5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/1

A.

mivel az Európai Közösségek Bírósága szerint az életkor alapján való megkülönböztetés tilalmának az Alapjogi Charta 21. cikkében meghatározott elve a közösségi jog egyik általános elvét képezi,

B.

mivel az életkor alapján eltérő bánásmód hátrányos megkülönböztetés, kivéve, ha az eltérő bánásmódnak objektív indokai vannak, és eszközei megfelelőek és szükségesek,

C.

mivel az ombudsman szerint a Bizottság nem tudta megfelelően indokolni bánásmódját a 65 év feletti szabadúszó kisegítő konferenciatolmácsok (a továbbiakban: tolmácsok) esetében, és továbbra is ragaszkodik a rájuk vonatkozó jelenlegi felvételi politikájához,

D.

mivel az ombudsman úgy ítéli meg, hogy ez hivatali visszásságnak minősül,

E.

mivel az Unió egyetlen választott testületeként a Parlament felelőssége az európai ombudsman függetlenségének védelmezése és megőrzése az európai polgárok érdekében végzett feladatai teljesítése során, valamint ajánlásai végrehajtásának ellenőrzése,

1.

helyesli az ombudsman kritikus észrevételeit és ajánlását a Bizottságnak a 65 év feletti tolmácsok felvételére vonatkozó politikájával kapcsolatban;

2.

felszólítja a Bizottságot, hogy változtasson jelenlegi, a 65 év feletti tolmácsok felvételét tiltó politikáján; azonban úgy ítéli meg, hogy ebben az esetben a kártérítés nem indokolt;

3.

megjegyzi, hogy a Parlament, az ombudsman hasonló ajánlását követően haladéktalanul megváltoztatta a 65 év feletti tolmácsok felvételére vonatkozó gyakorlatát, és a vonatkozó szabályokat úgy alakította, hogy azok ne vezessenek diszkriminációhoz;

4.

úgy ítéli meg, hogy a vonatkozó szabályok megváltoztatása és az életkorra vonatkozó megkülönböztetés megszüntetése a felvételi eljárásban nem kötelezi az európai intézményeket arra, hogy 65 év feletti tolmácsokat alkalmazzanak, azonban, ha így történne, a Bizottság szabályai összhangba kerülnének a közösségi jogszabályok általános elveivel; ezenkívül úgy ítéli meg, hogy tekintettel a bizonyos hivatalos nyelvek esetében fennálló tolmácshiányra, ezek az intézkedések megerősítenék az intézmény képességét a lehető legjobb szolgáltatás nyújtására, ahogyan ez a Parlament esetében már bizonyítást nyert;

5.

felszólítja a Bizottságot, hogy működjön együtt a Parlamenttel a tolmácsok és egyéb személyzet felvételére vonatkozó szabályok felülvizsgálatában, annak érdekében, hogy a diszkrimináció minden formája elkerülhető legyen;

6.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Bizottságnak, a Tanácsnak és az európai ombudsmannak.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/3

1.

jóváhagyja a 2009. április 2-i háromoldalú egyeztetés következtetéseit;

2.

hangsúlyozza, hogy többéves pénzügyi keret felülvizsgálatáról szóló megállapodás a tagállamok által tapasztalt pénzügyi és gazdasági válságra válaszul létrejött, sikeres intézményközi együttműködés eredménye, a szolidaritás előmozdításával az energiaforrások területén, valamint a szélessávú internet előmozdításával a vidéki területeken és a mezőgazdasági ágazat támogatásával;

3.

emlékeztet arra, hogy e megállapodással a Parlament – kettős kapacitásában, mint jogalkotási és költségvetési hatóság – megvédte meglévő prioritásait, csakúgy, mint a 2008-as költségvetési eljárás során, amikor megállapodás született a Galileo program finanszírozásáról;

4.

egyetért azzal a politikai kompromisszummal, amely rendelkezik egy kompenzációs mechanizmusról a 2010-es költségvetési eljárásra vonatkozóan, és – de csak ha szükséges a 2011-es költségvetési eljárásra vonatkozóan is; emlékeztet arra - amint azt az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság által, az 2009. április 2-i trilógus során elfogadott közös nyilatkozat is rögzítik -, hogy a kompenzációs mechanizmus nem érinti az együttdöntési eljárással elfogadott programok pénzügyi keretösszegét, sem az éves költségvetési eljárást, és finanszírozására a költségvetési jogi keretben rendelkezésre álló valamennyi költségvetési eszköz felhasználásával kerül sor;

5.

megerősíti, hogy a 2006. május 17-i IKM tárgyalásai eredményeként megmaradt deficitek és maradékok kérdése még mindig megoldatlan, és e deficiteket kezelni kell a 2008-2009-es félidős felülvizsgálat során, amint arról a 2006. május 17-i IKM 3. sz. nyilatkozat rendelkezik, valamint az éves költségvetési eljárások során, amennyiben lehetséges, nagyobb fokú rugalmassággal, és mindenesetre a 2006. május 17-i IKM által előirányzott valamennyi eszköz alkalmazásával; emlékeztet arra, amint azt a Parlament is megállapítja a 2009. április 2-i trilógus során tett egyoldalú nyilatkozatában, hogy a félidős felülvizsgálat során a Bizottságnak ki kell állnia a 2009. március 25-én elfogadott állásfoglalásában meghatározott elvek mellett;

6.

óva int a 2. fejezet keretében rendelkezésre álló mozgástér egyéb fejezetek finanszírozására történő rendszeres felhasználásától, mert ez veszélyeztetheti a mezőgazdasági ágazat érdekeit a piaci árak váratlan csökkenése esetén;

7.

sajnálja, hogy a Tanáccsal csak a parlamenti ciklus lejárta előtt két hónappal sikerült megállapodásra jutni, kevesebb teret hagyva a tárgyalásokra, és sajnálja, hogy ez nyomás alá helyezte az intézményeket az egyébként lojális együttműködés légköre ellenére;

8.

jóváhagyja az ezen állásfoglaláshoz mellékelt határozatot;

9.

utasítja elnökét, hogy a Tanács elnökével együtt írja alá a határozatot, és gondoskodjon annak közzétételéről az Európai Unió Hivatalos Lapjában;

10

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást, beleértve annak mellékletét is, a Tanácsnak és a Bizottságnak.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/6

A.

mivel a 92/75/EGK irányelv (a keretirányelv) célja – ahogy az annak 1. cikkében is szerepel –, hogy lehetővé tegye, az energia és más alapvető erőforrások fogyasztására, elsősorban címkézés és termékismertető által, illetve bizonyos háztartási készüléktípusokkal kapcsolatos kiegészítő információkra vonatkozó tájékoztatás nyilvánosságra hozatalát szabályozó nemzeti rendelkezések összehangolását annak érdekében, hogy a fogyasztók energiahatékonyság tekintetében jobb készülékeket választhassanak,

B.

mivel a keretirányelv ezen kívül megállapítja, hogy „a meghatározott háztartási készülékek energiafogyasztására vonatkozó pontos, megfelelő és összehasonlítható tájékoztatás befolyásolhatja a fogyasztók választását, az alacsonyabb energiafogyasztású készülékeknek kedvezve”,

C.

mivel – ahogy arra az energiával kapcsolatos termékek energia- és egyéb erőforrás-fogyasztásának címkézéssel és szabványos termékismertetővel történő jelöléséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló bizottsági javaslatot (SEC(2008)2862) kísérő hatástanulmány is rámutat – a sikeres eredeti A–G címkét a világ több országa egyfajta mintaként követte: pl. Brazília, Kína, Argentína, Chile, Irán, Izrael és Dél-Afrika is,

D.

mivel a televíziókészülékek energiafogyasztása magas, és ezért jelentős energiamegtakarítási lehetőséget jelent, ha ezt a kategóriát is beleveszik a keretirányelv 1. cikkének (2) bekezdésében szereplő energiafogyasztási címkézési rendszerbe,

E.

mivel a televíziókészülékek energiafogyasztási címkézésének amennyire csak lehet, összhangban kell lennie az egyéb háztartási készülékekre vonatkozóan létrehozott energiafogyasztási címkézési rendszerekkel,

F.

mivel a fent említett bizottsági közleményben az szerepel, hogy „a jelenlegi címkézési osztályozást naprakésszé teszik, és ötévenként – vagy amikor azt az új technológiák indokolják – elkészítik az új besorolást a környezetbarát tervezési tanulmányok alapján, hogy az A besorolást a legjobb teljesítményű berendezések 10–20 %-ára korlátozzák”,

G.

mivel az energiafogyasztási címkézési rendszer végrehajtásához alapvető fontosságú, hogy olyan intézkedéseket vezessenek be, amelyek révén a fogyasztók számára világos, átfogó, összehasonlítható és könnyen megérthető tájékoztatást nyújtanak a háztartási készülékek energiahatékonyságáról,

H.

mivel hogyha a fogyasztók a kevésbé hatékony készülékek helyébe nagyobb számú hatékony készüléket vásárolnak, az növeli a készülékek gyártóinak bevételeit,

I.

mivel a bizottság irányelvtervezete – különösen az energiafogyasztási címkézés külalakjára és az energiahatékonysági osztályokra vonatkozóan – újabb változtatásokat eszközöl azáltal, hogy új A osztályokat vezet be (például A-20 %, A-40 %, A-60 %), és ez még jobban összezavarhatja a fogyasztókat, és megakadályozhatja, hogy pontosan megértsék az energiafogyasztási címkézési rendszert, továbbá gátat jelenthet abban, hogy magasabb energiahatékonyságú készüléket tudjanak választani,

J.

mivel néhány technikai kiigazítás segítségével a címke sokkal világosabb és érthetőbb lenne a fogyasztók számára,

K.

mivel beigazolódott, hogy a fogyasztók világosnak találják az A-tól G-ig terjedő skálát, a Bizottság azonban semmilyen hatástanulmányt nem végzett annak kiderítésére, hogy az A-20 %, az A-40 % és az A-60 % az üresen álló alsóbb kategóriák mellett vajon segíti-e vagy inkább félrevezeti a fogyasztókat,

L.

mivel a meglévő termékeknek az A-tól G-ig terjedő zárt skála szerinti újraosztályozása többek között megakadályozná, hogy olyan üres alacsonyabb osztályok jöjjenek létre, amelyek félrevezetik a fogyasztókat,

M.

mivel ezen új hatékonysági osztályok bevezetése a meglévő A-G címkékre – más termékek esetében is – feltehetőleg tovább növeli a zűrzavart a tekintetben, hogy vajon az A osztály hatékony vagy nem hatékony terméket jelöl-e,

N.

mivel ez az intézkedés nem szolgálja az eredeti jogalkotási eszköz azon célját, hogy megfelelő, releváns és összehasonlítható információkkal lássák el a fogyasztókat,

O.

mivel a Bizottság előterjesztette a keretirányelv átdolgozására irányuló javaslatát, és ez olyan további változtatásokat vezethet be, amelyek befolyásolják a javasolt végrehajtási intézkedéseket,

1.

ellenzi a 92/75/EGK tanácsi irányelvnek a televíziókészülékek címkézése tekintetében történő végrehajtásáról és módosításáról szóló bizottsági irányelv tervezetének elfogadását;

2.

úgy véli, hogy a Bizottság irányelvtervezete nem egyeztethető össze az eredeti jogi eszköz céljával;

3.

felszólítja a Bizottságot, hogy vonja vissza irányelvtervezetét, és a lehető leghamarabb, de legkésőbb 2009. szeptember 30-ig, terjesszen új, az A-tól G-ig terjedő zárt osztályozási rendszeren alapuló tervezetet a 92/75/EGK irányelv 10. cikkében említett bizottság elé;

4.

a címke külalakját az energiafogyasztási címkézésről szóló irányelv olyan alapvető fontosságú elemének tartja, amelyről az együttdöntési eljárás keretében zajló felülvizsgálat és átdolgozás részeként kell határozni;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjének.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/8

A.

mivel 2009. április 15-én a DCI irányítóbizottság írásbeli eljárásban megszavazta a fejlesztésben részt vevő nem állami szereplők és helyi hatóságok 2009. évi cselekvési programjának tervezetét (II. rész: Célzott projektek) (CMTD(2009)0387 – D004766/01),

B.

mivel az 1999/468/EK határozat 7. cikkének (3) bekezdése, valamint az Európai Parlament és a Bizottság közötti, az 1999/468/EK tanácsi határozat végrehajtására vonatkozó eljárásokról szóló, 2008. június 3-i megállapodás 1. cikke értelmében megküldték a Parlament részére a fejlesztési együttműködési eszköz (DCI) irányítóbizottsághoz benyújtott végrehajtási intézkedéstervezeteket és a szavazás eredményét,

C.

mivel az 1905/2006/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének b) pontja megállapítja, hogy a fejlesztésben részt vevő nem állami szereplőkkel és helyi hatóságokkal foglalkozó tematikus program egyik célkitűzése az, hogy „növelje az európai polgárok tudatosságát a fejlesztési kérdéseket illetően, és arra mozgósítsa a Közösség és a csatlakozó országok polgárait, hogy aktívan támogassák a szegénység visszaszorításával és a fenntartható fejlődéssel kapcsolatos partnerországi stratégiákat’,

D.

mivel a 2009. március 19-én a Bizottságnak megküldött, a fejlesztési együttműködési eszköz nem állami szereplőiről és helyi hatóságairól szóló közös tagállami nyilatkozatában 11 tagállam aggodalmát fejezte ki azzal kapcsolatban, hogy a Bizottság szándékai szerint leállítaná a TRIALOG és a DEEEP (4) projektek közvetlen finanszírozását, amely projektek 1998, illetve 2003 óta működnek, és kötelezővé tenné számukra az „ajánlattételi felhívásban’ való részvételt,

E.

mivel a 11 – köztük 9 új – tagállam „közös nyilatkozata’ arra figyelmeztet, hogy a Bizottság a TRIALOG és DEEEP projektek közvetlen támogatásának megszüntetésére irányuló tervének időzítése „rendkívül kedvezőtlen’, „tekintettel az »új« tagállamok nagy részének jelenlegi pénzügyi helyzetére és annak a nem kormányzati szervek működési és fejlődési képességére gyakorolt hatására’, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy „ez fennakadást okozhat a finanszírozás terén, aminek e projektek látnák kárát a szakképzett személyzet, a know-how és a már kialakított hálózatok elvesztésének következtében’,

F.

mivel a Fejlesztési Bizottság elnöke hasonló aggályainak adott hangot 2009. március 19-i levelében, amelyben hangsúlyozza, hogy „az új tagállamokban a fejlesztési együttműködés terén történő kapacitásépítés és tájékoztatás, valamint az európai nyilvánosságot célzó fejlesztéssel kapcsolatos oktatás a bizottság állandó prioritásai közé tartozik’, és arra kéri a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet azokról az objektív és átlátható kritériumokról, amelyek alapján döntést hoz arról, hogy mely tevékenységek és projektek jogosultak közvetlen finanszírozásra, továbbá kéri, hogy „e javasolt intézkedés végrehajtását legalább egy évvel halasszák el annak érdekében, hogy elkerülhető legyen mindennemű fennakadás a támogatás terén, valamint e nagyon hasznos projektek életképességének veszélyeztetése’,

G.

a fent említett dokumentum, melynek címe „Az európai fejlesztési kérdések iránti közfigyelem felkeltésére és a fejlesztéssel kapcsolatos oktatásra irányuló tevékenységek általános értékelése’ arra a következtetésre jut, hogy a „célzott projektek stratégiai alkalmazása segített a fejlesztéssel foglalkozó európai nem kormányzati szervezetekkel való társfinanszírozási program céljainak elérésében’ és hogy „a DEEEP fontos koordinációs mechanizmusként szolgál a párbeszéd fokozása, a bevált gyakorlatok cseréjének elősegítése és az uniós szintű, valamint a nemzeti platformok és az EU közötti hálózatok és partnerségek kiépítésében’, továbbá, hogy „a TRIALOG az új tagállamokkal és a csatlakozó államokkal való munkája során hatékonyan járult hozzá a párbeszéd javításához és a kapacitásépítéshez’,

H.

mivel – ahogy azt az EU új tagállamaira vonatkozó fejlesztési együttműködési politika kihívásairól szóló 2008. március 13-i parlamenti állásfoglalás is hangsúlyozza – a TRIALOG program hozzájárul az általános kommunikációs és oktatási stratégiára vonatkozó igény kielégítéséhez a tekintetben, hogy orvosolják a fejlesztési együttműködési prioritások társadalmi elismertségének hiányát az új tagállamokban, a DEEEP program pedig válaszol az ugyanezen állásfoglalásban szereplő, az európai oktatásban a fejlesztéssel kapcsolatos oktatás és figyelemfelkeltés fokozására irányuló felhívásra,

