ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.C_2011.099.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 99

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

54. évfolyam
2011. március 31.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Központi Bank

2011/C 099/01

Az Európai Központi Bank véleménye (2011. február 16.) a betétbiztosítási rendszerekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) iránti javaslatról és a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló irányelv iránti javaslatról (CON/2011/12)

1

 

IV   Tájékoztatások

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

 

Európai Bizottság

2011/C 099/02

Euroátváltási árfolyamok

8

2011/C 099/03

A Bizottság közleménye – Iránymutatás a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének opcionális alkalmazásához

9

 

V   Hirdetmények

 

KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK

 

Európai Bizottság

2011/C 099/04

Kutatói ösztöndíjakra vonatkozó pályázati felhívás a közös európai metrológiai kutatási programhoz (EMKP) kapcsolódó munkaprogram alapján

29

2011/C 099/05

Egyedi pályázati felhívás – EAC/16/11 – 2012. évi Erasmus felsőoktatási intézményi programterv (Erasmus University Charter)

30

 

Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság

2011/C 099/06

Felhívás tudományos szakértők számára az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (Parma, Olaszország) tudományos testületeiben és Tudományos Bizottságában való tagságra irányuló szándéknyilatkozat benyújtására

31

 

A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

 

Európai Bizottság

2011/C 099/07

Értesítés a többek között Kínából származó acél drótkötelek és -kábelek Unióba történő behozatalára vonatkozóan hatályban lévő, a Koreai Köztársaságban feladott – akár a Koreai Köztársaságból származóként, akár nem ilyenként bejelentett – acél drótkötelek és -kábelek behozatalára kiterjesztett dömpingellenes intézkedések vonatkozásában egy, a kiterjesztett intézkedések alól mentességet kapott vállalat címváltozásáról

38

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Központi Bank

31.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 99/1


AZ EURÓPAI KÖZPONTI BANK VÉLEMÉNYE

(2011. február 16.)

a betétbiztosítási rendszerekről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv (átdolgozás) iránti javaslatról és a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló irányelv iránti javaslatról

(CON/2011/12)

2011/C 99/01

Bevezetés és jogalap

2010. szeptember 22-én az Európai Központi Bank (‚EKB’) az Európai Unió Tanácsától azt a felkérést kapta, hogy alkosson véleményt a betétbiztosítási rendszerekről (átdolgozás) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslatról (1) (a továbbiakban: az átdolgozott irányelvtervezet). 2010. szeptember 30-án az EKB az Európai Unió Tanácsától azt a felkérést kapta, hogy alkosson véleményt a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló irányelv iránti javaslatról (2) (a továbbiakban: a módosító irányelvtervezet).

Az EKB véleményalkotásra szolgáló hatásköre az Európai Unió működéséről szóló szerződés 127. cikkének (4) bekezdésén és 282. cikkének (5) bekezdésén alapul, mivel az átdolgozott irányelvtervezet és a módosító irányelvtervezet olyan rendelkezéseket tartalmaz, amelyek érintik a Központi Bankok Európai Rendszerének a Szerződés 127. cikkének (5) bekezdésében említett, a pénzügyi rendszer stabilitására vonatkozó politikák zavartalan megvalósításában való részvételét. Az Európai Központi Bank eljárási szabályzata 17.5. cikkének első mondatával összhangban a Kormányzótanács fogadta el ezt a véleményt.

Általános észrevételek

1.

Az EKB üdvözli az átdolgozott irányelvtervezet célját, miszerint a betétbiztosítási rendszerek tekintetében átfogó és harmonizáltabb keretrendszert kíván nyújtani. Az EKB méltányolja, hogy az átdolgozott irányelvtervezet sokat beépít a következő dokumentumokban tett ajánlások közül: a) a betétbiztosítási rendszerekről szóló, 1994. május 30-i 94/19/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (3) módosítására vonatkozó korábbi javaslatról szóló CON/2008/70 EKB vélemény (4); és b) az eurorendszer hozzájárulása az Európai Bizottság 94/19/EK irányelv felülvizsgálatáról tartott nyilvános konzultációjához (5). Az EKB méltányolja, hogy az átdolgozott irányelvjavaslatba beépítésre kerültek a következőkre vonatkozó ajánlásai: a) a betétbiztosításra való jogosultság és a fedezeti szintek további harmonizációja (6); b) a hitelintézetekre a vonatkozó betétbiztosítási rendszereken keresztül nyújtott betétvédelem hatálya tekintetében vonatkozó tájékoztatási kötelezettség erősítése (7); valamint c) valamennyi betétbiztosítási rendszer tekintetében részleges előzetes finanszírozási mechanizmus bevezetése (8). Az EKB úgy ítéli meg, hogy a betétbiztosítási rendszerek szabályozási keretének ezen alkotóelemei a pénzügyi stabilitás szemszögéből kulcsfontosságúak.

2.

Az EKB megjegyzi egyben, hogy az Európai Bizottságnak az átdolgozott irányelvtervezetet kísérő jelentése (9) fontolóra veszi a betétbiztosítások koordinálására további uniós szintű szabályozás kialakítását azt követően, hogy az alapok meghatározott finanszírozási célszintjét elérték. Ugyanakkor a pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós keretéről szóló, közelmúltbeli bizottsági közlemény (10) utal azokra a szinergiákra, amelyek feltárhatóak lehetnek a betétbiztosítási rendszerek és a pénzügyi intézmények számára újonnan létrehozott szanálási alapok között. Az eurorendszer – pénzügyi stabilitási feladatköre alapján – e területen erősen érdekelt, és a Bizottsággal együttműködésben figyelemmel fogja kísérni e munka előrehaladását.

3.

Az EKB elismeri, hogy a befektetőkártalanítási rendszerekről szóló, 1997. március 3-i 97/9/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) frissítését bevezető módosító irányelvtervezet fokozni fogja az Unión belüli befektetőkártalanítási rendszerek harmonizációját. Noha az EKB e jogalkotási eszközről részletes észrevételeket nem tesz, fontosnak tartja, hogy az uniós szabályozási keretrendszer továbbra is a betétesek és a befektetők eltérő kockázati profilján alapuljon.

A betétbiztosítási rendszerekre vonatkozó különös észrevételek

Az irányelv lefedettségi köre

4.

Az átdolgozott irányelvtervezet valamennyi hitelintézet számára kötelezővé teszi a harmonizált feltételek mellett betétbiztosítást kínáló betétbiztosítási rendszerekben való tagságot (12) és e rendszereknek – elvi alapon – a betétbiztosítási rendszer tagjai általi, önálló előzetes hozzájárulásokból történő finanszírozását. Az EKB megítélése szerint az ilyen harmonizált szabályozásra szükség van az uniós pénzügyi szolgáltatások egységes piacával összefüggésben az egyenlő versenyfeltételek biztosítása céljából. A Bázeli Bankfelügyeleti Bizottság (‚BCBS’) is támogatja a betétbiztosítási rendszerek lehetségesen tág tagsági körét (13). Ugyanakkor az EKB elismeri, hogy egyes tagállamokban régóta sikerrel működnek a kölcsönösségi és önkéntes alapú rendszerek, melyek a betétek védelmét megállapodással és nem előre meghatározott betétbiztosítással oldják meg, pl. kölcsönös kimentési megállapodások révén. Az EKB úgy értelmezi, hogy az átdolgozott irányelvtervezetnek nem célja a kölcsönös és önkéntes rendszerek arra vonatkozó folytatólagos képességének korlátozása, hogy tagintézményeiknek az ilyen rendszerekre jellemző módon kínáljanak védelmet, ami azon betétbiztosítással párhuzamosan zajlana, melyet e tagintézmények ügyfelei az átdolgozott irányelvtervezettel összhangban fognak kínálni. Ezzel összefüggésben az EKB üdvözli az átdolgozott irányelvtervezetben meghatározott előzetes finanszírozási célszint elérésére azzal a céllal vonatkozó tízéves bevezetési időszakot, hogy könnyítsék a betétbiztosítási rendszerekre korábban hozzájárulást nem fizetett hitelintézetek terheit (14).

5.

Az EKB ajánlja (15) a hatóságok betéteinek az átdolgozott irányelvtervezet rendszeréből való kizárása tekintetében a 94/19/EK irányelv eredeti nyelvezetének pontosabb átvételét, és ezért a „Kormányzati és központi közigazgatási szervek” és a „Megyei, regionális, helyi és önkormányzati hatóságok” hivatkozást kellene használni (16).

Visszafizetési időtartam

6.

Az EKB üdvözli a garantált betétek tekintetében a visszafizetési időtartam további rövidítését (17). Mindazonáltal a javasolt 7 napra történő rövidítés megvalósítása nehézkesnek bizonyulhat, mivel a bevezetésre röviddel az eredeti 20 munkanapra rövidítés után kerülne sor, melyet a tagállamoknak 2010 végéig kellett végrehajtaniuk (18). Az EKB ajánlja (19) az átdolgozott irányelvtervezet annyiban történő módosítását, hogy a Bizottság i. előkészíti a 20 munkanapra történő eredeti rövidítés végrehajtásának felülvizsgálatát; és ii. a felülvizsgálat alapján javaslatokat fogalmaz meg a visszafizetési időszak esetleges további rövidítéséről vagy rövidítéseiről.

Finanszírozás

7.

Az átdolgozott irányelvtervezet szerint a betétbiztosítási rendszereknek tízéves bevezetési időszak alatt el kell érniük a biztosítható betétek százalékában meghatározott előzetes finanszírozási szintet (20). Az EKB üdvözli az előzetes finanszírozás kifejezett célszintjének bevezetését, ami lényegesen javítja a pénzügyi stabilitást és az egyenlő versenyfeltételeket a betétbiztosítási rendszer finanszírozása terhének a tag hitelintézetekre – azaz azon jogalanyokra, amelyek ellenőrzésük alatt tartják a betétbiztosítási rendszerek által biztosított kockázatokat – való áthárításával. Az EKB értelmezése szerint az előzetes finanszírozás szintje volt az uniós jogalkotási folyamatban folyt vitáknak. Az EKB azt ajánlja (21), hogy ezt az előzetes finanszírozási szintet a „fedezett betétekre”, azaz azon biztosítható betétekre hivatkozással határozzák meg, amelyek nem lépik túl a fedezeti szintet (22), tekintve, hogy a fedezett betétek a biztosítható betéteknél megfelelőbben tükrözik a betétbiztosítási rendszerek kötelezettségeit.

8.

A betétbiztosítási rendszer tagjainak egyéni hozzájárulása kiszámítását illetően az EKB elviekben üdvözli a részlegesen kockázati alapú – a különböző eszközosztályok összehasonlíthatóságát biztosító tartalékok melletti – hozzájárulás javasolt modelljét (23). Ez a modell a Bizottság Közös Kutatóközpontjának ajánlását követve (24) arra törekszik, hogy megőrizze a számítások kellő egyszerűségét, hogy össze lehessen hasonlítani az egyedi hozzájárulásokat, miközben számos fontos központi (kockázati alapú) és kiegészítő (nem kockázati alapú) mutatót alkalmaz. Az EKB ajánlja (25), hogy az átdolgozott irányelvtervezet írja elő, hogy a számítási módszertant részletesen az Európai Bankhatóság (‚EBA’) által kidolgozott szabályozástechnikai standardok és iránymutatások útján szabályozzák, igazolt empirikus adatok alapján és az egyenlő bánásmód előmozdításával.

9.

Ha az előzetes finanszírozás nem elegendő a betéteseknek történő visszafizetésre, az átdolgozott irányelvtervezet háromlépcsős eljárást határoz meg a további utólagos finanszírozásra. Az EKB e tekintetben a következő észrevételeket teszi.

9.1.

Első lépésként a betétbiztosítási rendszer tagjainak írnak elő rendkívüli befizetést a biztosítható betétek legfeljebb 0,5 %-ának erejéig (26). Az EKB üdvözli ezt a megoldást, amely magát a pénzügyi szektort vonja be a rendkívüli szükségletek teljesítésébe, ezzel korlátozva a betétbiztosítási rendszerek szabályozásához társuló erkölcsi kockázati ösztönzőket, és alapot biztosítva a más pénzintézetek részéről érkező, hathatós nyomásgyakorláshoz.

9.2.

Második lépésként egy kölcsönös kölcsönnyújtási rendszert lehet aktiválni, mely lehetővé tenné a valamely tagállamban működő betétbiztosítási rendszer számára, hogy más ilyen rendszernek kölcsönadja a biztosítható betétei legfeljebb 0,5 %-ának megfelelő összeget, öt éven belüli, kamattal történő visszafizetés mellett (27). Az EKB megjegyzi, hogy a betétbiztosítási rendszerek közötti, határokon átnyúló kölcsönnyújtási mechanizmus aktiválása olyan eseteket is eredményezhet, amelyben a betétbiztosítási rendszer a későbbiekben saját törlesztési igényei fedezésének feladatával szembesül, illetve amikor a kölcsönvevő betétbiztosítási rendszer feladatkörei tágabbak, mint a hitelező betétbiztosítási rendszeré, pl. ha az jogosult tagállamán belül a fizetésképtelen hitelintézet tőkével való ellátására vagy annak hitel nyújtására. Ennélfogva az EKB üdvözli az átdolgozott irányelvtervezettel bevezetett korlátozásokat, beleértve azt a korlátozást, hogy a kölcsönvett pénzeszközök csak a betétesek követeléseinek kifizetésére használhatóak fel (28). Az EKB úgy értelmezi, hogy az átdolgozott irányelvtervezetről folyó jogalkotási vita jelenlegi szakaszában a betétbiztosítási rendszerek közötti kölcsönnyújtási rendszerek önkéntes alapúak lennének. Az e kérdéskör szabályozásakor figyelembe veendő további elemek közé tartoznak az alábbiak: i. a kölcsönvevő betétbiztosítási rendszer más finanszírozási forrásainak kimerüléséhez kapcsolódó kölcsönnyújtási rendszer aktiválásának minimális előfeltételei; és ii. azon feltételek, melyek mellett kölcsön nyújtható, ideértve a hitelező betétbiztosítási rendszernek a visszafizetésre nyújtott garanciákat. Ugyanakkor tágabb körben folyik a vita arról, hogy a betétbiztosítási rendszereknek fel kell-e használniuk pénzeszközeiket – a betétesek kifizetésének szűk keretein túlmutató – válságrendezési célokra (29). Az EKB úgy ítéli meg, hogy ezt a kérdéskört a válságrendezésről szóló bizottsági közleménnyel megindított jogalkotási munka keretében kell megoldani.

9.3.

Harmadik lépésként a betétbiztosítási rendszernek rendelkeznie kell végső megoldásként alternatív finanszírozási mechanizmussal is. Az EKB mindazonáltal megjegyzi, hogy az esetleges központi banki beavatkozást illetően a betétbiztosítási rendszerek finanszírozási mechanizmusainak meg kell felelniük a monetáris finanszírozás Szerződésben lefektetett tilalmának, különösen az arra vonatkozó tilalomnak, hogy a nemzeti központi bankok bankszámlahitelt vagy a Szerződés 123. cikkének értelmében vett és a másodlagos uniós jogszabályokban részletesebben meghatározott és az EKB útmutatásában meghatározott bármiféle típusú hitelkeretet nyújtsanak (30).

10.

Az EKB értelmezése szerint folyamatban van annak értékelése, hogy vissza lehet-e vonni azt az eredeti javaslatot, hogy küszöbértékeket állapítsanak meg az egyetlen jogalanyhoz kapcsolódó rendszer betéteinek és befektetéseinek kumulált összegére (31). Az EKB úgy ítéli meg, hogy minden ilyen esetleges befektetési korlátozást többek között azon hatások összefüggéseiben kell értékelni, melyeket azok adott eszközosztályok piacára gyakorolhatnak. E tekintetben különös megfontolások érvényesülhetnek a betétbiztosítási rendszer a tagállamok közszektorbeli jogalanyai által kibocsátott eszközeibe történő befektetéseivel kapcsolatban.

11.

Végezetül az EKB pénzügyi integrációs szempontból támogatja az átdolgozott irányelvtervezet azon rendelkezését, amelynek alapján azok a hitelintézetek esetében, amelyeknek a rendszerben való tagsága megszűnik, és más rendszerhez csatlakoznak, az utolsó hat hónapra vonatkozó hozzájárulásaikat megtérítik, vagy átutalják az új rendszernek (32). Ez a rendelkezés elősegítheti a határokon átnyúló hitelintézetek reorganizációját. Mindazonáltal az esetleges visszaéléseket megakadályozandó ennek a szabálynak csak a befizetett hozzájárulások új rendszernek való átutalására kell korlátozódnia (kizárva a megtérítés lehetőségét), és nem szabad kiterjednie az eredeti betétbiztosítási rendszer forráshiányának fedezését szolgáló rendkívüli hozzájárulásokra (33).

Felügyelet

12.

Az EKB üdvözli, hogy a betétbiztosítási rendszerek tagállami felügyelete a terhelési próbák révén fokozódik, és hogy ezekre ki fog terjedni az EBA és a Betétbiztosítók Európai Fóruma általi szakértői értékelés (34). Az a tény, hogy az EBA információkat fog kapni a betétbiztosítási rendszerektől és az illetékes hatóságoktól, különösen a betétbiztosítási rendszerek finanszírozása és a betétbiztosítási rendszerek között folyó határokon átnyúló kölcsönnyújtási tevékenység tekintetében, segíthet az egyenlő versenyfeltételek biztosításában és a fentiekben a határokon átnyúló kölcsönnyújtási mechanizmussal kapcsolatban megvitatott egyes aggályok megoldásában.

Szerkesztési javaslatok

Abban az esetben, ahol az EKB az átdolgozott irányelvtervezet módosítására tesz javaslatot, a melléklet tartalmazza a szerkesztési javaslatokat és az azokhoz fűzött magyarázatot.

Kelt Frankfurt am Mainban, 2011. február 16-án.

az EKB elnöke

Jean-Claude TRICHET


(1)  COM(2010) 368 végleges.

(2)  COM(2010) 371 végleges.

