1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/1

—

a mozgóképörökségről és a kapcsolódó ágazati tevékenységek versenyképességéről szóló 2005. november 16-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás (1) (a mozgóképörökségről szóló ajánlás) rámutat arra, hogy a filmművészeti alkotások az európai kultúra gazdagságáról és sokszínűségéről tanúskodnak, és olyan kulturális örökséget képeznek, amelyet meg kell őrizni a jövő nemzedékei számára;

—

az e következtetések mellékletében ismertetett, vonatkozó politikai keretre;

—

az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, az európai digitális menetrendről szóló bizottsági közleményt (2) és ELISMERI főként azt a tényt, hogy a digitális technológiák elterjedtebb és hatékonyabb használata jobb életminőséget biztosítana az európai polgárok számára, hiszen a kommunikáció új lehetőségeit kínálná, és megkönnyítené a kulturális tartalmakhoz való hozzáférést;

—

a mozgóképörökséggel foglalkozó intézmények egyszerre szembesülnek az analóg korszak ma is aktuális kihívásaival és a digitális korszak új kihívásaival,

—

a technológiák folyamatos fejlődése és a kulturális tartalmak terjesztésének és megtekintésének új formái hatást gyakorolhatnak a filmmel, a mozgóképpel és a kulturális örökséggel kapcsolatos hagyományos szemléletre,

—

a digitális környezet lehetővé teszi, hogy a mozgóképörökséghez az alkotók, a szakemberek, a kutatók, az oktatási intézmények és általában véve a polgárok határok nélkül, könnyen hozzáférhessenek. Ily módon hozzájárul a kreativitás fejlesztéséhez, a kulturális cserék nagyobb számához, valamint ahhoz, hogy az Európai Unió kultúráinak és nyelveinek sokfélesége szélesebb körben legyen hozzáférhető,

—

a digitális korszak új kérdéseket vet fel mind az analóg anyagok digitális kópiái, mind a digitális anyagok gyűjtését, bemutatását és hosszú távú megőrzését illetően is,

—

az analóg filmanyagok digitalizálása összetett, költséges és hosszadalmas művelet, ezért meg kell határozni az elsőbbséget élvező feladatokat, figyelembe véve különösen az anyagok értékét és sérülésének kockázatait,

—

a szellemi tulajdonjogokat szabályozó jogi keret és annak a szerződéses szinten való végrehajtása révén meg kell teremteni a mozgóképörökséggel foglalkozó intézmények számára az ahhoz szükséges jogbiztonságot, hogy véghezvigyék közérdekű feladataikat, azaz a letétbe helyezett művek megőrzését és helyreállítását, továbbá e művek hozzáférhetővé tételét kulturális és oktatási célból,

—

a politikai döntéshozók, az érdekelt felek és általában véve a polgárok körében tudatosítani kell, hogy a mozgóképörökség, közte a digitális anyagok gyűjtése, helyreállítása és megőrzése szükséges és fontos feladat,

—

az új technológiáknak a mozgóképörökséggel foglalkozó intézményekben való használatával kapcsolatban fejleszteni kell a médiaműveltséget, és a javítani kell a szakképzést,

—

a mozgóképörökség digitalizálásának folyamata mellett az eredeti hordozók megőrzése továbbra is alapvető fontosságú. Ezzel összefüggésben a Tanács elismeri az analóg anyagok helyreállításával és másolásával foglalkozó laboratóriumok jelentőségét,

—

a filmmel kapcsolatos anyagok a mozgóképörökség értékes elemét képezik;

—

elkötelezett amellett, hogy tevékenyen támogassa a mozgóképörökséggel foglalkozó intézményeket valamennyi feladatuk végrehajtása során, különösen a digitális környezet irányába való fejlődés összefüggésében,

—

a köz- és magánszféra közötti partnerségek kiegészítő szerepet tölthetnek be az említett intézmények feladatai teljesítésében, különösen azáltal, hogy – kulturális és oktatási célból, a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásával – elősegítik a letétbe helyezett műveknek a széles nyilvánosság számára való hozzáférhetővé tételét;

—

a mozgóképörökségről szóló ajánlás végrehajtására vonatkozó első (3) és második (4) bizottsági jelentést,

—

a Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége (FIAPF) és az Európai Filmtárak Egyesülete (ACE) között a filmeknek a megőrzést szolgáló archívumokban való önkéntes letétbe helyezéséről létrejött keretmegállapodást (5),

—

a Bizottság azon szándékát, hogy az európai digitális menetrendről szóló közleményével összhangban 2010 végéig irányelvjavaslatot nyújt be a gazdátlan művekre vonatkozóan;

—

az audiovizuális kulturális örökségük részét képező filmművészeti alkotások jogszabályon vagy szerződésen alapuló kötelező letétbe helyezéséről rendelkező eszközeiket igazítsák ki úgy, hogy azok megfeleljenek a digitális gyártás és terjesztés előretörésének, és gondoskodjanak ezeknek az eszközöknek a megfelelő alkalmazásáról,

—

ösztönözzék a filmek önkéntes letétbe helyezését, valamint a Filmproducerek Nemzetközi Szövetsége (FIAPF) és az Európai Filmtárak Egyesülete (ACE) között a filmeknek a megőrzést szolgáló archívumokban való önkéntes letétbe helyezésről létrejött keretmegállapodás alkalmazását,

—

a kulturális politikáik meghatározásakor vegyék figyelembe a mozgóképörökséget,

—

fordítsanak kellő figyelmet arra, hogy nemzeti vagy regionális filmpolitikájukban helyet kapjon a mozgóképörökség megőrzése, és különösen:

—

könnyítsék meg – a szellemi tulajdonjogok tiszteletben tartásával – a mozgóképörökség terjesztését és népszerűsítését többek között az alábbiak révén:

—

fokozzák a mozgóképörökség digitalizálása érdekében kifejtett erőfeszítéseiket, és különösen az Europeana révén javítsák a mozgóképörökséghez való hozzáférést, az európai digitális menetrendben meghatározott elvekkel összhangban,

—

törekedjenek a filmművészeti archívumokkal kapcsolatos oktatás és szakképzés fejlesztésére, például azáltal, hogy az oktatási és képzési rendszereket speciális kurzusokkal egészítik ki, valamint a folyamatos szakképzés céljából fokozzák a mozgóképörökséggel foglalkozó intézmények szakemberei közötti ideiglenes cseréket,

—

a kulturális anyagok digitalizálásáról és online hozzáférhetőségéről, valamint a digitális megőrzésről szóló, 2006. augusztus 24-i bizottsági ajánlásnak (7), valamint az azzal kapcsolatos 2006. november 13-i tanácsi következtetéseknek (8) megfelelően dolgozzanak ki politikákat mind az analóg filmművészeti anyagok digitalizált kópiái, mind a digitális anyagok hosszú távú megőrzésére vonatkozóan,

—

folytassák az együttműködést és a bevált gyakorlatok cseréjét ezen a területen;

—

folytassa annak vizsgálatát, hogy a mozgóképörökség megőrzésével megbízott intézmények számára hogyan lehetne biztosítani a szellemi tulajdonjogokkal kapcsolatos jogbiztonságot annak érdekében, hogy az említett intézmények számára megkönnyítse közérdekű feladataik teljesítését,

