ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.C_2011.054.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 54

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

54. évfolyam
2011. február 19.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

467. plenáris ülés, 2010. december 8–9.

2011/C 054/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Energiastratégia a 2011–2020-as időszakra

1

2011/C 054/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Izland mint tagjelölt ország (feltáró vélemény)

8

2011/C 054/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi rendeletre a versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő állami támogatásról (saját kezdeményezésű vélemény)

15

2011/C 054/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az ellátás biztonsága az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban (saját kezdeményezésű vélemény)

20

2011/C 054/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok (saját kezdeményezésű vélemény)

24

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

467. plenáris ülés, 2010. december 8–9.

2011/C 054/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (COM(2010) 507 végleges – 2010/0260 (COD))

31

2011/C 054/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a gépjárművek megengedett zajszintjéről és kipufogórendszereiről (COM(2010) 508 végleges – 2010/0261 (COD))

32

2011/C 054/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről (COM(2010) 510 végleges – 2010/0264 (COD))

33

2011/C 054/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről (COM(2010) 506 végleges – 2010/0259 (COD))

34

2011/C 054/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 460/2004/EK rendeletnek az ügynökség megbízatási ideje tekintetében történő módosításáról (COM(2010) 520 végleges – 2010/0274 (COD))

35

2011/C 054/11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Galileo program keretében megvalósuló globális navigációs műholdrendszer nyújtotta kormányzati ellenőrzésű szolgáltatáshoz való hozzáférés részletes szabályozásáról (COM(2010) 550 végleges – 2010/0282 (COD))

36

2011/C 054/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról (COM(2010) 289 végleges – 2010/0160 (COD))

37

2011/C 054/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre (…/…/EU) a mezőgazdasági vagy erdészeti járművek jóváhagyásáról (COM(2010) 395 végleges – 2010/0212 (COD))

42

2011/C 054/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról (COM(2010) 484 végleges – 2010/0250 (COD))

44

2011/C 054/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról (COM(2010) 392 végleges – 2010/0215 (COD))

48

2011/C 054/16

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 2001/18/EK irányelvnek a tagállamoknak a területükön történő GMO-termesztés korlátozására, illetve megtiltására biztosított lehetőség tekintetében történő módosításáról (COM(2010) 375 végleges – 2010/0208 (COD))

51

2011/C 054/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai digitális menetrend (COM(2010) 245 végleges)

58

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

467. plenáris ülés, 2010. december 8–9.

19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/1


467. PLENÁRIS ÜLÉS, 2010. DECEMBER 8–9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Energiastratégia a 2011–2020-as időszakra

(feltáró vélemény)

(2011/C 54/01)

Előadó: Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER

2010. május 12-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Energiastratégia a 2011–2020-as időszakra

(feltáró vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2010. november 16-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 9-i ülésnapon) 138 szavazattal 40 ellenében, 21 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés és összefoglaló

1.1   Az Európai Bizottság azt tervezi, hogy energiastratégiát fogad el a 2011–2020-as időszakra, és menetrendet állít össze az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszer 2050-ig történő megvalósításához. Felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt erről a két témáról, ezzel segítve a munkáját.

1.2   Az EGSZB örvendetesnek tartja, hogy ezzel a két témával egyszerre foglalkoznak. Az energiaágazatbeli befektetések hosszú távra szólnak, és nagyon fontos, hogy az elkövetkező tíz évre szóló stratégia a még hosszabb távú, 2050-re teljesítendő célok fényében készüljön el.

1.3   A konzultáció alapjául az Európai Bizottság összegző dokumentumot tett közzé: „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” címmel. Ennek a véleménynek az első részében nézeteinket és ajánlásainkat foglaljuk össze. A második részben felvázolunk néhány olyan témát, amelyekkel a stratégiának foglalkoznia kell. Ezután, a harmadik részben sorra vesszük az európai bizottsági összegző dokumentumban vitaindító jelleggel felvetett konkrét kérdéseket.

1.4   Az elmúlt 200 évben energiatermelési és közlekedési célokra a világon mindenhol elsősorban fosszilis tüzelőanyagokat használtak. Ez alatt az időszak alatt bőségesen rendelkezésre álltak viszonylag olcsón kitermelhető fosszilis üzemanyagkészletek, és így a fejlett világ óriási termelékenység- és életszínvonal-növekedést tudott elérni.

1.5   A szakértők többsége azonban egyetért abban, hogy az elkövetkező negyven évben az olaj és gázkészletek már nem lesznek olyan bőségesek, és erőteljes verseny indul majd a maradék, drágábban hozzáférhető készetekért. A szénkészletekből valószínűleg a jövőben is viszonylag több áll majd rendelkezésre, és várhatóan kisebb a veszélye, hogy a következő évszázad során komoly ellátási gondok merülnek fel. A katasztrofális következményekkel járó éghajlatváltozás elkerülése érdekében azonban szerte a világon csökkenteni kell a fosszilis energiaforrások eltüzeléséből származó szén-dioxid-kibocsátások szintjét is; és ez nemcsak az olajra és a gázra, hanem a kőszénre is vonatkozik.

1.6   Ezért 2050-ig át kell alakítani a világ energiaellátási és energiafogyasztási szerkezetét. A szóba jöhető különféle alternatív energiaforrások mindegyikét minél gyorsabban tovább kell fejleszteni. Ahol pedig nem hagynak fel a fosszilis tüzelőanyagok használatával, ott a CO2-kibocsátás nagy részét a forrásnál le kell választani tárolás vagy újrafelhasználás céljára, elkerülendő, hogy a szén-dioxid a légkörbe jusson. Ezenkívül pedig minden ágazatban a jelenleginél sokkal hatékonyabb energiafelhasználásra kell áttérni.

1.7   Ennek az átalakulásnak az eredményes kezelése a XXI. század egyik legfőbb kihívása a társadalom és a kormányok számára. Ehhez új megközelítésre lesz szükség az energia és az energiaszolgáltatások árának meghatározásakor, biztosítandó különösen azt, hogy a fosszilis tüzelőanyagok felhasználása fedezze a szén-dioxid-kibocsátás által a világ számára jelentett teher teljes költségét; továbbá új technológiákba való masszív beruházásokra, szilárd új partnerségekre az ágazat és a kormányok között a szükséges infrastruktúra kiépítéséhez, továbbá a lakosság energiafelhasználással és ennek költségeivel kapcsolatos hozzáállásának megváltoztatására.

1.8   A szükséges változások eléréséhez szoros együttműködésre van szükség az egyes országok között. Az átalakulási folyamat ugyanakkor éles versenyhelyzetet is teremt majd. Ádáz küzdelem folyik majd a fennmaradó olaj- és gázkészletekért, miközben az alternatív energiaforrások, valamint az energiahatékony termékek és szolgáltatások fejlesztése terén is verseny indul. Az energiahatékonyság és az alternatív energiaforrások érdemi felhasználása terén úttörő országok és régiók jobb versenypozícióra tesznek szert. A késlekedők és az átalakulást elodázók azon kaphatják magukat, hogy versenytársaik lehagyták őket.

1.9   Európa és az Európai Unió kritikus ponton áll ebben a folyamatban. Erős olaj- és gázimportfüggősége, és ebből adódóan az importból származó ellátás bármiféle korlátozásának való kiszolgáltatottsága miatt nyomós oka van arra, hogy sürgesse az átalakulást. Élen jár az éghajlatváltozás veszélyeivel kapcsolatos általános és politikai tudatosság növelésében, továbbá úttörő szerepet játszott egyes szükséges alternatív energiaforrások fejlesztésében, illetve az egyes kulcsfontosságú ágazatokban az energiahatékonyság növelését célzó intézkedések meghozatalában.

1.10   Európa azonban nem engedheti meg magának, hogy elégedetten hátradőljön. Az átalakulási folyamat még nem kapott elegendő lendületet ahhoz, hogy megálljon a saját lábán, és a jelenlegi gazdasági nehézségek, valamint az általuk szült rövid távú gondolkodás egy csapásra súlyosan visszavethetik. Eközben más országok és térségek, például Kína és az Egyesült Államok felkészülnek a gyors cselekvésre. Kína a jövőben különösen komoly konkurenciát jelenthet az alternatív energiaforrások fejlesztése terén folyó versenyben.

1.11   Európa számára létfontosságú, hogy új lendülettel folytassa az energiaszerkezet átalakítását. Az Unió új energiastratégiája várhatóan keretet biztosít majd ennek megvalósításához. Ki kell tűznie az elérendő célokat, és fel kell vázolnia az ehhez szükséges intézkedéseket és struktúrákat. A stratégia Tanács és az uniós intézmények általi elfogadását ki kell használni a szükséges változások megvalósítása iránti egységes politikai, üzleti és társadalmi akarat mozgósításához. Olyan lehetőségről van szó, melyet nem szabad kihagyni vagy elszalasztani.

2.   A stratégia legfontosabb elemei

2.1   A 2011–2020-as időszakra szóló új európai energiastratégiának legalább három pilléren kell nyugodnia: az ellátás biztonságán, az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságon és az energiaágazat versenyképességén. Az EGSZB támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való átállás előmozdítására, valamint az ellátásbiztonság javítására tett erőfeszítéseket, ugyanakkor sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az energiaágazat versenyképességének kérdése nem kapott elegendő figyelmet az Európai Bizottság „A 2011–2020-as időszakra vonatkozó új európai energiastratégia felé” című 2010. májusi összegző dokumentumában. Amennyiben haladéktalanul nem hozzuk meg a megfelelő intézkedéseket, a különféle energiapolitikák halmozottan jelentkező költségei miatt komolyan fennáll a kibocsátások és a munkahelyek áthelyezésének veszélye.

2.2   Az EGSZB szerint a stratégia legfontosabb elemei az alábbi pontokban foglalhatók össze:

A gazdasági jelek helyes értelmezése

A megfelelő technológiák alkalmazása

A finanszírozási források mobilizálása

A megfelelő (köz- és magán)intézmények és struktúrák alkalmazása

A fogyasztók és a lakosság elkötelezettségének elérése

Európai szövetség és partnerségek kötése az átálláshoz, általános egyetértés kialakítása a célkitűzésekről, a haladás üteméről és a konkrét határidőkre megvalósítandó konkrét célokról

2.3   Gazdasági jelek. Egy közgazdász szemszögéből nézve az energiaágazat szükséges átalakításának legfontosabb eszköze az energia árának megfelelő meghatározása, amely magában foglalja a termeléssel és a fogyasztással kapcsolatos külső tényezők költségeit is. Konkrétan fontos, hogy az energiatermelés és -fogyasztás teljes mértékben viselje a vele járó szén-dioxid-termelés világszerte érezhető káros hatásaiból eredő költségeket.

2.4   Jelenleg világszerte igen messze állunk ettől. Az energiatermelés és -felhasználás messze nem viseli szén-dioxid-kibocsátásainak költségeit, sőt, sok helyütt, igen helytelen módon még támogatást is kap a költségek csökkentésére, valamint a kereslet – és így az ezzel járó CO2-termelés – növelésére. A jövőbeli politikának arra kell törekednie, hogy a fosszilis tüzelőanyagok elégetéséből származó CO2-kibocsátásokhoz megfelelő CO2-ár is kapcsolódjon. A fennmaradó támogatásokat sokkal inkább az alábbiakra kell fordítani:

az új technológiákra irányuló K+F előmozdítása,

az új, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiákra való áttérés támogatása, de csak korlátozott ideig, amíg önállóan is megállják a helyüket a piacon,

az energiahatékonyságot szolgáló intézkedések és módszerek alkalmazásának támogatása,

a szegényebb vagy kiszolgáltatott háztartások támogatása a szükséges energiaszolgáltatásokhoz való hozzáférésben.

2.5   Európa már elindult a jobb árstruktúrák kialakításának útján. Az egyes országokban eltérő üzemanyagadók kavalkádja, a helyenként még meglévő termeléstámogatások, a tökéletlen és instabil kibocsátáskereskedelmi rendszer stb. miatt azonban az energiaszolgáltatók és a fogyasztók messze nem kapják meg az ahhoz szükséges stabil és következetes árjelzéseket, hogy biztosan tudjanak előre tervezni a szükséges kis- és nagyszabású beruházások megvalósításához. Az új energiastratégiának világos célokat kellene kitűznie az alábbiakhoz:

az igen kétséges értékű támogatások megszüntetése az energia- és a kapcsolódó ágazatokban mindenütt, a termelési és a fogyasztási oldalon egyaránt

az üvegházhatású gázokat termelő üzemanyagok, folyamatok és termékek adóinak fokozottabb harmonizálása

minden ágazatban megfelelő kibocsátási ár meghatározása, akár a kereskedelmi rendszer kiterjesztése és a hibáinak kiiktatása, akár egyéb fiskális eszközök segítségével

az esetlegesen fennmaradó támogatásoknak kifejezetten a fent említett célokra való fordítása.

2.6   Az energiaárak valószínűleg a korábbinál magasabb szinten maradnak (és elképzelhető, hogy Európa egyes energiaellátási forrásai esetében időről időre ellátási problémák merülnek fel). A lehető leghatékonyabban kell gazdálkodnunk az energiával ahhoz, hogy a teljes energiafogyasztást és a szükséges új beruházásokat kezelhető szinten tartsuk. Minden tőlünk telhetőt meg kell tenni ahhoz, hogy valamennyi ágazatban előmozdítsuk az energiahatékonyságot.

2.7   A helyes árképzés fontos, az EGSZB véleménye szerint azonban semmiképpen sem elegendő ahhoz, hogy a gazdaságot visszafordíthatatlanul az alacsony szén-dioxid-kibocsátás irányába lendítsük. Számos egyéb intézkedésre és kezdeményezésre lesz szükség, különösen a kezdeti időszakban, mielőtt a piac maga válik a fő mozgatórugóvá.

2.8   A megfelelő technológiák. Még jelentős erőfeszítéseket kell tenni az alternatív energiaforrások, köztük a számos különféle megújuló energiaforrás fejlesztésének és alkalmazásának előmozdítására. Ezek az alternatív energiaforrások fejlesztésük befejeztével várhatóan teljesen versenyképesek lesznek a piacon, és a szén-dioxid-kibocsátás megfelelően megszabott ára jelentette különbözeten kívül nem szorulnak majd különleges támogatásra. 2020-ig azonban e technológiák többsége még a fejlesztési fázisban lesz, és K+F-programok, kedvezményes átvételi tarifák vagy egyéb beruházásösztönzők formájában valószínűleg pénzügyi ösztönzésre és a megfelelő infrastruktúrafejlesztéshez támogatásra szorulnak.

2.9   Az alternatív energiaforrások többsége a leghatékonyabban valószínűleg áramtermelési célokra használható fel: annak érdekében, hogy felhasználásuk minél hatékonyabb legyen, és a meglévő áramtermelési kapacitást a lehető legjobban kihasználjuk, a villamosenergia-hálózat helyi, országos és uniós szinten is jelentős megerősítésre és bővítésre szorul, emellett „intelligensebbé” is kell tenni, hogy a számos különböző forrásból és eltérő mennyiségben érkező betáplált energiát, valamint a változó keresletet is kezelni tudja.

2.10   A készenléti vagy tárolási kapacitásnak (egy integrált hálózattal együtt) a jövőben még a mainál is nagyobb jelentősége lesz, mivel meg kell tudnia birkózni a megújuló energiaforrásokra (pl. szél- és napenergia) jellemző változó kínálattal, csakúgy mint a változó kereslettel. Ebben a tekintetben a fennmaradó, szén-dioxid-leválasztó rendszerrel felszerelt fosszilis (elsősorban gáz-) erőművek mellett megnőhet a szerepe a vízerőműveknek, a biomasszával működő erőműveknek, a gáztároló létesítményeknek és valószínűleg az akkumulátorok révén történő nagyszabású energiatárolásnak is.

2.11   Egyes hozzászólók szerint az atomerőművek új generációjának nagy szerepe lesz az új, alacsony kibocsátású gazdaságban, és Európa határain innen és túl számos ország tesz lépéseket a meglévő erőművek élettartamának meghosszabbítására és újak tervezésére. Az EGSZB-tagok többsége úgy véli, hogy az atomenergiára szükség lesz ahhoz, hogy Európában alacsony kibocsátású gazdaságot lehessen megvalósítani. A hagyományos atomenergia-termelés technológiája azonban ma már jól fejlett, és az EGSZB megítélése szerint az új atomerőmű-fejlesztőket most már kötelezni kellene arra, hogy bármiféle nyílt vagy rejtett támogatás nélkül teljes mértékben fedezzék működési, biztosítási, továbbá leszerelési, valamint hulladéktárolási- és ártalmatlanítási költségeiket.

2.12   A szén még néhány évtizedig nyilvánvalóan fontos energiaforrás marad, különösen az áramtermelés területén. CO2-hatásának minimalizálása érdekében határozottan sürgetni kell a szén-dioxid-leválasztó és -tárolási rendszerek fejlesztésére és üzembe helyezésére irányuló erőfeszítéseket és határidőket kell kitűzni arra, hogy minden széntüzelésű erőművet felszereljenek ilyen rendszerrel.

2.13   Az energiahatékonyságot és a szén-dioxid-kibocsátás csökkentését minden ágazatban határozottabban elő kell mozdítani, kiemelt figyelmet fordítva a közlekedésre, a lakhatásra és az építőiparra, a villamosenergia-termelésre, valamint a nagy energiaigényű ágazatokra.

2.14   A finanszírozási források mobilizálása. Az energiaágazat fent vázolt átalakítása jelentős (a mainál valószínűleg háromszor vagy négyszer nagyobb) beruházásokat igényel majd az elkövetkező húsz évben. Egy ilyen rendszerbővítés megvalósításához ambiciózus európai stratégiára van szükség, amelyben meghatározzák az egyértelmű célokat, a megfelelő, megbízható és következetes szabályozási keretet, valamint az érintett ágazatoknak nyújtandó ösztönzőket és egyéb támogatásokat ahhoz, hogy azok folyamatosan tudjanak haladni a célok megvalósítása felé.

2.15   A megfelelő struktúrák és intézmények. Az átalakításhoz továbbá jelentősen meg kell erősíteni a fejlesztések tervezésének és kialakításának intézményi keretét, miközben a szükséges beruházások biztosításának érdekében továbbra is ösztönözni kell egy dinamikus és versenyképes piacot. Az energiaellátás tervezését, a hálózat kezelését, valamint az energiapiac és árstruktúráinak szabályozását mind felül kell vizsgálni és integrálni kell, illetve európai szinten koordinálni, biztosítandó, hogy összhangban legyenek a 2011–2020-as energiastratégia céljaival.

2.16   A szükséges változtatások az európai gazdaság termelési és fogyasztási modelljeinek gyors és gyökeres átalakulását kívánják meg. A termelési oldalon a megújuló energia és az energiahatékony termékek és szolgáltatások fejlődésével várhatóan számos új vállalkozás és munkahely jön létre az energiaszektorban; a régi technológiák területén ugyanakkor munkahelyek megszűnésére kell számítanunk. Az átalakulás kiegyensúlyozott kezeléséhez nagyszabású tudatosító, képzési és átképzési programra lesz szükség.

2.17   Az energiaágazat átalakításához szükséges új technológiák és megoldások nemzetközi piaca gyorsan növekedik. Ahhoz, hogy biztosan és tartósan e dinamikus és versengő piac élmezőnyébe kerülhessen, Európának bővítenie kell a K+F-et, és ösztönöznie kell saját ágazatait és vállalkozásait.

2.18   A fogyasztók, a kkv-k és a nyilvánosság szerepvállalásának ösztönzése. Ami a keresleti oldalt illeti, jelentős erőfeszítéseket kell tenni a lakossági és ipari fogyasztók oktatására és ösztönzésére, hogy ők is kivehessék a részüket a jövőben szükséges intelligens fogyasztás megvalósításából. Az ipari és a lakossági fogyasztókat egyaránt megfelelően tájékoztatni kell arról, hogy milyen lehetőségeik vannak arra, hogy hatékonyabbá tegyék energiafelhasználásukat, és hogy maguk is hozzájáruljanak a megújuló energiaforrásokra való átálláshoz. Sokszor ösztönözni kell majd őket arra, hogy energiahatékonyságot javító intézkedéseket tegyenek vagy megújuló energiaforrással működő berendezéseket helyezzenek üzembe.

2.19   Az energiaárak valószínűleg a korábbinál magasabb szinten maradnak, ezért alaposan fel kell mérni a szegényebb háztartásokra és a kiszolgáltatott helyzetben lévőkre gyakorolt hatásokat és eszerint kell kialakítani a politikákat. Az ilyen háztartásoknak az első helyen kell szerepelniük az energiahatékonyságot szolgáló intézkedések bevezetéséhez nyújtott támogatások odaítélésekor, részben azért, mert nem biztos, hogy telik nekik ilyen beruházásokra, részben pedig azért, mert a magasabb energiaárak komolyabb terhet jelentenek számukra, mint a tehetősebbek számára.

2.20   Európai szövetség a változásért. A szükséges nagyszabású és gyors átalakulás eléréséhez az EU-nak és a tagállamoknak meg kell osztaniuk hatásköreiket, és szoros együttműködésben kell megvalósítaniuk az egységes energiapiac szükséges műszaki és gazdasági integrációját, továbbá arra kell ösztönözniük az érintett iparágakat, hogy ők is vegyenek részt az átálláshoz szükséges feladatok elvégzésében. Az uniós stratégiáért közösen kell felelősséget vállalni, és közösen kell azt végrehajtani.

2.21   Célkitűzések. Annak érdekében, hogy az átalakulás zavartalanul haladhasson, az EGSZB szerint hasznos volna, ha az uniós stratégia meghatározna egy, az átállás egyes szakaszainak lezárására vonatkozó, egymással összhangban lévő és következetes határidőket tartalmazó menetrendet. Ezek után az ágazati szereplőkkel és egyéb érdekeltekkel együttműködésben ki kell dolgozni az egyes célokhoz tartozó végrehajtási intézkedéseket és beruházási terveket. Néhány példa:

A megújuló energiaforrásokkal kapcsolatban 2020-ig már meghatározott célok, és további célok 2030-ig, 2040-ig és 2050-ig,

amint a fosszilis tüzelőanyagokkal működő erőművekből a szén-dioxid megkötését vagy leválasztását célzó módszerek vagy technológiák beváltnak nyilváníthatóak, elő kell írni, hogy minden fosszilis energiával működő új erőművet eleve szereljenek fel ilyenekkel, illetve menetrendet kell készíteni a már működő erőművek ilyen technológiákkal való felszerelésére vonatkozóan,

határidők arra vonatkozóan, hogy minden új lakó- és egyéb épület nulla szén-dioxid-kibocsátású legyen, valamint a meglévő épületek fokozatos utólagos átalakítására,

határidők az elektromos meghajtású járművek arányának fokozatos növelésére,

indikatív célkitűzések a háztartások fűtési és főzési célú energiafelhasználásában a fosszilis tüzelőanyagok teljes kiiktatására.

2.22   Mindezeket a különálló célokat és intézkedéseket bele kell építeni az átfogó üvegházhatásúgáz-csökkentési stratégiába, és összhangba kell hozni a 2020-ig elérendő 20 vagy 30 %-os általános üvegházhatásúgáz-csökkentési célkitűzéssel.

3.   Az Európai Bizottság konzultációs dokumentumában az új energiastratégia szempontjából kiemeltként megnevezett területek

3.1   Modern integrált hálózatok. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a legfontosabb feladat egy robusztusabb, rugalmasabb, intelligensebb és integrált európai hálózati infrastruktúra kifejlesztése. Annak érdekében, hogy a megújuló energiákból a legtöbbet tudjuk kihozni, hajlani kellene arra, hogy a különféle megújuló energiaforrásokat mindig azon a területen alkalmazzuk, ahol azok a legjobban kihasználhatók (a szélenergiát a szelesebb területeken, a napenergiát ott, ahol sokat süt a nap stb.), majd egy hatékony hálózat segítségével szállítsuk az energiát oda, ahol szükség van rá. Ennek az európai szintű optimalizálásnak a megvalósítása végső soron azt jelentené, hogy a teljes európai energiatermelést egyetlen integrált rendszernek lehetne tekinteni. Létre kell hozni egy „egységes európai hálózatot”, valamint közös projekteket, és ki kell dolgozni a hálózat tervezési és irányítási struktúráit. A kereslet és a kínálat optimális összeegyeztetése érdekében a hálózat minden szintjén intelligens irányításra és működésre van szükség. Az egyik célkitűzés az, hogy az integrált hálózat távoli forrásokból (pl. tengeri szélerőművekből vagy sivatagi naperőművekből) származó energiát is fel tudjon venni; és a teljes hálózat energiaveszteségének minimalizálása érdekében optimális megoldást kell találni az abból eredő problémákra, hogy a hálózat különböző pontjain váltó-, illetve egyenáramú feszültséget alkalmaznak.

3.2   Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak egymással és az összes ENTSO-val szorosabb együttműködésben létre kell hozniuk egy összehangolt struktúrát az integrált hálózat kiépítésének és irányításának megtervezésére, figyelembe véve az építés és az üzemeltetés műszaki és pénzügyi szempontjait is.

3.3   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az intelligens mérést minden fogyasztási szinten be kell vezetni, ideértve a háztartásokat is. Az energiaszolgáltatóknak és az állami szerveknek komoly segítséget kell majd nyújtaniuk a fogyasztóknak az intelligens órákról leolvasható információk megértéséhez, és valódi választási lehetőségeket kell nekik nyújtani abban, hogy hogyan tudják felhasználni ezt az információt energiafogyasztási szokásaik optimalizálására.

Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerre való átállást elősegítő lépések. Az Unió már vállalata, hogy 2020-ig 20 %-kal csökkenti szén-dioxid-kibocsátásait, sőt, 30 %-kal, ha más országok is hasonló mértékű csökkentést vállalnak. Ezek a célok számos más politika, és az ezek következtében kialakított új energiarendszerekbe való beruházások számára is hajtóerőt jelentenek. Az EGSZB megítélése szerint kívánatos volna, ha Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság környezetvédelmi miniszterének javaslata értelmében az EU elkötelezné magát a 2020 távlatában kitűzött CO2-cél korai szigorítása mellett annak érdekében, hogy az adott határidőig 30 %-os csökkentést érjen el a jelenlegi 20 %-os kötelezettségvállalás helyett, amennyiben a gazdasági és szociális feltételek azt lehetővé teszik a versenyképesség csökkenése nélkül, és feltéve, hogy azzal valóban együtt járnak a megvalósításához szükséges intézkedések és beruházások.

3.4.1   Az Európai Unió már jó úton halad afelé, hogy 2020-ra elérje a 20 %-os kibocsátáscsökkentést (2009-re már 17 %-os csökkentést sikerült elérni), és hasznára válna, ha erőteljesebb ösztönzést kapna ambiciózusabb csökkentési célok kitűzésére, hogy gyorsabban haladjon az energiaágazat átalakítása, hatékonyabban működjön a kibocsátáskereskedelem és hosszabb távon javuljon Európa versenypozíciója. Politikai szempontból azonban, illetve az európai ipar (mindenekelőtt az energiaigényes ágazatok) rövidebb távú versenyképessége megőrzésének érdekében egyértelműen sokkal könnyebb lenne elfogadni egy mielőbbi 30 %-os csökkentést, ha más iparosodott országok is hasonló mértékű kibocsátáscsökkentésre vállalnának kötelezettséget, illetve a gazdaságilag magasabb fejlettségi szinten álló fejlődő országok is megfelelő mértékben hozzájárulnának a globális erőfeszítésekhez. Ez azt jelentené, hogy a legfontosabb országok egyenlőbben osztoznának az energiaágazat átalakításának kezelésével kapcsolatos beruházási költségeken és az energiaárak jelentette terheken, illetve hogy minimalizálnák a CO2-kibocsátás-áthelyezést.

3.4.2   Az EU mind ez idáig arra törekedett, hogy a 2020-ra kitűzendő 30 %-os kibocsátás-csökkentési cél lehetőségéből olyan tárgyalási eszközt kovácsoljon, amellyel más országokat hasonló kötelezettségek vállalására vehet rá. Ez a taktika azonban sem Koppenhágában, sem utána nem bizonyult eredményesnek. Időközben magában Európában is veszít lendületéből az a lehetőség, hogy egy ambiciózusabb 2020-as céllal meggyorsítsák az energiaágazat átalakítását.

3.4.3   Mivel továbbra sincs átfogó nemzetközi egyezmény az éghajlatváltozást illetően, az EU-nak mérlegelnie kellene, hogy 2020-ra 25 %-os kibocsátáscsökkentést érjen el, azaz az IPCC által a fejlett országoknak erre az időszakra javasolt alsó határértéket tűzze ki célul. Ez részben biztosítaná az ambiciózusabb célok mielőbbi elfogadásával járó átalakítások előnyeit, ugyanakkor a tárgyalásokon egy lehetséges további 5 %-os felajánlás ütőkártyáját adná az EU kezébe, hogy a többi országot nagyobb erőfeszítésekre ösztönözze az elkövetkező két évben.

3.5   Ha az ez irányú lépésekre mihamarabb sor kerül, akkor szigorúbb határértékek várhatók a kibocsátáskereskedelmi rendszerben, és így magasabb és ezáltal hatékonyabb ára lesz a szén-dioxid-kibocsátásoknak. Az EGSZB szerint ha azt akarjuk, hogy a kereskedelmi rendszer valódi eredményeket hozzon, a kereskedési kezdőárat legalább 30 euróban kell meghatározni, és gondoskodni kell arról, hogy az Unión belül megfelelő beruházásokkal magasabb kibocsátáscsökkentést érjünk el, mintsem hogy a tiszta fejlesztési mechanizmus (CDM) révén a kibocsátásokat a világ más részeibe exportáljuk. Az EGSZB azonban még ezeket a fejlesztéseket figyelembe véve is úgy véli, hogy nem szabad túlzott reményeket fűzni a kizárólag a kibocsátáskereskedelmi rendszertől várható eredményekhez. Ezenkívül politikailag és a versenyképesség szempontjából is elfogadhatatlannak bizonyulhat, ha az EU jelentősen megerősíti a rendszerét, miközben a világ többi része továbbra sem igyekszik hasonló intézkedéseket tenni. Ha azt akarjuk, hogy az átalakulás a kívánt ütemben menjen végbe, számos egyéb, az ebben a véleményben foglalt irányvonalakat követő politikát kell még bevezetni egy átfogó stratégia keretében, és ha a kibocsátáskereskedelmi rendszer a gyakorlatban a továbbiakban sem működik megfelelően, valószínű, hogy ezekre nagyobb hangsúlyt kell fektetni a jövőbeli stratégiában.

3.6   Az EU már most is jó eredményeket tud felmutatni az épületekre, a járművekre és számos más egyéb árura és szolgáltatásra vonatkozó energiahatékonysági minimumszabályok meghatározása terén. Az ezekben megállapított határértékek kiterjesztése és szigorítása vonatkozásában azonban még van tennivaló. Nem is beszélve arról, hogy el kell érni ezeknek az előírásoknak a végrehajtását és tiszteletben tartását. Az Európai Bizottságnak nagyobb nyomást kell gyakorolnia a tagállamokra, hogy azok megfelelő energiahatékonysági cselekvési terveket és politikákat dolgozzanak ki.

3.7   Vezető szerep a technológiai innováció területén. Az energiaágazatban elengedhetetlen lesz a technológiai innováció, az új termékek és szolgáltatások kifejlesztése, és azok árának kezelhető szintre csökkentése. Európát az a veszély fenyegeti, hogy lemarad globális versenytársai mögött, ezért fokoznia kell a kulcsfontosságú új technológiák terén végzett (mind köz-, mind magánfinanszírozású) K+F-et. Európai szinten a stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) haladéktalanul végrehajtandó.

3.8   Az energia kérdésének nagyobb szerepet kell szánni minden vonatkozó uniós programban, különösen a strukturális alapokban. A tagállamoknak is kiemelten kell kezelniük az energiaügyi kérdéseket a beruházási terveikben, különös tekintettel az energiahatékonyságra és a megújuló energiák fejlesztésére. Az EU-nak és a tagállamoknak emellett megfelelő, stabil szabályozási környezetet és ösztönzést kell biztosítaniuk az energiaellátás és -elosztás területén működő, valamint az energiahatékonyságot szolgáló termékekkel és szolgáltatásokkal foglalkozó magáncégek számára ahhoz, hogy azok szerepet tudjanak vállalni az erőfeszítések növelésében.

3.9   Az EGSZB egyetért azzal, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra különösen fontos szerep hárul az energiahatékonyságnak az irányításuk alatt álló területen történő előmozdításában és a megújuló energiák fejlesztésére irányuló tervek összehangolásában. Azt ajánlja, hogy az Unió támogassa a Polgármesterek Szövetsége által végrehajtott kiváló energiahatékonysági kezdeményezéseket, és hogy keressenek megoldásokat arra, hogy hogyan lehetne ezt a kezdeményezést megerősíteni és kiterjeszteni.

3.10   Markáns és koordinált külső energiapolitika. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Uniónak hasznára válna egy jobban összehangolt, a harmadik országokkal kapcsolatos energiapolitika. Ha azonban Európa továbbra is erősen függ a külső importból – és alapvetően mindössze néhány országból – beszerzett fosszilis tüzelőanyagoktól, semmiféle összehangolt politika nem segít nemzetközi kiszolgáltatottságán. Minél előbb sikerül nagyobb hatékonyságot és alacsonyabb összfogyasztást elérnie az Uniónak, és minél kevésbé támaszkodik a fosszilis energiaforrások importjára, annál biztonságosabb pozíciót ér el.

3.11   Az uniós polgárok védelme. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy elsőrendű prioritásként kell kezelni egyrészt az olyan intézkedések meghozatalát, amelyek egész Európában egyenlő feltételeket teremtenek az energiaágazatbeli szereplőknek, másrészt azt, hogy a fogyasztók átlátható és kimerítő tájékoztatást kapjanak a kapott szolgáltatásokkal kapcsolatban. Minden (ipari és lakossági) fogyasztónak meg kell tanulnia, hogy sokkal jobban odafigyeljen az energiafogyasztási szokásaira, és tájékozódjon a hatékonyabb, takarékosabb energiafelhasználási lehetőségekről.

3.12   Az energiatermékek és -szolgáltatások valószínűleg viszonylag drágábbak lesznek, ami anyagi ösztönzést jelent majd. A fogyasztók azonban joggal várják el, hogy ne csak áremeléssel próbálják őket a helyes irányba terelni. A termékek és szolgáltatások energiafelhasználási jellemzőiről szóló oktatást és tájékoztatást sokkal szélesebb körben elérhetővé kell tenni, csakúgy mint a választható alternatívák pontos részleteit és az átállás megvalósításához szükséges segítségnyújtást (pl. milyen módszerekkel javítható a lakások és más épületek energiateljesítménye, környezetbarát közlekedési, bevásárlási és nyaralási lehetőségek stb.).

Kelt Brüsszelben, 2010. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


MELLÉKLET

A szekcióvéleményben szereplő alábbi szövegrészt egy, a Közgyűlés által elfogadott módosító indítvány alapján megváltoztatták, de az alábbi szöveg is megkapta legalább a leadott szavazatok egynegyedét:

3.4. pont

„Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású energiarendszerre való átállást elősegítő lépések. Az Unió már vállalata, hogy 2020-ig 20 %-kal csökkenti szén-dioxid-kibocsátásait, sőt, 30 %-kal, ha más országok is hasonló mértékű csökkentést vállalnak. Ezek a célok számos más politika, és az ezek következtében kialakított új energiarendszerekbe való beruházások számára is hajtóerőt jelentenek. Az EGSZB megítélése szerint kívánatos volna, ha Németország, Franciaország és az Egyesült Királyság környezetvédelmi miniszterének javaslata értelmében az EU elkötelezné magát a 2020 távlatában kitűzött CO2-cél korai szigorítása mellett annak érdekében, hogy az adott határidőig 30 %-os csökkentést érjen el a jelenlegi 20 %-os kötelezettségvállalás helyett, amennyiben a gazdasági és szociális feltételek azt lehetővé teszik a versenyképesség csökkenése nélkül, és feltéve, hogy azzal valóban együtt járnak a megvalósításához szükséges intézkedések és beruházások.

A módosító indítványról tartott szavazás eredménye:

82 ellenében 88 szavazattal 26 tartózkodás mellett elfogadták.


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/8


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Izland mint tagjelölt ország

(feltáró vélemény)

(2011/C 54/02)

Előadó: Liina CARR

2010. április 28-én kelt levelében az Európai Bizottság alelnöke, Maroš Šefčovič és Štefan Füle, az Európai Bizottság bővítésért felelős biztosa az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 304. cikke alapján feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot az alábbi tárgyban:

Izland mint tagjelölt ország.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2010. október 27-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8-án és 9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 9-i ülésnapon) 170 szavazattal 1 ellenében elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Jelenleg – amint azt a 2010 szeptemberében Izlandon tartott nyilvános meghallgatás is megerősítette – kemény harc folyik azért, hogy az izlandi közvéleményt az ország uniós csatlakozása mellé állítsák. Miközben maga a tagság továbbra is vitatott kérdés, a csatlakozási tárgyalások támogatottsága a jelek szerint a közelmúltban nőtt: a népesség 64 %-a folytatná az uniós csatlakozási folyamatot, és nem vonná vissza a tagfelvételi kérelmet. Ez azt jelenti, hogy a csatlakozási folyamat támogatottsága jelentős mértékben növekedett a korábbi felmérések óta.

1.2   Az EGSZB úgy véli, hogy eljött az ideje annak, hogy az EU-barát szervezetek nagyobb mértékben vegyenek részt a nyilvános vitában, hogy mind Izland, mind pedig az EU számára nyilvánvalóvá tegyék az uniós tagság előnyeit. Az EGSZB az élre állhatna olyan események szervezésében, amelyek elsősorban az „egyéb érdekcsoportok” szervezeteinek szerepét emelik ki.

1.3   Az EGSZB határozottan támogatja Izland uniós tagságát, és hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az izlandi civil társadalom részt vegyen a csatlakozási tárgyalásokban. A szociális partnereknek hagyományosan nagy szerep jut az izlandi politikai folyamatban, és már most is vannak kapcsolataik az EGSZB-vel és az európai csúcsszervezetekkel.

1.4   Az EGSZB kiemeli, hogy a szociális partnerek mellett a civil társadalom különböző érdekcsoportokat képviselő szélesebb rétegeinek részvétele is szükséges. A csatlakozási folyamat során a hagyományosabb szociális párbeszéd mellett biztosítani kell egyfajta „civil párbeszédet” is.

1.5   Az EGSZB javasolja egy konzultatív vegyes bizottság minél előbbi felállítását Izlanddal közösen, amint az más csatlakozás előtt álló országok esetében is történt. Az EGSZB úgy véli, hogy ez hasznos lenne az izlandi és az uniós tagállamokbeli civil társadalmak közötti információ- és eszmecsere szempontjából, a tárgyaló feleknek szóló közös ajánlások és vélemények kifejezése céljából, illetve különösen a III. Csoporthoz tartozó szervezetek által a csatlakozási tárgyalásokban betöltött szerep megerősítésére.

