ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.CE2011.236.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 236E

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

54. évfolyam
2011. augusztus 12.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Európai Parlament
ÜLÉSSZAK: 2010–2011
2010. június 15–17 és 23-i ülések
Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 257 E, 2010.9.24.
A 2008. évi mentesítésről szóló, 2010. június 16-én elfogadott szövegeket a Hivatalos Lap 2010.9.25-i L sorozatának 252. számának 24. számában tették közzé.
ELFOGADOTT SZÖVEGEK

 

2010. június 15., kedd

2011/C 236E/01

A regionális politika átláthatósága és finanszírozása
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a regionális politika átláthatóságáról és finanszírozásáról (2009/2232(INI))

1

2011/C 236E/02

A 2011. évi költségvetési tervezetről szóló háromoldalú egyeztető eljárásra vonatkozó megbízatás
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a 2011. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról (2010/2002(BUD))

6

2011/C 236E/03

Származékos iacok: jövőbeni szakpolitikai intézkedések
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a származékos ügyletek piacáról: jövőbeni szakpolitikai intézkedések (2010/2008(INI))

17

2011/C 236E/04

A tárgyak internete
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a tárgyak internetéről (2009/2224(INI))

24

2011/C 236E/05

Az internet szabályozása: a következő lépések
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az internet szabályozásáról: a következő lépések (2009/2229(INI))

33

2011/C 236E/06

A Közösség innovációs politikája a változó világban
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a Közösség innovációs politikájáról a változó világban (2009/2227(INI))

41

2011/C 236E/07

A millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladás: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladásról: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés (2010/2037(INI))

48

 

2010. június 16., szerda

2011/C 236E/08

Európa 2020 stratégia
Az Európai Parlament 2010. június 16-i állásfoglalása az Európa 2020 stratégiáról

57

2011/C 236E/09

A gazdaságirányítás
Az Európai Parlament 2010. június 16-i állásfoglalása a gazdaságirányításról

65

 

2010. június 17., csütörtök

2011/C 236E/10

Az emberi jogok védelmezőit szolgáló uniós politikák
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról (2009/2199(INI))

69

2011/C 236E/11

A statisztikai adatok minősége az Unióban és a Bizottság (Eurostat) kibővített ellenőrzési jogköre
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az uniós statisztikai adatok minőségéről és a Bizottság (Eurostat) kibővített ellenőrzési jogköréről

76

2011/C 236E/12

A gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjai
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjairól (2009/2204(INI))

79

2011/C 236E/13

A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékelése és előremutató ajánlások
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékeléséről és a jövőre vonatkozó ajánlásokról (2009/2242(INI))

87

2011/C 236E/14

Sport, különös tekintettel a sportolók ügynökeire
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a sportolói ügynökökről

99

2011/C 236E/15

Az EU–Oroszország csúcstalálkozó következtetései
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az EU-Oroszország csúcstalálkozó (2010. május 31 – június 1.) következtetéseiről

101

2011/C 236E/16

Izraeli katonai művelet a segélyflottával szemben és a gázai blokád
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a segélyszállító hajók elleni izraeli katonai műveletről és a Gázai övezet blokádjáról

105

2011/C 236E/17

Kínzóeszközként használt termékek kereskedelme
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az egyes, a halálbüntetés, a kínzás vagy más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmód vagy büntetés során alkalmazható áruk kereskedelméről szóló 1236/2005/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról

107

2011/C 236E/18

A koreai-félszigeti helyzet
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a Koreai-félszigeten kialakult helyzetről

111

2011/C 236E/19

Bosznia-Hercegovina
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a bosznia-hercegovinai helyzetről

113

2011/C 236E/20

Légiközlekedési megállapodás az EU és az USA között
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az EU és az Egyesült Államok közötti légügyi megállapodásról

121

2011/C 236E/21

Az első vasúti csomaggal kapcsolatos irányelvek végrehajtása
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az első vasúti csomag (a 2001/12/EK, a 2001/13/EK és a 2001/14/EK irányelv) végrehajtásáról

125

2011/C 236E/22

Árvizek Közép-Európában, különösen Lengyelországban, a Cseh Köztársaságban, Szlovákiában, Magyarországon, Romániában és Franciaországban
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a közép-európai országokban, különösen a Lengyelországban, Csehországban, Szlovákiában, Magyarországon, Romániában és Franciaországban bekövetkezett árvizekről

128

2011/C 236E/23

Igazságügyi képzés
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az igazságügyi képzésről – Stockholmi Program

130

2011/C 236E/24

Új lendület az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégiának
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az európai akvakultúra fenntartható fejlődését szolgáló stratégia új lendületéről (2009/2107(INI))

132

2011/C 236E/25

Kongói Demokratikus Köztársaság: Floribert Chebeya Bahizire ügye
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a Kongói Demokratikus Köztársaságról: Floribert Chebeya Bahizire esete

142

2011/C 236E/26

Nepál
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása Nepálról

145

2011/C 236E/27

Kivégzések Líbiában
Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a líbiai kivégzésekről

148

 

2010. június 23., szerda

2011/C 236E/28

Európai gyorsriasztási rendszer létrehozásáról a pedofilok és a szexuális zaklatók ellen
Az Európai Parlament 2010. június 23-i nyilatkozata egy európai gyorsriasztási rendszer létrehozásáról a pedofilok és a szexuális zaklatók ellen

152

 

II   Közlemények

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

 

Európai Parlament

 

2010. június 15., kedd

2011/C 236E/29

Az eljárási szabályzat hozzáigazítása a Lisszaboni Szerződéshez
Az Európai Parlament 2010. június 15-i határozata a Parlament eljárási szabályzatának a Lisszaboni Szerződésnek megfelelő kiigazításáról (2009/2062(REG))

153

2011/C 236E/30

A CARIFORUM–EK Parlamenti Bizottságba delegált küldöttségbe való kinevezések
Az Európai Parlament 2010. június 15-i határozata a CARIFORUM–EU parlamenti bizottságban részt vevő küldöttség felállításáról és számszerű összetételéről

159

 

2010. június 16., szerda

2011/C 236E/31

A 2013 után a fenntartható Európai Unió előtti politikai kihívásokkal és a rendelkezésére álló költségvetési eszközökkel foglalkozó különbizottság felállítása, hatáskörei, számbeli összetétel a és megbízatásának időtartama
Az Európai Parlament 2010. június 16-i határozata A 2013 után a fenntartható Európai Unió előtti politikai kihívásokkal és a rendelkezésére álló költségvetési eszközökkel foglalkozó különbizottság felállításáról, hatásköreiről, számbeli összetételéről és megbízatásának időtartamáról

160

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Parlament

 

2010. június 15., kedd

2011/C 236E/32

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybe vétele: Spanyolország/Valenciai régió
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0216 – C7-0115/2010 – 2010/2066(BUD))

161

MELLÉKLET

163

2011/C 236E/33

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybe vétele: Írország/Waterford Crystal
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az európai globalizációs kiigazítási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0196 – C7-0116/2010 – 2010/2067(BUD))

164

MELLÉKLET

166

2011/C 236E/34

Az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap igénybe vétele: Spanyolország/Kasztília - La Mancha
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0205 – C7-0117/2010 – 2010/2068(BUD))

167

MELLÉKLET

169

2011/C 236E/35

A globalizációhoz való alkalmazkodás elősegítését célzó európai alap igénybe vétele: Technikai segítségnyújtás a Bizottság kezdeményezésére
Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az európai globalizációs alkalmazkodási alapnak az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodás 28. pontjával összhangban történő igénybevételéről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0182 – C7-0099/2010 – 2010/2060(BUD))

170

MELLÉKLET

171

2011/C 236E/36

Az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott európai uniós pénzügyi hozzájárulás (2007-2010) ***I
Az Európai Parlament 2010. június 15-i jogalkotási állásfoglalása az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott európai uniós pénzügyi hozzájárulásról (2007–2010) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2010)0012 – C7-0024/2010 – 2010/0004(COD))

173

P7_TC1-COD(2010)0004Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 15-én került elfogadásra az Írországért Nemzetközi Alap részére nyújtott európai uniós pénzügyi hozzájárulásról (2007–2010) szóló …/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

173

2011/C 236E/37

A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat ***II
Az Európai Parlament 2010. június 15-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács második olvasatban kialakított álláspontjáról a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (11069/5/2009 – C7–0043/2010 – 2008/0247(COD))

174

P7_TC2-COD(2008)0247Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2010. június 15-én került elfogadásra a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló …/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

174

 

2010. június 16., szerda

2011/C 236E/38

Közös balti-tengeri kutatási és fejlesztési program (BONUS-169) ***I
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása a több tagállam által indított közös balti-tengeri kutatási és fejlesztési programban (BONUS-169) való közösségi részvételről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2009)0610 – C7-0263/2009 – 2009/0169(COD))

175

P7_TC1-COD(2009)0169Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 16-án került elfogadásra a több tagállam által indított közös balti-tengeri kutatási és fejlesztési programban (BONUS) való közösségi részvételről szóló 2010/…/EU európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

175

2011/C 236E/39

Az európai műholdas rádiónavigációs programok irányítására szolgáló struktúrák ***I
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról szóló 1321/2004/EK tanácsi rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0139 – C7-0103/2009 – 2009/0047(COD))

176

P7_TC1-COD(2009)0047Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 16-án került elfogadásra az Európai Globális Navigációs Műholdrendszer (GNSS) Ügynökség létrehozásáról, az európai műholdas rádiónavigációs programokat üzemeltető struktúrák létrehozásáról szóló 1321/2004/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről és a 683/2008/EK rendelet módosításáról szóló …/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

176

2011/C 236E/40

Az európai Föld-megfigyelési program (GMES) (2011–2013) ***I
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása az európai Föld-megfigyelési programról (GMES) és annak kezdeti üzemszerű működéséről (2001–2013) szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0223 – C7-0037/2009 – 2009/0070(COD))

177

P7_TC1-COD(2009)0070Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 16-án került elfogadásra az európai Föld-megfigyelési programról (GMES – Globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés) és annak kezdeti üzemszerű működéséről (2011–2013) szóló …/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

178

2011/C 236E/41

A Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) ***
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása a Nemzetközi Megújulóenergia-ügynökség (IRENA) alapokmányának az Európai Unió általi megkötéséről szóló tanácsi határozattervezetről (08612/2010 – C7-0109/2010 – 2009/0085(NLE))

178

2011/C 236E/42

Megerősített együttműködés a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén ***
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása a házasság felbontására és a különválásra alkalmazandó jog területén létrehozandó megerősített együttműködésre való felhatalmazásról szóló tanácsi határozattervezetről (09898/2/2010 – C7-0145/2010– 2010/0066(NLE))

179

2011/C 236E/43

Az euró 2011. január 1-jei bevezetése Észtországban*
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása az euró Észtország általi, 2011. január 1-jén történő bevezetéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2010)0239 – C7-0131/2010 – 2010/0135(NLE))

181

2011/C 236E/44

4/2010. számú költségvetés-módosítási tervezet: III. szakasz - Bizottság (2009. évi többlet)
Az Európai Parlament 2010. június 16-i állásfoglalása az Európai Unió 2010-es pénzügyi évre vonatkozó, 4/2010. számú költségvetés-módosítási tervezetéről szóló tanácsi álláspontról, III. szakasz – Bizottság (10930/2010 – C7-0153/2010 – 2010/2056(BUD))

184

2011/C 236E/45

A büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jog ***I
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvtervezetről (00001/2010 – C7-0005/2010 – 2010/0801(COD))

185

P7_TC1-COD(2010)0801Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 16-án került elfogadásra a büntetőeljárás során igénybe vehető tolmácsoláshoz és fordításhoz való jogról. szóló 2010/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

186

2011/C 236E/46

A közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezése ***I
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló 2002/15/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0650 – C6-0354/2008 – 2008/0195(COD))

186

2011/C 236E/47

A fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatása ***I
Az Európai Parlament 2010. június 16-i jogalkotási állásfoglalása a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0040 – C6-0052/2008 – 2008/0028(COD))

187

P7_TC1-COD(2008)0028Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 16-án került elfogadásra a fogyasztók élelmiszerekkel kapcsolatos tájékoztatásáról, az 1924/2006/EK és az 1925/2006/EK rendelet módosításáról, valamint a 87/250/EGK bizottsági irányelv, a 90/496/EGK tanácsi irányelv, a 94/54/EK és az 1999/10/EK bizottsági irányelv, a 2000/13/EK irányelv, a 2002/67/EK és a 2004/77/EK bizottsági irányelv és a 608/2004/EK bizottsági rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló …/2010/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel ( 1 )

188

I. MELLÉKLET

219

II. MELLÉKLET

220

III. MELLÉKLET

221

IV. MELLÉKLET

223

V. MELLÉKLET

224

VI. MELLÉKLET

226

VII. MELLÉKLET

229

VIII. MELLÉKLET

230

IX. MELLÉKLET

231

X. MELLÉKLET

232

XI. MELLÉKLET

233

XII. MELLÉKLET

233

 

2010. június 17., csütörtök

2011/C 236E/48

Az értékpapírok nyilvános kibocsátása és az átláthatósági követelmények harmonizációja (a 2003/71/EK és a 2004/109/EK irányelv módosítása) ***I
Az Európai Parlament 2010. június 17-i jogalkotási állásfoglalása az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK és a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és a tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatról (COM(2009)0491 – C7-0170/2009 – 2009/0132(COD))

235

P7_TC1-COD(2009)0132Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 17-én került elfogadásra az értékpapírok nyilvános kibocsátásakor vagy piaci bevezetésekor közzéteendő tájékoztatóról szóló 2003/71/EK és a szabályozott piacra bevezetett értékpapírok kibocsátóival kapcsolatos információkra vonatkozó átláthatósági követelmények harmonizációjáról szóló 2004/109/EK irányelv módosításáról szóló 2010/…/EU európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

236

2011/C 236E/49

A kékúszójú tonhalra vonatkozó fogási dokumentációs program ***I
Az Európai Parlament 2010. június 17-i jogalkotási állásfoglalása a kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó fogási dokumentációs program létrehozásáról és az 1984/2003/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0406 – C7-0124/2009 – 2009/0116(COD))

236

P7_TC1-COD(2009)0116Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2010. június 17-én került elfogadásra a kékúszójú tonhalra (Thunnus thynnus) vonatkozó fogási dokumentációs program létrehozásáról és az 1984/2003/EK rendelet módosításáról szóló 2010/…/EU európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

237

2011/C 236E/50

A schengeni vívmányok a Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő alkalmazása *
Az Európai Parlament 2010. június 17-i jogalkotási állásfoglalása a schengeni vívmányok a Schengeni Információs Rendszerre vonatkozó rendelkezéseinek a Bolgár Köztársaságban és Romániában történő alkalmazásáról szóló tanácsi határozattervezetről (06714/2010 – C7-0067/2010 – 2010/0814(NLE))

237

Jelmagyarázat

*

Konzultációs eljárás

**I

Együttműködési eljárás: első olvasat

**II

Együttműködési eljárás: második olvasat

***

Hozzájárulási eljárás

***I

Együttdöntési eljárás: első olvasat

***II

Együttdöntési eljárás: második olvasat

***III

Együttdöntési eljárás: harmadik olvasat

(A Bizottság által javasolt jogalap határozza meg az eljárás típusát)

Politikai módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér és dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▐ jel mutatja.

Technikai módosítások és a szolgálatok kiigazításai: az új vagy módosított szöveget dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ║ jel mutatja.

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Európai Parlament ÜLÉSSZAK: 2010–2011 2010. június 15–17 és 23-i ülések Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 257 E, 2010.9.24. A 2008. évi mentesítésről szóló, 2010. június 16-én elfogadott szövegeket a Hivatalos Lap 2010.9.25-i L sorozatának 252. számának 24. számában tették közzé. ELFOGADOTT SZÖVEGEK

2010. június 15., kedd

12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/1


2010. június 15., kedd
A regionális politika átláthatósága és finanszírozása

P7_TA(2010)0201

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a regionális politika átláthatóságáról és finanszírozásáról (2009/2232(INI))

2011/C 236 E/01

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződésre és különösen annak 174–178. cikkeire,

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre (1),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK tanácsi rendelet, valamint az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK európai parlamenti és a tanácsi rendelet végrehajtására vonatkozó szabályok meghatározásáról szóló, 2006. december 8-i 1828/2006/EK bizottsági rendeletre (2),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló 1083/2006/EK rendeletnek a pénzügyi irányítással kapcsolatos egyes rendelkezések tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. április 7-i 284/2009/EK tanácsi rendeletre (3),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló 1080/2006/EK rendeletnek az energiahatékonyságba és a megújuló energiaforrásokba való lakásberuházások támogathatósága tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. május 6-i 397/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

tekintettel az Európai Unió 2006-os pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló 2008. április 22-i európai parlamenti határozatra (5),

tekintettel az Európai Unió 2007-es pénzügyi évre szóló általános költségvetésének végrehajtására vonatkozó mentesítésről (III. szakasz – Bizottság) szóló 2009. április 23-i európai parlamenti határozatra (6),

tekintettel a pénzügyek átláthatóságáról szóló 2008. február 19-i állásfoglalására (7),

tekintettel a nemzeti és regionális szintű kormányzásról és partnerségről, valamint a regionális politika terén projektek megalapozásáról szóló 2008. október 21-i állásfoglalására (8),

tekintettel „A strukturális alapokról szóló rendelet végrehatásáról (2007–2013): a nemzeti kohéziós stratégiákról és az operatív programokról folytatott tárgyalások eredményei” című 2009. március 24-i állásfoglalására (9),

tekintettel az Európai Parlament által közzétett, „Az adatok átláthatóságára irányuló kezdeményezés és annak hatásai a kohéziós politikára” című tanulmányra,

tekintettel az európai átláthatósági kezdeményezésről szóló 2006. május 3-i bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0194),

tekintettel a „20. éves jelentés a strukturális alapok végrehajtásáról (2008)” című 2009. december 21-i bizottsági közleményre (COM(2009)0617/2),

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

tekintettel a Regionális Fejlesztési Bizottság jelentésére (A7–0139/2010),

A.

mivel az európai átláthatósági kezdeményezést (ETI) a Bizottság 2005-ben fogadta el, amelyet 2006-ban egy zöld könyv közzététele követett, amelynek célja az EU-irányítás átláthatóságának, nyitottságának és elszámoltathatóságának javítása volt, és mivel az uniós alapok címzettjeinek nyilvános információkkal történő ellátása az ETI egyik sarokköve,

B.

mivel a közös igazgatási rendszerben az uniós alapok kedvezményezettjeiről szóló információkat a tagállamok kezelik, és mivel kifejezett uniós kötelezettség vagy a Bizottság részéről történő erős irányítás hiányában tagállamonként különbözik az ilyen információk közzétételének szintje, ami nehézkessé teszi az egész EU-ra kiterjedő összehasonlítást,

C.

mivel az európai uniós források címzettjeinek közzététele lehetővé teszi a nyilvánosságnak a közpénzek elköltésével kapcsolatos fontos vitában való részvételét, ami elengedhetetlen a működőképes demokráciák szempontjából,

D.

mivel nem sikerült még kapcsolatot létrehozni az ETI és a jobban szabályozott és kötelező erejű pénzügyi ellenőrzések és könyvvizsgálat kérdése között,

E.

mivel az ETI-nek jelentősen befolyásolnia kellene a kohéziós programozási folyamat felfelé és lefelé irányuló szakaszában a partnerség átláthatóságát, és mivel ennek ellenére a szabályozás nem mondja ki explicit módon, hogy a partnereknek milyen mértékben kellene részt venniük a különböző programozási folyamatokban, illetve nem határozza meg a részvételre vonatkozó feltételeket,

F.

mivel a Bizottság nem ad elegendő előzetes tájékoztatást a fő projektek finanszírozásáról szóló határozatokról, ami az átláthatóság hiányához vezet, és mivel ezt orvosolni kell,

G.

mivel az átláthatóság logikájának együtt kell járnia a strukturális alapokból nyújtott támogatások elnyerésének eljárásaira irányuló egyszerűsítéssel,

1.

úgy ítéli meg, hogy a kohéziós politikával és annak programozási folyamatával, a kiadások elosztásával és a strukturális alapok lehetséges kedvezményezettjeiről szóló információkhoz való hozzáféréssel kapcsolatos átláthatóság a kohéziós politika céljai elérésének kulcsfontosságú előfeltétele, és ezért az átláthatóságot az ágazatok közötti irányító alapelvvé kellene tenni a kohéziós programozási és döntéshozási folyamatban;

A kohéziós támogatások kedvezményezettjei adatainak közzététele

2.

elégedetten jegyzi meg, hogy az ETI követelményeinek megfelelően az ERFA és a Kohéziós Alap kedvezményezettjeinek a megfelelő nemzeti és regionális weboldalakon elérhető listáira hivatkozó interaktív térképek közzététele a Bizottság Regionális Politikai Főigazgatóságának weboldalán megtörtént; felkéri a tagállamokat, hogy megfelelő csatornákon népszerűsítsék a Regionális Politikai Főigazgatóság internetes honlapját, elősegítve ezáltal a minél szélesebb körű hozzáférést ehhez az adabázishoz; megjegyzi, hogy a közpénzek felhasználásnak útja ennek ellenére továbbra is rendkívül nehezen követhető nyomon az érdekeltek számára; felkéri a Bizottságot, hogy széleskörűen konzultáljon e felekkel a helyzet lehetséges orvoslásáról;

3.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ezeket a tagállami adatbázisokat tegyék teljes mértékben kutathatóvá és kompatibilissé annak érdekében, hogy a bemutatott adatok könnyebben adhassanak teljes képet az egész Európai Unióra vonatkozóan, megőrizve helyi jelentőségüket; véleménye szerint ezzel kapcsolatban feltétlenül szükséges a kétnyelvű (helyi nyelv(ek)–a Bizottság egyik munkanyelve) verziók használata;

4.

hangsúlyozza, hogy mind tartalmi, mind megjelenítési szempontból javítani kell a kedvezményezettekről közzétett adatok használhatóságát; ezért felszólítja a Bizottságot, hogy határozzon meg részletesebb, leíróbb jellegű formátumot, és pontosítsa az információ megjelenésének szerkezeti, formai és tartalmi jellemzőit; úgy véli, hogy a szükséges információszolgáltatás mellett meg kellene könnyíteni az egyes kritériumok szerinti keresést is, hogy azonnali képet lehessen kapni a keresett elemekről;

5.

a kedvezményezettekre és szükség esetén az érdekcsoportokra vonatkozó adatok közzétételekor további lényeges információk megadására szólít fel; ezért véleménye szerint megfontolandó, hogy a jelenlegi minimális követelményeken kívül a kedvezményezettekről közzétett adatok közé kerüljenek be a székhelyre vonatkozó információk, az elfogadott projekteket tartalmazó összefoglalók, a támogatástípusok és a projektpartnerek leírása; kéri, hogy az összegyűjtött adatokat strukturált, összehasonlítható módon jelentessék meg és kezeljék, a teljes használhatóság és átláthatóság érdekében; úgy véli, hogy ez további kiadások nélkül megvalósítható;

6.

kéri, hogy az európai területi együttműködési célkitűzés alá tartozó programok esetében valamennyi kedvezményezett kerüljön fel a listára, és ne csak a fő kedvezményezettek;

7.

hangsúlyozza, hogy az ETI követelményeinek való teljes mértékű megfelelésre szükség van a meg nem felelésre vonatkozó megfelelő szabályozások, jobb útmutatás, egy figyelmeztető rendszer és végső esetben szankciók révén;

Átláthatóság és közös igazgatás

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy tisztázza, hogy az ETI alapelveit a működési programok és a velük kapcsolatos kommunikáció szintjén hogyan kell átültetni a gyakorlatba; ezért hangsúlyozza, hogy a közös igazgatási rendszerben az uniós források kedvezményezettjeiről szóló információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozóan egyértelműbb szabályokat kell bevezetni;

9.

kiemeli, hogy rendeletek és végrehajtási szabályok kialakítására van szükség oly módon, hogy az eljárások átláthatóak legyenek, jobb hozzáférést biztosítsanak a strukturális alapokhoz a lehetséges kedvezményezettek számára, és csökkentsék a résztvevők adminisztratív terheit, főleg több alapvető intézkedés, például a végrehajtással kapcsolatban a Bizottság és a tagállamok által elfogadott iránymutatások közzététele révén; felkéri a tagállamok irányító hatóságait, hogy átlátható módon mutassák be a strukturális alapokból finanszírozott projektek minden egyes fázisát; megismétli, hogy véleménye szerint az átlátható és világos eljárások a jó kormányzás tényezői, és ezzel kapcsolatban üdvözli a Bizottság által az egyszerűsítési javaslatok előterjesztésére tett erőfeszítéseket;

10.

megjegyzi, hogy a határokon átnyúló és transznacionális programok sajátos nehézségekkel kerülnek szembe az eltérő igazgatási kultúra, a tagállamokban alkalmazott különböző előírások és nyelvek miatt, amelyek nem csak az ilyen kezdeményezések mennyiségi, hanem minőségi szempontjaira is kihatnak; ezért úgy véli, hogy a különböző irányító hatóságok egymás közötti koordinációjának és együttműködésének átláthatóságával kapcsolatos különleges szabályok kidolgozása rendkívül fontos lenne;

11.

kiemeli, hogy az EP-nek az ETI-ről és annak a kohéziós politikára gyakorolt hatásáról szóló tanulmánya szerint az ETI minimumkövetelményeinek be nem tartása inkább az irányító hatóságok igazgatási kapacitása terén tapasztalható hiányossággal, nem pedig azzal kapcsolatos, hogy vonakodnak ilyen adatokat szolgáltatni; ezzel összefüggésben rámutat arra, hogy biztosítani kell, hogy a kiegészítő adatok és információk szolgáltatása ne jelentsen adminisztrációs többletterhet a lehetséges kedvezményezettek, különösen azok számára, akik a támogatásokra és a közbeszerzési szerződésekre vonatkozó, jelenlegi igazgatási és pénzügyi követelmények teljesítése során már most is nehézségekkel küszködnek;

12.

rámutat, hogy a kiegészítő információkra és adatokra vonatkozó követelményeket össze kell hangolni az Európai Bizottság által az azon lehetséges kedvezményezettek számára biztosítandó technikai segítségnyújtással (munkaértekezletek a Bizottság tisztségviselőinek és a strukturális alapok kezeléséért felelős helyi/regionális munkatársak részvételével, a legjobb gyakorlatok cseréje az irányító hatóságok között, konkrét iránymutatások közzététele), amelyek nem rendelkeznek a szükséges technikai kapacitással; csak ilyen módon biztosítható, hogy a résztvevőknek a szolgáltatott adatokkal és információkkal kapcsolatos kiegészítő követelmények teljesítésére irányuló törekvései önmagukban ne idézzék elő azt, hogy a forrásokat a projektvégrehajtási tevékenységektől eltérő célra használják fel;

13.

hangsúlyozza a tagállamok által pontosan és kellő időben szolgáltatott információk jelentőségét az ellenőrzési rendszer kapcsán, és annak szükségességét, hogy létrejöjjön a kapcsolat az ETI és a pénzügyi ellenőrzések, illetve könyvvizsgálatok között; megismétli, hogy véleménye szerint a korai jelzőrendszernek szintén szorosan együtt kellene működnie a kizárásokra vonatkozó központi adatbázissal;

14.

arra kéri a Bizottságot, hogy az 1083/2006/EK rendelettel kapcsolatos 2009-es egyszerűsítéseknek megfelelően ellenőrizze a tagállamok részére folyósított megnövelt előlegkifizetések felhasználását;

15.

megismétli az ETI keretében végrehajtott behajtásokkal és visszavonásokkal kapcsolatos információk biztosítására vonatkozó kérését; sürgeti a tagállamokat, hogy ezekről adjanak teljes körű tájékoztatást, illetve a Bizottságot, hogy ezeket bocsássa a költségvetési hatóság és a nyilvánosság rendelkezésére a pénzügyi korrekciókra és az ezt megelőzően már bizonyított csalásokra vonatkozó információkkal együtt, ezzel is növelve az európai polgárokkal szembeni hitelességet és felelősségvállalást;

16.

sürgeti a könyvvizsgálókat, hogy a kommunikációra és információszolgáltatásra vonatkozó követelmények tekintetében lépjenek fel keményebben, ideértve a szabálytalanságok elkövetőinek megnevezését, különös tekintettel arra, ha ez kormányzati szereplő, illetve csalás esetén a pénzügyi korrekciók használatát is;

17.

üdvözli a Bizottság és a Számvevőszék által a könyvvizsgálati módszerek harmonizálására tett erőfeszítéseket;

Átláthatóság és partnerség

18.

hangsúlyozza, hogy a konzultáció minimális követelményei az ETI részét képezik, és üdvözli, hogy ezeket a követelményeket a kohéziós politika tekintetében a Bizottság támogatta és alkalmazta; mindazonáltal felszólítja a Bizottságot, hogy tegye lehetővé minden érdekelt fél számára, hogy megfelelő visszajelzést adhassanak magáról a konzultációs eljárásról; felszólítja a régiókat és a tagállamokat, hogy az érdekelt felekkel történő konzultáció során használják fel a már meglévő uniós tapasztalatokat;

19.

megismétli, hogy véleménye szerint a kohéziós programozás és végrehajtás valamennyi szakaszában a partnerség feltétele a hatékonyságnak, az eredményességnek, a legitimitásnak és az átláthatóságnak, valamint növelheti a programok eredményeivel kapcsolatos állami elkötelezettséget és felelősségvállalást; felszólítja ezért a tagállamokat és az irányító hatóságokat, hogy a kohéziós programozásba és annak végrehajtásába már a korai szakaszban teljes mértékben vonják be mélyebben a regionális és helyi hatóságokat és más releváns partnereket, mindenekelőtt egy nemezeti szintű internetes platform létrehozásával, amely láthatóvá teszi a már meglévő alapokat, működő programokat és a jó gyakorlatok más eszközökkel történő terjesztését, és biztosítsanak számukra a projektdokumentációhoz való teljes hozzáférést a tapasztalatok, a tudás és a legjobb gyakorlatok jobb hasznosításának érdekében;

20.

a Bizottság részéről több arra vonatkozó iránymutatást kér, hogy a jelenlegi programok keretében hogyan lehet megvalósítani a partnerségre vonatkozó záradékot, továbbá a jövőbeli szabályozási szövegekben a partnerségre vonatkozó elegendően kötelező erejű szabályozást is, elsősorban a regionális és helyi önkormányzatok, azaz a megválasztott testületek bevonását illetően, amelyek a teljes folyamat nélkülözhetetlen szereplői;

21.

kéri, hogy nyújtsanak célzottabb és rendszeres, valamint kellő időben történő tájékoztatást a partnerszervezetek – különösen az irányítási struktúrák tagjai – számára, és alkalmazzák fokozottan a technikai segítségnyújtást a partnerség támogatására, többek között azáltal, hogy lehetővé teszik a partnerszervezetek számára a végrehajtással foglalkozó testületeknek szervezett képzéseken való részvételt; kéri, hogy e képzések legyenek elérhetőek multimédiás változatban, hogy bővüljön a célközönség, és lehetőség nyíljon utólagos konzultációra a partnerszervezeteken keresztül; hangsúlyozza, hogy egy ilyen eszköz érdekes lehet az Unió legtávolabbi, illetve legkülső régióinak partnerei számára;

Az átláthatóság javítása a nagyprojektek uniós finanszírozása tekintetében

22.

felhívja a Bizottságot arra, hogy megfelelő időben tegyen közzé internetes tájékoztatást, valamint hogy garantálja a nagyprojektek, többek között a JASPERS-projektek dokumentációjához (kérelem, megvalósíthatósági tanulmány, költség-haszon elemzés, környezetvédelmi hatástanulmány stb.) való közvetlen hozzáférést, mihelyt a Bizottsághoz finanszírozási kérelem érkezik egy tagállamból, és mielőtt bármilyen döntés születne a finanszírozásról; úgy véli, hogy ezen a bizottsági weboldalon biztosítani kell az ilyen projektekkel kapcsolatos észrevételek megtételét;

23.

felszólít arra, hogy az 2007-2013 közötti programozási időszakban elfogadott, ill. jóváhagyásra előterjesztett nagyprojektekről tegyenek közzé internetes tájékoztatást, visszamenőleges hatállyal is;

24.

javasolja az el nem költött források újrafelhasználását lehetővé tevő körülmények, valamint az e források újraelosztásáról döntő intézmények kötelezetsségeinek megállapítását;

*

* *

25.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

(2)  HL L 371., 2006.12.27., 1. o.

(3)  HL L 94., 2009.4.8., 10. o.

(4)  HL L 126., 2009.5.21., 3. o.

(5)  HL L 88., 2009.3.31., 23. o.

(6)  HL L 255., 2009.9.26., 24. o.

(7)  HL C 184. E, 2009.8.6., 1. o.

(8)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0492.

(9)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0165.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/6


2010. június 15., kedd
A 2011. évi költségvetési tervezetről szóló háromoldalú egyeztető eljárásra vonatkozó megbízatás

P7_TA(2010)0205

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a 2011. évi költségvetés tervezetéről folytatott háromoldalú egyeztetésre vonatkozó felhatalmazásról (2010/2002(BUD))

2011/C 236 E/02

Az Európai Parlament,

tekintettel a 2011. évi költségvetés tervezetére, melyet a Bizottság 2010. április 27-én fogadott el (SEC(2010)0473),

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság között létrejött, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (1),

tekintettel a 2009. november 18-i egyeztető ülésen elfogadott együttes nyilatkozatra a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően a költségvetési eljárásra alkalmazandó átmeneti intézkedésekről (2),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 314. cikkére,

tekintettel 2010. március 25-i állásfoglalására a 2011. évi költségvetés prioritásairól, III. szakasz – Bizottság (3),

tekintettel a Tanács 2010. március 16-i következtetéseire a 2011. évi költségvetési iránymutatásokról,

tekintettel eljárási szabályzata 7. fejezetére,

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság, az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményeire (A7-0183/2010),

A.

mivel a 2011. évi költségvetési eljárás az első, amely a Lisszaboni Szerződésben foglaltak alapján zajlik, és mivel annak érdekében, hogy minden kiadásról megállapodásra lehessen jutni az egyeztetési eljárás során, az egyetlen olvasat miatt fokozott együttműködésre és koordinációra van szükség a költségvetési hatóság másik ágával,

B.

mivel a júliusban tartandó háromoldalú egyeztetés célja a kérdések rendezése, mielőtt a Tanács elfogadja álláspontját a költségvetés tervezetéről, annak érdekében, hogy előre pontosítsák a megegyezés tartalmát,

A 2011. évi költségvetés tervezete

Általános észrevételek

1.

megjegyzi, hogy a 2011. évi költségvetés tervezete összesen 142 576,4 millió euró kötelezettségvállalási előirányzatot és 130 147,2 millió euró kifizetési előirányzatot tartalmaz, miáltal az előbbi esetében 1 224,4 millió euró, az utóbbi esetében pedig 4 417,8 millió eurós mozgástér marad; megjegyzi, hogy ezek az összegek az EU 2011-re tervezett GNI-jének 1,15 %-át, illetve 1,05 %-át teszik ki;

2.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az elfogadott kötelezettségvállalási előirányzatok a 2010-es költségvetéshez képest csak 0,77 %-kal nőttek, ami nincs összhangban azokkal a széles körben hangoztatott elvárásokkal, hogy az EU költségvetésének kulcsfontosságú szerepet kell játszania az európai gazdaság válságot követő támogatásában; megjegyzi, hogy a kifizetési előirányzatok 5,85 %-kal nőttek, azonban emlékeztet rá, hogy a 2010-es kifizetési előirányzatok abnormálisan alacsony szintje matematikai magyarázattal szolgál e növekedésre; emlékeztet rá, hogy a többéves pénzügyi keret a jelenlegi árakon a kötelezettségvállalási előirányzatokra 142 965 eurós, a kifizetési előirányzatokra pedig 134 280 millió eurós plafont állapít meg;

3.

tudomásul veszi a kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok közötti különbség csökkenését a 2010-es költségvetéshez képest (12 429 millió euró 18 636 millió euróhoz képest), ami az EU költségvetésének jobb végrehajtását jelzi, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a többéves pénzügyi keret 2011-re csak 8 366 millió euró különbségről rendelkezik a kötelezettségvállalási előirányzatok és a kifizetési előirányzatok között; ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a különbség hosszú távon deficitet okoz, azért azt a költségvetés fenntarthatóságának és kezelhetőségének érdekében el kell kerülni;

4.

hangsúlyozza, hogy a költségvetés tervezetében szereplő 1 224,4 millió eurós teljes kerettartalék nagy részét (70 %-a) a 2. fejezet (természeti erőforrások megőrzése és kezelése) mozgástere teszi ki, és a többi fejezetben – különösen az 1a., 3b. és 4. fejezetben – nagyon korlátozott a mozgástér, ami arányosan csökkenti az EU reagálási képességét a politikai változásokra és a nem tervezett szükségletekre a prioritások megőrzése mellett;

5.

hangsúlyozza továbbá, hogy a 2. fejezet alatti tartalék a piaci viszonyok változása esetén szűkülhet;

6.

üdvözli az intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló jelentés (COM(2010)0185) Bizottság általi közzétételét, és ezzel kapcsolatban emlékeztet, hogy várja a jelentős felülvizsgálatra irányuló javaslatot, és hogy a korábbi költségvetési eljárások során a számos felmerült kihívás megfelelő és kielégítő kezelése terén tapasztalt nehézségek miatt elkerülhetetlenné vált a jelenlegi többéves pénzügyi keret felülvizsgálata; emlékeztet a Bizottsággal szemben támasztott azon elvárására, hogy 2010 első félévének letelte előtt terjesszen elő konkrét javaslatokat a többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára;

7.

felhívja a figyelmet, hogy sok olyan messzemenő költségvetési következménnyel járó eljárás van folyamatban, amelyet a költségvetési hatóság két ágának 2011-ben le kell zárnia (a költségvetés felülvizsgálata, az Európai Külügyi Szolgálat felállítása, költségvetési módosítások, az intézményközi megállapodás felülvizsgálata, a költségvetési rendelet felülvizsgálata stb.);

8.

tudomásul veszi a Bizottság által megállapított prioritásokat (nevezetesen az EU gazdaságának válság utáni támogatása és az új követelményekhez való alkalmazkodás, például a Lisszaboni Szerződés végrehajtása, új pénzügyi felügyeleti hatóságok, a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelésre irányuló kezdeményezés finanszírozása, a stockholmi program végrehajtása stb.), és felteszi a kérdést, hogy a kötelezettségvállalási előirányzatok 2010-es költségvetéshez képesti szerény növekedése elegendő lesz-e minderre;

9.

kiemeli a válságra és a pénzügyi piacok bizonytalanságára való határozott reagálás fontosságát, melynek érdekében növelni kellene az uniós költségvetés finanszírozási kapacitását és rugalmasságát; ezzel összefüggésben kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nyújtsanak további részletes tájékoztatást arról, hogy a Gazdasági és Pénzügyi Tanács 2010. május 9–10-i ülésén elfogadott európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus milyen következményekkel jár az EU költségvetése szempontjából; kéri továbbá, hogy a jövőbeli válságok elkerülése érdekében hozzanak létre egy hatékony felügyeleti rendszert, amelynek része az Európai Parlamentnek történő közvetlen jelentéstétel;

10.

elítéli, hogy költségvetési szempontból lehetetlen egyértelműen meghatározni az EU 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseinek (pl. az „Innovatív Unió”, a „Mozgásban az ifjúság”, az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Új készségek és új munkahelyek”, az „Iparpolitika a globalizáció korában”) 2011-es költségvetési tervezetre gyakorolt pénzügyi hatásait, és határozottan kétli, hogy a jelenlegi pénzügyi keretben elegendő kapacitás található e kiemelt kezdeményezések megfelelő szintű finanszírozására;

11.

emlékeztet rá, hogy – amint a 2011-es költségvetés prioritásairól szóló 2010. március 25-i állásfoglalásában megállapította – a 2011-es költségvetés egyik kulcsfontosságú prioritása az ifjúság, amelyet horizontális témaként kellene kezelni az EU-ban, szinergiákat kialakítva az ifjúsággal foglalkozó különféle politikai területek, nevezetesen az oktatás, a foglalkoztatás, a vállalkozások támogatása és az egészségügy között, egyúttal megkönnyítve és bátorítva a fiatalok társadalmi beilleszkedését, szerepvállalását, képzését és mobilitását; hangsúlyozza, hogy az „ifjúságra” olyan tág fogalomként kell tekinteni, amely magában foglalja az egyének arra irányuló képességét, hogy életük során többször is helyet és státust változtassanak, valamint a gyakorlatok, az egyetemi és szakmai közegek és a szakmunkásképzés közti korlátok nélküli átjárást, továbbá hogy ennek érdekében az egyik célkitűzésnek az oktatási rendszerekből a munkaerőpiacra történő átmenetre elősegítésére kell irányulnia;

12.

sajnálja, hogy a programok rendkívüli ismertsége és a költségvetés nagyon magas – a 2007–2009-es időszakban minden évben 95–100 %-os végrehajtási aránya ellenére a költségvetési tervezetben az alapvető ifjúsági eszközökre és programokra – egész életen át tartó tanulás, cselekvő ifjúság, Erasmus Mundus – javasolt előirányzatok növekedése csak szimbolikus mértékű; úgy véli, hogy e növekedés nem teszi lehetővé az EU számára, hogy megfelelően kezelje e prioritást, ezért további támogatást kíván nyújtani e programok számára; ezzel kapcsolatban emlékeztet, hogy e programok vitathatatlanul európai hozzáadott értéket képviselnek és a számukra nyújtott szerény pénzügyi támogatás ellenére nagyban hozzájárulnak egy erős európai civil társadalom létrehozásához;

13.

felszólít arra, hogy pontosítsák a működési és igazgatási kiadások megoszlását, és ismerjék el az arra irányuló erőfeszítéseket, hogy az igazgatási kiadásokat az 5. fejezeten kívül kezeljék; megjegyzi, hogy a valójában igazgatási jellegű kiadások jelentős részét már most is a működési előirányzatokból finanszírozzák;

14.

határozott szándéka, hogy építő jelleggel és nyílt szellemben folytassa a 2011-es pénzügyi év költségvetéséről szóló tárgyalásokat, szem előtt tartva a hatékonysággal és az európai hozzáadott értékkel kapcsolatos célkitűzéseket; cserébe azt várja, hogy a költségvetési hatóság másik ága is legyen együttműködő, és biztosítson valódi politikai párbeszédet; olyan „könyvelési feladatból” fog kiindulni, amelyben a tagállamok megtakarításai és hozzájárulásai rendkívül fontos szerepet kapnak a tárgyalások során; emlékeztet rá, hogy a Szerződés nemcsak a költségvetési eljárás jogi keretét módosította, hanem új módszert és új határidőket is bevezetett a tárgyalásokra és a kompromisszumok elérésére;

15.

hangsúlyozza, hogy az EU költségvetése lényegesen szűkebb a nemzeti költségvetéseknél; ezért emlékeztet arra, hogy a közös uniós stratégiák végrehajtása érdekében szinergiákat kell kiépíteni az EU költségvetése és a nemzeti költségvetések között; kiemeli, hogy a koherencia növeli az európai politikák hatását, valódi európai hozzáadott értéket teremt, ugyanakkor támogatja a hosszú távú politikai célkitűzéseket; meggyőződése, hogy az EU költségvetése kiemelt területeken kulcsszerepet játszhat a hosszú távú befektetések és a munkahelyteremtés előmozdításában; elvárja, hogy a Tanács ezt megfelelően vegye figyelembe, amikor az EU költségvetéséről határoz, és tartózkodjon a fűnyíró-elv alapján alkalmazott megszorításoktól, még akkor is, ha a nemzeti államháztartások helyzete rendkívül aggasztó;

16.

emlékeztet a fenti, 2010. március 25-i állásfoglalásában megfogalmazott prioritásaira;

1a.     alfejezet

17.

tudomásul veszi a kötelezettségvállalási előirányzatok 4,4 %-os (13 437 millió euróra történő) és a kifizetési előirányzatok 7 %-os (11 035 millió euróra (4) történő) növelését, amelyhez 50,1 millió eurós kerettartalék társul (a pénzügyi tervben szereplő 37 millió euró helyett), ami az igazgatási és műszaki támogatási kiadások (volt „BA-tételek”) és a decentralizált és végrehajtó ügynökségek előirányzatainak csökkentéséből, valamint számos program, így például a Vám 2013 és a Versenyképességi és innovációs keretprogram Vállalkozási és innovációs programja előirányzatának csökkentéséből adódik;

18.

emlékeztet arra, hogy a kkv-k fontos szerepet játszanak a helyreállítás biztosításában és az EU gazdasága fellendítésében; kéri a kkv-k támogatását célzó valamennyi program és eszköz fokozottabb támogatását, és ezzel összefüggésben aggodalmát fejezi ki a Versenyképességi és innovációs keretprogram Vállalkozási és innovációs programja javasolt kifizetési előirányzatainak csökkenése miatt;

19.

emlékeztet rá, hogy a fejezetből finanszírozott új szükségletekkel (Kozloduj leszerelésének programja, európai pénzügyi felügyeleti hatóságok, ITER és GMES, beleértve az annak működési szakaszára vonatkozó előirányzatok növelésére irányuló parlamenti kérést is) nem számoltak a jelenlegi többéves pénzügyi terv elfogadása során; hangsúlyozza, hogy e szükségletek finanszírozása nem mehet más 1a. fejezetben szereplő programok és fellépésék rovására, amelyek alapvető fontosságúak az európai gazdaság válság utáni fellendítése szempontjából;

20.

emlékeztet, hogy az európai gazdaságélénkítési tervet részben e fejezetből finanszírozzák, hiszen sok többéves program (CIP, FP7, TENs, Galileo/Egnos, Marco Polo II és a Progress program) csak 2011-re fog beérni; megismétli ezért kérését a Bizottsághoz, hogy készítsen nyomon követési jelentést az európai gazdaságélénkítési terv végrehajtásáról, beleértve az Európai Beruházási Bankra bízott feladatokat is;

21.

üdvözli a fő programok előirányzatainak növelését (FP7 13,8 %; CIP 4,4 %; Egész életen át tartó tanulás 2,6 %; TEN 16,8 %), és hangsúlyozza, hogy e programok alapvető szerepet játszanak az EU válságkezelési gazdasági stratégiájában;

22.

hangsúlyozza, hogy az 1a. fejezet tartalmazza az EU 2020 stratégia számos kiemelt kezdeményezését, például az „Innovatív Unió”, a „Mozgásban az ifjúság”, az „Erőforrás-hatékony Európa”, az „Új készségek és új munkahelyek” és az „Iparpolitika a globalizáció korában” elnevezésű kezdeményezést; sajnálja, hogy költségvetési szempontból nem lehet pontosan meghatározni az EU 2020 stratégia pénzügyi vonzatait, és kétségét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi pénzügyi keretben van-e kapacitás e kezdeményezések megfelelő finanszírozására;

23.

emlékeztet, hogy az EU 2020 stratégiával kapcsolatos 2011-es prioritások finanszírozása főként e fejezetből történik, és hogy a Szerződés hatálybalépéséből eredő uniós kompetenciáknak valószínűleg lesznek költségvetési vonzatai; hangsúlyozza, hogy az űrpolitika, amely konkrét példája az európai tudományos, műszaki és környezetvédelmi fejlődést előmozdító, ugyanakkor az ipar versenyképességét megerősítő európai iparpolitikának, az EU-tól és a tagállamoktól is további pénzügyi erőfeszítést igényel a GMES keretében;

24.

üdvözli a Bizottság „Mozgásban az ifjúság” elnevezésű kezdeményezését, amely fokozni kívánja az európai felsőoktatási intézmények teljesítményét és nemzetközi vonzerejét, és általában javítani kívánja az oktatás és a képzés színvonalát az EU-ban; határozottan támogatja az esélyegyenlőség előmozdítását minden fiatal számára, oktatási hátterükre való tekintet nélkül; hangsúlyozni kívánja annak jelentőségét, hogy megfelelő finanszírozást biztosítsanak a nagyra törő politikának az oktatás és a képzés terén, ideértve a szakképzést, amely alapvető szerepet játszik az EU 2020 stratégiában; hangsúlyozza, hogy az EU minden forrását e nagy kihívás kezelésére fogja fordítani, ami előzmények nélküli az átfogó uniós ifjúságpolitika fejlődésében; hangsúlyozza azonban, hogy egy ilyen látványos, számos elkülönülő és e területen már jól működő uniós programot átfogó kezdeményezés nem szoríthatja háttérbe az egyes programokat;

25.

hangsúlyozza, hogy a jövőben az olyan eszközök és olyan átfogó képességek számára biztosított költségvetési forrásoknak, mint az egész életen át tartó tanulás programja, illetve az e-ismeretek, a nemzetközi, vállalkozói ismeretek és a többnyelvűség, tükrözniük kell az ezen eszközök által képviselt jelentős európai hozzáadott értéket, ezért a 2011-es költségvetésben elsőbbségben kellene részesíteni őket;

26.

csalódottságát fejezi ki amiatt, hogy a 2011-es költségvetési tervezet nem jelöli meg egyértelműen az idegenforgalmat, amely közvetett módon az EU GDP-jének több mint 10 %-át termeli, és amely a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően teljes mértékben uniós hatáskörbe került;

27.

tudomásul veszi, hogy első alkalommal szerepelnek a költségvetésben az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap kifizetési előirányzatai, és úgy véli, hogy ez fontos eleme az alap irányításáról és láthatóságáról folyó átfogó gondolkodásnak; véleménye szerint azonban nem biztos, hogy ennyi kifizetési előirányzatból fedezni lehet a 2011-es EGAA-kérelmekhez szükséges összegeket; ezért ismételten kéri, hogy az EGAA-kérelmeket ne kizárólag az ESZA soraiból történő átcsoportosítás útján finanszírozzák, és kéri a Bizottságot, hogy minden további késedelem nélkül keressen és használjon e célra más költségvetési sorokat; hangsúlyozza, hogy az alap igénybevételére vonatkozó eljárást egyszerűbbé és gyorsabbá kell tenni (5);

28.

tudomásul veszi az EURES céljaira, valamint az ágazati kapcsolatokat és a szociális párbeszédet támogató három költségvetési sorra elkülönített kötelezettségvállalási előirányzatoknak a 2010-es költségvetéshez képest rendkívül szerény mértékű növelését vagy ezek változatlanul hagyását; úgy véli, hogy válság miatt jelenleg zajló tömeges leépítésekre és szerkezetátalakításokra való tekintettel e sorokat meg kellene erősíteni;

1b.     alfejezet

29.

tudomásul veszi, hogy a 2011-es költségvetés tervezetében a kötelezettségvállalási előirányzatok 3,2 %-kal nőnek, összesen 50 970 millió euróra, melyből 39 891,5 millió euró jut a strukturális alapokra (ERFA és ESZA) – hasonló összeg mint 2010-ben – és 11 078,6 millió euró a Kohéziós Alapra;

30.

megjegyzi, hogy a javaslat összhangban áll a többéves pénzügyi keretben megállapított előirányzatokkal, figyelembe véve a pénzügyi keret 2011-es technikai jellegű kiigazítását (6) (336 millió eurós növekedés), amint arról az intézményközi megállapodás 17. pontja rendelkezik; tudomásul veszi az ebből adódó 16,9 millió eurós kerettartalékot, amely főként a technikai segítségnyújtási előirányzatból adódik, és a fejezet 0,03 %-át teszi ki;

31.

üdvözli a kifizetési előirányzatok 2011-re javasolt 16,9 %-os, 42 541 millió euróra történő növelését, azonban aggódik amiatt, hogy a kifizetési igényeket a korábbi kifizetési ráták és a 2000–2006-os programozási időszak megfelelő kötelezettségvállalásai alapján becsülték meg, miközben a program végrehajtása sokkal lassabb volt a 2007–2013-as időszak elején, ezért azt határozottan fel kell gyorsítani, különösen 2011-ben;

32.

kétli, hogy a kiigazítások, nevezetesen a késedelmes kifizetéseknek a következő évek várható kifizetéseinek arányában történő átcsoportosítása teljes mértékben elegendő valamennyi további, az alábbiakból adódó kifizetési igény kielégítésére:

nemrégiben történt jogszabályváltozások, melyek célja az uniós alapok kezelésének megkönnyítése és a beruházások felgyorsítása;

2011 lesz az első olyan év, amikorra valamennyi irányítási és ellenőrzési rendszert el fogják fogadni, ami előfeltétele az időközi kifizetéseknek, és azt jelenti, hogy a programok végrehajtása normális kerékvágásba kerül, hiszen 2010 márciusának végéig már több mint 93 milliárd euró értékben kiválasztottak projekteket, ami az időszak teljes pénzügyi keretének 27 %-át teszi ki;

a 2000–2006-os programok lezárása valószínűleg folytatódik 2011-ben, ami miatt számolni kell végső kifizetésekkel, és bizonyos források felszabadulásával is, és ez tovább gyorsíthatja a 2007–2013-as programok végrehajtását;

33.

