ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.C_2011.218.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 218

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

54. évfolyam
2011. július 23.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

471. plenáris ülés, 2011. május 4. és 5.

2011/C 218/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A gazdasági és pénzügyi válság hatása a munkaerőnek a termelő ágazatok közötti megoszlására, különös tekintettel a kkv-kra (saját kezdeményezésű vélemény)

1

2011/C 218/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A családpolitika szerepe a demográfiai változás folyamatában: a tagállamok legjobb gyakorlatainak megosztása (feltáró vélemény)

7

2011/C 218/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok és az Európai Unió kereskedelempolitikája

14

2011/C 218/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Mezőgazdasági gépek, építőipari és anyagmozgatási berendezések – A pénzügyi válságból kivezető legjobb út (saját kezdeményezésű vélemény)

19

2011/C 218/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az uniós iparpolitika külső dimenziója – Megfelelően figyelembe veszi-e az EU kereskedelempolitikája az európai ipar érdekeit? (saját kezdeményezésű vélemény)

25

2011/C 218/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Harmadik országbeli állami tulajdonú vállalkozások az EU közbeszerzési piacain (saját kezdeményezésű vélemény)

31

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

 

471. plenáris ülés, 2011. május 4. és 5.

2011/C 218/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása (COM(2010) 614 végleges)

38

2011/C 218/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről (COM(2010) 524 végleges – 2010/0278 (COD))

46

2011/C 218/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről (COM(2010) 525 végleges – 2010/0279 (COD)), Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról (COM(2010) 527 végleges – 2010/0281 (COD))

53

2011/C 218/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Fehér könyv a biztosítási garanciarendszerekről (COM(2010) 370 végleges)

61

2011/C 218/11

Az Egységes piac, termelés és fogyasztás szekció véleménye – A Bizottság közleménye az új személygépkocsik nyilvántartásba vett adatainak nyomon követéséről és bejelentéséről (COM(2010) 657 végleges)

66

2011/C 218/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról (COM(2010) 791 végleges – 2011/0001(COD))

69

2011/C 218/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az euróátutalások és -beszedések technikai követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról(COM(2010) 775 végleges – 2010/0373 (COD))

74

2011/C 218/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról (COM(2010) 748 végleges – 2010/0383 (COD))

78

2011/C 218/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról (COM(2011) 8 végleges – 2011/0006 COD)

82

2011/C 218/16

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport jelentésére, valamint a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport jelentésére megfogalmazott válaszról (COM(2011) 52 végleges)

87

2011/C 218/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások (COM(2010) 386 végleges)

91

2011/C 218/18

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a harmadik országbeli állampolgárok idényjellegű munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről (COM(2010) 379 végleges– 2010/0210 (COD))

97

2011/C 218/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről (COM(2010) 378 végleges – 2010/0209 (COD))

101

2011/C 218/20

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az utas-nyilvántartási adatállomány (PNR) felhasználásáról a terrorista bűncselekmények és súlyos bűncselekmények megelőzése, felderítése, kivizsgálása és büntetőeljárás alá vonása érdekében (COM(2011) 32 végleges – 2011/0023 (COD))

107

2011/C 218/21

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1234/2007/EK tanácsi rendeletnek a tej- és tejtermék-ágazati szerződéses kapcsolatok tekintetében történő módosításáról (COM(2010) 728 végleges – 2010/0362 (COD))

110

2011/C 218/22

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a mezőgazdasági termékek minőségrendszereiről (COM(2010) 733 végleges – 2010/0353 (COD))

114

2011/C 218/23

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az 1234/2007/EK rendeletnek a forgalmazási előírások tekintetében történő módosításáról (COM(2010) 738 végleges – 2010/0354 (COD))

118

2011/C 218/24

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK tanácsi rendelet módosításáról (COM(2010) 759 végleges – 2010/0364 (COD))

122

2011/C 218/25

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi …/…/EU rendeletre a közös agrárpolitika finanszírozásáról szóló 1290/2005/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 165/94/EK és a 78/2008/EK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről (COM(2010) 745 végleges – 2010/0365 (COD))

124

2011/C 218/26

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Mezőgazdasági Garanciaalap finanszírozási rendszerébe tartozó ügyletek tagállamok által végzett vizsgálatáról szóló 485/2008/EK tanácsi rendelet módosításáról (COM(2010) 761 végleges – 2010/0366 (COD))

126

2011/C 218/27

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az információs rendszerek elleni támadásokról és a 2005/222/IB tanácsi kerethatározat hatályon kívül helyezéséről (COM(2010) 517 végleges – 2010/0273 (COD))

130

2011/C 218/28

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi irányelvre a kiégett fűtőelemek és a radioaktív hulladékok kezeléséről (COM(2010) 618 végleges)

135

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

471. plenáris ülés, 2011. május 4. és 5.

23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/1


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A gazdasági és pénzügyi válság hatása a munkaerőnek a termelő ágazatok közötti megoszlására, különös tekintettel a kkv-kra

(saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 218/01

Előadó: Antonello PEZZINI

Társelőadó: Karel HAVLÍČEK

2010. november 15-én GYÖRKÖS Péter, a Magyar Köztársaság Európai Unió melletti Állandó Képviseletének vezetője a jövőbeli magyar elnökség nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban:

A pénzügyi és gazdasági válság hatása a munkaerőnek a termelő ágazatok közötti megoszlására, különös tekintettel a kkv-kra.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2011. április 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 4-i ülésnapon) 153 szavazattal 5 ellenében, 11 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli, hogy a magyar elnökség kitüntetett figyelmet szentel a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság által a munkaerőre, illetve a munkaerő termelő ágazatok közötti megoszlására gyakorolt hatására, különös tekintettel a kkv-kra, hiszen ez a kérdés rendkívül fontos a szervezett civil társadalom számára.

1.2   Az EGSZB emlékeztet rá, hogy már többször véleményt nyilvánított a kkv-k problematikájáról, amely vállalkozások a közszféra és a szociális gazdaság mellett az európai gazdaság és foglalkoztatásügy központi elemét képezik.

1.3   A globális gazdasági és pénzügyi válság komoly hatást gyakorolt a kkv-kra, annak ellenére, hogy azok gyakran igen rugalmasan, innovatív válaszok kidolgozásával reagáltak.

1.4   Az EGSZB úgy véli, hogy az EU az elvi nyilatkozatokon túl többet is tehetne a kkv-k támogatása érdekében. Jelenleg az EU-nak feltétlenül koherens, összehangolt lépéseket kell tennie egy sor olyan prioritást illetően, melyek célja a belső piac működési feltételeinek javítása, valamint a kkv-k nemzetközivé tétele.

1.4.1   A kiemelt fontosságú intézkedések közül az EGSZB kiemeli az új – mindenekelőtt női – vállalkozókban rejlő lehetőségek kibontakoztatását, a fiatalok foglalkoztatását és a „Mozgásban az ifjúság” kiemelt célkitűzés támogatását.

1.4.2   Javasolja, hogy szervezzenek évente megrendezendő konferenciát a kkv-k számára, melynek célja, hogy mérleget készítsenek a kkv-k európai helyzetéről, különös tekintettel a foglalkoztatásra. Ezen a példaértékű konferencián különféle tagállami és európai szakmai szervezetek, valamint az uniós intézmények képviselői vennének részt.

1.5   Az EGSZB mindenekelőtt kéri, hogy dolgozzanak ki egy ütemtervet, amelynek segítségével azonnal biztosítani lehetne az új innovatív vállalkozások fejlesztéséhez és a már működő kkv-k támogatásához szükséges feltételeket, hozzá lehetne járulni a válságból való kilábaláshoz szükséges új munkahelyek létrehozásához, és újra lehetne indítani a fenntartható növekedést. Ezeket az intézkedéseket európai, tagállami és regionális szinten kellene megtervezni, és mind a magánvállalkozásokra, mind a szociális gazdasághoz tartozó vállalkozásokra ki kell terjedniük. Az ütemterv mellett gondoskodni kell a munkanélküliek és a fiatalok képzéséről, hogy hozzáférhessen a létrejövő új álláshelyekhez.

1.5.1   Az EU – a tagállamok egyetértésével – támogathatná, hogy a konvergenciarégiókban igénybe vegyék a kkv-k támogatását célzó strukturális alapokat.

1.6   Az EGSZB szerint fel kell gyorsítani a kkv-k nemzetközivé válásának folyamatát, ami megkönnyítené, hogy új piacokra lépjenek, és ezáltal új munkahelyeket teremtsenek.

1.6.1   Az új piacokra való belépést stabil kereskedelmi megállapodásokkal kellene előkészíteni, amelyek a kkv-k által azonnal felhasználható, egyszerű eljárási protokollokat tartalmaznának.

1.7   Az EGSZB igen lényegesnek tartja a vállalkozási kultúra és a kezdeményezőkészség terjesztését egy olyan környezetben, amely támogatja a vállalkozókat, tisztában van a piaci kockázatokkal, és elismeri a humántőke értékét.

1.8   Ösztönözni kell a képzést, a tudás- és képesítéstranszfert, az új munkamódszereket, valamint a változásra való képesség fejlesztését, különösen most, válság idején, hogy biztosítani lehessen a munkahelyek megőrzését, és meg lehessen erősíteni a munkavállalók által a vállalkozások megszilárdítása terén játszott szerepet.

1.9   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a társadalmi és környezetvédelmi előírásokat tiszteletben tartó közbeszerzések fontos szerepet játszanak a vállalkozások életben maradásának és a helyi foglalkoztatásnak a támogatásában. A „Gondolkozz előbb kicsiben!” elv alkalmazása elengedhetetlen egy olyan válságban, amely számos munkahely fennmaradását veszélyezteti. Az állami szektor megrendeléseinek korrekt, felelősségteljes és ésszerű felhasználása feltehetőleg ösztönzi a nyitottabb versenyt és az innovációt.

1.10   Az EGSZB szerint erőteljesen fejleszteni kell a klasztereket és a kkv-k ágazati csoportjai. A nagy és kis vállalkozások közötti szerződés- és ismeretmegosztás innovatív dinamikák kialakulásához vezethet, az ágazati és egyéb rendszerek hálózati alkalmazása révén.

1.11   Az élenjáró ágazati kezdeményezések maximális kihasználása érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy jobban hangolják össze fejlesztésük technológiai, valamint a munkahelyekkel, a beruházásokkal és a humánerőforrások megbecsülésével kapcsolatos vonatkozásait.

1.12   Fel kell ismerni, hogy új pénzügyi mechanizmusok kialakítására van szükség. Az EGSZB úgy véli, hogy a kkv-k előtt álló pénzügyi kihívások és a válság más tényezői hatását tovább fokozta, hogy nem került sor új eszközök kidolgozására, vagy akár a Jeremie, a Jasper és a Jessica megerősítésére.

1.13   Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak fel kellene gyorsítania a hatályos jogszabályok minőségének ellenőrzését, ezzel példát mutatva a tagállamoknak, hogy csökkenteni lehessen a jogszabályok, a megszorítások és a korlátozó tényezők kumulatív hatását.

1.14   Az EGSZB úgy véli, hogy az új jogalkotási javaslatokat operatív, uniós és tagállami hatásértékelések segítségével előzetesen elemezni kellene annak megállapítása végett, hogy hogyan hatnak a versenyképességre.

1.15   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fokozza az alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák és a zöld gazdaság előmozdítására irányuló fellépéseit, hiszen azok új és jobb minőségű munkahelyek forrásai.

1.16   Az EGSZB szerint hasznos lenne támogatni és előmozdítani a kreativitás és az innováció éllovasaiból álló nemzetközi, többek között ágazati hálózatok terjesztését. Ezzel kapcsolatban azt javasolja, hogy az „Európai Vállalkozások Hálózata” (Enterprise Europe Network) ne csak általános tájékoztató-tanácsadó funkciót töltsön be, hanem ágazati szerepe is legyen, és bízzanak rá egyablakos ügyintézés formájában megvalósítandó adminisztratív feladatokat is.

1.17   Az EGSZB kéri, hogy gyorsítsák fel a kkv-k európai statútumának elfogadását és az európai kisvállalkozói intézkedéscsomag (Small Business Act) tagállami szintű végrehajtását, amelyről korábban már kifejtette álláspontját.

2.   Bevezetés

2.1   A 2008-as a gazdasági válság nyomán a kkv-kkal kapcsolatos, 2002 és 2008 közötti kedvező tendenciának vége szakadt, és a becslések szerint a 2009–2010-es időszakban 3,25 millió munkahely szűnt meg (1).

2.2   Az európai uniós munkanélküliségi ráta 2010-ben 9,6 %-ra emelkedett, sőt, a közigazgatási, a közlekedési és a távközlési ágazatban még ennél is magasabbra kúszott. A kiskereskedelmi és a gyáripari szektorban némi javulás volt tapasztalható, a 15 és 24 év közötti fiatalok munkaerő-piaca viszont továbbra is pang, a munkanélküliségi ráta 21 % körül, vagyis a válság kirobbanása óta a legmagasabb szinten mozog.

2.2.1   A gazdasági válság, továbbá az olyan tényezők, mint a globalizáció, a technológiai haladás, a népesség elöregedése és a fokozatos átállás egy alacsony szén-dioxid-és részecskekibocsátású gazdaságra, erőteljes változásokat indítottak be a munkaerő-piacon szükséges szakképzettségek és képesítések terén, és bizonyos új foglalkozások gyors ütemű fejlődéséhez vezetettek.

2.3   Ágazati szinten úgy tűnik, hogy a recesszió felgyorsította azt a jelenlegi tendenciát, hogy a munkahelyek az elsődleges és alapszintű ipari tevékenységek színteréről a szolgáltatási ágazatba helyeződnek át. Az előrejelzések szerint az elsődleges iparágakban és a mezőgazdaság területén a foglalkoztatás számottevő visszaesése várható, továbbá a gyáripari és a termelő ágazatokban 2010 és 2020 között szintén a munkahelyek csökkenésére kell számítani. Ezzel szemben a szolgáltatások területén, mindenekelőtt az ipari és a piaci szolgáltatásokban, valamint a forgalmazásban, a közlekedésben, továbbá a szállodai, vendéglátó-ipari, idegenforgalmi, egészségügyi, oktatási és biztonsági ágazatokban várhatóan bővül a foglalkoztatás.

2.4   A foglalkozási profilok tekintetében a 2020-ig tartó időszakban a közép- és felsőfokú végzettségű munkaerő számára rendelkezésre álló munkahelyek száma megszilárdul, illetve tovább nő (40 %-kal), elsősorban az úgynevezett tudásalapú és készségorientált munkahelyeken dolgozó felsővezetők, szakemberek és mérnökök esetében.

2.4.1   A legnagyobb arányú csökkenés az alacsony szintű végzettséggel rendelkező, kevéssé képzett munkavállalók vonatkozásában várható. A tapasztalatok szerint a beruházási javakat előállító ágazatok foglalkoztatási szintje érzékenyebben reagál az általános gazdasági válságokra, mivel az ilyen területeken különösen nagy a szaktudás jelentősége, hiszen gyakran sajátos szaktudásra van szükség.

2.5   Az EGSZB már több alkalommal rámutatott (2) arra az általánosan elismert tényre, hogy a kis- és középvállalkozások (kkv-k) jelentős szerepet töltenek be az európai gazdaságban, és hangsúlyozta, (3) hogy „[ ] mivel a termelés, az innováció és a foglalkoztatás egyre nagyobb mértékben függ a kkv-któl, prioritásnak kell tekinteni a fiatalok vállalkozói szellemének fejlesztését.”

2.6   Az EU-ban több mint 20 millió önálló vállalkozás működik, ezeknek több mint 99 %-a 250-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztató kis- és középvállalkozás. Nagy többségük (92 %) mikrovállalkozás, amely 10-nél kevesebb alkalmazottat foglalkoztat. Ezenkívül az európai uniós munkahelyek több mint 67 %-át a kkv-k adják. (4) A válságot túlélt kkv-k nagy része túlélését csupán munkatársai elkötelezettségének köszönheti.

2.7   Arról sem szabad megfeledkezni, hogy számos akadály, többek között

a vállalkozói szellem kibontakozásához nem megfelelő környezet;

a hitelhez jutás nehézségei;

a piacok nemzetközivé válásával és a piacokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos nehézségek;

az ismeretek és vezetői kapacitások nem megfelelő cseréje;

a szellemi tulajdon nem kielégítő védelme

fékezheti egy új vállalkozói kultúra kialakulását, valamint az innovatív kkv-k létrehozását és gyors fejlődését, és hátráltathatja a teljes foglalkoztatottságra törekvő politikát.

2.8   2009-ben azoknak a nagyvállalkozásoknak a száma, amelyeknél csökkent a foglalkoztatási szint, az ugyanilyen helyzetben levő kisvállalkozások kétszerese, a mikrovállalkozásokénak pedig háromszorosa volt. Ezek az adatok alátámasztják a kis- és mikrovállalkozások által a gazdasági ciklusokra gyakorolt stabilizáló hatást.

2.9   Az európai uniós munkaerő-piaci tendenciák azonban országonként jelentősen eltérnek, és a fiatalok közötti munkanélküliség elfogadhatatlan szintre emelkedett. Az európai munkanélküliségi ráta 2010–2011-ben átlagosan elérheti a kritikus 10 % feletti szintet, ám ennek az ágazatonkénti, régiónkénti, különösen pedig életkor szerinti eloszlása méginkább aggasztó.

2.9.1   Az európai foglalkoztatásról szóló 2010. évi jelentés szerint a válság fő áldozatai a fiatalok; a 15–24 éves korcsoportban a munkanélküliségi ráta bizonyos tagállamokban eléri, sőt meghaladja a 30 %-ot.

2.10   Az európai munkaerő különféle ágazatok közötti eloszlására vonatkozó tendenciák életkor, nem és vállalkozási típus szerinti elemzéséből (5) kiderül, hogy:

a 27 tagú EU foglalkoztatási rátája (6) a 2000. évi 62,2 %-ról 2009-re 64,6 %-ra emelkedett;

a fiatalok foglalkoztatási rátája (7) ugyanebben az időszakban 37,5 %-ról 35,2 %-ra csökkent;

a nők foglalkoztatási aránya összességében 53,7 %-ról 58,6 %-ra nőtt, a fiatalok esetében viszont 34,1 %-ról 33,1 %-ra csökkent;

a 27 tagú EU foglalkoztatási rátája az ipar területén a 2000. évi 26,8 %-ról 2009-ben 24,1 %-ra csökkent;

a szolgáltatások területén a foglalkoztatási arány a 2000. évi 65,9 %-ról 2009-re 70,4 %-ra nőtt;

a mezőgazdaságban a foglalkoztatási arány a 2000. évi 7,3 %-ról 2009-re 5,6 %-ra esett vissza.

2.11   Az EU 15-re vonatkozó adatok mind az általános foglalkoztatottsági arány tekintetében (63,4–65,9 %), mind pedig a nők foglalkoztatottsága szempontjából (54,1-59,9 %) valamivel jobb helyzetre utalnak.

2.12   A „Mozgásban az ifjúság” uniós program célja, hogy nemektől függetlenül új kompetenciákat és képesítéseket biztosítson a fiatalok számára, még ha ez a célkitűzés szerénynek tűnik is a probléma súlyához képest, és az is egyértelmű, hogy ezt a programot az új tevékenységek és új vállalkozások létrehozását célzó egyéb kezdeményezésekkel kell majd kombinálni.

2.13   Az EGSZB az Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságán (CCMI) keresztül már véleményt alkotott a válság foglalkoztatásra gyakorolt hatásairól a gyártási ágazatban, az autóiparban, a textiliparban, a fémfeldolgozó iparban, a repülőgépgyártásban, a kulturális és kreatív ágazatokban, a hajógyártásban, a szén- és acéliparban, a háztartási gépek gyártásában, az erdészeti és mezőgazdasági ágazatban, valamint a szolgáltatások terén.

2.14   A nagy méretű vállalkozások mellett valamennyi ágazatban jelentős a kkv-k jelenléte: így például gyártási ágazatban 2 millió 376 ezer európai vállalkozás között 2 millió 357 ezer kkv van, az építőiparban 2 millió 916 ezer vállalkozás közül 2 millió 914 ezer a kkv, illetve a kis- és nagykereskedelemben, az autó- és motorjavításban, vagy a családi fogyasztási cikkek esetében a 6 millió 497 ezer vállalkozásból 6 millió 491 ezer a kkv, nem is beszélve az ingatlanszolgáltatásokról, a vendéglátásról, a szállodaiparról és a közlekedésről.

2.15   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a nagy, a közepes és a kisvállalkozások teljes mértékben kiegészítik egymást, ami megmutatkozik az alvállalkozásokban, a kiszervezés hatékonyságában, valamint az innovatív spin-off tevékenységek megszervezésében.

2.16   A következő szolgáltatási ágazatokban különösen nagy lehetőségek rejlenek, hogy a közszférában, a magánszférában és a szociális gazdaságban tevékenykedő kis és középvállalkozásokon keresztül új munkahelyeket teremtsenek, és ezzel hozzájáruljanak a válság elleni küzdelemhez, valamint a fenntartható és versenyképes gazdasági növekedéshez (8):

spin off a kutatásban és fejlesztésben;

az informatikai ágazat és a kapcsolódó tevékenységek;

az ingatlanpark fenntartásával és átalakításával kapcsolatos tevékenységek;

pénzügyi kiegészítő közvetítői tevékenységek;

szálloda- és vendéglátó-ipari tevékenységek;

turisztikai és kulturális ágazat;

a postai, távközlési és közlekedési ágazat;

az áram-, gáz- és vízszolgáltatási ágazat;

a vezető piaci tevékenységek között szereplő ágazatok: e-egészségügy, fenntartható építőipar, intelligens hálózatok, biológiai alapú termékek, újrahasznosítás, megújuló energiaforrások és zöld gazdaság.

2.17   Ami a 2002–2007-es időszakban az EU által termelt hozzáadott értékhez és a foglalkoztatáshoz a kkv-k általi hozzájárulásának földrajzi eloszlását illeti, megállapítható, hogy míg a foglalkoztatás területén nem nagy a különbség, a kkv-k hozzáadott értéke szempontjából az EU 12 és az EU 15 országok között erőteljes az eltérés; továbbá a kkv-k és a nagy vállalkozások termelékenysége közötti különbség az új tagállamokban nagyobb, mint a régiekben.

2.18   Az új munkahelyek megteremtése mellett a kkv-k nagymértékben hozzájárulnak a gazdaság dinamizmusához és innovatív teljesítményéhez, mivel a elképzelések és találmányok terjesztésével és értékesítésével fontos közvetítői szerepet játszanak a tudományos és technológiai ismeretek alkalmazásokba való átültetésében. Ezzel kapcsolatban meg kell jegyeznünk, hogy európai szinten a „Gondolkozz előbb kicsiben” elv és a kisvállalkozói intézkedéscsomag újfajta megközelítéseinek teljes körű alkalmazására különösen regionális és nemzeti szinten még nem került sor.

2.19   Az EGSZB véleménye szerint meg kell erősíteni a kkv-k innovatív és kiemelten fejlődőképes csoportjainak (clusters) fejlődését, amelyek innovációs előrelépéseket tennének lehetővé olyan hálózati rendszereknek köszönhetően, melyek magas színvonalú és felhasználóbarát termékek révén képesek gyorsan piacra kerülni.

2.20   A kkv-k fejlődésének és versenyképességének megerősítése terén a legfontosabb, hogy elősegítsük nemzetközivé válásukat a globális piacokon, valamint fejlesszük lehetőségeiket a belső piacon, amely tisztességes verseny- és működési feltételeket biztosít számukra.

2.21   Míg a kkv-k általában a nemzeti GDP több mint 50 %-át biztosítják, általában véve az EU exportjának csupán mintegy 30 %-áért felelnek, függetlenül attól, hogy a globális értékteremtő hálózatokhoz jelentős mértékben hozzájárulnak.

2.22   Jelentős hangsúly került a hitelhez való könnyebb hozzáférésre: az EU a válság alatt támogatást nyújtott a kormányoknak, a pénzügyi intézményeknek és a nagyvállalatoknak, miközben keveset, vagy inkább semmit nem tett a kkv-k, illetve a termelékeny és fenntartható foglalkoztatás helyi szintű megvalósítása érdekében. Meg kellene erősítenie az olyan eszközöket, mint a JEREMIE, a JESSICA vagy a JASPER.

2.23   Az EGSZB úgy véli, hogy az EU kormányzatainak határozottan támogatniuk kell a következőket:

a vállalkozó szellemet ösztönző nemzeti és regionális programok;

a kis- és középvállalkozásokat aktívan tartó eszközök;

az intelligens termékekhez és szolgáltatásokhoz kapcsolódó új tevékenységek kifejlesztése;

a bürokratikus kötelezettségek csökkentése;

a munkanélküliek és a fiatalok képzése annak érdekében, hogy új állásokhoz jussanak;

a munkaerő folyamatos szakképzése és oktatás;

a társadalmi párbeszéd;

jobb hozzáférés a közösségi programokhoz, kiemelt figyelemmel a kkv-k finanszírozására;

az adóelkerülés és az illegális munkavállalás elleni küzdelem;

az adminisztratív terhek csökkentése és egyszerűsítése, ösztönözve az egyablakos rendszert és a szektoriális hálózatokat.

2.24   Az EGSZB különösen a jelenleg folyó felülvizsgálat felgyorsítását ösztönzi a közösségi kutatási és innovációs programokhoz való hozzáférés megkönnyítése érdekében.

2.25   A tartós munkahelyek előmozdítása, a vállalkozói szellem és az innováció fejlesztése, valamint a fenntartható gazdasági fejlődés terén megmutatkozott piaci kudarcot olyan dinamikus cselekvési csomagokkal kell ellensúlyozni, amelyek segítségével nyomon követhető a vállalkozások születése, növekedése és a piacról való távozása, a megfelelő érthetőség és áttekinthetőség feltételei mellett.

3.   Megjegyzések

3.1   Ez a feltáró vélemény a magyar elnökség felkérésére készült, és a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság által a munkaerőre, illetve a munkaerő termelési ágazatok közötti eloszlására gyakorolt hatásokat vizsgálja, főként a kis- és középvállalkozások tekintetében.

3.2   Az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben Európa ki szeretne lábalni a válságból, és vezető szerepet kíván játszani a globalizációban, azonnali, koherens és összehangolt uniós fellépésre van szükség egy sor prioritást illetően, amely a szándékok helyett hatékony cselekvésben mutatkozik meg, és amely mind a belső, mind a globális piacon javítja a munkakörülményeket, ösztönzi a kis- és középvállalkozásokon belüli innovációt, felvirágoztatja a vállalkozói szellemet, új utakat határoz meg a személyzet oktatása és szakképzése szempontjából, és a munkaerőpiacot az új kihívásokhoz igazítja.

3.3   Ahhoz, hogy a kkv-k ki tudják teljesíteni a foglalkoztatáshoz való pozitív hozzájárulásukat, különösen a globalizáció új keretei között és az iparosodott országokban megfigyelhető jelenlegi nemzetközi válság ellenére, minden szempontból egyenlő versenyfeltételek mellett kell működniük, például a következők segítségével:

ütemterv készítése a szükséges feltételek megteremtéséhez és annak biztosításához, hogy a kkv-k teljes mértékben hozzá tudjanak járulni a munkahelyteremtéshez;

a kis- és középvállakozások innovatív kapacitásainak növelése, valamint a hálózatok, a termelési körzetek, a szolgáltatások és a technológiai parkok támogatása (9);

hozzáférési garanciák a külső piacokhoz, a finanszírozáshoz és a fizetési garanciák megerősítéséhez a nemzetközi kifizetések során;

intelligens gazdasági támogatási struktúrák a piacok részére (10), az európai és a külső piacok megnyitása során biztosítandó teljes kölcsönösség mellett;

az ipari és szellemi tulajdon társadalmi és környezetvédelmi normáinak tiszteletben tartása;

az aszimmetrikus tájékoztatás elleni intézkedések a hitelekhez való hozzáférésben, megfelelő hitel- és kölcsönajánlatok, illetve a kockázati tőkéhez való hozzáférés biztosításával;

a folyamatos képzés struktúráinak biztosítása, mind a vállalkozói szellem és a vállalkozások igazgatásának fejlesztése, mind pedig a megfelelően képzett munkaerő biztosítása érdekében a rugalmas biztonság szociális partnerek között kialakított keretei között;

társadalmi párbeszéd nemzeti és európai szinten, amely elismeri a kkv-k sajátos tulajdonságait, biztosítva számukra a megfelelő, uniós szintű képviseletet, valamint egy olyan párbeszédet, amely lehetővé teszi a szociális partnerek számára, hogy megfelelően tudjanak reagálni a válság jelentette kihívásokra,

az informális gazdaság elleni küzdelem és a versenypolitika megerősítése az állami támogatások területén.

3.4   Az EGSZB megítélése szerint egyszerűsíteni és racionalizálni kell a kkv-k létrehozásával kapcsolatos adminisztratív és jogi eljárásokat, főként tagállami szinten annak érdekében, hogy a működő vállalkozások fejlődésük érdekében képesek legyenek hasznot húzni a technológiai és kereskedelmi lehetőségekből, valamint hogy az új kkv-k képesek legyenek új munkahelyeket teremetni, teljesen és konkrétan megvalósítva a „Gondolkozz előbb kicsiben” elvet és a kisvállalkozói intézkedéscsomagot.

3.4.1   El kell fogadni továbbá az európai kkv-k statútumát, és tanulmányozni kell az európai szövetkezeteket a szélesebb körű terjesztés érdekében.

3.5   Meg kellene könnyíteni a kkv-k nemzetközivé tételének folyamatát, növelve a vállalkozások részvételét a kutatási partnerségekben, és hozzáférést biztosítva számukra a külső piacokhoz.

3.5.1   Ezt a célkitűzést többek között egy olyan stratégia segítségével kell elérni, amely megkönnyíti, hogy a szinergiák ösztönzése és a szabad foglalkozások jobb internacionalizációja érdekében a kreativitás és az innováció főszereplői – vezetők, kutatók, szabadfoglalkozásúak – között nemzetközi hálózatok jöjjenek létre.

3.6   Mindemellett terjeszteni kell a vállalkozói kultúrát, valamint ösztönözni kell a női kezdeményezéseket és a vállalkozói szellemet, fejlesztve a stratégiai és adminisztrációs szempontból szükséges készségeket, és megszilárdítva a képzést.

3.6.1   Szintén helyénvalónak tűnik egy ütemterv bevezetése, amely félévenkénti stratégiákat tartalmaz az európai kkv-k gazdasági és társadalmi változóival kapcsolatban.

3.7   Az állomány és a személyzet folyamatos képzése segítségével lehetővé kell tenni, hogy a képzett és naprakész munkaerő álljon rendelkezésre, mégpedig a nemek egyenlőségét támogató keretek között. Az EGSZB azt szeretné, ha mind az EU szintjén, mind nemzeti és regionális szinten elsőbbséget élvezne a fiatalok munkanélkülisége elleni küzdelmet célzó fellépés, melynek során megsokszorozzák a képzési lehetőségeket, a minőségi tanfolyamokat, a diplomások támogatását elsősorban tudományos területeken; szeretné továbbá, ha az ipari és gyártási tevékenységeket, valamint a vállalkozási kezdeményezéseket felértékelő kampányra kerülne sor, főként a nők körében.

3.8   Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy fejleszteni kell az innováció asszimilációjának képességét: erősíteni kell a kompetencia- és a tudásalapú hálózatokat, új generációs ipari területeket kell kialakítani, valamint az ipar, a kutatóközpontok és az egyetemek közötti technológiai transzfert és a humán erőforrások mobilitását elősegítő infrastruktúrákat, főként az Európai Technológiai Intézet keretében, melybe bele kell vonni a kkv-kat is.

3.9   Az EGSZB véleménye szerint technológiai és befektetési szempontból, valamint a humán erőforrások jobb képzése és kihasználása tekintetében jobban kellene koordinálni a csúcstechnológiai ágazatok kezdeményezéseinek fejlődését.

3.10   A válság alapvetően megváltoztatta az európai munkaerőpiacokat. Emiatt arra lenne szükség, hogy a munkavállalók és a vállalatvezetők készek legyenek arra, hogy megfelelő képzésekkel és támogatásokkal alkalmazkodjanak a változóban lévő új valósághoz: „A válság minden múltbéli eredményt visszavett, így munkaerőpiacainkat sürgősen meg kell reformálnunk, és biztosítanunk kell, hogy a készségek összhangban legyenek a kereslettel, valamint hogy a munkakörülmények megfeleljenek a munkahelyteremtésnek (11).

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Jelentés – European SMEs under pressure (Nyomás alatt az európai kkv-k) (2010).

(2)  Lásd: Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Különböző politikai intézkedések, amelyek a megfelelő finanszírozáson túl hozzájárulhatnak a kkv-k növekedéséhez és fejlődéséhezHL C 27., 2009.2.3., 7. o.; az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A kkv-k támogatása a világpiaci változásokhoz való alkalmazkodásban HL C 255., 2010.9.22., 24. o., valamint a következő tárgyban: Gondolkozz előbb kicsiben! – Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: Small Business Act, HL C 182., 2009.8.4., 30. o.

(3)  Lásd: az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A lisszaboni stratégia 2010 után, HL C 128., 2010.5.18., 3. o.

(4)  Forrás: Eurostat

(5)  Eurostat – Munkaerő-piaci mutatók/Európai Unió 27 – 2010.

(6)  Eurostat, a 15–64 éves korcsoport

(7)  Eurostat, a 15-24 éves korcsoport

(8)  Lásd: Hartmut Schrör, Enterprise Births, Survivals and Deaths - Employment effects (Vállalkozások születése, túlélése és halála – a foglakoztatásra gyakorolt hatás) (Eurostat, Statistics in Focus, 44/2008).

(9)  Lásd: az EGSZB „Európa ipari körzetei és az új tudásalapú hálózatok” című véleményét, HL C 255, 2005.10.14., 1. o.; az EGSZB „A technológiai parkok szerepe a tagállamok ipari szerkezetváltásában” című véleményét, HL C 65, 2006.3.17., 51. o., valamint „Ipari szerkezetváltás, területfejlesztés és vállalati felelősség” című véleményét, HL C 175, 2009.7.28., 63. o.

(10)  Lásd a „Piacokhoz való hozzáférés” (MADB) adatbázis egyszerűsített struktúráihoz való hozzáférést.

(11)  Andor László, az Európai Bizottság foglalkoztatásért felelős tagja, IP/10/1541, 2010. november 23.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/7


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A családpolitika szerepe a demográfiai változás folyamatában: a tagállamok legjobb gyakorlatainak megosztása

(feltáró vélemény)

2011/C 218/02

Főelőadó: Stéphane BUFFETAUT

Társfőelőadó: Béatrice OUIN

2010. november 15-i levelében Györkös Péter nagykövet a magyar elnökség nevében az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 304. cikkének megfelelően felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen feltáró véleményt a következő tárgyban:

A családpolitika szerepe a demográfiai változás folyamatában: a tagállamok legjobb gyakorlatainak megosztása

Az EGSZB Elnöksége 2010. december 7-én megbízta a „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekciót, hogy készítse elő az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság munkáját ebben a tárgyban (előadó: Stéphane BUFFETAUT, társelőadó: Béatrice OUIN).

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4-én és 5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a 2011. május 4-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Stéphane BUFFETAUT, illetve társfőelőadót Béatrice OUIN személyében, továbbá 183 szavazattal 3 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európában alkalmazott családpolitikák indíttatása és tartalma különböző, céljuk azonban közös: a családok támogatása. Az átfogóbb országos és regionális politikák, továbbá a beruházási, képzési, lakhatási és foglalkoztatási politikák valamely tagállamot vagy régiót vonzóvá tehetnek a családok szempontjából, és kedvező környezetet alakíthatnak ki számukra.

1.2

A létrehozott rendszerek összehasonlításának az a jelentősége, hogy lehetővé teszi a bevált gyakorlatok azonosítását, azonban bizonyos, hogy ahhoz, hogy azok teljes mértékben hatékonyak legyenek, az kell, hogy a szolgáltatások kínálata és a támogató mechanizmusok megfeleljenek a családok és a szülők vagy a leendő szülők elvárásainak. Ezek az elvárások tagállamonként változhatnak a nemzeti kultúra, a társadalmi szokások és a hagyományok függvényében. A hatóságoknak tartózkodniuk kell tehát az ideológiai előítéletektől, és olyan intézkedéseket kell javasolniuk, amelyek ténylegesen lehetőséget adnak az egyéneknek arra, hogy a családalapítás mellett döntsenek, és hogy a családnak annyi gyermeke lehessen, ahányat szeretne.

1.3

Bár a családpolitika nem tartozik az Európai Unió illetékességi körébe, a családi élet és a munka összeegyeztetésével, a nők és a férfiak közötti szakmai esélyegyenlőséggel, valamint a gyermekek védelmével és fejlődésével kapcsolatban az EU alkothat jogszabályt.

1.4

Az Európai Unió a demográfiai helyzet és a tendenciák megismertetésében, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjében is fontos szerepet tölthet be.

1.5

Manapság egy sor kezdeményezés és ezekhez kapcsolódó finanszírozási forma alakul ki az EU égisze alatt, és a strukturális alapok vagy az Európai Szociális Alap már eddig is támogattak és a jövőben is támogathatnak családbarát politikákat.

1.6

Ezeket jobban integrálni kellene, és egy olyan szerv illetékességi körébe kellene őket utalni – vagy legalább koordinációs tevékenységet bízni rá –, amely átfogó politikát dolgoz ki, továbbá meghatározza a fellépések és a tanulmányok főbb irányvonalait. E „karmesteri” és összehangoló szerepet – ami a nagyobb mértékű politikai orientációt és az irányítást illeti – az Európai Bizottság láthatná el mindenekelőtt az Európai szövetség a családért támogatásával, tudományos tennivalóit pedig a Eurofound végezhetné.

1.7

Kívánatos lenne, ha a családokat képviselő szövetségek bekapcsolódnának a családpolitikák vagy a családokra hatással lévő politikák kidolgozásába mind az EU, mind pedig a tagállamok szintjén.

1.8

Sok európai szinten meghatározott politikának közvetlen hatása van a családok életére. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a családi vetületet átfogó módon vizsgálja minden egyes európai politika, különösen a mindenfajta európai jogalkotáshoz ezentúl elengedhetetlen hatásvizsgálatok elvégzése során (1), és vegyék figyelembe akkor, amikor értékelik a meglévő, felülvizsgálatra szoruló politikákat.

1.9

Az EGSZB határozottan támogatja azt a gondolatot, hogy 2014-et nyilvánítsák a családok európai évének.

2.   Bevezetés: demográfiai helyzetfelmérés

2.1

Az európai családok teljes átalakuláson mennek keresztül: a termékenységi ráták több évtizede jóval a nemzedékek megújulásához szükséges szint alatt vannak (2), a nők egyre később hozzák világra első gyermeküket, mind több pár dönt a különélés mellett, az egyszülős háztartások aránya és a stabil jövedelemmel nem rendelkező családok száma emelkedik, valamint nő a várható élettartam és – különösen a demográfiai tendenciák miatt – a gondozásra szoruló idős emberek száma. A családszerkezetek átalakulása új kihívásokat támaszt, melyekre tekintettel kell lenni a családpolitikák kialakítása és koordinálása, majd alkalmazása során.

2.2

A kiterjedt családok hanyatlását és a „nukleáris” családok elterjedését, ami többek között az urbanizáció és az életmódbeli változások eredménye, individualistább magatartásmódok előtérbe kerülése, új, veszélyeztetett társadalmi csoportok felbukkanása és gyakoribb társadalmi kirekesztés kísérte. A tartósan munkanélküliekről, egyszülős családokról, szegény munkavállalókról és szegény vagy szegénységgel fenyegetett gyermekekről van szó. Ezek a jelenségek sajnos valamennyi európai társadalmat érintik. A becslések szerint az európaiak 17 %-át sújtja a szegénység és a társadalmi kirekesztés, ami nem marad következmények nélkül a családpolitikákra nézve.

2.3

Bár a termékenységi ráták az egész Európai Unióban a nemzedékek megújulásához szükséges szint alatt vannak, szembetűnő a sokféleség a tagállamok demográfiai helyzetében és az egyes régiók között csakúgy, mint a családpolitikák tekintetében. Az is megjegyzendő, hogy a népsűrűség az egyes tagállamokon belül is jelentősen eltér; míg bizonyos régiókban nagyon magas, mások elnéptelenedtek, ami felveti a területrendezés és a közszolgáltatások – köztük a családok számára nyújtott közszolgáltatások – fenntartásának problémáját. Ebben a kérdésben tehát különösen indokolt az Európai Unió jelmondata: „Egység a sokféleségben”. Bár az európai lakosság elöregedése, azaz az idősek arányának növekedése egy pozitív aspektussal, azaz a várható élettartam és az idős emberek jó egészségben eltöltött életének meghosszabbodásával is magyarázható, a másik ok kedvezőtlen: a születések számának jelentős csökkenése következtében a nemzedékek nem reprodukálódnak.

2.4

A születések száma egyik tagállamban sem éri el a népesség egyszerű utánpótlásához szükséges szintet (3), még ha Franciaország és Írország közel is jár ehhez. Az Amerikai Egyesült Államok termékenységi rátája majdnem eléri ezt a küszöböt, míg az Európai Unió átlagos termékenységi rátája körülbelül 25 %-kal alacsonyabb annál.

2.5

Ebben az általános keretben lényeges különbségek figyelhetők meg. Tizennyolc tagállamban növekszik a népesség, azaz a születések száma meghaladja a halálozások számát, miközben kilenc tagállam népessége csökken, azaz a halálozások száma magasabb a születések számánál (növekvő sorrendben: Portugália, Észtország, Olaszország, Lettország, Litvánia, Magyarország, Románia, Bulgária, Németország).

2.6

A tendencia megfordulása elsősorban a teljes termékenységi arányszám (total fertility rate) jelentős javulásától függ. A migrációs hullámoknak is van hatásuk, önmagukban azonban nem lehetnek elegendők, mivel a bevándorlók nem feltétlenül ott telepednek le, ahol a termékenységi ráta alacsony, és ők is megöregszenek. Ezen túlmenően a bevándorlás aktív bevándorlási politikák alkalmazását teszi szükségessé a közösségek közötti együttélés problémáinak elkerülése érdekében, melyek még sürgetőbbek azokban a befogadó országokban, amelyek demográfiai dinamizmusa gyenge.

3.   A válság hatása a családokra

3.1

A gazdasági válságnak egy sor olyan következménye volt, mely károsan hatott bizonyos családok életkörülményeire, és megnehezítette a szükségesnek bizonyuló támogatások iránti igények kielégítését. A gazdasági helyzet elsősorban a foglalkoztatást és számos háztartás esetében a rendelkezésükre álló forrásokat érintette.

3.2

A válság és számos tagállamban az államháztartás kritikus helyzete azt is maga után vonhatja, hogy a kormányok módosítják vagy késleltetik a családpolitikák egyes rendelkezéseinek végrehajtását.

3.3

Az államok belpolitikáinak többsége közvetlenül vonatkozik a családokra, és hatással van rájuk. Így van ez a kirekesztés ellen küzdő politikák, a képzésre, a lakhatásra, a tömegközlekedésre, az energiára, a szociális támogatásokra, a foglalkoztatásra vonatkozó politikák esetében. Ez bizonyítja, hogy a családokra gyakorolt hatásuk szempontjából e politikák átfogó nyomon követésére van szükség (family main-streaming). (4)

4.   Politikák különböző családtípusok számára

4.1

Az átfogó családpolitika az alábbiakat foglalja magában: adóügyi intézkedések és családi pótlékok, a nők és a férfiak közötti szakmai esélyegyenlőséget célzó fellépések, a gyermekek és az egyéb segítségre szoruló személyek ellátására és gondozására irányuló szolgáltatások, a nyugdíjbiztosítási rendszerekkel kapcsolatos családi jogok, továbbá a családi élet és a munka összeegyeztethetőségét biztosító lehetőségek (szülői szabadság, önként vállalt részmunkaidő). Ilyen családpolitikák az egész Európai Unióban léteznek, bár egyes elemeik országonként eltérő súlyt kapnak, vagy inkább szociálpolitikaként és nem családpolitikaként kerülnek kialakításra. Ez a sokféleség nem meglepő, mivel a hagyományok, az igények, a társadalmi, sőt filozófiai megközelítések országonként eltérőek, csakúgy, mint a családok elvárásai.

4.2

E politikák indíttatása is különböző: időnként morális, illetve állampolgári jellegű, máskor inkább gazdasági, vagy politikai hátterűek, vagy pedig a gyermekek számának a növekedését célozzák. Függetlenül a családpolitika eredetétől, a gyermekek testi-lelki jóléte és nevelése alapvető fontosságú, csakúgy, mint az, hogy lehetővé váljon a szülők számára, hogy annyi gyermeket neveljenek fel, ahányat óhajtanak, és hogy családi feladataikat össze tudják egyeztetni szakmai és szociális életükkel.

4.3

A skandináv országok különös figyelmet fordítottak az anyák és az apák közötti esélyegyenlőségre a munkahelyi és az otthoni kötelezettségek terén egyaránt, és olyan szociális és szakképzési politikákat valósítottak meg, amelyek révén jobban össze lehet egyeztetni a munkát és a családi életet, és könnyebbé vált a munkába való visszatérés a szülői szabadság után, mindez a hetvenes évektől kezdve. Svédországban jelentős reformok támasztották alá ezeket a politikákat a szülői szabadság, a kisgyermekeket gondozó állami szolgálatok, a speciális családi adózás (a közös adózást 1971-től megszüntették) és a családjog terén. Az alkalmazott családpolitikának három vetülete van: támogatás maguknak a családoknak, támogatás a dolgozó szülőknek fizetett szülői szabadság formájában és a fizetett szülői szabadsághoz fűződő jog megosztása az apa és az anya között. Az eredmény a következő lett: magas női munkavállalói szint, az apák nagyobb fokú részvétele a kisgyermekek gondozásában, az Európai Unió átlagát meghaladó termékenységi ráták és a gyermekszegénység csökkenése. Finnországban 1988-ban járadékot vezettek be a gyermeküket otthon gondozók számára, és hasonló járadékot hoztak létre Norvégiában 1998-ban azoknak a szülőknek az elismerésére és jövedelemmel való ellátására, akik teljes munkaidőben nevelik gyermekeiket.

4.4

Hollandiában a részmunkaidős foglalkoztatás növelése a legfontosabb elem annak érdekében, hogy több időt lehessen szentelni a gyermekek felnevelésének. A részmunkaidőt egyébiránt itt jóval többen választották az apák, mint máshol. Miközben azonban a férfiak 73,2 %-a dolgozik teljes munkaidőben, ez az arány a nőknél mindössze 45,9 %. Az apák 19 %-a használja ki a szülői részmunkaidő választásának lehetőségét, ami sokkal több, mint Európa más részén, az anyák esetében ez az arány 41 %. Ez az opció a gyermek nyolc éves koráig választható, és havi 704 EUR adócsökkentéssel egészül ki. Szülői szabadságként a heti munkaórák számának 26-szorosa vehető ki gyermekenként, tehát az időtartam halmozható. Ennélfogva a gyermekfelügyeletet ellátó szolgálatokat részidőben lehet igénybe venni.

4.5

Franciaországban a családpolitika régről ered, és nagyfokú időbeli stabilitás jellemzi, függetlenül a mindenkori kormánytöbbségtől. E politika ötvözi az anyagi juttatásokat, a családok számára igazságos adófeltételeket, a speciális fizetett szabadság különböző változatait bevezető munkajogi rendelkezéseket a nyugdíjrendszerekben, valamint a 0 és 3 éves kor közötti bölcsődei és három éves kortól az ingyenes óvodai ellátást. Jelentőségéhez az is hozzájárul, hogy alkalmazásában mind az állam, mind a megyék és a városok részt vállalnak, függetlenül politikai irányultságuktól. A megyék és a városok számos, a bölcsődei ellátásra vagy a családok támogatására vonatkozó helyi családpolitikával egészítik ki az országos politikát. Maguk a családi pótlékok a család által viselt költségek kompenzálását szolgálják minden egyes gyermek esetében, és a sokgyermekes családoknak kedveznek. Az egyetemesség elvének értelmében nem függnek a jövedelmektől. A gyermek javát szolgálják, ez különbözteti meg a családpolitikát a szociálpolitikától. Mindez azt eredményezi, hogy Franciaország egyike azon európai államoknak, amelyekben a legmagasabb a nők foglalkoztatási aránya és a termékenységi index. A gyermekfelügyelet módjának szabad megválasztása lényegi elem a francia családpolitikában, azonban ahhoz, hogy szabad legyen a választás, kell hogy legyen választási lehetőség, azaz elegendő kínálat a gyermekfelügyelet terén.

4.6

Az Egyesült Királyságban a családpolitika inkább a családok és a gyermekek szegénysége elleni küzdelemre összpontosít – hatékonyan –, és általánosan elfogadott, hogy az államnak nem feladata, hogy beavatkozzon az életmóddal kapcsolatos egyéni döntésekbe. Ezek a politikák olyan kontextusba illeszkednek, amelyben a munkaerőpiac rugalmassága lehetővé teszi, hogy az anyák elég könnyen találjanak újra állást, és ez a nagyfokú rugalmasság azt is lehetővé teszi, hogy megfeleljen a családok rendkívül heterogén elvárásainak. Azoknak a nőknek a termékenységi indexe, akik életének középpontjában inkább a család áll, mintegy kétszer magasabb, mint a munka világában jobban részt vevő nőké.

4.7

Németország, ahol kritikus a demográfiai helyzet, néhány évvel ezelőtt nagyra törő politikát vezetett be, hogy sikerüljön elérni a munka és a családi élet összeegyeztetését a gyakorlatban és minden bizonnyal a gondolkodásban is, ugyanis korábban elég rossz szemmel nézték, ha valakinek gyermeke volt, és dolgozott. Fejlettebb és megfelelőbb időbeosztású bölcsődei ellátást, valamint a munkabér kétharmadának megfelelő, 14 hónapos szülői szabadságot vezettek be. Ezeket az intézkedéseket egyedi, célzott, a jövedelmet kiegészítő támogatások kísérték a gyermekek szegénysége elleni küzdelem jegyében.

4.8

Mindenesetre az elvégzett tanulmányokból egyértelműen az derül ki, hogy a nők magas foglalkoztatási arányát gyakran magas, legalábbis viszonylag magas termékenységi index kíséri, ha adott a lehetőség a munka és a családi élet összeegyeztetésére. Úgy tűnik, mintha a demográfiai átmenet szakaszát, amikor csökkent az egy nőre eső gyermekek száma, és a halálozási arány – mindenekelőtt a csecsemőké, a gyermekeké és az anyáké –, jelentősen visszaesett, és ismertebbekké váltak a higiénia alapszabályai, továbbá lehetővé vált a szülés időpontjának megválasztása, egy olyan időszak követné, amelyben mindkét szülő szakmai tevékenységet végez lakóhelyén kívül. A teljes munkaidőben foglalkoztatott apák aránya mindazonáltal továbbra is magasabb, mint az anyáké, kivált akkor, amikor a szolgáltatásokhoz és a fizetett szülői szabadsághoz való hozzáférés nem elégséges.

5.   Különböző forgatókönyvek

5.1

Az Európai Unió jelenlegi demográfiai helyzetében igen fontos annak megállapítása, hogy az alkalmazott politikák milyen hatással járhatnak a termékenységi szintekre. A népesség alakulásával kapcsolatban több forgatókönyv is lehetséges ugyanis.

5.2

Az első esetben a jelenlegi trend szerint alakulnának továbbra is a mutatók. Az Európai Unió, bár tagállamról tagállamra változó mértékben, a nemzedékek megújulásához szükséges szint alatti termékenységi indexet felmutató helyzetben maradna, azonban a népesség enyhe növekedésének lehetnénk tanúi a demográfiai logika inerciahatásainak köszönhetően, az idősek várható élettartamának növekedése és a pozitív mérlegű migráció okán, de ezek a hatások végül elhalványulnának. Ebben az esetben az EU egyszerre nézne szembe a népesség nagymértékű elöregedésével a bevándorlás ellenére („strukturális” hatás), az idősek számának nagyarányú növekedésével – ez a „gerontológiai jellegű” növekedés („tendenciahatás”) –, valamint az aktív népesség valószínű csökkenésével, annak ellenére, hogy a nyugdíjba vonulási életkor emelkedne. Ezen túlmenően az európai uniós országok mintegy felében csökkenne a népesség.

5.3

Ez a helyzet végül felerősítené a demográfiai eltéréseket a tagállamok között, és veszélyeztetné az EU-n belüli kohéziót, mivel a megvalósítandó politikák és az egyes országok lakosságának igényei igen különbözővé válnának demográfiai jellemzőik függvényében.

5.4

A „katasztrófa-forgatókönyv” szerint a demográfiai tél felerősödne, a születések száma jóval alacsonyabb lenne az elhalálozások számánál! Ebben az esetben összeadódna a népesség alulról történő nagyarányú elöregedése a nagyon alacsony – a nemzedékek egyszerű megújulásához szükséges küszöb felénél alacsonyabb – termékenység következtében, mely termékenységi szint már megfigyelhető az Európai Unió bizonyos régióiban, és talán a felülről végbemenő elöregedés, melyet a születéskor várható élettartam 65 évnél idősebb korra való emelkedése okozna. Ennek a rendkívül elöregedett társadalomnak talán már nem lennének meg az eszközei az idősek számára szükséges pénzügyi és egészségügyi ellátás finanszírozására.

5.5

A „katasztrófa-forgatókönyv” e két eleme azt vonná maga után, hogy a fiatal diplomások elvándorolnának az öregedő Európai Unióból az inkább vállalkozói szellemű országokba, a bevándorlás pedig egyre csökkenne, mivel Európa vonzereje mérséklődne a dinamizmus visszaesése, a szegénység növekedése, továbbá a jelentős költségvetési problémák és a szociálpolitika deficitje következtében.

5.6

E helyzet nagymértékben kiegyensúlyozatlan életkorpiramist eredményezne az Európai Unióban, amelyben jóval több lenne az idős, mint a fiatal, továbbá számottevően csökkenne és elöregedne az aktív népesség.

5.7

Végül lássunk egy harmadik, kedvezőbb forgatókönyvet, a demográfiai megújulásét, vagyis a „demográfiai tavaszét”. E szerint a termékenységi index megközelítené a nemzedékek egyszerű megújulásához szükséges küszöböt. A születések növekedése több gazdasági szektort ösztönözne. Ezt követően a korábban csökkenő aktív népesség a következő generációban kiegészülne. E demográfiai dinamizmus gazdasági fellendüléshez vezetne, amely elősegíti a szociális védelmi rendszer finanszírozását. Az EU ismét vonzóvá válik saját polgárai számára, akik már nem éreznek indíttatást a kivándorlásra, és egyúttal képzettebb bevándorlókat is vonz.

5.8

E forgatókönyvek természetesen nem előrejelzések, csak egyszerű feltevések, melyek lehetővé teszik, hogy a jelenlegi tendenciák kiigazításához szükséges politikák megszülessenek, és ezáltal elkerülhető legyen a legrosszabb.

6.   A termékenységi különbségek magyarázhatóak-e a családpolitikákkal?

6.1

Valamennyi tagállam folytat egy sor olyan politikát, amely együttesen családpolitikát alkot, még akkor is, ha azt nem hívják annak (5). A különböző politikák eltérő célokat követnek:

a szegénység csökkentését és a családi jövedelmek megőrzését;

a kisgyermekkorban és a gyermek kiteljesedéséhez nyújtott támogatást;

a munka és a családi élet összehangolásának előmozdítását;

a nemek közötti egyenlőség követelményének való megfelelést;

lehetővé tenni a szülőknek és a leendő szülőknek, hogy annyi gyermekük legyen, amennyit szeretnének, és akkor, amikor szeretnék, ezáltal növelve a termékenységi rátát.

6.2

Ha az országokat politikáik alapján szeretnénk osztályozni és kategóriákba rendezni, azt mondhatnánk, hogy vannak olyanok, amelyek:

gyenge családpolitikát folytató országok, amelyek az európai átlagnál alacsonyabb termékenységi rátával rendelkeznek;

a családok igényeinek nem megfelelő családpolitikát folytató országok, amelyek az európai átlagnál alacsonyabb termékenységi rátával rendelkeznek;

olyan országok, amelyek az EU átlagával azonos, vagy annál alacsonyabb mértékű támogatást nyújtanak a családoknak (a GDP-hez viszonyítva), ennek ellenére az átlagosnál magasabb termékenységi rátával bírnak;

erős családpolitikát folytató országok, amelyek az Unió átlagánál magasabb termékenységi arányszámot mutatnak fel (6).

Úgy tűnik tehát, hogy ezek a politikák különbözőképpen befolyásolják a termékenységet, a politikákat alkotó összetevőktől függően.

6.3

A családpolitikák összehasonlításának az a jelentősége, hogy lehetővé teszi a bevált gyakorlatok azonosítását, azonban bizonyos, hogy ahhoz, hogy azok teljes mértékben hatékonyak legyenek, az kell, hogy a szolgáltatások kínálata és a támogató mechanizmusok, különösen a pénzügyi és/vagy adótámogatások megfeleljenek a családok és a szülők vagy a leendő szülők elvárásainak. Ezek az elvárások tagállamonként változhatnak a nemzeti kultúra, a társadalmi szokások és a hagyományok függvényében. A hatóságoknak tartózkodniuk kell tehát az ideológiai előítéletektől, és olyan intézkedéseket kell javasolniuk, amelyek ténylegesen megadják a pároknak a lehetőséget annak eldöntésére, hogy családot alapítsanak és annyi gyermekük szülessen, ahányat szeretnének. Ezeknek a rendelkezéseknek igazodniuk kell a területektől függő népesedési eltérésekhez is. E megállapítások alapján és e különbségek tiszteletben tartása mellett kidolgozható az információk és a legjobb gyakorlatok cseréjének rendszere. Másrészt a hatóságok beavatkozása teljes mértékben indokolt, mivel a család, ahol az emberi tőke létrejön (7), minden társadalmi építmény alapja. A válságnál is láthattuk, hogy a családok sokszor semlegesítő szerepet játszottak a szociális megrázkódtatások során.

7.   A családpolitikák sikerének kulcselemei

7.1

A családtámogatási politikák eltérőek, azonban a sikeres változatokra mind jellemző:

a munka és a családi élet összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések bevezetése (a gyermekeket színvonalasan fogadó létesítmények, kivált kisgyermekeket fogadó állami infrastruktúrák, támogató intézkedések a családok számára minden függő helyzetben lévő személy befogadása és ellátása során, a munkaszervezés rugalmassága, speciális szabadságok igénybevételének lehetősége), annak tudatában, hogy ezeket a rendelkezéseket az egyes országok feltételeihez kell igazítani, illetve azoknak meg kell felelniük az apák és az anyák elvárásainak, valamint a gyermek szükségleteinek, illetve érzelmi, pszichológiai és fizikai kiteljesedésének;

a családok szegénységének megelőzése és az ellene folytatott küzdelem;

a bevezetett szakpolitikák – politikai változások ellenére is meglévő – tartóssága, és azok egyetemes jellege. E politikák a gyermek érdekét szolgálják, függetlenül a család jövedelmétől. Ez az állandó jelleg nagy jelentőséggel bíró elem, mivel a családi tervek hosszú távra készülnek. Egy megfelelő, hosszú távra szóló családpolitika a fenntartható fejlődés egyik eleme;

a család elismerése és a figyelem felhívása a család szerepére, valamint a sikeres családi élet értékére. Napjaink társadalmában a siker elsősorban egyéni és szakmai szempontból értendő, pedig vannak más formái is a személyes sikernek, azaz amelyek a másokkal és a közérdekkel való kapcsolatainkhoz kötődnek, ideértve a családi, közösségi vagy kulturális élet sikerességét, melyet például jobban előtérbe kellene helyezni a médiában (8) és a nemzeti oktatási rendszerekben;

a nagycsaládok különleges helyzetének figyelembe vétele.

7.2

A szoros értelemben vett családpolitika elemei mellett két politika tűnik egyértelműen fontosnak: a foglalkoztatás és a lakhatás (9). Munkahely és lakás nélkül nehéz családot tervezni. A családalapításhoz legalább minimális mértékben bízni kell a jövőben. A fiatalokat érintő munkanélküliség vagy a bizonytalan munkaszerződések magas aránya is jelentős hatással lehet a generációk megújulására, mivel a gyermekek felnevelése hosszú ideig tart, a terhességhez optimális kor időtartama viszont rövid. Ezért figyelemmel kellene kísérni azoknak az egyetemi hallgatóknak és fiataloknak a helyzetét, akik szülők vagy pedig szülővé kívánnak válni.

7.3

Amikor a családpolitikák hosszú távra szólnak és ténylegesen megfelelnek a családok elvárásainak, kedvezően hatnak a gyermekek és a szülők kiteljesedésére, a társadalmi élet harmóniájára és a jobb termékenységi arányhoz való visszatérésre.

7.4

Az Anyák globális mozgalma által 11 000 anya körében nemrégiben végzett felmérésből az derül ki, hogy az alábbiakat szeretnék:

először is a munka összeegyeztethetőségét a családi élettel;

másodszor anyai szerepük jelentőségének a társadalom általi elismerését;

harmadszor pedig azt, hogy több időt fordíthassanak a gyermekeikre.

7.5

Érdekes lenne hasonló felmérést végezni az apák körében is, mivel könnyen lehet, hogy a fenti három prioritás, különösen szerepük elismerése, rájuk is érvényes lenne. Ez bizonyára arra ösztönözné őket, hogy tevékenyebben vegyenek részt a családi életben (10). Az ezzel kapcsolatban legutóbb születetett javaslatok, melyek a szülői szabadság kivételére buzdítják az apákat, sőt kötelező és fizetett apai szabadságot kívánnak bevezetni, figyelemre méltóak, mivel hozzájárulnak az apai szerep szükségszerű felértékeléséhez, és az apák – különösen válás esetén – szintén elengedhetetlen felelősségvállalásához Ebből a szempontból hasznos lenne összegyűjteni a jó vállalati gyakorlatokat, melyek olyan munkaszervezési formákat vezetnek be, amelyek igazodnak a szülői feladatokhoz. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása kiterjed a munka és a családi élet közötti megfelelő egyensúly előmozdítását célzó intézkedésekre is. Ezek konkrét megvalósítása a vállalatokon belül történik. Érdekes lenne létrehozni egyfajta védjegyet a „családbarát” vállalatok számára, ahogyan az Spanyolországban létezik az Egészségügyi és Szociális Minisztérium támogatásával (11).

7.6

Az EGSZB egy korábbi véleményében (12) már javasolta olyan kezdeményezések megfontolását, „melyek lehetővé teszik a nagyszülők és egyéb közeli családtagok számára, hogy foglalkozhassanak a gyermekekkel, ha a munkát vállaló szülők így kívánják, és feltéve, hogy az a gyermek érdekét szolgálja.” A családdal töltött idővel kapcsolatban az EGSZB már elfogadta azt az elvet, amely szerint „mindenkinek lehetősége kell, hogy legyen (…) elegendő évnyi »időhitelre« családi (…) tevékenységeihez. Lehetőséget kellene nyújtani a nyugdíjba vonulás időpontjának kitolására, ha valaki szabadidejéhez (a nyugdíjjal azonosan finanszírozott) időhitelt kíván igénybe venni aktív életszakasza során.” (13) Így a családon kívül végzett részmunkaidős tevékenység esetében, vagy ha a munkatevékenység átmenetileg szünetel, maga a jövedelem nem lenne túlzottan megkurtítva. Pontos gazdasági számítást kellene végezni például a kollektív megőrző rendszerekkel kapcsolatban elért megtakarítások meghatározására, melyeket a gyermekek oktatására szánt idő tekintetbevételére lehetne fordítani a nyugdíjak összegének kiszámításakor. Fontos biztosítani a nagyszülők unokáikhoz fűződő jogait is.

7.7

A fiatalok törekvéseit, a családok nagyobb mobilitásához kapcsolódó változásokat, a fiatalok lakhatáshoz való hozzáférése és a családalapításra vonatkozó döntés, illetve az új családformák termékenységére gyakorolt hatás közötti kapcsolatot vizsgáló felmérések lehetővé tennék a szükségletekhez igazodó családpolitikák kiépítését is. Az ilyen felmérések hasznosak lennének, amennyiben lehetővé tennék a családok elvárásainak jobb meghatározását, mely az eddig folytatott politikák egyik kulcseleme.

8.   Milyen szerepet játszhat mindebben az Európai Unió?

8.1

A családpolitika nem tartozik az Európai Unió illetékességi körébe. Az Alapjogi Charta 9. cikke ugyanis kijelenti, hogy a családjogot a nemzeti jog szabályozza. Az EU ugyanakkor alkothat jogszabályt a családi élet és a munka összeegyeztetésével kapcsolatos kérdésekben, a szociális partnerek pedig tárgyalhatnak a későbbiekben irányelvekké váló megállapodásokról. Ez történt a szülői szabadság tekintetében és a szülési szabadság időtartamáról folytatott viták kapcsán is. Az EU szabályozhatja a nők és a férfiak közötti szakmai esélyegyenlőséget, amely minden családpolitika egyik elemét alkotja, valamint a gyermekek védelmét és fejlődésük elősegítését is az Európai Bizottság nemrégiben közzétett gyermekjogi programja alapján (14).

8.2

Az Európa 2020 stratégia olyan foglalkoztatási arányt tűz ki célul a férfiak és a nők számára, mely csak akkor teljesülhet, ha olyan családpolitika kíséri, mely lehetővé teszi a férfiak és a nők számára, hogy munka mellett annyi gyermeket neveljenek fel, ahányat csak akarnak, ami ma nem így van az Unió legtöbb tagállamában.

8.3

Az Európai Unió hasznos szerepet tölthet be a demográfiai helyzetek és változások megismertetésében az összes földrajzi szinten, a családtámogatási politikák kiértékelésében, legyen szó akár állami politikákról vagy a helyi önkormányzatok által folytatott családpolitikákról, valamint a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjében is.

8.4

A legutóbbi német elnökség során létrehozott „Európai szövetség a családokért” megfigyelőközpont felállítását tervezte, amely azonban végül nem jött létre.

8.5

Manapság egy sor kapcsolódó kezdeményezés és finanszírozási forma alakul ki az EU égisze alatt:

egy demográfiai kérdésekkel foglalkozó szakértői csoport;

az európai demográfiai fórum;

a legjobb gyakorlatok kialakítását célzó workshopok;

a családpolitikákkal foglalkozó hálózat;

az „Európai szövetség a családokért” internetes portálja;

regionális szemináriumok.

Ezen intézkedések teljes finanszírozása megközelíti az 500 000 eurót, ehhez hozzáadódik a FAMILYPLATFORM kutatási projektje, mely a végéhez közeledik, továbbá egyéb kutatási projektek, melyek a demográfiával való foglalkozás révén a családhoz kapcsolódó kérdéseket is érintik, illetve az OECD családokra vonatkozó adatbázisa.

8.6

E kezdeményezéseket jobban össze kellene hangolni, és egy olyan szerv illetékességi körébe kellene azokat utalni, amely átfogó politikát dolgoz ki, továbbá meghatározza a fellépések és a tanulmányok főbb irányvonalait, vagy legalább összehangolja az egyes kezdeményezéseket. Mivel most nincs itt az ideje annak, hogy új önálló szerveket hozzanak létre az Európai Unióban, e „karmesteri” és összehangoló szerepet – ami a politikaibb szempontot és az irányítást illeti – az Európai Bizottság láthatná el az „Európai szövetség a családokért” támogatásával, tudományos tennivalóit pedig a Eurofound, amely háromoldalú uniós ügynökségként teljesen alkalmas lenne erre. Az Európai Unió szintjén már megkezdett valamennyi kezdeményezés hatékony koordinációja révén valódi adatbankot lehet a tagállamok rendelkezésére bocsátani. Ezen túlmenően a Szövetségnek kapcsolatokat, illetve együttműködést kellene kialakítania a szociális nyitott koordinációs módszer struktúráival és fellépéseivel, mely módszerrel kapcsolatban az Európai Bizottság jelenleg vitát folytat az érdekelt felekkel.

8.7

Az Európai Szociális Alap és a Regionális Fejlesztési Alap egyes tagállamokban már hozzájárult a családpolitikai intézkedések megvalósításához. Meg kellene fontolni az ilyen típusú beavatkozás továbbfejlesztésének lehetőségeit. A családpolitikát be kell építeni a „Szegénység elleni platformba” is.

8.8

Ugyanígy finanszírozási forrást kellene előirányozni a kutatási (15) és innovációs programban végzendő tanulmányok és kutatások számára, nemcsak a demográfia, hanem a szociológia, az antropológia és a filozófia területén is, melyek szintén érintik a családdal kapcsolatos kérdéseket. Ezen túlmenően tanulmányokat kellene végezni a családok érdekében folytatott politikák hatékonyságáról és hatásáról. E tekintetben kívánatos, hogy a FAMILYPLATFORM tevékenysége ne szűnjön meg, hanem éppen ellenkezőleg, állandóvá váljon a családdal kapcsolatos kérdésekkel foglalkozó szövetségek és érdekelt felek egyhangú kívánságára.

8.9

Kívánatos lenne, ha a családokat képviselő szövetségeket jobban bevonnák a családpolitikák vagy a családokra hatással lévő politikák kidolgozásába mind az Európai Unió, mind pedig a tagállamok szintjén.

8.10

A család sorsától vagy történetétől, vagy az elmúlt évtizedekben a családokkal kapcsolatban végbement változásoktól függetlenül minden európai tagja volt vagy jelenleg is tagja egy családnak. Senki sem spontán nemzéssel születik, és minden közvélemény-kutatás azt mutatja, hogy a családi szolidaritás még mindig a legelőkelőbb helyet foglalja el az európai polgárok alapvető értékeinek listáján. Márpedig sok európai szinten meghatározott politikának közvetlen hatása van a családok életére (a személyek szabad mozgása, foglalkoztatás és szociális védelem, környezet- és fogyasztóvédelem, a csecsemőkori cikkek héa-kulcsának meghatározása (16), médiapolitika, illetve oktatási programok vagy kulturális és szociális programok).

