatásának (TTF) elvét, és hogy annak egy részét az e-befogadásra fordítsák;

—	a „kereskedelmi játékokkal” foglalkozó vállalkozások és a közszereplők (oktatás) közötti párbeszédre kell törekedni annak érdekében, hogy elavulásukat követően alacsonyabb költségek mellett második körben újra lehessen hasznosítani az elavult technológiáikat;

—	támogatni kell a mikrofinanszírozás bevezetését az oktatási projektek esetében;

—	támogatni kell az olyan rendszereket, amelyek az egyének alapvető eszközökhöz (hardverek és szoftverek) való hozzáférését közvetlen segítik;

—	értékelni kell a digitalizálás területén az utóbbi öt évben elért haladást (új munkahelyek) annak érdekében, hogy a szereplőkkel együtt meghatározzuk a valós igényeiket.

1.8.2 A készségek elsajátításához kapcsolódóan:

—	ágazati tanácsot kell felállítani, amelynek feladata egy európai referenciakeret kidolgozása lenne;

—	ki kell dolgozni az ikt területére vonatkozó és az ikt-hoz kapcsolódó képzések és új szakmai tagozatok európai referenciakeretét, és meg kell határozni azokat az elemeket, amelyek hasznosak az európai szinten elismert diplomák kiadása során;

—	létre kell hozni a többnyelvű tartalmak európai tanulási rendszerét a szakismeretek és készségek gyors elsajátítása érdekében;

—	ezen európai keret révén láthatóbbá kell tenni az ikt-szakmákat, és magasabb fizetést kell hozzájuk rendelni, valamint az e-oktatást a magas szakmaiság (az informatikai szakmák korszerűvé tétele) irányába kell továbbfejleszteni az ikt-szakemberek számának növelése és átképzésük érdekében,

—	„európai digitális útlevelet” kell létrehozni, amely a vállalkozások létrehozásának kötelező előfeltétele lenne.

1.8.3 A kiszolgáltatott helyzetben lévők számára történő digitális hozzáférés biztosításához kapcsolódóan:

—	meg kell határozni az alapvető internetes tartalmakat, hogy ne a piac határozzon meg mindent (az EU és a tagállamok szintjén);

—	az oldalak „digitális szennyezése” elleni normákat kell felállítani, és a kiberbiztonság oktatását már az iskolákban el kell kezdeni;

—	biztosítani kell, hogy minden egyes internetes oldalon szerepeljen olyan tartalom, mely emlékeztet az alapvető biztonsági óvintézkedésekre;

—	biztosítani kell a hálózati felhasználók jogainak megállapítását és tiszteletben tartását;

—

ennek érdekében ki kell dolgozni a digitális alkalmazásokat használók jogainak kódexét az Alapjogi Charta elveinek és a Szerződés 9. cikkének megfelelően, biztosítva legalább a szabad véleménynyilvánításhoz és a tájékoztatáshoz való joguk, a magánjellegű adatok védelméhez való jog, a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jog és a kiskorúak védelméhez való jog tiszteletben tartását.

1.8.4 A munkához való hozzáférésükkel kapcsolatban:

—

támogatni kell a számos létező struktúrával valamennyi említett pontról folytatott szociális és civil párbeszéd továbbfejlesztését, az igények jobb figyelembe vétele érdekében, valamint hogy a digitális készségeket munkahelyekre és lehetőségekre váltsák a gazdasági, szociális és személyes fejlődés szolgálatában;

—	támogatni kell a digitális készségek elsajátítását oktató munkavállalói képzéseket, annak érdekében, hogy a munkavállalók minél tovább aktívak maradjanak, valamint a vállalkozások termelékenységének fejlesztése érdekében.

1.8.5 A mindenkire kiterjedő befogadó oktatás területére vonatkozóan az EGSZB azt javasolja, hogy az Unió a következők mellett kötelezze el magát:

—	biztosítson egyenlő hozzáférést a befogadó oktatáshoz valamennyi iskolában,

—	támogassa a jövőbeli e-befogadást az iskola előtti kortól kezdve, megkülönböztetés nélkül,

—	segítse elő a szülők és tanárok e-képzését, valamint a tanárok munkafeltételeinek az átalakítását,

—

támogassa a diákok, különösen pedig a rosszul teljesítő diákok számára a digitális alkalmazások általános használatát az iskolákban, mégpedig játékalapú (3), természetesen a tanárok által felügyelt szoftverek formájában. A cél, hogy tudatosan használják a képek erejét, amely új tanulási és kifejezési – különösen játékalapú – formákat tesz szükségessé (okostelefonok, serious games, táblagépek, e-könyv, közösségi hálózatok stb. használata az osztályban),

—	támogassa mindenki munkaerőpiachoz való hozzáférését az általános alapismeretek és a stabil digitális alapkompetenciák elsajátítása révén.

2. Háttér

2.1 Az Európa 2020 stratégia az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést tűzte ki célul a válságból való kilábalás érdekében. „Az európai digitális menetrend” (4) akadályként a digitális jártasság és készségek hiányát, a hálózatokkal szembeni bizalomvesztés kockázatát és a számítógépes bűnözés terjedését és a társadalmi kihívások terén elmulasztott lehetőségeket nevezi meg.

2.2 Az EGSZB alapvető fontosságúnak tartja ezt a célkitűzést. Senkit sem szabadna kirekeszteni a digitális technológiákból, szem előtt tartva azt az elsődleges célt, hogy e technológiák utat nyissanak a polgárok személyes kiteljesedéséhez, a társadalmi életben való részvételéhez és önállóságához. (5)

3. Fogalommeghatározások

3.1 Az e-befogadás

A rigai nyilatkozatnak (6) megfelelően az egyszerre vonatkozik az információs technológiákra, és azok felhasználására annak érdekében, hogy megvalósítsuk a befogadásra vonatkozóan kitűzött, tágabb értelemben vett célkitűzéseket azáltal, hogy biztosítjuk mindenki és minden település részvételét az információs társadalom minden aspektusában.

3.2 Az intézkedések címzettjei

A polgárokat különböző kategóriákba sorolják annak érdekében, hogy az őket célzó támogatásokban részesülhessenek: mindemellett az e-befogadásnak az átfogó megközelítést kell alkalmaznia. Ez a befogadás emberi szempontból feltételezi, hogy a kategóriába sorolt személyeket nem bélyegzik meg, társadalmi téren közös felelősségvállalásra van szükség, ipari és gazdasági szempontból pedig a „mindenki számára történő tervezés”(design for all) koncepciójára, amely a felhasználást, annak kezdeti szakaszától a végéig lefedi.

3.3 A digitális jártasság

A digitális jártasság alapvetően az az eszköz, amely nélkül nem tudnánk kihasználni azokat a lehetőségeket, amelyek az eddigi, tág értelemben vett – a polgárok közötti kapcsolódást biztosító – kultúrában rejlenek. Ezen eszköz nélkül csökken a lehetőségünk a másokhoz való közeledésre, vagy új ismeretségek kialakítására.

A digitális jártasság (alfabetizáció), a készségek és a befogadás, elválaszthatatlanok, és együtt az egész társadalomra vonatkozó e-befogadás holisztikus, nem diszkriminatív meghatározását adják.

3.3.1 A befogadás megvalósulásához teljesülniük kell különböző előfeltételeknek:

—	Internet-csatlakozással kell rendelkezni: az e-hozzáférés továbbra is elsődleges fontosságú.

—	Ismerni kell az eszközök alkalmazását.

—	Jártasnak kell lenni a technológiák területén: képzésre van szükség, rendelkezni kell digitális kompetenciákkal ahhoz, hogy használni tudjuk a különböző szoftvereket: például Mac, Windows, Linux programokat, az internetet, mobiltelefont.

—	Az információkat kezelni kell tudni annak érdekében, hogy az aktív állampolgári szerepvállalás részeként a média különböző csatornáin keresztül érkező tartalmakat felelősségteljesen tudjuk értékelni.

3.3.2 A digitális társadalom kirekesztettjei közé sorolhatók az idősek, a fogyatékossággal élők, néhány esetben az őket gondozók is, az alacsony jövedelmű, az alacsony képzettségű emberek, mindazonáltal az idősek társadalmi csoportjának egy része képzett és gyakorlott internet-használó annak megjelenése óta, néhány tagállamban a gazdaság fontos motorja. Az EGSZB úgy véli, hogy a cél az emancipáció biztosítása mindenki számára – függetlenül a társadalomban betöltött helyétől – a digitális vívmányok felhasználása révén, amely egyrészt specifikus intézkedéseket, másrészt össztársadalmi megközelítést – amely gazdaságosabb és befogadóbb – jelent.

3.3.3 Az EGSZB úgy véli, hogy az e-befogadás messze nem stabil és lineáris. A technológiák folyamatosan fejlődnek, a munkahelyek bizonytalanná, rugalmassá válnak, a karrierek szétforgácsolódnak. Az e-kirekesztés gyakran egymásra épülő okokra vezethető vissza. A képzés és az ismeretek frissítése a befogadás meghatározó elemei.

3.3.4 Olyan vállalkozások érintettek, amelyeknek pénzügyi nehézségekkel, kompetencia- és/vagy időhiánnyal kell szembenézniük. Az EGSZB szemében az e-befogadásnak előrelátó módon kell működnie, hogy az ikt fejlődése a kirekesztés okainak változásával a lehető legösszehangoltabban menjen végbe.

3.4 A szakemberek e-készségei

Az egész életen át tartó képzés alapvető jelentőségű. A fiatal generációk körében tapasztalt, az e-képesítések megszerzése iránti kezdeti lelkesedés lecsengését követően (7) a képzések elégtelen átláthatósága és a kevésbé előnyös fizetések okoznak problémát. Sürgősen szükség van a jövőbeli szakemberek jobb státusz, kereset és munkafeltételek révén való újbóli motiválására, hogy orvosolni tudjuk a szakemberek és a megfelelő képzések hiányát, és hogy bevonjuk a nehéz helyzetben lévőket. Az ikt-szakemberek maguk után vonják a felhasználókat.

4. Az eszközök

4.1 Általános hozzáférés

4.1.1 Az ikt-hoz való hozzáférésben mutatkozó különbségek felszámolása és az e-befogadás támogatása érdekében az Unió 2002-ben az elektronikus hírközlő hálózatokra és szolgáltatásokra vonatkozóan bevezette az egyetemes szolgáltatást, és meghatározta a felhasználói jogokat (8). A nyilvános hírközlő hálózatokhoz való csatlakozási kérelemnek elegendő sávszélességet kell biztosítania a működőképes és megfizethető internet-csatlakozáshoz. Ennek nem az a célja, hogy felszámolja a piacot, vagy a tisztességes versenyt, hanem hogy egyensúlyba hozza a gazdasági célkitűzéseket a sürgősen kielégítendő társadalmi igényekkel. Ahogy arra az EGSZB már többször utalt, a piac önmagában nem cél, hanem a polgárok életének a javítására szolgál.

4.1.2 A minőség, az innováció, az átláthatóság és a hozzáférhetőség – amelyeket elvárhatunk az általános érdekű szolgáltatásoktól Európában és a tagállamokban – mind az e-befogadás alapjai. A társadalmi, tehát szükségképp hosszú távú hatékonyság a befogadói „teljesítmény” lényeges eleme. Ez adja az e-befogadás kihívásában rejlő ellentmondást: az idevágó általános érdekű szolgáltatások és általános érdekű szociális szolgáltatások társadalmi hatékonysága, valamint a hosszú távra szóló állami tevékenységek lesznek a befogadási teljesítménynek a lényeges elemei, noha egy olyan területről van szó, ahol a gyors reagálás létfontosságú. Az állami hatóságok feladata, hogy ezt az ellentmondást megpróbálják feloldani.

4.2 Egyenlő hozzáférés mindenki számára

4.2.1 Az egyetemes szolgáltatás biztosításához mielőbb ki kell építeni az Európa egész területére kiterjedő hálózati csatlakozást, a nagysebességű szélessávú szolgáltatásokat és a digitális hozadék haszonná alakítását (9).

4.2.2 Márpedig a hozzáférésben és az ikt használatában továbbra is egyenlőtlenségek mutatkoznak, amelyek a már létező gazdasági és szociális egyenlőtlenséget tükrözik. A digitális technológiát használó polgárok gyakran azok közül kerülnek ki, akik rendelkeznek a szükséges eszközök beszerzéséhez, és az elvárt kompetenciák elsajátításához szükséges eszközökkel.

5. Az alapvető digitális kompetenciák elsajátítása

A digitális jártasság kialakítása

A célközönségek csupán akkor nyernek hozzáférést a digitális kompetenciához, ha a következő három feltétel teljesül: igény, érdeklődés és (pénzügyi vagy egyéb) eszközök megléte.

5.1 Az idősek

5.1.1 Az idősek egyre bővülő társadalmi csoportja (10) kis mértékben használja az ikt-kat.

—

ismereteik naprakésszé tételére van szükség. A munkaerőpiacra való visszailleszkedés, vagy az azon való maradás támogatása érdekében az EGSZB úgy véli, hogy a helyi önkormányzatok a vállalkozásokkal közösen, gyakorlatilag a társadalmi párbeszéd keretében javaslatokat tehetnének megfelelő oktatás kialakítására.

—

felül kell kerekedniük érdektelenségükön, félelmükön és bizalmatlanságukon, és meg kell tanulniuk az eszközök használatát, függetlenül attól, hogy arra foglalkozásukhoz, vagy az otthoni és társadalmi életük könnyebbé tételéhez van szükség. Az EGSZB úgy véli, hogy a technológiának és a „hozzáértőknek” kell alkalmazkodniuk. Nekik kellene lépést tenniük az idősek irányába és 1) vezetni őket, 2) felhasználóbarát szoftvereket és 3) elérhető eszközöket kellene a rendelkezésükre bocsátani, 4) megfelelő célokat kellene kitűzni az érdeklődés felkeltése, majd az igény megteremtése érdekében projektek létrehozásán keresztül például olyan területeken, mint az e-egészségügy, egy városrész kollektív emlékezetének a rekonstruálása, a társadalmi kapcsolatok és az önálló életvitelre való képesség visszanyerése.

5.1.2 Az egyedül élők számára a digitális jártasság létfontosságú kapcsolatot jelenthet. Az általános érdekű szociális szolgáltatások tényleges feladatává válhatna például telefonos összeköttetések/egyszerű gombnyomással működő segélyhívó szolgáltatások ésszerű költségek melletti általános bevezetése, amely a veszélybe kerülő polgárokat mentené meg. Az e-egészségügy kiterjedt szerepet fog játszani (11); minden olyan elv, amelyet az EGSZB be kíván tartatni a digitális technológiák felhasználóival, általánosan érvényes, és alkalmazható az egészségügy és a szociális ellátások területére.

5.1.3 Az Uniónak ki kell használnia Az aktív időskor éve (2012.) és az innovációs partnerségek nyújtotta lehetőségeket annak érdekében, hogy érvényre juttassa az ikt befogadást elősegítő közvetítő szerepét, amelyet a generációk között (a tanulás terén) betölt, és amelynek célja az idősek elszigeteltségének leküzdése és életfeltételeik javítása.

5.2 A fogyatékossággal élők

Az ikt-k megkönnyíthetik a fogyatékossággal élő személyek számára, hogy másokkal egyenlő mértékben vegyenek részt a társadalomban. (12) A feltételek ugyanazok, mint a társadalom többi tagja számára: a célok kitűzése, a tanulási folyamat során való támogatás, hozzáférhető és a célközönséghez igazított szoftverek és hardverek, hozzáférhető és könnyen használható gépek, és különösen az intelligens közlekedési rendszerek (13). A digitális jártasság a fogyatékkal élő személyek szempontjából egy „általános érdekű szolgáltatás” szerepét tölti be. A fogyatékosság valamennyi típusa esetén nyújtott segítség hozzájárulhat a jobb társadalmi beilleszkedéshez. A nem kormányzati szervezetek munkáját el kell ismerni, és a közhatóságokéval össze kell hangolni.

5.3 Az alacsony keresettel rendelkező személyek

5.3.1 A digitális hozzáférésben mutatkozó egyenlőtlenségek a nők és férfiak, a többfős háztartások és egyedülálló nők, a városok és vidéki, illetve szigeti térségek, a gazdag és kevésbé fejlett országok közötti gazdasági és társadalmi egyenlőtlenségekből következnek. Ezeket a lehető legnagyobb számú polgár bevonása érdekében egyértelműen le kell küzdeni.

5.3.1.1 A bevándorlók, illetve a kisebbségi csoportok még hátrányosabb helyzetben vannak. Az ő érdeklődésükre számot tartó szoftvereket nem gyártanak.

5.3.2 Az EGSZB úgy véli, hogy az ingyenes nyilvános internetes hozzáférés megszervezése a városok kiemelt csomópontjain, valamint a Web 2.0-s nyilvános adatokhoz és a nyílt forráskódú szoftverekhez való hozzáférés lehetővé tenné a munkakeresést és a kommunikációt. A fix pontok továbbra is fontosak a képzés támogatásához. Ezt a szerepet a hatóságoknak, a szolgáltatóknak és a szövetségeknek közösen kell betölteniük.

5.3.3 Az infrastruktúrához és az eszközhöz való hozzáférést alapvető jognak kell tekinteni: a képzések, az ismeretek és tapasztalatok átadása minden életkorban és élethelyzetben fontos a digitális jártasság kialakításához.

5.4 Az alacsony képzettségű személyek

5.4.1 Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket az embereket is érdekeltté kell tenni a digitális jártasságban, a telefonhoz és a médiához kapcsolódó speciális eszközök segítségével.

5.4.2 A tanító eszközök használata, illetve a játékos kezdés segítségével elkerülhető, hogy elveszítsék kedvüket. Az EGSZB úgy véli, hogy az iskolában rosszul teljesítő gyermekeket a „smart phone” (okostelefon) segítségével lehetne felzárkóztatni, melyre új íróeszközként tekintenének. Az alapvető oktatáshoz való hozzáférés mind a fiatalok, mind a felnőttek esetében kezdődhetne olyan fejlesztő szoftveres játékokkal, amelyek hasonlítanak a logikai játékokhoz.

5.4.3 Egy digitálisan befogadó Európai Uniónak kulturális tartalmakkal kiegészített internetre van szüksége. A kultúra az, amit az európaiak leginkább elismernek közös értékként. Az EU-nak meg kell valósítania a kulturális önkifejezés sokféleségét a digitális menetrenddel kapcsolatos valamennyi kezdeményezésben (14). A kulturális tárgyak digitalizálása lehetővé teszi a leghátrányosabb helyzetben lévők számára, hogy – anyanyelvükön – hozzájuthassanak ahhoz a tudáshoz, amely része a társadalmi beilleszkedést és a személyes kibontakozást elősegítő ismeretanyagnak.

5.5 A kisebbségek

5.5.1 Az EGSZB azt szeretné, ha az e-befogadás lehetősége a népesség e rétege számára is lehetővé válna, legyen szó bevándorlókról vagy nem bevándorlókról, például a romákról. Az érintett személyek nem analfabéták, de nem ismerik befogadó országuk nyelvét, sem pedig kultúráját. A számítógép-használat nehezen oldható meg számukra. A nők gyakran még kevésbé tájékozottak és még hátrányosabb helyzetben vannak.

5.5.2 Az IMI példája (15), amely egy az EU nemzeti hatóságai közötti kommunikáció megkönnyítésére szolgáló többnyelvű elektronikus alkalmazás, alapként szolgálhatna más szociális alkalmazások számára, melyek célja az Európai Unióban tartózkodók, illetve a polgárok tanulásának fejlesztése, valamint az e-tanuláshoz való hozzáférésük lehetővé tétele.

5.5.3 Az 5. fejezetben említett valamennyi csoport számára a szociális hálózatok szerepe kiemelkedő lehet, amennyiben tudatosan alkalmazzák azokat. Az internet-kávézókat, amelyek egyébiránt fontos szerepet játszanak a fiatalok körében digitális érdeklődésük és készségeik kialakítása szempontjából, jobban hozzáférhetővé lehetne tenni, például a helyi önkormányzatok által támogatott bonok segítségével.

5.6 És végül a vállalkozások

5.6.1 A kkv-k, amennyiben elsősorban nem digitális tevékenységgel foglalkoznak, kirekesztett helyzetbe kerülhetnek. A használat betanulásához szükséges idő hiánya, a hagyományok és a pénzügyi nehézségek súlya, az informatikai eszközök használatának elavult megközelítése hátrányosan érinthetik a vállalkozások irányítását, azok folyamatait, illetve alkalmazottait. Elszalaszthatják emiatt a Cloud computing (16) nyújtotta digitális irányítási lehetőségeket is. Mivel ez hátrányosan érintheti termelékenységüket is, meg kell találni az integrációjukhoz szükséges eszközöket.

6. A digitális kompetenciák kialakítása minden polgár esetében, a szociális és társadalmi kihívások kezelése érdekében

6.1 Oktatás és képzés (17)

6.1.1 A későbbi beilleszkedés óvodáskorban kezdődik.

Az inkluzív digitális neveléshez való egyenlő hozzáférés valamennyi iskolában, minden gyermek számára, beleértve a fogyatékkal élőket, az elszigetelt gyermekeket, a nehézségekkel küzdő családok gyermekeit is, növeli a gyermekek felnőttkori autonómiáját. A tanári felügyelettel használt oktató játékok, táblagépek, az e-könyv általánossá válása, a szociális hálózatok használata az általuk nyújtott új tanulási formáknak köszönhetően a leghátrányosabb helyzetű tanulók bevonását is lehetővé tehetné.

6.1.2 A képesítések és diplomák megszerzése, valamint a digitális szakmák választása európai képzési referenciákra kell, hogy támaszkodjon, főként az új, digitális társadalomhoz kapcsolódó szakmák vonatkozásában. Néhány szakma esetében régebbiek átminősítéséről van szó, más esetekben nem. Létre lehetne hozni a digitális készségek nyílt európai jegyzékét, mely meghatározná az európai diplomák kiadásának feltételeit, megkönnyítve ez érintettek mobilitását. Az EGSZB úgy véli, hogy azok az intézkedések, amelyek lehetővé teszik az európai diákok számára a minőségi társadalmi-szakmai státusz elérését, csökkenthetnék a digitális szakmáktól való idegenkedésüket.

6.1.3 Az európai ösztönzésnek minden típusú digitális oktatásra ki kell terjednie nemzeti, regionális, illetve helyi szinten, és magában kell foglalnia a felnőttek és az oktatók képzését, akiknek a munkafeltételeit a megváltozott körülményekhez kell hozzáigazítani.

6.2 Egész életen át tartó tanulás, egész életen át tartó e-tanulás

6.2.1 Az érintett csoportok egy része célzott kampányokkal érhető el. A digitális világból kirekesztettek számára fontos a kísérleti tudás átadása, a részvételi módszerek pedig az elméleti oktatás mellett egyszerre jelentik a képességek kibontakoztatását és a beilleszkedés lehetőségét. Különösen a munkanélkülieknek, az aktív korúaknak, az időseknek és a társadalmilag kirekesztett személyeknek, akik munkát keresnek, foglalkoztathatókká kell válniuk, és társadalmi kompetenciákra van szükségük.

6.2.2 Vállalati tevékenységek

A „digitális gazdasági útlevél” megszerzése az ikt-kkal kapcsolatban megszerzett standard üzleti képesítés után a jövőben szükséges lehet egy vállalkozás létrehozásához.

Az alkalmazottak ikt-kre vonatkozó belső képzését belső megállapodások által szintén általánossá kell tenni, hiszen ez hozzájárul az e-integrációhoz és lehetővé teszi hosszabb idejű munkában tartásukat, valamint a vállalat termelékenyégének növelését.

6.2.3 Hatósági tevékenységek

A nemzeti és helyi szintű digitális fejlesztési politikákat kezdettől fogva inkluzívként és nem diszkriminatívként kell felfogni.

A strukturális alapok alkalmazása tekintetében a hatóságok feladata annak meghatározása, hogy összességében mely innovatív tevékenységek fontosak a vállalkozásnak, valamint hogy melyeket lehet valamennyi érdekelt fél számára a legjobb áron biztosítani.

Az EU-nak és tagállamainak európai keretet kell javasolniuk az informatikával kapcsolatos foglalkozások szakmaiságának fejlesztésére.

6.3 A tartalmak kidolgozása

6.3.1 A tartalmak fontossága miatt a képzések, az oktatás és a kultúra meghatározását nem szabadna a piacra bízni.

6.3.2 A nemzeti szintű hatóságoknak kellene meghatározniuk az alapvető tartalmakat, megkönnyíteniük a távképzés menetét, valamint az Európai Unióval közösen meghatározniuk az európai szinten elismert diplomák kiadásának hasznos elemeit. A felhasználók véleményének figyelembevétele alapvető fontosságú a valódi igények meghatározása céljából.

6.3.3 A rugalmas tartalmak és a multimédiák elengedhetetlenek ahhoz, hogy az érintett személy digitális környezete folytonosságot alkosson („a tudás internete”), mindezt a fogyatékkal élők hozzáférésének tiszteletben tartása mellett.

6.3.4 Azon országok polgárai, amelyek nyelvét külföldön kevesen beszélik, egyenlőtlen helyzetben vannak az internetes kínálat területén. Az Európai Uniónak és az érintett tagállamoknak ügyelniük kell arra, hogy biztosítva legyen kultúrájuk tiszteletben tartása, valamint minőségi tartalmak nyelvükön történő terjesztése.

6.3.5 A szociális hálózatok tartalmát a felhasználók hozzák létre. Ezt az eszközt fel lehetne használni arra, hogy – a szerzői jogok tiszteletben tartása mellett – odavonzza a digitális nehézségekkel küzdő felhasználókat.

7. Biztonság nyújtása a bizalmatlanság leküzdése érdekében

A digitális eszközök használata a lehető legnagyobb óvatosságot igényli (18), ha az ember ne biztos önmagában, sem pedig a rendszerben, az internetes biztonság viszonylagos figyelmen kívül hagyása pedig megakadályozza az előzetes felkészülést (19). A kirekesztett, illetve az e-befogadás alatt lévő személyek számára a kockázat nagyobb.

A digitális gyakorlat megváltoztatja az emberek és a társadalom mentális sémáit: például az átláthatóságot vagy az intimitást kell-e védeni? Általánosan elmondható, hogy az e-befogadás bármely fajta megközelítésekor szem előtt kell tartani: az eszköz magas fokú intruzivitással rendelkezik a magánéletbe (20) (ez lehet beleegyezésen alapuló vagy attól független), nem megfelelő használata pedig súlyos következményekkel járhat valamennyi felhasználó, főként a veszélyeztetett csoportok számára. A digitális területen elkövetett visszaélések és bűnözés elleni küzdelem fokozódása valószínűleg hozzájárul majd a fogyasztók bizalmának további erősödéséhez.

C.	A digitális menetrend kihívásait, valamint a polgárok elvárásait a következő három koncentrikus körrel szemléltethetjük:

7.1 A felhasználók jogai

7.1.1 Az EGSZB olyan intézkedéseket szeretne, amelyek növelik bizalmat, valamint szavatolják valamennyi célközönség, a digitális környezet és az online tranzakciók biztonságát, ahogyan az a 7. kutatási és fejlesztési keretprogramban (21) szerepel.

7.1.2 Fontolóra lehetne venni olyan tartalmak beépítését a weboldalakba, amelyek saját védelmük érdekében emlékeztethetik a felhasználókat az egyszerű óvintézkedésekre (22). Az iskolákban a középiskolai szinttől kezdve az olyan füzetek, mint az Európai Bizottság által kiadott eYou Guide –To your rights online (23) nagy segítséget nyújthatnak a sebezhető fiatal közönség figyelmének felkeltésében, valamint a digitális eszközök károkozás nélküli használatához szükséges reflexek elsajátításában.

7.1.3 Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Adatvédelmi Biztosnak az EUMSZ 16. cikkében megállapított tevékenységét, valamint a G29 szerepét jobban kellene tudatosítani a polgárok szemében.

7.1.4 Az EGSZB a felhasználók méltóságának megőrzése mellett száll síkra olyan európai jogszabályok (24) megteremtése által, amelyek megfelelnek az Alapjogi Charta elveinek, mivel tiszteletben tartják következő jogaikat:

—	szólásszabadság és az információ szabadsága, főként anyanyelven,

—	a magánéletük és magánjellegű adataik (személyazonosság, egészség) védelméhez való jog,

—	a személyes adatok tárolásának megszüntetéséhez való jog,

—	a kiskorúak védelmének joga.

7.1.5 Arra is emlékeztet, hogy már jelenleg is léteznek olyan nemzeti és nemzetközi fogyasztói charták (25), amelyek tartalmazzák a digitális felhasználók alapvető jogait azok szavatolása érdekében. Az Európai Parlament hasonló charta kidolgozását sürgeti. Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Bizottság digitális menetrenddel kapcsolatos közleményében (26) bejelentett európai uniós internetes jogok kódexéről minél hamarabb párbeszéd kezdődne a fogyasztói szervezetekkel, valamint az európai szociális partnerekkel.

7.2 Az Európai Parlament egy „ötödik szabadság” elismerése mellett száll síkra, amely lehetővé teszi a tartalmak és ismeretek szabad áramlását a hálózatokon. Az EGSZB úgy véli, hogy ennek szavatolnia kellene a felhasználók és a szellemi tulajdon biztonságát. A gazdasági és ipari adatok biztonságára is szükség van. A „grids” (intelligens hálózatok) és a „cloud computing”, amelyek egyidejűleg számos digitális szereplőt mobilizálnak, speciális védelmi módszereket igényelnek, amelyeket a vállalkozások, különösen a kkv-k és a mikrovállalkozások rendelkezésére kellene bocsátani.

7.3 Az e-kormányzás (27) javítása, főként a hivatalos eljárások egyszerűsítése, biztonságosabbá tehetné ezeket mindenekelőtt az idős emberek számára, figyelembe véve, hogy az e-demokrácia bár lehet inkluzív, nem hathat hátrányosan magára a demokráciára, gyakorlatait pedig alá kell rendelni a fentebb említett elveknek.

8. Munkahelyteremtés

8.1 A valamennyi polgárra kiterjedő e-befogadás valószínű következménye az alkalmazottak számának növekedése és a fejlődés. A válság, a demográfiai helyzet és a munkanélküliség növekedése, a bizonytalanság nem segítik elő a készségek fejlesztését, sem a munkavállalók, sem a munkáltatók szempontjából. A bizonytalan munkakörülmények és az elszigeteltség megszüntetése előfeltétele a főleg digitális képzettség előmozdításának és a befogadó munkaerőpiachoz (28) való hozzáférésnek, hiszen a képzett és képzetlen személyek közötti távolság egyre nő. A szociális, főként ágazati párbeszéd (29) és a közpolitikák keretében feltétlenül arra kell törekedni, hogy a hátrányos helyzetű csoportok digitális készségei fejlődjenek, és így az érintettek munkahelyhez jussanak.

8.2 A digitális képzésben részt vevő csoportok beilleszkedésük érdekében új foglalkoztatási ágazatok felé fordulnak. Az egyes tagállamok foglalkoztatásért felelős ügynökségei képesek kell, hogy legyenek arra, hogy felhívják rájuk a figyelmet különböző területeken, EU-s szintű elismerésük megkönnyítése érdekében.

8.3 A munkafelügyeleti testületeket valamennyi tagállamban modernizálni kell.

8.4 Az átfogó megközelítés, valamint az európai tevékenységek közötti szinergia az e-befogadás sikerességének kulcsai az Európai Unióban. A végfelhasználó digitális anyagainak nagy része import által érkezik az Európai Unióba, gyártásának feltételei pedig nem ismeretesek az európaiak számára. A hozzáférhetőség a polgár számára azonban az általa használt eszközök technológiájának függvénye, főként a hátrányos helyzetű csoportok esetében, és különösen az idős és fogyatékkal élő emberek tekintetében. A jó hozzáférést biztosító design-t és funkcionalitást kell előnyben részesíteni, valamint a tartalomhoz jól illeszkedő szoftvereket, hogy azok az inkluzív digitális jártasság aduivá válhassanak, melyet a világszintű követelmények tiszteletben tartása mellett európai megközelítések alapján határoztak meg; a kereskedelmi megállapodásokba pedig megfelelő feltételeket kell belefoglalni.

8.5 Ehhez befektetésekre van szükség valamennyi területen, főként a nyilvánosságra irányuló szolgáltatások terén. Amennyiben ez nem valósul meg európai szinten, mások fogják megteremteni, az európai vállalkozások pedig elveszítik piacaikat és munkahelyeiket. Az EU jelenlegi célkitűzése, hogy a GDP 3 %-át fordítsa K+F-re. Az EGSZB úgy véli, hogy ennek kivitelezésére sürgősen szükség van. Minden hátrányos helyzetben lévő csoportnak szüksége van a haladásra.

9. A tevékenységek finanszírozása

9.1 A kialakítandó politikáknak el kell kerülniük, hogy a jelenlegi e-befogadottak digitális tekintetben mégis marginalizálódjanak. Az ehhez az alapvető kihíváshoz az Unió számára szükséges költségvetést hosszú távon kell kialakítani, a lánc elejétől (K+F & I) a lánc végéig (végfelhasználók), olyan pénzügyi tartalékokkal, amelyek lehetővé teszik a válságok hatásainak kiegyensúlyozását. Amikor a nemzeti költségvetéseknek nincs további mozgásterük a kiadásaik csökkentése végett elvégzett kurtítások miatt, minden százalék döntő fontosságú lehet.

9.2 Bármely digitálisan kirekesztett célközönség befogadása történhet a megfelelő támogató szolgáltatások strukturált európai piacának kialakítása által, esetleg task force formájában, amely méretgazdaságossági hatással járna.

9.3 A finanszírozás érintené Európa teljes területének infrastruktúrával történő lefedését, a kutatást és a technológiai innovációt, a tartalmakat, a szociális innovációt a kirekesztett csoportok számára, az e-tanulást, a készségek munkahelyekre váltását, a civil társadalom, a vállalkozások, a nemzeti, területi, helyi közszereplők kezdeményezéseit.

9.4 A támogatások összeadódása segítségével fel lehetne számolni a kirekesztés szintén halmozott okait, fel lehetne vállalni az energetikai költségeket, a helyiségek költségeit, a tartalmak meghatározását, megfelelő anyagokat lehetne létrehozni, illetve meg lehetne határozni a megfelelő oktatást.

9.5 Az e-befogadással kapcsolatos intézkedéseket (adminisztráció, tevékenységek, ellenőrzés) az EGSZB szerint meg kellene említeni az Európai Bizottság éves jelentésében és meg kellene vitatni a szociális partnerekkel. A polgárokat az e-befogadás felé orientáló intézkedéseket széles körben kellene terjeszteni.

9.5.1 A nemzeti politikák végrehajtásának előőrsét jelentő területi szereplőknek 1) helyi szintű ütemterveikben figyelembe kell venni a digitális prioritásokat és az ESZA-hoz kell fordulniuk, 2) tudatosítaniuk kell a felelősökben az általuk képviselt társadalmi csoportok digitális szükségleteit, 3) fel kell hívniuk a célcsoportok figyelmét az olyan helyi eszközökre, mint a helyi televízió, 4) a civil szervezetek képviselőivel szervezett üléseken ki kell kérdezniük azokat saját szükségleteikről.

9.5.1.1 Az EGSZB sajnálja, hogy a társadalmi és a civil párbeszéd, mind európai, mind nemzeti szinten nem igazodik az élet minden területét átható e-társadalom struktúrájához, holott a hátrányos helyzetű csoportoknak időre, következetességre, és a decentralizált tevékenységek szavatolására van szüksége.

9.6 A vállalkozásoknak lehetőséget kell biztosítani, hogy a digitális feltételek által fejlődhessenek, valamint érzékennyé kell tenni a fejlesztőket és az alkotókat mind általános értelemben, mind pedig a különböző fajta fogyatékosságok szempontjából („mindenki számára történő tervezés” (design for all), beleértve az e-hozzáférést is).

9.7 A finanszírozás módszerei

9.7.1 Az Európai Szociális Alap: A 2014–2020-as időszakra az Európai Bizottság (11. és 12. kiemelt intézkedés) alapok rendelkezésre bocsátását tervezi a tagállamok számára az ESZA-n keresztül az e-befogadás célkitűzéseinek megvalósítására. Az EGSZB úgy véli, hogy egyre fontosabb a költségvetési jogcímek közötti összes lehetséges szinergia megtalálása.

9.7.1.1 Az EGSZB megkérdőjelezi az addicionalitás elvének létjogosultságát a strukturális alapok odaítélése során, mivel a jövőbeni tét nagy egy olyan időszakban, amikor számos közszereplő kemény költségvetési problémákkal küzd, és amikor a digitális szakadék áthidalása nem várathat magára. Azt szeretné, ha megvizsgálnák a közvetlen odaítélés lehetőségeit.

9.7.2 Az EGSZB azt javasolja, hogy az e-befogadás megvalósítása érdekében keressenek új finanszírozási módszereket:

—	magán- és közszereplők között, az ikt-k részére általában és például a „kereskedelmi játékokkal” foglalkozó vállalkozásokkal (amelyek magas bevételekkel rendelkeznek), annak érdekében, hogy az általuk alkalmazott csúcstechnológiákat másodlagosan alacsonyabb költségen lehessen hasznosítani,

—	az e-infrastruktúrák és infrastruktúrák számára, az Európai Bizottság „Európa 2020 stratégiához kapcsolódó infrastrukturális projektek finanszírozását szolgáló uniós kötvények” kezdeményezésének keretében, amennyiben az sikeres lesz (30),

—	az internetszolgáltatók, operátorok, forgalmazók részvétele az e-tanulás finanszírozásában,

—	az európai pénzügyi tranzakciók megadóztatása (TTF) (31), hogy annak egy részét az e-befogadásra fordítsák.

9.7.3 Az alapok felhasználásának ellenőrzése (32) minden esetben alapvető fontosságú lenne ahhoz, hogy a támogatások hatékonyak legyenek. A szociális partnereket be kell vonni az ellenőrzés különböző formáiba. Az ESZA esetében már léteznek utókövetési bizottságok. A PPP-k esetében, melyeket megfelelő európai keretben lehetne elképzelni, új nézőpontokat lehetne kialakítani a végső költség tekintetében, mind az adófizető, mind a felhasználó szempontjából, az általános érdekű szolgáltatások, az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és az általános érdekű szociális szolgáltatások szabályainak megfelelően. Ezt csak megfelelő európai uniós keretben lehetne elképzelni (33).

9.7.4 Az EGSZB úgy véli, hogy nem elég általánossá tenni a hozzáférést és az egyetemes szolgáltatás átviteli sebességét hozzáigazítani a technológiai fejlődéshez, valamint megismétli javaslatát (CESE 1915/2008 vélemény), melynek alapján a következőkre lenne szükség:

—

foglalkozni kell a társadalmi kirekesztéssel, amely egybeesik a hátrányos helyzetű felhasználók eszközeinek és kompetenciáinak hiányával, illetve a földrajzi kirekesztéssel, valamint ki kell terjeszteni az egyetemes szolgáltatás hatókörét valamennyi felhasználó hozzáférésének biztosítása érdekében, helyzetüktől függetlenül,

—	elő kell mozdítani az egyetemes szolgáltatásnak nyújtott állami támogatásokat (34) és közösségi pénzügyi hozzájárulást, ami az egyetlen megfelelő eszköz azon országok esetében, ahol az egyetemes szolgáltatásnyújtás kötelezettsége aránytalanul nagy pénzügyi terhet ró a szolgáltatókra,

—	támogatni kell az e-befogadással kapcsolatos projekteket, főleg a helyi képzési központok által vezetett képzési projektek mikro-finanszírozását, valamint az ingyenes internet-hozzáférést biztosító középületekben az interaktív csatlakozási lehetőségek megteremtését,

—	a tagállamokat arra kellene bíztatni, hogy nyújtsanak pénzügyi támogatást azoknak a családoknak, illetve személyeknek, akiknek az alapvető eszközök (számítógép, szoftver, modem) beszerzése, illetve az internethez és a szolgáltatáshoz való hozzáférés aránytalanul nagy költségterhet jelent.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL C 116., 2001.4.20., 30. o.; HL C 77., 2009.3.31., 60. és 63. o.; HL C 175., 2009.7.28., 92. o.; HL C 317., 2009.12.23., 84. o.; HL C 128., 2010.5.18., 69. o.; HL C 255., 2010.9.22., 116. o.; HL C 48., 2011.2.15., 72. o.; HL C 54., 2011.2.19., 58. o.; HL C 107., 2011.4.6., 44. o. és 58. o.; HL C 218, 2011.7.23., 130. o.

(2) Lásd: Eurostat-STAT10/193, 2010. december 14.

(3) Edutainement – a tevékenység angol megnevezése.

(4) COM(2010) 245 végleges/2, HL C 54., 2011.2.19.

(5) EU, 2009. november 18-i miniszteri nyilatkozat, Malmö (Svédország).

(6) EU, „Az ikt-k a befogadó társadalomért” című, Rigában (Lettország), 2006. június 11-én elfogadott miniszteri nyilatkozat, 4. o.

(7) Vö.: Insead, „The school of the world”(A világ iskolája), idézte Richier úr (Vállalkozáspolitikai és ipari főigazgatóság) a 2011. március 28-i meghallgatáson.

(8) 2002/22/EK irányelv.

(9) HL C 94., 2002.4.18; HL C 110., 2006.5.9; HL C 175., 2007.7.27; HL C 224., 2008.8.30; HL C 175., 2009.7.28; HL C 128., 2010.5.18; HL C 44., 2011.2.11; HL C 54., 2011.2.19; HL C 107., 2011.4.6., 53. o.

(10) HL C 44., 2011.2.11., 17. o.; HL C 77., 2009.3.31., 115. o.; HL C 74., 2005.3.23., 44. o.

(11) HL C 317., 2009.12.23., 84. o.

Lásd: EHTEL, European Health Telematics Association (Európai Egészségügyi Telematikai Szövetség).

(12) COM(2010) 636 végleges, A fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezményt az EU 2010. december 23-án ratifikálta.

(13) HL C 277., 2009.11.17., 85. o.

(14) Az Unesco a kulturális sokféleség támogatásával kapcsolatos egyezménye, 2005.10.20., hatályba lépett 2007. március 18-án; Az EP 2010.05.05-i állásfoglalása az új európai digitális menetrenddel kapcsolatban.

(15) IMI, COM(2011) 75 végleges, 2011.02.21. – Együttműködés és Európa/Gazdasági fejlődés és foglalkoztatás, www.ec.europa/imi-net.

(16) Cloud computing: információs technológiák használata azzal a céllal, hogy a termékek szállítása, a szolgáltatások nyújtása illetve az adatkezelés valós időben történjen az interneten, a vállalkozáson belül (private) vagy kívül (public), illetve ezek ötvözeteként. Lásd az EGSZB TEN/452 számú, kidolgozás alatt lévő véleményét.

(17) e-tanulás: új technológiák, a multimédia és az Internet használata az oktatás és képzés minőségének javítása érdekében, a forrásokhoz és szolgáltatásokhoz való távoli hozzáféréssel, valamint együttműködés és cserék segítségével. (az Európai Bizottság meghatározása – E-tanulással kapcsolatos kezdeményezés).

(18) HL C 218, 2011.7.23., 130. o.

(19) HL C 107., 2011.4.6., 58. o. COM(2010)521 végleges.

(20) Alex Türk, a franciaországi Informatikai és Szabadságjogokkal Foglalkozó Nemzeti Bizottság elnöke: „La vie privée en péril, des citoyens sous contrôle” (Veszélyben a magánélet, ellenőrzött polgárok), in: Ed. O. Jacob, 2011; travaux du G29, groupe de travail rassemblant les représentants de chaque autorité indépendante de protection des données nationales (AG 29 csoport, a nemzeti adatvédelemmel foglalkozó független hatóságok képviselőinek munkacsoportja munkái) 1995.10.24-i irányelv, 29. cikk.

(21) Hetedik (2007–2013) kutatási és fejlesztési keretprogram, 1982/2006/EK határozat, 2006.12.18.

(22) A G29 csoport véleménye az internetes szociális hálózatokról, 2009.06.12., 5. fejezet, 8. pont: olyan technológiák kifejlesztése, melyek célja a magánélet védelme.

(23) www.ec.europa.eu/eyouguide.

(24) Az Európai Parlament 2010. május 5-i állásfoglalása az új európai digitális menetrenddel kapcsolatban: 2015.eu, a 29. pont szerint számos tagállam még nem írta alá az Európai Tanács internetes bűnözéssel kapcsolatos konvencióját.

(25) DOC No: 3708 INFOSOC, 2008 március – A fogyasztói jogok chartája a digitális területen.

(26) COM(2010) 245 végleges, 4. tevékenység.

(27) Malmöi Nyilatkozat, 2009.

(28) Az ETUC, BUSINESS EUROPE, CEEP, UEAPME közötti keretszerződés, 2010.

(29) Az Európai Parlament és a Tanács ajánlása az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról (2008/C 111/01).

(30) A konzultációt 2011. május 2-án indították el.

(31) Európai Parlament, Podimata Jelentés a pénzügyi tranzakciók megadóztatásáról – 529 szavazattal 127 ellenében, 18 tartózkodás mellett (2011. március 8–9).

(32) HL C 132., 2011.05.03., 8. o.

(33) HL C 48., 2011.2.15., 72. o.

(34) HL C 175., 2009.7.28., 8. o.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A keleti partnerség és az uniós politikák keleti dimenziója, különös tekintettel az EU agrárpolitikájára: az élelmiszer-biztonságra, az akadálytalan kereskedelemre, a nagyobb együttműködésre és fejlesztési segélyre, valamint a stratégiai partnerségre (feltáró vélemény)

2011/C 318/03

Előadó: Seppo KALLIO

2010. november 30-án az Európai Unió jövendő lengyel elnöksége úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A keleti partnerség és az uniós politikák keleti dimenziója, különös tekintettel az EU agrárpolitikájára: az élelmiszer-biztonságra, az akadálytalan kereskedelemre, a nagyobb együttműködésre és fejlesztési segélyre, valamint a stratégiai partnerségre

(feltáró vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2011. június 21-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 14-i ülésnapon) 149 szavazattal, 1 ellenében elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Unió és partnerországai közötti társulási és szabadkereskedelmi tárgyalások szempontjából nagy jelentősége van a partnerországok céljainak és annak, hogy készek-e politikai és gazdasági reformokat végrehajtani.

1.2 Az EGSZB alapvető kérdésnek tartja, hogy a partnerországok mennyiben képesek a megállapodásokban feltételként szabott gazdasági és társadalmi reformok végrehajtására, illetve hogy megvan-e erre a politikai szándék.

1.3 Az EGSZB szerint nagyon fontos, hogy a társulási és szabadkereskedelmi megállapodások célul tűzzék ki a partnerországok és az Unió érdekeinek oly módon történő összeegyeztetését, hogy a fejlődés a jövőben az összes fél hasznára váljon.

1.4 Az EGSZB úgy véli, hogy az EU tárgyalási stratégiájában jobban figyelembe kell venni az agrárszektor pozícióját, valamint azt, hogy az agrárpolitikának nagy jelentősége van az EU és a partnerországok együttműködése szempontjából. Az agrár-élelmiszeripari ágazatnak konkrétabb szerepet kell szánni az Unió és a partnerországok együttműködési megállapodásaiban.

1.5 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a gazdasági integrációról és a szakpolitikák uniós politikákhoz való közelítéséről szóló platformon mind ez idáig szó sem esett a mezőgazdaság és az agrárpolitika pozíciójáról. A mezőgazdaságot, az élelmiszer-termelést és az agrárpolitikát fel kell venni a megvitatandó témák közé.

1.6 Az EGSZB nyomatékosan kijelenti, hogy a mezőgazdaság különösen fontos ágazat a partnerországok gazdasági, társadalmi és területi fejlődése szempontjából. A mezőgazdaság megfelelő fejlődése szükséges a célok eléréséhez. A mezőgazdasági beruházások és az ágazat fejlesztése emellett a vidéki lakosságot sújtó szegénység enyhítésének is alapfeltétele.

1.7 Az EGSZB fontosnak tartja a partnerországokban termelt mezőgazdasági termékek és élelmiszerek versenyképességének, valamint az élelmiszer-biztonságnak és -minőségnek a javítását. A tapasztalatok szerint a partnerországokban termelt élelmiszerek piacra jutása tekintetében a legfőbb problémát az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló WTO-megállapodás (SPS) rendelkezéseinek és szabványainak teljesítése jelenti. Ahhoz, hogy az uniós piacon garantálni lehessen az élelmiszer-biztonságot, fontos a minőségi kritériumok betartása. A problémák megoldásához a partnerországoknak technikai és pénzügyi támogatásra, valamint tanácsadásra van szükségük.

1.8 Az agrártermékek kereskedelmének legfőbb akadálya bizonyítottan az, hogy a partnerországoknak nehézséget jelent a WTO SPS-megállapodásában az élelmiszerekre vonatkozóan előírt rendelkezések és szabványok betartása. Az Európai Bizottságnak azonban törekednie kell – amikor és ahol erre lehetősége nyílik – a kölcsönös elismerés elérésére azokban az esetekben, ahol a keleti partnerség országai már meglévő, hatékony külön SPS-standardokkal rendelkeznek, még ha azok szigorú értelemben véve nem is kompatibilisek. Mind az EU, mind pedig ezek az országok egyaránt maximális éberséget kell, hogy tanúsítsanak annak biztosítására, hogy amint életbe lépnek a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi megállapodások, a harmadik országbeli felek ne tudjanak illegális vagy nem megfelelő színvonalú élelmiszereket – vagy más, emberi, állati és növényi egészségre elismert veszélyt jelentő terméket – az EU-ba behozni a „hátsó ajtón” keresztül. Az EGSZB azt javasolja, hogy az SPS kérdését vegyék fel a kiemelt kezdeményezések egyedi céljai közé.

1.9 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a piacgazdaságra való átállás feltétele a mentalitásváltozás, a jogalkotás és az intézmények fejlesztése, valamint sokoldalú technikai készségek megléte az elsődleges termelési, feldolgozási és külkereskedelmi módszerek és gyakorlatok alkalmazásához.

1.10 Az EGSZB megítélése szerint az együttműködést különösen az oktatás és a kutatás területén kell erősíteni, ahol a közös kutatási projektek, szakmai látogatások és szemináriumok fontosak a kölcsönös megértés és a működési modellek fejlesztésében.

1.11 Az EGSZB hangsúlyozza továbbá, hogy az EU és a partnerországok közös érdeke, hogy a talajban és a vízkészletekben is megelőzzék a műtrágyák és a peszticidek környezetkárosító hatásait. Emellett a tápanyagkörforgás biztosítása is fontos fejlesztési cél.

1.12 Az EGSZB a mezőgazdaság fejlődése szempontjából is kiemelten fontosnak tartja az EU és a partnerországok közötti energiaügyi együttműködést.

1.13 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által elfogadott alapvető munkaügyi jogok tiszteletben tartása az emberi jogok tiszteletben tartásának elemi részét képezi. Fontos, hogy az EU és a partnerországok között létrejövő mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezetekben betartsák a nemzetközileg elfogadott munkaügyi normákat.

1.14 Az EGSZB szerint a keleti partnerség országaiban működő élelmiszer-ipari szervezeteknek jelentős többlettámogatást kellene kapniuk. Ezeket a szervezeteket széles körben be kell vonni a létrehozott civil társadalmi fórum munkájába. Ezáltal az EGSZB szerepe is nő, és az általa képviselt szervezetek is kiegyensúlyozottan részt vehetnek ebben a fontos munkában.

1.15 Az EGSZB úgy véli, hogy az Uniónak és a partnerországok kormányainak támogatniuk és ösztönözniük kell e szervezetek kapacitásépítését, valamint a keleti partnerségi stratégia kidolgozásában és a folyamatok fejlesztésében való részvételét, hogy a szabad civil társadalom számottevően hozzá tudjon járulni az agrárágazatbeli együttműködés fejlesztéséhez.

2. Háttér

2.1 Az Európai Unió érdeke, hogy keleti határain stabilitás, felelősségteljes kormányzás és gazdasági fejlődés legyen jellemző. Az európai szomszédságpolitika segítségével sikerült szorosabbra fűzni az EU és szomszédai közti kapcsolatokat. A 2009-ben Prágában elfogadott keleti partnerségi politika várhatóan még tovább visz ezen az úton. Az Unió kelet-európai és dél-kaukázusi partnerei (1) igyekeznek szorosabbra fűzni az EU-val való kapcsolataikat. Az EU határozottan támogatja ezeknek az országoknak a közeledési törekvéseit. Az ehhez nélkülözhetetlen reformokat határozottan előmozdítja az európai szomszédságpolitika alá tartozó keleti partnerség révén, mivel a partnerországoknak jelen pillanatban komoly hiányosságaik vannak a politikai célok és a demokrácia gyakorlati megvalósítása tekintetében.

2.2 Az Európai Tanács nyilatkozata (2) szerint a keleti partnerség határozottan megerősíti az EU keleti szomszédos és partnerországait illető politikáját, mivel az EU és keleti partnerei közti politikai társulás és további gazdasági integráció feltételeinek megteremtését célozza.

2.3 A kétoldalú tárgyalások célja az, hogy mindegyik országgal olyan társulási megállapodás jöjjön létre, melynek központi eleme a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet (DCFTA (3)). (4)

2.4 A tárgyalások előrehaladásához fontosak a partnerországok céljai és arra irányuló politikai készsége, hogy az Európai Unióval megállapodásokat kössenek. A legfontosabb kérdés az, hogy a partnerországok mennyiben képesek a megállapodásokban feltételként szabott gazdasági és társadalmi reformok végrehajtására, illetve megvan-e erre a politikai szándék.

2.5 A partnerországok a prágai nyilatkozatban kötelezettséget vállaltak a politikai és gazdasági reformok iránt. Fontos a demokrácia, a helyes kormányzás és a jogállamiság elvének előmozdítása, a korrupció felszámolása, valamint az emberi jogok tiszteletben tartása és a civil társadalom részvételének biztosítása. A gazdasági reformok alapja a piacgazdasági gyakorlatok alkalmazása és a szabályok és előírások közelítése az uniós jogszabályokhoz. (5)

2.6 A keleti partnerség többoldalú komponense a kétoldalú kapcsolatokat együttműködés, nyílt párbeszéd, valamint a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok cseréjének kialakításával egészíti ki. Az együttműködés elmélyítése tematikus fórumok és ún. kiemelt kezdeményezések (6) segítségével, valamint a civil társadalmi fórum keretében zajlik. (7) A mezőgazdasági ágazat és az agrárpolitika konvergenciájával a gazdasági integrációs platform foglalkozik. A mezőgazdaságnak és az agrárpolitikának mind ez idáig semmi szerepe nem volt, fel kell őket venni a megvitatandó témák közé.

2.7 A mezőgazdaság és az élelmiszer-termelés a keleti partnerség országaiban alapvető gazdasági ágak. GDP-részesedésük nagy, és a foglalkoztatás szempontjából is jelentősek. Az agrár- és élelmiszeripari termelés erőteljes növekedése az egész nemzetgazdaság növekedésének és a szegénység csökkentésének is feltétele.

2.8 Véleményünkben

a)	hangsúlyozzuk, hogy az EU-nak a keleti partnerség országaival kapcsolatos stratégiai megközelítését a mezőgazdaság területén is körvonalazni kell,

b)	megvizsgáljuk az agrárszektorban már megvalósult vagy folyamatban lévő, a keleti partnerség céljait támogató projekteket, valamint

c)	felhívjuk a figyelmet arra, hogy a mezőgazdasági kérdések számos uniós fellépési területhez és ezek partnerségi politikán belüli céljaihoz kapcsolódnak.

2.9 Az EGSZB rámutat arra, hogy az EU tárgyalási stratégiájában figyelembe kell venni azt, hogy az agrárpolitikának nagy jelentősége van az EU és a partnerországok együttműködése szempontjából, valamint az agrárszektor szerepét a partnerországok fejlesztési politikájában.

2.10 A partnerországok fontos gabona-, állatitermék-, zöldség-, valamint szőlő- és egyéb gyümölcstermesztők. Ukrajna a világ egyik legjelentősebb gabonatermesztője. 2008-ban a termesztők közül a 8., az exportőrök közül a hetedik helyen állt. A termelékenység javulásával az éves terméshozam még jelentősen javulhat is. Míg Ukrajna éves terméshozama 40–50 millió tonna között mozog, a többi öt partnerország éves gabonatermése összesen tesz ki mintegy 15 millió tonnát.

2.11 Az EU-27 Ukrajna, Örményország, Azerbajdzsán, Grúzia és Moldova legnagyobb, (8) Fehéroroszországnak (9) pedig második legnagyobb kereskedelmi partnere. A moldovai export több mint fele, az örmény és az azeri exportnak pedig közel fele az uniós tagállamokba irányul. Emellett a mezőgazdasági termékek részaránya is igen magas a keleti partnerországok EU-val folytatott kereskedelmében.

3. A mezőgazdaság és az agrárpolitika stratégiai tényezői

3.1 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a mezőgazdaság különösen fontos ágazat a partnerországok gazdasági, társadalmi és területi fejlődése szempontjából. Emellett az élelmezésbiztonság javítása is létfontosságú társadalmi céljuk. A legégetőbb problémát a termeléssel, a feldolgozással és a forgalmazással kapcsolatos szaktudás és a technológia hiánya jelenti. A partnerországoknak emellett a hazájukban termelt mezőgazdasági termékek és élelmiszerek versenyképességének és minőségének a javítása is céljuk.

3.1.1 Egy másik figyelembe veendő stratégiai tényező a KAP második pillérét képező vidékfejlesztési politika, amelynek köszönhetően uniós források fordíthatók a vidéki területek és lakosaik gazdasági és szociális helyzetének javítására. Nemcsak arról van szó, hogy az EU által szabott követelményeknek megfelelően fenntartsák a mezőgazdasági termelést, hanem arról is, hogy e területek kultúráját és a fenntartható fejlődésükre irányuló környezetvédelmi intézkedéseket figyelembe véve megőrizzék a vidéki munkahelyeket és a szóban forgó területek élhetőségét.

3.2 Az Európai Unió 500 milliós piacával vásárlóerejét tekintve a világ legnagyobb kereskedelmi térsége. E piac közelsége mind az Unió, mind a partnerországok számára lehetőséget kínál a kereskedelem bővítésére, és ezáltal feltételeket biztosít a gazdasági növekedéshez.

3.3 Az EU agrár- és kereskedelmi politikájának célja az, hogy változó körülmények között biztosítsa az élelmiszerpiac kiegyensúlyozott működését. A követett politikának elérhető áron kiváló minőségű termékeket kellene biztosítania az európai fogyasztók számára. Fontos, hogy garantálja a fogyasztók igényeit kielégítő és a gazdák tisztességes jövedelmét is biztosító piac stabilitását.

3.4 Az élelmiszer-biztonság fenntartása az EU agrár-élelmiszeripari ágazatának egyik legfontosabb célja. Az állat- és növénybetegségek elleni küzdelem és az egészségre káros szermaradványok szigorú ellenőrzése révén biztonságos élelmiszereket biztosítanak a fogyasztók számára. Ilyen határellenőrzésnek a partnerországokból az Unió területére behozott élelmiszereket is alá kell vetni.

3.5 Az EGSZB szerint nagyon fontos, hogy a társulási és szabadkereskedelmi megállapodások célul tűzzék ki a partnerországok és az Unió érdekeinek oly módon történő összeegyeztetését, hogy a fejlődés a jövőben az összes fél hasznára váljon.

4. A szabadkereskedelmi tárgyalások alapja és kulcskérdései

4.1 A szabadkereskedelmi övezetről szóló tárgyalások egy sor kereskedelemmel kapcsolatos kérdést érintenek: vámok, szolgáltatások, vámalakiságok, az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodás (SPS) rendelkezései és szabványai, közbeszerzés, földrajzi megjelölések, kereskedelempolitikai védintézkedések, valamint a határvédelemmel kapcsolatos technikai kérdések. (10)

4.2 A mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezetről (DCFTA) szóló tárgyalások Ukrajnával már két éve gőzerővel folynak. A tárgyalások 2008-ban, Ukrajna WTO-tagságának életbelépését követően kezdődtek meg. (11) Azóta még nem sikerült áttörést elérni, de 2011 talán már eredményes év lesz.

4.3 Az ilyen szabadkereskedelmi tárgyalások megkezdésének feltétele a WTO-tagság. A cél az, hogy Moldovával, Örményországgal és Grúziával a tárgyalások mielőbb megkezdődjenek. Moldova késznek mutatkozott arra, hogy a tárgyalások igen gyors ütemben haladjanak.

4.4 Azerbajdzsán még nem WTO-tag, így a tárgyalások még nem kezdődhetnek meg. Fehéroroszország esetében a politikai feltételek sem adottak ehhez.

4.5 A tapasztalatok szerint a mezőgazdasági termékek és élelmiszerek piacra jutása tekintetében a legfőbb problémát az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló WTO-megállapodás (SPS) rendelkezéseinek betartása jelenti. Az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló megállapodás (SPS), valamint az uniós környezetvédelmi és egészségügyi előírások Ukrajnától és a többi partnerországtól számottevő fejlesztési tevékenységeket követelnek meg. Ehhez a partnerországoknak technikai és pénzügyi támogatásra, valamint tanácsadásra van szükségük.

5. Az agrárszektor fejlesztése a partnerországokban

5.1 A 2009. május 7-én Prágában elindított keleti partnerség program az EU és a hat partnerország közti együttműködést pénzügyi szempontból új szintre emeli. Az EU a 2010–2013 közti időszakra 600 millió eurót különített el az együttműködésre. A finanszírozást az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközön (ENPI) keresztül folyósítják. (12)

5.2 2007 és 2011 között 10–12 olyan projekt futott, amely kifejezetten a mezőgazdaság és az élelmiszer-biztonság javítására irányult. (13) Főként kis projektekről van szó, a legnagyobb a moldovai bortermelés fellendítését célozta. Ebben társfinanszírozóként részt vett az Európai Beruházási Bank. A projekt 2010-ben kezdődött.

5.3 A projektek mintegy fele a szaktudás (pl. az SPS-ismeretek) bővítése révén igyekszik javítani a partnerországok élelmiszer-biztonságát. Néhány projekt az agrárágazat irányításának és tervezésének fejlesztésére irányul. 2009-ben Grúzia közel kétmillió eurót kapott veszélyeztetett gyerekek élelmezésbiztonságának javítására.

5.4 Az Ukrajnával folytatott társulási tárgyalások során a tárgyalófelek kiemelték többek között az agrártermelés versenyképességének javítását, valamint az élelmiszerek minőségi tényezőinek figyelembevételére való törekvést. (14) Konkrétan az agrárszektornak adott uniós támogatást az intézmények fejlesztésére, tanácsadásra és képzésre kellene fordítani.

5.5 A gyakorlati tapasztalatok alapján a partnerországok tervgazdaságról a piacgazdaságra való átállása hosszú folyamatot jelent, melynek támogatása sok erőfeszítést és figyelmet igényel. Az átállás feltétele a mentalitásváltozás mellett a jogalkotás fejlesztése és az intézmények létrehozása, valamint a technikai készségek megléte az elsődleges termelési, a feldolgozási és a külkereskedelmi módszerek és gyakorlatok alkalmazásához. A partneri együttműködésnek és az uniós programoknak meg kellene teremteniük a feltételeket a mezőgazdasági együttműködés diverzifikálásához és a kereskedelmi feltételek javításához.

5.6 Az EU és a partnerországok megneveztek bizonyos fejlesztési területeket, azaz olyan egyedi témákat, amelyek a köztük folyó kétoldalú tárgyalások során fontosnak bizonyultak. E célterületek témáit és tárgyait „kiemelt kezdeményezéseknek” nevezik. Mivel megfigyelték, hogy az élelmiszer-kereskedelem egyik akadálya az, hogy az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló WTO-megállapodás (SPS) rendelkezéseinek és szabványainak betartása nehézségeket okoz, ezt a kérdést is fel kellene venni a kiemelt kezdeményezések közé.

6. A környezeti tényezők és a szociális hatások figyelembevétele

6.1 Az agrártermelés és az élelmiszeripar jelentős hatást gyakorol a helyi környezetre. A földművelési módszerek megválasztása befolyásolja a talaj, és főként a felszíni és a felszín alatti vizek minőségét. Az EU és a partnerországok közös érdeke, hogy a talajban és a vízkészletekben is megakadályozzák a műtrágyák és a peszticidek környezetkárosító hatásait. Emellett a tápanyagkörforgás biztosítása is fontos fejlesztési cél.

6.2 Az agrártermelés fejlődése és eredményessége szempontjából fontosak mind a globális energiapiacokkal, mind pedig az egyes országok energiaellátásával kapcsolatos fejlemények. A terméshozam szintje függ az energiaigényes felhasznált anyagok, például a műtrágyák hozzáférhetőségétől és árától. Másrészt a megújulóenergia-termelés is befolyásolja az élelmiszerárakat, mivel a bioenergia-termelés részben a mezőgazdasági termőterületeken végezhető. Az EU és a partnerországok közötti kétoldalú energiaügyi együttműködés ezért a mezőgazdaság fejlődése szempontjából is kiemelten fontos.

6.3 Az Európai Unió és a partnerországok közötti kölcsönös kapcsolatokban figyelmet kellene szentelni annak, hogy a mezőgazdasági ágazatnak milyen szerepe van a partnerországok vidéki területeinek fejlődésében. A vidék megfelelő fejlődése nélkül az egyes régiók közti jövedelmi különbségek óriásira nőnek.

6.4 A Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) által elfogadott alapvető munkaügyi jogok tiszteletben tartása az emberi jogok kulcselemét képezi. Fontos, hogy az EU és a partnerországok közötti szabadkereskedelmi térségben betartsák az elfogadott munkaügyi normákat.

7. Az adminisztratív és egyéb együttműködés fejlesztése

7.1 A keleti partnerség, a társulási megállapodások, a mélyreható és átfogó szabadkereskedelmi övezet és egyéb együttműködési formák megvalósítása intenzív kapcsolattartást és közös munkát követel meg mind a politikai döntéshozók, a hatóságok, a szakértők, mind pedig a nemzetközi szervezetek, valamint a társadalmi gazdasági területeket és a civil társadalmat képviselő szervezetek között. Ezt figyelembe kell venni a keleti partnerség programjának megvalósítása során.

7.2 Az EU és a partnerországok polgárai, különösen pedig a fiatalok közti személyes kapcsolatokra a változás motorjaként kell tekinteni. Az EU el is ismeri a kulturális együttműködést és a kultúrák közötti párbeszédet mint a külkapcsolati politika szerves részét. (15)

7.3 Az együttműködést különösen az oktatás és a kutatás területén lehet fejleszteni, ahol a közös kutatási projektek, szakmai látogatások és szemináriumok fontosak a kölcsönös megértés és a működési modellek fejlesztésében.

8. A szervezetek pozícióját és szerepét meg kell erősíteni

8.1 Az EU és a partnerországok közötti együttműködésben különös figyelmet kellene szentelni a civil társadalmat képviselő szervezetek részvételének. Az EGSZB támogatást javasol a civil szervezetek működésének továbbfejlesztésére, valamint a keleti partnerség civil társadalmi fórumának megerősítésére.

8.2 A keleti partnerországokban a civil társadalom szerepe és pozíciója mind ez idáig gyenge volt. A demokrácia fejlesztése szempontjából elengedhetetlen a szabad szervezetek szerepének megerősítése. Az EGSZB már korábban is írt véleményeket a szóban forgó országok civil társadalma és szervezetei szerepének megerősítéséről és támogatásáról, például legutóbb a cseh elnökség idején, 2009 tavaszán fogalmazott meg véleményt a tárgyban. (16)

8.3 A civil társadalom részvétele mostanáig meglehetősen gyér és szervezetlen volt. A keleti partnerséggel kapcsolatos politika egyik alapvető elemévé kell tenni a szervezetek széles körének tájékoztatását és támogatását annak érdekében, hogy a szervezetek képesek legyenek jelentős többletértéket nyújtani az EU és a partnerországok közötti együttműködés javításához és hatékonyabbá tételéhez.

8.4 Emellett az agrárszervezetek pozíciója és kapacitása is igen gyenge. Az ágazat fejlesztéséhez és az uniós együttműködés megerősítéséhez fontos az agrárszervezetek fejlesztése, javítva az oktatást és a készségek fejlesztését mind nemzeti szinten, mind pedig az uniós kapcsolatok ápolása és a keleti partnerség végrehajtása keretében.

8.5 A keleti partnerség programjának előmozdításához fontos, hogy az agrár- és élelmiszerágazat szervezetei sokkal szélesebb körben részt vegyenek a folyamat különböző szakaszaiban. Az élelmiszerlánc összetettsége további kihívásokat állít mind a munkavállalók, mind pedig az ipar, a kutatás, a tanácsadás, az adminisztráció és a termelők elé. Az összes fél ösztönzése és a szervezetek kapacitásának növelése alapvető feltételei annak, hogy az EU és a partnerországok mezőgazdasági együttműködése fenntartható és mindkét fél számára előnyös eredményeket hozzon. Az EGSZB, az uniós szintű szervezetek és a nemzeti szervezetek közös tevékenységeinek fokozása alapvető.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) A keleti partnerség országai alatt az európai szomszédságpolitika által érintett kelet-európai és dél-kaukázusi országokat, azaz Örményországot, Azerbajdzsánt, Grúziát, Moldovát, Ukrajnát és Fehéroroszországot értjük. Lásd: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Keleti partnerség (COM(2008) 823 végleges).

(2) Az Európai Unió Tanácsa: Az Európai Tanács nyilatkozata a keleti partnerségről, Brüsszel, 2009. március 20., 7880/09, CONCL 1.

(3) DCFTA = Deep and Comprehensive Free Trade Area

(4) Alexander Duleba & Vladimir Bilčik: Toward a Strategic Regional Framework for the EU Eastern Policy, Searching for Synergies between the Eastern Partnership and the Partnership for Modernization with Russia, Bratislava 2010.

(5) Az Európai Unió Tanácsa: Az Európai Tanács 2009. március 19–20-i brüsszeli ülésén hozott elnökségi következtetések, 7880/09, CONCL 1.

(6) A kiemelt kezdeményezések a következők (http://www.eeas.europa.eu/eastern/initiatives/index_en.htm):

a)	integrált határigazgatási program

b)	kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) támogató kiemelt kezdeményezés

c)	regionális energiapiacok és energiahatékonyság

d)	a természeti és az ember által okozott katasztrófákra való felkészülés, illetve azok megakadályozása és leküzdése

e)	a helyes környezetszabályozást előmozdító kiemelt kezdeményezés

f)	az energiaellátás diverzifikálása; a déli energiafolyosó fejlesztése.

(7) A keleti partnerség megvalósítása: Jelentés a külügyminiszterek ülésére, 2010. december 13.

(8) EU: DG TRADE: Statistics.

(9) Európai Bizottság: Kereskedelem és kétoldalú kapcsolatok: Fehéroroszország.

(10) Lásd a 6. lábjegyzetet.

(11) Az elért eredményekről szóló negyedik közös jelentés: az EU és Ukrajna közötti társulási tárgyalásokra 2010. október 4–8-án Kijevben került sor.

(12) Európai Bizottság, Külkapcsolati Főigazgatóság, európai szomszédságpolitika: Kézikönyv a keleti partnerség keretében folyósítandó finanszírozásról, 2010. szeptember 24.

(13) EAP Community, www.easternpartnership.org

(14) Európai Bizottság – Külkapcsolati Főigazgatóság: az EU–Ukrajna társulási program 2010-re kijelölt prioritásai.

(15) Lásd a 2. lábjegyzetet.

(16) A civil társadalom részvétele a keleti partnerségben; HL C 277., 2009.11.17., 30–36. o.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/24

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Pénzügyi oktatás és a pénzügyi termékekkel kapcsolatos felelős fogyasztói magatartás (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 318/04

Előadó: Carlos TRIAS PINTO

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. január 20-án úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki az alábbi tárgyban:

Pénzügyi oktatás és a pénzügyi termékekkel kapcsolatos felelős fogyasztói magatartás.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. június 24-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 14-i ülésnapon) 142 szavazattal 6 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az utóbbi évek során a pénzügyi rendszer egyre bonyolultabbá és átláthatatlanabbá vált, ezért a pénzügyi termékek pontos megértése egyre nehezebb feladatnak bizonyult.

1.1.1 Ebben a helyzetben az EGSZB elismeri azokat a különböző kezdeményezéseket, amelyeket az Európai Bizottság és az OECD a pénzügyi rendszer hiányosságainak orvoslása érdekében indított el, ugyanakkor arra buzdítja a pénzügyi szektort, hogy helyesen alkalmazza az új jogszabályokat és folyamodjon önszabályozáshoz, hogy ezáltal megfelelő és tisztességes intézkedések születhessenek, és javuljon egyes intézmények korábbi magatartása, valamint hogy a fogyasztók olyan átlátható pénzügyi termékekhez férjenek hozzá, amelyek esetén tudják, hogy valójában mit írnak alá, illetve amelyek lehetővé teszik számukra a piacon fellelhető különböző ajánlatok összehasonlítását.

1.2 A pénzügyi rendszer szabályozásának nélkülözhetetlen javítása, valamint felügyeletének és átláthatóságának szintén feltétlenül szükséges fokozása – amelyek célja, hogy erősödjön a pénzügyi termékek fogyasztóinak és az azokba befektetőknek a védelme – nem menti fel a polgárokat az alól a kötelezettségük alól, hogy egész életük folyamán fejlesszék pénzügyi ismereteiket, és így tájékozottan, megalapozott döntések meghozatalával, felelős módon fogyasszák a pénzügyi termékeket. A cél végső soron a pénzügyi oktatás, a piacszabályozás és a fogyasztóvédelem szoros és eredményes együttműködésének megteremtése.

1.3 A pénzügyi oktatásnak olyan átfogó politikaként kell megfogalmazódnia, amely az összes érintett szereplő részvételén alapul. Ezek a szereplők a közigazgatási szervek, a pénzügyi szektor, a vállalkozások, a szakszervezetek, a fogyasztói szervezetek, az oktatási rendszer és általában – a pénzügyi termékek fogyasztójaként – valamennyi polgár. Ugyanakkor az oktatást és a szakképzést olyan szerveknek kell biztosítaniuk, amelyek nem tartoznak semmilyen érdekszférához.

1.4 A pénzügyi oktatásnak az emberek egész életét végig kell kísérnie egy olyan oktatási rendszer keretén belül, amely a kritikus szellem kifejlesztésére ösztönzi az európai polgárokat. Az EGSZB kéri, hogy a pénzügyi oktatás kötelező tantárgyként épüljön be az oktatási rendszer tanterveibe, és képezze részét a dolgozók továbbképzési és átképzési programjainak. E tantárgy többek között azt kell hogy szolgálja, hogy a társadalmilag felelős pénzügyi termékek előtérbe helyezésével előmozdítsa a pénzügyek (megtakarítások, hitelkártyák használata, hitelfelvétel stb.) tudatos kezelését. Az EGSZB támogatja a pénzügyi árupiacok szabályozására vonatkozó, az Európai Bizottság által végrehajtott intézkedéseket, melyeknek célja az átláthatóság növelése, a tájékoztatás minőségének javítása és a felügyeleti mechanizmusok fejlesztése.

1.5 A mindenki számára hozzáférhető pénzügyi oktatás az egész társadalomnak hasznára válik. A pénzügyi ismeretek elmélyítését szolgáló programoknak elsődlegesen azokat a rétegeket kell célozniuk, amelyek ki vannak téve a pénzügyi kirekesztődés veszélyének, illetve magának a pénzügyi szektornak is aktívan részt kell vállalnia a mikrofinanszírozást az oktatással kiegészítő kettős tevékenységben, valamint az alapvető pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés megkönnyítésében.

1.6 Az EGSZB nyilvánvalóvá teszi, hogy a jelenlegi pénzügyi oktatási programok hatása korlátozott, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a különböző oktatási programok megfelelőségének és az alkalmazott hozzáférési csatornák hatékonyságának – az érdekelt felek bevonásával történő – értékelése ugyanolyan fontos, mint a pénzügyi termékek fogyasztóira jellemző képzési szükségletek meghatározása és ad hoc javaslatok kialakítása.

1.7 A pénzügyi oktatás végeredményben a pénzügyi rendszerbe vetett bizalom fenntartásának és a pénzügyi termékekkel kapcsolatos felelős fogyasztói magatartás gyakorlásának kulcseleme. Ezért a jövő érdekében elengedhetetlen, hogy a legfontosabb köz- és magánintézmények, illetve az érdekelt felek egyesítsék erőiket, hogy ezáltal biztosítsák a pénzügyi oktatás számára mindazokat a stratégiákat és forrásokat, amelyeket az megérdemel, valamint orvosolják a nemzetközi, európai és tagállami szinten már létező számos kezdeményezés közötti koordináció hiányát és a szinergiák elégtelenségét.

1.8 Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az Európai Bizottságnak korlátozottak a jogkörei az oktatás terén, de rámutat arra, hogy a pénzügyi oktatás jóval többet jelent, mint az oktatás önmagában, mivel érinti az emberek szerephez juttatását, a társadalmi kirekesztést, és erősíti a felelősségteljes fogyasztást.

1.9 Végül az EGSZB hangsúlyozza, hogy a pénzügyi termékek fogyasztóinak szükségleteit kiemelt témaként kell kezelni a magas szintű nemzetközi találkozókon, különösen a G-20 csúcson. Ebből kiindulva kéri, hogy hozzanak létre egy szakértői csoportot a fogyasztók pénzügyi védelmére.

2. A pénzügyi kultúra és a fogyasztók szerepe

2.1 A pénzügyi dereguláció és önszabályozás kultúrája, a pénzügyi kreativitás, az új eszközök bonyolultsága és a rendszer átláthatatlansága, amellett, hogy döntő módon hozzájárultak a jelenlegi súlyos válság kialakulásához, megnehezítették a polgárok számára, hogy megismerjék a számtalan pénzügyi termékkel elárasztott, már önmagában is összetett és globalizált piac működésének alapjait.

2.2 Az úgynevezett tudásalapú társadalomban, melyben olyan oktatási rendszerre van szükség, amely ki tudja bontakoztatni a polgárokban a kritikus szellemet, a pénzügyi oktatás olyan stratégiai eszköz szerepét tölti be, amelynek helyet kell kapnia a pénzügyi rendszer új szabályozásában. A felelős és pénzügyi képességeik fejlesztése iránt elkötelezett fogyasztók közreműködése nélkül nem lehet felépíteni a szilárdabb, biztonságosabb és átláthatóbb pénzügyi rendszert.

2.3 A „pénzügyi termékekkel kapcsolatos felelős fogyasztói magatartás”, amely a vágyak és a szükségletek közötti különbségtételre ösztönöz, valóban egyre inkább teret nyer. Hasonlóképpen egyre több hívet szerez magának a „tudatos takarékosság” elve, amely – hosszú távra szóló elhivatottsággal – a társadalmilag felelős termékek mellett teszi le a voksát, (1) vagyis azok mellett, amelyek a környezeti, társadalmi és irányítási kritériumok szempontjából a helyes magatartást jutalmazzák.

2.4 A cél nem korlátozódhat az ismeretek és készségek átadására (pénzügyi oktatás), hanem el kell érni a tájékozottságon alapuló helyes ítélőképességet is (pénzügyi jártasság kialakítása), hogy a polgárok valós környezetben, saját megtakarításaik kezelése során helyes döntéseket hozzanak (pénzügyi ismeretek elmélyítése).

2.5 Az ember élete során meghozott döntéseinek jelentős része, tanulmányai finanszírozásától nyugdíjjövedelme tervezéséig, az egyén pénzügyi magatartásával függ össze, amely közvetlen kihatással van személyes és családi körülményeire. (2)

2.6 Ezenkívül figyelembe véve a nemzetközi gazdasági válsághelyzetet és a polgárok növekvő érdeklődését a fenntarthatóság, illetve a vállalatoknak a környezeti, társadalmi és irányítási kritériumokkal kapcsolatos hozzáállása iránt, fontosnak tűnik, hogy a lakossági fogyasztók bővebb tájékoztatást kapjanak arról, hogy pénzügyi döntéseikbe hogyan építsék be a fenti kritériumokat.

2.7 Következésképpen az EGSZB véleménye szerint egy megfelelően szabályozott pénzügyi rendszerbe vetett bizalom fenntartása érdekében, valamint e rendszer fejlődését és stabilitását garantálandó, alapvetően fontos annak biztosítása, hogy a lakosság valamennyi rétege élete minden szakaszában kellő mélységben elsajátíthassa a pénzügyi kultúrát, ami elősegíti a tájékozott, jól megalapozott döntések meghozatalát és ezen keresztül a pénzügyi termékek intelligens fogyasztását. Ez a kérdés napjainkban a kormányok, a szabályozó és a felügyeleti szervek közös célkitűzésévé válik.

2.8 A pénzintézeteknek szintén fontos szerepet kell betölteniük ezen a téren. Ehhez az szükséges, hogy a társadalom számíthasson egy olyan pénzügyi ágazat elkötelezettségére, amely tisztességes és átlátható szolgáltatások nyújtását garantálja a fogyasztóknak, az emberek érdekeit szolgálva.

3. Fellépések a pénzügyi oktatás területén

3.1 Pénzügyi oktatás alatt azt a folyamatot értjük, amelynek során a fogyasztók jobban megértik a pénzügyi termékeket, és több ismeretet szereznek a pénzügyi kockázatokról és a piaci lehetőségekről, így megfelelő információk alapján hozzák meg megtakarításaikkal kapcsolatos döntéseiket. A mindenki számára hozzáférhető pénzügyi oktatás az egész társadalom számára hasznos, mivel csökkenti a pénzügyi kirekesztődés veszélyét, és arra bátorítja a fogyasztókat, hogy tervezzék meg pénzügyeiket és takarékoskodjanak.

3.2 Ily módon a túlzott eladósodást is segít megelőzni. A felügyeleti szervek, a pénzintézetek és a civil társadalom más szereplői „Pénzügyi oktatási programok” elnevezés alatt különféle kezdeményezéseket hoztak létre, hogy ösztönözzék a pénzügyi kultúra terjedését a fogyasztók körében.

3.3 Ez a kérdés nem számít újdonságnak, korábban már az OECD, (3) az Európai Bizottság (4) és az ECOFIN Tanács (5) is foglalkozott vele.

3.4 Az ezzel összefüggő legjelentősebb európai szintű intézményi kezdeményezések közé tartozik a pénzügyi oktatásról szóló kiterjedt fejezet kidolgozása a DOLCETA (Development of On Line Consumer Education Tools for Adults – Felnőtteknek szánt online fogyasztói képzési modulok kidolgozása) fogyasztói képzési projekt keretében, illetve a pénzügyi képzéssel foglalkozó szakértői csoport (Expert Group on Financial Education – EGFE) 2008. októberi, Európai Bizottság általi létrehozása, mely csoport azóta rendszeresen összeül, hogy elemezze a pénzügyi oktatási programok különböző fejlesztési stratégiáit, és a programok jobb életbeléptetése érdekében ösztönözze a köz- és a magánszféra együttműködését.

3.5 A pénzügyi oktatás javítását több tényező, köztük az új pénzügyi eszközök bonyolultsága, a demográfiai változások (6) és az új európai jogszabályi keret teszik szükségessé. (7)

3.6 Mindehhez társul az a tény, hogy a lakosság pénzügyi ismereteinek szintje általában alacsony. A cél eléréséhez először is arra van szükség, hogy a polgárokban tudatosuljon, hogy pénzügyi képzettségüket javítaniuk kell. Erre való tekintettel az EGSZB a pénzügyi ismeretek terjesztését célzó nemzeti kampányok intenzitásának fokozását kéri.

3.7 Az EGSZB támogatja, hogy minden polgár (gyermekek, fiatalok, idősek, fogyatékkal élők és más közösségek) ténylegesen hozzáférjen a pénzügyi ismeretek elmélyítését célzó, az adott célcsoport szempontjából megfelelő tematikával bíró programokhoz, figyelembe véve az egyes közösségek céljait és érdekeit. A képzés alapvető tartalmainak (pénzügyi tervezés, takarékosság, eladósodás, biztosítások és nyugdíjak) és a működtetéshez szükséges speciális módszertannak a kidolgozása mellett meg kell találni azokat a csatornákat, amelyeken keresztül az ismeretek eljutnak a lakosság adott rétegeihez: iskolák, munkahelyek, fogyasztói szervezetek, weboldalak, szakkiadványok, kommunikációs eszközök stb.

3.8 A programok elsődleges célközönségét a gyerekek és a fiatalok jelentik, azonban a pénzügyi oktatás csak kevés országban képezi a tanterv részét. (8) Az EGSZB hangsúlyozza, hogy amíg a helyzet nem változik, a pénzügyi ismeretek elmélyítése terén nem lehet elérni a kívánt célokat.

3.9 Ehhez hasonlóan az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot és az egyéb intézményeket, hogy a pénzügyi oktatással kapcsolatos jelenlegi kezdeményezések keretein belül javítsák a különböző tagállamokban a társadalmilag felelős befektetésről szóló tájékoztatást és fokozzák annak tudatosítását.

3.10 Az egyes országokban – mint az Egyesült Királyságban (általános tanácsadási program), Franciaországban (pénzügyi oktatási intézet), Spanyolországban (pénzügyi oktatási program 2008–2012), Ausztriában („pénzügyi ismeretek” kezdeményezés) – működő pénzügyi oktatási programok jól megtervezettek, de híján vannak az olyan stratégiáknak és terjesztési csatornáknak, amelyek segítségével kellően széles körben beindíthatók lennének, illetve a polgárok sem feltétlenül tudnak az ilyen intézmények által kínált képzési lehetőségekről.

3.11 Az EGSZB úgy véli, hogy fokozni kell a képzési tartalmak és az alkalmazott hozzáférési csatornák értékelésére irányuló vizsgálatokat, és ebből következően biztosítani kell a pénzügyi képességek javulásának hosszú távra vetített mérését, különös figyelmet fordítva arra, hogy ez a tantárgy milyen hatást gyakorol a gyerekek és a fiatalok képzésére.

4. A fogyasztók új pénzügyi magatartása

4.1 A demográfiai, szociokulturális és technológiai körülmények a fogyasztók új pénzügyi magatartásformáinak kialakulásához vezetnek. Nevezetesen a fogyasztók ma már testre szabott termékeket keresnek, professzionális bánásmódot igényelnek, több információt kérnek, érdeklődnek befektetéseik sorsáról, (9) és kritikus hozzáállást tanúsítanak.

4.2 Ennek megfelelően az ügyfelek és pénzintézeteik közötti eddigi szoros kapcsolat lassan megbomlik: a fogyasztók több pénzintézettel állnak kapcsolatban, igénylik, hogy a bankfiók a közelben legyen, vagy elektronikus úton intézik banki ügyeiket, figyelmet fordítanak a szolgáltatás hatékonyságára és eszközeik jövedelmezőségére.

4.3 Az ügyfelek sikeres megtartásának kulcsa az információk helyes kezelésében rejlik, amelynek célja, hogy elemezzék a fogyasztói szokásokat és az ügyfelek fogyasztói profilja alapján a megfelelő információval szolgáljanak. Mindazonáltal a fogyasztónak össze kell vetnie a kapott információkat, és alaposan elemeznie kell az aláírandó szolgáltatási szerződést.

4.4 Ajánlatos, hogy a fogyasztói szervezetek a pénzintézetekkel való kapcsolatok terén egy sor szabályt állítsanak fel (személyre szabott szolgáltatás, a szolgáltatás minősége, egyes meghatározott termékek specializálódásának foka), mielőtt a nagyobb jövedelmezőség örvényébe vetnék magukat. Ezen a téren a pénzügyi oktatás lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy észrevegyék a kétes pénzügyi szolgáltatók jelentette veszélyeket.

5. Az átláthatóság fokozása a fogyasztók védelmének javítása és bizalmuk visszaszerzése érdekében

5.1 A pénzügyi oktatással kapcsolatos intézkedéseket a pénzügyi piacok teljes szabályozásával és a pénzügyi termékeket fogyasztók hatékonyabb védelmével kell kiegészíteni. A pénzügyi szabályozás azonban nem menti fel a polgárokat az alól a kötelezettségük alól, hogy egész életük folyamán fejlesszék pénzügyi ismereteiket.

5.2 Az átláthatóság az ügyfelekkel fenntartott kapcsolatok elengedhetetlen kelléke és egy olyan alapvető erény, amely segít visszaszerezni a pénzügyi szektor fogyasztóinak bizalmát.

5.3 A tájékoztatás átláthatóvá tételét különböző eszközökkel – tájékoztatók és kiadványok, felelős tanácsadás, információs brosúrák, prospektusok és útmutatók, a tanácsadás új módjai, a termékek és a pénzügyi szolgáltatások bemutatása stb. révén – lehet elérni. Meg kell szüntetni a szerződésekben a kisbetűs részeket, a tisztességtelen záradékokat és a megtévesztő reklámokat.

5.4 A pénzintézetek az ügyfelekben általában szorongást keltenek, egyrészt a kommunikáció hiánya, az ügyfélkapcsolati (front office) kritériumok, másrészt maguk a dokumentumok miatt, amelyek az esetek többségében a nem szakértő ügyfél számára érthetetlenek. A helyzet javítása érdekében a pénzintézeteknek szakképzett munkatársakat kell alkalmazniuk, akik tájékoztatják az ügyfeleket, kapcsolatot kezdeményeznek velük és az ő nyelvezetüket használják.

5.5 A pénzügyi termékek és szolgáltatások értékesítéséhez kapcsolódó tájékoztatási követelmények kiegészülnek azzal, hogy az ajánlat elfogadása előtt kellő idővel a fogyasztóval közölni kell a szerződéses feltételeket és az azokkal járó következményeket.

5.6 Mindenképpen konkretizálni kell az egyes műveletekkel járó kockázatokat, megpróbálva kiegyensúlyozni a kockázatvállalást, mivel az utóbbi időben egyre inkább az figyelhető meg, hogy a pénzügyi termékekkel járó kockázatokat a fogyasztókra hárítják. Az elektronikus banki szolgáltatások esetében feltétlenül garantálni kell a legfontosabb információkhoz való teljes hozzáférést.

5.7 A pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv konkrétan az információkhoz való jobb hozzáférést írja elő. A MIFID irányelv (10) meghatározza a befektetési szolgáltatások nyújtásához szükséges mindazon információkat, amelyeket a szerződéskötés minden szakaszában biztosítani kell, vagyis a szerződés megkötése előtt, közben és után nyújtandó információkat. Megköveteli továbbá a pénzintézetektől, hogy fokozzák a befektetők védelmét, és ügyfeleiknek – a különféle kockázati és szociokulturális profilok alapján – a legmegfelelőbb termékeket kínálják.

5.8 A fogyasztók jogainak védelmét szolgáló további eszköz a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv, amely lefekteti a „felelős hitelezés” elvét. Ennek értelmében a hitelezőnek tanácsadási kötelezettsége van, és az ügyfél által nyújtott információk alapján, illetve az adatbázisok információiból kiindulva értékelnie kell a fogyasztó jelenlegi és jövőbeni fizetőképességét.

5.9 A jövőt illetően a fogyasztói bizalom megerősítésének egyik fontos közösségi eszköze lesz az egységes piaci intézkedéscsomag, (11) amelyben egy külön fejezet szól olyan intézkedéstervezetekről, amelyek a kisbefektetői pénzügyi termékek fogyasztóinak védelmét hivatottak szolgálni, kiemelt figyelmet szentelve a banki költségek átláthatóságának és a jelzáloghitelesek jelenlegi védtelen helyzetének.

6. A legjobb banki gyakorlatok előmozdítása

6.1 Az utóbbi évtizedek pénzügyi deregulációja kedvezett a bankpiac és a tőkepiac összekapcsolódásának, aminek következtében a kereskedelmi bankok ügyfeleinek jogai még sérülékenyebbé váltak.

6.2 A fogyasztók így tehát arról számoltak be, hogy a pénzügyi termékek értékesítése során nem állt rendelkezésükre elegendő információ, legfőképpen az újonnan létrehozott, bonyolult termékek esetén.

6.3 Az Európai Bizottság (12) a fogyasztó és a bank közötti kapcsolatok legalapvetőbb problémáiként konkrétan az alábbiakat nevezi meg: a szerződéskötés előtti tájékoztatás hiányosságai, nem megbízható tanácsadás, a banki jutalékok nem kellő átláthatósága és a pénzintézetek közötti váltás nehézségei.

6.4 E hiányosságok leküzdése érdekében az Európai Bizottság a bankszektor önszabályozására irányuló kezdeményezést indított azzal a céllal, hogy javuljon az információkhoz való hozzáférés, és a banki jutalékok könnyebben érthetők és összehasonlíthatók legyenek. Az EGSZB üdvözli ezt a fontos harmonizációs projektet, amely a különböző ajánlatok összehasonlítását megkönnyítő, szabványosabb rendszert kell hogy eredményezzen a jövőben, és kinyilvánítja, hogy a folyamat sikeres véghezviteléhez be kell vonni a fogyasztói szervezeteket.

6.5 Másrészről nyilvánvaló, hogy a pénzintézetek nem szívesen helyeznek el ügyfeleiknél nem saját termékeket, amikor ezek számukra kevésbé jövedelmezőek. Ezenkívül a kollektív befektetések terén elkövetett hibák között szerepel az új termékek kereslettől független piacra dobása.

6.6 Összefoglalva: az ügyfél szükségletei és a szerződéses termék közötti nem megfelelés valós probléma, amely annak az ügyintézési modellnek az eredménye, amelyben – a pénzügyi termékek eladóinak és vevőinek tájékozottsága közötti aszimmetria miatt az ismeretek közötti egyre nagyobb különbséget kihasználva – a kínálat vonzza a keresletet. Ennek megfelelően az EGSZB szigorú, a pénzintézetek munkatársaira nézve kötelező „magatartási kódex” kidolgozását javasolja, amely csökkenti a tanácsadás és az értékesítés között feszülő lehetséges érdekellentétet. A pénzintézetnek bizonyítaniuk kell, hogy megfelelnek a magatartási kódexnek.

6.7 Ezért a pénzügyi közvetítőknek (nem csupán banki közvetítőknek, hanem biztosítási és tőzsdeügynököknek stb. is) a hatályos szabályozás szigorú betartása mellett a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóinak védelme érdekében el kell sajátítaniuk a „legjobb gyakorlatokat”: javítani kell a tájékoztatás minőségét (világos, pontos, a szükségletekhez igazított, érthető és a más ajánlatokkal való összehasonlítást lehetővé tevő információk), a megtakarítók és a befektetők pénzügyi oktatását elősegítő politikákat kell életbe léptetni, az ügyfelek választását megkönnyítő, professzionális (megbízható és becsületes) tanácsadással kell szolgálni, és a pénzügyi termékek fogyasztóinak jogait és érdekeit védő és őket segítő független személyt (ombudsmant) kell kinevezni.

6.8 Az új viszonyok megszilárdítása érdekében az EGSZB hangsúlyozza, hogy javítani kell a pénzügyi közvetítők szakképzettségét, hogy elláthassák ezt a nélkülözhetetlen pedagógiai feladatot. A pénzügyi közvetítők kettős kihívás előtt állnak: egyrészt jobban kell ismerniük az értékesített termékeket, másrészt képesnek kell lenniük hatékonyan átadni az információt a felhasználónak.

7. A pénzügyi integráció előmozdítása

7.1 Az EGSZB szerint a pénzügyi integrációnak a teljes társadalmi befogadás keretében kell megvalósulnia, és egyértelmű, hogy a foglalkoztatási, a szociális védelmi és egyéb garanciák még inkább kivitelezhetővé teszik a pénzügyi oktatást szolgáló kezdeményezéseket.

7.2 Több különböző tanulmány (13) is megállapítja, hogy a pénzügyi képzettség szintje nem megfelelő, és ez kapcsolatban áll az egyének kulturális szintjével és társadalmi–gazdasági helyzetével. Ily módon sokaknak nehézséget jelent pénzügyi helyzetük kezelése, és nehezen ismerik fel a befektetéseikkel járó kockázatot. Fény derült arra is, hogy nagyon kevesen készítenek tervet azokra a vészhelyzetekre, amikor személyes körülményeik váratlan okból kifolyólag megváltoznak (munkahely elvesztése, baleset, válás vagy özvegység stb.).

7.3 Számos országban a felnőtt lakosságnak csak 30 %-a képes kiszámítani egy egyszerű kamatot, és alig 44 %-uk rendelkezik alapvető ismeretekkel a nyugdíjrendszer működéséről. (14)

7.4 Mintegy 80 millió európai polgár, azaz a teljes lakosság 16 %-a a szegénységi küszöbön vagy az alatt él. 2010-ben az Európai Unió „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve” célkitűzései közé sorolta az integrációs politikáknak nyújtott társadalmi támogatás előmozdítását, aláhúzva a kollektív és az egyéni felelősséget.

7.5 A pénzügyi integráció segíti a társadalmi integráció folyamatait. Ezért fontos azoknak a kezdeményezéseknek a támogatása, amelyek a kirekesztődés veszélyének különösen kitett csoportok (nők, munkanélküliek, fogyatékkal élők, idősek, jövedelemmel nem rendelkező személyek stb.) pénzügyi integrációját segítik az e csoportokra szabott pénzügyi termékek és szolgáltatások kifejlesztésével, az egyetemes hozzáférés elérésének céljával.

7.6 A jelenlegi társadalmi-gazdasági helyzetben elengedhetetlen, hogy a pénzügyi oktatás egyre inkább a nyugdíj tervezésére helyezze a hangsúlyt, mivel egyre erőteljesebben a hozzájáruláson alapuló állami nyugdíjrendszerek felé mozdulunk el, amelyek szolgáltatásai a ténylegesen befizetett hozzájárulásoktól függenek (earnings-related benefits). A dolgozó nők szerepének megerősítése érdekében a munkaerőpiacra történő belépésüket speciális pénzügyi nevelési programoknak kell kiegészíteniük.

7.7 Végeredményben a fogyasztók pénzügyi kultúráját javító intézkedéseknek elsődlegesen azokat a rétegeket kell célozniuk, amelyek kevésbé védett helyzetben vannak, és ki vannak téve a pénzügyi kirekesztődés vagy valamilyen spekulatív visszaélés veszélyének.

7.8 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a pénzintézeteknek többek között az is feladata, hogy a jövedelemmel nem rendelkező személyek számára – pénzügyi kirekesztődésük megelőzése érdekében – megkönnyítsék a banki szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Ezért a „mikrohitelprogramoknak” (15) teljesen be kell épülniük a pénzintézetek hitelkínálatába. A mikrohitelek lehetséges kedvezményezettjei a munkanélküliek, a fiatalok, akik befejezték tanulmányaikat és kezesre van szükségük, a vállalkozók, a bevándorlók, a fogyatékkal élők stb., (16) akik számára biztosítani kell, hogy hozzáférjenek e hitelekhez.

7.9 A mikrofinanszírozást oktatással kiegészítő bizonyos programok kiváló eredményeket hoznak, mivel az oktatás versenyelőnyt jelent az olyan kezdeményezésekkel szemben, amelyek kizárólag a mikrofinanszírozásra irányulnak.

8. A pénzügyi oktatás perspektívái

8.1 Az EGSZB teljes mértékben tisztában van azzal, hogy az Európai Bizottságnak korlátozottak a jogkörei az oktatás terén, (17) de rámutat arra, hogy a pénzügyi oktatás jóval többet jelent, mint az oktatás önmagában, mivel érinti az emberek szerephez juttatását, a társadalmi kirekesztést, és erősíti a felelősségteljes fogyasztást.

8.2 Az EGSZB arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy komolyan vegye fontolóra olyan jogi intézkedések kidolgozását, amelyek a pénzügyi oktatás hatékony megerősítésére köteleznék a tagállamokat.

8.3 A jövő tekintetében széles körű konszenzus van a szervezetek és intézmények között (a pénzügyi oktatás terén ezek között valószínűleg a pénzügyi oktatás nemzetközi hálózata [INFE] és a pénzügyi képzéssel foglalkozó szakértői csoport [EGFE] a legjelentősebb) azzal kapcsolatban, hogy melyek azok a legfontosabb tartalmak és gyakorlatok, amelyeket a pénzügyi oktatás során figyelembe kell venni. Az EGSZB teljes mértékben egyetért ezekkel a követelményekkel, és arra kéri a kormányokat és a pénzintézeteket, hogy teremtsék elő az elégséges eszközöket az alábbi kezdeményezések előmozdítására:

—	Közös módszertan annak értékelésére, hogy a lakosság mennyire ismeri a pénzügyi fogalmakat és milyen szinten áll a pénzügyi integráció terén.

—	A pénzügyi oktatás fokozottabb megjelenése a tantervekben. Nemzetközi módszertan az iskolai programok eredményességének és hatékonyságának értékelésére.

—	Nemzeti pénzügyi oktatási stratégiák kidolgozása, kiegészítve a megfelelő nyomonkövetési rendszerekkel és hatásvizsgálatokkal.

—	A pénzügyi integrációs stratégiák megszilárdítása. Az egyes sajátos csoportokkal (fiatalok, nők, bevándorlók, alacsony jövedelműek) kapcsolatos erőfeszítések fokozása.

—	A pénzügyi termékek fogyasztóit megillető jogok védelme.

—	Az együttműködés erősítése az Európai Bizottság, az OECD és a nemzeti kormányok között a lehetséges szinergiák kihasználása és a párhuzamos munka elkerülése érdekében.

—	Európai pénzügyi oktatási nap megszervezése, például az Európai Unió soros elnökségének védnöksége alatt.

