15.6.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/1

—

arra, hogy az Európai Tanács 2010. június 17-én elfogadta a foglalkoztatást és az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedést célzó Európa 2020 stratégiát (1),

—

az e következtetések mellékletében összefoglalt szakpolitikai háttérre,

—

a tagállamok és az Unió gazdaságpolitikáira vonatkozó átfogó iránymutatásokról szóló, 2010. július 13-i tanácsi ajánlásra (2), amelynek 4. iránymutatásában a Tanács hangsúlyozza a kulturális és kreatív iparágak jelentős gazdasági potenciálját és az innováció előmozdításában betöltött szerepüket,

—

a „Hogyan gazdagíthatja egymást kölcsönösen az Európa 2020 stratégia két kiemelt kezdeményezése, az európai digitális menetrend és az Innovatív Unió?” című tanácsi következtetésekre (3), amelyben a Tanács kiemeli a kulturális és kreatív online tartalmak jelentőségét, és hangsúlyozza, hogy elő kell mozdítani az európai kulturális örökség digitalizálását és terjesztését, például az Europeana digitáliskönyvtár-projekten keresztül,

—

„Az Európa 2020 stratégia Innovatív Unió elnevezésű kiemelt kezdeményezése: Európa átalakulásának felgyorsítása az innováció révén gyorsan változó világunkban” című tanácsi következtetésekre (4), amelyben a Tanács elismeri, hogy a kulturális és a kreatív ágazatok fontos forrásai a technológiai és a nem technológiai innovációnak, és hogy ezt a potenciált teljes mértékben ki kell bontakoztatni,

—

a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló zöld könyv kapcsán indított konzultáció elemzéséről készült bizottsági szolgálati munkadokumentumra (5), amelyben a Bizottság hangsúlyozza, hogy a válaszadók túlnyomó többsége azt kérte, hogy az Európa 2020 stratégia és az annak keretében elfogadott kiemelt kezdeményezések végrehajtása során fontos szerep jusson a kulturális és kreatív iparágaknak,

—

az Európa 2020 stratégia és az annak keretében elfogadott kiemelt kezdeményezések végrehajtására vonatkozó integrált iránymutatásokat,

—

a kultúra jelentős és sokrétű hozzájárulást nyújthat az Európa 2020 stratégia integrált iránymutatásaiban és kiemelt kezdeményezéseiben javasolt intézkedések megvalósításához, amelyek célja, hogy az Európai Uniót intelligens, fenntartható és inkluzív gazdasággá alakítsák,

—

e hozzájárulás biztosítása érdekében a Tanács a 2011–2014-es időszakra szóló kulturális munkatervében (6) hat olyan kiemelt területet határozott meg, ahol megerősített együttműködésre van szükség,

—

a kultúra hozzájárulásának kiaknázásához sürgős és elengedhetetlen, hogy valamennyi érintett ágazat együttműködjön egymással, illetve hogy valamennyi szakpolitikai szinten célirányos megközelítéseket alkalmazzanak,

—

fontos biztosítani, hogy az Európa 2020 stratégia irányítási struktúrái figyelembe tudják venni a kulturális és a kreatív ágazat hozzájárulását,

—

releváns szakpolitikáik alakítása, valamint az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek elérésére irányuló nemzeti reformprogramjaik kidolgozása során vegyék figyelembe a kultúra horizontális jellegét, és osszák meg egymással azon eszközökkel és módszerekkel kapcsolatos bevált gyakorlataikat, amelyekkel azt mérik, hogy a kultúra miként járul hozzá a szóban forgó célkitűzések eléréséhez,

—

erősítsék az oktatás, a kultúra, a kutatóintézetek és az üzleti szféra közötti szinergiákat, illetve mozdítsák elő az ezek közötti, nemzeti, regionális és helyi szintű partnerségeket, különös figyelemmel a tehetséggondozásra és a kreatív tevékenységekhez szükséges készségekre és kompetenciákra,

—

az érintett területeken vegyék igénybe az uniós pénzügyi eszközöket, mindenekelőtt a strukturális alapokat, elismerve ezáltal, hogy a kultúra, valamint a kulturális és kreatív iparágak jelentősen elő tudják mozdítani a fejlődést a régiókban és a városokban, továbbá adott esetben a kultúrát, valamint a kulturális és kreatív iparágakat integrálják intelligens szakosodási stratégiákba (8),