—

a Bizottság által létrehozott filmművészeti szakértői csoporton (9) belül folytassa a tapasztaltok és a bevált gyakorlatok cseréjét, az elért eredményekről pedig tegyen jelentést a Tanácsnak,

—

a továbbiakban is támogassa a digitális anyagok hosszú távú megőrzésével és a digitális anyagokhoz egy többnyelvű környezetben való hozzáféréssel kapcsolatos kutatásokat, különösen a digitális hordozók és az adatformátumok fenntarthatósága tekintetében,

—

a gazdátlan művekre irányuló, folyamatban lévő munkája keretében vizsgálja meg az audiovizuális szektorral kapcsolatosan felmerülő kérdéseket;

—

mozdítsák elő a filmadatbázisok interoperabilitására vonatkozó európai standardok (10) használatát, és szükség esetén állapítsanak meg közös szabályokat a digitális fájloknak a mozgóképörökséggel foglalkozó intézményeknél való letétbe helyezését illetően,

—

részletesen vizsgálják meg, hogy a digitális korszak milyen kihívásokat és lehetőséget tartogat a mozgóképörökség megőrzésével foglalkozó intézmények számára,

—

támogassák azokat a tevékenységeket, amelyeket ezek az intézmények az említett kihívásoknak való megfelelés és a lehetőségek kihasználása érdekében végeznek, különösen azáltal, hogy a modern technológiák révén hozzáférhetőbbé teszik azok gyűjteményeit.

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/5

1.

A Tanács 2002. november 12-én jóváhagyta a szakoktatás és -képzés terén folytatott megerősített európai együttműködés előmozdításáról szóló tanácsi állásfoglalást (1), mely később az Európai Unió tagállamainak, az EFTA/EGT tagországainak és a tagjelölt országoknak a szakoktatásért és -képzésért felelős miniszterei, valamint a Bizottság és az európai szociális partnerek 2002. november 29–30-i koppenhágai találkozóján a szakoktatás és -képzés teljesítményének, minőségének és vonzerejének javítására irányuló stratégiaként – ismertebb nevén koppenhágai folyamat – elfogadott nyilatkozat alapját képezte;

2.

Az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló, 2006. december 18-i európai parlamenti és tanácsi ajánlás (2) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy fejlesszék a kulcskompetenciák mindenki számára való biztosítását az egész életen át tartó tanulási stratégiáik részeként, hogy így valamennyi fiatal számára felkínálják azokat az eszközöket, amelyekkel a kulcskompetenciákat olyan szintre fejleszthetik, amely a további tanulás és a munkába állás alapját képezi;

3.

Az új munkahelyekhez szükséges új készségekről szóló, 2007. november 15-i tanácsi állásfoglalás (3) kiemeli, hogy a munkavállalóknak a tudásalapú társadalom új munkahelyeire való felkészítése céljából haladéktalanul elébe kell menni a jövőbeli készségigényeknek olyan intézkedések végrehajtásával, amelyek célja az ismereteknek, a készségeknek és a kompetenciáknak a gazdaság igényeihez való igazítása, és az esetleges hiányok orvosolása;

4.

A felnőttkori tanulásról szóló, 2008. május 22-i következtetéseiben a Tanács elismerte, hogy a felnőttkori tanulás kulcsszerepet játszhat a lisszaboni stratégia céljainak teljesítésében azáltal, hogy növeli a társadalmi kohéziót, az új munkahelyek betöltéséhez szükséges készségekkel ruházza fel a polgárokat, és hozzásegíti Európát a globalizáció jelentette kihívások megfelelőbb megoldásához, valamint felkérte a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a felnőttkori tanulással kapcsolatos több konkrét intézkedéssel (4);

5.

A fiatalok mobilitásáról szóló, 2008. november 21-i tanácsi következtetésekben (5) a tagállamok felkérést kaptak, hogy a szakoktatásban és -képzésben részt vevő minden fiatal számára biztosítsák annak lehetőségét, hogy valamilyen mobilitási programban részt vegyen, illetve hogy a szakképzés keretében biztosított mobilitási lehetőségeket növeljék;

6.

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői a pályaorientációnak az egész életen át tartó tanulás stratégiáiba való fokozottabb integrálásáról szóló, 2008. november 21-i állásfoglalásukban (6) hangsúlyozták, hogy segíteni kell az egyéneket abban, hogy azonosítsák meglévő készségeiket, valamint meghatározzák az életpálya-lehetőségeik javításához szükséges tanulási célokat;

7.

A Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2009. május 12-én elfogadott, az oktatási és képzési intézmények, valamint a szociális partnerek, különösen a munkáltatók közötti partnerségnek az egész életen át tartó tanulással összefüggésben történő megerősítéséről szóló következtetésekben (7) a tagállamokat e partnerségek aktív előmozdítására ösztönzik;

8.

Az oktatás és képzés terén folytatott európai együttműködés stratégiai keretrendszeréről („Oktatás és képzés 2020”) szóló, 2009. május 12-i tanácsi következtetésekben (8) a 2020-ig terjedő időszakra az európai együttműködést olyan keretrendszerben alakították ki, amely az egész életen át tartó tanulás megközelítésének alkalmazásával az oktatási és képzési rendszerek egészére kiterjed;

9.

Az Európai Tanács a 2010. március 25–26-i és június 17-i következtetéseiben (9) az Európa 2020 stratégia keretében két kiemelt célt határozott meg az oktatás és képzés terén. Ezenfelül felkérte a Bizottságot, hogy nyújtsa be a stratégia végrehajtásához szükséges azon fellépésekre vonatkozó javaslatait, amelyeket uniós szinten – különösen a kiemelt kezdeményezések révén – kell megvalósítani;

10.

Az egész életen át tartó tanulást támogató kompetenciákról és az „új munkahelyekhez szükséges új készségek” elnevezésű kezdeményezésről szóló, 2010. május 11-i következtetéseiben (10) a Tanács arra sürgette a tagállamokat, hogy tegyenek többet a szakoktatás és -képzés területén a kulcskompetenciák teljes köre elsajátításának, naprakésszé tételének és fejlesztésének támogatása érdekében, továbbá támogassák a szakoktatásban és -képzésben részt vevő tanárok és oktatók szakmai alap- és továbbképzését, többek között annak érdekében, hogy azok képessé váljanak a kompetenciaalapú megközelítésből adódó új feladatok ellátására;

11.

Az oktatás és a képzés szociális dimenziójáról szóló, 2010. május 10–11-i tanácsi következtetésekben (11) a tagállamok felkérést kaptak, hogy szakképzési utak és programok révén segítsék elő a kulcskompetenciák elsajátítását, és tegyenek megfelelőbb lépéseket a hátrányos helyzetű tanulók szükségleteinek kielégítésére;

1.

A szakmai alap- és továbbképzésnek egyaránt kettős célja az, hogy hozzájáruljon a foglalkoztathatósághoz és a gazdasági növekedéshez, illetve a szélesebb körű társadalmi kihívások kezeléséhez, ideértve különösen a társadalmi kohézió előmozdítását. Vonzó és kihívást jelentő életpálya-lehetőségeket kell nyújtania a fiatalok és a felnőttek számára, és azonos mértékben kell kiterjednie a nőkre és a férfiakra, továbbá a nagy potenciállal rendelkezőkre és azokra, akiket bármely okból a munkaerőpiacról való kiszorulás veszélye fenyeget;

2.

