21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/1

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

2010. december 7-én a Tanács elfogadta az Írországnak a Szerződés, valamint az európai pénzügyi stabilizációs mechanizmus létrehozásáról szóló, 2010. május 11-i 407/2010/EK rendelet (3) rendelkezései szerint, hároméves időtartamra nyújtandó uniós pénzügyi támogatásról szóló 2011/77/EU végrehajtási határozatot (4). A határozatot kísérő, 2010. december 16-án aláírt egyetértési megállapodás és annak első aktualizált változata rögzítik azokat a gazdaságpolitikai feltételeket, amelyek alapján a pénzügyi támogatás nyújtására sor kerül. A 2011/77/EU végrehajtási határozatot a 2011/326/EU végrehajtási határozat (5) módosította. Az egyetértési megállapodás első aktualizált változatát 2011. május 18-án írták alá.

(4)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(6)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(7)

Írország 2011. április 29-én benyújtotta a 2011–2015 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

A válság magával hozta a fellendülés korábbi évei alatt felhalmozódott jelentős egyensúlytalanságok nagyarányú korrekcióját. 2007 és 2010 között a reál-GDP 12 %-kal, a foglalkoztatás pedig csaknem 13 %-kal csökkent, a munkanélküliségi ráta a 2007. évi 4,6 %-ról 2010-re 13,6 %-ra emelkedett. Emellett a válság az államháztartás helyzetének drámai romlásához vezetett, mely során az államháztartási hiány aránya 2008-ban és 2009-ben kétszámjegyűvé duzzadt. 2010-ben az államháztartási hiány elérte a GDP 32,4 %-át – ebből a GDP 20,5 %-át tették ki a pénzügyi szektort célzó támogató intézkedések. Az államadósság GDP-hez viszonyított aránya a 2007. évi 25 %-ról 2010-re 96 %-ra nőtt.

(9)

Az EU-IMF pénzügyi támogatási program végrehajtása folyamatban van. Az egyeztetett költségvetési intézkedéseket végrehajtották, a 2010. évi költségvetési cél megvalósult, és 2011 első negyedévének költségvetési eredményei is összhangban voltak a segítségnyújtási programban meghatározott célokkal. Az előrejelzések szerint 2011-ben az államháztartási hiány a segítségnyújtási programban meghatározott felső határ alatt marad, annak ellenére, hogy a nominális GDP-re vonatkozó 2011. évi előrejelzéseket lefelé kellett korrigálni. Jelentős előrelépés történt a bankrendszer reformja terén, és történtek lépések a strukturális reform célkitűzéseinek elérésére is.

(10)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően az aktualizált stabilitási program értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a stabilitási programban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A stabilitási program középtávú költségvetési stratégiája várhatóan a 2010. december 3-i tanácsi ajánlásban előirányzott határidőn belül a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá csökkenti az államháztartási hiányt. A stabilitási program által kitűzött hiány-célértékek a következők: 2011-ben a GDP 10 %-a, 2012-ben 8,6 %-a, 2013-ban 7,2 %-a, 2014-ben 4,7 %-a és 2,8 %-a a stabilitásiprogram-időszak végén, 2015-ben. Ezt a pályát a GDP 3,8 %-át kitevő konszolidációs intézkedések támasztják alá a 2011. évi költségvetésben, majd a GDP 5,9 %-ának megfelelő, széles körű konszolidációs intézkedések a 2012–2014 közötti időszakban, végül pedig a GDP több mint 1 %-át kitevő, közelebbről még meg nem határozott konszolidációs erőfeszítés 2015-ben. A stabilitási program megerősíti a költségvetési egyenlegre vonatkozó, a GDP – 0,5 %-ában rögzített középtávú célkitűzést, amely nem valósul meg a stabilitásiprogram-időszakban. A Bizottság legutóbbi értékelése szerint az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságával kapcsolatos kockázatok magasnak tűnnek. Az államháztartás fenntarthatóságának javításához középtávon elegendő elsődleges többletet kell elérni, valamint az ír szociális biztonsági rendszer további reformjára van szükség.

(11)

Írország számos vállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében, ezeket 2011. május 3-án közölte. A vállalások között a versenyképesség fokozását, beleértve a bérmegállapítási mechanizmusok reformját, bizonyos szakmai szolgáltatások verseny előtti megnyitását, a kutatás és innováció megerősítését, a pénzügyi stabilitás megerősítését, különösen válságkezelési mechanizmusokat, és az államháztartás fenntarthatóságának középtávú költségvetési kerettel, a nyugdíjak reformjával és a nyugdíjkorhatár emelésével történő fokozását célzó konkrét intézkedések szerepelnek.

(12)

A Bizottság értékelte a stabilitási programot és a nemzeti reformprogramot, valamint az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalásokat. Figyelembe vette nemcsak a programok Írország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ebben az összefüggésben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a 2011/77/EU végrehajtási határozatnak való megfelelés érdekében sürgősen végre kell hajtani a tervezett intézkedéseket.

(13)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2010. december 7-i, az EUMSZ 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Írország 2011. évi aktualizált stabilitási programját és arról alkotott véleményét (6). Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Írország nemzeti reformprogramját,

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/4

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási és konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Olaszország 2011. május 6-án benyújtotta a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

Az olasz gazdaságot már jóval a jelenlegi globális gazdasági és pénzügyi válság előtt is strukturális gyengeségek jellemezték. 2001 és 2007 között a reál-GDP átlagos növekedése 1 % körül volt, azaz az euróövezeti átlag mindössze felét érte el, aminek oka elsősorban a termelékenység lassú növekedése volt. Mivel ezek a változások az ország egészét érintették, a régiók közötti jelentős gazdasági egyenlőtlenségek nem csökkentek. Bár a gazdaságot nem jellemezte nagy egyensúlyhiány a magánszektoron belül, azt komolyan érintette a globális válság. A kivitelek – majd azt követően a beruházások – terén tapasztalt visszaesés a reál-GDP jelentős, mintegy 7 %-os csökkenését eredményezte 2008 második negyedéve és 2009 második negyedéve között. A bruttó államadósság mértéke – az elmúlt évtizedben bekövetkezett tartós csökkenés után – 2010 végére 119 %-ra emelkedett, ami szintén a GDP jelentős visszaesését tükrözi. A foglalkoztatási ráta ennél jóval kisebb mértékben csökkent: azt a ledolgozott munkaórák csökkentésére irányuló, a kormány által támogatott program segítette, és így a munkanélküliségi ráta csak kismértékben emelkedett 2008–2009-ben. A gazdaság az exporttevékenység által vezetve 2009 második felében lassan ugyan, de fellendülésnek indult. A munkaerő-piaci helyzet sérülékeny maradt 2010-ben, és a munkanélküliségi ráta az év végén 8,5 % körül stabilizálódott. Tekintettel az államadósság nagyon magas arányára, Olaszország a válság ideje alatt kellően megfontolt költségvetési politikát folytatott, és tartózkodott a jelentős fiskális ösztönző intézkedések vállalásától, és így az államháztartási hiányt 2009–2010-ben az euróövezeti átlag alatt tartotta.

(8)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően az aktualizált stabilitási program értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a programot alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott. A program előrejelzése szerint az államháztartási hiány 2012-ig a GDP 3 %-ában meghatározott referenciaérték alá csökken, méghozzá a kiadások további visszafogása, valamint az adózási morál javításának köszönhetően keletkező kiegészítő bevételek révén. A program a túlzott hiány megszüntetését követően a strukturális értelemben vett kiegyensúlyozott költségvetési egyenlegre vonatkozó középtávú célkitűzés megvalósítását vetíti előre a programidőszak végéig (2014), amit az elsődleges kiadások további korlátozására vonatkozó vállalás is alátámaszt. A program szerint az államadósság aránya 2011-ben lesz a legmagasabb, majd ezt követően az elsődleges többlet növekedésének megfelelően növekvő iramban csökkenni fog. A 2010–2012-es időszakra tervezett átlagos éves költségvetési erőfeszítés meghaladja a Tanács által a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében ajánlott, a GDP 0,5 %-át kitevő értéket, és a kiigazítás tervezett üteme 2012 után jóval meghaladja a Stabilitási és Növekedési Paktum rendelkezései szerinti mértéket. Ahhoz, hogy a tényleges hiány és adósság mértéke elérje a fenti szintet, a költségvetés szigorú végrehajtására van szükség, míg a program hitelességének növelése szempontjából további információk kellenek a 2013-ra és 2014-re tervezett konszolidációs intézkedésekkel kapcsolatban.

(9)

Tekintettel a rendkívül magas, 2011-ben a GDP mintegy 120 %-át kitevő államadósságra, Olaszország számára kulcsfontosságú prioritást jelent a tartós és hiteles konszolidáció végrehajtása és a növekedés fokozására irányuló strukturális intézkedések elfogadása. A Bizottság legfrissebb értékelésének megfelelően az államháztartás hosszú távú fenntarthatóságának kockázatai közepesek. A már elfogadott intézkedések teljes körű megvalósítása meghatározó a 2012-ig tartó időszak, az államháztartási hiányra vonatkozóan a stabilitási programban megállapított célkitűzések teljesítése és így a túlzott hiány 2012-ig történő megszüntetése szempontjából. További fellépésre lesz szükség, ha például az adózási morál javítása miatt keletkező bevételek a költségvetésben tervezettnél alacsonyabb mértékűek lesznek, vagy ha nehézségek merülnek fel a tőkekiadások tervezett korlátozásának teljesítése során. A 2013–2014-es időszakra vonatkozóan az új hároméves költségvetési keret előírja, hogy a konszolidációs törekvéseket alátámasztó konkrét intézkedéseket 2011 októberéig kell elfogadni. Bár a költségvetési keret jelentősen megerősödött az elmúlt években, a kiadásokra vonatkozóan megállapított érvényesíthető felső határok bevezetése és a költségvetési nyomon követés további javítása az összes államháztartási alszektorban a költségvetési fegyelem előmozdítását és a középtávú költségvetési stratégia hitelességének erősítését szolgálja.