(3)  HL L 135., 1994.5.31., 5. o. Azokat a módosító javaslatokat, melyekre a CON/2008/70 vélemény tett észrevételeket, a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelvnek a fedezeti szint és a kifizetési határidő tekintetében történő módosításáról szóló, 2009. március 11-i 2009/14/EK európai parlamenti és tanács irányelv formájában fogadták el (HL L 68., 2009.3.13., 3. o.)

(4)  Az EKB CON/2008/70 véleménye a betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelvnek a fedezeti szint és a kifizetési határidő tekintetében történő módosításáról (HL C 314., 2008.12.9., 1. o.).

(5)  Lásd: „The Eurosystem’s stance on the Commission’s consultation document on the review of Directive 94/19/EC on deposit-guarantee schemes” (Az eurorendszer álláspontja a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv felülvizsgálatáról szóló bizottsági konzultációs dokumentumról), 2009. augusztus (a továbbiakban: az eurorendszer 2009-es hozzájárulása), elérhető az EKB weboldalán a http://www.ecb.europa.eu címen.

(6)  Lásd az eurorendszer 2009-es hozzájárulásának 4. oldalát.

(7)  Lásd az eurorendszer 2009-es hozzájárulásának 7. oldalát.

(8)  Lásd az eurorendszer 2009-es hozzájárulásának 12. oldalát.

(9)  Lásd: „A Bizottság jelentése az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a betétbiztosítási rendszerekről szóló 94/19/EK irányelv felülvizsgálatáról”, 2010.7.12., COM (2010) 369 végleges, 4. o.

(10)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Központi Banknak a pénzügyi ágazatbeli válságkezelés európai uniós keretéről, 2010.10.20., COM (2010) 579 végleges (a továbbiakban: a válságkezelésről szóló bizottsági közlemény), 5.2. szakasz, 15. oldal; lásd még az átdolgozott irányelvtervezet (22) preambulumbekezdésének utolsó mondatát, valamint az átdolgozott irányelvtervezet indokolásának 7.4. szakaszát, 8. o.

(11)  HL L 84., 1997.3.26., 22. o.

(12)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 3. cikkének (1) bekezdését.

(13)  Lásd: BCBS „Core Principles for Effective Deposit Insurance Systems. A proposed methodology for compliance assessment” (Az eredményes betétbiztosítási rendszerek központi elvei – a megfelelés értékelésének javasolt módszertana) című, 2010. november 25-i konzultációs dokumentumát, melyet 2010. december 8-án adtak ki észrevételek megtételére (a továbbiakban: a BCBS konzultációs dokumentuma), 15. o. (8. elv – kötelező tagság), elérhető a BCBS weboldalán a http://www.bis.org címen.

(14)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdését, a 9. cikkének (1) bekezdésével és 2. cikke (1) bekezdésének h) pontjával együttesen; lásd még az átdolgozott irányelvtervezet indokolásának 7.4. szakaszát a 7. oldalon; lásd továbbá az átdolgozott irányelvtervezet (16) preambulumbekezdését és az átdolgozott irányelvtervezet indokolásának 7.5. pontját a 8. oldalon.

(15)  Lásd a vélemény mellékletében a 2. javasolt módosítást.

(16)  Lásd a 94/19/EK irányelv I. mellékletének 3. és 4. pontját.

(17)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 7. cikke (1) bekezdésének első albekezdését.

(18)  Lásd a 94/19/EK irányelv 1. cikk (6) bekezdésének a) pontjával módosított 10. cikkét, a 2009/14/EK irányelv 2. cikke (1) bekezdésének második albekezdésével összefüggésben.

(19)  Lásd a vélemény mellékletében a 3. javasolt módosítást.

(20)  L. 14. lábjegyzet.

(21)  Lásd a vélemény mellékletében az 1. javasolt módosítást.

(22)  Az átdolgozott irányelvtervezet 2. cikke (1) bekezdésének c) pontja.

(23)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 11. cikkét, valamint I. és II. mellékletét.

(24)  Az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (2009. június), „Possible Models for risk-based contributions to EU Deposit Guarantee Schemes” (Az uniós betétbiztosítási rendszerek lehetséges modelljei).

(25)  Lásd a vélemény mellékletében a 4. javasolt módosítást.

(26)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 9. cikkének (3) bekezdését.

(27)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 10. cikkét.

(28)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 10. cikke (1) bekezdésének d) pontját.

(29)  Lásd a BCBS konzultációs dokumentumát, 33. o.

(30)  Lásd az eurorendszer 2009-es hozzájárulásának 11. oldalát.

(31)  Az átdolgozott irányelvtervezet 9. cikkének (2) bekezdése.

(32)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 12. cikkének (3) bekezdését.

(33)  Lásd a vélemény mellékletében az 5. javasolt módosítást.

(34)  Lásd az átdolgozott irányelvtervezet 3. cikkének (6) bekezdését.


MELLÉKLET

Szerkesztési javaslatok

A Bizottság által javasolt szöveg

Az EKB által javasolt módosítások (1)

Az EKB módosítási javaslatai a betétbiztosítási rendszerekről (átdolgozás) szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv iránti javaslathoz

1.     módosítás

Az átdolgozott irányelvtervezet 2. cikke (1) bekezdésének h) pontja.

„h)

a biztosítható betétek 1,5 %-a, amelyek fedezetéért valamely betétbiztosítási rendszer felelős;”

„h)

a fedezett betétek 1,5 %-a, amelyek fedezetéért valamely betétbiztosítási rendszer felelős;”

Magyarázat

Az előzetes finanszírozási szintet a „fedezett betétekre”, azaz azon biztosítható betétekre hivatkozással kell meghatározni, amelyek nem lépik túl a fedezeti szintet, tekintve, hogy a fedezett betétek a biztosítható betéteknél megfelelőbben tükrözik a betétbiztosítási rendszerek kötelezettségeit.

2.     módosítás

Az átdolgozott irányelvtervezet 4. cikke (1) bekezdésének j) pontja.

„j)

hatóságok betétjeit;”

„j)

kormányzati és központi közigazgatási szervek és megyei, regionális, helyi és önkormányzati hatóságok betétjei.”

Magyarázat

A hatóságok betétjeinek az átdolgozott irányelvtervezet rendszeréből való kizárását a 94/19/EK irányelv eredeti pontosabb nyelvezetével kell megfogalmazni.

3.     módosítás

Az átdolgozott irányelvtervezet 7. cikkének (1) bekezdése

„(1)   A betétbiztosítási rendszereknek képesnek kell lenniük arra, hogy a befagyott betéteket visszafizessék attól a naptól számított 7 napon belül, amely napon az illetékes hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja szerinti megállapítást megteszik, vagy a bíróság a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szerinti határozatot meghozza.”

„(1)   A betétbiztosítási rendszereknek képesnek kell lenniük arra, hogy a befagyott betéteket visszafizessék attól a naptól számított 20 munkanapon belül, amely napon az illetékes hatóságok a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának i. alpontja szerinti megállapítást megteszik, vagy a bíróság a 2. cikk (1) bekezdése e) pontjának ii. alpontja szerinti határozatot meghozza.

[2012. április 1-ig] a Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak a következőkről folytatott konzultáció alapján: a) a visszafizetési időtartam 20 munkanapra történő lerövidítésének végrehajtása; és b) e felülvizsgálat alapján a visszafizetési időszak esetleges további rövidítése vagy rövidítései megvalósíthatóságának értékelése.

Magyarázat

A javasolt 7 napra történő rövidítés megvalósítása nehézkesnek bizonyulhat, mivel a bevezetésre röviddel az eredeti 20 munkanapra rövidítés után kerülne sor, amely tekintetében a végrehajtási határidő 2010 vége volt. Az átdolgozott irányelvtervezetben annak kell szerepelnie, hogy a Bizottság felül fogja vizsgálni a 20 munkanapra történő eredeti rövidítés végrehajtását, és a felülvizsgálat alapján javaslatokat tesz a visszafizetési időszak esetleges további rövidítésére vagy rövidítéseire.

4.     módosítás

Az átdolgozott irányelvtervezet 11. cikkének (3)–(5) bekezdése

„(3)   A (2) bekezdés nem alkalmazandó az 1. cikk (2) bekezdésében említett betétbiztosítási rendszerekre.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap annak érdekében, hogy meghatározza a II. melléklet A. részében szereplő fogalommeghatározások és módszerek elemeit. A szabályozási standardok ilyen tervezeteit az [EBA-rendelet] 7–7d. cikkével összhangban kell elfogadni. Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság kidolgozhat szabályozásistandard-tervezeteket a Bizottsághoz való benyújtás céljából.

(5)   Az Európai Bankfelügyeleti Hatóság 2012. december 31-ig iránymutatást bocsát ki a II. melléklet B. részének alkalmazásáról, az [EBA-rendelet 8. cikkének] megfelelően.”

„(3)   A (2) bekezdés nem alkalmazandó az 1. cikk (3) bekezdésében említett betétbiztosítási rendszerekre.

(4)   A Bizottság felhatalmazást kap annak érdekében, hogy elfogadja azokat a szabályozástechnikai standardokat, amelyek a központi kockázati mutatók számításának ffogalommeghatározásait és módszereit határozzák meg. A szabályozástechnikai standardokat az 1093/2010/EU rendelet 10–14. cikkével összhangban kell elfogadni.

A Bizottság figyelembe veszi különösen, hogy a kockázattal súlyozott hozzájárulások számítási módszereinek empirikusan ellenőrzött adatokon kell alapulnia, és elő kell mozdítania az egyenlő bánásmódot.

(5)   Az Európai Bankhatóság (EBA) [2011. december 31-ig] iránymutatást bocsát ki a II. melléklet B. része szerinti kiegészítő kockázati mutatók alkalmazásáról, az 1093/2010/EU rendelet 16. cikkének megfelelően.”

Magyarázat

Vita folyik a betétbiztosítási rendszerekbe való kockázattal súlyozott hozzájárulás tekintetében javasolt számítási módszerről. Az erre vonatkozó iránymutatások és szabályozástechnikai standardok elkészítésének az EBA-ra bízása lehetővé fogja tenni a megfelelő módszer kidolgozását, ellenőrzött technikai adatok alapján, az egyenlő bánásmód egyidejű előmozdításával.

5.     módosítás

Az átdolgozott irányelvtervezet 12. cikkének (3) bekezdése

„(3)   Ha valamely hitelintézet megszünteti tagságát egy rendszerben és egy másik rendszerhez csatlakozik, a tagság visszavonását megelőző 6 hónap során teljesített befizetést meg kell téríteni vagy át kell utalni a másik rendszerbe. Ez nem alkalmazandó, ha a hitelintézetet a 3. cikk (3) bekezdése alapján kizárták a rendszerből.”

„(3)   Ha valamely hitelintézet megszünteti tagságát egy rendszerben és egy másik rendszerhez csatlakozik, a tagság visszavonását megelőző 6 hónap során teljesített befizetést – az ilyen hitelintézet által megfizetett, a 9. cikk (3) bekezdésében említett rendkívüli hozzájárulások kivételével – meg kell téríteni vagy át kell utalni a másik rendszerbe. Ez nem alkalmazandó, ha a hitelintézetet a 3. cikk (3) bekezdése alapján kizárták a rendszerből.”

Magyarázat

Az e rendelkezéssel való esetleges visszaéléseket megakadályozandó a befizetett hozzájárulások új rendszernek való átutalásának nem szabad kapcsolódnia az eredeti betétbiztosítási rendszer forráshiányának fedezését szolgáló rendkívüli hozzájárulásokhoz, és a megtérítést is ki kell zárni.


(1)  A szövegben vastag betűvel szedve szerepel az EKB által beillesztésre javasolt új szöveg. A szövegben áthúzott betűvel szedve szerepelnek az EKB által törölni javasolt részek.


IV Tájékoztatások

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

Európai Bizottság

31.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 99/8


Euroátváltási árfolyamok (1)

2011. március 30.

2011/C 99/02

1 euro =


 

Pénznem

Átváltási árfolyam

USD

USA dollár

1,4090

JPY

Japán yen

117,01

DKK

Dán korona

7,4573

GBP

Angol font

0,87890

SEK

Svéd korona

8,9185

CHF

Svájci frank

1,2993

ISK

Izlandi korona

 

NOK

Norvég korona

7,8675

BGN

Bulgár leva

1,9558

CZK

Cseh korona

24,528

HUF

Magyar forint

267,10

LTL

Litván litász/lita

3,4528

LVL

Lett lats

0,7093

PLN

Lengyel zloty

3,9880

RON

Román lej

4,1035

TRY

Török líra

2,1920

AUD

Ausztrál dollár

1,3668

CAD

Kanadai dollár

1,3674

HKD

Hongkongi dollár

10,9696

NZD

Új-zélandi dollár

1,8544

SGD

Szingapúri dollár

1,7782

KRW

Dél-Koreai won

1 551,03

ZAR

Dél-Afrikai rand

9,6264

CNY

Kínai renminbi

9,2381

HRK

Horvát kuna

7,3775

IDR

Indonéz rúpia

12 308,75

MYR

Maláj ringgit

4,2629

PHP

Fülöp-szigeteki peso

61,119

RUB

Orosz rubel

40,2462

THB

Thaiföldi baht

42,720

BRL

Brazil real

2,3128

MXN

Mexikói peso

16,7932

INR

Indiai rúpia

63,0560


(1)  Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.


31.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 99/9


A BIZOTTSÁG KÖZLEMÉNYE

Iránymutatás a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének opcionális alkalmazásához

2011/C 99/03

1.   BEVEZETÉS

(1)

Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (1) 10c. cikke lehetőséget nyújt a tagállamok számára, hogy amennyiben villamosenergia-rendszereik bizonyos feltételeknek eleget tesznek, egy átmeneti időszakon belül ingyenesen osszanak ki kibocsátási egységeket villamosenergia-termelést végző létesítmények számára. Az említett feltételek az energiarendszer korszerűsítéséhez kapcsolódnak; azoknak a tagállamoknak pedig, amelyek élni kívánnak az ingyenes kiosztás lehetőségével, ezzel párhuzamosan különböző lépésekkel kell arról gondoskodniuk, hogy az energiarendszer fejlesztése érdekében beruházások induljanak például az infrastruktúra bővítése vagy a tiszta technológiák terén, mégpedig az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékének megfelelő nagyságrendben.

(2)

Hangsúlyozni kell, hogy a feltételek teljesítése nem kötelez az opció igénybevételére, adott esetben a tagállam dönthet úgy is, hogy eltekint alkalmazásától, mert azzal aukciós bevételtől esne el. Az opció alkalmazása mellett döntő tagállamoknak viszont mindenkor be kell tartaniuk a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkében foglalt rendelkezéseket.

(3)

A kibocsátáskereskedelem előnyeinek legteljesebb mértékű kiaknázásához és a belső piaci versenytorzulások elkerüléséhez mindenképpen összehangolt kibocsátáskereskedelmi rendszerre van szükség. Ezt szem előtt tartva a 2003/87/EK irányelv az árverés útján történő értékesítést határozza meg a kiosztás követendő alapelveként, mivel annak ez a legegyszerűbb, és az általános vélekedés szerint gazdaságilag leghatékonyabb módja. Az árverés emellett egyenlő versenyfeltételeket teremt a belső villamosenergia-piacon a további fejlesztésekhez.

(4)

A 2003/87/EK irányelv ezen túlmenően kifejezetten kiköti, hogy 2013-tól főszabályként a teljes kibocsátásiegység-mennyiséget árverés útján kell értékesíteni a villamosenergia-ágazatban, figyelembe véve, hogy az ágazat a fogyasztói árképzésben érvényesíteni tudja a szén-dioxid-kibocsátás alternatív költségeit, s ezzel további nyereséget tud képezni („váratlan nyereség”). Az árverés alkalmazásával ilyen váratlan nyereség nem merül fel.

(5)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének egyes rendelkezései eltérést jelentenek az irányelv számos alapelvéhez képest, különös tekintettel a kiosztás teljesen összehangolt, egységes uniós szemléletére, az árverés mint elsődleges kiosztási módszer bevezetésére, és az ingyenes kiosztás lehetőségének kifejezett kizárására a villamosenergia-termelés ágazatában. Az említett alapelvek és szabályok a rendszer lehető legnagyobb fokú gazdasági hatékonyságát hivatottak biztosítani. Ennek megfelelően a 10c. cikkben foglaltakat oly módon kell végrehajtani, hogy a 2003/87/EK irányelv általános szabályai és célkitűzései ne sérüljenek.

(6)

Mindezek fényében, valamint figyelembe véve több tagállam aggályait a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének alkalmazásából eredő esetleges versenytorzulásokkal kapcsolatban, a Bizottság szükségesnek tartja, hogy iránymutatást adjon a 10c. cikk végrehajtásához, mégpedig az alábbi okokból:

Az irányelv értelmében a Bizottságnak értékelnie kell a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkét alkalmazni kívánó tagállamok egyedi kérelmeit. A Bizottság ezen iránymutatás elfogadásával ehhez átlátható keretet teremt.

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke mentességet jelent a 2003/87/EK irányelv egyes alapelveinek betartása alól. Gondoskodni kell arról, hogy ezen mentesség értelmezése és alkalmazása olyan módon történjen, hogy az ne ássa alá az irányelv általános célkitűzéseit.

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (3) bekezdése értelmében a Bizottságnak komitológiai eljárás révén útmutatást kell nyújtania ahhoz, „hogy a kiosztási módszer ne okozzon indokolatlan torzulásokat a versenyben, és minimalizálja a kibocsátás csökkentésére irányuló ösztönzőkre gyakorolt kedvezőtlen hatásokat”; a kiosztási módszertannal kapcsolatos egyéb elemeknek, így például az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek 10c. cikk (2) bekezdése szerinti maximális mennyiségének meghatározása szintén egységes értelmezést igényel.

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének alkalmazási köre kizárólag a villamosenergia-termelő ágazatra terjed ki. Ezen oknál fogva megállapodásra kell jutni azzal kapcsolatban is, hogy e rendelkezés alapján mely intézmények lehetnek jogosultak a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztására.