8.11

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a családi vetületet átfogó módon vizsgálja minden egyes európai politika, különösen a mindenfajta európai jogalkotáshoz ezentúl elengedhetetlen hatásvizsgálatok elvégzése során (17). és vegyék figyelembe a meglévő politikák értékelése során ezek felülvizsgálata érdekében. Spanyolországban a vízzel kapcsolatos díjszabás a fogyasztással növekvő köbméterárat határozott meg a ritka erőforrás fogyasztásának csökkentése érdekében. Márpedig ez a mechanizmus rendkívül kedvezőtlen volt a nagycsaládosok számára, mivel egy öttagú család „mechanikusan” több vizet fogyaszt, mint egy egyedülálló vagy egy gyermek nélküli háztartás. Egy jogi eljárást követően felhagytak ezzel a díjszabásrendszerrel (18). Kívánatos lenne tehát, ha a családok számára kedvezőtlen esetleges visszás hatások elkerülése érdekében rendszeresen végeznének európai szintű hatásvizsgálatot a családok életére vonatkozó jogszabályokkal kapcsolatban.

8.12

Ezen túlmenően hangsúlyozni kell, hogy mennyire összekapcsolódnak a regionális politikák, a beruházási, képzési, lakhatási és foglalkoztatási politikák, és hogyan tudják egyik vagy másik tagállamot vagy régiót vonzóvá tenni a családok és a fiatalok számára, még a szoros értelemben vett családpolitikákon túlmenően is, és tudnak versenyezni egy lankadatlan globális demográfiai dinamizmus megszerzése érdekében.

8.13

Az EGSZB határozottan támogatja azt a gondolatot, hogy 2014-et nyilvánítsák a családok európai évének, és egyúttal kerüljön sor az Egyesült Nemzetek által létrehozott családok nemzetközi éve huszadik évfordulójának megünneplésére. A társadalmak jövője ugyanis a jövőbeli nemzedékekben rejlik, és ezek a családokon belül látnak napvilágot. Összefoglalásképpen azonban hangsúlyozni kell, hogy van a családalapításról szóló döntésnek egy meghatározó tényezője: a jobb jövőbe vetett hit. A kormányok felelősséggel tartoznak az egyes népek reményeinek megvalósulásáért. Ebben rejlik feladatuk nagysága és súlya.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása, HL C 120., 2008.5.16., 66. o., 4.8. pont.

(2)  A demográfusok ezt a jelenséget nevezik „demográfiai télnek”.

(3)  Ez 2,1 gyermek/nő az Európai Unióban. A +0,1 gyermek azzal magyarázható, hogy ellensúlyozni kell annak hatásait, hogy több fiú születik, mint lány, továbbá pótolni kell az anyai kor elérése előtt elhalálozó lányokat.

(4)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása, HL C 120., 2008.5.16., 66. o., 4.8. pont.

(5)  Ld. az EGSZB A család és a demográfiai változások című véleményét, HL C 161., 2007.7.13., 66. o., 7. pont.

(6)  Közlemény az Európai Unió jövőjét vizsgáló vitacsoport (elnök: Felipe Gonzales) részére – Gérard-François Dumont, „UE Prospective démographique” – http://www.diploweb.com/UE-Prospective-demographique.html.

(7)  Ld. az EGSZB A család és a demográfiai változások című véleményét, HL C 161., 2007.7.13., 66. o., 6.4. pont, valamint A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása című véleményét, HL C 120., 2008.5.16., 66. o., 3.11. pont.

(8)  Ld. az EGSZB A család és a demográfiai változások című véleményét, HL C 161., 2007.7.13., 66. o., 8.15. pont, valamint A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása című véleményét, HL C 120., 2008.5.16., 66. o., 3.13. pont.

(9)  Ld. az EGSZB A család és a demográfiai változások című véleményét, HL C 161., 2007.7.13., 66. o., 4.6. pont.

(10)  Ld. az EGSZB A család és a demográfiai változások című véleményét, HL C 161., 2007.7.13., 66. o., 8.11. pont.

(11)  http://www.en.aenor.es/aenor/certificacion/resp_social/resp_efr.asp.

(12)  Lásd az EGSZB A várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítása című véleményét, HL C 277/102., 2009.11.17., 1.12. pont.

(13)  Lásd az EGSZB véleményét a nemek közötti egyenlőségről, a gazdasági növekedésről és a foglalkoztatási arányról, HL C 318/15., 2009.12.23., 4.2.6.2. pont.

(14)  COM(2011) 60 végleges.

(15)  Ld. az EGSZB A család és a demográfiai változások című véleményét, HL C 161., 2007.7.13., 66. o., 4.5. pont.

(16)  Az EGSZB már állást foglalt ennek csökkentése mellett, például a babapelenkák esetében. Lásd az EGSZB A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása című véleményét, HL C 120., 2008.5.16., 66. o., 4.7. pont.

(17)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása, HL C 120., 2008.5.16., 66. o., 4.8. pont.

(18)  http://sentencias.juridicas.com/docs/00285332.html.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/14


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok és az Európai Unió kereskedelempolitikája

2011/C 218/03

Előadó: Evelyne PICHENOT

2010. április 22-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés (EUMSZ) 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok és az Európai Unió kereskedelempolitikája.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2011. április 7-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 161 szavazattal 3 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

Az európai uniós kereskedelempolitikájához kötődő fenntartható fejlődéssel kapcsolatos hatásvizsgálatok teljesítményének javítása érdekében az EGSZB az Európai Bizottságnak az eszköz felülvizsgálását javasolja annak érdekében, hogy az jobb választ tudjon adni a civil társadalmat – különösen a globalizáció kontextusában – foglalkoztató problémákra. Az EGSZB javasolja, hogy a fenntarthatósági hatásvizsgálati eszközt úgy alakítsák át, hogy egy összefüggő értékelési ciklusba integrálják.

1.1   Ehhez az EGSZB lényegesnek tartja, hogy ezentúl minden kereskedelmi megállapodás rendelkezzen olyan nyomonkövetési mechanizmussal, amelyben a civil társadalom is részt vesz. Egyedül ez garantálná az önkéntes vállalások ellenőrzését és a fenntartható fejlődés irányába tett kereskedelmi nyitásban rejlő kockázatok és lehetőségek figyelemmel kísérését. A javasolt dinamikus megközelítésen belül elengedhetetlen egy ilyen mechanizmus, amely lehetővé teszi, hogy meghatározott idő elteltével újraértékeljék az eredeti vizsgálat során feltárt kockázatokat és lehetőségeket.

1.2   Ennek az eszköznek a fenntartható fejlődés célkitűzéseivel való összhangba hozása érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a fenntarthatósági hatásvizsgálat

váljon az előzetes (ex-ante), folyamatos (in itinere) és utólagos (ex-post) értékelés részévé,

kapcsolódjon a tárgyalási mandátumot megelőző vizsgálatokhoz, és időre készüljön el,

prioritásként kezelje a társadalmi és környezeti kockázatok felderítését, kiegészítve a gazdasági értékeléseket, amelyek a gyakorlatban főként arra szolgálnak, hogy igazolják az EU kereskedelmi megállapodás megkötésére vonatkozó szándékát,

a liberalizációnak a fenntartható fejlődés valamennyi pillérére gyakorolt összhatásával arányban részesítse előnyben a konkrétabb, az ágazatok vagy háztartások szintjén részletezett értékelést, különösen a nagyarányú informális tevékenységet folytató gazdaságok esetében,

váljon hivatkozási ponttá, amely hozzájárul „következmények elemzéséről” folytatott nyilvános európai parlamenti vitához,

vonja be a kísérő intézkedésekbe az Európai Unió más politikáit is.

1.3   A rendelkezésre bocsátott információ relevanciájának javítása érdekében az EGSZB javasolja, hogy a következő intézkedések révén igazítsák ki a fenntarthatósági hatásvizsgálatokat:

a három pillér közötti egyensúly helyreállítása,

a tanácsadóknak a rendelkezésre álló – különösen minőségi – módszerek széles köréből kell meríteniük oly módon, hogy az adott kereskedelmi megállapodás nem gazdasági szempontjairól is tájékoztatást nyújtsanak,

ökológiai megközelítésmódokat (életciklus-értékelés, szén-dioxid-kibocsátás, ökoszisztéma-szolgáltatásokat célzó intézkedések) kell kifejleszteni,

a vizsgálat elvégzésével megbízott tanácsadók csoportjának szisztematikusan be kellene vonnia olyan szakértőket, akik a kereskedelmi megállapodást kötő partnerországból származnak,

a szociális partnerekkel, a környezetvédelmi szakértőkkel és az üzleti világ képviselőivel közvetlen és mélyreható tárgyalásokat kell kezdeményezni,

a nemek közötti egyenlőségre gyakorolt hatások figyelembevétele,

a fenntarthatósági hatásvizsgálatba be kell építeni azokat a vizsgálatokat, amelyek a jogi és egészségügyi szakmák gyakorlásának feltételeire, különösen az azt végzők függetlenségére, valamint fizikai integritásának a biztosítására vonatkoznak.

1.4   A megújult részvételi folyamat megszervezése érdekében az EGSZB javasolja, hogy

a tanulmány legyen hozzáférhető minden szakaszában és minden érdekelt fél és partnerállam számára, és kiegészítésként csatoljanak hozzá egy rövid jelentést,

a konzultáció feleljen meg a ciklus különböző szakaszainak, legyen nyitott valamennyi civil társadalmi érdekelt számára, és rendeljenek hozzá megfelelő pénzügyi eszközöket,

tegyék lehetővé, hogy az EGSZB – a mutatók kiválasztásáról és a konzultációba bevonandó civil társadalmi szervezetek meghatározásáról szóló véleményén, valamint konzultációs módozatok ajánlásán keresztül – a fenntarthatósági hatásvizsgálatokat megelőzően részt vehessen a folyamatban,

az EGSZB-t kérjék fel, dolgozzon ki véleményt a „következmények elemzéséről”, amelyet az Európai Parlament és a Tanács elé terjesztenek,

az EGSZB-t fontos partnernek ismerjék el a partnerországok civil társadalmaival – az uniós küldöttségekkel összehangoltan – folytatott konzultációk és kísérőintézkedések megszervezésében,

az EGSZB közvetítsen annak érdekében, hogy a civil társadalom hatásvizsgálat keretében való konzultációja kapcsolódjon a megállapodásokban bevezetett nyomonkövetési mechanizmusok jövőbeli kialakításához,

az utólagos értékelés vegye figyelembe a nyomonkövetési bizottság időközi jelentését.

2.   A fenntarthatósági hatásvizsgálat: szükséges eszköz, ám átalakítása elengedhetetlen

2.1   Az Európai Bizottság „Kereskedelem, növekedés és globális ügyek” című közleményében (1) pontosítja, hogy fokozni kívánja a résztvevőkkel és a civil társadalommal folytatott konzultációit, hogy jobban fel tudja mérni a kereskedelmi politikák fenntartató fejlődésre gyakorolt hatását. Ismerve a Kereskedelmi Főigazgatóságnak a fenntarthatósági hatásvizsgálatok bevezetése révén játszott úttörő szerepét, az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság újra megnyitotta a vitát, amelynek célja a módszer eredményeinek elemzése, valamint korlátainak és hiányosságainak a felszámolása. Ebben a feltáró véleményben az EGSZB azokra a javaslatokra összpontosít, amelyek célja az eszköz teljesítményének javítása, valamint célkitűzéseinek tisztázása. A fenntarthatósági hatásvizsgálatok társadalmi és politikai hasznosságának kérdését is meg kívánja válaszolni.

2.2   A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével az Európai Parlament kiszélesítette hatásköreit, és kereskedelempolitikai ügyekben az Európai Unió Tanácsával egyenlő jogokkal rendelkezik. A Szerződés életbelépését követő első ratifikáció, nevezetesen a Dél-Koreával 2011 márciusában kötött megállapodás alkalmával tesztelhették a résztvevők – különösen az érzékeny ágazatokban tevékenykedők – a képviselők ezen új hatáskörének jelentőségét. Szükségessé válik tehát, hogy összhangba hozzuk a civil társadalommal folytatott párbeszéd előző módszerét ezzel az intézményi változással.

2.3   Az EGSZB nagy érdeklődéssel fogadja azokat a módosításokat, amelyeket az Európai Bizottság fentebb idézett közelmúltbeli közleménye bevezetett erre az eszközre vonatkozóan. A fenntarthatósági hatásvizsgálat továbbra is kapcsolódik a civil társadalommal folytatott konzultációhoz, és a jövőben is formális kötelezettség az ilyen konzultációk szervezése a tárgyalások során, valamint az ezek során levont következtetéseknek a tárgyalási álláspontot kifejtő dokumentumban való ismertetése. Ez egy új szakasszal egészül ki: az Európai Bizottság közölte, hogy a kereskedelmi megállapodások hatásainak felügyelete érdekében utólagos értékelés alá vonják ezeket. Végül, a tárgyalásokat követően, de még a megállapodás aláírása előtt megjelenik a politikai vita egyik kulcsszakasza: az Európai Bizottság elemzést fog készíteni a megállapodás következményeiről, amelyet megküld az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. Ettől kezdve a fenntarthatósági hatásvizsgálatot nem lehet egyszerű tárgyalási eszköznek tekinteni: összekapcsolja ugyanis a politikák kidolgozási ciklusának egészét. Ezáltal e vélemény javaslatai, amelyek a hatásvizsgálatok átdolgozását célozzák, időszerűvé válnak, és nagyobb horderővel rendelkeznek.

2.4   Többoldalú megállapodások hiányában, a kétoldalú vagy regionális szabadkereskedelmi megállapodások azok, amelyek mind a teljesebb (előzetes és utólagos) értékelési ciklus alkalmazása, mind pedig a tartalmuk (a fenntartható fejlődésről szóló fejezetek, beleértve a környezetvédelmi és szociális kötelezettségvállalásokat) révén, egyre több olyan elemet foglalnak magukba, amelyek a világkereskedelem „fenntarthatóbb” kormányzásához vezetnek.

2.5   A Kereskedelmi Főigazgatóság és a civil társadalom között már kialakították a strukturált párbeszédet, (2) amely a tájékoztatást és a cserét szolgáló, a kereskedelmi tárgyalások különböző szintjein folytatott üléseket is tartalmaz. Ez megfelel annak a követelménynek, hogy a tanácsadók a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kidolgozásához kötelezően konzultáljanak az európai és a partnerországok civil társadalmi szervezeteivel. A civil párbeszéd egy nagyszabású kísérletéről van itt szó, amelyben az EGSZB nagyobb szerepet kíván vállalni.

2.6   A kétoldalú vagy regionális kereskedelmi tárgyalások kialakításának vagy újraélesztésének jelenlegi szakaszában, a tájékoztatás/konzultáció ezen formája reményekre ad okot, ugyanakkor kritikák (3) tárgya is. A fenntarthatósági hatásvizsgálatokon belül a gazdasági értékelés jelentős súllyal esik latba az olyan matematikai szimulációs modellek elterjedt használata miatt, mint az általános egyensúlyi modell, amelyet azzal a céllal dolgoztak ki, hogy a makrogazdasági politikák hatékonyságát, nem pedig környezetvédelmi és szociális hatását (ráadásul különválasztva) vizsgálja. A modellezésnek a fenntarthatósági hatásvizsgálatokban ismertetett eredményei gyakran intuíción alapulnak, és csekély információt tartalmaznak a tárgyalófelek vagy az érdekelt felek számára, mivel nem állapítják meg a jelentős vagy megfelelő mértékben célzott hatásokat. A fenntarthatósági hatásvizsgálatokat megnehezíti az informatikai ágazaton belüli megbízható statisztikai adatok hiánya vagy hiányossága, és így nem veszik kellő mértékben figyelembe az erre az ágazatra esetlegesen gyakorolt hatásokat.

2.7   A folyamatról szóló több tanulmány (4) beszámol a fenntarthatósági hatásvizsgálatok kidolgozásának és a konzultációk megszervezésének a korlátairól. Mivel a tárgyalási folyamat túl késői szakaszában kerül sor rájuk, a fenntarthatósági hatásvizsgálatoknak nincs lehetőségük sem a tárgyalások tartalmának a befolyásolására, sem arra, hogy időben felhívják az érintett szereplők figyelmét a legproblémásabb hatásokra. Az eljárás során megkérdezett kulcsszereplők meghatározása és kiválasztása nem átlátható szabályok szerint történik.

2.8   Amikor a pénzügyi és gazdasági válság következményei hatására néhány társadalmi mutató értéke alapvető változásokon megy át, az első vizsgálatot a felhasznált adatok és lehetőségek frissítése érdekében ki kell egészíteni és módosítani kell, valamint növelni kell a javasolt kísérő intézkedések helyességét.

3.   A fenntarthatósági hatásvizsgálatok beépítése egy koherens értékelési ciklusba

3.1   Mivel a fenntarthatósági hatásvizsgálatok azáltal, hogy túl későn szolgáltatták az információkat, amelyek a tárgyalások szempontjából sok újdonságot nem tartalmaztak, nem rendelkeztek világos politikai vonatkozással és megfelelő konzultációs folyamat sem áll mögöttük, és így nem szolgáltak megelégedésre, az EGSZB a dinamikus megközelítés szerinti átdolgozásukat javasolja. Elsőként, a fenntarthatósági hatásvizsgálatok mandátumát a különleges (környezetvédelmi és társadalmi) kockázatok felderítésére és e kockázatok idővel való nyomon követésére kellene összpontosítani. A fenntarthatósági hatásvizsgálatok többletértékének lényege ebben, a várható és megfigyelt kockázatokról szóló információszolgáltatásban rejlik.

3.2   Az értékelés tehát egyszerre előzetes (előre jelzett kockázatok), folyamatos (kockázatértékelés) és utólagos (megfigyelt hatás). A fenntarthatósági hatásvizsgálat ezáltal több mint egy módszertani keret vagy diagnosztikai eszköz: dinamikus jelleget kap. Ezért már nem olyan statikus eszközként kell felfogni, amelynek köszönhetően a három pillér számtani értéke kiszámítható, hanem mint egy olyan eljárást, amely az együttműködést és a célzott információk megosztását szolgálja. Ezek az információk a gondossági kötelezettséggel felruházott civil társadalom és a tárgyalófelek számára jelzésként vagy figyelmeztetésként értelmezhetőek.

3.3   A hatékonyság érdekében a fenntarthatósági hatásvizsgálati folyamatot be kell építeni az uniós politikák koherens értékelési ciklusába, amelynek közös célja a fenntartható fejlődés.

3.3.1   Elsőként meg kell teremteni a három pillér közötti koherenciát, és feltétlenül meg kell erősíteni a környezetvédelmi és éghajlati perspektívát, emellett pedig a szociális tengelyt illetően, konkrétan meg kell említeni az emberi jogok tiszteletben tartását és a tisztességes munkafeltételeket (5).

3.3.2   Ezt követően a politikák és a tervezett kísérő intézkedések, valamint a feltárt kockázatok és lehetőségek között kell megteremteni a koherenciát. Az ajánlásoknak le kell fedniük az uniós politikák és intézkedések legszélesebb körét (strukturális alapok és speciális programok, fejlesztési segély, Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap, a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze – EIDHR, EBB-finanszírozás). Hasonlóképpen, programjuk kialakítása során ezeknek az eszközöknek is figyelembe kell venniük a fenntarthatósági hatásvizsgálatokat.

3.3.3   Végül meg kell teremteni a koherenciát az Európai Bizottság által bevezetett különböző értékelések között. Különösen azt kell tisztázni, hogy milyen összefüggés van a tárgyalási mandátumot megelőző hatásvizsgálat és a fenntarthatósági hatásvizsgálat között. Utóbbi mandátumát szükség esetén ki lehet igazítani és felül lehet vizsgálni annak megfelelően, hogy a társadalmi és környezetvédelmi kockázatokra vonatkozó előzetes tanulmány ambiciózus vagy éppen ellenkezőleg, szerény és hiányos volt.

3.4   Az európai parlamenti képviselőket, a tagállamok, valamint a civil társadalom képviselőit a folyamat során mindvégig be kellene vonni az eddigieknél fokozottabb mértékben. Az, hogy az Európai Bizottság a kereskedelmi megállapodás következményeiről az Európai Parlament és a Tanács számára elemzést készít, stratégiai jelentőséggel bír a cikluson belül, és az elemzésnek az intézmények általi figyelembe vétele lehetőséget teremt arra, hogy a civil párbeszéd a politikai vita kulcsmomentumára összpontosítson.

3.5   Szükségesnek tűnik, hogy a fenntarthatósági hatásvizsgálatokat általánossá tegyük, és a stratégiai gazdasági partnereinkkel (Egyesült Államok, Kína, Oroszország, Japán, India, Brazília) kötendő szabadkereskedelmi megállapodásokról szóló tárgyalások jelenlegi és jövőbeli mandátumának megfelelően kiigazítsuk, amelynek során pontosabban meghatározzuk azokat a szempontokat, amelyek az ENSZ gazdasági és szociális jogokról szóló jegyzőkönyvére, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogokra, a közbeszerzési piacok szabályaira és a beruházási megállapodásokra vonatkoznak.

4.   A szolgáltatott információ relevanciájának növelése

4.1   A lehetséges pozitív vagy negatív hatások tényleges figyelembevétele érdekében lényeges, hogy az eredményeket a megbeszélésék előtt időben eljuttassák a tárgyaló felek részére. Továbbra is biztosítani kell a vizsgálatokhoz való hozzáférést a tárgyalások minden szakaszában és a partnerországok minden érkelt fele számára. Noha a tanulmány kidolgozásának idejét kilenc hónapra növelték, a partnerországokon belüli konzultatív folyamatok megerősítése érdekében módosítani kellene ezt az intervallumot.

4.2   A fenntarthatósági hatásvizsgálatok hasznosságát ért kritikára válaszul le kell mondani az általános kijelentésekről és az összhatás (gazdasági kontra környezetvédelmi kontra társadalmi) minőségi méréséről. Prioritásként kell kezelni a sajátos környezetvédelmi és társadalmi kockázatokat célzó intézkedéseket, valamint e területek lehetőségeit, amelyek kiegészítik a gazdasági lehetőségekhez szükséges intézkedéseket, amelyek konstrukciójuknál fogva a modellek többségében pozitívnak bizonyulnak. Tulajdonképpen ezek a modellek motiválták azt, hogy a szóban forgó megállapodásokról a hatásvizsgálatot követően, de a mandátumot megelőzően tárgyalnak.

4.3   A környezetvédelmi és szociális kockázatok értékeléséhez a rendelkezésre álló módszerek lehető legszélesebb skáláját kell felhasználni, amely a mennyiségi módszerektől azon minőségi módszerekig terjed, amelyeket kimondottan arra hoztak létre, hogy a szóban forgó kereskedelmi politikák nem gazdasági aspektusáról nyújtsanak tájékoztatást, mint például a nemek közötti egyenlőségre, az élelmezés-biztonságra vagy az élelmiszer-biztonságra gyakorolt hatásról. Megérné továbbfejleszteni különösen az olyan környezetkímélőbb megközelítéseket, mint az életciklus-értékelések, a szén-dioxid-kibocsátás, vagy a biológiai sokféleségre gyakorolt hatás. Emellett minőségi módszereket is alkalmazni lehetne a célzott ágazatokban – a foglalkoztatás és a tisztességes munka terén – jelentkező szociális következmények értékelése érdekében.

4.4   E tekintetben a pályázati felhívásban szereplő megbízási feltételekben az Európai Bizottságnak kimondottan a társadalmi, illetve környezetvédelmi kérdésekben jártas szakértőket kellene felkérnie. Határozottan javasoljuk a partnerországok és az ILO, sőt, adott esetben a WHO, vagy a FAO szakértőinek nagyobb mértékű bevonását, különösen a nagyarányú informális tevékenységet folytató gazdaságok esetében. Ezen túlmenően, a tanácsadóknak elemezni kellene a jogi és egészségügyi szakmák gyakorolásának lehetőségeit, hogy tájékoztatást adjanak érdekeik és fizikai integritásuk jogi védelméről.

4.5   Az Európán belüli hatást sem szabad figyelmen kívül hagyni, főképp olyan fenntarthatósági hatásvizsgálatok esetében, amelyek – különösen a foglalkoztatás vagy az átszervezés tekintetében – stratégiai partnereket szeretnének bevonni. A szociális partnerek bevonásának lényeges szerepe van e területen, beleértve azt is, amikor a társadalmi és környezetvédelmi célkitűzések közötti esetleges feszültségeket feloldják, amelynek célja az igazságos átmenet és a zöld és inkluzív növekedés. Szisztematikusan össze kell gyűjteni az ágazati adatokat az EGSZB Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságától, és az ágazati szociális párbeszédet folytató európai bizottságoktól, amelyek kereskedelmi cserékkel foglalkoznak. A szociális partnerekkel folytatott közvetlen párbeszéd megerősíti a hatásvizsgálat eredményeinek legitimitását.

4.6   Ezen túlmenően a fenntarthatósági hatásvizsgálatokhoz fokozatosan fel kellene használni a multinacionális vállalkozásoknak a vállalati társadalmi felelősségvállalás (CSR) keretében vállalt önkéntes, illetve tárgyalásos úton meghatározott feladatokból, valamint a nemzetközi keretegyezményekből származó információkat.

4.7   A partnerországok kapacitásainak növelésére szánt pénzügyi és humán erőforrások (szakismeret – különösen a környezetvédelem és szociális ügyek terén, konzultációs mechanizmusok) kulcsfontosságúak a fenntarthatósági hatásvizsgálatok minősége és a nyomonkövetési csoport létrehozása szempontjából. Az Európai Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság és a Kereskedelmi Főigazgatóság közötti ez irányú koordinációt tovább kell mélyíteni és fejleszteni, figyelembe véve az új Európai Külügyi Szolgálat programozását.

4.8   A helyi szakértők és a civil társadalom segítségével fokozatosan figyelembe kell venni a szabadkereskedelmi megállapodásoknak az azokban részt nem vevő országokra és a legkülső régiókra gyakorolt hatását, hogy fel lehessen mérni a kereskedelmi folyamatok ökológiai és szociális következményeit.

4.9   Ennek a tárgyalófelek és a jövőbeli értékelők számára egyaránt hasznos elemzési módszernek a fenntarthatósági hatásvizsgálatok Európai Bizottság által készített 2006-os gyakorlati útmutatójának (6) az átdolgozásához kellene vezetnie. Az útmutató átdolgozásába, valamint annak végrehajtásába nagy arányban be kellene vonni a Fejlesztési és Együttműködési Főigazgatóság, a Foglalkoztatási, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága, a Környezetvédelmi Főigazgatóság, az Éghajlatpolitikai Főigazgatóság és az Egészség- és Fogyasztási Főigazgatóság szakértőit.

5.   A civil társadalom részvételi folyamatának felülvizsgálása

5.1   Számos ajánlás azokra az elvárásokra ad választ, amelyet a Kereskedelmi Főigazgatóság által 2010-ben szervezett, az új kereskedelmi politikáról szóló nyilvános konzultáción részt vevők kifejeztek. Ahogy a fenntarthatósági hatásvizsgálatoknak a politikák koherens értékelési ciklusa részévé kell válniuk, úgy a konzultációt is át kellene gondolni és dinamikusabbá kellene tenni, olyan folyamattá, amely a ciklus különböző szakaszaihoz igazítható, és bevált gyakorlatok sorozatára épül.

5.2   Az EGSZB az intézményi konzultációk keretében részt vehetne egy konkrét fenntarthatósági hatásvizsgálat kidolgozási folyamatának korai fázisában, véleményt dolgozhatna ki a szociális és környezetvédelmi mutatók megválasztásáról, vagy a kísérő intézkedések meghatározásáról, valamint ajánlásokat tehetne a legmegfelelőbb konzultációs mechanizmusokra.

5.3   A civil társadalom az Európai Parlament elé terjesztendő, a következményekről szóló elemzéstől azt várja, hogy az Európai Bizottság számoljon be arról, hogy a tárgyalófelek milyen módon vették figyelembe a fenntarthatósági hatásvizsgálatok következtetéseit, valamint milyen módosításokat hajtottak végre az egyes fejezetekben a meghatározott veszélyek elkerülése érdekében.

5.4   Az első vizsgálatot egy (két vagy három évig tartó) nyomonkövetési és korai értékelési mechanizmus keretében kell elvégezni, a civil társadalom széles körű bevonása mellett, pontosítani kell és adott esetben felül kell vizsgálni a megfigyelt következményeket, és fel kell ismerni az új kockázatokat. A nyomon követés és az értékelés középpontjába a kockázatokat és azok időbeli változásait, valamint a kísérő intézkedések hatékonyságát kell állítani.

5.5   A fenntarthatósági hatásvizsgálatot magában foglaló új értékelési ciklushoz az EGSZB stabil kapcsolati rendszerrel rendelkezik a harmadik országok civil társadalmainak számos szervezetével. Képes tehát arra, hogy a konzultációk során közvetítői szerepet játsszon. Gyűjtött már tapasztalatokat a partnerországok civil társadalmaival való párbeszéd megszervezésében a tárgyalások különböző szakaszaiban.

5.6   Az EGSZB egy-egy földrajzi területtel foglalkozó állandó csoportjai, amelyek a harmadik országok civil társadalmaival való cserét szolgálják, nagy előnyt jelentenek abban, hogy a civil társadalom valamennyi résztvevőjét bevonva felállítsák a megállapodások nyomonkövetési bizottságainak első egységeit. Az EGSZB ezen munkaszervei – amelyek a társulási vagy partnerségi megállapodások különböző aspektusairól szóló párbeszédekben és vitákban tapasztalatot gyűjtöttek – a kereskedelmi megállapodások során kialakított egyensúlyról szóló viták kiemelt helyszíneivé válnak. Földrajzi alapon, az adott területre vonatkozó szakértelmüknek köszönhetően minden közös struktúra hozzájárul a nemzetközi kereskedelem és a fenntartható fejlődés közötti empirikus kapcsolatokhoz.

5.7   A Cariforum megállapodásban szereplő nyomonkövetési mechanizmus megoldást nyújt a megállapodás egészének felügyeletére azáltal, hogy az alkalmazását a civil társadalom egésze felügyeli. A Dél-Koreával kötött megállapodás lehetőséget nyújt a Fenntartható fejlődés fejezet felügyeletére. E nyomonkövetési mechanizmusok bevezetése határozottan növeli a fenntartható fejlődés területére vonatkozó európai kötelezettségvállalások hitelét. A nyomon követés későbbi érvényessége és a felek közötti bizalom ezen a konzultációs folyamaton belül a fenntarthatósági hatásvizsgálat minőségétől függ majd. Ezért az EGSZB újból amellett foglal állást, hogy valamennyi kereskedelmi megállapodáson belül állítsanak fel nyomonkövetési bizottságot.

5.8   Az EGSZB támogatja a Kereskedelmi Főigazgatóság együttműködési szemléletét, amely valamennyi megállapodásba be kíván illeszteni egy a társadalmi és környezetvédelmi vállalásokat tartalmazó „fenntartható fejlődési” fejezetet. A fenntarthatósági hatásvizsgálat részt vesz ebben az ösztönző intézkedésben azáltal, hogy empirikus és gyakorlati módon jelzi a kereskedelem által nyújtott lehetőségeket e téren, valamint azokat a szükséges átmeneti, kiigazító, kompenzációs, vagy védelmi intézkedéseket, amelyek célja a társadalmi és gazdasági kockázatok csökkentése a megállapodás vállalásainak megfelelően.

5.9   Az EGSZB, amely vállalta a Cariforum megállapodás nyomon követésének a koordinálását, a civil társadalommal korábban kialakított kapcsolataira fog támaszkodni. A dél-koreai civil társadalommal is ki fog alakítani partnerséget, hogy továbbra is felügyelje a bevezetendő nyomonkövetési mechanizmusokat. A részvételi folyamat felülvizsgálata érdekében le kell vonni a következtetéseket a Chilével kötött megállapodás első alkalommal történő utólagos értékeléséből.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  COM (2010) 612, 2010. november 9.

(2)  A Kereskedelmi Főigazgatóság civil társadalommal folytatott párbeszédről szóló 2010. évi tevékenységi jelentése: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2010/february/tradoc_145785.pdf.

(3)  Az Európai Unió új kereskedelmi politikájára vonatkozó nyilvános konzultációról szóló 2010. évi végleges jelentés: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2010/september/tradoc_146556.pdf.

(4)  Anne Chetaille (2005.). Les études d’impact des accords commerciaux sur le développement durable: bilan et perspectives [A kereskedelmi megállapodások fenntartható fejlődésre gyakorolt hatását vizsgáló tanulmányok: eredmények és kilátások]. Gret, Párizs.

Ruddy and Hilty (2007). Impact assessment and policy learning in the European Commission [Hatásvizsgálat és a politikákkal kapcsolatos tanulás az Európai Bizottságban], Sciencedirect.

Pascal Gabriel (2008). Problématiques environnementales, emploi et cohésion sociale. Un examen des développements politiques au niveau international [Környezetvédelmi problémák, foglalkoztatás és társadalmi kohézió. A nemzetközi szintű politikai fejlődések vizsgálata], Syndex / Foglalkoztatás, Szociális Ügyek és Társadalmi Összetartozás Főigazgatósága.

Ekins and Voituriez (2009). Trade, Globalisation and Sustainability Impact Assessment [Kereskedelem, globalizáció és fenntarthatósági hatásvizsgálat], Earthscan, London.

(5)  Az EGSZB tájékoztató jelentése: A tisztességes munka és a fenntartható fejlődés a földközi-tengeri térségben, 2010. szeptember.

(6)  Gyakorlati útmutató a fenntarthatósági hatásvizsgálatokhoz, Kereskedelmi Főigazgatóság: http://trade.ec.europa.eu/doclib/docs/2006/march/tradoc_127974.pdf.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/19


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Mezőgazdasági gépek, építőipari és anyagmozgatási berendezések – A pénzügyi válságból kivezető legjobb út (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 218/04

Előadó: Virgilio RANOCCHIARI

Társelőadó: Patrizio PESCI

2010. július 15-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Mezőgazdasági gépek, építőipari és anyagmozgatási berendezések – a pénzügyi válságból kivezető legjobb út.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2011. április 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4-5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a 2011. május 4-i ülésnapon) 151 szavazattal 3 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az építőipari berendezések és mezőgazdasági gépek európai ágazatát különösen súlyosan érintette a válság egy olyan időszakban, amikor jelentős mértékű változás ment végbe a világszintű keresletben. A szektor mindazonáltal egy igen versenyképes és technológiailag fejlett ágazat része.

Uniós szinten azonban számos lépés szükséges az iparág fenntarthatóságának és versenyképességének biztosítása érdekében, azonban eközben el kell kerülni, hogy hosszú távon fölösleges kapacitás jöjjön létre az uniós szintű termelésben. Ilyen intézkedés például:

olyan jogi keret kialakítása, amely nem korlátozza a gyártók innovációs, illetve arra való képességét, hogy a berendezéseket a fogyasztói igényeknek megfelelően továbbfejlesszék;

egyenlő feltételek biztosítása Európában eredményes piacfelügyelet segítségével: a piacfelügyeleti és vámhatóságoknak érvényt kell szerezniük a 765/2008/EK rendeletnek, és fokozniuk kell az ellenőrzéseket az európai piacon;

olyan termékszabályozás és kereskedelempolitika kialakítása, amely szavatolja a világszintű piacokra történő kijutás szabadságát;

olyan európai jogszabályok megalkotása, amelyek tekintetbe veszik, hogy az európai piacok szerepe a többiekhez képest háttérbe szorul. A világpiac központja egyre inkább Dél-Amerikába és Ázsiába tevődik át, így minden szükséges intézkedést – például a bürokrácia csökkentését és az önkéntes iparági intézkedések előmozdítását – tervbe kell venni annak érdekében, hogy az európai gyártók telepei az EU-ban maradjanak;

harmonizáció Európán belül és világszinten a közúti közlekedésbiztonságra vonatkozó követelmények és a környezetvédelem terén;

jobb munkahelyi körülmények és végrehajtási intézkedések az EU egész területén a jövőbeli kapacitásfelesleg elkerülése érdekében, illetve új termékek, valamint új munkaszervezési elképzelések – az összes érintett ismereteinek felhasználásával történő – kifejlesztésének az ösztönzése céljával;

finanszírozási program és ösztönzők a kkv-k versenyképességének támogatására.

1.2   A 2010. november 11-én Bolognában, az EIMA (Mezőgazdasági Gépek Nemzetközi Kiállítása) keretében tartott, számos érdekelt részvételével lezajlott meghallgatás eredményeit felhasználva a következő fejezetekben további, részletesebb ajánlásokat teszünk.

2.   A vélemény háttere

2.1   A mezőgazdasági gépek és építőipari berendezések európai ágazata technológiai megoldásokat nyújt olyan alapvető emberi szükségletek hatékony kielégítése érdekében, mint a világ növekvő népességének élelemmel és lakóhellyel való ellátása, valamint a szükséges infrastruktúra biztosítása.

2.2   A magas európai telekárak miatt Európa a mezőgazdaságban és az építőiparban hatékony és innovatív megoldások alkalmazására törekszik, ami világszinten vezető pozícióba juttatja az európai iparágat a technológiák terén.

2.3   Miközben a kereslet Európában stagnál, az ázsiai, latin-amerikai, afrikai és a FÁK országain belüli piacok gyorsan bővülnek, és ez a tendencia a jövőben is folytatódni fog. Emiatt új világszintű szereplők jelentek meg és válnak versenyképessé még hazai piacaikon kívül is.

2.4   A világszintű pénzügyi válság mindkét ágazatot jelentős mértékben érintette. Az ingatlanbuborék kipukkanása 2008 második felében erőteljes visszaesést okozott az építőipari berendezések szektorában. Ezt a beruházások drasztikus méretű csökkenése követte, a 2009. évi forgalom pedig 42 %-kal esett vissza. Ezt a csökkenést elsősorban a vásárlók finanszírozási lehetőségeinek hiánya és az építőipari aktivitás csökkenése okozta.

2.5   A válság hatásait később a mezőgazdasági gépek ágazata is megérezte. Bár a 2009-es visszaesés kevésbé volt hangsúlyos (– 22 %), a fellendülés az iparág más szektoraival ellentétben nem kezdődött meg 2010-ben; a 2010 egészére vonatkozó forgalomcsökkenést 9 % körülire becslik. Az elsődleges ok ebben az esetben is a vásárlók finanszírozási lehetőségeinek hiánya volt, amely bizonytalansággal párosult.

2.6   A termékek iránti kereslet terén egyre jelentősebb elmozdulás tapasztalható. Miközben az Európán kívüli piacok – amelyeken sokkal kevésbé szigorú jogi követelményeknek kell megfelelni – bővülnek, a mind keményebb biztonsági és környezetvédelmi szabályoknak megfelelő uniós termékek iránti kereslet csökken. Emiatt a már így is összetett termékportfólió még bonyolultabbá válik, illetve a gyártási telephelyek is áthelyeződnek: az EU-n kívüli piacra szánt termékeket a kereslethez közelebb állítják elő, ami miatt uniós munkahelyek szűnnek meg.

3.   Mezőgazdasági és építőipari gépek: az ágazat stratégiai jelentősége, a felmerülő problémák és a piaci struktúra

3.1   Kis sorozatnagyság, magas termékváltozatosság – erőteljes függés a beszállítóktól

A két ágazat sok tekintetben hasonlít egymásra a termelők sorozatnagyságát és termékválasztékát illetően.

Nagy multinacionális vállalatok a legáltalánosabban használt berendezéstípusok széles körét (például mezőgazdasági traktorok, földkiemelő gépek vagy kerekes rakodók) állítják elő.

Eközben vannak olyan gyártók – a jelentős méretű, regionális szintű gyáraktól egészen a kkv-kig –, amelyek a legelterjedtebb berendezéstípusokat állítják elő, viszont sikeresen megélnek abból, hogy magas szinten specializálódott réstermékeket készítenek.

A piacon fellelhető termékek specializációjának foka és változatossága gyakran nem arányos a gyártó méretével. Nem ritka, hogy egy-egy gyártó akár 200 különféle modellt, nagyon konkrét célra tervezett berendezéseket állít elő, és évente 1 000-nél is kevesebb darabot értékesít. Többen abból is megélnek, hogy egy-egy modellből 100-nál is kevesebbet adnak el évente.

3.2   Foglalkoztatás és termelés

3.2.1   A mezőgazdasági gépek piaca pontosan tükrözi a mezőgazdasági szektorban tapasztalt trendeket.

A legkorszerűbb gépek nélkül nem létezhetne modern, hatékony és versenyképes agrárágazat. Napjainkban több mint 10 millióan dolgoznak a mezőgazdaságban. Bár a szektor által foglalkoztatottak száma csökken, továbbra is jelentős eltérések ismerhetők fel a „régi” EU 15 és a 2004 után csatlakozott „új” tagállamok között.

A 15 tagú EU-ban a munkavállalók „csupán” 4,0 %-a dolgozik ebben az ágazatban, miközben a 12 új tagállamban a szektor 13,4 %-kal veszi ki a részét a foglalkoztatásból.

Éppen ezért az EGSZB véleménye szerint határozott KAP-ra van szükség a gazdálkodók érdekében, de éppen így az iparág érdekében is, hogy folytathassák a K+F-be történő beruházásaikat, megfelelve a jogszabályi kötelezettségeknek és a vásárlók igényeinek egyaránt.

A mezőgazdasági gépek ágazatában mintegy 4 500 gyártó működik, amelyek 2008-ban együttesen 28 milliárd eurónyi forgalmat generáltak. A szektor 135 000 főt foglalkoztat, illetve további 125 000 ember dolgozik az értékesítésben és a karbantartásban.

A 27 tagú EU termelésének kétharmada Németországban, Olaszországban, Franciaországban, Spanyolországban és az Egyesült Királyságban koncentrálódik, miközben a 12 „új” tagállam együttesen mindössze 7 %-kal részesedik az uniós géptermelésből.

3.2.2   Az építőipar az EU-ban az aktív népesség 7,1 %-át foglalkoztatja

Az építőipari berendezések előállítása terén ugyanaz a helyzet, mint a mezőgazdasági gépek kapcsán: Olaszország, Németország, Franciaország, Spanyolország és az Egyesült Királyság gyártja le az európai termelés közel háromnegyedét. Az összesen mintegy 1 200 európai vállalat együttesen 31 milliárd eurós forgalmat generált 2008-ban, de ez 2009-ben 18 milliárdra esett vissza. Ez 42 %-os csökkenést jelent.

Az iparág közvetlenül 160 000 munkavállalót foglalkoztatott, közvetve pedig – az ellátási láncban, az értékesítő és karbantartási hálózatokban – becslések szerint további 450 000 munkahely függ a szektortól. Iparági becslések szerint 2010-ben a közvetlen foglalkoztatás 35 %-kal, a közvetett pedig 20 %-kal esett vissza.

Egyértelműen hiány van azonban képzett és fiatal munkaerőből. A Finn Technológiai Intézet munkaerő-piaci felmérése kimutatja, hogy fokozódtak a képzett munkaerő felvétele terén tapasztalt nehézségek. A hiány azokban a szakmákban jelentkezik, amelyek több mint tíz éve vezetik a listát: hegesztők, fémmunkások, műszerészek és mérnökök.

3.3   Függés az alkatrészek és motorok beszállítóitól

Az európai gyártók mindkét ágazatban mindig is világszintű vezető pozíciót foglaltak el a fejlett technológia és a kínált berendezés minősége tekintetében. Ezekben az ágazatokban a legmodernebb – a nagymértékben automatizált funkcióktól és a precíziós mezőgazdaságban használt nagy felbontású GPS-ektől a fokozatmentes sebességváltókig terjedő – technológiát és elektronikát kell használni.

Másrészről a szélsőséges körülmények (por, sár, jég, különlegesen meleg vagy hideg idő) közötti működés követelménye azzal jár, hogy a sorozatgyártott alkatrészek nem megfelelőek, vagy nem fejleszthetőek tovább az igényeknek megfelelő specifikus irányban.

Az iparágban egyre nagyobb az aggodalom a tekintetben, hogy a jövőben esetleg az alkatrész-ágazatban nem állnak rendelkezésre a szükséges európai partnerek ahhoz, hogy közös fejlesztés révén biztosítsák a technológiai vezető szerepet.

A motorok a termékfejlesztés és a jogszabályoknak való megfelelés alapvető elemei, de – ellentétben az autóiparral – csupán a nagy multinacionális vállalatok rendelkeznek a motorgyártáshoz szükséges infrastruktúrával.

A független motorgyártók száma csökken, és jelentéktelen pozíciót foglalnak el a piacon. A berendezésgyártók többsége gyakran szembesül azzal a kihívással, hogy versenytársaik által ellenőrzött motorbeszállítóktól kell függeniük.

3.4   A forgalmazói és karbantartói hálózat jelentősége

A forgalmazói és karbantartói hálózat a gyártó sikerének egyik meghatározó tényezője. Az ennyire bonyolult gépek nem megfelelő használat és karbantartás esetén egészségügyi és biztonsági kockázatokat hordoznak. Képzett forgalmazói rendszert követelnek meg, amely segít a leginkább megfelelő technológia kiválasztásában, és színvonalas karbantartási és javítási szolgáltatást nyújt a bonyolult berendezésekhez szükséges gyors és megbízható kiszolgálás érdekében, a fogyasztók magas elvárásainak megfelelően azokban az ágazatokban, ahol fontos szerep jut az éghajlati viszonyoknak, a szezonális csúcsoknak és a szigorú határidőknek.

3.5   A gazdasági válság hatása a növekedésre és a termelésre

A gazdasági válság súlyosan érintette mindkét ágazatot egy olyan pillanatban, amikor a világszintű kereslet szintje kiemelkedően magas volt. Az építőipari berendezések esetén 2008 negyedik negyedévében világszinten összeomlott a kereslet. 2009-ben az európai gyártók összértékesítése 42 %-kal csökkent, ami drasztikusan magas készletszinteket és a kapacitások igen alacsony kihasználtságát eredményezte. A teljes 2010. év tekintetében – amint fent említettük – további 9 %-os csökkenést regisztráltak, az ázsiai kereslet azonban 2010 végén már újra bővült.

A mezőgazdasági gépek ágazatában a válság hatásai később jelentkeztek, mivel a mezőgazdasági termelés kevésbé függ az általános gazdasági légkörtől. A 2009. évi forgalom azonban 22 %-kal, a 2010-es pedig újabb 9 %-kal esett vissza.

2011-ben mindkét ágazat esetében egyszámjegyű bővülésre lehet számítani – jóval kevesebbre, mint amennyire szükség lenne ahhoz, hogy visszaállhassanak a válság előtti szintre.

A válság alatt a legjelentősebb korlátozó tényező a rendelkezésre álló hitel hiánya volt. Itt mindenekelőtt a fogyasztók számára új gépek vásárlásához elérhető hitelről, de ugyanígy a gyártók hiteléről is beszélünk. Ezenkívül természetesen a csökkent aktivitás – különösen az építőiparban – is visszafogta az új berendezések iránti igényt. A kereslet mindkét ágazatban igen változékonynak bizonyult.

4.   Nehézségek és kihívások a válság után

A gazdasági válság mindkét ágazat tekintetében rámutatott néhány jellegzetességre, és olyan, igen nehéz helyzetet eredményezett, amelyben politikai szintű beavatkozásra van szükség.

4.1   A beszállítók és a szaktudás hiánya

Fontos hangsúlyozni, hogy az építőipari berendezések ágazata jelentős mértékű és alapvető változásokon megy keresztül.

A világpiac központja mindinkább Dél-Amerikába és Ázsiába helyeződik át.

Bár 2005-ben a világ építőipari berendezések iránti összes keresletének 20 %-a Európában jelentkezett, 2014-ben a világszintű keresletnek csupán 14 %-a fog ezen a kontinensen megjelenni. (1)

A leglátványosabb változás Kínában és Indiában megy végbe. Kína építőipari berendezések iránti kereslete 2014-ben várhatóan a világszintű kereslet 34 %-át fogja kitenni, szemben a 2005-ös mindössze 18 %-kal. Ez azt jelenti, hogy a kereslet 9 év alatt megkétszereződik.

Egy ilyen mértékű változás következményei kiemelkedő jelentőséggel bírnak, hiszen az USA és az EU együttesen mindössze 29 %-ot tesz ki a világkeresletből.

A válság hatásaként jelentősen felgyorsult az a tendencia, hogy a termelést nagymértékben az Európán kívüli új piacok közelébe helyezik át. Emiatt a fontos alkatrészek európai beszállítóinak a száma is drámai mértékben csökkent. Ez nemcsak a gyártási telephelyek, hanem a gyártáshoz szükséges szakismeretek elköltözését is jelenti.

Mivel a külföldi piacok szükségletei és specifikációi eltérnek az európaiakéitól, egyre nagyobb gondot jelent az, hogy a fontos alkatrészeknek nincsen elegendő megfizethető európai beszállítója, aki a jövőben képes lenne kiszolgálni az európai szükségleteket.

Másik probléma az acél elérhetősége egy olyan, élénkülő világgazdaságban, ahol az áremelések és a protekcionista intézkedések – amint azt a válság előttről származó adatok is mutatják – negatív hatást fejtenének ki erre az ágazatra.

4.2   A foglalkoztatásra kifejtett hatások: idősödő munkaerő, a képzett munkaerő hiánya és az agyelszívás

A gépgyártási szektor 3,6 millió embernek ad munkát Európában. (2)

Ennek 10 %-a a mezőgazdasági gépek és az építőipari berendezések ágazatában dolgozik. A munkaerő-állomány általában idősödő: a munkavállalóknak mindössze 20,1 %-a fiatalabb 30 évesnél, miközben ugyanez az arány a többi nem pénzügyi ágazatban átlagosan 25 % körül alakul.

Felhasználói oldalon a mezőgazdasági termelők is hasonló problémákkal szembesülnek: az európai gazdálkodóknak csupán 7 %-a fiatalabb 35 évesnél. A mezőgazdaság és az építőipar kevesebb munkavállalót vonz, mint a többi ágazat, a munka ugyanis nehezebb és kevésbé jövedelmező, mint sok más munkahely Európában.

A közvéleményben az iparágról negatív kép alakult ki, amely miatt nem ismerik el, hogy az ágazat milyen jelentőséggel bír a közösség egésze számára, emellett hiány van képzett munkásokból és mérnökökből, illetve nincsen összhangban a készségek iránti kereslet a munkaerőpiacon rendelkezésre álló képességekkel. A képesítési rendszerek, valamint a különböző szintű nemzeti bizonyítványok eltérőek és egymásnak meg nem feleltethetők, a természet- és mérnöki tudományok terén nem létezik elitoktatás stb. Az ágazatnak ezen jellemzőit a gazdasági válság még tovább súlyosbította.

Az iparág a lehetőségekhez mérten igyekezett visszafogni a munkahelyek megszüntetését. Amint azonban azt korábban említettük, az építőipari berendezések ágazata által foglalkoztatottak száma a 2008-as adathoz képest 35 %-kal csökkent. (3)

A válság következménye ezenkívül a Távol-Keletre és Dél-Amerikába irányuló „agyelszívás”. Ezekben a régiókban a piacok lendületesebbek, és a válság kevésbé drámai hatásokkal járt.

5.   Uniós szinten szükséges intézkedések

5.1   A tisztességtelen verseny elleni intézkedések érvényesülésének biztosítása

A normáknak meg nem felelő építőipari berendezések EU-ba történő importálása, értékesítése és használata továbbra is jelentős gondokat okoz az építőipari berendezések európai ágazata számára. Az uniós piacra először bekerülő berendezéseknek minden érvényben levő biztonsági és környezetvédelmi előírásnak meg kell felelniük. A követelményeknek nem megfelelő gépek uniós piacra kerülését a tagállamoknak meg kell akadályozniuk.

Ez a gyakorlat tisztességtelen versenyhez vezet, és akadályozza a jóhiszemű beszállítókat K+F tevékenységek folytatásában. Ez pedig veszélybe sodorja az építőipari berendezések európai ágazatának versenyképességét, valamint az általa biztosított munkahelyeket. Az előírásoknak nem megfelelő gépek nagyobb valószínűséggel okoznak baleseteket, és gyakran az EU által előírt környezetvédelmi normákkal sincsenek összhangban.

Az uniós jogszabályokat betartó gyártóknak jelenleg az uniós piacra tisztességtelen körülmények között bekerülő, a szabályszerű termékek árának töredékébe kerülő termékekkel kell szembesülniük és megküzdeniük. A hatóságok nem rendelkeznek megfelelő eszközökkel és erőforrásokkal ahhoz, hogy rendezzék a helyzetet, a jogszabály pedig nem mindig egyértelműen védi az előírásoknak megfelelő termékeket.

Mind több nem megfelelő gép kerül illegális módon az uniós piacra a piacfelügyeleti vagy vámhatóságok hatékony fellépése nélkül, pedig 2010. január 1-jén szigorúbb jogszabályok léptek életbe (765/2008/EK rendelet).

Ajánlás: Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot és a tagállami hatóságokat, hogy tegyék meg a szükséges intézkedéseket a tisztességes verseny biztosítása érdekében az uniós piacon, valamint hogy szavatolják az egyenlő feltételeket a nemzetközi szintű versenyre kényszerülő gyártók számára.

5.2   Meg kell hozni a helyes döntéseket a környezet hatékonyabb védelme érdekében

Az autóipari ágazathoz hasonlóan mindkét szektor számára az egyik legnagyobb kihívást a mozgó gépek kibocsátásairól rendelkező jogszabály jelenti. Az autóipari ágazathoz képest kiemelkedően magas a mozgó gépek fajlagos megfeleltetési költsége, hiszen sokkal több eltérő modellt gyártanak sokkal alacsonyabb sorozatnagyság és forgalom mellett.

A 2011-ben kezdődő következő (III. B) kibocsátási fázissal és a 2014-re már betervezett azt követővel (IV. fázis) a legfontosabb szennyezőanyagok kibocsátását több mint 90 %-kal csökkentik a jelenlegihez képest. A módosítások a motorokat érintik, de alapvető átalakítást tesznek szükségessé az egész gép tekintetében is.

A kibocsátási szintek miatt megkövetelt technológia nagyon alacsony kéntartalmú tüzelőanyagok használatát teszi szükségessé, amit a nem közúti mozgó gépeket gyártó ágazat Európában nehezen, azon kívül pedig egyáltalán nem tud beszerezni. Ez mind az új, mind pedig a használt berendezések Európán kívüli értékesítését megakadályozza.

Válságellenes intézkedésként a szektor olyan jogszabályi eszköz bevezetését kérte, amely lehetővé teszi a motormennyiségek növelését. Ezt az érvényben lévő irányelvek rugalmas végrehajtási eljárása már megengedi. Az ágazat számára ezzel elérhető megtakarítás jelentős lenne, és a kibocsátások egyszeri, mintegy 0,5 %-os növekedésével járna. Az Európai Bizottság támogatta a kérést és két javaslatot terjesztett elő az érintett irányelvek módosítására. A javaslatokat a Tanács és a Parlament még vizsgálja. A kérdés tárgyalása azonban túlságosan lassan megy, ami miatt csökkenhet a tőle várt pozitív gazdasági hatás.

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a nem közúti mozgó gépek kibocsátására vonatkozó jogszabályok következő változatában bevezetendő további rugalmassági mechanizmusokat, valamint a mezőgazdasági traktorokra vonatkozó hasonló javaslatot minél gyorsabban fogadják el.

A korom és a nitrogén-oxidok kibocsátásának csökkentése a jövőben olyan speciális technológiákat tesz szükségessé, amelyek növelik az üzemanyag-fogyasztást, és így a CO2-kibocsátást. A gyártók erőfeszítései azzal, hogy javították az egész gép hatékonyságát, megakadályozták az üzemanyag-fogyasztás reálértékben vett növekedését. A szén-dioxid-kibocsátás korlátozására/csökkentésére vonatkozó új jogszabályoknak összhangban kell lenniük az érvényben levő kibocsátási jogszabályokkal, és bevezetésükre a jelenlegi kibocsátási fázisok után elegendő átfutási időt kell hagyni.

Ajánlás: Az egyes termékekre vonatkozó új vagy szigorúbb szabályok kialakítása előtt európai uniós szinten hatásvizsgálatot kellene folytatni, számba véve az iparág világpiaci versenyképességére kifejtett lehetséges negatív következményeket, illetve azt a minimális javulást, amelyre a gyakorlatban lehetőség van e gépek kapcsán.

5.3   A használt berendezések elöregedése – szükség van egy, a mozgó gépekre vonatkozó selejtezési rendszerre

A mezőgazdaságban és az építőiparban használt gépek élettartama hosszú. A traktorok átlagosan több mint 15 évig használhatók. Az új berendezések környezeti teljesítményének állandó fokozása ezért csupán korlátozott mértékben és lassan válik érezhetővé a használatban levő összes berendezés átfogó környezeti teljesítményében. A gyorsabb hatást legjobban úgy lehet elérni, ha ösztönzést nyújtunk az elöregedett, szennyező gépek piacról való kivonására. Ez a megközelítés egyértelmű előnyökkel jár a régi berendezések utókezelő rendszerekkel történő utólagos felszereléséhez képest. A korszerűtlen berendezések filterekkel való felszerelése számos további problémát vet fel és csökkenti a hatékonyságot a biztonság és a teljesítmény terén.

Az EGSZB javasolja egy selejtezési rendszer bevezetését, ami megfelelő megoldás lenne az elöregedett, szennyező gépek problémájára, és hozzájárulna a tisztább környezet megvalósításához és a biztonságosabb munkakörülmények eléréséhez.

Az EGSZB úgy véli, hogy a kipufogógáz-utókezelő rendszerek használata nem megfelelő módszer az épített területeken használt szennyező berendezések problémájának megoldására. Ezek a rendszerek, miközben egyáltalán nem szüntetik meg a problémát, lehetővé teszik a hangos és veszélyes gépek üzemben tartását, és akár – nem megfelelő beszerelés esetén – még növelik is a veszélyt.

Az EGSZB azt is ajánlja, hogy alakítsanak ki összehangolt követelményrendszert az utókezelő rendszerek utólagos felszerelésére – éspedig nem csupán a kipufogógáz csökkentésére való képességük miatt, hanem azért is, mert mezőgazdasági és építőipari berendezésekre történő felszerelésük kockázatokkal jár.

5.4   Az iparág képes kezelni a CO2-kibocsátás jelentette kihívást

Éppúgy, mint a közúti járművek esetében, az ágazat CO2-kibocsátása nagyrészt az üzemanyagokból származik. Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének lehetőségeit a berendezések konkrét teljesítménye alapján kell felmérni, nem pedig csupán a kilométerenkénti üzemanyag-fogyasztás alapján, amint az az autóiparban történik.

Az elmúlt években már jelentős eredményeket értek el a hatékonyabb gépek segítségével. Az egész élettartamra számított költségek – amelyeknek jelentős hányadát az üzemanyag-költségek teszik ki – egyre fontosabb tényezőt jelentenek a fogyasztók vásárlási döntése során.

A CO2-kibocsátás megfelelő csökkentése érdekében azonban az optimalizáció során nem csupán a motort mint hajtóerőt kell figyelembe venni, hanem az egész gépre, az alkalmazásokra és a folyamatra, továbbá a működési hatékonyságra és az alternatív, alacsony szén-dioxid-kibocsátású erőforrások használatának lehetőségére is tekintettel kell lenni.

Az EGSZB kéri az uniós intézményeket és a tagállamok képviselőit, hogy támogassanak egy piacközpontú, átfogó megközelítést a mozgó gépek CO2-kibocsátásának csökkentése kapcsán. Mivel egy adott megoldás nem mindenki számára ideális, a pragmatikus és megalapozott módszer az lenne, ha a legmagasabb kibocsátású géptípusokra (traktorok, kombájnok stb.) megfelelő, az átfogó hatékonyságot (pl. az egy tonna learatott gabonára, vagy egy kilométer leaszfaltozott útra jutó üzemanyag-fogyasztást) mérő megoldásokat alakítanának ki.

5.5   A közúti biztonság és a környezetvédelem szempontjából a kulcs a harmonizáció – Európán belül és világszinten is

Azzal, hogy a piacok Európától távolabb kerülnek, a világszinten harmonizált termékszabályozás és -szabványosítás jelentősége gyorsan nő. Ez igaz a közútbiztonsági követelmények harmonizációjára is, ami jelenleg az építőipari berendezések és egyes mezőgazdasági járművek esetében még hiányzik.

Ezen túlmenően az európai ipar azzal a kihívással is szembesül, hogy az európai követelmények egyre szigorúbbakká válnak a világ többi részének szabályaihoz képest, ami miatt a gépek Európában gyártott változatai vagy túl drágák, vagy pedig nem kompatibilisek.

A környezetvédelem kapcsán például az egyes uniós szintű döntések hatását alaposan meg kellene vizsgálni azelőtt, hogy a jogszabályokat elfogadnák és végrehajtanák az EU-ban.

A mezőgazdasági és építőipari gépek ágazata már eddig is hozzájárult a környezetvédelemhez azzal, hogy a nem közúti mozgó gépekre vonatkozó 97/68/EK irányelv és a traktorokra vonatkozó 2000/25/EK irányelv előírásai szerint csökkentette gépeinek kibocsátását. Ez jelentős csökkenést eredményez a szilárd halmazállapotú szennyezőanyagok (97 %), a nitrogén-oxidok (96 %) és a szén-monoxid (85 %) kibocsátásában.

Az iparág hasonló erőfeszítéseket tett a zajkibocsátás tekintetében is: tíz éven keresztül dolgozott azon, hogy megfeleljen a 22 építőipari gép zajkibocsátására vonatkozó jogszabályoknak.

Ezenkívül a gépek életciklusára vonatkozó nemzetközi szabványok már életbe léptek, a földmunkagépek újrahasznosítási rendszereivel kapcsolatos normákat pedig maga az iparág népszerűsíti.

Az európai termékek jövőbeli versenyképességének biztosítása érdekében ezért kiemelkedő jelentősége van annak, hogy a törvények és rendelkezések világszinten konzisztensek legyenek.

Az EGSZB kéri az uniós intézményeket és a tagállamok képviselőit, hogy támogassák a világszintű szabványok kialakítását és vállaljanak abban aktív szerepet, továbbá hogy tartsák be e szabványokat. Úgy tűnik, az UNECE (4) megfelelő környezetet tud biztosítani az ilyen normák kialakításához.

5.6   Munkakörülmények és szociális párbeszéd az ágazatban

Mind a mezőgazdasági, mind pedig az építőipari gépek ágazatában számos kis és középméretű szereplő van jelen, ezért különleges rendszerek szükségesek a szociális párbeszéd kapcsán. A munkavállalói képviselet kevésbé fontos, a határokon átnyúló információcserére pedig kevesebb lehetőség nyílik, mint azokban az ágazatokban, ahol léteznek európai üzemi tanácsok. Az ágazat különféle vállalatai mindennek ellenére bizonyos fokú egységben lépnek fel, és egyformán igényelnek szervezett koordinációt és párbeszédet. Emiatt fokozni kell a vállalatok és a munkavállalók közötti párbeszédet.

A munkahelyek bizonytalanná válása egyre nagyobb mértékben jellemző mind a fémfeldolgozó ágazatban, mind pedig máshol. Ennek következménye többek között az alacsony fokú szakmai továbbképzés, valamint az attól való félelem, hogy a tapasztalt, képzett munkavállalók más ágazatokba vándorolnak el. Ez a fajta foglalkoztatás hátrányosan hat a munkakörülményekre is.

Ajánlás: Az Európai Bizottságnak elő kellene mozdítania az ágazat egy olyan vizsgálatát, amely különös hangsúlyt helyez a munkakörülményekre. Javasoljuk azt is, hogy hajtsanak végre olyan intézkedéseket, amelyek célja a munkakörülmények javítása az EU-ban. Végezetül pedig kiemelkedő jelentősége lenne olyan fellépések kialakításának, amelyek a – például a gazdasági válság során létrejöttekhez hasonló – kapacitástöbbletek jövőbeli kialakulásának elkerülését célozzák és új lendületet adnak új termékek, valamint az összes érintett ismeretein alapuló új munkaszervezési elképzelések kialakításának.

5.7   A fiatal és a képzett munkaerőt Európában kell tartani

A képzett munkaerő hiánya, az idősödő munkavállalók, a más földrészek irányába történő agyelszívás csak néhány a mezőgazdasági gépek és építőipari berendezések ágazatát érintő, a munkaerővel kapcsolatos problémák közül. Egyre nehezebb fiatal és képzett munkavállalókat ebbe az ágazatba csábítani. Az iparágnak és az intézményeknek továbbra is végre kell hajtaniuk a szükséges beruházásokat a képzés, az oktatás és az egész életen át tartó tanulás kapcsán, hiszen az európai ipar egyik központi ágazatáról van szó.

Magas szintű oktatás és fiatal szakemberek nélkül nincs jövő – a technológiai innovációhoz magasan képzett és kreatív mérnökökre van szükség. Különböző szintű programokat kell megvalósítani a munkavállalókat célozva, az oktatást, képzést népszerűsítve és azok számukra kínált előnyeit hangsúlyozva, illetve meghatározva azt az értéktöbbletet és azokat az előnyöket, amihez a dolgozóikba és azok készségeibe fektető munkaadók jutnak. Az ilyen programok szélesebb körű elfogadottságát a szociális párbeszéd résztvevőin keresztül lehet elérni.

Ajánlás: A tagállamoknak tovább kellene támogatniuk az iparágat a gépgyártással kapcsolatos oktatás, képzés, egész életen át tartó tanulás, valamint készségfejlesztés terén. A jövő szempontjából alapvető, hogy támogatást kapjanak a fölöslegessé váló munkavállalókat még idejekorán átképző programok.

5.8   A kkv-knak továbbra is kulcsszerepet kell betölteniük az innovációban

Amint arra a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság közelmúltban közzétett, „Iparpolitika a globalizáció korában” című közleménye helyesen rámutatott, a különböző ágazatokban (köztük az építőipari és mezőgazdasági gépek ágazatában) a kkv-k ösztönzésével kapcsolatos egyik legfontosabb kihívás és politikai válaszlépés a finanszírozáshoz való hozzáférés biztosítása, ami továbbra is szűk keresztmetszetet jelent.

Miközben az innovációkat gyakran kkv-k viszik a piacra, az innovációba való befektetés lehetőségét aláásta a finanszírozáshoz való hozzájutás megnehezítése. A finanszírozáshoz jutás minden tagállamban nehezebb lett a pénzügyi és gazdasági válság alatt. Az ágazat kkv-i különös mértékben megérezték a hitelfeltételek szigorodását. A legtöbb kormány ezért állami garanciarendszereket vezetett be vagy kibővítette azokat, illetve közvetlen állami támogatást nyújtott. Ez azonban nem elegendő.

Azt javasoljuk ezért a tagállamoknak és az Európai Bizottságnak, hogy a mezőgazdasági és építőipari gépek ágazatában működő kkv-kat a szükségleteikhez illeszkedő projektekkel és finanszírozással támogassák.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Forrás: Off Highway Research – www.offhighway.co.uk.

(2)  Forrás: Eurostat – European Business Facts and Figures, 2009. évi kiadás.

(3)  Forrás: CECE (Committee for European Construction Equipment – Európai építőipari berendezések bizottsága).

(4)  Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottsága (Genf, www.unece.org).


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/25


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az uniós iparpolitika külső dimenziója – Megfelelően figyelembe veszi-e az EU kereskedelempolitikája az európai ipar érdekeit? (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 218/05

Előadó: Antonello PEZZINI

Társelőadó: Marcel PHILIPPE

2010. szeptember 16-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az uniós iparpolitika külső dimenziója – Megfelelően figyelembe veszi-e az EU kereskedelempolitikája az európai ipar érdekeit?

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2011. április 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. 4-én és 5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 4-i ülésnapon) 106 szavazattal 2 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB teljes mértékben osztja az EU magyar elnökségének aggodalmait, melyek szerint az egész világon hihetetlen gyors és mély változások mennek végbe; Európának pedig egy minden eddiginél kiélezettebb globális versennyel kell tudnia szembenézni.

1.2   Az EGSZB sürgősen azt kéri az EU-tól, hogy lépjen fel összehangoltan és következetesen az integrált iparpolitikai stratégia külső dimenziójával kapcsolatban, annak érdekében, hogy vezető szerepet tudjon játszani a kereskedelmi cserékben, valamint egységes irányt kövessen a többoldalú és kétoldalú kereskedelmi megállapodások során.

1.3   Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy egységes játékszabályokat határozzanak meg minden szereplő számára, akiknek a tisztességes verseny keretei között, fenntartható és versenyképes gazdasági és társadalmi növekedés mellett kell működniük, a nemzetközi gazdasági, társadalmi és környezetvédelmi normák teljes tiszteletben tartása mellett. Emellett azt is figyelembe kell venni, hogy 2015-re a világszintű növekedés 90 %-a Európán kívül zajlik majd, ennek harmadrésze Kínában. Ezért az EU kereskedelmi politikájának támogatnia kell az EU fejlesztési politikáját is, és figyelembe kell vennie a kereskedelmi tömbök közötti és a társadalmon belüli egyenlőtlenségeket, különösképpen a fejlődő országok esetében.

1.4   Az EGSZB szükségesnek tartja:

a megerősített európai kormányzás közös keretének meghatározását, mely lehetővé teszi az egységes piac lehetőségeinek kihasználását az európai ipar fellendítése érdekében a nemzetközi porondon,

a világszinten egységes fellépést,

a tagállamok következetes hozzáállásának biztosítását.