—	A pénzügyi oktatásról szóló éves konferencia szervezésének elősegítése, elismert szakértők részvételével.

—	A legjobb oktatási kezdeményezéseket és a legjobb gyakorlatokat jutalmazó európai uniós elismerési rendszer létrehozása (például díj alapítása).

—	Egy „pénzügyi jogosítvány” támogatása.

—

A tagállamok kormányainak rendszeres ülései a folyamatban lévő pénzügyi oktatási programok megvitatására, és az ezeken született elképzelések beillesztése a nemzeti politikai menetrendbe (az üléseknek nemcsak a megvalósítás alatt lévő intézkedések leírására kell szorítkozniuk, hanem elemezniük kell azok hatását is).

8.4 Az EGSZB a fentieket az alábbi javaslatokkal kívánja kiegészíteni, amelyek a polgárok pénzügyi képzésének javítását célzó kezdeményezéseket a pénzügyi termékek lakossági fogyasztóinak védelmét növelő intézkedésekkel ötvözik.

—

Egy független testület létrehozása, amelyen keresztül a fogyasztók ingyenes tanácsokat kaphatnak a pénzügyi termékekről és arról, hogy pénzügyi döntéseik során hogyan vehetik figyelembe a környezeti, társadalmi és irányítási kritériumokat: ez a testület vagy személyesen, vagy pedig egy pénzügyi „forródróton” keresztül adhatna tanácsot.

—	A pénzügyi közvetítők és a közjegyzők pénzügyi oktatásban betöltött szerepének szabályozása, a pénzügyi információkhoz való jobb hozzáférés és azok megértésének elősegítése érdekében. (18) Olyan felügyeleti mechanizmusokat kell kialakítani, melyek garantálják az intézkedések pártatlanságát.

—

Európai ügynökség létrehozása a pénzügyi termékek lakossági fogyasztóinak védelmére, a banki gyakorlatok felügyeletére (különös tekintettel a pénzügyi termékek hozzáférhetőségére, átláthatóságára és összehasonlíthatóságára) és a csalás leküzdésére. Ezt az intézményt büntető hatáskörrel kell felruházni.

—	A pénzügyi szektort kötelezni kell arra, hogy hozzon létre olyan fizikai hordozókat, amelyek tájékoztatják a pénzügyi termékek fogyasztóit jogaikról és arról, hogy a pénzintézet ajánlatával vagy döntésével való egyet nem értés esetén milyen lépéseket tehetnek.

—	A pénzügyi termékekről tájékoztató hordozókon (akárcsak a gyógyszerek esetében) el kell helyezni az egyes termékek igénybe vétele ellen szóló javaslatokat és a termékek lehetséges másodlagos hatásaira való figyelmeztetést, valamint a szerződés feltételeivel összefüggő más szempontokat.

—	Minden tagállamban létre kell hozni egy, a pénzügyi oktatással foglalkozó, erre vonatkozó stratégiával rendelkező szakértői csoportot azzal a céllal, hogy megszilárdítsák az előirányzott terveket, és kiegyensúlyozott módon bevonják a szervezett civil társadalom legfontosabb szereplőit.

—	Az Európai Bizottság által nyújtott támogatás a pénzügyi oktatás koherens stratégiájának meghatározására (azon tagállamok nemzeti hatóságai számára, amelyek ezt még nem hajtották végre); ehhez azokat az országokat kell alapul venni, amelyek ezen a téren a legjelentősebb előrehaladást mutatták fel.

—	Költségvetési csomagot kell kialakítani valamennyi nemzeti pénzügyi oktatási stratégiához kapcsolódóan, amelyben meghatározzák, hogy ki és milyen hozzárendelt forrásokból fogja finanszírozni a pénzügyi oktatási terveket.

—	Az Európai Bizottságnak – a tapasztalt helyes gyakorlatok alapján – fokozottan kell támogatnia a pénzügyi oktatás területén tett tagállami lépéseket.

—	Ösztönözni kell a társadalombiztosítás nemzeti elszámolásának általánossá válását oly módon, hogy évente egyszer minden munkavállaló tájékoztatást kapjon a nyugdíjba vonuláskor várható nyugdíjáról.

—	Ösztönözni kell a fiataloknak (14 éves kortól, azaz az önállósodás kezdetét és a munkaerőpiacra lépést megelőzően) szánt pénzügyi termékeket, és rendszeresen tájékoztatást kell küldeni részükre ezek jellegzetességeiről és működéséről.

—	A játékipart olyan játékok kifejlesztésére kell ösztönözni, amelyek didaktikai céllal pénzügyi fogalmakat tartalmaznak.

—

Rövid, 10–15 perces televízió- és rádióműsorokat kell sugározni az alapvető pénzügyi témákról (hitelek, jelzálog, biztosítások stb., illetve az olyan alapfogalmakról, mint a hozam vagy a kockázat), multimédiás kezdeményezéseket kell indítani, és elő kell mozdítani a pénzügyi oktatást a közösségi hálózatokon.

—	Nagyobb mértékben be kellene vonni a fogyasztói szövetségeket és egyéb független civil szervezeteket a pénzügyi oktatással kapcsolatos kormányzati kezdeményezések terjesztésébe és megvalósításába.

8.5 Végül az EGSZB hangsúlyozza, hogy a pénzügyi termékek fogyasztóinak szükségleteit kiemelt témaként kell kezelni a magas szintű nemzetközi értekezleteken, különösen a G-20 csúcson. E tekintetben a Consumers International (19) azt kéri, hogy a stabil, igazságos és versenyképes pénzügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében alakuljon egy, a G-20-nak jelentést tevő és a fogyasztók pénzügyi védelmét ellátó szakértői csoport.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Az EGSZB véleménye – „Társadalmilag felelős pénzügyi termékek”, HL C 21., 2011.1.21., 33. o.

(2) Ezzel kapcsolatban lásd az Európai Bizottság dokumentumát: „Zöld könyv – A megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjrendszerek felé”, COM(2010) 365 végleges.

(3) 2005 júliusában. Ezzel kapcsolatban ki kell emelni az OECD 2009. évi pénzügyi oktatási projektjét is.

(4) Az Európai Bizottság közzétette a magas színvonalú pénzügyi képzési programok nyolc alapelvét; COM(2007) 808 végleges.

(5) 2008. májusi következtetéseiben.

(6) Ebből a szempontból különös jelentőséggel bír a várható élettartam növekedése, ami azzal jár, hogy az idősebbeknek meg kell ismerniük az új pénzügyi eszközöket, a felnőttek pedig kénytelenek jobban megtervezni jövőjüket.

(7) Az Európai Bizottság által a 90-es évek végén elindított, a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv alapján kidolgozott keret.

(8) 2012-ben a Pisa-jelentés első alkalommal fogja értékelni 19 ország 15 éves diákjainak pénzügyi képességeit.

(9) Az utóbbi években nő a kereslet a társadalmilag felelős pénzügyi termékek iránt, amelyek esetén a befektetések kiválasztásakor figyelembe veszik a társadalmi felelősség kritériumait.

(10) Az Európai Parlament és a Tanács 2004/39/EK irányelve (2004. április 21.) a pénzügyi eszközök piacairól, HL L 145., 2004.4.30.

(11) COM(2011) 206 végleges.

(12) Európai Bizottság: „Data Collection for prices of current accounts provided to consumers”, Brüsszel, 2009.

(13) Lásd: Braunstein & Welch, 2002; Mandell, 2008; FINRA Investor Education Foundation, 2009.

(14) María José Gómez Yubero: Financial education: from information to knowledge and informed financial decision-making című cikkének megállapításai szerint.

(15) Az ENSZ közgyűlése 2005-öt „A mikrohitel nemzetközi évének” nyilvánította.

(16) Ahogy például Franciaországban a mikrohitel az elinduláshoz való támogatás mellett eszköz arra is, hogy a szűkös forrásokkal bírók egyéb szükségleteit is kielégítse.

(17) Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikke értelmében az oktatás területén csak a tagállamok hozhatnak törvényeket.

(18) Anélkül, hogy ez az oktatási rendszer képzési feladatainak rovására menne.

(19) 115 ország 220 fogyasztói szervezetét képviseli.

I. MELLÉKLET

A pénzügyi oktatás tartalma (1)

Termékek

Témák és társadalmi rétegek

Csatornák

Megtakarítás vagy passzívák

(takarékbetétek, bérjegyzékek)

Befektetés vagy aktívák

(fogyasztási és jelzáloghitelek)

Fizetőeszközök

(debit- és kreditkártyák)

Párhuzamos pénzügyi termékek

(biztosítások, nyugdíj-előtakarékossági számlák)

Szolgáltatások

(átutalás, tanácsadás, jutalékok)

Megtanulni megtakarítani (gyermekek és fiatalok)

Munkába állás (fiatalok)

A független élet kezdete (fiatalok)

Családalapítás (felnőtt lakosság)

A nyugdíjas évek előkészítése (idősebb lakosság)

Mikrovállalkozás pénzügyeinek kezelése (vállalkozók)

Oktatási intézmények

Munkahelyek

Idősotthonok

Szakmai szervezetek és szakszervezetek

Fogyasztói szervezetek és nem kormányzati szervezetek

Média

Internet

(1) Tájékoztató jelleggel, a teljesség igénye és a korlátozás szándéka nélkül.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/32

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Szellemi tulajdonjogok a zenében (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 318/05

Előadó: Panagiotis GKOFAS

2008. január 17-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Szellemi tulajdonjogok a zenében

(saját kezdeményezésű vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. május 26-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 14-i ülésnapon) 119 szavazattal 51 ellenében, 42 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 A probléma összetevői

1.1.1 Az egyre inkább digitális fájlok útján kereskedelmi forgalomba kerülő és terjesztett nem tárgyiasult termékekkel kapcsolatos szerzői jogok és a zenei életben az előadók szomszédos jogai, valamint ezek védelme olyan kérdés, amely igen közvetlenül érinti a civil társadalmat.

1.1.2 A jelen vélemény öt tengely köré épül. Az első a jogosultak és a közös jogkezelő szervezetek jogainak és kötelességeinek meghatározása és egymástól való megkülönböztetése, illetve a szellemi tulajdonjogokkal és szomszédos jogokkal való kereskedésből származó kötelezettségek meghatározása is. A második arra a díjra, illetve pontosabban annak meghatározására vonatkozik, melyre a szerzők a szellemi tulajdonjogok, illetve a szomszédos jogok harmadik személyek (fogyasztók) általi felhasználása folytán jogosultak. A harmadik témakör e díj kiszámításának módjára vonatkozik, valamint a „nyilvános előadás” fogalmának meghatározására, illetve, hogy mikortól lehet „nyilvános előadásról” beszélni. A negyedik a felhasználókra e jog törvénytelen gyakorlásáért kiszabandó büntetésre vonatkozik. Az ötödik kérdéskör pedig végül arra vonatkozik, hogy a közös jogkezelő szervezetek, illetve bizonyos országokban a közös jogkezelő társaságok milyen szerkezeti felépítéssel működnek a szerzői jogok birtokosainak képviselete érdekében.

1.1.3 Az EGSZB aggódik amiatt, hogy az uniós jog és a nemzeti jogok harmonizációjának hiányában, valamint az egyes tagállamok belső jogrendjei közötti eltérések miatt fennáll a kockázata annak, hogy akadályokba ütközik a polgároknak a kulturális és szabadidős tartalmakhoz való hozzáférése, az áruk és a szolgáltatások szabad áramlása és a szellemi tulajdonjogok védelme közti szükséges egyensúly megteremtése.

1.1.4 A tagállamok jogrendjeinek kölcsönös harmonizációját célzó rendelet kidolgozásának kiindulópontjaként az Európai Unió szintjén a kérdéses témával kapcsolatban néhány fontos „alapelvet” a felhasználók érdekeinek a megkérdőjelezése nélkül, valamint az EGSZB javaslatainak a figyelembe vétele mellett meg kell szavazni, és jóvá kell hagyni, az érvényben lévő nemzetközi egyezményeknek, és különösen az irodalmi és művészeti művek védelméről szóló Berni Egyezménynek megfelelően.

1.1.5 Az EGSZB azt szorgalmazza, hogy a tagállamokban hatályos jogi szabályozásokat a polgárok közösségi életét közvetlenül befolyásoló és megnehezítő pontok tekintetében úgy harmonizálják, hogy elkerülhető legyen a polgárok alkotmányosan szentesített és megszerzett jogainak veszélyeztetése a betű szerinti értelemhez ragaszkodó, illetve esetenként téves vagy a fogyasztók/felhasználók kárára részrehajló jogértelmezések miatt. Az Európai Bizottság feladata a különböző jogalkotók által használt szakkifejezések jogi értelmezése körüli vitás kérdések kezelése, az EGSZB pedig kötelességének érzi, hogy a megfelelő eredmény elérése érdekében a tárgyalóasztalnál megjelentesse ezeket a vitatott pontokat. Az alkotók és előadók védelme nem akadályozhatja a művek szabad mozgását, ugyanakkor a vonatkozó rendelkezések módosítása révén azt is biztosítania kell, hogy a fogyasztók szabadon hozzáférhessenek az elektronikus tartalmakhoz és használhassák azokat, annak érdekében, hogy internetes környezetben és azon kívül ugyanazok a jogok érvényesüljenek, a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartása mellett.

1.1.6 Az EGSZB azt javasolja, hogy a) a szerzői jogok birtoklóinak képviseletére vonatkozó engedélyek kiadása érdekében, b) a szerzők vagyoni jogainak érvényesítésére vonatkozó megállapodások létrehozását illetően és c) viszály vagy jogvita felmerülése esetén a döntőbíráskodásról gondoskodva olyan egységes jogi szabályozás bevezetésére kerüljön sor, mely mind a tartalomfelhasználókat és a fogyasztókat, mind pedig a szellemi alkotókat és egyéb jogtulajdonosokat segíthetné egy adott „mű” felhasználásával kapcsolatban közöttük felmerülő vita megoldásában. Ennek érdekében nemzeti szinten kell egy olyan egységes szervet létrehozni, mely a jogosultak és a tartalomfelhasználók között közvetít és megoldja a vitákat.

1.1.7 Az EGSZB szerint ezt a célkitűzést egy olyan független egységes nemzeti szerv létrehozásával lehet elérni, mely a fent említett feladatokon túl azt is feladatul kapja, hogy garantálja a közös jogkezelő szerveken keresztül beszedett jogdíjak jogosultak részére történő maradéktalan és átlátható átutalását, amennyiben ez nem történne meg, hozzátéve, hogy természetesen lesznek az európai jog által meghatározott jogi védőkorlátok is, a tagállamokra hagyott mérlegelési lehetőség pedig abban fog kimerülni, hogy az érintett szerv létrehozását, szerkezeti felépítését és működését szabályozzák. Ez a szerv a következőkre ügyelhetne: a) a meglévő, akár közösségi vagy az adott államra jellemző belső jogi szabályozás szigorú alkalmazására a fenti célkitűzés elérése érdekében; b) a szerzők vagyoni jogainak felhasználása esetén a jogdíjak beszedésének és kifizetésének teljes átláthatóságára; és c) a művek felhasználásából származó adóknak és illetékeknek az állam felé történő befizetésekor az adócsalás megelőzésére.

1.1.8 A jogtulajdonosok és a felhasználók bizalmának fenntartása, valamint a határokon átnyúló engedélyezések megkönnyítése érdekében az EGSZB szerint a közös jogkezelő társaságok irányítását és átláthatóságát javítani kell, és hozzá kell igazítani a technológiai fejlődéshez. A határokon átnyúló, összeurópai engedélyezések terén használt egyszerűbb, egységesebb és technológiasemlegesebb megoldások serkentik a kreativitást, és segítik a tartalmak szerzőinek, létrehozóinak és terjesztőinek munkáját, ami az európai fogyasztók javára válik.

1.2 A digitális jogok kezelésének hatékonysága

1.2.1 Az EGSZB emellett támogatja az első ingyenes és legális zeneletöltő honlaphoz, a Deezerhez, vagy a Spotify nevű, reklámbevételei révén önfenntartó, legális internetes zenés szolgáltatóhoz hasonló legális kínálatok előmozdítását és javítását, és úgy véli, hogy a jogalkotási folyamat mellett ezt az utat kell továbbra is fejleszteni.

1.2.2 További megfontolandó lépések lehetnek az – elsősorban az ifjúságra irányuló – oktatási és figyelemfelkeltő kampányok.

1.2.3. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fejtse ki részletesebben a jogszerű online zeneszolgáltatás érdekében a szerzői és szomszédos jogok közös, határokon átnyúló kezeléséről szóló 2005. május 18-i ajánlásában megfogalmazott elveket.

1.2.4. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb fogadja el a digitális menetrendben említett, a közös jogkezelésről szóló keretirányelvre vonatkozó javaslatot.

2. Bevezető

2.1 Az alkotók és az előadók a művészi alkotásaiknak a világ minden részén történő felhasználásából származó bevételekből szerzik jövedelmüket. A világ minden részén történő felhasználásból származó bevételeket az összes művészeti ágat lefedő közös jogkezelő szervezetek gyűjtik össze az alkotók számára.

2.2 A fenti közös jogkezelő szervezetek mérete és ereje tagállamonként változó: néhány közülük szerény méretű, míg mások olyan erősek, hogy bizonyos esetekben akár tényleges monopolhelyzetbe is kerülhetnek. A művészek számára biztosított szolgáltatásaik is e mutatók függvényében eltérőek.

2.3 Jogos az Európai Bizottság nyomán annak a kérdésnek a felvetése, hogy a jelenlegi rendszer bonyolultsága a szükséges mértékben szolgálja és védi-e nemcsak a jogtulajdonosok, hanem a tartalomfelhasználók és a polgárok mint végfelhasználók érdekeit is.

2.4 Nem kellene-e a szerzői és a vele szomszédos jogok „egyszerű” technikai harmonizációján túl átgondolni a helyzetet? Hogyan lehetne a szerzői jogok nemzeti szintű kezelésén javítani, valamint a művek magáncélú másolatához kapcsolódó jogdíjak jelenlegi szétaprózódásából következő hátrányokat kiküszöbölni, hogy csak ez utóbbi példát említsük? Hogyan egyeztethetőek össze a „jobb szabályozás” érdekében végzett erőfeszítések a közös jogdíjak határon átnyúló hatékony kezelésével? Ezek a kérdések jogi szabályozást igényelnek.

2.5 A helyzet bonyolultsága és a civil társadalom szempontjából érzékeny volta arra készteti az EGSZB-t, hogy behatóan foglalkozzon a kérdéssel és megfontolja a szóba jöhető elgondolásokat.

2.6 A nagyközönségnek a szellemi tulajdonjogok kérdésével kapcsolatos tudatlansága, esetleg közömbössége, sőt ellenséges hozzáállása szükségessé teszi a civil társadalom válaszát.

2.7 Az alkotók vagyoni (nem morális) jogainak és a zenei területen az előadók és a hangfelvétel-előállítók szomszédos jogainak a védelmére vonatkozó hatályos joggyakorlatot több irányelv szabályozza, például az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 12-i 2006/115/EK, 2006. december 12-i 2006/116/EK, valamint 2001. május 22-i 2001/29/EK rendelete, melyek az áruk és eszmék egészséges verseny keretében történő szabad áramlásának elősegítése mellett az egyensúly megteremtését és a szerzői jogi kalózkodás elleni küzdelmet célozták. A szerzői és szomszédos jogok harmonizációjának mindenképpen a magas szintű védelemre kell alapulnia, mivel ezek a jogok alapvetőek a szellemi alkotómunkához. Ez a jogvédelem hozzájárul a kreativitás megőrzéséhez és fejlesztéséhez, ami a szerzők, az előadók, a hangfelvétel-előállítók, a fogyasztók, a tartalomfelhasználók, a kultúra, a kérdéses ágazat és általában a nagyközönség érdekeit egyaránt szolgálja. Ezért az Európai Unió Alapjogi Chartája kimondja, hogy a szellemi tulajdon is a tulajdonhoz való jog körébe tartozik, és védelmet élvez, mivel a szerzők és előadóművészek alkotó és művészi tevékenysége megkívánja, hogy további alkotó és művészi tevékenységük biztosítása érdekében megfelelő jövedelmük legyen, és e jövedelem csak akkor biztosítható hatékonyan, ha a jogosultak megfelelő jogi védelemben részesülnek.

2.8 Egyes országok nagyon szigorú törvényeket alkalmaznak a szellemi tulajdonjog által védett fájlok másolásának és cseréjének minden formája ellen, akár korlátozott mértékű és magáncélú, akár kereskedelmi célú cseréről van szó. (1)

2.9 Az európai fogyasztók, akiknek szervezetei átláthatatlan és nem demokratikus eljárásnak nevezve élesen bírálták azt, hogy kizárták őket az e kérdésekről szóló tárgyalásokból, figyelmeztettek arra, hogy a kalózkodás elleni küzdelem ürügyén nem szabad rendőri ellenőrzést bevezetni az interneten zajló adat- és véleménycserék egészére, megsértve ezzel a magánélethez és a levelezések és információk bizalmas jellegéhez való jogot. Az EGSZB is szeretne tájékoztatást kapni az aktuális vitákról és javaslatokról, és véleményt kíván nyilvánítani ezekkel kapcsolatban.

3. Részletes megjegyzések

3.1 Szellemi tulajdonjog: meghatározások és különbségtételek

3.1.1 Rendkívül fontos a szerzői jog és a szomszédos jogok fogalmát megkülönböztetni és tisztázni. Mindkettő egy olyan halmaz részét képezi, melyet a „szellemi tulajdonjog” elnevezéssel lehet illetni és minősíteni. A szellemi tulajdon fogalmát nemzetközileg a Szellemi Tulajdon Világszervezetét létrehozó 1967. július 14-i egyezményben határozták meg, majd később bekerült a közösségi jogba is, nevezetesen a 2006/115/EK irányelv révén, így ma már bevett fogalomnak számít a közösségi vívmányokban.

3.1.2 Az EGSZB megítélése szerint ahhoz, hogy a szerzők és az előadók folytathassák alkotói és művészi tevékenységüket, megfelelően kompenzálni kell őket műveik felhasználásáért, csakúgy, mint a hangfelvételek előállítóit, hogy finanszírozni tudják ezt a munkát. A hangfelvételek, filmek vagy multimédiás termékek és a lekérhető szolgáltatásokhoz hasonló szolgáltatások előállításához számottevő ráfordítások szükségesek. A szellemi tulajdonjogok megfelelő védelme elengedhetetlen ahhoz, hogy biztosítani lehessen ezt a kompenzációt és azt, hogy a ráfordítások kielégítő mértékben megtérülhessenek.

3.1.3 Az EGSZB a szellemi tulajdonjog és a szomszédos jogok egyes megnyilvánulásainak a harmonizációját kéri. A fenti területek harmonizációja érdekében figyelembe kell venni az Európai Bíróság vonatkozó irányelveinek és joggyakorlatának az alkalmazásáról készült különböző jelentéseket.

3.1.4 Az EGSZB megelégedéssel nyugtázza, hogy a közelmúltban elfogadták az árva művek egyes megengedett felhasználási módjairól szóló irányelvjavaslatot [COM(2011) 289 végleges], melynek tartalmát egy későbbi véleményében tárgyalja majd.

3.2 Jogdíjak

3.2.1 A zene területén alkotó szerzőknek a szellemi tulajdonjog alapján (vagyoni szempontból) járó díj minden bizonnyal az egyik olyan kérdés, amellyel kapcsolatban a legtöbb tagország különleges nehézségekkel küzd a közös jogkezelő szervek és a felhasználók közötti szerződéses viszonyokat illetően, ezek többségére azonban az Európai Bíróság joggyakorlata megoldást nyújt.

3.2.2 Az EGSZB szorgalmazza, hogy alkalmazzák valamennyi polgár törvény előtti egyenlőségének elvét, ugyanakkor hangsúlyozza az arányosság elvét is abból a szempontból, hogy biztosítva legyen mind a szerzők és egyéb jogtulajdonosok szellemi tulajdona, mind pedig a tartalomfelhasználók és a végfogyasztók jogai. Ma már Európában a szellemi tulajdonjogokat a Szellemi Tulajdon Világszervezetének (WIPO) az EU és a tagállamok által 2009 decemberében ratifikált „internetszerződései” védik, ami elvben egységesíti az alkalmazandó törvénykezést, annak ellenére, hogy a ratifikációt kísérő különböző nemzeti nyilatkozatok megkérdőjelezik a közösségi szintű egységes megközelítést. Ezek a szerződések a kereskedelmi célú másolatok és hamisítások elleni fellépést sürgetik, összhangban az információs társadalomban meglévő szerzői és szomszédos jogokra vonatkozó irányelvvel.

3.3 A díjazás meghatározása és a nyilvános előadás

3.3.1 Nagyobb figyelmet igénylő pont annak megállapítása, hogy mikortól lehet azt állítani, hogy egy adott díjazás jár a zene felhasználása után, hogy nyilvános előadásra került sor, és felhasználásról, nem pedig egyszerű használatról van szó.

3.3.2 Az EGSZB szerint mind a felhasználás célját, mind pedig a kirótt büntetéseket illetően világosan meg kell különböztetni a kereskedelmi célú felhasználást a magáncélú használattól. A gyakorlatban a közös jogkezelő szervezetek tarifái, amelyeket a különféle felhasználói területeket képviselő szövetségekkel együtt állapítanak meg, már figyelembe veszik, hogy az egyes nyilvános létesítményekben eltérő módon használják fel a zenét, így más összeget kell fizetnie annak az intézménynek, ahol a zene alapvető szerepet játszik (például egy diszkóban), mint annak, ahol a zene csak kiegészítő vagy eseti jelleggel van jelen (például egy fodrászüzletben vagy egy bevásárlóközpontban).

3.3.3 Az EGSZB szerint a Berni Egyezményben foglalt „másodlagos felhasználásért” fizetett jogdíj teljes mértékben indokolt, mivel a műsorszóró létesítmények, illetve a televízió- vagy rádióadások tulajdonosai másodlagos felhasználói azoknak a műveknek és szolgáltatásoknak, amelyeket a szóban forgó helyszíneken az elsődleges adás révén „nyilvánosan terjesztenek”.

3.3.4 A szellemi tulajdonjogok díjazásának jelenlegi, a magáncélú másolásért járó ellenszolgáltatásként tételezett rendszerét meg kell reformálni, hogy a „méltányos díjazás” kiszámításának, valamint a jogdíjak beszedésének és kifizetésének erősödjön az átláthatósága. A jogdíjaknak a jogosultak részéről a magáncélú másolatok miatt elszenvedett valóságos pénzügyi veszteségeket kell tükrözniük, és azokon kell alapulniuk.

3.3.5 A határokon átnyúló engedélyezések megkönnyítése érdekében meg kell őrizni a jogtulajdonosok szerződéses szabadságát. Ez utóbbiak nem lennének kötelesek összeurópai engedélyt adni műveik sugárzására, illetve szerződésben rögzíteni az engedélyezési díjak mértékét.

3.3.6. Az EGSZB egyetért azzal, hogy olyan innovatívabb üzleti modelleket kell szorgalmazni, melyek révén a kínálat, illetve a végfelhasználók várakozásai és hozzáállása függvényében többféle módon lehet hozzáférni a tartalmakhoz (ingyenes, prémium, freemium), megfelelő egyensúlyt érve el a jogtulajdonosok díjazása és a fogyasztók, illetve általában a nagyközönség tartalomhoz való hozzáférése között.

3.4 Büntetések és bírságok

3.4.1 Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a szellemi alkotások védelme a szerzők és előadóművészek alkotó és művészi tevékenységének garantálása érdekében valóban alapvető jelentőségű kihívás az Unió gazdasági és kulturális felemelkedése szempontjából, különösen a gazdaság és a technológia legújabb változásai közepette. Ezért létrehoztak egy szankciórendszert, amely az Európai Bíróság határozataiban lefektetett kritériumoknak megfelelően hatékony, visszatartó erejű és arányos.

3.4.2 Az EGSZB megítélése szerint számos szellemi mű felhasználását, amelyet csak a jogosultak kizárólagos jogaitól való eltérés jogcímén engedélyeznek, a felhasználók számára megszabott korlátok között, pozitív és általános polgárjognak kellene tekintetni. Hasonlóképpen a törvény nem határozza meg alaposan a művek felhasználásának határait, ezek nem egyértelműek, és a fogyasztók a hatályos jogszabályokba ütköznek azzal kapcsolatban, hogy melyek az engedélyezett gyakorlatok.

A szellemi tulajdon büntetőjogi felügyelete a fejlett országok társadalmi, kulturális, gazdasági és politikai rendje védelmének és biztosításának alapvető garanciája.

Az EGSZB ellenzi, hogy a nem profitszerzési célú felhasználók ellen büntetőjogi eljárást indítsanak.

3.4.3 Az Amszterdami Egyetem információs jogi intézete tanulmányt készített az Európai Bizottság Belső Piaci Főigazgatósága számára a szerzői jog bizonyos vetületeinek az információs társadalomban történő harmonizációjával kapcsolatos 2001/29/EK irányelv végrehajtásáról, valamint az irányelvnek a tagállamokban jelentkező hatásáról. (2) A második rész fejezetei, melyek a jogszabálynak az EU többi tagállamában való alkalmazására vonatkoznak, azt mutatják, hogy a 26 vizsgált országból csak hatban szabnak ki szabadságvesztéssel járó büntetést ilyen ügyekben.

3.4.4 Az EGSZB kéri és javasolja a 2001/29/EK rendelet 8. cikkének a kiegészítését egy (4) bekezdéssel, mely kimondja, hogy a fenti irányelvben megjelölt jogok és kötelességek megsértése elleni jogvédelem kapcsán az olyan tartalmaknak a felhasználók/fogyasztók általi felhasználása nem fog büntetőjogi felelősség alá tartozni, amelyek esetében a nyilvános terjesztést végző felhasználó eredetileg nem fizette meg a szellemi tulajdonjogokért járó jogdíjat. Nyilvánosságra hozatal esetén a felelősség a polgári felelősségre, az abból fakadó büntetés pedig a szerzők és a szomszédos jogokat birtoklók vagyoni jogai címén járó jogdíjakkal megegyező kártérítés kiszabására fog korlátozódni. A szellemi tulajdonjogok elleni kihágásokat sújtó büntetőjogi fellépések csak a szervezett bűnözés által a kereskedelmi szabályok ellen elkövetett jogsértések és a szellemi tulajdonjogokkal való illegális kereskedelmi visszaélés világosan meghatározott eseteiben lesznek alkalmazhatóak. A végrehajtási intézkedéseknek mindenesetre tiszteletben kell tartaniuk a fogyasztók alapvető jogait.

3.5 A közös jogkezelői szervezetek szerkezete és funkciója

3.5.1 Alá kell húzni azt, hogy a jelenleg létező, itt megkérdőjelezett irányelveket a felhasználók/fogyasztók teljes „védelemhiánya” hatja át, ez utóbbiak sorsa a tényleges ellenőrzés nélkül fellépő közös jogképviseleti szervek által hozott intézkedésektől függ. Az EGSZB kéri, hogy a szellemi tulajdonra vonatkozó jogszabályoknak, illetve különösen az Európai Bizottság 2005. május 18-i ajánlásának megfelelően a jogi keret ismerje el, védje meg, és garantálja a polgárok és a fogyasztók jogait, valamint a polgárok törvény előtti egyenlőségét a felhasználóknak és fogyasztóknak a szerzőkkel és a szomszédos jogok birtoklóival szembeni védelme során.

3.5.2 Az EGSZB kéri és javasolja a 2006/115/EK rendelet 5. cikkének a kiegészítését egy (5) bekezdéssel, mely kimondja, hogy a jogdíjak beszedésére és a jogosultak képviseletére feljogosító engedéllyel rendelkező közös jogkezelő társaságok közös jogkezelői szervezetekként nem ölthetnek kereskedelmi formát, hanem egyesületi szerkezettel rendelkező non-profit szervezetek kell, hogy maradjanak, létrehozóik pedig a szellemi jogok és szomszédos jogok birtoklói lesznek.

3.5.3 Az EGSZB kéri a 2006/115/EK rendelet 5. cikkének kiegészítését egy (6) bekezdéssel, mely kimondja, hogy a közös jogkezelő társaságokat vagy szervezeteket egy független nemzeti szintű szervezet (az egységes nemzeti jogkezelő szervezet) felügyeli, mely azonos lehet azzal a szervezettel, mely az előbbieknek kiadta az előadóművészek vagy előadók jogdíjainak beszedésére vonatkozó engedélyt. Más szavakkal az engedélyek kiállítója megegyezhet az ellenőrző–felügyelő szervvel.

3.5.4 Az EGSZB kéri a 2006/115/EK rendelet 5. cikkének kiegészítését egy (7) bekezdéssel, mely kimondja, hogy a jogdíjra jogosult szerzőknek, előadóművészeknek vagy előadóknak lehetőségük van a szellemi tulajdon címén birtokolt vagyoni jogaikat „átengedni”, és több létező vagy újonnan alakult közös jogkezelő szervezetre (társaságra) „átruházni” a kölcsönadási vagy kölcsönvételi jogokat. Mivel egy ilyen felállásban több közös jogkezelő szervezet (társaság) fog működni, fennáll az a kockázat, hogy a) a művészeknek járó jogdíjakat egynél több alkalommal fogja beszedni több közös jogkezelő szervezet (társaság), ami ráadásként azzal a veszéllyel jár, hogy b) a felhasználó, ahelyett, hogy csak egy közös jogkezelő szervezettel lépne kapcsolatba, számos ilyen szervezettel fog szerződésbe lépni és tranzakciókat végezni, és végül c) ugyanannak a műnek a felhasználásáért kétszeres jogdíjat fog kifizetni. A közös jogkezelő szervezetek (társaságok) engedélyeit kiadó szervezet illetékességi és felelősségi körébe beletartozik majd a felhasználóktól beszedett jogdíjaknak a szerzők és a szomszédos jogok birtoklói között történő elosztása is. Javasoljuk, hogy az érintett helyszíneket lássák el korszerű számítógépes programokkal, melyek a lejátszás során képesek lejegyezni a hangfelvételek adatait (szerző, előadó, időtartam stb.), ami által a felhasználó úgy fizeti ki az érintett szerzők jogdíjait, hogy azokat arányosan elosztva lehessen továbbutalni a szerzők számára. A fent említett szervezet lesz felelős azért is, hogy egy adott teljes mű jogdíjával kapcsolatban ne kerüljön sor többszörös kifizetésre. A közös jogkezelő szervezetek (társaságok) engedélyeit kiállító szervezettel nem rendelkező tagállamoknak saját nemzeti jogszabályaikkal összhangban létre kell hozniuk egyet.

3.5.5 Az EGSZB kéri a 2006/115/EK rendelet 5. cikkének kiegészítését egy (8) bekezdéssel, mely kimondja, hogy az előadóművészeket vagy előadókat képviselő közös jogkezelő szervezeteknek pontos pénzügyi mérleget és beszámolót kell készíteniük a jogosultak számára beszedett jogdíjak kezelését és elosztását illetően, valamint be kell szolgáltatniuk minden olyan adatot, melynek révén megállapítható, hogy a szóban forgó „befolyt összegeket” kifizették a jogosultak számára, valamint, hogy a „bevételeket”„bevallották”, a tagállamok adóhatóságai pedig kirótták rájuk az adókat. A jogokat kezelő szervezetek könyvelését és a beszedett jogdíjaknak a különböző jogtulajdonosok közötti tényleges elosztását független könyvvizsgálónak kell tanúsítania. A független könyvvizsgáló jelentésének nyilvánosnak kell lennie. A könyvelést és a jogdíjak elosztását valamely illetékes hatóságnak, például számvevőszéknek vagy más független közhatóságnak rendszeresen ellenőriznie kell.

3.5.6 Az EGSZB kéri a 2006/115/EK rendelet 5. cikkének kiegészítését egy (9) bekezdéssel, mely kimondja, hogy amennyiben a közös jogkezelő szervezetek nem fizetik ki a jogosultak számára a beszedett jogdíjakat, vagy ha nem tartják tiszteletben a szóban forgó cikk (5) és (7) bekezdését, akkor az engedélyeket kiállító szervezet először megkezdi az engedély bevonását, majd a jogsértés súlyosságától függően nemzeti bíróság elé viszi az ügyet.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) A büntetések azonosak, akár magáncélú felhasználásról, akár kereskedelmi célú hamisításról van szó.

(2) A tanulmány 2007 februárjában jelent meg.

MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

A vélemény alábbi szövegrészei a közgyűlés által elfogadott módosító indítványok szerint módosultak, ugyanakkor a leadott szavazatok több mint egynegyedét megkapták (eljárási szabályzat 54. cikk (4) bekezdés):

a) 1.1.8. pont

A közös jogkezelő szervezetek által beszedett bevételek határokon átnyúló környezetben való kezelésének átláthatósága kérdéseket vet fel. A szerzők, a szomszédos jogok birtokosai, a jogdíjfizetésre kötelezettek vagy a fogyasztók ugyanis továbbra sem tudják, hogy mennyi díj kerül beszedésre, sem pedig, hogy a közös jogkezelő rendszer által felhalmozott bevételeknek mi a sorsa.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	113
Ellene	:	61
Tartózkodott	:	23

b) 3.1.1. pont

Rendkívül fontos a szerzői jog és az előadókra vonatkozó szomszédos jog fogalmát megkülönböztetni és tisztázni. Mindkettő egy olyan halmaz részét képezi, melyet a „szellemi tulajdonjog” elnevezéssel lehet illetni és minősíteni. Közhelyszámba megy az a megállapítás, hogy a szellemi tulajdonjog a művek szerzőit, zeneszerzőit és szövegíróit megillető szerzői jogból áll, valamint a fenti műveket tolmácsoló művészeket és előadókat megillető szomszédos jogokhoz kapcsolódó előjogokból.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	116
Ellene	:	55
Tartózkodott	:	27

c) 3.1.3. pont

Az EGSZB a szellemi tulajdonjog és a művek tolmácsolóit és előadóit megillető szomszédos jogok egyes megnyilvánulásainak a harmonizációját kéri. A harmonizációra a kommunikáció és a híradás keretében van szükség, például, amikor egy hangfelvétel „közkinccsé” válik. A jogbiztonság és az imént említett jogok védelme szükségessé teszi a tagállamok jogszabályi harmonizációját olyan területeken, mint amilyen a szerzők számára bevételt gerjesztő jövedelemforrásnak tekinthető „közkincs” fenti fogalma, az intézkedés célja pedig a belső piac harmonikus működésének a biztosítása.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	108
Ellene	:	57
Tartózkodott	:	31

d) 3.2.1. pont

A zene területén alkotó szerzőknek a szellemi tulajdonjog alapján (vagyoni szempontból) járó díj minden bizonnyal az egyik olyan kérdés, amellyel kapcsolatban a legtöbb tagország különleges nehézségekkel küzd a közös jogkezelő szervek és a felhasználók közötti szerződéses viszonyokat illetően.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	88
Ellene	:	71
Tartózkodott	:	34

e) 3.3.2. pont

Az EGSZB szerint mind a felhasználás célját, mind pedig a kirótt büntetéseket illetően világosan meg kell különböztetni a kereskedelmi célú felhasználást a magáncélú használattól. Az EGSZB szerint mind a felhasználás célját, mind pedig a kirótt büntetéseket illetően világosan meg kell különböztetni a kereskedelmi célú felhasználást a magáncélú használattól. „Nyilvánosnak” tekintendő egy mű minden olyan használata, előadása vagy továbbítása, mely a szűk családi körnél és a közvetlen környezetnél szélesebb körben teszi azt hozzáférhetővé, függetlenül attól, hogy a kört alkotó személyek ugyanazon a helyen vagy eltérő helyeken tartózkodnak, valamint egy mű továbbítása is a továbbítás eredeti helyszínén nem tartózkodó közönség felé, ez a meghatározás pedig egy műnek dróttal vagy drót nélkül – beleértve a televíziós adást is – történő közvetítésére vagy újraközvetítésére is ki kell, hogy terjedjen.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	103
Ellene	:	53
Tartózkodott	:	27

f) 3.3.3. pont

Az EGSZB szerint világosan és egyértelműen le kell szögezni, hogy az minősül „nyilvános felhasználásnak”, ha a felhasználó pénzkereseti céllal használ fel egy művet olyan vállalkozói tevékenység keretén belül, mely egy mű (hang, kép vagy hang és kép együttes) fent leírt felhasználási módját szükségessé teszi vagy igazolja.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	100
Ellene	:	58
Tartózkodott	:	28

g) 3.3.6. pont

Mivel a méltányos díjazásnak eleve magában kell hordoznia bizonyos fokú arányosságot, amely a gyakorlatban gyakran alkalmazásra is kerül, meg kell különböztetni azokat a gazdasági tevékenységeket, amelyekben a mű előadása vagy felhasználása a vállalkozás alapvető és bevételt generáló tevékenységét jelenti (koncert- és előadás-szervezők, mozik, rádió- és televízióadók stb.) azoktól a gazdasági tevékenységektől, amelyek során a mű elhangzása nem gazdasági jellegű (pl. az utas szállítása közben rádiót hallgató taxisofőr esetében) vagy másodlagos jelentőségű az alapvető gazdasági tevékenységhez képest (háttérzene egy áruház liftjében, étteremben stb.). A jogdíjfizetési kötelezettségnek differenciáltnak kell lennie, az ingyenességtől kezdve egészen a teljes jogdíj kifizetéséig – attól függően, hogy a mű elhangzása milyen arányban járul hozzá a gazdasági tevékenységhez. Ezeket a megkülönbözetéseket több országban is, így például Franciaországban, világosan alkalmazzák. Ezek az országok eltérő tarifát alkalmaznak a rendezvényszervezőkre és a művek közvetítésével foglalkozó gazdasági szereplőkre egyrészt, illetve a kávéházakra, éttermekre másrészt.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	106
Ellene	:	62
Tartózkodott	:	27

h) 3.3.7. pont

Az EGSZB azt kéri, hogy a 2006/115/EK irányelv 11. cikkének (7) bekezdése után, mely arról rendelkezik, hogy a jogdíjra jogosultak közötti megállapodás hiányában a tagállamok szabhatják meg az arányos jogdíjat, illesszenek be egy (8), az arányos jogdíj meghatározását pontosító szabályozási rendelkezéseket tartalmazó bekezdést. Ebben a (8) bekezdésben utalni kell arra, hogy létrejön egy a jogdíjra jogosultak és a felhasználók közötti jogviták rendezésére hivatott bizottság, melyhez mindkét félnek kötelező módon kell fordulnia, a tárgyalások végén pedig olyan, a jogdíjra jogosult alkotók és előadók, illetve a felhasználók/fogyasztók között megkötendő megállapodásnak kell születnie, mely az érintett jog teljességét illetően meg kell, hogy határozza az arányos jogdíj összegét. A jogvitákat rendező bizottsághoz való fordulás azt feltételezi, hogy a közös jogkezelő társaságok már előzetesen írásos megállapodást kötöttek a jogdíjra jogosult alkotók és előadók képviseletét illetően, akiket adott művek vonatkozásában képviselnek. Egy ilyen szerződés hiányában, melyet az egyes művek vagy hangfelvételek vonatkozásában a jogdíjra jogosultakat egyenként felsoroló és hiteles dátummal ellátott okirat erősít meg, a fenti társaságoknak nem áll majd jogukban semmiféle kifizetést sem követelni egy velük szerződéses viszonyban nem álló jogosult nevében. A feltételezésen alapuló megbízatás, amely szerint a kifizetés követelésének puszta ténye egy erre irányuló felhatalmazást valószínűsít, elfogadhatatlan. A bizottság egy a fogyasztókat képviselő és egy a jogosultakat képviselő tagból áll, valamint még két további tag lesz, akiket a szociális partnerek közül a munkaadók vagy a munkavállalók csoportja ad, vagy pedig európai szinten a szociális partnerek képviseletében az EGSZB.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	116
Ellene	:	57
Tartózkodott	:	23

i) 3.4.1. pont

Az EGSZB meggyőződése, hogy a szellemi tulajdonjogok védelme valóban alapvető jelentőségű kihívás az Unió gazdasági és kulturális felemelkedése szempontjából, különösen a gazdaság és a technológia legújabb változásai közepette, de a kívánttal ellentétes eredményekre is vezethet, amennyiben a fenti jogok aránytalan és a felhasználók/fogyasztók kárára történő védelme a kereskedelem érezhető akadályozásába torkollik.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	104
Ellene	:	61
Tartózkodott	:	36

j) 3.4.2. pont

Az EGSZB nyugtalanul állapítja meg azt, hogy a hatályos irányelv a cserekapcsolatok és az innováció előtt tornyosuló akadályok kiküszöbölése helyett újabbakat gerjeszt. Csak a fenti példánál maradva, a méltányos jogdíj kérdését övező bizonytalanság a kis és középvállalkozások működését a nélkülözhetetlen védőkorlátok hiányában inkább bonyolítja, mintsem, hogy segítené a meghosszabbított védelmi időszak miatt; ugyanez a helyzet áll fenn akkor is, amikor a közös jogképviseleti szervek nem lépnek fel ésszerű és átlátható módon, amikor a felhasználók nincsenek teljesen tisztában a kialakult helyzettel, vagy amikor a jogosultak számára a mű esetleges felhasználásából eredő kár eltörpül a kiszabott büntetés túlzott szigora mellett.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	104
Ellene	:	61
Tartózkodott	:	36

k) 3.4.3. pont

Az EGSZB erőteljesen szorgalmazza a kiszabott büntetések megítélésében a tagállamok számára szabad mérlegelést nyújtó bekezdés kiváltását, mivel a tagállamok jelentős része által előirányzott büntetésekből – közülük némely akár büntetőjogi természetű is lehet – hiányzik az olyannyira szükséges arányosság.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	104
Ellene	:	61
Tartózkodott	:	36

l) 3.4.4. pont

Az EGSZB-t különösen aggasztja az, hogy a közösségi jogszabályok az alkotók, művészek stb. szerzői jogainak és szomszédos jogainak a védelmét célozzák, ugyanakkor nem veszik kellően figyelembe a felhasználók és végső soron a fogyasztók jogait. Bár van utalás arra, hogy a kreatív, művészi és vállalkozói tevékenységek jelentős mértékben szabadfoglalkozású tevékenységet jelentenek, és ekként támogatni és védeni kell őket, a fogyasztókkal kapcsolatos megközelítés ettől eltér. Számos szellemi mű felhasználását csak a jogosultak kizárólagos jogaitól való eltérés jogcímén engedélyezik a felhasználók számára megszabott korlátok között. Ugyanakkor a törvény nem határozza meg alaposan a művek felhasználásának nem egészen világos határait, a fogyasztók pedig beleütköznek a hatályos jogszabályokba, nem tudván, hogy melyek az engedélyezett gyakorlatok.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye

Mellette	:	104
Ellene	:	61
Tartózkodott	:	36

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/40

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Kozmetikai termékek fogyasztói terméktájékoztatóinak harmonizációja (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 318/06

Előadó: Krzysztof OSTROWSKI

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Kozmetikai termékek fogyasztói terméktájékoztatóinak harmonizációja

(saját kezdeményezésű vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. június 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 13-i ülésnapon) 115 szavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB véleménye szerint a kozmetikai terméktájékoztatókra vonatkozó közös kritériumok és gyakorlati útmutatások gyors elfogadása előnyt jelent majd a belső piacon működő vállalatok, a fogyasztók és az ellenőrző testületek számára.

1.2 Az EGSZB üdvözli ezért, hogy az Európai Unió megkezdte a kozmetikai terméktájékoztatók közös kritériumainak kidolgozását, valamint hogy a közös kritériumokra vonatkozó iránymutatások megfogalmazása már előrehaladott szakaszban jár.

1.3 A kozmetikai termékekről szóló 1223/2009/EK rendeletnek megfelelően az elfogadott közös kritériumok alapján az Európai Bizottságnak jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a termékekre vonatkozó állítások használatáról. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy előbbre kellene hozni e jelentés európai parlamenti és tanácsi benyújtásának 2016 júliusára kitűzött határidejét.

1.4 Az EGSZB felkéri ezért az Európai Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a közös kritériumok elfogadásának folyamatát, lehetővé téve a jelentés legalább egy évvel korábbi elkészítését.

1.5 Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy amíg a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) el nem készül a „környezetbarát állítások” kritériumainak kidolgozásával, az etikai és környezetvédelmi vonatkozású állításokkal történő forgalmazás területén fontolja meg új iránymutatások alkalmazását (pl. a dán fogyasztóvédelmi ombudsman által kidolgozott új iránymutatások alapján).

2. Általános megjegyzések

2.1 A kozmetikai termékekre vonatkozó állítások

2.1.1

A kozmetikai termékekre vonatkozó állítások olyan, általában a reklámokban szereplő állítások, amelyek a termék funkcióira vonatkoznak (R. Schueller és P. Romanowski, C&T, 1998. január). Az állítás lehet egy szó, egy mondat, egy bekezdés vagy egyszerűen egy utalás. Például: „10 nap alatt csökkenti a finom barázdák és a ráncok megjelenését” vagy egyszerűen „öregedésgátló”. További állítások például: „100 %-osan fedi az ősz hajszálakat” egy hajfesték esetében, vagy „a nők 70 %-ának állítása szerint egyszeri használat után hajuk nem korpásodott”, ami egy „korpa elleni” sampon tesztelésével összefüggő fogyasztói megítélési tanulmányból származik.

2.1.2

A termékekre vonatkozó állítások és reklámok, köztük a marketingkommunikáció más formái is (ezek összefoglaló elnevezése „termékekre vonatkozó állítások”), alapvető eszközei a termékek jellemzőire és tulajdonságaira vonatkozó fogyasztói tájékoztatásnak, és segítik a fogyasztókat a szükségleteiknek és elvárásaiknak leginkább megfelelő termékek kiválasztásában. Tekintettel arra, hogy a kozmetikai termékek nagy jelentőséggel bírnak a fogyasztók számára, nagyon fontos utóbbiak világos, hasznos, érthető, összehasonlítható és megbízható információkkal való ellátása, ami lehetővé teszi számukra az információk alapján történő megalapozott választást.

2.1.3

A termékekre vonatkozó állítások a kozmetikai vállalatok számára is alapvető eszközök termékeiknek a versenytársakéitól való megkülönböztetésére. Az innováció ösztönzésével és a vállalatok közötti verseny erősítésével ezek az állítások hozzájárulhatnak a belső piac működéséhez is.

2.1.4

A termékekre vonatkozó állítások csak akkor tudják megfelelően teljesíteni feladatukat, vagyis a fogyasztók és a kozmetikai vállalatok fent ismertetett érdekeit szolgálni, ha egy hatékony keret révén biztosított az, hogy a termékekre vonatkozó állítások korrektek, és nem vezetik félre a fogyasztókat. Ennek során figyelembe kell venni megjelenítésük kontextusát és marketingeszközeit (függetlenül attól, hogy nyomtatott anyagról, tévéreklámról vagy egy új médiaalkalmazásról, például az internetről vagy multifunkciós telefonról van-e szó).

2.2 A kozmetikai termékekre vonatkozó állítások jogi szabályozása az EU-ban

2.2.1

A kozmetikai termékekről szóló rendelet (1223/2009/EK rendelet, rövidítve CPR) 2013. júliusi határidővel teljes mértékben felváltja majd a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 76/768/EGK irányelvet. Az új rendelet fő célkitűzése a magas szintű fogyasztóvédelemnek és a belső piac jó működésének a biztosítása. A CPR megállapítja, hogy „a fogyasztót védeni kell a kozmetikai termékek hatékonyságával és egyéb jellemzőivel kapcsolatos megtévesztő állításokkal szemben”.

2.2.2

E rendelet kizárólag a kozmetikai termékekre vonatkozik, a gyógyszeripari termékek, az orvostechnikai eszközök és a biocid termékek nem képezik tárgyát. E rendelet szempontjából „kozmetikai termék” minden olyan anyag vagy keverék, amely azt a célt szolgálja, hogy az emberi test külső részeivel vagy a fogakkal és a szájüreg nyálkahártyájával érintkezésbe kerüljön, kizárólag vagy elsősorban azok tisztítása, illatosítása, kinézetük megváltoztatása, védelme, megfelelő állapotban tartása céljából, vagy a testszag megszüntetése érdekében. A lenyelés, belégzés, befecskendezés vagy beültetés útján az emberi testbe kerülő anyagok vagy keverékek nem tartoznak a kozmetikai termékek körébe.

Ide tartoznak például a hajápoló termékek (samponok, hajkondicionálók stb.), a bőrápoló termékek (lotionok, arckrémek, körömápoló termékek stb.), a higiéniai termékek (fürdéshez és tusoláshoz használt készítmények, fogkrám, dezodorok és izzadásgátlók stb.), a színező termékek (hajszínezők, sminktermékek stb.), az illatosító termékek (parfümök, kölnivizek stb.).

2.2.3

A CPR 20. cikkének megfelelően „a kozmetikai termékek […] reklámozásakor tilos az olyan megszövegezés, valamint az olyan elnevezések, védjegyek, képek és egyéb képi vagy más megjelölések használata, amelyek olyan tulajdonságok vagy funkciók meglétére utalnak, amelyekkel az adott termék nem rendelkezik”.

2.2.4

A termékekre vonatkozó megtévesztő állítások esetében figyelembe kell venni az üzleti vállalkozásoknak a fogyasztókkal szembeni, a belső piacon folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (rövidítve: UCP) vonatkozó cikkeit is.

2.2.5

Az UCP irányelv 6. cikkének (megtévesztő tevékenységek) megfelelően megtévesztőnek minősül a kereskedelmi gyakorlat, amennyiben hamis információt tartalmaz, és ezáltal valótlan, vagy bármilyen módon – ideértve a megjelenítés valamennyi körülményét – félrevezeti vagy félrevezetheti az átlagfogyasztót, még akkor is, ha az információ az alábbi elemek közül egy vagy több tekintetében tényszerűen helytálló: a termék lényeges tulajdonságai, úgymint az adott célra való alkalmasság, a használat vagy a használattól várható eredmények, illetve a terméken végrehajtott vizsgálat vagy ellenőrzés eredménye és főbb jellemzői.

2.2.6

Az UCP irányelv 7. cikke (megtévesztő mulasztások) megerősíti, hogy „megtévesztőnek minősül az a kereskedelmi gyakorlat, amely a ténybeli körülmények alapján – figyelembe véve annak valamennyi jellemzőjét és feltételét, valamint kommunikációs eszközeinek korlátait is –, az átlagfogyasztó tájékozott ügyleti döntéséhez szükséges jelentős információkat hagy ki”. A terméknek a rá vonatkozó állításokban szereplő fő tulajdonságait kell jelentős információnak tekinteni (a kommunikációs eszköznek és a terméknek megfelelő mértékben).

2.2.7

A reklámtevékenységet folytatóknak emellett a 2006/114/EK irányelvben lefektetett, a megtévesztő és összehasonlító reklámra vonatkozó szabályokat is követniük kell.

2.3 A belső piac jelenlegi gyakorlata

2.3.1

A jelenlegi európai jogi és szabályozási esetek alapján megállapítható, hogy a tagállamokbeli különböző hatóságok eltérő módon értelmezik a fentiekben említett joganyagot, mivel nem alakult még ki a kozmetikai termékekre vonatkozó állítások szabályozásának egységes értelmezése. Ez jelentős terhet ró a közös piacon működő kozmetikai vállalatokra, mivel nem lehetnek biztosak abban, hogy a magyarországi vagy az egyesült királyságbeli illetékes nemzeti hatóság nem kérdőjelezi-e meg azt az adott reklámjukat, amely például Franciaországban jogszerűnek bizonyult. Az esetek többségében komoly büntetéseket szabtak ki a kozmetikai vállalatokra. 2007-ben a magyar Gazdasági Versenyhivatal például megállapította, hogy mivel a klinikai teszteket az Amerikai Egyesült Államokban és Franciaországban végezték el, Magyarországon nem lehet azokat az állításokat közzétenni, amelyek a kozmetikai termékeknek e klinikai teszteken alapuló, százalékokban kifejezett hatékonyságára vonatkoznak. A hatóság úgy véli, hogy a különböző országokban és földrajzi területeken élők bőrtípusai eltérőek. Ebből kifolyólag e tesztek eredményei – amely teszteket eltérő éghajlati körülmények és páratartalom között, valamint olyan nők részvételével hajtották végre, akiknek különbözőek az étkezési szokásai – nem tájékoztatják megfelelően a magyar fogyasztókat e kozmetikai termékek hatékonyságáról. Más tagállamban mindeddig nem jutottak hasonló következtetésre. Ezen túlmenően a „természetes”, a „bio-” és az „organikus” termékekre vonatkozó helyi követelmények is eltérőek. A joganyag eltérő értelmezése miatt a fogyasztók is hátrányba kerülnek, mivel nagyobb védettséget élveznek az egyik, mint a másik tagállamban.

2.3.2

A termékekre vonatkozó állítások közös kritériumainak és a gyakorlati útmutatásoknak a hiányára visszavezethető értelmezésbeli eltérések szükségessé teszik a belső piacon működő kozmetikai vállalatok számára, hogy minden tagállamban minden egyes állítást és reklámot saját maguk vizsgáljanak felül és ellenőrizzenek, mivel csak így lehetnek biztosak abban, hogy megfelelnek az adott ország jogszabályainak. Ezáltal e vállalatoknak jelentős többletköltségekkel kell számolniuk. E költségeket a kozmetikai termékekre vonatkozó állítások EU-n belüli közös iránymutatásaival csökkenteni lehetne, a megtakarításokat pedig az innovációra, a kutatásra és a termékek árainak a mérséklésére lehetne fordítani. Érdemes megjegyezni, hogy az európai kozmetikai piac a globális piacnak csaknem egyharmadát jelenti, több mint 4 000 olyan vállalattal, amelyek az Európai Unióban gyártják termékeiket, és amelyek közvetve vagy közvetlenül 1,7 millió főt foglalkoztatnak.

A tény, hogy a belső piacon működő kozmetikai vállalatoknak valamennyi tagállamban valamennyi állítást és reklámot felül kell vizsgálniuk és ellenőrizniük kell, azt is jelzi, hogy a piacnak ebben a szegmensében nem valósult meg a belső piac.

2.3.3

A fogyasztóknak sem előnyös, hogy a kozmetikai termékekre vonatkozó állításokkal kapcsolatos, EU-n belüli közös iránymutatások hiánya miatt értelmezésbeli eltérések léteznek. Így amikor ugyanazt a terméket egy másik tagállamban vásárolják meg, nem lehetnek biztosak abban, hogy egy adott állításnak mi a pontos jelentése, ez pedig elbizonytalaníthatja őket. Ha nem dolgozzák ki például a „természetes”, a „bio-” vagy az „organikus” termékek közös kritériumait, a fogyasztók bizonytalanok lesznek e termékek valódi minőségét illetően. A jelenlegi online környezetben a fogyasztók könnyen vásárolhatnak a határokon túl is, és „klikkelési távolságon belül” hozzáférhetőek számukra a különböző országok különböző termékei. Amennyiben azt látják, hogy egy cellulitiszt gátló termék használatával „a cellulitisz megjelenése 10 nap alatt csökkenthető”, és ehhez az egyik országban nem fűznek további magyarázatot, míg más országban a magyarázat hozzáteszi, hogy „rendszeres testmozgással és diétával”, elbizonytalanodhatnak az adott termék valós hatékonyságát illetően. Ezen túlmenően azért is szükségesek az állításokra vonatkozó közös kritériumok, mivel biztosítani kell a fogyasztóknak a lehetőséget az azonos kategóriájú különböző termékek összehasonlítására (pl. két fajta arckrém). Ehhez lehetővé kell tenni, hogy a fogyasztók a közös kritériumok alapján valamennyi állítást könnyen ellenőrizni tudják. Csak a világos és konkrét, általánosan elfogadott módszereken alapuló állítások segíthetik a fogyasztókat a termékek összehasonlításában és a szükségleteiknek leginkább megfelelő, tájékozott döntések meghozatalában.

2.4 Az EU-n belüli közös gyakorlati iránymutatások szükségessége

2.4.1

A CPR 20. cikkének megfelelően az Európai Bizottságnak a tagállamokkal együttműködve, valamint a fogyasztók biztonságával foglalkozó tudományos bizottsággal (SCCS) és más illetékes hatóságokkal folytatott konzultációt követően cselekvési tervet kell készítenie, és el kell fogadnia az állításokra vonatkozó közös kritériumok listáját, amelyeket az UCP irányelv rendelkezéseit is figyelembe véve a kozmetikai termékekkel kapcsolatosan használni lehet.

2.4.2

A múlt évben az Európai Bizottság megkezdte a kozmetikai termékekre vonatkozó állítások közös kritériumainak kidolgozását, és együttműködik az érintett felekkel (nemzeti hatóságokkal, fogyasztói szervezetekkel, a kozmetikai iparral, a beszállítói iparral, kkv-kkal stb.). Az EGSZB üdvözli e munka eredményét, mivel az iránymutatások kidolgozása előrehaladott szakaszba jutott.

2.4.3

2016. július 11-ig az Európai Bizottságnak az elfogadott közös kritériumok alapján jelentést kell benyújtania az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a termékekre vonatkozó állítások használatáról. Amennyiben a jelentés azt állapítja meg, hogy a kozmetikai termékekre vonatkozó állítások nem felelnek meg a közös kritériumoknak, az Európai Bizottság a tagállamokkal együttműködve megfelelő, szigorúbb intézkedéseket hoz a megfelelés biztosítása érdekében. Ilyen esetben szükségessé válhat, hogy az Európai Bizottság felülvizsgálja az iránymutatások hatályát, és az általános iránymutatások helyett részletesebb megközelítést alkalmazzon (például – az élelmiszertermékekre vonatkozó állítások ügyéhez hasonlóan – jogalkotási eljárást).

2.4.4

Az EGSZB határozottan támogatja a közös kritériumok bevezetését, amelyek valamennyi kozmetikai termék esetében biztosítanák az állítások használatának közösségi szinten harmonizált keretét. A kritériumoknak a valamennyi médiumban megjelenő valamennyi kozmetikai terméktájékoztatóra vonatkozniuk kell, akár elsődleges, akár másodlagos termékről legyen szó, és lehetővé kell tenniük, hogy a sajátosságokat a termékhez, a csomagoláshoz, az állításokhoz és összefüggéseikhez igazítsák, az innováció csökkenése nélkül, és biztosítva a mindenki számára azonos szabályok tiszteletben tartását.

2.4.5

Az EGSZB szerint azonban az Európai Bizottságnak fel kell gyorsítania ezt a folyamatot. Amennyiben a közös kritériumokra vonatkozó iránymutatások kidolgozása valóban előrehaladott szakaszba jutott, az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak lehetőleg 2012 elején működőképessé kell tennie ezeket, lehetővé téve így, hogy a jelentést a kitűzött 2016. évhez képest jóval korábban megküldjék az Európai Parlamentnek.

2.4.6

Az Európai Bizottságnak a közös kritériumokra vonatkozó iránymutatás-tervezetei jelenleg nem hivatkoznak kifejezetten a „környezetbarát állításokra”. E kérdésről a Nemzetközi Szabványügyi Szervezet (ISO) keretén belül folynak tárgyalások. Nehéz azonban jelenleg eldönteni, hogy az elfogadott szabványok alkalmazhatók lesznek-e az Európai Unión belül, és mikor lesznek hozzáférhetőek. Az EGSZB arra kéri ezért az Európai Bizottságot, hogy az etikai és környezetvédelmi vonatkozású állításokkal történő forgalmazás területén fontolja meg új iránymutatások alkalmazását (például a dán fogyasztóvédelmi ombudsman által kidolgozott új iránymutatások alapján).

2.4.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az állításokat vagy objektív tudományos tanulmányokra (például klinikai vizsgálatokra) vagy szubjektív fogyasztói megítélési tanulmányokra kell alapozni. Mindkét típusú tanulmánynak meg kell felelnie azonban néhány általánosan elfogadott kritériumnak (a figyelemmel kísért fogyasztók száma, megfelelő képviselet stb.), hogy ne tévesszék meg a fogyasztókat.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/43

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A válságból való kilábalás uniós stratégiája és ipari szerkezetváltás: bizonytalan munkahelyek vagy fenntartható foglalkoztatás? (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 318/07

Előadó: Martin SIECKER

Társelőadó: Ion POP

2010. július 15-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A válságból való kilábalás uniós stratégiája és ipari szerkezetváltás: bizonytalan munkahelyek vagy fenntartható foglalkoztatás?

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2011. június 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 13-i ülésnapon) 123 szavazattal 5 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 A vélemény azt a kérdést igyekszik megválaszolni, hogy az európai ipar miként tud legjobban kilábalni a válságból. Az EGSZB meg győződve arról, hogy ehhez fenntartható munkahelyekre van szükség. Olyan munkahelyekről van szó, amelyek révén az emberek biztonságos és egészséges munkakörülmények között juthatnak jövedelemhez olyan légkörben, amelyben elismerik a munkavállalók jogait, és amely teret enged a gyümölcsöző szociális párbeszédnek. Igen termelékeny munkahelyek ezek, amelyek értéket teremtenek az innováció, a minőség, a hatékonyság és a termelékenység szempontjából. Így segítenek abban, hogy Európa stabil gazdasági növekedést mutathasson fel, és versenyképes maradjon a világ többi régiójával szemben.

1.2 Az EGSZB úgy véli, hogy az új munkahelyek létrehozásának legfontosabb feltétele a fenntartható és stabil gazdasági fejlődés. Az EGSZB üdvözli, hogy több intézmény és szervezet olyan javaslatokat tett a gazdasági válságból való kilábalásra, amelyek a fellendülés szociális dimenzióját is figyelembe veszik. Hozzájárulást jelentenek ehhez az Európai Bizottság Európa 2020 stratégiájában meghatározott „kiemelt kezdeményezések”, valamint az európai szociális partnerek munkaerő-piaci politikára vonatkozó ajánlásai, de az Európai Unió Tanácsa, az Európai Parlament, az ILO és az IMF is tesznek olyan ajánlásokat, amelyek nem kizárólag a gazdasági érdekeket tartják szem előtt.

1.3 Az EGSZB megjegyzi, hogy a vállalkozások különféle munkáltatási modelleket alkalmaznak. Ez új foglalkoztatási formákhoz vezet. Ezek közé tartozik a bizonytalan munka is, amelynél a munkavállalókat határozott idejű szerződéssel, alacsony bérért, gyenge szociális védelem mellett, jogvédelem nélkül foglalkoztatják. Nem minden ideiglenes munka bizonytalan, a magasan képzett szabadfoglalkozásúak kiválóan elboldogulnak a munkaerőpiacon a megbízásos alapon végzett munkával. A határozott idejű szerződéssel végzett munka azonban lényegénél fogva bizonytalan, ha alacsony vagy semmilyen képzettséget nem igénylő termelő- vagy szolgáltatói munkáról van szó. A rugalmas biztonság csak akkor jelenthet megoldást a vállalkozások rugalmas munkaerő iránti igényére, ha sikerül eleget tenni annak a feltételnek, hogy a velejáró biztonság az állandó munkahely által nyújtott biztonsággal hasonló szintű, ahogy azt az EGSZB rugalmas biztonságról szóló, korábbi véleménye (CCMI/066) megállapította.

1.4 A demográfiai változások – a munkaképes népesség öregedése, a munkaerőpiacra lépő fiatalok számának csökkenése – és a termelési folyamatokat érintő gyors technológiai átalakulás következtében Európában a képzett munkaerő komoly hiánya fenyeget. Ezért égetően fontos, hogy mindenki hozzáférhessen a munkaerőpiachoz, és ott is maradhasson, illetve hogy senkit se zárjanak ki. Az EGSZB kiemeli, hogy a munkavállalóknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy munkával töltött éveik alatt szinten tartsák kompetenciáikat és szakmai képzettségüket, és új készségeket szerezzenek. Ennek segítségével a munkavállalók alkalmazkodni tudnak munkakörnyezetük változásaihoz, egyúttal eleget lehet tenni a képzett munkaerő iránti igénynek a munkaerőpiacon. Annak érdekében, hogy versenyben maradhasson a világ többi régiójával, az EU egyik legfontosabb feladata, hogy az imént vázolt folyamatot megfelelően és hatékonyan megszervezze.

1.5 Az EGSZB egyetért azzal, hogy a munkavállalók számára hozzáférést kell biztosítani elsősorban a szakképzést kínáló programokhoz. A vizsgálatokból az derül ki, hogy éppen azok a munkavállalók vesznek részt legritkábban képzéseken, akiknek a legnagyobb szüksége lenne rájuk, ezért a különféle munkavállalói csoportokhoz más-más intézkedéseket kell rendelni:

1.5.1 A költségvetésből egy jelentős részt a legalacsonyabban képzett munkavállalók számára kellene elkülöníteni, mivel nekik van a legnagyobb szükségük kiegészítő képzésekre. Ennek megfelelően az egyes munkavállalók például képzési támogatásban részesülhetnének, amelynek mértéke fordítottan arányos végzettségük szintjével, így a legalacsonyabb végzettségű munkavállalóknak jutna a legtöbb pénz.

1.5.2 Az idősebb munkavállalókat illetően olyan személyzeti politikára van szükség, amely jobban figyelembe veszi az életkort. Miközben az EU számos tagállamában felemelik a nyugdíjkorhatárt, sok idős ember még a jelenlegi korhatár elérése előtt elveszíti helyét a munkaerőpiacon – például azért, mert nem tud lépést tartani a fejlődéssel. A célirányos, specifikus képzés elősegítheti e probléma megoldását.

1.5.3 Igen fontos, hogy a képzések és tanfolyamok hatékonyak legyenek. Különböző tagállamokban tapasztalatokat gyűjtöttek új, eredményesebb képzési módszerekkel, és ismételten felfedezik többek között a munkahelyen történő tanulás jelentőségét. Az EGSZB kiemelten fontosnak tartja az ilyen jellegű kezdeményezések továbbfejlesztését, és kéri, hogy az Európai Bizottság gondoskodjon az idevonatkozó bevált gyakorlati példák átadásáról, így ösztönözve ezt a folyamatot.

1.5.4 Feladataik ellátása során a munkavállalók informális, de értékes ismereteket és tapasztalatokat gyűjtenek. Az ilyen módon szerzett kompetenciákat nem ismerik el kellőképpen, mivel nem kapcsolódik hozzájuk hivatalos diploma. Több tagállam is dolgozik a szerzett kompetenciák elismerésének rendszerén. Ez a kezdeményezés is érdemes az Európai Bizottság elismerésére és támogatására.

1.5.5 Az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság kezdeményezésére több eszközt is kidolgoztak arra, hogy az egész életen át tartó tanulás keretében európai szinten előmozdítsák a képesítések áttekinthetőségét, valamint az oktatás és a képzés színvonalát. (1) Ezeket az eszközöket most az oktatáson belül főként a diákok Európán belüli mobilitásának és alkalmazhatóságának növelésére használják. Az EGSZB kiemeli a szóban forgó eszközök jelentőségét, és kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, miként lehet ezeket az eszközöket a munkavállalók mobilitásának és alkalmazhatóságának Európai Unión belüli javítására is felhasználni.

1.5.6 Az ilyen jellegű intézkedések lehetővé tételéhez különféle eszközök állnak rendelkezésre. A programok közül többről meg lehet állapodni a kollektív szerződésben, a tagállamok pedig pénzügyi ösztönzőkkel, például adókedvezményekkel gondoskodhatnak a finanszírozásról. Az Európai Bizottság egyfelől a strukturális alapokból elkülönített társfinanszírozás révén, másfelől azzal segíthet, hogy a megfelelő uniós és tagállami intézmények körében terjeszti a példamutató megoldásokat.

1.5.7 Az EGSZB kiemeli, hogy a munkavállalókat nemcsak a képzési programokhoz való hozzáférés joga illeti meg, hanem jövedelembiztonságra és szociális védelemre is szükségük van ahhoz, hogy gyorsan változó társadalmunkban optimálisan, tehát a jövőtől való félelem nélkül elláthassák feladataikat.

1.6 Az EU arra törekszik, hogy versenyképes tudásalapú gazdasággá fejlődjön, több és jobb munkahellyel, valamint erősebb társadalmi kohézióval. A Lisszaboni Szerződésben feketén-fehéren áll, hogy az Európai Unió ezt a célt – többek között – a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemmel, a polgárok gazdasági és társadalmi előrevitelével, valamint az 1961-es Európai Szociális Chartában, a munkavállalók alapvető szociális jogairól 1989-ben elfogadott közösségi chartában, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájában (2000) rögzített szociális jogok biztosításával kívánja elérni.

1.7 Az EGSZB arra kéri az uniós intézményeket, hogy nagyobb meggyőződéssel érvényesítsék az európai szociális normákat. A tetterő hiánya ezen a területen többek között oda vezetett, hogy egyre több a dolgozó szegény, növekszik az egyenlőtlenség, a polgárok egyre jobban félnek a jövőtől, ugyanakkor egyre kevésbé bíznak egymásban, a társadalmat szolgáló intézményekben és a kormányzatokban – nemcsak a nemzeti szintű kormányok, hanem az európai intézmények vonatkozásában is, ahogy ezt a számos tagállamban egyre komolyabb euroszkepticizmus is mutatja.

1.8 A tagállamokban sok kezdeményezéssel találkozhatunk a szóban forgó témával kapcsolatban. Közülük néhányat a véleményhez csatolt mellékletben ismertetünk. A példákat a CCMI tagjai szolgáltatták. A mellékletből kiderül, hogy lendületes lépésekről van szó, de az egyes országok és ágazatok között komoly különbségek vannak. A végrehajtás szintjén szükség van a tapasztalatok és a gyakorlatban bevált példák cseréjére. Mi az, ami működik, és mi az, ami nem? Melyek a kritikus tényezők? Az EGSZB azt tanácsolja, hogy az Európai Bizottság népszerűsítse, és megfelelő eszközökkel könnyítse meg a tapasztalatok és gyakorlatban bevált példák cseréjét.

2. Hol tartunk most?

2.1 A gazdaságot már három éve válság sújtja. Először a pénzügyi piacok kerültek válságba az Egyesült Államok lakáspiacának stagnálása miatt. A pénzügyi válság következtében 2008 második felében a „reálgazdaság” is visszaesett. A „hitelválság” megjelölés nem fedi le a teljes palettát. Nemcsak a likviditás és a (hosszabb megtérülésű) tőke elérhetőségének korlátozottá válásáról volt szó, hanem egy strukturális és általános bizalmi válságról a pénzügyi szektorban.

E saját kezdeményezésű vélemény nem a válságról szól, inkább azt a kérdést igyekszik megválaszolni, hogy az európai ipar miként tud legjobban kilábalni a válságból.

2.2 Európában 2009-ben és 2010-ben összesen 3,25 millió munkahely szűnt meg, főként az iparban és a mezőgazdaságban. Az EU-ban már a válság kirobbanása előtt felmerültek aggodalmak a demográfiai változás miatt. Mivel nyugdíjba vonulnak azok, akik a második világháború utáni születési hullám idején születtek, rövid időn belül nagy igény lesz jól képzett munkaerőre. Tekintve, hogy az idősebb munkavállalók távozását a válság felgyorsítja, az utánpótlási kereslet még sürgetőbb lett. Ezzel kapcsolatban két probléma is felmerül. Az egyik mennyiségi jellegű: egyes tagállamokban és bizonyos iparágakban nincs elegendő jól képzett fiatal munkaerő a piacon ahhoz, hogy kielégítsék a keresletet. A másik probléma minőségi: mivel a nemzedékváltás igen hirtelen módon zajlik, nehézségekbe ütközik az ismeretek vállalaton belüli átadása.

2.3 Az új munkahelyek létrehozásának legfontosabb feltétele a fenntartható, stabil gazdasági növekedés. 2010 kezdetétől gyenge fellendülés figyelhető meg, amelyet néhány ágazatban a termelés enyhe növekedése, valamint óvatosan emelkedő munkaerő-kereslet kísér – igaz, a helyzet tagállamonként különböző. A globalizáció hatására gyors ütemben változik a társadalom, és vele együtt a munkaerőpiac. A vállalkozások különféle munkáltatási modelleket alkalmaznak. Ez egyre inkább a foglalkoztatás új, köztük bizonytalan formáinak kialakulásához vezet. A Eurofound legutóbbi európai munkakörülmény-felméréséből az derül ki, hogy a legtöbb munkavállaló számára még mindig az állandó munkahely a norma, de nő a határozott idejű szerződések részaránya. (2) Úgy tűnik, hogy a kollektív szerződés megkerülésének legfontosabb eszközei az alvállalkozás, a kiszervezés és az álvállalkozás – minimumszint alatti munkafeltételek mellett. Ezeket a modelleket az utóbbi években egyre gyakrabban alkalmazzák.

3. Hogyan jutottunk el idáig?

3.1 Az európai szociális modell a szociális kapitalizmus egyedi modellje, amely a második világháború után fejlődött ki Európában, és sikerrel vette fel a harcot a kapitalizmus vadhajtásaival szemben, miközben megtartotta annak jó oldalait. A modell ösztönzőleg hatott az európai tagállamokra egy olyan társadalom megteremtése során, amelyre az összetartás, a szolidaritás és a versenyképesség a jellemző. A végső cél az, hogy Európa minden polgára demokratikus, környezetbarát, versenyképes, szolidáris és társadalmi beilleszkedésen alapuló jóléti közösségben éljen.

3.2 Ez a kiindulópont köszön vissza a Lisszaboni Szerződésben is. A tisztességes belső piaci versennyel kapcsolatos gazdasági jogosultságok és rendelkezések mellett az EU többek között a következőket ígéri polgárainak:

—	küzdeni kíván a társadalmi kirekesztés ellen,

—	elkötelezetten támogatja a polgárokat a gazdasági és társadalmi fejlődésben,

—	garantálja az 1961-es Európai Szociális Chartában, a munkavállalók alapvető szociális jogairól 1989-ben elfogadott közösségi chartában, illetve az Európai Unió Alapjogi Chartájában (2000) rögzített szociális jogokat,

—	arra törekszik, hogy polgárai – az oktatáshoz való széles körű hozzáférés révén – minél magasabb szintű tudást szerezhessenek,

—	garantálja a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének érvényesítését a foglalkoztatás és a munkavégzés tekintetében, ideértve az egyenlő vagy egyenlő értékű munkáért járó egyenlő díjazást is az adott vállalkozáson belül, illetve az adott kollektív szerződés keretében.

3.3 A megvalósítás útja azonban rögösebb. Létrejönnek ugyan új munkahelyek, de ezek határozott időre szóló, alkalmi állások, alacsony jövedelemmel, behatárolt szociális biztonsággal és csekély munkavállalói jogvédelemmel. Önmagában véve érthető, hogy a munkaadók nem ajánlanak azonnal állandó szerződést a munkavállalóknak most, amikor a gazdaság éppen csak kezd kilábalni a válságból. Az ilyen jellegű foglalkoztatás akár üdvözlendő kiegészítése is lehet a munkaerő-piaci kínálatnak, és egyidejűleg a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemhez is hozzájárulhat, mivel olyan csoportoknak kínál munkát, amelyek egyébként nem kapnának esélyt a munkaerőpiacon. De nem szabad, hogy kizsákmányoláshoz vezessen: ha erősödik a fellendülés, és strukturálisnak tűnik a munka, ezeket az állásokat is olyan szerződéses formába kellene önteni, amely megfelelő jövedelmi szintet, szociális biztonságot és jogvédelmet biztosít.

3.4 Komolyabb probléma, hogy a méltányos munkafeltételeket nyújtó állandó munkahelyeket is bizonytalan munkahelyekre cserélik gyenge szociális biztonságot és jogvédelmet nyújtó alkalmi, határozott időre szóló szerződések alapján – nemcsak a magán, hanem az állami szektorban is. Ez ellentétes a polgároknak tett ígéretekkel a társadalmi kohézióról, melyeket a Lisszaboni Szerződés rögzített. Egyébként nem minden ideiglenes munka bizonytalan, a magasan képzett szabadfoglalkozásúak kiválóan elboldogulnak a munkaerőpiacon a megbízásos alapon végzett munkával. A határozott idejű szerződéssel végzett munka azonban lényegénél fogva bizonytalan, ha alacsonyabb vagy semmilyen képzettséget nem igénylő termelő- vagy szolgáltatói munkáról van szó. (3)

3.5 Európa sok területen még a világelsők közé tartozik a jólét, a szociális védelem és a versenyképesség tekintetében, de egyre csökken az előnye mind saját múltjával, mind pedig más gazdaságokkal szemben. Amint az OECD 2008-ban készült tanulmányából is kiderül, egyre nagyobb a szegénység, erősödnek a jövedelmi egyenlőtlenségek, és korlátozzák a közkiadásokat. (4)

3.6 Az Eurostat 2003-ban a „dolgozó szegényeket” felvette a társadalmi mutatók európai jegyzékébe. A „dolgozó szegények” aránya a 27 tagú EU-t tekintve 2008-ban 8,6 % volt, ami többek között annak a következménye, hogy az állandó és méltányos munka részaránya csökken, az alkalmi és bizonytalan munkáé pedig növekszik. Ez a polgárok körében egyre nagyobb bizalmatlansághoz vezet. Pedig a bizalmatlanságra épülő, szociális konfliktusok által megosztott társadalomban nincs tere a fenntartható, stabil gazdasági növekedésnek.

3.7 Az elmúlt évtizedekben jelentősen növekedett az anyagi egyenlőtlenség. Egyik utolsó könyvében (5) Tony Judt néhány figyelemre méltó példát hoz erre: Nagy-Britanniában az 1920-as évek óta nem volt ilyen nagy az egyenlőtlenség, az EU összes országa közül itt él a legtöbb szegény gyerek, az újonnan létrehozott munkahelyek többségét vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul fizetik, és 1973 óta sehol nem növekedett olyan mértékben a jövedelmek közötti különbség, mint Nagy-Britanniában.

Az Egyesült Államokban a General Motors vezérigazgatója 1968-ban a vállalatára jellemző átlagbér 66-szorosát kereste, WalMart-beli kollégája 2009-ben az átlagbér a 900-szorosát tette zsebre. Ez a példa a szélsőségeket mutatja, de az átlagértékek hasonló képet festenek. 1965-ben a nagyvállalatok igazgatói az USA-ban a vállalatukra jellemző átlagbér 24-szeresét keresték, 2007-ben azonban már a 275-szörösét. (6)

3.8 A növekvő egyenlőtlenség magas társadalmi költségekkel jár. Wilkinson és Picket tanulmányából kiderül, (7) hogy egy olyan közösség, amelyben viszonylag nagy az anyagi egyenlőtlenség, a mindennapi élet szinte minden területén rosszabbul teljesít, mint egy viszonylag kis anyagi egyenlőtlenség jellemezte társadalom. Rosszabb az emberek egészségi állapota, rövidebb ideig élnek, több a bűnözés, és – ami a legnagyobb probléma – az egyenlőtlenség légköre aláássa az emberek egymásba és közösségbe vetett bizalmát. Végül pedig oda vezet, hogy az emberek a vezetőik – mind a nemzeti kormány, mind pedig az Európai Unió – ellen fordulnak, amint az egyre több tagállam fokozódó euroszkepticizmusában is megnyilvánul. Még a társadalmi partnerek, például a szociális partnerek között is megrendül a bizalom.

4. Hová szeretnénk eljutni?

4.1 A gazdaság egyre gyorsabban változik. Ez – az előttünk álló demográfiai problémákkal ötvözve – gyors és mélyreható intézkedéseket igényel. A társadalom soha sincs „kész”, hanem folyamatosan alakul, és a munkaerőpiacnak együtt kell mozognia ezekkel a változásokkal. A munkaerőpiac átalakítása során azonban nemcsak gazdasági, hanem társadalmi érdekek is szerepet játszanak. Ily módon a kihívás az, hogy miként tudjuk a munkaerőpiacot az egész társadalom számára előnyös módon kialakítani?

4.2 Úgy tűnik, minden érintett intézmény egyetért abban, hogy a munkaerőpiacnak milyen irányba kellene elmozdulnia. Az Európai Unió Tanácsa javaslatokkal állt elő a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokra vonatkozóan, (8) amelyben sok figyelmet fordít a szociális szempontokra. A foglalkoztatási miniszterek tanácsa rámutatott annak előnyeire, ha a vállalkozáson belül biztosítják a rugalmasságot ahelyett, hogy „külső” rugalmas héjat építenének ki. Az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el, amelyben felkéri az EU-t, hogy dolgozzon ki stratégiát a „zöld munkahelyek” megteremtésére. Ez nemcsak a fenntartható jövő szempontjából jobb, hanem rákényszeríti Európát az innovációra is. (9) Ezzel kapcsolatban az EGSZB több véleményt kidolgozott. (10) Az Európai Parlament végül nagy többséggel állásfoglalást fogadott el az atipikus szerződésekről is, amelyben az állandó munkahelyek mellett és az állandó munkahelyek bizonytalanná alakítása ellen száll síkra. (11)

4.3 Az Európai Bizottság az Európa 2020 stratégia keretében több „kiemelt kezdeményezéssel” is előállt, amelyek konkrét javaslatokat tesznek ezzel kapcsolatban. Az „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésű kezdeményezés több színvonalas és produktív munkahely létrehozására ösztönöz. A „Mozgásban az ifjúság” és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” elnevezésű kezdeményezés az „egyetlen szerződés” mellett emel szót. Az Európai Bizottság ezzel az új szerződésformával kíván szembeszegülni a munkaerőpiac kettéosztásával oly módon, hogy az újonnan belépőknek méltányos próbaidő után lehetőséget ad szociális jogosultságaik kiépítésére, és hozzáférést biztosít a szociális partnerek között létrejött kollektív megállapodásokon, illetve a jogszabályokon alapuló rendszerekhez.

4.4 A követendő politikával nagy vonalakban az európai szociális partnerek is egyetértenek. A Business Europe, az ETUC, az UEAPME és a CEEP 2007-ben (12) és 2010-ben is (13) jelentéseket és ezekben ajánlásokat tett közzé olyan munkaerő-piaci politikára vonatkozóan, amely nemcsak a gazdasági, hanem a társadalmi érdekeket is szem előtt tartja.

4.5 A 2010. szeptemberi oslói konferencián az IMF és az ILO hangsúlyozta, hogy nemcsak gazdasági szemszögből, hanem a társadalmi kohézió szempontjából is alapvetően fontos a rendkívül magas munkanélküliség megszüntetése. Az IMF szerint el kell hárítanunk annak kockázatát, hogy a munkaerőpiac számára ismét veszendőbe menjen egy teljes generáció. Az ILO már 1999-ben kidolgozta a tisztességes munkára vonatkozó menetrendet, amelynek célja, hogy az emberek szabadon, egyenlő feltételekkel, biztonságos körülmények között és méltósággal dolgozhassanak. 2009 júniusában az ILO jóváhagyta a Globális Foglalkoztatási Paktumot. Ez az új kezdeményezés a gazdaság fellendítésére és a munkahelymegőrzésre irányul. Legutóbbi, foglalkoztatásról szóló kiadványában (14) az OECD olyan politika mellett száll síkra, amelynek célja a tömeges és tartós munkanélküliség megelőzése.

4.6 A kiindulópont természetesen az, hogy Európa versenyképes maradjon a világ többi régiójával szemben. Ez csak az oktatásra, ismeretekre, innovációra, minőségre, hatékonyságra és termelékenységre építve érhető el. A munkaerőköltségek alapján az Európai Unió egyszerűen nem tud versenyezni olyan országokkal, mint pl. Kína, India vagy Brazília. Csak akkor tudna, ha az EU-ban erőteljesen megbontanák a munkafeltételeket – ami azonban ellentétes azzal a törekvéssel, hogy az Európai Unió versenyképes tudásalapú gazdaság legyen, több és jobb munkahellyel, valamint erősebb társadalmi kohézióval. Ami viszont módjában áll az EU-nak – amellett, hogy még többet tesz a kutatás és fejlesztés érdekében –, az a képzési befektetések ösztönzése és támogatása, miközben az általános képzésért a közoktatás, a célirányos szakképzésért pedig a szociális partnerek és az állam felelnek.

4.7 Sokan alábecsülik a célzott szakképzés jelentőségét. Az ilyen képzéseken való részvétel gyakran a fiatal munkavállalókra és a már viszonylag magasan képzett munkavállalókra korlátozódik. A 27 tagú EU-ban a magasan képzett munkavállalók 57,6 %-a vesz részt szakmai képzéseken, az alacsonyan képzett munkavállalók körében ez az arány 28,4 %. Az átlagtól felfelé Svédország (91 % és 57,6 %), lefelé pedig Románia (14 % és 3,9 %) tér el jelentősen. (15) A képzésekkel az alacsonyabb képzettségűeket, az időseket, a nőket és a migránsokat is meg kell célozni – sőt: főként őket kell megcélozni, hogy e csoportoknak is újra tartós kilátásuk nyíljon a munkaerőpiacon való részvételre. Hathatós intézkedés ennek elősegítéséhez az, ha az egyes munkavállalókat iskolázási támogatásban részesítjük, amelynek mértéke fordítottan arányos képzettségi szintjükkel. A munkanélküliség elsősorban az alacsonyabban képzett, elavult tudású munkavállalókat sújtja, akik hagyományos, eltűnőfélben lévő ágazatokban dolgoznak. Újabb képzési intézkedések nélkül nem lehet kilátásba helyezni számukra azt, hogy egy másik, modernebb gazdasági ágazatban találjanak munkát. Márpedig, ha nem gondoskodunk arról, hogy ezek az emberek visszataláljanak a munkaerőpiacra, akkor hamarosan a munkaerőpiac minden szintjén hiány lesz a jól képzett munkaerőből.

4.8 Túlságosan kevés figyelmet kap az idős munkavállalók helyzete. Miközben az EU számos tagállamában felemelik a nyugdíjkorhatárt, sok idős ember még a jelenlegi korhatár elérése előtt elveszíti helyét a munkaerőpiacon. Adott esetben azért, mert nem tudnak lépést tartani a termelési folyamatokban bekövetkező gyors változásokkal, vagy mert idősebb korban gondot okoz a többműszakos munka. Annak érdekében, hogy az idősebb munkavállalók is egészségesen végezhessék tovább munkájukat, célirányos személyzeti politikára van szükség, amely jobban figyelembe veszi az életkort. Specifikus, célirányos kurzusokkal az említett problémák többségét ki lehet védeni. Az Eurostat adataiból (16) azonban itt is az derül ki, hogy a szakmai képzéseken az idősek részvételi aránya jóval alacsonyabb, mint a fiataloké. (Az 55–64 évesek körében ez az arány 20,9 %, míg a 25–43 évesek körében 44,2 %.)

4.9 Az oktatásnak és a képzésnek csak akkor van értelme, ha a programok hatékonyak, és a kurzusokon részt vevő munkavállalók valóban megszerzik azokat a kompetenciákat, amelyek a gyorsan változó munkaerőpiachoz való alkalmazkodáshoz szükségesek. A hagyományos módon, a konkrét munkakörnyezettől távol zajló elméleti oktatást a legtöbb esetben ki kell egészíteni például vállalatoknál eltöltendő gyakorlati időszakokkal. A gyakorlatban még túlságosan gyakran tanítanak hagyományos módon. Az utóbbi években különböző tagállamok már tapasztalatokat gyűjtöttek új, eredményes, gyakorlatias munkahelyi képzési formákkal. A Cedefop nemrégiben vizsgálta meg a munkahelyen történő tanulás hatásait. (17) Határozottan ajánljuk az ilyen jellegű képzési programok kibővítését és ösztönzését.

4.10 A munkavállalók nemcsak a formális képzés keretében tanulnak: informális, de értékes ismereteket és tapasztalatokat gyűjtenek feladataik ellátása során is. Az ilyen módon szerzett kompetenciákat nem ismerik el kellőképpen, mivel ezek nincsenek igazolva, így nem jár értük hivatalos diploma. Ez korlátozza a munkavállalók mobilitását. Amíg meglévő munkahelyükön maradnak, nincs gond. Ha azonban munkahelyet szeretnének váltani, kevesebb a lehetőségük, mivel informális képzettségüket nem tudják felmutatni az új munkahely megszerzése érdekében. Többek között az OECD (18) és a Cedefop (19) már több alkalommal vizsgálta a szerzett kompetenciák elismerésének lehetőségeit. A tagállamok többsége már foglalkozik olyan rendszerek kifejlesztésével, amelynek segítségével értékelni lehet és el lehet ismerni az informális és nem formális tanulás eredményeit, de ez egyelőre csak kevés tagállamban vezetett konkrét eredményekre. (20) Ez a kezdeményezés több elismerést és támogatást érdemel.

4.11 Az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság kezdeményezésére több eszközt is kidolgoztak arra, hogy az egész életen át tartó tanulás keretében európai szinten előmozdítsák a képesítések áttekinthetőségét, valamint az oktatás és a képzés színvonalát. (21) Ezeket az eszközöket most az oktatáson belül főként a diákok Európán belüli mobilitásának és alkalmazhatóságának növelésére használják. Az EGSZB kiemeli a szóban forgó eszközök jelentőségét, és kéri, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, miként lehet ezeket az eszközöket a munkavállalók mobilitásának és alkalmazhatóságának Európai Unión belüli javítására is felhasználni.

4.12 Az a munkaadó, aki befektet alkalmazottaiba azáltal, hogy munkaidőben látogatható tanfolyamokat szervez és megfizeti a velejáró költségeket, elvárhatja alkalmazottaitól, hogy azok magánidejükben tanuljanak, ha szükség van a tanfolyami összejöveteleken kívüli tanulásra. Gyorsan változó világunkban olyan oktatási programmal lehet a legjobban felkészülni a jövőre, amely nemcsak egy adott feladat ellátását célozza, hanem arra is kiképezi a munkavállalókat, hogy tágabb feladatkörben is foglalkoztathatók legyenek a munkahelyükön vagy a munkaerőpiacon. Egy ilyen programnak mind a munkaadók, mind a munkavállalók számára megvannak a vonzó elemei. Az egyik fél számára jól képzett és lelkes munkaerő elérhetőségét jelenti, a másik fél számára pedig az erős munkaerő-piaci pozíciót. Ezt a folyamatot sürgősen újra kell indítani, mivel a legfrissebb adatokból az derül ki, hogy az egész életen át tartó tanulás programja már évek óta stagnál. (22)

5. Hogyan érhető ez el?

5.1 A vállalatoknak biztonságra van szükségük, ha hosszú távon akarnak befektetni pl. új fejlesztésekbe. Németországban a megújuló energiákon alapuló új technológiák jóval gyorsabban fejlődtek, mint Európa többi részén, mivel a német állam többéves támogatási programot indított, amely az ágazatban tevékeny vállalkozóknak megadta azt a biztonságot, hogy strukturális fejlesztésről van szó, amelyet az állam több éven át támogat és ösztönöz. Ennek a politikának köszönhetően Németország mára élen jár a szóban forgó területen, és az ágazatban tíz év alatt kevesebb mint 70 000-ről majdnem 300 000-re növekedett a munkahelyek száma.

5.2 Nemcsak a vállalkozásoknak van szükségük biztonságra, hanem a munkavállalóknak is – a jövedelem, a szociális védelem és a képzés terén. Ezek az elvek képviselik az európai szociális modell alapértékeit, ahogy azt a második világháború után Európában megalkották. A jól képzett munkavállalóknál adott a jövedelembiztonság, mert képesítésük hozzáférhetővé teszi számukra a munkaerőpiacot, illetve a méltányos munka biztonságát. Az önhibájukon kívül munkanélkülivé vált személyeknek szociális védelemre van szükségük, hogy az átmeneti időszakban tovább- vagy átképezhessék magukat egy másik munkahely megszerzése érdekében. Végezetül fontos, hogy a munkavállalók biztosak lehessenek abban, hogy mindegyikük részt vehet valamilyen oktatási programban, amelynek segítségével megvalósíthatja esetleges személyes ambícióit a munka és a jövedelem terén. Az európai szociális modellt a világpiacon csak úgy lehet fenntartani, ha a munkaképes lakosság motivált, képzett, felelősségteljes és rugalmasan bevethető. Ennek az az ára, hogy a munkaképes lakosságnak megadjuk az európai szociális modell alapértékeihez kapcsolódó biztonságot.

5.3 Egyébként a munkavállalók sohasem használják ki egyszerre mind a háromféle biztonságot. Ráadásul a háromféle biztonság költségei idővel mindig megtérülnek. Ha a munkaerő-piaci kereslet és kínálat között nagyobb az összhang, mert elegendő oktatási program áll rendelkezésre a munkanélküliek át- és továbbképzésére, akkor ritkább lesz a tartós munkanélküliség is.

5.4 A szociális partnerek közötti megállapodásra épülő rugalmas biztonság fontos eszköz lehet a munkaerőpiac azon része számára, ahol a rugalmas munkaerő iránti kereslet logikus, érthető és indokolt. (23) Az új foglalkoztatási formák sikerének nagyobb az esélye, ha a szociális partnerek konstruktív megbeszélések keretében kollektív megállapodásokat kötnek velük kapcsolatban. Ez csak bizalomra alapuló légkörben képzelhető el. Nemcsak a társadalom változott meg jelentősen, hanem a munkavállalók is. Manapság már nem mindenki keres életre szóló munkahelyet. Inkább azt szeretnék, hogy munkával töltött éveik alatt biztosan legyen megfelelő állásuk. Nem alkalmi, bizonytalan munkahelyek formájában, hanem olyan formában, amely – az 5.2. pontban leírtak szerint – nagyobb biztonságot nyújt a számukra. Ez a nagyobb vállalatoknál kitűnően megoldható úgy, hogy nem egy külső flexibilis „héjban” alakítják ki a rugalmasságot, hanem az állandó alkalmazottakat házon belül teszik rugalmasan bevethetővé. A foglalkoztatási miniszterek tanácsa ezt a lehetőséget 2010 júliusában tárgyalta meg. A rugalmas biztonságnak ez a formája sokkal jobban illik ahhoz a tudásalapú gazdasághoz, amely az EU kíván lenni. Az ilyen jellegű rugalmasság kialakításának legjobb módszere a szociális partnerek közötti kollektív megállapodás.

5.5 A vállalkozásoknak azonban csúcsidőben mindig szükségük van ideiglenes munkavállalókra. Ezenkívül a belső rugalmasság modellje kevésbé felel meg a közép- és kisvállalkozásoknak, pedig ezek a vállalkozások igen fontosak az európai gazdaság szempontjából: ők felelnek a foglalkoztatás legnagyobb részéért. Ezért olyan hatékony módszert kell keresni, amely csökkenti a különbséget az állandó munkaszerződéssel, jó szociális védelemmel és erős jogi pozíciókkal rendelkező munkavállalók és a határozott idejű szerződéssel, minimális szociális védelemmel és gyenge jogi pozíciókkal rendelkező munkavállalók között. Ez utóbbi munkavállalók is garantált jogokat kell, hogy kapjanak olyan kérdésekben, mint a táppénz, a nyugdíj, a munkanélküli segély, a fizetett szabadság és a szülői szabadság. Például úgy, hogy adott feltételekkel, megfizethető díj ellenében rájuk is kiterjednek azok a szabályozások, amelyekről ágazati szinten kollektív tárgyalások keretében született megállapodás, illetve amelyeket országos szinten törvény rögzít. Mint Ausztriában, ahol időközben be is vezettek egy ilyen jellegű rendszert. A szociális partnereket és az adott állami hatóságokat e tekintetben is közös felelősség terheli.

5.6 A jövőben fontos kettős szerep hárul a humánerőforrás-menedzsmentre is. Elsősorban jelentős szerepet kell játszania azoknak a képzési programoknak a tartalmi kialakításában, amelyek segítségével a munkavállalók szinten tarthatják szakmai képzettségüket. De fontos feladat a megingott bizalom helyreállítása is a szociális partnerek között, hogy azok konstruktív megbeszélések keretében közösen kereshessék a megoldást a munkaerő-piaci problémákra. Ha az érintett feleknek a helyreállt bizalomnak köszönhetően sikerül megtalálniuk a megfelelő megoldásokat, olyan munkaerőpiac jöhet létre, amelyen a munkaadók megkapják az általuk kívánt rugalmasságot, a munkavállalók pedig a szükséges biztonságot.

5.6.1 A szóban forgó, hatékonyabbá tett humánerőforrás-menedzsment jelenti a kulcsot a szociális partnerek közötti bizalom helyreállításához, egyúttal pedig a fenntartható munkaerőpiac új megközelítéséhez. Alapját mindenekelőtt az alábbiak kell, hogy képezzék:

—	a szakmák és a munkahelyek alakulásának előrejelzése, illetve gondoskodás arról, hogy ezek ne legyenek túlságosan megterhelők,

—	a munkavállalók ösztönzése arra, hogy vegyék kezükbe a kezdeményezést és vállaljanak felelősséget az egyéni és kollektív teljesítmény javítása érdekében,

—	az (előkészítő) szakképzés azon formáinak felülvizsgálata, amelyek nem (vagy alig) alkalmazkodnak a helyi munkaerő-piaci szükségletekhez,

—	jobb pályaválasztási tanácsadás a fiatalok részére több szakember és gyakorlati tapasztalattal rendelkező szakértő bevonása révén,

—	kiemelt figyelem a szaktudásnak, a helyi hagyományos termelési módszereknek és a regionális termékeknek, amelyek viszonylagos ritkaságuk miatt a kulturális örökséghez tartoznak

5.6.2 A stabilabb és egészségesebb munkaerőpiac kialakítására való törekvésnek egy tágabb stratégia részét kell képeznie, amelyben más szektorok – például a közszolgáltatások és a szabad foglalkozások – is szerepet játszanak.