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke bevezet néhány technikai fogalmat (bruttó végső nemzeti fogyasztás, az ingyenes kibocsátási egységek piaci értéke), de nem határozza meg őket. A 10c. cikket a tagállamok csak egyértelmű iránymutatás segítségével alkalmazhatják következetesen.

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének egyes rendelkezései a tagállamokat bizonyos fokú mérlegelési jogkörrel ruházzák fel a végrehajtást illetően. Különösen igaz ez az egyes tagállamok nemzeti tervére és az ahhoz kapcsolódó beruházásokra. Más rendelkezések olyan új elemekkel egészítik ki a 2003/87/EK irányelvet, amelyeket össze kell egyeztetni a rendszer piacalapú szemléletével. A 10c. cikk végrehajtása nem hathat a 2003/87/EK irányelv célkitűzései ellenében, és az uniós belső piac versenyfeltételeinek egyenlőségét sem veszélyeztetheti.

2.   A TAGÁLLAMI SZINTEN ÁTMENETI JELLEGGEL INGYENESEN KIOSZTOTT KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEK MAXIMÁLIS SZÁMA

2.1.   Az egységek maximális számának meghatározása

(7)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (2) bekezdése megállapítja azon kibocsátási egységek maximális számát, amelyek az arra jogosult tagállamokban 2013-ban ingyenesen kioszthatók a jogosult létesítmények számára. E rendelkezésnek megfelelően a kiosztott kibocsátási egységek számát évről évre fokozatosan csökkenteni kell olyan mértékben, hogy 2020-ra teljesen megszűnjön ez a gyakorlat.

(8)

A kérelmeknek a 10c. cikk (6) bekezdése szerinti értékelésekor a Bizottság ellenőrzi, hogy az adott tagállamban 2013-ban a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkében foglaltak szerint ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek maximális száma nem haladja-e meg a 10c. cikk (2) bekezdése alapján az I. mellékletben megadott számítás szerint meghatározott értéket.

2.2.   Az ingyenes kiosztás fokozatos csökkentése

(9)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (2) bekezdése egyértelműen kimondja, hogy „az átmeneti ingyenes kibocsátási egységeket (…) fokozatosan csökkenteni kell úgy, hogy 2020-ban már ne legyen ingyenes kiosztás.” Ehhez a fokozatos csökkentés ütemének hitelesnek és meggyőzőnek kell lennie a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának 2013-as kiindulási helyzetétől kezdve az ingyenes kiosztás 2020-as teljes lezárásáig.

(10)

Azon jogszabályi kötelezettség fényében, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek arányát legfeljebb hét éven belül 70 %-ról egészen 0 %-ra kell csökkenteni, az ingyenes kiosztás gyakorlatának 2020-ig történő teljes megszüntetéséig tett köztes (a 70 % és a 0 % közötti) lépésekben hitelt érdemlően és meggyőzően érvényre kell jutnia egy egyértelmű, fokozatosan csökkenő tendenciának.

(11)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelmek értékelésekor a Bizottság megvizsgálja, hogy az érintett tagállam fokozatos áttérése a teljes körű árverésre hitelt érdemlő és meggyőző-e. A csökkentések túlzottan későbbre ütemezésével ugyanis a 2013–2020. közötti időszak egészét tekintve összességében több kibocsátási egység kerülne ingyenes kiosztásra, és ezzel indokolatlanul torzulna az uniós piaci verseny. Ez viszont összeegyeztethetetlen az irányelv 10c. cikkének (5) bekezdésével. A Bizottság úgy véli, hogy a tagállamok bizonyos mérlegelési jogkörrel rendelkeznek a kibocsátáscsökkentési pálya meghatározásában. A Bizottság megítélése szerint akkor teljesül a fokozatos csökkentés követelménye és a verseny abban az esetben nem torzul indokolatlanul, ha a tagállam a csökkentéssel kapcsolatban vagy lineáris pályát határoz meg, vagy olyan nemlineáris pálya követéséről rendelkezik, amelyben a 2013–2020. közötti időszakban ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek mennyiségének csökkenése bármely két egymást követő év viszonylatában legfeljebb 50 %-kal tér el a 2020-as 0 % teljesítéséhez a fennmaradó időszakban szükséges éves átlagos csökkenés mértékétől.

3.   AZ INGYENES KIOSZTÁSRA JOGOSULT LÉTESÍTMÉNYEK

3.1.   Határnap

(12)

A villamosenergia-termelő ágazaton belül azok a létesítmények lehetnek jogosultak ingyenes kibocsátási egységekre, amelyek 2008. december 31-én már üzemeltek. A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelmekben a tagállamoknak igazolniuk kell, hogy a területükön működő és a kibocsátási egységek 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti átmeneti ingyenes kiosztására jogosultnak tekintett létesítmények megfelelnek ennek a feltételnek, feltüntetve a szóban forgó létesítmények 2008. és 2010. közötti hitelesített kibocsátását, valamint a közösségi független ügyleti jegyzőkönyv (CITL) szerinti engedélyszámát és számlatulajdonosát. Ezek az adatok egyben azt is tanúsítják, hogy a létesítmény még üzemel, időközben nem szüntette meg működését.

(13)

Ezen túlmenően azok a létesítmények is jogosultnak tekinthetők a kibocsátási egységek 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti átmeneti ingyenes kiosztására, amelyek esetében a releváns beruházási folyamat 2008. december 31-ig„fizikailag megkezdődött”.

(14)

Ez ugyanis azt jelenti, hogy egy erőmű megépítésével kapcsolatos döntés meghozatalakor még nem játszhatott szerepet azon lehetőség ismerete, hogy a jövőben ingyenes kibocsátási egységekben részesülhet az új létesítmény.

(15)

A fenti megfontolások fényében akkor mondható el egy beruházási folyamatról, hogy legkésőbb 2008. december 31-ig fizikailag megkezdődött, ha a beruházási döntést bizonyíthatóan nem befolyásolta a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának lehetősége. Ezt a tagállamok úgy igazolhatják, ha érdemi bizonyítékokat szolgáltatnak a következőkről:

a helyszínen fizikailag megkezdődtek az építési munkák, és ennek 2008. december 31-én már látható jele volt; vagy

a beruházó (gyakran a létesítmény üzemeltetője) és az építési munkákat végző vállalkozás között a szóban forgó erőmű megépítésével kapcsolatban létrejött szerződés 2008. december 31-nél korábbi keltezésű.

Tekintettel az ilyen beruházások jellegére, a Bizottság álláspontja szerint a fizikailag megkezdődött építési munkák a szóban forgó erőmű építésének előkészítését is jelenthetik, amennyiben végrehajtásuk mindenkor, amikor az szükséges, kifejezett engedély birtokában, adott esetben az illetékes nemzeti hatóság kifejezett engedélye alapján történik. A tagállamoknak be kell nyújtaniuk a vonatkozó, a nemzeti vagy az uniós jog szerint megalapozott jogállással bíró engedélydokumentációt. Amennyiben az előkészítő munka megkezdése nincs kifejezett engedélyhez kötve, más módon szükséges igazolni, hogy az építési munkák fizikailag megkezdődtek.

A fenti felsorolás nem tekinthető kimerítőnek, mivel a tagállamok más dokumentumok alapján is igazolhatják, hogy egy adott beruházási döntés meghozatalakor nem játszott szerepet a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásának lehetősége.

(16)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (6) bekezdésével összhangban végzett értékeléshez a Bizottságnak egyértelmű és kellően alátámasztott bizonyítékokra van szüksége arra vonatkozóan, hogy teljesülnek az említett feltételek. A tagállamok által a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelmeknek az ebben a tekintetben releváns összes információt tartalmazniuk kell, ellenkező esetben a Bizottság elutasítja a kérelemben szereplő létesítmények jegyzékét.

3.2.   Villamosenergia-termelést végző létesítmények

(17)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdése értelmében a tagállamok egy átmeneti időszakon belül ingyenesen oszthatnak ki kibocsátási egységeket villamosenergia-termelést végző létesítmények részére. A 2003/87/EK irányelv nem határozza meg a „villamosenergia-termelést végző létesítmények” fogalmát. Mivel eltérést jelent a 2003/87/EK irányelv azon általános szabályához képest, mely szerint a villamosenergia-termelő ágazat számára nem osztható ki ingyenesen kibocsátási egység, a fogalmat úgy kell értelmezni, hogy ne sérüljenek az irányelv célkitűzései.

(18)

Ezt a megközelítést az indokolja, hogy a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének végrehajtása nem érintheti hátrányosan a kérdéses tagállam iparát és az uniós piacot.

(19)

A „villamosenergia-termelést végző létesítmények” fogalmának meghatározása céljából utalás történik a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének u) pontjában meghatározott, illetve 10c. cikkének (2) bekezdésében említett „villamosenergia-termelő” fogalmára. E meghatározásnak megfelelően a fogalom kiterjed a kizárólag villamos energiát termelő összes létesítményre, valamint a villamos energiát és hőt egyaránt termelő létesítményekre (2), azokra a létesítményekre azonban nem, amelyek a tüzelőanyag-égetésen, azaz villamosenergia-termelésen és/vagy hőtermelésen kívül a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében felsorolt tevékenységek közül mást is végeznek.

(20)

A fentieket figyelembe véve a Bizottság az alábbi létesítményeket tekinti a kibocsátási egységek 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdése szerinti ingyenes kiosztására jogosultnak:

a)

a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének u) pontja értelmében villamosenergia-termelőnek minősülő létesítmények, valamint

b)

a villamosenergia- és hőtermelő létesítmények vonatkozásában azon létesítmények, amelyeknek kizárólag a villamosenergia-termeléshez köthető kibocsátását veszik figyelembe.

(21)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (6) bekezdésével összhangban végzett értékelés során a Bizottság ellenőrzi a fenti követelmény teljesülésének igazolásához szükséges bizonyítékok meglétét.

(22)

A villamos energiát és hőt egyaránt termelő létesítmények villamosenergia-termeléshez köthető kibocsátásának meghatározásához a tagállamoknak gondoskodniuk kell a 2003/87/EK irányelv 10a. cikke és különösen 10a. cikkének (4) bekezdése szerinti végrehajtási intézkedésekkel való összeegyeztethetőségről és hivatkozniuk kell a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (3) bekezdésében említett kiosztási módszerre.

4.   A NEMZETI TERVRE VONATKOZÓ KÖVETELMÉNYEK

4.1.   A nemzeti tervre vonatkozó alapelvek

(23)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdésével összhangban az érintett tagállamok nemzeti tervet kötelesek benyújtani a Bizottságnak a beruházásokról. A Bizottság azzal az ajánlással él, hogy a nemzeti terv épüljön olyan közös elvekre, amelyek a leginkább igazságos és következetes módon tudják biztosítani általában véve a 2003/87/EK irányelv, és azon belül a 10c. cikk célkitűzéseinek végrehajtását:

1. alapelv: A nemzeti tervben olyan beruházások szerepeljenek, amelyek közvetlenül vagy közvetve (hálózatokhoz és kiegészítő szolgáltatásokhoz kapcsolódó beruházások) hozzájárulnak az üvegházhatású gázkibocsátás költséghatékony csökkentéséhez.

2. alapelv: A nemzeti tervben ismertetett beruházások szolgálják azt a célt, hogy a jövőben a lehetséges mértékig ki lehessen küszöbölni a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke (1) bekezdésének a) (3) és b) (4) pontjában, valamint c) (5) pontjának első feltételében említett helyzeteket.

3. alapelv: A beruházások legyenek összeegyeztethetőek egymással és a vonatkozó uniós jogszabályokkal. Ne növeljék az erőfölényt, és ne torzítsák indokolatlanul a belső piaci versenyt és kereskedelmet; ahol pedig erre mód van, erősítsék a belső piaci versenyt a villamosenergia-ágazatban.

4. alapelv: A nemzeti terv olyan beruházásokat tartalmazzon, amelyeket a tagállamok az uniós jogból fakadó egyéb célkitűzések és jogszabályi kötelezettségek teljesítéséhez végrehajtandó beruházásokon felül indítanak. Olyan beruházások szintén nem szerepelhetnek a nemzeti tervben, amelyeket a villamosenergia-ellátás keresletének és kínálatának növekedése indokol.

5. alapelv: A nemzeti tervben szereplő beruházásoknak hozzá kell járulniuk az energia-összetétel és a villamosenergia-termelés célú energiaforrások diverzifikációjához és szén-dioxid-intenzitásuk csökkentéséhez.

6. alapelv: A beruházásoknak a kibocsátási egységek 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti átmeneti ingyenes kiosztásának megszűnését követően is gazdaságilag életképeseknek kell lenniük, kivéve bizonyos előre meghatározott és a III. mellékletben felsorolt új technológiákat, amelyek még a demonstrációs szakaszban vannak.

(24)

A nemzeti tervben meghatározott beruházásoknak a lehetséges mértékig meg kell felelniük ezeknek az alapelveknek. Amennyiben egy adott beruházás esetében nem lehet biztosítani az összes alapelv teljesülését, az érintett tagállamnak részletesen meg kell indokolnia ennek okát. Az ilyen beruházások ezzel együtt nem lehetnek ellentétesek a fenti alapelvekkel és nem áshatják alá az irányelv gerincét adó célkitűzéseket, mint ahogyan a Szerződésekben és a vonatkozó uniós jogszabályokban foglalt célok teljesülését sem veszélyeztethetik.

(25)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelmek értékelésekor a Bizottság megvizsgálja, hogy a felsorolt beruházások milyen mértékben felelnek meg az alapelveknek. Ha a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdése szerint a tagállamok által benyújtott kérelmekben szereplő információ nem kellően részletes ahhoz, hogy a Bizottság átfogó értékelés alapján megalapozott következtetéseket tudjon abból levonni, a Bizottság további információkat kérhet. Amennyiben a Bizottság a megszabott határidőre nem kapja kézhez ezeket a kiegészítő adatokat, a nemzeti terv kérdéses részeit elutasítja. A Bizottság ezen túlmenően a kérelem értékeléséhez más forrásokból vagy adatokból is belátása szerint tájékozódhat.

(26)

A bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 2001. június 27-i 2001/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) rendelkezései alapján a tagállamoknak ellenőrizniük kell, hogy szükség van-e a nemzeti terv környezeti vizsgálatára.

(27)

A Bizottság megállapítja, hogy a kibocsátási egységek villamosenergia-termelők számára biztosított ingyenes kiosztása, valamint a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkében előírtak teljesítéséhez szükséges kapcsolódó beruházások finanszírozása az EUMSZ. 107. cikkének (1) bekezdése értelmében véve elviekben állami támogatási elemeket tartalmaz. Az EUMSZ. 108. cikkének (3) bekezdése előírja a tagállamok számára, hogy a Bizottságot tájékoztassák minden olyan intézkedésről, amely állami támogatásnak minősülő elemeket hordoz. A Bizottság értesítését követően a tagállamok mindaddig nem léptethetik életbe a tervezett intézkedéseket, amíg a Bizottság az eljárás során meg nem hozta végső döntését. A Bizottság a közeljövőben az ilyen jellegű támogatások értékelésére összeegyeztethetőségi kritériumokat is be kíván vezetni. A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdése szerint benyújtott kérelmek, valamint az azok nyomán születő bizottsági határozatok semminemű joghatással nincsenek a tagállamoknak az állami támogatásokkal kapcsolatban az EUMSZ. 108. cikke értelmében fennálló értesítési kötelezettségére, tehát a tagállamoknak továbbra is számolniuk kell az állami támogatások előírt bejelentésével. Amikor a Bizottság megvizsgálja, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása és a nemzeti terv összhangban van-e az EUMSZ. 107. cikkének (3) bekezdésével, különös figyelmet fordít arra, hogy ez utóbbi ne eredményezzen indokolatlan versenytorzulást, szem előtt tartva a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke révén érvényre jutó közös érdekű célkitűzést. Ha a nemzeti terv a támogatást korlátozott számú kedvezményezettre összpontosítja, illetve ha a támogatás hatására várhatóan erősödik a kedvezményezettek piaci pozíciója, a tagállamoknak bizonyítaniuk kell, hogy a támogatás az irányelv általános célkitűzéseinek teljesítéséhez feltétlenül szükséges mértéken túl nem torzítja indokolatlanul a versenyt.

4.2.   Az ingyenes kiosztás igénybevételére jogosító beruházások

(28)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének címére és általános összefüggéseire való tekintettel e rendelkezés értelmében azon beruházások jogosíthatnak ingyenes kiosztásra, amelyek a villamosenergia-ágazatot érintik, és amelyek végrehajtására 2009. június 25. után kerül sor. Egyéb energiaágazatbeli beruházások elviekben ugyanakkor nincsenek kizárva, amennyiben jogosultságuk a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke alapján erősen indokolt.

(29)

A tagállamok vannak a legjobb helyzetben annak megítéléséhez, hogy mely beruházások tudnak a leginkább hozzájárulni villamosenergia-termelő ágazatuk korszerűsítéséhez, így az ő feladatuk meghatározni azokat a beruházásokat, amelyek megfelelnek az irányelvben foglalt követelményeknek. A tagállamok felelősek továbbá a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerint vállalt beruházások végrehajtásával kapcsolatos jelentéstétel nemzeti szintű koordinálásáért (7).

(30)

A tagállamoknak nemzeti terveikben fel kell sorolniuk azokat a létesítményeket, amelyek a nemzeti tervben meghatározott beruházásokat elvégzik, és listát kell készíteniük azokról a beruházásokról, amelyek a tervek szerint a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásából eredően jönnek létre. Ezen túlmenően azt is meg kell határozniuk, hogy az adott beruházások finanszírozása milyen mértékben történik az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekből származó nyereségből, és erre a beruházási ciklus mely évében kerülne sor.