úgy véli továbbá, hogy a kohéziós politika számára megfelelő forrásokat kell biztosítani az európai gazdaság talpra állításának meggyorsítása és a régiókra vonatkozó Európa 2020 stratégiához való hozzájárulás érdekében; hangsúlyozza az EU makroregionális együttműködésének szinergikus hatásait az Európa 2020 stratégia céljainak elérése szempontjából, valamint azt, hogy elegendő forrást kell elkülöníteni a meglévő makroregionális stratégiák végrehajtására; felhívja ezért a Bizottságot és a Tanácsot, hogy haladéktalanul nyújtson be és fogadjon el költségvetési módosítást, amennyiben a kifizetési előirányzatok nem elegendőek az igények fedezésére;

34.

kéri a Bizottságot, hogy a helyi felhasználás további javítása érdekében továbbra is szorosan működjön együtt az alacsony felhasználási arányt elérő tagállamokkal; tudatában van annak, hogy a források alacsony felhasználási aránya veszélyeztetheti az uniós politikák fokozatos végrehajtását;

35.

továbbá kéri a Bizottságot annak továbbgondolására, hogy miként lehetne átszervezni a Tanács és/vagy a tagállamok által meghatározott szabályok és előírások bonyolult rendszerét annak érdekében, hogy azok inkább a célok elérésére, mintsem a jogszerűségre és szabályszerűségre összpontosítsanak, nem engedve azonban a pénzgazdálkodás hatékonyságának és eredményességének alapelvéből; hangsúlyozza, hogy ennek a mérlegelésnek hozzá kell járulnia a következő programozási időszakra vonatkozó alapvető szabályok jobb meghatározásához is; ezzel kapcsolatban emlékeztet a gazdasági válságra való tekintettel a strukturális és kohéziós alapok egyszerűsítéséről és célzottabb felhasználásáról szóló 2009. novemberi együttes nyilatkozatra;

2.     fejezet

36.

emlékeztet rá, hogy az EU működéséről szóló szerződés által bevezetett egyik legfontosabb változás, hogy megszűnt a kötelező és nem kötelező kiadások közti különbségtétel a költségvetési eljárás keretében, ami végre lehetővé teszi, hogy a költségvetési hatóság két ága egyenlő félként tárgyalhasson az éves előirányzatokról; emlékeztet arra, hogy a kötelező kiadások, melyek többsége a 2. fejezet alatt szerepelt, a teljes költségvetés közel 34 %-át tették ki;

37.

hangsúlyozza, hogy az utóbbi években a költségvetési hatóság e fejezetet használta az éves költségvetésekről szóló általános megegyezés elérésére, a kerettartalék felhasználása és az előirányzatok más programok és fellépések számára történő átcsoportosítása révén;

38.

megjegyzi, hogy az arra vonatkozó igény ellenére, hogy az előirányzatok stabilak maradjanak, a célhoz kötött bevételek több mint 25 %-kal csökkennek 2011-ben, a piaci támogatások közel 22 %-kal (3 491 millió euróra) csökkennek, továbbá az állatorvosi és növény-egészségügyi célú intézkedések 7,8 %-kal szűkülnek; aggodalmát fejezi ki a Bizottságnak a mezőgazdasági piacok 2011-es alakulásával kapcsolatos optimista feltételezései miatt (figyelembe véve a megnövekedett piaci ingadozásokat, valamint a mezőgazdasági tevékenység közegészségügyi kockázatokkal szembeni érzékenységét), aminek eredményeképpen a piaci kiadásokat közel 900 millió euróval csökkentették; sürgeti a Bizottságot, hogy gondosan kísérje figyelemmel a mezőgazdasági piacokon bekövetkező fejleményeket és álljon készen arra, hogy a szükséges védintézkedések révén gyorsan és hatékonyan tudjon reagálni a káros piaci fejlemények és a piaci árak ingadozásának ellensúlyozása céljából; aggodalmának ad hangot továbbá az állatorvosi és növény-egészségügyi intézkedésekre vonatkozó előirányzatok tervezett csökkentése miatt, tekintettel arra, hogy ébernek kell maradni az állatbetegségek felszámolása terén;

39.

üdvözli a termeléshez nem kapcsolódó közvetlen támogatások (9,7 %), az iskolagyümölcs- és -zöldségprogramok (közel 50 %, 90 millió euróra) és az iskolatejprogram (5,3 %) előirányzatainak, valamint a „rászoruló személyeknek nyújtott segély” programjára elkülönített előirányzatok növelését; elégedetten veszi tudomásul az exporttámogatások 2007 óta tartó folyamatos csökkenését (166 millió euróra a 2011-es költségvetés tervezetében);

40.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó határozatát, hogy a számos tagállam által fel nem használt támogatásokat átcsoportosítja más, a programot sikeresen alkalmazó tagállamok számára;

41.

megjegyzi, hogy az Európa 2020 stratégia értelmében az éghajlattal kapcsolatos fellépés kiemelt helyen szerepel, továbbá hogy a 7. cím megnevezése „Környezeti és éghajlati fellépések”-re változik; tudomásul veszi az éghajlattal kapcsolatos fellépésekre vonatkozó uniós politikák és jogszabályok végrehajtására javasolt előirányzatok növelését és az éghajlattal kapcsolatos fellépés és alkalmazkodás előtérbe helyezésére irányuló előkészítő fellépést;

42.

üdvözli a LIFE+ programra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok 333,5 millió euróra (8,7 %-kal történő) emelését és a kifizetési előirányzatok igen jelentős mértékű (24,3 %-kal, 268,2 millió euróra történő) növelését a jobb végrehajtási arányokkal összhangban, tekintettel a 2010-re tervezett, biológiai sokféleségre vonatkozó stratégiából eredő nyomon követési intézkedésekre is; hangsúlyozza, hogy az EU előtt álló hatalmas környezeti kihívások – ideértve a vízszennyezést – további finanszírozási erőfeszítéseket tesznek szükségessé e program keretében;

43.

emlékeztet rá, hogy a 2010-es költségvetés keretében elfogadott, a tejágazatot érintő válság következményeinek enyhítését célzó, a tejágazatra vonatkozó egyedi piactámogató intézkedést eredetileg egyszeri fellépésnek tervezték felkéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg, hogy a tagállamok hogyan használják fel a tejágazatnak nyújtott 300 millió eurós rendkívüli támogatást, és továbbítsa ezen intézkedéssel kapcsolatos értékelését az állandó megközelítésre vonatkozó javaslatokkal és az ágazatban jelentkező áringadozások megszüntetésére vonatkozó konkrét javaslatokkal együtt;

44.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közös halászati politika (CFP) politikai súlya nem tükröződik megfelelően a 2011-es költségvetési tervezetben; rámutat arra, hogy az integrált tengerpolitika kidolgozására javasolt támogatás nem elegendő az ezen új politika bevezetésével kapcsolatos legfontosabb feladatok fedezésére; hangsúlyozza, hogy az Európai Unió új tengerpolitikája a közös halászati politika jelenlegi súlyponti területeinek kárára fejlődhet, ami azok költségvetési finanszírozását illeti; hangsúlyozza, hogy e politika megfelelő finanszírozást igényel több mint egy költségvetési soron;

3a.     alfejezet

45.

megjegyzi, hogy az e fejezethez tartozó források általános növekedése (+12,8 %) úgy tűnik, hogy gyakorlati hatással lesz a Lisszaboni Szerződésben és a stockholmi programban e területen megjelölt törekvésekre;

46.

hangsúlyozza, hogy növelni kell a fogva tartás körülményeinek javítását célzó előirányzatokat; emlékeztet arra, hogy – a stockholmi programban foglaltaknak megfelelően – biztosítani kell a társadalmi beilleszkedést támogató intézkedéseket és a társadalomba történő visszailleszkedést elősegítő programokat, valamint támogatni kell a kábítószer-fogyasztás elleni küzdelemre irányuló kezdeményezéseket (beleértve a megelőzést, a rehabilitációt és az ártalomcsökkentést);

47.

e tekintetben tudomásul veszi a Bizottságnak a stockholmi program végrehajtására vonatkozó cselekvési tervről szóló közleményét, és a bevándorlás és a bevándorlók integrációja kérdésében üdvözli a Külső Határok Alap (254 millió euró, +22 %), az Európai Visszatérési Alap (114 millió euró, +29 %) és az Európai Menekültügyi Alap (94 millió euró, +1,3 %) számára elkülönített kötelezettségvállalási előirányzatok javasolt növelését;

48.

elismeri, hogy 2011-ben a FRONTEX-re vonatkozó előirányzatok tekintetében javasolt csökkentés a fokozódó munkamennyiség ellenére a nem felhasznált előirányzatok és az éves többlet frissített értékeléséből származik;

49.

üdvözli az Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal (EMTH) létrehozásáról szóló rendelet elfogadását, és kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az EMTH 2011 előtt megfelelő időben megkezdhesse tevékenységét, és hogy elegendő pénzügyi forrás álljon a hivatal rendelkezésére megbízatásának megkezdéséhez;

50.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az EUROPOL-ról szóló rendeletre irányuló javaslat (2013-re tervezett) benyújtásáig, amely uniós ügynökséget 2010 óta az uniós költségvetésből finanszírozzák, a 2011-re elkülönített előirányzatok (82,9 millió euró) gyakorlatilag változatlanok 2010-hez képest (79,7 millió euró) annak ellenére, hogy a stockholmi program az EUROPOL megerősítését sürgette;

51.

megjegyzi, hogy bár a Schengeni Információs Rendszer II (SIS II) kifejlesztésére és működésbe lépésére vonatkozó ütemterv bizonytalan, a javaslat alapján a kötelezettségvállalási előirányzatok csak csekély mértékben, 35 millióról euróról 30 millió euróra csökkennének, míg a kifizetési előirányzatok 19,5 millió euróról 21 millió euróra nőnek; emlékeztet rá, hogy a Bizottság 27,91 millió euróval számolt a SIS II 2011 negyedik negyedévében történő működésbe lépéséig; rámutat, hogy a SIS II fejlesztése már elmarad a menetrendtől, és nagyon valószínű, hogy 2011 végére nem fog befejeződni; szükségesnek tartja, hogy mivel a SIS II-re történő áttérés valószínűsége egyre csekélyebb, és jelenleg zajlik egy helyettesítő megoldás kidolgozása, e forrásokat helyezzék tartalékba a további elemzések elkészültéig;

52.

hangsúlyozza, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségben a nagyszabású informatikai rendszerek operatív irányításával foglalkozó tervezett ügynökség finanszírozása nem vezethet további informatikai rendszerek kifejlesztéséhez, amíg a SIS II vagy egyéb megoldás és a VIS nem működőképes; kéri ezen ügynökség és projektjei költségeinek egyértelmű meghatározását;

3b.     alfejezet

53.

emlékeztet rá, hogy a 3b. alfejezet olyan, az európai polgárok számára alapvető fontosságú kérdéseket tartalmaz, mint az ifjúsági, oktatási és kulturális programok, a közegészségügy, a fogyasztóvédelem, a polgári védelmi eszköz és a kommunikációs politika; aggodalommal jegyzi meg ezért az átfogó előirányzatok egymást követő második évben történő csökkentését, amelynek keretében 2010-hez képest a kötelezettségvállalási előirányzatok 0,03 %-kal (667,8 millió euróra), a kifizetési előirányzatok pedig 3,1 %-kal (638,9 millió euróra) csökkennek, ezzel 15,2 millió eurós kerettartalékot hagyva;

54.

megjegyzi, hogy a bizonyos programok esetében javasolt emelést (Media 2007, Kultúra 2007, közegészségügy stb.) több kísérleti projektre és előkészítő fellépésre vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzat hiánya tette lehetővé; sajnálattal veszi tudomásul tehát, hogy a csekély kerettartalék korlátozott mozgásteret biztosít majd egyrészt a polgárok számára közvetlen haszonnal járó prioritások finanszírozásának növelésére, másrészt projektekre és fellépésekre irányuló javaslatok elfogadására vonatkozó döntések meghozatalakor;

55.

ismételten kijelenti, hogy az ifjúságba történő összehangolt és multidiszciplináris befektetést politikákon átívelő kérdésként haladéktalanul meg kell kezdeni, továbbá hogy ennek megfelelően javaslatot kell tenni az ifjúságpolitikai eszközök finanszírozásának növelésére; sajnálattal veszi tudomásul a Bizottság ambíciójának hiányát, amiért nem kezeli megfelelően ezen prioritást, továbbá megerősíti szándékát a költségvetés-tervezet módosítására annak érdekében, hogy e kiemelt kérdés megfelelő finanszírozásban részesüljön;

56.

emlékeztet rá, hogy az együttműködés ösztönzése és elősegítése az ifjúság és a sport területén a 2011-es év költségvetésének egyik súlypontja, és hangsúlyozza, hogy a különleges éves eseményeknek nyújtott pénzügyi támogatás fontos eszköz e cél megvalósításában; sajnálattal veszi tudomásul, hogy a 2011-es költségvetés-tervezet nem tartalmaz kötelezettségvállalási előirányzatokat (p.m. sor a kötelezettségvállalások esetében, és csupán 2,9 millió euró kifizetési előirányzat) a 2010-es költségvetésben szereplő 9,8 millió, illetve 10,25 millió euróhoz képest;

57.

üdvözli az önkéntesség európai éve (2011) útjára indítását, amely a 2010-es költségvetésben bevezetett előkészítő intézkedésen alapul, és emlékeztet a vonatkozó jogalkotási aktusban megállapított átfogó előirányzatok 8 millió euróra történő növeléséről szóló parlamenti és tanácsi határozatra;

58.

aggodalmát fejezi ki az európai polgárságot, a kommunikációt és a média tájékoztatását előmozdító projektekre szánt – 2010-hez képest néhány esetben ráadásul csökkenő – előirányzatok alacsony szintje miatt; úgy véli, hogy e programok alapvető jelentőséggel bírnak az európai identitás kialakítása és az uniós polgárok európai integrációval kapcsolatos tájékoztatása terén;

59.

sajnálja a Daphne program előirányzatainak csökkenését, és hangsúlyozza, hogy ez negatív következményekkel járhat az erőszak elleni küzdelemre; felhív a gyermekek, fiatalok és nők elleni erőszak valamennyi formája elleni küzdelemre irányuló, létező és újonnan hatályba lépett intézkedések folyamatos finanszírozására;

4.     fejezet

60.

ismételten emlékeztet arra, hogy a 4. fejezet alatt rendelkezésre álló mozgástér nagyon szűk, aminek eredményeképpen az EU nem képes megfelelően reagálni az ismétlődő és az újonnan kialakuló válságokra és vészhelyzetekre; hangsúlyozza, hogy az e fejezet alulfinanszírozottsága és a Tanács új globális politikai kötelezettségvállalásai közötti növekvő és elviselhetetlen ellentmondást csupán a jelenlegi többéves pénzügyi keretben meghatározott plafon felülvizsgálata oldhatja fel (7);

61.

üdvözli az „Európai szomszédsági politika – dél” és az „Európai szomszédsági politika – kelet” fellépésekre, és különösen ez utóbbi keleti partnerségi dimenziójára vonatkozó előirányzatok javasolt növelését; elégedetten veszi tudomásul az EU balti-tengeri stratégiájára elkülönített költségvetési sor javasolt kiürítését, de sajnálja, hogy ezzel egyenértékű összeg nem kerül elkülönítésre e stratégiára az „Európai szomszédsági politika – kelet” keretében;

62.

felhívja a Bizottságot, hogy e célok elérése, valamint a keleti partnerség hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében további pénzügyi támogatást kell nyújtani a keleti partnerség országait érintő Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz új többéves indikatív programjai és nemzeti indikatív programjai számára a 2011–2013-as időszakra;

63.

komolyan aggódik a Palesztinának, a békefolyamatnak és az ENSZ Palesztin Menekülteket Segélyező és Munkaközvetítő Hivatalának (UNRWA) nyújtandó pénzügyi támogatásra vonatkozó kötelezettségvállalási előirányzatok több mint 32 %-os javasolt csökkentése miatt, figyelembe véve, hogy folyamatosan további támogatásokra van szükség; úgy véli, hogy a Bizottság nyilatkozata a „korábbi évek kivételesen magas szintű előirányzatairól, amelyek nem tarthatók fenn a nélkül, hogy ne veszélyeztetnék a térség más országainak nyújtott finanszírozást”, aláhúzza a 4. fejezet alatti pénzügyi kapacitások jelentős mértékű felülvizsgálatának sürgős szükségességét, és nem vezethet a pénzügyi támogatás csökkenéséhez, amely létfontosságú a palesztin nép, a Palesztin Hatóság és az UNRWA számára; újólag megerősíti, hogy támogatja a Palesztin Hatóságot intézményi kapacitásainak megerősítésével kapcsolatban; rámutat, hogy ha az EU hajlandó is lenne segítségnyújtási csomagját kiterjeszteni a palesztinokra, ez a kötelezettségvállalás nem határozatlan időre szólna, és ragaszkodik ahhoz, hogy míg a humanitárius segélyeket továbbra sem szabad feltételekhez kötni, az EU-nak olyan politikai szerepet kell vállalnia, amely kézzel fogható eredményeket hoz egy palesztin állam létrehozása vonatkozásában, és amely összhangban van pénzügyi segítségének jelentőségével és a térségben meglévő gazdasági befolyásával;

64.

rámutat arra, hogy e tekintetben még a 4. fejezet teljes tartalékkeretének kizárólag Palesztinának nyújtandó pénzügyi támogatásra történő felhasználása sem volna elég, hogy elérje a kötelezettségvállalási előirányzatok 2010-es szintjét (amely 2010-ben 295 millió euró volt a 2011-es elméletileg számított 270 millió euróhoz képest);

65.

megjegyzi a bővítési folyamat költségeinek fedezésére szolgáló előirányzatok jelentős mértékű (13,2 %) növekedését, amely folyamatban további előrelépés várható 2011-ben (tekintettel a Horvátországgal, Izlanddal, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal, Törökországgal és a nyugat-balkáni országokkal jelenleg folyó, illetve lehetséges tárgyalásokra);

66.

megfelelőnek tartja a Fejlesztési Együttműködési Eszköz (DCI) javasolt növelését, de sajnálattal veszi tudomásul a Bizottság félrevezető ismertetését, amely 65 millió eurós növelést jelez a környezetvédelem, valamint a természeti erőforrásokkal való fenntartható gazdálkodás esetében a koppenhágai megállapodás nyomon követéseként, amíg ez a növekedés a pénzügyi programozáson alapul, nem pedig a 2010-es költségvetésen (a 2011-es költségvetés-tervezet e tétel esetében 1,2 millió eurós csökkenést irányoz elő a 2010-es költségvetéshez képest, ami aggodalomra ad okot); kitart amellett, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos gyorsfinanszírozási csomag csak kiegészítő jellegű lehet, és nem válhat a létező fejlesztési együttműködési programok kárára; aggodalmának ad hangot az EU gyorsfinanszírozási hozzájárulásának koherenciájával és láthatóságával kapcsolatban, és kéri a tagállamokat, hogy a megfelelő információkat haladéktalanul bocsássák a Bizottság rendelkezésére az uniós hozzájárulás teljes átláthatóságának és kiegészítő jellegének biztosítása érdekében;

67.

hangsúlyozza, hogy növelni kell a migrációs jelenségek kezelésére szolgáló intézkedések támogatására szánt közösségi költségvetést a legális migráció igazgatásának javítása, az illegális migráció lelassítása és a migráció fejlődésre gyakorolt hatásának optimalizálása érdekében;

68.

emlékeztet a fő AKCS banánszállító országoknak nyújtott pénzügyi támogatásra vonatkozó elv támogatására, de ismételten hangsúlyozza azon szilárd álláspontját, hogy határozottan ellenzi a banánkereskedelmet kísérő intézkedések finanszírozását a kerettartalék felhasználása révén; emlékeztet rá, hogy a fejezet alatti korlátozott kerettartalék nem teszi lehetővé olyan intézkedések finanszírozását, amelyekről nem rendelkeztek a többéves pénzügyi keret 2006-os elfogadásakor; szintén határozottan ellenzi a 4. fejezeten belüli, jelenlegi eszközökből történő átcsoportosítást, ami veszélyeztetné a jelenlegi prioritásokat; ezért ellenzi a költségvetési tervezet azon javaslatát, amely szerint e célra 13 millió eurót csoportosítanának át a fejlesztési együttműködési eszköztől, valamint 5 millió eurót a polgári védelmi pénzügyi eszköztől;

69.

üdvözli az iparosodott országokat célzó eszközt létrehozó rendelet módosítására irányuló javaslatot, de határozottan ellenzi, hogy ezt az eszközt a fejlesztési együttműködési eszköz keretében történő felhasználásra szánt előirányzatokból finanszírozzák; hangsúlyozza, hogy a fejlesztési együttműködésre elkülönített pénzforrásoknak a szegénység csökkentését kell megcélozniuk; rendkívül elégedetlen azzal, hogy a költségvetési tervezetben az új eszköz céljaira elkülönített összesen 70,6 millió euróból 45 millió EUR a fejlesztési együttműködési eszközből származik;

70.

ismételten kifejezi abbéli szándékát, hogy biztosítja az Európai Külügyi Szolgálat számára a megbízatásának teljesítéséhez szükséges igazgatási eszközöket; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tagállamok diplomáciai szolgálataitól érkező személyzet bevonására és a szükséges infrastruktúra költségeire szánt új források elkülönítését a külső fellépésekre vonatkozó uniós költségvetés megfelelő növelésének kell kísérnie;

71.

üdvözli a KKBP-re elkülönített előirányzatok 327,4 millió euróra történő növelését (kötelezettségvállalási előirányzatok), amit a pénzügyi programozás előirányoz és ami összhangban van az EU azon egyre ambiciózusabb szerepével, amelyet a stabilizálódó vagy konfliktus és válság sújtotta övezetekben kíván betölteni; tudomásul veszi az EU különleges képviselőkre vonatkozó költségvetési sorok kiürítését, amint arról az Európai Külügyi Szolgálat felállítása kapcsán rendelkeztek, és emlékeztet rá, hogy az intézményközi megállapodásban a KKBP-re vonatkozó külön rendelkezéseket jelentős mértékben át kell gondolni a felülvizsgált intézményközi megállapodással kapcsolatos tárgyalások és az Európai Külügyi Szolgálatra vonatkozó javaslatok elfogadása keretében;

72.

tudomásul veszi a 2011-es költségvetési tervezetben a makrogazdasági támogatásra vonatkozó sor (01 03 02) esetében a 2010-es költségvetéshez képest javasolt emelést; emlékeztet arra, hogy ezen eszköz harmadik országok számára történő mozgósítása a rendes jogalkotási eljárás alá tartozik, és kéri a Bizottságot, hogy nyújtson további indokolást a javasolt emeléssel kapcsolatban;

73.

üdvözli az Európai Önkéntes Humanitárius Segélyezési Hadtesttel kapcsolatos előkészítő fellépés létrehozását, amely az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépéséből ered, és amely összhangban van az önkéntesség európai évével (2011);

5.     fejezet

74.

megjegyzi, hogy az összes intézményre vonatkozó teljes igazgatási kiadások becsült értéke 8 266,6 millió euró, ami 4,5 %-os növekedést és 149 millió eurós kerettartalékot jelent;

75.

hangsúlyozza, hogy az egyes intézmények költségvetési javaslatainak – a 2010-ben benyújtott költségvetés-módosításokkal együtt – figyelembe kell venniük a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséhez kapcsolódó valamennyi többletszükségletet, nevezetesen a Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága vonatkozásában; e tekintetben emlékeztet az 5. fejezetről szóló, 2009 novemberi együttes nyilatkozatra, amely sürgette az intézményeket, hogy tegyenek meg mindent a személyzetük javadalmazásához kapcsolódó igazgatási szükségleteknek a 2010-es költségvetés egyes szakaszaiban elkülönített előirányzatokon belüli finanszírozása érdekében;

76.

tudomásul veszi az igazgatási költségvetés bizottsági részének 2,9 %-os növekedését; megjegyzi azonban, hogy ebben a szakaszban nincs feltüntetve az Európai Külügyi Szolgálat működéséhez és felállításához kapcsolódó valamennyi költség; álláspontja szerint semmilyen e tekintetben megfogalmazott többletigény nem lehet negatív hatással az intézmények jelenlegi tevékenységeire; nyomatékosan hangsúlyozza ezért a feladatok egyértelmű meghatározását tartalmazó hatékony struktúra kialakításának szükségességét az egymást átfedő feladatok, valamint annak elkerülés érdekében, hogy a költségvetés viselje azokat a szükségtelen (igazgatási) költségeket, amelyek tovább ronthatnák e fejezet pénzügyi helyzetét;

77.

egyetért a Bizottság megközelítésével, hogy a 2009-ben javasolt 3,7 %-os fizetéskiigazítást, amely a Bíróság Bizottság számára kedvező ítélete esetén teljes mértékben kifizethetővé válik, elővigyázatossági okokból be kell tervezni a költségvetésbe; megjegyzi, hogy a gazdasági és pénzügyi válság miatt a tervezett bérkiigazítás a jövőre vonatkozóan még ilyen magas szintű arány figyelembe vételével is 2010 végére továbbra is körülbelül 2,2 % lesz, majd 2011 végére 1,3 %-ra csökken; felkéri a Bizottságot, hogy indokolja meg a számításait;

78.

elismeri a Bizottság erőfeszítéseit, amelyek alapján nem kérvényez további álláshelyeket, de kétkedve tekint valamennyi – köztük az új prioritásokból és az Európai Unió működéséről szóló szerződés hatálybalépéséből származó – szükségletének pusztán a meglévő emberi erőforrások belső átcsoportosításával történő kielégítésére vonatkozó kötelezettségvállalásra;

79.

mély aggodalommal veszi tudomásul, hogy a Bizottságnál tapasztalható kiszervezési tendencia – álláshelyek szerződéses alkalmazottakra vonatkozó előirányzatokká alakításával együtt – az emberi erőforrások terén ahhoz vezetett általánosságban, hogy az EU által alkalmazott személyzet egyre növekvő hányada nem látható a költségvetési hatóság által elfogadott intézményi létszámtervekben, illetve nem az 5. fejezetből kapja a fizetését; ezért úgy véli, hogy a Bizottság személyzeti létszámának változásait nemcsak a létszámtervben szereplő álláshelyek alapján kellene vizsgálni, hanem más alkalmazottak figyelembevételével is, beleértve a végrehajtó és decentralizált ügynökségek személyzetét, ahol a személyzet feladatai elkerültek a Bizottságtól; úgy véli, hogy bár a fizetések terén ez megtakarításokat eredményez, a létszámtervi álláshelyek külső személyzetté alakítása valószínűleg hatással lesz az európai közszolgálat minőségére és függetlenségére;

80.

tudomásul veszi az EPSO költségvetésének 13 %-os csökkentését, amely az EPSO fejlesztési programja által javasolt új rendszerből származó, a versenyvizsgákkal kapcsolatos kiadások alacsonyabb szintjéhez kapcsolódik, azonban fenntartja, hogy ez a csökkenés nem történhet valamennyi európai uniós személyzeti kiválasztási eljárás minőségének, átláthatóságának, igazságosságának, elfogulatlanságának és többnyelvű jellegének rovására; emlékezteti az EPSO-t, hogy a 45/2001/EK rendelet értelmében a pályázóknak elidegeníthetetlen joga a személyes adataikhoz – köztük a kérdésekhez és a válaszokhoz – való hozzáférés, és kéri az EPSO-t e jog biztosítására; e tekintetben szilárd garanciákat vár a Bizottságtól;

81.

üdvözli, hogy a Bizottságnak sikerült teljesítenie az új tagállamok állampolgárainak felvételére vonatkozó átfogó célkitűzéseit, valamint elkötelezettségét az EU-12 országokból származók felvételének szoros és rendszeres figyelemmel kísérésére a felvételi célok teljesítése, valamint az EU-2 és EU-10 országok állampolgárai valamennyi tisztviselői csoportban való kiegyensúlyozott képviseletének biztosítása érdekében;

82.

tudomásul veszi a nyugdíjakkal és az európai iskolákkal kapcsolatos kiadások növekedését, tekintettel az 1950-es években született tisztviselők nyugdíjba vonulásából és az új személyzet felvételéből származó generációváltásra az uniós intézményeknél; azt várja a Bizottságtól, hogy mélyrehatóbban elemezze e folyamat hosszú távú költségvetési vonzatait;

83.

kéri a Bizottságot, hogy az adott költségvetési sorokhoz tartozó megjegyzésekben pontosítsa a költségvetés szempontjából jelentős pénzügyi hatással járó és a költségvetési rendelet 179. cikke (3) bekezdésének értelmében a költségvetési hatósággal való konzultációt igénylő ingatlanprojektekre előirányzott összegeket;

Kísérleti projektek és előkészítő intézkedések

84.

emlékeztet rá, hogy az intézményközi megállapodás 46. pontjának a) alpontja értelmében a Bizottságnak többéves becsléseket kell készítenie, és meg kell adnia a rögzített engedélyezett felső korlátok alatt fennmaradó mozgásteret;

85.

hangsúlyozza a kísérleti projektek és előkészítő intézkedések fontosságát, amelyek alapvető fontosságú eszközök a politikai prioritások kialakításában és az olyan új kezdeményezések előkészítésében, amelyek az EU polgárainak életét javító uniós tevékenységekké és programokká válhatnak; ezért már az eljárás e szakaszában megerősíti, hogy minden rendelkezésére álló eszközt hajlandó felhasználni a 2011-es költségvetésre vonatkozó kísérleti projektekkel és előkészítő intézkedésekkel kapcsolatos javaslatai elfogadásának biztosítása érdekében;

86.

emlékeztet rá, hogy a 2010-es költségvetés keretében elfogadott kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre összesen 103,25 millió euró értékű kötelezettségvállalási előirányzatot különítettek el az összes fejezet vonatkozásában; hangsúlyozza, hogy amennyiben a költségvetési hatóság 2011-re hasonló szint és a fejezetek közötti hasonló lebontás mellett fogadja el a kísérleti projekteket és előkészítő intézkedéseket, az 1a. alfejezetben a felső összeghatárokon belül fennmaradó különbözet 56 %-át (valamint az 1b. alfejezetben 33 %-át, a 3b. alfejezetben 59 %-át, a 4. fejezetben pedig 37 %-át) már felhasználnák annak ellenére, hogy a 2010-es költségvetésben e célra elkülönített teljes összeg még csak el sem érte az intézményközi megállapodás értelmében engedélyezett maximális összeget (103,25 millió euró a 140 millió euróhoz képest);

87.

szándékában áll továbbítani a Bizottságnak az intézményközi megállapodás II. mellékletének D. része alapján a 2011-es költségvetésre vonatkozó lehetséges kísérleti projektek és előkészítő intézkedések első ideiglenes listáját annak érdekében, hogy hozzájáruljon a kérdéssel kapcsolatos átfogó és kiegyensúlyozott végleges csomag parlamenti meghatározásához; elvárja, hogy a Bizottság elemezze a Parlament indikatív javaslatait, és megállapításaihoz fűzzön megfelelő indoklást; hangsúlyozza, hogy ez az első ideiglenes lista nem zárja ki a kísérleti projektekre és előkészítő intézkedésekre vonatkozó módosítások hivatalos benyújtását és elfogadását a költségvetés parlamenti olvasata során;

Ügynökségek

88.

üdvözli a decentralizált ügynökségekkel kapcsolatos uniós költségvetési kiadások 679,2 millió euró összegen történő átfogó stabilizációját; tudomása van arról, hogy az új ügynökségek felállításához megfelelő finanszírozásra van szükség, az öt új (8) és a három létrehozás alatt álló (9) ügynökség esetében javasoltaknak megfelelően; hangsúlyozza, hogy amennyiben egy decentralizált ügynökség (ideértve a pénzügyi felügyeleti hatóságokat is) feladatköre megnő az eredetileg javasoltakhoz képest, a vonatkozó előirányzatokat megfelelő mértékben módosítani kell; nem ért egyet a díjaktól függő ügynökségek címzett bevételei tekintetében a Bizottság által alkalmazott, a tartalékkeret mesterséges növelését szorgalmazó megközelítéssel;

89.

tudomásul veszi, hogy az ügynökségek 258 új létszámtervi álláshelye közül 231 az új vagy létrehozandó ügynökségekre vonatkozik;

90.

kíváncsi arra, hogy miért nem várható semennyi célhoz kötött bevétel bizonyos ügynökségek többletéből, és felkéri a Bizottságot, hogy frissítse az uniós költségvetésből történő javasolt hozzájárulást a kapott további információk fényében, nevezetesen az ügynökségek végleges elszámolásának elfogadásakor; ugyanakkor aggasztónak tartja bizonyos ügynökségek folytonos év végi többletét, ami nem megfelelő költségvetési és készpénzgazdálkodásra utal és sérti a költségvetési keretrendelet rendelkezéseit;

91.

meggyőződése, hogy a Vegyianyag-ügynökségre vonatkozó 2011–2013-as pénzügyi programozás túlságosan derűlátó, és egyáltalán nem tartja reálisnak, hogy az ügynökség 2011-re önfinanszírozóvá válik; rámutat, hogy a 2011-re előrevetített díjbevétel 2006-ban végzett elemzéseken alapul; kéri a szükség esetén alkalmazandó óvintézkedések meghozatalát;

*

* *

92.

emlékeztet rá, hogy az egyeztető bizottság eljárási szempontjai tekintetében a részt vevő intézményeknek megállapodásra kell jutniuk a júliusra tervezett háromoldalú egyeztetésen; ragaszkodik ahhoz, hogy a Gazdasági és Pénzügyi Tanács következő elnöksége, amely elfogadja majd a költségvetést, vegyen részt e háromoldalú egyeztetésen; úgy véli, hogy a 2010. június 30-án sorra kerülő háromoldalú egyeztetésen különleges jelentőséggel bír a következő kérdések megtárgyalása:

az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus költségvetési vonzatai,

az Európa 2020 stratégia költségvetési vonzatai,

a fiatalokkal kapcsolatos programok,

az 1a. alfejezet pénzügyi fenntarthatósága és kezelhetősége, beleértve a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változtatásokat,

a 4. fejezet, beleértve az Európai Külügyi Szolgálat felállítását,

a 2011-es költségvetési tervezetben előirányzott tartalékok szűkössége, és a jelenlegi többéves pénzügyi keret felülvizsgálata;

93.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak és a Tanácsnak.


(1)  HL C 139, 2006.6.14., 1. o.

(2)  Lásd 2009.12.17-i elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0115.

(3)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0086.

(4)  Kivéve az európai gazdaságélénkítési terv energiaprojektjeit.

(5)  Mint ahogyan ez a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló bizottsági jelentésben is szerepel (COM(2010)0185).

(6)  COM(2010)0160, 2010.4.16.

(7)  Mint ahogyan ez a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló intézményközi megállapodásban foglaltak érvényesüléséről szóló bizottsági jelentésben is szerepel (COM(2010)0185).

(8)  A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyméretű IT-rendszereinek operatív irányítását végző ügynökség; Európai Menekültügyi Támogatási Hivatal; Európai Bankfelügyeleti Hatóság; Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság; Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság.

(9)  Energiaszabályozók Együttműködési Ügynöksége; az Európai Elektronikus Hírközlési Szabályozó Hatóságok Testülete; Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/17


2010. június 15., kedd
Származékos iacok: jövőbeni szakpolitikai intézkedések

P7_TA(2010)0206

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a származékos ügyletek piacáról: jövőbeni szakpolitikai intézkedések (2010/2008(INI))

2011/C 236 E/03

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság „Hatékony, biztonságos és stabil származékos piacok biztosítása: jövőbeni szakpolitikai intézkedések” és „Hatékony, biztonságos és stabil származékos piacok biztosítása” című közleményére (COM(2009)0563 és COM(2009)0332),

tekintettel a Bizottság „Európai pénzügyi felügyelet” című közleményére (COM(2009)0252),

tekintettel a Bizottság a pénzügyi rendszer közösségi makroprudenciális felügyeletéről és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról szóló, rendeletre irányuló javaslatára (COM(2009)0499),

tekintettel a tőkekövetelmény-irányelvek módosításáról szóló bizottsági javaslatokra (2006/48/EK és 2006/49/EK),

tekintettel a pénzügyi szolgáltatási ágazat javadalmazási politikájáról szóló bizottsági közleményre és ajánlásra (COM(2009)0211),

tekintettel a fedezeti alapokról és magántőkéről szóló, a Bizottsághoz intézett ajánlásokat tartalmazó 2008. szeptember 23-i állásfoglalására (1),

tekintettel a G20-ak 2009. szeptember 24-i és 25-i pittsburghi határozataira, amelyek szerint „minden szabványos, tőzsdén kívüli származtatott ügyletet tőzsdéken vagy adott esetben elektronikus kereskedési platformokon kell kötni”, és a származékos ügyletekkel kapcsolatos jelenlegi európai, egyesült államokbeli és ázsiai nemzeti jogalkotási fejleményekre,

tekintettel az OTC Derivatives Regulators Forum (a tőzsdén kívüli származékos eszközök szabályozóinak fóruma) kereskedési adattárakra vonatkozó, globálisan következetes adatbejelentési szabványok létrehozására irányuló munkájára,

tekintettel a CESR-ERGEG harmadik energiapiaci csomagról szóló, Európai Bizottsághoz intézett ajánlására (hiv.: CESR/08-739, E08-FIS-07-04),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Fejlesztési Bizottság véleményére (A7-0187/2010),

A.

mivel bár a származékos pénzügyi eszközök igen hasznos szerepet tölthetnek be a gazdaságon belüli pénzügyi kockázatelosztás tekintetében, a terméktípustól és a mögöttes eszközosztálytól függően jelentős különbségeket mutatnak a kockázatokra, a működési módokra és a piaci szereplőkre nézve; továbbá mivel a származékos piacok átláthatóságának és szabályozásának hiánya elmélyítette a pénzügyi válságokat,

B.

mivel a vállalkozások számára szükséges, hogy a tevékenységükből eredő kockázatokat a jövőben is célzottan és átlátható árakon tudják saját felelősségi körükben kezelni, és mivel – tekintettel a kis- és középvállalkozások sajátosságaira – a vállalkozásoknak kell felelősséget vállalniuk a kétoldalú származtatott ügyletek esetében fennálló kockázatokért,

C.

mivel a származékos ügyletek kereskedelmének volumene az elmúlt évtizedben világszerte megsokszorozódott, és ezért jelentős mértékben előrehaladt a gazdasági tevékenység és a pénzpiaci termékek egymástól való függetlenedése,

D.

mivel a nemzetközi piacokon forgalmazott származékos ügyletek kezelése érdekében létre kell hozni a nemzetközi együttműködés alapját, minimumként nemzetközi szabványok és a KSZF-ek közötti információcserére vonatkozó szabályok elérésének céljával,

E.

mivel 2009. június végén a tőzsdén kívüli (OTC) ügyletek valamennyi típusának szerződés szerinti értéke 605 milliárd dollárt tett ki, a bruttó piaci értékek, amelyek a piaci kockázatot mérik, 25 milliárd dollárt tettek ki, a bruttó hitelkitettség pedig, mely figyelembe veszi a bilaterális nettósítási megállapodásokat, 3,7 milliárd dollárt tettek ki; és mivel – tekintettel a túlzott tőkeáttételre, az alultőkésített bankrendszerre és a strukturált pénzügyi eszközökből származó veszteségekre – a származtatott OTC-ügyletek hozzájárultak a nagy piaci szereplők közötti kölcsönös függőség kialakulásához, még szabályozott intézmények esetében is,

F.

mivel a kereskedési volumen elmúlt években lezajlott erőteljes növekedése a mögöttes eszközbe történő tényleges befektetés nélküli kockázatvállalás erősödéséhez és ezáltal jelentős tőkeáttételhez vezetett,

G.

mivel egyes tőzsdén kívüli származékos ügyletek egyre bonyolultabbakká váltak, a partnerkockázatot pedig nem megfelelően értékelték és árazták be, továbbá mivel a származékos piacok jelentős szervezeti hiányosságokat mutatnak és átláthatóságuk nem volt biztosított, ami további szabványosítást tesz szükségessé az eszközök jogi feltételei és gazdasági céljai terén,

H.

mivel a központi szerződő felek (KSZF-ek) elszámolási intézményei szabályozásának a piacok tisztességes és hatékony működésének biztosítása érdekében szavatolnia kell a kereskedési helyszínek megkülönböztetésmentes hozzáférését,

I.

mivel a tőzsdén kívüli ügyletekben nem tisztázott a részt vevő szereplők/felek azonossága és kitettségük mértéke,

J.

mivel sok tőzsdén kívüli származékos piac, nevezetesen a hitelpiaci származékos csereügyletek piaca igen nagy mértékben koncentrált és néhány jelentős vállalkozás piaci erőfölénye jellemzi,

K.

mivel a közelmúlt eseményei, amelyek során pénzügyi spekulánsok használtak fel államadóssághoz kapcsolt hitelpiaci származékos csereügyleteket, több nemzeti hozamfelár indokolatlanul magas szintjéhez vezettek; mivel ezek az események és gyakorlatok ráirányították a figyelmet arra, hogy átláthatóbbá kell tenni a piacokat és fokozni kell az európai szabályozást a hitelpiaci származékos csereügyletekkel – különösen az államadóssághoz kapcsolódó ügyletekkel – való kereskedését illetően,

L.

mivel ahhoz, hogy a kereskedési adattárak a felügyeletek számára központi szerepet tölthessenek be a származékos piacokon az átláthatóság biztosításában, a felügyeleteknek akadálytalan hozzáféréssel kell rendelkezniük az adattárak vonatkozó adataihoz, és az adattáraknak globális alapon, eszközosztályonként összesíteniük kell a pozíciókra és kereskedésre vonatkozó adatokat,

M.

mivel üdvözli az Európai Bizottság származékos piacok erőteljesebb szabályozásának irányába mutató paradigmaváltását, miután felhagyott azzal az általánosan uralkodó nézettel, hogy a származékos piacokat nem kell tovább szabályozni, mivel azokat elsősorban szakemberek és specialisták használják; ennélfogva további jogalkotásra szólít fel annak érdekében, hogy a származékos termékek piacán ne csak átláthatóságot biztosítsanak, hanem stabil szabályozást is,

N.

mivel Európának mindenre kiterjedő biztosítéki stratégiát kell létrehozni a származékos piacok tekintetében, amelynek figyelembe kell vennie az üzleti végfelhasználók egyedülálló helyzetét, szemben a jelentős piaci szereplőkkel és pénzügyi intézményekkel,

O.

mivel a nem pénzügyi végfelhasználók által alkalmazott származékos ügyletek nagy részében egyedileg vizsgálva nem rejlik rendszerszintű kockázat, és azok többnyire csupán valós gazdasági események fedezetéül szolgálnak, és mivel a nem pénzügyi intézmények olyan vállalkozások, amelyek nem tartoznak a MiFID-irányelv hatálya alá (a MiFID-irányelv hatálya alá nem tartozó vállalkozások), úgy mint légitársaságok, autógyártók és árukereskedők, amelyek nem okoztak a pénzügyi piac tekintetében rendszerkockázatot, és amelyeknek a pénzügyi piaci válság sem okozott közvetlenül jelentős károkat,

P.

mivel a rugalmas származékos piacok átfogó biztosítéki szabályozást tesznek szükségessé, amely felöleli mind a központi, mind a kétoldalú elszámolás szabályait,

Q.

mivel azoknak a kis és közepes, nem pénzügyi vállalkozásoknak, amelyek kizárólag fő üzleti tevékenységük során éltek származékos ügyletekkel kockázataik fedezésére, mentességeket kell adni a tőkekövetelményekre vonatkozó klíring és a biztosítékok vonatkozásában, amennyiben bizonyos származékos ügyletek felhasználásának mértéke nem hoz létre rendszerkockázatot (ezeket a mentességeket a követelmények értelmében a Bizottságnak rendszeresen ellenőrzni kell) és amennyiben a tranzakciók volumene és természete arányos és megfelel a végfelhasználó által vállalt tényleges kockázatnak; mivel az egyedi ügyletek területén is biztosítani kell minimumszabványokat, amelyek különösen a származtatott ügyletek biztosítékait és a tőkekövetelményeket érintik,

R.

mivel bizonyos tőzsdén kívüli származékos termékekhez arányos szabályozás szükséges, amikor nem pénzügyi felhasználók alkalmazzák azokat, és mivel legalább a részletes tranzakcióadatokat meg kell adni a kereskedési adattáraknak,

S.

mivel a hitelpiaci származékos csereügyletekkel – amelyek pénzügyi biztosítási termékek – jelenleg megfelelő szabályozás nélkül kereskednek,

T.

mivel a CESR-ERGEG harmadik energiapiaci csomagról szóló, Európai Bizottsághoz intézett ajánlása (hiv.: CESR/08-739, E08-FIS-07-04) a villamosenergia- és gázpiacok tekintetében testre szabott piaci integritási és átláthatósági rendszer létrehozását ajánlja,

U.

mivel a valamennyi bejelentett intézkedés tekintetében tervbe vett szoros, a G20-ak tagjaival és az USA hatóságaival való globális együttműködés megvalósításának célja az országok közötti felügyeleti arbitrázslehetőségek megakadályozása és az információcsere előmozdítása is,

V.

mivel a klíringközpontokkal járó rendszerkockázat szilárd szabályozási és felügyeleti standardokat és a szabályozók ügyletekre vonatkozó információkhoz való akadálytalan és valós idejű hozzáférését teszi szükségessé,

W.

mivel szükséges, hogy a származékos ügyletek ára megfelelő módon igazodjon a kockázathoz, és mivel a jövőbeni piaci infrastruktúra költségeit a piaci szereplőknek kellene viselni,

X.

mivel az eurózóna egyes országai államkötvényhozamainak fenntarthatatlan szintekig történő közelmúltbeli drámai emelkedése előtérbe helyezte az államadósságon alapuló hitelpiaci származékos csereügylet-szerződésekhez kapcsolódó problémás gazdasági ösztönzőket és egyértelművé tette, hogy az államadóssághoz kapcsolódó spekulatív CDS-kereskedelemre vonatkozó szabályozók és felügyelők felé történő teljeskörű tájékoztatás előírásával és betiltásával meg kell erősíteni a pénzügyi stabilitást és a piac átláthatóságát,

Y.

megjegyzi, hogy az EU valamely pénznemében denominált, mögöttes uniós jogalanyt fedő vagy uniós pénzügyi intézmények részvételével folytatott származékos termékekkel kapcsolatos valamennyi ügyletet klíringközpontokban kell elszámolni, amennyiben mód van rá, és ezeket az EU-ban található, ott engedélyezett és felügyelt, az európai adatvédelmi és egyéb jogszabályok hatálya alá tartozó klíringközpontokban és adattárakban be kell jelenteni; megjegyzi, hogy az új rendeletnek egyértelmű kritériumokat kell megfogalmaznia a harmadik országokban található KSZF-ek és adattárak egyenértékűségének értékelése vonatkozásában a nem az EU-ban klíringelt és ott be nem jelentett kereskedelmi tranzakciók tekintetében,

1.

üdvözli a Bizottság azon kezdeményezését, hogy a származtatott ügyleteket és különösen a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket jobb szabályozás alá vonják, csökkentve ezzel a tőzsdén kívüli származékos piacok által a pénzügyi piacok egészének stabilitására nézve hordozott kockázatok hatásait, és támogatja a származékos ügyletek szerződéseinek jogi szabványosítására (többek között a tőkekövetelmény-irányelvben a működési kockázatra vonatkozó szabályozási ösztönzőkön keresztül), kereskedési adattárak és központi adattárolás alkalmazására, a központi klíringközpontok fokozott alkalmazására és a szervezett kereskedési helyszínek használatára irányuló felhívásokat;

2.

üdvözli az OTC Regulators Forum (ORF – a tőzsdén kívüli származékos eszközök szabályozóinak fóruma) közelmúltbeli munkáját, amellyel a G20-ak tőzsdén kívüli származékos piacok átláthatóságának és megbízhatóságának növelését célzó további intézkedésre irányuló felhívására válaszolt;

3.

a kereskedés előtti ügyletek nagyobb átláthatóságát kéri a szervezett kereskedési helyszíneken széles körű használatra engedélyezett valamennyi eszköz vonatkozásában, valamint fokozott kereskedés utáni átláthatóságot kér valamennyi ügylet adattárakba való bejelentésén keresztül, egyaránt szolgálva a szabályozó hatóságok és a befektetők javát;

4.

támogatja azt a követelést, amely a jövőben kötelezővé kívánja tenni a pénzintézetek közötti klíring bevezetését minden elszámolható származtatott termék vonatkozásában annak érdekében, hogy javuljon a partnerkockázat értékelése, és támogatja azt a célkitűzést, hogy a jövőben minél több elszámolható származtatott termékkel szervezett piacokon kereskedjenek; olyan ösztönzők biztosítását szorgalmazza, amelyek az elszámolható származtatott ügyletek MiFID által szabályozott kereskedési helyszíneken, vagyis szabályozott piacokon és multilaterális kereskedési rendszerekben való kötését ösztönzik; megjegyzi, hogy az elszámolhatóság fő kritériumát a likviditásnak kell képeznie;

5.

felszólít arra, hogy a származtatott ügyletek árai a jövőben jobban tükrözzék a kockázatot, és a jövőbeni piaci infrastruktúra költségeit ne az adófizetők, hanem a piaci szereplők viseljék;

6.

úgy véli, hogy a különleges kockázatok fedezéséhez egyedileg kialakított származtatott ügyletek szükségesek, ezért elutasítja az összes származtatott ügylet szabványosításának esetleges kötelezővé tételét;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy alkalmazzon differenciált megközelítést a rendelkezésre álló származékos termékek számos típusát illetően, figyelembe véve a különböző kockázati profilokat, a jogos fedezeti célokra történő felhasználás mértékét és a pénzügyi válságban játszott szerepet;

8.

megállapítja, hogy a szabályozásnál különbséget kell tenni a felhasználó részére tényleges mögöttes kockázattal járó, kockázatkezelési eszközként használt származékos ügyletek és a tisztán spekulatív célú pénzpiaci származékos ügyletek között, és a tőzsdén kívüli ügyletekre vonatkozó adatok és konkrét számok hiányára tekintettel problémásnak tartja az elhatárolást;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a származtatott ügyletek teljes mennyisége jelentős csökkentésének lehetőségeit, hogy a mennyiség arányos legyen a mögöttes értékpapírokkal, elkerülve az árjelzések torzulását és csökkentve a piaci integritást érintő kockázatot, illetve a rendszerkockázatot;

10.

fontosnak tartja, hogy külön figyelmet fordítsanak azokra a vállalati származtatott ügyletekre, amelyekben pénzügyi intézmény vesz részt partnerként, hogy elkerüljék az ilyen szerződésekkel nem vállalati kockázatbiztosítási, hanem pénzügyi piaci eszközként történő visszaélést;

11.

felhív a kockázatkezelésnek és az átláthatóságnak a pénzpiaci biztonság növelését szolgáló alapvető eszközönkénti erősítésére, a kockázatvállalásnál fennálló egyéni felelősség egyidejű figyelembevételével;

12.

megállapítja, hogy a vállalatra jellemző sajátos kockázatok fedezéséhez egyedi származtatott ügyletek szükségesek, hogy ezeket a kockázatkezelés hatékony és az egyéni szükségletekhez igazított eszközeként alkalmazni lehessen;

13.

felszólítja a Bizottságot, hogy a központi elszámolásra vonatkozó soron következő jogszabály részeként javítsa a kétoldalú kockázatkezelési szabványokat;

14.

úgy véli, hogy a partnerkockázat klíringgel, biztosítékkal, valamint a tőkekövetelmények kiigazításával és egyéb szabályozási eszközökkel csökkenthető; támogatja a Bizottságot abban, hogy magasabb tőkekövetelményeket javasoljon a pénzintézetek számára a központilag nem elszámolható kétoldalú származtatott ügyletek vonatkozásában, a kockázattal arányos megközelítés alapján, figyelembe véve a nettósítás, a biztosíték, a kockázati letét, a napi állományegyeztetések, a letét napi meghatározása, az automatikus biztosítékmozgások és egyéb kétoldalú partnerkockázat-kezelési technikák partnerkockázat-csökkentési hatásait;

15.

kéri, hogy azokat a származtatott ügyleteket, amelyek nem felelnek meg az IFRS 39 standard követelményeinek, és amelyeket emiatt nem értékel könyvvizsgáló, a Bizottság által megállapítandó küszöbértéktől kezdődően KSZF-nél történő központi elszámolásnak vessék alá; kéri továbbá, hogy a jobb elhatárolás céljából vizsgálják meg, hogy ezen túlmenően nem pénzügyi vállalkozás a tőzsdén kívüli származtatott ügylet független könyvvizsgáló általi vizsgálatának benyújtásával továbbra is köthet-e kétoldalú szerződéseket;

16.

felszólítja a Bizottságot, hogy ruházzon komoly szerepet az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóságra (ESMA) az európai klíringközpontok engedélyezésében, és hasznosnak találja ezeknek ugyanezen hatóság általi felügyeletét, többek között a felügyeleti szakértelem egy szervnél való összpontosulása és amiatt, hogy a KSZF-fel kapcsolatos kockázat határon átnyúló lesz;

17.

