1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/1

85. PLENÁRIS ÜLÉS, 2010. JÚNIUS 9.-10.

A Régiók Bizottsága állásfoglalása – Jobb eszköztár az EU 2020 stratégia végrehajtására: a tagállamok és az Unió gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó integrált iránymutatások

(2010/C 267/01)

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. támogatja az átfogó gazdaságpolitikai és foglalkoztatási iránymutatások számának általános csökkentésére, valamint azoknak az Európa 2020 stratégiával összhangba hozott koherens dokumentumba való integrálására irányuló javaslatot;

2. elismeri, hogy miközben ezek az iránymutatások a tagállamoknak szólnak, az Európa 2020 stratégiát a regionális és helyi önkormányzatokkal közös partnerségben kell megvalósítani, akikre az iránymutatások által lefedett területeken meglévő hatásköreiket és kapacitásaikat tekintve és a szubszidiaritás elvének megfelelően szükség van a nemzeti reformprogramok kidolgozása, valamint a stratégia megvalósítása és az azzal kapcsolatos teljes kommunikáció során;

3. kéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot, hogy tartsa tiszteletben, illetve támogassa az alulról építkező megközelítést a regionális és helyi önkormányzatok számára releváns szakpolitikai területeken, valamint az Európa 2020 stratégiával kapcsolatos irányítás és felelősségvállalás terén, a 2020-as stratégia kiemelt kezdeményezései és a nemzeti reformprogramok többszintű és rugalmas kialakításának alkalmazása révén. Ezzel kapcsolatban üdvözli az Európai Parlament nemrégiben tett kijelentését, melyben utal arra, hogy fontos a helyi és regionális önkormányzatokat is bevonni a Stratégiába;

4. hangsúlyozza, hogy az Európa 2020 stratégiát a Lisszaboni Szerződésben elismert területi kohéziós célkitűzés megfelelő figyelembevétele mellett kell megvalósítani;

5. kéri az Európa 2020 stratégiában javasolt intézkedések költségvetési vonzatainak pontosítását annak biztosítása érdekében, hogy a következő pénzügyi keret maradéktalanul tükrözze az Európa 2020 stratégiában meghatározott prioritásokat. Ennek a pontosításnak tartalmaznia kell az új uniós finanszírozási eszközöknek, valamint az EU új erőforrás-rendszerének hatásértékelését is;

ÁTFOGÓ IRÁNYMUTATÁSOK A TAGÁLLAMOK ÉS AZ EU GAZDASÁGPOLITIKÁI SZÁMÁRA

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

6. uniós szinten, valamint a tagállamok között megfelelő gazdasági és adóügyi koordinációt javasol azoknak a problémáknak az enyhítése végett, amelyekkel a közkiadásoknak már most is szembe kell nézniük a jelenlegi pénzügyi, gazdasági és szociális válság összefüggésében;

7. üdvözli az EU-nak azt a kezdeményezését, hogy szorosabban kövessék nyomon a tagállamok költségvetési fegyelmét, és alapvetően alakítsák át a pénzpiacok szabályozását;

8. támogatja az Európai Parlamentnek a 2010. március 10-i állásfoglalásában az Európai Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett kérését, hogy mérjék fel, hogy a különböző pénzügyi műveletekre vonatkozó adók lehetőségei hogyan járulnak hozzá potenciálisan az uniós költségvetéshez;

9. egyetért Mario Montinak az „Új belső piaci stratégia” című, Barroso elnökhöz intézett, 2010. május 9-i jelentésében szereplő ajánlásokkal, miszerint Európai szinten fokozni kell az adók összehangolását, hogy meg lehessen szüntetni az egységes piacon belüli adóügyi akadályokat, és kezelni lehessen az Unióban folyó adóversenyben a munkaerő számára kedvezőtlen helyzetet;

10. hangsúlyozza, hogy a hosszú távú monetáris stabilitást csupán meggyőző konszolidációval és a Stabilitási Paktum megszigorításával lehet elérni, támogatása pedig valamennyi uniós ország és terület hosszú távú növekedési kilátásainak megerősítésével lehetséges, továbbá szükség van még a fenntartható növekedés strukturális politikáinak (Európa 2020 stratégia), valamint a kohéziós politikának az elegyére, és mindkettőt megfelelő forrásokkal kell ellátni;

11. szükségesnek tartja, hogy nagyobb hangsúlyt kapjon a közfinanszírozás minősége és fenntarthatósága, melyet a környezetvédelmi és szociális szempontból innovatív ágazatokba történő állami beruházásokra kell irányozni;

12. határozottan ellenzi az Európai Bizottságnak a megerősített gazdasági kormányzásról szóló, 2010. május 12-i közleményében ismertetett, arra vonatkozó javaslatát, hogy a túlzott hiány esetén követendő eljárás alatt álló tagállamok esetében kerüljön felfüggesztésre a Kohéziós Alap. Ez a javaslat három szempontból is diszkriminatív lenne: i) a kohéziós politikát mint az egyetlen uniós politikát emeli ki, ahol szankciókat lehet alkalmazni; ii) a felfüggesztés igazságtalanul érintené a régiókat és a városokat, valamint iii) igazságtalan lenne a Kohéziós Alap forrásainak egyenetlen elosztását tervezni a tagállamok között;

13. határozottan megismétli, hogy a kohéziós politikát meg kell erősíteni abbéli szerepében, hogy az az egyetlen uniós politika, amely integrált helyi alapú megközelítést biztosít az európai prioritások helyi és regionális sajátosságokkal való kombinálását lehetővé tevő fejlesztés terén, és amely a régiókon belüli és a régiók közötti egyenlőtlenségek csökkentésével foglalkozik;

14. úgy ítéli meg, hogy a növekedés értékelésének nem csupán a GDP-mutatókra, hanem a növekedés elosztására és a természeti erőforrások kiapadására vonatkozó mérhető célokra is kellene vonatkoznia;

15. üdvözli az olyan regionális kutatási és innovációs stratégiák fejlesztését, amelyek erősítik a közigazgatási szervek, az egyetemek és a magánszektor közötti együttműködést, ezáltal munkahelyeket teremtenek, valamint a régiók és a városok fenntartható növekedését eredményezik;

16. emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra felelősség hárul az éghajlatváltozás elleni küzdelem és a környezet védelme szempontjából. Jelentős előnyöket kovácsolhatnak az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra történő szükségszerű átállásból, ha megfelelő európai keret áll rendelkezésükre, mely lehetővé teszi a technológiai változásokra való felkészülést csakúgy, mint az oktatási és szakképzési profilok kiigazítását és a zöld közbeszerzések ösztönzését. Támogatja ebben az összefüggésben a Polgármesterek Szövetsége kezdeményezést, illetve annak kiterjesztését a regionális szintre;

17. úgy ítéli meg, hogy a vállalkozások támogatása alapvetően fontos ahhoz, hogy a kreatív ötleteket olyan innovatív termékekké, szolgáltatásokká és folyamatokká lehessen alakítani, melyek növekedést, minőségi munkahelyeket, területi, gazdasági és társadalmi kohéziót teremthetnek. Arra ösztönzi továbbá a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy javítsanak a kkv-k működési feltételein a kisvállalkozói intézkedéscsomaggal összhangban, például az e-kormányzati szolgáltatásokban rejlő lehetőségek maradéktalan kiaknázása révén. Ezzel kapcsolatosan elismeri azt is, hogy fontos szerepe lehet a gazdaság támogatásában a női vállalkozók támogatásán keresztüli intelligens növekedésnek. Európai keret létrehozását tartja szükségesnek a nők gazdasági fejlődésére, mivel ezzel az eszközzel kezelni lehetne a tagállamok közötti különbségeket, fel lehetne venni a küzdelmet a gyermekszegénység ellen, elő lehetne segíteni a munka és a magánélet közötti egyensúly elérését, fokozni lehetne a növekedési potenciált és az egyre bővülő kkv-bázis regionális fejlődését;

A TAGÁLLAMOK FOGLALKOZTATÁSPOLITIKÁIRA VONATKOZÓ IRÁNYMUTATÁSOK

18. emlékeztet arra, hogy a szociális partnerek, köztük a helyi és regionális önkormányzatok, mivel igen sok munkavállalót alkalmaznak az EU tagállamaiban, valamint a miatt a szerep miatt, melyet az oktatás, a képzés és a munkaerőpiacot támogató intézkedések nyújtásában játszanak sokszor, kulcsfontosságúak a rugalmas biztonságot szolgáló politikák folytatásában. A régiókat és a településeket ennélfogva be kell vonni a politikák kialakításának folyamatába a dinamikus munkaerőpiachoz való hozzájárulás és a polgárok munkához segítése érdekében;

19. megjegyzi, hogy az állami oktatási rendszerek, a közlekedési infrastruktúrák, a gyermekfelügyeleti hálózatok és az oktatási intézmények hosszú távú integrált tervezése és finanszírozása létfontosságú a fenntartható regionális munkaerőpiac fejlesztéséhez;

20. megismétli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok központi szereplői annak a végrehajtási folyamatnak, mely az oktatás minőségére, relevanciájára és a benne való részvételre, valamint az iskolából való korai kimaradás megelőzésére vonatkozó stratégiai célkitűzések elérését célozza;

21. emlékeztet arra, hogy egy olyan időszakban, amikor nő a munkanélküliség, a fiataloknak nehézségekbe ütközik a munkaerőpiacra való belépés, és alaposabban meg kell érteniük, hogy milyen lehetőségek állnak előttük nyitva az oktatásból a munkaerőpiacra vagy a munkahelyteremtő vállalkozók világába való zökkenőmentes átmenet biztosításához. Reméli ezért, hogy az iránymutatások tartalmazni fogják az Európai Ifjúsági Paktumot, és hogy a vállalkozó szellemet aktívabban népszerűsítik majd az iskolákban;

22. úgy véli, hogy szükség van kifejezetten az idősebb munkavállalókat célzó intézkedésekre, akik a gazdasági válság miatt munkanélkülivé váltak, hogy új, hasznosabb szaktudással felfegyverkezve kereshessenek további munkalehetőségeket;

23. hangsúlyozza, hogy annak érdekében, hogy elérjük a nemzeti szegénységi küszöb alatt élő európaiak számának javasolt 25 %-os csökkentését, megfelelő finanszírozást kell biztosítani a helyi és regionális önkormányzatok számára, mivel azok jogi felelősséggel tartoznak az aktív befogadási politikák kidolgozásáért, finanszírozásáért és végrehajtásáért, valamint a tisztességes munka menetrendjének előmozdításáért. A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (2010) megfelelő pillanat arra, hogy ráirányítsuk a figyelmet ezekre a tényezőkre, melyek tovább romolhatnak a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság miatt;

24. hangsúlyozza, hogy az általános érdekű szolgáltatásokhoz, és különösen a szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés, a munkaerő-piaci integráció és a strukturális változásokhoz való alkalmazkodás csakúgy, mint a szociális, gazdasági és kulturális befogadó politikák elsősorban mind a helyi és regionális önkormányzatok révén valósulnak meg, ennélfogva a foglalkoztatási iránymutatásoknak megfelelő keretet és finanszírozási eszközöket kell biztosítaniuk annak érdekében, hogy támogassák a helyi és regionális önkormányzatokat ezen felelősségi köreik ellátásában.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/4

A Régiók Bizottsága állásfoglalása – A helyi és regionális önkormányzatok fokozottabb bevonása az Európa 2020 stratégiába

(2010/C 267/02)

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. üdvözli az Európai Bizottság hatékonyabb növekedési és munkahely-teremtési stratégiára irányuló javaslatát, amelynek célja, hogy lehetővé tegye a különböző kormányzati szintek jelentős felelősségvállalása és szoros partnersége révén megvalósuló intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés új célkitűzésének megvalósítását;

2. hangsúlyozza, hogy a decentralizált megközelítésre és többszintű kormányzási rendszerre épülő kohéziós politika az EU egyetlen olyan politikája, amely révén össze lehet kötni az Európa 2020 stratégia céljait és az új kihívásokat a helyi és regionális önkormányzatokkal, szükséges azonban a kielégítő mértékű támogatása. Ezért a kohéziós politikát továbbra is a fenntartható gazdasági növekedés, a társadalmi befogadás, a foglalkoztatás, az éghajlatváltozás elleni küzdelem, valamint a közszolgáltatás-nyújtás minősége és hatékonysága céljainak szellemében kell kialakítani;

3. javasolja, hogy a kohéziós politikának a jövőben is az EU legrászorultabb és legtöbb problémával küzdő tagállamaira és régióira kell fordítania a források döntő többségét, így segítve behozni a fejlődési lemaradásokat és konkrétan hozzájárulva a régiók esélyegyenlőségéhez, illetve az európai szolidaritáshoz.

4. sajnálja, hogy a javasolt Európa 2020 stratégia – a lisszaboni stratégiához hasonlóan – nem veszi megfelelően számításba a régióknak és városoknak mint a 27 tagállam szubnacionális kormányzatainak szerepét és hozzájárulását, pedig a régiók és városok az adott országban meglévő jogalkotási hatásköreiknek köszönhetően valódi többletértéket hozva segíthetik a kitűzött célok elérését a társadalmi haladás és a gazdasági fejlődés, az oktatás, az éghajlatváltozás, a kutatás és innováció, a társadalmi befogadás és a szegénység elleni küzdelem területén;

5. kéri az Európai Bizottságot és az Európai Tanácsot a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartására azokon a szakpolitikai területeken, amelyek fontosak a regionális és helyi önkormányzatok számára, akik gyakran jelentős politikai hatáskörökkel bírnak, és kulcsszereplők mind a jelenlegi Lisszaboni Stratégia, mind pedig a jövőbeli Európa 2020 stratégia céljainak eléréséhez;

6. üdvözli e tekintetben, hogy az Európai Parlament nemrég utalt a helyi és regionális önkormányzatok stratégiába való bevonásának fontosságára, és kéri, hogy kövessék az Európai Parlament Európai Bizottságnak és Európai Tanácsnak tett azon javaslatát, hogy e két szerv „vegye figyelembe a Régiók Bizottságának az EU2020-stratégiára vonatkozó tanácsát”;

JAVASLAT A HELYI ÉS REGIONÁLIS ÖNKORMÁNYZATOK EURÓPA 2020 STRATÉGIÁRA VONATKOZÓ TERÜLETI PAKTUMÁNAK LÉTREHOZÁSÁRA

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

7. javasolja, hogy kapjon jelentős támogatást a helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának létrehozására irányuló, az Európai Parlamentben kiadott javaslat, amelynek az a célja, hogy az európai, nemzeti, regionális és helyi hatóságok hatékony partnersége révén biztosítsa a többszintű felelősségvállalást a jövendő stratégiát illetően, különösen amikor az Európa 2020 stratégia kiemelt céljainak és kezdeményezéseinek kialakítására és végrehajtására kerül a sor; a területi paktum létrehozását segítenie kellene a Régiók Bizottságának is, amely már felállított egy, az Európa 2020 stratégiát nyomon követő platformot, amelyben mintegy 120 helyi és regionális önkormányzat vesz részt;

8. javasolja, hogy a tevékenységeknek két fő iránya legyen:

politikai elemzés és végrehajtás:

—	annak folyamatos felmérése, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknál milyen kapacitások állnak rendelkezésre és milyen igények merülnek fel az Európa 2020 kiemelt céljainak eléréséhez;

—	a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékű részvételének ösztönzése az Európa 2020 célkitűzéseinek teljesítésében, az egyes tagállamok hatásköreinek megfelelően;

irányítás és kommunikáció:

—	hozzájárulás az Európa 2020 intézményközi partnerségéhez a Régiók Bizottsága – mint a helyi és regionális képviselők uniós közgyűlése –, illetve egyrészről az európai intézmények, másrészről a tagállamok közötti összehangolt, háromoldalú párbeszéd révén;

—	hozzájárulás az Európa 2020 stratégia célkitűzéseinek kommunikálásához a régiók és városok felé, és a bevált gyakorlatok cseréjének megkönnyítése a helyi és regionális szintű politikaformálók között;

9. nyomatékosan ösztönzi a tagállamokat, hogy segítsék régióikat és városaikat abban, hogy nemzeti területi paktumokat hozzanak létre annak érdekében, hogy központi kormányaikkal közösen – a nemzeti jogszabályi kereteket teljes mértékben tiszteletben tartva – országos szintű célokat és kötelezettségvállalásokat rögzítsenek az Európa 2020 célkitűzéseinek teljesítése érdekében;

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a következő többletértéket nyújthatnák az Európa 2020 stratégia hét kiemelt kezdeményezéséhez:

10.1 Kiemelt kezdeményezés: „Erőforrás-hatékony Európa”: a Polgármesterek Szövetsége hatékonyságának növelése annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben részt vegyenek a nemzeti éghajlat-változási stratégiák és cselekvési tervek elvi és gyakorlati kialakításában, elfogadásában és végrehajtásában; éghajlatbarát infrastruktúra kialakítása a helyi és regionális közigazgatási szerveknél; a környezetbarát közbeszerzések ösztönzése; a helyi vállalatok körében a „zöld” termelés és fogyasztás bátorítása; az éghajlatváltozással kapcsolatos irányítás és figyelemfelkeltés javítása;

10.2 Kiemelt kezdeményezés: „Iparpolitika a globalizáció korában”: a köz-magán társulások jogi keretének javítása, a közbeszerzésekre vonatkozó jogszabályok egyszerűsítése, ideértve az elektronikus közbeszerzés alkalmazását is; a munka és a családi élet összeegyeztetése jobb minőségű közszolgáltatások segítségével; a bürokrácia csökkentése; a kis- és középvállalkozások támogatása tájékoztatás, a hitelekhez és a finanszírozáshoz való jobb hozzáférés, képzés és tanácsadás révén; az RB „Európai vállalkozói régió” kezdeményezésének továbbfejlesztése a helyi és regionális önkormányzatok arra való ösztönzése érdekében, hogy új szemlélettel tekintsenek a hosszú távú gazdasági növekedés vállalkozások révén történő megteremtésére;

10.3 Kiemelt kezdeményezés: „Új készségek és munkahelyek menetrendje”: a helyi és regionális önkormányzatok, mivel igen sok munkavállalót alkalmaznak az EU tagállamaiban, valamint a miatt a szerep miatt, melyet az oktatás, a képzés és a munkaerőpiacot támogató intézkedések nyújtásában gyakran játszanak, kulcsfontosságúak a rugalmas biztonságot szolgáló politikák folytatásában; az emberek felkészítése a munkaerő-piaci beilleszkedésre; az oktatás és szakképzés minőségének javítása, ideértve az egész életen át tartó tanulást is, és a kínált képzések összeegyeztetése a munkaerő-piaccal; a helyi és regionális szintű köztisztviselőknek és választott képviselőknek szóló Erasmus-program fejlesztése a közügyek kezeléséhez kapcsolódó jobb tudás elősegítése érdekében;

10.4 Kiemelt kezdeményezés: „Szegénység elleni európai platform”: a társadalmi befogadás területi szintre vonatkozó menetrendjének kialakítása a helyi szociális szolgáltatások hatékonyabbá és mindenki számára hozzáférhetővé tétele és a munkaerőpiacról kiszorult emberek integrálása érdekében; a társadalmi befogadást és a szegénység elleni küzdelmet segítő uniós alapok jobb komplementaritása, a helyi igények jogi hatáskörök és testreszabott programok révén történő kielégítésével együtt. A kiemelt kezdeményezés a szegénység elleni küzdelem új dimenzióját fogja megteremteni, a nők gazdasági fejlődésére és vállalkozásaira vonatkozó új európai keret révén elismerve a nők kifejezett munkahelyi és vállalkozói szükségleteit. A kiemelt kezdeményezés azt is elismeri majd, hogy különös figyelmet kell fordítani a fiatalokra és a gyermekekre; regionális megfigyelőközpontok létrehozása a társadalmi befogadással összefüggő mutatók és politikák nyomon követésére;

10.5 Kiemelt kezdeményezés: „Innovatív Unió”: a kutatás-fejlesztés és az innovációs rendszerek reformja; a régiók hozzájárulásának biztosítása a 3 %-os célkitűzés elérésében, határon átnyúló regionális projektek és az európai területi együttműködési csoportosulás (EGTC) felhasználása; az egyetemek, a regionális kutatási központok és a magánszektor közötti együttműködés erősítése, az uniós programok és a strukturális alapok felhasználásának fokozása; hozzájárulás az Európai Kutatási Térség programozásához; részvétel az „európai innovációs partnerségek”-ben;

10.6 Kiemelt kezdeményezés: „Mozgásban az ifjúság”: a felsőoktatás menetrendjének korszerűsítése, főként az irányítás és a finanszírozás tekintetében; a bevált gyakorlatok cseréje; hozzájárulás a nemzeti cselekvési tervek regionális dimenziójához; az „Európa Ifjúsági Fővárosa” kezdeményezés továbbfejlesztése; az iránymutatásra, tanácsadásra és gyakornoki lehetőségekre kiterjedő, összehangolt fellépés; a tanulói mobilitás elősegítése az európai strukturális alapokból finanszírozott projektek révén;

10.7 Kiemelt kezdeményezés: „Európai digitális menetrend”: az európai központi, regionális és helyi közigazgatások interoperabilitása; az e-kormányzat fokozott alkalmazása az olyan közszolgáltatások nyújtásának javítására, mint például az oktatás, az egészségügy, a társadalmi befogadás vagy a területrendezés; a digitális műveltség javítása; információs és kommunikációs technológiákkal segített rendszerek kidolgozása a kutatási és fejlesztési eredmények való életbeli folyamatokban történő terjesztése és alkalmazása érdekében; az infrastruktúra modernizálásának ösztönzésére irányuló figyelem erőteljesebb felkeltése;

11. felkéri elnökét, hogy juttassa el ezt a helyi és regionális önkormányzatok Európa 2020 stratégiára vonatkozó területi paktumának létrehozására irányuló javaslatot az európai intézményekhez és a tagállamokhoz, hogy megfelelően biztosított legyen a regionális és helyi önkormányzatok szerepe a jövőbeli Európa 2020 stratégiában.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/6

85. PLENÁRIS ÜLÉS, 2010. JÚNIUS 9-10.

A Régiók Bizottsága saját kezdeményezésű véleménye – A KAP jövője 2013 után

(2010/C 267/03)

POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Összefüggés és tétek

mivel az európai mezőgazdaság helye és jövőbeni szerepe minden szinten elmélkedés tárgyát képezi,

1. úgy véli, hogy feladatai és prioritásai közé tartozik egy saját kezdeményezésű vélemény kidolgozása a 2013 utáni közös agrárpolitika alapelveivel és legfőbb irányelveivel kapcsolatban;

2. szükségesnek tartja a kívánt elvek és irányelvek körvonalazását, még mielőtt elkezdődne a politika költségvetésével kapcsolatos vita;

3. megállapítja, hogy a világnak jelenleg igen különböző és igen nagy mértékű kihívásokkal kell szembenéznie: a lakosság számának csökkenése, a vízforrások kezelése, a fosszilis és bányászott energiaforrások fokozatos kimerülése, a talajok legyengülése és a biodiverzitást fenyegető veszélyek valamint az éghajlatváltozás;

4. megjegyzi, hogy azok a kihívások, amelyek jelenleg a világ mezőgazdaságát érintik (a piacok illékonysága, a mezőgazdaságban dolgozók jövedelmének csökkenése, a cserék világszintűvé válása, a demográfiai nyomás és a felemelkedőben lévő piacok által jelentett konkurencia, az egészségügyi krízishelyzetek megsokszorozódása, a legkisebb agrárgazdaságok fenntarthatósága és modernizációja, a talajok legyengülése, a fosszilis tüzelőanyagok elhagyása és helyettesítése, a mezőgazdasági tevékenység fenntarthatóságához kötődő környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi tétek, különösen a hegyvidéki és az egyéb hátrányos helyzetű területeken stb.) nem csak a múltban merültek fel;

5. úgy véli, hogy a közös agrárpolitika új alapokra helyezése elengedhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unió alkalmazkodni tudjon, miközben hozzájárul a jelenlegi vagy jövőbeli, az európai lakosságot és a vidéki területeket, illetve a városkörnyéki területeket érintő folyamatok kiterjedtségének és negatív hatásainak csökkentéséhez. Intelligens és fenntartható növekedést kell elérni a biztonságos élelmiszer-ellátás, a biodiverzitás, valamint a jó természeti és kulturális környezet érdekében. Az új alapokra helyezésnek az alábbi legfőbb tíz elven és irányelven kell alapulnia:

A. Az agrárpolitika közös politika kell, hogy maradjon

6. megállapítja, hogy az európai mezőgazdaság elsődleges feladata az élelmiszertermelés a tagállamok lakossága számára a méltányos verseny és a környezetvédelem biztosításával, és mindeközben az élelmiszereknek meg kell felelniük az élelmiszerbiztonságra, -minőségre és elérhető árakra vonatkozó szükséges egyéb követelményeknek is;

7. rámutat, hogy az uniós mezőgazdaság ezenkívül a piac által nem honorált, ám a köz számára hasznos tevékenységekkel is gazdagítja az európai társadalmat (területgazdálkodás, területrendezés, a környezet és a természeti erőforrások védelme, területi kohézió stb.), amelyek önmagukban is hozzáadott értéket jelentenek az egész Unió számára;

8. úgy véli, hogy a mezőgazdaság és az agrár-élelmiszeripari szektor stratégiai ágazat Európa számára, és hogy egy, az Európai Unión belül összehangolt közös mezőgazdasági és élelmiszerpolitikára nagyobb szükség van, mint valaha;

9. úgy véli, hogy el kell utasítani a közös agrárpolitika nemzeti hatáskörbe való – akár részleges – visszahelyezésére irányuló kísértést;

B. A közös agrárpolitikának biztosítania kell az európaiak élelmiszerbiztonságát és -függetlenségét

10. úgy véli, hogy az Európai Unió élelmiszerbiztonsága és -függetlensége a közös agrárpolitika két alapvető célkitűzése kell, hogy maradjon;

11. aláhúzza annak fontosságát, hogy az Európai Unió szintjén biztosítani kell a termelés megfelelő sokféleségét, minőségét és biztonságát, ügyelve arra, hogy ez optimálisan oszoljon meg a tagállamok és a különböző régiók között, azok sajátosságainak megfelelően;

12. ezenkívül úgy véli, hogy az élelmiszer-ellátásbeli függetlenségre irányuló célkitűzés a mezőgazdasági termelés jelenleg veszteséges eseteinek elemzését kívánja meg, főleg a növényi fehérjékkel kapcsolatban;

13. úgy véli, hogy az európai mezőgazdasági termékek csak nehézségek árán lehetnek versenyképesek a világ bármely mezőgazdaságának termékeivel – amennyiben kizárólag a végső árat tekintik alapul –, figyelembe véve a termelési, szabályozási és fejlesztési költségeknél jelentkező eltéréseket;

14. elengedhetetlennek tartja tehát a közösségi preferencia megőrzését;

15. nagyban támogatja az Európai Parlament 2007/0088. sz. nyilatkozatát is, melynek értelmében ki kell vizsgálni a szupermarketek koncentrációjából eredő nyomás hatását, és ebből következően megfelelő intézkedésekre kell javaslatokat tenni;

16. szorgalmazza, hogy az EU-ban történő fogyasztásra szánt élelmiszerek esetében egységes és alapvető növény- és állategészségügyi, illetve környezetvédelmi szabványokat alkalmazzanak, akár uniós, akár harmadik országból származó termékről van szó;

C. A közös agrárpolitikának biztosítania kell a jövedelmek stabilitását

17. megjegyzi, hogy biztosítani kell az európai ellátás folyamatosságát;

18. úgy véli, elengedhetetlen, hogy a termelők megfelelő arányban részesedjenek termelésük hasznából;

19. úgy véli, hogy a foglalkoztatottság megőrzése a mezőgazdaság és az agrár-élelmiszeripar területén prioritás kell, hogy legyen;

20. szükségesnek tartja tehát az árak stabilizálását, valamint a termelés irányítását lehetővé tevő hatékony eszközök fejlesztését, amelyek biztosítják a termelők jövedelmének stabilitását, azonban ezek alkalmazásakor nagyon óvatosan kell eljárni;

21. úgy véli, hogy a termelésirányítási eszközök feladata, hogy csökkentsék a kereslet és a kínálat közötti túl nagy különbségeket, amelyek az árfolyam-összeomlások tényezői lehetnek;

22. úgy véli, hogy az árstabilizációs eszközök (visszavonási intézkedések, tárolás, az éghajlatbeli és egészségügyi kockázatokkal szembeni biztosítékok stb.) célja a piacok illékonyságával kapcsolatos hatások csökkentése;

23. úgy véli, hogy a WTO-val folytatott tárgyalások keretében megkötött általános megállapodás alapján le kell mondani a termékkiviteli támogatások eszközéről, valamint az exporttámogatás minden egyéb olyan formájáról, melyek a cserekapcsolatokat meghamisítják;

24. úgy véli, hogy a mezőgazdasági áraknak a mezőgazdasági termelési időszakokhoz igazított stabilitása alapvető fontosságú a termelési kedv fenntartásához és a termelési tényezők fenntartható megőrzéséhez;

25. arra kéri tehát az Európai Bizottságot, hogy mielőbb fogalmazzon meg intézkedési javaslatokat a termelésirányítási eszközök, valamint az árstabilizációs eszközök tekintetében;

26. úgy ítéli meg, hogy a versenyszabályoknak lehetővé kell tenniük az agrárszektorban, hogy a termelők, valamint a termelői és a szakmaközi szervezetek méltányos árakat tudjanak elérni tevékenységük ellenértéke gyanánt;

D. Egy közös agrárpolitikának a termelés összessége számára előnyösnek kell lennie, elő kell segítenie a mezőgazdasági gyakorlatok megváltoztatását, valamint a munkahelyteremtést és a fenntartható területhasználatot

27. megállapítja, hogy a legutóbbi reformok során tapasztalt haladás ellenére a közös agrárpolitikát még mindig erős egyenlőtlenség jellemzi az egyes termények, sőt üzemek és területek számára megítélt támogatások terén;

28. úgy véli, hogy egy új alapokra helyezett közösségi agrárpolitikának tartózkodnia kell mindenfajta objektíven nem alátámasztható egyenlőtlen bánásmódtól az egyes termelési területeknek, valamint a különböző méretű és típusú gazdaságoknak és a különböző régióknak nyújtandó támogatás módozatait illetően;

29. ezenkívül megállapítja, hogy a közös agrárpolitika azokat a termelési módokat támogatta, amelyek nem kímélték kellőképpen a környezetet és a természeti erőforrásokat, annak ellenére, hogy a fosszilis energiaforrások és az ásványkincsek megfogyatkoztak, növekedett a növényvédőszerek használata, a vízforrások szennyezettsége, a talaj termőképességének csökkenésével kapcsolatos kockázat, valamint az egészségügyi kockázatok;

30. úgy véli, hogy a mezőgazdasági termelési rendszereknek a jövőben takarékosabbaknak kell lenniük a vízfelhasználás és a fosszilis energiaforrások tekintetében, kevesebb trágyát és növényvédőszert kell alkalmazniuk, valamint változatosabbnak kell lenniük, jobban kihasználva a növénykultúrák és az állattenyésztés közötti szinergiákat;

31. úgy véli, hogy a 2013 utáni közös agrárpolitikának azok támogatását kellene előtérbe helyeznie; akik elsősorban a mezőgazdaságból élnek;

32. úgy véli, hogy a 2013 utáni közös agrárpolitikának elő kell segítenie ezt a változást, és támogatnia kell a mezőgazdasági termelőket a fokozatos átállásban;

33. szintén megállapítja, hogy a közös agrárpolitikát már évek óta az jellemzi, hogy a befektetések nagyobb támogatást kapnak a foglalkoztatásnál;

34. úgy véli, hogy a mezőgazdaság a jövőben is a foglalkoztatás alapvető forrása lehet;

35. végül megállapítja, hogy a KAP reformja olyan területi hatásokkal is járt, amelyek ellentétesek a mezőgazdasághoz kapcsolódó tevékenységek megőrzésére irányuló törekvésekkel a legérzékenyebb területeken;

36. úgy véli, hogy a 2013 utáni közös agrárpolitika újra egyensúlyba kell, hogy hozza a foglalkoztatás érdekében nyújtott támogatásokat a mezőgazdaság megőrzésével az érzékeny területeken, köztük a városkörnyéki területeken;

37. azt ajánlja, hogy 2013 után Európa teljes területén hajtsák végre ezeket a kiemelt irányelveket, a történelmi referenciák fokozatos elhagyása mellett, és ezek helyett a hektáronkénti egységes kifizetéseket vegyék figyelembe, melyek szem előtt tartják a regionális összefüggéseket a termelési és szállítási költségek, a mezőgazdasági üzemek típusa, valamint a közjavak termelése tekintetében;

38. azt javasolja, hogy a hektáronkénti egységes kifizetéseket és más támogatásokat egyrészt a mezőgazdasági tevékenység tényleges gyakorlásától tegyék függővé, másrészt azok nagyobb mértékben és jobban függjenek a környezetkímélő, valamint a természeti erőforrásokat megőrző termelési módok alkalmazásától;

39. azt javasolja, hogy az európai köztámogatások vegyék figyelembe az egyes mezőgazdasági üzemek foglalkoztatási helyzetét, és kéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra a támogatások maximális összegének üzemenkénti meghatározását;

E. A környezetet és a természeti erőforrásokat kímélő termelési rendszereket előtérbe helyező közös agrárpolitika

40. úgy véli, hogy a környezet és a természeti erőforrások kímélése egyértelműen a közös agrárpolitika 2013 utáni átalakításának egyik fő irányelvét képezi;