1.6   Magas szintű politikai és gazdasági fejlettsége, valamint az Európai Gazdasági Térségben (EGT) való részvétele miatt Izland (annak ellenére, hogy a közelmúltban bekövetkezett válság idején gazdasága összeomlott) általában megfelelően felkészült az EU-tagsággal járó kötelezettségek felvállalására különösen az EGT-megállapodás által lefedett területeken. Az EGSZB úgy véli ezenkívül, hogy EU-tagállamként Izland hozzájárulhatna különféle – például a fenntartható halgazdaságokkal, a megújuló energiákkal és az északi-sarkvidéki dimenzióval kapcsolatos – uniós politikák kialakításához. Jelenleg Izland nem küldhet tagot az uniós döntéshozatali szervekbe.

1.7   Bár Izland az uniós vívmányok jelentős részét már átvette, akadnak még kihívások néhány kulcsfontosságú területen, különösen a halászat és a mezőgazdaság terén. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a civil társadalmi csoportoknak a csatlakozási folyamat során alapvető szerepet kell betölteniük ezekben a kérdésekben. Más érintett csoportokat is fontos bevonni a csatlakozási folyamatba, hogy támogassák az izlandi kormányt az ország uniós csatlakozásával kapcsolatos tárgyalásokban.

1.8   Néhány meghatározó civil társadalmi szervezet már kijelentette, hogy ellenzi Izland tagfelvételi kérelmét. Ilyen körülmények között elengedhetetlen, hogy a tagságot támogató szervezetek a közeljövőben nyilvános vitát kezdeményezzenek arról, hogy milyen előnyökkel jár a tagság egyrészt Izland, másrészt pedig az EU számára. Az EGSZB úgy véli, hogy egy nemzeti és európai szinten folytatott szélesebb körű vita hasznos lenne, és támogatná a szervezeteket és a közvéleményt abban, hogy a demokratikus folyamat segítségével kialakítsák álláspontjukat, szem előtt tartva az európai szintű konszenzusos megközelítést.

1.9   Az izlandi közvélemény uniós tagsághoz való negatív hozzáállásának részben az Icesave-ügy megoldatlansága az oka. Emiatt még nagyobb jelentőséget kap a civil társadalommal folytatandó konstruktív vita az EU-tagság témájában. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Icesave-problémát a csatlakozási tárgyalásoktól függetlenül kell megoldani; nem engedhetjük, hogy akadályt jelentsen Izland csatlakozási folyamatában.

2.   Helyzetjelentés

2.1   Izland 2009 júliusában nyújtotta be tagfelvételi kérelmét, az Európai Bizottság pedig 2010. február 24-én kedvező véleményt adott ki a csatlakozási kérelemről. 2010. június 17-én az Európai Tanács úgy határozott, hogy megkezdi a csatlakozási tárgyalásokat, és felkérte a Tanácsot, hogy fogadjon el egy általános tárgyalási keretet. Ezt a határozatot az Európai Parlament 2010. június 28-án helybenhagyta. A kormányközi konferencia első ülésére 2010. július 27-én került sor.

2.2   Az EGT-megállapodás és a schengeni társulási megállapodás keretében Izland az uniós vívmányok nagy részét már átvette. Ez meg fogja könnyíteni az átvilágítási folyamatot és az azt követő fejezetenkénti tárgyalásokat. Kihívások azonban továbbra is lesznek olyan fontos területeken, mint a mezőgazdaság, a halászat és a monetáris politika. Az átvilágítási folyamat már megkezdődött, lezárása 2011 júniusában várható.

2.3   Izland teljes mértékben megfelel a koppenhágai Európai Tanács által az uniós tagság vonatkozásában 1993-ban meghatározott politikai kritériumoknak. Fejlett képviseleti demokráciáról van szó, amely stabil intézményekkel és az alapvető emberi jogok védelmére létrehozott kiterjedt rendszerrel rendelkezik, és tiszteletben tartja a jogállamiságot.

2.4   A közigazgatás általában hatékony, politikai beavatkozástól mentes. A közelmúltban tapasztalt pénzügyi káoszt azonban politikai zavar is kísérte, és szükségessé vált az adminisztratív reform. Az Európai Bizottság véleménye szerint a pénzügyi válság kérdéseket vetett fel a politika és az üzleti világ szoros kapcsolatából következő esetleges összeférhetetlenség kapcsán, és több mint valószínű, hogy további reformokra lesz szükség. A közigazgatási reformot már megindították, és az meg is oldott egyes, az Európai Bizottság által felvetett problémákat.

2.5   A gazdasági válság súlyos következményei ellenére Izland működő piacgazdaság, amely bizonyára képes szembenézni az uniós verseny nyomásával és a piaci erőkkel. A válság megoldása érdekében az izlandi kormány súlyos megszorító intézkedéseket vezetett be és a gazdaságot diverzifikáló politikákat javasolt. A kormány reméli, hogy 2010 végére újra beindul a növekedés. A jelenlegi kormány legfontosabb célkitűzése az államháztartás egyensúlyba hozása 2013-ra, illetve ezzel párhuzamosan a munkahelyteremtés és az innováció előmozdítása annak érdekében, hogy 2020-ra Izland újra versenyképes legyen.

2.6   Izlandot általában magától értetődő tagjelölt országként tartják számon. Fejlett demokratikus kultúrával rendelkezik, és nagymértékben átvette a közösségi vívmányokat, így viszonylag gyorsan lezárhatja a csatlakozási tárgyalásokat, feltéve, hogy jogszabályait a csatlakozás időpontja előtt teljes mértékben összhangba hozza a közösségi joggal. Amennyiben a tárgyalási folyamat sikerrel zárul és az izlandi polgárok népszavazáson is jóváhagyják országuk csatlakozását, a mintegy 317 000 lakosú Izland az Unió legkisebb népességű tagállamává válhat.

2.7   Miután Izland benyújtotta tagfelvételi kérelmét, tíz tárgyalócsoport került felállításra azzal a feladattal, hogy a különböző területeken lefolytassák a tárgyalásokat. A szociális partnerek és más kulcsfontosságú szervezetek jó képviselettel rendelkeznek, és részt vesznek a megfelelő csoportok munkájában. Bár a tárgyalásokért a tisztviselők felelősek, a leginkább érintett csoportokat felkérték, hogy vegyenek részt a tárgyalócsoportok által végzett előkészítő munkájában, valamint közvetlenül magában a folyamatban is.

2.8   Az izlandi kormány politikája az, hogy teljes mértékben bevonja a civil társadalmat a csatlakozási folyamatba. Amikor az izlandi parlament külügyi bizottsága összeállította véleményét az uniós tagságról, felkérték a civil társadalmi szervezeteket, a polgárokat és az intézményeket, hogy fejtsék ki véleményüket az ügyben. A beérkezett hozzászólásokat figyelembe is vették. A bizottság következtetéseiben megjegyezte, hogy kiterjedt konzultációs fórumot fognak felállítani, amelynek keretében megvitatják az Európai Unióval, a csatlakozási tárgyalások helyzetével, valamint Izland egyes területekre vonatkozó tárgyalási pozíciójával kapcsolatos kérdéseket.

2.9   A civil társadalomnak a csatlakozási folyamatban való részvételével kapcsolatos pozitív jelek ellenére a bankválság és az Icesave-ügy miatt egyes EU-tagállamok szemében csorbát szenvedett Izland hitelessége. Az izlandiak változó módon viszonyulnak az uniós tagsághoz. Egy 2010 júliusában végzett Gallup-felmérés szerint a lakosság 60 %-a támogatta a tagfelvételi kérelem visszavonását; szeptember végén azonban egy a Fréttablaðið nevű lap által folytatott vizsgálat azt mutatta ki, hogy a válaszadók 64 %-a a tárgyalások lezárása és a kérdés népszavazásra bocsátása mellett foglal állást. Bár korai még kijelenteni, hogy megváltozott az izlandiak EU-val kapcsolatos véleménye, annyi bizonyos, hogy hatalmas kereslet van az Unióval és az uniós tagsággal kapcsolatos, sokkal tényszerűbb tájékoztatásra. Úgy tűnik, hogy egyre nagyobb az igény arra, hogy többet tudjanak az EU-ról és a csatlakozási folyamatról, hogy a jövőben meghozandó döntésüket biztos ismeretekre, és ne mítoszokra és félelmekre alapozhassák.

3.   Kapcsolatok az EU-val

3.1   Izland az 1994-ben hatályba lépett EGT-megállapodás révén szorosan kapcsolódik az Európai Unióhoz. A megállapodás értelmében három EFTA-tagállam az EU belső piacának része lett. Miután Izland benyújtotta tagfelvételi kérelmét, az EU képviseletet nyitott az országban (az Izlanddal kapcsolatos feladatokat korábban Oslóban látták el).

3.2   Az EGT-megállapodás megkövetelte az uniós vívmányok nagymértékű beépítését Izland nemzeti jogrendszerébe. Az ország a négy szabadsággal kapcsolatos legtöbb intézkedést átvette. Az EGT-megállapodás csupán néhány belföldi politikai területre nem terjedt ki, ami egyesek szerint lényegében egyfajta uniós tagságot eredményezett. A belső piaci joganyagot 2009 júliusáig olyan arányban ültették át a nemzeti jogrendbe, mint az uniós tagállamok átlagosan.

3.3   Bár a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés nem része az EGT-megállapodásnak, Izland a schengeni társulási megállapodás révén ennek a politikaterületnek is részese lett. Amikor a skandináv EU-tagállamok kérték felvételüket a schengeni térségbe, azt azzal a feltétellel tették, hogy megoldást találnak az Izlanddal és Norvégiával létrehozott skandináv útlevélunió fenntartására. A két ország ezért már 2001 márciusában átvette a schengeni vívmányokat.

3.4   Az uniós döntéshozatali folyamatban való részvételt illetően az EGT-megállapodás elsősorban az Európai Bizottságban való képviseletet teszi lehetővé. A megállapodás 99. és 100. cikke szerint az EGT-hez tartozó EFTA-államok részt vehetnek az Európai Bizottság szakértői csoportjaiban és a komitológiai bizottságok munkacsoportjaiban, azonban semmilyen formális joguk nincs a Tanácsban vagy az Európai Parlamentben való részvételre.

3.5   Az izlandi szociális partnerek képviseltethetik magukat az EGSZB–EGT konzultatív vegyes bizottságban. Politikai szinten Izland részt vesz az EGT parlamenti vegyes bizottságban, illetve – Norvégiával együtt – a tanácsi üléseket megelőző informális skandináv/balti üléseken, ahol lehetősége nyílik arra, hogy megpróbálja érvényre juttatni nézeteit.

3.6   Azon túlmenően, hogy nem vesz részt teljes mértékben az uniós döntéshozatali folyamatban, még az különbözteti meg Izland EGT-megállapodás által meghatározott státuszát az uniós tagságtól, hogy a megállapodás nem hoz létre olyan nemzetek feletti intézményeket, amelyek jogosultak lennének a tagállamokban közvetlenül alkalmazandó jogszabályokat alkotni. Ezenkívül igazságszolgáltatási hatáskörök átruházását sem írja elő. Az EU-tagság ugyanakkor biztosítaná Izland számára a képviseletet az összes uniós intézményben és döntéshozatali szervben.

3.7   Annak ellenére, hogy szoros kapcsolatokat ápol az EU-val, Izland a közelmúltig nem kívánt az Unió tagja lenni. Ez az álláspont többféle tényezőre vezethető vissza, amelyek közül a legfontosabb az, hogy az ország meg kívánta tartani a halászati források feletti nemzeti ellenőrzést. A közös agrárpolitika is népszerűtlen az izlandi gazdálkodók körében, akik tartanak a kontinensről érkező olcsó termékek jelentette versenytől. Az izlandi lakosság egyes köreiben erős a nacionalista propaganda, néhány döntéshozó pedig általában vonakodik bármi mellett kiállni, ami csökkentheti az ország önállóságát. Izland EU-val kapcsolatos politikájának lehetséges magyarázataként az ország földrajzi elhelyezkedését, a hidegháború évei alatt az Egyesült Államokkal fenntartott különleges biztonságpolitikai kapcsolatát, közigazgatásának kis méretét és a vidéki területeket előnyben részesítő választási rendszerét szokták felemlegetni. Végül pedig a pénzügyi válságig az általános nézet az volt, hogy az EGT-megállapodás megfelelően szolgálja az ország érdekeit.

3.8   A fent említett tényezők ellenére évek óta a népesség jelentős része támogatja az Európai Unióval való kapcsolatok szorosabbra fűzését. Az izlandi pénzügyi rendszer 2008. októberi összeomlása miatt az uniós tagság és az euró bevezetése még vonzóbbá vált az ország közvéleménye számára. 2009. júliusban az izlandi parlament megszavazta az uniós tagfelvételi kérelem benyújtását. Az izlandi közvélemény és a politikai pártok azonban továbbra is megosztottak a kérdésben.

3.9   Izland uniós tagsága mind az EU, mind pedig Izland számára előnyökkel járna. Az EU földrajzilag teljesebbé válna, megvethetné a lábát a sarkvidéken és részt vehetne az Északi-sarkvidéki Tanácsban; Izland pedig erősebb pozícióhoz jutna a sarkvidéki területek megfelelőbb többoldalú kormányzási formáinak felkutatásában. Ezen túlmenően a tagság hozzájárulna Izland nemzetközi hitelességének visszaállításához, és stabilizáló hatással bírna mind az ország valutája, mind pedig gazdaságának egésze tekintetében. Uniós tagállamként Izland nagymértékben járulhatna hozzá az Északi Dimenzió politikájához, a megújuló energiaforrások kifejlesztéséhez és kihasználásához, valamint az uniós gazdaság „kizöldítéséhez”.

3.10   Számos kérdés továbbra is megoldásra vár, ugyanis sok fontos terület nem tartozik sem az EGT-megállapodás, sem pedig a schengeni együttműködés hatálya alá. Ezek közül néhány nagy valószínűséggel problémákat fog jelenteni a tárgyalások során. A halászat és a mezőgazdaság valószínűleg különösen érzékeny terület lesz, a civil társadalomnak pedig fontos szerep jut majd ezekben a kérdésekben a csatlakozási folyamat során. A csatlakozásnak önkéntes, konszenzusos, kétoldalú folyamatnak kell lennie, amelynek során egyik fél sem érzi kötelességének, hogy olyan vállalásokat tegyen, amelyekre nincsen felkészülve.

4.   Társadalmi-gazdasági helyzet

4.1   Izland gazdasága hagyományosan a halászaton alapul, és továbbra is abból származik árukivitelének közel fele. A közelmúltban az alumíniumtermelés és a turizmus is fontos ágazattá nőtte ki magát. Az 1990-es években Izland gazdaságderegulációs, -liberalizációs és -diverzifikációs folyamatba kezdett, kiterjedt pénzügyi szektort hozva létre. A túlzott kockázat, a megfelelő pénzpiaci felügyelet hiánya és a bankoknak a nemzetgazdasághoz képest viszonylag nagy mérete miatt az izlandi bankszektor a globális pénzügyi válság kezdetén összeomlott. A bankok összes kötelezettsége több mint tízszerese volt Izland GDP-jének. (1) Ez a recesszió elmélyüléséhez vezetett, és szociális és gazdasági következményekkel járt.

4.2   Az izlandi korona jelentősen leértékelődött, ami miatt nőtt az infláció, fokozódott a munkanélküliség, a vagyontárgyak értéke csökkent, számos vállalat csődközelbe jutott, a lakossági fogyasztás pedig zsugorodott. Az (a tőkét, a jövedelmet terhelő, a jövedéki és a hozzáadottérték-) adók mértékét is növelték, új, háromkulcsos személyijövedelemadó-rendszert vezettek be, valamint számos kedvezményt – például a szülői szabadságot és a gyermeknevelési támogatást– csökkentettek. Az oktatásra és az egészségügyre fordított állami kiadásokat is visszafogták. Számos izlandi háztartás nehéz helyzetbe jutott, mivel elvesztették megtakarításaik és/vagy jövedelmük nagy részét. A válság súlyosságának enyhítése érdekében azonban mind a lakosságot, mind pedig a vállalkozásokat illetően kiterjedt adósságátcsoportosítást folytatnak. A komoly nehézségekkel küzdő háztartások számára különleges, peren kívüli adósság-átütemezési eljárást alakítottak ki. (2)

4.3   Az államadósság – amelynek nagy részét az Icesave-vel kapcsolatos kötelezettségek teszik ki – a válság nyomán megsokszorozódott. A betétbiztosítási rendszerekről szóló irányelv (94/19/EK) szerint Izland folyószámlánként akár 20 000 euró összegig felelős kártalanítani a betéteseket. Izland vállalta, hogy eleget tesz kötelezettségeinek. A továbbra is megoldatlan Icesave-ügy azonban arról szól, hogy Izland milyen feltételek mellett térítse meg a saját országaik betéteseit kártalanító brit és holland kormány költségeit.

4.4   Izland különféle intézkedések segítségével igyekezett szembeszállni a válsággal. A három legnagyobb bankot államosították, átalakították és újratőkésítették. A fizetési mérleg egyensúlyának megőrzését célzó intézkedéseket vezettek be, amelyek korlátozták a nemzetközi tőkemozgást, hogy megelőzzék a külföldi valuták kiáramlását és az izlandi korona további leértékelődését. A központi bank 2009 októberében kezdte fokozatosan felszámolni ezeket a korlátozásokat. Új gazdasági minisztériumot hoztak létre, a központi bank vezetését leváltották, a pénzügyi ellenőrző hatóság szerepét pedig megerősítették. A kormány átfogó vizsgálatot is indított a válságot kiváltó események kapcsán, és különleges vizsgálóbizottságot állított fel, valamint különleges ügyészt nevezett ki.

4.5   A kormány emellett kérte – az IMF-t is beleértve – a nemzetközi közösség segítségét. Az IMF 2,1 milliárd USD készenléti hitelt bocsát Izland rendelkezésére, amit a skandináv országok, Lengyelország és a Feröer-szigetek 2,75 milliárd dollárral egészítenek ki. Az IMF által támogatott gazdasági program olyan intézkedéseket tartalmaz, amelyek a valutaárfolyam stabilizálását és a monetáris politikába vetett bizalom visszaállítását, az adópolitika felülvizsgálatát és az államadósság kezelhető szinten tartását, továbbá a pénzügyi szektor és a hozzá tartozó szabályozási keret szerkezetváltását, valamint a háztartási és vállalati adósság-átütemezés megkönnyítését célozzák. 2010 szeptemberének végén az IMF jóváhagyta Izland gazdasági fellendülési programjának harmadik felülvizsgálatát.

4.6   Izland makrogazdasági stabilizációja még nem fejeződött be, a költségvetési konszolidáció pedig továbbra is fontos kihívást jelent. A pénzügyi keret megerősítése érdekében négyéves konszolidációs tervet fogadnak majd el. A javulásnak azonban már most vannak jelei. Az IMF becslései szerint 2010 második felében – a stabil gazdasági alapokra támaszkodva – megindul az izlandi gazdaság növekedése. (2) Az infláció csökkenőben van, a valutaárfolyam pedig stabilizálódott. Az új kereskedelmi bankokat újratőkésítették, és végrehajtották a pénzügypiaci szabályozás széleskörű reformját. A várakozásokkal ellentétben a munkanélküliség nem érte el a 10 %-ot.

4.7   A szociális partnerek fontos szerepet töltenek be az izlandi gazdaságfellendítési tervben. A kormány és a szociális partnerek 2009 júniusában „stabilitási paktumot” írtak alá, ami megjelent a 2010. évi költségvetésben is. A megállapodás célja az volt, hogy biztosítsa a társadalmi egyetértést a szükséges kiigazító intézkedések kapcsán. Mivel azonban elsősorban a szociális partnerek írták alá, egyes civil társadalmi szervezetek úgy érezték, hogy kirekesztették őket a folyamatból. 2010 márciusában az Izlandi Munkaadói Szövetség felbontotta a paktumot, azt állítva, hogy a kormány megszegte az egyezséget, és képtelen volt megtartani ígéreteit.

4.8   Közép- és hosszú távon Izland munkaerőpiaca viszonylag rugalmas és magas részvételi arány jellemzi, az aktív népesség aránylag fiatal és jól képzett. Az ország forrásokban (gazdag halászterületekben és megújuló energiaforrásokban) bővelkedik. Valószínű ezért, hogy idővel Izland teljesen felépül a jelenlegi gazdasági visszaesésből. Az Európai Bizottság ezen túlmenően úgy véli, hogy amennyiben Izland a gazdaság- és monetáris politika terén is összhangba hozza szabályozását az uniós vívmányokkal, akkor a gazdasági és monetáris unióban való részvétele sem ütközhet komolyabb akadályokba.

5.   A civil társadalom helyzete Izlandon

5.1   Izlandon a civil társadalom aktív részvételének nagy hagyományai vannak. Különösen a társadalom kis méretének köszönhetően az érdekcsoportok igen szoros és gyakran személyes kapcsolatokat ápolnak a kormánnyal, és aktívan részt vesznek a politikaalkotási folyamatban. Egyes érdekcsoportok – például a gazdálkodói és halászati szövetségek és szakszervezetek – hagyományosan nagyon erősen kötődnek bizonyos politikai pártokhoz.

5.2   A kisméretű közigazgatásból adódó korlátok ellensúlyozásaként az izlandi kormány szorosan együttműködik az ország uniós szinten aktív érdekcsoportjaival, és gyakran rájuk támaszkodik az információgyűjtésben, valamint abban, hogy felhívják Brüsszel figyelmét az izlandi aggályokra. Az érdekcsoportoknak azonban nagyobb szerep jut az információgyűjtésben és a stratégiaépítésben, mint a közösségi politika befolyásolásában. Kivétel ez alól a szociálpolitika néhány területe, ahol a szociális partnerek különösen aktívak és közvetlenül részt tudnak venni a politikaalkotási folyamatban.

5.3   Az alkotmány 74. cikke szerint – mint más skandináv államokban is – bármiféle szervezet előzetes engedélyeztetés nélkül alapítható, és azokat adminisztratív döntés nem oszlathatja fel. A szövetségeket be kell jegyezni a nemzeti cégbíróságnál, hogy így adózási célra nemzeti cégjegyzékszámot kaphassanak. Ezenkívül bejegyzett székhellyel is rendelkezniük kell. A szakszervezetek tevékenységét a szakszervezetekről és az iparági vitás kérdésekről szóló törvény szabályozza.

5.4   Számos izlandi szervezet régóta fennálló és stabil kapcsolatokat ápol hasonló skandináv testületekkel. A szakszervezetek például tagjai a Skandináv Szakszervezetek Tanácsának (NFS). Az ilyen kapcsolatok segítségükre lehetnek az izlandi szövetségeknek abban, hogy megosszák egymással a bevált gyakorlatokat és tanuljanak a partnerszervezetek által az országuk EU-hoz való csatlakozásának idején szerzett tapasztalatokból.

5.5   A civil társadalmi szervezetek részvételével Izlandon megtartott nyilvános meghallgatásból azonban az derült ki, hogy a szociális partnerek szervezeteihez képest a többi civil szervezetet befelé fordulás jellemzi. Szorosabb együttműködés révén meg kell tudni győzni őket arról, hogy tágabb perspektívában tekintsék Izlandon belül, különösen az uniós csatlakozási folyamat kapcsán betöltött szerepüket. Ezzel párhuzamosan az uniós szervezeteket is meg kellene győzni arról, hogy tanuljanak izlandi kollégáiktól.

5.6   Izland a kiterjedt jóléti állam és bőkezű juttatások által jellemzett skandináv gazdasági és szociális modellt alkalmazza. A szociális partnerek a munkaerőpiac mindkét felén aktívan részt vesznek a szociális párbeszédben azzal a céllal, hogy tájékoztassák egymást és megoldjanak számos jelentős társadalmi és gazdasági problémát. A szociális előírásokat általában a kollektív megállapodások tartalmazzák, nem pedig jogszabályok.

5.7   Izlandon a dolgok nagyjából úgy alakultak, ahogyan a szomszédos, az állami kiadások növekedését tapasztaló skandináv országokban. A városiasodás és a társadalom felépítésének megváltozása miatt különféle érdekcsoportok – elsősorban szakszervezetek, szövetkezetek és gazdálkodói szövetségek – alakultak. Eleinte kevés, de befolyásos érdekcsoport volt, amelyek szorosan kötődtek egyes, az érdekeiket kiszolgáló politika pártokhoz.

5.8   A 20. század második felében, a társadalom színesebbé válásával megnőtt az érdekképviseleti csoportok száma is. A sokféleség miatt a politikai pártok és a befolyásos érdekcsoportok közötti kötelékek meglazultak. Egy olyan kisméretű társadalomban azonban, mint amilyen az izlandi, a civil társadalmat szükségszerűen rövid szálak kötik össze a kormánnyal.

5.9   Bár az izlandi modell sok tekintetben nagyon hasonlít a többi skandináv országéhoz, néhány tekintetben mégis eltér azok jellegzetes mintáitól. A változások Izlandon lassabban mentek végbe, a jóléti kiadások pedig hagyományosan alacsonyabbak a többi skandináv országénál. Az 1990-es években látványos volt a liberalizációs és privatizációs politika, a pénzügyi összeomlás nyomán pedig jelentős mértékben megnyirbálták a jóléti rendszert. Ugyanakkor a skandináv államokban a jóléti modellt általában a politikai színtér mind jobb, mind pedig bal oldalán elhelyezkedő pártok támogatják. Ez igaz Izlandra is, bár a politikában elsősorban jobbközép koalíciók vesznek részt. A szociális partnerek alapvető szerepet töltenek be a politikaalkotási folyamatban.

5.10   A nyilvános meghallgatás eredményeiből az derült ki, hogy az izlandi civil társadalom megosztott az uniós tagság kérdésében. Különösen a halász- és a gazdaszervezetek ellenzik a csatlakozást, az olyan szövetkezetek, mint a Munkásszövetség vagy az Iparszövetség viszont mellette vannak. Számos izlandi szervezet nem foglal állást a kérdésben. Miközben a demokrácia különösen stabil Izlandon, a szélesebb körű civil társadalom szervezeteinek képviselete viszonylag gyenge, ami a civil fellépés kiegyensúlyozatlanságához vezet.

6.   A legfontosabb szervezetek és az uniós vitában elfoglalt álláspontjuk

6.1   Szociális partnerek

6.1.1   Az Izlandi Munkásszövetség (ASI) a legjelentősebb szakszervezeti szövetség Izlandon, amely munkásokat, irodai és kereskedelmi alkalmazottakat, tengerészeket, építőipari és gyári dolgozókat, az elektronikai ágazatban munkát vállalókat és számos más szakmát képvisel a magán- és részben a közszférából is. Az állami alkalmazottak többségét viszont a Közalkalmazottak Szövetsége (BSRB) tömöríti. Mindkét szervezet az ESZSZ tagja. Egy harmadik szervezet, az Akadémikusok Szövetsége (BHM) a magán- és az állami szférában dolgozó, egyetemi végzettséggel rendelkező alkalmazottakat képviseli.

6.1.2   Az ASI megfelelője a munkaadói oldalon az Izlandi Munkaadói Szövetség (SA), amely a BUSINESSEUROPE tagja. A szövetségbe nyolc tagszervezet tartozik, amelyek különböző területeket képviselnek (például az energiaipart, az idegenforgalmat, a pénzügyeket és a halászatot). Ez a két szervezet alapvető szerepet tölt be a foglalkoztatás, a szociális ügyek, a környezetvédelem és a munkapiac terén alkotott politikák koordinálásában. Uniós szinten egy másik, szintén a BUSINESSEUROPE tagságába tartozó szervezet is tevékenykedik: ez az Izlandi Iparágak Szövetsége (SI), amely a Munkaadói Szövetség tagja.

6.1.3   A munkaadói és a munkavállalói szövetség számos bizottságban, valamint állami testületek irányításában is részt vesz (pl. a Munkahelyi Egészségvédelem és Biztonság Testületében, az Egyenlő Jogok Tanácsában, vagy a Tudományos és Technológiai Tanácsban). Munkájuk során biztosítják tagjaik érdekvédelmét a jogszabályok előkészítése és végrehajtása folyamán. A kormánnyal a bérszerződések előkészítése és megújítása során is közeli kapcsolatban vannak. A szociális partnerek szorosan együttműködnek a közös érdekek védelmében olyan területeken, mint az esélyegyenlőség, a munkavédelem és a tájékoztatás.

6.1.4   Izlandon a szociális partnerek már aránylag megfelelő mértékben be vannak vonva az uniós politikaalkotási folyamatba. Szorosan figyelemmel kísérik az uniós jogalkotási eljárást, hiszen az elfogadott uniós politikák az EGT-megállapodáson keresztül rájuk is hatnak.

6.1.5   Az EFTA-államokban működő munkaadói és munkavállalói szervezetek az EGSZB-n keresztül kapcsolatban vannak az EGT intézményi struktúrájának részét képező EGT konzultatív bizottsággal (EGT-KB). Ez a fórum kapcsolódási pontként szolgál az EFTA-államok szociális partnerei és az EU civil társadalmi szervezetei között. Az EGSZB-vel ellentétben az EFTA konzultatív bizottságban csupán szakszervezetek és munkavállalói szövetségek vesznek részt. Ez egyfajta korlátot jelent, hiszen nem teszi lehetővé a teljes körű civil párbeszédet.

6.1.6   Az izlandi szociális partnerek általában meglehetősen pozitívan viszonyulnak az európai integrációhoz, bár a vélemények megoszlanak a témában. Az ASI eredetileg szkeptikusan állt Izland EGT-tagságához, de 2000-ben, amikor felismerte, hogy az EGT számos előnnyel járt az izlandi munkavállalók számára, felülvizsgálta politikáját. Az ASI jelenleg támogatja az uniós csatlakozási tárgyalásokat és az euró bevezetését, mert úgy véli, hogy az izlandi munkavállalók érdekeit és a gazdaság általános stabilitását az EU-val való teljes mértékű integráció garantálja a legmegfelelőbb mértékben. Megjegyzi azonban, hogy a csatlakozási tárgyalások során a hangsúlyt arra kell helyezni, hogy a halászat terén megtartsák a tökéletes ellenőrzést Izland kizárólagos gazdasági övezete felett, és hogy garantálják az izlandi mezőgazdaság támogatását. A közalkalmazottakat képviselő BSRB nem alakított ki hivatalos álláspontot a tagság kérdésében, ennek ellenére örömmel fogadja a tárgyalásokhoz kapcsolódó nyílt vitákat.

6.1.7   A munkaadói oldalon az SA célja a tagsággal kapcsolatos megbeszélések szoros figyelemmel kísérése, mivel azonban tagszervezetei megosztottak az uniós tagság kérdését illetően, maga semleges álláspontra helyezkedett a témában. Az SI például támogatja a tagságot, és azzal érvel, hogy az izlandi gazdaság instabil az ingadozó valutaárfolyam miatt, és hogy az EU-integráció és az euró bevezetése fokozná a versenyképességet és jobb munkakörülményeket eredményezne az izlandi iparágak számára.

6.2   Halászat

6.2.1   A Halászhajó-tulajdonosok Szövetsége (LIU) és a halfeldolgozó üzemek viszont hevesen tiltakoznak az uniós tagság ellen. Mindazok, akik érintettek a halászati ágazatban, ellenzik a közös halászati politikához való csatlakozást, mivel az lehetővé tenné az ágazatba irányuló külföldi befektetéseket, és azt is jelentené, hogy Brüsszel határozza meg a teljes kifogható mennyiséget Izland 200 mérföldes kizárólagos gazdasági övezetében. Bár tagállamként Izland teljes mértékben részt venne a döntéshozatali folyamatban, a civil szervezetek képviselői úgy látják, hogy mérete miatt az ország nem lenne képes megfelelő mértékben befolyásolni az uniós szintű döntéshozatalt. Izlandnak le kellene mondania arról a jogáról is, hogy külön megállapodásokat köthessen harmadik országokkal a kizárólagos gazdasági övezetein túlnyúló – és halászatának 30 %-át kitevő – halállományok halászatát illetően. A LIU szerint a visszadobás és a túlhalászás az EU-ban komoly problémát jelent, az izlandi halágazat azonban jövedelmező. Ráadásul semmi nem garantálja, hogy a viszonylagos stabilitás elve fennmarad az EU-ban.

6.2.2   2010 augusztusában azonban a LIU elnöke azt nyilatkozta az izlandi RÚV rádióban, hogy az országnak folytatnia kell a csatlakozási tárgyalásokat, hogy a „lehető legjobb alkupozíciót” érjék el, illetve ebben a stádiumban nincs értelme visszavonni a tagfelvételi kérelmet.

6.2.3   Végül érzékeny témának bizonyulhat az a tény, hogy Izland 2006-ban újra megkezdte a kereskedelmi célú bálnavadászatot, az ugyanis ellentmond az uniós politikának. Amennyiben nem találnak megoldást, ez komoly akadályt jelenthet Izland csatlakozása előtt.

6.2.4   A közös halászati politika jelenleg felülvizsgálat tárgyát képezi. A már most látható változások eredményeképpen várhatóan közelebb kerül majd az izlandi modellhez. A csatlakozási tárgyalások azonban a jelenlegi vívmányokon alapulnak, ezért számos lehetséges konfliktusterület van. A halászat lesz valószínűleg a legfontosabb kérdés Izland csatlakozása kapcsán. A halászati lobbi erős befolyással rendelkezik a politikaalkotási folyamatban, és valószínűleg alapvető szerephez jut majd az uniós tagsággal kapcsolatos tárgyalásokban is, hiszen a halászati ágazatból származó egy főre jutó jövedelem Izlandon jóval magasabb, mint bármely más EU-tagállamban.

6.3   Mezőgazdaság

6.3.1   A Gazdaszövetség is nagy múlttal rendelkezik a politikai szerepvállalás terén. A mezőgazdasági termelők hagyományosan nagy befolyással bírnak Izlandon, és szorosan kötődnek a kormányhoz, bár hatásuk az évek során, az ágazat méretének csökkenésével vesztett jelentőségéből. A LIU-hoz hasonlóan a Gazdaszövetség is figyelemmel kíséri az uniós jogalkotást. Egyike a COPA/COCEGA partnerszervezeteinek, ám ottani részvétele bizonyos értelemben korlátozott. Ez az európai csúcsszervezet ugyanis elsősorban az EU-hoz kapcsolódó ügyekkel foglalkozik.

6.3.2   A Gazdaszövetség határozottan ellenzi az uniós tagságot, azzal érvelve, hogy az a munkahelyek nagymértékű megszűnéséhez vezetne a mezőgazdaságban, és jelentős negatív hatással járna az ország élelmiszer- és élelmezésbiztonsága terén. Mindezt azzal támasztják alá, hogy Izlandnak korlátlan mértékben engedélyeznie kellene az uniós mezőgazdasági termékek importját, amivel az izlandi gazdálkodók nehezen vehetnék fel a versenyt. Az élelmiszerbiztonságot garantáló uniós élelmiszertörvény (3) ugyanakkor már része az EGT-megállapodásnak és 2011 végén lép életbe. Az élelmiszerjogi csomag nemzeti szintű végrehajtása során a Gazdaszövetség sikeresen küzdött azért, hogy az izlandi jogszabályoknak továbbra is részét képezze a friss húsok behozatalának tilalma – annak ellenére, hogy ez ellentétes az uniós jogszabály célkitűzésével. Az EGT-megállapodás 19. cikke szerint Izland vámmentes kvótákat és engedményeket hagyott jóvá egyes termékek kapcsán, ami kiváltotta a Gazdaszövetség aggályát.

6.3.3   A mezőgazdaság kulcsfontosságú területet jelent a csatlakozási tárgyalások folyamán, Izland egyik célja pedig a tejtermelés, a juhtenyésztés és más hagyományos gazdálkodási formák kifejezett támogatása lesz. Egy olyan hosszú távú nemzeti támogatási rendszer, mint amit a 62. szélességi körtől északra elhelyezkedő más uniós régiókra is alkalmaznak, segíthetné az agrártevékenység fennmaradását ezeken az alacsony népsűrűségű és nehéz éghajlati viszonyokkal küzdő területeken.

6.4   Környezetvédelem

6.4.1   Izlandon számos környezetvédelmi csoport tevékenykedik. Az EU-ban működő környezetvédő csoportok általában figyelemmel kísérik az uniós környezetvédelmi politikát, európai szinten aktívak és tagjai csúcsszervezeteknek. Mindez eddig nem tűnt fontosnak az izlandi zöldek számára, bár az is igaz, hogy néhányan tagjai valamilyen nemzetközi szervezetnek.

6.4.2   Erre többféle magyarázat létezik. Először is, a bálnavadászat-ellenes politikák népszerűek az európai érdekcsoportok körében, ami miatt az izlandi környezetvédők nem éreznek velük rokonságot. Másodszor, az izlandi környezetvédő csoportok, például a Landvernd elsősorban a talajerózió problémájával és az izlandi természetes élőhelyek védelmével foglalkozik, ami gyakran ellentétes az alumíniumgyártás fokozásához szükséges vízerőműgátak építésével. Bár az uniós környezetvédelmi politika nagy része az EGT-megállapodás hatálya alá tartozik, a természetes élőhelyek védelme nem része annak. Végezetül, az izlandi környezetvédők finanszírozás- és erőforráshiányban szenvednek. Talán ezek miatt az izlandi zöldek kevésbé aktívak uniós szinten, mint európai kollégáik, és eddig az EU-tagsággal kapcsolatos vitában sem igazán vettek részt. A Landvernd például nem alakított ki hivatalos álláspontot az uniós tagságról, bár általában úgy véli, hogy a közösségi környezetvédelmi jogszabályok pozitív hatással jártak. A Landvernd ezenkívül szeretné tisztázni a csatlakozási tárgyalásokban betöltendő szerepét, ideértve annak lehetőségét, hogy továbbra is részt vegyen az olyan uniós programokban, mint a természetvédelmi keretprogram.

6.5   Fogyasztóvédelem

6.5.1   Az Izlandi Fogyasztói Szövetség (NS) független, non-profit civil szervezet, amelyet 1953-ban alapítottak, közösségi szinten aktív és tagja csúcsszervezeteknek. Már most is szorosan együttműködik az ECC-Icelanddal, amely az Európai Fogyasztói Központok Hálózatának tagja. Az NS sem Izland uniós csatlakozása mellett, sem az ellen nem foglalt határozottan állást. A szervezeten belül régóta az a vélemény, hogy az országnak a csatlakozás összes előnyét és hátrányát alaposan meg kell vizsgálnia. A 2008-ban tartott közgyűlés pedig arra a következtetésre jutott, hogy Izlandnak be kell nyújtania tagfelvételi kérelmét, hogy tiszta képet kapjon a kérdésekről, és hogy így az EU-val kapcsolatos viták előítéletek nélkül, tényeken alapulva folytatódhassanak. 2008-ban az NS jelentést is készíttetett arról, hogy milyen előnyökkel és hátrányokkal jár a csatlakozás az izlandi fogyasztók számára. Így anélkül, hogy határozottan állást foglalt volna, vagy politikát alakított volna ki az EU mellett vagy ellenében, az NS mindig is támogatta az uniós csatlakozás kérelmet, és igyekezett részt venni az Unióról szóló viták kiterjesztésében.