I.

mivel a fent említett 2009-es éves cselekvési terv keretében a Bizottság arra is javaslatot tesz, hogy nyújtsanak közvetlen támogatást a „Menedzseri képességek erősítése Kubában’ elnevezésű program számára, amelyet az Európai Menedzsmentfejlesztési Alapítvány fog végrehajtani; mivel a célul kitűzött projektet a DCI fejlesztésben részt vevő nem állami szereplőkkel és helyi hatóságokkal foglalkozó tematikus programja keretében eddig még soha nem használták partnerországokban megvalósuló tevékenységekhez,

J.

mivel a Bizottság később magyarázó feljegyzést tett közzé a DCI NSA-LA bizottság részére, (5) melyben tisztázza a célkitűzésként megjelölt fellépések kiválasztási kritériumait, kifejtve, hogy azok a költségvetési rendelet végrehajtási szabályainak (6) 168. cikkén alapulnak, és hogy a segítségnyújtást különösen „olyan szervezetek kaphatják meg, amelyek jog szerint vagy ténylegesen monopóliummal rendelkeznek’, továbbá „olyan, különleges jellegzetességgel bíró fellépések, amelyekhez technikai kompetenciáját, a magas fokú specializálódását vagy adminisztratív hatáskörét tekintve meghatározott típusú szervezet szükséges’,

1.

ellenzi a fejlesztésben részt vevő nem állami szereplők és helyi hatóságok 2009. évi cselekvési programjának létrehozásáról szóló bizottsági határozattervezet (II. rész: Célzott projektek) (CMTD(2009)0387 – D004766/01) elfogadását annak jelenlegi formájában;

2.

kéri a Bizottságot, tisztázza, hogy „jog szerint vagy ténylegesen’ fennáll-e monopóliumhelyzet, tekintve, hogy közös nyilatkozatukban a 11 tagállam megemlíti, hogy az „új’ tagállamok szempontjából a TRIALOG és a DEEEP által megvalósított európai szintű fellépések tekintetében továbbra is fennáll a tényleges monopolhelyzet;

3.

ragaszkodik a célzott projektek számára nyújtandó közvetlen támogatások kritériumainak nyílt, átlátható és horizontális alkalmazásához annak érdekében, hogy mindenki számára biztosítsák az egyenlő versenyfeltételeket; éppen ezért ragaszkodik ahhoz, hogy ugyanazokat a kritériumokat alkalmazzák a TRIALOG, a DEEEP és a „Menedzseri képességek erősítése Kubában’ elnevezésű programhoz;

4.

ragaszkodik ahhoz, hogy biztosítsák a stratégiai, egész Európát felölelő program keretében történő, fennakadások nélküli finanszírozást az olyan értékes tevékenységek számára, mint a bevált gyakorlati megoldások cseréjének elősegítése, az uniós szintű, valamint a nemzeti platformok és az EU közötti hálózatok és partnerségek kiépítésének támogatása és az „új’ tagállamokkal és a csatlakozó államokkal való munka során a párbeszéd és a kapacitásépítés fejlesztése;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy a tematikus programok rendszerében alkalmazott ajánlattételi felhívási rendszer küszöbönálló felülvizsgálatával (7) kapcsolatosan kezdjen párbeszédet a Parlamenttel; úgy véli, nem helyénvaló a rendszer módosítására vagy javítására vonatkozó bármifajta, a felülvizsgálatból esetlegesen következő ajánlásokat előre meghatározni; ezért arra hív fel, hogy a közvetlenül finanszírozott fellépésekkel kapcsolatos meglévő intézkedéseket egy 12 hónapos időszakra hagyják változatlanul, és hogy mindenfajta jövőbeni változtatás tükrözze a felülvizsgálati folyamat eredményét és biztosítsa az együttműködési fellépések hosszú távú, kiszámítható és fenntartható fejlődését;

6.

felhívja a Bizottságot, hogy módosítsa a fejlesztésben részt vevő nem állami szereplők és helyi hatóságok 2009. évi cselekvési programjának létrehozásáról szóló határozattervezetét (II. rész: Célzott projektek) (CMTD(2009)0387 – D004766/01) úgy, hogy az tartalmazzon a kibővített EU-ban a fejlesztési kérdésekkel kapcsolatos figyelemfelkeltésre irányuló, egész Európát magában foglaló projekteket és uniós oktatásfejlesztési csereprogramokat;

7.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak és a tagállamok kormányának és parlamentjének.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/11

A.

mivel a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságból az EU számára leghátrányosabb következmény a munkanélküliség drámai növekedése, ami a legsebezhetőbb társadalmi csoportokat fogja súlyosabban érinteni; mivel a nagyobb arányú munkanélküliség együtt jár a vagyoni és egészségi állapot terén tapasztalható egyenlőtlenségek, a kirekesztés, a bűnözés, a biztonságérzet hiánya és a bizalomhiány fokozódásával,

B.

mivel az EU a jelenlegi válságtól függetlenül is szembesült már a gyenge gazdasági növekedés, a robbanásveszélyes demográfiai helyzet és az egyre globalizáltabb világgazdaság teremtette életfeltételek miatt bekövetkező nehézségekkel,

C.

mivel 2007-ben a 18–24 éves európai polgárok 15,2 %-a korai iskolaelhagyó volt,

D.

mivel a foglalkoztatás sok ember számára még mindig nem biztosítja a szegénységből kivezető utat az Unióban, ahol 2006-ban a munkavállalók 8 %-a szembesült a szegénység veszélyével,

E.

mivel 2006-ban az európai polgárok 16 %-át veszélyeztette a szegénység; mivel a gyermekek, a nagycsaládok, az egyedülálló szülők, a munkanélküliek, a fogyatékkal élők, a fiatalok, az idősek, az etnikai kisebbségekhez tartozók és a migránsok különösen veszélyeztetettek,

F.

mivel gazdasági függőségük, a munkaerőpiacon a fizetések terén látható nemek közötti megkülönböztetés és az alacsonyabban fizetett munkahelyeken megfigyelhető nagyobb arányú jelenlétük miatt a nők még mindig fokozottabban ki vannak téve az elszegényedés veszélyének, mint a férfiak; mivel ez a helyzet növeli a szegénység tartós jelenlétének kockázatát a következő generációkban,

G.

mivel az utóbbi évek áremelkedései jelentős hatást gyakoroltak a háztartások költségvetésére, és aránytalan mértékben érintették a kiszolgáltatott társadalmi csoportokat,

H.

mivel a különböző tanulmányok (pl. a Russell Sage Alapítvány megbízásából a munka jövőjéről végzett kutatás) szerint a legfejlettebb gazdaságokban dolgozók egynegyede a közeljövőben alacsony fizetéssel és a szegénység megnövekedett veszélyével szembesülhet, mivel a rosszul fizetett munkák sok hasonlóságot mutatnak, lévén, hogy azokat gyakran az atipikus foglalkoztatás jellemzi, és az alacsony képzettségű munkavállalók, a részmunkaidőben dolgozók, a nők, a bevándorlók és a fiatalok ebből a szempontból veszélyeztetettebbek; mivel a rosszul fizetett munkák végzése általában generációról generációra száll, és mivel ez korlátozza a jó oktatáshoz, jó egészségügyi ellátáshoz és más alapvető életkörülményekhez való hozzáférést,

I.

mivel az EK-Szerződés 2. cikke kimondja, hogy a férfiak és nők közötti egyenlőség az Európai Unió alapját képező értékek egyike,

J.

mivel Európa demográfiai változás előtt áll, amelynek legfontosabb jellemzője a várható élettartam növekedése és az alacsony születési ráta, bár ez utóbbi tendencia bizonyos országokban megfordulni látszik,

K.

mivel a demográfiai változás eredményeképpen 2050-ig várhatóan megkétszereződik az időskori függőségi ráta, ami különösen a népesség fizikai és mentális egészségi állapotára nézve jár majd következményekkel,

L.

üdvözli a Bizottság „Demográfiai jelentés 2008: A szociális igények kielégítése egy öregedő társadalomban” (SEC(2008)2911) című jelentését, amely elismeri a nem hivatalos gondozók társadalomban betöltött kulcsfontosságú szerepét; felhívja a Bizottságot, hogy fontolja meg a gondozóknak a jövőbeni politika kialakításába történő bevonása mellett szóló erős társadalmi érveket,

M.

mivel a pénzügyi válság reálgazdaságra gyakorolt hatása nem teljesen ismert, azonban lehetetlen lesz elérni azt a célt, amely az EU-ban 2008 és 2009 között 5 millió munkahely létrehozását irányozza elő; mivel a gazdasági recesszió magasabb munkanélküliséghez és bizonyosan nagyobb szegénységhez vezet majd, és kihívás elé állítja az európai szociális modellt,

N.

mivel a pénzügyi és gazdasági válság növekvő munkanélküliséget és létbizonytalanságot okoz, így a társadalmi kohézió komoly terhelésnek van kitéve az egész EU-ban, amit számos tagállamban társadalmi törések és feszültségek mutatnak,

O.

mivel az EU elkötelezte magát a társadalmi és környezeti szempontból fenntartható fejlődés célja mellett, és mivel teljes mértékben ki kell aknázni azokat a munkahely-teremtési lehetőségeket, amelyek e kötelezettségvállalásból adódhatnak,

P.

mivel a szociális párbeszéd fontos eszköz lehet a bizalmi válság kezelésében, amelyet a gazdasági válság mélyít el, hisz társadalmunkban sok ember fél a jövőtől; mivel egyenlő fontosságot kell tulajdonítani a már kirekesztetteknek, valamint azoknak, akik helyzete a jelenlegi válság miatt romlik,

Q.

mivel az EU beavatkozóbb intézményi rendelkezései – amelyeket a bizonyos mértékű jövedelem-újraelosztás és az „európai szociális modell” közös fogalma jellemez – kedvező hatással vannak a munkaerőpiacunk hátrányosabb helyzetű szegmensében dolgozó férfiak és nők millióinak munkában töltött éveinek minőségére,

R.

mivel a munkajogot és a kollektív megállapodásokat egyensúlyban tartó nemzeti jogi és egyezményes keretek – amelyek e modelleket szabályozzák – tiszteletben tartása ilyen különböző rendszerek esetén az összehangolt értékek előfeltételét képezi,

S.

mivel az atipikus foglalkoztatás esetében a kollektív tárgyalásban részt vevő felek által meghatározott szabályok és eljárások már nem érvényesülnek,

T.

mivel a megújított szociális menetrendnek azon az elven kell alapulnia, hogy az eredményes és hatékony szociálpolitika hozzájárul a gazdasági növekedéshez és a jóléthez, és mivel mindez segíthet a polgárok lankadó EU iránti támogatásának visszaállításában,

U.

mivel sajnálatos, hogy a megújított szociális menetrend nem foglalkozik az általános érdekű szociális szolgáltatások jogbiztonságával,

V.

mivel jelentős aggályok fogalmazódtak meg a megújított szociális menetrend szerepe és láthatósága kapcsán – többek között céljai egyértelműségének, illetve a nyomon követése módjának hiányára vonatkozóan –, valamint a szociális nyílt koordinációs módszer jelentőségének csökkenése kapcsán,

W.

mivel az európai szociális modellek alapja az értékek egysége a rendszerek sokféleségében, és kialakításuk általában a tagállamok felelősségi körébe tartozik, a Szerződésben, az alapjogi chartában és a reformszerződésben foglalt, szociális Európára vonatkozó célokat az EU átfogó céljaiként kell kiemelni, amennyiben az EU meg akar felelni polgárai elvárásainak és választ akar adni azok félelmeire; mivel az Európai Tanács egymást követő tavaszi ülésein újra kitűzték a szegénység és a szociális kirekesztés felszámolásának célját, és megismételték a lisszaboni menetrend szociális dimenziója megerősítésének szükségességét; mivel a tagállamok nemzeti foglalkoztatási és szociálpolitikáinak sikere vagy kudarca a többi tagállamra is hatással van, az európai szociális modell reformjáról folytatott vitának az EU és a tagállamok közötti eme kölcsönhatás középpontjában kell állnia,

X.

mivel a szegénység csökkentésére irányuló lisszaboni stratégia kudarcának – amelyet a jelenleg 78 000 000 szegénységben élő személy igazol – és a növekvő egyenlőtlenségnek központi kérdésnek kell lennie; mivel az EU-nak előrehaladást kell elérnie a szegénység és a társadalmi kirekesztés csökkentésével kapcsolatos uniós és nemzeti célok kidolgozásában és végrehajtásában, valamint olyan kulcsterületeken, amelyek tekintetében jelenleg rendelkezésre állnak mutatók, amennyiben az embereket meg kívánjuk győzni arról, hogy az EU elsősorban az embereket szolgálja, és csak ezt követően a vállalkozásokat és a bankokat,

Y.

mivel az Európai Közösségek Bírósága előtt folyó több eljárásban úgy alkalmazták a „politikai, szociális és gazdasági rend védelme szempontjából kulcsfontosságú rendelkezések” kitételt, hogy nem tették világossá, ki dönthet arról, hogy a közrendre vonatkozó általános rendelkezések védelme szempontjából mely rendelkezések kulcsfontosságúak a tagállamokban,

Z.

mivel a Bíróság megállapította, hogy a tagállamok nem határozhatják meg egyoldalúan a közrend fogalmát, illetve nem írhatják elő egyoldalúan munkajoguk kötelező rendelkezéseit a másik tagállamban letelepedett szolgáltatók számára, és mivel nem világos, hogy ez kinek a hatáskörébe tartozik, ha nem a tagállamokéba,

AA.

mivel nincs egyértelmű különbségtétel a csak munkavégzésre irányuló alvállalkozás, a kétes kereskedelem és a valóban önfoglalkoztatókkal kötött szerződéseken alapuló szolgáltatásnyújtás között; mivel foglalkozni kell a csalárd gyakorlatok, valamint a valós civil és kereskedelmi üzleti kapcsolatok közötti különbséggel,

1.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a gazdasági recessziót figyelembe véve erősítse meg újra a szilárd szociális Európa fontosságát, amely fenntartható, eredményes és hatékony foglalkoztatási és szociálpolitikákat foglal magában; kéri a Bizottságot, hogy a 2010–2015-ös időszakra dolgozzon ki nagyra törő szociálpolitikai menetrendet;

2.

kéri a Bizottságot, hogy sürgősen terjesszen elő koherens politikai tervet a tisztességes munkára vonatkozóan, az Európai Unió alapjogi chartájával összhangban;

3.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a munkahelyteremtést és -támogatást ezekben a nehéz időkben a szociális menetrend élére helyezzék; úgy véli, hogy a munkahelyeken a nagyobb rugalmasság ma fontosabb, mint valaha;

4.

felkéri a Bizottságot, hogy elegyítse a megújított szociális menetrendet más olyan kezdeményezésekkel, mint amilyen a nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktum, az Európai Ifjúsági Egyezmény és az Európai Szövetség a Családokért, annak érdekében, hogy a hátrányos társadalmi csoportok jobban hozzáférjenek a szociális ellátásokhoz;

5.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a bizottsági közleményben javasolt intézkedések nem elég következetesek ahhoz, hogy hatással legyenek az EU-ban a szegénység és a kirekesztés jelenlegi mértékére, illetve ahhoz, hogy megfeleljenek a társadalmi kohézió jelenlegi kihívásainak;

6.

különösen sajnálja, hogy közleményében a Bizottság nem terjesztett elő javaslatokat az alábbi kérdésekben, amelyek a gazdasági szabadságok és szociális jogok közötti egyensúly megteremtése szempontjából kulcsfontosságúak:

7.

hangsúlyozza, hogy a munkával kapcsolatos jogokra vonatkozó minimumkövetelmények további megerősítésére van szükség; tudatában van, hogy sem a gazdasági szabadságok, sem a versenyszabályok nem élveznek elsőbbséget az alapvető szociális jogokkal szemben;

8.

megjegyzi, hogy a szociálpolitikának olyan kulcsfontosságú intézkedéseket kell felölelnie, mint a megerősített szociális jogok és szabadságok közötti jobb egyensúly kialakítása, a megkülönböztetés elleni küzdelem és az egyenlőség előmozdítása, valamint az európai szociális modellek modernizálása és reformja, egyidejűleg megerősítve azok értékeit;

9.

megjegyzi, hogy annak körülhatárolása, hogy mi minősül „a politikai, társadalmi és gazdasági rend védelme szempontjából alapvető fontosságú” tagállami rendelkezésnek, politikai kérdés, és azt demokratikusan legitimált eljárás keretében kell meghatározni; felhívja ezért a Bizottságot, hogy kezdeményezzen nyílt vitát annak meghatározására, hogy mi minősül a közrendre vonatkozó általános rendelkezésnek, illetve szükség esetén tegyen jogalkotási javaslatot;

10.