5.7 Jóllehet a munkaerőpiac alakulásának főbb irányait Brüsszelből határozzák meg, a kidolgozásra azonban csak a tagállamokban kerülhet sor. Erre leginkább a regionális szint tűnik alkalmasnak. A tudásalapú gazdaság megteremtése szempontjából az lesz a döntő, hogy a régiók képesek-e kreatív munkaképes lakosságot létrehozni és megtartani. Az EU ezt úgy ösztönözheti, hogy pénzügyi támogatást nyújt az európai strukturális alapokból, illetve a gyakorlatban bevált példákat gyűjt és bocsát rendelkezésre egy adatbázis formájában. A CCMI tagjai összegyűjtöttek néhány ilyen példát, ezeket mellékletként csatoljuk. (24) Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság a megfelelő uniós és tagállami intézmények körében terjessze és ajánlja ezeket a példamutató megoldásokat.

5.8 Európában több példát is találhatunk olyan, gazdag ipari múlttal rendelkező régiókra, ahol rövid idő alatt szinte teljesen eltűnt a hagyományos ipar és vele a regionális foglalkoztatás és jólét alapja. Ilyen például Észak-Franciaországban Lille környéke vagy Németországban a Ruhr-vidék. Ezekben a régiókban az érintettek ahelyett, hogy görcsösen próbálták volna megtartani azt, ami volt, inkább elgondolkodtak azon, milyen esélyeket kínál a jövő – és eszerint cselekedtek. Azzal az eredménnyel, hogy mind Lille környékén, mind a Ruhr-vidéken perspektíva lett reménytelenségből, és mindenféle új – főként fenntartható és tudásigényes – gazdasági tevékenység révén felvirágzott mindkét régió. Hiszen az európai gazdaság ereje mégiscsak ezekben az ágazatokban rejlik, Európának itt a legjobbak a kilátásai, és itt kell megerősítenie pozícióját. Sőt, mind Lille, mind a Ruhr-vidék Európa Kulturális Fővárosa lett. Ez az a szint, amelyen a kormányoknak és a szociális partnereknek formába kell önteniük azokat a kezdeményezéseket, amelyek végül elvezetnek az EGSZB egyik korábbi véleményében (25) meghatározott európai szociális modellhez.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) EQF, ECVET, Europass, EQAF.

(2) Changes over time – first findings from the fifth European Working conditions survey. [Változások az idők során – Az európai munkakörülményekről szóló ötödik felmérés első megállapításai].

(3) „Bizonytalan munka”: olyan határozott idejű szerződésen alapuló munka, amelyet a munkaadó bármikor egyoldalúan felmondhat anélkül, hogy ez kötelezettségeket vonzana maga után.

(4) Growing unequal? Income distribution and poverty in OECD countries [Az egyenlőtlenségek fokozódása: jövedelemelosztás és szegénység az OECD országaiban].

(5) Het land is moe, verhandeling over onze ontevredenheid [Fáradt ország – Értekezés az elégedetlenségünkről](2010).

(6) www.finfacts.ie/irishfinancenews/article_1020265.shtml.

(7) The Spirit Level: Why more equal societies almost always do better [A szellemi szint: Miért van az, hogy az egyenlőbb társadalmak szinte mindig jobban teljesítenek?] (2009).

(8) 2010/0115. sz. intézményközi ügyirat.

(9) P7_TA(2010)0299.

(10) HL C 306, 2011.12.16., 70. o., illetve „Javaslat tanácsi határozatra a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról – Az Európa 2020 integrált iránymutatás II. része”, HL C 107., 2011.4.6., 77. o.

(11) 2009/2220(INI).

(12) Key challenges facing European Labour Markets: A joint analysis of European social partners [Az európai munkaerőpiacokra váró főbb feladatok: az európai szociális partnerek közös elemzése].

(13) Framework agreement on inclusive labour markets [Keretmegállapodás a befogadó munkaerőpiacokról].

(14) OECD Employment Outlook [Munkaügyi kilátások] 2010: Moving beyond the Jobs Crisis [A foglalkoztatási válságból való kilábalás].

(15) Eurostat Adult Education Survey [Eurostat-felmérés a felnőttoktatásról].

(16) Lásd az 1. lábjegyzetet.

(17) http://www.cedefop.europa.eu/ successtories on workplace learning

(18) http://www.oecd.org/dataoecd/9/16/41851819.pdf.

(19) http://www.cedefop.europa.eu/EN/publications/5059.aspx.

(20) Példák: Certificate of competences (CCE, Franciaország), illetve Ervaringscertificaat (Hollandia).

(21) EQF, ECVET, Europass, EQAF.

(22) http://epp.eurostat.ec.europa.eu/tgm/table.do?tab=table&language=en&pcode=tsiem080&tableSelection=1&footnotes=yes&labeling=labels&plugin=1.

(23) Lásd az EGSZB „Hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a fejlődés összefüggésében?” című véleményét. (HL C 318., 2009.12.23., 1–5. o.)

(24) http://www.eesc.europa.eu/resources/docs/handout.doc.

(25) HL C 309., 2006.12.16., 119. o.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/50

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A gazdasági válság, az oktatás és a munkaerőpiac (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 318/08

Előadó: Mário SOARES

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A gazdasági válság, az oktatás és a munkaerőpiac.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 14-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1. Ajánlások

Azt kérjük a tagállamoktól, hogy:

—	biztosítsák, hogy a gazdasági válság és az államadóság kezelésére szolgáló intézkedések ne sodorják veszélybe az oktatásba és a képzésbe irányuló állami beruházásokat;

—	középtávú költségvetési célszámaik kidolgozásakor különösen tartsák szem előtt az oktatás, a kutatás és a szakmai továbbképzés területét, hogy garantálni lehessen az ilyen ágazatokba irányuló beruházások fenntartását és növekedését;

—	hangsúlyozzák, hogy javítani kell a diákok anyanyelvoktatását és a reáltantárgyak (természettudományok, technika, mérnöki ismeretek és matematika) oktatását;

—	a munkaerő-piaci igényeket figyelembe véve javítsák a minél korábbi tanulási és pályaválasztási tanácsadást;

—	támogassák a vállalkozó szellem kialakulását az oktatás valamennyi szintjén;

—	segítsék az Európai Képesítési Keretrendszer hatékony alkalmazását és a nemzeti képesítési rendszerek kialakítását;

—	biztosítsanak további tanulási lehetőségeket azoknak a fiataloknak, akik félbehagyják tanulmányaikat, illetve az alacsonyan képzett munkavállalóknak, nem feledkezve meg a digitális eszközökről sem;

—	tartsák tiszteletben az embereknek a magas képzettséget adó szakmai továbbképzéshez való jogát, függetlenül jelenlegi képzettségüktől és munkaszerződésüktől;

—	fejlesszék tovább a (mind formális, mind nem formális) oktatás, illetve a munkavégzés során szerzett készségek elismerésére, értékelésére és képesítésére szolgáló rendszereket;

—	használják a különböző európai alapokban, különösen az Európai Szociális Alapban rejlő lehetőségeket az oktatás és a szakképzés támogatására;

—	támogassák a szakmai beilleszkedést elősegítő programokat, és ösztönözzék a kormányokat és a vállalkozásokat ilyen eszközök használatára stabil munkahelyek létrehozása érdekében;

—	javítsanak a tanári szakma megítélésén, az oktatás elfogadottságán, a tanárok folyamatos továbbképzésén, illetve munkakörülményein és bérezésén.

2. Bevezetés

2.1 A 2008-ban kirobbant pénzügyi válság a legmélyebb gazdasági válságot okozta a 30-as évek óta, és világszinten a GDP legsúlyosabb visszaesését eredményezte a második világháború óta. Ennek következményeként Európában most mélyreható gazdasági és társadalmi válság van: vállalatok ezrei, főleg kkv-k, zárnak be, nő a munkanélküliség, csökkennek a fizetések, költségvetési megszorítások vannak a társadalombiztosítási rendszerekben, nőnek a fogyasztási adók és az alapvető termékek árai, illetve nagyobb a szegénység és a társadalmi kirekesztés.

2.2 Ennek a véleménynek nem a válság kiváltó okainak vizsgálata a célja, hanem egyrészt annak bemutatása, hogy milyen káros hatásai voltak és vannak továbbra is a válságnak a társadalmi berendezkedésre, másrészt pedig olyan stratégiák javasolása, melyeket a válság hatásainak csökkentése és az azokkal történő megbirkózás érdekében kell véghezvinni.

2.3 A vélemény a válság kezelésének kulcseszközeinek számító oktatás és szakképzés fontos szerepével foglalkozik, valamint az oktatás/szakképzés és a munka világának viszonyával, a fiatalok munkaerő-piaci integrációjával, a munkaerő továbbképzésével kapcsolatos vállalati igényekkel és felelősséggel, illetve tisztességes, jó minőségű munkahelyek létrejöttének elősegítésével.

2.4 A vélemény egy másik gondolata az, hogy az európai szociális modell megőrzése az egész társadalomtól közös erőfeszítéseket, kreativitást és szolidaritást követel.

3. Általános észrevételek

3.1 A téma elemzésének szempontjából az alábbi négy új európai bizottsági kezdeményezés számít különösen fontosnak:

—

„Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz”, (1) amely a következő prioritásokat tűzi ki maga elé ahhoz, hogy 2020-ra el lehessen érni azt a célkitűzést, hogy a 20–64 éves korosztályban 75 %-os legyen a foglalkoztatottsági ráta: működőképesebb munkaerőpiacok létrehozása, jobban képzett munkaerő, a munkaminőség és a munkafeltételek javítása, valamint a munkahelyteremtést és a munkaerő-kereslet növekedését segítő határozottabb szakpolitikai intézkedések, (2)

—	Mozgásban az ifjúság (3) – Kezdeményezés a fiatalokban rejlő potenciál felszabadítására az Európai Unióban megvalósítandó intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés érdekében, (4)

—

„Az iskolai lemorzsolódás felszámolása: Az Európa 2020 stratégia sikerének előmozdítása” című közlemény, (5) amely elemzi a félbehagyott tanulmányok egyéni, társadalmi és gazdasági következményeit, összegzi az iskolai lemorzsolódás okait és ismerteti az idevágó jelenlegi és jövőbeli európai intézkedéseket;

—	Az Európai Képesítési Keretrendszer, melynek célja, hogy könnyebben összehasonlíthatóak legyenek a nemzeti oktatási rendszerek, és így nagyobb tanulási célú mobilitást lehessen elérni, illetve hogy európai szinten elismerjék az ismereteket, készségeket és képességeket.

A fenti dokumentumok mindegyike szorosabb együttműködést szorgalmaz az oktatás és továbbképzés, illetve a munkaerőpiac között. Az EGSZB is osztja ezt a nézetet.

3.1.1 Az EGSZB azt is megjegyzi, hogy 2012-ben az Európai Bizottságnak szándékában áll megjelentetni az ún. az uniós „készségkörképet”, melynek célja a nagyobb átláthatóság a pályázók és munkavállalók, illetve a vállalatok és/vagy állami szervek számára. Ez a „körkép” az interneten lesz elérhető, és a munkaerő-piaci trendeket előrejelző nemzeti szervek hálózata révén aktualizált előrejelzéseket tartalmaz majd a szakismeretekkel kapcsolatos igényekről és kínálatról 2020-ig.

3.1.2 Hangsúlyozni kell az európai ágazati tanácsok fontos szerepét is, melyek fórumként szolgálnak a szociális partnerek számára a munkavállalói készségek és a munkaerő-piaci igények elemzéséhez, és mint ilyenek felgyorsíthatják az információcserét és a bevált gyakorlatok megosztását. Olyan feladatról van szó, melyet korábban ágazati tanácsok vagy elemző központok végeztek az egyes országokban. (6)

3.2 A gazdasági válság és a munkaerőpiac

3.2.1 A pénzügyi és gazdasági válság katasztrofális hatással van a munkaerőpiacra. Az ILO adatai szerint 2010-ben 250 millió munkanélküli volt a világon; a munkanélküliségi ráta 5,7 %-ról 6,2 %-ra emelkedett abban az évben. Ráadásul a munkanélküliség számos országban együtt jár a munkahelyek minőségének és biztonságának romlásával is.

3.2.2 Az Eurostat adatai szerint 2011. januárban az euróövezetben a teljes munkanélküliségi ráta 9,9 % volt, az EU-27-ben pedig 9,5 %. Ez azt jelenti, hogy az euróövezetben 15 775 000 ember volt munka nélkül, az EU-27-ben pedig 23 048 000. Ebből közel 5 millió volt a tartós munkanélküli.

3.2.3 2008 vége és 2011 februárja között az EU-27-ben a munkanélküliség 7,7 %-ról 9,5 %-ra nőtt (a férfiak körében 6 %-ról 9,5 %-ra, a nők között 7,5 %-ról 9,6 %-ra, a fiatalok körében pedig 19,7 %-ról 20,4 %-ra).

3.2.4 Ezek a számok azonban nem tükrözik a tagállamok közötti jelentős különbségeket (egészen a hollandiai 4,3 %-tól a spanyol 20,5 %-ig), és nem mondanak sokat egyes érintett csoportokról (például bevándorlókról vagy idősebb munkavállalókról).

3.2.5 A fiatalkori munkanélküliség a 15–25 évesek korcsoportjában 20,4 %. Ez 4 százalékpontos emelkedést jelent csupán 2008 első harmada és 2009 első negyedéve között. Ráadásul ebben a korcsoportban közel 30 %-kal nőtt a tartós munkanélküliek száma 2008 tavasza óta, azaz az 5,2 millió tartós munkanélküliből 1,2 millió fiatal.

3.2.6 A rosszabbul fizetettek (akik általában alacsonyabb képzettségűek is egyben) esetében akár kétszer-háromszor is nagyobb a munkanélkülivé válás veszélye, mint jobban fizetett társaik körében.

3.2.7 A fiatalok vannak tehát a legrosszabb helyzetben (dacára annak, hogy ők általában jobban képzettek), esetükben ugyanis a középkorú munkavállalókhoz képest kétszeres a valószínűsége annak, hogy alacsony bérért dolgozzanak.

3.2.8 Az Eurostat felmérése (7) szerint 2007-ben, tehát már a válság előtt is 79 millió ember volt kitéve a szegénység veszélyének, és 32 millióan éltek a szegénységi küszöb alatt. Bár a munkahellyel rendelkezők esetében kisebb a szegénység veszélye, a „dolgozó szegények” kifejezés legalább 17,5 millió embert takar. (8)

3.2.9 A munkahelyek fokozódó bizonytalansága az újonnan létrehozott munkahelyek egyik jellemzője, és a többi csoportnál jobban érinti a fiatalokat. Ennek számos hatása van magukra a fiatalokra és az egész társadalomra nézve (például a szülői ház későbbi elhagyása, továbbra is a szülőktől való függés, a házassággal és a gyermekvállalással kapcsolatos döntések elhalasztása). (9) Meg kell jegyezni, hogy a munkahelyek bizonytalanságának a koncepciója nem kifejezetten határozott idejű szerződéseket jelent, hanem inkább azt, ahogy visszaélnek az ilyen szerződésekkel, amikor az elismerten tartós munkaerőigény ellenére is csak ilyen, határozott idejű szerződéseket alkalmaznak.

3.2.10 Az EGSZB szerint a fő problémák és kihívások a következők:

ellentmondás a most már beindult, jóllehet az egyes országok között jelentős eltéréseket mutató gazdasági fellendülés, illetve a munkaerő-piaci visszaesés között, különösen a munkahelyek nélküli növekedést illetően. Az EGSZB csatlakozik az ILO által ennek kapcsán a legutóbbi Global Employment Trends [Világszintű Foglalkoztatási tendenciák] című jelentésben (10) hangoztatott figyelmeztetéshez, illetve a közelmúltban Párbeszéd az európai növekedésről és foglalkoztatásról címmel tartott ülésén (11) megfogalmazott következtetésekhez;

b)	a bonyolult munkaerő-piaci helyzet által teremtett szociális egyensúlyzavarok, melyek főként a fiatalokat és a tartós munkanélküliséggel küzdőket érintik (annak ellenére, hogy az előbbiek magasabb képzettségi fokkal rendelkeznek, mint az előző generációk);

c)	Európa demográfiai helyzete, különösen a munkaerő elöregedése, amely tovább súlyosbíthatja azt a problémát, hogy a munkaerőpiacon nincs elég, megfelelő szakismerettel bíró munkavállaló;

a munkahelyek jellegében bekövetkező, egyre gyorsabb változások: az Európai Szakképzés-fejlesztési Központ (CEDEFOP) szerint 2020-ig 16 millióval nőhet a magasan képzett munkaerő és 3,5 millióval az átlagos képzettségűek iránti igény, ugyanakkor akár 12 millióval is csökkenhet az alacsony képzettségűek iránti kereslet. Egyre nagyobb lesz a szakképzettek hiánya, különösen az alábbi területeken: reáltárgyak (természettudományok, technika, műszaki tudományok és matematika), energiaügy, információs és kommunikációs technológia, zöld közlekedés, környezetvédelem és egészségügy. A létrejövő munkahelyek jellege egyre inkább eltér azokétól, amelyek megszűnnek, a munkanélküliek pedig egyre nehezebben tudnak visszailleszkedni.

3.3 A válság és az oktatás

3.3.1 Az oktatás eszközt jelent a személyes kiteljesedésben, a produktív munkában való részvételben, a társadalmi kohézió, illetve az életszínvonal növelése terén. Az Eurostat szerint a magasabb iskolai végzettséggel rendelkezőknek nagyobb a várható élettartama.

3.3.2 Az alacsony iskolai végzettséghez szegénység és társadalmi kirekesztés kötődik, ezért a befogadással foglalkozó politikák a közszolgáltatásokhoz (különösen az oktatáshoz és a szakképzéshez) való hozzáférésre helyezik a hangsúlyt.

3.3.3 Az Európa 2020 stratégia felkarolja azt a gondolatot, hogy javítani kell az európai oktatáson, az iskola előtti oktatástól egészen a felsőoktatásig, hogy erősíteni lehessen a termelékenységet, és vissza lehessen szorítani a szegénységet és az egyenlőtlenségeket. Mindez arra az elképzelésre épül, hogy Európa csak akkor prosperálhat, ha az európaiak rendelkeznek azokkal a készségekkel, melyekkel képesek hozzájárulni a tudásalapú gazdaságoz, melynek aztán ők maguk is élvezhetik gyümölcsét.

3.3.4 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak az Európai digitális menetrendben megfogalmazott aggályaival, melyek szerint Európa lemaradásban van új technológiák meghonosításában, kiemelve azt a tényt, hogy az európaiak 30 %-a soha életében nem használta még az internetet, és hogy az EU információs és kommunikációs technológiákra, illetve kutatás-fejlesztésre csupán 40 %-át költi annak, amit az USA. Az iskoláskor előtt megszerzett számítógépes ismeretek megkönnyítik az integrációt.

3.3.5 Az EGSZB arra is felhívja a figyelmet, hogy az EU lemaradásban van az Egyesült Államokhoz és Japánhoz képest az innováció területén. Ezt a helyzetet azzal kell orvosolni, hogy növeljük a magasan képzett munkaerő létszámát, fokozzuk a tagállamok és a vállalatok beruházásait a kutatásba és a fejlesztésbe, és szoros kapcsolatokat építünk ki a tudomány, a technológia és a termelés között. Az EGSZB arra is rá kíván világítani, hogy az „innováció” kifejezés mind a munkaszervezésre, mind pedig a társadalmi innovációra alkalmazható.

3.3.6 Az Európai Bizottság az alábbi két fő oktatási célkitűzést fogalmazta meg az Európa 2020 stratégia kapcsán:

a)	a korai iskolaelhagyók arányának csökkentése 10 % alá;

b)	a 30–34 évesek körében 40 %-osra növelni az egyetemi diplomával vagy azzal egyenértékű végzettséggel rendelkezők arányát.

3.3.7 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak a korai iskolaelhagyással kapcsolatos aggályaival. Összetett jelenségről van szó, melynek komoly következményei vannak a fiatalok által keresett munkahelyek minőségére. Ezt a problémakört csak szilárd politikai elszántsággal, illetve újfajta megközelítés- és végrehajtási móddal lehet megoldani.

3.3.8 Az Európai Bizottság adatai szerint 2009-ben 6 millió fiatal (a 18–24 éves korosztály 14,4 %-a) hagyta abba idő előtt a tanulmányait (iskolát vagy valamilyen továbbképzést) úgy, hogy a középiskolának csak az első felét – vagy még azt sem – végezte el. 17,4 %-uk csak az általános iskolát végezte el. (12) Ez azt jelenti, hogy ha csak egy százalékponttal csökkentenénk a korai iskolaelhagyók átlagos számát, akkor évente közel félmillió képzett fiatal munkavállaló állhatna munkába.

3.3.9 Egy másik fontos, számításba veendő szempont az évismétlések száma. A 2009-es PISA tanulmány szerint az általános iskolai évismétlések aránya Írországban 11 %, Spanyolországban 21 %, Hollandiában és Portugáliában pedig 22,4 %. Ez a trend folytatódik az alsóbb szintű középiskolai oktatásban is: a finnországi 0,5 %-os osztályismétlési aránytól egészen a 31,9 %-os spanyol értékig.

3.3.10 Az Eurostat 2009-es adatai szerint, ami a felsőoktatást és a kutatást illeti, abban az évben Európában a felsőfokú diplomát szerzettek aránya csak 32,3 % volt. A legtöbb országban bevezetés alatt levő jelenlegi költségvetési megszorítások (13) tovább veszélyeztetik az egyetemi kutatást, ami kihat majd a gazdaság és a társadalom számos területére (technológia, orvostudomány, társadalom- és humántudományok).

4. Részletes megjegyzések: az EGSZB javaslatai

4.1 Az oktatás megerősítése válság idején

4.1.1 Válságok idején emlékeztetni kell arra, hogy az oktatás olyan alapvető jog és közjó, melyet mindenki számára biztosítani kell, ellenszolgáltatás nélkül, egyforma körülmények között, a diszkrimináció bármely formájának elkerülésével és figyelembe véve a nemek szempontját is.

4.1.2 Az oktatásba történő beruházást nem megoldandó problémaként kell felfogni válság idején, hanem inkább megoldásként arra, hogy minél eredményesebben kikerüljünk a válságból. Ezért annak érdekében, hogy további oktatási célú beruházásokra ösztönözzük a tagállamokat, arra kell kérni őket, hogy középtávú költségvetési célszámaik meghatározásakor szenteljenek kiemelt figyelmet az oktatásba, kutatásba és szakképzésbe irányuló állami beruházásoknak.

4.1.3 Ugyanilyen fontos az is, hogy rámutassunk, az oktatás biztosítása a társadalom egészének kollektív felelőssége. Professzionális munkatársakkal dolgozó, speciális intézményekként az iskoláknak nem szabad izoláltan működniük, és elsősorban az alapvető szerepet játszó családokkal kell, hogy kapcsolatban legyenek, illetve állandó párbeszédet kell létesíteniük a szélesebb értelemben vett közösséggel, valamint a gazdasági és társadalmi szereplőkkel.

4.1.4 Az EGSZB meggyőződése, hogy az alapismeretek megbízható elsajátításával nő a diákok alkalmazkodási képessége, és hogy annál sikeresebb ez a tanulási folyamat, minél jobban figyelembe tudja venni az iskolai, illetve a szakmai tanácsadás a munkaerő-piaci követelményeket.

4.1.5 Különösen fontos, hogy az oktatás:

a)	segítsen a diákoknak az őket érő információk szűrésében, és megtanítsa nekik a legjobb eszközök használatát magánéletük és karrierjük jövőbeli megtervezéséhez;

b)	ösztönözze a kritikus gondolkodást, illetve a felfedező és vállalkozó szellemű elme kialakulását, amely képes a kezdeményezésre és a problémamegoldásra. Ehhez rendkívül hasznos lehet az iskolák és a vállalatok közötti együttműködés;

c)	realitásérzéket neveljen a diákokba, hogy megértsék, hogy a tanuláshoz erőfeszítésekre van szükség, és hogy felismerjék a tanulás értékét. Meggyőzze a diákokat arról, hogy érdemes tanulni, és hogy a kultúra többet jelent a puszta fogyasztásnál: az valami megragadható és továbbfejleszthető;

megbízható alapoktatást jelentsen, különösen az anyanyelv, a matematika és olyan más ismeretek és készségek terén, melyek – elsősorban a különböző élő idegen nyelveknek az iskolai képzés legelső éveitől kezdve történő tanulása által – egyrészt elengedhetetlenek a teljes európai térségre kiterjesztett munkaerő-piaci integrációhoz, ugyanakkor elősegítik az egész életen át tartó tanuláshoz való nyitottabb hozzáállást;

e)	előmozdítsa az egyén kreativitását és művészi hajlamait, illetve nagyobb nyitottságra nevelje a kultúra és az innováció szempontjából;

f)	röviden azt a célt szolgálja, hogy szabad, szolidáris személyek nevelődjenek, akik tudatában vannak jogaiknak és kötelességeiknek, és képesek a tisztességes munkára a lehető legjobb körülmények között.

4.1.6 Ehhez a tanárok újfajta, átfogóbb és több tapasztalatot biztosító képzésére és továbbképzésére van szükség. Olyan képzésre van szükség, amely inspirálja a tanárokat és segít nekik olyan új nevelési módszerek alkalmazásában, melyek figyelembe veszik az őket érő kihívásokat (új technológiák, új munkaerő-piaci igények, multikulturális környezet egyre több bevándorló hátterű diákkal stb.). A tagállamoknak elő kell segíteniük a tanári hivatás megbecsülését, meg kell könnyíteniük a tanárok folyamatos továbbképzését, és meg kell próbálniuk javítani a munkakörülményeiken és fizetésükön.

4.1.7 Az oktatásnak ki kell terjednie valamennyi életszakaszra, az iskoláskor előtti kortól egészen a felsőoktatásig és a felnőttképzésig, különböző – formális, nem formális és informális – oktatási keretekben. A tagállamoknak a jövő gazdasági és társadalmi kihívásaihoz kell igazítaniuk az oktatást: tudásalapú társadalmak és nagyon produktív, alacsony szén-dioxidkibocsátású gazdaságok.

4.1.8 Ennek érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Unió:

a)	teljesítse a „Mozgásban az ifjúság”, és az „Új készségek és munkahelyek menetrendje” elnevezésű kezdeményezésekben, illetve a korai iskolaelhagyásról szóló közleményben vállalt kötelezettségeket;

b)	vizsgálja meg, hogy miként lehetne európai pénzügyi alapokat használni az oktatással, képzéssel, kutatással és fejlesztéssel kapcsolatos uniós célok megvalósításához;

c)	támogassa a szakmai beilleszkedést elősegítő programokat, ösztönözve a kormányokat és a vállalkozásokat ilyen eszközök használatára stabil munkahelyek létrehozása érdekében;

d)	erősítse, fejlessze és mélyítse el a különböző szintű tanulmányokat végző diákokra vonatkozó csereprogramokat;

a tagállamoknak pedig azt ajánlja, hogy:

a)	találjanak megoldást arra, hogy a gazdasági válságból és különösen az államadósságokkal kapcsolatos válságból való kilábalás ne veszélyeztesse a nemzeti oktatási és képzési rendszerekbe történő állami beruházásokat;

b)	tartsák fent (és amennyiben lehetséges, növeljék) a kutatás-fejlesztésbe történő beruházások szintjét;

c)	indítsanak útjukra és koordináljanak olyan kezdeményezéseket, melyek célja a reáltantárgyak (természettudományok, technika, mérnöki tudományok és matematika) oktatásának javítása;

d)	hozzanak intézkedéseket a tanári pálya presztízsének javítására, megkönnyítve ezzel az oktatók munkáját is; (14)

e)	alakítsanak ki tanulmányi és karrier-tanácsadási rendszereket, hogy javítsák a munkaerőpiacra való belépéshez szükséges szakmai készségekkel, illetve azok elsajátításával kapcsolatos tájékoztatást;

f)	dolgozzanak ki alternatív képzési rendszereket fiatal korai iskolaelhagyók, illetve alacsony képzettségű fiatalok számára;

g)	oldják meg az évismétlő diákok problematikáját úgy, hogy felzárkóztató infrastruktúrákat biztosítanak a leggyengébb tanulóknak;

h)	ösztönözzék a vállalatokat a fiatalok munkatapasztalatának nagyobb figyelembevételére;

i)	támogassák a vállalkozó szellem kialakulását az oktatás valamennyi szintjén.

4.1.9 Az EGSZB jól tudja, hogy változások idején a vállalatok speciális készségeket várnak el dolgozóiktól. Az oktatási és szakképzési rendszereknek tehát – a megbízható alapismeretek átadását követően – jobban oda kell figyelniük ezekre az igényekre, és ennek megfelelően kell kialakítaniuk tanterveiket.

4.1.10 Az oktatás/képzés duális tanulási rendszere, melynek keretében tanulmányaik befejeztével a fiatalokat bevezetik a munka világába, jó eredményeket hozott egyes európai országokban, így mindenképpen tanulmányozásra érdemes.

4.1.11 Az EGSZB elismeri, hogy az oktatás tagállami hatáskörbe tartozik, de úgy véli, hogy az Európai Unió támogathatja a tagállamokat azáltal, hogy nemcsak ösztönzi őket az uniós célok elérésére, a nyitott koordinációs módszert alkalmazva ehhez, hanem kedvezőbb feltételeket is teremt (például úgy, hogy a költségvetési hiányok kiszámításakor a hiányba nem számolják bele az általános, illetve a szakképzés terén végrehajtott beruházásokat).

4.2 A tanulás értékelése – az iskolapadból a munkába

4.2.1 A világban zajló jelenlegi folyamatok, például az élesedő nemzetközi verseny, a tudományos és technológiai forradalom, az éghajlatváltozás, a feltörekvő gazdaságok gyors növekedése és az idősödő népesség még inkább magasan képzett és szakképesítéssel rendelkező munkaerőt követelnek.

4.2.2 A generációs megújulás önmagában nem elég a képzettségi szint javításához, mivel jelenleg is sok magasan képzett fiatal dolgozik alacsony képzettséget igénylő munkakörben. Emellett viszont a képesítések elértéktelenedéséhez vezethet az az ellentmondás, amely a kapott oktatás színvonala és a megszerzett állás minősége között feszül.

4.2.3 Az EGSZB szerint a megoldás magas minőségű munkahelyek létrehozása, ezért elismeri az ILO által szorgalmazott tisztességes munka értékét.

4.2.4 Ennek érdekében be kell ruházni az aktív foglalkoztatásba és a szakmai továbbképzési politikákba, európai alapokat segítségül hívva ehhez, különösen az Európai Szociális Alapot. (15)

4.2.5 Nem szabad megfeledkezni arról sem, hogy a munkahelyek létrehozása mindig attól függ, hogy mennyire dinamikus az üzleti világ, ehhez pedig csökkenteni kell a gazdasági tevékenységet övező bürokráciát, különösen a vállalkozásindítás terén.

4.2.6 Ennek kapcsán az EGSZB az alábbi kiemelt kezdeményezéseket ajánlja:

4.2.6.1

A fiatalok szakmai beilleszkedésének elősegítése

a)	tanulmányi és karrier-tanácsadási rendszerek fejlesztése, részletesebb tájékoztatást nyújtva a munkaerő-piaci trendekről és igényekről, a fontos szakmai készségekről és azok elsajátításának módjairól;

b)	munkaerő-piaci integrációt elősegítő programok kidolgozása, gyakornoki programokkal és tanulószerződéses gyakorlati képzésekkel;

c)	speciális programok kidolgozása tanulmányaikat idő előtt abbahagyó vagy alacsony képzettséget igénylő munkát végző fiatalok számára;

d)	annak biztosítása, hogy a munkaszerződés típusa (határozatlan vagy határozott idejű) és a dolgozó életkora között ne legyen olyan jellegű összefüggés, amely egyszerűen fiatal kora miatt hozná hátrányos helyzetbe a dolgozót.

4.2.6.2

Az egész életen át tartó tanulással kapcsolatos kihívások megválaszolása

annak biztosítása, hogy mindenki részt vehessen az egész életen át tartó tanulásban, lehetővé téve ezáltal a már megszerzett készségek frissítését és magasabb képzettséget igénylő állások megszerzését. Mindez hozzájárul az Európa 2020 stratégiában szereplő „inkluzív növekedés” célkitűzésének teljesítéséhez;

b)	a képzések (tovább- és átképzések) javítása mindazok számára, akik már dolgoznak ugyan, de alacsony szaktudással rendelkeznek. Ezeknek a kezdeményezéseknek figyelembe kell venniük a szóban forgó munkavállalók életkorát, eddigi tapasztalatait és ismereteit;

c)	a kiváló minőségű, képesítést nyújtó képzéshez való egyéni jog elismerése, szerződésben meghatározva az évenkénti képzés óraszámát minden dolgozó számára, függetlenül képzettségétől és munkaszerződésének típusától;

d)	a vállalatokon belül egyéni készségfejlesztő tervek kidolgozása, bevonva ebbe a dolgozókat és a munkáltatókat, figyelembe véve a vállalatok, különösen a kkv-k feltételeit, összhangban a dolgozók és a munkaadók között európai szinten kötött megállapodásokkal;

e)	a nem formális tanulás jobb elismerésére szolgáló kezdeményezések támogatása, az ilyen oktatás minőségének garantálása és nagyobb hangsúly fektetése a formális oktatási rendszeren kívül megszerzett készségekre (lásd például az „európai képesítési útlevelet”);

f)	szoros kapcsolat kiépítése a szakképzés és a dolgozók karrierépítése között, beruházás az emberek munka során szerzett ismereteinek elismerésébe, értékelésébe és igazolásába. Mindkét esetben az államnak kellene felügyelnie az értékelés és igazolás minőségét;

g)	törekvések arra, hogy a képzési programok kiemelt célcsoportja a munkanélküliek legyenek;

emlékeztetni kell arra, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatoknak aktívabb szerepet kell játszaniuk azokban a képzési politikákban, melyek kiemelt célcsoportjai a következők: kevesebb szakismerettel és alacsonyabb képzetséggel rendelkezők vagy bizonytalan munkahelyen dolgozók vagy olyan kiszolgáltatott csoportok, mint a fogyatékkal élők, az idősebb munkanélküliek és a bevándorlók;

i)	a munkaerőpiacon a nemek szempontjának alapos figyelembevétele és mindenfajta egyenlőtlenség és diszkrimináció felszámolása, különösen a nők és férfiak közötti bérszakadékot illetően.

4.2.6.3

Készségfejlesztés és az idősebb munkavállalókban rejlő lehetőségek kiaknázása

Az EGSZB hangsúlyozni szeretné a tartós munkanélküliség jelentős kockázatait (jövedelemkiesés, a készségek leépülése, illetve társadalmi kirekesztés), és ezért úgy véli, hogy az állami foglalkoztatási szolgálatoknak aktívabb szerepet kell vállalniuk a szakképzési politikák kidolgozásában, illetve abban, hogy munkát találjanak a tartós munkanélkülieknek és aktív foglalkoztatást teremtsenek;

b)	az uniós és tagállami szintű ágazatspecifikus szociális párbeszédnek kulcsszerepet kell játszania a szakismeretetekkel kapcsolatos problémák megoldásában; ez pedig jól jelzi, hogy milyen fontosak ebből a szempontból az ágazati szakismereti tanácsok;

c)	ebből kiindulva továbbra is fent kell tartani és támogatni kell a kollektív bértárgyalásokat, mivel mind a dolgozók, mind pedig a vállalatok számára hasznosak lennének a magasabb szintű szakismeretek;

d)	válság idején jogos elvárás lenne, hogy az Európai Szociális Alapból finanszírozzanak egyrészt olyan intézkedéseket, melyek a készségek javítására szolgálnak, másrészt pedig tisztességes munkalehetőségeket teremtő innovatív projekteket;

az is hasznos lenne, ha az idősebbek a munkavégzés meghosszabbítása mellett dönthetnének. Ehhez javítani kell az egészségügyet, az emberekhez kellene igazítani a munkát, értékelni kellene a munkát, és javítani kellene a képzettségi szintet, szem előtt tartva az ILO 162. ajánlásában (16) megfogalmazott elveket;

f)	ennek alapján nagyon fontos, hogy tőkét kovácsoljunk abból, hogy az idősebbek átadhatják munkahelyi tapasztalataikat másoknak. Ezt a kérdést aztán meg lehetne vitatni a munkaadók és munkavállalók képviselőivel.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) COM(2010) 682 végleges.

(2) Lásd az EGSZB „Új munkahelyekhez szükséges új készségek” című véleményét, HL C 128., 2010.5.18., 74. o.

(3) COM(2010) 477 végleges.

(4) Ennek kapcsán lásd az EGSZB véleményét a Mozgásban az ifjúság témában. HL C 132., 2011.5.3., 55. o.

(5) COM(2011) 18 végleges.

(6) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A készségek összeegyeztetése a változóban lévő iparágak és szolgáltatások igényeivel – A foglalkoztatással és készségekkel foglalkozó uniós szintű ágazati tanácsok esetleges létrehozásának előnyei, HL C 347., 2010.12.18., 1. o.

(7) Eurostat, Statistics in focus [Statisztika fókuszban], 2009/46. szám.

(8) Lásd az EGSZB véleményét a következő témában: Munka és szegénység, HL C 318., 2009.12.23., 52. o.

(9) Európai fiatalok – 2009-es statisztikai portré.

(10) Global Employment Trends (www.ilo.org).

(11) Párbeszéd az európai növekedésről és foglalkoztatásról, 2011. március 13., Bécs (www.ilo.org).

(12) Osztályismétlés a tankötelezettség során Európában: szabályozások és statisztikák, EURYDICE, 2011. január.

(13) Lettországban a 2009-es 48 %-os megszorítások után az egyetemek 2010-ben további 18 %-os megszorításokra számíthatnak; Olaszországban 2013-ig összesen 20 %-os megszorításokat terveznek; Görögországban 30 %-kal, Angliában pedig 2014/2015-ig mintegy 40 %-kal csökkentik az idevonatkozó költségvetési kiadásokat.

(14) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A tanárképzés minőségének javítása, HL C 151., 2008.6.17., 41. o.

(15) Lásd az EGSZB „Az Európai Szociális Alap jövője 2013 után” című véleményét, HL C 132., 2011.5.3., 8. o.

(16) R 162, idősebb munkavállalókra vonatkozó ajánlások, 1980., ILO (http://www.ilo.org/ilolex/cgi-lex/convde.pl?R162).

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/56

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EBB közlekedési ágazatra vonatkozó hitelpolitikájának felülvizsgálata (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 318/09

Főelőadó: Jan SIMONS

2011. május 5-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az EBB közlekedési ágazatra vonatkozó hitelpolitikájának felülvizsgálata.

Az előkészítő munkával a „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekciót bízták meg.

A munka sürgősségére való tekintettel (az eljárási szabályzat 59. cikke alapján) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott 473. plenáris ülésén (a 2011. július 13-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Jan SIMONS személyében, továbbá 123 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 A közlekedési ágazat igen fontos az EBB számára, és ez fordítva is igaz. 2010-ben az EBB 63 milliárd EUR összegű hitelt utalt ki, amelyből 13,2 milliárd eurót – azaz 21 %-ot – a közlekedési ágazat kapott.

1.2 Különösen most, amikor az Európai Bizottság új iránymutatásokat készít a TEN-T-hez, fontos egyeztetni az EBB-vel, hogy a 2011. március 28-án közzétett fehér könyvben megfogalmazott célok ismeretében miként lehet a legjobban finanszírozni az alapvető infrastrukturális hálózatot és az egyes projekteket.

1.3 Az EGSZB szerint ebben az összefüggésben kell vizsgálni az EBB által 2007-ben közzétett, „Az EBB közlekedési ágazatra vonatkozó hitelpolitikájának felülvizsgálata” című dokumentum frissítését is. Most, hogy a fehér könyv az eddiginél erőteljesebb hangsúlyt fektet a fenntarthatóságot szolgáló erőfeszítésekre, például arra, hogy 2050-ig az 1990-es értékekhez képest legalább 60 %-kal csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása, a fenntarthatóság mint feltétel a finanszírozandó projekteknél is többet nyom majd a latban.

1.4 Az EGSZB egyetért az EBB-vel abban a tekintetben, hogy a hiteleszközök odaítélésekor első számú vezérelvnek számít az a törekvés, hogy a leghatékonyabb, leggazdaságosabb és legfenntarthatóbb módon elégítsék ki a közlekedés iránti keresletet. Ehhez olyan megoldáscsomagra van szükség, amely minden közlekedési módot érint, összhangban a logisztikai láncokra vonatkozó kiindulási pontokkal: a komodalitással és a külső költségek internalizálásával.

1.5 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az EBB-nek tehát semlegesen és objektíven kell eljárnia, bármelyik közlekedési módról van is szó. Főként a hosszabb távokon hatékony és tényleges komodalitásra van szükség, és minél jobban ki kell használni a szóba jövő közlekedési módok előnyeit.

1.6 A második vezérelvvel – a TEN-T fejlesztésével – az EGSZB teljes mértékben egyetért.

1.7 Az EGSZB örömmel venné, ha az EBB által a saját iránymutatásait és kiválasztási kritériumait illetően alkalmazott harmadik vezérelv, vagyis az, hogy elsőbbséget élveznek a vasutak, a városi közlekedés, a belvízi hajózás és a tengerhajózási ágazat, nem annyira magára a közlekedési eszközre, mint inkább az adott logisztikai láncokra helyezné a hangsúlyt, így generálva a legtöbb nyereséget az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése terén.

1.8 A kutatási, fejlesztési és innovációs projektek tekintetében az EGSZB szerint az a helyes megközelítés, ha olyan projekteket finanszírozunk, amelyek a kibocsátás elleni küzdelmet a kibocsátás forrásánál kezdik.

1.9 A finanszírozási eszközök odaítélésére vonatkozó iránymutatások felülvizsgálatakor az EBB-nek az EGSZB szerint főként arra kell ügyelnie, hogy a logisztikai láncokat egészében véve vizsgálja. A csomópontok – például tengeri és légi kikötők, illetve multimodális terminálok – mint logisztikai központok szerepe itt alapvetően fontos.

1.10 Az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-ig 60 %-os csökkentésére vonatkozó ambiciózus célkitűzés és a pénzügyi válság közötti feszültség tudatában az EGSZB úgy véli, hogy ez a helyzet kihívás is egyben újabb állami és magán finanszírozási formák, például köz-magán társulások (public-private partnerships, PPP) létrehozására – ha szelektív módon is, ahogy azt a 4.6.3. ponti kifejti.

1.11 Az EBB három konkrét kérdésére adott részletes választ illetően az EGSZB utal számos korábbi véleményére, amelyeket a 4.7. és az utána következő pontokban sorol fel.

2. Bevezetés

2.1 Az Európai Beruházási Bankot (EBB) – csakúgy mint az EGSZB-t – 1958-ban a Római Szerződés hozta létre az Európai Unió szerveként. Az EBB olyan projekteket finanszíroz, amelyekkel megvalósíthatók az Európai Unió célkitűzései. Az EBB olcsón vesz fel kölcsönöket, és ebből hitelez a bankoknak és vállalatoknak.

2.2 Az EBB „AAA” minősítéssel rendelkezik, így alacsony kamatlábakkal vehet fel kölcsönt a tőkepiacokon. Ebből a pénzből aztán kedvező feltételek mellett, különféle módokon nyújthat hitelt:

—	nagyszabású (több mint 25 millió eurós) projektek társfinanszírozásaképpen közvetlen hitelt nyújt az adott vállalatoknak vagy intézményeknek,

—	pénzt kölcsönöz a bankoknak és más hitelintézményeknek, amelyek a maguk részéről kisebb projektek számára nyújtanak hitelt, kiemelt figyelmet fordítva a kkv-kra,

—	hitelgaranciát vállal, hogy a hitelezőket ne fenyegessék kockázatok.

2.3 A projektek végrehajtására és a kiutalt pénzeszközök ellenőrzésére az EBB intenzív együttműködést épített ki a nemzetközi bankvilággal és a többi uniós intézménnyel.

2.4 Az erős kölcsönös függés miatt az uniós intézmények rendszeresen arra invitálják az EBB-t, hogy közösen vitassák meg és hangolják össze a politikákat. Így az EBB szerepet kap a Miniszterek Tanácsa üléseinek előkészítésében, és részt vesz az Európai Parlament egyes bizottságainak munkájában. Emellett folyamatosan egyeztet az Európai Bizottsággal.

2.5 Az EBB részvényesei az Európai Unió tagállamai. Az Unión belüli gazdasági súlyeloszlást tükröző kulcs szerint közösen jegyzik a bank tőkéjét.

2.6 2010-ben az EBB összesen 63 milliárd EUR összegű hitelt utalt ki, amelyből 21 %-ot (13,2 milliárd eurót) a közlekedési ágazat kapott. A 2006 és 2010 közötti időszakban a bank az összes hitel 23,7 %-át utalta a közlekedési ágazatnak. A tagállamoktól eltekintve az EBB számít a TEN-T projektek legkomolyabb finanszírozójának.

2.7 Az EBB 2007-ben tette közzé a közlekedési ágazatra vonatkozó hitelpolitikájának felülvizsgálatát, amely iránymutatásokat és kiválasztási kritériumokat tartalmaz annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni az éghajlatváltozás következményeinek kezelését, és egyúttal eleget lehessen tenni a mobilitás iránti megnövekedett igénynek. A dokumentum megállapítja azt is, hogy a politikák alakulásának dinamikája miatt érdemes rendszeresen felülvizsgálni a közlekedési ágazatra vonatkozó hitelpolitikát.

2.8 2011. március 28-án az Európai Bizottság közzétette a fehér könyvet, és hamarosan felülvizsgált iránymutatásokat terjeszt elő a TEN-T-hez. Annál fontosabb tehát, hogy az EBB közlekedési ágazatra vonatkozó hitelpolitikáját ismét összehangolják mindezzel.

2.9 Erre már maga az EBB is felhívta a figyelmet, és véleménynyilvánításra szólította fel az érintetteket. A jelenlegi vezérelvektől eltekintve különösen az alábbi három kérdés iránt érdeklődik:

2.9.1

Hogyan járulhatnak hozzá a bankok még jobban a tudáson és innováción alapuló „intelligens növekedéshez”? Itt mindenekelőtt az új technológiák közlekedésre gyakorolt hatásaira gondol.

2.9.2

Hogyan járulhatnak hozzá a bankok még jobban a „fenntartható növekedéshez” és az energiahatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdasághoz? Itt mindenekelőtt a fenntartható mobilitás javítására céloz, amely egyszerre csökkenti a zsúfoltságot és a szennyezést, illetve ösztönzi az energiahatékonyságot és a megújuló energiák használatát.

2.9.3

Hogyan járulhatnak hozzá a bankok még jobban az „inkluzív (mindenkire tekintettel lévő) növekedéshez”, amely figyelmet fordít a foglalkoztatásra, valamint a társadalmi és területi kohézióra? Itt mindenekelőtt a gátló tényezőkre, a határokon átnyúló infrastruktúrára, az intermodális csomópontokra, valamint a városokban, külterületeken és régiókban megfigyelhető változásokra összpontosít.

3. Általános megjegyzések

3.1 Az EGSZB szerint hasznos és szükséges, hogy az EU és az EBB politikai és tanácsadó szervei minél korábbi szakaszban és rendszeresen egyeztessenek, ezért örül annak, hogy az EBB saját kezdeményezésű vélemény kidolgozására kérte fel „a közlekedési ágazat finanszírozási politikájának felülvizsgálata” tárgyában.

3.2 Ahogy azt a fehér könyv következtetéseiben is olvashatjuk, a közlekedési politikának ösztönöznie kell a közlekedés versenyképességét, ugyanakkor meg kell felelnie a közlekedési ágazat elé kitűzött célnak, mely szerint 2050-re az 1990-es értékekhez képest legalább 60 %-kal kell csökkenteni az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. 2030-ra az a cél, hogy a 2008-as szinthez képest 20 %-kal csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. Ez az EGSZB szerint azt jelenti, hogy jelentős erőfeszítéseket kell tenni a célkitűzések teljesítése érdekében, és a fenntartható fejlődés terén finanszírozási lehetőségeket kell keresni az olyan projektek számára, amelyek „fenntarthatósági” téren nagy nyereséggel kecsegtetnek. Ezeket a TEN/454. sz. ügyirattal, azaz az „Útiterv az egységes európai közlekedési térség megvalósításához” című fehér könyvvel foglalkozó munkacsoport térképezi fel részletesebben.

3.3 Az EGSZB általánosságban helyesnek tartja azokat a hatályos iránymutatásokat (2007), amelyeket az EBB a közlekedés terén a hiteleszközökre alkalmaz. Az első számú vezérelv az a törekvés, hogy a leghatékonyabb, leggazdaságosabb és legfenntarthatóbb módon elégítsék ki a közlekedés iránti keresletet. Ehhez olyan megoldáscsomagra van szükség, amely minden közlekedési módot érint. Az EGSZB szerint ez összhangban van az általa is támogatott komodalitással, amelyet a logisztikai láncokat illetően már most és a jövőben is kiindulási pontnak tekinthetünk, valamint a külső költségek internalizálásával olyan „objektív, általánosan alkalmazható, átlátható és érthető” módon, hogy „általában véve, de különösen a közlekedési módokat illetően megmaradjon a már most meglévő társadalmi támogatottság”. (1)

3.4 Az EGSZB szerint mégis indokolható az, ha a finanszírozás egyetlen közlekedési mód keretében történik, mert gazdasági, fenntarthatósági, biztonsági és társadalmi szempontból az adott logisztikai láncban ott tűnik legjobbnak az eredmény.

3.5 Az EGSZB szerint tehát az EBB-nek továbbra is semlegesen és objektíven kell eljárnia, bármelyik közlekedési módról van is szó. A fehér könyv hosszabb távokon hatékony és tényleges multimodalitást tart kívánatosnak, minél jobban kihasználva a szóba jövő közlekedési módok előnyeit.

3.6 Az Európai Bizottság szerint hosszabb távokon specifikusan kialakított áruszállító folyosókra van szükség, amelyek az energiafogyasztás és kibocsátás szempontjából optimalizálják a közlekedést, minimálisra csökkentik a környezetszennyezést, ugyanakkor – megbízhatóságuknak, a zsúfoltság korlátozott mértékének, valamint az alacsony működési és adminisztratív költségeknek köszönhetően – vonzóak. Az EGSZB egyetért ezzel, de úgy véli, hogy a személyszállításhoz is ki kellene alakítani ilyen jellegű folyosókat.

3.7 A második olyan vezérelvet, amelyet az EBB a hiteleszközök odaítélésekor alkalmaz, a TEN-hálózatok fejlesztése jelenti. Itt hosszú távú beruházásokról van szó, amelyek igen fontosak ahhoz, hogy hatékony közlekedési rendszer épüljön ki az EU-ban. A TEN-T hálózat létrehozásának és felújításának az EGSZB is nagy jelentőséget tulajdonít.

3.8 Az EBB harmadik vezérelve abban áll, hogy elsőbbséggel kell kezelni a vasútra, a városi közlekedésre, a belvízi hajózásra és a tengerhajózási ágazatra irányuló projekteket, mivel az ezeket a területeket érintő projektekbe való beruházások vezetnek a legtöbb nyereséghez az üvegházhatást okozó gázok szállítóegységenkénti kibocsátásának csökkentése terén. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a kibocsátás csökkentéséhez ne feltétlenül a közlekedési eszközöket, hanem inkább az érintett logisztikai láncokat tekintsék útmutatónak. A közlekedési eszközök kizárólagos figyelembevétele nincs összhangban a komodalitás mögött álló elképzeléssel, vagyis azzal sem, hogy minden közlekedési módot erősíteni kell, aminek révén a logisztikai láncokban együttműködés alakul ki ezek között, főként a távolsági közlekedést illetően.

3.9 Azzal kapcsolatban, hogy az EBB hogyan gondolkodik a kutatási, fejlesztési és innovációs tevékenységről, és hogy a járműgyártókkal egyeztetve milyen eszközöket fordít erre, az EGSZB szerint az a helyes megközelítés, ha a kibocsátás elleni küzdelmet a kibocsátás forrásánál kezdjük, és figyelmet fordítunk az energiahatékonysági és biztonsági szempontokra is.

3.10 Az olyan jelenségek, mint az európai népesség elöregedése, a fosszilis tüzelőanyagok egyre szűkösebb készletei, a folyamatosan fokozódó városiasodás, az éghajlatváltozás és az egyre erősebb globalizáció, oda vezetnek, hogy sok pénzügyi forrásra van szükség. Ennek megfelelően az EGSZB szerint az EBB helyesen állítja, hogy következetes finanszírozási stratégiát kellene kidolgozni, amelynek keretében állami és magán finanszírozási formák egészítik ki egymást. Emellett minden közlekedési eszköznél internalizálni kellene a külső költségeket, hogy meg lehessen felelni a „szennyező/felhasználó fizet” elvnek. Az ebből származó összeget természetesen a külső költségek keletkezése elleni küzdelembe kellene befektetni, mivel éppen ez kell, hogy legyen az internalizálás végső célja. (2)

4. Részletes megjegyzések

4.1 Az EGSZB javasolja, hogy a hálózatok mellett több figyelmet fordítsanak a csomópontok – például a tengeri és légi kikötők, illetve multimodális terminálok – mint logisztikai központok alapvetően fontos szerepére. Az ilyen központokhoz hatékony hátországi összeköttetésekre van szükség. Támogatja az EBB-nek a fehér könyvben is megerősített nézetét, mely szerint az energiafogyasztás és a kibocsátás csökkentését a hatékony és tényleges komodális megközelítés segíti elő legjobban.

4.2 A TEN-infrastruktúra finanszírozásának kritériumait illetően a közlekedés optimalizálása mellett nagyobb hangsúlyt kell fektetni az energiafogyasztás és kibocsátás terén szerezhető nyereségre, és foglalkozni kell a TEN-T hálózat EU-val szomszédos államok felé való kiterjesztésével.

4.3 Az infrastruktúra finanszírozására vonatkozó új keret kidolgozásakor elsőbbséggel kell kezelni a TEN-T hálózat tökéletesítését, figyelembe véve mind a TEN-T program, mind pedig a kohéziós és strukturális alapok beruházási stratégiáit. Az EGSZB szerint az uniós források minél hatékonyabb felhasználása érdekében jobban össze kell hangolni a közlekedési ágazatra irányuló kohéziós, strukturális és befektetési alapokat.

4.4 A 2010 és 2030 közötti időszakot tekintve a közlekedési igények kielégítéséhez szükséges infrastrukturális beruházások költségét a 2011. március 28-án közzétett európai bizottsági fehér könyv 1500 milliárd euróra becsüli. Ezen belül a TEN-T hálózat megvalósítása 2020-ig mintegy 550 milliárd EUR összegű költséget fog jelenteni, amelyből 215 milliárd eurót a legfontosabb infrastrukturális problémák felszámolására kell fordítani.

4.5 Technológiai téren az EGSZB szerint elsősorban az olyan projektek finanszírozására kellene figyelmet fordítani, amelyek célzott kutatási és fejlesztési beruházások révén már a forrásnál visszaszorítják a káros anyagok kibocsátását. Ez érvényes a fosszilis üzemanyagok helyettesítését szolgáló alternatív üzemanyagok kutatására is.

4.6 Az EGSZB tudatában van annak, hogy a fehér könyvben megfogalmazott, az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-ig 60 %-os csökkentésére vonatkozó ambiciózus célkitűzés és az ezzel járó jelentős pénzügyi erőfeszítések feszültségben állnak a pénzügyi válsággal, amely átgondolt pénzügyi politikát tesz szükségessé.

4.6.1 Ennek ellenére úgy véli, hogy ez a helyzet lehetőséget is kínál a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök jobb elosztására, egyben kihívást jelent más állami és magán finanszírozási formák kidolgozására.

4.6.2 Gondolhatunk itt új pénzügyi eszközök kialakítására a közlekedési ágazat vonatkozásában, amelyben szerepet kaphatnak az olyan beruházók, mint a nyugdíjalapok és a biztosítótársaságok.

4.6.3 Az EGSZB ezzel összefüggésben ajánlja, hogy a TEN-T finanszírozásához megfelelő és szelektív módon alkalmazzanak köz-magán társulásokat, figyelembe véve, hogy nem minden tagállamnak van egyformán sok tapasztalata az ilyen társulásokkal, és hogy az EU pénzügyi eszközeit (például a strukturális és kohéziós alapok, a TEN-T, az EBB) egy összefüggő – európai, állami és magáneszközöket összefogó – finanszírozási stratégia részeként kell mozgósítani. Annak érdekében, hogy a kormányzatok szabadon dönthessenek a köz-magán társulások létrehozásáról, az EGSZB utal korábbi álláspontjára, mely szerint módosítani kell a köz-magán társulások meghatározását az államadóságokra vonatkozó Eurostat-eljárásokban. (3)

4.7 Az EBB konkrét kérdéseit illetően (lásd a 2.9. és az utána következő pontokat) az EGSZB válaszképpen utal az e témákat tárgyaló korábbi véleményeire, amelyeket az alábbiakban a legfontosabb pontok megemlítésével felsorol.

4.7.1 Az első kérdést illetően (hozzájárulás a tudáson és innováción alapuló „intelligens növekedéshez” és az új technológiák közlekedésre gyakorolt hatása) főként a következőket kell figyelembe venni:

—

TEN/419 („Az elektromos járművek szélesebb körű használata felé”), (4) 1.1. pont: az elektromos autók piaci részvételének növelése a közlekedési ágazat által generált üvegházhatásúgáz-kibocsátás visszaszorítása érdekében; 1.6. pont: az EGSZB arra kéri az Európai Uniót, hogy támogassa és mozdítsa elő ezt az alapvető átállást.

—	TEN/382 („Intelligens közlekedési rendszerek kiépítése”), (5) 1.7. pont: az EGSZB hangsúlyozza, hogy ezt az infrastruktúrát a Közösség, a tagállamok, valamint a magánszektor által biztosított megfelelő finanszírozással kellene létrehozni.

—

TEN/362 („A tengerkutatás és a tengerhasznosítási célú kutatás európai stratégiája”), (6) 1.10. pont: a közlemény folytatásaként készülő dokumentumokban az Európai Bizottság javaslatot tehetne az európai kutatási stratégia által a tengerkutatással és a tengerhasznosítási célú kutatással kapcsolatban le nem fedett területek támogatására, külön e célra elkülönített forrásokon keresztül; 3.6.4. pont: a strukturális alapok, a keretprogram és az egyéb európai finanszírozási források közötti koordináció is alapvetően fontos.

—	TEN/335 („A közúti közlekedés okozta szennyezőanyag-kibocsátás – konkrét intézkedések a stagnálás leküzdésére”). (7)

4.7.2 A második kérdést illetően („fenntartható növekedés”, illetve energiahatékonyabb, környezetbarátabb és versenyképesebb gazdaság) az alábbi vélemények emelendők ki:

—

TEN 399/400 („A közlekedés fenntartható jövője – Európai közlekedéspolitika 2010 után”), (8) 2.8. pont első franciabekezdés: az idősebbek száma erősen növekszik, változnak az utazási szokások, több közpénzt kell nyugdíjakra és egészségügyi ellátásra fordítani, csökken a tömegközlekedés költségvetése; 4.15. pont: gyökeres változásokra van szükség az infrastrukturális beruházások terén.

—

TEN/412 („Európai közlekedéspolitika – a lisszaboni stratégia és a fenntartható fejlődés”), (9) 1.5. pont: új irányvonalakat kell meghatározni az európai közlekedési hálózat számára, és ösztönzőket jelenthetnek az EBB beavatkozásai; 1.8. pont: megoldások, amelyek határozott politikai döntéseket szükségessé tévő, komolyabb pénzügyi következményekkel járnak stb.

—

TEN/297 („Energiaszerkezet a közlekedésben”), (10) 5.4. pont: a közlekedési ágazatnak nyújtott támogatások összege eléri a 270–290 milliárd eurót; 8.13. pont: az Európai Bizottság 470 millió eurót különített el az „Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás” létrehozására; 8.15. pont: a részben az Európai Bizottság által finanszírozott Zero Regio projekt, két innovatív infrastrukturális létesítmény.

—	TEN/376 („Közúti közlekedés 2020-ban: A civil társadalom elvárásai”), (11) 1.9. pont: hozzá kell kezdeni a szükséges infrastruktúra kiépítéséhez; 4.2. pont: erőfeszítéseket kell tenni a fizikai infrastruktúra létrehozása és felújítása (a problémák felszámolása) érdekében.

—	TEN/336 („A közlekedés/energia kettős kérdés fejlődésének társadalmi következményei”), (12) 1.2.5. pont: kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus (Risk-Sharing-Finance Facility, RSFF).

—

TEN/262 („Teherszállítási logisztika – fenntartható mobilitás”), (13) 1.3. pont: a fizikai hálózat optimalizálásához mozgósítani kell a szükséges finanszírozási forrásokat; 4.5.5. pont: a transzeurópai hálózatok létrehozására elkülönített költségvetési keretek növelése; 4.5.6. pont: vegyes finanszírozási rendszer az infrastruktúra kiépítésére és karbantartására.

—

TEN/440 („Az integrált tengerpolitika továbbfejlesztését támogató program”), (14) 2.9. pont: az integrált tengerpolitika végrehajtása veszélybe került, mivel nem áll rendelkezésre elegendő pénzügyi eszköz; 2.10. pont: finanszírozási programot kell kidolgozni az integrált tengerpolitika továbbfejlesztésének támogatására.

—

TEN/427 („Az energiaágazatbeli projektek közösségi pénzügyi támogatása”), (15) 1.1. pont: az európai alapokat multiplikátorként kell használni az energiahatékonyság és a megújuló energiák terén eszközölt befektetések végrehajtásának felgyorsítása végett; 2.2. pont: célzott pénzügyi eszköz a fenntartható energiaügyi kezdeményezések finanszírozásának támogatására.

—	TEN/404 („A kkv-k és az EU energiapolitikája”), (16) 1.2. pont: a beruházások finanszírozásának támogatása, illetve pénzügyi szinergiák biztosítása az uniós tagállamok és az adott szervezetek között; 1.3. pont: innovációtámogatás és beruházásfinanszírozás a regionális programokat illetően.

—

TEN/366 („A közlekedési és a területfejlesztési politika összehangolása a fenntarthatóbb városi közlekedésért”), (17) 5.2. pont: az EU a strukturális és kohéziós alapokból és az EBB révén biztosítja a beruházások finanszírozását; 5.3. pont: az éghajlatváltozás új problémákat vonz maga után és kollektív uniós erőfeszítéseket tesz szükségessé.

—

TEN/381 („A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat”), (18) 4.1.2. pont: fontos szerep a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúthálózat kifejlesztését célzó uniós segítségnyújtási eszközök megteremtését illetően, nevezetesen az árufuvarozási folyosók létrehozásának társfinanszírozása a transzeurópai közlekedési hálózatok (TEN-T-k) költségvetéséből, az Európai Regionális Fejlesztési Alapból és a Kohéziós Alapból, illetve EBB-kölcsönökből.

4.7.3 A harmadik kérdéssel (a foglalkoztatásra, valamint a társadalmi és területi kohézióra is figyelmet fordító „inkluzív növekedés”) több EGSZB-vélemény is külön foglalkozott. Mindenekelőtt az alábbiakra utalunk:

—

TEN/276 („Közlekedés a városi és nagyvárosi területeken”), (19) 4.1. pont: az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy másképpen szabályozza a regionális fejlesztésre irányuló intézkedések finanszírozását; 4.5. pont: ésszerű lenne konkrét uniós támogatási programot kialakítani a mobilitás és városfejlesztés terén.

—

TEN/445 („Az uniós közlekedéspolitikák szociális szempontjai”), (20) 1.10.1. pont: az EU-nak pénzügyi támogatást kellene nyújtania az olyan infrastrukturális intézkedésekhez, mint a közúti árufuvarozást szolgáló parkolóhelyek, illetve jó minőségű vasúti, metró-, villamos- és buszmegállók kialakítása.

—	TEN/397 („Az EU tengeri szállítási politikája 2018-ig”), (21) 7.1. pont: többet kell beruházni a kikötői infrastruktúra és a hátországi összeköttetések javításába, és ezt a tényezőt figyelembe kell venni a TEN-T felülvizsgálata során.

—

TEN/320 („Zöld könyv: A városi mobilitás új kultúrája felé”), (22) 1.5. pont: az EGSZB egyetért azzal, hogy az európai programok révén támogatott infrastruktúrákkal kapcsolatos tenderek odaítélésekor ösztönözzék a „zöld beszerzéseket”, és hogy felszámolják a meglévő akadályokat; a 4.25. pontban feltett kérdés: „Hosszabb távon milyen hozzáadott értéket teremthet a tiszta és energiahatékony városi közlekedés finanszírozásához nyújtott célzott európai támogatás?”

—

TEN/401 („Fenntartható környezetbarát munkahelyek támogatása az EU energia- és éghajlat-változási csomagjához”), (23) 6.3. pont: az EGSZB olyan „európai alapot” javasol, amelyért az EBB a központi bankok rendszerével és az EKB-val együtt vállalna garanciát specifikus eszközök révén, hogy segítse az energiahatékonysági és az energiatakarékossági célkitűzések elérését, ami egyféle európai Marshall-terv lenne; 6.4. pont: az alapot az EBB-nek kellene kezelnie.

—

TEN/414 („A városi mobilitás cselekvési terve”), (24) 1.10. pont: az EGSZB a strukturális és kohéziós alapok eszközeinek célzottabb elosztását ajánlja, méghozzá egy a fenntartható mobilitást elősegítő külön finanszírozási eszköz létrehozása által; 4.4.4. pont: javasolt a jelenlegi európai finanszírozási források ésszerűsítése.

—

TEN/388 („TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat”), (25) 2.6. pont: 1996 óta 400 milliárd eurót ruháztak be közös érdekű projektekbe; 2.7. pont: becslések szerint a további beruházásokhoz még 500 milliárd euróra van szükség; 3.4. pont: fontos, hogy a pénzügyi eszközök tükrözzék az ambíciókat – és ne fordítva; 3.16: az EGSZB önálló európai szintű testület létrehozását javasolja, amely a pénzügyi eszközök összehangolásáról és felhasználásáról gondoskodik.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL C 317., 2009.12.23., 80–83. o., valamint HL C 255., 2010.9.22., 92–97. o.

(2) HL C 317., 2009.12.23., 80–83. o.

(3) HL C 51., 2011.02.17., 59–66. o. (Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A magán- és állami beruházások mobilizálása a gazdasági fellendülés és a hosszú távú szerkezeti változások érdekében – A köz-magán társulások fejlesztése.

(4) HL C 44., 2011.02.11., 47–52. o.

(5) HL C 277., 2009.11.17., 85–89. o.

(6) HL C 306., 2009.12.16., 46–50. o.

(7) HL C 317., 2009.12.23., 22–28. o.

(8) HL C 255., 2010.9.22., 110–115. o.

(9) HL C 354., 2010.12.28., 23. o.

(10) HL C 162., 2008.6.25., 52–61. o.

(11) HL C 277., 2009.11.17., 25–29. o.

(12) HL C 175., 2009.7.28., 43–49. o.

(13) HL C 168., 2007.7.20., 63–67. o.

(14) HL C 107., 2011.4.6., 64–67. o.

(15) HL C 48., 2011.2.15., 165–166. o.

(16) HL C 44., 2011.2.11., 118–122. o.

(17) HL C 317., 2009.12.23., 1–6. o.

(18) HL C 317., 2009.12.23., 94–98. o.

(19) HL C 168., 2007.7.20., 77–86. o.

(20) HL C 248, 2011.8.25., 22. o.

(21) HL C 255., 2010.9.22., 103–109. o.

(22) HL C 224., 2008.8.30., 39–45. o.

(23) HL C 44., 2011.2.11., 110–117. o.

(24) HL C 21., 2011.1.21., 56–61. o.

(25) HL C 318., 2009.12.23., 101–105. o.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/62

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás (kiegészítő vélemény)

2011/C 318/10

Előadó: Marian KRZAKLEWSKI

Társelőadó: Enrique CALVET CHAMBON

2010. december 9-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata végrehajtási rendelkezéseinek 29(A) cikke értelmében kiegészítő véleményt fogalmaz meg a következő tárgyban:

A hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás

(kiegészítő vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2011. június 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 13-i ülésnapon) 124 szavazattal 5 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság meg van győződve arról, hogy a hajógyártáshoz nyújtott állami támogatásra irányuló keretszabály olyan eszköz, amelyet fenn kell tartani, egyes rendelkezéseit azonban naprakésszé kell tenni és ki kell bővíteni. Alkalmazásának ideje alatt a keretszabály hozzájárult a kitűzött szakpolitikai és gazdasági célok eléréséhez. A keretszabály további fenntartását elsősorban bizonyos ágazatspecifikus körülmények igazolják, amelyeket a jelenlegi keretszabály bevezetése ismertet.

1.2 Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a keretszabály nem a válság gyors leküzdését célozza, hanem az ágazat jellegzetességeiből adódik, illetve hogy a keretszabály értelmében nyújtott támogatásnak nem célja, hogy versenyképtelen vagy technológiai szempontból alacsony színvonalú hajók építését segítse elő.

1.3 Az EGSZB még egy érvet felsorakoztat a hajógyártás specifikus – a keretszabály fenntartását és aktualizálását szükségessé tévő – helyzete mellett: nemrégiben hozták nyilvánosságra, hogy – húsz év vita után – összeomlottak az OECD által vezetett tárgyalások, amelyek tétje egy tisztességes világpiaci versenyfeltételeket meghatározó megállapodás volt a hajógyártási ágazatban.

1.4 Az EGSZB e vélemény további pontjaiban részletesen megvizsgál számos alapvető fontosságú kérdést és problémát, amelyeket az Európai Bizottság a konzultációs folyamat részeként az érdekelt felek elé tárt. Az EGSZB több olyan módosítást javasol és indokol meg, amelyeket véleménye szerint figyelembe kell venni a keretszabály aktualizált változatában.

1.5 Az EGSZB úgy véli, hogy a keretszabályban meghatározott kutatási, fejlesztési és innovációs (K+F+I) támogatás nélkülözhetetlen, mivel segíti a vállalkozókat az innovációval összefüggő különleges kockázatok vállalásában.

1.5.1 Az EGSZB úgy véli, hogy az innovációs támogatás rendelkezésre állása kedvezően hat az új termékek és eljárások kifejlesztése során alkalmazott innovatív elemekkel összefüggő kockázatok értékelésére. A támogatás lehetővé teszi, hogy a hajógyártó cégek új megoldásokkal foglalkozzanak, ami növeli az innovatív termékek piaci sikerének, következésképpen pedig annak az esélyét, hogy további ösztönzést kap a K+F+I.

1.6 Az Európai Bizottság azon kérdését illetően, hogy célszerű-e kizárni a támogatható innovációk köréből különböző típusú innovációkat, és csak azokat megtartani, amelyek környezetbarát hajókhoz kapcsolódnak, az EGSZB osztja a szociális partnerek álláspontját, és úgy ítéli meg, hogy ez jelentősen gyengítené az eszköz hatékonyságát. Elveszne mindenekelőtt a biztonsággal és termelékenységgel kapcsolatos folyamatinnovációkra és termékinnovációkra gyakorolt rendkívül pozitív hatás.

1.7 Az EGSZB megállapítja, hogy a környezetbarát technológiák piacra jutásának elősegítését célzó támogatások igen fontos eszközt jelentenek, amelyet be kell építeni a keretszabályba. Az aktualizált keretszabálynak erre vonatkozóan – környezetvédelemmel kapcsolatos, horizontális intézkedésekre vonatkozó követelményekkel együtt – megfelelő és gyakorlati rendelkezéseket kellene tartalmaznia. Az EGSZB szerint ezek a rendelkezések nem egy újabb állami támogatási eszköz létrehozását fogják szolgálni, hanem egyszerűsítik a keretszabály alkalmazását, és lehetővé teszik fontos uniós célok elérését.

1.8 Az Európai Bizottság lényegbevágó kérdésének tekintetében – hogy a K+F+I-támogatást fenn kell-e tartani a keretszabályon belül annak ellenére, hogy léteznek K+F+I-re vonatkozó horizontális szabályok – az EGSZB határozottan hangsúlyozza, hogy tekintettel a hajógyártási ágazat egyedi jellegére, a keretszabály által biztosított K+F+I-támogatást fenn kell tartani, mivel a horizontális szabályok nem biztosítanak megfelelő megoldást a hajógyártási ágazaton belüli innováció támogatására.

1.9 Tekintettel arra, hogy a keretszabály (2004-es) bevezetésétől a (2009–2010-es) válságig terjedő időszakban semmi sem ösztönözte az üzembezárási támogatások alkalmazását, és tekintve, hogy a helyzet az utóbbi időkben olyan drasztikusan romlott, hogy az uniós hajógyárak megrendelései az elmúlt bő tíz évben mért legalacsonyabb szintre estek vissza, az EGSZB úgy véli, hogy fenn kell tartani ezt a támogatási formát. Az ilyen támogatásokra vonatkozó rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük, hogy a hajógyárak részleges szerkezetátalakítást hajtsanak végre anélkül, hogy végig kellene vinniük a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásoknak megfelelő teljes szerkezetátalakítási folyamatot.

1.10 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a regionális támogatás a hajógyártás javát is szolgálja. A keretszabályon belüli regionális támogatásnak ugyanolyan intenzív támogatást kell biztosítania, mint amilyet a regionális támogatási iránymutatás keretében nyújtanak. Az EGSZB úgy véli, hogy a keretszabályban az ilyen támogatások alkalmazási körének a már meglévő gyárakra való korlátozása nem helyes és nem indokolt.

1.11 A hajógyártási kapacitás bővítésére vonatkozó, korlátozó jellegű uniós szabályok alkalmazása a kívánttal ellentétes hatást váltott ki. Ahelyett, hogy korlátozta volna az európai hajógyárak globális túltermeléshez való hozzájárulását, további versenyhátrányba hozta azokat nemzetközi versenytársaikkal szemben. Következésképpen azoknak a szabályoknak a megtartása, amelyek célja a kapacitásbővítésre irányuló támogatások minimalizálása, az EGSZB véleménye szerint semmivel sem indokolható.

1.12 A keretszabály foglalkoztatási támogatásokkal kapcsolatos rendelkezéseit illetően az EGSZB kéri a tagállamokat, hogy az eddiginél gyakrabban alkalmazzák ezeket az eszközöket, különösen az adott tagállamban működő hajógyárak oktatási és képzési tevékenységének támogatása érdekében.

1.13 Az EGSZB úgy véli, hogy a keretszabályban meg kell tartani az exporthitelekre vonatkozó rendelkezést. Az OECD ágazati megállapodásával összhangban megítélt hitelek nem tekinthetők állami támogatásnak, és segítik a vállalkozásokat, csakúgy mint azokat a régiókat, amelyekben a vállalkozások működnek. A támogatás közvetlenül összefügg egyfelől a munkahelyek megőrzésével, illetve a foglalkoztatás növelésével az ágazaton és az ahhoz kapcsolódó vállalkozásokon belül, másfelől az európai uniós hajótulajdonosok által élvezett előnyökkel (hajóvásárlásra nyújtott, hosszú lejáratú kölcsönök vagy hitelgaranciák megszerzésének lehetősége).

1.14 Az EGSZB támogatja az új keretszabály hatálya alá bevonandó termékek skálájának bővítését, amire a hajógyártási ágazatban és a technológiában 2004 óta végbement fejlődés miatt van szükség. Az EGSZB úgy véli, hogy ehhez a CESA által – a keretszabály 2. cikkéről készített véleményben – előterjesztett korszerűsítési javaslatot kellene felhasználni. (1)

1.15 Az EGSZB arra kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a tájékoztatási politikára azzal kapcsolatban, hogy a keretszabályban előirányzott állami támogatási eszközöket mire és milyen feltételek mellett lehet felhasználni.

2. Bevezetés

Háttér

2.1 2010. április 29-én az EGSZB saját kezdeményezésű véleményt fogadott el „Európai hajóipar – a jelenlegi válság kezelése” címmel.

2.2 2011. évi munkaprogramjában az Európai Bizottság a hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás keretszabályának felülvizsgálatát tervezi, lehetőséget nyitva a keretszabály aktualizálására és 2011 utáni meghosszabbítására. Az érdekelt felekkel – köztük a szociális partnerekkel és a tagállamokkal – hivatalos konzultációkra került sor, amelyek 2010. december 6-án zárultak le.

2.2.1 Tekintettel e szabályok gazdasági és szociális következményeire, valamint az egyes régiókra gyakorolt jelentős hatásaira, az EGSZB részéről hasznosnak és időszerűnek tűnik, hogy a kérdésben kiegészítő véleményt dolgozzon ki.

2.3 A hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás keretszabálya meghatározza azokat a szabályokat, amelyeket a hajógyártáshoz nyújtott állami támogatások értékelésekor az Európai Bizottságnak alkalmaznia kell. A keretszabály 2004. január 1-jén lépett hatályba egy kezdeti hároméves időszakra. Az Európai Bizottság azóta kétszer hosszabbította meg a hatályát, először 2006-ban egy kétéves időszakra, majd 2008-ban további három évre. A keretszabály ez alkalommal tehát 2011. december 31-én veszti hatályát.

2.4 A keretszabály általános alapelve, hogy a hajógyártás a horizontális állami támogatási eszközök révén támogatható, kivéve azokat az eseteket, amelyekre a keretszabály különös rendelkezései vonatkoznak. Ezek a különös rendelkezések az alábbi területeket érintik: kutatási, fejlesztési és innovációs támogatás, üzembezárási támogatás, foglalkoztatási támogatás, exporthitelek, fejlesztési támogatás és regionális támogatás.

2.5 Mivel a hajógyártás a horizontális állami (és európai uniós) támogatási eszközökből is támogatható, a konzultációknak – csakúgy mint az uniós civil társadalom nevében megfogalmazott EGSZB-véleménynek – mindenekelőtt annak eldöntésében kell segíteniük, hogy a keretszabály különös rendelkezéseit a továbbiakban is kell-e alkalmazni, és rá kell mutatniuk, hogy meghosszabbítás esetén szükség van-e a rendelkezések módosítására, és ha igen, akkor milyen módosításokról legyen szó.

3. Átdolgozott összefoglaló tájékoztatás az európai hajógyártási ágazatról a keretszabályról szóló határozat elfogadását megelőző időszak globális kontextusában

3.1 Az EGSZB 2010. áprilisi véleménye átfogó és részletes képet fest az európai hajógyártási ágazatról. Az alábbi tájékoztatás a tavalyi év eseményeire és jellegzetességeire vonatkozik.

3.2 A válság első időszaka után nyilvánvaló, hogy a recesszió az egész világ hajógyártását súlyosan érintette. A kereskedelem soha nem tapasztalt mértékben akadozott, és valamennyi hajógyártással foglalkozó országnak jelentős nehézségekkel kellett szembenéznie a kereslet drasztikus visszaesése miatt. A hajógyártás és -kereskedelem terén az egyenlő versenyfeltételekkel kapcsolatos, máig megoldatlan kérdések mellett azzal is szembe kell néznünk, hogy komoly veszélybe kerültek Európa ezen ágazatának hosszú távú kilátásai.

3.3 A világ hajógyártásának több mint 80 %-áért jelenleg az ázsiai országok felelnek, míg megrendeléseik a világ összes megrendelésének 90 %-át teszik ki. Ezeknek az országoknak a jelentősége az uniós tagállamok rovására növekszik. Ez utóbbiak részesedése a világ hajógyártásában napjainkra 7–8 %-os szintre apadt.

3.3.1 Európa részesedése az új megrendelések világpiacán 2009-ben 2,7 %-ra zuhant, bár 2010 első három negyedéve során ez a részarány visszakúszott 4,8 %-ra. Ha azonban a megrendeléseket a hajóűrtartalom alapján vizsgáljuk, akkor azt figyelhetjük meg, hogy míg a globális mutató 2010-ben lassú növekedést mutatott, Európa a 2009. évihez hasonló szinten maradt, amely pedig az évtized legalacsonyabb szintje volt.

3.3.2 A világ összes új hajómegrendelése űrtartalomban kifejezve az utóbbi években az alábbiak szerint alakult: 2007-ben 85 millió CGT, 2008-ban 43 millió CGT, 2009-ben 16,5 millió CGT. 2010 első három negyedévében azonban a megrendelések mennyisége 26,3 millió CGT-re emelkedett (2010 végére kb. 35 millió CGT várható). 2009-ben számos már szerződésbe foglalt hajóépítést le kellett állítani, egyebek között a nagyon alacsony áruszállítási tarifák miatt, illetve azért, mert aligha lehetett bankhitelhez jutni a hajógyártás finanszírozására.

3.3.3 Az euróban számított árindex 2010 első negyedéve óta (amikor tízéves mélypontjára süllyedt) mintegy 17 %-kal emelkedett, de az átváltási árfolyam-ingadozások előnytelenül hatottak a nemzeti valutákban kifejezett árakra. Jóllehet ez az index több mint 20 %-kal emelkedett 2000 óta, az euróban kifejezett árak nem változtak.

3.4 A válságtól eltekintve a hajógyártási ágazat instabilitásának legfontosabb oka továbbra is azoknak az országoknak az intervenciós és protekcionista politikája, amelyekben a hajógyártás a gazdaság kulcsfontosságú ágazata, vagy az kíván lenni. Bizonyos – elsősorban távol-keleti – hajógyárak, amelyek állami támogatásban részesülnek, megtehetik, hogy az általuk kínált termékek és szolgáltatások árába nem számítják bele a kockázatok valamennyi fajtáját, ezért az árak itt alacsonyabbak, mint az – elsősorban európai – versenytársaknál, akik kénytelenek beépíteni áraikba ezeket a kockázatokat. A protekcionizmus további eszközét képezheti az átváltási árfolyam (mint a versenyképesség egyik meghatározó tényezője), amelyet bizonyos mértékig központilag lehet irányítani (például Kínában és Dél-Koreában).

3.5 2010 decemberében az OECD úgy határozott, hogy nem kezdi újra azokat a tárgyalásokat, amelyek tétje egy tisztességes világpiaci versenyfeltételeket meghatározó megállapodás volt a hajógyártási ágazatban. A tárgyalások – 20 év vita utáni – összeomlása azt jelenti, hogy a világ hajógyártási piaca továbbra is könyörtelen verseny színtere lesz. Ez egy kifejezetten kedvezőtlen fordulat, amely egyes államokat arra fog ösztönözni, hogy még szélesebb körben alkalmazzák a piaci intervenció különféle formáit. Ennek következményeképpen még egyenlőtlenebbé válnak a versenyfeltételek a nemzetközi hajógyártásban. A kialakult helyzetért egyes Unión kívüli, hajógyárakkal rendelkező országok – nevezetesen Kína és Dél-Korea – hajthatatlansága a felelős.

3.5.1 Ez a fordulat reakciónak tekinthető a globális válságra, és elősegíti a protekcionista intézkedések bevezetését. Egyre nagyobb annak a veszélye, hogy a világpiacon olyan hajók készülnek, amelyeknek nincs gazdasági létjogosultságuk. Ezek az újonnan vízre bocsátott hajók súlyosbítani fogják az árufuvarozási piac válságát, azaz túl sok hajó fog versengeni ugyanazért a szállítmányért. A hajógyártási ágazat európai szociális partnerei már eddig is aggodalommal tekintettek arra a számos negatív hatásra, amely az összes piaci szereplőt sújtja (kapacitástöbblet a termelésben, a hajógyári árak leszorítása, felesleges hajóűrtartalom, alacsony hajóbérleti díjak).

3.6 2008 óta az Unióban rohamosan csökken a foglalkoztatás szintje ebben az ágazatban. Mintegy 40 000 munkahely szűnt meg, és valamennyi érdekelt fél szükséghelyzeti program bevezetését sürgeti annak érdekében, hogy az európai hajógyártási ágazatban fenntartható legyen a szükséges kritikus tömeg. (2) Ezt a tendenciát tovább súlyosbítja a Bázel III bankfelügyeleti tőke-keretrendszer közelmúltbeli életbelépése, amely szigorítja a finanszírozási feltételeket.

3.7 A pénzügyi válság kezdete óta az Unióban jóval nehezebbé vált megteremteni a hajógyártáshoz szükséges pénzügyi hátteret, mivel több kulcsfontosságú pénzügyi intézmény csökkentette vagy egyenesen megszüntette részvételét a hajók megépítését megelőző finanszírozásban (előfinanszírozás) és a megépítés utáni finanszírozásban is. Ebben a helyzetben jelentősen megnőtt az állami garanciaeszközök szerepe – az exporthitel-garanciákat illetően is. A hajógyártási ágazatban még mindig tart a hitelválság, dacára a piaci fellendülés első jeleinek.

3.8 Noha a hajógyártáshoz tartozó hajójavítási alágazat szintén időszakos nehézségekkel szembesül, mégis sokkal jobb helyzetben van, mint a hajóépítéssel foglalkozó üzemek. A hajójavító üzemek más piacon tevékenykednek, mint a hajóépítő ágazat (a javított hajók több mint fele az Unión kívüli országokból származik). A 2009–2010. évi globális válság mindamellett nem kerülte el ezt az alágazatot sem, mivel a hajótulajdonosok jelentősen csökkentették javítási kiadásaikat, és gyakran csak a legszükségesebb vagy a tengerhajózási szabályok által megkövetelt rendszeres javításokat végeztették el.

3.8.1 A világpiacon dúló kiélezett verseny közepette több uniós tagállam hajójavító üzeme diverzifikálni kezdte tevékenységét, és a hajók modernizálását (felújítását), valamint olyan összetettebb tevékenységeket helyezett középpontba, mint a hajótest meghosszabbítása és másféle átalakítások többek között a mélytengeri olaj- és gázkitermelést szolgáló berendezések számára, illetve kisebb hajók építése.

3.8.2 A hajójavítások nagy része jelenleg az Európai Unióval szomszédos országok üzemeiben történik. Az EGSZB arra kéri a tagállamokat és az uniós intézményeket, hogy dolgozzanak ki stratégiát az ilyen típusú üzemek fejlesztésének és kialakításának ösztönzésére az Unió tengerparti területein. Az uniós tagállamok érdeke, hogy az EU területén legalább a saját hajózási ágazatot kiszolgáló, „minimális stratégiai” kapacitást biztosító javítóműhelyeket fenntartsanak. Ezek az üzemek versenyképes árakon tudnák elvégezni a hajók javítását, biztosítanák a megrendelések határidőn belüli teljesítését és a környezetbarát módszerek alkalmazását, egyúttal az EU több tengerparti régiójában hozzájárulnának az ipar fellendüléséhez.

4. Általános megjegyzések

4.1 A keretszabály felülvizsgálatának általános célkitűzése az európai hajógyárak versenyfeltételeinek javítása kell, hogy legyen. Ennek a szellemnek kell áthatnia a keretszabály valamennyi rendelkezését.

4.2 A nehéz piaci feltételek – és mindenekelőtt a konkurens országokban rendelkezésre álló nagymértékű támogatás – következtében az európai hajógyártási ágazat a globális versenyképesség szempontjából igen erős nyomásnak van kitéve. Mivel az európai hajógyártási ágazat a munkaerőköltségek tekintetében nem tud versenyezni, úgy kell előnyt szereznie versenytársaival szemben, hogy a hajóbiztonság, a hatékonyság és a tengeri környezetvédelem területén minél jobb minőséget kínál, valamint olyan innovatív eljárásokat alkalmaz, amelyek tovább javítják a hatékonyságot. Nyilvánvaló, hogy a szóban forgó célok eléréséhez átdolgozott és korszerűsített keretszabályokra van szükség, mivel ezek tudnak gondoskodni a megfelelő ösztönzőkről.

4.3 Elengedhetetlen, hogy az aktualizált keretszabályon belül késedelem nélkül határozzanak meg egy olyan gyakorlati ösztönző rendszert, amely előmozdítja a jobb környezetvédelmi tulajdonságokkal rendelkező – új vagy korszerűsített – hajókat célzó beruházásokat. Ha rövid időn belül nem lép életbe ilyen rendszer, akkor lehetetlenné válhat az NOx, az SOx és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséből származó gyors gazdasági előnyök kiaknázása. A keretszabálynak ki kell kötnie, hogy az ilyen típusú támogatásokból és az azokhoz rendelt forrásokból csak az európai hajóépítők részesülhetnek.

4.4 A keretszabály által biztosított támogatások az egyes vállalkozások és a régiók számára is fontosak. Ezért olyan új innovatív projektek indítására van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a hajógyárak minél gyorsabban és eredményesebben reagálhassanak a piac változó igényeire. Ahhoz, hogy ezek az innovatív projektek támogatásban részesülhessenek, olyan beruházásokra is ki kell terjedniük, amelyek egyrészt az új termékek kifejlesztését célzó K+F+I-tevékenységet, másrészt az alkalmazottak képzését és továbbképzését szolgálják. Az aktualizált keretszabálynak mindezeket figyelembe kell vennie.

4.5 Az EGSZB véleménye szerint az exporthitelek kérdésének részletes vizsgálata előtt (lásd a „Részletes megjegyzések” fejezetet) hangsúlyozni kell, hogy a versenyképes finanszírozáshoz való hozzáférés az új projektek indítása szempontjából gyakran döntő fontosságúnak bizonyul. Az utóbbi években – különösen Ázsiában – jelentősen megnőtt az állami hatóságok, állami tulajdonban lévő bankok és egyéb állami intézmények szerepe a hajók megépítését megelőző finanszírozásban (előfinanszírozás) és a megépítés utáni finanszírozásban is. Feltételezhető, hogy a hajógyártás finanszírozásához rövid és középtávon az Unióban is állami kölcsönökre vagy garanciákra lesz szükség, nemzeti és uniós pénzügyi intézmények – pl. az EBB – részvételével (amennyiben az ágazat nehézségekkel néz szembe (3)).

4.6 Az első európai uniós hajógyártási keretszabály bevezetése óta az ágazat több szerkezetváltáson ment keresztül, amelyeket az új rendelkezések megalkotásakor figyelembe kell venni. Ezek az alábbiak:

—	az európai hajógyárak jelentős lépéseket tettek a szakosodás felé, és ezt a folyamatot folytatni és támogatni kell,

—	az európai hajóipar megrendelésein belül jelentősen csökkent a szabványos hajók hányada,

—	a globális verseny időközben a kisebb hajókat, köztük a belvízi hajókat illetően is érezhető,

—

miközben az európai hajógyárak átlagos mérete az utóbbi tíz év folyamán nem változott vagy kismértékben csökkent (a lengyelországi, horvátországi, dániai és spanyolországi hajógyárbezárások miatt), Európa most azzal szembesül, hogy a konkurens – elsősorban ázsiai – országokban rendkívüli mértékben növekszik a hajógyárak száma,

—	a környezetbarát termékek és gyártási eljárások jelentősége határozottan megnőtt. Ezt a tendenciát tovább kell ösztönözni főként olyan intézkedésekkel, amelyek nélkülözhetetlenek a különböző gázok – mindenekelőtt az SOx, az NOx és az üvegházhatású gázok – kibocsátásának megfékezéséhez,

—	a part menti hajózás fejlődésének következtében az európai hajóiparnak mielőbb megoldást kell találnia arra, hogy miként elégítheti ki a helyi igényeket saját gyárai révén.

4.7 A keretszabályban előirányzott támogatási eszközök kihasználását illetően nagyon fontos a tagállamok megfelelő hozzáállása: nekik kell széles körben és szisztematikusan tájékoztatást nyújtaniuk a keretszabályon alapuló állami támogatások (nem szubvenciók!) megszerzésének lehetőségeiről és feltételeiről.

5. Részletes megjegyzések

Kutatási, fejlesztési és innovációs (K+F+I) célra nyújtott támogatások

5.1 A K+F+I-tevékenység nélkülözhetetlen ahhoz, hogy jobb termékeket lehessen kínálni, és ebből következően sikert lehessen aratni a piacon. K+F+I-tevékenységet azonban csak akkor lehet folytatni, ha a piac kész vállalni az innovációkkal járó különféle típusú kockázatokat.

5.2 Amint azt az európai munkaadók kiemelték, a prototípus hajók gyártása jelentős kockázatokkal jár. Ellentétben a legtöbb más ágazattal, a hajógyártásra vonatkozó adásvételi szerződések olyan meghatározásokat tartalmaznak a termék teljesítményével kapcsolatban, amelyeket az aláírás pillanatában nem lehet ellenőrizni. Még a legkisebb – egy adott innovatív elemhez kötődő – nemkívánatos események is olyan jelentős változtatásokat tehetnek szükségessé, amelyekhez további pénzügyi forrásra és sok időre van szükség, és ez jelentős zavart okozhat a gyártási folyamatban.

5.2.1 Ebben a helyzetben az innovációs támogatás rendelkezésre állása kedvezően hat az új termékek és eljárások kifejlesztése során alkalmazott innovatív elemekkel összefüggő kockázatok értékelésére. A támogatás lehetővé teszi, hogy a hajógyártó cégek további lépéseket tegyenek az új megoldások irányába, ami növeli az innovatív termékek piaci sikerének, következésképpen pedig annak az esélyét, hogy további ösztönzést kapnak a K+F+I-tevékenységek.

5.3 Az innovációs támogatások felhasználásának a folyamatgyorsító hatása van, ami pedig nagyobb hatékonyságot és versenyképességet eredményez. Ez döntően fontos annak érdekében, hogy megőrizhető legyen a technológiai előny az összetett és innovatív hajótípusok területén. Az innováció tempója a versenyképesség alapvető elemét jelenti – különösen, ha tekintetbe vesszük, hogy a tengerhajózási technológiában alig van lehetőség a szellemi tulajdon védelmére.

5.4 A hajógyártási ágazatot képviselő európai szociális partnerek mind azon a – példákkal alátámasztott – véleményen vannak, hogy az innovációs támogatások egyértelműen hozzájárultak az uniós hajógyárak hatékonyságának és versenyképességének növekedéséhez. Megkönnyítették az új gyártási módszerek, technológiák és termékek bevezetését és elterjesztését, és ösztönözték a K+F+I-tevékenységet. Az innovációs támogatásokat ezért alkalmas uniós szakpolitikai eszköznek kell tekinteni.

5.5 A vállalkozók úgy vélik, hogy az innovációs támogatások szabályainak alkalmazásával összefüggő problémák a keretszabály szövegének átdolgozása nélkül is megoldhatók azáltal, hogy módosítják a nemzeti programok bejelentésének módját, méghozzá a kis hajókra irányuló termékinnovációt és a folyamatinnovációt célzó támogatás zárolásának feloldására vonatkozó küszöbérték tekintetében.

5.6 Az Európai Bizottság abból a kérdéséből kiindulva, hogy célszerű-e kizárni a támogatható innovációk köréből másféle innovációkat, és csak azokat megtartani, amelyek környezetbarát hajókhoz kapcsolódnak, az EGSZB osztja a szociális partnerek álláspontját, és úgy ítéli meg, hogy ez jelentősen gyengítené az eszköz hatékonyságát. Elveszne mindenekelőtt az európai ipar versenyképességének erősítését szolgáló folyamatinnovációra gyakorolt rendkívül pozitív hatás. Ezenkívül nem lehetne többé támogatni egyes – például a biztonság javításával, illetve a személyzet és az utasok védelmével és kényelmével összefüggő – termékinnovációkat.

5.6.1 A környezetbarát technológiák piacra jutását elősegítő támogatás fontos eszközt jelent, amely érdemes arra, hogy az innovációs támogatást kiegészítő, de önálló eszközt képező „környezetvédelmi támogatásként” beépüljön a keretszabályba.

5.7 A környezetvédelemhez nyújtott állami támogatásokra vonatkozó keret mintájára ösztönzőket kell bevezetni a jogszabályi előírások meghaladására. E keretrendszernek a hajóiparra történő alkalmazása iránti érdeklődés azonban alig nőtt. Ezért a horizontális szabályokra vonatkozó előírásokkal együtt megfelelő és gyakorlatias rendelkezéseket kell a keretszabályba foglalni. Ehhez célszerű a környezetvédelmi támogatásokkal kapcsolatos előírásokra hivatkozni a zárolások feloldásával összefüggő csoportmentességi szabályok keretében, és ezeket meghatározott követelményekkel összekötni a hajók vonatkozásában. Ezzel hatékonyan hozzá lehetne járulni az ágazatra irányuló állami támogatások uniós szabályainak egyszerűsítéséhez.

5.8 A horizontális K+F+I-keretszabály innovációs tevékenységekre vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz. Ilyen tevékenység például a „prototípusok és kísérleti projektek kifejlesztése […], ha a prototípus szükségszerűen maga a kereskedelmi végtermék, és előállítása túlságosan költséges ahhoz, hogy az kizárólag demonstrációs és hitelesítési céllal történjen.” (4)

5.8.1 A vonatkozó rendelkezések a keretszabályban foglaltaknál intenzívebb támogatásokat tesznek lehetővé, és – bizonyos mértékben – bővül az elszámolható költségek köre is. Kikötik ugyanakkor, hogy „[a] demonstrációs, illetve kísérleti projektek későbbi kereskedelmi felhasználása esetében az ilyen használatból származó bármely jövedelmet le kell vonni az elszámolható költségekből.” (5)

5.8.2 Jóllehet ez a rendelkezés a legtöbb gyártási ágazatban alkalmazásra kerül – mivel a sorozatgyártásban a termékek nagyobb mennyiségének köszönhetően amortizálhatók a fejlesztési költségek – a prototípus hajók esetében kivitelezhetetlen.

5.9 Összefoglalásképpen az EGSZB megállapítja, hogy a hajógyártási ágazat sajátosságai miatt a K+F+I-re vonatkozó horizontális keretszabályok nem kínálnak megfelelő megoldásokat a hajógyártásra irányuló innovációs támogatásokat illetően, és ezért az lenne a helyes, ha megfelelő rendelkezéseket építenének bele az aktualizált keretszabályba.

Üzembezárási támogatás

5.10 A hajógyártásban a keretszabály 2004. évi bevezetésétől egészen a válság kezdetéig igen erős volt a kereslet, ezért semmi sem indokolta, hogy fontolóra vegyék bármelyik üzem bezárását. A kereslet elmúlt két évben tapasztalt drámai visszaesése megváltoztatta a helyzetet, és az európai hajóiparban a megrendelések száma több mint egy évtizedes mélypontra zuhant.

5.10.1 Az EGSZB ezért úgy véli, hogy a jelenlegi piaci helyzetre való tekintettel indokolt az üzembezárási támogatás igénybe vétele. (6)

5.11 Az ilyen típusú támogatásokra vonatkozó rendelkezéseknek lehetővé kell tenniük, hogy a hajógyárak részleges szerkezetátalakítást hajtsanak végre (7) anélkül, hogy végig kellene vinniük a megmentési és szerkezetátalakítási iránymutatásoknak megfelelő teljes szerkezetátalakítási folyamatot. Ezt a modellt át kellene venni, amint befejeződött az iránymutatások felülvizsgálata. Ha sor kerül erre, akkor a hajógyártásra vonatkozó keretszabályon belül természetesen már nincs szükség külön rendelkezésekre a szerkezetátalakítási támogatásokat illetően.

Regionális támogatás

5.12 Ha megmarad a regionális támogatás, akkor a támogatások alkalmazási körét és intenzitását össze kell hangolni a regionális támogatásra vonatkozó iránymutatások rendelkezéseivel. Az ilyen támogatások alkalmazási körének a meglévő gyárakra való korlátozása nem helyes és nem indokolt. Az európai hajóiparnak hatékonyabb gyártási módszerekbe és berendezésekbe kell beruháznia, hogy erősítse versenypozícióját. Ez nagyobb termelési egységek létrehozását teheti szükségessé, hogy sikeresen ki lehessen használni a szinergiák és a méretgazdaságosság adta előnyöket. A jelenlegi szabályok megnehezítik, sőt akár lehetetlenné teszik, hogy az ilyen projektek regionális támogatásban részesüljenek.

5.13 Az ázsiai országok főként jelentős beruházásaikkal mozdították elő iparuk fejlődését. Ezeket a beruházásokat gyakran közvetlen vagy közvetett állami támogatások segítették. A hajógyártási kapacitás bővítését korlátozó európai szabályok ezzel ellentétes irányba hatottak. Ahelyett, hogy csökkentették volna az európai hajógyárak világszintű túltermeléshez való hozzájárulását, további versenyhátrányba hozták azokat globális versenytársaikkal szemben. Következésképpen azoknak a korlátozó szabályoknak a megtartása, amelyek célja a kapacitásbővítésre irányuló támogatások minimalizálása, semmivel sem indokolható.

5.14 A jelenlegi regionális beruházási támogatásra vonatkozó szabályok értelmezési és alkalmazási problémái a keretszabálynak a horizontális rendelkezésekhez képest korlátozó jellegéből adódnak. Különösen a beruházási támogatás szűk értelmezése, azaz a már meglévő üzemekre való korlátozása indokolatlanul leszűkítette ennek az eszköznek az alkalmazási körét, és komoly problémákat okozott a keretszabály alkalmazásában.

Foglalkoztatási támogatás

5.15 Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a foglalkoztatási támogatásnak továbbra is a keretszabály részét kell képeznie.

5.15.1 Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak a jelenleginél gyakrabban alkalmazniuk kellene a keretszabályban előirányzott foglalkoztatási támogatást – különösen arra, hogy a piaci ciklusokból, a világszintű túltermelésből és az EU-n kívüli gyártók szította tisztességtelen versenyből adódó krízishelyzetekben támogassák az oktatási és képzési tevékenységet az adott ország hajógyáraiban.