A jövő európai munkaerőpiaca egyszerre fog szembesülni az elöregedő népesség problémájával, és azzal, hogy a szakmai alapképzési rendszerekben és a munkaerőpiacon egyre kisebb számban vesznek részt a fiatalok. A munkaerőpiacnak ezzel párhuzamosan a folyamatos technológiai fejlődés és a változó gazdasági körülmények jelentette kihívásokkal is szembe kell néznie. Ennélfogva a felnőttektől – és különösen az idősebb munkavállalóktól – fokozott mértékben várják majd el, hogy szakmai továbbképzés keretében frissítsék készségeiket és kompetenciáikat, valamint szélesítsék azok körét;

3.

A jelenlegi gazdasági visszaesés súlyos hatással lehet a szakoktatásba és -képzésbe történő befektetésre. A költségvetési megszorítások miatt innovatív megoldásokra van szükség annak biztosítása érdekében, hogy a szakoktatás és -képzés fenntartható finanszírozásban részesüljön, és hogy a források elkülönítése és elosztása hatékonyan és méltányosan történjen;

4.

A munkaerő-piaci igények és a készségek közötti megfelelés hiánya akadályozhatja a termelékenységet, a növekedést és a versenyképességet. A képesítési rendszer minden szintjén előre fel kell mérni a készségigényeket és a hiányosságokat, és az eredményeket fel kell használni a szakpolitikák és a gyakorlat kialakítása során annak érdekében, hogy a szakoktatási és -képzési szolgáltatások jobban megfeleljenek a gazdaság, a polgárok és az egész társadalom igényeinek;

5.

A szakoktatási és -képzési keretek kialakítása a nemzeti kormányoknak, a szociális partnereknek, a munkaadóknak és más érdekelteknek – így az ágazat-specifikus szervezeteknek, a szakoktatási és -képzési szolgáltatóknak, a tanároknak, a szakoktatóknak, illetve a tanulóknak – közös feladata, mivel mindnyájuk közös érdeke a szorosabb együttműködés;

6.

Az európai és a nemzeti szakpolitikákban hangsúlyt kell helyezni arra, hogy a tudásalapú társadalomban a szakoktatásban és -képzésben szerzett készségek és kompetenciák ugyanannyira fontosak, mint a felsőoktatásban szerzettek;

7.

A szakoktatási és -képzési kiválóság az európai társadalmak és gazdaságok jelentős tényezője, ezért döntő fontosságú annak továbbfejlesztése. A világszínvonalú szakoktatás és -képzés elengedhetetlen ahhoz, hogy Európa továbbra is a világ legnagyobb iparitermék-exportőre maradhasson. A jól teljesítő szakoktatási és -képzési ágazat ezenfelül az európai szociális jóléti modell megtartása szempontjából is nagy jelentőséggel bír;

I.

a szakoktatás és -képzés 2020. évi helyzetére vonatkozó átfogó elképzelés;

II.

stratégiai célok a 2011–2020-as időszakra, több támogató jellegű transzverzális céllal együtt;

III.

a koppenhágai folyamat kormányzásának és a folyamatra vonatkozó felelősségvállalásnak az elvei;

IV.

az első négy évben (2011–2014) teljesítendő rövid távú célok;

—

vonzó és inkluzív szakoktatás és -képzés (alap- és továbbképzés egyaránt), magasan kvalifikált tanárokkal és szakoktatókkal, innovatív tanulási módszerek, magas szintű infrastruktúra és létesítmények, a munkaerő-piaci igényekhez való nagy fokú igazodás, illetve a további oktatási és képzési formákban való részvételi lehetőségek,

—

magas színvonalú szakmai alapképzés, melyet a tanulók, a szülők és a társadalom ugyanolyan vonzónak és értékesnek tarthat, mint az általános oktatást; a szakmai alapképzés kulcskompetenciákat és speciális szakkészségeket egyaránt kell, hogy nyújtson a tanulók számára,

—

könnyen hozzáférhető és életpálya-orientált szakmai továbbképzés a munkavállalók, a munkaadók, a független vállalkozók és a munkanélküliek számára, amely elősegíti a kompetenciák fejlesztését és az életpályaváltást,

—

a tanulási eredményekre vonatkozó megközelítésen alapuló rugalmas szakoktatási és -képzési rendszerek, melyek támogatják a rugalmas tanulási utakat, lehetőséget adnak a különböző oktatási és képzési alrendszerek (iskolai oktatás, szakoktatás és -képzés, felsőoktatás, felnőttoktatás) közötti átjárásra, és melyek lehetővé teszik a nem formális és az informális tanulás, többek között a munkavégzés során szerzett kompetenciák validálását,

—

európai oktatási és képzési térség, átlátható képesítési rendszerekkel, melyek lehetővé teszik a tanulási eredmények transzferjét és felhalmozását, illetve a képesítések és kompetenciák elismerését, és melyek fokozzák az országok közötti mobilitást,

—

az országok közötti mobilitásra vonatkozó lehetőségek jelentős növelése a szakoktatásban és -képzésben részt vevő tanulók, valamint az e területen tevékenykedő szakemberek számára,

—

könnyen elérhető és magas színvonalú, koherens hálózatot képező tájékoztató, pályaorientációs és tanácsadó szolgálatok az élet egésze során, melyek lehetővé teszik az európai polgárok számára, hogy megalapozott döntéseket hozzanak, és hogy tanulmányi és szakmai életpályájukat – a nemek szerinti hagyományos munkavállalói profiloktól függetlenül – irányítsák.

a)

A szakmai alapképzés minőségének fokozása (lásd még az alábbi 1.2. pontot) a tanári, szakoktatói és iskolavezetői munka szakmai színvonalának emelésével és kompetenciáinak javításával, valamennyi oktatási szint között rugalmas képzési utak bevezetésével, illetve a szakoktatásban és -képzésben rejlő lehetőségekkel kapcsolatos ismeretek terjesztésével. Ez különösen fontos azokban a tagállamokban, ahol a szakoktatás és -képzés jelentőségét alábecsülik;

b)

Olyan gyakorlati tevékenységek, valamint olyan színvonalas tájékoztatás és tanácsadás támogatása, amelyek révén a kötelező oktatásban részt vevő fiatal tanulók és szüleik megismerkedhetnek a különböző szakmákkal és életpálya-lehetőségekkel;

c)

Annak biztosítása, hogy a kulcskompetenciák bekerüljenek a szakmai alapképzés tantervébe, valamint az értékelés megfelelő eszközeinek kialakítása;

d)

Az életpályamenedzsment-készségek fejlesztését elősegítő oktatási és tanulási tevékenységek szervezése a szakmai alapképzésben;

e)