úgy véli, hogy a KSZF-ek központi banki pénzhez való hozzáférése hatékonyan hozzájárul az elszámolás biztonságához és integritásához;

18.

hangsúlyozza, hogy a KSZF-ek nem szervezhetők teljes mértékben a felhasználók által, és kockázatkezelési rendszereik nem állhatnak versenyben egymással, és az elszámolási költségek tekintetében felügyeleti szabályozás szükséges; felszólítja a Bizottságot, hogy jogalkotási javaslatában foglalkozzon ezekkel a kérdésekkel, és terjesszen elő irányítási és tulajdonjogi előírásokat a klíringközpontok tekintetében, többek között az igazgatók függetlensége, a tagság és a szabályozók általi szoros felügyelet vonatkozásában;

19.

megállapítja, hogy az olyan kérdésekre vonatkozó közös technikai standardok, mint például a letét kiszámítása és adatcsere-protokollok fontos részét fogják képezni az engedélyezett kereskedési helyszínek KSZF-ekhez való tisztességes és megkölönböztetésmentes hozzáférésének; megállapítja továbbá, hogy a Bizottságnak gondosan oda kell figyelnie a versenyre nézve káros technológiai különbségek, megkülönböztető gyakorlatok és a munkafolyamatot gátló akadályok lehetséges kialakulására;

20.

a KSZF-ekre irányadó vállalati magatartási kódexeket és hozzáférési szabályokat szorgalmaz a kereskedési helyszínek általi megkülönböztetésmentes hozzáférés biztosítása érdekében; a kezelendő kérdések közé tartoznak a megkülönböztető árképzési gyakorlatok;

21.

támogatja adattárak bevezetését valamennyi származtatott pozíció vonatkozásában, ideális esetben eszközosztályonként megkülönböztetve, és az ESMA irányításával történő szabályozás és felügyelet mellett; követeli továbbá, hogy a versenytorzulások elkerülése érdekében állapítsanak meg kötelező eljárási szabályokat a tagállamokban való egységes értelmezéshez, és hogy vitás ügyekben az ESMA-t illesse meg a végső döntés joga; felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok valós időben férjenek hozzá az illetékességi területükön székhellyel rendelkező piaci résztvevőkre vonatkozó, adattárakban lévő rendezett adatokhoz, továbbá az illetékességi területükön esetleg felépülő, potenciális rendszerkockázatra vonatkozó adatokhoz, illetve az összes adattárból származó összevont adatokhoz, ideértve a harmadik országokban lévő adattárakban tárolt adatokat is; megjegyzi, hogy az adattárak által nyújtott szolgáltatásokat átláthatóan kell beárazni, tekintettel közszolgáltatás jellegű feladatukra;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki a nemzetközi szinten kidolgozás alatt álló szabványokkal összeegyeztethető jelentési szabványokat minden származtatott termékre, biztosítsa ezek továbbítását a központi kereskedési adattárba, a KSZF-ekhez, tőzsdékhez és pénzügyi intézményekhez, és tegye lehetővé, hogy az ESMA és a nemzeti szabályozó hatóságok, illetve amennyiben szükséges, az ESRB lehívhassa az adatokat;

23.

felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki intézkedéseket annak érdekében, hogy a szabályozó hatóságok pozíciós határértékeket szabhassanak meg, és így kivédhessék a nemkívánatos áringadozásokat és spekulációs buborékokat;

24.

különösen kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a nem tőzsdén kötött valamennyi származtatott ügylet értékelését független és átlátható módon hajtsák végre, megelőzve az összeférhetetlenségeket;

25.

szükségesnek tartja valamennyi technikai részlet alapos tisztázását – szoros együttműködésben a nemzeti szabályozókkal –, különösen a pénzpiaci termékek és a nem pénzpiaci termékek szabványait és megkülönböztetését illetően, és üdvözli, hogy a Bizottság máris hozzálátott ehhez a feladathoz; kéri a Bizottságtól, hogy már korai szakaszban működjön együtt a Tanáccsal és a Parlamenttel;

26.

támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy elfogadott európai szabványok alapján KSZF-eket hoz létre, amelyeket az ESMA felügyel; kéri, hogy a piaci kulcsszereplőknek ne legyen döntő befolyásuk a KSZF-ek irányítására és kockázatértékelésére, viszont legyenek benne a kockázatkezelési tanácsban; ezenkívül, véleménye szerint javaslatot kell tenni olyan mechanizmusokra, amelyek hasznosan járulnak hozzá a kockázatkezelési folyamathoz;

27.

kitart amellett, hogy szabályozási szabványokra van szükség annak biztosítására, hogy a KSZF-ek kockázatok szélesebb köre tekintetében rugalmasak maradjanak, ideértve több szereplő nemfizetését, pénzügyi eszközök hirtelen eladását és a piaci likviditás gyors csökkenését;

28.

úgy véli, hogy a származtatott ügyletek osztályai meghatározásának, a KSZF-ek, az átláthatóságot biztosító adattárak és a tőkekövetelménynek létrehozásának, a független kereskedési helyszínek kialakításának, illetve a meglévő tőzsdék felhasználásának, a kkv-kre vonatkozó kivételek meghatározásának, a technikai részleteknek a nemzeti szabályozó hatóságok, a nemzetközi intézmények és a leendő európai felügyeleti hatóság, az ESMA közötti szoros egyeztetéssel kell megtörténnie;

29.

ezért világos magatartási szabályokat és szükséges kötelező szabványokat kér a KSZF-ek felállítása (felhasználók bevonása), döntési folyamatai és kockázatkezelési rendszerei tekintetében; támogatja a Bizottságnak azt a szándékát, hogy a klíringközpontok szabályozása céljából rendeletet terjeszt elő;

30.

támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a kis- és középvállalkozások kétoldalú származékos ügyleteire vonatkozóan mentességeket és alacsonyabb tőkekövetelményeket állapít meg, amennyiben a kockázatok fedezve vannak, a származékos ügyletek aránya nem számottevő a kkv-k mérlegében és a származékos ügyletek felhasználásának mértéke nem hoz létre rendszerkockázatot;

31.

kéri, hogy elsődlegesen a hitel-nemfizetési csereügyleteket vonják független központi klíring alá, és hogy a lehető legtöbb származékos ügyletet központilag, KSZF-eken keresztül kössék; úgy véli, hogy a származékos ügyletek kumulálódó kockázatokkal járó egyes típusait adott esetben csak bizonyos feltételekkel szabadna engedélyezni vagy eseti alapon akár meg is kellene tiltani; úgy véli, hogy elegendő tőkét és tartalékot kell előírni a hitel-nemfizetési csereügyletek hitelesemény esetében történő fedezésére;

32.

felszólítja a Bizottságot, hogy sürgősen és alaposan vizsgálja meg a tőzsdén kívüli származékos piacok koncentrálódásának szintjét, különösen a hitel-nemfizetési csereügyletek terén, biztosítva, hogy ne álljon fenn a piaci manipuláció kockázata és összeférhetetlenség;

33.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a pénzügyi stabilitás és az árak átláthatóságának biztosítása érdekében terjesszen elő megfelelő jogalkotási javaslatokat a származékos termékek fedezetlen eladásával járó ügyletek szabályozása céljából; úgy véli, hogy ennek megvalósulásáig a hitel-nemfizetési csereügyleteket egy európai KSZF-en keresztül kellene lebonyolítani a partnerkockázat mérséklése, az átláthatóság növelése és a teljes kockázat csökkentése érdekében;

34.

kéri, hogy a hitel-nemfizetési csereügylet-védelem csak a mögöttes kötvénykitettség bemutatása és bizonyítása után legyen esedékes, és ennek a kitettségnek az összegére korlátozódjon;

35.

úgy véli, hogy minden olyan származékos pénzügyi terméket, amely érinti az EU államháztartásait (beleértve a tagállamok államadósságait és a helyi közigazgatások mérlegeit) szabványosítani kell és tőzsdén vagy más szabályozott kereskedési helyszínen kell forgalmazni, előmozdítva a származékos piac nyilvános átláthatóságát;

36.

kéri az olyan mögöttes hitel nélküli, tisztán spekulatív hitel-nemfizetési csereügyletek megtiltását, amelyek a nemfizetésre spekulálnak és ezáltal a hitel-nemfizetési biztosítások mesterséges drágulásához vezetnek, és ennek következtében a tényleges nemfizetések miatt rendszerkockázatok erősödéséhez vezethetnek; kéri, hogy legalább az értékpapírok és származékos ügyletek fedezetlen eladásaira állapítsanak meg hosszabb tartási időt; kéri a Bizottságtól a származékos ügyletek, és különösen a hitel-nemfizetési csereügyletek tekintetében a kockázatra vonatkozó felső határértékek megvizsgálását és ezeknek a nemzetközi partnerekkel való egyeztetését;

37.

úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia a pozíciós határértékek piaci manipuláció leküzdése céljából történő használatát, leginkább azon a ponton, amikor a szerződés a lejárathoz közeledik (squeeze és corner); megállapítja, hogy a pozíciós határértékeket inkább dinamikus szabályozási eszköznek kell tekinteni, mintsem abszolút szabálynak, és ezeket szükség esetén az ESMA által megszabott iránymutatást követve a nemzeti felügyeleteknek kellene alkalmazniuk;

38.

kéri, hogy az ESMA által meghatározandó küszöb feletti, akár pénzügyi, akár nem pénzügyi intézmény által szerzett minden származékos pozíciót KSZF-en keresztül kelljen központilag elszámolni;

39.

kéri, hogy a származékos ügyletek tervezett szabályozása vessen gátat a nyersanyagokkal és mezőgazdasági termékekkel folytatott tisztán spekulatív ügyleteknek, és hogy határozzanak meg szigorú pozíciós korlátokat, különösen ha azok hatással lehetnek az alapvető élelmiszerek és az üvegházhatásúgáz-kibocsátási egységek árára a fejlődő országokban; kéri, hogy az ESMA-t és az illetékes hatóságokat ruházzák fel hatáskörökkel, hogy hatékonyan meg tudjanak birkózni a származékos piacok működési zavaraival, pl. a hitel-nemfizetési csereügyletek fedezetlen eladásának ideiglenes megtiltásával vagy a származtatott ügyletek fizikai kiegyenlítésének előírásával és pozíciós határértékek megszabásával egyes piaci szegmensekben a kereskedők nemkívánatos koncentrációjának elkerülése érdekében;

40.

kéri, hogy a származékos ügyletekre vonatkozó jövőbeni jogalkotási javaslatok funkcionális megközelítést kövessenek, amely szerint a hasonló tevékenységek azonos vagy hasonló szabályok hatálya alá tartoznak;

41.

hangsúlyozza a származékos ügyletekre vonatkozó európai szabályozás szükségességét; felszólítja a Bizottságot, hogy a lehetőleg egységes és nemzetközileg összehangolt szabályozás érdekében amennyire csak lehet, hangolja össze az eljárást Európa partnereivel; hangsúlyozza a nem megfelelő összehangolás miatti szabályozási arbitrázs elkerülésének fontosságát;

42.

szorgalmazza az ágazati kezdeményezések támogatását és értékük elismerését, mivel ezek egyes esetekben éppolyan célszerűek lehetnek, mint a jogalkotási intézkedések, és kiegészíthetik azokat;

43.

összetartó megközelítést szorgalmaz Európában az egyes pénzügyi központok erősségeinek kihasználása érdekében, és szorgalmazza, hogy élve az e válság kínálta lehetőséggel, tegyenek további lépéseket a hatékony európai pénzügyi piac integrálása és fejlesztése felé;

44.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy 2010 közepéig jogalkotási javaslatokat terjeszt elő a klíringközpontokra és a kereskedési adattára vonatkozóan, és a technikai részleteket időben megvitatja valamennyi nemzeti és uniós szintű intézménnyel, különösen a Tanáccsal és a Parlamenttel mint jogalkotókkal;

45.

üdvözli, hogy a Bizottság a hitel-nemfizetési csereügyletre vonatkozó jogalkotási javaslatokat kíván benyújtani;

46.

hangsúlyozza, hogy a piac valamennyi szereplőjével együttműködve rendszeresen értékelni kell a jövőbeli jogszabályok hatékonyságát, és szükség esetén ki kell igazítani a szabályozói rendelkezések szövegét;

47.

kéri az állásfoglalás mielőbbi végrehajtását;

48.

megállapítja, hogy nem csak a nyersanyagok és mezőgazdasági termékek kereskedelme, hanem a kibocsátáskereskedelem tekintetében is biztosítani kell a piac átlátható működését és a spekulációk visszaszorítását; ezzel összefüggésben kéri az egyes termékekre vonatkozó, kockázaton alapuló felső határértékek megvizsgálását;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak, a nemzeti szabályozó hatóságoknak és az Európai Központi Banknak.


(1)  HL C 8. E, 2010.1.14., 26. o.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/24


2010. június 15., kedd
A tárgyak internete

P7_TA(2010)0207

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a tárgyak internetéről (2009/2224(INI))

2011/C 236 E/04

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz és a Régiók Bizottságához intézett, 2009. június 18-i, „A tárgyak internete – Cselekvési terv Európáért” című közleményére (COM(2009)0278),

tekintettel az Unió soros spanyol elnöksége által 2009. november 27-én előterjesztett munkaprogramra, nevezetesen a jövő internetének fejlesztésére irányuló célkitűzésre,

tekintettel a Bizottság 2009. január 28-i„Ma beruházni a holnap Európájába” című közleményére (COM(2009)0036),

tekintettel a Bizottságnak a magánélet és a személyes adatok védelme alapelvének a rádiófrekvenciás azonosításon alapuló alkalmazások területén történő alkalmazásáról szóló ajánlására (C(2009)3200),

tekintettel a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

tekintettel az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló, 2002. július 12-i 2002/58/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre,

tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervére, amely a gazdasági növekedés gyorsabb visszatérését hivatott elősegíteni (COM(2008)0800),

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság „Új digitális menetrend kialakítása Európa számára: 2015.eu” című jelentésére (1),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság, a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság és a Jogi Bizottság véleményére (A7–0154/2010),

A.

mivel az elmúlt 25 év alatt az internet gyorsan fejlődött és, és az előrejelzések szerint e tendencia a széles sáv bővülésével mind az adatátvitel, mind pedig az új alkalmazások terén folytatódni fog,

B.

mivel a tárgyak internete képes teljesíteni a társadalom és a polgárok elvárásait, és mivel kutatásra van szükség annak megértéséhez, hogy melyek ezek az elvárások, és az adatok érzékenysége, valamint a személyes adatok és információk védelmével kapcsolatos aggályok hol vethetnek gátat az alkalmazásoknak,

C.

mivel az információs és kommunikációs technológiák (IKT) fontos szerepet játszanak a társadalmi fejlődés és a gazdasági növekedés elősegítésében, valamint az európai köz- és magánintézmények innovációjának és kreativitásának ösztönzésében,

D.

mivel az Uniónak közös referenciakeretet kell kialakítania a rendszer igazgatásának, a magánélet védelmének, az adatbiztonságnak, a személyes adatok etikus kezelésének, bizalmas jellegének, gyűjtésének és tárolásának, valamint a fogyasztók tájékoztatásának szabályozása és a szabályok megerősítése érdekében,

E.

mivel a „tárgyak internete” fogalom az olyan tárgyak (mind az elektronikus termékek, mind pedig a mindennapi használati tárgyak) általános fogalmára utal, amelyek távolról leolvashatók, felismerhetők, címezhetők, megkereshetők és/vagy irányíthatók az interneten keresztül,

F.

mivel a tárgyak internete várhatóan gyors fejlődésen megy keresztül az elkövetkező években, és ezért szükség van biztonságos, átlátható és többoldalú igazgatást tesz szükségessé,

G.

mivel a jövőben az internet túllép majd a virtuális világ hagyományos, jelenlegi határain azáltal, hogy azt összekapcsolják a fizikai tárgyak világával,

H.

mivel a rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) és a többi, a tárgyak internetével kapcsolatos technológia számos előnyt hordoz a vonalkóddal és a mágnesszalaggal szemben, és sokkalta több olyan alkalmazása létezik, amely más hálózatokkal – például mobiltelefon-hálózatokkal – összekapcsolható, és tovább is fejleszthető, amennyiben a földrajzi helyet (pl. a Galileo műholdas rendszer), a hőmérsékletet, a fényt, a nyomást és a nehézségi erőt mérő érzékelőkkel kapcsolják össze; mivel a RFID-chipek széles körű bevezetése jelentősen csökkentené egységárukat, valamint a leolvasók költségeit is,

I.

mivel a RFID-technológiát a információs és kommunikációs ipar gazdasági fejlődésének katalizátoraként és felgyorsítójaként lehet értelmezni,

J.

mivel a RFID-technológiát és a többi, a tárgyak internetéhez kapcsolódó technológiát a gyártás, a logisztika és az ellátási lánc ágazataiban már alkalmazzák, előnyöket kínál a termékek azonosítása és nyomon követhetősége terén, és számos más területen – például az egészségügy, a közlekedés és az energiahatékonyság, a környezetvédelem, a kiskereskedelem és a hamisítás elleni küzdelem – ígéretes fejlődési potenciállal rendelkezik,

K.

mivel az összes e-egészségügyi rendszer esetében az RFID-alapú rendszerek tervezése, fejlesztése és megvalósítása az egészségügyi szakemberek, a betegek és az illetékes (pl. adatvédelmi, etikai) bizottságok közvetlen bevonását követeli meg,

L.

mivel az RFID segítséget nyújthat az energiahatékonyság növelésében és az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, és a szén-dioxid-kibocsátás számszerűsítését kínálja a termékek szintjén,

M.

mivel az RFID-technológia és a többi, a tárgyak internetéhez kapcsolódó technológia az életminőség, a biztonság és védelem, valamint a jóllét szempontjából igen hasznos lehet az állampolgárok számára, amennyiben a magánélet és a személyes adatok védelmének szempontjai megfelelően érvényesülnek,

N.

mivel fenntartható, energiahatékony távközlési szabványokra van szükség, amelyek a biztonságra és a magánélet védelmére összpontosítanak, valamint kompatibilis vagy azonos protokollokat használnak a különböző frekvenciákon,

O.

mivel a mindennapi élet valamennyi tárgyát (például a közlekedési kártyákat, ruhákat, mobiltelefonokat és gépkocsikat) fel lehet szerelni RFID-chipekkel, és ezek gazdasági jelentősége széles alkalmazási körüknek köszönhetően rohamosan nőni fog,

P.

mivel a tárgyak internete segítségével egy hálózatban lesz összekapcsolható több milliárd gép, amelyek a vezeték nélküli technológiák és a logikai és fizikai címzési protokollok együttese révén képesek lesznek egymással kommunikálni és egymással kölcsönhatásba lépni; mivel a tárgyak internete az elektronikus azonosító rendszerek és a vezeték nélküli mobil eszközök révén lehetővé teszi, hogy a digitális személyek és a fizikai tárgyak közvetlenül azonosíthatóakká váljanak, lehetővé téve az általuk tartalmazott adatok lehívását, tárolását, átadását és folyamatos feldolgozását,

Q.

mivel a tárgyak internete termékeinek miniatürizálása – mint például az elektronika, az érzékelők és az energiaellátási és RFID-átviteli rendszer beépítése a mindössze néhány milliméteres chipbe – technológiai kihívást jelent,

R.

mivel az RFID-chipeket a jövőben sokkal szélesebb körben fogják alkalmazni, ezért ez a technológia új kérdéseket vet fel az adatvédelemmel kapcsolatban, amelyek közül a legfontosabb a chipek teljes vagy szinte teljes láthatatlansága,

S.

mivel az ipari szabványok igen fontosak, mivel az RFID-szabványosításnak ki kell forrnia, és mivel az RFID-szabvány kidolgozására a CEN és az ETSI (az európai szabványszervezetek) számára 2009-ben adott közös megbízás ezért a RFID-t igénybe vevő innovatívabb termékek és szolgáltatások létrejöttéhez fog hozzájárulni,

T.

mivel igen fontos az új technológiák és alkalmazásuk – többek között azok társadalmi és környezetvédelmi hatásainak – megismertetése az európai polgárokkal, valamint a fogyasztók digitális műveltségének és e-készségeinek előmozdítása,

U.

mivel a tárgyak internete fejlődésének ki kell terjednie valamennyi uniós polgárra és mindenki számára elérhetőnek kell lennie, továbbá azt az EU-ban meglévő digitális szakadék megszüntetésére irányuló olyan hatékony politikákkal kell támogatni, amelyek több polgárt segítenek hozzá az e-készségek elsajátításához és digitális környezetük megismeréséhez,

V.

mivel a tárgyak internetéhez kapcsolódó technológiák előnyeit hatékony biztonsággal kell erősíteni, amely alapvető jellemzője minden olyan fejlesztésnek, amelynél fennáll annak kockázata, hogy a személyes adatok védelme és a közösségnek a róluk információkkal rendelkező személyekbe vetett bizalma veszélybe kerülhet,

W.

mivel a tárgyak internete fejlődésének társadalmi kimenetele nem ismert, és megerősítheti a jelenlegi digitális megosztottságot, vagy új megosztottságot teremthet,

1.

üdvözli az Európai Bizottság közleményét, és elvben támogatja a tárgyak internetének előmozdítására irányuló cselekvési terv iránymutatásait;

2.

úgy véli, hogy a tárgyak internetének elterjedése lehetővé fogja tenni az emberek és a tárgyak közötti, valamint a tárgyak egymás közötti kölcsönhatásának javítását, ami a biztonság, az adatvédelem és a magánélet védelmének tiszteletben tartása esetén óriási hasznokkal járhat az uniós polgárok számára;

3.

helyesli, hogy a Bizottság a biztonságra, a személyes adatok védelmére és a magánélet védelmére, valamint a tárgyak internetének irányítására helyezi a hangsúlyt, mivel a magánélet és a személyes adatok védelme, illetve a nyitottság és az interoperabilitás az egyetlen módja annak, hogy a tárgyak internete szélesebb körű társadalmi elfogadottságot nyerjen; felhívja a Bizottságot, hogy valamennyi európai és nemzetközi érintettet ösztönözze a számítógépes biztonsággal kapcsolatos veszélyek kezelésére; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat valamennyi meglévő nemzetközi számítógépes biztonsági rendelkezés – többek között az Európa Tanács számítógépes bűnözésről szóló egyezményének – végrehajtására;

4.

határozottan hisz abban, hogy a magánélet védelme alapvető érték, és hogy minden felhasználónak ellenőrzéssel kell rendelkeznie saját személyes adatai fölött; kéri ezért az adatvédelmi irányelvnek a jelenlegi digitális környezethez való hozzáigazítását;

5.

értékeli, hogy a Bizottság időben reagál az ágazaton belüli új fejleményekre, ami által lehetővé válik a politikai rendszer számára a szabályok korai szakaszban történő megállapítása;

6.

hangsúlyozza, hogy a technológia előmozdításának egyik előfeltétele az alapvető értékeket, valamint a személyes adatok és a magánélet védelmét megerősítő jogi rendelkezések bevezetése;

7.

hangsúlyozza, hogy a biztonsággal és az adatvédelmi kérdésekkel foglalkozni kell a soron következő szabványokban, amelyeknek meg kell határozniuk a szolgáltatások bizalmasságát, integritását vagy elérhetőségét szavatoló különböző biztonsági jellemzőket;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos munkáját hangolja össze a digitális menetrend terén végzett általános munkájával;

9.

felszólítja a Bizottságot, hogy végezzen hatásvizsgálatot arról, hogy a jelenlegi „internetes” hálózati infrastruktúrát miként lehet felhasználni a tárgyak internetének alkalmazásaihoz és hardvereihez a hálózati torlódás és az adatbiztonság szempontjából, annak meghatározása céljából, hogy a tárgyak internetének alkalmazásai és hardverei kompatibilisek és megfelelőek-e;

10.

úgy véli, hogy az elkövetkező években a tárgyak internete és a kapcsolódó alkalmazások fejlődése jelentős hatással lesz az európai polgárok mindennapi életére és szokásaira, ami széles körű gazdasági és társadalmi változásokat von majd maga után;

11.

úgy véli, hogy a tárgyak internetét integratív jelleggel kell kiépíteni, már a kezdetekkor elkerülve – tagállami és regionális szinten egyaránt – a tárgyak internetével kapcsolatos technológiák egyenlőtlen fejlődését, elterjedését és alkalmazását; megjegyzi, hogy a Bizottság közleménye nem veszi kellően figyelembe ezeket a kérdéseket, amelyekkel optimális esetben a tárgyak internetének további fejlesztése előtt kellene foglalkozni;

12.

felszólítja a Bizottságot, hogy az IKT és a tárgyak internetének tervezése során vegye figyelembe az Unió kevésbé fejlett régióit; felhívja a tagállamokat, hogy nyújtsanak társfinanszírozást e technológiák és más IKT-projektek végrehajtása számára a szóban forgó régiókban annak érdekében, hogy gondoskodjanak részvételükről és megakadályozzák kirekesztésüket a közös európai vállalkozásokból;

13.

hangsúlyozza, hogy ugyan az RFID-chipek használata hatékony lehet a hamisítás elleni küzdelem, a csecsemők szülészetekről történő elrablásának megelőzése és az állatok azonosítása terén, illetve számos más területen is, ugyanakkor az egyének és a társadalom szempontjából veszélyes is lehet és olyan etikai problémákat is felvet, amelyekre megfelelő biztosítékokat kell találni;

14.

hangsúlyozza, hogy tanulmányozni kell a tárgyak internetének társadalmi, etikai és kulturális vonatkozásait, tekintettel a civilizáció gyökeres átalakulására, amelyet e technológiák kiválthatnak; ezért fontosnak véli, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos társadalmi-gazdasági kutatás és politikai vita együtt járjon a technológiai kutatással és annak haladásával, továbbá felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre szakértői csoportot, amely mélyrehatóan vizsgálja e szempontokat, és javaslatot tesz a kapcsolódó technológiák és alkalmazások fejlesztésére vonatkozó etikai keretre;

15.

hangsúlyozza, hogy a termékek és fogyasztási javak intelligens címkézésére, valamint a tárgyak és a személyek közötti kommunikációs rendszerekhez használt RFID-technológia és más, a tárgyak internetével kapcsolatos technológiák mindenütt használhatók, gyakorlatilag láthatatlanok és zajmentesek; kéri ezért, hogy az Európai Bizottság a jövőben készítsen e technológiáról alapos értékelést, különösen a következő szempontokat illetően:

a rádióhullámok és az azonosítási technológia egyéb eszközeinek hatása az egészségre;

a chipek és azok újrahasznosításának hatása a környezetre;

a felhasználók magánélete és bizalma;

a növekvő számítógépes biztonsági kockázatok;

intelligens chipek jelenléte egy bizonyos termékben;

a chipek kiiktatásához való jog, amely saját hatáskört és felhasználói irányítást biztosít;

a személyes adatok gyűjtés és feldolgozás során való védelmére vonatkozó biztosítékok az állampolgárok számára;

kiegészítő hálózati struktúra és infrastruktúra fejlesztése a tárgyak internetének alkalmazásai és hardverei számára;

az uniós polgárok és vállalkozások lehető legjobb védelme mindenfajta online számítógépes támadással szemben;

az elektromágneses mezők hatása az állatokra, különösen a városokban élő madarakra;

a regionális szabványok harmonizálása;

nyílt technológiai szabványok kidolgozása és a különböző rendszerek közötti átjárhatóság;

valamint adott esetben vesse alá európai szintű egyedi szabályozásnak;

16.

hangsúlyozza, hogy a fogyasztónak kifejezett beleegyezés híján joga van a magánélet választható és/vagy beépített védelméhez, különösen a címke automatikus kiiktatásához az értékesítési helyen; e tekintetben emlékeztet az európai adatvédelmi biztos által kiadott véleményre; hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos mindennemű technológia kifejlesztésének és alkalmazásának legkorábbi szakaszában figyelembe kell venni a magánélet védelmét és a biztonságot; hangsúlyozza, hogy az RFID-alkalmazásokat az Európai Unió Alapjogi Chartájának 7. és 8. cikkében rögzített, a magánélet védelmével és az adatvédelemmel kapcsolatos szabályokkal összhangban kell üzemeltetni; felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra a polgárok azon jogát, hogy a tárgyak internetével fel nem szerelt termékeket válasszanak vagy hogy hálózatba bekapcsolt környezetükről bármikor lekapcsolódjanak;

17.

megállapítja, hogy míg a passzív RFID-címkék hatóköre korlátozott, addig az aktív RFID-címkék sokkal nagyobb távolságokra képesek adatokat továbbítani; ezzel összefüggésben hangsúlyozza, hogy ezzel kapcsolatban világos iránymutatásokat kell meghatározni az RFID minden egyes típusára vonatkozóan;

18.

felhívja a Bizottságot annak tisztázására, hogy az automatikusan gyűjtött és értelmezett adatok kinek a tulajdonát képezik, és azok felett ki rendelkezhet;

19.

felhívja a gyártókat a chipek kiiktatásához való jog biztosítására azáltal, hogy az RFID-címkéket eltávolítható vagy a fogyasztó által a vásárlás után könnyen kiiktatható módon helyezik el; hangsúlyozza, hogy a fogyasztókat tájékoztatni kell a passzív és az aktív RFID-címkék jelenlétéről, leolvasási hatóköréről, az eszköz által megosztott – beérkezett vagy továbbított – adatok jellegéről és ezen adatok felhasználásáról, és ezt az információt minden csomagoláson egyértelműen jelölni kell, valamint a dokumentációban részletesebben ki kell fejteni;

20.

felszólítja az RFID-alkalmazások üzemeltetőit, hogy tegyenek meg minden ésszerű lépést annak biztosítása érdekében, hogy az adatokat az RFID-alkalmazás üzemeltetője, vagy bármely más személy által feltehetően alkalmazott módszerrel ne kapcsolják össze valamely azonosított vagy azonosítható természetes személlyel, kivéve, ha ezeket az adatokat az alkalmazandó adatvédelmi elvekkel és jogszabályokkal összhangban dolgozzák fel;

21.

hangsúlyozza, hogy mivel a kiskereskedelmi termékekhez kapcsolódó chipeket nem a kiskereskedelmi üzleten kívüli használatra szánták, ezért azokat olyan eszközökkel kellene gyárilag ellátni, amelyek hatástalanítják őket, így az adatok tárolását korlátozni lehet;

22.

úgy véli, hogy a fogyasztóknak lehetőséget kell adni a tárgyak internetének engedélyezésére vagy letiltására, ideértve azt is, hogy a tárgyak internetéhez kapcsolódó egyes technológiákat letilthassák anélkül, hogy más alkalmazásokat vagy az eszköz egészét működésképtelenné tennék;

23.

hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos valamennyi technológiába az eszközbiztonság és a biztonságos átviteli rendszerek lehető legmagasabb szintjét kell beépíteni a csalás megelőzése, valamint az eszközök megfelelő azonosítása és engedélyezése érdekében; megjegyzi, hogy a tárgyak internetjének címkéinek klónozása vagy a megosztott adatok lehallgatása révén fennáll az azonosítás és a termék hamisításának lehetősége; ezért felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tárgyak internetének kifejlesztése átlátható rendszer formájában történjék, amely figyelembe veszi különösen az alábbi szempontokat:

az azonosítást és nyomon követhetőséget lehetővé tevő eszközök jelenlétének kifejezett említése;

olyan biztonsági intézkedések, amelyek biztosítják, hogy az adatokhoz csak engedéllyel rendelkező felhasználók férjenek hozzá;

az adatok olvashatósága, illetve a rendszer működése ellenőrzésének lehetővé tétele a fogyasztók és a címkiosztó hatóságok számára;

24.

elsődleges fontosságúnak tartja, hogy európai szinten átfogó szabályozási keret jöjjön létre és pontos határidők kerüljenek meghatározásra a tárgyak internetébe, továbbá az új technológiák kifejlesztésének támogatásához szükséges intelligens hálózatokba történő állami és magánberuházások ösztönzése és elősegítése érdekében;

25.

megállapítja, hogy az RFID ugyan fontos, de más technológiák is részét képezik a tárgyak internetének; hangsúlyozza, hogy a finanszírozási és igazgatási kérdésekkel kapcsolatos kutatást is hozzá kell rendelni ezekhez a technológiákhoz;

26.

felkéri a Bizottságot, hogy mérlegelje a tárgyak internete alkalmazásainak felhasználását az EU több folyamatban lévő kezdeményezésének fejlesztésében, mint amilyen az „IKT az energiahatékonyságért”, „intelligens mérőeszközök”, „energiahatékonysági címkézés”, az „épületek energiateljesítménye” vagy a „hamis gyógyszerekkel és egyéb termékekkel szembeni védelem”;

27.

felhívja a Bizottságot, hogy kísérje figyelemmel az egymással nagymértékben összekapcsolódó rendszerek sérülékenysége által jelentett lehetséges új veszélyeket;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további erőfeszítéseket annak biztosítására, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos technológiák felöleljék a felhasználói követelményeket (pl. a nyomon követhetőség kiiktatási lehetőségét) és tiszteletben tartsák az egyéni jogokat és szabadságjogokat; ezzel összefüggésben emlékeztet az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) által a hálózatok és az információ – és ekképpen a tárgyak internete – biztonságának szavatolása terén betöltött szerepre, ami hozzájárul majd a fogyasztók körében való elfogadottság és bizalom kiépítéséhez;

29.

úgy véli, hogy új alkalmazások fejlesztése és a tárgyak internetének tényleges működése és üzleti lehetőségei elválaszthatatlanul összefüggnek majd az európai fogyasztók e rendszerbe fektetett bizalmával, valamint rámutat, hogy e bizalom akkor áll fenn, ha a magánélethez való jogot és az egészséget fenyegető veszélyekkel kapcsolatos aggodalmakat eloszlatták;

30.

hangsúlyozza, hogy e bizalomnak világos jogi keretrendszeren kell alapulnia, amely magában foglalja a tárgyak internetén keresztül gyűjtött és továbbított adatok ellenőrzését, gyűjtését, feldolgozását és felhasználását, valamint a fogyasztóktól beszerzendő jóváhagyás típusát;

31.

úgy véli, hogy a tárgyak internete számos előnyt rejt a fogyatékkal élő emberek számára, és egy mód lehet az elöregedő népesség igényeinek kielégítésére és a biztos gondozói szolgáltatások nyújtására; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy a vakok és a gyengénlátók e technológia segítségével, elektronikai segédeszközök révén teljesebben megismerhetik környezetüket; hangsúlyozza ugyanakkor, hogy intézkedéseket kell hozni a magánélet védelmének biztosítására, a felszerelés és üzemeltetés, illetve a fogyasztók ilyen szolgáltatásokkal kapcsolatos tájékoztatásának megkönnyítésére;

32.

hangsúlyozza, hogy a nyomon követés költségeinek – így az alkalmazás villamosenergia-fogyasztásának és a tárgyak alkalmazásának – a fogyasztó számára átláthatónak kell lennie;

33.

úgy véli, hogy a tárgyak internete és általában véve az IKT-projektek széles körű tájékoztatási kampányokat tesznek szükségessé ahhoz, hogy a polgárok tisztában legyenek azok alkalmazásának céljával; hangsúlyozza, hogy létfontosságú a társadalom tájékoztatása és nevelése az olyan eszközök lehetséges felhasználási területeivel és egyértelmű előnyeivel kapcsolatban, mint az RFID, annak megelőzése érdekében, hogy a projektet tévesen értelmezzék, és a polgárok támogatása elmaradjon; hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetének teljes mértékű – mind az egyén, mind a közösség hasznára történő – kihasználása érdekében a felhasználók számára meg kell adni az ezen új technológiák megértéséhez szükséges e-készségeket, és megfelelő felhasználásukhoz számukra ösztönzést és képességeket kell nyújtani;

34.

megjegyzi, hogy a tárgyak internete feltehetőleg jelentős mennyiségű adat gyűjtéséhez vezet majd; e tekintetben felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot az európai adatvédelmi irányelv kiigazítására, hogy az a tárgyak internetén keresztül gyűjtött és továbbított adatok kérdésével is foglalkozzon;

35.

úgy véli, hogy általános elvként kell elfogadni azt, hogy a tárgyak internetének technológiáit úgy kell megtervezni, hogy csak a funkcióik ellátásához minimálisan szükséges adatokat gyűjtsék és használják, a kiegészítő adatok gyűjtését pedig meg kell akadályozni;

36.

kéri, hogy a tárgyak internetén keresztül megosztott adatok jelentős hányadát a továbbítás előtt a magánélet védelmének biztosítása érdekében anonimizálják;

37.

kiemeli a Bizottság számára, hogy a világ más részei, elsősorban Ázsia, e tekintetben gyorsabban fejlődik, és ezért a politikai rendszereknek a tárgyak internetére alkalmazandó szabályok megállapításakor és a technikai standardok létrehozásakor szükségük lesz a világ többi részéhez való proaktív hozzáállásra és a velük történő szoros együttműködésre;

38.

hangsúlyozza, hogy az európai gazdaság fellendítése érdekében helyénvaló beruházni az új információs és kommunikációs technológiákba mint a gazdasági növekedést ösztönző és az új rendszerekhez és alkalmazásokhoz az európai polgárok és vállalatok egyre nagyobb számban való hozzáférését elősegítő eszközökbe, hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az internetes technológiák fejlesztésében; javasolja, hogy kétszerezzék meg az EU IKT kutatási költségvetését, a következő pénzügyi tervben pedig négyszerezzék meg az IKT-bevezetés költségvetését;

39.

hangsúlyozza, hogy a kutatás kulcsfontosságú szerepet játszik a számítási kapacitást szolgáltatók közötti verseny megteremtésében, amely kapacitás a tárgyak internete alkalmazásainak valós idejű működéséhez szükséges;

40.

felhívja a Bizottságot, hogy folytassa és növelje a hetedik keretprogramban a tárgyak internetére vonatkozó kutatási programok finanszírozását az európai IKT-ágazat megerősítése érdekében, továbbá támogatja a versenyképességi és innovációs keretprogram igénybevételét a terjesztésük előmozdítására; kéri különösen olyan kísérleti projektek kidolgozását, amelyek közvetlen pozitív hatást fejthetnek ki az európai polgárok mindennapi életére az e-egészségügy, az e-tanulás, az e-kereskedelem, az e-elérhetőség és az energiahatékonyság területén; mindazonáltal aggodalmának ad hangot a keretprogramhoz kapcsolódó bürokrácia miatt, és felhívja a Bizottságot, hogy azt a keretprogram folyamatainak átalakítása és egy felhasználói testület létrehozása révén számolja fel;

41.

úgy véli, hogy a tárgyak internete figyelemreméltó lehetőséget hordoz a gazdaság és termelés fejlesztése, a szolgáltatások minőségének javítása, a vállalkozások logisztikai és terjesztési láncainak optimalizálása és a leltárkezelés szempontjából, valamint új lehetőségeket teremt a foglalkoztatás és a vállalkozások szintjén;

42.

felkéri a Bizottságot, hogy készítsen értékelést arról, hogy javasolt stratégiája milyen hatással lehet az európai vállalkozások termelékenységére és versenyképességére a nemzetközi piacon;

43.

meggyőződése szerint a tárgyak internete segíthet az EU és harmadik országok közötti kereskedelmi forgalom elősegítésében, a piacok bővítése és a kereskedelemben részt vevő termékek minőségi garanciáinak biztosítása révén;

44.

hangsúlyozza, hogy az RFID-technológiák egyrészt lehetővé teszik majd az európai iparágak számára a forgalomban lévő áruk előállítási volumenének ellenőrzését (azaz csak szükség esetén gyártsanak, következésképpen óvják a környezetet), másrészt pedig hatékony módszert kínálnak a kalózkodás és a hamisítás elleni küzdelemre, mivel lehetőség nyílik az érintett áruk nyomon követésére;

45.

úgy véli, hogy a termelés folyamatában alkalmazott új technológiáknak köszönhetően a fogyasztási javak erőforrás-felhasználás tekintetében hatékonyabbak valamint versenyképesebbek lesznek a piacon;

46.

hangsúlyozza, hogy intenzív nemzetközi párbeszédre és közös cselekvési tervekre van szükség a tárgyak internete kapcsán; felhívja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a tárgyak internete milyen hatást gyakorol a nemzetközi kereskedelemre;

47.

támogatja a Bizottság azon szándékát, továbbra is felügyelni és értékelni kívánja a kifejezetten a tárgyak internetére vonatkozó harmonizált frekvenciák szükségességét, figyelembe véve a különböző elektromágneses frekvenciasávok eltérő jellemzőit és alkalmasságát, és ezért felkéri a Bizottságot, hogy az Unió koordinációs és harmonizációs célkitűzéseinek a többéves rádióspektrum-politikai programok révén történő meghatározásakor vegye figyelembe a tárgyak internetéhez kapcsolódó szükségleteket; hangsúlyozza, hogy e frekvenciáknak köztulajdonban kell maradniuk, és hogy használatukat olyan módon kell szabályozni, hogy ösztönözze és segítsen finanszírozni az e téren folyó technológiai kutatás és fejlesztés bővülését; úgy véli, hogy az engedély nélküli frekvenciának az innováció előmozdítása érdekében lehetővé kell tennie a létrejövő új technológiák és szolgáltatások használatát (vezeték nélküli hálózattechnológia);

48.

kiemeli, hogy a felhőalapú számítástechnika esetében fennáll a jogi bizonytalanság veszélye;

49.

úgy véli, hogy valamennyi (uniós, nemzeti és regionális) politikai szint bevonása alapvető előfeltétele a tárgyak internete hatékony fejlesztésének és bevezetésének; hangsúlyozza, hogy a regionális és helyi hatóságok, valamint a városok alapvetően fontos szerepet fognak játszani a tárgyak internetének fejlődésében mivel általuk túllép a kizárólag magáncélra való használaton; emlékeztet arra is, hogy a helyi hatóságok széleskörűen fogják tudni használni a tárgyak internetét, például a tömegközlekedés szervezésében, hulladékgyűjtésben, a levegőszennyezés mértékének kiszámításában és a forgalomirányításban; felhívja a Bizottságot, hogy a tárgyak internetével kapcsolatos munkája során a többszintű kormányzás szellemében valamennyi politikai szinttel folytasson konzultációt;

50.

megállapítja, hogy a tárgyak internetének technológiáin keresztül nyújtott információknak nyomon követhetőnek, hitelesíthetőnek és javíthatónak kell lenniük arra az esetre, ha összeomlik az erre épülő rendszer; hangsúlyozza, hogy mivel ezek a technológiák biztonsági rendszerekbe – például forgalomirányítási és hőszabályozó rendszerekbe – vannak integrálva, a téves információk életeket veszélyeztethetnek;

51.

hangsúlyozza, hogy az új technológiák döntő fontosságúak a szállítási láncok egyszerűsítésében, növelik a szállítás minőségét és hatékonyságát, támogatják az intelligens közlekedési rendszerek fejlesztését, és elősegítik a zöld folyosókat, az RFID pedig innovatív módszereket kínálhat az üzleti tevékenység lebonyolításához, miközben növeli az ügyfél-elégedettséget;

52.

úgy véli, hogy a tárgyak internetének felhasználása a természetben hozzájárulhat a zöld technológiák fejlesztéséhez, az energia hatékonyabb felhasználása és ennélfogva a környezet fokozottabb védelme valamint az IKT-k és a környezet közötti viszony javítása révén;

53.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen meg mindent az RFID-technológia és alkalmazásai szabványosítását illető közös normák nemzetközi szintű meghatározása érdekében azért, hogy megkönnyítse az együttműködtethetőséget és a nyitott, átlátható és technológiasemleges infrastruktúrát; hangsúlyozza, hogy egyértelmű és elismert szabványok – így a TCP5/IP6 – hiányában a tárgyak internetének RFID-megoldásokon túlmutató elterjedése nem ölthet világméreteket;

54.

támogatja az internetprotokoll 6-os verziójának (IPv6) a lehető legrövidebb időn belüli bevezetését, amely verzió a hálózat jövőbeli bővítésének és egyszerűsítésének alapjául szolgál;

55.

üdvözli a Bizottság szándékát, miszerint 2010-ben közleményt kíván kiadni a biztonságról, a magánélet védelméről és az információs társadalomba vetett bizalomról; hangsúlyozza e közlemény és a javasolt intézkedések fontosságát az információs társadalom, a magánélet és a személyes adatok védelmének szempontjait érintő normák megerősítése tekintetében; felhívja a Bizottságot, hogy tevékenyen vonjon be minden fő érintettet, ideértve az ENISA-t és az európai adatvédelmi biztost is;

56.

hisz annak fontosságában, hogy valamennyi alapvető jog védelmét garantálni kell a tárgyak internete fejlesztési folyamatában, nem csak a magánélet védelmét;

57.

úgy véli, hogy a Bizottságnak a tárgyak internete kapcsán ajánlásokat kell megfogalmaznia a közigazgatás, a törvényhozás és a bűnüldöző szervek feladataira és felelősségi köreire vonatkozóan;

58.

kéri a Bizottságot, hogy szigorúan ügyeljen az e tárgyban már elfogadott európai szintű szabályok helyes végrehajtására, és az év vége előtt nyújtson be ütemtervet az uniós szinten javasolni kívánt, a tárgyak internete és az RFID-alkalmazások biztonságának megerősítését célzó iránymutatásokról;

59.

kéri a Bizottságot, hogy kezdeményezzen társadalmi párbeszédet a tárgyak internetével kapcsolatban, ismertetve az új technológiák mindennapi életre gyakorolt pozitív és negatív hatását egyaránt; ezért felkéri a Bizottságot, hogy kezdjen proaktív konzultációt az európai ipari ágazattal, és azt ösztönözze arra, hogy vállaljon vezető szerepet az innovatív, szabványosított és együttműködtethető technológiák kialakításában és kezdeményezésében;

60.

felhívja a Bizottságot, hogy a kis- és középvállalkozásokat (kkv-kat) kellő mértékben vonja be a tárgyak internetével kapcsolatos cselekvési tervbe;

61.

felkéri továbbá a Bizottságot, hogy rendszeresen tájékoztassa az ágazati szereplőkkel és az érintett felekkel folytatott párbeszédről, valamint a saját maga által tenni kívánt kezdeményezésekről;

62.

úgy véli, hogy a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia az adatátviteli roamingdíjak további csökkentésének lehetőségét;

63.

hangsúlyozza, hogy a tárgyak internetét úgy kell irányítani, hogy a bürokráciát a lehető legkisebb szintre szorítsák, és bevonják valamennyi fontos érdekelt felet a döntéshozatali folyamatba, és ezért uniós szinten megfelelő és kellő mértékű szabályozást kér;

64.

sürgeti a Bizottságot, hogy aktívan járuljon hozzá a tárgyak internetére vonatkozó elvek és irányítási szabályok meghatározásához és megállapításához, a nemzetközi fórumokon jelen lévő kereskedelmi partnereivel, így például a Kereskedelmi Világszervezettel közösen;

65.

felszólítja a Bizottságot annak tisztázására, hogy az internet-irányítás mely szempontjait tartja jelenleg szabályozandónak a tárgyak internetével kapcsolatban, és hogy mely rendszerrel biztosítható az általános közérdek;

66.

felszólítja ezért a Bizottságot a tárgyak internetének irányításával kapcsolatos problémák elemzésére, bevonva az ágazat érintett szereplőit is; továbbá alapvető fontosságúnak tartja a Wi-Fi biztonsági rendszerekkel kapcsolatos szempontok elemzését;

67.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  2009/2225(INI), Del Castillo -jelentés, A7–0066/2010.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/33


2010. június 15., kedd
Az internet szabályozása: a következő lépések

P7_TA(2010)0208

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása az internet szabályozásáról: a következő lépések (2009/2229(INI))

2011/C 236 E/05

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság „Az internet szabályozása: a következő lépések” című közleményére (COM(2009)0277),

tekintettel a Bizottság „Európa védelme a nagyszabású számítógépes támadások és hálózati zavarok ellen: a felkészültség, a védelem és az ellenálló képesség fokozása” című közleményére (COM(2009)0149),

tekintettel „A globalizáció és az információs társadalom: a fokozott nemzetközi együttműködés iránti igény” című, 1998. október 14-i állásfoglalására (1),

tekintettel „Az internet szervezeti háttere és irányítása – nemzetközi és európai politikai kérdések 1998–2000” című, 2001. február 19-i állásfoglalására (2),

tekintettel „Az újgenerációs internet: egy európai uniós kutatási kezdeményezés szükségessége” című, 2001. április 2-i állásfoglalására (3),

tekintettel az információs társadalomról szóló, 2005. június 23-i állásfoglalására (4),

tekintettel 2005. december 15-i állásfoglalására az emberi jogok tunéziai helyzetéről és a Tunéziában tartott, az információs társadalomról szóló világ-csúcstalálkozó értékeléséről (5),

tekintettel az interneten való véleménynyilvánítás szabadságáról szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására (6),

tekintettel a 2007. november 12. és 15. között Rio de Janeiro-ban tartott, az Internet szabályozásáról szóló második fórumról szóló, 2008. január 17-i állásfoglalására (7),

tekintettel a biztonság és az alapvető szabadságjogok interneten történő megerősítéséről szóló, 2009. március 26-i, a Tanácshoz intézett ajánlására (8),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel az Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, a Jogi Bizottság és az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság véleményére (A7-0185/2010),

A.

mivel az internet kritikus jelentőségű globális kommunikációs eszköz, amely óriási hatással van a társadalom egészére,

B.

mivel az internet szabályozásával kapcsolatos kérdések az alapvető jogok és szabadságok védelméhez és biztosításához kapcsolódnak (az internethez való hozzáférés, az internet használata, informatikai támadásokkal szembeni kiszolgáltatottsága stb.),

C.

mivel a számítástechnikai bűnözés növekvő veszélyt jelent az információ- és kommunikációtechnológiára támaszkodó társadalmakra, és mivel a terrortámadásokra, gyűlöleten alapuló bűntettekre és gyermekpornográfiára való felbujtás mértéke megnövekedett és veszélyezteti az egyéneket, köztük a gyerekeket,

D.

mivel a számítástechnikai bűnözés, az internetes joghatóság és a felhőalapú számítástechnika közötti kapcsolat – az internetszabályozás egyik új, európai szintű szempontjaként – nagy jelentőségű,

E.

mivel az internet irányításának szempontjai az internetkezeléshez és egyéb, elsősorban technikai jellegű kérdésekhez kapcsolódnak, amelyek terén olyan testületek, mint például a Internet Corporation for Assigned Names and Numbers (bejegyzett nevek és címek internetes szervezete, ICANN), Internet Assigned Numbers Authority (internetcímeket kiosztó hatóság, IANA), az Internet Engineering Task Force (az internet fejlesztésének szervezete, IETF), a regionális internetnyilvántartások, stb. működnek,

F.

mivel az internet szabályozásában mostanáig a magánszektor töltött be domináns, pozitív irányító szerepet; mivel ugyanakkor az állami szervezetek szerepét is erősíteni kell egy átfogó stratégia meghatározásakor,

G.

mivel a kormányok fontos szerepet töltenek be a közérdek védelmében a tágabb értelemben vett szabályozási szempontok tekintetében, különösen az alapvető jogok és szabadságok védelmében és garantálásában, illetve az internet biztonsága, integritása és rugalmassága tekintetében, a magánszektor pedig kulcsszerepet tölt be a szükséges beruházások, szakértelem és vállalkozói kezdeményezések tekintetében,

H.

mivel a globális szinten működő Internetirányítási Fórum (IGF) és a különféle nemzeti és regionális fórumok fontos színterei a többszereplős internetpolitikai párbeszédnek,

I.

mivel az Európai Parlament és más európai intézmények hosszú távú kötelezettségeket vállaltak az internet mint nyitott, globális köztulajdon mellett,

1.

úgy véli, hogy az internetre globális köztulajdonként kell tekinteni, ezért szabályozását közös érdekek szerint kell végezni;

2.

elismeri, hogy az internet alapvető fontosságú a véleménynyilvánítás szabadsága, a kulturális sokféleség, a tömegtájékoztatás sokszínűsége, a demokratikus állampolgárság gyakorlása, valamint az oktatás és az információhoz való hozzáférés szempontjából, és ezáltal világszerte a demokratikus értékek népszerűsítésének egyik legfontosabb hajtóerejét jelenti;

3.

emlékeztet arra, hogy az internet a demokratikus kezdeményezések előmozdítása, a politikai vita, a digitális műveltség és a tudás népszerűsítése szempontjából elengedhetetlen eszközzé vált; ismételten emlékeztet arra, hogy az internet számos alapvető jogot garantál és egyszersmind függ is azoktól, ideértve, de nem kizárólagosan a magánélet védelmét, az adatvédelmet, a véleménynyilvánítás és az egyesülés szabadságát, a sajtószabadságot, a politikai véleménynyilvánítás és részvétel szabadságát, a megkülönböztetésmentességet, az oktatást, valamint a kulturális és nyelvi sokszínűséget; hangsúlyozza, hogy a különböző szinten működő intézmények és szereplők általános felelősséget viselnek annak biztosítása tekintetében, hogy mindenki gyakorolhassa az információs társadalomban való részvétel jogát – különös hangsúlyt helyezve az idősekre, akik több problémával szembesülnek az új technológiák elsajátítása során –, miközben ezzel párhuzamosan meg kell birkózni a digitális írástudatlanság és a digitális korszak demokráciájából való kirekesztés problémakörével is;

4.

különösen hangsúlyozza, hogy fontos az alulról felfelé irányuló megközelítés és az e-demokrácia fejlesztése, illetve ezzel egyidejűleg a megfelelő biztosítékok állami és magánszereplők általi létrehozása a felügyelet, az ellenőrzés és a cenzúra új formái ellen annak érdekében, hogy az internethez való hozzáférés szabadsága és a magánélet védelme valóságos, nem csupán látszólagos jogok legyenek;

5.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy többek között az interneten keresztül védelmezni és támogatni kell az európai kulturális örökséget; azt az álláspontot képviseli, hogy az internet döntő szerepet játszik az innováció serkentésében és a digitális, szociális és kulturális szakadék csökkentésében a világ más részeivel való összehasonlításban; üdvözli, hogy a Bizottság megérti a „digitális szakadék áthidalásának” fontosságát és az internetes kormányzással kapcsolatos fejlesztési kérdéseket; úgy véli azonban, hogy azon számos idősebb polgárra is koncentrálni kell mind a fejlett, mind a fejlődő világban, akik gyakran úgy érzik, hogy nem tudnak lépést tartani ezzel az új internetes világgal; megjegyzi, hogy az internet hatékony eszköz lehet a társadalmi integráció terén, és idősebb polgárainkat be kell vonni ebbe; sürgeti, hogy hozzanak intézkedést azon oktatás elősegítésére, amely az internet által kínált források felhasználására és az ilyen források felhasználásának módjával kapcsolatos kritériumok kiválasztására irányul;

6.

elismeri, hogy az internet polgárok, fogyasztók, társaságok és hatóságok általi fokozott használata azt jelenti, hogy ez a kommunikációs eszköz az uniós belső piac megvalósulásának egyik alapelemévé vált; ebben az összefüggésben hangsúlyozza, hogy az interneten a fogyasztók és a szellemi tulajdonjogok tulajdonosainak megfelelő védelmére van szükség; hangsúlyozza továbbá, hogy garantálni kell az internethasználók polgári szabadságjogait; elismeri az internet mint a fogyasztói jogokról szóló tájékoztatást és e jogok előmozdítását szolgáló eszköz jelentőségét;

7.

hangsúlyozza, hogy az internet szabályozásának meg kell könnyítenie az elektronikus kereskedelmet és a határokon átnyúló ügyleteket az önszabályozó szerepek decentralizálásával, különösen az új versenytársak piacra lépésére vonatkozó feltételek meghatározása terén;

8.

kéri, hogy az Európai Unió által finanszírozott programok útján mozdítsák elő az új tagállamokban – különösen a vidéki területeken – és a fejlődő országokban az internethez való könnyebb hozzáférést és az internet fejlesztését; szorgalmazza továbbá, hogy ezen országok számára biztosítsanak nagyobb befolyást az internet szabályozására vonatkozó politika alakításában;

9.

