ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.C_2011.254.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 254

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

54. évfolyam
2011. augusztus 30.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

Számvevőszék

2011/C 254/01

6/2011. sz. vélemény (az EUMSZ 325. cikke szerint) módosított javaslat – az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról és az 1074/1999/Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről

1

HU

 


III Előkészítő jogi aktusok

Számvevőszék

30.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 254/1


6/2011. sz. VÉLEMÉNY

(az EUMSZ 325. cikke szerint)

módosított javaslat – az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról és az 1074/1999/Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről

2011/C 254/01

AZ EURÓPAI UNIÓ SZÁMVEVŐSZÉKE,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 325. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság módosított javaslatára (1),

tekintettel az Európai Parlamentnek a fent említett javaslatra vonatkozó, a Számvevőszék által 2011. május 13-án kézhez vett véleménykérésére,

A KÖVETKEZŐ VÉLEMÉNYT FOGADTA EL:

Bevezetés

1.

Az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF) 1999-ben hozták létre (2). Az OLAF a Bizottság egyik főigazgatósága, de nyomozati munkája tekintetében funkcionálisan független. Az 1073/1999/EK rendelet (3) (a továbbiakban: „az OLAF rendelet”) az OLAF hatáskörébe utalja általános célkitűzésként az Unió pénzügyi érdekeinek védelmét és két fő feladattal bízza meg a Hivatalt: igazgatási vizsgálatok lefolytatása és segítségnyújtás a tagállamoknak az Unió költségvetésének csalásokkal szemben történő megvédése érdekében, ideértve a csalás elleni, illetve bármely egyéb, az Unió pénzügyi érdekeit sértő illegális tevékenység elleni küzdelem módszereinek megtervezéséhez és kidolgozásához való hozzájárulást.

2.

A Bizottság megbízta továbbá az OLAF-ot a csalás megelőzését célul kitűző bizottsági jogalkotási és szabályozási kezdeményezések, valamint a Bizottság bármely egyéb, a csalás elleni küzdelemmel kapcsolatos operatív tevékenységének előkészítésével, ideértve a támogatási programok irányítását is.

3.

A csalás, a korrupció és bármely egyéb, az Unió pénzügyi érdekeit sértő illegális tevékenység elleni küzdelem érdekében folytatott vizsgálatai esetében a Hivatal nem támaszkodhat csupán az OLAF-rendeletre. Konkrét esetek kivizsgálása esetén mindig szükség van a megfelelő intézkedéseket megalapozó további jogalap alkalmazására, mind a tagállamokban lefolytatott külső vizsgálatok, mind pedig az Európai Unió intézményeinél, szerveinél, hivatalainál és ügynökségeinél végzett belső vizsgálatok esetében (4).

4.

Ezenfelül a Bizottság felhatalmazta az OLAF-ot, hogy vizsgáljon ki minden olyan cselekvést vagy tevékenységet, amely sérti az uniós rendelkezéseket, ideértve az alkalmazottak és az uniós intézmények és szervek tagjainak szakmai feladatai teljesítéséhez kapcsolódó kötelezettségek súlyos megszegését is (5). Az OLAF-rendelet nem alkalmazható olyan esetekben, amelyek nem gyakorolnak hatást az Unió pénzügyi érdekeire. Ilyen esetekben az OLAF-nak ehelyett a személyzeti szabályzat 86. cikkére, illetve az intézmények által elfogadott, ilyen vizsgálatokra is kiterjedő belső határozatokra kell támaszkodnia.

5.

Az OLAF-rendelet felülvizsgálatáról 2003 óta folyamatos tárgyalások folynak (6). Ez az átdolgozott javaslat a harmadik kísérlet az OLAF-rendelet módosítására. A két korábbi javaslat esetében nem sikerült egyetértésre jutni (7). 2010 júliusában vitaanyagot tettek közzé az OLAF reformjáról (8), ezzel készítve elő a terepet a harmadik módosított javaslat számára.

6.

Előterjesztésre került a bizottsági határozat módosításának egy olyan tervezete (9) is, amely az OLAF jelenlegi bizottsági főigazgatósági státusának fenntartását tűzte ki célul.

7.

Nem foglalkoztak azonban a Bizottság elnöke által megfogalmazott azon politikai iránymutatással (10), miszerint az OLAF-ot a Bizottságtól teljesen függetleníteni kellene (11). Éppen ellenkezőleg, a bizottsági határozattervezet megerősíti a Bizottság szerepét az OLAF főigazgatójának kiválasztásában és korlátozza a főigazgató kinevezési jogkörét a Hivatal alkalmazottai vonatkozásában (12).

8.

A következő észrevételek figyelembe veszik a Számvevőszék korábbi véleményeiben (13) megfogalmazott ajánlásokat, valamint a 2/2011. sz. különjelentésben szereplő, a Hivatal ellenőrzése során tett megállapításokat (14).

Általános észrevételek

9.

A Számvevőszék egyetért a Bizottsággal abban, hogy szükség van az OLAF hatékonyságának, eredményességének és elszámoltathatóságának javítására, ugyanakkor meg kell őrizni vizsgálatainak függetlenségét (15).

A csalás elleni jogszabályok egyszerűsítésére és egységes keretbe foglalására van szükség

10.

A Számvevőszék sajnálatát fejezi ki, hogy a Bizottság nem tett intézkedéseket a jelenleg hatályban lévő csalás elleni jogszabályok egyszerűsítését és egységes keretbe foglalását célzó ismételt számvevőszéki ajánlás (16) megvalósítására és ebben az összefüggésben nem orvosolta az OLAF hatáskörével és eljárásaival kapcsolatos hiányosságokat (17). A jogszabályok minden ilyesfajta átdolgozásának fel kell ölelnie az OLAF rendeletet, az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 2988/95/EK,Euratom tanácsi rendeletet (18) és az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendeletet (19).

11.

A jogi keret átdolgozásának hiányában a jogbiztonságot aláássa az egymással átfedésben lévő, következetlen és akár egymásnak ellentmondó, nehezen érthető és alkalmazható rendelkezések egyidejű fennállása (lásd még: 22–24. és 35. bekezdés).