A szakmai alapképzésben részesülők számára megfelelő modern technikai felszerelést, oktatási anyagokat és infrastruktúrát kell biztosítani. A szakoktatási és -képzési szolgáltatóknak mérlegelniük kell a költség- és eszközmegosztást egymás között és a vállalatokkal együttműködésben. Ösztönözni kell továbbá a megfelelő infrastruktúrával rendelkező vállalatokban folytatott munkahelyi tanulást;

f)

A nemzeti ellenőrzési rendszerek révén nyomon kell követni a szakoktatásban és -képzésben részt vett végzős tanulóknak a munkaerőpiacra, illetve a továbbképzés felé történő átmenetét.

a)

A szakoktatás és -képzés magas színvonala a vonzó jelleg előfeltétele. A jobb minőség, a fokozott átláthatóság, a kölcsönös bizalom, a munkavállalói és a tanulói mobilitás, illetve az egész életen át tartó tanulás garantálása érdekében a tagállamoknak az EQAVET-ajánlással összhangban minőségbiztosítási kereteket kell kialakítaniuk;

b)

A tagállamoknak 2015 végéig a valamennyi szakoktatási és -képzési szolgáltatóra vonatkozó, nemzeti szintű közös minőségbiztosítási keretet kell létrehozniuk, amely a kapcsolódó munkahelyi tanulásra is kiterjed, és amely kompatibilis az EQAVET-kerettel.

a)

A tagállamoknak rugalmas képzéssel és befektetéssel javítaniuk kell a tanárok, szakoktatók, mentorok és tanácsadók alapképzését és továbbképzését. Figyelembe véve az elöregedő európai tanári és szakoktatói réteget, a változó munkaerőpiacokat és munkakörnyezeteket, valamint az oktatásra leginkább alkalmas szakemberek vonzásának igényét, ez a célkitűzés még inkább döntő fontosságú. Ösztönözni kell a tanárok és szakoktatók vállalatoknál töltött szakmai gyakorlatát;

b)

A tagállamoknak együtt kell működniük a szakoktatásban és -képzésben dolgozó tanárok és oktatók változó kompetenciáira és profiljaira vonatkozó legjobb gyakorlatok és irányelvek meghatározása terén. Ezt a feladatot az Európai Bizottság és a Cedefop támogatásával, valamint az utóbbinak a szakoktatásban és -képzésben dolgozó tanárokra és oktatókra vonatkozó hálózatával együttműködésben kell végrehajtani.

a)

A tagállami (országos, regionális vagy helyi szintű) hatóságoknak lehetőségeket kell teremteniük az iskolák és a vállalatok közötti megerősített együttműködésre annak érdekében, hogy gyarapítsák egyrészt a tanároknak a munka gyakorlati oldaláról szerzett tudását, másrészt a szakoktatók általános pedagógiai készségeit és kompetenciáit;

b)

A tagállamoknak elő kell mozdítaniuk a szociális partnerek, a vállalatok, az oktatási és képzési szolgáltatók, a foglalkoztatási szolgálatok, az állami hatóságok, a kutatóintézmények és más érdekeltek közötti partnerségeket annak biztosítása érdekében, hogy a munkaerő-piaci igényekre vonatkozó információk hatékonyabban jussanak el az érintettekhez, valamint hogy nagyobb mértékű összhang valósuljon meg ezen igények, valamint a tudás, a készségek és a kompetenciák fejlesztése között. A munkaadóknak és a szociális partnereknek arra kell törekedniük, hogy egyértelműen meghatározzák, hogy rövid és hosszú távon, illetve az egyes ágazatokon belül és között milyen kompetenciákra és képesítésekre tartanak igényt. Folytatni kell egy olyan, az uniós eszközökkel – például az EKKR-rel – összhangban álló közös nyelvezet (18) kidolgozását, amelynek célja, hogy hidat építsen egyrészt az oktatás és képzés, másrészt a munka világa között;

c)

A szakoktatási és -képzési tanterveknek eredményorientáltnak kell lenniük, és jobban kell igazodniuk a munkaerő-piaci igényekhez. A vállalatokkal, illetve az adott szakmához tartozó alintézményekkel folytatott együttműködési modelleknek figyelembe kell venniük ezt a célt, és visszajelzést kell adniuk a szakoktatási és -képzési intézmények számára a szakoktatásban és -képzésben végzett tanulók foglalkoztathatóságára, valamint foglalkoztatottsági arányára vonatkozóan;

d)

A szakoktatás és -képzés minőségének javítása és a munkaerőpiachoz igazodásának fokozása érdekében a tagállamoknak, és különösen a szakoktatási és -képzési szolgáltatóknak fel kell használniuk a pályaorientációs szolgálatoktól érkező, a szakoktatásban és -képzésben végzett tanulóknak a munkaerőpiacra, illetve a továbbképzés felé történő átmenetére vonatkozó visszajelzéseket;

e)

A vállalatokkal és nonprofit szervezetekkel partnerségben folytatott munkahelyi tanulásnak valamennyi szakmai alapképzési tanfolyam részét kell képeznie;

f)

A tagállamoknak támogatniuk kell a tanulószerződéses gyakorlati képzés fejlesztését, és fel kell hívniuk az érintettek figyelmét erre a képzéstípusra.

a)

Aktívan ösztönözniük kell egyrészt az egyéneket a szakmai továbbképzésben való részvételre, másrészt a szakoktatási és -képzési szolgáltatókat a szakmai továbbképzéssel kapcsolatos tevékenységeik bővítésére, különös tekintettel a munkaerő-piaci átmenet előtt állókra (mint például a veszélyeztetett munkavállalókra és a munkanélküliekre) és a hátrányos helyzetű csoportokra;

b)

Megfelelő keretet kell létrehozniuk a vállalatok arra való ösztönzése érdekében, hogy tegyenek további befektetéseket a humánerőforrás-menedzsmentbe és a szakmai továbbképzésbe.

c)

Ösztönözniük kell a rugalmas képzési kereteket (e-tanulás, esti tanfolyamok, munkaidőben nyújtott képzés stb.) annak elősegítése érdekében, hogy a különféle élethelyzetben élők részt vehessenek a képzésben, és hogy az az eltérő igényekhez igazodjon. A továbbképzésnek valamennyi tanulási típusra ki kell terjednie, a vállalati képzést és a munkahelyi tanulást is ideértve, továbbá egyaránt hozzáférhetőnek kell lennie a nők és a férfiak számára;

d)

Ösztönözniük kell a képzési intézményeket és a munkáltatókat, hogy működjenek együtt különösen azon nagyszámú alacsony képzettségű munkavállaló képzése tekintetében, akik legfeljebb alsó középfokú végzettséggel rendelkeznek, és akik számára hasznos lenne az olyan megközelítések alkalmazása, amelyek biztosítják, hogy az alapvető készségek elsajátítására sor kerüljön a szakoktatás és -képzés során;

e)

Adott esetben a nemzeti képesítési keretrendszerekre építve legkésőbb 2015-ig el kell kezdeniük kidolgozni a nem formális és az informális tanulás elismerésének és validálásának nemzeti eljárásait. Ezen eljárásoknak az ismeretekre, a készségekre és a kompetenciákra kell összpontosítaniuk függetlenül attól, hogy azokat milyen keretek között sajátították el (pl. tág értelemben vett felnőttkori tanulás, szakoktatás és -képzés, munkatapasztalat, önkéntes munka). Ezenkívül az olyan ismereteket, készségeket és kompetenciákat is nagyobb mértékben figyelembe kell venni, melyek nem feltétlenül járnak teljes körű formális képesítéssel. E tekintetben fontos a más szakpolitikai területekkel, például az ifjúság, a sport, a kultúra, a szociális ügyek és a foglalkoztatás területével folytatott szoros együttműködés;

f)