—

a kulturális áruk és szolgáltatások létrehozásának és terjesztésének folyamata során a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében ösztönözzék a fenntartható és zöld technológiákat, valamint támogassák a művészeket és a kulturális ágazatot azon törekvésükben, hogy többek között nem formális és informális oktatási tevékenységek révén felhívják a figyelmet a fenntartható fejlődéssel összefüggő kérdésekre,

—

tárják fel, hogy a tárgyi és a szellemi kulturális örökség milyen szerepet tölthet be a közösség fejlődésében és az aktív polgári szerepvállalás előmozdításában, és ezt vegyék számításba a kapcsolódó helyi és regionális fejlesztési stratégiák kidolgozásakor,

—

reagáljanak azon szakosodott intézmények és szakemberek képzési igényeire, akik eredményes társadalmi-kulturális munkát végeznek, illetve alkalmazkodjanak azok kapacitásépítési prioritásaihoz,

—

vizsgálják meg a kulturális közszervezetek kapacitásépítési szükségleteit, ezáltal lehetővé téve számukra, hogy megfelelő szolgáltatásokat nyújthassanak, elsősorban társadalmi-kulturális funkcióik tekintetében,

—

az új többéves pénzügyi keretről a közeljövőben folytatandó tárgyalások eredményeinek befolyásolása nélkül vizsgálja meg, hogy az EU jövőbeli szakpolitikai és pénzügyi eszközeire vonatkozó javaslataiban miként vehetné teljes körűen figyelembe a kultúrának az Európa 2020 stratégia célkitűzéseihez való hozzájárulását,

—

folytassa az illetékes bizottsági szolgálatok közötti együttműködést, és ezáltal hangsúlyozza a kultúra által az Európa 2020 stratégia végrehajtásában betöltött szerepet, továbbá biztosítsa, hogy ez a releváns szakpolitikákban, iránymutatásokban és irányítási szabályokban is megjelenjen,

—

alkalmazzák a kultúra területével foglalkozó ESSnet projekt keretében kidolgozás alatt álló statisztikai keretrendszert annak érdekében, hogy megbízható, összehasonlítható és naprakész információk álljanak rendelkezésre a kultúra társadalmi és gazdasági hatásaival kapcsolatban, továbbá az ESSnet projekt ajánlásai alapján dolgozzanak a jövőbeli prioritásokon,

—

építsenek a fent említett bizottsági szolgálati munkadokumentumban foglalt eredményekre, valamint ragadják meg a Kreatív Iparágak Európai Szövetsége által kínált lehetőséget, és erősítsék a kulturális és kreatív iparágakat, különösen a kkv-kat és a mikrovállalkozásokat, továbbá tárják fel annak új lehetőségeit, hogy miként fokozhatnák saját innovációs kapacitásukat, illetve az innováció egyéb ágazatokban történő fellendítésére vonatkozó képességüket,

—

a szerzői és a kapcsolódó jogok teljes körű tiszteletben tartása mellett támogassák a kulturális örökség és a kortárs kulturális tartalmak, köztük az audiovizuális alkotások digitalizálását és az azokhoz való, mindenekelőtt az Europeanán keresztül megvalósuló hozzáférést, így előmozdítva a kulturális sokszínűség és a többnyelvűség megőrzését,

—

mozdítsák elő a fenntartható kulturális turizmust mint a kohézió és a gazdasági fejlődés motorját,

—

vizsgálják meg, hogy miként lehet úgy megerősíteni az egész életen át tartó tanulás markáns kulturális összetevőjét, hogy az hozzájáruljon a kulcskompetenciák (9) fejlesztéséhez, és a levont következtetéseket építsék be a kapcsolódó szakpolitikák meghatározásának folyamatába.