41. úgy véli továbbá, hogy a gazdálkodókat ösztönözni és segíteni kell, hogy a környezeti szempontokat leginkább szem előtt tartó termelési rendszerekre álljanak át;

42. javasolja a támogatás első szintjének (hektáronkénti egységes kifizetések) eléréséhez szükséges minimumkövetelményeken túlmenően a környezetet és a természeti erőforrásokat leginkább kímélő termelési gyakorlatok és rendszerek (biogazdálkodás, az inputanyagok korlátozása, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése, vízkészletek védelme, a biológiai sokféleség megőrzése, a táj védelme stb.) ösztönzését és kiaknázását speciális kiegészítő ösztönző intézkedések (például területi gazdálkodási szerződések) segítségével;

43. javasolja továbbá a környezetvédelmi szempontból különösen érzékeny övezetekben a közös agrárpolitika támogatási szintjeinek az ökológiai feltételességet szem előtt tartó szigorúbb követelményektől való nagy mértékű függővé tételét és ilyen irányú kiigazítását, elkerülve ugyanakkor, hogy a bürokratikus terhek aránytalanná váljanak;

44. a területekkel kapcsolatos kihívások és az azokra gyakorolt hatások tekintetében megerősíti azt a kérését, hogy vonják be a hagyományos és a géntechnológiával módosított kultúrák együtt-termesztési módozatainak közösségi szintű meghatározásába;

F. A közös agrárpolitika tekintetbe veszi a természeti és földrajzi hátrányokat (hegyvidékek, szigetek, alacsony népsűrűségű területek, legkülső régiók)

45. megállapítja, hogy a hegyvidékek, szigetek vagy alacsony népsűrűségű területek, valamint az egyéb hátrányos helyzetűnek ítélt területek is speciális termelési feltételekkel rendelkeznek az állandó hátrányok miatt (lejtés, magasság, éghajlat, elszigeteltség, sovány talajok), valamint az egyedi társadalmi-gazdasági sajátosságaikból kifolyólag;

46. megállapítja, hogy mindezek egyszerre nehézzé (alacsony gazdasági jövedelmezőség), a környezeti egyensúly (küzdelem a természeti kockázatok ellen, a biológiai sokféleség védelme, nyílt és változatos tájak biztosítása) és az e területekre vonatkozó vidékfejlesztés szempontjából ugyanakkor nélkülözhetetlenné teszik a mezőgazdasági tevékenységet;

47. megállapítja egyébiránt, hogy jóllehet ezeknek a természeti hátrányokkal küzdő területeknek a mezőgazdasági termelése inkább a minőség felé irányul, az alacsony hozamok és a tartós többletköltségek megkülönböztetett figyelmet és kezelést tesznek szükségessé;

48. javasolja, hogy ez speciális kiegészítő pótlék formájában öltsön testet a mezőgazdasági termelés fenntartásának és a közjavak nyújtásának támogatása érdekében, a közelséget, a környezet magas színvonalú védelmét és a területi, társadalmi és kulturális kohéziót szem előtt tartó megközelítés alkalmazása mellett;

49. megállapítja, hogy bár számos eszköz és közpolitika áll rendelkezésre, a szereplők magas száma megakadályozza a valóban összehangolt cselekvést, mely nélkülözhetetlen a mezőgazdasági termelők megtartásához a hegyvidékeken, a szigeteken vagy az északi területeken;

50. úgy ítéli meg, hogy egy integráltabb, megfelelő szintű (például a hegyvidékeket és a szigeteket érintő) stratégia az állandó természeti hátránnyal küzdő régiók számára szükségesnek tűnik az e területekben rejlő potenciál teljes mértékű kiaknázása és az európai fellépés többletértékének kialakítása érdekében, és ennek értelmében azt szeretné, ha a 2014–2020-as programozási időszakban teljes mértékben végrehajtanák az EUMSz. 174. cikkét;

G. Egy olyan közös agrárpolitika, melynek a mezőgazdaságra és az élelmezésre kell összpontosítania

51. úgy ítéli meg, hogy a közös agrárpolitikának mindenekelőtt a mezőgazdaságra és az élelmezésre kell összpontosítania, és meg kell erősítenie a mezőgazdaságot az Európai Unió valamennyi régiójában;

52. megállapítja, hogy a második pilléren belül néha keveredés, sőt versengés tapasztalható a mezőgazdaság fejlesztését célzó intézkedések és a nem mezőgazdasági vidékfejlesztésre vonatkozó intézkedések között; szükségesnek tartja tehát az intézkedések e két kategóriája közötti határvonal pontosabb kijelölését; felkéri az Európai Bizottságot a vidékfejlesztési politika összességében pontosabb meghatározására; arra is felkéri az Európai Bizottságot, hogy pontosabban definiálja a vidékfejlesztési és a kohéziós politika közötti kapcsolódási pontokat az egy adott területen belül meghozott hasonló jellegű intézkedések koherenciájának biztosítása érdekében;

53. általánosságban hangsúlyozza a vidéki területek támogatásának fontosságát a területi kohéziós kritérium javára;

H. Egy közös agrárpolitikának fejlesztenie kell végrehajtás egyes módozatait

54. úgy ítéli meg, hogy a környezetet és a természeti erőforrásokat leginkább kímélő termelési rendszerek hatékony támogatása, a természeti és földrajzi hátrányok figyelembevétele, valamint a vidéki területek életminőségének és a helyi kezdeményezéseknek szánt kiemelt figyelem szükségessé teszik az intézkedéseknek és eszközöknek a regionális szinthez való igazítását;

55. elengedhetetlennek tartja a területi sajátosságok és a regionális politikai prioritások egyidejű figyelembevételét. Az utóbbiak ugyanis régiónként rendkívül eltérőek lehetnek;

56. véleménye szerint változtatásokra van szükség a közös agrárpolitika végrehajtási és irányítási módozatai terén. Ezek nem támaszkodhatnak ezentúl kizárólag az európai és a nemzeti szint bevonására, ahogyan az még a tagállamok többségében történik;

57. úgy ítéli meg, hogy a regionális szint bevonása alapvetően fontossá válik még akkor is, ha nélkülözhetetlen egy európai és nemzeti keret meghatározása;

58. arra kéri egyébiránt az Európai Bizottságot, hogy gondolkodjon el a közös agrárpolitika első és második pillére között jelenleg meglévő határ helyes és megfelelő voltáról;

59. úgy véli, hogy fenn kell tartani és meg kell erősíteni a legkülső régiók érdekeit szolgáló egyedi intézkedéseket az agrárszektorban a POSEI programok keretében, hogy figyelembe lehessen venni a mezőgazdaság sajátosságait ezekben a régiókban, amelyek különleges nehézségekkel küzdenek a termelési és értékesítési többletköltségek miatt, valamint azért, mert csupán kevés lehetőség kínálkozik mezőgazdasági termékeik skálájának bővítésére;

60. kívánatosnak tartaná, ha a regionális intézkedések mellett több régióra kiterjedő és régiókon felüli tevékenységekre is sor kerülne, melyek kiegészítenék a régiók intézkedéseit;

61. megerősíti a szubszidiaritás elvének, mint konkrét adminisztrációs módozatnak a szerepét a polgárokhoz legközelebbi szinten;

62. úgy véli, hogy a 2013 utáni közös agrárpolitikának egyszerűnek kell lennie a gazdálkodók számára, és az európai polgárok számára is átlátható és érthető kell hogy maradjon;

I. Egy olyan közös agrárpolitika, melynek javítania kell irányítási módozatain

63. úgy véli, hogy a régiók és a vidéki közösségek már nem elégedhetnek meg csupán a társfinanszírozói szerepkörrel anélkül, hogy részt vennének a végrehajtás és a kezelés egyes irányvonalainak és módozatainak kiválasztásában;

64. megítélése szerint a közös agrárpolitika sikeres átalakítása ezentúl a regionális, sőt némely esetben a helyi szint bevonásának általánossá válásán keresztül valósul meg;

65. úgy véli, hogy napjainkban a regionális, sőt némely esetben a helyi szint az egyetlen, mely lehetővé teszi:

—	egy hatékonyabb és jobban reagáló kormányzás létrehozását,

—	a támogatásoknak a régiók mezőgazdasági, környezeti és területi sajátosságai függvényében történő irányítását,

—	a közös agrárpolitika hatékony átértékelését a környezetet és a természeti erőforrásokat kímélő termelési rendszerek javára,

—	a közös agrárpolitikából eddig túl kevés hasznot húzó mezőgazdasági termelési ágazatok (zöldség-, gyümölcs- és szőlőtermesztés) és termelési rendszerek (biogazdálkodás) támogatását,

—	az új mezőgazdasági termelők letelepedését támogató politikáknak a regionális, sőt némely esetben a helyi összefüggésekhez való igazítását,

—	a mezőgazdasági ágazatok és az agrár-élelmiszeripari vállalkozások közötti kapcsolat megerősítését,

—	lerövidített forgalmazási utak kialakításának támogatását a mezőgazdasági termékek vonatkozásában,

—	a közös agrárpolitika, illetve a regionális és kohéziós politika közötti nagyobb koherenciát,

—	az európai terület kiegyensúlyozottabb és fenntarthatóbb fejlesztését.

66. úgy ítéli meg, hogy egy többszintű – európai, nemzeti, regionális – kormányzási keret felállítása elengedhetetlen feltétele a 2013 utáni közös agrárpolitika sikeres átalakításának;

J. Egy olyan közös agrárpolitika, mely a felmerülő kihívásokkal való szembenézéshez szükséges költségvetéssel rendelkezik

67. úgy véli, hogy a 2013 utáni közös agrárpolitika átalakítása nélkülözhetetlen ahhoz, hogy az Európai Unió szembe tudjon nézni az ezeken a rendkívül jelentős emberi, társadalmi, gazdasági, környezeti és területi következményekkel járó tevékenységi területeken jelentkező számos kihívással, továbbá hogy hatékonyabban járuljon hozzá az „Európa 2020” stratégiai dokumentumban meghatározott kiemelt feladatok (intelligens, fenntartható, inkluzív növekedés) teljesítéséhez, amiben az európai agrárszektornak nagyobb szerepet kell vállalnia, hiszen az EU számára stratégiai jelentősége van e prioritásokkal kapcsolatban;

68. megítélése szerint ez az átalakítás, melynek a környezetet és a természeti erőforrásokat kímélő termelési rendszerek kiemelt köztámogatásában is tükröződnie kell, jelentékeny erőfeszítéseket fog szükségessé tenni az alkalmazkodás, sőt a mezőgazdasági termelők átképzése és a termelési ágazatok átalakítása érdekében Európa valamennyi régiójában. Ebben az összefüggésben rendkívül fontos, hogy a tudományos világ továbbra is részt vegyen a mezőgazdaság fejlesztésében, és hogy úgy a KAP, mint az ahhoz kapcsolódó különböző lépések, intézkedések, ellenőrzések stb. kidolgozásában és végrehajtásában fokozott mértékben felhasználják a tudományos támogatást; A képzési intézmények lehetővé teszik, hogy a mezőgazdaság megújítására irányuló számos törekvést ténylegesen valódi, működőképes projektekre váltsák. Arra is szükség van, hogy ezeket a projekteket hatékonyan összekapcsolják az innovációs programokkal és alapokkal;

69. úgy véli, hogy az Európai Uniónak meg kell találnia az eszközöket ahhoz, hogy sikerre vigye ezt az átalakítást;

70. úgy ítéli meg, hogy ennek eléréséhez a közös agrárpolitika számára olyan szilárdabbá és erősebbé tett költségvetést kell biztosítani a 2014 és 2020 közötti időszakra, mely elegendő a felmerülő kihívásokkal való szembenézéshez;

Összegzés

71. emlékeztetni kívánja az Európai Bizottságot, az Európai Parlamentet és az Unió Tanácsát arra, hogy a közös agrárpolitika hozzáadott értékét, mint az EU 2020 stratégia kiemelt célkitűzéseinek eléréséhez való hozzájárulását, az alapján fogják megítélni, hogy képes-e:

—	biztosítani Európa élelmiszer-függetlenségét és élelmiszer-biztonságát az egészséges, diverzifikált és minőségi mezőgazdasági termelés révén,

—	stabil és elegendő jövedelmet biztosítani a mezőgazdasági termelők és az ágazatok számára a fenntartható munkahelyek megőrzésének és létrehozásának támogatása céljából,

—	hozzájárulni az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez és a biológiai sokféleség megőrzéséhez az ökológiai feltételesség általánossá válása, valamint a környezetet és a természeti erőforrásokat leginkább kímélő termelési módok támogatása révén,

—	előmozdítani az Európai Unión belüli területi kohéziót a mezőgazdasági tevékenységek és a virágzó vidéki közösségek fenntartásának biztosítása mellett Európa valamennyi régiójában;

72. úgy ítéli meg, hogy kizárólag egy egyértelmű, hosszú távú irányvonalakon nyugvó és a szükséges pénzügyi eszközökkel ellátott közös agrárpolitika adhat esélyt az Európai Uniónak arra, hogy megválaszolja az előtte álló főbb kihívásokat.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/12

A Régiók Bizottsága véleménye – Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2009–2010: potenciális tagjelölt országok

(2010/C 267/04)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános haladás és ütemterv

1. örömmel fogadja az Európai Bizottság „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2009–2010: potenciális tagjelölt országok” című dokumentumát, valamint az Izland tagságra irányuló kérelmével kapcsolatos közleményt;

2. örömmel fogadja a potenciális tagjelölt országok által elért haladást, amely 2009-ben Albánia és Szerbia tagfelvételi kérelméhez vezetett, valamint a kereskedelmi és azzal kapcsolatos kérdésekről szóló ideiglenes megállapodások folyamatos végrehajtását, továbbá valamennyi potenciális tagjelölt országban a stabilizációs és társulási megállapodásokat, Koszovóban pedig a reformok továbbvitelét;

3. megállapítja, hogy az EU jelentős erőfeszítéseket tett annak érdekében, hogy a potenciális tagjelölt országokat közelebb hozza az EU-hoz. A legújabb törekvések többek közt a pénzügyi válság hatásainak enyhítésére, valamint a vízumkérelmekkel kapcsolatban javasolt könnyítésekre irányultak. Mindkét esetben olyan kezdeményezésekről van szó, amelyek világossá teszik a polgárok számára az EU értékét;

4. üdvözli a montenegrói és szerbiai állampolgárokra vonatkozó vízumrendszer eltörlését, amely lehetővé tette a vízum nélküli utazást a legtöbb uniós tagállamba, és annak a reményének ad hangot, hogy Albánia és Bosznia mielőbb teljesíti a vízumkényszer eltörléséhez szükséges kritériumokat;

5. Tudomásul veszi az Európai Unió balti-tengeri stratégiáiról szóló, 2009. október 26-án elfogadott tanácsi következtetéseket, valamint az adriai- és jón-tengeri kezdeményezés tanácsának a kezdeményezésben részt vevő nyolc ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Görögország, Olaszország, Montenegró, Szerbia és Szlovénia) külügyminiszterei által 2010. május 5-én Anconában elfogadott nyilatkozatát; (1) üdvözli, hogy a makrorégiókat célzó európai stratégia fontos eszköz az integrációs folyamat felgyorsításában, nevezetesen a regionális és helyi önkormányzatok valorizálása révén;

6. hangsúlyozza, hogy az integrációs folyamat sikere érdekében fontos tényező, hogy a lakosság nagy hányada támogassa a jövőbeli tagságot. A helyi és regionális önkormányzatok ehhez is hozzájárulhatnak, mint ahogyan az EU jogi szabályozásának és pénzügyi támogatásának „abszorpciós kapacitásához” is. Ennek érdekében az alábbiak a legfontosabbak:

—	a településeket és a régiókat aktívan be kell vonni a nemzeti integrációs folyamatokba, az Európa Tanács Helyi és Regionális Önkormányzatok Európai Chartájának megfelelően;

—	az IPA-t (előcsatlakozási támogatási eszköz) úgy kellene kialakítani, hogy a települések és a régiók a jelenleginél nagyobb mértékben tudják kihasználni a befektetési és kapacitásépítési programot;

—	mivel a koppenhágai kritériumok stabil intézményi és pénzügyi rendszert követelnek meg, a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az integrációs folyamatba. Ez megteremti egy átlátható előkészítési és döntéshozatali rendszer feltételeit;

—

az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló 1085/2006/EK tanácsi rendelet 2. cikkének (1) bekezdése szerint a támogatás célja „a) a demokratikus intézmények (…) erősítése”, valamint a „c) közigazgatási reform, ideértve egy olyan rendszer felállítását, amely lehetővé teszi a támogatás igazgatásának a kedvezményezett országba történő decentralizálását (…)”. Ennek a felhasználási területnek, valamint a potenciális tagjelölt országokban elterjedt gyakorlatnak az alapján a rendeletnek tartalmaznia kellene egy olyan kötelező mechanizmust, amelynek alapján az IPA programtervezési időszakában konzultálni kell a helyi és regionális önkormányzatok képviselőivel;

—	az IPA nemzeti szintű programozásának időtartama messze meghaladja az elfogadható mértéket. Az RB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy sürgősen vizsgálja felül a programozási feltételeket az eljárások egyszerűsítése érdekében;

Tájékoztatási intézkedések

7. megállapítja, hogy a helyi és regionális szint rendkívül jó helyzetben van ahhoz, hogy párbeszédet kezdeményezzen a lakossággal és felvilágosítsa őket az integrációs folyamatról, valamint az uniós jogszabályoknak való megfeleléssel járó kihívásokról;

8. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az EU az összes kormányzati szinten ösztönözze a részvételt és az információkhoz való megfelelő hozzáférést. Az információhoz való hozzáférés különösen az új demokráciák számára jelentős, mivel ezek az országok gyakran igen védtelenek az olyan populista áramlatokkal szemben, amelyek a pluralista vitákban nem mindig kapják meg a megfelelő ellensúlyt;

9. kiemeli az uniós tájékoztatási intézkedések fontosságát, valamint hogy a potenciális tagjelölt országokban tapasztalható helyzetfelmérések konkrétak és egyértelműek legyenek, különben fennáll a félreértelmezés veszélye, ami azt eredményezheti, hogy az integrációs folyamatért felelős kormányok nehézségekkel találják szemben magukat a folyamat minden vetületének kezelése során. Ezzel szemben nyílt vitával és a polgárok megfelelő tájékoztatásával elő lehet segíteni az olyan, konfliktusokkal összefüggő, „univerzális” megoldások fellazítását, amelyek az idők során csak megszilárdították az etnikai ellentéteket;

Kapacitásépítés

10. azon a véleményen van, hogy az IPA-programot jobban ki kellene használni annak érdekében, hogy a települések és a régiók, valamint a civil társadalom a saját képességeikkel hozzá tudjanak járulni az integrációs folyamat megerősítéséhez. Az IPA ezenkívül az intézményi kapacitásépítéshez is hozzá tud járulni minden közigazgatási szinten;

11. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a régiókon belüli együttműködés a legfontosabb az integrációs folyamat szempontjából. A helyi önkormányzatok által regionális szinten megvalósított NALAS (2) jó példát jelent az országok közötti eszmecserére;

12. megállapítja, hogy az Európai Bizottság jelentése nagyobb jelentőséget nyerne, ha szélesebb látókörű lenne, és ezáltal nagyobb figyelmet szentelne a helyi és regionális szintnek. A csatlakozást követően ugyanis a közösségi joganyag igen jelentős része ezeken a szinteken kerül végrehajtásra;

13. sajnálattal állapítja meg, hogy az Európai Bizottság a tagjelölt országokban nem végez rendszeresen a szubnacionális szintekre irányuló kapacitásértékelést;

A helyi és regionális szint és a civil társadalom

14. úgy véli, hogy a civil társadalomnak jelentős szerepe van a stabil demokrácia kiépítésében. Ezért a civil szektornak is képviseltetnie kell magát az integrációs folyamatban;

15. nagyobb elkötelezettséget javasol a társadalom rászoruló rétegeinek támogatását szolgáló jogi normák lefektetése révén. A tagjelölt országok közül sokban elmaradás tapasztalható a közegészségügyi és szociálpolitikai kérdések, valamint a nők kiszolgáltatottságával és egyenjogúságával kapcsolatos kérdések terén.

16. megállapítja, hogy az integrációs folyamat szempontjából rendkívül fontos, hogy a potenciális tagjelölt országok képesek legyenek érvényesíteni a kisebbségek jogait. Erre szolgáló gyakorlati megállapodásokat gyakran pontosan a helyi vagy a regionális szinten lehet találni;

17. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a potenciális tagjelölt országok intézményi kapacitásait meg kell erősíteni. Ha a regionális közigazgatási főiskola megkezdi rendes működését, rendkívül fontos, hogy a regionális és helyi szintű képviselők is részt tudjanak venni a képzési programban;

Megjegyzések az egyes országokra vonatkozóan

Albánia

18. üdvözli, hogy az ellenzék, ha bizonyos korlátozásokkal is, de újra részt vesz az országgyűlés munkájában. Albániában még mindig hiányzik az integrációs folyamathoz szükséges koordináció a kormányzati szintek között;

19. megállapítja, hogy a közösségi jog által lefedett számos területen haladás tapasztalható a jogalkotás harmonizációja terén, különösen azóta, hogy Albánia hivatalosan is benyújtotta uniós csatlakozási kérelmét. Ha megkezdődnek a hivatalos tárgyalások, azokat a Lisszaboni Szerződésben előírtaknak megfelelően kell lebonyolítani, azaz a helyi és regionális szintet is meg kell vizsgálni, és be kell vonni őket a folyamatba;

20. kiemeli, hogy a településeket is be kell vonni az Albánia előtt álló folyamatba, azaz a jövőben várható tárgyalások folyamatába;

21. hangsúlyozza: igen fontos, hogy a közigazgatás jelenlegi reformja során Albániában minden szinten felhasználják a kapacitásépítést szolgáló európai bizottsági eszközöket (Twinning, TAIEX és SIGMA). Ennek alapvető jelentősége van mind a hatékony és átlátható intézmények létrehozása, mind pedig a súlyos korrupció megfékezését célzó intézkedések támogatása szempontjából;

22. fontosnak tartja, hogy Albánia felgyorsítsa a működő ingatlanpiac fejlesztésével kapcsolatos munkáját. Ez a folyamat a településeknek lehetőséget nyújt adóalapjuk hosszabb távú bővítésére is;

23. emlékeztet arra, hogy Albániában még kezdeti szakaszában van a decentralizáció. A már meghirdetett, települési szinten végrehajtandó előírásokat nem mindig ültetik át. Az előírások végrehajtása nem utolsósorban a kisebbségek érdekvédelme szempontjából fontos;

24. megállapítja továbbá, hogy az Európai Bizottság a közleményében a gazdasági és szociális jogokról szóló részt a jogalkotási tevékenység értékelésére korlátozta, pedig ki kellene térni a végrehajtásra is, és elemezni kellene, hogy az új jogszabályok átültetésének hiányosságai miként hatnak a hátrányos helyzetű csoportokra;

25. osztja az Európai Bizottság nézetét, mely szerint az adózás terén előrelépések történtek, megállapítja azonban, hogy a decentralizáció folyamatában a hatáskör- és forráselosztás terén megfigyelhető egyenlőtlenségek veszélyt jelenthetnek;

Bosznia-Hercegovina

26. megállapítja, hogy Bosznia daytoni megállapodásra épülő alkotmánya összetett közigazgatási struktúrához vezetett. Többek között a daytoni megállapodás felépítése az oka annak, hogy Bosznia-Hercegovinában hiányzik az európai jogalkotáshoz való alkalmazkodáshoz szükséges döntéshozatali befolyás. A megosztott Boszniában olyan vezetésre van szükség, amelyik képes ellentéteket áthidalni és közös megoldásokat kezdeményezni. Egy olyan vezetés, amelyiket a döntéshozatalban etnikai szempontok vezérelnek, nem szolgálja a boszniai polgárok érdekét;

27. sajnálattal látja az alkotmányos reformokról szóló butmiri megbeszélések kudarcát, és sürgeti valamennyi bosznia-hercegovinai etnikai csoport vezetőjét, hogy elfogadható megoldást találjanak, hogy az ország teljes körű szuverenitást kapjon, és folytathassa a reformokat és az európai integrációs folyamatokat;

28. megállapítja továbbá: amint a nyilvánosság számára láthatóvá válnak e széttagolt vezetés következményei, olyan nyomás nehezedik majd a döntéshozatali rendszerre, amely végül reformokhoz vezet. E folyamat elindításához az kell, hogy az EU világossá tegye, melyek a valódi politikai alternatívák: az ellentéteket kiélező kérdések folyamatos előtérbe helyezése – vagy egy olyan politika, amely elérhetővé teszi az országban a belső piac négy szabadságát;

29. következtetése szerint a vízumkérdés azt jelzi, hogy a vitát új formában és új tartalmakkal kell folytatni. A vízumkérdés egyértelművé teszi, hogy a nemzeti szintű döntéshozók cselekedni is képesek, ha úgy vélik, hogy a közvélemény ezt kívánja. Az EU-ra és különösen a Régiók Bizottságára felelősségteljes szerep hárul ezen a területen. A boszniai polgároknak a helyi szinten keresztül kell közvetíteni az integráció követelményeit és előnyeit. Ebben az összefüggésben erősíteni kell az elkötelezettséget és a kohéziót, illetve nagyobb hangsúlyt kell fektetni azokra az értékekre és elképzelésekre, amelyek összhangban vannak az ember és az emberi jogok tiszteletben tartásával;

30. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a társadalom megszervezésének jelenlegi formája nem hatékony, és rossz hatással van a gazdasági környezetre;

31. úgy véli, hogy van lehetőség azoknak a boszniai reformerőknek a támogatására, amelyek elő akarják segíteni mind az állam megerősödését, mind pedig az erősebb települések decentralizációját. Azokból a polgárokból, akik utazni akarnak és megértették, hogy miért maradnak el a beruházások, vagy hogy a strukturális alapok felhasználása miért még mindig a jövő zenéje, idővel összeállhat a csapat, amelyik a vitát a vízumpolitika mellett más területekre is irányítja. A Régiók Bizottságának részt kellene vennie a tájékoztatási kezdeményezésekben, és támogatnia kellene az olyan választott helyi képviselőket Boszniában, akik hozzájárulhatnak a változásokhoz;

32. megállapítja, hogy a társadalom bonyolult szerveződése hozzájárult ahhoz, hogy a települések és szervezeteik viszonylag kevés információval rendelkeznek az EU-ról és az IPA-eszközökről;

33. arra következtet, hogy a nemzeti szintet számos hatáskört illetően erősíteni kell, különösen azért, mert ennek a szintnek a hatáskörébe tartozik a közös települési törvényhozás;

34. amellett száll síkra, hogy az IPA-t helyi szintű intézkedésekhez is rendelkezésre bocsássák;

Szerbia

35. üdvözli, hogy a szerb parlament jóváhagyta Vajdaság autonóm régió új statútumát, amely 2010. január 1. óta van hatályban, és erősíti a Vajdaság regionális szintű hatásköreit, valamint megállapítja, hogy Szerbia fontos előrelépéseket tett az integrációs folyamatban. Ami azonban a decentralizáció folyamatát illeti, az ország még mindig meglehetősen szétforgácsolt, és a minisztériumok hatásköreiben célszerűtlen átfedések vannak. A folyamatban lévő reformok keretében olyan regionális szint létrehozásán dolgoznak, amelynek hatásköre kiterjed a fejlesztés és növekedés kérdéseire, a gyakorlati átültetés azonban nem világos. A kapacitásépítés, melyet nemzetközi támogatással a szerb települések szövetsége (3) visz előre, az RB szerint jelentős mértékben hozzájárul a települések korszerűsítéséhez;

36. utal arra, hogy az integrációs folyamatot a társadalom valamennyi szintjén belső reformoknak kell kísérniük;

37. üdvözli, hogy a 2009 márciusában, a Szerb Köztársaság decentralizációjának céljából létrehozott Nemzeti Tanácsot (National Council for Decentralisation of the Republic of Serbia) egy szakértői csoport keretében megbízták a decentralizáció európai normákat követő, átfogó stratégiájának kidolgozásával. Ez lendületet adhat a további reformtevékenységnek;

38. üdvözli a települések intézményi fejlesztése terén elért eredményeket. Alapvetően fontosak a megbízható, így előre látható pénzügyi viszonyok. Ehhez nemcsak kapacitásépítést támogató intézkedésekre van szükség, hanem olyan erőfeszítésekre is, amelyek biztosítják, hogy a települések teljes mértékben megfeleljenek a stabil közintézményekre vonatkozó koppenhágai kritériumoknak. A közeljövő fontos kérdése a földtulajdon településeknek való visszaadása is, valamint az, hogy a települések tulajdonjogot szerezhessenek;

39. megállapítja, hogy egyes településeknek gondot okoz az alapvető szolgáltatások biztosítása, pedig Szerbiában adókompenzációs rendszer működik. A szükséges reformokhoz tartoznak többek között a települések pénzügyi autonómiájának fokozását célzó intézkedések. Ezt olyan finanszírozási elv segítségével lehetne elérni, amelynek értelmében az új hatáskörökkel járó költségeket állami eszközökből kiegyenlítik;

40. üdvözli Szerbia kezdeményezését a települések által végrehajtott környezetvédelmi intézkedések támogatására egy környezetvédelmi adóra épülő környezetvédelmi alapból. Ez jó példája az olyan intézkedéseknek, amelyek elősegíthetik az önkormányzatok alkalmazkodását az uniós előírásokhoz. Az adóbevételek egy része célokhoz kötött bevételként közvetlenül eljut a településekhez, és ott felhasználható például a környezetvédelmi hatástanulmányok elkészítéséhez szükséges kompetenciák kiépítésére;

41. megállapítja, hogy az IPA-t elsősorban a szerb központi közigazgatás reformját és a nagyobb infrastrukturális intézkedések támogatását segítő eszköznek tekintik. Ennek megfelelően sajnálja, hogy csak igen korlátozott részét szánják például a helyi szintű kapacitások továbbfejlesztését szolgáló, égetően szükséges intézkedésekre;

42. üdvözli a szerb parlament 2010. március 31-i, az 1995. júliusi srebrenicai eseményekkel kapcsolatos határozatát, amely elítélte az ott elkövetett mészárlást. E határozat elfogadása fontos lépés saját történelmük feldolgozásának folyamatában. A szerb kormány ezzel a megbékélés, a Szerbián belüli fejlődés és az Európai Unióhoz történő további közeledés pozitív jelét adta;

Koszovó (4)

43. üdvözli a koszovói stabilizációs folyamatot. A nemzetközi szervezetek, köztük számos uniós tagállam által hozott intézkedések megteremtették a stabil jogállamiság és a polgárok nagyobb biztonságának alapját; a nagyobb stabilitáshoz vezető folyamat bizonyos momentumai ugyanakkor a bosznia-hercegovinai helyzetre emlékeztetnek, és a későbbi integrációt veszélyeztető etnikai megosztottság kockázatát rejtik magukban. Mindez megnehezítheti az integrációs folyamatot ebben az országban, ahol alacsony a társadalom képzettségi szintje, és ahol gyengén fejlettek a közintézmények;

44. hangsúlyozza, hogy Koszovóban nagyon fontos a jogállamiság elveinek érvényesítése, és elismeri, hogy a különböző etnikai csoportok békés egymás mellett élésének szempontjából döntő szerep hárul a nemzetközi jelenlétre Koszovóban;

45. üdvözli a kommunális reformokkal kapcsolatos kezdeményezéseket és az országban folyó decentralizálási tevékenységet;

46. megállapítja, hogy a Koszovóban jelenleg megfigyelhető tendencia az etnikai alapú helyi önkormányzatok további kialakulásához vezet, ami miatt még inkább szükség van a helyi szintű párbeszédre. Az említett folyamat miatt a helyi összefogás támogatásában fontos szerep hárul a helyi szintű együttműködési szervekre. Az ilyen erőfeszítések keretében a közös IPA-projektek elősegíthetnék a jelenlegi ellentétek áthidalását. Koszovó jövőbeli fejlődésének fényében – és nemcsak az ország korlátozott anyagi forrásai, hanem a társadalmi szolidaritás előmozdításában játszott intézményi szerep jelentősége és az alapvető közszolgáltatások egyetemes jellege miatt is – lehetőség szerint meg kell szüntetni az etnikai alapon létrejött kettős intézményeket (iskolákat, kórházakat stb.). Ezek egyébként is a politikai kudarc és a közpénzek rossz felhasználásának jeleiként értelmezhetők, és nem utolsósorban tovább mélyítenék az etnikai különbségeket;

47. azt ajánlja, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet Koszovó képzési kapacitásának, hogy az ország előnyt kovácsolhasson demográfiai összetételéből. Nagy a veszélye annak, hogy a napjainkban a népességen belül jelentős arányt kitevő fiatalok nagy része tanulmányai befejeztével elhagyja az országot;

48. leszögezi, hogy az ország szűkös forrásainak hatékony kihasználása érdekében fontos az intézményi kapacitásbővítés. Ezzel párhuzamosan források is felszabadulnak így, amelyek például egészségügyi fejlesztésekre fordíthatók;

49. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy átfogó képzési intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy hatékonyabban lehessen végrehajtani a közbeszerzés terén a közelmúltban hozott előírásokat;

50. azt ajánlja, hogy az IPA-programot a kiterjedt kapacitásépítés eszközeként alkalmazzák az országban. Ennek segítségével országszerte jobban meg lehet értetni az emberekkel az integráció követelményeit és az uniós tagsággal járó előnyöket;

Montenegró

51. üdvözli azt az eltökéltséget, melyet Montenegró tanúsít az integrációs folyamatban. Ez különösen a kormány és az önkormányzatok évente többször közösen ülésező képviselői között folyó intézményesített párbeszédben ölt testet;

52. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy Montenegróban az államigazgatás valamennyi szintjén égető szükség van jól képzett szakemberekre. Ebből kifolyólag a kormányzat célirányosan olyan koordinációs feladatokra összpontosítja forrásait, amelyekben a helyi szint is jelentősen képviselve van. Ez nemcsak a reformfolyamat sebességére van hatással, hanem az ország azon képességére is, hogy koordinálja a külföldi befektetők tevékenységeit. Mindezt az tette lehetővé, hogy az IPA-program keretében a helyi szint került a középpontba;

53. megállapítja, hogy a reformfolyamat elhúzódása ellenére a jelenleg folyó kommunális reformokat széles körű vita előzte meg a polgármesterek szerepéről és a helyi önkormányzatok önkéntes társulásáról. Ennek célja pedig az volt, hogy a települések jobban fel legyenek készülve a strukturális alapok által nyújtott támogatásra;

54. üdvözli, hogy a külső ellenőrzést fokozó, szigorúbb jogszabályokat vezettek be a helyi választásokkal kapcsolatos visszaélések, illetve általában a korrupció visszaszorítására;

55. megállapítja, hogy a helyi önkormányzatoknak csak korlátozott befolyásuk van az adók mértékének megállapítására, ami hatással van a települési önkormányzásra;

56. azt is megállapítja, hogy elfogadhatatlanul hosszú idő az a három év, amely a programtervezés és a program elindítása között eltelik, s ami így ahhoz szükséges, hogy beinduljanak az országban az első IPA által finanszírozott projektek. Még ha csökkentik is a felkészülési időszakot az IPA-támogatások elkövetkezendő évében, akkor is egyszerűsíteni kell a rendelkezéseket, hogy rövidebbé váljon a fenti időszak;

Izland

57. egyetért az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatával, hogy kezdődjenek meg az európai uniós csatlakozási tárgyalások Izlanddal, valamint azzal, hogy az ország kapjon előcsatlakozási pénzügyi támogatást az előcsatlakozási támogatási eszközön (IPA) keresztül.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) www.aii-ps.org

(2) Network of Associations of Local Authorities of South East Europe (Délkelet-európai helyi önkormányzatok szövetségeinek hálózata).