úgy ítéli meg, hogy most nem a szociális kiadások csökkentésére, hanem a strukturális reformok megerősítésére van szükség; hozzáteszi, hogy az EU-nak támogatnia kell a tagállamok szociális modelljeinek infrastruktúráit, ideértve az általános érdekű szociális szolgáltatásokat is, mégpedig egyetemes elérhetőségük, minőségük és fenntarthatóságuk fontosságának ismételt megerősítése révén;

11.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy – noha a pénzügyi válság rámutat az állami fellépés fontos szerepére a gazdasági tevékenység fenntartásában és a társadalmi kohézió megerősítésében – a Bizottság nem biztosította a közszolgáltatás jövőjét és kulcsfontosságú szerepét az Európai Unióban egy olyan keretirányelvre irányuló javaslat révén, amely az általános érdekű szolgáltatásokról szól;

12.

felhívja a Bizottságot olyan jogalkotási javaslat benyújtására, amelynek célja az általános érdekű szociális szolgáltatások jogbiztonságának garantálása;

13.

hangsúlyozza, hogy a szegénység hosszú távú megszüntetése érdekében meg kell találni a nemzeti szociális biztonsági rendszerek modernizálásának és reformjának módozatait, különös tekintettel a megfelelő minimálbér, a nyugdíjak és az egészségügyi szolgáltatások biztosítására; hangsúlyozza, hogy hatékonyabb megszervezésük és elérhetőségük fejlesztése, valamint az állami és magánszektor közötti partnerség fokozása révén van lehetőség a minimálbér és a nyugdíjrendszerek pénzügyi fenntarthatóságának és az egészségügyi szolgáltatások minőségének és hatékonyságának megerősítésére, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával, valamint az egyenlőtlenséget csökkentő progresszív adórendszerek bevezetésére irányuló nagyobb erőfeszítések támogatásával;

14.

megjegyzi, hogy néhány tagállam bevezette a minimálbér fogalmát; javasolja, hogy más tagállamok is hasznosítsák az előbbiek tapasztalatait; felhívja a tagállamokat, hogy mindenki számára biztosítsák a szociális és a gazdasági életben való részvétel feltételeit, és különösen alkossanak jogszabályokat a minimálbérekre és egyéb, jogilag vagy általánosan kötelező erejű intézkedésekre vonatkozóan vagy a nemzeti hagyományoknak megfelelő kollektív megállapodások révén, amelyek lehetővé teszik a teljes munkaidőben dolgozó munkavállalók számára a keresetükből való megfelelő megélhetést;

15.

kéri a Bizottságtól és a tagállamoktól annak biztosítását, hogy minden polgár hozzáférjen az alapvető banki szolgáltatásokhoz;

16.

továbbra is kitart amellett, hogy a sport és a kulturális tevékenységek a társadalmi integráció alapvető eszközei, amelyek elősegítik a személyes fejlődést, a társadalom javát szolgálják, és segítik a tehetségek kibontakozását;

17.

kéri a Bizottságot, hogy a magas szintű egészség- és környezetvédelem biztosítása érdekében gondoskodjon arról, hogy a környezetvédelmi és egészségügyi kérdések az EK-Szerződés rendelkezéseivel összhangban sürgősen beépüljenek az EUs politikákba;

18.

osztja a Bizottság azon szándékát, hogy a szociális menetrendet új területekre is kiterjeszti; sajnálja, hogy a környezetvédelemmel gyakran csak az éghajlatváltozás szempontjából foglalkoznak; üdvözli a Bizottság ismételt nyilatkozatait, amelyekben támogatja az alacsony szén-dioxid-kibocsátásra épülő fenntartható gazdaság létrehozását, ugyanakkor sajnálja, hogy a Bizottság javaslata nem tartalmaz semmilyen konkrét intézkedést az ökológiai és éghajlati válság társadalmi és egészségügyi hatásainak kezelésére;

19.

hangsúlyozza, hogy a rendkívüli szegénység és az abból eredő társadalmi kirekesztés nem értelmezhető pusztán gazdasági síkon a számadatok alapján, hanem azokat az emberi és a polgári jogok szempontjából is vizsgálni kell; elismeri, hogy a tőke és az áruk szabad mozgásának elve önmagában nem teszi lehetővé a szegénység és a tartós – főként az állandósult – szegénység felszámolását, valamint hogy a rendkívüli szegénység az érintetteket érzéketlenné teszi környezetük iránt, megfosztva a lehetőségektől, és kizárva őket a közösségi életben való tényleges részvételből;

20.

üdvözli a Bizottság 2008 végén kiadott, a munka és magánélet közötti egyensúlyról szóló csomagjában szereplő javaslatokat; bátorítja a Bizottságot ajánlások megfogalmazására azon tagállamok számára, amelyek nyilvánvalóan elmaradnak az Európai Tanács 2002. évi barcelonai ülése által megfogalmazott, a gyermekgondozás tekintetében 2010-ig elérendő céloktól; felkéri a Bizottságot, hogy bátorítsa továbbra is a munkaadók nyitottságát a rugalmas munkaidő-beosztás tekintetében, amely optimalizálja az IKT használatát és ismeretét és a munkaszervezés új formáit, ezzel ösztönözve a rugalmas munkarendeket, illetve azoknak az üzleti, közigazgatási és iskolai munkanappal való összehangolását;

21.

felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a hivatás és a magán- és családi élet jobb összeegyeztethetőségére az IKT használatának és ismeretének és a munkaszervezés új formáinak optimalizálása révén, figyelembe véve a gyermekek szükségleteit és jólétét, egyidejűleg támogatva a hatékonyabb munkahelyvédelmet, amely megerősíti a szülők és „gondozók” jogát az igényeiknek megfelelő, rugalmas munkaidő-beosztásra, és amely külön figyelmet fordít arra, hogy ez elérhetővé váljon az alacsony jövedelműek és a bizonytalan munkahelyen vagy rossz körülmények között dolgozók számára;

22.

sajnálatát fejezi ki a növekvő szegénységgel, különösen a gyermekszegénységgel szembeni uniós és tagállami politikák hatástalansága kapcsán;

23.

ösztönzi a tagállamokat garantált minimálbér biztosítására a társadalmi integráció érdekében, a szubszidiaritás és arányosság elvével összhangban;

24.

úgy véli, hogy az új demográfiai kihívások kezelhetők a szegénységben élő, az élelemhez, lakhatáshoz, oktatáshoz, fizetéshez nem egyenlő és nem megfelelő módon hozzájutó, továbbá a munka és a családi és magánélet összeegyeztetése terén nehézségekkel küzdő nők helyzetének orvoslása révén;

25.

az „oktatás kifizetődik” jelszava által vezérelve felszólít a korai iskolaelhagyás hatékony megelőzésére és leküzdésére; hatékonyan szervezett oktatási rendszereket és a munkaerőpiac jövőbeli igényeihez igazodó iskolai tanterveket kér, amelyek figyelembe veszik a társadalmi igényeket és a technológiai fejlődést; felhív a „még egy esélyt nyújtó” iskolákkal kapcsolatos elképzelés, valamint az informális és nem hivatalos tanulási formák további népszerűsítésére és támogatására, mivel ez utóbbiakban a hagyományos iskolai oktatásnál nagyobb számban vettek részt a fiatalok és a felnőttek, hozzájárulva az Európai Unióban az iskolarendszerből kiesők számának csökkenéséhez; e célból felhív az EU oktatási rendszereiben megtalálható mindenféle egyenlőtlenség régóta várt felszámolására, különösen az alacsony színvonalú és szegregált oktatás megszüntetésére, amely visszafordíthatatlan negatív hatást gyakorol a perifériára szorult csoportokra, különösen a romákra;

26.

ragaszkodik ahhoz, hogy hatékonyabb intézkedésekre van szükség az egész életen át tartó tanulás és képzés terén, amelyek célja jobb ismeretekkel felruházni a polgárokat, elsősorban a kevésbé képzetteket, hogy zökkenőmentesen és hátrányos megkülönböztetés nélkül (újra) beléphessenek a munkaerőpiacra, továbbá a szociális innovációhoz való hozzájárulás érdekében; javasolja a vállalkozói készségek – főként a nők és a fiatalok vállalkozói fellépése –, az IKT-készségek, a kommunikációs kompetenciák, a pénzügyi alapismeretek és a nyelvi készségek előtérbe helyezését;

27.

hangsúlyozza az oktatás javításának szükségességét az EU-ban a tagállamok oktatási rendszereinek kompatibilissé és összevethetővé tételének felgyorsítása révén, a szakképesítések és szakmai követelmények kölcsönös elismerésének elősegítése céljából;

28.

úgy véli, hogy az aktív társadalmi integrációs politikáknak jelentős hatással kell lenniük a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolására, mind a fizetett alkalmazásban lévők (a „dolgozó szegények”), mind a munkanélküliek esetében;

29.

kiemeli az egyetemek és az üzleti vállalkozások közötti együttműködés támogatásának szükségességét, mivel fontos annak biztosítása, hogy e partnerek együttműködjenek és támogassák egymást saját szervezeteik, személyzetük és hallgatóik javára; úgy véli, hogy hidakat kell építeni az egyetemi tantervek és a vállalatok világa között, és a vállalkozások részére lehetőséget kell nyújtani, hogy a tanulmányi programokat kiegészíthessék, gyakornoki állásokat kínálhassanak, nyílt napokat szervezhessenek a diákok számára stb;

30.

felhívja a figyelmet arra, hogy kiegyensúlyozottabb megközelítésre van szükség a rugalmasság, a biztonság és a tisztességes bér biztosításának szükségessége között, amelynek célja a fiatalok és idősek, a tartósan munkanélküliek és a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrációja; javasolja, hogy a tagállamok a rugalmas biztonság nemzeti stratégiájának végrehajtásakor vegyék figyelembe a rugalmas biztonság közös elveiről szóló, 2007. november 29-i európai parlamenti állásfoglalást;

31.

úgy ítéli meg, hogy mivel különösen pénzügyi és gazdasági válság idején gyakori a leépítés és az átszervezés, ilyenkor alapvető fontosságú a munkavállalók részvétele a munkájukat vagy a megélhetésüket érintő vállalati döntéshozatali eljárásokban; üdvözli az Európai Üzemi Tanács létrehozásáról vagy a közösségi szintű vállalkozások és vállalkozáscsoportok munkavállalóinak tájékoztatását és a velük folytatott konzultációt szolgáló eljárás kialakításáról szóló, 1994. szeptember 22-i 94/45/EK irányelv (15) közelmúltbeli felülvizsgálatát (16); megismétli felhívását az európai üzemi tanácsok működésének további megerősítésére, amint azt a 94/45/EK irányelv alkalmazásáról szóló, 2001. szeptember 4-i állásfoglalásában (17) is szorgalmazta;

32.

kiemeli, hogy a foglalkoztatási és szociálpolitikáknak elő kell segíteniük a munkahelyteremtést, e politikáknak a jelenlegi gazdasági válsághelyzetben mielőbb érvényt kell szerezni, továbbá munkalehetőségeket és oktatási lehetőségeket kell kínálniuk, illetve ellensúlyozniuk kell a jövedelemkiesést; úgy véli, hogy e politikáknak aktívan ösztönözniük kell az embereket az álláslehetőségek felkutatására vagy saját vállalkozásuk beindítására; úgy véli, hogy a tagállamoknak e célból fontolóra kell venniük olyan, kisebb megterhelést jelentő finanszírozási csatornák létrehozását, mint a hitelgaranciák, a kamattámogatások, vagy a munkanélküli segélyek egy összegben történő kifizetése, amely a jövedelemkiesés ellensúlyozása mellett oktatási lehetőségek megragadását is lehetővé teszi, elősegítve, hogy a munkanélküliek új munkalehetőségeket találjanak; emlékeztet az aktív integráció Bizottság általi holisztikus megközelítésére, amely egyesíti a megfelelő jövedelemtámogatást, a befogadó munkaerőpiacokhoz való hozzáférést és a magas színvonalú szociális szolgáltatásokat;

33.

felhívja a Bizottságot olyan kezdeményezésekre, amelyek révén egyértelműen megkülönböztethető egyrészről a munkaadó, az önfoglalkoztató és a kisvállalkozó, másrészről a munkavállaló;

34.

hangsúlyozza, hogy létfontosságú az anyák támogatása a kisgyermekek után nyújtott családi támogatások, valamint a munkaerőpiacra való visszatérésüket lehetővé tévő megfelelő keret létrehozása révén, különös figyelmet fordítva – kiszolgáltatottságuk okán – az egyedülálló anyákra;

35.

kiemeli, hogy a szociális gazdaság mint alternatív vállalkozási forma alapvető szerepet játszik a fenntartható európai gazdaság kialakításában a nyereségesség és a szolidaritás ötvözése révén; hozzáteszi, hogy a szociális gazdasági vállalkozásoknak stabil jogi háttérre van szükségük; kiemeli az önkéntes munka kulcsfontosságú szerepét a szociális tevékenységek, különösen a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem és a hátrányosabb helyzetű társadalmi csoportok támogatása területén;

36.

kiemeli, hogy nem minden ember képes dolgozni, továbbá jelenleg nincs mindenki számára munkalehetőség, és megerősíti az Európai Tanács 2008. december 11.-12. ülésén jóváhagyott 92/441/EGK ajánlása végrehajtásának fontosságát, amely „megfelelő forrásokat és szociális támogatást biztosít az emberi méltósággal összeegyeztethető élethez” a minimálbér-rendszer minden tagállamra való kiterjesztése, valamint a minimálbér szintjének a hozzáférés és a megfelelőség érdekében történő megemelése révén;

37.

úgy véli, hogy a mikrohitelezés kialakítása fontos szerepet tölthet be a (tartós) munkanélküliek abbéli támogatásában, hogy önálló vállalkozói tevékenységet kezdjenek; rámutat, hogy a mikrohitelezés már számos ilyen helyzetben elősegítette munkavégzéshez való visszatérést, és az összhangban áll a növekedést és munkahelyteremtést célzó lisszaboni stratégiával; felhívja a Bizottságot, hogy javítsa a mikrohitel lehetőségeivel és rendelkezésre állásával kapcsolatos információk kidolgozását és azok hozzáférhetőségét, és aktívan célozza meg a társadalom azon csoportjait, amelyeknek a mikrohitel a leginkább előnyére válhat és arra a leginkább szükségük van;

38.

felhív a rugalmas biztonság megvalósítása és a szociális párbeszéd erősítése közötti szorosabb kapcsolat előmozdítására, tiszteletben tartva a nemzeti szokásokat és gyakorlatokat;

39.

ragaszkodik a kis- és középvállalkozások előtt álló bürokratikus akadályok megszüntetéséhez; felhív az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló bizottsági közleményben javasolt elvek további érvényesítésére;

40.

miközben teljes mértékben elismeri a tagállamok bérpolitika tekintetében fennálló hatáskörét, javasolja, hogy a szociális partnerek nemzeti szinten vitassák meg a bérpolitika olyan új módszereit, amelyek visszafordíthatják a fizetések és a nyereség közötti százalékos viszony jelenleg csökkenő tendenciáját és nagyobb arányban részesítené a munkavállalókat a vállalatok bevételeiből olyan rendszerek alkalmazásával, amelyek mérséklik az infláció hatását; úgy ítéli meg, hogy ezeken a rendszereken keresztül a munkavállalók többletbevételeit a vállalatok által létrehozott különleges tőkealapokba lehetne átcsoportosítani; olyan ösztönzési módok megvitatására szólít fel, amelyek ilyen módszerek bevezetésére serkentik a vállalatokat, továbbá olyan jogi keretek megvitatására, amelyek úgy szabályozzák a munkavállalók hozzáférését ezen alapokhoz, hogy ez az idő előrehaladtával fokozatosan növekedjen; kiemeli annak fontosságát, hogy a szociális partnerek megújítsák a megfelelő jövedelemszintet jelentősen meghaladó minimálbéreket szavatoló, tisztességes megélhetést biztosító bérek iránti elkötelezettségüket annak érdekében, hogy a munkavállalók kilábalhassanak a szegénységből és hasznát lássák a munkájuknak;

41.

kitart amellett, hogy a megkülönböztetésmentesség és az esélyegyenlőség előmozdítása szilárd jogalkotási alapra és egy sor politikai eszközre támaszkodik, továbbá hogy a hátrányos megkülönböztetés tilalmát és az egyenlőséget a megújított szociális menetrend minden aspektusába be kell építeni;

42.

kéri a Bizottságot, hogy végezzen vizsgálatokat a tudás mobilitásának közép- és hosszú távú hatásairól annak érdekében, hogy az eredmények erős alapként szolgálhassanak a negatív hatások enyhítése érdekében tett intézkedésekhez;

43.

felhívja a figyelmet azokra a negatív hatásokra (az agyelszívás lehetőségére), amelyeket a bevándorlás gyakorolhat a származási országok fejlődésére, beleértve a családok szerkezetére, az egészségügyre, az oktatásra és a kutatásra gyakorolt hatásokat; másrészről emlékeztet a gazdasági válságnak a befogadó országok munkaerőpiacain látható egyensúlyeltolódásban megnyilvánuló hatásaira;

44.

hangsúlyozza a harmadik országokban való etikus toborzás fontosságát, különösen az egészségügyi területen dolgozók esetében, valamint felhívja azon tagállamokat, amelyek ilyennel még nem rendelkeznek, hogy dolgozzanak ki kódexet a nemzetközi toborzás gyakorlatára vonatkozóan;

45.

hangsúlyozza, hogy a bevándorlás demográfiai változásra gyakorolt hosszú távú hatása bizonytalan, mivel az a migrációs hullámok ingadozásától, a családegyesítéstől és a születési rátától függ;

46.