15.6.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/5

—

a Kultúra programra (2007–2013) (1) és annak a művészek és kulturális szakemberek transznacionális mobilitására vonatkozó konkrét célkitűzésére,

—

az európai kulturális menetrendről szóló, 2007. november 16-i tanácsi állásfoglalásra (2), amely szerint a művészek és kulturális szakemberek mobilitása nagyban hozzájárul a menetrend stratégiai célkitűzéseinek megvalósításához,

—

a 2008–2010. évre szóló kulturális munkatervről szóló, 2008. május 21-i tanácsi következtésekre (3) és főként az abban megnevezett 1. kiemelt cselekvési területre, azaz arra, hogy javítani kell a művészek és a kulturális területen tevékenykedő egyéb szakemberek mobilitását meghatározó feltételeket,

—

a 2011–2014-es időszakra szóló kulturális munkatervről szóló, 2010. november 18-i tanácsi következtetésekre (4) és főként a „Kompetenciák és mobilitás” elnevezésű C. prioritásra,

—

a kulturális kifejezések [helyesen: kifejezésmódok] sokszínűségének védelméről és előmozdításáról szóló, 2005. október 20-i UNESCO-egyezményre (5), amelynek az EU és annak számos tagállama is részes fele, akik ennek megfelelően elkötelezettek annak biztosítása mellett, hogy a művészek, a kulturális szakemberek és a polgárok a világban mindenütt a kulturális tevékenységek, javak és szolgáltatások széles skáláját hozhassák létre, állíthassák elő és terjeszthessék, ideértve a sajátjaikat is, és részesülhessenek e tevékenységekben, javakban és szolgáltatásokban,

—

a kulturális és kreatív iparágak potenciáljának felszabadításáról szóló zöld könyv által elindított konzultációk elemzéséről szóló bizottsági munkadokumentumra, és főként annak a mobilitással és a művek áramlásával foglalkozó fejezetére (6), amely hangsúlyozza, hogy számos válaszadó említett a mobilitásra kiható szabályozási, jogi és egyéb kérdéseket, és tájékoztatást kért e kérdésekkel kapcsolatban,

—

az Európai Parlament művészek mobilitására irányuló kísérleti projektjére, amelynek célja, hogy támogassa a művészek mobilitásának kedvező környezet kialakítását, ideértve az információs rendszerekről szóló megvalósíthatósági tanulmány (7) elkészítését is,

—

a nyitott koordinációs módszer keretében felállított munkacsoportnak a művészek és kulturális szakemberek mobilitásáról szóló, 2010. júniusi jelentésére, és főként az abban foglalt ajánlásokra, amelyek a művészeknek és kulturális szakembereknek a mobilitási lehetőségekkel kapcsolatos tájékoztatásával foglalkoznak, ideértve a mobilitási információs szolgáltatásokra vonatkozó iránymutatásokat is (8),

—

a művészek és a kulturális szakemberek európai mobilitása alapvetően fontos a kulturális és nyelvi sokszínűség, valamint a kultúrák közötti párbeszéd erősítése szempontjából, ezért azt az Európai Uniónak és tagállamainak aktívan elő kell mozdítaniuk,

—

a művészek és a kulturális szakemberek mobilitása elősegíti az alkotásra ösztönző találkozásokat, valamint a kulturális javak és szolgáltatások előállítását, nyújtását, illetve cseréjét,

—

a mobilitás erősíti az Európai Unióhoz tartozás érzését és közös kultúráink mélyebb megismerését,

—

a mobilitás fontos szerepet játszik abban, hogy az európai munkaerőpiac a Szerződésekkel összhangban megfelelően működhessen. Az egységes piac nyújtotta lehetőségek fokozottabb és hatékonyabb kihasználása új munkahelyeket és munkalehetőségeket teremthet a művészek és kulturális szakemberek számára, és ezáltal mind a kulturális ágazatban, mind pedig a gazdaság egészében előmozdíthatja a foglalkoztatást,

—

a kulturális és művészeti tevékenység egyre inkább nemzetközi kontextusban jelenik meg, így a munkalehetőségekre, bemutatókra, művésztelepekre, együttműködési és koprodukciós tevékenységekre, karrierépítésre, képzésre és társaktól való tanulásra gyakran az országhatárokon túl kerül sor,

—

a szélesebb körű és fokozottabb mobilitás elősegítheti az Európa 2020 stratégia (9) célkitűzésének, azaz az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedésnek a megvalósítását,

—

általában a kulturális hatóságok hatáskörén kívül esik az olyan igazgatási és szabályozási kérdések megoldása, amelyek akadályozhatják a művészek és a kulturális szakemberek mobilitását; ezért fontos, hogy több szolgálat is hálózatba rendeződjön és együttműködjön egymással európai, országos, regionális és helyi szinten,

—

az Európai Unión belüli mobilitás lehetőségét kereső művészek és kulturális szakemberek által említett egyik fő akadály az, hogy nagyon nehéz pontos és átfogó tájékoztatást és tanácsokat kapni a mobilitással kapcsolatos kérdésekről,

—

segítsék elő azt, hogy a mobilitási információs szolgálatok átfogó és pontos tájékoztatást nyújtsanak az Európai Unión belüli mobilitás lehetőségét kereső művészeknek és kulturális szakembereknek. Ennek érdekében a lehető legjobban használják ki a közigazgatási és a kulturális szervezetek szakértelmét. Adott esetben a tájékoztatás terén építsenek a már meglévő szolgálatokra, mivel bizonyos esetekben ezek a szolgálatok a pontos tájékoztatás elsődleges forrásai.