(10)

Annak ellenére, hogy a válságot megelőző időszakban viszonylag jelentős volt a munkahelyteremtés mértéke, Olaszország munkaerőpiaca jelenleg szerkezeti gyengeségek jeleit mutatja. A határozatlan idejű szerződésekkel rendelkező munkavállalók nagyobb védelmet élveznek, mint az atipikus szerződéssel foglalkoztatottak. Az előzőek tekintetében az elbocsátások szigorú szabályok és nehézkes eljárások alá esnek. Az utóbbiak tekintetlben figyelembe kell venni az önfoglalkoztatás dinamikáit, amely alárendelt munkavállalói kapcsolatokat fedhet el. Annak ellnére, hogy a válság alatt a jövedelemtámogatás kiterjesztésére és a munkanélküliség védelmére új ad hoc intézkedéseket tettek, a jelenlegi munkanélküli ellátási rendszer i töredezett marad. A munkanélküliség szintje a 25 év alattiaknál 2010-ben elérte a 27,8 %-ot, és az országon belüli eloszlás egyenlőtlen volt: a déli régiókban élő fiatalok munkanélkülisége kétszerese volt az északi régiókban élő társaikénál. A gyakorlati és szakképzés szerepét tovább kell erősíteni. Bár nagyon hasznos és fontos lenne, jelenleg – a regionális rendszerek megsokszorozásától eltekintve – nincs a szakismeret igazolására és a szakmai és képzési követelmények elfogadására szolgáló olyan egységes rendszer, amelyet az országban mindenütt elismernének, ami Olaszország egészében negatívan befolyásolja a munkavállalók mobilitását és a foglalkoztatási lehetőségeket. Lenne még mit tenni a foglalkoztatási szolgáltatások hatékonyságának növelése érdekében, különösen azokban a régiókban, ahol magas a munkanélküliség szintje. Emellett Olaszországban tekintélyes mértéket ölt a be nem jelentett munkavégzés.

(11)

Kiemelt jelentősége van a bérszabályozás termelékenységnövekedéssel való összehangolásának, tekintettel arra, hogy Olaszországnak az 1990-es évek óta a versenyképesség állandó gyengülésével kell szembenéznie. Ezzel összefüggésben a vállalati szintű bértárgyalások fontos szerepet játszhatnak, és segíthetnek a munkaerőpiac régiók közötti egyenlőtlenségeinek kezelésében. A bértárgyalási keret 2009-es reformja többek között bevezette a nyitó klauzula (az országos szinten elfogadott ágazati bértől való eltérés) lehetőségét, azonban annak használata mostanáig még nem terjedt el.

(12)

A nők foglalkoztatási rátája általánosságban, de a régiók között jelentős eltéréseket mutatva több mint 20 százalékponttal a férfiaké mögött marad. A viszonylag alacsonyabb aktivitási és a magasabb munkanélküliségi ráta miatt a déli régiókban a 20 és 64 év közötti nők alig harmada volt foglalkoztatva 2009-ben. A munkát terhelő olaszországi adók viszonylag magas szintje visszafogja a munkaerő-kínálatot, különösen a háztartáson belüli második pénzkeresők esetében, és hátrányosan befolyásolja a társaságok munkaerő-keresletét. A nemzeti reformprogram a nők foglalkoztatásának előmozdítása terén a 2010-ben elfogadott tervre támaszkodik, amelynek célja a munka és a családi élet összeegyeztethetőségére irányuló törekvéseknek a különböző kormányzati szintek közötti összehangolása. A kormány a magas munkanélküliségi rátával küzdő régiókban nemrég adóösztönzőt vezetett be a hátrányos helyzetű munkavállalókat alkalmazó vállalkozások számára, ideértve azokat a munkavállalókat, akik olyan ágazatban vagy szakmában dolgoznak, ahol kiemelten magas a nemek közötti egyensúlyhiány. A program emellett bejelenti az adórendszer reformját is, amelynek célja az adóteher fokozatos elmozdítása a munkáról a fogyasztás irányába, ami segítheti a foglalkoztatás növelését.

(13)

Az üzleti környezet javítására és a közigazgatás teljesítményorientációjának és elszámoltathatóságának fokozására irányuló nem régi intézkedések ellenére az európai uniós szinthez képest még mindig költséges üzleti tevékenységet folytatni Olaszországban, különösen a déli régiókban. A termék- és szolgáltatási piacokon (és különösen a szakmai szolgáltatások terén) még számtalan jogszabályi és adminisztratív akadályt kell felszámolni. A versenykörnyezet és a fogyasztóvédelem támogatása érdekében 2009-ben jogszabályi eszközként bevezették az éves versenyjogi törvényt, annak elfogadására azonban még nem került sor. Az olaszországi üzleti környezet további gyengesége, hogy hosszasak a szerződések betartatására irányuló eljárások. A vállalkozásfejlesztés bankszektoron kívüli finanszírozása még mindig viszonylag ritka Olaszországban, különösen a kis- és középvállalatok (kkv-k) esetében. A sajáttőke-finanszírozás és a kockázati tőke továbbra is csak korlátozott szerepet játszanak annak ellenére, hogy jelentős potenciált jelentenek a társaságok méretének növelése, az új globális piacokra való kilépés, valamint a vállalatirányítás javítása terén.

(14)

A kutatás és fejlesztésre (K+F) fordított kiadások csak mérsékelten emelkedtek az elmúlt tíz évben. Következésképpen a K+F intenzitása továbbra is alacsony (a GDP körülbelül 1,27 %-át teszi ki), és jóval elmarad az uniós átlagtól (1,90 %). Ez a rés elsősorban az ipari kutatás alacsony szintjének a következménye, mivel az üzleti K+F intenzitása a GDP 0,64 %-a, szemben az EU-27 1,23 %-os átlagával. A kockázati tőke intenzitása ugyancsak alacsony szintű maradt. A nemzeti reformprogram számos intézkedést bemutat (köztük az egyetemek vagy közszektorbeli szervezetek által megvalósított kutatási projektekbe beruházó vállalkozásoknak nyújtott, időben korlátozott adókedvezményeket), de a K+F intenzitása vonatkozásában meghatározott, a GDP 1,53 %-át kitevő célkitűzés a 2006–2008-as időszakra vonatkozóan kivetített átlagos éves növekedési arányból ered és figyelembe veszi az ország költségvetési stabilitási megszorításait.

(15)

Olaszország a harmadik az EU kohéziós politikájához tartozó alapokból részesülő kedvezményezettek sorában: a 2007–2013 közötti időszakra a teljes uniós kohéziós politikai költségvetés mintegy 8 %-át ez az ország kapta. A programidőszak felénél az uniós alapokból ténylegesen igénybe vett előirányzatok aránya csak 16,8 %, és a déli konvergenciarégiók esetében ez a szám ennél jóval alacsonyabb.

(16)

Olaszország számos vállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében. A nemzeti reformprogram említ néhány nemrégen elfogadott intézkedést, és körvonalaz az államháztartás fenntarthatóságára, a pénzügyi stabilitásra, a versenyképesség előmozdítására, valamint a foglalkoztatás javítására vonatkozó jövőbeni reformterveket, amelyek összhangban vannak az Euró Plusz Paktum elveivel. Kifejezetten a Paktumra válaszul tett jelentős új vállalás a kormány azon szándéka, hogy alkotmánymódosítás révén javítsa a költségvetési fegyelmet. Sor került ezeknek az elemeknek az értékelésére és az ajánlásban való figyelembevételükre.

(17)

A Bizottság értékelte Olaszország stabilitási programját és nemzeti reformprogramját, valamint az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalásait. Figyelembe vette nemcsak a programok Olaszország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Európai Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy Olaszországnak a 2011–2014 közötti időszakra szóló konszolidációs terve 2012-ig hiteles, ugyanakkor a 2013–2014-es időszakra azt konkrét intézkedésekkel kell alátámasztani annak érdekében, hogy a nagyon magas államadósság tartósan csökkenő pályára kerüljön. A nemzeti reformprogram az Európa 2020 stratégia minden aspektusára kitérő kezdeményezések átfogó készletét vázolja, azonban további intézkedések szükségesek a régi keletű és a válság által súlyosbított strukturális gyengeségek kezeléséhez. Olaszország növekedésének és munkahely-teremtési potenciáljának fokozása, valamint a déli régiók felzárkózásának előmozdítása érdekében további intézkedéseket kell hozni 2011–2012-ben a munkaerőpiac működésének javítása, a szolgáltatási és termékpiacoknak a nagyobb verseny előtt való megnyitása, az üzleti környezet javítása, a kutatási és innovációs szakpolitika megerősítése, valamint az európai uniós kohéziós pénzeszközök gyorsabb és jobb felhasználása céljából.

(18)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2010. június 2-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Olaszország 2011. évi aktualizált stabilitási programját; arról alkotott véleményét (3) az alábbi (1) ajánlás tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Olaszország nemzeti reformprogramját,

1.