(31)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerint ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekből származó nyereségből finanszírozott beruházások kiegészíthetik a részben egyéb uniós forrásokból (például a 2003/87/EK 10a. cikkének (8) bekezdése alapján az új belépők számára fenntartott tartalék, a regionális alapok, a TEN-E, az európai gazdaságélénkítési program, az európai energiaügyi gazdaságélénkítő program, a SET-terv forrásaiból) finanszírozott beruházásokat, amennyiben megfelelnek az ebben a dokumentumban rögzített követelményeknek és összeegyeztethetők az említett eszközökkel vagy forrásokkal. Ezekben az esetekben azonban az irányelv 10c. cikkének alkalmazása szempontjából a beruházásnak csak az a része számít relevánsnak, amely a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerint ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekből származó forrásokban részesül, feltéve hogy az uniós jogszabályokban meghatározott összfinanszírozási keretet nem lépik túl.

(32)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdésében említett „infrastruktúra”, „tiszta technológiák”, valamint az „energia-összetétel és az energiaforrások diverzifikációja” fogalmának bizottsági értelmezését tartalmazó, pontosabb meghatározása a IV. mellékletben olvasható.

(33)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerint ingyenes kiosztásra jogosító beruházástípusok nem kimerítő listáját az V. melléklet tartalmazza.

4.3.   Piaci érték

(34)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdésével összhangban a nemzeti tervben megállapított beruházások értékének a lehetséges mértékig meg kell felelnie az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek piaci értékének. A jogosult tagállamoknak a kibocsátási egységek piaci értékéből kell kiindulniuk a nemzeti szintű beruházások értékének megállapításakor a nemzeti tervekben.

(35)

Mivel a tagállamoknak nemzeti terveikben pontos számadatokkal kell tudniuk szolgálni a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke értelmében beruházni kívánt összegről, előzetesen meg kell határozni mindazon kibocsátási egységek piaci értékét, amelyeket a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerint ingyenesen osztanak ki, és ez az érték a későbbiekben már nem korrigálható (8).

(36)

A Bizottság azzal az ajánlással él, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek piaci értéke a (2010) 265 végleges bizottsági közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban (9) az európai szén-dioxid-árakkal kapcsolatban meghatározott modell alapú előrejelzések szerint legyen kiszámítva. A munkadokumentum naprakész előrejelzéseket tartalmaz, amelyek már az Unión belüli megváltozott körülményekkel is számolnak.

(37)

Ennek megfelelően a tagállamoknak a VI. mellékletben feltüntetett, a jelenlegi szabályozást és a kibocsátáscsökkentési célkitűzéseket is figyelembe vevő éves értékeket kell kiindulási alapnak tekinteniük az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek nemzeti terveikben szereplő éves piaci értékének kiszámításakor. Az állami támogatás vonatkozó szabályainak fényében a tagállamok beruházandó összegként a VI. mellékletben megadottnál nagyobb értéket is meghatározhatnak, az ott feltüntetett számadatok csupán alsó küszöbnek számítanak.

(38)

Az irányelv 10c. cikkével összefüggésben egy adott tagállamban vállalt beruházások értékének meg kell felelnie az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek piaci értékének, hacsak a tagállam igazolni nem tudja, hogy ez objektív szempontok szerint lehetetlen. A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdésével összhangban benyújtott kérelmeikben a tagállamoknak minden olyan bizonyító adatot a Bizottság rendelkezésére kell bocsátaniuk, amely alapján az el tudja végezni a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (6) bekezdése szerinti értékelését.

4.4.   A beruházások összege és az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek piaci értéke közötti egyensúlyt biztosító mechanizmus

(39)

A 2003/87/EK irányelv implicite elismeri azt a tényt, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása váratlan nyereséget eredményezhet, különösen akkor, ha az érintett üzemeltető a kibocsátási egységek pénzügyi értékét ráterheli a fogyasztókra. A villamosenergia-termelők esetében ez a helyzet áll elő, és többek között ennek okán, a „váratlan nyereségek kiküszöbölése érdekében” határozta meg a 2003/87/EK irányelv az árverést a kiosztás alapvető módjaként (10).

(40)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke – az elsősorban árverésen alapuló kiosztás elvétől eltérve – a villamosenergia-termelők esetében a kibocsátási egységek ingyenes kiosztásáról rendelkezik, ezzel impliciten jóváhagyja a váratlan nyereségek megjelenését. Az irányelv 10c. cikke azonban egyértelműen azt a célt tűzi ki, hogy az ilyen nyereséget az érintett tagállam a villamosenergia-termelés korszerűsítésére fordítsa.

(41)

Az uniós jog intézkedéseit azok célkitűzéseinek fényében kell értelmezni. A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének rendelkezései alapján és lényegi célkitűzéseit szem előtt tartva megállapítható, hogy a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása révén előnyökhöz jutó vállalkozás váratlan nyereségét az érintett tagállam villamosenergia-termelésének korszerűsítésére kell fordítani. Ugyanezen megfontolás alapján az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékének akkor optimális a felhasználása, ha az ingyenes kibocsátási egységeket nem használják fel az érintett vállalkozások olyan pénzügyi beruházásokhoz, amelyek végrehajtására az uniós jogból fakadó egyéb kötelezettségek és célok teljesítése érdekében egyébként is sor kerülne. Ha ez nem így történik, többletnyereségre tennének szert, ami a 2003/87/EK irányelvben foglaltak szerint megakadályozandó, és ebből következően ellentétes az irányelv célkitűzéseivel. Ezen túlmenően ez indokolatlan versenytorzulásokhoz is vezetne, ami összeegyeztethetetlen az irányelv 10c. cikkének (5) bekezdésével.

(42)

Az említett okokból a kibocsátási egységek 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti ingyenes kiosztásában részesülő félnek az ingyenes kibocsátási egységek értékét a nemzeti tervben a 10c. cikk (1) bekezdése alapján meghatározott beruházásra kell fordítania. Azokat a vállalkozásokat, amelyek ilyen beruházás végrehajtása nélkül jutnak ingyenes kibocsátási egységekhez, illetve amelyek a nemzeti tervben meghatározott beruházás(ok) végrehajtását ellentételező mennyiségnél több ingyenes kibocsátási egységhez jutnak, arra kell kötelezni, hogy a többletként fennmaradó kibocsátási egységek értékét adják át a beruházást végző érintett jogalanynak.

(43)

Mivel az érintett tagállam villamosenergia-termelésének korszerűsítését szolgáló nemzeti terv olyan vállalkozók által végzendő beruházásokat is tartalmazhat, amelyek nem tartoznak az uniós rendszer hatálya alá (11), a nemzeti tervben meghatározott beruházások végrehajtására kijelölt vállalkozások közül nem mindegyik tarthat igényt/lehet jogosult ingyenes kibocsátási egységekre. A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke (1) bekezdésének és 10c. cikke (4) bekezdésének rendelkezései fényében a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2009. július 13-i 2009/72/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (12) 2. cikkének (4) és (6) bekezdése szerinti értelemben vett szállítórendszer- és elosztórendszer-üzemeltetők a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (4) bekezdése szerinti hálózatirányítókat jelentik. Ezek a vállalkozások általában nem foglalkoznak villamosenergia-termeléssel vagy -ellátással, ezért elvileg nem kaphatnának kibocsátási egységeket, ám ettől függetlenül a nemzeti tervben foglalt beruházások végrehajtására lehetnek kötelezettek.

(44)

A nemzeti tervvel kapcsolatban meghatározott 3. alapelvnek, valamint ezen iránymutatás (27) bekezdésének megfelelően amennyiben fennáll annak a kockázata, hogy a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdése szerint a nemzeti tervben meghatározott villamosenergia-termelési vagy -ellátási beruházások indokolatlan versenytorzulásokhoz vezetnek vagy növelik az erőfölényt, a tagállamoknak tanácsos arra kötelezniük az ingyenes kibocsátási egységek kedvezményezettjeit, hogy szállító- és elosztórendszereket érintő beruházások, illetve ilyen torzulásokat nem eredményező villamosenergia-termelési vagy -ellátási beruházások céljaira forrásokat biztosítsanak.

(45)

Nem kizárt az sem, hogy egy vállalkozás kisebb értékű ingyenes kibocsátási egységben részesül, mint ami a nemzeti tervben meghatározott beruházások fedezetéhez szükséges. Ebben az esetben helyénvaló gondoskodni arról, hogy az érintett vállalkozás a nemzeti tervben foglalt kérdéses beruházást végre tudja hajtani.

(46)

Az említett okokból, amennyiben az szükséges és indokolt, a tagállamok mechanizmust állíthatnak fel a források megfelelő áthelyezésére a fenti esetekhez kapcsolódóan.

(47)

A mechanizmust illetően minden esetben az alábbi követelmények az irányadóak:

a)

A nemzeti tervben meghatározott, végrehajtandó beruházásoknak tükrözniük kell a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke keretében ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékét ahhoz, hogy a beruházások értéke megfeleljen az ingyenes kibocsátási egységek értékének.

b)

A nemzeti tervben szereplő és a mechanizmuson keresztül finanszírozott beruházásoknak meg kell felelniük az állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak (13).

c)

A források és beruházások éves kiigazítását, s ezen belül azoknak a következő évre való átvitelét lehetővé kell tenni azzal a feltétellel, hogy a nemzeti terv szerint beruházandó összeg legyen legalább annyi, mint az ingyenes kibocsátási egységek piaci összértéke a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerint biztosított eltérés iránti tagállami kérelemben szereplő teljes időszakot tekintve (a 2.2 pontban foglaltakat is figyelembe véve).

(48)

Ha a nemzeti tervben szereplő beruházásokat egy tagállam árverésből származó bevételekből (14) vagy egyéb állami bevételekből finanszírozza, az váratlan nyereséget eredményez azon energiatermelők számára, amelyek a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének megfelelően ingyenesen jutnak kibocsátási egységekhez. Tekintettel a 2009/29/EK módosító irányelv (15) és (19) preambulumbekezdésére, a 10c. cikk (5) bekezdésének e) pontjára, valamint az irányelv átfogó szemléletére és célkitűzéseire, amelyek az árverést határozzák meg a kiosztás elsődleges módjaként, a Bizottság elutasít minden, a 10c. cikk (5) bekezdése szerint benyújtott kérelmet, amely az említett közelítésmódot követi.

5.   ÁT NEM RUHÁZHATÓ KIBOCSÁTÁSI EGYSÉGEK

(49)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti ingyenes kiosztás lehetőségével élő tagállamok dönthetnek úgy, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységeket kizárólag abban az évben számíttathassa be az érintett létesítmény kibocsátása ellentételezéseként, amelyben azokat részére kiosztották. Ha egy vállalkozás ilyen feltételekkel jut kibocsátási egységekhez, azokat a piacon nem tudja később értékesíteni, másik évre átvinni vagy másik létesítmény számára átengedni (még ha ugyanazon vállalkozáshoz tartozik is).

(50)

Az a tagállam, amely ilyen feltételeket szab, azt kockáztatja, hogy a 10c. cikkben foglaltakat olyan módon hajtja végre, amely nem egyeztethető össze az uniós rendszer célkitűzéseivel és kialakításával, mivel az a kibocsátás általános szintjének csökkentését költséghatékony és gazdaságilag hatékony módon kívánja elérni. Következésképpen ez a 2003/87/EK irányelv jogszerűtlen, a benne foglalt célkitűzésekkel ellentétes alkalmazásához vezetne.

(51)

Az át nem ruházható kibocsátási egységek azok birtokosát nem ösztönzik arra, hogy megtegye azokat a rendelkezésére álló kibocsátásmérséklő intézkedéseket, amelyek a kibocsátási egységek jellemző áránál kevesebb költséggel megvalósíthatóak lennének. Az át nem ruházható kibocsátási egységek birtokosa szemszögéből nézve az ilyen kibocsátásmérséklő intézkedések végrehajtása költségesebbnek tűnhet, mint ha csak át nem ruházható kibocsátási egységekből fedezné kibocsátásait.

(52)

Ezen megfontolások fényében a Bizottság erősen ajánlja a tagállamok számára, hogy ne éljenek az át nem ruházható kibocsátási egységek kiosztásának lehetőségével. Mindezek ellenére, ha egy tagállam ettől függetlenül szükségesnek érzi e lehetőség alkalmazását, megfelelő bizonyítékokkal alá kell tudnia támasztani, hogy csak annyiban veszi azt igénybe, amennyiben az a 10c. cikkben megjelenő alapvető célkitűzések valamelyikének teljesítéséhez feltétlenül szükséges, és amennyiben ezt a célt egyéb eszközökkel nem lehetne hatékonyabban elérni. A tagállamnak indokolásában kellőképpen figyelembe kell vennie azokat az ösztönzőket, amelyek kibocsátáscsökkentésre késztetnek, valamint számolniuk kell a kibocsátási egységek át nem ruházhatóvá tételéből adódóan az ETS teljesítésének várhatóan növekvő költségeivel.

(53)

A fentieket fenntartva, illetve a fentiekre való tekintettel a Bizottság azt az álláspontot képviseli, hogy az irányelv 10c. cikke szerint ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek legalább többségének átruházhatónak kell lennie. Ajánlása szerint az át nem ruházható kibocsátási egységek számát olyan mennyiségre kell korlátozni, amely nem haladja meg az azon ágazatok villamos energiával valóellátásához szükséges összkibocsátást, amelyek nem hordozzák magukban a versenytorzítás kockázatát sem az érintett tagállam, sem az Unió ipari ágazata vonatkozásában (jellemzően ilyen például a lakossági villamosenergia-ellátás ágazata). A 10c. cikk (5) bekezdésének e) pontja és (6) bekezdése értelmében a Bizottságnak el kell utasítania minden olyan kérelmet, amely indokolatlan versenytorzulásokhoz vezetne.

(54)

A 10c. cikk (5) bekezdése szerint benyújtott kérelmek értékelésekor a Bizottság megvizsgálja, hogy általában a 2003/87/EK irányelv célkitűzéseivel, és azon belül a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkében foglalt konkrét céllal összevetve indokolt, azaz szükséges és arányos-e az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek meghatározott számának át nem ruházhatóvá tétele, valamint nem okoz-e ez indokolatlan versenytorzulásokat. A Bizottság elutasítja a 10c. cikk (5) bekezdése szerint benyújtott kérelmeket, ha a felsorolt feltételeket nem találja teljesítettnek.

6.   ELLENŐRZÉS ÉS VÉGREHAJTÁS

6.1.   A kérelem értékelése

(55)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (6) bekezdésével összhangban a Bizottság valamennyi releváns tényezőt, köztük a 10c. cikk (5) bekezdésében meghatározottakat mérlegelve értékeli a kérelmet. Az értékeléskor figyelembe veszi továbbá a Szerződésekből eredő kötelezettségeket és az uniós jog általános elveit. Az értékelési folyamat hatékonyságának biztosítása érdekében a kérelmeket az e dokumentum VII. mellékletében szereplő minta alapján kell elkészíteni. A Bizottság csak azt követően fog hozzá a kérelem értékeléséhez, miután valamennyi információt és az azok alátámasztásához szükséges bizonyítékot megkapott.

(56)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke azzal a céllal került bevezetésre, hogy a jogosult tagállamokban lehetővé tegye a villamosenergia-termelés korszerűsítését. Ezért a szóban forgó cikk az irányelv egyik alapvető elve alóli kivételről rendelkezik. A jelenlegi ítélkezési gyakorlattal összhangban ezt a kivételt oly módon kell értelmezni és olyan mértékben kell alkalmazni, ami a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkében rögzített célkitűzés megvalósításához szükséges, anélkül, hogy ez veszélyeztetné az irányelv átfogó célkitűzéseit.

(57)

Az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értéke, és annak a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdésében előírt beruházások értékéhez való viszonya vonatkozásában fontos megjegyezni, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek nyomán az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekből részesülő vállalatoknál váratlan nyereség képződne, amennyiben azok a kibocsátási egységek értékét nem beruházások megvalósítására használnák fel, vagy olyan beruházásokat finanszíroznának belőlük, amelyekre az uniós jogból eredő egyéb célkitűzések megvalósítása és jogszabályi kötelezettségek teljesítése érdekében egyébként is sor került volna. Ebben az esetben nem realizálódna az azon célkitűzésekhez való hozzájárulás, amelyek megvalósítása érdekében a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására – a 10c. cikknek megfelelően – sor került.

(58)

Érdemes továbbá megjegyezni, hogy a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerint ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekből származó előnyök a verseny indokolatlan, és a 10c. cikk (5) bekezdésének e) pontjával összeegyeztethetetlen torzulásához vezethet, amennyiben a kibocsátási egységeket nem arra a célra használják fel, amelyekre azokat odaítélték.

(59)

Mindezek okán a Bizottság az értékelés során különös figyelmet fog szentelni annak vizsgálatának, hogy a jogosult létesítmények részére a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének értelmében juttatott ingyenes kibocsátási egységek értékét az adott létesítmény által megvalósítandó beruházásokra használták-e fel, és amennyiben nem, akkor az ingyenes kibocsátási egységek értékét olyan létesítmények/üzemeltetők vagy vállalatok rendelkezésére bocsátották-e, amelyek vagy nem kaptak ingyenes kibocsátási egységeket, vagy kapott egységeik nem elegendőek a nemzeti tervben rögzített beruházások fedezésére.

(60)

Az átláthatóság érdekében és azért, hogy a Bizottság megalapozott értékelést adhasson a kérelemről, a tagállamoknak a kérelmeket a Bizottsághoz való eljuttatást megelőzően közzé kell tenniük, hogy a Bizottság egyéb forrásokból származó információkat és véleményeket is figyelembe vehessen. A tagállamok által benyújtott információk környezeti információnak minősülnek, és mint ilyenek a környezeti információkhoz való nyilvános hozzáférésről és a 90/313/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2003. január 28-i 2003/4/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (15), valamint a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról szóló Aarhusi Egyezmény rendelkezéseinek a közösségi intézményekre és szervekre való alkalmazásáról szóló, 2006. szeptember 6-i 1367/2006/EK európai parlamenti és tanács rendelet (16) rendelkezéseinek hatálya alá esnek. A tagállamoknak továbbá azt is ellenőrizniük kell, hogy a 2001/42/EK irányelv értelmében kell-e környezeti vizsgálatot készíteniük nemzeti tervükről.