—

az információszolgáltatók körében támogatni kell a társaktól való tanulás és képzés lehetőségét annak érdekében, hogy jól megértsék a művészek és kulturális szakemberek munka- és életkörülményeit, és ismereteket szerezzenek a vonatkozó nemzeti és uniós szabályokról és előírásokról. Ez segíteni fog abban, hogy az információszolgáltatók teljes mértékben a felhasználók rendelkezésére tudják bocsátani a nemzeti és az uniós jogszabályokra, az előírásokra, az eljárásokra, valamint a jogokra és a kötelezettségekre vonatkozó információkat,

—

az információszolgáltatók hálózatba szervezése elengedhetetlen ahhoz, hogy a különböző tagállamokban működő szolgálatok kapcsolatba léphessenek egymással azért, hogy segítsék „saját” művészeiket és kulturális szakembereiket a „céltagállamban” érvényes szabályokra és feltételekre vonatkozó információk megszerzésében. A hálózatba szervezés lehetőséget kínál a kapacitásépítésre és a társaktól való tanulásra is. Ahhoz, hogy a rendszer jól működjön, elengedhetetlen az, hogy minden tagállamból részt vegyenek benne információs szolgálatok,

—

alapadatokat kell gyűjteni a mobilitási információs szolgálatok igénybevételéről ahhoz, hogy javítani lehessen az általuk nyújtott szolgáltatások minőségét és elérhetőségét. A jogszabályokkal és azok alkalmazásával kapcsolatos visszatérő és strukturális problémákat jelezni kell az illetékes tagállami igazgatási szerv és az Európai Bizottság megfelelő szolgálatai felé annak érdekében, hogy a mobilitás feltételei hosszú távon javuljanak,

—

a 2011–2014. évre szóló kulturális munkatervben foglaltak szerint hozzon létre egy szakértői munkacsoportot azzal a céllal, hogy tegyen javaslatot az Unión belül a mobilitás lehetőségét kereső művészeknek és kulturális szakembereknek szóló információs és tanácsadási szolgáltatások közös tartalmára és az e szolgáltatásokra vonatkozó minőségi előírásokra. A munkacsoport meghatározza a mobilitási információs szolgáltatások részletes témáit és a tartalomra vonatkozó iránymutatásokat, ideértve a harmadik országok állampolgárainak szóló információszolgáltatást is. A szakértői csoport munkájához a nyitott koordinációs módszer keretében felállított munkacsoportnak a művészek és kulturális szakemberek mobilitásáról szóló, 2010. júniusi jelentése szolgál majd alapul, ideértve a mobilitási információs szolgálatokra vonatkozó iránymutatásokat is,

—

a leendő programokra vonatkozó javaslatainak kidolgozásakor – a jövőbeli többéves pénzügyi kerettel kapcsolatos megbeszélésektől függetlenül – tárja fel a mobilitás lehetőségét kereső művészeknek és kulturális szakembereknek szóló információs szolgálatok pénzügyi támogatásának lehetőségét,

—

az uniós platformok (11) révén terjessze a mobilitással kapcsolatos információkat, és a tájékoztatást kérőket irányítsa a szakosodott állami vagy kulturális szektorbeli szolgálatokhoz, amelyek a mobilitással kapcsolatban átfogó és pontos információt és segítséget tudnak nyújtani a művészeknek és a kulturális szakembereknek,

—

többek között a fent említett szakértői munkacsoport javaslata alapján fogadjanak el közös tartalmi és minőségi minimumelőírásokat a művészeket és a kulturális szakembereket célzó mobilitási információs szolgálatok létrehozása és fejlesztése során, és adott esetben pótolják a már meglévő tagállami szintű információszolgáltatás hiányosságait,