úgy véli, hogy a legálisan foglalkoztatott bevándorlók hozzá tudnak járulni a szociális biztonsági rendszerek fenntartható fejlődéséhez, és képesek garantálni saját nyugdíjjogosultságukat és szociális jogaikat;

47.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogokon alapuló, sikeres bevándorlási politikának a bevándorlók integrációja tekintetében következetes és hatékony stratégiát kell támogatnia az esélyegyenlőség elve alapján, amely az alapvető jogaik szavatolásában és a jogok és kötelezettségek közötti egyensúly biztosításában gyökerezik;

48.

üdvözli a Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy alkalmazzanak szankciókat azokkal a munkaadókkal szemben, akik az Unióban illegálisan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárokat alkalmaznak; hangsúlyozza az illegálisan az EU-ban tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok kizsákmányolása elleni küzdelem fontosságát, tiszteletben tartva a kiszolgáltatott helyzetben lévők jogait; ezzel összefüggésben felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a legálisan az EU-ban tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok jogszerű alkalmazásának lehetőségeit;

49.

üdvözli a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló irányelvre irányuló javaslatot (COM(2008)0414); felhívja azonban a figyelmet arra, hogy az irányelv ugyanakkor nem vezethet az Unió polgárai közötti, gazdasági helyzetük alapján történő, nagyobb megkülönböztetéshez;

50.

úgy véli, hogy a nemzeti és a közösségi jog, valamint a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) egyezmények hatályos munkajogi rendelkezéseinek végrehajtása és alkalmazása megerősítésének elsőbbséget kell élveznie az EU intézményeiben és a tagállamokban;

51.

hangsúlyozza a megkülönböztetésellenes jogszabályok további megerősítésének szükségességét az egész EU-ban; felhívja a Bizottságot, hogy ösztönözze a bevált gyakorlatok tagállamok közötti cseréjét, a bevándorlók sikeres integrációjának további előmozdítása céljából; megjegyzi, hogy a gazdasági válság aránytalanul súlyosan érinti a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeit, ahol gyakran magas a bevándorlók aránya;

52.

úgy véli, hogy külkapcsolataiban az EU kezdeményezőbb szerepet tölthetne be az alapvető szociális és környezetvédelmi normák előmozdítása terén; meggyőződése, hogy további erőfeszítésekre van szükség a jogsértések megelőzésére, ellenőrzésére és szankcionálására irányuló mechanizmusok terén;

53.

úgy véli, hogy az EU tehetne több erőfeszítést a tisztességes munkára vonatkozó programra irányuló nemzetközi menetrend befolyásolása és aktívan ösztönözhetné az ILO egyezményei, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartását, és úgy ítéli meg, hogy ez hozzájárulhatna a világbéke megvalósításához és az EU érdekeinek és értékeinek védelméhez is;

54.

hangsúlyozza, hogy a közösségi jogi keret – akár az elsődleges, akár a másodlagos jogalkotáson keresztül történő – fejlődése semmilyen körülmények között nem lehet ellentétes az ILO-egyezmények keretében vállalt nemzetközi kötelezettségekkel;

55.

megjegyzi, hogy az EU-nak egy szociálisan befogadóbb, gazdasági és környezeti értelemben fenntartható globalizációs folyamatot kellene célul kitűznie; tudomásul veszi, hogy a vállalatok üzleti magatartása nemcsak széleskörű gazdasági, hanem jelentős társadalmi hatást is gyakorol az EU-ban, valamint a harmadik országokban, különösen a fejlődő országokban; ezért sürgeti, hogy a Bizottság tevékenyen mozdítsa elő a vállalatok szociális felelősségvállalását, akár nem kötelező erejű jogi eszközök (soft law) támogatásán, akár – szükség esetén – jogalkotási javaslatokon keresztül;

56.

javasolja a strukturális alapok potenciáljának erősítését egyszerűsítés, rugalmasság és az eljárások javítása révén, valamint a társadalmi integráció dimenziójának megerősítését, azzal a céllal, hogy segítséget nyújtsanak a tagállamoknak a foglalkoztatási és szociálpolitikák eredményeinek javításában; felszólítja a tagállamokat és a régiókat a strukturális alapokról szóló általános rendelet 16. cikke (18) szerinti partnerek teljes mértékű bevonására; nyomatékosan ajánlja, hogy a kapacitások kiépítése érdekében az Európai Szociális Alapot (ESZA) tegyék elérhetővé a partnerek számára;

57.

hangsúlyozza, hogy a megújított szociális menetrendnek világos kötelezettséget kell vállalnia arra, hogy az EU strukturális és kohéziós alapjai segítik a szociális menetrend céljainak megvalósítását; ezért arra kéri a tagállamokat, hogy az ESZÁ-t és a többi strukturális alapot ne csak az emberek foglalkoztathatóságának, hanem a szociális infrastruktúrának a javítására is használják;

58.

elismeri, hogy a szociális célok fő támogatási eszközei továbbra is a strukturális alapok; arra kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a más programokkal való szinergiákat és támogassák a többéves keretprogramok – például a Daphne, a Progress, a Közegészségügyi program és az Európa a polgárokért program – közötti következetességet;

59.

kéri, hogy fordítsanak különös figyelmet a globalizáció által leginkább sújtott régiókra, valamint az új tagállamok azon régióira, ahol folyamatban van a szociális felzárkózás;

60.

úgy véli, hogy a Progress program kísérleti projektek értékelésén keresztül hozzájárulhatna az európai szociális modellek modernizálásának jobb értékeléséhez;

61.

úgy véli, hogy a személyek belső piacon történő szabad mozgásának következményeként az EU bizonyos területein, és különösen a nagyobb városokban új problémák jelennek meg az önmaguk ellátására képtelen személyek sürgősségi szociális ellátásával összefüggésben, amelyek további terheket rónak a hajléktalan vagy a társadalom peremére szorult személyek számára sürgősségi támogatást nyújtó állami és (jótékonysági) magánszolgáltatókra;

62.

hangsúlyozza, hogy a kölcsönös bizalom javítása révén növelhető a polgárok részéről tanúsított rugalmasság és a változások elfogadására való készség, e bizalom pedig a hatékonyabb és átláthatóbb szociális párbeszéden, valamint a szakpolitika kidolgozása és megvalósítása terén a hatékonyabb részvételi demokrácia biztosításán keresztül fokozható;

63.

különösen fontosnak tartja, hogy a szociális párbeszéd ösztönözze a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos politikák kialakítását, és általában mozdítsa elő a munkahelyi körülmények javítását; kéri a Bizottságot, kezdeményezzen vitát arról, hogy miként lehet a nem teljes munkaidőben foglalkoztatottakat (ideiglenes, részmunkaidős, illetve határozott idejű szerződéssel rendelkező munkavállalók) bevonni a szociális párbeszédbe;

64.

mivel az európai szociális partnerek közötti tárgyalások eredményei alig ismertek, közzétételük pedig nem megfelelő, a szociális párbeszéd eredményeinek tudatosítására szólít fel a párbeszéd hatásának javítása és fejlődésének előmozdítása érdekében;

65.

úgy véli, hogy a szociális párbeszéd előmozdításán keresztül továbbra is ösztönözni kell az együttműködés kultúráját, amely a munkaerőpiacon a konfliktusalapú kultúra helyébe lépett;

66.

úgy véli, hogy a civil társadalmi szervezeteket, valamint a szegénységet és a társadalmi kirekesztést megtapasztaló embereket közvetlenebbül, egyenlő alapon kell bevonni a gazdasági és szociális modellről folyó vitákba;

67.

megjegyzi, hogy a szociális partnereknek erőfeszítést kell tenniük arra, hogy egy hosszú távú, fenntartható stratégia alapján kidolgozott, meghatározott menetrendet és határidőket tartalmazó többéves terv mentén dolgozzanak;

68.

széleskörű vita kezdeményezésére szólít fel az európai érdekeltek, a nemzeti állami hatóságok, a munkaadók, a munkavállalók és a civil társadalom részvételével a 2010 utáni időszak szociális menetrendjéről;

69.

megjegyzi, hogy a tagállamoknak új mérhető, kötelező és kvantitatív szociális célokat és mutatókat kell támogatniuk a 2010 utáni lisszaboni stratégiában, beleértve a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolása melletti elkötelezettséget, valamint új társadalmi fejlődési paktum kidolgozását, amely meghatározza a célokat és az új, szociálisan fenntartható és globálisan igazságos EU szerkezetét, amely a szociális nyílt koordinációs módszert tartóoszlopként építi fel és erősíti;

70.

megjegyzi, hogy a vállalatok nemcsak gazdasági, hanem szociális szempontból is fontos szerepet játszanak az EU-ban; ezért felhívja a figyelmet a vállalati szociális felelősségvállalás előmozdítására, valamint annak szükségességére, hogy sürgős előrelépés történjen a munkakörülmények javítása tekintetében – beleértve a tisztességes bérezést – a szociális modell alátámasztására és a szociális dömping megelőzésére;

71.

támogatja a Parlament és a civil társadalom közötti tényleges párbeszédet, egy olyan párbeszédet, amelynek kibontakozására központi, regionális és helyi szinten a tagállamokban is szükség van;

72.

megállapítja, hogy az önkéntesség európai éve ideális lehetőség volna az EU-nak arra, hogy kapcsolatokat építsen a civil társadalommal; felhívja a Bizottságot annak előkészítésére, hogy 2011-et az önkéntesség európai évének lehessen nyilvánítani, a megfelelő jogalkotási javaslat mielőbbi előterjesztése révén;

73.

úgy ítéli meg, hogy a civil társadalmat már a kezdeteknél be kell vonni a döntéshozatali folyamatokba, az információknak pedig nyilvánosan hozzáférhetőnek kell lenniük, a visszacsatolásnak kölcsönösnek kell lennie, a változtatásokra adott mozgásteret pedig egyértelművé kell tenni a részt vevő felek számára;

74.

hangsúlyozza a konzultációs folyamat jelentőségét és értékét, mivel hatékony eszközként szolgál a polgárok felhatalmazására azáltal, hogy lehetővé teszi a számukra az uniós szintű politikaformálási folyamathoz való közvetlen hozzájárulást; kéri a Bizottságot, hogy tegyen további lépéseket a jövőbeni uniós konzultációkról történő nyilvános tájékoztatás érdekében a médiumokon és más, nemzeti regionális és helyi szintű megfelelő fórumokon keresztül;

75.

úgy véli, hogy az európai uniós intézményeknek, a nemzeti szintű szociális partnereknek és civil társadalomnak sürgősen el kell fogadniuk egy „szociális paktumot”, amely reális, kötelező erejű célokhoz és mutatókhoz kötött szociális intézkedéseket foglal magában;

76.

megjegyzi, hogy a civil részvétel gyermekkorban kezdődik, és felhív a gyermekek és a fiatalok számára helyi, regionális és nemzeti szinten szervezett részvételi struktúrák és kezdeményezések ösztönzésére és támogatására;

77.

hangsúlyozza, hogy folytatni kell a szociális biztonsági rendszerek összehangolásáról szóló rendelet és a nyugdíjjogosultságok átvihetőségéről szóló irányelv, valamint a vallástól vagy meggyőződéstől, fogyatékosságtól, kortól vagy szexuális irányultságtól független, egyenlő bánásmód elvének végrehajtásáról szóló irányelvre irányuló javaslat kidolgozását és véglegesíteni kell ezeket;

78.

felszólít az uniós szintű jogalkotási folyamat javítására azáltal, hogy világossá teszik, hogy miért van szükség uniós szintű intézkedésekre, biztosítják a tartalom minőségét, és gondoskodnak a társadalmi, környezeti és gazdasági hatásokra kiterjedő, megbízható és független hatásvizsgálatok elvégzéséről; felhív különösen a jogalkotás minőségének javításáról szóló 2003. évi intézményközi megállapodás (19) hatékony végrehajtására;

79.

hangsúlyozza, hogy kiemelten fontos a tagállamok közötti hatékony együttműködés és az uniós jog átültetésének hatékony nyomon követése;

80.

úgy ítéli meg, hogy a jobb uniós jogalkotás során aktívan törekedni kell a civil társadalom bevonására, és foglalkozni kell a polgárok aggályaival, ezáltal elősegítve az EU-hoz való közeledésüket;

81.

úgy ítéli meg, hogy uniós szinten szorosabban össze kell kapcsolni a gazdasági, környezetvédelmi és szociálpolitikai intézkedéseket, a lisszaboni menetrend eredeti céljainak megerősítésével, valamint annak biztosítására, hogy a gazdasági és foglalkoztatási politikák tevékenyen hozzájáruljanak a szegénység és a társadalmi kirekesztés felszámolásához;

82.

hangsúlyozza, hogy szükség van az alapvető szociális jogok jogilag kötelező erejű chartájának elfogadására;

83.

úgy ítéli meg, hogy uniós szinten szorosabban össze kell kapcsolni a gazdaságpolitikai, környezetvédelmi és szociálpolitikai intézkedéseket; megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés szerint az EU politikáinak meghatározásakor és végrehajtásakor minden fontos szociálpolitikai szempontot figyelembe kell venni;

84.