Exporthitel- és fejlesztési támogatás

5.16 Számos iparágban világszerte általános gyakorlat, hogy állami exporthitel-ügynökségek exporthiteleket nyújtanak. Az OECD-szintű ágazati megállapodásokban meghatározták a nemzetközileg elfogadott normákat, amelyeket az összes uniós tagállam teljes mértékben tiszteletben tart. Az állami támogatásokra vonatkozó uniós előírások kontextusában pedig úgy vélik, hogy e normák teljességgel összhangban vannak az egységes piac szabályaival.

5.17 Az exporthitelek a hajógyártási projektek finanszírozásának alapvetően fontos elemei. Európában költségfedezeti alapon működnek, ezért semmi esetre sem tekinthetők szubvenciónak. Versenyfeltételekhez kötött elérhetőségük jelentős mértékben hozzájárul az európai ipar versenyképességéhez. Főként annak ismeretében, hogy más országok, különösen Kína és Korea átfogó finanszírozási csomagokat kínálnak a hajógyártás fejlesztéséhez, arra kell ösztönözni a tagállamokat, hogy egyenértékű eszközöket bocsássanak saját vállalataik rendelkezésére.

5.18 Az EGSZB úgy véli, hogy az ágazati párbeszéd működéséből adódó lehetőségek kihasználásával meg kell vizsgálni, mennyiben szükséges és ésszerű a keretszabályban az OECD előírásaira utalni. Az EU-ban működő hajógyártási ágazatot képviselő szociális partnerek szerint fontos, hogy ezzel a kérdéssel intézményi szinten foglalkozzanak, ha veszélybe kerül a jelenlegi exporthitelek elérhetősége.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) A hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás keretszabályának áttekintése – a CESA válasza a konzultációs dokumentumra – kiegészítés (2010).

(2) Az EGSZB sz. véleménye, HL C 18., 2011.1.19., 35 o.

(3) Lásd az EGSZB sz. véleményét, HL C 18., 2011.1.19., 35 o.

(4) Az Európai Bizottság 2008. augusztus 6-i, 800/2008/EK rendelete (HL L 214., 2008.8.9.).

(5) Uo.

(6) Előreláthatólag többek között Spanyolországban rövidesen több hajógyár igénybe veszi az üzembezárási támogatást (részleges szerkezetátalakítás).

(7) A „szerkezetátalakítási támogatás” fogalmát a megfelelő horizontális szabályozás határozza meg, amelynek felülvizsgálatát 2012-re tervezik. A várakozások szerint a szabályozás a részleges bezáráshoz nyújtott támogatásra is ki fog terjedni.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/69

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalmi szervezetek és a regionális és helyi önkormányzatok közötti együttműködés a bevándorlók integrációja terén (kiegészítő vélemény)

2011/C 318/11

Előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS

2011. január 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy a végrehajtási rendelkezések 29. A cikke alapján kiegészítő véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A civil társadalmi szervezetek és a regionális és helyi önkormányzatok közötti együttműködés a bevándorlók integrációja terén.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 13-i ülésnapon) 119 szavazattal 1 ellenében, 11 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1

Az elkövetkező években Európában növekedni fog a belső mobilitás, és egyre több harmadik országbeli állampolgár vándorol be Európába. E migrációs folyamatok eredményeként nőni fog az EU nemzeti, etnikai, vallási és kulturális sokszínűsége. (1) A mobilitás és a bevándorlás fokozódása kihívást jelent a helyi és regionális szint számára.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elítéli azokat a közelmúltbeli fellépéseket, amelyek korlátozzák a schengeni övezeten belüli szabad mozgást, és a 2011. június 24-i európai tanácsi munkákhoz való hozzájárulásként véleményt (2) dolgozott ki.

1.2	Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést szolgáló Európa 2020 stratégia egyik vezérelve a bevándorlók befogadása. Az EGSZB megjegyzi, hogy a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés, az oktatás és a közszolgáltatások javítása elősegíti az integrációt.

1.3

Nagyon fontos, hogy az EU rendelkezzen megfelelő közös szabályozással annak érdekében, hogy a bevándorlást megfelelő irányítással sikerüljön legális és átlátható útra terelni. A közös szabályozásnak az Európai Unió Alapjogi Chartájának és az Emberi Jogok Európai Egyezményének tiszteletben tartásán kell alapulnia, azt biztosítandó, hogy a bevándorlók a munkahelyen és a társadalomban is azonos jogokkal és kötelezettségekkel bírjanak, és egyenlő, diszkriminációmentes elbánásban részesüljenek.

1.4

A gazdasági és pénzügyi válság árnyékában Európa-szerte erősödik az intolerancia, az idegengyűlölet és a rasszizmus, és ez még egyes kormányok politikáiban is tetten érhető. Az uniós intézményeknek aktívan fel kell venniük a harcot az idegengyűlölet, valamint a bevándorlók és a láthatóan jelen lévő kisebbségek elleni diszkrimináció ellen, előmozdítva az esélyegyenlőséget, a kohéziót és a társadalmi mobilitást. A médiának felelős és nevelő célzatú magatartást kell tanúsítania.

1.5

A helyi és regionális önkormányzatok rendelkeznek az integrációs politikák kialakításához szükséges politikai, normatív és anyagi eszközökkel. Sok tagállamban vannak a migrációs áramlások kordában tartására irányuló nemzeti szintű politikák, de ezek túlságosan távol állnak a helyi és regionális szinttől, márpedig ezek azok, amelyeknek szembe kell nézniük az integráció kihívásával. Az eddig meghozott intézkedések proaktív, megelőző, korrekciós vagy reaktív jellegűek. A helyi önkormányzatok már túlléptek azon a szemléleten, hogy az integráció problémamentes, természetes folyamat, amely nem igényel külön aktív fellépéseket.

1.6

Az EGSZB úgy véli, hogy az integráció nem valamilyen jogi aktus, hanem egy sokáig tartó, összetett társadalmi folyamat, amelynek számos dimenziója és érintett szereplője van, különösen helyi szinten. A társadalmi integráció folyamata a társadalmi struktúrákban és az élet legkülönbözőbb területein zajlik: a családban, a lakókörnyezetben vagy a városban, a munkahelyen, az iskolában, a képzési központban, az egyetemen, az egyesületekben, a vallási intézményekben, a sportklubokban stb.

1.7

Az integráció társadalmi folyamatát olyan szabályozási kerettel kell támogatni, amely révén garantált „a jogok és a kötelezettségek megállapítása, valamint a termékekhez, a szolgáltatásokhoz és az állampolgári részvételhez való, a többi polgárral azonos hozzáférés fokozatos biztosítása, az egyenlő lehetőségek és bánásmód feltételeinek betartásával”. (3) Az európai integrációs politika első közös alapelve (4) kimondja, hogy „A beilleszkedés dinamikus és kétirányú folyamat, amely a bevándorlók és a tagállamok lakossága közötti kölcsönös kompromisszumra épül”. (5)

1.8

A helyi és regionális önkormányzatok által szorgalmazott integrációs és a társadalmi befogadásra irányuló politikáknak több területre kell irányulniuk: (6) újonnan érkezők fogadása, nyelvoktatás, a törvények és szokások ismertetése, lakáshoz jutás, egészség, szegénység elleni küzdelem, megkülönböztetés elleni küzdelem, foglalkoztatási és szakképzési politikák, nemek közötti egyenlőség, gyermekek oktatása, családpolitika, ifjúságpolitika, egészségügyi ellátás, a szociális szolgáltatások kiterjesztése és a polgári részvétel előmozdítása. A közigazgatási szervek alkalmazottainak körében tükröződnie kell az etnikai és kulturális sokszínűségnek, és a közszférában dolgozókat interkulturális képzésben kell részesíteni. Helyi és regionális szinten támogatni kell a kultúrák, illetve a vallások közötti párbeszédet és együttműködést.

1.9

A demokratikus kormányzás arra az elvre épül, hogy a politikai közösség minden tagja közvetlenül és közvetve részt kell, hogy vehessen a kormányzati döntéshozatali folyamatban. Ahhoz, hogy az integrációs politikák sikerrel járjanak, szükség van a civil társadalom, valamint a helyi és regionális önkormányzatok aktív együttműködésére az integrációs politikák megtervezésében, végrehajtásában és értékelésében.

1.10

Egy demokratikusan működő társadalomban alapfeltétel, hogy a közös döntéshozatal által érintett valamennyi személy befolyást gyakorolhasson, és lehetősége legyen részt venni a döntéshozatalban. A XXI. század multikulturális európai városaiban javítani kell a demokráciát azáltal, hogy a politikai életben korlátozott részvételi joggal rendelkező lakosok, azaz a nem uniós polgárok számára lehetőséget adnak a döntéshozatali folyamatban való részvételre. (7)

1.11	Az EGSZB már korábban kérte (8) a polgárjogok kiterjesztését az EU-ban állandó letelepedési engedéllyel rendelkező harmadik országbeli állampolgárokra. Emellett kéri, hogy a tagállamok rugalmasabb honosítási politikákat alkalmazzanak.

1.12	Az EGSZB az aktív polgári szerepvállalásra vonatkozó mutatókról kidolgozott véleménnyel szívesen együttműködne a zaragozai konferencia következtetéseinek végrehajtásában.

1.13

A 9. közös alapelv, azaz hogy „A bevándorlók részvétele a demokratikus folyamatokban, a beilleszkedési politikák és intézkedések kialakításában elősegíti beilleszkedésüket”, nem érvényesül kellőképpen a tagállamokban. A MIPEX (9) harmadik kiadása (31 európai és észak-amerikai ország integrációs mutatói) arra a következtetésre jutott, hogy a bevándorlók többségének kevés lehetősége van részt venni az őket érintő politikákban.

1.14

Az EGSZB úgy véli, hogy proaktív jellegű, az EU-ban kétirányú megközelítést alkalmazó, a befogadó társadalom és a bevándorlók felé irányuló integrációs politikákat kell alkalmazni egy olyan társadalom létrehozása érdekében, amelyben az összes lakos ugyanolyan jogokkal és kötelezettségekkel rendelkezik, és a nyitott és plurális demokrácia értékeit vallja magáénak.

1.15

Az európai városokban a civil társadalom igen aktívan törekszik az együttélés és a polgári integráció javítására. Az ilyen szervezetek kivételes társadalmi tőkét képviselnek, és képesek arra, hogy saját tevékenységi területeiken befogadóbbá tegyék a társadalmat. Az EGSZB azt javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok támogassák a civil társadalmi tevékenységeket, és nyílt, átlátható és megfelelően finanszírozott eljárások révén ösztönözzék a polgárokat véleménynyilvánításra és részvételre. A finanszírozási rendszerek nem korlátozhatják a szervezetek függetlenségét.

1.16

Az integráció elősegítése érdekében a civil társadalom részvételi mechanizmusainak segítségével javítani kell a kormányzást, ezért az EGSZB azt javasolja, hogy erősítsék meg a meglévő helyi és regionális részvételi és konzultatív szervek szerepét, és hozzanak létre új fórumokat és platformokat azokban a városokban és régiókban, ahol még nincsenek ilyenek, a részvételi mechanizmusok ugyanis sikeresebbé teszik az állami intézkedéseket.

1.17

Az EGSZB azt javasolja, hogy az európai városok és régiók önkormányzatai hozzanak létre tanácsokat, fórumokat és konzultatív platformokat abból a célból, hogy a civil társadalom (bevándorlószervezetek és bevándorlókat támogató szervezetek, emberjogi szervezetek, nőszervezetek, szociális partnerek – szakszervezetek és munkáltatói szervezetek – valamint egyéb NGO-k) részt vegyen az integrációs politikákban, és kérjék ki a véleményét ezekről. Települési szinten stabilabb vagy rugalmasabb részvételi struktúrák alakíthatók ki, amelyeket a helyi sajátosságokhoz lehet igazítani. A helyi és regionális önkormányzatoknak erőfeszítéseket kell tenniük a részvétel előtt álló akadályok felszámolására.

1.18

Az EGSZB úgy véli, hogy új integrációs menetrendjében az Európai Bizottságnak hangsúlyoznia kell a helyi és a regionális szint jelentőségét, és ösztönöznie kell a politikai szervek és a civil szervezetek közötti együttműködést. Az integráció helyi szinten valósul meg leghatékonyabban, és ott alakul ki az az érzés a bevándorlókban, hogy tartoznak valahová. A társadalmi és politikai részvétel nélkülözhetetlen ahhoz, hogy létrejöjjön ez az érzés.

1.19

Az Európai Bizottság közleményének azt kellene javasolnia, hogy helyi szinten alakítsanak ki a bevándorlók és a civil társadalom véleményének kikérésére szolgáló struktúrákat. Ezenkívül a szervezetek függetlenségének garantálása mellett az Európai Integrációs Alap együttműködhetne a helyi önkormányzatokkal ezeknek a részvétel fokozására irányuló tevékenységeknek a finanszírozásában.

1.20

A következő időközi értékeléssel összefüggésben az EGSZB úgy véli, hogy növelni kellene az alap költségvetését, továbbá hogy az alapot a helyi és regionális önkormányzatok számára rugalmasabb finanszírozást lehetővé tevő mechanizmusokkal kellene ellátni. Nagy hozzáadott értékű uniós intézkedések finanszírozása érdekében lehetővé kellene tenni, hogy az Európai Bizottság akár az alap 20 %-a felett is rendelkezhessen. Az EGSZB osztja számos bevándorlószervezet azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy az alapból csak olyan projektek finanszírozhatók, amelyeket számottevő társfinanszírozáshoz hozzáférő nagy szervezetek terjesztenek be, a kis helyi szervezetek viszont nem jutnak támogatáshoz.

2. Háttér és általános megjegyzések

2.1

Az EGSZB számos véleménnyel járult hozzá ahhoz, hogy az EU közös megközelítést alakítson ki az integrációs politikával kapcsolatban. Megemlítendő ezzel kapcsolatban a Közös Beilleszkedési Program, a közös alapelvek, az Európai Integrációs Alap, a miniszteri konferenciák, a nemzeti kapcsolattartó pontok hálózata, az integrációs kézikönyvek, az éves jelentések, az integrációs weblap, valamint az Európai Integrációs Fórum.

2.2

A Lisszaboni Szerződéssel az Európai Unió immár jogalaphoz (az Európai Unió működéséről szóló szerződés 79. cikkének (4) bekezdése) jutott ahhoz, hogy intézkedéseket dolgozzon ki azon tagállami lépések ösztönzésére és támogatására, melyek harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedésére irányulnak.

2.3

2006-ban az EGSZB elfogadott egy saját kezdeményezésű véleményt, (10) amellyel helyi és regionális szemléletű közösségi integrációs politikák kidolgozásához kívánt hozzájárulni. Az EGSZB hangsúlyozta, hogy az integrációs politikák területén nemcsak a tagállamok, hanem a helyi és regionális önkormányzatok is rendelkeznek hatáskörrel.

2.4

Jó kormányzásra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a hatóságok megfelelő intézkedésekkel támogassák ezt a társadalmi folyamatot. A különböző tagállamokban gyakorolt hatáskörük keretein belül a helyi és regionális önkormányzatok olyan politikai, jogszabályi és pénzügyi eszközökkel rendelkeznek, amelyeket az integrációs politikák területén megfelelően kell alkalmazniuk. Fontos, hogy hatékonyságuk biztosítása és az általános koherencia megteremtése érdekében a programok és intézkedések megfelelően kiegészítsék egymást, legyenek egymással összhangban, és három (nemzeti, regionális és helyi) szinten legyenek kiértékelve.

2.5

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szervezett civil társadalom regionális és helyi szinten figyelemmel kíséri az integrációs politikákat és a megkülönböztetés elleni küzdelmet, és elkötelezett ezek iránt: erről tanúskodnak a bevándorlószervezetek és a bevándorlókat támogató szervezetek, a szakszervezetek, a munkaadói szövetségek, emberjogi és a rasszizmus ellen küzdő NGO-k, vallási közösségek, női, ifjúsági és szomszédsági egyesületek, oktatási létesítmények, kulturális és sportegyesületek stb.

2.6

Az EGSZB már korábban is rámutatott arra, hogy a munka a társadalmi integrációs folyamat alapvető eleme, „mivel a tisztességes körülmények közötti munka a bevándorlók gazdasági önellátásának kulcsa, kedvez a befogadó társadalom és a bevándorlók közötti társadalmi kapcsolatoknak és egymás kölcsönös megismerésének”. (11)

2.7

Az oktatás és képzés az integráció és az esélyegyenlőség alapvető fontosságú eszköze. Javítani kell a vállalatok továbbképzési rendszereit, hogy a bevándorló munkavállalók számára könnyebbé váljon szakképesítésük elismertetése. Az EU-nak rugalmasabb rendszerekkel kell rendelkeznie a származási országokban szerzett diplomák és szakképesítések elismeréséhez.

2.8

Az EGSZB megvizsgálta (11), hogy melyek a rendezetlen jogállású bevándorlók társadalmi integrációjának fő nehézségei, és azt javasolta, hogy e bevándorlók helyzetét eseti alapon rendezzék, szakmai és munkahelyi beilleszkedésük figyelembevételével, az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktum keretében tett európai tanácsi kötelezettségvállalás (12) alapján. Ezekre az esetenkénti legalizálásokra a nemzeti jogszabályok szerint, humanitárius vagy gazdasági okokból kerülne sor, figyelembe véve, hogy a nők helyzete bizonytalanabb.

2.9

Az Európa Tanács felülvizsgált Európai Szociális Chartájának (13) 19. cikke bizonyos elveket sorol fel a bevándorló munkavállalók és családjuk beilleszkedésével kapcsolatban. Az EGSZB véleménye szerint ezek alapján bontakozhat ki az egyének fejlődése a városokban. A felülvizsgált Chartát az Európa Tanács 47 tagja közül 30 ratifikálta. A Charta egy jelentős mechanizmust biztosít a szakszervezetek, munkaadók és civil szervezetek által indítható kollektív keresetekkel kapcsolatban (ezt a mechanizmust csak 14 ország ratifikálta).

2.10

Ezenkívül a polgárok és az érdekképviseleti szervezetek az EUSZ 11. cikke értelmében még inkább lehetőséget kapnak arra, hogy az Unió fellépésének valamennyi területéről véleményt nyilváníthassanak, és véleményüket nyilvánosan megvitathassák. Tavaly (2010-ben) az EGSZB egy saját kezdeményezésű véleményében üdvözölte ezt a rendelkezést, amely a horizontális és vertikális párbeszéd, valamint az európai polgári kezdeményezés révén szerinte mérföldkő a polgárok Európájának kialakításában. (14) Az EGSZB annak a véleményének adott hangot, hogy (mennyiségi és minőségi) képviseleti kritériumokat kell meghatározni a szövetségek részvételével kapcsolatban, és azt javasolta, hogy az európai polgári kezdeményezésben azok a harmadik országbeli állampolgárok is részt vehessenek, akik állandó jelleggel az EU-ban tartózkodnak.

3. Az Európai Integrációs Fórum

3.1

Az Európai Bizottság felkérésére az EGSZB 2008-ban elfogadott egy feltáró véleményt, (15) amely a fórum létrehozásának alapjául szolgált. Félévente sorra kerülő plenáris üléseit a fórum az EGSZB épületében tartja. A Fórum eddig már öt plenáris ülést tartott. A most tárgyalt véleménnyel az EGSZB hozzájárult a 2011. májusi, 5. plenáris üléshez, amelyen megvitatták a helyi és regionális szint jelentőségét az integráció szempontjából.

3.2

A fórum munkájában az uniós intézmények, különféle szakértők és a civil szervezetek (bevándorlószervezetek, jogvédő szervezetek, szociális partnerek és más releváns NGO-k) száz képviselője vesz részt. A fórum, amelynek véleményét kikérik az uniós intézmények, információcserét folytat, és az egyes tagállamokban bevált gyakorlatok figyelembevételével ajánlásokat dolgoz ki az integráció európai menetrenden belüli előmozdítására. Munkáját egy négy tagból (Európai Bizottság, EGSZB és az érintett szervezetek két képviselőjéből) álló Elnökség segíti. Ellentétben az Európai Bizottság egyéb konzultatív mechanizmusaival, a fórum strukturált, folyamatos és proaktív módon ad hangot a civil társadalom álláspontjának.

3.3

Az EGSZB elkötelezte magát amellett, hogy aktív szerepet vállal a Fórum munkájában, és úgy határozott, hogy felállít egy, a SOC szekció keretében működő, a bevándorlással és az integrációval foglalkozó állandó tanulmányozócsoportot (IMI). Ez a testület véleményeket állít össze, meghallgatásokat tart és hozzájárul a Fórum tevékenységeihez.

3.4

A stockholmi program (16) is felkéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a tagállami erőfeszítéseket, amelyek a civil társadalommal folytatott konzultáció javítására és a civil társadalom hatékonyabb bevonására irányulnak, a különböző szakpolitikai területekhez kapcsolódó integrációs szükségletek figyelembevételével. Az Európai Integrációs Fórumnak és az európai integrációs honlapnak alapvető szerepet kell betöltenie ebben.

3.5

Számos tagállamban és néhány regionális önkormányzatban olyan konzultációs fórumokat és platformokat hoztak létre, amelyekben részt vehetnek a civil társadalom szervezetei. A civil társadalom és a bevándorlói szervezetek részvételének és a velük való konzultációnak ezek a módszerei helyi szinten működnek a legszélesebb körben, és igen eltérő formákat ölthetnek az eltérő európai körülmények, valamint társadalmi és politikai kultúrák függvényében.

3.6

Az Európai Integrációs Fórum negyedik ülését megelőzően az EGSZB felkérte a Migration Policy Group nevű szervezetet, hogy készítsen jelentést arról, hogy a nemzeti szintű konzultatív szervek hogyan állnak az integráció terén. (17) Tizenegy országban vannak nemzeti konzultatív testületek (Németországban és Olaszországban már létezik a jogi keret, de intézmény még nincs, és Írországban is csak nemrég került felállításra). Tizenöt ország rendelkezik helyi szintű konzultációs rendszerekkel. Tíz országban van regionális konzultatív tanács (például Németországban és más szövetségi államokban), három országban pedig (Ausztria, Franciaország, Görögország) léteznek helyi szintű konzultatív testületek, de nemzeti szintűek nem.

4. A zaragozai miniszteri konferencia

4.1	Az integráció témájában tartott legutóbbi, zaragozai miniszteri konferencia (18) előkészítéséhez az EGSZB két vélemény (19) elkészítésével járult hozzá. Most először a Fórum két képviselője is részt vett a miniszteri konferencián.

4.2	A konferencia következtetései hangsúlyozták, hogy egy új integrációs menetrendet kell kidolgozni. Az Európai Bizottság a közeljövőben fejezi be az új integrációs menetrend kialakítását, amelynek előkészületeként az EGSZB tájékoztató jelentést (20) készített.

4.3	A zaragozai nyilatkozat kijelenti, hogy a civil társadalom aktív szerepet tölt be az integrációs folyamatban, és hogy kísérleti projektet kell indítani az integrációs politikák értékelése céljából.

4.4

A tagállamoknak, régióknak és helyi önkormányzatoknak erősíteniük kell a helyi szintű integrációs célú kezdeményezéseket és a polgárok részvételét célzó módszereket. Támogatást kap a hálózatok létrehozása és a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a szervezett civil társadalom közötti párbeszéd csatornáinak kialakítása.

4.5	A nyilatkozatban említett mérőszámok a foglalkoztatásra, oktatásra és társadalmi befogadásra vonatkoznak, de tartalmazzák a polgári részvételt is, hiszen a bevándorlóknak a demokratikus folyamatban – aktív polgárokként – való részvétele hozzájárul integrációjukhoz és fokozza közösségi érzésüket.

4.6	A konferencián részt vett az EGSZB is, amely rámutatott, hogy a mennyiségi mérőszámok mellett minőségi mutatókat is ki kellene alakítani. Az EGSZB ezen túlmenően egy, a polgári részvétel mutatóiról készítendő véleménnyel hozzájárulhatna a zaragozai konferencia következtetéseinek végrehajtásához.

5. Kormányzás a városokban

5.1	Az 1985-ben elfogadott Helyi Önkormányzatok Európai Chartája (21) kijelenti, hogy „a polgárok közügyekben való részvételének a joga az Európa Tanács minden tagállama által vallott egyik demokratikus elv.” Ezt a jogot a legközvetlenebb módon helyi szinten lehet gyakorolni.

5.2

Az Európa Tanácsnak a külföldiek helyi közéletben való részvételéről szóló, 144. számú egyezménye (1992) (22) kijelenti, hogy a külföldiek aktív részvétele fokozza a helyi közösség fejlődését és gazdagságát. Az egyezmény vállalja, hogy garantálja a külföldiek számára a véleménynyilvánítás szabadságát, valamint az egyesülési és gyülekezési szabadságot, illetve ösztönzi a konzultatív testületeket, hogy képviseljék helyi szinten a külföldi lakosokat. Végezetül pedig vállalja, hogy előmozdítja a helyhatósági választásokon való részvételi jogukat. Mindeddig azonban az Európa Tanács csupán igen kevés tagállama írta alá ezt az egyezményt, ezért az EGSZB kéri a tagországokat ennek megtételére.

5.3

Az emberi jogok városokban való védelméről szóló, 2000-ben Saint-Denis-ben 70-nél is több európai város által elfogadott európai charta (23) kijelenti, hogy a polgárközeli demokrácia politikai és társadalmi színtere a város. Az aktív polgári részvétel határozza meg a várost. Az aláíró városok vállalják, hogy a helyi képviselők szabad és demokratikus választások révén, a külföldi és a belföldi állampolgárok megkülönböztetése nélkül elismerik a helyi közéletben való részvétel jogát, és javasolják, hogy a városi választójogot terjesszék ki mindenkire, aki legalább két éve él a városban. A nemzeti jogszabályok által bevezetett korlátokra tekintettel kérik, hogy a demokráciát úgy mozdítsák elő, hogy a polgárokat és szervezeteiket (például nyilvános vitákkal, városi szintű népszavazással, találkozókkal, közéleti fellépéssel) bevonják a helyi közösségeket érintő döntésekbe.

5.4

A 128 európai nagyváros alkotta Eurocities hálózat tagjai 2003-ban elfogadtak egy hozzájárulást a bevándorlók beilleszkedésével és a menedékkérők befogadásával kapcsolatos helyes kormányzáshoz. (24) A városok által a városok számára összeállított charta az integráció kezelésének általános elveit tartalmazza. Elismeri, hogy a helyi integrációs politikák eredményesebbek, ha az egész közösség támogatását élvezik.

5.5

A Régiók Bizottsága (RB) különösen proaktív az integráció kapcsán: több véleményt is készített, (25) amelyekben azt hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális testületek alkotják a frontvonalat az integrációs politika kialakításában, végrehajtásában, értékelésében és nyomon követésében, ezért a kidolgozás során kulcsfontosságú szereplőknek kell tekinteni őket. (26) Az RB szól még annak jelentőségéről is, hogy a helyi és regionális önkormányzatok aktív szerepet töltenek be a bevándorlók beilleszkedésében, illetve együttműködik az Európai Bizottsággal.

5.6

Az EGSZB saját kezdeményezésű véleményt (27) fogadott el a végül megbukott alkotmányszerződést kidolgozó konventnek címezve. Ebben kérte, hogy adják meg az európai polgárságot azoknak a harmadik országokból származó személyeknek, akik hosszú távú tartózkodási engedéllyel rendelkeznek. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy fogadjanak el új kezdeményezéseket annak biztosítására, hogy a letelepedett bevándorlók – különösen helyi szinten – állampolgári jogokat kapjanak.

5.7	Az Európai Bizottság második „Kézikönyv az integrációról szakpolitikusok és szakemberek számára” című kiadványa (28) beruházásokat szorgalmaz a társadalmi szerveződésbe és mobilizációba, a strukturált kommunikációba és párbeszédbe, valamint a helyi integrációs hálózatok megerősítésébe.

5.8

Az „Intelligens városok” kezdeményezés (29) a folyamatos értékelés 2007-ben létrehozott eszköze, amelyben 70 középméretű európai város vesz részt, megosztva egymással a gazdaság, az emberi közösség, a kormányzás, a mobilitás, a környezetvédelem és az életminőség terén kialakított fenntartható fejlesztési stratégiáikat. Ezekben különféle mutatókat használnak. Az EGSZB javasolja, hogy a jelen véleményben foglalt ajánlásokat vegyék figyelembe a közösséggel és a kormányzással kapcsolatos mutatók vonatkozásában.

5.9

Az „Interkulturális városok” kezdeményezés (ICC) az Európa Tanács és az Európai Bizottság közös fellépése, amelyet a kultúrák közötti párbeszéd 2008-as európai éve folyamán alakítottak ki. Célja, hogy sokszínűség jellemezte városi közösségekben hozzájáruljon egy kultúrák közötti integrációs modell kidolgozásához. A kulturális sokszínűségre úgy tekint, mint a különböző kultúrák és etnikai csoportok közötti párbeszéd, megértés és tisztelet megszilárdítását célzó politikák és gyakorlatok előmozdításának eszközére.

5.10

A „Polgárság és részvétel interkulturális városokban” című dokumentumban (30) az ICC-program elemzi azokat a módszereket és eljárásokat, amelyeket a városok a kultúrák közötti párbeszéd és kölcsönhatások fokozása érdekében bevezethetnek. A szövegben ismét megerősítik a külföldiek helyi közéletben való részvételéről szóló 1992-es európa tanácsi egyezményben foglalt elveket, illetve kreatív megközelítést alkalmaznak, rugalmasabb konzultációs formákat javasolva informálisabb környezetben. A dokumentum értékes kiegészítő szempontot ajánl a konzultációs testületeken alapuló hosszú távú kormányzati stratégiákhoz.

5.11

Jelenleg számos tagállam – Belgium, Dánia, Észtország, Finnország, Görögország, Írország, Hollandia, Málta, Portugália, Szlovákia, Spanyolország, Svédország és az Egyesült Királyság – garantál (teljes vagy részleges) szavazati jogot külföldi polgárainak. A külföldi népesség aktív részvétele azonban elenyésző mértékű, az EGSZB ezért úgy véli, hogy a külföldiek részvételének fokozása érdekében népszerűsíteni kell a civil társadalommal együttműködésben történő állami fellépéseket.

5.12

A MIPEX III szerint Európán belül a harmadik országok állampolgárai 13 országban jelöltethetik magukat önkormányzati posztokra, 19 országban szavazhatnak az önkormányzati, 7 országban a regionális és 2 országban (Portugáliában és az Egyesült Királyságban) az országos választásokon. Amint már kiemeltük, 11 országban léteznek nemzeti, és 15 országban helyi konzultatív testületek.

5.13

A MIPEX III adatai nyújtanak néhány igen fontos támpontot, nem csupán a bevándorlók véleményét kikérő országokról, hanem a valódi integrációs politikák fejlődéséről is. Az erős konzultatív struktúrákkal rendelkező országok olyan országok, amelyek minden ember számára garantálják a politikai szabadságjogokat, megfelelő finanszírozással segítik a bevándorlók civil társadalmát, kiterjesztik a szavazati jogokat és a teljes jogú állampolgárságot, és többet tesznek annak előmozdítása érdekében, hogy valamennyi lakos teljes mértékben részt vegyen a foglalkoztatással, az oktatással, az egészségüggyel és a lakhatással foglalkozó konzultatív rendszerekben. A MIPEX rámutat, hogy a konzultatív szervek nem helyettesítik a szavazati jogokat.

5.14

A legerősebb konzultatív tanácsok Európában azok, amelyek a legrégebb óta működnek (néhány már a hetvenes-nyolcvanas évek óta működik), és azokban az országokban találhatók, amelyekben a legtöbb előzménye van a bevándorlásnak, a leggyengébbek pedig Európa déli részén, azokban az országokban találhatók, ahol a legújabb keletű a bevándorlás. A bevándorlókat nem régóta fogadó közép-európai országok rendszerei nem túl fejlettek.

5.15

Az ilyen platformok európa tanácsi kritériumok szerinti elemzése (31) azt mutatja: nem szabad, hogy ezeknek a struktúráknak a létrejötte és fennmaradása a hatóságok és a kormányok szándékától függjön, hanem pontosan meghatározott jogi normatívákra van szükség. Képesnek kell lenniük arra, hogy kezdeményezéseket tegyenek, illetve válaszokat és információkat fogadjanak azokon a területeken, amelyeken kikérik a véleményüket, és az 5. Európai Integrációs Fórumon tett észrevételek alapján úgy tűnik, hogy ez nem általános gyakorlat. Olyan, reprezentatív szerveknek kell lenniük, amelyeket egyértelműen bevándorlók vezetnek, és amelyek elegendő pénzügyi támogatással rendelkeznek. (32) Az EGSZB hangsúlyozza, hogy biztosítani kell a szervezetek reprezentativitását és a nők részvételét.

5.16

A vélemény kidolgozása során, 2011. március 30-án az EGSZB és a valenciai regionális kormányzat szervezésében meghallgatásra került sor Valenciában a helyi és regionális igazgatás, illetve a civil szervezetek közötti együttműködésről. A különböző felszólalások során ismertették Róma (Olaszország), Flandria régió (Belgium), Strasbourg (Franciaország), Dublin (Írország), Hessen (Németország), Aarhus (Dánia) és Valencia (Spanyolország) konzultációval és részvétellel kapcsolatban szerzett tapasztalatait. Ebbe a véleménybe számos, az ülésen megvitatott tapasztalatot és nézetet beépítettünk. Mellékletként csatolunk egy beszámolót is.

5.17

Az EGSZB úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak meg kell könnyíteniük, hogy a bevándorló hátterű személyek gyakorolhassák gyülekezési jogukat, mivel a nemzeti jogszabályok korlátozott állampolgári státuszt biztosítanak a harmadik országbeli állampolgároknak (a politikai részvételi jog szavazati jog formájában nincs kellőképpen és egyenlő módon elismerve). Az egyesületek fokozzák a szervezett részvételt, erősítik a szolidaritási hálókat, javítják a polgárok beilleszkedésének és jó közérzetének feltételeit, és végső soron az egész közösségnek hasznára válnak.

5.18

A helyi és regionális önkormányzatoknak elő kell mozdítaniuk a szerveződések – különösen a bevándorlói szervezetek – kialakítását, és támogatniuk kell őket technikai erőforrásokkal (tanácsadás a szervezet vezetésével, a demokratikus, gazdasági, pénzügyi és kommunikációs irányítással kapcsolatban; kapacitásépítő intézkedések és vezetői képességek fejlesztése, különösen a bevándorló nők számára; a fórumok és hálózatok élénkítése, a bevált gyakorlatok cseréje stb.); pénzügyi erőforrásokkal (támogatások, megállapodások vagy szolgáltatásnyújtási szerződések odaítélése) és tárgyi erőforrásokkal (infrastruktúra a szervezetek számára: helyiségek és alapvető erőforrások a tevékenységek végzéséhez), különösen az e-befogadásra irányuló lépések esetében.

5.19

A helyi és regionális önkormányzatoknak elő kell segíteniük a bevándorlók tagként vagy vezetőként való bevonását a civil társadalmi szervezetekbe. Különösen fontosak a helyi lakosok egyesületei, az oktatási intézményekben működő szülői munkaközösségek, a női szervezetek, a kulturális, sport- és szabadidős egyesületek, a vallási közösségek, valamint a szakszervezetek és az üzleti szervezetek. Európában nagy hagyománya van annak, hogy a szakszervezetekben tagként tevékenykednek a bevándorló hátterű munkások. A szakszervezeti tagok etnikai és kulturális szempontból igen sokféle rétegből kerülnek ki, és a szakszervezetek jelentős szociális közvetítő szerepet játszanak.

5.20

Elő kell mozdítani a bevándorlók szervezetei és a szervezett civil társadalom többi része közötti kapcsolatokat is, elősegítve a valamennyi polgárt érintő közös társadalmi célokon (oktatás, foglalkoztatás, lakhatás, várostervezés és -fejlesztés) alapuló hálózatok kialakítását. Az önkéntesség európai éve lehetőség a szervezetek elismerésére és segítésére.

5.21

Ez az EU-ban számos különböző formát ölthet: konzultációs platformok és tanácsok, kerekasztalok stb. A közpolitikával foglalkozók III. integrációs kézikönyve szerint a párbeszéd-platform olyan civil tér, ahol „nyílt és tiszteletteljes véleménycsere kezdődhet a bevándorlók között, a többi lakóval vagy a kormányzati szervekkel”. A cél az, hogy a résztvevők közös megítélést és kölcsönös bizalmat alakíthassanak ki.

5.22

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Integrációs Fórumnak hálózatban kell működnie az EU-ban létező konzultatív tanácsokkal és fórumokkal. A helyi és regionális fórumoknak a tagállamok szintjén is hálózatokat kell létrehozniuk. (Nagyon érdekes Dánia esete, ahol az ország etnikai kisebbségeinek tanácsa 42 helyi fórum által választott 14 tagból áll.)

5.23

Az EGSZB szeretné elősegíteni, hogy az európai városok demokratikusabbak legyenek, ösztönözve a városi lakhelyhez kötődő egységes polgárságot („urbánus polgárság”, a rotterdami polgármester-helyettes szavaival élve), szem előtt tartva, hogy a város a legfontosabb olyan helyszín, ahol igen különböző emberek között alakul ki az odatartozás közös érzése. A bevándorlók nagy része jobban azonosul a várossal, ahol él, mint az állammal. A város az a hely, ahol az emberek leginkább megosztják problémáikat, elképzeléseiket és álmaikat.

6. Az Európai Integrációs Alap

6.1

Az 5. Európai Integrációs Fórum az Európai Bizottság által végzett félidei kiértékelés kapcsán megvitatta az Alap működését. A megállapításokkal összhangban az EGSZB a következőket javasolja:

6.1.1

Az Alapról szóló határozat 10. pontjában szereplő együttműködési elvnek prioritást kell kapnia. A tagállamoknak ezért a nemzeti szintű többéves programnak és az Alap országos felhasználásának a kidolgozásába, végrehajtásába és (utólagos) kiértékelésébe be kell vonniuk a regionális és helyi önkormányzatokat és a civil társadalmat képviselő szervezeteket.

6.1.2

Az Alap jelenlegi szabályai és eljárásai meglehetősen bonyolultak, és olyan adminisztratív terhet jelentenek, amely megnehezíti mind a civil társadalom, mind pedig a regionális és helyi önkormányzatok finanszírozását. (33) Az EGSZB azt ajánlja, hogy ezeket a szabályokat – különösen a hozzáférés, a társfinanszírozás, az átláthatóság és a személyek kritériumait illetően – az Európai Integrációs Fórummal együttműködve, az együttműködés elvével összhangban vizsgálják felül. Az EGSZB úgy véli, hogy annak érdekében, hogy az Alap hozzáadott értéket nyújtson, minden finanszírozott projektnek garantálnia kell a legelső közös alapelv érvényesülését, vagyis azt, hogy „az integráció kétirányú folyamat”.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL C 48., 2011.2.15., 6. o.

(2) EGSZB-vélemény a migrációról; a Hivatalos Lapban még nem jelent meg.

(3) HL C 125., 2002.5.27., 112. o.

(4) 14615/04. sz. tanácsi dokumentum: A Tanács és a tagállamok képviselői által 2004. november 19-én elfogadott közös alapelvek.

(5) COM(2005) 389 végleges. A harmadik országok állampolgárainak az Európai Unióban történő beilleszkedése keretrendszerének közös programja.

(6) HL C 347., 2010.12.18., 19. o.

(7) R. Gropas and R. Zapata-Barrero (2011) Active immigrants in multicultural contexts: democratic challenges in Europe [Aktív bevándorlók multikulturális környezetben: demokratikus kihívások Európában], in A. Triandafyllidou, T. Modood, és N. Meer: European Multiculturalism(s): Cultural, religious and ethnic challenges [Európai multikulturalizmus(ok): Kulturális, vallási és etnikai kihívások]. Edinburgh: Edinburgh University Press.

(8) HL C 208., 2003.9.3., 76. o.

(9) Migrant Integration Policy Index III, 2011.

(10) HL C 318., 2006.12.23., 128. o.

(11) HL C 354., 2010.12.28., 16. o.

(12) Az EU Tanácsa, 13440/08, 2008. szeptember 24.

(13) Európai Szociális Charta: Torinó, 1961. október 18. Európa Tanács (Strasbourg). Felülvizsgált változat: Strasbourg, 1996. május 3., http://www.coe.int/t/dghl/monitoring/socialcharter/

(14) HL C 354., 2010.12.28., 59. o.

(15) HL C 27., 2009.2.3., 114. o.

(16) A stockholmi program – A polgárokat szolgáló és védő, nyitott és biztonságos Európa (HL C 115., 2010.5.4., 1. o.). 6.1.5. pont.

(17) Konzultáció a bevándorlókkal a nemzeti szakpolitikák javítása céljából; Migration Policy Group.

(18) 2010. április 15–16.

(19) HL C 347., 2010.12.18., 19. o. és HL C 354., 2010.12.28., 16. o.

(20) HL C 48., 2011.2.15., 6. o.

(21) A Helyi Önkormányzatok Európai Chartáját az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága 1985 júniusában fogadta el. A tagok számára aláírásra 1985. október 15-én, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Kongresszusa (CLRAE) 20. ülésének első napján nyitották meg.

(22) Egyezmény a külföldiek helyi közéletben való részvételéről. Strasbourg, 1992. 02. 5.

(23) Az emberi jogok városokban való védelméről szóló európai charta, 2000. 05. 18.

(24) Hozzájárulás a bevándorlók beilleszkedésével és a menedékkérők befogadásával kapcsolatos helyes kormányzáshoz, 2003.11.28.

(25) A Régiók Bizottsága véleménye: Közös bevándorláspolitika Európa számára (HL C 76., 2009.3.31., 34. o.).

(26) A Régiók Bizottsága véleménye: A migrációval kapcsolatos általános megközelítés megerősítése: az összehangolás, a koherencia és a szinergiahatások fokozása (HL C 211., 2009.9.4., 43. o.).

(27) HL C 208., 2003.9.3., 76. o.

(28) Kézikönyv az integrációról szakpolitikusok és szakemberek számára. Második kiadás, 2007. május.

(29) http://www.smart-cities.eu/.

(30) http://www.coe.int/t/dg4/cultureheritage/culture/Cities/paperviarregio_en.pdf.

(31) Az Európa Tanács 144. számú egyezménye a külföldieknek a helyi közéletben való részvételéről (1992).

(32) „Consulting immigrants to improve national policies” [A bevándorlók véleményének kikérése a nemzeti politikák javítása érdekében]. Thomas Huddleston, Migration Policy Group.

(33) Lásd: S. Carrera és A. Faure Atger (2011): „Integration as a two-way process in the EU: Assessing the Relationship between the European Integration Fund and the Common Basic Principles on Integration, Executive Summary” [Integráció mint kétirányú folyamat az EU-ban: Az Európai Integrációs Alap és az integráció közös alapelvei közötti viszony felmérése / Vezetői összefoglaló], Centre for European Policy Studies (CEPS), Brüsszel. Elérhető a következő címen: http://www.ceps.eu/system/files/research_area/2011/02/CEPS_EIF_study_summary.pdf.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/76

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés

(COM(2011) 25 végleges)

2011/C 318/12

Előadó: Josef ZBOŘIL

Társelőadó: Enrico GIBELLIERI

2011. február 2-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés

COM(2011) 25 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2011. június 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 14-i ülésnapon) 142 szavazattal 4 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság „Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés” című dokumentumát (COM(2011) 25 végleges) és az európai nyersanyag-politikai kezdeményezést, azok ugyanis jelentős előrelépést képviselnek ennek az alapvető kérdésnek a rendezése terén.

1.2 Bár nincs okunk feltételezni, hogy fennáll annak a veszélye, hogy hosszú távon világszinten kimerítenénk valamelyik alapvető kritikus fontosságú nyersanyag készleteit, a rövid távú hiány veszélye azonban valós. Azt politikai vagy gazdasági tényezők válthatják ki olyan esetekben, amikor az uniós csúcstechnológiai gyártáshoz szükséges bizonyos nyersanyagokat csupán néhány ország termeli ki. A jelenlegi ellátási rend megváltoztatására felhasználható források elegendő mennyiségben és számos országban – Ausztráliában, Dániában (Grönlandon), az Egyesült Államokban – állnak rendelkezésre, egyelőre azonban sokkal olcsóbb megoldást jelent a jelenlegi ellátásra támaszkodni. Néhány ország már bizonyította, hogy kész befolyását gazdasági vagy politikai érdekeinek érvényesítésére felhasználni.

1.3 Az EGSZB ezért sürgeti, hogy az Európai Bizottság kísérje figyelemmel a (COM(2011) 25 végleges jelzésű dokumentumában közölt és rendszeresen frissítendő lista szerinti) kritikus fontosságú nyersanyagok nemzetközi kereskedelmével kapcsolatos helyzetet. Javasolja még, hogy a veszélyek és a lehetséges megoldások feltérképezése érdekében készítsenek el több – köztük a legrosszabb – elképzelhető esetre vonatkozó forgatókönyvet. Támogatjuk továbbá, hogy az árupiaci szabad kereskedelem előmozdítása érdekében folytatni kell a nemzetközi szintű (WTO) tárgyalásokat. Fokozni kell az együttműködést más, hasonló helyzetben levő országokkal (USA, Japán, Dél-Korea).

1.4 Az EGSZB aktívabb külpolitika folytatását szorgalmazza a nyersanyagoknak az uniós ipar számára történő biztosítása érdekében. E célból meg kellene határozni és a tagállamokkal jóvá kellene hagyatni a nyersanyag-diplomácia legfontosabb irányvonalait. A kétoldalú kereskedelmi megállapodásoknak és diplomáciának alapvető jelentősége van abban, hogy biztosítani tudjuk a kritikus fontosságú nyersanyagokat az uniós ipar számára. Az újonnan létrehozott uniós diplomáciai szolgálat számára mindez azonnali és nehéz kihívást jelent. Nem csupán közvetlenül az alapvető nyersanyagok biztosítására kell koncentrálni, hanem arra is, hogy az uniós érdekek számára pozitív környezetet alakítsunk ki a célországokban. Ki kell használni azt, hogy az EU a világ legnépszerűbb és legfontosabb piacai közé tartozik.

1.5 A nyersanyag-politikának az uniós iparpolitika szerves részét kell képeznie,

—	hogy előmozdítsa mind az elsődleges energiaforrások, mind pedig a nyersanyagok erőforrás-hatékonyságát, és a növekedés függetlenné váljon a források fogyasztásától;

—	hogy konzisztens „hulladékbányászati” politika álljon rendelkezésre, amelynek célja az értékes nyersanyagok visszanyerése és az ilyen nyersanyagforrások elérhetővé tétele, valamint a kapcsolódó új készségek és munkahelyek előmozdítása;

—	hogy fokozódjon a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítési lehetőségei kapcsán folytatott kutatás és fejlesztés;

—	hogy fennmaradjon és bővüljön a foglalkoztatás az európai kitermelő ágazatban, és biztosítva legyen a munkaerő folyamatos oktatása és képzése, a fenntarthatóbb kitermelő tevékenységekre való átállást az összes szinten szociális párbeszéddel kísérve.

1.6 Az EGSZB úgy véli, hogy az egyik lehetséges megoldás az, ha stratégiai tartalékot képzünk a kritikus fontosságú nyersanyagokból, és az elképzelhető legrosszabb esetre vonatkozó forgatókönyvre tekintettel javasolja hatáselemzés készítését ennek megvalósíthatóságáról. Egy ilyen intézkedésnek kedvezőtlen mellékhatásai is lehetnek (pl. elégtelen rugalmasság, hatás a nyersanyagárra stb.), ezért azt alaposan meg kell vizsgálni, konzultációkat kell tartani, és be kell vonni az uniós iparági képviselőket a döntéshozatalba.

1.7 Az EGSZB javasolja olyan kezdeményezéseknek a bevezetését, amelyek a tagállamok, illetve harmadik országok aktuális vagy potenciális nyersanyagforrásaira vonatkozó kutatást, adatgyűjtést és nyomon követést támogatják. Az ilyen – közpénzből támogatott – kutatásból vagy adatgyűjtésből nyert információknak elérhetőeknek kell lenniük az összes uniós piaci szereplő, valamint uniós és nemzeti szintű hatóság számára.

1.8 Az EGSZB szerint a kutatás és az innováció a nyersanyaggal kapcsolatos politika alapvető tényezője. A sikeres előrelépéshez be kell vonni a főbb feldolgozóipari ágazatokat (az „Innovatív Unió” című európai bizottsági közleményben leírtak szerint a nyersanyagok kapcsán indított partnerségi kezdeményezések – ETP-k – révén). A nyersanyag-politikának prioritásként kell megjelennie az EU készülő 8. kutatási és innovációs keretprogramjában.

1.9 Az EGSZB javasolja, hogy támogassák a tagállamokban már folyó vagy újonnan megkezdendő, az uniós környezetvédelmi, szociális, egészségügyi és biztonsági jogszabályoknak megfelelő nyersanyag-kitermelést. A saját készleteknek a nyersanyag-politika egyik pillérét kell jelenteniük.

1.10 Az EGSZB támogatja a nyersanyagok újrahasznosítását, és kiemeli, hogy – amennyiben gazdaságos és technológiailag kivitelezhető – biztosítani kell a lehető legnagyobb arányú újrahasznosítást. Az EGSZB javasolja, hogy támogassák a különböző ércek széles körét jelentős mennyiségben tartalmazó régi bányahulladékból való kitermelést.

1.11 Az EGSZB támogatja a pénzügyi árupiacok szabályozására vonatkozó, az Európai Bizottság által végrehajtott intézkedéseket, melyeknek célja az átláthatóság növelése, a tájékoztatás minőségének javítása és a felügyeleti mechanizmusok fejlesztése.

2. Az Európai Bizottság dokumentuma, bevezetés

2.1 Az Európai Bizottság 2011. február 2-án tette közzé „Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés” című (COM(2011) 25 végleges) közleményét. A dokumentum témája kibővült ahhoz az eredeti szándékhoz képest, amely szerint a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokat tárgyalná. Így a szöveg már az árupiacokkal – mind a nyersanyagokkal való kereskedés színhelyét jelentő fizikai, mind pedig az azokhoz kapcsolódó származékos pénzügyi piacokkal – is foglalkozik.

2.2 Áru bármely termék lehet, amelynek értéktöbblete alacsony, és amely ezért igen érzékeny az árversenyre. A nyersanyagok, a mezőgazdasági termékek és az alapvető termékek mind áruk. Az elmúlt években az árupiacokat fokozott kiszámíthatatlanság és korábban soha nem látott mértékű ármozgások jellemezték.

2.3 Az ugyan még nem tisztázott pontosan, hogy a termékárakat befolyásoló különböző tényezők egymáshoz képest mekkora jelentőséggel bírnak, az azonban mindenképpen egyértelmű, hogy a különböző árupiacokon tapasztalható ármozgások egyre szorosabban összefüggenek egymással, illetve az árupiacok egyre szorosabban kötődnek a pénzügyi piacokhoz.

2.4 2002 és 2008 között feltűnően megnövekedett a nyersanyagok iránti kereslet, aminek oka abban az intenzív globális gazdasági növekedésben keresendő, amely különösen a feltörekvő országokban – például Kínában, Indiában és Brazíliában – volt megfigyelhető, de ugyanígy kisebb ázsiai, amerikai, illetve különösen afrikai feltörekvő országokban is jelentkezett. A keresletnövekedést ezekben az országokban a további gyors iparosodás és urbanizáció is erősíti majd.

2.5 A nyersanyagárak ingadozásán túl egyes országok a közelmúltban korlátozásokat vezettek be bizonyos létfontosságú nyersanyagok, például a ritkaföldfémek (mint a prazeodímium, a neodímium vagy más, az új technológiákban való intenzív felhasználásuk miatt jelentősnek tekintett elemek vagy ásványok) exportját illetően. Ezek a korlátozások, valamint a fenntartható nyersanyagellátásban tapasztalható szűk keresztmetszetek valódi kihívást jelentenek az európai ipar és fogyasztók számára, ezekkel pedig foglalkozni kell.

2.6 A közlemény leírja a globális árupiacok fejleményeit, és bemutatja a fizikai piacokon (az energia, a mezőgazdaság és az élelmiszerellátás biztonsága, illetve a nyersanyagok terén) tapasztalható változásokat, valamint az árupiacok és a kapcsolódó pénzügyi piacok fokozódó egymásrautaltságát. Az EU politikai válaszlépéseit ugyanebben a logikai rendszerben sorolja fel.

2.7 Az energiapiaci kereskedés felügyeletének, integritásának és átláthatóságának fokozására uniós szintű kezdeményezés született. Ezenkívül több kezdeményezés indult az élelmiszerlánc működésének, valamint a mezőgazdasági termékpiacok átláthatóságának javítására is. Az Európai Bizottság továbbá a pénzügyi piacok szabályozási keretének jelenleg zajló reformjai során olyan intézkedéseket állapított meg, amelyek szintén fokozhatják az áruk származékos piacainak integritását és átláthatóságát.

2.8 A nyersanyagokra vonatkozó európai kezdeményezés szintén fontos részét képezi a dokumentumnak. A kezdeményezés három pilléren nyugszik:

—	egyenlő versenyfeltételek biztosítása a harmadik országokban található erőforrásokhoz való hozzáférés tekintetében;

—	az európai forrásokból származó nyersanyagok fenntartható kínálatának segítése;

—	valamint az erőforrás-hatékonyság fejlesztése és az újrahasznosítás előmozdítása.

A kezdeményezés megvizsgálja azokat az eddigi eredményeket, amelyek a – kereskedelem, a fejlesztés, a kutatás, az erőforrás-hatékonyság és az újrahasznosítás szempontjából – kritikus fontosságú nyersanyagok körének meghatározásával kapcsolatosak.

2.9 Bár a nyersanyag-politikai kezdeményezés végrehajtása terén jelentős eredményeket értünk el, további előrelépésekre van szükség. Elengedhetetlen a három pillérre támaszkodó integrált megközelítés, mivel a három pillér mindegyike hozzájárul ahhoz, hogy biztosítható legyen az Unió számára a nyersanyagok méltányos és fenntartható kínálata.

3. Általános megjegyzések

3.1 Az EGSZB elismeri az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy megoldja a nyersanyagokkal kapcsolatos problémát, valamint üdvözli a témában folytatott kiterjedt elemzőmunka eredményeit összefoglaló közleményt. Nagyra értékeljük az érintettekkel való konzultáció észrevételeit, valamint a részt vevő más uniós intézmények hozzájárulását.

3.2 Európának el kell foglalnia helyét egy olyan új világban, amelyben a feltörekvő gazdaságok a bolygó nyersanyagkészletéből többet fogyasztanak majd, éppúgy, mint a fejlett országok. Tudjuk, hogy ez lehetetlen, és Európának csökkentenie kell nyersanyag-intenzitását. Ez a tény mindenekelőtt abban tükröződik, hogy az ipari nyersanyagok árait a kínai piac határozza meg, amely világszinten a legnagyobb fogyasztó, ugyanakkor gyakran a legjelentősebb termelő is. Ennek a hatalomnak a következménye az, hogy a közeli jövőben új (azonnali és határidős) nyersanyagpiacok jönnek létre Kínában. Egyre inkább ezek a piacok jelentik az ágazat számára a referenciát.

3.3 A nyersanyag-politikának az uniós iparpolitika szerves részét kell képeznie annak érdekében, hogy:

—	előmozdítsa mind az elsődleges energiaforrások, mind a nyersanyagok forráshatékonyságát, és a növekedés függetlenné váljon a források fogyasztásától;

—	konzisztens „hulladékbányászati” politika álljon rendelkezésre, amelynek célja az értékes nyersanyagok visszanyerése és az ilyen nyersanyagforrások elérhetővé tétele, valamint a kapcsolódó új készségek és munkahelyek előmozdítása;

—	megerősödjön a kritikus fontosságú nyersanyagok helyettesítésének lehetőségeivel kapcsolatos kutatás és fejlesztés (Japán már indított erre irányuló programot);

—	fennmaradjon és bővüljön a foglalkoztatás az európai kitermelő ágazatban, és biztosítva legyen a munkaerő folyamatos oktatása és képzése, a fenntarthatóbb kitermelő tevékenységekre való átállást az összes szinten szociális párbeszéddel kísérve;

—	a fejlődő – különösen az afrikai – országok nyersanyag-beszerzési politikáját kísérjék az adott ország szociális ellátórendszerébe és infrastruktúráiba történő beruházások (amint azt az utóbbi időben Kína teszi Afrikában).

3.4 Másrészről azonban azáltal, hogy a közlemény az árupiacok mellett bizonyos mértékben még a pénzügyi piacokról is szól, a figyelem nem tud egy pontra koncentrálódni. Az EGSZB megérti, hogy a problémát átfogóbb perspektívából kell kezelni. Kérdés azonban, hogy vajon a választott látószög nem aránytalanul nagy-e.

3.5 Nyilvánvaló, hogy az árupiacok (mind a fizikai, mind pedig a származékos piacok) számos hasonlóságot mutatnak, azonban sajátos tulajdonságaik miatt nagyon különbözőek is. A tömbszintű (uniós) vásárlóerő jelentette ütőkártyát ki kellene használni, ennek ellenére a konkrét kereskedelempolitikai és beszerzési tárgyalások többnyire bilaterális szinten folynak.

3.6 Egyértelműen szükség van arra, hogy a kétoldalú tárgyalások közös uniós stratégiát tükrözzenek, és ezért gyakorlati szempontból el kell terjednie egyfajta nyersanyag-politikai diplomácia elképzelésének. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy a „kemény” tények mellett az olyan „puha” tényezőknek is jelentős szerepük van, mint a pozitív hangulat kialakítása. Európának meg kell határoznia az új nyersanyag-diplomácia legfontosabb irányvonalait, amelyek között szerepelniük kell az alábbiaknak:

—	a Tony Blair által a nyersanyag-kitermelő iparágak átláthatósága érdekében indított kezdeményezés (2003) folytatása, és annak ösztönzése, hogy ahhoz minden európai ország önkéntesen csatlakozzon;

—	az európai tőzsdéken jegyzett összes, kitermeléssel foglalkozó vállalattól meg kell követelni, hogy országok szerint tegye közzé a nyereségi adatait (amint azt Hongkong tette 2010 júniusában);

—	jogszabályt kell elfogadni, amely kötelezi a kitermelő iparágat annak közzétételére, hogy mennyit fizetnek az egyes kormányoknak és államoknak (lásd az Egyesült Államok által 2010-ben elfogadott Dodd-Frank törvényt);

—	az OECD multinacionális nagyvállalatokra vonatkozó iránymutatásait normaként kell követni; illetve

—	meg kell követelni az ISO 26 000 szabvány elfogadását, amely hozzájárul ahhoz, hogy a vállalatok mikroszinten fokozzák társadalmi felelősségvállalásukat.

3.7 A koncentrált nyersanyag-stratégiának közös cél elérésére kell törekednie: egy erős, igen versenyképes, Európában működő iparág megvalósítására, amely nem csupán magas szén-dioxid-hatékonyságot ér el, hanem intelligens módon használja fel erőforrásait, és az uniós fogyasztók és polgárok igényeinek való megfelelésre törekszik.

3.8 Régiónk világviszonylatban egyre kisebb, ezért már nem tudunk a korábbihoz hasonlóan könnyen hozzáférni a szükséges nyersanyagokhoz, hiszen sokan másoknak is szükségük van azokra. Így most sokkal okosabban kell felhasználnunk a rendelkezésünkre álló vagy máshonnan beszerezhető nyersanyagokat. A nyersanyag-politika valójában a társadalom jövőjéről, sőt – mint az Egyesült Államokban – a nemzetbiztonságról szól.

3.9 Az uniós szintű nyersanyag-politika kidolgozásának kiváltó oka arra világít rá, hogy nem hagyatkozhatunk arra, hogy a nyersanyag „majd megterem valahol”. A nyersanyagokat okosan kell felhasználnunk. Ez azt jelenti, hogy minden felhasznált tonnával a lehető legmagasabb hozzáadott értéket kell elérni.

3.10 A következetes nyersanyag-politikai keretnek más szempontjai is vannak, amelyeket nem vettek figyelembe, pedig azok még nagyobb hatással lehetnek a nyersanyag elérhetőségére. Ilyen szempont például a más uniós politikákkal való összhang, mivel a különféle politikák egymással is össze legyenek egyeztetve annak érdekében, hogy ne kerüljenek egymással konfliktusba a nyersanyagok rendelkezésre állása tekintetében.

3.11 A nyersanyag-politikának és annak mind uniós, mind pedig tagállami szintű végrehajtásának tökéletes összhangban kell lennie az iparpolitikával, az innovációs politikával, a forráshatékonysággal, a környezetvédelmi politikával, az agrárpolitikával és a mezőgazdasági intézkedésekkel, az energia- és különösen a megújulóenergia-politikával, a kereskedelemmel és a versennyel. Ez az integrált megközelítés lehetővé teszi az uniós ipar számára, hogy intelligens és fenntartható módon használja fel a szükséges nyersanyagokat, hozzájárulva az Európa 2020 stratégiához.

3.12 Nem elegendő a nyersanyag-politikát kizárólag bizonyos nyersanyagok rövid távú kritikus fontosságára építeni. Komolyan elemezni kell az egyes uniós szintű politikák közép- és hosszú távú hatásait, valamint fel kell mérni a nyersanyagokra kifejtett következményeiket. Egyes, ma könnyen elérhető alapvető nyersanyagokból viszonylag rövid időn belül hiány jelentkezhet. Néhány fontos nyersanyagról (pl. a vasércről és a kokszolható szénről) nem szól a közlemény, pedig hamarosan kérdés lesz, hogy megfelelő minőségben és mennyiségben elérhetőek-e. Áruk változékonysága és folyamatos emelkedése is bizonytalansági tényező a fő európai feldolgozóipari ágazatok értékláncai számára.

3.13 Ha például a megújuló energiával kapcsolatos kötelező célkitűzéseket változatlanul kívánjuk fenntartani, az veszélybe sodorja a klasszikus és az újonnan kialakuló bioalapú iparágakat. Mindez egy sokkal összetettebb vitához vezet a fenntarthatóságról, a helyettesítésről és a források intelligens felhasználásáról. Politikai bátorságra van szükség a hasonló jellegű kérdések megvitatásához és az ilyen, eltérő érdekű politikák összeegyeztetéséhez. Szükség esetén az EU-nak elég bátornak kell lennie ahhoz, hogy az ambiciózus környezetvédelmi célok végső következményeit alaposan felmérő holisztikus hatásvizsgálatok fényében felülvizsgálja az eddigi döntéseket, különösen akkor, amikor ezeket nem kísérik hasonló intézkedések a többi gazdasági tömb részéről.

4. Részletes megjegyzések

4.1 Fizikai árupiacok

4.1.1 Kétségtelen, hogy az elsődleges energiaforrások (különösen a gáz és az olaj) piacain folyó verseny a világ népességének növekedésével (2050-ben 9 milliárd fő) fokozódik. A szénpiacra nehezedő nyomás is egyre növekszik. Emiatt pedig, ha az EU fenn kívánja tartani a szociális és jóléti normákat a tagállamokban, akkor minden hazai elsődleges energiaforrást mozgósítani kell, ideértve az újonnan feltárt palagáz-készleteket is. Az ilyen erőforrás-mozgósításnak természetesen meg kell felelnie az uniós környezetvédelmi normáknak.

4.1.2 Az elektromosság a megfelelő emberi fejlődés előfeltétele. A termelési kapacitások és az átviteli hálózatok kiegyensúlyozatlan fejlődése katasztrofális következményekhez vezethet, és a különféle társadalmi struktúrák szociális és gazdasági összeomlását okozhatja. A közös uniós energiapolitikának meg kell oldania a befektetési környezet összes ellentmondását és bizonytalanságát, hogy megelőzze a villamosenergia-termelési kapacitás esetleges hiányát 2020 után.

4.1.3 Az EGSZB megérti, hogy az élelmiszer-ellátás biztonsága komoly problémát jelent a kiszámíthatatlan piacokon. Másrészről azonban az uniós KAP-nak, valamint más releváns uniós és nemzeti politikáknak is ennek a biztonságnak mint elsőrendű prioritásnak a garantálására kell törekedniük. Az EGSZB kiáll amellett, hogy a mezőgazdasági termelés céljára vegyék védelem alá a termőföldeket. Minden ezzel kapcsolatos politikát ennek figyelembevételével és úgy kell kialakítani és összehangolni, hogy megakadályozzák, hogy – különösen az egymással versenyző politikák vagy kezdeményezések, vagy az urbanizáció miatt – csökkenjen a termőterület. Ennek kapcsán igazságos játékszabályokat kell kialakítani a nemzetközi kereskedelem számára is, amelyek tükrözik az egyes földrajzi régiók egyedi természeti feltételeit.

4.1.4 Kiterjedt nemzetközi együttműködésre van szükség a világszintű tendenciák és az eseti piaci/terményekkel kapcsolatos fluktuációk elemzése, valamint a közöttük való különbségtétel terén is. Meg kell előzni a veszélyes tendenciákat.

4.1.5 Megalapozott tudományos megoldásokat kell alkalmazni a terméshozam fenntartása és fokozása érdekében, minthogy a művelhető területek mennyisége csökken, és 2050-re becslések szerint már 9 milliárdos népességet kell ellátni élelmiszerrel a világon.

4.2 Az árupiacok és a hozzájuk kapcsolódó pénzügyi piacok

4.2.1 Annak ellenére, hogy az Európai Bizottság az utóbbi években egy sor új eszközt vezetett be a pénzügyi piacok szabályozására, továbbra is komoly problémát okoz, hogy az áruk származékos piacán a befektetések továbbra sem az eredeti céljukat, a kockázatok fedezését szolgálják, hanem olyan spekulatív jellegű ügyletekre irányulnak, amelyek erősen torzítják az árakat, és komoly károkat okoznak a leggyengébb piaci szereplők, különösen a fogyasztók és a kkv-k számára.

4.2.2 Az EGSZB megerősíti az Európai Bizottság megfigyelését, amely szerint a fizikai és pénzügyi árupiacok közötti interakciót még alaposabban meg kell ismernünk. Támogatjuk azt a javaslatot is, hogy törekedjenek a nagyobb átláthatóságra, sőt, a szabályokat megszegő piaci szereplők felelősségre vonhatóságára. Meg kell könnyíteni az egyéni piaci szereplők, elsősorban a kkv-k finanszírozáshoz való hozzájutását, ami a további fejlesztés és az innovációk szempontjából alapvető prioritást jelent.

4.3 Az európai nyersanyag-politikai kezdeményezés

4.3.1 Az EGSZB örömmel fogadja ezt a kezdeményezést, amely az Európa 2020 stratégia fontos eleme. Megjelenik benne az erőforrás-hatékonyság elképzelése is, bár ezt a két politikát a lehető legnagyobb mértékben össze kell egyeztetni, hogy a lehető legmagasabb értéktöbbletet nyújthassák az uniós polgárok számára.

4.3.2 A nyersanyag-politikai kezdeményezésben a „kritikus fontosság” fogalmának meghatározása azonban háttérbe szorítja annak szükségességét, hogy nagyobb általánosságban tekintsük és részletesebben vizsgáljuk az ezzel kapcsolatos politikákat. Egy ilyen holisztikus megközelítésnek megfelelő politikai összhangot kellene eredményeznie, és sokkal több szinergiát kell teremtenie.

4.3.3 A kritikus fontosságú anyagok listája megfelelő iránymutatásként szolgál arra vonatkozólag, hogy az újonnan felállított uniós diplomáciai szolgálatnak a nyersanyag-diplomácia részeként uniós szinten milyen prioritásokat kell követnie.

4.3.4 A listát természetesen rendszeresen ellenőrizni kell a megállapított kritériumok alapján, hogy kiderüljön, továbbra is sürgős szükség van-e a listázásra. Vitathatatlan, hogy a nyersanyag-politikai kezdeményezésben egységes adatokra, valamint mind technikai jellegű, mind pedig piaci ismeretekre is szükség van.

4.3.5 Kétségtelen, hogy az ilyen nyersanyaghiány az erőforrás-hatékonyság rendszeres ellenőrzését is megköveteli. Másrészről a folyamatosan emelkedő árak jelentik a legjobb motivációt a hatékonyság irányában, ami minden fenntartható vállalkozás természetes jellemzője. A teljesítményre vonatkozó szabványok mellett az ökológiai szempontokat figyelembe vevő tervezés is segíthet a legmagasabb fokú erőforrás-hatékonyságra való állandó törekvésben.

4.3.6 A mind nagyobb nyersanyaghiány és az emelkedő árak veszélyét a mikroökonómia szintjén kell elemezni, hogy kimutatható legyen a versenyképességre, valamint a munkahelyeknek a veszélyeztetett ágazatokban való megtartására kifejtett hatása.

4.3.7 Az EU nyersanyagokkal kapcsolatos kereskedelmi stratégiájának érzékenynek és elegendően rugalmasnak kell lennie. Az, hogy a valódi kereskedelem többnyire bilaterális módon, az egyes tagállamok szintjén zajlik, még jobban megnehezíti az egységes uniós kereskedelempolitika kialakítását. Úgy tűnik, hogy a WTO-tól nem várhatunk sokat, bár a közös megállapodással kialakított szabályokat be kell tartani a hitelesség felépítésének folyamata során.

4.3.8 A nyersanyaghiány azonban lendületet ad a kutatásnak, a fejlesztésnek és az innovációnak – egyrészt a mind magasabb erőforrás-hatékonyság, másrészt pedig egyes nyersanyagok megfelelő helyettesítése irányában. Meg kell említeni, hogy egyes kritikus fontosságú anyagokra alapvető szükség van a csúcstechnológiákban, így ördögi kör alakult ki.

4.3.9 Az Európai Bizottságnak – elsősorban az „európai technológiai platformok” révén – az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezésről szóló közleménye keretében be kellene vonnia a jelentős európai feldolgozóipari ágazatokat egy a nyersanyagokkal kapcsolatos konkrét partnerségi kezdeményezésbe, tekintettel a minőségi színvonalnak az elmúlt néhány évben tapasztalható romlására. Egyre több szakképzett munkaerőre van szükség a gyártási folyamatok magas innovációs potenciáljának kihasználása érdekében.

4.3.10 Az EGSZB értékeli az Európai Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy dolgozzanak ki iránymutatást arra vonatkozóan, hogy miként egyeztessék össze az ásványkitermelési tevékenységeket a Natura 2000 környezetvédelmi jogszabállyal. Ez elengedhetetlen az igazságos, egészséges és fenntartható területek érdekében, valamint a belföldi nyersanyag-ellátás biztosításához, aminek a nyersanyag-politika egyik pillérének kell lennie.

4.3.11 Az EGSZB felhívja még a figyelmet a másodnyersanyagokhoz való hozzáférés témájában készült véleményére, (1) valamint kiáll annak következtetései és ajánlásai mellett. Meg kell említeni azt az ajánlást, amely azoknak az eszközöknek a rugalmasságára vonatkozik, amelyek a másodnyersanyagok lehetőség szerinti EU-ban tartásához szükségesek.

4.3.12 Az EGSZB szerint hiányoznak az arra vonatkozó információk is, hogy milyen hatással van a nyersanyag-politika a foglalkoztatásra, illetve a munkahelyek hány százaléka kerül veszélybe akkor, ha a politikai célokat nem érik el.

4.4 A legrosszabb elképzelhető esetre vonatkozó forgatókönyvekkel – pl. a létfontosságú kritikus jelentőségű nyersanyagok rövid távú, átmeneti hiányára vonatkozóval – kapcsolatosan is komoly vitákat kellene folytatni. Az európai iparra kifejtett hatás csökkentését célzó politika tartalmazhatna olyan döntést is, amely szerint bizonyos anyagokból stratégiai készleteket kell fenntartani. Ilyen politikákat már Európán kívüli országok (USA, Korea, Japán) is fontolóra vettek. Bár lehet negatív hatásuk az árupiacokra, hozzájárulhatnak annak az időszaknak az áthidalásához is, amikor egyes nyersanyagok nem érhetőek el megfelelő mennyiségben a piacon.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Az EGSZB véleménye: „Hozzáférés a másodnyersanyagokhoz (fémhulladék, újrahasznosított papír stb.)”; HL C 107., 2011.4.6., 1. o.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/82

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika

(COM(2010) 553 végleges)

2011/C 318/13

Előadó: Carmelo CEDRONE

2010. október 20-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika

COM(2010) 553 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. június 24-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott 473. plenáris ülésén (a 2011. július 14-i ülésnapon) 114 szavazattal, 6 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések

1.1 Az EGSZB egyetért azzal, hogy a közelebbi és távolabbi jövő kihívásainak történő megfelelés érdekében az EU-nak intelligens növekedésre van szüksége az Európa 2020 stratégia keretében. Az EU jelentős része számára nemcsak a lassú növekedés, valamint a K+F és az innováció hiánya okoz gondokat, hanem olyan egyéb tényezők is, mint a különösen a fiatalok körében nagy munkanélküliség, a szociális problémák, a szegénység és az integrációs nehézségek, az iskolát a munkaerő-piacra történő belépéshez szükséges ismeretek nélkül elhagyó fiatalok, a demográfiai kihívások és a költségvetési megszorítások.

1.2 A kohéziós politika azzal a szándékkal született meg, hogy megvédje az európai társadalmi modellt, amelyben a szabad verseny és a szociális piacgazdaság elemeit szolidaritási célkitűzések, valamint a gazdasági, társadalmi és területi fejlődés specifikus prioritásainak támogatása kíséri az Európai Unió működéséről szóló szerződés 174. cikkében leírtaknak megfelelően.

1.3 Az EGSZB egyetért azzal, hogy a regionális politika az Európa 2020 stratégia megvalósításának kulcsfontosságú eszköze, ugyanis céljainak elérése jelentős mértékben a helyi és regionális szinten hozott döntésektől függ majd, ahogy ezt Johannes Hahn európai biztos is megállapította. (1)

1.4 Az EGSZB úgy véli, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika egyik legfontosabb célkitűzésének továbbra is annak kell lennie, hogy – különösen az egyes régiók fejlettségi szintje közötti különbségek csökkentése révén, a régiók teljes uniós integrációja érdekében – szerte az Unióban elősegítse a harmonikus fejlődést, és ez a „helyes” pont, amelyre az Európai Bizottságnak hivatkoznia kell, amikor az Európa 2020 (2) stratégia keretei közötti intelligens növekedésről beszél.

1.5 Az EGSZB kedvezően értékeli és helyesli, hogy az Európai Bizottság – a források szétforgácsolása nélkül – igyekszik előmozdítani az innovációt valamennyi régióban, miközben biztosítja a komplementaritást az innováció és a K+F számára uniós, nemzeti és regionális szinten nyújtott támogatás között, azonban célszerűnek tartaná, ha a kutatást nemcsak a kohéziós politika forrásaiból, hanem minden egyéb rendelkezésre álló forrásból is finanszíroznák.

1.6 „Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című európai bizottsági közlemény az „Innovatív Unió” elnevezésű kiemelt kezdeményezés kiegészítésének tekintendő, valamint arra történő felhívásnak, hogy indítsák el az innovációba történő befektetések felgyorsítására irányuló folyamatot, és ne várjanak a legközelebbi pénzügyi időszakra, amelyben az Európa 2020 stratégia minden bizonnyal a kohéziós alapok egyik fő prioritása lesz. (3)

1.7 Az EGSZB aggodalmát fejezi ki, amiért a kohéziós politikát több részre bontják, és eltérítik attól az eredeti – a Lisszaboni Szerződés által is megerősített – célkitűzésétől, hogy a regionális egyenlőtlenségek felszámolását a szakpolitikai területeken keresztül finanszírozzák. Biztosítani kell, hogy ez a megközelítés figyelembe vegye valamennyi érintett régió és tagállam kihívásait, szükségleteit és lehetőségeit, vagyis kiindulási helyzetét, valamint hogy ne hasson károsan a kohézióra, nemcsak gazdasági, társadalmi és területi, hanem – mindenekelőtt – politikai és kulturális szempontból sem.

1.8 Az EGSZB elsődleges fontosságúnak értékeli az Európai Bizottság által javasolt kutatás- és innovációösztönző politikát; mindazonáltal ezek olyan témák, amelyek elemzésekor nagy figyelmet kell szentelni a területi sajátosságoknak. Egy termelési folyamat innovációja olyan kutatási tevékenység eredménye is lehet, amelyet az alkalmazás helyétől eltérő helyszínen végeznek, és a személyek is mások lehetnek, ezért figyelmet kell fordítani az innovatív folyamatok átültethetőségére és megismételhetőségére, valamint területi szintű elterjesztésükre is. Az EGSZB üdvözli azt a próbálkozást, hogy szinergiát hozzanak létre a kohéziós politika és az EU más politikái között, illetve javítsák az ERFA felhasználását.

1.9 Az EGSZB – az Európai Bizottság közleményével összhangban – úgy véli, hogy az intelligens növekedés célkitűzésének eléréséhez szükség van egy területi struktúrára is, amely az ágazati, körzeti, metakörzeti vagy makroregionális specifikus igényeken alapul, és összeköttetésben áll már létező és/vagy fejlesztendő kutatóintézetekkel és egyetemekkel, valamint helyi vállalkozásokkal és kommunikációs hálózatokkal, amelyek lehetővé tehetik a helyszíni beágyazódást és fejlődést, elősegítve a szakosodást és a regionális irányítást.

1.10 Az EGSZB úgy gondolja továbbá, hogy a kohéziós politikát és az Európa 2020 stratégiát meg kellene vitatni az Európai Tanács egy speciális ülésén; a kohéziós politika ugyanis nem alakulhat át az EU egyik stratégiai jelentőségű politikájából „szegény rokonná”, ugyanakkor azt sem szabad tőle várni, hogy önmagában az Európa 2020 stratégia motorja legyen.

1.11 Az Európai Bizottság e javaslatát nem szabad alkalomnak tekinteni arra, hogy egy „nemes” cél ígéretével válogatás nélkül osszák a támogatásokat a régiókban – a gazdag régiókban is –, hanem inkább a régiók közötti közös konvergencia megvalósítására kell felhasználni, annak érdekében, hogy közös mutatókon keresztül egy, a kiváló kohézióra vonatkozó európai koncepciót hangsúlyozzunk!

1.12 Ugyanígy mindenképpen szükség van annak biztosítására, hogy valamennyi tagállam részt vehessen a különböző uniós programokban, valamint a különböző közösségi programok közötti szinergiák megteremtésének elősegítésében, az eljárások egyszerűsítésével és az egyes európai bizottsági főigazgatóságok, valamint az egész Európai Bizottság, a tagállamok és a régiók között emelt falak ledöntésével, tudatában léve annak, hogy a közigazgatás a polgárokat, a vállalkozásokat és a közösségeket szolgálja, amelyek életét egyszerűbbé, nem pedig bonyolultabbá kell tenni.

1.13 Az EGSZB szerint az Európai Bizottság jogosan javasolja az innováció fogalmának széles körű értelmezését, amely nem korlátozódik technikai és technológiai kérdésekre. Az EGSZB ugyanakkor szívesebben látná, ha az Európai Bizottság nagyobb figyelmet fordítana arra, hogy a különböző szereplők a gyakorlatban igénybe vehessék az innovációs programokat. A kkv-k például hasznát vehetnék az innovációs programoknak, de csak némelyikük foglalkoztat kutatókat. Számos kkv innovatív jellegű ugyan, de nem használja ki az európai uniós programok keretében kínálkozó támogatási lehetőségeket, pedig e támogatásnak nagy hasznát venné. A kockázati tőkéhez való hozzájutást meg kellene könnyíteni; ezzel kapcsolatban célszerű lenne a JEREMIE program megerősítése, bár az eszköz használatát nem lenne szabad kötelezővé tenni, és biztosítani kellene, hogy a tagállamok dönthessenek a támogatásoknak, hiteleknek vagy a kettő kombinációjának az alkalmazásáról, valamint az alkalmazási területek meghatározásáról. Ezenkívül egyszerűsítésre van szükség ezen a téren.

1.14 A „hatékony partnerség” új formái – amilyen a KONSZENZUS PLATFORMJA – hasznosak lehetnek ebből a szempontból. Végigkísérhetnék az innovációs stratégiát az összes érdekelt fél – mind az állami, mind a magánpartnerek, beleértve a bankokat is – részvétele és együttműködése mellett, egyszerű, világos és hatékony szabályokkal, a projektek teljes időtartama során, meghatározva a határidőket, a felelősségi köröket és az esetleges szankciókat.

1.15 Az EGSZB úgy gondolja továbbá, hogy meg kell fordítani az Európai Bizottság jelenlegi megközelítését, amely jobban törődik a programok formális aspektusaival, mint azok tartalmával és különösen az elért eredményekkel, pedig ez a legfontosabb célkitűzés, amelyre koncentrálni kellene.

1.15.1 Célszerűbb lenne a lemaradás behozása és az innováció – e két ellentétes pólus – párhuzamos és összehangolt, a területi elemzések alapján történő támogatása.

1.16 Az EGSZB sajnálattal látja azokat a súlyos egyenlőtlenségeket, melyek nem csupán az EU régiói között, hanem az egyes tagállamokon belüli régiók között is fennállnak. Ezek az egyenlőtlenségek a kutatás és fejlesztés, valamint az innováció ágazatában is jelentkeznek, rámutatva a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós politika megerősítésének szükségességére a 2020. év távlatában.

1.17 Az EGSZB ezzel egy időben arra is rámutat, hogy az EU tagállamainak azon új ipari országok világszinten erősödő konkurenciájával is szembe kell nézniük, melyek szintén komoly haladást érnek el a K+F és az innováció terén, sőt a csúcstechnológiákkal kapcsolatos ágazatokban már előnyre is tettek szert.

1.18 Az EGSZB ezért örömmel látja, hogy az Európa 2020 stratégiába illeszkedő „Innovatív Unió” elnevezésű kezdeményezésével, valamint az intelligens növekedésről szóló közleményével az Európai Bizottság néhány problémára összpontosítva a regionális politika szerepét hangsúlyozza, hiszen a megújulást jórészt a decentralizált intézkedések segítik elő, ez viszont nem megy segítség nélkül, hanem csak akkor, ha a támogatások, csakúgy mint a szakpolitikák, mindenhol egyformák

1.19 Az EGSZB egyetért azzal a véleménnyel, hogy ki kell használni a régiók között meglévő különbségeket, ez pedig a nemzeti, regionális és helyi szinten rendelkezésre álló valamennyi erőforrással való együttműködés egészen új formáinak a bevezetését igényli.

1.20 Az EGSZB úgy véli, hogy az innovatív munkahelyek előtérbe helyezése összhangban áll az intelligens növekedésre és az intelligens szakosítási stratégiák kidolgozására irányuló politikával. (4)„ Innovatív munkahelyek – a termelékenység és a színvonalas munkalehetőségek forrásai ” című véleményében (SC/034) az EGSZB hangsúlyozza, hogy az innovatív munkahelyek az Európa 2020 stratégia egyik kulcselemét alkotják. Az EGSZB azt javasolja, hogy az „Innovatív Unió” kiemelt kezdeményezés részeként az Európai Bizottság indítson az innovatív munkahelyekre vonatkozó kísérleti projektet.

1.21 Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a közszféra és a szociális innováció terén az Európai Bizottság a jövő évre vonatkozóan nagyobb szabású kutatási programot tervez. Az EGSZB egyetért azzal, hogy vezessenek be innovációs eredménytáblát a közszektorban, valamint hogy ezzel összefüggésben fogadjanak el az európai szociális innovációval kapcsolatos kísérleti projekteket a szociális újítók támogatására, és a szociális innovációra vonatkozó javaslatokat az Európai Szociális Alap keretében megvalósítandó programok tekintetében. Azzal is egyetért, hogy be kell vonni a civil szervezeteket. Az ilyen kezdeményezések elősegíthetik az intelligens növekedést.

1.22 Az EGSZB támogatja az intelligens szakosodásra irányuló stratégiák kidolgozásának ötletét – ezeket a stratégiákat maguknak a régióknak és a helyi szintnek kell kialakítania, egyedi szükségleteik és fejlettségi szintjük alapján. Egyes régiókban az intelligens növekedés egyelőre az alapvető infrastruktúra – például a távközlés, az energia és a víztisztítás – kialakításából áll.

1.23 A regionális politika, különösen az európai uniós regionális finanszírozás, lényeges az intelligens növekedés megvalósításához, továbbá a nemzeti és regionális kormányok arra történő ösztönzéséhez és abban történő támogatásához is, hogy olyan, az intelligens szakosodásra irányuló stratégiákat alakítsanak ki, amelyek segítik a régiókat legfőbb erősségeik meghatározásában.

1.24 Amint az Európai Bizottság közleményében kifejti, a források korlátozott számú tevékenységre történő koncentrálása biztosítja a pénzügyi eszközök hatékonyabb, eredményesebb felhasználását, és elősegíti a magánbefektetések szintjének emelkedését, feltéve, hogy a tevékenységek és a beruházások kiemelt területeit a megfelelő helyi önkormányzatok határozzák meg, együtt gazdasági és civil társadalmi partnereikkel.

1.25 Összefoglalva, az Európa 2020 stratégia és a kohéziós politika céljai egybeesnek. A kohéziós politika egyedülálló többszintű kormányzási struktúrája révén képes pozitív ösztönzőket és segítséget nyújtani ahhoz, hogy a makroregionális, régióközi, helyi és regionális szint magáénak érezze az Európa 2020 célkitűzéseit. Megvalósításuk intézményi kerete azonban nem rendelkezik azokkal a közös pénzügyi és jogi elemekkel, amelyek – egymással kölcsönhatásban – a hatékonyság növelését eredményezhetnék.

1.25.1 Ezért célszerű lenne megerősített együttműködést kialakítani az említett célok elérése érdekében.

2. Javaslatok

2.1 Meghatározások: az innovációnak számos meghatározása létezik. Az „Innovatív Unióra” irányuló tervben az innováció olyan változást jelent, amelynek segítségével gyorsabban és jobban tervezünk meg, alakítunk ki és hozunk létre új termékeket, ipari folyamatokat és szolgáltatásokat, illetve gyorsabban és jobban jutunk hozzá ezekhez. Olyan változásokat jelent, amelyek nyomán több munkahely jön létre, javul az emberek életminősége, továbbá környezetbarátabb és jobb társadalmak épülnek fel. Az EGSZB mindenekelőtt azért támogatja ezt a meghatározást, mert számos politikai területre terjed ki.

2.1.1 A meghatározás ugyanakkor arra is rámutat, hogy az Európai Bizottság számos főigazgatóságának részt kell vennie az innováció, valamint a társadalmi, gazdasági és területi kohézió előmozdításában, és hogy a fejlesztéshez valamennyi uniós alapot igénybe kell venni.

2.2 A források egyesítése: az EGSZB szerint annak a célnak az eléréséhez, hogy a regionális innovációból „az EU növekedési potenciálja felszabadításának” eszköze legyen, más közösségi forrásokat is, például a KAP-ot – legalább a mezőgazdasági ágazatban végbemenő innovációt és intelligens növekedést célzó beruházások tekintetében – és az Európai Szociális Alapot is fel kell használni. Ezenkívül össze kell hangolni a közösségi pénzügyi eszközöket, illetve szinergiát kell létrehozni köztük és a nemzeti és a regionális pénzügyi eszközök között. Ezenkívül valamennyi tagállamnak teljes körűen hozzá kell férnie az EU pénzügyi eszközei nyújtotta lehetőségekhez, és egyszerűsítésre van szükség e területen.

2.3 A prioritások kiválasztása: az EGSZB szerint célszerű lenne meghatározni az innováció tipológiáit – megőrizve a regionális formákat is –, választani a programok, az érintett ágazatok (pl. fenntartható fejlődés, energia, környezetvédelem, közlekedés) és a bevonandó régiók közül, tekintetbe véve kihívásaikat, szükségleteiket és lehetőségeiket, vagyis kiindulási helyzetüket, vállalkozói kultúrájukat, a kutatás feltételeit, és a berendezések megújítására vagy a termelés átalakítására irányuló képességüket. Erősíteni kell a makrorégiók közötti kapcsolatokat, és fel kell hagyni az „ezer virág” politikájával. A prioritásokat a hatóságokkal, a magánszférával és a szervezett civil társadalommal összehangolva kell a különféle szinteken kiválasztani.

2.4 Megismerni, kommunikálni és tájékoztatni: alapvető fontosságú, hogy az érdekelt ágazatok és területek terjesszék és megosszák egymással kedvező tapasztalataikat, ezért már az Európai Bizottság programjainak megfelelő kommunikációs és tájékoztatási stratégiát kell tartalmazniuk.

2.5 Képzés: a képzési elem egy másik olyan eszköz, amely nélkülözhetetlen az ebben a közleményben meghatározott európai bizottsági célok eléréséhez. Különösen a fiatalok számára lenne nagyon hasznos az innovációs kultúra terjesztésének elősegítése. Az EGSZB szerint ezenkívül elősegítené a források felhasználását, csökkentené az igénybe nem vett költségvetési kereteket, és elkerülné a pazarlást, lehetővé téve így – a területi kormányzás támogatásával – a források optimális felhasználását.

2.6 A partnerség megszilárdítása: az EGSZB szerint azokat a programokat és projekteket kellene kiemelten kezelni, amelyeket közvetlenül a már létező kkv-szövetségek vagy kutatóközpontok dolgoznak ki, együtt a munkavállalók és a civil társadalom képviselőivel, valamint a helyi önkormányzatok részvételével. A partnerség valamennyi szinten történő szisztematikus alkalmazása rendkívül jelentős hozzáadott értéket képvisel, ezért kiemelten kellene kezelni az ezzel az eljárással kidolgozott projekteket. Ez a területi kormányzás számára is nagy segítséget jelentene.

2.7 Az eredmények értékelése: ez elengedhetetlenül szükséges, és az Európai Bizottságnak mindenképpen támogatnia kell. Ehhez ki kell dolgozni az eredmények közös értékelési rendszereit és paramétereit mind az innováció, mind pedig a kutatás tekintetében – ez az Európai Bizottság és az EU kiemelt célkitűzése. Ezenkívül azon régiók és térségek számára, amelyek nem tartják be ezeket, vagy nem használják fel a pénzeszközöket, alternatív beavatkozási formákat kell meghatároznia a tagállamoknak és/vagy az Európai Bizottságnak, amelynek irányítania kellene ezt a folyamatot.

2.8 Elő kell segíteni a köz- és a magánszféra együttműködését – egy vegyes finanszírozási rendszer révén is – a különösen fontos vagy különleges érdeklődésre számot tartó programok esetében, mind a kutatás, mind pedig az innováció területén.

2.9 A tagállamok arra történő ösztönzése, hogy – az Európai Bizottsággal és az EU-val közösen – nagyobb eltökéltséggel cselekedjenek; a többször is ismertetett okok miatt nem szabad lemondaniuk szerepükről, előnyben kell részesíteni az európai logika alapján és európai keretekben működő interregionális projekteket, az Európai Bizottságnak pedig ismét irányító szerepet kell vállalnia, többek között a kidolgozás és a végrehajtás, és legfőképpen az eredmények értékelésének szakaszában.

2.10 A támogatási és tanácsadási funkció előmozdítása: az EGSZB úgy véli, hogy a kkv-knak, különösen a mikrovállalkozásoknak, amelyek nem rendelkeznek saját kutatókkal és szakértőkkel, e hiány ellensúlyozása érdekében könnyen hozzá kell férniük hatékony, szükségleteiknek megfelelő támogatási és tanácsadási szolgáltatásokhoz. A képviseleti szervek tevékenységeit elősegítő politikát sürget, amelyekkel elő lehet mozdítani támogató és tanácsadó tevékenységüket, többek között regionális célkitűzésekre irányuló szerződések, valamint az ezeknél a képviseleti szerveknél létrehozandó innovációs tanácsadói állások finanszírozása révén.

2.11 A közlemény világosabbá tétele: az EGSZB szerint a közleményt a kitűzött célok vonatkozásában egyszerűbbé és világosabbá kell tenni. Fordított megközelítésre lenne szükség, amely alulról felfelé irányuló javaslatokat szorgalmaz, abban a meggyőződésben, hogy a pénznek kell követnie az elgondolásokat, és nem fordítva.

2.12 Egyszerűsítés: a minden szinten történő egyszerűsítés kiemelt célkitűzés. Folyamatosan az egyszerűsítés stratégiáját kell követni annak érdekében, hogy – egységes űrlapok kialakításával és az egyszeri adatszolgáltatás elvének alkalmazásával – időt takarítsunk meg és csökkentsük a költségeket. Fel lehetne gyorsítani a kifizetéseket, és könnyebbé lehetne tenni az előfinanszírozást a vállalkozások, különösen a kkv-k számára, ezenkívül össze lehetne hangolni a pénzügyi szabályokat, és az összes szervre érvényes egységes pénzügyi ellenőrzést lehetne bevezetni.

3. Az uniós költségvetés felülvizsgálata, a kohézió és az intelligens növekedés

3.1 Az Európai Bizottság az uniós költségvetés felülvizsgálatáról szóló közleményében hosszú fejezetet szentel a kohéziós politikának, és sokkal kevesebbet például a KAP-nak, amely még mindig a közösségi kiadások 43 %-át képviseli. A kohéziónak szentelt rész elnevezése „inkluzív növekedés”: a cím jól hangzik, de a gyakorlatban is alkalmazni kell.

3.2 Már a címek is teljességre törekszenek: a) Kohéziós politika és Európa 2020 stratégia; b) Nagyobb fokú koncentráció és koherencia; c) Közös stratégiai keret; d) Fejlesztési és beruházási partnerségi szerződés; e) A kiadások minőségének javítása. Ez utóbbi fontos célkitűzést kivéve a többinek már meg kellett volna valósulnia.

3.3 Az EGSZB pozitívan értékeli az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit és javaslatait, hogy szinergiákat hozzon létre a kohéziós politika, valamint az Unió és a tagállamok többi politikája között – beleértve néhány, az Európa 2020 stratégiában megjelölt prioritást –, de valamennyi pénzügyi forrás igénybevételét szükségesnek tartja az „intelligens növekedés” célkitűzéseinek megvalósításához.

3.4 A költségvetés felülvizsgálatának alkalmat kellene teremtenie arra, hogy összehangoljuk a kohéziós politikát, a KAP-ot és az Európa 2020 stratégiát, figyelembe véve a felülvizsgálat alatt álló stabilitási paktumot is, abból a célból, hogy ismételten átgondoljuk és újraértékeljük az európai költségvetést és az euróövezet államainak költségvetését (pl.: az oktatást és a kutatást nem lenne szabad folyó kiadásnak tekinteni).

3.5 A kkv-k támogatása kiemelt kérdés a javaslat sikere szempontjából. Ehhez a finanszírozás egyszerűsítésére és hozzáférhetőbbé tételére van szükség, többek között a hitelnyújtásra – összhangban az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag felülvizsgálata során kinyilvánított elvekkel – vagy a közvetlen innovációs finanszírozásokra vonatkozó kockázatbiztosítások révén, egy segítő és támogató politika kíséretében. Ez a kkv-k és a mikrovállalkozások szövetségeinek megszilárdításával és igénybevételével is megkönnyíthető. Biztosítani kellene, hogy megfelelő szinten a tagállamok dönthessenek a támogatásoknak, hiteleknek vagy a kettő kombinációjának az alkalmazásáról.

4. Észrevételek

4.1 Az EGSZB pozitívnak tartja azokat a fellépéseket, amelyeket az Európai Bizottság a célkitűzések elérésének támogatása érdekében tervez, különösen, ami az elért eredményekkel kapcsolatos elemzéseket és tájékoztatást, valamint az innováció iránt elkötelezett kkv-knak biztosított kockázati tőkét és garanciákat illeti. A kkv-k és a mikrovállalkozások számára helyzetüknek megfelelő pénzügyi támogatás állna rendelkezésre.

4.2 Az Európai Bizottság közleményében megjelölt 5 intelligens szakosodási terület meglehetősen általánosnak tűnik, egymástól nagyon különböző ágazatokhoz és területekhez tartozik, nem a régiók jellegzetességei alapján került meghatározásra, nem veszi tekintetbe a közösségi beavatkozás más területein (versenypolitika, mezőgazdaság, belső piac, környezetvédelem és energia, oktatás stb.) vagy más közösségi programokban tervezett innovációt ösztönző politikákból eredő lehetséges szinergiákat; például a szociális gazdaságot meg sem említik. Azt sem tervezik, hogy a szociális partnerek vagy a szervezett civil társadalom más szereplői részt vehetnének az intelligens szakosodással kapcsolatos politikák meghatározásában és alkalmazásában.

4.3 Semmilyen utalás nincs arra az igényre, hogy az innovációs közösségi kezdeményezést összehangolják azon tagállamok innovációs politikáival, amelyek több forrással rendelkeznek, és már meghatároztak és elindítottak kutatási programokat és beavatkozásokat azokban az ágazatokban, amelyekben a K+F tevékenységeket fokozni kell. Hasonlóképpen csak kevés elemzés készült arról, hogy milyen okoknál fogva akadályozták meg – vagy legalábbis nem engedélyezték – az alapok igénybevételét, holott ez a legsúlyosabb kérdés. Pedig tudjuk, hogy az Európai Bizottság nem fukarkodik az elemzésekkel!

4.4 Ugyanakkor az Európai Bizottság főként a legjobb adottságú régiók iránt mutat érdeklődést, amikor például arról ír, hogy egyes régiók világszinten versenyképesek, míg mások e szint eléréséért küzdenek. Ez nem jelenti azonban azt, hogy egyes régiók teljesen lemaradtak volna. Az egyenlőtlenség kiküszöbölése érdekében úgy kell megszervezni a regionális politikát, hogy annak fő célja egyre inkább a gyengébb régiók fejlődése legyen, ahogyan a kohéziós politika egésze is pontosan ezt a célkitűzést követi.

4.5 Az EGSZB mindenesetre aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az EU gazdag és szegény régióit egymástól elválasztó szakadék egyre mélyül, valamint, hogy az EU gazdaságilag leggyengébb országai egyben a kutatás-fejlesztés és innováció terén is a legelmaradottabbak; ugyanakkor rámutat, hogy az új eredménytábla tanulsága szerint a legelmaradottabb országok és régiók számára a legnagyobb növekedési lehetőségeket a kutatás-fejlesztés rejti magában.

4.6 Ebben a vonatkozásban az Európai Bizottság és az egyes tagállamok közötti együttműködésre van szükség a K+F és innovációs politika oly módon történő terjesztése érdekében, hogy a tagállamok gazdag régiói ne legyenek az összes forrás egyedüli letéteményesei, ami nemzeti szinten további elosztási torzulásokat vonna maga után.

4.7 A közlemény előkészíti a terepet ahhoz, hogy a kutatást szolgáló különböző műszaki eszközöket szélesebb körben használják fel az innováció támogatása érdekében. Itt alacsony kamatú hitelek, hitelgarancia és kockázati tőkebiztosítás jöhet szóba. Az EBB-csoport szintén egyike azon szerveknek, melyeknek különösen a kkv-k érdekét szolgáló többletforrásokban kellene részesülniük.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Ez a kijelentés akkor hangzott el, amikor a biztos januárban bemutatta „Az Európa 2020 keretei közötti fenntartható növekedéshez hozzájáruló regionális politika” című közleményt – amelyet „intelligens növekedésként” is kell értelmezni.

(2) COM(2010) 553 végleges.

(3) Uo.

(4) Dániából származó közelmúltbeli jelentésekből az derül ki, hogy a kórházak növelték hatékonyságukat – több műtétet végeznek –, ugyanakkor az alkalmazottak elégedettebbek munkájukkal a költségvetési keretek megnyirbálása és a létszámcsökkentések ellenére is. Változtak a munkamódszerek, bizonyos esetekben az orvosok nem vállalhatnak másodállást, a betegek ellátása pedig javul. A jelentések arra utalnak, hogy a betegek is elégedettebbek (a következtetés nem az, hogy egyszerűen csökkenteni kell a költségvetési kereteket. A munkamódszerek és a munkaszervezés megváltoztatására is szükség van.).

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/87

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv a héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb héarendszer felé

COM(2010) 695 végleges

2011/C 318/14

Előadó: Reine-Claude MADER

2010. december 1-jén az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

„Zöld könyv a héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékony héarendszer felé”

COM(2010) 695 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. június 24-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 14-i ülésnapon) 161 szavazattal 0 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB fenntartások nélkül elfogadja az Európai Bizottságnak a héarendszer teljes körű felülvizsgálatának lehetőségéről folytatott gondolkodásra irányuló kezdeményezését, mivel ez az adórendszer – melyet az 1967-ben történt létrehozásakor „ideiglenesként” határoztak meg – számos bírálatra ad alapot. A zöld könyv csak a kezdetét jelenti egy várhatóan hosszú, nehéz és összetett folyamatnak; sikere pedig annak a bizonyítéka lesz, hogy a tagállamoknak valóban szándékukban áll „egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb” rendszert meghatározni.

1.2 A jelenlegi rendszer számos módosításon esett át az idők folyamán: a nagyobb hatékonyságra és a rendszernek az egységes piac alapelveivel való összeegyeztetésére az Európai Bizottság tett javaslatokat. A tagállamok több intézkedést fogadtak el a szervezéssel, a hatóságok közötti együttműködéssel és az automatizálással kapcsolatban. Más intézkedések főként adminisztratív és szervezési jellegűek voltak. A Tanács azonban mind a mai napig ellenáll a rendszer teljes reformjára vonatkozó javaslatoknak.