6.6   Egyéb szervezetek

6.6.1   Fontos még többek között a Fogyatékkal Élők Szervezete, a Kereskedelmi Kamara (az EUROCHAMBERS tagszervezete), a Kereskedői és Szolgáltatói Szövetség, az EUROCOMMERCE tagja, az Izlandi Kereskedelmi Szövetség, valamint számos más civil szervezet. Ezek a tömörülések egyelőre nem alakították ki hivatalos álláspontjukat az EU-tagság kapcsán, bár valószínű, hogy tagságuk mobilizálható egyes európai politikák mellett vagy ellen. Léteznek ezenkívül kifejezetten EU-párti és EU-ellenes csoportok is, például az Evrópusamtökin és a Heimssýn.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az izlandi külügyminisztérium háttérfeljegyzése, Izland gazdasági fellendülési programja, 2010. június http://www.mfa.is/media/MFA_pdf/Factsheet--Iceland%27s-Economic-Recovery-Program-June.pdf.

(2)  http://www.mfa.is/media/MFA_pdf/Factsheet--Iceland%27s-Economic-Recovery-Program-June.pdf.

(3)  178/2002/EK rendelet az élelmiszerjog általános elveiről, illetve kapcsolódó jogszabályok.


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/15


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat tanácsi rendeletre a versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő állami támogatásról

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2011/C 54/03)

Főelőadó: Antonello PEZZINI

2010. október 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy az eljárási szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt készít a következő tárgyban:

Javaslat tanácsi rendeletre a versenyképtelen szénbányák bezárását elősegítő állami támogatásról

2010. október 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Elnöksége megbízta az Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságát a munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2010. december 8–9-én tartott 467. plenáris ülésen (a december 8-i ülésnapon) főelőadónak kijelölte Antonello PEZZINI-t, továbbá 158 szavazattal 8 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) egy olyan intézkedéscsomagot tart szükségesnek, amelynek célja, hogy erősen ösztönözze a fenntartható energiamodellt és biztos referenciakeretet hozzon létre az ágazat számára, amelyhez energetikai tervezés is tartozik, mely összhangban van az ellátás biztonságával, tekintetbe veszi a szociális, területi és környezetvédelmi szempontokat, valamint a 2020–2050-es időszakra vonatkozó menetrendet.

1.2   Az EGSZB azt ajánlja, hogy a jelenleg érvényben lévő, a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 2002. július 23-i 1407/2002/EK rendelet hatályát hosszabbítsák meg a lejáró jogszabály érvényességi idejével megegyező ideig, anélkül, hogy ez terhet jelentene az EU költségvetésére és anélkül, hogy kötelező érvénnyel feltételeket szabnánk a szénbányák bezárásával kapcsolatban. Fenn kellene tartani azonban annak lehetőségét, hogy támogatásokat kapjanak a befektetések és a tisztaszén (clean coal, CC) innovatív technológiák, valamint a személyzet magas szintű képzése az elsődleges stratégiai területeken. Nyomatékosan kéri, hogy változtassák meg a jelenleg érvényben lévő, „a szénbányák versenyképes szerkezetátalakításának megkönnyítésére” irányuló javaslatot, valamint, hogy erősítsék meg a közösségi stratégiai tartalékokat.

1.3   Az EGSZB a tisztaszén versenyképességi feltételeinek félidős értékelését kéri a többi Európai Unióban termelt energiaforrás versenyképességi szintjéhez viszonyítva 2020-ig, a saját energiaforrások számára rendelkezésre bocsátott támogatások, a szén világpiacon való egyszerűsített használata, a fosszilis tüzelőanyagok nemzetközi árainak változékonysága, a saját források európai hozzáadott értéke, valamint az elektromos erőművek átalakítási költségeinek és a használaton kívüli bányaterületek rehabilitációjának tükrében.

1.4   Az említett 2014-es ellenőrzést az EGSZB véleménye szerint az új európai uniós energiapolitikával kapcsolatban a Lisszaboni Szerződésben szereplő rendelkezések (194. cikk) szigorú figyelembevétele mellett, az Európai Unió energiabiztonsági és a forrásokhoz való hozzáférést szabályozó stratégiájával, valamint egyéb európai uniós politikákkal összhangban kell elvégezni, különös tekintettel az ipar- és a kereskedelempolitikára, illetve a kutatási és fejlesztési politikákra.

1.5   Az EGSZB azt kéri, hogy 2015-ben nyújtsanak be félidős értékelést az Európai Parlament, a Tanács, illetve maga az EGSZB részére az európai szénipar versenyképességéről, amely túlmutat a jelenlegi válság által teremtett kivételes helyzeten, az említett paraméterek és az iparral kapcsolatos határidők tekintetében. A jelentésben szerepeljen a stratégiai, gazdasági, technológiai, társadalmi és környezetvédelmi területen, valamint az energetikai függőség csökkentése terén elért haladás.

1.6   Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU vezető szerepet tölt be a tiszta energetikai technológiákkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés terén, főleg a CCS-szel (Carbon Capture and Storage, szén-dioxid-megkötés és –tárolás) kapcsolatos technológiák esetében, mint például a Clean Coal Technologies, Coal-based Poly-Generation és a Power Generation for Integrated Zero Emission Solutions  (1), amelyek a 2007–2013-as 7. KFTD keretprogram szerves részét képezik.

1.7   Az EGSZB kiemeli, hogy az európai belső piacon nem léteznek versenytorzulási problémák, vagyis, ahogyan azt az Európai Bizottság is hangsúlyozta, nincs jelentős szénnel kapcsolatos csere a tagállamok között, azért sem, mivel az elektromos központok technológiai berendezéseit a saját típusú szén függvényében kalibrálták.

1.8   Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a szénrendelet (az 1407/2002/EK rendelet) fokozottan érvényes a következő területeken:

„A közösségi szén és a behozott szén közötti verseny egyensúlyhiánya arra kényszerítette a szénipart, hogy az elmúlt néhány évtized folyamán a tevékenység jelentős csökkentését is magában foglaló, alapvető szerkezetátalakítási intézkedésekbe fogjon.

A Közösség egyre inkább függővé vált a primer energiahordozók külső ellátásától.

Ezenkívül a világpolitikai helyzet az energiaágazatban egy teljesen új dimenziót kölcsönöz a geopolitikai kockázatok és a biztonsági kockázatok értékelésének, és tágabb értelmezést ad az ellátás biztonsága fogalmának.”

1.9   Az említett okok miatt és tekintettel a stratégiai tényezőt jelentő energiahordozókra az EGSZB hatékony átmenetet ajánl egy új fenntartható európai energetikai modell felé, amelynek szerkezete vegyes, és amely figyelembe vesz minden energiaforrást, a kibocsátás általi szennyezés csökkentésére irányuló technológiát, valamint a végrehajtás szempontjából hiteles ütemezést ajánl olyan elemek bevezetése és megtartása által, amelyek segítségével a modell kevésbé függ majd külső forrásoktól.

1.10   Az energiahatékonyság, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a szén-dioxid és egyéb káros anyagok kibocsátása terén az EGSZB kiemeli annak fontosságát, hogy demokratikus és részvételi jellegű konszenzust kell teremteni. Emiatt erőteljesen kiáll a többszintű ágazati társadalmi párbeszéd megerősítése és jobb strukturálása mellett, az Európai Unió gazdasági és társadalmi kohéziójának összefüggésében, azon széntermelő régiók esetében, amelyeknél a tevékenység megszüntetése a globális válság jelenlegi szintje mellett több mint 300 000, igen specifikus területen elhelyezkedő munkahely elvesztését eredményezné.

2.   Bevezetés

2.1   Az EU-ban jelenleg 288 millió tonna szénegyenértéket állítanak elő (2), melyből 122 millió tonna kőszén. A szenet leginkább elektromosság előállítására, hőtermelésre használják, illetve az acélgyártásban és más ipari folyamatokban alkalmazzák. Az EU legnagyobb széntermelői Németország és Lengyelország.

2.2   A kőszenet előállító tíz tagállam közül legalább hat gondoskodik az állami támogatás valamely formájáról: főként Németország és Spanyolország, kisebb mértékben pedig Magyarország, Lengyelország, Románia, Szlovákia és Szlovénia (még akkor is, ha a bányák már bezártak).

2.3   1951-ben az Európai Szén- és Acélközösséget létrehozó szerződés pontos szabályokat tartalmazott azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok támogathatják-e a szén- és acéliparral foglalkozó vállalatokat: a következők nincsenek összhangban a közös szén- és acélpiaccal, és be kell azokat tiltani a Közösségen belül, a Szerződésben foglaltaknak megfelelően: (…) a tagállamok által bármely formában biztosított támogatások. Ez a tilalom, amely minden, az egyes tagállamok által a vállalkozásoknak folyósított támogatásra érvényes, és a 4 (c) cikkben szerepel, logikus következménye volt az összes nemzeti védelmi intézkedés közös piacon belüli eltörlésének.

2.4   Mindazonáltal a közös piac létrehozását követően hamarosan kiderült, hogy nem lehet biztosítani az európai szintű energiaellátást. A 95. cikk, vagyis az a rendelkezés, amelyet a Szerződés aláírásakor figyelembe nem vett váratlan körülmények esetére fogadtak el, szolgált alapul a közösségi támogatás egyes fajtáinak engedélyezésére. Engedélyezte a közösségi beavatkozást azokban az esetekben, amikor arra a Szerződés egy vagy több célkitűzésének eléréséhez szükség volt.

2.5   Miután az ESZAK-szerződés 2002-ben lejárt, a Tanács 2002. július 23-án elfogadta a szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 1407/2002/EK rendeletet, mely 2010. december 31-én hatályát veszti. 2003 és 2008 között több mint 26 milliárd eurós támogatást hagytak jóvá az ágazat részére.

2.6   Az EGSZB kifejthette véleményét a támogatás e formájával kapcsolatban (3), egyetértve az ESZAK Konzultatív Bizottságával abban, hogy egy, az energiaellátást javítani kívánó és megbízható elsődleges energiabázist biztosítani kívánó szabályozás nem törekedhet ezzel egyidejűleg a szénipar részére nyújtott valamennyi támogatás „folyamatos csökkentésére”.

2.7   Az EGSZB üdvözölte, hogy a tagállamok számára lehetőség van a belső forrásból származó kőszén kitermelése stabil minimális szintjének fenntartására, amely lehetővé teszi a hozzáférést a fontos lelőhelyekhez. Ez hatékony infrastruktúrát feltételez, valamint kiemelt figyelmet és konkrét beavatkozásokat a munkahelyi egészségvédelem és biztonság kényes kérdéseiben, továbbá megbízható szakmai képzettséget és a technológiai tapasztalatokat.

2.8   Az EGSZB emellett hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az állami támogatásokkal kapcsolatos közösségi politikának aktív szerepet kell játszania abban [ebben a specifikus ágazatban, az önellátáson alapuló, stratégiai értéket képviselő nyersanyagok esetében], hogy Európa vonzóbbá váljon a befektetők és a munkaerő számára, hogy növekedjen a vállalkozások versenyképessége és a szociális kohézió, továbbá, hogy ösztönözzék a kutatási és innovációs készséget, végezetül, hogy előmozdítsák az új ismeretek létrejöttét és terjesztését, továbbá az emberi erőforrások képzését (4).

2.9   Az EGSZB azt is hangsúlyozta, hogy „az Európai Bizottságnak képesnek kellene lennie figyelmét a kereskedelmi cserekapcsolatokat jelentősen befolyásoló állami támogatásokra összpontosítania, ahelyett, hogy erőforrásait a túlnyomórészt helyi érdekű esetek sokaságának vizsgálatára vesztegetné; ennek során tisztázni kell a »local concern« kifejezés jelentését és értelmezését” (5).

2.10   Az EGSZB azt is kiemelte, hogy az európai és a globális energiaellátás jelenleg a fosszilis tüzelőanyagokra, a szénre (6), a kőolajra és a földgázra épül. Ezenfelül ezek fontosságukat az elkövetkezendő évtizedekben is megőrzik, így nélkülözhetetlenek maradnak (7).

2.11   Európa számottevő szénlelőhelyeinek jobb kihasználása hozzájárulhat e függőség csökkentéséhez. A szén esetében a becsült 3 400 milliárd tonna olajegység EUR értékének mindössze 3 %-át nyerték ki. (…) A világ szén-, olaj- és földgázkészleteinek és -tartalékainak valószínűsíthető rendelkezésre állása több tényezőtől függ (gazdasági növekedés, feltárás, technikai fejlődés). Ezek az erőforrások és tartalékok feltehetően még sok évtizedig (a szén esetében akár évszázadokig) kitartanak (…). (7).

2.12   A Közös Kutatóközpont 2030–2050-re vonatkozó előrejelzései (8) szerint a szén továbbra is szerves részét képezi az energiaszükségletek fedezésének a 21. században. Az üvegházhatású gázok kibocsátására fordított fokozott figyelem nagyobb beruházásokat jelent a tiszta szénpiac technológiáival kapcsolatos kutatásokba és fejlesztésekbe, valamint az egyre hatékonyabb szén-dioxid-kivonási és tárolási technológiákba. Globális szinten a szén továbbra is jelentős energiaforrás marad, amely a világ energiaszükségletének több mint 20 %-át fedezi.

2.13   Ahogyan arra az EGSZB emlékeztetett (9), egy kezdeti visszaesést követően a szénfogyasztás várhatóan 2015-ig újra növekedni fog az energiatermelés javuló versenyképességének köszönhetően. Ennek a fejlődésnek a fő okai a növekvő gázárak, valamint a fejlettebb szén–elektromos áram átalakítási technológiák feltételezett jövőbeni rendelkezésre állása.

2.14   Világszinten a legnagyobb termelők Kína, az USA, India, Ausztrália és Oroszország, melyek közül Kína évente 2 761 millió tonnát (a világ termelésének 41 %-át), az USA 1 006 millió tonnát (17 %), valamint Oroszország 247 millió tonnát (4 %) állít elő. Az EU évente 180 millió tonna kőszenet importál, főként Oroszországból (30 %), Kolumbiából (17,8 %), Dél-Afrikából (15,9 %) és az USA-ból (12,8 %) (10)..

3.   A jelenlegi javaslatok

3.1   A szénipar részére nyújtott állami támogatásról szóló 2002. július 23-i 1407/2002/EK tanácsi rendelet hatályának megszűnése esetére az Európai Bizottság a következő hat lehetőséget dolgozta ki a közelmúltban:

1. lehetőség: az Európai Bizottság nem tesz javaslatot a szénipari rendelet hatályának megszűnése után alkalmazandó új ágazatspecifikus jogi keretre; az általános állami támogatási szabályokat alkalmaznák,

2. lehetőség: az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének c) pontjára épülő – a hajógyártási és az acélgyártási ágazatban elfogadotthoz hasonló – iránymutatások elfogadása (az elbocsátandó munkások számára teljesítendő kifizetések, illetve a bányabezárások miatti korkedvezményes nyugdíjazásokhoz való hozzájárulás, továbbá az említett munkások számára biztosított tanácsadás vagy szakképzés költségét fedező támogatás, a termelési helyszínek bezárásával kapcsolatos intézkedések),

3. lehetőség: korlátozott időtartamú működési támogatást (üzembezárási támogatást) lehetővé tévő rendelet a fokozatosan csökkenő mértékű működési támogatás nyújtására mindaddig, amíg e támogatás a tevékenységek rendezett leépítését kíséri egy alaposan meghatározott bányabezárási terv keretében,

4. lehetőség: a szénbányák bezárásához kapcsolódó rendkívüli költségek (az örökölt társadalmi és környezetvédelmi kötelezettségek) fedezésére szolgáló támogatást lehetővé tévő rendelet,

5. lehetőség: az EUMSz. 107. cikke (3) bekezdésének e) pontjára épülő olyan rendelet, amely az üzembezárási támogatás és a rendkívüli költségek fedezésére szolgáló támogatás nyújtását egyaránt lehetővé tenné a tagállamok számára,

6. lehetőség: a jelenlegi szénipari rendelet hatályának 10 évvel, vagyis 2020 végéig történő meghosszabbítása, mely nem tartalmazná a bányák bezárásával kapcsolatos feltételt, és lehetővé tenné beruházási támogatás nyújtását.

3.2   Az Európai Bizottság úgy döntött, hogy az 5. lehetőségre épülő új tanácsi rendeletre tesz javaslatot, a bányabezárások társadalmi és regionális hatásainak enyhítésére szolgáló kiegészítő tagállami eszközzel, mely hozzájárul majd az európai régiók társadalmi kohéziójának erősítéséhez.

Az általános állami támogatási szabályok által kínált lehetőségek mellett az európai bizottsági javaslat lehetőséget ad arra, hogy – a vállalkozások versenyképességének és a társadalmi kohéziónak a megerősítésére, a kutatásra és fejlesztésre való képesség elősegítésére, végül pedig az új ismeretek megteremtésének és terjesztésének, valamint az emberi erőforrások képzésének ösztönzésére – a kőszéniparnak biztosított támogatás alábbi két típusát is a belső piaccal összeegyeztethetőnek nyilvánítsák: üzembezárási támogatás, valamint rendkívüli költségek fedezésére nyújtott támogatás.

3.3.1   A szénbányák működési támogatásának elnyeréséhez a következő feltételeknek kell teljesülniük:

részletes terv készítése a 2014. október 1-jét megelőző végleges bezárásra az olyan versenyképtelen szénbányák vonatkozásában, amelyek 2009. december 31-én üzemben voltak,

a támogatásnak erőteljesen csökkennie kell az idők folyamán, vagyis 33 %-os csökkenésnek kell bekövetkeznie minden egyes tizenöt hónapos időszak után,

a támogatás teljes összegét vissza kell fizetni abban az esetben, ha az érintett bányát nem zárják be a meghatározott időpontra,

a tagállamnak be kell nyújtania egy tervet a szén felhasználásából adódó kedvezőtlen környezeti hatások enyhítésére.

3.3.2   A rendkívüli költségekre nyújtott támogatás az átszervezés és a létesítmények leállításának a folyó termeléshez nem kapcsolódó rendkívüli költségeit, valamint a bányabezárásokkal összefüggésben jelentkező, örökölt szociális és környezetvédelmi kötelezettségek költségeit fedezi, kizárólag abban az esetben, ha ezek a költségek a széntermelő egységek bezárása miatt merültek fel.

4.   Általános észrevételek

4.1   Az EGSZB sérelmezi, hogy a Tanács nem kérte fel konzultációra, főként az Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottságának (CCMI) speciális kompetenciái miatt, amely állandó munkastruktúraként működik az EGSZB-n belül, és átvette az Európai Szén- és Acélközösség (ESZAK) illetékességi köreit.

4.2   Az EGSZB mindenekelőtt élni kíván azzal a jogával, hogy véleményt nyilvánítson egy olyan kérdésben, mely nagy jelentőséggel bír az EU-ban végbemenő ipari átalakulás tekintetében, ahogyan az ESZAK Konzultatív Bizottságnak is alkalma nyílt arra, hogy az 1407/2002/EK rendelettel kapcsolatban hangsúlyozza: az energiaellátás biztonságának javítása és a primer energiaellátás alapjának biztosítása „nem járhat együtt a széniparnak nyújtott mindennemű támogatás folyamatos csökkenésével”.

4.3   Az EGSZB utal arra, hogy az Európai Tanács 2009. március 19–20-i ülése támogatta az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálatát, melyet 2008. november 13-án tett közzé az Európai Bizottság, és amelyben hangsúlyozza annak szükségességét, hogy „a lehető legmegfelelőbb módon kell felhasználni az EU belső energiaforrásait”, illetve hogy „az EU-nak a lehető legmegfelelőbb módon kell felhasználnia saját energiaforrásait – ideértve a megújuló energiaforrásokat, a fosszilis tüzelőanyagokat, valamint a használata mellett döntő országokban a nukleáris energiát”.

4.4   Az EGSZB emlékeztet arra is, hogy a 2002–2012 közötti időszakra vonatkozó hatodik környezetvédelmi cselekvési program célkitűzései között szerepel „a megújuló és alacsony széntartalmú fosszilis tüzelőanyagoknak energiatermelés céljára való felhasználásának ösztönzése”, továbbá hogy a szénipar részére nyújtott támogatásról szóló jelenlegi rendelet 1. cikke „elővigyázatossági intézkedésként a tartalékokhoz való hozzáférés biztosítása érdekében a hazai széntermelés minimális szintje fenntartásának szükségességét” írja elő.

4.5   Végezetül az EGSZB hangsúlyozza, ahogyan a petteni energetikai intézet közös kutatóközpontja által európai szinten végzett elemzések is jelzik, hogy a kőszén a XXI. század folyamán továbbra is szerves részét képezi majd az energiaszükséglet kielégítésének.

4.6   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság eddig javasolt intézkedéseit, mivel azok egy közös referenciakeretben válaszolnak azokra az igényekre, amelyek az ágazat vállalkozásainak versenyképes fejlesztésére vonatkoznak, és nemcsak a versenyképesség hiányának logikájából táplálkoznak (11), szem előtt tartva a következőket:

a saját energiaforrások megfelelő szintjének fenntartása az ellátás biztonságához való hozzájárulás és az energiafüggőség csökkentése érdekében,

Európa vezető pozíciójának megtartása az intelligens bányászati technológiák, a „tisztaszén”, valamint a szén-dioxid elkülönítésére és tárolására vonatkozó környezetvédelmi technológiák (CCS) terén: a CCS szélesebb körű alkalmazása csupán 2020 után lesz lehetséges, és akkor is csak abban az esetben, ha a szükséges kutatási és innovációs tevékenységek időben és sikerrel kerülnek megvalósításra,

piaci hiányosságok megválaszolása a kutatásba, innovációba és szerkezetátalakításba való beruházások vonatkozásában, annak érdekében, hogy az európai széntermelési vállalkozások alacsony költségen új piaci technológiákat sajátíthassanak el, és versenyképessé válhassanak,

társadalmi és környezetvédelmi célkitűzések elérése a területi alapú jólét és foglalkoztatás megteremtése révén, összekapcsolva azon régiók fejlesztésével, amelyekben a bányászat, a kitermelés, valamint a kapcsolódó iparágak döntő vagy kizárólagos szerepet játszanak,

a helyi megközelítés koncepciójának alkalmazása az ágazatra, mivel a Közösségen belüli kereskedelem minimális vagy semmilyen hatással sem bír az ágazatra, ennélfogva nem érinti jelentősen a kereskedelmet, és a jelenlegi támogatási rendszer nem torzította alapjaiban a versenyt,

a villanyerőművek korszerűsítésének lehetővé tétele, valamint az ágazat átalakítására vonatkozó nemzeti időkeretek és eljárások tiszteletben tartásának biztosítása (12), a szénbányászati körzetek és bányászati vagy ásványi erőforrás-felhasználási kompetenciaközpontok hálózatának, illetve a magasan képzett vezetők képzési hálózatainak támogatása mellett,

a hazai kőszén minimális stratégiai tartalékára vonatkozó koncepció megőrzése annak érdekében, hogy az állami szektor eleget tehessen az EUMSZ 106. cikkében (azelőtt az EKSZ 86. cikkében) előírt, az energiabiztonság biztosítására vonatkozó egyetemes szolgáltatási kötelezettségének,

tanácsadási, képzési és szakmai átképzési szolgáltatások biztosítása a versenyképtelen bányák munkavállalói és szakértői számára; a korkedvezményes nyugdíjazás támogatása az ágazatban és a kapcsolódó iparágakban,

a kitermelő iparral kapcsolatos európai ágazati szociális párbeszéd fejlesztése és támogatása, valamint olyan hálózati alapú műszaki fórumok szervezése, mint amilyen a fosszilis tüzelőanyagokkal foglalkozó berlini fórum,

a legjobb gyakorlatok terjesztésének és cseréjének támogatása, különösen műszaki és környezetvédelmi téren, mind a technológiailag fejlett szénkitermelési módok és azok alkalmazásainak versenyképessé és fenntarthatóvá tétele, mind pedig a szerkezetátalakítás, a diverzifikáció és – ott, ahol ezek a folyamatok nem megvalósíthatóak – a bezárások (valamint a telepek rehabilitációjának (13)) megkezdése érdekében.

4.7   Az EGSZB megítélése szerint az Európai Bizottság által meghatározott időkeret túl rövid, és nem felel meg az ágazat fejlesztési igényeinek: Megfelelőbb lenne a 2011–2018-as időszak meghatározása – a 2002–2010-es időszak mintájára – annak felmérésére, hogy az ágazat vállalkozásai versenyképesek-e, mindezt a piac technológiai előrelépéseinek fényében, az alacsony költségű szén-dioxid-kivonás és -tárolás, a tisztaszén és a kitermelési technikák tekintetében.

4.8   Az EGSZB emellett úgy ítéli meg, hogy a degresszió mértéke túl nagy, és túlságosan rövid időre koncentrálódik ahhoz, hogy lehetővé váljon a versenyképesség visszaszerzése, valamint megvalósuljon az innováció a termelés, a tisztaszén, illetve a szén-dioxid-kivonás és -tárolás területén. Ráadásul a támogatásoknak inkább jutalmazniuk, semmint büntetniük kellene (ahogyan azt a javaslat teszi) azokat a vállalkozásokat, amelyek visszanyerik versenyképességi mozgásterüket.

4.9   Ami az importált termékek és a hazai termelés közötti kiegyensúlyozatlan versenyt illeti, mielőtt a közösségi támogatási rendszerek korlátozására gondolnánk, talán helyénvaló lenne világosabb és átláthatóbb módon tanulmányozni az exportőr országok támogatási rendszereit. Az EGSZB úgy véli, hogy egyébiránt nagyobb figyelemmel és következetességgel kellene értékelni a harmadik országokkal való megállapodások aláírásakor az ILO szociális normáinak betartására vonatkozó kötelezettség beépítését, a bányászok kizsákmányolásának elkerülése, valamint az optimális biztonsági és a – gyakran halálos kimenetelű – balesetek elleni munkavédelmi feltételek szavatolása miatt, amelyek gyakran következnek be a világszinten legnagyobb kitermelő helyeken.

4.10   Végezetül az EGSZB úgy véli, hogy a szénbányászat és a villamosenergia-termelő ágazati tevékenységek jövője szempontjából alapvetően fontos, hogy az európai vállalkozások és a tagállamok világos, proaktív kerettel rendelkezzenek azokkal az ágazati horizontális támogatásokkal kapcsolatban, amelyeket társadalmi és környezetvédelmi, valamint kutatási, innovációs, képzési és szakképzési célra lehet felhasználni.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Lásd: ZEP - Emissions Platform, European Technology Platform for zero emission fossil, fuel, power - Implementation Plan 2010 – 2012 (Európai technológiai platform a fosszilis tüzelőanyagokkal működő, nulla kibocsátású elektromos erőművek számára – 2010–2012-es alkalmazási terv) www.zeroemissionsplatform.eu/ccs-technology/capture.html. Konferencia a 2010-es SET tervvel kapcsolatban (Európai stratégiai energiatechnológiai terv), a belga elnökség szervezésében (15– 16. Európai technológiai platform a fosszilis tüzelőanyagokkal működő, nulla kibocsátású elektromos erőművek számára (ETP-ZEP)) http//setis.ec.europa.eu/technologies/Zero-emission-fossil..

(2)  Ebben a véleményben „kőszénről és szénről”, vagyis az 1407/2002/EK rendelet 2. cikkének megfelelően antracitról, lignitről és barnaszénről van szó.

(3)  HL C 48., 2002.2.21., 49. o.

(4)  HL C 65., 2006.3.17., 1. o.

(5)  Lásd a 2. lábjegyzetet.

(6)  Antracit, lignit, kőszén.

(7)  HL C 28., 2006.2.3., 5. o.

(8)  Coal of the future (supply prospects for thermal coal by 2030-2050), Közös Kutatási Központ (JRC) Energiaintézet, Petten (Hollandia) 2007. február.

(9)  Lásd a 9. lábjegyzetet.

(10)  Az Egyesült Államok továbbra is aktív szerepet játszik a szénerőművek létrehozásában – mind nemzeti, mind nemzetközi szinten – amely ellentmond Obama elnök kötelezettségvállalásának, mely szerint a fosszilis tüzelőanyagok G-20-on belüli előállítását folyamatosan csökkenteni kívánja.

(11)  Ebben a tekintetben, ahogyan az az Európai Bizottság minden energetikai témájú dokumentumában szerepel, a SET-tervtől a 2011-2020-as energetikai stratégiáig, figyelembe kell venni olyan paramétereket, mint az EU más, 2020-ig tartó forrásaira vonatkozó versenyképesség szintje, az egyéb saját energiaforrásoknak biztosított támogatások, a szén használatának ösztönzése a világpiacon, a fosszilis energiahordozók árának volatilitása nemzetközi szinten, a saját stratégiai forrásokra vonatkozó energetikai biztonság európai hozzáadott értéke, főként válságok és nemzetközi feszültségek esetén. Valamint szintén figyelembe kell venni a kőszénnel működő hőerőművek átalakításának, és a bezárt bányaterületek rehabilitációjának költségeit.

(12)  Lásd például a szénbányákra vonatkozó, 2018-ig tartó német tervet.

(13)  Angolul: decommissioning.


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/20


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az ellátás biztonsága az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2011/C 54/04)

Előadó: Armands KRAUZE

2010. február 18-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az ellátás biztonsága az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban

(saját kezdeményezésű vélemény).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2010. november 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 9-i ülésnapon) 133 szavazattal 3 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az élelmiszerek hozzáférhetőségének biztosítása az EU agrárpolitikájának egyik fő célkitűzése kell, hogy maradjon. A világ élelmiszer-biztonságához kapcsolódó kihívások és bizonytalansági tényezők miatt a 2013 utáni időszakra vonatkozó közös agrárpolitikának (KAP) továbbra is gondoskodnia kell az ellátás biztonságáról a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban.

1.2   Az EU-s élelmiszerellátás biztonságának alapját a fenntartható mezőgazdasági termelés és a zökkenőmentesen működő agrárpiacok képezik. A jövőbeli KAP-nak erőteljes piacirányítási mechanizmusokra van szüksége az agrárpiacok működésének és az árstabilitásnak a biztosításához. A mezőgazdasági kereskedelem szabályainak szavatolniuk kellene az ellátás biztonságát a mezőgazdaságban, minden országban és minden körülmények között.

1.3   Az EU-nak erős közös agrárpolitikára van szüksége ahhoz, hogy megválaszolhassa az összes jövőbeli kihívást, és biztosítani tudja a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ellátás biztonságát valamennyi tagállamban. A KAP-nak a jövőben is az EU egyik kulcsfontosságú politikájának kell maradnia. Fontos, hogy a KAP jövőbeli finanszírozása megfelelő legyen.

1.4   Az élelmezésbiztonság alapja világszerte a fenntartható helyi élelmiszer-termelés. A diverzifikált mezőgazdasági termelést fenn kell tartani és ösztönözni kell az egész EU-ban. Különös figyelem fordítandó a távoli régiókra és a speciális hátránnyal küzdő térségekre.

1.5   Az Uniónak határozottabban elő kell mozdítania az ellátás biztonságára irányuló rendszeres tervezést annak érdekében, hogy különféle zavarok és rendkívüli állapotok esetén is biztosítani tudja az agrártermelést és az egész élelmiszer-ipari ágazat működését. Az e téren (a készletek, a mezőgazdasági infrastruktúra, képzés stb. kapcsán) végrehajtandó gyakorlati intézkedéseknek ugyanakkor a tagállamok felelősségi körében kell maradniuk. Jelenleg nem szükséges új közösségi joganyag létrehozása a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ellátás biztonságára vonatkozóan.

1.6   A tagállamok az EU vidékfejlesztési politikáját eszközként használhatnák az olyan intézkedések ösztönzésében, amelyek támogatják és növelik a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ellátás biztonságát. A tagállamoknak élniük kellene ezzel a lehetőséggel vidékfejlesztési programjaikban.

1.7   Az agrárágazat jelentős szerepet tölthetne be az energiaellátás biztonságának és fenntarthatóságának fokozásában, és az EU fosszilistüzelőanyag-importtól való függésének korlátozásában. A mezőgazdasági üzemek szintjén a saját energiatermelés számottevően hozzájárulhat az ellátás biztonságához. A bioenergia agrárgazdaságokban való felhasználásának ösztönzéséhez tovább kell fejleszteni a bioenergia-technológiákat. A bioenergia-termelésnek fenntarthatónak kell lennie, és nagyobb hangsúlyt kellene fektetni a mezőgazdasági melléktermékek hatékonyabb felhasználására, valamint arra, hogy az élelmiszeripar csökkentse a környezetszennyezést és a CO2-kibocsátást.

2.   Bevezetés

2.1   Az ellátás biztonsága a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban a lakosság számára megfizethető áron hozzáférhető, elegendő mennyiségű élelmiszer biztosítását, valamint az éhezés felszámolását jelenti. A KAP-nak köszönhetően EU-szerte a legtöbb gazdálkodási ágazat megfelelő mennyiséget termel ahhoz, hogy ellássa az uniós népességet. 2013 után a KAP egyik fontos célkitűzésévé válik majd annak megvalósítása, hogy az élelmezésbiztonság olyan közjó legyen, amelyet a piac nem honorál, a mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazat azonban mégis biztosít a társadalom javára. (1)

2.2   Az élelmezésbiztonság az elkövetkezendő évtizedek során a világ mezőgazdaságának és élelmiszer-termelésének legfontosabb kihívása lesz. Az élelmiszer- és gazdasági válságok következtében a világon több mint egymilliárd ember éhezik.

2.3   Az élelmezésbiztonság egyrészt az egészséges élethez elegendő élelem hozzáférhetőségét jelenti, másrészt az élelmiszerek tisztaságát és biztonságosságát. Összetett kérdésről van szó, amely más ágazatokhoz, például az olajtermeléshez vagy a logisztikához stb. is kapcsolódik. Ha a legfontosabb termelőrégiókban váratlan válságok következményeképpen bármiféle logisztikai vagy termelési zavar jelentkezik, akkor ez sok millió – főként városban élő – ember számára befolyásolhatja az élelmiszerek rendelkezésre állását. A globális élelmezésbiztonság alapja a fenntartható helyi élelmiszer-termelés (2).

3.   A világ élelmiszer-termelése előtt álló kihívások

3.1   Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezetének (FAO) előrejelzései szerint 2050-ben a világon közel 9,5 milliárd ember fog élni, és ahhoz, hogy mindenki élelemhez jusson, a mai élelmiszer-termelés kétszeresére lenne szükség. Különösen gyorsan fog növekedni a fejlődő országok városainak népessége. A mezőgazdasági termelőkkel szemben igen komoly elvárásokat támasztanak majd, és egyre nagyobb nyomás nehezedik rájuk, hogy intenzívebben gazdálkodjanak. A mezőgazdaság termelékenységét a világ növekvő népességének ellátása érdekében javítani kell. A földterület iránti nem mezőgazdasági jellegű kereslet és a megfelelő, rendelkezésre álló mezőgazdasági területek hiánya miatt korlátozott a földhasználat kiterjesztésének lehetősége.

3.2   Mindenhol növelni kell a mezőgazdasági beruházásokat, de elsősorban a fejlődő országokban, ahol jelentős a termelésnövelési potenciál. A fejlődő országokban ezenkívül fejleszteni kell a vidéki infrastruktúrákat, a modern termelési eszközökhöz, a fenntartható talajgazdálkodáshoz és különösen a vízhez való hozzáférést, az oktatási rendszert és az agrárpiacok működését. Hosszabb távon azonban az élelmezésbiztonság szempontjából azonban a legfontosabb kérdés az élelmiszer rendelkezésre állása és hozzáférhetősége lesz majd. Az élelmezésbiztonság garantálásának leghatékonyabb módja az általános fejlődés és a jövedelmi szint növekedése a legszegényebb országokban. A mezőgazdaságnak ugyan kiemelt szerepe van az élelmezésbiztonság garantálásában, de önmagában nem elég hozzá. (3)

3.3   A FAO 2009. évi élelmezési csúcsának zárónyilatkozatában megfogalmazott ajánlás szerint az élelmiszer-termelés legyen az egyes országok felelőssége.

3.4   Az élelmiszer- és gazdasági válságok és a változó globális helyzet miatt ma már általában jobban megértjük, hogy minden országnak és régiónak – még a kedvezőtlenebb helyzetben lévőknek is – joga, sőt kötelessége kell hogy legyen a saját élelmiszerének megtermelése. A több élelmiszert kell tudni előállítani fenntarthatóbb módon.

3.5   A népességnövekedés mellett a világ élelmiszer-ellátásának másik fontos kihívása az éghajlatváltozás és a hozzá kapcsolódó véges természeti erőforrások. Az éghajlatváltozás jelentősen befolyásolhatja az élelmiszer-termelést – különösen a fejlődő országokban, közülük többen ráadásul aligha képesek a változásokhoz való alkalmazkodásra. A mezőgazdaságnak törekednie kell az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére, ugyanakkor részben megoldást adhat a kibocsátási problémára a talaj szén-dioxid-megkötésének köszönhetően. A mezőgazdaságnak alacsonyabb kibocsátás mellett hatékonyabb termelést kell elérnie, és hozzá kell járulnia a levegő- és vízminőség javításához, a biológiai sokféleség megőrzéséhez és az erózió megelőzéséhez. Az elegendő mennyiségű művelhető föld és édesvíz biztosítása is a világ élelmiszer-ellátásának fontos kihívása.

3.6   A mezőgazdasági innovációknak központi szerepe van többek között az élelmezésbiztonsághoz és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kihívások megválaszolásában. Az idevonatkozó legfontosabb újítások gyakran olyan területekhez kapcsolódnak, mint a növény- és állatnemesítés, az öntözési technológiák, az árvizek kezelése, a hő- és hidegtűrés, a hagyományos gazdálkodási módszerek diverzifikációja stb. A jövőbeli problémákra az egyik megoldást a mainál hatékonyabb növénynemesítési eljárások jelenthetik, melyeknek segítségével jelentősen növelhető lenne a mezőgazdasági termelékenység.

4.   Az ellátás biztonságának fogalma

4.1   Az élelmezésbiztonság a világ összes nemzete számára a legfontosabb stratégiai kérdés. Az élelmiszer hozzáférhetősége a biztonság tágabb fogalmának része. Az élelmiszer hozzáférhetőségével kapcsolatos problémák igen rövid idő alatt a társadalmi instabilitás erősödéséhez és káoszhoz vezethetnek. Az élelmiszer-ellátás biztosítása átmeneti fennakadások és rendkívüli állapotok esetén is a társadalmak felelőssége.