úgy véli, hogy az internet globális köztulajdonként való fenntartásához fűződő európai uniós érdekek védelmének céljából az internetszabályozásnak az állami és magánszektor széleskörű, kiegyensúlyozott modelljén kell alapulnia, elkerülve egyes jogi személyek vagy jogi személyek csoportjainak uralmát és az állami vagy nemzetek feletti hatóságoknak az interneten elérhető információk áramlásának ellenőrzésére irányuló kísérleteit, ugyanakkor az internetszabályozás tekintetében továbbra is többszereplős eljárások révén kell cselekedni, mivel ezek nyújtanak eredményes eszközöket a globális együttműködés elősegítésére;

10.

kiemeli, hogy azok az értékek, amelyeken az Európai Unió alapul, az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkében kifejezett formájukban az Európai Unió alapvető értékei és végső céljai; kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az internetszabályozáshoz kapcsolódó minden tevékenység összhangban legyen ezekkel az értékekkel és célokkal, különösen azokon a globális internetirányítási fórumokon, ahol a résztvevő országok értékrendszere jelentősen különbözik Európáétól; A konfliktusok elkerülése érdekében erősíteni kell a nemzetközi párbeszédet ezen országokkal az internetszabályozás terén;

11.

úgy véli, a kormányoknak a globális internetes közpolitika számára alapvető kérdésekre kell összpontosítaniuk, mivel a magánszektor általi vezetésnek a közpolitikák elvei és a meglévő jogszabályok tiszteletben tartásán kell alapulnia, egyébként pedig a kormányoknak a beavatkozás elkerülésének politikájához kell tartaniuk magukat, hacsak bizonyos kivételes körülmények szükségessé nem teszik a beavatkozást, és még ez esetben is tiszteletben kell tartaniuk az alapvető emberi jogokat és az arányosság elvét;

12.

úgy véli, a kormányoknak nem szabad beavatkozniuk az internet napi irányításába, tartózkodniuk kell az innováció és a verseny szükségtelen, terhes és korlátozó szabályozások általi megzavarásától, és nem szabad megkísérelniük az internet ellenőrzés alá vonását, mert annak továbbra is globális köztulajdonnak kell maradnia;

13.

kéri a kormányokat, hogy hagyjanak fel az internetelérés cenzúra, lefagyasztás, tartalomszűrés vagy egyéb módon történő korlátozásával, és ne követeljék ezt magánszervezetektől sem; ragaszkodik ahhoz, hogy védelmezni kell a nyílt internetet, amelyen a felhasználók hozzá tudnak férni az információkhoz és meg tudják osztani azokat, illetve tudják futtatni az általuk választott alkalmazásokat és igénybe venni a kívánt szolgáltatásokat az elektronikus hírközlésről szóló átdolgozott szabályozási keretnek megfelelően;

14.

hangsúlyozza, hogy az elkerülhetetlennek ítélt korlátozásokat a lehető legminimálisabbra kell szorítani egy demokratikus társadalomban, törvényekkel kell szabályozni őket, illetve hatékonynak és arányosnak kell lenniük; hangsúlyozza, hogy garantálni kell a kiskorúak védelmét, és felkéri a tagállamokat, hogy például a 2002/22/EK és 2002/58/EK irányelv, valamint a 2006/2004/EK rendelet felhasználói jogok tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. november 25-i 2009/136/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (9) („a polgári jogok irányelve) értelmében rendelkezésre álló közérdekű tájékoztatási rendszert annak érdekében, hogy a kiskorúak felelősségteljes módon tudják használni az internetet és az online tájékoztatási szolgáltatásokat, valamint hogy jobban tudatában legyenek az új szolgáltatások esetleges veszélyeinek”;

15.

több kezdeményezésre szólít fel az internet gyermekek által történő biztonságos böngészésének erősítése, a bevált gyakorlatok világszerte történő elterjesztése és a káros és illegális online tartalmak elleni küzdelemben folytatott nemzetközi együttműködés megszilárdítása érdekében, különösen a gyermekek interneten történő szexuális zaklatása tekintetében;

16.

figyelembe veszi, hogy az állami és magánszereplők közös fellépése révén rendkívüli védelmet kell biztosítani a veszélyeztetett személyek, különösen a kiskorúak számára; megismétli, hogy a számítástechnikai bűnözés és a gyermekpornográfia elleni küzdelemben az illegális tartalmat kellene törölni a forrásnál, már a weboldalak letiltásának fontolóra vételét megelőzően;

17.

úgy véli, hogy a Bizottság által megfogalmazott szabályozási alapelveken kívül a kormányoknak a következő elveket is végre kell hajtaniuk:

i)

átláthatóság, multilateralizmus, demokrácia és az alapvető jogok és szabadságok védelme európai uniós előírások révén,

ii)

az internet infrastruktúrájának nyílt, átjárható és „végponttól végpontig terjedő” jellegének tiszteletben tartása,

iii)

az internetes erőforrások napi üzemeltetését végző magánszektorbeli vállalkozások külső hatósági elszámoltathatósága,

iv)

a globális internetszabályozás elősegítése a többszereplős folyamatokkal történő együttműködés és e folyamatok további ösztönzése révén, kielégítve egyszersmind a fejlődő országok részvételének fokozására irányuló igényt,

v)

a globális internet integritásának és a kommunikáció szabadságának védelme a regionális intézkedések mellőzése révén – mint például az IP-címek vagy tartománynevek visszavonása harmadik országokban;

18.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak megegyezésre kell jutnia az internetirányítás alapelveinek végrehajtását illetően, és álláspontját állhatatosan védelmeznie kell a nemzetközi fórumokon és a kétoldalú kapcsolatokban;

19.

üdvözli a spanyol elnökség granadai stratégiájában szereplő internetszabályozási megfontolásokat és az „Új digitális menetrend Európának: 2015.eu” (10) című európai parlamenti jelentés intézkedéseit, amelyben javasolja, hogy fogalmazzanak meg egy európai chartát a polgárok és fogyasztók digitális környezetben fennálló jogairól és hozzanak létre egy ötödik szabadságjogot, amely a tartalom és a tudás szabad áramlásáról szól;

20.

megjegyzi, hogy az USA kormánya 2010. február 24-én hirdette ki az új internetpolitika 3.0-t;

21.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak foglalkoznia kell az alábbi három kulcsfontosságú politikai kérdéssel:

i)

az internet infrastruktúrájának védelme a nyitottság, a hozzáférhetőség, a biztonság és a támadásokkal szembeni ellenállóképesség biztosítása érdekében,

ii)

a piacot uraló megoldásoktól való európai függőség és az ehhez kapcsolódó közbiztonsági kockázatok, valamint

iii)

az adatok és a magánélet védelme, különösen a vitás kérdések rendezésére szolgáló hatékony nemzetközi mechanizmusok létrehozása révén; felkéri a Bizottságot, nyújtson be javaslatot az adatvédelmi irányelvnek a jelenlegi digitális környezethez való hozzáigazítására;

22.

felkéri a tagállamokat, hogy a Bizottsággal együttműködve összehangolt európai uniós megközelítés révén, valamint nemzeti katasztrófaelhárító csoportok és közöttük együttműködési mechanizmusok létrehozásának elvégzésével biztosítsák az internet infrastruktúrájának védelmét a veszélyek és váratlan események ellen;

23.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fokozzák a kibertér biztonságának növelésére irányuló erőfeszítéseiket az EU területén, illetve vegyenek részt megfelelő módon az e kérdésre vonatkozó nemzetközi együttműködésben, továbbá hangsúlyozza, hogy többszereplős megközelítésre van szükség ahhoz, hogy jobban megértsék és tudatosítsák a számítástechnikai bűnözésre vonatkozó joghatóság és a felhőalapú számítástechnika azonos alapokon álló kérdését, valamint világos követelményeket és felelősségeket kell meghatározni minden szereplő számára;

24.

hangsúlyozza, hogy fontos az elektronikus szolgáltatások biztonsága, különösen az elektronikus aláírások és a köz-kulcsú infrastruktúra (PKI) biztonságának megteremtése összeurópai szinten, és felkéri a Bizottságot, hogy hozza létre az európai hitelesítő hatóságok átjáróját az elektronikus aláírások határokon átnyúló kölcsönös alkalmazhatósága biztosításának és az interneten keresztül végzett átutalások biztonsága fokozásának érdekében;

25.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson világos iránymutatást azon tagállamok számára, amelyek nem ratifikálták és hajtották végére az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményét, annak érdekében, hogy minden tagállamot bevonjon a számítástechnikai bűnözés és a spam elleni küzdelmet, a felhasználók bizalmának megerősítését és az Európai Unió kiberterének a bűnözés és támadás minden formájával szembeni biztonságossá tételét célzó együttműködésbe; sürgeti a tagállamokat, hogy ratifikálják és hajtsák végre az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményét;

26.

felkéri az összes tagállamot, hogy ratifikálja és hajtsa végre az Európa Tanácsnak a terrorizmus megelőzéséről szóló egyezményét, amely lehetővé teszi az internet terroristák általi használata elleni nemzetközi együttműködés alapjának megteremtését, amely használat a számítógépes rendszereken keresztül végrehajtott, a nemzet- és közbiztonságot, illetve a gazdasági jólétet fenyegető átfogó támadások formáját öltheti;

27.

javasolja ezenkívül, hogy a Bizottság és a tagállamok dolgozzanak az internet megerősített biztonságán és stabilitásán olyan intézkedésekkel, amelyek célja a hálózatok és a rendszerek sokszínűségének növelése a versenyjog, az európai uniós követelmények és közbeszerzési politika alkalmazása révén, valamint:

i)

az ICANN biztonságra és stabilitásra vonatkozó munkájának támogatásával,

ii)

a nemzetközi fórumokon, például a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezetben, az ENSZ-ben és az Európa Tanácsban folyó, a jogalkotási keretek javítására és a nemzeti koordinációra irányuló munka támogatásával;

28.

hangsúlyozza, hogy a közösségi hálózatok sikere az internet technikai (tárolási és adatkezelési) képességeivel összefüggésben felveti az adatok megőrzésének és az archivált adatok felhasználásának problémáját; ezzel kapcsolatban sajnálatosnak tartja, hogy az interneten jelenleg nem létezik a „feledés joga” (a személyes adatok tárolásának megszüntetésére vonatkozó jog);

29.

hangsúlyozza, hogy megfelelő egyensúlyt kell találni a felhasználók magánélete és a személyes adatok rögzítése között;

30.

helyteleníti, hogy az internetes közösségi hálózatok növekvő használatát egyelőre nem kísérik olyan szabályok, amelyek lehetővé tennék a felhasználók számára az interneten megadott személyes adataik kezelését;

31.

megállapítja, hogy az internet átlátható és felelős szabályozása fontos szerepet játszhat annak ellenőrzése során, hogy a keresőoldalak világszerte miként kezelik az információkat;

32.

felkéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatot a 2007. július 11-i, a szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról (Róma II.) szóló 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (11) hatályának kiterjesztésére, hogy az adatvédelem és magánélet terén történő jogsértéseket is magában foglalja, illetve felkéri a Tanácsot, hogy engedélyezze tárgyalások megkezdését olyan nemzetközi megállapodás megkötése céljából, amely lehetővé tenné az európai uniós állampolgárok tényleges kárpótlását, amennyiben az adatvédelemre és magánéletre vonatkozó európai uniós törvények szerinti jogaikat megsértik;

33.

ösztönzi a „beépített magánélet-védelem” elvének érvényesítését, amelynek értelmében a magánélet- és adatvédelmi előírásokat a lehető leghamarabb be kell építeni az új technológiai fejlesztések életciklusába, biztonságos és felhasználóbarát környezetet biztosítva az állampolgárok számára;

34.

rámutat, hogy a weboldalak biztonsági tanúsítványa egyre inkább szükséges lesz ahhoz, hogy nagyobb bizalommal lehessenek a fogyasztók az online tájékoztatás és szolgáltatások iránt;

35.

hangsúlyozza, hogy az EU-intézményeknek, -testületeknek és -tagállamoknak össze kellene hangolniuk a különböző illetékes nemzetközi testületekben – mint például az ICANN-ban és annak tanácsadó testületeiben, többek között a kormányzati tanácsadó bizottságban (GAC) – képviselt, internetszabályozásra vonatkozó megközelítésüket;

36.

hangsúlyozza az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) szerepét az egységes európai információs tér kialakításában; megjegyzi, hogy az (ENISA) fontos szerepet játszhat, különösen a hálózati és információbiztonsági problémák megelőzése, kezelése és az azokra való reagálás tekintetében, és üdvözli a Bizottság nemsokára benyújtandó javaslatát az ENISA modernizálására;

37.

hangsúlyozza, hogy az ENISA hatékonyságát fokozni kell az alábbi területeken:

a kutatási prioritások azonosítása európai szinten a hálózati rugalmasság, valamint a hálózat- és infomációbiztonság területén, illetve az ipari szükségletekre vonatkozó ismeretek biztosítása esetleges kutatóintézetek számára;

a döntéshozók figyelmének felhívása a biztonsággal kapcsolatos területeken megjelenő új technológiákra;

információcserére alkalmas fórumok létrehozása és a tagállamok támogatása;

38.

hangsúlyozza, hogy az ENISA elsősorban a különleges igényű tagállamokra összpontosítja a támogatását és javasolja, hogy az ENISA továbbra is hozzon létre információcserére alkalmas fórumokat a tagállamok és mások között;

39.

úgy véli, hogy a Bizottságnak központi szerepet kell vállalnia az EU belső szerveződéséhez kapcsolódó szempontok felvetésében és koordinációjában a következetes uniós megközelítés biztosítása érdekében, többek között az Internetirányítási Fórum vonatkozásában is;

40.

javasolja, hogy a Bizottság építse ki a valódi európai civil társadalomnak a nemzetközi internetszabályozási fórumokon, illetve az internetes szabványokért felelős szervezetekben vagy konzorciumokban való képviseletéhez szükséges kapacitást;

41.

kéri, hogy a Bizottság segítse elő következetes és átfogó uniós megközelítés elfogadását az IGF-ben és más fontosabb, internetirányításhoz kapcsolódó eseményeken azzal, hogy jóval korábban európai uniós állásfoglalásra irányuló tervezetet nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak megvitatásra;

42.

támogatja az IGF modelljének folytatását és fejlesztését globális, regionális – ide tartozik az EuroDIG – és nemzeti szinten, megőrizve fő tulajdonságait nem kötelező érvényű többszereplős eljárásként, megmaradva a kormányok, a civil társadalom és a magánszektor közötti párbeszéd és a legjobb gyakorlatok cseréjének nyílt fórumaként és a részvételi demokrácia új formájaként;

43.

hangsúlyozza az ázsiai szereplők internetirányításról szóló tárgyalásokba való bevonásának fontosságát, az ázsiai piac sajátos természetének figyelembe vételével;

44.

hangsúlyozza annak szükségességét is, hogy a végső fogyasztókat vonják be egy szabályozási modell létrehozásának folyamatába azzal, hogy a hangsúlyt az egyetemek és az üzleti világ közötti együttműködésre helyezik helyi, regionális és nemzeti szinten;

45.

javasolja az IGF az alábbi szempontok alapján történő fejlesztését:

i)

a fejlődő országok fokozott részvétele, figyelmet fordítva részvételük finanszírozására,

ii)

fokozott médiajelenlét,

iii)

az ülések hatékonyabb szervezése, például az egy időben zajló ülések számának csökkentése, állandó platform létrehozása a globális részvétel megkönnyítése céljából és szélesebb körű többnyelvűség,

iv)

jobb koordináció és együttműködés a globális, regionális és nemzeti internetszabályozási fórumokon, és

v)

az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek közötti alaposabb együttműködés a rendelkezésre álló technológiai eszközök, mint például videókonferenciák és a parlamentközi európai uniós információcsere (IPEX) használatával;

46.

támogatja a Bizottság és a spanyol és belga soros elnökség munkáját a 2010. szeptemberi vilniusi IGF-üléssel kapcsolatban, és fokozott részvételre kéri fel az Európai Parlamentet;

47.

általánosságban véve támogatja a Bizottságnak a jelenlegi, magánszektorbeli vezetésen alapuló ICANN irányítási modellre nézve kedvező álláspontját;

48.

elismeri, hogy az ICANN sikeresen gondoskodott a tartománynév-rendszer stabilitásáról;

49.

támogatja az ICANN nemrégiben megkezdett eljárását, hogy a latin betűs írásmódtól eltérő karaktereket tartalmazó tartományneveket is kiad;

50.

új, általános felső szintű fogalmi tartomány kialakítására szólít fel, amely a kulturális szervezeteket, képviseleteket, a médiát és a művészeket foglalja magában (például „.culture” vagy „.art”);

51.

szorgalmazza a doménneveket regisztráló és értékesítő magántársaságok fokozottabb elszámoltathatóságát, mivel olyan szolgáltatást nyújtanak, amelyektől a társadalom már nagymértékben függ; e tekintetben közös kritériumokat kell kidolgozni az átláthatóság növelése és az említett vállalkozások fokozottabb felelősségvállalásának biztosítása érdekében;

52.

felkéri a Bizottságot, hogy folytasson átfogó média- és internetes kampányt a.eu tartománynév hirdetése céljából a tagállamokban annak érdekében, hogy megkönnyítse az Európai Unió értékein, jellemzőin és politikáin alapuló európai online környezet kialakítását;

53.

hangsúlyozza a kormányzati tanácsadó bizottság fontos szerepét az ICANN döntéshozatali folyamataiban, és javasolja, hogy a kormányzati tanácsadó bizottság hatékonyságát fokozzák többek között egy megfelelő támogatási kapacitással bíró titkárság létrehozásával; továbbá fontosnak tartja, hogy valamennyi EU-tagállam aktívan részt vegyen az említett bizottság munkájában;

54.

úgy véli, hogy az ICANN-ra vonatkozó fejlesztéseknek az alábbiak révén kell történnie:

i)

a viták rendezésére szolgáló meglévő mechanizmusok (a független felülvizsgálati testület és az ICANN ombudsmanja) teljesítményének áttekintése mellett a viták rendezésére szolgáló külső, alternatív mechanizmus létrehozásával, amely lehetővé teszi az érdekelt felek számára az ICANN határozatainak eredményes, semleges, pontos és nem túlzottan költséges felülvizsgálatát,

ii)

változatos finanszírozási struktúra fokozatos bevezetésével, amely plafont állapít meg minden egyes vállalkozástól vagy ágazattól kapott finanszírozás esetén annak megelőzése érdekében, hogy jogi személyek vagy jogi személyek csoportjai illetéktelenül befolyással lehessenek az ICANN tevékenységére,

iii)

az ICANN-ban résztvevő érdekelt felek megfelelő képviseletével,

iv)

annak biztosításával, hogy az ICANN igazgatótanácsa és felső vezetősége különféle érdekeket és régiókat képvisel,

v)

tartalékalapja elfogadható hányadának arra való felhasználásával, hogy fellendítsék – különösen a fejlődő országok esetén – a civil társadalom részvételét az internetszabályozási fórumokban;

55.

osztja a Bizottság véleményét abban a tekintetben, hogy az IANA intézkedései közé bele kell foglalni a multilaterális elszámoltathatóságot szolgáló mechanizmusokat, és megerősíti, hogy a jövőben egyetlen kormány sem bírhat domináns befolyással az IANA felett, amelynek funkcióját inkább többoldalú felügyelethez vezető, progresszív módon kell nemzetközivé tenni;

56.

úgy véli, a kötelezettségvállalások 2009-es megerősítése pozitív alapot teremthet az ICANN további fejlődéséhez, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy

i)

az EU-nak – elsősorban a Bizottság révén –aktív szerepet kell vállalnia a végrehajtásban, többek között a felülvizsgálati testületek révén és annak biztosításával, hogy e testületek tagjai függetlenek, nem áll fenn esetükben összeférhetetlenség és különféle régiókat képviselnek,

ii)

a vélemény közzétételét követően a felülvizsgálati testület ajánlásait az ICANN-nak végre kell hajtania, illetve ellenkező esetben meg kell indokolnia, hogy miért nem hajtja végre azokat;

57.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be éves jelentéseket az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az előző év internetirányítással kapcsolatos eseményeiről, az első jelentés 2011 márciusában esedékes;

58.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamoknak.


(1)  HL C 104., 1999.4.14., 128. o.

(2)  HL C 343., 2001.12.5., 286. o.

(3)  HL C 27. E, 2002.1.31., 84. o.

(4)  HL C 133. E, 2006.6.8., 140. o.

(5)  HL C 286. E, 2006.11.23., 495. o.

(6)  HL C 303. E, 2006.12.13., 879. o.

(7)  HL C 41. E, 2009.2.19., 80. o.

(8)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0194.

(9)  HL L 337., 2009.12.18., 11. o.

(10)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0133.

(11)  HL L 199., 2007.7.31., 40. o.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/41


2010. június 15., kedd
A Közösség innovációs politikája a változó világban

P7_TA(2010)0209

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a Közösség innovációs politikájáról a változó világban (2009/2227(INI))

2011/C 236 E/06

Az Európai Parlament,

tekintettel „A Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban” című bizottsági közleményre (COM(2009)0442),

tekintettel a „Felkészülés a jövőre: közös stratégia kidolgozása a kulcsfontosságú alaptechnológiákkal kapcsolatban” című bizottsági közleményre (COM(2009)0512),

tekintettel az „Új partnerség az egyetemek modernizálásért: az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszéd európai fóruma” (COM(2009)0158) című bizottsági közleményre és az egyetemek és a vállalkozások közötti párbeszédről szóló, 2010. május 20-i állásfoglalására (1),

tekintettel a „Versenyképes, innovatív és ökológiai szempontból hatékony Európa megteremtése – a Versenyképességi Tanács hozzájárulása a 2010 utáni lisszaboni menetrendhez” című, 2009. december 4-i tanácsi következtetésekre,

tekintettel „Az IKT új távlatai – a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák európai kutatási stratégiája” című bizottsági közleményre (COM(2009)0184),

tekintettel a kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló, 2009. március 10-i állásfoglalására (2),

tekintettel „Az iparpolitika félidős felülvizsgálata – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című, 2008. május 22-i állásfoglalására (3),

tekintettel az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozásáról szóló, 2008. március 11-i 294/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. május 22-én a kreativitás és az innováció oktatás és képzés révén való előmozdításáról elfogadott következtetésekre (5),

tekintettel „Az ismeretek átültetése a gyakorlatba: széles körű innovációs stratégia az Európai Unió számára” című közleményről szóló, 2007. május 24-i állásfoglalására (6),

tekintettel „a Közösség lisszaboni programjának végrehajtásáról: Több kutatás és innováció – Beruházás a növekedés és a foglalkoztatás érdekében: Közös megközelítés” című, 2006. július 5-i állásfoglalására (7),

tekintettel az Európai Közösségnek kutatási, technológiai fejlesztési és demonstrációs tevékenységére vonatkozó hetedik keretprogramjáról (2007–2013) szóló 2006. december 18-i, 1982/2006/EC európai parlamenti és tanácsi határozatra (8),

tekintettel a versenyképességi és innovációs keretprogram (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. október 24-i 1639/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra (9),

tekintettel a közösségi szabadalomról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (COM(2000)0412),

tekintettel a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatás közösségi keretrendszerére (10),

tekintettel „Az adókedvezményeknek a K+F érdekében történő hatékonyabb felhasználásáról” című bizottsági közleményre (COM(2006)0728),

tekintettel a Bizottságnak a 2005-2009-es időszakra vonatkozó közösségi innovációs politikák értékeléséről szóló szolgálati munkadokumentumára (SEC(2009)1194),

tekintettel „Az európai IKT-re irányuló kutatás-fejlesztés és innováció stratégiája: Kapcsoljunk magasabb sebességfokozatba!” című bizottsági közleményre (COM(2009)0116),

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság jelentésére, valamint a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményére (A7–0143/2010),

A.

mivel a Bizottság „A Közösség innovációs politikájának felülvizsgálata a változó világban” című közleményében cselekvési terv formájában ismertette a felülvizsgált innovációs stratégiát,

B.

mivel a jövőbeni innovációs stratégiának szorosan kapcsolódnia kell az EU 2020 stratégiához,

C.

mivel „Az IKT új távlatai – a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák európai kutatási stratégiája” című közleményében a Bizottság új stratégiát jelentett be a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák (FET) számára a kiemelt kezdeményezések beindításával,

D.

mivel az európai innovációs politika kialakítása során szükséges figyelembe venni a kutatás, az innováció és az oktatás alkotta tudásháromszög mindhárom oldalát,

E.

mivel a vállalkozások innovációs képessége jelentős mértékben attól függ, hogy elegendő pénzügyi eszköz álljon rendelkezésre, és mivel a jelenlegi gazdasági válságból eredő hitelszűke azzal fenyeget, hogy drasztikusan lecsökken a vállalkozások innovációs ereje, különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k) esetében,

F.

mivel az innováció többek között a vállalkozásokhoz, a versenyképességhez, az éghajlatváltozáshoz, a foglalkoztatáshoz, a demográfiai változáshoz és az integráló társadalomhoz kapcsolódó jelenlegi nagy társadalmi és környezeti kihívások és uniós stratégiai politikai célkitűzések sikeres megvalósításának központi eleme,

G.

mivel az Európai Unió 2020-ra nem fogja teljesíteni az energiával és az éghajlattal kapcsolatos céljait, és különösen azt, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 20 %-kal csökkentse, az energiahatékonyságot 20 %-kal növelje, és a megújuló energiaforrásokból előállított energia legalább 20 %-os arányt érjen el anélkül, hogy felgyorsulna a tiszta, fenntartható és hatékony energiatechnológiák fejlesztése és elterjedt alkalmazása; mivel a jövőbeli innovációs stratégiának teljes mértékben magáévá kell tennie e dimenziót,

H.

mivel a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiák terén végzett kutatás (mint például a kvantum-technológiák, a biológia és nanotechnológiák által ihletett IT technológiák) ugródeszkát jelent az innováció részére annak hosszú távú versenyképessége révén, és mivel gazdasági tevékenységek teljesen új területeit teremti meg, miközben ösztönzi az új iparágakat és a fejlett technológiájú kkv-kat,

I.

mivel a fenntartható technológiák támogatása és fejlesztése nem csupán az uniós éghajlat-változási és energiai célkitűzések eléréséhez elengedhetetlen, hanem hasznos az EU számára a munkahelyteremtés és a gazdasági növekedés tekintetében is,

J.

mivel a ritka erőforrások egyenetlen elosztása akadályozhatja az innovációt; mivel az EU nyersanyagokkal kapcsolatos politikájának foglalkoznia kell a tisztességes hozzáféréshez kötődő kulcsfontosságú kihívásokkal,

K.

mivel a fokozódó erőforráshiány közepette a fenntartható és energiahatékony technológiák támogatása növeli az EU energiaellátási biztonságát,

L.

mivel a demográfiai változás kérdése a legfontosabb jövőbeni kihívások egyike, amely új technológiai megoldásokat is megkövetel,

M.

mivel az EU-nak a számára jelenleg versenyelőnyt biztosító iparágakban kell az erejét egyesítenie és erősségeit megszilárdítania, és globális szinten egyenlő feltételeket kell biztosítania,

Az innovációs megközelítés tág megfogalmazása

1.

úgy véli, hogy lehetőségek vannak az európai kutatás és innováció közötti szorosabb kapcsolatokra; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el integrált álláspontot a tudomány és az innováció kapcsán;

2.

az EU Bizottsága számára rámutat arra, hogy az EU jövőbeni innovációs politikájának nagyszabásúnak kell lennie, amely alapvetően az innováció minden formáját felöleli, így nem csak a technológiai innovációra (termék- és eljárásinnováció), hanem az igazgatási, szervezeti, illetve szociális és munkával kapcsolatos innovációra – köztük az új innovatív üzleti modellekre és szolgáltatási innovációra – is kiterjed, és egyben figyelembe veszi a tudásháromszög két másik oldalát is (kutatás és oktatás);

3.

hangsúlyozza, hogy az innováció mindenekelőtt olyan újításokat jelent, amelyek a fogyasztók és a piac szükségleteire reagálnak; ezért annak biztosítására kéri a Bizottságot, hogy jobban ismerjék el a fogyasztói igények mint az innováció mozgatórugóinak elsőbbségét; rámutat, hogy az új társadalmi egyenlőtlenségek kialakulásának elkerülése érdekében a jövőben nem csak az innováció környezeti és gazdasági hasznosságát, hanem a társadalmi hozzáadott értékét is figyelembe kell venni;

4.

hangsúlyozza, hogy a vállalkozásoknak mint az európai innováció éllovasainak megerősítése a kereskedelmi korlátok megszüntetésén, magas szintű fogyasztóvédelmen és társadalmi kohézión alapuló versenyképes belső piac eredményes működésének szükséges előfeltétele;

5.

felhívja a Bizottságot, hogy határozzon meg nagyratörő referencia értékeket, amelyek a nagy társadalmi kihívásokra koncentrálnak, és csökkentse a különböző európai kezdeményezések jelenlegi töredezettségét;

6.

határozottan támogatja a Bizottság azon megállapítását, miszerint a kulcstechnológiák, valamint a jövőbeni és kialakulóban lévő technológiákra irányuló kutatás az EU globális versenyképessége fenntartható erősítésének elengedhetetlen feltételei; csatlakozik a Bizottságnak a tagállamokhoz intézett azon felszólításához, hogy jussanak megegyezésre a kulcsfontosságú alaptechnológiák EU-ban való felhasználásának jelentőségéről; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy i) a kulcstechnológiák – pl. a mikro- és nanoelektronika, a fotonika, a bio- és nanotechnológia, illetve ii) az új nyersanyagok, valamint iii) az új és a jövőbeli technológiák – jelentős innovációs lehetőségeket kínálnak, és hozzájárulhatnak a tudásalapú, alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttéréshez;

7.

hangsúlyozza, hogy az innovációnak az egyénre kell koncentrálnia, és üdvözli azon erőfeszítéseket, hogy gyorsítsák a párbeszédet az egyetemek és az üzleti világ között, amely lényegesen segít a kutatás és innováció, valamint a versenyszektor által az egyetemeken belül átadott tudás hatékonyabb használatának elősegítésében; illetve hogy az oktatási anyagot az aktuális társadalmi és üzleti követelményekkel összhangban gazdagítsák;

8.

rámutat arra, hogy a gazdasági szereplőkkel – többek között a kkv-kkal – helyi, regionális és nemzeti szinten együttműködve ki kell jelölni azokat a jelenlegi kulcstechnológiákat, valamint az új és jövőbeli technológiákat, és figyelembe kell venni a regionális gazdaságpolitikai célkitűzéseket is; felhívja az EU-t annak biztosítására, hogy figyelembe vegyék a javasolt magas szintű szakértői csoportnak az e technológiák támogatására irányuló, rövid-, közép- és hosszú távú intézkedések meghatározásához, ratifikálásához és végrehajtásához való hozzájárulását;

9.

a nemzeti ipari stratégiákat közösségi szinten kiegészítő és ágazatokat átfogó jellegük miatt üdvözli ezeket az innovációpolitikai intézkedéseket, és nyomatékosan felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is ezt a megközelítést kövesse;

10.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a következő generációs digitális és intelligens villamosenergia-hálózatokat innovációs tevékenységekkel kell összekötni azok hasznainak teljes kihasználása érdekében; hangsúlyozza ebben az összefüggésben, hogy elegendő finanszírozást kell nyújtani, többek között a strukturális alapokból;

11.

hangsúlyozza, hogy a nagysebességű internetes hálózatokba és a szélessávú internet-hozzáférés nagyobb elterjedésébe történő befektetés alapvető feltétele az újító eredmények nagyobb arányú és hatékonyabb elterjesztésének, és ezáltal az uniós régiók közötti különbségek csökkentésének;

12.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy erősítsék az innovációs konvergenciára irányuló politikákat a tagállamok közötti különbségek csökkentése érdekében;

13.

támogatja, hogy a Bizottság jelenleg az „európai innovációs intézkedéscsomag” elkészítésén dolgozik egy koherensebb innovációs stratégia irányában;

14.

hangsúlyozza az ökológiai innováció és a zöld vállalkozások fontosságát, amelyek lényeges szerepet játszhatnak abban, hogy összekössék az innovációs politikát az EU számára kulcsfontossággal bíró ágazatokkal, ami az európai gazdaság számára fontos komparatív előnyöket eredményez;

15.

hangsúlyozza az ökoinnovációnak különösen az erőforrások felhasználására vonatkozó hatékonyságnövelésben játszott jelentős szerepét;

16.

hangsúlyozza, hogy az innovációs klaszterek fontos szerepet játszanak az EU jövőbeni innovációs politikájában, és kiemeli a különösen a tudásklaszterekben rejlő potenciált; üdvözli a különleges innovációs és vállalkozási övezetek egyetemek, kutatóintézetek, valamint tudományos és technológiai parkok környékén történő kialakítását; kéri, hogy fordítsanak figyelmet azon lehetőségekre, hogy egységes, egyszerűsített finanszírozási és operációs keretet teremtsenek az új innovációs övezetek részére;

17.

hangsúlyozza, hogy a meglévő klasztereket az EU, a tagállamok és a régiók összehangolt intézkedéseivel tovább kell fejleszteni, hogy azok megtarthassák és fokozhassák részben világvezető szerepüket;

18.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy minden klaszterpolitikai intézkedést a vállalkozások, köztük a kkv-k igényeinek figyelembevételével kell meghozni, mivel az innováció kulcsfontosságú szerepet játszik a vállalkozások támogatásában;

19.

felszólítja az érintett tagállami és uniós testületeket, hogy javítsák a klaszterek határokon átnyúló együttműködésének keretfeltételeit;

20.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k az értékteremtési láncban partnerként, valamint az innovatív termékek független szállítóiként központi szerepet játszanak;

Az innováció uniós pénzügyi támogatásának növelése és összevonása

21.

kéri, hogy az innováció finanszírozására erőteljesebb európai megközelítést dolgozzanak ki, valamint előzzék meg a jelenlegi szétaprózottságot és rövid távú gondolkodást; úgy véli, hogy az innovációs fejlődés egyik elengedhetetlen eleme, hogy elegendő pénzeszköz álljon rendelkezésre, s hogy ennélfogva az uniós innovációs költségvetést jelentősen meg kell emelni; kéri, hogy mindez tükröződjék a jelenlegi pénzügyi keret elkövetkező felülvizsgálata, illetve a 2014–2020-as pénzügyi tervvel kapcsolatos tervezési folyamat során is; e tekintetben rámutat, hogy az ipari szakasz előtti és/vagy kísérleti K+F-re vonatkozó K+F-finanszírozásra való jogosultság szabályait ezzel egyidejűleg felül kell vizsgálni; felhívja a tagállamokat, hogy növeljék a K+F számára nyújtott finanszírozást a 2002-ben Barcelonában meghatározott cél elérése érdekében, amely szerint 2010-re a GDP 3 %-át kell K+F-re fordítani; hangsúlyozza a kutatás és az innováció finanszírozásának fontosságát a gazdasági válság idején, mivel ez hosszú távon serkenteni fogja a munkahelyteremtést; hangsúlyozza, hogy a K+F-programok nagyobb arányát kell az innováció számára elkülöníteni;

22.

úgy véli, hogy a kutatással és innovációval kapcsolatos uniós kiadásoknak olyan célkitűzésekre kell összpontosítania, mint a kutatási eredmények kereskedelmi alkalmazásához nyújtott ösztönzők, valamint a finanszírozási forrásokkal és lehetőségekkel kapcsolatos átfogóbb tájékoztatás; hangsúlyozza, hogy fontos az átláthatóság, illetve a támogatáshoz kutatási javaslatokra irányuló pályázati felhívások révén való egyenlő hozzáférés megőrzése; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a nagyszabású innováció ösztönzése érdekében használják a strukturális alapokat; rámutat, hogy a társadalmi innovációt finanszírozó rendszereket kell kifejleszteni, a hangsúlyt fokozottan a társadalmi megtérülésre helyezve;

23.

hangsúlyozza, hogy a pénzeszközök bővítése mellett a kritikus tömeg elérése is döntő fontosságú; e célra ajánlja a közbeszerzések felhasználását, és különösen hangsúlyozza, hogy a pénzeszközöknek oda kell irányulniuk, ahol a legnagyobb a gazdasági ösztönző hatás – például a kulcsfontosságú alaptechnológiákra és a fejlődő és jövőbeli technológiákra vonatkozó kiemelt kezdeményezésekre –, ezáltal teremtve hozzáadott értéket Európa számára; e tekintetben hangsúlyozza, hogy ki kell használni a kutatási, versenyképességi és innovációs keretprogramok és a strukturális alapok közötti szinergiákat; e tekintetben hangsúlyozza, hogy a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramot (FP7), a versenyképességi és innovációs keretprogramot (CIP), valamint a strukturális alapokat kezelő különböző szerveknek értesülniük kell az ezen eszközök által nyújtott lehetőségekről; sajnálja, hogy a finanszírozás tekintetében meglévő szinergialehetőségek széles körben továbbra sem ismertek; felszólítja a régiókat és a tagállamokat, hogy e téren fokozzák a kommunikáció javítása érdekében tett erőfeszítéseiket;

24.

üdvözli az Európai Innovációs és Technológiai Intézet létrehozását, melynek célja, hogy a felsőoktatást, a kutatást és a vállalkozásokat közös cél érdekében fogja össze, és ezáltal világelső innovációs teljesítményeket ösztönözzön és valósítson meg; hangsúlyozza, hogy az EIT jelentős hozzájárulást tehet azáltal, hogy ösztönzőket biztosít az innovációs programok számára, és e tekintetben fontos szerepet is játszhat; sürgeti a Bizottságot, hogy az EIT költségvetését azt biztosítva tervezze meg, hogy az elkülönített támogatás az egyéb forrásokból származó pénzeszközökkel együtt elérje az ahhoz szükséges kritikus tömeget, hogy az EU társadalmai alapvető kihívásainak megfeleljen és azokat teljes mértékben kivizsgálja;

25.

hangsúlyozza, hogy iránymutatásokkal kell szolgálni, amelyek biztosítják a finanszírozás versenyképes elosztását és azonnali felhasználását, valamint hogy díjazási programot kell bevezetni az olyan programok tekintetében, melyeknek jelentős és azonnali gazdasági hatásuk van;

26.

hangsúlyozza, hogy Európának élen kell járnia az internetes technológiák és az alacsony széndioxid-kibocsátású információs és távközlési alkalmazások fejlesztésében; javasolja, hogy az EU IKT-költségvetését a következő pénzügyi tervben növeljék a kétszeresére;

A programok irányítási struktúrájának javítása

27.

hangsúlyozza, hogy az innovációs politikát össze kell hangolni az egyéb uniós és nemzeti politikákkal (mint például az ipar-, a környezetvédelmi és a fogyasztóvédelmi politikával), szem előtt tartva, hogy a választott megközelítéseknek kellően rugalmasaknak kell lenniük, hogy hozzáigazíthatók legyenek a különböző nemzeti és regionális körülményekhez;

28.

sajnálja, hogy az EU kutatási és innovációs eszközeinek egyszerűsítésére irányuló erőfeszítések nem jártak sikerrel, és hogy az eljárások továbbra is túlságosan bonyolultak és időigényesek, ami különösen akadályozza a kkv-k részvételét ezekben a programokban;

29.

úgy véli, hogy a felhasználóbarát jelleg és az átláthatóság érdekében el kell kerülni a támogatási programok abból fakadó átfedését és megkettőzését, hogy a különböző irányítási szintek nincsenek kellően összehangolva; felszólítja a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy a kkv-knak nyújtott uniós támogatási eszközöket a jövőben egy főigazgatóság – például a Vállalkozási Főigazgatóság – hatáskörébe lehetne-e rendelni; úgy véli, hogy ez megkönnyítené a tervezésüket és a potenciális kedvezményezettek számára egyablakos ügyintézést biztosítana;

30.

hasonlóképpen kéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy az uniós szabályozási keret a változások akadályozása helyett az innovációt támogassa, és hogy az érintett belső szolgálatok és bizottsági főigazgatóságok között hatékonyabb együttműködés folyjék annak érdekében, hogy az innovációs kérdéseket egységes és átfogó módon kezeljék; kitart amellett, hogy az innovációs politika terén mindenek az uniós eszközök szétdaraboltságának csökkentéséhez kell vezetnie;

31.

hasonlóképpen felszólítja a tagállamokat, hogy az illetékes nemzeti szervek kezdeményezéseit hatékonyan hangolják össze;

32.

hangsúlyozza, hogy az uniós testületek közös törekvéseinek arra kellene irányulniuk, hogy áthidalják a kutatás és az innováció közötti, valamint a termékek piacérettsége és kereskedelmi forgalmazása közötti szakadékot; hangsúlyozza, hogy a keretprogramoknak közös kezelőfelületre vagy a kutatással és innovációval kapcsolatos intézkedések tekintetében a programok közötti összekapcsolhatóságra van szükségük;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy fejlesszen ki olyan új innovációs mutatókat, amelyek jobban alkalmazhatók az egyre inkább tudásalapú szolgáltató gazdaságokra, a jelenlegieket pedig úgy igazítsa ki, hogy az európai innovációs eredménytábla ne csupán a tagállamok innovációs képességének összehasonlító eredményét nyújtsa, hanem tárja fel az EU innovációs intézkedéseinek erősségeit és eredményeit, valamint gyengeségeit is;

34.

hangsúlyozza a megfelelő finanszírozási csatornákkal és forrásokkal, illetve a finanszírozás alternatív formáira vonatkozó megbízható adatokkal kapcsolatos átfogóbb információk – például a licencmegállapodások – jelentőségét, amelyek célja, hogy a vállalkozások nagyobb hajlandóságot mutassanak a befektetésre;

A magánfinanszírozás ösztönzése

35.

hangsúlyozza, hogy az állami finanszírozás mellett a magánfinanszírozást is fokozottan ösztönözni kell;

36.

hangsúlyozza az uniós finanszírozáshoz való hozzáférés valamennyi résztvevő tekintetében való nagyobb harmonizációjának jelentőségét annak érdekében, hogy növeljék a kkv-k részvételét a közös technológiai kezdeményezések irányítási struktúráiban;

37.

felszólítja a Bizottságot, hogy az innovációs cselekvési terv keretében terjesszen elő az innovatív vállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének javítását célzó konkrét intézkedéseket; e tekintetben hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni, hogy a vállalkozások finanszírozási igénye és innovációs intenzitása a beindítás és a terjeszkedés különböző szakaszaiban eltérő;

38.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy megteremtsék a kockázati tőke rendelkezésre állásának javítására vonatkozó feltételeket, figyelembe véve a kkv-k szükségleteit, valamint hogy kiterjesszék az EBB kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusát (RSFF); felszólítja a Bizottságot annak kivizsgálására, hogy milyen lépéseket lehetne tenni a valamennyi szereplő számára elfogadható kockázatmegosztási megállapodás létrejötte érdekében, amelynek révén az innováció területén ösztönözni lehetne a magánbefektetést;

39.

felszólítja az érintett tagállami és uniós testületeket, hogy fejlesszék tovább a kkv-k finanszírozására szolgáló, már bevált eszközöket, mint pl. a mikrohiteleket, az innovatív vállalkozásokba befektetni kívánóknak nyújtott kockázati tőkét, a fiatal kutatók vállalkozói projektjeit támogató informális befektetőket, a kölcsönöket és a garanciákat, valamint vezessenek be a beruházások előmozdítására szolgáló adó-, pénzügyi és adminisztratív ösztönzőket, mivel mindez csökkenti annak veszélyét, hogy az állami támogatás kedvezőtlen keretfeltételei miatt a vállalkozás máshová helyezi át a székhelyét, továbbá arra indítja a vállalkozásokat, hogy alkalmazzanak humán erőforrást a kutatás és innováció céljaira, ezzel serkentve az új termékek és szolgáltatások fejlesztését;

40.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a kutatási és fejlesztési kezdeményezésekben közzétett pályázati felhívásokban a kkv-k számára biztosítsák egy minimális finanszírozás elkülönítését, a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogramban elfogadott azonos kötelezettségvállalás szerint (az együttműködési program forrásainak 15 %-a);

A vállalatokra, különösen a kkv-kra vonatkozó keretfeltételek javítása

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy a belső piacra vonatkozó elvekkel összhangban az állami támogatásokkal kapcsolatban meglévő közösségi szabályokat oly módon igazítsák ki, hogy az EU hosszú távú versenyképességének és a globális egyenlő feltételek biztosítása érdekében támogathatók legyenek a sürgetően szükséges új technológiákkal kapcsolatos beruházások; különösen sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az EU állami támogatásokkal kapcsolatos szabályainak felülvizsgálata során vegyék figyelembe a kulcstechnológiákra vonatkozó kezdeményezést, és ezáltal tegyék lehetővé a tagállamok számára, hogy a kulcstechnológiák előmozdítására nemzeti ösztönzőrendszereket dolgozzanak ki;

42.

hangsúlyozza a méretre és irányítási struktúrára vonatkozó bizonyos feltételeknek megfelelő közös technológiai kezdeményezések jelentőségét, valamint hogy a jóváhagyott közös technológiai kezdeményezéseket időszakos hatásvizsgálatnak kell alávetni az európai ipar versenyképességéhez való hozzájárulásuk tekintetében;

43.

ezzel összefüggésben üdvözli, hogy a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszerét 2010-ben felülvizsgálják;

44.

úgy véli, hogy az innováció fokozottabb támogatásával egy időben a kérelmezőket a bürokratikus terhek alól is mentesíteni kell; felszólítja a Bizottságot, hogy a keretprogram eljárásainak újrafogalmazásával és egy felhasználói tanács létrehozásával szüntesse meg a felesleges bürokráciát;

45.

felszólítja az illetékes uniós testületeket, hogy – különös tekintettel a kkv-kra – javítsák a szellemi tulajdon védelmének, különösen pedig a szabadalmaknak a keretfeltételeit, mivel ezek költségei és minősége az innováció szempontjából központi jelentőséggel bírnak;

46.

sajnálja ezzel kapcsolatban, hogy az EU-ban nem létezik igazi belső piac az innováció vonatkozásában, és felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangolják össze erőfeszítéseiket e téren, különösen a közösségi szabadalomra és az egységes szabadalmi bírósági rendszerre vonatkozó időszerű megegyezést illetően, valamint hangsúlyozza az innovatív termékek fejlesztése szabványosításának fontosságát;

47.

javasolja a szellemi tulajdonnal kapcsolatos, az innovációt ösztönző modern politikák – például a kölcsönös szabadalmaztatás, a közös szabadalmi platformok és a teljes jogú engedélyek – előmozdítását;

48.

ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a kkv-barát közösségi szabadalomnak az innovációval kapcsolatos uniós politikák szerinti létrehozásának jelentőségét;

49.

megjegyzi, hogy a szabadalmakat egyre gyakrabban használják fel a banki finanszírozás garanciájaként, ám a bankok gyakran nem rendelkeznek kellő műszaki tudással ahhoz, hogy a hitelnyújtás során megfelelően megbecsülhessék a szabadalom értékét; felszólítja ezért a Bizottságot annak megvizsgálására, hogy az EU-nak támogatást kellene-e nyújtania a becslési normák kifejlesztéséhez;

50.

hangsúlyozza az olyan programok jelentőségét, amelyek arra ösztönzik a kkv-kat, hogy használják a technológiai fejlesztéseket és a kutatószemélyzetet;

51.

hangsúlyozza, hogy a tudásháromszög három oldalát – vagyis az oktatást, a kutatást és az innovációt – nem szabad szétválasztani; felszólít ezért arra, hogy a szakképzett személyzet képzésébe és továbbképzésébe való beruházásokat ne csökkentsék, mivel ez a beruházás az innovációs kapacitásnak az EU versenyképességére gyakorolt hatását tekintve létfontosságú; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a kutatók és a szakembereik számára – mobilitási szempontból is – minél vonzóbb környezetet teremtsenek, hogy az EU globálisan is versenyképes maradjon; hangsúlyozza, hogy ennek a női kutatók munkakörülményeinek javításával párhuzamosan kell történnie;

*

* *

52.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0187.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0100.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0226.

(4)  HL L 97., 2008.4.9., 1. o.

(5)  HL C 141., 2008.6.7., 17. o.

(6)  HL C 102. E, 2008.4.24., 455. o.

(7)  HL C 303. E, 2006.12.13., 640. o.

(8)  HL L 412., 2006.12.30., 1. o.

(9)  HL L 310., 2006.11.9., 15. o.