Egyértelműen meg kell határozni „az Unió pénzügyi érdekei” fogalmát

12.

A Számvevőszék ismét felhívja a figyelmet ajánlására (20), amely szerint egyértelműen meg kell határozni, mit értünk „az Unió pénzügyi érdekei” alatt, mivel ez a fogalom központi jelentőséggel bír az összes csalás elleni jogszabályban.

13.

A Számvevőszék felhívja továbbá a figyelmet a Bíróság ítélkezési gyakorlatára (21). E szerint 2003-ban elutasították a „pénzügyi érdekek” olyan korlátozó értelmezését, amely a „szabálytalanság” fogalmának a 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő meghatározásán alapult. A Bizottság ennek ellenére nem tett javaslatot arra, hogy a rendeletet a fenti joggyakorlat figyelembevételével módosítsák.

14.

A 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet módosítása (22) különösen nagy jelentőséggel bír a HÉA-csalás elleni küzdelem szempontjából (23). Az ilyen csalás súlyos fenyegetést jelent nemcsak a tagállamok költségvetéseire, hanem az Unió saját bevételeinek beszedésére nézve is (24).

Gondoskodni kell a folyamatban lévő vizsgálatok jogszerűségének független ellenőrzéséről

15.

A Számvevőszék méltányolja az eljárási garanciákra vonatkozó rendelkezések bevezetésére irányuló javaslatot és tudomásul veszi a belső felülvizsgálati eljárásra vonatkozó javaslatot (lásd még: 37–40. bekezdés). A Számvevőszék sajnálatát fejezi ki ugyanakkor amiatt, hogy a Bizottság javaslatának keretei között nem fog megvalósulni a folyamatban lévő vizsgálati eljárások jogszerűségének független ellenőrzését előirányozó célkitűzés. Ahhoz, hogy az ilyen ellenőrzés eredményes legyen, azt az OLAF-tól független és kötelező érvényű vélemények közzétételére felhatalmazott szervnek vagy személynek kell végeznie. A folyamatban lévő vizsgálatok ilyen kontrolljára különösen azokban az esetekben van szükség, ahol a vizsgálat bizalmas jellegének megőrzése érdekében az érintett személyeket nem tájékoztatják arról, hogy vizsgálat folyik velük kapcsolatban.

Gondoskodni kell a pénzügyi érdekek eredményes és azonos mértékű védelméről

16.

A Számvevőszék rámutat, hogy az EKSz. korábbi 280. cikkének (4) bekezdését az EUMSZ 325. cikkének (4) bekezdésére módosították, ami már kifejezetten úgy rendelkezik, hogy az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak meg kell hoznia a szükséges intézkedéseket annak érdekében, hogy hathatós és azonos mértékű védelmet nyújtsanak az Unió pénzügyi érdekei számára az Unió valamennyi intézményében, szervében, hivatalában és ügynökségében. Az OLAF vizsgálataira jelenleg az egyes uniós intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek által elfogadott önálló belső határozatokban foglalt, egymástól eltérő feltételek vonatkoznak (25). A Számvevőszék tisztában van ugyan azzal, hogy figyelembe kell venni az Unió egyes intézményeinek, szerveinek, hivatalainak és ügynökségeinek belső jellegzetességeit, mégis úgy gondolja, hogy ezek a belső határozatok nem feltétlenül indokoltak minden esetben és esetleg az OLAF vizsgálati tevékenységei hatókörének korlátozását eredményezhetik, veszélybe sodorva az Unió pénzügyi érdekeinek eredményes és azonos mértékű védelmét.

Egyértelmű szabályokra van szükség a nem pénzügyi jellegű súlyos szakmai vétségek kivizsgálására vonatkozóan

17.

Tekintettel arra, hogy az EUMSZ 325. cikke szolgáltatja jogalapját, az OLAF rendelet hatóköre olyan vizsgálatokra korlátozódik, amelyek az Unió pénzügyi érdekeit érintő szabálytalanságokat célozzák. Egyértelmű szabályokra van szükség az olyan súlyos belső szakmai vétségek kivizsgálása vonatkozásában is, amelyek ugyan nem érintik az Unió pénzügyi érdekeit, de valószínűsíthetően fegyelmi és/vagy büntetőjogi eljárást, illetve az Európai Bíróság eljárását vonják maguk után. Az erre vonatkozó jelenleg hatályos jogszabályok igen tömörek és csak azokra az alkalmazottakra érvényesek, akik az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzata és az Európai Unió egyéb alkalmazottaira vonatkozó alkalmazási feltételek (26) hatálya alá tartoznak. A Számvevőszék véleménye szerint a jogalkotónak meg kell fontolnia, hogy a Szerződés milyen lehetőségeket tartalmaz annak biztosítására, hogy az összes súlyos szakmai vétség megfelelő kivizsgálásra kerüljön.

A rendelet fogalmazzon tömören, egyértelműen és ellentmondásmentesen

18.

Megítélésünk szerint az OLAF-rendelet módosításait összességében lehetséges lett volna tömörebben, egyértelműbben és ellentmondásmentesen is megfogalmazni. Példa erre a „Hivatal” és „a Hivatal főigazgatója” kifejezések nem különösebben logikus alkalmazása (27), s ezt még tovább bonyolítják azok a külön rendelkezések, amelyek a főigazgató hatáskörének a Hivatal más munkatársaira való átruházását szabályozzák. Példa a homályos megfogalmazásra a javasolt új 4. cikk (6) bekezdése is, amely szerint „a Hivatalnak megfelelő alternatív értesítési csatornákat kell használnia” valamely intézmény értesítésére olyan ügyek esetén, ahol az intézmény legmagasabb vezetői vagy politikai szintje érintett a vizsgálatban.

Részletes megjegyzések

Előtérbe kell helyezni a vizsgálati feladatkört

19.

Javasoljuk, hogy az OLAF-rendelet 1. cikkének új szövege tegye egyértelművé: az OLAF alapvető tevékenységi köre a vizsgálati feladatkör, és ez előbbre való az OLAF egyéb feladatainál. Az OLAF eredményessége azon áll vagy bukik, hogy forrásaiból nagyobb részt tud-e a vizsgálati tevékenységeire fordítani.