6.2.   A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdése szerinti ellenőrzési és végrehajtási rendelkezések

(61)

A nemzeti terv alapján előirányzott beruházásokra vonatkozóan a tagállamoknak egyértelmű és hatékony ellenőrzési és végrehajtási rendelkezéseket kell rögzíteniük, hogy ily módon biztosítsák a nemzeti tervben szereplő beruházások megfelelő végrehajtását. A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke (5) bekezdésének d) pontjával összhangban ezeket a rendelkezéseket részletesen ismertetni kell a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására irányuló kérelmekben.

(62)

A nemzeti tervben előirányzott beruházások ellenőrzése és végrehajtása a tagállamok hatáskörébe tartozik. A Bizottság a kibocsátási egységek ingyenes kiosztására irányuló tagállami kérelmeknek a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (6) bekezdése szerinti értékelése során különös jelentőséget tulajdonít annak, hogy az adott tagállam életbe léptetett-e a nemzeti terv végrehajtására vonatkozó egyértelmű és hatékony ellenőrzési és végrehajtási rendelkezéseket, és ezen belül a nemzeti tervben előirányzott beruházások szigorú ellenőrzésére és hatékony végrehajtására szolgáló mechanizmust. Ebből a célból a tagállamoknak gondoskodniuk kell azon törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatálybaléptetéséről, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a kérelemben egyértelműen megnevezett nemzeti hatóságok elvégezhessék a beruházások ellenőrzését.

(63)

Ebben a tekintetben az alábbi tényezőknek van különös jelentősége:

A rendelkezéseknek meg kell határozniuk különböző megfelelőségi mutatókat (ezekre a VIII. melléklet szolgál néhány példával), amelyek alapján az illetékes nemzeti hatóságok értékelhetik a beruházások előrehaladását, valamint a 2003/87/EK irányelvben és ebben az iránymutatásban rögzített követelmények teljesülését.

Elő kell irányozni, hogy a beruházások tényleges előrehaladásáról azok helyszínén is meg kelljen győződni. Ennek során minden egyes beruházás esetében helyszíni ellenőrzést, illetve külső auditorok által végzett független, éves vizsgálatot kell végezni. Az auditoroknak hivatalos dokumentumot kell kiadniuk, amelyben minden egyes beruházás esetében igazolják annak jellegét és mindegy az egyes év esetében az éves ráfordítás pontos összegét. A dokumentumban igazolni kell továbbá, hogy a feltüntetett kiadások megfelelnek a valóságnak.

A rendelkezéseknek elő kell írniuk a beruházások harmadik fél által végzendő kvantitatív vagy kvalitatív értékélését, amely megalapozott és független bizonyítékot nyújt arról, hogy a beruházások megfelelnek a 2003/87/EK irányelvben, ebben az iránymutatásban és a nemzeti tervben rögzített követelményeknek.

Arra az esetre, ha egy vállalat nem teljesíti beruházással kapcsolatos kötelezettségeit (vagy nem járul hozzá a beruházásokhoz azáltal, hogy átruházza a beruházás céljából fel nem használt ingyenes kibocsátási egységek értékét a beruházások és az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értéke közötti egyensúlyt biztosító mechanizmusra), a tagállamoknak szankciókat és korrekciós intézkedéseket kell előírniuk, hogy így biztosítsák a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerint ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értéke és a nemzeti tervben szereplő beruházások értéke közötti egyensúly helyreállítását. A szóban forgó intézkedéseknek hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük, és többek között az alábbiakat kell magukban foglalniuk:

Az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értékének visszafizetésére vonatkozó kötelezettség (amely értéket a visszafizetéskor érvényes piaci érték alapján kell kiszámítani) a beruházás ténylegesen meg nem valósult hányada értékének erejéig;

Rendelkezés az adott ország nemzeti tervében és ebben az iránymutatásban szereplő kötelezettségeiket nem teljesítő vállalatoknak kiosztott kibocsátási egységek automatikus elidegenítéséről, amely oly módon is történhet, hogy az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységekből ismét a tagállamok által aukcióra bocsátható kibocsátási egységek lesznek.

Visszatartó erővel bíró, szankcionáló jellegű pénzbüntetés.

Lehetővé kell tenni az egyes létesítmények vonatkozásában előirányzott beruházások egy részének a következő évre való átvitelét olyan összegben, amely megfelel az adott évben meg nem valósult beruházások értékének. A tagállamok felelőssége biztosítani, hogy a kérelemben foglalt időszak során beruházásra fordítsák a megfelelő összeget.

(64)

Az ellenőrzési és végrehajtási folyamat eredményeit és az azokat alátámasztó bizonyítékokat fel kell tüntetni a tagállamok által a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdésével összhangban a Bizottsághoz évente benyújtandó jelentésben. Különösen fontos a jelentéshez csatolni a külső auditorok által kiadott (és hivatalos bélyegzővel ellátott) tanúsítási dokumentumokat, valamint azok hivatalos angol fordítását (ha nem eleve angol nyelven készültek). A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az érintett üzemeltetők éves jelentéseit nyilvánosságra hozzák.

6.3.   A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdése szerinti éves jelentések

(65)

A villamosenergia-termelés korszerűsítését szolgáló beruházásokról szóló, a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdése szerinti éves jelentést a tagállamoknak 2014-től kezdően minden év január 31-ig kell benyújtaniuk a Bizottságnak. A jelentéseknek átfogó képet kell nyújtaniuk az előző évben megvalósított beruházások jellegéről és értékéről (17).

(66)

Az éves jelentésekben bizonyítékokkal alátámasztva kell megerősíteni, hogy a beruházások ténylegesen megvalósultak és megfelelnek a 2003/87/EK irányelvben és ebben az útmutatóban rögzített követelményeknek, és ezen belül is hozzájárulnak az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentéséhez.

(67)

A jelentéseknek továbbá azt is tanúsítaniuk kell, hogy a beruházásokra éves szinten fordított összeg összhangban áll a beruházásoknak a kérelemben foglalt időszak egészére vonatkozóan az érintett tagállam nemzeti tervében előirányzott, teljes összegével, az ebben az útmutatóban meghatározott, ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek piaci értékét tekintve. A beruházások értékének nem kell megegyeznie az éves szinten ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek meghatározott piaci értékével. Az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értéke és a beruházások értéke közötti különbségeket azonban az eltérés felmerülését követő évben ki kell egyenlíteni, hogy ily módon – az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek számának folyamatosan csökkenő tendenciáját alapul véve – a kérelemben foglalt időszak során megbízható beruházási pálya rajzolódjon ki.

(68)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (4) bekezdésével összhangban az éves jelentéseket az üzemeltetők által a nemzeti tervben szereplő beruházásaik végrehajtásáról készített, és a tagállamoknak 12 havonta eljuttatott jelentések alapján kell kidolgozni. A jelentéseknek egyéb adatforrásokra, így különösen hivatalos adatokra és független entitás által ellenőrzött adatokra is támaszkodniuk kell. A jelentésekben fel kell tüntetni az adatforrásokat és az igazoló dokumentumokra vonatkozó utalásokat.

(69)

A tagállami éves jelentéseket átlátható módon kell a Bizottság rendelkezésére bocsátani. A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (4) bekezdésével összhangban a tagállami éves jelentéseket a Bizottság nyilvánosságra hozza. Az üzleti szempontból érzékenynek minősített információk bizalmas jellegét minden esetben figyelembe kell venni.

(70)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (6) bekezdésével összhangban végzett értékelés során a Bizottság az éves jelentések helytállóságát a benyújtott bizonyítékok alapján értékeli. Amennyiben a benyújtott bizonyítékok nem kielégítőek, további információkat kérhet.

(71)

Amennyiben egy tagállam éves jelentése nem tartalmaz kellő bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy a nemzeti tervben szereplő beruházások az ütemezésnek megfelelően és az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek nemzeti tervnek megfelelő értékében kerültek végrehajtásra, továbbá, ha:

az érintett tagállam nem tudja kielégítően megindokolni, hogy egy adott évben miért nem valósultak meg bizonyos beruházások, vagy

az érintett tagállam nem tudja bizonyítékkal alátámasztani, hogy sor került a 10c. cikk (5) bekezdésének d) pontja szerinti korrekciós intézkedésekre; vagy

a következő évre vonatkozó éves jelentés nem tartalmaz bizonyítékot arra vonatkozóan, hogy az elmaradt beruházásokat pótolták,

a Bizottság úgy ítéli, hogy sérül a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkében egyértelműen megállapított, a kibocsátási egységek ingyenes kiosztása és a 10c. cikk (1) bekezdésében előírt beruházások közötti feltételes viszony. Mivel ez a feltételes viszony elengedhetetlen a 10c. cikkben rögzített célkitűzések megvalósulásához, a beruházások elmaradása az érintett vállalatnál többletbevétel keletkezéséhez vezet, és nem járul hozzá a 2003/87/EK irányelvben és különösen annak 10c. cikkében foglalt célkitűzések megvalósításához. Következésképpen ez a 2003/87/EK irányelv jogszerűtlen, a benne foglalt célkitűzésekkel ellentétes alkalmazásához vezethet. A Bizottságnak továbbá ez esetben komoly kételyei merülhetnek fel az állami támogatásokat érintő vonatkozások kapcsán is. Szükség esetén a Bizottság az EUMSZ. 108. cikkének (2) bekezdésében megállapított hivatalos vizsgálati eljárást és/vagy jogsértési eljárást kezdeményezhet. Az EUMSZ. 108. cikkének (2) bekezdésében megállapított hivatalos vizsgálati eljárás nyomán felfüggesztésre kerülhet a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti ingyenes kibocsátási egységek kiosztása az elmaradt beruházások értékének megfelelő értékben. Ha a helyzet nem kerül orvoslásra, az érintett tagállamnak a 2003/87/EK irányelv 10. cikkének (4) bekezdése szerint elfogadott rendelettel összhangban megfelelő számú kibocsátási egységet kell haladéktalanul árverésre bocsátania.


(1)  HL L 275., 2003.10.25., 32. o.

(2)  Fontos hangsúlyozni, hogy azok a létesítmények, amelyek tisztán jogi szempontból a 2003/87/EK irányelv 3. cikkének u) pontja szerint villamosenergia-termelőnek minősülnének, szintén nem jogosultak a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti ingyenes kiosztásra, ha más ipari tevékenységet is végeznek, még akkor sem, ha ez a tevékenység nem tartozik a 2003/87/EK irányelv I. mellékletének hatálya alá, mert nem szerepel ebben a mellékletben vagy mértéke nem haladja meg a 2003/87/EK irányelv I. mellékletében ezen ipari tevékenység vonatkozásában rögzített határértéket.

(3)  2007-ben nincs közvetlen vagy közvetett kapcsolat a Villamosenergia-átviteli Koordinációs Unió (UCTE) által működtetett korábbi hálózattal.

(4)  2007-ben az UCTE által működtetett hálózattal csak egyetlen, legfeljebb 400 MW kapacitású vezetéken keresztüli kapcsolat van.

(5)  2006-ban a villamos energia több mint 30 %-át egyetlen fosszilis tüzelőanyagból állították elő.

(6)  HL L 197., 2001.7.21., 30. o.

(7)  Lásd még a 6. pontot és a VII. mellékletet.

(8)  E közlemény alkalmazásában az ingyenes kibocsátási egységek piaci értékének meghatározása független az állami támogatások értékelése keretében végzett piaciérték-meghatározástól. A harmadik kereskedési időszakban érvényes európai szén-dioxid-árak jövőbeli alakulásához szintén nem köthető. Az irányelv némi rugalmasságot biztosít ebben a tekintetben, mivel kimondja, hogy a beruházás értékének „a lehetséges mértékig” kell megfelelnie az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek piaci értékének. Ez azt jelenti, hogy az ingyenes kibocsátási egységek piaci értékének a 10c. cikkben foglaltak végrehajtása céljából végzett meghatározásának a szén-dioxid-árak jövőbeni alakulásának hiteles és meggyőző, előzetes feltételezésén kell alapulnia, de nem kell pontosan tükröznie az európai szén-dioxid-piacokon 2013. és 2020. között létrejött spot, határidős és forward ügyletek napi értékét.

(9)  SEC(2010) 650 bizottsági szolgálati munkadokumentum, amely a következő dokumentumot kíséri: a Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának, Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 %-ot meghaladó mérséklésére irányuló lehetőségek elemzése és a kibocsátásáthelyezés kockázatának vizsgálata (Háttérinformációk és elemzés, II. rész).

(10)  Lásd a 2009/29/EK irányelv (15) preambulumbekezdését.

(11)  A 10c. cikk (4) bekezdése kifejezetten megemlíti a hálózatüzemeltetőket, amelyeknek a villamos energia belső piacáról szóló uniós szabályozásnak (2009/72/EK irányelv) megfelelően a villamosenergia-termeléstől teljesen függetleneknek kell lenniük. A megújuló energiaforrásokból villamos energiát előállító üzemeltetők szintén nem lennének jogosultak kibocsátási egységekre, de a 10c. cikk (1) bekezdésében rögzített beruházások köre rájuk is kiterjed.

(12)  HL L 211., 2009.8.14., 55. o.

(13)  Lásd a (27) bekezdést.

(14)  Az irányelv 10. cikkének (3) bekezdése értelmében a bevételeknek legalább 50 %-át kell csak éghajlatváltozással kapcsolatos célokra felhasználni, a fennmaradó (legfeljebb) 50 % felhasználásáról a tagállamok saját mérlegelési jogkörükön belül teljesen szabadon döntenek.

(15)  HL L 41., 2003.2.14., 26. o.

(16)  HL L 264., 2006.9.25., 13. o.

(17)  A 2014-ben benyújtandó első éves jelentés a 2009. június 25. és 2013. december 31. között megvalósult beruházásokra terjedhet ki.


I. MELLÉKLET

Az ingyenes kibocsátási egységek maximális számának meghatározása

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke értelmében arra jogosult tagállamok részére 2013-ban és az azt követő években kiosztásra kerülő ingyenes kibocsátási egységek számának meghatározása céljából a következő lépésekre van szükség:

a)

Az összes jogosult létesítmény 2005 és 2007 közötti éves átlagos kibocsátásának meghatározása.

b)

A 2005 és 2007 közötti bruttó végső nemzeti fogyasztás (Gross Final National Consumption – GFNC) éves átlaga és a 2005 és 2007 közötti teljes bruttó villamosenergia-termelés (TGEP) éves átlaga közötti arány meghatározása. Az így kapott (százalékban kifejezett) érték a kibocsátásoknak a GFNC05-07-re eső hányadát jelöli.

c)

A 2005 és 2007 közötti éves átlagos kibocsátást (lásd az a) pontot) meg kell szorozni a kibocsátásoknak a GFNC05-07-re eső hányadával (lásd a b) pontot).

d)

Az így kapott eredmény a villamosenergia-termelésből származó kibocsátások GFNC-re eső hányadának 100 %-ban való fedezésére elegendő kibocsátási egységek mennyiségét tükrözi. Ezt az értéket meg kell szorozni egy változóval, amely 2013-ban nem haladhatja meg a 0,7-et (70 %), és amelynek értéke 2013 után minden évben csökkenve 2020-ra 0 (0 %) lesz: így kapjuk meg a 2003/87/EK irányelv értelmében egy átmeneti időszakban – 2013-ban és az azt követő években – kiosztható ingyenes kibocsátási egységek maximális számát.

A 10c. cikk (2) bekezdése szerinti ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek maximális mennyiségét az alábbi képlettel lehet meghatározni:

TQFAx = (GFNC05-07/TGEP05-07) × AAQEEI 05-07 × ax

Rövidítés

Magyarázat

TQFAx

Az x évben ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek teljes mennyisége. Az x a 2013 és 2020 közötti évek valamelyikét jelölheti

x

A 2013 és 2020 közötti időszak egyes éveit jelölő változó

GFNC05-07

A 2005 és 2007 közötti bruttó végső nemzeti fogyasztás (Gross Final National Consumption – GFNC) éves átlaga

TGEP05-07

A 2005 és 2007 közötti bruttó villamosenergia-termelés éves átlaga (107000-es Eurostat- kód a 6000-es termékkódon „(villamos energia)” belül)

AAQEEI 05-07

A jogosult létesítmények 2005 és 2007 közötti éves átlagos kibocsátásának mennyisége

ax

Változó, amely a 2005 és 2007 közötti hitelesített éves átlagkibocsátás azon hányadát jelöli, amely az érintett tagállam bruttó végső nemzeti fogyasztásának felel meg. A változó értéke 2013-ban nem haladhatja meg a 0,7-et (70 %) (a2013), 2013 után minden évben csökkennie kell, majd 2020-ra el kell érnie a nullát (0 %).

A számítás elvégzéséhez a tagállamoknak meg kell állapítaniuk, hogy mely létesítmények tekinthetők jogosultnak a kibocsátási egységek 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti átmeneti ingyenes kiosztására. A villamos energiát és hőt egyaránt termelő létesítmények esetében kizárólag a villamosenergia-termelésből eredő kibocsátás veendő figyelembe.

A bruttó végső nemzeti fogyasztás fogalmával kapcsolatos további információk és a kiszámítására szolgáló képlet a II. mellékletben található.

A kibocsátási egységek fenti képlet alapján kiszámított teljes mennyisége a nemzeti szinten x évben ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek maximális számát jelöli.


II. MELLÉKLET

A bruttó végső nemzeti fogyasztás és a kiszámítására szolgáló képlet

A villamos energia esetében a bruttó végső nemzeti fogyasztás (GFNC) fogalma alapvető fontosságú a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (2) bekezdése szerint ingyenesen kiosztható kibocsátási egységek maximális számának meghatározásához. Ez a fogalom azonban nem egyezik meg az Eurostat által meghatározott, illetve alkalmazott statisztikai fogalommal, és azt a 10c. cikk összefüggésében kell értelmezni.