(10)  HL C 323., 2006.12.30., 1. o.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/48


2010. június 15., kedd
A millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladás: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés

P7_TA(2010)0210

Az Európai Parlament 2010. június 15-i állásfoglalása a millenniumi fejlesztési célok elérése felé tett előrehaladásról: a 2010. szeptemberi magas szintű ENSZ-találkozót előkészítő félidős értékelés (2010/2037(INI))

2011/C 236 E/07

Az Európai Parlament,

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezetének 2000. szeptember 8-i millenniumi nyilatkozatára,

tekintettel az Európai Tanács millenniumi fejlesztési célokra fókuszáló, 2010. június 17–18-i ülésére,

tekintettel a G8-ak által a 2005. évi gleneagles-i csúcstalálkozón, valamint az azt követő G8-és G20-találkozókon a segítségnyújtás mértékére, a szubszaharai Afrika számára nyújtott segélyre és a segítségnyújtás minőségére vonatkozóan vállalt kötelezettségekre,

tekintettel a 2009. szeptember 24–25-én Pittsburghben, valamint a 2009. április 2-án Londonban tartott G20-csúcstalálkozóra,

tekintettel a 2009. július 8. és 10. között az olaszországi L’Aquilában tartott G8-csúcstalálkozóra,

tekintettel a fejlesztési politikával kapcsolatos európai konszenzusra (1), valamint a fejlesztési politika terén való komplementaritásról és munkamegosztásról szóló európai uniós magatartási kódexre (2),

tekintettel a 2002. március 18. és 22. között a mexikói Monterreyben megrendezett nemzetközi fejlesztésfinanszírozási konferencián elfogadott monterreyi konszenzusra,

tekintettel a segítségnyújtás hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozatra és az accrai cselekvési programra,

tekintettel az anyák egészsége érdekében történő haladéktalan cselekvésre irányuló addisz-abebai felhívásra, valamint a Nemzetközi Népesedési és Fejlesztési Konferencia 15. évfordulója alkalmából kiadott berlini cselekvési felhívásra és a nem kormányzati szervezetek előtt álló stratégiai lehetőségekről szóló dokumentumra,

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 208. cikkére, amely kimondja, hogy „az Unió azon politikáinak végrehajtásakor, amelyek hatással lehetnek a fejlődő országokra, figyelembe veszi a fejlesztési együttműködés célkitűzéseit”,

tekintettel a Bizottság 2005. április 12-i, a politikák fejlesztési célú koherenciájáról szóló közleményére (3),

tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének („fejlesztési együttműködési eszköz” (DCI)) létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Lisszaboni Szerződés) 7. cikkére, amely újólag megerősíti, hogy az EU valamennyi célkitűzését figyelembe véve biztosítja különböző politikái és tevékenységei összhangját,

tekintettel a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a 2009. június 19-i Nemzetközi Munkaügyi Konferencián globális konszenzussal elfogadott, tisztességes munkára vonatkozó programjára és globális foglalkoztatási paktumára,

tekintettel az ENSZ főtitkárának a millenniumi nyilatkozat végrehajtásáról szóló 2009. júliusi jelentésére,

tekintettel az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programjának (UNDP) „Beyond the Midpoint - achieving the Millennium Development Goals” (Félidőn túl – a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása) című, 2010 januárjában közzétett jelentésére,

tekintettel a Bizottság által az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „A millenniumi fejlesztési célok megvalósítását támogató tizenkét pontos uniós cselekvési terv” című közleményre (5),

tekintettel a HIV/AIDS, malária és tuberkulózis elleni, külső fellépés révén végrehajtandó, 2007–2011-es európai cselekvési program eredményeiről szóló tanácsi következtetésekre,

tekintettel az Európai Bíróságnak az Európai Beruházási Bank (EBB) külső hitelezési tevékenységeiről szóló 2008. november 6-i ítéletére (6),

tekintettel a segélyek hatékonyságáról és a fejlődő országokban tapasztalható korrupcióról szóló, 2006. április 6-i állásfoglalására (7),

tekintettel „A millenniumi fejlesztési célokról – félúton” című, 2007. június 20-i állásfoglalására (8),

tekintettel a gyermekágyi halálról szóló 2008. szeptember 4-i (9), a millenniumi fejlesztési célokat szolgáló szerződésekről szóló 2009. március 24-i (10) és a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló 2010. március 25-i állásfoglalására (11),

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

tekintettel a Fejlesztési Bizottság jelentésére és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A7–0165/2010),

A.

mivel a szegénység mérséklése és felszámolása a Lisszaboni Szerződés értelmében az Unió elsődleges fejlesztéspolitikai célkitűzése, valamint morális kötelesség és egyben az Unió saját hosszú távú érdeke is,

B.

mivel a világ legnagyobb adományozójaként az Uniónak és tagállamainak vezető szerepet kell vállalnia a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó szeptemberi ülésen és olyan ambiciózus és egységes álláspontot kell kialakítania, amely a millenniumi fejlesztési célok időben történő teljesítése irányába előremozdító erőként tud hatni,

C.

mivel az Unió lemaradása a millenniumi fejlesztési célokra szánt kiadásokra vonatkozó kötelezettségvállalásai terén jelenleg megközelítőleg 20 milliárd euró,

D.

mivel néhány uniós tagállam csökkenti segélyezési költségvetését,

E.

mivel a globális pénzügyi tranzakciók értéke elérte a világ bruttó nemzeti jövedelmének 70-szeresét,

F.

mivel a kiszámíthatatlan segélyezés hátrányos lehet az abban részesülő országok számára, és mivel a jobb minőségű segítségnyújtás révén további 3 milliárd euró szabadulhat fel évente az EU és tagállamai fejlesztési költségvetéseinek céljára (12),

G.

mivel az IMF által nyújtott hitelek 82 %-a az európai térség országaiba irányult, miközben a legkevésbé fejlett országoknak lenne hasznos, hogy nagyobb összeget kapjanak az IMF által nyújtott új hitelekből,

H.

mivel noha a G20-ak reprezentatívabb csoport, mint a G8-ak, továbbra is az ENSZ marad a legreprezentatívabb fórum a globális kormányzás kérdéseinek megvitatására,

I.

mivel az uniós politikák következetlenségei nem áshatják alá a fejlesztési célú finanszírozás hatását,

J.

mivel a hazautalások évente legalább 300 milliárd amerikai dollárral járulnak hozzá a fejlődő országok gazdaságához (13),

K.

mivel jelenleg mind a nyolc millenniumi fejlesztési cél tekintetében lemaradás van, habár biztató előrelépés tapasztalható némely célkitűzés terén, csak a határozott politikai akarat teszi lehetővé a millenniumi fejlesztési célok fennmaradó öt éven belüli, azaz a 2015-ös határidőre történő teljesítését,

L.

mivel a legkevésbé fejlett országok közül néhány afelé halad, hogy egy millenniumi fejlesztési célt sem fog teljesíteni,

M.

mivel a globális gazdasági visszaesés és éghajlatváltozás övezte legutóbbi élelmezési és üzemanyagválságok visszavetették a szegénység csökkentése terén az elmúlt évtizedben elért előrelépést,

N.

mivel a földtulajdon arra ösztönzi az egyéneket, a családokat és a közösségeket, hogy kezükbe vegyék saját fejlődésüket és helyi szinten érjék el az élelmezésbiztonságot,

O.

mivel az éghajlatváltozás hatásainak mérséklése a fejlődő országokban 2020-ig évi mintegy 100 milliárd USA-dollárba kerülhet (14), a gazdasági visszaesés pedig legalább még egyszer ennyibe (15),

P.

mivel a „közepes jövedelmű” fejlődő országok helyzetét nem szabad figyelmen kívül hagyni a millenniumi fejlesztési célok felülvizsgálatakor, mivel ezeknek az országoknak továbbra is támogatásra van szükségük teljes fejlődési potenciáljuk eléréséhez,

Q.

mivel az iparosodott nemzetek felelősek elsősorban az éghajlatváltozásért és a pénzügyi és gazdasági válságért,

R.

mivel növekszik a dolgozó szegények és a tisztességtelen munkafeltételek mellett dolgozók száma,

S.

mivel a béke és biztonság, a demokrácia és a politikai stabilitás hiánya sokszor vet gátat annak, hogy a szegény országok teljes fejlődési potenciáljukat kiaknázzák,

T.

mivel a korrupció tönkreteszi a termelékenységet, instabilitást okoz és elriasztja a külföldi befektetéseket,

U.

mivel a fejlődő országokból induló illegális tőkekiáramlások becsült összege 641–941 milliárd amerikai dollár, és ezek a tőkekiáramlások aláássák a fejlődő országok azon képességét, hogy saját maguk állítsák elő saját forrásaikat, és hogy nagyobb összegeket különítsenek el a szegénység csökkentésére (16),

V.

mivel annak ellenére, hogy egyes egészségügyi millenniumi fejlesztési célok terén jelentős fejlődés tapasztalható, az egészségüggyel kapcsolatos három millenniumi fejlesztési cél – különösen a gyermekágyi halállal kapcsolatos – marad el leginkább a célkitűzéstől,

W.

mivel a fejlődő országokban a gyermekágyi halál eseteinek 13 %-áért a nem biztonságosan végzett abortusz okolható, és mivel ez az arány Afrikában ennél is sokkal magasabb (17),

X.

mivel az egy nőre jutó családtervezési támogatás jelentősen csökkent az elmúlt évtizedben,

Y.

mivel ha valamennyi millenniumi fejlesztési célt teljesítjük is, a szegény országokban még mindig marad szegénységgel kapcsolatos feladat és lesz szenvedés,

Z.

mivel ha nem tartjuk be a millenniumi fejlesztési célokra vonatkozóan tett ígéreteinket, az szegények millióinak további szenvedését fogja jelenteni és komolyan megrendül a bizalom észak és dél között,

I.   Finanszírozás

1.

elvárja a 2010. júniusi Európai Tanácstól, hogy még a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó szeptemberi ENSZ-találkozó előtt ambiciózus és egységes uniós álláspontra jusson és további új, eredményorientált, átlátható és mérhető kötelezettségvállalásokat szorgalmazzon;

2.

felszólítja a tagállamokat, hogy teljesítsék a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus részeként vállalt kötelezettségeiket;

3.

rámutat, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérésének továbbra is az Európai Unió fő célkitűzései között kell szerepelnie; hangsúlyozza, hogy a szegénységnek a millenniumi fejlesztési célok elérése révén történő csökkentését egyértelműen az uniós fejlesztési politika átfogó kereteként kell elismerni, és hogy ennek világosan tükröződnie kell minden vonatkozó szakpolitikában, beleértve a kereskedelempolitikát és a jogalkotási javaslatokat is; úgy véli, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem tekinthetők technikai kérdésnek, amely pusztán több pénz vagy kereskedelmi lehetőség biztosításával, a szegénység mögött meghúzódó okok azonosítása és kezelése nélkül megoldható;

4.

hangsúlyozza, hogy „A szegénység újraértelmezése” című, közelmúltbeli ENSZ-jelentésben szereplő adatok nemcsak riasztóak, de egyértelműen jelzik, hogy valós annak kockázata, hogy a millenniumi fejlesztési célok nem teljesülnek;

5.

felhívja a tagállamokat, hogy legkésőbb 2015-ig teljesítsék a segélyezéssel kapcsolatosan 0,7 %-ban meghatározott célt;

6.

felszólítja az EU-t és a tagállamokat, hogy vezessenek be a nagyobb elszámoltathatóságra irányuló intézkedéseket azon elkötelezettségük tekintetében, hogy bruttó nemzeti jövedelmük 0,7 %-át segélyezésre fordítják 2015-ig, beleértve azt is, hogy elindítanak egy hivatalos fejlesztési támogatással kapcsolatos szakértői értékelési folyamatot, amely a Külügyi Tanácson belül vizsgálná a 2015-ig a 0,7 %-os cél irányába való előrehaladást, amelyről jelentésben kellene beszámolni az Európai Tanácsnak és az Európai Parlamentnek;

7.

felhívja a tagállamokat, hogy vezessenek be a fejlesztési segélyre vonatkozó intézkedéseket és készítsenek többéves ütemtervet a millenniumi fejlesztési célok megvalósítása érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítsa a hivatalos fejlesztési támogatás (ODA) teljes átláthatóságát, és ennek megfelelően kéri, hogy tegye közzé a hivatalos fejlesztéstámogatásra fordított összegeket tagállamokra lebontva;

8.

felhívja az EU-t és az OECD-t, hogy ne bővítse ki a fejlesztési segély (ODA – hivatalos fejlesztéstámogatás) fogalmát, és hogy ne tekintse az adósság törlését és a nem ODA-nak minősülő egyéb pénzmozgást segélyezésre fordított kiadásnak;

9.

kéri a tagállamokat, hogy a G20-csoport és az ENSZ keretén belül aktívan lépjenek fel az adóparadicsomokkal és az adóelkerüléssel, valamint az illegális pénzmozgásokkal szemben, és támogassák a nagyobb átláthatóságot, ideértve az elért nyereség és a befizetett adó mennyiségének rendszeres közzétételét és egy országonkénti jelentési rendszert annak érdekében, hogy a fejlődő országok saját forrásaikat saját országuk fejlesztésére tarthassák fenn;

10.

kéri az Európai Beruházási Bankot (EBB), hogy a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) tiltott és megfigyelés alatt álló területekre vonatkozó meghatározásánál szigorúbb kritériumok alapján vizsgálja felül az offshore pénzügyi központokra vonatkozó politikáját, valamint biztosítsa annak végrehajtását, és az előrehaladásról készítsen éves jelentéseket;

11.

kéri a tagállamokat és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek lépéseket a készpénzátutalások olcsóbbá tétele érdekében;

12.

kéri a tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ kezdeményezéseit, és hozzanak intézkedéseket az egyes hiteltranzakciók esetében a hitelező és az adós felelősségének növelése érdekében;

13.

felhívja az összes tagállamot és a nemzetközi közösséget, hogy tegyenek megújult erőfeszítéseket az elszámoltathatóság, az átláthatóság és a felelősségteljes kormányzás tekintetében eredményeket elért legkevésbé fejlett országok adósságterheinek könnyítése érdekében;

14.

felhívja az EU-t, hogy a szegény nemzeteknek nyújtson jelentős mértékű támogatást az éghajlatváltozás és a gazdasági válság következményei elleni küzdelemhez; ragaszkodik ahhoz, hogy ezek a támogatások valóban többletet jelentsenek a meglévő segélyezési kötelezettségvállalásokhoz képest;

15.

felhívja a tagállamokat, hogy kötelezzék el magukat amellett, hogy a következő pénzügyi terv és Európai Fejlesztési Alap keretében jelentősen több forrást biztosítanak fejlesztési együttműködésre és gyorssegélyre;

16.

kéri az Európai Bizottságot, hogy alkalmazza a fejlődő országokkal való együttműködést szolgáló meglévő eszközeit – beleértve az európai szomszédságpolitikai cselekvési terveket, a keleti partnerséget, az általános preferenciarendszert (GSP) és a fenntartható fejlődést és a felelősségteljes kormányzást támogató különleges ösztönző rendszert (GSP+) –, hogy még jobban meghatározza és végrehajtsa a millenniumi fejlesztési célok teljesítését elősegítő gyakorlati lépéseket;

17.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék számottevően a költségvetési támogatáson keresztül – elsősorban a millenniumi fejlesztési célokat szolgáló szerződések révén – nyújtott segélyek összegét, ragaszkodik ugyanakkor ahhoz, hogy a demokráciával, az emberi jogokkal, a kormányzással kapcsolatos és más alapvető követelmények teljesüljenek, és hogy a nyomon követés és pénzügyi ellenőrzés alaposabb és jobb minőségű legyen;

18.

annak biztosítására kéri valamennyi tagállamot, hogy a költségvetési támogatások mellett az EU globális és országos szinten továbbra is a meglévő pénzügyi eszközök széles körén keresztül végezze munkáját, ideértve a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapot és más kapcsolódó szervezeteket és mechanizmusokat, különösen a civil társadalmi szervezeteket és közösségeket;

19.

felkéri a tagállamokat, hogy javítsák tovább az adományozás összehangolását, a párizsi és accrai nyilatkozattal összhangban feltétel nélkülivé téve valamennyi segélyüket, ezáltal csökkentve a segélyezésre fordított költségvetések túlzott elaprózódását, ami feltétlenül szükséges a segélyek koherenciájához és feltételekhez kötöttségének megszüntetéséhez; azt is elismeri, hogy a különböző tagállamok különféle földrajzi területeken és fejlesztési ágazatokban tudnak szakértői tudást felajánlani;

II.   A politikák fejlesztési célú koherenciája

20.

felhívja az Európai Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy az elsődleges felelősség a fejlesztési alapok programozásáért és a prioritások meghatározásáért az új uniós intézményi rendszerben továbbra is a fejlesztési biztos hatáskörében maradjon;

21.

kéri az EU-t, hogy tegyen konkrét lépéseket a szegénység ellen azáltal, hogy következetes politikákat fogad el a kereskedelem, a fejlesztési együttműködés és a közös mezőgazdasági és halászati politika területén annak érdekében, hogy kiküszöbölje a fejlődő országok gazdaságát érő közvetlen vagy közvetett negatív hatásokat;

22.

felszólítja az EU-t, hogy álljon ki az élelmezésbiztonság elvének védelme mellett a fejlődő országokban, és a folyamatban lévő WTO-tárgyalások során szólítsa fel a részes feleket ezen elv tiszteletben tartására;

23.

meggyőződése, hogy a millenniumi fejlesztési célok megkívánják, hogy a földhöz, a vízhez és a biológiai sokféleség erőforrásaihoz való hozzájutást támogató, továbbá a fenntartható kisüzemi gazdálkodás helyi támogatására vonatkozó politikát elősegítő intézkedéseket hozzanak;

24.

felhívja az EU-t, hogy halászati megállapodásaiban – elsősorban hosszú távú uniós ágazati támogatások segítségével, valamint olyan mechanizmus révén, melyben a hajótulajdonosok méltányos részt vállalnak az uniós flották hozzáférési költségeiből – vegye figyelembe a fejlesztési szempontokat, hogy azok teljes mértékben figyelembe vegyék a helyi közösségekre gyakorolt társadalmi és gazdasági hatásokat;

25.

felszólítja az EU-t, hogy kereskedelmi politikájával ne kényszerítse a szegény országokat sérülékeny piaci ágazataik megnyitására, amikor fejlettségi szintjük világviszonylatban nem teszi számukra lehetővé a tisztességes versenyt, és az uniós „Segély a kereskedelemért” politika keretében összpontosítson jobban szegénység elleni küzdelemre;

26.

felszólítja az EU-t, hogy küzdjön annak érdekében, hogy a WTO keretében zajló dohai tárgyalássorozat időben és fejlesztésközpontú eredménnyel záruljon;

27.

felhív arra, hogy az éghajlat-változási kockázatelemzés szisztematikusan épüljön be a politikai tervezés és döntéshozatal minden területébe, ideértve a kereskedelmet, a mezőgazdaságot, az élelmiszer-biztonságot stb.; kéri, hogy ennek az értékelésnek az eredményét használják fel a fenntartható fejlesztési együttműködési politikára vonatkozó egyértelmű iránymutatások kialakításához;

28.

hangsúlyozza, hogy az éghajlatváltozás problémája tekintetében – ami veszélyezteti a millenniumi fejlesztési célokat, amennyiben elmarad annak kezelése – olyan hatékony globális válaszokra van szükség, amelyben az iparosodott országok vállalják felelősségüket, és vezető szerepet vállalnak az üvegházhatást okozó gázok hatásainak leküzdésében;

29.

felhívja az EU-t és a tagállamokat – az espoo-i egyezményhez kapcsolódó, a stratégiai környezeti vizsgálatról szóló jegyzőkönyv részes feleit –, hogy a fejlődő országokban zajló programok és közérdekű projektek tervezésében való részvételkor teljes mértékben tegyenek eleget a jegyzőkönyv rendelkezéseinek;

30.

meggyőződése, hogy a kereskedelem a gazdasági növekedés komoly hajtóereje lehet, noha a kereskedelem önmagában nem képes megoldani a fejlődési problémákat; úgy véli, hogy a dohai forduló tárgyalásainak lassú előrehaladása hátráltatja, hogy a nemzetközi kereskedelmi rendszer hozzájáruljon a millenniumi fejlesztési célokhoz; hangsúlyozza, hogy a dohai forduló pozitív lezárása hozzájárulhatna egy globális gazdasági ösztönző csomag létrejöttéhez; tudomásul veszi az UNCTAD és más intézmények számos tanulmányát, amelyek bizonyítják, hogy a legkevésbé fejlett országokban végrehajtott átfogó kereskedelmi liberalizáció ritkán eredményezte a szegénység tartós és jelentős csökkenését, és hozzájárult a fejlődő – különösen az afrikai – országok cserearányainak romlásához;

31.

hangsúlyozza a fejlődő országok világgazdasági integrációjának megkönnyítését célzó erőfeszítések fontosságát; ismételten hangsúlyozza, hogy a kereskedelmi nyitottság és az ellátási kapacitások támogatása fontos összetevője minden koherens fejlesztési stratégiának, és hogy a kereskedelemmel kapcsolatos technikai segítségnyújtás további eszközt biztosít a szegénység felszámolásához és az elmaradottság leküzdéséhez;

32.

emlékeztet, hogy a fejlődő és legkevésbé fejlett országok kereskedelmi kapacitásának javítása segíthetné őket a WTO-megállapodások végrehajtásához és kihasználásához szükséges kereskedelmi készségek és infrastruktúra kialakításában, kereskedelmük bővítésében, az új és meglevő kereskedelmi lehetőségek előnyeinek kihasználásában, új megállapodások végrehajtásában, valamint a változó külső kereskedelmi környezethez való alkalmazkodásban;

33.

üdvözli a kereskedelem terén a fejlődő országokkal uniós és WTO-szinten működő kezdeményezéseket, különösen a „fegyverek kivétel mindent” (EBA) kezdeményezést, a GSP és a GSP+ rendszert, valamint az aszimmetria és az átmeneti időszakok elvét, amelyekről az összes európai partnerségi megállapodásban tárgyalások folytak, és kéri az Európai Bizottságot e politikai stratégia megszilárdítására; rámutat arra, hogy a GSP rendszer nagyobb stabilitást, kiszámíthatóságot és kereskedelmi lehetőségeket biztosít a rendszer alkalmazói számára; megállapítja, hogy a fenntartható fejlődéssel, a szociális jogokkal és a felelősségteljes kormányzással kapcsolatos kulcsfontosságú nemzetközi egyezményeket ratifikáló és ténylegesen végrehajtó országok további kedvezményekben részesülnek (a GSP rendszeren keresztül);

34.

felhívja a Bizottságot, hogy fokozza a folyamatban lévő WTO-tárgyalások és a kétoldalú szabadkereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások fejlesztési tartalmát;

35.

emlékeztet, hogy a kereskedelemösztönző támogatási stratégia célja a szegény és sebezhető országok támogatása a kereskedelem gazdasági növekedés és fejlődés hajtóerejeként történő felhasználásához szükséges alapvető gazdasági infrastruktúra és eszközök fejlesztése terén; üdvözli a Bizottság azon nyilatkozatait, amelyek szerint az EU már teljesítette azon célkitűzést, hogy 2010-ig 2 milliárd eurót fordít kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásra, miután az EU és tagállamainak kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtásra fordított támogatása 2008-ban elérte a 2,15 milliárd eurót (1,14 milliárd euró származott a tagállamoktól és 1,01 milliárd euró az EU-tól), és megállapítja, hogy jelentős eredményeket sikerült elérni a szélesebb körű kereskedelmet célzó támogatás keretében – ezen belül a közlekedés és az energia, a termelő ágazatok és a kereskedelemmel kapcsolatos kiigazítás terén; mindazonáltal felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon részletes információval (ezen belül számszerű adatokkal) a kereskedelemmel kapcsolatos segítségnyújtás és a kereskedelmet célzó támogatás finanszírozására felhasznált költségvetési tételekről;

36.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak több figyelmet és támogatást a legkevésbé fejlett országokra a „Segély a kereskedelemért” keretében biztosított teljes uniós támogatási összeg növelése érdekében, amely a közelmúltban nem növekedett jelentősebb mértékben; úgy véli, hogy miután a regionális integráció egyre fontosabb szerepet kap az EU „Segély a kereskedelemért” programjában, fokozni kell az AKCS-országok regionális kereskedelmet célzó támogatási csomagjainak kiteljesítésére irányuló erőfeszítéseket; véleménye szerint a közös elemzés, a közös válaszstratégiák és a kereskedelmet célzó támogatással összefüggő intézkedések közös végrehajtásának fokozásával javítani lehetne a támogatások hatékonyságát;

37.

úgy véli, hogy a dél–dél dimenzió a világkereskedelem gyorsan növekvő összetevőjévé válik és a legszegényebb országok fejlődésének biztosítása szempontjából egyre fontosabbá válhat, amit ösztönözni és támogatni kell;

III.   A millenniumi fejlesztési célok kiemelt célkitűzései

38.

felhívja az EU-t, hogy a millenniumi fejlesztési célok elérését illetően megközelítése legyen integrált, mivel az egyes célok és célkitűzések egymással összefonódnak, és hogy a szegénység felszámolását illetően állapítson meg minimumkövetelményeket;

Egészség és oktatás

39.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a fejlesztési célú kiadások legalább 20 %-át az egészségügyi alapellátásra és az alapfokú oktatásra fordítsák, növeljék a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária elleni küzdelmet célzó globális alapnak és a többi, az egészségügyi rendszerek megerősítését célzó programnak nyújtott támogatást, és kezeljék elsőbbségi kérdésként az anyák egészségét és a csecsemőhalandóság ügyét;

40.

felszólítja a fejlődő országokat, hogy nemzeti költségvetésüknek legalább 15 %-át fordítsák az egészségügyre és egészségügyi ellátórendszereik javítására;

41.

felhívja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy biztosítsanak ingyenes hozzáférést az egészségügyhöz és az oktatáshoz;

42.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy fordítsák meg a fejlődő országokban a szexuális és reproduktív egészségre és jogokra nyújtott támogatások aggasztó csökkenésének folyamatát, és támogassák az önkéntes családtervezéssel, a biztonságos abortusszal, a nemi úton terjedő betegségek kezelésével és a reproduktív egészséget szolgáló életmentő gyógyszerek és fogamzásgátlók, köztük az óvszerek biztosításával kapcsolatos politikákat;

43.

kéri a Bizottságot, a tagállamokat és a fejlődő országokat, hogy az anyák egészségének javításával foglalkozó 5. millenniumi fejlesztési célt, a gyermekhalandósággal foglalkozó 4. millenniumi fejlesztési célt és a HIV/AIDS, a tuberkulózis és a malária problémájával foglalkozó 6. millenniumi fejlesztési célt kezeljék következetesen és átfogóan, csakúgy, mint a nemek közötti egyenlőséggel és a nők szerepének megerősítésével foglalkozó 3. millenniumi fejlesztési célt;

44.

kéri, hogy az országos és regionális stratégiai dokumentumok hangsúlyozzák a nők elleni erőszak és hátrányos megkülönböztetésük elleni jogalkotás szükségességét, ösztönözzék a nők döntéshozatali folyamatokban való részvételét és emeljék ki még jobban a nemek szempontjából érzékeny politikák szükségességét;

45.

ismételten hangsúlyozza, hogy az EU-nak támogatnia kell azokat a fejlődő országokat, amelyek élnek a TRIPS-megállapodásba beépített úgynevezett rugalmas rendelkezésekkel, annak érdekében, hogy nemzeti közegészségügyi programjaik keretében megfizethető áron tudjanak gyógyszereket biztosítani; hangsúlyozza, hogy a szabadkereskedelmi megállapodásokban foglaltak nem veszélyeztethetik a generikus gyógyszerekhez való hozzáférést garantáló megállapodásokat;

Sérülékeny csoportok

46.

felszólítja az EU-t, hogy segélyeinek legalább a felét a legkevésbé fejlett országokba irányítsa és ezekben az országokban a leginkább rászorulókat célozza meg, különösen a nőkre, a gyermekekre és a fogyatékkal élőkre összpontosítva, és hogy fejlesztési stratégiáiban hatékonyabban érvényesítse a sérülékeny csoportok érdekeit;

47.

ebben az összefüggésben támogatja a Bizottság javaslatát, hogy az AKCS-programok 2010-es félidős felülvizsgálata keretében osszák újra a támogatást a legjobban lemaradó országoknak;

48.

felszólítja az EU-t és a fejlődő országokat, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a kisebbségek jogaira, és ragaszkodik ahhoz, hogy az EU nemzetközi megállapodásaiba foglaljon bele emberi jogi és a megkülönböztetés tilalmára vonatkozó feltétel nélküli záradékokat, többek között a nemi alapú, a faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló, valamint a HIV/AIDS betegek ellen irányuló megkülönböztetés tekintetében;

Küzdelem az éhezés ellen

49.

felhívja az EU-t és a partnerkormányokat, hogy olyan szintre emeljék a befektetést a gazdálkodásba és az élelmezésbiztonságba, amellyel mindenki számára garantálható az éhezés mérséklése, különös figyelmet fordítva az éhezés megszüntetését szolgáló sürgető szükségletekre, a kisüzemi gazdálkodásra és a szociális védelemmel kapcsolatos programokra;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy a szegénység csökkentése és az élelmezésbiztonság növelése érdekében ösztönözze a földtulajdonlást és biztosítsa a tulajdonjogok tiszteletben tartását, továbbá könnyítse meg a gazdálkodók, kisvállalkozások és helyi közösségek hitelhez jutását;

Tisztességes munka

51.

mély aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a kormány által támogatott külföldi befektetők (különösen Afrikában) újabban felvásárolják a mezőgazdasági földterületeket, ami veszélyeztetheti a helyi élelmezésbiztonságot, valamint súlyos és messzemenő következményekkel járhat a fejlődő országokban; sürgeti az ENSZ-t és az EU-t, hogy foglalkozzon a termőföldek felvásárlásának káros hatásaival (ideértve a kistermelők földjeinek kisajátítását, valamint a termőföld és a víz nem fenntartható használatát), elismerve a lakosság jogát a termőföldek és egyéb létfontosságú természeti források feletti ellenőrzésre;

52.

felhívja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy a gyermekmunka elleni fellépésre irányuló erőfeszítéseiket sokszorozzák meg, támogassák az erre irányuló programokat és adjanak iránymutatást a fejlesztési politikára és a nemzetközi kereskedelemre vonatkozólag;

53.

nyomatékosan felszólítja az EU-t és a fejlődő országok kormányait, hogy támogassák az ILO globális foglalkoztatási paktumát és hatékonyan alkalmazzák a tisztességes munka programjának valamennyi elemét;

54.

felszólítja a Bizottságot, hogy kövesse nyomon a fejlődő országok munkavállalóinak szociális védelmét, társadalmi párbeszédét és alapvető munkakörülményeit, és ahol szükséges, a kereskedelmi megállapodások és az egyéb elérhető eszközök révén biztosítson ösztönzőket és alkalmazzon szankciókat;

IV.   Kormányzás

55.

felszólítja a Világbankot és az IMF-et, hogy biztosítson nagyobb arányú szavazati jogot az alulreprezentált nemzeteknek, ezzel biztosítva, hogy rövid távon a kölcsönök nyújtói és felvevői egyforma szavazati arányban legyenek, és hogy a hitelezés ne ássa alá a tulajdonlás Párizsban és Accrában is megerősített elvét;

56.

felhívja az IMF-et, hogy növelje az alacsony jövedelmű országok hozzáférését a kedvezményes kölcsönökhöz, és szükségleteik alapján növelje részesedésüket a különleges lehívási jogokból;

57.

az Európai Befektetési Bank külső mandátumának közelgő felülvizsgálatára irányuló együttdöntési eljárás alkalmával biztosítani kívánja, hogy az EBB teljesítse fejlesztési kötelezettségeit, hogy forrásainak kihasználását még inkább a fejlődő országok igényeire szabja, ideértve, hogy az EBB-t a szegények érdekeit szem előtt tartó hitelintézetté alakítsa;

58.

felszólítja a tagállamokat és a nemzetközi közösséget annak biztosítására, hogy továbbra is az ENSZ maradjon a globális kormányzással és a szegénységgel kapcsolatos kérdések megvitatásának fóruma;

59.

felhívja az EU-t és az Afrikai Unió hatóságait, hogy megújult politikai akarattal viszonyuljanak az Afrika–EU stratégiai partnerséghez, és hogy az abban rejlő lehetőségek teljes körű kiaknázásának lehetővé tételéhez szükséges valamennyi erőforrás tekintetében vállaljanak kötelezettséget;

60.

felszólítja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy a fejlődő országokban mozdítsa elő és támogassa a demokráciát, a békét, a jogállamiságot és a korrupciómentes közigazgatást;

61.

felhívja az EU-t és a nemzetközi közösséget, hogy különleges erőfeszítéssel támogassa a fejlődő országok államigazgatását, azzal a jól meghatározott céllal, hogy a korrupció ellen fellépjenek és átlátható, pártatlan és tisztességes államigazgatási környezetet hozzanak létre, felismerve ugyanakkor a nem állami szereplők és a civil társadalom által betöltött igen fontos szerepet;

62.

sürgetően felhívja valamennyi fejlődő országot, hogy írja alá az ENSZ korrupcióellenes egyezményét és tegyen gyakorlati lépéseket a rendelkezések hatékony végrehajtása érdekében, valamint hozzon létre a fejlődés nyomon követését szolgáló mechanizmusokat;

63.

felismeri, hogy a fejlődő országoknak fel kell zárkózniuk a nemzetközi számviteli szabályokhoz az adóelkerülés és az adócsalás megelőzése érdekében, ami hatékonyabb globális fiskális ellenőrzést is eredményezne;

64.

felszólítja a fejlődő országokat, hogy vonják be a parlamenteket, a helyi önkormányzatokat, a civil társadalmat és más nem állami szereplőket a politikaalkotás és -végrehajtás valamennyi szakaszába;

65.

felhívja a fejlődő országokat, különösen az uniós támogatásokból leginkább részesülőket, hogy erősítsék meg a felelősségteljes kormányzást minden közügyben és különösen a kapott segélyek kezelésében, és sürgeti a Bizottságot, hogy tegyen meg minden szükséges lépést a segélyek átlátható és hatékony végrehajtásának biztosítása érdekében;

66.

rámutat a biztonság és a fejlődés közötti alapvető kapcsolatra, és aggodalommal veszi tudomásul az EU szomszédságában és azon túl tapasztalható befagyott konfliktusok békés rendezése érdekében tett lépések elmaradását, és sürgeti az EU-t, hogy tekintse át, mit tehetne az ügy érdekében;

67.

felszólítja az EU-t, hogy folytasson ambiciózus és konstruktív párbeszédet minden hagyományos és új adományozóval annak biztosítása érdekében, hogy teljesüljenek a millenniumi fejlesztési célok és a szegénység csökkentése a világprogram kiemelt ügye maradjon;

*

* *

68.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek és az Egyesült Nemzetek Szervezete főtitkárának.


(1)  HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

(2)  9558/2007. számú, 2007. május 15-i tanácsi következtetések.

(3)  COM(2005)0134 végleges.

(4)  HL L 378., 2006.12.27., 41. o.

(5)  COM(2010)0159 végleges.

(6)  C-155/07. számú, Európai Parlament kontra az Európai Unió Tanácsa ügy, HL C 327., 2008.12.20., 2. o.

(7)  HL C 293. E, 2006.12.2., 316. o.

(8)  HL C 146. E, 2008.6.12., 232. o.

(9)  HL C 295. E, 2009.12.4., 62. o.

(10)  HL C 117. E, 2010.5.6., 15. o.

(11)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0089.

(12)  „Aid Effectiveness Agenda: Benefits of a European Approach” (Segélyhatékonysági program: az európai megközelítés előnyei), Európai Bizottság, 2009. október.

(13)  „Migráció és átutalási tendenciák 2009-ben”, Világbank, 2009. november.

(14)  „Az éghajlatváltozás kezelésére szolgáló nemzetközi finanszírozás növelése: európai tervezet a koppenhágai megállapodáshoz”, COM(2009)0475.

(15)  „Swimming Against the Tide: How Developing Countries are Coping with the Global Crisis” (Az ár ellen úszva: Hogyan boldogulnak a fejlõdõ országok a globális válságban?), Világbank, 2009. március.

(16)  Guttorm Schjelderup professzor, meghallgatás, Európai Parlament, 2009. november 10.

(17)  „Facts on induced abortion worldwide” (A művi terhességmegszakítás adatai világszinten), az Egészségügyi Világszervezet és a Guttmacher Intézet, 2007.


2010. június 16., szerda

12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/57


2010. június 16., szerda
Európa 2020 stratégia

P7_TA(2010)0223

Az Európai Parlament 2010. június 16-i állásfoglalása az Európa 2020 stratégiáról

2011/C 236 E/08

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Tanács 2010. február 11-i nem hivatalos ülésére,

tekintettel a Bizottság által az Európa 2020 stratégiáról indított nyilvános konzultációra és annak kimenetelére (SEC(2010)0116),

tekintettel a Bizottság lisszaboni stratégiára vonatkozó értékelésére (SEC(2010)0114),

tekintettel „A növekedést és foglalkoztatást célzó európai stratégia végrehajtásának hét lépése” című, az Európai Tanács által készített dokumentumra,

tekintettel az EU 2020 stratégiáról szóló 2010. március 10-i állásfoglalására (1),

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a pénzügyi, gazdasági és szociális válság folyamatosan fenyegető jelege miatt az Európai Tanács által 2010 júniusában jóváhagyandó új Európa 2020 stratégiával kapcsolatosan komolyak a várakozások,

B.

mivel számos tagállamnak továbbra is növekvő munkanélküliséggel kell szembenéznie, amely megfelelő, középtávon értékelhető politikai válasz hiányában az Unióban összesen akár 28 millió embert érinthet, és óriási nehézségeket okoz az egyes emberek életében és társadalmi téren; mivel a válság következtében munkahelyek milliói szűntek meg, és tovább növekedett a munkahelyek bizonytalansága,

C.

mivel az éghajlatváltozás, a biológiai sokféleség csökkenése és a természeti erőforrások felélése miatt alapvető követelmény a termelés, az elosztás és a fogyasztás fenntarthatóbb módon történő szervezése,

D.

mivel az Európa 2020 stratégia elemeiről – többek között a kiemelt célokról, az iránymutató javaslatokról, a szűk keresztmetszetekről és a mutatókról – szóló bizottsági közlemény és tanácsi nyilatkozatok nagyon általános jellegűek voltak, és ezért a Bizottságnak sürgősen részletesebb tervekkel kell előállnia arra vonatkozóan, hogyan fogja e kezdeményezéseket sikeresen megvalósítani, és e terveket be kell nyújtania a Parlamentnek,

E.

mivel az eredmények elérése érdekében az európai feladatokat és felelősségi köröket tökéletesen összehangolva kell szétosztani a kormányzás európai, nemzeti, regionális és helyi szintjein, valamennyi kormányzási szintnek a legmagasabb szintű minőséget és elszámoltathatóságot kell képviselniük, továbbá a változás valódi mozgatóinak – a helyi és regionális hatóságokkal és a civilszervezetekkel partnerségben együttműködő vállalatoknak és egyetemeknek – kiemelkedő szerepet kell játszaniuk a célok elérését szolgáló új mechanizmusban,

F.

mivel a demográfiai válságot és következményeit feltétlenül számításba kell venni, valamint a jövő generációit nem szabad feláldozni az előző generációk kialakított kedvezményeinek fenntartása érdekében,

Általános megjegyzések

1.

kifejezi csalódottságát az Európai Tanács által 2010. március 26-án elfogadott új Európa 2020 stratégia főbb elemeivel kapcsolatban; sürgeti az Európai Tanácsot, hogy vonjon le tanulságokat a jelenlegi válságból, és valóban előremutató, ambiciózus és koherens stratégiát dolgozzon ki;

2.

szorgalmazza, hogy az Európa 2020 stratégia olyan, szélesebb értelemben vett politikai koncepció kialakítására törekedjen, amely az EU-t a jövőben egy versenyképes, szociális, fenntartható, az embert és a környezetvédelmet a politikaformálás középpontjába helyező unióként képzeli el;

3.

úgy véli, hogy az államháztartási kiadások és a bürokrácia csökkentése, az állampolgárok pozíciójának erősítése, valamint a vállalkozói kedv és az innováció serkentése érdekében a tagállamoknak strukturális reformok bevezetésével növelniük kellene gazdasági teljesítményüket, a jogszabályokat kkv-barátabbá kellene tenniük, továbbá lehetőségeket kellene biztosítaniuk az emberek önkiteljesedésére;

4.

elismeri, hogy annak érdekében, hogy az euró válságára adott válaszreakciók ne vezessenek a gazdaság elhúzódó stagnálásához, az Uniónak mindezek mellett stratégiát kell végrehajtania a fenntartható gazdasági növekedés felgyorsítására, valamint reformokat kell megvalósítania a versenyképesség visszaállítására és javítására;

5.

sajnálja, hogy az Európai Tanács következtetései nem veszik figyelembe, hogy a jelenlegi törékeny helyreállítási folyamatnak teljes mértékben meg kell jelennie az új Európa 2020 stratégiában, mégpedig koherens politikai ütemterv kidolgozása révén és a makrogazdasági politikát átfogóan beépítve a stratégiába, biztosítva, hogy a szükséges költségvetési konszolidáció ne ássa alá annak végrehajtását;

6.

sajnálja, hogy az Európa 2020 nemzeti reformprogram alapját képező mutatókkal kapcsolatosan a Parlamenttel – az európai polgárokat képviselő intézménnyel – nem került sor konzultációra; sürgeti a Tanácsot, hogy júniusi ülésén hagyja jóvá az Európa 2020 stratégia alapelemeit, ugyanakkor kitart amellett, hogy a Tanács a stratégia kulcsfontosságú eszközeivel, céljaival és mutatóival kapcsolatban ne hozzon végleges döntést anélkül, hogy azokról a lehető leghamarabb megfelelő módon konzultált volna a Parlamenttel; ugyanebben a szellemben úgy vélekedik, hogy tevékenyen be kell vonni a nemzeti parlamenteket, a régiókat, az önkormányzatokat, a társadalmi partnereket és a nem kormányzati szerveket a stratégia meghatározásába és végrehajtásába;

Szűk keresztmetszetek és kiemelt célok

7.

tudomásul veszi a foglalkoztatottsági arányra, a kutatás és fejlesztésre, az üvegházhatású gázok kibocsátására, a képzettségi szintekre és a társadalmi integrációra vonatkozó öt fő célt, amelyet az Európai Tanács kitűzött; hangsúlyozza, hogy ezek a fő célok egy olyan, a fenntartható fejlődésre vonatkozó összefüggő és koherens stratégia keretében kell, hogy megfogalmazásra kerüljenek, amely ötvözné a gazdaság-, szociál- és környezetpolitikai tennivalókat;

Az egységes piac újraindítása

8.

hangsúlyozza, hogy az Európai növekedés egyik legmeghatározóbb mozgatója az egységes piac, amely maradéktalan megvalósítását még be kell fejezni. kiemeli továbbá azt is, hogy a személyek, áruk, szolgáltatások és a tőke szabad mozgása előtt álló bizonyos akadályok miatt további erőfeszítésre van szükség az összes európai intézmény részéről annak érdekében, hogy jobb, versenyképesebb és hatékonyabb egységes piac jöjjön létre;

9.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szabad kereskedelem és a globális piachoz való hozzáférés maradjon a politikaformálás középpontjában, és a kerülni kell a protekcionizmus irányába való elmozdulást, mivel az innovatív vállalkozók és vállalatok szabad és globális piacon tudnak érvényesülni;

10.

hangsúlyozza, hogy bátrabb kezdeményezésekre van szükség az egységes piac végső kiépítéséhez és ahhoz, hogy a polgárok azt jobban elfogadják; ezért üdvözli Mario Monti jelentését, amelyet, a Parlament 2010. május 20-i állásfoglalásához (2) hasonlóan, érdekes javaslatokat tartalmaz a konszenzus kialakítására és az erősebb egységes piac megvalósítására vonatkozóan;

11.

úgy véli, hogy a hatékony egységes piac létrehozása érdekében a Bizottságnak világosan meg kell állapítania a politikai prioritásokat egy olyan, az egységes piacról szóló jogszabály elfogadása révén, amely egyaránt magában foglalna jogalkotási és nem jogalkotási kezdeményezéseket, amelyek célja egy rendkívül versenyképes, szociális piacgazdaság létrehozása lenne;

A kkv-k helye a szociális piacgazdaságban

12.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak ösztönöznie és támogatnia kell a kkv-kat és a vállalkozásokat, amelyek létfontosságúak a munkahelyek megőrzésében és az új munkahelyek teremtésében, csökkentenie kell az adminisztratív és szabályozási terheket, és egyszerűsítenie kell az előírásokat, hogy a kkv-k gyorsabban fejlődhessenek azáltal, hogy szabadon árusítják termékeiket/szolgáltatásaikat annak az 500 millió fogyasztónak, akik az Unió egységes piacát teszik ki, tovább kell csökkentenie a bürokráciát; hangsúlyozza továbbá, hogy az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag, valamennyi szinten tett politikai erőfeszítések révén történő maradéktalan végrehajtásának fontosságát;

13.

hangsúlyozza azt a tényt, hogy a kkv-k a szociális piacgazdaság gerincét képezik, munkahelyeket teremtenek, így alapvető szerepet játszanak a fenntartható gazdasági növekedés élénkítésében, és elsőbbséget kell biztosítani a további erőfeszítéseknek a reformok területén, például a kkv-barát jogszabályoknak, dinamikus környezetet hozva létre ezáltal a kezdő vállalkozóknak, ösztönözve a vállalkozói tevékenységet és javítva a finanszírozáshoz való hozzájutást; azon a véleményen van továbbá, hogy az Európa 2020 stratégiában olyan célkitűzéseknek és kezdeményezéseknek kell szerepelniük, amelyek ösztönözhetik a vállalatokban a törzs- és kockázati tőke átlagos arányának növelését;

14.

rámutat, hogy a mikrovállalkozások gyakran segíthetnek a munkanélküliség leküzdésében, és egy vállalkozás indítása gyakran sikerre vezet társadalmi tehetetlenség ellenére, hogy a kkv-k fejlődésének legfontosabb előfeltétele az, hogy képesek-e tevékenységükhöz megfelelő pénzeszközöket gyűjteni, és hogy a kkv-kat szolgáló garanciamechanizmusok, a dinamikus másodlagos piacok és az európai gazdasági tevékenységet támogató banki ágazat fenntartása előfeltétele a kkv-k fejlődésének;

Foglalkoztatási cél

15.

megismétli, hogy az Európa 2020 stratégiában kiemelt elsőbbséget kell kapnia a magas színvonalú foglalkoztatásnak, valamint hogy a foglalkoztatottsági mutatók javítása érdekében erőteljesebb hangsúlyt kell helyezni a jól működő munkaerőpiacra és a szociális körülményekre; ezért egy új program elkészítésére szólít fel, amely Európa-szerte ösztönzi a tisztességes munkát, biztosítja a munkavállalók jogait, és javítja munkakörülményeiket;

16.

úgy véli, hogy az új stratégiának jobban ki kell domborítania a tisztességes munkát, ideértve a be nem jelentett munka elleni küzdelmet, továbbá annak garantálását, hogy a munkaerőpiacról jelenleg kiszorultak munkához juthassanak;

17.

úgy véli, hogy az új stratégiának ösztönöznie kell az olyan munkaerőpiacokat, amelyek a munkavállalókat jobban ösztönzik, és jobb körülményeket biztosítanak nekik, ugyanakkor a munkaadókat is arra ösztönzik, hogy új munkaerőt alkalmazzanak és a meglévő alkalmazottakat ne bocsássák el;

A kutatási cél

18.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a tartsák meg azt a célkitűzést, hogy a GDP 3 %-a kutatás és fejlesztés céljaira kerüljön felhasználásra; felszólítja a tagállamokat, hogy használják ki jobban a kohéziós politika keretében biztosított finanszírozás és a K+F–finanszírozás közötti potenciális szinergiát és biztosítsák, hogy ezeket az eszközöket olyan innovációra fordítják, amelyek valódi hasznot hoznak a társadalom számára;

19.

hangsúlyozza, hogy a jelentős K+F projektekhez, a kulcsfontosságú energia-infrastrukturális beruházásokhoz, az űrpolitikával kapcsolatos új uniós hatáskörökhöz, valamint az EU innovációs politikájának finanszírozásához szilárd, hiteles és fenntartható uniós pénzügyi támogatásra van szükség annak érdekében, hogy meg lehessen valósítani az Európa 2020-as fő célkitűzéseit;

20.

rámutat, hogy Európának tovább kell erősítenie potenciálját a képzett munkavállalók, a tudomány, a kutatás és technológia területén ezeken keresztül pedig innovációs képességét, mivel a versenyképesség kulcsfontosságú szempontjainak és a tudásháromszögnek az Európa 2020-as stratégiájának középpontjában kell maradniuk;

21.

úgy véli, hogy ahhoz, hogy az európai kutatás hatékonyabb legyen, alapvető fontosságú, hogy a már meglévő struktúrák jobban előtérbe kerüljenek és hogy fokozottan kutatásbarát és innovációbarát befektetési klímát teremtsünk mind a köz-, mind pedig a magánszektorban; felszólítja a Bizottságot, hogy terjesszen elő gyakorlati intézkedéseket a finanszírozáshoz, különösen a kockázati tőkéhez való jobb hozzáférés javítására;

Éghajlattal/energiával kapcsolatos célok

22.

sajnálja, hogy az Európai Tanács üvegházhatású gázokra, megújuló energiára és energiahatékonyságra vonatkozó fő célkitűzései nem eléggé nagyra törőek, és nem vezetnek vezető szerephez egy olyan világban, amelynek az éghajlatváltozással és az erőforrások kimerülésével kell szembenéznie, és ahol a globális ökoszisztémák az összeomlás szélén állnak; ezért a következő, az EU számára kötelező érvényű célok azonnali és egyidejű elfogadására szólít fel:

(a)

az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátásával kapcsolatos 30 %-os célkitűzés 2020-ra az Unióban és további csökkentés hosszú távon, feltéve, hogy más országok is készek elkötelezni magukat a megfelelő cselekvésre;

(b)

a forrás-hatékonyság javulására irányuló célkitűzés;

(c)

az energiafogyasztás 20 %-os csökkentésére irányuló célkitűzés és a megújuló energiákból való részesedés legalább 20 %-ra való növelése 2020-ra, ugyanakkor a technikai és nem technikai jellegű akadályok elmozdítása a fenntartható megújuló energiák további fejlesztése elől a legfőképp megújuló energiákra alapuló, széndioxidkibocsátás-mentes, rendkívül hatékony gazdaság 2050-re történő megteremtésére irányuló első lépésként;

(d)

olyan mérhető célok, amelyek a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások csökkenésének megállítására és lehetőleg 2020-ig való helyreállítására irányulnak;

Oktatási cél

23.

tudomásul veszi az oktatás javítására vonatkozó fő célkitűzést; sajnálja, hogy nincsenek számszerű arányokra vonatkozó célkitűzések, és sürgeti az Európai Tanácsot, hogy tűzzön ki 100 %-os célt a középfokú oktatás vonatkozásában, és határozzon meg egyértelmű minőségi célokat és indikátorokat az alapfokú és középfokú oktatás számára;

24.

kéri a tagállamokat, hogy fogadják el a Bizottságnak az Európa 2020 stratégiáról szóló közleményében szereplő célkitűzéseket, amelyeknek megfelelően 2020-ig az iskolai képzésben lemorzsolódók arányának a korcsoport 10 %-a alá kell csökkennie, valamint a népesség legalább 40 %-ának felsőfokú, vagy azzal egyenértékű végzettséggel kell rendelkeznie;

25.

hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulással kapcsolatban erőteljes politikákra van szükség, ami által a képzési lehetőségeket bátorítani kell és azokat elérhetővé kell tenni az egyéneknek teljes szakmai életükön keresztül; rámutat, hogy fenn kell tartani az aktív személyek számát a munkaerőpiacon, valamint meg kell erősíteni a társadalmi integrációt;

A szegénységgel kapcsolatos cél

26.

ragaszkodik ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégiába bele kell foglalni a szegénységnek az EU-n belül felére való csökkentésére vonatkozó célkitűzést és rámutat, hogy nők, különösen idősebb nők, női migránsok, gyermeküket egyedül nevelő nők és gondozók teszik ki azon európaiak többségét, akik jelenleg szegénységben élnek, vagy akiket szegénység fenyeget;

27.

üdvözli, az Európai Tanács társadalmi integrációra vonatkozó javaslatát, különösen és prioritásként kezelve azt, hogy ezt a szegénység visszaszorításán keresztül kívánja elérni és hangsúlyozza, hogy világos célokra és kezdeményezésekre van szükség; úgy véli, hogy ez az Európa 2020 stratégia egyik legfontosabb célkitűzése; olyan nagyratörő, hosszú távú stratégia kidolgozását kéri a szegénység felszámolására, amely messzemenő célkitűzéseket tartalmaz a szegénység csökkentése és a társadalmi integráció terén – ideértve a nőket, a gyermekeket és az időseket is – valamint a munkavállalók szegénységének visszaszorítását; hangsúlyozza, hogy célul ki kell tűzni a munkanélküli háztartások számának csökkentését;

A nemek közötti egyenlőség

28.

sajnálatosnak tartja, hogy az Európai Tanács által kitűzött fő célok nem tartalmazzák a nemek közötti egyenlőséget; program kidolgozását kéri a nemek közötti esélyegyenlőség területén is, a férfiak és nők közötti jelenlegi bérszakadék megszüntetése, a nők teljes munkaerő-piaci és politikai részvételének biztosítása érdekében, a nők előmeneteli lehetőségeinek előmozdítása mellett; hangsúlyozza, hogy jobb feltételeket kell teremteni a munka és a családi élet összehangolása érdekében;

Kiemelt kezdeményezések

Kiemelt kezdeményezés: „Innovatív Unió”

29.

úgy véli, hogy az „Innovatív Unió” új kiemelt kezdeményezés sikeres végrehajtása kulcsfontosságú a tudásalapú gazdaság megerősítése érdekében; felszólítja a Bizottságot, hogy növelje a közösségi költségvetésben a kutatásra és innovációra előirányzott teljes pénzügyi keretet;

30.

hangsúlyozza, hogy fontos a kutatás és fejlesztés támogatásának egyszerűsítése és a bürokrácia csökkentése annak érdekében, hogy a tudásalapú vállalkozások hatékonyságukat maximalizálni tudják, és ösztönzést kapjanak az új foglalkoztatási lehetőségek;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy például az egységes uniós szabadalom bevezetésével javítsa az innováció feltételeit; rámutat, hogy a versenyképesség fokozására és a fenntartható gazdaság kialakítására irányuló, nemes célú programok nem működnek megfelelően, és meggyőződése, hogy a kkv-kat, az egyetemeket és a vállalkozásokat ösztönözni kell az európai programokban való részvételre;

32.

úgy véli, hogy a kkv-k céljaira felhasználható finanszírozási eszközök vonatkozásában konkrét célkitűzéseket kell megállapítani a digitális interoperabilitás és elérhetőség biztosítása érdekében, és ezeknek egyértelmű, az ökoinnovációra vonatkozó uniós célkitűzéseket kell tartalmazniuk;

33.

úgy véli, hogy sok kihasználatlan lehetőség van az innováció közbeszerzésen keresztül történő előmozdítására; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hangsúlyozzák a K&F céljainak elérését elősegítő innovatív közbeszerzés fontosságát, a kutatásra alapozott kkv-k ösztönzésében játszott szerepét, valamint a magas minőségű közszolgáltatások nyújtása és az éghajlatváltozással kapcsolatos célkitűzések teljesítése terén hordozott lehetőségeit;

Kiemelt kezdeményezés: „Mozgásban az ifjúság”

34.

hangsúlyozza, hogy a Parlament is az ifjúságot jelölte meg a 2011. évi költségvetés egyik kiemelt elsődleges céljaként, és világosan kifejezésre juttatta azon szándékát, hogy e téren valamennyi fontos programot továbbra is támogatja;

35.

hangsúlyozza, hogy a fiatalok körében jelentkező nagyarányú munkanélküliség csökkentése érdekében nagyobb hangsúlyt kell fektetni a képzés és munkalehetőség biztosítására valamennyi fiatal számára, a fiatalok első munkahelye megszerzése nehézségeinek csökkentésére és az olyan uniós programok kialakítására, amelyek a vállalkozói kedvet serkentik a fiatalok körében tanulmányaik valamennyi szakaszában;

36.

úgy véli, hogy a felsőoktatási képzés a gazdasági és társadalmi fejlődés, valamint az innováció és a növekedés egyik jelentős ösztönzője, és ezért nagyobb hangsúlyt kell fektetni a bolognai folyamat nyomon követésére és a közösen lefektetett elvek tagállamok általi végrehajtására az európai felsőoktatási térség egészében;

Kiemelt kezdeményezés: „Európai digitális menetrend”

37.