4.2   Az élelmezésbiztonság a modern, hálózatokra épülő gazdaságban számos tényezőtől függ. Az élelmezésbiztonsághoz stabil energiaellátásra (olaj és áram), IT-re, hatékony logisztikára, jó higiéniai feltételekre és működőképes riasztási rendszerre van szükség annak érdekében, hogy a társadalmat megóvhassuk a káros élelmiszertől. A tagállamoknak biztosítaniuk kell a mezőgazdaságban és az élelmiszeriparban a kritikus infrastruktúra védelmét és a gyakorlatban végrehajtandó konkrét fellépések megvalósítását.

4.3   Az élelmiszer-ellátási zavarokra a társadalmaknak fel kell készülniük. Ezt a felkészültséget nevezzük az ellátás biztonságának (security of supply). Ezen általában a nyersanyagáramlás biztosítását értjük (pl. tartalékkészletek), de tágabb értelemben véve az ellátás biztonsága a társadalom olyan gazdasági alapfunkcióinak fenntartási képességét jelenti, amelyek elengedhetetlenek a népesség létfenntartásához és a társadalom működőképességéhez és biztonságához. Az élelmiszerek hozzáférhetőségéhez kapcsolódó ellátásbiztonság tehát az arra való képesség, hogy az élelmiszer-termelés és az egész élelmiszer-ipari ágazat működését zavarok és rendkívüli állapotok esetén is biztosítsák.

5.   Az EU agrárpolitikája és az ellátás biztonsága

5.1   Az Európai Unió épp most készül a KAP újabb reformjára, a 2013 utáni agrárpolitika kialakítására. Az Európai Bizottság 2010 novemberében a jövőbeli politikáról szóló közleményt adott ki, idevonatkozó jogszabályjavaslatait pedig várhatóan a jövő év második felében teszi közzé. A Tanács és az Európai Parlament ezzel kapcsolatos határozata 2012-ben várható. Az EU-ban a KAP a jövőben is biztosítja majd a megfelelő mértékű élelmiszer-termelést.

5.2   Az uniós agrárpolitika célkitűzései, amelyek már az Európai Közösségről szóló szerződésben is szerepeltek és a tavaly elfogadott Lisszaboni Szerződésbe is változatlanul átkerültek, a következők:

a mezőgazdasági termelékenység növelése

a mezőgazdasági népesség megfelelő életszínvonalának biztosítása

a piacok stabilizálása

az élelmiszerek hozzáférhetőségének biztosítása

elfogadható fogyasztói élelmiszerárak.

5.3   Nyilvánvaló, hogy a világ változása és az ebből eredő kihívások újabb célokat állítanak az EU agrárpolitikája elé, de a fent említett alapcélkitűzések továbbra is szükségesek és aktuálisak. Az EU agrárpolitikáját az évek során számos különféle kritika érte – a kereskedelmi tárgyalások során is. Pedig nem túlzás azt állítani, hogy a KAP több mint kielégítő módon képes volt megfelelni az számára kitűzött céloknak. A KAP még a világpiaci árak ingadozásakor és egyéb válsághelyzetekben is biztosítani tudta az élelmiszerek hozzáférhetőségét az Unió egészében, így képes volt fenntartani az ellátás biztonságát az EU-ban, jóllehet az EU egyes mezőgazdasági termékeket és körülményeket illetően nem teljesen önellátó. Mindemellett az EU-nak számításba kell vennie azt, hogy súlyos áringadozások idején az EU perifériáján lévő országok gyakran szembesülnek ellátási nehézségekkel.

5.4   A jövőben a világpiacok nyitottabban működnek majd. Bármely A jövőbeli kereskedelmi megállapodások bármelyike lehetővé teheti, hogy a harmadik országból származó agrártermékek könnyebben jussanak be az EU-ba (az élelmezésbiztonsági kritériumok függvényében), ugyanakkor az uniós mezőgazdaság is piacra jutási lehetőségekhez jut. A demográfiai átalakulás és a piacok világszerte a mezőgazdasági termelési súlypontok és az élelmiszer iránti kereslet változásához vezetnek. A társadalmak és a gazdasági területek közti kölcsönös függőségek növekszenek. Az éghajlatváltozás miatt gyakoribbá válnak a szélsőséges időjárási körülmények. Mivel a bővülő nemzetközi kereskedelem önmagában nem képes biztosítani az élelmiszerek hozzáférhetőségét, az agrártermékek árainak ingadozása és a piaci bizonytalanság a jövőben is egyre nagyobb lesz. Az EU jövőbeli agrárpolitikájában piacstabilizáló mechanizmusokra van szükség. Az EU nem okozhat bizonytalanságot a világ élelmiszerpiacain, éppen hogy aktívan hozzá kell járulnia annak megszüntetéséhez.

5.5   Az Európai Unió a világ jelentős élelmiszer-importőre és -exportőre. Az Unió úgy tud legjobban hozzájárulni a világ élelmiszerpiacának stabilan tartásához és a különféle élelmiszerválságok megelőzéséhez, hogy kiegyensúlyozott és működő agrárpiacot tart fenn. Az EU-nak jelentős részt kellene vállalnia a globális élelmezésbiztonság fenntartásából is.

5.6   Az európai fogyasztók a jövőben is minőségi, tápláló és biztonságos élelmiszereket szeretnének enni. A jövőbeli agrárpolitikának garantálnia kell, hogy a teljes termelés a környezetet (levegő, talaj, víz) és a haszonállatok jólétét védő módon történjen. Az a tény, hogy az EU-ban szigorúbbak az előírások, mint a világ többi részén, többletterhet ró az európai termelőkre. Az uniós agrárpolitikán belül olyan mezőgazdasági és üzleti eszközökre van szükség, amelyek kiegyensúlyozottabbá teszik az EU és a többi ország termelői közti versenyt. Az EU számára abban áll a kihívás, hogy alkalmazza a jelenlegi eszközöket (például a kereskedelmi megállapodásokat), és kifejlesszen olyan új eszközöket, melyek a többi élelmiszertermelő országot az uniós élelmiszertermelők által alkalmazott élelmiszertermelési szabványok betartására ösztönzik.

5.7   A vidékfejlesztési politika (a KAP 2. pillére) továbbra is nagy jelentőséggel fog bírni a vidéki területek kiegyensúlyozott fejlődése szempontjából. E térségek Európa lényeges részét alkotják. A jelenlegi, 27 tagállamból álló Európai Unió lakosságának több mint 60 %-a vidéki térségekben él, amelyek az Unió összterületének 90 %-át teszik ki. Az a vidékfejlesztési politika, amely fokozottan figyelembe veszi a tagállamok különféle körülményeit, a jövőben még fontosabbá válhat. Növekedni fog a vidékfejlesztési politika szerepe a vidéki településeken munkát adó foglalkoztatóként és különféle üzleti lehetőségek kialakítójaként. A vidékfejlesztési politikát uniós eszközként lehetne alkalmazni az ellátás biztonságának elősegítésére a mezőgazdaságban és élelmiszeriparban.

5.8   A világ élelmiszer-biztonságához kapcsolódó nagy kihívások és bizonytalansági tényezők miatt a jövőbeli uniós agrárpolitikában továbbra is hangsúlyt kell helyezni az ellátás biztonságával kapcsolatos szempontokra. Az élelmiszerek hozzáférhetőségének biztosítása az EU agrárpolitikájának egyik célkitűzése. Az Uniónak határozottabban elő kell mozdítania a rendszeres tervezést, hogy különféle zavarok és rendkívüli állapotok esetén is biztosítani tudja az agrártermelést és az egész élelmiszer-ipari ágazat működését. Ennek lehetővé tételéhez rendelkezésre kell állniuk a szükséges mechanizmusoknak. Az EU agrárpolitikájának mindenekelőtt azt a célt kell szolgálnia, hogy az egész közösség területén fenntartsa és előmozdítsa a diverzifikált agrártermelést. Az EU élelmezéspolitikájában az jelenti a helyes stratégiai megoldást, ha az uniós polgárok számára EU-szerte megmarad a különféle vidéki területekről származó, kiváló minőségű élelmiszerek gazdag kínálata. Ez az ellátás biztonságát is garantálja.

5.9   Hosszú távon az ellátás biztonsága azt kívánja meg a két ágazatban, hogy az agrártermelés fenntartható legyen. A környezeti fenntarthatóság mellett a gazdasági és társadalmi vonatkozások is fontosak. Jobban ki kellene emelni a mezőgazdaság által az éghajlatváltozás hatásaihoz való alkalmazkodásban és a hatások csökkentésében betöltendő szerepet. A mezőgazdaság és az élelmiszeripar a bioenergia-termelésben is jelentőséggel bír. Az „Európa 2020” stratégia célkitűzéseit az agrárpolitika szerves részévé kell tenni.

5.10   A bioenergia-termelés révén az EU mezőgazdasága számottevő tényezővé vált a megújulóenergia-technológiák bevezetésében. A fenntartható agrárgazdálkodás és élelmiszertermelés pedig nagymértékben hozzájárulhat az EU fosszilistüzelőanyag-importtól való függésének csökkentéséhez és a biztonságos energiaellátásnak az uniós fogyasztók számára való biztosításához. A mezőgazdasági hulladéknak és melléktermékeknek (trágya, élelmiszer-ipari hulladék stb.) bioenergiává való átalakítása révén pedig csökkenthető lesz a szennyezés és a CO2-kibocsátás.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Jelen vélemény kidolgozásához kapcsolódóan 2010. május 31-én Helsinkiben szemináriumot tartottak „Az ellátás biztonsága az uniós mezőgazdasági és élelmiszer-ipari ágazatban” témában.

(2)  A FAO élelmezési csúcstalálkozójának meghatározása szerint.

(3)  HL C 100., 2009.4.30., 44. o.


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/24


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok

(saját kezdeményezésű vélemény)

(2011/C 54/05)

Előadó: Ivan VOLEŠ

2010. február 17–18-i plenáris ülésén az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy eljárási szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2010. november 23-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 9-i ülésnapon) 195 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli a 2010. május 31-én és június 1-jén a Don menti Rosztovban megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozón elfogadott közös nyilatkozatot a modernizációs partnerségről, amelyben felkérik a civil társadalmat, hogy a megerősített párbeszéden keresztül fokozottabban vegyen részt az EU és Oroszország közötti együttműködésben. Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok stratégiai jelentőséggel bírnak mindkét fél részére, és e kapcsolatoknak a kölcsönös bizalomra kellene épülniük. Az unióbeli és az orosz civil társadalomnak az együttműködés fejlesztésére kellene törekednie, és hozzá kellene járulnia a modernizációs partnerségre vonatkozó kezdeményezés megvalósításához. Az EGSZB készen áll arra, hogy tevékenyen részt vegyen ebben a folyamatban.

1.2   A közös térségek vonatkozásában az EGSZB támogatja a meglévő struktúrát, szükségesnek tartja azonban mindkét fél civil társadalmának nagyobb arányú bevonását, lehetőséget adva a különböző cselekvési területekre vonatkozó állásfoglalásaik és kezdeményezéseik ismertetésére.

1.3   Az EGSZB több érintett érdekcsoport bevonását javasolja a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról folytatott párbeszédbe, valamint egy széles körű, reprezentatív EU–orosz kereskedelmi fórum létrehozásának megfontolását ajánlja.

1.4   Az EGSZB támogatja a vízumrendszer egyszerűsítéséről és liberalizációjáról folyó tárgyalások mielőbbi eredményeinek érdekében kifejtett erőfeszítéseket.

1.5   Az emberi jogokról folytatott EU–orosz konzultációkat a nem állami szereplők nagyobb körére kellene kiterjeszteni. Az EGSZB készen áll arra, hogy csatlakozzon ehhez a platformhoz.

1.6   Több olyan platformot kellene létrehozni, amelyeknek keretében az unióbeli és az orosz civil szervezetek hozzá tudnának járulni az EU–orosz kapcsolatok nyomon követéséhez és ellenőrzéséhez. A keleti partnerség keretén belül működő civil társadalmi fórum mintájára ilyen eszközként szolgálhatna az EU–Orosz Civil Társadalmi Fórum.

1.7   Az EGSZB a kölcsönös megértés és bizalom erősítésének eszközeként a személyes kapcsolatok, valamint az oktatás és az interkulturális párbeszéd területén megvalósuló cserekapcsolatok bővítésére szólít fel.

1.8   A tagállamoknak koordináltabb álláspontot kellene képviselniük Oroszországgal szemben, annak érdekében, hogy az EU ambiciózus, ugyanakkor realista célkitűzéseket megfogalmazva és megfelelő rugalmassággal, egységesen tudjon fellépni.

1.9   Az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít Oroszország WTO-tagságának, és teljes mértékben támogatja a csatlakozás folyamatát, amelynek mielőbbi lezárását tartja kívánatosnak.

1.10   Az EU-nak felül kell vizsgálnia az Európai kezdeményezés a demokráciáért és az emberi jogokért (EIDHR) rendszerén keresztül az orosz nem kormányzati szervezeteknek nyújtott pénzügyi támogatás szabályait, ez az eszköz ugyanis a társfinanszírozás magas arányát irányozza elő, és emiatt számos orosz nem kormányzati szervezet nem képes hozzájutni ezekhez a támogatásokhoz.

1.11   Az EGSZB szerint keresni kell annak lehetőségét, hogy különösképpen a környezetvédelem, a közegészségügy, a közlekedés és az energiahatékonyság területén Oroszország bekapcsolódhasson azokba a jelentős regionális projektekbe, amelyekről a keleti partnerség országaival folytatnak majd tárgyalásokat. Fel kellene kérni az orosz civil szervezeteket, hogy vegyenek részt a keleti partnerség keretén belül működő civil társadalmi fórum különböző platformjainak ülésein, ahol megtárgyalnák ezeket a kölcsönös érdeklődésre számot tartó, az EU, a keleti partnerség országai és Oroszország közreműködésével megvalósuló projekteket. Ugyancsak ajánlott a civil társadalom fokozottabb közreműködése az Északi Dimenzió, a balti-tengeri stratégia, a fekete-tengeri szinergia és más idevonatkozó kezdeményezés végrehajtásában.

1.12   Az EGSZB megismétli javaslatát, hogy a megszületendő megállapodásba foglalják bele egy EU–orosz közös civil társadalmi testület felállítását.

1.13   Az EGSZB az EU–orosz kapcsolatoknak szentelt kapcsolattartó csoportot hoz majd létre, és folytatni fogja az Orosz Föderáció Közkamarájával fennálló kapcsolatainak fejlesztését. Javasolja ugyanakkor, hogy az Orosz Föderáció Közkamarájában képviselettel nem rendelkező civil szervezeteket is vonják be a közös tevékenységekbe.

2.   Az EU és Oroszország közötti kapcsolatok: a jelenlegi helyzet

2.1   Az elmúlt két évtized során az EU–orosz kapcsolatokat több hullámvölgy jellemezte. A 2008. augusztusi orosz–grúz katonai konfliktus és a 2009. januári orosz–ukrán gázvita kedvezőtlenül befolyásolta a kölcsönös kapcsolatokat. A két fél azonban továbbra is arra törekszik, hogy átlendüljenek ezen a holtponton. E vélemény fő célkitűzése az EU–orosz kapcsolatok javítását szolgáló EGSZB-ajánlások bemutatása, valamint annak ismertetése, hogy az EU és az Orosz Föderáció civil társadalma hogyan járulhatna hozzá e cél eléréséhez.

2.2   Az 1994-es partnerségi és együttműködési megállapodást felváltó új EU–orosz kétoldalú megállapodásról folyó tárgyalásokat 2008 júniusában Hanti-Manszijszkban kezdték meg, majd 2008 júliusában nyitották meg hivatalosan. A tárgyalási folyamat kezdetén a két fél másra helyezte a hangsúlyt az új megállapodás természetére vonatkozóan. Az EU átfogó és részletes stratégiai megállapodást, míg Oroszország egy alapvető politikai keretmegállapodást kíván kötni, amelyet az Oroszország érdekeit szolgáló ágazatokra vonatkozó részletes ágazati megállapodások követhetnek. (1)

2.3   2010. november közepén kezdődött meg az EU és az Orosz Föderáció részvételével zajló tárgyalások 12. fordulója, amely a közös térségek modellje szerint megalakult munkacsoportokban zajlik. Az Európai Bizottság visszafogott optimizmussal nyilatkozik a tárgyalások eddigi eredményeiről, korai lenne azonban még az új megállapodásról folyó megbeszélések lezárulásának időpontját meghatározni.

2.4   Az új megállapodással kapcsolatos, folyamatban lévő megbeszélések lassú előrehaladása a két félnek a kölcsönös kapcsolatokra vonatkozó eltérő álláspontját tükrözi. Az EU a közösségi vívmányokkal és intézményekkel összhangban álló társadalmi, politikai és gazdasági komplex modernizációt támogatja. Oroszország viszont azt szeretné elérni, hogy szuverén globális hatalomként kezeljék a demokráciára, az emberi jogokra, valamint a gazdasági és biztonsági érdekekre vonatkozó saját megközelítésével. (2) E szerep betöltése érdekében Oroszország a rendelkezésére álló valamennyi eszközt beveti, például földgáz- és olajtartalékait, atomfegyver-kapacitásait, űrprogramjait stb., ideértve többek közt a nemzetközi szervezetekben, többek között az ENSZ Biztonsági Tanácsában, a Sanghaji Együttműködési Szervezetben, a Független Államok Közösségében, a G-20-ban betöltött pozícióit is. A jelenlegi oroszországi társadalmi-gazdasági körülmények hiányosságai miatt azonban a fent említett ambícióinak nemzetközi hatása korlátozott. (3)

2.5   Jelentősen eltér az uniós és az orosz álláspont, ha az európai biztonsági struktúra lehetséges változásairól esik szó. Oroszország felül kívánja vizsgálni az európai biztonsági struktúrát, ezt tükrözte az új európai biztonsági paktum megkötésére vonatkozó orosz javaslat is, amelyről Dmitrij Medvegyev elnök tett említést 2008 júniusában.

2.6   Továbbra is jelentősek a nézeteltérések az energiabiztonság területén. Oroszország, amely az EU földgáz- és kőolajszükségletének fő ellátója, különleges elbánást vár el, ideértve az energetikai vállalatainak biztosított preferenciális bánásmódot és hozzáférésüket az uniós piachoz, emellett pedig sajátos helyzetének és érdekeinek elismerését Fehéroroszország és Ukrajna energiaszektorában. (4) 2009 augusztusában Oroszország kilépett az Energia Charta Egyezményből. Az EU a maga részéről úgy véli, hogy energiapiacának bármely további liberalizációjához az Energia Charta Egyezmény biztosítja az alapot, ideértve az orosz energetikai vállalatok előtti nyitást is. Medvegyev elnök közelmúltbeli kezdeményezése, amely az Energia Charta Egyezmény helyébe lépő új globális energiabiztonsági szerződés megkötésére vonatkozik, nem kizárólag az EU-nak, hanem a G-20 országoknak is szól, habár az energia területén az EU marad Oroszország fő kereskedelmi partnere.

2.7   Oroszország a hagyományos „nagy” európai hatalmakkal kiépített speciális kapcsolatain keresztül kísérli meg az EU-val szembeni érdekeit érvényesíteni. Bár az EU tagállamai hagyományaikat és érdekeiket tükröző kétoldalú kapcsolatokat ápolnak Oroszországgal, alapvető jelentőségű annak biztosítása, hogy az Oroszországgal szemben követett átfogó uniós politika kialakításának érdekében álláspontjaik és intézkedéseik összehangoltabbá váljanak. Az új Lisszaboni Szerződés megerősítette az EU közös kül- és biztonságpolitikáját, valamint új hatásköröket biztosított az EU számára az energiabiztonság területén.

2.8   A keleti partnerséget tekintve sincs egyetértés Oroszország és az EU között, előbbi ugyanis az EU befolyási övezete kiterjesztésének kísérleteként értékeli a kezdeményezést. Az EU a maga részéről saját közös értékei és normái keleti szomszédjaival való megosztásának eszközeként tekint a keleti partnerségre, mivel ezek érvényesítése ezeknek az országoknak a gazdasági és társadalmi modernizációjához vezet, és hozzájárul a teljes európai kontinens biztonságához és stabilitásához.

2.9   Az EU, Oroszország, Norvégia és Izland vonatkozásában megvalósuló Északi Dimenzió közös politikájának keretében kedvezően változott az EU–orosz együttműködés. A partnerségi programok kézzelfogható eredményekhez vezettek a környezetvédelem, a közegészségügy, a kultúra, a közlekedés és az infrastruktúra területén. Az EGSZB folyamatosan közreműködött a politika végrehajtásában, az Északi Dimenzió politikájáról szóló véleményében (5) is hangsúlyozva a civil társadalom bevonásának jelentőségét.

2.10   A fent említett félreértésektől és nehézségektől függetlenül mind az EU-ban, mind pedig Oroszországban általános az egyetértés a kétoldalú kapcsolat stratégiai jelentőségét tekintve. Világosan jelezték a kétoldalú kapcsolatok magasabb szintre emelésének politikai szándékát a Don menti Rosztovban 2010. május 31-én és június 1-jén megrendezett EU–Oroszország csúcstalálkozón született következtetések, ideértve a modernizációs partnerségről szóló közös nyilatkozatot is. (6)

3.   A közös térségekből levonható tanulságok

3.1   Általános megállapítások

3.1.1   A közös térségek (7) égisze alatt folytatott intézményesített párbeszéd a legintenzívebb dialógust tette lehetővé az EU egy harmadik országgal folytatott külkapcsolatainak eddigi történetében. Az EU–orosz közös térségek keretén belüli együttműködésből a következő tanulságokat lehet levonni az új EU–orosz megállapodás tárgyalásának szempontjából: (8)

a közös térségek struktúrája jól működő intézményi kerete az EU és Oroszország közötti széles körű politikai és ágazati párbeszédnek, és ezért meg kell őrizni;

az ágazati kérdésekben elért haladás néhány kedvező példája ellenére a közös térségek meglehetősen szerény eredménnyel jártak a két fél eredeti elvárásaihoz képest;

a párbeszéd és az együttműködés javításának érdekében elengedhetetlen mindkét fél részéről az erősebb politikai akarat, a kölcsönös bizalom és az a képesség, hogy a feltételek és értékek tárgyában egyetértésre jussanak, ideértve a kölcsönösen elfogadott normákat is.

3.2   Közös gazdasági térség

3.2.1   A közös gazdasági térség létrehozásával az EU egy nyitott és integrált piacot kívánt létrehozni az EU és Oroszország között. E célkitűzés megvalósítása azonban lassan halad, a szabadkereskedelmi térség pedig távoli valóságnak tűnik. Alapvető fontosságú, hogy Oroszország a WTO tagjává váljon, az EGSZB pedig üdvözli az orosz fél kívánságát, hogy mielőbb le kívánja zárni WTO-csatlakozásának folyamatát. Kérdéses azonban, hogy a Kazahsztánnal és Fehéroroszországgal létrehozott vámunió milyen következményekkel jár majd a WTO-val folytatott tárgyalásokra.

3.2.2   A közös gazdasági térség különböző részeiről folyó párbeszéd többszintű, és a gazdasági, kereskedelmi, pénzügyi és ipari terület számos szempontját felöleli. (9) Az EGSZB azt javasolja, hogy a közös gazdasági térségre vonatkozó párbeszédet terjesszék ki a foglalkoztatási és szociális politikára is, a tárgyalásokba mindeddig be nem vont szociális partnerek közreműködésével, figyelembe véve ugyanakkor az ezekre a területekre vonatkozó korlátozott közösségi hatáskört is. Különös figyelmet kell szentelni a közegészségügy kérdésének, ideértve az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedéseket és a fogyasztóvédelmet is.

3.2.3   Az EU és Oroszország Gyáriparosainak Kerekasztala szolgál intézményi platformként az üzleti szféra közös gazdasági térségbe történő bevonására. Mindamellett, hogy a két fél üzleti közösségének a mélyebb gazdasági integrációt erőteljesen támogató hozzáállása kedvező hatással jár, továbbra sem működőképes néhány olyan munkacsoport, (10) amelyeket azzal a céllal hoztak létre, hogy segítsék a szabályozási és ipari kérdésekről folyó EU–orosz párbeszédet, a politikusi kör és a közigazgatás pedig nem veszi figyelembe az ajánlásokat és a javaslatokat. Az érintett érdekcsoportok szélesebb körű és rendszeresebb bevonása a tárgyalási folyamatba hozzájárulna a kölcsönös kereskedelmet és beruházásokat gátló „mesterséges” akadályok feltárásához és felszámolásához. Ennek a közreműködésnek az elősegítése érdekében megfelelő eszközöket kell létrehozni. A fő gazdasági és üzleti szereplőket képviselő EU–orosz üzleti fórum alkalmas lehetne e szerep betöltésére.

3.2.4   A közös gazdasági térségen belül működő valamennyi munkacsoportnak az üzleti kapcsolatok és a beruházások akadályainak felszámolását, a protekcionizmus megelőzését, a tisztességes verseny biztosítását, valamint a joganyag és a normák harmonizációjának tárgyalását kellene fő feladatául tekintenie. Az EGSZB sürgeti a haladásra vonatkozó szigorúbb elszámoltathatóságot, valamint a jogszabályi és gyakorlati szinten szükséges változások megvalósításához szükséges oroszországi kapacitások megerősítését. Emellett a Lisszaboni Szerződés a beruházások kérdésében mind a szabályozást, mind pedig a védelmet illetően hatáskört biztosít az EU-nak. Emiatt az Uniónak a partnerségi és együttműködési megállapodást felváltó és naprakésszé tevő új megállapodásba a beruházásokra vonatkozó alapvető szabályozást is be kellene építenie, ideértve a méltányos és egyenlő bánásmódra vonatkozó rendelkezéseket, és különösen azokat a hiteles és megbízható választottbírósági záradékokat, amelyek a beruházó és az állam közti kapcsolatokat védik.

3.2.5   A e területen megvalósuló együttműködés támogatására kijelölt uniós pénzügyi eszközöket jobban össze kellene kötni a szakpolitikákkal, használatukat pedig az adminisztratív eljárások tekintetében egyszerűsíteni kellene. A folyamat végrehajtási és értékelési szakaszait meg kellene erősíteni. Elsősorban olyan vagyonkezelői alapokat kellene egyszerűsített eljárással létrehozni, amelyek a kis projekteket segítik, annak érdekében, hogy a támogatások a célcsoportok és intézmények szélesebb köréhez – ideértve a női vállalkozókat, a kkv-kat, a szociális gazdaságot – jussanak el, emellett pedig a kis, de konkrét és eredményorientált projekteket támogassák. (11) A rendelkezésre álló támogatások esetleges csökkentését az orosz fél nagyobb arányú társfinanszírozásának kellene kísérnie, és Oroszországnak a programok és projektek vonatkozásában nagyobb befolyáshoz és részesedéshez kellene jutnia.

3.3   A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség

3.3.1   A szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség nagyon fontos, mivel érinti a demokrácia kérdését, valamint az emberi jogok és az alapvető szabadságok tiszteletben tartását. Mindkét félnek érdekében áll, hogy kezelje a szervezett bűnözés, a terrorizmus, a kábítószerek és az illegális bevándorlás kihívását és a hasonló problémákat.

3.3.2   A tárgyalások egyik fő témája a vízum- és a visszafogadási politika. Az EGSZB kéri, hogy, tiszteletben tartva a tagállamoknak az e kérdésekre vonatkozó hatáskörét, vegyék figyelembe a civil társadalom álláspontját a következők tekintetében: egyszerűsített vízumkiadási eljárás a vállalkozásoknak, a civil társadalom képviselőinek és a diákoknak; többszöri beutazásra jogosító vízum kiadása a határ menti régiók lakóinak; a vízumköltségek csökkentése vagy eltörlése; a külföldi állampolgárok nyilvántartásba vétele és ennek egyszerűsítése; a munkavállalási és tartózkodási engedélyekkel kapcsolatos szabályok kiegyensúlyozott és nem diszkriminatív végrehajtása. Az EGSZB támogatja a vízumrendszernek a kölcsönösen elfogadott kötelezettségvállalások végrehajtására épülő gyors ütemű egyszerűsítését és liberalizációját.

3.3.3   Az EU-nak továbbra is erőfeszítéseket kell tennie annak érdekében, hogy más nem kormányzati szereplők is vegyenek részt az emberi jogokról folytatott EU–orosz konzultációkban.

3.4   A külső biztonságról szóló közös térség

3.4.1   A külső biztonság területén korlátozottak a közös EU–orosz törekvések. A nyugat-balkáni és a csádi közös missziók kedvező tapasztalatai alapján az EU-nak kétségkívül arra kellene törekednie, hogy bevonja Oroszországot a biztonság fenntartására szolgáló közös tevékenységekbe.

3.4.2   A 2008. augusztusi Oroszország–Grúzia konfliktust követően Oroszország közvetítői szerepre kérte fel az EU-t a Grúziával való konfliktusrendezésben. Oroszországnak még végre kell hajtania a 2008. augusztus 12-i és szeptember 8-i megállapodásba foglalt valamennyi kötelezettséget. Az Európai Unió Megfigyelő Missziója (EUMM) elengedhetetlen eleme a grúziai stabilizációs erőfeszítéseknek. A Dél-Oszétiába és Abháziába való bejutás az EUMM mandátumának továbbra is kulcsfontosságú, de még meg nem valósult része. E vonatkozásban a legnagyobb jelentőséggel bír Oroszország közreműködése.

3.4.3   Az európai és globális biztonságra vonatkozó eltérő álláspontjuk ellenére mindkét félnek továbbra is folytatnia kell a kétoldalú biztonsági párbeszédet és a már létező nemzetközi intézmények keretében megvalósuló párbeszédet, amelyeket az EU–orosz kapcsolatok megvitatására kellene felhasználni: ENSZ, Európa Tanács, EBESZ, valamint a NATO–Oroszország Tanács.

3.4.4   Az Oroszországgal ápolt kapcsolatainak keretében az EU nem hagyhatja figyelmen kívül keleti szomszédjainak érdekeit, és ez fordítva is igaz. Ragaszkodnia kell a keleti partnerek átalakulásának elősegítése iránti elkötelezettségéhez is.

3.4.5   A kulcsfontosságú kérdésekre (kapcsolatok Oroszországgal, energiapolitika, kapcsolatok a keleti partnerekkel) vonatkozó egység erősíteni fogja az EU helyzetét az Orosz Föderációval folytatott tárgyalások során. Az EU-nak mindenekelőtt végre egységesen kellene fellépnie.

3.4.6   A hivatalos kapcsolatfelvétel ellenére az unióbeli és orosz civil szervezetek, kutatóintézetek és „agytrösztök” még csak kevés kérdésben működnek együtt. Az elégtelen kapcsolatok és az együttműködés hiánya a „másik” partner érdekeinek és szándékainak sztereotipizált értelmezéséhez vezet. Ezért a kétoldalú civil párbeszédnek hozzá kellene járulnia az olyan közös érdeklődésre számot tartó kérdések új megközelítésének kidolgozásához, mint pl. a nemzetközi terrorizmus és ennek gyökerei.

3.5   A közös kutatási, oktatási és kulturális térség

3.5.1   E közös térség a legsikeresebb EU–orosz együttműködés példája, a természettudományi projektek erőteljes túlsúlyával.

3.5.2   A siker jeleként értelmezhető egyrészt, hogy a rendelkezésre bocsátott programokon és támogatásokon keresztül mindkét fél aktív elkötelezettségről tesz tanúbizonyságot, másrészt pedig az alulról felfelé építkező megközelítés, vagyis hogy a kutatók megválaszthatják munkájuknak a számukra legalkalmasabb módját és formáját. (12)

3.5.3   Ez a siker ellentétben áll azonban az oktatás területén mutatkozó korlátozott mobilitással, ahol mindössze néhány cserekapcsolat valósult meg, például a Tempus és az Erasmus Mundus programok révén. Nehézséget okoz a munkacsoportok működésére vonatkozó további információk megszerzése is. Több figyelmet kellene szentelni a fiatalkori mobilitásnak és az interkulturális cserekapcsolatoknak. Jobban be kellene vonni a civil társadalmat az e közös térségre vonatkozó tárgyalásokba és a megállapodások nyomon követésébe is, hogy ellenőrizni lehessen a kutatási projekteknek a tudásalapú társadalomra gyakorolt hatását.

4.   A civil társadalom helyzete Oroszországban

4.1   Az orosz civil társadalom helyzetére, valamint a szociális és civil párbeszédre vonatkozóan hozzáférhető információk (13) alapján megállapítható, hogy bár még nem teljes mértékben felelnek meg az európai normáknak, helyzetük és befolyásuk részben javult az EU–orosz kapcsolatok legutóbbi EGSZB-értékelése óta. (14)

4.2   Az Orosz Föderáció Közkamarája, amelyet 2006-ban hoztak létre, az orosz civil társadalom hivatalos képviseleti szervévé vált. A kamarát elnöki rendelettel alapították, az elnök nevezi ki tagjainak egyharmadát. A kamara elérte, hogy fontos kérdésekben nemzeti és regionális szinten is a civil társadalom álláspontjának szócsövévé vált, miközben számos régióban helyi kamarákat hoztak létre. A kamara ismerteti ajánlásait, a jogszabálytervezetekre vonatkozó megjegyzéseit, emellett pedig elemzéseket végez az ágazatokról és a régiók helyzetéről. A kamara állásfoglalásai helyenként nagyon nyitottak és kritikusak a kormányzati politikákkal szemben. (15)

4.3   Az Orosz Föderáció Közkamarája által közzétett, az Orosz Föderáció civil társadalmának 2009. évi helyzetét értékelő jelentése (16) szerint az Oroszországban bejegyzett nonprofit nem kormányzati szervezetek száma elérte a 670 ezer jogi személyt. 2004 és 2009 között létszámuk 17 %-kal esett vissza. Az Orosz Föderáció Közkamarájának ajánlása szerint meg kell változtatni a nonprofit nem kormányzati szervezetek besorolását, és az ENSZ módszerét kell alkalmazni, amely szerint az állami szervek által létrehozott intézményeket nem tekintik nem kormányzati szervezeteknek.

4.4   Tevékenységi területüket tekintve a nem kormányzati szervezetek túlnyomó része szociális ügyekkel foglalkozik (54 %), majd tudományos kérdésekkel és oktatással (44 %), jogvédelemmel (42 %), karitatív munkával (39 %), idegenforgalommal és sporttal (32 %), kultúrával (30 %), tájékoztatással (27 %), egészségüggyel (22 %), környezetvédelemmel (12 %), települési ügyekkel (9 %), vallással (9 %), gazdasággal (6 %), lakhatással (5 %) és egyéb kérdésekkel (5 %).

4.5   Az Orosz Föderáció Közkamarája kapcsolatokat alakított ki a külföldi partnerszervezetekkel, az EGSZB-t is ideértve (2008-as szándéknyilatkozat), és tagjává vált a Gazdasági és Szociális Tanácsok és Hasonló Intézmények Nemzetközi Szövetségének (AICESIS). 2009 decemberében otthont adott ez utóbbi igazgatótanácsi ülésének is. Az EGSZB és az Orosz Föderáció Közkamarája közötti kapcsolatok azóta a kölcsönös érdeklődésre számot tartó kérdések tárgyában rendezett közös workshopokon keresztül, valamint e workshopok eredményeként közös következtetések elfogadásával is erősödtek. (17)

4.6   Az orosz vezetés tudatára ébredt annak, hogy a civil társadalom bevonása nélkül nem valósítható meg Oroszország modernizációjának stratégiai célkitűzése. Az elmúlt év folyamán a civil társadalom helyzetének javítása érdekében a meglévő joganyag több módosítását is elfogadták, ideértve a külföldről finanszírozott nem kormányzati szervezetek tevékenységeire vonatkozó korlátozások enyhítését is.

4.7   Bár fokozatosan javul a civil társadalom által az orosz politikai rendszer modernizációjában játszott szerep megítélése, továbbra is hosszú még a hátralévő út.

4.8   A szociális partnerek közötti nemzeti szintű szociális párbeszéd a szociális és munkakapcsolatok szabályozását felügyelő orosz háromoldalú bizottságban zajlik. Az általános megállapodásokról szóló tárgyalásokban valamennyi orosz szakszervezet és a munkaadók szövetsége is részt vesz, a kormány közreműködése mellett. A kollektív megállapodásokat általában azokban a vállalatokban kötik, ahol léteznek szakszervezeti képviselők, bár a nézeteltérések helyenként sztrájkhoz vezetnek. Oroszország ratifikálta a legtöbb ILO-egyezményt, alapvető azonban, hogy ezeket az egyezményeket teljes mértékben tiszteletben is tartsák.

4.9   A munkaadókat független nem kormányzati szervezetként az Orosz Gyáriparosok és Vállalkozók Szövetsége képviseli. A szövetség több mint 120, a gazdaság kulcsfontosságú ágazataiban tevékeny regionális szövetséget és ipari egyesületet képvisel, és szociális partnerként aktív szerepet játszik az orosz háromoldalú bizottságban. Új törvénytervezeteket kezdeményezhet, és folyamatos erőfeszítést tesz a gazdaságra és a vállalkozói szférára vonatkozó meglévő joganyag javítására. Szorosan együttműködik a BusinessEurope-pal, és támogatja az Oroszország és az EU, valamint tagállamai közötti üzleti kapcsolatok javítását.

4.10   E szövetség mellett más szervezetek is ellátják a vállalkozók és a munkaadók képviseletét, pl. az Orosz Föderáció Kereskedelmi és Iparkamarája (18), az Orosz Menedzserszövetség, az Opora Rosszii (a kkv-k szövetsége) és mások.

4.11   A szakszervezeteket két szakszervezeti szövetség képviseli: az Oroszországi Független Szakszervezetek Szövetsége (FNPR), valamint az Oroszországi Munkásszövetség (KTR). Mindkettő tagja a Szakszervezetek Nemzetközi Szövetségének (ITUC), valamint e szövetség európai regionális struktúrájának, a Páneurópai Regionális Tanácsnak (PERC). (19)

4.12   Az EGSZB aggodalommal figyeli az orosz szakszervezetek problémáit, amelyek növekedtek az utóbbi években. A független szakszervezetek az egyesülésre, a kollektív tárgyalásra és a sztrájkra vonatkozó alapvető munkavállalói jogok tiszteletben tartásának hiányát tartják a legégetőbb problémának. Azok mellett a nyilvánvaló esetek mellett, amikor leplezetlen módon gyakorolnak nyomást a szakszervezetekre, ezek tagjaira és vezetőire, hogy akadályozzák jogilag engedélyezett tevékenységeiket, a diszkrimináció is jelen van. Az a kormányzati szerv, amely a szociális partnerek közötti kapcsolatokban a jog alkalmazásáért felelős, nem látja el a munkavállalók hatékony jogi védelmét.