Tisztázni kell az alapvető fogalmakat

20.

Kedvezően értékeljük, hogy a 2. cikk javasolt új szövege több alapvető fogalom meghatározására tesz kísérletet. Ez a javaslat azonban annyiban hiányos, hogy csak az „igazgatási vizsgálat”, az „érintett személy” és a „személyzeti szabályzat” kifejezésekre terjed ki. Meg kellene azonban határozni más olyan alapvető fogalmakat is – illetve ha már létezik meghatározás, hivatkozni kellene a vonatkozó jogi szövegekre (28) –, mint „csalás”, „korrupció”, „súlyos bűncselekmény”, „szabálytalanság”, „tagállam illetékes hatósága”, „közvetlenül érintett”, „közvetve érintett”, „tanú”, „informátor”, „tárgyalás/meghallgatás” és „vallomás”. A rendeletnek meg kellene továbbá határoznia, hogy mi értendő „a tagállamok igazgatási vizsgálatai” alatt, és eltérő műszavakat kellene használnia az olyan helyzetekre nézve, ahol az érintett személyre vonatkozó eredeti állításokat nem lehetett igazolni (29).

21.

Felhívjuk a figyelmet, hogy az „igazgatási vizsgálat” fogalmának a javasolt 2. cikkben adott meghatározása nem felel meg a 3. cikk (2) bekezdésében javasolt szövegezésnek. A 2. cikk értelmében az OLAF feladata csupán az, hogy megállapítsa a vizsgált tevékenységek szabálytalan jellegét (30). A Hivatal azt nem köteles megállapítani, hogy a szabálytalanság szándékos cselekmény vagy mulasztás következménye-e. A 3. cikk (2) bekezdése szerint az OLAF-nak törekednie kell a csalás, korrupció vagy egyéb jogellenes tevékenység fennállásának megállapítására. Ebből következően tehát az OLAF-nak – nem az uniós intézményekhez, szervekhez, hivatalokhoz és ügynökségekhez tartozó – természetes személyek egyéni felelősségét kellene vizsgálnia, olyan cselekményekre vonatkozóan, amelyek valószínűleg büntetőjogi szankciókhoz vezetnek.

Módosítani kell a 2185/96/Euratom, EK rendeletet

22.

Az OLAF-rendelet 3. cikkének jelenlegi szövege szerint külső vizsgálatok céljára az OLAF gyakorolja a 2185/96/Euratom, EK rendelet által a Bizottságra ruházott hatáskört, amennyiben helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat végezhet gazdasági szereplőknél. A javasolt új 3. cikk (2) bekezdése és a 4. cikk (3) bekezdésének javasolt módosítása számos olyan helyzetre is kiterjeszti a 2185/96/Euratom, EK rendelet szerinti eljárások alkalmazását, amelyekről a rendeletben nem esik szó (31).

23.

A javasolt új 3. cikk (2) bekezdése ugyanakkor az indokolatlan kiadásokkal kapcsolatos ügyekre korlátozza a helyszíni ellenőrzéseket és vizsgálatokat, pedig a 2185/96/Euratom, EK rendelet a közvetlenül az Unió nevében beszedett saját forrásokból származó bevételt veszélyeztető szabálytalanságokra is vonatkozik.

24.

Mivel nem történt javaslat sem a csalás elleni jogszabályok átdolgozására (lásd a fenti 11. bekezdést), sem a 2185/96/Euratom, EK rendelet módosítására, ezért a rendelet olvasója számára nem lesz világos, hogy az további területekre is vonatkozik és más körülmények között is érvényes, mint a rendeletben foglalt területek, illetve körülmények. Amint arra a 7/2006. sz. véleményünkben rámutattunk (32), ez ellentétben áll a közösségi jogszabályok szövegezésének minőségére vonatkozó közös iránymutatásokról szóló, 1988. december 22-i intézményközi megállapodással, amely előírja, hogy a jogszabályok szövegezésénél figyelemmel kell lenni azokra a személyekre, akikre azok feltehetően vonatkozni fognak, azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék számukra jogaik és kötelezettségeik egyértelmű megállapítását (33). Ha nem sikerül megállapodni az átdolgozást illetően, akkor a Bizottságnak a megállapodás 19. bekezdésével összhangban javaslatot kell tennie a 2185/96/Euratom, EK rendelet következményként fellépő módosításaira.

Javítani kell az együttműködést a tagállamok illetékes hatóságaival

25.

A Számvevőszék hangsúlyozza, hogy az EUSZ 4. cikkének (3) bekezdése kötelezi a tagállamokat arra, hogy az Unió intézményeinek intézkedéseiből eredő kötelezettségek teljesítésének biztosítása érdekében megtegyék a megfelelő általános vagy különös intézkedéseket. A Számvevőszék nyugtázza a javasolt új 3. cikk (3) bekezdését, amely szerint gondoskodni kell arról, hogy a Hivatal személyzete a tagállam illetékes hatóságaival megegyező feltételekkel és a nemzeti jogszabályokat betartva hozzáférhessen valamennyi olyan, a vizsgálat tárgyára vonatkozó információhoz és dokumentumhoz, amely szükségesnek bizonyulhat a helyszíni ellenőrzéshez és a vizsgálat hatékony és eredményes lefolytatásához. A Számvevőszék értelmezése szerint ez az előírás nemcsak a gazdasági szereplők birtokában lévő információkra és dokumentumokra vonatkozik (34), hanem az uniós pénzeszközök megosztott irányításában részt vevő hatóságok és szervek birtokában lévő ilyen jellegű információkra is.

26.

A javaslat új 3. cikkének (4) bekezdése kötelezi a tagállamokat, hogy jelöljenek ki egy csalás elleni koordinációs szolgálatot a Hivatallal való eredményes együttműködés és információcsere biztosítása céljából. A koordináció javítása üdvös kezdeményezés, de egy koordinációs szolgálat önmagában még nem küzdheti le azokat a nehézségeket, amelyekkel az OLAF a közvetlen kiadások területén folytatott helyszíni ellenőrzései és vizsgálatai során szembenéz. Ezen a területen az okoz gondot, hogy nem minden tagállam hozott létre, illetve jelölt ki hatóságot olyan hatáskörrel, hogy az eredményesen támogatni tudja az OLAF vizsgálati intézkedéseit (35). Indítványozzuk a javasolt új 3. cikk (3) bekezdésének olyan értelmű módosítását, hogy helyszíni vizsgálati és ellenőrzési munkája során az OLAF igénybe vehesse megfelelő végrehajtó hatóság segítségét is (36).