üdvözli a Bizottság digitális menetrendre irányuló nagyratörő közelmúltbeli javaslatait, és sürgeti a tagállamokat, hogy maradéktalanul hajtsák végre e kezdeményezéseket;

38.

felhívja a figyelmet az IKT-ágazatban rejlő rengeteg foglalkoztatási lehetőségre és arra a fontos szerepre, amelyet az ágazat játszhat Európa forráshatékony és energiahatékony gazdasággá való átalakításában; rámutat arra, hogy az ágazatban folyó verseny serkenti az innovációt, és ezért hangsúlyozza, hogy szabad, kompetitív jellegű és az új szereplők felé nyitott piacra van szükség, amely elősegíti az új és innovatív technológiák elterjedését; hangsúlyozza, hogy folytatni kell az erőfeszítéseket a szélessávú vezetékes és mobilinternethez való, az összes polgár és fogyasztó számára méltányos alapon és versenyképes árakon bárhol elérhető, nagy sebességű hozzáférés biztosítására; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az összes rendelkezésre álló szakpolitikai eszközzel – köztük a szélessávú és nagysebességű lefedettségre vonatkozó nemzeti célkitűzésekkel és a gyermekek informatikai tudásának fejlesztésére irányuló speciális programokkal – a szélessávú hozzáférést az összes európai polgár számára;

39.

megállapítja, hogy Európa digitális menetrendjének jelentős hatása lesz a kultúrára, a médiára és az oktatásra, ezért integrált, nem pedig széttagolt megközelítésre van szükség; meghatározóan fontosnak tartja, hogy a belső piaci, gazdasági és technikai megfontolások mellett figyelmet szenteljenek az új média által – például az e-ismeretek terjesztésére irányuló elkötelezettség révén – kifejtett hatásnak, valamint az internetes tartalmak kérdésének a digitális menetrenddel kapcsolatos összes politikai kezdeményezésben;

40.

megállapítja azonban, hogy a digitális szolgáltatások szabad mozgását jelenleg súlyosan hátráltatja a nemzeti szintű szabályok töredezettsége;

41.

úgy véli, hogy a kreatív ágazat szintén fontos szerepet játszik a digitális környezetben az Unió kulturális sokszínűségének előmozdításával;

Kiemelt kezdeményezés: „Erőforrás-hatékony Európa”

42.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia környezeti szempontjai általánosságban túl gyengék, és azokat meg kell erősíteni; sürgeti, hogy a stratégia fő célkitűzéseibe konkrét és mérhető környezeti célokat foglaljanak bele, a hangsúlyt a biológiai sokféleség pusztulásának megakadályozására fektetve;

43.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiának az üvegházhatású gázok kibocsátásának 2050-re történő 80 %-os csökkentésére irányuló, hosszú távú uniós célok megvalósítása irányában kell haladnia, elsősorban az energiahatékonyság növelése és a hulladék mennyiségének csökkentése által, ezzel hozzájárulva Európa versenyképességének növeléséhez és a kiadások csökkentéséhez;

44.

úgy véli, hogy az erőforrás-hatékonyság növelésének az egész Európa 2020 stratégián végigvonuló prioritásnak kell lennie, és hogy külön figyelmet kell szentelni a folyamatosan emelkedő olajárak hatásának és általában az elektronikához, különösen pedig az elektromos autók akkumulátorainak gyártásához elengedhetetlenül szükséges nemesfémek korlátozott kínálatának;

45.

úgy véli, hogy az innovációt határozottan tovább kell folytatni, hogy a környezeti javulás, az erőforrás-hatékonyság és a költségcsökkentés célja megvalósuljon, és hogy a jogilag kötelező erejű célok kitűzése, valamint a szabályozási intézkedések bevezetése az innováció előmozdításának legeredményesebb eszközei;

46.

véleménye szerint ki kell igazítani az uniós strukturális alapok elosztásának szabályait, hogy számításba vegyék a költségcsökkentő és az erőforrások felhasználását javító innováció előmozdításának szükségességét;

Kiemelt kezdeményezés: „Tiszta és hatékony energia”

47.

hangsúlyozza, hogy a forráshatékonysággal és integrált energiapolitikával társított fenntartható termelési eljárások, valamint a megújuló energiaforrások további fejlesztése nem csupán az éghajlat-változási és energiaügyi célkitűzések teljesítését teszi lehetővé az Unió számára, hanem erős európai feldolgozóipari bázis fenntartását, a versenyképesség, a növekedés és a foglalkoztatás fokozását is;

48.

sajnálja, hogy az Európa 2020 stratégiában a valóban közös európai energiapolitika elérése tekintetében semmiféle ambiciózus célkitűzés nem szerepel; hangsúlyozza, hogy bár a működő belső piac kulcsfontosságú célkitűzés Európa számára és előtérbe került a harmadik energiacsomag gyors végrehajtásának szükségessége, az európai energiapolitika e részletének túlhangsúlyozása a másik két célkitűzés – a „fenntartható fejlődés” és a „biztonságos ellátás” – kárára vált; újfent emlékeztet arra, hogy a belső piac kérdését nem lehet külső dimenziójától függetlenül kezelni, és hogy Európának közös európai energiapolitikára van szüksége annak érdekében, hogy valós befolyása legyen az energiaellátás biztonságára, az éghajlatváltozásra és az energia megfizethetőségére;

49.

kiemeli, hogy az energiahatékonyság nem csupán a legköltséghatékonyabb eszköz az üvegházhatást kiváltó gázok kibocsátásának csökkentésére és az energiabiztonság növelésére, hanem jelentős számú munkahelyet is teremthet 2020-ra; felszólítja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az energiahatékonyságot és annak költségvetési vonatkozásait helyezzék az uniós napirend első helyére; különösen felhív a hatályos jogszabályok végrehajtásának felgyorsítására, valamint az új európai hatékonysági cselekvési tervre vonatkozó, megfelelő időben elkészített és nagy ívű javaslatra, amely magában foglalja az energetikai szolgáltatásokról szóló irányelv felülvizsgálatát és egy kötelező erejű energiahatékonysági célérték bevezetését;

50.

megjegyzi, hogy 2020-ig és azt követően az energiainfrastruktúrában jelentős beruházásokra lesz szükség annak érdekében, hogy kezelni lehessen az éghajlatváltozás jelentette kihívást, be kell ruházni az európai energiahálózatok korszerűsítésébe, a valóban európai szuper- és intelligens energiahálózat kialakításába, zöld folyosókba, összekapcsolásokba, a Galileo-projekt véghezvitelébe, környezetbarát technológiákba, az e-egészségügybe, a transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) programjába és az IKT-hez és a szélessávú internethez való szabad és egyenlő hozzáférésbe; ezenkívül rámutat, hogy véghez kell vinni a belső energiapiac kiépítését és ösztönözni kell a tagállamokat, hogy mielőbb hajtsák végre a harmadik energiacsomagot a gazdasági növekedés, a piacnyitás és a fogyasztói jogok tökéletesítésének ösztönzése és az EU energiaellátása biztonságának fokozása érdekében; lényegesnek véli e kezdeményezések folytatását a belső energiapiac ösztönzése és a megújuló energiaforrások növekvő arányának integrálása, valamint harmadik országbeli – nevezetesen mediterrán és eurázsiai régiókban történő – további jelentős infrastruktúraprojektek fejlesztése érdekében; emlékeztet, hogy a megújuló energiaforrások kontinensünk legjobb saját erőforrásai, és ezért a tagállamok megújuló energiaforrásokkal kapcsolatos kötelezettségeinek teljesítése érdekében ambiciózus végrehajtási intézkedésekre szólít fel;

51.

rámutat, hogy az Európai Uniónak hatékonyabban kell beruháznia az olyan létező közlekedési infrastruktúrákba mint a TEN-T, annak érdekében, hogy lendületet adjon a munkahelyteremtésnek, fokozza a társadalmi és területi kohéziót, valamint fenntartható és interoperábilis közlekedési rendszert hozzon létre; kéri az egyes közlekedési módok közötti együttműködés kialakítását és a logisztika ésszerű használatát, hiszen a közlekedési ágazat széndioxid-mentesítése és fenntarthatóvá tétele érdekében innovációra, új technológiákra és pénzügyi forrásokra van szükség;

Kiemelt kezdeményezés: „Iparpolitika a globalizáció korában”

52.

határozottan támogatja olyan iparpolitika kidolgozását, amely megteremti a lehető legjobb környezetet az erős, versenyképes és diverzifikált európai ipari bázis fenntartásához és fejlesztéséhez; üdvözli és hangsúlyozza, hogy az ilyen politika az ágazat egészére kiterjed, és fő célja a megfelelő keretfeltételek kialakítása;

53.

felszólít az európai gazdaság az európai fenntartható iparpolitikára támaszkodó átalakítására, amely hozzájárul a fenntartható munkahelyek teremtéséhez, valamint az erőforrás-hatékonyság és az erőforrás-használat javításához; úgy véli, hogy az európai ipar fenntartható fejlődése érdekében intenzív párbeszédet kell folytatni az alkalmazottakkal és munkavállalókkal; megismétli, hogy az átmenet során olyan intézkedésekre lesz szükség, amelyek elősegítik a munkavállalók beilleszkedését az új, környezeti értelemben fenntartható gazdaságba;

54.

felhívja a figyelmet arra, hogy az Európa 2020 stratégiának meg kell határoznia a fenntartható, energiahatékony gazdaságra való átállás költségeit és hasznait, és megjegyzi, hogy az ipar strukturális változásokhoz való hozzáigazításának megkönnyítése az Unió és a tagállamok egyik célkitűzése;

55.

újból megismétli arra irányuló kérését, hogy biztosítsanak megfelelő finanszírozást a tiszta, fenntartható és hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó technológiák támogatására, amely az EU költségvetéséből a hetedik kutatási keretprogramra (FP7) és az innovációs és versenyképességi keretprogramra (CIP) jutó költségeken felül 2010-től kezdődően összesen évente legalább 2 milliárd euró kiadást jelent; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy sürgősen dolgozzák ki az általuk vállalt forrásokból megvalósuló finanszírozás menetrendjét annak biztosítása érdekében, hogy 2010-től megindulhassanak a támogatások a SET-terv különböző kezdeményezései és a kiegészítő kezdeményezések számára;

Kiemelt kezdeményezés: „Új készségek és munkahelyek menetrendje”

56.

fontosnak tartja, hogy globális dimenzióban vizsgáljuk Európa csökkenő versenyképességét, valamint hogy – figyelembe véve a hosszú távra előrevetített munkaerőhiányt – a válságnál messzebbre lássunk és a tudás migrációját, valamint az európai „agyelszívás” megelőzését lehetővé tevő európai terveket dolgozzunk ki;

57.

úgy véli, hogy a fiatalok munkanélküliségének kezelését és a képzettségek piaci igényekkel történő hatékony összehangolását a politika központi kérdésének kell tekinteni, és ezért csereprogramok és szakmai gyakorlatok révén meg kell könnyíteni a diákok és kutatók határokon átnyúló mobilitását az európai felsőoktatási intézmények nemzetközi vonzerejének növeléséhez; úgy véli, hogy Európa oktatásra irányuló elkötelezettségének konkrétan meg kell jelennie az Európa 2020 stratégiában, és üdvözli a Bizottság kezdeményezését, hogy a stratégiába számszerű célokat emeljen be az oktatásra vonatkozóan;

58.

felhívja a tagállamokat, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlamenttel az év végéig fogadjanak el nagyszabású stratégiát környezettudatos munkahelyek teremtésére, meghatározva a képességeken és az innováción alapuló fenntarthatóbb gazdaságban rejlő foglalkoztatási lehetőségek kiaknázásának keretfeltételeit, valamint biztosítva azt, hogy egy ilyen típusú gazdaságra történő átállást támogasson a képzés, az élethosszig tartó tanulás és a mindenki számára biztosított társadalombiztosítás;

Kiemelt kezdeményezés: „Szegénység elleni európai platform”

59.

üdvözli a Bizottságnak a szegénység elleni platform létrehozására irányuló javaslatát, ám hangsúlyozza, hogy a szegénység elleni küzdelmet fokozni kell; ebben az összefüggésben úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégiának kifejezetten tartalmaznia kellene az egyenlőtlenség és konkrétan a szegények és gazdagok közötti különbség csökkentésére irányuló ambiciózus célokat; úgy véli, hogy a kirekesztés által fenyegetettek azonosításának megkönnyítése érdekében a szegénységet „viszonylagos szegénységként” kell mérni;

60.

úgy véli, hogy a szegénység és a társadalmi integráció vonatkozásában használt mutatóknak tükrözniük kell, hogy a szegénységet az egyének, de különösen a nők munkaerőpiacra történő bevonásával kell csökkenteni; ezért a munkaerőpiacról történő kirekesztettség és az egyedi szintű szegénység közötti kapcsolat mérésére szolgáló új eszközök kidolgozását szorgalmazza; hangsúlyozza, hogy a társadalmi integráció szempontjából létfontosságúak a közszolgáltatások;

Kohéziós politika

61.

úgy véli, egy szilárd és megfelelően finanszírozott, az összes európai régiót felölelő kohéziós politikának teljes mértékben összhangban kell lennie az Európa 2020 stratégiával, valamint hogy ez a politika – horizontális megközelítése miatt – az Európa 2020 céljai sikeres megvalósításának, valamint az EU-n belüli társadalmi, gazdasági és területi kohézió elérésének előfeltétele; sürgeti ezért a kohéziós politika végrehajtására vonatkozó szabályok további egyszerűsítését a felhasználóbarát jelleg javítása, az elszámoltathatóság és a jövőbeli kihívásokkal és a gazdasági válságok okozta fenyegetéssel való megfelelőbb szembenézés érdekében;

62.

úgy véli, hogy a világválságot lehetőségnek kell tekinteni arra, hogy új alapokra helyezzük az európai szociális piacgazdaságot, amely a fenntarthatóságon, a szolidaritáson, a tudáson, a szegénység jelentős mértékű csökkentésén és a munkahelyteremtésen alapuló társadalmi modell, valamint hogy az Európa 2020 stratégiának ki kell aknáznia a fenntartható gazdaságra történő átállásban rejlő foglalkoztatási lehetőségeket;

Közös agrárpolitika

63.

rámutat arra, hogy a KAP 2013-ig történő reformját és a fenntartható erdőgazdálkodási stratégia kialakítását az Európa 2020 stratégián belül kell figyelembe venni; meggyőződése, hogy a megfelelő keretszabályozással és költségvetési forrásokkal a mezőgazdaság és az erdőgazdálkodás fontos szerepet játszhat a gazdasági fellendülés biztosítását célzó átfogó európai stratégiában, miközben hozzájárulhat az uniós és globális élelmiszer-biztonsághoz, az Unió 90 %-át kitevő vidéki táj megőrzéséhez, a vidéki területek munkahelyeinek védelméhez és a környezetvédelmi előnyök biztosításához, valamint nagyban közreműködhet az alternatív energiaforrások felkutatásában;

Az Európai Unió külső fellépései

64.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia külső dimenziójára nagyobb figyelmet kell fordítani; sürgeti a Bizottságot, hogy külső fellépései során alkalmazzon szélesebb körű és átfogóbb megközelítést, összhangban a politikák fejlesztési célú koherenciájának uniós koncepciójával; felszólítja a Bizottságot, hogy az Európa 2020-hoz kapcsolódó kereskedelmi stratégiát alkalmazza az Unió alapvető értékeinek, köztük az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető szabadságok, valamint a környezetvédelem előmozdítására;

65.

szorgalmazza, hogy a Bizottság az Európa 2020-hoz kapcsolódó kereskedelmi stratégiáját úgy alakítsa ki, hogy az EU kereskedelmi politikája valóban alkalmas eszköz legyen a munkahelyteremtésre és a világ fenntartható fejlődésének biztosítására, valamint hogy minél előbb kezdeményezzen nyílt párbeszédet a Parlamenttel és a civil társadalommal a dohai forduló utáni időszak uniós prioritásairól, különösen a szociális és környezetvédelmi normákról és a WTO reformjáról;

*

* *

66.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0053.

(2)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0186.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/65


2010. június 16., szerda
A gazdaságirányítás

P7_TA(2010)0224

Az Európai Parlament 2010. június 16-i állásfoglalása a gazdaságirányításról

2011/C 236 E/09

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Tanács 2010. február 11-i, nem hivatalos ülésére,

tekintettel az EU 2020 stratégiáról szóló 2010. március 10-i állásfoglalására (1),

tekintettel az euróövezet állam- és kormányfőinek, valamint az Ecofin Tanácsnak az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmussal kapcsolatos ülésére,

tekintettel a gazdaságpolitikai koordináció megerősítéséről szóló, 2010. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2010)0250 végleges),

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottsága által 2010. május 10-én elfogadott hat jelentésre,

tekintettel Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottságának munkájára,

tekintettel eljárási szabályzata 110. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság azt bizonyítja, hogy erősebb gazdasági és monetáris irányításra van szükség,

B.

mivel az EU 2020 stratégiának a gazdasági növekedést és a munkahelyteremtést kell elősegítenie, és mivel a GDP 4 %-os csökkenése, az ipari termelés visszaesése és a több mint 23 millió nőt és férfit érintő munkanélküliség jelentős társadalmi és gazdasági kihívást jelent,

Az euró stabilitását szolgáló európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus mint fontos első lépés

1.

úgy véli, hogy a pénzügyi zavarral küszködő euróövezeti és nem euróövezeti országok támogatására hivatott európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozására irányuló 2010. május 9-i megállapodás mérföldkő Európa történetében; sajnálatát fejezi ki, hogy az egyre mélyülő pénzügyi válság ellenére a döntéshozók nem hoztak meg már korábban döntő fontosságú intézkedéseket;

2.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a Parlamentnek hozzá kell járulnia ahhoz, ha a Bizottság és a Tanács alkalmazni kívánja az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmust a nemzetközi tőkepiacokon;

3.

úgy véli, hogy a megállapodás az Európai Unió erős és fenntartható gazdasági és monetáris politikai kerete felé vezető első fontos lépés;

4.

hangsúlyozza, hogy a közelmúltbeli események nyilvánvalóvá tették, hogy az euróövezetnek határozottabb gazdasági irányításra van szüksége és azt, hogy szociális és gazdasági pillér nélkül a monetáris pillér kudarcra van ítélve;

Az Európai Uniónak meg kell reformálnia gazdasági irányítási rendszerét, hogy felkészültebb lehessen a jövőbeli válságokra

5.

hangsúlyozza, hogy az egészséges növekedés helyreállításához, valamint a fenntartható gazdasági fejlődés és szociális kohézió célkitűzésének eléréséhez mindenekelőtt a makacs és súlyos makroökonómiai egyensúlyhiányra és a versenyképesség terén fennálló egyenlőtlenségekre kell megoldást találni; üdvözli, hogy gazdaságpolitikai koordinációról szóló közleményében a Bizottság elismerte ennek szükségességét;

6.

felhívja az Európai Tanács által 2010 márciusában létrehozott munkacsoportot, hogy gyorsítsa fel munkáját és 2010 szeptemberéig terjesszen elő a közösségi módszeren alapuló, mélyrehatóbb és szélesebb gazdasági koordinációra irányuló konkrét javaslatokat;

7.

rámutat arra, hogy az államháztartás hosszú távú fenntarthatósága alapvető fontosságú a stabilitás és a növekedés érdekében; üdvözli az euróövezet közép- és hosszú távú irányításának a jelenlegi valutaválság esetleges megismétlődése elkerülése érdekében történő megerősítésére irányuló bizottsági javaslatokat és osztja nézetét, mely szerint a stabilitási és növekedési egyezmény hatékonyabb ösztönző és szankcionáló mechanizmusokat tesz szükségessé;

8.

sajnálja azonban, hogy az európai gazdasági irányításra irányuló javaslataiban a Bizottság nem javasolt megoldásokat az átfogó Európa 2020 stratégia keretében közös költségvetési stratégia kidolgozására törekvő, célzottabb gazdaságpolitikai koordinációra a hosszú távú gazdasági növekedés helyreállítása és megőrzése céljából;

9.

hangsúlyozza, hogy a fenntartható államháztartás megvalósítása nemcsak a kiadások felelősségteljes kezelését, hanem a megfelelő és igazságos adórendszert, az adók nemzeti adóhatóságok által történő hatékonyabb beszedését és az adócsalás elleni fokozottabb küzdelmet is szükségessé teszi; ezzel összefüggésben felszólítja a Bizottságot, hogy javasoljon olyan intézkedéseket, amelyek támogatják a tagállamokat az államháztartási egyensúly helyreállításában, továbbá hogy innovatív pénzügyi források révén finanszírozza a közberuházásokat;

10.

hangsúlyozza, hogy a hatékony felügyelet biztosítása érdekében az európai pénzügyi felügyeleteknek mind mikro-, mind és makroszinten szorosan együtt kell működniük;

11.

úgy véli, hogy az Eurostat hatásköreit bővíteni kell, beleértve az Eurostat vizsgálati hatáskörökkel való felruházását is; úgy véli, hogy a hozzáférhető és átlátható statisztikai információnak a strukturális alapokból származó támogatáshoz való hozzájutás előfeltételének kell lennie; álláspontja szerint a Bizottságnak vállalnia kell a tagállamok által szolgáltatott statisztikák értékelésének feladatát;

12.

sürgeti egy európai monetáris alap létrehozását, amelyhez az euróövezet tagjai GDP-jük arányában járulnának hozzá, és amelybe a túlzott államadósság és a költségvetési hiány alapján kiszabott pénzbírságok folynának be; a tagállamok hozzájárulásuk mértékében tudnának összegeket felvenni az alapból; amennyiben egy országnak további forrásokra vagy garanciákra lenne szüksége, az Európai Bizottság által felügyelt, egyénre szabott reformprogramot kellene elfogadnia;

13.

kéri a Bizottságot, hogy készítse el az Európai Unió pénzügyi stabilitásának megőrzését célzó intézkedéscsomag makrogazdasági hatásvizsgálatát, és adjon ki közleményt az eurokötvények kiadásának megvalósíthatóságára, kockázataira és előnyeire vonatkozóan;

Az Európai Uniónak meg kell reformálnia gazdasági irányítási rendszerét, hogy biztosíthassa soron következő Európa 2020 stratégiájának sikeres végrehajtását

14.

úgy véli, hogy meg kell erősíteni az Európa 2020 stratégia irányítási szerkezetét annak érdekében, hogy – a lisszaboni stratégiával ellentétben – képes legyen megvalósítani célkitűzéseit; mélységesen elítéli ezért, hogy az Európai Parlamentnek az Európa 2020 stratégiáról szóló 2010. március 10-i állásfoglalásában foglalt nyomatékos felhívás ellenére a Bizottság és a Tanács nem terjesztett elő erre vonatkozó javaslatokat;

15.

hangsúlyozza a stabilitási és növekedési egyezmény eszközei, a makrogazdasági eszközök és az Európa 2020 nemzeti reformprogramjainak eszközei közti erősebb kapcsolat kialakításának szükségességét azáltal, hogy koherens módon, a nemzeti költségvetéseknek a különböző kategóriákba tartozó kiadások tekintetében történő fokozottabb összehasonlíthatóságát lehetővé téve mutatja be őket; a tagállamoknak saját gazdaságpolitikájukat nemcsak nemzeti érdeküknek, hanem közös érdeknek kellene tekinteniük és a politikájukat ennek megfelelően kellene kialakítaniuk; emlékezteti a tagállamokat az átfogó gazdaságpolitikai iránymutatások fokozott szerepére;

16.

úgy véli, hogy a gazdaságpolitikában a nyílt koordinációs módszer további használata helyett a kötelező intézkedések szélesebb körű használata szükséges ahhoz, hogy az új stratégiát siker koronázza;

17.

úgy véli, hogy az Európa 2020 stratégia nem kellő mértékben összpontosít a tagállamok által megoldandó kulcsfontosságú kérdésekre, és hangsúlyozza, hogy jelentős problémák vannak a „kiemelt kezdeményezések” és a „célok” tartalmával és kezelésével kapcsolatban;

18.

megismétli korábbi felhívásait egy egységes és integrált európai fejlesztési stratégia érdekében, amely meghatározza a gazdasági növekedésre vonatkozó hosszú távú iránymutatásokat a jobb, méltányosabb és fenntarthatóbb, mindenki számára jólétet biztosító gazdaság építéséhez;

19.

megismétli azon kérését,hogy az egymást átfedő stratégiákat, így az Európa 2020 stratégiát, a fenntartható fejlődés stratégiát és a stabilitási és növekedési egyezményt integrálják egymásba; sajnálja, hogy az Európai Tanács elutasította ezt a megközelítést és ezzel megoldatlanul hagyta a szakpolitikák egységességének hiányát érintő problémát;

20.

úgy véli, hogy a hatékony gazdaságirányításhoz elengedhetetlen, hogy a Bizottság valóban és mélyrehatóbban felelős legyen az irányításért, ami lehetővé tenné számára, hogy a meglévő és a Lisszaboni Szerződésben újonnan kapott eszközöket (például a reformjavaslatok és fellépések koordinációjának, valamint a közös stratégia kialakításának feladatát a Bizottságra bízó 121.,122.,136.,172.,173. és 194. cikket) mozgósítsa;

21.

sürgeti az Európai Tanácsot és a Bizottságot, hogy léptessék érvénybe a „büntess és jutalmazz” elvén alapuló megközelítést, és a Szerződés 136. cikke értelmében használják az olyan megfelelőségi mechanizmusokat, mint a gazdasági ösztönzők (pl. plusz uniós finanszírozás), továbbá éljenek a fejlett uniós gazdaságirányítást, egészen pontosan az Európa 2020 stratégia fejlettebb irányítását támogató szankciók lehetőségével;

22.

úgy véli, hogy a gazdaságirányítás megerősítésének együtt kell járnia az európai kormányzás demokratikus legitimitásának megerősítésével, amit az Európai Parlamentnek és a nemzeti parlamenteknek a folyamat egészébe való, határozottabb és kellő időben történő bevonásával kell elérni; felhívja különösen a Tanácsot és a Bizottságot, hogy megfelelően alkalmazzák a Lisszaboni Szerződésnek a Parlament gazdaságpolitikai téren való aktív bevonására vonatkozó rendelkezéseit, a 121. cikk (5) és (6) bekezdésében foglaltak szerint, és sürgeti a Bizottságot, hogy készítsen részletes javaslatokat az e döntő fontosságú szakpolitikai területre vonatkozó, politikai és jogalkotási téren folytatandó rendszeres intézményközi párbeszéd kialakítására;

Az európai költségvetésnek és a nemzeti reformterveknek összhangban kell állniuk az Európa 2020 stratégia fenntartható növekedést és fejlődést elősegítő céljaival

23.

ismételten kijelenti, hogy a 27 uniós tagállam és az EU költségvetésének egymással kompatibilisabbnak és egymást jobban kiegészítőnek kell lenniük ahhoz, hogy az Európa 2020 stratégia hiteles legyen; hangsúlyozza, hogy az EU költségvetésének nagyobb szerepet kell játszania, összefogva a rendelkezésre álló forrásokat;

24.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a hosszú távú magán- és közberuházások finanszírozzák az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezéseihez szükséges infrastruktúrát, valamint felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot olyan intézkedésekre, amelyekkel az európai szabályozási keret a hosszú távú befektetők közötti együttműködés elősegítése céljából kiigazítható;

25.

hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégia csak akkor lehet hiteles, ha megfelelő finanszírozással rendelkezik, valamint hogy az Európai Parlament az Európa 2020 stratégia sikeres megvalósítása érdekében komolyabb törekvéseket kér a 2011. évi költségvetés-tervezetben; helyteleníti, hogy az Európa 2020 kiemelt programjaira nincsenek előirányozva megfelelő szintű források a 2011. évi költségvetés-tervezetben; hangsúlyozza, hogy az Európai Beruházási Bank (EBB) nagyobb mértékű bevonása és a közszféra és a magánszféra partnerségeinek (PPP) határozottabb igénybevétele hathatós megoldást jelenthet, ugyanakkor nem jelent mindenkire egységesen alkalmazandó, uniformizált megoldást; sajnálattal állapítja meg, hogy e kérdéssel nem foglalkozott sem az Európai Tanács, sem a Bizottság;

26.

felhívja a Bizottságot, hogy tisztázza a közösségi költségvetési sorok és a vonatkozó EU 2020 stratégiai célkitűzések közötti kapcsolatot; ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság 2010 első félévének vége előtt terjesszen elő javaslatot a jelenlegi, a 2007–2013 közötti időszakra szóló többéves pénzügyi keret felülvizsgálatára annak érdekében, hogy további költségvetési forrásokat találjon az Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez;

27.

további tájékoztatást kér az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmusnak – melynek létrehozásáról a 2010. május 9–10-i, rendkívüli Gazdasági és Pénzügyi Tanács határozott – az Európai Unió költségvetését érintő következményeiről;

28.

hangsúlyozza a jelenlegi többéves pénzügyi keret (TPK) abból a célból történő felülvizsgálatának fontosságát, hogy az megfeleljen a 2005. december 15–16-i Európai Tanács következtetéseinek, és összhangba kerüljön a Lisszaboni Szerződés követelményeivel az Európa 2020 stratégiában körvonalazott kezdeményezések, valamint a jelenlegi és a következő TPK kezdeményezései és politikai kötelezettségvállalásai finanszírozásának biztosítása érdekében;

29.

hangsúlyozza, hogy az EU költségvetésének tükröznie kell annak szükségességét, hogy finanszírozza a környezetvédelmileg fenntartható gazdaságra való áttérést;

Az Európai Parlament jelentősebb részvételt kér a részletes Európa 2020 javaslatok kidolgozásában

30.

hangsúlyozza, hogy a Parlament csak az Európa 2020 stratégia irányítási szerkezetére és költségvetésére vonatkozó kielégítő válasz után fog dönteni a foglalkoztatási iránymutatásokról;

31.

hangsúlyozza, hogy az Európai Tanács határozatainak az éves szakpolitikai ajánlásokon és az EU 2020 célkitűzéseinek megvalósítása terén a tagállamoknak címzett, a Bizottságtól származó figyelmeztetéseken kellene alapulniuk; álláspontja szerint a jelentéseket a Parlamentnek meg kell vitatnia, mielőtt a téma az Európai Tanács elé kerül;

*

* *

32.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Európai Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0053.


2010. június 17., csütörtök

12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/69


2010. június 17., csütörtök
Az emberi jogok védelmezőit szolgáló uniós politikák

P7_TA(2010)0226

Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az emberi jogi jogvédőket támogató uniós politikákról (2009/2199(INI))

2011/C 236 E/10

Az Európai Parlament,

tekintettel az Egyesült Nemzetek Alapokmányára, az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára, az Emberi Jogok Nemzetközi Egyezségokmányaira és a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (IOCPR), valamint a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára (ICESCR),

tekintettel az Egyesült Nemzeteknek az emberi jogi jogvédőkről szóló nyilatkozatára, valamint az emberi jogi jogvédők helyzetével foglalkozó különmegbízottjának tevékenységére,

tekintettel a Lisszaboni Szerződésre, különösen annak 3. és 21. cikkére, valamint az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

tekintettel az Európai Unió emberi jogi iránymutatásaira, különösen az emberi jogi jogvédőkről szóló, 2004 júniusában elfogadott és 2008-ban felülvizsgált uniós iránymutatásokra; valamint az emberi jogi párbeszédekre vonatkozó, 2001 decemberében elfogadott és 2009-ben felülvizsgált iránymutatásokra,

tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és emberi jogokkal kapcsolatos konzultációk működéséről szóló 2007. szeptember 6-i állásfoglalására (1),

tekintettel az EU külső megállapodásaiban szereplő emberi jogi záradékokra,

tekintettel a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze - EIDHR) létrehozásáról szóló, 2006. december 20-i 1889/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (2),

tekintettel az Európai Uniónak az emberi jogok harmadik országokban való előmozdításában és ezen országok demokratizálódásában vállalt szerepéről szóló, 2002. április 25-i, a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek címzett bizottsági közleményre (3),

tekintettel az európai parlamenti képviselők harmadik országbeli látogatásai során az emberi jogok és a demokrácia védelmében tett fellépéseire vonatkozó külön iránymutatásaira,

tekintettel a Szaharov-díj a gondolatszabadságáért alapokmányára, amelyet az Európai Parlament Elnökök Értekezlete 2003. május 15-én fogadott el, és 2006. június 14-én módosított,

tekintettel a világban fennálló emberi jogi helyzetről szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen azok egyes esetekről szóló mellékleteire,

tekintettel az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos rendszeres vitákra és sürgős állásfoglalásokra,

tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottságának az emberi jogi jogvédők védelmének erősítéséről és tevékenységeik előmozdításáról szóló, 2008. február 6-án elfogadott nyilatkozatára,

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2009. február 24-én elfogadott, „Az emberi jogi jogvédők helyzete az Európa Tanács tagállamaiban” című állásfoglalásra (4),

tekintettel az Európa Tanács Miniszteri Bizottsága által 2007. október 10-én elfogadott, az európai nem kormányzati szervezetek jogi státuszával kapcsolatos ajánlásokra (5),

tekintettel a regionális emberi jogi eszközökre, többek között az Emberi Jogok Európai Egyezményére, az Emberi Jogok és a Népek Jogainak Afrikai Chartájára és az Emberi Jogok és a Népek Jogai Afrikai Bizottsága által elfogadott, az emberi jogi jogvédőkről szóló állásfoglalásokra, az Emberi Jogok Amerikai Egyezményére és az Emberi Jogok Arab Chartájára,

tekintettel a Közösségi Vízumkódex létrehozásáról szóló 2009. július 13-i, 810/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (6),

tekintettel az EU egyes tagállamiban zajló, a veszélyeztetett emberi jogi jogvédők védelmére és befogadására irányuló programokra,

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A7-0157/2010),

A.

mivel az Egyesült Nemzetek Alapokmánya értelmében minden tagállamnak kötelessége, hogy támogassa az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes tiszteletben tartását és érvényesítését,

B.

mivel az 1998-ban elfogadott ENSZ-nyilatkozat szerint az „emberi jogi jogvédő” kifejezés olyan személyekre vonatkozik, akik egyénileg vagy másokkal együttműködve, békés eszközökkel tevékenykednek az emberi jogok előmozdítása és védelme érdekében,

C.

mivel az emberi jogi jogvédők gyakran saját életüket veszélyeztetése árán a világ minden táján kulcsfontosságú szerepet játszanak az alapvető emberi jogok védelmezésében és előmozdításában, és mivel országaikban döntő részt vállalnak a demokrácia alapelveinek megszilárdításában, pártatlanul és átláthatóan végzik munkájukat és alapos jelentéseik révén hitelessé válnak, így kapcsolva össze a demokráciát az emberi jogok tiszteletben tartásával,

D.

mivel az emberi jogi jogvédők támogatása régóta szilárd eleme az Európai Unió emberi jogokkal kapcsolatos külkapcsolati politikájának, mivel azonban az EU által nyújtott támogatás az érintett államoktól függően változó,

E.

mivel különösen az Európai Unió az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez (ECHR) való csatlakozásával kifejezetten foglalkozik az emberi jogok védelmének megerősítésével, amint azt a Lisszaboni Szerződés előírja,

F.

mivel az Európai Parlament jelentős szerepet játszik az emberi jogi jogvédők és a demokrácia támogatása terén többek között az emberi jogi jogvédők – meghallgatások, állásfoglalások, levelek és nem utolsósorban a Szaharov-díj, valamint az emberi jogok világszerte fennálló helyzetéről szóló jelentései révén megvalósuló – védelmén keresztül,

G.

mivel az Európai Unió is egyre inkább összehangolja fellépéseit az Afrikában, Európában, valamint az amerikai országokban létrehozott egyéb regionális és nemzetközi mechanizmusokkal, melyek célja, hogy szigorú figyelemmel kísérjék az emberi jogi jogvédők helyzetét, és arra ösztönözzék az államokat, hogy a nemzetközi és regionális emberi jogi kötelezettségekkel összhangban biztosítsák számukra a munkájukat lehetővé tevő körülményeket,

H.

mivel az Európai Uniónak a világban az emberi jogi jogvédők védelmezőjeként szerzett hitelessége szoros kapcsolatban áll azzal, hogy magában az EU-ban is tiszteletben tartják az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat,

I.

mivel az emberi jogi jogvédők munkájuk során maguk is szembesülnek emberi jogaik megsértésével, és mivel ezen jogsértések között szerepelhet gyilkosság, halálos fenyegetés, elhurcolás, emberrablás, önkényes letartóztatás és fogva tartás, valamint egyéb zaklatás és megfélemlítés, például rágalomhadjárat, továbbá mivel ezek a jogsértések irányulhatnak az emberi jogi jogvédők közvetlen családtagjaira, például a gyerekeikre és más rokonaikra is azzal a céllal, hogy arra kényszerítsék őket, hogy hagyjanak fel tevékenységükkel, mivel az ember jogi kampányokat sok régióban befolyásolják az emberi jogi jogvédők tevékenységeire vonatkozó korlátozások és az emberi jogi jogvédők üldözése,

J.

mivel az egyes emberi jogvédők védelme megkívánja az uniós emberi jogi politikák általános végrehajtását,

K.

mivel az emberi jogi jogvédőnők különös veszélynek vannak kitéve, emellett a munkájuk miatt támadásoknak és emberi jogaik megsértésének különösen kitett csoportokba és kategóriákba tartoznak még azok a jogvédők, akik polgári és politikai jogokért – azaz a szólás-, gondolat-, lelkiismeret- és vallásszabadságért, beleértve a vallási kisebbségek jogait is – küzdenek, továbbá akik gazdasági, társadalmi és kulturális jogokért, azaz olyan kollektív jogokért harcolnak, mint az élelemhez való jog és a természeti erőforrásokhoz való hozzáférés, ideértve a szakszervezeti aktivistákat és azokat, akik kisebbségek jogaiért és közösségi jogokért, a gyermekek jogaiért, az őslakos népek jogaiért, a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyek jogaiért, illetve akik a korrupció ellen küzdenek,

L.

mivel az emberi jogi jogvédők üldözése egyre kifinomultabb módszerekkel történik, amelyek lehetnek új technológiák, a nem kormányzati szervezetekre vonatkozó korlátozó jogszabályok, illetve a független civilszervezetek működési terét és lehetőségeit komolyan korlátozó adminisztratív akadályok; ennek kapcsán hangsúlyozva, hogy egyes kormányok megnehezítik vagy megakadályozzák, hogy az emberi jogi jogvédők szervezeteket jegyezhessenek be hivatalosan, majd vádat emelnek ellenük amiatt, hogy engedély nélkül gyakorolják az egyesülés szabadságának jogát,

M.

mivel ezek az intézkedések a nemzetközi emberi jogi jogszabályok és számos, egyetemesen elismert alapvető szabadság egyértelmű megsértését jelentik,

N.

mivel az emberi jogi jogvédőket „biztonsági” intézkedésként bejelentett, esetenként közvetlenül őket célzó politikákkal, jogszabályokkal és eljárásokkal is korlátozzák, amit gyakran megbélyegzés és a terrorizmus vádja kísér,

O.

mivel az emberi jogi jogvédők szövetségeinek és tömörüléseinek továbbra is olyan jellegzetes problémákkal kell megküzdeniük, mint például a bútorzat lefoglalása, helyiségek bezárása, túlzott mértékű pénzbüntetések kiszabása, valamint a bankszámlák aprólékos és szubjektív ellenőrzése,

P.

mivel az emberi jogi záradékot tartalmazó kereskedelmi megállapodások lehetőséget biztosíthatnak az EU-nak ahhoz, hogy a kereskedelmet az emberi jogok tiszteletben tartásának feltételéhez kösse,

1.

tisztelettel adózik az emberi jogi jogvédők felbecsülhetetlen értékű munkája előtt, amellyel – saját személyes, valamint a családjuk és hozzátartozóik biztonságát kockára téve – hozzájárulnak az emberi jogok, a jogállamiság és a demokrácia védelméhez és előmozdításához, valamint a konfliktus megelőzéshez; üdvözli, hogy az 1998. évi ENSZ-nyilatkozat nem ad szigorú meghatározást az emberi jogi jogvédőkre vonatkozóan, és ebben az értelemben felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy határozottan támogassa ezt a megközelítést;

2.

felszólítja az EU-t, hogy kezelje kiemelten a meglévő eszközök és mechanizmusok hatékonyabb végrehajtását az emberi jogi jogvédők egységes és következetes védelme érdekében az Európai Unióban; javasolja, hogy az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselője ténylegesen vegye fontolóra egy fokozottabban eredményközpontú módszer kidolgozását ezen a téren, amely magában foglalja a meglévő emberi jogi politikák és párbeszédek értékelését is;

3.

sürgeti az EU-t és a tagállamokat, hogy juttassák kifejezésre az emberi jogi jogvédők tevékenységének támogatásával kapcsolatos politikai akaratot, továbbá használják ki jobban a létező eszközöket, és dolgozzanak ki új kiegészítő mechanizmusokat munkájuk támogatása és előmozdítása érdekében egy olyan, részvételt elősegítő hiteles stratégia keretében, amely hozzájárul a jogvédők munkáját lehetővé tevő és számukra védelmet nyújtó feltételek biztosításához; hangsúlyozza, hogy mindezt olyan politikával kell ötvözni, melynek célja, hogy egyrészt azonnali, másrészt hosszú távú intézkedések révén megelőzze az emberi jogi jogvédők elleni támadásokat és fenyegetéseket, valamint védelmet nyújtson azokkal szemben;

Intézményi erősödés és a Lisszaboni Szerződésnek megfelelő újítások

4.

emlékeztet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés az emberi jogok előmozdítását és védelmét az Unió külső fellépéseinek központi elemévé teszi, ahogyan az a 3. és a 21. cikkben szerepel; hangsúlyozza, hogy előnyben kell részesíteni annak biztosítását, hogy az emberi jogok előmozdítása – mint alapvető érték és az Unió külpolitikájának egyik célkitűzése – megfelelően tükröződjön az Európai Külügyi Szolgálat kialakításában és felépítésében, többek között elegendő számú emberi erőforrás biztosítása révén; ezért szorgalmazza, hogy az Európai Külügyi Szolgálaton belül hozzanak létre az emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatos konkrét feladattal megbízott központi egységet;

5.

emlékeztet arra, hogy az eddigi uniós missziók nem követték kielégítő módon az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó iránymutatásokat, és felszólítja a Bizottságot, hogy a probléma orvoslása érdekében végezzen mélyreható vizsgálatot; ezzel kapcsolatban megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés elfogadásának következményeként a Bizottság harmadik országokban működő küldöttségeinek teljes mértékben ki kell használniuk az új lehetőségeket, de újabb feladatok is hárulnak rájuk e probléma megfelelőbb kezelése érdekében, mivel uniós küldöttségekké válnak, ami az Unió képviseletével és az emberi jogi politika végrehajtásával kapcsolatban jelentősebb szerepvállalást jelent; ismételten felszólít tehát arra, hogy minden egyes országba nevezzenek ki egy magasan képzett politikai tisztviselőt az emberi jogokkal és a demokráciával kapcsolatos konkrét feladatkörök ellátására, valamint hogy az emberi jogokra és az azok végrehajtására vonatkozóan dolgozzák ki a legjobb gyakorlatokat, és az ezekre vonatkozó iránymutatásokat építsék be az uniós küldöttségek személyzetének képzési programjaiba, munkaköri leírásaiba és értékelési folyamataiba;

6.

hangsúlyozza az EU és harmadik országok közötti kereskedelmi politikákban, partnerségekben és kereskedelmi megállapodásokban foglalt emberi jogi záradékok fontosságát; „emberi jogi értékelést” javasol azon harmadik országok esetében, amelyek kereskedelmi kapcsolatot létesítenek az EU-val;

7.

arra számít, hogy a külügyi és biztonságpolitikai főképviselő – egyben a Bizottság alelnöke – kinevezése, valamint a közös Külügyi Szolgálat felállítása jelentős mértékben javítja az Unió egységességét és hatékonyságát ezen a téren, és határozottan javasolja, hogy az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatásokban lefektetett védelmi intézkedések tényleges végrehajtása érdekében a főképviselő/alelnök intézményesítse a helyi stratégiák – és egyben azok rendszeres értékelésének – kidolgozását, szoros együttműködésben a helyi független civil társadalommal;

8.

szükségesnek tartja a független civil társadalommal fenntartott kapcsolatok javítását és nyomon követését, valamint úgy véli, javítani kell az emberi jogi jogvédők hozzáférését helyben az uniós küldöttségekhez és missziókhoz; e tekintetben üdvözli a spanyol elnökség arra irányuló kérését, hogy az uniós missziók tagjai közül nevezzenek ki egy közös helyi összekötő tisztviselőt az emberi jogi jogvédők számára, aki az Európai Unió tevékenységének koordinálásáért felelne az emberi jogi jogsértésekre vonatkozó információkhoz való fokozott hozzáférés és a civil társadalommal való együttműködés elősegítése révén, ami ugyanakkor átláthatóságot is biztosít arra vonatkozóan, hogy az emberi jogi jogvédők hogyan látják el feladataikat, valamint vészhelyzet esetén rugalmas módon lehetővé teszi a gyors reagálást; kéri, hogy a Parlamentet tájékoztassák ezekről a kinevezésekről;

Egységesebb és módszeresebb megközelítés az Unió emberi jogi politikájában

9.

aggodalmát fejezi ki az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtásának elmulasztása miatt; ragaszkodik ahhoz, hogy ezeket az iránymutatásokat valamennyi uniós küldöttség megfelelő módon és maradéktalanul hajtsa végre, valamint tegyen fokozott erőfeszítéseket annak érdekében, hogy 2010 végéig mindannyian kidolgozzák helyi végrehajtási stratégiájukat, vagy amennyiben a stratégia már létezik, 2010 végéig felülvizsgálják azt; kéri, hogy e helyi stratégiák jegyzékét tegyék hozzáférhetővé az Európai Parlament számára, és hozzák nyilvánosságra az Unió emberi jogokról szóló éves jelentésében;

10.

felszólítja a Tanácsot, a Bizottságot és az uniós küldöttségeket, hogy vonják be az emberi jogi jogvédőket és azok szervezeteit a helyi stratégiák megszövegezésébe, nyomon követésébe és felülvizsgálatába, mivel ez határozza majd meg a stratégiák valódi értékét;

11.

úgy véli, hogy az emberi jogi jogvédők és a diplomaták közötti, az uniós iránymutatásokban kért, legalább évente egyszer megrendezésre kerülő találkozók egyértelműen hozzájárulhatnak egy ilyen folyamat elindításához és ösztönözhetik a jövőbeni gyakoribb és rendszeresebb találkozók megrendezését; kéri az országban tevékenykedő különböző profilú emberi jogi jogvédők, valamint a régiókból származó jogvédők részvételének biztosítását ezeken a találkozókon;

12.

ezért arra kéri a külügyi és biztonságpolitikai főképviselőt, hogy az emberi jogi jogvédők védelmének javítása, illetve az emberi jogok világszerte történő előmozdítása érdekében vegye fontolóra az emberi jogi jogvédők nemzetközi találkozója megrendezésének lehetőségét az Egyesült Nemzetek érintett szervei, a regionális emberi jogi egyezmények titkárságai, valamint a nemzetközi és regionális nem kormányzati szervezetek részvételével;

13.

hangsúlyozza, hogy az iránymutatások végrehajtásakor figyelembe kell venni a nemek közti eltérések szempontjait, és célzottan kell fellépni az emberi jogi jogvédőnők és az egyéb, nagymértékben kiszolgáltatott csoportok, például az újságírók jogaiért, a gazdasági, társadalmi és kulturális jogokért, a gyermekek jogaiért, illetve a kisebbségi jogokért – különösen a vallási és nyelvi kisebbségek jogaiért –, az őslakos népek és a leszbikus, homoszexuális, biszexuális és transznemű személyek jogaiért küzdő jogvédők érdekében;

14.

hangsúlyozza a szólásszabadság fontosságát és mind az internetes, mind pedig a nem internetes médiumok szerepét az emberi jogi jogvédők munkájának segítésében;

15.

úgy véli, hogy az új technológiák fejlődését és azoknak az emberi jogi jogvédőkre gyakorolt hatását fel kell mérni, az eredményeket pedig be kell építeni az emberi jogokkal és az emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatos meglévő uniós programokba;

16.

úgy véli, hogy az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások végrehajtására kidolgozott helyi stratégiák főbb szempontjait az országstratégiai dokumentumoknak/nemzeti indikatív programoknak, az európai szomszédságpolitika cselekvési terveinek, valamint a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze (EIDHR) és a Stabilitási Eszköz (IfS) éves cselekvési programjainak is tükrözniük kellene;

17.

megismétli, hogy az emberi jogi jogvédők uniós támogatása egységességének, hatékonyságának és hitelének növelése céljából a Lisszaboni Szerződésen keresztül az emberi jogi jogvédők támogatását, védelmét és biztonságát kiemelten kell kezelni az EU harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban, és az Unió külpolitikájának minden szintjén valamennyi vonatkozásába és valamennyi eszközébe be kell illeszteni; úgy véli, hogy a kimondottan az emberi jogokra és a demokráciára vonatkozó országstratégiák kidolgozása, hatékony végrehajtása és rendszeres nyomon követése jelentős mértékben hozzájárulna e célirányos megközelítéshez;

18.

úgy véli, hogy a harmadik országokban tevékenykedő emberi jogi jogvédők védelmét az uniós emberi jogi párbeszédek hatékonyságának fokozása javítja; hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogvédők helyzetének kérdését, és általánosabban az egyesülés szabadságához való jognak a nemzeti jogszabályokban, rendeletekben és gyakorlatokban való érvényesülését és javulását a harmadik országokkal folytatott valamennyi politikai és emberi jogi párbeszéd, valamint kereskedelmi megállapodás során rendszeresen fel kell vetni, és emlékeztetni kell a partnereket arra, hogy az államok kötelesek biztosítani az ENSZ emberi jogi jogvédőkről szóló nyilatkozatában meghatározott valamennyi kötelezettség és jog beépítését a nemzeti jogba, beleértve az egyesülési és a gyülekezési szabadságot, valamint a hazai és külföldi támogatáshoz való jogot – maximális átláthatóság mellett és döntéshozatali autonómiájukat tiszteletben tartva –, továbbá az emberi jogi jogvédők munkájához elengedhetetlenül fontos jogot, a véleménynyilvánítás szabadságát; hangsúlyozza, hogy a partnerországokat emlékeztetni kell azon kötelezettségükre és felelősségükre is, amely szerint az emberi jogok támogatását, nyomon követését, valamint az emberi jogokról történő jelentéstételt teljes mértékben lehetővé tevő feltételek megteremtése révén meg kell védeniük az emberi jogi jogvédőket és munkájukat, és irántuk tiszteletet kell ébreszteniük;

19.

úgy véli, hogy a belföldi és külföldi finanszírozáshoz jutás tekintetében egyedi kritériumokat kell elfogadni, egyensúlyban a megfelelő átláthatósággal és a szükséges bizalmas kezeléssel; intézkedésekre szólít fel annak biztosítása érdekében, hogy figyelembe vegyenek minden olyan egyéb kritériumot, amelyre az emberi jogi jogvédők hivatkozhatnak, ha azt munkájuk végzéséhez elengedhetetlennek tartják;

20.

újra kijelenti, hogy az Európai Parlament küldöttségei – mint az EP harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiért felelős szervei – még jelentősebb szerepet tölthetnek be az emberi jogi jogvédők támogatására irányuló törekvésben, összhangban az európai parlamenti képviselők harmadik országokba történő látogatásai során az emberi jogok és a demokrácia védelmében tett fellépéseikre vonatkozó külön iránymutatásokkal;

21.

kéri, hogy az Európai Parlament kapjon nagyobb szerepet az EU harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédei során;

22.

ösztönzi az üzleti szféra bevonását az emberi jogi párbeszédekbe;

23.

úgy véli, hogy következetes és összehangolt uniós megközelítésre van szükség, mindazonáltal lehetőséget kell biztosítani a tagállamok számára kiegészítő szerep betöltésére, ha az emberi jogi jogvédők védelméről van szó;

24.

helyteleníti a jogvédők ellen elkövetett jogsértésekkel kapcsolatban a világ számos országában fennálló büntetlenséget; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kétoldalú kapcsolattartásai során vesse fel ezt a problémát, és ösztönözze valamennyi államot annak biztosítására, hogy az elkövetőket – tekintet nélkül rangjukra vagy szerepükre – független és hatékony fegyelmi és büntetőjogi eljárás alá vessék, mindenkor szem előtt tartva annak lehetőségét, hogy az adott államban rendelkezésre álló hazai jogorvoslati fokok kimerítése után az Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni;

25.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy az emberi jogi jogvédőkkel szembeni fellépést ne indokolják önkényesen a nemzetbiztonságra vagy a közbiztonságra, illetve a terrorizmus elleni küzdelemre hivatkozva;

26.

rámutat, hogy a parlamenti képviselők szintén kulcsfontosságú szerepet játszanak, hiszen ők biztosítják, hogy az emberi jogi jogvédőkre és azok tevékenységére esetlegesen kiható nemzeti jogszabályokat összhangba hozzák a nemzetközi szinten elismert emberi jogi normákkal; ezért hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az Európai Parlament képviselői mind a helyszínen tevékenykedő szakértőkkel, mind az egyéb parlamenti képviselőkkel folytatott két- és többoldalú megbeszéléseiken rendszeresen érintsék ezeket a kérdéseket, összhangban az európai parlamenti képviselők harmadik országokba történő látogatásai során az emberi jogok és a demokrácia védelmében tett fellépéseire vonatkozó külön iránymutatásokkal;

27.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a független civil társadalmat teljes mértékben be kell vonni valamennyi emberi jogi párbeszéd előkészítésébe, akár civil társadalmi szemináriumok révén, akár egyéb módon; úgy véli, hogy a párbeszéd után a megfogalmazott ajánlások közzétételével, valamint a civil társadalom jobb tájékoztatásával és a számára nyújtott jobb visszajelzéssel meg kell erősíteni a civil társadalmi szemináriumok és a hivatalos párbeszéd közötti kapcsolatot; hangsúlyozza, hogy a párbeszédek során továbbra is fel kell vetni egyedi eseteket, és úgy véli, hogy a nevek listájának közzététele fokozná az uniós fellépések hatását és növelné a nyilvánosság érdeklődését az ilyen esetek iránt, feltéve, hogy ez a közzététel nem jelent kockázatot az emberi jogi jogvédők számára; hangsúlyozza a más emberi jogi jogvédőkkel és a civil társadalommal folytatott együttműködés fontosságát e kockázat felmérésében;

28.