Konkrét intézkedéseket kell hozniuk annak érdekében, hogy fokozzák a munkaerőpiacon átmenet előtt álló munkavállalóknak, illetve a képzésben alulreprezentált csoportoknak (pl. a nőknek, az alulképzetteknek és az idősebb munkavállalóknak) a szakmai továbbképzésekben való részvételét. A tagállamoknak különösen arra kell törekedniük, hogy befektetéssel elérjék, hogy az egész életen át tartó tanulásban részt vevő 25–64 év közötti, alulképzett személyek számát jobban összhangba hozzák a korcsoportra jellemző átlagos részvételi aránnyal.

a)

Integrált pályaorientációs (foglalkoztatási és tanácsadási) szolgáltatások nyújtásával elő kell segíteniük az oktatás-képzés és a munka, valamint a munkahelyek közötti átmenetet, továbbá az életpályamenedzsment-készségeket a fiatalok és a felnőttek esetében egyaránt. Alapvetően fontos, hogy az érintett szolgáltatók könnyen és objektív módon információt cserélhessenek, valamint fejleszthessék tanácsadási szolgáltatásaikat;

b)

Az 5. vagy magasabb EKKR-szintnek megfelelő középiskola utáni/felsőfokú szakoktatást és -képzést kell kialakítaniuk, illetve fenntartaniuk annak érdekében, hogy elősegítsék a felsőfokú vagy azzal egyenértékű képesítéssel rendelkezők 40 %-os arányára vonatkozó uniós kiemelt cél elérését;

c)

Rugalmas tanulási utakat kell előmozdítaniuk és erősíteniük kell az átjárhatóságot a szakoktatás és -képzés, valamint az általános és a felsőoktatás között az ezek között lévő kapcsolatok erősítésével. E cél, valamint az egész életen át tartó tanulásban való nagyobb fokú részvétel elérése érdekében a tagállamoknak fel kell gyorsítaniuk a tanulási eredményeken alapuló átfogó nemzeti képesítési keretrendszerek kialakítását és végrehajtását;

d)

A Bizottságnak és a tagállamoknak a két európai kreditrendszer (az ECVET és az ECTS) közötti koherencia fokozására kell törekedniük.

a)

A gazdasági globalizáció arra ösztönzi a munkaadókat, a munkavállalókat és a független vállalkozókat, hogy saját országuk határait túllépő keretekben gondolkodjanak.

A szakoktatási és -képzési szolgáltatók feladata, hogy segítsék őket e folyamatban a tanulási tartalom nemzetközi dimenziójának létrehozása, illetve a partnerintézményekkel közös nemzetközi hálózatok kialakítása révén;

b)

A tagállamoknak ösztönzők, finanszírozási programok (így az európai strukturális alapok igénybevétele), továbbá a legjobb gyakorlatok terjesztése révén támogatniuk kell a helyi és regionális hatóságokat, illetve a szakoktatási és -képzési szolgáltatókat abban, hogy kialakítsák a szakoktatás és -képzés terén folytatott, határokon átnyúló együttműködés stratégiáit annak érdekében, hogy elősegítsék a tanulók, a tanárok, a szakoktatók, illetve a szakoktatás és -képzés területén tevékenykedő más szakemberek nagyobb fokú mobilitását. A tagállamoknak a szakoktatás és -képzés azon formáit kell előmozdítaniuk, melyek módot adnak a mobilitási időszakok – többek között a szakmai gyakorlatok – külföldön való eltöltésére, és lehetőség szerint integrálják is ezen időszakokat;

c)

A tagállamoknak a nemzetközi mobilitás elősegítése érdekében szisztematikusan alkalmazniuk kell és elő kell mozdítaniuk az olyan uniós átláthatósági eszközöket, mint pl. az EKKR, az ECVET és az Europass;

d)

A tagállamoknak a tanulók és az oktatók tekintetében egyaránt elő kell mozdítaniuk a szakoktatás és -képzés keretében biztosított nyelvtanulási lehetőségeket, valamint a szakoktatás és -képzés sajátos igényeihez igazított nyelvoktatást, különös tekintettel a szakoktatásban és -képzésben folytatott határokon átnyúló együttműködésben és a nemzetközi mobilitásban az idegen nyelvek által játszott jelentős szerepre.

a)

A tagállamoknak aktívan ösztönözniük kell a szakoktatási és -képzési szolgáltatókat, hogy „tudáspartnerségek” kialakítása érdekében működjenek együtt az innovatív vállalatokkal, a tervezőközpontokkal, a kulturális szektorral és a felsőoktatási intézményekkel. Ez értékes betekintést adna az új fejleményekbe és a kompetenciaigényekbe, illetve elősegítené a szakmai kiválóság és az innováció kialakítását. A partnerségek ezenfelül hozzájárulhatnak a gyakorlatalapú tanulási módszerek bevezetéséhez, a kísérletek ösztönzéséhez és a tantervek módosításához;

b)

Az ikt alkalmazásával maximalizálni kell a képzésben való részvételt és elő kell mozdítani az aktív tanulást, valamint segítségével ki kell dolgozni a munkahelyi és az iskolai szakoktatás és -képzés új módszereit;

c)

A tagállamoknak a munkaadókkal, a szakoktatási és -képzési szolgáltatókkal és a nemzeti vállalattámogató szolgálatokkal szoros együttműködésben támogatniuk kell a szakmai alap- és továbbképzés terén a vállalkozói készség előmozdítását célzó kezdeményezéseket. E célból ösztönözniük kell a szükséges finanszírozás rendelkezésre bocsátását (pl. tananyagok és segédeszközök céljára, valamint tanulói minivállalkozások létrehozása érdekében), továbbá törekedniük kell a regionális szintű együttműködés fokozására;

d)

A tagállamoknak támogatniuk kell az új és a leendő vállalkozókat azzal, hogy ösztönzik a szakoktatásban és a szakképzésben végzettek általi vállalkozásalapítást, valamint előmozdítják a fiatal vállalkozók tanulmányi mobilitását;

a)

Biztosítaniuk kell, hogy a szakmai alapképzés a tanulókat olyan speciális szakmai, illetve általános kulcskompetenciákkal – többek között transzverzális kompetenciákkal – gazdagítsa, melyek lehetővé teszik számukra a további oktatásban és képzésben (a szakoktatás és -képzés keretében vagy a felsőoktatásban) való részvételt, valamint elősegítik a pályaválasztást és a munkaerő-piaci részvételt és átmenetet. A szakoktatásban és -képzésben szerzett ismeretek, készségek és kompetenciák révén a tanulóknak képesnek kell lenniük szakmai pályájuk alakítására és az aktív társadalmi szerepvállalásra;

b)