(3) A városok és közösségek állandó értekezlete.

(4) Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244/99. sz. határozata értelmében.

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/17

A Régiók Bizottsága véleménye – Tavaszi csomag: Az EU cselekvési terve a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására

(2010/C 267/05)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A. Általános megjegyzések

1. egyetért az Európai Bizottság arra irányuló politikai szándékával, hogy megőrizze az Európai Unió (EU) vezető szerepét a 2000-ben az ENSZ égisze alatt a millenniumi fejlesztési célok (1) elfogadásával megkezdett, a szegénység elleni világszintű harcban;

2. üdvözli az EU tizenkét pontos cselekvési tervének a „Tavaszi csomagot” alkotó, a mellékletben részletezett számos dokumentum alapján történő kidolgozását. Az EU célja egy közös álláspont kialakítása az ENSZ szervezésében szeptember 20–22-én tartandó New York-i csúcstalálkozóra. A súlyos gazdasági, szociális és pénzügyi válság körülményei ellenére a végső kihívás: újult erővel küzdeni nők, férfiak és gyermekek százmillióinak nyomora ellen, és konkrét megoldásokat kialakítani a 2015-ben lezáruló millenniumi fejlesztési célokból eredő kötelezettségvállalások betartására;

3. üdvözli, hogy ezek az elemzésekkel és javaslatokkal teli dokumentumok lehetővé teszik a globális helyzet felmérését: világos és részletes adatokat tartalmaznak az egyes fejlesztési célok elérése felé tett – meglehetősen szerény – előrehaladásról, illetve a tagállamok által a hivatalos fejlesztési támogatásokon keresztül nyújtott pénzügyi hozzájárulásról, a késedelmek és a gyenge pontok rejtegetése nélkül tanúskodnak az EU által mind az Unión belül, mind pedig különféle nemzetközi fórumok keretében az egyes érdekeltek csatarendbe állítására tett kezdeményezések összetettségéről, és új utakat jelölnek ki az elérendő célok felé vezető lépések felgyorsítására;

4. annál is inkább sajnálja, hogy az EU és a kedvezményezett országok helyi és regionális önkormányzatait az Európai Bizottság nem említi meg kifejezetten (2) első közleményében a millenniumi fejlesztési célok megvalósításába bevont partnerek között. Ez a kihagyás ellentétes a 2005-ös, fejlesztéssel kapcsolatos konszenzussal, amely magában foglalja az alábbiak főbb irányvonalait: a vonatkozó európai politika, az Európai Bizottság 2008-as, az önkormányzatokat fejlesztési szereplőkként kifejezetten elismerő közleménye, a Tanácsnak a fenti közleménnyel összefüggésben 2008. november 10-én elfogadott következtetései, valamint az Európai Bizottság és az önkormányzatokat intézményi szinten képviselő Régiók Bizottsága között a 2009. április 22-én egyhangúlag elfogadott 312/2008 végleges RB-véleményt követően kialakult párbeszéd;

5. elengedhetetlennek tartja, hogy ezt a hiányosságot pótolni kell abban a dokumentumban, amely az EU közös álláspontját fogja képezni a Tanács és a Parlament általi vizsgálatát követően, továbbá el kell ismerni az európai helyi és regionális önkormányzatok és társszervezeteik által a szegénység elleni küzdelemben betöltött jelentős szerepet;

B. Megjegyzések különféle témákban

6. nem kíván részletesen visszatérni arra a hozzájárulására, amelyet az európai helyi és regionális önkormányzatok és a támogatás kedvezményezett országainak helyi önkormányzatai tesznek a fejlesztési céloknak a demokratikus kormányzást tiszteletben tartó megvalósítása terén: (3) már volt alkalma ennek hangsúlyozására és javaslattételre a 2005 óta a helyi önkormányzatok fejlesztési együttműködéséről elfogadott véleményeiben, (4) amelyek alapján úgy ítélhette meg, hogy nincsen szükség az ügy további népszerűsítésére;

7. emlékeztet arra, hogy a 2008-as accrai cselekvési menetrend elismeri a helyi és regionális önkormányzatoknak az új segélyezési rendszerben betöltött szerepét;

8. helyénvalónak tűnik azonban számára bizonyos, a helyi és regionális önkormányzatokat közvetlenül érintő kérdések kiemelése akkor, amikor az EU érvényesíteni szeretné álláspontját nemzetközi téren;

A millenniumi fejlesztési célok megvalósítása és tematikus közlemények

9. emlékeztet arra, hogy a 8 fejlesztési célból 7 a szegénység igen konkrét aspektusaira vonatkozik. Az út kétharmadánál vont 2010-es mérleg igencsak eltérő vonásokat mutat. Ezek a jellemzők eléggé kedvezőek a mélyszegénység kismértékű csökkenését, az 5 év alatti gyermekek halandóságát, a járványokat és az ivóvízhez való hozzájutást illetően. Kedvezőtlenek, sőt, nagyon kedvezőtlenek azonban az éhezés és az alultápláltság, az oktatásbeli egyenlőtlenségek, az anyahalandóság, az AIDS és a szennyvíztisztítás vonatkozásában. Ezt a globális mérleget, amely a (korábban élelmezési, majd gazdasági és pénzügyi) válságokból is ered, az egyes országokon belüli és főként a világ régiói közötti eltéréseket szem előtt tartva kell értékelni: míg például Kína felemelkedése javít bizonyos mutatókat, Afrika Szaharától délre található területei vannak a leginkább elmaradva a gyermekek alapfokú oktatáshoz jutását, az AIDS-elleni küzdelmet és a tisztított vízhez való hozzáférést illetően. Ugyanakkor emlékeztet arra, hogy ennek a hét fejlesztési célnak a megvalósítása a nyolcadiktól függ („globális fejlesztési partnerség kialakítása”), amely a válság kontextusa ellenére megalapozza azt, hogy minden szereplő szolidaritást vállaljon a világon tapasztalható nyomor leküzdésében;

10. osztja az Európai Bizottság azon nézetét, mely szerint a millenniumi fejlesztési célok egymástól kölcsönösen függnek. A „Tavaszi csomag” dokumentumaiban kínált példák kiegészítésére és szemléltetésére megemlíthetjük a vízhez való hozzájutást is, aminek biztosítására az EU a vízügyi eszközön keresztül törekszik, és ami az európai helyi és regionális önkormányzatok által folytatott együttműködési tevékenységeknek is gyakran a középpontjában áll. Amennyiben a víz iható, az kedvezően befolyásolja mindannyiunk egészségét, azonban ha rendelkezésre áll, már az is elősegíti a mezőgazdaság fejlődését – ezáltal elvileg lehetővé téve a jobb táplálkozást –, és (a munkájuk megkönnyítése révén) a nők életének javítását, főként a leánygyermekek esetében, akik felszabadult idejüknek köszönhetően bekapcsolódhatnak az oktatásba;

11. kiemeli, hogy a fejlesztési célok terén való előrehaladáshoz olyan nemzeti rendszerekre van szükség, amelyek az eszközök kidolgozása és elosztása során nem feledkeznek meg az „alapvető” – vagyis a lakosság alapszükségleteire hatékonyan válaszolni képes – szolgáltatásokról;

12. ennek kapcsán emlékeztetnie kell a regionális és helyi önkormányzatok döntő szerepére abban, hogy kialakítsák és megszervezzék a fenti szolgáltatásokat, figyelemmel a demokratikus és hatékony, a polgárok javát szem előtt tartó kormányzás szempontjaira;

13. hasonlóképpen a helyi szintű megközelítés elengedhetetlennek tűnik a fejlesztési célok eléréséhez teljesítendő nagy kihívások egyikének, a demográfiai változással összefüggőnek a megválaszolásához: a helyi szintű fejlesztési igények figyelembevétele nélkül, vagyis a kis falusi gazdaságok támogatása nélkül a vidékről való elvándorlás növelni fogja a nyomort a kezelhetetlenné váló megapoliszokban, illetve fokozni fogja a külföldre irányuló vándorlási hullámokat;

14. ezért kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt a helyi fejlesztési megközelítést integrálja a regionális (azaz a több országra vonatkozó) stratégiákat és az országokra lebontott stratégiákat tartalmazó dokumentumoknak a partnerországokkal együtt történő kidolgozásába. Ezzel kapcsolatban utal arra, hogy be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat a fejlesztési programok megvalósításába. A globalizációval kapcsolatos kihívások megválaszolásának ugyanis az a feltétele, hogy figyelembe veszik azokat a hatóságokat, amelyek helyi szinten felelnek a demokratikus vezetésért és a helyi fejlesztésért;

15. ezenkívül a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő fellépésekkel elősegíthetik egyfelől azt, hogy a nagyközönségben a válság összefüggésében tudatosuljon: a nyomor a világ számos részén realitás, másfelől pedig azt, hogy mielőbb reagáljanak a fejlesztés szolgálatában. Az általuk megnyilvánuló szolidaritás és önzetlenség révén ezek a fellépések alkalmat adhatnak a bevándorló hátterű lakosságnak arra, hogy újra felfedezze kulturális gyökereit, és származási országában részt vegyen az intézmények és a polgári szabadságjogok megerősítésében a fejlődés érdekében;

Fejlesztésfinanszírozás

A hivatalos fejlesztési támogatást illetően

16. üdvözli, hogy az EU (az Európai Bizottság és a tagállamok) nyújtja a legtöbb ilyen támogatást a világon: (5) jóllehet ennek – a GNP mintegy 0,45 %-ára becsült – 2010. évi összege elmarad az általa kitűzött köztes céloktól, az EU által nyújtott támogatás jóval a gazdag országok átlaga (2010-ben a GNP 0,31 %-a) fölött van;

17. fontosnak tartja megjegyezni, hogy egyes tagállamok már elkönyvelik nemzeti fejlesztési támogatásaikon belül azokat az összegeket, amelyeket regionális és helyi önkormányzataik a decentralizált együttműködési tevékenységeikre szánnak, míg más tagállamok – különböző okokból – nem tesznek így;

18. szükségesnek tartja ezért egyértelműen azonosítani a regionális és helyi önkormányzatok által a fejlesztési támogatásokból nemzeti és nemzetközi szinten vállalt részt;

19. úgy véli továbbá, hogy a világos számadatok elősegítenék a helyi és regionális önkormányzatok által a szegénység elleni globális küzdelemben vállalt pénzügyi hozzájárulás növelését. Jóllehet ugyanis az önkormányzatok teljes hozadéka jóval meghaladja pénzügyi részvállalásukat, némelyikük már célul tűzte ki, hogy forrásainak 0,7 %-át a fejlődő országokkal folytatandó együttműködési tevékenységekre fordítja. Egy részük bizonyos konkrét szükségletek kielégítését célzó pénzügyi mechanizmusokat is bevezetett (így például Franciaország a vízhez való hozzájutást illetően);

20. ezenkívül fontolóra lehetne venni, hogy a 100 000 helyi és regionális önkormányzat mindegyike – tiszteletben tartva az adott nemzeti jogszabályokat – áldozzon önkéntes alapon lakosonként évente legalább 1 eurót a fejlesztési támogatásra. Azok a helyi és regionális önkormányzatok, amelyek nem folytatnak közvetlenül decentralizált együttműködési tevékenységet, hozzájárulásukat egy, a helyi önkormányzatok fejlesztési támogatásának szentelt alapba fizethetnék be, a jelenlegi spanyolországi gyakorlatnak megfelelően. Ennek a hozzájárulásnak a keretében azokat a tevékenységeket is előtérbe lehetne állítani, amelyek közvetett módon segítik elő a fejlődést (például azáltal, hogy felhívják a figyelmet a világban tapasztalható szegénységre);

A fejlődő országok adóügyeit illetően

21. támogatja az európai hatóságok törekvését és arra irányuló intézkedéseit, hogy együttműködjenek a fejlődő országokkal az adóbevételeknek a demokratikus kormányzással összhangban levő alapokra és gyakorlatokra történő építésében, fellépve az adóparadicsomok és a korrupció ellen;

22. ezzel kapcsolatosan négy pontot kíván kiemelni:

—

a támogatás által kedvezményezett országok regionális és helyi önkormányzatainak erőforrásokra van szükségük ahhoz, hogy anélkül feleljenek meg a rájuk ruházott felelősségnek, hogy kizárólag a hivatalos fejlesztési segély által – különösen a költségvetési támogatáson keresztül – kifejtett véletlenszerű hatásoktól függnének,

—	az önkormányzati vezetőknek is szükségük van az EU által a nemzeti szint részére felajánlott technikai segítségnyújtásra,

—	az európai helyi és regionális önkormányzatok máris foglalkoznak ezzel a központi kérdéssel, kiterjesztve decentralizált együttműködésük intézményi dimenzióját a helyi adózás megszervezésének és működtetésének támogatására,

—	ugyanakkor szükséges, hogy az európai költségvetési támogatás, amennyiben létezik, közvetlenebbül irányulhasson a helyi és regionális önkormányzatok támogatása felé;

23. hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok – a civil társadalommal közösen betöltött – szerepét abban, hogy nyújtsanak a fejlesztésre irányuló oktatást, és növeljék a közvélemény fogékonyságát a világban tapasztalható szegénység iránt. Az emberekhez közel álló kezdeményezések és az alapok felhasználása iránti bizalom nélkül válság idején még nehezebben lehetne megértetni az európai polgárokkal, hogy szükség van a bolygó más földrészeivel való pénzügyi szolidaritásra;

Intézményi mechanizmusok

az európai politikák koherenciájáról

24. üdvözli az EU által annak érdekében tett kezdeményezéseket, hogy megvalósítsa a fejlesztési politikáról szóló európai konszenzus elvét, amely szerint azok az európai politikák, amelyek nem a fejlesztésről szólnak, nem akadályozhatják azokat az erőfeszítéseket, amelyeket a millenniumi célkitűzések megvalósítása érdekében kell megtenni. Emlékeztet továbbá arra, hogy a 2009. novemberi tanácsi ülés döntése szerint az érintett tizenkét szakpolitika közül az erőfeszítések az alábbi öt kiemelt területre koncentrálnak: kereskedelem és pénzügyek, éghajlatváltozás, globális élelmezésbiztonság, migráció és biztonság;

25. megjegyzi, hogy emiatt (hogy csak néhány pontot említsünk) a közös agrárpolitika 2013 utáni reformjának tekintetbe kell vennie a globális élelmezésbiztonságot, továbbá a fejlődő országokból származó magasan képzett szakemberek migrációjának körkörös jellegét támogatni kell, hogy ezek az országok se nélkülözzék a fejlődésükhöz és a millenniumi célkitűzések megvalósításához – különösen az egészségügy terén – alapvető szakmai tudást. Ugyanígy egy terület helyi fejlesztése megvalósítási módjának is tekintettel kell lennie a környezetvédelmi dimenzióra;

a segély hatékonyságához kapcsolódóan

26. 2009. áprilisban elfogadott 312/08 fin jelzésű véleményében az RB „jelentős előrelépésként” üdvözölte a támogatások harmonizációjáról szóló, 2005-ben elfogadott párizsi nyilatkozatot, és arra szólított fel, hogy az egyeztetések révén és az átláthatóság jegyében az együttműködésre irányuló tevékenységeket minden szinten hangolják össze. Mivel az intézkedések összehangolása a tevékenységek ismeretét feltételezi, az RB az Európai Bizottsággal való szoros együttműködésben kezdeményezte a „decentralizált együttműködés internetes atlaszának” létrehozását, hogy az eddigieknél pontosabban tudni lehessen, „ki mit csinál, hol és hogyan?” az európai helyi önkormányzatok között;

27. hangsúlyozni kívánja, hogy az európai regionális és helyi önkormányzatok és a partnerországokban működő hasonló szervezetek között kialakított kapcsolatok lehetővé teszik, hogy konkrét előrelépések történjenek a párizsi nyilatkozat és az accrai cselekvési terv középpontjában álló demokratikus felelősségvállalás és a partnerországok prioritásaival és jellemzőivel való harmonizáció elveinek megvalósulása irányában, amely nem maradhat egyszerűen államok közötti ügy;

28. megjegyzi, hogy az önkormányzatok szintjén történt intézkedéseket nem hagyják figyelmen kívül abban a jelentésben, amelyet az ENSZ főtitkára – a szeptemberi ülést előkészítendő – 2010. februárjában állított össze a millenniumi célkitűzések 2015-ig történő megvalósulásáról. (6) A dokumentum kiemeli, hogy ezek az intézkedések nagy jelentőséggel bírnak, amennyiben a fellépések közötti szinergián és az érintett népek részvételén alapulnak;

29. határozott óhaja, hogy az EU által a júniusi tanácsi értekezleten végleges formában elfogadásra kerülő közös álláspontban a politikai vezetők ne tévesszék szem elől azt, hogy a millenniumi célok megvalósításának rendeltetése az, hogy javulást hozzon emberek százmillióinak mindennapi életében, illetve hogy helyi szinten mérhető le a nagy nemzetközi támogatási mechanizmusok valódi hatékonysága;

30. kéri ezért, hogy az állami alatti szintet kifejezetten vegyék figyelembe az EU által júniusban, a nemzetközi közösség által pedig szeptemberben elfogadásra kerülő elemzésekben és ajánlásokban. Európa százezer helyi önkormányzata éltetheti azokat a kis patakokat, amelyek tápláló, nagy folyamokká dagadnak majd. Ez az államok és helyi önkormányzatok közötti szövetség lehetőség arra, hogy megszilárdítsuk a demokratikus intézményeket és elősegítsük a javak igazságos elosztását annak érdekében, hogy hatástalanítsuk a mélyszegénység lőporos hordóját, és a 2010-ben tett politikai és humánus elkötelezettségeknek megfelelően elérjük a millenniumi célkitűzéseket.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) 1. cél: a szegénység és az éhínség felére csökkentése a világban; 2. cél: a mindenkire kiterjedő alapfokú oktatás biztosítása; 3. cél: a nemek közötti egyenlőség előmozdítása, 4. cél: a gyermekhalandóság csökkentése; 5. cél: az anyák egészségének javítása; 6. cél: a HIV/AIDS és más betegségek elleni küzdelem; 7. cél: a környezeti fenntarthatóság biztosítása; 8. cél: a fejlesztést célzó globális partnerségben való részvétel.

(2) Kivéve az adóügyről szóló dokumentumban, amelynek az RB paradox módon nem címzettje.

(3) Az Egyesült Városok és Helyi Önkormányzatok Szervezete (UCLG) 2009 decemberi, „UCLG Position Paper on Aid Effectiveness and Local Gouvernement” [Az UCLG állásfoglalása a támogatás hatékonyságáról és a helyi önkormányzatokról] című dokumentuma is számos példát kínál erre;

(4) Avis CdR 224/2005 fin, Avis CdR 383/2006 fin, Avis CdR 144/2008 fin, Avis CdR 312/2008 – elfogadva 2009 áprilisában.

(5) A SEC(2010) 420 végleges sz. dokumentum melléklete ismerteti az EU 27 tagállamának mindegyike által nyújtott fejlesztési támogatást, és annak várható alakulását 2015-ig.

(6) A/64/665. számú ENSZ-dokumentum.

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/22

A Régiók Bizottsága véleménye – A cégnyilvántartások összekapcsolása

(2010/C 267/06)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Háttér

1. üdvözli „A cégnyilvántartások összekapcsolása” című zöld könyvvel kapcsolatos európai bizottsági kezdeményezést;

2. örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság „A cégnyilvántartások összekapcsolása” című zöld könyvben érdekelt valamennyi szereplőt felszólítja a témára vonatkozó álláspontjának kifejtésére;

3. emlékeztet a Régiók Bizottsága döntő szerepére, amely a helyi és regionális önkormányzatok érdekeinek képviselőjeként eddigi véleményeiben alternatív javaslatokat és lehetőségeket ismertetett annak érdekében, hogy elősegítse a belső piac akadálytalan működését, az átláthatóság növelését, valamint mind helyi, mind regionális szinten megkönnyítse az információcserét és csökkentse az adminisztrációs terheket;

4. osztja az Európai Bizottság nézetét, amely szerint a cégnyilvántartások (1) döntő szerepet töltenek be: a társaságokra vonatkozó információkat, így a társaság jogi formájára, székhelyére, tőkéjére és jogi képviselőire vonatkozó információkat ezek révén veszik nyilvántartásba, vizsgálják meg és tárolják, valamint teszik hozzáférhetővé a nyilvánosság számára;

5. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a határokon átnyúló egyesülésekről szóló irányelv, (2) valamint az európai részvénytársaság statútuma (3) és az európai szövetkezet statútuma (4) kifejezetten előírja a cégnyilvántartások közötti, határokon átnyúló együttműködést;

6. úgy véli, hogy a cégnyilvántartások, bár az alapvető szolgáltatásokra vonatkozó minimális előírásokat az európai jog határozza meg, további, országonként különböző szolgáltatásokat nyújthatnak. A vállalatok közben egyre nagyobb mértékben végeznek országhatárokon átnyúló tevékenységet, így lehetőségük van arra, hogy az egyik tagállamban jegyeztessék be magukat, de üzleti tevékenységüket részben vagy teljesen egy másikban folytassák. Mindennek következtében megnövekedett az igény aziránt, hogy a vállalkozásokkal kapcsolatos információk nyilvánosan, határokon átnyúlóan hozzáférhetők legyenek;

7. kiemeli, hogy az egy adott vállalkozásról szóló információk hozzáférhetők ugyanabban az országban, amelyben bejegyezték a vállalatot, a más tagállamokból való hozzáférést azonban gyakran hátráltatják technikai, jogi, nyelvi és más akadályok;

8. azt a nézetet képviseli, hogy a cégnyilvántartások közötti önkéntes együttműködés azonban önmagában nem elegendő, ezért az eddigieknél hatékonyabb módon kell biztosítani az ilyen nyilvántartások közötti, határokon átnyúló együttműködést. Különösen fontos, hogy ennek az együttműködésnek a keretében gondoskodjanak a cégnyilvántartásokban tárolt információk határokon átnyúló elérhetőségéről, valamint az ilyen információk átláthatóságáról, jogbiztonságáról és megbízhatóságáról;

9. hangsúlyozza, hogy a jelenlegi pénzügyi válság ismét megmutatja, milyen fontosak az átlátható pénzügyi piacok. A pénzügyi élénkítési intézkedések keretében a társaságokra vonatkozó naprakész, hivatalos és megbízható információkhoz való hozzáférés javítására olyan eszközként tekinthetünk, amely egész Európában segít a piacokba vetett bizalom helyreállításában;

Legfontosabb kijelentések

10. hangsúlyozza, hogy a cégnyilvántartásnak fontos szerepe van a belső piac határokon átnyúló és hatékony működésének biztosításában azáltal, hogy megbízható és aktuális információkat nyújt gazdasági célokra vagy valamennyi résztvevő jobb jogi védelme érdekében valamennyi tagállamban;

11. kiemeli, hogy a gazdasági növekedés szempontjából döntő jelentősége van a vállalatok mobilitásának, és ezért olyan átfogó, integrált rendszer alkalmazását ajánlja, amely az Európai Unió egészében egyforma hozzáférést biztosít az információkhoz;

12. megállapítja, hogy a határokon átnyúló egyesülésekről, a vállalati székhely más tagállamba való áthelyezéséről vagy más tagállamban létrehozott fióktelepekről szóló információk elérhetősége napi feltétele a belső piac akadálytalan működésének;

13. méltányolja az önkéntes projektben részt vevő tagállamoknak egy hatékony platform létrehozása érdekében tett erőfeszítéseit, arra kéri azonban az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a cégnyilvántartások közötti európai együttműködés jogi keretére, hogy a jelenlegi önkéntes rendszert egy átfogóan integrált, IKT-alapú nyilvántartás válthassa fel;

14. emlékeztet a kkv-knak az európai gazdaságban betöltött fontos szerepére, és arra szólítja fel a tagállamokat, hogy fogadják el az európai zártkörű társaság statútumát, amely egy, a cégnyilvántartások összekapcsolására szolgáló hatékony rendszerrel együtt támogatná a kis- és középvállalkozások terjeszkedését a belső piacon;

15. sürgeti egy ambiciózus IT-megoldásokat alkalmazó, digitális európai cégnyilvántartás kölcsönös társulások alapján történő kiépítését;

16. az idevágó vállalati irányelvek felülvizsgálata mellett foglal állást, hogy azok rendelkezéseit a jelenlegi technikai lehetőségekhez, különösen az IT-rendszerek használatához igazítsák;

17. osztja azt a nézetet, hogy a cégnyilvántartások összekapcsolása során mindenképpen célszerű lenne visszanyúlni az elsősorban az európai cégnyilvántartás (EBR) és a BRITE projekt kapcsán eddig végzett munkához. A cégnyilvántartási hálózat eljárástechnikai együttműködését (egyesülések, székhelyáthelyezések, külföldi fióktelepek stb.) szabályozó részt tekintve igazat kell adnunk az Európai Bizottságnak abban, hogy a rendszer legegyszerűbben a jelenlegi BRITE-projekt alapján hozható létre;

Javaslatok

18. emlékeztet arra, hogy az Európai Bíróság elmúlt évtizedbeli joggyakorlata (mégpedig főként a Centros (C-212/97), Überseering (C-208/00), Inspire Art (C-167/01) ügyek révén) megnyitotta a vállalkozások számára a lehetőséget, hogy határokon átnyúlóan tevékenykedjenek, és áthelyezzék székhelyüket;

19. kiemeli, hogy a gyakorlatban számos esetben nem lehet alkalmazni ezt a jogot. Ennek oka azonban nem annyira a cégnyilvántartások összekapcsolásának hiányában keresendő, mint inkább abban, hogy a tagállamok társasági jogi és nyilvántartásjogi rendelkezései nem ösztönzik a székhely külföldre helyezését és egyéb határokon árnyúló tevékenységeket, valamint hogy az európai jogalkotás sem kifejezetten követel meg ilyen rendelkezéseket;

20. úgy véli, hogy a cégnyilvántartások összekapcsolása önmagában nem oldja meg ezt a problémát. A megoldáshoz lényegében anyagi jogi és eljárásjogi rendelkezéseket kell kidolgozni a vállalatok székhelyének áthelyezésére vonatkozóan, amelyek révén többek között a cégnyilvántartások együttműködését is szabályozni kell;

21. meg van győződve arról, hogy az államok és régiók között valódi verseny kialakulásának egyik legnagyobb akadálya az, hogy a székhely EU-ban való áthelyezése alapjában véve nem lehetséges. A verseny azzal a következménnyel járna, hogy a legjobb környezet vonzaná a vállalkozókat – a vállalati székhely áthelyezése azonban jelenleg rendkívül bonyolult;

22. elismeri, hogy a cégnyilvántartások összekapcsolása segítené a vállalkozókat abban, hogy üzleti tevékenységük keretében információkat kapjanak partnereikről, és ez mindenképpen üdvözlendő. Az összekapcsolt cégnyilvántartások rendszere így egy szabványosított bejegyzéseket tartalmazó közös adatbankot eredményezne, amelynek segítségével elérhető lenne ez a cél, amennyiben biztosított a nyilvántartásokban szereplő információk helyessége. Törekedni kell továbbá a nyilvántartások tartalmának egységesítésére;

23. úgy véli, hogy a zöld könyvben javasolt hálózatirányítási megállapodás nem tűnik megfelelő eszköznek a hálózat létrehozásához. Ahhoz, hogy minden egyes tagállami cégnyilvántartásból szabványosított adatokat lehessen lehívni szabványosított formában, a leendő rendszert például a meghatározott jogi formájú társaságokra vonatkozó nyilvánossági követelményekről szóló irányelv átdolgozása révén vagy más módon szabályozni kell;

24. hozzáteszi, hogy az erőfeszítéseknek inkább arra kellene irányulniuk, hogy az interneten mindenki számára lehetőleg ingyenesen vagy csekély díj ellenében hozzáférhetők legyenek azok a határokon átnyúló információk, amelyek a létrehozandó rendszer révén állnának rendelkezésre, valamint a belföldi cégnyilvántartásokról szóló információk. Az államnak fizetendő illeték, amelyet az idevágó információk összegyűjtése során vetnek ki, már úgyis fedezi az ezzel kapcsolatos költségeket – a közszférának nem szabad kereskednie nyilvános adatokkal. Különben a jövőbeli irányelv leple alatt konkurenciát teremtenének a konzultációs szolgáltatásokat kínáló jelenlegi vállalatoknak;

25. osztja azt a nézetet, hogy ésszerűnek tűnik az átláthatóságról szóló irányelv végrehajtása során nyert adatok összekapcsolása a cégnyilvántartások leendő hálózatával. Ezért el kell gondolkozni azon, hogy a megfelelő szabályozás inkább irányelv, sőt esetleg rendelet útján jöjjön létre;

26. felhívja a figyelmet arra, hogy az összekapcsolt cégnyilvántartás hiánya mindeddig tulajdonképpen nem képezte jelentős akadályát a határokon átnyúló társasági jogi folyamatoknak. Intelligens elektronikus megoldások (mint amilyen például Észtország, Portugália és Finnország között működik) jelenleg is igen átfogó együttműködést tesznek lehetővé, így elektronikus úton már ma is hozzáférhetünk külföldi cégnyilvántartásokhoz anélkül, hogy ezért külföldre kellene utaznunk;

27. kiemeli, hogy a határokon átnyúló társasági jogi folyamatok során felmerülő akadályok inkább egy Európa-szerte érvényes elektronikus azonosító, például egy európai elektronikus személyi igazolvány hiányára vezethetők vissza, amely lehetővé tenné a digitális aláírás használatának jogi engedélyezését és az ilyen aláírások kölcsönös elismerését. A cégnyilvántartások összekapcsolása során ez lenne az egyik legfontosabb kiindulópont, amellyel szintén mihamarabb foglalkozni kellene;

28. végül pedig utal arra, hogy minden kezdeményezésnek összhangban kell állnia a szubszidiaritás elvével, valamint az arányosság és a jobb jogalkotás alapelvével.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) Az ebben a zöld könyvben használt „cégnyilvántartás” kifejezés magában foglalja az első társasági jogi irányelv (68/151/EGK) 3. cikke értelmében az összes központi nyilvántartást, kereskedelmi nyilvántartást és cégjegyzéket.

(2) Az Európai Parlament és a Tanács 2005/56/EK irányelve (2005. október 26.) a tőkeegyesítő társaságok határokon átnyúló egyesüléséről (HL L 310., 2005.11.25., 1. o.).

(3) A Tanács 2157/2001/EK rendelete (2001. október 8.) az európai részvénytársaság (SE) statútumáról (HL L 294., 2001.11.10., 1. o.).

(4) A Tanács 1435/2003/EK rendelete (2003. július 22.) az európai szövetkezet (SCE) statútumáról (HL L 207., 2003.8.18., 1. o.).