1.3 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon nyilatkozatával, miszerint egy átfogó héarendszer csökkentené a felhasználók operatív költségeit, a hatóságok adminisztratív terheit és az államháztartást terhelő csalási kísérleteket. Emellett figyelembe kell venni a vállalkozók szükségleteit is, mert végső soron ők azok, akiknek az adóbeszedést adminisztrálniuk kell, és nekik, illetve a fogyasztóknak kell viselniük a pénzügyi rendszer hatékonysága hiányának a terhét. Mint az EGSZB már korábban megállapította, figyelmet kellene fordítani a pénzügyi szolgáltatások héarendszerére is (1), és ha egy új, pénzforgalmon vagy hasonló tényezőkön alapuló adót vezetnének be a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozóan, akkor az Európai Bizottságnak mindenképpen fel kellene mérnie a szóban forgó adó héarendszeren belüli kidolgozásának előnyeit (2).

1.4 Különösen kényes problémát jelent a határokon átnyúló tranzakciók kezelése. Racionális szempontból az adót a származási hely szerinti tagállamban kellene beszedni a belföldi kereskedelemben alkalmazott feltételek szerint. A tagállamok közti szabályozási nehézségek következtében a Tanács a legegyszerűbb megoldást választotta: az adót a rendeltetési hely szerinti tagállamban kell beszedni, amely alól azonban vannak kivételek, elsősorban a szolgáltatások esetében. Az Európai Bizottság most alternatív megoldásokra tesz javaslatot, de mint tudjuk, nehéz tökéletes megoldást találni.

1.4.1 Az EGSZB véleménye szerint minden esetben el kell kerülni a radikális változtatásokat, és a kis lépések politikáját kell folytatni. A jelenlegi rendszer működési elveinek megőrzése mellett valószínűleg a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő általános adóztatáson alapuló megoldás lenne a legjobb. Ugyanakkor általánossá kell tenni a fordított adókivetési mechanizmus elfogadását, előbb szabadon választható, majd később általános és kötelező módon. Az adminisztratív egyszerűsítés érdekében ennek során egyablakos rendszert kell bevezetni a vállalkozások számára.

1.5 A zöld könyv célként határozza meg az összes érdekelt fél észrevételeinek és javaslatainak összegyűjtését, melyek segítségével az Európai Bizottság elkészítheti végleges javaslatait. Ennek érdekében a dokumentum 33 kérdést sorol fel, amelyekre az EGSZB válaszol, ám erről lehetetlen rövid összefoglalót készíteni. A részletes ismertetés e dokumentum 5. szakaszában olvasható.

2. Bevezető

2.1 A héarendszer jobbá tétele sok éve az Európai Bizottság adópolitikai prioritásai között szerepel. Ez az adó, melyet minden tagállam számára közös adórendszerként 1967-ben fogadott el az EU, a tagállamok bevételeinek egy jelentős részét (több mint 20 %-át) teszi ki. Ezen felül a beszedett héa egy része hozzájárul az EU költségvetéséhez; többek között ezért is nyilvánvaló, hogy az Európai Bizottságnak közvetlen érdeke fűződik ahhoz, hogy az adó lehető leghatékonyabb alkalmazásának biztosításával védje a saját érdekeit.

2.2 A héarendszer mindamellett, hogy fontos a tagállamok bevételei szempontjából, távolról sem kielégítő, és számos bírálatra ad okot mind a tagállamok, mind a többi érintett, nevezetesen a vállalkozások és a fogyasztók részéről. Az Európai Bizottság régóta igyekszik ezt figyelembe venni és olyan javaslatokat benyújtani, amelyek a nagyobb hatékonyságra és a rendszernek az egységes piac szabályaival és alapelveivel való összeegyeztetésére irányulnak; ám ezek az erőfeszítések gyakran a tagállamok többé-kevésbé nyílt ellenállásába ütköztek.

2.3 Nyíltan és kendőzetlenül ki kell mondani, hogy az adózás területén az európai kohézió terve a tagállamok azon igyekvésének, mi több, azon szükségletének a korlátaiba ütközik, hogy saját finanszírozási eszközeiket megvédjék; amikor a tagállamok úgy vélik, hogy egyes szabályok sérthetik az érdekeiket, vagy tovább növelhetik a költségeiket, illetve nehezíthetik adminisztratív eljárásaikat, többé-kevésbé nyíltan és gyakran nem túl átlátható módon egyet nem értésüknek adnak hangot.

2.4 Mindez természetesen hátráltatja a közös európai politikát, viszont magyarázatot ad arra, hogy az évek során miért fulladtak kudarcba az Európai Bizottság dicséretre méltó erőfeszítései. Ennek ellenére jelentős sikereknek lehettünk tanúi az eljárások racionalizálása és számítógépesítése, a hatóságok és az adófizetők költségeinek csökkentése, valamint a közigazgatási és az igazságügyi együttműködés területén.

2.5 E problémák és nehézségek ismeretében az Európai Bizottság most visszatér a rendszer átfogó reformjának – folyamatosan szem előtt tartott – célkitűzéshez, hogy azt valamennyi érintett fél kéréseinek figyelembevétele mellett összehangolja az egységes piac alapelveivel. A szabályok tiszteletben tartása mellett a zöld könyv egy sor kérdést tesz fel a héarendszer különböző aspektusaira vonatkozóan; az ezekre kapott válaszok képezik majd az alapját az „egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb” új rendszerre vonatkozó javaslatoknak. Ennek megfelelően az EGSZB e véleményével biztosítja az általa képviselt társadalmi és gazdasági szereplők részvételét.

3. Általános megjegyzések

3.1 Az Európai Bizottság helyesen jegyzi meg, hogy a válság kihatott az államháztartásokra is, különösen azáltal, hogy a közvetlen adók viszonylagos jelentősége a közvetett adókhoz képest megingott: az összbevételek héa aránya, ami eddig 22 % körüli volt, növekvő tendenciát mutat. Ez annak a politikának az eredménye, amelynek általános célja, hogy a munka és a vállalkozások megadóztatásának csökkentésével javítsa a versenyképességet. Az EGSZB megjegyzi, hogy annak ellenére, hogy jó jelnek tekinthető, ez nem idézheti elő a héakulcsok növelését a keretirányelvben, ami többek között elviselhetetlen terhet róna a munkavállalókra és a fogyasztókra.

3.2 A mechanizmus javítása „olyan átfogó héarendszert tesz szükségessé”, amelynek az Európai Bizottság véleménye szerint csökkentenie kell a felhasználók operatív költségeit, a hatóságok adminisztratív terheit és a csalási kísérleteket. Ez utóbbi ponttal kapcsolatban az EGSZB osztja az Európai Bizottság aggályait; hiszen az EGSZB véleményeiben számos alkalommal felhívta a figyelmet arra, hogy a héa a leggyakrabban kikerült adó az EU-ban, és hogy az adókikerülés a szervezett bűnözés és a terrorizmus jelentős finanszírozási forrása. Az adókikerülés, a bűnözés, valamint az ehhez kapcsolódó pénzmosás egymással összefüggő jelenségei világviszonylatban nagy veszélyt jelentenek a társadalomra. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az új szabályokat mindig meg kell vizsgálni abból a szempontból, hogy azok elég védelmet biztosítanak-e a csalási kísérletekkel szemben.

3.3 A zöld könyv a vállalkozásokkal kapcsolatos aspektusokat sem hagyja figyelmen kívül: a héaelszámolás és -igazgatás (az EGSZB ehhez hozzáteszi a jogi eljárásokat is) a vállalkozások igazgatási költségeinek olyan nagy részét teszi ki, hogy a kkv-k nagy része tartózkodik attól, hogy nemzetközi kereskedelembe kezdjen. Az EGSZB ismételten felhívja a figyelmet arra, hogy szükség van a héaelszámolás rugalmasabbá, egyszerűbbé és olcsóbbá tételére, hiszen a következményeket a végfelhasználók, a fogyasztók fizetik meg. Egy másik fontos téma az egykulcsos rendszer bevezetésének lehetősége, amit „a tiszta fogyasztási adó ideáljának” tekintenek.

3.4 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ezt a célt szinte lehetetlen elérni, és határozottan támogatja a Bizottságnak a túlságosan sok mentesség, kivétel és a kedvezményes vagy preferenciális kulcsok alkalmazásának csökkentésére vagy megszüntetésére irányuló kísérleteit: ezek a könnyítések 45 %-kal csökkentik a bevételeket azokhoz képest, amelyek a standard adókulcs alkalmazásával elméletileg befolyhatnának. Ésszerű egyensúlyt kellene találni a költségvetési szükségletek, illetve a könnyítések alapjául szolgáló szociális és gazdasági okok között, különösen a helyi és a nagy munkaerő-igényű szolgáltatások terén.

3.5. Amint azt az EGSZB „A pénzügyi szektor megadóztatása” című véleményében (ECO/284 – CESE 991/2011) aláhúzta, felül kell vizsgálni a pénzügyi szektornak a héa keretében történő kezelését.

4. A határokon átnyúló tranzakciók héaszempontú kezelése az egységes piacon

4.1 1967-ben történt bevezetésekor a rendeltetési hely szerinti országban történő adózáson alapuló, tagállamok közötti héarendszer „ideiglenes” minősítést kapott; a végleges rendszer a származási hely szerinti országban történő adózást irányozza elő. 44 év elteltével még mindig az „ideiglenes” rendszer van érvényben. Racionális szempontból az adót a származási hely szerinti tagállamban kellene beszedni a belföldi kereskedelemben alkalmazott feltételek szerint, kivéve a rendeltetési hely szerinti tagállamot megillető rész különbség alapján történő rendezését. A kezdeti és részben jelenleg is fennálló problémák következtében a Tanács a legegyszerűbb megoldás, a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő beszedés mellett döntött: ez a megközelítés most is érvényben van, igaz, jelentős kivételekkel, különösen a határokon átnyúló telematikai szolgáltatások esetében.

4.2 Az Európai Bizottság korábban kétszer tett kísérletet arra, hogy a származási hely szerinti országban történő beszedés elvén alapuló héarendszer egységesítésével kapcsolatban elnyerje a Tanács belegyezését, ám a végrehajtással kapcsolatos jelentős nehézségek miatt ezek a kísérletek kudarcot vallottak. Az Európai Bizottság 2007-ben egy olyan származási hely szerinti 15 %-os adórendszer lehetőségét vizsgálta meg, amelyben a rendeltetési hely szerinti tagállam az esettől függően vagy beszedi, vagy visszafizeti a saját adókulcsához képest mutatkozó különbözetet vagy többletet. A Tanács nem tett lépéseket a javaslat megvalósítására.

4.3 Az EGSZB elismeri, hogy a probléma összetett, és hogy a különböző adómértékeket, valamint az Európai Bizottság harmonizációs erőfeszítései ellenére továbbra is fennálló igazgatási eljárásbeli különbségeket tekintetbe véve nehéz tökéletes megoldást találni. A szolgáltatásnyújtás megadóztatása, (3) az adózási rendszerek javítása, (4) a közigazgatási együttműködés és az egyablakos ügyintézés, (5) illetve a felelősségteljes kormányzás és a csalás elleni küzdelem (6) terén elért vagy folyamatban lévő előrelépéseket azonban nem lehet figyelmen kívül hagyni.

4.4 A zöld könyv jó irányba mutat azzal, hogy a javításokra vonatkozó javaslatok érdekében megpróbál hasznos információkat szerezni. A múltbéli tapasztalatokra és a jelenlegi helyzetre tekintettel az EGSZB azt szeretné, hogy a radikális megoldások helyett inkább a kis lépések politikáját kövessük. Ezért úgy véli, hogy a Bizottság dokumentumának 4.2. pontjában megjelölt megoldás, azaz a rendeltetési hely szerinti tagállamban történő adóztatás általánossá tétele és a jelenlegi rendszer alapelveinek megőrzése (4.2.1. pont), valamint a fordított adókivetési mechanizmus (4.2.2. pont) fokozatos, kezdetben szabadon választható, majd idővel kötelező elfogadása a legjobb döntés. Ugyanakkor egyablakos kapcsolattartó pontok létrehozásával gondoskodni kell arról, hogy a vállalatok minél kisebb bürokráciával ki tudják egyenlíteni határokon átnyúló adótartozásaikat.

5. A feltett kérdésekre adott válaszok

5.1 Az EU-n belüli kereskedelemre vonatkozó héaszabályok (1. kérdés): a jelenlegi rendszer nem tökéletes, számos hátránya van, melyek legfőképpen a tagállamoknak biztosított számtalan könnyítésnek, kivételnek, mentességnek stb. tudhatók be. Ezzel együtt a rendszer túl régóta működik ahhoz, hogy józan ésszel radikálisan megváltoztathatnánk; a gyökeres átalakítás katasztrofális lenne. Jobban tesszük, ha a jó kormányzás alapelveinek alkalmazására összpontosítunk, melyekről az Európai Bizottság számtalanszor említést tett, és amelyeket az EGSZB a véleményeiben támogatott. Ezeket a zöld könyvhöz csatolt dokumentum foglalja össze. (7) Az előnyök teljes körű kiaknázásának legfőbb akadályait nem az alapelvekben kell keresni, hanem inkább azok elégtelen alkalmazásában és a tagállamok hatóságainak a változásokkal szembeni ellenállásában.

5.2 A héa és az állami hatóságok (3. kérdés): a magánszolgáltatókkal versengő tevékenységeket (pl. közlekedés, egészségügyi ellátás) folytató állami szervezeteknek nyújtott mentességeket elvben a közszolgálatra tipikusan jellemző szociális célok igazolják. Azonban el kell ismerni, hogy a magánszolgáltató gyakran az állami szolgáltató elégtelenségét vagy hiányosságait kiegészítő funkcióval bír. Kétségtelen, hogy ezek a mentességek a verseny torzulásához vezetnek, amit új együttműködési formákkal igyekeznek mérsékelni. Mindenesetre a fogyasztó választhat, hogy kevesebbet fizet, és a közszolgáltatást veszi igénybe, vagy többet fizet a magánszolgáltatásért. Azon esetek kivételével, amikor a kétféle szolgáltatás közül az egyik nem hozzáférhető (pl. a közlekedési eszközök esetében), a kettő közötti választás a minőség értékelése alapján történik.

5.2.1 Az EGSZB véleménye szerint a fogyasztók számára igazságos és kedvező megoldást az jelentené, ha fenntartanák a közszolgáltatásoknak nyújtott mentességeket, illetve ezeket kiterjesztenék a közszolgáltatás hiányában nélkülözhetetlen szolgáltatást nyújtó magánszolgáltatásokra. Nem titkoljuk, hogy ennek az alapelvnek az alkalmazása nehéz; ám elfogadhatatlan, hogy a hátrányosabb helyzetű településeken élő fogyasztók kénytelenek legyenek többet fizetni azokért a szolgáltatásokért, amelyeket választási lehetőség nélkül kínálnak a részükre. A magánpiaccal való versenytorzulások elkerülése érdekében a kivételeknek minden esetben a közfeladatokra kellene korlátozódniuk. (8)

5.3 Héamentességek (6. kérdés): ma már nincs ok azon mentességek fenntartására, amelyeket a tagállamok1978. január 1. előtt kaptak, így azokat el kellene törölni. Mivel ezek olyan kiváltságok, amelyeket a tagállamok az EU alapításának idején vagy nem sokkal azután alkudtak ki, ma már az egységes piac alapelveitől való megengedhetetlen eltéréseknek minősülnek. Ugyanez érvényes az új tagállamokra is, amelyeknél a mentességeket progresszív módon, az életszínvonal javulásával párhuzamosan lehetne elhagyni, ennek megítéléséhez azonban átlátható paramétereket kell rögzíteni.

5.3.1 Ennél nehezebb és árnyaltabb az egyes általános érdekű tevékenységek vagy az egyéb tevékenységek mentességének kérdése. Minden ilyen mentesség az egyes tagállamok politikai iránymutatásaitól és gazdaságpolitikájától függ; és noha továbbra is az egységes piac alapelveitől való eltéréseknek minősülnek, felhasználhatók a nemzeti növekedési vagy foglalkoztatási politikák támogatására. Mindenesetre a jó kormányzás jövőbeli politikájának az ilyen jellegű mentességeket csak rendkívüli és ideiglenes intézkedésként szabadna lehetővé tennie. Amint a pénzügyi szolgáltatások héarendszeréről szóló véleményében (9) korábban már említette, az EGSZB üdvözölne egy mélyrehatóbb jogalkotási megközelítést a még mindig meglévő értelmezési nehézségek és megoldatlan problémák felszámolása érdekében. Ezenkívül a pénzügyi tranzakciók adójának esetleges bevezetését illetően (10) az Európai Bizottságnak fel kellene mérnie a szóban forgó adó héarendszeren belüli kidolgozásának előnyeit, hogy a szektor számára egy igazgatásilag könnyebb megközelítést biztosítsanak, és enyhítsék a vissza nem igényelhető héa által okozott veszteséget.

5.3.2 Külön esetnek minősülnek az egyes országokban a kkv-knak nyújtott mentességek, melyeket el kellene törölni. Jól tudjuk, hogy a héa kikerülése minden országban jelentős mértékű; ha egy szomszédos országban lehetőség van a „törvényes adókikerülésre”, az csak fokozza a szolgáltatások határokon átnyúló igénybevételét és ezen országok termékeinek a vásárlását. Ez kétféle következménnyel jár a mentességet nem élvező országokra nézve: gyengíti a törvénytelen adókikerülés elleni küzdelmet, valamint a szabályokat betartó kkv-k kárára torzítja a versenyt.

5.4 Az utasszállítás megadóztatása (7. kérdés): a 3. kérdéssel kapcsolatban (a fenti 5.2. pontban) kifejtett észrevételek már magukban hordozzák a választ; az utasszállítás megadóztatását minden közlekedési eszközre, így a légi közlekedésre is alkalmazni kellene (ami úgy tűnik, már meg is történt).

5.5 A héalevonási joggal kapcsolatos gondok (9. kérdés): a vállalkozások számára a héalevonás jelenti az egyik legnagyobb problémát: bonyolult, sok esetben nehezen alkalmazható, peres ügyek, jogviták és bírságok forrása lehet. Ezenfelül igazságtalan alapelven nyugszik, amire maga az Európai Bizottság is felhívja a figyelmet: a héalevonási jog (de a héafizetési kötelezettség is) az áru kiszállításának vagy a szolgáltatás nyújtásának pillanatában keletkezik, függetlenül attól, hogy a fogyasztó fizetett-e már az árukért vagy szolgáltatásokért. Ezenfelül a későn fizetők – az Európai Bizottság szavaival élve – „pénzforgalmi előnyt” is élveznek, amit azonban valójában biztos adóbeszedésnek is nevezhetnénk, melyet az eladó vagy a szolgáltató előlegez meg, és amely még a fogyasztók fizetésképtelensége esetén is garantált. (11)

5.5.1 Egy másik jelentős probléma a kiegyenlítő héalevonás, amennyiben az adózó visszatérítésre jogosult: egyes tagállamokban a visszatérítést jelentős késedelemmel teljesítik, ami hátrányosan érinti a vállalkozások pénzforgalmát, sőt esetenként csődjükhöz is vezethet. A tagállamok azt hangsúlyozzák, hogy a kiegyenlítő rendszer a csalás bizonyos kockázatát hordozza magában, ami igaz, viszont nekik maguknak kellene gyors ellenőrzéseket bevezetniük, hiszen a nem hatékony működésük következményeit a vállalkozásokkal fizettetik meg.

5.5.2 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon megfontolásaival, amelyek alapján az EB az Unión belüli kereskedelemben a pénzforgalmi szemléletű elszámolási rendszert lehetséges, igazságos és semleges megoldásnak tartja, különösen a vállalkozások pénzforgalma szempontjából. Ez a megoldás azonban az Unión belüli kereskedelemben csak egy egyablakos mechanizmus alapján működő kiegyenlítő rendszer létrehozásával lehetséges, amelynek elfogadására az Európai Bizottság javaslatot tett, az alkalmazása azonban számos akadályba ütközik.

5.6 A nemzetközi szolgáltatásokra vonatkozó héa (11. kérdés): a nemzetközi szolgáltatások, különösen az elektronikusan nyújtott szolgáltatások elterjedtsége indokolttá teszi, hogy ezekre a szolgáltatásokra vonatkozóan külön szabályokat fogadjunk el; ám az immateriális jelleg gyakran megnehezíti annak ellenőrzését, hogy a szolgáltatók alkalmazzák-e a héát, különösen a magánszemélyeknek nyújtott szolgáltatások (szoftverek, zene stb.) esetében. Ezeket az ellenőrzéseket nem lehet elvégezni, ha a szolgáltatók EU-n kívüli államokban működnek. Az OECD és az Európai Bizottság vizsgálja a problémát, a megoldás azonban sem könnyű, sem azonnali nem lesz.

5.6.1 A legfőbb probléma az EU-n belül nyújtott szolgáltatásoknak a kívülről érkező szolgáltatásokhoz viszonyított jelentős versenytorzulásában rejlik; az adóhatóságok közötti nemzetközi együttműködési megállapodások lehetőségét kivéve nem sok hatékony eszköz van a rend helyreállításához. Az EGSZB mindenesetre ellenzi az olyan jellegű intézkedések elfogadását, mint amilyeneket Kanadában fogadtak el, amelyek lényege, hogy az adót a fogyasztóktól szedik be online megvalósított kifizetéseik ellenőrzése alapján. Azon a kellemetlenségen túlmenően, hogy a fogyasztóknak minden vásárláskor be kell fizetniük a héát, a fent említett ellenőrzések elfogadhatatlan módon behatolnak a polgárok magánéletébe.

5.7 Az uniós héaszabályok (13. kérdés): a Szerződés 113. cikke a héajogszabályok harmonizációjával kapcsolatos minden hatáskört a Tanácsra ruház; így az korlátozás nélkül választhat, hogy irányelv vagy rendelet megalkotásával szabályozza a kérdést. A tapasztalatokra és arra való tekintettel, hogy a tagállamok hajlamosak a rendelkezéseket a saját szempontjaik szerint értelmezni, a legjobb megoldás kétségtelenül egy tanácsi rendelet kidolgozása lenne. Mindazonáltal az ebben a rendeletben meghatározandó jogszabályi rendelkezéseket reálisan néhány alapvető aspektusra kellene korlátozni: alkalmazási kör, az adóalanyok meghatározása, mentességek, a hatóságok közötti együttműködés és a csalás elleni küzdelem. Azonban minél részletesebbek lesznek a rendelkezések, annál nehezebb lesz konszenzusra jutni a Tanácsban, így ismét csak a végrehajtási irányelvek szükségessége kerül előtérbe.

5.7.1 Végrehajtási szabályok (14. kérdés): örvendetes megoldás lenne az Európai Bizottság feljogosítása végrehajtási határozatok elfogadására, de a Tanács ehhez már 1997-ben sem járult hozzá. Meg kell még vizsgálni, hogy ez a hozzájárulás megadható-e többségi határozattal: az egyhangúság szabálya (a Tanács előjoga) az Európai Bizottságra ruházott hatáskörökkel nehézségek árán megkerülhető lenne. Egy kedvező határozat örvendetes lenne, ám az EGSZB tart attól, hogy ez nem valószínű.

5.7.2 Az új jogszabályokra vonatkozó iránymutatások (15. kérdés): az Európai Bizottság iránymutatásainak közzététele azon tagállamok számára lenne hasznos, amelyek be szeretnék tartani azokat. Nehézségek adódhatnak abból, hogy az iránymutatások nem kötelező erejűek: a jogi kötőerővel nem bíró iránymutatások alkalmazásának hiányára vagy rossz alkalmazására hivatkozva az adóalanyok, vagy akár a hatóságok is jogvitákat kezdeményezhetnek. Ezzel az igazságszolgáltatás mérlegelésére bíznánk, hogy eseti alapon döntsön a megkérdőjelezett érvényességű iránymutatásokra hivatkozó panaszok megalapozottságáról.

5.7.3 A jogalkotási folyamat javítása (16. kérdés): A jogalkotási folyamat javítása során az intézkedések helyett inkább a megközelítés és a módszer megváltoztatására kellene összpontosítani. A kezdeti szakaszban az Európai Bizottság megközelítése átlátható és nyitott: előzetes konzultációkat folytat a tagállamokkal, összehívja az EB tanácsadó bizottságait, zöld könyveket készít és kapcsolatba lép az érdekelt felekkel. Ez jellemzi a folyamat elejét; ám annak végén a Tanácsnál zajló eljárások már kevésbé átláthatóak és kevésbé nyitottak a kívülről érkező párbeszédre.

5.7.4 A végső szakaszban, nemzeti szinten javulást a végrehajtási irányelvek és rendeletek elfogadási folyamatának felgyorsításával lehetne elérni. Különösen a végrehajtási rendeletek esetén fordul gyakran elő, hogy azok nem világosak és pontatlanok, ami a piaci szereplők és olykor maguk a hatóságok számára is megnehezíti a szabályok betartását. Uniós szinten meg kellene állapítani egy ésszerű időintervallumot, amelynek az egyes irányelvek tagállamok általi átültetésének határideje és az új intézkedések hatálybalépése közötti el kell telnie.

5.8 A tagállamoknak nyújtott eltérések (17. kérdés): már a lista áttekintéséből – amely hozzávetőleg vagy száz eltérést tartalmaz – is látható, hogy a tagállamok, különösen egyes tagállamok aránytalan mértékben élnek ezekkel a könnyítésekkel, valamint azok érvényességének meghosszabbításával. Az Európai Bizottság jogosan emeli ki, hogy ez a kavalkád zavart, költségeket és versenytorzulásokat idéz elő, és gyakran elősegíti a csalást; ezért az EB szélesebb körű jogosultságokat kér, hogy rövid időn belül és megfelelő módon dönthessen az eltérések odaítéléséről. Az EGSZB egyetért ezzel, ugyanakkor átfogó felülvizsgálat elvégzését kéri annak ellenőrzésére, hogy a meglévő eltérések még mindig indokoltak-e.

5.8.1 Az eltérések nyújtására vonatkozó eljárás (18. kérdés): a jelenlegi eljárás lassú, így indokolt az Európai Bizottság arra irányuló kérése, hogy megkapja az eljárás felgyorsításához szükséges jogosultságokat. Az EGSZB ugyanakkor kéri, hogy szigorítsák az eltérések odaítélésének feltételeit, és folyamatosan frissítsék az eltérések listáját, amit könnyen és gyorsan lekérdezhetővé is kell tenni.

5.9 A héakulcsok jelenlegi struktúrája (19. kérdés): egyértelmű, hogy a héakulcsok jelenlegi struktúrája nem felel meg az egységes piac alapelveinek. Meg kellene ezért állapítani, hogy az eltérő kulcsok nem az egyes tevékenységek különleges helyzetének kiigazítási módját jelentik-e, és ha igen, milyen mértékben. A hasonló termékekre, nevezetesen a hasonló tartalmú termékekhez és szolgáltatásokhoz képest az online szolgáltatásokra alkalmazott különböző kulcsokat illetően az EGSZB megjegyzi, hogy a kedvezményes árakból általában a fogyasztó profitál. Márpedig az áruk esetében a szállítási költségek bizonyos mértékig egyensúlyban vannak a hagyományos kereskedelem költségeivel, tehát az azonos héa hátrányos lenne az online vásárlók számára; a szolgáltatások esetében a kérdés nyitott, és azt érdemes lenne alaposabban megvizsgálni. Végezetül és általában véve a hasonló termékekre azonos díjakat kellene alkalmazni.

5.9.1 Kedvezményes héakulcsok (20. kérdés): a kedvezményes adókulcsok megszüntetése kívánatosnak tűnhet, de ez a hipotézis irreális; a listát azonban nyilvánvalóan szűkíteni kéne, vagy mindenesetre alapos felülvizsgálatnak kellene alávetni: például egyes régi kedvezmények az időközben bekövetkezett változások fényében egész egyszerűen elfogadhatatlanok.

5.9.2 A kötelező és egységesen alkalmazott kedvezményes héakulcsok listájának létrehozása vonzó, ám szintén irreális lehetőség. A kedvezményes kulcsokat minden tagállamban hatékony gazdaságpolitikai eszközként, olykor pedig szociális vagy egyenesen politikai megfontolásokból alkalmazzák. Bárhogy legyen is, a tagállamok soha nem fogják tudni elfogadni, hogy lemondjanak a kedvezményes kulcsok egyéni megadásának lehetőségéről. Akkor érvelhetünk majd másként, mihelyt Európa olyan gazdasági kormányzást hoz létre, amely az összes tagállam gazdaságpolitikáját egyértelműen szabályozza.

5.10 A jelenlegi szabályokkal kapcsolatos problémák (21. kérdés): azok a problémák, amelyekbe a gazdasági szereplők, eladók és vásárlók a papírmunka terén ütköznek, a határok két oldalán előírt, gyakran eltérő és egymást átfedő számos szabállyal állnak összefüggésben. Elsősorban az alábbiakról van szó: összefoglaló jelentések, feljegyzési kötelezettségek, bizonyítéknyújtási kötelezettségek, bevallási kötelezettségek, számlakiállítási kötelezettség (elektronikus számla), regisztrációs kötelezettségek más tagállamokban, a szállítás/teljesítés elkülönítése. A nyelvi problémák szintén költségeket idéznek elő, és veszélyes félreértések kockázatát hordozzák magukban.

5.10.1 A problémák orvoslása (22. kérdés): az Európai Bizottság több irányelvben és ajánlásban maga is javasolt megoldásokat, melyek mind az adminisztráció egyszerűsítésére, többek között az egyablakos rendszer létrehozására, a gazdasági szereplők európai azonosító számának létrehozására, a hatóságok számítógépesítésére irányultak. A gond az, hogy a hatóságok csak korlátozott mértékben, olykor eltérő módon és jelentős késésekkel hajtották végre ezeket az intézkedéseket. Ezért az eljárások harmonizációja és koordinációja még az egyszerűsítésénél is fontosabb, kiemelt célkitűzést jelent. (12)

5.11 A kisvállalkozásokra vonatkozó mentességi rendszer (24. kérdés): a menteségi rendszer átfogó felülvizsgálata több szempontból is indokolt lehet: a versenyfeltételek torzulása, a bevezetést kezdetben meghatározó okok fennállásának ellenőrzése, az egyes tagállamok költségvetésére gyakorolt hatás, az általános gazdasági helyzet, a versenyképességre, a foglalkoztatásra és a fogyasztókra gyakorolt hatás, az Európa 2020 stratégia célkitűzéseivel való összhang. A kérdésnek azonban alapvetően fontos politikai vonatkozásai vannak, és még nem tudni, hogy a Tanácsnak szándékában áll-e foglalkozni ezzel a problémával.

5.12 A mezőgazdasági kistermelők szükségletei (26. kérdés): amennyiben a kérdés valóban a mezőgazdasági „kistermelőkre” vonatkozik, akkor a probléma az esetek többségében valószínűleg csak a szomszédos országokba irányuló forgalmat érinti. Tekintettel arra, hogy e forgalom viszonylag kicsi, elképzelhetőnek tartjuk egy általános mentességi rendszer kialakítását.

5.13 Egyablakos mechanizmus (27. kérdés): az EGSZB az összes szempontot megerősíti (13) az egyablakos ügyintézés (14) intézményére vonatkozóan tett javaslatokkal kapcsolatosan: az egyablakos ügyintézés megfelelő megoldás lenne a költségek csökkentésére és az adminisztráció egyszerűsítésére, mihelyt sikerül általános és összehangolt megoldást találni a még terítéken lévő számos problémára. Az egész EU-ban elismert elektronikus jegyzék létrehozása, a passzív alany és a hitelező tagállam közötti közvetlen pénzügyi transzferek végrehajtására irányuló kötelezettség eltörlése, több nemzeti szabály, különösen a bevallási időszakokra vonatkozó szabályok harmonizációja.

5.14 Határokon átnyúló tranzakciók (28. kérdés): a kérdés megfogalmazása már magában foglalja a választ: a jelenlegi szabályok nyilvánvalóan nehézségeket okoznak az európai vállalkozásoknak vagy vállalatcsoportoknak, valamint a hatóságoknak. Az erre a területre vonatkozó, részletesen kidolgozott szabályok szükségszerűen bonyolultak a betartásukra kötelezett vállalkozások és az ellenőrzésükre hivatott hatóságok számára. Az egyik megoldás, amelynek azonban hátrányai is vannak, annak előírása lehetne, hogy a multinacionális vállalatokat kizárólag a székhelyük szerinti ország jogszabályainak hatálya alá tartozónak kell tekinteni, a származási vagy rendeltetési hely szerinti országtól függetlenül, kivéve, ha a többlet- vagy hiányzó befizetések egy egyablakos mechanizmus keretében kiegyenlítésre kerülnek. A legnagyobb hátrányt a csalás nagyobb lehetősége jelentené. Összefoglalva, a probléma annyira összetett, hogy végső soron csak egy, a terület, a hatóságok és a csoportok szakembereiből álló tanulmányozócsoport tudna ésszerű javaslatokkal előállni.

5.15 Szinergiák más területek jogszabályaival (29. kérdés): „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című véleményében (15) az EGSZB már részletesen válaszolt erre a kérdésre. Hangsúlyozta, hogy a héairányelveket (a „vámirányelveket”) össze kell hangolni a közvetett adózásra, illetve a bűncselekményből eredő pénz tisztára mosására vonatkozó irányelvekkel. Továbbá fontosnak tartotta az adókikerülés és a szervezett bűnözés elleni küzdelemmel foglalkozó különböző szervezetek közötti strukturáltan szervezett együttműködés kialakítását. Ezeken a területeken semmi sem történt uniós szinten, és úgy tűnik, hogy az EGSZB javaslataira a legkisebb figyelmet sem fordították.

5.16 A héa beszedési módja (30. kérdés): a négy javasolt alternatíva közül a második – amely egy olyan központi adatbázis létrehozására vonatkozik, amely a számlákon szereplő összes adatot megkapja – tűnik messze a legjobbnak: egyszer és hatékony a csalás elleni küzdelemben. Az elektronikus számlázás viszont jelentős költségeket okoz a vállalkozásoknak. Az utolsó szót azonban csak a hatóságok és a vállalkozások szakemberei mondhatják ki. Az EGSZB a maga részéről megjegyzi, hogy e módszer legfontosabb pozitív vonatkozása az, hogy a legjobbnak tűnik a csalás leküzdésére.

5.17 Az opcionálisan megosztott fizetési rendszer (31. kérdés): az EGSZB értetlenségének ad hangot a zöld könyv 5.4.1. pontjában bemutatott első modellben javasolt „megosztott” fizetési rendszer választásával kapcsolatban: ha minden tranzakciónál két fizetést írunk elő, az bonyolultabbá teszi az elszámolást és megsokszorozza a hibalehetőségeket. Ezenfelül egyes szakértők véleménye szerint nem biztos, hogy ez a modell abszolút és megkerülhetetlen garanciát jelent a körhintacsalás ellen. Mindenesetre úgy tűnik, hogy a fakultatív rendszer eshetőségét is el kell vetni: az ellentétes lenne a harmonizáció alapelvével, melyet amúgy is túl sok kivétel terhel.

5.18 A kereskedők és az adóhatóságok közötti kapcsolat (32. kérdés): 2008. decemberi közleményében (16) az Európai Bizottság már felvázolta a kereskedők és az adóhatóságok közötti kapcsolatok tagállami szinten történő javítására irányuló politika irányvonalait (cselekvési tervet). Az EGSZB egy véleményben (17) tette meg észrevételeit és javaslatait, amelyben – mindamellett, hogy egyetértett az Európai Bizottság javaslataival (amelyek lényegében megegyeztek a zöld könyvben szereplőkkel) – hangsúlyozta, hogy a gazdasági szereplőkkel kapcsolatos adatok védelmét jobban figyelembe kell venni, a hatóságoknak felelősséget kell vállalniuk az adóalanyokkal szemben a hatóságok hibája vagy hatalmi visszaélése esetén, és hogy az egyetemleges felelősség igazságos felfogására van szükség. Mindemellett nem szabad megfeledkezni az adatok átláthatóságával és gyorsaságával, valamint internetes elérhetőségével, illetve a gazdasági szereplők számára a más tagállamok hatóságaival való kapcsolattartáshoz a nemzeti hatóságok által nyújtott segítséggel stb. kapcsolatban tett számos ajánlásról.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Ld. az EGSZB HL C 224, 2008.8.30., 124. o., sz. véleményét az alábbi tárgyban: Javaslat tanácsi irányelvre a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról (COM(2007) 747 végleges – 2007/0267 CNS).

(2) Ld. az EGSZB HL C 248, 2011.8.25., 64. o., sz. véleményét az alábbi tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A pénzügyi szektor megadóztatása (COM(2010) 549 végleges).

(3) Az EGSZB „A szolgáltatásnyújtás szabályai/helye” című véleménye, HL C 117., 2004.4.30., 15. o.

(4) Az EGSZB „Az adózási rendszerek működésének javítása a belső piacon (FISCALIS 2013.)” című véleménye, HL C 93., 2007.4.27., 1. o. Az EGSZB „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című véleménye, HL C 255., 2010.9.22., 61. o. Az EGSZB „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című véleménye, HL C 347., 2010.12.18., 73. o.

(5) Az EGSZB „A héa egyszerűsítése” című véleménye, HL C 267., 2005.10.27., 45. o.

(6) Az EGSZB „Visszaélések a közvetlen adók területén” című véleménye, HL C 77., 2009.3.31., 139. o.

(7) Az Európai Bizottság munkadokumentuma, SEC(2010)1455., 2010.12.1.

(8) A kormányközi konferencia 26. jegyzőkönyve az általános érdekű szolgáltatásokról, 2007.7.23.

(9) Ld. az EGSZB HL C 224, 2008.8.30., 124. o. sz. véleményét az alábbi tárgyban: Javaslat tanácsi irányelvre a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról (COM(2007) 747 végleges – 2007/0267 CNS).

(10) Ld. az EGSZB HL C 248, 2011.8.25., 64. o sz. véleményét az alábbi tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A pénzügyi szektor megadóztatása (COM(2010) 549 végleges).

(11) A végül ki nem fizetett áruk vagy szolgáltatások utáni héa visszatérítése számos tagállamban hosszú, bonyolult és költséges eljárások tárgyát képezi.

(12) Az EGSZB számos alkalommal kifejtette az ezzel a témával kapcsolatos véleményét: az EGSZB „A közös héarendszer (átdolgozás)” című véleménye, HL C 74., 2005.3.23., 21. o.; az EGSZB „Héa – Számlázási szabályok” című véleménye, HL C 306., 2009.12.16., 76. o., és az EGSZB ebben a dokumentumban hivatkozott összes véleménye.

(13) Az EGSZB „A héa egyszerűsítése” című véleménye, HL C 267., 2005.10.27., 45. o.

(14) COM(2004) 728 végleges.

(15) Az EGSZB „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” című véleménye, HL C 255., 2010.9.22., 61. o.

(16) COM(2008) 807 végleges, amely a COM(2008) 805 végleges – 2008/0228(CNS) dokumentumot kíséri.

(17) Az EGSZB „Az importtal kapcsolatos adócsalás” című véleménye, HL C 277., 2009.11.17., 112. o.

MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleményéhez

A szekcióvéleményből az alábbi szövegrészt elutasították, egy, a Közgyűlés által elfogadott módosítás javára

1.3. pont

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon nyilatkozatával, miszerint egy átfogó héarendszer csökkentené a felhasználók operatív költségeit, a hatóságok adminisztratív terheit és az államháztartást terhelő csalási kísérleteket. Emellett figyelembe kell venni a fogyasztók szükségleteit is, mert végső soron ők azok, akiknek az adót be kell fizetniük, és akiknek viselniük kell a hatékonyság hiányának a terhét.

A szavazás eredménye: A módosító indítvány 81 szavazattal, 45 ellenében, 29 tartózkodás mellett elfogadásra kerül.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/95

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – Az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok megszüntetéséről

(COM(2010) 769 végleges)

2011/C 318/15

Előadó: Vincent FARRUGIA

2010. december 20-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 113. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok megszüntetéséről

COM (2010) 769 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és szociális kohézió” szekció 2011. június 24-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 14-i ülésnapon) 74 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1

Az a tény, hogy különféle adóügyi joghatóságok léteznek az EU-ban, például a kettős adózás vagy az adminisztratív követelmények átfedése miatt többletterhet ró azokra az uniós polgárokra, akik határokon átnyúló jelleggel dolgoznak, fektetnek be, és folytatnak kereskedelmi tevékenységet. Ezek a körülmények ténylegesen akadályozzák az egységes piac megfelelő működését, és csorbítják az uniós polgárok alapvető jogait. A kisvállalatokat jellemzően aránytalanul negatívan érintik ezek az akadályok.

1.2	Az EGSZB szerint az Unióban hatályos adószabályok nem képesek megelőzni a különböző országok polgárai közötti hátrányos megkülönböztetést, és megszüntetni az emberek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása előtt álló akadályokat.

1.3

A fent említett problémák kezelése érdekében az EGSZB a következő intézkedéseket javasolja a kettős adózás megszüntetése és a határokon átnyúló esetekre vonatkozó adminisztráció egyszerűsítésének ösztönzése céljából:

—	egyablakos ügyintézési szolgáltatások bevezetése, amelyek lehetővé teszik a polgárok számára, hogy tájékozódjanak, befizessék adójukat és beszerezzék az EU egész területén használható igazolásaikat és dokumentumaikat;

—

a határokon átnyúló esetekben alkalmazandó adminisztratív eljárásoknak a tagállamok közötti, két- vagy többoldalú keretben végrehajtandó egyszerűsítése, többek között a kettős adózás megszüntetése és adminisztratív eszközök használata a számos jelenlegi, kettős adózásról szóló egyezmény zavartalan működésének biztosítása érdekében;

—	előzetes adóügyi határozatok hozatala, amelyek az egyéni adófizetőre szabott tájékoztatást nyújtanak a végleges adókötelezettségről;

—

a határokon átnyúló adózással kapcsolatos független megfigyelőközpont létrehozása, amely kezdetben az Európai Bizottság irányításával működne, konkrét erőforrásokkal és a számára meghatározott világos feladatokkal, majd fokozatosan, három év leforgása alatt teljes jogú, saját jogi személyiséggel és szakpolitikai ügynökségi jogállással rendelkező intézménnyé fejlődne. A cél az, hogy a megfigyelőközpont révén folyamatosan részletes és gyakorlati információkat nyerhessünk a meglévő adózási akadályokról és ezek alakulásáról. A megfigyelőközpontra bízott feladatok a következők:

—	az uniós polgárok által jelentett adózási akadályok vizsgálata;

—	kutatás egyéb akadályok feltárása érdekében;

—	az akadályok megszüntetésére irányuló jelenlegi erőfeszítések hatékonyságának vizsgálata;

—	a megfigyelőközpont hatáskörébe tartozó ügyek uniós polgárokra gyakorolt hatásainak felmérése;

—

a tagállamokon belül alkalmazott adópolitikák és adminisztratív követelmények változásainak rendszeres felülvizsgálata annak felmérése érdekében, hogy az adózási akadályok milyen mértékben és módon alakulhatnak ki, valamint hogy külön kiemeljék és jelentsék azokat az eseteket, ahol ezek az akadályok súlyosbodhatnak;

—	adókiegyenlítési mechanizmusok bevezetésének tanulmányozása, amelyek célja, hogy azon munkavállalók, akik gyakran változtatnak munkahelyet az EU-n belül, csak egy helyen, lehetőleg abban a tagállamban teljesítsék adókötelezettségüket, ahol társadalombiztosításuk van;

—	annak tanulmányozása, hogy a harmonizáció mennyire hatékony az olyan specifikus adórendszerek tekintetében, mint pl. a héa, és hogy végrehajtása vagy éppen végrehajtásának elmaradása hogyan hat az adózási torzulásokra az egységes piacon belül;

—	ad hoc munkacsoportok létrehozása a fenti kérdésekkel kapcsolatos információgyűjtés és megoldások javaslása céljából;

—	rendszeres és ad hoc jelentések közzététele a megfigyelőközpont eredményeinek részletezése, valamint a határokon átnyúló esetekben fennálló adózási akadályok megszüntetését célzó ajánlások készítése céljából.

1.4

Általánosabban fogalmazva, az EGSZB szerint a határokon átnyúló esetekre vonatkozó adózási eljárások hatékony végrehajtása iránti felelősséget nem szabadna a polgárokra hárítani, hanem megfelelő mechanizmusokat kellene létrehozni annak biztosítása érdekében, hogy a működési eljárások egyszerűek és a polgárok számára elég világosak legyenek ahhoz, hogy alkalmazni tudják őket. Bár az EGSZB elismeri azoknak az eszközöknek az értékes hozzájárulását, amelyeket a polgárok rendelkezésére bocsátanak az adózási akadályok jelentése céljából, fontos, hogy az ilyen akadályok megszüntetésére irányuló szakpolitikai erőfeszítések túlhaladjanak ezen.

1.5

Az ajánlások előterjesztésekor az EGSZB ebben a szakaszban az adóakadályok felszámolására és nem annyira az adóharmonizáció tágabb kérdéskörére összpontosít majd. Az adóharmonizációt fel lehet úgy fogni, mint az egységes piac egyik szükséges feltételét, amely azonban ellentmondásban is állhat az Európai Unió más alapvető célkitűzéseivel.

1.6

Az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban fel kell számolni a határokon átnyúló esetek adózási akadályait a polgárok egyéni jogainak érvényesítése, a versenyképesség (és elsősorban a kkv-k versenyképességének) ösztönzése, valamint az európai gazdaság tudás- és kutatási alapjának erősítése érdekében.

2. Háttér

2.1

Az egységes piaci intézkedéscsomag keretében végrehajtott eredeti cselekvési terv célja az volt, hogy megszüntesse a határokon átnyúló üzleti tevékenységek előtt álló összes adózással kapcsolatos akadályt. Az 1985-ös fehér könyv olyan intézkedéseket javasolt, amelyek az adózási korlátok megszüntetését célozták a különféle közvetett adókkal kapcsolatos akadályok eltávolítása révén, de ezek a kérdések a mai napig függőben maradtak. Egyhangú szavazat szükséges az adózásra vonatkozó intézkedések elfogadásához, illetve módosításához.

2.2	A tagállamok közötti adóakadályok megszüntetéséről az „Európa 2020 stratégia” is említést tett, (1) kiemelve, hogy egy teljes mértékben működőképes egységes piac megvalósítása érdekében fel kell számolni az adózási akadályokat.

2.3

2010. december 12-én az Európai Bizottság közleményt bocsátott ki az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok megszüntetésével kapcsolatos kérdésekről, különös tekintettel a jövedelem és a tőke megadóztatására, az örökösödési adóra, az osztalékadóra, a regisztrációs és gépjárműadókra, valamint az elektronikus kereskedelmi piac megadóztatására.

3. Általános megjegyzések

3.1

Az elmúlt évtizedben az áruk, a szolgáltatások és a tőke mozgásában tapasztalható növekedés ráirányította a figyelmet a határokon átnyúló adózással kapcsolatos problémákra, ahogyan arról az olyan kezdeményezésekben is beszámoltak, mint a Your Europe Advice, a SOLVIT, a Europe Direct Contact Centres vagy az Európai Fogyasztói Központok, az Európai Vállalkozói Hálózat és az Európai Foglalkoztatási Szolgálat (EURES). Az euróövezet állam- és kormányfői is elismerték, hogy szükség van az adóügyi politikák végrehajtásának hatékonyabb koordinációjára.

3.2

A nemzetiséggel és egyéb indokolatlan korlátozásokkal kapcsolatos adóügyi megkülönböztetés kérdéseit nagyrészt az EU szerződéseinek szabályai kezelik. Ugyanakkor a jelenlegi rendszer nem nyújt védelmet az uniós polgárok számára számos más probléma ellen, ideértve az adóügyi információkhoz való korlátozott hozzáférést – amelyet általánosan a határokon átnyúló esetekben az egyik fő akadálynak tekintenek (2) –, a kettős adózást és a különböző adóstruktúrákból adódó eltéréseket. Bár általánosan elismert tény, hogy a teljes adóharmonizáció nem kívánatos és nem is megvalósítható cél, szükség van a határokon átnyúló üzleti tevékenységek előtt álló adóakadályok csökkentését célzó intézkedésekre.

3.3

A jövedelmek kettős megadóztatása a határokon átnyúló tevékenységek előtt álló egyik legfontosabb akadály, amely korlátozza a belső piac működését. Más adózási akadályok azokkal a problémákkal kapcsolatosak, amelyek a külföldi adóhatóságoktól igényelt pótlékok, adókedvezmények és adólevonások megszerzése során merülnek fel. Ezenkívül bizonyos esetekben az uniós polgárok több adót fizetnek a külföldi jövedelem után. A tőkejövedelmek adóztatása terén tapasztalható diszkrimináció egy másik kihívást jelent a tagállamoknak. A jelenlegi rendszerben a külföldi befektetőket a legtöbb uniós tagállamban magasabb adók fizetésére kötelezik, mint az állandó lakosokat. Az Európai Bizottság lehetséges megoldások ismertetésére készül: ehhez először hatásvizsgálatot dolgoz ki a kettős adóztatás által jelentett terhek csökkentését célzó meglévő eszközök nem megfelelő vagy elégtelen működéséből eredő problémák – köztük a jövedelem és a tőke kettős adóztatásáról szóló bilaterális szerződésekből adódóak – felmérésére.

3.4

Különböző tagállamok különböző szabályokat alkalmaznak az örökösödési adó vonatkozásában, a tagállamok közötti kétoldalú adóegyezmények pedig igen korlátozottak. A tagállamok 80 %-ában örökösödési adót vetnek ki, míg a többi tagállamban ingatlanadót vezettek be. Az Európai Bizottság konzultációs folyamatba kezdett, és hamarosan javaslatot tesz arra, hogy a tagállamok hogyan alakíthatnak ki megkülönböztetésmentes örökösödésiadó-rendszert, és hogyan tehetik átfogóbbá a kettős adózás által jelentett terhek csökkentését célzó mechanizmusaikat az örökösödési adóval kapcsolatos határokon átnyúló akadályok csökkentése érdekében.

3.5

Az osztalékkifizetéseket a több országot érintő esetekben általában két tagállamban is megadóztatják. Ez problémákat vet fel a gazdasági és jogi értelemben vett kettős adóztatással, valamint az adó-visszatérítésekkel kapcsolatban, különösen akkor, ha több adózási rétegről van szó. Az Európai Bizottság hatásvizsgálatot készít, amelynek alapján kezdeményezést dolgoz ki az olyan határokon átnyúló adózási problémák megoldására, amelyek a portfolióberuházók számára történő határokon átnyúló osztalékkifizetés esetén keletkeznek.

3.6

A regisztrációs és gépjárműadók uniós szinten történő egyszerűsítésének igénye az Európai Bizottság 2005-ös irányelvjavaslatában (3) nyilvánul meg, amelynek célja az volt, hogy fokozatosan megszüntesse a regisztrációs adókat, és egyidejűleg visszatérítési rendszert vezessen be. A tagállamok még mindig nem jutottak egyhangú megállapodásra e tekintetben, és a kérdéskört jelenleg újraértékelik.

3.7

Felmérések szerint az uniós fogyasztók mintegy 60 %-a bonyolultnak tartja a más országból online történő áru- és szolgáltatásvásárlást. (4) A héával kapcsolatos kérdések jelentik az egyik olyan fő adózási akadályt, amely eltántorítja a vállalkozásokat attól, hogy terméküket egy másik tagállamban értékesítsék. Az egyablakos ügyintézési rendszer előmozdította az ilyen típusú kereskedést, és a rendszer szélesebb körű alkalmazásának ösztönzését prioritásnak tekintik. (5) Erről a tárgykörről jelenleg konzultációt folytatnak egy zöld könyv (6) keretében.

4. Részletes megjegyzések

4.1	Az adóakadályok korlátozzák az egységes piac fő területének, azaz a személyek, az áruk, a szolgáltatások és a tőke szabad mozgásának megvalósulását.

4.2

A jobb hozzáférés és a jobb tájékoztatás alapvető fontosságú az adópolitika terén megvalósuló jó kormányzás számára. 2009-ben az Európai Bizottság „A jó kormányzás előmozdítása az adóügyek terén” (7) címmel kibocsátott egy dokumentumot, amely szerint az adóügyi politikai területen megvalósuló jó kormányzás nagyobb fokú adminisztratív együttműködéshez, és így jobb gazdasági kapcsolatokhoz vezet. Ez megkönnyíti a tagállamok közötti információcserét, és elősegíti a kétoldalú megállapodásokat is.

4.3

Arra kell ösztönözni azokat az országokat, ahol a kettős adózás még létezik, hogy olyan átfogó módokon szüntessék meg ezt a gyakorlatot, amelyek figyelembe veszik az adózás minden típusát. Ahol már léteznek megállapodások a kettős adózás megszüntetésére, specifikus mechanizmusokat (pl. kötelező választottbírósági eljárást) kellene alkalmazni, biztosítandó e megállapodások megfelelő működését. A végrehajtási folyamatban lévő összes további adórendszer esetében fontos ezek részletes vizsgálata, hogy megvédjék az uniós polgárokat a kettős adózás új elemeitől.

4.4

Ebben a szellemben az EGSZB négy intézkedést javasol a kettős adózás problémáinak kezelése és a határokon átnyúló esetekre vonatkozó adminisztráció egyszerűsítésének ösztönzése céljából. Ezek az intézkedések a következők: (i) egyablakos ügyintézési szolgáltatások bevezetése; (ii) az adminisztratív eljárások egyszerűsítése; (iii) előzetes adóügyi határozatok hozatala, valamint (iv) a határokon átnyúló adózással kapcsolatos megfigyelőközpont létrehozása.

4.5

Az ebben a dokumentumban mérlegelt egyablakos ügyintézési rendszernek két fő célja lenne. Először is tájékoztatási központokként szolgálnának, ahol az uniós polgárok közvetlen, hozzáférhető és releváns módon beszerezhetik az összes szükséges információt az adózással kapcsolatban. Az EGSZB egy további funkciót is javasol a szóban forgó egyablakos ügyintézési rendszer tekintetében, mégpedig azt, hogy olyan szolgáltatási pontként működjön az adóköteles polgárok számára, amely kiegészítő szolgáltatásokat nyújt, ideértve az adózással kapcsolatos igazolások és dokumentumok kibocsátását.

4.6

Ahhoz, hogy segítsük az uniós polgárokat a hatályos és a jövőben várható adószabályokhoz való alkalmazkodásban, szükség van a jelenlegi adminisztratív eljárások egyszerűsítésére. Ez különösen vonatkozik a kettős adózásról szóló egyezményekre. Ezen túlmenően az egyéni esetek specifikus jellemzőit és feltételeit figyelembe vevő, testre szabott előzetes adóügyi határozatok hozatalán alapuló adórendszerek alkalmazása hatékony módját jelenti annak, hogy az adózási eljárásokat átláthatóbbá tegyük az uniós polgárok számára, és úgy a vállalatok, mint a polgárok számára csökkentsük a határokon átnyúló esetekkel kapcsolatos bizonytalanságot.

4.7

Végezetül az EGSZB a véleményben mindenütt aktívan támogatja egy megfigyelőközpont létrehozását a határokon átnyúló esetekben felmerülő akadályok kontextusában. Ezt a kezdeményezést alapvető fontosságúnak ítéljük abból a szempontból, hogy rendszeres vizsgálatnak vessük alá az adópolitikákból adódó jelenlegi és potenciális jövőbeli akadályokat, valamint azt, hogy ezek a szakpolitikák mennyire hatékonyak az akadályok megszüntetésében. Az e téren végzett rendszeres kutatás és vizsgálatok eredményeit rendszeres jelentésekben kell közzétenni a szóban forgó adóakadályok felszámolásával kapcsolatos javaslatokkal együtt. A megfigyelőközpont számos forrást venne igénybe az akadályok azonosítása érdekében, ideértve a polgárok jelentésein alapuló, illetve a specifikus kutatás révén rendelkezésre álló eszközöket. A megfigyelőközpont jelentéstételi funkciójának egyik fontos elemét azoknak a jóléti hatásoknak a felmérése jelentené, amelyeket az ilyen akadályok gyakorolnak általában véve az uniós polgárokra, valamint a vállalkozásokra és ezek specifikus kategóriáira.

4.8

A megfigyelőközpont létrehozása biztosítja majd, hogy a végrehajtott adópolitikák hatékonyan alkalmazhatóak legyenek a gyakorlatban is, különösen a foglalkoztatási mobilitás tekintetében. A megfigyelőközpont konkrétan megbízást kapna egy olyan rendszer vizsgálatára, amelynek keretében azok a munkavállalók, akik munkahelyüket gyakran, országról országra változtatják, adókötelezettségüket ugyanannál a joghatóságnál teljesítenék, mégpedig lehetőleg abban az országban, amelynek társadalombiztosítási rendszerében nyilván vannak tartva. Ezt az ún. „adókiegyenlítési” rendszert olyan klíringházakon keresztül lehetne lebonyolítani, amelyeket kifejezetten erre a célra hoznak létre, vagy magánvállalatokon belül, vagy pedig állami intézmények részeként. A megfigyelőközpontot felkérnék, hogy végezzen költség-haszon elemzést ebben a tekintetben, és tegyen ajánlásokat arra nézve, hogy különféle helyzetekben melyek a legjobb megközelítések a szóban forgó rendszerek megvalósítására.

4.9

Ezen túlmenően a megfigyelőközpontnak tanulmányokat kellene folytatnia arról, hogy mi a harmonizáció optimális szintje az olyan specifikus adórendszerek tekintetében, mint a héa. Ez részletesebb elemzést tenne lehetővé azzal kapcsolatban, hogy az adózási torzulások hogyan hatnak az egységes piac fő elemeire. A megfigyelőközpont keretében ad hoc munkacsoportokat is létrehoznának, hogy tanulmányozzák az időnként esetlegesen felmerülő specifikus problémákat, és megoldásokat javasoljanak ezekre.

4.10

Az EGSZB véleménye szerint az egyszerűsített eljárások növelni fogják a hatékonyságot, mivel a tájékozódás és a szabályok megértésének folyamata egyértelműbb és egyszerűbb lesz az uniós polgárok számára. Megfelelő információnak kell rendelkezésre állnia a polgárok hatékonyabb támogatása érdekében, hogy megfelelő módon eleget tehessenek törvényes adófizetési kötelezettségüknek.

4.11	Ugyanakkor az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy meg kell ragadni minden olyan lehetőséget, amelyet a szóban forgó intézkedések nyújthatnak az adóelkerülés elleni küzdelem támogatásához.

4.12

Sürgősen létre kell hozni a határokon átnyúló adózással kapcsolatos megfigyelőközpontot, mivel kézzelfogható jelek mutatnak arra, hogy azonnali fellépés hiányában a probléma nemhogy nem csökken, hanem tovább növekszik, ami súlyos gazdasági és társadalmi következményekkel jár majd. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy először is hozzák létre a megfigyelőközpontot, és az az Európai Bizottság felügyelete alatt működjön. Javasoljuk, hogy az Európai Bizottság bocsássa a megfigyelőközpont rendelkezésére mindazokat a konkrét hatás- és felelősségi köröket, valamint erőforrásokat, amelyek révén az hatékonyan végezheti a rábízott feladatokat, a jelen véleményben leírtaknak megfelelően. Az EGSZB ugyanakkor nyomatékosan ajánlja, hogy a határokon átnyúló adózással kapcsolatos megfigyelőközpont a lehető legrövidebb időn belül váljék teljes jogú, saját jogi személyiséggel rendelkező szakpolitikai ügynökséggé. A jogi személyiség biztosítaná, hogy a megfigyelőközpont teljes mértékben független lehessen, és elfogulatlanul működhessen. Szakpolitikai ügynökségként pedig eleve járnának neki a rábízott feladatok elvégzéséhez szükséges konkrét források.

4.13

Az adóakadályok felszámolásának előtérbe helyezésére az adóharmonizációval kapcsolatos döntésektől függetlenül is szükség van. Az adóharmonizációt elméletileg úgy is fel lehet fogni, mint az egységes piac egyik szükséges feltételét – legalábbis a közvetett adózás területén –, de ez a gyakorlatban egy rendkívüli kihívást jelentő célkitűzés, amely ezenfelül ellentmondásban lehet az Európai Unió más alapvető célkitűzéseivel. Ezért még fontosabb, hogy az egységes piac céljai megvalósulásának elősegítése érdekében a határokon átnyúló esetekben felmerülő adózási akadályok felszámolására összpontosítsunk. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a határokon átnyúló vállalkozások előtt álló adózási akadályok felszámolását célzó erőfeszítések kiegészítsenek egy sor fontos, jelenleg zajló kezdeményezést, nem utolsósorban az Európa 2020 folyamathoz és a kisvállalkozói intézkedéscsomaghoz kapcsolódóakat, illetve kiegészüljenek ezekkel a kezdeményezésekkel.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) COM(2010) 2020 végleges.

(2) COM(2010) 769 végleges.

(3) COM(2005) 261 végleges.

(4) COM(2009) 557 végleges és SEC(2009) 283 végleges.

(5) 2004-ben az Európai Bizottság javaslatot tett egy „egyablakos ügyintézési szabályozás” (COM(2004) 728) bevezetésére, amely lehetővé tenné, hogy bizonyos jelentéstételi kötelezettségeknek eleget lehessen tenni a vállalkozás székhelye szerinti tagállamban. A javaslatot azonban még nem fogadták el.

(6) COM(2010) 695 végleges.

(7) COM(2009) 201 végleges.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/99

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről

(COM(2010) 571 végleges)

2011/C 318/16

Előadó: Vincent FARRUGIA

2010. október 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről

COM(2010) 571 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. június 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 13-i ülésnapon) 110 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság által az elektronikus közbeszerzésről, valamint az uniós közbeszerzési politikáról kiadott zöld könyvet.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy:

a)	a közbeszerzésnek az egyes tagállamok GDP-jéhez mért jelentőségére való tekintettel egy Európán belüli elektronikus közbeszerzési keret bevezetése a belső piaci kereskedelem megfelelő működésének sarokköve; és

az e-közbeszerzésnek a helyi szintig bezárólag minden közigazgatási szinten történő bevezetése fontos politikai eszköznek tekintendő, mivel az e-közbeszerzés:

—	csökkenti a vállalkozások és a közigazgatási szervek költségeit;

—	egyszerűsíti a beszerzési folyamatot, különösen, ha olyan e-közbeszerzési eszközöket választanak, mint az e-árverés vagy a dinamikus beszerzés, amelyek felgyorsítják a döntéshozatali folyamatot;

—	nagyobb átláthatósághoz vezet, és csökkenti a valós és vélt beszerzési visszaéléseket;

—	hozzásegít egy fejlettebb információs társadalom megvalósításához.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az e-közbeszerzési keret felülvizsgálata csak a közbeszerzés jogi keretének felülvizsgálatával együtt végezhető el. Az e-közbeszerzés olyan eszköz, melynek segítségével a közbeszerzés hatékonyabbá, eredményesebbé és gazdaságosabbá tehető. Az EGSZB szerint tehát fontos ezek összehangolása és az, hogy közös megközelítést fogadjanak el ebben a kérdésben.

1.4

Az EGSZB elismeri, hogy az e-közbeszerzés tagállami bevezetése nem felelt meg a 2004-es cselekvési tervben foglalt várakozásoknak. Mindennek ellenére az EGSZB rámutat, hogy igenis vannak bevált gyakorlatok. Ezek egyike az e-közbeszerzés végrehajtásának holisztikus megközelítése, amelynek alkalmazásáért Portugália elismerést érdemel.

1.5

Az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy az a többrétű megközelítés, amelynek alapján minden tagállam saját ütemtervet fogadott el az e-közbeszerzés bevezetéséhez, nemcsak hogy nem hozta meg a tőle várt eredményeket, hanem még távolabb vitt a közösen elfogadott, egységes rendszer elérni kívánt céljától. Az EGSZB megítélése szerint most létfontosságú, hogy az Európai Bizottság Belső Piaci és Szolgáltatási, valamint Információs Társadalmi Főigazgatósága (az e-Európa menetrendnél alkalmazotthoz hasonlóan) határozottan és hathatósan a kezébe vegye az irányítást egy valamennyi tagállamban alkalmazott integrált, interoperábilis és üzleti/technológiai szempontból szabványosított e-közbeszerzési keret megvalósítása érdekében. Ez – miközben a tagállamok által végzett tevékenységek egyikét sem érinti oly módon, hogy az még jobban veszélyeztesse a kitűzött cél elérését – biztosítaná, hogy sor kerüljön olyan fellépésre, amely előmozdítja egy közösen elfogadott kohéziós megközelítés közösen elfogadott határidőn belüli alkalmazását. Az EGSZB mindazonáltal hangsúlyozni kívánja, hogy egyes ágazatok – különösen a szociális gazdaság és a szociális szolgáltatások ágazata – számára az e-közbeszerzés terén megfelelő és jól alkalmazható kereteket kell kialakítani. Ezekben az ágazatokban a közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatások ugyanis gyakran összetettek, és egyedi értékekkel bírnak. Ezek számára léteznie kell egyfajta mozgástérnek, még az e-közbeszerzésben is.

1.6	Az EGSZB olyan végrehajtásfigyelő mechanizmus bevezetését ajánlja, amellyel nyomon követhetők az e-közbeszerzés tagállami bevezetésével kapcsolatban elért eredmények, az akadályok, a korrekciós intézkedések stb.

1.7	Az EGSZB hozzáteszi, hogy az Európai Bizottságnak az e-közbeszerzés végrehajtásának koordinálásakor ösztönöznie kellene a tagállamokat arra, hogy az üzleti eljárásokkal és a nyelvi problémák leküzdésével kapcsolatosan innovatív megoldásokra törekedjenek.

1.8	Az Európai Bizottságnak amellett, hogy vezető szerepet kellene vállalnia, példát is kellene mutatnia azzal, hogy intézményei körében bevezeti az e-közbeszerzést.

1.9

Az EGSZB megerősíti, hogy az e-közbeszerzésnek nagy szerepe van abban, hogy a belső piacon a nagy-, illetve a kis- és középvállalkozások (kkv-k), valamint a mikrovállalkozások körében is felpezsdítse a páneurópai kereskedelmet. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az üzleti folyamatoknak és a technológiáknak fokozniuk kellene a belső piaci kereskedelmet ahelyett, hogy eleve annak korlátjaként funkcionálnának.

1.10

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások képezik az uniós vállalkozói szféra gerincét. Elengedhetetlen, hogy a közbeszerzési, illetve az e-közbeszerzési keret felülvizsgálatának eredményeképpen elvégzendő munka arra irányuljon, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások képesek legyenek e-közbeszerzési környezetben versenyezni. Az EGSZB a következőket ajánlja:

—	valamennyi – értékhatár alatti és feletti – tagállami közbeszerzési pályázatot közzé kellene tenni a nemzeti ajánlatkérő portálon;

—

a kkv-kat támogatni kellene, éspedig vagy közvetlen kapacitásépítési kezdeményezések révén, úgy, hogy a nemzeti vagy regionális ajánlatkérők e-közbeszerzési támogatóközpontokat hoznak létre, vagy a kkv-kat képviselő, tagállami és uniós finanszírozásból létrehozott szervek révén – azt biztosítandó, hogy a kkv-k és a mikrovállalkozások elfogadják és használják, ezáltal fellendítsék az e-közbeszerzést.

1.11	Az EGSZB azt javasolja, hogy az e-közbeszerzési rendszer felépítése interoperábilis legyen, és nyílt szabványokra és nyílt forráskódú szoftverekre alapuljon.

2. Bevezetés

2.1	Az Európai Bizottság 2010. október 18-án zöld könyvet adott ki az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről, (1) melyet az Európai Bizottság szolgálatainak Az e-közbeszerzésre vonatkozó 2004-es cselekvési terv értékelése című belső dokumentuma kísért. (2)

2.2

A zöld könyv az első lépés afelé, hogy az Európai Bizottság digitális menetrendjének részeként létrejöjjön egy összekapcsolt e-közbeszerzési infrastruktúra. A dokumentum áttekinti az e-közbeszerzés tagállamokban történő bevezetésével kapcsolatos sikereket és problémákat. Szakpolitikai kérdéseket vet fel az e-közbeszerzés nemzeti, regionális és helyi közigazgatások általi kiépítésének támogatására irányuló közösségi intézkedések finomhangolására vonatkozóan.

2.3	2005-ben az uniós miniszterek azt a célt tűzték ki, hogy 2010-ig a közbeszerzések legalább 50 %-a elektronikus úton valósuljon meg. Az Európai Bizottság szerint azonban a tagállamok beszerzési költségvetésének kevesebb mint 5 %-át költik el e-közbeszerzés útján.

2.4

Az e-közbeszerzésről szóló zöld könyvet január 27-én egy másik zöld könyv követte Az EU közbeszerzési politikájának modernizálása: Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé címmel. (3) Az EGSZB jelenleg kiemelt témaként kezeli ezt a kérdést, valamint az e-számlázást, és egy három kapcsolódó véleményből álló csomag elfogadását tervezi.

3. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság válaszai a zöld könyvben felvetett politikai kérdésekre

Az EGSZB az alábbiakat válaszolja a zöld könyvben felvetett politikai kérdésekre.

3.1

1. kérdés. Az EGSZB a következőképpen rangsorolja a zöld könyvben felsorolt kihívásokat:

3.1.1

A közbeszerzési eljárásokat időnként támadások érik – gyakoriak a korrupciós és visszaélési vádak –, és mivel az e-közbeszerzés új eljárás, egyes közigazgatási szervek nem feltétlenül igyekeztek bevezetni azt. Ennek egyik oka a politikai akarat hiánya lehet, a háttérben azonban valószínűleg más tényezők – például a digitális technológiák elterjedtsége az egyes tagállamokban, vagy az e-közbeszerzési eljárás összetettsége bizonyos ágazatok esetén – is meghúzódhatnak.

3.1.2

Az EGSZB úgy találta, hogy ahol bevezették az e-közbeszerzést, ott az ajánlatkérők időnként bonyolultabb technikai követelményeket állítottak, ami a hagyományos eljárásokra nem volt jellemző.

Például az e-közbeszerzési portálokhoz való hozzáféréshez időnként fejlett – digitális tanúsítvánnyal ellátott – elektronikus aláírásra van szükség, enélkül a pályázati kiírások nem elérhetők, nem lehet letölteni a pályázati dokumentációt stb.

3.1.3

Az elfogadott megközelítés lehetővé teszi, hogy a tagállamok létrehozzák saját egyedi e-közbeszerzési IKT-platformjukat.

Az interoperabilitás nemhogy uniós szinten, de még egyes tagállamokon belül is csak akkor érhető el, ha a szabályokat előre lefektetik és be is tartják. Erre viszont nem került sor – mivel minden tagállam saját hitelesítési mechanizmust fogadott el.

A tagállamok által elfogadott megközelítéseket vizsgálva szembeszökő a fragmentáltság. Ez megnehezíti az egyes tagállamok által elfogadott elektronikus megoldások tagállamok közötti kölcsönös elismerését. A tagállamoknak az Európai Bizottság interoperabilitással foglalkozó munkacsoportja által kidolgozott, erre vonatkozó iránymutatásokat és normákat kellene követniük.

3.1.4

Egy Unión belüli e-közbeszerzési hálózathoz mind az informatikai architektúra, (4) mind pedig az üzleti folyamatok (5) szintjén egységesített megközelítést kell követni.

A tagállamok a hagyományos közbeszerzési keretben eltérő üzleti folyamatokat alkalmaznak. Ezeket a folyamatokat egységesíteni kell.

3.1.5

A tapasztalatok alapján az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy a Belső Piaci és Szolgáltatási Főigazgatóság, valamint az Információs Társadalmi Főigazgatóság az e-közbeszerzés bevezetése terén többsebességes átállást lehetővé téve, megengedően járt el. Ennek eredményeképpen a tagállamokban helyi és regionális szinten a legkülönfélébb megoldásokat választották.

Ha az e-közbeszerzés nemzeti szintű és határokon átnyúló bevezetése valóban stratégiai célkitűzésnek számít, akkor az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak kiemeltebben kellene kezelnie ezt a kérdést, erőteljesebb és hatékonyabb, megelőző és kiigazító intézkedéseken alapuló felügyeleti mechanizmust rendelve hozzá, amint az az egyéb e-kormányzati területeken is történt.

3.2

2. kérdés. Az EGSZB elismeri a következő kihívásokat:

3.2.1

Politikai és adminisztratív irányítás az e-közbeszerzés bevezetéséhez. Bár fent már szó volt róla, az EGSZB külön kérdésként kezeli.

Az EU által végzett, az e-kormányzásra való felkészültséget mérő összehasonlító felmérések azt mutatják, hogy a tagállamok többsége határozott irányítással arra törekszik, hogy élen járjon az e-kormányzati szolgáltatások nyújtásában. A hangsúly mindenekelőtt az állampolgároknak (G2C) és a vállalkozásoknak (G2B) nyújtott hagyományos szolgáltatásokon van.

Az, hogy az e-közbeszerzés – amely egy G2B-szolgáltatás – az EU-ban 5 %-os részesedéssel bír, azt mutatja, hogy az innovatív G2B-tevékenység „hiánycikk” – kivéve az olyan országokban, mint Portugália – annak ellenére, hogy a szakirodalom szerint ennek az eszköznek az alkalmazása költségmegtakarítással, nagyobb átláthatósággal stb. jár. Például egy portugál tanulmány összehasonlította a legjobb ajánlatokat, amelyek alapján 50 állami kórház 2009-ben (papíralapú rendszer használatával) és 2010-ben (e-közbeszerzésen keresztül) építési beruházásra irányuló szerződést kötött. Arra a megállapításra jutott, hogy 2010-ben az e-közbeszerzés által generált nagyobb verseny következtében 18 %-os költségcsökkenés következett be. A zöld könyv példákat hoz arra, hogy több milliárd eurós projektek esetén 10–45 %-os megtakarítás érhető el. Itt több százmillió euróról van szó, amit más közösségi szolgáltatások nyújtására lehetne fordítani. (6)

Az EGSZB hozzáteszi, hogy egy ilyen stratégiai kezdeményezésben az Európai Bizottságnak támogatnia kellett volna az e-közbeszerzés ügyét azáltal, hogy az e-közbeszerzési cselekvési terv végrehajtásának végére az összes saját igazgatóságán és ügynökségénél e-közbeszerzési platformot vezet be.

3.2.2

Egy interoperábilis technikai környezet kialakítása. Ezt a kérdést a 3.1. pont tárgyalta.

A megfelelő szintű biztonságot garantáló hitelesítési mechanizmus egységesítésére vonatkozó döntés ma már nem hozható meg a tagállamok által országos és/vagy szolgálati szinten bevezetett hitelesítési mechanizmusokra fordított beruházások figyelmen kívül hagyásával.

A tagállamok már beruháztak részleges vagy teljes (például Portugália) e-közbeszerzési rendszerekbe, amelyek esetleg nemzeti, vagy az ajánlatkérő saját hitelesítési mechanizmusához vannak kötve.

Ebből kifolyólag az EGSZB azt ajánlja, hogy a tagállamok közös uniós hitelesítési mechanizmusra való átállása csak azon elv alapján történjen, hogy a kiválasztott mechanizmusnak tükröznie kell az egész e-közbeszerzési értéklánc során felmerülő kockázatok szintjét.

3.3

3. kérdés.

Az EGSZB egyetért azzal, hogy a nemzeti szintű közigazgatásokat és ajánlatkérőket ösztönözni kellene egy e-közbeszerzési keret bevezetésére; és újfent hangsúlyozza, hogy fel kellene hagyni az Európai Bizottság által elfogadott többsebességes stratégia alkalmazásával. Az EGSZB véleménye szerint a 2005 óta szerzett tapasztalatok és a hatékony nyomonkövetési mechanizmus hiányából adódó rossz eredmények hatására az Európai Bizottságnak végre meg kellene állapodnia a tagállamokkal a közösen elfogadott e-közbeszerzési stratégiák betartásáról. Az EGSZB mindazonáltal hangsúlyozni kívánja, hogy a tagállamoknak megfelelően kiegyensúlyozott kereteket kellene tervezniük bizonyos ágazatok számára, konkrétabban a szociális gazdaságban és a szociális szolgáltatások ágazatában. Ezekben az ágazatokban a közbeszerzés tárgyát képező szolgáltatások ugyanis gyakran összetettek, és egyedi értékekkel bírnak. Ezek számára léteznie kell egyfajta mozgástérnek, még az e-közbeszerzésben is.

A vállalkozásokat az e-közbeszerzés alkalmazására sarkalló ösztönzők kapcsán az EGSZB az alábbi kérdéseket veti fel:

Az e-kormányzati szolgáltatások, köztük az e-közbeszerzés bevezetése a rendszerek használhatóságától függ. A bonyolult technológiák, például a PKI szükségtelen használata eltántorítja a szervezeteket a bevezetéstől és a használattól. Az Unión belüli e-közbeszerzési keret tervezésekor el kell kerülni a különféle technológiák felesleges és túlzott alkalmazását.

b)	A kkv-k az EU vállalkozói szférájának gerincét képezik. Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak nem szabad azt feltételezniük, hogy a kkv-k ugyanolyan kapacitással, erőforrásokkal és technológiai hozzáféréssel rendelkeznek, mint a nagyvállalatok.

A fenti b) ponttal kapcsolatban az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság finanszírozza az alábbiakra irányuló tagállami kezdeményezéseket:

—	technológiákhoz való hozzáférés biztosítása, a vállalkozáspolitikáért felelős illetékes hatóságok vagy a kkv-kat képviselő szervek által biztosított technológiai csomópontokon keresztül;

—	a kkv-kat célzó tudás- és kapacitásépítési kezdeményezések végrehajtása olyan tanácsadási szolgáltatásokkal kiegészítve, amelyeket nemzeti és uniós ösztönzők segítségével a kkv-kat képviselő szervek biztosítanak;

—	az e-közbeszerzés alkalmazására és az ehhez kapcsolatos készségekre irányuló képzés – többek közt olyan eszközök biztosításával – mint a számítógép-alapú képzés, e-közbeszerzési támogatóközpontok létrehozása révén.

3.4

4. kérdés.

Az ajánlatkérők kormányzati szervek, és a kormány politikájától függnek. A tagállamoknak meg kell adniuk a megfelelő támogatást saját ajánlatkérő hatóságaik számára az e-közbeszerzés megtervezéséhez és bevezetéséhez. Ehhez szükséges lehet, hogy a tagállamok vállalkozási és nemzeti IKT-stratégiáikat e-közbeszerzés-végrehajtási stratégiával egészítsék ki, lefektetve azokat az alapvető mérföldköveket, amelyeket bizonyos időkereten belül el kell érni. (7)

A kérdés az, hogy a közbeszerzési eljárásokban kizárólag elektronikus úton lehessen-e részt venni. Az EGSZB szerint a tagállamoknak, amennyire csak lehetséges, az e-közbeszerzést kellene az elsődleges közbeszerzési csatornaként használniuk – olyan intelligens tervezés alkalmazásával, amely tükrözi bizonyos ágazatok egyedi szükségleteit. Ez különösen igaz a szociális szolgáltatások kapcsán, amelyekre különös összetettség jellemző a közbeszerzés terén. Az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó e-közbeszerzést a kielégítendő szükségletből kiindulva kell kialakítani, illetve abban tekintetbe kell venni az adott szolgáltatás egyedi jellemzőit is.

Ennek kapcsán az e-közbeszerzés bevezetésére vonatkozó stratégiákat ki kellene egészíteni a közszolgálatoknál dolgozó köztisztviselők kapacitásának és készségeinek fejlesztésével, valamint könnyen hozzáférhető e-közbeszerzési támogatóközpontokat kellene a kkv-k rendelkezésére bocsátani.

3.5

5. kérdés.

Az, hogy e-árveréseket rendeznek, azt mutatja, hogy egyes beszerzések esetében a 2004/17/EK és a 2004/18/EK irányelv már rendelkezik elektronikus eljárásokról – amennyiben ezeket az eszközöket választják.

Az EGSZB támogatja az e-árveréshez hasonlatos beszerzési eszközöket. Az e-árverés pedig természeténél fogva e-közbeszerzési keretet igényel, ehhez azonban szükség van egy olyan kkv-támogatási keretre, amelyről a 3.3. pontban volt szó. Ezenkívül az is fontos, hogy ezt a keretet kizárólag azokban az esetekben alkalmazzuk, amikor az helyénvaló.

Nem lehet eléggé hangsúlyozni, mennyire fontos a kapacitásépítés a szükséges támogató keret létrehozásához, mivel az e-kereskedelem terén ez biztosítja az egyenlő feltételeket a kkv-k és a nem kormányzati szervezetek, illetve a nagyvállalatok között.

Az EGSZB felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy olyan „digitális szakadék” alakulhat ki, amely „igazságtalan” versenyt eredményez, mivel a kkv-k és a nem kormányzati szervezetek a „technológiai” korlátok miatt hátrányba kerülhetnek a közbeszerzési eljárásokban.

3.6

6. kérdés.

Az EGSZB úgy véli, hogy a közbeszerzési eljárásokat elsősorban elektronikus úton kellene lefolytatni, azzal a feltétellel, hogy a beszerzés kialakítása tükrözze a bizonyos ágazatokra – pl. a „B-szolgáltatások” odaítélése kapcsán – jellemző sajátos tulajdonságokat és összetett igényeket.

Az egyenlő feltételek mindenképpen csak akkor biztosíthatók, ha a kkv-k és a nem kormányzati szervezetek képesek B2G-környezetben működni. Sajnos ez ma még nem mondható el, és az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak gondoskodniuk kell az erre irányuló kapacitásépítésről.

3.7

7. kérdés.

Az e-közbeszerzési eljárásokban való, határokon átnyúló részvételt gátló szükségtelen és aránytalan akadályok elsősorban az alábbi kihívásokban gyökereznek:

—	hitelesítési mechanizmus,

—	üzleti folyamatok,

—

nyelv,

—	a helyi piacok versenytársak előtti megnyitására való hajlandóság.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak ki kellene dolgoznia és konszenzus alapján el kellene fogadnia egy cselekvési tervet, melyhez a végrehajtást nyomon követő rendszer is tartozna. Ez utóbbinak célja az említett akadályok felszámolásának biztosítása volna.

3.8

8. kérdés.

Ha az értékhatár alatti pályázatokról szóló nyilvános értesítések nem szerepelnek az e-közbeszerzési rendszerben, az az e-közbeszerzés belső piacán való határokon átnyúló részvételt gyakorlatilag a nagyvállalatokra korlátozhatja.

Fontos hangsúlyozni, hogy az egységes piacon belül megpályázható, értékhatár alatti közbeszerzések nyilvánossága fontos a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, mivel az ilyen vállalkozásokban rendelkezésre álló készségek, illetve a szervezési és pénzügyi kapacitás gyakran elegendő az ilyen pályázatok feltételeinek teljesítéséhez. Így az, hogy az értékhatár alatti közbeszerzések révén a kkv-k és a mikrovállalkozások is részt vesznek a határokon átnyúló kereskedelemben, megerősíti az egységes piacot.

Mivel az e-közbeszerzési eljárás az elektronikus értesítéstől elkezdve az elektronikus számlázásig számos lépést foglal magában, az EGSZB véleménye szerint az uniós e-közbeszerzési politikának elő kellene írnia, hogy minden közbeszerzési felhívást – az értékhatár alatti és feletti eljárásokra vonatkozókat is – egy elektronikus értesítési szolgáltatás által támogatott központi – az egységes piacra kiterjedő, illetve országos – portálon jól láthatóan közzé kell tenni.

3.9	9. kérdés. Az EGSZB szerint az e-közbeszerzés jogi kerete megfelelő. A probléma a végrehajtási hajlandóság hiányában gyökerezik.

3.10

10. kérdés.

A megoldások kiválasztásánál túl gyakran a technológiai felépítés, nem pedig az üzleti szempontok kerülnek előtérbe. A biztonsági szintnek tükröznie kellene a fennálló kockázat mértékét, és a választott biztonsági rendszerbe történő beruházásnak is arányban kell állnia ezzel a kockázattal.

Az e-közbeszerzési hitelesítési mechanizmus tervezésekor előnyben részesítik a fejlett elektronikus aláírásokra alapuló biztonsági rendszereket. A fejlett elektronikus aláírások azonban drágák: mind a létrehozásuk, mind a digitális tanúsítványok stb. költsége magas.

Felmerül a kérdés, hogy vajon az e-közbeszerzést eleve egy fejlett elektronikus aláírási mechanizmushoz kellene-e kötni?

Az EGSZB megítélése szerint az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak további vitákat kellene folytatniuk az e-közbeszerzéssel kapcsolatos kockázatokról, mielőtt úgy döntenének, hogy az e-közbeszerzés hitelesítési mechanizmusát fejlett elektronikus aláírásokhoz kell kötni.

Fontos itt megjegyezni, hogy betéti és hitelkártyákhoz – melyek elvesztése vagy ellopása esetén tulajdonosuk pénzügyi kockázatnak van kitéve – 4 jegyű PIN-kód tartozik. Az EGSZB a következő kérdéseket veti fel:

—	Az e-közbeszerzési értéklánc minden szakaszához szükség van-e digitális hitelesítésre? Szükséges-e ez a biztonsági szint a portálra való belépéshez, a pályázati információk megtekintéséhez és az előírt e- vagy m-szolgáltatások, például az értesítés aktiválásához?

—	Amennyiben nem, szükség van-e kétszintű hitelesítési mechanizmusra: egyszerű regisztrációra a hagyományos üzleti folyamat részét képező, nyilvános folyamatokhoz, és egy magasabb szintű hitelesítésre a pályázatok benyújtásához vagy egy e-árverésen való részvételhez?

—	Egy kétszintű hitelesítési mechanizmus elfogadása esetén magától értetődő-e, hogy a magasabb szintű hitelesítés fejlett elektronikus aláíráson alapul, vagy egy kevésbé bonyolult, de biztonságos hitelesítési mechanizmust kellene-e elfogadni?

—	A hitelesítési mechanizmusnak egy erős, számokból álló PIN-kóddal kombinált alfanumerikus jelszóra kellene-e alapulnia; vagy ezek mellett még kell-e hozzá egy az e-bankolásnál is használt kódgenerátor (token) által előállított egyedi jelszó is?

Az EGSZB szerint bár fontos, hogy az e-közbeszerzés biztonságos mechanizmussal működjön, a választott megoldásnak arányosnak kell lennie a kockázattal, bevezetése pedig a lehető legkevesebb bonyodalommal kell hogy járjon.

Ha az a döntés születik, hogy az e-közbeszerzéshez a legjobb biztonsági modellt a fejlett minősített tanúsítványok jelentik, az EGSZB szerint az ezzel kapcsolatos munkákhoz a páneurópai online közbeszerzés (PEPPOL) (8) által alkalmazott virtuális céginformációs dossziét (VCD) kellene alapul venni.

Az EGSZB elismeri, hogy a jelenlegi irányelv kimondja, hogy a tanúsítványokkal egyenértékű hitelesítést az ajánlatkérőknek el kell ismerniük. A helyzet az, hogy a gyakorlatban gyakran nehéz egyenértékű hitelesítést találni, és egyes tagállamok bonyolult eljárásokat követelnek meg, például apostille tanúsítvánnyal ellátott hiteles fordítást kérnek, vagy csak eredeti dokumentumokat fogadnak el. Ez nemcsak a vállalkozások, hanem az ajánlatkérők számára is körülményes és költséges.

3.11

11. kérdés.

Nyelvi szempontból valódi akadályok állnak fenn. Uniós szintű e-közbeszerzési keret nem jöhet létre anélkül, hogy megfelelően „kommunikálni” tudnánk a 27 tagállamban meghirdetett pályázatokat. Másrészről az, hogy a nemzeti ajánlatkérők az Unió hivatalos nyelveire, sőt, a 27 tagállam összes hivatalos nyelvére lefordítsák a pályázati dokumentációt azért, hogy valamennyi tagállam vállalkozásai részt vehessenek az eljárásban, túlzott teherrel jár, költséges, és megrekesztené a közbeszerzést.

Fontos, hogy a pályázni kívánó vállalkozások vagy magánszemélyek tisztában legyenek azzal, hogy milyen pályázatok vannak, ennek az információnak pedig nyelvi korlátok nélkül rendelkezésre kell állnia. Így már csak az érdeklődő – nagy, kicsi, közepes vagy mikroméretű – vállalkozáson múlna, hogy az e véleményben javasolt támogatóközpontok igénybevételével utánajárjon a további tudnivalóknak, és hogy eldöntse, vállalja-e az azzal járó további kiadásokat, hogy a javasolt nyelvi támogatás segítségével már nem elérhető, részletesebb fordításokat készíttessen.

Megoldást jelenthetne az, ha az Európai Bizottság kifejlesztene egy kifejezetten a pályázati dokumentációk szaknyelvezetére tervezett online közbeszerzési fordítóeszközt, amely különös gondot fordít arra, hogy az olyan kényes elemek, mint a feltételes mód vagy a kötelezettséget kifejező szavak pontosan legyenek lefordítva, olyan árnyalatnyi eltérések nélkül, amelyek félreértésekhez vezethetnek.

Egy ilyen eszközt azonban kizárólag a nagyon egyszerű, garantáltan egyértelmű közbeszerzésekhez lenne szabad használni, hogy az sem az ajánlatkérő hatóság, sem pedig az ajánlattevő számára ne járjon fokozott és indokolatlan adminisztratív teherrel.

3.12

12. kérdés.

Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene a tagállamokat arra, hogy „nyílt” szabványokra épülő e-közbeszerzési rendszert alakítsanak ki.

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság ösztönözze a tagállamokat a nyílt e-PRIOR megoldás alkalmazására, amelyet az Európai Bizottság bocsátott rendelkezésre, hogy annak ingyenes, nyílt forráskódú elemeit bárki szabadon beépíthesse készülő e-közbeszerzési rendszerébe.

3.13	13. kérdés. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság ösztönözze és fokozza a meglévő vagy fejlesztés alatt álló e-közbeszerzési rendszerekbe integrálható nyílt forráskódú megoldások előállítását.

3.14	14. kérdés. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottságnak folytatnia kellene alkalmazáscsomagjának, többek közt az e-PRIOR megoldásoknak a fejlesztését; és a tagállamok rendelkezésére kellene bocsátania őket.

3.15

15. kérdés.

Mint már korábban is említettük, az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak folyamatos kapacitásépítési kezdeményezéseket kell végrehajtaniuk, melyek segítségével a kkv-k képesek lesznek részt venni a B2G-e-kereskedelemben. Az uniós e-közbeszerzési eljárásban részt venni kívánó kkv-knak sokkal nehezebb lesz felülkerekedniük a „nyelvi” problémán.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) COM(2010) 571 végleges.

(2) SEC(2010) 1214 végleges.

(3) COM(2011) 15 végleges „Zöld könyv az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról – Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé” (Lásd e Hivatalos Lap 113 oldalát).

(4) Az informatikai architektúra az aktuális informatikai rendszert (kiindulási alap) és/vagy a kívánt informatikai keretet (cél) szisztematikusan és teljes körűen meghatározó modell, melynek célja az optimális teljesítmény elérése hatékonyság, szabványok, méretezhetőség, interoperabilitás, koherencia, nyitott környezet stb. szempontjából.

(5) Például egyes ajánlatkérők bonyolult eljárásokat követelnek meg, például apostille tanúsítvánnyal ellátott hiteles fordítást kérnek.

(6) További példák az e-közbeszerzés uniós alkalmazásának kiterjesztéséről szóló zöld könyv 5. oldalán találhatók – SEC(2010) 1214, http://ec.europa.eu/internal_market/consultations/docs/2010/e-procurement/green-paper_en.pdf.

(7) Az Unióban bevált gyakorlatokkal például Olaszország, Portugália, Dánia, Ausztria és az Egyesült Királyság tud szolgálni.

(8) http://www.peppol.eu/.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/105

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az elektronikus számlázás előnyeinek kiaknázása Európában

(COM(2010) 712 végleges)

2011/C 318/17

Előadó: Edgardo Maria IOZIA

2010. december 2-án az Európai Bizottság az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az elektronikus számlázás előnyeinek kiaknázása Európában

COM(2010) 712 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. június 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott 473. plenáris ülésén (a 2011. július 13-i ülésnapon) 119 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja és üdvözli az Európai Bizottság álláspontját, és egyetért az európai digitális menetrendbe illeszkedő közlemény tartalmával. A gazdasági kapcsolatokat szabályozó eszközök korszerűsítése és a technológiai innováció nemcsak rendkívül nagy megtakarítást jelent, de hozzájárul az innováció terjesztéséhez és az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek eléréséhez is.

1.2	Az európai digitális menetrend megvalósítása a fenntartható társadalmi és gazdasági fejlődés egyik tényezőjeként alapvető lendületet ad a belső piac újjáélesztésének.

1.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy kiemelten figyelembe kell venni azokat az előnyöket, amelyek az e-számlázás széles körű elterjedéséből származhatnak. Ezeknek az előnyöknek minden vállalkozási kategóriánál jelentkezniük kell, de különösen a kkv-knál. Kiemelt hangsúlyt kell helyezni a digitális műveltségre és a költségmegtakarításra irányuló sajátos követelményekre a digitális platformokhoz és az üzleti szoftverekhez való hozzáférés érdekében.

1.4

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg mindent annak érdekében, hogy a lehető leggyorsabban elkészüljön az elektronikus aláírásra vonatkozó új jogszabály; megfontolandónak tartja továbbá, hogy irányelv helyett inkább más jogalkotási eszközt fogadjanak el annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek a vonatkozó jogszabályok sokféleségének fennmaradását eredményező, eltérő és problematikus átültetések.

A közvetett héa adózási rendszer reformja már tekintetbe veszi a papíralapú és az elektronikus számlák azonos mértékű használatát a számviteli dokumentumok és számlák megőrzése céljából. A tagállamok adóhatóságainak a lehető legrövidebb időn belül egységesíteniük kell az erre vonatkozó jogszabályaikat.

1.5

Az EGSZB azt ajánlja, hogy különösen meg kell védeni a kkv-k héa-fizetéssel kapcsolatos érdekeit. A héa megfizetésének az elektronikus számla kifizetésekor kellene megtörténnie, nem pedig a számlakibocsátástól számított bizonyos időszak után. Az új rendszernek kellő figyelmet kell fordítania a kkv-k likviditáskezeléssel összefüggésben felmerülő esetleges problémáira.

1.6	Az EGSZB támogatja az elektronikus számlázás széles körű és gyors elterjesztését, ugyanakkor véleménye szerint azt nem szabad kötelezővé tenni, mivel – noha értékeli a rendszer célkitűzéseit – úgy véli, hogy nem adottak a feltételek annak kötelező bevezetéséhez.

1.7	Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a javasolt célkitűzés megvalósításához szükséges intézkedéseket körültekintően és odafigyeléssel hajtsa végre, hogy ne rójon felesleges terheket és költségeket a vállalkozásokra és a fogyasztókra.

1.8	Az azonos jogi kötőerejű elektronikus és papíralapú számlázási rendszer egyidejű fennállása során lehetővé kell tenni, hogy mindenki a sajátos igényeinek legmegfelelőbb rendszert választhassa.

1.9

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy globális szabványokat fogadjon el az elektronikus számlázással kapcsolatban. A rendszerek egységesítése és egymás közötti átjárhatósága az elektronikus számlázás elterjesztésének és sikerének alapvető tényezői, amelyek lehetővé teszik a belső piac fejlődését és a piaci szereplők számának növekedését.

Jelenleg azonban széttagolt a piac, és nem működik a belső kommunikáció, ami a gyakorlatban nem engedi továbbfejlődni ennek a hasznos eszköznek a határokon átívelő használatát.

1.10	A PEPPOL elnevezésű kísérleti projektet az elektronikus számlázást már használó területek folyamatos összeköttetése révén általánossá kell tenni. Nagyobb figyelmet kell fordítani a kkv-k szükségleteire.

1.11	A közlemény az elektronikus számlázás címzettjei között nem veszi figyelembe a fogyasztókat, azok igényeit és érdekeit. Csak azoknak van lehetőségük az elektronikus számlafogadás előnyeinek kihasználására, akik megfelelő informatikai tapasztalatokkal rendelkeznek.

1.12

A szóban forgó eszköz tervek szerinti elterjedése a következő kedvező öngerjesztő ciklus kialakulását eredményezheti: elektronikus katalógus megtekintése, áruválasztás és megrendelés, áruküldés, számlakibocsátás, valamint az áru és a vállalkozás típusa szerinti, automatikus héa-fizetési kalkuláció alapján meghatározott összeg azonnali átutalása az adóhatóságnak.

1.13	Ezen eljárások felgyorsítása jelentős időmegtakarítást, pontosabb fizetést és a fiktív számlázás visszaszorulását fogja eredményezni.

1.14

Az Európai Unió által támogatott „e-business” projektek kötelező feltételévé kell tenni azt, hogy a kísérleti projektek bizonyos százalékába kis- és középvállalkozásokat vonjanak be. Ez az intézkedés már a kezdeményezések kezdeti fázisában a kkv-k igényeire irányítaná a figyelmet, és mindenekelőtt kedvezően befolyásolná a kkv-k innovatív technológiai fejlődését (például a PEPPOL projekt révén).

1.15

Az Európai Bizottságnak nagyobb hangsúlyt kell fektetnie arra, hogy a nemzeti közigazgatási rendszerek az „egyenlő bánásmód” elvét alkalmazzák a papíralapú és az elektronikus számlázás tekintetében azáltal, hogy megszüntetik a határokon átnyúló kereskedelmet gátló akadályokat. Főként a papíralapú számlázás esetében szükségtelen sajátos technológiai megoldások (többek között az elektronikus aláírás) kötelező használatát kell eltörölni, továbbá amennyiben minden hatályos követelmény teljesül, ki kell zárni az azzal a – néhány tagállamban még fennálló – kötelezettséggel összefüggő költségeket, amely értelmében az elektronikus számlákat ki kell nyomtatni az adóellenőrzésekhez.

1.16	A helyi önkormányzatokkal együttműködve, egyedi programok révén a kkv-k fejlődését szolgáló ösztönzőket lehetne kidolgozni. Meg kell fontolni a DG REGIO (Regionális Politikai Főigazgatóság) bevonását is.

1.17	Az EGSZB támogatja az európai e-számlázási fórum létrehozását, és hajlandó részt venni annak munkájában.

2. Bevezetés

2.1

A számla a kereskedelmi szereplők között, valamint a kereskedelmi szereplők és a végső fogyasztók között cserélt alapvető dokumentum. A számla – elsődleges funkciója szerint – az eladó által a vevőhöz intézett fizetési felszólítás az eladott termék vagy az igénybevett szolgáltatás ellenében; emellett azonban fontos számviteli dokumentum is, amelynek – mivel voltaképpen a vállalkozások és a fogyasztók között létrejövő szerződéses dokumentumról van szó – esetlegesen jogi vonzatai lehetnek mindkét kereskedelmi partner számára. Néhány országban a számla az adóbevallás, az adó-visszaigénylés, valamint az export- és importelszámolás meghatározó dokumentuma.

2.2	Az érintett felek az eladó és a vevő. Néhány esetben a szállító és az átvevő harmadik felek (például szállítmányozó vagy logisztikai szolgáltató) is lehetnek.

2.3

Az elektronikus számlázás a számlaadatok elektronikus úton történő automatikus kibocsátásának, elküldésének, átvételének és feldolgozásának folyamata. Az elektronikus számlázás a vállalati folyamatok és eljárások azon összefüggő hálózatának része, amelyet általában a szállító szempontjából megrendelési-behajtási, a vevő szempontjából pedig beszerzési-fizetési ciklusnak neveznek.

2.4

Az Európai Unió által az Európa 2020 stratégia megvalósítása érdekében támogatott hét kiemelt kezdeményezés egyike, az európai digitális menetrend célja a – többek között a belső piac megteremtésével összefüggő kötelezettségek egyszerűsítését és csökkentését célzó – információs technológiák fejlesztésének a szabályozás korszerűsítésén keresztüli támogatása. A következő tíz évben több mint száz kezdeményezést és harminc jogi intézkedést fognak elfogadni az alapvető szolgáltatások létrehozására irányuló tizenhárom célkitűzés megvalósítása érdekében.

2.5

Az Európai Bizottság öt év előkészítés és mélyreható konzultáció után közzétett közleménye a menetrend egy nagyon fontos részével, az elektronikus számlázással foglalkozik: célja annak elérése, hogy 2020-ig az e-számlázás váljon az elsődleges számlázási móddá. Számítások szerint jelenleg a vállalkozások teljes számlázási tevékenységének csupán 5 %-a történik elektronikus úton.

2.6

Az Európai Bizottság becslése szerint az így elérhető megtakarítások mértéke hat év alatt elérheti a 240 milliárd eurót. (1) A Vállalati Pénzügyi Vezetők Európai Szövetsége (EACT) hasonló eredményre jutott: számításai szerint a papírfogyasztás és a munkateher érezhető csökkenése révén a vállalatok a változó költségeik 80 %-át takaríthatnák meg az automatikus számlaadat-feldolgozással. Az egységes eurófizetési térség (SEPA) fejlesztése a rendszerek integrációja és az interoperábilis európai elektronikus számlázási rendszerek létrehozása révén lehetővé fogja tenni a számlázások és fizetések társítását.

2.7

Az alábbi prioritásokat határozták meg:

—	jogbiztonság és egyértelmű technikai környezet kialakítása az e-számlázás tömeges elterjedésének elősegítése érdekében;

—	nyitott és átjárható, közös szabványokon alapuló e-számlázási megoldások kifejlesztésének elősegítése és előmozdítása, különös figyelemmel a kkv-k szükségleteire;

—	az e-számlázás elterjedésének támogatása szervezeti struktúrák, például nemzeti e-számlázási fórumok és egy többoldalú európai fórum létrehozásával. Az EGSZB észrevételei és megjegyzései.