úgy ítéli meg, hogy a lisszaboni stratégia 2010 utáni szakaszának magában kell foglalnia a megerősített nyílt koordinációs módszert, és felhívja a Bizottságot, hogy továbbra is bátorítsa a tagállamokat – többek között a szegénység csökkentésére és a társadalmi befogadásra vonatkozó – számszerűsített nemzeti célok kitűzésére, amelyeket különösen új, mérhető mennyiségi mutatók támasztanak alá;

85.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy teremtsen lehetőséget az Európai Parlament tényleges bevonására a lisszaboni stratégia 2010 utáni alakításába;

86.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek és kormányainak.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/23

A.

mivel az aktív befogadás nem helyettesítheti a társadalmi integrációt, mivel a védelmet igénylő csoportoknak, amelyek nem tudnak részt venni a munkaerőpiacon, joguk van a méltóságteljes élethez, következésképpen a minimáljövedelemnek, valamint az elérhető és megfizethető, kiváló minőségű szociális szolgáltatásoknak hozzáférhetőnek kell lenniük függetlenül attól, hogy az adott személy részt tud-e venni a munkaerőpiacon,

B.

mivel az aktív befogadás nem csupán az egyén képességével függ össze, hanem a társadalom szerkezetével is; mivel ezért a kirekesztés strukturális okait, többek között a megkülönböztetés és a nem kielégítő szolgáltatásnyújtás problémáját is meg kell vizsgálni,

C.

mivel előfordulhat, hogy a munkaerőpiacról való nyilvánvaló kirekesztés inkább annak a következménye, hogy nem áll rendelkezésre elegendő megfelelő munkalehetőség, nem pedig az egyéni erőfeszítések hiányának,

D.

mivel a munkaerő-piaci integráció nem lehet a minimáljövedelemre és a minőségi szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférésre való jogosultság előfeltétele; mivel a minimáljövedelem és a minőségi szociális szolgáltatásokhoz való hozzáférés a munkaerő-piaci integráció nélkülözhetetlen előfeltétele,

E.

mivel a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek közé gyakran azok tartoznak, akiknek sokrétű és összetett szükségleteik, nehézségeik vannak vagy halmozottan hátrányos helyzetűek, mint például az alacsony vagy nem megfelelő jövedelemtől való hosszú távú függés, tartós munkanélküliség, alacsony fokú iskolázottság vagy írástudatlanság, védelmet igénylő családban való felnövés, fogyatékosság, rossz egészségügyi állapot, sokrétűen hátrányos környezetben elhelyezkedő lakóhely, bizonytalan lakhatás és hajléktalanság, valamint idegengyűlölet és megkülönböztetés, következésképpen a befogadásra vonatkozó stratégiáknak tükrözniük kell a kirekesztettek sokféleségét,

F.

mivel a társadalmi kirekesztés és a munkaerőpiacról való kiszorulás káros hatást fejt ki az érintett személyek mentális egészségére, és mivel a tartós munkanélküliek a depresszió és egyéb mentális zavarok nagyobb kockázatának vannak kitéve,

G.

mivel a munkaerőpiacról kiszorultak számára alapvető fontosságú a szakképzés vagy a nem megfelelő iskoláztatás miatt, vagy pedig amiatt, hogy a munkaerőpiactól való tartós távollét következtében képzettségüket nem tudják hasznosítani,

H.

mivel a leginkább védelmet igénylőknek gyakran meg kell felelniük az aktív befogadási politikák feltételrendszerének, és mivel e hatásokat ellenőrizni kell, a védelmet igénylő csoportokra gyakorolt negatív hatásokat pedig el kell kerülni,

I.

mivel az aktív befogadással kapcsolatos intézkedéseknek a szegénység elleni uniós és nemzeti célkitűzések alakulásával összefüggésben is kell működniük,

J.

mivel a legtöbb háztartást nők vezetik, az egyedülálló szülők többsége nő, és a gondozók túlnyomó része szintén nő; mivel ezért az aktív befogadási politikák átfogó intézkedéseket tesznek szükségessé annak érdekében, hogy a munkaerőpiacról leginkább kiszorult nők ténylegesen élhessenek az aktív befogadási stratégiák előnyeivel; mivel a nők munkaerő-piaci helyzete közvetlenül összekapcsolódik az időskori szegénységgel, amely főleg a nőket érinti,

K.

mivel a gazdasági hanyatlás és a növekvő munkanélküliség idején fennáll a veszélye annak, hogy az újonnan elbocsátott munkanélküliek nagy száma tovább növeli a szegénységben és a munkaerőpiacról való kirekesztésben szenvedőkét, különösen a legsérülékenyebb társadalmi csoportok, mint a nők, idős emberek és fogyatékkal élők esetén; mivel lényegesnek véli, hogy a társadalmi integráció és a kapcsolódó munkaerő-piaci politika integrált és koherens megközelítés alapján legyen része az európai gazdaságélénkítő tervnek; mivel a közpénzek egy részét a szociális, egészségügyi és oktatási beruházások, valamint egyéb alapvető és közérdekű szociális szolgáltatások fenntartására és fejlesztésére kell felhasználni,

L.

mivel az a vélemény, miszerint a kirekesztésből kivezető legmegfelelőbb út a munkavállalás, csak akkor lehet igazán hatékony, ha folyamatos és minőségi munkáról van szó, amelyért megfelelő díjazás jár; mivel az egyenlő munkáért járó egyenlő díjazás elve továbbra is kevéssé érvényesül,

M.

mivel a családgondozók lényeges gondozói, oktatási és támogatási szolgáltatásokat nyújtanak a foglalkoztatási rendszeren kívül, miközben jövedelmük és szociális jogaik nincsenek, továbbá nem rendelkeznek azon joggal, hogy visszatérhessenek a munkaerőpiacra, és a családgondozás időszaka alatt elsajátított és kifejlesztett készségeikért elismerést nyerjenek,

1.

örvendetesnek tartja, hogy a Bizottság 2008/867/EK ajánlása a 92/441/EGK ajánláson alapul, amely elismeri az egyénnek az emberi méltósággal összeegyeztethető életmódhoz, elégséges forrásokhoz és szociális segítségnyújtáshoz való alapvető jogát, valamint meghatározza az e jog érvényesítésére vonatkozó közös elveket; támogatja a három pillérre – nevezetesen a megfelelő jövedelemtámogatásra, a befogadó munkaerőpiacra és a minőségi szolgáltatásokhoz való hozzáférésre – épülő aktív befogadási stratégiáról szóló 2008/867/EK ajánlásban lefektetett közös elveket és gyakorlati iránymutatásokat; rámutat különösen arra, hogy az aktív befogadási stratégiáknak az alábbi elvekre kell épülniük: az egyéni jogok, az emberi méltóság, valamint a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti egyenlőség elvének tiszteletben tartása; a munkaerő-piaci integráció, valamint a teljes körű társadalmi részvétel előmozdítása; továbbá mindhárom pillér tekintetében a minőség, a megfelelőség és a hozzáférhetőség elvének megvalósítása;

2.

egyetért a Tanáccsal abban, hogy a 92/441/EGK ajánlás végrehajtását javítani kell a minimáljövedelem és a társadalmi transzferek tekintetében; továbbá hogy a szociális segélynek elegendőnek kell lennie ahhoz, hogy kiemelje az embereket a szegénységből, valamint hogy javítani kell a juttatások felvételének arányát;

3.

üdvözli az Európai Közösségek Bírósága által 2008. július 17-én a C-303/06. ügyben hozott ítéletet a gondozókat érő hátrányos asszociatív megkülönböztetéssel kapcsolatosan; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak megfelelő intézkedéseket annak biztosítása érdekében, hogy a gondozókat megóvhassák az ilyen megkülönböztetéstől a munkaerőpiacra való bejutásuk során, és ösztönözzék a tagállamokat a szükséges lépések megtételére a bírósági ítélet tiszteletben tartásának biztosítása érdekében;

4.

felhívja a tagállamokat, hogy érvényesítsenek megfelelő jövedelemtámogatást a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem érdekében; rámutat arra, hogy szükség van a 92/441/EGK és a 2008/867/EC ajánláson alapuló, elegendő jövedelemtámogatási szintre, amelynek átláthatónak, mindenki számára elérhetőnek és fenntarthatónak kell lennie;

5.

létfontosságúnak véli, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok hatékonyan hajtsák végre a foglalkoztatás során alkalmazott egyenlő bánásmód jogi kereteinek létrehozásáról szóló 78/2000/EK irányelvet a foglalkoztatás és a munkavégzés során vallás vagy meggyőződés, fogyatékosság, életkor vagy szexuális irányultság alapján történő megkülönböztetés kiküszöbölése érdekében;

6.

nyomatékosan kéri a Tanácsot, hogy egyezzen meg a minimáljövedelem-rendszerekkel kapcsolatos uniós célról és olyan járulék alapú jövedelemhelyettesítő rendszerekről, amelyek a nemzeti átlagjövedelem legalább 60 %-ának megfelelő mértékű jövedelemtámogatást nyújtanak, illetve az ezen cél valamennyi tagállam által történő elérésére vonatkozó ütemtervről;

7.

elismeri, hogy a szociális segély és a munkaerő-piaci tevékenység közötti kölcsönhatás összetett, különösen, ha az elérhető munka rövid távú, szezonális, ideiglenes vagy részidős, és a jogosultsági feltételrendszer, a szociális védelmi rendszer és a marginális adókulcsok visszatartó erővel hatnak a fizetett munkavállalás tekintetében, amelyre a szociális biztonsági rendszer, merevsége okán, nem képes reagálni; ezért olyan rendszerek kidolgozását sürgeti, amelyek hatékonyan támogatják az átmenet időszakában lévő egyéneket, ahelyett hogy büntetnék vagy akadályoznák őket, vagy túl gyorsan megvonnák a segélyt, amikor az illető munkába áll;

8.

rámutat annak fontosságára, hogy jóléti juttatásokat határozzanak meg a munkaképes, kiszolgáltatott személyek számára; azonban rámutat arra, hogy a szubszidiaritás elvének értelmében az ilyen juttatások meghatározása a tagállamok feladata;

9.

rámutat arra, hogy a megfelelő jövedelemtámogatásban részesülőknek és családtagjaiknak lehetőségük nyílik majd elkerülni a szegénység fenyegetését és a gazdasági és társadalmi élethez, valamint a generációk közötti szolidaritáshoz aktívan hozzájáruló polgárokká válni;

10.

javasolja, hogy a tagállamok ténylegesen foglalkozzanak egy minimálbér-politika kidolgozásának lehetőségével, az egyre növekvő számú „dolgozó szegények” problémájának megoldása, valamint annak érdekében, hogy a munkavállalás elérhető kilátássá váljon a munkaerőpiacról kiszorultak számára;

11.

úgy véli, hogy az aktív befogadás szükségessé teszi a Közösség régiói és térségei között fennálló egyenlőtlenségek csökkentését, ami a gazdasági válság által érintett térségek gyorsított helyreállítása és a vidéki régiók fejlesztése révén lehetséges;

12.

felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek lépéseket a fekete- és a rejtett munka elleni küzdelem terén, amelyek következtében az érintettek számára nem hozzáférhetőek egyes szociális eszközök és szolgáltatások;

13.

kéri, hogy az aktív befogadási politikák feleljenek meg a következőknek:

14.

felkéri a Bizottságot, hogy az aktív és társadalmi befogadás terén mérlegelje a teljes költség elszámolást, mivel a tapasztalatok azt mutatják, hogy a korai beruházások és a megelőző intézkedés hosszú távon csökkenthetik a társadalom összköltségeit; örvendetesnek tartja, hogy a 2008/867/EK ajánlás ennek megfelelően indítványozza a társadalmi integrációval kapcsolatos beruházások növelését;

15.

úgy ítéli meg, hogy a hátrányos helyzetű csoportok (mint a fogyatékkal élő vagy krónikus betegségben szenvedő emberek, egyszülős vagy sokgyermekes háztartások) számára a tagállamoknak célzott kiegészítő ellátást kell nyújtaniuk, amelyek fedezik a felmerülő többletköltségeket, többek között a személyes támogatás, a különleges létesítmények, az orvosi és szociális ellátás igénybevétele tekintetében, illetve többek között biztosítják a megfizethető árú gyógyszereket a hátrányos helyzetű társadalmi csoportok számára; hangsúlyozza a rokkantsági és az öregségi nyugdíj tisztességes szintje biztosításának szükségességét;

16.

egyetért abban, hogy – különösen az emberek gyakran sokrétű nehézségeinek figyelembevételével – az aktív befogadással kapcsolatban olyan egyedi intézkedéseket kell megtervezni és végrehajtani, amelyek összekapcsolják a minimáljövedelmet, a munkaerő-piaci integrációt és a szociális szolgáltatásokat, továbbá hogy a középpontba kell helyezni a korai felismerést és a megelőző intézkedést, valamint hogy előnyben kell részesíteni a leginkább védelmet igénylő személyeket;

17.

úgy véli, hogy az ilyen intézkedések megtervezése és végrehajtása során figyelembe kell venni azok véleményét, akikre az intézkedések irányulnak; felhívja a tagállamokat, hogy támogassák a szociális nem kormányzati szervezetek megerősítését annak érdekében, hogy azok részt vehessenek a befogadási politikák kialakításában és végrehajtásában;

18.

felszólítja a tagállamokat, hogy alakítsanak ki konstruktívabb megközelítést a kábítószer-politikával kapcsolatban, amelyben a hangsúly a megelőzésre, az oktatásra és a függőség kezelésére, nem pedig a büntetőjogi szankciókra helyeződik;

19.

felszólít a mentális egészségügyi problémákkal és a tanulási problémákkal küzdőkkel kapcsolatos megbélyegzés felszámolására, a mentális egészség és jóllét előmozdítására, a mentális zavarok megelőzésére, valamint a kezelésre és gondozásra fordított források növelésére;

20.

úgy véli, hogy mivel a kirekesztéssel kapcsolatos problémák sok esetben már a korai gyermekkortól kezdve megfigyelhetők, a megelőző intézkedés elengedhetetlen ahhoz, hogy a gyermekkorban, jóval az oktatásból és a képzésből való kimaradás előtt megállapítsuk, kik azok a gyermekek és fiatalok, akik a leginkább veszélyeztetettek; megjegyzi, hogy az iskolából kizárt fiatalok esetében nagyobb a valószínűsége annak, hogy társadalomellenes tevékenységekbe és bűncselekményekbe keverednek, ami nehezíti a munkaerőpiacra egy későbbi időpontban való belépés kihívásait; úgy véli, hogy az érdekelt felekkel folytatott átfogó párbeszéd, valamint a védelmet igénylő gyermekek és fiatal felnőttek lehetőségeinek növelésére irányuló megelőző intézkedésre és szociális szolgáltatásokra vonatkozó támogatás döntő fontosságú az integrációs politikák sikerének szempontjából; hangsúlyozza továbbá a kiszorulással járó problémák fontosságát az idős emberek tekintetében, akik munkájuk elvesztését követően képtelenek visszajutni a munkaerőpiacra;

21.

úgy véli, hogy figyelembe kell venni az első alkalommal munkát vállaló fiatalok igényeit, és olyan nemzeti szintű politikákra és intézkedésekre van szükség, amelyek elősegítik az oktatási rendszerből a munkaerőpiacra való átmenetet; úgy véli továbbá, hogy az uniós intézményeknek és a tagállamoknak munkájuk során folyamatosan strukturált párbeszédet kell folytatniuk az ifjúsági szervezetekkel;

22.

felszólítja a tagállamokat, hogy fokozottan próbálják kezelni a gondozók problémáit, többek között biztosítsák azt a jogukat, hogy szabadon megválaszthassák, kívánnak-e és milyen mértékben gondozóként tevékenykedni, azt a lehetőséget, hogy a gondozást fizetett tevékenységgel, illetve munkahellyel összehangolhassák, és hogy hozzáférhessenek a társadalombiztosítási rendszerekhez és a nyugdíjrendszerhez annak érdekében, hogy elkerülhessék a gondozási tevékenységgel járó elszegényedést;

23.

örvendetesnek tartja annak elismerését, hogy a megfizethető és minőségi szociális szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés alapvető jog és az európai szociális modell egyik alapeleme, továbbá hogy támogatni kell az emberek munkahelyének megtartását és a 2008/867/EK ajánlásban meghatározott alapelveket; úgy véli, hogy e szociális szolgáltatások közé tartozik az állandó és megfizethető lakhatás, a könnyen igénybe vehető tömegközlekedés, az alapszintű szakképzés és az egészségügyi ellátás, valamint a megfizethető energiához és egyéb hálózati szolgáltatásokhoz való hozzáférés; megjegyzi, hogy az általános érdekű szolgáltatások esetében javítani kell az egyetemes szolgáltatási kötelezettségek biztosítását; úgy véli, hogy szolgáltatási kötelezettségek biztosítása érdekében az általános érdekű szolgáltatásokról szóló uniós keretirányelv kidolgozására irányuló cselekvési tervet kell létrehozni; megjegyzi, hogy a megfizethető és minőségi gyermekgondozás biztosítására vonatkozóan meghatározott barcelonai célok elérése terén továbbra sem megfelelő az előrehaladás, amelyet fokozni kell annak érdekében, hogy az alapfokú oktatásban valamennyi gyermekre kiterjedjen; azt is megjegyzi, hogy az egyéb eltartottakra vonatkozó gondozási szükségletek kielégítése sem megfelelő, és azokat hasonló eljárásnak kell alávetni;

24.

úgy véli, hogy az emberek árukhoz, szolgáltatásokhoz vagy eszközökhöz való hozzáférésével összefüggésben a megkülönböztetés elleni küzdelem központi fontosságú az integráció elérésében, ezért üdvözli a foglalkoztatás területén kívül eső, az életkor, fogyatékosság, szexuális beállítottság és vallás vagy meggyőződés alapján történő megkülönböztetés elleni küzdelemről szóló átfogó irányelvre irányuló javaslatot;

25.

ösztönzi a tagállamokat, hogy fontolják meg szociális alaptarifák létrehozását a védelmet igénylő csoportok számára, például az energia és a tömegközlekedés területén, illetve teremtsenek számukra mikrohitel-felvételi lehetőséget az aktív integráció előmozdítása érdekében, valamint az anyagi gondokkal küzdők számára biztosítsanak ingyenes oktatást és egészségügyi ellátást;

26.

felszólítja a tagállamokat, hogy növeljék a hitelszövetkezetek ismertségét, és ezáltal segítsék elő a megtakarításokra és hitelfelvételre szolgáló biztonságos és szabályozott környezet biztosítását az egyre nagyobb problémát jelentő eladósodás ellensúlyozására; kéri a tagállamokat, hogy biztosítsák mindenki számára a megfizethető díjú bankszámla nyitásához való jogot, mivel a bankszámla alapvető eszköze mind a gazdasági, mind a társadalmi életben való részvételnek;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy a fogyatékkal élők számára biztosítsanak további támogatást, amely egyrészt a munkaerőpiacra való bejutáshoz, másrészt a munkavállalás során szükséges; felhívja azon tagállamokat, melyek még ezt nem tették meg, hogy írják alá és ratifikálják a fogyatékkal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményt, valamint az ehhez kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyvet megállapítja, hogy a tagállamoknak megfelelő eljárásokat és struktúrákat kell létrehozniuk a fogyatékkal elő emberek személyi jogairól szóló ENSZ-egyezmény hatékony alkalmazására saját területükön;

28.