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/25

A Régiók Bizottsága véleménye – A városrehabilitáció szerepe az európai városfejlesztésben

(2010/C 267/07)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A városok hozzájárulása a fejlődéshez és átmenet a városfelújítástól a városrehabilitáció felé

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. úgy véli, hogy a városok és a városi régiók (azaz a városok és a velük szomszédos települések agglomerációi) a képzelőerő és a kreativitás olvasztótégelyei, és megvannak bennük mind a lehetőségek arra, hogy megoldják az Európai Unió előtt álló gazdasági és pénzügyi problémákat, mind pedig az eszközök a társadalmi kirekesztés, a bűnözés és a szegénység elleni küzdelemhez. Az RB azonban úgy véli, hogy mindezt el kell ismerni a strukturális programokban ahhoz, hogy megvalósulhasson a változás és a rehabilitáció;

2. elismeri, hogy a városok és városközpontok (1) hozzájárulása egyre jelentősebb a valamennyi kormányzási szinten és azok között megvalósuló fenntartható fejlődéséhez. A városok kulturális, gazdasági, oktatási, kutatási és fejlesztési, tudásintenzív szolgáltatási, valamint pénzügyi központok, emellett a regionális és nemzetközi személy- és áruforgalom csomópontjai, és jelentős mértékben hozzájárulnak a különböző származású népességcsoportok integrációjához;

3. jelzi, hogy egyes városi területeket környezeti, gazdasági és társadalmi gondok veszélyeztetnek, de megjegyzi, hogy számos példa van uniós támogatással finanszírozott sikeres városrehabilitációra is Európában;

4. aláhúzza, hogy a lakosság városokban való koncentrálódásának üteme az illegális építkezések és a belső migráció miatt számos esetben meghaladta a helyi önkormányzatok lehetőségeit és terveit. A társadalmi feszültségek növekedésével párhuzamosan a lakosság egyes csoportjai a bennük rejlő jelentős munkaerő és társadalmi érték ellenére a peremre szorultak. A fejlett országok városképének velejáróivá lettek a hátrányos helyzetű kerületek, melyeket a társadalmi kirekesztés és az egyre romló közbiztonság jellemez;

5. megállapítja, hogy a gazdasági téren bekövetkezett szerkezetváltás, a termelési egységek delokalizációja és – főként az áruszállítást érintően a szállítmányok szétaprózódásával párhuzamosan például – az új technológiák bevezetése az infrastruktúra és a talaj (kikötők, vasúti pályaudvarok) gyors ütemű romlását okozta, egyes városnegyedek és egész városok gazdasági és társadalmi működőképességét súlyosan befolyásolva és azokat egészen új kihívások elé állítva;

6. hangsúlyozza, hogy a városmegújítási politikáknak egy olyan, széles körű intézkedési formákkal jellemzett, megfelelő modell alapjául kell szolgálniuk, mely a városi területek felélesztésétől egészen a meglévő ingatlanpark rehabilitációjáig terjed. A fenntartható város új modellje a városrehabilitáció integrált és innovatív megközelítésén fog alapulni, amely a Lipcsei Charta szellemében a környezeti, a társadalmi és a gazdasági szempontokat is figyelembe veszi. Ez a modell a korlátlan terjeszkedés vagy a zöldterület-beépítés hirdetése helyett a városok növekedésének ellenőrzésére, terjeszkedésük megelőzésére, a meglévő városi ingatlanpark és társadalmi szövet újbóli életre keltésére, a városok környezeti hatékonyságának javítására, az ipari övezetek rehabilitálására és a fenntarthatóbb közlekedési módok előmozdítására, valamint a különböző (regionális, megyei és helyi) szintű területrendezésre és a vegyes hasznosításra összpontosít alapvető viszonyítási pontjaiban;

7. emlékeztet arra, hogy a 20. század végén erőteljes igény mutatkozott célzottabb és több ágazatra is kiterjedő városmegújítási intézkedésekre. A problémák összetettsége többoldalú megközelítésre sarkallt, ez pedig olyan városrehabilitációs programok kidolgozását tette szükségessé, melyek célkitűzéseiket, módszereiket és a végrehajtási eszközöket illetően nagyrészt integrált, a tágabb értelemben vett földrajzi adottságokra és a méretgazdaságosságra tekintettel levő megközelítést alkalmaztak. Úgy véli, hogy a válságban levő városi övezeteket nem kell és nem is szabad magukra hagyni, mivel ki nem aknázott tehetségeket rejtenek, és az emberi és természeti tőke parlagon hagyott, elpazarolt forrásait jelentik, melyeket gyümölcsözően fel lehetne használni, hogy a globális gazdasági növekedéshez hozzájáruljanak;

A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a városrehabilitációban és ennek jelentősége az RB szemszögéből

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

8. hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak döntő és elsődleges szerepük kell, hogy legyen az integrált városrehabilitációs stratégiák megalkotásában, végrehajtásában, nyomon követésében, támogatásában és értékelésében, illetve általában véve a városi környezet javításában. Az európai kis- és nagyvárosok sokfélesége helyben kifejlesztett megoldásokat és főként helyi szintű intézkedéseket tesz szükségessé. Számos uniós programnak és kezdeményezésnek köszönhetően európai szinten és az egyes városokban egyaránt jelentős tudás halmozódott fel a városfejlesztéssel kapcsolatban. Az RB szerint a helyi önkormányzatokat arra kellene ösztönözni, hogy használják fel az európai szinten felhalmozott tudást, és különösen a városokkal kapcsolatos közösségi vívmányokat (urban acquis);

9. úgy véli, hogy rengeteg lehetőség nyílik a városrehabilitációval kapcsolatos intézkedésekre, az ehhez kapcsolódó stratégiáknak pedig szembe kell nézniük az egyes városi övezetekben jelentkező kihívásokat okozó sokféle tényezővel. Az elmúlt években tapasztalt gazdasági visszaesés aránylag erősebben sújthat egyes olyan városi övezeteket, melyek társadalmi-gazdasági szerkezetük miatt a város más részeihez képest lassabban alkalmazkodnak. A városrehabilitációs programokban innovatív utakat kell keresni ahhoz, hogy a városközpontokban jelentkező agglomerációs hatások a helyi lakosság javára váljanak;

10. úgy véli, hogy a városok, a városkörüli övezetekkel szoros szinergiában, jelentős előnyöket kínálnak mind az emberek, mind a vállalatok számára, nem csupán mint a gazdaság motorjai és az árucsere és a kereskedelem központjai, hanem mint az egyéni szabadságjogok érvényesítésének eszközei, a kreativitás, a kutatás és kiválóság központjai is. Másrészt viszont a városokat sújtó gondok okai között szerepelnek az életmódbeli és demográfiai változások, de még gyakrabban a nem megfelelő városfejlesztési modellek is. A városrehabilitáció és a fenntartható városfejlesztés jelenleg kiemelt helyen szerepel számos olyan európai uniós helyi és regionális önkormányzat napirendjén, amelyek a modern – elsősorban technológiai – infrastruktúrával, a nagy gazdasági vonzerővel, valamint a tiszta és egészséges környezettel jellemezhető fenntartható növekedésre törekszenek;

11. úgy véli, hogy már léteznek megfelelő gyakorlatok, de ezek nem terjedtek el eléggé vagy nem alkalmazzák kellő mértékben őket. Az RB ismételten kéri ezért, hogy jöjjön létre egy virtuális hálózat a bevált gyakorlatoknak az európai városok és régiók közötti terjesztésére. Az RB-t szorosan bevonták olyan kezdeményezésekbe, mint a Polgármesterek Szövetsége és az Európa Zöld Fővárosa díj, illetve az uniós tagállamok városfejlesztési csoportjának (UDG) keretén belül részt vett a Fenntartható európai városok lipcsei chartájának nyomon követésében. A Régiók Bizottsága nemrégiben szintén elfogadott véleményeket hasonló tárgyakban, például az EU éghajlat-változási és energetikai céljainak eléréséhez a régiók részéről történő hozzájárulásról, az energiahatékonyság előmozdításához szükséges intézkedésekről, illetve a városi mobilitás uniós akciótervéről;

Az EU fellépése az európai városok fejlesztése érdekében

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

12. úgy véli, hogy bár az EU-szerződések nem irányozzák elő kimondottan az EU számára a várospolitika gyakorlását, mégis 1990-től napjainkig nagy előrelépés történt a városfejlesztés kérdésében mind a programok, mind a városokban foganatosított intézkedésekkel kapcsolatos szakértelem terén. Ez alatt az időszak alatt a városok nyitott kísérleti laboratóriumokként működtek, és tisztes eredmények születtek, még ha a rendelkezésükre álló források korlátozottak voltak is;

13. hangsúlyozza, hogy az EU kulcsszerepet játszhat a városrehabilitációs stratégiák támogatása terén. Az Európai Bizottságot arra kellene ösztönözni, hogy a városfejlesztési közösségi vívmányokra támaszkodva növelje erőfeszítéseit annak érdekében, hogy a városfejlesztéssel kapcsolatos minden létező tudás és támogató intézkedés koherens és strukturált módon rendelkezésre álljon a helyi szint számára. Ebbe bele kell tartoznia a városfejlesztésre közvetlenül ható valamennyi uniós szakpolitikának, különös tekintettel a kohéziós, a foglalkoztatási, a környezetvédelmi, a széles sávú távközléssel kapcsolatos, a szállítási és a szociálpolitikára;

14. üdvözli A közösségi politikák városi dimenziója 2007–2013 című, nemrégiben frissített útmutatót, melyet az Európai Bizottság városfejlesztéssel foglalkozó szolgálatközi csoportja adott ki, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy frissítsenek, és végleges formába öntsenek egy a városfejlesztéssel kapcsolatos intézkedés vagy intézkedési terv új keretéhez csatolt „Európai városfejlesztési menetrendet”, melynek egyik fő prioritása az integrált városrehabilitáció lenne, és eközben tartsa szem előtt, hogy azt különböző adottságok mellett kell majd alkalmazni;

15. támogat a fenntartható városfejlesztéshez és különösen az integrált városrehabilitációhoz hozzájáruló minden már meglévő kezdeményezést a kohéziós politika keretén belül, nevezetesen a strukturális alapok városfejlesztési részét, az Urban Audit városstatisztikai felmérést, a városi atlaszt, az URBACT programot és a JESSICA kezdeményezést. Viszont arra kéri az Európai Bizottságot, hogy alaposan elemezze ki, hogy milyen eredményekkel járt az URBAN közösségi kezdeményezésnek az ERFA operatív programjaiba való beépítése, és az eredményekről készítsen specifikus félidős értékelést. Ezen értékelés fényében a következő tervidőszakban szükségesnek ítélhető majd a városrehabilitációs kezdeményezések sajátos jellegének megerősítése a strukturális alapokon belül, valamint azok jobb koordinálása az európai városfejlesztési menetrend egyéb szakpolitikáival;

16. üdvözli a városrehabilitációs kezdeményezések finanszírozásának a JESSICA program által képviselt új megközelítését, főként mert ez világos kapcsolatot állít fel a finanszírozás és az integrált városfejlesztési tervek kidolgozása iránti igény között. Ugyanakkor hangsúlyozni kellene, hogy a megítélt támogatások a piac városfejlesztéssel kapcsolatos elégtelenségeit ellensúlyozó hasznos és szükséges eszközök is lehetnek. Szintén aggodalmának ad hangot a JESSICA láthatóságával kapcsolatban, a helyi és regionális önkormányzatok figyelmének nem elégséges felkeltése, valamint a tagállami szintű megvalósítást illetően észlelt problémák miatt;

17. úgy véli, hogy nagyon üdvözlendőek a strukturális alapokra vonatkozó szabályozásba bevezetett változások az energiahatékonysággal és a megújuló energiákkal kapcsolatos lakásberuházások támogathatóságára nézve. Ugyanakkor a lakástámogatásokat – az ERFA-rendeletnek a marginalizált közösségeket segítő, lakáscélú intézkedések támogathatósága tekintetében történő legutóbbi módosítása alapján – szélesebb körben kell ismertté tenni, és egy integrált városfejlesztési program keretébe kell maradéktalanul beilleszteni. Ezért az RB azt javasolja, hogy a súlyosan lepusztult övezetekben a lakástámogatások is részesülhessenek a strukturális alapokból. A minőségi lakhatás a városrehabilitációs programok sikerének alapvető előfeltétele. A pénzügyi támogatást csak integrált programok keretében és szigorú feltételek mellett szabad megítélni annak biztosítása céljából, hogy az a helyi lakosság hasznára válik és nem az adott városrész dzsentrifikálódását segíti elő;

Fenntartható városrehabilitáció

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

18. megállapítja, hogy az EU városai felszólítást kapnak arra, hogy járuljanak hozzá a gazdasági és a pénzügyi hitelválság leküzdése érdekében folytatott uniós erőfeszítésekhez, valamint vegyenek részt az európai integráció elmélyítésében. A fenntartható fejlődés három alappillérét az a három dimenzió alkotja, melyet a spanyol elnökség a városrehabilitáció szerepével kapcsolatos kérdéskör kidolgozásának alapjául jelölt ki a városfejlesztésen belül. A városrehabilitációs programok végrehajtása során ezeket olyan tematikus prioritásokkal kell az esetek függvényében gazdagítani, melyek az adott kérdést a mai társadalmi-gazdasági környezetbe illesztik bele. Pontosabban szólva az RB úgy ítéli meg, hogy a következő kérdéseket kell a napirend élére tűzni: a városi kormányzás és a helyi és regionális önkormányzatok szerepe, a városrehabilitáció finanszírozása, a telematikai technológiák hozzájárulása a városrehabilitációhoz, a helyi önkormányzatok szerveződési és működési módjának jelentősége a városrehabilitációs programok tervezése és végrehajtása szempontjából, az innováció szerepe a városrehabilitációban és végül a városrehabilitáció hozzájárulása a külkapcsolatok fejlődéséhez és a városok nemzetköziesedéséhez. Emellett azt is megállapítjuk, hogy a regionális és helyi önkormányzatoknak alapvető szerepe van a városrehabilitációs feladatok végrehajtása során, a területrendezéstől kezdve a várostervezésig és annak végrehajtásáig, amikor is a rehabilitációs feladatok az új városrészek építéséhez képest elsőbbséget élveznek, csakúgy, mint a meglévő városi területek fejlesztése a város további terjeszkedésével szemben;

A városrehabilitáció gazdasági dimenziója – Hozzájárulás az intelligens növekedéshez

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

19. hangsúlyozza, hogy az elmúlt években – főként a gazdaság nemzetközivé válása miatt bekövetkezett – gazdasági átalakulás arányaiban erősebben sújthatja a régi vagy belső városrészeket, melyek társadalmi-gazdasági szerkezetük folytán az egyéb városrészeknél lassabban alkalmazkodnak. Ebből a szempontból a kohéziós politika intézkedései azon az elképzelésen alapulnak, hogy a térbelileg nem kiegyensúlyozott növekedés nem csupán a társadalmi kohézióra van káros hatással, hanem a potenciális gazdasági növekedést is korlátozza. Ez helyi szinten még inkább igaz, és nemrégiben a Barca-jelentés is rámutatott például;

20. aláhúzza, hogy az innovatív gazdasági tevékenységek élénkítésére van szükség megfelelő környezet és ösztönzők, modern infrastruktúra, valamint jól képzett és élethossziglan tanuló emberi tőke révén;

21. úgy ítéli meg, hogy a városok – mind tárgyi, mind szellemi – kulturális örökségének védelme a városközpontok újbóli életre keltése által (amelynek során a lehető legmesszebb menőkig tiszteletben kell tartani a történelmi és építészeti örökséget) a városok arculata, presztízse és vonzereje szempontjából többletértéket hoz létre a kulturális sokféleség ösztönzése mellett; ez utóbbi pedig gazdasági szempontból is fontos szerepet játszik a tudásalapú gazdaság és az ipar fejlesztése terén, miközben a helyi szakfoglalkoztatást ösztönző és ezért magas specializálódási szinttel járó helyi fejlesztést is elősegíti;

22. rámutat, hogy a városrehabilitációs tervek az eljárások és az eredmények szintjén egyaránt tudást és innovációt kell, hogy termeljenek és terjesszenek;

23. aláhúzza, hogy a városrehabilitációs stratégiáknak számolniuk kell azon sokféle tényezőkkel, melyek egyes városrészek gazdasági pangását okozzák. Ezek közül a legfontosabbak az épületek funkcionális elavultsága, az elöregedett infrastruktúra és a nehézkes megközelíthetőség. Alacsonyabb működési költségeket és tágasabb teret keresve számos cég kivonul a városból, és sok alkalmazott követi vállalatát a jobb életminőség (szociális szolgáltatások, közlekedés) vagy a kedvezőbb megélhetési költségek (alacsonyabb lakbérek és ingatlanárak) után kutatva. Ahhoz, hogy a rehabilitált területeken letelepülni szándékozó cégek igényeit kielégítsék, a városrehabilitációs programoknak innovatív utakat kell keresniük a rendelkezésre álló tér kihasználását és a város által nyújtott szolgáltatások javítását illetően, hogy a központi városrészekben jelentkező agglomerációs hatásokat e városrészek javára fordítsák;

24. emlékeztet rá, hogy a városi mobilitással kapcsolatos problémák, főként a közlekedési dugók problémája Európa számos városi övezetében gondot okoz, a helyzetet pedig nem lehet csupán jobb infrastruktúra kiépítésével vagy a tömegközlekedési vállalatok további finanszírozásával megoldani. A városi mobilitás növeli a lakosok és a vállalatok előtt nyíló lehetőségeket, és mint ilyen, a gazdasági versenyképesség tényezője és a társadalmi kohézió hajtóereje is egyben. Valamennyi polgár számára biztosítani kellene a hatékony és megfizethető tömegközlekedést, mivel az kulcsszerepet játszik a hátrányos helyzetű területek elszigeteltségének megszüntetésében. A városokban okozott környezeti károkat figyelembe véve nagyobb fontosságot kell tulajdonítani a környezetbarát városi közlekedést előmozdító intézkedéseknek (alacsony kibocsátású vagy kibocsátásmentes járművekkel kapcsolatos kutatási és demonstrációs projektek, egyéb közlekedési módokat és gyakorlatokat – pl. „telekocsi” – népszerűsítő intézkedések, illetve a városokban a kerékpáros közlekedés népszerűsítése). Az RB továbbá megismétli, hogy támogatja a fenntartható városi mobilitási tervek kidolgozását – legalább a nagyvárosokra, és azt javasolja, hogy vezessenek be uniós szintű ösztönző intézkedéseket annak érdekében, hogy a városi közlekedési projektek csak akkor kapjanak pénzügyi támogatást, ha van fenntartható városi mobilitási tervük, és ha sor került a köz- és a magánszféra között mobilitási partnerségi megállapodások megkötésére;

25. aláhúzza, hogy szükséges a helyi vállalkozó szellem erősítésére irányuló intézkedéseket hozni a lakosság célzott csoportjainak ösztönzése által, valamint a vállalkozó kedvet támogató fórumok létrehozása és megfelelő rendezvények elindítása révén. Ezzel kapcsolatosan elismeri, hogy fontos szerepe lehet a gazdaság támogatásában a női vállalkozók támogatásán keresztüli intelligens növekedésnek;

A városrehabilitáció környezetvédelmi dimenziója – Hozzájárulás a fenntartható növekedéshez

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

26. megjegyzi, hogy a városrehabilitáció környezetvédelmi dimenziója három fő kérdést kell, hogy alapvető prioritásként kezeljen: az éghajlatváltozást, a természeti erőforrásoknak az emberi tevékenységek által előidézett elszennyeződése elleni harcot és szélesebben véve e források ésszerűbb felhasználását, végül pedig a természeti élőhelyek védelmét;

27. meggyőződése, hogy bár Európa már most erősen városiasodott, az urbanizált területek további növekedésének, terjeszkedésének tendenciája várható bizonyos övezetekben, különösen a legdinamikusabb nagy és közepes agglomerációkban. Terjeszkedésükkel párhuzamosan a városok esetleg elpusztíthatnak egyes természeti erőforrásokat, és szennyezhetik a talajt és a vizeket. A városrehabilitációs programok képesek e tendencia megállítására, sőt megfordítására is, amennyiben keretek között tartják a városok növekedését és megújítják a városi környezetet;

28. másrészt hangsúlyozza, hogy az ember által kibocsátott üvegházhatású gázok miatti éghajlatváltozás és tengerszint-emelkedés várhatóan gyorsulni fog századunk folyamán. Ez egyre nagyobb kihívást jelent, főleg a tengerparti városi övezetek számára, melyek jelentős összegek kiadására kényszerülnek majd, mivel jelentős pénzügyi eszközökre van szükség többek között a part- és árvízvédelmi intézkedések végrehajtásához. Ezért fontos a tagállamok városfejlesztési csoportja (UDG) által a fenntartható európai városok referenciakeretével kapcsolatban végzett munka, mely a városi övezeteket érintő klasszikus környezetvédelmi megfontolásokon túl igyekszik az éghajlatváltozás dimenzióját is figyelembe venni az éghajlatváltozás mérséklése és a hatásaihoz való alkalmazkodás által okozott problémákkal együtt;

29. a városrehabilitáció első számú gondját jelentő legfőbb prioritásként kezeli a természeti erőforrások emberi tevékenység előidézte elszennyeződése elleni harcot, és különös súlyt ad a szennyezés megelőzését célzó fellépéseknek. A Régiók Bizottsága ugyanilyen erősen hangsúlyozza emellett azt is, hogy mennyire fontos a természeti környezetnek ártó anyagok fogyasztását gondosan mérni és korlátozni: a szóban forgó mérést pedig a termékek teljes életciklusára (előállítás, használat, hulladék ártalmatlanítása) kell elvégezni;

30. hangsúlyozza, hogy a meglévő épületeknek az energiahatékonyság javítása céljából történő felújítása költségszempontból az egyik leghatékonyabb eszköz az éghajlatváltozással kapcsolatos kiotói kötelezettségvállalások teljesítéséhez, ugyanis az épületek szén-dioxid-kibocsátásának és az energiához kapcsolódó költségeknek a lehetséges csökkentése 42 %-ra becsülhető;

31. megjegyzi, hogy a városok az üvegházhatású gázok kibocsátásának 70 %-áért felelősek, ezzel összefüggésben a Lipcsei Charta felszólítja a városokat, hogy csökkentsék szén-dioxid-lábnyomukat, őrizzék meg természeti erőforrásaikat és biológiai sokféleségüket, legyenek energiatakarékosak, és ösztönözzék a kulcsfontosságú szolgáltatásokhoz való hozzáférést. Evvel kapcsolatban jelzi, hogy azonnali intézkedésekre van szükség a városi energiafogyasztás korlátozása érdekében, elsősorban a megfelelő energiagazdálkodás és másodsorban a megújuló forrásokból nyert energiatermelés által. Hasonló intézkedéseket kell hozni az épületek energiahatékonysága érdekében is;

32. üdvözli a Polgármesterek Szövetségét, amely a 2020-ig teljesítendő, az uniós jogszabályi minimumkövetelményeket jelentő három „20 %-os célkitűzést” meghaladni kívánó több mint 3 000 európai várost fogja össze. Ezt a kezdeményezést az Európa Zöld Fővárosa díjjal együtt az Európai Bizottság indította el a Régiók Bizottsága jóváhagyásával és támogatásával, amely egyben regionális szintre kívánja kiterjeszteni a fenti szövetséget;

33. elismeri a zöldterületek és a vízfelületek szerepét a városrehabilitációs programokban. A zöldterületek és vízfelületek alapvetően járulnak hozzá a városok éghajlatának javításához, mivel hűtik a várost, friss levegőt biztosítanak, megszűrik a szennyeződéseket és csökkentik a zajt. Másrészt pedig a pihenésre szolgáló zöldterületek a városok élhetőségét is javítják, és ezáltal a társadalmi kohéziót is erősítik. A városok zöldebbé tétele mindenki számára követendő cél kell, hogy legyen;

34. jelzi, hogy a globális szinten rendelkezésre álló vízkészletek egyre szűkösebbé válnak, és a városrehabilitációs programok aktív hozzájárulását kéri a víztartalékok, elsősorban az ivóvízkészletek védelméhez, megfelelő kezeléséhez és alternatív hasznosítási módok alkalmazásához. Csökkenteni kell a városok vízlábnyomát is;

35. úgy ítéli meg, hogy az épített környezet esztétikai minősége döntő tényező a városok nemzetközi versenyképességében, vonzerejében és lakosai életminőségében. Azt javasolja tehát, hogy az építészeti és képzőművészeti alkotás szempontjait is magukban foglaló intézkedésekre is kerüljön sor;

36. elismeri a biológiai élőhelyek értékét, és úgyszintén előtérbe helyezi a városokat övező vagy azok közelében levő élőhelyek védelmét és megfelelő kezelését, mivel ezek a városrehabilitáció alapvető tényezőjét alkotják a polgárok felé irányuló, környezetvédelemmel kapcsolatos figyelemfelkeltő és tájékoztató intézkedésekkel együtt;

37. jelzi a városok szoros kapcsolatát az őket övező vidékkel és különösen a dinamikus városmenti övezettel, és rámutat e kötelék megfelelő kezelésének szükségességére;

A városrehabilitáció társadalmi vonatkozásai – Hozzájárulás az inkluzív növekedéshez

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

38. úgy véli, hogy a számos városban megfigyelhető társadalmi-demográfiai változás miatt a lakosság a régebbi városrészekben elhelyezkedő otthonaiból új, külvárosi lakókörnyezetbe költözött, mely lehet a város szélén vagy akár a nagy agglomerációkhoz közel felépült új városokban is. Ennek okai az olcsóbb és vonzóbb lakhatásban, a jobb életminőségben és a szolgáltatások szélesebb választékában keresendők. Az elmúlt évtizedekben az átlag feletti jövedelemmel rendelkező rétegek elhagyták a városközpontokat, és csak lassan szivárognak oda vissza némely városrehabilitációs program sikerének köszönhetően. Ezért hangsúlyozza, hogy a várospusztulás által sújtott övezetekben a belvárosokat ismét vonzó és élhető helyekké kell tenni, melyek a lakosok vágyait azok jövedelmi szintjétől függetlenül képesek betölteni;

39. hangsúlyozza, hogy lakhatás hagyományosan és ma is mindig a városrehabilitáció egyik legfontosabb kérdése, melynek központi célja, hogy biztosítsa a leghátrányosabb helyzetű lakosság életkörülményeinek javítását;

40. úgy ítéli meg, hogy a társadalmi egyenlőtlenségek súlyosbodása a legtöbb városi övezet előtt álló legfőbb kihívás. A városrészek közötti egyenlőtlenségek a társadalmi-térbeli „gettósodás” következményei, amelyek néha a nem megfelelő lakáspolitikák és a jómódú városrészekre korlátozódó, a hátrányos helyzetű kerületeket el nem érő szolgáltatásnyújtás következtében lépnek fel. Evvel kapcsolatban a Lisszaboni Szerződés által újonnan bevezetett területi kohéziós célkitűzés minden kormányzati szintet arra kell, hogy buzdítson, hogy valamennyi ágazati politikájukban vegyék figyelembe ezen eltéréseket az integrált városrehabilitációs stratégiák keretén belül. Ezért hangsúlyozza, hogy a fenntartható városnak a városi szolidaritásra kell épülnie, a városrészek, a társadalmi-foglalkozási kategóriák, a nemek és a különböző hátterű egyének közötti szolidaritás erősítése révén, és aktívan küzdve a kirekesztés és a diszkrimináció ellen. A városi szolidaritásnak azt az ambíciónkat kell tükröznie, hogy erősebb kohézióval rendelkező és befogadó európai társadalmat építsünk;

41. úgy véli, hogy fokozottabb erőfeszítéseket kell tenni a bevándorlóknak a város életébe való megfelelő integrációja érdekében, mert ez az itt felmerülő problémák megoldásának módja;

Partnerség a városrehabilitációért

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

42. aláhúzza, hogy a városrehabilitációs programoknak mindig be kell vonniuk a köz-, a magán és a non-profit szférát is úgy, hogy e partnerségek központjába a helyi közösségeket helyezik. Bár a városrehabilitáció egy szakadatlan és soha véget nem érő folyamat, mégis lehetetlen szabványmegoldásokat alkalmazni. Az érdekelt felek széles körének bevonása révén tanulni lehet a többiek sikereiből, és elkerülhetővé válnak a már mások által elkövetett hibák. E tekintetben a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak a különböző gazdasági és társadalmi szereplők egymásra találásában és célzott intézkedések foganatosításában. A terület- és városfejlesztési dokumentumok valamennyi önkormányzati szint számára a politikai egyeztetés platformjait jelentik;

Elsőbbséget élvező témák

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

43. úgy ítéli meg, hogy a természeti és az ember alkotta környezetre összpontosító városmegújítástól (urban renovation) a városrehabilitációs (urban regeneration) programokra való áttérést az eljövendő tervezési periódusban az intézkedési területek spektrumának megfelelő kiszélesítése révén és a tematikai prioritások sorát szem előtt tartva kell megvalósítani ahhoz, hogy a jövő európai városai megfeleljenek lakosaik elvárásainak, hasznosítsák a dolgozók tudását és szakmai képességeit, élhető és vonzó lakó-, munka- és pihenési környezetet hozzanak létre, a lehető legkedvezőbb lehetőségeket nyújtsák mindenki számára kivétel nélkül, a természeti erőforrásokat pedig a lehető legkíméletesebben használják fel, mégpedig egy alacsony szénfelhasználású versenygazdaság keretei között;

A városrehabilitációs stratégiákra vonatkozó kormányzás

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

44. hangsúlyozza, hogy a városrehabilitációt szakadatlan és integrált folyamatként kell kezelni, mely a fenntartható városfejlődés távlati elképzelésén alapul. A városrehabilitációs programok megfelelő irányítása az elemzési szakasszal kell, hogy kezdődjön. Megfelelően kialakított és összehasonlítható mutatók használata révén kell megbízható forrásokra támaszkodva egyértelmű adatokat nyerni a problémák sújtotta területek gazdaságáról, társadalmi jellemzőiről és környezeti állapotáról. Ebben a tekintetben az Európai Bizottság városfelmérése és a fenntartható európai városok referenciakeretének jelenleg folyó kidolgozása különös jelentőséggel bír;

45. rámutat, hogy a várospolitika szervezésének olyan új módjaira van szükség, ahol a városrehabilitációs politikákat helyi és regionális szinten dolgozzák ki a nemzeti és az európai szint támogatása mellett. Az RB úgy hiszi, hogy a kohézióval, integrációval és az együttműködéssel kapcsolatos politikák kidolgozásában a helyi önkormányzatoknak kell átvenni a vezető szerepet, hogy megőrizzék saját területeik természeti erőforrásait és környezethatékony gazdaságát, csakúgy, mint a kulturális sokszínűség számos formája közötti párbeszéd támogatása és elősegítése érdekében. A közpolitikák hatékonyságának maximalizálása érdekében számos helyi és regionális önkormányzat fejlesztette már ki a városvezetés olyan új formáit, melyek a városrehabilitációs programokat közelebb viszik az emberekhez. Az integrált várospolitikák a közületeken kívül más partnereket is megszólítanak, és gyakran a gondok sújtotta területek lakosságát is bevonják különböző részvételi modellek szerint. Ezek némely országban szerződések vagy megállapodások formájában valósultak meg. Az RB szerint a nyilvánosság erősebb bevonása és a városi közösségekre ruházott szerep mind olyan erőfeszítéseket jelent, melyek révén lehetőség nyílik a városfejlesztési politikák sikeréhez szükséges társadalmi tőke összegyűjtésére;

46. véleménye szerint a városrehabilitációs programoknak biztosítaniuk kell azt, hogy minden alkalmas (nyomtatott és elektronikus) tömegtájékoztatási eszközt a lehető legjobban kihasználjanak a programokról és a részvételi lehetőségekről (helyi népszavazások, gyűlések, e-demokrácia stb.) szóló tájékoztatás, információtovábbítás és ismeretterjesztés érdekében. A városrehabilitációs programoknak az uniós városfejlesztéssel kapcsolatos tanulási folyamat részét kell képezniük, és segíteniük kell abban, hogy a lakosok fogékonnyá váljanak városuk problémái és a megnyíló lehetőségek iránt;

47. felismeri, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a városrehabilitációval és városfejlesztéssel kapcsolatos kérdéseket hatékonyabban lehet helyi szinten kezelni. Ugyanakkor meggyőződése, hogy az uniós támogatás nyilvánvaló haszonnal járhat a városrehabilitáció számára, amelynek során igény van arra, hogy az EU-n belüli gazdasági, társadalmi és területi kohéziót érintő, városokkal kapcsolatos problémák megoldását uniós segítséggel könnyítsék meg. Ezért az RB úgy véli, hogy a városrehabilitációs és városfejlesztési politikákat az „európai városi vívmányra” kell alapozni, mely a meglévő jogi eszközökből, politikai kezdeményezésekből, valamint a bevált gyakorlatok és a tapasztalatok városok közötti cseréjéből áll. Az RB emlékeztet arra is, hogy az e téren kifejlesztett politikáknak az arányosság elvét is tiszteletben kell tartaniuk, és tekintettel kell lenniük a tágabb értelemben vett területi különbségekre;

48. rámutat arra, hogy az EU-támogatások akkor lehetnek igazán hasznosak, ha a funkcionális városi régiók (functional urban region) területén működő helyi önkormányzatokat együttműködésre ösztönözzük. Így az egész városi régió területén közös gazdasági felelősségvállalás valósulhat meg a marginalizáció veszélye által fenyegetett népességcsoportok és városrészek iránt. Az EU támogatási eszközeit azzal a feltétellel kellene a funkcionális városi régiók rendelkezésére bocsátani, hogy a helyi önkormányzatok hatékony együttműködést folytassanak saját erőforrásaik felhasználása tekintetében;