3. Az EGSZB észrevételei és ajánlásai

3.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elhivatott támogatója az Európai Bizottság európai digitális menetrend elnevezésű kiemelt kezdeményezésének, és üdvözli a bizottsági kezdeményezést. Korábbi véleményeiben (2) az EGSZB támogatását fejezte ki az információs és kommunikációs technológiák (ikt) használatának ösztönzését célzó különféle programok és jogalkotási kezdeményezések elfogadását illetően.

3.2

A számlák mennyisége Európában meghaladja a 30 milliárd darabot. 2011-ben 3 milliárd számlát fognak elektronikus levél útján elküldeni, de ennek csupán egy része elektronikus számla. Már több mint 4,5 millió vállalat és több mint 75 millió fogyasztó használja ezt a rendszert. Az ágazat elektronikus számlázási szolgáltatásokat nyújtó szereplői közül a legjelentősebbek néhány hónap alatt megduplázták a forgalmukat.

3.3

Az Európai Bizottság által megbízott szakértői csoport kutatásai szerint a megtakarítás számlánként akár több euró is lehet a számviteli dokumentum kiállítója számára. Az elektronikus és automatikus számlaküldéssel 60–80 % takarítható meg a hagyományos papíralapú eljáráshoz képest. Ez általánosságban az adminisztrációs költségek 1–2 %-os csökkenését jelenti. Az ágazat legnagyobb szakértőinek becslése szerint az elektronikus számlázásra való átállás csak hat hónap múlva térül meg. (3)

3.4

Közleményében az Európai Bizottság hangot ad annak az óhajának, hogy szeretné, ha az elektronikus számlázás válna az elsődleges számlázási rendszerré, arra azonban nem tér ki, hogy ehhez miért szükséges ennyi idő. Az EGSZB mindamellett úgy véli, hogy minden lehetséges erőfeszítést meg kell tenni e célkitűzés mielőbbi elérése érdekében.

3.5	Az EGSZB hangsúlyozza és kedvezőnek tartja, hogy az elektronikus számlázás fejlődése a közlekedéshez szükséges energiafelhasználás és a papírfogyasztás csökkenésének köszönhetően jelentős mértékben hozzájárulhat a szén-dioxid-kibocsátás csökkentéséhez.

3.6	Az EGSZB helyesli és nagyon fontosnak tartja a kkv-k és észrevételeik előtérbe helyezését az Európai Bizottság által megbízott szakértői csoport vizsgálatai során.

3.7	Az EGSZB azt ajánlja, hogy tegyenek meg minden lehetséges intézkedést a szóban forgó tevékenységre szakosodott gazdasági szereplők körének bővítése érdekében, hogy el lehessen kerülni az egyeduralmi helyzetüket óhatatlanul kihasználó kis de facto monopóliumok kialakulását.

3.8

Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy tegye meg a szükséges intézkedéseket az UN/CEFACT (4), az ENSZ Európai Gazdasági Bizottsága (ENSZ-EGB) kereskedelmi bizottságának alárendelt kormányközi szervezet által létrehozott szabványos modell gyakorlati átültetéséhez és elfogadásához egy, az elektronikus szabványok és a vállalatok közötti tranzakciók egyszerűsítése terén folytatandó koordináció és együttműködés kialakítását célzó globális szintű munkaprogram kidolgozása érdekében.

3.9

A Tanácsnak – az egyre szélesebb körben való elterjesztés megfelelő módszereként – támogatnia kell az e-számlázás közbeszerzések esetén való kötelezővé tételének elterjesztéséhez néhány tagállamban már bevált gyakorlatot. Az Európai Bizottság által támogatott versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) nagyszabású PEPPOL (Pan-European Public Procurement Online – Páneurópai Közbeszerzés Online) kísérleti projektjét a kidolgozott szabványok elfogadásával és támogatásával általánossá kell tenni, és össze kell kapcsolni azokat az európai térségeket, ahol az elektronikus közbeszerzés már bevált gyakorlat.

3.10

Az EGSZB tetszéssel fogadja ezt a kezdeményezést, de kéri, hogy tegyék lehetővé az elektronikus számlázás területén más gazdasági szereplők működését, utat nyitva a piacon más szereplők számára is. Jelenleg mintegy 400 gazdasági szereplő tevékenykedik az elektronikus számlázás területén: ezek főként helyi szinten működnek és széles termékskálát kínálnak. A rendszerek átjárhatósága mindamellett sajnos még várat magára. Az Európai Bizottság által elfogadásra javasolt közös globális szabványok alapvető fontosságúak az egységes európai piac megteremtésének felgyorsításához és az ebből származó előnyök széles körű elterjesztéséhez, különösen a kkv-k körében, amelyeknek ezáltal javulna a versenyképessége.

3.11

Az egységes elektronikus számlázási modellek előnyei nyilvánvalóak. Jelenleg széttagolt a piac, és nem működik a belső kommunikáció. Az EGSZB támogatja az egyre integráltabb, egyre magasabb szintű átjárhatóságot célzó kezdeményezéseket, és örömmel nyugtázza, hogy az UN/CEFACT CII v.2 (Cross-Industry Invoice) elnevezésű modell szolgált alapul az ISO 20022 pénzügyi üzenetközvetítő szabvány kifejlesztéséhez.

3.12

A globális szabványoknak mindig ki kell terjedniük a vonatkozó közbeszerzési eljárásokra is, például annak elkerülése érdekében, hogy a vállalatoknak a számlázási folyamat automatizálását a szokványos eljárástól elszigetelten kelljen elvégezniük, ami aláásná a hatékonyságot. Támogatni kell és szorosan nyomon kell követni a CEN/BII profiloknak a teljes ellátási lánc számára történő kifejlesztését, mivel ezek képezik a PEPPOL projekt elektronikus dokumentumainak alapját. Különös figyelmet kell fordítani az UBL szabvány uniós tagállamokban történő fokozatos elfogadtatására, különösen az állami szféra részéről. Ösztönözni kell hasonló globális szabványok elfogadását is.

3.13

A jövőben, amikor az elektronikus számlázás általános lesz, az adóhatóságok kétségtelenül előnyöket könyvelhetnek majd el az elektronikus számlázás és a számla kifizetésével egyidejűleg történő héa-fizetés eredményeképpen. Az egységes eurófizetési térséggel való integráció szintén kedvezően hathat a beszedési rendszer hatékonyságára. Annak érdekében, hogy a kkv-kat ne érje hátrány – különösen a likviditáskezelést illetően –, az EGSZB javasolja e probléma figyelembevételét.

3.14

Megtakarítások főként az adóbevallások kezelése és az automatikus fizetések költségei terén várhatók. Általánosságban az adóhatóság beszedési és ellenőrzési, illetve működtetési költségeinek csökkentése kívánatos célkitűzést képvisel a gazdasági rendszer korszerűsítése és javítása terén. A számlázási folyamat automatizálásának eredményeképpen feltehetőleg csökken az adóelkerülés: az így felszabaduló forrásokat újra be lehet fektetni a gazdasági és termelő tevékenységek támogatásába.

3.15

Az EGSZB egyetért azzal, hogy szükség van az elektronikus aláírásra vonatkozó közösségi keretfeltételekről szóló 1999/93/EK irányelv gyors felülvizsgálatára a biztonságos és garantált elektronikus aláírások európai szintű átjárhatósága és elismerése jogi keretének bevezetéséhez, és kéri az Európai Bizottságot, hogy sürgesse a Tanácsnál és a Parlamentnél az intézkedés mielőbbi jóváhagyását. A különböző tagállamokban az irányelv átültetésében és a rendszer alkalmazásának kötelezővé tételében mutatkozó különbségek súlyos problémákat okoztak, főként a kkv-k számára, amelyek az elektronikus aláírást tartják az elektronikus számlázás elterjedését gátló legnagyobb, ráadásul szükségtelen akadálynak. Ami a jogszabályt illeti, az EGSZB felveti, nem érett-e meg az idő arra, hogy rendeletet fogadjanak el e téren az egységes piaci intézkedéscsomag elvárásainak megfelelő, egységes szabályozás kialakítása érdekében.

3.16

Az európai polgárok a korlátok, a bürokratikus akadályok és az adminisztrációs kötelezettségek miatt nem veszik észre az egységes piac lehetőségeit. A fogyasztók még mindig várnak arra, hogy megtapasztalják a fennhangon hirdetett előnyöket, például a pénzügyi és az energetikai ágazatban, ahol kizárólag az európai jogszabályok (harmadik energiacsomag, SEPA, MIFID stb.) írnak elő a fogyasztók számára kedvező szabályokat.

3.17

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság közleményében foglalt javaslat helyes irányt képvisel, és azt szeretné, ha a döntéshozói folyamatok felgyorsulnának és a projektek megvalósítási időtartama lerövidülne annak érdekében, hogy egy összehangolt, sőt egységesen szabályozott jogszabályi keret álljon a munkavállalók, a polgárok és a vállalkozások rendelkezésére.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) SEPA potential benefits at stake [Tét: a SEPA potenciális előnyei], Capgemini.

http://ec.europa.eu/internal_market/payments/docs/sepa/sepa-capgemini_study-final_report_en.pdf.

(2) „Európai digitális menetrend”, HL C 54., 2011.2.19., 58. o.; „A digitális hozadék társadalmi haszonná és gazdasági növekedéssé való átalakítása”HL C 44., 2011.2.11., 178. o.; HL C 255., 2010.9.22., 116. o., illetve HL C 77., 2009.3.31., 60. o.; „A részvételen alapuló köz-magán társulások modelljeinek javítása az EU 27 tagállamában az e-szolgáltatások általános kiépítése terén”HL C 48., 2011.2.15., 72. o.; HL C 255., 2010.9.22., 98. o.; HL C 128., 2010.5.18., 69. o.; HL C 317., 2009.12.23., 84. o. HL C 218., 2009.9.11., 36. o.; HL C 175., 2009.7.28., 8. o.; HL C 175., 2009.7.28., 92. o.; HL C 175., 2009.7.28., 87. o.; HL C 77., 2009.3.31., 63. o.; HL C 224., 2008.8.30., 61. o.; HL C 224., 2008.8.30., 50. o.; HL C 97., 2007.4.28., 27. o.; HL C 97., 2007.4.28., 21. o.; HL C 325., 2006.12.30., 78. o.; HL C 318., 2006.12.23., 222. o.; HL C 110., 2006.5.9., 83. o.; HL C 123., 2001.4.25., 36. o.

(3) http://www.expp-summit.com/marketreport.htm.

(4) Az ENSZ által létrehozott, a kereskedelem elősegítésével és elektronikus üzletvitellel foglalkozó központ.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/109

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve

(COM(2011) 20 végleges)

2011/C 318/18

Előadó: Martin SIECKER

2011. január 27-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve

COM(2011) 20 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2011. június 23-án elfogadta.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott 473. plenáris ülésén (a július 13-i ülésnapon) 134 szavazattal 2 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy javuljon a szolgáltatások belső piacának működése. Magától értetődő, hogy meg kell szüntetni a diszkriminatív, indokolatlan vagy aránytalan követelmények formájában jelentkező akadályokat. Az EGSZB azt a kezdeményezést is üdvözli, hogy a közigazgatást ún. „egyablakos ügyintézési pontok” kialakítása révén korszerűsítsék. A határokon átnyúló ügyekben történő közigazgatási együttműködést is csak üdvözölni lehet. Ezt az együttműködést azonban azokra a politikai területekre is ki kellene terjeszteni, ahol a kötelezettségek betartása forog kockán.

1.2

Az EGSZB elhamarkodottnak tartja az Európai Bizottság következtetéseit a szolgáltatási irányelv hatásaival és a szolgáltatási ágazat működésével kapcsolatban. Az irányelv még csak néhány éve van érvényben. Az, hogy nem minden tagállam ugyanolyan mértékben elégedett az irányelvvel, és hogy a tagállamoknak a maguk módján kell az irányelvet átültetniük nemzeti jogrendszerükbe, bonyolító tényezőket jelentenek, amelyeket nem vettek figyelembe a közleményben. A szolgáltatási szektor számos különböző alszektort tömörítő nagy és összetett ágazat, és így időre van szükség ahhoz, hogy a szolgáltatások belső piacát európai jogszabályok révén racionalizálják.

1.3

A szolgáltatási irányelv a régi szerződés keretében jött létre, amikor még a gazdasági érdek számított a belső piac legfontosabb prioritásának. A Lisszaboni Szerződés keretében az egyéb érdekek már nincsenek alárendelve a gazdasági érdekeknek, hanem azokkal egyenrangúnak számítanak. Érdekes annak vizsgálata, hogy a régi szerződés keretében alkalmazott jogalkotás és joggyakorlat hogyan viszonyul az új szerződéshez. Az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló véleményében az EGSZB azt ajánlotta, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet vizsgálják meg az új szerződés fényében. Érdekes lenne körüljárni azt a kérdést, hogy új meglátásokhoz vezethet-e az Európai Bíróság azon ítéleteinek vizsgálata, amelyekben rögzítik a belső piac elsőbbségét (a régi 49. cikk).

2. Az Európai Bizottság közleményének lényegi tartalma

2.1

Bár a szolgáltatások fontos gazdasági tényezőt jelentenek az Európai Unióban, az Európai Bizottság úgy véli, hogy a szolgáltatások piaca még nem érte el teljesítőképessége csúcsát. Az Európai Bizottság az „Európa 2020 stratégiáról” szóló közleményében például hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási irányelv alapján egy integráltabb belső szolgáltatási piacot kell létrehozni (1), „Az egységes piaci intézkedéscsomag felé” című közleményében pedig kiemeli, hogy el kell mélyíteni a szolgáltatások egységes piacát (2). Az említettek szükségesek ahhoz, hogy előmozdítsuk a szolgáltatási ágazat vállalatainak növekedését és globális helyzetük javítását, ami révén még több munkahelyet tudnak teremteni.

2.2

A szolgáltatási irányelv 2006. decemberi elfogadásával (3) és ezt követő átültetésével kezdetét vette az egységes belső szolgáltatási piac működésének javítása. Az Európai Bizottság így leegyszerűsítette a szabályozási keretet, és a számos tagállami végrehajtási jogszabálynak köszönhetően az EU-szerte fennálló diszkriminatív, indokolatlan vagy aránytalan követelmények százait szüntették meg.

2.3

A szolgáltatási irányelv a szakértői értékelés eszközeként egy „kölcsönös értékelési folyamatot” irányoz elő. 2010-ben a tagállamok Liechtensteinnel, Norvégiával és Izlanddal közösen csaknem 35 000 olyan jogszabályi követelményt értékeltek, amelyek elsősorban a szolgáltatási ágazatban tevékenykedő vállalatokra vonatkoztak. Ide tartoztak a bejegyzéshez kapcsolódó követelmények (például az engedélyezési rendszerek, területi korlátozások vagy tőketulajdonosi korlátozások), valamint a szolgáltatások határokon átnyúló nyújtásához kapcsolódó követelmények is (például regisztráció, bejelentés vagy a biztosítási követelmények).

2.4

A vizsgálatból levont legszembetűnőbb következtetés az, hogy bizonyos szolgáltatási ágazatokban az egységes piac még mindig nem valósult meg. Az Európai Bizottság szerint a legnagyobb probléma az, hogy a jogalkotás még nem szüntette meg az összes diszkriminatív akadályt, és nem minden tagállamban hajtották végre az akadályokat ténylegesen megszüntető összes jogszabályt, illetve hogy a jogszabályok érvényre juttatása nem minden tagállamban megfelelő. Ezenkívül a Bizottság szerint a tagállamok még mindig széles körben alkalmazzák azt a lehetőséget, hogy meghatározott szolgáltatási tevékenységeket fenntartanak bizonyos szolgáltatók számára.

2.5

A szolgáltatások egységes piacának további megvalósítása érdekében az Európai Bizottság egy sor intézkedést javasol, amelyeket az elkövetkező másfél évben kell végrehajtani:

—	a szolgáltatások egységes piacának „teljesítményértékelése” a helyzet felhasználói szempontból (vállalatok, önálló vállalkozók, fogyasztók) való értékelése céljából;

—	célzott fellépések a még fennálló és a szolgáltatások egységes piacának potenciálját indokolatlanul akadályozó szabályozási korlátok felszámolására;

—	célzott fellépések annak érdekében, hogy a szolgáltatások egységes piaca kézzelfoghatóbbá váljon a gyakorlatban.

Legkésőbb 2012 végéig az Európai Bizottság értékelni fogja azon jogorvoslati eszközök hatékonyságát, melyek nemzeti szinten állnak a szolgáltatók rendelkezésére az egységes piaci jogok nemzeti közigazgatások általi megsértése esetén, és dönt majd a következő lépésekről.

3. Általános megjegyzések

3.1

Az Európai Bizottság joggal állapítja meg, hogy a szolgáltatások egységes piaca nem öncélú eszköz – célja az európai vállalkozások és polgárok mindennapi életének javítása és jólétének fokozása. Meggondolandó annak alaposabb vizsgálata, hogy a szolgáltatások egységes piaca mennyiben járul hozzá ezekhez a horizontális célokhoz. A szolgáltatási irányelv a régi szerződés keretében jött létre, amikor még a gazdasági érdek számított a belső piac legfontosabb prioritásának. A Lisszaboni Szerződés keretében az egyéb érdekek már nincsenek alárendelve a gazdasági érdekeknek, hanem azokkal egyenrangúnak számítanak. Érdekes annak vizsgálata, hogy a régi szerződés keretében alkalmazott jogalkotás és joggyakorlat hogyan viszonyul az új szerződéshez. Az egységes piaci intézkedéscsomagról szóló véleményében az EGSZB azt ajánlotta, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet vizsgálják meg az új szerződés fényében. Érdekes lenne körüljárni azt a kérdést, hogy új meglátásokhoz vezethet-e az Európai Bíróság azon ítéleteinek vizsgálata, amelyekben rögzítik a belső piac elsőbbségét (a régi 49. cikk).

3.2

Az eddig elvégzett értékelések túlzott hangsúlyt fektetnek a jogalkotásra, és ezáltal túl „technokratikus” jelleget öltenek. Így például könnyen előfordulhat, hogy bizonyos foglalkozások szabályozását egy adott tagállamban az érintett szolgáltatásnyújtás minőségének biztosítása vezérli, tehát a szabályozás a polgárok jólétének érdekeit szolgálja. Ha a szabályozást akadálynak tekintik a szabad, határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szempontjából, az nem szabad, hogy azt jelentse, hogy azt az „akadályt” automatikusan meg is kell szüntetni. A fogyasztók és munkavállalók érdekei ebben az esetben nagyobb súllyal eshetnek latba, mint a gazdasági szabadságokkal összefüggő meggondolások. Egy akadályt csak abban az esetben kell megszüntetni, ha valóban indokolatlan és diszkriminatív alapokon nyugszik.

3.3

3.4

A közlemény egyaránt érinti a letelepedés szabadságát és a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás szabadságát, ami két különböző dolog. A bejegyzéshez kapcsolódó követelmények elsősorban tagállami hatáskörbe tartoznak, míg a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás a gazdasági szabadságok keretében uniós jogszabályokon alapul. A tagállamok feladata, hogy megtalálják a megfelelő egyensúlyt ezen a területen.

3.5

Ajánlatos lenne annak pontos meghatározása is, hogy mi minden tartozik a határokon átnyúló szolgáltatásokhoz, és hogyan viszonyul ez a közleményben szereplő adatokhoz. Az Európai Bizottság a közleményben kifejti, hogy a szolgáltatási irányelv az uniós GDP 40 %-át fedi le, másutt a közleményben pedig azt írja, hogy a szolgáltatási ágazat az uniós GDP körülbelül 70 %-ának felel meg. Ez arra utal, hogy a szolgáltatások piacának több mint fele határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásból tevődik össze, ez azonban igencsak vitathatónak tűnik.

3.6

A közlemény számos olyan feltételezést is tartalmaz, amelyek vagy nem ellenőrizhetők, vagy pedig legalábbis vitatottak, és az Európai Bizottság sok helyütt túlzottan optimistának tűnik. Az 5.1. pontban az Európai Bizottság nagy reményeket fűz a „teljesítményértékelések” eredményéhez, amelyek együttes végrehajtása már megkezdődött a tagállamokkal – pedig néhány tagállam éppenséggel gátat vet a szolgáltatások egységes piacának megvalósításának.

3.7

Az Európai Bizottság a 2. fejezetben azt írja, hogy konzervatív becslések szerint a szolgáltatási irányelv végrehajtásában rejlő potenciál 140 milliárd EUR gazdasági előnyig terjedhet, ami az uniós GDP legfeljebb 1,5 %-os növekedésének felel meg. Ez az adat a holland Központi Tervezési Hivatal által 2007-ben, a szolgáltatási irányelv bevezetése után nem sokkal készített tanulmányon alapul, amikor a szolgáltatási irányelv hatásaival kapcsolatos elvárások szintjét még nem ásta alá a hamarosan kitörő válság. Itt is szükség van tehát némi pontosításra.

3.8

A kölcsönös értékelési folyamat 2010-ben befejeződött kiértékelése is számos kérdést vet fel a 3. és 4. fejezetben. Az Európai Bizottság azt írja közleményében, hogy a kölcsönös értékelés példátlan „egységes piaci hatással” járt a tagállamokban, anélkül, hogy világossá tenné, miben is áll ez a hatás. Lehet, hogy a kölcsönös értékelés a közigazgatási apparátus egyes részeiben a tevékenységek élénkítéséhez vezetett, de mi az elért hatás, és melyek a szolgáltatások egységes piacát érintő konkrét következmények?

3.9

Az Európai Bizottság álláspontja nem egyértelmű az Európai Unió által elérni kívánt különböző horizontális célok lehetséges hierarchiájával kapcsolatban. Ez többek között abban a bizonytalanságban nyilvánul meg, amely a tagállamoknak azt a hatáskörét övezi, hogy a közjólét érdekében potenciálisan korlátozó hatású jogszabályokat alkalmazhassanak. Az ezzel a hatáskörrel kapcsolatos kérdések szélesebb körű társadalmi vitát érdemelnek, többek között azért is, mert a nyilvánosság nem támogatja kellően az európai projektet, ahogyan arra a Monti-jelentés is rámutatott.

4. Részletes megjegyzések

4.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló törekvését, hogy javuljon a szolgáltatások belső piacának működése. Magától értetődő, hogy meg kell szüntetni a diszkriminatív, indokolatlan vagy aránytalan követelmények formájában jelentkező akadályokat. Az EGSZB azt a kezdeményezést is üdvözli, hogy a közigazgatást az ún. „egyablakos ügyintézési pontok” kialakítása révén korszerűsítsék. A határokon átnyúló ügyekben történő közigazgatási együttműködést is csak üdvözölni lehet. Ezt az együttműködést azonban azokra a politikai területekre is ki kellene terjeszteni, ahol a kötelezettségek betartása forog kockán.

4.2

A szolgáltatási irányelv kötelezően előírja az elektronikus „egyablakos ügyintézési pontokat”. Néhány tagállamban nem virtuális „egyablakos ügyintézési pontokat” is üzembe helyeztek. Szó van egy másmilyen, proaktívabb és szélesebb körű szolgáltatásnyújtásról is az olyan vállalkozók számára, akik üzleti tevékenységbe szeretnének kezdeni más tagállamok piacain. Az EGSZB szerint az ilyen kapcsolattartó pontoknak az adott ország nyelve mellett több nyelven is könnyebben hozzáférhetőknek kellene lenniük, és ezen felül az elektronikus regisztráció lehetőségét is biztosítani kellene. Az EGSZB kíváncsi arra, hogy a vállalkozók mennyire különbözően tapasztalják és élik meg a különböző modelleket, és annak vizsgálatát kéri az Európai Bizottságtól, hogy a nem virtuális ügyintéző pontokat kedvezőbben fogadják és értékelik-e az elektronikus változatoknál.

4.3

Talán némi pontosítást érdemel az az állítás, hogy a szolgáltatási szektor egyike a leginnovatívabb és legdinamikusabb szektoroknak, és így megvan a potenciálja ahhoz, hogy komoly mértékben hozzájáruljon a gazdasági növekedéshez. A szolgáltatási irányelv természetesen jelentős mértékben és kedvezően járul hozzá az EU munkaerőpiacának fejlődéséhez, és számos magas színvonalú munkahely jött így létre. Ugyanakkor a szolgáltatási szektorhoz kapcsolódó új munkahelyek jelentős része alacsony képesítésű, monoton és rosszul fizetett állásokból tevődik össze. A szegények növekvő csoportjának jelensége, amelyet több tanulmányban is kapcsolatba hoznak ezekkel az új szolgáltatásokkal, nem járul hozzá az európai polgárok jólétének növeléséhez.

4.4

A szolgáltatásnyújtás szabadsága nem egyenlő a munkavállalók szabad mozgásával. Ugyanakkor különféle tanulmányokból az derül ki, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadságát rendszeresen ürügyként használják a munkaerő-toborzásra. Fel kell lépni azokkal a határokon átnyúló szolgáltatásokkal szemben, amelyek kizárólag az olcsó munkaerő toborzásának célját szolgálják. Amennyiben határokon átnyúló munkaerő-toborzásról van szó, a munkavégzés helye szerinti ország elvét kell maradéktalanul érvényesíteni, hogy védjék a munkavállalók és a jóhiszemű munkaadók érdekeit, és elkerüljék a kényszervállalkozók alkalmazásából vagy a nemzeti hatályos munkaügyi jogszabályok egyéb módon való megkerüléséből adódó tisztességtelen versenyt.

4.5

A munkavégzés helye szerinti ország hatályos munkafeltételeinek való megfelelés érvényre juttatását és ellenőrzését az Európai Unió nem tekintheti „akadályoknak” vagy „korlátoknak” a szolgáltatások egységes piacának működése szempontjából mindaddig, amíg e rendelkezéseket nem a versenytársak elriasztására használják fel. Itt nemcsak a munkavállalók hatályos alapvető jogairól van szó, amelyeket tiszteletben kell tartani, hanem a jóhiszemű munkaadóknak is érdekében áll, hogy a kollektív szerződések betartását ellenőrizzék. Ez nemcsak a nagy multinacionális vállalatokra igaz, hanem a közép- és kisvállalkozásoknak is érdeke. A regisztrációs és jelentési kötelezettség, amely az alapvető jogok érvényesítésének ellenőrzéséhez szükséges, alapvető eleme azoknak a kötelezettségeknek, amelyek a határokon átnyúló szolgáltatások nyújtásához kapcsolódnak. A tagállamok közötti e téren történő együttműködés javítása az összes érintett érdekében áll, és csak javára szolgál a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtásnak.

4.6

Az Európai Bizottság közleményében megállapítja, hogy a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás mértéke az Európai Unión belüli gazdasági forgalomban nem ér fel a nemzeti szolgáltatási szektorok jelentőségével. Számos szolgáltatás helyi jellegű, helyhez kötött és nem igazán végezhető távszolgáltatásként. Az Európai Bizottság ezt ugyan futólag megemlíti, azonban a probléma mértéke és jelentősége részletesebb kifejtést érdemelne. A közleményben hozott példák sem járulnak hozzá az Európai Bizottság szándékának megvilágításához, mivel itt nem annyira magáról az irányelv alapvető hiányosságairól, hanem inkább egyedi esetekről van szó, amelyek néhány olyan tagállamban fordultak elő, ahol a szolgáltatási irányelvet szemmel láthatólag nem ültették át megfelelően.

4.7

Az Európai Bizottság elsősorban a versenyre összpontosít, mivel ez szerinte előnyöket hoz a fogyasztók számára a nagyobb választék és az ár tekintetében. A fogyasztók azonban egyéb fontos szempontokat is elvárnak a szolgáltatásnyújtás során, úgymint: védelem, biztonság, minőség, az ár átláthatósága, tisztességes szerződéses feltételek, egyértelmű, érthető tájékoztatás és pénzvisszaadási garancia, ha a szolgáltatásnyújtás nem volt megfelelő. Ágazati szabályozásra is szükség van annak megelőzése érdekében, hogy a fogyasztók jogai sérüljenek, ahogy az például az energiapiac és a távközlési piac liberalizálása során történt.

4.8

A fusimunka visszaszorítása, a szolgáltatásnyújtás minőségének garantálása és annak érdekében, hogy a szolgáltatásnyújtó általi szerződésszegés esetén jogorvoslattal lehessen élni, szükség van arra, hogy az elismert szakemberek egy nyilvánosan hozzáférhető jegyzékben szerepeljenek. Az ilyen módon regisztrált szolgáltatásnyújtók képesítéseinek meghatározott kritériumoknak kell megfelelniük, és a jegyzékben szereplő szolgáltatásnyújtók szaktudását rendszeresen ellenőrzik. Ha ez a bevett eljárás lehetővé teszi a fogyasztók számára, hogy biztosan és felelősen tudjanak választani, növekedni fog a belső piac iránti bizalom is.

4.9

Jogi szempontból a közlemény ismételten a szolgáltatók (elsősorban a közép- és kisvállalkozások) számára kialakított jogorvoslati eszközök létrehozása mellett érvel. Ez túlságosan egyoldalú megközelítés. Az e téren létrehozott jogorvoslati eszközöknek nemcsak a vállalkozásokat kell szolgálniuk, hanem fontos, hogy a fogyasztók és munkavállalók is élhessenek velük.

4.10

A tagállamok nemzeti jogrendszerében fennálló szabályozási korlátokat, amelyeket az Európai Bizottság az 5.2. pontban részletez, nem szabad csupán a szolgáltatásnyújtók szemszögéből megítélni. A bizonyos foglalkozáscsoportokra korlátozott tevékenységek, valamint a tőke- és biztosítási követelmények jelentősége ugyanolyan mértékben társadalmilag meghatározott minőségi követelményektől is függ. Ezenfelül az ilyesfajta követelményeknek garantálniuk kell mind a polgári jogi felelősséget, mind pedig a fogyasztóknak és a munkavállalóknak azt a lehetőségét, hogy jogorvoslati eszközöket vehessenek igénybe.

4.11

Az ellenőrzésért és jogérvényesítésért felelős hatóságok és intézmények rendszeresen említik az ún. postafiókcégek jelenségét a határokon átnyúló forgalomban. Ezek a cégek visszaélnek a szolgáltatások belső piacával, hogy ki- vagy megkerüljék több tagállam jogszabályait és előírásait. Hasonló probléma lép fel ott, ahol széles körben az önálló vállalkozói jogkeretre hivatkoznak, miközben valójában kényszervállalkozókról van szó. Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy végezzen további kutatást ennek a különösen a jóhiszemű vállalatok – legyen szó nagy- vagy kisvállalatokról – számára káros versenytorzító gyakorlatnak az elemzése érdekében, és – amennyiben szükséges – tegyen megfelelő lépéseket.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) COM(2010) 2020 végleges.

(2) COM(2010) 608 végleges.

(3) 2006/123/EK irányelv.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/113

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról – Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé

(COM(2011) 15 végleges)

2011/C 318/19

Előadó: Joost van IERSEL

Társelőadó: Miguel Ángel CABRA DE LUNA

Zöld könyv az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról – Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé

COM(2011) 15 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. június 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 13-i ülésnapon) 164 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

Irányelv	2004/18/EK irányelv a közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásairól
Ajánlatkérő szervek	Az irányelv 1. cikkének (9) bekezdése szerint meghatározott és az irányelv hatálya alá eső ajánlatkérő szervek
Közművek	A 2004/17/EK irányelv hatálya alá eső ajánlatkérők
„Végrehajtási túlbuzgóság”	Az irányelvek nemzeti jogrendszerbe történő átültetésekor több kötelezettség kerül megállapításra (1)

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által a zöld könyvben kezdeményezett vitát, melynek célja az uniós közbeszerzési politika modernizálása úgy, hogy az hatékonyabbá váljon egy jobban működő, innovatívabb, környezetbarátabb és szociálisabb szemléletű egységes piacon. Az EGSZB azt tervezi, hogy kiegészítő véleményt állít össze azt követően, hogy az Európai Bizottság kielemezte a 2004/18/EK irányelv eddigi hatásait. Így, az elemzést figyelembe véve kívánja ugyanis teljessé tenni ezt a véleményt.

1.2 A közbeszerzési irányelvek (2) többek között a közbeszerzés minőségének előmozdítására törekszenek. Az irányelvek legutóbbi alapos felülvizsgálatára 2004-ben került sor. Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy a jövőbeli felülvizsgálatokat is ugyanolyan gondossággal és alapossággal kell előkészíteni, mint azt 2004-ben tették.

1.3 A felülvizsgálathoz mindenképpen szükség van az irányelv hatásainak, a tagállamok általi végrehajtásának, továbbá az Európai Bíróság 2004 óta hozott ítéleteinek átfogó elemzésére. Figyelembe kell venni azt is, hogy az irányelv kapcsán Európában csupán a közelmúltban tettünk szert széles körű tapasztalatokra.

1.4 Annak érdekében, hogy mindenki számára a legjobb eredményeket érjük el, csökkenteni kell a fölösleges bürokráciát. El kell kerülni a bonyolult jogszabályok létrehozását, illetve a tagállamok az irányelv helytelen átültetéséből adódó végrehajtási túlbuzgóságát. Az Európa 2020 stratégia kiterjeszti az Európai Bizottság ellenőrzési szerepét.

1.5 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nyitottság és átláthatóság elve, valamint a hatékonyság, a jogbiztonság, a jó ár-érték arány, a verseny, a kkv-k és a szabadfoglalkozásúak piachoz való hozzáférése, az arányosság, a határokon átnyúló szerződések ösztönzése, a megkülönböztetés és a korrupció elkerülése, illetve a professzionalizmus szükségessége ma is éppen annyira érvényes, mint korábban.

1.6 Az EGSZB a közbeszerzés kapcsán is hangsúlyozza az Európa 2020 stratégia innovációs, környezeti és szociális szempontjainak hatását és jelentőségét.

1.7 Annak érdekében, hogy a tagállamok elkötelezettebbek legyenek az irányelv helyes végrehajtása, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek a közbeszerzési szerződésekbe való beépítése iránt, az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet erre a kérdésre, amelyet minden évben meg kellene vitatni a (versenyképességi) tanácsi ülések alkalmával.

1.8 A tagállamokban élénk érdeklődés mutatkozik a közbeszerzés intelligens gazdaságban betöltött szerepe iránt. A nemzeti hatóságok különböző szintű környezetvédelmi és szociális kritériumokat alakítanak ki, amelyeket a beszerzőnek figyelembe kell vennie. Tekintettel kell lenni a nem meghatározható szolgáltatások (3) közbeszerzésével kapcsolatos különleges követelményekre is. A bevált gyakorlatokat és a tapasztalatokat fel kell venni a Tanácsban évente folytatott megbeszélések témái közé.

1.9 Az EGSZB jelentős hiányosságnak tartja azt, hogy a zöld könyv nem szól sem arról, hogy az állami hivataloknak megfelelő szakértelemmel kell rendelkezniük, sem pedig a részükről tapasztalható kockázatkerülésről. A szakértelem alapvető az innováció előmozdításához. A tagállamokban képzési programokat kell kialakítani a beszerzők számára. Az EGSZB kiáll a teljesítményértékelés és a bevált gyakorlatok cseréje mellett.

1.10 A beszerzőnek teljes körű felelősséget kell vállalnia a munkák, termékek vagy szolgáltatások jellemzőinek meghatározásából eredő gazdasági, szociális és pénzügyi jellegű következményekért. Ez azt is jelentheti, hogy a megfelelő nemzeti jogszabályi előírások kapcsán – pl. a szociális szempontokra vonatkozóan – a pályázónak saját maga által kiállított igazolást vagy megfelelőségi nyilatkozatot kell benyújtania, a hivatalos igazolásokat pedig csak a nyertesnek kell bemutatnia.

1.11 Az EGSZB – a fenntartható fejlődés előmozdítására való tekintettel – különösen a nagyszabású projektek kapcsán támogatja, hogy minden lehetséges esetben alkalmazzák az egész életciklusra vonatkozó költségek elvét.

1.12 Az EGSZB kiáll amellett, hogy továbbra is különböztessék meg az A- és a B-szolgáltatásokat – azzal a feltétellel azonban, hogy garantálják a jogbiztonságot, illetve lehetővé teszik a B-szolgáltatásokra vonatkozó határokon átnyúló közbeszerzési szerződések bővítésének lehetőségét. Javasolja, hogy az Európai Bizottság bizonyos időszakonként vizsgálja felül a B-szolgáltatások listáját annak megfontolása érdekében, hogy előnyös lenne-e, ha egyes B-szolgáltatások átkerülnének az A-szolgáltatások közé.

1.13 Fokozni kell a kkv-k részvételét, ideértve a szociális vállalkozásokat is. Mivel az érintettek véleménye eltér a kérdésben, az EGSZB nem támogatja a küszöbök megváltoztatását. Előrelépést az arányosság elvének megfelelő használatával, a közzétételi módszerek kiigazításával, az e-közbeszerzés helyes alkalmazásával, valamint – ha az a gyakorlatban megvalósítható – a szerződések felosztásával kell elérni. Az EGSZB javasolja még a kkv-k szakértelmének támogatását szolgáló programok kialakítását is.

1.14 Az irányelvek egyik célja a küzdelem a részrehajlás, a csalás és a korrupció ellen. Az irányelvek korszerűsítése során el kell kerülni a szigor lazítását. Az EGSZB úgy véli, hogy a visszaélések elkerülését segítené, ha minden közbeszerzési szerződést előzetesen meghirdetnének e-közbeszerzés útján.

1.15 Az irányelvek fő célkitűzése 1971 óta az, hogy népszerűsítsék a határokon átnyúló európai szerződéseket a közbeszerzésekben. Az eredmények azonban szegényesek. Az EGSZB javasolja a tagállami (bevált) gyakorlatok és példák elemzését, majd pedig a piacok megnyitását célzó intézkedések bevezetését. (4)

1.16 Az EGSZB azt ajánlja, hogy a határokon átnyúló szerződésekkel kapcsolatos illetékes joghatóságra vonatkozó döntés eleve legyen a szerződés része.

2. Bevezetés

2.1 Az Európai Bizottság a közbeszerzést a zöldebb, szociálisabb szempontú és az innovációt jobban támogató egységes piac motorját képező tizenkét kezdeményezés egyikeként mutatja be. (5) Zöld könyvében az Európai Bizottság szintén kiemeli, hogy szükség van hatékonyságra és egyszerűsítésre, a kkv-k hozzáférésének megkönnyítésére, valamint a határokon átnyúló szerződések népszerűsítésére.

2.2 A közbeszerzés nagy múlttal rendelkezik az EU-ban. Magába foglalja mindazokat a módszereket és eszközöket, amelyek révén az állami hivatalok és közművek (6) munkák, termékek és szolgáltatások beszerzésével elégítik ki igényeiket. Az elsődleges cél mindig is az volt, hogy egyenlő versenyfeltételeket biztosítsanak Európában. A határokon átnyúló szerződések száma azonban továbbra is igen alacsony. Jelen vélemény az irányelvre (7) koncentrál, amelynek jobbá tétele – amint a zöld könyv is utal rá – várhatóan a legnagyobb relatív előnnyel jár.

2.3 Az irányelv alapvetően az eljárásra vonatkozik, és konkrét jogi előírásokat és garanciákat tartalmaz, amelyek az ajánlatkérésnek és a szerződés odaítélésének folyamatát szabályozzák. Az irányelv értelmében odaítélendő szerződés tartalma teljes mértékben a szerződéskötő hivatal hatáskörébe tartozik.

2.4 Az eredeti (1972-ben közzétett) közbeszerzési és az 1993-as közüzemi irányelv után a dokumentumok 2004-es változata jelentős korszerűsítést hajtott végre – különösen a hatósági irányelvben (2004/18/EK), valamint kismértékben a már naprakészebb közüzemi irányelvben (2004/17/EK). A felülvizsgálatra az érdekcsoportok közötti hosszas és alapos egyeztetés eredményeként került sor. A végrehajtás országonként eltérő; ez a kulturális háttér és a jogi hagyományok különbözőségének, valamint a „végrehajtási túlbuzgóságnak” tudható be.

2.5 A nyílt, egész Európára kiterjedő és átlátható piac kialakítása érdekében számos kérdést figyelembe vettek. Ilyen volt például a jogbiztonság, a költségtudatosság, a jó ár-érték arány, a minőség, a jobb verseny, a kkv-k piaci hozzáférése, az arányosság, az innováció, a fenntarthatóság – jelenleg Európa 2020 –, az életciklus-költségek, a megkülönböztetés és a csalás megakadályozása, az egyenlő feltételek vagy a határokon átnyúló szerződések.

3. Fejlemények 2004 óta

3.1 Az irányelvek első közzététele óta számos változás történt általában a közbeszerzésben, és ez a folyamat nem állt meg. A zöld könyv megvizsgálja, hogy be kellene-e vezetni, lehetővé kellene-e tenni, vagy fokozni kellene-e egyes, a kereskedelem és a közművek világában közhelynek számító szempontokat.

3.2 A legfontosabb technikák az innováció, a tárgyalás és a piacismeret. Ezeket a közművek minden esetben alkalmazzák, az irányelv keretében pedig bizonyos korlátok között lehetséges hozzájuk fordulni, ami azonban mindeddig nem vált széles körben gyakorlattá. Ahol nem használnak ilyen technikákat és a jelentős mértékű tapasztalat is hiányzik, ott nem áll rendelkezésre szakértelem, és így nincs reális lehetősége annak, hogy bevett szokássá váljanak.

3.3 Arra irányuló igyekezetében, hogy megfeleljen a modern technikáknak, az irányelv más technikákat is tartalmaz: például az e-közbeszerzést és a fordított aukciókat. Miközben az előbbit viszonylag széles körben alkalmazzák, az utóbbi csak akkor igazán megfelelő, amikor egyedül az ár és a teljesítés számít. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy javítani kell a határokon átnyúló elektronikus interoperabilitást.

3.4 Az általános érdekű szolgáltatásokról folytatott hosszadalmas viták eredménye az lett, hogy az ilyen szolgáltatások esetében nincs szó közbeszerzésről, hanem csupán az ajánlatkérő szervek által vagy nevében nyújtott szolgáltatásokról. Az EGSZB ismételten megerősíti, hogy az ajánlatkérő szervek teljes szabadságot élveznek abban, hogy maguk végezzék-e el bármelyik, vagy akár az összes funkciót, illetve azok közül az általuk választottakat kiszervezzék. Hasonlóképpen figyelembe kell venni azokat a tagállami rendszereket, amelyek tiszteletben tartják az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség és az átláthatóság elsődleges jogban rögzített elvét, és elismerik a szolgáltatásnyújtásra vonatkozó általános jogot. Magukra az általános érdekű szolgáltatásokra (8) elviekben az irányelv így nem terjed ki, az azokhoz kapcsolódó, az ajánlatkérő szervek általi vagy a nevükben történő kiszervezés vagy beszerzés azonban a hatálya alá tartozik.

Az EUMSZ általános érdekű szolgáltatásokról szóló 14. cikke és a hozzá csatolt 26. jegyzőkönyv elismeri a közszolgáltatások sajátos természetét és jelentőségét, valamint a nemzeti, regionális és helyi önkormányzatok széles mérlegelési körét a tekintetben, hogy ezeket miként nyújtják, adják megbízásba vagy szervezik meg. Ez magában foglalja a házon belüli, illetve az állami szervek közötti együttműködést is. A minőség és a biztonság magas színvonala, a megfizethetőség, az egyenlő bánásmód, illetve az általános hozzáférhetőség és a felhasználói jogok biztosítása kiemelt jelentőséggel bír.

3.5 Az irányelv semmilyen módon nem szól arról, hogy egy ajánlatkérő szervnek mit kell és mit nem szabad beszereznie vagy kiszerveznie, hanem csupán a beszerzés vagy kiszervezés során követendő eljárásokról rendelkezik. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a szabadságot nem szabad csorbítani.

3.6 Tárgyalás

3.6.1 Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tisztázza az irányelvben azokat a körülményeket, amelyek mellett az ajánlatkérő szervek közvetlenül odaítélhetnek egy szerződést egy olyan félnek, amely felett ugyanolyan ellenőrzést gyakorolnak, mint saját belső osztályaik felett. Az EGSZB kéri, hogy az irányelvet úgy módosítsák, hogy az tartalmazza a benne foglalt szabályok alóli kivételek feltételeit.

3.6.2 Mivel az innovatív ajánlat és az „eredményalapú” dokumentáció mind hangsúlyosabbá válik, alapvető, hogy a beszerzők és a pályázók megbeszéléseket folytassanak a pályázati eljárás folyamán. Emiatt egy olyan általános tárgyalásos eljárásra van szükség, amely hasonlít a közüzemi irányelvben meghatározotthoz vagy a versenypárbeszédhez, azonban a „különlegesen összetett” kitétel nélkül. Ide tartoznak a nem meghatározható szolgáltatások közbeszerzésére vonatkozó, már létező szabályok is.

3.6.3 Állítólag egy ilyen eljárás lehetővé teszi, hogy a pályázók által előterjesztett ajánlatokból a beszerző kiválogassa a legjobb elemeket („kimazsolázás”), és az így keletkező hibrid dokumentációt új pályázati felhívásként tegye közzé, amit már nem tárgyalásos alapon ítélnek majd oda. Ez az elképzelés téves. Az ajánlattevőknek minden körülmények között meg kell tudniuk védeni szellemi tulajdonukat – akár szabadalmaztatták azokat, akár nem –, így kifejezett beleegyezésük nélkül ötleteiket még korlátozott mértékben sem lehet más ajánlattevőknek hasznosításra felajánlani.

3.6.4 A szerződések, különösen az összetett szerződések tárgyalása nyilvánvalóan jelentős mértékű hozzáértést kíván meg a beszerző részéről. Egy általános tárgyalásos eljárás bevezetését olyan intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek biztosítják, hogy a beszerző rendelkezzen a megfelelő szakértelemmel és tapasztalattal bíró emberekkel.

3.7 Innováció

3.7.1 A zöld könyv tárgyalja a közbeszerzési szerződésekben megjelenő innovációt A közbeszerzésben három fő szint van:

—	hajlandóság arra, hogy egy hagyományos szükségletre újfajta megoldást fogadjanak el;

—	részvétel a megoldás kidolgozásában; valamint

—	egy fejlesztési projekt szponzorálása.

3.7.2 A legegyszerűbb és valószínűleg legtermelékenyebb szempont az újfajta megoldás elfogadására való hajlandóság. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ösztönözzék azt, hogy a beszerző, akinek rendelkeznie kell a megfelelő kompetenciákkal, nyitott legyen az új megoldásokat tartalmazó javaslatok iránt. A beszerzőnek ekként hajlandónak kell lennie arra, hogy – hacsak kifejezetten másként nem nyilatkozik – fontolóra vegyen alternatív megoldásokat. A köztisztviselők azonban sok esetben ódzkodnak ettől, ennek oka azonban inkább a kockázatkerülés, mint az adminisztratív vagy jogi akadályok.

3.7.3 Már az alternatív megoldások elképzelése előtt is akadályok állnak. Az innovatív javaslattétel képessége sokkal gyakorlatiasabbá válik, ha a beszerző a megoldandó problémával, és nem a megoldással kapcsolatban rögzíti elvárásait. Egy ilyen megközelítés lehetővé teszi az ajánlattevő számára, hogy megfelelő készségeket használjon a legjobb – akár hagyományos, akár innovatív – megoldás kialakítására.

3.7.4 Ha egy ajánlatkérő szerv részt vesz egy innovatív megoldásban, például egy nagyszabású adatbázisrendszer kifejlesztésében, akkor elengedhetetlen, hogy ezt az összes szinten tegye, és támogassa a folyamatot. Enélkül magas a bukás kockázata.

3.7.5 A kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés (9) elképzelésében javasolják, hogy az ajánlatkérő szervek szponzorálják az új fejlesztéseket, és lépjenek fel korai elfogadókként. A bukás veszélye miatt ez kockázatos. A tapasztalat azt mutatja, hogy kevés olyan ajánlatkérő szerv van, amely felépítésének, szervezettségének vagy tapasztalatának köszönhetően megfelelő helyzetben van ehhez a tevékenységhez, amelynek óvatosan kell nekiállni.

3.7.6 A termelés fenntarthatósága és a fogyasztás jelenleg igen aktuális kérdés. Széles körben elismert tény, hogy a fenntartható fejlődés érdekében történő innováció óriási szerepet játszik az unión belüli jó munkahelyeknek és jó vállalatoknak az Európa 2020 stratégia keretében történő támogatása terén. Ha megfelelően valósítják meg, akkor határozott gazdasági előnyökkel jár. Sok közbeszerzési esetben az egész életciklusra vonatkozó költségeket tekintetbe kell venni. Ezek között szerepel a minőség, az eredeti ár, valamint adott esetben a karbantartás, a működtetés és a leszerelés költsége. A minőségen alapuló megközelítés ösztönzi majd az innovációt és a helyes munkavégzési gyakorlatokat és feltételeket, ami hosszú távon nagyobb hatékonysághoz és költségmegtakarításhoz vezet. Az ilyen becslések technikái már kialakultak. Az EGSZB javasolja, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy a közbeszerzést végzőket ösztönözzék az ilyen technikák átvételére és alkalmazására.

4. A további korszerűsítés okai

4.1 Jogi szempontok

4.1.1 A nemzeti jogrendbe történő megfelelő átültetés alapvető, de továbbra is kényes kérdés. A zöld könyvben kifejezetten figyelmet kellett volna neki szentelni. Általában túl kevés tagállam hajtja végre megfelelően az átültetést. A helyes átültetés azonban minden érintett érdekeit szolgálja. A fokozott adminisztratív akadályokat és bürokráciát okozó „végrehajtási túlbuzgóság” szükségtelen akadályokhoz vezet, különösen a kkv-k tekintetében (a kkv fogalmának és a vállalkozásokra való utalásnak minden típusú – profitorientált vagy közhasznú –, tisztességes versenyt folytató, a szabályokat betartó szereplőt tartalmaznia kell), illetve növekvő kiadásokat jelent az ajánlatkérő szerv számára. Az irányelv világos, és nem túl bonyolult. Annak ellenére, hogy a jogrendszerek és a megközelítések különbözőek, el kell kerülni a további követelményeket és formalitásokat. Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak aktívabban kell nyomon követnie a végrehajtási folyamatot, arra törekedve, hogy egyszerűséget és egyértelműséget ösztönözzön a nemzeti jogszabályokban.

4.1.2 A jogorvoslati irányelv alkalmazásában rendszerprobléma tapasztalható a határokon átnyúló szerződések kapcsán. A határokon átnyúló szerződésekben nem egyértelmű, hogy melyik joghatóság járjon el: a beszerzőé vagy a beszállítóé. Az EGSZB azt javasolja, hogy az erre vonatkozó döntés már eleve képezze a szerződés részét.

4.1.3 Egyes szerződésekben, különösen a hosszú távúakban, olyan körülmények merülnek fel, amelyek módosításokat tesznek szükségessé a szerződés egyes pontjaiban. Bár az ilyen helyzetek néha elkerülhetetlenek, azok megnövelik a korrupció lehetőségét. Az irányelv (32. cikk) korlátozza a keretszerződésekben megengedhető változtatásokat, de egyéb esetekről nem szól. Az EGSZB szerint amennyiben a szabályok a nagyobb általános rugalmasság lehetővé tétele érdekében felpuhításra kerülnek, akkor a korrupció kockázata és/vagy a szerződéses biztonság hiánya káros hatásokkal jár. Emiatt az irányelvet ebből a szempontból nem szabad módosítani.

4.1.4 Az irányelv két kategóriára osztja a szolgáltatásokat: A- és B-szolgáltatásokra. Míg az A-szolgáltatásokra az irányelvekben foglalt teljes eljárások vonatkoznak, a B-szolgáltatások tekintetében általában enyhébb szabályoknak kell megfelelni. A zöld könyv felteszi a kérdést, hogy – számos szolgáltatástípus egyre inkább határokon átnyúló jellegére való tekintettel – vajon továbbra is meg kell-e különböztetni a két szolgáltatástípust. Az EGSZB támogatja a két kategória fenntartását azzal a kitétellel, hogy garantálni kell a jogbiztonságot, illetve lehetővé kell tenni egyes, a „B” listában szereplő határokon átnyúló szolgáltatások átsorolását az „A” listába. Javasolja, hogy az Európai Bizottság bizonyos időszakonként vizsgálja felül a B-szerződések listáját annak megfontolása érdekében, hogy előnyös lenne-e, ha egyes B-szolgáltatások átkerülnének az A-szolgáltatások közé.

4.2 Gyakorlatok

4.2.1 Az ajánlatkérő szervek hiányzó megfelelő szintű professzionalizmusa és szakértelme fontos akadályt állít az elé, hogy előrelépést érjünk el a jól működő közbeszerzés terén. A zöld könyv hiányossága, hogy nem tárgyalja a közbeszerzés alapvető feltételeit. Van jó néhány ösztönző is, melyeken javítani kellene. Az EGSZB nyomatékosan ajánlja a tisztviselők továbbképzését – elsősorban helyi és regionális szinten – a tárgyalástechnika és a megvalósítható szerződések megkötése terén. (10)

4.2.2 A közbeszerzési kultúrán is változtatni kell. A beszerzés nem csupán hivatali munka, és amennyire lehet, a menedzsment valamennyi szintjét és ágát be kell vonni a szerződések megtárgyalásába, ahogy az számos kereskedelmi vállalatnál is bevett gyakorlat. Csak akkor lehet sikert elérni, ha egy szervnél a felső vezetéstől egészen az alsóbb szintekig – különösen a kockázatkezelés terén – modern beszerzési gyakorlatok mellett kötelezik el magukat. A közművek terén szerzett gyakorlatok jó példákkal szolgálnak.

4.2.3 Fokozni kell a közszférában a beszerzéssel foglalkozók szakértelmét. Ebben belső továbbképzés, illetve szakképzett munkatársak felvétele segíthet, ezzel is növelve a beszerzői tisztség szerepét és presztízsét. Számos esetben két további intézkedés is sikeresnek bizonyult: eddig más területeken dolgozó, tapasztalt vezető beszerzők felvétele, illetve beszerzési ügynökségek létrehozása, melyek szaktanácsadással szolgálnak az adott hivatalnak a közbeszerzési eljárás alatt. A beszerzők szakmai kvalitása országonként változó. Az EGSZB kiáll az összehasonlításon alapuló értékelés és a bevált gyakorlatok cseréje mellett.

4.2.4 A pályázati felhívás kiírása előtt, még a dokumentáció elkészítését megelőzően az ajánlatkérő szervnél dolgozó vezető beszerzőknek vagy a projektmenedzsereknek tájékozódniuk kell arról, hogy mi kapható éppen a piacon. Az ilyen feltérképezési munka része műszaki kiadványok tanulmányozása, szakkiállításokon/-vásárokon történő anyaggyűjtés és konzultáció az adott területen tevékenykedő beszállítókkal.

4.2.5 A kkv-k körében is nagyobb szakértelemre van szükség. Speciális tanfolyamok és tendereztetésben jártas személyek segíthetnek az ismeretek és a szakképesítés naprakésszé tételében.

4.2.6 A kockázatkerülés egyik szempontja az, hogy túlzott mértékben használják kiválasztási kritériumként a „legalacsonyabb árat”. Miközben egyes beszerzéseknél az áron – és esetleg a teljesítésen kívül – nincs más realisztikus kritérium, a többségnél más jellemzők számítanak fontosnak a jobb eredmény eléréséhez. A legalacsonyabb ár kritériuma akadályozza az innovációt és a jobb minőségre és értékre való törekvést, így az Európa 2020 stratégia követelményeinek való megfelelést, és nem feltétlenül vezet nagyobb értékhez.

4.2.6.1. A legalacsonyabb ár kritériumának alkalmazását ezért kivétellé kell tenni, nem pedig szabállyá. A „gazdaságilag legelőnyösebb” kritérium oly módon való kiterjesztésével, hogy az egyben a fenntarthatóság szempontjából legelőnyösebb ajánlat kiválasztását is szolgálja, az ajánlatkérő szervek optimális eredményt érhetnek el a környezeti, szociális és gazdasági fenntarthatóságot tekintve. Az EGSZB arra ösztönzi az ajánlatkérő szerveket, hogy – amikor csak lehetséges és helyénvaló – végezzenek életciklus-költségelemzést.

4.2.7 A közepes méretű és főleg kis települések nagy száma miatt ajánlani kellene ezeknek, vagy akár kötelezni kellene őket arra, hogy bizonyos méretű projektek esetén a szakszerűség és a hatékonyság érdekében, illetve pénzügyi okokból működjenek együtt. Az EGSZB kéri, hogy szenteljenek külön figyelmet ennek a szempontnak, és egyébként is a bevált gyakorlatok cseréjét és az idevonatkozó közbeszerzési szabályok egyértelműsítését ajánlja.

4.2.8 Statisztikai elemzések azt mutatják, hogy elsősorban a kkv-k vannak alulreprezentálva az uniós küszöb feletti közbeszerzésekben. Az EGSZB egyenlő versenyfeltételeket szorgalmaz a közbeszerzések terén, hogy a kkv-k is az őket megillető mértékben kivehessék részüket az állami tenderekből. Az EGSZB nem támogatja, hogy a kkv-k pozitív diszkriminációját szolgáló intézkedéseket hozzanak, többek között azért, mivel ez mesterséges beavatkozás lenne, és így akár korrupciót is eredményezhetne. Ugyanakkor, ahol az a gyakorlatban kivitelezhető, az ajánlatkérőket arra kellene ösztönözni, hogy a tendereket bontsák több tételre, hogy így nyilvánvalóbbá és hozzáférhetőbbé váljanak a lehetőségek a kkv-k számára.

4.2.9 Az értékhatárok kapcsán eltérnek a vélemények. Széles körű viták és körültekintő mérlegelés után alakították ki őket, összhangban vannak a közbeszerzésről szóló megállapodásban szereplőkkel, és rendszeresen kiigazították őket az infláció és az árfolyamváltozások fényében. Kérték már az értékhatárok megemelését és csökkentését is. Egyik érv sem igazán meggyőző, így az EGSZB szerint a jelenlegi gyakorlati szinteket kellene megtartani. Az értékhatárok alatt a Szerződésben foglalt kötelezettségek betartása mellett nemzeti eljárásokat alkalmaznak. Jó lenne, ha ez utóbbiak minél jobban összhangban lennének az irányelvben szereplő eljárásokkal, hogy el lehessen kerülni a bizonytalanságokat és a zavarokat, és hogy a beszerzőknek valóban csak egyfajta eljárást kelljen használniuk.

4.2.10 Az átláthatóság ösztönzése és a szabálytalanságok csökkentése érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy kivétel nélkül minden közbeszerzései szerződést hirdessenek meg előre. A határérték alattiakat és a B-szolgáltatásokat nagyon egyszerű formában egy, az egész EGT-re kiterjedő e-Tender honlapon kellene megjelentetni. (11)

4.2.11 A nagyobb szakmaiság ösztönzése is segíthet a nemzeti eljárások egyszerűsítésében, melyek jelenleg aránytalanul sok költséget okoznak. A konkrét helyzetek nagyon eltérőek, és el kellene kerülni az értelmezés körüli félreérthetőségeket és vitákat. Az egyszerűbb nemzeti módszereknek kellene például szolgálniuk a többiek számára.

4.2.12 Az a tendencia, hogy az ajánlatkérő szervek pénzügyi garanciákat, biztosítékokat és teljesítési kötelezvényeket kérnek, további akadályokat gördít a kkv-k elé. Ráadásul manapság egyre nehezebb pénzügyi forrásokhoz jutni, és pazarlás a kkv-k korlátozott forrásait ilyen garanciákra használni. Az ajánlatkérő szerveket emlékeztetni kellene arra a kötelezettségükre, hogy el kell kerülniük az aránytalan pénzügyi, illetve tanúsítványokkal kapcsolatos követelményeket ahelyett, hogy garanciákra támaszkodnának.

4.2.13 Már vannak folyamatban kezdeményezések ezen a téren a tagállami helyzetek javítására. Az EGSZB nyomatékosan kéri, hogy készüljenek jegyzékek a bevált gyakorlatokról, és egyes tagállami gyakorlatokhoz hasonlóan rendszeresen kerüljön sor uniós szintű megbeszélésekre az ajánlatkérő szervekkel és tapasztalt szakértőkkel.

4.2.14 A kkv-k megsegítésére az ajánlatkérő szervek elektronikus portálokat hozhatnának létre:

—	széles körű információkkal szolgálva az uniós értékhatárok alatti közbeszerzési lehetőségekről;

—	lehetővé téve a kkv-knak, hogy jelezzék érdeklődésüket, ha felmerül más érdekelt kkv-kkal kialakítandó partnerség lehetősége; és

—	biztonságos elkülönített részt kialakítva egy központi e-Tender honlapon, ahol a kkv-k olyan adminisztratív információkat tölthetnek fel és szerkeszthetnek/frissíthetnek, melyeket az ajánlatkérő szervek használnak.

5. Kapcsolat a beszerzés és egyéb menetrendek között

5.1 A közkiadások nagyobb hatékonyságával kapcsolatos célkitűzésen (12) kívül a zöld könyv szorosabb kapcsolatot szorgalmaz a közbeszerzés és más menetrendek – különösen az innovációs, a környezetvédelmi és a szociális menetrend – között.

5.2 2004 óta a fenntartható fejlődés és az inkluzív növekedés a nagyobb versenyképesség mellett prioritásnak számít, amit az Európa 2020 stratégia ismét megerősített. A közbeszerzési szerződésekben ezeket a szempontokat is figyelembe kellene venni.

5.3 Az EGSZB egyetért azzal, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat ösztönözni kellene arra, hogy vegyenek figyelembe bizonyos társadalmi szempontokat is. Ez azt jelenti, hogy a tenderek összeállításánál ilyen elemeknek is teret kell hagyni.

5.4 A közbeszerzési szerződések munkaügyi záradékairól szóló, 1949-ben elfogadott C94. sz. ILO-egyezmény jelenleg 10 uniós tagállamban kötelező érvényű, bár önkéntes jelleggel más tagállamokban, például Írországban is alkalmazzák a közbeszerzésekben. Az EGSZB tudomásul veszi az egyezményben foglalt elveket, és megítélése szerint a tagállamokat ösztönözni kellene annak ratifikálására és a benne foglalt elvek követésére.

5.5 Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az irányelv meghatároz egy sor olyan eljárási szabályt, amelyek lefektetik a kapcsolatot a közbeszerzésben részt vevő szerződő felek között. Az Európai Bizottság kiterjedt konzultációk alapján korábbi dokumentumokban meghatározta, hogy az ajánlatkérő szervek a szerződések kidolgozásakor vagy kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzéseknél hogyan mérlegelhetnek innovatív termékeket/szolgáltatásokat/eljárásokat, illetve környezetvédelmi és szociális célokat. (13)

5.6 Az innováció és a közbeszerzés kapcsán említést érdemel az úttörőnek számító Aho jelentés és a „Vezető piacok” kezdeményezés. (14) Az innováció nagyon sokféle dologra vonatkozhat: csúcstechnológiára, alacsony szén-dioxid-kibocsátásra, alacsony energiafelhasználásra, az egészségügyi és szociális ellátás új és alternatív módszereire, építkezésre, közlekedésre, infrastruktúrára és egyébre. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kereslet fontos szerepet játszhat az innováció ösztönzésében, (15) amit éveken keresztül figyelmen kívül hagytak, illetve nem vettek elég komolyan. Áttételesen erősítheti az egyetemek és K+F-központok innováció iránti elkötelezettségét, valamint a további innovációt, például a kkv-k és a szociális gazdasági szereplők esetében.

5.7 A zöld könyvben felvetett kérdésekre válaszul az EGSZB hangsúlyozza, hogy a közbeszerzéssel kapcsolatos elsődleges felelősséget a nemzeti, regionális, helyi és európai hatóságok viselik, melyeknek mindig az adott esetre lebontva kell mérlegelniük az innovációs, környezeti, szociális (16) szempontokból (ideértve a fogyatékosságokkal kapcsolatos szociális szabályozásokat is), illetve a hatékonyság, a termelési időszakok, a költségek, a beszállítók száma, a lehetséges eredmény stb. szempontjából összeálló társadalmi követelmények helyes arányát az irányelvek keretén belül.

5.8 Az ajánlatkérő szervek szabadon meghatározhatnak konkrét követelményeket, köztük környezetvédelmieket és szociálisakat is. Számos esetben ezt is teszik, mivel az uniós és/vagy nemzeti jogszabályok erre kérik őket. Ilyen például az általános vagy ágazatspecifikus környezetvédelmi szabványok kérdése. Más esetekben az ilyen követelményeket konkrét projektek, például nagy infrastrukturális munkák megvalósításához lehet kötni.

5.9 A műszaki specifikációkat – szükség esetén – ki kellene egészíteni a termelés, illetve az eljárások jellemzőivel. Ezáltal az ajánlatkérő szervek egyszerűbben és átláthatóbban tudnák jelezni a fenntarthatósággal kapcsolatos célokat – például a környezeti fenntarthatóságot, vagy a kollektív szerződések, a munkaügyi normák, a munkafeltételek és az „egyenlő munkáért egyenlő bért” elv betartását – előmozdító fontos preferenciáikat. A környezetbarát áramtermelés ügye egyértelmű példa arra, hogy a termelési jellemzőket hogyan és miért kellene beépíteni a műszaki specifikációk közé, ahelyett hogy a teljesítményfeltételek közé száműznék őket. (17)

5.10 Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság szükség esetén állítson össze egy konszolidált dokumentumot, amely magában foglalja az irányelvet és az Európai Bíróság idevonatkozó ítélkezési gyakorlatát. Egy ilyen dokumentum elősegíti majd a hozzáférhetőséget, és nagy segítséget jelent abban, hogy egyetlen forrással szolgáljon a jogbizonyosság megteremtéséhez.

5.11 Az intelligens európai gazdaság szükségességéről szóló általános vitával párhuzamosan intenzív viták folynak a tagállamokban arról, hogy ebben milyen szerep jut a közbeszerzésnek. (18) A tagállamok különböző mértékben megfogalmaznak olyan környezeti, kisebb mértékben pedig olyan szociális kritériumokat, melyeket a beszerzőknek figyelembe kell venniük. A munkaügyi megállapodások és a nemzeti jogszabályok jelentősen eltérnek az egyes tagállamokban. Az országok felelőssége saját idevonatkozó jogszabályaik betartásának biztosítása.

5.12 Az EGSZB azt javasolja, hogy ezt a még le nem zárult folyamatot évenként vitassák meg a (Versenyképességi) Tanácsban. A legjobb gyakorlatokat és tapasztalatokat pedig külön ki kell emelni. Az egyre homogénebb gyakorlatok a határokon átnyúló szerződésekre vonatkozó feltételeken is javítani fognak.

5.13 Akármilyen szociális vagy környezeti követelményt fognak is kiválasztási kritériumként megfogalmazni, mindenképpen lehetővé kell tenni azok kiértékelését, és relatív súlyt kell kapniuk a többi kritériumhoz képest.

5.14 A közbeszerzési hatáskörön belül feltétel lenne, hogy a pályázatok elbírálóinak meg kell bizonyosodniuk arról, hogy a pályázók az irányelv 44. és 51. cikkében foglalt kritériumokon (19) túl betartják-e a szociális előírásokat (többek között a fogyatékkal élők integrációjával kapcsolatosakat), (20) mivel ellentétes lenne az európai és nemzeti előírásokkal, ha a közszervek olyan felekkel kötnének szerződést, melyek nem tartják be a jogszabályokat.

5.15 A tagállamoknak saját kiállítású tanúsítványt vagy megfelelőségi nyilatkozatot kellene kérniük az ajánlattevőtől arról, hogy az adott országban betartják a hatályos jogszabályokat a fogyatékkal élők munkaerő-piaci integrációjára vonatkozóan, például kötelezik magukat arra, hogy bizonyos számban vagy arányban fogyatékkal élőket alkalmaznak azokban az országokban, ahol létezik ilyen jellegű jogszabályi előírás.

5.16 Egy másik szociális intézkedés az kellene hogy legyen, hogy – adott esetben – fogalmazzák meg úgy a technikai előírásokat, hogy közben a fogyatékkal élők számára tekintetbe veszik az akadálymenetesítés szempontjait, illetve a minden felhasználót figyelembe vevő kialakítást.

5.17 Egy másik szem előtt tartandó szempont annak érdekében, hogy egyenlő lehetőségeket biztosítsunk mindenki számára, és garantáljuk a társadalmi beilleszkedést, a fogyatékkal élőket foglalkoztató védett műhelyekre fenntartott szerződések odaítélésére vonatkozik. A 2004/18. sz. irányelv 28. preambulumbekezdése és 19. cikke egyértelműen rendelkezik erről a lehetőségről. Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak nyomatékosan ajánlania kellene, hogy az ilyen szerződések egy bizonyos számban vagy százalékban érvényesíthetőek legyenek azokban a tagállamokban, ahol ez indokolt, például ha számos egyébként munkaképes fogyatékkal élő marad inaktív.

5.18 Egy másik fontos kérdés, melyre ki kell térni, az általános érdekű szociális szolgáltatásokkal kapcsolatos közbeszerzési szabályok komplexitása. A zöld könyv (4.4. pont) felteszi a kérdést, hogy növelni kell-e az ilyen szolgáltatásokra vonatkozó értékhatárokat annak érdekében, hogy jobban figyelembe lehessen venni a szociális szolgáltatások sajátosságait. Az EGSZB szívesen szorosan nyomon követi majd az ezen a téren folyó munkát, például a (COM)2011 206 végleges sz. közlemény révén, tudatában annak, hogy nem lenne szerencsés szelektív módon változtatni az értékhatárokon.

5.19 Az Európa 2020 stratégia értelmében az Európai Bizottságot fel kellene hatalmazni arra, hogy szorosan figyelemmel kísérhesse ezt a tagállamokban zajló modernizációs folyamatot. Nagy segítséget jelentene ebben, ha egy honlapon nyilvánosságra hoznának minden odaítélt szerződést, megemlítve a pályázatot elnyerő cég típusát (mikrovállalkozás, kkv vagy nagyvállalat) és a szerződés értékét.

6. Nem megfelelő gyakorlatok

6.1 Az irányelv egyik célja a részrehajlás, a csalás és a korrupció elleni harc. Ezek a jelenségek nem csak a közbeszerzésekre jellemzőek, viszont ahogy a zöld könyv is megemlíti, a kereskedelmi fegyelem hiánya új szempontot jelent, hiszen az állam nem tudja mindig felügyelni a saját szervein belül az ilyen gyakorlatokat. Az irányelv nem helyettesíti a korrupcióellenes vagy versenyjogi jogszabályokat, szigorú eljárásjoga segítségével azonban pluszvédelmet jelent.

6.2 Az EGSZB úgy véli, hogy megerősítendők az alvállalkozással kapcsolatos rendelkezések. A többszintű alvállalkozás nehézségeket okozhat a kollektív szerződések, a munkafeltételek, illetve az egészségvédelmi és biztonsági eljárások érvényesítésében. Az állami szerveknek több lehetőséget kellene kapniuk arra, hogy a minőségi, szociális és környezetvédelmi célkitűzéseknek való megfelelés érdekében befolyásolják a szerződést. A fontosabb alvállalkozókkal kapcsolatos részletekről még a szerződés odaítélése előtt nyilatkozni kell, és az állami szervnek pontosan meg kell határoznia a felelősségi körüket és a kötelezettségeiket a szerződés hatásos nyomon követése céljából. Mechanizmusokat kellene kialakítani, amelyek segítségével az állami szervek – ha kétségeik vannak – átvilágíthatnák és elutasíthatnák az adott alvállalkozókat.

6.3 A szerződést általában egy, az igényelt munka, szolgáltatás vagy áruellátás terén tapasztalattal és szaktudással rendelkező fővállalkozóval kötik. A fővállalkozó az egész szerződésért felel, és elszámoltatható annak teljesüléséért az ajánlatkérő szerv felé. Ez a felelősség többek között az anyagbeszerzés intézésére és az általa kötött alvállalkozói szerződésekre is kiterjed. Egyszerűsíteni kellene az ajánlatot tevőknek az abnormálisan alacsony ajánlatokra vonatkozó cikk alapján történő büntetésére és kizárására vonatkozó eljárásokat, különösen a hatályos munkavédelemnek és munkafeltételeknek való megfeleléssel összefüggésben. Egy pályázat elutasításához jelenleg egy kötelező és bonyolult eljárás keretében írásbeli kérelmet kell benyújtani. Felülvizsgálatra szorulnak az építkezési módszer gazdaságosságáról, a gyártási folyamatról vagy a nyújtott szolgáltatásokról adandó információkra vonatkozó előírások is. Nem helyes, hogy az ajánlatkérő az, akinek információkat kell kérnie az ajánlattevőtől: inkább az ajánlattevőkkel szemben kellene kötelező elvárásokat megfogalmazni arra vonatkozóan, hogy az ajánlatkérő szerveket lássák el a megfelelő információkkal. Az irányelvet úgy kellene módosítani, hogy a tisztességes munka, a munkavállalókkal való egyenlő bánásmód és a szélesebb körű fenntarthatósági célok támogatása érdekében tartalmazza ezeket a változtatásokat.

6.4 Köztudott, hogy a leggyakoribb káros gyakorlat a részrehajlás, amikor az ajánlatkérő szerv egy előnyben részesített beszállítóval köt szerződést úgy, hogy néha ki sem írja a pályázatot. Nehéz ezek feltérképezése, mivel gyakran már csak az ügylet után derül rájuk fény. Az EGSZB szerint sokat segítene az ilyen visszaélések megelőzésében, ha egy e-tenderezési folyamat részeként minden közbeszerzési szerződést már előre nyilvánosságra hoznának. Ráadásul ez nem is jelentene többletterhet a közhivatalok számára.

6.5 Az EGSZB rámutat, hogy többet kell tenni annak támogatására, hogy az odaítélés után ellenőrizzék a szerződés rendelkezéseinek, köztük a szerződésteljesítési záradékoknak való megfelelést. Az állami szervekre a pénzeszközök és források tekintetében jelenleg – a pénzügyi válság következtében – egyre nagyobb nyomás nehezedik, miközben az egészségvédelmet, biztonságot, munkaügyi normákat és környezetvédelmet felügyelő ügynökségek is megszorításokkal szembesülnek. Mivel egy pályázat leállítása és az újrapályáztatás igen sok költséggel járhat, úgy tűnhet, hogy az állami szervek tehetetlenek a nem megfelelően teljesítő vagy szerződésszegő beszállítókkal szemben. A feltételeknek való megfelelés biztosításának költségeit be kellene építeni a beszerzés költségvetésébe, és fontolóra kellene venni más büntetéseket is a szerződésben foglalt rendelkezések be nem tartásának esetére.

6.6 Szigorú intézkedésekre van szükség a vállalatoknál a korrupció megelőzésére. Ennek ösztönzéséhez támogatni kell az olyan intézkedéseket, melyek arra irányulnak, hogy hibák elkövetése után a vállalatok saját berkeiken belül maguk tegyék helyre a dolgokat. Lehetővé kell tenni, hogy a példásan működő vállalatok ismét piacra léphessenek, miután sikeresen levezényeltek egy ilyen folyamatot. Az ezzel kapcsolatos hatályos szigorú követelményeket az irányelvekben kellene rögzíteni, hogy elkerüljük a jelenleg alkalmazott eltérő tagállami gyakorlatokat.

7. Külső dimenzió

7.1 Az EU közbeszerzésének külső dimenzióját illetően nem hagyhatók figyelmen kívül az EU arra irányuló kötelezettségei, hogy a harmadik országokban támogassa a tisztességes munkát, az egyenlőséget, az alapvető jogokat és szabadságokat, a munkaügyi normák tiszteletben tartását, valamint a környezetvédelmet és az energiahatékonyságot. Ezek nem olyan elvek, amelyeket magunk mögött hagyunk, ha átlépjük a határt. Ha felülvizsgáljuk a közbeszerzési szabályokat, ezeket az elveket mindig meg kell erősítenünk – külkapcsolati szempontból csakúgy, mint határainkon belül. Uniós szinten többet kell tenni azért, hogy az ellátási láncokat magasabb szintű szociális és környezetvédelmi normák jellemezzék, és ezzel a kérdéssel a kereskedelempolitikával párhuzamosan kell foglalkozni. Az Európai Bizottságnak határozottan együtt kell működnie a legfontosabb érintett szereplőkkel – így a szakszervezetekkel és a nem kormányzati szervezetekkel – annak érdekében, hogy működőképes stratégiákat és struktúrákat dolgozzanak ki.

7.2 A közbeszerzési megállapodás (GPA) keretet és platformot teremt ahhoz, hogy világszinten egyenlő versenyfeltételek érvényesüljenek a közbeszerzésben. Minél több országot rá kell bírni a megállapodáshoz való csatlakozásra.

7.3 A nyílt nemzetközi közbeszerzési piacok sok előnyt rejtenek magukban az európai tenderezők számára, hiszen számos európai vállalat, köztük kkv-k is, világszinten piacvezetőnek számítanak az építőiparban, a közműépítésben, az alternatív energia és a környezetvédelem terén. (21) Az EGSZB szerint az EU-nak mindenképpen célul kell kitűznie a harmadik országok közbeszerzési piacaihoz való hozzáférés javítását. Biztosítani kell a kölcsönösséget is. (22)

7.4 Az EGSZB szerint nagyon fontos, hogy uniós közbeszerzési pályázatokra való jelentkezéskor a harmadik országok (állami tulajdonú) vállalatai ugyanazokat a közbeszerzési szabályokat tartsák tiszteletben, mint az európai vállalatok, különös tekintettel a tiltott közvetlen vagy közvetett állami támogatásra, árkalkulációra és a költségek és kockázatok körültekintő figyelembevételére. A szabályok szigorú betartatása nem könnyű feladat. Ezt a kérdést hatékonyan kell kezelni a 2004-es irányelv felülvizsgálatakor. (23)

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Lásd az EGSZB következő véleményeit: HL C 93., 2007.4.27., 25. o. és HL C 24., 2006.1.31., 52. o.

(2) Lásd a 2004/18/EK klasszikus irányelvet, valamint a 2004/17/EK közüzemi irányelvet. Jelen vélemény elsősorban a klasszikus irányelvet (a továbbiakban: „az irányelv”) tárgyalja.

(3) Olyan független szakmai tevékenység, amelynek tárgya egy olyan feladat elvégzése, amelyet előzetesen nem lehet egyértelmű és mindenre kiterjedő módón meghatározni.

(4) Lásd az irányelv (2) preambulumbekezdését: „(…) valamint, hogy a közbeszerzések verseny előtti megnyitását garantálják”.

(5) Az Európai Bizottság közleménye: „Egységes piaci intézkedéscsomag – Tizenkét mozgatórugó a növekedés serkentéséhez és a bizalom növeléséhez”; COM(2011) 206 végleges, 2.12. fejezet: A közbeszerzés.

(6) A vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazat intézményei.

(7) 2004/18/EK (közbeszerzési irányelv).

(8) Lásd az EUMSZ 14. és 106. cikkét, valamint a hozzá csatolt 26. jegyzőkönyvet.

(9) „Kereskedelmi hasznosítást megelőző beszerzés: az innováció serkentése a fenntartható, minőségi európai közszolgáltatások érdekében” – COM(2007) 799.

(10) Jó példa erre a PIANNO elnevezésű holland alapítvány. Ugyanezen gondolattól vezérelve a Holland Ipari Konföderáció és a Holland Települések Szövetsége közös széles körű kampányt tervez országszerte a közbeszerzésért felelős tisztviselők körében.

(11) Lásd az elektronikus közbeszerzésről szóló, HL C 248., 2011.8.25., 149. o.

(12) Zöld könyv, 4. o., 3. bekezdés.

(13) Lásd a zöld könyv 34. oldalán olvasható megjegyzéseket. Lásd még a 2006. novemberi „Build for All” [Építés mindenkinek] című útmutatót is a hozzáférési kritériumok használatáról közbeszerzési eljárásokban.

(14) Lásd az Aho csoport „Hozzuk létre az innovatív Európát!” című 2006-os jelentését és az Európai Bizottság „Vezető piacok” kezdeményezését 2010 októberéből.

(15) Lásd többek között: Közbeszerzés és innováció – A keresleti oldal feltámasztása, Jakob Edler, Luke Georghiu, www.sciencedirect.com, Research Policy (2007) 949–963.

(16) Lásd: Szociális vásárlás – Útmutató szociális szempontok figyelembevételéhez a közbeszerzésben, SEC(2010) 1258, Európai Bizottság, 2010. október.

(17) Lásd a C-448/01. sz., EVN AG kontra Ausztria (2003) ECRI – 14527 (EVN – Wienstrom) ügyet.

(18) Széles körű áttekintés olvasható erről a „Vállalatok társadalmi felelősségvállalása, nemzeti közpolitikák az Európai Unióban” c. kiadványban, 2010. november.

(19) 44. cikk: A résztvevők alkalmasságának ellenőrzése; 45–51. cikk: A kvalitatív kiválasztás kritériumai.

(20) Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020, COM(2010) 636 végleges.

(21) Lásd az alábbi EGSZB-véleményeket: „Nemzetközi közbeszerzés” (HL C 224., 2008.8.30., 32. o.) és „Harmadik országbeli állami tulajdonú vállalkozások az EU közbeszerzési piacain”HL C 218., 2011.7.23., 31. o.

(22) A szociális szempontok kapcsán lásd a közelmúltban elfogadott „Iparpolitika a globalizáció korában” című vélemény 6.29. és 6.30. pontját az ILO-normákról és a vállalatok társadalmi felelősségéről HL C 218., 2011.7.23., 38. o.

(23) Lásd a. HL C 218., 2011.7.23., 31. o. sz. véleményt, amely részletesen foglalkozik ezzel a konkrét kérdéssel.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/121

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv – Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé

(COM(2011) 48 végleges)

2011/C 318/20

Előadó: Gerd WOLF

Társelőadó: Erik SVENSSON

2011. február 9-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Zöld könyv – Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé

COM(2011) 48 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. június 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott 473. plenáris ülésén (a 2011. július 13-i ülésnapon) 122 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Összefoglalás és ajánlások

1.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli az Európai Bizottság zöld könyvét és az abban megfogalmazott célokat, megerősíti az e témában már elfogadott véleményeit, és a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogram félidei értékeléséről szóló szakértői jelentésre is utalva azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság:

1.1.1

kiegészítő strukturális intézkedések révén a Bizottságon és az azt segítő tanácsadó szerveken belül dolgozzon ki egy integrált kutatási és innovációs stratégiát, amely megtartja e két terület egyéni jellemzőit és specifikus munkakörülményeit;

1.1.2

a kutatás és innováció finanszírozására szánt jövőbeli költségvetést emelje végre az összköltségvetés akkora részére, amely megfelel a téma elismert fontosságának és az Európa 2020 stratégiában betöltött központi szerepének, valamint a tagállamok szükséges támogatási politikájára gyakorolt ösztönző és integráló emelőhatásának;

1.1.3

egyszerűsítse a szükséges adminisztratív eljárásokat, rugalmasabban alakítsa ki és gyorsítsa fel a döntéshozatali eljárásokat, valamint megfelelően adaptálja tisztviselőinek szaktudását és megbízatását;

1.1.4

azokra a transznacionális feladatokra összpontosítson, amelyek az erőforrások és a szaktudás határokon átnyúló egyesítése révén európai hozzáadott értéket eredményeznek, mint például az együttműködésben végzett kutatás;

1.1.5

a strukturális alapokat az eddig alulreprezentált régiókra összpontosítsa, hogy azokban kiválósági alapot hozzon létre és felépítse az ehhez égetően szükséges struktúrákat, valamint javítsa a strukturális alapok és a keretprogram közötti kapcsolatot;

1.1.6

támogassa a „kulcsfontosságú technológiák” fejlesztését, amelyek nélkül az EU sem a világversenyben nem tudja megállni a helyét, sem a nagy társadalmi kihívásoknak nem tud megfelelni;

1.1.7

a jövőbeli nyolcadik keretprogram összköltségvetésének 20 %-át bocsássa az Európai Kutatási Tanács rendelkezésére;

1.1.8

támogassa a nagy kutatási-fejlesztési infrastruktúrák (ESFRI-lista) megépítését és fenntartását;

1.1.9

teljes mértékben támogassa az innovációkat, többek között szociális téren, a gazdaság terén, a munkahelyen és a kreatív gazdaságban;

1.1.10

javítsa a kkv-kre és mikrovállalkozásokra vonatkozó támogatási rendelkezéseket, hogy könnyebbé váljon a támogatási programokhoz és azok eszközeihez való hozzáférésük és a programokban való részvételük;

1.1.11

építsen ki egy keretet elegendő kockázati tőkével, amelyhez különösen a kkv-knek van egyszerű hozzáférésük; ehhez pedig folytassa a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus kiépítését és kiigazítását;

1.1.12

gondolja át az állami támogatások, valamint a verseny- és közbeszerzési szabályok rendszerét a teljes innovációs folyamatra, a megfelelő szaktudás kiépítésére és a köz-magán társulásokra gyakorolt hatásokat illetően.

1.2 Az EGSZB ezenkívül kéri a tagállamokat, hogy az Európa 2020 stratégiához való alapvető hozzájárulásukat a szűkös költségvetésű időszakokban is tegyék meg, és többet ruházzanak be az oktatásba (különösen az egyetemekbe is), a kutatásba, a fejlesztésbe és az innovációba, hogy végre eleget tudjanak tenni a közismert és már a lisszaboni stratégiában is szereplő 3 %-os kötelezettségnek, sőt lehetőleg túl is teljesítsék ezt a célt.

2. Az európai bizottsági közlemény összefoglalása

2.1 A zöld könyv célja, hogy nyilvános vitát ösztönözzön azokról a legfontosabb pontokról, amelyek szerepet játszanak majd az uniós kutatás- és innovációfinanszírozást szolgáló jövőbeli programokban.

2.2 Az Európai Bizottság javulást szeretne elérni a következő területeken:

—	a célok és megvalósításuk pontosabb meghatározása,

—	a bonyolultság csökkentése,

—	a hozzáadott érték és a többletforrás-mozgósítási képesség növelése, a felesleges átfedések és a szétforgácsoltság kiküszöbölése,

—	a részvétel egyszerűsítése,

—	az EU-programokban való részvételi lehetőségek bővítése – szélesebb körű hozzáférés,

—	a versenyképesség és a társadalmi hatások fokozása uniós támogatás révén.

2.3 Az Európai Bizottság ehhez közös stratégiát szeretne kidolgozni azoknak a megfelelő kutatás- és innovációfinanszírozási uniós programoknak a bevonására, amelyek jelenleg a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramhoz, a versenyképességi és innovációs keretprogramhoz, valamint különféle uniós innovációs kezdeményezésekhez, például az Európai Innovációs és Technológiai Intézethez kapcsolódnak.

2.4 A zöld könyv 27 konkrét kérdést tesz fel, amelyek a következő témaköröket érintik:

—	közös erőfeszítés az Európa 2020 stratégia sikere érdekében,

—	társadalmi kihívások kezelése,

—	a versenyképesség megerősítése,

—	az európai tudományos bázis és az európai kutatási térség megerősítése.

2.5 E programelemek eddigi finanszírozása a jelenlegi programtervezési időszakban (2007–2013) a következőket fogja át:

—	hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram: 53,3 milliárd EUR,

—	CIP – versenyképességi és innovációs keretprogram: 3,6 milliárd EUR,

—	EIT – Európai Innovációs és Technológiai Intézet: 309 millió EUR,

—	kohéziós politika: kb. 86 milliárd EUR (a strukturális alapok összköltségvetésének csaknem 25 %-a).

3. Általános megjegyzések

3.1 A 2010. november 26-i és 2011. február 4-i tanácsi határozatok, valamint a továbbiakban említett korábbi EGSZB-vélemények értelmében az EGSZB üdvözli és támogatja az Európai Bizottság által előterjesztett zöld könyvet és azt a szándékot, hogy a kutatás- és innovációtámogatás valamennyi eszközét egy közös stratégia keretében fogják össze. Egy ennek a célnak megfelelő, nagy jelentőségű, hatékony uniós támogatási program döntő előfeltétel Európa versenyképességének erősítéséhez, jólétének és szociális vívmányainak biztosításához és a nagy társadalmi kihívások leküzdéséhez.

3.2 Ez azonban azt is jelenti, hogy ezekhez az elsődleges célokhoz hozzá kell rendelni az EU jövőbeli összköltségvetésének a teljesítéshez szükséges, megfelelő részét. A kutatás és innováció finanszírozására szánt jövőbeli költségvetést az összköltségvetés akkora részére kell emelni, amely megfelel a téma elismert fontosságának és az Európa 2020 stratégiában betöltött jelentőségének, valamint a tagállamok hasonlóképpen szükséges támogatási politikájára gyakorolt ösztönző és integráló emelőhatásának.

3.3 2007-ben elfogadott feltáró véleményének címével –„Európa kutatási, fejlesztési és innovációs potenciáljának felszabadítása és erősítése” (1) – az EGSZB már meghatározta az Európa 2020 stratégia központi feladatát, és éppen ehhez kell kidolgozni egy közös stratégiát az uniós kutatás- és innovációfinanszírozásra vonatkozóan.

3.4 Ez azonban nem jelenti a két kategória vegyítését vagy egymásnak való alárendelését, inkább arról van szó, hogy a kutatás és az innováció egy közös stratégia révén minél hatékonyabban támogassa és serkentse egymást.

3.5 Ennek megfelelően és ebből kiindulva az EGSZB támogatja a 2.5. pontban megnevezett célokat is.

3.6 Ezekről a célokról és a velük kapcsolatos komplex helyzetekről az EGSZB az elmúlt években további mérvadó véleményeket dolgozott ki. A következő témakörökről van szó:

—	Zöld könyv – Európai Kutatási Térség: új perspektívák, (2)

—	Együttműködés és tudásátadás a kutatási szervezetek, az ipar és a kkv-k között – az innováció fontos feltétele, (3)

—	Javaslat tanácsi rendeletre az európai kutatási infrastruktúra (ERI) közösségi jogi keretéről, (4)

—	Útban a közös kutatásprogramozás felé: Összefogással a mindenkit érintő kihívások hatékonyabb megválaszolásáért, (5)

—	A nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés európai stratégiai kerete, (6)

—	Az IKT új távlatai – a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák európai kutatási stratégiája, (7)

—	A Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban, (8)

—	Az alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák fejlesztésébe történő beruházásról, (9)

—	Felkészülés a jövőre – Közös stratégia kidolgozása a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatban, (10)

—	A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése, (11)

—	Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése – Innovatív Unió, (12)

—	Innovatív munkahelyek – a termelékenység és a színvonalas munkalehetőségek forrásai, (13)

—	A 7. keretprogram értékelése / kutatás és technológiafejlesztés. (14)

Ezekben a véleményekben már konkrét ajánlásokat fogalmaztunk meg a zöld könyvben említett célok és kérdések legtöbbjéhez. Az EGSZB ezért nyomatékosan utal e korábbi véleményeire, ismét megerősíti őket, és kéri, hogy azokat jelen véleménye részeként tekintsék. A hetedik keretprogram félidei értékeléséhez készült szakértői jelentésre (15) utalva a következőkben néhány megjegyzést teszünk, amelyek megismétlik az e véleményekben szereplő kijelentéseket, vagy túlmutatnak azokon.

3.7 A zöld könyvben szereplő és e vélemény 4. fejezetében tárgyalt kérdéslista azt a benyomást kelti, hogy az Európai Bizottság az eddigi finanszírozási módozatok és prioritások radikális módosításait tervezi. „A kutatási keretprogramok végrehajtásának egyszerűsítése” című véleményét megerősítve az EGSZB nyomatékosan ajánlja, hogy az eddigi sikeres uniós támogatási eszközök (különösen az együttműködésben végzett kutatás) égetően szükséges folytonosságát és stabilitását lényegében tartsák meg (16) és erősítsék, és ne ássák alá túl sok módosítással.

3.7.1 A közös stratégiát ehelyett elsősorban az Európai Bizottságon és az azt támogató tanácsadó szerveken belüli kiegészítő strukturális intézkedésekkel kellene biztosítani. Ehhez a programok és az adminisztráció terén egyesíteni kellene többek között az eddigi kutatási keretprogram, az innovációs és versenyképességi keretprogram, valamint az Európai Innovációs és Technológiai Intézet intézkedéseit.

3.7.2 Amint az EGSZB több alkalommal hangsúlyozta, ehhez ezenkívül arra van szükség, hogy az egyes programokkal foglalkozó európai bizottsági tisztviselők, valamint a Bizottság mellett tevékenykedő ügynökségek munkatársai is az érintett területeken saját teljesítményük révén kiváló és nemzetközileg elismert szakértők legyenek, akiknek megfelelő döntési mozgástér és kezdeményezési lehetőség áll rendelkezésükre ahhoz, hogy szaktudásukkal és ítélőképességükkel sikerre vigyék ezt a közös stratégiát. (17) Ezt a célt nem szigorú és merev szabályozásokkal (18) – és főleg nem kizárólag ilyenekkel – lehet elérni, hanem stabilitás és ugyanakkor rugalmasság, valamint specifikus szaktudás és tapasztalatok révén.

3.7.3 Az EGSZB több ízben hangsúlyozta az innováció döntő jelentőségét az Európa 2020 stratégia szempontjából. Ugyanakkor megismétli, hogy az innovációk nem szükségszerűen egy lineáris folyamat – vagyis először kutatás, aztán innováció – eredményei, hanem komplex folyamat során, különböző kiindulási helyzetek összekapcsolódásából és összefonódásából keletkeznek, (19) valamint szociális és üzleti szempontokat is magukban foglalnak. Ez különösen a szolgáltatásokkal kapcsolatos innovációkra igaz, amelyeket többnyire új felhasználói szükségletek ösztönöznek, valamint a szociális gazdaság vállalataira, amelyek társadalmi igényekre reagálnak. Azokra a munkahelyi innovációkra (20) is érvényes ez, amelyeket a szociális partnernek dolgoznak ki vagy vitatnak meg, valamint a tervezési és kreatív iparágak innovációira. A fogyatékkal élőket támogató, 2010–2020-ra szóló európai stratégia (európai bizottsági közlemény) további példa az olyan állami és magán szolgáltatásnyújtók egyik fontos innovációs területére, amelyek akadálymentes termékekről és szolgáltatásokról gondoskodnak, hogy a fogyatékkal élők teljes mértékben be tudjanak illeszkedni az európai társadalomba.

3.7.4 Az EGSZB ezenkívül utal arra, hogy a kutatás és a tudomány a kultúra olyan döntő jelentőségű elemei, amelyek Európának a felvilágosodással megkezdett fejlődését jellemzik. Bár lényeges előfeltételei az innovációnak, az európai civilizáció és kultúra önálló kategóriájaként kell meghatározni, megőrizni és támogatni őket. Nem szabad az innovációt a kutatás, sem a kutatást az innováció alá besorolni. (21) Ez az európai alapértékek kulturális elszegényedését jelentené.

3.7.5 A kutatás és az innováció közötti egyik fontos különbség az, hogy a tudománnyal és kutatással, illetve az innovációval foglalkozó szereplőkre és a megfelelő munkakörnyezetekre („kultúrákra”) eltérő „játékszabályok” vonatkoznak. Ennek kapcsán utalunk az „Együttműködés és tudásátadás a kutatási szervezetek, az ipar és a kkv-k között – az innováció fontos feltétele” című véleményre, (22) melyben kidolgoztuk a különböző aspektusokat. A közös stratégia keretében ezért olyan megoldásokat kell keresni, amelyek tekintetbe veszik ezeket a különbségeket, megfelelnek azoknak, de ugyanakkor lehetővé teszik az egész innovációs folyamat támogatását.

3.7.6 Éppen ezért különösen fontos és támogatandó a jó kapcsolat, valamint a munkaerő cseréje és a szaktudás megosztása a két kategória között. Az EGSZB utal az „időközi értékelésről” szóló véleményére, (23) amelyben megemlíti a célként kitűzött három támogatási pillért: „Science for knowledge – the researchers set the agenda” [A tudomány a tudásért – a kutatók határozzák meg a menetrendet]; „Science for competitiveness – industry sets the agenda” [A tudomány a versenyképességért – az ipar határozza meg a menetrendet]; valamint „Science for society – civil society actors set the agenda” [A tudomány a társadalomért – a civil társadalom határozza meg a menetrendet].

3.8 Ahhoz fűzött korábbi megjegyzéseire hivatkozva, hogy az Európai Bizottság ismételten és általánosítva széttagoltnak nevezte az európai kutatást és fejlesztést, az EGSZB elismeri ugyan, hogy létezhetnek példák az ilyen széttagoltságra, ezek azonban nem az általános helyzetet tükrözik. Ezért megismétli, (24) hogy „már régóta léteznek európai – sőt, gyakran globális – kapcsolatok és együttműködési hálózatok, amelyek az együttműködés és a verseny határmezsgyéjén táncolva folyamatosan át- és újraformálódnak. Ezek az egyes érdekeltek és szervezeteik fontos önszervezési folyamatai”, és mint ilyeneket, az Európai Bizottságnak végre megfelelően méltányolnia kellene őket, nem pedig figyelmen kívül hagynia, főként mivel a K+F keretprogramok (elsősorban az együttműködésben végzett kutatás) a maguk részéről jelentősen hozzájárultak ezekhez a vívmányokhoz.

3.9 Az EGSZB ezenkívül azt ajánlja, hogy nagyobb figyelmet szenteljenek a világszínvonalú kutatási és innovációs klaszterek létrejöttének. Ezek a klaszterek felsőoktatási intézmények, kutatóintézetek és vállalatok vonzó, önmagukat erősítő hálózatai, amelyek a létrejött speciális cégek közötti gyümölcsöző kapcsolatokat is magukban foglalják. Az EGSZB ennek kapcsán újból hangsúlyozza, hogy az EU-n belül is több világszínvonalú egyetemet kell létrehozni, és ennek érdekében különösen a tagállamokat kéri, hogy határozottabban cselekedjenek e téren.

3.10 Az EGSZB megismétli azt az – elsősorban a tagállamoknak szóló – ajánlását, hogy könnyítsék meg a vállalatalapítást, javítsák a vállalkozások fennmaradási képességét és piaci esélyeit, és teremtsék meg az ehhez szükséges keretfeltételeket (lásd a 4.7.1. pontot is). A bürokrácia csökkentése és a megfelelő kockázati tőke ebben döntő jelentőségű. Míg európai szinten a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus – az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank közösen alapított eszköze – jó kiindulópontot jelent, így is szükséges különösen a kkv-k elegendő kockázati tőkéhez való hozzáférésének jelentős javítása.

4. Részletes megjegyzések

Ez a fejezet az Európai Bizottság által feltett 27 kérdés közül vitat meg néhányat. A kérdéseket itt nem ismételjük meg, csak utalunk rájuk.

4.1 Az uniós támogatási intézkedések felhasználóinak jól tagolt tartalomjegyzékre és részletes „használati utasításra” van szükségük, nyomtatott és interneten elérhető formában is. Ezenfelül kiegyensúlyozott viszonyt kellene biztosítani a bevált és szükséges eszközök és támogatási elvek, valamint a maximális folytonosság jegyében a minél kevesebb új megközelítés között.

4.2 Az egységes szabályrendszer és a szükséges rugalmasság közötti egyensúly – az utóbbiba beleértve például a speciális igények figyelembevételét is – a szabályozások összehangolása mellett mindenképpen megköveteli a nemzeti eljárások közös stratégiai kutatási és innovációs keretben történő teljes elismerését is. Az Európai Bizottságon belüli munkafolyamatokat illetően az EGSZB utal a 3.7.2. pontra; az újszerű koncepciókkal való tapasztalatgyűjtés ideje alatt a tisztviselőknek elegendő mozgásteret kell biztosítani ahhoz, hogy alkalmazzák a még meghatározásra váró kivételszabályozásokat/külön szabályozásokat/eltéréseket. (24) Ezen a téren ugyanis először tapasztalatokat kell gyűjteni. (25) Az EGSZB ennek kapcsán utal az „egyszerűsítésről” szóló véleményére, (26) amelyben egy bizalmi alapú módszer követését és az elfogadható hibahatár növelését ajánlja.

4.3 A tagállamok részéről szükséges nemzeti és regionális kutatás- és innovációfinanszírozást és azok valamennyi megfelelő reformprogramját tekintve az uniós eszközöket elsődlegesen a transznacionális együttműködésre – különösen az együttműködésben végzett kutatásra – kell összpontosítani. Az együttműködésben végzett kutatás a különböző tagállamok szaktudásának és forrásainak egyesítése révén egyértelmű európai többletértéket teremt, emelőhatást gyakorol a tagállamok támogatási politikájára, és elősegíti az európai integrációt.

4.4 Mivel a kiválóságnak az Európa 2020 stratégia keretében is a kutatás és fejlesztés vezérelvének kell maradnia, a strukturális alapokat nagyobb mértékben az eddig alulreprezentált régiókra kell irányítani, hogy azokban kiválósági bázist lehessen felépíteni az ehhez égetően szükséges valamennyi infrastruktúrával együtt. Ebben az értelemben az EGSZB támogatja az Európai Bizottság kijelentését: „Világszínvonalat képviselő kiválóság hosszabb távon csak olyan rendszerben létezhet, amelyben az összes kutató hozzáfér a kiválóság eléréséhez szükséges eszközökhöz, és képes versengni a legjobb helyekért. Ehhez az szükséges, hogy a tagállamok ambiciózus módon korszerűsítsék közfinanszírozású kutatóbázisukra vonatkozó stratégiáikat, és ne fogják vissza a közfinanszírozás mértékét. Az európai uniós finanszírozásnak – a kohéziós politika keretein belül működő alapokat is ideértve – arra kell törekednie, hogy ott és akkor segítse a kiválóság kifejlődését, ahol és amikor az szükséges.”