Az irányelv 10c. cikkének vonatkozó rendelkezései fényében a bruttó végső nemzeti fogyasztásnak magában kell foglalnia a végső fogyasztók számára nyújtott villamos energia mennyiségét, azaz egy adott ország belföldi fogyasztóinak teljes villamosenergia-fogyasztását, amelybe beleértendő a végső fogyasztók által elfogyasztott villamos energia előállításához, szállításához és elosztásához szükséges villamosenergia-termelés is.

A villamosenergia-export és -import tekintetében kizárólag az exportot meghaladó mértékű importot (azaz a nettó importot) kell figyelembe venni egy adott tagállam bruttó végső nemzeti fogyasztásának kiszámításakor. Mivel a tagállamok villamosenergia-termelőit nem illetik meg ingyenes kibocsátási egységek azon villamos energia vonatkozásában, amely bár az adott tagállamban kerül elfogyasztásra, nem ott állítják elő, a bruttó végső nemzeti fogyasztás kiszámításakor a nettó importot nem kell figyelembe venni.

A bruttó végső nemzeti fogyasztás kizárólag a villamos energiára vonatkozik, az egyéb energiatípusokra nem. Az átláthatóság kedvéért a bruttó végső nemzeti fogyasztást nyilvánosan elérhető adatokra és széles körben elfogadott, például az Eurostat által biztosított és alkalmazott statisztikai fogalmakra támaszkodva kell meghatározni. A bruttó végső nemzeti fogyasztás kiszámítására szolgáló képlet a következő:

GFNC = FEC – MNET + {[(FEC – MNET)/(TGEP + MNET)] × TDL} + {[(FEC – MNET)/TGEP] × CEG}

 

Statisztikai fogalmak

Eurostat – kód a 6000-es termékkódon („villamos energia”) belül

GFNC

Bruttó végső nemzeti villamosenergia-fogyasztás

Tárgytalan

FEC

Végső energiafogyasztás (a villamos energia vonatkozásában)

101700

MNET

Nettó villamosenergia-behozatal

100600

TGEP

Összes bruttó villamosenergia-termelés

107000

TDL

Szállítási és elosztási veszteségek

101400

CEG

A villamosenergia-ágazat villamosenergia-fogyasztása

101301

A képlet alkalmazása során a táblázatban szereplő tényezőknek a 2005 és 2007 közötti időszakra vonatkozó éves átlagát kell használni. A képlet alapján kapott eredmény megfelel az I. melléklet szerinti GFNC05-07-nek.


III. MELLÉKLET

Demonstrációs szakaszban lévő, előre meghatározott új technológiák

A.   PROJEKTKATEGÓRIÁK

I.   CLT-demonstrációs projektek kategóriái (a teljesítményre vonatkozó minimumértékek megadásával  (1) ):

villamosenergia-termelés: égetés előtt, 250 MW,

villamosenergia-termelés: égetés után, 250 MW,

villamosenergia-termelés: oxyfuel-eljárás, 250 MW;

II.   Innovatív RES-demonstrációs projektek kategóriái (a kapacitásra vonatkozó minimumértékek megadásával):

Bioenergia – projekt-alkategóriák:

Lignocellulóz átalakítása pirolízissel szilárd, folyékony vagy iszapszerű köztes bioenergia-hordozóvá, végtermékben kifejezve 40 kilotonna/év kapacitással

Lignocellulóz átalakítása pörköléssel szilárd, folyékony vagy iszapszerű köztes bioenergia-hordozóvá, végtermékben kifejezve 40 kilotonna/év kapacitással

Lignocellulóz átalakítása gázosítással szintetikus földgázzá vagy szintézisgázzá és/vagy villamos energiává, végtermékben kifejezve 40 millió Nm3/év, illetve – villamos energia esetében – 100 GWh/év kapacitással

Lignocellulóz átalakítása közvetlen égetéses gázosítással bioüzemanyaggá vagy folyékony bio-energiahordozóvá és/vagy villamos energiává, végtermékben kifejezve 15 millió liter/év, illetve – villamos energia esetében – 100 GWh/év kapacitással. A szintetikusföldgáz-előállítás ki van zárva ebből az alkategóriából

Lignocellulóz-tartalmú nyersanyag, például vaspác és/vagy pirolízis- vagy pörköléstermékek átalakítása folyamatos gázosítással bármilyen bioüzemanyaggá, végtermékben kifejezve 40 millió liter/év kapacitással

Lignocellulóz átalakítása villamos energiává alsó fűtőértékkel (50 % nedvességtartalom) számolva 48 %-os hatásfokkal, legalább 40 MWe kapacitással

Lignocellulóz átalakítása vegyi és biológiai eljárásokkal etanollá és nagyobb szénatomszámú alkoholokká, végtermékben kifejezve 40 millió liter/év kapacitással

Lignocellulóz és/vagy háztartási hulladék átalakítása vegyi és biológiai eljárásokkal biogázzá, bioüzemanyaggá vagy folyékony bio-energiahordozóvá, metánmennyiségben kifejezve 6 millió Nm3/év vagy végtermékben kifejezve 10 millió liter/év kapacitással

Algák és/vagy mikroorganizmusok átalakítása biológiai és/vagy vegyi eljárásokkal bioüzemanyaggá vagy folyékony bio-energiahordozóvá, végtermékben kifejezve 40 millió liter/év kapacitással

Megjegyzés: A bioüzemanyagok és a folyékony bio-energiahordozók tekintetében teljesülniük kell a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról szóló 2009/28/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (2) szerinti fenntarthatósági kritériumoknak.

Koncentrált napenergia – projekt-alkategóriák:

Sóolvadékkal vagy más környezetkímélő hővezető folyadékkal működő, 30 MW névleges kapacitású napkohó vagy Fresnel-rendszer

Közvetlen gőzfejlesztésen alapuló, 30 MW névleges kapacitású napkohó vagy Fresnel-rendszer. A közvetlenül fejlesztett gőz kilépési hőmérsékletének meg kell haladnia az 500 °C-ot

50 MW névleges kapacitású, forrógőz-körforgáson alapuló naptoronyrendszer (többtornyos vagy lineáris kollektorok és torony kombinációja)

30 MW névleges kapacitású, több mint 750 °C hőmérsékletű sűrített levegővel és szolártermikus hibrid gázturbinával üzemelő naptoronyrendszer

20 %-nál nagyobb hatásfokú (napenergiából villamos energia) és legalább 25 MW névleges kapacitású széles spektrumú „Stirling Solar Dish” technológiájú erőmű

Megjegyzés: A demonstrációs erőművekben nem alkalmazhatnak szárazhűtési, hibridizációs és (fejlett) hőtárolási megoldást.

Fotovoltaika – projekt-alkategóriák:

20 MW névleges kapacitású, széles spektrumú koncentrátoros fotovoltaikus erőmű

40 MW névleges kapacitású, széles spektrumú, többkomponensű, vékonyréteges szilíciumkristályos fotovoltaikus erőmű

40 MW névleges kapacitású, széles spektrumú, réz-indium-gallium-diszelenid (CIGS) cellás fotovoltaikus erőmű

Geotermikus energia – projekt-alkategóriák:

5 MWe névleges kapacitású, megnövelt hatékonyságú geotermikus rendszerek tenziós feszültségterekben

5 MWe névleges kapacitású, megnövelt hatékonyságú geotermikus rendszerek kompressziós feszültségterekben

5 MWe névleges kapacitású, megnövelt hatékonyságú geotermikus rendszerek tömör szerkezetű, mélyen fekvő üledékes kőzetekben, gránitban és egyéb kristályos szerkezetekben

5 MWe névleges kapacitású, megnövelt hatékonyságú geotermikus rendszerek mélyen fekvő mészkőben

Megjegyzés: Az azonos villamosenergia-határértékek mellett működő kapcsolt üzemű hő- és villamosenergia-termelő egységek kizárólag a villamosenergia-termelés tekintetében támogathatók.

Szélenergia – projekt-alkategóriák:

40 MW névleges kapacitású tengeri szélerőmű (legalább 6 MW-os turbinák)

40 MW névleges kapacitású tengeri szélerőmű (legalább 8 MW-os turbinák)

40 MW névleges kapacitású tengeri szélerőmű (legalább 10 MW-os turbinák)

25 MW névleges teljesítményű úszó tengeri szélerőműtelep

Komplex terepviszonyokra (pl. erdős vidék, hegyvidék) optimalizált, 25 MW névleges kapacitású szárazföldi szélturbinák

Hideg éghajlatra (– 30 °C alatti hőmérséklet, tartós jegesedési körülmények között) optimalizált, 25 MW névleges teljesítményű szárazföldi szélturbinák

Tengeri energia – projekt-alkategóriák:

5 MW névleges kapacitású hullámerőmű

5 MW névleges kapacitású tengeráram- vagy árapályerőmű

10 MW névleges kapacitású tengeri termikusenergia-átalakítás (OTEC-technológia)

Vízenergia – projekt-alkategóriák:

Villamosenergia-termelés magas hőmérsékletű szupravezető gerjesztőtekercselésű generátorokkal: 20 MW

Megosztott megújulóenergia-gazdálkodás (intelligens hálózatok) – projekt-alkategóriák:

Túlnyomórészt napenergiát hasznosító megújulóenergia-gazdálkodás és -optimalizáció kis- és nagyméretű megosztott generátorokkal vidéki környezetben (20 MW kisfeszültségű hálózaton + 50 MW nagyfeszültségű hálózaton)

Túlnyomórészt szélenergiát hasznosító megújulóenergia-gazdálkodás és -optimalizáció kis- és nagyméretű megosztott generátorokkal vidéki környezetben (20 MW kisfeszültségű hálózaton + 50 MW nagyfeszültségű hálózaton)

Megújulóenergia-gazdálkodás és -optimalizáció kis- és nagyméretű megosztott generátorokkal városi környezetben (20 MW kisfeszültségű hálózaton + 50 MW nagyfeszültségű hálózaton)

Megjegyzés: Hasznos terhek (elektromos fűtőberendezések/hőszivattyúk stb.) alkalmazása megengedett.


(1)  A CLT esetében a teljesítményre vonatkozó minimumértékeket leválasztás előtti bruttó villamosenergia-teljesítményben adjuk meg.

(2)  HL L 140., 2009.6.5., 16. o.


IV. MELLÉKLET

Infrastruktúra, tiszta technológiák, energia-összetétel és az energiaforrások diverzifikációja

Ha megvizsgáljuk, hogy a vonatkozó uniós jogszabályok (1) miként használják az „infrastruktúra” fogalmát, egyértelműen látszik, hogy az magában foglalja a hálózathoz kapcsolódó, a villamos energia szállításának (pontosabban szállításának és elosztásának) biztosításához szükséges összes létesítményt. Ezzel együtt az „infrastruktúra” fogalmát úgy is lehet értelmezni, hogy az a villamosenergia-termelő erőműveket is magában foglalja.

Bár a „tiszta technológiák” esetében nem létezik általánosan alkalmazható definíció, ezen iránymutatás alkalmazásában a Bizottság e kifejezés alatt olyan villamosenergia-termelési technológiákat ért, amelyek viszonylag alacsony szén-dioxid-kibocsátással járnak, vagy környezetvédelmi szempontból előnyösebbek, ideértve a megújuló energiaforrásból előállított energiát is.

A Bizottság megítélése szerint a teljes elsődleges energiaellátáson és a villamos energia előállításán belül a megújuló energiaforrásokból származó energia arányának növelése minden esetben hozzájárul az energia-összetétel és az energiaforrások diverzifikációjához, hiszen az energiaellátás ily módon kiegyensúlyozottabbá válik és kevésbé függ a fosszilis tüzelőanyagok behozatalától.

Az EU hazai energiatermelése folyamatosan csökken, ez pedig az energiaimporttól való függés növekedését vetíti előre (2). Példaként említhetjük, hogy 2020-ra az előrejelzések szerint az Unió földgázbehozatala a jelenlegi 61 %-ról várhatóan 73 %-ra fog nőni. Bár ez az érték uniós szinten nézve viszonylag kiegyensúlyozott helyzetet tükröz, számos olyan, a 10c. cikk szerinti átmeneti ingyenes kiosztásra jogosult tagállam van, amely földgázszükségleteinek kielégítéséhez 100 %-ban egyetlen szállítóra támaszkodik. Az ilyen esetekben az érintett tagállam gázellátásának diverzifikációját szolgáló beruházások jelentős mértékben hozzájárulhatnak az energia-összetétel diverzifikációjához és az ellátásbiztonság növeléséhez. A beruházásoknak illeszkedniük kell azon célkitűzéshez, hogy az érintett tagállam energiaellátásának szén-dioxid-intenzitása csökkenjen, ami egyúttal az ellátásbiztonság növelésének és az üvegházhatású gázkibocsátás csökkentésének is egyik módja.


(1)  A villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 96/92/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2003/54/EK irányelv; a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/72/EK irányelv; a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 714/2009/EK rendelet és a megújuló energiaforrásból előállított energia támogatásáról, valamint a 2001/77/EK és a 2003/30/EK irányelv módosításáról és azt követő hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/28/EK rendelet.

(2)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata, az Európai Unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén, COM(2008) 781 végleges.


V. MELLÉKLET

Az ingyenes kiosztásra jogosító beruházások típusai

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke értelmében az alábbi beruházástípusok jogosíthatnak ingyenes kiosztásra:

Beruházástípus

A

Az infrastruktúrán végrehajtott utólagos korszerűsítés

B

Infrastruktúra bővítése

C

Tiszta technológiák

D

Az energia-összetétel diverzifikációja

E

Az ellátási források diverzifikációja

A 10c. cikk értelmében többek között az alábbi beruházástípusok jogosíthatnak ingyenes kiosztásra:

a)

A villamosenergia-termelés korszerűsítése, hogy az hatékonyabbá váljon és kevesebb szén-dioxid-kibocsátással járjon (vagyis javuljon a nettó és a bruttó villamosenergia-fogyasztás átlaga, más szóval a bruttó villamosenergia-fogyasztáshoz viszonyítva növekedjen a nettó fogyasztás aránya és kevesebb legyen a MWe-kénti szén-dioxid-kibocsátás)

b)

A széntüzelésű erőművek szén-dioxid-kibocsátásának csökkentése utólagos korszerűsítő átalakítások révén (az elérhető legkorszerűbb megoldások alkalmazásával)

c)

Villamos energia előállítása megújuló energiaforrások bevonásával (a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvben rögzítettnél nagyobb mértékben), ezen belül a hálózattal kapcsolatos követelmények

d)

Magas szén-dioxid-kibocsátással járó termelési kapacitás alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó termelési kapacitással való felváltása

e)

Szén-dioxid-leválasztás és -tárolás

f)

Intelligens hálózatok

g)

Kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés (CHP), ezen belül a hálózattal kapcsolatos követelmények

A felsorolás nem teljes körű. Valamennyi olyan támogatható beruházás esetében, amelyhez állami támogatást is nyújtanak, meg kell vizsgálni a támogatás összeegyeztethetőségét az állami támogatásokra vonatkozó szabályok alapján.


VI. MELLÉKLET

Modellalapú előrejelzések a harmadik kereskedési időszakban érvényes szén-dioxid-árakról

A szén-dioxid-árakra vonatkozó előrejelzések (a CO2 tonnánkénti átlagára EUR-ban)

2010–2014

2015–2019

EUR, 2008

14,5

20,0

EUR, 2005

13,6

18,7

A fenti értékek „Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 20 %-ot meghaladó mérséklésére irányuló lehetőségek elemzése és a kibocsátás-áthelyezés kockázatának vizsgálata” című bizottsági közleményt kísérő bizottsági szolgálati munkadokumentumban (Háttérinformációk és elemzés, II. rész, SEC(2010) 650) meghatározott alaphelyzetből kiindulva kerültek meghatározásra.


VII. MELLÉKLET

Minta a 10c. cikk (5) bekezdése szerinti kérelem elkészítéséhez

A kibocsátási egységek 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (5) bekezdése szerinti átmeneti ingyenes kiosztására vonatkozó kérelmeiket a tagállamoknak az alábbi minta alapján, az alábbiakban felsorolt információkat feltüntetve kell benyújtaniuk:

A.   A tagállam jogosultsága

Bizonyíték arra vonatkozóan, hogy a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételek közül legalább az egyik teljesült.

B.   A létesítményeknek a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztására való jogosultsága, az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek maximális száma és az ezen létesítmények számára kiosztott kibocsátási egységek száma, az át nem ruházható kibocsátási egységeket is beleértve

1.

A kibocsátási egységeknek a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti átmeneti ingyenes kiosztására jogosultnak ítélt létesítmények jegyzéke

2.

A 2013-ban és az azt követő években kiosztható ingyenes kibocsátási egységek maximális száma

3.

Az ingyenes kibocsátási egységek átmeneti kiosztása létesítményekre lebontva

3.1.

Az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma a 2005–2007 közötti hitelesített kibocsátásadatok alapján

3.2.

Az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek száma bizonyos referenciaértékekhez viszonyítva

3.3.

Részletes információk a jogosult létesítmények számára kiosztott, át nem ruházhatónak minősített kibocsátási egységek számáról

C.   A nemzeti terv és az abban szereplő beruházások, a nemzeti tervben szereplő beruházások jogosultsága, az ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek piaci értéke és a beruházások összege közötti egyensúly

A nemzeti terv azt a stratégiát mutatja be, amelynek révén az adott tagállam a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztásának időszakában meg kívánja valósítani a villamosenergia-termelés korszerűsítését. A nemzeti terv rögzíti az ezzel kapcsolatos beruházásokat, valamint azt, hogy az egyes beruházástípusok hogyan járulnak hozzá a fenti cél eléréséhez. A nemzeti terv továbbá az abban rögzített minden egyes beruházás megvalósítását egy adott évhez rendeli, figyelembe véve azt, hogy a kibocsátási egységek átmeneti ingyenes kiosztásának időszaka során az ingyenes kibocsátási egységek száma folyamatosan csökken.