A városrehabilitáció finanszírozása

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

49. rámutat, hogy a fejlesztési program inkább egyes szükségletek kielégítésére, mintsem a jövő építésére hivatott. A városrehabilitációs programok finanszírozását szolgáló pénzügyi források a programok kivitelezhetőségét és eredményességét elősegítő sajátos elemet kell, hogy alkossanak. Külön figyelmet kell szentelni a következő területeknek: a központi és a helyi források keveredése, rendszeres és eseti programfinanszírozás, az állami források keveredése a magántőkével, helyi adózás, kölcsönök felvétele, a renoválások várható hasznának felmérése, a kapcsolódó kiadások elosztása a felhasználók és a kedvezményezettek között, a források eredete, az állami támogatások stratégiai értéke és súlya. A munka során kiemelt figyelmet kell szentelni a városrehabilitációs programok finanszírozási mechanizmusainak és megvalósításának. Várható, hogy a városfejlesztési alapokhoz (UDF) és a három J-hez (JESSICA, JEREMIE, JASPERS) hasonló alapok hozzájárulnak e tevékenységhez, de ezen intézkedések pontos formája és eredményessége továbbra is nyitott kérdés;

50. úgy ítéli meg, hogy a városrehabilitációs programokban való önkéntes munkavégzésből származó hozzájárulást még nem mérték fel a kellő mértékben. Az RB végezetül jelzi, hogy a vállalkozói szellem kifejlesztése és megerősítése mind a helyi önkormányzatok, mind pedig a városrehabilitációs programok szintjén külön kutatások tárgyát kell, hogy képezze a jövőbeli intézkedések vonatkozásában;

A telematikai technológiák hozzájárulása a városrehabilitációhoz

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

51. véleménye szerint általánosan elfogadott megállapítás az, hogy a kommunikációs és az informatikai forradalom jelentős hatást gyakorol az európai városok szerkezetére, működésére és kinézetére is. Külön hangsúlyt kell fektetni arra, hogy a városrehabilitációs programok az informatika és a kommunikáció terén magas műszaki színvonalú infrastruktúra elérését célzó intézkedésekkel járjanak, és olyan alkalmazásokat és tartalmakat fejlesszenek ki, melyek javítják a polgárok életét és emelik a közszolgáltatások színvonalát a magánszféra által nyújtott szolgáltatások javítása mellett, és vonzóvá is teszik ezen eszközök használatát;

52. úgy véli, hogy a lehetőségek kiszélesedésével együtt elkerülhetetlenül felbukkannak veszélyek is. Az alkalmazások és az adatcserék biztosítása és biztonsága, a személyes adatok védelme, csakúgy, mint a magánélet és a polgárok személyiségének tiszteletben tartása olyan kulcskérdés, mely további tanulmányozást igényel. Ezzel egy időben a városi közbiztonság területén alkalmazott telematikai eszközök komoly kérdéseket vetnek fel a társadalom demokratikus működésével kapcsolatban. A városrehabilitációs menetrendnek érintenie kell az erről folyó vitát is, és megoldásokat kell javasolnia az ehhez kapcsolódó problémákra;

53. megállapítja, hogy a vezetékes és a vezeték nélküli infrastruktúrák használata révén a legfejlettebb telematikai alkalmazások olyan virtuális környezetet képesek előállítani (környező város, digitális város, mindenütt jelenlevő város), amely teret kínál a polgároknak a véleménycserére és interaktív párbeszédre. A digitális város olyan párhuzamos világ, amelynek szerepelnie kell a városrehabilitáció menetrendjében is;

Innováció és tanulás a városrehabilitáció keretében

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

54. megítélése szerint az újítás támogatása javítani fogja a városok eredményességét, és hozzájárul a városok gazdasági fenntarthatóságához. Evvel kapcsolatban a városrehabilitációs programoknak az újítás számára vonzó környezetet, infrastruktúrát és közlekedést kell kínálniuk;

55. ennek megfelelően úgy véli, hogy a város gazdasági életében tevékeny szereplők körében a tanulást lehetővé tevő fórumok létrehozása a városrehabilitáció egyik stratégiai prioritása kell, hogy legyen;

56. ugyanígy meggyőződése, hogy a városrehabilitáció feladata az is, hogy erősítse az oktatás, a vállalatok, a kutatás és az innováció közötti kapcsolatot az új innovatív vállalatok támogatása mellett;

A helyi önkormányzatok szervezeti felépítésének és működésének jelentősége a városrehabilitációs programok megalkotása és végrehajtása szempontjából

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

57. megítélése szerint egy városrehabilitációs program szükségességének megállapítása, a program megtervezése, végrehajtásának nyomon követése, szükség esetén annak megváltoztatása és végső értékelése mind olyan tevékenységek, melyek egy bizonyos adminisztrációs és igazgatási szakértelemmel rendelkező adminisztratív apparátust tesznek szükségessé, sőt ennek jelen kell lennie valamennyi helyi és regionális önkormányzat szintjén is. E megfontolások alapján elengedhetetlen feltételnek tűnik a városrehabilitációs programok során a helyi önkormányzatok kapacitásait növelő intézkedések meghozatala. Példaként megemlíthetőek olyan intézkedések, mint a vezetői információs rendszerek (MIS) és a térinformatikai szoftverek (GIS) fejlesztése, melyek megkönnyítik a különböző tevékenységeket és javítják a döntéshozatali eljárást, vagy ide sorolható még a polgárok számára kínált szolgáltatások színvonalát javító minőségirányítási rendszerek (ISO, EMAS stb.) is. A városrehabilitáció tervezésében központi helyet kell biztosítani azon intézkedéseknek, melyek a helyi önkormányzatok polgárközpontú működését szavatolják a döntéshozatal során. A helyi és regionális önkormányzatok szervezeti szempontból történő szintre hozása egyszerre jelent kihívást és elengedhetetlen feltételt a városrehabilitációs programok megvalósítása szempontjából: ezért kell ezt a kérdést is a városrehabilitációval kapcsolatos intézkedések szintjén kezelni;

A városrehabilitáció hozzájárulása a külkapcsolatok fejlődéséhez

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

58. megállapítja, hogy a város arculatának javítása (city marketing), valamint a város identitásának megerősítése (city branding) érdekében hozott intézkedések a helyi és regionális önkormányzatok tevékenységének szerves részét képezik. Egy mindinkább nemzetközivé váló világban a városok fokozódó versenyben igyekeznek magukhoz csalogatni a tőkét, a befektetéseket és a jól képzett munkaerőt. Fejlesztési terveiket úgy terjesztik ki, hogy képesek legyenek polgáraik jólétét biztosító forrásokhoz és eszközökhöz jutni. A nagyobb sport-, kereskedelmi és kulturális események szervezése érdekében egymással versengenek, ami csak egyike a városok közötti rivalizálás ez esetben jól látható területeinek;

59. rámutat ugyanakkor, hogy e vetélkedés mellett a városok az együttműködésüket is fejlesztik. Az EU-n belül a városok tematikus vagy földrajzi alapon történő hálózatba szerveződése különösen nagy méreteket öltött az EU célzott kezdeményezéseinek hatására (Urbact, Interact, testvérvárosok stb.). A megfelelő gyakorlatok cseréje különösen fontos eszköznek bizonyult. A városrehabilitációs programokon belül külön intézkedési terv tárgyát kell, hogy képezzék az európai városok nemzetközivé tételét célzó intézkedések is;

II. KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

60. azon a véleményen van, hogy a következő tervezési periódusra (2014–2020) vonatkozó stratégiai döntéseinek kidolgozása során az EU-nak fel kell ismernie a városrehabilitáció stratégiai jelentőségét, és ügyelnie kell a városi dimenzió megerősítésére valamennyi politikáján belül: a cél az, hogy a városok kutatási laboratóriummá váljanak, ugyanakkor a menetrendnek ezúttal sokkal sűrűbbnek kell lennie, hogy elősegítse Európának a gazdasági és a pénzügyi válságból való kilábalását;

61. javasolja egy „Intelligens, fenntartható és befogadó európai városok rehabilitációja” című kezdeményezés elindítását. Az EU városai lehetnek az Európai Bizottság „Az intelligens, fenntartható és inkluzív növekedés stratégiája” (2) című közleményében szereplő hét kiemelt kezdeményezés alkalmazásának kísérleti terepei;

62. úgy ítéli meg, hogy eljött az ideje egy ilyen döntés meghozatalának. A következő tervezési periódus költségvetéséről folyó vita során, csakúgy, mint a jelenlegi periódus költségvetésének kidolgozása alatt is világosan elő kell irányozni a városrehabilitáció finanszírozását.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 9-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) A véleménynek a városi régiókra (azaz a városok és a velük szomszédos települések agglomerációira) is mindvégig tekintettel kell lennie.

(2) COM(2010) 2020 végleges.

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/33

A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU és a nemzetközi biodiverzitás-politika 2010 után

(2010/C 267/08)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A. Általános észrevételek

1. úgy véli, hogy a biológiai sokféleség védelme alapvetően fontos az emberi egészség és jólét szempontjából az ökoszisztéma által akár közvetve, akár közvetlenül nyújtott szolgáltatások révén. Mindenkinek joga van az egészséges és fenntartható környezethez, ehhez pedig szükséges a biológiai sokféleség megőrzése és fenntartható kiaknázása, tiszteletben tartva, hogy a biodiverzitás központi szerepet játszik az éhezés ellen és az élelmiszer-biztonságért világszinten folytatott küzdelemben. A Régiók Bizottsága aggodalmát fejezi ki az ökológiai rendszerek biológiai sokféleségének gyorsuló eltűnése által kiváltott súlyos következmények miatt a jelenlegi és jövőbeli nemzedékekre nézve, mind etikai szempontból, mind pedig a biodiverzitás mint önálló érték elismerése, a gazdasági és társadalmi stabilitás biztosítása, az éghajlatváltozás enyhítése és a millenniumi fejlesztési célok teljesítése szempontjából;

2. támogatja, hogy – a természet mint az emberiség öröksége immanens értékének hangsúlyozása mellett – lépjenek előre a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások gazdasági értékelésének munkája terén, s azt építsék be a politikaalkotásba. Örömmel nyugtázza, hogy „Az ökoszisztémák és a biológiai sokféleség gazdaságtana” című nemzetközi tanulmánynak köszönhetően egyre jobban megértik a biológiai sokféleség gazdasági értékét és azt, hogy a cselekvés elmulasztása vállalhatatlan költséget jelent. Az RB üdvözli, hogy a fenti tanulmány „D 2 Report for Administrators” részében külön szólnak majd a helyi és regionális dimenzióról;

3. rámutat, hogy a 2010-es uniós és nemzetközi célkitűzések hozzájárulása alapvető ahhoz, hogy helyi és regionális szinten világszerte hasznos intézkedésekre kerüljön sor a biológiai sokféleség megőrzése érdekében. Az Európai Unióban számos példa van a megfelelő gyakorlatokra. A Régiók Bizottsága mégis komolyan aggódik amiatt, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatban 2010-re kitűzött uniós, illetve nemzetközi célkitűzések egyike sem valósult meg a megtett ígéretek és a valóságban végrehajtott intézkedések között tátongó szakadék miatt;

4. úgy véli, hogy a biológiai sokféleség védelmével kapcsolatos célok elérése érdekében alapvetően fontos, hogy a hatóságok, beleértve a helyi és regionális önkormányzatokat, megfelelő egyensúlyt teremtsenek a fejlesztési politikák és a biológiai sokféleséggel kapcsolatos célok között, valamint hogy elősegítsék az ösztönző eszközök alkalmazását a biológiai sokféleség megőrzésének támogatása érdekében;

A helyi és regionális önkormányzatok bevonása a jobb kormányzásba és kommunikációba

5. a Régiók Bizottsága kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a biológiai sokféleség megszűnésének megállításában és a biodiverzitás fenntartását célzó stratégiák felállításában a helyi és regionális önkormányzatok igazgatása alá tartozó területeken. Mindezt az Eurobarométer által a közelmúltban az európai polgároknak a biológiai sokféleséghez való viszonyulása témájában folytatott felmérés 2010. márciusban közzétett eredményei fényében kell tekinteni, amelyek szerint az európaiaknak csupán 38 %-a ismeri a kifejezés jelentését, és mindössze 17 %-a érzi úgy, hogy a biodiverzitás csökkenése közvetlenül érinti őt. E célból az RB ismét megerősíti abbéli szándékát, hogy ösztönözze a biodiverzitás megőrzését célzó projekteket, és hozzájáruljon az érdeklődés felkeltéséhez a polgárok körében helyi és regionális szinten, valamint ahhoz, hogy szinergiák teremtődjenek az érdekeltek és a közszféra szervei között, és ennek kapcsán rendezvényeket szervezne az OPEN DAYS 2010 során;

6. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség világszerte való megőrzéséhez arra van szükség, hogy a regionális és helyi önkormányzatokat a rájuk szabott feladatok és a biodiverzitás csökkenésének megállítását elősegítő tevékenységek elvégzéséhez mérten elegendő emberi, pénzügyi és műszaki forrással és eszközzel lássák el. A regionális és helyi önkormányzatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy a helyi közösségeket saját helyi környezetük megőrzésében segítsék, és támogassák azokat az önkéntes szerveket, amelyek a nagyközönséget a természeti környezet megóvására késztetik és ösztönzik. A helyi és regionális önkormányzatok egyéb fontos feladatai közé tartozik még az oktatás, az egészségügy és egészségmegőrzés, valamint a földhasználat tervezésével és a földtulajdonlással kapcsolatos ügyek. Az RB arra ösztönzi a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy járjanak elöl jó példával;

7. hiszi, hogy az Egyesült Nemzetek által a biológiai sokféleség nemzetközi évének nyilvánított 2010-es év meg fogja erősíteni uniós és nemzetközi szinten a globális biodiverzitás-válság leküzdése iránti elkötelezettséget, miközben bátorítja a helyi és regionális önkormányzatok tevékeny részvételét is;

8. üdvözli a biodiverzitás védelméhez való hozzájárulás és a polgárok biodiverzitás iránti érzékenységének felkeltése céljából számos regionális és helyi hatóság által kezdeményezett projekteket. Az előbbiek lehetnek például a természetvédelmi területek létrehozását vagy a leromlott állapotú élőhelyek helyreállítását célzó projektek, illetve a vizes élőhelyek és egyéb ökoszisztémák megőrzése, a zöldterületek kialakítása vagy a biológiai sokféleség megőrzését figyelembe vevő várostervezés, az utóbbiak pedig a városi övezetekben található legszebb kertek és zöldterületek versenyei. A zöldövezeti kertek létfontosságú menedéket nyújtanak madaraknak és egyéb állatoknak, továbbá alapvető szerepük van a levegő hűtésében és szűrésében, valamint a szén-dioxid megkötésében;

B. Az EU 2020-as biodiverzitási stratégiája felé

9. az RB üdvözli a Környezetvédelmi Tanács által 2010. március 15-én elfogadott és az Európai Tanács által 2010. március 25–26-án megerősített, „a biológiai sokféleség és az ökoszisztéma-szolgáltatások romlásának megállítása az Európai Unióban, és azoknak a lehetőségek keretén belüli helyreállítása, valamint a biológiai sokféleség globális csökkenésének megelőzéséhez való uniós hozzájárulás fokozása” című dokumentumban szereplő 2050-es jövőképet és a 2020-ra megfogalmazott nagyra törő célkitűzést. Mindez az EU megújult elkötelezettségéről tanúskodik arra vonatkozóan, hogy kézzelfogható eredmények szülessenek;

10. aggodalmának ad azonban hangot amiatt, hogy az EU 2020 stratégia fenntartható növekedéssel kapcsolatos célkitűzésén belül a biológiai sokféleséggel továbbra sem saját jogán foglalkoznak, hanem alárendelik azt a gazdasági növekedési mintáknak és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaság elérésének;

11. üdvözli, hogy az ökoszisztéma-szolgáltatásokat – az RB korábbi javaslatának megfelelően – a 2020. évre szóló célkitűzésben figyelembe vették, azzal a céllal, hogy helyreállításuk révén megfordítsák a jelenlegi tendenciát; ebben a kontextusban ugyanakkor kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, pontosítsák, hogyan kell értelmezni helyi és regionális szinten a helyreállításra vonatkozó célkitűzés korlátozását, vagy „a lehetőségek keretén belül” kifejezést;

12. egyetért a Tanáccsal abban, hogy a súlyos környezeti, gazdasági és társadalmi következmények elkerülése végett hatékony fellépésre van sürgető szükség;

13. elismeri, hogy a fentiek fontos lépést jelentenek az EU az irányú elkötelezettségének bizonyításához, hogy a tettek mezejére fog lépni, és példájával elöl fog járni a Biológiai Sokféleség Egyezményt (CBD) aláíró felek konferenciájának 2010. októberében Nagojában sorra kerülő 10. találkozója (COP 10) során;

14. támogatja a Tanács felhívását az Európai Bizottság felé, hogy nyújtson be egy 2020-as uniós biodiverzitási stratégiát a Biológiai Sokféleség Egyezményt aláíró felek konferenciájának 10. találkozója során elért eredmények figyelembevételével;

15. hangsúlyozza, hogy az EU 2020 biodiverzitási stratégia csak akkor lesz képes a helyszínen elérni a biodiverzitással kapcsolatos 2010 utáni európai és nemzetközi célkitűzéseket, ha a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a földhasználók, illetve -tulajdonosok számára határozott támogatást biztosít. A stratégiának szembe kell néznie a strukturális alapoknak a környezetvédelemmel és a biodiverzitással kapcsolatos ügyek szempontjából történő jelenlegi elégtelen felhasználásával, és – a helyi és regionális önkormányzatok helyszíni fellépését elősegítendő – ösztönöznie kell a legjobb gyakorlatok cseréjét. A legjobb gyakorlatoknak az önkormányzatok körében történő előmozdítása, valamint a biodiverzitással kapcsolatos közös gondok azonosítását és a megoldások megosztását lehetővé tevő fórum felállítása révén lesz mód a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásainak megerősítésére;

16. örömmel állapítja meg, hogy az ökológiai infrastruktúra (1) létrehozására irányuló felhívását a Tanács (2) átvette, ami megnyitja a lehetőséget az Európai Bizottság előtt, hogy előkészítse az Unió 2010 utánra szóló, ökológiai infrastruktúrára vonatkozó stratégiáját. Egy ilyen stratégiának a szubszidiaritási elv tiszteletben tartása mellett magában kellene foglalnia a területi dimenziót, és lehetővé kellene tennie, hogy a különösen helyi és regionális szinten immáron létező kezdeményezéseket integrálni lehessen egy egységes keretbe;

A helyi és regionális önkormányzatoknak az EU 2020 biodiverzitási stratégia előmozdításában betöltött szerepe

17. aláhúzza, hogy az EU 2020 biodiverzitási stratégia akkor lehet sikeres, ha valamennyi szereplő és helyi érdekelt fél részt vesz a politika kidolgozásában és végrehajtásában a többszintű kormányzás valódi modelljének megfelelően. Fontos a biológiai sokféleség és az ökológiai rendszerek védelmében érdekelt valamennyi fél bevonása, beleértve a tudományos szakértőket, a biodiverzitást elősegítő intézkedések felelőseit, a nem kormányzati szervezeteket és az oktatási intézményeket is;

18. hangsúlyozza, hogy a madarakról és az élőhelyekről szóló irányelveket regionális és helyi szinten is teljes körűen alkalmazni kell, fel kell gyorsítani a Natura 2000 hálózat létrehozását és teljes kiépítését, valamint megfelelő – és a biodiverzitásnak az Unió területén való egyenlőtlen eloszlását figyelembe vevő – finanszírozási rendszert és hatékony kezelési és helyreállítási intézkedéseket kell bevezetni;

19. ezzel kapcsolatban üdvözli a Környezeti Tanács március 15-i felhívását olyan részvételi megközelítésekre, melyek „a föld- és tengerhasználatban közvetlenül részt vevő személyek és különösen a helyi közösségek részéről alulról induló, egymást kiegészítő szükséges kezdeményezéseket fognak létrehozni”;

20. aláhúzza a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepét abban, hogy tudatosítsák a polgárokban a biológiai sokféleség fontosságát és kéri, hogy a tagállamok több támogatást nyújtsanak az európai és nemzeti jogszabályok végrehajtásában;

21. arra bátorítja a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy dolgozzanak ki biodiverzitásra irányuló programokat, valamint hogy a területrendezéssel kapcsolatos tervezésbe és engedélyezési folyamatba vonják be a biológiai sokféleségre vonatkozó célkitűzéseket is, segítsék elő a zöldterületek kiterjesztését a talajromlásnak, az ökoszisztémák károsodásának, továbbá a tájak és élőhelyek feldarabolódásának a kivédése, valamint az éghajlatváltozás negatív hatásainak a minimalizálása érdekében, és keressék annak lehetőségét, hogy a természetes élőhelyek helyreállítását és kialakítását ötvözzék a területrendezési és földhasználati kezdeményezésekkel. Másfelől kiemeli, hogy a gyéren lakott, illetve azon területek esetében, ahonnan jól hozzáférhetők nagy kiterjedésű, már természetvédelmi területnek minősülő zöldterületek, meg kell határozni a természetvédelem módját és javítani kell a minőségét, valamint javítani kell az együttműködést a területrendezés egyéb területein;

22. úgy ítéli meg, hogy az a tény, hogy a Tanács elismerte a bevált gyakorlatok cseréjének szükségességét annak érdekében, hogy a biodiverzitás csökkenése elleni harcban biztosítsa a források optimalizálását, azt eredményezi, hogy az Európai Unió és a tagállamok nagyobb mértékben támogatják az ilyen tapasztalatcserét a területi önkormányzatok között;

23. támogatja azokat a kezdeményezéseket és hálózatokat, amelyek a területi önkormányzatok önkéntes vállalásait segítik elő, és biztosítják a bevált gyakorlatok európai szintű terjesztését is: ilyen például a „biodiverzitás európai fővárosainak” LIFE + elnevezésű projektje;

A biológiai sokféleség beillesztése a kulcságazatokba

24. megjegyzi, hogy a biológiai sokféleség megőrzése és az ökoszisztéma-szolgáltatások védelme olyan átfogó kérdéskör, mely a különböző szinteken elhelyezkedő valamennyi szereplő közös munkáját igénylő, rendszerszerű megközelítést követel meg;

25. megismétli az „Új lendület a biológiai sokféleség csökkenésének megállításához” című véleményébe (1) foglalt ágazatspecifikus ajánlásokat, és rámutat arra, hogy a biológiai sokféleség hatékony és megbízható védelme csak úgy lehetséges, ha a földhasználat változása és a környezetszennyezés stb. okozta élőhelypusztulásért, -felaprózódásért és -romlásért felelős kulcságazatokat érintő szélesebb stratégiába és politikákba ágyazódik bele. Ezen ágazatok közé tartozik a mezőgazdaság/erdészet, az energia, a szállítás, az éghajlatváltozás és a vidékfejlesztés/területrendezés is. Ezenkívül minden, az EU részvételével kötött kereskedelmi megállapodásnak tekintettel kell lennie a biológiai sokféleség csökkenésére és mérsékelnie kell azt;

26. újra felkéri a tagállamokat, hogy dolgozzák át adórendszerüket a biodiverzitás erőteljesebb ösztönzése érdekében, például a biogazdálkodásból származó, vagy a Natura 2000 hálózathoz tartozó területeken termelt termékek után fizetendő HÉA csökkentése révén, valamint a biodiverzitásra nézve káros magatartásra sarkalló adók, illetékek és támogatások eltörlésén keresztül;

27. hangsúlyozza, hogy a biológiai sokféleség védelme és helyreállítása számos költséghatékony lehetőséget nyújt az éghajlatváltozás enyhítésére vagy a hozzá való alkalmazkodásra, például környezetbarát folyosók kialakítása révén, melyek célja a vizes területek állapotának javítása vagy teljes visszaállítása, a folyók természetes állapotának helyreállítása és a zöldtetők elterjesztése, illetve a jelentős élőhelyek hálózatainak létrehozása által;

Megfelelő részcélok, mutatók és a célok elérését lehetővé tevő költséghatékony intézkedések kijelölése

28. arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy korlátozott számú részcélra összpontosítson, melyek világos és közérthető nyelven jelenítik meg a stratégiát, és lehetővé teszik a helyi önkormányzatoknak saját hozzájárulásuk mérését, valamint a korrekciós intézkedések időbeni foganatosítását. Ezeknek a céloknak a környezet állapotára vonatkozó, nehezen mérhető célkitűzésektől a „nyomásgyakorlással kapcsolatos” célok felé kell elmozdulniuk. A részcélok számát 5-6-ra kellene korlátozni, és szerepeljen közöttük a mezőgazdaság, a halászat és a tengeri környezet, a földhasználat, illetve a biológiai élőhelyek pusztulása és szétaprózódása;

29. ajánlja, hogy a szubszidiaritás szempontját is figyelembe véve gondosan fogalmazzanak meg egy földhasználattal és területrendezéssel kapcsolatos részcélt a biológiai élőhelyek pusztulására és szétaprózódására irányuló nyomás ellen. A helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak az ökológiai hálózatok koncepciójának alkalmazásában, és ahhoz is ők vannak a legjobb helyzetben, hogy a sűrűn lakott zsúfolt területek, illetve a ritkán lakott kiterjedt területek eltérő szükségleteit számításba vegyék. Egy ilyen cél megvalósításához a helyi és regionális önkormányzatok alapvető módon járulhatnának hozzá;

30. aláhúzza egy az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által ez év júniusában meghatározandó világos referenciaszint fontosságát, mely a biológiai sokféleség csökkenésének megállításával és az ökoszisztémák visszaállításával kapcsolatos részcélok és mutatók vonatkozásában biztosítaná a folyamatos nyomon követést és jelentéstételt. Pozitív eredmények eléréséhez minőségi referenciaadatokra és folyamatos nyomon követésre, illetve jelentősen megnövelt finanszírozásra is szükség lesz. Az összeg egy részét a területfejlesztőkre rótt kötelezettségek révén lehet előteremteni, ugyanakkor a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére álló pénzügyi eszközök elégtelenek, hacsak az EU és a tagállamok nem állapodnak meg az ilyen célra történő finanszírozás jelentős emelésében.

31. felkéri az EU-t és a tagállamokat, hogy referenciaszintjükbe és mutatóikba vonják be az ökológiai rendszerek fogalmát is. Erre jó példa az ökoszisztéma-szolgáltatások biofizikai térképeinek az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által kidolgozott első sorozata;

Az új célkitűzés elérésének finanszírozása

32. rámutat, hogy a biológiai sokféleség védelmére szánt jelenlegi költségvetési keret nem elegendő a célkitűzések eléréséhez, beleértve a Natura 2000 célkitűzéseit is, és ezért a 2013 utáni időszak uniós költségvetése által előirányzott pénzügyi eszközök jelentős növelésére szólít fel; az új támogatási irányelvek és programok kialakítása során figyelni kell arra, hogy a támogatásból kizárják azokat az intézkedéseket, amelyek hátrányos hatással járhatnak a biológiai sokféleségre nézve;

33. arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy a lehető legtöbbet hozza ki az uniós finanszírozásból, különösen azáltal, hogy megoldást keres a strukturális alapoknak a biológiai sokféleség és a környezetvédelem területén tapasztalható elégtelen felhasználásával kapcsolatban, illetve azáltal, hogy új utakat keres a biológiai sokféleség és a Natura 2000 integrált finanszírozási modelljének hatékonyabbá tételére;

34. megismétli arra irányuló felszólításait, (3) hogy az állami támogatásokhoz való hozzáférést az ökológiai feltételekhez való kötöttség rendszerének segítségével szabályozzák, különösen a közös mezőgazdasági politikát és a közös halászati politikát illetően; felkéri egyébiránt a tagállamokat annak támogatására, hogy a különböző gazdasági ágazatok igazságos mértékben járuljanak hozzá az ökoszisztéma-szolgáltatások helyreállítási költségeihez;

35. Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség legutóbbi következtetéseinek (4) fényében azt ajánlja, hogy úgy alakítsák át a közös agrárpolitikát, hogy az lehetővé tegye a jelentős természeti értéket képviselő gazdálkodás jobb támogatását;

36. felszólítja az Európai Bizottságot olyan finanszírozási mechanizmusok létrehozására, melyek lehetővé teszik a helyi és regionális önkormányzatok kapacitásának növelését a területükön létező biológiai sokféleség megőrzése és csökkenésének megállítása, illetve a legjobb gyakorlatok régióközi cseréjének előmozdítása érdekében;

Invazív fajok

37. rámutat, hogy a nem honos invazív fajokat a biológiai sokféleséget globális léptékben fenyegető tényezőnek tekintik a Biológiai Sokféleség Egyezményt aláíró felek legutóbbi öt konferenciája során e tekintetben hozott határozatok értelmében;

38. felhívja a figyelmet a berni egyezmény keretében 2003-ban kifejlesztett, az invazív fajokra vonatkozó európai uniós stratégiára. „A 2010-ig és az azon túli időszakra szóló uniós cselekvési terv” (5) ötödik célkitűzése az invazív idegen fajok elleni nemzeti stratégiák kifejlesztésére szólítja fel a tagállamokat. Az RB ebben a vonatkozásban megismétli az Európai Bizottsághoz intézett felszólítását (1) az invazív fajok elleni uniós stratégia kidolgozására.

39. aláhúzza, hogy az éghajlatváltozásra adott válaszként terjed ki egyes fajok élőhelye, és ez a folyamat az elkövetkezendő évtizedekben folytatódni fog, aminek következtében további fajok válhatnak invazívvá.

40. sajnálattal látja, hogy az átlagember milyen kevéssé érti a nem honos invazív fajok jelentette fenyegetést. E kérdések fokozott tudatosítása és megértetése kulcsfontosságú a lakosság szélesebb bevonásához, hiszen ha az emberek változtatnának magatartásukon, csökkentenék az invazív fajok behurcolásának és terjedésének kockázatát, valamint segítenének azok felderítésében és ellenőrzésében is. A helyi és regionális önkormányzatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy helyi szinten párbeszédet kezdeményezzenek a nagyközönséggel az emberek jobb tájékoztatása és bevonása érdekében;

41. rámutat, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak az oktatásügyön keresztül, illetve földtulajdonosként is van szerepük. Ezenfelül szakértői gárdájuk a legfontosabb nem kormányzati érdekcsoportokkal vállvetve segítheti a nemzeti kormányzati szerveket az invazív fajok elleni küzdelemben, a rendelkezésre álló kapacitásokat és forrásokat a felderítési és ellenőrzési lehetőségek javítása érdekében optimálisan felhasználva;

C. Az RB hozzájárulása az Egyesült Nemzetek Biológiai Sokféleség Egyezményéhez (CBD) és az azt aláíró felek 10. konferenciájához (COP 10)

42. tisztában van azzal, hogy a biológiai sokféleséggel kapcsolatos kérdések nem állnak meg az országhatároknál, és ezért koherens intézkedések megtételére szólít fel nemcsak uniós, hanem nemzetközi szinten is;

43. hangsúlyozza a biodiverzitás globális szinten való fenntartásának és helyreállításának fontosságát, beleértve az ökoszisztéma-szolgáltatásokat, ezáltal világszerte hozzájárulva a szegénység megszüntetéséhez, az élelmiszerbiztonsághoz és a helyi fejlődéshez. Úgy véli, hogy ezért a Biológiai Sokféleség Egyezmény lényeges mértékben hozzájárul a millenniumi célkitűzések megvalósításához, különösen pedig a környezeti fenntarthatóságról szóló 7. célkitűzéshez.

44. felkéri az EU-t és az Európai Bizottságot annak megvizsgálására, hogy az RB miképpen lehet megfigyelőként tagja a COP 10-en részt vevő uniós delegációnak, mert ezáltal biztosítva lenne a helyi és regionális önkormányzatok megfelelő képviselete nemcsak a nemzeti delegációkban, hanem az EU-küldöttségben (6) is;

45. felajánlja, hogy az európai, illetve a fejlődő országokbeli helyi és regionális önkormányzatok között a biodiverzitás és az ökoszisztémák fenntartható kezelése terén megvalósuló decentralizált fejlesztési együttműködés támogatásával hozzájárul a Biológiai Sokféleség Egyezmény folyamatához és annak keretében a COP 10 konferenciához;

46. arra buzdítja a COP 10-et, hogy fogadja el a 2011–2020-as időszakra szóló egyezmény felülvizsgált és aktualizált stratégiai tervét, hogy a CBD stratégiai tervezésének 2010 utáni folytonosságát biztosítsák;

47. üdvözli az előzetes stratégiai tervben arra vonatkozóan tett utalást, hogy az ökológiai rendszerek fenntartása és visszaállítása általában költséghatékony módokat nyújt az éghajlatváltozás elleni fellépésre, aminek folytán az éghajlatváltozás elleni fellépés számos lehetőséget teremt a biológiai sokféleség megőrzéséhez és fenntartható használatához;

48. egyetért azzal, hogy nemzetközi és nemzeti szinten egyaránt fokozottabb konvergenciára van szükség az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni, egymást kölcsönösen fokozó erőfeszítések terén, aminek révén a riói egyezmények keretében elindult globális folyamatok kínálta lehetőségek optimális kihasználására nyílik lehetőség;

49. elismeri, hogy a CBD megvalósítására ez idáig hozott intézkedések elégtelennek bizonyultak a 2010-es nemzetközi célkitűzés eléréséhez;

50. támogatja a stratégiai célokat és az elérhető és egyben mérhető 2020-as fő és másodlagos célkitűzéseket, melyek a nemzeti, és különösen a szubnacionális célkitűzéseken keresztül hatékonyabb keretet nyújtanak. A célkitűzések számának csökkentését javasolja ahhoz, hogy a stratégia érthetőbbé és célzottabbá váljon;

51. olyan új fő célkitűzés mellett száll síkra, mely egyértelműen kimondja azt, hogy 2020-ra a CBD-t aláíró valamennyi fél be kell, hogy vonja a helyi és regionális önkormányzatokat az egyezmény végrehajtásába; ennek az együttműködésnek különösen a biodiverzitásról szóló stratégiák és nemzeti cselekvési tervek végrehajtására és felülvizsgálására, valamint a területi önkormányzatok szintjét érintő kapacitásépítési támogatásra kell kiterjednie;

52. arra ösztönzi a COP 10 konferenciát, hogy fogadjon el egy kimondottan a nemzeti szint alatti hatóságokkal foglalkozó határozatot, és megemlíti ebből a szempontból a COP 10 számára a városokról, a helyi önkormányzatokról és a biodiverzitásról kidolgozott CBD-határozattervezetet és a hozzá tartozó, a városokról, helyi önkormányzatokról és a biodiverzitásról szóló 2011–2020-as előzetes cselekvési tervet. (7) Ilyen, koherens cselekvési tervre van szükség a nemzeti szint alatti hatóságok részéről a 2011–2020-as CBD cselekvési tervhez nyújtandó jelentős hozzájárulás további bővítéséhez és jobb kihasználásához. Az RB méltatja ebből a szempontból a „Global Partnership on Cities and Biodiversity” programot és az ICLEI „Local Action for Biodiversity (LAB)” programját;

53. tudomásul veszi a városi biodiverzitás szingapúri mutatóját (CBI), melyet a COP 10 során fognak bemutatni. Ezt a mutatót tovább kell fejleszteni, hogy más hatóságok esetében is lehessen önkéntes módon használni.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) CdR 22/2009 fin.