Hajtsa végre a tervezett költségvetési konszolidációt 2011-ben és 2012-ben a túlzott hiány megszüntetése érdekében összhangban a túlzotthiány-eljárásokra vonatkozó tanácsi ajánlásokkal, csökkenő pályára terelve ezáltal a magas államadóssági arányt. A nemrég jóváhagyott jogszabályokon alapulva fordítson minden vártnál jobb gazdasági vagy költségvetési eredményt a gyorsabb hiány- és adósságcsökkentésre, és álljon készen arra, hogy megakadályozza a túlköltekezéseket a költségvetés végrehajtása során. A 2013–2014 közötti időszakra szóló célkitűzéseket és a középtávú cél 2014-ig történő elérését 2011 októberéig támassza alá konkrét intézkedésekkel az új többéves költségvetési keretnek megfelelően. Erősítse tovább a keretet azáltal, hogy érvényesíthető felső határokat vezet be a kiadásokra vonatkozóan, és javítja a nyomon követést az összes államháztartási alszektorban.

2.

Erősítse meg az intézkedéseket a munkaerő-piaci szegmentáció felszámolására a foglalkoztatásvédelmi jogszabályok egyes szempontjainak felülvizsgálata révén, ideértve az elbocsátási szabályokat és eljárásokat, valamint a munkanélküli ellátások jelenleg töredezett rendszerének áttekintését figyelembe véve a költségvetési megszorításokat. Fokozza a be nem jelentett munkavégzés elleni küzdelem terén tett erőfeszítéseket. Emellett tegyen lépéseket a nők jelentősebb munkaerő-piaci részvételének előmozdítása érdekében azáltal, hogy az ország egész területén növeli a gyermekgondozási létesítmények rendelkezésre állását, és költségvetési szempontból semleges pénzügyi ösztönzést nyújt a második keresők számára a munkavállalásoz.

3.

A kollektív bértárgyalási keret reformját megvalósító 2009-es megállapodás alapján és a szociális partnerekkel a nemzeti gyakorlatnak megfelelően konzultálva tegyen további lépéseket annak érdekében, hogy a bérnövekedés jobban tükrözze a termelékenység alakulását, valamint a helyi és vállalati feltételeket, ideértve azokat a rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik az olyan vállalati szintű egyztetéseket, amelyek ebbe az irányba mutatnak.

4.

Terjessze ki a szolgáltatási ágazat további verseny előtti megnyitására vonatkozó eljárást, ideértve a szakmai szolgáltatások területét. A versenyhivatal ajánlásainak figyelembevétele mellett 2011-ben fogadja el az éves versenyjogi törvényt. Rövidítse le a szerződések betartatására irányuló eljárások időtartamát. Erősítse tovább az intézkedéseket annak érdekében, hogy a jogszabályi korlátok felszámolása és a költségek csökkentése révén előmozdítsa a kkv-k hozzáférését a tőkepiacokhoz.

5.

Javítsa a magánszektorbeli beruházás kereteit a kutatás és fejlesztés terén azáltal, hogy kiterjeszti a jelenlegi költségvetési ösztönzőket, javítja a kockázati tőke feltételeit, és támogatja az innovatív közbeszerzési rendszereket.

6.

Tegyen lépéseket a kohéziós politikához tartozó alapokból társfinanszírozott, növekedést ösztönző kiadások költséghatékony módon történő felgyorsítása érdekében, azért, hogy csökkentse a régiók között állandó jelleggel fennálló egyenlőtlenségeket az adminisztratív kapacitás és a politikai kormányzás javítása révén. Teljesítse a nemzeti stratégiai referenciakeret keretében a források összege és a kiadások minősége tekintetében tett vállalásait.

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/8

(1)

2009. január 20-án a elfogadta a 2009/290/EK határozatot (2) amely szerint a Szerződés 143. cikke alapján hároméves, középtávú pénzügyi segítséget tesz elérhetővé Lettország számára. Az ehhez társuló, 2009. január 28-án aláírt egyetértési megállapodás és annak kiegészítései meghatározták a pénzügyi segítség folyósításának gazdaságpolitikai feltételeit. A 2009/290/EK határozatot a 2009. július 13-án a 2009/592/EK határozat (3) módosította. Az egyetértési megállapodás utolsó kiegészítését 2011. júniusában írták alá.

(2)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(3)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (4), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(4)

A Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az Unióban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban, és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(6)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én vállalásaik benyújtására is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy azokat stabilitási és konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék. A lett konvergenciaprogram és a nemzeti reformprogram általános hivatkozást tartalmaz az Euró Plusz Paktumra. Az Európai Tanácsnak 2011. május 17-én küldött levél kiemeli a programok részét képező konkrét kötelezettségvállalásokat és intézkedéseket 2011-re, amelyek összhangban állnak az Euró Plusz Paktum célkitűzéseivel

(7)

Lettország 2011. április 29-én benyújtotta a 2011-2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált konvergenciaprogramját, valamint 2011. évi nemzeti reformprogramját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(8)

2000 és 2007 között a lett gazdaság gyorsabban növekedett, mint bármely más tagállamé, ami a konvergencia-kilátásokat, a külföldi tőke beáramlását és a nagyon erős fogyasztási keresletet tükrözött. Azonban legalábbis részben az expanzív makrogazdasági politika következtében a gazdaság túlhevült. Jókora egyensúlytalanságok halmozódtak fel, amit jól mutat, hogy a folyó fizetési mérleg hiánya 2007-ben a GDP 22,3 %-a, 2008-ban pedig a GDP 13,1 %-a volt; ennek következtében a gazdaság 2008-2009-ben a legmeredekebb zuhanást produkálta az unióban. Ebben az időszakban a reál GDP a csúcsértékhez képest 25 %-kal csökkent, mivel a hazai kereslet csökkenését a globális kereskedelem zuhanása felerősítette. A lett foglalkoztatási ráta, amely korábban az unió legmagasabbjai közé tartozott (75,8 % 2008-ban) több, mint 10 százalékponttal esett, és a több mint 18 %-os munkanélküliségi ráta jelenleg az egyik legmagasabb az unióban. A központi költségvetés hiánya 2009-ben 9,7 % volt, de 2010-re a költségvetési konszolidációs intézkedések következtében 7,7 %-ra csökkent. Ehhez az eredményhez hozzájárultak a pénzügyi szektorban bevezetett erőteljes stabilizációs intézkedések, amelyek 2009-ben a GDP 1,1 %-ára, és 2010-ben a GDP 2,3 %-ára rúgtak.

(9)

Az 1466/97/EK rendeletnek megfelelően az aktualizált konvergenciaprogram értékelése alapján a Tanács véleménye szerint a konvergenciaprogramban szereplő költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági forgatókönyv megalapozott, annak ellenére, hogy az inflációs előrejelzés 2011-re kissé alacsony lehet. A konvergenciaprogram középtávú költségvetési stratégiája arra irányul, hogy a költségvetés hiányát a 2009. július 7-i tanácsi ajánlásban szereplő határidőig a 3 %-os referenciaérték alá csökkentse. Figyelembe véve az ajánlás kibocsátása óta a fennálló túlzott hiány korrekciója érdekében bevezetett intézkedéseket, valamint az aktualizált konvergenciaprogramból adódó további konszolidációt, a 2011–2012-re tervezett költségvetési kiigazítás összhangban van az előírt korrekcióval. A konvergenciaprogram a kiindulási pontra figyelemmel a programidőszak végéig nem vetíti előre a középtávú célkitűzés megvalósítását, ugyanakkor az annak elérése érdekében tervezett költségvetési kiigazítás a túlzott hiány korrekciója után – különösen 2013-ban – felgyorsulhat. A konvergenciaprogramban felvázolt költségvetési konszolidációs pálya nagyobbrészt kiadási alapú. A költségvetési célkitűzések lefelé mutató kockázatoknak vannak kitéve, mivel a konvergenciaprogram nem tartalmazza teljeskörűen a célkitűzéseket megvalósítani hivatott intézkedésekre vonatkozó információkat. Az intézkedésekről várhatóan a következő költségvetésben rendelkeznek. Az elsődleges hiánynak a konvergenciaprogramban tervezettek szerinti csökkentése középtávon segítene a költségvetés fenntarthatóságához kapcsolódó kockázatok csökkentésében.

(10)

A Bizottság értékelte a konvergenciaprogramot és a nemzeti reformprogramot. Figyelembe vette nemcsak a programok Lettország fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ebben az összefüggésben a Bizottság hangsúlyozza a tervezett intézkedések végrehajtásának sürgősségét a 2009/290/EK határozatban foglalt követelményeknek való megfelelés érdekében.

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/10

(1)

Az Európai Tanács 2010. március 26-án jóváhagyta a Bizottság „Európa 2020” elnevezésű, a foglalkoztatást és növekedést célzó új stratégia elindításáról szóló javaslatát, amely stratégia a gazdaságpolitikák fokozott összehangolása révén azokra a kulcsfontosságú területekre összpontosít, amelyeken fellépésre van szükség annak érdekében, hogy Európa növelhesse a fenntartható növekedés és a versenyképesség területén rejlő lehetőségeit.

(2)

A Tanács 2010. július 13-án elfogadta a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló ajánlást (2010–2014), 2010. október 21-én pedig elfogadta a tagállamok foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó iránymutatásokról szóló határozatot (2), amelyek együtt alkotják az „integrált iránymutatásokat”. A tagállamok felkérést kaptak, hogy nemzeti gazdaság- és foglalkoztatáspolitikájukban vegyék figyelembe az integrált iránymutatásokat.