1.5   Az EGSZB véleménye szerint a belső piac megvalósítása érdekében 1988-ban elkezdett nagyobb lélegzetű munkákat folytatni kell és intenzívebbé kell tenni, főként az európai vállalkozásokra vonatkozó szerződési jog kidolgozása által, mely olyan jogszabályokon alapul, amelyek új, fejlett rendszert hoznak létre; erre a vállalkozások fakultatív módon hivatkozhatnak a nemzetközi szerződések esetén.

1.6   Az EGSZB úgy véli, hogy az európai ipar képes arra, hogy világszinten megőrizze vezető szerepét, nem csupán az innovációnak, a kutatásnak és az új technológiák alkalmazásának köszönhetően, hanem azáltal is, hogy hatékony infrastruktúrákat valósít meg, és intelligens szabályozás bevezetését sürgeti a világpiacon, amely a tiszta és fenntartható termelési és forgalmazási módokat részesíti előnyben.

1.7   Az EGSZB úgy véli, hogy nagyobb figyelmet kell szentelni az európai, nemzeti és regionális szinten végrehajtott intézkedéseknek, a humán erőforrások folyamatos oktatásának és képzésének, valamint az ismeretek elterjesztésének.

1.8   Az EGSZB azt ajánlja, hogy mindig vegyék figyelembe az európai ipar érdekeit, valamint hogy ezeket határozottan védjék meg a tárgyalások folyamán, valamennyi rendelkezésre álló jogszabályi eszköz világos, átlátható és diverzifikált használata által, beleértve ebbe a kereskedelmi megállapodásokat is.

1.9   Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő, kiszámítható és főként kevésbé költséges szabályozási keretet bocsássanak a vállalkozások rendelkezésére, valamint előnyösebb környezetet alakítsanak ki a kkv-k számára.

1.10   Az európai vállalkozásoknak érdeke, hogy a kétoldalú megállapodások és kapcsolatok világos és átlátható védelmet biztosítsanak számukra, és tartalmazzák a következőket:

a munkavállalókat tiszteletben tartó szociális rendelkezések, amelyek megfelelnek a nemzetközi egyezményeknek,

a környezetvédelem területére vonatkozó rendelkezések,

a környezeti erőforrások kihasználásának korlátozásai,

energiagazdálkodási és az éghajlatváltozás elleni küzdelemre vonatkozó normák,

az ökológiai címkék általános használata,

az EMAS tanúsítási rendszer rendszeres alkalmazása,

a műszaki és szabályozási normák betartása,

az ipari és szellemi tulajdon védelme,

bizonyos hatékony eszközök a kereskedelem védelmére, valamint a piacokhoz és a stratégiai nyersanyagokhoz való hozzáférésre, tekintettel a mindkét fél civil társadalma részéről jelentkező, az erőforrás-gazdálkodásra vonatkozó aggodalmakra,

a kkv-k munkájának megkönnyítésére irányuló kezdeményezések a harmadik országokban,

a társadalmi párbeszéd és a civil társadalom általi ellenőrzés eszközei, főként előzetes és utólagos hatástanulmányok által,

a fogyasztóvédelem magas szintje.

1.11   Az EGSZB elfogadja az Európai Tanács 2010 decemberében Brüsszelben megrendezett ülésének nyilatkozatait azzal kapcsolatban, hogy hatékonyabb választ kell adni a globalizáció kihívásaira, és meg kell ragadni az általa kínált lehetőségeket, hatástanulmányokat készítve a kereskedelmi tárgyalások megnyitása előtt, a nyitott piacok, valamint az egyenlő kereskedelmi és versenyfeltételek biztosítására. Az Unió kereskedelmi politikájának mindig figyelembe kell vennie, hogy az európai ipar gyakran egyenlőtlen feltételek mellett kénytelen versenyezni.

1.12   Az EGSZB azt kéri, hogy az Európai Unió Tanácsának azon ajánlásai, melyek a belső és a külső politika közötti koherencia és komplementaritás további megerősítésére törekednek, konkrét utókövetés tárgyát képezzék (1).

1.13   Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak fejlesztenie kell versenyelőnyeit annak érdekében, hogy nagyobb és hatékonyabb védelmet tudjon biztosítani érdekeinek, és világszerte hitelesebbé tudja tenni az európai gazdasági és szociális modellt.

2.   Bevezető

2.1   Az ipar a maga teljességében – vagyis beleértve azokat a specifikus szolgáltatásokat is, amelyeket nyújtania kell, illetve amelyek tőle függenek – nagy egységet alkot, amely az EU GDP-jének majdnem a felét, mintegy 47 %-át adja.

2.2   Az ipar képes specifikus hozzájárulásokra, amelyek szavatolni tudják a dinamikus gazdasági fejlődést a következőknek köszönhetően:

Európa megnövekedett termelékenysége,

a késztermékek exportálása (2),

technológiai fejlődés: az EU-ban a magánszektorban a kutatással és technológiai fejlesztéssel kapcsolatos kiadások több mint 80 %-a a késztermékeket előállító iparból származik.

2.3   Az iparmentesítés elleni küzdelem érdekében az EU valamennyi politikáját a növekedési potenciált és az ipari versenyképességet támogató célkitűzésre kell irányítani, főként a külső dimenzió megerősítése által.

2.4   Nem egy elszigetelt politikát kell meghatározni, hanem integrálni kell az ipar és a kapcsolódó szolgáltatások versenyképességének dimenzióját az EU valamennyi politikájába, a közös kereskedelmi politikával kezdve.

2.5   A piacok megnyitása kétségkívül a növekedés és a foglalkoztatás alapvető feltétele. Az EU-nak mindazonáltal aktualizálnia kell stratégiáját a vállalkozások nemzetközivé tételének támogatása érdekében, a szimmetria és a kölcsönösség feltételei között, minden résztvevő számára egyenlő játékszabályokat biztosítva.

2.6   A következetes megközelítéshez arra van szükség, hogy olyan ágazatokra összpontosítsunk, amelyek valódi hozzáadott értéket hordoznak:

Az EU jövőbeli kereskedelmi politikájának az Európa 2020 stratégia kereteibe kell illeszkednie. Ennek érdekében pontos és hatékony szabályokat kell kidolgozni, melyek a következőkre irányulnak:

a nyitott és méltányos piacok ösztönzése, megkövetelve, hogy a feltörekvő országok tartsák tiszteletben ugyanazokat a szabályokat, valamint a kevésbé fejlett országok szükségleteinek tiszteletben tartása mellett,

az ipari és szellemi tulajdon védelme,

új és integráltabb ismeretek megteremtése,

a hamisítás visszaszorítása,

a szociális piacgazdaság értékének védelme és terjesztése (3),

a környezet magas fokú védelmére és javítására vonatkozó javaslat és követelés, valamint

az euró támogatása a nemzetközi tranzakciók és cserék pénznemeként.

A világpiac megnyitását és a vámtarifák ebből következő kölcsönösségét erősen korlátozzák a nem tarifális jellegű akadályok: „az EU-nak meg kell erősítenie arra irányuló erőfeszítéseit, hogy érvényre juttassa a kétoldalú és többoldalú megállapodások szerinti jogainkat, hogy a jogszerűtlenül zárva tartott piacokat nyitásra kényszerítse (4), mindezt a szimmetria, a kölcsönösség és az egyenlő játékszabályok biztosítása érdekében.

Felül kellene vizsgálni és javítani kellene a kkv-k nemzetközivé válását elősegítő kezdeményezéseket. A kkv-k belső piacon felüli exportja jelenleg a teljes export kevesebb mint 15 %-át teszi ki.

Az EU politikájának jobban kellene törekednie az internacionalizációt támogató egyéb eszközök megerősítésére, amilyenek például:

1.

a közvetlen külföldi tőkebefektetések,

2.

a technológiai együttműködés,

3.

az alvállalkozói tevékenységek.

Az európai uniós tagállamoknak kötelezettséget kellene vállalniuk, hogy fejlesztik a szociális partnerekkel, valamint az összes gazdasági és társadalmi szereplővel folytatott megerősített párbeszédet.

A foglalkoztatás tekintetében újabb lendületet kellene adni az innovatív ágazati kezdeményezések támogatásának, a vezető piacokkal kapcsolatos kísérleti tevékenységek mintájára.

2.7   Meg kell szilárdítani az euró szerepét a nemzetközi színtéren a nemzetközi cseréket szabályozó pénznemként, mind a nyersanyagok, mind a késztermékek esetében.

2.8   A világgazdaság mértéktelen globalizációja és a feltörekvő gazdaságok fejlődése következtében alaposan át kell tekintenünk az EU kereskedelmi politikáit annak érdekében, hogy azok teljes mértékben figyelembe vegyék az európai ipar érdekeit, hogy az utóbbi megtarthassa és megerősíthesse a „világfaluban” betöltött szerepét.

2.9   Általánosságban elmondhatjuk, hogy az EU iparpolitikájának végrehajtása a következő eszközökön alapul:

a belső piac fejlesztésére szolgáló általános intézkedések,

külső kereskedelmi politika (dömpingellenes politika, különböző ipari ágazatokra kiterjedő két- és többoldalú kereskedelmi tárgyalások),

különböző szociális, regionális és környezetvédelmi politikák, melyek célja a humán erőforrások fejlesztése,

a szükséges jogi eszközökkel rendelkező versenypolitika a piac hiányosságainak orvoslására, és az állami támogatások végrehajtására,

kutatási és fejlesztési politika,

az innovációt támogató intézkedések,

az európai vállalkozások közötti együttműködés megerősítése,

párbeszéd és együttműködés keresése a szociális partnerek között, és ezek kiterjesztése a fejlődő országokra, főként a nemzetközi keretmegállapodások keretei között folytatott tárgyalások útján,

erőfeszítések a környezetvédelmi politikák végrehajtására,

ambiciózus és hatékony politika az oktatás és képzés területén.

2.10   A kereskedelem, a gazdaság, a vallások és a kultúrák közötti párbeszéd, és ebből következően a népek jóléte az államok, a kormányok és a nemzetközi szervezetek közötti kapcsolatok minőségétől függ, és ezek határozzák meg. Figyelembe kell venni továbbá a fejlettség szintjeinek, illetve a közös problémák megoldására követett esetleges megközelítéseknek a különbözőségét.

2.11   Az EGSZB ebben a véleményben az iparpolitika külső dimenziójára összpontosít.

2.12   Ebben az összefüggésben elismerjük az iparpolitika kiemelt szerepét, főként annak közelmúltbeli felismerése miatt, hogy vissza kell adni az iparnak és a vállalkozásoknak azt a központi szerepet, amely jár nekik.

2.13   Az Iparpolitika a globalizáció korában  (5) elnevezésű kiemelt kezdeményezés lehetővé teszi bizonyos prioritások meghatározását, melyek a vállalkozások, különösen a kkv-k környezetének javítását, valamint egy erős és tartós ipari bázis kifejlesztésének támogatását szolgálják.

2.14   A valóban intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés (6) kapcsolódik a változatos és innovatív késztermékeket előállító ipari ágazat megerősödéséhez, és lehetővé teszi, hogy az a világpiac sikeres szereplőjévé válhasson.

3.   A koherens külső dimenzió megvalósítása céljából számításba jövő cselekvési területek

3.1   Számos érdeklődési és beavatkozási terület létezik, melyek kiemelik az európai iparpolitika külső dimenzióját; az EGSZB azonban a következő területekre kíván összpontosítani:

a nyersanyagokhoz való hozzáféréssel kapcsolatos európai stratégia,

a kkv-k nemzetközivé tétele,

a szabványosítás és a szellemi tulajdonjogok (SZTJ),

a szabályozással kapcsolatos párbeszéd,

közös kereskedelempolitika,

az Európai Unió imázsa és perspektívái,

ágazati kezdeményezések: vezető piacok és európai platformok.

3.1.1   A nyersanyagokhoz való hozzáférés alapvető fontosságú, hogy az infrastruktúrák biztonságos és könnyű hozzáférést biztosítsanak a nyersanyagokhoz, ami elengedhetetlen feltétele az ipari fejlődésnek. Elengedhetetlenül szükség van uniós kezdeményezésekre a következők céljából:

a jelenlegi torzulások megszüntetése, valamint új szabályok és megegyezések létrehozása a – főként energetikai – nyersanyagokhoz való hozzáférésről,

komoly erőfeszítések elvárása – a WTO szintjén is – annak biztosítása érdekében, hogy a termelő országok figyelembe vegyék a minimális környezetvédelmi és szociális normákat,

a nyersanyagok tartós kitermelési feltételeinek javítása Európában,

az európai vagy nemzeti ágazatok támogatása a pazarlás csökkentésére, a nagy hozzáadott értékkel rendelkező álláshelyek megteremtésére, valamint a kitermelési folyamat környezeti és társadalmi hatásainak mérséklésére,

a források hatékony felhasználásának ösztönzése és másodlagos nyersanyagok igénybevétele,

a nyersanyagok adminisztrációjáért felelős hatóságok és intézmények megerősítése adott forrással rendelkező fejlődő országokban,

a fúziós energia előállításával kapcsolatos, már folyamatban lévő kutatások ösztönzése a JET és az ITER projektjeinek keretében, a természetben, főleg a tengervízben igen elterjedt nyersanyagok (deutérium, lítium, trícium) segítségével.

3.1.1.1   Az Európai Unió ipara, amennyiben világszinten meg kívánja szilárdítani és növelni kívánja jelenlétét és versenyképességét, erős és integrált stratégiát kell, hogy kidolgozzon, és különös figyelmet kell, hogy fordítson az energiaellátásra, valódi „nyersanyagdiplomáciát” megvalósítva.

3.1.1.2   A főként energetikai nyersanyagokhoz való hozzáférés az új iparpolitika alapvető pillérét kell, hogy alkossa. Lényeges, hogy megerősítsük gazdasági és politikai kapcsolatainkat a harmadik országokkal a következők céljából:

a különbségek megszüntetése a hozzáférési feltételek terén, az export korlátozásai elleni fellépéssel (7),

az európai fémgyártás támogatása,

nagyobb erőfeszítések tétele azokkal a nyersanyagokkal kapcsolatban, amelyekkel Európa már rendelkezik,

a 14, termelésünk jövője szempontjából stratégiai jelentőségű nyersanyagot tartalmazó lista figyelemmel kísérése, melyek az antimon, a berillium, a kobalt, a fluorit, a gallium, a germánium, a grafit, az indium, a magnézium, a nióbium, a platina csoportba tartozó fémek (platina, palládium, irídium, ródium, ruténium és ozmium) a ritkaföldfémek, a tantál és a tungszten,

stratégiai tartalékok képzése a legfontosabb nyersanyagokból,

a gyapot felvétele a stratégiai nyersanyagok közé,

európai geológiai szolgálat létrehozása.

3.1.2   A kkv-k nemzetközivé tétele Egy másik jelentős kihívás az európai ipar nemzetközi dimenziója: a kis- és középvállalkozások szembe kell, hogy tudjanak nézni ezzel a globális piacokon, a nagy ipari vállalatokkal való versenyben, megfelelően kihasználva saját termelési helyeiket.

3.1.2.1   Szükség van a piackutatást és a finanszírozást segítő eszközök (biztosítások, fizetési garanciák stb.) bevezetésére és ezek megerősítésére, hogy a kkv-k előtt megnyíljon a nemzetközi szintű fejlődés lehetősége.

3.1.2.2   A Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság nemrégiben készült tanulmánya szerint az európai kis- és középvállalkozások 25 %-a végzett import- és exporttevékenységet az utóbbi három évben. Az európai belső piacon kívül mindössze 13 %-uk tartott fenn kapcsolatokat harmadik országokkal, a BRIC-országok (Brazília, Oroszország, India és Kína) felemelkedőben lévő piacaival pedig 7 és 10 % közötti arányban tartottak fenn kapcsolatokat.

3.1.2.3   A nemzetköziesedés előnyös a vállalkozásnak, és lehetővé teszi számára, hogy „nagyobb sebességre kapcsoljon”:

az új munkatársak felvételére való hajlandóság terén. A nemzetközi szinten aktív kkv-k 7 %-os növekedést mutatnak a foglalkoztatási arány terén, míg egyéb kkv-k esetében ez az arány 1 %,

az innovációra való hajlandóság terén. Új termékeket és szolgáltatásokat a nemzetközileg aktív kkv-k 26 %-a vezet be, míg a többi kkv esetében 8 % ez az arány.

3.1.2.4   Fontos növelni a hatékonyságot a nemzetközi kereskedelem terén a növekedés és a versenyképesség megerősítése céljából.

3.1.2.5   Különösen a harmadik országokban (8) létrehozott európai támogatási központok (az ún. European Business Centerek) megerősítésére és létrehozására irányuló kísérleti kezdeményezéseket kell ösztönözni, valamint azokat az erőfeszítéseket, melyek célja a piacokhoz való hozzáférést célzó csoportok (Market Access Teams) teljes mértékű működésének biztosítása.

3.1.3   Szabványosítás. Stabil szabványosítási és a szellemi tulajdon védelmére irányuló politikát kell megteremteni, külső dimenziót biztosítva a szabványosítás számára.

3.1.3.1   El kell kerülni, hogy a szabványok a kereskedelem korlátaivá váljanak, és hogy a nemzeti szabványok számának emelkedése a szolgáltatások terén kereskedelmi akadályokhoz vezessen.

3.1.3.2   Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy törvényileg kötelezni kell a szabványok kifejlesztőit arra, hogy ennek keretében tartsák tiszteletben az WTO és TBT elveit.

3.1.3.3   Egy másik alapvető szempont az interoperabilitás: a szolgáltatásoknak és alkalmazásoknak valóban interoperábilisnak kell lenniük ahhoz, hogy a piac elfogadja azokat és megfeleljenek a kitűzött céloknak.

3.1.4   A szabályozással kapcsolatos párbeszéd. Annak érdekében, hogy az európai ipar valóban versenyképes legyen, nemzetközi szinten egyenlő feltételeket kell garantálni a jogszabályok és a szabályozás területén.

3.1.4.1   A tarifális kereskedelmi akadályokhoz hozzáadódnak a nem tarifális, szabályozásból eredő akadályok. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy több fronton erősíteni kell az erőfeszítéseket, mind a jelenlegi korlátozások csökkentése, mind az új akadályok megjelenésének megelőzése céljából.

3.1.4.2   Ezekben az összefüggésekben a jobb jogalkotás elve alapvető fontosságú a magas költségek csökkentése céljából, amelyek gyakran a túlszabályozásból erednek, valamint ahhoz, hogy hatékonyabban hozzá lehessen férni a nemzetközi piacokhoz a kölcsönös elismerés mechanizmusain keresztül.

3.1.5   A közös kereskedelempolitika az Európai Unió külkapcsolatainak egyik pillére. A tagállamok és a harmadik országok közötti kereskedelmi kapcsolatokat szabályozza, fő célja pedig a verseny és az egyenlő játékszabályok szavatolása.

3.1.5.1   Szükség van a hamisítás és a kalózkodás elleni küzdelem intézkedéseinek hatékonyabbá tételére, mind a belső piacon belül, mind azon kívül, mivel azok igen negatívan hatnak egyre nagyobb számú, egyre inkább differenciált ágazatra.

3.1.5.2   A Lisszaboni Szerződés határokon túli és nemzetközi kereskedelemmel kapcsolatos új rendelkezéseinek megfelelően növelni kell hatékonyságunkat a vállalkozások növekedésének, versenyképességének és hosszú távú fenntarthatóságának megerősítése céljából, ügyelve arra, hogy az EU egységesen lépjen fel.

3.1.5.3   A kereskedelem védelmére, valamint a piaci hozzáférést szolgáló eszközök mindenekelőtt az európai vállalkozásokat kívánják megvédeni a cserék során felmerülő akadályoktól. Az EU-nak képesnek kell lennie arra, hogy biztosítsa a világkereskedelem egyszerre kiegyensúlyozott és fenntartható harmonikus fejlődését, amely figyelembe veszi a harmadik országok egymástól különböző fejlettségi szintjeit, segíti a legkevésbé fejlett országokat az iparosodás útján való haladásban, és a szabályok teljes tiszteletben tartását kéri a feltörekvő országoktól.

3.1.5.4   Az EU-nak pontos gazdasági kritériumokat kell meghatároznia a szabadkereskedelmi megállapodások tárgyalása és megkötése, valamint partnereinek kiválasztása érdekében, főként a piacok nyújtotta lehetőségek tekintetében a méret és a gazdasági fejlődés szempontjából, ügyelve a világos rendelkezések alkalmazására az előzetes (a politikai koherenciával kapcsolatos) és az utólagos értékelés során (az egyenlőség és a kölcsönösség feltételeinek teljes tiszteletben tartását illetően). Ehhez támogatnia kell az európai társadalmi és a szervezett civil társadalommal kapcsolatos párbeszédet.

3.1.5.5   A WTO keretében alkalmazott díjcsökkentéseket olyan erőfeszítések kell, hogy kísérjék, amelyek a munkakörülmények javítására irányulnak az ILO normáinak megfelelően.

3.1.6   Az Európai Unió imázsa és perspektívái. Olyan jövőképre van szükségünk, amely a fenntartható fejlődés logikáján alapul, és hosszú távon, globális perspektívában képes ösztönözni a befogadó társadalmakat, a nyitott gazdaságokat és a békés kapcsolatokat.

3.1.6.1   Jobban kell ápolni az Európai Unió imázsát, belső szinten is, de főként külső kapcsolataiban; biztosítani kell a koherenciát, az egységet, valamint a gyors cselekvési képességet annak teljes megvalósítása érdekében. Határozott cselekvést kell meghatározni és végrehajtani az egymással összehangolt szinergiaszintek alapján, a következők céljából:

a piacok kiegyensúlyozott nyitottságának szavatolása, ügyelve ugyanakkor bolygónk korlátozott forrásainak megőrzésére, valamint arra, hogy Európa biztonságosan, tartósan hozzáférjen a számára stratégiai jelentőséggel rendelkező forrásokhoz,

a gazdasági párbeszéd megerősítése valamennyi nagy partnerrel, a többoldalú megközelítés keretein belül,

az euró szerepének megszilárdítása a nemzetközi színtéren,

Az EU nemzetközi szabványosítási hatalommá válásának célként való kitűzése; az EU megemelné az ipari, környezetvédelmi, szociális, valamint az ún. „tisztességes munkakörülményekre”, a közbeszerzésre és a szellemi tulajdonra vonatkozó szabványokat,

Az EU külső fejlődésével kapcsolatos három legfontosabb politika újraindítása, melyek a bővítés, a szomszédsági politika a földközi-tengeri térségért létrehozott unióval, valamint új partnerség Afrikával az AKCS-országokkal kötött megállapodások keretében (9).

3.1.6.2   Az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy egy európai szintű, az európai iparpolitika globális perspektíváival kapcsolatos közös előretekintés hiánya esetén nem lehet közös stratégiai jövőképet kialakítani, pedig ez elengedhetetlen az európai iparpolitika külső dimenziójának erős és koherens újraindítása érdekében.

3.1.6.3   Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az európai iparnak a növekedés az érdeke, ehhez pedig az egyetlen eszköz, hogy ne legyen folyamatosan kitéve az alacsony költségekkel kapcsolatos versenynek.

3.1.7   Ágazati kezdeményezések: vezető piacok és platformok.

3.1.7.1   Európa saját maga kell, hogy kialakítsa jövőjét erősségeire támaszkodva. Folyamatosan különböző ágazati megoldások kerülnek kifejlesztésre Európa globális versenyképességének javítása céljából, valamint annak érdekében, hogy Európa vonzó területté váljon az élet és a munka szempontjából.

3.1.7.2   A csúcstechnológiát igénylő ágazatok közé a következők tartoznak:

technológiai infrastruktúrák,

energiaellátó hálózatok,

tudásalapú társadalom és digitális társadalom,

egészség és mobilitás,

horizontális technológiák, melyek az EU iparához szükségesek.

3.1.7.3   Az EGSZB véleménye szerint konszolidált és koherens keretbe kell foglalni a különböző létező ágazati megközelítéseket, mint például

az európai technológia platformokat,

a vezető piacokra irányuló kezdeményezéseket,

a különböző magas szintű konzultatív bizottságokat,

z innovációs platformokat, mint a LeaderShip, Cars 21, ICT Task-force,

a vegyipari magas szintű csoportot.

3.1.7.4   Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy bizonyos, különösen érzékeny és ígéretes ágazatokat nagyobb mértékben kellene fejleszteni, például

az űrkutatást,

a fenntartható mobilitást,

az éghajlatváltozással kapcsolatos jövőbeli társadalmi kihívásokat,

a versenyképesség terén jelentkező kihívásokat, például a vegyipar, a tervezés, vagy az élelmiszeripar terén,

a magas energiaintenzitású ágazatokat.

4.   Az EU politikáinak külső dimenziója, az európai ipar sikerének kulcsa

4.1   Ahogyan azt a magyar elnökség hangsúlyozta: az egész világon hihetetlen gyors és mély változások mennek végbe; Európának pedig egy minden eddiginél kiélezettebb globális versennyel kell tudnia szembenézni.

4.2   Húsz millió európai vállalkozásnak, melyek nagy része kis- és középvállalkozás, és amelyeket az alapítók, a munkavállalók, a kézművesek és a munkáltatók vezetnek, kell tudnia megújulnia, fejlesztenie versenyképességét, munkahelyeket teremtenie; ebben pedig olyan európai iparpolitikának kell segíteni őket, amely integrált külső dimenzióval rendelkezik.

4.3   Az EGSZB kedvezően fogadja a 2010. decemberi Európai Tanács következtetéseit a nemzetközi versenyképességgel és az egységes piaccal kapcsolatban.

4.4   Az EGSZB különösen annak fontosságát emeli ki, hogy a vállalkozásoknak megfelelő szabályozási keretet kell biztosítani, amely kiszámítható és kevésbé költséges, valamint a kkv-knak jobb környezetre van szükségük, amely lehetővé teszi, hogy tevékenységük hosszú távon tervezhető legyen.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Vö. a 2010. szeptember 16-i Európai Tanács következtetéseihez csatolt I. melléklet a) pontjával.

(2)  Ezek az európai export mintegy háromnegyedét alkotják. Forrás: Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság.

(3)  Lásd a Lisszaboni Szerződés 3. cikkét.

(4)  COM(2010)612 végleges, 4. pont.

(5)  Lásd a 10. kiemelt kezdeményezést, COM(2010)2020 végleges.

(6)  Uo.

(7)  Ahogyan azt Kínában, Indiában és más országokban is kötelezővé tették.

(8)  Kínában, Thaiföldön, Indiában és Vietnámban.

(9)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: A megújított lisszaboni stratégia külső dimenziója, HL C 128/2010., 41. o.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/31


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Harmadik országbeli állami tulajdonú vállalkozások az EU közbeszerzési piacain (saját kezdeményezésű vélemény)

2011/C 218/06

Előadó: Corrado ROSSITTO

Társelőadó: Ulrich PAETZOLD

2010. szeptember 16-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Harmadik országbeli állami tulajdonú vállalkozások az EU közbeszerzési piacain.

Az EGSZB munkájának előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2011. április 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott 471. plenáris ülésén (a május 4-i ülésnapon) 152 szavazattal 4 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB igen előnyösnek tartja a valamennyi ország közbeszerzési rendszereinek a közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodás (GPA) alapján a nemzetközi verseny számára történő megnyitását. Ez a megállapodás biztosítja a kölcsönösséget, illetve a szabályozási és lényegi egyensúlyt, és lehetővé teszi a protekcionista intézkedések és a tisztességtelen verseny elleni küzdelmet a feltörekvő országokkal kötött különmegállapodások ellenére, az Unió vonatkozó elsődleges és másodlagos jogával és az Európai Unió Bíróságának ítéleteivel összhangban.

1.2   Az EGSZB szerint az Uniónak meg kell erősítenie tárgyalási pozícióját azért, hogy – elsődleges és másodlagos joga alapján – javítsa a harmadik országok közbeszerzési piacához való hozzáférését, tekintve, hogy az EU saját közbeszerzési piacának már több mint 80 %-át megnyitotta, míg más nagyobb fejlett gazdaságok saját közbeszerzési piacuk mindössze 20 %-át.

1.3   Az EGSZB határozottan kéri az Európai Parlamentet, a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférés terén belső és nemzetközi szinten egyaránt biztosítsák az Unió érdekeinek hatékonyabb és stratégiailag átgondoltabb védelmét, miáltal nem csak az EU hitelessége erősödne a világban, hanem az európai gazdasági és szociális modell élettartama és fejlesztése is.

1.4   Az EGSZB szerint a nemzetközi pályázati felhívások elveit betartó harmadik országokbeli vállalkozásokkal fennálló kölcsönösség elve alapján az egyenlő verseny megteremtése érdekében az alvállalkozókra ugyanazoknak a feltételeknek (level playing field) kell vonatkozniuk, különösen a közvetlen vagy közvetett állami támogatások tilalma, az árkalkulációs módszerek és a költségekkel és kockázatokkal kapcsolatos elővigyázatosság terén.

1.5   Az EGSZB azt ajánlja az uniós belső piac jogalkotóinak, valamint a nemzetközi színtéren, nemzetközi közbeszerzésekkel foglalkozó uniós tárgyalóknak, hogy következetesen járjanak el, legyenek tisztában a tevékenységükkel járó esetleges kölcsönös következményekkel, valamint mozdítsák elő az egyenlő bánásmód, a megkülönböztetésmentesség, a kölcsönös elismerés, az arányosság, az átláthatóság, a korrupció elleni küzdelem, a szociális és környezetvédelmi normák, valamint az alapvető jogok tiszteletben tartásának elvét.

1.6   Az EGSZB rendkívül fontosnak tartja az Európai Bizottság által tagállami felhatalmazás alapján folytatott két- és többoldalú tárgyalásokon megszületett eredmények koherenciájának rendszeres ellenőrzését és azt, hogy az elfogadott intézkedéseket a tagállamok következetesen, maradéktalanul és ténylegesen végrehajtsák.

1.7   Az EGSZB szerint a közbeszerzésekről szóló plurilaterális megállapodást új tagok felvételével, ellentételezésekkel kapcsolatos átmeneti intézkedésekkel, árpreferenciákkal, szervezetek és ágazatok bevonásával, új értékhatárok megállapításával multilaterálissá kell alakítani; ismét határozottan előtérbe kell helyezni azt a felvetést, amely szerint mindazon országok vállalkozásainak esetében, amelyek nemzeti protekcionista rendszereket tartanak fenn, az európai támogatásokból finanszírozott szerződéseket átmenetileg ki kellene vonni a GPA hatálya alól.

1.8   Az EGSZB kéri, hogy a közbeszerzési piacokra való belépés egyensúlyának biztosítása érdekében a közbeszerzési piacra vonatkozó 2004-es intézkedéscsomag kiigazításával mielőbb fogadják el a harmadik országok vállalkozásainak az uniós közbeszerzési piacra való jutásának feltételeiről szóló és már bejelentett kezdeményezést (közbeszerzési piacra jutási rendszer – MASP) és a piacok kölcsönös megnyitásával kapcsolatos világos, átlátható és ellenőrzött mechanizmusokat.

1.9   Az EGSZB szerint meg kell erősíteni azt a megközelítést, amelynek alapja a megelőzés és a „korai riasztási rendszer” lenne: ez ahhoz szükséges, hogy a harmadik országok által tervezett és/vagy már útjára indított túlzottan korlátozó közbeszerzési szabályozás által jelentett esetleges akadályokat nemzetközi szinten már megjelenésük pillanatában meg lehessen jelölni, és le lehessen küzdeni. E megközelítéshez az Európai Bizottság piacra jutási adatbázisának „finomhangolására” van szükség, aminek köszönhetően mindenekelőtt az uniós kkv-k megbízható és gyorsan hozzáférhető információkhoz juthatnának az ajánlattételi felhívásokról és a tenderdokumentációkra vonatkozó technikai részletekről és formaságokról, hiszen ezek az adatbázisok statisztikai adatokkal és hatásmutatókkal szolgálnak a piacot torzító jelenségekről.

1.10   Az EGSZB azt ajánlja, hogy vezessenek be intézkedéseket a folyamatok ésszerűsítésére és egyszerűsítésére, amelyeket hozzáigazítanának az Unió előtt álló új kihívásokhoz annak biztosítása érdekében, hogy a belső és nemzetközi ajánlatkérők maradéktalanul kiaknázhassák a kkv-kban rejlő gazdasági és innovációs potenciált – akár azáltal is, hogy a megrendelők, valamint a nemzetközi, és harmadik országbeli piacokon megjelenő ajánlati felhívásokban részt vevők – illetve különösen ezek közép- és felsővezetői – számára képzéseket, tájékoztatást és segítséget nyújtanak.

2.   Bevezetés

2.1   Az EU-ban a javak és szolgáltatások beszerzésének értéke éves szinten eléri a GDP 17 %-át, azaz körülbelül 2 100 milliárd eurót: ennek körülbelül 3 %-a a kormányzati közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodásban (GPA – Government Procurement Agreement) megállapított küszöbérték felett van (1). A világ közbeszerzési piacának becsült nagysága a GDP 10–20 %-a közé tehető – a közbeszerzésről szóló megállapodáshoz nem csatlakozott országokról nincsenek összehasonlítható adatok –, míg világszinten a közbeszerzések értéke jóval meghaladja a világ GDP-jének 10 %-át.

2.2   Az európai vállalkozások – a nagy multinacionális vállalatoktól a feltörekvő kkv-kig – mind azért küzdenek, hogy megvethessék lábukat a világpiacon, azonban a közbeszerzési piacra jutás során – nem elsősorban a határok által jelentett, hanem inkább a „határokon átlépő” akadályok miatt – egyre több nehézséggel szembesülnek. Ezek az akadályok összetettebbek, technikai értelemben több problémát jelentenek, beazonosításuk, elemzésük és felszámolásuk pedig nehezebb. A kkv-knak az említett akadályok mellett azonban olyan korlátozó szabályokkal és gyakorlatokkal is szembe kell nézniük, amelyek félő, hogy megakadályozzák az uniós társaságok sikeres részvételét a harmadik országok által kiírt közbeszerzési pályázatokon.

2.3   Ez a saját kezdeményezésű vélemény – mint a címe is mutatja – sajátos szemszögből vizsgálja a közbeszerzési piacokat: górcső alá veszi és bemutatja azt, hogy a harmadik országbeli állami tulajdonú vállalkozásoknak az EU közbeszerzési piacain való részvételével kapcsolatban az EU hogyan képes biztosítani:

belső piacának megfelelő működését a közbeszerzések terén,

hogy a harmadik országbeli állami tulajdonú vállalkozások ugyanazon feltételek és támogathatósági kritériumok alapján működhessenek, mint más vállalkozások,

az uniós vállalkozások számára a kölcsönösséget és a harmadik országok közbeszerzési piacaira való belépés egyensúlyát.

Az EGSZB véleményei a közbeszerzések egyéb szempontjaival is foglalkoznak vagy fognak foglalkozni.

2.4   A külkereskedelmi nyitás és a belső piaci reformok közötti kapcsolat kétirányú. Míg a cél mindkét esetben az áruk, szolgáltatások és befektetések áramlását gátló felesleges szabályozási akadályokkal járó költségek csökkentése, addig a belső és a nemzetközi piacok közötti kölcsönös függőség miatt fontos, hogy az uniós belső piac jogalkotói, valamint a nemzetközi kereskedelemmel és nemzetközi közbeszerzésekkel foglalkozó uniós tárgyalók tisztában legyenek a tevékenységük lehetséges kölcsönös következményeivel, és olyan koherens politikát hajtsanak végre, amely előmozdítja az Unió elsődleges és másodlagos jogával összefüggő és az Európai Bíróság által és az Európai Unió Alapjogi Chartájában megerősített elveket, melyek:

az emberi jogok tisztelete

a korrupció elleni küzdelem

a szociális és környezetvédelmi normák tiszteletben tartása

az átláthatóság

az arányosság

az egyenlő bánásmód

a megkülönböztetésmentesség és

a kölcsönös elismerés.

2.5   Az előírások és szabályok, a szolgáltatások, a befektetések és a közbeszerzések, valamint a szellemi tulajdonjog és a tanúsítási rendszerek területén számos kereskedelmi partnerünk továbbra is költséges eljárásokat alkalmaz, nem működik átláthatóan, és olyan iparpolitikai intézkedéseket foganatosít, amelyek célja a behozatal erőltetett helyettesítése, az erőltetett technológiaátadás és a helyi termelők számára biztosított kedvezményes nyersanyag-hozzáférés.

2.6   Míg az uniós vállalkozásoknak saját belső piacukon folyamatosan növekvő versennyel kell szembenézniük, amely a piac átlátható megnyitását helyezte előtérbe, és komoly erőfeszítéseket tett az akadályoktól mentes uniós belső piac létrehozása érdekében, mára nyilvánvalóvá vált, hogy ez a nyitottság nem nyújt védelmet a harmadik országok piaci szereplői ellen, akik semmilyen erőfeszítést nem tettek annak érdekében, hogy piacaikat hasonlóképpen megnyissák.

2.7   Az EU e területen az egyenlő versenyfeltételek biztosítása érdekében szigorú szabályozással rendelkezik, ám a tapasztalatok azt mutatják, hogy e szabályok e harmadik országbeli vállalkozásokra – és különösen a közbeszerzési eljárásokra – nem vonatkoznak. Ez ellentmond a belső piac alapgondolatának, és rendkívül hátrányos az európai iparra és gazdaságra nézve.

2.8   Az EGSZB szerint meg kellene vizsgálni, hogy az EU miként tudja biztosítani a belső piac akadálytalan működését – beleértve azokat az eseteket, amikor harmadik országbeli állami tulajdonú vállalkozások engedélyt kapnak a belső piacon való működésre –, miközben az uniós fogyasztók, vállalkozások és adófizetők érdekében továbbra is éberen küzd a protekcionizmus ellen, szembeszáll a szociális és ökológiai dömpinggel (2), a költségekre, az árakra és az állami támogatásokra vonatkozó átláthatóság hiányával és a költségvetési és szabadpiaci szabályok megsértésének minden formájával.

2.9   A közbeszerzési piacok kifejezetten mentesültek a Szubvenciók és kiegyenlítő vámok kódexében (GATT) szereplő nemzeti elbánás kötelezettsége, valamint a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános egyezményben (GATS) meghatározott kötelezettségvállalások alól. Ugyanakkor figyelembe kell venni (3), hogy 2015-re a világkereskedelmi növekedés 90 %-a az EU-n kívül fog végbemenni – a növekedés egyharmadát Kína fogja adni. Az elkövetkező években tehát meg kell ragadnunk a külföldi – elsősorban kelet- és dél-ázsiai – magasabb szintű növekedésben rejlő lehetőségeket.

2.10   Míg azonban a mi piacunk nyitottsága már jelentős, főbb kereskedelmi partnereinké kevésbé az, különösen regionális és helyi szinten. Ennek megértéséhez elég megvizsgálni néhány különböző kontinensről származó példát.

2.10.1   KÍNÁBAN a piac még távolról sem annyira nyitott, mint amennyire lehetne. Kína, amelynek GDP-je 2009-ben 3 573,8 milliárd euró volt, ugyanebben az évben 227 milliárd euró értékben exportált termékeket és szolgáltatásokat az EU-ba, míg 99,7 milliárd euró értékben importált onnan. A helyi termékek vásárlására felszólító („buy local”) záradékok 2003 óta szerepelnek a kormányzati beszerzésekről szóló törvény 10. cikkében, míg 2007-ben két olyan rendeletben erősítették meg a kínai termékek vásárlására felszólító politikát („Buy Chinese”), amelyek korlátozzák a külföldi termékekre vonatkozó közbeszerzéseket, kivéve azokat az eseteket, amikor a helyi termékek „indokolatlanul” drágábbak és rosszabb minőségűek. 2009-ben e szabály értelmezése merevvé vált és – különösen a csúcstechnológia és az innovatív termékek esetében – minden korábbi lehetőséget megszüntetett, míg 2008-ban és 2009-ben „a belföldi kereslet élénkítésére” hivatott csomaggal az építőipari közbeszerzések esetében is szigorú ellenőrzést vezettek be. 2009 novemberében Kína bevezette a „hazai eredetű, akkreditált innovatív termékek listáját”, míg 2010-ben a kínai államtanács az állami ellenőrzésű vállalkozások vonatkozásában ennek módosítását javasolta, így ösztönözve őket arra, hogy tevékenységüket kizárólag a hazai piacon folytassák. Ugyanakkor az államtanács a kínai csúcstechnológiai ágazatnak állami támogatást nyújtott annak érdekében, hogy versenyképesebb legyen a külföldi piacokon (4).

2.10.1.1   Az építési beruházásra irányuló közbeszerzési szerződések területén Kínában a projektvezetés, az építési munkálatok irányítása és más, építési szolgáltatás engedélyezési rendszerét felváltotta a 100 %-ban külföldi tulajdonú építési vállalkozások (WFOCE – Wholly Foreign Owned Construction Enterprise) és a közös vállalkozások (JC – Joint Ventures) számára létrehozott új rendszer, amely a külföldi vállalatokat lényegében kizárja a nemzeti ajánlati felhívásokból, és részvételük kizárólag kínai ajánlatkérő által – rendkívül ritkán – kiírt, nemzetközi ajánlati felhívásban lehetséges. Mindkét rendszerben (WFOCE és JC) meg kell felelni a kínai minősítési rendszernek, amelynek értelmében a jegyzett tőke a projekt értékének legalább ötszöröse kell, hogy legyen, a személyzet kulcsfontosságú tagjai között legalább 300, legalább egy éve Kínában élő személynek kell lennie, és be kell mutatni a Kínában korábban végzett munkák referenciáit. A közös vállalkozások esetében a legalacsonyabb minősítéssel rendelkező partnert veszik figyelembe (5).

2.10.1.2   A Kereskedelmi Világszervezet által a közbeszerzési megállapodásról folytatott tárgyaláson tett kínai ajánlat az európai vállalkozások érdeklődésére számot tartó kivitelezési munkák jelentős részét sem a tevékenység, sem az ajánlatérők szintjén nem érinti.

2.10.1.3   OROSZORSZÁGBAN, amely nem tagja a közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodásnak, az orosz gazdaságfejlesztési minisztérium 2008. decemberi rendelete olyan korlátozásokat vezetett be, amelyek az állami és önkormányzati közbeszerzésekben való részvétel során a nemzeti termékeket és szolgáltatásokat – értéküket 15 %-ban meghaladó mértékben – részesítik előnyben, míg 2009-ben a válság ellensúlyozására az orosz termékek vásárlására felszólító politikát („Buy Russian”) vezetett be.

2.10.2   BRAZÍLIA 2010 júliusában módosította a közbeszerzési eljárásokról szóló törvényét, lehetővé téve az ajánlatkérők számára, hogy a teljesen vagy részben Brazíliában előállított termékek és szolgáltatások számára 25 %-os árrést tartsanak fenn. 2009-ben Brazília GDP-je 1 128,5 milliárd euró volt. (6)

2.10.3   Az EGYESÜLT ÁLLAMOKBAN a Kongresszus szigorította az amerikai gazdaságélénkítő törvény (American Recovery and Reinvestment Act) amerikai termékek vásárlására felszólító politikára („Buy American”) vonatkozó követelményeit (7). Az USA GDP-je 2009-ben 10 122,6 milliárd euró volt, ugyanebben az évben a termékek és szolgáltatások Unióba irányuló exportja 286,8 milliárd eurót, míg az Unióból az USA-ba érkező import 323,8 milliárd eurót tett ki. (8)

2.10.4   JAPÁN az Unió hetedik legjelentősebb exportpiaca: 2009-ben az export értéke 36 milliárd euró, míg az importé 56,7 milliárd euró volt. Noha Japán tagja a kormányzati közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodásnak, az uniós vállalkozások mégis nehezen jutnak hozzá a közbeszerzésekhez: Japán a közbeszerzéseknek csupán 4 %-át nyitotta meg az uniós vállalkozások előtt 22 milliárd euró értékben (2007), amely a japán GDP 0,7 %-nak felel meg, míg Japán 312 milliárd euró értékben vett részt uniós közbeszerzéseken, amely az uniós GDP 2,5 %-a (9).

2.10.5   VIETNÁM 2010 áprilisában irányelvet fogadott el a hazai termékek és anyagok használatáról és ezen, állami alapból finanszírozott termékekkel kapcsolatos közbeszerzésekről. Vietnám GDP-je 2009-ben elérte a 66,8 milliárd eurót, az EU-ba irányuló áruexport értéke 7,8 milliárd euró, míg az Unióból érkező importé 3,8 milliárd euró volt.

2.10.6   AUSZTRÁLIÁBAN 2009-ben két állam fogadott el rendelkezést stratégiai jelentőségű – 250 millió ausztrál dollárt meghaladó – közbeszerzésekkel kapcsolatban. Victoria államban a termékek 40 %-ának helyi (ausztráliai/új-zélandi) eredetűnek kell lennie, míg Új Dél-Wales 20 %-os árpreferenciát határozott meg, amelyhez esetenként 2,5–5 %-os további kedvezmények is társulnak. Ausztrália GDP-je 2009-ben 712,8 milliárd euró volt, az EU felé irányuló áruexportjának értéke 14,4 milliárd euró, míg az Unióból érkező importé 34,1 milliárd euró volt.

2.11   Vannak viszont olyan országok is – ilyen TÖRÖKORSZÁG –, ahol az uniós előírásokhoz igazodó 2008. évi 5812. törvény elfogadása óta javult a közbeszerzések rendszere. Az építési beruházásra, árubeszerzésre és szolgáltatásra irányuló közbeszerzések alapjául nyílt, versenyalapú mechanizmusok szolgálnak, igaz, az uniós irányelvek átültetését ki kell egészíteni jogorvoslati eljárások bevezetésével (10). Az uniós küszöb feletti közbeszerzések értéke 2008-ban 7 303 millió euró volt az építési beruházások, 8 459 euró a szolgáltatások és 8 042 euró az áruk esetében.

3.   A jelenlegi jogi keret

3.1   Az uniós vállalkozások közbeszerzési piacát meghatározó jelenlegi jogi keret elemei a következők:

az alapvető közösségi keretet a 2004-es közbeszerzési irányelvek alkotják, melyek az építési beruházásra, az árubeszerzésre, és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK irányelv, valamint a vízügyi, energiaipari, közlekedési és postai ágazatban működő ajánlatkérők beszerzési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/17/EK irányelv; emellett ide tartozik még a közbeszerzési szerződések odaítélésére vonatkozó jogorvoslati eljárások módosításáról szóló 2007/66/EK irányelv és a kkv-k közbeszerzési eljárásokban való részvételének megkönnyítéséről szóló legjobb gyakorlatok kódexe (11), valamint a 89/665/EGK és a 92/13/EGK irányelv;

a Szerződés, amely az Európai Unió elsődleges joganyagában bevezette a helyi és regionális autonómiához való jog elismerését, valamint a hatóságok lehetőségét arra, hogy a közfeladataikat saját eszközeikkel – például a közszférán belüli partnerség különböző formáival – lássák el;

az Európai Unió Bíróságának számos, közbeszerzéssel foglalkozó ítélete;

a nemzetközi közbeszerzési piac megnyitásának központi eszköze, azaz a kormányzati közbeszerzésekről szóló többoldalú WTO-megállapodás jelenleg felülvizsgálat alatt áll; a szolgáltatások kereskedelméről szóló általános WTO-egyezmény (GATS) értelmében az egyezmény piacra jutásról szóló legfőbb rendelkezései a közbeszerzésekre nem vonatkoznak, kivéve a szolgáltatásokat érintő közbeszerzésekről folytatott többoldalú tárgyalásokat, amelyek során az Unió kulcsfontosságú szerepet játszik a piacra jutást, a szolgáltatásokat érintő közbeszerzésekkel kapcsolatos megkülönböztetés tilalmát, valamint a beszerzésekre vonatkozó közös eljárási szabályokat illetően;

a szabadkereskedelmi megállapodások, a társulási megállapodások, a partnerségi és együttműködési megállapodások (PEM), a stabilizációs és társulási megállapodások (STM), a gazdasági partnerségi megállapodások (GPM), a kereskedelmi és kereskedelemmel kapcsolatos kérdésekről szóló ideiglenes megállapodások, illetve a kereskedelmi és gazdasági együttműködési megállapodások közbeszerzésről szóló záradékai;

a közbeszerzésekre és koncessziókra vonatkozó közösségi jognak az intézményesített köz- és magánszféra közötti partnerségekre való alkalmazása.

4.   Észrevételek

Az EGSZB igen előnyösnek tartja a valamennyi ország közbeszerzési rendszereinek a közbeszerzésekről szóló WTO-megállapodás (GPA) alapján a nemzetközi verseny számára történő megnyitását. Ez a megállapodás biztosítja a kölcsönösséget, illetve a szabályozási és lényegi egyensúlyt, és lehetővé teszi a protekcionista intézkedések és a tisztességtelen verseny elleni küzdelmet a feltörekvő országokkal kötött különmegállapodások ellenére.

4.1   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság által nemrégiben rendelkezésre bocsátott adatok szerint „2015-re a világkereskedelmi növekedés 90 %-a az EU-n kívül fog végbemenni – a növekedés egyharmadát Kína fogja adni” (12).

4.2   Az EGSZB egyetért azzal az elvvel, mely szerint az Uniónak versenyelőnye növeléséhez „biztosítania kell érdekei hatékonyabb és stratégailag jobb védelmét”, megerősítve „hitelességét a világban, továbbá az európai gazdasági és szociális modell élettartamát és kibontakozását”. „Ahhoz, hogy még hitelesebb legyen, Európának javítania kell a tárgyalási pozícióját, hogy ezáltal növelje a harmadik országbeli piacokhoz való hozzáférését”, mivel „az EU közbeszerzési piacának több mint 80 %-át megnyitotta, míg más fejlett gazdaságok csak 20 %-át” (13).

4.3   Az EGSZB szerint a közbeszerzésekkel kapcsolatos, hatályos uniós szabályozási keret – elméletben – jelenleg megfelelő és elegendő az európai piac gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontú szabályozásához. Sajnos vannak olyan tagállamok, amelyek nem használják ki teljes mértékben e szabályozási keret nyújtotta lehetőségeket a tisztességes verseny biztosítására, és kölcsönösség nélkül nyitják meg piacaikat olyan harmadik országbeli állami vállalkozások előtt, amelyek nem tartják tiszteletben a nemzetközi közbeszerzések alapelveit. Ezeket a szabályokat azonban – a Szerződésekben és az Európai Unió Alapjogi Chartájában foglalt elvekhez hasonlóan – szigorúan tiszteletben kell tartani.

4.4   Az EGSZB úgy véli, hogy az állami szervek közötti együttműködés nem hozhat létre olyan párhuzamos piacokat, amelyek kibújnak a közbeszerzési eljárások szabályai alól és kizárják a magántulajdonú piaci szereplőket.

4.5   Az EU hagyományosan nyitott piacgazdaság, amely a szabad kereskedelem támogatója abban az értelemben, hogy jelentős számú közbeszerzéshez jogi szempontból biztos és megkülönböztetéstől mentes hozzáférést biztosít, emellett gondoskodik az adatok bizalmas kezeléséről és átláthatóságáról az innováció és a fenntartható közbeszerzési piac előmozdítása érdekében, amely:

a gazdaságilag legelőnyösebb ajánlatot részesíti előnyben a legolcsóbbal szemben,

a megvalósítás teljes életciklusát figyelembe veszi.

4.6   Az EGSZB véleménye szerint minden alvállalkozóra azonos piaci versenyfeltételeknek kell vonatkozniuk: az EGSZB ezzel kapcsolatban kételyeinek ad hangot a harmadik országbeli úgynevezett „állami vállalkozások” részvételi feltételeit illetően, különösen a tiltott – közvetlen vagy közvetett – állami támogatások, az árkalkulációs módszerek, illetve a költségekkel és kockázatokkal kapcsolatos elővigyázatosság tekintetében. Az európai piac ugyanis úgy biztosítja a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférést, hogy közben nem nyújt megfelelő védelmet a tisztességtelen verseny ellen, miáltal fokozódik a szociális és ökológiai dömping, valamint a Szerződésekben és az EU Alapjogi Chartájában szereplő etikai szabályoknak az állami tulajdonú „vállalkozások” általi megsértésének veszélye.

4.7   Az EGSZB szerint:

4.7.1

Hangsúlyozni kell a nemzetközi és harmadik országokkal folytatott tárgyalások során, hogy az Uniónak a Szerződések és az EU Alapjogi Chartája alapján az elsődleges jogában rögzített értékeit, jogait és alapelveit tiszteletben kell tartani és azok nem képezik „alku tárgyát”.

4.7.2

Határozott, koherens és egységes fellépésre van szükség, és el kell kerülni az olyan önálló nemzeti fellépéseket, amelyek veszélyeztethetik a közös tárgyalási pozíciót, illetve az európai szinten megkötött megállapodásokban meghatározott határidőt és feltételeket figyelembe véve végre kell hajtani a nemzeti piacok tényleges megnyitását.

4.7.3

A közbeszerzésekről szóló 1994-es többoldalú megállapodás, az új generációs szabadkereskedelmi megállapodások, a partnerségi és együttműködési megállapodások, vagy az euromediterrán partnerségek keretében létrejött társulási megállapodások rendelkezéseivel összhangban fokozni kell az Európai Bizottságnak a kereskedelmi, ipari és együttműködési tárgyalások kérdéseivel foglalkozó szolgálatai közötti koordinációt, illetve nagyobb hangsúlyt kell fektetni a nem vámjellegű akadályokkal és a közbeszerzési piacoknak az uniós vállalkozások előtti megnyitásával kapcsolatos megközelítésekre.

4.7.4

A jelenleg plurilaterális kormányzati közbeszerzési megállapodást új tagok felvételével, ellentételezéssel kapcsolatos átmeneti intézkedésekkel, árpreferenciákkal, szervezetek és ágazatok bevonásával, valamint új értékhatárok alkalmazásával többoldalúvá kell alakítani.

4.7.5

Az a felvetés, hogy mindazon országok vállalkozásainak esetében, amelyek nemzeti protekcionista rendszereket tartanak fenn, az európai támogatásokból finanszírozott szerződéseket ki kellene vonni a GPA hatálya alól, olyan megfontolandó elgondolás, amelyet az EGSZB is felvetett korábbi véleményeiben (14).

4.7.6

Bizonyos ágazatokban pontosan kell alkalmazni a közbeszerzési megállapodás „Általános megjegyzések és eltérések az I. függelék III. cikkének előírásaitól az EK részéről” című részében szereplő kölcsönösség és arányosság elvét.

4.7.7

A harmadik országbeli vállalkozásokra ugyanazok a feltételek legyenek érvényesek, mint amelyeket a saját közbeszerzési piacaikon az európai vállalkozásokkal szemben alkalmaznak: az Unió a továbbiakban nem alapozhatja tárgyalásait a tényleges gazdasági kölcsönösség helyett a formális kölcsönösségre; aránytalanság esetén a megállapodás felfüggesztési védőzáradékát kell alkalmazni.

4.7.8

Abban az esetben, ha az Unió olyan fontos kereskedelmi partnerei előtt nyitja meg általánosan piacát, akik ezt nem viszonozzák, az EU-nak a közbeszerzési piacainak bizonyos ágazataiban korlátozások bevezetését kell tervbe vennie annak érdekében, hogy e partnereit saját piacaik kölcsönös megnyitására ösztönözze.

4.7.9

Minél előbb el kell fogadni a harmadik országok vállalkozásainak uniós közbeszerzési piacra való jutásának feltételeiről szóló kezdeményezést (közbeszerzési piacra jutási rendszer – MASP), valamint a piacok kölcsönös megnyitásával kapcsolatos világos, átlátható és ellenőrzött mechanizmusokat, illetve biztosítani kell a fejlett és a feltörekvő gazdaságok közbeszerzési piacaihoz való jutás egyensúlyát a 2004/17/EK irányelvben (15) és a 2011. évi munkaprogramban meghatározott ágazatok esetében (16).

4.7.10

Fokozottabb technikai együttműködést kell megvalósítani a tagállamok és az Európai Bizottság képviselői között a piacra jutás terén, és gyakrabban kell konzultációt szervezni az iparág képviselővel.

4.7.11

A szociális és ökológiai normák maradéktalan tiszteletben tartása mellett szigorú ellenőrzési mechanizmusokat kell felállítani az Unióban tiltott közvetlen és közvetett állami támogatások, különösen a transzeurópai hálózatok, illetve az Unió, az Európai Beruházási Bank vagy a strukturális alapok által finanszírozott közbeszerzési eljárások esetében, és olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek biztosítják az említett ellenőrzések tényleges végrehajtását.

4.7.12

Frissíteni kell az Európai Bizottság piacra jutási adatbázisát oly módon, hogy ezáltal megbízható és hozzáférhető információk álljanak rendelkezésre a harmadik országok közbeszerzési eljárásain való részvételt megakadályozó ajánlattételi felhívásokkal, illetve az ajánlattételi dokumentáció technikai sajátosságaival kapcsolatban, hiszen ezek az adatbázisok statisztikai adatokkal és hatásmutatókkal szolgálnak a piacot torzító jelenségekről.

4.7.13

Meg kell erősíteni azt a megközelítést, amelynek alapja a megelőzés és a „korai riasztási rendszer” lenne: ez ahhoz szükséges, hogy a harmadik országok által tervezett és/vagy már útjára indított túlzottan korlátozó közbeszerzési szabályozás által jelentett esetleges akadályokat nemzetközi szinten már megjelenésük pillanatában meg lehessen jelölni és – a kereskedelem technikai akadályairól szóló megállapodás (TBT) bejelentési eljárásának következetes alkalmazásával – le lehessen küzdeni.

4.7.14

Intézkedéseket kell bevezetni az EU és a kkv-k szintjén, hogy a belső és nemzetközi ajánlatkérő hatóságok maradéktalanul kiaknázhassák a kkv-kban rejlő gazdasági és innovációs potenciált.

4.7.15

Képzést, tájékoztatást és segítséget kell nyújtani a nemzetközi és harmadik országbeli piacokon megjelenő ajánlati felhívásokban részt vevők – különösen ezek közép- és felsővezetői – számára, abból a felismerésből kiindulva, hogy cégük méretéből kifolyólag komoly problémát jelent számukra a kereskedelmi védelem, illetve a piacra és az információkhoz jutás.

4.7.16

Kilátásba kell helyezni a 2004/18/EK irányelv 55. cikke (3) bekezdésének és a 2004/17/EK irányelv kirívóan alacsony összegű ellenszolgáltatást tartalmazó ajánlatról szóló 57. cikke (3) bekezdésének módosítását oly módon, hogy ne lehessen elfogadni állami vállalatoktól olyan ajánlatot, amelynél nem derül ki egyértelműen, hogy az adott ajánlat nem részesül az Unió által tiltott közvetlen vagy közvetett állami támogatásban: „az állami támogatás meglétét vizsgáló tesztre” az Egyesült Államok új fejlesztési programjának (US Millenium Challenge Account) 4. mellékletében található példa.

4.7.17

A 2004/18/EK irányelv 45. cikkét (17), valamint a 2004/17/EK irányelv 54. cikkét (18) ki kell egészíteni azzal, hogy a csalárd módon megszerzett szabadalmak vagy műszaki adatok felhasználásával kapcsolatos szellemi tulajdonjog megsértése is kötelező kizárási kritériumnak minősül.

4.7.18

Biztosítani kell, hogy a harmadik országok munkavállalóinak szabad mozgásával kapcsolatos jövőbeli európai jogi eszközök nem kedveznek a harmadik országok tiltott állami támogatásban részesülő állami vállalkozásainak.

4.7.19

Egy központi uniós adatbázisban mihamarabb, részletesen nyilvánosságra kell hozni azokat a korlátozó szabályozásokat és gyakorlatokat, amelyek megakadályozzák, hogy az uniós vállalkozások eredményesen vehessenek részt harmadik országok által kiírt közbeszerzési pályázatokon. Ilyen szabályozások és gyakorlatok például a helyi termékek vásárlására felszólító jogi aktusok (Buy local), az egyre nagyobb százalékban „helyi tartalmat”(Local content) előíró szabályozások, a helyi technológiákat és innovációkat segítő „ösztönző csomagok” vagy a nemzeti gazdasági fellendülés (Economic recovery) érdekében hozott intézkedések, amelyek a helyi szolgáltatókat részesítik előnyben és korlátozzák a külföldi országok vállalkozásainak a közbeszerzési piacokhoz való hozzáférését.

4.7.20

Fokozni kell az Unió belső szakpolitikái és külpolitikája közötti konzisztenciát és komplementaritást annak érdekében, hogy megvalósuljanak a 2010. szeptemberi Európai Tanácsnak „az iparpolitika és a versenypolitika összefonódásának a globalizáció fényében való felülvizsgálatára és az egyenlő feltételek előmozdítására” vonatkozó következtetései (19).

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Lásd: az Európai Bizottság becslései, COM(2010) 612 végleges, 4. táblázat.

(2)  Lásd: COM(2010) 612/1.

(3)  Lásd: COM(2010) 612/4.

(4)  A közbeszerzéssel, valamint a szellemi tulajdonnal kapcsolatos politika középpontjában a „helyi innovációs” politika áll, amelynek célja, hogy a kínai vállalkozások fejlődjenek. Az először 2009 novemberében bemutatott helyi innovációs terv a zöld technológiától a telekommunikációig számos innovációs ágazatban jelentősen megnehezítette a kínai közbeszerzési piachoz való hozzáférést.

(5)  Lásd: az Európai Bizottság közleményét és a Kereskedelmi Világszervezet (WTO) S/C/W/286. számú dokumentumának 15-19. bekezdését; ráadásul, ha egy külföldi társaság megvásárol egy kínai vállalatot, a kínai vállalkozás által megszerzett minősítés érvényét veszti, és az új tulajdonosnak a nulláról kell indulnia.

(6)  2010/7: A brazil közbeszerzési törvény módosítása „ideiglenes jelleggel” bevezette a brazil termékek vásárlására felszólító „Buy Brazilian” záradékot.

(7)  A szabályozás magában foglalja a Buy American program két új rendelkezését. Az egyik rendelkezés megtiltja, hogy a törvény által előirányzott alapokból közintézmény vagy közmű építését, átalakítását, karbantartását vagy javítását finanszírozzák, amennyiben a munkálatok során felhasznált vas, acél és egyéb termékeket nem az Egyesült Államokban állították elő. A másik rendelkezés megtiltja, hogy a törvény által előirányzott alapokból az Egyesült Államok belbiztonsági minisztériuma egy részletes, textiltermékeket tartalmazó listát vásároljon, kivéve, ha az adott terméket az Egyesült Államokban állították elő és alapanyagát itt termesztették.

(8)  Az Egyesült Államok kormánya tiltja az úgynevezett fordított társaságoktól való vásárlást. Ezek olyan társaságok, amelyek egy másik ország adózási rendszerére tértek át, így nem felelnek meg a Világkereskedelmi Szervezet közbeszerzési megállapodásában foglalt elveknek. Ebből következik, hogy az EU-ban letelepedett uniós vállalkozások nem értékesíthetnek az Egyesült Államok kormánya számára, noha a közbeszerzési megállapodás ezt lehetővé tenné.

(9)  Lásd: SEC(2011) 298, 2011. március 10.

(10)  TÖRÖKORSZÁG Közbeszerzési értékelés 2009 – Kormányzás- és vidékfejlesztési támogatás (Support for Improvement in Governance and Management – SIGMA). OECD–EU közös kezdeményezés.

(11)  Az Európai Bizottság szolgálatainak SEC(2008) 2193. számú munkadokumentuma.

(12)  COM(2010) 612/1.

(13)  Franciaország, Németország, Spanyolország, Portugália, Olaszország és Lengyelország 2011. február 9-i közös nyilatkozata az EU és kereskedelmi partnereik közötti jobb kölcsönösségért.

(14)  Az EGSZB véleménye a „Nemzetközi közbeszerzési szerződések” tárgyában, HL C 224., 2008.8.30., 32. o.

(15)  COM(2009) 592, 2009.10.28.

(16)  COM(2010) 612 és COM(2010) 623, II. kötet, 36. pont.

(17)  45. cikk: A részvételre jelentkező, illetve az ajánlattevő személyes helyzete.

(18)  54. cikk: A minőségi kiválasztás szempontjai.

(19)  Lásd: Versenyképességi Tanács 2010. december 10-i ülése – Az integrált iparpolitikával kapcsolatos következtetések a globalizáció korában, 15. pont.


III Előkészítő jogi aktusok

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

471. plenáris ülés, 2011. május 4. és 5.

23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/38


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása

(COM(2010) 614 végleges)

2011/C 218/07

Előadó: Joost VAN IERSEL

Társelőadó: Enrico GIBELLIERI

Az Európai Bizottság 2010. október 28-án úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Integrált iparpolitika a globalizáció korában – A versenyképesség és fenntarthatóság középpontba állítása

COM(2010) 614 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2011. április 4-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 4-i ülésnapon) 119 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezését jelentő iparpolitikáról szóló közleményt. Határozottan támogatja a holisztikus megközelítést és az uniós szakpolitikák fokozott összekapcsolását, valamint az EU és a tagállamai közötti, iparra irányuló elmélyített koordinációt. A cél az, hogy Európa fenntartható, versenyképes ipari ágazattal legyen jelen a globális gazdaságban.

1.2

Az EGSZB felkéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy a közlemény és a kapcsolódó tanácsi következtetések (1) alapján alakítsanak ki prioritási listát és határidőket.

1.3

Az EGSZB véleménye szerint a fokozott összekapcsolásnak integrált megközelítéseket kell eredményeznie egy teljes mértékben kialakult, szociális piacgazdaságon belül működő belső piacon, intelligens jogalkotás, K+F és innováció, finanszírozáshoz jutás, energiahatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság, környezetvédelmi politika, közlekedéspolitika, versenypolitika, foglalkoztatáspolitika, a készségek és kompetenciák javítása, kereskedelempolitika és ahhoz kapcsolódó kérdések, valamint a nyersanyagokhoz való hozzáférés révén.

1.4

A belső tervezés és koordináció uniós intézményeken belüli korszerűsítése, valamint az EU és a tagállamai közötti szorosabb kapcsolatra történő összpontosítás a kormányzás javítását helyezi a jövőbeli iparpolitika középpontjába. A tagállamoknak javítaniuk kell az egymás közötti koordinációt. A régióknak és a nagyvárosi agglomerációknak is felelősséget kell vállalniuk. Ez röviden azt jelenti, hogy Európa-szerte meg kell erősíteni a vertikális és a horizontális kapcsolatokat is ahhoz, hogy Európa lépést tartson más kontinensekkel.

1.5

Az EGSZB kiemeli az Európai Bizottság nemzeti iparpolitikákról szóló éves jelentéseinek fontosságát, amely politikáknak közösen elfogadott célkitűzésekre kell irányulniuk. Nyílt vitát kell folytatni ezekről a jelentésekről a koordináció és a legjobb gyakorlatok előmozdítása, valamint az Európán belüli egyenlő versenyfeltételekhez való hozzájárulás érdekében.

1.6

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy a versenyképességet és az innovációt célzó, megfelelő szintű magán- és közfinanszírozási források ellensúlyozzák az apadó költségvetéseket. Az EGSZB kifejezetten üdvözli a kockázati tőke határokon átnyúló feltételeinek bejelentett javítását, valamint az energiaügyi, a közlekedési és az ikt-beruházásokra irányuló, állami és magánszektorbeli uniós projektkötvényekre vonatkozó javaslatokat. (2) Meg kell vizsgálni egyéb területekre – például a kutatási és demonstrációs projektekre – vonatkozó projektkötvényeket is. A strukturális és kohéziós alapoknak az iparpolitikai célokat is szem előtt kellene tartaniuk. Új, innovatív elképzeléseket kell kidolgozni, hogy a magántőkét az ipari ágazatba vonzzuk.

1.7

Az iparpolitika az egymással szorosan összefüggő feldolgozóipar és szolgáltatás valamennyi fajtájára kiterjed. Az ágazatok közötti határok elmosódnak. A kkv-k a hozzáadott érték és a munkahelyteremtés szempontjából is egyre fontosabbá válnak. Ezek a tényezők intelligens horizontális és ágazati jogszabályokat és/vagy szabályozást, valamint kísérő intézkedéseket tesznek szükségessé. Figyelembe kell venni a nemzetközi hálózatok és az integrált gyártási eljárások összetettségét.

1.8

Az EGSZB szerint az összetettség és a sokrétű kapcsolódások miatt az állami és a magánszektorbeli érdekelt feleknek – magas szintű csoportok, technológiai platformok, szociális párbeszéd és oktatási programok révén – (közös) kötelezettséget kell vállalniuk.

1.9

Az EGSZB a következő prioritásokat emeli ki:

intelligens szabályozásra, szabályozási stabilitásra, megfelelő felmérésekre és utólagos értékelésekre van szükség;

finanszírozáshoz jutás uniós szinten: 7. és 8. keretprogram, CIP (3), EBB és EBA, különösen a kkv-k tekintetében;

az „Innovatív Unió” kezdeményezésnek nagyon szorosan kell kapcsolódnia az iparpolitikához, különösen a kulcsfontosságú alaptechnológiák és az energiaigényes iparágak területén;

elő kell mozdítani a tudásláncokon – kutatóközpontokon, egyetemeken, vállalatokon – belüli és az azok közötti koordinációt;

az európai szabadalom az iparpolitika hitelességének próbaköve;

a munkavállalók bevonása és aktív szerepvállalása;

a magas színvonalú és stabil foglalkoztatás biztosítása érdekében a vállalkozói készség előmozdításával párhuzamosan minden szinten oktatásra és képzésre van szükség – megfelelő és fenntartható bérek mellett és a bevált gyakorlatok terjesztésével;

a globális fejlemények aktív kereskedelempolitikát és hatékony piacfelügyeletet tesznek szükségessé, kétségkívül egységes európai fellépést követelnek a globális versenyfeltételek megvalósítása érdekében;

az erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai gazdaság megvalósításához az is kell, hogy az EU ugyanezeknek a szabványoknak a betartását kereskedelmi partnereitől is megkövetelje;

garantálni kell a nyersanyagokhoz és a diverzifikált energiaforrásokhoz való hozzáférést.