—

a tagállami struktúrákra és hagyományokra építve biztosítsák, hogy a mobilitási információs szolgálatok semleges módon, és a lehető legköltséghatékonyabban, legrugalmasabban és a lehető leginkább felhasználóbarát módon működjenek,

—

határozzák meg a művészeknek és a kulturális szakembereknek szóló, a mobilitással kapcsolatos információk nyilvános terjesztésének eszközeit, adott esetben a meglévő szolgálatok igénybevételével,

—

lehetőség szerint egy többnyelvű internetes webhelyen bocsássák rendelkezésre a művészek és a kulturális szakemberek mobilitása szempontjából jelentős tagállami információkat. E tekintetben ösztönzendő a fordítás alkalmazása – beleértve a gépi fordítást is – a többnyelvűség erősítése, az információk megszerzésének megkönnyítése, valamint a mobilitási projektek előmozdítása érdekében,

—

szorosan együttműködve ösztönözzék a mobilitási információs szolgálatok európai szintű hálózatba rendezését, ezáltal javítva az EU-n belüli mobilitás lehetőségét kereső művészeknek és kulturális szakembereknek szóló tájékoztatást, és ennek során építsenek a már meglévő – többek között a kulturális ágazattal fennálló – információs és tanácsadási partnerségekre, és azokat szükség esetén fejlesszék tovább,

—

kövessék nyomon a mobilitásra vonatkozó információszolgáltatásokat azok minőségének és hozzáférhetőségének javítása érdekében.

15.6.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 175/8

—

a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2006. november 14-én elfogadott, az oktatás és a képzés hatékonyságáról és méltányosságáról szóló következtetésekre (1),

—

a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2008. november 21-én elfogadott, „a fiatalok felkészítése a XXI. századra: az iskolák területén folyó európai együttműködés programja” témájú következtetésekre (2),

—

az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekre (3),

—

a migráns hátterű gyermekek oktatásáról szóló, 2009. november 26-i tanácsi következtetésekre (4),

—

az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról szóló, 2010. május 11-i tanácsi következtetésekre (5),

1.

a színvonalas kisgyermekkori nevelés és gondozás (9) számos rövid és hosszú távú előnyt biztosít mind egyéni szinten, mind általában a társadalom szintjén. Kiegészíti a család által betöltött központi szerepet, és megteremti a nyelvelsajátítás, az egész életen át tartó eredményes tanulás, a társadalmi beilleszkedés, a személyes fejlődés és a foglalkoztathatóság szempontjából nélkülözhetetlen alapkészségeket. Ha még a gyermek életének meghatározó, korai éveiben kialakulnak e szilárd alapok, akkor eredményesebb lesz a későbbi tanulás, és az nagyobb eséllyel folytatódik a gyermek egész későbbi élete során, növelve ezáltal az oktatás keretében elért eredmények méltányosságát, és csökkentve a veszendőbe ment tehetségek miatt a társadalomra háruló költségeket, valamint a jóléti, egészségügyi, sőt akár igazságszolgáltatási közkiadásokat is;

2.

a színvonalas kisgyermekkori nevelés és gondozás minden gyermek számára kedvező, de különösen fontos a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű, migráns vagy roma háttérrel rendelkező, illetve a sajátos nevelési igénnyel rendelkező, ezen belül a fogyatékkal élő gyermekek esetében. Azáltal, hogy segíti összezárni a teljesítményrést, és támogatja a kognitív, nyelvi, szociális és érzelmi fejlődést, a kisgyermekkori nevelés és gondozás segíthet kitörni a hátrányos helyzet és a célnélküliség nyomán kialakuló ördögi körből, amely gyakran korai iskolaelhagyáshoz és a szegénység egyik nemzedékről a másikra való továbbadásához vezet;

3.

e tekintetben a magas színvonalú kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel általánossá tett, méltányos lehetőségének biztosítása nagy mértékben hozzájárulhat az Európa 2020 stratégia sikeréhez, és különösen két uniós kiemelt cél eléréséhez: a korai iskolaelhagyás 10 % alá való csökkentéséhez és legalább 20 millió embernek a szegénység és a társadalmi kirekesztés veszélyével fenyegető helyzetből való kiemeléséhez;

4.