A tagállamoknak a nemzeti tervükben szereplő valamennyi beruházás esetében fel kell tüntetniük:

A beruházás végrehajtásával megbízott vállalat nevét

A beruházás típusát az V. mellékletnek megfelelően

A beruházás összegét

Az érintett vállalat részére az adott beruházás megvalósításához ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek számát és piaci értékét, továbbá

Azon elveket, amelyekkel a beruházás összhangban áll, ideértve a beruházási elvekkel való összhang ellenőrzésére szolgáló információkat is

Amennyiben egy tagállam olyan mechanizmusban vesz részt, amelynek célja a 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti ingyenesen kiosztott kibocsátási egységek értéke és a nemzeti tervben szereplő beruházások értéke közötti összhang biztosítása, a tagállamnak ismertetnie kell a mechanizmus által alkalmazott átfogó megközelítést, a jogalapot és a mechanizmus működésének részleteit. Gondoskodnia kell továbbá olyan jogszabályi rendelkezésekről, amelyek biztosítják, hogy a mechanizmus keretében megvalósuló nettó pénzügyi mozgásokkal kapcsolatos információkat a Bizottság a 2003/87/EK irányelv 10c. cikkének (1) bekezdése szerinti éves jelentésben megkapja.

D.   A nemzeti terv alapján előirányzott beruházásokra vonatkozó ellenőrzési és végrehajtási rendelkezések

A tagállamoknak részletesen be kell mutatniuk az alábbiakat:

Az adott tagállamban hatályos ellenőrzési és végrehajtási rendelkezések, köztük a megfelelőségi mutatók, valamint a beruházások helyszíni ellenőrzésével és független vizsgálatával kapcsolatos rendelkezések, továbbá

Olyan rendelkezések, amelyek révén biztosítható azon kötelezettség teljesítése, hogy a vállalkozók a nemzeti tervben szereplő beruházásokat megvalósítsák, továbbá az ezen kötelezettség nem teljesítése esetén alkalmazandó szankciók.

E.   Átláthatóság és nyilvános konzultáció

A tagállamoknak röviden be kell mutatniuk a kérelem és a terv elkészítésének folyamatát, és azt, hogy arról a nyilvánosság miként értesül és hogyan vesz részt a folyamatban.


VIII. MELLÉKLET

Példák a megfelelőségi mutatókra

Az ellenőrzési és végrehajtási rendelkezések között olyan megfelelőségi mutatóknak is szerepelniük kell, amelyek révén bizonyítható, hogy a beruházások megfelelnek az iránymutatásban szereplő elveknek, különösen a nemzeti tervre vonatkozóaknak.

A következő lista néhány példával szolgál a megfelelőségi mutatókra (a felsorolás nem teljes körű):

a)

A 2003/87/EK irányelv 10c. cikke szerinti beruházásokhoz kapcsolódó egyes létesítményekben alkalmazott technológia kibocsátási tényezőjének összehasonlítása az utólagos korszerűsítés/bővítés előtt alkalmazott technológia kibocsátási tényezőjével.

b)

A 10c. cikk szerinti beruházásokhoz kapcsolódó egyes létesítményekben alkalmazott technológia kibocsátási tényezőjének összehasonlítása az adott tüzelőanyag vonatkozásában az Unióban rendelkezésre álló legkorszerűbb technológia kibocsátási tényezőjével.

c)

A 10c. cikk szerinti beruházások nyomán a nemzeti villamosenergia-termelésből származó összes üvegházhatású gázkibocsátás várható és megvalósult csökkenése (azon kibocsátásmennyiséghez képest, amennyi a beruházás elmaradása esetén volna mérhető).

d)

A 10c. cikk szerinti beruházások nyomán a nemzeti villamosenergia-termelés uralkodó fosszilis energiahordozója arányának várható és megvalósult csökkenése.

e)

A 10c. cikk szerinti beruházások nyomán a villamosenergia-termelési folyamat/az elosztóhálózat hatékonyságának várható és megvalósult növekedése (megtakarított MWh-ban kifejezve), és a szén-dioxid-kibocsátás ebből eredő csökkenése.

f)

A 10c. cikk szerinti beruházások nyomán a nemzeti energia-összetételen belül a szén-dioxid-mentes, illetve alacsony szén-dioxid-kibocsátással járó tüzelőanyagok részarányának várható és megvalósult csökkenése.

g)

A 2008 decemberében termelésben álló azon beépített kapacitások (MW-ben), amelyeket a 10c. cikk szerinti beruházások nyomán alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással járó kapacitásokkal fognak felváltani.

h)

A 2008 decemberében termelésben álló, és a 10c. cikk szerinti beruházások nyomán alacsonyabb szén-dioxid-kibocsátással járó kapacitásokkal felváltásra kerülő beépített kapacitások aránya a 2008 decemberében termelésben álló összes beépített kapacitáshoz képest.

i)

A megújuló energiaforrások azon beépített kapacitása (MW-ben), amely a 10c. cikk szerinti beruházások nyomán várhatóan bevonódik a termelésbe.

j)

A beruházási projekt összköltségén belül a 10c. cikk szerinti finanszírozás aránya.

k)

Az egyéb uniós forrásokból és/vagy egyéb köz-vagy magánforrásokból is finanszírozásban részesülő beruházások esetében az egyes uniós forrásokból, illetve köz-vagy magánforrásokból származó finanszírozás aránya.

l)

A 10c. cikk szerinti beruházások várható pénzügyi teljesítménye (pl. pénzügyi megtérülési ráta, költség/haszon stb.).


V Hirdetmények

KÖZIGAZGATÁSI ELJÁRÁSOK

Európai Bizottság

31.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 99/29


Kutatói ösztöndíjakra vonatkozó pályázati felhívás a közös európai metrológiai kutatási programhoz (EMKP) kapcsolódó munkaprogram alapján

2011/C 99/04

Ezúton értesítjük az érdeklődőket az európai metrológiai kutatási program (EMKP) munkaprogramja alapján közzétett, kutatói ösztöndíjakra vonatkozó pályázati felhívásról.

2011. március 31-től lehet pályázni a következőre:

a közös kutatási projekt konzorcium 3. felhívása kutatói kiválósági ösztöndíjak (REG) és kutatói mobilitási ösztöndíjak (RMG) odaítélésére;

Az EMKP kutatói ösztöníjai az alábbi felhívásokkal támogatott közös kutatási projektekhez kapcsolódnak:

az EMKP Energia tématerületen közzétett 2009. évi felhívása,

az EMKP Ipar és környezet tématerületen közzétett 2010. évi felhívása.

A benyújtási határidő 2011. május 6.

A felhívással kapcsolatos további információk és dokumentumok a következő internetoldalon találhatók:

http://www.emrponline.eu/adverts


31.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 99/30


EGYEDI PÁLYÁZATI FELHÍVÁS – EAC/16/11

2012. évi Erasmus felsőoktatási intézményi programterv (Erasmus University Charter)

2011/C 99/05

1.   Célkitűzések és leírás

Az Erasmus felsőoktatási intézményi programterv (Erasmus University Charter) olyan európai együttműködési projektek számára biztosít általános keretet, amelyeket a felsőoktatási intézmények az Erasmus program keretében, az egész életen át tartó tanulás programja részeként valósíthatnak meg. Az Erasmus felsőoktatási intézményi programtervben való részvételi lehetőség odaítélése előfeltétele annak, hogy a felsőoktatási intézmények megszervezzék a hallgatók, az oktatók és egyéb munkaerő mobilitását, Erasmus intenzív nyelvi képzéseket és intenzív programokat bonyolítsanak le, többoldalú projektekre, hálózatokra és kísérő intézkedésekre pályázzanak, valamint előkészítő látogatásokat szervezzenek. Az Erasmus felsőoktatási intézményi programterv az egész életen át tartó tanulás programjáról szóló határozaton (1) alapul, amely a 2007–2013-as időszakra vonatkozik. Az egész életen át tartó tanulás programjának külön célkitűzéseit a határozat 1. cikkének (3) bekezdése sorolja fel.

2.   Támogatásra jogosult pályázók

Az Erasmus felsőoktatási intézményi programterv a határozat 2. cikkének (10) bekezdésében meghatározott valamennyi felsőoktatási intézményre vonatkozik.

A pályázóknak a következő országok egyikében kell székhellyel rendelkezniük:

az Európai Unió 27 tagállama,

az EFTA-országok: Izland, Liechtenstein, Norvégia, Svájc,

a tagjelölt országok: Törökország, Horvátország.

3.   A pályázatok benyújtásának határideje

Az Erasmus felsőoktatási intézményi programtervre vonatkozó pályázatok benyújtásának határideje 2011. május 25.

4.   További információk

Az Erasmus programmal és az Erasmus felsőoktatási intézményi programtervvel kapcsolatos információk a következő internetes címen találhatók:

http://ec.europa.eu/llp

A pályázatokat az Oktatási, Audiovizuális és Kulturális Végrehajtó Ügynökség által az alábbi internetes címen közzétett iránymutatásoknak megfelelően kell benyújtani:

http://eacea.ec.europa.eu/llp/index_en.htm


(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. november 15-i 1720/2006/EK határozata az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról. Lásd: http://eur-lex.europa.eu/lex/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:L:2006:327:0045:0068:HU:PDF


Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság

31.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 99/31


Felhívás tudományos szakértők számára az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (Parma, Olaszország) tudományos testületeiben és Tudományos Bizottságában való tagságra irányuló szándéknyilatkozat benyújtására

2011/C 99/06

Állat-egészségügyi és állatjóléti tudományos testület (AHAW)

Élelmiszer-adalékanyagok és élelmiszerekhez adott tápanyagforrások tudományos testülete (ANS)

Biológiai veszélyek tudományos testülete (BIOHAZ)

Az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok, aromaanyagok, enzimek és technológiai segédanyagok tudományos testülete (CEF)

Az élelmiszerláncba bekerülő szennyező anyagok tudományos testülete (CONTAM)

Takarmányban használt adalékanyagok, termékek és anyagok tudományos testülete (FEEDAP)

Géntechnológiával módosított szervezetek tudományos testülete (GMO)

Diétás termékek, táplálkozás és allergiák tudományos testülete (NDA)

Növény-egészségügyi tudományos testület (PLH)

Növényvédelmi termékek és szermaradványaik tudományos testülete (PPR)

Tudományos Bizottság (SC)

Hiv.: EFSA/E/2011/001

1.   A felhívás tárgya

Ez a felhívás azoknak a tudósoknak szól, akik szeretnének az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) Tudományos Bizottságának vagy egyik tudományos testületének tagjává válni, nevezetesen az alábbi területeken: állategészségügy és állatjólét (AHAW), élelmiszer-adalékanyagok és élelmiszerekhez adott tápanyagforrások (ANS), biológiai veszélyek (BIOHAZ), az élelmiszerekkel érintkezésbe kerülő anyagok, aromaanyagok, enzimek és technológiai segédanyagok (CEF), az élelmiszerláncba bekerülő szennyezőanyagok (CONTAM), takarmányban használt adalékanyagok, termékek és anyagok (FEEDAP), géntechnológiával módosított szervezetek (GMO), diétás termékek, táplálkozás és allergiák (NDA), növényegészségügy (PLH), valamint növényvédelmi termékek és szermaradványaik (PPR).

A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek közül nyolc testület (az ANS és a CEF kivételével valamennyi) jelenlegi tagjainak hároméves időtartamra szóló kinevezése 2012 közepén lejár. Az új tagokat a következő hároméves időszakra nevezik ki, amely 2012 közepétől 2015 közepéig tart majd.

Az ANS és a CEF tudományos testületek tagjai esetében a hároméves időszakra szóló megbízatás 2011 közepén kezdődik, és 2014 közepén jár le. Az ezekben a testületekben megüresedő állások betöltésére új tagok nevezhetők ki az e felhívás eredményeként felállított tartaléklistáról. Továbbá az ANS és a CEF tudományos testületek új tagjai az azt követő, 2014 közepétől 2017 közepéig tartó hároméves időszakra szintén erről a tartaléklistáról nevezhetők ki.

Azoknak a szakértőknek, akik az EFSA/E/2009/001 felhívás, (a 2009-es tartaléklista), valamint az EFSA/E/2010/001 és EFSA/E/2010/002 felhívások eredményeként (a 2011-es tartaléklista) már szerepelnek a meglévő tartaléklistákon, az új felhívásra új pályázatot kell benyújtaniuk, amennyiben 2012-ben a Tudományos Bizottság vagy a tudományos testületek tagjává kívánnak válni, illetve fel kívánnak kerülni a 2012-es tartaléklistára.

A 2009-es és a 2011-es tartaléklisták a 2012-es tartaléklista felállításával lezárásra kerülnek.

2.   Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság

Az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (EFSA) az élelmiszer- és takarmánybiztonságra vonatkozó kockázatértékelés alappillére az Európai Unióban. A nemzeti hatóságokkal való szoros együttműködés, valamint az érdekelt felekkel történő nyílt konzultáció során az EFSA független tudományos tanácsadást és egyértelmű tájékoztatást nyújt a már fennálló és az újonnan megjelenő kockázatokról a rendelkezésre álló legkorszerűbb tudományos módszerek és legfrissebben elérhető adatok alapján. Tudományos tanácsadása alapot ad a közösségi intézmények és uniós tagállamok kockázatkezelői által kialakított politikákhoz és döntésekhez.

Az EFSA autonóm és önálló szervezetként az élelmiszer- és takarmánybiztonság területének legjobb európai kockázatértékelő szakembereit egyesíti annak érdekében, hogy az európai intézmények és a tagállamok számára független szakértőként a lehető legmagasabb szintű tudományos tanácsadást nyújtsák.

A Hatóság elkötelezte magát a tudományos kiválóság, a nyitottság, az átláthatóság, a függetlenség és a jó kommunikáció alapelvei mellett. Az EFSA független, nyitott és átlátható munkája következtében a lehető legjobb tudományos tanácsadást nyújtja, és ezáltal hozzájárul az európai élelmiszer- és takarmánybiztonsági rendszer megerősítéséhez.

Amennyiben az EFSA-ra vonatkozóan bővebb tájékoztatásra van szüksége, kérjük, tekintse meg annak alapító rendeletét:

http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=CONSLEG:2002R0178:20090807:HU:PDF

3.   Az EFSA tudományos testületei és Tudományos Bizottsága

A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek saját illetékességi területükön belül felelősek a Hatóság tudományos szakvéleményeinek elkészítéséért, illetve szükség esetén egyéb tanácsadás nyújtásáért. Tudományos szakvéleményeket készítenek és tanácsadást nyújtanak a kockázatkezelők számára. Ez segít az európai politika- és jogszabályalkotás szilárd alapjának megteremtésében, valamint támogatja a kockázatkezelőket a döntéshozatalban.

A tudományos testületek általában huszonegy (21) független tudományos szakértőből állnak. A Tudományos Bizottság a tudományos testületek elnökeiből és hat (6) másik tudományos szakértőből áll.

A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek tagjainak kinevezése hároméves időtartamra szól, amely kinevezés kétszer megújítható. A tagoknak a Tudományos Bizottság és a tudományos testületek valamennyi olyan ülésén meg kell jelenniük és aktívan részt kell venniük, amelynek célja szakvélemények, tudományos jelentések vagy útmutatók elfogadása.

Ezeket a tudományos szakvéleményeket, jelentéseket és útmutatókat a havonta kiadott EFSA Journalban teszik közzé, amelyet az EFSA munkájához kapcsolódó szakirodalmi adatbázisokban tartanak nyilván.

A pályázók figyelmébe ajánljuk az EFSA honlapján közzétett I. mellékletet, amelyben részletes leírást találnak a Tudományos Bizottság és a tudományos testületek hatásköreiről.

A pályázóknak ajánlott, hogy pályázatuk elkészítéséhez gondosan tanulmányozzák át az I. mellékletet. A kiválasztási feltételeknek való megfelelés értékelésénél (lásd alább az 5. pontot) nagymértékben figyelembe veszik, hogy a pályázók profilja mennyire felel meg a Tudományos Bizottság és a tudományos testületek hatásköreinek szempontjából.

A Tudományos Bizottság és a testületek tagjainak kiválasztását illetően további információ „A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek, valamint a külső szakértők kiválasztásáról szóló ügyvezető igazgatói határozat” című dokumentumban található:

http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/expertselection.pdf

A tudományos testületek és munkacsoportjaik létrehozását és működtetését illetően további információ „A Tudományos Bizottság, a tudományos testületek és munkacsoportjaik létrehozásáról és működtetésről szóló igazgatótanácsi határozat” című dokumentumban található:

http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/paneloperation.pdf

4.   Az EFSA tudományos testületi és bizottsági tagjainak szerepe

A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek tagjai az EFSA szabályainak és az EFSA alapító rendeletének megfelelően kiválasztott és kinevezett, tapasztalt, független tudósok.

Hivatali idejük alatt a Tudományos Bizottság és a tudományos testületek tagjainak az alábbi feladatokat kell ellátniuk:

hozzájárulás a tudományos testületek és/vagy a Tudományos Bizottság és azok munkacsoportjai tudományos véleményeinek megvitatásához, előkészítéséhez és elfogadásához,

tudományos tanácsadás a tudományos testületek és/vagy a Tudományos Bizottság hatáskörébe tartozó kérdésekkel kapcsolatosan,

tanácsadás a tudományos testületek és/vagy a Tudományos Bizottság tudományos tevékenységeinek megrendezésével és szervezésével kapcsolatosan.

A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek tagjai a Tudományos Bizottság, a tudományos testületek és azok munkacsoportjainak elnökeivé, alelnökeivé és előadóivá választhatók, az EFSA Igazgatótanácsának a Tudományos Bizottság létrehozásáról és működtetéséről szóló határozatával összhangban (1).

Általános feltételek:

 

A tudományos testületek és a Tudományos Bizottság tagjainak részt kell venniük a rendszerint Olaszországban, Parmában tartott kétnapos üléseken. Ezekre az ülésekre évente hat–tíz alkalommal kerül sor.