Tisztázni kell a személyzeti szabályzat jelentőségét a belső vizsgálatokra nézve

27.

Javasoljuk, hogy a belső vizsgálatokra vonatkozó módosított 4. cikk tartalmazzon egyértelmű hivatkozást a személyzeti szabályzatra, amely az OLAF belső vizsgálatai szempontjából igen fontos dokumentum. A személyzeti szabályzat 22a. cikke előírja, hogy bármely olyan bizonyítékot, amely egy esetleges törvényellenes tevékenység, például csalás vagy korrupció feltételezésére ad okot, át kell adni az OLAF-nak, a személyzeti szabályzat IX. melléklete pedig szabályokat rögzít a fegyelmi eljárásra irányuló igazgatási vizsgálatok lefolytatására vonatkozóan.

El kell kerülni a félreértéseket a vizsgálatok megindításával kapcsolatban

28.

A vizsgálatok megindításáról szóló javasolt 5. cikk homályosan fogalmazott, bonyolult rendelkezéseket tartalmaz. Az 5. cikk (1) bekezdésének olyan értelmezése is lehetséges, hogy a Hivatalnak akkor is szabadságában áll úgy dönteni, hogy nem indít vizsgálatot az Unió pénzügyi érdekeit sértő, az uniós intézményeken, szerveken, hivatalokon és ügynökségeken belüli csalás, korrupció vagy egyéb jogellenes tevékenység gyanúja miatt, ha egyébként megalapozott gyanú áll fenn.

29.

Az 5. cikk (4) és (5) bekezdésében bevezetett módosítások olyan ügyekre nézve egészítik ki a személyzeti szabályzat 22a. és 22b. cikkében rögzített eljárásokat, amikor a Hivatalt egy uniós alkalmazott tájékoztatja csalás vagy szabálytalanság gyanújáról. Az egyértelműség érdekében alkalmasabb lenne inkább a személyzeti szabályzatban javasolni a megfelelő módosításokat, figyelembe véve azt is, hogy a szabályzat alkalmazási köre szélesebb, mint az OLAF-rendeleté (lásd: 4. bekezdés).

Fel kell gyorsítani az ügyek elsődleges kiértékelését és azt követő kivizsgálását

30.

Pozitívan értékeljük az 5. cikk (4) bekezdésének javasolt új megfogalmazását, amely szerint a vizsgálat megindításával kapcsolatos döntést a Hivatal főigazgatójának attól számított két hónapon belül meg kell hoznia, hogy a kérés valamely uniós intézménytől, szervtől, hivataltól vagy ügynökségtől, vagy egy érintett tagállamtól a Hivatalhoz beérkezett. Javasoljuk, hogy az olyan esetek kiértékelésére is szabjanak meg maximális időtartamot, amikor a Hivatal más forrásból kap kiinduló információt.

31.

A 6. cikk (6) bekezdésének új megfogalmazása szerint amennyiben egy vizsgálatot nem sikerül a megindítását követő 12 hónapon belül lezárni, ennek okairól a Hivatal 6 hónapos időközönként tájékoztatja a felügyelőbizottságot; jelenleg ilyen tájékoztatást csak egyszer, kilenc hónap elteltével kell adni. Az új rendelkezés nem fogalmaz egyértelműen, és úgy is értelmezhető, hogy a felügyelőbizottságot először csak 18 hónap elteltével kell tájékoztatni.

32.

Azt a problémát, hogy az OLAF vizsgálatai el szoktak húzódni, célszerűbb és eredményesebb lenne annak bevezetésével orvosolni (37), hogy a vizsgálat rendes időtartama 12 hónap, amelyet csak a Hivatal főigazgatója által – a felügyelőbizottság értesítését követően – meghozott határozattal lehet, alkalmanként legfeljebb hat hónappal meghosszabbítani (38).

Erősíteni kell az eljárási garanciákat

33.

A javasolt 7a. cikknek az eljárási garanciákról szóló (2) bekezdése szabályozza a tanúkkal, illetve érintett személyekkel folytatott tárgyalások lefolyását. Világosan ki kell jelenteni, hogy a tárgyaláson részt vevőknek jogukban áll megtagadni a Hivatal által készített tárgyalási jegyzőkönyv jóváhagyását. Egyértelművé kell tenni azt is, hogy a nem uniós intézményekhez, szervekhez, hivatalokhoz és ügynökségekhez tartozó személyek kötelesek-e elfogadni az OLAF tárgyalási felkérését, illetve aláírni a tárgyalási jegyzőkönyvet. Végül a helyszíni ellenőrzések során, mielőtt az elhangzó állításokat felveszik, a meghallgatandó személyeket tájékoztatni kell jogaikról, majd hozzáférést kell biztosítani számukra az állításaikat tartalmazó, a Hivatal által felvett jegyzőkönyvhöz.

34.

Véleményünk szerint a javasolt 7a. cikk (4) bekezdésének nem kellene kivételeket engedélyeznie az alól a szabály alól, hogy az érintett személy az Unió bármely hivatalos nyelvén nyilatkozhat a Hivatal vizsgálatvégzőinek.

35.

Nyugtázzuk, hogy a 7a. cikk (4) bekezdésének javasolt új megfogalmazása szerint több esetben van lehetőség olyan értelmű döntést hozni, hogy elhalasztható azon kötelezettség teljesítése, amely szerint az érintett személyt fel kell kérni észrevételei megtételére. A javasolt szöveg szerint a főigazgató akkor hozhat ilyen döntést, ha két feltétel teljesül: az eset egyrészt valamely nemzeti igazságügyi hatóság hatáskörébe tartozó vizsgálati eljárás igénybevételével jár, másrészt „szükség van a vizsgálat bizalmas jellegének megőrzésére”. Ez a megfogalmazás nincs összhangban a személyzeti szabályzat IX. melléklete 1. cikkének (2) bekezdésével, amely – e szempontból szigorúbb módon – ezt a lehetőséget csak a „vizsgálat céljából teljes titoktartást igénylő esetekre” tartja fenn.