úgy véli, hogy a fiatalok sajátos akadályokkal néznek szembe az aktív befogadás terén, beleértve az indokolatlan, életkoron alapuló megkülönböztetést és a megfizethető szakképzési rendszerekhez való hozzáféréssel kapcsolatos nehézségeket;

29.

üdvözli a fogyatékkal élők intézményekből való kikerülését, de megállapítja, hogy ehhez elégséges szintű, az önálló életvitelt, a személyes segítséghez és gazdasági függetlenséghez való jogot és a társadalomban való teljes körű részvételt elősegítő közösségi szolgáltatásokra van szükség;

30.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat az egész életen át tartó tanulási programokhoz való hozzáférés megkönnyítésére az idősebbek – többek között – foglalkoztatásból való kirekesztésének korlátozása és a társadalmi, kulturális és polgári életben való folyamatos részvételük elősegítése érdekében;

31.

úgy véli, hogy fokozottabban kell fellépni a családon belüli erőszak, valamint a gyermekek és az idősek bántalmazásának felszámolása érdekében;

32.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák a nemek közötti egyenlőségről, általában az egyenlőségről és a megkülönböztetésmentességről szóló jelenlegi közösségi jogszabályok teljes, megfelelő és hatékony végrehajtását; kéri ennek kibővítését és végrehajtását a foglalkoztatás, szakoktatás és szakképzés strukturális akadályai felszámolása érdekében;

33.

úgy véli, hogy a minőségi oktatás a sikeres jövőbeli foglalkoztatás és integráció létfontosságú előfeltétele; felhívja a tagállamokat, hogy bővítsék ki a közoktatásról szóló jogszabályokat az oktatás előtt álló valamennyi akadály felszámolása érdekében, mindenki számára biztosítva az integrált oktatást; úgy véli, hogy a munkaerő-piacról hosszabb ideje kiszorult személyeknek több jogosultságot kell biztosítani az egész életen át tartó tanulás tekintetében, különösen ami a kulcskompetenciákat illeti;

34.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az aktív integrációs stratégia egészében alkalmazzák a nemek közötti egyenlőség elvét;

35.

úgy véli, hogy a biztosított képzésnek tekintetbe kell vennie az érintett egyének szükségleteit, és megfelelőnek kell lennie számukra; inkább egyedi, semmint egységes képzésre és integrációs intézkedésekre hív fel, amelyek gyakran figyelmen kívül hagyják a fogyatékkal élők, a gondozási feladatokat ellátók, illetve az egészségügyi problémákkal küzdők szükségleteit; rámutat az Európai Szociális Alapnak (ESZA) és az „Equal”-nek a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyekre vonatkozó célzott, szükségletalapú képzési megközelítéseivel kapcsolatos bevált gyakorlataira, amelyek elismerik a nem dokumentált és a nem formális oktatás által megszerzett készségeket;

36.

javasolja az oktatás minőségének javítását és az oktatási rendszerek felvételét a munkaerőpiac és a társadalmi részvétel kritériumai mellé, valamint a valamennyi oktatási formához való hozzáférés és a felkínált oktatás minősége tekintetében mutatkozó egyenlőtlenségek csökkentését;

37.

úgy véli, hogy a képzésnek azt is biztosítania kell, hogy az egyének tisztában legyenek munkahelyi jogaikkal és kötelezettségeikkel, beleértve az egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos hatékony felkészítést, a szakszervezeti tagsághoz, a tájékoztatáshoz, a konzultációhoz valamint az egész életen át tartó tanuláshoz és képzéshez való jogot;

38.

megjegyzi, hogy fennáll a veszélye annak, hogy a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek piacra való bejutásra való felkészítésére irányuló ötletesebb megközelítésektől megvonhatják a finanszírozást a mennyiségileg könnyen meghatározható végeredményeken alapuló, szűkebb látókörű megközelítés javára; ezért felhívja a Bizottságot, hogy a strukturális alapok és különösen az ESZA keretében növelje a lentről felfelé irányuló megközelítésekre vonatkozó finanszírozást, valamint a társadalmi és az aktív befogadás előrehaladását mérő mutatók fejlődését az alulról jövő kezdeményezések megcélzása érdekében, a strukturális alapok lisszaboni előirányzatának részeként kiemelt társadalmi integrációs célok, továbbá a társadalmi újítással kapcsolatban tervezett finanszírozás részeként, valamint egyéb finanszírozási csatornákon keresztül;

39.

megjegyzi, hogy a demográfiai változások következtében a becslések szerint 2030-ra az aktívak és inaktívak aránya 2:1 lesz; felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fejlesszenek ki aktív befogadási politikákat annak biztosítására, hogy a gondozási kötelezettségeik miatt a munkaerőpiacról visszavonulni kényszerülő gondozókat ne érje hátrány a későbbi években;

40.

rámutat annak szükségességére, hogy olyan befogadó munkaerőpiacot hozzanak létre, amely az aktív befogadási stratégiák központi részét képezi, olyan munkaerőpiacot, amely a különböző munkahelyi igények, munkavállalók egyéni követelményei, munkaritmusok és munkaidő-beosztások, az eltérő képzettségi szintek, valamint a családi, egyéni és szakmai élet összeegyeztetésével kapcsolatos különböző igények figyelembevételével megfelelő munkakörülményeket és a munkahelyek sokféleségét biztosítja minden munkavállaló számára; megjegyzi, hogy a jó minőségű foglalkoztatás elengedhetetlen a munkahely megőrzésének elősegítése érdekében;

41.

felhívja a tagállamokat, hogy támogassák egy olyan versenyképes munkaerőpiac kialakítását, amely előnyben részesíti a méltányos árú, köz- és magánkézben lévő szociális védelmi rendszereket, ezáltal lehetőséget adva az érintetteknek – beleértve az etnikai kisebbségek tagjait – a munkaerőpiacról való kirekesztés kockázatainak csökkentésére;

42.

felhívja a tagállamokat, hogy alkalmazzanak eszközöket annak érdekében, hogy minden szereplőt arra késztessenek, hogy befogadó jellegű munkaerőpiacokat hozzanak létre, és növeljék a munkaerőpiacról leginkább kiszorult személyek részvételét; eszközökre hívja fel a figyelmet a helyi szociális párbeszéddel, a pénzügyi ösztönzőkkel, adókedvezményekkel és a szociális gazdaság kiépítésével összefüggésben; üdvözli a Bizottság ajánlását, hogy a szociális gazdaságnak támogatást nyújtsanak, mint a foglalkoztatásba való belépés alapvető forrásának a hátrányos helyzetűek számára;

43.

rámutat arra, hogy a helyi és regionális hatóságoknak hármas szerepük van az aktív befogadás elősegítésében: munkaadók, a gazdasági fejlődés és foglalkoztatás elősegítői és közszolgáltatást nyújtók, beleértve a legnagyobb védelmet igénylő csoportoknak nyújtott szolgáltatásokat; felkéri a tagállamokat, hogy regionális és helyi szinten hozzanak létre olyan hálózatokat, amelyek tanácsot adnának és oda irányítanák az embereket, ahol segítséget kaphatnak a munkaerőpiacra való belépéshez, valamint különleges szociális szolgáltatásokhoz (pl. szociális juttatási rendszerek, egészségügyi, mentális egészséggel kapcsolatos és szociális ellátási szolgáltatások és szakképzés), egyéni helyzetüknek megfelelően;

44.

szilárd meggyőződése, hogy többet kellene tenni a menedékkérők befogadása akadályainak felszámolása érdekében; felhívja a tagállamokat, hogy törekedjen a menedékkérők ellátásoktól való függőségének megszüntetésére munkavállalásuk engedélyezése révén, és mérlegeljék további legális bevándorlási módok kialakítását;

45.

sürgeti valamennyi tagállamot, hogy védjék az emberi jogokon alapuló menekültügyi politikát a menekültek jogállásáról szóló egyezménnyel és az egyéb vonatkozó emberi jogi jogszabályokkal összhangban;

46.

elismeri, hogy az emberkereskedelem rettenetes szenvedéseket és társadalmi kirekesztést okoz, és felszólítja a tagállamokat, hogy fokozzák az emberkereskedelem és a megkülönböztetés elleni jogszabályok végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseiket, segítsék az emberkereskedelem áldozatainak társadalmi visszailleszkedését, és különösen, hogy írják alá, ratifikálják és hajtsák végre az emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményt;

47.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy utasítsák el a gazdasági migrációnak a menedékkéréssel, illetve e kettőnek az illegális bevándorlással való megtévesztő összemosását;

48.

úgy véli, hogy az emberek megfelelő rehabilitáció és oktatás nélkül történő bebörtönzése akadályt állít a befogadás elé, és gyakran csupán további társadalmi kirekesztéshez, munkanélküliséghez és bűnözéshez vezet;

49.

szilárd meggyőződése, hogy a kötelező nyugdíjkorhatár fenntartása akadályt jelent az aktív befogadásban és sokakat, akik szeretnének tovább dolgozni, szükségtelenül kiszorít a munkaerőpiacról;

50.

felhívja a Bizottságot, hogy szorosan hangolja össze az aktív befogadással kapcsolatos politikai folyamatot, különösen a minőségi szociális szolgáltatások tekintetében, az általános érdekű, minőségi szociális szolgáltatások önkéntes alapon működő keretrendszerének folyamatban lévő kialakításával és haladéktalanul vizsgálja meg a szociális szolgáltatások közérdekű működéséhez szükséges jogi körülmények tisztázásának minden eszközét, hivatkozási pontként szolgáló jogi keretet nyújtva, különösen azáltal, hogy jogalkotási eszközöket fogad el, beleértve egy keretirányelvet;

51.

hangsúlyozza a Bizottsághoz és a Tanácshoz intézett, a következő célok kitűzésére vonatkozó legutóbbi kérését: a szegénység visszaszorítása (általánosságban, a gyermekszegénység területén, a munkahelyeken, és a tartós szegénység területén is), minimális jövedelem nyugdíjak általi biztosítása és a minőségi egészségügyi ellátáshoz való hozzáférés (a csecsemőhalálozás visszaszorítása, az egészségi állapot javítása és a várható életkor növelése, stb.); megerősíti egy uniós cél meghatározásának kérését, hogy 2012-ig 50 %-kal csökkentsék a gyermekszegénységet az Európai Unión belül, és 2015-re szüntessék meg az utcai hajléktalanságot a gyermekek, a fiatalok és a felnőttek esetében egyaránt;

52.

felszólít a civil társadalom és más érdekeltek, többek között a szegénységben élők részvételén alapuló aktív befogadási stratégia megvalósítására vonatkozó konkrét menetrend kialakítására; úgy véli, hogy a menetrendnek meg kell határoznia a határidőket, valamint a reális minőségi és mennyiségi célokat, amelyeket bizonyos mutatók megvizsgálását és az érintett felek részletes párbeszédét követően kell meghatározni; ezenkívül úgy véli, hogy a menetrendnek meg kell határoznia az aktív befogadás megvalósításának és ellenőrzésének módját a szociális védelemre és a társadalmi integrációra vonatkozó nyílt koordinációs módszeren keresztül, különösen helyi, regionális és nemzeti szinten; ezért üdvözli a Bizottság arra irányuló kezdeményezését, hogy a helyi hatóságokat bevonják az aktív befogadási stratégiák végrehajtásának ellenőrzésébe azáltal, hogy a Progress programmal finanszírozza a helyi hatóságok aktív befogadással foglalkozó megfigyelőközpontjainak hálózatát; kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy juttassák fontos szerephez e megfigyelőközpontokat a jövőbeli politikai folyamatokban, valamint építsék be az aktív befogadási programokat a felülvizsgált lisszaboni stratégia és különösen az európai foglalkoztatási stratégia nemzeti reformprogramjaiba;

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/32

A.

mivel a nők emberi jogainak érvényesítése, a nők szerepének és képviseletének megerősítése nem csupán a nemek közötti egyenlőtlenségek megszüntetése és a nemek közötti esélyegyenlőségnek az EU külső kapcsolataiban történő valódi érvényesítése szempontjából fontos, hanem létfontosságú szerepet játszik az EU külpolitikáinak sikeres végrehajtásában is, beleértve a segítségnyújtás, a biztonság és béketeremtés, valamint a nemzetközi kereskedelem területét is,

B.

mivel ugyan a tagállamok a nemi esélyegyenlőségről és a nők jogairól szóló valamennyi jelentős nemzetközi keretegyezményben részes felek, és bár számos politikai dokumentum létezik az EU szintjén is, a külső politikákban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése és a nők szerepének megerősítése iránti gyakorlati elkötelezettség még mindig erőtlen, a meglévő politikai dokumentumok végrehajtása szerény mértékű, és a kifejezetten a nemi kérdésekre elkülönített költségvetési források elégtelenek,

C.

mivel a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása terén az elmúlt években elért jelentős eredmények ellenére a fő EU intézmények, azaz a Parlament, a Tanács és a Bizottság nem rendelkeznek elegendő, kifejezetten a nemi célkitűzéseknek a külpolitika és a bővítés terén történő végrehajtására kijelölt munkatárssal, és a nemi kérdésekkel foglalkozó legtöbb munkatársnak e tevékenysége mellett legalább egy, de néha két másik feladatot is el kell látnia,

D.

mivel ez EU-nak holisztikus és koherens megközelítésre van szüksége a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén,

1.

elismeri, hogy az uniós intézmények egyre nagyobb hangsúlyt fektetnek a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére, de hangsúlyozza, hogy még sok a tennivaló addig, amíg a politikai kötelezettségvállalásokat átültetik a gyakorlatba, továbbá hangsúlyozza a megfelelő finanszírozás és a nemek közötti esélyegyenlőség célkitűzéseinek megvalósításáért felelős megfelelő személyzet fontosságát;

2.

emlékeztet arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítése nem csupán magas szintű politikai nyilatkozatokat kíván meg, hanem politikai akaratot is az Unió és a tagállamok vezetése részéről, továbbá a célkitűzések rangsorolását és az elért haladás figyelemmel kísérését;

3.

üdvözli a fent említett A nőkről, a békéről és a biztonságról szóló 1325. és 1820. sz. ENSZ biztonsági tanácsi határozatok EU általi végrehajtására vonatkozó átfogó megközelítés'című dokumentum elfogadását, valamint a nőkkel és a lányokkal szembeni erőszakra és a velük szembeni hátrányos megkülönböztetés valamennyi formája elleni küzdelemre vonatkozó iránymutatásoknak a 2008. december 8-i Általános Ügyek Tanácsa általi elfogadását; felhívja a tagállamokat, amelyek még nem fogadták el az 1325. sz. ENSZ BT határozattal kapcsolatos nemzeti cselekvési tervüket, hogy sürgősen tegyenek eleget a Biztonsági Tanácsnak a tagállamokat erre felszólító kérésének; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson technikai támogatást és segítséget azon harmadik országok számára, amelyek nemzeti stratégiát kívánnak kidolgozni a fent említett biztonsági tanácsi határozatok végrehajtására;

4.

örül annak, hogy az európai biztonsági stratégia felülvizsgált szövege hivatkozik a fent említett biztonsági tanácsi határozatokra: S/RES/1325 (2000) és S/RES/1820 (2008), valamint S/RES/1612 (2005);

5.

felhívja a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a munkáját, és a tagállamokkal és a Tanács titkárságával szoros együttműködésben, 2009. júliusig tegyen javaslatot egy „EU cselekvési tervre a nemek közötti esélyegyenlőségről és a nők szerepének megerősítéséről az EU külső fellépéseiben”, amelyet a 27 tagállamban és harmadik országokkal folytatott tárgyalások során kell alkalmazni, egy sor hatékony monitoring eszközzel együtt;

6.

felhívja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy a nemek közötti esélyegyenlőséget és a nők szerepének megerősítését következetesen foglalja bele az Unió által a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédbe és szakpolitikai vitákba;

7.

felkéri az Európai Parlament küldöttségeit, hogy a Parlament harmadik országok parlamentjeivel ápolt kapcsolataiban vessék fel a nemek közötti esélyegyenlőséggel és a nők szerepének megerősítésével kapcsolatos kérdéseket; hangsúlyozza a harmadik országok nemzeti parlamentjeinek nyújtott támogatás és segítség fontosságát annak érdekében, hogy megerősítsék e parlamentek kapacitását a nemi esélyegyenlőségi perspektívának a jogalkotási munkájuk során történő érvényesítésére;

8.

hangsúlyozza a civil társadalom szervezeteinek fontosságát a nők szerepének megerősítése terén; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítson számukra megfelelő pénzügyi támogatást, és mozdítsa elő a nők nem kormányzati szervezeteinek részvételét a partnerországokkal folytatott politikai párbeszédben, valamint a béketárgyalásokon világszerte;

9.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő politikai megközelítésük koherenciáját a nemi esélyegyenlőség általános érvényesítését és a nők szerepének megerősítését illetően; kéri, hogy az e téren meglévő különböző politikai kereteket egyesítsék uniós nemi esélyegyenlőségi konszenzus formájában, amely a bel- és külpolitikákra egyaránt kiterjed;

10.