4.5 A strukturális alapokkal való szinergiák és a tagállami támogatási politikával való optimális koordináció eléréséhez döntő jelentőségűek a hatékony kapcsolatok (27) az uniós kutatás- és innovációfinanszírozás jövőbeli közös stratégiája és a jövőbeli közös kohéziós politikai stratégia között (8. kérdés). A regionális stratégiák kialakítása során az „intelligens specializációnak” kellene vezérelvként szolgálnia.

4.6 A teljes innovációs folyamat jobb támogatásához az EGSZB szerint alaposan és az érintett szereplőkkel egyeztetve felül kell vizsgálni azokat a támogatási, közbeszerzési és versenyszabályokat (ez a 19. kérdést érinti), amelyek akadályozhatják a cél elérését. (28) Ennek oka a versenyjog és az innovációtámogatás közötti egyensúly, illetve lehetséges konfliktus. A verseny-, a támogatási és a közbeszerzési jogot ezért nem szabad az innovációt fékező módon alkalmazni. Reformokra is szükség lehet. Az innovációkat néha attól is védeni kell, hogy a konkurencia az innovációs folyamat megakadályozása érdekében megszerezze és háttérbe szorítsa őket.

4.6.1 A közfinanszírozású kutatástól a piacra vitelig tartó innovációs folyamat ugyanis adott esetben hosszabb távú, meghatározott partnerségeket követel meg, amelyek az eddigi szabályokkal (például közzététel, szellemi tulajdon, támogatásjog, közbeszerzési szabályok) csak nehezen egyeztethetők össze vagy érhetők el (20. kérdés). Itt új megközelítéseket és szabályokat kell keresni, hogy feloldhassuk a „több innováció” és a „nagyobb nyilvánosság és igazságosabb verseny” közötti esetleges ellentétet. A felderítő- vagy alapkutatás kellően magas aránya jelentősen hozzájárulhat ehhez, mivel a szóban forgó érdekellentét ezt a szférát nem érinti (lásd a 4.7.3. pontot is).

4.7 Az Európai Bizottság által felvetett egyik kulcskérdés a támogatás megosztásának aránya a következők között:

—	a kkv-k, a szociális gazdaság vállalatai és nagyvállalatok,

—	az alapkutatás és társadalmi célokra irányuló kutatás,

—	a kutatás és az azt továbbvivő innovációs folyamat,

—	a technikai, a szolgáltatásokkal kapcsolatos, a társadalmi és az üzleti innovációk,

—	a felülről lefelé és az alulról felfelé építkező megközelítés.

Az eddig elmondottakon kívül az EGSZB ehhez a következő javaslatokat teszi:

4.7.1 A kkv-kre – elsősorban a kisebb vállalkozásokra – a legkülönfélébb okokból különös figyelmet kell fordítani a támogatási témák és eszközök kidolgozása során. (29)

—	a kkv-knak lehetőséget kellene biztosítani arra, hogy részt vegyenek egy meghatározott, a vállalat számára alkalmas időszakra szóló programokban (mint a FET-program [„a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák”] keretében jelenleg folyó intézkedésekben),

—	különös figyelmet kell fordítani a nagy innovációs potenciállal rendelkező, újonnan létrehozott vállalkozásokra és mikrovállalkozásokra (amelyek 10-nél kevesebb munkavállalóval működnek), és könnyített belépési kritériumokat kell biztosítani számukra,

—	támogatási eszközöket kell alkalmazni az innovációs folyamatok egészének támogatásához (ez a vállalkozók számára különösen fontos),

—	nagyobb figyelmet kell fordítani a szolgáltatásokkal kapcsolatos innovációkra,

—	moderátorokra/facilitátorokra lesz szükség, akik támogatják a kisebb vállalkozásokat az innovációs programok kihasználásában és a hozzáférés megkönnyítésében; ebben fontos szerepet játszhatna az „Enterprise Europe Network” (Európai Vállalkozói Hálózat),

—	a finanszírozási modellek kidolgozása során tekintettel kell lenni a szociális gazdaság vállalataira.

4.7.2 Az alapvetően új tudást létrehozó nagy áttörések – és az azok alapján létrejött jelenlegi innovációk, mint az internet, a GPS, az MRI, a lézer, a számítógép, a nanotechnológia stb. – az alapkutatások és az ahhoz kapcsolódó alkalmazott kutatások eredményei voltak. Az alapkutatás és az alkalmazott kutatás hozza létre a jövőbeli innovációkhoz nélkülözhetetlen „csírákat”. (30) Az EGSZB azzal a kérdéssel is foglalkozott, hogy ezek a „csírák” hogyan juthatnak el azokhoz a szervezetekhez, amelyek innovációkat „tenyésztenek”, fejlesztenek ki belőlük. (31)

4.7.3 Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy az Európai Kutatási Tanács égisze alatt finanszírozott intézkedéseket a jövőbeli 8. keretprogramban az összfinanszírozás legalább 20 %-os arányára emeljék, valamint hogy az alapvető kérdésfelvetésekre a többi programrészben is megfelelő hangsúlyt helyezzenek. Az Európai Kutatási Tanács eddig kiválóan megállta a helyét az új ötletek és az élvonalbeli kutatás támogatása terén. Jövőbeli eljárásai során ugyanakkor jobban figyelembe kellene vennie a fiatal kutatók karrierkilátásait is, hogy megtarthassuk vagy visszanyerhessük őket az európai kutatás számára.

4.7.4 Az együttműködésben végzett kutatás – az „Együttműködés” alprogram központi elemeként (32) – a jelenlegi hetedik K+F keretprogram (és elődei) fő pillére, és mint ilyen, ragyogóan bevált. Döntő támogatási eszközt jelent a tagállamok kutatási tevékenységeinek összefogásához és a széttagoltság megakadályozásához. A jövőbeli közös stratégiai keretben elfoglalt jelentőségét ezért feltétlenül meg kell tartani és erősíteni. (33) Ez annál inkább is igaz, mivel elsősorban az együttműködésben végzett kutatás az, amely a nagy társadalmi kihívások megoldására irányul (9. és 11. kérdés), és amely nagymértékben hozzájárul az Európa globális versenyképességéhez döntő jelentőségű kulcstechnológiák kifejlesztéséhez.

4.7.5 Az alulról felfelé építkező projektek támogatásának (lásd a 4.7.10. pontot is) összességében nagyobb szerepet kellene juttatni (9. és 10. kérdés) ahhoz, hogy nagyobb mozgásteret kapjanak az olyan innovatív ötletek, amelyek nem szerepelnek a témalistában, vagy például a jelenlegi ipar nem fejleszti őket (lásd a 3.7.6. pontot is – „industry sets the agenda”) – a repülőgépet ugyanis nem a hajóipar találta fel!

4.7.6 A felülről lefelé építkező megközelítések a mérvadó döntéshozók aktuális tudásszintjükből kiinduló stratégiai perspektívájának eredményei, míg az alulról felfelé építkező megközelítések a vizsgálandó, illetve tökéletesítendő tárgyakon közvetlenül dolgozó tudósok, mérnökök és más közreműködők kreatív potenciálját használják fel. Még a társadalmi kihívások fontos témáit illetően is fontos, hogy ne csak a „felülről lefelé” irányuló előírásokra összpontosítsunk: nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a széles körű kutatótársadalomból származó, „alulról felfelé” irányuló ötletekre és megoldási módokra is. „[…] az innovációs politikai beruházásoknak a munkahelyek strukturális és munkavállalók által kezdeményezett innovációira kellene irányulniuk.” (34)

4.7.7 Az alulról felfelé és a felülről lefelé építkező megközelítés közötti egyensúly további különbségtételt tesz szükségessé: az előre megadott témalisták (mint például kulcsfontosságú technológiák vagy nagy társadalmi kihívások) esetében is megfelelő arányú alulról felfelé ható folyamatra van szükség ahhoz, hogy elegendő mozgástere legyen a nem felülről elgondolt megoldásötleteknek. Ezenkívül azonban az eddig fel nem ismert kérdésfelvetésekre és problémákra vonatkozó teljesen új megközelítéseknek is esélyt kell adni. Míg az „Ötletek” alprogramban már most is meg lehet valósítani ilyen megközelítéseket, az együttműködésben végzett kutatás terén is sokkal nagyobb mozgásteret kellene biztosítani nekik, amint ez jelenleg például az IKT terén a „jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák” programrészben már sikeresen történik. Ehhez az illetékes tisztviselőknek nagyobb rugalmasságra és mozgástérre van szükségük.

4.7.8 Az európai kutatási-fejlesztési infrastruktúrára (ESFRI-lista) vonatkozóan az EGSZB megismétli azt az ajánlását, (35) hogy azt az építésben és fenntartásban való részvétel révén kell támogatni. Ugyanilyen kiválónak bizonyult az „Emberek” programrész, amelynek keretében megtárgyalhatók például a Marie Curie-cselekvések (23. kérdés); ezért azt teljes egészében meg kell tartani, sőt esetleg ki kell terjeszteni.

4.7.9 Tekintve a közös európai gazdaság-, monetáris és pénzügyi politika fontos problémáit, amelyek jelenleg a politikai viták jelentős elemét képezik, valamint az ehhez kapcsolódó makrogazdasági kérdésfelvetéseket, az EGSZB azt ajánlja, hogy a támogatási programokban az ehhez tartozó kutatásokra is megfelelő súlyt fektessenek.

4.7.10 A kutatás-fejlesztésen túlmutató kérdéseket (17. kérdés) illetően az EGSZB azt ajánlja, hogy ne hozzanak létre újabb és újabb eszközöket, hanem elsősorban az erre vonatkozó újonnan létrehozott intézkedésekkel szerzett tapasztalatokra támaszkodjanak. (36) A mutatókra és innovációs partnerségekre vonatkozóan lásd az „Innovatív Unió” tárgyában kidolgozott véleményt. (37) A tőkeellátottságot illetően az EGSZB ugyanerre a véleményre utal. (38)

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL C 325., 2006.12.30., 16. o.

(2) HL C 44., 2008.2.16., 1. o.

(3) HL C 218., 2009.9.11., 8. o.

(4) HL C 182., 2009.8.4., 40. o.

(5) HL C 228., 2009.9.22., 56. o.

(6) HL C 306., 2009.12.16., 13. o.

(7) HL C 255., 2010.9.22., 54. o.

(8) HL C 354., 2010.12.28., 80. o.

(9) HL C 21., 2011.1.21., 49. o.

(10) HL C 48., 2011.2.15., 112. o.

(11) HL C 48., 2011.2.15., 129. o.

(12) HL C 132., 2011.5.3., 39. o.

(13) HL C 132., 2011.5.3., 22. o.

(14) HL C 218., 2011.7.23., 87. o.

(15) http://ec.europa.eu/research/evaluations.

(16) HL C 48., 2011.2.15., 129. o., 3.12. pont.

(17) HL C 48., 2011.2.15., 129. o., 3.10. pont.

(18) HL C 256., 2007.10.27., 17. o., 6.4. pont.

(19) Lásd a 12. lábjegyzetet.

(20) HL C 132., 2011.5.3., 22. o.

(21) Lásd a 12. lábjegyzetet.

(22) HL C 218., 2009.9.11., 8. o., 4.1–4.4. pont.

(23) HL C 218., 2011.7.23., 87. o.

(24) Lásd a 12. lábjegyzetet.

(25) HL C 256., 2007.10.27., 17. o., 6.4. pont.

(26) Lásd a 11. lábjegyzetet, 3.6. pont.

(27) Lásd ehhez a 3.7.1. pontot is.

(28) HL C 218., 2009.9.11., 8. o., 4.8. pont.

(29) Lásd a 12. lábjegyzetet, 4.10. pont.

(30) HL C 354., 2010.12.28., 80. o., 3.2.3. pont.

(31) Lásd a 3. lábjegyzetet.

(32) Ettől függetlenül a nyolcadik K+F keretprogramról szóló jövőbeli javaslatban adott esetben új fogalmakat is használhatnak az eddig „együttműködésben végzett kutatás” és „együttműködés” alatt leírt intézkedésekre.

(33) Lásd a 4.3. pontot is.

(34) HL C 132., 2011.5.3., 22. o.

(35) Lásd az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése – Innovatív Unió”, HL C 132., 2011.5.3., 3.8.4. pont.

(36) Lásd még a 12. lábjegyzetet.

(37) Lásd a 12. lábjegyzetet, 4.2. és 4.4. pont.

(38) Lásd a 12. lábjegyzetet, 4.8. pont.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/127

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Atomenergia-közösség keretprogramjának (2012–2013) közvetett cselekvései esetében a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról

(COM(2011) 71 végleges – 2011/0045 (NLE))

(COM(2011) 72 végleges – 2011/0046 (NLE))

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjának (2012–2013) végrehajtására irányuló, közvetett cselekvések útján megvalósuló egyedi programról

(COM(2011) 73 végleges – 2011/0043 (NLE))

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjának (2012–2013) végrehajtására irányuló, a Közös Kutatóközpont által közvetlen cselekvések útján végrehajtandó egyedi programról

(COM(2011) 74 végleges – 2011/0044 (NLE))

2011/C 318/21

Előadó: Gerd WOLF

2011. március 22-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Atomenergia-közösség keretprogramjának (2012–2013) közvetett cselekvései esetében a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról

COM(2011) 71 végleges – 2011/0045 (NLE)

Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjáról (2012–2013)

COM(2011) 72 végleges – 2011/0046 (NLE)

Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjának (2012–2013) végrehajtására irányuló, közvetett cselekvések útján megvalósuló egyedi programról

COM(2011) 73 végleges – 2011/0043 (NLE)

Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjának (2012–2013) végrehajtására irányuló, a Közös Kutatóközpont által közvetlen cselekvések útján végrehajtandó egyedi programról

COM(2011) 74 végleges – 2011/0044 (NLE).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. június 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott 473. plenáris ülésén (a július 14-i ülésnapon) 92 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 A maghasadással működő fukushimai reaktorblokkok cunami által kiváltott balesete és annak következményei jól mutatják, hogy mennyire érzékenyek az ilyen reaktorok a vészhűtő rendszerek kiesésére. Ami a technológia további alkalmazását illeti, az eset már tagállami energiapolitikai döntésekhez vezetett, és társadalmi vitát gerjesztett. Az Euratom kutatási-fejlesztési keretprogram (a 2012–2013-as időszak) itt tárgyalt kutatási és fejlesztési céljait illetően ezeket újra kell értékelni. A további megjegyzéseket ez a szempont határozza meg.

1.2 Az EGSZB számos okból úgy véli, hogy a nukleáris technológiákról, azok használatáról és következményeiről rendelkezésre álló tudásanyagot meg kell őrizni és bővíteni kell. Az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogram az erőforrások összekapcsolását összehangoló funkciója és a közös erőfeszítések integrálása folytán jelentős európai többletértéket nyújt ehhez.

1.3 Az EGSZB ezért a következőket ajánlja:

—	a hasadásos reaktorok technológiájával kapcsolatos kutatások a reaktorbiztonság javítására, a hosszú felezési idejű radioaktív hulladékok mennyiségi csökkentésére és végleges elhelyezésére, a hasadóanyagok ellenőrzésére és a sugárvédelemre koncentráljanak,

—	őrizzék meg és bővítsék a tervezéskor fel nem mérhető üzemzavarok és a meglévő erőművek küszöbön álló „stressztesztjei” területét illető szaktudást,

—

nagy erőkkel vigyék tovább a magfúzióból történő energianyerés fejlesztését célzó munkát – a technológia potenciális biztonsági és egyéb előnyeire való tekintettel –, amelyben a nemzetközi partnerségben kialakuló ITER projekt központi szerepet tölt be. A fúziós program alapját a „társulások” jelentik,

—

megfelelő képzési intézkedésekkel gondoskodjanak arról, hogy a szükséges szakterületeken kellő számú magasan képzett szakember álljon rendelkezésre, de az iskolákban is kielégítő szinten oktassák az ezekkel a technológiákkal és a radioaktív sugárzással, annak kockázataival és mérésével kapcsolatos alapismereteket.

1.4 Bár az EGSZB-nek a számára rendelkezésre álló dokumentumok alapján az a benyomása, hogy az Európai Bizottság javaslatai és tervei a fenti ajánlásoknak már messzemenően eleget tesznek, mégis azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja meg, hogy az új helyzetre való tekintettel a forrásokkal való ellátottság elegendő-e, és hogy egyes témaköröket nem kellene-e jobban támogatni.

1.5 Egyéb ajánlásainak figyelembevételével az EGSZB támogatja az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogramot és eszközeit mint az Európai Kutatási Térség lényeges elemeit.

2. Az Európai Bizottság közleménye

2.1 Az Európai Bizottság közleménye több különböző dokumentumot foglal magában, amelyek a 2012–2013-as Euratom-programra vonatkozó rendeletre, illetve tanácsi határozatra tartalmaznak javaslatot. Az, hogy erre az időszakra egyáltalán szükség van új határozatokra, illetve rendeletekre, abból adódik, hogy az Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja (2007–2013), illetve az Európai Atomenergia-közösség (Euratom) kutatási és képzési intézkedésekre vonatkozó hetedik keretprogramja (2007–2011) eltérő időszakot foglal magában. Most tehát át kell hidalni a kétéves időtartam-különbséget.

2.2 Az Európai Bizottság által előterjesztett négy dokumentum lefedi az összes ehhez szükséges szempontot, melyek a következők:

—	a részvétel szabályai,

—	a keretprogram,

—	az egyedi program – közvetett intézkedések,

—	az egyedi program – a Közös Kutatóközpont közvetlen intézkedései.

Ez a négy dokumentum a mellékletekkel együtt több mint 120 oldalt tesz ki, ezért a tartalmukat itt még vázlatszerűen sem tudjuk visszaadni, sem minden szempontból kommentálni.

2.3 A témát tekintve az EU által a magfúzió (súlypontban az ITER-rel), a maghasadás és a sugárvédelem területén támogatandó kutatási munkákról van szó. Az Európai Bizottság szükségesnek tekinti, hogy ezek a kutatási munkák az előttünk álló kétéves időszakban ésszerűen a 2007–2011-ben sikeresen elvégzett tevékenységekre épülhessenek, és azokat vigyék tovább.

2.4 Az erre előirányzott kifizetések összesen mintegy 2 560 millió eurót tesznek ki, melyből a legnagyobb rész az ITER-hez kapcsolódó fúziós programra esik.

3. Általános megjegyzések

3.1 Fukushima – új helyzetből kell kiindulni

Az Európai Bizottság fenti dokumentumai a fukushimai események előtt készültek. Tekintve a cunami hatásait az ottani maghasadásos erőműblokkokra, az általuk okozott károkat és azok hatását a lakosságra és a környezetre, az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogramjának itt tárgyalt kutatási és fejlesztési céljait ebből a szempontból is szemléljék és átértékeljék azzal a céllal, hogy adott esetben módosítsanak kialakításán. A kizárólag a kutatásra és fejlesztésre vonatkozó jelen vélemény ezért nem csupán arról szól, hogy az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogram, illetve az általános 7. kutatási és fejlesztési keretprogram eltérő időkeretét össze kell hangolni egymással.

3.1.1 Az EGSZB ugyan korainak tartja, hogy ebből máris általános energiapolitikai következtetéseket vonjanak le, de tiszteletben tartja azon tagállamok döntését, amelyek az elővigyázatosság elve alapján úgy határoztak, hogy a jövőben a maghasadást nem használják energiaforrásként. Üdvözli, hogy Fukushima témáját az EU szintjén is tárgyalják (1) és felvették az energiapolitikai napirendbe, még ha a Lisszaboni Szerződés alapján minden tagállam maga dönthet is arról, hogy milyen energiaszerkezetet részesít előnyben.

3.2 Az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogramja

Az elsődlegesen az energiakutatást szolgáló Euratom kutatási és fejlesztési keretprogram (2) kiegészíti az általános kutatási és fejlesztési keretprogramban szereplő energiakutatást, amely mindenekelőtt a megújuló energiahordozók és más, alacsony szén-dioxid-kibocsátású energia-előállításra alkalmas nemnukleáris technológiák kutatásával és fejlesztésével foglalkozik. Így az EU-n belül a fenntartható energiaszerkezethez hozzájáruló valamennyi technológiának és ezek tulajdonságainak a kutatására és értékelésére sor kerül.

3.3 Európai többletérték

Az EGSZB számos okból (lásd alább) úgy véli, hogy a nukleáris technológiákról, azok használatáról és következményeiről rendelkezésre álló tudásanyagot feltétlenül el kell mélyíteni. Az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogram összehangoló funkciója, az erőforrások összekapcsolása és a közös erőfeszítések integrálása folytán jelentős európai többletértéket nyújt ehhez. Alábbi ajánlásainak figyelembevételével az EGSZB teljes mértékben támogatja az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogramot és eszközeit mint az Európai Kutatási Térség lényeges elemeit. (3)

3.4 A biztonságtechnikai kutatás és a szakismeretek megőrzésének elsődlegessége

Függetlenül attól, hogy a tagállamok és az EU a jövőben milyen döntéseket hoz az energiatermelésre használt maghasadási technológia jövőbeli alkalmazásáról, az EGSZB szerint már csak

1)	a balesetek lehetséges határokon túlnyúló kihatásai,

2)	a szakemberek és a technológiák világméretű vándorlása,

3)	a már meglévő létesítmények és radioaktív hulladékaik,

4)	az atomfegyverek és a hozzájuk kapcsolódó gyártólétesítmények létezése és a nagyon komoly – politikai – kockázatok

miatt is feltétlenül szükséges, hogy az EU-n belül intenzíven továbbfejlesszék és továbbra is hozzáférhetővé tegyék a biztonsági kérdésekkel és az azok alapjául szolgáló technológiákkal kapcsolatos ismereteinket. A teljes körű tudásról való lemondás veszélyes struccpolitika lenne. Ezért – és annak elkerülése érdekében, hogy az ezekkel a technológiákkal és hatásaikkal kapcsolatos tudás általánosan feledésbe merüljön – különösen fontos, hogy az ehhez szükséges tudományos és technológiai szakember-utánpótlást kellő számban, módszeresen és folyamatosan kiképezzék és támogassák.

3.5 Maghasadás

A maghasadási technológiát illetően az EGSZB különösen a biztonsági szempontból lényeges pontokat emeli ki:

—	sugárvédelem, nukleáris medicina, valamint a megelőző orvosi és műszaki intézkedések,

—	az atomerőművek fokozottabb biztonsága és hulladékának csökkentése, (4)

—	a hosszú felezési idejű radioaktív hulladékok ártalmatlanítása (végleges elhelyezése),

—	a hasadóanyagok (nukleáris fűtőanyagok) kinyerése és kezelése,

—	óvintézkedések a hasadó- és/vagy sugárzó anyagok eltulajdonítása és a velük való visszaélések ellen,

—	a meglévő létesítmények tervezéskor fel nem mérhető üzemzavarai és a küszöbön álló, szükséges „stressztesztek” konzekvenciái. (5)

3.6 A szabályozott magfúzió

A fúziós program kezdettől fogva (6) elsősorban e technológia jelentős biztonsági előnyei (igen alacsony tüzelőanyag-készlet szükséges, nem kell vészhűtés, nincs láncreakció, nincsenek hasadási termékek és aktinidák) és egyéb előnyei miatt kapott támogatást. Az elért haladás lehetővé tette egy jelentős (500 MW-os) fúziós teljesítményű létesítmény (az ITER) megépítését. Bár a fúziós reaktorok az ismeretek jelenlegi szintje és a támogatások jelenlegi mértéke alapján csak az évszázad második felében járulhatnak majd hozzá az energia-előállításhoz, és bár még jelentős kutatásokra és fejlesztésekre van szükség, amíg ebből használható energiaforrás válik, a szabályozott magfúzió az egyetlen olyan ismert energetikai lehetőség – méghozzá világszerte rendelkezésre álló és gyakorlatilag korlátlan potenciállal –, amelyet ma még semmilyen módon nem hasznosítanak. (7) Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy ezt a programot állítsák előtérbe. Több extrapoláció egyöntetű eredménye szerint a globális energiaszükséglet és az egész Földre kiterjedő, az éghajlatot károsan nem befolyásoló és fenntartható energiaellátás problémája századunk folyamán drámai módon tovább éleződik majd. Ezért különösen égető szükség van további, éghajlati szempontból kárt nem okozó energiaforrásra, mint amilyen például a magfúzió.

3.7 Az Európai Bizottság tematikus javaslataihoz – teljes körű támogatás

A 3.1. pontban szereplő megjegyzéseket illetően örvendetes módon megállapítható, hogy az EGSZB jelen véleményben megjelölt ajánlásai már döntő részben bekerültek az Európai Bizottság tematikus javaslatai közé, úgyhogy az EGSZB e javaslatokat teljes mértékben támogatja. Az EGSZB azonban a rendelkezésére álló dokumentumok alapján nem tudja megítélni – és nem is tekinti feladatának, hogy megítélje –, hogy a rendelkezésre álló műszerek, illetve személyi és pénzügyi erőforrások mennyisége a részleteket tekintve megfelel-e a kitűzött céloknak. Azt ajánlja ezért az Európai Bizottságnak, hogy a programot kísérő szakértői csoportjai révén végezzen el egy ilyen újbóli értékelést a program egyes ágain belül, és ahol szükséges, utaljon ki többletforrásokat.

3.8 Biztonsági és kockázati kérdésekről készítendő további tanulmányok

Mivel a biztonsági és kockázati kérdések problémaköre nem csak az Euratom kutatási és fejlesztési keretprogramot érinti, az EGSZB azt ajánlja, hogy az általános 7. kutatási és fejlesztési keretprogram energiakutatásával együtt – és lehetőleg további nemzetközi partnerekkel együttműködve – készítsenek tanulmányokat a megfelelő biztonsági és kockázati kérdésekről, tekintetbe véve a most előtérbe került természeti eseményeket is. Ezeknek többek között az alábbi szempontokra kellene kitérniük:

—

a különböző kritikus energetikai technológiák műszaki kockázatai – ilyen technológia például a maghasadás, a CO2-leválasztás és -tárolás, a víztárolás, a sűrítettlevegő-tárolás, a kőolaj- és földgázipari technológiák, a fosszilis energiahordozók továbbítása, szállítása és feldolgozása, a hidrogéntárolás és a hidrogén mint energiahordozó, különösen a mobil alkalmazásokban stb.,

—	a CO2-kibocsátáscsökkentési célok el nem éréséből (8) és az ezzel együtt járó fokozottabb éghajlatváltozásból adódó környezeti kockázatok,

—	azok a társadalmi, politikai és adott esetben akár háborús kockázatok, amelyek (i) egy súlyos globális energiaínségből és az ebből adódó szükséghelyzetekből, illetve (ii) egy potenciálisan fenyegető éghajlatváltozásból adódnak. (9)

3.9 A lakosság oktatása

Az EGSZB ezenkívül fontosnak tartja, hogy a szakemberek, például fizikusok, vegyészek és mérnökök amúgy is szükséges képzésén (lásd a 3.4. pontot) túl az iskolákban és a felsőfokú intézményekben a polgárokat már fiatal koruktól fogva megismertessék a sugárzás mérésével, és a természetes, az elfogadható, illetve a veszélyes sugárdózisok értékével. Az EGSZB véleménye szerint ez a legjobb módja annak, hogy eljussunk a nukleáris veszélyhelyzetek kielégítő, objektív értékeléséhez, amelyre feltétlenül szükség van, főként amikor az események válsággá sűrűsödnek, amelyben el kell kerülni a pánikot, és józan, célirányos cselekvésre van szükség.

3.10 Kérdéses támogatási volumen

Noha az EGSZB nem érzi magát képesnek arra, hogy ezt a kérdést ad hoc módon mennyiségi szempontból megítélje, a fenti új értékelési alapot tekintve inkább kételyeinek ad hangot (lásd a 3.7. pontot is), hogy a jelenlegi támogatási volumen elegendő lesz-e az itt tárgyalt időtartamra ahhoz, hogy a felvetett kérdések megoldásához a szükséges nyomatékkal, illetve az EGSZB SET-tervhez (10) és a 2050-es menetrendhez (11) kapcsolódó ajánlásainak megfelelően hozzálássanak. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy ha a 2013-ig rendelkezésre álló költségvetési eszközöket netán már befolyásolhatatlanul rögzítették volna, akkor legalább a 2013-tól kezdődő új támogatási időszakra (i) a kutatási szükségletet aszerint határozzák meg, hogy az energiaínségnek és a CO2-csökkentési célok el nem érésének milyen messze ható következményei lennének az Európa 2020 stratégiára nézve és azon túl is, illetve hogy (ii) ennek megfelelően kellő mértékű eszközöket bocsássanak rendelkezésre. Az EGSZB ismét kijelenti, hogy az energiakutatásnak a kutatási és fejlesztési keretprogramokon belüli pénzügyi részesedése már régóta nem áll arányban azzal, hogy az energia- és a vele összefüggő éghajlat-problematika a társadalom számára mennyire alapvető jelentőségű.

3.11 EGSZB-vélemények a 7. keretprogramról

A 3.7. pontban szereplő megjegyzéseivel együtt az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a tárgyalt kétéves időszakra javasolt programnak a 2007–2011-es években sikeresen elvégzett tevékenységekre kell épülnie, és azokat megfelelően tovább kell vinnie. Utal emellett arra, hogy a támogatás folyamatossága – amint azt számos véleményében kiemelte – fontos a kutatások eredményessége szempontjából Ennek kapcsán utal az Európai Atomenergia-közösség kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó 7. keretprogramjáról (2007–2011), valamint a hozzá tartozó egyedi programokról és azok részvételi szabályairól készült véleményeire, és ismét megerősíti az ezekben a véleményekben tett ajánlásokat, kiegészítve azokat az itt ismertetett további szempontokkal. Ez a korábbi véleményekre való utalás azért is fontos, mivel a jelen vélemény nyilvánvaló okokból nem térhet ki az európai bizottsági javaslatokban szereplő valamennyi kijelentésre.

4. Részletes megjegyzések

4.1 A hulladékprobléma és a végleges elhelyezés problémájának megoldása

Az EGSZB, utalva az atomenergiához, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszer 2050-re történő megvalósítását szolgáló útitervhez és a végleges elhelyezés problémaköréhez (12) kapcsolódó eddigi véleményeire, ismét hangsúlyozza, mennyire fontos minden olyan erőfeszítés, amely a veszélyes hulladékok mennyiségének és felezési idejének csökkentését célozza. Döntő előrelépés volna, ha valóban sikerülne a radioaktív hulladékok felezési idejét hatékony transzmutálás révén a „geológiai időskáláról” egy „történelmi időskálára” rövidíteni. Ezzel teljesen új megközelítés nyílna a hulladék és a végleges elhelyezés problémájának megoldására vagy csökkentésére. Ezért tehát nyomatékosan támogatni kell minden olyan lehetőséget, amely alkalmat ad ennek tudományos-technikai vizsgálatára és sikerre vitelére.

4.2 A jelentős és a rendkívüli méretű balesetek (GAU, illetve szuper-GAU) kockázatának csökkentése

Az EGSZB véleménye szerint ember által épített műszaki létesítmények esetében nem beszélhetünk teljes biztonságról. A fejlesztés egyik lehetséges célja lehetne azonban az, hogy a jövőben csak olyan berendezéseket építsenek és üzemeltessenek, amelyek a belső okok által előidézett balesetek tekintetében biztonságosak, és csak olyan, igen ritkán előálló külső események (például aszteroida becsapódása) révén sérülhetnek meg, amelyek amúgy is olyan kiterjedt károkhoz vezetnek, hogy a létesítmények károsodása vagy elpusztulása önmagában nem súlyosbítaná lényegesen a károk következményeit.

4.3 Magfúziós program

Tekintve a fúziós energia jövőbeli rendelkezésre állásának jelentőségét, az EGSZB azt ajánlja, hogy

—	végezzék el – a szükséges körű és mélységű kutatások formájában – egy olyan demonstrációs reaktor (DEMO) fejlesztésének előkészítési munkáit, amely az ITER utódjaként elsőként demonstrálja elektromos energia teljes rendszerben, magfúzió révén történő előállítását, továbbá

—	a koncepcionális fejlesztések során – az ITER-t mint zászlóshajót felvonultató vezető tokamak-vonalra való szükséges koncentrálás mellett – vizsgáljanak meg alternatív mágneses mezős konfigurációkat (különösen sztellarátoros elképzeléseket) is.

Meg kellene fontolni emellett azt is, hogy milyen előfeltételek mellett lehetne lerövidíteni a DEMO-hoz vezető utat, és hogy az ITER-projekt egész világot átfogó szervezésével időközben szerzett tapasztalatok nyomán miként lehet továbbfejleszteni egy teljesítőképes és hatékony európai fúziós programot. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az ITER európai fejlesztései és eredményei csak a fúziókutató laboratóriumoknak a megfelelő iparágakkal kellően összekapcsolt, teljesítőképes infrastruktúrája révén jöhettek létre, illetve használhatók ki.

4.4 Részvételi szabályok az atommaghasadás és a sugárvédelem terén

Az EGSZB ezen a téren nem lát lényeges különbségeket a 2007–2011-es program erre vonatkozó eddigi részvételi szabályaihoz képest. Ezért tehát ismét utal az ennek kapcsán már kiadott, pozitív véleményére, (13) amelyhez ehelyütt nem kíván egyebet hozzáfűzni.

4.5 A fúziós program részvételi szabályai

Az európai magfúziós programnak jelenleg speciálisan adaptált részvételi szabályai vannak, amelyeknek központi elemeit a részt vevő kutatóközpontokkal, illetve azok tagállamaival kötött társulási szerződések („társulások”) jelentik, melyekből mára már 26 van. Ehhez kapcsolódik a közös európai tórusz (Joint European Torus, JET) programja, a hozzá kidolgozott speciális támogatási szabályokkal. Erre a sikeres infrastruktúrára építve az EU jelentős befolyást tudott gyakorolni a nemzetközi ITER-projektre, és elnyerte az annak telephelyéért folytatott versenyt.

4.5.1 Társulási szerződések

A program eddigi gyors és határozott előrehaladásában különösen a társulási szerződések megfelelő és a fejlesztési célokhoz adaptált, a támogatási politikát nagymértékben segítő konstrukciója, valamint a tagállamok részéről érkező politikai támogatás volt a meghatározó. Csak ezáltal vált lehetővé az ITER, amelyet – mint a magfúziós kutatások eddigi történetének legfontosabb projektjét – az EGSZB nyomatékosan támogat. Az ITER-projekt költségeinek jelentős emelkedése miatt – amelynek okaira az EGSZB itt nem tud részletesebben kitérni – a program más részeire, különösen a „társulási szerződések” tevékenységeire drasztikus költségcsökkentési kényszer nehezedik. Óva intenénk attól, hogy ezeket a költségcsökkentéseket odáig vigyék, hogy ezáltal a társulási szerződések fellendítő hatása összeomoljon, és így a program teljesítőképessége, a szükséges tudásbázis és általában véve a tagállamok politikai támogatása is csorbuljon. Ezekre ugyanis szükség van ahhoz, hogy az ITER-t sikerre vigyük, és abból az európai oldal a várakozásoknak megfelelően profitáljon. A „társulások” a magfúziós program alapjai és ötletgyárai – itt készítik elő az ITER üzemelését és használatát, fejlesztenek ki és vizsgálnak meg új elképzeléseket, itt képezik ki a tudósok és mérnökök égetően szükséges utánpótlását, és itt építik a kapcsolatokat az uniós polgárokkal.

4.6 Közös Kutatóközpont

Az Európai Bizottság által intézményileg támogatott Közös Kutatóközpontnál (JRC) az Euratom-programot illetően elsősorban a következő kutatási célokon dolgoznak: (a) nukleáris hulladékok ártalmatlanítása, környezeti hatások és alapkutatások; (b) nukleáris biztonság és (c) veszélyelhárítás nukleáris területen. Ez tematikailag megfelel a véleményünk elején megfogalmazott ajánlásoknak, valamint azoknak az ajánlásoknak, amelyek már a 7. keretprogramról készült EGSZB-véleményben (14) szerepeltek, tehát az EGSZB maximális támogatását élvezi.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Például az Európai Nukleáris Fórum (ENEF) keretében (http://ec.europa.eu/energy/nuclear/forum/forum_en.htm).

(2) HL C 65., 2006.3.17., 9. o.

(3) HL C 44., 2008.2.16., 1. o.

(4) Lásd az Észak-rajna–vesztfáliai Tudományos Akadémia „Zur Sicherheit der Kernkraftwerke nach dem Unfall von Fukushima” [Az atomerőművek biztonságáról a fukushimai baleset után] című, 2011. május 26-i memorandumát.

(5) Lásd az EGSZB 60/2011. számú, 2011. május 30-i sajtóközleményét.

(6) HL C 302., 2004.12.7., 27. o.

(7) HL C 107., 2011.4.6., 37. o.

(8) Lásd: http://www.iea.org/index_info.asp?id=1959, 2011. május 30.

(9) Lásd az 5. lábjegyzetet, valamint pl. a research*eu results magazine 2011. májusi, 2. számának 20. oldalát.

(10) HL C 21., 2011.1.21., 49. o.

(11) HL C 107., 2011.4.6., 37. o.

(12) HL C 218., 2011.7.23., 135. o.

(13) HL C 309., 2006.12.16., 41. o.

(14) HL C 185., 2006.8.8., 10. o.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/133

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról

(COM(2011) 142 végleges – 2011/0062 (COD))

2011/C 318/22

Előadó: Reine-Claude MADER

A Tanács 2011. április 18-án, az Európai Parlament pedig 2011. május 10-én úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról

COM(2011) 142 végleges – 2011/0062 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. június 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 14-i ülésnapon) 113 szavazattal 4 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) érdeklődéssel, ugyanakkor fenntartásokkal fogadja a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatot. A pénzügyi válság, amely oda vezetett, hogy számos ingatlanvásárló fizetésképtelenné vált, és kénytelen volt ingatlanát potom áron továbbértékesíteni, megmutatta, hogy megfelelő európai szabályozást kell bevezetni e területen.

1.2 Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra vonatkozó célkitűzését, hogy megteremtse a hatékony és versenyképes egységes piac kifejlődéséhez szükséges feltételeket, a fogyasztók bizalmának helyreállítása és a pénzügyi stabilitás elősegítése érdekében. Ugyanakkor attól tart, hogy a javaslat tartalma nem elégséges e célkitűzés eléréséhez.

1.3 Az EGSZB aláhúzza annak jelentőségét, hogy biztosítani kell a koherenciát a már létező dokumentumok között, elsősorban a fogyasztói hitelmegállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelvvel (1).

1.4 Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a javaslat – jellegéből adódó – jogalapja a Szerződés 169. cikke és nem pedig a 114. cikke kell, hogy legyen.

1.5 Emlékeztet arra, hogy a jogszabályok közösségi szintű harmonizációjának a fogyasztók magas szintű védelmének megőrzése mellett kell történnie, ami azt is maga után vonja, hogy a valamely nemzeti jogszabály védelmét élvező fogyasztók jogai nem kérdőjelezhetők meg. Úgy véli, hogy e célkitűzés teljesüléséhez a harmonizációnak megfelelően célzottnak kell lennie.

1.6 Az EGSZB helyesli az összehasonlíthatóságot elősegítő rendelkezéseket, és főként azokat, amelyek lehetővé teszik a teljeshiteldíj-mutató definícióinak és kiszámítási módjainak összehangolását.

1.7 Úgy ítéli meg, hogy a felelős hitelnyújtás biztosítására irányuló intézkedések önmagukban nem elegendőek a piac „egészségesebbé” tételéhez és a túlzott eladósodás megelőzéséhez való hozzájáruláshoz.

1.8 Az EGSZB úgy látja, hogy a hitelközvetítők tevékenységének szabályozása döntő fontosságú, tekintettel az e szakterületeken dolgozókkal összefüggésben tapasztalt számos problémára. E szabályozási törekvés válasz arra a kérésre, amelyet a fogyasztói hitelről szóló irányelvjavaslatról készített véleményében fogalmazott meg. Átfogó szabályozás részét kellene, hogy képezze, és nem szabadna csupán a javaslat korlátozott tárgyára szorítkoznia.

1.9 Úgy véli továbbá, hogy a javaslat nem járul hozzá általában véve a belső piac megvalósításához a jelzáloghitelek terén, és sajnálja, hogy ezen a téren nem került megfontolásra egy választható eszköz alkalmazása.

1.10 Az EGSZB azt javasolja, hogy egyes rendelkezéseket pontosítsanak, illetve egészítsenek ki annak érdekében, hogy javítsák a fogyasztóknak a változó hitelkamatokról történő tájékoztatását. A referenciamutatók ugyanis kevéssé ismertek a fogyasztók körében, akik rosszul mérik fel a kamatláb változásának a visszafizetendő összegre gyakorolt hatását. Az EGSZB meglátása szerint meg kell tiltani az uzsorakamatokat, és meg kellene szabni az állandó lakóhelyül szolgáló ingatlanok megvásárlását célzó hitelek kamatlábának felső határát, mivel a kamatlábakat csak tárgyilagos, megbízható, nyilvános és a hitelnyújtón kívül álló mutatók alapján szabad módosítani.

1.11 Az EGSZB azt ajánlja, hogy a hitelfelvevők választhassanak, hogy milyen biztosítást kötnek a felvett összegre. Ez a lehetőség növelné a versenyt az ajánlattevők között.

2. Háttér és általános megjegyzések

2.1 Az Európai Bizottság 2007. december 18-án fehér könyvet fogadott el az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról. A dokumentum alapján tartott széleskörű konzultáció során az Európai Bizottság megállapította, hogy a jelzáloghitelre vonatkozó jogszabályok eltérései kedvezőtlenül hatnak az egységes piac megfelelő működésére, növelték a költségeket és megkárosították a fogyasztókat.

2.2 Az EGSZB 2008. július 9-én véleményt fogadott el az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról szóló fehér könyvről (2). Bár a különböző tagállamok kulturális, jogi és etikai-társadalmi sajátosságai miatt bizonytalan volt az integrált és homogén hitelpiac megvalósítása tekintetében, az EGSZB üdvözölte a jelzáloghitel tárgyában hatályos szabályozás és a fogyasztók védelmének szükségessége között kialakított kapcsolatot. Hangsúlyozza a hitelnyújtók és -felvevők felelősségét, akik tudatában kell, hogy legyenek vállalt kötelezettségeik súlyának.

2.3 A bekövetkezett pénzügyi válság feltárta azokat a működési zavarokat, amelyek a szabályozás és piac működésének hiányosságaiból, valamint a gazdasági környezetből, a hitelközvetítők és -nyújtók gyakorlataiból és a hitelfelvevők pénzügyi kultúrájának alacsony szintjéből eredtek. A jövőben orvosolni kell minden ilyen zavart, mivel a bizalom jelentős mértékű elvesztéséhez vezethetnek.

2.4 Az irányelvjavaslat figyelembe veszi az OECD és a Világbank konzultációinak és munkájának eredményét.

2.5 Célja az, hogy magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítson egy uniós szinten összehangolt keretben, közelítve a tagállami szabályozásokat egymáshoz. Emiatt és a tartalmára való tekintettel az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a javaslat jogalapjául a Szerződés 169. cikke és nem kizárólag a 114. cikke kell, hogy szolgáljon.

2.6 Arra törekszik, hogy kialakítsa a hatékony és versenyképes egységes piacot, tiszteletben tartva az Európai Unió Alapjogi Chartája által szentesített alapjogokat, valamint hogy helyreállítsa a fogyasztók bizalmát és elősegítse a pénzügyi stabilitást.

2.7 Az irányelv feladata, hogy garantálja a fogyasztók jogait a fogyasztóihitel-megállapodásokról szóló 2008/48/EK irányelv értelmében, meghagyva ugyanakkor a lehetőséget a tagállamoknak arra, hogy kiterjesszék annak előnyeit egyes szakmai kategóriákra, és főként a mikrovállalkozásokra.

2.8 Az irányelv az ingatlanvásárlási, illetve -felújítási célú hitelekre vonatkozik, amelyek nem tartoznak a 2008/48/EK irányelv hatálya alá, és függetlenek attól, hogy jelzáloghoz vagy hasonló garanciához kapcsolódnak-e vagy sem.

2.9 Az irányelvjavaslat figyelembe veszi a célzott harmonizáció elvét, és eléggé magas szintű szabályozási elem ahhoz, hogy tekintetbe vegye az EU-ban hatályos szabályozások eltéréseit és az uniós ingatlanpiacok sokféleségét.

2.10 Jóllehet tudatában van az építőipar gazdasági jelentőségének, az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv nem alapozott kellőképpen az amerikai jelzáloghitel-piacban gyökerező pénzügyi válságból levonható tanulságokra. Az ingatlan értékének 100 %-át elérő, sőt, az azt meghaladó hitelek egészségtelen gyakorlata vásárlásra ösztönözte a fogyasztókat, így az alacsony jövedelemmel rendelkezőket is. Növekedés idején lehetséges számottevő kötelezettségeket vállalni, amint azonban a gazdaság stagnálási, sőt recessziós szakaszba lépett, a munkanélküliség miatt általánossá vált a törlesztések elmaradása. A nagymennyiségű ingatlan áruba bocsátása az árak visszaesését eredményezte, és óriási veszteségeket okozott a pénzügyi intézmények számára. A válság hátterében tehát a hitelfelvevők túlzott eladósodása áll, amit mindenképpen el kell kerülni. Az alábbiakban az EGSZB javaslatokat fogalmaz meg a tárgyban.

3. Az irányelv javaslatai

3.1 1. fejezet: Tárgy, hatály, fogalommeghatározások és illetékes hatóságok

3.1.1

Az irányelvjavaslat 3. cikke a fogyasztási hitelről szóló irányelv esetében alkalmazott eljárással összhangban megadja a fő fogalmak meghatározását. Ezzel kapcsolatban szeretné, hogy a „lakó-” szócska pontosítást nyerjen, és tudni lehessen, hogy kizárólag az állandó lakhelyre vonatkozik-e.

3.1.2

Az EGSZB támogatja e rendelkezést, amely a fogalmak megértését és a különféle ajánlatok összehasonlíthatóságát hivatott biztosítani.

3.1.3

Az EGSZB úgy látja, hogy szükség van ellenőrzési jogkörrel felruházott hatóságok felállítására és azok együttműködésére, annál is inkább, ha figyelembe vesszük a válság során tapasztalt működési zavarokat.

3.2 2. fejezet: A hitelezőkre és hitelközvetítőkre alkalmazandó feltételek

3.2.1

Az 5. és a 6. cikk a becsületesség, a tisztesség és a hozzáértés követelményét fogalmazza meg a fogyasztóknak szolgáltatást kínáló hitelnyújtókkal és -közvetítőkkel szemben. Részben a tagállamok hatáskörébe utalják vissza e követelmények teljesítésének ellenőrzését, míg az Európai Bizottság fenntartja magának a jogot a szükséges ismeretek és képességek szintjének meghatározására.

3.2.2

Az irányelvjavaslat egyébiránt azt kéri a tagállamoktól, ügyeljenek arra, hogy a hiteltermékeket értékesítők díjazása ne legyen diszkriminatív az eladott termékek függvényében.

3.2.3

Az EGSZB támogatja ezeket az intézkedéseket, mivel a magas színvonalú tájékoztatás döntő jelentőségű a jelzáloghitel felvételekor. Úgy véli, hogy a hitelnyújtó és -közvetítő szervezetek alkalmazottai díjazásának nem szabad oda vezetnie, hogy nem a fogyasztó szükségletének megfelelő hitel kérelmezését ösztönözzék. Az EGSZB mindazonáltal felhívja a figyelmet az elnagyolt, meghatározatlan, szubjektív, eltérő értelmezésekre okot adó fogalmak alkalmazására egy olyan jogi szövegben, mely szigorú kötelezettségeket határoz meg.

3.2.4

A fenti két cikk nem emeli ki a hitelnyújtók és -közvetítők közötti alapvető különbséget: a hitelnyújtó szervezetek alkalmazottai munkabért kapnak, a közvetítőkéi jutalékot. A szakmai etikának megfelelő viselkedés várható, ha e javadalmazás „semleges” jellegű, ám ez nehezen tartható be minden esetben, ha a haszon az eladó alkalmazottai – és még inkább a közvetítők – számára kedvezőbb megoldásoktól függ. Ezért minden, az eladókkal kapcsolatban álló személy, feladatkörétől függetlenül megfelelő képzést kell, hogy kapjon, a közvetítők alkalmazottai pedig hivatalos engedéllyel kell, hogy rendelkezzenek, amellyel igazolják szaktudásukat, és főként szabályozzák magatartásukat.

3.2.5

További alapvető különbség: nézeteltérés esetén a fogyasztó a hitelnyújtóhoz fordulhat, mivel az elvileg egy stabil és fizetőképes pénzügyi intézmény. Közvetítő esetében a felelősség gyakran személyes, a fizetőképesség pedig sokkal kevésbé nyilvánvaló. Ez egy okkal több arra, hogy a jelenleginél jóval szigorúbb szabályozást vezessenek be.

3.3 3. fejezet: A hitelmegállapodás megkötését megelőző tájékoztatás és gyakorlat

3.3.1

Az üzleti vállalkozások tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK irányelv (3) értelmében a hirdetéseknek tisztességeseknek, egyértelműeknek és félre nem vezetőknek kell lenniük.

3.3.2

Minden számszerűsített hirdetésnek tartalmaznia kell egy sor információt, amely elengedhetetlen ahhoz, hogy a jelzáloghitelt felvenni kívánó fogyasztó mérlegelni tudjon. Ezeknek az információknak – a médium jellegétől függetlenül – világosan, tömören és olvashatóan kell szerepelniük.

3.3.3

A 9. cikk két szinten határozza meg a szerződéskötést megelőző tájékoztatás feltételeit. Felsorolja a közlendő általános információelemeket, a személyre szóló információk tekintetében pedig az európai szabványosított információs adatlapra hivatkozik. Az EGSZB nem tekinti elfogadhatónak a 9. cikk 2. pontjának (3) bekezdésében előírt jogi vélelmet, mely szerint az európai szabványosított információs adatlap egyszerű benyújtása egyenértékű a tájékoztatás nyújtásával.

3.3.4

A 10. cikk kiegészíti az adott hitelközvetítőtől elvárt tulajdonságokról és a tevékenysége gyakorlásának a feltételeiről a fogyasztók számára nyújtandó információ körét.

3.3.5

Az EGSZB tudomásul veszi e tájékoztatási kötelezettségeket. Úgy látja, hogy azokat ki kell egészíteni a változó kamatlábbal aláírt hitelszerződések kihatásaival. Ennek kapcsán külön tájékoztatót kellene mellékelni.

3.3.6

Az EGSZB megkérdőjelezi az arra vonatkozóan elfogadott megfogalmazást, miszerint kötelező hitelbiztosítást kötni, ami arra enged következtetni, hogy e biztosítás kizárólag a hitelnyújtónál köthető meg. Azt ajánlja, hogy tegyék lehetővé a fogyasztó számára saját biztosítójának a kiválasztását, ezáltal ösztönözve a versenyt a biztosítótársaságok között.

3.3.7

Az EGSZB szerint döntő fontosságú a hitelközvetítők tevékenységének a szabályozása. Úgy látja, hogy be kellene vezetni azt az elvet, mely szerint tilos bármilyen címen (előleg, hitelkérelem-elbírálási, ill. egyéb adminisztratív díjak) pénzt kérni, mielőtt a meghitelezett összeg ténylegesen átutalásra kerülne.

3.3.8

Végül az EGSZB alapvető jelentőségűnek tartja az alábbiakat: a fogyasztónak nyújtott tájékoztatásnak azt is kellene céloznia, hogy alaposan elgondolkodjon jövőbeli törlesztési képességén. Természetesen nem várható minden esetben ilyen magatartás, ezért a hitelnyújtónak kell felelős politikát folytatnia, szisztematikusan visszatérve ahhoz a számos tagállamban alkalmazott korábbi gyakorlathoz, hogy a megadott hitelnek nem szabad meghaladnia az ingatlan értékének 70–80 %-át. E szabály nagymértékben elősegítette az óvatosságot, és a pénzügyi intézmények gondatlan magatartásának megakadályozását célozta. Az ún. subprime hitelekhez kötődő válság bebizonyította a fenti elv megalapozottságát. Fontolóra kellene venni e szabály újbóli bevezetését, rendelkezve ugyanakkor bizonyos könnyítésekről a szociális lakások esetében, amelyekre vonatkozóan kedvező pénzügyi feltételeket nyújtanak a tagállamok többségében.

3.3.9

A finanszírozás összegének korlátozása kettős előnnyel járna. Egyrészt elbátortalanítaná a fizetésképtelen személyeket, akik vásárlás esetén túlzottan eladósodnának. Másrészt pedig garantálná a hitelnyújtó számára a kérelmező komolyságát, hiszen bizonyítaná, hogy képes a megtakarításra. Összefoglalásul elmondható, hogy az EGSZB által kívánt eljárás a „felelősségteljes hitelezés a felelősségük tudatában lévő hitelfelvevőknek” alapelvére épül.

3.4 4. fejezet: Teljeshiteldíj-mutató

3.4.1

Az EGSZB üdvözli a teljeshiteldíj-mutató kiszámítási módszerének harmonizálását. Az a képlet, amely magában foglalja a hitel valamennyi költségét azon díjak kivételével, amelyeket a hitelkérőnek abban az esetben kell megfizetnie, ha nem teljesíti kötelezettségeit, lehetővé teszi majd az ajánlatok összehasonlítását a különböző tagállamokban.

3.4.2

Nagyon fontos a hitelfelvevők tájékoztatása a 13. cikkben előirányzott eltérésekről, mivel csak kivételes esetben ismerik a referencia-kamatláb változását.

3.5 5. fejezet: Hitelképességi vizsgálat

3.5.1

Elengedhetetlen a fogyasztók hitelképességének vizsgálata a hitel kérelmezésekor és a teljes hitelösszeg növekedésekor. A fogyasztóknak tudniuk kell, hogy nem teljesített fizetés esetén elvesztik ingatlanjukat, amelyet – esetleg meglehetősen kedvezőtlen – piaci körülmények között elárvereznek.

3.5.2

Ez a kötelezettség azonban nem szabad, hogy lehetetlenné tegye bizonyos fogyasztókategóriák számára a hitelfelvételt, sem pedig azt, hogy őket visszaélésszerűen bizonyos típusú hitelek felvételére ösztönözze. Ugyancsak alapvető jelentőségű a kérelem elutasításának indoklására vonatkozó kötelezettség, valamint a kérelem felülvizsgálata kérvényezésének lehetősége, amennyiben az elutasításra automatikus eljárás alapján kerül sor. A hitelképességi vizsgálat a hitelfelvevők túlzott eladósodásának megelőzését kell, hogy célozza. A törlesztések elmaradása esetén a hitelnyújtónak kell vállalnia a felelősséget, ha döntése a hitelfelvevő hitelképességének helytelen felmérésére alapult. A felelőtlen hitelezés költségeit a hitelnyújtónak kell viselnie.

3.5.3

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy különösen fontosnak tartja a felelősségteljes hitelezést, amely pontos szabályok betartását követeli meg egyrészt a hitelnyújtótól, másrészt pedig a hitelkérelmezőtől, akinek valósághű adatokat kell szolgáltatnia helyzetéről.

3.6 6. fejezet: Az adatbázisokhoz való hozzáférés

3.6.1

Az irányelvjavaslat előírja a tagállamoknak, hogy valamennyi hitelnyújtó számára biztosítsanak hozzáférést a kérelmezők hitelképességének és kötelezettségei teljesítésének ellenőrzésére szolgáló adatbázisokhoz.

3.6.2

Az ilyen állami vagy magánjellegű nyilvántartásokat olyan egységes kritériumok alapján kell létrehozni, amelyek meghatározására az Európai Bizottság fenntartja magának a jogot, valamint a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (4) rendelkezéseinek a betartásával.

3.6.3

Az EGSZB megerősíti elkötelezettségét amellett, hogy az adatgyűjtés – tiszteletben tartva a fogyasztók jogait – kizárólag a pénzügyi kötelezettségvállalásokra korlátozódjon, továbbá amellett, hogy az adatbázisokban rögzített információt nem használják fel kereskedelmi célokra.

3.7 7. fejezet: Tanácsadás

3.7.1

Az EGSZB szerint a tanácsadási normák elfogadásának nem szabadna megkérdőjeleznie az 5. fejezetben tárgyalt tanácsadási kötelezettséget, amely annak biztosítására szolgál, hogy megfelelő hiteltermékeket ajánljanak fel a fogyasztóknak.

3.7.2

Másrészt viszont a járulékosnak tekinthető szolgáltatások kifejlesztésének nem szabad a hitelköltség emelkedéséhez vezetnie.

3.8 8. fejezet: Lejárat előtti visszafizetés

3.8.1

Az irányelvjavaslat lehetővé teszi a hitel lejárat előtti visszafizetésének bizonyos feltételekhez való kötését. A javaslat elsősorban egy ésszerű összegű kártérítés előírásának lehetőségét teremti meg.

3.8.2

E rendelkezés kedvezőtlen a fogyasztók számára az egyes tagállamokban hatályos szabályozáshoz képest, amely szerint mindig fel lehet bontani a szerződést mérsékelt kártérítést fizetve, sőt anélkül is, a hitelfelvevő elhalálozása vagy szakmai tevékenysége kényszerű megszűnése esetén.

3.8.3

Az EGSZB a fogyasztói hitelről szóló irányelvjavaslatról készített véleményében már felszólalt az ellen, hogy a tagállamokra bízzák a lejárat előtti visszafizetésért járó kártérítés módozatainak meghatározását, tekintettel a piaci torzulásokra és annak eshetőségére, hogy a fogyasztókat jelentősen eltérő bánásmódban részesítik.

3.9 9. fejezet: Prudenciális és felügyeleti követelmények

3.9.1

A hitelközvetítőkre irányadó szabályozás kiemelt fontosságú, amint azt az EGSZB a fogyasztói hitelről szóló irányelvjavaslatról megfogalmazott véleményében hangsúlyozta. E szabályozás révén homogenizálni lehetne a fogyasztóvédelem szintjét az Európai Unióban.

3.9.2

Az irányelvjavaslat rendelkezései tehát az EGSZB által kívánt irányba mutatnak.

3.9.3

Az alábbiakat vezetik be:

—	a hitelközvetítők engedélyeztetési kötelezettsége jogi és természetes személyként egyaránt, és az engedély visszavonásának feltételei;

—	a közvetítők egységes nyilvántartása, amely kötelezően tartalmazza a felelős személyek nevét és azokét, akik a szabad szolgáltatásnyújtás keretében tevékenykednek az ő számlájukra. E nyilvántartást folyamatosan frissíteni kell, és könnyen hozzáférhetővé kell tenni;

—	szakmai követelmények (jó hírnév, szakmai felelősségbiztosítási kötelezettség). Biztosítani szükséges e kritériumok átláthatóságát. Az Európai Bizottság fenntartja magának a jogot arra, hogy kialakítsa a biztosítás legalacsonyabb összegét meghatározó technikai normákat.

3.9.4

Az irányelvjavaslat az engedélyek kölcsönös elismerésének elvét is lefekteti, ami lehetővé teszi a közvetítők számára, hogy szabadon letelepedjenek, és szolgáltatást nyújtsanak, miután ebbéli szándékukról értesítették a származás szerinti tagállam illetékes hatóságait.

3.9.5

Rögzíti a hatóságok tájékoztatásának mechanizmusát mind az engedélyek bejegyzése, mind pedig azok visszavonása kapcsán, valamint a származási és a befogadó államok illetékes hatóságai közötti együttműködés feltételeit.

3.9.6

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy kívánatosabb lenne, ha az Európai Bizottság önálló jogi eszközben általánosan szabályozná a hitelközvetítést, ahogyan az a biztosításközvetítők esetében történt.

3.10 10. fejezet – Záró rendelkezések

3.10.1

Az irányelvjavaslat lefekteti az alábbiakat:

—

a szankciók alapelvét, amelyeknek megfelelően a tagállamok nemzeti jogszabályaik értelmében biztosítják, hogy megfelelő intézkedéseket lehessen hozni mind a hitelnyújtókkal, mind a hitelfelvevőkkel szemben. Ez a szimmetria érthető, nem szabad azonban elfelejteni azt, hogy ez utóbbiak a szerződés gyengébb pozícióban lévő felei, hiszen függenek a hitelnyújtók vagy -közvetítők által számukra adott információtól;

—	azt a kötelezettséget, hogy a jogviták peren kívüli rendezésére mechanizmusokat vezessenek be vagy tartsanak meg, ami egyaránt szolgálja a hitelnyújtók és a hitelfelvevők érdekeit, feltéve, hogy ezek az eljárások függetlenek, és nem zárják ki az esetleges bírósági eljárást;

—	az Európai Bizottság felé történő delegálás elvét. Az Európai Parlament és a Tanács ellenvetéssel élhet a Bizottság által hozott döntésekkel szemben, és bármikor visszavonhatja a delegálást.

3.10.2

Az EGSZB kérdésesnek tartja az Európai Bizottságra ruházott hatáskörök hatályát a jogi eszköz lényegi aspektusaival, valamint azoknak a megvalósítandó eljárás jogbiztonságára gyakorolt hatásaival kapcsolatban. Ráadásul ezek az átruházott hatáskörök jóval túllépik a Szerződés 290. cikkében előírt korlátokat, amelyek meghatározása „Az Európai Unió működéséről szóló szerződés 290. cikkének megvalósítása” című közleményben szerepel. A delegálás lehetőségét korlátozni kell, és csak kivételes körülmények között szabad alkalmazni.

3.10.3

Az irányelvjavaslat sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a végrehajtását, és tanúsítsanak éberséget annak megakadályozására, hogy az irányelvet megkerüljék.

3.10.4

Az EGSZB tudomásul veszi az irányelvjavaslat rendelkezéseit, és hangsúlyozza, hogy annak nem szabad a védelem szintjének csökkenéséhez vezetnie azokban a tagállamokban, amelyekben már létezik szabályozás a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokra vonatkozóan.

3.10.5

Végül az irányelvjavaslat előirányozza, hogy két éven belül át kell ültetni, a hatálybalépésétől számított 5 év múlva pedig felül kell vizsgálni, ami ésszerűnek tűnik, hiszen az irányelv rendelkezéseinek hatásvizsgálata lehetővé teszi célszerűségének megítélését.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL L 133., 2008.5.22., 66. o., az EGSZB véleménye: HL C 234., 2003.9.30., 1. o.

(2) HL C 27., 2009.2.3., 18. o.

(3) HL L 149., 2005.6.11., 22. o., az EGSZB véleménye: HL C 108., 2004.4.30., 81. o.

(4) HL L 281., 1995.11.23., 31. o., az EGSZB véleménye: HL C 159., 1991.6.17., 38. o.

MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleményéhez

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították (eljárási szabályzat, 39. cikk (2) bekezdés):

3.8.2. pont

A következőképpen módosítandó:

E rendelkezés a szerződést mérsékelt kártérítést fizetve, sőt anélkül is, a hitelfelvevő elhalálozása vagy szakmai tevékenysége kényszerű megszűnése esetén.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette	:	26
Ellene	:	61
Tartózkodott	:	10

3.10.4. pont

A következőképpen módosítandó:

Az EGSZB tudomásul veszi az irányelvjavaslat rendelkezéseit, és hangsúlyozza, hogy .

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette	:	29
Ellene	:	76
Tartózkodott	:	4

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/139

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi rendeletre az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló 521/2008/EK rendelet módosításáról

(COM(2011) 224 végleges – 2011/0091 (NLE))

2011/C 318/23

Főelőadó: Mihai MANOLIU

2011. május 16-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat tanácsi rendeletre az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló 521/2008/EK rendelet módosításáról

COM(2011) 224 végleges – 2011/0091 NLE

Az EGSZB elnöksége 2011. május 3-án megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. július 13-14-én tartott 473. plenáris ülésen (a 2011. július 13-i ülésnapon) főelőadónak kijelölte Mihai MANOLIU-t, továbbá 131 szavazattal 1 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB helyesli az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló 521/2008/EK rendelet módosítására vonatkozó tanácsi rendeletre irányuló javaslattal kapcsolatos döntést. Úgy véli ugyanis, hogy a kutatási-fejlesztési beruházásoknak a javasolt módosítások révén történő felpörgetése növelni fogja a pályázatok nyertesei számára szükséges kiszámíthatóságot, amennyiben lehetőséget teremt egy pályázat minimális finanszírozási szintjének a meghatározására.

1.2 A vizsgált javaslat kedvező megítélése révén az EGSZB aláhúzza a javasolt stratégia fontos szerepét a beruházások terén, valamint a kutatásoknak az európai kutatási térség megerősítése nyomán történő koordinálásával kapcsolatban.

1.3 Az EGSZB ismételten rámutat (1) a következő fellépések szükségességére:

1.3.1 az eljárások egyszerűsítése a kutatási-fejlesztési programok adminisztratív bonyolultságából adódó negatív hatás csökkentése révén;

1.3.2 komplex információs program, amely hozzájárul a szükséges pénzügyi források hatékonyabb mozgósításához, ahol nem csupán az ipar hozzájárulásáról, hanem a tevékenységekben részt vevő egyéb jogi személyektől érkező hozzájárulásról is szó van;

1.3.3 az Európai Bizottság és az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás közötti pénzügyi megállapodást méltányosan és azonos feltételekkel kell alkalmazni mind az ipari csoport, mind pedig a tudományos csoportosulás esetében;

1.3.4 a fenti tanácsi rendelethez elfogadott eredeti költségvetéshez képest ne merüljenek fel további pénzügyi kihatások, a javasolt módosítások az eredetileg tervezett költségvetés végső felhasználási lehetőségeinek javítására szolgáljanak;

1.3.5 egyedi szakképzési programok indítása, amelyek lehetővé teszik a munkavállalók szakképesítésének hozzáigazítását a szóban forgó közös technológiai kezdeményezés által teremtett munkahelykínálathoz.

1.4 Az EGSZB szükségesnek tartja egy világos elképzelés meghatározását és a 2020-as év távlatára szóló menetrend felállítását.

2. Összefüggések és általános megállapítások

2.1 Az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia olyan ígéretes, hosszú távú energia-előállítási lehetőséget jelent, amely a gazdaság valamennyi ágazatában felhasználható, és a biztonságos energiaellátás, a közlekedés, a környezetvédelem és az erőforrás-hatékonyság szempontjából egyaránt számos előnnyel jár.

2.2 Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás

2.2.1

arra irányul, hogy Európát világszinten az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia élvonalába állítsa, amennyiben jelentős közösségi haszon létrehozását teszi lehetővé a kereskedelmi, piaci erők számára;

2.2.2

koordinált módon támogatja a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs (KTD) tevékenységeket a tagállamokban a piac kudarcainak enyhítése és a kereskedelmi alkalmazások fejlesztésére való összpontosítás érdekében. Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás több mint két éve végzi tevékenységét. Lezárult egy teljes operatív ciklus, pályáztatással, a pályázatok kiértékelésével, a finanszírozásra vonatkozó tárgyalásokkal és a támogatási megállapodás megkötésével (2);

2.2.3

Támogatja a közös technológiai kezdeményezés KTD-vel kapcsolatos prioritásait az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia terén a versenyalapú (uniós részről összesen 470 millió eurós hozzájárulással megvalósuló) finanszírozások – pályáztatást követő – megítélése révén;

2.2.4

Igyekszik bátorítani a közületi és magánberuházásokat az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiai kutatások terén.

2.3 Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás fő feladatai és tevékenységei a következők:

2.3.1

biztosítsa a közös technológiai kezdeményezés létrehozását és hatékony irányítását;

2.3.2

biztosítsa a kutatási tevékenység kritikus tömegét;

2.3.3

nemzeti és regionális szinten ösztönözzön új ipari beruházásokat;

2.3.4

a kkv-k bevonásával is ösztönözze az innovációt és az új értékteremtési láncok kialakulását;

2.3.5

könnyítse meg az ipar, az egyetemek, valamint az alap- és az alkalmazott kutatás központjai közötti együttműködést;

2.3.6

a hetedik keretprogram célkitűzéseinek megfelelően könnyítse meg a kkv-k részvételét;

2.3.7

ösztönözze az összes tagállam és társult ország intézményeinek a részvételét;

2.3.8

a biztonságos működés szavatolása érdekében, de az innováció akadályozása nélkül indítson el új rendeletek és szabványok kidolgozását célzó kutatói tevékenységet;

2.3.9

lásson el kommunikációs és terjesztési tevékenységeket, hogy a közvélemény érdeklődését felkeltő megbízható információ álljon rendelkezésre;

2.3.10

hívjon le közösségi alapokat a magánszféra forrásainak mozgósítása mellett;

2.3.11

biztosítsa a források megfelelő pénzügyi kezelését;

2.3.12

teremtsen minden pályázó, és különösen a kkv-k számára átlátható és tisztességes versenyhelyzetet.

2.4 Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás – különösen az „Energia”, a „Nanotudományok, nanotechnológiák, anyagok és új termelési technológiák”, valamint a „Közlekedés, beleértve a légiközlekedést is” témában” az „Együttműködés” egyedi programjának keretén belül – a hetedik keretprogram megvalósításához járul hozzá.

3. Az Európai Bizottság javaslata

3.1 A közös technológiai kezdeményezések az EUMSZ 187. cikke alapján kerültek be a hetedik keretprogramba (PC7 (3)) az európai szintű kutatás területén működő köz-magán partnerségek létrehozásának egyik módjaként.

3.2 Az EGSZB (4) hangsúlyozza, hogy a közös technológiai kezdeményezések jól tükrözik az EU szilárd elkötelezettségét a kutatás területén kifejtett különféle erőfeszítések összehangolása iránt, és ezen keresztül hozzájárulnak az európai kutatási térség megszilárdításához és az európai versenyképességgel kapcsolatos célkitűzések eléréséhez.

3.3 Az ipari részvétellel szemben már a kezdetektől fogva követelmény volt, hogy az iparnak a üzemeltetési költségekhez 50 %-os pénzügyi hozzájárulást kell nyújtania, és hogy a működési költségekhez az ipar részéről természetben nyújtott hozzájárulásnak legalább el kell érnie kell felelnie a bizottsági pénzügyi hozzájárulás összegét.

3.4 Az EGSZB csalódottan állapítja meg, hogy az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás első két pályázati ajánlatkérését követően a finanszírozási plafonok ismétlődő átszabására és csökkentésére volt szükség minden résztvevő számára: a nagyvállalatok esetében az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás hozzájárulását 50 %-ról 33 %-ra, míg a kkv-k és a kutatóintézetek számára 75 %-ról 50 %-ra kellett csökkenteni.

3.5 Ezek a finanszírozási szintek jóval alacsonyabbak a 7. keretprogramban foglaltaknál, és alacsonyabbak az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiával foglalkozó egyéb, Európán kívüli kutatási és fejlesztési programokban előírtaknál is.

3.6 A finanszírozás alacsony mértéke, valamint a gazdasági és pénzügyi válság vezetett el az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozással kapcsolatos fellépésekben való részvétel jelenlegi szintjére, mely alatta marad a kezdeti várakozásnak.

3.7 Ha a jelenlegi helyzet nem változik meg, várható, hogy általában véve továbbra sem fog érdeklődést mutatni a közös vállalkozás tevékenysége iránt sem az ipar, sem a kutatóközösség.

3.8 A jelenlegi rendelet nem veszi figyelembe azt, hogy több esetben ösztönöznek és várnak el a nemzeti és regionális szintű közszférától érkező hozzájárulást a projektekhez.

3.9 Az új szöveg szerint annak megítélése során, hogy az ipar hozzájárulása megfelel-e az EU-finanszírozás szintjének, nem csupán az ipar saját hozzájárulását, hanem a tevékenységekben részt vevő más jogi személyektől származó összegeket is figyelembe kell venni.

3.10 Annak érdekében, hogy a leendő kedvezményezettek kiszámíthatóbb körülmények között pályázhassanak, lehetőség nyílik arra, hogy a finanszírozási ráta minimuma szerepeljen a pályázati felhívásban.

4. Részletes megjegyzések

4.1 Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás 2008-ban jött létre az – energiával és éghajlatváltozással kapcsolatos európai politika technológiai alappillérét jelentő – SET-terv keretén belül megvalósítandó PPP eszköz szemléltető példájaként. Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás célja az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológiák fejlesztési ütemének a 2010–2020-as időszakban történő felgyorsítása. A pályázati felhívásokban meghatározott 36 terület az alábbi 5 alkalmazási területen igyekszik megkönnyíteni a kereskedelmi alkalmazások továbbfejlesztését:

4.1.1

szállítási és élelmezési infrastruktúra;

4.1.2

a hidrogén előállítása és elosztása;

4.1.3

helyi energiatermelés;

4.1.4

hordozható berendezések;

4.1.5

több ágazatot átfogó, különféle alkalmazások.

4.2 A közös vállalattal kapcsolatos fellépés általános célkitűzése az elkövetkező öt évre az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia fejlesztésének a meggyorsítása ahhoz, hogy ezek a technológiák az új egyedi piacok (hordozható berendezések, hordozható generátorok, házi alkalmazások kombinált villany- és hőtermelés céljából, szállítási célra szolgáló alkalmazások) keretében eljussanak a kereskedelmi stádiumba.

4.3 Az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás, valamint a közös technológiai kezdeményezés célja az eredményekre összpontosító kutatás-fejlesztés meghatározása és végrehajtása, valamint az új technológiák eredményeinek széleskörű bevezetése. A tevékenységek azon stratégiai dokumentumokon alapulnak, melyeket a Hidrogén- és Üzemanyagcella-technológia Európai Platformjának keretében – és különösen annak végrehajtási tervében – vezetett ipari programok határoznak meg

4.4 A „New Energy World Industrial Grouping Fuel Cell and Hydrogen for Sustainability” (NEW-IG) (5) elnevezésű Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológia Közös Vállalkozás Európai Csoportosulása olyan, a belga törvény szerint megalakult önkéntes non-profit társulás, mely az üzemanyagcella- és hidrogéntechnológia terén kutatási-fejlesztési tevékenységet végző bármely európai vállalat számára nyitva áll. Ez a csoportosulás magába foglalja az EGT-országokat és a tagjelölt országokat, éves költségvetése pedig mintegy egy milliárd euró, melyet 2013-ig lehet beruházásra felhasználni.

4.5 A csoportosulás ismételten és világosan kinyilvánítja elkötelezettségét, hogy olyan moduláris technológiákat hozzon létre, amelyek különböző tevékenységi területeken, így a szállításban, az energiatermelésben, valamint az ipari és háztartási berendezések tekintetében gazdasági nyereséggel és pozitív környezeti hatással járnak.

4.6 Ez a nagyra törő terv illeszkedik azon európai célkitűzések közé, melyek az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságon, a fokozottan biztonságos energiaellátáson, a kőolajfüggőség csökkentésén, az új zöld technológiákhoz való hozzájáruláson, az európai versenyképesség fenntartható megvalósításán és új munkahelyek létrehozásán alapul.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL C 204., 2008.8.9., 19. o.

(2) Még négy másik közös vállalkozás létezik CLEAN SKY, IMI, ARTEMIS és ENIAC elnevezéssel.

(3) HL L 412., 2006.12.30.

(4) HL C 204., 2008.8.9., 19. o.

(5) European Industry Grouping for a Fuel Cell and Hydrogen Joint Undertaking (Európai Ipari Csoportosulás az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalatért).

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/142

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz

(COM(2010) 682 végleges)

2011/C 318/24

Előadó: Vladimíra DRBALOVÁ

Társelőadó: José María ZUFIAUR NARVAIZA

Az Európai Bizottság 2010. november 23-án úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – „Új készségek és munkahelyek menetrendje”

COM(2010) 682 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. június 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a július 13-i ülésnapon) 130 szavazattal 1 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

Bevezetés

—	Az „Új készségek és munkahelyek” című dokumentumra vonatkozó EGSZB-vélemény az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésre irányuló Európa 2020-as stratégiához kapcsolódik.

—	Ez az EGSZB-vélemény újszerű globális megközelítést alkalmaz, amennyiben az új készségek és munkahelyek programját a többi kiemelt kezdeményezéssel és az uniós szintű öt átfogó célkitűzéssel szoros összefüggésben vizsgálja.

—	Ebben az összefüggésben az EGSZB véleménye aláhúzza, hogy biztosítani kell az uniós szintű és a nemzeti politikák közötti összhangot, valamint kiemeli az érintett nem kormányzati szereplőkre, mint befolyásoló tényezőkre háruló kulcsszerepet.

1. Következtetések és javaslatok

1.1

Az EGSZB-t aggodalommal töltik el a világgazdasági válságnak a munkaerőpiac működésével kapcsolatos következményei, és ezért általában véve kedvezően fogadja az Új készségek és munkahelyek menetrendje című dokumentumot, mellyel az Európai Bizottság igyekszik a foglalkoztatás növekedéséhez és a munkaerőpiac működésének javításához hozzájárulni. Arra ösztönzi a tagállamok kormányait, hogy a munkaerőpiac helyzetének javítására irányuló intézkedések és megoldások felkutatása érdekében hatékonyan használják a szociális és a szervezett civil társadalommal folytatott párbeszéd nyújtotta lehetőségeket.

1.2

Az EGSZB ugyanakkor sajnálattal látja, hogy az itt vizsgált kezdeményezés nem hangsúlyozza a minőségi munkahelyek létesítésének sürgős voltát, valamint nem ösztönzi a tagállamokat kellő mértékben olyan nagyra törő nemzeti célkitűzések meghatározására, melyek valódi növekedést és új foglalkoztatási lehetőségeket teremtő strukturális reformokon és beruházási politikákon alapulnak.

1.3

Az EGSZB üdvözli, hogy ez a stratégia a rugalmas biztonságon nyugszik, és hangsúlyozza, hogy a cél a rugalmas biztonság belső és külső összetevői közötti megfelelő egyensúly megtalálása, ami a munkaerőpiacok hatékonyabb működését szolgálja, ezzel egyidejűleg pedig jobb védelmet nyújt a munkavállalóknak. Az EGSZB a kiindulási helyzet elemzését, a rugalmas biztonságra vonatkozó szakpolitikák értékelését és a végrehajtás további nyomon követését javasolja, ugyanakkor hangsúlyozza a szociális partnerek szerepét is a fenti folyamat keretében, amelynek továbbra is a munkaerőpiacra történő újbóli beilleszkedést és az átmenetek könnyebbé tételét kell célul kitűznie.

1.4	Az EGSZB örömmel látja, hogy egyetlen stratégiai dokumentumon belül összekapcsolják egymással az oktatás- és a foglalkoztatás-politikát. Mindazonáltal sajnálja, hogy a készségek javítása és korszerűsítése, illetve a munkatermelékenység növekedése közötti összefüggésről nem esik szó.

1.5

Az EGSZB értékeli az Európai Bizottság erőfeszítéseit új eszközök és új kezdeményezések bevezetésére, ugyanakkor azt javasolja, hogy erősítsék meg ezek egymással való kapcsolatát és a már meglévő eszközökkel megvalósítandó szinergiát. Az EGSZB szükségesnek véli azt, hogy az Európai Bizottság által a nem kötelező érvényű eszközök („soft law”) szerepét illetően elfogadott megközelítés tartsa tiszteletben a politikai fellépések és az uniós szinten elfogadott kezdeményezések összeférhetőségét, emellett pedig úgy ítéli meg, hogy a szociális területet érintő uniós jogszabályok következetes felülvizsgálatának inkább támogatni kellene, mint aláásnia a munkaerőpiac kedvező hatású reformjainak a végrehajtása érdekében tett tagállami erőfeszítéseket, és elő kellene segítenie a szociális beruházásokat.

1.6	Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tanulmányozza az EUROFOUND által az európai munkakörülményekre vonatkozóan végzett ötödik kutatás vegyes következtetéseit, mielőtt újra megkezdi a munkahelyek minőségéről és a munkakörülményekről szóló vitákat.

1.7

Az EGSZB aláhúzza az európai alapok hatékonyabb felhasználásának a szükségességét, és az Európai Bizottsághoz hasonlóan kéri a tagállamokat, hogy az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) és a többi alaphoz kapcsolódó fellépéseket az itt vizsgált bizottsági közleményben felsorolt négy alapvető prioritás köré szervezzék, hogy ezen a módon hozzájáruljanak a vizsgált menetrend célkitűzéseihez, valamint az Európa 2020-as stratégia nemzeti célkitűzéseihez egyaránt.

2. A javaslat bemutatása

2.1

Az Európai Bizottság 2010. november 23-án nyilvánosságra hozta „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című dokumentumát, mely a készségeknek az EU-ban megvalósítandó javítását, az erre vonatkozó előrejelzéseket és a készségeknek a munkaerőpiachoz való igazítását célzó számos korábbi kezdeményezésen alapul. AZ EGSZB ezeket a kezdeményezéseket egy korábbi véleményében elemezte (1).

2.2

Az Európai Bizottság ezen új menetrendjének azonban nagyobb a hordereje, ugyanis azt a közösen kitűzött célt követi, hogy az EU 2020-ig érje el a 20 és 64 év közötti férfiak és nők 75 %-os foglalkoztatottságát, és négy alapvető prioritás szerint fogalmaz meg határozott fellépéseket:

—	működőképesebb munkaerőpiacok létrehozása;

—	képzettebb munkaerőre van szükség;

—	a munkaminőség és a munkafeltételek javítása;

—	a munkahelyteremtést és a munkaerő-kereslet növekedését segítő határozottabb szakpolitikai intézkedések bevezetése.

2.3

Az új készségek és munkahelyek fenti menetrendje a rugalmas biztonságnak a Tanács által 2007-ben elfogadott közös elveiből (2) következik. A rugalmas biztonságra vonatkozó politikák elsősorban az alkalmazkodóképesség, a foglalkoztatás és a társadalmi kohézió megerősítését célozzák. Nem vitás, hogy bizonyos mértékig – főként támogatott képzési és munkaidő-csökkentési intézkedések révén – hozzájárultak a válság átvészeléséhez, de a sebezhető csoportok továbbra is nehéz helyzetben vannak.

2.4

Az Európai Bizottság új lendületet ad a rugalmas biztonság valamennyi összetevőjének (rugalmas és megbízható szerződések, aktív munkaerő-piaci intézkedések, egész életen át tartó tanulás és korszerű szociális védelmi rendszerek) a megerősítése és a rugalmas biztonság konkrét megvalósítása érdekében. Az egyes tagállamok által a rugalmas biztonság érdekében meghozott intézkedéseket tovább kell fokozni és a négy összetevő közötti új egyensúly kialakítása révén az új társadalmi-gazdasági környezethez kell igazítani.

2.5

Az Európai Bizottság a menetrend keretében 13 fő intézkedést javasol, melyek 20 kiegészítő intézkedéssel megerősítve a szegmentáltság csökkentését és a munkaerőpiacokon történő váltások támogatását célozzák úgy, hogy a dolgozókat felvértezik egy adott munkakör ellátásához szükséges készségekkel, javítják a munkafeltételek minőségét és állapotát, támogatják a munkahelyteremtést és hozzásegítenek az uniós pénzügyi eszközök hatékonyabb felhasználásához.

3. Általános megjegyzések

3.1

Az EU munkaerőpiacáról szóló 2011. januári jelentés (3) megjegyzi, hogy „az EU munkaerőpiaca tovább stabilizálódott, és néhány tagállamban már megfigyelhetőek a javulás jelei. (…) Ennek ellenére 221,3 millió emberből ebben az időszakban 5,6 millióval többen voltak munka nélkül a 2008. év második negyedévében mért csúcsértékhez képest, ami a feldolgozó- és az építőipar visszaesését tükrözte. A 20–64 éves korosztályban 208,4 millió főt foglalkoztattak, ami 68,8 %-os foglalkoztatási rátának felel meg. (…) Jelenleg 23,1 millió személynek nincs munkája. A tartós munkanélküliség az összes népességcsoportban növekszik, azonban eltérő mértékben. E számból majdnem 5 millióan voltak munka nélkül 6–11 hónapig. A válság súlyosbította az alacsony képzettségűek és a nem uniós migránsok helyzetét”. Az elért haladás ellenére e jelentés szerint a munkaerőpiacok helyzete továbbra is törékeny. Az OECD adatai alapján 2011 májusában a munkanélküliségi ráta az eurózónában elérte a 9,9 %-ot. (4)

3.2

Az EGSZB ezért továbbra is aggódik a munkaerőpiacok működése miatt, és általában véve kedvezően fogadja az „Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz” című dokumentumot, melynek révén – összhangban az Európa 2020-as stratégia célkitűzéseivel, az európai foglalkoztatási stratégiával és a foglalkoztatáspolitikai iránymutatásokkal – az Európai Bizottság igyekszik hozzájárulni a foglalkoztatás növekedéséhez, a munkahelyek minőségének javításához és a munkaerőpiacok működésének javításához. Ebben a kérdésben hangsúlyozza a szociális partnerek szerepét, és úgy véli, hogy a tagállamok kormányainak jobban ki kell aknázniuk a szociális, valamint a szervezett civil társadalommal folytatott párbeszédben rejlő lehetőségeket a helyzet javításához hatékonyan hozzájárulni képes intézkedések felvázolása és végrehajtása érdekében.

3.3

Az első európai szemeszter kezdetét jelző, 2011 januárjában kiadott éves növekedési jelentés (5) rámutatott, hogy a tagállamok nem igen bizonyulnak nagyra törőknek saját nemzeti célkitűzéseik meghatározásakor, és 2–2,4 %-kal elmaradnak a foglalkoztatás aránnyal kapcsolatos (75 %-os) közös célkitűzéstől. Az EGSZB szerint a javasolt célkitűzés elérését célzó politikáknak figyelembe kell venniük az IMF, az ILO és a szociális partnerek képviselőinek részvételével ez év márciusának elején Bécsben lezajlott „Párbeszéd a növekedésről és a foglalkoztatásról Európában” (6) elnevezésű találkozó következtetéseit.

3.4

Az EGSZB helyteleníti azt, hogy az Európai Bizottság ebben a sürgős fellépést igénylő helyzetben megelégszik hagyományos intézkedések alkalmazásával, és hiányolja a növekedést és ezáltal esetleg a munkahelyteremtést is elősegítő elemeket. Nem elegendő azt biztosítani, hogy a polgárok aktívak maradjanak és elsajátítsák egy állás megszerzéséhez szükséges készségeket: a gazdasági megújulásnak a növekedésen és a munkahelyteremtésen kell alapulnia.

3.5

Ahhoz, hogy Európa megbirkózzon a rá váró kihívásokkal, mindenekelőtt újra el kell kezdenie a kölcsönök nyújtását, a beruházásokat és a strukturális reformok végrehajtását. Meg kell határozni a munkahelyteremtést és a termelékenység növekedését gátló akadályok felszámolásához szükséges konkrét intézkedéseket. A termelékenység többek között a foglalkoztatás minőségétől is függ. E reformok közül sokat nemzeti szinten, a lehető legszélesebb körű konszenzus alapján kell megvalósítani. A tagállamoknak be kell látniuk, hogy elő kell segíteniük a vállalkozások és a családok hitelhez jutását, termelő beruházásokat kell megvalósítaniuk és a munkahelyteremtést szolgáló valódi reformokat kell végrehajtaniuk. Az alacsony és bizonytalan fizetésekkel kapcsolatos félelmeket az Európában végzett munka termelékenységének és a munkafeltételek minőségének a növelése révén lehet lecsillapítani.

3.6

A foglalkoztatásról készült közös jelentés rámutat arra is, hogy a foglalkoztatáspolitikának kölcsönhatásban kell lennie a gazdasági növekedés és a költségvetési konszolidáció támogatásával (emellett megerősíti, hogy továbbra is szükség van a sebezhető csoportoknak a színvonalas szociális szolgáltatásokon és az aktív befogadási stratégián keresztül történő támogatására), továbbá kiemeli a kedvező gazdasági környezet és az innováción alapuló gazdasági növekedés szerepét a munkaerőigény növekedésében.

3.7

Ez a jelentés továbbá rámutat arra, hogy 2010 során egyfajta egyensúlyhiány volt megfigyelhető a munkaerőigény és a munkaerő-kínálat között, ami a munkát keresők képesítése és a rendelkezésre álló munkahelyek betöltéséhez szükséges készségek közötti eltérést jelezheti. Ezért a jelentés azt javasolja, hogy a kérdés alapos vizsgálata révén kell meggyőződni arról, hogy az adott tendencia csak időszaki jellegű, vagy adott esetben strukturálissá is válhat.

3.8

Az EGSZB nyugtázza, hogy az Európai Bizottság ebben a szakaszban nem fogalmaz meg újabb jogszabály-javaslatot, és elismeri a jogilag nem kötelező érvényű eszközöknek a meglévő jogszabályi keret kiegészítőiként képviselt szerepét és hozzáadott értékét. Konzultációt kell folytatni a szociális partnerekkel olyan javasolt kezdeményezésekről, mint például a szerkezetátalakítás európai keretéről folytatandó konzultáció, a munkabiztonsági és munkaegészségügyi jogszabályok, valamint a munkavállalók tájékoztatásáról, a velük való konzultációról, a részmunkaidőről és a határozott idejű szerződésekről szóló szabályozások felülvizsgálata, a munka minőségéről és a munkakörülményekről folyó vita újraindítása. E konzultációk végeztével dönteni kell azzal kapcsolatban, hogy ha esetlegesen szükségessé válna, érdemes és helyénvaló volna-e módosításokat végrehajtani.

3.9

Az EGSZB örömmel látja, hogy az Európai Bizottság igyekszik újító kezdeményezésekkel és eszközökkel előállni a készségekre és a foglalkoztatásra vonatkozó új menetrendjének a támogatása céljából. Ugyanakkor úgy véli, hogy meg kell vizsgálni az új és a már meglévő eszközök kölcsönös koherenciáját annak érdekében, hogy a végrehajtásuk során létrejöhessenek a szükséges szinergiák. Az új készségek stratégiájának szintén figyelembe kellene vennie a fenntartható fejlődésen és a zöldebbé változtatandó munkahelyeken alapuló termelési modell irányába mutató átmenetet.

3.10

Az ipari termeléssel nem rendelkező régiókban a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) alapvető szerepük van a jelenre és a jövőre vonatkozó lehetőségek megteremtésében. E vállalkozások gyakran magas képzettséget igénylő pozíciókat kínálnak, könnyen hozzáférhetők, és biztosítani tudják a családi élet és a munka összeegyeztethetőségét, illetve a családtagok ellátását. A kkv-kra vonatkozó – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag/ „Small Business Act” nevű – kezdeményezésnek nemzeti és európai szinten megvalósuló konkrét intézkedések révén kell megvalósulnia. Ezért üdvözlendőek a stratégiában a kkv-k sajátos szükségleteinek kielégítése céljából meghatározott intézkedések. Az adminisztratív terhek kiküszöbölése, valamint a pénzforrásokhoz való hozzáférés biztosítása továbbra is elsőbbséget élvez.

3.11

A népesedésről készült 2010-es harmadik európai jelentés (7) fényében, mely az európai népességről új adatokat közöl, az EGSZB helyesli a mobilitást, a migrációt és az integrációt elősegítő európai kezdeményezéseket is. Az EGSZB-nek meggyőződése az, hogy az EU-n belüli mobilitás fenntartása és a harmadik országok felőli migráció hozzájárul az EU pozitív gazdasági eredményeinek eléréséhez. Az EU-ba irányuló gazdasági bevándorlás és a tagállamok közötti mobilitás egyszerűsítése nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az EU továbbra is vonzó célpont maradjon a vállalkozások és a beruházások számára, ami újabb munkahelyek teremtéséhez vezet majd mind az uniós állampolgárok, mind pedig a harmadik országbeli állampolgárok számára. Mindezzel kapcsolatban az egyenlő bánásmód elvét (8) kell alkalmazni.

3.12

A foglalkoztatással és a munkaerőpiaccal kapcsolatos európai politikáknak továbbra is olyan konkrét intézkedések végrehajtásán kell munkálkodniuk, melyek elősegítik a munkahelyi megkülönböztetés-mentesség elvének érvényesítését, valamint a férfiak és nők közötti, illetve valamennyi munkavállalói csoport közötti egyenlőség biztosítását. Ezért az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által 2010-ben kiadott stratégiákat is, melyek többek között a fogyatékosok védelméről, (9) valamint a nők és férfiak közötti egyenlőség érdekében (10) készültek. E két stratégia célkitűzései között többek között szerepel a munkaerőpiachoz, az oktatáshoz és a szakképzéshez való egyenlő hozzáférés.

3.13

Az EGSZB szintén kedvezőnek ítéli meg a már elfogadott egységes piaci intézkedéscsomagban javasolt főbb fellépéseket és intézkedéseket, amelyek az együttes munka, vállalkozás és a cserekapcsolatok javítását (11) célozzák, és amelyek a szociális gazdaságnak és a szövetkezeti mozgalomnak az EU belső piacában betöltött jelentős szerepét és a vállalkozások társadalmi felelősségvállalását is figyelembe veszik. Úgy véli továbbá, hogy figyelembe kell venni a szervezett civil társadalom szervezeteinek foglalkoztatóként és munkahelyteremtőként betöltött jelentős szerepét. A bennük rejlő lehetőségek kihasználásának azonban előfeltétele a politikák kidolgozásába való bevonásuk.

3.14

Az EGSZB-t aggasztja az európai fiatalok magas munkanélküliségi aránya. 2008 óta ez az arány 30 %-kal nőtt. A 25 év alattiak esetében az európai átlag 21 %. Noha 2010 szeptembere óta a helyzet egyes országokban stabilizálódni látszik – miközben máshol az arány tovább emelkedik –, az EGSZB úgy véli, hogy továbbra is különös figyelmet kell áldozni erre. Az EGSZB különálló véleményben (12) fejezte ki nézeteit az Európai Bizottság „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kezdeményezéséről.

3.15

A fogyatékos személyek foglalkoztatási aránya még mindig csak 50 % körüli Európában. Amennyiben az EU azzal egy időben, hogy el kívánja érni a foglalkoztatáspolitikai célkitűzéseit, valóban egyenlő bánásmódot kíván biztosítani valamennyi európai polgár számára, a fogyatékossággal élőknek fizetett és minőségi munkahelyeket kell biztosítania. A 2010–2020-as európai fogyatékossági stratégia nyolc olyan fő területet sorol fel, ahol az EU-nak folytatnia kell tevékenységét: ezek között szintén szerepel a fogyatékossággal élő nők és férfiak foglalkoztatása, oktatása és szakképzése. (13) Az Európai Bizottság tanulmányozhatná a tagállamok által alkalmazott modelleket, amelyek jogi, politikai, kollektív tárgyalással kapcsolatos vagy pénzügyi ösztönzők révén támogathatnák a vállalkozásokat, a közigazgatásokat és a szociális szolgáltatásokat nyújtókat abban, hogy ezeket az embereket foglalkoztassák. Mivel az információs és kommunikációs technológiák jelenleg az Unió GDP-jének 6 %-át adják, az Európai Bizottság által javasolt digitális stratégia valószínűleg mindenkire hatással lesz majd, különösen a képzési tervekben, a nehézségekkel küzdő személyek befogadásával kapcsolatban is, akik számára a foglalkoztatás irányába mutató ugródeszkát jelent.

4. Rugalmas biztonság és munkahelyteremtés

4.1

A vizsgált menetrend a rugalmas biztonság elvére épül. Az Európai Bizottság aláhúzza, hogy az egész életen át tartó képzés terén globális politikákra van szükség, továbbá olyan aktív munkaerő-piaci politikákra, amelyek hatékonyak a munkába állásra való felkészítés, a munkaügyi közvetítés és a munkalehetőségek számának növelése területén. Emellett olyan rendszerekre is szükség van, amelyek a munkavállalási mobilitást ösztönözve, jobb foglalkoztatási szociális biztonságot garantálva, valamint a társadalmi kirekesztés és a szegénység ellen védőfalat képezve védelmet nyújtanak a munkanélküliség ellen. A rugalmas szerződéses megállapodások lehetősége és a belső rugalmasság megteremtése a szociális párbeszéd alapvető elemeit kell hogy képezzék. Az EGSZB fontosnak tartja, hogy a meghozott intézkedések és politikák ne ássák alá a menetrendben kitűzött célok (többek közt a teljes foglalkoztatottság, a munkahelyek színvonalának megőrzése) elérésére tett erőfeszítéseket, és ne sértsék a munkavállalók munkajogait.

4.2

Az EGSZB a múltban már kifejezte abbéli véleményét, hogy hasznos egyszerre megítélni a munkaerőpiac biztonságát és rugalmasságát, hiszen ezek a fogalmak elvi síken nem állnak egymással ellentmondásban. A stabil és motivált munkaerő erősíti a vállalkozások versenyképességét és termelékenységét. A munkavállalóknak rugalmasabb munkaszervezésre van szükségük ahhoz, hogy szakmai és családi életüket összeegyeztethessék, valamint hogy a termelékenység és az innováció növeléséhez való hozzájárulásukat lehetővé tevő továbbképzésekhez hozzáférjenek. Az EGSZB ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a szociális párbeszéd keretében gondos és rendszeres vizsgálatnak kell alávetni a rugalmas biztonság megvalósítását annak érdekében, hogy a meghozott intézkedések biztosan a magasabb szakképzettséget igénylő munkahelyek számának növelésére vonatkozó célkitűzés teljesítését szolgálják.

4.3

A rugalmas biztonság belső összetevője hatékonynak bizonyult a válság során, amikor a vállalkozások és a munkavállalói érdekképviseletek konkrét megoldásokat találtak a munkahelyek megtartásának módjával kapcsolatban, főként a munkaidő csökkentésének támogatott módozatai révén. A rugalmas biztonság külső összetevője, amely a gazdasági fellendülés idején válik fontossá, akkor tud hozzájárulni a foglalkoztatás növekedéséhez, ha kiegyensúlyozott módon belső rugalmassággal és általában a kollektív tárgyalásokkal és a munkavállalók megfelelő szociális védelmével párosul. Ebben a vonatkozásban minden egyes tagállamnak eltérő a kiindulási helyzete. Legfontosabb a megfelelő intézkedések között megtalálni a helyes egyensúlyt, ami alapvetően azt feltételezi, hogy az adott szakpolitikák a szociális párbeszéd eredményei legyenek. Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság külső és belső összetevőjének alkalmazását kiegyensúlyozottabb módon kellene figyelembe venni az Európai Bizottság tagállamoknak szóló éves ajánlásaiban.

4.4

Az EGSZB elképzelése szerint a rugalmas biztonság négy összetevőjének megerősítéséről szóló vita folytatódni fog, és 2011-ben az összes érdekelt fél részvételével közös konferencián teljesedik ki. Az EGSZB egyetért azzal, hogy a rugalmas biztonságot előmozdító új lendületnek az uniós intézmények közös megközelítéséből kell következnie, közös elveken kell alapulnia és olyan nemzeti szinten levont tanulságokra kell támaszkodnia, melyek megmutatják, hogy ez az elv a gyakorlatban hogyan járul hozzá a jobb minőségű munkahelyek létrehozásához és megfelelően védi-e – különösen a legsebezhetőbb – munkavállalókat.

4.5

Ebben az összefüggésben az EGSZB nagyra értékeli az európai szociális partnereknek a 2009–2011-es többéves munkaterv keretein belül bemutatott közös tervét, (14) mely a rugalmas biztonságnak az egyes tagállamok általi megvalósítási módjára, valamint a szociális partnerek e folyamatban játszott szerepére összpontosít.

4.6

A munkahelyteremtésnek továbbra is a gazdasági növekedés a fő hajtóereje. Az EGSZB ezért tudatában van annak a szoros összefüggésnek, mely az új készségek és munkahelyek menetrendje és az Uniónak az innovációra, az európai kutatási térség megteremtésére, a versenyképes ipari háttér felépítésére vonatkozó új stratégiai megközelítése között áll fenn az EU belső piacában rejlő lehetőségek teljes körű kihasználása mellett.

4.7

Az Európai Bizottság azonban lassú gazdasági fellendülésre számít, amely hátráltathatja a munkahelyteremtést. Ha az EU el akarja érni a 75 %-os foglalkoztatási aránnyal kapcsolatos célkitűzését és el kívánja kerülni a munkahelyteremtés nélkül bekövetkező növekedést, akkor rá kell ébrednie arra, hogy elengedhetetlen a szociális párbeszéd keretében meghatározni és alkalmazni a munkaerő-felvételre, rugalmas munkafeltételek alkalmazására és a folyamatos szakmai továbbképzésre ösztönző konkrét politikákat, melyek a foglalkoztatást teszik a rugalmas biztonság központi elemévé.

4.8	Az EGSZB tisztában van azzal, hogy a munkaerőpiac megfelelő működése az európai versenyképesség meghatározó tényezője. Az e téren elért haladás méréséhez többek között a következő mutatókat kellene használni: a tartós munkanélküliek, a fiatal munkanélküliek és a munkaerő-piaci részvétel aránya.

4.9

Az Európai Bizottság az egységes szerződés elvét javasolta, melynek tényleges hatásairól jelenleg is élénk vita folyik. A „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kezdeményezéshez kapcsolódó véleményében az EGSZB úgy véli, hogy a határozatlan idejű egységes szerződés elve lehetne az egyik módja a munkaerőpiacra beilleszkedett és az onnan kirekesztett személyek közötti egyenlőtlenségek csökkentésének. Az EGSZB tudatában van annak, hogy jelentős különbségek vannak az egyes tagállamok között a munkaerőpiachoz való hozzáférés területén. Egyes különösen merev rendszerek megakadályozzák az embereket a munkavállalásban; más rendszerek több lehetőséget tartogatnak olyan túlságosan rugalmas rövid távú szerződések formájában, melyek nem jogosítanak fel a szociális juttatások teljes körű használatára. Az EGSZB szerint fontos azt jelezni, hogy az elfogadandó intézkedéseknek arra kell törekedniük, hogy a munkavállalók számára olyan stabil munkaszerződéseket biztosítsanak, melyek megakadályozzák az életkoron, a nemen vagy bármely más okon alapuló hátrányos megkülönböztetést. A meghozott intézkedések azonban nem vezethetnek a bizonytalan foglalkoztatási feltételek általánossá válásához, és nem tehetik még merevebbé a vállalatok munkaszervezését. A vállalkozásoknak többféle munkaszerződésre van szükségük a munkaerőnek a szükségletekhez való igazítása érdekében, a munkavállalóknak pedig mindig szükségük lesz rugalmasságra a magánélet és a szakmai élet összeegyeztetése végett.