36.

Ha az OLAF úgy dönt, hogy egy meghallgatást elhalaszt, akkor a vizsgálat végzőinek mindaddig, amíg a nemzeti igazságügyi hatóság eljárása még folyamatban van, gyakran már nincs módjuk arra, hogy az érintett személyeket felkérjék észrevételeik megtételére. Ebből következően az OLAF még olyankor sem zárhatja le az ügyet, amikor neki már semmilyen további nyomozati tevékenységet nem kell végeznie. Mivel az ilyen helyzetek nincsenek összhangban az OLAF-rendelet 6. cikke (5) bekezdésének azzal az előírásával, hogy a vizsgálatokat egy időtartam alatt folyamatosan kell végezni, ezért ezen a téren megfelelő rendelkezéseket kell hozni.

Belső felülvizsgálati eljárás

37.

Az új 7b. cikk értelmében bármely, az OLAF vizsgálata által érintett természetes személy kérésére belső felülvizsgálati eljárásra kerülhet sor arra vonatkozóan, hogy a Hivatal vizsgálatvégzői tiszteletben tartják-e az eljárási garanciákat. Előírás lenne, hogy az OLAF felülvizsgálati eljárással megbízott munkatársa, illetve munkatársai senkitől nem fogadhatnak el utasítást, és tájékoztathatják a felügyelőbizottságot, amennyiben úgy vélik, hogy a főigazgató valamely intézkedése megkérdőjelezi a függetlenségüket.

38.

Véleményünk szerint azonban a megkövetelt teljes függetlenség nincsen biztosítva, mivel a felülvizsgálati eljárással megbízott személyek továbbra is a főigazgató irányítása alatt maradnak. Továbbá nem világos, hogy a felügyelőbizottság megkapja-e másolatban az eset felülvizsgálatával megbízott személynek a főigazgató elé terjesztett véleményét, illetve az érintett személynek megküldött indoklással ellátott választ, és ha igen, mikor.

39.

A javasolt felülvizsgálati eljárást kizárólag egy érintett személy kérésére lehetne elindítani. Az eljárás nem vonatkozna az olyan ügyekre, amikor az érintett személyeknek nincs tudomásuk arról, hogy az OLAF vizsgálatot folytat velük kapcsolatban, mivel tájékoztatásukat a vizsgálat bizalmas jellegének megőrzése érdekében későbbre halasztották.

40.

Javasoljuk viszont a felülvizsgálattal megbízott tisztviselő hivatalának létrehozását. Ezt a személyt nem a főigazgató nevezné ki, és nem tartozna annak irányítása alá. A felülvizsgálattal megbízott tisztviselő nem csak az érintett személyek kérésére bocsátana ki kötelező erejű véleményt, hanem jogosult lenne ilyen vélemény kibocsátására minden olyan esetben, amikor a főigazgató továbbítani kívánja az információkat a nemzeti igazságügyi hatóságok felé, vagy ahol a vizsgálat már több mint két éve tart. Ennek érdekében a felülvizsgálattal megbízott tisztviselő teljes körű hozzáféréssel rendelkezne az OLAF adott ügyre vonatkozó aktáihoz. Véleményét mind a főigazgatónak, mind a felügyelőbizottságnak meg kellene küldenie.

Együttműködés az Eurojusttal, az Europollal és a nemzetközi szervezetekkel

41.

A javasolt 10a. cikk rendelkezéseket vezet be a Hivatalnak az Eurojusttal, az Europollal és a nemzetközi szervezetekkel való együttműködéséről. A cikk homályosan fogalmaz az OLAF arra irányuló kötelezettségére nézve, hogy tájékoztassa az Eurojustot a csalás, korrupció vagy más jogellenes tevékenység formájában megvalósuló súlyos bűncselekmény gyanújáról. Javasoljuk objektív kritériumok bevezetését annak megállapításához, hogy milyen ügyek teszik szükségessé az együttműködést, az „Az Eurojust és az OLAF közötti együttműködés feltételeiről szóló gyakorlati megállapodás” (39) című dokumentumban szereplő feltételrendszerhez hasonlóan.

A felügyelőbizottság szerepének tisztázása

42.

A felügyelőbizottságról szóló 11. cikk javasolt módosításait tekintve kedvezően értékeljük azt a javaslatot, hogy a bizottság a jövőben kísérje figyelemmel, hogyan működik az információcsere egyfelől a Hivatal, másfelől az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek között. Javasoljuk, hogy a bizottságnak ezt a felügyeletét terjesszék ki a Hivatal és a tagállami hatóságok közötti, többek között az Eurojuston keresztül zajló információcserére is.

43.

A javasolt új 11. cikk (1) bekezdése szerint az, hogy a felügyelőbizottság milyen mértékben fér hozzá a vizsgálati információkhoz és az OLAF-ügyek aktáihoz, szinte teljes mértékben a Hivatal főigazgatójának belátására lenne bízva. Javasoljuk annak világos kifejtését, hogy a bizottságnak hozzá kell tudnia férni az OLAF-ügyek aktáihoz ahhoz, hogy feltárhassa a Hivatal függetlenségét érintő beavatkozásokat.

44.

A felügyelőbizottság független szerepének megerősítése érdekében azt ajánljuk, hogy a javasolt 11. cikk (6) bekezdése mondja ki: a bizottság titkársága kizárólag a bizottság utasításainak megfelelően, az OLAF-tól függetlenül járhat el, munkatársait ne a főigazgató nevezze ki, és ne is tartozzanak annak irányítása alá (40).

45.