ösztönzi rendszeres konferenciák tartását a nők és férfiak közötti esélyegyenlőséggel kapcsolatos kérdések megvitatására, a nemzeti parlamentek nőkből és férfiakból egyaránt álló küldöttségeinek részvételével, a témával kapcsolatos projektek végrehajtását szolgáló közös stratégiák létrehozásával együtt;

11.

kéri a Bizottságot, hogy a külső segítségnyújtási eszközök programozása és végrehajtása során foglalkozzon következetesebb és szisztematikusabb módon a nemek közötti egyenlőtlenségekkel, és kezelje azokat prioritásként, különösen, ami a biztonsági ágazat reformjára vonatkozó segítségnyújtást illeti; ragaszkodik hozzá, hogy a nemekhez kapcsolódó célokat, tevékenységeket és finanszírozást építsék be az országstratégiai dokumentumokba is, és hogy e stratégiai dokumentumok révén javítsák a nemek közötti esélyegyenlőség érvényesítését; hangsúlyozza a holisztikus megközelítés szükségességét a külső segítségnyújtási eszközök alkalmazása terén, beleértve az előcsatlakozási támogatási eszközt, az európai szomszédságpolitikai eszközt, az európai demokrácia- és emberi jogi eszközt (EIDHR), a stabilitási eszközt, valamint az olyan tematikus programokat, mint például a „Befektetés a humántőkébe”, annak érdekében, hogy a legjobb eredményeket érjék el a nemek közötti esélyegyenlőség és a nők szerepének megerősítése terén;

12.

úgy véli, hogy az egészségügyi ágazat számára, és következésképpen a lányok és a nők egészségére előirányzott források elégtelenek az EU fejlesztéspolitikai kötelezettségvállalásainak a fényében; hangsúlyozza, hogy a külső segítségnyújtási eszközök keretében további pénzügyi forrásokat kell elkülöníteni a nők egészségével kapcsolatos programok számára; rámutat arra, hogy az Európai Számvevőszék által a Szaharától délre fekvő afrikai területeken működő egészségügyi szolgálatoknak nyújtott EK fejlesztési támogatásról szóló, 2009. januárban közzétett különjelentés szerint abban a régióban az egészségügyi ágazatnak szánt juttatások 2000 óta nem növekedtek az egészségügyre fordított teljes EK támogatás arányában, miközben a millenniumi fejlesztési célok 2007-es haladási chartája az anyai elhalálozás továbbra is nagyon magas szintjét regisztrálja a régióban;

13.

rámutat arra, hogy a nemek közötti egyenlőség hatékony érvényesítése fokozottabb együttműködést kíván meg az adományozók és az érintettek között és a fejlesztési folyamat iránti fokozottabb elkötelezettséget a nemzeti kormányok részéről; kiemeli e tekintetben a nemek közötti egyenlőségnek a fejlesztésért és békéért történő előmozdítását szolgáló EK/ENSZ partnerség és a nemi kérdésekre reagáló költségvetési kezdeményezések hozzáadott értékét; üdvözli a nőkkel, a békével és a biztonsággal foglalkozó munkacsoport létrehozását, amelyről az S/RES/1325 (2000) és az S/RES/1820 (2008) számú biztonsági tanácsi határozatok uniós végrehajtására vonatkozó, fent említett átfogó megközelítés rendelkezik;

14.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy ne csupán a nőkre, hanem azokra a nemek közötti kapcsolatokra is összpontosítsanak, amelyek a nemi egyenlőtlenségeket okozzák és állandósítják; úgy véli, hogy következésképpen, a projekteknek a férfiakat és a nőket egyaránt figyelembe kell venniük;

15.

hangsúlyozza, hogy az EU-nak különös figyelmet kell fordítania a legkiszolgáltatottabb és a társadalomból kizárt nők szükségleteire, különösen a fogyatékkal élő, a menekült és a kisebbségi csoportokhoz tartozó nők körében;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki további eljárásokat, követelményeket és mutatókat annak biztosítására, hogy teljesíti a nemek közötti esélyegyenlőség tekintetében vállalt kötelezettségeit a külpolitikájában;

17.

úgy véli, hogy a 2006-ban létrehozott Európai Esélyegyenlőségi Intézetnek a lehető leghamarabb működőképessé kell válnia, és hogy megbízását a külpolitikákra is ki kell terjeszteni;

18.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hajtsák végre „a konfliktusban és azt követően elkövetett nemi erőszak kezelését célzó cselekvésre felszólító brüsszeli felhívást”;

19.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lépjenek fel az emberkereskedelem megelőzése és felszámolása érdekében;

20.

hangsúlyozza, hogy a nemi erőszakot és a szexuális erőszakot háborús fegyverként alkalmazzák; hangsúlyozza, hogy ezeket háborús bűncselekményként és emberiség elleni bűncselekményként kellene büntetni; több támogatási programra hív fel ezen bűncselekmények áldozatai számára;

21.

hangsúlyozza, hogy tőkét kell kovácsolni az EU és az ENSZ közötti partnerségből, támaszkodva ez utóbbinak a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítása és a nők szerepének megerősítése terén meglévő globális szakértelmére az EU politikák és segítségnyújtás hatékonyságának és hatásosságának fokozása érdekében, továbbá biztosítandó a partnerországoknak a releváns kötelezettségeik teljesítéséhez nyújtott külső segítség koherenciáját;

22.

úgy véli, hogy a nemi esélyegyenlőség kérdéseivel a Bizottságnál és a Tanácsnál jelenleg foglalkozó alkalmazottak száma nem megfelelő; felhívja e két intézményt, hogy rendeljenek több munkatársat az EU külső fellépésével foglalkozó struktúrákhoz, akik kifejezetten a nemi esélyegyenlőség érvényesítéséért és a nők szerepének megerősítéséért felelnének;

23.

megjegyzi, hogy a Bizottságon és a Tanácson belül a magas beosztásokban folyamatos a nők hiánya, és komolyabb erőfeszítésekre hív fel különösen arra vonatkozóan, hogy növeljék a nők számát az EU küldöttségek vezetői és az EU különleges képviselők körében; hangsúlyozza, hogy jövőbeli Külügyi Szolgálatban a nők és a férfiak jobb egyensúlyát kell biztosítani, különösen a magasabb beosztásokat illetően, és több munkatársnak kell foglalkoznia a nemi esélyegyenlőség kérdéseivel;

24.

felhívja a tagállamokat, hogy több nőt integráljanak az EBVP missziókba és műveletekbe, és kéri, hogy növeljék a nők részvételét minden szinten, a tervezés és a végrehajtás minden szakaszában; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos szakértelmet már a missziók vagy műveletek tervezésének kezdetén be kell vonni, valamint annak fontosságát, hogy a munkatársak a missziókhoz és műveletekhez történő telepítésük előtt szisztematikus és érdemi képzést kapjanak a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatban;

25.

megállapítja, hogy jelenleg komoly törekvés van arra, hogy az EBVP kultúrájában a nemi kérdések iránt érzékeny megközelítést érvényesítsenek, többek között az esélyegyenlőség e politikában történő általános érvényesítése kvantitatív dimenziójának kialakítása révén (pl. kérdőívek, kontroll-listák, a férfiak és nők számbavétele az EBVP műveletekben, stb.); hangsúlyozza azonban a kvalitatív koncepcionális keret kialakításának szükségességét is, amely azon társadalmi-gazdasági kontextus megértéséhez kell, amelyben sor kerül az EBVP missziók telepítésére (pl. a konfliktus területei), valamint a nemi szempontból érzékeny aggályok megértéséhez a műveletek és programok végrehajtása során;

26.

üdvözli egy nemi tanácsadó kinevezését szinte valamennyi EBVP misszióhoz, a fent említett 2006. novemberi tanácsi következtetésekkel összhangban; hangsúlyozza azonban, hogy az ilyen nemi tanácsadók munkáját alááshatja a konkrét uniós nemi politika hiánya – különösen a nemi kérdésekkel kapcsolatos tudatosság hiánya és/vagy e kérdés fontosságának elismerésére vonatkozó szándék hiánya –, valamint a nemi kérdésekkel kapcsolatos költségvetési tételek hiánya az EBVP missziók finanszírozásában;

27.

méltatja azon kezdeményezéseket, hogy a nemi esélyegyenlőséggel kapcsolatos képzést nyújtsanak az EBVP missziókhoz és a megfelelő főhadiszállásokra telepített személyzetnek, valamint a Bizottság által munkatársainak képzése érdekében tett jelentős erőfeszítést, különösen a küldöttségeknél; megismétli, hogy az összes munkatársat megfelelő képzésben kell részesíteni az uniós külpolitikák tervezésének, programozásának és végrehajtásának minden szintjén; kéri a Bizottságot és a tagállamokat annak biztosítására, hogy kötelező képzésben részesüljön minden munkatárs a missziókon és a küldöttségeknél, beleértve a vezetést is, és hogy kapjanak iránymutatást a nemi kérdéseket és a nők szerepének megerősítését illetően;

28.

meggyőződése, hogy az EBVP missziók tervezésének figyelembe kell vennie a helyi női szervezetek bevonását is a békefolyamatba, annak érdekében, hogy építeni lehessen arra a sajátos hozzájárulásra, amelyet nyújtani képesek, és hogy elismerést nyerjen annak konkrét módja, ahogyan a nőket a konfliktusok érintik;

29.

hangsúlyozza, hogy jelenleg a kvóták nélkülözhetetlen eszközei a nemek közötti egyenlőség biztosításának a békével és a biztonsággal kapcsolatos missziókban, valamint a nemzeti és nemzetközi újjáépítési folyamatok keretében zajló döntéshozatalban, továbbá a nők politikai jelenléte garantálásának a tárgyalóasztalnál;

30.

hangsúlyozza a nemi kérdésekre érzékeny költségvetési tervezés fontosságát; rámutat arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőséget tematikus kérdésként kell kezelni a jelentős külső támogatási eszközökben, hogy külön előirányzatokat kell elkülöníteni a nemi kérdésekre, és hogy teljesítménymutatókat kell meghatározni annak mérésére, milyen hatékonyan kerül sor a rendelkezésre bocsátott források felhasználására;

31.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányának és parlamentjeinek.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/37

1.

üdvözli, hogy a Szerződés kötelező érvényűvé teszi az Alapjogi Chartát, és üdvözli az összes uniós polgárra és lakosra nézve megállapított jogok, szabadságok és alapelvek elismerését; hangsúlyozza, hogy a Parlament eltökélten biztosítani fogja a Charta teljes körű tiszteletben tartását;

2.

üdvözli a képviseleten és részvételen alapuló demokrácia megerősítését, amely többek között az úgynevezett „polgári kezdeményezés” bevezetéséből fakad (a Lisszaboni Szerződéssel módosított EU-Szerződés 11. cikke (EUSz)), amely jelentős számú tagállam legalább egymillió uniós polgára számára lehetővé teszi, hogy a Bizottságtól jogi aktusra irányuló javaslat benyújtását kérje;

3.

üdvözli, hogy a környezetvédelem kiemelt helyet kapott az összes uniós politikában, és az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz) 191. cikke kifejezett említést tesz az éghajlatváltozás elleni nemzetközi szintű küzdelemről; hangsúlyozza, hogy a Parlamentnek továbbra is arra kell ösztönöznie az Európai Uniót, hogy vállaljon vezető szerepet az éghajlatváltozás és a globális felmelegedés elleni küzdelemmel kapcsolatos összes politikában;

4.

üdvözli, hogy az EUMSz a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség felépítését az alapvető jogok, valamint az Európai Unióban és tagállamaiban meglévő alapvető jogok és jogrend védelméhez köti (az EUMSz 67. cikke);

5.

tudomásul veszi különösen a „magas versenyképességű, teljes foglalkoztatottságot és társadalmi haladást célul kitűző szociális” piacgazdaság létrehozását, „amely a környezet minőségének magas fokú védelmével és javításával párosul” (az EUSz 3. cikkének (3) bekezdése), amely ezáltal a belső piac megvalósításának célját más célkitűzésekkel köti össze;

6.

elégedetten állapítja meg, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség az Unió értékei (az EUSz 2. cikke) és céljai (az EUSz 3. cikke (3) bekezdése) között szerepel;

7.

üdvözli, hogy az Európai Unió működéséről szóló szerződés (EUMSz.) 208. cikkének (1) bekezdése előírja, hogy az „Unió és a tagállamok fejlesztési együttműködési politikái kiegészítik és erősítik egymást”, míg az EK-Szerződés jelenleg hatályos 177. cikkének (1) bekezdése szerint „A Közösségnek a fejlesztési együttműködés terén folytatott politikája […] kiegészíti a tagállamok által folytatott politikákat”; hangsúlyozza hogy az Unió ezáltal nagyobb szerepet fog betölteni a politikák meghatározására vonatkozó kezdeményezések terén, ami az adományozók jobb koordinációjához és a munka jobb megosztásához, valamint „a szegénység mérséklésére, idővel pedig annak felszámolására” irányuló segítségnyújtás nagyobb hatékonyságához vezet a millenniumi fejlesztési célok keretében, de egyúttal a Parlament felelősségének növekedésével is jár;

8.

úgy véli, hogy a területi kohézió felvétele az Unió céljai közé (az EUSz 3. cikke) kiegészíti a gazdasági és a társadalmi kohézió céljátt, és az e területekre vonatkozó jogalapok bevezetése növelni fogja a Parlament illetékességét a fő uniós politikák területi hatásának értékelése terén; elégedetten állapítja meg, hogy az EUMSz 349. és 355. cikke megerősíti a legkülső régiók különleges státuszát;

9.

üdvözli a foglalkoztatás magas szintjére, a szociális védelemre, a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemre, valamint a közoktatás, a szakképzés és az emberi egészség védelmének magas szintjére, a megkülönböztetés elleni küzdelemre és a környezetvédelemre vonatkozó horizontális rendelkezések bevezetését, amelyek az európai uniós politikák kialakításának alapját képező általános elvekként működnek majd (az EUMSz 9., 10. és 11. cikke);

10.

üdvözli emellett azt is, hogy a fogyasztóvédelmet mint a többi kidolgozandó és megvalósítandó uniós politikában is érvényesülő, több területet átfogó feladatként megerősítették, és mint ilyen, az EUMSZ 12. cikke alapján már sokkal előkelőbb helyet foglal el;

11.

üdvözli az EUMSz 122. cikkében foglalt szolidaritási záradékot, amelynek értelmében a Tanács határozhat megfelelő intézkedésekről, ha az egyes termékekkel való ellátásban – ideértve különösképpen az energia területét – súlyos nehézségek merülnek fel;

12.

üdvözli, hogy az EUMSz 214. cikke a humanitárius segítségnyújtást teljes értékű uniós politikaként ismeri el; álláspontja szerint az EUMSz ötödik rész III. címének 1. (fejlesztési együttműködés) és 3. fejezete (humanitárius segítségnyújtás) egyértelmű jogalapot biztosít a rendes jogalkotási eljárás hatálya alá tartozó fejlesztési és humanitárius segítségnyújtáshoz;

13.

üdvözli ezenfelül az Európai Unió hatáskörének megerősítését a polgári védelem területén, hogy harmadik országokban eseti segítségnyújtást és katasztrófaenyhítést biztosítson (az EUMSz 214. cikke);

14.

hangsúlyozza, hogy az Unió külső fellépésének a Lisszaboni Szerződés értelmében történő kiszélesítése – beleértve a külpolitikával kapcsolatos területeket érintő új jogalapok és eszközök biztosítását (külső fellépés és közös kül- és biztonságpolitika (KKBP)/európai biztonság- és védelempolitika) – új intézményközi egyensúlyt tesz szükségessé, amely a Parlament számára megfelelő demokratikus ellenőrzést biztosít;

15.