4.13   A nem kormányzati szervezetek széles skálája létezik. Tevékenységi területeiket a 4.4. pont sorolja fel. Az emberi jogok védelmével foglalkozó, a kormánnyal szemben kritikus szervezetek (20) különféle akadályoknak, nyomásgyakorlásnak és fenyegetésnek vannak kitéve. A fogyasztókat, a környezetvédőket, a szociális gazdaságot, az ifjúságot stb. képviselő polgárközeli civil szervezetek (21) főleg finanszírozási problémákkal küzdenek. A szövetségi szinten aktív civil szervezetek mellett több ezer regionális és helyi szinten aktív nem kormányzati szervezet is működik, amelyek némelyike a helyi hatóságok bojkottjával vagy barátságtalan hozzáállásával szembesül.

5.   Az EGSZB javaslatai az EU–orosz kapcsolatok javítására

5.1   Általános javaslatok

5.1.1   Sürgető az Oroszország és az EU közötti kölcsönös bizalom megteremtése. Ez elsősorban a politikai vezetők feladata, de a két fél civil társadalmára is vonatkozik, amelynek kiemelkedő támogató szerepet kell játszania ebben a folyamatban. Bizalom nélkül nehéz továbblépni az új szerződésről folytatott EU–orosz tárgyalásokon, valamint a közös térségek struktúráiban folyó párbeszéd fejlesztése terén.

5.1.2   Az EU részéről a tagállamok egyeztetett, közös megközelítése, a világosabb célkitűzések, a realista törekvések és a nagyobb rugalmasság segítheti az EU–orosz kapcsolatok fejlesztését, általában véve is, és különösen a négy közös térség építésében.

5.1.3   Új politikai lendületre van szükség az EU–orosz kapcsolatokban, amely mindkét fél számára lehetővé tenné az együttműködés felélesztését, valamint a stratégiai partnerség értelmének újrafelfedezését. A 2010. június 1-jei, a Don menti Rosztovban tartott csúcstalálkozón elfogadott modernizációs partnerség menetrendjére úgy kellene tekintenie az uniós félnek, mint az együttműködésre vonatkozó javaslatok jövőorientált csomagjára. A közös térségekből levonható tanulságok alapján e javaslatoknak új lendületet kell adniuk az EU–orosz kapcsolatoknak, ugyanakkor pedig ki kell egészíteniük a hat kelet-európai országnak már felajánlott keleti partnerséget.

5.1.4   Az EGSZB üdvözli, hogy a modernizációs partnerség menetrendje nemcsak technológiai és gazdasági szempontokat foglal magában, hanem az egyének és vállalatok részvételének ösztönzése érdekében az emberek közötti közvetlen kapcsolatok támogatását és a civil társadalommal folytatott párbeszéd megerősítését is. Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az orosz társadalom modernizációja csak úgy érhető el, ha olyan kérdéseket helyeznek a középpontba, mint az emberi jogok, a demokrácia, a korrupció elleni harc, a jogállamiság, a média szabadsága, a szociális párbeszéd vagy a civil társadalom szerepének növelése a szükséges reformok előkészítésében, végrehajtásában és nyomon követésében.

5.1.5   Annak érdekében, hogy az orosz nem kormányzati szervezetek tevékenységeinek uniós támogatása működőképesebb és könnyebben hozzáférhető legyen, az EGSZB az orosz nem kormányzati szervezetek számára jelenleg előírt 20 %-os önrész esetleges csökkentésének a megfontolását ajánlja, abban az esetben, ha ezek a szervezetek támogatásra pályáznának. Az EIDHR-támogatások előírt társfinanszírozása jelentősen korlátozza azoknak az orosz nem kormányzati szervezeteknek a körét, amelyek uniós támogatásban részesülhetnének.

5.1.6   A keleti partnerség kezdeményezésére vonatkozó orosz aggályok nem jelenthetik azt, hogy közös szomszédjaik egyenlő jogú és építő jellegű részvételének feltételével az EU nem javasolhatja és nem keresheti az Oroszországgal való együttműködést és partnerséget bizonyos konkrét régiókban és regionális projektekben. Ezzel kapcsolatban figyelembe kell venni az Északi Dimenzióra, (5) a balti-tengeri stratégiára, (22) a fekete-tengeri szinergiára, (23) a keleti partnerségre (24) és a Duna-stratégiára vonatkozó EGSZB-véleményekben szereplő ajánlásokat. Fontos, hogy a célok, amelyekről az EU a keleti partnereivel és Oroszországgal megállapodott, amennyire lehet, kompatibilisek legyenek. Az Orosz Föderációval folytatott ágazati párbeszédnek, valamint a keleti partnerekkel kidolgozott cselekvési terveknek alapvetően ugyanabba az irányba kellene mutatniuk, habár nagyon valószínű, hogy céljaikat és törekvéseiket tekintve eltérőek.

5.1.7   Az EU-nak, az Orosz Föderációnak és közös szomszédjaiknak átfogó projekteket kell kidolgozniuk olyan területeken, mint az energiapolitika, az infrastruktúrafejlesztés, a határellenőrzés, a környezeti kérdések és a normák közelítése, amelyek hozzájárulhatnak ahhoz, hogy felülkerekedjenek a keleti partnerség végrehajtása által kiváltott esetleges választóvonalakon.

5.1.8   A civil társadalmat be kell vonni az EU, a keleti partnerség tagországai és az Oroszország számára fontos projektek meghatározásába, és minden esetben, amikor a teljes régió szempontjából fontos kérdésekről tárgyalnak, meg kellene hívni az orosz civil szervezeteket a keleti partnerség keretén belül működő civil társadalmi fórum megfelelő munkacsoportjainak üléseire. A hasonló EU–Orosz Civil Társadalmi Fórum eszközként szolgálhatna arra, hogy az orosz civil szervezeteket bevonják az EU–orosz kapcsolatok fejlesztésébe.

5.2   Az EGSZB szerepe

5.2.1   Az EGSZB-t és az orosz független civil szervezeteket meg kellene hívni a 2005 óta sorra kerülő EU–orosz emberjogi konzultációkra.

Annak érdekében, hogy az európai és az orosz civil társadalom közötti kölcsönhatás erősödjön, a következő lépésekre lenne szükség:

5.2.2.1   Új kapcsolattartó csoportot kellene létrehozni az EGSZB REX szekcióján belül, amely az EU–orosz kapcsolatokkal foglalkozna.

5.2.2.2   A jövőbeli EU–orosz megállapodás egyik pontjaként javasolni kell az EGSZB és az orosz civil társadalom közös civil testületének létrehozását. Fő feladata az EU–orosz együttműködés fejlesztéséhez való civil hozzájárulást ölelné fel.

5.2.3   Folytatni és fejleszteni kell az Orosz Föderáció Közkamarájával fenntartott kölcsönös kapcsolatokat, és további lépéseket kell tenni a megerősített, folyamatos és rendszeres párbeszéd irányába. Ezzel egy időben az EGSZB-nek fel kell kérnie az orosz felet arra, hogy a kamarában jelenleg képviselettel nem rendelkező más civil szervezetek képviselőit is hívja meg a közös tevékenységekre.

5.2.4   Az Északi Dimenzió, a balti-tengeri stratégia, a fekete-tengeri szinergia és más idevonatkozó regionális kezdeményezések keretén belül az EGSZB-nek továbbra is hozzá kell járulnia az európai és orosz civil szervezetek meglévő kapcsolataihoz.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az EGSZB képviselőinek 2010. június 29-i találkozója Alekszandr Zsukovval, az Orosz Föderáció miniszterelnök-helyettesével.

(2)  Lásd: az Orosz Föderáció 2020-ig szóló nemzetbiztonsági stratégiája, amelyet az Orosz Föderáció elnökének 2009. május 12-i, 537. sz. rendelete hagyott jóvá.

(3)  Az Orosz Föderáció 2020-ig szóló nemzetbiztonsági stratégiája, amelyet az Orosz Föderáció elnökének 2009. május 12-i, 537. sz. rendelete hagyott jóvá. Lásd a 2. részt: A modern világ és Oroszország: helyzetjelentés és fejlődési tendenciák, 4–8. o., valamint a 9. részt: Stratégiai stabilitás és egyenlő stratégiai partnerség, 29–31. o.

(4)  Oroszország 2030-ig szóló energiastratégiája, amelyet az Orosz Föderáció kormányának 2009. november 13-i, 1715. sz. rendelete hagyott jóvá. Lásd a 9. részt: Külső energiapolitika, 55–58. o.

(5)  HL C 309., 2006.12.16., 91–95. o.

(6)  A modernizációs partnerség a következőket kezeli majd kiemelt területként: a beruházási lehetőségek kiterjesztése a növekedést és innovációt ösztönző kulcsfontosságú szektorokban; a kétoldalú kereskedelmi és gazdasági kapcsolatok ösztönzése és elmélyítése; a kkv-k támogatása; a műszaki előírások és normák összehangolásának, valamint a szellemi tulajdonjoghoz fűződő jogok magas szintű érvényesítésének ösztönzése; a közlekedés javítása; az alacsony szén-dioxid-kibocsátású fenntartható gazdaság és az energiahatékonyság, valamint az éghajlatváltozás elleni fellépésre vonatkozó nemzetközi tárgyalások ösztönzése; az együttműködés elősegítése az innováció, kutatás és fejlesztés, valamint az űrkutatás területén; a kiegyensúlyozott fejlődés biztosítása a gazdasági szerkezetátalakítás regionális és társadalmi következményeinek a kezelésével; az igazságszolgáltatás hatékony működésének biztosítása és a korrupció elleni küzdelem fokozása; a személyes kapcsolatok ösztönzése; a civil társadalommal folytatott párbeszéd ösztönzése az egyének és a vállalatok részvételének fokozása érdekében.

(7)  2003 májusában az EU és Oroszország a négy közös térségen belüli együttműködés újrastrukturált formájáról állapodott meg: közös gazdasági térség; a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló közös térség; a külső biztonságról szóló közös térség; közös kutatási, oktatási és kulturális térség. 2005 májusában a két fél megállapodott a közös térségek végrehajtásáról szóló menetrendek csomagjáról. Lásd még: http://ec.europa.eu/external_relations/russia/docs/commonspaces_prog_report_2009_en.pdf.

(8)  Lásd Searching for New Momentum in EU-Russia Relations. Agenda, Tools and Institutions (Új lendület keresése az EU–orosz kapcsolatokban. Menetrend, eszközök és intézmények), Pozsony, a Szlovák Külpolitikai Szövetség Kutatóközpontja, 2009.

(9)  A közös gazdasági térségen belül a következő fő munkacsoportok léteznek: közlekedés, ipar- és vállalkozáspolitika, az ipari termékek szabályozására vonatkozó párbeszéd, űrpolitika, információs társadalom, mezőgazdaság, halászat, makrogazdasági politika, pénzügyi szolgáltatások, energia, közbeszerzés, környezetvédelem, a kereskedelem megkönnyítése, a szellemi tulajdonhoz fűződő jogok, beruházások, régióközi együttműködés, statisztika, makroökonómiai és pénzügyi kérdések.

(10)  Munkacsoportok, ideértve az építési termékekkel, a gépekkel és elektromos berendezésekkel, a megfelelőség vizsgálatával és a szabványosítással, az űrkutatással, a versenypolitikával és a közegészségüggyel foglalkozó alcsoportokat.

(11)  Világkereskedelem, tisztességes kereskedelem, méltányos verseny, az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés, adatvédelem és magánélet, fenntarthatóság, energiahatékonyság, vízellátás, a fogyasztók oktatása, elektronikus kereskedelem, élelmiszer-politika, csoportos fellépés, egészségügy, hibás termékekre és szolgáltatásokra vonatkozó szavatosság, pénzügyi kérdések, telekommunikáció, szerződési feltételek stb.

(12)  A munkacsoportok az egészségügy, az élelmiszerek, a mezőgazdaság és biotechnológia, a nanotechnológia és az új anyagok, az energiaügy, a repülőgépipar és a környezetvédelem, a maghasadás és magfúzió, valamint az információs és kommunikációs technológiák területén aktívak, emellett hét csoportot hoztak létre az űrkutatási együttműködés területén.

(13)  Jelentés a civil társadalom helyzetéről az Orosz Föderációban, közzétette az Orosz Közkamara 2009-ben, http://www.oprf.ru/documents/1151/1256/; valamint a Külkapcsolati Főigazgatóság 2009. februári feljegyzése az Európai Parlament számára.

(14)  HL C 294., 2005.11.25., 33–37. o.

(15)  Lásd az Orosz Föderáció Közkamarájának honlapját, ideértve a dokumentumok (vélemények, ellenőrző jelentések, felszólalások stb.) listáját is: http://www.oprf.ru. A szövetségi és regionális szintű hatóságokkal szembeni sikeres fellépések vonatkozásában elért fő eredmények a „Megtettük!” (Добились!) rovatban találhatók: http://www.oprf.ru/ru/press/984/.

(16)  Lásd a 13. lábjegyzetet.

(17)  A közös workshopokról szóló információk, valamint a közös következtetések szövege a következő internetes oldalon találhatók: http://www.eesc.europa.eu/?i=portal.en.events-and-activities-eu-russia-june-2010.

(18)  Az Orosz Föderáció Kereskedelmi és Iparkamarája a Eurochambers tagja.

(19)  Az FNPR elnöke a Páneurópai Regionális Tanács (PERC) jelenleg megválasztott elnöke. Szabályzatuknak megfelelően az Európai Szakszervezetek Konföderációjának (ETUC) főtitkára tölti be a PERC főtitkárának tisztségét.

(20)  Ezek közül a legjelentősebbek a Demokrácia és az Emberi Jogok Fejlődésének Központja, az Emberi Jogok Intézete – Oroszország, az Ifjúsági Emberi Jogi Mozgalom, a Public Verdict alapítvány, a Glasnost Defence Foundation, a Golos (szövetség a szavazók jogainak védelméért), a Human Rights Watch (orosz tagozat), a Memorial (emberi jogi csoport), a SOVA stb.

(21)  Pl. a gépjárművezetők „A választás szabadsága” interregionális szervezete, a Greenpeace Oroszország, a Bellona (környezetvédelem), a Kollektív Cselekvés Intézete, a Mozgalom az Illegális Bevándorlás Ellen, a Pamjaty (történelmi műemlékek megőrzése és történelmi emlékezet), az orosz ortodox egyház, az Orosz–Csecsen Barátság Szervezete, a SOVA Elemzői és Tájékoztatási Központ, a katonák édesanyái által szervezett bizottságok uniója, a WWF (orosz tagozat).

(22)  HL C 277., 2009.11.17., 42–48. o.

(23)  HL C 27., 2009.2.3., 144–151. o.

(24)  HL C 277., 2009.11.17., 30–36. o.


III Előkészítő jogi aktusok

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

467. plenáris ülés, 2010. december 8–9.

19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/31


467. PLENÁRIS ÜLÉS, 2010. DECEMBER 8–9.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

(COM(2010) 507 végleges – 2010/0260 (COD))

(2011/C 54/06)

2010. október 7-én az Európai Parlament és 2010. október 15-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a mértékegységekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről

COM(2010) 507 végleges – 2010/0260 (COD).

Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a 2010. december 8-i ülésnapon) 85 szavazattal, 1 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/32


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a gépjárművek megengedett zajszintjéről és kipufogórendszereiről

(COM(2010) 508 végleges – 2010/0261 (COD))

(2011/C 54/07)

2010. október 15-én a Tanács és 2010. október 7-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a gépjárművek megengedett zajszintjéről és kipufogórendszereiről

COM(2010) 508 végleges – 2010/0261 (COD).

Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a 2010. december 8-i ülésnapon) egyhangúlag úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/33


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről

(COM(2010) 510 végleges – 2010/0264 (COD))

(2011/C 54/08)

2010. november 15-én a Tanács és 2010. október 7-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a keskeny nyomtávú kerekes mezőgazdasági és erdészeti traktorok hátul felszerelt, borulás hatása elleni védőszerkezeteiről

COM(2010) 510 végleges – 2010/0264 (COD).

Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a 2010. december 8-i ülésnapon) egyhangúlag úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSON


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/34


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről

(COM(2010) 506 végleges – 2010/0259 (COD))

(2011/C 54/09)

2010. október 7-én az Európai Parlament és 2010. október 15-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyes árutételekhez tartozó élelmiszereket azonosító jelzésekről és jelölésekről

COM(2010) 506 végleges – 2010/0259 (COD).

Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 8-i ülésnapon) 88 szavazattal, 3 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/35


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 460/2004/EK rendeletnek az ügynökség megbízatási ideje tekintetében történő módosításáról

(COM(2010) 520 végleges – 2010/0274 (COD))

(2011/C 54/10)

2010. október 19-én a Tanács és 2010. október 29-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség létrehozásáról szóló 460/2004/EK rendeletnek az ügynökség megbízatási ideje tekintetében történő módosításáról

(COM(2010) 520 végleges – 2010/0274 COD).

Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 8-i ülésnapon) 101 szavazattal 1 ellenében úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/36


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Galileo program keretében megvalósuló globális navigációs műholdrendszer nyújtotta kormányzati ellenőrzésű szolgáltatáshoz való hozzáférés részletes szabályozásáról

(COM(2010) 550 végleges – 2010/0282 (COD))

(2011/C 54/11)

2010. október 29-én az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 172. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Galileo program keretében megvalósuló globális navigációs műholdrendszer nyújtotta kormányzati ellenőrzésű szolgáltatáshoz való hozzáférés részletes szabályozásáról

COM(2010) 550 végleges – 2010/0282 (COD).

Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a 2010. december 8-i ülésnapon) 97 szavazattal, 3 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/37


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról

(COM(2010) 289 végleges – 2010/0160 (COD))

(2011/C 54/12)

Előadó: Carmelo CEDRONE

2010. június 23-án az Európai Parlament, 2010. július 13-án pedig a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. és 304. cikke rendelkezésének megfelelően kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról

COM(2010) 289 végleges – 2010/0160 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2010. november 25-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 8-i ülésnapon) 172 szavazattal 12 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Jelen vélemény a hitelminősítő intézetek szabályozására irányuló, három szakaszból álló európai bizottsági megközelítés második szakaszával foglalkozik. Az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen jelentős, a gazdaságunknak, vállalatainknak és polgárainknak oly sok kárt okozó problémával szemben – amelynek megoldása még várat magára, – az EU – többek között a jelen javaslat révén is – aktívan lépett fel, és nemzetközi szinten is hasonló cselekvésre sarkallt. Az EGSZB reméli, hogy ezt a munkát állhatatosan és összehangoltan folytatni fogják.

1.2   Az EGSZB ezen felül úgy véli, hogy a pénzpiac, illetve a tagállami hatáskörben maradt felügyelet integrációs szintje közötti különbséget sürgősen ki kell küszöbölni, mivel ez volt az általunk elszenvedett károk egyik okozója. Ezért pozitívan értékeli azt a javaslatot, amely az Európai Értékpapír-piaci Hatóságra (1) bízná a minősítő intézetek felügyeletét. Ennek hatékonysága függ az egyes nemzeti szabályozások harmonizálásától, illetve – ahogyan azt némely ország kérte – a még meglévő keveredés kiküszöbölésétől, a jelenlegi javaslatokon is túlmenően.

1.3   Az EGSZB üdvözli az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i, a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendeletben (2) szereplő javaslatokat olyan kulcsfontosságú problémákkal kapcsolatban, mint az átláthatóság és az érdekellentétek, az információ, a verseny és a külföldön bejegyzett hitelminősítő intézetek. Bár tudatában van az ügy bonyolultságának, sajnálattal látja, hogy késik e rendelet érvénybe lépése, melynek tartalmaznia kellett volna mindazt, ami a jelen módosító javaslatokban szerepel.

1.4   Az EGSZB aggodalmát fejezi ki az államadósságok sajátosságai és különösen egy európai államadósság-minősítő szerv létrehozásának hiánya miatt is. Érdeklődéssel várja a jövőbeli rendelettel kapcsolatos, folyamatban lévő nyilvános konzultáció (3) eredményét.

1.5   Az EGSZB elsőrendűen fontosnak tartja azt, hogy az EU területén kívül székelő anyacégek európai fiókintézményeit vessék alá az új felügyeleti szabályozásnak. Ezzel összefüggésben az EGSZB üdvözli a 2009. évi rendelet vonatkozó rendelkezéseit. A legjobb megoldás az lenne, ha a G 20-as csoporton belül jönne létre megállapodás az egyes nemzeti jogrendeket egymással összeegyeztethetővé tevő globális szabályok felállítása, illetve a valamennyi minősítő intézet által betartandó magatartáskódexek létesítése érdekében. A felügyeletet pedig a Pénzügyi Stabilitási Tanácsra (Financial Stability Board) bíznák, melynek az egyes országok szerveivel együttműködve szankciók kivetésére is jogosultnak kellene lennie. Az EGSZB örömmel látja, hogy egy ilyen folyamat az EU ösztönzésére már be is indult.

1.6   Az EGSZB szerint a már beindult reformfolyamatnak minél előbb végbe kell mennie.

1.7   Elkerülhetetlen ugyanis a „fogyasztók” és a befektetők pénzpiacba vetett bizalmának a visszaszerzése, erre pedig csak akkor nyílik mód, ha azt a benyomást keltjük, sőt annak bizonyosságát sugalljuk, hogy komolyan véve a feladatot, megtesszük a szükséges lépéseket, és a szabályokat be nem tartó szereplőket kemény intézkedésekkel sújtjuk.

1.8   Az EGSZB pozitívan értékeli, hogy a hitelminősítő intézeteknek a nemrégiben lezajlott világszintű értékpapír- és pénzpiaci válság során betöltött szerepe következtében három szakaszból álló program indult annak szabályozására, hogy milyen funkciókat töltenek be a befektetők és a fogyasztók szempontjából ezek az intézetek (lásd a tárgyban végzett nyilvános konzultációról kiadott európai bizottsági dokumentumot). Igen jelentős az a szerep, melyet a hitelminősítő intézetek a hitelügyletek során vállalt túlzott kockázatok elkerüléséhez szükséges információk biztosításával betöltenek, ami a pénzpiacok stabilitása és biztonsága szempontjából már önmagában is fontos funkció, az azonban nem világos, hogy az államadósság minősítését ugyanolyan alapon lehet-e elvégezni, mint a vállalati hitelek minősítését. Az EGSZB üdvözli, hogy a folyamatban levő konzultáció az államadósságra is kitér.

1.9   Főként azért célszerű átgondolni az oligopóliumot, amelyet a befektetők, bankok, biztosítótársaságok vagy akár a nemzeti kormányok által vállalt kötelezettségekből és eszközökből származó kockázatok minősítése során csupán néhány hitelminősítő intézet birtokol, mert a fenti intézetek által szolgáltatott információk közösségi javaknak tekintendők, és ennek következtében az általuk biztosított szolgáltatások végső soron általános érdekű szolgáltatássá válnak. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy éppen néhány, a minősítői szektorban újnak számító európai vállalkozás volt az, amely elsőként kérelmezte a hitelminősítő intézetként való engedélyezést az ESMA-nál.

1.10   Amikor a hitelminősítő intézetek egy szuverén állam költségvetési fenntarthatóságáról (az országkockázatról) mondanak ítéletet, ahogyan az nemrégiben Görögország – és egyéb, a nemzetközi pénzpiacokon erősen eladósodott uniós államok – államadósságának leminősítése kapcsán megtörtént, felmerül a fellépések és az általuk követett célok (megfelelő információk szolgáltatása átlátható és felelős módon) összeegyeztethetőségének kérdése, valamint a (saját befektetési kockázataik felméréséhez az intézetek által kiadott minősítést felhasználó) nemzetközi magánbefektetők és egy olyan ország polgárai/fogyasztói közötti érdekellentét problémája, amelyet a saját államadósságával kapcsolatos valószínű fizetésképtelenségre vonatkozó bejelentésből származó következmények sújtanak – annak ellenére, hogy a fizetésképtelenséget a politika bizonyos hiányosságai és mulasztásai is okozhatják.

1.11   A hitelminősítő intézetek abban az esetben minősíthetik hatékonyan az országkockázatot, ha rendelkeznek a megfelelő eszközökkel és módszerekkel, valamint ha az illetékes hatóságok által erre a célra kijelölt szabályok tiszteletben tartása mellett végzik tevékenységüket.

1.12   Az EGSZB úgy véli, hogy az államadóság minősítése közérdekű kérdés. Üdvözli az Európai Bizottság által indított nyilvános konzultációt, és kellő időben örömmel készít majd véleményt e tárgyban. Kívánatosnak tartja azonban, hogy a közérdek védelmében az államadósságot erre a célra létrehozott, független nemzetközi vagy európai intézet értékelje. Fontos, hogy az intézet időben tudjon reagálni, és hogy átláthatóan és a megfelelő eszközök alkalmazásával működjön.

1.13   Fontos, hogy a minősítés területén erősebb legyen a verseny az egymástól és harmadik felektől független hitelminősítő intézetek között. Késlekedés esetére vagy nemzetközi szintű megállapodás hiányában az EGSZB javasolja, hogy fontolják meg egy az országkockázatra szakosodott európai intézet létrehozásának elősegítését is. Ugyanígy elő kellene segíteni egy a hagyományos hitelek minősítését végző, nagy tekintéllyel bíró európai hitelminősítő intézet létrehozását is az ágazaton belüli verseny fokozása érdekében.

1.14   Az EGSZB üdvözli a hitelminősítő intézetek fölött gyakorolt európai felügyeletre vonatkozó javaslattal egy időben az ezzel kapcsolatos legfontosabb kérdések (szankciók, verseny, érdekellentétek, tájékoztatás) megtárgyalását a 2009. évi rendeletben (4).

1.15   Az EGSZB kedvezőnek tartja a tagállamok mérlegelési jogkörének csökkentését az ágazatra vonatkozó jogalkotásban, mert ez elősegíti az információcserét és az egyes jogi szabályozások közötti harmonizációt, elkerülendő, hogy az európai felügyeleti rendszer hatása semlegesítődjön.

1.16   Az EGSZB javasolja a pénzügyi termékeket és szolgáltatásokat igénybe vevők (fogyasztók, vállalatok stb.) védelmét szolgáló nemzeti jogszabályok harmonizációjának megkönnyítését. Emellett elő lehetne irányozni a fogyasztókat képviselő, és a szociális partnerek vagy a fogyasztói szervezetek által jelölt egy vagy több személy részvételét az európai felügyeleti hatóság (mai nevén Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere – ESFS) munkájában.

1.17   Az EGSZB javasolja a pénzügyi információt előállító rendszer széles értelemben vett ösztönzését, támogatva a szereplők sokféleségét, valamint a minősítő módszerek nagyobb átláthatóságát és hatékonyságát – különösen a származtatott termékek esetében – biztosító új szabályok bevezetését.

1.18   Az EGSZB nemzetközi szinten is javasolja a jelenlegi önszabályozó rendszeren való túllépést. A különböző illetékes hatóságok koordinálásának folytatására van szükség a mindenkire nézve kötelező szigorú szabályok és azok feltétlen érvényre juttatása révén. Az EU-nak minden erőfeszítést meg kell tennie, hogy a nemzetközi szervezeteknél elérje ezt a célkitűzést.

1.19   AZ EGSZB végül a rendelet egyszerűsítését és világosabbá tételét javasolja, hogy könnyebb legyen megérteni és alkalmazni, hiszen a bonyolult jogszabályok alól könnyebb kibújni.

1.20   Az EGSZB azt kéri, hogy szűnjön meg az értékpapírok eladását megelőző minősítés kötelezettsége a hitelminősítő intézetek részéről (ezt javasolja a Pénzügyi Stabilitási Tanács is). Az értékpapírok piacra viteléhez szükséges fenti feltétel megszűnése révén elkerülhetővé válna az, hogy magas kockázatú pénzügyi eszközöket automatikusan elfogadjanak csak azért, mert jó osztályzatot kaptak. Az EGSZB osztja a Larosière-csoport aggodalmát azzal kapcsolatban, hogy a minősítések szabályozói tőkére való alkalmazása túlságosan sok felelősséget elvesz a pénzintézetektől, miközben erősíti a hitelminősítő intézetek oligopóliumát. Az EGSZB üdvözli, hogy a jelenleg folyó nyilvános konzultáció erre a kérdésre is kitér.

2.   Bevezetés

2.1   Ismeretes, hogy a nemzetközi pénzpiac szabályozásában és felügyeletében jelentkező súlyos hiányosságokat a közelmúlt válságának okozói között találjuk. A válság ezen kívül erőteljesen rámutatott arra az ellentmondásra, hogy a pénzügyi és bankcsoportok globális vállalatokként működnek, ugyanakkor a nemzeti jog szabályozása alá tartoznak, és ez megszűnésükre is vonatkozik (Mervyn King, a Bank of England kormányzója).

2.2   Ugyanez érvényes az Unión belül is, ezért a válság felgyorsította egy olyan európai referenciakeret meghatározásának sürgető szükségét, mely a szabályozásra és a felügyeletre egyaránt vonatkozna. Egy mindinkább integrálódó pénzpiaccal szembesülve ugyanis érzékeltük, hogy a tagállamok egymástól igen eltérő szabályokat és felügyeleti rendszereket fogadnak el.

2.3   Az Európai Bizottság progresszív módon közelíti meg a hitelminősítő intézetek szabályozását. Közvetlenül a bankválság után a szabályozás és az ellenőrzés került középpontba, különös tekintettel az összetett származékos termékek minősítésére és a felmerülő érdekütközésekre. Az említett eszközök minősítésének kudarca konkrétan hozzájárult a válsághoz. (5)

2.4   A 2009. évi rendelettel kapcsolatos jogalkotásban elért előrehaladással párhuzamosan a Larosière-csoport megállapításai az EU-beli pénzügyi szabályozás és felügyelet teljes átalakítására irányuló döntéshez vezettek. Azóta javaslatot fogadtak el egy kétszintű felügyeleti keret európai uniós kialakításáról. E keret alsó szintjén három illetékes felügyeleti szerv található, amelyek közül az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság (ESMA) felel a hitelminősítő intézetek felügyeletéért. A rendeletjavaslat, amely mostani véleményünk tárgyát képezi, a 2009-es rendelethez képest csupán olyan módosításokat tartalmaz, amelyek ahhoz szükségesek, hogy az ESMA hatáskörét beépítsék a 2009. évi rendelet rendelkezéseibe.

2.5   Ahogyan a bank-alapú pénzügyi válságon túlnőtt az államadósság-válság, egy sor új kérdés merült fel a hitelminősítő intézeteknek többek között az államadósságra vonatkozó szerepe kapcsán. Lehetséges, hogy tevékenységük e további szakasza egy rájuk vonatkozó újabb rendeletet eredményez majd, amely egyelőre azonban csupán egy nyilvános konzultációról szóló, 2010. november 5-i dokumentum formájában létezik. A dokumentum fejezetcímei jelzik az érintett témákat, amelyek az alábbiak: a szabályozói tőkével kapcsolatos hitelminősítésre való támaszkodás; államadósság-minősítés; a verseny fokozása a hitelminősítési szektorban; a hitelminősítő intézetek polgári jogi felelőssége és lehetséges érdekellentétek. Az EGSZB várhatóan kellő időben megfontoltan véleményt fog nyilvánítani e kérdésekben, tekintettel az említett új rendeletre.

2.6   Mi több, az európai szinten harmonizált szabályok is nagy mérlegelési jogkört és választási lehetőséget hagynak meg a nemzeti szintnek, nem beszélve a szabályozások átvételekor betoldott nemzeti „értelmezésekről”.

2.7   A Larosière-csoport megállapításai szerint ugyanez a súlyos hiányosság jelentkezett a hitelminősítő intézetek részéről, különösen a komplex derivatívák kapcsán, melyek mindegyike megmutatta korlátait az alkalmazott minősítési rendszereket, az információhiányt, az átláthatóságot és a nyilvánvaló érdekellentéteket illetően (4).

2.8   Ráadásul valódi oligopóliummal állunk szemben, hiszen a hitelminősítési piac mintegy 90 %-át uraló intézetek mindössze hárman vannak: a Moody's, a Standard & Poor’s és a Fitch szinte mind amerikai. Tudjuk, hogy ezek az intézetek fontos szerepet játszottak az egész világot sújtó pénzügyi és gazdasági válság kialakulásában. Bár a „kibocsátó fizet” formula meglehetősen jó működik az államadósság és a vállalati adósság esetében, számottevő érdekellentétet szült a komplex derivatívák minősítését illetően, és így ördögi kört alakított ki az elvégzett műveletek átláthatóságának kárára.

2.9   De mintha mi sem történt volna, továbbra is ugyanezek az intézetek adnak ki újabb, nem feltétlenül objektív ítéleteket. Olyannyira, hogy ez év áprilisában (2010. április 26-án) a Standard & Poor’s még az Unió részéről Görögországnak kiutalt 110 milliárd euró ellenére is leminősítette a görög államadósságot Azerbajdzsán szintjére.

2.10   Csak ezen eseményeket követően és a hitelminősítési rendszerek működésével kapcsolatban tekintélyes európai vezetők részéről hangoztatott bírálatok után határozott úgy a Tanács, hogy elindítja a minősítő intézetekről szóló jövőbeli rendelettel kapcsolatos nyilvános konzultációt, amely foglalkozik az államadósság kérdéseivel. Egyes tagállamok kormányai nem bírják elviselni azt a gondolatot, hogy a piacok képesek kendőzetlenül megmutatni néhány elvtelen kormány hibáit és tévedéseit, még akkor sem, ha időtlen idők óta létező jelenség, hogy kormányok fizetésképtelenséget jelentenek az államadósságot illetően. Ugyanakkor jelen vélemény a 2009. évi rendelettel függ össze.

2.11   Így az Európai Bizottság 2010. június 2-i közleményében (6) összefoglalta az addig megtett és még megteendő lépéseket (lásd a mellékelt táblázatokat) egy olyan európai pénzügyi rendszer létrehozása érdekében, mely biztosabb, átláthatóbb és felelősségteljesebb a valódi gazdaság és a társadalom egésze szolgálatában.

2.12   Az Európai Bizottság azt kéri, hogy az EU-ban működő hitelminősítő intézetek központosított felügyeletnek legyenek alávetve, e felügyelet felelősségét a pénzügyi felügyelet új európai rendszerére és a három európai felügyeleti hatóságra ruházzák, és az evvel kapcsolatos alapvető kérdések megvizsgálását halasszák el.

3.   Az 1060/2009-es rendelet módosításainak összefoglalása

3.1   Tárgy, hatály és fogalommeghatározások (az I. cím módosításai)

3.1.1   Ahogyan már utaltunk rá, a központi, leglényegesebb elem a felügyelet nemzeti szintről európai szintre való áthelyezése oly módon, hogy az Európában bejegyzett, valamint a más országokban bejegyzett, de Európában működő intézetek (európai fiókintézetek) feletti ellenőrzési jogkör nagy részét az ESMA-ra kell átruházni.

3.1.2   A 4. cikk felsorolja az alternatívbefeketetésialap-kezelőket is, hogy a hitelminősítés használata szempontjából az EU egyéb pénzintézeteivel azonos módon lehessen őket kezelni. Ennek értelmében, ha ezek az alapok hitelminősítéshez folyamodnak, az értékelést csak az új rendelet alapján szabályosan bejegyzett vagy hitelesített intézet adhatja ki.

3.2   A hitelminősítések kiadása, az információkhoz való hozzáférés (a II. cím módosításai)

3.2.1   A strukturált pénzügyi eszközök kibocsátói vagy az azokkal kapcsolatban álló harmadik felek számára elő kell írni, hogy az információkat bocsássák rendelkezésre a többi konkurens hitelminősítő intézet számára is, de csak hitelminősítési és nem egyéb célból. Ezáltal elkerülhetőekké válnának a kibocsátó, azaz a minősítést megrendelő (sic!) által fizetett intézetek részéről felmerülő érdekellentétek (a „kibocsátó fizet” modellje).

3.3   Nyilvántartásba-vételi eljárás és a hitelminősítési tevékenységek felügyelete (a III. cím módosításai)

3.3.1   Az egységes, európai szintű felügyeleti hatóság bevezetésének következményeként törölni kell a kollégiumi rendszerre épülő felügyeleti koordinációt előirányzó rendelkezéseket (a kollégiumok megszüntetése), hogy a különböző területeken működő intézetek felügyelete hatékonyabbá válhasson. Az európai hatóság ezen felül kérheti az Európai Bizottságtól a nyilvántartásba-vételi eljárás, valamint a kiadandó információkra vonatkozó előírások szabályozását. Joga van információkat kérni, a szabályozás esetleges megszegésével kapcsolatban nyomozást végezni, vizsgálatokat indítani stb.

3.4   Együttműködés az európai hatóság és a nemzeti hatóságok között (a III. cím módosításai)

3.4.1   A nemzeti hatóságok a hitelminősítések felügyelt szervezetek (bankok, biztosítók, befektetési társaságok stb.) általi használatát illetően megtartják hatáskörüket, megosztják az intézetekkel kapcsolatos információkat, együttműködnek és segítik az európai hatóságot.

3.4.2   Az európai hatóság költségtakarékossági szempontból is átruházhat néhány feladatot a nemzeti hatóságokra. Az átruházható feladatok közé tartozik a vizsgálati feladatok és helyszíni ellenőrzések elvégzése, a nyilvántartásba vétel iránti kérelmek elbírálása és a felügyelettel kapcsolatos esetleges feladatok. Evvel kapcsolatban az európai hatóságnak ide vonatkozó iránymutatásokat kell kiadnia, ugyanakkor továbbra is nála marad a feladattal kapcsolatos felelősség.

3.5   Szankciók, bizottsági eljárás (IV. cím, I. fejezet módosításai)

3.5.1   Az ESMA egy jogsértés megszüntetése érdekében kérheti az Európai Bizottságtól kényszerítő bírságok alkalmazását a hitelminősítő intézetekkel szemben nyilvános közlemény kiadásával, a kért információk bekérésével vagy vizsgálat indításával. Ha egy hitelminősítő intézet megszegi a szabályzatot, az ESMA pénzbírságot szabhat ki rá, az új hitelminősítések kiadásának átmeneti tilalmát mondhatja ki, kérheti a jogsértés megszüntetését, végső megoldásként pedig törölheti a hitelminősítő intézetet a nyilvántartásból.

3.5.2   A bizottsági eljárások összhangba kerültek a Lisszaboni Szerződéssel.

3.6   Átmeneti és záró rendelkezések (IV. cím, II. fejezet módosításai)

3.6.1   Miután az ESMA megkezdi működését, a tagállamok illetékes hatóságainak le kell mondaniuk a szóban forgó tárgyhoz tartozó hatásköreikről. Annak módszereit is meg kell határozni, hogy a nemzeti hatóságok hogyan adják át a dokumentumokat és az információkat.