4.10

Az EGSZB kész támogatni az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy határozzanak meg a munkahelyteremtést kedvezően befolyásoló feltételek bevezetését elősegítő vezérlő elveket olyan kísérő intézkedésekkel együtt, amilyen a vállalkozók Erasmus-programja lehetne és az oktatóknak a vállalkozói szellemmel kapcsolatos kérdésekre való felkészítése. E vezérlő elveket azonban a tagállamoknak kell konkrét fellépések formájába önteniük a munkaerő-felvétel ösztönzése érdekében, különösen a gyengén képzett munkavállalók esetében. (15)

4.11	Az EGSZB emellett támogatja a Háromoldalú Szociális Fórum létrehozását is, mely 2011. március 10–11-én ülésezett először. Ez a fórum a szociális partnerek és a szakpolitikák kidolgozói közötti bizalmi viszonyt megteremtő állandó platformmá válhatna.

4.12

Az európai szociális párbeszéd és a nemzeti szintű kollektív tárgyalások továbbra is a munkaerőpiac működését és a munkafeltételeket javító alapvető eszközök.

Az európai szociális partnerek a befogadó munkaerőpiacokra vonatkozó független közös megállapodásokban (16) azt javasolják, hogy a tagállamok mindenki számára hozzáférhető munkaerőpiacok előmozdítását célzó globális szakpolitikákat dolgozzanak ki és alkalmazzanak. A szociális partnereket – amikor csak lehetséges és a nemzeti sajátosságok figyelembe vétele mellett – megfelelő szinten be kell vonni a következő területeket érintő intézkedésekbe:

—	a sajátos átmeneti intézkedések kihatása és minősége a munkaerőpiacon nehézségekkel küzdő személyek számára;

—	a munkaügyi szolgáltatások és az életpálya-tanácsadási szolgáltatások hatékonysága;

—	az oktatás és a képzés;

—	a beruházások haszna a regionális fejlesztés szempontjából;

—	a közlekedéshez / egészségügyi szolgáltatásokhoz / lakhatáshoz / oktatáshoz való megfelelő hozzáférés;

—	a vállalkozások létrehozásának és fejlesztésének a megkönnyítése az EU-n belüli munkahely-teremtési potenciál maximális növelése érdekében. Emellett lehetővé kell tenni a vállalkozók számára a fenntartható vállalkozásokba való beruházásokat és azt, hogy javítsák a természeti környezetet;

—	olyan adózási és juttatási rendszerek, valamint egyéb feltételek megteremtése, melyek révén segíteni lehet az embereket a munkaerőpiacra való bejutásban, a munkahelyük megtartásában és a munkaerőpiacon való előrelépésben.

5. A foglalkoztatáshoz szükséges készségek biztosítása

5.1	Az EGSZB örömmel látja, hogy az oktatási kérdések és a munkaerőpiac valósága együtt szerepelnek egyazon stratégiai dokumentum keretében.

5.2

Számos véleményén keresztül az EGSZB hozzájárult az oktatásnak, mint alapvető emberi jognak az elismeréséhez. Az intézmény ezekben rámutat arra, hogy az oktatás elsőszámú célkitűzése továbbra is olyan kritikus szellemmel rendelkező, szabad és önálló polgárok nevelése, akik képesek a társadalom fejlődésében tevékenyen részt vállalni.

5.3

Az EGSZB szintén több véleményében (17) javasolja azt, hogy a befogadást célzó oktatás elgondolásából kiindulva az EU és a tagállamok kötelezzék el magukat amellett, hogy az oktatás tartalmaival, prioritásaival és struktúráival együtt felülvizsgálják az oktatáspolitikájukat és a források elosztását, valamint a sajátos szükségletek (gyermekek, különleges szükségletű személyek, bevándorlók stb.) figyelembevételével felülvizsgálják és/vagy korszerűsítik a foglalkoztatással és a minőségi közszolgáltatások biztosításával kapcsolatos szakpolitikáikat, melyek mindegyike a nemi szempontokat is magába kell, hogy foglalja.

5.4

A munkaerő magasabb képzettsége és a magasabb minőségű foglalkoztatási szint közötti kapcsolat minden kétséget kizáróan fönnáll. A Cedefop előrejelzése szerint a magasan képzett személyek iránti kereslet több, mint 16 millióval nőni fog, míg az alacsony képzettségű munkavállalók utáni kereslet mintegy 12 millióval fog csökkenni. Bár az Európai Bizottság elismeri a készségek naprakésszé tételének és javításának fontosságát, az EGSZB mégis sajnálattal látja, hogy nem kap kellő hangsúlyt a készségek és a termelékenység közötti kapcsolatot. Európában a munkaerő létszámának csökkenése miatt is elengedhetetlen a termelékenység növelése. Az EGSZB megállapítja továbbá, hogy az Európai Bizottság semmilyen intézkedést nem javasol az alacsony képzettséggel rendelkező vagy képzetlen munkavállalók kompetenciáinak növelése érdekében, és hosszú távú megoldásokat sem keres azon személyek munkaerőpiaci részvételére, akik célzott megközelítést igényelnek ahhoz, hogy készségeik fejlődjenek és foglalkoztathatóvá váljanak (például értelmi fogyatékossággal élők).

5.5

Az EGSZB üdvözli az uniós készségkörképet, ám úgy véli, hogy az itt vizsgált stratégiában nagyobb hangsúlyt kellene fektetni mind a készségek és a munkaerőpiac igényei megfeleltetésének kérdésére, mind pedig arra, hogy jobb foglalkoztathatóságuk érdekében a munkavállalók jobb szakképzettséggel rendelkezzenek. Az Európai Bizottságnak nem kizárólag a formális kompetenciaértékelő struktúrákat kellene figyelembe vennie. Az oktatási intézmények, a vállalkozások és a munkavállalói érdekképviseletek közötti szoros együttműködés hatékony módszer a jövőbeli kompetenciaigények előrejelzésére.

5.6

A „Mozgásban az ifjúság” című kezdeményezésében az EGSZB kiállt egy európai készségútlevél létrehozása mellett. Úgy véli, hogy „a jelenlegi útleveleket (vagyis a Europasst és a fiataloknak szóló útlevelet) egy átfogó eszközben kellene ötvözni, amely egyetlen adatlapon tartalmazná a hagyományos önéletrajz elemeit, a formális oktatásban szerzett képesítéseket (amelyeket most a Europass részletez), valamint a nem formális és informális tanulmányokat. (…) Az európai készségútlevél sikere többek között attól függ majd, hogy hogyan látják azt a munkáltatók, illetve hogyan használják a fiatalok, akik továbbra is igénybe kell, hogy vehessék a szükséges tanácsadó és támogató intézkedéseket.”

5.7

Az EGSZB szerint alapvetően fontos az egész életen át tartó oktatás és képzés globális stratégiáinak kidolgozása, ezért helyesli az egész életen át tartó oktatással és képzéssel kapcsolatos intézkedések megvalósítási keretét meghatározó európai stratégiai útmutató kidolgozását, csakúgy, mint a Felnőttoktatási és képzési cselekvési terv átdolgozását.

5.8

Az EGSZB szintén támogat egyéb előkészületben lévő kezdeményezéseket is, így a munkaerőpiac és az oktatás és képzés világa közötti kapcsolódási felületként működő Képességek, készségek és szakmák európai osztályozásának (ESCO) elkészítését, valamint a Szakmai képesítések elismerési rendszerének reformját . E cél érdekében különösen fontos az oktatási rendszerek megvizsgálása és kiigazítása Európában, az oktatási rendszerek megvizsgálása, a pedagógiai és oktatási módszerek újraértékelése és a mindenki számára hozzáférhető minőségi oktatásba történő erőteljes beruházás. Az oktatási rendszereknek képeseknek kell lenniük arra, hogy az egyéneket felkészítsék a munkaerő-piaci kihívásoknak való megfelelésre. A vállalkozásokkal való szoros együttműködés elsőrangú fontossággal bír. Az ESCO-féle osztályozásnak érthetőbbé és elsősorban a kkv-k számára használhatóbbá kell válnia. Az előirányzott statisztika korlátozó tényezőként hathat a szükséges rugalmasságra, amikor egyes állandóan megújuló és változó feladatok végzéséhez – melyeket a kisvállalkozásoknak korlátozott számú munkaerővel kénytelenek elvégezni – különböző készségek együttesére van szükség.

5.9

A készségeknek a munkaerő-piaci igényekhez való hozzáigazítása érdekében az EGSZB hangsúlyozza a foglalkoztatással és a készségekkel foglalkozó uniós szintű ágazati tanácsok stratégiai szerepét. Ezek kivételes platformot képeznek az ezeket a tanácsokat alkotó egyes társadalmi szereplők konkrét tapasztalatainak mozgósítása érdekében, így például a jövő munkahelyeinek és készségeinek az elemzése és felmérése során (ESCO), vagy egyes sajátos szakmákhoz kötődő szakmai készségekkel kapcsolatos változások elemzésekor. (18)

5.10

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság az irányú döntését, hogy a tagállamokkal közösen megvizsgálják a különösen nagy mobilitású foglalkozási csoportok, így a kutatók helyzetét, hogy az európai kutatási térség 2014-es megvalósulásának fényében megkönnyítsék ezen személyek földrajzi és ágazatok közötti mobilitását.

5.11

Szintén üdvözli azt, hogy az Európai Bizottság a gazdasági migrációnak a stockholmi program keretében történő támogatása révén igyekszik rendszeres választ adni a demográfiai változásokra és az európai munkaerőpiacon egyes szakmákban jelentkező hiányra. Ahhoz, hogy a bevándorlásnak a teljes foglalkoztatottsághoz való potenciális hozzájárulását maximálissá tegyük, jobban integrálni kellene az Európai Unióban már legálisan tartózkodó bevándorlókat, főként a foglalkoztatást gátló akadályok lebontásával, így például a bevándorlókat a munkanélküliség és a társadalmi kirekesztés veszélyének kitevő hátrányos megkülönböztetésnek vagy a készségek és a szakképesítések el nem ismerésének a kiküszöbölésével. Ebből a szempontból a már bejelentett új integrációs menetrend bizonyára kedvező hatással jár majd.

5.12

Az EGSZB ismételten rámutat, hogy fontos az informális tanulás révén megszerzett eredmények érvényesítése, amint erre a „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kezdeményezésről írt, fent említett véleményében is kitért. Az érvényesítéssel kapcsolatos vitának is az oktatás és képzés minőségére, valamint felügyeletére és nyomon követésére kellene összpontosítania. Szükséges, hogy mindenkire részesülhessen az informális körülmények között megszerzett készségek érvényesítését célzó intézkedések pozitív hatásából.

6. A munka minőségének és feltételeinek javítása

6.1	Itt vizsgált közleményében az Európai Bizottság célkitűzésként említi a teljes foglalkoztatást. Ez azonban úgy értendő, hogy a munkahelyek minőségét és a munkakörülményeket kell javítani.

6.2

Az EUROFOUND munkakörülményekről készített 5. felmérésének következtetéseiből (19) kiderül, hogy az (Európa 2020 stratégiában meghatározott) európai célkitűzések megvalósításának alapvető előfeltétele a minőségi foglalkoztatás és munka kialakítása. A felmérés a munkaerőpiac néhány jelenlegi tendenciáját is leírja. A pozitív szempontok között megállapítja, hogy a hagyományos 40 órás munkahét továbbra is jellemző a legtöbb európai munkavállaló esetében, és hogy a határozatlan idejű szerződéssel rendelkezők hányada 2007-ig növekedett, amikor is a globális válság bekövetkezett. Ugyanakkor arra is utal, hogy azóta a bizonytalanabb munkahelyek száma és a munka intenzitása növekedett, valamint hogy az európaiak jelentős része attól tart, hogy állását 60 éves kora előtt elveszíti.

6.3

A gazdasági világválságnak a munkaerőpiacra gyakorolt hatásai feltételezhetően hosszú távon érezhetőek lesznek. Ezért az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy amikor újra megnyitja a munkahelyek minőségéről és a munkakörülményekről szóló vitát, vegye figyelembe az EUROFOUND európai munkakörülményekről készített ötödik kutatásának következtetéseit, (függetlenül attól, hogy pozitív eredményekről, fennálló problémákról vagy a válság okozta problémákról van szó).

6.4	Elsőbbséget élvez a minőségi munkahelyek teremtése. A tagállamoknak munkaerőpiacaik megreformálására kell törekedniük a növekedés támogatása, valamint a kereslet és kínálat egyensúlyához való hozzájárulás érdekében.

6.5

Ebből a szempontból az Európai Bizottság javaslata az uniós jogszabályok szociális téren megvalósuló hatékonyságának vizsgálatáról azt szolgálja, hogy a reformok végrehajtására irányuló tagállami erőfeszítések összhangban legyenek a színvonalas munkahelyek teremtésére vonatkozó kiemelt célkitűzéssel.

6.6

A munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet illetően az EGSZB támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az irányelvet egységesen és pontosan hajtsák végre, hogy megerősítsék a tagállamok közötti adminisztratív együttműködést, hogy bevezessenek egy elektronikus tájékoztatási rendszert, mindezt a tagállamok munkaügyi normáinak, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájának tiszteletben tartása mellett.

6.7

Az elmúlt 20 évben a munka intenzitása jelentősen nőtt. A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia keretében az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség által végzett tanulmányok felhívták a figyelmet a jelenlegi és jövőbeli kockázatokra, amilyen a stressz, az izmokat és a csontrendszert érintő zavarok, valamint a munkahelyi erőszak és zaklatás. A munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia felülvizsgálatát illetően az EGSZB úgy véli, hogy a munkahelyi biztonságról párbeszédet kell folytatni a szociális partnerekkel és a témáról megállapodásokat kell kötni. A figyelem középpontjába elsősorban a meglévő eszközök következetes használatát, a figyelemfelkeltést, valamint a munkavállalóknak és a vállalkozásoknak nyújtott segítséget kell állítani.

6.8

A tájékoztatás és konzultáció területén megkezdett tevékenységre vonatkozóan az EGSZB támogatja az európai szociális partnereknek a szerkezetátalakítás európai keretének létrehozásával kapcsolatosan tervezett konzultációját. E párbeszéd keretében el lehet majd dönteni, hogy a jelenlegi irányelvek megfelelő keretet nyújtanak-e a vezetőség, a munkavállalói érdekképviseletek és a személyzet képviselői közötti vállalati szintű konstruktív vitához.

6.9

Az európai szociális partnerek közös megegyezéseiből következő, és a belső rugalmasság területén eddig hatékony eszköznek bizonyuló részmunkaidőről és a hátorozott idejű szerződésekről szóló irányelveket illetően az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak meg kell bizonyosodnia arról, hogy szükségesnek tartják-e az európai szociális partnerek annak felülvizsgálását.

7. Az EU pénzügyi eszközei

7.1

A költségvetési konszolidáció időszakában az Európai Uniónak és a tagállamoknak az uniós pénzügyi eszközök jobb felhasználására kell összpontosítaniuk, egyidejűleg pedig ebben a keretben különös hangsúlyt kell helyezniük a munkahelyteremtésre és a szakmai képesítések fejlesztésére. A kohéziós politika kétségtelenül hozzájárul a kompetenciák fejlődéséhez és a munkahelyteremtéshez, beleértve a környezetbarát gazdaság növekvő ágazatát. Nagy a mozgástér ahhoz, hogy teljesen kiaknázzuk azokat a lehetőségeket, amelyeket a foglalkoztatás, oktatás és képzés területét érintő reformokat támogató európai pénzügyi eszközök kínálnak.

7.2

Az EGSZB ezért támogatja az Európai Bizottság tagállamokhoz intézett arra vonatkozó felhívását, hogy az Európai Szociális Alap (ESZA) és más alapok intézkedéseit a vizsgálat közleményben megnevezett négy prioritásra, valamint az abból esetlegesen adódó intézkedésekre és reformokra összpontosítsák, hogy így hozzájáruljanak a menetrend célkitűzéseinek és az Európa 2020 stratégia nemzeti célkitűzéseinek a megvalósításához.

7.3

Ebből a szempontból az ESZA kulcsszerepet játszik, mivel kedvező hatással van valamennyi nyomon követett területre. Az ESZA hozzájárulhat a rugalmas biztonság egyes elemeinek a támogatásához, további kompetenciák megtervezéséhez és kialakításához, innovatív munkaszervezési formák kifejlesztéséhez – beleértve a munkahelyi biztonságot és egészséget –, a vállalkozói szellem kialakításához és a vállalatok létrehozásának támogatásához, valamint a fogyatékkal élő munkavállalók, illetve a munkaerőpiac bizonyos hátrányos helyzetű vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett csoportjainak a támogatásához.

7.4

Az EGSZB számos ajánlást megfogalmazott az ESZA jövőjéről szóló véleményében. (20) Az EGSZB többek között jelzi ebben a véleményben, hogy „Le kell vonni az ESZA felhasználásából származó tanulságokat, mind az Európai Unió gazdasági fellendülése, mind gazdasági növekedése támogatásának érdekében. Ezt az ESZA célkitűzéseit tiszteletben tartva a kkv-k, a nagyon kis vállalkozások és a szociális gazdaság szereplői támogatásának javításával, valamint a szociális szféra javításával – mind a minőségi munkahelyek megőrzése és létrehozása, mind a különösen a munka segítségével történő társadalmi befogadás révén – lehet elérni.”

7.5

Az EU költségvetésének jövőjét illetően az EGSZB ugyanebben a véleményben hozzáteszi, hogy „Ezért a jelenlegi gazdasági helyzetben az ESZA-nak továbbra is fontos stratégiai és pénzügyi eszköznek kell lennie, és az előtte álló növekvő kihívásokra (magasabb munkanélküliségi ráták) való tekintettel jelentősebb, az EU általános költségvetésének növekedését tükröző, azaz legalább 5,9 %-kal megnövelt forrásokat kell rendelkezésére bocsátani, összhangban az EU 2011. évi általános költségvetésének emelésére tett európai bizottsági javaslattal.”

7.6

Az EGSZB üdvözli a 2007–2013-ra szóló stratégiai keret révén végrehajtott, a foglalkoztatást és társadalmi szolidaritást szolgáló uniós PROGRESS programból eddig származó előnyöket és eredményeket. Ezzel egyidejűleg üdvözli, hogy az Európai Bizottság pénzügyi eszközei felülvizsgálata keretében nyilvános konzultációt indított, amelynek témája szintén a PROGRESS programot követő új eszköz struktúrájára, hozzáadott értékére, cselekvéseire, költségvetésére és végrehajtására terjed ki, és amely megteremti a lehetőséget arra, hogy megoldást találjunk azokra az új kihívásokra, amelyekkel az Uniónak a szociális ügyek és a foglalkoztatás területén szembe kell néznie.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL C 128., 2010.5.18., 74. o.

(2) A Tanács 2007. december 5–6.-i következtetései: „A rugalmas biztonság közös elvei felé” (1620/07 sz. dok.)

(3) Együttes foglalkoztatatási jelentés COM(2011) 11 végleges, Brüsszel, 2011. január, http://ec.europa.eu/europe2020/pdf/3_hu_annexe_part1.pdf

(4) Az OECD harmonizált munkanélküliségi rátája, 2011. május 10-én megjelent sajtóközlemény, www.ocde.org (http://www.oecd.org/dataoecd/8/43/47811673.pdf).

(5) Éves növekedési jelentés, COM(2011) végleges, Brüsszel, 2011.1.12.

(6) Párbeszéd a növekedésről és a foglalkoztatásról Európában, Bécs, 2011. március 1–3., www.ilo.org.

(7) Az Európai Bizottság szolgálatainak a munkadokumentuma – 2010-es jelentés a népességről http://epp.eurostat.ec.europa.eu/portal/page/portal/population/documents/Tab/report.pdf (angol változat).

(8) HL C 27., 2009.2.3., 114. o. és a 2011. május 4-i CESE 801/2011 sz. vélemény.

(9) COM(2010) 636 végleges: Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt, 2010.11.15.

(10) COM(2010) 491 végleges: A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó stratégia 2010–2015.

(11) COM(2010) 608 végleges, Az egységes piaci intézkedéscsomag felé, 2010. október.

(12) HL C 132., 2011.5.3., 55. o.

(13) Európai fogyatékosságügyi stratégia 2010–2020: megújított elkötelezettség az akadálymentes Európa megvalósítása iránt, COM(2010) 636 végleges.

(14) Az európai szociális partnereknek az EU 2009–2011 közötti, a szociális párbeszédre vonatkozó munkaterve keretében elkészített közös tanulmánya a „Rugalmas biztonság végrehajtásáról és a szociális partnerek szerepéről”.

(15) Az OECD most végzett kutatásai alapján a vállalkozások által fizetett járulékok csökkentése a foglalkoztatási ráta 0,6 %-os növekedését vonná maga után.

(16) A befogadó munkaerőpiacokra vonatkozó, 2010-ben megkötött független közös megállapodás, amelyet a 2009–1011 közötti közös munkaprogram keretében tárgyaltak meg.

(17) HL C 18., 2011.1.19., 18. o.

(18) HL C 132., 2011.5.3., 26. o.; HL C 347., 2010.12.18., 1. o. és HL C 128., 2010.5.18., 74. o.

(19) Európai Alapítvány az Élet- és Munkakörülmények Javításáért, ötödik felmérés: www.eurofound.europa.eu.

(20) HL C 132., 2011.5.3., 8. o.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/150

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé

(COM(2010) 343 végleges)

2011/C 318/25

Előadó: Jonathan PEEL

2010. július 7-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé

COM(2010) 343 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2011. június 20-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott, 473. plenáris ülésén (a 2011. július 13-i ülésnapon) 123 szavazattal 5 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Az EGSZB üdvözli a közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó új uniós hatáskört és azokat a lehetőségeket, amelyek ennek az első lépésnek a nyomán határozottabb és következetesebb beruházásvédelemhez vezethetnek a tagállamok és harmadik országok között. Örömmel veszi az átfogó keretet is, ha ez nem túlságosan korlátozó jellegű. Mind az uniós gazdaság, mind pedig a fejlődő országok szempontjából alapvetően fontos, hogy ne inogjon meg a befektetői biztonság. A kizárólagos uniós hatáskörből adódó erősebb tárgyalási pozíciónak oda kellene vezetnie, hogy az EU fontosabb szereplővé válik, és könnyebben hozzáfér a legfontosabb harmadik országbeli piacokhoz, miközben a befektetők védelmet élveznek, egyúttal növekszik nemzetközi versenyképességünk.

1.2 Különösen üdvözöljük annak megerősítését a közleményben, hogy az Unió kereskedelem- és beruházáspolitikájának „illeszkednie kell” ahhoz, illetve összhangban kell állnia azzal, ahogy az EU a gazdasági tevékenységeket és az egyéb szakpolitikákat – köztük a környezetvédelmi politikát, a méltányos munkára, illetve a munkahelyi egészségre és munkahelyi biztonságra irányuló politikát – szabályozza. Alapvető, hogy az uniós beruházáspolitika ne kerüljön ellentmondásba e területek bármelyikével: az EGSZB kéri, hogy az EU jövőbeli vagy megújított beruházási szerződéseiben mindkét fél elegendő mozgásteret kapjon a fenntartható fejlődés szóban forgó, specifikus szempontjait illetően. Hasonlóképpen fontos, hogy teljes mértékben számításba vegyék a beruházók fenntartható fejlődéssel szembeni kötelezettségeit, mivel ezek a kötelezettségek a beruházók általános versenyképességét hivatottak alátámasztani és megőrizni. A hatékony uniós beruházási stratégiának ugyanakkor olyan pillanatban kell központi szerepet betöltenie az EU versenyképességének fenntartásában, amikor az egész világon gyorsan változik a gazdaság és jelentős súlyponteltolódások figyelhetők meg a relatív gazdasági hatalom terén.

1.3 Az EGSZB egyetért azzal, hogy nem lenne sem szükséges, sem kívánatos egyfajta uniformizált modellt alkalmazni a harmadik országokkal kötendő beruházási megállapodásokra. Az uniós beruházási megállapodások mindazonáltal az uniós beruházók nyitott beruházási környezetben való hatékony védelméhez, illetve a beruházást fogadó országokban a rugalmas működés biztosításához kell, hogy vezessenek. Ahhoz, hogy a befektetők haszonra tegyenek szert, alapvetően fontos egy ilyen környezet, amelyben fokozatosan megszűnnek a befektetésekre vonatkozó korlátozások, és megfelelő a védelem – mindenekelőtt a nemzeti elbánásra, a tisztességes és egyenlő elbánásra, valamint a szabad tőketranszferre vonatkozó rendelkezések révén.

1.4 Megjegyzendő továbbá, hogy a tagállamok által kötött, hatályos kétoldalú beruházási szerződések öt éven belüli felbontására irányuló törekvések rendkívüli és azonnali destabilizáló hatást gyakorolnának mind a meglévő beruházásokra, mind pedig a foglalkoztatásra és a szociális védelemre, habár ennek a ténynek nem kell eleve kizárnia azt, hogy adott felülvizsgálatok keretében alaposan körüljárjuk ezt a kérdést egy koherensebb, átláthatóbb és kiegyensúlyozottabb jövőbeli uniós megközelítés érdekében.

1.5 Ebből a célból az EGSZB sürgeti az EU-t, hogy ragadja meg az alkalmat, és mások puszta utánzása helyett saját erősségeire építve fejlessze és korszerűsítse az általa tárgyalt beruházási megállapodásokat. Az EU-nak kritikusan meg kell vizsgálnia a nemzetközi beruházási jog, valamint a beruházási politika és gyakorlat (ezen belül a beruházók és államok közötti választottbírósági eljárások) közelmúltbeli alakulását annak érdekében, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban a beruházásokra vonatkozó jövőbeli szerződéseket és fejezeteket elméletben és a gyakorlatban is modern és fenntartható módon közelítse meg.

1.6 Teljes mértékben támogatjuk az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy elsőbbséggel kezelje a tárgyalásokat azokkal az országokkal – mindenekelőtt a „Globális Európa” stratégiában említett főbb feltörekvő gazdaságokkal –, amelyek komoly piaci potenciállal rendelkeznek, ahol azonban a külföldi beruházóknak jobb védelemre van szükségük. Az EGSZB üdvözli ugyanakkor azt a megállapítást, mely szerint ez nem kell, hogy eleve kizárjon bármilyen más jövőbeli többoldalú kezdeményezést.

1.7 Arra kérjük egyben az Európai Bizottságot, hogy alkalmazzon beruházás-védelmi megállapodásokat, mivel ezek kulcsfontosságú lehetőségek az olyan típusú hosszú távú beruházások ösztönzésére a fejlődő országokban, amelyek gazdasági hasznot hoznak, például magas színvonalú tisztességes munka, infrastrukturális fejlesztések és ismeretátadás formájában.

1.8 Az EGSZB sajnálja, hogy a közlemény nem részletezi kellőképpen, miként lehet kölcsönhatást és összhangot létrehozni az uniós nemzetközi beruházási politika és az EU fejlesztési programja között, kiemelt figyelmet fordítva az AKCS-országokra, a legkevésbé fejlett országokra és az európai partnerségi megállapodásokról folytatandó tárgyalásokra.

1.9 A kétirányú közvetlen külföldi tőkebefektetésekkel szembeni nyitottság mindeddig sok előnyt jelentett az EU számára, sajnáljuk azonban, hogy a közlemény nem szól a stratégiai szempontból érzékeny európai vállalatok és cégek lehetséges átvételéről.

1.9.1 Az Európai Bizottság egyértelműen – és helyesen – arra törekszik, hogy az EU-ban nyitott legyen a beruházási környezet, de alaposabban mérlegelnie kell, miként lehet ezt megvalósítani és ellenőrizni. Figyelmet kell fordítani a beruházások terén a harmadik felekkel kialakuló kölcsönösség bonyolult kérdésére is, miközben el kell kerülni az egyszerűsítő quid pro quo-megközelítést.

1.10 Az EGSZB szerint a beruházásról szóló fejezeteket, ha csak lehet, be kell emelni a szélesebb körű uniós kereskedelmi tárgyalásokba, és a beruházásokat a civil társadalom ellenőrző szerepébe is be kell építeni, ha az ilyen megállapodások keretében civil társadalmi fórumok kerülnek létrehozásra.

2. Háttér – Beruházások: az EU új területe

2.1 Az „Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé” című európai bizottsági közlemény a Lisszaboni Szerződésre támaszkodik. Az EUMSZ 207. cikke most először az EU közös kereskedelempolitikájához sorolja a külföldi közvetlen befektetéseket, miközben a 206. cikk kimondja, hogy az EU tenni fog „(a nemzetközi kereskedelemre és) a külföldi közvetlen befektetésekre vonatkozó korlátozások fokozatos [megszüntetéséért]”. A közlemény megfogalmazása szerint „[a] beruházások a közös kereskedelempolitika új területe”. Ez azonban a megfelelő uniós politika kidolgozásának csak az első állomását jelenti, és a közleményre adott válaszlépések jelentősen befolyásolhatják e politika jövőbeli irányait.

2.2 A Lisszaboni Szerződés alapvetően fontos hatáskör-átruházást irányoz elő az EU külpolitikáját illetően: a különféle szempontokat (kereskedelem, beruházás, fejlesztés, bővítés) szorosabban össze kell fogni, és kölcsönösen össze kell hangolni – nem utolsósorban a jobb koordináció érdekében.

2.3 A közlemény célja annak felderítése, „hogy az Unió hogyan dolgozhat ki egy olyan nemzetközi beruházási politikát, amely növeli az Unió versenyképességét, és ezáltal hozzájárul az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés Európa 2020 stratégiában lefektetett célkitűzéseinek eléréséhez”, miközben megőrzi a nyitott beruházási környezetet.

2.4 Nem kérték ki azonban az EGSZB véleményét a párhuzamosan előterjesztett rendeletjavaslathoz, amelynek célja átmeneti rendelkezések megállapítása a meglévő kétoldalú beruházási szerződésekhez. Ez a kérdés sokakat igencsak érint, habár az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy nincs szó a szerződések újrafogalmazásáról. A tagállamokban jelenleg több mint 1 100 kétoldalú beruházási szerződés van érvényben, amelyek 147 harmadik országot érintenek. A sort – 120 szerződéssel – Németország vezeti, és az egyetlen ilyen szerződéssel sem rendelkező Írország zárja. A 2004 előtti tagállamok közül csak Görögországnak és Dániának van kevesebb mint 50 kétoldalú beruházási szerződése, míg az újabb tagállamok közül csak Csehország és Románia rendelkezik legalább 60-nal.

2.5 Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a tagállamok öt éven belül vizsgálják felül a hatályos szerződéseket, és készítsenek jelentést az Európai Parlament és a Tanács részére. Kiemelkedően fontos, hogy a beruházók stabilitást és jogbiztonságot élvezzenek. Bizonyos körök azonban nyomást gyakorolnak az Európai Bizottságra annak érdekében, hogy öt éven belül minden kétoldalú beruházási szerződés felbontásra kerüljön. Ez rendkívüli és azonnali destabilizáló hatást gyakorolna a meglévő beruházásokra, ami nemcsak a foglalkoztatásra és az érintett vállalatokra nézve járhat komoly következményekkel, hanem a szociális védelemre és a jövőbeli nyugdíjakra is egész Európában, ahol a nyugdíjalapokból sokat fektettek be ilyen vállalatokba. Ez azonban nem tarthatja vissza az EU-t attól, hogy a nemzetközi beruházási jog, valamint a beruházási politika és gyakorlat, illetve a beruházók és államok közötti választottbírósági eljárások közelmúltbeli alakulásának általános felülvizsgálata keretében szemügyre vegye a hatályos kétoldalú beruházási szerződéseket annak érdekében, hogy az Unió a jövőben koherensebb, átláthatóbb és fenntarthatóbb módon kezelje a beruházási politikát és a tárgyalásokat.

2.6 A közvetlen külföldi tőkebefektetésekre vonatkozó új uniós hatáskörnek tényleges lehetőségeket kellene kínálnia arra, hogy a tagállamok és a harmadik országok között erősebb és következetesebb legyen a beruházásvédelem, illetve hogy ösztönzést kapjanak az olyan típusú hosszú távú beruházások a fejlődő országokban, amelyek gazdasági hasznot hoznak, például magas színvonalú tisztességes munka, infrastrukturális fejlesztések és ismeretátadás formájában. Ezzel csökkenthető lenne az EU-ra jelenleg nehezedő jelentős migrációs nyomás is.

2.7 A beruházásokra vonatkozó döntések hátterében természetesen piaci megfontolások állnak, de a beruházásokat gyakran vagy a „piaci hozzáférés”, vagy a „védelem” kategóriájába lehet sorolni. A szóban forgó közlemény főként a „védelemre” összpontosít, de más szempontokkal is foglalkozik. Kitér például a külföldi beruházókkal szembeni nyitottságra, és biztosítja, hogy ezek a beruházók „a befogadó ország határain belül – és azon túl is – nyitott, megfelelően és tisztességesen szabályozott üzleti környezetben működhessenek”.

2.7.1 A beruházási piachoz való hozzáféréssel már foglalkoznak uniós szintű többoldalú és kétoldalú megállapodások (a szolgáltatások a jelenlegi dohai tárgyalási forduló egyik legfontosabb témáját jelentik). Nem egyértelmű, hogy a közlemény vonatkozik-e a „portfólióbefektetésekre” is, amelyeket az Európai Unió Bírósága a következőképpen ír le: „a tőkepiaci értékpapírok egyedül pénzügyi befektetési célzattal, a vállalkozás általános ügyvitele és irányítása befolyásolásának szándéka nélkül történő megszerzése”. (1) Ezt a kérdést, csakúgy mint minden esetlegesen eltérő bánásmód kérdését, tisztázni kell.

3. Közvetlen külföldi tőkebefektetések (FDI)

3.1 A közvetlen külföldi tőkebefektetéseket (FDI) a közlemény meghatározása szerint (és európai bírósági ítéletek alátámasztásával) „általában olyan külföldi beruházásnak tekintik, amely tartós és közvetlen kapcsolat kialakítására szolgál azzal a vállalkozással, amelynek egy gazdasági tevékenység elvégzéséhez a tőkét rendelkezésére bocsátották”, illetve úgy írják le, hogy azok lényege a „tőkeáramlás az egyik országban székhellyel rendelkező beruházótól egy másik országban székhellyel rendelkező vállalathoz”. Mivel azonban nem létezik általános érvényű definíció, az Európai Bizottság rugalmasabban tud fellépni, ha a jövőben változnának a feltételek, de az is megtörténhet, hogy növekedik a jogbizonytalanság, ami nem kedvez a beruházásoknak. Fontos, hogy az esetleges pontosabb definíció ne gyengítse, hanem erősítse a beruházók védelmét, és ne csökkentse a rugalmasságot.

3.2 Sokak szerint a beruházással kapcsolatos kérdések még a kereskedelemnél is fontosabbá válhatnak, különös tekintettel a piaci hozzáférésre a feltörekvő gazdaságokban. Az uniós vállalatok és ipar közvetlen külföldi tőkebefektetései az elmúlt években ugrásszerűen növekedtek, ami a globalizáció felgyorsulására vezethető vissza. A komparatív termelési költségektől függően az ideális termelési hely az esetek többségében a végfelhasználói piachoz minél közelebb helyezkedik el, ami különösen fontos annak fényében, hogy új piacok nyílnak – mindenekelőtt a legfontosabb feltörekvő gazdaságokban. Ez a trend felgyorsulhat: a beszerzést és a termelést könnyedén át lehet helyezni az egyik országból a másikba, ahogy az a biotechnológiai alkalmazások nemzeti és regionális elfogadottságának eltéréseiből adódóan már elő is fordult.

3.2.1 A nemzetközi ellátási és termelési láncok is több országot átfoghatnak. Lehetséges például, hogy az európai piacra szánt mobiltelefonokat Kínában gyártják, és Kelet-Ázsia más részeiből importálják hozzá a csúcstechnológiát. Megjegyzendő, hogy míg az elmúlt években az uniós import Kínából igen gyorsan növekedett (2005 és 2008 között 117 milliárd euróról csaknem a duplájára: 200 milliárd euróra), az elmúlt évtizedben a Kelet-Ázsiából az EU-ba érkező import általános szintje alig változott (21 % és 26 % között mozgott). Kína WTO-hoz való csatlakozása előtt az ilyen tételeket általában más térségekből közvetlenül importálták az EU-ba. Kína exportjának több mint a fele ugyanis olyan külföldi tulajdonú vállalatoktól származik, amelyek Kínában ruháztak be. Az elektronikai ágazatban e vállalatok részaránya eléri a 65 %-ot.

3.3 A közvetlen külföldi tőkebefektetések kulcsszerepet játszanak az EU nemzetközi üzleti stratégiájában. A közlemény kifejti ennek főbb okait. Több uniós vállalat is (többek között a textiliparban) Kínába helyezte át a termelést, hogy versenyképes maradjon, és továbbra is finanszírozhassa az otthon végzett legfontosabb tevékenységeket, mindenekelőtt a K+F terén. 2009-ben az EU összesen 5,3 milliárd euró értékben ruházott be Kínában, míg a kínai beruházások az EU-ban mindössze 0,3 milliárd eurót tettek ki. (2) A közlemény megállapítja, hogy „a közvetlen külföldi befektetések kutatásának jelenlegi állása szerint nem mutatható ki mérhető negatív hatás az összesített foglalkoztatásra nézve a kifelé irányuló beruházásokkal kapcsolatban”, (3) habár elismeri, hogy „[n]egatív hatások természetesen az összességében pozitív mérleg ellenére is megjelenhetnek egyes ágazatokban, földrajzi térségekben és/vagy egyéni alapon”. Ez valószínűleg inkább az alacsonyan képzetteket érinti.

3.3.1 A megfigyelések szerint ugyanakkor a fontosabb feltörekvő gazdaságok növelni kezdik „relatív részesedésüket” a nemzetközi közvetlen külföldi tőkebefektetések forgalmából. Az EU vezető helyet foglal el a közvetlen külföldi befektetések mind befelé, mind kifelé irányuló forgalmában – ezt tanúsítja egyes uniós vállalatok (például a Corus és a Volvo) indiai és kínai cégek általi megvásárlása, valamint az Európában már működő amerikai és japán cégekhez kapcsolódó számos (elsősorban autókat jelölő) márkanév.

3.3.2 A kétirányú közvetlen külföldi tőkebefektetésekkel szembeni nyitottság sok előnyt jelentett az EU számára – ahogy ezt a közlemény is megállapítja, hallgatva azonban a stratégiai szempontból érzékeny európai vállalatok és cégek lehetséges átvételéről. A médiákban sokat spekuláltak egy olyan uniós testület lehetséges létrehozásáról, amelynek hatáskörében állna az ilyen külföldi átvételek felülvizsgálata és leállítása. Például Kína – a csúcstechnológia-transzfer 1989 óta érvényes uniós tilalma ellenére – értékpapírokat (és államkötvényeket) próbál vásárolni mindenekelőtt az erősen eladósodott tagállamokban, és csúcstechnológiai vállalatokat igyekszik megszerezni. A Bank of England előrejelzései szerint 2050-ben a G20-ak összes megtakarításából Kínára 40 %, míg az USA-ra csak 5 % esik. Az ilyen kérdésekről Kanadában a beruházási okmány (Investment Canada Act), az USA-ban a külföldi beruházásokkal foglalkozó bizottság (US Committee on Foreign Investment) rendelkezik. Az Európai Bizottság egyértelműen – és helyesen – arra törekszik, hogy az EU-ban nyitott legyen a beruházási környezet, de alaposabban mérlegelnie kell, miként lehet ezt megvalósítani és ellenőrizni, és át kell gondolnia a beruházások terén a harmadik felekkel kialakuló kölcsönösség bonyolult kérdését is, miközben el kell kerülni az egyszerűsítő quid pro quo-megközelítést.

4. Beruházások mint a szélesebb körű uniós külpolitika tényezői

4.1 Az EU átfogó nemzetközi beruházási politikájának kialakításakor sok szempontot figyelembe kell venni. A beruházások piaci megfontolásokon alapulnak, de annak érdekében, hogy a befektetők haszonra tegyenek szert, egy rugalmasan működő, nyitott beruházási környezet is alapvetően fontos, amelyben fokozatosan megszűnnek a befektetésekre vonatkozó korlátozások, és megfelelő a védelem. Ezt a nemzeti elbánásra, a tisztességes és egyenlő elbánásra, valamint a szabad tőketranszferre vonatkozó rendelkezések révén kellene biztosítani. Mindez kulcsfontosságú, ha a kereskedelmet, „amelytől jólétünk függ”, (4) ki kell terjeszteni a legfontosabb harmadik országokra és más feltörekvő gazdaságokra.

4.2 A beruházáspolitika a „szingapúri témakör” egyik kérdése volt, amelyet az EU 1997-ben a WTO akkor küszöbön álló dohai fordulójának menetrendjére tűzött – később azonban (2003-ban, Cancúnban) kompromisszumkísérletként eltekintett tőle. Mivel szükség volt a fejlődő országok bevonására, a beruházáspolitikát a „Globális Európa” című, kereskedelemről szóló, 2006. évi európai bizottsági közleményben – amely az EU jelenlegi szabadkereskedelmi tárgyalásainak többségére kitér – ismét kulcsfontosságú uniós célkitűzésnek nyilvánították. A közlemény erre a megközelítésre, valamint a megnevezett országokra és régiókra épít, miközben leszögezi: ez nem kell, hogy eleve kizárjon bármilyen más jövőbeli többoldalú kezdeményezést. (5)

4.3 Kanada, amely érdeklődést mutatott az iránt, hogy a beruházásvédelem bekerüljön az EU-val jelenleg zajló gazdasági és kereskedelmi tárgyalásainak témái közé, továbbra is magas szintű beruházásvédelmet biztosít, és előkelő helyet foglal el mind a Világbanknak az „üzleti környezet minősége” szempontjából felállított listáján, mind pedig a beruházási folyamatok tekintetében. A „Globális Európa” stratégiában és a kérdéses közleményben megnevezett többi ország közül azonban sokakra nem ez jellemző, kivéve Szingapúrt. A Világbank rangsorolása szerint Kína (Hongkong nélkül) a 89., Oroszország a 120., Brazília a 129. és India a 133. helyen áll a 183 országot számláló listán. Az említett országok beruházás-védelmi szempontból is rossz eredményt mutattak, így még sokat kell tenniük a vállalkozások számára kedvező szabályozási környezet megteremtése érdekében. Ésszerű lenne előnyben részesíteni a tárgyalásokat olyan országokkal, amelyek komoly piaci potenciállal rendelkeznek, ahol azonban a külföldi beruházóknak jobb védelemre van szükségük.

4.3.1 Szingapúr és India is kérte, hogy az EU-val folytatott tárgyalások keretében kötendő szabadkereskedelmi megállapodások tartalmazzanak fejezeteket a beruházásvédelemről. A javaslatok szerint különálló beruházási megállapodásokra kellene törekedni Kínával és Oroszországgal, (6) mivel ezekben az országokban rendkívül lassan haladnak az átfogóbb tárgyalások. Feltehető, hogy Oroszország szintén érdeklődést mutat. Kínában az uniós vállalatok továbbra is komoly akadályokba ütköznek különösen a szellemi tulajdonjogot, a közbeszerzéseket és a csúcstechnológiát illetően. Brazília következetesen elutasítja a beruházásokról szóló fejezet beépítését a Mercosurral kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokba, olyan országokkal pedig, mint Venezuela, továbbra is elképzelhetetlen bármiféle megállapodás.

4.4 A londoni közgazdaságtudományi egyetem (London School of Economics – LSE) tanulmányából (7) kiderül, hogy a kizárólagos hatáskör megerősítené az EU szerepét. Ezt az EGSZB üdvözli. A tanulmány kiemeli, hogy a beruházásokra vonatkozó szabályokat az 1990-es évek óta az (észak-amerikai) NAFTA-országok alakították ki átfogóbb megállapodások révén, ami közvetett módon az uniós beruházók rovására ment (habár néhány megállapodásba az újabb tagállamokat is bevonták). Megemlítésre kerül továbbá, hogy az egységes uniós politikából adódó erősebb tárgyalási pozíciónak „oda kellene vezetnie, hogy az EU könnyebben hozzáfér a legfontosabb harmadik országbeli piacokhoz, miközben a befektetők védelmet élveznek, egyúttal növekszik Európa nemzetközi versenyképessége”.

4.4.1 Az EGSZB egyetért a londoni közgazdaságtudományi egyetemmel (LSE) abban, hogy az EU-nak meg kell ragadnia az alkalmat, és korszerűsítenie kell az általa tárgyalt beruházási megállapodásokat. Ennek során azonban a NAFTA utánzása helyett saját erősségeire kellene építenie.

5. Beruházással kapcsolatos szociális és környezetvédelmi megfontolások

5.1 Sokan aggódnak amiatt, hogy a beruházásokról szóló jövőbeli tárgyalásokat egyre inkább átszövi majd a politika, nem utolsósorban az EUMSZ 205. cikke miatt, amely hangsúlyozza, hogy a közös kereskedelempolitikát az Unió külső tevékenységére vonatkozó általános rendelkezések kell, hogy irányítsák, amelyekhez hozzátartozik a demokrácia előmozdítása, a jogállamiság, az emberi jogok további tiszteletben tartása és a fenntartható gazdasági, társadalmi és ökológiai fejlődés előmozdítása. Az EGSZB nem osztja ezt az aggodalmat, sőt kiemelkedően fontosnak tartja ezeket a megfontolásokat.

5.2 A NAFTA legutóbbi kétoldalú beruházási szerződései rendelkezéseket tartalmaznak a közvetett kisajátítás elleni védelemre vonatkozóan. A tagállamok kétoldalú beruházási szerződéseiben csak ritkán szerepelnek ilyen rendelkezések. E védelem hiányában növekszik annak a veszélye, hogy a vitás kérdéseket a választottbíróságra hagyják, ami aligha tekinthető optimális eljárásnak. Ez az aspektus különösen nagy jelentőségű az EGSZB számára a fenntartható fejlődésre vonatkozó rendelkezések és más, egyértelműen közérdekű szabályozások beépítésével kapcsolatban, (8) főként olyan esetekben, amikor a másik fél úgy tekint ezekre a szabályozásokra, mint az akadályok emelésének egyik módozatára.

5.3 Mint már megállapítottuk, üdvözöljük annak megerősítését a közleményben, hogy az Unió kereskedelem- és beruházáspolitikájának összhangban kell állnia az EU egyéb politikáival, köztük „a környezetvédelmi politikával, a méltányos munkára, illetve a munkahelyi egészségre és munkahelyi biztonságra irányuló politikával”, valamint a fejlesztéspolitikával. A beruházásról szóló fejezeteket, ha csak lehet, be kell emelni a szélesebb körű uniós kereskedelmi tárgyalásokba. A beruházásvédelmet a civil társadalom ellenőrző szerepébe is be kell építeni, ha az ilyen megállapodások keretében civil társadalmi fórumok (9) kerülnek létrehozásra.

5.4 A „Globális Európa” című közleményre adott válaszában az EGSZB már kérte a GSP+ beemelését a jövőbeli uniós szabadkereskedelmi megállapodásokba. Ez a preferenciarendszer tartalmazza az ILO nyolc alapegyezményét, illetve a legfontosabb környezetvédelmi egyezményeket. Ezek ellenőrzését bele kell építeni minden létrehozandó civil társadalmi fórum beruházással kapcsolatos feladatkörébe – nem utolsósorban annak érdekében, hogy a fogadó ország viták esetén minél kisebb eséllyel használhassa ki tisztességtelen módon a környezetvédelmi vagy szociális szempontokat. Megjegyezzük azonban, hogy a szóban forgó ILO-egyezmények közül Kanada mindössze ötöt, Korea négyet, az USA pedig csak kettőt ratifikált.

5.4.1 Ezért az EGSZB üdvözli, hogy a Cariforum-megállapodás (2008) egyértelmű kötelezettségvállalást tartalmaz arra vonatkozóan, hogy nem szabad alacsonyabb környezetvédelmi vagy munkaügyi normákat alkalmazni a beruházások vonzása érdekében, és rendelkezéseket tartalmaz a beruházók magatartásával kapcsolatban is (72. cikk) a szóban forgó normák fenntartása, a korrupt gyakorlatok elkerülése és a helyi közösségekhez fűződő kapcsolat megőrzése érdekében. Fontos, hogy teljes mértékben figyelembe vegyék a beruházók fenntartható fejlődéssel szembeni kötelezettségeit, mivel ezek a kötelezettségek a beruházók általános versenyképességét hivatottak alátámasztani és megőrizni. Az uniós beruházókat emellett külföldön védeni kell a helyi versenytársakkal szemben, ha ez utóbbiakra alacsonyabb normák érvényesek.

6. Beruházás mint fejlesztési eszköz?

6.1 Egy kritikus kérdés, amelyet az EGSZB szerint a közlemény egyértelműen nem vizsgál meg megfelelően az, hogy az uniós nemzetközi beruházási politika és az EU fejlesztési programja hogyan hatnak majd egymásra, hogyan kapcsolódnak egymáshoz, különös tekintettel az AKCS-országokra és a legkevésbé fejlett országokra, valamint az európai partnerségi megállapodásokról folytatandó tárgyalásokra. Az EU Afrikához való hozzáállása éles ellentétben van azzal, ahogyan Kína közelíti meg ezt a földrészt. Kína új nyersanyagforrásokat keres és külföldi beruházásokra törekszik, ezért több afrikai országgal partnerséget kötött, amely nem annyira a fejlesztési segélyeket, mint inkább az üzleti beruházásokat helyezi középpontba.

6.2 Az EU-nak ösztönöznie kell az olyan típusú hosszú távú beruházásokat a fejlődő országokban, amelyek gazdasági hasznot hoznak, például tisztességes munka, infrastruktúra és ismeretátadás formájában. Ennek – az elsősorban fejlesztéssel foglalkozó – gazdasági partnerségi megállapodásokra irányuló kezdeményezés szerves részét kellene képeznie.

6.2.1 Az EGSZB már korábban utalt arra, (10) hogy Afrika gazdasági fejlődése „először és mindenekelőtt belső piacának elmélyítése által kell hogy történjen, amely képes belső növekedést elindítani, lehetővé téve a kontinens stabilizálását és világgazdasági helyzetének megszilárdítását. A regionális integráció és a belső piac fejlődése azok a támpontok, illetve ugródeszkák, amelyek lehetővé teszik Afrika számára, hogy megnyíljon a világszintű kereskedelem előtt”. Az EGSZB ugyanezt hangsúlyozza az EU beruházási politikájával kapcsolatban is.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 13-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) Az Európai Unió Bíróságának 2006. szeptember 28-án hozott ítélete.

(2) Az Európai Bizottság adatai.

(3) 2010 Impact of EU outward FDI [Az EU kifelé irányuló közvetlen külföldi befektetéseinek hatása], Copenhagen Economics.

(4) A „Globális Európa” című közlemény alapján, amelyből a CESE HL C 211., 2011.8.19., 82. o. sz. vélemény idéz.

(5) Az EGSZB többoldalú kontra kétoldalú megállapodásokkal kapcsolatos nézeteit részletesebben a CESE HL C 211., 2011.8.19., 82. o. sz. vélemény fejti ki.

(6) Trade, Growth and World Affairs [Kereskedelem, növekedés és globális ügyek], 2.1. fejezet.

(7) „The EU Approach to International Investment Policy after the Lisbon Treaty” [Az EU nemzetközi beruházási politikában alkalmazott megközelítése a Lisszaboni Szerződés után], az LSE és mások által készített tanulmány, 2010.

(8) Az EGSZB-nek a fenntarthatósági hatásvizsgálatokkal és az EU kereskedelmi politikájával kapcsolatos nézeteit a CESE HL C 218., 2011.7.23., 14. o. sz. vélemény tartalmazza.

(9) Civil társadalmi fórumokról szóló rendelkezéseket tartalmaz a Cariforummal kötött gazdasági partnerségi megállapodás és a Közép-Amerikával kötött szabadkereskedelmi megállapodás a teljes megállapodás nyomon ellenőrzése céljából. A Koreával kötött megállapodásban a fenntartható fejlődésre vonatkozó fejezet civil társadalmi ellenőrzése a cél.

(10) HL C 317., 2009.12.23., 126. o. számú és a HL C 255., 2010.9.22., 1. o.

29.10.2011

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/155

(COM(2011) 109 végleges)

2011/C 318/26

Előadó: Ulla SIRKEINEN

2011. március 8-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: 2011. évi energiahatékonysági terv

COM(2011) 109 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2011. június 22-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. július 13–14-én tartott 473. plenáris ülésén (a 2011. július 14-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1. Következtetések és ajánlások

1.1 Következtetéseiben az EGSZB:

—	ismételten kinyilvánítja, hogy határozottan támogatja a nagyobb energiahatékonyság elérésének célját, amely központi szerepet kapott az Európa 2020 stratégiában;

—	rámutat arra, hogy az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás mindenekelőtt a polgárok, a vállalkozások és a munkavállalók fellépésének és magatartásuk megváltozásának függvénye;

—	a rövid távú eredmények sürgetése helyett nagyobb hangsúlyt fektetne a hosszabb távú, fenntartható hatásokra;

—	hangsúlyozza, hogy az energiamegtakarításnak elő kell mozdítania a gazdasági fejlődést, a szociális jólétet és az életminőséget;

—	hangsúlyozza a tagállamok felelősségét, amely azzal egészül ki, hogy az EU közös keretet hoz létre;

—	hangsúlyozza, hogy helyes eszközöket kell választani, és úgy véli, hogy hasznosak az önkéntes megállapodások, de kötelező intézkedésekre van szükség, ha a pozitív ösztönzők nem működnek;

—	kiemeli a kapcsolt energiatermelés mint nagy hatékonyságú termelési mód jelentőségét;

—	nem támogatja kötelező általános energiahatékonysági célértékek meghatározását, hanem azt ajánlja, hogy valódi eredmények elérésére törekedjenek; és

—	nyomatékosítja, hogy gondoskodni kell az új tagállamokban rejlő hatalmas lehetőségek kiaknázásának finanszírozásához nyújtandó pénzügyi támogatásról és beruházásokról.

1.2 Az EGSZB a következőket ajánlja:

—

az energiahatékonysági cselekvési tervvel kapcsolatban az Európai Bizottság:

—	tisztázza az energiahatékonysági intézkedések eredményei mérésének mikéntjét;

—	fejtse ki részletesebben, hogy mire alapozza az energiafelhasználás 2020-ra becsült értékét;

—	tegye stratégiaibb jellegűvé a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveket, kidolgozásuk és értékelésük során pedig végezzen társadalmi konzultációkat;

—	pontosítsa azt a követelményt, amely szerint a közszektornak kétszer gyorsabb ütemben kell elvégeznie a középületek felújítását;

—	készítsen és tegyen közzé egy mélyreható tanulmányt a fehér tanúsítványokról;

—	alkalmazzon célzott intézkedéseket a jelentős kiaknázatlan energiahatékonysági lehetőségek egyes eseteire, biztosítva, hogy speciális esetekben állami támogatások is adhatók legyenek;

—	a kapcsolt termelésből származó villamos energia esetében követelje meg a hálózathoz való garantált hozzáférést, a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés arányának növeléséhez.

—

a magatartásbeli változás fokozására irányuló intézkedésekkel kapcsolatban:

—	az energiafelhasználót állítsák a középpontba;

—	fokozzák a közszektor szerepét az energiahatékonyság javításában, mint követendő példát a vállalkozások és a háztartások számára

—	tanulmányozzák az emberek magatartását, és a különböző felhasználói csoportoknak megfelelően szegmentálják a tájékoztatással kapcsolatos és tudatosságnövelő intézkedéseket;

—	biztosítsák, hogy az intézkedések hasznosak legyenek a felhasználók számára;

—	amennyiben szükséges, biztosítsanak gondosan megtervezett és hatékony ösztönzőket; a szerényebb ösztönzőkkel is lehet eredményeket elérni;

—	mind az építőipar, mind pedig a kormányok gondoskodjanak arról, hogy az épületekre fordított további beruházások megjelenjenek azok értékében;

—	bővítsék és megfelelően módosítsák az építőiparban az oktatást és a szakképzést;

—	ösztönözzék a közigazgatás számára szervezett képzéseket az energiahatékonyság témájában, beleértve a zöld közbeszerzéseket is;

—	az Európai Bizottság tanulmányozza a problémákat, és ha szükséges, dolgozza át az épületek energiateljesítmény-minősítéseire vonatkozó rendelkezéseket és a készülékek ökocímkézésének új rendszerét;

—	az Európai Bizottság értékelje az intelligens fogyasztásmérés bevezetésének felhasználókra gyakorolt hatásait, és javasoljon további intézkedéseket annak érdekében, hogy az valóban előnyökkel járjon;

—	alakítsanak ki jól működő, hosszú távú, önkéntes nemzeti megállapodási rendszereket, illetve folytassák és a közszektorban is alkalmazzák azokat;

—	érdemben vonjanak be minden érdekelt felet – a polgárokat, a vállalkozásokat és a munkavállalókat.

2. Bevezetés

2.1 Az energiahatékonyság az Európa 2020 stratégia központi jelentőségű kérdése. Az energiapolitika mindhárom fő célkitűzéséhez hozzájárul – az ellátás biztonságához, a versenyképességhez és a környezetvédelemhez/az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez. Az EGSZB töretlenül támogatja a nagyobb energiahatékonyság elérésének célját, és több véleményben hangot adott a kapcsolódó intézkedésekről kialakított álláspontjának.

2.2 Ez a vélemény két kezdeményezéssel foglalkozik. Az EGSZB úgy határozott, hogy 2011-ben saját kezdeményezésű véleményt készít az energiahatékonyságról, amelyben a magatartás megváltoztatását és az eredmények elérésének módját állítja a középpontba. Amikor az Európai Bizottság 2011 márciusában előterjesztette a 2011. évi új energiahatékonysági tervét, az a döntés született, hogy az EGSZB ugyanebben a véleményben ismertesse az ezzel kapcsolatos álláspontját is.

2.2.1 Így e vélemény következtetései és ajánlásai, valamint a „Bevezetés” című 2. fejezet, illetve „Az energiahatékonysággal kapcsolatos általános megjegyzések” című 4. fejezet mindkettőre kitér. A 3. fejezet („A 2011. évi energiahatékonysági tervről szóló közlemény lényege”) és az 5. fejezet („Részletes megjegyzések”) az energiahatékonysági tervről szóló közleménnyel foglalkoznak, míg a 6., „A magatartásbeli változás fokozását szolgáló intézkedésekről” című fejezet tárgya az EGSZB saját kezdeményezése. Ez az utolsó fejezet elsősorban egy 2011. május 18-i ülés alapján tett megállapításokon alapul.

2.3 2007-ben az előrejelzések a (nem energetikai célú felhasználással csökkentett) teljes belső energiafogyasztást1 842 Mtoe-ben (millió tonna kőolaj-egyenérték) határozták meg, ami 368 Mtoe megtakarítási célértéket jelent. Újabb keletű számítások 2020-ra 1 678 Mtoe fogyasztást valószínűsítenek. A 2008. évi legújabb statisztikai adatok az Unióban 1 685 Mtoe-nek megfelelő teljes belső energiafogyasztást mutatnak.

2.4 A végső energiafogyasztás 2008-ban 1 169 Mtoe-nek felelt meg. Ezen energiamennyiség 25 %-át a lakossági szektor, 12 %-át pedig a szolgáltatások használták fel. A háztartások energiafogyasztásának 67 %-a a lakótér fűtését, 15 %-a a világítást és az elektromos berendezések üzemeltetését, 14 %-a a vízmelegítést, végül 4 %-a a főzést szolgálja. A közlekedés 32 %-ban, az ipar 27 %-ban, míg az egyéb célú felhasználások 4 %-ban járulnak hozzá az energiafelhasználáshoz.

3. A 2011. évi energiahatékonysági tervről szóló közlemény lényege

3.1 A 2006. évi korábbi energiahatékonysági cselekvési terv és az azt követő jogi és egyéb intézkedések sikeres mozgatórugói voltak a jobb energiahatékonyságnak. A rendeltetésük azonban nem az volt, hogy az Unió elsődleges energiafelhasználásában 20 %-os megtakarítást érjenek el, ezt a célt később határozták meg. Becslések szerint az Unió e célérték felének megvalósítása felé halad.

3.2 Az új terv része az Európa 2020 stratégia „Erőforrás-hatékony Európa”elnevezésű kiemelt kezdeményezésének. A cél a 20 %-os megtakarítási célkitűzés elérése 2020-ban. A terv bemutatja az Európai Bizottság céljait, amelyeket 2011 folyamán jogi és egyéb javaslatokkal valósítanak meg, elsőként az energiaszolgáltatási és a kapcsolt hő- és villamosenergia-termelésről szóló irányelvek (1) felülvizsgálatával.

3.3 Az Európai Bizottság szerint a meglévő és az új intézkedések maradéktalan végrehajtása esetén háztartásonként évente akár 1 000 euró megtakarítás is elérhető, akár 2 millió munkahely jöhet létre, az üvegházhatású gázok kibocsátott mennyisége 740 millió tonnával csökkenhet, valamint javulhat az európai ipar versenyképessége.

3.4 A legnagyobb energiamegtakarítási potenciál az épületekben rejlik. A hangsúly a köz- és magánépületek felújításának felgyorsításán és azok alkotóelemeinek, illetve az azokban használt készülékek energiateljesítményének javításán van:

—	a középületek kétszer gyorsabb ütemben végzett felújításának kötelező célkitűzése, hogy azok energiahatékonysági szempontból megfeleljenek az épületállomány legjobb 10 %-ának, illetve 2019-től kezdődően minden új épülettel szemben a „közel nulla energiaigény” lesz az elvárás;

—	az energiateljesítmény-alapú szerződések és a Polgármesterek Szövetségének támogatása.

3.5 A háztartások energiafogyasztásának csökkentése érdekében:

—	a távfűtés és -hűtés használatának előmozdítása;

—	jogi rendelkezések a „megosztott ösztönzés” (tulajdonos/bérlő) problémájának kezelésére;

—	képzések támogatása az épületek felújításában érintett szakképzett munkaerő iránti kétszeres igény kielégítésére;

—	támogatás az energiaszolgáltató társaságok előtt álló piaci akadályok leküzdésére.

3.6 Az energiahatékonyságnak az energiatermelési ágazatban (az elsődleges energiafogyasztás 30 %-a) történő növelése érdekében:

—	az új létesítmények, valamint az engedélyek megújítása esetében kötelező feltétel az energiahatékonyság terén rendelkezésre álló legjobb technológiai szintek teljesítése;

—	új hőenergia-termelő létesítmények esetében kötelező kapcsolt hő- és villamosenergia-termelési (CHP) rendszerek, amennyiben kellő nagyságú a potenciális fűtési vagy hűtési kereslet, valamint az elosztórendszerek esetében a CHP-rendszerekből származó villamos energia előnyben részesítése;

—	a nemzeti hálózatok szabályozó hatóságainak döntéshozatalkor és felügyeleti tevékenységük során jobban figyelembe kell venniük az energiahatékonyság szempontjait;

—	minden tagállamnak létre kell hoznia egy nemzeti rendszert, amely az energiamegtakarításra kötelez (fehér tanúsítványok?).

3.7 A gyáripart érintő új intézkedések:

—	a tagállamok ösztönzése arra, hogy információkkal és megfelelő ösztönzőkkel (adókedvezmények, finanszírozás) lássák el a kkv-kat;

—	kötelező rendszeres energiaauditok a nagyvállalatoknál, továbbá ösztönzők az energiagazdálkodási rendszerek bevezetésére;

—	környezetbarát tervezésre vonatkozó előírások a szabványos ipari berendezésekre, például motorokra, szivattyúkra, sűrített levegővel működő, szárító-, olvasztó-, öntő-, lepárló berendezésekre és kemencékre;

—	az egyértelmű célértékeken, módszereken, mérésen és nyomon követésen alapuló önkéntes megállapodások ösztönzése.

3.8 Az Európai Bizottság továbbra is támogatja új energiahatékony technológiák kifejlesztését, vizsgálatát és meghonosítását.

3.9 Az energiahatékonyság fokozására biztosított pénzügyi támogatás, amely a piaci és szabályozási akadályok leküzdését szolgálja, elsősorban a tagállamok felelőssége. Ezt kiegészítve az EU jelenleg a kohéziós politika programjain, az „Intelligens energia – Európa” programon, a pénzügyi közvetítésen, az európai gazdaságélénkítési terven és a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó keretprogramon keresztül támogatja az energiahatékonyságot. Az Európai Bizottság a következő pénzügyi keret kidolgozása során további lehetőségeket fog elemezni.

3.10 A fogyasztókat tekintve az Európai Bizottság tanulmányozni fogja a magatartásbeli változás előidézését szolgáló legjobb megoldásokat, és egyeztetéseket folytat ezekről. Továbbá:

—	szigorúbb fogyasztói normák számos háztartási készülék vonatkozásában;

—	a hatékonyabb épületelemek piaci térnyerésének ösztönzése, például az ablakokra vonatkozó környezetbarát tervezési vagy címkézési keretrendszerek, valamint teljes rendszerekre kiterjesztett környezetbarát tervezés vagy címkézés;

—

megfelelőbb információk az energiafogyasztással kapcsolatban számlaértesítők stb. segítségével; azon kötelezettség megvalósítása, miszerint 2020-ra a fogyasztók legalább 80 %-át el kell látni intelligens fogyasztásmérőkkel (feltéve, hogy ezt kedvező nemzeti költség-haszon elemzés támasztja alá); az energiamegtakarítást szolgáló új, intelligens rendszerek kialakítása (a személyes adatok védelmének tiszteletben tartása mellett);

—	a készülékek és épületek intelligens hálózatba való bekapcsolásának lehetőségét jelző energiacímkék és az arra vonatkozó szabványok.

3.11 A közlekedéssel – noha az energiafelhasználást tekintve ez a leggyorsabban növekvő ágazat – ez a terv nem foglalkozik, mivel a közlekedésről fehér könyv készül (2011 áprilisában jelent meg).

3.12 A nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveket ki kell terjeszteni az egész energiaellátási láncra. Az Európa 2020 stratégia keretében folytatott előzetes politikai koordináció első európai szemesztere a jelentéstételt és a nyomon követést is magában foglalja majd.

3.13 Az Európai Bizottság egyelőre nem javasol jogilag kötelező erejű nemzeti célokat. 2013-ban értékeli az addigi eredményeket, és ha a 20 %-os célkitűzés várhatóan nem teljesül, jogilag kötelező erejű nemzeti célokra tesz javaslatot. Ami az ágazati célokat illeti, a terv a fent leírtaknak megfelelően tartalmaz néhányat.

4. Az energiahatékonysággal kapcsolatos általános megjegyzések

4.1 Az EGSZB üdvözli az új energiahatékonysági tervre irányuló javaslatot, amelyet az Európai Bizottság hosszas késedelem után végre előterjesztett. Az EGSZB támogatja a közlemény célját, azonban van néhány észrevétele, és bizonyos pontosításokat is szükségesnek tart, amelyeket bemutat ebben a véleményben. Az EGSZB örömmel várja, hogy részletes véleményt alkothasson az e terv végrehajtására vonatkozó jogalkotási és egyéb javaslatokról. Az energiahatékonyság és energiamegtakarítás mindenekelőtt a polgárok, vállalkozások és munkavállalók tevékenységeinek függvénye, ami különösen fontossá teszi a civil társadalom részvételét és a vele folytatott szoros egyeztetést.

4.2 A jelenlegi gazdasági feltételek – azaz szűkös költségvetés, nagy munkanélküliség és a beruházások megvalósításához szükséges bizalom széles körű hiánya – mellett ez nem könnyű feladat, noha viszonylag rövid időn belül érzékelhető előnyökkel jár. A legfontosabb a fokozottabb energiahatékonyság irányába mutató, mélyreható, fenntartható, hosszú távú fejlődés biztosítása. A rövid távú célok szorgalmazása nem feltétlenül vezet fenntartható eredményekhez.

4.3 A tényleges eredmények eléréséhez nélkülözhetetlen a megfelelő intézkedések kiválasztása. Az EGSZB szerint – ahogy azt az energiahatékonyságról szóló 2008-as véleményében (2) is kifejtette – a nemzeti energiaipari szereplőkkel kötött önkéntes megállapodások hasznos eszközt jelentenek, azonban az elfogadott megállapodásokból világosan ki kell tűnnie, hogy a célkitűzések betartásának elmulasztása kötelező intézkedések előírását eredményezi. A szabályozásra természetesen sok esetben szükség van, de csak akkor, ha a pozitív ösztönzők nem működnek. Amikor csak lehet, társadalmi és civil párbeszédhez kell folyamodni, valamint kerülni kell a mindenkit érintő további adminisztratív terheket, főként a kkv-k esetében.

4.4 A helyzet különösen az újabb tagállamokban ellentmondásos, mivel ezek rendelkeznek a legnagyobb energiahatékonysági potenciállal és egyúttal a leggyérebb gazdasági erőforrásokkal is. Sürgősen helyre kell állítani például a szivárgó távfűtési rendszereket, és gondoskodni kell a jó minőségről az építőiparban és a készülékgyártásban. A kormányoknak a közérdeket és a hosszabb távú érdekeket szem előtt tartva kell cselekedniük. A strukturális alapokat megfelelőbben kell felhasználni.

4.5 Az energiahatékonyság és energiamegtakarítás vizsgálatakor hasznos lehet néhány alapvető jellemzőt figyelembe venni.

4.5.1 A fokozottabb energiahatékonyság adott kibocsátási egységre eső kevesebb energiabevitelt jelent. Ez elsősorban jobb technológiákkal érhető el. Egy új technológiai megoldásba való befektetés annak élettartamára vetítve tartósabb hatásokat eredményez. Nemcsak a technológia fejlesztése, de annak meghonosítása is kulcsfontosságú.

4.5.2 A magasabb jövedelmek, a komfortosabb lakások növekvő száma, a több háztartási készülék, a több utazás, stb. következtében a jobb energiahatékonyság ellenére is tovább nőhet az energiafogyasztás, még gazdasági megszorítások idején is.

4.5.3 Az energiamegtakarítás ugyanakkor csökkenő energiafelhasználást jelent, ami főként a magatartásbeli változásnak köszönhető. Ezt fő cselekvési célként kell meghatározni. Ahhoz, hogy valós eredmények szülessenek, a változásnak tartósnak kell lennie, ezt azonban az ún. „bumeránghatás” könnyedén kiolthatja. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy több és alapos figyelmet kell fordítani az emberi viselkedés motivációira és mintáira. Milyen ösztönzőkkel vehetők rá ténylegesen az emberek magatartásuk megváltoztatására? (lásd még a 6. fejezetet)

4.5.4 Az energiamegtakarítás csökkenő gazdasági tevékenység eredménye is lehet, amint az a gazdasági válságok alatt a közelmúltban megfigyelhető volt. Az energiamegtakarítás fokozásának elő kellene mozdítania a gazdasági fejlődést, a szociális jólétet és az életminőséget. Fontos cél tehát a gazdasági növekedés függetlenítése az energiafelhasználás növekedésétől.

4.5.5 Fel kell mérni azt is, hogy az energiahatékonyságot célzó intézkedések költségeit miként terhelik át a fogyasztókra, és enyhíteni kell ezeket a hatásokat annak biztosítása érdekében, hogy a fogyasztók számára ne legyen nehezebb az energiához való hozzáférés, illetve hogy ne váljon még súlyosabbá az energiaellátásból való kirekesztettség. Mindenképpen jobb egyensúlyt kell teremteni az energiahatékonyság költségei és haszna között anélkül, hogy veszélybe sodornánk a fogyasztók energiához való hozzáférését és az energiaszolgáltatás egyetemes jellegét.

4.6 Nehéz kérdés az energiahatékonysági intézkedések eredményeinek mérése. Meglepő, hogy az Európai Bizottság ezt egyáltalán nem említi, még a terv hatásvizsgálatában sem. Számos esetben magukat az intézkedéseket és azok elméleti potenciálját eredményként könyvelik el. Az igazi összesített eredmények, például az előre jelzett energiafelhasználás változása, jelentős időbeli eltolódással jelennek meg. Mindezek tetejébe ott van a statisztikai adatok időbeli késedelme – a legfrissebbek jelenleg 2008-ból származnak!

4.7 Azon becslés alapja, hogy az Unió 2020-ra várhatóan teljesíti az általa kitűzött célérték felét, szintén némileg tisztázatlan marad. Nyilvánvalóan több forrás és számítás adja ennek alapját, amelyek figyelembe veszik a közelmúltbeli gazdasági visszaesést. Átlagértéknek vagy a legoptimistább, esetleg a legpesszimistább forgatókönyvnek kell-e tekinteni ezt az eredményt?

4.8 Az EGSZB az energiahatékonyságot és az energiamegtakarítást a helyi körülmények és hagyományok által alakított helyi szintű jelentős potenciál miatt elsősorban a tagállamok felelősségének tartja. Az EGSZB kiemelten hangsúlyozza az alapos és ambiciózus nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek jelentőségét. Felhívja a figyelmet arra, hogy a terveknek az eddigieknél stratégiaibb jellegűeknek kell lenniük, valamint hogy elkészítésük és értékelésük során nyilvános konzultációkat kell tartani. Üdvözli a jelentéstétel és nyomon követés javasolt új megközelítését. A tagállamok nem térhetnek ki e felelősség alól, az Európai Bizottságnak pedig elő kell segítenie a tagállamok által tanúsított felelősségvállalás fokozását, illetve egy, az ilyen tevékenységekre vonatkozó közös keret megteremtését.

4.9 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak az Unió ebben az összefüggésben betöltött szerepéről alkotott álláspontjával, amely szerep az Európai Unió működéséről szóló szerződés 194. cikkének (1) bekezdéséből ered. Ez röviden az alábbi: a belső piac torzulásainak elkerülése; közös keret kialakítása a mechanizmusok számára, a teljesítendő konkrét szinteket azonban a tagállamok határozzák meg uniós szinten koordinálva; a legjobb gyakorlatok megosztását és a kapacitásépítést szolgáló platform; finanszírozás uniós eszközök segítségével; és az EU érdekeinek nemzetközi képviselete.

4.10 Magától értetődő, hogy a jobb energiahatékonyságra módot adó minden lehetőséget ki kell aknázni. Ahhoz, hogy magas költségek nélkül ésszerű időn belül kézzelfogható eredmények szülessenek, és ezáltal motiválhatók legyenek a szereplők, az intézkedéseket először a legköltséghatékonyabb és nagy potenciállal rendelkező területekre kell irányítani.

4.11 A javasolt intézkedéseket illetően az EGSZB támogatja a környezetbarát tervezésre és a címkézésre vonatkozó előírások bevezetését, először azonban értékelni kell az új címkézési rendszer működését (lásd a 6.8. pontot). Támogatja azokat az intézkedéseket is, amelyek célja az épületek felújítását és korszerűsítését gátló egyértelmű pénzügyi akadályok felszámolása. Az EGSZB azt is javasolja, hogy vizsgálják meg, mely ágazatokban alkalmazhatók eredményesen hosszú távú önkéntes megállapodások.

4.11.1 Minden intézkedést a költséghatékonysága és a különböző körülmények gondos figyelembevétele mellett kell alkalmazni. Sem a háztartásokra, sem pedig az iparágakra és a közszektorra nem róhatnak indokolatlan terheket. A magasabb energiaárak és a kapcsolódó költségek elméletben kevesebb energiafelhasználást eredményeznek, a gyakorlatban azonban energiaszegénységhez vezetnek, mivel a háztartások árrugalmassága közismerten csekély. Ugyanakkor az ipar versenyképessége és a munkahelyek is veszélybe kerülnek. Noha ez magától értetődőnek tűnik, az Európai Bizottság bizonyos javaslatainak fényében mégis ismételgetni kell. Ezek a javaslatok a következő fejezetben kerülnek szóba.

4.11.2 Az EGSZB megismétli azt az aggodalmát, hogy egyes intézkedések növelhetik a fogyasztók költségeit, és negatív hatásokkal is járhatnak számukra. Alapvető fontosságú, hogy a politika az energiaszegénység lehető leghosszabb távú és legfenntarthatóbb megoldására összpontosítson, nevezetesen általában a lakóépületek – de különösen az alacsony jövedelmű és veszélyeztetett háztartások által használtak – energiahatékonysági normáinak döntő mértékű javítására.

4.11.3 Mint arra az Európai Bizottság rámutat, több tagállamban léteznek eredményes programok, néhány közülük több éve vagy évtizede sikeresen működik. Az EGSZB szerint egyértelműen előnyösebb ezeket a programokat folytatni vagy adott esetben megerősíteni, mintsem ezeket elavulttá nyilvánítani és csak új intézkedéseket támogatni.

5. Részletes megjegyzések

5.1 Az EGSZB egyetért azzal, hogy a közszektornak előfutár szerepet kell vállalnia, valamint példaértékűvé kell válnia a vállalkozások és háztartások számára. Az a követelmény azonban, hogy az épületek felújítását kétszer gyorsabb ütemben kell elvégezni, kedvező hatásai ellenére túl megterhelőnek bizonyulhat. Egyúttal világosabban kell megfogalmazni, hogy mi számít középületnek.

5.2 A háztartások energiahatékonyságának és energiamegtakarításának fokozását szolgáló intézkedések támogatandók. Az EGSZB 2008-ban (3) az épületek energiahatékonyságára irányuló intézkedésekre, azon belül is az adókedvezményekre vonatkozóan részletes ajánlásokat terjesztett elő. Ezzel összefüggésben ismételten hangsúlyozza az emberi magatartás jobb ismeretének jelentőségét, ami szükséges a megfelelőbb ösztönzők kialakításához, amelyek nem minden esetben feltétlenül gazdasági jellegűek (lásd még a 6.5. és 6.5.1. pontot).

5.3 Az EGSZB támogatja a hő- és villamosenergia-termelés hatékonyságának fokozására vonatkozó célt, a javasolt intézkedések némelyike azonban eltúlzott és eredményre nem vezető lehet.

5.3.1 Az energiaiparban elegendő gazdasági ösztönzőt kell biztosítani a közművek számára, hogy lehetőségük legyen befektetni a rendelkezésre álló és felhasználható legenergiahatékonyabb technológiákba, elkerülendő a nagymértékű állami beavatkozást. A legújabb technológiai áttöréseket, amelyek még nem kiforrottak, és meglehetősen költségesek, azaz valójában még nem elérhetők a piacon, továbbfejlesztési támogatásban kell részesíteni, mielőtt azokat a felhasználók használatba vennék.

5.3.2 Az EGSZB kiemeli a kapcsolt energiatermelés mint nagy hatékonyságú hő- és villamosenergia-termelési mód szerepét. A kapcsolt termelést igen eredményesen, széles körben alkalmazzák Európában, bizonyos költséghatékony lehetőségek azonban továbbra is kihasználatlanok. A távfűtés és -hűtés még mindig nagy lehetőségeket rejt magában Európában, a kötelezettségeket azonban körültekintően kell előírni, mivel a távfűtési és -hűtési rendszerek költséges beruházások, így nem szabad, hogy néhány év leforgása alatt elavulttá váljanak. A kapcsolt termelésből származó villamos energia hálózatához való garantált hozzáférés hasznos intézkedés lehet a központosított és a decentralizált kapcsolt termelési rendszerek költséghatékony kiterjesztésének támogatására.

5.4 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az energiahatékonyság ígéretes ágazat. Annak fejlesztését mindazonáltal a kereslet növelésén keresztül, nem pedig elsősorban a kínálat előtérbe helyezésével kell megközelíteni. A közműveket nyilvánvalóan kötelezni kell arra, hogy lényegesen megfelelőbb információkat nyújtsanak – többek között a számlakivonaton – annál, mint amit sok esetben jelenleg nyújtanak. Az EGSZB már az energiaszolgáltatási irányelvről (4) szóló véleményében is kétségét fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy energiamegtakarítási kötelezettségeket írjanak elő a közművek részére, mivel ez ellentétes az üzleti logikával.

5.4.1 A fehér tanúsítványok tekintetében az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság készítsen alapos tanulmányt a jelenlegi rendszerekről – tekintetbe véve az alkalmazásukkal elért eredményeket és elemezve átfogó hatásaikat és a belső piaccal való összeegyeztethetőségüket – és az egyéb meglévő jogszabályokról.

5.5 Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy az energiahatékonyság terén a gyáriparban könyvelték el a legjelentősebb előrelépést: 30 %-ot 20 év alatt. Emellett az olyan uniós szintű intézkedések, mint például a kibocsátáskereskedelmi rendszer, már jelenleg is megcélozzák az energiaigényes iparágakat. Tisztázatlan, hogy mit ért az Európai Bizottság nagy iparágak alatt – a nagy energiafogyasztókat, például az energiaintenzív iparágakat vagy bármely nagyvállalatot? Mindenesetre az EGSZB határozottan támogatja az Európai Bizottság által a kkv-k energiahatékonyságának fokozása érdekében javasolt intézkedéseket.

5.5.1 A továbbfejlesztés mindig kívánatos, ennek megvalósítására pedig az EGSZB kiegészítésképpen a hosszú távú önkéntes megállapodások alkalmazását javasolja. Bizonyos esetekben biztos, hogy rendkívül jelentős hatékonysági potenciálok maradnak kihasználatlanul. Ha például egy ágazat kis része nem volt eredményes az energiahatékonysági potenciálok kihasználásában, az nem indokolhatja jogilag kötelező erejű intézkedések bevezetését egész ágazatokra vonatkozóan. A jelentős kihasználatlan energiahatékonysági potenciálok eseteit közvetlenebb és szelektívebb módon kell kezelni. Az energiaauditot és a gazdálkodási rendszereket széles körben és egyre többen alkalmazzák, és azok általában az önkéntes megállapodásokban meghatározott kötelezettségek részét képezik. Ezzel kapcsolatban fontos, hogy fennmaradjon az állami támogatások nyújtásának lehetősége, mivel az uniós szabályok tiltják, hogy kötelező intézkedésekhez állami támogatást biztosítsanak.

5.5.2 A környezetbarát tervezésre vonatkozó követelmények szabványos ipari berendezésekre történő kiterjesztése meggondolandó, azonban sem a testreszabott megoldások elterjedt használatának, sem a további innovációnak nem állhatja útját.

5.6 Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal az IKT energiamegtakarítási célú alkalmazásában (ilyen például az intelligens fogyasztásmérés és az ehhez kapcsolódó számtalan alkalmazás) kiaknázatlanul maradt jelentős potenciált illetően. Ez egy ígéretes terület az európai innováció szempontjából, azt a különböző érintett felekkel együttműködésben eltökélten fejleszteni kell.

5.7 Az EGSZB korábban bizonytalanságának adott hangot az energiahatékonyság területén meghatározott, jogilag kötelező erejű átfogó célokkal kapcsolatban, és javasolta, hogy eseti alapon vizsgálják meg az ágazati célok megvalósíthatóságát. Az EGSZB méltányolja, hogy az Európai Bizottság eddig ezt az utat választotta. Minden erőfeszítést a valós eredmények elérését szolgáló intézkedésekre kell összpontosítani.

5.8 Az EGSZB sajnálja, hogy a közlemény az épületeken kívül a szolgáltatások, például a kiskereskedelem, a szabadidős és sporttevékenységek területén nem foglalkozik az energiahatékonyság kérdésével. Ugyanakkor az energiahatékonyság külső dimenziójának kérdését is csak megemlíti, de nem fejti ki bővebben. Az EGSZB az utóbbi években két véleményben – „Az EU energiapolitikájának külkapcsolati dimenziója” (HL C 182., 2009.8.4., 8. o.) és „Energiaellátás: Az EU számára ellátásbiztonságot garantáló szomszédsági politika” (CESE 541/2011) – ajánlásokat terjesztett elő az Unió külső energiapolitikájáról, ideértve az energiahatékonyságot is.

6. A magatartásbeli változás előmozdítását szolgáló intézkedések

6.1 Az energiakínálati oldalt több, az energiahatékonyság fokozását szolgáló szakpolitikai intézkedés is célba vette, az Európai Bizottságnak a teljes energiaellátási láncot megcélzó új tervével még inkább ez a helyzet. A technikai fejlődéshez nyújtott támogatás, az energiateljesítményi minimumkövetelmények, valamint a címkézési és tanúsítási követelmények már érvényben vannak, és uniós és nemzeti szinten is még többet terveznek. Ezek azonban önmagukban nem elégségesek ahhoz, hogy valós eredmények szülessenek, mert túl sok múlik a polgárok és a vállalkozások magatartásán. Az EGSZB ezért saját kezdeményezésére a keresleti oldalra és a magatartásbeli változást megcélzó intézkedések terén nyert gyakorlati tapasztalatokra kívánja irányítani a figyelmet.

6.1.1 E célból az EGSZB 2011. május 18-ánmeghallgatást tartott. A program és a prezentációk megtalálhatók a weboldalon. (5) Ez a fejezet az ülésen bemutatott prezentációkon és vitákon alapszik.

6.2 Beruházások nélkül is nagy lehetőségek rejlenek az energiamegtakarítás terén. A háztartásokban például egyszerűen lekapcsolható a világítás az üres szobákban, csökkenthető a szoba hőmérséklete, a berendezéseket nem kell készenléti üzemmódban hagyni, ritkábban kell személygépkocsival közlekedni és gazdaságosabban kell vezetni, stb. A vállalkozásoknál az önkéntes megállapodások keretében végzett auditok számos hasonló intézkedésre derítenek fényt.

6.2.1 Eredményes önkéntes fellépésre magánál az EGSZB-nél is jó példát lehet találni. Az EGSZB és az RB épületeiről nemrégiben készült EMAS-vizsgálat kimutatta, hogy 2008-tól 2010 decemberéig az áramfogyasztás 10,6 %-kal, a gázfogyasztás pedig 30,3 %-kal csökkent.

6.3 A tájékoztatás és a tudatosság az első lépés ezen egyszerű, valamint más, némi befektetést igénylő intézkedések végrehajtása felé. A tapasztalatok – így például egy dán közmű, a SEAS-NVE tapasztalatai – azt mutatják, hogy a hatékonysághoz az információkat a különböző felhasználói értékeknek, preferenciáknak és igényeknek megfelelően szegmentálni kell. Ehhez behatóbban kell ismerni az emberi magatartást, aminek fontos eszköze lehet a viselkedéspszichológia.

6.3.1 Az információk közötti jobb eligazodáshoz az energiafelhasználóknak segítségre van szükségük a készülékek és az intézkedések jellemzőinek összehasonlításához. Az ilyen jellegű törekvésekre jó példa a WWF és mások „Top ten” (legjobb tízet bemutató) weboldala, amely Európában mindenhol elérhető.

6.3.2 A Transition Town Movement tapasztalatai alapján az „érdektelenség – előzetes alapos átgondolás – alapos átgondolás – felkészülés – cselekvés – fenntartás” a polgárok által megteendő lépések az energiamegtakarítás felé. A cselekvés pedig tudatosságot igényel, ez önmagában azonban nem elegendő.

6.3.3 Az OECD nemrégiben megjelent tanulmánya szerint az olcsóbb berendezések jelentik a legfőbb motivációt az otthoni energiafogyasztás csökkentésére, míg a gyakorlatiasabb információk és a környezeti előnyökbe vetett hit sokkal rosszabbul szerepeltek.

6.4 A politikai döntéshozók tehát az energiahatékonyság és az energiamegtakarítás terén elérhető eredmények érdekében nem hagyatkozhatnak kizárólag a tájékoztatással kapcsolatos és tudatosságnövelő intézkedésekre, sem pedig a környezetre vonatkozó politikai üzenetekre. A fogyasztóknak, csakúgy mint más energiafelhasználóknak, hasznot kell húzniuk a fellépésből. Ilyen – azonnali – haszon lehet a kisebb közüzemi számla. Egyébként pedig ösztönzőkre van szükség.

6.5 A héa-csökkentés, a garanciák, a közvetlen támogatások stb. lehetséges gazdasági ösztönzők. Szükség van rájuk, de nagy körültekintéssel kell alkalmazni őket, különösen a jelenlegi költségvetési megszorítások mellett. A legújabb, igen drága technológiák esetében például támogatást kellene nyújtani azok továbbfejlesztéséhez, hogy olcsóbbak legyenek, mintsem ösztönzőket biztosítani a felhasználóknak az azokba való befektetéshez.

6.5.1 Az EU strukturális alapjaiból nagyobb mértékű és hatékonyabb hozzájárulást lehetne biztosítani, különösen az új tagállamokban, ahol jelentős lehetőségek vannak, és égető szükség van a támogatásra. Az Európai Bizottságnak tanulmányoznia kellene a rendelkezésre álló erőforrások alacsony kihasználtságának okait, és adott esetben módosítania kellene a finanszírozási szabályokat. Úgy tűnik, számos esetben az uniós finanszírozás aránya túl alacsony ahhoz, hogy ösztönzőleg hasson.

6.6 Még a meglehetősen szerény ösztönzők is lehetnek hatékonyak. Egy elismerő levél formájában kifejezett pozitív visszajelzés vagy a helyi versenyben való jó szereplés is elégséges lehet. A szomszédságban élők által gyakorolt társadalmi nyomás is jó eredményeket hozott. Sokszor döntő lehet egy baráttól kapott ajánlás. A közösségi média felhasználható ezen elemek megerősítésére. Az ehhez hasonló jelenségeket, amelyeket „oldalba bökésnek” (nudge) is neveznek, további vizsgálódásnak kell alávetni és fejleszteni kell.

6.7 Az építőiparban az új épületek energiahatékonysága szabályozás kérdése. Ezzel kapcsolatban a megoldandó probléma szintén a megosztott ösztönzés kérdése (tulajdonos/bérlő).

6.7.1 A régi épületállományokat illetően az energiahatékonyság fokozására irányuló intézkedéseket a beruházások pénzügyi hatása miatt kétséggel fogadják: az eredményeket még mindig a magatartás befolyásolja, és nem egyértelmű a beruházás piaci értéke. Az építőiparnak erre például magas szintű teljesítménygaranciákkal kell válaszolnia. A tudatosságnövelő intézkedéseken túl a kormányzatoknak egy szilárd politikai vonalat kell követniük és pénzügyi ösztönzőkkel kell szolgálniuk.

6.7.2 A fejlesztésnek ingyenesnek kellene lennie az alacsony jövedelmű háztartások számára, és nem hitelből finanszírozottnak, mivel számos ilyen háztartás vonakodik, vagy nem tud hitelt felvenni. Gyakran költséghatékonyabb, ha egy adott utca, körzet valamennyi otthonát korszerűsítik.

6.7.3 Az épületek energiateljesítményének tanúsítása pozitív intézkedés – elméletileg. A gyakorlatban sok probléma adódott, a képzetlen ellenőröktől kezdve addig, hogy a tanúsítványoknak a piacon nincs igazi értékük. A különböző ellenőrök által végzett tesztek ugyanannál az épületnél meglehetősen eltérő eredményeket mutattak. Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv a tagállamok belátására bízza, hogy az energiaszükségletet vagy a -felhasználást alkalmazzák-e a kalkulációk alapjaként. Ugyanígy szabad választást hagy az idevonatkozó EN 15217 jelű szabvány. Szükség van egy, az épületek kalkulált energiaigényén alapuló, közös európai energiateljesítmény-tanúsítványra és az EN 15217 szabvány felülvizsgálatára. Az Európai Bizottságnak alapos vizsgálat alá kellene vetnie a tanúsítási követelményeket és a tanúsítási rendszert, és legalábbis közös kritériumokat kellene bevezetnie az auditok tekintetében. Jó megoldás lehet az épületek energiafogyasztásának különféle éghajlati övezetekben vizsgált referenciaépületek alapján történő, harmonizált kiszámítása.

6.7.4 Mind az új épületek, mind a régi épületek felújítása esetén a hozzáértő tervezés, előrejelzés és munkaerő rendelkezésre állása alapvető fontosságú és szűk keresztmetszetet alkot. Sürgősen szükség van hatékony intézkedésekre az érintettek – az építészektől és városrendezőktől kezdve a munkásokig – oktatása és képzése terén, a tanterveket pedig az energiahatékonysági igényeknek megfelelően módosítani kell.

6.8 A háztartási készülékek esetében az ökocímkézés a fogyasztók tájékoztatását szolgáló fontos intézkedés. Ez eddig jó eredményekkel szolgált és szolgálhat a jövőben, még akkor is, ha az ebben rejlő potenciált mára már nagyrészt kiaknázták. A megújított rendszert azonban kritikák is érték, ugyanis nem elég egyértelmű, és félreértésekhez vezethet (például az A+ jelzés a legjobb teljesítményszint megjelenítésére is felhasználható). Emellett kialakítását a fogyasztók még nem teszteltek alaposan. Az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia a helyzetet, és végre kell hajtania a szükséges kiigazításokat.

6.9 Az energiafogyasztás intelligens, illetve távmérésének alkalmazása az uniós követelményekkel összhangban gyorsan terjed. Ez egyértelműen növeli az energiavállalatok termelékenységét. Ugyanakkor tisztázatlan, hogy a háztartások, amelyek közvetlenül vagy közvetve fizetnek érte, milyen előnyökhöz jutnak általa. Maga a fogyasztásmérő nem sokat számít. Egyszerű és látható módon fel kell tüntetni az energiafelhasználást is, erre számtalan innovatív megoldás létezik, illetve áll kidolgozás alatt az informatikai ágazatban. Emellett egyszerű módját kell biztosítani az energiafelhasználás egyéni alakításának (például lehetővé kell tenni, hogy az energiaszolgáltató bizonyos órákban megszakítsa az ellátást stb.). Egyelőre az Európai Bizottságnak elemeznie kellene az intelligens fogyasztásmérők alkalmazását a tagállamokban, valamint azok hatásait a háztartások viselkedésére, és ha szükséges, módosítania kell a jelenlegi rendelkezéseket vagy további intézkedésekre kell javaslatot tennie, a személyes adatok védelmének tiszteletben tartása mellett.

6.10 Az iparban a hosszú távú önkéntes megállapodások több tagállamban – például Finnországban – meggyőző pozitív eredményeket hoztak. Az ösztönzők általában ezekhez a rendszerekhez kapcsolódnak. A finn tapasztalatok szerint a meglehetősen szerény ösztönzők mellett is motiváló tényező az, hogy a résztvevők megértik: ha így nem sikerül eredményt elérni, akkor a szabályozás a másik lehetőség. Az önkéntes megállapodások hatékony intézkedést jelenthetnek a közszektorban is, mint azt a közelmúlt finnországi történései igazolják. Az uniós szintű ágazati megállapodások is hoztak némi eredményt, de nem minden esetben teljesítettek a vártnak megfelelően. Ez nem adhat alapot arra, hogy negatívan ítéljék meg a meglévő és jól működő hosszú távú nemzeti megállapodásokat.

6.11 Mindent összevetve az energiafelhasználóknak alapvetően és tartósan meg kell változtatniuk magatartásukat. A kulcsszereplők a polgárok mint fogyasztók, munkavállalók és szavazók. A projektek csak akkor lehetnek sikeresek, ha valamennyi érdekelt felet, nemcsak a hatóságokat és vállalkozásokat, hanem a szakszervezeteket és felhasználókat is teljes körűen bevonják.

Kelt Brüsszelben, 2011. július 14-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON

(1) HL L 114., 2006.4.27., 64. o. és HL L 52., 2004.2.21., 50. o.

(2) HL C 77., 2009.3.31., 54. o.

(3) HL C 162., 2008.6.25., 62. o.

(4) HL C 120., 2005.5.20., 115. o.

(5) http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.events-and-activities-energy-efficiency-changing-behaviour

		ISSN 1977-0979 doi:10.3000/19770979.C_2011.318.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 318

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	54. évfolyam 2011. október 29.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	VÉLEMÉNYEK
	Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
	473. plenáris ülés, 2011. július 13. és 14.
2011/C 318/01	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az európai munkaerőpiac jövője – Hogyan válaszoljunk hatékonyan a demográfiai változásokra? (feltáró vélemény)	1

2011/C 318/02	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A digitális jártasság és a digitális készségek fejlesztése, valamint a digitális társadalmi befogadás javítása (feltáró vélemény)	9

2011/C 318/03	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A keleti partnerség és az uniós politikák keleti dimenziója, különös tekintettel az EU agrárpolitikájára: az élelmiszer-biztonságra, az akadálytalan kereskedelemre, a nagyobb együttműködésre és fejlesztési segélyre, valamint a stratégiai partnerségre (feltáró vélemény)	19

2011/C 318/04	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Pénzügyi oktatás és a pénzügyi termékekkel kapcsolatos felelős fogyasztói magatartás (saját kezdeményezésű vélemény)	24

2011/C 318/05	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Szellemi tulajdonjogok a zenében (saját kezdeményezésű vélemény)	32

2011/C 318/06	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Kozmetikai termékek fogyasztói terméktájékoztatóinak harmonizációja (saját kezdeményezésű vélemény)	40

2011/C 318/07	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A válságból való kilábalás uniós stratégiája és ipari szerkezetváltás: bizonytalan munkahelyek vagy fenntartható foglalkoztatás? (saját kezdeményezésű vélemény)	43

2011/C 318/08	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A gazdasági válság, az oktatás és a munkaerőpiac (saját kezdeményezésű vélemény)	50

2011/C 318/09	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EBB közlekedési ágazatra vonatkozó hitelpolitikájának felülvizsgálata (saját kezdeményezésű vélemény)	56

2011/C 318/10	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A hajógyártáshoz nyújtott állami támogatás (kiegészítő vélemény)	62

2011/C 318/11	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A civil társadalmi szervezetek és a regionális és helyi önkormányzatok közötti együttműködés a bevándorlók integrációja terén (kiegészítő vélemény)	69

	III Előkészítő jogi aktusok
	EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG
	473. plenáris ülés, 2011. július 13. és 14.
2011/C 318/12	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az árupiacokkal és a nyersanyagokkal kapcsolatos kihívásokkal való szembenézés (COM(2011) 25 végleges)	76

2011/C 318/13	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európa 2020 keretei közötti intelligens növekedéshez hozzájáruló regionális politika (COM(2010) 553 végleges)	82

2011/C 318/14	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv a héa jövőjéről – Úton egy egyszerűbb, szilárdabb és hatékonyabb héarendszer felé COM(2010) 695 végleges	87

2011/C 318/15	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak – Az uniós polgárok előtt álló, határokon átnyúló adózási akadályok megszüntetéséről (COM(2010) 769 végleges)	95

2011/C 318/16	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az elektronikus közbeszerzés Európai Unión belüli alkalmazásának kiterjesztéséről (COM(2010) 571 végleges)	99

2011/C 318/17	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az elektronikus számlázás előnyeinek kiaknázása Európában (COM(2010) 712 végleges)	105

2011/C 318/18	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Úton a szolgáltatások jobban működő egységes piaca felé – a szolgáltatási irányelv kölcsönös értékelési folyamatának eredményeire építve (COM(2011) 20 végleges)	109

2011/C 318/19	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az EU közbeszerzési politikájának modernizálásáról – Egy hatékonyabb európai beszerzési piac felé (COM(2011) 15 végleges)	113

2011/C 318/20	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv – Kihívásból lehetőség: az európai uniós kutatás- és innovációfinanszírozás közös stratégiai kerete felé (COM(2011) 48 végleges)	121

2011/C 318/21	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Atomenergia-közösség keretprogramjának (2012–2013) közvetett cselekvései esetében a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról (COM(2011) 71 végleges – 2011/0045 (NLE)) – Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjáról (2012–2013) (COM(2011) 72 végleges – 2011/0046 (NLE)) – Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjának (2012–2013) végrehajtására irányuló, közvetett cselekvések útján megvalósuló egyedi programról (COM(2011) 73 végleges – 2011/0043 (NLE)) – Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi határozatra az Európai Atomenergia-közösség nukleáris kutatási és képzési tevékenységekre vonatkozó keretprogramjának (2012–2013) végrehajtására irányuló, a Közös Kutatóközpont által közvetlen cselekvések útján végrehajtandó egyedi programról (COM(2011) 74 végleges – 2011/0044 (NLE))	127

2011/C 318/22	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a lakóingatlanokhoz kapcsolódó hitelmegállapodásokról (COM(2011) 142 végleges – 2011/0062 (COD))	133

2011/C 318/23	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi rendeletre az Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás létrehozásáról szóló 521/2008/EK rendelet módosításáról (COM(2011) 224 végleges – 2011/0091 (NLE))	139

2011/C 318/24	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Új készségek és munkahelyek menetrendje: Európa hozzájárulása a teljes foglalkoztatottsághoz (COM(2010) 682 végleges)	142

2011/C 318/25	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Egy átfogó európai nemzetközi beruházási politika felé (COM(2010) 343 végleges)	150

2011/C 318/26	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: 2011. évi energiahatékonysági terv (COM(2011) 109 végleges)	155

2011/C 318/27	Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a veszélyes vegyi anyagok kiviteléről és behozataláról (átdolgozás) (COM(2011) 245 végleges – 2011/0105 (COD))	163