(3)

Bizottság 2011. január 12-én elfogadta az első éves növekedési jelentést, amely az Európa 2020 stratégiára épülve az EU-ban követett gazdasági kormányzás új ciklusának kezdetét jelenti, és elindítja az előzetes és integrált gazdaságpolitikai koordináció első európai szemeszterét.

(4)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én (a Tanács 2011. február 15-i és március 7-i következtetéseivel összhangban és a Bizottság éves növekedési jelentésének fényében) jóváhagyta a költségvetési konszolidáció és a strukturális reformok prioritásait. Hangsúlyozta, hogy elsőbbséget élvez majd a költségvetések megszilárdítása, a költségvetési fenntarthatóság helyreállítása és a munkanélküliség munkaerő-piaci reformokkal való csökkentése, valamint az, hogy az Unió újabb erőfeszítéseket tegyen a növekedés felgyorsítása érdekében. Felszólította a tagállamokat, hogy ezeket a prioritásokat konkrét intézkedések formájában építsék majd be stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba.

(5)

Az Európai Tanács 2011. március 25-én arra is felkérte az Euró Plusz Paktumban részt vevő tagállamokat, hogy vállalásaikat kellő időben nyújtsák be ahhoz, hogy azokat stabilitási vagy konvergenciaprogramjukba, valamint nemzeti reformprogramjukba beépíthessék.

(6)

Málta 2011. április 28-án benyújtotta 2011. évi nemzeti reformprogramját, 2011. április 29-én pedig a 2011–2014 közötti időszakra vonatkozó, 2011. évi aktualizált stabilitási programját. A kapcsolódási pontok figyelembevétele érdekében a két program értékelésére egyidejűleg került sor.

(7)

A gazdasági válság bekövetkeztekor az export és a beruházások meredeken zuhantak, a reál GDP 3,4 %-kal csökkent 2009-ben. A kormányzat által is támogatott foglalkoztatás csak mérsékelt visszaesést mutatott. Az export és az üzleti beruházások 2010-es erős megugrásának köszönhetően Máltán a gazdasági aktivitás érzékelhetően fellendült 2010-ben, és lassú ütemben a munkanélküliség is csökkent. Tekintettel az államadósság magas szintjére (a GDP 61,5 %-a 2008-ban) a kormány nem folyamodott jelentős nagyságrendű költségvetési ösztönzőkhöz, és így a 2009-es költségvetési hiány (a GDP 3,7 %-a) alatta maradt az euróövezet egészére értelmezett hiánymutatónak. A költségvetési hiány és az adósságráta mutatói 2010-ben jórészt stabilak maradtak.

(8)

Az 1466/97/EK rendelet szerinti aktualizált stabilitási program elemzése alapján a Tanács úgy véli, hogy a költségvetési előrejelzéseket alátámasztó makrogazdasági pálya némileg optimista, különösen a stabilitásiprogram-időszak későbbi éveiben. A 2010-ben a GDP 3,6 %-ának megfelelő hiány a stabilitási program szerint 2011-re a Szerződés szerinti referenciaérték alá kerül. A strukturális szintű egyensúlyként meghatározott középtávú cél fokozatos elérését fenntartható, alapvetően kiadásoldali konszolidációt megfogalmazó vállalással kell alátámasztani. A stabilitási program viszont nem számol a középtávú célnak a stabilitásiprogram-időszak alatt történő elérésével. A tervek szerint az adósságráta a GDP 68 %-ának megfelelő 2010-es csúcsáról 63,7 %-ra csökken 2014-ig, ami az erősödő és pozitív elsődleges egyenlegnek köszönhető. A Bizottság számításai szerint a strukturális kiigazítás éves átlagos mértéke a 2012–2014 közötti időszakban nagyjából összhangban van a Stabilitási és Növekedési Paktummal. A költségvetési mutatók azonban a tervezettnél rosszabbul is alakulhatnak az esetleges túlköltekezések és a 2011 utáni konszolidációs erőfeszítéseket alátámasztó intézkedésekre vonatkozó információk hiánya miatt.

(9)

A középtávú célkitűzés elérésére irányuló költségvetési konszolidáció végrehajtása kulcsfontosságú kihívás Málta számára. Jóllehet a 2011-es költségvetés tartalmazott a túlzott hiány 2011-es korrekciójára irányuló intézkedéseket, az esetleges megcsúszások esetén további lépésekre lenne szükség. A konkrét intézkedésekkel még nem alátámasztott középtávú konszolidációs stratégia hitelességét javítaná egy szilárdabb többéves költségvetési keret. A többéves célkitűzések egyik legfőbb gyengesége a nem kötelező jellegükből fakad, ami mögött a költségvetési tervezés relatíve rövid távú szemlélete húzódik meg. A stabilitási programban szerepel egy kiadási szabály bevezetésének mérlegelése is.

(10)

A Bizottság legutóbbi értékelése szeirint az államháztartás hosszú távú fenntrathatóságával kapcsolatos kockázatok magasnak tűnnek, mivel a népesség elöregedésének a nyugdíjrendszert is magába foglaló hosszú távú költségvetési hatásai Máltán sokkal jelentősebbek, mint az uniós átlag. Az idősebb munkavállalók munkaerő-piaci részvétele nagyon alacsony, ami a még mindig relatíve alacsony nyugdíjkorhatárra, a korengedményes nyugdíjazás igénybevételének elterjedtségére és az idősebb nők munkaerő-piaci részvételének rendkívül alacsony szintjére vezethető vissza. A 2006-os nyugdíjreform kezelte a fenntarthatóságot annyiban, hogy nagyon lassú lépésekben ugyan, de növelte a nyugdíjkorhatárt, és nagyvonalúbb indexálási megállapodásokon és a garantált állami minimumnyugdíj bevezetésén keresztül kezelte a jövőbeli nyugdíjak megfelelőségének kérdését. A nemzeti reformprogram ismerteti a folyamatban lévő konzultációkat a nyugdíjmunkacsoport további nyugdíjreformra vonatkozó javaslatairól, így például a nyugdíjkorhatár és a várható élettartam közötti explicit kapcsolat megteremtéséről és a nyugdíjrendszer kötelező második, és önkéntes harmadik pillérének bevezetéséről. A nemzeti reformprogram nem tartalmaz viszont átfogó stratégiát az aktív időskorra vonatkozóan, amely kiegészíthetné a folyamatban lévő és tervezett jogszabályi változásokat. A feketemunka hosszú távon kockázatot jelent az államháztartás fenntarthatóságára nézve. E probléma kezelésére a kormány felvázol néhány intézkedést a nemzeti reformprogramban, de hiányoznak a javaslatok az adókedvezmények rendszerének olyan irányú felülvizsgálatára, amivel kifizetődővé lehetne tenni a legális munkavégzést. Málta számára egy másik meghatározó kihívás a nők munkaerő-piaci részvételének növelése, hiszen a nők foglalkoztatási rátája az egész EU-ban Máltán a legalacsonyabb. A nemzeti reformprogramban a kormány a női munkavállalókat célzó kezdeményezések sorát fogalmazta meg. Végrehajtásukra és hatásuk értékelésére 2012-ben fog sor kerülni.

(11)

Az elmúlt években Máltán intenzív ipari szerkezetátalakítás zajlott le: a munkaigényes gyártási folyamatok helyébe új, nagy hozzáadott értékű tevékenységek léptek. Ez a képesítések munkaerő-piaci kereslete és kínálata közötti eltolódásokhoz vezetett, ami rávilágított az új ágazatok által igényelt készségek – elsősorban a felsőoktatáson keresztül történő – biztosításának szükségességére, ami egyben Málta gazdasági alapjának további diverzifikációját is szolgálja.

(12)

Az EU-n belül Máltán a legmagasabb a korai iskolaelhagyók aránya: a mutató 2009-ben 36,8 %-on állt, szemben a 14,4 %-os uniós átlaggal. Málta tartja a negatív rekordot a felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkezők arányát tekintve is a 30–34 év közötti korcsoportban (2009-ben 21,1 %-kal, szemben a 32,3 %-nak megfelelő uniós átlaggal). Málta 2020-ra a korai iskolaelhagyók arányát 29 %-ra akarja szorítani, a 30–34 éves korosztályban a felsőfokú vagy annak megfelelő végzettséggel rendelkezők arányát pedig 33 %-ra szeretné növelni. 2011-ben Málta intézkedéseket vezetett be annak érdekében, hogy az iskolából esetlegesen idő előtt kikerülőket szakképzéssel és második esélyt kínáló tanulási lehetőségekkel vonzó karrierlehetőségek felé terelje.

(13)

Málta egyike azon kevés uniós tagállamoknak, ahol általános bérindexálási mechanizmus működik. A béremelések a megélhetési költségek alakulásának megfelelő kötelező kiigazításokhoz kapcsolódnak, ami az infláció alakulásának megfelelő béremeléseket eredményez, de arányosan magasabb emelésekkel a bérskála alsó végén. A minimálbér mellett ez a fajta kiigazítás még tovább gyengítheti a versenyképességet a munkaigényes ágazatokban. A kérdéskör különösen fontos az energiaárak közelmúltbeli növekedésének fényében, hiszen ez ár-bér spirálhoz vezethet.