3.7   Az EGSZB úgy véli, hogy a hitelminősítő intézetekről az Európai Bizottság által nemrégiben elindított nyilvános konzultáció tartalma a jelen véleményben kifejezett következtetésekkel cseng egybe. Az EGSZB fenntartja magának a jogot, hogy a konzultációban szereplő témákat adott esetben mélyebb elemzésnek vesse alá.

4.   Általános megjegyzések

4.1   Az Európai Bizottság új javaslata jó irányba mutat a felügyeletnek a nemzetiről az európai szintre való áthelyezése tekintetében, a felügyelet ugyanis nagyon bonyolult tevékenység, amely nem adhat kielégítő eredményeket pusztán az egyes államok közötti kollegiális együttműködés révén (7), ahogyan az a rendeletre vonatkozó korábbi javaslatban szerepelt. Emellett a Larosière-jelentésben már megjelölt (8) helyes irányba történt elmozdulás. A szabályozás talán kissé túlzottan óvatos, hiszen nem kínál fel minden esetben biztos megoldásokat.

4.2   Emellett pedig a korábbi (2009. szeptemberi) rendelethez képest a jelenlegi javaslat nem módosít sokat a hitelminősítő intézetekre vonatkozó feltételeken a betartandó szabályok vonatkozásában mind a nyilvántartásba vételt, mind a további tevékenységeket illetően.

4.3   A legfontosabb kérdés azonban továbbra is az Európán kívül működő hitelminősítő intézetekre vonatkozik, melyeket a gyakorlatban nem érintik a javasolt módosítások: kire vonatkozik valójában az európai rendelet? Hogyan lehet például a Moody’s, a Standard & Poor’s és a Fitch által kiadott minősítéseket semlegesíteni, amikor az általuk okozott katasztrófák ellenére továbbra is ezen intézeteknek van a legnagyobb befolyásuk? Elég vajon európai fiókintézeteiket ellenőrizni ahhoz, hogy megszűnjön világszinten gyakorolt oligopóliumuk?

4.4   Ismeretes, hogy melyek a nemzetközi szinten működő hitelminősítő intézetek: Moody’s, Standard & Poor’s, Fitch ratings, Dun & Bradstreet, A. M. Best, Egan-Jones Rating Company (valamennyi az USA-ból), Dominion Bond Rating (Kanada), Baycorp Advantage (Ausztrália), China Credit Information Credit (Kína), Japan Credit Rating (Japán), Rating Agency Malaysia (Malajzia), NKC Independent Economists (Dél-Afrika). És hol van Európa? Továbbra is tény, hogy Európának, a világ legerősebb gazdaságának NINCS egyetlen hitelminősítő intézete sem, beleértve az országkockázat-minősítést is.

4.5   Az angolszász intézetcsoport az angolszász kapitalizmus korábbi dominanciáját tükrözi, amelyet nem szakított meg sem a két világháború, sem pedig az ázsiai gazdaságokkal összefüggő, sajátos működési kérdések. Meglepő módon nem jött létre európai intézet a Közös Piac kialakulása óta, bár a francia tulajdonú Finch Franciaországon kívüli székhelyű. Az, hogy nem sikerült globális hatású intézetet felállítani az EU-ban 1957 óta, az Unió azonos időszakbeli ugyanennyire csekély csúcstechnológiai szerepéhez hasonlítható. Az EU nem támogatja a vállalkozásokat a korszerű iparágakban. A hitelminősítő intézetekre vonatkozó jogalkotáshoz kapcsolódó konzultáció során felül fogják vizsgálni a versenyhelyzetet. Meg kell vizsgálni a vállalkozási deficit okait is.

5.   Részletes megjegyzések

5.1   Az EGSZB pozitívan értékeli a pénzügyi piacok európai felügyeleti hatóságának felállítását. A javaslat kétségkívül a helyes irányba megtett pozitív lépés, mivel a felmerült szükségleteknek jobban megfelelteti a jogszabályi keretet, miközben igyekszik visszaállítani a piacok, a polgárok és a vállalatok bizalmát és biztonságát. A javaslat ugyanakkor a saját maga által kitűzött célok eléréséhez még nem elégséges.

5.2   Pozitívan kell értékelni azt a javaslatot is, hogy kérés esetén az alternatívbefektetési-alapok hitelminősítését nyilvántartásba vett vagy hitelesített intézettel végeztessék.

5.3   Ugyanakkor a jelenlegi javaslat keretében nehezebbnek tűnik a „kibocsátó fizet” modelljének átláthatóvá, objektívvé és versenyképessé tétele, hiszen a rendszerben továbbra is fennmarad az érdekellentét. Az ilyen helyzetben lévő intézeteknek azonban meg kellene tiltani, hogy társaikról minősítést bocsássanak ki. Pozitív fejlemény az, hogy megindult a szabályozás nemzetközi szintű egységesedése, ahogyan az például az Egyesült Államokban, Japánban stb. megfigyelhető.

5.4   Az EGSZB költségszempontból is pozitívan értékeli azt, hogy egyes funkciókat a nemzeti hatóságokra ruháznak át, de azzal a feltétellel, hogy mindez az európai és a nemzeti hatóságok közötti átlátható felelősségmegosztás keretében történjen. Különösen fontos a kötelezettségvállalások tiszteletben tartása és a fellépések határozottsága az információk helyességével, a nyilvántartásba vétellel és a helyszíni ellenőrzésekkel kapcsolatban.

5.5   Az EGSZB pozitívan értékeli a feladatukat nem teljesítő vagy a rendeletet tiszteletben nem tartó intézetek elleni szankciókivetés elvét.

5.6   Mivel nem ártatlan zárdanövendékekkel állunk szemben, a politika előtt álló valódi probléma nem csak az, hogy határozott és szigorúan elrettentő szabályokat alkosson, hanem sokkal inkább a szabályok betartatása. Evvel kapcsolatban a pénzpiaci felügyeletet gyakorló európai és nemzetközi hatóságok vezetői és felelős irányítói számára is elő kellene irányozni szankciókat arra az esetre, ha nem teljesítik feladatukat, tekintetbe véve a tétlenségük által a bankoknak és az egészséges pénzügyi szektornak, valamint a gazdaságnak, a vállalatoknak és a polgároknak okozott károkat. Mivel nagy szívességet tesznek a spekulációnak és mindazoknak, akik mögötte állnak, legalább személyesen meg kellene fizetniük mulasztásaik árát. Nehéz a mostani viharos időszakban többször felemlegetett etikáról beszélni felelősség, tehát szankciók nélkül.

5.7   Ezen felül a nemzetközi szinten jelentkező kérdésekre vonatkozó rész egyáltalán nem megfelelő. Jobban figyelembe kellene venni a pénzügyi termékek felhasználóival – legyen szó vállalatokról, de különösen a polgárokról – kapcsolatos kérdéseket

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Angolul: European Securities and Market Authority.

(2)  A továbbiakban „2009. évi rendelet”.

(3)  A hitelminősítő intézetekről szóló nyilvános konzultáció, amely 2010. november 5-én kezdődött.

(4)  Lásd az EGSZB véleményét az alábbi tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hitelminősítő intézetekről szóló 1060/2009/EK rendelet módosításáról, HL C 277/25., 2009.11.17., 117. o.

(5)  A 2009. évi rendelet összefoglalása megtalálható az EGSZB hitelminősítő intézetekről szóló véleményének 3. fejezetében, HL C 277/25., 2009.11.17., 117. o.

(6)  COM(2010) 301 végleges: A pénzügyi szolgáltatások szabályozása a fenntartható növekedésért.

(7)  Az Európai Parlament és a Tanács 2009. szeptember 16-i, 1060/2009 sz. rendelete a hitelminősítő intézetekről.

(8)  AZ EGSZB véleménye a következő javaslatokról: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a pénzügyi rendszer közösségi makroprudenciális felügyeletérõl és az Európai Rendszerkockázati Testület létrehozásáról, COM(2009) 499 végleges – 2009/0140 (COD); Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Bankfelügyeleti Hatóság létrehozásáról COM(2009) 501 végleges – 2009/142 (COD); Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Biztosítás- és Foglalkoztatóinyugdíj-felügyeleti Hatóság létrehozásáról COM(2009) 502 végleges – 2009/143 (COD); Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatóság létrehozásáról COM(2009) 503 végleges – 2009/0144 (COD) – HL C 339/08., 2010.12.14, 34. o.


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/42


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre (…/…/EU) a mezőgazdasági vagy erdészeti járművek jóváhagyásáról

(COM(2010) 395 végleges – 2010/0212 (COD))

(2011/C 54/13)

Főelőadó: Ludvík JÍROVEC

2010. szeptember 7-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre (…/…/EU) a mezőgazdasági vagy erdészeti járművek jóváhagyásáról

COM(2010) 395 végleges – 2010/0212 (COD).

Az EGSZB Elnöksége 2010. szeptember 14-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság eljárási szabályzatának 57. cikke alapján 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 9-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Ludvík Jírovec személyében, továbbá 142 szavazattal 2 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés és a javaslat lényegi tartalma

1.1   A javasolt rendelet célja, hogy harmonizált szabályokat határozzon meg a mezőgazdasági és erdészeti járművek gyártására vonatkozóan. A meglévő jogszabályokat új jogszabály váltja fel a szabályozás javításának és a jogszabályok egyszerűsítésének elveivel való összhang érdekében. A javaslat erősíti az ipar versenyképességét, és segíti a belső piac működését.

1.2   A CARS 21 jelentésben megfogalmazott ajánlásnak megfelelően a javaslat jelentősen egyszerűsítené a típusjóváhagyásra vonatkozó jogszabályokat azzal, hogy a mezőgazdasági és erdészeti járművekkel szembeni műszaki követelményekkel foglalkozó 24 alapirányelvet (és mintegy 35 kapcsolódó módosító irányelvet) egyetlen parlamenti és tanácsi rendelettel váltaná fel.

1.3   Az EGSZB nagyon hasznosnak tartja az összes létező szöveg egyetlen rendeletben történő kodifikációját. A javasolt kodifikáció biztosítékot tartalmaz arra nézve, hogy nem vezet be jelentős módosításokat, és kizárólag azt a célt szolgálja, hogy világos és áttekinthető módon mutassa be az uniós jogszabályokat. Az EGSZB teljes mértékben támogatja ezt a célkitűzést, és az említett biztosíték fényében üdvözli a javaslatot.

2.   Észrevételek

2.1   A típus-jóváhagyási eljárás időigényes, és az EGSZB aggódik amiatt, hogy ez késleltetheti az új gépek bevezetését, ami a kisüzemi gyártók szempontjából katasztrofális következményekkel járhat. Ezért az új rendeletnek elég rugalmasnak kell lennie ahhoz, hogy lehetővé tegye a meglévő gépek folyamatos fejlesztését és új géptípusok bevezetését.

2.2   Egyes, kizárólag terepjárásra tervezett traktortípusoknál mérlegelni kellene kivételek meghatározását az úthasználattal kapcsolatos előírásokat illetően. Ez mindenekelőtt bizonyos speciális járművekkel kapcsolatban jelent gondot.

2.3   Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a rendelkezéseket a jelenlegi kettőnél több sebességkategóriára kellene alapozni. Mivel a technológiának köszönhetően egyre jobb a traktorok stabilitása és fékteljesítménye, a közutakon közlekedő traktorok egyre gyorsabbak is lesznek. Lehetőségeket kellene teremteni lassúbb járműtípusok számára, amelyek a „mezőgazdasági vagy erdészeti” kategóriába tartoznának. Az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt rendelet hátráltathatja a kisebb traktorok fejlesztését, mivel növeli a szabályoknak való megfeleléssel járó felesleges költségeket, miközben nem veszi figyelembe az olyan járműveknél szükséges módosításokat, amelyek akár 65 km/h sebességgel, és a jövőben esetleg még gyorsabban is képesek haladni.

2.4   Az EGSZB azt is szívesen venné, ha az Európai Bizottság foglalkozna a mezőgazdasági vagy erdészeti járművek közúti használatához kapcsolódó egyéb kérdésekkel. Az EGSZB mindenekelőtt európai szabványok meghatározását ösztönözné a vezetői engedélyek, a járműellenőrzések és a közúthasználat tekintetében. A szabványok segítségével gondoskodni lehetne arról, hogy a traktorok használatára vonatkozó szabályok és rendelkezések egész Európában egységesek legyenek – szemben a jelenlegi, országonként különböző szabályokkal.

2.5   Az EGSZB szerint fontos, hogy a gyártók a rendelet hatálybalépésére képesek legyenek megfelelni az elvárásoknak, köztük a műszaki követelményeknek. Ahol nem ez a helyzet, megfelelő kivételes vagy átmeneti intézkedéseket kell hozni.

2.6   Az EGSZB a 8. cikk („Munkavédelmi követelmények”) kapcsán ésszerűnek tartja, hogy további szabályozásokra ne egy jövőbeli típus-jóváhagyási irányelv, hanem a gépekről szóló 2006/42/EK irányelv révén kerüljön sor.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/44


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról

(COM(2010) 484 végleges – 2010/0250 (COD))

(2011/C 54/14)

Főelőadó: Edgardo Maria IOZIA

2010. október 13-án a Tanács és 2010. október 7-én az Európai Parlament úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a tőzsdén kívüli származtatott ügyletekről, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról

COM(2010) 484 végleges – 2010/0250 (COD).

Az EGSZB Elnöksége 2009. október 20-án megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 8-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Edgardo Maria IOZIA személyében, továbbá 144 szavazattal 4 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Megjegyzések és ajánlások

1.1.   A Nemzetközi Fizetések Bankja (BIS) szerint a származtatott ügyletek névértéke 2009 végén mintegy 615 ezer milliárd USD (615 000 000 000 000) volt, több mint a világ GDP-jének tízszerese. Az e származtatott ügyletekből származó 2010-es bevétel a bankok esetében valószínűleg eléri a 150 milliárd dollárt. E forgalom 40 %-át a tőzsdén kívüli piac adja. Egy nagy nemzetközi bankcsoport friss tanulmánya szerint az Európában és Amerikában később elfogadandó reformok legalább tizenötmilliárd dollárral fogják csökkenteni a tőzsdén kívüli piacok nyereségét.

1.2.   Az EGSZB örömmel fogadja a származtatott ügyletekről, a tőzsdén kívüli piacokról, a központi szerződő felekről és a kereskedési adattárakról szóló rendeletjavaslatot és osztja Barnier biztos megállapítását: „Nem engedhető meg, hogy a pénzügyi piacokon »vadnyugati« körülmények uralkodjanak. A származtatott ügyletek nagy hatással vannak a reálgazdaságra, a kölcsönöktől kezdve egészen az élelmiszerekig. A származtatott ügyletekre vonatkozó szabályozási keret hiánya hozzájárult a pénzügyi válsághoz és azokhoz a drámai következményekhez, amelyeket ma mindannyian a bőrünkön érzünk”.

1.3.   Az arra irányuló döntés, hogy a terület szabályozására egy rendeletet kell alkalmazni, helyes és megfelel annak az elvárásnak, hogy az ágazat valamennyi szereplője számára általánosságban és egységesen ugyanazokat a követelményeket kell bevezetni.

1.4.   Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon javaslatával, hogy a szabványos származtatott ügyletek elszámolása központi szerződő fél bevonásával történjen, illetve biztosított legyen, hogy a – fokozott kockázatot vállaló – központi szerződő felekre ugyanazon egységes prudenciális standardok vonatkozzanak. Ezt az elgondolást egyébként már az EGSZB egyik korábbi véleménye is tartalmazta: „A származékos termékek tőzsdén kívüli piacai ne legyenek nyitottak a kétoldalú kereskedelem előtt, hanem a kereskedelem kizárólag központi partnerrel történjen, amely a teljes kockázati szint alakulásának figyelemmel kísérésével képes korlátozni, hogy a túlzott mértékű kockázatnak kitett felek hozzáférjenek a tranzakciókhoz. A kereskedelemnek egységes platformon, vagy legfeljebb egy meghatározott platformcsoporton kell zajlania, ami javítaná a piacok átláthatóságát.”

1.5.   Az EGSZB igen pozitívan fogadja a döntést, hogy az ESMA-val közösen a nemzeti hatóságokat ruházzák fel a tőzsdén kívüli származékos piacok felügyeletének azon felelősségével, hogy azonosítsák a különféle típusú, központilag kezelt, származtatott ügyleteket, adják ki, vonják vissza vagy módosítsák a központi szerződő felek engedélyét, és hasonló szerepet töltsenek be a kereskedelmi adattárakkal kapcsolatban.

1.6.   Az EGSZB úgy véli, az Európai Értékpapír-piaci Hatóság és a nemzeti hatóságok közötti együttműködés megerősítése nélkülözhetetlen, amelyeket minden bizonnyal felszólítanak majd arra, hogy osszák meg a helyi piacokkal kapcsolatos tapasztalataikat és ismereteiket, és segítsék elő a központi szerződő felek interoperabilitása fokozatos javulásának folyamatát azzal, hogy értékelik szakértelmüket, belső szervezettségüket és azt, hogy mennyire képesek kezelni a kockázatokat. Pillanatnyilag elegendő lenne, ha az interoperabilitást a készpénz formájú pénzeszközökre korlátoznák.

1.7.   A rendeletjavaslat valójában beépíti a Pénzügyi Stabilitási Tanácsnak a központi szerződő fél szolgáltatásainak a szabványos származtatott ügyletekre való kiterjesztésére vonatkozó iránymutatásait, a G-20-ak megállapították, hogy 2012 végéig ezeket az ügyleteket tőzsdéken vagy elektronikus kereskedési platformokon kell kötni, elszámolásuknak pedig központi szerződő fél bevonásával kell történnie, továbbá a tőzsdén kívüli származtatott ügyleteket jelenteni kell a kereskedési adattárak felé.

1.8.   Nemzetközi szinten egy CPSS-IOSCO közös munkacsoport 2010 februárjában átfogó felülvizsgálatot indított a piaci infrastruktúrákra vonatkozó szabványok, azaz a fizetési és értékpapír-elszámolási rendszerek és a központi szerződő felek tekintetében. E felülvizsgálat célja e szabványok jelenlegi elvekkel/ajánlásokkal történő naprakésszé tétele és a közelmúltbeli pénzügyi válság tanulságai ismeretében történő megerősítése. Az első lényeges eredményt a Considerations for trade repositories in OTC derivatives market [A tőzsdén kívüli származtatott ügyletek piacának kereskedési adattáraival kapcsolatos megfontolások] kiadása jelentette 2010 májusában. Ami a központi szerződő felek szerepét illeti, ők már 2004 márciusában hasznos ajánlásokat kaptak a technikai bizottságtól, amelyek azonban nem találtak meghallgatásra.

1.9.   Az Európai Bizottság javaslata nem tér ki egy, a hitel-nemteljesítési csereügyletekre (CDS) vonatkozó külön szabályozásra. Az EGSZB reméli, hogy a CDS-ekkel kapcsolatban is elfogadnak egy szabályozást; a CDS-ek – a rövidre eladást (short selling) is beleértve – 2012. július 1-jétől, a származtatott ügyletek pedig 2012 végéig kerülnek szigorú felügyelet alá.

1.10.   2009 októberében az Európai Bizottság közleményt adott ki a jövőben a származtatott ügyletek piacának szabályozása érdekében hozandó intézkedésekről. Célja az átláthatóság növelése, a működési kockázatok a szabványosítás általi csökkentése, valamint a szabványosított ügyletek piacának fejlesztése a MiFID irányelv megfelelő végrehajtásával.

1.11.   Az EGSZB meggyőződése, hogy a javasolt intézkedések fokozzák a piacok átláthatóságát azáltal, hogy egyre nagyobb szerepet tulajdonítanak a kereskedési adattáraknak, amelyek a központi szerződő feleken keresztül szabályozott ügyletek egyre növekvő számával – amely ügyleteknek még szigorúbb szabályoknak kell megfelelniük az irányítás, a belső szervezet, a tőkekövetelmények tekintetében – csökkentik a szerződő felek kockázatát, és amelyek a származtatott ügyletek feltételeinek jóváhagyására szolgáló elektronikus eljárások alkalmazásával csökkentik a működési kockázatot.

1.12.   Az EGSZB egyetért a központi szerződő felek javaslatával és a rövidre eladás korlátozásával. Az ügyletek átláthatóságának megkövetelése, a piaci szereplők és szerződő felek felelősségvállalása és a túlzott spekuláció megelőzése szükséges célkitűzés, amelyért az Európai Bizottság olyan megfelelő rendelkezések meghozatalával küzd hatékonyan, amelyek legalább részben ellensúlyozzák a pénzügyi válságot is előidéző szabályozás hiányát.

Az EGSZB mindazonáltal jelzi, hogy léteznek nem alábecsülendő kockázatok, mint a nyereség túlzott mértéke, amelyre a központi szerződő felek a hitel-nemteljesítési csereügyletek piacán rövid távon szert tehetnek. A különböző központi szerződő felek elszámolásban és a teljes folyamat szétdarabolásában megmutatkozó versengése egy másik nem alábecsülendő tényező, mint ahogyan annak kockázata sem, hogy szűkül a rendelkezésre álló eszközök tára és növekednek a pénzügyi tevékenységek tranzakciós költségei.

1.13.1.   Az ilyen kockázatok elleni hatékony fellépés érdekében elsősorban a központi szerződő felek interoperabilitásának, a megbízható adatvédelemnek, az adatgyűjtés és jelentési kötelezettségek központi szerződő félnél való koncentrációjának, valamint annak kérdését kellene alaposan megvizsgálni, hogy az ügyfeleket hogyan vonják be a központi szerződő fél irányításába.

1.14.   Az EGSZB a következőket ajánlja az Európai Unió intézményeinek:

rövid időn belül fogadják el a tőzsdén kívüli származékos piacokra vonatkozó rendeletet, amellyel a piacokon visszanyerhető a bizalom és az egyensúly, és amely megvédi a betéteseket,

készítsék el a származtatott ügyletekről szóló új jogszabályt az Európai Bizottság korábbi kérésének megfelelően,

gondoskodjanak a pénzügyi piacok szabályozásának reformjához kapcsolódó teljes intézményi és jogszabályi kiépítés felgyorsításáról.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

2.1.   A G-20-ak többször is hangoztatták feladatukat, mely szerint az átláthatóság javítása érdekében szigorú intézkedéseket kell elfogadni és több figyelmet kell fordítani a származtatott ügyletek szabályozására.

2.2.   A rendeletjavaslat a 2010. június 15-i európai parlamenti állásfoglalásban javasolt számtalan intézkedésére hivatkozik („Származékos piacok: jövőbeni szakpolitikai intézkedések”) és koherens a nemrégiben elfogadott egyesült államokbeli jogszabállyal, az ún. Frank-Dodd törvénnyel.

2.3.   Az elszámolás tekintetében a beszámolás és a származtatott ügyletek kockázatának enyhítése és a központi szerződő felek útján történő elszámolás csak a szabványosított tőzsdén kívüli ügyletekre vonatkozik. Azonban annak biztosítása érdekében, hogy a származtatott ügyletek nagyobb számban kerülhessenek a kötelező elszámolás mechanizmusába, a rendelet két megközelítést alkalmaz arra vonatkozóan, hogy mely ügyleteket kell elszámolni.

2.4.   Az első, alulról építkező megközelítés szerint az illetékes hatóság által felhatalmazott központi szerződő fél határoz bizonyos ügyletek elszámolásáról. Az illetékes hatóság, miután jóváhagyta, hogy a központi szerződő fél elszámolja az adott ügyletet, köteles tájékoztatni az ESMA-t, amely ezt követően dönt arról, hogy az elszámolási kötelezettség az EU-ban valamennyi hasonló ügyletre alkalmazandó legyen-e.

2.5.   A második, felülről építkező megközelítés lehetővé teszi azon ügyletek meghatározását, amelyek elszámolása még nem központi szerződő fél bevonásával történik. E megközelítés szerint az Európai Értékpapír-piaci Hatóság az Európai Rendszerkockázati Testülettel (ESRB) közösen határozza meg a részlegesen elszámolási kötelezettség alá eső ügyleteket. Az elszámolási kötelezettség alá eső szerződő feleknek központi szerződő felet kell bevonniuk.

2.6.   A nem pénzügyi (vállalati) szerződő felek elvileg nem tartoznak a rendelet hatálya alá kivéve, ha a tőzsdén kívüli derivatíva-pozíciójuk elér egy bizonyos értékhatárt és rendszerszintű jelentőségűnek minősül.

2.7.   A rendelet meghatározza a származtatott ügyletek tekintetében rendszerszintű jelentőségű, nem pénzügyi intézmények azonosítására vonatkozó eljárást és külön kötelezettségeket szab ki rájuk. Az eljárás két küszöb, egy informatív és egy elszámolási értékhatár megállapításán alapul.

2.8.   A rendelet ezért megköveteli az elektronikus eszközök használatát és a kockázatkezelési eljárások meglétét. Végül az elszámolási értékhatárt átlépő pénzügyi és nem pénzügyi szerződő felek kötelesek minden származtatott ügylet részleteit és módosításait jelenteni a kereskedelmi adattárak felé.

3.   A központi szerződő felekkel szembeni követelmények

3.1.   Mivel a központi szerződő feleknek további kockázatot kell vállalniuk, a rendelet megköveteli, hogy biztonsági okokból szigorú üzletszervezet-irányítási és prudenciális követelményeknek (belső irányítási szabályok, magasabb tőkekövetelmények stb.) kell megfelelniük.

3.2.   Egy központi szerződő félnek olyan hatékony irányítási megállapodásokkal kell rendelkeznie, amely minden lehetséges összeférhetetlenséget figyelembe vesz a tulajdonosok, a vezetés, a klíringtagok és a közvetett résztvevők között. Különösen fontos a független igazgatósági tagok szerepe. Másrészt a tevékenység gyakorlására szóló engedély megszerzéséhez a központi szerződő félnek rendelkeznie kell egy minimális tőkével. A rendelet előírja a központi szerződő fél számára egy nemteljesítési alap létrehozását, amelyhez a központi szerződő fél tagjainak anyagilag hozzá kell járulniuk.

4.   A kereskedési adattárak engedélyezése és felügyelete

4.1.   A rendelet e piac átláthatóságának fokozása érdekében a származtatott ügyletekkel kapcsolatos információk szolgáltatására vonatkozóan is követelményeket állapít meg; ezeket az információkat a kereskedelmi adattáraknak kell közölniük. A kereskedelmi adattárak bejegyeztetik magukat az ESMA-nál, aki felügyeletet gyakorol felettük.

4.2.   A rendelet tartalmaz a kereskedési adattárakra vonatkozó rendelkezéseket is, amelyek biztosítják a standardok egész sorának való megfelelést. E rendelkezéseket úgy alakították ki, hogy biztosítsák: a kereskedési adattárak által szabályozási céllal megőrzött információk megbízhatóak, biztosítottak és védettek. A kereskedési adattárakra mindenekelőtt szervezeti és működési követelmények alkalmazandók, és az adattáraknak biztosítaniuk kell az adatok megfelelő védelmét.

5.   Az EGSZB megjegyzései

5.1.   Az értékpapír-piaci infrastruktúrák jelentős hiányosságokat mutattak a szerződő felek kockázatkezelésében és a származtatott ügyletek tőzsdén kívüli piacán történő kereskedés átláthatóságában, különös tekintettel a „nagy válság” felelősének tekintett hitel-nemteljesítési csereügyletekre (CDS).

5.2.   Ezek az „atipikus ügyletek” hozzájárultak a kockázatészlelés mérsékléséhez és az értékpapírokat kibocsátó intézményeket és a sor végén álló betéteseket súlyosan érintő, folyamatban lévő válság kiterjedéséhez. Végül az értékpapírok kibocsátóinak oldaláról nézve a bankok spekulációja, hogy fedezetlen – azaz az alapjául szolgáló eszköz nélküli – CDS-eket értékesítettek, növelte a díjakat, tehát az értékpapírok kibocsátói által megfizetett pénzügyi terheket, amely a csődjüket is okozta.

5.3.   Ezért a CDS-eket „ólomejtőernyőnek” nevezték el, mert potenciális veszélyt jelentenek a nemzetközi pénzügyi rendszerre. Az egyetlen elfogadott, kézzel fogható megoldás az volt, hogy az intézményeket állami tőkével feltőkésítve, tehát államosítva mentik meg a csődtől. Ez a beavatkozás elkerülhetetlenül az államadósság növekedéséhez vezetett, így a problémát és a kockázatot a bankról a székhely szerinti országra hárította, és ezzel súlyos zavarokat okozott az eurozóna valutapiacain, és minden országot olyan szigorú megszorító intézkedések bevezetésére kényszerített, amelyek hozzájárultak a gyenge gazdasági fellendülés lelassításához.

5.4.   Az USA-ban a Depository Trust & Clearing Corporation (DTCC) egy különálló – a tőzsdén kívüli ügyletek jegyzésére felhatalmazott – vállalatot (The Warehouse Trust Company LLC) azaz egy kereskedési adattárat hozott létre; a kormány elindította a származtatott csereügyletek jogszabályi reformját, amelyben előírja, hogy a szabványosított ügyletek esetében kötelező a központi szerződő felek bevonása, illetve a csereügyletek szabályozott piacok vagy szervezett platformok köré való tömörítése.

5.5.   Európában az Európai Bizottság egy jogalkotási javaslaton dolgozik (European Market Infrastructures Legislation), amelynek célja a származtatott ügyletek átláthatóságának és stabilitásának növelése. A kilátásba helyezett lépések koherensek az egyesült államokbeli javaslattal, mert el akarjuk kerülni a szabályozási arbitrázst, ami lényeges.

5.6.   Az EGSZB óva int egyes – a származtatott ügyletek piacával kapcsolatban javasolt – intézkedésekkel járó kockázatokkal kapcsolatban. Valójában nem csak a származtatott ügyletek, a központi szerződő felek hiánya vagy a fedezet nélküli eladások tilalma eredményezte a pénzügyi piacok összeomlását.

5.7.   A nyolcvanas évektől kezdve a pénzügyi piacokon elterjedtek az egyre bonyolultabb származtatott termékek, amelyek növelték e piacok hatékonyságát, közelítve azokat a piacok teljességének a gazdasági elméletben leírt ideális képéhez. Következésképpen a szabályozási, ellenőrzési és felügyeleti tevékenység is bonyolultabbá vált; a vita tárgyát képező reformcsomagok célja a piacok feletti fokozottabb ellenőrzés lett, minek következtében e piacok hatékonysága gyakran csökkent.

5.8.   Egy piac annyira hatékony, amennyire egy értékpapír ára (vagy hozama) tükrözi a rendelkezésre álló információkat. A piac hatékonyságának fokozása érdekében tehát elő kellene segíteni az információk áramlását, hogy azok minél hamarabb beépülhessenek az értékpapírok árába. Fontos tudni, melyek azok a kompromisszumok, amelyek a hatékonyság érdekében szükségesek lehetnek.

5.9.   Előfordulhat mindenekelőtt, hogy a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök körét csökkentő intézkedések – mint a fedezet nélküli CDS-ekre vagy a short ügyletekre vonatkozó korlátozások – nem növelik a piacok hatékonyságát. A rendelkezésre álló eszközök korlátozása valójában csökkenti a piacok azon kapacitását, hogy felvegyék és elterjesszék a piaci szereplőkkel kapcsolatban rendelkezésre álló információkat.

5.10.   Minden bizonnyal lehet vitatkozni a fedezet nélküli CDS-ek hasznosságáról, illetve arról, hogy melyek az általuk hordozott pótlólagos információk más eszközhöz képest és ezek az információk mennyire befolyásolják a finanszírozási költséget. Mindent összevetve a betiltásuk nem sok előnnyel járna a hatékonyság szempontjából. A fedezet nélküli eladások szűkülő lehetősége a rendszer likviditását – tehát a megszerzett új információkra való azonnali reakciókészséget – is csökkenti. Ezenfelül a tőzsdén kívüli értékpapírok kezelésének korlátozása is kettős hatással járhat, hiszen arra kötelezi a piaci szereplőket, hogy minden származtatott ügyletet szabályozott piacokon és elszámolási kamarákon keresztül kezeljenek.

5.11.   Egyrészt hozzájárulna a piac átláthatóbbá tételéhez (például könnyebb lenne a piaci szereplők által birtokolt értékpapírok összegének és kockázatának monitoringja) és legalább részben lehetővé tenné az esetleges instabilitási források korlátozását. Mindazonáltal a pénzügyi stresszhelyzetekben csak az átláthatóság önmagában valószínűleg nem elegendő. Az Európai Bizottság javaslata világos jogköröket biztosít a nemzeti szabályozó hatóságoknak kivételes helyzetekben arra, hogy „átmenetileg” korlátozzák vagy megtiltsák a short ügyletek vagy bármely más pénzügyi eszköz tilalmát, az Európai Értékpapír-piaci Felügyeleti Hatósággal összehangoltan, amelynek két esetben lesz lehetősége a beavatkozásra: ha veszélybe kerül a piacok rendes működőképessége vagy integritása, illetve ha a nemzeti szabályozó hatóságok nem foganatosítanának intézkedéseket, vagy a foganatosított intézkedések nem bizonyulnának elegendőnek.

5.12.   Másrészt a kockázat újabban abban rejlik, ha korlátozzák a rendelkezésre álló eszközök körét és növelik a pénzügyi tevékenységek tranzakciós költségeit. A futures ügyletek piaca nagyon szabványosított és szabályozott (mivel fontos, hogy megfigyelhetőek legyenek a megvásárolt értékpapírok árai), a forward ügyletek piaca (amely elméletben a futures ügyletekhez hasonló eszköz) viszont alkalmazkodott a szerződő felek igényeihez és lehetővé teszi a piaci szereplők számára, hogy rugalmasan strukturálják a kifizetéseket. Ezek az értékpapírok kevéssé szabványosítottak, és nehéz lenne őket beilleszteni egy hagyományos módon szabályozott piaci keretbe, anélkül, hogy korlátoznák a befektetők rendelkezésére álló opciókat.

5.13.   Úgy vélik, hogy a központi szerződő felek jelentik azt az eszközt, vagyis a „gyógyírt”, amellyel kezelni lehet a rendszerben rejlő kockázatot, és amellyel hatékonyabbá és átláthatóbbá tehetik a tőzsdén kívüli piacokat. A központi szerződő felek bizonyosan fontos tényezőt képviselnek a kockázatok enyhítésében és a piacok hatékonyságának javításában, illetve a tőzsdén jegyzett, származtatott ügyletek terén ezek az infrastruktúra nélkülözhetetlen elemei. Ezért ésszerű azt gondolni, hogy a központi szerződő felek hozzájárulnak majd a tőzsdén kívüli piacok fejlődéséhez is. Sok intézmény és politikus azonban túlzott hangsúlyt fektet azon előnyre, amelyet a központi szerződő felek rövid távon a hitel-nemteljesítési csereügyletek (CDS) piacán nyújthatnak.

5.14.   A központi szerződő feleket azonban nem lehet a szerződő fél kockázatát orvosló megoldásnak tekinteni, és lehet, hogy nem képesek a piacot hatékonyabbá tenni, figyelembe véve annak jelenlegi állapotát. A jelenlegi helyzetben, amikor is minden régióban számtalan központi szerződő fél létezik, amelyek abban különböznek, hogy hitellel, vagy kamatcserével (IRS) kapcsolatos származtatott ügyletről van-e szó, a hatékony biztosíték nyújtásának lehetősége vagy a szerződő félnek való kitettség kockázatának mérséklése bizonytalan. A központi szerződő felek multilaterális alapon csökkenthetik a kitettséget, de csak azon régióban, azon szerződő felek vagy megfelelő származtatott ügyletek esetében, amelyeket támogatnak. Ez azt jelenti, hogy nem lehet elszámolást végrehajtani a CDS és IRS ügyletek között.

5.15.   A kitettségek kétoldalú elszámolása a többféle típusú tőzsdén kívüli származtatott ügylet esetén egyetlen szerződő féllel a központi szerződő feleken kívül a biztosítékok hatékonyabb alkalmazását eredményezheti. Figyelembe kell venni továbbá, hogy a származtatott ügyletek mindig is innovatív, testre szabott eszközök lesznek, és számos olyan ügylet lesz, amely nem lesz alkalmas az elszámolásra. Ezeket az álláspontokat a hitelkockázat figyelembe vételével, egy megfelelő, a központi szerződő felek bevonását mellőző biztosítékkezelési eljárással össze kell egyeztetni.

5.16.   A központi szerződő felek értéket nyújtanak és hozzájárulnak az egyedi piaci szereplő kockázatának elosztásához és izolálásához. Az EGSZB egyet ért ezzel az állásponttal. Népszerűségük növekedni fog és fel fogja gyorsítani a piac érését és átláthatóságát, amely később a tőzsdén kívüli ügyletekkel kapcsolatos tevékenység áhított bővülését fogja eredményezni.

5.17.   A központi szerződő felek azonban csak egy eleme a szilárd kockázatkezelési infrastruktúrának. A szerződő fél kockázata nem fog megszűnni, és a kétoldali kockázatot továbbra is figyelembe kell majd venni a nem a központi szerződő felek bevonásával kötött ügyletek esetében.

5.18.   Végül azt is hozzá kell tennünk, hogy sok olyan vállalat van, amely nem fektet be a származtatott ügyletekkel kapcsolatos portfóliójának kockázatkezelési rendszereibe. Ezek a vállalatok valószínűleg továbbra is a megmenekülésben reménykednek, még akkor is, ha a kockázatkezelési rendszerük teljesen alkalmatlan a célra.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/48


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról

(COM(2010) 392 végleges – 2010/0215 (COD))

(2011/C 54/15)

Főelőadó: Antonello PEZZINI

2010. szeptember 29-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Unió Működéséről szóló Szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról

COM(2010) 392 végleges – 2010/0215 (COD).

Az EGSZB Elnöksége 2010. október 20-án megbízta az „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8–9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a 2010. december 8-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Antonello Pezzini személyében, továbbá 161 szavazattal, ellenszavazat nélkül, három tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság átfogó jogalkotási csomag kialakítására irányuló munkáját, amelynek célja közös eljárási jogok garantálása a tagállamok büntetőeljárásaiban.

1.2   A pontos, megbízható tájékoztatáshoz való jog része az Unió jogi hagyományának, és – tekintettel a tagállamok polgárainak Unión belüli mozgására – jelentősége egyre nő.

1.3   A harmadik országok állampolgárai, akik egyre nagyobb számban lépnek be az Európai Unió területére, szintén elvárhatják, hogy egyrészt az EU jogi kultúrája, másrészt érthető eljárások fogadják őket, amelyek büntetőeljárások esetén is tiszteletben tartják az emberi jogokat.

1.4   Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállami jogszabályok közelítésének – amely az irányelv alapja – a jogi együttműködés sarokkövévé kell válnia, többek között az EUSz-be és az EUMSz-be integrált Alapjogi Chartának való megfelelés céljából.

1.5   Az EGSZB szerint az alapjogok közös, egységes eljárások révén történő védelme minden kétséget kizáróan fontos eleme a kohéziónak és az EU-n belüli szabad mozgás megszilárdításának.