 

A tudományos testületi és bizottsági tagoknak emellett szükség esetén részt kell venniük a tudományos testületek vagy a Tudományos Bizottság által felállított munkacsoportok ülésein is. Ezeket az üléseket általában évi hat–tizenhárom alkalommal tartják.

 

A tudományos testületek és a Tudományos Bizottság vagy azok munkacsoportjainak ülésein való részvétel bizonyos szintű felkészülést igényel, ideértve a dokumentumok előzetes olvasását és azok kidolgozását. Az ülések munkanyelve az angol, és a dokumentumok nagy része is ezen a nyelven készül.

 

A pályázóknak ki kell nyilvánítaniuk azon elkötelezettségüket, hogy kinevezésük esetén részt vesznek a Tudományos Bizottság vagy a tudományos testületek tevékenységeiben.

 

Az EFSA a tagok részére az intézmény pénzügyi szabályaival összhangban utazási hozzájárulást, napidíjat és lakhatási támogatást biztosít. A tagok az ülésen való részvételük szerint minden egész napért külön javadalmazásban részesülnek (2).

5.   Kiválasztási eljárás

A pályázóknak a jelentkezési űrlapon maximum három (3), általuk előnyben részesített helyet kell megjelölniük, rangsorolva, azoknál a tudományos testületeknél és/vagy a Tudományos Bizottságnál, ahová pályázni kívánnak.

Azok a tagok, akik három egymást követő hivatali időt teljesítettek a Tudományos Bizottságban, pályázhatnak valamelyik tudományos testület tagságára. Hasonlóképpen, a valamelyik tudományos testületben három egymást követő hivatali időt teljesített tagok pályázhatnak a Tudományos Bizottság vagy más tudományos testület tagságára.

Feltételek

A.   Jogosultsági feltételek

A pályázóknak az alábbi követelményeknek kell megfelelniük a jogosultsághoz:

i.

A következő területeken szerzett, legalább négy (4) éves egyetemi tanulmányokkal egyenértékű képzési szintű, diplomával igazolt végzettség: agronómia/mezőgazdaság-tudomány, takarmányozás, biokémia, biológia, kémia, ökotoxikológia, környezettudományok, járványtan, élelmiszer-mikrobiológia, élelmiszer-technológia, humán orvostudomány, élettel foglalkozó tudományok, foglalkozás-egészségügy, gyógyszertan, gyógyszerészet, közegészségügy, toxikológia, állatorvos-tudomány és kapcsolódó területek.

ii.

A fentiek mellett legalább tíz (10) éves, a kiválasztott testület(ek) hatásköre szempontjából releváns, a pályázathoz szükséges tanulmányok elvégzése után szerzett szakmai gyakorlat.

iii.

Az angol nyelv megfelelő szintű ismerete (3).

iv.

A pályázóknak részletekre kiterjedően, pontosan és maradéktalanul ki kell tölteniük a pályázathoz csatolt érdekeltségi nyilatkozatot (4). Felhívjuk a pályázók figyelmét, hogy amennyiben elmulasztják a nyomtatvány e részének maradéktalan kitöltését, az a pályázat visszautasítását vonja maga után (5).

v.

A pályázónak az Európai Unió (EU) valamely tagállama, az Európai Szabadkereskedelmi Társulás (EFTA) egyik országa vagy az EU valamely tagjelölt országa állampolgárának kell lennie. A pályázatra olyan szakértők is jelentkezhetnek, akik harmadik országok állampolgárai, azonban a tudományos bizottsági és tudományos testületi tagságra irányuló pályázatukat csak abban az esetben veszik figyelembe, ha az EU, az EFTA vagy az EU tagjelölt országainak állampolgárai között nem találnak megfelelő szakértelemmel rendelkező jelentkezőket.

B.   Kiválasztási feltételek – értékelés

A jogosultsági feltételeknek megfelelő pályázatokat (lásd 5.A. pont) egy összehasonlító értékelésre továbbítják, amelyet az alább megadott kiválasztási feltételek alapján az EFSA végez.

Különösen ajánlott, hogy a pályázók a pályázati űrlap minden pontját töltsék ki, és azon feltüntessék a szükséges információkat és bizonyítékokat, tekintve, hogy ez szolgál majd az elbírálás alapjául.

Minden jogosultnak minősített pályázat értékeléséhez 0-tól 5-ig (nullától ötig) terjedő pontozási skálát alkalmaznak, amellyel valamennyi alább feltüntetett kiválasztási szempontot értékelnek. A különböző kiválasztási szempontok fontosságának szemléltetéséhez súlyozási együtthatót alkalmaznak (a Tudományos Bizottság számára specifikus együtthatókat alakítottak ki). Minden pályázat 0-tól 100-ig (nullától százig) terjedő pontszámot kap.

Az értékelés az alábbi kiválasztási szempontok alapján történik:

Tudományos kockázatértékelés és/vagy tudományos tanácsadás végzésében az élelmiszer- és takarmánybiztonság területén a Tudományos Bizottság, vagy a kiválasztott tudományos testület kompetenciája és szakterülete vonatkozásában szerzett tapasztalat. (a tudományos testületek esetén 100-ból maximum 25 pont szerezhető – 5-ös súlyozási együttható; a Tudományos Bizottság esetén 100-ból maximum 30 pont szerezhető – 6-os súlyozási együttható).

Igazolt kiváló tudományos eredmények a Tudományos Bizottság vagy a kiválasztott tudományos testület felelősségi körével kapcsolatos egy, de lehetőség szerint több szakterületen. (a tudományos testületek esetén 100-ból maximum 20 pont szerezhető – 4-es súlyozási együttható; a Tudományos Bizottság esetén 100-ból maximum 15 pont szerezhető – 3-as súlyozási együttható).

Tudományos munkák és kiadványok szakértői értékelésében a Tudományos Bizottság vagy a kiválasztott tudományos testület felelősségi körével kapcsolatos szakterületeken szerzett tapasztalat. (100-ból maximum 15 pont szerezhető – 3-as súlyozási együttható).

Gyakran változatos tudományágakból és forrásból származó, összetett információk és dokumentációk elemzésének képessége, és a tudományos vélemény- és jelentéstervezetek készítésében való jártasság. (100-ból maximum 10 pont szerezhető – 2-es súlyozási együttható).

Multidiszciplináris és lehetőleg nemzetközi környezetben szerzett szakmai tapasztalat. (100-ból maximum 10 pont szerezhető – 2-es súlyozási együttható).

Tudományos témákkal kapcsolatos projektmenedzsmentben szerzett tapasztalat. (100-ból maximum 10 pont szerezhető – 2-es súlyozási együttható).

Oktatási tapasztalat során, nyilvános előadásokon, üléseken való aktív részvételben és publikációkban szerzett, bizonyított kommunikációs készség. (100-ból maximum 10 pont szerezhető – 2-es súlyozási együttható).

A pályázók Tudományos Bizottságba vagy tudományos testületbe történő tagfelvételének kizárólagos feltétele a (100 pontból) 66 pontos ponthatár feletti pontszám megszerzése. Az EFSA fenntartja annak jogát, hogy a benyújtott pályázatok összefüggésében a pályázók szakmai tapasztalataival kapcsolatban harmadik felekkel konzultáljon.

A fent említett szempontokon kívül az éves érdekeltségi nyilatkozat felülvizsgálatára is sor kerül majd az EFSA-nak a lehetséges összeférhetetlenségek azonosítására és kezelésére vonatkozó eljárásával összhangban (6). Bármely lehetséges összeférhetetlenség mértékét figyelembe veszik az egyes pályázatok további értékelésével kapcsolatos döntés során.

A Tudományos Bizottság és a testületek tagjainak kiválasztását illetően további információ „A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek, valamint a külső szakértők kiválasztásáról szóló ügyvezető igazgatói határozat” című dokumentumban található:

http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/expertselection.pdf

6.   Tartaléklista és kinevezés

Azokat a pályázókat, akik megfelelnek a tudományos testületek bármelyike vagy a Tudományos Bizottság tagságára vonatkozó feltételeknek, az EFSA ügyvezető igazgatójának javaslata alapján az EFSA Igazgatótanácsa nevezheti ki hároméves megbízatással.

A kinevezés előtt az EFSA fenntartja annak jogát, hogy a tagfelvételre jelölt pályázók pályázatát a dokumentumok és igazolások tekintetében leellenőrizze a pályázat pontosságáról és támogathatóságáról való meggyőződés céljából.

A tagság feltételeinek megfelelő, kinevezésre azonban nem jelölt pályázók felkerülhetnek a tartaléklistára.

A pályázókat előzetes beleegyezésüket követően kinevezhetik annak a tudományos testületnek a tagjává is, amelyre vonatkozóan nem nyújtottak be pályázatot. Előfordulhat továbbá, hogy a pályázót a Tudományos Bizottság vagy valamely tudományos testület vagy ezek munkacsoportjainak egyike külső szakértőként kéri fel az adott testület tevékenységeiben való részvételre.

A Tudományos Bizottság vagy a tudományos testületek tagjai leválthatók, vagy a körülményeknek megfelelően számuk növelhető. Leváltás vagy tagfelvétel esetén az új tagokat a tartaléklistáról választják ki, majd a javaslatot a Tudományos Bizottság vagy az érintett tudományos testület elnökével való konzultációt követően az ügyvezető igazgató az Igazgatótanács elé terjeszti.

7.   Szakértői adatbázis

Minden jogosult pályázónak lehetősége nyílik, hogy pályázzon az EFSA szakértői adatbázisába való bekerülésre.

Bővebb tájékoztatás az EFSA szakértői adatbázisára vonatkozóan:

http://www.efsa.europa.eu/EFSA/AboutEfsa/WhoWeAre/efsa_locale-1178620753812_1178712806106.htm

8.   Függetlenség, kötelezettségvállalási és érdekeltségi nyilatkozatok

A Tudományos Bizottság és a tudományos testületek tagjait személyes minőségükben nevezik ki. A pályázóknak mellékelniük kell egy nyilatkozatot, amelyben vállalják, hogy minden külső befolyás nélkül lépnek fel, valamint meg kell nevezniük azokat az érdekeltségeiket, amelyekről feltételezhető, hogy veszélyeztetik függetlenségüket (lásd iv. jogosultsági feltétel). A benyújtott nyilatkozat tartalmáért, amelyet az EFSA a lehetséges összeférhetetlenségek azonosítására és kezelésére vonatkozó eljárásának megfelelően értékelni fog, a felelősség a pályázókat terheli.

Néhány példa az összeférhetetlenségre:

—   1. példa: egy adott tudományos testület tagja részesedéssel bír számos, olyan termékeket gyártó vagy forgalmazó vállalatban, amelyek biztonságát éppen a szóban forgó tudományos testület/a Tudományos Bizottság értékeli.

—   2. példa: egy adott tudományos testület tagját egy termelői szövetség független tanácsadóként tudományos tanácsadásra alkalmazza olyan termékek kapcsán, amelyek biztonságát éppen a szóban forgó tudományos testület/a Tudományos Bizottság értékeli.

Bővebb tájékoztatás az érdekeltségi nyilatkozatról:

 

Az EFSA érdekeltségi nyilatkozatokra vonatkozó politikája

http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/doipolicy.pdf

 

Az érdekeltségi nyilatkozatokra vonatkozó útmutató

http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/doiguidance.pdf

 

A lehetséges összeférhetetlenségek azonosítására és kezelésére vonatkozó eljárás

http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/doiconflicts.pdf

9.   Esélyegyenlőség

Az EFSA eljárásai során nagy hangsúlyt helyez az egyenlő bánásmód elvének alkalmazására.

10.   A pályázatok benyújtása

A pályázatokat az érdekeltségi nyilatkozatokkal együtt elektronikus úton, az EFSA honlapján keresztül lehet benyújtani: http://www.efsa.europa.eu

Csak a megfelelően kitöltött elektronikus űrlappal benyújtott pályázatok fogadhatók el. Ajánlott levélben megküldött pályázatok kivételes esetben, az elektronikus informatikai rendszer súlyos meghibásodása esetén elfogadhatók.

Az e-mailen beküldött pályázatok nem kerülnek elfogadásra.

A kiválasztási eljárás elősegítése érdekében kérjük a pályázókat, hogy a jelentkezési lapot angolul töltsék ki.

A kiválasztási eljárás eredményéről valamennyi pályázó levélben kap értesítést.

Az EFSA által a pályázóktól bekért személyes adatokat a személyes adatok közösségi intézmények és szervek által történő feldolgozása tekintetében az egyének védelméről, valamint az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 2000. december 18-i 45/2001/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletnek megfelelően kezelik (7).

Az adatfeldolgozás célja az EFSA Tudományos Bizottsága vagy tudományos testületei tagságára irányuló pályázatok kezelése.

11.   A pályázatok benyújtásának határideje

A pályázatokat legkésőbb 2011. május 31-én éjfélig (helyi idő szerint, azaz GMT + 1 óra) kell benyújtani. Az ajánlott levélben benyújtott szándéknyilatkozatok esetében a benyújtás időpontját a postai bélyegző dátuma bizonyítja.

Felhívjuk a pályázók figyelmét, hogy a beérkező nagyszámú pályázat következtében a pályázatok benyújtási határidejéhez közeledve a nagy mennyiségű adat feldolgozása során problémák léphetnek fel a rendszerben. Ezért javasoljuk a pályázóknak, hogy jóval a benyújtási határidő előtt küldjék be pályázatukat.

Megjegyzés:

Amennyiben e közlemény angol nyelvű változata és bármely más nyelvi változata között eltérés vagy ellentmondás mutatkozik, az angol nyelvű változat érvényes.


(1)  További tájékoztatás az alábbi oldalon: http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/paneloperation.pdf

(2)  További tájékoztatás az alábbi oldalon: http://www.efsa.europa.eu/efsa_rep/repository/documents/Experts_compensation_guide.pdf

(3)  „Megfelelő szintű ismeret” alatt B2 vagy magasabb szintnek megfelelő tudás értendő (azaz C1 és C2 szintek) az Európa Tanácsnak az Európai nyelvtanulási naplóhoz meghatározott referenciadokumentumában meghatározottak alapján („Közös európai referenciakeret: nyelvtanulás, nyelvtanítás, értékelés”). További információ: http://www.coe.int/T/DG4/Portfolio/?M=/main_pages/levels.html

(4)  A nyilatkozat kitöltésével kapcsolatos további útmutatás megtalálható az érdekeltségi nyilatkozattal kapcsolatos, iránymutatást tartalmazó dokumentációban, amely az EFSA oldaláról elérhető: http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/doiguidance.pdf

(5)  Lásd e felhívás 8. pontját, amely a függetlenséggel és a kötelezettségvállalási és érdekeltségi nyilatkozatokkal kapcsolatos.

(6)  Letölthető az EFSA honlapjáról: http://www.efsa.europa.eu/en/keydocs/docs/doiconflicts.pdf

(7)  HL L 8., 2001.1.12., 1. o.


A KÖZÖS KERESKEDELEMPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

Európai Bizottság

31.3.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 99/38


Értesítés a többek között Kínából származó acél drótkötelek és -kábelek Unióba történő behozatalára vonatkozóan hatályban lévő, a Koreai Köztársaságban feladott – akár a Koreai Köztársaságból származóként, akár nem ilyenként bejelentett – acél drótkötelek és -kábelek behozatalára kiterjesztett dömpingellenes intézkedések vonatkozásában egy, a kiterjesztett intézkedések alól mentességet kapott vállalat címváltozásáról

2011/C 99/07

A többek között Kínából származó acél drótkötelek és -kábelek behozatalára az 1858/2005/EK tanácsi rendelettel (1) kivetett dömpingellenes vámot a 400/2010/EU tanácsi végrehajtási rendelet (2) (a továbbiakban: 400/2010/EU rendelet) terjesztette ki a Koreai Köztársaságban feladott – akár a Koreai Köztársaságból származóként, akár nem ilyenként bejelentett – acél drótkötelek és -kábelek behozatalára.

A Koreai Köztársaságban székhellyel rendelkező Bosung Wire Rope Co. Ltd vállalat, melynek az Unióba történő acél drótkötél és -kábel behozatalára a 400/2010/EU rendelet 1. cikke alapján a kiterjesztett dömpingellenes vám alóli mentességet biztosítottak, tájékoztatta a Bizottságot (a továbbiakban: Bizottság), hogy 2011. január 3-án megváltoztatta címét.

A vállalat szerint a címváltozás nem befolyásolja azt a jogát, hogy abban az egyéni vámtételben részesüljön, melyet a korábbi címére szólóan állapítottak meg számára:

972-5 Songhyun-Ri

Jinrae-Myeun

Kimhae-Si

Gyeungsangnam-Do

DAEHANMINGUK/REPUBLIC OF KOREA

A vállalat elegendő bizonyítékot szolgáltatott arra vonatkozóan, hogy címének megváltoztatására amiatt került sor, hogy korábbi címén nem állt elegendő hely rendelkezésére.

A Bizottság megvizsgálta a rendelkezésére bocsátott információkat, és arra a következtetésre jutott, hogy a címváltozás semmilyen módon nem befolyásolja a 400/2010/EU rendelet megállapításait. Ezért a 400/2010/EU rendelet 1. cikkének (1) bekezdésében szereplő alábbi hivatkozás helyébe:

Bosung Wire Rope Co. Ltd

972-5 Songhyun-Ri

Jinrae-Myeun

Kimhae-Si

Gyeungsangnam-Do

DAEHANMINGUK/REPUBLIC OF KOREA

a következő lép:

Bosung Wire Rope Co. Ltd

568 Yongdeok-ri

Hallim-myeon

Gimhae-si

Gyeongsangnam-do

621-872

DAEHANMINGUK/REPUBLIC OF KOREA

Az A969 TARIC kiegészítő kód az alábbi vállalatra alkalmazandó:

Bosung Wire Rope Co. Ltd

568 Yongdeok-ri

Hallim-myeon

Gimhae-si

Gyeongsangnam-do

621-872

DAEHANMINGUK/REPUBLIC OF KOREA


(1)  HL L 299., 2005.11.16., 1. o.

(2)  HL L 117., 2010.5.11., 1. o.