Javasoljuk az Elsőfokú Bíróság 2008. júliusi ítéletének figyelembevételét (41), amely szerint a felügyelőbizottság fontos feladata az OLAF vizsgálatai által érintett személyek jogainak védelme. Megjegyezzük, hogy a bizottság szerepe e tekintetben várhatóan csökkenni fog, mivel a javasolt új 11. cikk (7) bekezdése szerint az olyan esetekről, amikor információt kell szolgáltatni egy tagállam igazságügyi hatóságai számára, az OLAF főigazgatója már nem lesz köteles az információ küldését megelőzően (42) tájékoztatni a bizottságot. Véleményünk szerint ezt ellensúlyozhatná a felülvizsgálattal megbízott, a bizottságnak beszámolással tartozó tisztviselő hivatalának bevezetése (lásd a 40. bekezdést).

A „véleménycsere eljárása” csorbíthatja a vizsgálatok függetlenségét

46.

A javasolt új 11a. cikk rendszeres politikai szintű véleménycserét vezet be a Hivatal vizsgálati politikájának megvitatására, és kötelezi a Hivatalt a 11a. cikk (4) bekezdésében arra, hogy „a véleménycsere során kifejtett álláspontokat figyelembe véve” tegye meg a megfelelő lépéseket. Úgy is tekinthető, hogy ez az eljárás csorbítja a főigazgató függetlenségét a Hivatal vizsgálati prioritásainak megállapítása és meghatározása tekintetében (43). Ez az eljárás akár azt is eredményezheti, hogy a Hivatalnál de facto egy olyan igazgatótanács jön létre, amelyben a résztvevők felelősségi köre nincs egyértelműen meghatározva és ahol a véleménycserére vonatkozó eljárási keretek nincsenek kijelölve.

47.

Ha a javasolt új 11a. cikk célja az, hogy valamennyi uniós intézményt jobban bevonja a Hivatal működésébe, akkor megfelelőbb döntés lenne az OLAF átalakítása intézményközi hivatallá (44). Egy ilyen megoldás tükrözné azokat a változásokat is, amelyek az EUMSZ 325. cikkéből az Unió pénzügyi érdekeinek az Unió valamennyi intézményénél, szervénél, hivatalánál és ügynökségénél megvalósítandó eredményes és azonos mértékű védelmére nézve fakadnak.

A főigazgató szerepének tisztázása

48.

Nem látunk alapos okot arra, hogy a Bizottság javaslata a jelenlegi 12. cikk (3) bekezdéséből törölje azt a kötelezettséget, hogy a Hivatal által lefolytatott vizsgálatok megállapításait jelenteni kell a Számvevőszék felé.

49.

Tudomásul vesszük, hogy a javasolt új 12. cikk (5) bekezdése felhatalmazza a főigazgatót arra, hogy bizonyos feladatainak elvégzését a Hivatal más tisztségviselőire ruházza át, különösen a vizsgálatok megkezdésére vonatkozó döntéseket, illetve a vizsgálatok irányításával kapcsolatos hatáskört. Felhívjuk a figyelmet: fennáll annak a kockázata, hogy a javaslat eredményeképp elmosódhatnak a főigazgató felelősségi körének határai.

50.

A javasolt új 12. cikk (6) bekezdése szerint a főigazgató munkáját egy belső testület segíti. A főigazgató egyeztet a testülettel a vizsgálatok kezdeményezésekor, a vizsgálatok lezárása előtt, valamint minden olyan alkalommal, amikor ezt szükségesnek találja. Felhívjuk a figyelmet, hogy egy ilyen egyeztetési eljárás azzal a kockázattal járhat, hogy a főigazgató sürgős esetben esetleg nem tud gyorsan fellépni.

Ezt a véleményt Igors LUDBORŽS számvevőszéki tag elnökletével a IV. kamara 2011. július 12-i ülésén, Luxembourgban fogadta el.

a Számvevőszék nevében

Vítor Manuel da SILVA CALDEIRA

elnök


(1)  COM(2011) 135 végleges, 2011. március 17. – Módosított javaslat – Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról és az 1074/1999/Euratom rendelet hatályon kívül helyezéséről.

(2)  Az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF) létrehozó 1999. április 28-i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (HL L 136., 1999.5.31., 20. o.).

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 1999. május 25-i 1073/1999/EK rendelete az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról (HL L 136., 1999.5.31., 1. o.). Az 1074/1999/EK rendeletben foglalt rendelkezések megegyeznek az 1073/1999/EK rendelet rendelkezéseivel, de azok elfogadása más jogi alapon (az Európai Atomenergia-közösséget létrehozó szerződés 203. cikke alapján) történt.

(4)  A legfontosabb jogi eszközöket a jelen vélemény Melléklete tartalmazza.

(5)  Lásd az 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat 2. cikkét.

(6)  Lásd az OLAF tevékenységének értékeléséről szóló 2003. április 2-i bizottsági jelentést, COM(2003) 154 végleges.

(7)  Az első javaslatot 2004 februárjában tették közzé (lásd: COM(2004) 103 végleges, 2004. február 10.) és 2007 márciusában vonták vissza. A második javaslatot 2006 májusában tették közzé (lásd: COM(2006) 244 végleges, 2006. május 24.), ennek a helyébe lép a jelen véleményben vizsgált módosított javaslat.

(8)  SEC(2010) 859., 2010. július 6.

(9)  Az Európai Csalás Elleni Hivatalt létrehozó 1999. április 28-i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom határozatot módosító előzetes bizottsági határozattervezet, SEC(2011) 343 végleges, 2011. március 17.

(10)  „(…) szeretnék további lépéseket látni, például a pénzgazdákodás terén: most, hogy az OLAF működése megszilárdult, teljes függetlenséget kell neki biztosítani, a Bizottságon kívül.” Lásd: Barroso elnök: Politikai iránymutatás a következő Bizottság számára, 37. o., 2009. október 28., http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/president/pdf/press_20090903_en.pdf

(11)  2009. november 27-i megbízólevelében az elnök az adóügyekért és a vámunióért, valamint az ellenőrzésért és a csalás elleni küzdelemért felelős biztos feladatául tűzte ki, hogy készítse elő az OLAF-nak a Bizottságtól teljes mértékben független szolgálatként történő átalakítását. Lásd: http://ec.europa.eu/commission_2010-2014/mission_letters/pdf/semeta_taxation_en.pdf

(12)  „Amennyire a Hivatal függetlenségének megőrzéséhez szükséges” (a határozat javasolt új 6. cikkének (1) bekezdése).