2.   Általános megjegyzések

2.1   A „tisztességes” és a jogállammal összeegyeztethető büntetőeljáráshoz való alapvető jog biztosítása céljából az EU konkrét intézkedést hozott a büntetőeljárások gyanúsítottjai és vádlottjai eljárási jogainak megerősítésére.

2.2   Ez az intézkedés a védelemmel kapcsolatos jogok erősítésére is kiterjed. E közös intézkedés nagyon fontosnak tekintendő, mindenekelőtt a jog érvényesülésének európai térségébe vetett bizalom növelése, valamint a bírósági határozatok kölcsönös elismerésére vonatkozó elv konkretizálásának érdekében.

2.3   A belső határok eltörlése, valamint a szabad mozgáshoz és a lakóhely szabad megválasztásához fűződő jog megnövekedett gyakorlása ugyanis azzal járt, hogy egyre nő azoknak a személyeknek a száma, akiket a lakóhelyüktől eltérő tagállamban vonnak büntetőeljárás alá.

2.4   A Tanács 2009. november 30-i 2009/C295/01. állásfoglalása emlékeztet:

az 1999. évi tamperei Európai Tanács következtetéseire;

a 2004. évi hágai programra;

a 2010–2014-es időszakra szóló, 2009. decemberi stockholmi programra,

és általános célként a „tisztességes eljáráshoz való jog” teljes körű alkalmazásának és tiszteletben tartásának – lépésről lépésre történő – garantálását jelöli meg.

2.4.1   Ez összhangban van az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 6. cikkében konkrétan meghatározott elvvel, amely a büntetőeljárásokban a gyanúsítottak vagy vádlottak jogvédelmének közös alapja.

2.5   A tisztességes eljáráshoz és a védelemhez való jogról egyébként az EU Alapjogi Chartájának 47. és 48. cikke rendelkezik. (1)

2.6   Az idézett tanácsi állásfoglalás által jóváhagyott hatpontos ütemterv az alábbi intézkedéseket tekinti kiemelt fontosságúnak:

„A” intézkedés: mivel a védelemhez fűződő jogok teljes körű gyakorlásához ismerni kell ezeket a jogokat, az ütemterv előírja, hogy annak a gyanúsítottnak vagy vádlottnak, aki nem beszéli vagy érti azt a nyelvet, amelyen az eljárás folyik, joga van tolmácsolás igénybevételéhez, valamint le kell részére fordíttatni a lényeges eljárási dokumentumokat (2);

„B” intézkedés: ez arról rendelkezik, hogy a bűncselekmény elkövetésével gyanúsított vagy megvádolt személyt szóban vagy írásban (Letter of Rights, a jogokat ismertető levél révén) megfelelően tájékoztatni kell alapvető jogairól. Azt is kimondja, hogy a gyanúsítottnak joga van ahhoz, hogy a legrövidebb időn belül tájékoztassák az ellene felhozott vádak természetéről és indokairól, és hogy a megfelelő időben rendelkezzen a védekezésének előkészítéséhez szükséges információkkal.

3.   A javaslat tartalma

3.1   A Tanács 2010. július 27-i állásfoglalása által adott megbízásnak megfelelően az Európai Bizottság kidolgozta „a büntetőeljárás során a tájékoztatáshoz való jogról” szóló irányelvre vonatkozó javaslatát (COM(2010) 392 végleges).

3.2   Az irányelvjavaslat célja az ütemterv „B” intézkedésének oly módon történő konkrét megvalósítása, hogy az egész Európai Unióra irányadó közös minimumkövetelményeket állapít meg a büntetőeljárások során való tájékoztatás jogára vonatkozóan.

3.3   Következésképpen a jogszabály szerint a nyomozóhatóságoknak nemcsak hogy minden szükséges információt a gyanúsított rendelkezésére kell bocsátaniuk, hanem ezeket proaktívan a védelem tudomására kell hozniuk.

3.4   A gyakorlatban ezek a helyes és ésszerű intézkedések várhatóan csökkentik a bírósági eljárások idejét és költségeit, mivel kevesebb téves ítéletre és így fellebbezésre kell számítani.

3.5   Mindez pozitív módon „ellensúlyozhatná” a többletköltségeket, amelyeket – bár korlátozott mértékben –, kétségtelenül előidézne a tájékoztatási intézkedések kidolgozása és gyakorlati alkalmazása.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   (18) preambulumbekezdés: „a büntetőeljárás megindulásakor (…) meg kell kapnia” megfogalmazás ellentmondásosnak tűnhet, ezért célszerű lenne pontosan meghatározni, hogy a vádra vonatkozó szóbeli vagy írásbeli tájékoztatásnak mikor kell megtörténnie.

4.2   (19) preambulumbekezdés: az „azonnali jelentőséggel bíró eljárási jogokra vonatkozó tájékoztatást” megfogalmazás homályos, ezért – mindenekelőtt a védelem hatékonysága érdekében – érdemes lenne pontosabban meghatározni ezeknek az azonnali jelentőséggel bíró eljárási jogoknak a természetét és horderejét.

4.3   (21) preambulumbekezdés: a második mondat végén „a tagállam belbiztonságára súlyos veszélyt jelent” megfogalmazás homályosnak tűnhet. A „súlyos” jelző azonban ennek ellenére szükségesnek tűnik annak elkerülése céljából, hogy „belbiztonságuk” ürügyével a tagállamoknak „politikai” jellegű mérlegelési jogkörük lehessen.

4.4   (22) preambulumbekezdés: a „mechanizmust kell létrehozniuk annak ellenőrzésére, hogy a gyanúsított (…) személy” megfogalmazást az átláthatóság szempontjából pontosíthatnánk, ha az „ellenőrzésére” szó elé beillesztenénk azt, hogy „formális aktusok révén történő”.

4.5   A 3. cikk (1) bekezdésben a „sürgősen” szót érdemes lenne a „haladéktalanul” szóra kicserélni. (A fordító megjegyzése: az európai bizottsági dokumentum magyar fordításában a „haladéktalanul” szó szerepel, így a magyar változatban nincs szükség változtatásra.)

4.6   A 3. cikk (2) bekezdésének utolsó sorában: a „gyors” szó helyett helyesebb lenne a „haladéktalan” szó használata, Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 5. cikkének 3. pontja mintájára.

4.7   A 4. cikk (1) bekezdésében a „haladéktalanul” szó helyébe „a letartóztatás során” szókapcsolatnak kellene lépnie.

4.8   6. cikk: mivel az irányelv szerint a váddal kapcsolatos tájékoztatáshoz való jog nemcsak a büntetőeljárás idejére, ha a büntetőeljárást megelőző időszakra is vonatkozik, a jogszabálynak rendelkeznie kellene arról, hogy a váddal kapcsolatos tájékoztatást a bűnügyi rendőrség tevékenysége során is biztosítani kell, legalábbis akkor, amikor az átruházott jogból kifolyólag igazságügyi hatóságként lép fel, és amikor az első vádemelésre sor kerül.

4.9   A 6. cikk (1) bekezdése a következőképpen módosítandó: „A tagállamok a büntetőeljárás tisztességességének megóvása érdekében biztosítják, hogy a gyanúsított vagy vádlott a vádról és ennek a vádnak az indokáról elegendő tájékoztatást kapjon”, figyelembe véve így az EJEE-ben (6. cikk (3) bekezdésének a) pontja) megfogalmazott elvet, amely kifejezett módon szól a „vád indokáról”.

4.10   A fordító megjegyzése: Az indítvány előterjesztője a 4.7. pont után új ponttal egészítené ki a szöveget, amelyben az európai bizottsági dokumentum 6. cikke (2) bekezdésének módosítására tesz javaslatot. Ez a módosítás azonban nem érinti az európai bizottsági dokumentum magyar változatát, így az EGSZB-vélemény magyar változatában sincs szükség új pont beillesztésére.

4.11   6. cikk (3) bekezdés a) pont: „a bűncselekmény elkövetése körülményeinek” helyett „az állítólagos bűncselekmény elkövetése körülményeinek” kellene, hogy szerepeljen, mivel a vádemelés időpontjában még azt sem állapították meg, hogy ténylegesen elkövettek-e bűncselekményt, tehát e következtetés csak az eljárás lefolytatását követően vonható le.

4.12   6. cikk (3) bekezdés a) pont: az „ideértve annak időpontját, helyét, valamint a gyanúsított vagy vádlott bűncselekményben való részvételének mértékét” megfogalmazás pontosabb lenne, ha a „részvételének mértékét” szókapcsolatot a „tényleges szerepét”szavakkal cserélnénk ki.

4.13   6. cikk (3) bekezdés: az alábbi három ponttal egészítendő ki:

„c)

a fent leírt bűncselekményre alkalmazható büntetés mértéke;

d)

a védelem határidői és eszközei, valamint a bizonyítási eszközök;

e)

a vallomások figyelembevételének relatív mértéke.”

4.14   7. cikk (2) bekezdés: a titkossági rendelkezések alkalmazásakor, amelyek alapján a bűncselekmény nyomozásának befejeztével kizárható az egyes iratokba történő betekintés, gondoskodni kell arról, hogy az igazságügyi hatóságok ne rendelkezhessenek túlságosan nagy mérlegelési jogkörrel, hiszen a nyomozás lezárásakor általában úgyis hozzáférhetővé válnak az ügyiratok.

4.15   7. cikk (3) bekezdés: az irányelv valamennyi nyelvi változatában „tárgyalási szakot megelőző nyomozásról”, nem pedig „előzetes vizsgálatról” kellene beszélni, ugyanis számos jogrendszerben az utóbbinak már nincs pontos megfelelője.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló egyezmény 5. cikkének (Szabadsághoz és biztonsághoz való jog) 2. pontja a következőképpen rendelkezik: „Minden letartóztatott személyt haladéktalanul az általa értett nyelven tájékoztatni kell letartóztatása okairól és az ellene felhozott vádról.”

A következő, 6. cikk (Tisztességes tárgyaláshoz való jog) 3. pontja szerint pedig „Minden bűncselekménnyel gyanúsított személynek joga van - legalább - arra, hogy a) a legrövidebb időn belül tájékoztassák olyan nyelven, amelyet megért, és a legrészletesebb módon az ellene felhozott vád természetéről és indokairól; b) rendelkezzék a védekezésének előkészítéséhez szükséges idővel és eszközökkel; e) ingyenes tolmács álljon rendelkezésére, ha nem érti vagy nem beszéli a tárgyaláson használt nyelvet.”

Az olasz alkotmánynak a 2/1999. sz. alkotmánytörvénnyel módosított 111. cikke konkrétan rendelkezik a tisztességes eljárás ugyanezen garanciáiról.

(2)  2010/64/EU irányelv; közzététel: HL L 280, 2010.10.26., a hatálybalépés időpontja: 2010. október 20.


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/51


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 2001/18/EK irányelvnek a tagállamoknak a területükön történő GMO-termesztés korlátozására, illetve megtiltására biztosított lehetőség tekintetében történő módosításáról

(COM(2010) 375 végleges – 2010/0208 (COD))

(2011/C 54/16)

Előadó: Gerfried GRUBER

2010. szeptember 7-án az Európai Parlament, 2010. szeptember 10-én pedig a Tanács úgy határozott, hogy az EUMSz. 114. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a 2001/18/EK irányelvnek a tagállamoknak a területükön történő GMO-termesztés korlátozására, illetve megtiltására biztosított lehetőség tekintetében történő módosításáról

COM(2010) 375 végleges – 2010/0208 (COD).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2010. november 17-én elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2010. december 8-án és 9-én tartott, 467. plenáris ülésén (a december 9-i ülésnapon) 169 szavazattal 12 ellenében, 12 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1   Az EGSZB elismeri, hogy a géntechnológiával módosított szervezeteknek az európai mezőgazdaságban történő alkalmazása az európai lakosság széles körében jelentős kétségeket ébreszt. Ezért kedvezően értékeli, hogy az Európai Bizottság foglalkozni kíván a tagállamok GMO-termesztéssel kapcsolatos döntési szabadságának igen kényes kérdésével, azzal a céllal, hogy megvalósítható megoldást találjon, valamint hogy a belső piac megfelelő működésével összeegyeztethető európai keret kialakítására törekszik. Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy az előterjesztett, főként etikai és morális kritériumokra támaszkodó javaslattervezet több kétséget ébreszt, mint amennyi bizonyosságot hoz, és a gyakorlatban azzal járna, hogy az államok és régiók eltérő (a jogbiztonságot veszélyeztető) intézkedések tömkelegét hoznák, ami károsan hatna az EU belső piacának működésére, a gazdasági szereplők jogbiztonságára és a rendszer hitelességére.

1.2   Az előterjesztett javaslat azonban az EGSZB szerint a fenti észrevételek értelmében – mindenekelőtt az érintettek jogbiztonságának szempontjából – jelentős javításra és pontosításra szorul. Az EGSZB véleménye szerint a jogbiztonság például egy konkrét és érvényesíthető jogalapnak (a nemzeti szintű intézkedésekre vonatkozó konkrét jogcímekkel, feltételekkel és eljárásokkal együtt) a másodlagos uniós jogba történő bevezetésével lenne elérhető. Általánosabb szinten az EGSZB a javaslat jogalapjának további tisztázását és annak egyértelművé tételét kéri, hogy a tagállamok által a 26b. cikk alapján bevezetett tilalom összefér-e az EU belső piaci szabályaival és a WTO kereskedelmi jogával, illetve más nemzetközi jogi kötelezettségekkel.

1.3   A GMO-termesztés nemzeti szintű korlátozásának kérdése szorosan összefonódik az együtt-termesztés, valamint a GMO-eredetű károk és a véletlenszerű keveredés iránti felelősség kérdésével. Az EGSZB úgy véli, hogy ezekkel a témákkal ezért együttesen vagy párhuzamos jogalkotási javaslatok formájában kell foglalkozni a mezőgazdasági biotechnológia uniós szabályozási keretének átfogó felülvizsgálata részeként, egyszersmind összhangban a Környezetvédelmi Tanács 2008. decemberi következtetéseivel.

1.4   Az Európai Bizottság javaslatának időzítése miatt a hatályos jogi keretre irányuló jelenlegi vizsgálatok előtt az EGSZB nem tud végleges véleményt megfogalmazni a tervezettel kapcsolatban, amelyet csak az engedélyezési rendszer és az általános jogi keret folyamatban lévő értékelésével összefüggésben lehet megfelelően megítélni. Ez azonban nem késleltetheti indokolatlanul a jelenlegi javaslat javításait.

2.   A rendeletjavaslat háttere és lényegi tartalma

2.1   Az Európai Unió (EU) átfogó jogi kerettel rendelkezik a géntechnológiával módosított szervezetek (GMO-k) engedélyezésére. A GMO-k termesztésével kapcsolatos szabályozásokat a 2001/18/EK irányelv (1) és az 1829/2003/EK rendelet (2) tartalmazza. A már engedélyezett GMO-k termesztésének tagállami szintű korlátozására a 2001/18/EK irányelv 23. cikkének megfelelő védelmi intézkedések révén, az e cikkben meghatározott feltételek mellett van lehetőség, amennyiben ezek az intézkedések kiegészítő tudományos információkon alapulnak, és arra engednek következtetni, hogy egy bizonyos GMO kockázatot jelent az emberi egészségre vagy a környezetre nézve. A tagállamok ezen túlmenően a 26a cikk szerint megfelelő intézkedéseket hozhatnak, hogy elkerüljék a GMO-k nem szándékos előfordulását egyéb termékekben (együtt-termesztés).

2.2   2009 márciusában a Tanács elutasította az Európai Bizottság arra irányuló kérelmét, hogy tudományos megalapozottság hiányában szüntessenek meg egyes hatályos nemzeti szintű védelmi intézkedéseket (konkrétan Ausztriában és Magyarországon). A Tanács nem az első ilyen jellegű esetben szavazott így, úgyhogy kimondhatjuk: politikai szempontból elakadás jellemzi a helyzetet, az engedélyeztetési rendszer helyzetéhez hasonlóan. 2009 júniusában 13 tagállam (3) közös nyilatkozatban szólította fel az Európai Bizottságot javaslatok kidolgozására azzal a céllal, hogy a GMO-k termesztéséről szóló döntést a tagállamokra hagyják.

2.3   BARROSO elnök politikai iránymutatásaiból kiindulva az Európai Bizottság 2010. július 13-i határozatával előterjesztett egy jogalkotási javaslatot, amely értelmében a tagállamokra hagyják a GMO-k termesztéséről szóló döntést. Az európai bizottsági javaslatokat a géntechnológiával módosított növények termesztése terén a tagállamokra ruházott döntésszabadságról szóló közlemény, (4) valamint egy, a jogi keret megfelelő kiigazítására vonatkozó rendeletjavaslat, (5) formájában fogalmazták meg.

2.4   Jogtechnikailag a 2001/18/EK irányelvet rendelet útján egy új cikkel (26b) egészítik ki. E rendelkezés szerint a tagállamoknak lehetőségük van intézkedéseket hozni annak érdekében, hogy területükön vagy annak részein korlátozzák vagy tiltsák a belső piacon már engedélyezett GMO-k termesztését, feltéve hogy ezt olyan érvekkel támasztják alá, amelyek nem állnak összefüggésben környezeti vagy emberi egészségi kockázatokkal, mivel ezekre már jelenleg is kiterjed a hatályos engedélyezési rendszer, és feltéve, hogy ezek az érvek összhangban vannak a Szerződésekkel.

2.5   A rendelettervezet célja, hogy a szubszidiaritás elvének értelmében több döntési mozgásteret biztosítson a tagállamoknak a GMO-termesztést illetően, és gondoskodjon a szükséges jogbiztonságról. Az Európai Bizottság abból indul ki, hogy a rendeletjavaslat összhangban van a belső piac szabályaival és a nemzetközi kötelezettségekkel. Az Európai Bizottság szerint az új szabályozás nincs ellentmondásban a hatályos engedélyezési rendszerrel sem, hanem mindössze kiegészíti azt.

2.6   November 5-én a Tanács jogi szolgálatai jogi véleményt tettek közzé a jogalap kiválasztásáról, a lehetséges tagállami intézkedésekről és a javasolt intézkedéseknek a GATT-megállapodásokkal való összeegyeztethetőségéről. A jogi szolgálat úgy véli, hogy a választott jogalap nem megfelelő, és komoly kétségeinek ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a tagállamok által esetleg elfogadásra kerülő intézkedések összeegyeztethetők-e a Szerződésekkel vagy a GATT-tal, továbbá hangsúlyozza, hogy az Európai Bíróság és a WTO előtt nehezen védhető meg egy olyan intézkedés, amelyet egy állam vagy régió etikai vagy morális kritériumok alapján hoz. Emellett ezeket az aggodalmakat az Európai Parlament jogi szolgálata is részben megerősítette, amely 2010. november 17-i véleményében hasonló fenntartásokat fogalmazott meg a nemzeti korlátozások pl. közerkölcsre alapozott lehetséges indokolásainak az EU belső piaci szabályaival és a WTO kereskedelmi jogával való összeegyeztethetőségéről.

3.   A GMO-k hatályos engedélyezési rendszere

3.1   Az európai szinten létrehozott engedélyezési eljárás célja, hogy biztosítsa az emberi élet és egészség, az állati egészség és jólét, valamint a környezet és a fogyasztói érdekek magas szintű védelmét, egyúttal garantálja a belső piac hatékony működését.

3.2   A GMO-k engedélyezésére és alkalmazására vonatkozó hatályos szabályozások több (jogi) alapelvre támaszkodnak, amelyeket az EGSZB szerint tiszteletben kell tartani. Különösen a következők említendők:

független, tudományosan megalapozott engedélyezés,

egészségügyi és környezetvédelmi szempontból magas védelmi szint az elővigyázatossági elvnek megfelelően,

a belső piaci és a nemzetközi megállapodások tiszteletben tartása,

szabad választás és átláthatóság az élelmiszerlánc minden szakaszában,

jogbiztonság, valamint

a szubszidiaritás és az arányosság elve.

3.3   Az európai bizottsági javaslatokat időbeli és tartalmi összefüggésben kell nézni azoknak a 2008. decemberi tanácsi következtetéseknek a végrehajtásával, amelyek többek között a hatályos engedélyezési rendszer felülvizsgálatára szólítanak fel. A vizsgálat előreláthatólag 2010 végére zárul le. E tekintetben mindenekelőtt a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatok értékelésére vonatkozó EFSA-iránymutatások újraszabályozásáról (6), az engedélyezés utáni hatékonyabb környezeti felügyelettel foglalkozó európai bizottsági jelentésről, valamint a GMO-termesztés szociális-gazdasági és ökológiai hatásait elemző tanulmányról van szó. Ezen túlmenően értékelik a jogi keretet mind a GMO-kat tartalmazó élelmiszerekre és takarmányokra, mind pedig a GMO-termesztésre vonatkozóan. A tervek szerint 2012-re gyökeresen átdolgozzák a GMO-k engedélyezésének teljes rendszerét.

3.4   Ezen túlmenően világossá kell tenni, hogy a nemzeti szintű termesztési tilalmak vagy korlátozások hogyan viszonyulnak az együtt-termesztésre vonatkozó szabályokhoz, mivel e két kérdés szorosan összefügg, és az Európai Bizottság a tagállamoknak ezen a területen is nagyobb mozgásteret szeretne hagyni. Ebben az összefüggésben nagy jelentőséggel bírnak az Európai Bizottságnak az együtt-termesztésre vonatkozó iránymutatások végrehajtásáról szóló, 2009. április 3-i jelentésben (7) tett megállapításai.

4.   Általános megjegyzések

4.1   Az EGSZB természetszerűen még nem nyilatkozott a nemzeti szintű termesztési tilalmak konkrét kialakításáról, de azért tett már olyan megjegyzéseket, amelyek tartalmi összefüggésben állnak az előterjesztett rendeletjavaslattal, és továbbra is érvényes vitaanyagnak, illetve javaslatnak számítanak.

4.2   Így például az együtt-termesztésről szóló, 2004. december 16-i saját kezdeményezésű véleményében (8) az EGSZB részletesen tárgyalta a GMO-termesztés, illetve a hagyományos és biogazdálkodás párhuzamos fenntartását, és javaslatokat tett a szabályozási szintre vonatkozóan. A dokumentumban többek között kifejti, hogy az adott regionális környezettel való kereszteződés elkerülését célzó intézkedéseket, valamint a termesztésre vagy a termesztési tilalomra vonatkozó regionális rendelkezéseket nemzeti szinten kellene szabályozni. Ezenfelül az együtt-termesztésre és jogfelelősségre vonatkozó, közösségi szintű minimumkövetelmények szükségességét is hangsúlyozza.

4.3   Kiemelt figyelmet kell fordítani a természetvédelmi területek és az ökológiai szempontból érzékeny térségek védelmét szolgáló intézkedésekre. Tekintetbe kell venni továbbá a regionális gazdasági és kulturális érdekek védelmére irányuló intézkedéseket, illetve egyéb társadalmi és gazdasági hatásokat is.

4.4   Az EGSZB ugyanebben a véleményben arra is felhívta a figyelmet, hogy az együtt-termesztés feltételei régiónként különbözőek, és különösen a kisparcellás mezőgazdasági termelésnél nem valósítható meg a gyakorlatban az, hogy egy régión belül párhuzamosan termesszenek GMO-kat és nem GMO-kat, akár hagyományos, akár ökologikus módon.

4.5   A vélemény ebben az összefüggésben foglalkozott az olyan regionális minőségi védjegyek és eredetgaranciák piaci esélyeivel, amelyek megszerzéséhez – a fogyasztói elvárásokra való tekintettel – le kell mondani a GMO-k alkalmazásáról. Ennek fényében számos régió géntechnológia-mentesnek kiáltotta ki magát. Az EGSZB utalt az ezzel kapcsolatos, még tisztázandó jogbizonytalanságokra.

5.   Részletes megjegyzések és nyitott kérdések

5.1   Egy lehetséges termesztési tilalom/korlátozás kritériumai

5.1.1   A 2001/18/EK irányelv harmonizálja a GMO-k engedélyezésére, illetve ennek keretében a védőintézkedések meghozatalára (23. cikk) és az együtt-termesztésre (26a. cikk) vonatkozó rendelkezéseket. Ennek alapja az EUMSz. 114. cikke (korábban az EUSz. 95. cikke) a jogszabályok közelítéséről a belső piac céljainak elérése érdekében. Az új cikk (26b) most úgy rendelkezik, hogy a tagállamok az egységes uniós engedély ellenére megtilthatják a GMO-k termesztését.

5.1.2   Először is felvetődik a kérdés, hogy egy nemzeti szintű termesztési tilalom mennyiben emelhető ki a harmonizált jog keretéből, és nem mond-e ellent a belső piac általános jogi alapelveinek. Ez annál is inkább igaz, mivel – a Tanács jogi szolgálatának közelmúltbeli véleménye (9) szerint – az EUMSz. 114. cikke mint jogalap érvénytelennek tűnik, tekintettel a 26b. cikkre vonatkozó javaslat céljaira, tartalmára és hatályára. Az Európai Parlament jogi szolgálata viszont nem vonja kétségbe, hogy az EUMSz. 114. cikke képezi a javaslat jogalapját, ami rámutat arra, hogy a kérdést uniós szinten többféleképpen értelmezik. Ez tisztázandó és megoldandó probléma.

5.1.3   A tervezet nem sorolja fel – sem teljes körűen, sem szemléltetésképpen – azokat az érveket, amelyek kiindulópontként szolgálhatnak a tagállamok számára a termesztési tilalom elrendeléséhez. Csupán azt említi a 26b. cikk, hogy az engedélyezés keretében megvizsgált érvektől eltérő indokokra kell hivatkozni. Tehát az indoklást nem lehet olyan érvekre alapozni, amelyekre az uniós engedélyezési rendszer keretén belül végzett környezeti vagy egészségügyi kockázatértékelés hivatkozik, illetve amelyek összefüggésben állnak ezzel. Az EGSZB véleménye szerint a javaslat által nyújtott jogbiztonságot meg lehetne erősíteni azáltal, hogy a 26b. cikkbe magába belefoglalják azon konkrét érvek tájékoztató (bár nem kimerítő) jellegű listáját, amelyekre a tagállamok hivatkozhatnak a GMO-termesztés korlátozásakor vagy megtiltásakor. Az ilyen érvek közé tartozhatnak – etika, morális és vallási érvek mellett – bizonyos gazdasági-társadalmi megfontolások is. A kérdésnek a másodlagos jogban végrehajtott ilyen tisztázása ún. „lex specialis”-ul szolgálna az EUMSz. 36. cikkében felsorolt és az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatában felhasznált érvek tekintetében, és ezáltal javíthatná a belső piaci szabályokkal és a Szerződésekkel való összhangot.

5.2   Jogbiztonság

5.2.1   A jogbiztonság kérdését illetően az EGSZB úgy véli, hogy a jogbiztonság szavatolásához nem elég egyszerűen csak utalni az elsődleges jogra. Ezzel kapcsolatban példaként az Európai Bíróság C-165/08. sz. ügyben (10) hozott ítéletét érdemes említeni, amelyben a GMO-vetőmagok engedélyezésének nemzeti szintű tilalmát összeegyeztethetetlennek tekintették az uniós rendelkezésekkel. Ez az ítélet nyilvánvalóvá teszi, hogy a tagállamok számára igen nehéz az indoklást az egészség- és környezetvédelmi szempontoktól eltérő érvekre alapozni.

5.2.2   Az EGSZB elismeri azonban, hogy a jelenlegi jogi és politikai helyzetre való tekintettel egy egyértelmű és megbízható jogalap létrehozása a mostani állapothoz képest nagyobb jogbiztonságot jelentene a tagállamok számára. Ezt azonban inkább a másodlagos joganyagban (például a 2001/18/EK irányelv) konkrét és részletes jogalap segítségével, mintsem a belső piac általános szabályaiból adódó szűk és homályos mozgástérre való utalás révén lehet elérni.

5.3   Az EFSA hatásköre – Együttműködés a tagállamokkal

5.3.1   A tudományos alapú engedélyezési rendszer garantálását illetően utalni kell a lehetséges egészségügyi és környezeti kockázatok értékelésére vonatkozó EFSA-irányvonalak átdolgozására, mely irányvonalak a tagállamok beleegyezése után szintén normatív jelleget kapnak. Az EGSZB ezzel összefüggésben reméli, hogy az elővigyázatossági elv értelmében továbbfejlesztik a tudományos alapú és független vizsgálatok rendszerét az engedélyezési eljárás során.

5.3.2   Az EGSZB szerint meggondolandó, hogy az EFSA tudományos kockázatértékelési eljárásába nem kellene-e szorosabban bevonni a tagállamokat egyes specifikus kérdéseket illetően. Az EFSA-t a 178/2002/EK rendelet (11) hozta létre azzal a céllal, hogy a környezeti kockázatokat is figyelembe vevő tudományos szakvéleményeket készítsen az élelmiszer- és takarmánybiztonsággal kapcsolatban. A GMO-knak a környezetre gyakorolt hatásait természetesen a tagállamokban is vizsgálják. Alaposabb is a különféle környezeti adottságok vizsgálata, ha azt az egyes tagállamok végezik, ki-ki a saját területére vonatkozóan, az eredményeket pedig az EFSA-nak megfelelően el kell ismernie.

5.3.3   Általános metodológiai feltételeket kellene kidolgozni, amelyeknek az EFSA számára és által készített munkák mindegyike meg kell, hogy feleljen. Ez akár szakértői vizsgálatokat is magában foglalhatna, és elősegítené azt, hogy javuljon a koordináció a tagállamok és az EFSA között. (12) Az EGSZB tisztában van azzal, hogy az EFSA hivatalosan megfelel az abszolút független tudományos kockázatértékelés lehető legszigorúbb kritériumainak, és ezért nemzetközi szinten is nagyra becsült uniós intézmény. A tagállami kockázatértékeléseket végző kutatóintézeteknek, egyetemeknek és önálló kutatóknak, valamint az EFSA-nak szorosabban együtt kellene működniük a kutatási módszerek fejlesztésében.

5.3.4   Ugyanakkor a GMO-k tudományos értékelési folyamatának átláthatóbbá tételéhez és minőségi javításához az EGSZB szerint meg kell reformálni az EFSA-t, méghozzá úgy, hogy a pusztán kutatókból álló csoport helyett valamennyi érintett csoport (a fogyasztók, az ipar, a kereskedők, a biotermelők és -tenyésztők, a fogyasztói szövetkezetek, a táplálkozási szakemberek, az orvosok stb.) képviseltesse magát a GMO-kkal foglalkozó grémiumban.

5.4   Belső piac

5.4.1   Az Európai Bizottság abból indul ki, hogy a nemzeti szintű termesztési tilalom elrendelésének lehetősége nem zavarja meg a vetőmagként, élelmiszerként vagy takarmányként alkalmazott GMO-k belső piacát. Ez a feltételezés megkérdőjelezhető, mivel legalábbis az olyan területeken és tagállamokban, ahol termesztési tilalom van érvényben, lehetséges, hogy korlátokba ütközik az engedélyezett GMO-vetőmagok kereskedelme. Ez a következtetés az Európai Bíróság hasonló ügyekben hozott ítéleteiből adódik. (13)

5.4.2   Azt, hogy a termesztési tilalom vezethet-e versenytorzuláshoz, a jelenlegi szempontok alapján nehéz megítélni. Ugyanakkor az uniós szintű együtt-termesztési és felelősségi (minimum)normák hiánya esetén valószínűleg veszélybe kerülnek a GMO-kat fel nem használó mezőgazdasági ágazatok egyenlő feltételei. Az együtt-termesztés biztosításához szükséges intézkedések mindenképpen ráfordítással és költségekkel járnak, amelyeket minden jövőbeli megoldásnál figyelembe kell venni. Másfelől a GMO-mentesség adott esetben előnyökhöz vezethet a forgalmazásban, miközben az árképzés mindig a fogyasztási szokásoktól függ.

5.4.3   A géntechnológiával módosított növényekhez részben más növénykultúra-technológiai és növénytermesztési intézkedésekre, például más növényvédő szerekre van szükség, mint a hagyományos növényekhez. A növényvédő szerek belső piacának hiánya és működésképtelensége miatt gondok adódhatnak a megfelelő szerek elérhetőségével. Ez a példa annak illusztrálására szolgál, hogy a mezőgazdasági termelőknek milyen sokféle körülménnyel kell számolniuk, amikor a termelés módjáról döntenek.

5.5   Társadalmi-gazdasági hatások

5.5.1   A GMO-k engedélyezésének társadalmi-gazdasági hatásait illetően a 2010 végére várható európai bizottsági jelentésre utalunk. A dokumentumban szereplő észrevételeket mindenképpen figyelembe kell venni az előterjesztett javaslat értékelésekor, mivel a 26b. cikk értelmében elrendelt termesztési tilalmak indoklásakor feltételezhetően főként gazdasági, társadalmi és környezeti hatásokra hivatkoznak majd. Amíg e jelentés el nem készül, lehetetlen teljes körű véleményt alkotni a jelenlegi javaslatról.

5.5.2   Nem szabad megfeledkezni arról, hogy az 1829/2003/EK rendelet bizonyos feltételek mellett már most lehetővé teszi, hogy egyedi esetek vizsgálatakor az egészségügyi és környezeti kockázatok értékelését követő kockázatkezelés során további mérvadó szempontokkal is számoljanak.

5.5.3   Mivel még nem tudunk eleget a gazdasági és versenyjogi hatásokról, a javaslatnak tartalmaznia kellene egy ellenőrzési záradékot, és az Európai Bizottságnak megfelelő előzetes hatáselemzést kellene végeznie.

5.6   Nemzetközi kötelezettségek

5.6.1   Az EGSZB szerint fontos aspektus a nemzetközi – különösen a WTO/GATT-tal és a Cartagena Jegyzőkönyvvel kapcsolatos – kötelezettségek betartásának tisztázása. Mivel várható, hogy a tilalmat elrendelni kívánó tagállamok mostantól az új, 26b. cikkre is hivatkoznak majd, kiemelt jelentősége van annak, hogy a szóban forgó döntések megbízható, nemzetközileg biztosított jogalapra támaszkodjanak.

5.6.2   A kérdés jelentőségét tekintve az EGSZB hiányolja, hogy az Európai Bizottság nem foglalkozott részletesebben azzal, hogy a szabályozás mennyire van összhangban az EU nemzetközi kötelezettségeivel. Ezzel kapcsolatban figyelembe kellene venni az európai intézmények jogi szolgálatainak szakvéleményeit is a WTO-val való összeegyeztethetőséggel kapcsolatban. Különösen a Tanács jogi szolgálatának közelmúltbeli véleménye (9) veendő tekintetbe, amely számottevő kételynek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy a Szerződésekkel vagy a GATT-tal összhangban állhatnak-e azok az intézkedések, amelyeket a tagállamok az új 26b. pontnak az Európai Bizottság által javasolt megszövegezése alapján esetleg elfogadnak majd. Az Európai Parlament jogi szolgálata is hasonló fenntartásokat fogalmazott meg a pl. közerkölcsre alapozott lehetséges indokolásoknak az EU belső piaci szabályaival és a WTO kereskedelmi jogával való összeegyeztethetőségéről.

5.7   Szabad választás az élelmiszerlánc minden szakaszában

5.7.1   Szintén fontos, hogy kellően figyelembe vegyék mind a termelők és a kereskedők, mind pedig a fogyasztók szabadságát a választásban. A termelőnek mint vállalkozónak alapvetően lehetőséget kell adni arra, hogy szabadon dönthessen a termesztés módjáról. Hasonlóképpen az importőröknek és a kereskedőknek lehetőséget kell adni arra, hogy a javasolt új 26b. cikkben foglaltak ne akadályozzák törvényes tevékenységük folytatását.

5.7.2   Ezért a nemzeti szintű termesztési korlátozásoknak vagy tilalmaknak a Szerződések általános alapelveihez, mindenekelőtt a szubszidiaritás és az arányosság elvéhez kellene igazodniuk.

5.7.3   Annak érdekében, hogy a fogyasztók is szabadon választhassanak a GMO-kat tartalmazó, illetve GMO-mentes élelmiszerek között, akadálytalan nyomonkövethetőségre és címkézésre van szükség, de ugyanilyen fontos a fogyasztói keresletnek megfelelő kínálat is. Itt mindenekelőtt a termékek regionális elérhetőségére kell ügyelni. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az európai fogyasztónak teljes mértékben tudatában kell lennie annak, hogy a régiójában vagy államában történő GMO-termesztés esetleges betiltása nem akadályozná meg a GMO-k szabadon történő értékesítését a kérdéses területen, és hogy tovább folytatódna a harmadik országokból származó, kétes nyomonkövethetőségű GMO-k takarmányozásra vagy emberi fogyasztásra történő nagymértékű importja.

5.8   Kölcsönhatás az együtt-termesztési kérdéskörrel

5.8.1   Az együtt-termesztés célja általánosságban a hagyományos vagy biotermékek géntechnológiával módosított termékekkel való véletlenszerű keveredésének elkerülése egyfelől a termelők és fogyasztók választási szabadságának megőrzése, másfelől a vállalkozókat sújtó gazdasági károk elkerülése érdekében.

5.8.2   Az EGSZB szerint az együtt-termesztés hatékony megvalósítása és biztosítása alapvetően fontos tényezője a GMO-k alkalmazásával kapcsolatos kérdéskörnek, sok még azonban a tisztázatlan részlet, és minden szinten további ismeretekre van szükség – mindenekelőtt a hosszú távú hatásokat illetően.

5.8.3   Az európai bizottsági javaslatnak megfelelő termesztési tilalom lehetősége enyhítheti ugyan a véletlenszerű keveredés vagy kereszteződés problémáját az érintett területeken, de semmiképpen sem szabad oda vezetnie, hogy kevesebb erőfeszítést tegyenek a különféle termesztési módok hosszú távú egymás mellett alkalmazására vonatkozó szabályok kidolgozására. Amint azt az EGSZB már 2004-ben megemlítette, (14) uniós szinten mindenképpen szükség van az együtt-termesztésre és a felelősségi kérdésekre vonatkozó normák minimális szintű harmonizációjára (vagy másik megoldásként a 26a. cikkben jogi követelmény előírására a tagállamokkal szemben ilyen szabályoknak nemzeti vagy regionális szinten történő elfogadására) annak érdekében, hogy biztosítható legyen a választás szabadsága és a feltételek egyenlősége a mezőgazdasági szektorban, valamint hogy ellenőrzés alatt lehessen tartani a GMO-k termesztésével járó társadalmi-gazdasági hatásokat. Mindez különösen érvényes a határmenti régiókban.

5.8.4   Ha az együtt-termesztési szabályozásokat főként nemzeti és regionális szinten dolgozzák ki, még fontosabb az ismeretek és a bevált gyakorlatok cseréje. Az Európai Együtt-termesztési Iroda munkáját ennek megfelelően kell kialakítani, és az érintetteket minden szinten megfelelően be kell vonni.