(14)

Az energia tekintetében Málta szinte teljes egészében az importált olajra van utalva, ami miatt a gazdaság ki van szolgáltatva az olajár változásának. Ez és a máltai energiahálózat hiányosságai problémákat okozhatnak a vállalkozói környezet és a kis- és középvállalkozások versenyképessége szempontjából. Az energiának a megújuló energiaforrásokból való előállítása terén kínálkozó lehetőségek kihasználása egyrészt javítaná a versenyképességet, másrészt hozzájárulna az energiapolitikai és az éghajlatváltozással kapcsolatban kitűzött célok eléréséhez. Mindazonáltal a nemzeti reformprogram kevés információt tartalmaz az energiapolitikai intézkedésekről, így nehéz megítélni azok megvalósíthatóságát és költséghatékonyságát.

(15)

Málta egy sor vállalást tett az Euró Plusz Paktum keretében. Ezek a vállalások a Paktum két területéhez kapcsolódnak: a versenyképességhez és az államháztartás fenntarthatóságához. A fiskális politikával kapcsolatban tett vállalások az elszámoltathatóságot és a költségvetési keret átláthatóságát érintik, amit kiegészítenek a költségvetési fegyelem növelését szolgáló mechanizmusok bevezetésére vonatkozó elképzelések. A termelékenységgel kapcsolatos intézkedések az üzleti környezet és a vállalkozások finanszírozási feltételeinek javítására, valamint a szolgáltatási piacon, különösen a telekommunikációs ágazatban folyó verseny fokozására irányulnak. Noha szerepelnek a nemzeti reformprogramban, az Euró Plusz Paktumhoz kapcsolódó kötelezettségvállalások nem érintik a foglalkoztatást és a pénzügyi stabilitást. Miközben a hatóságok a termelékenység növelésére összpontosítanak, nem ismerik el azt, hogy a bérindexálás mostani rendszere kihat Málta versenyképességére. Az Euró Plusz Paktumhoz kapcsolódó vállalásokat a Bizottság értékelte és figyelembe vette az ajánlások kidolgozásakor.

(16)

A Bizottság értékelte Málta stabilitási programját és nemzeti reformprogramját, valamint az Euró Plusz Paktum keretében tett vállalásait. Figyelembe vette nemcsak a programok Málta fenntartható költségvetési és társadalmi-gazdasági politikája szempontjából mutatott jelentőségét, hanem azt is, hogy megfelelnek-e az uniós szabályoknak és iránymutatásoknak, tekintve, hogy a jövőbeli nemzeti döntéseknél az uniós szempontok beépítésével kell megerősíteni az Unió átfogó gazdasági kormányzását. Ennek fényében a Bizottság úgy véli, hogy bár a középtávú célkitűzés eléréséhez megcélzott út helyes, de a konszolidációs stratégiát jelentős kockázatok övezik, mivel az nincs konkrét intézkedésekkel alátámasztva, és fennáll a korábban már tapasztalt túlköltekezés veszélye. Ezenfelül a középtávú költségvetési keret nem kötelező jellege nem feltétlenül fogja elősegíteni a költségvetési fegyelmet. Az elöregedő népesség relatíve magas hosszú távú költségei, és különösen a nyugdíjkiadások miatt a máltai államháztartás hosszú távú fenntarthatóságát kockázatok övezik. A nemzeti reformprogram megjeleníti ugyan a máltai gazdaság előtt álló főbb strukturális kihívásokat, de bizonyos kérdéseket, így különösen a gazdaságban meglévő munkaerő-potenciál jobb kihasználását, a bérezési mechanizmusnak vizsgálatát és annak, a bérek és a termelékenység jobb összehangolását szolgáló reformja érdekében szükséges lépések megtételét, vagy az energiadiverzifikációt indokolt lenne alaposabban megvizsgálni.

(17)

Ezen értékelés fényében és figyelembe véve a 2010. február 16-i, az Európai Unió működéséről szóló szerződés 126. cikkének (7) bekezdése szerinti tanácsi ajánlást, a Tanács megvizsgálta Málta 2011. évi aktualizált stabilitási programját, arról alkotott véleményét (3) az alábbi ajánlás és különösen annak (1) és (2) pontja tükrözi. Figyelembe véve az Európai Tanács 2011. március 25-i következtetéseit, a Tanács megvizsgálta Málta nemzeti reformprogramját.

1.

Biztosítsa, hogy a túlzott hiányt 2011-ben megszüntetik, összhangban a túlzott hiány esetén követendő eljárás keretében tett ajánlásokkal, valamint álljon készen az esetleges megcsúszások megelőzésére szolgáló kiegészítő intézkedések megtételére, továbbá hozzon konkrét intézkedéseket a 2012-re vonatkozó hiánycélok alátámasztására. Állítsa az államadósság arányát csökkenő pályára és biztosítsa a megfelelő előrehaladást a középtávú célkitűzés felé. A középtávú konszolidációs stratégia hitelességének megerősítése céljából határozza meg az átfogó intézkedéseket 2013-ra és azt követően, valamint egy kötelező erejű, szabályalapú, többéves költségvetési keretben rögzítse a fiskális célokat, továbbá javítsa a költségvetés végrehajtásának monitoringját.

2.

Többek között a nyugdíjkorhatár fokozatos emelésének felgyorsításán, illetve a várható élettartammal való összekapcsolásán keresztül hozzon intézkedéseket a nyugdíjrendszer fenntarthatóságának biztosítására. A magasabb kötelező nyugdíjkorhatár mellé dolgozzon ki átfogó stratégiát az aktív időskorra vonatkozóan, tegye kevésbé vonzóvá a korengedményes nyugdíjazás lehetőségét és ösztönözze a nyugdíjcélú magánmegtakarításokat.

3.

A felsőoktatásba való bejutás javítására szolgáló további erőfeszítéseken és a szakképzési rendszer hatékonyságának megerősítésén keresztül hangolja össze az oktatási rendszerben szerezhető végzettségeket a munkaerőpiac szükségleteivel. A korai iskolaelhagyás okainak feltárásán, elemzésén és mérésén keresztül 2012-ig tegyen további intézkedéseket a jelenség visszaszorítása érdekében, az intézkedések eredményességének vizsgálatához pedig dolgozzon ki rendszeres monitoring- és jelentési mechanizmust.

4.

A szociális partnerekkel egyeztetve és a nemzeti gyakorlatoknak megfelelően vizsgálja meg és hozza meg a bértárgyalás és a bérindexálás rendszerének reformjához szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a bérek növekedése jobban tükrözze a munkaerő termelékenységének és versenyképességének alakulását.

5.

A megújuló energiaforrásokba való beruházások előbbre hozásán, illetve az infrastruktúrafejlesztésre és az energiahatékonyság elősegítésére rendelkezésre álló uniós források teljes körű kihasználásán keresztül fokozza a Málta importolaj-függőségének csökkentésére irányuló erőfeszítéseket.

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/13

1.

A Bizottság 2010. december 22-én elfogadta az Unió éves költségvetésére alkalmazandó pénzügyi szabályokról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatot („a javaslat”). Ez a javaslat a költségvetési rendelet (az 1605/2002/EK, Euratom rendelet) (3) felülvizsgálatáról szóló két korábbi bizottsági javaslatot von össze és azok helyébe lép. Ez a két javaslat egyfelől a költségvetési rendelet hároméves felülvizsgálatával, másfelől a költségvetési rendeletnek a Lisszaboni Szerződéshez való igazítása érdekében történő felülvizsgálatával foglalkozott (4).

2.

A 45/2001/EK rendelet 28. cikkének (2) bekezdésével összhangban a javaslatot 2011. január 5-én elküldték az európai adatvédelmi biztosnak. A javaslat elfogadását megelőzően informális egyeztetésre került sor az európai adatvédelmi biztossal. Az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja a jogalkotónak, hogy a javasolt rendelet elején utaljon a vele folytatott egyeztetésre.

3.

A javaslat rendelkezik bizonyos – úgy uniós, mint nemzeti szintű – adatvédelmi vonzatokkal, amelyeket ez a vélemény az alábbiakban tárgyal.

4.

A javaslatban hivatkozás található a vonatkozó adatvédelmi jogszabályokra. Amint azonban a vélemény az alábbiakban kifejti, az adatvédelmi jogszabályi keretnek való teljes megfelelőség biztosítása érdekében még további részletek kidolgozására és egyértelműsítésre van szükség.

5.

A javasolt rendelet több olyan témával is foglalkozik, amellyel összefüggésben az uniós intézmények, ügynökségek és szervek, illetve tagállami szintű szereplők személyes adatokat dolgoznak fel. Ezt az adatfeldolgozási tevékenységet az alábbiakban részletesebben is elemzik. Személyes adatok feldolgozása esetén az uniós intézmények, ügynökségek és szervek kötelesek betartani a 45/2001/EK rendeletben előírt adatvédelmi szabályokat. A nemzeti szinten eljáró szereplőkre nézve az adott tagállamnak a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezései bírnak kötelező érvénnyel.

6.

Az európai adatvédelmi biztos örömmel nyugtázza, hogy a rendeletjavaslat tartalmazza az e két jogszabály egyikére vagy mindkettőre vonatkozó hivatkozásokat (5). A javaslat mindamellett nem hivatkozik módszeresen és következetesen a jogszabályokra. Ezért az európai adatvédelmi biztos arra bátorítja a jogalkotót, hogy a rendeletben átfogóbb megközelítést alkalmazzon ebben a tekintetben.

7.

Az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja továbbá a jogalkotónak, hogy a rendelet preambulumába foglalja bele a 95/46/EK irányelvre és a 45/2001/EK rendeletre vonatkozó következő hivatkozást:

„Ez a rendelet nem érinti a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben, valamint a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben foglalt követelményeket.”