(2) A Környezetvédelmi Tanács 2010. március 15-i ülésének következtetései.

(3) CdR 22/2009 fin, CdR 218/2009 fin.

(4) Lásd az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 12/2009. sz. technikai jelentését: „Distribution and targeting of the CAP budget from a biodiversity perspective” [a KAP költségvetésének elosztása biodiverzitási szempontból].

(5) „A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása 2010-ig – és azon túl” című európai bizottsági közleményhez (COM(2006) 216 végleges) csatolt SEC(2006) 621 jelzésű dokumentum.

(6) A CDB titkárságának végrehajtó titkára 2010. február 4-én a CBD-t aláíró minden félnek elküldött egy jegyzéket, melyben felkéri őket, hogy nevezzenek ki polgármestereket és helyi önkormányzatokat a saját COP 10-es delegációikba.

(7) 2010. január 27-i dokumentum: http://www.cbd.int/authorities/doc/CBD%20Plan%20of%20Action_2010_01_draft.doc.

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/39

A Régiók Bizottsága véleménye – Úton a földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítását célzó integrált tengerpolitika felé

(2010/C 267/09)

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Bevezető

1. osztja azt a nézetet, hogy a földközi-tengeri térség sajátos lehetőségeket, valamint kihívásokat tartogat, különös tekintettel a tevékenységek irányításával kapcsolatos kérdésekre;

2. sajnálkozva állapítja meg, hogy a Földközi-tenger térségében még mindig egymástól igen eltérő gazdasági-társadalmi körülmények uralkodnak;

3. megállapítja továbbá, hogy a Földközi-tenger olyan zárt és sérülékeny környezet, amely intenzív – és gyakran veszélyes – tengeri tevékenységnek van kitéve;

4. hangsúlyozza, hogy mind a jelenlegi, mind a következő nemzedékek érdekében ösztönözni kell a rendelkezésre álló tengeri erőforrások használatának fenntartható megközelítését;

5. sajnálattal jegyzi meg, hogy a Földközi-tengeren a hosszú ideje tartó emberi beavatkozás és a természeti erőforrások túlzott kiaknázása miatt a tengeri környezet állapota jelentősen romlik;

6. támogatja azt a nézetet, hogy a fokozott gazdasági jellegű tengeri tevékenység és a környezetvédelem nem zárja ki egymást, feltéve hogy olyan, megfelelő irányítási mechanizmus kíséri, amelynek célja az, hogy örvendetes egyensúlyt teremtsen egyfelől a gazdasági szempontok, másfelől pedig a társadalmi és környezetvédelmi dimenzió között;

7. megjegyzi, hogy az Európai Bizottság azt az átfogó célt tűzi ki, hogy a tengeri tevékenységek gazdaságilag jobban megtérüljenek, ugyanakkor csökkenjen a földközi-tengeri ökoszisztémára gyakorolt hatás;

8. támogatja azt a nézetet, hogy ahhoz, hogy egy integrált tengerpolitika, amelyet ugyan elsősorban a tagállamoknak szántak, sikeres lehessen – különösen egy olyan térségben, mint a Földközi-tengeré, ahol csupán az országok harmada EU-tagállam –, fontos, hogy az Unión kívüli mediterrán partnerekkel magasabb szintű kölcsönös egyetértés és együttműködés jöjjön létre;

9. üdvözli az Adriai/jón-tengeri kezdeményezésben részt vevő nyolc ország (Albánia, Bosznia-Hercegovina, Horvátország, Görögország, Olaszország, Montenegró, Szerbia és Szlovénia) külügyminiszterei által 2010. május 5-én Anconában elfogadott, „Az adriai/jón-tengeri régióra vonatkozó európai stratégiát támogató nyilatkozat”-ot, mely többek között a fejlesztési politikák, köztük a tengerpolitika egységes átvételének hathatós előmozdítását célozza az EU tagállamai és az Adriai/jón-tengeri kezdeményezésben részt vevő többi ország között, különösképpen a helyi szereplők, és elsősorban a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával készülő közös fejlesztési stratégiák kidolgozásának ösztönzésével;

10. kiemeli, hogy a tengeri környezet és annak irányítása jelentősen kihat a helyi és regionális dimenzióra, és viszont;

A legfontosabb kihívások

11. elismeri, hogy ha az európai és a világgazdaság szövetének egy olyan eleméről van szó, mint a Földközi-tenger térsége, igen összetett kérdések merülnek fel, és sokfelől nehezedik nyomás a döntéshozókra;

12. megemlíti, hogy a gazdasági tevékenységek jelenlegi szintje – különösen az olyan területeken, mint a tengeri hajóforgalom és áruszállítás, a halászat és a turizmus – mély nyomot hagy a Földközi-tenger ökoszisztémájában, és ez csak tovább fokozza a környezet romlását;

13. egyetért azzal, hogy a szárazföldről és a hajókról származó szennyezés, a szemét, a biológiai sokféleséget érő hatások, a túlhalászás és a tengerpart állapotában tapasztalható romlás aggasztó elegyére sürgősen megoldást kell találni;

14. tudatában van annak, hogy a Földközi-tenger térségének egyedi kulturális és természeti örökségét egyre nagyobb veszély fenyegeti;

15. tisztában van azzal is, hogy a földközi-tengeri térség az éghajlatváltozás potenciális hatásait tekintve erős kockázatnak van kitéve;

16. örömmel fogadja annak elismerését, hogy a térségben nagy problémát jelent a tengeri úton történő illegális bevándorlás, és támogatja azt az elképzelést, hogy a jelenség megfékezése és az emberéletben ezzel összefüggésben bekövetkezett veszteségek megakadályozása érdekében a mediterrán partnerek között együttműködésre van szükség;

A tengerpolitika hatékonyabb irányítása felé

17. osztja az aggodalmat, hogy mivel a mediterrán országok többségében az ágazati politikák irányítását külön-külön igazgatási szervek végzik, a tengerhasznosítási tevékenységek kumulatív hatásának áttekintése nehezen teljesíthető cél;

18. úgyszintén aggódik amiatt, hogy azok a nyílt tengeri területek, amelyek a tengeri terület nagy részét alkotják, a parti államok számára megnehezítik a parti tengerükre és partvonalukra közvetlen hatást gyakorló tevékenységek tervezését, szervezését és szabályozását;

19. megállapítja, hogy a politikák és a tevékenységek egymástól elszigetelten, a tengerre hatással lévő tevékenységek, illetve a helyi, országos, regionális vagy nemzetközi szereplők közötti megfelelő koordináció nélkül fejlődnek, és ez megnehezíti a földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítására irányuló törekvések megvalósítását;

20. egyúttal egyetért azzal, hogy az érdekelt felek részvétele, a döntéshozatal átláthatósága és a közösen elfogadott szabályok végrehajtása alapvető a felelősségteljes irányítás megvalósításához;

21. egyetért azzal, hogy a Földközi-tengeren ki kell alakítani a környezetvédelem kultúráját, amely minden szinten alapvető eleme a tudatosításnak és a tengeri fenntarthatósági folyamatokban való részvételnek;

22. újfent hangoztatja azt a nézetet, hogy a helyi és regionális önkormányzatok vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy megállapítsák, mire van szükség a politika helyi szintű és a regionális tengeri medence szintjén történő végrehajtásához, és így jelentős szerepet játszhatnak abban, hogy integrált tengerpolitika jöhessen létre a földközi-tengeri térségben;

23. e tekintetben megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok már most is aktívan részt vesznek az említett célra irányuló regionális kezdeményezések kidolgozásában és sikeres végrehajtásában; (1)

A Földközi-tenger partján fekvő országok szerepe

24. támogatja a mediterrán tagállamok arra való ösztönzését, hogy folytassák az integrált tengerpolitikájuk kidolgozására irányuló erőfeszítéseket;

25. örömmel fogadja az információmegosztást és a bevált módszerek cseréjét lehetővé tevő rendszer felállítását;

26. örömmel fogadja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a tagállamok magas szintű fókuszpontjai rendszeresen foglalkozzanak a Földközi-tenger kérdésével annak érdekében, hogy megvitassák az integrált tengerpolitika formálásában elért eredményeket;

27. támogatja az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy az integrált tengerpolitikai irányítás témakörében kicseréljék egymás között a bevált módszereket, különösen az európai területi együttműködési célkitűzés keretében a Földközi-tenger térségére vonatkozóan létrehozott programok segítségével;

28. osztja azt a nézetet, hogy a Földközi-tenger egyedi, félig zárt jellege és a tengerhasznosítási tevékenységek határokon átnyúló hatásai magasabb szintű együttműködést tesznek szükségessé az Európai Unión kívüli mediterrán partnerekkel;

29. örömmel fogadja azt az európai bizottsági javaslatot, hogy egy kifejezetten az integrált tengerpolitikával foglalkozó munkacsoport létrehozásával ösztönözzék a legjobb gyakorlatok cseréjét az EU és azon EU-n kívüli mediterrán országok között, amelyek érdeklődnek a tengeri ügyek integrált megközelítése iránt;

30. ösztönzi az információmegosztás folyamatának és a támogatási programok kifejlesztésének oly módon történő kiterjesztését a földközi-tengeri térségben levő nem uniós államokra, hogy azokat arra sarkallja, hogy eltávolodjanak a felosztott és ágazati szemléletmódtól, és a tengeri ügyekre holisztikus, integrált megközelítést alkalmazzanak;

31. hangsúlyozza, hogy a meglévő politikai kezdeményezések (mint például az európai szomszédságpolitika vagy a partnerségi eszköz) keretében történő technikai segítségnyújtás és konkrét, közös együttműködési programok kidolgozása a helyes irányba tett lépés;

32. hangot ad abbéli nézetének, hogy a kutatói, a szakmai és a civil szervezetek bevonása tovább fogja erősíteni ezt a folyamatot;

33. arra kéri az Európai Bizottságot, ismerje el, hogy a helyi és regionális önkormányzatok jó helyzetben vannak ahhoz, hogy jelentős hozzájárulást nyújtsanak ezen a téren, és ezért minden alkalmat és szükséges eszközt meg kell adni nekik, hogy tevékenyen részt vehessenek minden elindított programban és meghozott intézkedésben;

A tengeriterület-rendezés irányítása

34. aggodalommal jegyzi meg, hogy a Földközi-tenger vizének nagy része a part menti államok joghatóságán vagy felségterületén kívül esik, így a parti államok ezekre a területekre a legjobb esetben is csak korlátozott mértékben tudnak jogszabályokat előírni és érvényesíteni;

35. tudatában van annak, hogy a földközi-tengeri térségben fekvő szomszédos és szemközti parton levő országok közötti határok kijelölésével kapcsolatban bonyolult és politikailag kényes kérdések merültek fel, amelyek hátráltathatják egy valódi integrált tengerpolitika létrejöttét a térségben;

36. úgy véli, hogy az ENSZ 1982. évi tengerjogi egyezménye (UNCLOS) jó alapot szolgáltathat az effajta határkérdések megtárgyalásához, és úgy gondolja, hogy az EU-nak törekednie kell arra, hogy ösztönözze az egyezmény aláírására azokat az Unión kívüli mediterrán országokat, amelyek ezt még nem tették meg;

37. támogatja az Európai Bizottságnak a ratifikációt, a végrehajtást és a meglévő megállapodásokhoz kapcsolódó határozatok előírásainak betartását akadályozó legfőbb tényezők megtalálására irányuló erőfeszítéseit, valamint a többoldalú együttműködés és segítségnyújtás javításának lehetőségeit;

38. osztja azt a nézetet, mely szerint a Földközi-tenger térségének tengeri ügyeivel foglalkozó szervezetek munkáját átláthatóbbá kellene tenni, továbbá az általuk elfogadott vagy támogatott intézkedéseket módszeresen nyomon kell követni és végre kell hajtani;

39. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy jobban tisztázni kell a parti államok szerepét és feladatait, különös tekintettel a tengeri övezeteknek a fenntartható fejlődés szempontja szerinti kezelésére;

40. támogatja a tengeri övezetek kijelölésével járó költségekről és előnyökről szóló külön tanulmány elkészítésére irányuló javaslatot;

41. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vállaljon fel markánsabb álláspontot, amikor annak elismeréséről van szó, hogy a tengeriterület-rendezés regionális szint alatti irányításának hatékonyabbá tételét bátorítani kell és meg kell erősíteni;

Az érdekeltek fokozottabb bevonása

42. osztja azt a nézetet, hogy az integrált tengerpolitika földközi-tengeri végrehajtásában az érdekeltek részvétele továbbra is fő prioritás kell hogy legyen;

43. tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság vállalja, hogy arra fogja bátorítani az érdekelt felek platformjait, hogy rendszeres jelleggel foglalkozzanak a Földközi-tengert közvetlenül érintő kérdésekkel;

44. támogatja az Európai Bizottság ajánlását, mely szerint meg kell vizsgálni, hogy a Földközi-tenger térségében fekvő egyes parti államok érdekelt felei hogyan vonhatók be jobban a folyamatba;

A tengerpolitikai irányítás ágazatokon átívelő eszközei

45. egyetért azzal, hogy a hatékonyabb tengerpolitikai irányítást fel kell vértezni olyan hatékony eszközökkel, amelyek lehetőséget teremtenek a gazdasági növekedéshez, továbbá garantálják a környezet védelmét, és jobb jövőt biztosítanak a tengerparti lakosságnak;

Tengeriterület-rendezés és tengeri stratégiák

46. örömmel fogadja az Európai Bizottság optimizmusát, hogy a tengerhasznosítási tevékenység a jelenlegi globális gazdasági válság ellenére növekedésnek fog indulni a Földközi-tenger térségében;

47. ugyanakkor azonban aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az így fokozódó tengerhasznosítási tevékenység – megfelelő szabályozás és jogérvényesítés híján – esetleg a Földközi-tenger térségében már amúgy is ingatag társadalmi és környezetvédelmi szerkezet további romlását fogja eredményezni;

48. osztja azt a nézetet, hogy – az esetlegesen már meglévő nemzeti területrendezési rendszerek tiszteletben tartása mellett – a Földközi-tenger térségére vonatkozó tengeriterület-rendezés hatékony irányítási eszközként szolgálhat az ökoszisztéma-alapú gazdálkodás alkalmazásához, a tengerhasznosítási tevékenységek egymásra gyakorolt hatásainak kezeléséhez, valamint a területhasználat és a tengeri élőhelyek megóvásának szükségessége közötti ellentétek kiküszöböléséhez;

49. támogatja, hogy a Tengeri területrendezési útitervben felsorolt elveket a Földközi-tenger tágabb kontextusában is alkalmazzák;

50. úgy véli, hogy annak a közös megegyezéssel kitűzött célnak az elérését, hogy a tengerre hatást gyakorló emberi tevékenységek ökoszisztéma-alapú megközelítését alkalmazó integrált tengeri stratégiák révén a tengeri vízterületek tekintetében a tagállamok 2020-ra elérjék a jó környezeti állapotot, továbbra is prioritásként kell kezelni. Ezért fontos, hogy nemcsak olyan kérdésekre fordítsanak figyelmet, mint a kikötők és part menti települések által okozott tengerszennyezés, hanem a Földközi-tengerbe torkolló folyók vízminőségére is, valamint annak szükségességére, hogy magas minőségű szennyvíztisztítási rendszert biztosítsanak mind az ilyen folyók, mind a partok mentén fekvő városokban és helységekben;

51. azon a véleményen van, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak ebben jelentős szerep jut, ezért örömmel fogadja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy indítsanak projektet a tengeriterület-rendezés szubregionális szintű alkalmazásának tesztelésére a határokon átnyúló konkrét gyakorlatok ösztönzése érdekében;

52. örömmel fogadja a közös végrehajtási stratégia olyan irányú továbbfejlesztését, hogy az segítséget nyújtson a tagállamoknak abban, hogy eleget tegyenek a tengeri stratégiáról szóló keretirányelvben vállalt kötelezettségeiknek, bár fenntartásai vannak azzal kapcsolatban, hogy a tengervizek állapotáról és hasznosításáról szóló átfogó értékelés kivitelezhető-e az idei év végéig;

A tengerparti övezetek és a szigetek integrált kezelése

53. támogatja azt az elkötelezett hozzáállást, hogy az éghajlatváltozás kérdését prioritásként kell kezelni;

54. örömmel fogadja, hogy a kikötőfejlesztés, a tengerparti turizmus, illetve a tengeri örökség és a tengeri környezet – többek között a NATURA 2000 területek – védelme kiemelt súlyt kap;

55. egyetért azzal, hogy az akvakultúrát figyelembe kell venni a tengerparti övezet integrált kezelésében, és hogy az a Földközi-tenger part menti kultúrájának és gazdasági rendszerének részét képezi;

56. egyetért azzal, hogy a gazdag kultúrájú földközi-tengeri medence egészében hatalmas potenciál rejlik a további fejlesztésre;

57. elégedetten nyugtázza, hogy a közlemény külön figyelmet szentel a szigetállamok és a szigeti régiók kérdésének, különösen a fizikai összeköttetés nehézségeinek vonatkozásában;

58. osztja azt a nézetet, hogy integrált megközelítésre van szükség a Földközi-tenger partvidékének kezelését illetően;

59. egyetért azzal, hogy az ágazatokon átívelő irányítási eszközök segítséget nyújthatnak a mediterrán tengerparti régióknak abban, hogy a társadalmi, környezeti és gazdasági fenntarthatóságot integrált módon valósítsák meg;

60. ismételten kijelenti, hogy támogatja azt az európai bizottsági kezdeményezést, hogy fogadjanak el a földközi-tengeri térség tengerparti övezetének integrált kezelését elősegítő, a medence egészére kiterjedő jogi eszközöket; (2)

61. egyetért azzal, hogy a bevált módszerek cseréje fontos eszköz a gyakorlatok hatékonyabbá tételére, ezért támogatja azt a kezdeményezést, hogy az Európai Bizottság készítsen internetalapú jegyzéket a tengerparti övezet integrált kezeléséhez kapcsolódó eszközökről, bevált módszerekről és esettanulmányokról;

62. támogatja, hogy lépéseket kellene tenni a földközi-tengeri térség tengerparti övezetének integrált kezeléséhez kapcsolódó tudásbázis fejlesztésére, külön hangsúlyt helyezve a nemzetközi együttműködésre;

63. helyesli, hogy intézkedéseket fogadjanak el a szárazföld és a tenger közötti kapcsolódási pontok megerősítésére, és különösen a szárazföldi és a tengeri tervezés hatékonyabb összekapcsolására;

64. egyúttal viszont arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy alkalmazzon merészebb megközelítést, és új, hatékonyabb eszközöket javasoljon a kitűzött célok eredményes megvalósítására, figyelembe véve, hogy érdemes volna bevonni a helyi és regionális önkormányzatokat is a folyamatba;

65. az RB támogatná olyan tengeri akciócsoportok létrehozását, amelyek ötvöznék a ma egymástól függetlenül kezelt különféle ágazati szempontokat. Ennek célja, hogy javítsák az olyan strukturális (ERFA, ESZA) és nem strukturális (EHA) alapok közötti komplementaritást és szinergiákat, amelyekből tengerügyi intézkedések támogathatók;

A tudásalapú fellépés elősegítése

66. egyetért azzal, hogy a fenntartható tengeri gazdaságok fejlesztéséhez és a tengerparti övezet hatékony kezeléséhez olyan szakpolitikákra van szükség, amelyek a rendelkezésre álló legjobb tudományos ismeretekre épülnek;

67. kéri az Európai Bizottságot, hogy ösztönzőkkel mozdítsa elő a kikötői területek fenntartható kezelését;

68. osztja azt az aggodalmat, hogy többet kell tenni a Földközi-tenger környezeti állapotának és a természeti erőforrások potenciális hozamának felméréséhez szükséges alapadatok gyűjtése és terjesztése érdekében;

69. támogatja az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a közös halászati politika és a földközi-tengeri térséghez kapcsolódó környezetvédelmi szabályozás elfogadásával és végrehajtásával összefüggésben hangsúlyozni fogja a tudományos szakvélemények és az adatgyűjtés fontosságát;

70. egyetért azzal, hogy a megerősített tengerkutatási infrastruktúra, a tengerhasznosítási célú klaszterek és technológiai platformok által tett, integrált kutatási és technológiafejlesztési erőfeszítések, valamint a tagállamok és a régiók közötti szinergiák nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy koherens megoldásokat találjunk, amelyekkel az ökoszisztéma-alapú megközelítés keretein belül maradéktalanul kiaknázhatjuk a Földközi-tengerben rejlő gazdasági potenciált, és ebből következően úgy véli, hogy a tengeri ökoszisztémák – köztük a tengerfenék – multidiszciplináris megfigyelésének fejlesztése jó irányba tett lépést jelent;

71. elismeri az európai tengeri megfigyelési és adathálózat (EMODNET) kiépítésével kapcsolatban folyó lényeges munkát, amely hálózat célja a tudás-infrastruktúra jobbítása, valamint a felfedezésekkel, illetve az adatokhoz való hozzáféréssel és felhasználásukkal kapcsolatban fennálló akadályok megszüntetése;

72. üdvözli az Európai Bizottság szándékát egy integrált tengeri európai kutatási hálózat létrehozására, amely a tengerkutatás területén a tagállamok közötti együttműködés megerősítésére irányul, beleértve a földközi-tengeri térség országait is;

73. egyetért azzal, hogy hasznos lenne létrehozni egy nagyszabású multitematikus kutatási kezdeményezést a Földközi-tengerrel összefüggésben az egyes tudományterületeken rendelkezésre álló ismeretek integrálása céljából;

74. üdvözli Európa Tengeri Atlaszának kifejlesztését, melynek célja, hogy növelje a tudatosságot, valamint közös „tengeri identitást” alakítson ki az egyes tengeri medencékben, köztük a földközi-tengeri térségben;

75. megjegyzi, hogy a földközi-tengeri térségben fennálló speciális geopolitikai helyzetre tekintettel minden kezdeményezés vagy intézkedés végső sikere nagy mértékben függ az összes földközi-tengeri térségi ország teljes körű részvételétől, valamint a megfelelő közös programok és kapacitásépítő kezdeményezések meglététől;

76. ennek kapcsán támogatja egy hosszú távú stratégiai keret meghatározását a földközi-tengeri térség egészét átfogó tudományos együttműködés előmozdítására, amely stratégia lehetővé teszi, hogy a tengerkutatási együttműködés strukturáltabb menetrend alapján folyjon, így adva választ a közös kihívásokra;

Integrált felügyelet a védettebb és biztonságos tengeri térségért

77. egyetért azzal, hogy a tengerhasznosítási tevékenységek és műveletek felügyelete – különösen a biztonságot, az emberi élet védelmét, illetve az ökoszisztéma megőrzését fenyegető kockázatok elhárítása szempontjából – elengedhetetlen a tengeren végzett tevékenységek sikeres kezeléséhez;

78. véleménye szerint a tengeri felügyeletnek ki kellene terjednie a Földközi-tenger tagállami partjainál és nemzetközi vizein folytatott halászati tevékenységekre és átrakodásokra is;

79. támogatja azt a nézetet, hogy a tengerbiztonságra vonatkozó uniós szabályozás szigorú végrehajtása alapvetően fontos;

80. úgy véli, hogy többet kell tenni az EU-n kívüli mediterrán partnerországok tengerpolitikai közigazgatása és kikötői hatóságai kapacitásfejlesztésének biztosításához, hogy képesek legyenek megbirkózni a védett és biztonságos tengeri térség biztosításának kihívásával a földközi-tengeri térségben;

81. osztja azt a nézetet, hogy most már építeni kell a SAFEMED-projektnek az uniós tagállamok és a földközi-tengeri partnerországok közötti szabályozási és strukturális különbségek megszüntetése terén elért eredményeire, és támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy az Európai Tengerbiztonsági Ügynökség technikai együttműködési programokat indítson földközi-tengeri térségi partnereinkkel;

82. a hajók mozgásának felügyeletével kapcsolatban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy bővítse az automatikus hajóazonosítási rendszer regionális szerverének hatáskörét annak révén, hogy ösztönzi a nem uniós tagállamokat az ehhez történő csatlakozásra;

83. elismeri a Frontex hozzájárulását a járőrözés javításához a földközi-tengeri térségben, különösen az illegális bevándorlók tömegei által az európai tagállamokra gyakorolt nyomást tekintve;

84. elismeri, hogy a mediterrán partnerországokkal folytatott hatékony párbeszéden és a számukra nyújtott pénzügyi támogatáson keresztül ösztönözni lehet ezeket az országokat arra is, hogy közvetlenül részt vegyenek a Frontex földközi-tengeri térségben végzett tevékenységeiben;

85. aggodalmát fejezi azonban ki amiatt, hogy a Frontex még mindig nincs kellően felvértezve a rábízott feladatok hatékony elvégzéséhez, és támogatja az Európai Bizottságot abbéli törekvésében, hogy biztosítsa az ügynökség ellátását a feladatainak elvégzéséhez szükséges eszközökkel és forrásokkal;

86. ugyanakkor annak az aggodalmának ad hangot, hogy az uniós határ menti őrjáratokra vonatkozó, nemrég elfogadott új iránymutatások olyan helyzetet teremtettek, hogy az illegális bevándorlással járó többletterheket vállalni nem képes tagállamokat visszatarthatják attól, hogy fogadó országként részt vegyenek a Frontex tevékenységeiben, ezáltal komolyan csökkentve ezek sikerének esélyeit;

87. javasolja, hogy mind az Unió területén, mind azon kívül közvetlenebb igazságszolgáltatási intézkedéseket hozzanak azokra vonatkozóan, akik bűncselekmények révén segítik az illegális bevándorlást;

88. ugyanakkor nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy mindent tegyen meg annak biztosítása érdekében, hogy mind az EU területén, mind azon kívül valamennyi szinten tartsák a legnagyobb tiszteletben az érintett bevándorlók emberi jogait és alapvető szabadságjogait;

89. támogat minden olyan kezdeményezést, amelynek célja a tengeren folytatott kábítószer-ellenes küzdelem terén végzett eredményes munka elősegítése;

90. sajnálattal jegyzi meg, hogy a közlemény nem tesz említést a terrorizmus egyre növekvő veszélyéről, ideértve a tengeri kalózkodást is, amely sajnálatos módon a régiótól nem túl távoli területeken is felütötte fejét;

91. támogat minden olyan erőfeszítést, amelynek célja a tengeri felügyelet integrációja a földközi-tengeri térségben az információcsere támogatása és a tengeri megfigyelésért és felügyeletért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködés fokozása révén;

92. úgy látja azonban, hogy a földközi-tengeri partnerországoknak a tengeri felügyelet integrációjába való bevonása nem csupán további megfontolásra érdemes kérdés, hanem az Európai Bizottságnak prioritásként kellene kezelnie azt;

93. ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a tengerhasznosítási tevékenységek és műveletek sikeres felügyelete, valamint a biztonsági problémák megoldása nem érhető el a helyi és regionális önkormányzatok aktív bevonása nélkül;

Következtetés

94. egyetért azzal, hogy a Földközi-tengert érintő kihívások közös és integrált válaszokat tesznek szükségessé, amelyeknek a hatékonyabb tengerpolitikai irányításon kell alapulniuk, és támogatja az Európai Bizottság azon kezdeményezését, hogy szerepet vállal a tagállami tevékenységek összehangolásában és megkönnyítésében a földközi-tengeri térség tengerészeti politikájában;

95. ennek kapcsán megjegyzi, hogy a közlemény általában véve tiszteletben tartja a szubszidiaritás és az arányosság elvét, ugyanakkor csalódottan látja, hogy a közlemény nem mindig ismeri el megfelelően a helyi és regionális dimenziót, különösen a javasolt programokkal és kezdeményezésekkel kapcsolatosan, ezért intézkedések meghozatalára szólítja fel az Európai Bizottságot annak biztosítása érdekében, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lehetőséget kapjanak az említett programokban és kezdeményezésekben való közvetlen részvételre, és közös válaszokat adhassanak a földközi-tengeri térség előtt álló legfontosabb kihívásokra. Az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie, hogy a helyi önkormányzatok felépítése tagállamonként eltérő, és hogy országonként különböző hatásköreik a kívánt elkötelezettséget is más-más mértékben teszik lehetővé;

96. osztja azt a nézetet, hogy a tengerügyek integrált megközelítése nem aknázhatja alá azokat az eszközöket és célokat, amelyeket a tengerhasznosításhoz kapcsolódó meghatározott területeken történő előrelépés érdekében már kitűztek;

97. egyetért azzal, hogy a földközi-tengeri térségben a sikeres, integrált tengerészeti politika megkönnyítheti a hatékonyság és az eredmények optimalizálását a régiót érintő különböző tevékenységi területeken;

98. ugyanakkor azonban sajnálkozását kénytelen kifejezni amiatt, hogy a közlemény nem közöl részleteket a tervezett tevékenységek finanszírozásáról;

99. ebből következően, noha támogatja a közleményben leírt célokat és tevékenységeket, felszólítja az Európai Bizottságot véleményének tudomásulvételére és a szükséges intézkedések meghozatalára a közlemény további erősítése érdekében;

Ajánlások

A Régiók Bizottsága elsősorban az alábbiakat ajánlja:

100. ösztönözzék a mélyebb és konstruktívabb párbeszédet a régió valamennyi érintett szereplője között, beleértve a helyi és regionális szintet is, erősítve a kölcsönös bizalmat és megértést;

101. hatékony mechanizmusok jöjjenek létre, amelyek révén a földközi-tengeri térség országai ösztönzést kapnak és képessé válnak arra, hogy egyenlő mértékben hozzájáruljanak a hatékony kormányzáshoz ebben az egyedülálló térségben, különös figyelmet fordítva a tengeri környezet védelmére és a biológiai sokféleségre;

102. az Európai Bizottság vegye fontolóra olyan intézkedések ajánlását és elfogadását, amelyek az Európai Unió tagállamai között, valamint az Unión kívüli földközi-tengeri partnerekkel összehangolják a speciális közvetlen fellépéseket a megnövekedett, határokon átnyúló szervezett bűnözés elleni harc érdekében, nem utolsósorban az emberkereskedelem, a kábítószer- és a fegyverkereskedelem jelenségére tekintettel;

103. a helyi és regionális dimenzió potenciális szerepe kapjon nagyobb figyelmet és elismerést mind az EU-ban, mind az Unión kívüli földközi-tengeri államokban, és ennek kapcsán még nagyobb figyelemben, koordinációban és támogatásban részesüljön a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlésének (ARLEM) munkája;

104. a Régiók Bizottságának és az általa képviselt helyi és regionális kormányzati szintnek teljes körű lehetőséget kell kapnia arra, hogy aktívan részt vegyen a tagállamok javasolt magas szintű fókuszpontjai csoportjának tevékenységében, amelyek célja az integrált tengerpolitika alakításának rendszeres megvitatása;

105. a Régiók Bizottsága és az általa képviselt helyi és regionális kormányzati szint ugyanígy kapjon teljes körű lehetőséget arra, hogy aktívan részt vegyen a földközi-tengeri térség integrált tengerpolitikájával foglalkozó munkacsoport vitáiban;

106. készítsenek részletes tanulmányt a Földközi-tengeren jelenleg szállított termékekről és anyagokról, hogy meg lehessen állapítani az ezzel járó reális veszélyek szintjét;

107. több állami–magán közös kezdeményezésre van szükség, amelyek aktív támogatásban részesülnek európai finanszírozási eszközökből, annak érdekében, hogy megtisztítsák a Földközi-tenger térségét, illetve hogy megállítsák a biológiai sokféleség ottani csökkenését, valamint hogy ösztönözzék a hatékonyabb és kevésbé veszélyes módok megtalálását az ipar nyersanyaggal való ellátásra;

108. felkéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa az éghajlatváltozással és a part menti környezetszennyezéssel összefüggő jelenségek alapos tanulmányozását, melyek a part menti halászatra nézve is súlyos gazdasági következményekkel járnak. Emellett hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság hozzájáruljon a tagállamok arra irányuló erőfeszítéseihez, hogy azonnali intézkedéseket hozzanak a hivatásos halászok és a halászati ágazatban dolgozók helyzetének megkönnyítése érdekében;

109. rövid és középtávon dolgozzanak ki és alkalmazzanak megfelelő politikai eszközöket és mechanizmusokat, amelyek hatékonyan segítik a tengerpolitika további integrációját, és a tengerpolitikák nagyobb harmonizációját és egyszerűsítését eredményezik;

110. hozzanak intézkedéseket annak ösztönzésére, hogy valamennyi földközi-tengeri állam ratifikálja és teljes mértékben valósítsa meg a földközi-tengeri térség tengeri környezetének védelméről, biológiai sokféleségéről, hajózási és halászati tevékenységeiről szóló egyezményeket és jegyzőkönyveket, a halállomány közös és megosztott kezelése, valamint a különböző halászati rendszerekre vonatkozó kötelezettségek harmonizálása révén a földközi-tengeri térség valamennyi országában;

111. különösen meg kell fontolni az RB több alkalommal hangoztatott felszólítását, amely szerint ki kell dolgozni egy egységes, egyszerűsített pénzügyi mechanizmust, amely valamennyi tengeri vonatkozású kérdést összefogja egy európai part menti és szigeti alap keretében;

112. az Európai Bizottság fejtse ki azt a javaslatát, hogy projektet indít a tengeriterület-rendezés szubregionális szintű alkalmazásának tesztelésére a határokon átnyúló konkrét gyakorlatok ösztönzése céljából, oly módon, hogy viszonylag rövid időn belül részletes javaslatot terjeszt elő, és ennek kapcsán az RB megismétli az innovatív többszintű kormányzásra irányuló kérését, amelynek esetében szociális és környezeti szempontokat és meglévő regionális egyezményeket is figyelembe kell venni.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) COM(2009) 540 végleges.