2.   Bevezetés

2.1

Az „új stílusú” iparpolitika 2004 áprilisából származik. (4) Egy hosszadalmas liberalizációs és privatizációs folyamatot követően az iparpolitika tekintetében továbbra is igen változatos nemzeti elképzelések érvényesülnek.

2.2

Uniós szinten előtérbe kerültek az iparágakat megerősítő keretfeltételek. Ágazati elemzésekre került sor.

2.3

Az EGSZB aktív szerepet vállalt ebben, és egy sor véleményben észrevételeket tett az ágazatok és azok sajátos jellemzői iránt uniós szinten megnövekedett érdeklődésről. (5)

2.4

Eközben a háttér folyamatosan változik: a pénzügyi és gazdasági válság, az uniós szintű kormányzásról alkotott eltérő vélemények, valamint a tagállamokban elért eltérő ipari teljesítmények mind hatással vannak arra, hogy Európa mennyire képes reagálni a változásokra.

2.5

Ezzel párhuzamosan új témák és társadalmi kihívások merültek fel, többek között az idősödő társadalom, az éghajlatvédelem és a fenntartható fejlődés, az energiához való hozzáférés, a felfokozódott globalizáció, a tudásalapú és a digitális társadalom, valamint a munkaerő-piaci változások.

2.6

Az innováció napi szintű elvárás, amelyet a folyamatos kutatás és technológiai fejlesztés, valamint a hazai és a külföldi piacokon egyaránt megnövekedett verseny ösztönöz.

2.7

Az elmúlt évtized során az oktatás és a képzés minden szinten mindinkább prioritást kapott.

2.8

A nyilvánvaló haladás ellenére megmaradt a belső piac széttagoltsága és az összpontosítás hiánya – részben a különböző üzleti megközelítések miatt. A belső piac kiteljesedése és az iparpolitikák közötti összefüggést túl gyakran figyelmen kívül hagyják. Az EGSZB több ízben szorgalmazta a megfelelő feltételek megteremtését, figyelembe véve az ágazatokhoz igazított szabályok és olyan tematikus kérdések szükségességét, amelyek tekintetbe veszik az egész világon létező, egészen szerteágazó értékhálózatokat.

3.   Mi az újdonság a közleményben?

3.1

Az iparpolitika lényege egy erős európai feldolgozóipar fenntartása, valamint a társadalom és az érdekelt felek körében annak általános tudatosítása, hogy az EU-nak értékeléseket kell végeznie és olyan átalakított feltételeket kell szabnia, amelyek lehetővé teszik, hogy az ipar – a feldolgozóipar és a szolgáltatások – a hazai piacokon és külföldön egyaránt sikeresen fejlődjön.

3.2

Az iparpolitikának felül kell kerekednie a fokozott bizonytalanság és egyensúlyhiány jelentette problémákon, helyt kell tudnia állni az éles versenyben és fel kell vennie a világ más szereplői által diktált tempót. Ezt úgy érheti el, hogy meghatározza az erős európai ipari bázist, beruházást és munkahelyteremtést támogató keretet.

3.3

Az iparpolitika – az innováció, a készségek, a kereskedelem és az egységes piac mellett – az Európa 2020 stratégiában szereplő egyéb kiemelt kezdeményezések és fontos területek egyike. A holisztikus megközelítés kihangsúlyozza valamennyi uniós szakpolitika hatékony koordinációját és koherenciáját. A koordinációnak és a koherenciának – ideértve az uniós szakpolitikák ezzel együtt járó átláthatóságát és nyilvánosságát is – támogatniuk kell a technológiai fejlődést és az innovációt (különösen a kulcsfontosságú alaptechnológiákat), a szerkezetátalakítást, a minőségi munkahelyek teremtését (6) és az európai jelenlétet a nemzetközi piacokon.

3.4

Új eszközt jelent az az európai bizottsági javaslat, hogy egy értékelési eljárással ellenőrizzék a „versenyképességre gyakorolt hatást”. Ennek az eljárásnak a versenyképesség mérésekor beruházási és innovációs tényezőket is figyelembe kell vennie, nem pusztán az árakat vagy a költségeket.

3.5

Az iparpolitika gyakran elhanyagolt külső dimenziója prioritást kap. Ugyanez vonatkozik a nyersanyagokhoz való hozzáférést mint az iparpolitika alapvető feltételét illető kitüntetettebb figyelemre.

3.6

Ismét hangsúly kerül arra, hogy integrált, horizontális megközelítésre van szükség, amelyhez ágazati alkalmazások és testre szabott megközelítések társulnak, továbbá arra, hogy figyelembe kell venni az ágazatok közötti kölcsönhatást, valamint (a kkv-k számára döntő fontosságú) érték- és ellátási láncokat, a hálózatok és a klaszterek összekapcsolódását, az üzleti szolgáltatások hatását és a finanszírozáshoz jutást.

3.7

Az európai ipar jelentős részében végbemenő folyamatos változással és szerkezetátalakítási folyamatokkal párhuzamosan a közlemény több beruházást és munkahelyet teremtő új ágazatokat tár fel, ilyen az űripar, (7) az új biztonsági szolgáltatások, valamint a kulturális és kreatív iparágak.

3.8

Az EGSZB véleménye szerint nagyon fontos és ambiciózus az Európai Bizottságnak a Lisszaboni Szerződés 173. cikkén alapuló, arra irányuló javaslata, hogy a közös elemzések, valamint a közösen elfogadott megközelítések és politikák megerősítésére tegyenek közzé éves jelentéseket a nemzeti iparpolitikák helyzetéről és fejlődéséről.

3.9

Az EGSZB elégedetten nyugtázza, hogy a Versenyképességi Tanács maximálisan támogatja az uniós fellépés stratégiai irányvonalainak keretét, ami elő fogja segíteni a prioritásokra vonatkozó közös elképzelést. A legfontosabb, hogy a Tanács is hangsúlyozza a tagállami iparpolitikák koordinációjának szükségességét.

4.   Általános megjegyzések

4.1

A kényszerítő körülményekre tekintettel az EGSZB az iparpolitikáról szóló közleményt és a tanácsi következtetéseket kifejezetten időszerűnek tekinti.

4.2

Az iparpolitika az Európa 2020 stratégia kiemelt kezdeményezése, és ez azt bizonyítja, hogy az Európai Bizottságnak határozott szándéka, hogy mind uniós szinten, mind a tagállamokban összehangolt stratégiát készítsen. A tagállamok kötelezettségvállalása alapvető fontosságú és nem tűr halasztást.

4.3

Az EGSZB hangsúlyozza egy versenyképes, fenntartható európai feldolgozóipar fontosságát. Ez erős ipari bázist igényel, amely összekapcsolódik az ipar számára elengedhetetlen szolgáltatásokkal. Hiteles források rámutatnak, hogy a foglalkoztatás területén a gyártásról fokozatosan az iparhoz kapcsolódó szolgáltatásokra terelődik a hangsúly; ez utóbbi nemcsak a köztes inputokat jelenti, hanem a gyártók által biztosított szolgáltatásokat is. (8)

4.4

A határozott szakpolitikák elengedhetetlenek a jövő alakításához: az intelligens energia, a nanotechnológia és az élettudományok, az új anyagok, az üzleti szolgáltatások és a szociális média, valamint az ikt bővítésének szükségessége. Európa nem rendelkezik olyan vállalatokkal, mint az Apple vagy a Google. Kína gyors ütemben zárkózik fel, és bizonyos területeken máris lehagyta Európát.

4.5

Az EU-nak rendkívül nagy szüksége van jövőképre és egy programra a termelési beruházások és a termelékenység javításához. A jól meghatározott, uniós és tagállami fellépésre vonatkozó elveknek ösztönzőket kell teremteniük a vállalatok és a közigazgatási szervek ambiciózus beruházási programjaihoz.

4.6

Az iparpolitikának megfelelő szintű magán és állami pénzügyi forrásokra van szüksége. A jelenleg apadó költségvetéseket más, közösen elfogadott pénzügyi eszközökkel kell ellensúlyozni. (9)

4.7

Az EGSZB megítélése szerint három fő témát kell továbbvinni az elkövetkezendő években:

a horizontális és ágazati uniós szakpolitikák széles spektrumának összekapcsolása és kölcsönhatása,

a komplex nemzetközi hálózatok és integrált gyártási eljárások, (10) valamint

a nemzeti politikák uniós szinten és a tagállamok körében végzett értékelése és fokozott koordinációja.

4.8

A belső tervezés és koordináció uniós intézményeken belüli korszerűsítése, valamint az EU és a tagállamai közötti szorosabb kapcsolatra történő összpontosítás a kormányzás javítását helyezi a jövőbeli iparpolitika középpontjába.

4.9

A tagállamok maguk alakítják ki saját ipari megközelítéseiket és céljaikat. Az EU „új stílusú” iparpolitikájának sikere érdekében a Tanácsnak ki kell dolgoznia a Versenyképességi Tanács következtetéseit az intenzívebb közös munka alapjaként.

4.10

Az EGSZB maximálisan támogatja azt a gondolatot, hogy holisztikus és integrált megközelítésre van szükség. A szakpolitikák jobb összekapcsolása fontos elképzelés egy fenntartható európai szociális piacgazdasághoz. Ennek az összekapcsolódásnak egy működőképes belső piacon, intelligens jogalkotás, K+F és innovációs politika, finanszírozáshoz jutás, energiapolitika és alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó politika, környezetvédelmi politika, közlekedési politika, versenypolitika, a készségek és kompetenciák javítása, kereskedelempolitika és kapcsolódó kérdések, valamint nyersanyagokhoz való hozzáférés révén egy Európa ipari jövőjét biztosító integrált megközelítést kell eredményeznie. Az ágazati megközelítések szélesíteni fogják a lehetőségek tárházát. Ezeket a témaköröket külön közlemények tárgyalják. (11)

4.11

Az EGSZB üdvözli a „versenyképességre gyakorolt hatás ellenőrzését”, amelynek szelektív módon kell megkezdődnie.

4.12

Az uniós pénzügyi források fenntartása, sőt bővítése a K+F területén mindennél fontosabb. A nagyszabású európai projekteknek – például az energiával kapcsolatosaknak –, valamint a páneurópai infrastruktúra egy vagy több tagállam által társfinanszírozott megvalósításának katalizátorhatást kell kiváltaniuk.

4.13

Az ipari klaszterek általában olyan hagyományos iparvidékeken jelennek meg, amelyek – új beruházások, technológia és innováció, értékláncok, kompetenciák és készségek, valamint regionális és nemzetközi hálózatba szervezés révén – folyamatosan fejlődnek. (12) A fejlett régiók húzóerőt jelentenek Európa számára.

4.14

Az EGSZB úgy véli, hogy az uniós szintű, egymáshoz illeszkedő szakpolitikák és fellépések, valamint a nemzeti fejleményekkel kapcsolatos átláthatóbb és naprakészebb, folyamatos tájékoztatás jelentősen hozzájárulnak az egyenlő versenyfeltételek megvalósításához és az európai integráció lelkét jelentő szilárd belső piachoz.

4.15

Az adatok és az elemzések kulcsfontosságúak. Az EGSZB méltatja az Európai Bizottság részletes elemző munkáját. A részletes elemzések, valamint a pontos és összehasonlítható adatok uniós szinten minden szakpolitikához elengedhetetlenek. A szorosabb és előretekintő nyomon követés és értékelés a folyamatosan változó aktuális tendenciákra vonatkozó megbízható adatokat tesz szükségessé. (13) A haladás folyamatban van, de még sok a teendő.

4.16

A nemzeti statisztikák mellett az Eurostat statisztikáinak is alapvető szerepet kell játszaniuk. Az Eurostatnak kellő felszereltséggel kell rendelkeznie a megfelelő adatok összegyűjtéséhez, valamint az európai és a globális tendenciák és dinamika időben történő elemzéséhez. Jobb eszközöket kell kapnia az adatokhoz való hozzáféréshez. Az információknak a lehető leghamarabb és a lehető legteljesebb formában kell hozzáférhetővé válniuk.

5.   Uniós szintű kormányzás; horizontális és egyedi megközelítések: ágazatok és értékhálózatok

5.1

Az Európai Bizottság tevékenységeinek egyetlen koncepció keretében történő összevonása előtérbe helyezi, hogy a nyilvánosság és a hatékonyság javítása érdekében meg kell szüntetni a felosztottságot.

5.2

Az iparpolitika bizonyos mértékben nemzeti hatáskörben marad. A közleményben említett azon területek listája, ahol az EU (az Európai Bizottság, a Tanács és az EP) feladata a fellépés, vagy ahol beavatkozhat, ugyancsak tekintélyes. E háttér mellett az Európa 2020 stratégia koherens kerete ígéretes lehetőségeket kínál.

5.3

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság szakpolitikai szándékaival. Az Európai Bizottság szerepe azonban nincs mindig egyértelműen meghatározva, részben amiatt, hogy számos területen hiányoznak a formális hatáskörök. Bizonyos ágazatokban, például az energiaágazatban, továbbra is dominánsak a nemzeti célok és eljárások, és nem alkalmazzák koherens módon az európai bizottsági és tagállami jogköröket.

5.4

Ennek megfelelően javítani kell a Versenyképességi Tanács felhatalmazását és hatékonyságát, amely – az Európai Bizottsággal együtt – meghatározza a célokat, és igen sokféle témakörben felelős a szabályozásért.

5.5

Az EGSZB arra kéri a Tanácsot és az Európai Bizottságot, hogy dolgozzák ki a prioritások operatív listáját és a kapcsolódó időbeli ütemezést. E prioritásoknak tartalmazniuk kell a gazdasági infrastruktúrát is, például a fejlett közlekedési hálózatokat, a diverzifikált energiaforrásokat és az azokhoz való hozzáférést, a digitális menetrendet és az ikt-t.

5.6

A belső piac külső dimenziója és a világviszonylatban egyenlő versenyfeltételekre vonatkozó cél egyre inkább aktív kereskedelempolitikát és hatékony európai diplomáciai testületet igényel.

5.7

Az ipar ismét alapvető átalakuláson megy keresztül, amelynek motorját a K+F és az innováció, a módosított szabályozás, valamint a nemzetközi ipar és a szolgáltatási piacok jelentik. Ezek a fejlemények minden ágazatot érintenek. Az egymást követő uniós munkaprogramok szerinti prioritásoknak tükrözniük kell a tendenciákat a megfelelő keretfeltételek biztosítása érdekében, és egy olyan konkrét menetrendet kell tartalmazniuk, amely útmutatást és bizonyosságot nyújt az ipari beruházásokhoz. Stabil, hosszú távú szabályozási keretre van szükség.

5.8

Az iparpolitika és az egységes piac közötti kapcsolat döntő fontosságú. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a konkrétabb iparpolitikákkal párhuzamosan az egységes piaci intézkedéscsomaggal kapcsolatos döntéshozatal egyértelműen meg fogja majd erősíteni az Európai Bizottság és az EU szerepét, valamint az egyenlő európai versenyfeltételek szükségességét.

5.9

Az EGSZB ismételten megerősíti, hogy a K+F kiadásokkal kapcsolatban fenn kell tartani a GDP 3 %-ára vonatkozó célkitűzést. A pénzügyi források apadása nem lehetetlenítheti el a meghatározó innovatív erőket.

5.10

A szakpolitikák és a pénzügyi eszközök hatékonysága és hozzáadott értéke érdekében az EGSZB különböző véleményekben üdvözölte az ágazati magas szintű csoportokat, technológiai platformokat, az innovatív klaszterek ösztönzését, valamint a kutatási testületek és a kutatóközpontok közötti, határokon átnyúló együttműködést, melyek mindegyikét uniós finanszírozás támogatja. Demonstrációs és példaértékű projekteket kell kidolgozni.

5.11

A „Vezető piacok” kezdeményezés hat fontos ágazatban sikeresen csökkentette a termékek és a szolgáltatások előtti akadályokat. (14) Ehhez hasonlóan az EU-nak hozzá kellene fognia új ipari projektekhez, például a tiszta és energiahatékony járművek, a szén-dioxid leválasztása és tárolása, páneurópai hálózatok, a világűrrel kapcsolatos törekvések, valamint a kulcsfontosságú alaptechnológiák területén.

5.12

Az EGSZB az európai szabadalom elfogadását az uniós iparpolitika hitelessége próbakövének tekinti. Ha a teljes Unió számára most még nem is valósítható meg az európai szabadalom, néhány ország már megkezdhetné a bevezetését.

5.13

Általánosabban: a világon ma uralkodó körülmények között a szellemi tulajdonjogok védelme kiemelt prioritás.

5.14

A kifejezetten az egyes ágazatokra szabott megközelítések elengedhetetlenek a jobb és megfelelőbb szabályozáshoz, valamint a szükséges eszközök és intézkedések kidolgozásához.

5.15

Mindazonáltal a globalizáció, az ellátási láncok országhatárok mentén tapasztalható szétszabdaltsága, valamint a különböző szereplők kölcsönös függősége miatt az ipar ágazatokra történő felosztásának „hagyományos” látásmódja szakpolitikai szempontból ma már kevésbé releváns. Ez nem az egyes ágazatokban felmerülő igen egyedi problémák létezésének tagadását jelenti, ám ezekkel eseti alapon, de európai távlatokban gondolkodva kell foglalkozni.

5.16

Egy rugalmas ágazati megközelítés sikeres véleménycserét tesz lehetővé, és megfelelő alapot jelent az állami és a magánszektorbeli érdekelt felek kötelezettségvállalásához. Az európai bizottsági és a kormányzati tisztviselők mellett ezen érdekelt felek között vannak vállalatok, kutatóintézetek, (felső)oktatási intézmények, szociális partnerek, nem kormányzati szervezetek és regionális képviselők.

6.   Fontos egyedi kérdések

6.1

Az iparpolitika számos hasonló és összekapcsolódó területet lefedő átfogó fogalom.

6.2

A finanszírozáshoz és támogatáshoz való hozzáférés sürgősen kezelendő komoly problémát jelent. Az EGSZB üdvözli a kockázati tőke határokon átnyúló feltételeinek javítására irányuló szándékot, valamint az energiaügyi, a közlekedési és az ikt-beruházásokra irányuló, állami és magánszektorbeli uniós projektkötvényekre vonatkozó javaslatokat. (15) Meg kell vizsgálni egyéb területekre, például a kutatási projektekre vonatkozó projektkötvényeket is. Figyelembe kell venni más intézkedéseket, többek között az adócsökkentési rendszereket.

6.3

A pénzügyi válság különösen a kkv-kat sújtotta. Innovatív elgondolásokat kell kidolgozni a magántőke mobilizálására, például a tömegfinanszírozást (crowd funding). Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság szervezzen kerekasztalokat a külső érdekelt felekkel a magántőke ipari célú mobilizálási lehetőségeinek és módjainak megvizsgálására. A világszerte alkalmazott gyakorlatokat figyelembe kell venni. A termékeny ötleteket és gyakorlatokat terjeszteni kell.

6.4

Az EGSZB ajánlása szerint az EBB-t és az EBA-t is ösztönözni kell az európai kkv-k növekedését segítő, célzott eszközök kidolgozására irányuló törekvéseikben.

6.5

Az EBB szerepe még fontosabb más magánbefektetőknek szánt példaként, valamint a kiegészítő pénzügyi támogatást vonzó katalizátorként. Ez az innovatív eljárások kifejlesztéséhez szükséges hosszú távú beruházások előmozdítására is kiterjed. Amellett, hogy utólagosan értékelni kell, hogy az EBB-kiadások milyen általános hatással vannak az európai iparra és az uniós célkitűzések megvalósítására, az EBB-hiteleknek szociális és környezetvédelmi kritériumokat is tartalmazniuk kell.

6.6

A hetedik és a nyolcadik keretprogram kapcsán az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság nagyobb figyelmet fordít az innovatív ipari projektekre és a (határokon átnyúló) együttműködésre.

6.7

Jelenleg az uniós K+F-támogatás az ismeretek terjesztésére és elmélyítésére összpontosít. Támogatni kell az uniós technológiai platformok véleményével összhangban lévő projekteket, illetve az Európai Innovációs és Technológiai Intézetet (EIT). (16) Az EGSZB támogatja a végrehajtás további egyszerűsítését. Az uniós támogatást célzott módon kell befektetni az állami és/vagy a magánberuházások multiplikátorhatásának megteremtése érdekében.

6.8

Ez azt jelenti, hogy a nyolcadik keretprogramban az alapkutatás mellett iparpolitikai célkitűzéseknek is főszerepet kell kapniuk. A nagyszabású ipari projektekhez mindenesetre szükséges a központosított (uniós) és nemzeti támogatás közötti hatékony koordináció.

6.9

Ugyanez vonatkozik a kkv-kat célzó versenyképességi és innovációs programra az energiaügy, az ikt és a vállalkozói készség területén.

6.10

Az egyetlen fő iparággal rendelkező régiókban a fejlődést újra kell gondolni az ipari diverzifikáció hatékonyabb ösztönzése érdekében. Az alacsony szén-dioxid-kibocsátást célzó projektek és a környezetvédelmi projektek uniós támogatása elősegíti a fenntartható fejlődést.

6.11

Az innováció és az iparpolitika közötti kapcsolat magától értetődő. Az innováció nagyon szerteágazó terület, amely nem csak technikai jellegű kérdéseket foglal magában. Az innovációs és az iparpolitikai kiemelt kezdeményezések nagyon helyesen túlnyomórészt ugyanarra összpontosítanak, és olyan közös célkitűzésekkel rendelkeznek, mint az innovációs partnerségek. Ez hozzá fog járulni a hatékonysághoz és a nagyobb ismertséghez.

6.12

Az ipar lehetséges leépülését az innováció és az ipar közötti kapcsolat erősítésével kell elkerülni, (17) többek között a „kulcsfontosságú alaptechnológiákra” helyezett hangsúly révén. A tudományorientált iparágak feltételeit javítani kell.

6.13

A nemzeti és az uniós szintű kutatási és innovációs politika szorosan kapcsolódik az iparpolitikához, különösen az apadó költségvetések és a más kontinenseken tett erőfeszítések nyomása alatt. A kutatások off-shore kiszervezése és a kutatási kiadások vállalatokon belüli lefaragása ugyancsak aggasztó.

6.14

A kutatás és a tudomány – alkalmazott technológia segítségével történő – termékekké alakítása továbbra is gyenge pont Európa-szerte. Amellett, hogy az alapkutatás továbbra is nagyon fontos, az EGSZB hangsúlyozza a „laborból” a reálgazdaságba való hatékony, fenntartható és gyorsabb átmenet szükségességét.

6.15

Az átmeneti folyamat során az alacsony energiafogyasztású és alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra vonatkozó célok további lehetőségeket teremthetnek az innováció előretöréséhez.

6.16

A tudásláncokon belüli és az azok közötti koordináció javítását prioritásnak kell tekinteni, azt meg kell vitatni a magán- és az állami szektorbeli összes érdekelt fél körében, a hiányosságok áthidalása, valamint a hozzáadott érték és a hatékonyság előmozdítása érdekében.

6.17

Az egyetemek még mindig nem töltik be teljes mértékben a tudásháromszög szerves részeként rájuk háruló szerepet. Hangsúlyt kell fektetni az egyetemek és az ipar közötti nyitott és határokon átnyúló hálózatokra, az EU-nak pedig támogatnia kell ezek létrehozását.

6.18

Az Európa 2020 stratégia szociális fejezete különböző témákat tárgyal. A magánberuházásokon keresztüli, valamint az ellátási és az értékláncon és a kkv-kon keresztüli munkahelyteremtés központi jelentőségű. Ez a célkitűzés a stratégia közvélemény általi elfogadottságát is javítaná.

6.19

A munkavállalókat be kell vonni, és aktív szerepet kell vállalniuk. Az EGSZB hangsúlyozza a tényleges szociális párbeszéd, valamint a közös célkitűzések és kötelezettségvállalások előmozdításának szükségességét a mai dinamikus változások korában. A szociális párbeszéd a társadalmilag elfogadható megoldásokhoz is szükséges, továbbá szükséges a gazdasági átalakulás iránti bizalom megteremtéséhez; ezenfelül javítania kell a közvélemény tudatosságát és elfogadását.

6.20

A tagállamoknak megvannak a saját hagyományaik ezen a területen. Az EGSZB véleménye szerint a munkavállalók részvételének és bevonásának vállalati, regionális, nemzeti és uniós szinten is meg kell történnie, az előrelátás és a változás alakításának elősegítése érdekében. Az EU szintjén az ágazati szociális párbeszéd igen értékes eszköz, amelyet az Európai Bizottságnak továbbra is támogatnia kell, illetve népszerűsítenie ott, ahol az még nem működik.

6.21

Az oktatás és a képzés minden szinten kiemelt prioritás. A tantervekre vonatkozó iránymutatásoknak az (ágazati szintű) munkaerő-piaci elemzésekre kell alapulniuk, a közép- és a hosszú távú készségkövetelményekre tekintettel. A nemek közötti egyenlőtlenségeket fel kell számolni. Egyes területeken, például a mérnöki tervezés és a műszaki szakmák területén aggasztó a munkaerő-piaci kínálat és kereslet közötti különbség. Elő kell mozdítani a vállalkozói készséget.

6.22

Iránymutatásokra és a legjobb gyakorlatok terjesztésére van szükség a (felsőoktatási) tananyagok kialakításához. (18) Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy erősítse meg kötelezettségvállalását ezen a területen.

6.23

A globális fejlemények miatt aktív európai kereskedelempolitikára van szükség. A „kiemelkedő értékű” és az „alacsony értékű” országok között a munkamegosztás egyre inkább elmosódik. Jelentős gazdasági és társadalmi fejlemények zajlanak gyors ütemben, különösen Ázsiában. A globális szintű egyenlő versenyfeltételek tehát még fontosabbak a környezetvédelmi és társadalmi normák, a piacra jutás kölcsönössége, a szellemi tulajdon stb. tekintetében. (19)

6.24

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az uniós döntéshozatal, továbbá a jövőbeli jogalkotás értékelése során mindig figyelembe kell venni a globális szintű egyenlő versenyfeltételek szempontját. Ezzel párhuzamosan jobb nyomon követést és hatékonyabb piacfelügyeletet kell bevezetni az EU-ban. Javítani kell a vámellenőrzési hatásköröket.

6.25

A szabványosítás – mint az egységes piacon alkalmazott fontos eszköz – jelentőségét aligha lehet túlbecsülni. Amerikai és kínai vállalatok gyakran spontán módon igazodnak ezekhez a szabványokhoz, mert úttörők a világon.

6.26

Az EGSZB kiemeli az iparpolitika, valamint a kereskedelempolitika és a kapcsolódó kérdések közötti összefüggést. A kereskedelem és a beruházás előtt a világ más részein jelentkező mesterséges akadályokat le kell küzdeni. Az e kérdésekre irányuló tárgyalások túlmutathatnak a WTO keretén, és azokkal kétoldalú vagy többoldalú keretek között kell foglalkozni. Az iparpolitika külső dimenziója magában foglalja, hogy az EU-nak egységes véleményt kell képviselnie valamennyi nemzetközi gazdasági fórumon. (20)

6.27

Az EU-nak szembe kel szegülnie a nyersanyagokhoz való hozzáférés kereskedelmi partnerek általi korlátozásaival. Az EGSZB üdvözli a bányászati ágazatban a nyersanyagárakkal és a piac konszolidációjával kapcsolatos fellépésre irányuló ajánlásokat. Az árupiacokon folytatott spekulációval foglalkozni kell.

6.28

Anélkül, hogy ez a közösen lefektetett uniós energetikai és éghajlati célkitűzések és szabványok rovására menne, körültekintően át kell gondolni és ki kell dolgozni politikai eszközöket, szem előtt tartva, hogy mennyiben befolyásolják az ipar versenyképességét. (21) Egy erőforrás-hatékony és alacsony szén-dioxid-kibocsátású európai gazdasághoz az is kell, hogy az EU ugyanezen szabványok elérését kereskedelmi partnereitől is megkövetelje. (22) A kívánatos megoldást többoldalú megállapodások jelentik. A kereskedelmi szankciók kerülendők.

6.29

A szociális előírások tekintetében az EGSZB elfogadta a diszkriminációra, a gyermek- és a kényszermunkára, valamint a szakszervezetek szabadságára és a kollektív tárgyalásra vonatkozó alapvető munkaügyi előírásokról szóló, 1998. évi ILO-nyilatkozatot. (23) Az ILO-egyezmények konkrétabbak, de azokat számos ország nem írta alá, illetve nem hajtotta végre.

6.30

A vállalatok társadalmi felelősségvállalását nemzetközi szinten kell gyakorolni az ILO-nyilatkozatok és az OECD-iránymutatások, valamint egyéb, széles körben elismert nemzetközi jogi aktusok (24) alapján. A vállalatok a társadalmi felelősségvállalást imázsuk javítására is kezdik használni.

7.   A nemzeti iparpolitikák és az EU közötti kapcsolat

7.1

Az államok közötti különbségek ellenére az USA gazdasága egy piaccal és egy központi kormánnyal működik. Ugyanez érvényes Kínára és más országokra.

7.2

Európában ezzel szemben minden tagállamban más-más iparpolitikai formák léteznek. (25) A minta az eltérő nemzeti döntéshozatali struktúráknak és hagyományoknak, az állami és a magánszektor közötti sajátos kapcsolatoknak, valamint a gazdaságok eltérő struktúráinak és a komparatív előnyöknek köszönhetően igen változatos. Ezen túlmenően most a válság miatt a rejtett protekcionizmus kísértése is megjelent.

7.3

Mindezen eltérések miatt a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás terén felmutatott eredmény nagyon különböző a tagállamokban. A Tanács hangsúlyozza, hogy szükség van a nemzeti iparpolitika fejlődéséről szóló éves jelentésekre. Az Európai Bizottságot e területen megillető korlátozott hatáskörökre való tekintettel ez korántsem könnyű feladat.

7.4

Az Európa 2020 stratégia legfőbb célkitűzése, hogy az EU-t és a tagállamokat közelebb hozza egymáshoz. Az Európai Bizottság jelentései az uniós kormányzás további részterületét alkothatják. Az átláthatóság, a sikeres példák és a legjobb gyakorlatok a kormányok magatartásának kedvező irányba mutató konvergenciájához vezethetnek. Lehetővé kell tenniük a Tanácson belüli eszmecseréket a különböző elképzelésekre és azok gyakorlati eredményeire vonatkozóan.

7.5

Természetesen az egyes tagállamok szabadon határozhatják meg saját erősségeiket és hozhatnak létre ismereteket és más infrastruktúrákat, ha fellépéseik összhangban vannak az uniós szabályokkal. A tapasztalatokról folytatott eszmecserére szolgáló platformok javíthatják a tagállamok csoportjai közötti együttműködést.

7.6

A nemzeti teljesítmények nyomon követése és értékelése új lehetőségeket tárhat fel a kormányok között, a kormányok és az Európai Bizottság között, és természetesen a vállalatok – különösen a tekintélyes számú, nemzetközivé váló kkv-k – számára.

7.7

A különböző országoknak megvannak a nemzeti célokkal rendelkező innovációs platformjaik. Ezek ritkán kedveznek a közös európai célkitűzéseknek. Az EGSZB támogatja annak vizsgálatát, hogy a határokon átnyúló megközelítések hogyan javíthatják a hatékonyságot. A legjobb gyakorlatokat terjeszteni kell és meg kell vitatni.

7.8

Az éves jelentéseknek elemezniük kell az uniós iparpolitika és a nemzeti politikák koherenciáját. Egy ideje a tagállamok – például Németország, Franciaország, az Egyesült Királyság, Spanyolország és Hollandia – is kiadnak nemzeti szakpolitikájukról szóló szakpolitikai dokumentumokat. (26) Az európai célkitűzésekhez és fellépésekhez való kapcsolódás azonban továbbra is gyenge. Az EGSZB azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság a következő éves jelentésében európai szempontból elemezze ezeket a nemzeti jelentéseket.

7.9

A kívánatos iparpolitikákra vonatkozó, tagállamok közötti véleménycserék szintén egyre intenzívebbek. Az ilyen jellegű gyakorlatokat, valamint a működési eredményeket az Unió egészében terjeszteni kell a nemzeti csőlátás tágabb perspektívákkal való felváltása érdekében.

7.10

A régióknak és a nagyvárosi agglomerációknak is felelősséget kell vállalniuk. Lehetőséget kell kapniuk arra, hogy klasztereket alakítsanak ki és erősítsék az együttműködést az oktatás, a tudásközpontok és az ipar között (például regionális ágazati hálózatok kialakításával).

7.11

Az Európai Bizottság értékelésének ki kell terjednie a teljesítményekre és a gyakorlatokra olyan konkrét területeken, mint a – GNP 17 %-át adó – közbeszerzés, ahol az elemzések szerint és az uniós irányelvekkel ellentétben még mindig a nemzeti ipari célkitűzések érvényesülnek.

7.12

Speciális eset a katonai felszerelés, amelyet gyakran figyelmen kívül hagynak. A költségvetés apadását gyakran a katonai kiadások sínylik meg. Független vizsgálatokkal kell megteremteni az előnyösebb ajánlatok alapját.

7.13

Ezen a területen az EGSZB kiemeli, hogy fel kell számolni az EU-n belüli akadályokat, és ugyanakkor versenyképes, határokon átnyúló ellátási láncokat kell kifejleszteni. A katonai és a polgári termelés között továbbgyűrűző és járulékos hatásokat segíteni kell. Ezzel párhuzamosan elő kell irányozni a kiviteli engedélyek uniós szintű harmonizációját.

7.14

Egy másik érdekes terület a közszolgáltatások területe. Az Európai Bizottság leltára alapján több nyitottságot kell előirányozni a határokon átlépő együttműködés és/vagy legjobb gyakorlatok iránt.

7.15

Az EU elemzései érdekes adatokat tárhatnak fel a tagállamokban felmerülő igen változatos feltételek minőségéről. Ösztönözni kell a közigazgatási gyakorlatoknak a termékbiztonság és a fogyasztóvédelem sérelme nélküli egyszerűsítését és a pénzügyi terhek csökkentését. (27) Egyes területeken és országokban ezek az eljárások már folyamatban vannak.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  A Versenyképességi Tanács által 2010. december 10-én elfogadott következtetések (hivatkozási szám: 17838/10). Az Európai Tanács 2011. február 4-én ígéretesen megkezdte az energiaügyi és az innováció ösztönzésére irányuló munkát.

(2)  Lásd az éves növekedési jelentés (COM(2011) 11 végleges) 9. szakaszát.

(3)  Versenyképességi és innovációs keretprogram.

(4)  COM(2004) 274 végleges.

(5)  A vonatkozó EGSZB-vélemények a következő címen találhatók meg: http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.enterprises-and-industry.

(6)  Lásd az EGSZB „Innovatív munkahelyek – a termelékenység és a színvonalas munkalehetőségek forrásai” című, 2011. március 18-án elfogadott véleményét (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg), különösen a 2.6. pontot.

(7)  Az EGSZB rámutat az űripari ágazatok sajátos jelentőségére a távoli és a vidéki térségek fejlődése szempontjából.

(8)  Lásd többek között: Les secteurs créateurs d'emploi à court-moyen terme après la crise [A válság után rövid- és középtávon munkahelyeket teremtő ágazatok] (a francia miniszterelnök felügyelete alatt álló Centre d'analyse stratégique 2010 novemberi tanulmánya).

(9)  Németország például a közelmúltban 20 %-kal növelte innovációs költségvetését.

(10)  Lásd Az érték- és ellátási lánc fejlődése: európai és globális tendenciák c. EGSZB-véleményt (HL C 168., 2007.7.20., 1. o.).

(11)  E módszer alkalmazásának első példája a LeaderSHIP 2015 elnevezésű, az európai hajógyártási ágazatra vonatkozó, 2005-ben elindított stratégiában található.

(12)  Ezt a pontot Európa-szerte számos olyan régióban és nagyvárosi agglomerációban bekövetkezett fejlemény illusztrálja, ahol az elavult ipari struktúrákat jövőorientált beruházásokkal és új dinamizmussal váltják fel.

(13)  Az EGSZB ezt már korábban leszögezte a Vállalatáthelyezések ágazati vizsgálata című tájékoztató jelentésben (2006), amely rámutatott az Európai Bizottság által használt adatok összehasonlíthatóságának hibáira.

(14)  A vezető piacok kialakítását célzó kezdeményezés a következő piacokat határozta meg: e-egészségügy, védőruházatok, fenntartható építőipar, újrafeldolgozás, bio-alapanyagú termékek és megújuló energiaforrások.

(15)  Lásd a 2. lábjegyzetet.

(16)  Már folyamatban van az első három tudományos és innovációs társulás (KIC) létrehozása.

(17)  Lásd többek között: „The de-industrialisation of Europe. There is no more time to lose!” (Európa iparának leépülése. Nincs több vesztegetni való idő!), Académie Royale de Belgique, 2010.

(18)  Lásd az Egyetemek Európa számára c. EGSZB-véleményt (HL C 128., 2010.5.18., 48. o.).

(19)  Lásd a kereskedelempolitikáról szóló közleményt, SEC(2010) 1268.

(20)  Lásd az EGSZB következő véleményeit: „Az európai iparpolitika külső dimenziója – Az EU kereskedelempolitikája valóban figyelembe veszi az európai ipar érdekeit?” (Lásd e Hivatalos Lap 25 oldalát) és HL C 128., 2010.5.18., 41. o.

(21)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Az energiapiacok jelenlegi alakulásának hatása az európai ipari értékláncokra”, HL C 77., 2009.3.31., 88. o., azon belül is az 1.6. pontot.

(22)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „Az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló nemzetközi egyezmények hatásai az európai ipari szerkezetváltási folyamatokra”, HL C 185., 2006.8.8., 62. o.

(23)  Lásd a munka világára vonatkozó alapvető elvekről és jogokról szóló ILO-nyilatkozatot (1998).

(24)  Többek között az ENSZ „Global Compact” elnevezésű kezdeményezése és a nemzetközi pénzügyi beszámolási standardok (IFRS, köztük a nemzetközi számviteli standardok). A John Ruggie által szövegezett, az üzleti és emberi jogokra vonatkozó irányadó ENSZ-alapelvek szintén relevánsak.

(25)  Némi túlzással ez összesen 27 ipar- és innovációs politika.

(26)  In focus: Germany as a competitive industrial nation (Németország), Feuilles de route des comités stratégiques de filière (Franciaország), the Growth Agenda (Egyesült Királyság; ezt hamarosan részletes program követi), Plan Integral de Política Industrial 2020 (Spanyolország), Naar de top: de hoofdlijnen van het nieuwe bedrijfslevenbeleid (Hollandia).

(27)  Stoiber-csoport.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/46


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről

(COM(2010) 524 végleges – 2010/0278 (COD))

2011/C 218/08

Előadó: Vincent FARRUGIA

2010. december 6-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. és 121. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről

COM(2010) 524 végleges – 2010/0278 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és szociális kohézió” szekció 2011. április 8-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 139 szavazattal 10 ellenében, 33 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a 2008-as válságot követő, és a már a válságot megelőzően is egyértelmű, hosszú távon fennálló problémák kezelése érdekében a Stabilitási és Növekedési Paktumot meg kell reformálni. Ezen túlmenően az EGSZB megjegyzi, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum nem járt sikerrel az olyan pénzügyi egyensúlytalanságok megelőzése és féken tartása terén, amelyek egyéb okokra, így a makrogazdasági egyensúlytalanságokra, valamint az elégtelen banki és pénzügyi gyakorlatokra és szabályozásra vezethetők vissza.

1.2   Noha üdvözli a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot, amely egy lépéssel közelebb vihet az igen szükséges reformhoz, az EGSZB szerint a javaslat megelőzésre és kiigazításra vonatkozó rendelkezéseivel kapcsolatban még el kell végezni a megfelelő felülvizsgálatot.

1.3   Az EGSZB megítélése szerint a költségvetési szabályok kidolgozása során külön figyelmet kell fordítani

a költségvetési tevékenységek minőségével kapcsolatos kérdésekre, vagyis a bevételi és kiadási mechanizmusoknak a gazdaság kínálati oldalához való hozzájárulása növelésére;

arra, hogy a költségvetési pénzügyi helyzet fenntarthatóságát leginkább úgy lehet biztosítani, hogy a kiigazító megközelítések helyett a megelőzésre kerül nagyobb hangsúly;

arra, hogy a kizárólag büntető jellegű intézkedéseknél sokkal nagyobb esélyük van a sikerre az ösztönzőkre épülő mechanizmusoknak.

Ez nem csökkenti azonban az intézkedések korrekciós elemeinek fontosságát, amelyek elengedhetetlenek a költségvetési fegyelem előmozdításához.

1.3.1   Ez a megközelítés egybevág az Európa 2020 stratégia intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó célkitűzéseivel.

1.4   A megelőző elemek vonatkozásában, és az éves növekedési jelentésben felvázolt célkitűzésekkel összhangban az EGSZB azt javasolja, hogy a költségvetési teljesítmény számszerűsített célkitűzéseit kétirányú, azaz egy felülről lefelé, valamint egy alulról felfelé építkező rendszer alapján állapítsák meg. A rendszer felülről lefelé építkező eleme egy, a teljes euróövezetben szükséges költségvetési konszolidációs erőfeszítéseket meghatározó célkitűzés megállapítására összpontosítana, míg az alulról felfelé építkező megközelítés ezeket az erőfeszítéseket az egyes tagállamok által megvalósítandó fellépésekre bontaná le. Ezzel a formális megközelítéssel meg lehetne erősíteni az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtása során nagyobb hangsúly kerüljön az egyes tagállamokban fennálló körülményekre.

1.5   E megközelítésen belül a hitelesség terén a monetáris uniótól elvárt pozitív externáliákhoz szükség lehet arra, hogy a tagok költségvetési konszolidációs erőfeszítéseket tegyenek, mégpedig méretüknek megfelelő arányban, és az ilyen erőfeszítések megtételére való képességük szerint.

1.6   Az EGSZB javasolja továbbá, hogy a kamatozó letétek, a nem kamatozó letétek és a pénzbírságok kiszabása úgy változzon, hogy ezeket közvetlenül elsősorban a nem fenntartható költségvetési helyzethez vezető politikai elemek korrekciójának segítségével finanszírozzák. Ez utóbbiak megállapítása a prevenciós ágban meghatározott konvergenciapálya bevételi és kiadási elemeitől való eltérések értékelése alapján valósul meg. A letétek és a bírság mértékét továbbá azon kiadási és/vagy bevételi elemek nagysága alapján számítanák ki, amelyekről megállapítható, hogy közvetlen okozói a költségvetési politika fenntarthatatlanságának. Ez a megközelítés a költségvetési politikák minőségének javulásához vezetne.

1.7   Az EGSZB javasolja továbbá, hogy a korrekciós ágban kiszabott bírságokat kísérje alapos hatásvizsgálat, ami a költségvetési politika minőségének tényleges javulását segítene figyelemmel kísérni.

1.8   Annak érdekében, hogy a korrekciós ágban elősegítsük az ösztönző és büntető megközelítések közötti egyensúly létrejöttét, az EGSZB azt javasolja, hogy az érintett tagállamok nem kamatozó letéteik után kaphassanak kamatot, amint legalább az említett kamatok összegének megfelelő mértékben, és feltehetően fenntartható módon csökkentik államadósságukat. A bírságok összege azonban az európai stabilizációs mechanizmusba kerülne.

1.9   Az EGSZB meggyőződése, hogy a költségvetési felügyelet megfelelő reformja az euróövezetbeli kormányzás megerősítésének és az euróövezetbe vetett bizalom helyreállításának sarokköve lesz.

2.   A költségvetési felügyelet hatékony megvalósítása az euróövezetben

2.1   A 2008-as pénzügyi és gazdasági válság nyomán az államháztartások hiánya és az államadósságok ugrásszerűen megnövekedtek, ami tovább növelte a költségvetések fenntarthatóságával kapcsolatos, hosszú távra vonatkozó aggodalmakat. A tagállamok ingadozó költségvetési teljesítménye, amely egyes esetekben a fizetésképtelenség reális veszélyéhez vezetett, a megfelelő költségvetési koordináció és kompenzációs mechanizmusok hiányában szintén nagy kihívást jelent. Ezt még tovább bonyolítja a pénzügyi és banki rendszerek, illetve a szabályozói infrastruktúrák elégtelensége, és az ebből fakadó lehetséges hibák.

2.2   A Stabilitási és Növekedési Paktum a gazdasági és monetáris unión belül a nemzeti költségvetési politikák összehangolásának szabályokra épülő keretrendszere, amelyet kifejezetten a költségvetési fegyelem biztosítása érdekében hoztak létre. A közelmúlt gyakorlata azonban a rendszer olyan hiányosságaira és gyengeségeire mutatott rá, amelyek komolyan aláaknázhatják az euró stabilitását. Emiatt kezdődött meg a vita az EU gazdasági kormányzásának szükségességéről, (1) melynek keretei között az Európai Bizottság 2010 szeptemberében egy hat közleményből álló jogalkotási csomagot terjesztett elő. A csomag a következőkből áll:

a Stabilitási és Növekedési Paktum megerősítése prudens költségvetési politika kidolgozásával, (2)

a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzése és kiigazítása, (3)

a tagállamok költségvetési keretére vonatkozó követelmények (4) és

szigorúbb végrehajtás. (5)

2.3   Ez a vélemény kifejezetten a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslat (6) szerinti végrehajtással foglalkozik. Meg kell jegyezni, hogy az EGSZB jelenleg készíti elő a COM(2010) 527 végleges dokumentumról szóló véleményét. (7)

3.   Háttér

3.1   Az euróövezeten belül a költségvetés-politikai koordináció és felügyelet fő eszköze a Stabilitási és Növekedési Paktum, amely a Szerződés költségvetési fegyelemre vonatkozó előírásait hajtja végre. 2010 júniusában az Európai Tanács egyetértett azzal, hogy sürgősen szükség van a gazdaságpolitikák koordinációjának megerősítésére, és ennek érdekében a következőkről állapodott meg:

(i)

meg kell erősíteni a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós és korrekciós ágát is, többek között szankciók révén és az euróövezeti tagállamok sajátos helyzetének megfelelő figyelembevételével;

(ii)

a költségvetési felügyeletben jóval nagyobb figyelmet kell fordítani az adósságszintekre és az általános fenntarthatóságra;

(iii)

biztosítani kell, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktummal összhangban minden tagállam rendelkezzen nemzeti költségvetési szabályokkal és középtávú költségvetési kerettel;

(iv)

biztosítani kell a statisztikai adatok megfelelő minőségét.

3.2   A költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítése vonatkozásában az európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat a Stabilitási és Növekedési Paktum alapjait lefektető 1466/97/EK és 1467/97/EK rendelet (8) további módosítására vonatkozik. A javasolt rendelet konkrétan a Stabilitási és Növekedési Paktum prevenciós ágának alátámasztását és a korrekciós ág megerősítését célozza.

3.2.1   A prevenciós ág vonatkozásában a javasolt rendelet kijelenti, hogy a stabilitási és konvergenciaprogramokban felvázolt jelenlegi középtávú költségvetési célkitűzések és a GDP 0,5 %-ának megfelelő éves közelítésre vonatkozó követelmény megmarad, és a prudens költségvetési politika új elvének bevezetésére vonatkozó rendelkezéssel válik működőképessé. A javaslat szerint ez az elv azt jelenti, hogy az államháztartási kiadások növekedésének éves mértéke nem lépheti túl a bruttó hazai termék (GDP) növekedésének prudens középtávú mértékét, kivéve, ha a túllépést az államháztartási bevételek növelése ellensúlyozza, a diszkrecionális bevételcsökkentést pedig a kiadások csökkentése kompenzálja. A prudens költségvetési politikától való eltérés esetén az Európai Bizottság ajánlást készít, amit Szerződés 136. cikke alapján a GDP 0,2 %-át kitevő kamatozó letét előírása formájában megtestesülő érvényesítési mechanizmus támaszt alá.

3.2.2   A korrekciós ág az euróövezetbe tartozó tagállamok azon kötelezettségéhez kapcsolódik, hogy el kell kerülniük a GDP 3 %-át meghaladó, túlzott költségvetési hiányt, valamint a GDP 60 %-át meghaladó államadósságot, ám az adósságra vonatkozó kritérium kapcsán a megfelelő közelítés is elfogadható.

3.2.2.1   Az európai bizottsági javaslat elismeri, hogy az éves költségvetési egyenlegre helyezett hangsúly a rövidebb távra vonatkozó megfontolások túlzott mértékű középpontba kerüléséhez vezethet, és hogy a költségvetési hiányra inkább mint a költségvetés hosszú távú fenntarthatóságára vonatkozó indikátorra kellene tekinteni.

3.2.2.2   A korrekciós ágban a javasolt rendelet kijelenti, hogy az érvényesítést az euróövezeti tagállamok esetében egy új pénzügyiszankció-csomag bevezetése fogja megerősíteni, amely a fokozatosság elve alapján az eljárás során sokkal hamarabb lenne alkalmazandó. A túlzott hiány fennállását megállapító határozat esetén a GDP 0,2 %-át kitevő nem kamatozó letét előírása lenne alkalmazandó. A hiány megszüntetésére vonatkozó ajánlás nem teljesítése esetén pedig a letét bírságra változna.

3.2.3   A prevenciós és a korrekciós ág érvényesítésének operatív vonatkozásait az Európai Bizottság javaslata szerint egy fordított szavazási eljárás alapján valósítanák meg, azaz az Európai Bizottság ajánlást címezne a Tanácshoz, hogy az érintett tagállam helyezzen letétbe egy meghatározott összeget. Ez az ajánlás végrehajthatóvá válik, kivéve, ha a Tanács tíz napon belül minősített többséggel az európai bizottsági ajánlással ellentétesen határoz.

3.2.4   Az Európai Bizottság által javasolt rendelet kijelenti, hogy a Tanács egyhangú határozattal, vagy az Európai Bizottság különleges körülményekre hivatkozó külön javaslata, vagy az érintett tagállam indokolással ellátott kérelme alapján csökkentheti a letét összegét. A prevenciós ág esetén amennyiben a Tanács meggyőződött arról, hogy a tagállam kezelte a helyzetet, a letétet a felhalmozott kamatokkal együtt visszafizetik az érintett tagállamnak. A korrekciós ág kapcsán az Európai Bizottság által javasolt rendelet kijelenti, hogy a nem kamatozó letétet a túlzott hiány megszüntetése esetén felszabadítják, míg a letétek kamatait és a beszedett pénzbírságokat felosztják a túlzott hiánnyal nem rendelkező és a túlzott egyensúlytalanság esetén követendő eljárás alá sem vont eurózónabeli tagállamok között.

3.2.5   A javaslat egy olyan időszakban született, amikor egyre többen kérik a makrogazdasági értékelés kiszélesítését úgy, hogy az a versenyképességre negatív hatással levő strukturális egyensúlyhiány meghatározását is tartalmazza. Ennek érdekében készült javaslat a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre, (9) valamint a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséréről és kiigazításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10) vonatkozóan is.

3.3   A költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítését ki kell egészíteni a nemzeti költségvetési keretek előtérbe helyezésével.

3.4   Az említett javaslatok egy, az Európa 2020 stratégiában körvonalazott célkitűzések által életre hívott kiterjedtebb gazdaságirányítási reform részét képezik. A gazdaságpolitikai koordináció – ideértve a költségvetési helyzetnek a költségvetési szabályok betartatásán és a strukturális reformok végrehajtatásán keresztül történő felügyeletét is – várhatóan az európai szemeszter részét fogja képezni. Az európai szemeszter egy olyan időszak, amelynek során vizsgálatnak vetik alá a tagállami költségvetési és strukturális politikákat annak érdekében, hogy fényt derítsenek az uniós iránytól való esetleges eltérésekre és a kibontakozóban lévő egyensúlytalanságokra, valamint hogy megerősítsék a koordinációt az alatt az idő alatt, amíg még zajlik a költségvetési döntések előkészítése. (11)

4.   Általános megjegyzések

4.1   A Stabilitási és Növekedési Paktum a rendszer gyengeségeit kijavító reformra szorul annak érdekében, hogy orvosoljuk a különlegesen súlyos 2008-as válság során nyilvánvalóvá vált, valamint a korábban felmerült hiányosságokat.

4.2   A válság előtti években néhány eurózónabeli ország már a 3 %-os referenciaérték fölötti költségvetési hiányokat és egyre növekvő államadósságot regisztrált. (12) A pénzügyi és gazdasági válság kirobbanása azt eredményezte, hogy jelentős mértékben romlott a költségvetési helyzet, és így az eurózónában az átlagos államháztartási hiány 2010 végére várhatóan eléri a GDP 6,3 %-át, az államadósság pedig várhatóan a GDP 84,1 %-át teszi majd ki átlagosan. (13) A Stabilitási és Növekedési Paktum célja nem az volt, hogy megelőzze az ilyen egyensúlyhiány kialakulását, amely számos esetben a szélesebb értelemben vett makrogazdasági és pénzügyi környezetben tapasztalható komoly feszültségek következményeként is jelentkezett.

4.3   A Stabilitási és Növekedési Paktum kapcsán két fontos megfigyelést kell kifejteni. Az első az érvényesítési mechanizmusban végrehajtható fejlesztésekre vonatkozik, a második pedig arra, hogy túlságos mértékben előtérbe helyeződik a költségvetési hiánnyal kapcsolatos kritérium, és kevesebb figyelmet kap az államadósság. A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásában nem jelent meg megfelelő mértékben a gazdasági konjunktúraciklus kérdése.

4.3.1   Az érvényesítés hiánya kapcsán megjegyezzük, hogy az évek során számos ország szegte meg a hiányra és az adósságállományra vonatkozó kritériumot. A szankciók hiánya olyan költségvetési hozzáállást eredményezett, amely nemcsak a tagállami szintű költségvetési fenntarthatóságot hagyta figyelmen kívül, hanem a bármely tagállam nem fenntartható költségvetése által a teljes monetáris unióra gyakorolt hatással sem számolt. Az érvényesítés múltbeli elmaradása meggyengítette a Stabilitási és Növekedési Paktumot, és csorbította hitelét.

4.3.1.1   A Paktum prevenciós és korrekciós ágának új pénzügyi szankciókkal is megtámogatott reformjai várhatóan megoldják ezt a hiányosságot. Kérdés azonban, hogy a hiteles érvényesítésre milyen mértékben kerül majd sor.

4.3.1.2   Az egyik oldalról érvelhetünk úgy, hogy ezúttal különösen sokat kockáztatunk azzal, ha a csomag hatástalan marad. A pénzügyi piac minden korábbinál nagyobb mértékű óvatosságot fog tanúsítani az eurózóna országai iránt, és figyelemmel fogja kísérni az államháztartási és makrogazdasági egyensúlyt. A hiteles érvényesítés elmaradása azt jelentené, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum megbukott, és ez komolyan aláásná az euróövezet stabilitását.

4.3.1.3   Ugyanakkor figyelembe kell venni azt a tényt is, hogy a fokozott felügyeletre vonatkozó javaslatok egy olyan, soha nem látott válság nyomán születnek, amelyben a gazdasági növekedés tartósan alacsony. A kormányoknak a bankokba irányuló tőkeinjekciókkal kellett beavatkozniuk, hogy megakadályozzák a pénzügyi rendszer teljes összeomlását. Ezenkívül a válság gazdasági és társadalmi költségeinek megfékezése érdekében is intervencióra kényszerültek.

4.3.2   A hiányra vonatkozó kritérium túlzott mértékű előtérbe helyezése kapcsán megjegyezzük, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum 2005. évi felülvizsgálata megpróbálta a hangsúlyt áthelyezni a strukturális hiányosságokra, hogy tekintettel legyen az egyes tagállamok konjunkturális helyzetére. Ennek során azonban nem vették figyelembe a hosszabb távú fiskális fegyelmet. Az adósságra vonatkozó kritériumra helyezett nagyobb hangsúly bizonyos mértékben orvosolja ezt a hiányosságot.

4.3.2.1   A mechanizmusnak azonban tekintettel kell lennie az adósságfelhalmozás mögött meghúzódó okokra. Az állami tőkéből futó projektek magas gazdasági és társadalmi megtérüléssel járó adósságfinanszírozását nem lehet egy lapon említeni a kiadások alacsony megtérülésű finanszírozásával.

4.3.2.2   Ezen túlmenően, bár a felügyeleti mechanizmusok reformja várhatóan tekintetbe vesz majd olyan országspecifikus jellemzőket, mint az adósság összetétele, az adósságstruktúrával kapcsolatos kockázatok, a magánszféra eladósodottsága és az elöregedéshez kapcsolódó kötelezettségek, fontos az is, hogy megkülönböztessük a külföldi és a belföldi adósságállományt, mivel az utóbbi hozzájárul a makrogazdasági stabilitáshoz.

4.3.2.3   A felügyeleti mechanizmussal kapcsolatos további kritika a – lényegében önkényesen meghatározott – konkrét referenciaértékek előtérbe helyezésével kapcsolatos. (14) Mindemellett el kell ismerni, hogy a referenciaérték alapú megközelítésnek fontos érdemei vannak, úgymint: egyszerűség, átláthatóság és az irányítás megkönnyítése.

4.3.2.4   Másrészről az, hogy az egyes tagállamok eltérnek az ilyen referenciaértékektől, azt jelzi, hogy mennyire gyenge még az EU-n belüli konvergencia. Törekedni kell az országok gyors közeledésére, ezért helyénvaló, hogy az Európai Tanács a közelmúltban nyomatékosította ezt. Mindez azonban az országok szintjén óvatos egyensúlyozást követel meg a költségvetési fegyelem melletti szükséges elköteleződés, valamint az – adott esetben költségvetési intervenciókkal fenntartandó – sajátos szerkezetváltási, beruházási és növekedési szükségletek között.

4.4   Fontos megismételni, hogy a költségvetés fenntarthatósága nem vizsgálható a makrogazdasági egyensúly hiányától elszigetelt módon. Ebből következően erősen indokolt a makrogazdasági felügyelet kiterjesztése az egyensúly visszaállításának figyelemmel kísérése érdekében.

4.5   Az arra való törekvés, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktum kiegészítéseképpen nemzeti költségvetési kereteket alakítsanak ki, annak a ténynek a felismerésén alapul, hogy bár a költségvetési fegyelem az eurózóna országainak közös ügye, a költségvetési politika terén a jogalkotási hatáskört a nemzeti szint gyakorolja.

4.5.1   Az, hogy mennyiben valósítható meg egy decentralizáltabb jellegű megközelítés a költségvetési fegyelem kapcsán, az egyik véglet szerint attól függhet, hogy a Szerződésben milyen módosítások történnek a nemzeti érdekeknek a közös érdekekkel szembeni háttérbe szorítása érdekében, de ugyanakkor azzal is befolyásolható, hogy tagállami egyetértéssel rugalmasabb megoldásokat alkalmazunk. Ilyen jellegű változtatások nélkül a nemzeti érdekek általában felülkerekednek – függetlenül attól, hogy mennyire indokoltak a közös érdekek. (15) Fontos ezért megvizsgálni, hogy milyen szerepet tölthetnek be a költségvetési fegyelem fenntartásában a költségvetési felelősségre vonatkozó nemzeti szintű jogszabályok, amelyek sikeres végrehajtása ösztönözheti az eurózónában a költségvetési fenntarthatóságot.

5.   Részletes megjegyzések

5.1   Bár üdvözlendőek a javasolt rendelet céljai, amelyek alapja az, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumot hatékony végrehajtást biztosító eszközök létrehozása révén erősítik meg, az EGSZB úgy érzi, hogy néhány konkrét, a Paktum prevenciós és korrekciós ágával kapcsolatos részletet át kellene gondolni.

5.2   A prevenciós ágban körvonalazott, a GDP-növekedés egy prudens középtávú mértékén alapuló kiadási cél nem veszi figyelembe a kormányzati kiadások különböző elemeit – igaz, egy általános kiadási cél hasznos lehet az egyszerűség és az irányítás megkönnyítése szempontjából. Ugyanez mondható el a költségvetési szabályokról is, amelyek kizárólag olyan átfogó mutatókon alapulnak, mint a hiány vagy az adósságkritérium. Az ilyen kritériumok nincsenek tekintettel a kormányzati kiadások bizonyos kategóriái által generált hosszú távú kínálatoldali növekedésre, valamint a költségvetési kiadások minőségének változására és általában a jövedelemtermelő mechanizmusokra.

5.2.1   Ebből következik, hogy az állami kiadások összetételének és hatékonyságának elemzésével hangsúlyozni kell a közfinanszírozás minőségét. Ez különösen fontos lehet – az oktatási és egészségügyi kiadásokon keresztül – a humántőkébe, a kutatásba és a fejlesztésbe, az állami infrastruktúrába, valamint az intézmények fejlesztésébe történő beruházások tekintetében. (16)  (17) Javasoljuk ezért, hogy az ilyen jellegű kiadásokat ne vegyék figyelembe a kiadási küszöbben, különösen olyankor, amikor olyan kiadásokról van szó, amelyeket uniós finanszírozási programok és azok nemzeti társfinanszírozási komponensei fedeznek. A szociális célú kiadások minőségének fenntartása érdekében figyelmen kívül lehetne hagyni a munkanélküli segélyek kötelező elemeit is. Ezen túlmenően a költségvetési célok végrehajtásának teljes mértékben összhangban kell lennie az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést a középpontba helyező Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésével, ami magasabb kormányzati kiadásokat követelhet meg. (18)

5.2.2   Annak érdekében, hogy a rendeletet ne övezze bizonytalanság, az EGSZB javasolja a „prudens költségvetési politika”, a „prudens középtávú növekedés” és a „kivételes körülmények” kifejezés egyértelmű meghatározását.

5.3   Az érvényesítési mechanizmust nem szabad kizárólag azért elindítani, mert a számszerű értékekben eltérés mutatkozik, hanem kiterjedtebb tényezőket – például a tagállam gazdasági, politikai és társadalmi helyzetét – is figyelembe kell venni. Ennek a javaslatnak nem az a célja, hogy gyengítse a megelőzési mechanizmust, hanem inkább az, hogy lehetővé tegye az eurózónába tartozó tagállamok sajátos megfontolásainak figyelembevételét. Ez összevág a makrogazdasági egyensúly hiányával kapcsolatosan javasolt rendelettel, amely szerint a riasztási mechanizmus nyomán az érintett tagállamot részletes elemzésnek vetik alá.

5.4   Javasoljuk továbbá, hogy a kamatozó és a nem kamatozó letétek elhelyezésére való kötelezés, valamint a pénzbírság kiszabása minden esetben úgy történjen, hogy azokat a prevenciós ág rendelkezéseitől való eltérések alapján meghatározott, nem prudens és nem fenntartható költségvetési helyzetet okozó politikai elemek kijavításával közvetlenül finanszírozzák. A letétek és a bírság nagyságát továbbá azon kiadási és/vagy bevételi elemek nagysága alapján számítanák ki, amelyekről megállapítható, hogy közvetlen okozói a költségvetési politika fenntarthatatlanságának. Egy ilyen megközelítéssel elkerülhető annak kockázata, hogy a letéteket és a pénzbírságokat magas megtérülésű kormányzati kiadásokkal finanszírozzák. Bár elismerjük, hogy nem könnyű meghatározni, hogy mi vezetett a nem fenntartható állapothoz, törekedni kell olyan egyértelmű és megvalósítható definíciók felállítására, amelyek hasznosak lehetnek ezen a téren.

5.4.1   Ezenkívül az is fontos, hogy a letéteket csak akkor szabadítsák fel, ha az érintett tagállam elkötelezi magát amellett, hogy az abból származó forrásokat produktív célokra fordítja. Ennek kapcsán indokolt lehet a kohéziós és strukturális alapok elosztása során alkalmazottakhoz hasonló költség-haszon elemzés (19) használata.

5.5   Megfelelően figyelembe kell venni még az érvényesítés következményeit is, tehát azt, hogy a nem kamatozó és a kamatozó letétek elhelyezésének előírására, valamint a pénzbírság kiszabására olyan időszakban kerül sor, amikor a tagállam gazdasági és társadalmi keretei sérülékenyeknek tekinthetők. Emiatt az Európai Bizottság minden, a korrekciós ág érvényesítésére irányuló ajánlását hatásvizsgálatnak kell alávetni, hogy kiderüljön, annak alkalmazása miként fog eredményeket elérni a költségvetési politika javítása terén az adott tagállamban, és általában az euróövezetben. Fontos, hogy az érvényesítés ne okozzon több kárt, mint amennyinek a kijavítását célozza.

5.6   A rendelet 7. cikke arról szól, hogy az Európai Bizottság által beszedett kamatokat és pénzbírságokat a túlzott hiány vagy túlzott egyensúlytalanság esetén követendő eljárás alá nem vont tagállamok között a bruttó nemzeti jövedelemben való részesedésük arányában kell felosztani. Emiatt a felosztási rendszer tovább ronthatja az egyensúly hiányát a monetáris unióban, aminek az lehet a következménye, hogy – a monetáris unió törekvéseivel szemben – növekszik az eurózónabeli tagállamok közötti különbség.

5.7   Annak érdekében, hogy a korrekciós ágban elősegítsük az ösztönző és büntető megközelítések közötti egyensúly létrejöttét, az EGSZB azt javasolja, hogy az érintett tagállamok nem kamatozó letéteik után kaphassanak kamatot, amint legalább az említett kamatok összegének megfelelő mértékben, és feltehetően fenntartható módon csökkentik államadósságukat. A bírságok összege azonban az európai stabilizációs mechanizmusba kerülne.

5.8   A javaslat alapja az, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumnak ösztönzőként kellene szolgálnia a fenntartható magatartás érdekében ahelyett, hogy szigorú értelemben vett büntető mechanizmus lenne.

5.9   Bár elismerjük, hogy az alapvető gazdasági és költségvetési konvergencia elérésének célkitűzése közös célokon kell, hogy alapuljon, úgy véljük, hogy egy „univerzális” célt esetleg rugalmasan kell megvalósítani, nagyon rövid távon felmérve a költségvetési fenntarthatóságot, legalábbis mindaddig, ameddig meg nem valósul az országok közötti megfelelő alapvető gazdasági konvergencia, illetve tekintettel arra, hogy a közelmúlt recessziós időszaka nem egyformán hatott a különböző tagállamokra.

5.9.1   Fontos olyan keretfeltételeket kialakítani, amelyek szerint a tagállamok élvezik a kiterjedt monetáris térség létezésétől a hitelesség terén elvárt előnyöket. Megfontolandó tehát, hogy az országokat felkérjék, hogy – a monetáris övezetbeli relatív méretüknek, illetve az ilyen erőfeszítések megtétele iránti képességeiknek megfelelően – tegyenek lépéseket a költségvetési konszolidáció irányában annak érdekében, hogy konzisztens módon érjék el az eurózóna átfogó célját. Ez a megközelítés közvetlenül hasznára válna minden államnak, köszönhetően az övezet egésze, valamint különösen a jobban teljesítő országok politikái iránt kialakuló bizalomnak.

5.9.2   Egy ilyen megközelítés eredményessége nagymértékben függ az Európai Bizottság által javasolt felügyeleti mechanizmustól, amely biztosítaná, hogy a lemaradó országok minden lehetőt megtegyenek a konvergencia optimális tempóban történő elérése érdekében. Folyamatosan hangsúlyozni kell emellett a pontos statisztikai mérések jelentőségét és azt is, hogy a statisztikát és a jelentéstételt olyan módon fejlesszék tovább, amely biztosítja, hogy megbízható módon és időben rendelkezésre álljanak a hiteles adatok.

5.9.3   Ebből következően az EGSZB azt javasolja, hogy a legközelebbi jövőben és mindaddig, ameddig meg nem valósul az országok között a megfelelő gazdasági konvergencia, két párhuzamos, egy fentről lefelé és egy alulról felfelé építkező – a szükséges rugalmassági elemeket módszeresen és jól szabályozott módon tartalmazó – megközelítést alkalmazzanak a jelenleg folyamatban levő, az eurózóna költségvetési fenntarthatóságának visszaállítására irányuló erőfeszítések megerősítése és kiegészítése érdekében.

5.9.4   A felülről induló megközelítés azon alapul, hogy a teljes övezet számára írnak elő célt, meghatározva az azon a szinten szükséges költségvetési konszolidációs erőfeszítést. Egy ilyen jellegű cél elérése fokozza az eurózóna hitelességét, és minden országnak egyenként is hasznára válna. Az alulról induló megközelítés a teljes övezetben kifejtendő erőfeszítéseket bontaná le az egyes tagállamok által végrehajtandó intézkedésekre. A lebontás során számos objektív gazdasági kritériumot figyelembe vennének: például a fejlettség szintjét, a szükséges beruházásokat, a nyugdíjreform kiterjedését, a strukturális reform mértékét, az államháztartás minőségét és az adórendszerek hatékonyságát. Ezen túlmenően ez a megközelítés megakadályozná, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktummal kapcsolatos túlságosan szigorú megközelítés tartós károkat okozzon egyes országok növekedése tekintetében.

5.9.5   Ez a megközelítés egyrészről egy indokolt szolidaritási elemet vezetne be az eurózóna országaiban, másrészről pedig további lépést jelentene a jobb koordináció és a költségvetési integráció irányában. A megfelelő alapvető gazdasági konvergencia megvalósulásával az erőfeszítések alulról kiinduló elosztása a tagállamok között egyenértékű azzal a helyzettel, amikor az egyes országok közös számszerűsített célokra törekszenek. Addig is a szükséges rugalmasság eseti alapú alkalmazására nem úgy kerülne sor, mint eddig – szemmel láthatólag ad hoc és talán indokolatlan alapon –, hanem az egy koherens és konzisztens rendszer részét képezné, amelynek célja a szükséges költségvetési konszolidáció irányában történő erőfeszítéseknek az eurózóna szintjén történő végrehajtása. Ez a megközelítés nagyban hozzájárulna a rendszer hitelességének fenntartásához.