Gondoskodniuk kell arról, hogy a felnőttoktatási rendszerek elősegítsék a kulcskompetenciák elsajátítását és továbbfejlesztését. Ezt a szakoktatási és -képzési szolgáltatókkal, a helyi közösségekkel, a civil társadalmi szervezetekkel stb. együttműködésben lehet megvalósítani;

c)

Megelőző és korrekciós intézkedésekkel arra kell törekedniük, hogy a szakoktatás és -képzés maximálisan elősegítse a korai iskolaelhagyók számának 10 % alá történő csökkentését. Ezt például a munkaerőpiachoz igazodó szakoktatás és -képzés révén, a munkahelyi tanulás és a tanulószerződéses gyakorlati képzés fokozásával, rugalmas tanulási utakkal, hatékony pályaorientációval és tanácsadással, illetve olyan tananyaggal és oktatási módszerekkel lehet elérni, melyek figyelembe veszik a fiatalok életmódját és érdeklődését, egyben megőrzik a szakoktatás és -képzés magas szintű minőségi normáit;

d)

Megfelelő intézkedésekkel biztosítaniuk kell az egyenlő részvétel lehetőségét, különösen a kirekesztés veszélyének kitett személyek és csoportok (jelesül az alulképzett és a képzettség nélküli, a sajátos szükségletekkel bíró, illetve hátrányos helyzetű személyek és az idősebb munkavállalók) számára. Az ilyen csoportoknak a szakoktatásban és a szakképzésben való részvételét pénzügyi és egyéb eszközökkel, az informális és nem formális tanulás validálásával, valamint a rugalmas képzési utak biztosításával kell elősegíteni és ösztönözni;

e)

Elő kell mozdítaniuk a szakoktatásban és -képzésben az aktív polgári szerepvállalást, például a szakoktatási és -képzési szolgáltatók és a civil társadalmi szervezetek közötti partnerségek ösztönzésével, vagy – a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlattal összhangban – a tanulók szakoktatási és -képzési intézményekben való képviseletének előmozdításával. Ez elősegítheti az önkéntes tevékenységek során elsajátított készségek és kompetenciák validálását.

—

A tagállamoknak határozott kötelezettséget kell vállalniuk arra, hogy az Európa 2020 nemzeti reformprogramjainak keretében megvalósítják a koppenhágai folyamat prioritásait;

—

A koppenhágai folyamat szerinti jelentéstételt be kell illeszteni az „Oktatás és képzés 2020” stratégiai keret szerinti jelentéstételbe. Ez az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos jelentéstételhez való hozzájárulás leghatékonyabb módját képezné, és kézzelfoghatóbbá tenné az egész életen át tartó tanulásban a szakoktatás és -képzés által játszott szerepet,

—

Fokozni kell a szakoktatás és -képzés terén az együttműködést. Az együttműködést továbbra is a nyitott koordinációs módszer mint fő mechanizmus keretében kell folytatni. Az egymástól tanulást és az innovatív projekteket a nemzeti szakpolitika-alakítás támogatásának eszközeként kell felhasználni,

—

A szakképzésért felelős főigazgatók (DGVT), az európai szociális partnerek és a szakképzési tanácsadó bizottság (ACVT) továbbra is aktív szerepet kell, hogy játsszanak a koppenhágai folyamat irányításában,

—

A Cedefopnak és az Európai Képzési Alapítványnak továbbra is támogatnia kell a szakpolitika alakítását és végrehajtását, jelentést kell tennie a stratégiai célok, illetve a rövid távon teljesítendő célok elérése érdekében tett lépésekről, és adatokkal kell szolgálnia a szakképzési szakpolitikai döntéshozatalhoz,

—

A szakoktatási és szakképzési szolgáltatókat ösztönözni kell arra, hogy a fenti célok előmozdítása érdekében európai szinten működjenek együtt,

—

A globális partnerekkel folytatott szakpolitikai párbeszéd és tapasztalatcsere hozzájárulhat a jelenlegi és jövőbeli kihívások kezeléséhez. Meg kell erősíteni a potenciális tagjelölt országokkal, az Európai Képzési Alapítvány által segített szomszédos országokkal, illetve a nemzetközi szervezetekkel – különösen az OECD-vel, az Európa Tanáccsal, a Nemzetközi Munkaügyi Szervezettel és az UNESCO-val – való cseréket és együttműködést. Az ebben a tevékenységben való részvétel jogát valamennyi tagállam számára biztosítani kell,

—

Az elért eredményekről szóló, a tagállami kormányok és a szociális partnerek általi, rendszeres időközönkénti jelentéstétel elősegítésére el kell készíteni a rövid távú célok listáját.

a)

A szakoktatás és -képzés vonzerejének és kiválóságának előmozdítását célzó tevékenységek, például népszerűsítő kampányok és szakismereti versenyek szervezése;

b)

Olyan tevékenységek támogatása, amelyek révén a kötelező oktatásban részt vevő fiatal tanulók megismerkedhetnek a különböző szakmákkal és életpálya-lehetőségekkel.

—

Szakpolitikai dokumentum a szakképzési kiválóságnak az intelligens és fenntartható növekedésben betöltött szerepéről,

—

A szakoktatást és -képzést népszerűsítő kampányok európai támogatásának mérlegelése, ideértve a szakoktatás és -képzés vonzerejét vizsgáló Eurobarometer-felmérést is,

—

Szakismereti versenyek ösztönzése európai és/vagy globális szinten.

a)

A szakképzés európai minőségbiztosítási referenciakeretére (EQAVET) vonatkozó ajánlás végrehajtásához megfelelő intézkedések elfogadása, valamint a szakoktatás és -képzés nemzeti minőségbiztosítási kerete irányába tett lépések;

b)

Adott esetben annak biztosítása, hogy a kulcskompetenciák és az életpályamenedzsment-készségek megfelelően bekerüljenek a szakmai alapképzési tantervekbe és a szakmai továbbképzés nyújtotta képzési lehetőségek révén elsajátíthatók legyenek;

c)

A kormányoknak, a szociális partnereknek és a szakoktatási és szakképzési szolgáltatóknak meg kell hozniuk az alábbiakhoz szükséges intézkedéseket:

d)

A tanulásból a munkába való átmenet figyelemmel kísérésére szolgáló monitoringrendszerek létrehozására irányuló munka folytatása.