(2) A mediterrán térség tengerparti övezetének integrált kezeléséről szóló 2008. január 21-i jegyzőkönyv szellemében.

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/46

A Régiók Bizottsága véleménye – A gyermekjogok európai unión belüli védelmére irányuló helyi és regionális együttműködés

(2010/C 267/10)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. megjegyzi, hogy az Európai Unió népességének egyötödét gyermekek alkotják, ezért növekedésük és fejlődésük kedvező feltételeinek megteremtését, többek között jogaik védelmét és előmozdítását az Unió, illetve az uniós intézmények és tagállamok elsődleges prioritású feladatai közé kell sorolni;

2. megjegyzi, hogy az Unió Alapjogi Chartájának 24. cikke kifejezetten elismeri a gyermekek jogait; az alapvető gyermekjogok ezen túlmenően horizontális, több területet is érintő kérdéskört jelentenek, ezért azokat általános elsőbbséget élvező átfogó kérdésként kell beépíteni minden vonatkozó uniós és nemzeti szakpolitikába. Úgy véli, hogy a gyermekek jogairól szóló ENSZ-egyezményt olyan keretként lehetne használni, amely nemcsak jogsértés esetén érvényes, hanem széleskörűen alkalmazható valamennyi gyermek és fiatal fejlődésének és esélyeinek elősegítése érdekében;

3. megjegyzi, hogy a gyermekjogok tiszteletben tartásához kapcsolódó intézményi és jogi keretek – többek között az ENSZ gyermekjogi egyezményének, az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezménynek, valamint az e témakörben megkötött egyéb kulcsfontosságú nemzetközi megállapodásoknak a tagállamok általi ratifikációja – kellően előrehaladott az Európai Unióban. Ez ugyanakkor nem akadályozza meg új kihívások és veszélyek megjelenését ezen a területen, ahol ebből adódóan új szakpolitikai intézkedésekre és jól koordinált lépésekre, illetve mindezek folyamatos nyomon követésére van szükség;

4. megjegyzi, hogy a gyermekjogok eredményes tiszteletben tartásának célkitűzése nem érhető el olyan átfogó partnerség nélkül, amely felöleli az összes érintett szereplőt, különösen az Unió intézményeit, a tagállamokat, a nem kormányzati szervezeteket és az ezen a területen tevékenykedő többi szereplőt, többek között magukat a gyermekeket, de mindenekelőtt és leginkább a helyi és regionális önkormányzatokat. A helyi és regionális önkormányzatok napi szinten foglalkoznak a gyermekjogok biztosításával, és fontos hatáskörökkel rendelkeznek ezen a téren;

5. megjegyzi, hogy a gyermekjogok végrehajtása elsősorban olyan szakpolitikai területekhez tartozik, amelyek egyszerre tartoznak az Európai Unió és a tagállamok illetékességi körébe (pl. szociálpolitika, oktatás- és ifjúságügy, egészségügy, a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség stb.), ezért hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az uniós szinten hozott intézkedések tartsák tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét, és végrehajtásukra a többszintű kormányzás szellemében kerüljön sor; az Európai Unió lépéseit olyan formában kell megvalósítani, amely elősegíti a vitákat és a legjobb gyakorlatok átadását csakúgy, mint az összehasonlító kutatásokat, a nyomon követést és az értékelést;

6. támogatja az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy kiemelt témakörként az erőszak elleni küzdelemre, a gyermekek kiszolgáltatott csoportjainak – így a felnőtt kísérő nélküli kiskorúaknak, a gyermekkereskedelem áldozatainak – védelmére, valamint a szegénység és társadalmi kirekesztettség veszélyének kitett gyermekek védelmére kíván összpontosítani. Az RB ugyanakkor azt is megjegyzi, hogy ezeken a területeken a kitűzött célok elérése az érintett szereplők, és mindenekelőtt a helyi és regionális önkormányzatok partnersége nélkül nem lehetséges;

7. ezenfelül szükségesnek tartja a kellő időben végrehajtott egészségjavító intézkedéseket, amelyeknek az a céljuk, hogy a gyermekeket és fiatalkorúakat veszélyeztetett környezetük miatt sújtó esetleges problémák egy része fel se merüljön;

8. üdvözli az Európai Bizottságnak az egy gyermekjogi közlemény elkészítésére irányuló célkitűzését, valamint az ehhez választott módszert, azaz a témakörben rendezett nyilvános konzultációt. Az RB ezenfelül várakozással tekint az Európai Unió Gyermekjogi Fórumának irányítócsoportjában, valamint a Fórumon belül az Európai Bizottsággal folytatott együttműködés elé;

9. üdvözli az Európai Tanács által 2010-ben elfogadott Stockholmi Program (A polgárokat szolgáló és védő, a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakítására vonatkozó többéves program) rendelkezéseit, amelyek elsőbbségi kérdésként kezelik az alapvető gyermekjogok védelmét és érvényesítésük előmozdítását;

10. miközben sajnálkozva veszi tudomásul, hogy a Stockholmi Program nem említi külön a helyi és regionális önkormányzatokat és azok szerepét, hangsúlyozza annak fontosságát, hogy azok igényeit és tudását a Stockholmi Program végrehajtásához készített cselekvési terv megfogalmazásakor figyelembe vegyék;

11. aktívan támogatja az Európai Bizottság, az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége és a Régiók Bizottsága közös szervezésében megrendezett, az alapjogok többszintű védelméről és előmozdításáról folytatott évenkénti megbeszéléseket mint olyan lehetőséget, amellyel áthidalhatók a gyermekjogokra vonatkozó európai stratégia megvalósításának hiányosságai, és biztosítható a helyi és regionális önkormányzatok hatásos bevonása a gyermekjogokkal kapcsolatos kérdésekben folytatott európai együttműködésbe;

12. üdvözli az Európai Unió Alapjogi Ügynöksége által kidolgozott gyermekjogi mutatókat, amelyek fontos lépést jelentenek a tájékozottabb és bizonyítékon alapuló szakpolitikák végrehajtása felé. Ugyanakkor felhívja a figyelmet e mutatók továbbra is meglévő hiányosságaira; ezek csak érintőlegesen kapcsolódnak a helyi és regionális önkormányzatok illetékességi köréhez, ezért azok csak korlátozott mértékben tudják felhasználni őket;

13. sajnálkozását fejezi ki amiatt, hogy bár mindegyik EU-tagállam elfogadta a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek (ILO) a gyermekmunka legrosszabb formáiról szóló egyezményét, nincs egyértelmű adat arról, hány gyermek esik áldozatul a gyermekkereskedelemnek és a munkaerő-kizsákmányolásnak. Ezért a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének (2010) részeként a Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy a különböző szintű kapcsolódó testületek és szakmai ügynökségek között jobb koordinációt kell biztosítani a gyermekek kizsákmányolása elleni hatékonyabb küzdelem érdekében;

14. megjegyzi, hogy továbbra is hangsúlyozni kell a helyi és regionális önkormányzatoknak a gyermekjogok védelme terén játszott kulcsszerepét, különösképpen az oktatáshoz, az egészségügyi ellátáshoz, a szociális védelemhez való hozzáférés, valamint a fiatalok munkaerőpiacra való bejutása tekintetében;

15. megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat – különösen amiatt, mert jó helyzetben vannak a közvélemény tájékoztatásához és a helyi közösségekkel folytatott párbeszédek ösztönzéséhez – alapvető fontosságú partnernek kell tekinteni az Európai Unió konzultációs eljárásai során a gyermekjogok védelmének megerősítése érdekében, valamint az Európai Unió pénzügyi támogatásával regionális és helyi szinten gyermekjogokról szóló tájékoztató kampányok szervezése végett a gyermekek saját jogaikkal kapcsolatos tudatosságának növelése céljából;

16. rámutat a gyermekjogok területén tevékenykedő európai és nemzeti nem kormányzati szervezetek értékes szerepére;

17. üdvözli az olyan, szakpolitikai címkézésre irányuló kezdeményezéseket, mint a gyermekbarát városra vonatkozó UNICEF-koncepció, amely biztosítja az ENSZ gyermekjogi egyezményének helyi szintű végrehajtását, valamint a gyermekjogok biztosítására és azoknak a megfelelő döntéshozatali eljárásokba való beépítésére vonatkozó intézkedéseket is tartalmaz;

18. javasolja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok teljes mértékben aknázzák ki az együttműködést és a legjobb gyakorlatok átadását elősegítő meglévő struktúrákat, így például a szervezett civil társadalom, a tudományos körök és a gyermekjogok terén tevékenykedő politikusok kínálta lehetőségeket. Ebben a tekintetben európai szinten célszerű támogatni az Európai Unió különböző tagállamaiban működő helyi és regionális önkormányzatok közötti együttműködést és eredményesebb partnerségeket elősegítő innovatív intézkedéseket és az általuk támogatott jó gyakorlatok átadását;

19. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok által a gyermekjogvédelem terén kialakított legjobb gyakorlatokat bemutató példákat foglalja bele az Európai Unió dokumentumaiba. Ennek megfelelően a gyermekbarát városok európai chartájában, valamint az Európa Tanács gyermekek erőszakkal szembeni védelmének nemzeti integrált stratégiáira vonatkozó szakpolitikai iránymutatásaiban foglalt rendelkezéseket a gyermekjogokra vonatkozó uniós stratégiában is meg kellene jeleníteni, kiemelve ugyanakkor, hogy nagyobb hangsúlyt kell fektetni a politikai kötelezettségvállalások gyakorlatba való átültetésének legjobb módjára;

20. rámutat az Európa Tanácsnak a gyermekjogok terén játszott fontos szerepére, és arra biztat, hogy az Európai Unió intézményei fonják szorosabbra az Európa Tanáccsal folytatott együttműködést.

Jogi és adminisztratív keretek

21. figyelembe véve a gyermekjogok elvének összetettségét és többrétegűségét, a Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy a kérdést elsősorban és mindenekelőtt olyan eszközként kell kezelni, amely biztonságos, átfogó és előnyös környezetet biztosít a gyermekek fejlődéséhez, és elősegíti azt, hogy helyi közösségük, az adott tagállam, illetve a teljes multikulturális európai társadalom érett, tudatos és szociális felelősséggel bíró felnőtt tagjává váljanak;

22. arra kéri a tagállamokat, hogy fordítsanak több figyelmet a gyermekjogok, és ezen belül a gyermekek fejlődéséhez szükséges alapvető feltételek biztosítására. Ebben a tekintetben a helyi és regionális önkormányzatoknak egyedülálló lehetőségük van saját szakpolitikájuk kidolgozására és arra, hogy példaként szolgáljanak saját országuk és az Európai Unió számára egyaránt;

23. megjegyzi, hogy a gyermekek egyes legkiszolgáltatottabb csoportjai nem esnek a gyermekjogok biztosítását célzó intézkedések hatáskörébe. Ez különösen fontos kérdés az úgynevezett „láthatatlan gyermekek” (a jogszerű tartózkodási engedéllyel nem rendelkező családok gyermekei, illetve az utcagyerekek) esetében;

24. megjegyzi, hogy döntő fontosságú a tagállamok rendőri hatóságai közötti hatékony együttműködés biztosítása és az enyhébb, társadalmi alapú intézkedések (például az „Eltűnt gyermekek” elnevezésű, a 116000-es telefonszámon elérhető segélyvonal) lehetőségeinek teljes kihasználása. A Régiók Bizottsága arra kéri a tagállamokat, hogy tegyék az ingyenesen hívható, ún. 116-os telefonszámokat nyilvánosan elérhetővé, és ezekről tájékoztassák állampolgáraikat;

25. arra kér minden érdekelt felet, hogy gyűjtsön teljesebb körű információforrásokat, valamint folytassa a gyermekjogi mutatókhoz kapcsolódó adatgyűjtési és -elemzési technikák továbbfejlesztését. E folyamat minden fázisában konzultálni kell a helyi és regionális önkormányzatokkal úgy is, mint a mennyiségi és minőségi bemenő adatokat biztosító hatóságokkal és mint ezen eszköz kulcsfontosságú végfelhasználóival;

26. figyelembe véve a gyermekjogok tagállamokon belüli védelmével kapcsolatos átfogó információk hiányát, felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki, tegyen közzé és rendszeresen frissítsen egy „gyermekjogi eredménytábla” elnevezésű eszközt, amely magában foglalja a javított gyermekjogi mutatókat, valamint megbízható, összehasonlítható és friss információkat nyújt a gyermekjogok tagállamokon belüli szintjéről. Az eredménytábla a belső piacra vonatkozó irányelvek átültetését feltüntető, már meglévő belső piaci eredménytábla módszertanán is alapulhat. Ez az eszköz nemcsak kutatásokhoz szolgálhatna hivatkozási pontként, hanem – kiemelve a legjobb gyakorlatot – a tagállamokon belüli szakpolitikai változásoknak is fontos lendületet adhat, kiküszöbölve a kötelező közösségi joganyag hiányát, az európai kormányzásról szóló fehér könyv ajánlása szerint alkalmazott nyitott koordinációs módszer alapján eljárva;

27. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mozdítsa elő a gyermekjogok koncepcióját, valamint az Európai Unión belüli és kívüli helyi önkormányzatok együttműködését ezen a téren, az Európai Unió külpolitikájának keretén belül. Ennek érdekében támogatni kell az együttműködést az Európa Tanáccsal, valamint más, Európai Unión kívüli együttműködési keretrendszerekkel, így többek között, de nem kizárólagosan az európai szomszédságpolitikával, az Unió a Mediterrán Térségért kezdeményezéssel, az Európai Unió és Afrika közötti párbeszéddel, valamint az afrikai, karibi és csendes-óceáni országokkal folytatott együttműködéssel, hozzájárulva ezzel az Európai Unió partnerországaiban fennálló életminőség javításához, elsősorban és mindenekelőtt az Európai Unió külső határai mentén fekvő országokra összpontosítva.

Az alapjogok biztosítása és a legfőbb kihívások leküzdése

28. felhívja a figyelmet a nemzeti gyermekjogi ombudsmanok és más, a gyermekjogok védelme terén működő hasonló testületek pozitív szerepére, valamint azokra a lehetséges előnyökre, amelyeket a helyi és regionális önkormányzatok és más érdekelt felek nyerhetnek a kétirányú kommunikáció és az ezekkel a tisztviselőkkel folytatott szoros együttműködés eredményeként. Ezzel egyidejűleg arra kéri a tagállamokat, hogy az Európai Parlament és a nemzetközi szervezetek ajánlásainak figyelembevételével erősítsék meg a gyermekjogi ombudsmanok szerepét;

29. megjegyzi, hogy a szegénység akadályként jelenhet meg a mindenki számára biztosítandó esélyegyenlőséghez való hozzáférést illetően, és ezt az akadályt le kell küzdeni az eredményes gyermekjogvédelem biztosítása érdekében. A gyermekszegénység megfoszthatja a gyermekeket és családjaikat a jogaiktól, és korlátozhatja jövőbeli lehetőségeiket. Ezért az intézkedéseket elsősorban és mindenekelőtt a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportokból származó gyerekekre kell összpontosítani, és mindenki számára biztosítani kell a minőségi képzéshez való jogot, hogy minden gyermeknek esélye legyen a megfelelő fejlődésre;

30. megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a gyermekügy iránt fogékony, többszintű szociális védelmi rendszerek előmozdításával eredményes segítséget nyújthatnának e kérdés megoldásához, mivel a gyermekek jobban védhetők, ha ők és szüleik is megfelelő életkörülmények között élnek és megfelelő egészségügyi ellátásban részesülnek. A leginkább költséghatékony megközelítés a megelőzést és a szociális védelmet egyaránt magában foglalja. Különösen az olyan intézkedések, mint az árváknak és a hátrányos helyzetű gyermekeknek nyújtott díjkedvezmények, jobb hozzáférést tettek lehetővé az oktatási és egészségügyi szolgáltatásokhoz. Az RB ezért javasolja, hogy az európai intézményeket, a nemzetközi szervezeteket, a szakmai szövetségeket és a nemzeti hatóságokat határozottan ösztönözzék arra, hogy támogassák a helyi és regionális önkormányzatok e kulcsfontosságú tevékenységek végrehajtásához rendelkezésre álló kapacitásait;

31. arra kéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen a gyermekszegénység kezelésére vonatkozó javaslatokat és fogadja el azokat. A lehető legszélesebb lefedettség elérése, az érdekelt felek maximális bevonása, valamint a lehetséges megközelítések sokszínűségének visszatükrözése érdekében mindez széles körű nyilvános konzultációk alapján is kidolgozható;

32. az uniós munkaerő megnövekedett mobilitása és az Unión belüli munkaerő-migráció fényében a Régiók Bizottsága megjegyzi, hogy – különösen a helyi és regionális önkormányzatok kompetenciájának tekintetében – szükséges a migráns gyermekek jogainak biztosítása. Ez tartalmazza többek között a migráns családok újraegyesítéséhez nyújtott segítséget, a családi tanácsadást, a migráns gyermekeknek nyújtott szociális, oktatási és egészségügyi szolgáltatásokat, és a célországi környezetbe, valamint a helyi és az iskolai közösségekbe való beilleszkedésük elősegítését;

33. rámutat az Európai Unión belüli migráns gyermekeknek a célország megfelelő társadalmi rétegeibe való sikeres beilleszkedésével járó lehetséges előnyökre. Az e téren végzett sikeres tevékenység eredményeként a helyi és migráns gyermekek egyaránt többet tudhatnak meg az EU más tagállamairól, továbbá ezáltal nagyobb társadalmi tőkét, toleranciát lehet teremteni a migránsok származási és célországában is. Az RB ezért arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat és a tagállamokat, hogy fordítsanak több figyelmet erre a kérdésre, és az Unión belüli migráció által generált kihívásokat alakítsák át lehetőségekké;

34. rámutat a sajnálatos módon továbbra is létező emberkereskedelemmel járó veszélyekre, különösen a gyermekek vonatkozásában. Felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat arra, hogy tegyenek meg mindent – beleértve a vonatkozó uniós jogszabályok hatályba léptetését is – az ilyen típusú bűncselekmények elleni küzdelem érdekében, és a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott szoros együttműködés keretében – tekintve, hogy elsősorban azok feladata például az oktatás, a szociális ellátás és a pszichológiai terápiák biztosítása terén történő fontos segítségnyújtás – biztosítsák a lehető legnagyobb védelmet az ilyen típusú bűncselekmények áldozatainak, valamint erősítsék meg az együttműködést a rendfenntartó erőkkel és az igazságügyi intézményekkel;

35. megjegyzi, hogy megfelelő védelmet kell biztosítani a felnőtt kísérő nélküli kiskorúak részére;

36. megjegyzi, hogy javítani kell a fiatalkorúakkal kapcsolatos igazságszolgáltatást, megfelelő, korukhoz igazodó intézkedéseket kell hozni a fiatalkorúak által elkövetett bűncselekmények megelőzésére, a beavatkozásra és a reintegrációra, valamint a kiskorú bűnelkövetőket a felnőtt bűnözőktől elkülönítve kell elhelyezni, és külön is kell kezelni őket.

Információs és oktatási intézkedések

37. hangsúlyozza annak fontosságát, hogy mindenki, felnőttek és gyermekek egyaránt átfogó oktatásban részesüljenek a gyermekjogi kérdésekről, hozzájárulva ezzel a gyermekjogok valódi jellegének jobb megértéséhez és a fiatal állampolgárok ismereteinek és tudatosságának növeléséhez;

38. a szociális jogok és társadalmi felelősségek szétválaszthatatlanságát figyelembe véve az RB azt ajánlja, hogy fordítsanak több figyelmet a gyermekjogok tágabb összefüggéseire, azaz az emberi jogokra és a társadalmi felelősségvállalásra. Azt ajánlja továbbá, hogy elő kell mozdítani a gyermekek felelősségérzetét családjuk, közösségük, országuk, szüleik, az idősek, a fiatalabb gyermekek, a náluk hátrányosabb helyzetűek, a környezet, valamint a modern társadalom egyéb kulcsfontosságú struktúrái iránt;

39. felhívja a figyelmet arra, hogy a gyermekjogi szakpolitikákban a gyermekeket olyan partnerekként kell kezelni, akik értékes visszajelzést tudnak adni. Ezeket a visszajelzéseket a nemzeti és az európai szakpolitikák korszerűsítéséhez kell felhasználni. E tekintetben a helyi és regionális önkormányzatok közvetítőként és előmozdítóként kulcsszerepet játszhatnak, hogy a már létező bevált gyakorlatokat felhasználva – mint amilyen például a települési gyermekügyi tanácsok felállítása – biztosítsák egy olyan intézmény rendelkezésre állását, amelynek megfogalmazhatják igényeiket;

40. üdvözli az Európai Bizottság azon kezdeményezését, amely a gyermekek és fiatalok számára nézeteik kifejtését lehetővé tévő hat kommunikációs platform kidolgozására irányul, hangsúlyozza e kezdeményezés kidolgozásának, valamint a helyi és regionális önkormányzatok bevonásának szükségességét, hiszen ezek a szereplők rendelkeznek a legtöbb helyi tapasztalattal és kapacitással e strukturált kommunikáció fenntartásához;

41. megjegyzi, hogy biztosítani kell a gyermekek minőségi oktatáshoz való hozzáférését, a biztonságos és kényelmes környezetben való élethez, valamint a testi és lelki erőszak minden fajtájával szembeni védelemhez való jogát, és megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet játszanak e jogok biztosításában;

42. megjegyzi, hogy a testi és a szellemi fogyatékos gyermekek részére is biztosítani kell a minőségi oktatáshoz való jogot. Megismétli, hogy fontos szerepük van az olyan kezdeményezéseknek, amelyek célja az ilyen gyermekek függetlenségének elősegítése és a társadalmi környezetükbe való teljes beilleszkedésük biztosítása, ahogy az az Európai Unió Alapjogi Chartájának 26. cikkében is szerepel. Két, egymástól eltérő koncepció létezik az oktatás területén: az egyik speciális oktatási és képzési programok kidolgozását, a másik a fogyatékos gyermekek hagyományos iskolai rendszerbe történő lehető legteljesebb integrálását javasolja. Az RB arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, a nemzeti hatóságokat, a pedagógiával foglalkozó tudományos köröket, a nem kormányzati szervezeteket és minden más érdekelt felet, hogy vegyenek részt abban az egész Európára kiterjedő vitában, amely e kérdéskör lehetséges megoldásait és legjobb gyakorlatait keresi, és tegyék annak eredményeit elérhetővé mindazok számára, akik gazdagítani kívánják e téren megszerzett szaktudásukat. Ezzel kapcsolatban fel kell hívni a figyelmet a fogyatékkal élő gyermekek integrációjával kapcsolatos kísérletekre, melyek mindenki számára valódi lehetőségeket kínálnak, és nem okoznak semmilyen típusú marginalizációt vagy hátrányos megkülönböztetést, és amelyeket ösztönözni kellene;

43. rámutat a gyermekekkel foglalkozó szociális és egyéb területeken dolgozó szakemberek minőségi oktatásának és továbbképzésének fontosságára;

44. rámutat a gyermekjogok megsértésével kapcsolatos aggályokra. Ezek a jogsértések – különösen iskolai környezetben – különböző formákban nyilvánulnak meg, a zaklatástól kezdve – amely ahhoz vezethet, hogy az ártó magatartást többen is utánozni kezdik – a visszaélések valamennyi típusán át a gyermekek által más gyermekekkel szemben tanúsított lelki és testi erőszak különböző formáiig;

45. úgy látja, hogy veszélyben van azoknak gyermekeknek a teljes értékű fejlődése, akik túlzott mértékben vesznek részt virtuális szociális hálózatokban, valamint számítógépes játékokba és virtuális világokba menekülnek. A virtuális tevékenységek gyakran korlátozzák ezeknek a gyermekeknek a lehetőségeit arra, hogy fejlesszék társas készségeiket és megszerezzék a szükséges tudást. Ezért valamennyi érdekelt intézménynek megfelelően kell ügyelnie arra, hogy a gyermekek olyan felfogást alakítsanak ki az információs technológiákról és a virtuális világról, amelynek alapján azokat a valódi világban létező célok elérésére szolgáló eszköznek tekintik;

46. felhívja a figyelmet azokra az előnyökre, amelyeket az „utcai élet” jelenthet a gyermekek átfogó fejlődésére nézve: például megtanulhatják a közterületek használatát és azt, hogy miként növekedjenek, szocializálódjanak és alakítsák kapcsolataikat társaikkal és közösségükkel. Utal ellenben ennek az utcai életnek a veszélyeire, amelyek egyes európai régiókban és városokban fiatalokból álló bandák kialakulásához vezethetnek;

47. a fenti két ponttal összefüggésben az RB arra kéri a tagállamok helyi és regionális önkormányzatait, hogy tevékenyebben vegyenek részt a gyermekek tanórán kívüli tevékenységeinek szervezésére vonatkozó legjobb gyakorlatok átadásában, mert ezek a tevékenységek lehetőségeket nyújthatnak számukra szociális és szakmai jártasságaik fejlesztésére. A legjobb gyakorlatokat bemutató példákról nemzeti és uniós szinten további tájékoztatást kell adni, elősegítve ezzel a nemzeti és az uniós eszközök megfelelő orientációját;

48. azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy minél több érintett felet vonjon be a gyermekjogi eredménytábla kidolgozási folyamatába, így az Európai Unió megfelelő ügynökségeit, a nem kormányzati szervezeteket, a helyi és regionális önkormányzatokat és a Régiók Bizottságát;

49. úgy véli, hogy tekintettel az információs technológiák (IT) és az ezeket a technológiákat a gyermekek elleni erőszak különböző formáinak elkövetésére alkalmassá tévő technikai lehetőségek gyors fejlődésére, a biztonságosabb internethasználat előmozdítását az Európai Unió kulcsfontosságú feladatának kell tekinteni;

50. hangsúlyozza azt a tényt, hogy a „biztonságosabb internet” fogalmának ki kell terjednie az interneten előforduló, gyermekekkel szembeni visszaélések és gyermekpornográfia, továbbá más, a virtuális világban megjelenő és ott széles körben elterjedt erőszakformák (pl. a félelmet keltő internetes zaklatás) elleni harcra;

51. úgy véli, hogy a gyermekek és a gyermekekkel érintkező, őket befolyásoló felnőttek oktatása jelentős mértékben elősegítheti az internethez kapcsolódó gyermekbántalmazás megelőzését és leküzdését. Alapvető figyelmet kell fordítani a gyermekek és – különösen a gyermekekkel foglalkozó (pl. egészségügyi vagy oktatási szakterületen dolgozó, illetve szociális munkát végző) – felnőttek biztonságos internethasználatot célzó, továbbá a számítógépes bűncselekmények és egyéb rosszindulatú internetes cselekmények felismerését és azok megfelelő hatóságok felé történő jelentésének módját megismertető oktatására;

52. felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy a gyermekeket megvédjük a negatív szociális környezettől, főként az olyan környezettől, amelyben a pszichotróp szerek (alkohol, dohányzás, kábítószer és egyéb, a fizikai és pszichés egészségre negatív hatású anyagok fogyasztását ösztönzik. Ennek során fontos szerep jut a helyi és regionális önkormányzatoknak: ők annak a szociális biztonsági rendszernek az első láncszemei, amely a gyermekek harmonikus és biztonságos fejlődése érdekében lép fel. A területi önkormányzatok feladata a megjelenő veszélyek azonosítása, meghatározása és értékelése, valamint valamennyi rendelkezésre álló eszköz felhasználása azoknak a megszüntetésére. A nemzeti és európai intézmények, többek között a gyermekjogi ombudsmanok, a nem kormányzati szervezetek és más szociális és gazdasági partnerek feladata pedig az, hogy ezen a területen különféle módon támogassák a területi önkormányzatokat, és ösztönözzék a társadalom elutasító hozzáállását a pszichotróp szerek fogyasztásával kapcsolatban.

Pénzügyi és támogatási intézkedések

53. hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat fontos partnereknek kell tekinteni a gyermekjogok európai stratégiájának kidolgozásában és megvalósításában, valamint a gyermekjogokhoz kapcsolódó egyéb uniós kezdeményezésekben;

54. úgy véli, hogy az e stratégia keretében kidolgozott minden eszköznek és programnak elérhetőnek kell lennie a regionális és helyi önkormányzatok számára;

55. üdvözli a fordított uniós finanszírozási és támogatási eszközöknek – például a Daphne programnak – a gyermekjogok védelmére gyakorolt pozitív hatását, ugyanakkor sajnálkozásának ad hangot a források szűkössége, valamint a finanszírozási és támogatási lehetőségekre vonatkozóan biztosított információk elégtelensége miatt. E program eredményeit stratégiai szempontból össze kell kapcsolni a gyermekjogok uniós stratégiájának végrehajtásával, és fel kell használni a későbbi szakpolitikák kialakításához;

56. felhívja a figyelmet arra a tényre, hogy az európai helyi és regionális önkormányzatok – partnerségben más résztvevőkkel – már jelentős tapasztalatokat szereztek a gyermekjogok védelmét célzó uniós támogatások felhasználásában. E tevékenységek eredményeit stratégiai szempontból össze kell kapcsolni a gyermekjogok uniós stratégiájának végrehajtásával, rendszeresen közzé kell tenni, meg kell tárgyalni, és értékes bemeneti adatként fel kell használni a megfelelő szakpolitikák korszerűsítéséhez;

57. azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy fejlessze a helyi és regionális önkormányzatok számára elérhető meglévő támogatási és finanszírozási programokkal kapcsolatos kommunikációt és az ezekre vonatkozó tájékoztatást, előrevetítve a gyermekjogokhoz kapcsolódó kezdeményezések támogatási lehetőségeit, mind a kifejezetten ezt a célt szolgáló kezdeményezések – mint a Daphne III program –, mind pedig azon kezdeményezések – köztük a határokon átnyúló programok vagy a városfejlesztési programok (pl. URBACT II) – esetén, amelyeknél ez a célkitűzés más prioritásokkal együtt szerepel. A különböző uniós költségvetési fejezetekben és területeken rendelkezésre álló pénzügyi forrásokat egyértelműsíteni kell, eredményesebben kell kommunikálni, elkerülve az átfedéseket, és növelve ezzel az elvégzett tevékenységek hatékonyságát.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/52

85. PLENÁRIS ÜLÉS, 2010. JÚNIUS 9-10.

A Régiók Bizottsága véleménye – Az „európai örökség” cím

(2010/C 267/11)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános elvek és megjegyzések

1. kedvezően fogadja a parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatot, amely szerint az Európai Unió vezessen be egy, az UNESCO világörökségre és az Európa Tanács kulturális útvonalakra vonatkozó címétől eltérő, európai örökségi címet.

2. a szubszidiaritás elvével összhangban lévőnek ítéli az Európai Bizottság által tett javaslatot. Kiemeli azonban annak fontosságát, hogy tiszteletben tartsák a helyi és regionális önkormányzatok illetékességi körét a jelöltek nemzeti szintű kiválasztása és európai szintű végleges meghatározása során. A kezdeményezés sikere az arra irányuló európai szándéktól függ, hogy bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat mind a helyszínek kiválasztásába, mind pedig a fellépések végrehajtásába, ellenőrzésébe és kiértékelésébe.

3. aláhúzza, hogy e cím célja a tagállamok közös kulturális örökségének kiemelése a nemzeti és regionális sokféleség tiszteletben tartása mellett, a régiók különféle kulturális jellemzőinek elismerése annak érdekében, hogy Európa közelebb kerüljön a polgáraihoz, továbbá a helyszínek, valamint a helyi és regionális kompetenciák előtérbe helyezése az Unióhoz tartozás érzésének fokozása céljából.

4. hangsúlyozza a fenti kezdeményezés jelentőségét mind a helyi és regionális identitás megerősítése, mind pedig az európai integráció elősegítése szempontjából.

5. sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a kezdeményezés csak az Unió tagállamai előtt áll nyitva, jóllehet a cím hátterében álló kormányzati kezdeményezés Svájcra is kiterjedt, és az „Európa kulturális fővárosa” pályázaton részt vehettek tagjelölt államok is. Az európai integráció egyébként túlnyúlik az Európai Unió határain, és érint Unión kívüli országokat is.