5.9.6   Egy ilyen megközelítés lényegében hasonlatos az Európa 2020 stratégia céljainak lebontásában alkalmazotthoz, amely szerint a tagállamok saját nemzeti célokat tűznek ki az EU által megállapított átfogó célokkal összhangban. Az éves növekedési jelentés a tagállamok által kitűzött, különböző ideiglenes célokat ismertető 1. melléklete utal arra, hogy a stratégia fontos részét képezi az, hogy minden tagállam a saját szintjén határozza meg törekvéseinek mértékét az Európa 2020 stratégia átfogó céljaihoz képest. Az érvelés szerint az ilyen célokat nagyobb valószínűséggel tartják be, ugyanis a célok meghatározásához belpolitikai vitákat folytatnak, amelyek során tekintetbe veszik a kiindulási helyzetet és a nemzeti megfontolásokat is. Ennek kapcsán javasolhatjuk azt is, hogy a különösen nagy konszolidációs erőfeszítésre kényszerülő országok esetében egy reális időkereten belül kifejezett átmeneti időszakokat határozzanak meg.

5.9.7   Ez a javasolt megközelítés nem jelenti az Európai Bizottság javaslatában előterjesztett megelőzési mechanizmus felhígítását, hiszen alapja az, hogy az eurózóna összes országa hosszú távon ugyanahhoz a számszerűsített célhoz közelít. Célja azonban az, hogy legyen egy hivatalos keret, amely – ugyanabban a szellemben, mint a maga az Európai Bizottság által javasolt országspecifikus megközelítés – indokolja az eurózóna egyes országai által a konvergencia irányában végrehajtott elmozdulás különböző sebességét. Ez fontos módja a rendszer hitelessége fokozásának, mivel formálisan is beépíti a rugalmasságot az országszintű konvergenciatervekbe.

5.10   Végezetül fontos megjegyezni, hogy a szociális párbeszédnek is fontos szerep jut. Nemzeti szinten a szociális párbeszéd fontos a költségvetési politikára és a makrogazdasági felügyeletre koncentráló nemzeti politikai keret kialakításához. Az érett és széles körű politikai és szociális párbeszéd lehetővé teszi a – különösen a hosszú távon, például a nyugdíjreform vagy az egészségügyi kiadások terén jelentkező – szociális és gazdasági kihívásokkal való szembenézést. Ahhoz, hogy a kormányok megvalósítsák például a költségvetési fenntarthatóság és a makrogazdasági egyensúly célkitűzését, nagyfokú szociális partnerségre és együttműködésre, továbbá konszenzusra van szükség.

5.10.1   Az EGSZB-nek fontos szerepe az is, hogy gyümölcsöző párbeszédet tegyen lehetővé tagjai között a költségvetési fenntarthatóság kérdésében. Ennek érdekében az EGSZB a nemzeti szociális párbeszéddel való szoros összhangban ajánlásokat tehet és reformokat javasolhat. Amint azt „A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei” című vélemény is javasolja, az EGSZB minden évben külön a témának szentelt üléseket tarthatna az ajánlások megvitatása és a reformjavaslatok előterjesztése céljával. Az EGSZB ezen túlmenően közreműködik annak biztosításában, hogy a szociális partnerek és más civil társadalmi szervezetek igazodjanak a szociális és gazdasági fejlődést előmozdító közösségi célkitűzésekhez.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Lásd az EGSZB véleményét, HL C 107., 2011.4.6., 7. o.

(2)  COM(2010) 522 végleges és COM(2010) 526 végleges.

(3)  COM(2010) 527 végleges.

(4)  COM(2010) 523 végleges.

(5)  COM(2010) 524 végleges és COM(2010) 525 végleges.

(6)  COM(2010) 524 végleges.

(7)  Lásd az EGSZB véleményét a makrogazdasági egyensúlytalanságokról, Lásd e Hivatalos Lap 53 oldalát.

(8)  Ezeket a rendeleteket 2005-ben módosította az 1055/2005/EK és az 1056/2005/EK rendelet, és kiegészítette a „A Stabilitási és Növekedési Paktum végrehajtásának javításáról” szóló 2005. március 20-i tanácsi jelentés.

(9)  COM(2010) 525 végleges.

(10)  COM(2010) 527 végleges.

(11)  Az európai szemesztert a 2011 januárjában közzétett éves növekedési jelentés (COM(2011) 11 végleges) indította el. Az éves növekedési jelentés felsorolja mindazokat a különféle intézkedéseket, amelyek szükségesek a fellendülés rövid távú megszilárdításához, szem előtt tartva eközben az Európa 2020 stratégia célkitűzéseit is.

(12)  Az Eurostat statisztikája, 2010. december 16.

(13)  Az Európai Bizottság 2010. őszi gazdasági előrejelzése.

(14)  Charles Wyplosz: Fiscal Discipline in EMU: Rules or Institutions? (2002), Graduate Institute for International Studies, Genf, valamint Gazdasági és Politikai Kutatóközpont (CEPR).

(15)  Belső Politikák Főigazgatósága, „A” Tematikus Osztály: Gazdaság- és tudománypolitika, gazdasági és pénzügyek, többoldalú felügyelet (Charles Wyplosz).

(16)  Salvador Barrios és Andrea Schaechter: The Quality of Public Finances and Growth (2008), az Európai Bizottság közgazdasági tanulmányai, 337. sz.

(17)  António Afonso, Werner Ebert, Ludger Schuknecht és Michael Thöne: Quality of Public Finances and Growth (2005), az EKB munkadokumentumai, 438. sz.

(18)  Lásd az EGSZB véleményét, HL C 107., 2011.4.6., 7. o.

(19)  Európai Bizottság, Regionális Politikai Főigazgatóság: Guide to Cost-Benefit Analysis of Investment Projects, 2008. június.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/53


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről

(COM(2010) 525 végleges – 2010/0279 (COD)),

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról

(COM(2010) 527 végleges – 2010/0281 (COD))

2011/C 218/09

Előadó: Stefano PALMIERI

2010. december 1-jén az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 136. cikkének és 121. cikke (6) bekezdése rendelkezéseinek megfelelően kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő javaslatok tárgyában:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságoknak az euróövezeten belüli kiigazítására vonatkozó végrehajtási intézkedésekről

(COM(2010) 525 végleges – 2010/0279 (COD))

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzéséről és kiigazításáról

(COM(2010) 527 végleges – 2010/0281 (COD)).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2011. április 8-án fogalmazta meg véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 189 szavazattal 2 ellenében, 11 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság az európai gazdasági irányítás megszilárdításának keretében tudomásul vette, hogy az államháztartási hiányhoz hasonlóan kiemelt figyelmet kell fordítani a makrogazdasági egyensúlytalanságokra, mint az Európai Unió (EU) tagállamai gazdaságainak gazdasági, pénzügyi és szociális instabilitási tényezőire.

1.2   Az EGSZB elismeri, hogy a jelenlegi gazdasági válság valóban komoly próba elé állította az Európai Unió gazdasági, szociális és politikai állóképességét általában véve, és különösen a gazdasági és monetáris uniót (GMU). A válság megelőzése céljából nem bizonyult elégségesnek, hogy egy adott ország gazdasági növekedését csupán annak mennyiségi dimenziója alapján vegyük figyelembe, de a növekedés minőségét is értékelni kellene, azaz meg kellene határozni azokat a makrogazdasági tényezőket, amelyek e folyamat fenntarthatóságát vagy annak hiányát megalapozzák.

1.3   Az EGSZB reméli, hogy az európai gazdasági irányítás megerősítése a stabilitást és a munkahelyteremtés megélénkülését eredményező követelmények egyenlő mértékű figyelembevételével valósul meg.

1.4   Ezért az EGSZB reméli, hogy a gazdasági irányítás megerősítése, ami az EU gazdasági, szociális és kohéziós politikájának sarokköve, tényleges segítséget jelent az Európa 2020 stratégiában és az új európai kohéziós politikában rögzített célok eléréséhez.

1.5   Az EGSZB hozzá kíván járulni a gazdasági irányítás hatékony megerősítéséhez szükséges széles konszenzus kialakításához, ezért rámutat egyrészt az Európai Bizottság által követett megközelítésben rejlő néhány korlátra és kockázatra, másrészt az abban rejlő számottevő potenciálra.

1.6   Ha – mint ahogyan az Európai Bizottság hangsúlyozta (1) – a tagállamokon belüli makrogazdasági egyensúlytalanság jelentkezése és elhúzódása a versenyképességi tényezők rovására írható, és ha a versenyképesség – az Európai Bizottság fogalommeghatározását követve – „egy gazdaság arra való képessége, hogy a lakosság számára fenntartható módon magas és emelkedő életszínvonalat, valamint magas foglalkoztatottsági szintet biztosítson” (2), akkor ebből következően – és ezt a követelményt az EGSZB is hangsúlyozza – az említett egyensúlytalanságok értékeléséhez a gazdasági, pénzügyi és szociális okok szélesebb tárházát kell figyelembe venni.

1.7   Ezért az EGSZB úgy véli, hogy az egyensúlytalanságokat értékelő eredménytáblának gazdasági, pénzügyi és szociális mutatókból kellene állnia. Ebben az összefüggésben az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy figyelembe kell venni azokat az egyensúlytalanságokat, amelyek a tagállamokban jelentkező és a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válság okai között szereplő nagyfokú és növekvő elosztási egyenlőtlenségekből következnek (3).

1.8   A makrogazdasági különbségek nemcsak a Monetáris Unió következményei, hanem a közös belső piac megnyitásából is erednek. A határokon átnyúló munkamegosztás az egyes piacokon megfigyelhető különböző versenyelőnyökön és -hátrányokon alapul. A tervezett intézkedéseknek ezért nem szabadna a különbségek kiegyenlítésére törekedniük, amikor azok a belső piac dinamikájából fakadnak, és nem fejtenek ki negatív hatást.

1.9   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanságok értékelésekor a versenyképesség árakkal összefüggő és áraktól független tényezőiről egyaránt korrekt és méltányos értékelést kell adni.

1.10   Az EGSZB reményének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az Európai Bizottság által előírt eredménytábla részét képező mutatók vizsgálatát kibővítik oly módon, hogy abban európai és nemzeti szinten az intézményi szereplők és a civil társadalmat képviselő szervezetek széles köre – köztük az EGSZB és a Régiók Bizottsága – is részt vehessen.

1.11   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság által javasolt eredménytáblát – mint a figyelmeztető mechanizmus részét – lényegében egy első értékelési eszközként kell tekinteni a megközelítésben rejlő technikai problémák miatt (a riasztási küszöb megállapítása, az egyensúlytalanság különböző forrásainak tulajdonított „fajsúly”, a figyelembe veendő időszak). Következésképpen ezt az eszközt minden esetben az adott tagállam egyensúlytalanságára vonatkozó tágabb és mélyrehatóbb gazdasági értékelésnek kell követnie.

1.12   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egyensúlytalanságok meghatározása, a korrekciós intézkedések alkalmazása és az egyensúly ésszerű határidőn belüli helyreállása közötti kapcsolat közelről sem magától értetődő. Ebben az összefüggésben a folyamatot több tényező is késleltetheti: a) a makrogazdasági célkitűzések és eszközök közötti bonyolult összefüggések; b) az eszközök politikai döntéshozók általi közvetett ellenőrzése; c) a GMU országainak javasolt büntetési rendszer esetleges eredménytelensége.

1.13   Az EGSZB hangsúlyozza annak veszélyét, hogy az egyensúly helyreállítását célzó esetleges megszorító intézkedések a prociklikus politikának kedvezhetnek, amely kiszélesítené és meghosszabbítaná a gazdasági visszaesés jelenlegi szakaszát. Sőt, az is előfordulhat, hogy az egyes tagállamok esetében a belső egyensúlytalanságok kezeléséhez előírt gazdaságpolitikai mix az EU egésze számára nem megfelelő.

1.14   Az EGSZB úgy véli, hogy – az elsődlegesen a magánszektor túlzott eladósodásából fakadó makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzését célzó intézkedések keretében – alábecsülték az Európai Központi Bank (EKB), a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER), az Európai Rendszerkockázati Testület (ERKT) és az Európai Bankhatóság (EBH) által gyakorolt felügyeleti és ellenőrzési képességet. Ezért az EGSZB azt kéri, hogy a fent említett szervezetek közötti koordináció keretében teremtsék meg a feltételeket ahhoz, hogy a bankrendszer hatékony – közvetett vagy közvetlen – felügyelete, illetve a megfelelő hitelszabályozási intézkedések végrehajtása biztosítva legyen, melyek (szabályozási) kritériumait megfelelően meg kell határozni.

1.15   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a makrogazdasági egyensúlytalanságok megelőzését és korrekcióját célzó jogszabályi keretből hiányzik az EU költségvetésének átgondolása. Az euróövezet tagállamaiban különböző mértékben jelentkező „sokk” szükségessé teszi a makrogazdasági rendszer egyensúly-helyreállító eszközeinek alkalmazását. Ebben az összefüggésben az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy lehetővé válik annak a potenciálnak az értékelése, amelyet a jelenleginél rugalmasabb, nagyobb forrásokkal rendelkező költségvetés kínálna. Ezzel lehetővé válnának a szükséges átcsoportosítások a sokkot elkerülő területekről a sokk által sújtott területekre, automatikus stabilizátorok vagy páneurópai beruházási projektek finanszírozása révén (pl. euró-kötvények kibocsátásával) (4).

1.16   Az EGSZB újfent emlékeztet arra, hogy az európai gazdaságpolitikák hatékony összehangolása – amely alkalmas arra, hogy erős demokratikus legitimitás érzését keltse az európai polgárokban – szükségszerűen meghatározóbb szerepet ró az Európai Parlamentre, az EGSZB-re és a Régiók Bizottságára, azaz a polgárokat, a szociális partnereket és a civil társadalmat képviselő intézményekre (5).

1.17   Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Parlament meghatározó szerepet játszhat abban, hogy a makrogazdasági referenciakeretről, a megoldásra váró problémák fontossági sorrendjének megállapításáról és a végrehajtásra váró gazdaságpolitikák pontos meghatározásáról széles alapokon nyugvó konszenzus jöjjön létre. Ebben az összefüggésben az Európai Parlament alapvető szerepet betöltő hely, ahol – a többi európai intézményi szervvel közösen – sor kerül egy olyan közös stratégia egyeztetésére, amely nem merül ki a szabályok és a formai eljárások kimondásában, hanem az európai polgárok bizalmának megszilárdítása és elvárásainak teljesítése érdekében a konkrét gazdaságpolitikákkal is részletesen foglalkozik.

1.18   Az EGSZB üdvözli az Európai Tanács 2011. március 24–25-i következtetését, amely szerint az EGSZB-t „szoros együttműködésbe” kell bevonni az európai szemeszter végrehajtása során „annak biztosítása érdekében, hogy ezeket az intézkedéseket széles körben támogassák”. Az EGSZB kész a teljes körű együttműködésre, és reméli, hogy mielőbb megkezdheti a Tanáccsal ennek megvitatását.

1.19   Az EGSZB – a civil párbeszéd fórumaként – a tagállamoknak szóló ajánlások megvitatása céljából szervezhetne egy évenkénti (ősszel tartandó) külön ülést, ahol találkozhatnának egymással az érintett nemzeti gazdasági és szociális tanácsok, a nemzeti parlamentek és az Európai Parlament, lehetőséget adva nemcsak az elfogadott stratégiák értékelésére, hanem azok nemzeti szintű terjesztésére és a mögéjük való felsorakozásra is.

1.20   Az EGSZB kívánatosnak tartja a makrogazdasági párbeszéd intenzívebb használatának kidolgozását oly módon, hogy az egyensúlytalanságok megelőzése és kiigazítása ne csak az Európai Bizottságra és a tagállamok kormányaira háruljon. A makrogazdasági párbeszéd ezáltal olyan eszközzé válna, amellyel a kormányok és a szociális partnerek közösen értékelnék az EU gazdasági helyzetét és az alkalmazandó intézkedéseket – szoros összefüggésben a társadalmi párbeszéd és a nemzeti egyeztetés folyamataival – oly módon, hogy az Európai Unió egészét érintő folyamatok koherensek legyenek a tagállamok folyamataival.

2.   Az Európai Bizottság által a COM(2010) 525 és COM(2010) 527 végleges közleményekben javasolt korrekciós intézkedések a belső makrogazdasági egyensúlytalanságok kiigazítására

2.1   2010. június 30-án az Európai Bizottság előterjesztette A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei című közleményét (6). Ezzel a közleménnyel az Európai Bizottság A gazdaságpolitikai koordináció megerősítése című közleményben (7) már korábban megfogalmazott megállapításokat kívánta továbbvinni.

2.2   Az Európai Bizottság és Herman van Rompuy elnök által életre hívott munkacsoport, – a nemzetközi pénzügyi válság fényében – elismeri, hogy a Stabilitási és Növekedési Paktumban rögzített, és utóbb az irányítási reform során megerősített mutatók betartása nem elegendő a GMU stabilitásának a biztosításához. A tagállamokban jelentkező makrogazdasági egyensúlytalanság is az európai gazdasági rendszer egészének károsodását okozhatja azzal, hogy hozzájárul egyrészt a közpénzek értékvesztéséhez, másrészt a pénzpiaci feszültségnövekedéshez.

Ennek alapján az Európai Bizottság 2010. szeptember 29-én hat javaslatból álló jogszabálycsomagot terjesztett elő (8), melyek célja jogszabályi keret előkészítése a tagállamok (stabilitási és növekedési paktumhoz kapcsolódó) költségvetési (9) és makrogazdasági egyensúlytalanságainak megelőzése és kiigazítása érdekében. E vélemény tárgya a makrogazdasági egyensúlytalanságok felülvizsgálatára vonatkozó, a COM(2010) 525 és a COM(2010) 527 végleges közleményeken alapuló bizottsági javaslat, amely egyfelől a tagállamokban jelentkező túlzott egyensúlytalanságokra vonatkozó, kizárólag a GMU országaira korlátozódó szankciókat tartalmazó eljárással, másfelől az összes tagállamra érvényes figyelmeztetési mechanizmussal foglalkozik.

2.3.1   Az összes tagállamra vonatkozó figyelmeztetési mechanizmus felépítése a következő:

az egyes tagállamokban a makrogazdasági egyensúlytalanságokból eredő kockázatok rendszeres értékelése gazdasági mutatókat és figyelmeztetési mechanizmus beindításához szükséges küszöbértékeket tartalmazó referenciakeret (eredménytábla) alapján;

az eredménytábla nem mechanikus, hanem gazdasági szemléletű olvasata alapján azoknak a tagállamoknak az Európai Bizottság általi meghatározása – a helyzet tényleges súlyosságának értékelése céljából –, amelyek esetében vélhetően fennáll az egyensúlytalanság kockázata;

az általános gazdasági helyzet mélyreható elemzése azon tagállamok esetében, ahol az eredménytábla különösen negatív képet fest;

tényleges kockázat esetén az Európai Bizottság esetleges ajánlása az érintett tagállam számára, amelynek célja az egyensúlytalanság kiigazítása, és amely illeszkedik az európai szemeszterben előirányzott többi gazdaságpolitikai ajánláshoz (EUMSZ 121. cikk, (2) bekezdés);

súlyos egyensúlytalanság kockázata esetén, vagy akkor, ha az euróövezetben ez a kockázat a többi tagállamra átterjedve veszélyeztetné a GMU helyes működését, a túlzott egyensúlytalanság esetén követendő eljárás esetleges megindítása (EUMSZ 121. cikk, (4) bekezdés).

2.3.2   A túlzott egyensúlytalanság esetén követendő eljárásban a tagállamoknak korrekciós cselekvési tervet kell benyújtaniuk az Európai Unió Tanácsának. Ha a korrekciós intézkedések megfelelő minősítést kapnak, az eljárást felfüggesztik mindaddig, míg a tagállam az egyeztetett korrekciós tervet alkalmazza, azonban rendszeresen be kell számolnia az Ecofin Tanácsnak az elért eredményekről. Az eljárás csak akkor fejeződik be, amikor a Tanács az Európai Bizottság ajánlása alapján úgy ítéli meg, hogy az egyensúlytalanság annyira lecsökkent, hogy már nem minősül túlzottnak.

2.3.3   Csak a GMU országaira érvényes, hogy a túlzott egyensúlyhiánnyal szemben mutatott tétlenség esetén szankciók alkalmazására kerül sor (a GDP maximum 0,1 %-a), azaz ha a tagállam két egymást követő határidő lejárta után sem nyújt be megfelelő korrekciós cselekvési tervet, vagy nem hajtja végre az előírt intézkedéseket.

2.4   A makrogazdasági egyensúlytalanságra figyelmeztető mechanizmus működésbe hozásához szükséges alapvető eszköz az Európai Bizottság által javasolt eredménytábla, amely kiegészül a tagállamok gazdasági helyzetéről szóló konkrét elemzéssel. Jellemzői a következők:

i)

korlátozott számú mutató az egyensúlytalanság és a versenyképességgel összefüggő problémák kimutatására;

ii)

riasztási küszöbök, amelyek átlépése aktiválja a megfigyelési státuszt;

iii)

a küszöbök differenciálásának lehetősége attól függően, hogy a tagállam az euróövezethez tartozik-e, vagy sem;

iv)

az eredménytábla folyamatosan „fejlődik”, mivel a mutatókészletnek az idő múlásával alkalmazkodnia kell az egyensúlytalanság különböző forrásainak változásaihoz.

2.4.1   Az Európai Bizottság első kutatásai alapján az alábbi mutatók kerülnek az eredménytáblába (10) – melyek közül az első három a külkapcsolatokra, az utolsó négy a belső helyzetre vonatkozik:

a GDP-hez viszonyított folyó fizetési mérleg, amely az ország nettó hitelezői vagy adósi pozícióját tükrözi a világ többi országához képest;

a GDP-hez viszonyított nettó külföldi eszközpozíciók, melyek a folyó fizetési mérleg összegyenlegét tekintve a másik felet képviselik;

az effektív reálárfolyam alakulásának változása, amely a fajlagos munkaerőköltségeken alapulva összegzi az ország versenyképességét (az euróövezet esetében differenciált küszöbértékekkel);

a lakóingatlanok reálárának emelkedése, a spekulációs buborék jelentkezésének ellenőrzése céljából, vagy alternatívaként: a hozzáadott érték nagyságának változása az ingatlanszektorban, a teljes összegre vetítve;

magánszektorbeli hitel GDP-hez viszonyított aránya, a magánszektornak a gazdasági ciklus, az infláció és a kamatláb változásaival szembeni érzékenységének megbecsülésére;

a magánszektornak nyújtott hitel változása, ami a másik felet képviseli a magán-eladósodás állománymozgásait illetően;

az államadósság GDP-hez viszonyított aránya – a tagállamok pénzügyi helyzetének hagyományos mutatójaként.

3.   Az euróövezeten belüli tartós versenyképességi különbségek

3.1   A tagállamok belső makrogazdasági egyensúlytalansága a tagállamokban összpontosuló kereslet és a kínálat közötti tartós eltérésekkel függ össze, amelyek egy gazdaság összes megtakarításában szisztematikus többlethez vagy hiányhoz vezetnek. Ez több – az összesített keresletet és kínálatot befolyásoló – tényezőből következik, és a tagállamok, a GMU és az egész Európai Unió gazdaságának működésére negatívan hat.

3.2   Kedvezően kell tehát fogadni azt az új keletű figyelmet, amellyel az Európai Bizottság a tagállamokban jelentkező makrogazdasági egyensúlytalanságokra – a költségvetési egyenleghiányokhoz hasonlóan – az Európai Unió egészét érintő gazdasági és pénzügyi instabilitási tényezőkként tekint.

3.3   Egy évtized után, amikor az Európai Bizottság a GMU keretén belül kizárólag a költségvetési egyenlegek egyensúlyát felügyelte, most egy olyan eljárást indít útjára, amellyel a nemzeti teljesítményt minden kétséget kizáróan teljesebb körűen és az összes tagállamra kiterjedően értékelheti. Egyre nyilvánvalóbb: egy ország gazdasági növekedésének nem elég kizárólag a mennyiségi dimenzióját figyelembe venni, a növekedés minőségét is értékelni kell, azaz azonosítani kell azokat a makrogazdasági tényezőket, amelyek e folyamat fenntarthatóságának vagy éppen hiányának alapjául szolgálnak.

3.4   A GMU létrehozása azt a tévhitet keltette, hogy a tagállamok versenyképességének eltérései csak átmenetiek lesznek. Az euróval kapcsolatos tapasztalatok – túl azon, hogy megmutatták: ezek az eltérések bizony tartósnak bizonyulnak –, arra is rámutattak, hogy ezek az eltérések nehezen fenntartható helyzetek megteremtésével alapjaiban rengetik meg a GMU-t – ahogyan azt az utóbbi hónapok pénzügyi válsága is bizonyítja.

3.4.1   Különösen a gazdasági válságot megelőző évtizedben mutatható ki tartós divergencia a termelékenységben – amely az effektív reálárfolyam alakulásában mutatkozott meg – és az euróövezethez tartozó országok versenyképességében (az export alakulása – lásd: a melléklet 1. és 2. ábráját) (11). E helyzet kivételességét nem annyira a létrejötte jelenti, hanem inkább az, hogy időben elhúzódik, mivel a korábbi esetekben (a 70-es és 80-as években) a divergenciát az érintett országok nominális árfolyamainak ismételt kiigazításával szinte azonnal sikerült kiküszöbölni.

3.4.2   Ez a divergencia a tagállamok kereskedelmi egyenlegein is éreztette hatását. Németország, illetve a „periférikus” országok csoportját alkotó Portugália, Írország, Olaszország, Görögország és Spanyolország kereskedelmi mérlege ellentétes irányban alakul, és a hiány a többlettel egyező értékűnek tűnik (12) (lásd: melléklet 3. és 4. ábra). A folyamat nem tűnik átmeneti jellegűnek, sőt, az eltérések a GMU létrehozása óta egyre mélyülnek – igaz, a 2008-as válság hatására mintha mérséklődtek volna.

3.4.3   A versenyképességben és az exportban az országok között huzamos ideje fennálló eltérések a folyó fizetési mérlegekben és a külfölddel szemben fennálló nettó vagyoni helyzetben is kezdenek megmutatkozni (lásd: a melléklet 5. és 6. ábrája), az euróövezet néhány tagállama számára középtávon nehezen fenntartható helyzetet teremtve.

4.   A javasolt intézkedés kritikus pontjai

4.1   Ezzel a problematikus, és ugyanilyen határozott megoldásokat követelő környezettel szemben ugyanakkor bizonyos fokú bizonytalanság áll fenn az Európai Bizottság által alkalmazott megközelítéssel, és következésképp az abból következő esetleges kockázatokkal kapcsolatban.

4.2   Ha – mint ahogyan az Európai Bizottság is hangsúlyozta (13) – a belső makrogazdasági egyensúlytalanságok jelentkezése és elhúzódása a versenyképesség tényezőinek rovására írható, és ha a versenyképesség – az Európai Bizottság fogalommeghatározását követve – „egy gazdaság arra való képessége, hogy a lakosság számára fenntartható módon magas és emelkedő életszínvonalat, valamint magas foglalkoztatottsági szintet biztosítson” (14), az EGSZB szerint a makrogazdasági egyensúlytalanságok alapját jelentő gazdasági, pénzügyi és társadalmi okok széles skáláját, azaz olyan mutatókat célszerű figyelembe venni, amelyek az eredménytáblába helyezve jelzik a potenciális makrogazdasági egyensúlytalanságokat.

4.2.1   A versenyképességi tényezők között egyaránt megtalálhatók az – effektív reálárfolyam alapján kialakuló – árakhoz kapcsolódó, illetve nem az árakhoz kapcsolódó, de ugyanolyan fontos tényezők. Ez utóbbiak közé tartoznak a termékdifferenciálódások, az előállított javak technológiai színvonala, a termékkínálat minősége, a termékhez társuló szolgáltatások (támogató szolgáltatások) minősége stb. Ezek egy sor olyan kritériumot képviselnek, amelyeknek döntő szerep jut egy termelési rendszer versenyképességének meghatározásában, és amelyek – bár nehéz őket egyetlen mutatóban számszerűsíteni – minden bizonnyal kellő erőfeszítést igényelnének a GMU-hoz tartozó tagállamok versenyképességi szintjének és dinamikájának jelzésére alkalmas változók pontos meghatározásához.

4.2.2   Az Európai Bizottság első, a mutatók kiválasztására irányuló elemzései azt mutatják, hogy az egyensúlytalanságok létrehozásában a tagállamokon belüli jelentős és növekvő egyenlőtlenségek hatását – amelyet hosszú ideig, legalább az utóbbi húsz évben erőteljes forráselosztási és bérezési egyenlőtlenségek jellemeztek – alulbecsülték. Különösen ki kell emelni az egyenlőtlenségek szerepét abban, hogy a javak és szolgáltatások kínálatának világméretűvé válása és a fogyasztók vásárlóerejének gyengülése közötti egyensúly hiánya miatt utat engedtek a gazdasági és pénzügyi válságnak (15).

4.2.3   Az eredménytáblába illesztendő mutatóknak azonosítaniuk kell azokat a tényezőket, amelyek az összesített keresletben-kínálatban makrogazdasági, pénzügyi és szociális jelenségekből eredő egyensúlytalanságot okoznak. Például érdemes lenne beilleszteni az eredménytáblába vagy a jövedelmek Gini-féle koncentrációmutatóját, amely a mediterrán és az angolszász országok esetében különösen magas értékeket mutat (16), vagy pedig az egyes országok tényleges és potenciális termelése közti különbséget. Így figyelembe lehetne venni a gazdasági ciklust.

4.2.4   Üdvözlendő lenne tehát, ha az eredménytáblába illesztendő mutatókról folytatott eszmecserét oly módon terjesztenék ki, hogy abban európai és nemzeti szinten az intézményi szereplők és a civil társadalmat képviselő szervezetek széles köre – köztük az EGSZB és a Régiók Bizottsága – is részt vehet.

4.3   Ezenkívül az Európai Bizottság megközelítésében az adóügyi és a makroökonómiai kormányzás között vont párhuzam gyengének és tudományosan kevéssé megalapozottnak tűnik. Míg ugyanis a GMU-hoz tartozó tagállamok adópolitikájának folyamatos ellenőrzése indokolt (17), a belső makrogazdasági egyensúlytalanságok koordinációjának okai és módozatai már vitathatóbbak, jóllehet a felügyeleti eljárás konkrét igényeken alapszik (18).

4.3.1   Mivel az egyensúlytalanságnak számos oka van, többféle, ezzel egy időben nyomon követendő tényező létezik (külkereskedelem, termelési költségek, a forráselosztás egyenlőtlenségei, árral kapcsolatos vagy attól független termelékenységi tényezők, ingatlan- és pénzpiaci spekulációs buborék stb.), melyek a termelési rendszeren kívüli kulturális és társadalmi elemekkel is (például a fogyasztók és megtakarítók preferenciái és magatartása) is kölcsönhatásban állnak. E tényezők meghatározásán és kiválasztásán túl felmerül a riasztási küszöb megállapításával és az egyensúlytalanság eltérő forrásainak komparatív értékelésével járó probléma is (19).

4.3.2   Ehhez jön még, hogy az egyensúlytalanságok riasztási küszöbök segítségével történő azonosítása, a korrekciós intézkedések és az egyensúlytalanságokból ésszerű időn belüli lábra állás közötti kapcsolat nem magától értetődő. Nem biztos, hogy a makrogazdasági egyensúly visszaállítását célzó intézkedéssel a legmegfelelőbb gazdaságpolitikai válaszok is megtalálhatók. Ellenkezőleg: a hibás döntések a prociklikus politikának kedvezhetnek, amely kiszélesítené és meghosszabbítaná a gazdasági visszaesés jelenlegi szakaszát, amikor épp ellenkezőleg, a keresletet támogató expanziós intézkedésekre lenne szükség. Sőt, az is előfordulhat, hogy az egyes tagállamok számára a belső egyensúlytalanságok kezeléséhez előírt gazdaságpolitikai mix az EU egésze számára nem megfelelő.

4.3.3   Azok a mutatók, amelyek felé a felügyelet érdekében a Európai Bizottság látszólag hajlik – mindenekelőtt az árak és a bérek, és ennélfogva a versenyképesség –, először is nem a közszférához tartozó szereplőktől függnek (vállalkozások és szakszervezetek), ezért a gazdaságpolitika csak közvetett módon és késleltetve ellenőrizheti azokat ösztönzők, a konkurencia szabályozása és társadalmi párbeszéd formájában. Mindez azt eredményezi, hogy ezek a változók kevéssé lesznek fogékonyak az automatizmusokkal operáló, gyors beavatkozások iránt, ezért az Európai Bizottság javaslata nem véletlenül utal arra, hogy az új szabályok alkalmazása terén rugalmasságot és folyamatos fejlődést kell tanúsítani.

4.4   A javasolt jogalkotási csomagból azonban hiányzik a monetáris és hitelpolitikáról alkotott időszerű elgondolás, amely a pénzügyi felügyelet és a magánszektort érintő túlzott adóssághalmozás (és ezzel párhuzamosan a túlzott követeléshalmozás) ellenőrzése terén termékenyebb talajt nyújtana a fokozottabb koordinációhoz, (20) és mindahhoz, amiről az EGSZB már korábban előterjesztett néhány javaslatot (21). A javaslat egyáltalán nem utal arra a gazdasági stabilizáló szerepre, amelyet az Európai Központi Bank – az őt joggal megillető alapszabályi autonómia betartásával – tölthetne be a központi nemzeti bankok hálózatával, valamint az újonnan létrehozott Európai Rendszerkockázati Testülettel és Európai Bankhatósággal karöltve.

4.4.1   Az utóbbi intézmények minden jel szerint – legalábbis potenciálisan – képesek arra, hogy szemben a korábbi gyakorlattal, amikor a nem megfelelő szabályok és gyakorlat teret adott a túlzásoknak és következésképpen válságba taszított néhány tagállamot, veszélybe sodorva ezzel az egész GMU stabilitását, most egy körültekintőbb és éberebb európai hitelfelügyeleti politikát vezessenek be. Ne feledjük: a most nehézségekkel küzdő országok (például Írország és Spanyolország) 2007-ig betartották a stabilitási és növekedési paktumban előírt kötelezettségeket, költségvetésük kiegyensúlyozott, államadósságuk pedig alacsony volt, miközben a hitel oldalán anélkül növelték az építőipari boomot tápláló kínálatot, hogy az EU monetáris hatóságai foglalkoztak volna ezzel a túlzott terjeszkedéssel. Ezek a problémák a hitelminősítő intézetek szerepével is összefüggnek, különösen a tagállamok közpénzeivel kapcsolatban meghozott döntéseikkel, amelyek vonatkozásában az EGSZB már korábban aggodalmának adott hangot (22).

4.4.2   Ezért időszerűnek tűnik, hogy az Európai Unióban kiosztásra kerüljenek a tagállamok túlzott hitelnövelését megakadályozó, speciális felügyeleti és szabályozási jogkörök, különösen a jelzáloghitelek engedélyezését illetően (23). Egy GMU-hoz hasonló integrált pénzügyi övezetben kívánatos lenne, hogy a felügyeleti és szabályozási jogkörrel ne a nemzeti hatóságokat, hanem egy külső szervezetet ruházzanak fel. Az új európai pénzügyi hatóságokat pedig olyan hatáskörrel és jogkörrel kellene felruházni, amelyek segítségével hatékony, közvetlen vagy közvetett felügyeletet gyakorolhatnak a bankrendszer felett, és hitelszabályozó intézkedéseket hozhatnak, melyek (szabályozási) kritériumait megfelelően meg kell határozni.

4.5   Végezetül megemlítendő, hogy az előterjesztett jogalkotási csomagból kimaradt az Európai Unió költségvetésének átgondolása. Tekintettel az euróövezet tagállamaiban esetleg fellépő aszimmetrikus sokkra – azaz a kereslet-kínálat egyes országokban pozitívan, máshol negatívan jelentkező változásaira –, és arra, hogy sem az árfolyam, sem a kamatláb mozgatására nincs lehetőség (24), a gazdasági rendszer egyéb kiigazító eszközeihez kell folyamodni. A rendszerint kevéssé rugalmas árak és bérek mellett a gazdaságelmélet szerint ilyen helyzetben az egyetlen hatásos eszköz egy rugalmasabb, a jelenleginél gazdagabb forrásokkal ellátott költségvetési rendszer megléte. Ezzel lehetővé válnának a szükséges átcsoportosítások a sokkot elkerülő területekről a sokk által sújtott területekre, automatikus stabilizátorok vagy páneurópai beruházási projektek finanszírozása révén (pl. euró-kötvények kibocsátásával). (25)

4.6   A túlzott makrogazdasági egyensúlytalanságok korrekciójára irányuló, ösztönzőkön és szankciókon alapuló megközelítések közötti egyensúly kialakítása érdekében az EGSZB azt ajánlja, hogy a begyűjtött büntetések összegét – az Európai Bizottság javaslatával ellentétben – ne osszák el a tagállamok között GNI-jük mértéke szerint, hanem irányítsák az európai stabilizációs mechanizmusba.

4.7   Az EGSZB e véleményében újfent emlékeztet arra (26), hogy a szabályok és az automatizmusok – mivel azok szinte mindig rendkívüli és előre nem látható események folyományai – nem csak a súlyos válságok megelőzésében bizonyulhatnak kevésbé hatékonynak, de fennáll annak is a veszélye, hogy tovább rontanak a helyzeten. Ezek a szabályok és automatizmusok egyrészt alááshatják az európai polgárok bizalmát az Európai Unió intézményei iránt, amelyek a közvélekedés szerint vonakodnak politikai döntéseket hozni, inkább a „brüsszeli technokratákra” bízzák azt – amint az az Eurobarométer felméréseiben is szerepel (27), másrészt a problémák megoldása terén olyan hagyományos megközelítést közvetítenek, amely a növekedés, a társadalmi igazságosság és a környezetkárosodás témáit háttérbe szorítva kockáztatja, hogy az Európa 2020 stratégia ambícióit már csírájukban elfojtja.

4.8   Úgy tűnik, hogy a pénzügyi tevékenységeket irányító és a válság mögött meghúzódó oknak tekintett rövid távú szemlélet most az európai politika kulcsfontosságú irányelvévé lép elő (28). Az uniós intézményekben és kormányközi területen (29) túlsúlyban vannak az azonnali intézkedések – akár a gyors döntést igénylő válsághelyzetekre adott válaszként, akár a jelentősebb tagállamok közvéleményének alakulására válaszul, amelyet a politikusok különösen a soron következő választások alkalmával követnek aggódva.

5.   Intézkedési lehetőségek a makrogazdasági egyensúlytalanságok kivédésére

5.1   Az európai gazdaságpolitikák hatékony összehangolása, amelyet a választási folyamatok és a közvélemény hirtelen pálfordulásai nem tudnak befolyásolni, szükségszerűen erőteljesebb szerepet ró a polgárokat, a szociális partnereket és a civil társadalmat képviselő Európai Parlamentre, a Régiók Bizottságára és az EGSZB-re. Ezen intézményeken belül az Európai Bizottság által előírt koordinációs folyamat a megelőző és korrekciós eljárások érdekében erős demokratikus legitimitást kap, és így végrehajtásuk érdekében széles körű konszenzus alakulhat ki.

5.2   Az európai szemeszter jelenlegi fázisában az Európai Parlamentnek csak másodlagos szerepkör jut, amely a vita első szakaszára és a koordinációs folyamat kezdeti iránymutatására korlátozódik, miközben jelentősebb és hatékonyabb lehetne, ha összeegyeztetnék az egyes tagállamok költségvetését megvitató és elfogadó nemzeti parlamentek tevékenységével. Az Európai Parlament meghatározó szerepet játszhat abban, hogy a makrogazdasági referenciakeretről, a megoldásra váró problémák fontossági sorrendjének megállapításáról és a végrehajtásra váró gazdaságpolitikák pontos meghatározásáról széles alapokon nyugvó konszenzus jöjjön létre. Az Európai Parlament alapvető szerepet betöltő hely, ahol sor kerül egy olyan közös stratégia egyeztetésére, amely nem merül ki a szabályok és a formai eljárások kimondásában, hanem az európai polgárok bizalmának megszilárdítása és elvárásainak teljesítése érdekében a konkrét gazdaságpolitikákkal is részletesen foglalkozik.

5.3   A versenyképesség egyenlőtlenségeinek előtérbe kerülése miatt fokozottabb figyelmet kell fordítani a kormányok, a szociális partnerek és a civil társadalom közötti tárgyalásokra, különösen az euróövezetben, ahol a tagállamok nem rendelkeznek az árfolyam-kiigazítás eszközével. A kormányok, a társadalmi párbeszéd résztvevői (szakszervezetek és vállalkozói szövetségek) és a civil társadalom közötti kapcsolatoknak tehát az Európai Bizottság által felvázolt stratégia szerves részévé kell válniuk.

5.4   Ez az a keret, amelyben az EGSZB az európai intézmények konzultatív szerveként részt vállalhat az Európai Unió gazdasági kormányzásának megszilárdításában, mint olyan fórum, amely elősegíti a civil társadalmat képviselő szervezetek közötti párbeszédet. Az EGSZB által biztosított hozzáadott érték pontosan az, hogy képviseli a gazdaságpolitikára vonatkozó társadalmi egyetértést tagállami szinten meghatározó szervezeteket. Ez teszi lehetővé az EGSZB számára, hogy jelentősen hozzájáruljon nemcsak a politikai vezetők, hanem elsősorban a tagállamok polgárai körében is az elkötelezettséghez és felelősségvállaláshoz.

5.4.1   Az EGSZB évenkénti külön ülést hívhatna össze, ahol megvitatják az ajánlásokat, valamint a nemzeti szintű reformokra vonatkozó egyetértés elérésének módját, figyelembe véve a meghozott intézkedések szociális hatásait is (30). Egy ilyen megbeszélésre ősszel, a tagállamok számára megfogalmazott ajánlások hivatalos elfogadása után kerülhetne sor, az ott megfogalmazott következtetések pedig alapul szolgálhatnának a megfelelő nemzeti gazdasági és szociális tanácsokkal, a nemzeti parlamentekkel és az Európai Parlamenttel folyatandó megbeszélésekhez, lehetővé téve mind az elfogadott stratégiák értékelését, mind pedig azok nemzeti szintű terjesztését.

5.5   Szükséges lenne továbbá a makrogazdasági párbeszéd intenzívebb és célirányos használatának támogatása. Minőségi ugrás révén a makrogazdasági párbeszéd olyan eszközzé válna, amellyel a kormányok és a szociális partnerek közösen értékelnék az Európai Unió gazdasági helyzetét és a meghozandó intézkedéseket, szorosan kapcsolódva a társadalmi párbeszéd és a nemzeti egyeztetés folyamataihoz oly módon, hogy az Európai Unió és a tagállamok folyamatai koherensek legyenek egymással a szociális összeférhetőség szempontjainak betartásával.

5.5.1   Az egyensúlytalanságok megelőzése és kiigazítása nem hárulhat kizárólag az Európai Bizottság és a tagállamok kormányaira (31). A bérek és az árak kialakításának folyamata súlyponti helyet foglal el a makrogazdasági egyensúlytalanságok nyomon követési mechanizmusának egészében, így bármely politikai fellépésnek tekintetbe kell vennie az európai szerződés 153. cikkének (5) bekezdését, és be kell vonnia a szociális partnereket nemzeti és európai szinten egyaránt. Ebben az összefüggésben a makrogazdasági párbeszéd európai szinten egy stabil szerkezettel és szervezettel erősíthető meg, míg nemzeti szinten a társadalmi párbeszédek és a kijelölt intézmények köré szerveződhet legjobban. A nemzeti kormányoknak támogatniuk és ösztönözniük kellene a vállalkozások és szakszervezetek részvételét ezekben a szervezetekben, valamint az ott zajló kollektív tárgyalás formáit. Az egyensúlytalanságok nemzeti reformok útján történő korrekciójának összetettségével és késedelmével szemben a makrogazdasági párbeszéd megszilárdítása hatékonyabb, gyorsabb és összehangoltabb eszköz lenne a makrogazdasági problémák és a munkaerőpiac kohéziójának fenntartásához.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága, The impact of the global crisis on competitiveness and current account divergences in the euro area, Negyedéves jelentés az euróövezetről, 2010/1. szám.

(2)  COM(2002) 714 végleges.

(3)  ILO-IMF, The Challenges of Growth, Employment and Social Cohesion (A növekedéssel, a munkahelyteremtéssel és a társadalmi kohézióval összefüggő kihívások), az ILO-IMF közös konferenciájának vitairata, Oslo, 2010. szeptember 13. (67–73. o).

(4)  Monti M.: A New Strategy for the Single Market. At the Service of Europe's Economy and Society, Jelentés az Európai Bizottság elnökének, 2010. május. Delors J., Fernandes S., Mermet E.: Le semestre européen: un essai à transformer. Notre Europe, Les Brefs, 22. szám, 2011. február. Amato A., Baldwin R., Gros D., Micossi S., Padoan P.: A new political deal for Eurozone sustainable growth: An open letter to the President of the European Council, VoxEU.org, 2010. december, hozzáférhető online a következő címen: www.voxeu.org/index.php?q=node/5893.

(5)  Az 1.15. ponttól az 1.18. pontig szereplő ajánlások megegyeznek az ECO/282. sz. véleményben szereplő ajánlásokkal, melynek tárgya: A Bizottság közleménye az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Központi Bank, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére – A gazdaságpolitikai koordináció erősítése a stabilitás, a növekedés és a munkahelyteremtés érdekében – az európai uniós gazdasági irányítás megszilárdításának eszközei. HL 2011/C 107/02, 7. o.

(6)  COM(2010) 367 végleges, az EGSZB A gazdaságpolitikai koordináció erősítése című véleményének tárgya; HL 2011/C 107/02., 7. o.

(7)  COM(2010) 250 végleges.

(8)  Bővebb információk:

http://ec.europa.eu/economy_finance/articles/eu_economic_situation/2010-09-eu_economic_governance_proposals_en.htm.

(9)  Az EGSZB véleménye a költségvetési felügyelet euróövezetbeli eredményes érvényesítéséről (lásd e Hivatalos Lap 46. oldalát).

(10)  Európai Bizottság (DG ECFIN): A structured framework to prevent and correct macroeconomic imbalances: operationalising the alert mechanism és A structured surveillance procedure to prevent and correct harmful macroeconomic imbalances: An explanation of the Commission's proposal of 29 September 2010, Note for the Economic Policy Committee and the Alternates of the Economic and Financial Committee, 2010. november 11. (vö. Centro Europa Ricerche – CER, 2011, Vincoli Esteri).

(11)  Európai Bizottság – DG ECFIN: Surveillance of Intra-Euro-Area Competitiveness and Imbalances, European Economy, 2010/1. szám.

(12)  Altomonte C., Marzinotto B.: Monitoring Macroeconomic Imbalances in Europe: Proposal for a Refined Analytical Framework, feljegyzés az Európai Parlament Gazdasági és Monetáris Bizottsága részére, 2010. szeptember.

(13)  Az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága, The impact of the global crisis on competitiveness and current account divergences in the euro area, Negyedéves jelentés az euróövezetről, 2010/1. szám.

(14)  A Bizottság közleménye a Tanács, az Európai Parlament, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság és a Régiók Bizottsága részére – Az iparpolitika egy kibővült Európában (COM(2002) 714 végleges).

(15)  ILO-IMF, The Challenges of Growth, Employment and Social Cohesion (A növekedéssel, a munkahelyteremtéssel és a társadalmi kohézióval összefüggő kihívások), az ILO-IMF közös konferenciájának vitairata, Oslo, 2010. szeptember 13. (67-73. o).

(16)  OECD, Growing Unequal? Income Distribution and Poverty in OECD Countries, 2008. október.

(17)  Ezek a negatív spillover-hatáshoz kapcsolódnak, amelyek a közös kamatláb révén a monetáris unión belül az eladósodott országokból az Unió stabil országai felé gyűrűznek. De Grauwe P.: Economics of Monetary Union, Oxford University Press, 2009, 10. fejezet.

(18)  Tabellini G.: Reforming the Stability Pact: Focus on financial supervision, VoxEU.org, 2010. október, hozzáférhető online a következő címen: www.voxeu.org/index.php?q=node/5622.

(19)  Belke A.: Reinforcing EU Governance, in: Times of Crisis The Commission Proposal and beyond: Deutsches Institut für Wirtschaftsforschung – DIW vitairat, Berlin, 2010. november.

(20)  De Grauwe P.: Why a tougher Stability and Growth Pact is a bad idea, VoxEU.org, 2010. október, hozzáférhető online a következő oldalon: www.voxeu.com/index.php?q=node/5615. Giavazzi F., Spaventa L.: The European Commission's proposals: Empty and useless, VoxEU.org, 2010. október, hozzáférhető online a következő oldalon: www.voxeu.org/index.php?q=node/5680. Tabellini G.: Reforming the Stability Pact: Focus on financial supervision, VoxEU.org, 2010. október, hozzáférhető online a következő címen: www.voxeu.org/index.php?q=node/5622.

(21)  Az EGSZB véleménye: Az államadósággal kapcsolatos válság hatása az EU irányítására HL 2011/C 51/03., 15. o.

(22)  Az EGSZB véleményei a minősítő intézetekről HL 2009/C 277/25., 117. o. és a hitelminősítő intézetekről HL 2011/C 54/12., 37. o.

(23)  Spaventa L.: How to prevent excessive current account imbalances, EuroIntelligence, 2010. szeptember, hozzáférhető online a következő címen: http://www.eurointelligence.com/index.php?id=581&tx_ttnews%5Btt_news%5D=2909&tx_ttnews%5BbackPid%5D=901&cHash=b44c8f9ae0.

(24)  Ha a negatív és pozitív változások a monetáris unió szintjén kiegyenlítődnek, akkor az Unió Központi Bankjának nem lesz oka beavatkozni a monetáris politikába (vö.: De Grauwe P.: Economics of Monetary Union, id. mű., i. fejezet).

(25)  Monti M.: A New Strategy for the Single Market. At the Service of Europe's Economy and Society, Jelentés az Európai Bizottság elnökének, 2010. május. Delors J., Fernandes S., Mermet E.: Le semestre européen: un essai à transformer. Notre Europe, Les Brefs, 22. szám, 2011. február. Amato A., Baldwin R., Gros D., Micossi S., Padoan P.: A new political deal for Eurozone sustainable growth: An open letter to the President of the European Council, VoxEU.org, 2010. december, hozzáférhető online a következő címen: www.voxeu.org/index.php?q=node/5893.

(26)  Ez a meglátás már az EGSZB A gazdaságpolitikai koordináció erősítése című véleményében is szerepel, HL 2011/C 107/02., 7. o.

(27)  A bizalomvesztés nem annyira az EU intézményeivel szemben jelentkezik, mint abban, hogy érdemes-e az EU-hoz tartozni. Eurobarométer-adatok – Első eredmények, QA9a és QA10a kérdések.

(28)  Monti M.: Europe must buck short-term tendencies, Financial Times, 2010. december 13.

(29)  Elég csak a 2011. február 4-én a francia és a német kormány által előterjesztett versenyképességi paktumra gondolni.

(30)  Ahogyan azt az EGSZB már A gazdaságpolitikai koordináció erősítése című véleményében is javasolta, HL C 107., 2011.4.6., 7. o.

(31)  Watt A.: Economic Governance in Europe: A Change of Course only after Ramming the Ice, in: Social Europe Journal, 2010. július 30., hozzáférhető online a következő címen: www.social-europe.eu/2010/07/economic-governance-in-europe-a-change-of-course-only-after-ramming-the-ice. Watt A.: European economic governance: what reforms are to be expected and what are needed, in: paper for European Alternatives, 2010., hozzáférhető online a következő címen: www.euroalter.com/wp-content/uploads/2010/11/Watt-ENG.pdf.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/61


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Fehér könyv a biztosítási garanciarendszerekről

(COM(2010) 370 végleges)

2011/C 218/10

Előadó: Joachim WUERMELING

2010. április 29-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Fehér könyv: Biztosítási garanciarendszerek

COM(2010) 370 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. április 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 148 szavazattal 7 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság biztosítási garanciarendszerekről szóló fehér könyvét. Támogatja az Európai Bizottság törekvéseit, hogy az EU-n belül intézkedésekre tegyen javaslatokat a biztosítottak védelméről.

1.2   Az EGSZB támogatja azokat az európai bizottsági törekvéseket, hogy garanciarendszerekre vonatkozó harmonizált szabályokat léptessenek életbe. Támogatja az Európai Bizottságot, hogy magas védelmi szintet biztosító európai irányelvet vezessenek be olyan harmonizációs minimumkövetelmények formájában, melyek célja, hogy a nemzeti rendszerek kiegészítő védelmet nyújthassanak. A garanciarendszert végső megoldásként („last resort”) kell bevezetni, ha a többi eszközben, legalábbis a felügyeleti jogi eszközökben lévő lehetőségeket már kimerítették.

1.3   Ennek kapcsán hangsúlyozni kellene, hogy az elmúlt két évben a felügyeletnek és a saját tőkével szembeni követelményeknek köszönhetően lényegesen jobb előzetes intézkedések születtek a biztosítók fizetőképességét illetően. A tapasztalatok szerint a biztosítók esetében ritka a csőd, a cél pedig az, hogy ennek az intézkedésnek köszönhetően még ritkább legyen. A garanciarendszerek kidolgozásakor figyelembe kellene venni ezt a szempontot, hogy egyensúlyban legyen egymással a költség és a haszon oldala. Az EGSZB ezért olyan uniós célkitűzéseket szorgalmaz, amelyekkel egyrészt garantálható a fogyasztók és a munkavállalók biztonsága, másrészt pedig alacsony szinten tartják a vállalatok és a biztosítottak ráfordításait.

1.4   Az EGSZB szerint az Európai Bizottság helyesen jár el, amikor a fehér könyvben felveti a garanciarendszerek korlátlan fedezetének problematikáját. El kell kerülni, hogy szilárd alapokon álló biztosítótársaságok maguk is nehéz helyzetbe kerüljenek a korlátlan felelősség miatt. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság a fehér könyvben fontolóra veszi, hogy korlátozásokat vezessen be a kárigényekre vonatkozóan.

1.5   Egy jogalkotási kezdeményezés során az Európai Bizottságnak kiemelt figyelmet kellene szentelnie annak a kérdésnek, hogy mikor alkalmazható a garanciarendszer. Az mindenesetre fontos, hogy a garanciarendszer csak azt követően legyen elindítható, ha már az összes felügyeleti jogi eszközben lévő lehetőségeket kimerítették. A Szolvencia II. keretirányelv szerinti minimumtőke-szükséglet elegendő kell hogy legyen a garanciarendszer elindításához.

1.6   Az EGSZB azt javasolja, hogy a rendszerek finanszírozásának kérdéséhez még egyszer vizsgálják meg azokat a különböző lehetőségeket, melyek a Szolvencia II. keretirányelvhez készített ötödik mennyiségi hatástanulmány (QIS 5) eredményeire épülnek. Megfontolandó lehet, hogy uniós szinten rögzítsenek egy bizonyos védelmi szintet, a speciális finanszírozást viszont az adott nemzeti és szektorális kockázat alapján határozzák meg.

1.7   Az európai szabályozásnak a meglévő nemzeti garanciarendszereket is szem előtt tartva magas szintű és megfelelő védelmi normát kellene előírnia. A szervezési kérdéseket, mint például a járulékok előteremtésének részleteit, a finanszírozás időpontját, a készletek továbbvitelével vagy kártérítéssel kapcsolatos döntést, illetve a speciális garanciarendszerek bevezetését az adott divíziókra, a tagállamokra lehet majd bízni.

2.   Bevezetés

2.1   A biztosítások olyan alapvető kockázatokra nyújtanak fedezetet a fogyasztó számára, mint a betegség, baleset vagy a kártérítési felelősség, és előgondoskodást jelentenek az idős korra. (1) A biztosítás hiánya helyrehozhatatlan veszteséget okozhat a fogyasztónak: vagyonának részleges vagy akár teljes elvesztésétől egészen az elszegényedésig.

2.1.1   Az, hogy mennyire van szükség garanciarendszerre, különbözőképpen jelenik meg az egyes biztosítási üzletágakban. Míg az életbiztosításnál rendszeresen fennáll annak a veszélye, hogy elúszik a megtakarított tőke, a kár elleni biztosítás esetében erről nincs szó.

2.1.2   A tőkeképző életbiztosítás a hosszú távú öregségi ellátásra vagy az elhunyt rokonainak ellátásra szolgál. Megszűnésekor a magángondoskodás jelentős része elértéktelenedne, ha nem lenne csődbiztosítás. Súlyos esetben az állami szociális rendszereknek kell helytállniuk. Ezért az EGSZB szerint ezen a területen a legégetőbb a garanciarendszerek bevezetése.

2.1.3   A kár elleni és a felelősségbiztosítás esetében védelmezni kell azokat a biztosítottakat, akiknek a fizetésképtelenség időpontjában még nem rendezett kártérítési igényük volt. A többi biztosított esetében azonban nem merül fel az a probléma, hogy a biztosított csak kedvezőtlenebb feltételek mellett köthet új szerződést egy másik biztosítónál, mivel időközben megöregedett, vagy romlott egészségi állapota. Egy új biztosítás rendszerint hasonló piaci feltételek mellett köthető.

2.2   Az Európai Bizottság adatai szerint az 5 200 biztosítótársaságból 1994 óta 130 cég lett fizetésképtelen (2008-as adat). Azt azonban nem szabad elfelejteni, hogy a cégeket törvény kötelezi saját tőke készenlétben tartására, amellyel ilyen esetben teljesen vagy legalább részben ki lehet elégíteni a biztosítottak igényeit.

2.3   Ezért eddig nem tartották szükségesnek, hogy Európa-szerte garanciarendszereket vezessenek be arra a ritkán előforduló esetre, ha egy biztosító csődbe menne. 2001-ben az Európai Bizottság elkezdett ugyan dolgozni egy irányelven, de a projektet aztán leállították. A piacgazdasági rendszerekben nem megszokottak a kollektív garanciarendszerek, a pénzügyi szektorban azonban a speciális fogyasztói kockázatok miatt gyakran vezetnek be ilyeneket.

2.4   A bankszektorban a pénzügyi piacokat alapjaiban destabilizáló bankpánik veszélye miatt már 1994 óta létezik európai szintű betétbiztosítás. (2) Ezt most aktualizálják. (3) A biztosítási szektorban azonban más kockázatok vannak, mint a bankszektorban. Legfőképpen nincs pánik, és nem merül fel refinanszírozási igény. Ezért itt strukturális szempontból máshogy kell kialakítani a hatékony garanciarendszert, mint a bankok esetében.

2.5   Annak érdekében, hogy az ügyfelek ne veszítsék el jogosultságukat, a törvényalkotó széles körű óvintézkedéseket tett a biztosításokra vonatkozóan: átfogó, proaktív felügyelet; szigorú tőkebefektetési szabályok; a váromány védelme a csődjogban. A Szolvencia II. irányelv végrehajtásának köszönhetően tovább csökken annak kockázata, hogy egy biztosító nehéz helyzetbe kerüljön. (4)

2.6   Az elsődleges biztosítás kockázatait ráadásul viszontbiztosításokkal még külön bebiztosítják, tovább csökkentve ezzel a csőd kockázatát. Azzal, hogy a viszontbiztosítás szintjén számos kockázatot egybevesznek és diverzifikálnak, erős biztosítotti szövetség jön létre, amely további védelmet jelent a fogyasztó számára.

2.7   Ráadásul a pénzügyi válság nyomán az EU teljesen új európai alapokra helyezte a pénzügyi felügyeletet. Ennek részeként – már ami a biztosításokat illeti – létrehozták az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóságot (EIOPA).

2.8   A biztosítási szektor túlnyomórészt stabil maradt a pénzügyi válságban. Nem ez a szektor volt a válság okozója, (5) de annak hatásai itt is érezhetőek voltak. Az európai biztosítóknak értékcsökkenést kellett elszenvedniük, valamint a mentőakciók és a monetáris politika miatt alacsonyan tartott kamatok megnehezítik számukra, hogy kigazdálkodják a tőkebefektetések megfelelő hozamait. Az ágazatban előforduló spekulatív krízisek nem a hagyományos biztosítási tevékenységre, hanem a bankokéhoz hasonló fedezeti ügyletekre vezethetők vissza. Erre példa az amerikai AIG, illetve a közelmúltban az Ambac esete. Ilyesmire a jövőben is sor kerülhet, főleg olyan vállalatok és pénzügyi konglomerátumok esetében, melyek bank- és biztosítási tevékenységet is folytatnak egyben.

2.9   A 27 tagállamból 12-ben már most is vannak biztosítókra vonatkozó garanciarendszerek. (6) Nagyon összetett rendszerekről van szó: egyes tagállamokban csak bizonyos üzletágakra van biztosítás. Ráadásul az is változó, hogy mi mindent fedeznek a rendszerek. Részben vannak állami garanciák is.

2.10   Azok a biztosítókonszernek, melyek működése egész Európára kiterjed, az egyes nemzeti piacokon általában önálló nemzeti leányvállalatokkal vannak jelen, melyek az ottani nemzeti biztosítási rendszerbe fizetnének be. Ha egy európai nagyvállalat kritikus helyzetbe kerülne, akkor a nemzeti garanciarendszerek rendszerint elegendőek ahhoz, hogy megvédjék az ügyfeleket. Az EGSZB ugyanakkor ösztönzi, hogy a határokon átnyúló tevékenységet folytató biztosítótársaságok európai garanciarendszerének létrehozása révén előre gondoskodjanak azokról a helyzetekről, amelyekben a nemzeti garanciarendszer nem lenne elegendő.

2.11   A garanciarendszer költségeit végső soron – magasabb díjak formájában – a biztosítottakra terhelik. Az egyes fogyasztó így védve van ugyan a csőd ellen, ennek költségeit viszont a fogyasztók viselik együttesen.

3.   Megjegyzések az európai bizottsági fehér könyv 3. fejezetében foglaltakhoz

3.1   A lehetséges uniós fellépés jellege (fehér könyv 3.1. pont)

Az egyes nemzeti biztosítási piacok nagyon eltérnek egymástól a termékpaletta és a kockázati struktúra szempontjából. Eszközül egy minimális harmonizációt előíró irányelvet kellene választani, hogy a tagállamok megfelelően figyelembe vehessék a csődjoggal, a szerződéses joggal, az adójoggal és a szociális joggal kapcsolatos nemzeti sajátosságokat, illetve hogy meg lehessen tartani a garanciarendszerek már meglévő és bevált eszközeit, amennyiben összhangban vannak az irányelv rendelkezéseivel.

3.2   A központosítás szintje és a biztosítási garanciarendszerek szerepe (fehér könyv 3.2. pont)

3.2.1   Elsősorban arról van szó, hogy eleve ne is következzen be, hogy fizetésképtelenné váljon egy biztosító. Ehhez először is egy hatékony felügyeleti rendszerről kell gondoskodni. Amennyiben ez nem sikerül, akkor lehet használni a garanciarendszereket.

3.3   Területi hatály (fehér könyv 3.3. pont)

Az Európai Bizottság – joggal – a székhely szerinti tagállam elvét favorizálja. Ez egybevág az európai biztosítási felügyelet alapelveivel: az EU-ban engedélyezett biztosítók valamennyi tevékenységének felügyelete a Szolvencia II. irányelv alapján történik a biztosítók székhelye szerinti államban. Ez azokra az ügyletekre is vonatkozik, melyeket a letelepedés szabadsága alapján nem önálló telephelyeken keresztül, illetve a szolgáltatásnyújtás szabadsága alapján határokon átnyúló szolgáltatások keretében bonyolítanak.

3.4   Védett biztosítási termékek (fehér könyv 3.4. pont)

3.4.1   Mivel az életbiztosítás és a kár elleni biztosítás különbözik egymástól, ésszerű, ha külön biztosítjuk ezeket a területeket. Az üzletágakon belül a kockázat nagyjából homogén. Nem indokolt a kölcsönös felelősségvállalás. Nehezen magyarázható viszont, hogy például egy otthonbiztosítás kedvezményezettjének miért kell egy olyan garanciarendszerért díjat fizetnie, amelyből adott esetben egy életbiztosítási kedvezményezettet kártalanítanak. Mivel mindez nemzeti sajátosságoktól függhet, például attól, hogy az adott piacon kötelező-e jogilag különálló cégeket létrehozni a különböző üzletágakra (üzletágak leválasztásának elve), az európai jogalkotónak ebben szabad kezet kellene adnia a tagállamoknak.

3.4.2   Ami a gépjármű-biztosítást illeti, az EGSZB úgy ítéli meg – összhangban a CEIOPS (európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága) által kidolgozott véleménnyel –, hogy ennek a témának, részben az egyértelműség érdekében, részben azért, hogy a verseny kiegyensúlyozott legyen, továbbá hogy a fogyasztók könnyebben megértsék a szabályokat, szerepelnie kellene a biztosítási garanciarendszerekről szóló majdani irányelvben.

3.4.3   Az európai bizottsági javaslatok nem terjednek ki az üzemi nyugdíjak védelmére. Csak a hagyományos értelemben vett üzemi nyugdíjbiztosítások esnek a garanciarendszer hatálya alá. Az EGSZB szerint azonban más üzemi nyugdíjakkal is tenni kell valamit, és azt szorgalmazza, hogy ezt a kérdést is tárgyalják a nyugdíjakról szóló zöld könyvben szereplő nyomonkövetési intézkedések keretében.

3.4.4   Ha az ügyfélnek megfelelő és még vállalható mértékben kell kivennie ebből a részét, az hatékony ösztönző lehet arra, hogy – amennyiben módja van rá – tájékozódjon a biztosító szolidaritásáról.

3.4.5   Ésszerűek lennének plafonértékek vagy a garanciarendszer szolgáltatásainak korlátozására szolgáló egyéb formák, például küszöbértékek, illetve önrészek, ahogy azt a CEIOPS (az európai biztosítás- és foglalkoztatóinyugdíj-felügyeletek bizottsága) is javasolja véleményében. Nem szabad azonban a korlátozások halmozásával túl sok elvárást támasztani a biztosítottakkal szemben. Ez érezhető könnyebbséget jelentene a garanciarendszereknek, ami a költségekben is jelentkezne. A biztosítottak is hasznot húznának ebből, hiszen végső soron ők állják a költségeket.

3.5   Támogatásra jogosult károsultak (fehér könyv 3.5. pont)

3.5.1   Jogos az Európai Bizottság meglátása, hogy az összes piaci szereplő kárigényének fedezetére szolgáló biztosítás aránytalanul nagy költségeket eredményez. A fehér könyv első mondata szerint a garanciarendszerek fogyasztóvédelmi eszközként működnek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a védelmet élvező személyek körét a fogyasztókra kellene korlátozni, hanem ezt a kört azokra kellene kiterjeszteni, akik egyes országok nemzeti jogszabályai szerint ugyanolyan védelemben részesülnek, mint a fogyasztók: legyen szó ügyfelekről, biztosítottakról vagy kedvezményezettekről.

3.5.2   A tagállamok belátására kellene bízni, hogy a tisztán ipari-kereskedelmi (például üzemzavarok elleni) biztosításokat vagy a szállítás területét már eleve kiveszik-e a garanciarendszerek alkalmazási köréből. Ugyancsak a tagállamoknak kellene eldönteniük, hogy ésszerűnek tartják-e a kisvállalatok bevonását az irányelv alkalmazási körébe.

3.6   Egy jogalkotási kezdeményezés során az Európai Bizottságnak kiemelt figyelmet kellene szentelnie annak a kérdésnek, hogy mikor alkalmazható a garanciarendszer, és arról ki dönt. Az Európai Bizottság nemcsak már a csőd bekövetkeztekor veszi fontolóra a garanciarendszer alkalmazását, hanem már a fizetésképtelenség elkerüléséhez is. Az EGSZB szerint a hatékonyságra, valamint a rendszer jellegére és létrehozásának céljára tekintettel a garanciarendszer elindításához elegendő indoknak kell lennie annak, ha a Szolvencia II. irányelv szerinti minimumtőke-szükségletet nem sikerül elérni.

3.7   Finanszírozás (fehér könyv 3.6. pont)

3.7.1   A finanszírozás időzítése (fehér könyv 3.6.1. pont)

3.7.1.1   Vitatott kérdés, hogy elő- vagy utófinanszírozási, illetve vegyes finanszírozási rendszert kell-e választani. Valamennyi rendszernek vannak előnyei és hátrányai is.

3.7.1.2   Az utófinanszírozás kisebb likviditást von el a piactól, ami alacsonyabb költségek révén az ügyfél díjait is csökkenti. Ezzel elkerülhető a begyűjtött eszközök köztes befektetésének problémája. Az utófinanszírozás esetén nem használják fel az eszközök egy részét már a fizetésképtelenség bekövetkezte előtt.

3.7.1.3   Az utófinanszírozással viszont nehezen kezelhető az erkölcsi kockázatok problematikája. Mivel éppen a kevésbé stabil piaci szereplők esnek ki a piacról fizetésképtelenségük miatt akkor, amikor a finanszírozásra kerül sor, nem lehet már őket a költségek viselésére bírni.

3.7.1.4   Az előfinanszírozás fő előnye, hogy a díjakat a csődkockázat alapján lehet meghatározni. A kockázatosabb politikát folytató piaci szereplőktől nagyobb mértékű hozzájárulást kérnek. Az előfinanszírozási rendszernél a prociklikusság is kevésbé jelentkezik, mint az utófinanszírozásnál.