ezenfelül, mivel a kisgyermekkori nevelés és gondozás lehetőséget biztosít a tanulási nehézségek korai felismeréséhez és az idejében történő beavatkozáshoz, segíthet a sajátos nevelési igényű gyermekek azonosításában, illetve amikor csak lehetséges, elősegítheti az általános tanrendű iskolákba való beilleszkedésüket;

5.

habár a tagállamok az elmúlt években általában véve jó eredményeket értek el a kisgyermekkori nevelés és gondozás hozzáférhetőségének javítása terén, további erőfeszítésekre lesz szükség az „Oktatás és képzés 2020” stratégia keretében (10) elfogadott cél, azaz a 95 %-os részvételi arány 2020-ig történő eléréséhez, és különösen a hátrányos helyzetű gyermekek kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz való szélesebb körű hozzáférésének biztosításához;

6.

a kisgyermekkori nevelés és gondozás magas színvonalának biztosítása éppoly fontos, mint hozzáférhetőségének és megfizethetőségének garantálása; ezenkívül figyelmet kell fordítani többek között a környezetre, az infrastruktúrára, a személyzeti ellátottságra, az irányításra és a minőségbiztosításra is;

7.

a kisgyermekkori nevelés és gondozás keretében nyújtott szolgáltatások tekintetében helyi, regionális és országos szinten egyaránt szisztematikusabb és integráltabb megközelítést kell alkalmazni, bevonva valamennyi érintett felet – így a családokat is –, és szoros ágazatközi együttműködést kell folytatni a különböző szakpolitikák, így például az oktatáspolitika, a kulturális politika, a szociálpolitika, a foglalkoztatáspolitika, az egészségügy és az igazságszolgáltatás között;

8.

fontos, hogy a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban dolgozó férfiak aránya nőjön, hogy ezáltal megváltozzon a kérdéshez való hozzáállás, és világossá váljon, hogy nem csak a nők alkalmasak a kisgyermekek nevelésére és a gondozására. A gyermekekre kedvezően hat, ha mindkét nemre vonatkozóan találkoznak szerepmodellekkel, és ez a nemekről való sztereotípiás gondolkodást is megváltoztathatja. Az olyan munkahelyek, ahol mindkét nem képviselteti magát, hozzájárulnak a gyermekek látókörének szélesítéséhez és a munkaerőpiacon uralkodó nemi szegregáció csökkentéséhez is;

9.

a kisgyermekkori nevelés és gondozás általában kevesebb figyelemben részesül, mint az oktatás és képzés bármely más szintje, pedig bizonyított tény, hogy az első évek során nyújtott színvonalas nevelésbe való hatékony beruházás sokkal eredményesebb, mint a későbbi beavatkozás, és az jelentősen megtérül az egész életciklus folyamán, különösen a hátrányos helyzetű gyermekek esetében;

10.

a kisgyermekek nevelése kapcsán eddig viszonylag kevés olyan uniós szintű kutatást végeztek vagy gyűjtöttek össze, amely információalappal szolgálhatna a kisgyermekkori neveléssel és gondozással kapcsolatos tagállami szakpolitikák kidolgozásához és végrehajtásához. A meglévő kutatási eredményeket szélesebb körben hozzáférhetővé kell tenni, és kiterjedtebb kutatásokkal kell kiegészíteni a különböző tagállamokban biztosított kisgyermekkori nevelésre és gondozásra és annak hatásaira vonatkozóan, figyelembe véve a kulturális sokszínűséget, valamint számba véve a bevált gyakorlatokat és a tapasztalatokat;

1.

méltányos hozzáférés biztosítása a színvonalas, mindenkire kiterjedő kisgyermekkori neveléshez és gondozáshoz, különösen a társadalmi-gazdasági szempontból hátrányos helyzetű, migráns vagy roma háttérrel rendelkező, illetve a sajátos nevelési igénnyel rendelkező, ezen belül a fogyatékkal élő gyermekek számára;

2.

hatékony – többek között célirányos – finanszírozási modellek kidolgozása, amelyek megfelelő egyensúlyt teremtenek a köz- és a magánfinanszírozás között, a nemzeti és helyi körülményeknek megfelelően;

3.

a gyermekgondozási és -nevelési szolgálatokra vonatkozó ágazatközi, integrált megközelítés előmozdítása annak érdekében, hogy azok holisztikus módon meg tudjanak felelni minden gyermek – kognitív, szociális, érzelmi, pszichológiai és fizikai – igényeinek, valamint hogy szoros együttműködés valósuljon meg a gyermek otthona és a gyermekgondozó-nevelő intézmény között, illetve zökkenőmentes legyen az átmenet a különböző nevelési-gondozási szintek között;