8.

Ezen túlmenően az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja, hogy az 57. cikk (2) bekezdésének f) pontjába foglaljanak bele egy, a 95/46/EK irányelvre és a 45/2001/EK rendeletre vonatkozó hivatkozást, ahogy azt a javaslat 31. cikkének (3) bekezdésében tették.

9.

A javaslat 28. cikke a költségvetés végrehajtásának belső ellenőrzéséről szól. A cikk (2) bekezdésének d) pontja úgy rendelkezik, hogy a költségvetés végrehajtásának alkalmazásában a belső ellenőrzést úgy kell megtervezni, hogy az ésszerű mértékben garantálja a csalások és szabálytalanságok megelőzésének, felderítésének és korrekciójának megvalósulását.

10.

A költségvetés Bizottság általi, a tagállamokkal vagy tagállamnak nem minősülő jogalanyokkal vagy személyekkel megosztott irányításon keresztüli közvetett végrehajtására vonatkozóan az 56. cikk (2) bekezdése és az 57. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy a tagállamok, jogalanyok és egyéb személyek a költségvetés végrehajtásával összefüggő feladatok végzése során megelőzik, felderítik és kiigazítják a szabálytalanságokat és csalásokat. Magától értetődő, hogy az ilyen intézkedéseknek teljes mértékben meg kell felelniük a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezéseknek.

11.

Ebben a tekintetben az 56. cikk (4) bekezdésének f) pontja (amelynek az albekezdések logikus sorrendje alapján a (4) bekezdés e) pontjának kellene lennie) előírja, hogy a tagállamok által akkreditált, az alapok helyes kezelése és ellenőrzése tekintetében kizárólagos felelősséggel bíró testületek „biztosítják a személyes adatoknak a 95/46/EK irányelvben megállapított elveknek megfelelő védelmét.” Az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja, hogy ezt a hivatkozást – annak megerősítése érdekében – az alábbi módon módosítsák: „biztosítják, hogy a személyes adatok feldolgozása minden esetben megfelel a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezéseknek.”

12.

A tagállamnak nem minősülő jogalanyok és személyek tekintetében az 57. cikk (2) bekezdésének f) pontja úgy rendelkezik, hogy ezeknek a jogalanyoknak és személyeknek „biztosítaniuk kell a személyes adatok ésszerű védelmét”. Az európai adatvédelmi biztos határozottan bírálja ezt a mondatrészt, mivel az alighanem lehetőséget biztosít az adatvédelmi szabályok kevésbé szigorú alkalmazására. Ennélfogva az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja, hogy ezt a mondatrészt is helyettesítsék a következő szöveggel: „biztosítják, hogy a személyes adatok feldolgozása minden esetben megfelel a 95/46/EK irányelvet végrehajtó nemzeti rendelkezéseknek.”

13.

A 63. cikk (8) bekezdése a belső visszaélés-jelentési rendszerek („whistleblowing”) témakörével foglalkozik. A bekezdés arra kötelezi az alkalmazottakat, hogy tájékoztassák az engedélyezésre jogosult tisztviselőt (vagy a javaslat 70. cikkének (6) bekezdése értelmében létrehozandó, a pénzügyi szabálytalanságokat figyelő külön testületet), amennyiben úgy vélik, hogy a felettesük utasítására általuk végrehajtandó döntés szabályellenes, illetve ellenkezik a hatékony és eredményes pénzgazdálkodás elvével vagy az általuk betartandó szakmai szabályokkal. Az alkalmazottaknak tájékoztatniuk kell az alkalmazandó jogszabályokban kijelölt hatóságokat és testületeket bárminemű olyan jogellenes tevékenységről, csalásról vagy korrupcióról, amely sértheti az Unió érdekeit.

14.

Az európai adatvédelmi biztos rá kíván mutatni arra, hogy a belső jelentéstevők helyzete igen kényes. Azoknak a személyeknek, akikhez az ilyen információk eljutnak, biztosítaniuk kell a belső jelentéstevők személyazonosságának bizalmas kezelését, különösen azon személyekkel szemben, akikkel kapcsolatban feltételezett szabálytalanságról tettek jelentést (6). A belső jelentéstevő személyazonossága bizalmas kezelésének biztosítása nemcsak a tájékoztatást nyújtó személyt védi, hanem egyben magának a belső visszaélés-jelentési rendszernek a hatékonyságát is biztosítja. Amennyiben nem áll rendelkezésre kellő garancia a bizalmasságot illetően, az alkalmazottak kevésbé lesznek hajlandóak jelentést tenni a szabálytalan vagy jogellenes tevékenységekről.

15.

A belső jelentéstevő személyazonosságának bizalmas kezelése és védelme azonban nem lehet mindenekfeletti érvényű. Az első belső vizsgálatot követően sor kerülhet olyan további eljárási vagy igazságügyi lépésekre, amelyekhez szükséges, hogy a belső jelentéstevő személyazonosságát felfedjék például az igazságügyi hatóságok előtt. Ezért be kell tartani az igazságügyi eljárásokra vonatkozó nemzeti szabályokat (7).

16.

Előfordulhat olyan helyzet is, amikor a szabálytalanság elkövetésével vádolt személynek jogában áll, hogy tájékoztassák a belső jelentéstevő nevéről. Ez akkor lehetséges, ha a személynek szüksége van a belső jelentéstevő személyazonosságára ahhoz, hogy jogi eljárást indíthasson ellene, amennyiben igazolást nyer, hogy az rosszhiszeműen valótlan állításokat tett ellene (8).

17.

Az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja, hogy a jelenlegi javaslat módosításával biztosítsák a belső jelentéstevők személyazonosságának bizalmas kezelését a vizsgálatok során, amennyiben ez nem ellentétes az igazságügyi eljárásokra irányadó nemzeti szabályokkal, és amennyiben a szabálytalanság elkövetésével vádolt személy nem jogosult a személyazonosság kiadására (abban az esetben lehet jogosult, ha szüksége van a belső jelentéstevő személyazonosságára ahhoz, hogy jogi eljárást indítson ellene, miután igazolást nyert, hogy az rosszhiszeműen valótlan állításokat tett ellene).

18.

A 31. cikk (2) bekezdése értelmében (Az uniós források kedvezményezettjeivel kapcsolatos és más információk közzététele) amikor a Bizottság közvetlenül vagy átruházás útján végrehajtja a költségvetést, megfelelő módon rendelkezésre bocsátja a költségvetésből nyújtott források kedvezményezettjeivel kapcsolatos, birtokában lévő információkat.

19.

A 31. cikk (3) bekezdése úgy rendelkezik, hogy ezt az információt „a bizalmassági követelményekre kellő figyelemmel kell közzétenni, különös tekintettel a személyes adatok védelme tekintetében a 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben és a 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben előírt rendelkezésekre, valamint a biztonsági követelményekre, figyelembe véve az egyes irányítási módok sajátosságait […], és adott esetben a vonatkozó ágazatspecifikus szabályokkal összhangban.”

20.

Az uniós források kedvezményezettjei személyazonosságának közzétételével az Európai Bíróság („a Bíróság”) a Schecke és Eifert-ügyben hozott, 2010. novemberi ítéletében (9) foglalkozott. Anélkül, hogy az ügyet részletesen tárgyalnánk, hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság körültekintően értékelte, hogy az információk nyilvánosságra hozatalával kapcsolatos kötelezettséget előíró uniós jogszabályok összhangban voltak-e az Európai Unió Alapjogi Chartája („a Charta”) 7. és 8. cikkével.

21.

A Bíróság megvizsgálta, milyen célból hozták nyilvánosságra az információkat, és ezáltal az intézkedés arányosságát. A Bíróság úgy ítélte meg, hogy a természetes személyre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala előtt az intézményeknek mérlegelniük kell a közzétételhez kapcsolódó uniós érdek, valamint a Charta 7. és 8. cikkében elismert jogok megsértésének súlyát (10). A Bíróság hangsúlyozta, hogy a személyes adatok védelme alóli kivételeknek és a védelem korlátozásainak a feltétlenül szükséges mérték határain belül kell maradniuk (11).

22.

A Bíróság véleménye szerint az intézményeknek többféle közzétételi módszert kellene kipróbálniuk, hogy megtalálják azt a módozatot, amely megfelel a közzététel céljának, mindamellett a lehető legkevésbé sérti a kedvezményezetteknek általában a magánélet tiszteletben tartásához és különösen a személyes adatok védelméhez való jogát (12). Ebben a sajátos ügyben a Bíróság a kedvezményezettekre vonatkozó név szerinti információk közzétételének a támogatások időtartama, gyakorisága vagy típusa, illetve nagysága szerinti korlátozására utalt (13).

23.

Az európai adatvédelmi biztos ismételten hangsúlyozza, hogy a magánélet védelmének és az adatvédelemnek nem az a feladata, hogy megakadályozza az információkhoz való hozzáférést mindazon esetekben, amikor személyes adatokról van szó, és hogy szükségtelen módon korlátozza az uniós igazgatás átláthatóságát. Az európai adatvédelmi biztos azt a nézetet támogatja, miszerint az átláthatóság elve „lehetővé teszi a polgárok számára, hogy még inkább részt vegyenek a döntéshozatali eljárásban, és biztosítja a polgárok irányában a közigazgatás nagyobb legitimációját, hatékonyságát és felelősségét a demokratikus rendszerben”; az alapok kedvezményezettjeire vonatkozó név szerinti adatok internetes közzététele pedig – megfelelő eljárás esetén – „hozzájárul a közpénzek közigazgatás általi megfelelő felhasználásához” és „erősíti az érintett összegek felhasználásának nyilvános ellenőrzését” (14).