3.7.1.5   A garanciarendszerek hatékonyságának szempontjából a finanszírozás időzítésének kérdése nem lehet mérvadó. Egy ex nunc finanszírozási rendszer előnyei bőven felülmúlják a hátrányokat, és nehéz megérteni, hogy a nemzeti adottságokra és hagyományokra hivatkozva miért szerencsésebb a döntést a tagállamokra bízni. A rendszer hatékonyságának érdekében az irányelvben egyetlen ex nunc finanszírozási formának kellene szerepelnie.

3.7.2   Célszint (fehér könyv 3.6.2. pont)

3.7.2.1   A biztosítási garanciarendszerekhez való hozzájárulás mértékét korlátozni kellene, ahogy azt véleményében a CEIOPS is szorgalmazza. A korlátlan felelősségvállalás előírása kiszámíthatatlanná tenné a pénzügyi kockázatokat az egyes vállalatok számára. Ahhoz vezetne, hogy minden egyes biztosító az egész piacért felel. (7) Az egyes vállalatok kockázatkezelése már nem saját döntéseik függvénye lenne, hanem főként a többi versenytárs kockázatvállalási politikájától függne.

3.7.2.2   Az Európai Bizottság első felárként a bruttó díjelőírások 1,2 %-át határozta meg célszintként a garanciarendszerekhez. Az EGSZB nagyra értékelné, ha a különböző opciókat a Szolvencia II. keretirányelvhez kapcsolódó aktuális számok alapján még egyszer meg lehetne vizsgálni. Ennek során azt is figyelembe kellene venni, hogy a Szolvencia II.-t és a többi intervenciós mechanizmust a biztosítottak hatékonyabb védelmére vezették be. Ezt a CEIOPS is hangsúlyozta véleményében.

3.7.2.3   Számításai alapján az Európai Bizottság abból indul ki, hogy a garanciarendszer átlagos működésbe lépési valószínűsége 0,1 %. Az alap mindenesetre a szavatolótőke-szükséglet (SCR) 100 %-os sajáttőke-fedezete. Ha bizonyos tagállamokban vagy üzletágakban a saját tőke átlépi az SCR-t, akkor ennek megfelelően csökken a fizetésképtelenség kockázata. Az irányelvnek ezért lehetővé kellene tennie, hogy a nemzeti garanciarendszerek a nemzeti piacok és üzletágak tényleges kockázatai alapján határozhassák meg a források mértékét.

3.7.2.4   Fehér könyvében az Európai Bizottság nem foglalkozik azzal a kérdéssel, hogy újra be kell-e fizetni a garanciarendszerbe, miután valamilyen káresemény következett be. Ehhez mindenesetre egyértelmű szabályokra és határokra van szükség, hogy ki lehessen zárni a korlátlan felelősségvállalást, és hogy a vállalatok előre ismerjék kötelezettségeiket és előre gondoskodhassanak azok teljesítéséről.

3.7.3   Hozzájárulások (fehér könyv 3.6.3. pont)

3.7.3.1   A hozzájárulások rendjét meglévő adatokra kell alapozni, hogy csökkenteni lehessen a bürokratikus ráfordításokat. Az életbiztosításoknál a meglévő tőkebefektetésekhez, a károk elleni biztosításoknál pedig a biztosítástechnikai céltartalékok nagyságához lehetne igazodni. Az SCR alapján meghatározott sajáttőke-forrás is kritérium lehetne. Az európai törvényalkotónak rögzítenie kellene az alkalmazandó módszert, lehetővé téve a tagállamok számára a hozzájárulások rendjével kapcsolatos részletek kidolgozását, hogy figyelembe lehessen venni a nemzeti adottságokat is.

3.7.3.2   A garanciarendszerek igénybevételét megelőzően a fizetőképes biztosítóknak lehetőséget kellene nyújtani arra, hogy pénzügyi ráfordítás nélkül is átvehessenek veszélybe került vállalatokat, ha biztosítani akarják maguknak az ügyfélállományt.

3.8   Állományátruházás és/vagy kártalanítás (fehér könyv 3.7. pont)

3.8.1   Garanciarendszerekhez két különböző módszer áll rendelkezésre: kártalanítás fizetése a biztosítottnak vagy a szerződés továbbvitele egy csődbiztos révén, miután az állományt átruházták rá (állományátruházás). Az EGSZB szerint az életbiztosítások esetében ez a „portfóliótranszfer” a biztosított előnyére szolgál. A károk elleni, illetve a balesetbiztosításnál viszont a fogyasztóvédelem szempontjából valószínűleg elegendőek a kompenzációs kifizetések. Az európai irányelvnek mindenesetre nem szabadna megakadályoznia, hogy a fogyasztó számára előnyösebb rendszer kerüljön alkalmazásra.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  CESE 1164/2010, 1.4. pont.

(2)  HL L 135., 1994.5.31., 5. o.; HL L 84., 1997.3.26., 22. o.

(3)  COM(2010) 368 végleges – 2010/0207 (COD) 2010.7.12.

(4)  HL C 224/11., 2008.8.30., 3.1. pont.

(5)  CESE 1164/2010, 1.3. pont.

(6)  Az OECD-országokban működő ilyen rendszerekről nyújt áttekintést az OECD 2010. november 11-i DAF/AS/WD (2010) 20. számú jelentése.

(7)  CESE 1164/2010, 2.7.3.1. pont.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleményéhez

A következő módosító indítványt, amelynél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították (ESz. 54. cikk (3) bekezdés):

2.10. pont

A következőképpen módosítandó:

Azok a biztosítókonszernek, melyek működése egész Európára kiterjed, az egyes nemzeti piacokon általában önálló nemzeti leányvállalatokkal vannak jelen, melyek az ottani nemzeti biztosítási rendszerbe fizetnének be. Ha egy európai nagyvállalat kritikus helyzetbe kerülne, akkor a nemzeti garanciarendszerek rendszerint elegendőek ahhoz, hogy megvédjék az ügyfeleket. Az EGSZB ugyanakkor ösztönzi, hogy a határokon átnyúló tevékenységet folytató biztosítótársaságok európai garanciarendszerének létrehozás révén gondoskod azokról a helyzetekről, amelyekben a nemzeti garanciarendszer nem lenne elegendő.

Indokolás

Jelenleg még korainak tűnik a biztosítótársaságok egész Európára kiterjedő, kölcsönös megsegítése.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

68

Ellene

:

78

Tartózkodott

:

13


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/66


Az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleménye – A Bizottság közleménye az új személygépkocsik nyilvántartásba vett adatainak nyomon követéséről és bejelentéséről

(COM(2010) 657 végleges)

2011/C 218/11

Előadó: Mihai MANOLIU

2010. november 10-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az új személygépkocsik nyilvántartásba vett adatainak nyomon követéséről és bejelentéséről

COM(2010)657 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. április 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 4-i ülésnapon) 148 szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a fenntartható mobilitás lényege az, hogy biztosítsuk az emberek és áruk lehető leghatékonyabb mozgását Európában, csökkentsük a szén-dioxid-kibocsátást, és üzemanyagot takarítsunk meg. Ehhez információkkal kell rendelkeznünk a legalkalmasabb közlekedési módról vagy módokról, hozzáférést kell biztosítanunk ezekhez a módokhoz, és olyan technológiába, infrastruktúrába és irányítási rendszerekbe kell beruháznunk, amelyek a szabad és fenntartható mozgást ösztönzik.

1.2

Az EGSZB szerint a fenntartható mobilitás egy olyan szabályozási keret kidolgozását jelenti, amely lehetővé teszi Európa autóiparának felvirágzását, és azt, hogy az ágazat továbbra is innovatív megoldásokat találjon, és előállítsa a fenntartható jövőhöz szükséges technológiákat és alacsony szén-dioxid-kibocsátású járműveket.

1.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az újgépkocsi-park átlagos CO2-kibocsátására vonatkozó célérték megvalósítása érdekében létrehozandó jogi keretszabályozásnak biztosítania kellene, hogy a kitűzött csökkentési célértékek versenysemlegesek, szociális szempontból méltányosak és fenntarthatók legyenek, összhangban álljanak az európai személygépkocsi-gyártás sokszínűségével, és megelőzzék a gépjárműgyártók közötti verseny indokolatlan torzulását.

1.4

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon álláspontját, amely szerint „a cél a jobb szabályozás szellemében előmozdítani a különböző szakpolitikai területek közötti hatékony együttműködést, biztosítani a kiszámíthatóságot és óvni a közérdeket (pl. a környezetet és a biztonságot) az ipar szabályozási terheinek csökkentésére tett erőfeszítések mellett”.

1.5

Üdvözli azt a kinyilvánított szándékot, amely egy globális megközelítés elfogadására irányul, és egyúttal az iparfejlesztés és ipari versenyképesség különböző dimenzióinak és a különböző érdekelt feleknek az integrálását célozza.

1.6

A kibocsátási normák meghatározása során az EGSZB fontosnak tartja, hogy vegyék figyelembe a fogyasztókra, piacokra és a gyártók versenyképességére gyakorolt hatásokat, az innováció ösztönzését és az energiafogyasztás csökkentését. Fontos, hogy a gépjárművek gyártói számára tervezési biztonságot nyújtsunk.

2.   Háttér

2.1

Az új személygépkocsik uniós piaca 5,5 %-kal csökkent 2010-ben: összesen 13 360 599 új személygépkocsit vettek nyilvántartásba az év során az Európai Gépjárműgyártók Szövetségének (ACEA) adatai szerint. A 2010-es eredmények azzal is magyarázhatók, hogy számos uniós tagállamban befejeződtek a gépjárműpark megújítását célzó kormányzati programok. Decemberben 1 009 638 új személygépkocsit regisztráltak, ami 3,2 %-os csökkenésnek felel meg az előző évhez képest.

2.2

Decemberben (– 3,2 %) az új személygépkocsik iránti kereslet lényegesen csökkent Spanyolországban (– 23,9 %), Olaszországban (– 21,7 %), és az Egyesült Királyságban (– 18,0 %). A francia piac stabil maradt (– 0,7 %), míg a német piac 6,9 %-kal nőtt.

2.3

A személygépkocsik szegmenséhez ma többféle modell tartozik, mint valaha. Sokoldalú, új gépjárműtípusok, mint például sportkocsik, soft-roader és crossover modellek versenyeznek szedánokkal, kupékkal, kabriókkal, hatchback modellekkel a piaci részesedésért. Ezek az új típusok minden gépjárműszegmensben megtalálhatók, a kisautóktól a luxusjárművekig.

2.4

Ez jó hír a vevők számára, akiknek így több választási lehetőségük van az ár, stílus és funkcionalitás tekintetében. A fogyasztói magatartás hatással van a személygépkocsik szén-dioxid-összkibocsátására. A fogyasztókat tájékoztatni kell arról, hogy az új személygépkocsik megfelelnek-e a szén-dioxid-kibocsátási célértékeknek.

2.5

A fenntartható mobilitás lényege, hogy a fogyasztók számára valódi választási lehetőségeket biztosítsunk, de egyben arra is bátorítsuk őket, hogy az igényeiknek leginkább megfelelő autót vásárolják, és tanítsuk meg nekik a gazdaságos vezetés technikáit a szükségtelen környezetszennyezés és a költségek csökkentése érdekében.

2.6

A gépjárművek gyártását illetően ez az jelenti, hogy fenntarthatóbb anyagokat találunk, javítjuk az ellátási lánc logisztikát a szükségtelen hulladék és szén-dioxid-kibocsátás csökkentése érdekében, és több olyan alkatrészt tervezünk, amelyeket újra lehet hasznosítani életciklusuk végén.

2.7

A tagállamok politikáinak is több költséghatékony eszközt kell tartalmazniuk a szén-dioxid-kibocsátás visszaszorítására, valamint közös adóügyi ösztönzőket és intézkedéseket az alternatív üzemanyagok és megújuló energiák, illetve az ehhez kapcsolódó infrastruktúra fejlesztésére.

2.8

Olyan új módszertant kell tehát kidolgozni, amellyel megfelelően figyelembe lehet venni az alternatív üzemanyaggal is üzemelő, kétfajta üzemanyaggal működő, illetve rugalmas üzemanyag-felhasználású járművek esetében megvalósuló szén-dioxid-kibocsátáscsökkenést.

2.9

Az ágazatnak még többet kell beruháznia a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését szolgáló technológiákba, ideértve az intelligens közlekedésirányítási technológiákat is. Ezenkívül a motorok hatékonyságának további növelésére is szükség van.

2.10

Az EU ambiciózus stratégiát határozott el a közúti járművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentésére, és már komoly előrelépés történt e téren. Az új személygépkocsikra vonatkozó kibocsátási követelmények meghatározásáról szóló 443/2009/EK rendelet (1) előírja, hogy 2015-ig az új személygépkocsik esetében 130 g CO2/km-es átlagos kibocsátási szintet érjenek el.

2.11

A személygépkocsi-gyártók keresik annak lehetőségeit, hogy az új autók esetében eleget tegyenek a szigorú 2012-es szén-dioxid-kibocsátási célértékeknek és a 2020-ra meghatározott további céloknak. Az autóipar tevékenyen részt vesz majd a fenntartható közlekedésről folyatott vitában.

2.12

Az elmúlt 20 évben a személygépkocsik és haszongépjárművek szén-dioxid-kibocsátása drámaian csökkent, 1995 óta mintegy 20 %-kal. Az Európai Bizottság elismerte ezt az előrehaladást és azt a tényt is, hogy e fejlődés fő motorja a gépjármű-technológiába való beruházás volt. Az EGSZB úgy véli, hogy ha további, jelentős mértékű csökkentéseket akarunk elérni, a gépjármű-technológián túlmutató lehetőségeket is figyelembe kell venni.

2.13

Az EGSZB szerint az az ún. „integrált” megközelítés, amely az európai autóipar versenyképességének és fenntartható növekedésének szavatolása révén biztosítja az európai autógyártás fennmaradását, és hatékony keretet ad a tiszta és energiahatékony gépjárművek fejlesztéséhez és forgalmazásához.

2.14

A tagállamoknak nyomon kell követniük a nyilvántartásba vett gépjárművek számát annak érdekében, hogy felmérhessék ennek hatását az új személygépkocsik állományára vonatkozó átlagos szén-dioxid-kibocsátási célértékek nyomon követési folyamatára és betartására az éghajlatváltozási bizottság véleményének megfelelően.

2.15

Az EGSZB úgy véli, hogy az új személygépkocsikra vonatkozó közösségi célértékekre szükség van a belső piac szétaprózottságának elkerülése érdekében, amely abból adódik, hogy tagállami szinten különböző intézkedéseket fogadtak el.

2.16

A közös célok a gyártóknak nagyobb tervezési biztonságot nyújtanak, és nagyobb mértékű rugalmasságot tesznek lehetővé a szén-dioxid-kibocsátási követelmények teljesítését illetően, mint amit az egyes nemzeti CO2-csökkentési célok kínálnának.

3.   Adatok, adatok továbbítása, adatforrások, adatok karbantartása és ellenőrzése

3.1

A 443/2009/EK rendelet 8. cikkének értelmében a tagállamoknak minden évben bizonyos adatokat kell nyilvántartásba venniük és továbbítaniuk az Európai Bizottság felé a területükön az előző évben regisztrált új személygépkocsikról (2).

3.2

Ezen adatok alapján kerülnek meghatározásra az új személygépkocsik gyártóira vonatkozó fajlagos szén-dioxid-kibocsátási célértékek, és ezek szolgálnak annak értékelésére is, hogy a gyártók betartják-e a szóban forgó célértékeket. Ezért harmonizálni kell az adatgyűjtés és a jelentéstétel szabályait.

3.3

Az Európai Bizottságnak részletes adatokra van ahhoz szüksége, hogy pontosan felmérhesse, az egyes gyártók megfelelnek-e a fajlagos szén-dioxid-kibocsátás vonatkozásában esetükben megállapított célértékeknek, és hogy tapasztalatokat szerezhessen a rendelet alkalmazásáról. A tagállamoknak ennélfogva gondoskodniuk kell arról, hogy az említett adatokról nyilvántartás készüljön, és azok eljussanak az Európai Bizottsághoz.

3.4

Függetlenül attól, hogy az egyes tagállamok milyen adatforrásokból nyerték a nyilvántartás összesített és tételes adatait, az adatoknak az érintett személygépkocsik megfelelőségi nyilatkozataiban és típus-jóváhagyási dokumentációiban szereplő információkon kell alapulniuk.

3.5

A tagállamoknak az adatgyűjtéshez fő adatforrásként a megfelelőségi nyilatkozatokat vagy a típusjóváhagyásra vonatkozó dokumentációt kell használniuk. A járművek nyilvántartásba vétele céljából a forgalmi engedély nem helyettesítheti a megfelelőségi nyilatkozatot. A forgalmi engedély ugyanis csak a jármű nyilvántartásba vételét követően kerül kiadásra.

3.6

Lényeges szempont, hogy az új személygépkocsik nyilvántartásba vett adatai pontosak legyenek, és a fajlagos kibocsátási célértékek meghatározásához hatékonyan fel lehessen azokat dolgozni. Indokolt, hogy a tagállamok nyilvántartást vezessenek és jelentést tegyenek az alternatív üzemanyagokkal működő, újonnan nyilvántartásba vett személygépkocsikról. A tájékoztatásnak a területükön található üzemanyagtöltő állomások részarányára is ki kell terjednie.

3.7

A nyilvántartás összesített és tételes adatállományának karbantartásáért, összegyűjtéséért, ellenőrzéséért, hitelesítéséért és továbbításáért a tagállamok tartoznak felelősséggel.

3.8

Az adatokat egy adott gyártóra vonatkoztatva kell nyomon követni és nyilván tartani, ezért fontos, hogy a gyártó azonosítása és megkülönböztetése a gyártó kereskedelmi nevétől függetlenül történjen.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  HL L 140., 2009.6.5., 1. o.

(2)  A Bizottság 1014/2010/EU rendelete az új személygépkocsik nyilvántartásba vett adatainak a 443/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet szerinti nyomon követéséről és bejelentéséről, HL L 293., 2010.11.11., 15. o.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/69


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról

(COM(2010) 791 végleges – 2011/0001(COD))

2011/C 218/12

Előadó: Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

A Tanács 2011. január 19-én, az Európai Parlament pedig 2011. január 18-án úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról

COM(2010) 791 végleges – 2011/0001 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. április 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 104 szavazattal 13 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatát, és örömmel fogadja, hogy annak célja az, hogy az uniós jogszabályok érthetőbbé és megbízhatóbbá váljanak, és erősödjön a velük kapcsolatos jogbiztonság.

1.2   Az EGSZB ugyanakkor sajnálja, hogy a javasolt felülvizsgálat tartalma erősen hiányos, és nem foglalkozik valamennyi olyan szemponttal, amely a 2006/2004/EK rendelet hatálybalépése óta eltelt időszak tapasztalatai alapján módosításra szorul.

1.3   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a 2006/2004/EK rendelet legközelebbi felülvizsgálatakor vegye figyelembe az e dokumentumban foglalt, az illetékes fogyasztóvédelmi hatóságok közötti együttműködés javítására irányuló javaslatokat.

2.   Háttér

2.1   Az EGSZB annak idején kifejtette a véleményét a 2006/2004/EK rendeletre vonatkozó javaslatról. (1) Kedvezően fogadta, bár sajnálta, hogy vannak benne bizonyos hiányosságok, különösen a tervezett kölcsönös segítségnyújtási rendszert és a kölcsönösségi rendszert illetően, mert ezek a belső piac működését akadályozó helyzetekhez vezethetnek.

2.2   2004. október 27-én, alapvetően a javaslatban foglalt formában elfogadták a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendeletet. (2)

3.   A végrehajtásról szóló jelentés

3.1   2009. július 2-án az Európai Bizottság jelentést tett közzé a 2006/2004/EK rendelet végrehajtásáról. (3) Ez megvizsgálja a hálózat létrehozásának intézményi és végrehajtási keretét, a hálózat működését, valamint az együttműködés kereteit. Az EGSZB véleményében (4) már sajnálatát fejezte ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem konzultált vele a rendelet végrehajtásáról szóló jelentés tárgyában.

3.2   Az Európai Bizottság végül arra a következtetésre jutott, hogy a hálózatban rejlő lehetőségek kiaknázása még nem teljes, megjegyezve, hogy javítani kell a hálózat működésének hatékonyságát egy sor olyan intézkedéssel, amelyeknek majd a 2006/2004/EK rendelet felülvizsgálata is részét képezi. Ez az alábbi szempontokat érinti: a végrehajtási rendelkezések, a jogszabályok alkalmazására vonatkozó éves cselekvési terv elfogadása; a közös gyakorlatok, például a „szemlék” vagy az uniós jogszabályok egységes értelmezésének előmozdítása vagy a hálózat ismertségének javítására legalkalmasabb eszközök meghatározása.

4.   Az Európai Bizottság javaslata

4.1   Az Európai Bizottság 2011. január 3-án javaslatot tett a 2006/2004/EK rendelet módosítására. Ezzel frissíteni kívánja a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelet mellékletének tartalmát, hogy az tükrözze a fogyasztóvédelem terén történt legutóbbi jogalkotási fejleményeket.

4.2   A melléklet frissítése abból áll, hogy a nemzeti végrehajtási hatóságok közötti együttműködés szempontjából lényegtelen jogszabályokat törlik, illetve a már nem hatályos, régi jogszabályokra való hivatkozásokat az új fogyasztóvédelmi jogszabályokra való hivatkozásokkal helyettesítik.

4.3   Ez többek közt egyes hivatkozások (például a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló irányelv (5)) törlését vagy helyettesítését jelenti (például a fogyasztói hitelmegállapodásokról, audiovizuális médiaszolgáltatásokról, valamint az ingatlanok időben megosztott használati jogáról szóló irányelvek).

5.   Általános megjegyzések

5.1   Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Bizottság javaslatát, mivel ha az uniós jogszabályok világosan vannak megfogalmazva, akkor valamennyi polgár biztosabb lehet jelentésüket illetően, ami növeli a jogbiztonságot. Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az önálló vállalkozók és a kisvállalkozások helyzete miatt, amely a nagyvállalkozásokkal történő szerződéskötés tekintetében a fogyasztókéhoz hasonló, különösen a hálózati iparágak esetében.

5.2   Az EGSZB ismét arra kéri az Európai Bizottságot, hogy koherens módon ösztönözze ezt az adminisztratív együttműködést, amelyet szükségesnek tart a belső piac megfelelő működése szempontjából. Elismeri továbbá az Európai Bizottság által a fogyasztóvédelmi együttműködési rendszerben az adatvédelmi szabályok végrehajtására vonatkozó iránymutatásokat tartalmazó, 2011. március 1-ji ajánlás (6) elfogadása révén az átláthatóság javítására tett erőfeszítéseket.

5.3   Mindezek ellenére az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat nem eléggé részletes, és nem foglalkozik a fogyasztóvédelmi hatóságok közti együttműködést érintő számos aktuális kérdéssel. Az Európai Bizottság még azokkal a kérdésekkel sem foglalkozik, amelyeket a 2006/2004/EK rendelet végrehajtásáról szóló jelentésében „gyenge pontoknak” nevezett.

5.3.1   Az EGSZB megítélése szerint a módosítási javaslat tárgyalhatta volna az alábbi intézkedéseket:

5.4   Szisztematikus piacfelügyelet

5.4.1   A közösségi jogszabályok által szabályozott áruk és szolgáltatások felügyelete és ellenőrzése közös és teljes körű, időbeli és tartalmi tervezést igényel arról, hogy a tagállami fogyasztóvédelmi hatóságoknak az egyes esetekben milyen fellépést kell végrehajtaniuk. A szupranacionális rendelkezések végrehajtásának szavatolása érdekében egységes ellenőrzési mechanizmusokat kellene bevezetni. Az ilyen szisztematikus piacfelügyeleti kampányok révén mindig magas és egységes szintű fogyasztóvédelem biztosítható az egységes piacon.

5.4.2   A felügyeleti tevékenység éves koordinációját, különösen a horizontális jellegű jogszabályok tekintetében az idevonatkozó vizsgálatok (screening) révén olyan tájékoztatási és piackutatási kezdeményezésekkel lehetne kiegészíteni, amelyek egységesítenék a jelenleg végzett „szemléket”.

5.5   Szankcionálási eljárás

5.5.1   Annak érdekében, hogy a hatályos közösségi jogszabályok be nem tartásakor alkalmazott korrekciós intézkedések esetén ne lépjen fel határeffektus, legalább minimális szinten harmonizálni kellene a szankcionálási eljárás és a fogyasztóvédelmi hatóságok által kiszabandó szankciók közös kritériumait, hogy azon ügyekkel kapcsolatban, amelyekben azonos a szabálysértés, az eljárás megindítása és a megoldás hatékonyan és azonos garanciákkal történjen.

5.6   Az EGSZB véleménye szerint az, hogy a szankcionáló rendszerek alapvető szempontokban eltérnek, az uniós rendelkezések be nem tartásához vezethet; komolyan veszélyezteti a fogyasztók védelmét és a piac integritását, torzítja a belső piaci versenyt, és végső soron veszélyezteti a fogyasztói bizalmat.

5.7   Az EGSZB szerint a szankcionáló rendszerek jobb összehangolása és nagyobb szigora elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerülhető legyen az egységes piac nem megfelelő működése. Ezért azt ajánlja, hogy vezessenek be közös minimumszabályokat a nemzeti szankcionáló rendszerek minimális harmonizációjához. Ez utóbbiaknak a következőket kellene magukban foglalniuk:

megfelelő adminisztratív szankciótípusok az alapvető rendelkezések megsértésére,

a súlyos szankciók közzététele,

a jogsértés súlyosságának megfelelő összegű (elég magas) közigazgatási bírságok,

a szankciók kiszabásánál figyelembe veendő kritériumok,

természetes és jogi személyekkel szembeni szankciók,

büntetőjogi szankciók kiszabásának lehetősége súlyosabb jogsértések esetén,

megfelelő támogatási mechanizmusok a szankciók hatékony alkalmazásához.

5.8   Áruk és szolgáltatások minőségellenőrzése

5.8.1   A fent említett „szisztematikus piacfelügyelet” kezdeményezés kidolgozása során speciális esetet jelentenek az áruk és szolgáltatások ellenőrzési mechanizmusa és az ehhez tartozó elemzések, melyek a megfelelő normák betartását, a megadott információkat és különösen a minőségbiztosítást és az előzetes óvintézkedéseket hivatottak ellenőrizni, illetve szavatolni.

5.8.2   Egy közös felügyeleti eljárás bevezetéséről van szó, amely az ennek során alkalmazott metodológia összhangját és olyan, határokon átnyúló tervezés kialakítását eredményezi, amely lehetővé teszi, hogy a felügyeletet minél hatékonyabban kiterjesszék a minden részt vevő hatóságnál rendelkezésre álló eszközök alkalmazására, méghozzá úgy, hogy elkerülhetők legyenek a felesleges ráfordításokat okozó átfedések és dupla munka.

5.8.3   A közös eljárás keretében nemcsak egységes kritériumokat kell lefektetni az ellenőrizendő termékek kiválasztásához, hanem a következőkre vonatkozó szempontokat is rögzíteni kell: mintavétel, hivatalos dokumentáció, kezdeti elemzések végrehajtása, ellenpróba és végelemezés, illetve minden olyan szempont, amelyeket nem vesznek figyelembe a minőségi normákban vagy az idevonatkozó egyéb jogszabályokban.

5.9   Egyértelműen szükség van erre a kezdeményezésre egy olyan globális piacon, amelyen a határokon átnyúló ügyletek során egyre inkább ugyanaz a séma jelentkezik a fogyasztók kívánságainak és igényeinek kielégítésekor.

5.10   Termékbiztonság. Bár egyértelműen az együttműködési területek legjellemzőbb példájáról van szó, amely ebből kifolyólag harmonikusabban is fejlődik, ennek ellenére még mindig mutat bizonyos hiányosságokat, melyek kívül esnek a gyors információcserére szolgáló rendszeren (az ún. korai előrejelző rendszeren). Ez a terület azonban javítható a kockázatok felderítésére, kezelésére és kommunikációjára szolgáló eszközökkel – ugyanúgy, ahogy az élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos kockázatok esetében.

5.10.1   Konkrétan, ha rendszeresen Eurobarométer-felméréseket végeznek arról, hogy a fogyasztók hogyan viszonyulnak a nem élelmiszeripari termékekkel kapcsolatos kockázatokhoz, akkor az nyilvánvalóan segítséget jelent egyéb ehhez kapcsolódó, például a polgárok fogyasztással kapcsolatos tájékoztatásához és felvilágosításához kötődő kérdések kezeléséhez.

5.10.2   Egy másik lehetséges intézkedés a jelenlegi előrejelző rendszerek hatékonyságának növelésére az lenne, ha egyetlen eszközzé integrálnák az összes létező ilyen rendszert, ami lehetővé tenné az interoperabilitást, azaz az információk származásától és forrásától, valamint az illetékes (egészségügyi, agrár-élelmiszeripari, fogyasztói és adóügyi) kezelő szervektől függetlenített adatcserét.

5.11   Az áruk és szolgáltatások értékesítésének jóváhagyásával kapcsolatos etikai és környezetvédelmi szempontok. Nagyon érdekes és a végrehajtás szempontjából nagyon fontos szempont, hogy a korábban említett vészjelzéssel kapcsolatos eljárásokat kiterjesszék olyan termékekre is, amelyeket környezetvédelmi, etikai vagy egyéb, az emberi méltóságot sértő, környezetkárosító okból (a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet egyezményeiben megnevezett jogsértések, környezetszennyezés vagy a természeti erőforrások kizsákmányolása miatt) ki kell vonni a piacról mind a gyártás és a forgalmazás szakaszában, mind pedig a kapcsolódó termékek és szolgáltatások értékesítésekor, nyújtásakor.

5.11.1   A más országokba áthelyezett termelés és gyártás kapcsán különösen problematikus, hogy a fogyasztók nem rendelkeznek megfelelő információkkal a termékek eredetéről (származási hely, alkalmazott termelési módszer, gyártási eljárás), valamint a termelést és gyártást végző közösség számára jelentkező gazdasági és szociális hatásokról. Ezért a fogyasztóknak amennyire csak lehetséges, interneten vagy egyéb forrásokból hozzá kell tudniuk férni a termékekre vonatkozó információkhoz, valamint olyan információkhoz, amelyek biztosítják, hogy tudtukon kívül ne vásároljanak meg illegális forrásból származó termékeket. A hozzáférhető tájékoztatásnak emellett ki kellene terjednie olyan információkra is, melyek segítségével a fogyasztók a hagyományos minőség és ár szempontokon kívül más kritériumokra is alapozhatják vásárlási döntésüket. Ezzel kellene biztosítani, hogy fogyasztói magatartásukkal ne segítsék elő önkéntelenül is olyan szabálytalan gyakorlatok ismételt előfordulását, melyek közvetetten vagy közvetlenül a kérdéses termékkel kapcsolatosak, melyet egyébként a megfelelő információk birtokában eleve meg sem vettek volna.

5.11.2   A kínált termékkel kapcsolatos széles körű információkhoz való hozzáférés fogyasztói joga, azaz a „termékek társadalmi nyomonkövethetősége” kedvezően hatna mind a verseny védelmére, mind pedig a fogyasztók kompetenciájának és piaci szerepének erősítésére, azaz hogy szabadon hozhassák meg vásárlással kapcsolatos döntésüket („vásárlásoddal véleményt is nyilvánítasz”-elv).

5.12   Helyes vállalati gyakorlatok ösztönzése a felelősségteljes fogyasztás terén

5.12.1   A vállalatok társadalmi felelősségvállalását célzó programok egyre nagyobb láthatósága és hatása miatt előtérbe kell helyezni az idevonatkozó fogyasztóvédelmi intézkedéseket, a fogyasztókat pedig konzultatív módon be kell vonni a társadalmi felelősségvállalásról szóló nyilatkozatok kidolgozásába.

5.12.2   Azoknak a közös támogatási kritériumoknak és intézkedéseknek az elfogadását, melyek alapján felülvizsgálható az, hogy a határokon átnyúlóan működő vállalatok társadalmi felelősségvállalására irányuló programok milyen hatással vannak a fogyasztókra és a felhasználókra szupranacionális szinten, össze kell kapcsolni az olyan bevált gyakorlatok elismerésére szolgáló meggyőző mechanizmusokkal, mint amilyen az önszabályozás, a magatartási kódex, a minőségi védjegyek, illetve egyéb önkéntes kezdeményezések, melyek célja a különböző érdekek összeegyeztetése.

5.12.3   Ezek az intézkedések ráadásul növelik a tisztességes verseny szellemében működő piacon tevékenykedő vállalatok versenyképességét. Az ilyen verseny egyébként pozitív fogadtatásra talál, mivel valamennyi piaci szereplő (termelők, forgalmazók, fogyasztók) számára előnyökkel jár, méghozzá olyan szinergiáknak köszönhetően, melyek rávilágítanak, hogy az ellentétek nem elkerülhetetlenek, különösen ha a különböző tevékenységek a kölcsönösség jegyében zajlanak, és többletértéküket a fogyasztók és a felhasználók is elismerik.

5.12.4   A szóban forgó kezdeményezés kapcsán figyelembe kell venni olyan kérdéseket is, melyek az agrár-környezetvédelemmel, a tisztességes kereskedelemmel, a felelősségteljes fogyasztással, az élelmiszer-önellátással, illetve egyéb fontos aktuális szempontokkal, például a géntechnológiával módosított szervezetek kérdésével kapcsolatosak.

5.13   Kollektív keresetek

5.14   A jogsértés megszüntetésére irányuló kollektív kereseteket uniós előírások szabályozzák, ami azonban a kollektív kártérítési és kártalanítási keresetekre jelenleg nem érvényes. Ezekkel kapcsolatban az EGSZB többször is kifejtette, hogy megalapozott lenne egy erre vonatkozó harmonizált uniós keret létrehozása, amely lehetővé tenné az ún. „kisértékű követelések” érvényesítését is.

5.15   Súlyos jogsértések esetén a hatóságok által kiszabandó szankciók mellett tervbe kellene venni a bűncselekményekből származó illegális bevételek elkobzását és a büntetőjogi kártérítést. Ezeket az összegeket – ahogy azt az EGSZB már korábban is szorgalmazta (7) – egy, a kollektív keresetek támogatására szolgáló alapba kellene befizetni, amely megkönnyítené, hogy fogyasztói szövetségek ilyen jellegű kollektív kártérítési kereseteket nyújtsanak be. Másrészt pedig a fogyasztói szervezeteknek és a hatóságoknak is ki kellene venniük a részüket ennek az alapnak a kezeléséből. Ennek érdekében az EGSZB arra emlékezteti az Európai Bizottságot, (8) hogy el kell fogadni a kollektív keresetek harmonizációjának szupranacionális szabályozását, hogy biztosított legyen a fogyasztók gazdasági érdekeinek magas szintű védelme.

5.16   Az EGSZB megismétli azt az álláspontját, hogy a rendelet főszövegében szerepelnie kellene annak a lehetőségnek, hogy a hatóságok elmélyíthetik az együttműködést a fogyasztói szövetségekkel annak érdekében, hogy az illetékes nemzeti hatóság „más szervekre” bízhassa az Unión belüli jogsértések megszüntetését vagy megtiltását.

5.17   Alternatív vitarendezési eljárások (ADR)

5.17.1   Az Európai Bizottság konzultációs dokumentumot tett közzé a kereskedelmi ügyletekkel és gyakorlatokkal kapcsolatos alternatív vitarendezési eljárások európai uniós alkalmazásáról. Az EGSZB-t még nem kértek fel ezzel kapcsolatos konzultációra, de érdeklődéssel várja az európai bizottsági javaslatot, hogy állást foglalhasson ezekről a hatékony jogsegédlethez való hozzájutást célzó kiegészítő rendszerekről.

5.17.2   Ennek kapcsán a fogyasztói bizalom megerősítéséhez el kellene gondolkodni azon a lehetőségen, hogy „európai védjegyet” hozzanak létre olyan vállalatok és létesítmények számára, melyek csatlakoznak ezekhez a rendszerekhez.

5.18   Forráshálózatok és –központok

5.18.1.1   Támogatni kell európai központok kiépítését olyan intézkedésekkel, melyek a jelenlegi együttműködési hálózatok bővítését célozzák, mintegy ösztönözve a fogyasztók tájékoztatását, képzését és felvilágosítását (például európai fogyasztói központok, kiadványok, programok és projektek stb.).

5.19   Az árak nyomonkövethetősége. Egy olyan belső piacon, amelyen a fogyasztók ugyanazokkal a gondokkal és problémákkal küzdenek, és amelynek a globalitása miatt egyrészt nehéz a korrekt információkhoz való hozzáférés, másrészt pedig átláthatatlan maradhat a termékek árképzése, célszerűnek tűnik egy olyan módszer lefektetése, amellyel nyomon követhető az egymással összehasonlítható, alapvető áruk árainak alakulása. Ennek a módszernek köszönhetően növelni lehetne az egységes piac kohézióját, ami előnyös a fogyasztók és a felhasználók számára, és nagyobb lenne az átláthatóság is, ami helyreállítaná a fogyasztói bizalmat, azaz egy bizonyos térség (jelen esetben az Európai Unió) gazdasági jólétének egyik erőteljes mutatóját.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  HL C 108., 2004.4.30., 86. o.

(2)  HL L 364., 2004.12.9., 1. o.

(3)  COM(2009) 336 végleges.

(4)  HL C 18., 2011.1.19., 100. o.

(5)  A 2006/114/EK irányelv csak az összehasonlító reklámok tekintetében kívánja védeni a fogyasztók érdekeit. A rendelet mellékletében csak az irányelv vonatkozó cikkeire hivatkoznak majd.

(6)  HL L 57., 2011.3.2., 44. o.

(7)  HL C 162., 2008.6.25., 1. o. és HL C 175., 2009.7.28., 20. o.

(8)  HL C 324., 2006.12.30., 1. o.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleményéhez

A)   A szekcióvéleményben szereplő alábbi szövegrészt egy, a Közgyűlés által elfogadott módosító indítvány alapján megváltoztatták, de az alábbi szöveg is megkapta legalább a leadott szavazatok egynegyedét (az eljárási szabályzat 54. cikkének (4) bekezdése):

5.7

Az EGSZB szerint a szankcionáló rendszerek jobb összehangolása és nagyobb szigora elengedhetetlen ahhoz, hogy elkerülhető legyen az egységes piac nem megfelelő működése. Ezért azt ajánlja, hogy vezessenek be közös minimumszabályokat a nemzeti szankcionáló rendszerek minimális harmonizációjához. Ez utóbbiaknak a következőket kellene magukban foglalniuk:

megfelelő adminisztratív szankciótípusok az alapvető rendelkezések megsértésére,

a szankciók közzététele,

megfelelő összegű (elég magas) közigazgatási bírságok,

természetes és jogi személyekkel szembeni szankciók,

a szankciók kiszabásánál figyelembe veendő kritériumok,

büntetőjogi szankciók kiszabásának lehetősége súlyosabb jogsértések esetén,

megfelelő támogatási mechanizmusok a szankciók hatékony alkalmazásához.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

82

Ellene

:

44

Tartózkodott

:

10

B)   Az alábbi módosító indítványok, amelyeket a vita során elutasítottak, a leadott szavazatok legalább egynegyedét megkapták (az eljárási szabályzat 54. cikkének (3) bekezdése):

5.11.2.   pont

Indokolás

A gyakorlatban kivitelezhetetlen, hogy valamennyi kért információ szerepeljen a termékek címkéjén. Ez különösen a kkv-k esetében megvalósíthatatlan. Mindez további (adminisztratív) terhet jelentene az árut termelő és azokat, illetve szolgáltatásokat értékesítő kkv-k számára, valamint versenyhátrányt eredményezne, és problémákat okozna a harmadik országokból importált termékek esetében.

Emellett: vajon a fogyasztói szervezeteknek vannak-e már tanulmányaik arról, hogy a fogyasztók hogyan használják fel ezeket az információkat, illetve hajlandóak-e megfizetni az ezen információk nyújtásához kötődő többletköltségeket?

A szavazás eredménye:

Mellette

:

45

Ellene

:

75

Tartózkodott

:

4

5.16.   pont

Indokolás

Nem fogadható el, hogy olyan szervezetre bízzák az Unión belüli jogsértések megszüntetését vagy megtiltását, amely az egyik felet képviseli.

A szavazás eredménye:

Mellette

:

38

Ellene

:

76

Tartózkodott

:

8


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/74


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az euróátutalások és -beszedések technikai követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról”

(COM(2010) 775 végleges – 2010/0373 (COD))

2011/C 218/13

Előadó: Joachim WUERMELING

2011. január 18-án az Európai Parlament és 2011. január 28-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az euróátutalások és -beszedések technikai követelményeinek megállapításáról és a 924/2009/EK rendelet módosításáról

COM(2010) 775 végleges – 2010/0373 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. április 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 137 szavazattal 8 ellenében, 19 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetései és ajánlásai

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság támogatja az Európai Bizottságot az egységes eurófizetési térség (SEPA) kialakításában. Fontos lépést jelent a belső piac megvalósítása felé, hogy bankszámláról indított nem készpénzes eurófizetéseket Európa-szerte egységes fizetési eljárás keretében lehet bonyolítani.

1.2   Ugyanakkor az EGSZB azt is szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság által előterjesztett rendeletjavaslatot egyes pontjait tekintve még módosítsák, hogy – felhasználóként – a fogyasztók és vállalkozások, valamint – szolgáltatóként – a bankok érdekében zökkenőmentes átmenetet tegyenek lehetővé.

1.3   A SEPA fizetési eljárásra való kötelező átállás tekintetében meghatározott, a rendeletjavaslatban említett határidőket az EGSZB túl rövidnek tartja. Csak akkor lehet biztosítani, hogy a rendszer működőképes, biztonságos és felhasználóbarát legyen, ha a hitelintézeteknek elegendő idő jut az előkészületekre. Az átutalások esetében a végrehajtási határidőnek nemcsak tizenkét hónapnak, hanem három évnek kellene lennie a rendelet hatálybalépését követően. A beszedések esetében a határidőt a rendelet hatálybalépését követően nem kettő, hanem négy évben kellene meghatározni.

1.4   A rendeletjavaslatban rögzített, jogi aktusok elfogadására vonatkozó felhatalmazást jelentősen korlátozni vagy egészében törölni kellene, mivel a fizetési eljárások rendeletben szabályozott követelményeinek a technikai fejlődéshez és a piaci fejleményekhez való igazítása komoly gyakorlati következményeket vonhat maga után. Erről – az EGSZB-t is bevonva – a jogalkotónak kell döntenie a jogalkotási eljárás keretében.

1.5   Az EGSZB határozottan üdvözli, hogy a rendeletjavaslat a beszedési műveletek multilaterális bankközi díjait a jövőben általánosan megtiltja. Ez egyértelműséget és átláthatóságot teremt a fizetési műveletek alapjául szolgáló összetett szerződéses kapcsolatok szempontjából. Ez különösen a kis- és középvállalkozások hasznára válik majd.

2.   A vélemény háttere

2.1   Az egységes eurófizetési térség létrehozása az Európai Bizottság prioritásai közé tartozik a belső piac megvalósításának keretében. A pénzforgalmi eszközöket igénybe vevők a SEPA-átutalásokra és SEPA-beszedésekre vonatkozó új európai eljárás segítségével belföldi és határokon átnyúló nem készpénzes fizetéseket tudnak lebonyolítani ugyanazon eljárás keretében. Ez megkönnyíti a pénzforgalmat, csökkenti az adminisztrációs terheket, és költségeket takarít meg a Közösségen belüli kereskedelem valamennyi résztvevője számára, legyen szó fogyasztókról vagy vállalkozásokról. A jövőben a belső piac több mint 500 millió polgára és 20 millió vállalata profitálhat majd az új eljárásból.

2.2   A SEPA egyik jelentős jogi keretfeltétele már az elmúlt években megvalósult. A belső piaci pénzforgalmi szolgáltatásokról szóló 2007/64/EK irányelv összehangolt feltételeket és jogokat határozott meg a pénzforgalmi szolgáltatások ügyfelei számára az EU-ban. Bár ezáltal a belső piac megnyílt a pénzforgalmi szolgáltatások előtt, a nemzeti rendszerek sokfélesége, valamint a belföldi és határokon átnyúló fizetésekre vonatkozó eljárások különbözősége azonban egyelőre megmaradt. Ugyanakkor az irányelv megteremtette a jogalapot a határokon átnyúló fizetésekre vonatkozó egységes eljárás létrehozásához.

2.3   A Közösségben történő határokon átnyúló fizetésekről szóló 924/2009/EK rendelet előírta, hogy a határokon átnyúló és belföldi beszedési megbízások díjai alapvetően nem térhetnek el. Egyidejűleg létrejött a SEPA-hoz szükséges pénzforgalmi infrastruktúra alapja is.

2.4   Az EGSZB mindkét jogalkotási eljárással kapcsolatban véleményt dolgozott ki. (1) Ezekben üdvözölte, hogy az euró bevezetését követően most sor kerül az egységes eurófizetési térség megteremtésére is.

2.5   A bankok 2008. január 28-tól kínálják fel a SEPA-átutalás lehetőségét a fizetési műveletek lebonyolítására. 2009 novembere óta az átutalások átfutási ideje nem haladhatja meg a három banki munkanapot. Ez az idő 2012-től egy banki munkanapra csökken majd.

2.6   A SEPA beszedési megbízások 2009. november 2-től lehetségesek. Két különböző eljárási típust határoztak meg: a SEPA általános beszedési megbízást mint általános típust (SEPA Core Direct Debit) és a vállalatokra vonatkozó SEPA beszedési megbízást az üzleti partnerek között lebonyolítandó pénzforgalom céljaira (SEPA Business to Business Direct Debit). 2010. november óta valamennyi bankot kötelezték arra, hogy hozzáférhető legyen a SEPA általános beszedési megbízás céljaira.

2.7   A SEPA fizetési eljárásokat eddig még csak kis mértékben veszik igénybe. A SEPA-átutalások száma például 2011 elején, azaz három évvel bevezetésük után kb. 4 százalékot tesz ki. Ha ez a tendencia így folytatódik, még mintegy 25 évre lesz szükség ahhoz, hogy a SEPA előnyei teljes mértékben kibontakozzanak.

2.8   Az Európai Bizottság túl csekélynek tartja azt az előrehaladást, amelyet a SEPA-projekt tisztán piacgazdasági megközelítésének keretében értek el. Ezért olyan jogalkotási intézkedéseket javasol, amelyek a SEPA pénzforgalmi eszközök kötelező bevezetését célozzák. A nemzeti pénzforgalmi eszközök helyébe meghatározott időn belül SEPA-eljárások lépnek majd.

2.9   Az Európai Bizottság által végeztetett számítások szerint a bankoknak mint szolgáltatóknak 52 milliárd eurót kell majd leírniuk a SEPA fizetési eljárásra való átállás miatt. Ugyanakkor a számítások szerint a keresleti oldalon a felhasználók profitálnak majd az átállásból az alacsonyabb árak és az operatív előnyök miatt.

2.10   Az Európai Bizottság 2010. december 16-i javaslata tehát meghatározza azokat a határidőket, melyeknek lejártával a nemzeti átutalásokat és beszedéseket meg kell szüntetni, és amelyek után már csak a SEPA pénzforgalmi eszközök használhatók. A rendelet hatálybalépését követően az euróövezet országaiban a nemzeti átutalásokra vonatkozó eljárások még 12 hónapig, a nemzeti beszedési megbízásokra vonatkozó eljárások még 24 hónapig érvényben maradnak.

2.11   A fogyasztók és vállalatok számára a SEPA-átutalásokat és beszedési megbízásokat illetően fontos különbséget jelent az eddigi nemzeti eljárásokhoz képest, hogy a megszokott belföldi bankazonosító és számlaszám helyett a tisztán belföldi fizetések esetén is meg kell adni a nemzetközi bankszámlaszámot (IBAN) és nemzetközi bankazonosító kódot (BIC). Az IBAN egy egységesített, nemzetközi bankszámlaszám, amely legfeljebb 34 karakterből áll. A BIC az adott hitelintézet nemzetközi bankazonosító kódja, amely legfeljebb 11 karakterből áll.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát. A rendeletjavaslat döntő lépést jelent egy jól működő, egységes eurófizetési térség megvalósítása felé.

3.2   A belső piac az EU gazdasági növekedésének egyik legfontosabb motorja. Az euró bevezetése fontos állomása volt a tagállamok szorosabb integrációjának. Ezért az EGSZB szerint az a következetes lépés, hogy most az egész Európában egységes pénzforgalmi rendszer projektjét is sikerre vigyük.

3.3   A rendeletjavaslat azonban az EGSZB szerint túlságosan ambiciózus módon határozta meg a nemzeti fizetési eljárások beszüntetésének határidőit. Ne a végrehajtás gyorsasága, hanem a projekt sikere legyen a döntő. A pénzforgalom mindenekelőtt a fogyasztók számára, de az összes többi gazdasági szereplő számára is igen érzékeny terület. Az euró bevezetéséhez hasonlóan most is minden elképzelhető biztonsági intézkedést meg kell tenni (ilyenek lehetnek a tesztelés, próbaidőszakok, tájékoztatási kampányok stb.), hogy kizárhatóak legyenek a működési zavarok, a fennakadások, a félreirányított kifizetések, az átutalt összegek eltűnése és a hasonló problémák. Az ehhez szükséges időnek feltétlenül rendelkezésre kell állnia. Ezért az EGSZB óva int a túlzott sietségtől, amely veszélybe sodorhatja a projekt sikerét a polgárok körében. Azt is figyelembe kell azonban venni, hogy a túlságosan hosszú átmeneti időszakok többletköltséget okozhatnak.

3.4   Még nincs minden kérdés véglegesen tisztázva ahhoz, hogy garantálni tudjuk a zökkenőmentes átállást a SEPA fizetési eljárásra. Figyelembe kell venni, hogy sok nyitott kérdést csak nemzeti szinten, a SEPA-projektben részt vevő felekkel lehet lezárni. Különösen fontos, hogy kiegyensúlyozott viszony jöjjön létre kínálati oldalról a banki érdekek és keresleti oldalról a felhasználók között.

3.5   Mind fogyasztói, mind üzleti szemszögből gyakran felmerül a kérdés, hogy miért kell a bevált nemzeti fizetési eljárásokat a SEPA érdekében feladni. A már régóta használatos számlaszámokkal és bankazonosító kódokkal működő nemzeti eljárásokat a felhasználók a sokéves gyakorlatnak köszönhetően jól ismerik. Tény, hogy a SEPA fizetési eljárás megkönnyíti a határokon átnyúló átutalási és beszedési műveleteket. A SEPA azonban a többnyire belföldi pénzforgalmi műveletekre is kötelező lesz. E tekintetben az Európai Bizottság és a bankok feladata, hogy jobban kidomborítsák az új SEPA fizetési eljárás gyorsaság- és költségszempontú előnyeit.

3.6   A SEPA projekt sikere lényegében attól függ, hogy elfogadják-e a felhasználók mind a fogyasztói, mind az üzleti oldalon. Ezért először is sürgősen gondoskodni kell arról, hogy ismertebbé váljanak a SEPA pénzforgalmi eszközei és ezek azonosító kódjai (IBAN és BIC), amihez nagyszabású tájékoztató kampányra van szükség a hitelágazat részéről. Erre egyelőre nem minden tagállamban került sor megfelelő módon. Ennélfogva a lakosság széles köre, de számos kis- és középvállalkozás sem ismeri kellőképpen az új SEPA-termékekkel kapcsolatos követelményeket.

3.7   Az akár 34-jegyű IBAN-t felhasználóbarátabbá lehetne tenni, ha legalább (szóköz, kötőjel, új mező segítségével) négyes csoportokba osztanák a számjegyeket. Figyelembe kellene venni, hogy különösen az idős fogyasztóknak nehézséget jelenthetnek az új adatok és számsorok. A bankoknak ezért segítséget kellene nyújtaniuk a fogyasztók számára, például konverziós programok révén.

3.8   Emellett arra is szükség van, hogy megfelelően kipróbáljuk az új pénzforgalmi eszközöket. Ez eddig nem minden SEPA-terméknél volt lehetséges, mivel például a SEPA beszedési rendszert csak a bankok 2010 novemberétől kötelező elérhetősége óta lehet teljes körűen használni. Csak a gyakorlati tesztelés teszi lehetővé, hogy az érintett felek – a bankok és a felhasználók – felismerjék és megszüntessék a kezdeti nehézségeket és a gyakorlati akadályokat. Megfelelően hosszú bevezetési szakaszok révén mindenekelőtt arról kell gondoskodni, hogy az új SEPA-eljárások automatizált módon elvégezhetők és a nagyközönség számára is használhatók legyenek.

3.9   A SEPA kötelező bevezetésének az EGSZB szerint körültekintő biztonsági intézkedésekkel kell együtt járnia, de ügyelni kell az eljárás gyakorlati alkalmazhatóságának biztosítására is, különösen a lakossági bankügyletek esetében. A fizető fél, a kedvezményezett és a pénzforgalmi szolgáltató számára garantálni kell, hogy a pénzforgalmat korrekt, pontos és megbízható módon bonyolítsák.

3.10   Megemlítendő még, hogy a SEPA fizetési eljárásra való áttéréskor nemzeti szinten nehézségek jelentkezhetnek a végrehajtásban. Például Németországban – ahol minden más uniós országnál jóval gyakrabban végeznek beszedési műveleteket – még nem tisztázták, hogy a meglévő beszedési felhatalmazások a SEPA keretében végrehajtandó beszedési műveletekre is alkalmazhatók-e. Ebben a kérdésben hatékony és jogbiztos megoldást kell találni, amely sem a fogyasztók, sem a vállalkozások számára nem jelent kifogásolható hátrányt. Elfogadhatatlan lenne, ha minden ügyfelet levélben kellene megkeresni azzal a kéréssel, hogy új felhatalmazást adjon. Ez aránytalanul nagy adminisztratív és pénzügyi terhet jelentene. A fogyasztó sem járna jól, mivel elözönlenék a vele szerződött felek írásbeli kérelmei.

3.11   Megemlítendő még, hogy európai és nemzeti szinten jobban be kell vonni a felhasználókat a pénzforgalmi eljárások kialakításába. Ez nemcsak a SEPA-eszközök jelenlegi végrehajtási szakaszára, hanem az eljárás továbbfejlesztésére is vonatkozik. A SEPA-tanács létrehozásával az Európai Bizottság és az Európai Központi Bank megtette az első lépést a felhasználóknak a kialakítási folyamatba való szorosabb bevonása felé. A SEPA-tanácsban képviselt felhasználói szervezetek azonban sajnos nem tükrözik megfelelően a SEPA-projektben részt vevő feleket. Fontos továbbá, hogy a SEPA-tanács égisze alatt hozzanak létre egy szakértői csoportot, amely paritásos alapon a szolgáltatók és a felhasználók képviselőiből állna össze, és a SEPA fizetési eljárások technikai továbbfejlesztésével foglalkozna.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   5. cikk (1) és (2) bekezdés – Elegendő idő a SEPA-ra történő átálláshoz

4.1.1   Az EGSZB szerint túlságosan rövidek azok a határidők, amelyeket az Európai Bizottság a SEPA fizetési eljárásra való kötelező átálláshoz javasolt. Előbb szavatolni kell, hogy az új SEPA-termékek éppen olyan hatékonyak és biztonságosak, mint az eddigi nemzeti pénzforgalmi eljárások.

4.1.2   Az átutalások esetében a végrehajtási határidő a rendelet hatálybalépését követően ne mindössze egy, hanem három év legyen.

4.1.3   A beszedések esetében a határidőt a rendelet hatálybalépését követően nem két, hanem négy évben kellene meghatározni.

4.1.4   A hosszabb időkeretre azért van szükség, hogy meg lehessen szerezni mindenekelőtt a fogyasztók bizalmát az új SEPA-eljárások iránt. Növelni kell a SEPA ismertségét. Ez különösen érvényes az IBAN és a BIC ismeretére. Emellett eredményesebb tájékoztatást kell adni a SEPA-eljárások előnyeiről. Fontos, hogy az új termékek gyakorlati alkalmazása hatékonynak és biztonságosnak bizonyuljon. Megoldásra várnak továbbá az olyan nemzeti szintű problémák, mint a felhatalmazások átvitele.

4.1.5   A vállalkozások szemszögéből nézve a folyamatok költséges átállítása miatt van szükség hosszabb időkeretre. Így külön beruházásokra, valamint a munkafolyamatok és az üzemi rendszerek kiigazítására van szükség. Ide tartozik például az ügyfelekről vezetett adatbázisok átállítása IBAN-ra és BIC-re. A hatásvizsgálat keretében az Európai Bizottság maga is megállapította, hogy a vállalkozásokban az IT-rendszerekre irányuló szokásos beruházási ciklus 3–5 év.

4.2   5. cikk (4) bekezdés és 12. cikk – Nem túlságosan széles körű hatáskör-átruházás

4.2.1   Az EGSZB szerint a SEPA kialakítását illető fontos döntéseket az európai jogalkotónak a jövőben is a tanácsadó szervek, például az EGSZB közreműködésével kell meghoznia. Az Európai Bizottság felhatalmazáson alapuló jogi aktusok formájában történő általános feljogosítása arra, hogy különféle kiigazításokat végezzen a technikai fejlődéssel és a piaci fejleményekkel kapcsolatban, az EGSZB szerint túl messze megy. Az európai fizetési műveletekre alkalmazott eljárások legapróbb módosításai is jelentős hatással lehetnek a fogyasztókra, a vállalkozásokra és a pénzforgalmi szolgáltatókra. A módosítások előzőleg a rendes jogalkotási eljárás keretében mélyreható vita, majd döntés tárgyát kell, hogy képezzék.

4.2.2   Az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 290. cikke előírja, hogy felhatalmazáson alapuló jogi aktus elfogadásához a jogkör átruházása csak az adott jogalkotási aktusok egyes nem alapvető rendelkezéseinek kiegészítésére, illetve módosítására megengedett.

4.2.3   A SEPA-átutalásokkal és -beszedésekkel szemben támasztott – a rendeletjavaslat mellékletében felsorolt – követelmények döntő kritériumoknak tekintendők a jövőbeli SEPA-termékek szempontjából. A követelményeket tekintve a legapróbb módosítás is elég ahhoz, hogy szolgáltatói és felhasználói oldalon alapvetően befolyásolja a működési folyamatokat. A mellékletben felsorolt követelményekből végül a nemzeti szintű eljárások megszüntetésének szükségszerűsége is adódik, mivel ezek már nem felelnek meg a SEPA-követelményeknek. Ezért elutasítandó a követelményeknek az Európai Parlament és a Tanács megfelelő bevonása nélkül történő módosítása.

4.3   6. cikk – A jövőbeli költségszerkezet pontosítása

4.3.1   Az EGSZB üdvözli, hogy a jövőben alapvetően tilosak lesznek a beszedési műveletek multilaterális bankközi díjai. Gondoskodni kell arról, hogy a fizetési eljárások jövőbeli díjai átláthatók legyenek, és hozzá lehessen őket rendelni a bankok konkrét szolgáltatásaihoz.

4.3.2   Az Európai Bizottság a projekt kezdete óta hangsúlyozza, hogy az új SEPA-eljárások nem lehetnek drágábbak, mint a régi nemzeti eljárások. Az EGSZB határozottan egyetért ezzel a kéréssel, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy minden szükséges intézkedést hozzon meg annak biztosítása érdekében, hogy az új SEPA-eljárások ne legyenek drágábbak, mint a régi nemzeti eljárások azáltal, hogy emelkednek a nemzeti banki díjak, amint az az euró bevezetése során is történt. Különben – mindenekelőtt a fogyasztók részéről – nem szavatolható, hogy elfogadják az új fizetési eljárást. A multilaterális bankközi díjak az euróövezet nem minden országában szokványosak. Ezért alapvetően elhibázott lépés lenne, ha ezeket a díjakat a SEPA fizetési eljárással párhuzamosan újra bevezetnék az euróövezet egyes országaiban.

4.3.3   Az EGSZB továbbá hangsúlyozza, hogy olyan beszedési műveletekre, amelyeket a pénzforgalmi szolgáltató nem tud megfelelően végrehajtani, mert a fizetési megbízást elutasítják, visszautasítják, visszaküldik vagy visszafordítják (R-műveletek), a fogyasztóra csak abban az esetben terhelnek multilaterális bankközi díjat, ha a beszedés esedékességének időpontjában nincs elegendő fedezet a számláján. Valamennyi egyéb esetben ezt a díjat a kedvezményezett fizeti. A kedvezményezett, a kedvezményezett bankja vagy a fizető fél bankja számára nem szabad lehetővé tenni, hogy a fizető félre hárítsák át a nem általa okozott R-műveletek díját.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  HL C 318., 2006.12.23., 51. o. és HL C 228., 2009.9.22., 66. o.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleményéhez

Az alábbi módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították (eljárási szabályzat 54. cikk (3) bekezdés):

Új, 3.11. pont

A szövegbe új pont illesztendő:

Indokolás

Egy egész Európára kiterjedő pénzforgalmi rendszer biztonsága létfontosságú a fogyasztók pénzforgalmi szolgáltatásokba vetett bizalmának megerősítéséhez.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette

:

64

Ellene

:

74

Tartózkodott

:

13

Új, 3,12. pont

A szövegbe új pont illesztendő:

Indokolás

A pénzforgalmi irányelv 62. cikkével való összhang érdekében.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

Mellette

:

64

Ellene

:

83

Tartózkodott

:

10


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/78


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

(COM(2010) 748 végleges – 2010/0383 (COD))

2011/C 218/14

Főelőadó: Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

2011. február 15-én a Tanács az Európai Unió működéséről szóló szerződés 67. cikkének (4) bekezdése és 81. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról

COM(2010) 748 végleges/2 – 2010/0383 (COD)

Az EGSZB elnöksége 2011. február 1-jén megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER személyében, továbbá 162 szavazattal 1 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatát, mivel úgy véli, hogy általa lehetővé válhat annak a célnak az elérése, hogy megszűnjenek a jogi akadályok, ami megkönnyítené a polgárok és a vállalkozások életét, és javítaná a jogorvoslat hatékonyságát.

1.2   Nyomatékosan arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az EGSZB különféle véleményeiben a tárgyra vonatkozóan tett valamennyi észrevétel figyelembevételével folytassa az Európai Unión belüli jogi akadályok felszámolására irányuló tevékenységét, hogy így megvalósuljon egy valódi, a jog érvényesülésén alapuló európai térség.

2.   Bevezetés

2.1   A 44/2001/EK rendelet 2002. március 1-jétől a Brüsszeli Egyezmény és általában az e tárgyban a tagállamok között létrejött valamennyi kétoldalú jogi aktus helyébe lépett. A „Brüsszeli I. rendelet” néven is ismert jogi aktus a mai napig az Unió legfontosabb jogi aktusa a polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés terén.

2.2   A 44/2001/EK rendelet mindenekelőtt lehetővé teszi, hogy bizonyos meghatározott esetekben egy tagállam bíróságán pert lehessen indítani bármely olyan transznacionális bírósági eljárás által érintett természetes vagy jogi személy ellen, akinek lakóhelye, vagy amelynek székhelye a per indításának országán kívüli másik tagállamban van, elősegítve ezzel a „legközelebbi kapcsolódási pont” megvalósulását.

2.2.1   Másrészről a rendelet 5. cikke előírja, hogy ha az eljárás tárgya egy szerződés, különösen árucikkek értékesítése esetén, a vállalat ellen abban a tagállamban lehessen pert indítani, ahol az árucikket leszállították vagy le kellett volna szállítani.

2.2.2   Azokat a területeket, amelyekre az új szabályt alkalmazni kell (szerződéses és szerződésen kívüli felelősség, polgári jogi kártérítés iránti igény, fióktelepek és képviseletek működtetése stb.) az 5. cikk sorolja fel.

2.2.3   A biztosítási ügyekkel kapcsolatos joghatóság témakörével a rendelet egy teljes szakasza, a 3. szakasz foglalkozik, amely lehetővé teszi, hogy a biztosítási kötvény jogosultja a lakóhelye szerinti bíróságokhoz forduljon a biztosító elleni per megindításához akkor is, ha ez utóbbi székhelye egy másik tagállamban van. Azonban ha a biztosító kíván pert indítani a biztosítási kötvény jogosultja, a biztosított vagy a biztosítás kedvezményezettje ellen, akkor azt az utóbbiak lakóhelye szerinti bíróságok előtt kell megtennie.

2.3   A 44/2001/EK rendelet egymást követő passzusaiban a hatáskörökkel való felruházásról rendelkezik, és egyes esetekben a védelem szándékával kiemelt figyelmet fordít bizonyos területekre (fogyasztói és munkaszerződések). Mindezek ellenére az ingatlanokkal kapcsolatos perekben, illetve a jogi személyek megszűnésével, a nyilvántartásba történő bejegyzésekkel és a bírósági ítéletek végrehajtását érintő eljárással kapcsolatos ügyekben továbbra is a hatáskörökkel való felruházás hagyományos szabályait alkalmazzák.

2.4   A 44/2001/EK rendelet, miután két terjedelmes szakaszban foglalkozik a bírósági ítéletek végrehajtásának és a más tagállamban kiállított közokiratok elismerésével, záró és átmeneti rendelkezések sorával ér véget, amelyek többek között kiemelten tárgyalják az ezen új igazságügyi együttműködési eszköz kapcsolatát az egyéb, egyedi jellegű egyezményekkel, amelyeknek bármelyik tagállam részese lehet.

2.5   Az Európai Bizottság 2009. április 21-én elfogadta a rendelet alkalmazásáról szóló jelentést és egy zöld könyvet; ez utóbbival kapcsolatban az EGSZB már kiadta véleményét (1) amelyben támogatta az Európai Bizottság egyes reformjavaslatait.

3.   Rendeletjavaslat

3.1   A felülvizsgálat átfogó célkitűzése az, hogy a bírósági határozatok szabad mozgását nehezítő akadályok elhárításával – a kölcsönös elismerés elvével összhangban – továbbfejlessze az európai igazságszolgáltatási térséget. E cél fontosságát 2009. évi stockholmi programjában (2).az Európai Tanács is hangsúlyozta. A javaslatnak közelebbről az a célja, hogy megkönnyítse a határokon átnyúló bírósági eljárásokat, valamint a bírósági határozatok Európai Unión belüli szabad mozgását. A felülvizsgálat várhatóan ugyancsak hozzájárul az európai gazdaság talpra állásához szükséges jogi környezet megteremtéséhez.

3.2   A reform javasolt elemei a következők:

a bírósági határozatok elismerésére és végrehajtására alkalmazott köztes eljárás (exequatur) eltörlése a becsületsértési ügyekben hozott határozatok és a kollektív kártérítési eljárásokban hozott határozatok kivételével; ehhez járul több olyan jogorvoslati lehetőség, amelyekkel kivételes körülmények között megakadályozható, hogy az egyik tagállamban hozott ítélet hatályba lépjen egy másik tagállamban;

a javaslat egységes formanyomtatványokat is tartalmaz, amelyek meg kívánják könnyíteni a külföldi határozat – exequatur hiányában történő – elismerését és végrehajtását, valamint a védekezéshez való jog biztosítására szolgáló eljárás alapján a felülvizsgálat kérelmezését;

a rendelet joghatósággal kapcsolatos szabályainak kiterjesztése a harmadik országbeli alpereseket érintő jogvitákra, ideértve azon helyzetek szabályozását is, amikor ugyanazon jogvita ügyében egy EU-n belüli és egy EU-n kívüli bíróság előtt egyaránt eljárás folyik. A módosítás biztosítja, hogy a fogyasztók, munkavállalók és biztosítottak érdekeit védő joghatósági szabályok akkor is alkalmazandók legyenek, ha az alperes az EU területén kívül rendelkezik lakóhellyel vagy székhellyel;

a joghatósági kikötésekre vonatkozó megállapodások hatékonyságának növelése; két módosítással:

egyrészt amennyiben a felek adott bíróságot vagy bíróságokat kötöttek ki jogvitájuk megoldására, a javaslat elsőbbséget biztosít a kikötött bíróság számára saját joghatósága megállapítására, függetlenül attól, hogy először vagy másodszor hívták-e fel.

másrészt a javaslat összehangolt kollíziós szabályt vezet be a joghatósági megállapodások anyagi érvényességének feltételeire, így biztosítva az ügy hasonló kimenetelét függetlenül attól, hogy melyik bíróságot hívják fel.

a rendelet és a választottbírósági eljárás érintkezési pontjainak fejlesztése;

egyes sajátos jogvitákban az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés fejlesztése; továbbá

annak tisztázása, hogy az ideiglenes intézkedések milyen feltételek mellett érvényesíthetők az EU területén.

4.   Általános megjegyzések

4.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, és támogatja az érvényben lévő, a polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 44/2001/EK tanácsi rendelet (Brüsszeli I. rendelet) módosított szövegének elfogadását.

4.2   Az Európai Bizottság javaslatából egyértelműen kitűnik, hogy egy olyan, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség, valamint a belső piac működésének javítása érdekében szükséges kezdeményezésről van szó, amelyet csak nemzetek feletti szinten lehet elindítani, és amely hatékony jogi eszköz lehet globalizált világunkban, mivel megkönnyíti a nemzetközi kereskedelmi ügyleteket, és enyhíti az EU területén túlnyúló kapcsolatokban keletkező ellentéteket.

4.2.1   Ezzel összefüggésben meg kell jegyezni, hogy a javasolt, vonatkozó jogi mechanizmus valamennyi innovatív vonása, valamint az EU-ban ezen a területen már alkalmazott egyes szabályok és elvek osztályozása azokból a tapasztalatokból ered, amelyeket a transznacionális jogalkalmazók, a szakértők, illetve a tagállamok illetékes szervei nyilvánosan eljuttattak az Európai Bizottsághoz.