(13)  8/2005. sz. vélemény az Európai Parlament és a Tanács rendeleti javaslatáról a Közösség pénzügyi érdekeinek csalással és bármely más tiltott tevékenységgel szembeni védelmére vonatkozó kölcsönös közigazgatási segítségnyújtásról (HL C 313., 2005.12.9., 1. o.) és 7/2006. sz. vélemény az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokra vonatkozó 1073/1999/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatról (HL C 8., 2007.1.12., 1. o.).

(14)  Az Európai Csalás Elleni Hivatal irányításáról szóló 1/2005. sz. különjelentés nyomán tett intézkedésekről szóló jelentés, http://eca.europa.eu/portal/page/portal/publications/auditreportsandopinions.

(15)  Lásd különösen a módosított javaslat 2., 5., 7., 9., 11. és 19. sz. preambulumbekezdéseit, valamint a Bizottság 2011. március 17-i IP/11/321 sz., a módosított javaslatról összefoglalást adó feljegyzését.

(16)  Lásd a 8/2005. sz. vélemény 36. bekezdését, a 7/2006. sz. vélemény 5. bekezdését, a 8/2007. sz. különjelentés 112. bekezdését (HL C 20., 2008.1.25., 1. o.) és a 2/2011. sz. különjelentés 71. bekezdését (3. ajánlás); http://eca.europa.eu/portal/page/portal/publications/auditreportsandopinions.

(17)  Az Európai Parlament már 2006-ban foglalkozott a Számvevőszék ajánlásával (lásd: Az Európai Parlament határozata a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről – 2004-es éves jelentés, 2006. június 15., 28–32. bekezdés (P6_TA(2006)0277) (HL C 300. E., 2006.12.9., 508. o.)). A Tanács szintén síkra szállt a csalás elleni küzdelmet szolgáló jogi eszközök egyetlen szabályozási keretben történő összefogásáért (lásd: az Európai Csalás Elleni Hivatal reformjával kapcsolatos, a Tanács által 2010. december 6-án elfogadott tanácsi következtetések 6. bekezdése, http://www.consilium.europa.eu/uedocs/cms_data/docs/pressdata/EN/genaff/118236.pdf).

(18)  HL L 312., 1995.12.23., 1. o.

(19)  HL L 292., 1996.11.15., 2. o.

(20)  Lásd a 8/2005. sz. vélemény, 38. bekezdését.

(21)  A Bíróság 2003. július 10-i ítélete a C-11/00, Az Európai Közösségek Bizottsága kontra Európai Központi Bank ügyben, 8295. bekezdés (HL C 213., 2003.9.6., 1. o.).

(22)  Amennyiben ezt a kérdést nem rendezi a csalás elleni jogszabályok átdolgozása.

(23)  A HÉA-alapú bevételek az EU saját forrásainak részét képezik. A 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet azonban úgy határozza meg a „szabálytalanság” fogalmát, hogy az nem vonatkozik a HÉA-csalásra, mivel kizárólag a közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokat érintő jogsértéseket öleli fel.

(24)  Lásd a 8/2007. sz. különjelentést a hozzáadottérték-adó terén folytatott közigazgatási együttműködésről (HL C 20., 2008.1.25., 1. o.).

(25)  Lásd az 1073/1999 rendelet 4. cikkének (1) bekezdését.

(26)  Lásd a személyzeti szabályzat 86. cikkének (2) bekezdését.

(27)  A jelenlegi rendelet abból indul ki, hogy a Hivatal minden döntéshozatali hatáskörével a főigazgató van felruházva, és igyekszik különbséget tenni az olyan helyzetek között, amikor a főigazgató jogosult a hatásköreit a Hivatal más munkatársaira átruházni, illetve amikor az ilyen hatáskör-átruházás nem engedélyezett. Lásd még ezzel kapcsolatban: az európai ombudsman 2010. december 9-i ajánlástervezetet az OLAF elleni 856/2008/BEH panasz alapján megindított vizsgálatát követően, 92–104. bekezdés.

(28)  Kivéve, ha a vonatkozó csalás elleni jogszabályt átdolgozták.

(29)  Lásd a 2/2011. sz. különjelentés 35. bekezdését.

(30)  A 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 1. cikkének (2) bekezdése szerint „szabálytalanság”-nak minősül a közösségi jog valamely rendelkezésének egy gazdasági szereplő általi, annak cselekménye vagy mulasztása útján történő olyan megsértése, amelynek eredményeként a Közösségek általános költségvetése vagy a Közösségek által kezelt költségvetések kárt szenvednek vagy szenvednének, akár a közvetlenül a Közösségek nevében beszedett saját forrásokból származó bevétel csökkenése vagy kiesése révén, akár indokolatlan kiadási tételek miatt.

(31)  Ilyen helyzet például a belső vizsgálatok szempontjából releváns bizonyítékok szerzése.

(32)  Lásd az 5. bekezdést.

(33)  Lásd a megállapodás 3. bekezdését. A 16. bekezdés azután azt is előírja, hogy a jogi szövegekben a más jogszabályokra való utalást a lehető legnagyobb mértékben korlátozni kell (HL C 73., 1999.3.17., 1. o.).

(34)  A gazdasági szereplőkre vonatkozóan már létezik ilyen rendelkezés, a 2185/96/Euratom, EK rendelet 7. cikkében.

(35)  Lásd a 2/2011. sz. különjelentés 40–42. bekezdését.

(36)  Hasonló rendelkezés már létezik a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról szóló, 2002. december 16-i 1/2003/EK tanácsi rendelet 20. cikkében is (HL L 1., 2003.1.4., 1. o.).

(37)  Az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikke értelmében mindenkinek joga van ahhoz, hogy ügyeit az Unió intézményei, szervei, hivatalai és ügynökségei ésszerű határidőn belül intézzék.

(38)  Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) irányításáról szóló 1/2005. sz. különjelentés 80. bekezdésére adott válaszában a Bizottság is ilyen eljárást javasolt (HL C 202., 2005.8.18., 1. o.). Lásd még a 2/2011. sz. különjelentés 27. bekezdését.