—

Iránymutatás és technikai támogatás az EQAVET megvalósításához,

—

Az EQAVET tagállami megvalósításának áttekintése 2013-ban,

—

A Leonardo da Vinci programon belül a minőségbiztosítási projektek tematikus összekapcsolása,

—

Vademecum/tanulmány a munkaalapú tanulás sikeres modelljeiről (a Cedefop közreműködésével),

—

A készség- és kompetenciaszükségletek alakulására vonatkozó előrejelzéseknek a megerősítése, elsősorban készség-előrejelzések révén (Cedefop), valamint Európai Készségügyi Tanácsok létrehozásával,

—

Az oktatás és képzés világát a munka világával összekötő, a többi uniós eszközzel, így az EKKR-rel összhangban álló közös nyelvezet kialakítása (ESCO),

—

Bizottsági javaslat alapján a foglalkoztathatóságra vonatkozó uniós referenciaérték elfogadásának mérlegelése,

—

A szakoktatásban és -képzésben dolgozó tanárok és oktatók változó profiljára vonatkozóan legjobb gyakorlatok és irányelvek kidolgozása (a Cedefoppal közösen);

a)

Valamennyi érdekelt jogainak és kötelezettségeinek, valamint az ösztönzők alkalmazásának az áttekintése, továbbá a szakmai továbbképzésben való részvételt ösztönző megfelelő intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy a szakoktatás és -képzés a lehető legnagyobb mértékben járuljon hozzá az „Oktatás és képzés 2020” stratégia keretében az egész életen át tartó tanulásban való felnőttkori részvételre vonatkozóan meghatározott 15 %-os referenciaérték eléréséhez;

b)

Az európai képesítési keretrendszerre (EKKR) vonatkozó ajánlás végrehajtása:

c)

A nem formális és az informális tanulás validálási eljárásainak kidolgozása és azok alkalmazásának előmozdítása, melyeket az európai képesítési keretrendszer és a nemzeti képesítési keretrendszerek, valamint pályaorientáció támogat;

d)

A munkaerő-piaci igényekhez szorosan kapcsolódó integrált (oktatás, képzés, foglalkoztatás) pályaorientációs szolgáltatások nyújtása;

e)

Az ECVET végrehajtása: lásd alább a 2.2. pontot.

—

Szakpolitikai kézikönyv a szakmai továbbképzéshez való hozzáférésről és az abban való részvételről,

—

Iránymutatás és technikai támogatás az európai képesítési keretrendszer megvalósításához, elsősorban a tanulási eredményeken alapuló megközelítés alkalmazása céljából,

—

A nemzeti képesítési keretrendszerekkel kapcsolatos fejlemények feltérképezése a CEDEFOP és az Európai Képzési Alapítvány (ETF) által,

—

Tanácsi ajánlás a nem formális és informális tanulás validálásáról (2011),

—

Az egész életen át tartó pályaorientációval kapcsolatos politikák, rendszerek és gyakorlatok kialakítása területén elért eredményekről szóló jelentés 2011-ben (CEDEFOP, ETF és ELGPN).

a)

Az ajánlással összhangban előrelépés az ECVET megvalósításában, valamint részvétel az ECVET mobilitásban játszott szerepének tesztelésében;

b)

A szakoktatási és -képzési mobilitást ösztönző, megfelelő intézkedések meghozatala, többek között:

—

Iránymutatás és technikai támogatás az ECVET megvalósításához,

—

Az ECVET megvalósításának rendszeres felülvizsgálata (a Cedefoppal közösen),

—

A Leonardo da Vinci programon belül az ECVET-projektek tematikus összekapcsolása,

—

Ajánlás a tanulmányi mobilitásról (2011),

—

Bizottsági javaslat alapján a szakoktatási és -képzési mobilitáshoz kapcsolódó uniós referenciaérték elfogadásának mérlegelése (2011),

—

Javaslat a szakmai gyakorlat minőségi keretrendszeréről,

—

Az egész életen át tartó tanulás programja/a Leonardo da Vinci program keretében a tanulószerződéses tanulók mobilitásának előmozdítása, többek között egy támogató portál révén,

—

Az Europass részeként 2012-re európai készségútlevél kidolgozása.

a)

Kreativitási és innovációs partnerségek ösztönzése (szakoktatási és szakképzési szolgáltatók, felsőoktatási intézmények, formatervezési, művészeti, kutatási és innovációs központok);

b)

Annak ösztönzése, hogy valamennyi szakoktatási és szakképzési szolgáltató (beleértve a köz- és magánszféra hálózatait és partnerségeit) hatékony és innovatív módon, a minőség biztosításával alkalmazza a technológiákat, ennek során rendelkezésükre álljanak a szükséges felszerelések, infrastruktúra és hálózatok, továbbá a folyamatos fejlesztések tükrözzék a technológiai fejlődést és a pedagógiai szemlélet alakulását;

c)

Intézkedések a vállalkozói készség erősítésére, pl. a releváns kulcskompetenciák elsajátításának előmozdítása, gyakorlati tapasztalatszerzés lehetővé tétele vállalatoknál, valamint szakértők bevonása az üzleti szférából.

—

Uniós szintű szakoktatási és -képzési/üzleti fórum létrehozása az alábbi témakörökre összpontosítva:

a)

Megelőző és korrekciós intézkedések meghozatala annak érdekében, hogy a szakoktatás és -képzés a lehető legnagyobb mértékben hozzájáruljon a korai iskolaelhagyás elleni küzdelemhez;

b)

Az alacsony képzettségű és egyéb „kockázati” csoportok oktatásban és képzésben való részvételének növelését célzó intézkedések – többek között rugalmas szakmai továbbképzési utak kidolgozásának, valamint megfelelő pályaorientációs és támogató szolgáltatások alkalmazásának – mérlegelése;

c)

Az információs és kommunikációs technológiák alkalmazása a képzés elérhetőségének maximalizálása, az aktív tanulás előmozdítása, továbbá a „kockázati” csoportok részvételének megkönnyítését szolgáló, mind a munka-, mind az iskolai alapú szakoktatásban és -képzésben alkalmazandó új módszerek kidolgozása céljából;

d)

A meglévő monitoringrendszerek alkalmazása a „kockázati” csoportok szakoktatásban és -képzésben való részvételének támogatása érdekében: lásd a fenti 1.2. pont d) alpontját.

—

Vademecum a „kockázati” csoportoknak a munkaalapú tanulás és a kulcskompetenciák ötvözése révén megvalósuló bevonásának legjobb gyakorlatairól,

—

Tanácsi ajánlás a korai iskolaelhagyás csökkentéséről (2011).

a)

A végrehajtásra és a különböző eszközök (ECVET, ECTS, a nemzeti képesítési keretrendszerek megfeleltetése az európai képesítési keretrendszernek, az EQAVET-tel összhangban álló minőségbiztosítási rendszerek) hozzáadott értékére összpontosító kommunikációs stratégiák kialakítása az érdekeltek különböző csoportjai számára;

b)

A szervezett együttműködést szolgáló mechanizmusok létrehozása valamennyi szinten (szakpolitika és végrehajtás) a szakoktatási és -képzési ágazat és a foglalkoztatási szolgálatok között, ideértve a szociális partnereket is;

c)

Közreműködés a szakmai alapképzésben részt vevő tanulókra vonatkozó uniós adatok javításában, beleértve a mobilitást és a foglalkoztathatóságot is.

—

A fenti célok megvalósításának támogatása az egész életen át tartó tanulás programján, és adott esetben az európai strukturális alapokon keresztül,

—

A tagállamközi és az innovatív projektek közötti egymástól tanulás támogatása,

—

Az oktatás és képzés területéhez kapcsolódó közös európai eszközök végrehajtását szolgáló, megerősített koordinációs eljárás létrehozása,

—

Európai kommunikációs stratégia az átláthatóságot szolgáló európai eszközökről,

—

Uniós szintű szervezett együttműködés kialakítása a szakoktatási és szakképzési szolgáltatók szervezeteivel,

—

A szervezett együttműködés erősítése az oktatási, képzési és foglalkoztatási politika területe között,

—

A szakmai alapképzésben részt vevő tanulókra vonatkozó uniós adatok javítása, beleértve a mobilitást és a foglalkoztathatóságot is,

—

A szociális partnerek további tevékeny szerepvállalása valamennyi szinten a koppenhágai folyamatban (irányítás és felelősségvállalás), valamint további közreműködésük a fent említett rövid távú célok megvalósításában,

—

Jelentéstétel a tagállami és partnerországi szakoktatási és -képzési fejleményekről,

—

A cserék megerősítése a bővítésben részt vevő és a szomszédos országokkal.