4.2.2   Tehát az általánosan értelmezett szubszidiaritás elvének figyelembevétele mellett – amely indokolja a nemzetek feletti fellépést, mivel a tagállamok hatáskör hiányában egyoldalúan nem módosíthatják az érvényben lévő Brüsszeli I. rendelet bizonyos elemeit (mint az exequatur), valamint a tagállamok jogi eljárásai között, vagy ez utóbbiak és a választottbírósági eljárások között érvényesülő joghatóságról és koordinációról szóló rendelkezéseket – az úgynevezett funkcionális szubszidiaritás fontosságát is ki kell emelni, amely a Lisszaboni Szerződést követően az EUSZ által biztosított részvételi demokrácia elvének elválaszthatatlan részét képezi. Az EGSZB a múltban már számos javaslatot támogatott azok közül, amelyeket az Európai Bizottság most fogalmazott meg. (3)

4.3   A javaslat reális, megfontolt és rugalmas technikai megoldásokat kínál a Brüsszeli I. rendelet alkalmazásának évei során felmerült problémákra; ezek összefoglalva a következők: az exequatur eljárás eltörlése a becsületsértési ügyekben és a kollektív kártérítési eljárásokban hozott határozatok kivételével; a rendelet alkalmazása a harmadik országbeli alpereseket érintő jogvitákban; a joghatósági kikötésekre vonatkozó megállapodások hatékonyságának növelése; - a rendelet és a választottbírósági eljárás érintkezési pontjainak fejlesztése; annak tisztázása, hogy az egyik tagállam bírói hatósága által hozott ideiglenes és biztosítási intézkedések milyen feltételek mellett alkalmazhatók a többi tagállamban; továbbá, összefoglalva, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, valamint a nemzeti bíróságok előtt folyamatban lévő egyes eljárások működésének javítása.

4.3.1   Nincs alapos indok arra, hogy – amint a javaslat felveti –, a kollektív keresetekre ne vonatkozzon az exaquatur eljárás eltörlése, így a 37. cikk megfogalmazása nem megfelelő. Az EGSZB már számos alkalommal támogatta a kollektív keresetek szupranacionális szabályozását. Az Európai Bizottságnak meg kellene fontolnia a 44/2001/EK rendelet módosítását, hogy a különböző felperesek által indított keresetekkel együttesen lehessen foglalkozni, feltéve, hogy a keresetek indításának indokai olyan szorosan kapcsolódnak egymáshoz, ami célszerűvé teszi, hogy egy időben tárgyalják őket, és hozzanak róluk ítéletet, annak érdekében, hogy elkerülhetők legyenek az egymásnak ellentmondó határozatok, amelyekkel a külön-külön történő határozathozatal esetén számolni kell.

4.3.2   A becsületsértés kizárásával kapcsolatban a 37-3. cikk valójában tágabb értelmezést nyújt, ugyanis kiterjed azokra a határozatokra, amelyeket egy másik tagállamban hoznak, és amelyek a magánélethez való jog és a személyiségi jogok megsértéséből eredő nem szerződéses kötelezettségekre vonatkoznak. Az Európai Bizottságnak meg kellene vizsgálnia e kivétel horderejét, és mérlegelnie kellene megszüntetésének lehetőségét, hogy ne vonatkozzon a polgárok mindennapi életének aspektusaira.

4.3.3   A javaslat által tárgyalt jogi mechanizmusok és eljárások szükséges változtatásairól való gondolkodás elmélyítése érdekében mindenképpen meg kell fogalmazni néhány, az Európai Bizottság által a jövőben szem előtt tartandó észrevételt.

4.3.4   A módosított szövegű rendelet 58. cikkének (3) bekezdését illetően – amely egy ítélet végrehajthatóságának megállapítása iránti kérelem megtámadása ügyében hozott határozat ellen benyújtott fellebbezésre vonatkozóan kimondja, hogy az illetékes bíróság „határozatát késedelem nélkül meghozza” – e határidő maximális időtartamát pontosítani kellene, hogy az indokolatlan késedelmek és a jogalanyt hátrányosan érintő késedelmek elkerülhetők legyenek.

4.3.5   Ebben a tekintetben meg lehetne állapítani vagy egy kilencven napos határidőt – amint azt az 58. cikk (2) bekezdése a végrehajthatóság megállapítása iránti kérelemmel szembeni fellebbezések ügyében meghozandó határozatokra vonatkozóan előírja –, vagy egy köztes határidőt, amelynek az időtartama a házassági ügyekben és a szülői felelősségre vonatkozó eljárásokban a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló 2201/2003/EK rendelet 11. cikkének (3) bekezdése által előírt hat hét és a fent említett kilencven nap között lehetne.

4.3.6   Hasonlóképpen, meg lehetne fontolni a módosított szövegű rendelet 31. cikkében foglalt új igazságügyi együttműködési mechanizmus újraszövegezését, hogy megerősödjön a hatáskörrel rendelkező bíróság szerepe, és megelőzhetőek legyenek az esetleges rosszhiszemű lépések, amelyek késleltethetik a jogvita lezárását.

4.3.7   Ebből a célból a hatáskörrel rendelkező bíróság és a másik tagállam ideiglenes intézkedések – ideértve a biztosítási intézkedéseket is – iránti kérelemmel megkeresett bírósága közötti „együttműködés” nem pontosan meghatározott kötelezettsége, amely e rendelkezés alapján az utóbbi bíróság azon kötelezettségére korlátozódik, hogy az ügy valamennyi vonatkozó körülményével kapcsolatos információt összegyűjtse (mint például a kérelmezett intézkedés sürgőssége vagy az ügy érdeme tekintetében felhívott bíróság elutasítása vagy más, hasonló intézkedése), kiegészülhetne egy másik rendelkezéssel, amely meghatározza az ilyen intézkedések elfogadhatóságának kivételes jellegét, vagy akár általánosan előírhatja az elállást az érdemben ítélkező bíró javára.

4.3.8   Ez egyébként teljesen összhangban lenne azzal a központi szereppel, amelyet a gyorsaság és a kölcsönös elismerés elvének alkalmazása okán a Bíróság elismer azon bíróság számára, amely a döntésben illetékes az olyan kapcsolódó szabályok értelmezése terén, mint a fent említett 2201/2003/EK rendelet.

4.4   Külön megfontolást érdemel a közrendi záradék fenntartása (a hatályban lévő Brüsszeli I. rendelet 34. cikkének (1) bekezdése és a módosított szövegű javaslat 48. cikkének (1) bekezdése) – kizárólag azokban az esetekben, amelyekben törlik az exequatur eljárást –, amely feljogosítja a tagállamok bíróságait, hogy ne ismerjék el azokat a határozatokat, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek annak a tagállamnak a közrendjével, ahol az elismerést kérik.

4.4.1   Kétségkívül olyan jogosultságról van szó, amely a megkeresett tagállam bíróságai számára diszkrecionális értelmezésekre és alkalmazásokra is lehetőséget teremthetne, azonban, amint azt a Brüsszeli I. rendelet hatálybalépése óta folytatott gyakorlat mutatja, ennek kockázata jelenleg igen csekély, ami legalább három jogi korlátnak tulajdonítható, amelyek a következők: a Bíróság által e tárgyban megállapított kritériumok (4), az EU alapjogi chartájának kötelező érvényű jellege, valamint magának a Bíróságnak az a széles körű, kiterjedt és konszolidált ítélkezési gyakorlata, amely a közrend fogalmát az uniós jog hatékony érvényesülése alá rendeli.

4.4.2   Mindazonáltal az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet a tagállamok igazságszolgáltatási szerveinek magatartására, hogy azok helyesen alkalmazzák a bírói határozatok kölcsönös elismerésének elvét, valahányszor azok a közrenddel összefüggő okok miatt a bírósági joghatóságra vonatkoznak.

4.5   Noha a rendelet módosítására vonatkozó javaslat érintőlegesen, ugyanakkor újító módon megállapít egy szabályt a választottbírósági megállapodások elismerésére, amelyek egy EU-tagállamban kijelölnek egy joghatósággal rendelkező bíróságot, csökkentve ezzel a „forum shopping” veszélyét, mindez nem tűnik elégségesnek.

4.5.1   Tekintettel arra, hogy a jogviták megoldásának ez a módja – különösen a kereskedelmi ügyekben – egyre általánosabbá válik, illetve arra, hogy kívánatos lenne elterjedése más, a polgárok érdekei szempontjából fontos területeken (például a fogyasztói jog vagy a munkajog), az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy rövid időn belül vegye fontolóra egy nemzetek feletti jogi eszköz megalkotását a választottbírósági határozatok elismerésére és végrehajtására, mert bár a javaslat utat nyit a bírói ellenőrzés számára (1. cikk (2) bekezdés d) pontja), a választottbíráskodást kifejezetten kizárja alkalmazási területéről.

4.6   Hasonlóképpen, tartalmának tisztázása és a bírói határozatok elfogadásának gyorsítása érdekében az Európai Bizottságnak ki kellene adnia egy közleményt vagy egy útmutatót a javaslat 5. cikkének értelmezésével kapcsolatban, amely a fogalmak tekintetében gyakorlatilag megegyezik a Brüsszeli I. rendelet hatályban levő cikkével.

4.6.1   Mindkét rendelkezés szerint szerződéses ügyekben az a bíróság rendelkezik joghatósággal, ahol a vitatott kötelezettséget teljesítették vagy teljesíteni kell; az ettől eltérő megállapodás hiányában ingó dolog értékesítése esetén annak a tagállamnak a bírósága, ahol az adott dolgot leszállítják, vagy le kell szállítani, illetve szolgáltatás nyújtása esetén annak a tagállamnak a bírósága, ahol a szolgáltatásokat nyújtani kell.

4.6.2   A Bíróság ítélkezési gyakorlata, amely a „szolgáltatás” és az „áru” fogalmát a belső piacon érvényesülő szabadságokkal összefüggésben értelmezi, nem alkalmazandó a Brüsszeli I. rendelet keretében, következésképpen a Bíróság a mai napig az idézett 5. cikk hatóköréről szóló értelmezési kérdéseket olyan nemzetközi jogszabályokra hivatkozva válaszolta meg, amelyek nem kapcsolódnak sem az EU-hoz, sem tagállamaihoz, ezért a Közösségen belüli szerződések esetében nem alkalmazhatók közös szabályként.

4.7   Paradox módon úgy tűnik, hogy a módosított szövegű javaslat 24. cikke (2) bekezdésének új szövegezése mögött a peres eljárások felgyorsításának szándéka áll, mivel a 24. cikk (1) bekezdésének – amely általánosságban azon tagállami bíróságot ruházza fel joghatósággal, amely előtt az alperes perbe bocsátkozik – alkalmazását egyszerűen ahhoz a feltételhez köti, hogy az eljárást megindító irat nyújtson tájékoztatást az alperesnek arról, hogy jogában áll kifogásolni a bíróság joghatóságát, valamint perbe bocsátkozásának következményeiről. Ez a rendelkezés, amely stiláris fordulatok beillesztésével könnyen hatályba léptethető, csorbíthatja egy szerződéskötés gyengébb feleinek jogait, annál is inkább, mivel a 24. cikk (2) bekezdése a biztosítási szerződésekre, a fogyasztók által kötött szerződésekre és az egyéni munkaszerződésekre korlátozza annak alkalmazását.

4.7.1   Tekintettel arra, hogy a keresetet befogadó bíróságnak kell ellenőriznie, hogy a fent említett tájékoztatás eljutott-e az alpereshez, de konkrét követelmények nincsenek megszabva erre vonatkozóan, az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a rendelkezésnek az EU 27-ek szuverén igazságszolgáltatásában való alkalmazása bizonytalan helyzetet és diszkrecionalitást szülhet. Arra kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg a fenti rendelkezés újraszövegezését annak érdekében, hogy erősítse a fogyasztók és a dolgozók jogi helyzetét, és biztosítsa az illetékes bíróságok egységes magatartási minták szerinti működését.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  HL C 255., 2010.9.22., 48. o.

(2)  A programot az Európai Tanács 2009. december 10–11-i ülésén fogadták el.

(3)  HL C 117., 2000.4.26., 6. o.

(4)  A Bíróság C-7/98. sz. Krombach-ügyben 2000. március 28-án hozott ítélet [Európai Bíróság Határozatok Tára 2000., I-01935. o.].


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/82


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról

(COM(2011) 8 végleges – 2011/0006 COD)

2011/C 218/15

Előadó: Joachim WUERMELING

2011. február 3-án az Európai Parlament és 2011. március 2-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke értelmében kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelvnek az Európai Biztosítási és Foglalkoztatóinyugdíj-hatóság és az Európai Értékpapír-piaci Hatóság hatásköre tekintetében történő módosításáról

COM(2011) 8 végleges – 2011/0006 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2011. április 5-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 111 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB kifejezetten üdvözli a 2003/71/EK és a 2009/138/EK irányelveket módosító irányelvre tett európai bizottsági javaslatot. Támogatja az ágazati jogszabályok megváltoztatására tett európai bizottsági erőfeszítéseket, melyek célja, hogy lehetővé váljon a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének (ESFS) hatékony működése. Az EGSZB ismételten kijelenti, hogy határozottan támogatja a biztosítási tevékenység új felügyeleti szabályait („Szolvencia II”), különös tekintettel a jelenlegi pénzügyi válsággal kapcsolatos tapasztalatokra.

1.2

A stabil szolvencianormákra való törekvésnek azonban figyelembe kell vennie, hogy garantálni kell a biztosítási piacok kapacitását arra, hogy viseljék ügyfeleik kockázatait és eleget tegyenek a közösségek és bármely méretű vállalatok finanszírozójaként betöltött szerepüknek.

1.3

Az EGSZB üdvözli a Szolvencia II irányelv további módosítását a végrehajtási határidő két hónapos meghosszabbítását kiegészítő átmeneti szabályokra vonatkozóan.

1.4

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy alapvetően szükség van a jelenlegi rendszerről (Szolvencia I) az új rendszerre (Szolvencia II) való átállásra. Az új rendszerre való átállásnak zökkenőmentesnek kell lennie. El kell kerülni a piaci zavarokat egy olyan megközelítés révén, amely következetes módon kapcsolja össze a felügyeleti intézkedéseket az átmeneti szabályokkal. A Szolvencia II-nek nem szabad a piac konszolidációjához vezetnie, különösen a kis- és közepes méretű biztosítókat tekintve.

1.5

A javaslatban szereplő átmeneti intézkedéseknek lehetővé kell tenniük egy fokozatos bevezetési/kivonási folyamatot, amely figyelembe veszi a vállalatoknak a változások megvalósítására való képességét. Az átmenet meghatározott maximális időtartamát az Európai Bizottság lerövidítheti, ha a körülmények ezt egyértelműen lehetővé teszik. Nyilvánvaló, hogy az átmeneti időszakok az egyes területeken különbözőek lesznek.

1.6

A végrehajtás ütemtervének reálisan kell tükröznie azt a kérdést, hogy a felügyeleti szervek és a biztosítótársaságok, köztük a kisebb méretű vállalatok is, mennyiben képesek elérni a Szolvencia II irányelv által kitűzött célokat. Az EGSZB annak biztosítására kéri az Európai Bizottságot és EIOPA-t, hogy az új rendszer ne vezessen adminisztratív többletterhekhez, és ne legyen kezelhetetlenül bonyolult, mivel ez kedvezőtlen hatással járhatna a fogyasztóknak nyújtott szolgáltatás minőségére nézve.

1.7

Az EGSZB támogatja a biztosítóknak szóló jövőbeli európai szabályok („egységes szabálykönyv”) demokratikus legitimációját. A technikai standardok megfelelő alkalmazási körének meghatározását a felügyeleti konvergencia kiegészítő eszközének is kellene tekinteni, az egységes szabálykönyv kidolgozása céljával.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy világosan meg kellene különböztetni egymástól egyrészt a tisztán technikai kérdéseket, másrészt a politikai kérdéseket, amelyekben a politikai mandátummal rendelkező közösségi intézmények illetékesek.

1.9

Az EGSZB azonban hangsúlyozza, hogy az EIOPA autonóm testület. Az egységes szabálykönyv létrehozásához való hozzájárulásának feladatát tekintve az EIOPA a politikai felelősséggel bíró jogalkotó intézmények által meghatározott mandátum keretein belül jár el.

1.10

Az EGSZB úgy véli, hogy a biztosítási ágazatnak továbbra is garantált hosszú távú nyugdíjbiztosításokat kell kínálnia a fogyasztóknak, és továbbra is megbízható partnernek kell maradnia öregségi nyugellátásuk tekintetében. Ezért a megfelelő hozamgörbe elengedhetetlen a szavatolótőke kiszámításához. Az EGSZB olyan megoldás mellett foglal állást, amelynek segítségével biztosítani lehet azt, hogy az ilyen termékek gazdaságilag életképesek maradjanak.

1.11

Az EGSZB továbbá azt ajánlja, hogy az ilyen számításokhoz használt módszereket ne csak technikai kérdésnek tekintsék, hanem az Európai Parlament és a Tanács felügyelete alatt határozzák meg őket, oly módon, hogy tükrözzék azokat a politikai hatásokat, amelyekkel az ilyen módszerek meghatározása járhat a polgárok általános felkészültségére a növekvő várható élettartamot és a fiatal generációk alacsony reprodukciós rátáját tekintve.

1.12

Az EGSZB hangsúlyozza az EIOPA érdekcsoportjaival való folyamatos konzultáció fontosságát: a csoportokban megtalálhatók az ágazati szakszervezeteknek és a pénzügyi szolgáltatók ügyfeleinek képviselői, valamint a szabályozás és felügyelet terén tevékenykedő szakemberek.

2.   Háttér és általános megjegyzések

2.1

2011. január 19-én az Európai Bizottság irányelvjavaslatot fogadott el a pénzügyi szolgáltatások ágazatába tartozó tevékenységekre vonatkozó két korábbi irányelv, a tájékoztatókról szóló irányelv és a Szolvencia II irányelv módosítására. A javaslatot „Omnibus II” irányelvnek nevezik, mivel ez a második olyan irányelv, amely létező irányelvek különböző módosításait fogja össze az új európai pénzügyi felügyeleti struktúrához való igazításuk érdekében.

2.2

A Szolvencia II irányelv a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szól. Az európai biztosítási felügyelet alaposan előkészített reformjának célja, hogy fenntartható módon megerősítse és versenyképesebbé tegye a biztosítási ágazatot: a biztosítókkal szembeni tőkekövetelmények sokkal inkább kockázatalapúak lesznek (I. pillér). A kvalitatív kockázatkezeléssel szembeni követelményeket (II. pillér) és a biztosítók jelentéstételét (III. pillér) szintén modernizálják.

2.3

Az Omnibus II irányelv célja az európai felügyeleti szabályok kiigazítása a Jacques de Larosière által vezetett magas szintű szakértői csoport következtetéseit és a 2009. májusi európai bizottsági közleményt követve, amely a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszerének létrehozását javasolta, amely az új európai felügyeleti hatóságokkal együttműködő nemzeti pénzügyi felügyeletek hálózatából áll.

2.4

Az EGSZB véleményeket fogadott el (többek között a CESE 100/2010. és 446/2010. számút) az új felügyeleti struktúráról, széles körű támogatását fejezte ki a reformokra vonatkozóan, és hangsúlyozta, hogy különbséget kell tenni a technikai és a politikai kérdések között, amelyekkel kapcsolatban a politikai mandátummal rendelkező közösségi intézmények tekinthetők illetékesnek. Az EGSZB véleményei hangsúlyozták, hogy új hatóságokra van szükség a párbeszéd fenntartásához a pénzügyi szolgáltató ágazat képviseleti szerveivel, a szakszervezetekkel, a pénzügyi szolgáltatások fogyasztóival, és hasonlóképpen az EGSZB-vel mint az európai szervezett civil társadalom képviselőjével is.

2.5

Az EGSZB általános támogatásáról biztosította az Európai Bizottságot abban, hogy olyan hatásköröket biztosítson az újonnan létrehozott hatóságoknak, amelyek révén azok technikai standardokat határozhatnak meg és elsimíthatják a nézeteltéréseket a nemzeti felügyeleti szervek között, amit a jelenlegi javaslat kíván tenni az értékpapírok, valamint a biztosítói és foglalkoztatói nyugdíjak terén.

2.6

Az EGSZB üdvözli az irányelv átfogó céljait, mégpedig a pénzügyi szolgáltatások valamennyi fogyasztójának védelmét és a piacok stabilitásának egy rugalmas megközelítés segítségével történő biztosítását, valamint azt, hogy az irányelv a szükségesség és az arányosság elvét tartja szem előtt a felügyeleti konvergencia felé vezető úton, továbbá egy egységes szabálykönyv kidolgozását. Ezek a célok hozzájárulhatnak a belső piac megvalósulásának folyamatához, és ahhoz, hogy Európa továbbra is vezető szerepet töltsön be a nemzetközi standardok terén, anélkül, hogy elveszítené a kapcsolatot a nemzetközi pénzügyi szolgáltatási piacokkal.

2.7

Az Omnibus II elsősorban a Szolvencia II irányelvet módosítja, azáltal, hogy új hatásköröket biztosít a kötelező technikai standardokra vonatkozóan, és a végrehajtási intézkedésekkel kapcsolatos folyamatokat összehangolja a Lisszaboni Szerződéssel. A javaslat általános módosításokat tartalmaz, amelyek egyaránt vonatkoznak a pénzügyi ágazatot érintő és az Omnibus I irányelvben is szereplő jogszabályok legtöbbjére, és szükségesek ahhoz, hogy az irányelvek alkalmazhatók legyenek az új hatóságok kontextusában, például a CEIOPS átnevezése „EIOPA”-vá, valamint annak biztosítása, hogy az információmegosztáshoz rendelkezésre álljanak a megfelelő csatornák.

2.8

A javaslat továbbá a végrehajtó hatáskörök jelenlegi rendszerét (2. szint) hozzáigazítja a Lisszaboni Szerződéshez. A Szolvencia II irányelv az új Szerződés előtt lépett hatályba. Ezért szükséges a jelenlegi 2. szintű hatáskörök átalakítása felhatalmazáson alapuló jogi aktusokká, végrehajtási rendelkezésekké vagy szabályozói technikai standardokká. Megfelelő ellenőrzési eljárásokról is gondoskodni kell.

2.9

A Szolvencia II irányelv átmeneti rendelkezéseket is tartalmaz. Ez az új rendszerre való zökkenőmentes átálláshoz szükséges. El kell kerülni a piaci zavarokat és lehetővé kell tenni egy sor fontos biztosítási termékre gyakorolt hatás figyelembevételét.

3.   A Szolvencia II irányelv módosításai

3.1

A Szolvencia II irányelvről szóló véleményében (CESE 976/2008) az EGSZB üdvözölte a biztosítási piac megerősítését, valamint azokat az alapvető törekvéseket, melyek célja a jobb tőkeelosztás, a jobb kockázatkezelés és jobb jelentési eljárás révén a piac versenyképesebbé tétele. E tekintetben az EGSZB úgy véli, hogy – a közelmúltbeli pénzügyi válság tapasztalatainak fényében – a Szolvencia II megfelelő választ jelent. Támogatja az Európai Bizottság megközelítését, hogy a Szolvencia II irányelvet nem kell alapjaiban megváltoztatni. Több változtatásra lehet azonban szükség azokban az esetekben, ahol nem tűnik megfelelő megoldásnak a végrehajtási intézkedések kiigazítása, azokon a konkrét területeken, amelyek hatálya korlátozott.

3.2

Miközben a hitelderivatívákkal való kereskedelem által okozott válság idővel valamennyi pénzügyi tevékenység biztonságával kapcsolatosan aggodalmat keltett, olyan félelmek is jelentkeztek, hogy a biztosítási tevékenységekre alkalmazott szolvencianormák finomhangolásakor olyan feltételezésekből is kiindulhatnak, melyek alapja a kockázat minden áron való elkerülése felé való eltolódás. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azokat a kijelentéseit, amelyek ezeknek a normáknak a kiegyensúlyozott figyelembevételére irányulnak. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy abban az ágazatban, ahol a hosszú távú elkötelezettségek az uralkodóak, kerülje el a volatilitással kapcsolatos problémák kialakulását.

3.3

A Szolvencia II reformfolyamat elindítása óta a mennyiségi hatástanulmányok több szakasza is lezajlott, a QIS 5 néven ismert legutóbbi szakasz az európai biztosítási piac kb. kétharmadát érintette. Az EIOPA által a közelmúltban közzétett eredmények további részletes elemzést tesznek szükségessé. Az elvégzett hatástanulmányok révén világossá vált azonban, hogy az új rendszerre való áttérés menetrendje és mértéke súlyos következményekkel járhat a biztosítások hozzáférhetőségére és megfizethetőségére a közösségek, a vállalatok és a magánháztartások, de a biztosítótársaságok működési feltételei szempontjából is.

3.4

Az EGSZB megerősíti az arányosság és rugalmasság elvét támogató korábbi álláspontját. Hangsúlyozta, hogy ennek világos és megfelelő követelményekhez kell vezetnie, és indokolt lenne megfelelően figyelembe venni a biztosítási piacnak a biztosítótársaságok mérete és természete tekintetében megmutatkozó sokféleségét. A jelenlegi helyzetben az EGSZB aggályosnak tartja, hogy a Szolvencia II végrehajtása a komplexitás olyan szintjével jár majd együtt, amelynek a kis és közepes méretű biztosítótársaságok nem lesznek képesek megfelelni.

3.5

A Szolvencia II átmeneti szabályainak és az EU pénzügyi felügyeletének megfelelő kialakítása elengedhetetlen a biztosítási piacok stabilitásához. E célkitűzések veszélybe kerülnek, amennyiben nem terelik most a helyes irányba a folyamatot.

Halasztás 2013. január 1-jéig

3.6

Az EGSZB helyesli a Szolvencia II végrehajtási határidejének két hónappal történő meghosszabbítását, amely a jelenlegi állapot szerint 2013. január 1-jén lép majd hatályba.

3.7

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy ahelyett, hogy a Szolvencia II rendszert a pénzügyi év folyamán, a Szolvencia II irányelvben javasoltaknak megfelelően (november 1-jén) indítanák el, jobb, ha az új Szolvencia II rendszert az új számítással, jelentéstétellel és egyéb kötelezettségekkel a pénzügyi évnek a biztosítótársaságok többsége által megszokott kezdetén (január 1-jén) vezetik be. Következésképpen a Szolvencia II irányelvben szereplő egyéb időpontokat, különösen az átmeneti szabályok és felülvizsgálati záradékok vonatkozásában, szintén meg kell hosszabbítani két hónappal, az Omnibus II-nek megfelelően.

Átmeneti rendszer

3.8

Az Európai Bizottság javaslata megfelel annak a kérésnek, hogy a magasabb szintű Szolvencia I standardok és a Szolvencia II standardok között tegyék zökkenőmentesebbé az átmenetet, hogy elkerülhetők legyenek a piaci zavarok. Ezáltal azoknak a csoportoknak, amelyek mind az EU-n belül, mind azon kívül aktívak, hatékonyabban kell majd tudniuk irányítani vállalkozásuk fejlődését.

3.9

Fontos, hogy az átmenet fedje le a Szolvencia II mindhárom pillérét. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a számítás, az irányítás és a jelentéstétel vonatkozásában lehetőség nyíljon átmeneti szabályokra. Figyelembe kell venni a nemzeti piacok számára fontos biztosítási termékek körére gyakorolt hatást. Úgy kellene tekinteni az ötödik mennyiségi hatástanulmányra (QIS5), mint az átmeneti követelmények megfontolásának elsődleges forrására. A QIS5 nyilvánvalóvá teszi, hogy sürgősen szükség van az átmenetre vonatkozó koherens koncepcióra (phase-in/phase out), hogy a társaságoknak és a felügyelőknek elegendő idejük legyen a felkészülésre.

3.10

Az EGSZB szerint megfelelően fel kell mérni azt, hogy az új szabályok be nem tartása esetén hogyan lehetne ezeket az átmeneti szabályokat következetesen összekötni felügyeleti intézkedésekkel. A zökkenőmentes átmenetnek figyelembe kellene vennie a jelenlegi felügyeleti beavatkozási szinteket is, amelyek azt is biztosítják, hogy a biztosítást kötők védelme nem csökken a jelenlegihez képest.

3.11

Az EGSZB ajánlja, hogy az átmenetnek – (választható) minimum szintként – jobban kellene kapcsolódnia a magasabb szintű Szolvencia I standardokhoz.

3.12

A jelentéstétel tekintetében az EGSZB szerint az átmeneti időszak vonatkozásában nemcsak a módszereket, de a jelentéstétel tartalmát és menetrendjét is részletesebben ki kellene dolgozni. Mivel kétséges, hogy mit kell a negyedéves jelentéseknek vagy akár a nyitónyilatkozatnak tartalmaznia, helyesebbnek tűnik, hogy a jelentéstételi előírásokat 2013. január 1-jét követően is módosítani lehessen. Ez a kis és közepes méretű társaságok tekintetében alapvető jelentőséggel fog bírni. Különösképpen a tőzsdepiacokhoz hozzáféréssel nem bíró kölcsönös biztosító egyesületektől és más biztosítóktól nem kellene elvárni, hogy ugyanazokat a jelentéstételi kötelezettségeket teljesítsék, mint a nemzetközileg jegyzett vállalatok, amelyek a kezdetektől fogva IFRS szerinti beszámolókat készítettek, vagy hogy ugyanazokkal a rövid határidőkkel dolgozzanak.

A nyugdíjak hosszú távú fenntartásának szavatolása

3.13

Az EGSZB – Európa elöregedő társadalmából kiindulva – hangsúlyozta a szilárd és jól irányított nyugdíjbiztosítás és az időskori előtakarékosság más formáinak jelentőségét – legutóbb az Európai Bizottságnak a megfelelő, fenntartható és biztonságos európai nyugdíjakról szóló zöld könyvéről készített véleményében (CESE 72/2011).

3.14

A nyugdíjak kamatlábszámításával foglalkozó politikák kidolgozása kiemelkedő jelentőségű azoknak a feltételeknek a szempontjából, amelyek mellett a fogyasztók ilyen biztosítékhoz juthatnak. Az EGSZB aggodalommal figyeli a jelenlegi vita tárgyát képező hozamgörbét. Valószínűsíthető, hogy ez a kínálat jelentős csökkenéséhez és a nyugdíjtermékek költségeinek emelkedéséhez fog vezetni.

3.15

Ezzel összefüggésben az EGSZB kritikával fogadja, hogy az Európai Bizottság Omnibus II javaslatának megfelelően a hozamgörbét és az illikviditási prémiumot jogalkotó testületek fogják meghatározni. A hozamgörbe és a kamatkockázat meghatározza az időskori magán előtakarékosságok jövőjét. Egy ilyen fontos politikai döntést nem lehet csak az EIOPA adminisztratív szintjén meghozni.

Az EIOPA előtt álló kihívások

3.16

Mivel mind e javaslatot, mind pedig a végrehajtási intézkedéseket el kell még fogadni, a Szolvencia II hatékony elindításának időkerete nagy kihívásnak tűnik. Nem lehet a biztosítótársaságokon olyan utasításokat számon kérni, amelyeket utolsó pillanatban tesznek közzé. Az EGSZB ezért arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy azonnal tegye közzé ezeket az utasításokat, vagy biztosítson ésszerű alkalmazkodási határidőket.

3.17

Az EGSZB hasonlóképpen tudatában van az EIOPA által felvállalt jelentős munkatehernek, különösképpen, mivel utóbbi még mindig kiépülőben van, és nem érte még el a munkatársak tervezett létszámát. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó javaslat meghaladhatja a lehetséges kapacitásait, és azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy alaposan fontolja meg a kijelölendő prioritások közötti egyensúlyt.

3.18

Az EGSZB véleménye szerint gondosan fel kell mérni, hogy a Szolvencia II hatálybalépésekor elegendő forrással fog-e rendelkezni az EIOPA az Omnibus II irányelv által számára kijelölt hatáskörök és feladatok ellátására, különös tekintettel a technikai számításokhoz szükséges adatok és a kötelező jellegű közvetítés tekintetében. A javaslat, amely szerint az EIOPA legkésőbb 2011. december 31-ig kidolgozza a végrehajtási intézkedések tervezetét, túl ambiciózusnak tűnik.

3.19

Az EGSZB tudatában van annak, hogy az EIOPA jelenleg személyzete és ismeretei kiépítésének szakaszában van. Az átmeneti rendszernek tükröznie kellene az EIOPÁ-ra ruházott forrásokat a zavarok elkerülése érdekében. A forrásokat össze kellene hangolni a hatáskörökkel és feladatokkal.

3.20

Ez befolyásolhatja az új hatóság és a tagállami felügyeleti testületek feladatai közötti egyensúlyt, utóbbiaknak következetesen el kell látniuk a feladatkörükbe eső társaságok napi felügyeletét.

3.21

Részletesebben kifejtve az EGSZB úgy véli, hogy a csoportszintű belső modellek jóváhagyásának vonatkozásában meg kellene erősíteni a csoportfelügyeleti hatóság vezető szerepét, az irányelvnek pedig nem kellene kétséget hagynia a vonatkozó hatáskörök és felelősségek tekintetében.

3.22

Az EGSZB meg van arról győződve, hogy az Európai Bizottság joggal foglakozik a nemzeti felügyeletek és az új uniós biztosítási felügyeleti hatóság, az EIOPA különböző feladataival. Fontos, hogy megfelelően biztosítsák az EIOPA számára a nézetkülönbségek kiegyensúlyozott rendezésének lehetőségét azokon a területeken, ahol a Szolvencia II irányelvben vagy más ágazati joganyagban már közös döntéshozatali folyamatokat írnak elő.

Végrehajtási hatáskörök

3.23

Az EGSZB véleménye szerint a pénzügyi szabályok különböző jogi szinteken való végrehajtására vonatkozó „Lámfalussy-rendszer” működése egy következetes lépcsőzetes rendszert tesz szükségessé annak biztosítása érdekében, hogy a technikai standardok végrehajtási intézkedésekre épüljenek, hogy így politikailag felelős alap nélkül egyetlen kérdést se szabályozhassanak, különös tekintettel a szubszidiaritásra, valamint hogy a végrehajtási intézkedések fókusza egységes és világos maradjon.

3.24

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság javaslatát, hogy azokon a területeken, ahol a végrehajtási intézkedések már biztosítottak (2. szint) legyenek kötelező érvényű technikai standardok (3. szint). Korlátozni kellene a további kötelező érvényű technikai standardok alkalmazását. Jó lenne, ha az európai intézmények közötti, az átruházott hatáskörökön keresztül megvalósuló jövőbeli egyensúlyt nagyobb átláthatóság jellemezné.

3.25

Az EGSZB szerint a kötelező érvényű technikai standardok prioritásként való kezelése kulcsfontosságú lehet a harmonizált szabályok minőségének biztosításában. Bizonyos végrehajtás-technikai standardok nem tűnnek szükségesnek a Szolvencia II kezdetén, és több időt kellene biztosítani az EIOPÁ-nak ezek kidolgozására, figyelembe véve az ágazati gyakorlatot és a felügyeleti hatóságok tapasztalatait. Más végrehajtás-technikai standardokat opcionálisként („megengedő”) lehetne kezelni, és csak akkor kellene alkalmazni, ha a jövőben szükségesnek mutatkozna a harmonizáció.

3.26

Alaposan meg kell fontolni a technikai standardok hatáskörét. Azt a kérdést érdemes felvetni, hogy a szubszidiaritással összefüggésben valóban szükség van-e európai szinten a szabályozás tervezett fokára. Kétség esetén az egyedi végrehajtási intézkedések (2. szint) esetére ne határozzanak meg további technikai standardokat (3. szint); pl. a 3. szint a sajátkockázat- és szolvenciaértékelés (ORSA), a szavatolótőke besorolása és az elkülönített alapok tőkéje esetén nem tűnne szükségesnek.

3.27

A szabályok több szinten sem lennének átláthatóak. Ráadásul előfordulhat, hogy az azonos tárgyú szabályozások esetén nemzeti eltérések lehetnek. Ezt túl összetetté tenné a helyzetet – főleg a kkv-k számára. Bizonyos végrehajtási intézkedések javasolt tartalmi kiterjesztése egy másik olyan szempont, amelyet szintén gondosan meg kell vizsgálni.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/87


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport jelentésére, valamint a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport jelentésére megfogalmazott válaszról

(COM(2011) 52 végleges)

2011/C 218/16

Főelőadó: Gerd WOLF

2011. február 9-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogram időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport jelentésére, valamint a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmus időközi értékelésével foglalkozó szakértői csoport jelentésére megfogalmazott válaszról

COM(2011) 52 végleges.

Az EGSZB Elnöksége 2011. március 14-én az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót bízta meg a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel (az eljárási szabályzat 20. cikke és 57. cikkének (1) bekezdése alapján) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 4-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Gerd Wolf személyében, továbbá 118 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli a szakértői csoport jelentését és teljes mértékben támogatja az abban foglalt ajánlásokat; ezenkívül támogatja az Európai Bizottság közleményében szereplő ezzel kapcsolatos állásfoglalást, és részletesen kifejti véleményét arról.

1.2   A szakértői csoport jelentésére is hivatkozva az EGSZB különösen ajánlja, hogy

a kutatás és innováció támogatására szolgáló költségvetést emeljék meg az összköltségvetés olyan arányára, amely ténylegesen tükrözi a témának az Európa 2020 stratégiában betöltött, elismert szerepét és súlyát,

a támogatást azokra a feladatokra összpontosítsák, amelyeknek sikere határokon átnyúló együttműködéstől függ,

az együttműködésben végzett kutatást tartsák fenn és erősítsék meg,

nagy infrastruktúrákat vonjanak be a támogatásba,

nagyobb hangsúlyt kapjon a „kulcsfontosságú alaptechnológiák” témája, amelyek nélkül sem a globális verseny kihívásaival, sem a főbb társadalmi témák kezelésével nem tudunk megbirkózni,

a strukturális alapok és a keretprogram szorosabb kapcsolata révén könnyítsék meg az eddig alulreprezentált tagállamok nagyobb részvételét,

a program összköltségvetésének legalább 20 %-át bocsássák az Európai Kutatási Tanács által irányított kutatás-fejlesztés rendelkezésére,

radikálisan egyszerűsítsék az adminisztratív eljárásokat, és fontoljanak meg egy moratóriumot az új eszközökre vonatkozóan.

1.3   Az EGSZB arra kéri a tagállamokat, hogy ténylegesen teljesítsék a „3 %-os kötelességüket”, és haladják is meg ezt a célt, ha gazdaságilag lehetséges.

1.4   A szakértői csoport jelentésében a három kutatási kategóriára használt terminológiára vonatkozóan az EGSZB aggályainak ad hangot a „science for science” fogalmat illetően. Ehelyett a „science for knowledge” fogalom használatát ajánlja.

1.5   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusról (RSFF) készült szakértői jelentéssel kapcsolatos véleményét. Támogatja a szakértői jelentés értékelését, és úgy véli, hogy az RSFF egy olyan pénzügyi eszköz, amely nagyon hasznos, és ösztönzi az innovációt.

2.   Az Európai Bizottság közleménye

2.1   Az Európai Parlament és a Tanács határozatait követően egy külső szakértői csoport időközi értékelést (1) készített a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramról. A jelentés tíz nagyon egyértelmű és figyelemreméltó ajánlást tartalmazott. Az Európai Bizottság most közleményt terjesztett elő a szakértői jelentésről és az abban szereplő ajánlásokról, melyben választ ad az időközi értékelésben szereplő ajánlásokra is.

Az EGSZB jelen véleménye ezzel a közleménnyel, valamint a szakértői csoport jelentésével és annak ajánlásaival is foglalkozik.

2.2   Az Európai Bizottság közleményében különösen a szakértői csoport jelentésének következő ajánlásaira összpontosít:

1)

Az európai kutatási térséggel (EKT) és az innovatív Unióval összefüggő célok előreviteléhez létfontosságú a kutatóbázis integrálása.

2)

A kiváló minőségű kutatási infrastruktúra kialakítása és működtetése.

3)

A finanszírozás mai szintjét legalábbis meg kell őrizni.

4)

Kellően differenciált innovációs stratégiára van szükség.

5)

Az egyszerűsítés területén ugrásszerű javulást kell elérni.

6)

A hetedik keretprogram és az azt követő programok finanszírozási mechanizmusainak a mostanitól eltérő egyensúlyt kellene kialakítania az alulról felfelé építkező és a felülről lefelé építkező kutatás között.

7)

Megfontolandó az új eszközök moratóriuma.

8)

A hetedik keretprogram még hátralévő éveiben további lépéseket kell tenni a nők részvételének növelésére.

9)

Az alulreprezentált tagállamok fokozottabb részvételének elősegítése érdekében javítani kell a strukturális alapok és a keretprogram közötti kapcsolódásokat.

10)

A hetedik keretprogram megnyitása a nemzetközi együttműködés előtt.

2.3   Az Európai Bizottság támogatja a szakértői jelentés valamennyi ajánlását, és vállalja, hogy a következő keretprogramban megfelelőképpen figyelembe veszi azokat. Hozzáfűz azonban néhány, többnyire nem számottevő jelentőségű árnyaló és magyarázó megjegyzést, illetve értelmezést.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Az EGSZB felismeri, hogy a szakértői csoport jelentése és az Európai Bizottság közleményében rá adott válasz képezi alapját a zöld könyvnek, (2) amelyben az Európai Bizottság ismerteti a kutatás és innováció jövőbeli támogatásának alapjait. Ez a két dokumentum tehát fontosabb, mint az időközi jelentések általában.

3.2   Az EGSZB nagy megelégedéssel állapítja meg, hogy a szakértői jelentés említett (2.2. pont) ajánlásainak legtöbbje messzemenően lefedi a korábbi EGSZB-véleményekben már szereplő kijelentéseket, illetve ajánlásokat.

3.3   Az EGSZB a következőképpen válaszol a szakértői jelentés ajánlásaihoz az Európai Bizottság által hozzáfűzött megjegyzésekre:

3.3.1   Az európai kutatási térséggel (EKT) és az innovatív Unióval összefüggő célok előreviteléhez létfontosságú a kutatóbázis integrálása.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja a szakértői jelentésben szereplő ezzel kapcsolatos ajánlást, vagyis hogy az uniós támogatásnak olyan témákra kellene összpontosítania, amelyek esetében létfontosságú a kritikus tömeg, és a siker a határokon átnyúló együttműködéstől függ. Az EGSZB véleménye szerint ez elsősorban a sikeres, együttműködés keretében végzett kutatásra igaz, amely kulcsfontosságú, döntő és integráns szerepet tölt be, melyet meg kellene őrizni és fejleszteni kellene.

3.3.2   A kiváló minőségű kutatási infrastruktúra kialakítása és működtetése.

Az EGSZB teljes mértékben egyetért ezzel, amint már korábbi véleményeiben is kifejezte. Mivel a nagyobb infrastruktúrák finanszírozása és működtetése általában meghaladja az egyes tagállamok lehetőségeit, ezek eleget tesznek a 3.3.1. pontban foglalt követelménynek, így kiépítésük és működésük szakaszában megbízható támogatást kell kapniuk az Európai Bizottságtól.

3.3.3   A finanszírozás mai szintjét legalábbis meg kell őrizni.

Míg a szakértői csoport jelentése megállapítja, hogy „az EU-s összköltségvetés hetedik keretprogramra fordított arányát minimumként kell tekinteni”, ami az EGSZB véleménye szerint támogatandó álláspont, az Európai Bizottság közleményében adott válasza defenzívebb álláspontról tanúskodik. Az EGSZB komoly aggodalmának ad hangot ezt a tendenciát illetően; ez ellentmond az EU 2020 stratégiával kapcsolatos minden korábbi politikai kijelentésnek és célkitűzésnek. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot és valamennyi érintett politikai döntéshozót, hogy a kutatás és az innováció számára ténylegesen biztosítsák az azt megillető státuszt és súlyt az uniós költségvetésben és az EU 2020 stratégiában.

3.3.4   Kellően differenciált innovációs stratégiára van szükség.

Az EGSZB teljes mértékben egyetért ezzel, és utal INT/545 (3) és INT/571. sz. véleményére. Az innováció haladást, növekedést, jólétet, szociális biztonságot, nemzetközi versenyképességet eredményez és munkahelyeket teremt. Igényli és támogatja a bizalom és az önbizalom társadalmi légkörét, amely a globális versenyhelyzetet tekintve további haladáshoz és konstruktív dinamikához vezethet. Az innováció virágzásához európai megközelítésre és olyan európai egységes piacra van szükség, ahol az erős K+F keretprogrammal működő európai kutatási térség kulcsszerepet játszik.

3.3.5   Az egyszerűsítés területén ugrásszerű javulást kell elérni.

Az EGSZB teljes mértékben egyetért ezzel, és utal az e témáról szóló véleményére (4) (bár az ugrásszerű javulás értelemben használt „quantum leap” metafora az adott fizikai fogalom félreértelmezése). A gyakran nagyon eltérő szabályok és eljárások szerint működő különböző részprogramok és azok eszközeinek növekvő száma az EU kutatásfinanszírozásának központi problémájává vált. Ezt a komplexitást fokozzák az egyes tagállamok és a nemzeti szinten működő támogatásnyújtók részben igen eltérő szabályozásai. Ezért radikális egyszerűsítésre van szükség, beleértve a tagállamok szokásos számviteli gyakorlatainak elfogadását.

3.3.6   A hetedik keretprogram és az azt követő programok finanszírozási mechanizmusainak a mostanitól eltérő egyensúlyt kellene kialakítania az alulról felfelé építkező és a felülről lefelé építkező kutatás között.

Helyes, amennyiben ez azt jelenti, hogy az alulról felfelé építkező megközelítésre nagyobb hangsúlyt kell helyezni. Míg a felülről lefelé építkező megközelítések a legfőbb érdekeltek stratégiai perspektívájának eredményét képezik a jelenlegi ismeretekből kiindulva, az alulról felfelé építkező megközelítések a kutatás vagy fejlesztés tárgyával közvetlenül foglalkozó kutatók és mérnökök kreativitását használják fel. Az olyan főbb társadalmi kérdések esetében ugyanis, mint például az egészségügy, az éghajlat, az energia vagy a kulcsfontosságú technológiák, a felülről érkező irányelvek mellett nagyobb hangsúlyt kellene helyezni a széles körű tudományos közösségből érkező, alulról felfelé építkező ötletekre és javaslatokra is. „Az innovációs politikai beruházásoknak a munkahelyek strukturális és munkavállalók által kezdeményezett innovációira kellene irányulniuk.”; (5)

3.3.7   Megfontolandó az új eszközök moratóriuma.

Helyes, amint már az EGSZB kifejtette több olyan véleményében, amely az egyre több eszköz jelentette problémával foglalkozik; ez közvetlenül vonatkozik a 3.3.5. pontra is. Ha a szakértői jelentés erről szóló egyértelmű kijelentései (6) nem tekinthetők elegendőnek, a támogatási eszköztárat a felhasználók széles körével együtt felül kellene vizsgálni arra vonatkozóan, hogy mely eszközök voltak sikeresek, hogy aztán a kevésbé hasznos eszközöket megszüntessék vagy karcsúsítsák.

3.3.8   A hetedik keretprogram még hátralévő éveiben további lépéseket kell tenni a nők részvételének növelésére.

Helyes: először is ehhez arra kell ösztönözni a nőket, hogy nagyobb számban vegyenek részt természettudományos és műszaki felsőoktatásban. Ezenkívül ez a nemek közötti egyenlőség általános kérdésére is vonatkozik a nők szakmai életben való részvételét tekintve. A kutatási és fejlesztési pályákat illetően különös figyelmet kell szentelni a partnerek megfelelő karrierlehetőségeinek („dual career”), (7) amelyek különösen fontosak a kutatói mobilitást tekintve.

3.3.9   Az alulreprezentált tagállamok fokozottabb részvételének elősegítése érdekében javítani kell a strukturális alapok és a keretprogram közötti kapcsolódásokat.

Helyes: ld. az EGSZB zöld könyvről szóló véleményét is. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság zöld könyvében (8) erről tett kijelentést: „Világszínvonalat képviselő kiválóság hosszabb távon csak olyan rendszerben létezhet, amelyben az összes kutató hozzáfér a kiválóság eléréséhez szükséges eszközökhöz, és képes versengeni a legjobb helyekért. Ehhez az szükséges, hogy a tagállamok ambiciózus módon korszerűsítsék közfinanszírozású kutatóbázisukra vonatkozó stratégiáikat, és ne fogják vissza a közfinanszírozás mértékét. Az európai uniós finanszírozásnak – a kohéziós politika keretein belül működő alapokat is ideértve – arra kell törekednie, hogy ott és akkor segítse a kiválóság kifejlődését, ahol és amikor az szükséges.”

3.3.10   A hetedik keretprogram megnyitása a nemzetközi együttműködés előtt.

Helyes: az EGSZB már kifejezte támogatását e fontos lépés iránt. (9) A nemzetközi együttműködés kedvező hatást gyakorol a tudományos és technikai fejlődésre, de a nemzetek közötti megértésre is. El kell ismerni, hogy sok előrelépés történt már ezen a területen. A nemzetközi együttműködés sikere azonban nagymértékben függ az Európai Kutatási Térség vonzerejétől, valamint az európai egyetemek és kutatóintézetek teljesítőképességétől.

3.4   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a kockázatmegosztási pénzügyi mechanizmusról (RSFF) készült szakértői jelentéssel kapcsolatos véleményét. Támogatja a szakértői jelentés értékelését, és úgy véli, hogy az RSFF egy olyan pénzügyi eszköz, amely nagyon hasznos, és ösztönzi az innovációt. Ebben az összefüggésben utal a különösen a vállalatok alapításához szükséges kockázati tőkére vonatkozó követelményeire, lásd például az „Innovatív Unió” tárgyban készült véleményének 4.8. pontját. (10)

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Ebben a fejezetben az EGSZB azokat a szempontokat szeretné megemlíteni, amelyek véleménye szerint nem jutnak eléggé kifejezésre az Európai Bizottság közleményében, vagy ahol megjegyzéseket tart szükségesnek a szakértői csoport jelentéséhez.

4.2   Kulcsfontosságú alaptechnológiák

Az Európai Bizottság külön közleményt szentelt annak, az EGSZB pedig külön véleményt (11) dolgozott ki arról, hogy a kulcsfontosságú alaptechnológiák fejlesztése terén elért vezető szerepnek milyen jelentősége van a globális versenyben. A kulcsfontosságú alaptechnológiák fejlesztése és elérhetősége létfontosságú feltétele annak, hogy az európai gazdaság megállja a helyét a globális versenyben, és megoldja a nagy társadalmi kihívásokból eredő feladatokat. Az itt tárgyalt közlemény azonban nem tulajdonít kellő fontosságot ennek a lényeges témának. Az EGSZB ezért nyomatékosan ajánlja, hogy a nyolcadik keretprogram előkészületei során nagyobb hangsúlyt adjanak ennek a témának és nagyobb figyelmet fordítsanak rá.

4.3   Európai Kutatási Tanács

A szakértői jelentés ajánlásai és az arra vonatkozó bizottsági közlemény nem foglalkozik kellő mértékben az Európai Kutatási Tanács által jóváhagyott és irányított „Ötletek” alprogramnak és az annak keretében elvégzett munkák magas szintű normáinak már most felismerhető sikerével. Az EGSZB ezért megismétli azt az ajánlását, hogy ehhez az alprogramhoz a nyolcadik keretprogram összköltségvetésének 20 %-át rendeljék hozzá.

4.4   Terminológia

A nagy kihívások megválaszolásához a szakértői csoport jelentése a következő programszerkezetet javasolja vezérelvként:

„Science for science – the researchers set the agenda” [A tudomány a tudományért – a kutatók határozzák meg a menetrendet]

„Science for competitiveness – industry sets the agenda” [A tudomány a versenyképességért – az ipar határozza meg a menetrendet]

„Science for society – civil society actors set the agenda” [A tudomány a társadalomért – a civil társadalom határozza meg a menetrendet]

Az EGSZB alaposnak és jó választásnak tartja ezeket a címeket; aggályainak ad hangot azonban amiatt, hogy nem felelnek meg az alulról felfelé és a felülről lefelé építkező megközelítés közötti vagy az alapkutatás és az alkalmazott kutatás közötti komplex összefüggésnek. Ennek kapcsán utal INT/571. sz. véleményére, és hangsúlyozni szeretné, hogy valójában nincs „science for science” kutatás, csak „science for knowledge” [tudomány a tudásért]. A szakértői csoport jelentésében felsorolt három kategória inkább azt a kérdést jelöli ki, hogy a tudományos felfedezésektől várható új ismeretek automatikusan lényegesnek és a problémamegoldásban használhatónak tekinthetők-e és milyen mértékben.

4.4.1   Az EGSZB utal az INT/545 sz. véleményében a növekményes és forradalmi innovációkról tett kijelentéseire, amelyekből kiderül, hogy a forradalmi, áttörést jelentő innovációk a múltban nem – vagy csak ritkán – indultak ki a létező ágazatokból, viszont egészen új iparágak és ágazatok létrejöttéhez vezettek.

4.4.2   Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy ezt a terminológiát, bár igen kifejező, gondolják át, hogy ne kerülhessen sor olyan félreértésekre, amelyek rossz döntésekhez és a források hibás elosztásához vezethetnek.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Elérhető a következő címen: http://ec.europa.eu/research/evaluations.

(2)  COM(2011) 48 végleges.

(3)  HL C 132., 2011.5.3., 39. o. („Innovatív Unió”).

(4)  HL C 48., 2011.2.15., 129. o.

(5)  HL C 132., 2011.5.3., 22. o. („Innovatív munkahelyek”), 2.6. pont.

(6)  Ld. a szakértői csoport jelentését a 4.3. ponttól.

(7)  HL C 110., 2004.4.30., 3. o. (különösen az 5.5.5.2. pont).

(8)  COM (2011) 48 végleges.

(9)  HL C 306., 2009.12.16., 13. o.

(10)  HL C 132., 2011.5.3., 39. o. („Innovatív Unió”).

(11)  HL C 48., 2011.2.15., 112. o.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/91


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások

(COM(2010) 386 végleges)

2011/C 218/17

Előadó: Cristian PÎRVULESCU

2010. július 20-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Az EU terrorizmusellenes politikája: legfőbb eredmények és jövőbeni kihívások

COM(2010) 386 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. március 24-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott, 471. plenáris ülésén (a május 5-i ülésnapon) 167 szavazattal 2 ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB a jelenlegi válság hatásaival összefüggésben mind a vallási, mind pedig az ideológiai alapú terrorizmussal kapcsolatos radikalizálódás megnövekedett kockázatára figyelmeztet. Az alapvető jogok védelme a terrorizmusellenes politika tervezésének és végrehajtásának egyik fő értékelési kritériuma kell, hogy legyen.

1.2   Az EGSZB a megelőzés szerepének újragondolását szorgalmazza, valamint egy ezt megelőző olyan dimenzió bevezetését, melynek célja az együttműködés kiépítése és a feszültségek korai szakaszban való feloldása. Ez az átfogó dimenzió egyaránt kapcsolódik a terrorizmusellenes politikához és az egyéb, uniós és nemzeti szintű politikákhoz, ideértve például az ifjúsági, a kulturális, az oktatási, valamint a politikai és közéleti részvételre vonatkozó politikákat.

1.3   AZ EGSZB „iszlamista terrorizmus” helyett a „fanatizmus, fajgyűlölet és idegengyűlölet által motivált terrorizmus” kifejezés használatát tartja kívánatosnak az Európai Unió és a szakosított intézmények hivatalos dokumentumaiban.

1.4   Az EGSZB azt ajánlja, hogy a politikatervezés során valamennyi uniós intézmény és nemzeti kormány vegye figyelembe a terrorizmus dinamikájával kapcsolatban rendelkezésre álló mennyiségi és minőségi adatokat. A jelenség sokszínűsége miatt a „mindenkinek egy méret”(one size fits all) elvet követő politika hibásnak bizonyulhat, valamint költséges és hatástalan lehet a megvalósítás szempontjából is. Emellett élni kell az arányosság elvével is, hogy az erőfeszítéseket és a költségeket illetően a válaszreakció arányos maradjon az ilyen típusú fenyegetések nagyságával.

1.5   AZ EGSZB azt javasolja, hogy az EU terrorizmusellenes stratégiai dokumentumaiban a négy pillér (megelőzés, védekezés, üldözés és reagálás) vagy az átfogó szempontok – az alapvető jogok tiszteletben tartása, nemzetközi együttműködés, partnerségek harmadik országokkal, finanszírozás – mellé illesszék be a terrorizmusnak az indíték vagy az előfordulás szempontjából meghatározott fajtáit is, úgy mint a szeparatista, a szélsőbaloldali, a szélsőjobboldali, az egy ügyre összpontosító (single issue) vagy a vallási indítékú terrorizmus. Egy ilyen stratégiai felépítés segíteni fogja a nemzeti kormányokat, az uniós intézményeket és a többi érdekelt szereplőt abban, hogy elgondolásaikat és eszközeiket a különböző terrorizmusfajták jelentette konkrét kihívásokhoz igazítsák.

1.6   Az EGSZB azt ajánlja, hogy a terrorizmus céljából történő toborzás és a radikalizálódás elleni konkrét uniós stratégia keretében, és a vonatkozó cselekvési tervben is, kapjanak helyet az egyenlőtlenségek és a hátrányos megkülönböztetés megszüntetését célzó konkrét intézkedések is, illetve hogy a cselekvési terv többek között épüljön az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által végzett munkára.

1.7   Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak és a nemzeti kormányoknak, hogy részletesen mérjék fel a biztonsági intézkedéseknek a magánszolgáltatók tevékenységében jelentkező gazdasági hatását. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy az egyes költséges technológiák kifejlesztése és az eljárások bonyolultabbá tétele hátrányosan érintheti a gazdasági szereplők és az állampolgárok tevékenységét.

1.8   Az EGSZB arra is figyelmeztet, hogy egyes – a legtöbb esetben kényes – személyes adatok törvénytelen vagy helytelen felhasználása a hatóságok megnövekedett hatáskörével párosulva bizonyos konkrét személyek és/vagy csoportok hátrányos megkülönböztetéséhez és megbélyegzéséhez vezethet.

1.9   A terrorizmusellenes politika hitelességének növelése és az alapvető jogok fokozott tiszteletben tartása érdekében az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy tegyen eleget az Európai Parlament kérelmének, mely a tagállamok területének a CIA általi – a foglyok szállítását és törvénytelen fogva tartásukat szolgáló – feltételezett használatáról szóló 2007. évi állásfoglalásában szerepel. Ennek értelmében arra kérik az Európai Bizottságot, hogy tagállami szinten vizsgálja meg a terrorizmusellenes joganyagot, valamint azokat az egyéb eljárásokat, amelyek lehetővé tennék az ilyen intézkedések foganatosítását.

1.10   Az EGSZB azt javasolja az Európai Uniónak, hogy határozottabban mozdítsa elő a demokratikus normákon és eljárásokon alapuló terrorizmusellenes küzdelem modelljét azokban az országokban, ahol a terrorizmusellenes politika érintheti a demokrácia minőségét és az alapvető jogok tiszteletben tartását.

2.   Bevezetés

2.1   Az Európai Bizottság közleménye az Európai Parlament felkérése nyomán az EU jelenlegi terrorizmusellenes stratégiájának politikai értékeléséhez szolgáltat kulcsfontosságú elemeket, és a belbiztonságra vonatkozó szélesebb stratégia keretén belül fontos előkészítő szakaszt jelent.

2.2   A múltban elért eredmények felmérése és a jövőbeni kihívásokkal való szembenézés különös jelentőséget nyert a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésével, valamint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése terén az új többéves munkaprogram és a cselekvési terv elfogadásával (Stockholmi Program). Mindezek szükségessé teszik egy ilyen értékelés elvégzését. A közlemény az EU jövőbeni fellépéseit nagy vonalakban ismertető Stockholmi Programban (1) és az annak végrehajtását szolgáló cselekvési tervben (2) meghatározott, terrorizmusellenes intézkedéseket és kezdeményezéseket helyezi előtérbe, illetve egészíti ki.

2.3   Az EU 2005. évi terrorizmusellenes stratégiája, (3) mely az ezen a területen megvalósuló uniós fellépéseknek továbbra is a legfőbb referenciakeretét jelenti, négy fő pillérből áll: megelőzés, védekezés, üldözés és reagálás. Az Európai Bizottság közleménye ezt a felépítést követi. Minden egyes pillér esetében megállapítottak néhány jelentős eredményt, és a jövőbeli kihívásokat is meghatározták.

2.4   Az EGSZB kedvezően fogadja az Európai Unió terrorizmusellenes politikájának integrált értékelését, és fontos lépésnek tartja azt a terrorfenyegetésekkel, illetve az ellenük folytatott küzdelem eszközeivel kapcsolatos kiegyensúlyozott megközelítés elérése érdekében.

2.5   Az EGSZB azt szorgalmazza, hogy a felülvizsgált terrorizmusellenes stratégia a nemrégiben elindított belbiztonsági stratégiával együtt olyan célkitűzéseket és eszközöket állapítson meg, melyek révén az egyéni biztonság követelményei nem kerülnek összeütközésbe az alapvető szabadságok és jogok védelmével. Ez utóbbiakat egyetlen esetben sem szabad felfüggeszteni vagy korlátozni, hiszen a jogállamiság és a demokratikus társadalom sarokkövét képezik.

2.6   Az EGSZB korábban két olyan véleményt fogalmazott meg, melyek közvetlenül a terrorizmusellenes politikára vonatkoztak. E két vélemény a megelőzésre és különösen a radikalizálódás megfékezésére összpontosított, és mindkettő felvázolta az EGSZB álláspontjának általános irányvonalait. Jelen vélemény felülvizsgálja és oly módon fogalmazza meg ezeket az általános irányvonalakat, hogy segítse a terrorizmusellenes politikának a jelenséggel kapcsolatos új tendenciák fényében történő kiigazítását.

3.   Általános megjegyzések

3.1   A gazdasági válság nemcsak az európai gazdaságokat, hanem a földrészünket jellemző társadalmi, politikai és kulturális kapcsolatokat is szerkezetükben érintette. A gazdasági válság meggyengítette az állampolgárok, a csoportok és a politikai intézmények közötti szolidaritás kötelékeit. Ebben a helyzetben a lakosság kisebbségi csoportjaival szembeni bizalmatlanság és intolerancia gyorsan terjedt, és védekező pozícióra kényszerítette ez utóbbiakat.

3.2   AZ EGSZB szerint az Európai Unió terrorizmusellenes politikája olyan összetett és érzékeny terület, ahol a biztonság szavatolásával kapcsolatos kényszereket, valamint a technológiai és a jogszabályi fejlődést az alapjogok védelmének szilárd rendszerébe kell beilleszteni.

3.3   A terrorizmusnak, mint jelenségnek a sokszínűségére és annak mélyebb okaira való tekintettel az EGSZB az EU terrorizmusellenes politikájának a politikai integrációt és együttműködést szorgalmazó látásmóddal való kiegészítését javasolja, mely megszűnteti a terrorcselekmények célszerűségébe vetett hitet. A megelőzésről szóló vita során a társadalmi befogadással, a szegénység leküzdésével, a nemek közötti egyenlőséggel és a munkahelyek minőségének javításával kapcsolatos célkitűzések megerősítése különösen az Európa 2020 stratégia szociális vetülete szempontjából bír azonnali jelentőséggel.

3.4   Az Europol utolsó jelentésében több lényeges adat is szerepel a terrorizmus jelenségének az Európai Unión belüli dinamikájáról. (4) 2009-ben csökkent a meghiúsult, megakadályozott vagy végrehajtott terrortámadások száma, amely egyértelműen lefelé irányuló tendenciát követve 2007-hez képest felére csökkent.

3.5   Nemcsak a terrortámadások száma, hanem azok fajtái is változtak. 2009-ben a leggyakoribb terrortámadás a szeparatista típusú volt (257 támadás), ezt követték a szélsőbaloldali vagy anarchista támadások (40), a szélsőjobboldali támadások (4) és végül az egyetlen ügyet előtérbe állító terrortámadások (2). Megjegyzendő, hogy a közvélemény által a legelterjedtebbnek és legveszélyesebbnek tartott vallási indítékú terrorizmus bizonyult a legritkábbnak, egyetlen, Olaszországban regisztrált támadással 2009 folyamán.

3.6   Az EGSZB-t sajnálattal töltik el a terrorista jellegű tevékenységek következtében elveszett emberéletek, valamint az általuk okozott anyagi károk. A terrorizmus gyakoriságának lefelé ívelő tendenciája azonban azt jelzi, hogy a szakpolitikák és intézkedések értő és előrelátó összefűzésével ez a jelenség visszaszorítható. A terrorizmusellenes politikáknak a cselekmények elkövetési helyei, indítékai, fajtái és okai szerinti konkrét megközelítéssel kell a jelenséget kezelniük.

3.7   Figyelembe véve a terrorizmus közvélemény általi észlelése és konkrét előfordulásai közötti jelentős eltérést, az EGSZB arra kéri a tagállamok kormányait és az uniós intézményeket, hogy vegyenek részt a polgárok hiteles tájékoztatásában a terrorizmus okait, kiterjedését és hatásait illetően. Az EGSZB kockázatosnak tartja, ha erről a jelenségről helytelen és részleges tájékoztatást nyújtanak, valamint figyelmeztet annak a veszélyére, hogy a terrorfenyegetettség a társadalmi kirekesztés, az intolerancia és a hátrányos megkülönböztetés alapjául szolgálhat. Mivel a terrorizmus célja a félelem gerjesztése, a terrorfenyegetettség eltúlzása valójában éppen az ilyen cselekmények potenciális elkövetőinek tehet szolgálatot. Másrészről el kell kerülni a terrorizmus egyfajta „piacának” a kialakulására irányuló tendenciát, amely igazolhatná a különböző gazdasági és intézményi szereplőknek a terrorfenyegetések elleni küzdelem iránti fokozott érdeklődését.

3.8   A terrorizmushoz kapcsolódó bűncselekmények üldözésének és megtorlásának dinamikája figyelemre méltó. A letartóztatások többségére a gyanúsítottak terrorista jellegű szervezethez való tartozása alapján került sor, nem pedig terrortámadások előkészítéséhez és megindításához közvetlenül kapcsolódó bűncselekmények nyomán. Ez a tény azt mutatja, hogy a nemzeti hatóságoknak már a kezdeti szakaszban sikerül a terrortámadások megszervezését vagy kivitelezését meghiúsítaniuk.

3.9   Az e területhez tartozó – főként az adatfelügyelettel, -gyűjtéssel és -tárolással kapcsolatos – technológiák fejlesztését és felhasználását a fenyegetettség fokához kell igazítani. A terrorizmusellenes politika nem válhat a polgárok magánéletébe betolakodó jelenlétté. Ez az általános fenyegetettség-érzés elterjedéséhez, nem pedig annak csökkenéséhez járulna hozzá, valamint kisebbíthetné a nemzeti kormányok és a közösségi intézmények fellépéseibe vetett hitet.

3.10   Az EGSZB úgy véli, hogy a terrorfenyegetések terjedésének visszaszorításában fontos szerep hárul az európai civil társadalomra. Bár az általa követett értékek, a szervezési módok és a fellépési eszközök alapján a civil társadalom igen sokszínű, a terrorizmusellenes politika minden vetületébe be kell vonni, és különösen a megelőzési szakaszba. Emellett a civil társadalom szerephez juthat a párbeszéd, az együttműködés és a szolidaritás modelljének a kiépítésében is, mely időrendben a szorosan vett megelőzési szakasz előtt áll, ez utóbbiban ugyanis egyes személyek már készen állnak arra, hogy terrorjellegű akciókhoz csatlakozzanak. (5) Az EGSZB hiszi, hogy a terrorizmus leküzdésének leghatékonyabb módja az okok, és nem pedig a tünetek kezelése.

3.11   Az EGSZB szerint az európai civil társadalom képes arra, hogy összekötő híd legyen a polgárok, a nemzeti kormányok és a helyi önkormányzatok, illetve a terrorakciókat esetlegesen támogató közösségek és csoportok között. A civil társadalom a hatósági fellépéseket kiegészítő sajátos szerepet vállalhat, amennyiben sajátos eszközökkel és programokkal (például a közvetítés vagy az oktatás terén) járul hozzá azokhoz.

4.   Részletes megjegyzések

Az EU által elért főbb eredmények és a jövőbeli kihívások

4.1   Megelőzés

4.1.1   Az EGSZB megelégedéssel fogadja, hogy az elmúlt időszakban a megelőzés pillére felé mutató stratégiai irányváltás következett be. A Stockholmi Program révén az elkövetkező öt évben mind a biztonságtechnikai kutatás, mind pedig a kapcsolódó politikai és társadalmi kérdések szempontjából megszilárdítják ezt a pillért. Az EGSZB azt is üdvözli, hogy az internet terroristacélokra – kapcsolattartás, adománygyűjtés, képzés, toborzás és propaganda – történő lehetséges használatát prioritásként kezelik. A kommunikáció nyomon követése nem válhat azonban a polgárok magánéletét befolyásoló eszközzé.