5.8.5   Ráadásul továbbra is nyitott a vetőmagokban található GMO-kra, valamint (főként takarmányoknál) a nem az EU-ban engedélyezett, de az EU-ba importált GMO-kra vonatkozó határértékek kérdése. Ezt a kérdést az Európai Bizottságnak még meg kell válaszolnia, illetve minél előbb végre kell hajtani az előterjesztett európai bizottsági javaslatokat.

5.9   Határokon átnyúló ügyek és felelősségi kérdések

5.9.1   Továbbra is tisztázatlan a felelősségi kérdés szabályozása a GMO-kkal való véletlenszerű keveredés esetében, főként, ha országhatárokon átnyúló fertőzésről van szó. Jelenleg a szomszédos tagállamok között nincs kölcsönös tájékoztatási kötelezettség arra vonatkozóan, hogy hol termesztenek GMO-kat. Így az információk gyakran csak személyes kapcsolatok révén terjednek.

5.9.2   Javasolni lehetne, hogy a határvidékeken GMO-termesztést folytató tagállamokat kötelezzék arra, hogy a GMO-termesztéssel kapcsolatos információkat a szomszédos államok nyelvén is tegyék közzé az interneten. Egy ilyen intézkedés révén a GMO-val való véletlenszerű keveredés és az ebből adódó gazdasági veszteségek esetén minden bizonnyal országhatárokon túlmenően is hatékonyabban jogi érvényt lehetne szerezni a követeléseknek.

5.9.3   Javít majd a helyzeten a Cartagena Jegyzőkönyv 2010. október 12-én elfogadott kiegészítése, amelyben közös szabályokat fektettek le a határokon átnyúló szállítás által a biológiai sokféleségben okozott károkkal kapcsolatos felelősségre és kártérítésre vonatkozóan. Az ott meghatározott kötelezettségeket felesleges késlekedés nélkül át kell ültetni.

5.9.4   Az EGSZB ezen túlmenően annak vizsgálatára ösztönöz, hogy mennyiben lehetne együtt-termesztésre és felelősségi kérdésekre vonatkozó európai minimumnormákat – legalább a tagállamok határ menti régióiban – kötelező jelleggel bevezetni (vagy másik megoldásként a 26a. cikkben jogi követelményt előírni a tagállamok számára, hogy nemzeti vagy regionális szinten fogadjanak el ilyen szabályokat), és ez mennyiben lenne képes csökkenteni a magánjogi felelősségi kockázatokat, illetve tisztázni a tagállamok közötti vitás kérdéseket. Az EGSZB megjegyzi, hogy sürgősen szükség van ilyen, a felelősség kérdéseit tisztázó szabályokra, mivel a biztosítási ágazat továbbra sem hajlandó biztosítást nyújtani a GMO-val kapcsolatos károk esetén, az érvényben levő, a 2004/35/EK irányelv által szabályozott környezeti felelősségi rendszer pedig nem nyújt megfelelő védelmet az ilyen jellegű károk ellen.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az Európai Parlament és a Tanács 2001/18/EK irányelve (2001. március 12.) a géntechnológiával módosított szervezetek környezetbe történő szándékos kibocsátásáról és a 90/220/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről, HL L 106., 2001.4.17., 1. o.

(2)  Az Európai Parlament és a Tanács 1829/2003/EK rendelete (2003. szeptember 22.) a géntechnológiával módosított élelmiszerekről és takarmányokról, HL L 268., 2003.10.18., 1. o.

(3)  AT, BG, IE, EL, CY, LV, LT, HU, LU, MT, NL, PL és SI.

(4)  COM(2010) 380 végleges.

(5)  COM(2010) 375 végleges.

(6)  Lásd az EFSA november 12-én közzétett tervezetéről megkezdett nyilvános konzultációt, mely 2011. január 24-ig fog tartani. Honlap:

http://www.efsa.europa.eu/en/press/news/gmo101112.htm.

(7)  COM(2009) 153 végleges.

(8)  HL C 157., 2005.6.28., 155. o.

(9)  A Tanács jogi szolgálatának véleménye, 2010. november 5., 2010/0208(COD), 15696/10.

(10)  Az Európai Bíróság C-165/08. sz. Európai Közösségek Bizottsága kontra Lengyel Köztársaság ügyben 2009. július 16-án hozott ítélete.

(11)  Az Európai Parlament és a Tanács 178/2002/EK rendelete (2002. január 28.) az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról, HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(12)  Lásd Magyarország keresetét az Európai Bizottság ellen a T-240/10. sz., „Amflora” ügyben.

(13)  Lásd pl. az alábbi ügyeket: C-110/05 – Európai Bizottság kontra Olaszország, C-142/05 – Mickelsson és Roos, C-188/04 –Alfa Vita, valamint C-416/00 – Morellato.

(14)  HL C 157., 2005.6.28., 155. o.


MELLÉKLET

A következő szövegrész módosító indítványban javasolt törlését a plenáris ülés elfogadta, habár a leadott szavazatok több mint egynegyede a törölt szöveg megőrzését támogatta.

5.8.5. pont

A nem engedélyezett GMO-k alacsony szintjeivel kapcsolatos megoldásnak technikai jellegűnek kellene lennie: minimális mennyiségi küszöbértéket kellene meghatározni az ilyen váratlan eseményekre, lefedve a takarmányokat és az élelmiszereket.

A szavazás eredménye:

Mellette: 83

Ellene: 79

Tartózkodott: 29


19.2.2011   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 54/58


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az európai digitális menetrend

(COM(2010) 245 végleges)

(2011/C 54/17)

Előadó: Thomas MCDONOGH

2010. május 19-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés 304. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az európai digitális menetrend

COM(2010) 245 végleges.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2010. november 16-án elfogadta véleményét.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2010. december 8–9 December 20109-én tartott, 467. plenáris ülésén (a 2010. december 8-i ülésnapon) 83 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1   Az EGSZB üdvözli Az európai digitális menetrend című európai bizottsági közleményt. Az EGSZB osztja az Európai Bizottság azzal kapcsolatos aggodalmát, hogy a pénzügyi válság visszavetette az európai gazdasági és társadalmi fejlődést. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) roppant potenciálja kiaknázható a digitális gazdaság mozgósítása érdekében, biztosítva ezáltal a növekedéshez és az európaiak életszínvonalának javításához elengedhetetlen ösztönző erőt. Az EGSZB továbbá egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az ikt és a digitális menetrend területére vonatkozó különféle politikai kezdeményezéseket egységesíteni kell és egy közös, koherens cselekvési terv keretében kell irányítani.

1.2   Ezzel szemben bár a közlemény egyes részei jól vannak megfogalmazva, és világosan felvázolják a végrehajtandó politikai kezdeményezéseket, más részei – például az ikt-nek az uniós társadalom számára hasznos előnyeit és a digitális menetrend nemzetközi vonatkozásait tárgyaló fejezetek – még mindig homályosak a cselekvési tervet illetően. Az EGSZB arra számít, hogy a digitális menetrend minden összetevőjét a kellő időben megfelelően kidolgozzák majd, és a kezdeményezések részleteiről teljes körű konzultációt folytatnak, amelyből ő maga is kiveszi majd a részét.

1.3   Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság által megnevezett problémákat, amelyek megakadályozzák, hogy Európában élénk digitális gazdaság bontakozzon ki – különös tekintettel azokra, amelyek a 27 tagból álló Unió kereskedelmi, kulturális és jogi értelemben vett szétaprózottságával kapcsolatosak, illetve azzal, hogy a hálózatokba, ikt-oktatásba és kutatás-fejlesztésbe való beruházás tartósan alacsony szinten marad.

1.4   Ezekkel a problémákkal az EU már régóta kiemelten foglalkozik, ám hosszú évek megfeszített szakpolitikai munkája és cselekvési tervei ellenére sem sikerül a várt haladást elérnie. Most, 2010-ben már elfogadhatatlan, hogy az EU-beli háztartások 30 %-a még mindig nem rendelkezik internet-hozzáféréssel, (1) és hogy a gazdasági válság közepette Európa nem tud eléggé a digitális gazdasági növekedésére támaszkodni ahhoz, hogy az hozzásegítse a gyors kilábaláshoz.

1.5   Bár Európa a világ egyik legjobban kiépült hálózatával rendelkező régiója, számos ikt-alapú termék és szolgáltatás bonyolult, nehezen hozzáférhető és kevéssé felhasználóbarát, ami sokak integrációja szempontjából, ideértve elsősorban az időseket és a mozgáskorlátozottakat, igen komoly akadályt jelent. Európának arra kell összpontosítania, hogy hogyan lehet az ikt-termékek és -szolgáltatások jobb kialakításával válaszolni az idősödő társadalom és a fogyatékkal élők igényeire, a vonatkozó ENSZ-egyezmények célkitűzéseit is figyelembe véve.

1.6   Az EGSZB csalódottan konstatálja, hogy folyamatosan hiába kéri, hogy az internetkapcsolatot is vegyék fel az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek közé. Ha az EU komolyan gondolja a digitális menetrendet és a digitális társadalmi befogadás elvét, akkor gyorsan tenni kell ennek a kérdésnek a megoldásáért. Az EGSZB elismeri, hogy ez az intézkedés finanszírozási kihívást jelent, ezért azt ajánlja, hogy az infrastruktúra-szolgáltatók átlátható, objektív és arányos kritériumok mellett részesülhessenek uniós finanszírozásból.

1.7   Az EU minden egyes nappal egyre jobban lemarad az Egyesült Államok, Japán és Dél-Korea mögött a fejlett ikt-infrastruktúra, az ikt-vel kapcsolatos K+F-kiadások és a lakosság digitális gazdasági aktivitása terén. Ezt a globális versenyképességbeli hanyatlást hatékonyan végrehajtott energikus politikai kezdeményezésekkel kell visszafordítani.

1.8   Az EGSZB úgy véli, hogy az ikt-vel és a digitális gazdasággal kapcsolatos európai célkitűzések megvalósítása terén elsősorban azért nem sikerült kielégítő eredményeket elérni, mert európai és tagállami szinten nem megfelelően hajtották végre a politikai kezdeményezéseket: tudtuk, mi a teendő, mégsem cselekedtünk. Az EGSZB felszólítja a tagállamokat, hogy sürgősen hajtsák végre a digitális menetrenddel kapcsolatos irányelveket és ajánlásokat.

1.9   Az EGSZB úgy véli, hogy a piac önmagában nem képes önszabályozásra a közjó érdekében, ezért – az Európa 2020 stratégia szándékainak megfelelően – kiegyensúlyozott szabályozási keretre van szükség a polgárok többségi érdekeinek támogatására.

1.10   A közlemény kellő időben jelent meg, hogy kifejezze: vezető szerepet kell betölteni az ikt területén, és ehhez irányításalapú megközelítésre van szükség az Európa 2020 stratégia (2) részeként meghatározott európai digitális menetrend sikeres végrehajtása érdekében. Az EGSZB gratulál az Európai Bizottságnak a közleményben foglalt irányítási és felügyeleti rendelkezésekhez, amelyek ennek a létfontosságú menetrendnek a megfelelő és időben történő végrehajtását hivatottak biztosítani. Az Európai Bizottságnak most azonban részletes stratégiai végrehajtási dokumentumot kell kidolgoznia, hogy a digitális menetrend a hatékony megvalósításra összpontosítson.

1.11   Az EGSZB támogatja a közleményben felvázolt, hét pillérre épülő cselekvési tervet, és gratulál az Európai Bizottság munkájához. Bár ahhoz, hogy a részleteket érdemben meg lehessen vitatni, alaposabban ki kellene őket dolgozni, az EGSZB megítélése szerint a magas szintű terv eléggé átfogó és többnyire helyénvaló.

1.12   Ugyanakkor az EGSZB-t meglepte, hogy az európai ikt jövőjébe történő jelentős beruházásnak számító Galileo program kimaradt a közleményből. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy a Galileo egyértelműen kapjon említést a digitális menetrendre vonatkozó cselekvési tervben, és felhívja az Európai Bizottság figyelmét a programmal kapcsolatos korábbi EGSZB-véleményekre. (3)

1.13   Az EGSZB reméli, hogy a digitális menetrend egyes szempontjainak részleteit tartalmazó közleményeiről az Európai Bizottság a kellő időben kikéri majd a véleményét.

E közlemények kidolgozásával kapcsolatban az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét korábbi véleményeire, (4) amelyekben egy biztonságos, aktív információs társadalom, egy szilárd európai ikt-ágazat és egy termelékeny, gyorsan növekedő digitális gazdaság szükségességéről fejtette ki álláspontját.

2.   Ajánlások

2.1   Az egyetemes szolgáltatások meghatározás szerinti körét (5) ki kell bővíteni a mindenütt elérhető nagy sebességű internetkapcsolattal, a hozzá tartozó megfelelő finanszírozási mechanizmusokkal együtt.

2.2   Növelni kellene a lakosságot és a kkv-kat célzó, az ikt-készségek fejlesztésére irányuló, illetve ismeretterjesztő és figyelemfelkeltő programok finanszírozását. Tájékoztatási és támogatási lehetőségekről kellene gondoskodni a tagállamokban, hogy a kkv-k és a polgárok megérthessék a digitális gazdaságot, és aktív szereplőivé válhassanak.

2.3   A digitális menetrendben szereplő e-befogadás iránti elköteleződésre való tekintettel a Tanácsnak az egész Európai Unióban támogatnia kellene az olyan kezdeményezéseket, amelyek arra irányulnak, hogy bevezessék az iskoláskorú gyermekeket, az idősebb polgárokat és a szociálisan hátrányos helyzetben lévőket a szélessávú technológia használatába (pl. webalapú tanulás, videokonferencia, online közszolgáltatások stb.). Az oktatási programoknak mind bevált gyakorlatokra kellene épülniük.

2.4   Különös figyelem fordítandó a 7. kutatási keretprogramhoz tartozó, az ikt-kkel kapcsolatos kutatási programban olyan új generációs termékek és szolgáltatások kifejlesztésére, amelyek kielégítik az idősek, a fogyatékkal élők és az írási-olvasási nehézségekkel küzdők speciális igényeit.

2.5   Az ikt-termékekkel és –szolgáltatásokkal kapcsolatos európai nyílt szabványok ösztönzése és támogatása kifejezetten a digitális menetrend elemét kell, hogy képezze. A nyílt szabványok elősegítik a versenyt, és lehetővé teszik a kkv-k számára, hogy növekedjenek és részt vegyenek a világszintű versenyben.

2.6   Az ikt-re, innovációra és K+F-re fordított források növelése mellett az Európai Bizottságnak a megfelelő elszámoltathatóságot és a befektetett összegek lehető leghatékonyabb felhasználását is biztosítania kell. Megfelelő befektetéskezelési eljárásokat kell alkalmazni: a források odaítélésekor figyelembe kell venni a várható gazdasági és/vagy társadalmi hozamot, és minden esetben szigorú felügyeletre van szükség annak biztosítása végett, hogy a befektetés valóban meghozza a várt eredményt.

2.7   A K+F-beruházások irányításának a hozam maximálása végett és a munka megkettőzése miatti felesleges erőfeszítések elkerülése érdekében biztosítania kell a programok és a projektek közti összhangot.

2.8   A kutatási és fejlesztési erőfeszítéseknek elsősorban mindenképpen a fenntarthatóságra kellene irányulniuk, mégpedig olyan technológiákba való beruházások révén, amelyeknek köszönhetően a gazdasági növekedés már nem feltétlenül jár együtt környezeti károkkal.

2.9   Elsőbbséget lehetne adni az olyan innovatív technológiák finanszírozásának, amelyek Európának a rádiós és mobilkommunikáció terén játszott globális vezető szerepére alapulnak, hogy mindenkinek nagy sebességű internetkapcsolatot biztosítsanak, esetleg annak a frekvenciatartománynak a felhasználásával, amely a műsorszórási és egyéb tevékenységek frekvenciaigényének csökkenésével felszabadul (elterjedt angol kifejezéssel: white space). (6)

2.10   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a digitális menetrend célkitűzései és erőforrásai között kifejezetten említse meg a Galileo programot is. Az olyan technológiák és alkalmazások támogatására is forrásokat kell rendelkezésre bocsátani, amelyek használni tudják majd a Galileo szolgáltatásai által leadott igen pontos globális helymeghatározási jeleket. (7)

2.11   Az EU-nak továbbra is támogatnia kellene a tárgyak internetéhez (8) kapcsolódó kutatást és fejlesztést, amelynek eredménye a vezeték nélküli technológiák, az internet és a Galileo technológiai fejlődésében mutatkozik majd meg.

2.12   A kritikus informatikai infrastruktúrák védelmével kapcsolatos kutatási és fejlesztési beruházásokat jelentősen növelni kellene. (9)

2.13   Az Európai Uniónak egy megfelelő, az Európai Alapjogi Ügynökség munkatársait is magában foglaló szabályozó hatóságot kellene megbíznia a kritikus informatikai infrastruktúrák hatékony védelemmel való ellátásának feladatával. (10)

2.14   Európában elő kellene segíteni egy következetes és összehangolt módon megszervezett, erős információbiztonsági iparág kialakítását, hogy felzárkózhassunk az Egyesült Államok gazdagon finanszírozott iparágának kompetenciája mellé. (11)

2.15   Az Európai Bizottságnak, miközben informatikai és kommunikációs világcégekkel együttműködve hajtja végre a digitális menetrendet, ügyelnie kell arra, hogy védje a polgárok érdekeit.

2.16   Azt az általános politikai elvet kellene követni, hogy a közérdeknek – a „köz javának” – az egyéni és üzleti érdekekkel egyenlő súlyt kell kapnia.

2.17   Az Európai Bizottságnak minden lehetséges intézkedést meg kell tennie annak biztosítása érdekében, hogy a tagállamok szigorúan betartassák az elektronikus távközlésre vonatkozó szabályozási keretet, (12) és hogy a végrehajtás mind a 27 tagállamban egyenletesen, kiegyensúlyozottan és átfogó módon történjen.

2.18   Az előírások megfelelő betartása érdekében a kommunikációt szabályozó tagállami és uniós szintű hatóságok hatáskörét az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) (13) illetékességi és hatásköreinek mintáját követve kellene megerősíteni.

2.19   A mobil ikt-k növekvő jelentőségére való tekintettel Európának minél hamarabb egy inkább piaci alapú, a piaci szereplőknek szélesebb körű jogosítványokat adó frekvenciagazdálkodás felé kell elmozdulnia, továbbá szélesebb körű frekvenciakereskedelmet kell bevezetni, valamint enyhíteni kell a nemzeti bürokratikus előírásokat a sávszélesség-kiosztás során. (14)

2.20   Az Európai Bizottságnak arra kellene ösztönöznie a tagállamokat, hogy a nemzeti politikai célkitűzések – mint például a szélessávú szakadék áthidalása – elérése érdekében érvényesítsék a központi fővonal szintjén megvalósuló átvitel és a kapcsolóhálózatok fejlesztésével és használatával kapcsolatos nemzeti érdekeiket. Ezt telekommunikációs vállalatokkal köz-magán társulás keretében együttműködve lehet véghezvinni. (15)

2.21   Az Unió sűrűn lakott részein ösztönözni kellene az otthonokban is elérhető optikai hálózat kiépítését.

2.22   Ahhoz, hogy a polgárok igénybe vegyék a hálózat adta lehetőségeket, kulcsfontosságú a hasznos online tartalom és szolgáltatások elérhetősége. A kormányoknak, a közigazgatási szerveknek, a közműszolgáltatóknak és egyéb vállalatoknak gyorsítaniuk kellene internetes fejlesztéseiket, és ügyfeleik számára minél előbb meg kell adniuk az online kapcsolatfelvétel lehetőségét.

2.23   Innovatív módszereket kell találni arra, hogy az üzleti vállalkozások mihamarabb jó minőségű, felhasználóbarát szolgáltatásokat nyújthassanak ügyfeleiknek. E tekintetben kiemelt figyelmet kellene fordítani az online videotartalmak fejlesztésére.

2.24   Innovatív megoldásokat kell találni az EU nyelvi sokfélesége támasztotta kihívásokra, és ehhez külön beruházásokra van szükség. Az Egyesült Államok és más, egységes közös nyelvet használó nagy gazdaságok előnyben vannak az áruk és szolgáltatások egységes, koherens online piacának kifejlesztését tekintve. A nyelvi sokféleség különleges kihívásnak ígérkezik 2020 távlatában.

2.25   Meg kellene fontolni, hogy minden polgár kapjon európai elektronikus igazolványt, ami megkönnyítené az elektronikus szolgáltatások használatát és az online kereskedelmet.

2.26   Az Európai Bizottságnak az egész Unióra érvényes minősítési és címkézési rendszert kellene bevezetnie az elektronikus kereskedőkre, hogy a fogyasztók egyetemes védelemben részesülhessenek online vásárláskor és online szolgáltatások igénybevételekor, országhatároktól függetlenül. Egy ilyen rendszer növelné a fogyasztók bizalmát az elektronikus kereskedelem iránt.

2.27   Határokon átnyúló vásárlás esetén a polgárokat biztosítani kell afelől, hogy személyes adataik és pénzük biztonságban van; garantálni kell a magánélet védelmét, és a személyes adatokat biztonságosan kell tárolni.

2.28   Az Európai Bizottságnak engedélyezési rendszert kell bevezetnie a telefonos ügyfélszolgálatok számára, hogy az EU polgárainak személyes adatai és pénze a telefonos ügyfélszolgálatokon keresztüli ügyletek során biztonságban legyen, különösen akkor, ha az adott ügyfélszolgálat az Unión kívül működik.

2.29   Fontolóra kell venni védelmi intézkedések bevezetését arra az esetre, ha a fogyasztók tévedésből nem megfelelő online vásárlást hagynak jóvá. Jelenleg túl könnyű igen költséges hibákat elkövetni repülőjegy-foglalás vagy egyéb vásárlás megerősítésekor. Esetleg minden effajta ügyletnél fel kellene kínálni az egy gombnyomással történő visszavonás lehetőségét.

2.30   Külön figyelmet kellene fordítani a gyermekeket is érintő elektronikus kereskedelemre: megfelelő szabályokra és etikai kódexekre lenne szükség.

2.31   Az EU-nak anyagi támogatást kellene nyújtania az Europol számára a hálózati bűnözés elleni küzdelemben. Az EU-nak teljes erővel kellene fellépnie a hálózati bűnözéssel szemben, és Unió-szerte egységes, szigorú büntetőintézkedésekkel kellene sújtania a bűnelkövetőket.

2.32   Az Európai Bizottságnak stratégiai végrehajtási dokumentumot kellene készítenie, amelyben részletesen kifejti a közlemény „Végrehajtás és irányítás” című fejezetét. Az EGSZB úgy véli, hogy a digitális menetrend célkitűzései csak részletes, koordinált végrehajtási tervvel valósíthatók meg.

2.33   A digitális menetrend végrehajtásának támogatása érdekében az Európai Bizottságnak, amennyire csak lehet, ki kell használnia az informatikai kormányzati eszközök lehetőségeit.

2.34   Az EGSZB állandó munkacsoportot hoz létre, amely a létfontosságú fejlesztéseket és a digitális menetrend végrehajtását fogja folyamatosan nyomon követni.

3.   Háttér

3.1   Az európai digitális menetrend az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezésének egyike, melyet azért alkottak meg, hogy az információs és kommunikációs technológiák (ikt-k) alkalmazásának kulcsfontosságú szerepet jelöljön ki Európa 2020-ra kitűzött céljainak sikeres megvalósításában. Ez a nagyszabású politikai kezdeményezés a spanyolországi Granadában, 2010 áprilisában tartott informális miniszteri találkozón az EU információs társadalmi politikájáért felelős miniszterek teljes körű támogatását is elnyerte. (16)

3.2   Miért van szükség európai digitális menetrendre?

3.2.1   A digitális menetrend célja felvázolni azt az utat, amelyen járva az ikt-k társadalmi és gazdasági potenciálja a legteljesebb mértékben kihasználható.

Ez a roppant ikt-potenciál egy önmagát gerjesztő működési folyamat során aktivizálódhat. Az alábbi 1. ábra külső körgyűrűje ezt a folyamatot illusztrálja.

1. ábra

A digitális gazdaság öngerjesztő folyamata

Image

3.2.3   Noha az ikt-k transzformációs ereje vitán felül áll, ennek hasznosítása érdekében komoly kihívásokkal kell szembenéznünk. Az Európai Bizottság azonosította az előrelépés hét legjelentősebb akadályát. Ezeket az akadályokat az 1. ábra belső köre tartalmazza.

3.2.4   A szóban forgó akadályok miatt Európa lemaradásban van ágazati partnereihez képest: az európaiak 30 %-a még sohasem használta az internetet; Európában a nagysebességű száloptikás hálózat térhódítása mindössze 1 %-os, míg Japánban ez az arány 12 %, Dél-Koreában pedig 15 %; ezenkívül az EU ikt-vonatkozású kutatási és fejlesztési ráfordításai az Egyesült Államok hasonló ráfordításainak mindössze 40 %-át teszik ki.

3.3   A digitális menetrend sürgősen meghozandó intézkedéseket javasol az Európa átalakulási potenciálját befolyásoló hét legjelentősebb problémakör megoldására, hogy Európa megindulhasson az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés útján.

3.4   A politikai kezdeményezés száz intézkedést – köztük több mint 30 jogalkotási javaslatot – és 13 fő teljesítménycélt tartalmaz, amelyeket a következő tíz év során kell fokozatosan megvalósítani. A menetrend hét politikai pillér köré szerveződik, és elismeri, hogy a célok megvalósítását globális szemszögből kell megközelíteni.

3.5   Végrehajtás és irányítás

A digitális menetrend végrehajtásának kezelésére javasolt irányítási rendszert az alábbi diagram szemlélteti:

2. ábra

Az európai digitális menetrend irányítási modellje

Image

4.   Megjegyzések

4.1   A szétaprózódottság és a túl alacsony mértékű beruházások miatt az európai digitális gazdaság veszített a lendületéből, és ezt súlyosbította a politikai kezdeményezések elégtelen végrehajtása. Létfontosságú, hogy az Európai Bizottság a digitális menetrend zászlaja alatt ösztönözze a jó vezetési és irányítási gyakorlatokat, hogy Európában létrejöhessen az a gyorsan növekvő digitális gazdaság, amelyre szüksége van.

4.2   Ahogy az ikt-beruházások léptéke és intenzitása emelkedik, és a digitális gazdaság egyre nagyobb ösztönzést kap, fontos, hogy az uniós költségterveket hatékonyabb és szigorúbb ellenőrzés és elszámolás kísérje.

4.3   Lényeges, hogy az EU ikt-re fordított kutatási és fejlesztési kiadásai hatékonyak és eredményesek legyenek, mivel a jövőbeli jelentős mértékű beruházásoknak a lehető legtöbb hasznot kell hozniuk. Fontos, hogy a kutatási és fejlesztési programok és projektek különállóak legyenek, és se nemzeti, se nemzetközi, se pedig technológiai és ágazati szinten ne készüljenek ugyanolyanok feleslegesen.

4.4   Európa túl nagy mértékben függ hatalmas informatikai világcégektől a szoftverek és szolgáltatások tekintetében. Csupán egy európai vállalat található a tízes informatikai világranglistán – a Nokia –, és csupán egy a szoftverek tízes világranglistáján – az SAP.

A nyílt szabványok döntő szerepet játszottak az Internet fejlődésében és sikerében. Fontos, hogy Európa kifejezetten ösztönözze a nyílt szabványokat a verseny előmozdítása érdekében, és csökkentse az induló vállalkozások – többek között a magánszektor és szociális gazdaság vállalkozóinak – piacra jutását gátló akadályokat. Az is elősegítené a világversenyben részt vevő európai ikt-vállalkozások fejlődését, ha erőteljesen támogatnák a nyílt szabványokat az „Interoperabilitás és szabványok” cselekvési terv keretében.

4.5.1   Az EU-nak olyan gazdasági környezetet kell teremtenie Európában, amely kedvez az olyan innovatív és erős informatikai vállalatok kialakulásának, amelyek később világszinten versenyképessé válhatnak.

4.5.2   Ahhoz, hogy az életerős kkv-k a holnap világóriásaivá nőhessenek, létfontosságú a jól működő „hazai piac”. A szétaprózódott digitális piacoknak és az együttműködő-képesség hiányának a problémájára megoldást kell találni, hogy ki lehessen aknázni az európai ikt-vállalatokban lappangó lehetőségeket.

4.6   Az Egyesült Államok óriási összegeket költ információs és kommunikációs technológiára, ami „agyelszíváshoz” vezet Európából. Az Egyesült Államok 2011–2015-ös szövetségi informatikai piacának halmozott értéke várhatóan 530 milliárd dollár lesz, és 2015-re az informatikai kiadások éves összege eléri a 115 milliárd dollárt. Európának igen erősen fokoznia kell az informatikai célú kiadásait, ha lépést szeretne tartani a digitális korszak fejlődési ütemével.

Amióta elterjedt a létfontosságú ipari irányítási folyamatokat megtámadó Stuxnet vírus híre, (17) a hálózati biztonság és a kritikus informatikai infrastruktúrák védelme kiemelt kérdésként szerepel a kormányok napirendjén.

4.7.1   Európa a vagyonteremtés és az életminőség szempontjából ma már erősen függ az információs és kommunikációs technológiáktól. Fontos, hogy az ikt-től való egyre nagyobb függőséggel egyre kifinomultabb biztonsági intézkedések járjanak együtt a kritikus informatikai infrastruktúrák (elektromos áram, víz, közlekedés, biztonsági rendszerek stb.) védelme és a polgárok hálózati bűnözéstől való megóvása érdekében.

4.7.2   Az EGSZB felhívja az Európai Bizottság figyelmét a kritikus informatikai infrastruktúrák védelméről írott véleményére. (18) Külön kiemeli, hogy véleménye szerint Európának erős vezetésre van szüksége, és egy megfelelő hatóságot fel kell ruházni mindazokkal az eszközökkel, amelyekkel az EU-t kellőképpen meg tudja védeni a támadásoktól.

4.8   Az Európai Bizottság demográfiai változásról szóló zöld könyve kiemeli az Európában végbemenő, a népesség gyors ütemű elöregedése irányába tartó demográfiai változást, amelyet a fiatalok számának csökkenése kísér. Bár ez a változás számos kihívást jelent, lehetőségeket is tartogat, például a technológiai innováció területén, amely javíthatja az idősek és fogyatékkal élő emberek életminőségét, enyhítheti az idősödő népesség gazdasági problémáit, valamint új gazdasági és üzleti lehetőségeket teremthet Európában. Az idősekre szabott új információs és kommunikációs technológiák vélhetőleg fontos szerepet játszanak majd néhány jövőbeli probléma megoldásában. Európának ezért előre meg kell terveznie, hogy a technológia milyen megoldásokat tud majd kínálni az idősödő társadalom igényeire. Az információs és kommunikációs technológiák segíthetnek abban, hogy az idősek életminősége javuljon, egészségesebbek maradhassanak és hosszabb ideig lehessenek függetlenek, és tevékenyen részt tudjanak vállalni munkájukban vagy közösségükben. A szolgáltatások széles körét lehetne itt felkínálni, például a kommunikáció, vásárlás, biztonság és egészség területén.

4.9   Mivel az európai polgárok és az informatikai világcégek érdekei nem mindig esnek egybe, a polgárok érdekeit egyensúlyba kell hozni az üzleti érdekekkel.

4.10   A nyelvi sokféleség különleges kihívást jelent Európa számára az áruk és szolgáltatások élénk, egységes online piacának megvalósítását tekintve. További beruházásokra van szükség ennek a kihívásnak az innovatív módon történő megoldásához.

4.11   A felhasználók internethasználati hajlandóságát alapvetően meghatározza az, hogy milyen jó minőségű tartalmak és szolgáltatások érhetők el a világhálón. A kormányok és közigazgatási szervek EU-szerte még csak itt-ott vezettek be effajta szolgáltatásokat, és még több erőfeszítésre van szükség, hogy a lemaradók is még tudják valósítani programjaikat. Különösen sok tennivaló akad még az áruk és szolgáltatások elektronikus közbeszerzésének területén.

4.12   A határokon átnyúló elektronikus kereskedelem uniós gazdaságának előmozdítása igen bonyolult folyamat. Új szereplők megnyeréséhez az elektronikus kereskedelemnek egyszerűnek és biztonságosnak kell lennie. Ma az EU 27 tagállama közötti jogi, nyelvi, kulturális és technológiai szétaprózottság jelentős akadályokat gördít az elé, hogy egy nyitott, az egész EU-ra kiterjedő elektronikus kereskedelmi gazdaság fejlődhessen ki. Ezeket a problémákat egyesével kell kezelni, de a minden polgárnak járó elektronikus igazolványnak és az elektronikus kereskedők egész EU-ra kiterjedő minősítésének bevezetése jelentősen megkönnyítheti a problémák megoldását.

4.13   Az elektronikus kereskedők minősítésére jó példa Hollandia esete. Az online kereskedők szakmai szervezete minősítési intézetet hozott létre független felügyelőbizottsággal. A szervezet minden tagjának be kell tartania az idevonatkozó etikai kódex szabályait, és szabványos, a hollandiai fogyasztóvédelmi szervezet (Consumentenbond) által jóváhagyott ügyfélszerződést kell alkalmaznia. A minősített elektronikus kereskedők ügyfelei a vitás ügyek rendezéséhez strukturált panasztételi eljárást vehetnek igénybe. A minősítés közismertnek mondható: az online vásárlók 83 %-a felismeri a minősítési címkét. Az EGSZB elvárja, hogy az Európai Bizottság is lépéseket tegyen az elektronikus kereskedők egész EU-ra kiterjedő minősítési rendszerének bevezetésére.

4.14   Azokra, akik még csak most ismerkednek az internettel és a világhálóval, különösen nagy veszélyt jelentenek a hálózati bűnözők és a gátlástalan kereskedők. A veszélyeztetett felhasználóknak – felnőtteknek és gyermekeknek egyaránt – meg kell adni mindazt a védelmet, amely elősegíti, hogy biztonságos online környezet fogadja őket. (19)

4.15   Egy határok nélküli európai online gazdaságban fontos, hogy az Europolnak meglegyenek az eszközei a kereskedelmi és szociális tevékenységek rendje feletti őrködéshez, hogy azokat minden polgár biztonságosan végezhesse.

4.16   Az Európai Bizottság külön fejezetet szentelhetne a fogyatékosságnak éves előrehaladási jelentésében annak feltárására és mérésére, hogy milyen fejlődés történt e téren az európai digitális menetrend keretében.

Kelt Brüsszelben, 2010. december 8-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Staffan NILSSON


(1)  Az Eurostat STAT/09/176. sz. sajtóközleménye.

(2)  EURÓPA 2020 – Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája – COM(2010) 2020 végleges.

(3)  HL C 256., 2007.10.27., 73. o.; HL C 324., 2006.12.30., 41. o.; HL C 324., 2006.12.30., 37. o.; HL C 318., 2006.12.23., 210. o.; HL C 221., 2005.9.8., 28. o.; HL C 302., 2004.12.7., 35. o.; HL C 48., 2002.2.21., 42. o.

(4)  A digitális hozadék társadalmi haszonná és gazdasági növekedéssé való átalakítása (a HL-ban még nem jelent meg); HL C 255., 2010.9.22., 116. o. és HL C 77., 2009.3.31., 60. o.; A részvételen alapuló köz-magán társulások modelljeinek javítása az EU 27 tagállamában az e-szolgáltatások általános kiépítése terén (a HL-ban még nem jelent meg); HL C 255., 2010.9.22., 98. o.; HL C 128., 2010.5.18., 69. o.; HL C 317., 2009.12.23., 84. o.; HL C 218., 2009.9.11., 36. o.; HL C 175., 2009.7.28., 8. o.; HL C 175., 2009.7.28., 92. o.; HL C 175., 2009.7.28., 87. o.; HL C 77., 2009.3.31., 63. o.; HL C 224., 2008.8.30., 61. o.; HL C 224., 2008.8.30., 50. o.; HL C 97., 2007.4.28., 27. o.; HL C 97., 2007.4.28., 21. o.; HL C 325., 2006.12.30., 78. o.; HL C 318., 2006.12.23., 222. o.; HL C 110., 2006.5.9., 83. o.; HL C 123., 2001.4.25., 36. o.

(5)  COM(2005) 203 végleges, valamint az Európai Parlament és a Tanács 2002/22/EK irányelve az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról.

(6)  Lásd a számú, „A digitális hozadék társadalmi haszonná és gazdasági növekedéssé való átalakítása” című véleményt (a HL-ban még nem jelent meg), valamint a http://www.economist.com/blogs/babbage/2010/09/white-space_wireless címen olvasható írást.

(7)  A Galileo a következő szolgáltatásokat nyújtja majd: nyilvános hozzáférésű, kereskedelmi, életvédelmi, valamint kormányzati navigáció, továbbá vészhelyzeti keresés és mentés.

(8)  Lásd: HL C 255., 2009.9.22., 116. o., illetve HL C 77., 2009.3.31., 60. o.

(9)  Lásd: HL C 255., 2010.9.22., 98. o.

(10)  Uo.

(11)  Az Egyesült Államok szövetségi kormányzati hálózatbiztonsági piacának halmozott piaci értéke 55 milliárd dollárra becsülhető (2010−2015), és a következő 6 évre számított összetett éves növekedési ütem mértéke 6,2 %. Lásd: http://www.marketresearchmedia.com/2009/05/25/us-federal-cybersecurity-market-forecast-2010-2015/.

(12)  2002/21/EK irányelv az idevonatkozó közös keretszabályozásról; 2002/19/EK irányelv az eszközökhöz való hozzáférésről és azok összekapcsolásáról; valamint 2002/77/EK irányelv az elektronikus hírközlési szolgáltatások piacain belüli versenyről.

(13)  http://easa.europa.eu/.

(14)  Lásd: „A digitális hozadék társadalmi haszonná és gazdasági növekedéssé való átalakítása” (a HL-ban még nem jelent meg); HL C 97., 2007.4.28., 27. o.; valamint HL C 224., 2008.8.30., 50. o.

(15)  Lásd: „A részvételen alapuló köz-magán társulások modelljeinek javítása az EU 27 tagállamában az e-szolgáltatások általános kiépítése terén” (a HL-ban még nem jelent meg).

(16)  http://www.eu2010.es/export/sites/presidencia/comun/descargas/Ministerios/en_declaracion_granada.pdf.

(17)  http://www.nytimes.com/2010/09/27/technology/27virus.html; illetve http://www.ft.com/cms/s/0/e9d3a662-c740-11df-aeb1-00144feab49a.html?ftcamp = rss.

(18)  HL C 255., 2010.9.22., 98. o.

(19)  Az EGSZB az elmúlt 15 év során több véleményt is kiadott ebben a témában. A két legutóbbi: HL C 128., 2010.5.18., 69. o. (A közösségi hálózatépítő oldalak hatása), illetve HL C 224., 2008.8.30., 61. o. (Az internetet használó gyermekek védelme).