úgy véli, hogy a demokrácia és az emberi jogok európai eszközének (EIDHR), amely már eddig is bizonyította, hogy képes az emberi jogok tiszteletben tartásának, valamint a jogállamiság megszilárdításának támogatására és védelmére, továbbra is fokoznia kellene az emberi jogi jogvédők számára nyújtott közvetlen támogatást annak érdekében, hogy mind rövid, mind hosszú távú szükségleteiket kielégítse, biztosítva azt, hogy nem feledkezik meg a különösen kiszolgáltatott csoportokról és a távoli területeken és olyan területeken élő jogvédőkről sem, amelyekre kevesebb figyelem irányul;

29.

felszólítja a Tanácsot és a főképviselőt, hogy határozottan ítéljék el és utasítsák rendre a nemzetközi vállalatokat, ha elnyomó rendszerek számára megfigyeléshez szükséges technológiákat adnak át, segítve ezzel az emberi jogi jogvédők üldözését és letartóztatását;

Az átláthatóság és a láthatóság fokozása mint védelmi intézkedés

30.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az iránymutatások teljes körű alkalmazása és végrehajtása érdekében célzott fellépés révén hívja fel az emberi jogi jogvédők, az Európai Külügyi Szolgálat, az uniós nagykövetségek és a tagállami külügyminisztériumok figyelmét arra, hogy léteznek iránymutatások; úgy véli, hogy az iránymutatásokban előírt éves ülések jelentős támogatást jelentenének az emberi jogi jogvédők számára, másrészt növelnék az uniós fellépések hitelességét és láthatóságát, és ezáltal rávilágítanának az EU emberi jogok védelmében betöltött jelentős szerepére;

31.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogvédők és munkájuk társadalmi elismertségének és láthatóságának növelése szintén elősegítheti védelmüket nehéz helyzetekben, hiszen amennyiben a jogsértések nem maradnak észrevétlenek, az elkövetők esetleg elállnak a cselekvéstől; felszólítja az uniós tagállamokat és az uniós küldöttségeket, hogy amikor csak lehetséges, a konkrét ügyekkel kapcsolatos diplomáciai lépéseket és egyéb fellépéseket mindig az adott emberi jogi jogvédővel vagy családjával történő tanácskozást követően hozzák nyilvánosságra; felszólítja az uniós missziókat, hogy az iránymutatásoknak megfelelően adjanak rendszeres visszajelzést az emberi jogi jogvédők és családjuk, valamint az EU-t valamely konkrét esetben figyelmeztető nem kormányzati szervezetek számára valamennyi, az ő érdekükben történő bármilyen fellépésről;

32.

felszólítja az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét és a külkapcsolatokért felelős valamennyi biztost, hogy harmadik országokba tett látogatásaik során rendszeresen találkozzanak az emberi jogi jogvédőkkel, és hangsúlyozza továbbá, hogy az emberi jogi jogvédők támogatását mindenképpen be kell építeni az Unió különleges képviselőinek megbízatásába; hangsúlyozza, hogy az Európai Parlament mind a főképviselőt, mind a különleges képviselőket elszámoltatja az e téren végzett tevékenységükről;

33.

hangsúlyozza, hogy ki kell dolgozni és tevékenyen támogatni kell az arra irányuló javaslatokat, hogy hogyan lehetne a 2008 decemberében, a Szaharov-díj huszadik évfordulója alkalmából útjára indított Szaharov-hálózatot az emberi jogi jogvédők folyamatos támogatásának részeként alkalmazni, valamint hogy jobban ki kellene használni a díjazottak lehetséges közreműködését az Európai Parlament fellépéseiben, hogy az teljesíthesse megbízatását; megismétli a Szaharov-díj egyes díjazottjai emberi jogainak megsértése miatti aggodalmát;

Összehangoltabb és eredményközpontúbb fellépés az emberi jogi jogvédők érdekében

34.

úgy véli, hogy az Uniónak átfogó megközelítést kell kidolgoznia az emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatban annak érdekében, hogy a tagállamok körében növekedjen az Unió harmadik országokkal kapcsolatos politikájának hitele és hatékonysága, mely megközelítésbe ugyanakkor a jogvédők tevékenységeit biztosító támogató intézkedések, valamint megelőzési és védelmi intézkedések is beletartoznak, figyelembe véve az emberi jogi jogvédők rövid és hosszú távú szükségleteit; hangsúlyozza, hogy az EIDHR felülvizsgált stratégiájának és az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatásoknak tükrözniük kell ezt a megközelítést;

35.

úgy véli, hogy az EU-nak az emberi jogokat súlyosan megsértő harmadik országokkal szemben világosan meg kell határoznia a megfelelő szankciókat, és azokat adott esetben alkalmaznia is kell; újra megfogalmazza kérését a Bizottság és a Tanács, valamint különösen a főképviselő/alelnök felé, hogy érvényesítsék a kereskedelmi megállapodásokban szereplő emberi jogi záradékot, beindítva így a záradékot valóban alkalmazó mechanizmust a Cotonoui Megállapodás 8., 9. és 96. cikkében foglaltak szellemében;

36.

úgy véli, hogy az eredményközpontúbb fellépés kidolgozása érdekében az Európai Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének rendszeresen fel kellene mérnie, hogy az Unió harmadik országokban működő küldöttségei hogyan hajtják végre az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatásokat, és ezt a munkát kiemelten kellene kezelnie és nyomon követnie, valamint ajánlásokat kellene megfogalmaznia azon missziók számára, amelyekben a végrehajtás szemmel láthatóan gyengébbnek mutatkozik;

37.

felszólítja a Tanácsot, hogy tegye Európát elérhetőbbé azon emberi jogi jogvédők számára, akik nem maradhatnak hazájukban; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alkosson és hajtson végre egyedi intézkedéseket annak érdekében, hogy az ilyen emberi jogi jogvédők számára megkönnyítsék az Európába való bejutást;

38.

emlékeztet arra, hogy – sürgősségi intézkedések és kezdeményezések rövid és hosszú távú, rendszeres végrehajtása révén – meg kell oldani a következetes védelmi és menedékjogi stratégia hiányából adódó problémát; arra kéri a főképviselőt, hogy 2010 végéig nyújtson be jelentést az Európai Parlamentnek az ennek érdekében megtett intézkedésekről;

39.

ismételten felkéri a tagállamokat, hogy sürgősen dolgozzanak ki összehangolt politikát az emberi jogi jogvédők és családtagjaik számára kibocsátandó sürgősségi vízumok tekintetében, alapul véve a sajátos spanyolországi és írországi rendszer példáját; határozott véleménye, hogy óriási előrelépést jelentene az Unió emberi jogi politikája terén, ha az új európai uniós küldöttségek felhatalmazást kapnának arra, hogy ajánlásokat tegyenek a tagállamok számára a sürgősségi vízumok kibocsátása kérdésében; úgy véli, hogy a fenti lehetőségre vonatkozó, a vízumkérelmek feldolgozásáról és a kibocsátott vízumok módosításáról szóló kézikönyvtervezetbe foglalt egyértelmű utalás nagymértékben hozzájárulna e közös megközelítés megvalósításához, ahogyan azt az Európai Parlament a fent említett intézkedésre vonatkozó jogi ellenőrzés során már kifejtette;

40.

sürgeti a 27 tagállamot, hogy a vízumoknak az emberi jogi jogvédők számára történő kibocsátása tekintetében egységes álláspontot kövessen;

41.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogi jogvédők számára e sürgősségi vízumok mellett ideiglenes védelmi és menedéket nyújtó intézkedéseket kell biztosítani Európában, lehetőség szerint pénzügyi forrásokat és lakhatást nyújtva, hogy az emberi jogi jogvédők menedékhez jussanak, továbbá kiegészítő programokról (emberi jogi tevékenységek, előadások európai egyetemeken, nyelvtanfolyamok stb.) is gondoskodni kell; üdvözli a cseh elnökség által felkarolt „menedékváros” kezdeményezést és a spanyol kormány által 2008-ban indított, a védelemre és befogadásra irányuló programot, és felszólítja a főképviselőt/alelnököt, hogy az Európai Külügyi Szolgálat keretében 2010 végéig végleges formában hozzon létre egy 2011-ben végrehajtandó európai védelmi és befogadási programot anélkül, hogy a többi várostól elvenné a feladatot; ezért arra kéri a főképviselőt, hogy nyújtson be az Európai Parlamentnek kézikönyvet arról, hogyan lehet menedékvárost létrehozni, valamint egy keretjavaslatot az ilyen városok közötti hálózatépítés támogatásáról; szorgalmazza az e téren már létező egyéb kezdeményezések további támogatását;

42.

továbbá hangsúlyozza, hogy azokban esetekben, amikor egy emberi jogi jogvédő élete vagy testi és szellemi egészsége veszélyben forog, a tagállamoknak és az uniós küldöttségeknek az egyéb védelmi eszközöket és sürgős válaszmechanizmusokat is támogatniuk kell, illetve ki kell dolgozniuk ilyeneket; úgy véli, hogy ezt a helyi emberi jogi jogvédőkkel és a civil társadalommal szoros együttműködésben kell végrehajtani;

43.

üdvözli az európai és nemzetközi szinten létező védelmi mechanizmusok közötti jelenlegi együttműködést, amelyet az információk és a stratégiák rendszeres megosztásával tovább lehetne erősíteni annak érdekében, hogy egyrészt a vészhelyzetekre vonatkozó információmegosztás, másrészt a hosszú távú támogatást célzó tevékenységek összehangolása tekintetében jobban kiegészítsék egymást, például egy biztonságos, minden hivatalos érdekelt fél számára elérhető internetes platform alkalmazásával; ezzel kapcsolatban üdvözli az Európa Tanács által szervezett éves üléseket, valamint az emberi jogi jogvédők védelmére létrehozott megfigyelőközpont – az Emberi Jogi Szervezetek Nemzetközi Szövetsége (FIDH) és a Kínzás Elleni Világszervezet (OMCT) közös programja – által rendezett, „inter-mechanisms” elnevezésű éves üléseket, amelyek célja a nemzetközi és regionális mechanizmusok, valamint az emberi jogi jogvédők védelmével foglalkozó intézmények közötti kapcsolat megerősítése; felhívja a Tanács Emberi Jogi Munkacsoportja és – az Európa Tanács emberi jogi biztosának kezdeményezésére – az Európa Tanács keretein belül működő, az emberi jogi jogvédőkkel foglalkozó európai munkacsoportokat, hogy vizsgálják meg a szorosabb együttműködés lehetőségeit;

44.

kéri, hogy a Lisszaboni Szerződés végrehajtásával összefüggésben az uniós intézmények dolgozzanak ki az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó intézményközi együttműködési mechanizmust; feltételezi, hogy egy ilyen mechanizmus kidolgozását segíthetné az, ha valamennyi uniós intézményben és szervben tájékoztatási központot állítanának fel az emberi jogi jogvédőkkel kapcsolatban, amely tájékoztatási központ szoros együttműködésben dolgozna az uniós missziók és küldöttségek emberi jogokkal és demokráciával foglalkozó megbízottaival;

45.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az uniós intézmények és az egyéb védelmi mechanizmusok közötti riasztási rendszer kialakításának lehetőségeit;

46.

meggyőződése, hogy segítené az információátadást, ha létrehoznának olyan adatbázisokat vagy „munkanaplókat”, amelyekben nyomon követnék a megtett lépéseket, elsősorban az egyes személyek vonatkozásában, mindeközben teljes titoktartást garantálva;

47.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kövesse figyelemmel és rendszeresen ellenőrizze az emberi jogi jogvédőkre vonatkozó uniós iránymutatások rövid és hosszú távú végrehajtását, és erről nyújtson be jelentést az Európai Parlament Emberi Jogi Albizottságának;

*

* *

48.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Unió tagállamainak.


(1)  HL C 187. E, 2008.7.24., 214. o.

(2)  HL L 386., 2006.12.29., 1. o.

(3)  HL C 131. E, 2003.6.5., 147.o.

(4)  RES/1660(2009).

(5)  CM/Rec(2007)14.

(6)  HL L 243., 2009.9.15., 1. o.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/76


2010. június 17., csütörtök
A statisztikai adatok minősége az Unióban és a Bizottság (Eurostat) kibővített ellenőrzési jogköre

P7_TA(2010)0230

Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása az uniós statisztikai adatok minőségéről és a Bizottság (Eurostat) kibővített ellenőrzési jogköréről

2011/C 236 E/11

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2010)0053),

tekintettel a Bizottság javaslatára (COM(2005)0071 – 2005/0013(CNS)),

tekintettel az Európai Központi Bank (EKB) 2010. március 31-i véleményére (CON/2010/28),

tekintettel a költségvetési hiányra és az államadósságra vonatkozó görög statisztikákról szóló bizottsági jelentésre (COM(2010)0001),

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére (A7-0227/2009),

tekintettel a Bizottság számára az uniós statisztikai adatok minőségéről és a Bizottság (Eurostat) kibővített ellenőrzési jogköréről feltett 2010. június 4-i kérdésre (O-0080/2010 – B7-0314/2010),

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Bizottság (Eurostat) ezidáig nem rendelkezett az európai statisztikai adatok javításához szükséges vizsgálati jogkörrel,

B.

mivel a legutóbbi események rámutattak, hogy a megbízható adatok előfeltétele egy rendesen működő statisztikai rendszer, mivel hiányzik a közös szabályoknak való megfelelés és egy erősebb statisztikai irányítás felé történő előrelépés iránti politikai akarat,

C.

mivel Görögország esete egyértelműen mutatja, hogy az Unió nem rendelkezik minőségi költségvetési statisztikával: egyértelműen kiderül ugyanis, hogy 2005 óta az előrelépés nem volt elegendő ahhoz, hogy a görög költségvetési adatok minősége elérje a többi tagállam által elért szintet,

D.

mivel már a 2005-ös bizottsági javaslat is felhív arra, hogy szélesíteni kell a Bizottság (Eurostat) ellenőrzési hatáskörét és a statisztikai adtokkal kapcsolatosan közösen megállapított minimumkövetelményeket kell felállítani,

E.

mivel 2005-ben számos kulcspozícióban lévő tagállam ellenezte az Eurostat hatáskörének megerősítését, bár egyértelmű volt, hogy a szabályok és azok végrehajtása nem megfelelő,

F.

mivel mindenki egyetért azzal, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni kell, és hogy a Bizottságra (Eurostatra) nagyobb vizsgálati jogkört kell ruházni, mivel úgy tűnik, hiányzik – különösen a Tanácsban – a kellő politikai akarat a Bizottság (Eurostat) jogkörének megerősítéséhez szükséges lépések megtételéhez,

G.

mivel hiányoznak a nemzeti statisztikák átfogó és részletes áttekintéséhez szükséges emberi erőforrások, és ezt a problémát mind uniós, mind nemzeti szinten meg kell oldani,

H.

mivel bebizonyosodott, hogy a társadalombiztosítási alapokkal, a kórházi hátralékokkal és a kormányok és az állami vállalatok közötti tranzakciókkal kapcsolatos megbízható adatok kulcsfontosságúak,

1.

felhívja a Tanácsot a statisztika területén tett politikai kötelezettségvállalások tiszteletben tartásának biztosítására, valamint a bizottsági javaslat (COM(2010)0053 végleges), illetve az EKB és a Parlament által benyújtott, vonatkozó módosítások teljes mértékű elfogadására;

2.

felhívja a Tanácsot, hogy erősítse meg a Bizottság (Eurostat) szerepét és függetlenségét;

3.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat annak elfogadására, hogy a Bizottságnak (Eurostatnak) olyan felelősséggel kell rendelkeznie, hogy a statisztikai adatok ellenőrzése végett előre be nem jelentett vizsgálatokat folytathasson a tagállamokban;

4.

Görögország esete fényében a Bizottság javaslatát a a szükséges minimumnak tekinti; hangsúlyozza, hogy a jelentéstételi kötelezettséget minden tagállamban meg kell erősíteni, és a jelentéseknek tartalmazniuk kell mindennemű, mérlegen kívüli tétellel kapcsolatos előzetes tevékenység részleteit;

5.

felhívja a tagállamokat, hogy vessenek véget a mérlegen kívüli tétellel kapcsolatos adósságstruktúrák bárminemű használatának; felhívja a Bizottságot, hogy javasoljon kötelező erejű jogi intézkedéseket, amelyekkel kötelezheti a tagállamokat, hogy vessenek véget a mérlegen kívüli tétellel kapcsolatos adósságstruktúrák bárminemű használatának;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy közölje, milyen erőforrásokra és személyzetre van szüksége közép- és hosszú távon a nemzeti statisztikák hatékony és valós ellenőrzéséhez;

7.

felhívja a figyelmet a tagállamok körében meglévő azon tendenciára, hogy bizonyos kötelezettségeket nem vezetnek be a mérlegükbe, különösen az olyan jövőbeli kifizetések vonatkozásában, amelyek az állami szféra nyugdíjainak és a közszolgáltatások lízingjére vagy kínálatátára a magánszektorral kötött hosszú távú szerződések kifizetéséhez szükségesek; felhív egy olyan megoldásra, amely biztosítja az ilyen kötelezettségek következetes és nyílt kimutatását a nemzeti statisztikákban;

8.

felhívja az EKB-t, hogy szorosan működjön együtt a Bizottsággal (Eurostattal) a tagállami statisztikák következetességének biztosítása érdekében;

9.

felhívja a Bizottságot (Eurostatot), hogy tegyen meg minden tőle telhetőt a metodológiai hiányosságok és a nem megfelelő adminisztrációs problémák megelőzése érdekében, hogy a görög esetből okulva azok ne forduljanak elő újra a tagállamokban;

10.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy tájékoztassák a Bizottságot (Eurostatot) standardizált és nemzetközileg elfogadott számviteli módszereken alapuló államháztartási adataikról;

11.

felhívja a tagállamokat, hogy tájékoztassák a Bizottságot (Eurostatot) és a nemzeti statisztikai hivatalokat a szükséges hozzáférésről és forrásokról annak érdekében, hogy a lehetséges alapadatokon valódi ellenőrzéseket végezhessen;

12.

felhívja a már az euróövezethez tartozó, illetve oda felvételüket kérő tagállamokat, hogy tegyék lehetővé az EKB számára, hogy előre be nem jelentett vizsgálatokat végezhessen és felhatalmazhassa személyzetét a statisztikákhoz való hozzáférésre;

13.

felhívja a tagállamokat, hogy határozzanak meg egyértelmű felelősségi köröket a statisztikai adatok megállapítása és összeállítása vonatkozásában; személyes felelősséggel járó egyértelmű nemzeti felelősségi körök a Bizottság (Eurostat) számára végzett munka szükséges követelményét képezik;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye szigorúbban az Európai Statisztikai Gyakorlati Szabályzatot, amely megerősíti a nemzeti statisztikai hivatalok és a Bizottság (Eurostat) függetlenségét, integritását és elszámoltathatóságát, annak előmozdítása végett, hogy az európai statisztika valamennyi előállítója a minőség optimizálása érdekében a legjobb nemzetközi statisztikai elveket, módszereket és gyakorlatokat alkalmazza;

15.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy fenntartás nélkül fogadják el a Bizottság (Eurostat) által végzett konzultációs és beható ellenőrző látogatások szükségességét, hogy ezáltal fokozza a közölt adatok ellenőrzését és folyamatosan biztosítsa az adatok minőségét;

16.

felhívja a Tanácsot, hogy növelje az OLAF tevékenységének a támogatását, amelyet a Parlament létfontosságúnak tekint az Európai Unió – és így az uniós polgárok – pénzügyi érdekeinek védelmében, valamint az európai intézmények jó hírnevének megőrzésében játszott szerepe tekintetében; ezért úgy véli, hogy a személyzet számát növelő és a személyzet jelenlegi magas minőségének megőrzését biztosító humánerőforrás-stratégiát kell kialakítani;

17.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy független tanácsadóként szorosabban vonja be az európai statisztikairányítási tanácsadó bizottságot; az európai statisztikairányítási tanácsadó bizottság részt vehet a Bizottság (Eurostat) tagállamokba tett látogatásain;

18.

hangsúlyozza, hogy a pontos statisztika és az Eurostatnak eljuttatott összesített statisztikai adatok megbízhatóságának korszerű ellenőrzése nélkülözhetetlen alapkövetelménye a felügyelet hatékonyságának;

19.

hangsúlyozza, hogy az EUROSTAT hatáskörét bővíteni kell;

20.

úgy véli, hogy a hozzáférhető és átlátható statisztikai információnak a strukturális alapokhoz való hozzájutás előfeltételének kell lennie;

21.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Tanácsnak, az eurócsoport elnökének és az Európai Központi Banknak.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/79


2010. június 17., csütörtök
A gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjai

P7_TA(2010)0231

Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a gazdasági hanyatlás és pénzügyi válság nemi szempontjairól (2009/2204(INI))

2011/C 236 E/12

Az Európai Parlament,

tekintettel a „Szakmai, a családi és a magánélet összeegyeztetésének fokozott támogatása” című, 2008. október 3-i bizottsági közleményre (COM(2008)0635),

tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervéről szóló 2008. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2008)0800),

tekintettel az Európai Tanács tavaszi ülésszakához intézett, az „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című, 2009. március 4-i bizottsági közleményre (COM(2009)0114),

tekintettel a „Konzultáció a jövőbeni »EU 2020« stratégiáról” című, 2009. november 24-i bizottsági munkadokumentumra (COM(2009)0647),

tekintettel „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

tekintettel „A nők és férfiak közötti egyenlőség – 2009” című 2009. február 27-i bizottsági jelentésre (COM(2009)0077),

tekintettel a Bizottság 2009. december 18-i, „A nemek közötti egyenlőség – 2010” című jelentésére (COM(2009)0694),

tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget célzó közösségi keretstratégia felé (2001–2005)” című, 2000. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2000)0335), valamint a Bizottság 2000-es, 2001-es, 2002-es, 2004-es, 2005-ös, 2006-os, 2007-es és 2008-as éves jelentéseire a nők és férfiak esélyegyenlőségéről az Európai Unióban (COM(2001)0179, COM(2002)0258, COM(2003)0098, COM(2004)0115, COM(2005)0044, COM(2006)0071, COM(2007)0049 és COM(2008)0010),

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és a munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozott szöveg) (1),

tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, a Bizottság által 2008. október 3-án előterjesztett európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0636),

tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, a Bizottság által 2008. október 3-án előterjesztett európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0637),

tekintettel az Európa Tanácsnak az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezménye ratifikálásának jelenlegi helyzetére (Európai szerződések sorozat, 197. szám),

tekintettel az európai szociális partnerek által a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban 2005. március 22-én elfogadott cselekvési keretre,

tekintettel az Európa Tanácsnak a gazdasági és pénzügyi válság nőkre gyakorolt hatásáról szóló ajánlásra irányuló indítványára (11891. sz. dok., 2009. május 4.),

tekintettel az Európai Tanács által 2006. március 23–24-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

tekintettel a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottságra és az általa a nemek közötti bérszakadékról 2007. március 22-én elfogadott véleményre,

tekintettel a „Bevándorló nők szerepe és helye az Európai Unióban” című, 2006. október 24-i állásfoglalására (2),

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló, 2007. március 13-i állásfoglalására (3),

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről – 2008” című, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására (4),

tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó, a Bizottságnak címzett ajánlásokról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására (5),

tekintettel a munkaerőpiacról kiszorultak aktív befogadásának elősegítéséről szóló, 2009. május 6-i állásfoglalására (6),

tekintettel a pénzügyi és gazdasági világválságnak a fejlődő országokra és a fejlesztési együttműködésre gyakorolt hatásairól szóló, 2009. október 8-i állásfoglalására (7),

tekintettel az Eurostat Fókuszban a statisztika sorozatának „A munkanélküliség radikális emelkedése az EU-ban” című 53/2009. számára,

tekintettel az Eurostat Fókuszban a statisztika sorozatának „Recesszió az EU-27-ben: a visszaesés hossza és mélysége tevékenységenként és országonként változó” című 97/2009. számára,

tekintettel eljárási szabályzata 48. cikkére,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0155/2010),

A.

mivel a világgazdaság a nagy gazdasági válság óta tapasztalt legsúlyosabb recesszióval néz szembe, az EU egész területén és azon kívül is érzékelhető társadalmi következményekkel; mivel a gazdasági és pénzügyi válság Európában a nőkre nézve – akiket jobban érintenek a bizonytalan foglalkoztatási formák, sújt az elbocsátás, és kevésbé védenek a társadalombiztosítási rendszerek – különösen ártalmas, amire a Tanács, a Bizottság és a tagállamok eddig nem fordítottak kellő figyelmet,

B.

mivel a válság első hulláma leginkább a túlnyomóan férfiakat foglalkoztató pénzügyi szektort, építőipart és autóipart sújtotta, és így nagyobb figyelmet kapott, a válság második hulláma azonban ugyanilyen kedvezőtlenül érintette a túlnyomóan nőket foglalkoztató kiskereskedelmet, valamint az általános szolgáltatási és az idegenforgalmi ágazatot; ezért a nemzeti és európai gazdaságélénkítő tervekben foglalkozni kell a gazdasági és szociális válság hatásának és megoldásának nemi dimenziójával,

C.

mivel a vezető közgazdászok rámutattak, hogy a recessziót elindító hitelpiaci összeomlás a szó szoros értelmében ember okozta katasztrófa volt; mivel az állami és nemzetközi szintű válaszokról – amelyek egyike sem kezelte kielégítő mértékben mindkét nem problémáit – szintén elsősorban férfiak döntöttek; mivel fontos, hogy a politikai, gazdasági és pénzügyi szférában, valamint a szociális partnerekkel kötött megállapodások terén a nők – akik általában magasabban képzettek, mint a férfiak – teljes körűen részt vegyenek a döntéshozatali folyamatban,

D.

mivel a legfrissebb kutatások feltárják, hogy az EU pénzügyi intézményeiben mindössze 5 % a nők aránya a döntéshozatalban és a 27 tagállam minden jegybankjának elnöke férfi, és mivel a társadalmi nemek kutatása felhívta a figyelmet arra, hogy a nők másként gazdálkodnak, kerülve a kockázatokat, és nagyobb hangsúlyt helyezve a hosszú távú kilátásokra,

E.

mivel a nők döntéshozatali folyamatokban való részvétele a nemek közötti egyenlőség döntő mutatója; mivel a vállalatokban és az egyetemeken a női vezetők jelenléte továbbra is alacsony szintű, a női politikusok és kutatók száma pedig csak nagyon lassan nő,

F.

mivel 2006-ban az egyetemeken diplomázottak 59 %-a nő volt; mivel a PhD fokozattal rendelkező nők aránya 43 %-ra csökkent és a professzorok között még alacsonyabb; mivel az A fokozatú egyetemi tanároknak csak 15 %-a nő,

G.

mivel a nők többen vannak az üzleti, vezetői és jogi karokon, azonban kisebbségben vannak a vállalati és politikai döntéshozói posztokon; mivel túlzottan alacsony az informatikai, műszaki és természettudományi diplomával rendelkezők nők száma, s ennek következtében a nők alulreprezentáltak a gazdasági fellendülés szempontjából meghatározó magánszektorban,

H.

mivel a gazdaság lassulása a nőket valószínűleg nagyobb mértékben érinti, mint a férfiakat; mivel fennáll a veszély, hogy a jelenlegi recesszió késleltetni fogja az előrelépéseket, vagy akár vissza is fordíthatja az előrehaladást, hosszabb távú következményekkel a szociális védelmi rendszerekre, a társadalmi befogadásra és a demográfiára nézve,

I.

mivel a nemek közötti egyenlőséget célzó intézkedéseket visszavonják vagy későbbre halasztják, és az állami költségvetések lehetséges jövőbeni lefaragásai negatívan fogják befolyásolni a nők foglalkoztatását és az egyenlőség előmozdítását; mivel a fent említett 2006/54/EK irányelv megfelelő végrehajtása egyre fontosabb lesz,

J.

mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők munkaerő-piaci részvétele számos társadalmi és gazdasági előnnyel jár,

K.

mivel az elmúlt 35 évben, a 75/117/EGK irányelv (8) végrehajtása óta a nemek közötti bérszakadék továbbra is igen magas maradt a 27 uniós tagállamban, 2010-ben átlagosan 18 %-ra emelkedett az Európai Unióban, míg egyes tagállamokban eléri a 30 %-ot; mivel a szakadék – tükrözve a meglévő munkaerő-piaci egyenlőtlenségeket – a magánszektorban mélyebb, mint az államiban, ami a gyakorlatban főként a nőket érinti,

L.

mivel a gazdasági hanyatlást nem szabad a fejlődés lassítására használni az összeegyeztetésre irányuló politikák terén, és nem szabad csökkenteni a gondozási szolgáltatásokra és a szabadság szabályozására szánt költségvetést, ami különösen a nők munkaerő-piaci hozzáférését érinti; mivel különös figyelmet kell fordítani a szakmai és a magánélet összeegyeztetésének igényeire a gyermeküket egyedül nevelő szülők és a nagycsaládosok esetében,

M.

mivel az élet- és munkakörülmények javítását szolgáló európai alapítvány szerint egy nő háromszor annyi időt tölt a gyermekek és egyéb eltartott családtagok gondozásával, és a házimunkákkal, mint egy férfi; mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának és megteremtésének elengedhetetlen feltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői és apasági szabadság kihasználása révén; mivel diszkriminatív az a gyakorlat, hogy a szülési és szülői szabadság nem számít bele a munkában töltött teljes időszakba, és a nőket hátrányos helyzetbe hozza a munkaerőpiacon,

N.

mivel a Tanács 2009. november 30-i következtetései (9) a svéd elnökség idején arra hívták fel a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék a nemek dimenzióját az „EU 2020” stratégiában; mivel az „EU 2020” stratégiáról szóló bizottsági konzultációs dokumentum ezt nem vette figyelembe, hiszen egyszer sem tesz említést a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elvéről; mivel azonban alapvető fontosságú, hogy a nemi dimenzió beépüljön az új pénzügyi és gazdasági felépítménybe és politikába, és hogy a gazdaságélénkítő tervek és a strukturális kiigazító programok átessenek egy nemek szempontjából történő hatásvizsgálaton, valamint tartalmazzák a nemi dimenziót,

O.

mivel meg kell erősíteni a nemek közötti egyenlőség elvének érvényesítését a szakpolitikákban,

P.

mivel a gazdasági recesszió idején különösen igaz, hogy azok, akiket már eddig is a szegénység fenyegetett, és akiknek többsége nő, még inkább kiszolgáltatottá válnak, különösen a női migráns munkavállalók és a kisebbségi csoportokhoz tartozók; mivel az Európai Tanács lisszaboni ülésén, még 2000-ben elfogadott, a szegénység felszámolására irányuló erőfeszítések és teljes körű megoldások sürgőssé váltak; mivel külön figyelmet kell fordítani a többszörösen hátrányos helyzetű csoportok – különösen a romák – védelmére és társadalmi befogadásuk biztosítására,

Q.

mivel a szegénységgel és a társadalmi kirekesztéssel szemben védelmet, a pénzügyi és lelki függetlenség tekintetében pedig ugródeszkát jelent a minőségi, teljes munkaidőben történő és jogokat biztosító foglalkoztatás; mivel alapvető fontosságú az olyan szakpolitikák kialakítása és végrehajtása, amelyek a minőségi közszolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés – beleértve a megfizethető, elérhető és minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférést a gyermekek, az idősek és más eltartottak gondozása terén – biztosítása révén választ adnak a nők, illetve a férfiak igényeire,

R.

mivel azoknak a politikáknak a kidolgozása, amelyek megkönnyítik a sajátos kulturális vagy kisebbségi csoportokhoz tartozó nők munkaerő-piaci integrációját, a sokszínűség és a multikulturalizmus tiszteletben tartásán túl a társadalmi kohézió révén csökkenti a társadalmi kirekesztést, ami viszont a gazdasági növekedés mozgatóereje,

S.

mivel a családon belüli erőszak – amelynek áldozatai elsősorban nők – minden országban és minden társadalmi rétegben gyakori probléma; mivel a vizsgálatok azt mutatják, hogy a nőkkel szembeni erőszak fokozódik, amikor a férfiak a gazdasági válság következtében elbocsátásnak és kilakoltatásnak vannak kitéve; mivel a gazdasági stressz gyakran rendszeresebb, durvább és veszélyesebb bántalmazáshoz vezet; mivel a családon belüli erőszak az EU-nak éves szinten mintegy 16 millió euróba kerül,

T.

mivel a foglalkoztatás kulcsfontosságú tényező a társadalmi befogadás szempontjából; mivel koncentrált és széles körű erőfeszítéseket kell tenni a szegénység megszüntetésére a jövedelmi egyenlőtlenségek és a szegénység növekedése és a gazdasági és pénzügyi válság közepette,

1.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmód az EU célkitűzéseinek egyike, és ezáltal a gazdasági és pénzügyi válságra adott politikai válaszokban és a válság utáni időszak hosszabb távú, holisztikus változata felé való átmenetben minden esetben az egyik meghatározó elv;

2.

hangsúlyozza a Bizottság azon megállapításait, miszerint a jelenlegi válság olyan aggályokat vet fel, hogy a nemek közötti egyenlőség terén elért eredmények is veszélybe kerülnek, továbbá hogy fennáll a veszélye, hogy a recesszió hatása különösen a nőket érinti;

3.

hangsúlyozza, hogy el kell kerülni, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, valamint a jövőbeli gazdasági fejlemények veszélybe sodorják a nemek közötti egyenlőség terén elért vívmányokat, illetve, hogy a hanyatlást érvként hozzák fel – amint az egyes tagállamokban már történik – arra, hogy visszafogják a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézkedéseket;

4.

hangsúlyozza, hogy az egyenlőségi politikákat a válság leküzdésére, a teljes népesség tehetségének és képességeinek hasznosítására és kiaknázására, valamint a versenyképesebb jövőbeli gazdaság kialakítására irányuló megoldás részének kell tekinteni;

5.

rámutat, hogy a nők utóbbi évtizedekben történt munkahelyi integrációja nemcsak azt jelenti, hogy a válságnak nem csak a nőkre lesz nagyobb hatása, hanem a háztartásokra is, amelyek jövedelmét súlyosan fogja érinteni a női munkahelyek megszűnése; felhívja az Európai Unió intézményeit és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a válság rejtett költségeit, ideértve a különböző, gyakran nem felismert, nemek szerinti következményeket;

6.

rámutat, hogy a mostanit megelőző válságok tanulságai azt igazolják, hogy a férfiak foglalkoztatottsága hamarabb áll helyre, mint a nőké;

7.

hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági politikák mindenekelőtt azzal járnak, hogy növekszik a munkaerő nemek szerinti elkülönülése, az alvállalkozók alkalmazása révén destabilizálódik a nők foglalkoztatása, növekszik a nemek közötti bérszakadék, csökken a nők egészségügyi ellátáshoz és oktatáshoz való hozzáférése, fokozódik az egyenlőtlenség a hitelhez és föld- és ingatlantulajdonhoz való hozzáférésben, valamint tovább mélyül a szegénység feminizálódása;

8.

emlékeztet, hogy a nemek közti bérszakadék továbbra is fennáll, és hogy fennáll a veszélye, hogy azt a gazdasági és pénzügyi válság tovább mélyíti; felhívja az európai intézményeket és a tagállamokat, hogy a bérszakadék felszámolása érdekében határozzanak meg világos célkitűzéseket és tegyenek javaslatot kötelező intézkedésekre;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy nyújtson be jogalkotási javaslatot a férfiak és nők egyenlő fizetésének a fent említett 75/117/EGK irányelvben szereplő elvének alkalmazásával kapcsolatos meglévő jogszabályok felülvizsgálatára, ahogyan azt a Parlament már 2008-ban kérte; üdvözli a Bizottság legújabb kezdeményezését az egyenlő fizetéshez való jog elvének megsértése esetén kiszabható szankciókról szóló rendelkezések javításával kapcsolatban, amelynek célja annak biztosítása, hogy e szankciók visszatartó erejűek és arányosak legyenek (például súlyosabb szankciók ismételt elkövetés esetén);

10.

rámutat arra, hogy az egészségügyre vonatkozó közkiadások az egyes tagállamok, valamint nemzeti parlamentjeik és/vagy helyi hatóságaik hatáskörébe tartoznak;

11.

sajnálja, hogy sok, különösen a kiskereskedelemben, a szolgáltatóiparban és az idegenforgalomban, valamint részmunkaidős vagy bizonytalan állásokban dolgozó nő már elvesztette vagy várhatóan el fogja veszíteni állását; hangsúlyozza, hogy a mikrohitelek biztosításának visszaesése ugyanakkor várhatóan keresetcsökkenéshez vezet az önálló vállalkozó női munkavállalók körében, különösen a mezőgazdasági és vidéki ágazatokban; hangsúlyozza, hogy a női munkanélküliség várhatóan aránytalanul meg fog emelkedni az állami szektor költségvetési megszorításainak bejelentésével, mivel a nők aránytalanul nagy számban dolgoznak az oktatásban, az egészségügyben és a szociális szolgáltatások ágazatában;

12.

kiemeli a férfiak és nők közötti egyenlőség által a gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatást; ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy egyes tanulmányok szerint a GDP 30 %-kal növekedne, ha a nők teljes és részmunkaidős foglalkoztatottsági és termelékenységi aránya elérné a férfiakét;

13.

felismeri, hogy az elmúlt időszakban elveszített munkahely sok nőt bírt rá arra, hogy saját vállalkozást alapítson; kéri a Bizottságot, hogy az említett vállalkozó szellem erősítése érdekében terjesszen elő kifejezetten a kkv-kat célzó jogszabályokat a vállalkozásokra nehezedő adminisztratív terhek 2012-ig történő, Bizottság által kitűzött 25 %-os csökkentésének elérésére;

14.

üdvözli az Eurostat nemek szerinti bontásban készülő statisztikáit; úgy véli azonban, hogy több figyelmet kell fordítani a részmunkaidős munkanélküliségre (ezt a területet gyakran kizárják a munkanélküliségi statisztikákból); rámutat, hogy a tartós munkanélküliség, az alacsonyabb munkabérek és a rövidebb átlagos munkaidő valószínűleg mélyreható következményekkel jár, különösen a nők keresete, társadalombiztosítási juttatásai és hosszabb távon a nyugdíjuk szempontjából;

15.

kéri az Európai Bizottságot, hogy végezzen felmérést az Európai Unió szintjén a részvénytársaságok igazgatótanácsaiban lévő női tagok száma és a vállalat pénzügyi teljesítménye közötti összefüggésekről, figyelembe véve a Catalyst Inc. által 2007-ben készített felmérést, amely arra a következtetésre jutott, hogy azoknál a vállalatoknál, ahol az igazgatótanácsban három, vagy annál több nő van, 83 %-kal magasabb a részvények hozama és 73 %-kal nagyobb az árbevétel-arányos nyereség;

16.

hangsúlyozza, hogy a válság még hátrányosabban érinti a nők veszélyeztetett csoportjait, így a fogyatékkal élő, a bevándorló, az etnikai kisebbségekhez tartozó nőket, az alacsony iskolai végzettségű, tartósan munkanélküli, jövedelem nélküli egyedülálló, valamint eltartottakat gondozó nőket stb.;

17.

rámutat, hogy a migráns munkavállalókat hasonlóképpen érinti a válság, akárcsak otthon maradt családjukat; hivatkozik arra a tényre, hogy a női migráció mértékét a jelentések gyakran a valóságosnál alacsonyabbnak mutatják, és ezzel együtt a munkabérükből eltartott családjukat érő hatást is kisebbnek állítják be, aminek következtében a nők hazatérésükkor még kiszolgáltatottabb helyzetbe kerülhetnek, mivel a közösségük és a családjuk egyaránt elutasítja őket;

18.

hangsúlyozza és üdvözli, hogy a beavatkozásokhoz és megoldásokhoz a válságot a környezetével együtt kell értelmezni, és fel kell ismerni, hogy nincs rá univerzális válasz; hangsúlyozza, hogy a recesszió ugyanakkor kiváló lehetőséget kínálhat arra, hogy a gazdaság- és szociálpolitika jobban figyelembe vegye a nemeket, és a társadalom elmozdulhasson a nemek nagyobb mértékű egyenlősége felé;

19.

hangsúlyozza, hogy az élet minden területén és minden életkorban küzdeni kell a sztereotípiák ellen, mivel ez a nemek közötti egyenlőtlenség egyik legjelentősebb oka, hiszen befolyásolja választásukat az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás terén, a háztartásbeli és családi kötelezettségek elosztása, a közéletben és a döntéshozatali posztokon való részvétel és képviselet, valamint a munkahelyválasztás tekintetében;

20.

sajnálattal állapítja meg, hogy a válságra adott politikai válaszok – a gazdaságélénkítő csomagokat is beleértve – nem ismerték el, nem elemezték és nem korrigálták a válság nemek szerinti hatását; sajnálja, hogy a nemek közötti egyenlőség általános érvényesítésének elve a Lisszabon utáni stratégiában gyakorlatilag nem jelenik meg; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a foglalkoztatási és makrogazdasági iránymutatásokba és az „EU 2020” stratégiába építsék be a konkrét célokat tartalmazó, a nemek közötti egyenlőségre irányuló politikát, és minden szakpolitikájukban vezessék be a nemek szerinti költségvetési tervezést;

21.

úgy véli, annak ellenére, hogy sikerült elérni azt, hogy a nők foglalkoztatottsága az EU-ban megközelítse a kitűzött 60 %-os célt 2010-ben, ennél nagyratörőbb kihívást kell megfogalmazni: a 75 % elérését 2020-ra; hangsúlyozza továbbá, hogy csökkenteni kell a bérszakadékot;

22.

kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a nemek közötti egyenlőség elvének valamennyi közösségi szakpolitikákban való érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket, továbbá vizsgálják felül a meglévő jogszabályokat a nemek közötti egyenlőség elvének megfelelő érvényesítése és – amennyiben szükséges – a pozitív diszkriminációt célzó intézkedések bevezetése érdekében;

23.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot, a tagállamokat, és különösen a Parlament Pénzügyi, Gazdasági és Szociális Válsággal Foglalkozó Különbizottságát (CRIS), hogy gondoskodjanak arról, hogy a gazdaságélénkítő tervek és strukturális kiigazító programok nemek szerinti hatásvizsgálaton essenek át (utólagos vizsgálaton, amennyiben előzetes nem történt), és szerves részük legyen a nemi dimenzió, a nemek szerint bontott adatokat és statisztikákat is ideértve;

24.

szorgalmazza, hogy a Tanács, a Bizottság és a tagállamok biztosítsák, hogy a regresszió és a pénzügyi megszorítások ne érintsék azokat a szakpolitikákat és azoknak a struktúráknak a működését, amelyek célja a nők és férfiak közötti egyenlőség megvalósítása a kormányzati és nem kormányzati ágazat valamennyi szintjén; sajnálja, hogy néhány országban már történtek ilyen pénzügyi megszorítások;

25.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy elemezzék és ellensúlyozzák az állami kiadások és a szociális ellátások csökkentéséből eredő negatív hatásokat, különösen a helyi szintű állami kiadások csökkentése kapcsán, hogy a nőkre ne háruljon aránytalanul nagy gondozási teher (gyermekek, idősek és eltartott személyek);

26.

rámutat, hogy a gondozási politika és infrastruktúra hiánya oda vezetett, hogy a háztartásokban ezt a rést egyre gyakrabban migráns női háztartási munkavállalók töltik be, akik nem jutnak szociális és munkaügyi védelemhez és ellátásokhoz; felhívja a tagállamokat, hogy sürgősen vegyék fel a harcot az illegális foglalkoztatással, és vonják be a legális migráns munkavállalókat a szociális biztonsági és egészségügyi ellátórendszerekbe;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy az európai célokkal összhangban dolgozzanak ki megfizethető, hozzáférhető és minőségi gondozási szolgáltatásokat a gyermekek és más eltartottak számára, szavatolva, hogy az említett szolgáltatások összeegyeztethetők legyenek a nők és férfiak teljes munkaidős foglalkoztatásával járó időbeosztással; sürgeti, hogy a Bizottság és a tagállamok teljes mértékben használják ki a strukturális alapokban és az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alapban rejlő lehetőségeket, és segítsék elő a hozzáférést a minőségi szolgáltatások finanszírozásához; szorgalmazza, hogy a Bizottság javasoljon egy irányelvet az apasági, örökbefogadási és szülőgondozási szabadságról;

28.

rámutat arra, hogy a nőkkel és férfiakkal szembeni erőszak gazdasági zavarok idején felerősödik; ezért arra buzdítja a tagállamokat, hogy a nemi alapú erőszak valamennyi formájával szembeni használják nemzeti törvényeiket, és üdvözli a spanyol elnökség kezdeményezését a nőkkel szembeni erőszak megfigyelőközpontjának létrehozására; hasonlóképpen üdvözli az áldozatok védelméről szóló átfogó jogi aktussal kapcsolatos, a tagállamok egy csoportja által tett kezdeményezést (európai védelmi okirat);

29.

felhívja a tagállamokat, hogy többek között figyelemfelkeltő kampányok útján segítsék elő a nőkkel szemben alkalmazott erőszak jelenségének kollektív tudatosítását; emlékeztet, hogy a fiatalok oktatása és figyelmük felkeltése alapvető fontosságú az ilyen jelenségek leküzdéséhez;

30.

felkéri az európai intézményeket, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális hatóságokat, hogy tegyenek tényleges lépéseket – mégpedig jogalkotás révén – a nemek egyensúlyának ösztönzésére a felelősségteljes vállalati és politikai pozíciókban, beleértve az igazgatótanácsi helyeket, valamint a helyi, regionális, országos és európai szintű közigazgatást, intézményeket és szervezeteket is, melyeknek példát kellene mutatniuk e téren; ezért kötelező célok kitűzésére hív fel a nők és a férfiak egyenlő képviseletének biztosítása érdekében;

31.

hangsúlyozza, hogy a nők a pénzügyi döntéshozatalban alulreprezentáltak, sőt, valójában a nők jelentik az egyik olyan, a pénzügyi döntéshozatalból jelenleg kizárt csoportot, akiket a pénzügyi válság hátrányosan érint; felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat a nők részvételének javítására a döntéshozatal valamennyi szintjén, különösen a költségvetési tervezés és az európai pénzügyi rendszerekre vonatkozó irányítási szabályok terén, az Európai Központi Bankot is beleértve; ezzel összefüggésben kiemeli a lányok és asszonyok pénzügyi műveltsége előmozdításának szükségességét;

32.

üdvözli a norvég kormány döntését, miszerint a nők arányát a nyilvánosan működő részvénytársaságok igazgatótanácsában legalább 40 %-ra kell emelni, ami lehetővé tette, hogy a nők aránya a jelenlegi 41 %-ra emelkedjen a vállalatok vezetőségében; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tekintsék pozitív példának a norvég kezdeményezést, és haladjanak ugyanebbe az irányba a tőzsdén jegyzett vállalatokat illetően;

33.

üdvözli a nők száma állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsában való növelésének szükségességét, kiemeli azonban, hogy a nemzeti kormányoknak saját igényeikhez kell igazítaniuk fellépésüket;

34.

rámutat, hogy a szociális infrastruktúrába való befektetés lehetőséget ad Európa korszerűsítésére és az egyenlőség előmozdítására, és a fizikai infrastruktúrát korszerűsítő zöld technológiákba való befektetéssel párhuzamos stratégiának tekinthető; úgy véli, hogy a nemek közötti egyenlőségnek ezért politikai prioritásnak és alapvető eszköznek kell lennie;

35.

megállapítja, hogy az EU 2020 stratégia szerint a „zöld gazdaság” kulcsfontosságú; hangsúlyozza, hogy a „zöld munkahelyek” a jövő európai munkaerőpiacának egyik meghatározó növekedési szegmensévé válhatnak, hogy az Európai Unió területén ma több mint 20 millió munkahely tekinthető „zöldnek”, valamint hogy a közelmúltbeli adatok azt mutatják, hogy a megújuló energia ágazatában önmagában is megvan a lehetőség, hogy 2020-ra megkétszereződjön, és elérje a 2,8 millió munkahelyet;

36.

felhívja a figyelmet arra, hogy a gazdaság ökológiai átszervezése és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságba való átmenet óriási keresletet fog teremteni a szakképzett munkavállalók iránt; utal arra, hogy a női munkavállalók erősen alulreprezentáltak a megújuló energiaforrások ágazatában, és különösen a tudományos és technológiaintenzív munkakörökben; felkéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy bizonyosodjanak meg arról, hogy a női munkavállalókat nagyobb mértékben bevonják az ökológiai átalakulással kapcsolatos képzési projektekbe és programokba, azaz a megújuló energiaforrások ágazatába, a tudományos és technológiaintenzív munkakörökbe; felhívja a tagállamokat, hogy a rendelkezésre álló európai strukturális alapokhoz való hozzáférés előmozdításával – az információk terjesztésén és képzési workshopokon keresztül – ösztönözzék a nőket a helyi vállalkozási kezdeményezésekben való részvételre ezeken a területeken;

37.

arra buzdítja a tagállamok munkavállalóit, hogy a csúcstechnológiai szektornak az EU 2020 stratégia célkitűzéseivel összhangban történő megerősítése érdekében teremtsenek több lehetőséget a női munkavállalók számára az új technológiák területén;

38.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az európai strukturális alapok teljes körű végrehajtását nemzeti szinten, hogy az általános rendelet (10) 16. cikke és az Európai Szociális Alapról szóló rendelet (11), illetve az Európai Regionális Fejlesztési Alapról szóló rendelet (12) 6. cikke alapján átképzési és továbbképzési kezdeményezések révén kezeljék a recesszió hatásait;

39.

kéri az EMVA-rendelet módosítását, hogy a következő 2014–2020-as tervezési időszakban lehetőség nyíljon pozitív intézkedések bevezetésére a nők érdekében, ami az előző időszakokban lehetséges volt, és amire jelenleg azonban nincs lehetőség, amely intézkedésnek rendkívül kedvező hatása lenne a vidéken élő nők foglalkoztatására;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki mechanizmusokat az egyenlőség jegyében történő kormányzásra, hogy a minisztériumokban és más, a kohéziós és strukturális alapok alá tartozó intézkedéseket végrehajtó hivatalokban helyet kapjon a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos szakértelem, és hogy támogassák a női szervezeteket és hálózatokat;

41.

szorgalmazza, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete készítsen elemzést a gazdasági és pénzügyi válság nemekre gyakorolt hatásairól; úgy véli, hogy ezt a hatásvizsgálatot a válság sajátos kontextusát figyelembe vevő pontos mutatók segítségével kell elvégezni; felhívja a többi európai intézményt, például az élet- és munkakörülmények javítására szolgáló európai alapítványt, hogy javasoljanak megoldásokat a tevékenységük során a nemek közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatban tapasztalt problémákra;

42.

kiemeli a nők kis- és középvállalkozásokban történő részvételének ösztönzésére és elősegítésére irányuló programok és pénzügyi kezdeményezések kidolgozásának szükségességét;

43.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el és támogassák a civil társadalom lehetséges közreműködését a pénzügyi és gazdasági válság kezelésében, különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évére való tekintettel;

44.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak, a szociális partnereknek és az érintett nem kormányzati szervezeteknek.


(1)  HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(2)  HL C 313. E, 2006.12.20., 118. o.

(3)  HL C 301. E, 2007.12.13., 56. o.

(4)  HL C 295. E, 2009.12.4., 35. o.

(5)  HL C 16. E, 2010.1.22., 21. o.

(6)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0371.

(7)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0029.

(8)  A Tanács 1975. február 10-i 75/117/EGK irányelve a férfi és női alkalmazottak egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (HL L 45., 1975.2.19., 19. o.).

(9)  A Tanács következtetései a nemek közötti egyenlőségről: a növekedés és a foglalkoztatás megerősítése – hozzászólás a 2010 utáni lisszaboni stratégiához, a Foglalkoztatási, Szociálpolitikai, Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Ügyek Tanácsának ülése, Brüsszel, 2009. november 30.

(10)  A Tanács 2006. július 11-i 1083/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1081/2006/EK rendelete az Európai Szociális Alapról (HL L 210., 2006.7.31., 12. o.).

(12)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. július 5-i 1080/2006/EK rendelete az Európai Regionális Fejlesztési Alapról (HL L 210., 2006.7.31., 1. o.).