24.

Ezen az alapon az európai adatvédelmi biztos hangsúlyozni kívánja, hogy a Bíróság fenti bekezdésekben említett megfontolásai a jelenlegi javaslat tekintetében közvetlenül relevánsak. Noha a javaslat utal a 95/46/EK irányelvre és a 45/2001/EK rendeletre, nem biztosított, hogy a tervezett közzététel megfelel a Bíróság által a Schecke-ügy kapcsán kifejtett követelményeknek. Ebben a tekintetben hangsúlyozni kell, hogy a Bíróság nemcsak a mezőgazdasági alapok kedvezményezettjeire vonatkozó információk nyilvánosságra hozatala részletes szabályainak megállapításáról szóló bizottsági rendeletet (15) semmisítette meg, hanem – a természetes személy kedvezményezettek tekintetében – a bizottsági rendelet jogalapját képező rendelet azon rendelkezését is, amely az információk nyilvánosságra hozatalára vonatkozó általános követelményt tartalmazta (16).

25.

Az európai adatvédelmi biztos erősen kétli, hogy a jelenlegi javaslat megfelel a Bíróság által a Schecke-ügy kapcsán kifejtett kritériumoknak. Sem a 31. cikk, sem a környező cikkek nem tartalmaznak olyan egyértelmű és jól meghatározott célt, amely érdekében személyes információk közzétételét tervezik. Ezen túlmenően nem egyértelmű, mikor és milyen formában hozzák nyilvánosságra az információkat. Ezért nem lehet értékelni, hogy megfelelő egyensúlyt találtak-e a különféle érintettek érdekei között, sem ellenőrizni azt, hogy a közzététel arányos lenne-e (ahogy azt a Bíróság a Schecke-ügy kapcsán kifejezetten hangsúlyozta). Ezenkívül az sem egyértelmű, hogyan biztosítják az érintett adatalanyok jogainak tiszteletben tartását.

26.

Még ha tervezik is végrehajtási jogszabályok kidolgozását – amire nézve nincsen egyértelmű kijelentés –, az imént említett alapvető kérdések tisztázását a jogalapnak kell tartalmaznia (jelen esetben a költségvetési rendelet jelenti a jogalapot az ilyen adatok nyilvánosságra hozatala tekintetében).

27.

Az európai adatvédelmi biztos ennélfogva azt ajánlja a jogalkotónak, hogy tisztázza a tervezett nyilvánosságra hozatal célját és fejtse ki annak szükségességét; jelezze, hogyan és milyen mértékben hoznak nyilvánosságra személyes adatokat; biztosítsa, hogy csak akkor hozzanak nyilvánosságra adatokat, ha ez a nyilvánosságra hozatal arányos; valamint biztosítson lehetőséget az érintetteknek az uniós adatvédelmi jogszabályokban foglalt jogaik érvényesítésére.

28.

A javaslat 103. cikke azzal a lehetőséggel foglalkozik, hogy az ajánlatkérő hatóság közigazgatási vagy pénzügyi bírságot szabhat ki a) a vállalkozókra, jelentkezőkre vagy pályázókra, amennyiben bebizonyosodik, hogy az ajánlatkérő hatóság által a közbeszerzési eljárásban való részvétel feltételeként kért információk szolgáltatása során félrevezető információkat közölnek vagy nem nyújtják be ezeket az információkat (lásd a 101. cikk b) pontját), vagy b) azokra a vállalkozókra, akik esetében igazolást nyer, hogy súlyosan megszegték a költségvetésből finanszírozott szerződés szerinti kötelezettségeiket.

29.

A 103. cikk (1) bekezdése kijelenti, hogy az érintettnek lehetőséget kell biztosítani észrevételei megtételére. A 103. cikk (2) bekezdése értelmében a bírság állhat az érintett költségvetésből finanszírozott szerződésekből és támogatásokból való – legfeljebb tíz évig terjedő – kizárásából, és/vagy a szóban forgó szerződés értékéig terjedő pénzbírságból.

30.

A jelenlegi helyzethez képest új elem a javaslatban az a lehetőség, hogy a 103. cikk (3) bekezdésében említett intézmény közzétett határozataiban vagy e határozatok összefoglalóiban nyilvánosságra hozhatja a gazdasági szereplő nevét, a tényállás rövid leírását, a kizárás időtartamát, illetve a pénzügyi bírság összegét.

31.

Amennyiben ez természetes személyekre vonatkozó információk nyilvánosságra hozatalát vonja maga után, ez a rendelkezés kérdéseket vet fel az adatvédelem tekintetében. Először is a megengedő mód használata egyértelműen arra utal, hogy a közzététel nem kötelező. Ez azonban számos olyan nyitott kérdést hagy maga után, amelyet a javaslat nem tisztáz kellőképpen. Mi például az ilyen nyilvánosságra hozatal célja? Mely kritériumok alapján dönt az érintett intézmény a nyilvánosságra hozatalról? Mennyi időn és milyen médiumon keresztül marad az információ hozzáférhető a nyilvánosság számára? Ki ellenőrzi, hogy az információ változatlanul helytálló-e és ki teszi azt naprakésszé? Ki értesíti az érintettet a nyilvánosságra hozatalról? Ezek a kérdések mind az adatminőséggel kapcsolatos, a 95/46/EK irányelv 6. cikkében és a 45/2001/EK rendelet 4. cikkében foglalt követelményekkel függnek össze.

32.

Hangsúlyozni kell, hogy az ilyen információk közzététele további kedvezőtlen hatást gyakorol az érintettre. A közzétételt ezért csak akkor szabad lehetővé tenni, ha az feltétlenül szükséges az adott cél eléréséhez. A fenti II.4. pontban a Bíróság Schecke-ügyben hozott ítéletével kapcsolatban tett észrevételek itt is relevánsak.

33.

A 103. cikk (3) bekezdésében foglalt javasolt szöveg jelenlegi formájában nem felel meg teljes mértékben az adatvédelmi jogszabályok követelményeinek. Az európai adatvédelmi biztos ennélfogva azt ajánlja a jogalkotónak, hogy tisztázza a tervezett nyilvánosságra hozatal célját és fejtse ki annak szükségességét; jelezze, hogyan és milyen mértékben hoznak nyilvánosságra személyes adatokat; biztosítsa, hogy csak akkor hozzanak nyilvánosságra adatokat, ha ez a nyilvánosságra hozatal arányos; valamint biztosítson lehetőséget az érintetteknek az uniós adatvédelmi jogszabályokban foglalt jogaik érvényesítésére.

34.

A javaslat részét képezi a közbeszerzési eljárásban való részvételből kizárt pályázók központi adatbázisának („az adatbázis”) létrehozása, amely a pályázatokban való részvételből kizárt jelentkezők és pályázók adatait tartalmazza (lásd a 102. cikket). Ez az adatbázis a jelenlegi költségvetési rendelet értelmében már létezik, és működését az 1302/2008/EK bizottsági rendelet részletesebben is szabályozza. Az adatbázis kapcsán a személyes adatokon végzett feldolgozási műveleteket az európai adatvédelmi biztos 2010. május 26-i előzetes ellenőrzésről szóló véleményében elemezte (17).

35.

Az adatbázisban nyilvántartott adatoknak számos címzettje lehet. Az adatbázishoz hozzáféréssel rendelkezők kilétének függvényében a 45/2001/EK rendelet 7., 8. vagy 9. cikke alkalmazandó.

36.

Az európai adatvédelmi biztos a fent említett előzetes ellenőrzésről szóló véleményében arra a következtetésre jutott, hogy a 7. cikk (más uniós intézmények és ügynökségek általi betekintés az adatbázisba) és a 8. cikk (hatóságok és bizonyos más tagállami szervek általi betekintés az adatbázisba) végrehajtásával kapcsolatos jelenlegi gyakorlat megfelel a 45/2001/EK rendeletnek.

37.

Ez a következtetés azonban nem vonható le a harmadik országok hatóságainak történő adattovábbítás vonatkozásában, amelyre a 45/2001/EK rendeletnek a harmadik országok hatóságainak és/vagy nemzetközi szervezeteknek történő adattovábbításról szóló 9. cikke irányadó. A 102. cikk (2) bekezdése előírja, hogy harmadik országok hatóságai is hozzáféréssel rendelkeznek az adatbázishoz.

38.

A 45/2001/EK rendelet 9. cikkének (1) bekezdése kimondja, hogy „a személyes adatok csak abban az esetben továbbíthatók a 95/46/EK irányelv szerint elfogadott nemzeti jogszabályok hatálya alá nem tartozó, a közösségi intézményektől és szervektől eltérő címzettek részére, ha a címzett országában vagy a címzett nemzetközi szervezetben megfelelő szintű adatvédelem biztosított, és az adatok továbbítása kizárólag az adatkezelő hatáskörébe tartozó feladatok végrehajtását teszi lehetővé.” A 9. cikk (1) bekezdésétől való eltéréssel a 9. cikk (6) bekezdése lehetővé teszi az adatoknak a kellő védelmet nem biztosító országokba történő továbbítását is, amennyiben „a továbbítás fontos közérdekből […] szükséges, illetve azt jogszabály írja elő”.

39.