4.1.2   Az EGSZB támogatta a radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló európai uniós stratégia (6) kidolgozására vonatkozó kezdeményezést. E stratégiának három fő célja van: az egyéneket a terrorizmus útjára térítő hálózatok és személyek tevékenységének felszámolása, a közvélemény érvényesülésének biztosítása a szélsőségekkel szemben, valamint a demokrácia, a biztonság, a jogérvényesülés és a mindenki számára biztosított esély előmozdítása AZ EGSZB érdeklődéssel várja a stratégia végrehajtásáról készült időszakos értékelések eredményeit, és kijelenti, hogy kész részt venni a stratégiának az eddig elértek fényében történő kiigazításában. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy a legutóbbi terrorellenes cselekvési tervben nem irányoztak elő fellépéseket az EU-ban esetleg létező egyenlőtlenségek és megkülönböztetés felszámolására, valamint ahol szükséges, a hosszú távú integráció elősegítésére. (7)

4.1.3   Bár dicséretes, hogy figyelmet szentelnek a megelőzésnek, ez továbbra sem képes megfelelően kezelni a terrorizmus okait. Ahogyan arra az EGSZB korábban rámutatott: „a terroristává válás számos esetben igenis betudható elidegenedési, radikalizálódási és toborzási folyamatok betetőzésének, amelyek az egyazon területen élő csoportok között minden téren meglévő egyenlőtlenségekben, a (társadalmi, politikai vagy gazdasági) kirekesztésben és diszkriminációban […] gyökereznek” (8). Így a párbeszéd fokozását javasoljuk a terrorizmus jelenségének terjedésére adandó politikai jellegű válaszok megfogalmazása céljából. Ezek a válaszok a tagállamok szintjén meglévő politikai, intézményi, társadalmi és gazdasági kapcsolatok átértékelésén alapulnak, és egyes történelmi feszültségek hathatós csillapítását kell megcélozniuk.

4.1.4   Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2008-ban létrehozta a radikalizálódás szakértőinek európai hálózatát (ENER), mert véleménye szerint egy olyan intézményesült hozzájárulás, mely az egyes társadalmak jellegzetességeit és a különféle terrorcselekmények fajtáit is figyelembe veszi, segíthet az EU és a tagállamok vonatkozó politikáinak a kiigazításában.

4.1.5   Tekintettel arra, hogy az Európai Unióban bekövetkezett terrorcselekmények többsége a történelmi sérelmekhez és a szeparatizmushoz kapcsolódik, az EGSZB úgy véli, hogy az európai vitába nagyobb mértékben be kell vonni a helyi és regionális szint képviselőit egybegyűjtő uniós szervezetet, a Régiók Bizottságát, és a lehető legnagyobb mértékben nyitott a vele folytatandó párbeszédre.

4.1.6   Az EGSZB pozitívan értékeli az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a radikalizálódás és a terrorista célú toborzás elleni küzdelemmel kapcsolatos bevált tagállami gyakorlatokra vonatkozó közleményt adjon ki. Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy ebben a készülő közleményben vegye figyelembe azokat a következtetéseket és ajánlásokat, melyeket az EGSZB „Az EU szerepe az észak-írországi békefolyamatban” című véleményében (9) fogalmazott meg. A meghatározandó bevált gyakorlatok segíteni fogják az érdekelt szereplőket abban, hogy jobban megértsék a terrorizmus különböző fajtáit, azok indokai és elterjedtsége szerint. Ez előrelépést jelent abban az irányban, hogy minden egyes tagállam és minden egyes terrorfenyegetési típus tekintetében sajátos szakpolitika kerüljön kidolgozásra.

4.2   Védekezés

4.2.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak, a tagállamoknak, a kutatók közösségének és a magánszférának az állampolgárok védelme és az infrastruktúra megőrzése érdekében tett erőfeszítéseit. Ez a legösszetettebb és legköltségesebb pillér, mely olyan tevékenységeket foglal magában, mint a fenyegetések uniós szintű értékelése, az ellátási lánc biztonsága, a kritikus infrastruktúrák védelme, a közlekedésbiztonság és a határellenőrzés, valamint a biztonságtechnikai kutatások. A védelmi rendszerek fejlesztésének azonban arányban kell maradnia a fenyegetések méretével, és alkalmazkodnia kell a terrorizmus különböző típusaihoz is.

4.2.2   Kulcsfontosságú kérdés a tagállamok területén megvalósuló közlekedés biztonsága. A belső piac a javak, a tőke, a szolgáltatások és a személyek szabad mozgásán alapul. A tagállamok polgárainak a tagállamokon belüli és azokon túli utazása az európai gazdasági rendszer és életstílus egyik fontos összetevője. A mobilitás elősegíti a kölcsönös megismerést, a párbeszédet és a toleranciát. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a közlekedés biztonsága annak minden összetevőjével együtt a közösségi intézmények és a nemzeti kormányok kitüntetett figyelmére érdemes.

4.2.3   Az EGSZB rámutat a biztonságtechnikával foglalkozó kutatók közösségének erőfeszítéseire a személyek és az infrastruktúrák védelmére irányuló technológiák kifejlesztése érdekében. A kutatóknak azonban tisztában kell lenniük azzal, hogy a technológia kihatással járhat a személyek mindennapjaira és magánéletére. Szavatolniuk kell azt, hogy a technológiával ne lehessen visszaélni, vagy azt az egyén méltóságát és jogait csorbító módon felhasználni.

4.2.4   Az EGSZB üdvözli a magánszféra – legyen szó akár az információs és kommunikációs technológiáról vagy a vegyiparról – együttműködését a terrorfenyegetések elleni küzdelemben. Ugyanígy üdvözli a magánfuvarozók nyitottságát a megemelt biztonsági intézkedések irányába, melyek alkalmazása akár veszteséget is okozhat számukra. Ebben az összefüggésben az EGSZB határozottan javasolja az Európai Bizottságnak és a nemzeti kormányoknak, hogy részletesen mérjék föl a biztonsági intézkedéseknek a magánszolgáltatók tevékenységében jelentkező gazdasági hatását. Az EGSZB figyelmeztet arra, hogy egyes költséges technológiák kifejlesztése és az eljárások bonyolultabbá tétele hátrányosan érintheti a gazdasági szereplők és az állampolgárok tevékenységét.

4.2.5   Mivel európai szinten a személyszállítás védelmével kapcsolatos számos tevékenység magánszolgáltatókkal együttműködésben történik, utóbbiakat be kell vonni az oktatási és tájékoztatási programokba annak érdekében, hogy a biztonsági eljárások ne sértsék meg az utasok személyes biztonságát és méltóságát.

4.3   Üldözés

4.3.1   Az EGSZB üdvözli az ehhez a pillérhez kapcsolódó legújabb fejleményeket, amely pillér a következő szempontokat tartalmazza: információgyűjtés és -elemzés, a terroristák mozgásának és tevékenységének az akadályozása, bírósági és rendőrségi együttműködés, valamint a terrorizmus finanszírozása elleni küzdelem. Ebben a kérdéskörben minden érintett szereplő előállhat saját elképzelésével a terrorfenyegetésekre azok típusa szerint adandó válaszlépések kialakítását illetően.

4.3.2   Az EGSZB úgy véli, hogy a terrorfenyegetések sikeres leküzdéséhez az egyes nemzeti hatóságok közötti kétoldalú, valamint az utóbbiak és a szakosodott európai ügynökségek közötti együttműködés is hozzájárul. Ugyanakkor fel kell hívni a figyelmet a magánjellegű információk gyűjtésével és felhasználásával kapcsolatos érzékeny kérdésekre is. A terrorizmus elleni küzdelemhez kapcsolódó erőfeszítések során folyamatosan nagy gondot kell fordítani a magánélethez való jog védelmére. Ahogyan az európai adatvédelmi biztos (AEPD) jelezte, a gyakran kényes személyes adatok törvénytelen vagy nem megfelelő felhasználása a hatóságok megnövekedett hatáskörével együtt bizonyos konkrét személyek és/vagy csoportok hátrányos megkülönböztetéséhez és megbélyegzéséhez vezethet. (10)

4.3.3   A terrorizmusellenes politika egyik fontos összetevője a terrorizmus finanszírozásának korlátozása. Az EGSZB rámutat azokra az uniós jogszabályi változásokra, melyek a terrorizmushoz kötődő személyek vagy szervezetek listára való vételét az alapvető jogok tiszteletben tartásának feltételéhez kötik. Az EGSZB úgy véli, hogy az egyéni szankciókat célzó eljárásokat, amilyen például a vagyoni eszközök befagyasztása, korrekt, tiszta és átlátható módon kell végrehajtani. A gyanúsítottak számára lehetőséget kell adni a védekezésre és a hatósági döntések megfellebbezésére.

4.3.4   Az EGSZB egyetért azzal, hogy az átláthatóság, a jó kormányzás és a felelősség alapvető fontossággal bír az NGO-k számára. Hasznosak lehetnének az európai szinten bevezetett önkéntes eljárások, de nem szabadna (irreális szabályozási és/vagy pénzügyi akadályok bevezetésével) a szabályok új együttesének megalkotásához vezetniük, mely ellentmondásba kerülne a tagállami jogszabályokkal és befolyásolhatná az ágazat működőképességét vagy a polgárok elkötelezettségét a kedvezményezettek érdekében végzett munkájuk során Az EGSZB nyitott az együttműködésre az olyan megoldások felkutatása céljából, amelyek a terrorizmusellenes politika közös stratégiájának megalkotását, valamint az állampolgárok azon – alapvető és tiszteletben tartandó – jogának és kívánságának érvényesítését teszik lehetővé, hogy független egyesületekbe szerveződjenek.

4.4   Reagálás

4.4.1   Az EGSZB pozitívan értékeli az e pilléren belül a közelmúltban bekövetkezett változásokat, mely pillér olyan kérdéseket fog át, mint a terrortámadások következményeire irányuló polgári reagálási képesség, a korai figyelmeztető rendszerek, általában véve a válságkezelés és a terrorizmus áldozatainak nyújtott segítség. Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállamoknak meg kell erősíteniük válaszadási képességüket az emberi élet és biztonság válsághelyzetekben történő hatékony védelme érdekében.

4.4.2   AZ EGSZB üdvözli azokat az erőfeszítéseket, melyek a terrorizmus céljából használható vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagokhoz való hozzáférés korlátozását szolgálják. Az EU CBRN cselekvési tervének végrehajtását, mely 130 meghatározott intézkedésből áll a megelőzés, a felderítés és a vegyi, biológiai, radiológiai és nukleáris anyagokkal elkövetett terrorcselekményekre való reagálás területén, prioritásként kell kezelni, figyelembe véve a javasolt intézkedések esetleges hatását az érintett gazdasági ágazatokban. Kiterjedt konzultáció szükséges ezek képviselőivel.

4.4.3   AZ EGSZB értékeli az Európai Bizottság részéről a terrortámadások áldozatainak megsegítése érdekében tett erőfeszítéseket is, melyek keretében körülbelül 5 millió EUR-val járultak hozzá a terrorizmus áldozatainak támogatásához, valamint a terrorizmus áldozatait tömörítő szövetségek hálózatát is segítik. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a támogatást továbbra is fenn kell tartani, és javítani kell.

Horizontális kérdések

4.5   Az alapvető jogok tiszteletben tartása

4.5.1   Az EGSZB pozitívan értékeli azt, hogy az alapvető emberi jogok tiszteletben tartása elsőbbséget élvez a horizontális kérdések között. Ugyanakkor az Európai Bizottságnak az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos elkötelezettségének a nemzeti kormányok hasonló elkötelezettségével kell párosulnia. Az alapvető jogok védelme nem merülhet ki az eszközök eltervezésének és kidolgozásának a szakaszában, hanem ezek végrehajtását is magában kell foglalnia.

4.5.2   Az emberi jogok védelmének európai rendszere jogi szempontból szilárd, ennek pedig az Európai Bizottság közleményeiben és fellépéseiben jobban kell tükröződnie. A nemzeti kormányoknak határozottabban kell használniuk a konkrét eszközöket. A politikai kötelezettségvállalásoknak a kormányok gyakorlatában is tükröződniük kell. A kínzásnak a tagállamok területén történő alkalmazásával vagy eltűrésével kapcsolatos gyakorlatok büntetendőek és végleg kiküszöbölendőek. A visszaküldés tilalmának elvét tiszteletben kell tartani. A nemzetközi, európai és nemzeti jogban egyértelműen beazonosított és büntetett diszkriminatív gyakorlatokat üldözni kell, és vissza kell szorítani.

4.5.3   Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a terrorizmus elleni politikával kapcsolatban határozza meg az alapvető jogok tiszteletben tartására vonatkozó leggyorsabb visszajelzési és döntési mechanizmusokat. Ennek érdekében jobban mozgósítható az európai civil társadalom ereje is, mely kiemelten kezeli a polgári jogok és szabadságok védelmének kérdését.

4.6   Nemzetközi együttműködés és partnerségek a harmadik országokkal

4.6.1   A terrorizmus, különösen annak vallási indítékú típusa, jelentős nemzetközi vetülettel rendelkezik. Az Európai Uniónak együtt kell működnie más országokkal a terrorfenyegetések csökkentése érdekében, még akkor is, ha – amint a fentiekben láttuk – már nem bizonyul az ilyen típusú fenyegetések elsőszámú célpontjának.

4.6.2   A harmadik országok vonatkozásában az Európai Uniónak a terrorizmus elleni harc során a demokratikus eljárásokat és normákat kell előmozdítania. Az Európai Unióban az emberi jogok biztosításának és tényleges előmozdításának sokféle rendszere létezik. Számos harmadik országban azonban a terrorizmus elleni politika rossz irányt vehet, és befolyásolhatja mind a demokrácia minőségét, mind pedig az alapvető jogok védelmét.

4.7   Finanszírozás

4.7.1   Az EGSZB kedvezően fogadja a „Biztonság és a szabadságjogok védelme” elnevezésű program létezését, mely tartalmazza a terrorizmus megelőzésére, az arra való felkészültségre és annak következményeinek kezelésére vonatkozó programot. A stratégián belüli minden egyes pillér (megelőzés, védekezés, üldözés és reagálás) költségei között új egyensúlyt kell találni, ugyanakkor a megelőzéssel kapcsolatos politikai elkötelezettség mellé megfelelő költségvetési tételeket is kell rendelni. A köz- és magánszféra közötti kapcsolatoknak is nagyobb figyelmet kell szentelni a terrorfenyegetések elleni küzdelem során. Az EGSZB érdeklődéssel várja a fenti program köztes értékelésének eredményeit, és reméli, hogy a rendelkezésre álló alapokhoz könnyen hozzá lehetett férni, a felhasználásuk pedig a várt eredménnyel járt.

5.   Kitekintés

5.1   A Lisszaboni Szerződés hatályba lépésével a tagállamok közötti együttműködés a terrorizmusellenes politika területén is jobban összehangolható. A Szerződés emellett az Európai Uniónak az emberi jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos felelősségi köreit is kiszélesíti. Így lehetőség nyílik egy olyan terrorizmusellenes politika felépítésére, mely valamennyi szakaszában, beleértve a végrehajtást is, magába foglalja az emberi jogok tiszteletben tartásának legelőremutatóbb normáit és eljárásait. Az EGSZB szerint a terrorizmusellenes politikát a jelenség konkrét változásaihoz kell igazítani, mindeközben pedig a hangsúlyt egyértelműen a széles értelemben vett megelőzésre kell helyezni, tehát egy olyan folyamatra, melynek révén a terrorizmus társadalmi, politikai és gazdasági okai közvetlenül kezelhetőek.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 5-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  HL C 115., 2010.5.4., 1. o.

(2)  COM(2010) 171 végleges, 2010. április 20.

(3)  A 2005. november 30-i 14469/4/05. sz. dokumentum.

(4)  A terrorizmus helyzetéről és annak változásáról szóló 2010-es Europol-jelentés (TE-SAT) a következő címen érhető el: http://www.europol.europa.eu/publications/EU_Terrorism_Situation_and_Trend_Report_TE-SAT/Tesat2010.pdf.

(5)  HL C 128., 2010.5.18., 80. o.

(6)  A radikalizálódás és a terroristatoborzás elleni küzdelemre irányuló európai uniós stratégiát 2008 novemberében vizsgálták felül (CS/2008/15175).

(7)  Az Európai Unió Tanácsa; Európai cselekvési terv a terrorizmus elleni küzdelemről, Brüsszel, 2011. január 17.

(8)  HL C 211., 2008.8.19., 61. o.

(9)  Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Az EU szerepe az észak-írországi békefolyamatban, 2008.10.23., HL C 100., 2009.4.30., 100. o.

(10)  Az európai adatvédelmi biztos véleménye az EU terrorizmusellenes politikájáról szóló európai bizottsági közlemény tárgyában, Counter-Terrorism Policy and Data Protection (Terrorizmusellenes politika és az adatvédelem), Giovanni Buttarelli hozzászólása az EGSZB-ben 2011. február 9-én lefolytatott meghallgatás során.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/97


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a harmadik országbeli állampolgárok idényjellegű munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről

(COM(2010) 379 végleges– 2010/0210 (COD))

2011/C 218/18

Előadó: Christa SCHWENG

2010. szeptember 29-én az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a harmadik országbeli állampolgárok idényjellegű munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről

COM(2010) 379 végleges– 2010/0210 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. március 24-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott 471. plenáris ülésén (a május 4-i ülésnapon) 165 szavazattal 3 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli az irányelvjavaslatot mint a legális bevándorlás átfogó megközelítésének kidolgozására irányuló európai erőfeszítések részét. A javasolt irányelv hozzájárulhat ahhoz, hogy fedezzék az év bizonyos szakaszaihoz kötődő megnövekedett munkaerőigényt, amelyet a belföldön rendelkezésre álló munkaerő nem tud kielégíteni. A javaslat ugyanakkor jelentősen hozzájárul az illegális bevándorlás elleni küzdelemhez is.

1.2

Az EGSZB különösen az egyszerűsített és gyorsított befogadási eljárásokat üdvözli, mivel az idényjellegű munka esetében annak jellegéből adódóan meghatározott időre szóló tevékenységekről van szó, és a vállalatok éppen ezekben az időszakokban szembesülnek munkaerőhiánnyal.

1.3

Az EGSZB támogatja azt a rendelkezést is, mely szerint minden munkaerő-piaci vizsgálat elvégzése a tagállamok hatásköre marad. Ennek kapcsán azt ajánlja, hogy a szociális partnereket vonják be minden olyan intézkedésbe, amely harmadik országbeli állampolgárok idénymunka-vállalásának engedélyezését érinti.

1.4

Az EGSZB arra kéri a Tanácsot, az Európai Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy gondolják át a tartózkodás maximális időtartamával kapcsolatos rendelkezést, mivel naptári évenként hat hónap nem felel meg a vállalatok igényeinek, pl. olyan országokban, ahol két gazdasági idény is van. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy indokolt esetekben a szociális partnerekkel szorosan egyeztetve tagállami kivételeket lehessen megállapítani a tartózkodás maximális időtartama alól. Ennek során biztosítani kell, hogy a foglalkoztatási szerződés idényjellege és a megfelelő ellenőrzési lehetőségek ne legyenek kijátszhatók.

1.5

Az EGSZB kéri, hogy az irányelv egyértelmű szabályokat tartalmazzon azzal kapcsolatban, hogy mely gazdasági ágazatokban végezhetők idényjellegű tevékenységek. A szabályok alóli kivételeket a szociális partnerekkel szorosan egyeztetve nemzeti szinten lehessen meghatározni.

1.6

Az EGSZB utal arra, hogy az idénymunkások korlátozott idejű hozzáférést kapnak az adott tagállam munkaerőpiacához. A munkavégzés helye szerinti szabályok elvét (lex loci laboris) alkalmazva ezért munkajogi szempontból a befogadó ország munkavállalóival egyenlőként kell kezelni őket, függetlenül attól, hogy ezek a jogok törvényekben, általános érvényű kollektív szerződésekben vagy regionális kollektív szerződésekben vannak rögzítve. A szociális biztonságot illető azonos bánásmódot viszont kétoldalú megállapodások létezésétől kell függővé tenni.

2.   Bevezetés és az irányelvjavaslat tartalma

2.1

A „Politikai terv a legális migrációról” (1) című közleménye keretében az Európai Bizottság összesen öt, a munkaerő bevándorlásáról szóló jogalkotási javaslat 2007 és 2009 közötti elfogadásáról rendelkezik, köztük az idénymunkások belépési és tartózkodási feltételeiről szóló irányelvjavaslatról. A Tanács által 2009. december 10–11-én elfogadott Stockholmi Program megerősítette az Európai Bizottság és a Tanács elkötelezettségét a legális migrációra vonatkozó politikai terv végrehajtása mellett.

2.2

Az Európai Bizottság 2010. július 13-án terjesztette elő javaslatát, (2) és azzal indokolta azt, hogy a tagállamokban szükség van idénymunkára, amelyhez egyre kevesebb uniós polgár áll rendelkezésre. A magasan képzett munkaerő iránti növekvő kereslet ellenére az EU-ban a hagyományos területeken továbbra is egyre növekszik az alacsony képzettségű munkaerő iránti strukturális igény is. Az Európai Bizottság szerint továbbá a tapasztalat azt mutatja, hogy bizonyos harmadik országokból származó idénymunkások kizsákmányolás áldozataivá válnak, és esetleg egészségüket és biztonságukat is veszélyeztető méltatlan körülmények között kell dolgozniuk.

2.3

Az irányelvjavaslatot előkészítő konzultációk folyamán világossá vált, hogy egységes uniós szabályokra van szükség a gazdasági bevándorlók bizonyos kulcsfontosságú kategóriáinak befogadási feltételeire vonatkozóan (főként a vállalatcsoporton belüli kiküldetések keretében a magasan képzett munkaerőt és az idénymunkásokat illetően). A befogadási feltételeknek minél egyszerűbbeknek, bürokráciamenteseknek és rugalmasabbaknak kell lenniük.

2.4

Az Európai Bizottság javaslata egy közös meghatározásokon és kritériumokon alapuló egyszerűsített eljárást tartalmaz a harmadik országbeli idénymunkások befogadására. Az idénymunkások bizonyos feltételek mellett kombinált munkavállalási és tartózkodási engedélyt kapnak, amely naptári évenként 6 hónap tartózkodásra jogosítja fel őket. A tagállamok lehetőséget kapnak arra, hogy maximum három évre többszöri engedélyt biztosítsanak az idénymunkások számára, vagy egymást követő idényekben egyszerűsített újrabelépési eljárást alkalmazzanak. Az idénymunkások munkafeltételei egyértelműen meg vannak határozva, és biztosítják, hogy az idénymunkásokat bizonyos jogok tekintetében a helyi munkásokkal megegyezően kezeljék.

3.   Általános megfontolások

3.1

Az Európai Bizottság hatásvizsgálata szerint a harmadik országbeli állampolgárok által végzett szezonjellegű munka az Európai Unión belül nagyon eltérő méreteket ölt: Magyarországon 919, Franciaországban több mint 3 860, Svédországban 7 552, Spanyolországban 24 838 engedéllyel rendelkező idénymunkás dolgozik (valamennyi adat 2008-as). Az idénymunkások számos tagállamban alacsony képzettséget igénylő munkákat végeznek, mint pl. a mezőgazdaságban (Olaszországban az idénymunkások 60 %-a, Görögországban 20 %-a) és az idegenforgalomban (Spanyolországban a szálloda- és vendéglátóipar területén kiadott munkavállalási engedélyek 2003-ban az összes munkavállalási engedély 13 %-át tették ki). Ausztria egyes régiói idénymunkásokra szorulnak, ezért a 2008/2009-es téli idényre 8 000-ben állapították meg a kvótát.

3.2

Az EGSZB már számos korábbi véleményében foglalkozott a harmadik országbeli állampolgárok munkaerőpiachoz való egységes hozzáférésének feltételeivel. A gazdasági migrációról szóló zöld könyvvel (3) kapcsolatos konzultációk során az EGSZB idénymunkásokra vonatkozó speciális jogszabályok meghatározása mellett foglalt állást, és munkaszerződés meglétét is követelte.

3.3

Az Európai Bizottság jogalapként a 79. cikk (2) bekezdésének a) és b) pontját választotta. Az EGSZB szerint meg lehetett volna fontolni azt is, hogy az irányelvjavaslat a 153. cikken is alapuljon, mivel munka- és foglalkoztatási feltételeket is szabályoz. Ebben az esetben a szociális partnerek véleményét is ki kellett volna kérni. Az EGSZB azonban tudatában van annak, hogy az Európai Bíróság általános ítélkezési gyakorlata szerint egy olyan irányelvjavaslatnak, amely két célkitűzéssel rendelkezik, és azok közül az egyik fő vagy elsődleges célkitűzésnek tekinthető, arra a jogalapra kell támaszkodnia, amelyet a fő vagy elsődleges célkitűzés megkövetel.

3.4

Egy, a harmadik országbeli állampolgárok idényjellegű munkavállalására vonatkozó tartózkodási és munkavállalási engedélyeket szabályozó közösségi szintű eljárás jelentősen hozzájárul ahhoz, hogy a munkaerő iránti, az év bizonyos időszakaiban megnövekedett kereslet összhangba kerüljön a kínálattal. A vállalatoknak mind alacsonyan, mind magasabban képzett munkaerőre szükségük van és lesz a jövőben is. A válság miatt megnövekedett munkanélküliség ellenére egyes országokban, ágazatokban és szakmákban túl kevés az uniós munkaerő az idényfüggő szükségletek kielégítésére.

3.5

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az európai munkavállalókra, függetlenül attól, hogy mobilis munkavállalóként vagy idénymunkásként dolgoznak egy, a hazájuktól eltérő országban, az európai és az adott nemzeti jogszabályok egyaránt vonatkoznak. A harmadik országbeli idénymunkásokról szóló irányelvnek nem szabad egy külön munkavállalói kategória létrehozásához vezetnie. A munkavégzés helye szerinti ország munkaügyi jogszabályait teljes terjedelmükben alkalmazni kell.

3.6

Az EGSZB osztja azt a nézetet, hogy az egész közösségre kiterjedő eljárás ezenkívül ahhoz is hozzájárulhat, hogy az idénymunkásokat legálisan foglalkoztassák, és megakadályozzák a néhány régióban előforduló kizsákmányolást. Ennek kapcsán figyelembe kell venni a szankciókról szóló 2009/52/EK (4) irányelvet is, amely kötelezi a munkaadót arra, hogy meggyőződjön a munkavállalók jogszerű tartózkodásáról, és szankciókkal sújtja a szabályszegéseket. A harmadik országbeli idénymunkások tartózkodási jogcímük lejártán túli, esetleges illegális tartózkodásának a visszatérésükről szóló 2008/115/EK irányelv szab gátat, amely arról rendelkezik, hogy a harmadik országbeli állampolgárok illegális tartózkodásának méltányos és átlátható eljárás útján vessenek véget, melynek során az önkéntes visszatérést előnyben részesítik a kitoloncolással szemben.

3.7

Éppen ez az irányelvjavaslat vezetett ahhoz, hogy hét nemzeti parlament számos mélyreható vizsgálatot végzett a szubszidiaritás és az arányosság betartásának kérdését illetően, (5) aminek során bírálatok is megfogalmazódtak többek között a tartózkodási jog időtartamára, valamint az elszállásolás kérdésére vonatkozóan.

3.8

A szubszidiaritás betartására vonatkozóan a nemzeti parlamentek által megfogalmazott aggályok figyelembevétele érdekében az EGSZB azt javasolja, hogy a tartózkodási jogcímek időtartamát a nemzeti jellegzetességeknek megfelelően nemzeti szinten szabályozzák. Így azok a tagállamok, amelyeknek a téli és a nyári idényben is fokozottan szükségük van idénymunkásokra, megtarthatnák eddigi szabályozásukat.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az EGSZB utal arra, hogy az „idénymunkás” és a „nagy mértékben az év adott szakaszához kapcsolódó tevékenység” választott meghatározásai széles mozgásteret hagynak, és ezáltal a tagállamokra marad annak eldöntése, hogy mely ágazatokat minősítenek idényfüggőnek. Ez bizonyos értelemben ellentmond a (10) preambulumbekezdésnek, amely egyértelműen kimondja, hogy az év adott szakaszához kapcsolódó tevékenységek jellemzően olyan ágazatokban fordulnak elő, mint a mezőgazdaság (vetési/ültetési vagy betakarítási időszakban) vagy a turizmus (a szabadságok időszakában). Az irányelvnek ezért egyértelmű szabályozást kell tartalmaznia azoknak az ágazatoknak a meghatározására, amelyekben idényjellegű tevékenységek végezhetők. Nemzeti szintű kivételeket a szociális partnerekkel szorosan egyeztetve lehessen meghatározni.

4.2

Az a követelmény, hogy az év bizonyos szakaszához kötődő tevékenységek esetén a szokásos műveletek végzéséhez képest több munkaerőre van szükség, értelmezésre szorul, és ezáltal jogbizonytalanságot eredményez. Az EGSZB úgy véli, hogy „ több” vagy „több” munkaerő iránti igénynek kellene itt szerepelnie. Azt, hogy van-e ilyen „(jelentősen) több” munkaerőigény, a hatóságoknak a nemzeti szociális partnerekkel együtt kellene meghatározniuk.

4.3

Az EGSZB nyomatékosan üdvözli, hogy egy érvényes, határozott idejű munkaszerződés vagy kötelező érvényű állásajánlat megléte, valamint a javadalmazás és a munkaórák számának megadása előfeltételt jelent az idénymunkások kombinált munkavállalási és tartózkodási engedélyének megadásához. A tartózkodási engedélyt kibocsátó hatóság így ellenőrizheti a harmadik országbeli állampolgárok foglalkoztatásának szerződéses alapjait. Ugyanakkor az adott nemzeti foglalkoztatási feltételek betartása is biztosított.

4.4

A befogadás iránti kérelem elutasításának egyik oka lehet, ha a munkáltatóval szemben nem bejelentett munka és/vagy illegális foglalkoztatás miatt szankciókat érvényesítettek. Az EGSZB a lehető legszigorúbban elítéli a feketemunkát, utal azonban arra, hogy ezt az elutasítási okot oly módon is lehet értelmezni, hogy már csekély vétségek is a kérelmek állandó elutasításához vezethetnek. A jogbiztonság értelmében a szankciókról szóló irányelvhez hasonlóan tisztázni kellene, hogy ez az elutasítási ok csak a szankció kiszabása utáni meghatározott időszakra érvényesíthető, amelynek a vétség súlyosságával arányosnak kell lennie.

4.5

Az EGSZB üdvözli, hogy az ezt igénylő tagállamok továbbra is végezhetnek munkaerő-piaci vizsgálatokat. Az EGSZB kedvezően fogadja azt a lehetőséget is, hogy a tagállamok a befogadott harmadik országbeli állampolgárok száma alapján is elutasíthatják a kérelmet. Azonban mind a munkaerő-piaci vizsgálatoknak, mind a befogadási kvóták meghatározásának a nemzeti szociális partnerek, valamint a munkaügyi hivatalok bevonásával kell történnie. A kvóták meghatározását olyan módon kell végezni, amely nem hosszabbítja meg jelentősen az egyéni engedélyezési eljárásokat.

4.6

Az idénymunkások naptári évenként legfeljebb hat hónapos, a 11. cikkben meghatározott tartózkodása az EGSZB szerint túl rugalmatlan és ellentmondhat a szubszidiaritás elvének: ahhoz, hogy a két idénnyel rendelkező tagállamokban a vállalatok mindkét idényben foglalkoztathassanak harmadik országbeli állampolgárokat, a tagállamoknak lehetőséget kell biztosítani arra, hogy kivételeket határozhassanak meg az idénymunkások tartózkodási és munkavállalási engedélyének egy bizonyos időszakra vonatkozó maximális időtartamát illetően. Ennek az országos szintű szociális partnerekkel szorosan egyeztetve kell történnie. Ennek során biztosítani kell, hogy a foglalkoztatási szerződés idényjellege és a megfelelő ellenőrzési lehetőségek ne legyenek kijátszhatók.

4.7

A naptári évekhez való igazodás távol áll a gyakorlattól, és figyelmen kívül hagyja a téli és nyári idénnyel is rendelkező idegenforgalmi régiókat. A munkaadó, illetve a munkavállaló így arra kényszerülne, hogy ugyanazon munkaviszony folyamán új kérelmet nyújtson be.

4.8

A 11. cikk 2. bekezdése, amelynek értelmében „az (1) bekezdésben említett időszakon belül […] megengedett az idénymunkások számára szerződésük meghosszabbítása vagy az, hogy egy másik munkáltatónál vállaljanak idénymunkát”, az EGSZB szerint szintén nem egyértelműen van megfogalmazva, és több kérdést felvet: „az (1) bekezdésben említett időszakon belül” alatt a naptári évet kell érteni, vagy a hat hónapról van szó? Például meghosszabbíthatja-e ezzel egy idénymunkás a tartózkodási jogcímét naptári évenként 11 hónapra?

4.9

Az EGSZB javasolja, hogy a munkaadóváltás csak bizonyos feltételekkel és az adott nemzeti jogszabályok betartása mellett legyen lehetséges: idénymunkásokat általában egy bizonyos munkaadó munkaerő-szükségletének fedezése céljából foglalkoztatnak. Ez a szükséglet megegyezik tartózkodási jogcímük időtartamával is. A munkaadóváltást minden esetben jelenteni kell a hatóságnak, hogy lehetővé váljanak az ellenőrzések.

4.10

Az újbóli belépés megkönnyítését az EGSZB alapvetően jónak tartja, mivel ez a rendelkezés lehetővé teszi, hogy egy munkaadó olyan idénymunkásokat alkalmazzon, akikkel jó tapasztalatai vannak. Azokat a munkáltatókat, akik nem teljesítették a munkaszerződésből származó kötelezettségeiket, és ezért szankciókat alkalmaztak velük szemben, a javaslat szerint ki kell zárni annak lehetősége alól, hogy idénymunkások alkalmazására vonatkozó kérelmeket nyújtsanak be. Annak elkerülése érdekében, hogy már a legkisebb vétségek is az idénymunkások alkalmazása alóli kizáráshoz vezessenek, meg kell vizsgálni, hogy a szankciókat megszegése miatt alkalmazták-e.

4.11

Az „Eljárási biztosítékok” című fejezetben az irányelv arról rendelkezik, hogy a tagállamoknak 30 napon belül határozniuk kell a kérelemről, és értesíteniük kell erről a kérelmezőt. Az EGSZB alapjában véve üdvözli a döntési határidő meghatározását, utal azonban arra, hogy a hatóságnak ebben az időszakban mindenképpen képesnek kell lennie arra, hogy ellenőrizze a megadott adatokat.

4.12

A 14. cikkben szereplő rendelkezés, amely szerint a munkáltatónak bizonyítékot kell szolgáltatnia arról, hogy az idénymunkások számára megfelelő lakhatási körülményeket biztosító szállás áll rendelkezésre, felveti a kérdést, hogy ennek értelmében a munkáltatónak kötelessége is-e, hogy rendelkezésre bocsássa ezt a szállást. Ha ez az értelmezés a megfelelő, akkor az EGSZB szerint ez nem reális. Ha a munkáltató rendelkezésre bocsát egy szállást, akkor mindenképp lehetővé kell tenni, hogy ott az illetékes hatóság ellenőrzéseket végezhessen.

4.13

Az EGSZB utal arra, hogy az idénymunkások korlátozott idejű hozzáférést kapnak az adott tagállam munkaerőpiacához. A munkavégzés helye szerinti szabályok elvét (lex loci laboris) alkalmazva ezért a munkajogot tekintve a befogadó ország munkavállalóival egyenlőként kell kezelni őket, függetlenül attól, hogy ezek a jogok törvényekben, általános érvényű kollektív szerződésekben vagy regionális kollektív szerződésekben vannak rögzítve. Az általános érvényű kollektív szerződések megemlítését, valamint a 16. cikk 1. bekezdésének második albekezdésében szereplő meghatározásukat ezért az EGSZB szerint el kell hagyni.

4.14

Azt a rendelkezést, amely szerint az idénymunkásokat a szociális biztonsági ágak tekintetében a hazai munkavállalókkal egyenlő elbánásban kell részesíteni, alapvetően csak megfelelő kétoldalú megállapodások meglétének feltételével kellene lehetővé tenni – legalábbis a nyugdíjak, a korkedvezményes nyugdíjak, a túlélő hozzátartozói ellátások, a munkanélküliség és a családi juttatások terén. Az adott nemzeti rendszerbe történő járulékfizetési kötelezettség ezen csoportok esetében megfelelő juttatásokra való jogosultságot is kell, hogy eredményezzen.

4.15

Ezenfelül arra is biztatni kell a tagállamokat, hogy ellenőrző hatóságaikat (pl. munkaügyi felügyelet) lássák el a szükséges eszközökkel, és a munkatársakat megfelelően képezzék ki, hogy feladataikat az alapjogokat figyelembe véve tudják betölteni.

4.16

Az országos szintű szociális partnerek a hatóságok mellett fontos szereplők az adott nemzeti munkaerőpiacon. Ezért az annak meghatározását érintő döntéseket, hogy mely ágazatokban engedélyezett az idényjellegű munkavégzés, a munkaerő-piaci vizsgálatokat, valamint annak ellenőrzését, hogy betartják-e a munkaviszonyra vonatkozó rendelkezéseket, velük szorosan egyeztetve kell véghezvinni.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  COM(2005) 669 végleges.

(2)  COM(2010) 379 végleges.

(3)  HL C 286., 2005.11.17., 20. o.

(4)  2009/52/EK irányelv, HL L 168., 2009.6.30., 24. o.

(5)  http://www.ipex.eu/ipex/cms/home/Documents/dossier_COD20100210.


23.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 218/101


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről

(COM(2010) 378 végleges – 2010/0209 (COD))

2011/C 218/19

Előadó: Oliver RÖPKE

2010. szeptember 29-én az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSZ) 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és a tanácsi irányelvre harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről

COM(2010) 378 végleges – 2010/0209 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2011. március 24-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2011. május 4–5-én tartott 471. plenáris ülésén (a május 4-i ülésnapon) 152 szavazattal 2 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli, hogy az Európai Bizottság – a harmadik országbeli állampolgárok vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló irányelvjavaslatával – arra törekszik, hogy átlátható és harmonizált engedélyezési feltételeket teremtsen a határozott időre kiküldött munkavállalók csoportja számára.

1.2   Az EGSZB ugyanakkor komoly aggodalmának ad hangot az irányelvjavaslat bizonyos tartalmi részei kapcsán, illetve amiatt, ahogy az Európai Bizottság a javaslatot megelőzően az európai szociális partnerekkel szemben eljárt.

1.3   Az EGSZB szerint sajnálatos, hogy az irányelv egyedüli jogalapjának az EUMSZ 79. cikkét választották, bár az irányelv fontos előírásokat tartalmaz a vezetők, szakemberek és diplomás gyakornokok munkajogi helyzetéről, és így fontos hatással lesz a tagállami munkaerőpiacokra. Egy ilyen kezdeményezéshez ezért az EUMSZ 154. cikke szerinti formális konzultációt kellene tartani, mielőtt az Európai Bizottság konkrét irányelvjavaslattal áll elő. Egy ilyen konzultáció nemcsak a Lisszaboni Szerződésnek azt a szándékát hangsúlyozta volna, hogy erősítsék az EU-ban a szociális párbeszéd szerepét, hanem esélyt is adott volna arra, hogy a kialakult ellentétek egy részét már egy korai fázisban tisztázni lehessen a szociális partnerek között.

1.4   Az irányelvjavaslat, amely rögzíti a harmadik országbeli állampolgárok és azok családtagjai vállalaton belüli áthelyezés keretében történő belépésének feltételeit, nemcsak vezetők viszonylag kisszámú csoportjára vonatkozik, hanem szakemberekre és diplomás gyakornokokra is. Az EGSZB szerint azonban egy olyan irányelv, amely csak a vezetőkre korlátozódik, jobban megfelelt volna e csoport speciális helyzetének és igényeinek. Annál fontosabb azonban, hogy minden olyan munkavállalóra, akire az irányelv vonatkozik, a fizetés és a munkakörülmények szempontjából érvényes legyen az egyenlő bánásmód és a diszkriminációmentesség elve, és ki legyen zárva az irányelv jogtalan alkalmazása.

1.5   Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy a vállalaton belüli áthelyezés keretében más országba kiküldött munkavállalókat ne csak a fizetés, hanem valamennyi foglalkoztatási feltétel szempontjából is ugyanúgy kezeljék, mint a befogadó ország munkavállalóit, illetve az ottani vállalati kollektíva tagjait. Ez az egyenlő bánásmód nem korlátozódhat csupán az általános érvényű kollektív szerződésekre, hanem ki kell terjednie minden törvényi és általánosan alkalmazandónak nyilvánított kollektív szerződésben foglalt szabályozásra, ideértve az üzemi megállapodásokat is. A család kiköltözését az EGSZB szerint a „kék kártya irányelvben” (2009/50/EK irányelv) foglaltakhoz hasonlóan kellene szabályozni.

1.6   A javaslat közzétételének időpontja az EU történetének legsúlyosabb pénzügyi és gazdasági válságának idejére esett. Egyes tagállamokban még mindig várat magára a gazdaság helyreállása, és olyan nagy a munkanélküliségi ráta, hogy magán az EU-n belül is komolyabb migrációs folyamatokkal kell számolni. Az éves növekedésről szóló 2011-es jelentésében (1) az Európai Bizottság nyomatékosan felhívja a figyelmet annak veszélyére, hogy még ha meg is indul a gazdasági növekedés, az nem feltétlenül hozza magával új munkahelyek dinamikus létrejöttét, ezért növelni kell az EU-n belüli munkaerő-potenciál viszonylag alacsony kihasználtságát. Az EGSZB azonban – a legutóbbi, 2010-es közös foglalkoztatási jelentéssel összhangban – azt is figyelembe veszi, hogy egyes tagállamokban és foglalkoztatási csoportokban továbbra is munkaerőhiány tapasztalható.

1.7   Az érintett munkavállalókat olyan harmadik országokból is kiküldik, ahol az uniósnál lényegesen alacsonyabb a bérek és szociális juttatások szintje. Ezért szigorúan kell ellenőrizni az irányelv betartását, a vállalkozásokat sújtó felesleges bürokratikus terheket azonban el kell kerülni. Ennek érdekében az Európai Bizottság a tagállamokkal közösen jelenleg egy elektronikus csererendszer kifejlesztésén dolgozik, mellyel az a célja, hogy egyszerűsítse a határokon átnyúló adminisztrációs együttműködést a kiküldetési irányelv terén (96/71/EK irányelv). Egy ilyen rendszernek ki kellene terjednie azokra az esetekre is, amikor vállalaton belüli áthelyezés keretében harmadik országok állampolgárait küldik ki más országba.

1.8   Az EGSZB szerint pontosítani kellene a „vezetők”, „szakértők” és „diplomás gyakornokok” meghatározását, egyrészt hogy nagyobb jogbiztonságot nyújtsunk az érintett vállalatoknak, másrészt pedig, hogy biztosítsuk, hogy ezek a definíciók ne mutassanak túl a GATS-megállapodások keretében vállalt kötelezettségeken és harmadik országokkal kötött megállapodásokon. Ezeket a meghatározásokat úgy kell megfogalmazni, hogy azok pontosan leírják a magasan képzett munkavállalóknak azt a három kategóriáját, amelyekre vonatkozóan az irányelv az áthelyezést szabályozni hivatott.

1.9   Amennyiben az irányelv megfelel a fent említett követelményeknek, akkor az EGSZB véleménye szerint valóban hozzájárulhat ahhoz, hogy megkönnyítse a vállalatokon belüli áthelyezés keretében az EU-ba irányuló tudástranszfert és erősítse az EU versenyképességét.

2.   Az irányelvjavaslat

2.1   Az irányelv célja, hogy olyan konszernek számára, amelyek az EU-ban és azon kívül is rendelkeznek telephellyel, megkönnyítse harmadik országbeli állampolgárok áthelyezését EU-n kívüli székhellyel rendelkező vállalatokból valamely uniós tagállamban levő leányvállalathoz vagy fiókvállalathoz. Az ilyen áthelyezést vezetők, szakértők és diplomás gyakornokok esetében kell lehetővé tenni.

2.2   Vezetőnek számít az a vezető beosztásban dolgozó személy, aki elsődlegesen irányítja a fogadó szervezetet, és aki felett az általános felügyeletet vagy irányítást elsődlegesen a vállalkozás igazgatóságának tagjai, részvényesei vagy az ezeknek megfelelő testületek gyakorolják.

2.3   Szakértőnek számít a fogadó szervezet szempontjából lényeges és specifikus, különleges tudással rendelkező személy, figyelembe véve nemcsak a fogadó szervezet vonatkozásában specifikus tudást, hanem azt is, hogy az illető rendelkezik-e a specifikus technikai tudást igénylő munka ellátása tekintetében magas szintű képesítéssel.

2.4   Diplomás gyakornok pedig az a felsőfokú képesítéssel rendelkező személy, aki egy vállalattal kapcsolatos tudásának és vállalati tapasztalatának bővítése céljából, a vállalatnál betöltendő vezetői beosztásra való felkészülés érdekében kerül áthelyezésre.

2.5   Kutatókra nem terjed ki ez az irányelv, mivel rájuk külön irányelv (2005/71/EK) vonatkozik.

2.6   A tagállamok kiköthetik, hogy a kiküldetést meg kell előznie egy legalább 12 hónapos munkaszerződésnek a konszernen belül, és a kiküldetésre jogosult személyek számát is korlátozni lehet. A kiküldetés vezetők és szakértők esetében legfeljebb három, diplomás gyakornoknál pedig egy évre szólhat.

2.7   Gyorsított engedélyezési eljárással és kombinált tartózkodási és munkavállalási engedéllyel kell a kiküldetést vonzóbbá tenni.

2.8   Az áthelyezett munkavállalók egyazon vállalkozáscsoport bármelyik, más tagállamban levő szervezeténél, illetve a más tagállamban levő felvevő szervezet ügyfeleinek székhelyén dolgozhatnak, de a más tagállamba való áthelyezés időtartama alapesetben nem haladhatja meg a 12 hónapot. Vannak azonban kivételek is a szabály alól.

2.9   Be kell tartani a célállam minimálbér-előírásait és kollektív szerződéseit. Biztosítani kell továbbá az egyesülési jogot, a szakszervezetbe vagy munkaadói szervezetbe való belépés és abban való tevékenység lehetőségét, a diplomák elismerését a belső állami eljárások szerint, valamint az árukhoz és szolgáltatásokhoz, illetve a szociális biztonsági rendszerekhez való hozzáférést. Nem kell azonban a célállam teljes munka- és szociális jogát alkalmazni.

3.   Bevezetés

3.1   Az Amszterdami Szerződés óta a migrációs politika részben az EU hatáskörébe tartozik. Az Európai Tanács és a Tanács többször is nyomatékosan kérte (az 1999-es tamperei tanácsi következtetésekben, a 2004-es Hágai Programban, a 2009-es Stockholmi Programban, illetve a bevándorlási és menekültügyi paktumban) egy migrációs politika kidolgozását.

3.2   Egy zöld könyv formájában tartott nyilvános konzultációt követően 2005-ben az Európai Bizottság benyújtott egy „Politikai tervet a legális migrációról”. Ebben több irányelvjavaslatot is bejelentett a munkavállalási célú migrációval kapcsolatban. A magasan képzett munkavállalók bevándorlásával kapcsolatban a Tanács 2009. május 25-én el is fogadott már egy irányelvet (2) (kék kártya irányelv), a munkavégzési és tartózkodási kérelmekkel kapcsolatos egységes eljárásról szóló irányelvet még tárgyalja a Tanács és az Európai Parlament. Az itt tárgyalt javaslattal egy időben az Európai Bizottság benyújtott egy irányelvjavaslatot az idénymunkával kapcsolatban is.

3.2.1   Az Európai Bizottság eredetileg már 2001-ben benyújtott egy javaslatot egy horizontális irányelvre, amely elvileg a munkavállalási célú bevándorlás valamennyi formájára kiterjed. Mostanra az Európai Bizottság elhatározta, hogy ágazati megközelítést választ, mivel a horizontális jogszabályról kiderült, hogy nehezen megvalósítható.

3.3   Az Európai Bizottság 2010. július 13-án irányelvjavaslatot terjesztett elő a vállalaton belüli áthelyezésről. A javaslat célja, hogy Unió-szerte egységesítse az olyan harmadik országbeli munkavállalókra vonatkozó engedélyezési szabályozásokat, akiket egy EU-n kívüli székhelyű vállalattól ugyanannak a konszernnek egy EU-n belüli vállalatához helyeznek át.

3.4   Az irányelvtervezet szabályozásokat tartalmaz olyan munkavállalókra vonatkozóan, akiknek nem uniós állampolgárként és EU-n kívüli lakóhellyel egy ottani vállalatkonszernnél van munkaszerződésük, és akiket ez a vállalat egy hozzá kapcsolódó másik céghez helyez át, amely viszont valamelyik uniós tagállamban működik.

3.5   Indoklásában az Európai Bizottság úgy fogalmaz, hogy a tervezett irányelvnek hozzá kell járulnia az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez. A határozott időre kiküldött munkavállalókra vonatkozó átlátható és harmonizált engedélyezési feltételek megteremtésével lehetővé kell tenni, hogy gyorsan reagálni lehessen a multinacionális cégeknek arra az igényére, hogy vállalaton belül áthelyezhessenek harmadik országokból származó vezetőket és szakembereket. A diplomás gyakornokok esetében a kiküldetés célja, hogy felkészülhessenek egy konszernen belüli vezetői pozíció átvételére. Az Európai Bizottság meg van róla győződve, hogy a javasolt irányelv a felesleges adminisztratív akadályok felszámolását szolgálja, és ugyanakkor védi a munkavállalók jogait, valamint megfelelő garanciákat nyújt gazdaságilag nehéz időkben is.

3.6   Az európai migrációs politika célja alapvetően az kell hogy legyen, hogy egyrészt vonzó legyen a „legjobb képességűek” számára, másrészt pedig garantálja, hogy ne lehessen kikerülni a munka- és szociális jogi normákat, és hogy ez megfelelő kísérő ellenőrzési intézkedésekkel biztosítva is legyen. Még ha az irányelv célja elsősorban nem a tartós migráció is, figyelmet kellene szentelni ennek a követelménynek.

3.7   A transznacionális mobilitás e formáinak ösztönzéséhez tisztességes versenyre és a munkavállalók jogainak tiszteletben tartására van szükség, amelynek része a vállalaton belül áthelyezett személyek szilárd jogi státuszának kialakítása is. A javaslat tartalmaz néhány jogot is a vállalaton belül áthelyezett munkavállalók számára. Ilyen például az, hogy olyan bérhez van joguk, amilyen a célállamban hatályos kollektív szerződésekben le van fektetve. Ugyanakkor nem kell a munkajog teljes spektrumát alkalmazni. Az abban meghatározott minimálisnál a vezetők többnyire nagyobb fizetést kapnak, a szakértők és diplomás gyakornokok esetében azonban általában nem ez a helyzet.

3.8   „A harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről” szóló tanácsi irányelvjavaslathoz írt véleményében (3) az EGSZB azt a nézetét hangoztatta, hogy a munkavállalás céljával érkező migránsok befogadására vonatkozó jogszabályok többek között a munkaerő-piaci folyamatoktól függnek, ezért az egyes állami szerveknek párbeszédet kellene erről folytatniuk a szociális partnerekkel. „A harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól” szóló tanácsi irányelvjavaslathoz írt véleményében (4) is úgy fogalmazott az EGSZB, hogy a szociális partnerekkel való egyeztetést követően minden tagállam meghatározhatja a bevándorlás szempontjait.

3.9   A munkavállalási céllal érkező migránsok integrációjáról szóló véleményében (5) az EGSZB kijelentette, hogy az esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód feltételeihez kötött munkahelyi integráció kihívást jelent a szociális partnerek számára, akiknek pedig támogatniuk kell ezt a kollektív tárgyalások és a szociális párbeszéd során – európai szinten is.

3.10   A fenti pontokból nyilvánvaló, hogy az EGSZB szerint mind tagállami, mind pedig európai szinten mindenképpen be kell vonni a szociális partnereket a jogalkotásba.

3.11   A vállalaton belüli áthelyezés kapcsán a kifelé irányuló mobilitás kérdéskörében át kell gondolni, hogy milyen körülmények között szabad uniós polgárokat áthelyezni harmadik országokba. Elsősorban azt kell garantálni, hogy az irányelvjavaslat ne ássa alá az Unió kölcsönös felelősségvállalási képességét a GATS 4. módozata vagy kétoldalú megállapodások keretében. Ez nagyon fontos az olyan ágazatoknak, mint például az építőipar, amely eddig nem volt bevonva a GATS-ba.

4.   Általános megjegyzések

4.1   Az európai szociális partnerek nagyon eltérően reagáltak az irányelvjavaslatra. A BUSINESSEUROPE például alapjában véve üdvözölte a javaslatot, amely szerinte hozzájárul a nagyobb átláthatósághoz és a vállalaton belüli áthelyezésekre vonatkozó engedélyezési eljárások egyszerűsödéséhez. A BUSINESSEUROPE azonban kritikákat is megfogalmaz a javaslatok némely rendelkezéseivel kapcsolatban. Ez különösen igaz arra a lehetőségre, hogy kiköthetik, hogy a kiküldetést meg kell előznie egy akár 12 hónapos munkaszerződésnek a kiküldő cégnél. Ezenkívül a jelenleg hatályos nemzeti előírások romlásához vezethetnek az előnyösebb előírások alkalmazásával kapcsolatban a tagállamokra vonatkozó korlátozások.

4.2   Ezzel szemben az Európai Szakszervezetek Szövetsége (ESZSZ) komoly aggályainak adott hangot az irányelvjavaslattal kapcsolatban, és annak visszavonását kérte az Európai Bizottságtól. Az ESZSZ azt kifogásolja, hogy az irányelv egyedüli jogalapjának az EUMSZ 79. cikkét választották, pedig az irányelv (ugyanúgy, mint az idénymunkásokra vonatkozó irányelv) jelentős hatással lesz a tagállami munkaerőpiacokra. A szövetség szerint az ilyen javaslatokról az EUMSZ 154. cikkének értelmében konzultálni kell a szociális partnerekkel. Úgy vélik, hogy a javaslat ráadásul nem biztosítja a vállalaton belül áthelyezett munkatársakkal szembeni egyenlő bánásmódot, és nem irányoz elő kontrollmechanizmusokat és szankciókat a rendelkezések megszegéséért sem.

4.3   A migrációs politika szempontjából ez a módszer – legalábbis részben – a körkörös migráció koncepciójának folytatása. Mindenesetre az átmeneti, ideiglenes migráció egyik koncepciójáról van szó. Ezt pedig az integrációs politika és a munkaerő-piaci politika szemszögéből gyakran elhibázottnak is tartják. Amennyiben Európában egyes országokban, ágazatokban vagy szakmákban tartós hiány alakulna ki szakemberekből és fiatalokból, akkor ezt először is egy Európán belüli képzési offenzívával és a munkaerő EU-n belüli szabad mozgásával kellene megoldani. Csak egy következő lépcsőben kellene elgondolkodni az ellenőrzött és az idő előrehaladtával nagyobb jogokkal és a tartózkodás véglegesítésével járó gazdasági migráción.

4.4   Mások azonban helyes eszköznek tartják az ideiglenes, illetve körkörös migráció koncepcióját arra, hogy először ösztönözzük a magasan képzett munkavállalók Európába jövetelét, hogy aztán az itt szerzett tapasztalatokat a származási országokban lehessen kamatoztatni. Ezzel Európa a legtehetségesebb munkaerőkért folyó nemzetközi versenyben is a versenytársakéival egyenlő kiindulási feltételeket teremthet.

4.5   Az átmeneti migráció koncepciójának speciális formái egyes tagállamokban már a múltban csődöt mondtak. A rövid távú migrációban bízva elmulasztottak befektetni olyan intézkedésekbe, melyek az integrációt szolgálják. Ezeket a mulasztásokat részben máig nem sikerült jóvátenni.

4.6   2007-ben az Európai Bizottság kiadott egy fontos közleményt a körkörös migrációról, valamint az Európai Unió és harmadik országok közötti mobilitási partnerségekről, (6) amelyben kifejtette e koncepció előnyeit, de a sajátosságait is. Az EGSZB objektív módon, saját kezdeményezésű véleménnyel (7) járult hozzá ehhez a vitához, elismerve, hogy az ideiglenes belépési rendelkezések is hasznosak lehetnek, és hogy Európában a jogszabályok jelenlegi rugalmatlansága jelentős akadály a körkörös migráció előtt.

4.7   Ehhez kapcsolódik természetesen a család kiköltözésének a kérdése, amely egyre fontosabbá válik, ahogy az ideiglenes migrációból évek vagy tartós bevándorlás lesz. Ezért a család kiköltözését a „kék kártya irányelvben” (2009/50/EK irányelv) foglaltakhoz hasonlóan kellene szabályozni.

4.8   Végül az EGSZB számos véleményében (8) hangsúlyozza, hogy milyen fontos az integráció.

4.9   Az EU-nak és a tagállami hatóságoknak együtt kell működniük az integrációs politika támogatásában. Az EGSZB a közelmúltban hangsúlyozta, hogy „a közös bevándorláspolitikának magában kellene foglalnia a beilleszkedést is, amely a bevándorlók és a befogadó társadalom közötti kölcsönös elfogadásra épülő kétirányú társadalmi folyamat. Ezt a folyamatot az Unión belül helyes nemzeti, regionális és helyi szintű irányítással kell támogatni”. (9) Az integráció és a szociális menetrend tárgyában írt véleményében (10) az EGSZB az integráció, az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetésmentesség elősegítése céljából az integrációval kapcsolatos kérdések általános érvényesítésének kialakítását javasolja az Unió különböző politikai, jogszabályi és pénzügyi eszközeinek terén.

4.10   Az itt tárgyalt irányelvtervezet azonban némiképp ellentmond ezeknek az integrációs törekvéseknek, mivel abban bízva, hogy a migráció csak átmeneti, elmaradhatnak az integrációt szolgáló intézkedések.

4.11   A tisztességtelen verseny elkerülésére a vállalaton belül áthelyezett munkatársaknak legalább ugyanolyan munkakörülményeket kell biztosítani, mint a konszern állandó, helyi munkatársainak. Ez nemcsak a minimálbérre vonatkozik, hanem szükségszerűen a célország valamennyi munkajogi normájára. A befogadó tagállam teljes munkajogának kell tehát érvényesülnie.

4.12   A jogok kapcsán az EGSZB már a „Zöld könyv a gazdasági migráció kezelésének uniós megközelítéséről” című véleményében (11) leszögezte: „E vita kiindulási pontját a hátrányos megkülönböztetés tilalma kell, hogy képezze. A bevándorolt munkaerőnek tartózkodási és munkavállalási engedélye időtartamától függetlenül gazdasági, munkajogi és szociális szempontból ugyanolyan jogokkal kell rendelkeznie, mint a többi munkavállalónak.

4.13   A munkavégzési és tartózkodási kérelmekkel kapcsolatos egységes eljárásáról szóló irányelvhez írt véleményben (12) az EGSZB utalt arra a szerepre, melyet a szociális partnerek játszanak a munkahelyi egyenlő bánásmód előmozdításában a különböző területeken (vállalati és ágazati, illetve nemzeti és európai szinten). Fontos szereplőként meg kell említeni az európai üzemi tanácsokat is, hiszen végül is a véleménytervezetben elsősorban sok telephellyel rendelkező, nagy konszernekről esik szó.

4.14   Fontos szerepet kap a rendelkezések betartásának ellenőrzése. A „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról” című véleményében (13) az EGSZB már előrebocsátotta, hogy az ellenőrző hatóságok túl kis létszámú személyzete, az egyes szervek nem kellően elhatárolt felelősségi köre, illetve az ellenőrizendő vállalatok nagy száma miatt az ellenőrzés nem lesz könnyű feladat. A tagállamoknak gondoskodniuk kell tehát arról, hogy az ellenőrző szervek megfelelően el legyenek látva erőforrásokkal feladatuk hatékony végrehajtása érdekében.

4.15   Az irányelv alkalmazási köre nincs világosan meghatározva és túl széles: főként a szakértők meghatározását kell világosan behatárolni annak megakadályozására, hogy gyakorlatilag a konszern minden dolgozója az adott tagállamban lévő telephelyen dolgozhasson akár három évig. A diplomás gyakornokok definícióján is el kellene gondolkodni, hogy ténylegesen csak azokat küldjék ki máshová gyakornokként, akiket konkrét vezetői feladatokra akarnak felkészíteni. A megfogalmazás kapcsán az EU 2005-ös GATS-ajánlatára kellene gondolni.

4.16   Akkor kellene megfontolni, hogy bizonyos ágazatokat kiveszünk az irányelv alkalmazási köréből, ha ezt a munkaadók az adott ágazati szakszervezetekkel egyetértésben, közösen kérik.

4.17   Az egyik tagállamból egy másikba irányuló kiküldetés esetén gyakorlati problémák merülnek fel az illetmények kifizetése kapcsán. Azok az ellenvetések, melyek rendszeresen szóba kerülnek a más tagállamokból kiinduló kiküldetésekkel kapcsolatos bérdömping kapcsán (a kiküldetési irányelv alkalmazási körében), ennek a javaslatnak az alkalmazási körét illetően is jogosak. A munkavállalók kiküldetéséről szóló EGSZB-vélemény (14) például nyomatékosan hangsúlyozza, hogy az ellenőrzési lehetőségek terén mutatkozó hiányosságok problémákat okozhatnak.

5.   Részletes megjegyzések

5.1   A szakértőkre vonatkozó definíció megtévesztő, és alkalmas arra, hogy szinte minden munkaviszonyt magában foglaljon, mivel csupán „a fogadó szervezet szempontjából lényeges és specifikus, különleges tudást” kérnek. Ez a meghatározás („a fogadó szervezet szempontjából lényeges és specifikus, különleges tudással rendelkező személy, figyelembe véve nemcsak a fogadó szervezet vonatkozásában specifikus tudást, hanem azt is, hogy az illető rendelkezik-e a specifikus technikai tudást igénylő munka ellátása tekintetében magas szintű képesítéssel”) sokkal szélesebb körű, mint a GATS-egyezmény uniós kötelezettségvállalási részében levő megfelelője, mivel (legalábbis a német nyelvű változat alapján) (15) nem kér speciális tudást. Így minden szakértőt át lehet helyezni, ami azzal a veszéllyel jár, hogy nő a bérekre nehezedő nyomás.

5.2   Bár a vállalaton belüli áthelyezés lehetőségével jelenleg főként nagy multinacionális cégek élnek, a visszaélések megakadályozása érdekében minimumkövetelményeket kellene támasztani a fogadó szervezetekkel szemben. Ezeknek mindenképp el kellene érniük egy bizonyos méretet, illetve elsősorban egy bizonyos alkalmazotti létszámot, hogy elejét lehessen venni annak, hogy a vállalaton belüli áthelyezés eredményeként – a kiküldött szakértőből vagy vezetőből álló – egyszemélyes vállalatok jöjjenek létre.

5.3   Azt is biztosítani kellene, hogy (a konszern tulajdonában álló) munkaerő-kölcsönző cégek ne küldhessenek munkavállalókat más szervezeti egységbe.

5.4   Az irányelvjavaslat értelmében a tagállamok elutasíthatnak vállalaton belüli áthelyezésre benyújtott kérelmeket, ha a munkáltatóra vagy a szervezeti egységre a tagállami jog alapján büntetést szabtak ki be nem jelentett munka vagy illegális foglalkoztatás miatt. Ezt ki kellene terjeszteni a kollektív szerződésben szereplő minimálbér alatti díjazás eseteire is. Az arányosság elvének értelmében – ahogy az a javaslatban is szerepel – a munkáltatókat csak ideiglenesen, nem pedig örökre kellene kizárni a kérelmek benyújtásából. Fontos, hogy differenciálni is lehessen a kihágás súlyosságától függően.

5.5   Nem elegendő az sem, ha csupán lehetőséget biztosítunk a kiküldő állam szervezeti egységéhez való visszatérésre: legalább arra van szükség, hogy legyen egy, az áthelyezés végénél tovább tartó szerződéses viszony. Ezzel biztosítható, hogy nem csupán a kiküldetés idejére vesznek fel munkavállalókat.

5.6   A tervezet csak azt irányozza elő, hogy a fizetések kapcsán be kell tartani a nemzeti jogszabályokat. Az olyan érzékeny kérdésekben viszont, mint amilyen a vállalaton belüli áthelyezés, bele kellene venni az irányelvbe, hogy a célország összes munkajogi (törvényi és kollektív szerződésben foglalt) rendelkezése vonatkozik a vállalaton belül áthelyezett munkavállalókra is, és a kiküldő, illetve a felvevő szervezet az áthelyezés előtt kötelezi magát ezeknek az előírásoknak a betartására. Fontos, hogy elkerüljük a bizonytalan foglalkoztatási viszonyokat, illetve azt, hogy az áthelyezett munkatársakkal máshogy bánjanak, mint a helyi vállalati kollektíva tagjaival.

5.7   A 16. cikk szabályozása következtében a tagállamok gyakorlatilag tartózkodási és munkavállalási engedélyt jogosultak kiadni más tagállamok területére vonatkozóan is. Az egyes tagállami szervek azonban nem jogosultak megfelelő engedélyek kiállítására. Az EU sem tudja átruházni ezt a jogkört, mivel maga az EU sem jogosult egyes tagállamokra érvényes tartózkodási vagy munkavállalási engedélyek kiadására. Ráadásul a második tagállamnak semmilyen lehetősége nincs arra, hogy az első tagállamban a tartózkodási engedéllyel együtt kiadott munkavállalási engedélyt bármilyen módon felülvizsgálhassa. Ezért mindenképpen tisztázni kell, hogy egy engedély csak abban a tagállamban lehet érvényes, amelyben azt kiadták.

5.8   Jelenleg az sem teljesen világos, hogy melyik rendszer van életben egy második tagállamba irányuló továbbhelyezés esetén, mivel olyankor egy tagállamból egy másik tagállamba történő kiküldetésről van szó. Mindenképpen speciális eljárásokat kell majd kidolgozni a tagállamok közötti közigazgatási együttműködéshez.

5.9   A javaslat egyszerűsített eljárások bevezetését irányozza elő. Nem világos azonban, hogy konkrétan milyen eljárásbeli egyszerűsítésekről van szó. Egy gyorsított eljárás viszont nem mehet a pontos ellenőrizhetőség rovására. Mindenképpen garantálni kell, hogy a hatóságok minden egyes esetet alaposan és késedelem nélkül ellenőrizni tudjanak, különösen a bérfizetés szempontjából.

5.10   Az áthelyezéseket összességében maximum egy hároméves időtartamra kellene engedélyezni. Ilyen időtartamnál már nem beszélhetünk vállalaton belül mindenképpen szükségszerű, rövid távú foglalkoztatásról. Gondoskodni kell arról, hogy az áthelyezett munkatársak megfelelő módon beilleszkedhessenek a célországban levő üzemben. Ezért mindenképpen a célország teljes munka- és szociális jogának kell érvényesülnie.

5.11   A hároméves kiküldetések sok ágazatban túllépik a szokásos szolgálati időt. A magasan képzett munkavállalók gazdasági migrációjának kezelésére már elfogadták a 2009/50/EK keretirányelvet (a kék kártya irányelvet).

5.12   A minimálbérek sem tudják minden esetben elejét venni a bérdömpingnek. Egy második tagállamba történő továbbhelyezés esetén ugyanis a tervezet értelmében az engedélyt kiadó államban mérvadó feltételeket kell érvényesíteni. Továbbhelyezések esetén ez azzal járna, hogy nem feltétlenül a munkavégzés helye szerinti ország esetleg nagyobb minimálbére számítana, hanem az engedélyt kiadó országé. Ezért mindenképpen tisztázni kellene, hogy az abban az országban előírt minimálbért kell fizetni, amelyikben maga a munkavégzés történik. Ennek kapcsán garantálni kell a kollektív szerződésekben előírt valamennyi szabályozás, illetve az egyenlő bánásmód elvének érvényesülését.

5.13   A tárgyalt irányelvtervezet nem tartalmaz lehetőségeket a kiküldött munkavállaló számára arra, hogy az Európai Unió területén bírósági keresetet nyújtson be munkáltatója ellen. A harmadik országokból kiküldött munkavállalók esetében alapesetben nem a tagállami, hanem a kiküldő ország bírósága lenne illetékes, például a célországban előírt nagyságú juttatások kifizetésének kérdésében. A vállalaton belül áthelyezett munkavállaló jogos követeléseinek érvényesítésekor ez vállalhatatlan nehézségekkel járna a felperes számára. A jog érvényesítése azonban minden demokratikus társadalom alapelveinek része, ezért adottnak kell lennie a kiküldetés célországában is.

5.14   Az EGSZB arra kéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy tegyenek lépéseket annak érdekében, hogy az irányelvjavaslat említett hiányosságait a jogalkotási folyamat további részében megszüntessék annak biztosítására, hogy a javaslat valóban pozitív módon járuljon hozzá a szükséges vállalaton belüli, EU-ba irányuló tudástranszfer megkönnyítéséhez.

Kelt Brüsszelben, 2011. május 4-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  COM(2011) 11 végleges, 2011.1.12.

(2)  COM(2007) 637 és 638, 2007.10.23.

(3)  HL C 27., 2009.2.3., 108. o.

(4)  HL C 27., 2009.2.3., 114. o.

(5)  HL C 354., 2010.12.28., 16. o.

(6)  COM(2007) 248 végleges.

(7)  HL C 44., 2008.2.16., 91. o.

(8)  Lásd az EGSZB alábbi véleményeit: HL C 125., 2002.5.27., 112. o.; HL C 80., 2004.3.30., 92. o.; HL C 318., 2006.12.23., 128. o.; HL C 347., 2010.12.18., 19. o.; HL C 354., 2010.12.28., 16. o.; továbbá „A legális bevándorlás és a demográfiai kihívás” című EGSZB-véleményt (előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS).

(9)  HL C 48., 2011.2.15., 6. o.

(10)  HL C 347., 2010.12.18., 19. o.

(11)  HL C 286., 2005.11.17., 20. o.

(12)  Lásd a 4. lábjegyzetet.

(13)  HL C 204., 2008.8.9., 70. o.

(14)  HL C 224., 2008.8.30., 95 o.

(15)  A fordító megjegyzése: a COM dokumentum magyar nyelvű változata ebben a pontban eltér a német szövegtől.


23.7.2011