1.

Hajtsák végre a következőkre irányuló intézkedéseket:

2.

A tagállamok, a regionális és helyi hatóságok, a Bizottság, a tagjelölt országok, az EGT/EFTA országok és a szociális partnerek közötti kölcsönös együttműködésen keresztül, a koppenhágai folyamat tágabb keretében mozdítsák elő az e következtetésekben megfogalmazott elképzelést, célkitűzéseket és elveket.

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/16

—

mindenkinek joga van a kulturális élethez, az abban való részvételhez, az oktatás és az egész életen át tartó tanulás lehetőségéhez, alkotóképességének kibontakoztatásához, valamint kulturális identitásának és hovatartozásának megválasztásához és mások általi tiszteletben tartásához, annak valamennyi kifejezési formájában,

—

a kultúra transzverzális dimenziója indokolja a kulturális szakpolitikák bevonását a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelembe,

—

a kultúrához való hozzájutás, az abban való részvétel és a kulturális oktatás valóban fontos szerepet játszhat a szegénység elleni küzdelemben és a nagyobb fokú társadalmi befogadás előmozdításában, mivel elősegítheti egyebek mellett az alábbiakat:

A.

A kultúra transzverzális dimenziójának ösztönzése érdekében alakítsanak ki egy átfogó, összehangolt és részvételen alapuló szemléletet az alábbiak által:

B.

Erősítsék meg az oktatás, a képzés, a gazdaság, a foglalkoztatás és a kultúra közötti kapcsolatokat az alábbiak által:

C.

Használják fel a kultúrában rejlő lehetőségeket a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élő különleges társadalmi és kulturális csoportokkal kapcsolatos sztereotípiák és előítéletek elleni küzdelemre az alábbiak révén:

A.

Szüntessék meg a kultúrához való hozzájutás akadályait a következők révén:

B.

Javítsák a kulturális életben való részvételt és a kulturális kifejezési módokat az alábbiak révén:

1.

a lehető legjobban vegyék igénybe az Unió kohéziós politikájának eszközeit az olyan kulturális kezdeményezések támogatására, amelyek célja a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem;

2.

hangsúlyozzák a kultúrának a Millenniumi Fejlesztési Célok továbbfejlesztéséhez és végrehajtásához való hozzájárulását;

3.

az Európai 2020 stratégia céljainak végrehajtásakor vegyék figyelembe e következtetéseket.

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/18

—

a Tanács 2000. december 4-én a dopping elleni küzdelemről szóló következtetéseket (1) fogadott el (a mostani következtetések ezeket egészítik ki), amelyekben megállapodás született arról, hogy a Nemzetközi Doppingellenes Ügynökség (WADA) egyes ülései előtt kellő időben gondoskodni kell az Európai Közösség és a tagállamok közötti koordináció – elnökségi irányítás melletti – megszervezéséről,

—

a Lisszaboni Szerződés (2)2009. december 1-jei hatálybalépését követően az Európai Unió a sport területét érintő hatáskört szerzett, amely lehetővé teszi az Unió számára, hogy a tagállamok intézkedéseit támogató, koordináló vagy kiegészítő intézkedéseket hajtson végre annak érdekében, hogy a sport sajátos természetére, az önkéntes részvételen alapuló szerkezeti sajátosságaira, valamint a társadalomban és a nevelésben betöltött szerepére tekintettel hozzájáruljon az európai sport előmozdításhoz. Következésképpen fejleszteni kell a sport európai dimenzióit a sportversenyek tisztaságának és nyitottságának, valamint a sport területén felelős szervezetek közötti együttműködésnek az előmozdítása, illetve a sportolók, köztük különösen a legfiatalabbak fizikai és szellemi épségének védelme révén. Erősíteni kell továbbá az együttműködést a harmadik országokkal és a hatáskörrel rendelkező nemzetközi szervezetekkel, különösen az Európa Tanáccsal;

—

a WADA által kezelt kérdések egy része az EU hatáskörébe tartozik, másik része pedig a tagállamok felelőssége,

—

mivel a WADA kontinentális alapon szerveződik, annak érdekében, hogy az összes európai érdekű kérdéssel kapcsolatban közös látásmód alakuljon ki, szoros együttműködést kell kialakítani az Európa Tanáccsal;

—

rendkívül fontos gondoskodni arról, hogy a WADA határozataiban kellő súllyal vegyék figyelembe az Európai Unió és tagállamai álláspontját,

—

adott esetben, például az uniós vívmányoknak és a jóhiszemű együttműködés kötelezettségének a fényében, az elnökség vezetése mellett, kellő időben és hatékonysággal össze kell hangolni az Unió és a tagállamok álláspontjait a WADA üléseit megelőzően.

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/19

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/20

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/21

European Comission

Directorate-General for Trade

Directorate H

Office: N-105 4/92

1049 Bruxelles/Brussel

BELGIQUE/BELGIË

Fax +32 22956505

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/24

1.

2010. november 22-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott az Espírito Santo Financial Group, SA (a továbbiakban: ESFG, Luxemburg) irányítása alá tartozó Companhia de Seguros Tranquilidade, SA (a továbbiakban: Tranquilidade, Portugália) és a Banco Pastor, SA (a továbbiakban: Banco Pastor, Spanyolország) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások részesedés vásárlása útján közös irányítást szereznek az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében az eddig a Banco Pastor kizárólagos irányítása alá tartozó Pastor Vida, SA de Seguros y Reaseguros (a továbbiakban: Pastor Vida, Spanyolország) felett, az ESFG irányítása alá tartozó Espírito Santo Gestion, S.A.U., S.G.I.I.C. (a továbbiakban: ESG, Spanyolország) pedig az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében részesedés vásárlása útján irányítást szerez a Gespastor S.G.I.I.C, SA (a továbbiakban: Gespastor, Spanyolország) egésze felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet (2) szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5980 – Tranquilidade/Banco Pastor/Pastor Vida/Espírito Santo Gestion/Gespastor hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/26

1.

2010. november 24-én a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a Votorantim csoport (Brazília) és a Fischer csoport (Brazília) által tervezett összefonódásról, amely szerint e vállalkozások Citrovita, illetve Citrosuco nevű leányvállalataik egyesülése útján közös irányítást szereznek az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja értelmében egy újonnan alapított közös vállalkozás (a továbbiakban: közös vállalkozás) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett összefonódás az EK összefonódás-ellenőrzési rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.5907 – Votorantim/Fischer/JV hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (+32 22964301), e-mailben a COMP-MERGER-REGISTRY@ec.europa.eu címre, vagy postai úton a következő címre:

1.12.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 324/27