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/87


2010. június 17., csütörtök
A nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékelése és előremutató ajánlások

P7_TA(2010)0232

Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eredményeinek értékeléséről és a jövőre vonatkozó ajánlásokról (2009/2242(INI))

2011/C 236 E/13

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés (EUSz) 2. cikkére és a 3. cikk (3) bekezdésének második albekezdésére és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 157. cikkére,

tekintettel az Európai Unió alapjogi chartája 23. cikkére,

tekintettel a „Nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010” című bizottsági közleményre (COM(2006)0092),

tekintettel a „Félidős jelentés a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010) eddigi eredményeiről” című, 2008. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2008)0760),

tekintettel a Bizottság 2009. december 18-i, „A nemek közötti egyenlőség – 2010” című jelentésére (COM(2009)0694),

tekintettel „A nemek közötti egyenlőséget célzó közösségi keretstratégia felé (2001–2005)” című, 2000. június 7-i bizottsági közleményre (COM(2000)0335), valamint a Bizottság 2000-es, 2001-es, 2002-es, 2003-as, 2004-es, 2005-ös, 2006-os, 2007-es és 2008-as éves jelentéseire a nők és férfiak esélyegyenlőségéről az Európai Unióban (COM(2001)0179, COM(2002)0258, COM(2003)0098, COM(2004)0115, COM(2005)0044, COM(2006)0071, COM(2007)0049, COM(2008)0010 és COM(2009)0077)),

tekintettel az Egyesült Nemzetek Szervezete emberi jogi és különösen a nők jogait érintő jogi eszközeire, különösen a nőkkel szemben alkalmazott hátrányos megkülönböztetés minden formájának kiküszöböléséről szóló egyezményre (a továbbiakban: Egyezmény), és az ENSZ egyéb, a nőkkel szembeni erőszakkal kapcsolatos eszközeire, mint amilyen az emberi jogi világkonferencián elfogadott bécsi nyilatkozat és cselekvési program, valamint az ENSZ Közgyűlésének a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló, 1993. december 20-i 48/104. sz., a nők elleni, családon belüli erőszak felszámolásáról szóló, 2004. február 19-i 58/147. sz., a nőkkel szemben elkövetett becsületbeli bűncselekményekről szóló, 2003. január 30-i 57/179. sz., valamint a nők elleni erőszak felszámolására irányuló bűnmegelőzési és büntetőjogi intézkedésekről szóló, 1998. február 2-i 52/86. sz. határozata,

tekintettel az 1995. szeptember 4. és 15. között Pekingben rendezett, a nők helyzetéről szóló negyedik világkonferencián elfogadott cselekvési programra és a pekingi cselekvési program nyomon követéséről (1) szóló 2000. május 18-i, valamint a nők helyzetéről szóló negyedik világkonferencia cselekvési programjának (Peking + 10) nyomon követéséről (2) szóló 2005. március 10-i állásfoglalásaira,

tekintettel az ENSZ főtitkárának a nőkkel szembeni erőszak valamennyi formájáról szóló 2006. október 9-i jelentésére,

tekintettel az ENSZ Közgyűlés nők helyzetével foglalkozó bizottsága által tartott 49. ülés 2005 márciusában közzétett zárójelentésére,

tekintettel az afrikai nők jogairól szóló maputói jegyzőkönyvre, amely 2005. október 26-án lépett hatályba, és amely egyértelműen előírja a nemi szervek megcsonkítása valamennyi formájának betiltását,

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsának a nőkről, a békéről és a biztonságról szóló, 2000. október 31-i 1325. sz. határozatára, amely a nők nagyobb fokú részvételét szorgalmazza a fegyveres konfliktusok megelőzésében és a béke megteremtésében,

tekintettel az Európa Tanács e területen végzett munkájára, és különösen a felülvizsgált Európai Szociális Chartára,

tekintettel az Európa Tanács esélyegyenlőségi miniszterek részére szervezett konferenciáján elfogadott, „A törvény előtti és a tényleges egyenlőség közötti szakadék áthidalása a nemek közötti valódi egyenlőség érdekében” című állásfoglalásra (2010),

tekintettel az Európa Tanács emberi jogi biztosa által közreadott, „Nemi identitás és emberi jogok” című vitaindító dokumentumra (2009); az Európa Tanács Miniszterek Bizottsága CM/Rec(2010)5 számú, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló diszkrimináció elleni küzdelemről szóló, tagállamoknak címzett ajánlására; valamint az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által elfogadott, a szexuális irányultságon vagy nemi identitáson alapuló diszkriminációról szóló 1728 (2010) sz. állásfoglalásra és 1915 (2010) sz. ajánlásra,

tekintettel a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló, 2006. július 5-i 2006/54/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (átdolgozás) (3),

tekintettel az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv (COM(2008)0636) hatályon kívül helyezéséről szóló, a Bizottság által 2008. október 3-án benyújtott európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra,

tekintettel a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv (COM(2008)0637) módosításáról szóló, a Bizottság által 2008. október 3-án benyújtott európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra,

tekintettel „A barcelonai célkitűzések megvalósítása az iskoláskor alatti gyermekek gondozására létrehozott rendszerek tekintetében” című, 2008. október 3-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0638),

tekintettel a Bizottság nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottságának a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjának nemzeti költségvetésekbe történő beépítéséről szóló, 2003. májusi jelentésére,

tekintettel a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottságra és a nemek közötti bérszakadékról 2007. március 22-én elfogadott véleményére,

tekintettel a szexuális kizsákmányolás által veszélyeztetett gyermekekkel és nőkkel való kereskedelem megelőzésének stratégiáiról szóló, 2006. január 17-i állásfoglalására (4),

tekintettel „A nők bevándorlása: a bevándorló nők szerepe és helye az Európai Unióban” című, 2006. október 24-i állásfoglalására (5),

tekintettel az Európai Tanács által 2006. március 23–24-én elfogadott, a nemek közötti egyenlőségről szóló európai egyezményre,

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló, 2007. március 13-i állásfoglalására (6),

tekintettel a nők iparban betöltött szerepéről szóló, 2008. január 17-i állásfoglalására (7),

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítéséről szóló, 2008. március 13-i állásfoglalására (8),

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről – 2008” című, 2008. szeptember 3-i állásfoglalására (9),

tekintettel a férfiak és a nők egyenlő díjazása elvének alkalmazására vonatkozó, a Bizottságnak címzett ajánlásokról szóló, 2008. november 18-i állásfoglalására (10),

tekintettel „A nők és a szegénység az Európai Unióban” című, 1994. február 24-i (11) és 2005. október 13-i (12) állásfoglalására, valamint a nemek közötti megkülönböztetésmentességről és a nemzedékek közötti szolidaritásról szóló, 2009. február 3-i állásfoglalására (13),

tekintettel a szociális gazdaságról szóló, 2009. február 19-i állásfoglalására (14),

tekintettel a 2009. november 26-i, a nők elleni erőszak felszámolásáról szóló állásfoglalására (15),

tekintettel 2010. február 10-i állásfoglalására az emberkereskedelem megakadályozásáról (16),

tekintettel 2010. február 10-i állásfoglalására a nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2009 (17),

tekintettel eljárási szabályzatának 48. cikkére,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A7-0156/2010),

A.

mivel bár a férfiak és nők közötti egyenlőség egyetemes emberi jogaink teljes körű gyakorlásának szükséges feltétele, továbbá az Európai Unió egyik – a szerződések által régóta rögzített – alapelve, a politikai gyakorlatban és a nők életében továbbra is jelentős egyenlőtlenségek tapasztalhatók,

B.

mivel a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák a gazdasági fejlődés és társadalmi kohézió eszközei,

C.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőségnek kell fémjeleznie az európai kulturális és politikai identitást,

D.

mivel a nőkkel szembeni erőszak a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik jelentős akadálya, az emberi jogok megsértésének egyik leggyakoribb példája, amely nem ismer földrajzi, gazdasági vagy társadalmi határokat; mivel riasztóan magas az erőszak áldozatává vált nők száma,

E.

mivel nem ragadhatunk le olyan elavult, környezetvédelmi szempontból fenntarthatatlan gazdasági modelleknél, amelyek a munka idejétmúlt, nemek szerinti felosztásán alapulnak, és amelyeket a nők munkaerő-piaci beilleszkedése rég felülírt; mivel a tudásra és az innovációra alapozó, társadalmi szempontból fenntartható új modellre van szükségünk, amely a gazdaságba beépíti a női készségek teljes skáláját, egyensúlyt teremt a nők és a férfiak felelőssége tekintetében az állami és a magánszférában, továbbá összeegyeztethetővé teszi a családi életet és a munkát,

F.

mivel bár a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó 2006–2010-es ütemterv felhívta a figyelmet a nők és a férfiak közötti teljes egyenlőség elérése terén mutatkozó hiányosságokra, és egyes esetekben előrébb vitte a nők és férfiak közötti egyenlőség ügyét, összességében nem történt kellő előrelépés,

G.

mivel fokozni kell a nemi dimenzió szakpolitikákba való integrálására irányuló erőfeszítéseket,

H.

mivel bár még mindig nehéz felmérni a pénzügyi válság teljes hatását, világos, hogy a jelenlegi gazdasági és társadalmi válság különösen súlyos következményekkel jár a nőkre és a nők és férfiak közötti egyenlőség elérését célzó politikák hosszú távú előmenetelére nézve, és ezzel fokozza az egyenlőtlenségeket és a megkülönböztetést,

I.

mivel a férfiak és nők közötti egyenlőség kedvezően befolyásolja a termelékenységet és a gazdasági növekedést, továbbá a nők munkaerő-piaci részvétele számtalan társadalmi és gazdasági előnnyel jár,

J.

mivel öregedő társadalmunkban a nők nélkülözhetetlenek lesznek a munkaerőpiacon, miközben az idősek gondozása iránti igény is nőni fog, ami nagy valószínűséggel növeli annak veszélyét, hogy a nőkre kettős teher nehezedik,

K.

mivel az Európai Unióban szegénységben élő több mint 85 millió ember nagy része nő, amihez hozzájárul a munkanélküliség, a bizonytalan foglalkoztatási formák, az alacsony jövedelmek és a létminimum szintjét el nem érő nyugdíjak, valamint a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférés terén széles körben tapasztalt nehézségek, mivel továbbá az utóbbi tíz évben a szegénységben élő nők száma aránytalanul megemelkedett a hasonló helyzetben lévő férfiak számához képest,

L.

mivel a nők és a férfiak átlagbére közötti eltérés meghaladja a 17 %-ot, ami a nyugdíjak egyenlőtlenségéhez és az időskori szegénység „elnőiesedéséhez” vezet, a nőket és fiatal lányokat érintő közvetett megkülönböztetés pedig a munkanélküliség emelkedésével fokozódik,

M.

mivel tartós egyenlőtlenség áll fenn a férfiak és nők között a gondozás területén, minthogy a nők kétszer, illetve több mint háromszor annyi órát töltenek gyermekek és más eltartottak fizetés nélküli gondozásával, mint a férfiak,

N.

mivel a nők gyakran többszörös megkülönböztetésnek vannak kitéve nemük és életkoruk (különösen az idősebb nők esetében), esetleges fogyatékosságuk, etnikai/faji hovatartozásuk, vallásuk, nemzeti származásuk, bevándorlói státuszuk, szociális és gazdasági helyzetük – beleértve az egyedül élő nőket –, továbbá szexuális irányultságuk és/vagy nemi identitásuk miatt; mivel az összetett megkülönböztetés többszörös akadályt képez a nők szerepének erősítése és társadalmi előrelépése előtt,

O.

mivel alapvető fontosságú a forrásokhoz, a jogokhoz és a hatalomhoz való egyenlő hozzáférés biztosítása, amihez strukturális és kulturális változásokra van szükség, fel kell számolni a sztereotípiákat, és elő kell mozdítani az egyenlőséget,

P.

mivel a nők oktatási és foglalkoztatási lehetőségeit továbbra is befolyásoló sztereotípiák elősegítik az egyenlőtlenségek fennmaradását,

Q.

mivel a nők és férfiak közötti ágazati és szakmai szegregáció nem csökken, sőt, egyes országokban fokozódik,

R.

mivel a családi jog (nevezetesen a házassági és házasság felbontásával kapcsolatos jog) jogi és pénzügyi szempontból gyakran gyengébb helyzetbe hozza a nőket, és a bíróságok időként növelik a férfiak és nők közötti egyenlőtlenségeket azzal, hogy a családi jogot a hagyományos szerepminták, nem pedig az egyenlő jogok alapján alkalmazzák,

S.

mivel bizonyos (vallási) csoportok gyakran visszaélnek a lelkiismereti okból való megtagadás jogával, csorbítva ezzel a nők jogait olyan területeken, mint az egészségügy és a családi jog,

T.

mivel a nők döntéshozatalban való részvétele meghatározó mutató a nők és férfiak közötti egyenlőség terén, mivel a nők jelenléte a vállalatok és egyetemek vezetőségében még mindig elenyésző és mivel a politikával és kutatással foglalkozó nők száma még mindig nagyon lassú ütemben nő,

U.

mivel a meglévő kihívások és az eddig szerzett tapasztalatok azt mutatják, hogy a különböző területek közötti politikai koherencia hiánya a múltban gátolta a nők és férfiak közötti egyenlőség elérését, és hogy megfelelő forrásokat kell rendelni a nők jogaihoz, fokozni kell azok összehangolását, szélesebb körben kell terjeszteni e jogokat és hatékonyabban kell előmozdítani azok érvényesülését, az eltérő körülmények figyelembe vételével,

V.

mivel a nők érdekében történő pozitív intézkedések alapvető fontosságúnak bizonyultak munkaerő-piaci, és általában társadalmi beilleszkedésük szempontjából,

W.

mivel a Parlament állásfoglalásokat fogadott el a pekingi cselekvési platform 15 éves évfordulójával kapcsolatban, és mivel a platform konkrét megvalósításáig még nagy utat kell megtenni,

X.

mivel a nemek szerinti bontásban megjelenített adatok a tényleges előrehaladásnak és az eredmények hatékony értékelésének alapvető eszközei,

Y.

mivel az idei év a szegénység elleni küzdelem európai éve, és az e mögött húzódó szándékoknak olyan szakpolitikai intézkedésekben és összehangolt fellépésekben kell megmutatkoznia, amelyek ténylegesen elősegítik a jelenlegi helyzet javulását,

Z.

mivel megemlékeztünk a nemzetközi nőnap (március 8.) létrehozásának centenáriumáról; mivel mind a nők, mind az őket képviselő szervezetek számára fontos az egyenlőség előmozdításában, valamint a diszkrimináció és az egyenlőtlenségek elleni küzdelemben való részvétel,

AA.

mivel sem a nők, sem a férfiak esetében mindeddig nem sikerült megoldást találni a munkahely, a családi és a magánélet összeegyezetésére,

AB.

mivel a gyermekek, idősek és más eltartottak gondozási szolgáltatásaihoz való hozzáférés alapvető fontosságú a nők és a férfiak munkaerőpiacon, oktatásban és képzésben való egyenlő részvételének elérése érdekében,

AC.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok többségében a szociális biztonsági rendszerek nem veszik kellően figyelembe a szegénységben élő nők sajátos helyzetét; mivel az elszegényedés kockázata a nők esetében lényegesen nagyobb; mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának és megteremtésének elengedhetetlen feltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői szabadság mindkét szülő általi egyenlő kihasználása és az apasági szabadság révén; és mivel a szülési és szülői szabadság teljes ledolgozott munkaidőbe való beszámításának elmulasztása hátrányos megkülönböztetést jelent és kedvezőtlenebb helyzetet teremt a nőknek a munkaerőpiacon,

A 2006–2010 közötti időszakra szóló ütemterv értékelése

1.

megállapítja, hogy ami a nők és férfiak egyenlő gazdasági függetlenségét illeti, a nők foglalkoztatási rátája megközelítette a lisszaboni foglalkoztatási célok között kitűzött 60 %-ot; sajnálatát fejezi ki azonban a nemek között fennálló bérszakadék kezelésére irányuló kötelező intézkedések hiánya miatt, és rámutat arra, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a bizonytalan munkafeltételek között dolgozó nők – különösen a migráns és etnikai kisebbségekhez tartozó nők – helyzetének javítása érdekében, akik a gazdasági és társadalmi válság közepette még inkább sebezhetővé válnak; ezenfelül felszólít a nemek közötti egyenlőtlenségek csökkentésére a közegészségügyi rendszerekben, melyekhez egyenlő hozzáférést kell biztosítani;

2.

üdvözli a Bizottság jogalkotási javaslatait, amelyek célja a munka, a magán- és a családi élet összeegyeztetésének elősegítése; megállapítja azonban, hogy az apasági, az örökbefogadási és a hozzátartozó-ápolási szabadsággal nem foglalkoztak, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a tagállamoknak csak egy kisebb hányada valósította meg a megfizethető és minőségi gyermekgondozáshoz való hozzáférés biztosítására irányuló barcelonai célkitűzéseket; a tagállamokat ezért a fenti célkitűzés iránti kötelezettségvállalásuk megújítására szólítja fel;

3.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nők a tagállamok többségében még mindig alulreprezentáltak a politikai és gazdasági döntéshozói pozíciókban; felhívja a Bizottságot, hogy további kézzelfogható intézkedésekkel haladjon előre a nők és férfiak döntéshozatalban történő egyenlő részvételének előmozdítása terén;

4.

tudomásul veszi a DAPHNE III program keretében a nők elleni erőszak megelőzése és leküzdése érdekében tett fellépéseket; ismételten hangsúlyozza azonban, hogy európai szintű jogalkotási intézkedésekre van szükség a nemi alapú erőszak felszámolásához;

5.

üdvözli a nemek közötti egyenlőségnek a társadalmi sztereotípiák csökkentését célzó, prioritásként történő beépítését a közösségi oktatási és képzési programokba; ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a meglevő nemi sztereotípiák továbbra is sok egyenlőtlenség alapjául szolgálnak; felhívja ezért a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak tudatosságnövelő kampányokat a sztereotípiák és a hagyományos nemi szerepek megszüntetésére, különösen olyan, férfiakat célzó kampányokat, amelyek a családi felelősségek megosztására hívják fel a figyelmet;

6.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a millenniumi fejlesztési nyilatkozat és a pekingi fejlesztési platform elvei iránt a nemek közötti egyenlőség EU-n kívüli előmozdítása terén; a nemek közötti egyenlőség érvényesítésének további megerősítésére szólít fel az EU fejlesztési és külső politikáiban, valamint külső kereskedelempolitikáiban;

Intézményi szinten

7.

javasolja, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó új uniós stratégia cselekvési tervet és politikai kötelezettségvállalást jelentsen a pekingi cselekvési platformra és annak eredményeire épülve, figyelembe véve, hogy a nők és a fiatal lányok emberi jogai az egyetemes emberi jogok elidegeníthetetlen, elválaszthatatlan és szerves részét képezik;

8.

rámutat, hogy tovább kell folytatni a jelenlegi ütemterv 6 kiemelt területén folyó munkát, és felszólítja a Bizottságot, hogy vezessen be további konkrét intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy tovább lehessen fejleszteni a meglévő ütemterv erős oldalait, és azok így láthatóan befolyásolhassák az egyenlőség elérésére és a nők szerepének erősítésére irányuló nemzeti és regionális szintű eszközöket;

9.

javasolja, hogy biztosítsanak európai finanszírozást a nők és a férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó új stratégiára, hogy megkönnyítsék annak európai szintű végrehajtását;

10.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az Európai Parlamenttel folytatott konzultációt követően a Tanács fogadjon el az egyenlőségre vonatkozó új uniós stratégiát annak érdekében, hogy nagyobb politikai erőt kölcsönözzön és új lendületet adjon az egyenlőségi politikának;

11.

sajnálja, hogy a Bizottság EU 2020 stratégiára vonatkozó javaslataiban nem jelentek meg kellő súllyal a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség szempontjai, ezért kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsák az esélyegyenlőségi szempontok következetes érvényesítését az EU 2020 stratégiában, többek között egy külön e kérdéssel foglalkozó fejezet beillesztése, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére szolgáló mechanizmusok beépítése, a nők foglalkoztatására vonatkozó célok kitűzése és ezzel párhuzamosan a gazdasági függetlenséget mérő mutatók bevezetése révén, továbbá figyelembe véve egyrészt a jelenlegi szociális és gazdasági válság nőkre gyakorolt hatását, másrészt az elöregedő társadalomban a nőkre háruló feladatokat;

12.

javasolja, hogy évente háromoldalú egyeztetésre kerüljön sor a Tanács, a Bizottság és az Európai Parlament között a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó uniós stratégia előrehaladásáról;

13.

fenntartja, hogy évente tartani kell a nemek közötti egyenlőségről szóló konferenciát, amelyen nőszervezetek, a nemek közötti egyenlőségért munkálkodó egyéb szervezetek, így például LMBT szervezetek, a tagállamok szakszervezetei, európai parlamenti képviselők, az Európai Bizottság, a Tanács és a nemzeti parlamentek képviselői vesznek részt, és amely minden évben egy előre meghatározott témára összpontosít;

14.

hangsúlyozza a civil társadalommal folytatott strukturált párbeszéd szükségességét a nők és férfiak közötti egyenlőség elvének szavatolása érdekében;

15.

javasolja, hogy az intézményi együttműködést ezen a területen ne korlátozzák a nőszervezetekre, hanem aktívan keressék az együttműködést a mindkét nemet képviselő és a nemek közötti egyenlőség megteremtésén dolgozó szervezetekkel is;

16.

sürgeti, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete haladéktalanul kezdje meg teljes körű működését, és dolgozzák ki azokat a mutatókat, amelyek alapján szükség esetén vizsgálni lehet a nők és férfiak közötti egyenlőség érvényesülését; sürgeti e mutatók rendszeres naprakésszé tételét, hogy a kitűzött célok mindenkor összhangban maradhassanak a ténylegesen elért eredményekkel;

17.

úgy véli, hogy azokban az esetekben, amikor értékelni kell a Bizottság és a Tanács politikai javaslatainak társadalmi kihatásait, az értékelésnek a nemek közötti esélyegyenlőségre is ki kell terjednie;

18.

sürgeti, hogy a Bizottság valamennyi javaslatának kidolgozásakor ténylegesen alkalmazza nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését;

19.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy fejlessze, és rendszeresen frissítse a nemek közötti egyenlőségnek szentelt honlapját, valamint kéri az esélyegyenlőséggel foglalkozó munkacsoportot, hogy évente legalább egy ülést szenteljen teljes egészében a nemek közötti egyenlőségnek, valamint hogy hozzon létre egy, a nőkre irányuló tájékoztatási szolgálatot;

20.

továbbra is szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság főigazgatóságai építsék be belső működésükbe a megerősített koordinációs mechanizmust annak érdekében, hogy a különböző területeken folyamatosan nyomon kövessék a nők és férfiak jog- és esélyegyenlőségét célzó politikákat; kéri, hogy az esélyegyenlőségéről szóló éves jelentésben minden főigazgatóság szenteljen külön fejezetet az egyenlőség saját hatáskörében tapasztalható helyzetének;

21.

felszólítja a főképviselőt, hogy biztosítsa a nemek közötti egyensúlyt az Európai Külügyi Szolgálat (EKSZ) létrehozása során, és készítsen cselekvési tervet az uniós külképviseletek nemek közötti egyensúlyának elérése érdekében, a legmagasabb szinten is; felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az Európai Parlament által 2008 márciusában már megfogalmazott követelésnek megfelelően hozzon létre egy európai női megbízotti pozíciót annak érdekében, hogy az EU külpolitikáiban külön figyelmet fordítsanak a nők helyzetére, és hogy a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség általános érvényesítését strukturálisan ágyazzák be az EKSZ-be; felszólítja az Európai Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy aktívan mozdítsák elő és támogassák, hogy a nők szerepének megerősítése megjelenjen szempontként az Unión kívüli államokkal és szervezetekkel folytatott kétoldalú és többoldalú kapcsolataikban;

22.

felszólítja a főképviselőt, hogy biztosítsa a nemek közötti egyenlőség szempontjainak valamennyi fejlesztési együttműködési politikába, programba és projektbe való beépítését, és hangsúlyozza az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1325. sz. határozata végrehajtásának fontosságát az EU külső fellépéseiben;

23.

hangsúlyozza, hogy fontos a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdésének integrált megközelítése különböző területeken, így a gazdaság-, a pénzügy-, a kereskedelem- és a társadalompolitika terén is, és hogy a költségvetésekben vizsgálni kellene a nemek esélyegyenlőségének érvényesülését; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy segítsék elő a bevált gyakorlatok terjesztését és cseréjét annak érdekében, hogy a politikák kidolgozásakor előmozdítsák azok figyelembevételét;

24.

úgy véli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak képzési és végrehajtási eszközöket kell kidolgozniuk annak érdekében, hogy minden érintett fél a saját hatáskörében kellően figyelembe tudja venni a nők és férfiak közötti esélyegyenlőség szempontját, beleértve a szakpolitikák nőkre és férfiakra gyakorolt specifikus hatásának értékelését;

25.

fontosnak tartja, hogy a gazdasági fellendülést célzó stratégiák és tervek keretében olyan példamutató ágazati intézkedéseket fogadjanak el, amelyek olyan sajátos oktatási és szakképzési lehetőségeket támogatnak, amelyek elősegítik a nők munkaerő-piaci beilleszkedését a fejlődés tekintetében stratégiai jelentőségű ágazatokban – ideértve a fiatalokét is –, és amelyek a csúcstechnológia és a tudomány területén kínált állásokhoz és az e területen keresett készségekhez igazodnak;

26.

hangsúlyozza a mennyiségi és minőségi mutatók kidolgozásának, valamint a megbízható, összevethető és szükség esetén rendelkezésre bocsátható, nemek szerinti statisztika készítésének fontosságát, amelyek felhasználhatók a nemek közötti egyenlőség érvényesítésére irányuló cél teljesülésének ellenőrzésére minden politikai területen;

27.

felszólítja az Eurostatot, hogy dolgozzon ki mutatókat a nők és a férfiak önkéntes tevékenységekben való részvételének mérésére, amely megmutatja, hogy a nők és a férfiak mennyiben járulnak hozzá a társadalmi kohézióhoz;

28.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a koordinációt a nemek közötti egyenlőségre irányuló szakpolitikák céljainak kialakítása érdekében az uniós és tagállami intézményekben, továbbá, hogy olyan konkrét, egységes integrációs módszerekre van szükség, mint az esélyegyenlőségi alap, vagy a nemi alapon történő elemzés beépítése az állami politikák tervezésébe, ütemezésébe, végrehajtásába és nyomon követésébe;

29.

felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét, hogy kettős stratégiát kell alkalmazni, amely abban áll, hogy egyrészt integráltan közelítjük meg a nők és férfiak közötti egyenlőség kérdését, másrészt a gyakorlati eredmények elérése érdekében további konkrét intézkedéseket kell hozni többek között a jogalkotás, a költségvetési fejezetek és előirányzatok, valamint a nyomon követés és a felügyelet szintjén; rámutat, hogy az intézkedések menetrendjének európai és nemzeti szinten egyaránt tartalmaznia kell rövid távú és hosszú távú minőségi és mennyiségi célokat;

30.

kéri a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy hozzák meg a nemek közötti egyenlőség elvének a közösségi szakpolitikákban való érvényesítéséhez szükséges intézkedéseket, továbbá vizsgálják felül a meglévő jogszabályokat a nemek közötti egyenlőség elvének megfelelő érvényesítése és a pozitív diszkriminációt célzó intézkedések szükség esetén történő alkalmazásának lehetővé tétele érdekében;

31.

üdvözli a Bizottság elkötelezettségét a pekingi cselekvési platform elvei iránt a nemi szempontokra érzékeny költségvetések előmozdítása terén; kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy tegyenek erőfeszítéseket annak rendszeres felmérése érdekében, hogy milyen mértékben részesülnek a nők a közszféra kiadásaiból, és a költségvetések olyan irányú kiigazítása érdekében, amely révén biztosítható az állami kiadásokhoz való egyenlő hozzáférés, ami a termelékenység növelését és a társadalmi igények kielégítését szolgálja; elégséges források elkülönítését is szorgalmazza, ideértve a nemi szempontú hatástanulmányok elvégzésére szolgáló forrásokat is;

32.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon a tagállamok megkülönböztetésmentességi irányelveknek és a nemekkel kapcsolatos intézkedéseknek való megfelelését, és meg nem felelés esetén tegyen aktív lépéseket, beleértve a jogsértési eljárások kezdeményezését is;

33.

kéri az Európai Mezőgazdasági és Videékfejlesztési Alap (EMVA) szabályzatának módosítását, hogy az Európai Szociális Alaphoz (ESZA) hasonlóan a 2014–2020 tervezési időszakban lehetőség nyíljon pozitív intézkedések bevezetésére a nők érdekében, ami az előző időszakokban lehetséges volt, a jelenlegi azonban nem teszi lehetővé, és aminek rendkívül kedvező hatása lenne a vidéken élő nők foglalkoztatására;

34.

hangsúlyozza, hogy az egyenlőséggel kapcsolatos kérdésekre az Európai Parlamentben is megkülönböztetett figyelmet kell fordítani a különböző bizottságokban és a parlamenti küldöttségekben, és biztosítani kell, hogy a nők megfelelően képviseltessék magukat e bizottságok és küldöttségek felelős pozícióiban, és felhívja a figyelmet az Európai Parlament egyenlőséggel foglalkozó magas szintű munkacsoportja munkájának fontosságára;

35.

e tekintetben üdvözli a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjának általános érvényesítéséért felelős európai parlamenti képviselők jelenlegi tevékenységeit, akik annak biztosításán dolgoznak, hogy saját bizottságaikon belül minden politika megfogalmazásában és kidolgozásában figyelembe vegyék a nemi szempontokat;

36.

felszólítja az Európai Parlament elnökségét és az Európai Bizottságot, hogy saját személyzetükben fokozzák a magasabb beosztást betöltő nők számának növelését célzó erőfeszítéseket; felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki olyan mechanizmust, amely biztosítja, hogy a következő jogalkotási ciklusban az Európai Bizottságban egyenlő legyen a nők és a férfiak száma;

37.

véleménye szerint nem engedhető meg, hogy a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság, valamint jövőbeli gazdasági problémák veszélyeztessék a nemek közötti egyenlőség terén elért vívmányokat, illetve, hogy a visszaesést – mint egyes tagállamokban már látható – érvként hozzák fel arra, hogy visszafogják a nemek közötti egyenlőségre irányuló intézkedéseket, ami hosszú távon a foglalkoztatottsági arány növekedésének, az EU gazdasági növekedésének, az adóbefizetések emelkedésének, a születési arányszám növekedésének, valamint a nemek közötti egyenlőség előmozdításának kerékkötőjévé válna;

38.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal és a szociális partnerekkel együttműködve végezze el a családi élet és a munka összeegyeztetésére vonatkozó politikák olyan irányú felülvizsgálatát, amely biztosítja, hogy az anyaság és az apaság költsége ne a vállalatot, hanem a közösséget terhelje, mivel ez szolgálja a vállalaton belüli megkülönböztető gyakorlatok felszámolását és a kedvezőbb demográfiai jövőt;

39.

emlékezteti a Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy a nők és a férfiak tekintetében pozitív intézkedéseket kell elfogadni, többek között annak elősegítése érdekében, hogy a családnak szentelt időszakot követően (gyermeknevelés és/vagy beteg vagy fogyatékkal élő szülő gondozása) visszatérjenek a munkába, olyan munkaerő-piaci (re)integrációs politikák előmozdításával, amelyek lehetővé teszik, hogy anyagilag ismét függetlenek lehessenek;

40.

felszólítja a Bizottságot, hogy folytassa az informális gazdasági szektor elismerését célzó intézkedéseket, és a nemekre vonatkozó egyedi megközelítések alapján számszerűsítsék a mindennapok gazdaságát, a Bizottság által elindított, „A GDP-n túl” elnevezésű projektnek megfelelően;

41.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő szociális ellátást azoknak a nőknek és férfiaknak, akik beteg, idős vagy rokkant családtagokat gondoznak, valamint azoknak az idős nőknek, akik rendkívül szerény nyugdíjat kapnak;

Szakpolitikai területek – célkitűzések

42.

fontosnak tartja, hogy használják fel a pekingi platform (Peking +15) svéd elnökség által elvégzett elemzését egyrészt a megfelelő mutatók kidolgozása, másrészt az abban szereplő 12 terület mindegyikére vonatkozó célok kitűzése és a szükséges szakpolitikai intézkedések elfogadása érdekében;

43.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen közzé hatástanulmányt a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítésére irányuló mechanizmus bevezetéséből eredő – többek között költségvetési – következményekről, amely lehetővé teszi a mechanizmus megfelelőségének, hatékonyságának, tartósságának és hasznosságának értékelését a költséghatékonyság és a hozzáadott érték aránya szempontjából, a minden egyéb európai politika esetében megszokott gyakorlatnak megfelelően;

44.

rámutat arra, hogy javítani kell azokat a rendszereket, amelyek révén a nőszervezetek és általában a civil társadalom együttműködik és részt vesz a nemi szempontú integrációs folyamatok alakításában;

45.

kiemelt jelentőséget tulajdonít a szegénység elleni küzdelemnek az annak hátterében álló makrogazdasági, monetáris, munkaügyi és szociálpolitikák reformja révén, hogy biztosítani lehessen a nők számára a gazdasági és társadalmi igazságosságot a szegénységi ráta meghatározására használt módszerek felülvizsgálata és olyan stratégiák kidolgozása révén, amelyek előmozdítják a jövedelmek igazságos elosztását, tisztességes minimálbéreket, fizetéseket és nyugdíjakat biztosítanak, több minőségi, a munkavállalói jogokat tiszteletben tartó munkahelyet hoznak létre a nők számára, biztosítják a minőségi közszolgáltatásokhoz való hozzáférést minden nő és fiatal lány számára, valamint javítják a szociális védelmet és az ehhez kapcsolódó, lakóhelyhez közeli szolgáltatásokat, így a bölcsődéket, óvodákat, napköziket, közösségi szabadidő-központokat és a családsegítő szolgálatokat, „intergenerációs központokat”, lehetővé téve, hogy ezekhez valamennyi nő, férfi, gyermek és idős ember hozzáférhessen;

46.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőségi politikák kidolgozásának, végrehajtásának és értékelésének a legszegényebb sorban élő nők kiemelt részvételével kellene történnie; ezért felkéri az Uniót, hogy általában szenteljen kiemelt figyelmet e szempontoknak a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, az önkéntesség európai éve, és az Európa 2020 stratégia tervezése és végrehajtása során;

47.

kiemeli a férfiak és nők közötti egyenlőség gazdasági növekedésre gyakorolt kedvező hatását; ezzel kapcsolatban megemlíti, hogy egyes tanulmányok szerint, ha a nők teljes és részmunkaidős foglalkoztatottságának aránya, és termelékenysége elérné a férfiakét, a GDP 30 %-kal növekedne;

48.

felszólítja a tagállamokat, hogy a válság elleni intézkedések és a jövőbeli kivonulási stratégiák hatásait elemezzék a férfiak és nők közötti egyenlőség szempontjából;

49.

felszólítja a Bizottságot, hogy szüntesse meg az egyenlőtlenségeket a vizsgált területeken, ugyanolyan szintű jogi védelmet biztosítva a nemi alapú megkülönböztetéssel szemben, mint a faji alapú megkülönböztetéssel szemben, és javítsa a többszörös megkülönböztetés áldozatainak jogi védelmét és jogorvoslathoz való hozzáférését;

50.

kitart amellett, hogy sürgős intézkedésekre van szükség a jövedelmek terén tapasztalható megkülönböztetés leküzdése érdekében, akár a meglévő irányelv felülvizsgálatával, akár a közvetlen és a közvetett megkülönböztetés felszámolására irányuló, pontos célokat követő, fokozatos ágazati tervek kidolgozásával – ilyen cél lehet pl. a bérszakadék 0–5 %-os szintre való leszorítása 2020-ig –, akár a kollektív tárgyalások, illetve „esélyegyenlőségi tanácsadók” képzésének ösztönzésével, a fizetés nélküli munka nők és férfiak közötti egyenlőtlen megoszlásának kiigazításával és egyenlőségi tervek kidolgozásával a vállalatoknál és más munkahelyeken; úgy véli, hogy a bérszerkezet átlátható megállapításának szabványos gyakorlattá kell válnia a női munkavállalók tárgyalási pozíciójának erősítése érdekében;

51.

üdvözli, hogy az EU-ban sikerült megközelíteni a nők foglalkoztatottsága terén 2010-re kitűzött 60 %-os célt, hangsúlyozza azonban, hogy most ennél nagyra törőbb célt kell megfogalmazni, amely nem más, mint a 75 % elérése 2020-ra;

52.

követeli, hogy a Tanács, a Bizottság és az EU tagállamai tegyenek olyan konkrét intézkedéseket a különösen sebezhető csoportok helyzetének javítására, mint például a független jogállás létrehozása a családon belüli erőszakkal szembesülő migráns nők számára, egyéni nyugdíjjogosultság és egyéb ellátások bevezetése a munkaerőpiacon csak kismértékben vagy egyáltalán nem részt vevő nők számára, valamint a transznemű személyekkel szembeni megkülönböztetésre vonatkozó figyelemfelkeltő kampány lefolytatása és jogorvoslatokhoz való hozzáférésük javítása;

53.

hangsúlyozza a kollektív tárgyalás és szerződés jelentőségét a nők hátrányos megkülönböztetése elleni küzdelemben a munkavállalás, a fizetések, a munkafeltételek, a szakmai előmenetel és a képzés terén;

54.

felszólítja az állami és magánintézményeket, hogy belső szabályzataikba vezessék át ezeket az egyenlőségi terveket, azokhoz rendeljenek pontosan meghatározott rövid, közép- és hosszú távú célokat, és éves rendszerességgel értékeljék e célok gyakorlati megvalósulását;

55.

sajnálattal állapítja meg, hogy a nők mind üzleti berkekben, mind a demokratikus folyamatokban zajló döntéshozatalban alulreprezentáltak, és hangsúlyozza, hogy nagyra törőbb intézkedésekre van szükség a nők részvételi arányának növelése érdekében a vállalatok, továbbá a helyi, regionális, országos és európai szintű közintézmények igazgatótanácsaiban;

56.

erélyesebb fellépést, továbbá a tudatosság és az ellenőrzés fokozását sürgeti a munkahelyeken annak érdekében, hogy jobb munkakörülményeket biztosítsanak a nők számára, figyelmet fordítva a munkaidőre, az anyasággal és az apasággal kapcsolatos jogok tiszteletben tartására, valamint a munka és a családi élet összeegyeztethetőségére, továbbá szorgalmazva a szülési szabadság meghosszabbítását, a szülői szabadság, illetve a fizetett apasági szabadság bevezetését, a fizetett családi szabadság létrehozását, amely többek között az eltartott hozzátartozók ellátására szolgálná, a munka és a gondozási feladatok elosztásakor érvényesülő szexista sztereotípiák leküzdését célzó intézkedéseket és az e jogokat megkérdőjelező gyakorlatokkal szembeni jogorvoslati lehetőségek létrehozását;

57.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy szükség van a „vállalatok társadalmi felelősségvállalásának” mérésére, tanúsítására és jutalmazására, és az e célra megállapított követelményeknek teljes mértékben tartalmazniuk kell a nemek közötti egyenlőség szempontjait; fenntartja, hogy ezt rugalmas, célokhoz és nem fizikai jelenléthez kötött munkaszervezési modellek alkalmazása révén kell elérni, amelynek keretében minden munkavállaló számára – nemtől függetlenül – lehetőség nyílik a képességeihez és szakértelméhez mért egyéni szakmai fejlődésre, javadalmazásban is tükröződő munkahelyi előmenetelre, és amely – többek között családbarát szolgáltatások és munkaszervezés révén – figyelembe veszi a gyermekek és a hozzátartozók gondozásából adódó társadalmi kötelezettségeket;

58.

hangsúlyozza, hogy egyensúlyba kell hozni a családi és magánéletet a munkával, olyan, a nőkre és férfiakra egyaránt vonatkozó intézkedések megvalósítása révén, amelyek előmozdítják a feladatok egyenlő megosztását és figyelembe veszik azt, hogy a férfiak eddig kevésbé hajlottak a szülői szabadság vagy ösztönzők igénybevételére;

59.

hangsúlyozza, hogy ösztönözni kell azokat a kezdeményezéseket, amelyek a vállalkozásokban az olyan pozitív intézkedések és emberi erőforrás-politika kialakítását és végrehajtását célozzák, amelyek elősegítik a férfiak és nők közötti egyenlőséget, a tudatosság felkeltésére és képzési tevékenységekre helyezve a hangsúlyt, a szervezeteknél és a vállalkozásoknál a sikeres gyakorlatok támogatása, átadása és átvétele érdekében;

60.

úgy véli, hogy komolyabban el kell mélyedni az olyan tevékenységek elemzésére irányuló módszertan kidolgozásában, amelyek képesek garantálni a nők egyenlő javadalmazáshoz való jogát, elősegítik az egyének és szakmák teljes potenciáljának kibontását, és ezzel párhozamosan – szerkezeti elemként – fokozza a munka méltóságát a vállalkozások termelékenységének, versenyképességének és minőségének javítása, valamint a férfi és női munkavállalók életminőségének javítása céljából;

61.

hangsúlyozza, hogy javítani kell a gyermekek és más eltartottak gondozására irányuló szolgáltatások elérhetőségét, hozzáférhetőségét és minőségét, biztosítva, hogy az említett szolgáltatások elérhetősége összhangban legyen a teljes állásban foglalkoztatott nők és férfiak munkaidejével;

62.

rámutat arra, hogy a gyermekek és más eltartottak gondozására irányuló szolgáltatások számos álláslehetőséget kínálnak az idősebb nők számára, akik körében a foglalkoztatottság aránya jelenleg az egyik legalacsonyobb;

63.

úgy véli, hogy a 3 év alatti gyermekek legalább 50 %-át ellátni képes, megfizethető, minőségi gyermekgondozási szolgáltatásokat kell biztosítani, valamint meg kell teremteni valamennyi 3 éves és az iskolaköteles kor közötti gyermek oktatási intézményekbe való felvételének lehetőségét;

64.

olyan szakpolitikákat és fellépéseket sürget, amelyek minden területen felszámolják a nők elleni erőszakot, előmozdítják a nők emberi jogait, valamint küzdenek a nemi sztereotípiákkal és a társadalmon és a családon belüli megkülönböztetés minden formájával szemben, ideértve a nevelés, az oktatás, a média és a politikai élet terén meglévő megkülönböztetést; fenntartja, hogy egyedi politikákat kell kidolgozni, amelyek előmozdítják a nemek közötti egyenlőséget, a nők szerepvállalásának növelését és az egyéni ismeretek bővítését – többek között figyelemfelhívó kampányok révén –, továbbá támogatja a nőket célzó, egész életen át tartó tanulásra vonatkozó stratégiákat és egyedi intézkedéseket;

65.

osztja a Foglalkoztatási és Szociális Tanácsnak a nők elleni erőszak felszámolásáról elfogadott következtetéseit, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a Bizottság a nők elleni erőszak megelőzése terén aktívabb politika folytatása mellett kötelezte el magát; felszólítja a Bizottságot, hogy kezdjen konzultációt egy, a nők elleni erőszak leküzdéséről szóló irányelvről, amely többek között körvonalazni fogja azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a tagállamok kötelesek megtenni a nők elleni erőszak leküzdése érdekében;

66.

hangsúlyozza, hogy a probléma tényleges nagyságrendjének feltárása érdekében az Európai Unió minden országára kiterjedő, széles körű, közös módszertanra épülő felmérést kell végezni; kiemeli, a Nemi Alapú Erőszak Európai Megfigyelőközpontja által e téren végzendő munka jelentőségét, amely minőségi statisztikákat biztosít majd a társadalom e szégyenfoltja ellen fellépő politikai intézkedések támogatására;

67.

fenntartja, hogy a legnagyobb figyelemmel kell kísérni azon nők helyzetét, akik házastársukkal a mezőgazdaság, a kisipar, a kereskedelem és a halászat területén, illetve kis családi vállalkozásokban dolgoznak, ahol a nők kiszolgáltatottabb helyzetben vannak, mint a férfiak, és újabb intézkedéseket kell előirányozni, amelyek védelmezik az anyaságot, megszüntetik a közvetlen megkülönböztetést, biztosítják a szociális védelmet és biztonságot, továbbá a nőket, köztük az önálló vállalkozói státuszú nőket megillető további jogokat; rámutat ezzel kapcsolatban a közös tulajdon, mint jogintézmény kialakításának fontosságára, amely biztosítja a nők jogainak maradéktalan elismerését a mezőgazdasági ágazatban, megfelelő védelmet nyújt nekik a társadalombiztosítás terén, valamint szavatolja munkájuk elismerését;

68.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az élet minden területén és minden életkorban küzdeni kell a sztereotípiák ellen, mivel ez a nemek közötti egyenlőtlenség egyik állandó oka, amely befolyásolja az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás terén hozott döntéseiket, a háztartásbeli és családi kötelezettségek elosztását, a közéletben és a döntéshozatali pozíciókban való részvételüket és képviseletüket, valamint munkahelyválasztásukat;

69.

kéri, hogy az európai intézmények és a tagállamok helyezzenek nagyobb hangsúlyt a többszörös megkülönböztetés, a szegénység, a társadalmi kirekesztés és az egészségügyi egyenlőtlenségek leküzdésére;

70.

úgy véli, a jogosultságok személyre szabása és a nyugdíjjogosultságok egyenlőségének biztosítása érdekében felül kell vizsgálni az adó- és a szociális védelmi rendszereket, továbbá fel kell számolni az olyan ösztönzőket, amelyek kedvezőtlenül hatnak a nők munkaerő-piaci és társadalmi részvételére, mint például a közös adózás, vagy az eltartottak gondozása után járó olyan támogatások, melyek feltétele, hogy a kedvezményezett nő ne álljon alkalmazásban;

71.

emlékeztet a 2010. február 10-i állásfoglalására, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a nők rendelkezhessenek szexuális és reproduktív jogaik felett;

72.

hangsúlyozza a nők szexuális és reproduktív egészségének biztosítására irányuló megelőző intézkedések fontosságát;

73.

hangsúlyozza, hogy a nemváltoztatási eljárásokat hozzáférhetővé kell tenni a transznemű személyek számára, és biztosítani kell, hogy e beavatkozások költségeit az állami egészségbiztosítási rendszer keretében részükre megtérítsék;

74.

hangsúlyozza, hogy külön figyelmet kell fordítani az etnikai kisebbségekhez tartozó nők helyzetére, ideértve a migráns nőket, és megfelelő intézkedéseket kell hozni a támogatásukra a nők és férfiak közötti egyenlőséggel összefüggésben;

75.

sürgeti, hogy a Bizottság folytasson konzultációt a Parlamenttel, különösen a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal a nők jogairól szóló majdani európai charta kidolgozásáról;

76.

úgy véli, hogy különös figyelmet kell fordítani a fejlődésre, a békére és a nőkkel való szolidaritásra az egész világon, különös tekintettel a jogtalanságok, a megkülönböztetések, az éhínség, a nyomor, az emberkereskedelem és minden típusú erőszak áldozataira; fenntartja, hogy a nőszervezetekkel és a tágabb értelemben vett civil társadalommal fenntartott folyamatos konzultáció, és a nem kormányzati szervezetekkel a nemek közötti egyenlőség biztosítására közvetlenül vagy közvetve kiható politikákkal kapcsolatban folytatott együttműködés a szélesebb társadalmi konszenzus biztosítékai;

77.

hangsúlyozza, hogy a nemi dimenziót és a nemi alapú erőszak elleni küzdelmet be kell építeni az Európai Unió külpolitikájába és fejlesztési együttműködési politikájába;

78.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó új uniós stratégiának és a kísérő intézményi mechanizmusoknak szorosan kapcsolódniuk kell a nők jogaival kapcsolatos globális menetrendhez; megállapítja, hogy ez magában foglalja az ENSZ új, nemek közötti egyenlőséggel foglalkozó szervezeti egységével való kapcsolattartást és e szerv politikai és operatív tevékenységek révén történő támogatását, és felszólítja az EU-t, hogy gondoskodjon arról, hogy az új szerv számára jelentős pénzügyi forrásokat és emberi erőforrásokat biztosítsanak, hogy az képes legyen a gyakorlatban eredményt felmutatni, és azt az ENSZ nemek közötti egyenlőségért felelős főtitkárhelyettese vezesse;

79.

hozzáteszi, hogy a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos új uniós stratégiának és a kapcsolódó intézményi mechanizmusoknak kifejezetten tartalmazniuk kell a nemi identitás kérdését, és foglalkozniuk kell a nemváltoztatás miatti hátrányos megkülönböztetés elleni küzdelemmel;

80.

felszólít az Európai Parlament közelmúltban elfogadott állásfoglalásainak, így az emberkereskedelem megakadályozásáról szóló, 2010. február 10-i állásfoglalásának, és az Európai Unióban a nők és a férfiak közötti egyenlőségről szóló állásfoglalásának tiszteletben tartására;

*

* *

81.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak.


(1)  HL C 59., 2001.2.23., 258. o.

(2)  HL C 320. E, 2005.12.15., 247. o.

(3)  HL L 204., 2006.7.26., 23. o.

(4)  HL C 287. E, 2006.11.24., 75. o.

(5)  HL C 313. E, 2006.12.20., 118. o.

(6)  HL C 301. E, 2007.12.13., 56. o.

(7)  HL C 41. E, 2009.2.19., 73. o.

(8)  HL C 66. E, 2009.3.20., 57. o.

(9)  HL C 295. E, 2009.12.4., 35. o.

(10)  HL C 16. E, 2010.1.22., 21. o.

(11)  HL C 77., 1994.3.14., 43. o.

(12)  HL C 233. E, 2006.9.28., 130. o.

(13)  HL C 67. E, 2010.3.18., 31. o.

(14)  HL C 76. E, 2010.3.25., 16. o.

(15)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2009)0098.

(16)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0018.

(17)  Elfogadott szövegek, P7_TA(2010)0021.


12.8.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 236/99


2010. június 17., csütörtök
Sport, különös tekintettel a sportolók ügynökeire

P7_TA(2010)0233

Az Európai Parlament 2010. június 17-i állásfoglalása a sportolói ügynökökről

2011/C 236 E/14

Az Európai Parlament,

tekintettel „Az európai hivatásos labdarúgás jövőjéről” című 2007. március 29-i állásfoglalására (1),

tekintettel az Európai Bizottság sportról szóló fehér könyvére vonatkozó 2008. május 8-i állásfoglalására (2),

tekintettel a sportról szóló fehér könyvre (COM(2007)0391),

tekintettel az Európai Unió működéséről szóló szerződés 165. cikkére,

tekintettel az Európai Közösségek Elsőfokú Bíróságának 2005. január 26-i ítéletére (3),

tekintettel a Bizottsághoz intézett, a sportról és konkrétan a játékosok ügynökeiről szóló, 2010. március 10-i kérdésre (O–0032/2010 – B7–0308/2010),

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére és 110. cikkének (2) bekezdésére,

1.

emlékeztet arra, hogy a Parlament 2007. március 29-i, az európai professzionális labdarúgás jövőjéről szóló állásfoglalásában felszólítja a Bizottságot, hogy támogassa a labdarúgást vezető testületeknek a játékosok ügynökei tevékenységének szabályozására irányuló erőfeszítéseit, szükség esetén az ilyen ügynökökkel kapcsolatos irányelvre irányuló javaslattal;

2.

üdvözli az Európai Unió sportügynökeiről szóló tanulmányt, amelynek elkészítésére az Európai Bizottság adott megbízást, és amelynek immáron elérhetők az eredményei;

3.

különösen aggódik a tanulmány eredményei miatt a sporttal kapcsolatos bűncselekmények tekintetében, amelyekkel kapcsolatban a tanulmány felidézi, hogy bizonyos esetekben a sportot behálózza a szervezett bűnözés, a játékosok ügynökeinek tevékenységéhez vezető szálakkal; úgy véli, hogy ez a fejlemény káros a sportról alkotott képre, integritására és a társadalomban betöltött szerepére;

4.

tudomásul veszi a tanulmány azon eredményeit, melyek szerint a sportügynökök központi szerepet töltenek be azokban a pénzáramlásokban, amelyek gyakran nem átláthatók, és amelyek illegális tevékenységekre hajlamossá teszik őket; üdvözli bizonyos klubok és irányító testületek a pénzügyi tranzakciók átláthatóságának növelésére irányuló kezdeményezéseit;

5.

megjegyzi, hogy a tanulmány rámutat a transzferrendszerekben rejlő átláthatatlanságra, különösen a csapatsportban, amely illegális tevékenységhez vezethet, amelyben ügynökök, valamint klubok és játékosok is érintettek lehetnek;

6.

hangsúlyozza a fiatal játékosok különleges kiszolgáltatottságát és azt, hogy emberkereskedelem áldozataivá válhatnak;

7.

hangsúlyozza a játékosok ügynökeinek és klubjainak kiemelt felelősségét, különösen a fiatal játékosok iránt, és ezért felszólítja mindkét felet, hogy vegye komolyan e felelősséget, különös tekintettel a fiatal játékosok oktatására és szakképzésére;

8.

hangsúlyozza a tanulmány azon eredményét, mely szerint a sportszövetségek által az ügynökök számára felállított szabályok alapvető célja a szakmához való hozzáférés ellenőrzése és gyakorlásának szabályozása, de hogy ezeknek a testületeknek csak korlátozott ellenőrzési és szankcionálási hatáskörük van, mivel nincsenek eszközeik azon sportügynökök közvetlen fellépéseinek ellenőrzéséhez, akik náluk nincsenek bejegyezve, és polgárjogi vagy büntetőjogi büntetések kiszabására sem jogosultak;