A fent említett előzetes ellenőrzésről szóló véleményében az európai adatvédelmi biztos hangsúlyozta, hogy további lépésekre van szükség annak biztosításához, hogy harmadik országnak vagy szervezetnek történő továbbítás esetén a címzett kellő szintű védelmet biztosítson. Az európai adatvédelmi biztos hangsúlyozni kívánja, hogy a megfelelőség ilyen megállapításának esetenkénti értékelésen kell alapulnia, és magában kell foglalnia az adattovábbítási művelet vagy műveletsor körülményeinek mélyreható elemzését. A költségvetési rendelet nem mentesítheti a Bizottságot e kötelezettsége alól. Hasonlóképpen a 9. cikkben foglalt mentességek szerinti továbbításnak is esetenkénti értékelésen kell alapulnia.

40.

Ebben a tekintetben az európai adatvédelmi biztos azt ajánlja a jogalkotónak, hogy a 102. cikket bővítse ki egy további bekezdéssel, amely kifejezetten a személyes adatok védelmével foglalkozik. A bekezdés első mondata megegyezhetne a 102. cikk első bekezdésének jelenlegi első mondatával, azaz a következővel: „A központi adatbázist a Bizottság a személyes adatok védelmére vonatkozó uniós szabályokkal összhangban hozza létre és működteti.” Ehhez hozzá kell fűzni, hogy harmadik országok hatóságai számára csak akkor engedélyezett a hozzáférés, amenynyiben teljesülnek a 45/2001/EK rendelet 9. cikkében előírt feltételek.

41.

A jelenlegi javaslat rendelkezik bizonyos – úgy uniós, mint nemzeti szintű – adatvédelmi vonzatokkal, amelyeket ez a vélemény a fentiekben tárgyal. A javaslatban hivatkozás található a vonatkozó adatvédelmi jogszabályokra. Amint azonban a vélemény a fentiekben kifejti, az adatvédelmi jogszabályi keretnek való teljes megfelelőség biztosítása érdekében még további részletek kidolgozására és egyértelműsítésre van szükség. Az európai adatvédelmi biztos a következő ajánlásokat teszi:

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/19

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/21

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/25

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6274 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/25

—

a Bizottság versenypolitikai weboldalának összefonódásokra vonatkozó részében (http://ec.europa.eu/competition/mergers/cases/). Ez az oldal különféle lehetőségeket kínál arra, hogy az egyedi összefonódásokkal foglalkozó határozatok társaság, ügyszám, dátum és ágazati tagolás szerint kereshetők legyenek,

—

elektronikus formában az EUR-Lex honlapon (http://eur-lex.europa.eu/en/index.htm) a 32011M6265 hivatkozási szám alatt. Az EUR-Lex biztosít online hozzáférést az európai uniós jogszabályokhoz.

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/26

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/27

—

Albánia

AL

—

Bosznia-Hercegovina

BA

—

Horvátország

HR

—

Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság

MK (2)

—

Montenegró

ME

—

Szerbia

RS

—

Törökország

TR

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/29

1. megjegyzés:

A megfelelőségre vonatkozó vélelem megszűnésének időpontja általában megegyezik az Európai Szabványügyi Szervezet által meghatározott visszavonás időpontjával, azonban felhívjuk e szabványok használóinak a figyelmét arra, hogy bizonyos kivételes esetekben ez másképpen lehet.

2.1. megjegyzés:

Az új (vagy módosított) szabvány ugyanazzal az alkalmazási körrel bír, mint a helyettesített szabvány. A meghatározott időpontban a helyettesített szabvány esetében megszűnik az irányelv lényeges követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem.

2.2. megjegyzés:

Az új szabvány szélesebb alkalmazási körrel bír, mint a helyettesített szabvány. A meghatározott időpontban a helyettesített szabvány esetében megszűnik az irányelv lényeges követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem.

2.3. megjegyzés:

Az új szabvány szűkebb alkalmazási körrel bír, mint a helyettesített szabvány. A meghatározott időpontban a (részben) helyettesített szabvány esetében a szabvány alkalmazási körébe eső termékekre megszűnik az irányelv lényeges követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem, azonban azok a termékek nem érintettek, amelyek nem esnek az új szabvány alkalmazási körébe.

3. megjegyzés:

Módosítások esetén a hivatkozott szabvány EN CCCCC:YYYY, a korábbi módosításai, amennyiben van olyan, és az újak pedig idézett módosítások. A helyettesített szabvány (3. oszlop) ennek értelmében az EN CCCCC:YYYY-ból valamint annak korábbi módosításaiból áll, de ebbe nem tartoznak az idézett módosítások. A meghatározott időpontban a helyettesített szabvány esetében megszűnik az irányelv lényeges követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem.

—

A szabványok hozzáférhetőségével kapcsolatos bármilyen információ az Európai Szabványügyi Szervezeteknél, vagy a nemzeti szabványügyi testületeknél kérhető, ez utóbbiak listája a 98/48/EK irányelvvel módosított 98/34/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékletét képezi.

—

A harmonizált szabványokat az Európai Szabványügyi Szervezetek angol nyelven fogadják el (a CEN és a Cenelec a francia és a német nyelvet is használja). Ezután a harmonizált szabványok címét a nemzeti szabványügyi testületek fordítják le az Európai Unió összes többi hivatalos nyelvére. Az Európai Bizottság nem vállal felelősséget a Hivatalos Lapban közzétételre szánt címek helyes fordításáért.

—

A hivatkozások közzététele az Európai Unió Hivatalos Lapjában nem vonja maga után azt, hogy a szabványok az összes közösségi nyelven elérhetők.

—

Ez a lista az Európai Unió Hivatalos Lapjában korábbiakban közzétett minden listát helyettesít. A Bizottság biztosítja ennek a listának a frissítését.

—

Az összehangolt szabványokról további információk az interneten:

http://ec.europa.eu/enterprise/policies/european-standards/harmonised-standards/index_en.htm

—

CEN: Avenue Marnix 17, 1000 Bruxelles/Brussel, BELGIQUE/BELGIË, Tel. +32 25500811; Fax +32 25500819 (http://www.cen.eu)

—

Cenelec: Avenue Marnix 17, 1000 Bruxelles/Brussel, BELGIQUE/BELGIË, Tel. +32 25196871; Fax +32 25196919 (http://www.cenelec.eu)

—

ETSI: 650 route des Lucioles, 06921 Sophia Antipolis, FRANCE, Tel. +33 492944200; Fax +33 493654716 (http://www.etsi.eu)

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/31

1.

Helytálló-e úgy értelmezni a 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletet és adott esetben más EGT-vonatkozású jogszabályokat, beleértve az EGT-megállapodás főszövegének az áruk szabad mozgásáról szóló 11–13. cikkét, hogy egy egészségügyi ellátást és orvosi szolgáltatásokat nyújtó egészségügyi intézmény – mint amilyen a felperes – nem hozhat be az intézményben ellátott személyek általi használat céljára olyan gyógyszereket Norvégiából, amelyek norvég nemzeti forgalombahozatali engedélyét ugyanazon megnevezésű gyógyszerekre vonatkozó izlandi nemzeti forgalombahozatali engedélyre való hivatkozás alapján adták ki, amennyiben ezeket az engedélyeket a 2001/83/EK irányelv hatálybalépése előtt adták ki?

2.

Amennyiben ez így van, milyen módon tudja bizonyítani egy, a felpereshez hasonló egészségügyi intézmény azon állítását, hogy az EGT egy másik szerződő felének területéről behozott gyógyszerek rendelkeznek izlandi nemzeti forgalombahozatali engedéllyel? A 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 51. cikke első bekezdésének utolsó mondata úgy értelmezendő-e, hogy az egészségügyi intézménynek ellenőrzési jelentést kell benyújtania az alperesnek, mint az illetékes felügyelő hatóságnak? Lehetséges-e, hogy a bizonyítási teherre vonatkozóan kevésbé szigorú követelmények alkalmazhatók a gyógyszerek Norvégiából való behozatalára, amennyiben a termékeket nem további értékesítés, egyéb terjesztés vagy forgalmazás céljából hozzák be, hanem kizárólag az egészségügyi intézményben gondozott személyek általi használatra?

3.

Az illetékes hatóságok teljesen szabad mérlegelésük szerint dönthetnek-e arról, hogy 2001/83/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv 63. cikkének harmadik bekezdése alapján mentesítést adnak-e, és ha igen, kik számára, amikor olyan gyógyszerekről van szó, amelyeket a felpereshez hasonló egészségügyi intézmény hoz be, amennyiben a termékeket nem öngyógyszerezés céljából adják ki, hanem az egészségügyi intézmény alkalmazásában álló gyógyszerész készíti elő, és a betegek külön e célra kialakított gyógyszertartó dobozban kapják kézhez ezeket?

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/32

1.

2011. július 12-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a CVC Capital Partners SICAV-FIS SA (Luxemburg) és az Ande Investissements SA (Luxemburg) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások részesedés vásárlása útján közös irányítást szereznek az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében a Delachaux SA (Franciaország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6295 – CVC/Ande/Delachaux hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/33

1.

2011. július 13-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Macquarie Group Limited (a továbbiakban: Macquarie Group, Ausztrália) irányítása alá tartozó MEIF II Luxembourg Holdings Sàrl (a továbbiakban: MEIF II, Luxemburg) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozás részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az Airwave Solutions Limited (a továbbiakban: Airwave, Egyesült Királyság) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.6309 – Macquarie Group/Airwave Solutions hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

21.7.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 215/34