4.

a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban foglalkoztatott személyzet szakmai felkészültségének támogatása, külön hangsúlyt helyezve kompetenciáik, képzettségük és munkafeltételeik fejlesztésére, továbbá a szakma megbecsültségének növelése. Ezenfelül, szakpolitikai intézkedések kidolgozása a jól képzett szakembereknek a szakterületre vonzása, képzése és megtartása, illetve a nemek közötti egyensúly javítása céljából;

5.

olyan, fejlődési szempontból megfelelő programok és tanrendek előtérbe helyezése, amelyek mind a kognitív, mind a nem kognitív készségek elsajátítását elősegítik, ugyanakkor elismerik a játék fontosságát, amely a tanulás szempontjából szintén kulcsfontosságú a korai években;

6.

a szülők támogatása azon szerepükben, hogy az első életévekben ők gyermekeik első számú nevelői, valamint a kisgyermekkori nevelést és gondozást végző szolgálatok arra való ösztönzése, hogy alakítsanak ki szoros együttműködést a szülőkkel, a családokkal és a különböző közösségekkel annak érdekében, hogy megismertessék velük a kisgyermekkori nevelés és gondozás kínálta lehetőségeket és a kisgyermekkori tanulás fontosságát;

7.

a minőségbiztosítás előmozdítása valamennyi kulcsszereplő, köztük a családok bevonásával;

8.

a kisgyermekkori nevelésre és gondozásra vonatkozó európai szintű – adott esetben nemzetközi szervezetekkel együttműködésben folytatott – kutatás és adatgyűjtés ösztönzése annak érdekében, hogy a szakpolitika alakításának és a programok kidolgozásának tudományos megalapozottsága erőteljesebb legyen;

1.

az e következtetésekben vázoltaknak megfelelően készítsenek helyi, regionális és nemzeti szintű elemzést és értékelést a kisgyermekkori nevelés és gondozás hozzáférhetőségéről, megfizethetőségéről és színvonaláról;

2.

hozzanak intézkedéseket a kisgyermekkori nevelésben és gondozásban való részvétel általánossá tett, méltányos lehetőségének biztosítása, valamint a kisgyermekkori nevelés és gondozás színvonalának emelése céljából;

3.

hosszú távú növekedésösztönző intézkedésként valósítsanak meg hatékony beruházásokat a kisgyermekkori nevelés és gondozás területén;

1.

támogassa a tagállamokat a bevált szakpolitikáknak és gyakorlatoknak a nyitott koordinációs módszer keretében történő azonosítása és cseréje terén;

2.

erősítse meg a kisgyermekkori nevelés és gondozás területének tudományos megalapozottságát azáltal, hogy felhasználja a nemzetközi kutatások eredményeit, illetve azokat uniós szintű kutatásokkal egészíti ki, és könnyebben hozzáférhetővé teszi azok eredményeit;

3.

az „Oktatás és képzés 2020” stratégia keretében kísérje figyelemmel a kisgyermekkori nevelésben való részvételre vonatkozóan ott megállapított referenciaérték, valamint a szélesebb körű hozzáférés és a magasabb színvonal tekintetében e következtetésekben meghatározott célok elérése irányába tett előrelépéseket, és számoljon be azokról;

1.

a nyitott koordinációs módszer segítségével folytassanak szakpolitikai együttműködést az érintett ágazatokkal (így például az oktatási, a kulturális, a szociális, a foglalkoztatási, az egészségügyi és az igazságszolgáltatási ágazattal), bevonva az összes érdekelt felet, és ennek keretében dolgozzanak ki olyan európai szintű, hivatkozási alapként használható eszközöket, amelyek segítik a kisgyermekkori nevelés és gondozás területére vonatkozó helyi, regionális és nemzeti szintű szakpolitikák kialakítását;

2.

a jövőbeli pénzügyi keretre vonatkozó tárgyalások sérelme nélkül, a fent említett célkitűzések elérése céljából hatékony módon használják fel az egész életen át tartó tanulás és a kutatás területén e célra rendelkezésre álló uniós eszközöket, valamint az Európa 2020 stratégia céljaival összhangban az európai strukturális alapokat.