(39)  A megállapodás 5. pontja értelmében az OLAF annak megállapítása céljából, hogy mely ügyek teszik szükségessé az együttműködést, a lehető leghamarabb tájékoztatja az Eurojustot minden olyan felmerülő ügyről, amely láthatóan két vagy több tagállam illetékes nemzeti hatóságai közötti közvetlen igazságügyi együttműködést fog szükségessé tenni, illetve ha az ügy egy tagállamra és a Közösségre egyaránt tartozik (HL C 314., 2008.12.9., 3. o.).

(40)  Többféle lehetőség létezik, lásd pl. az európai statisztikairányítási tanácsadó testület létrehozásáról szóló, 2008. március 11-i 235/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat rendelkezéseit (HL L 73., 2008.3.15., 17. o.). A határozat 4. cikkének (4) bekezdése szerint az Eurostat függetlenségének, integritásának és elszámoltathatóságának az erősítésére létrehozott magas szintű tanácsadó testület munkáját egy titkárság segíti, amelyet a Bizottság bocsát rendelkezésére, de attól függetlenül kell eljárnia.

(41)  A 2008. július 8-i T-48/05. sz. Franchet és Byk kontra Bizottság ügy (HL C 209., 2008.8.15., 44. o.).

(42)  Az OLAF rendelet jelenlegi 11. cikkének (7) bekezdése szerint a Hivatal igazgatója tájékoztatja a felügyelőbizottságot „minden olyan esetről, amikor információt kell szolgáltatni egy tagállam igazságügyi hatóságai számára”. Az Elsőfokú Bíróság a T-48/05 ügyben hozott ítélete 168. bekezdésében kimondta: „vitathatatlan, hogy a bizottsággal való, az információknak a nemzeti igazságügyi hatóságok részére történő megküldését megelőző konzultáció követelménye az érintett személyek számára jogosultságot keletkeztet.”

(43)  Lásd az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 1997. november 6-án elfogadott, a korrupció elleni küzdelem húsz irányadó elvéről szóló (97)/24 állásfoglalásban meghatározott 3. irányadó elvet, https://wcd.coe.int/wcd/ViewDoc.jsp?id = 593789&.

(44)  Példa az ilyen intézményközi hivatalra az Európai Közösségek Személyzeti Felvételi Hiatala (EPSO), amely az Európai Parlament, a Tanács, a Bizottság, a Bíróság, a Számvevőszék, a Gazdasági és Szociális Bizottság, a Régiók Bizottsága és az ombudsman 2002. július 25-i határozatával jött létre (HL L 197., 2002.7.26., 53. o.).


MELLÉKLET

AZ OLAF VIZSGÁLATI TEVÉKENYSÉGÉRE VONATKOZÓ FŐBB JOGSZABÁLYOK

Az OLAF-ot létrehozó határozat

Az Európai Csalás Elleni Hivatalt (OLAF) létrehozó 1999. április 28-i 1999/352/EK, ESZAK, Euratom bizottsági határozat (HL L 136., 1999.5.31., 20. o.).

A pénzügyi érdekek védelmére vonatkozó általános jogszabályok  (1)

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek a védelméről szóló, 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet (más néven: a PIF-rendelet) (HL L 312., 1995.12.23., 1. o.).

A vizsgálati tevékenységekre vonatkozó általános szabályok  (1)

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 136., 1999.5.31., 1. o.).

Az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló, 1999. május 25-i 1074/1999/Euratom tanácsi rendelet (HL L 136., 1999.5.31., 8. o.).

Gazdasági szereplők telephelyén folytatott helyszíni ellenőrzések és vizsgálatok  (1)

Az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló, 1996. november 11-i 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelet (HL L 292., 1996.11.15., 2. o.).

Adatvédelmi szabályok

A személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (HL L 8., 2001.1.12., 1. o.).

Együttműködés az Eurojusttal

A legutóbb a 2008. december 16-i 2009/426/IB tanácsi határozattal (HL L 138., 2009.6.4., 14. o.) módosított, a bűnözés súlyos formái elleni fokozott küzdelem céljából az Eurojust létrehozásáról szóló, 2002. február 28-i 2002/187/IB tanácsi határozat (HL L 63., 2002.3.6., 1. o.).

Belső vizsgálatok a Szerződések által vagy azok alapján létrehozott intézményeknél, szerveknél, hivataloknál és ügynökségeknél

A legutóbb a 2010. november 24-i 1080/2010/EU, Euratom európai parlamenti és tanácsi rendelettel (HL L 311., 2010.11.26., 1. o.) módosított 1968. február 29-i, az Európai Közösségek tisztviselőinek személyzeti szabályzatáról, egyéb alkalmazottainak alkalmazási feltételeiről, valamint a Bizottság tisztviselőire ideiglenesen alkalmazandó különleges intézkedések bevezetéséről szóló, 259/68/EGK, Euratom, ESZAK tanácsi rendelet (HL L 56., 1968.3.4., 1. o.) („személyzeti szabályzat”).

Az 1073/1999/EK rendelet 4. cikkének értelmében az intézmények, szervek, hivatalok és ügynökségek által elfogadott mintegy 50 különböző belső határozat.

Azokban az esetekben, ahol a belső határozatok az Európai Parlament, az Európai Unió Tanácsa és az Európai Közösségek Bizottsága között az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által folytatott belső vizsgálatokkal kapcsolatban létrejött 1999. május 25-i intézményközi megállapodáshoz (HL L 136., 1999.5.31., 15. o.) mellékletként csatolt „Határozatminta” alapján készültek, e határozatok az Unió pénzügyi érdekeinek védelmén túlmenően lefektetik a csalás, korrupció és bármely egyéb, az Unió érdekeire nézve káros jogellenes tevékenység megelőzésével kapcsolatos belső vizsgálatok feltételeit is.

További információkért lásd az OLAF honlapját (2).


(1)  Csak a pénzügyi érdekek védelmével kapcsolatos vizsgálatok esetén alkalmazható.

(2)  http://ec.europa.eu/dgs/olaf/legal/index_en.html