6. emlékeztet arra, hogy a címnek az európai építkezés történetéhez kell kapcsolnia az egyes helyszíneket, tiszteletben tartva az európai alapjogi chartában meghatározott értékeket.

7. üdvözli, hogy a cím fokozhatja az európai városok és régiók vonzerejét, elősegítve ezáltal a helyi és regionális szintű növekedést és foglalkoztatást.

8. aláhúzza, hogy meg kell osztani a bevált gyakorlatokat, hálózatba foglalva a címet elnyert helyszíneket, továbbá emberi és pénzügyi erőforrásbeli kötelezettségvállalást kér az Európai Uniótól a helyi és regionális érdeklődésre számot tartó esetekben.

9. rámutat, hogy a cím különösen jól illeszkedik a közös európai emlékezet szimbólumait jelentő, határokon átnyúló helyszínekhez. Az ilyen típusú helyszínek kezelése olyan már létező szervezetek munkaprogramjába illeszkedhetne, mint amilyenek az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC).

Helyi és regionális jelentőség

10. megállapítja, hogy a tagállamok többségében a helyi és regionális önkormányzatok felelősek a cím által esetlegesen érintett helyszínekért.

11. a többszintű kormányzás kapcsán sajnálja, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat nem vonják be jobban a kiválasztási folyamatba.

12. helyénvalónak tekinti az önkormányzatok részvételét a határokon átívelő helyszínek kijelölésében.

13. megjegyzi, hogy gyakran e testületek lesznek a cím által érintett helyszínek fő kezelői és finanszírozói, és így állniuk kell majd a cím elnyeréséhez és a helyszínek működtetéséhez kapcsolódó többletköltségeket.

14. emlékeztet arra, hogy a személyek, a szabadság, a demokrácia, az egyenlőség és a jogállamiság sérthetetlen jogainak egyetemes értékein alapuló európai identitásnak az Európai Uniót alkotó felek sokféleségére kell épülnie, és az európai címnek valamennyi polgár számára láthatóbbá és megfoghatóbbá kellene tennie e sokféleséget.

A szöveg javítása

15. úgy véli, hogy első értékelését követően fontolóra kell venni a kezdeményezés megnyitását az Unión kívüli európai országok számára, elsősorban a bővítési és szomszédsági politika keretében, annak érdekében, hogy létrehozzuk az európai építkezéshez a gazdasági és geostratégiai érdekeken túl szükséges értékek alapját.

16. tekintettel arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat nagymértékben bevonták az örökség kezelésébe és érvényre juttatásába, azt kéri, hogy a Régiók Bizottsága vegyen részt az Unió-szintű végső kiválasztási folyamatban az európai bírálóbizottság (az ún. „európai testület”) egy tagjának kijelölése révén, az „Európai kulturális fővárosa” kezdeményezés mintájára.

17. javasolja, hogy idővel alakítsák ki a műemléki, régészeti, nemzeteken átívelő és immateriális helyszínek osztályozását az új cím vonatkozásában, tekintettel az annak elnyerésére esélyes helyszínek sokféle típusára.

18. azt szeretné, hogy az Európai Bizottság ezentúl tájékoztassa a cím odaítélése és a helyszínek ellenőrzési folyamatának előrehaladásáról, és azon belül is elsősorban a kiválasztási eljárást meghatározó irányvonalakról. Szeretne tájékoztatást kapni az „európai örökség” címmel kapcsolatos fellépés külső és független értékeléséről is, amelyet az Európai Bizottság biztosít majd.

19. azt javasolja az európai testület mérlegelési mozgásterének megőrzése érdekében, hogy államonként legfeljebb három helyszínt ismertessenek a tagállamok versengésének felkeltésére.

20. üdvözli azt a javaslatot, hogy az európai testület az európai intézmények által a pályázati feltételek kidolgozásában, valamint a helyszínek és a nyertesek végleges kiválasztásában való részvételre időről-időre kijelölt, független szakértőkből álljon.

21. hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a fenntartható fejlődés szolgáljon általános elvül a kulturális javak megőrzése és kezelése, továbbá a helyszínek népszerűsítése terén, amelyekhez minden polgár számára hozzáférést kell biztosítani.

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

4. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az intézkedésben az Európai Unió valamennyi tagállama részt vehet. A részvétel önkéntes alapú.	Az intézkedésben az Európai Unió valamennyi tagállama részt vehet. A részvétel önkéntes alapú. .

Indokolás

A részvételi lehetőség Unión kívüli európai államokra – tagjelölt és potenciális tagjelölt országokra, valamint az EU-val szomszédos országokra – való kiterjesztése megerősítené általánosságban a kulturális tevékenység alapvető célkitűzéseit, konkrétan pedig az örökség európai szintű megóvását.

2. módosítás

5. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A Bizottság és a tagállamok biztosítják, hogy az „Európai Örökség” cím a kulturális örökség terén megvalósuló más kezdeményezésekhez – mint például az UNESCO Világörökségi Listája és az Európa Tanács „európai kulturális útvonalak” elnevezésű programja – kiegészítő hozzájárulást nyújtson.	A Bizottság és a tagállamok biztosítják, hogy az „Európai Örökség” cím a kulturális örökség terén megvalósuló más kezdeményezésekhez – mint például az UNESCO Világörökségi Listája és az Európa Tanács „európai kulturális útvonalak” elnevezésű programja – kiegészítő hozzájárulást nyújtson. .

Indokolás

Az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak meg kellene akadályozniuk a címek halmozását, amely csökkenti a kezdeményezés által teremtett értéktöbbletet.

3. módosítás

7 cikk, (1) bekezdés, 1. mondat

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A címre pályázó helyszín olyan hely, amely fontos szerepet töltött be az Európai Unió történelmében és létrejöttében, és szimbolikus európai értéket képvisel.	A címre pályázó helyszín olyan hely, amely fontos szerepet töltött be az urópai történe, és szimbolikus európai értéket képvisel.

Indokolás

Ez a módosítás az előző szellemében készült, és mérsékli a szöveg EU-központúságát, annak fókuszát az európai építkezés értékei felé tolva el.

4. módosítás

8. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az európai testület 12 tagból áll. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság is egyenként négy tagot nevez ki. Az elnököt a testület jelöli ki.	Az európai testület 1 tagból áll. Az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság is egyenként négy tagot nevez ki, . Az elnököt a testület jelöli ki.

Indokolás

A testület összetételének – az „Európa kulturális fővárosa” program testületéhez hasonlóan – tükröznie kellene, hogy a Szerződések elismerik általában a kulturális politika és közelebbről az örökségvédelem helyi és regionális dimenzióját. Az RB-nek a testületbe való bevonása azzal a további előnnyel jár, hogy így annak létszáma páratlan lesz.

5. módosítás

8. cikk (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az európai testület tagjait három évre nevezik ki. E rendelkezéstől eltérve e határozat hatálybalépésének első évében a Bizottság négy szakértőt nevez ki egy évre, az Európai Parlament négy szakértőt nevez ki két évre, a Tanács pedig négy szakértőt nevez ki három évre.	Az európai testület tagjait három évre nevezik ki. E rendelkezéstől eltérve e határozat hatálybalépésének első évében a Bizottság négy szakértőt nevez ki egy évre, az Európai Parlament négy szakértőt, nevez ki két évre, a Tanács pedig négy szakértőt nevez ki három évre.

Indokolás

A 4. módosítás folytatása.

6. módosítás

10. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Minden egyes tagállam lehetőséget kap évente legfeljebb két helyszín kiválasztására, a mellékletben szereplő ütemterv szerint. Az ellenőrzési eljárásra kijelölt évben nem kerül sor kiválasztásra.	Minden egyes tagállam lehetőséget kap évente helyszín kiválasztására, a mellékletben szereplő ütemterv szerint. Az ellenőrzési eljárásra kijelölt évben nem kerül sor kiválasztásra.

Indokolás

Az egyes tagállamok által előzetesen kiválasztható helyszínek számának emelése teljesen annak a versengésnek a szellemében történik, amelyet az Európai Bizottság ki szeretne alakítani a helyszínek között az Unió szintjén, amelyet azonban gátol a tervezett kiválasztási mechanizmus.

7. módosítás

11. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
Az európai testület értékeli az előzetesen kiválasztott helyszínek pályázatait, és tagállamonként legfeljebb egy helyszínt választ ki. Szükség esetén tovább információk kérhetők, és helyszíni látogatások szervezhetők meg.	Az európai testület értékeli az előzetesen kiválasztott helyszínek pályázatait, és tagállamonként legfeljebb helyszínt választ ki. Szükség esetén tovább információk kérhetők, és helyszíni látogatások szervezhetők meg.

Indokolás

A 6. módosítás folytatása.

8. módosítás

13. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A Bizottság a kiválasztási eljárást követő évben az európai testület ajánlásainak figyelembe vételével hivatalosan megnevezi azokat a helyszíneket, amelyek az „Európai Örökség” címben részesülnek. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet és a Tanácsot.	A Bizottság a kiválasztási eljárást követő évben az európai testület ajánlásainak figyelembe vételével hivatalosan megnevezi azokat a helyszíneket, amelyek az „Európai Örökség” címben részesülnek. A Bizottság tájékoztatja az Európai Parlamentet, a Tanácsot .

Indokolás

Az RB tájékoztatásának kötelezettsége egyértelmű hozzáadott értékkel bír a cím népszerűsítése szempontjából és az Unió helyi és regionális önkormányzatai számára.

9. módosítás

17. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Az RB módosítása
A Bizottság az értékelések véglegesítését követő hat hónapon belül róluk szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak.	A Bizottság az értékelések véglegesítését követő hat hónapon belül róluk szóló jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak .

Indokolás

Az indokolás ugyanaz, mint az előző módosítási ajánlás esetében.

Brüsszel, 2010. június 9.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

1.10.2010

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 267/57

A Régiók Bizottsága véleménye – Az európai polgári kezdeményezés

(2010/C 267/12)

I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1. emlékeztet rá, hogy a Lisszaboni Szerződés által módosított változatában az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkének (4) bekezdése kimondja, hogy „legalább egymillió uniós polgár, akik egyben a tagállamok egy jelentős számának állampolgárai, kezdeményezheti, hogy az Európai Bizottság – hatáskörén belül – terjesszen elő megfelelő javaslatot azokban az ügyekben, amelyekben a polgárok megítélése szerint a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktus elfogadására van szükség”.

2. emlékeztet arra is, hogy a Lisszaboni Szerződés által módosított változatában az Európai Unió működéséről szóló szerződés 24. cikkének első bekezdése további pontosítást tartalmaz, melynek értelmében az Európai Parlament és a Tanács feladata, hogy rendeleteken keresztül és a rendes jogalkotási eljárás szerint intézkedéseket foganatosítson az „európai polgárok kezdeményezési jogának” konkrét működésével és az azt érintő eljárásokkal kapcsolatban;

3. jelzi, hogy az Európai Bizottság az európai polgári kezdeményezésről szóló, 2009. november 11-én kiadott zöld könyvével (1) széles körű közmeghallgatást indított el a polgári kezdeményezésre vonatkozó rendeletben felmerülő főbb témákban érdekelt valamennyi fél véleményének összegyűjtése céljából, valamint rámutat a regionális és helyi önkormányzatok jelentős hozzájárulására e vitához;

4. örömmel nyugtázza, hogy az Európai Bizottság előterjesztette a polgári kezdeményezésről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (2);

5. aláhúzza, hogy e rendelet elfogadása mérföldkövet jelent az Unión belüli demokratikus elvek megerősítésében azáltal, hogy lehetővé teszi az Unió demokratikus életében való közvetlen polgári részvételt biztosító jog megvalósítását;

6. a polgári kezdeményezésre vonatkozó rendeletet gyors parlamenti és tanácsi elfogadását szorgalmazza, hogy a polgári kezdeményezés mechanizmusa a 2009-es zöld könyvben előirányzott módon 2011 elejére működőképessé váljon;

7. emlékeztet arra, hogy korábban is hangsúlyozta annak jelentőségét, hogy a Lisszaboni Szerződésben az állampolgári jogok megerősítése érdekében szerepel a jogalkotási kezdeményezés joga (3);

8. hangsúlyozza, hogy saját intézményi szerepének megerősítése azt kívánja meg, hogy elsőbbségi úton hajtsák végre a Lisszaboni Szerződésnek a regionális és helyi önkormányzatok számára fontos rendelkezéseit, amilyen a polgári kezdeményezés kitétele is (4);

9. rámutat a polgári kezdeményezés intézménye iránt a regionális és helyi önkormányzatok körében megnyilvánuló érdeklődésre, hiszen ez utóbbiak maguk is dönthetnek úgy, hogy – akár az Unió polgáraihoz való közelségük folytán is – ilyen kezdeményezések szervezőiként és/vagy támogatóiként lépnek fel;

10. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy könnyen használható eszközt és egyszerű, azonnal alkalmazható eljárásokat kell a polgárok rendelkezésére bocsátani, ellátva őket a végrehajtásra vonatkozó világos és egyértelmű útmutatásokkal, ugyanakkor biztosítani kell a rendszerrel való esetleges visszaélések megelőzését is;

11. véleménye szerint az intézményi kommunikáció területén olyan széles körű kezdeményezéseket kell elindítani, melyek hozzájárulnak az új jog maximális ismertségéhez az Unió polgárai körében, valamint általánosabban véve közvetlenül bevonják a polgárokat az éppen aktuális kezdeményezések tárgyát képező és általános európai érdekű kérdésekről folyó politikai vitába;

12. ezzel kapcsolatban aláhúzza azt a központi szerepet, melyet – többek között a decentralizált kommunikáció keretében kifejlesztett eszközök révén – a Régiók Bizottsága tölthet be, karöltve az információkat közvetlenül és szerteágazóan mindenkihez eljuttatni képes regionális és helyi önkormányzatokkal.

13. a Régiók Bizottsága felajánlja együttműködését az intézményközi információs pont létrehozásában, és annak működtetésében kulcsszerepet kíván játszani;

14. kiemeli, hogy a többi európai uniós intézmény és a helyi és regionális önkormányzatok partnereként teljes körű tájékoztatásra, valamint adott esetben az Európai Parlamenttel egy időben konzultációra tart igényt azokról a határozatokról, amelyeket az Európai Bizottság hoz az európai polgári kezdeményezések elfogadhatóságáról és nyomon követéséről, illetve az ezt az eszközt szabályozó feltételek és előírások bármiféle javasolt változtatásáról;

15. megismétli, hogy meg kívánja vizsgálni, hogy miképpen támogathatja azokat az európai polgári kezdeményezéseket, amelyek a legnagyobb mértékben kötődnek az RB-hez és az általa képviselt helyi és regionális önkormányzatokhoz. A támogatás módja lehet például:

—	meghallgatások szervezése a folyamatban levő vagy sikeres polgári kezdeményezések számára az uniós intézmények, helyi és regionális önkormányzatok és szervezeteik, valamint a civil társadalom képviselőivel,

—	vélemények összeállítása az RB politikai prioritásai szempontjából, illetve a helyi és regionális önkormányzatok számára különösen nagy jelentőséggel bíró sikeres polgári kezdeményezésekről vagy az ilyen európai polgári kezdeményezések eredményeivel kapcsolatos európai bizottsági határozatokról;

16. emlékeztet rá, hogy a rendelet keretében és annak végrehajtása során biztosítani kell különösen az egyenlőség, az átláthatóság, a helyes ügyintézés és az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés elvét;

17. összességében egyetért az Európai Bizottság által megfogalmazott javaslattal, ugyanakkor néhány pont vonatkozásában lehetségesnek tartja a szöveg javítását;

18. az RB hangsúlyozza, hogy az európai polgári kezdeményezéstől függetlenül is helyi és regionális szinten mindenképpen támogatni kell minden olyan kezdeményezést, amely a részvételi demokrácia elvének keretében átláthatóságot biztosít, illetve lehetővé teszi, hogy a polgárok részt vegyenek és együttműködjenek a közpolitikák kialakításában;

Tagállamok minimális száma

19. emlékeztet rá, hogy a Szerződések alapján a kezdeményezésnek „a tagállamok jelentős számából” kell „származnia” (EUSz. 11. cikk (4) bekezdés), és ez a kitétel azt hivatott biztosítani, hogy a kezdeményezésben közös európai érdek fejeződik ki;

20. úgy véli, hogy a tagállamok számának egyharmadát jelentő küszöbértékre vonatkozó előírás túlzottan magas, hiszen az Unió demokratikus életében való közvetlen részvétel állampolgári jogának gyakorlását elő kell segíteni;

21. alkalmasabbnak tartja a tagállamok számának egynegyedét kitevő küszöbérték meghatározását, ami egyben megfelel a Szerződések egyéb rendelkezéseinek is, lásd az EUMSz. 76. cikkét;

Az aláírókra vonatkozó korhatár

22. egyetért azzal, hogy szabályozni kell a kezdeményezések aláíróinak alsó korhatárát, mely megegyezik az európai választásokon való szavazati joghoz szükséges legalacsonyabb életkorral;

A javaslatok bejegyzése és a támogató nyilatkozatok összegyűjtése

23. egyetért a kezdeményezési javaslatok bejegyzésére vonatkozó rendszer felállításával egy megfelelő elektronikus jegyzék formájában;

24. egyetért ugyanakkor az Európai Parlamenttel abban, hogy a polgári kezdeményezések elfogadhatóságára vonatkozó egyes döntéseket ne befolyásolhassák a mindenkori politikai helyzettel kapcsolatos megfontolások; (5)

25. ezért úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak csak akkor kellene megtagadnia a bejegyzést, ha a javaslatról látszik, hogy „nyilvánvaló visszaélésen alapszik” vagy „nyilvánvalóan ellentétes az Unió értékeivel”, hiszen a rendeletre vonatkozó javaslatban nem odaillőnek tűnhet a „nem megfelelő” jellegre való hivatkozás;

26. kedvezően fogadja a támogató nyilatkozatok összegyűjtésére és ellenőrzésére vonatkozó eljárási rendelkezések egységes kiadását;

27. üdvözli a kezdeményezéseket támogató nyilatkozatok elektronikus úton történő összegyűjtését elősegítő rendszerre vonatkozó előírást;

Az átláthatóság elve és az igazgatási együttműködés

28. egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy biztosítani kell a kezdeményezés vonatkozásában a szervezők rendelkezésére álló pénzforrások és támogatások átláthatóságát;

29. aláhúzza azt, hogy minden polgár és szervezet számára lehetővé kell tenni ilyen kezdeményezéseket, mert ez nem válhat a gyakorlatban a legnagyobb szervezetek kiváltságává;

30. ezért a kezdeményezések szervezésében érdekelt felek számára gyakorlati és technikai segítségnyújtási mechanizmusok biztosítását szorgalmazza;

31. különösen hasznosnak véli a polgárok jogalkotási kezdeményezéseinek szentelt „információs pont” létrehozását, melynek a Régiók Bizottsága szerves alkotóeleme lehetne;

32. emellett felkéri az intézményeket azon lehetőség megfontolására, hogy egy elfogadhatónak nyilvánított kezdeményezés főbb elemeinek az Európai Unió valamennyi hivatalos nyelvére való lefordításához segítséget nyújtsanak annak érdekében, hogy a szóban forgó kezdeményezés az Unió minden polgára számára megismerhetővé váljon;

A javaslat elfogadhatósága

33. javasolja, hogy az Európai Bizottság már a nyilvántartásba vétel során ellenőrizze a tervezett polgári kezdeményezések elfogadhatóságát; ezáltal megakadályozható, hogy a szervezők jelentős időt és pénzt fordítsanak egy, a későbbiekben elfogadhatatlannak bizonyuló polgári kezdeményezésre;

34. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy általános érvénnyel, érthető és átlátható módon határozzák meg az elfogadhatóság feltételeit, és ezeket megfelelő módon terjesszék annak érdekében, hogy csökkenteni lehessen az elfogadhatatlannak minősített javaslatok előterjesztését;

35. üdvözli azokat a feltételeket, hogy a javaslat a) olyan témára kell, hogy vonatkozzon, amelyben el lehet fogadni európai uniós szintű jogi aktust a Szerződések végrehajtására, és b) olyan területre kell, hogy vonatkozzon, amellyel kapcsolatban az Európai Bizottság javaslatot terjeszthet elő;

36. egyébiránt hangsúlyozza, hogy amennyiben az Európai Unió jogi aktust fogad el olyan területen, amely nem tartozik kizárólagos hatáskörébe, alkalmazkodnia kell a szubszidiaritás elvéhez, az EUSz. 5 cikke (3) bekezdésének megfelelően;

37. ezenkívül kiemeli, hogy az Európai Unió valamennyi jogi aktusának figyelembe kell vennie az Európai Unió Alapjogi Chartájában, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményben elismert alapjogokat és alapvető szabadságjogokat, és az Európai Unió alapelveit;

38. emiatt úgy véli, hogy helyénvaló lenne egyértelműen hivatkozni az elfogadhatóság két további feltételére, nevezetesen, hogy a javaslat c) tartsa tiszteletben az Európai Unió Alapjogi Chartájában meghatározott alapvető jogokat és szabadságokat, valamint d) legyen összhangban a szubszidiaritás elvével;

39. emlékeztet arra, hogy az RB már több éves tapasztalattal rendelkezik a szubszidiaritás értékelése terén, és együttműködését ajánlja fel az Európai Bizottságnak annak vizsgálatában, hogy a javaslat megfelel-e ennek az elvnek;

40. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az elfogadhatósággal kapcsolatos határozatot közöljék a kezdeményezés szervezőjével és tegyék közzé az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

41. megállapítja, hogy a saját kezdeményezés elfogadhatóságával kapcsolatos határozatot az EUMSz. 263. és 265. cikkének értelmében az Európai Bíróság elé terjeszthetik jogi ellenőrzésre, és azt kéri, hogy ezt a jogi ellenőrzésre való jogot vegyék bele a rendeletbe;

42. egyetért az Európai Bizottság abbéli aggályával, hogy az elfogadhatónak ítélt kezdeményezések támogató nyilatkozatainak ellenőrzésével és hitelesítésével kapcsolatos adminisztratív és pénzügyi terheket csökkentsék minimálisra, valamint megjegyzi, hogy számos tagállamban ez az eljárás a regionális és helyi önkormányzatok bevonását teszi szükségessé.

A kezdeményezések Európai Bizottság általi vizsgálatával kapcsolatban

43. egyetért azzal a javaslattal, mely szerint az Európai Bizottságnak négy hónapos határidőn belül minden olyan kezdeményezést meg kell vizsgálnia, amelyet hivatalosan terjesztenek elé a jogszabály által meghatározott keretek között, valamint közleményben kell előterjesztenie a javaslattal kapcsolatos következtetéseit és az esetleges megtenni kívánt lépéseket azok indoklásával együtt;

44. ezzel kapcsolatban megállapítja, hogy amennyiben az Európai Bizottság nem nyilatkozna a meghatározott határidőn belül, a kezdeményezés szervezői az EUMSz. 265. cikkének értelmében az Európai Bírósághoz fordulhatnak, és azt kéri, hogy a rendelet tegyen említést erről a bírósági ellenőrzéshez való jogról;

45. hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság vegyen figyelembe minden, legalább egymillió polgár által aláírt kezdeményezést;

46. úgy véli, hogy az Európai Bizottság által jóváhagyott valamennyi kezdeményezésről szóló közleményt – mindamellett, hogy ismertetik az előterjesztőkkel, az Európai Parlamenttel és a Tanáccsal – publikálni kell az Európai Unió Hivatalos Lapjában és továbbítani kell a Régiók Bizottságának, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a nemzeti parlamenteknek.

II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

4. cikk 3. bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele

A javasolt polgári kezdeményezés aláíróitól származó támogatási nyilatkozatok összegyűjtésének megkezdését megelőzően a szervezőnek a II. mellékletben meghatározott információk rendelkezésre bocsátása révén nyilvántartásba kell vetetnie a polgári kezdeményezést a Bizottsággal, különös tekintettel a javasolt polgári kezdeményezés tárgyára és céljaira, valamint finanszírozási és támogatási forrásaira.

Az információkat az Unió hivatalos nyelveinek egyikén kell eljuttatni a Bizottsághoz, a Bizottság által erre a célra rendelkezésre bocsátott online nyilvántartás (a továbbiakban: a nyilvántartás) útján.

2.	A (3) és (4) bekezdésben megállapított esetek kivételével a Bizottság késedelem nélkül, egyedi nyilvántartási szám alatt nyilvántartásba veszi a javasolt kezdeményezést, és erről megerősítést küld a szervezőnek.

3.	A Bizottság nem veszi nyilvántartásba azokat a javasolt polgári kezdeményezéseket, amelyek visszaélésszerűségük vagy komolytalanságuk okán indokoltan nem tekinthetők megfelelőnek.

4.	A Bizottság elutasítja azon javasolt polgári kezdeményezések nyilvántartásba vételét, amelyek nyilvánvalóan ellentétesek az Unió értékeivel.

5.	A Bizottság a nyilvántartásban közzéteszi azokat a javasolt polgári kezdeményezéseket, amelyeket nyilvántartásba vett.

A javasolt polgári kezdeményezés nyilvántartásba vétele

3.	A Bizottság nem veszi nyilvántartásba azokat a javasolt polgári kezdeményezéseket, amelyek visszaélésszerű vagy komolytalan. .

5.	A Bizottság a nyilvántartásban közzéteszi azokat a javasolt polgári kezdeményezéseket, amelyeket .

Indokolás

A kezdeményezés elfogadhatóságának ellenőrzésére a 4. cikk értelmében már nyilvántartásba vétel során sor kerülhet. Nem tűnik helyénvalónak egy kezdeményezés nyilvántartásba vétele, majd a szükséges 300 000 aláírás bemutatása után, melyeknek legalább három tagállamból kell származniuk, elfogadásának megtagadása például annak megállapítása által, hogy az EU-nak egy bizonyos politikai területen nincs jogalkotási hatásköre. Ezért ez a módosító indítvány összehangolja a rendeletjavaslat 4. és 8. cikkét.

2. módosítás

7. cikk 1. bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamonkénti aláírók minimális száma

1.	A polgári kezdeményezés aláíróinak legalább a tagállamok egyharmadából kell származniuk.

A tagállamonkénti aláírók minimális száma

1.	A polgári kezdeményezés aláíróinak legalább a tagállamok kell származniuk.

Indokolás

Az európai polgári kezdeményezés olyan eszköz kell, hogy legyen, amely minden polgár számára hozzáférhető, ezért a küszöböt nem kellene túl magasan meghatározni. Az országok egynegyedére vonatkozó követelmény (vagyis a 27 tagállam közül hét) összhangban van az Európai Parlament javaslatával.

3. módosítás

7. cikk 2. bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg	Módosítás
A tagállamok egyharmadában az aláírók számának el kell érnie az I. mellékletben meghatározott értékeket.	A tagállamok az aláírók számának el kell érnie az I. mellékletben meghatározott értékeket.

Indokolás

4. módosítás

8. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Határozat a javasolt polgári kezdeményezés elfogadhatóságáról

Miután a szervező az 5. cikknek megfelelően összegyűjtött 300 000 támogatási nyilatkozatot legalább három tagállamból származó aláíróktól, kérelmezi a Bizottságnál, hogy az hozzon határozatot a javasolt polgári kezdeményezés elfogadhatóságáról. Erre a célra a szervező az V. mellékletben meghatározott formanyomtatványt használja.

A Bizottság az (1) bekezdésben említett kérelem kézhezvételétől számított két hónapon belül határoz az elfogadhatóságról. A tervezett polgári kezdeményezés akkor számít elfogadhatónak, ha megfelel a következő követelményeknek:

a.	olyan ügyre vonatkozik, amelyben a Szerződések végrehajtásához uniós jogi aktust lehet elfogadni; valamint

b.	a javaslattétel a Bizottság hatáskörébe tartozik;

3.	A (2) bekezdésben említett határozatról értesíteni kell a javasolt polgári kezdeményezés szervezőjét, és azt nyilvánosságra kell hozni.

Indokolás

Az 1. javaslathoz tartozó módosító indítványból következik.

5. módosítás

9. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A támogatási nyilatkozatok tagállami ellenőrzésére és igazolására vonatkozó rendelkezések

Miután a szervező az 5. és 7. cikknek megfelelően összegyűjtötte a szükséges támogatási nyilatkozatokat, és amennyiben a Bizottság úgy határozott, hogy a javasolt polgári kezdeményezés a 8. cikk rendelkezéseinek megfelelően elfogadható, a szervező papír- vagy elektronikus formátumban ellenőrzés és igazolás céljából benyújtja a támogatási nyilatkozatokat a 14. cikkben meghatározott illetékes hatóságoknak. Erre a célra a szervező az VI. mellékletben meghatározott formanyomtatványt használja.

A szervező a támogatási nyilatkozatokat az azokon feltüntetett személyi azonosító okmányt kibocsátó tagállamnak nyújtja be.

Az illetékes hatóságok három hónapot meg nem haladó időtartamon belül megfelelő ellenőrzések alapján ellenőrzik a benyújtott támogatási nyilatkozatokat, és a VII. mellékletben meghatározott mintának megfelelő igazolást állítanak ki a szervező számára, amelyben igazolják az adott tagállamból származó érvényes támogatási nyilatkozatok számát.

3.	A (2) bekezdésben említett igazolás kiállítása térítésmentes.

A támogatási nyilatkozatok tagállami ellenőrzésére és igazolására vonatkozó rendelkezések

A szervező a támogatási nyilatkozatokat az azokon feltüntetett személyi azonosító okmányt kibocsátó tagállamnak nyújtja be.

3.	A (2) bekezdésben említett igazolás kiállítása térítésmentes.

Indokolás

A 4. cikk értelmében a szervezőnek meg kell adnia azokat a finanszírozási forrásokat, amelyekből a kezdeményezéssel kapcsolatos költségeket állja. Az eljárásnak ebben a szakaszában – ahogy a módosításban is szerepel – előfordulhat, hogy nem ismert minden megszerzett anyagi támogatás, ezért a folyamat végén jelentést kell kérni a ténylegesen felmerült költségekről és arról, hogy milyen forrásokat vettek igénybe. Így eleget lehet tenni a tájékoztatás és az átláthatóság elvének. Ahhoz, hogy könnyebben eleget lehessen tenni a szóban forgó követelménynek, célszerű lenne kidolgozni egy egyszerű formanyomtatványt, melyet a rendelethez lehetne csatolni.

Kelt Brüsszelben, 2010. június 10-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Mercedes BRESSO

(1) COM(2009) 622 végleges.

(2) COM(2010) 119 végleges.

(3) A Régiók Bizottsága saját kezdeményezésű véleménye: „A polgárok jogai: Az alapvető jogok és az uniós polgárságból adódó jogok támogatása”, 2008.10.9., 58. pont.

(4) R/CdR 79/2010, I. melléklet.

(5) Az Európai Parlament 2009. május 7-i állásfoglalása, a Bizottsághoz intézett arra vonatkozó felkéréssel, hogy nyújtson be a polgári kezdeményezés megvalósításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (A6-0043/2009), Y preambulumbekezdés.

		ISSN 1725-518X doi:10.3000/1725518X.C_2010.267.hun
Az Európai Unió Hivatalos Lapja		C 267

Magyar nyelvű kiadás	Tájékoztatások és közlemények	53. évfolyam 2010. október 1.

Közleményszám	Tartalom	Oldal
	I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
	ÁLLÁSFOGLALÁSOK
	Régiók Bizottsága
	85. plenáris ülés, 2010. június 9.-10.
2010/C 267/01	A Régiók Bizottsága állásfoglalása – Jobb eszköztár az EU 2020 stratégia végrehajtására: a tagállamok és az Unió gazdaság- és foglalkoztatáspolitikáira vonatkozó integrált iránymutatások	1

2010/C 267/02	A Régiók Bizottsága állásfoglalása – A helyi és regionális önkormányzatok fokozottabb bevonása az Európa 2020 stratégiába	4

	VÉLEMÉNYEK
	Régiók Bizottsága
	85. plenáris ülés, 2010. június 9-10.
2010/C 267/03	A Régiók Bizottsága saját kezdeményezésű véleménye – A KAP jövője 2013 után	6

2010/C 267/04	A Régiók Bizottsága véleménye – Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2009–2010: potenciális tagjelölt országok	12

2010/C 267/05	A Régiók Bizottsága véleménye – Tavaszi csomag: Az EU cselekvési terve a millenniumi fejlesztési célok megvalósítására	17

2010/C 267/06	A Régiók Bizottsága véleménye – A cégnyilvántartások összekapcsolása	22

2010/C 267/07	A Régiók Bizottsága véleménye – A városrehabilitáció szerepe az európai városfejlesztésben	25

2010/C 267/08	A Régiók Bizottsága véleménye – Az EU és a nemzetközi biodiverzitás-politika 2010 után	33

2010/C 267/09	A Régiók Bizottsága véleménye – Úton a földközi-tengeri térségben folytatott tevékenységek jobb irányítását célzó integrált tengerpolitika felé	39

2010/C 267/10	A Régiók Bizottsága véleménye – A gyermekjogok európai unión belüli védelmére irányuló helyi és regionális együttműködés	46

	III Előkészítő jogi aktusok
	Régiók Bizottsága
	85. plenáris ülés, 2010. június 9-10.
2010/C 267/11	A Régiók Bizottsága véleménye – Az európai örökség cím	52

2010/C 267/12	A Régiók Bizottsága véleménye – Az európai polgári kezdeményezés	57