üdvözli, hogy az energiával kapcsolatos kérdések az EUMSz harmadik részében a különálló XXI. cím hatálya alá tartoznak, és az e területre vonatkozó intézkedések így jogalappal rendelkeznek (az EUMSz 194. cikke); megállapítja azonban, hogy bár általános szabályként a rendes jogalkotási eljárást fogják követni, az energiaszerkezettel kapcsolatos döntések a tagállamok hatáskörében maradnak, míg az e területet érintő fiskális intézkedésekhez továbbra is csupán az Európai Parlamenttel folytatott konzultációra lesz szükség;

16.

elégedetten veszi tudomásul az Unió általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos közös értékeit, és üdvözli az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtására irányadó elvek és feltételek meghatározását a rendes jogalkotási eljárás keretében lehetővé tévő jogalapot (az EUMSz 14. cikke és az általános érdekű szolgáltatásokról szóló 26. jegyzőkönyv);

17.

úgy véli, hogy a Lisszaboni Szerződés által a közös kereskedelempolitika (KKP) terén bevezetett változások (az EUMSz 206. és 207. cikke) általánosan hozzájárulnak demokratikus legitimitásának és hatékonyságának növeléséhez, különösen a rendes jogalkotási eljárás és a valamennyi megállapodásra vonatkozó hozzájárulás követelményének bevezetésével; megállapítja, hogy a KKP alá tartozó valamennyi kérdés az Unió kizárólagos hatáskörébe fog kerülni, amelynek eredményeképpen a továbbiakban nem lesznek a Bizottság és a tagállamok által egyaránt megkötött vegyes kereskedelmi megállapodások;

18.

elégedettségének ad hangot az európai űrpolitikára vonatkozó rendelkezés beillesztésével kapcsolatban (az EUMSz 189. cikke), és üdvözli a Parlamentnek és a Tanácsnak adott azon lehetőséget, hogy a rendes jogalkotási eljárás keretében elfogadja az európai űrprogram kidolgozásához szükséges intézkedéseket; mindazonáltal úgy véli, hogy az említett cikkben szereplő megfogalmazás, „a tagállamok törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek bármilyen összehangolásának kizárása” akadályozhatja a közös európai űrpolitika végrehajtását;

19.

rámutat arra, hogy a Lisszaboni Szerződés új jogalapot tartalmaz, amely a szellemi tulajdonjogok védelme tekintetében az együttdöntést írja elő (az EUMSz 118. cikke);

20.

üdvözli az ifjúságpolitika területére vonatkozó uniós intézkedések hatályának kibővítését, ösztönözve a fiatalok részvételét Európa demokratikus életében (az EUMSz 165. cikke);

21.

üdvözli az EUMSz 298. cikkében rögzített új jogalapot, amely előírja, hogy „feladataik ellátása során az Unió intézményei, szervei és hivatalai egy nyitott, hatékony és független európai igazgatásra támaszkodnak”, mivel ez biztosítja az Unió igazgatási eljárására irányadó rendelet alapját;

22.

üdvözli az Unió pénzügyi érdekeit sértő csalások megelőzése és leküzdése terén hozott uniós intézkedések elfogadására vonatkozó jogalap megerősítését (az EUMSz 325. cikke); kiemeli, hogy a Lisszaboni Szerződés révén hatályát veszti az EK-Szerződés jelenlegi 280. cikkében foglalt azon rendelkezés, amely szerint az ilyen „intézkedések nem érintik sem a nemzeti büntetőjog alkalmazását, sem a nemzeti igazságszolgáltatást”.

23.

rámutat arra, hogy a Szerződés polgári és büntetőügyekben folytatott igazságügyi együttműködéssel kapcsolatos új rendelkezései közé tartozik a bírák, ügyészek és az igazságszolgáltatási alkalmazottak képzésének támogatását szolgáló intézkedések elfogadásának jogalapja (az EUMSz 81. és 82. cikke);

24.

hangsúlyozza, hogy a Lisszaboni Szerződés az Európai Ügyészség létrehozásának lehetőségéről is rendelkezik az Unió pénzügyi érdekeit sértő bűncselekmények leküzdése érdekében (az EUMSz 86. cikke);

25.

üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés az Európai Unió belső és külső céljainak keretében kötelező érvényű rendelkezéseket vezet be a gyermekjogok védelmére (az EUSz 3. cikk (3) bekezdésének második albekezdése, illetve (5) bekezdése);

26.

üdvözli, hogy az idegenforgalom új címként bekerült a Lisszaboni Szerződésbe (az EUMSz 195. cikke), előírván, hogy az Unió kiegészíti a tagállamok idegenforgalmi ágazatra vonatkozó intézkedéseit; ezenfelül üdvözli azt a rendelkezést, hogy az e cím alá tartozó jogalkotási javaslatok elfogadására a rendes jogalkotási eljárás alkalmazandó;

27.

üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés a sportot azon területek között szerepelteti, amelyek tekintetében jogalapot állapítottak meg (az EUMSz 165. cikke); különösen hangsúlyozza, hogy az Unió végre intézkedéseket hozhat a sport és különösen európai dimenziójának fejlesztése érdekében, és a többi európai politika végrehajtása során kellőképpen figyelembe veheti a sport különleges jellegét;

28.

üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés a Parlament együttdöntési hatásköreinek kibővítésével számottevően meg fogja erősíteni az Európai Unió demokratikus legitimitását;

29.

üdvözli, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséget teljes mértékben beépítették az EUMSz-be (67–89. cikk), hivatalosan megszüntetve a harmadik pillért; üdvözli, hogy a polgári igazságszolgáltatási, menedékjogi, bevándorlási és vízumpolitikák, valamint a büntetőügyekben folytatott igazságügyi és rendőrségi együttműködés területére a rendes jogalkotási eljárás fog vonatkozni;

30.

úgy véli, hogy a rendes jogalkotási eljárás bevezetése a közös agrárpolitika (KAP) területén javítja az Európai Unió demokratikus elszámoltathatóságát, mivel az Európai Parlament a Tanáccsal megegyező feltételek mellett társjogalkotói minőségben fog működni; hangsúlyozza, hogy az EUMSz 43. cikkének (2) bekezdése szerint a mezőgazdaság területére vonatkozó összes jogszabályra az együttdöntés lesz alkalmazandó, és hogy ez különösen a mezőgazdaság területére vonatkozó négy fő horizontális jogszabályt (az egységes közös piacszervezést, a közvetlen kifizetésekről szóló rendeletet, a vidékfejlesztésről szóló rendeletet és a KAP finanszírozását) érinti majd; ezenfelül rámutat arra, hogy a minőségről, a biogazdálkodásról és a támogatásról szóló jogszabályok szintén az EUMSz 43. cikke (2) bekezdésének hatálya alá fognak tartozni;

31.

hangsúlyozza, hogy az EUMSZ. 43. cikkének (3) bekezdése értelmében a Tanácsra ruházott, intézkedések elfogadására szóló bármely hatáskör a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően egy, az EUMSZ. 43. cikkének (2) bekezdése szerinti jogalkotási aktus előzetes jóváhagyásának függvénye, amely aktus meghatározza a Tanácsra ruházott hatáskörökkel járó feltételeket és korlátozásokat; úgy véli, hogy az EUMSZ. 43. cikkének (3) bekezdése nem szolgáltat jogalapot vagy olyan önálló hatáskört, amely lehetővé tenné a közös agrárpolitika területén jelenleg hatályban lévő tanácsi jogi aktusok bármelyikének elfogadását vagy módosítását; kéri a Tanácsot, hogy a Parlamenttel folytatott előzetes konzultáció hiányában tartózkodjék az EUMSZ. 43. cikkének (3) bekezdésében említett intézkedések bármelyikének elfogadásától;

32.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés mélyreható változásokat vezet be a közös halászati politikára (KHP) vonatkozó döntéshozatali rendszerben és ennek elszámoltathatóságát is javítani fogja; üdvözli, hogy a Parlament és a Tanács fogja megállapítani – a rendes jogalkotási eljárás keretében – a KHP céljainak megvalósításához szükséges szabályokat (az EUMSz 43. cikkének (2) bekezdése); e tekintetben úgy véli, hogy a fogási lehetőségek meghatározásán és a kvóták elosztásán kívül az éves rendeletben hivatalosan szerepeltetett bármely témára – így például a technikai intézkedésekre vagy a halászati erőkifejtésre – és a regionális halászati szervezetek keretében elfogadott megállapodások beépítésére a rendes jogalkotási eljárásnak kell vonatkoznia, mivel ezek saját jogalappal rendelkeznek;

33.

üdvözli a rendes jogalkotási eljárás bevezetését a többoldalú felügyeleti eljárásra vonatkozó részletes szabályok elfogadása tekintetében (az EUMSz 121. cikkének (6) bekezdése), ami erősítheti a gazdasági koordinációt;

34.

úgy gondolja, hogy az Európai Központi Banknak (EKB) mint uniós szervnek az elismerése megnöveli azon felelősségét, hogy a monetáris politikára vonatkozó határozatairól beszámoljon; üdvözli, hogy a Központi Bankok Európai Rendszere (KBER) és az Európai Központi Bank Alapokmányának több rendelkezése a Parlamenttel a KBER és az EKB Alapokmányának 40. cikke (2) bekezdésével összhangban folytatott konzultációt követően módosítható; megerősíti, hogy ez nem jelenti az EKB monetáris politikát illető függetlenségének csorbítását vagy a szerződésekben leszögezett prioritások megsértését;

35.

úgy véli, hogy az EUMSz 182. cikke fejlődést jelent, mivel a benne foglalt többéves keretprogramra és az európai kutatási térség megvalósítására a rendes jogalkotási eljárás fog vonatkozni; megállapítja azonban, hogy az e cikkben említett egyedi programokat különleges jogalkotási eljárás révén fogják elfogadni, amihez pusztán az Európai Parlamenttel folytatott konzultációra van szükség (az EUMSz 182. cikkének (4) bekezdése);

36.

üdvözli, hogy a strukturális alapok végrehajtása tekintetében a Lisszaboni Szerződés a Tanácséval egyenlő szerepet biztosít az Európai Parlament számára azáltal, hogy a jelenlegi hozzájárulási eljárást a rendes jogalkotási eljárás váltja fel; úgy véli, hogy ez a strukturális alapok tekintetében különösen a 2013 utáni időszakra nézve különösen jelentős, mivel fokozza az átláthatóságot és növeli ezen alapok elszámoltathatóságát a polgárokkal szemben;

37.

megállapítja, hogy a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, koron vagy szexuális irányultságon alapuló megkülönböztetést tiltó jogszabályok különleges jogalkotási eljárás alá fognak tartozni, és ezekhez a Parlament egyetértésére lesz szükség (az EUMSz 19. cikke);

38.

üdvözli, hogy a rendes jogalkotási eljárás fog vonatkozni az emberkereskedelem, különösen a nők és gyermekek kereskedelme, valamint a szexuális kizsákmányolás elleni küzdelmet szolgáló intézkedésekre (az EUMSz 79. cikkének (2) bekezdése és 83. cikkének (1) bekezdése);

39.

üdvözli a minősített többséggel történő döntéshozatal kiterjesztését az oktatás területére, beleértve a sportot is (az EUMSz 165. cikkének (4) bekezdése);

40.

üdvözli, hogy innentől kezdve az együttdöntés alkalmazandó az Európai Unió tisztviselőinek személyzeti szabályzatára (az EUMSz 336. cikke), mivel ez lehetővé fogja tenni a Parlament számára, hogy a Tanáccsal egyenlő feltételek mellett vegyen részt e szabályzat kiigazításában;

41.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés gyökeres fordulatot hoz az Unió pénzügyei terén, különösen az intézményközi kapcsolatok és a döntéshozatali folyamatok tekintetében;

42.

rámutat arra, hogy a Tanácsnak és a Parlamentnek a saját források határain belül meg kell állapodnia a kiadás programozásáról, amely jogilag kötelezővé válik (az EUMSz 312. cikke); üdvözli, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak közösen kell elfogadnia a költségvetés egészét, a többéves pénzügyi keretnek megfelelően; üdvözli a kötelező és nem kötelező kiadások megkülönböztetésének megszüntetését (az EUMSz 314. cikke); üdvözli, hogy a költségvetési rendelet elfogadására a rendes jogalkotási eljárás fog vonatkozni (az EUMSz 322. cikke);

43.

utal 2009. május 7-i állásfoglalására a Lisszaboni Szerződés pénzügyi vonatkozásairól (4);

44.

üdvözli, hogy a minősített többséggel történő szavazás bevezetése, valamint az EUSz V. címe vagy az EUMSz alá tartozó meghatározott területen a rendes jogalkotási eljárás bevezetése tekintetében az egyszerűsített felülvizsgálati eljáráshoz a Parlament egyetértésére van szükség;

45.

tudomásul veszi a tagállamok „kilépési záradékának” bevezetését (az EUSz 50. cikke); hangsúlyozza, hogy a valamely tagállam Unióból való kilépésének módját meghatározó megállapodás nem köthető meg, amíg a Parlament ki nem fejezte egyetértését;

46.

üdvözli, hogy az Unió által aláírt nemzetközi megállapodások széles köréhez a Parlament egyetértésére van szükség; hangsúlyozza abbéli szándékát, hogy adott esetben felkéri a Tanácsot, hogy mindaddig ne kezdjen tárgyalásokat nemzetközi megállapodásokról, amíg a Parlament nem közölte az álláspontját, és tegye lehetővé a Parlament számára, hogy a felelős bizottság jelentése alapján a tárgyalások bármely szakaszában ajánlásokat fogadjon el, és ezeket a tárgyalások lezárása előtt figyelembe vegyék;

47.

sürgeti, hogy a nem KKBP és a KKBP elemeket kombináló, bármely jövőbeli „vegyes” megállapodást rendes körülmények között a megállapodás fő tárgyához közvetlenül kapcsolódó egyetlen jogalap szerint kelljen kezelni; megállapítja, hogy a Parlamentnek joga lesz a konzultációhoz, kivéve, ha a megállapodás kizárólag a KKBP-hez kapcsolódik;

48.

üdvözli, hogy a Bizottság elnökét az Európai Tanács javaslata alapján az Európai Parlament fogja megválasztani, figyelembe véve az európai parlamenti választásokat; utal 2009. május 7-i állásfoglalására: a Lisszaboni Szerződés hatása az Európai Unió intézményi egyensúlyának fejlődésére (5);

49.

üdvözli, hogy a Bizottság alelnökének/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjének kinevezése az Európai Parlament egyetértési szavazatától fog függeni, a Bizottság mint testület más tagjainak kinevezésével egyetemben, és ezért a Parlamenttel szemben elszámoltatható lesz;

50.

üdvözli a Bíróság és a Törvényszék bíráinak és főtanácsnokainak kinevezésére vonatkozóan az EUMSz 255. cikkében előírt új eljárást, amely szerint a nemzeti kormányok határozathozatala előtt egy hét szakértőből álló testületnek – amelynek egyik tagját az Európai Parlament javasolja – kell véleményt adnia a jelöltek feladatuk ellátására való alkalmasságáról;

51.

hangsúlyozza, hogy az európai külügyi szolgálatnak (EKSz) az EUSz 27. cikkének (3) bekezdése szerinti létrehozását illetően átláthatóságra és demokratikus ellenőrzésre van szükség, és emlékeztet az ennek létrehozásával kapcsolatos konzultációhoz való jogára; véleménye szerint az EKSz-nek igazgatási szempontból a Bizottságba kell betagozódnia;

52.

nagyobb egyértelműséget vár az EU különleges képviselőire vonatkozó kritériumok, illetve kinevezésük és értékelésük vonatkozásában, beleértve feladataik meghatározását és célját, megbízatásuk időtartamát, valamint az Unió jövőbeli küldöttségeivel való koordinációt és kiegészítő jellegüket;

53.

hangsúlyozza, hogy az Európai Védelmi Ügynökséget (EVÜ) és az általa végzett tevékenységeket illetően átláthatóságra és demokratikus ellenőrzésre van szükség, nevezetesen az EVÜ vezető tisztségviselője és az Európai Parlament illetékes bizottsága közötti rendszeres információcsere biztosítása révén;

54.

üdvözli az új konzultációs szerepét, amellyel a Parlament a KBER és az EKB Alapokmányának 40. cikke (2) bekezdése szerint rendelkezni fog az EKB Kormányzótanácsa összetételének megváltoztatását illetően;

55.

üdvözli, hogy az ügynökségekre, nevezetesen az Europolra és az Eurojustra fokozottabb parlamenti ellenőrzés fog vonatkozni (az EUMSz 85. és 88. cikke); ezért úgy véli, hogy a kutatási és technológiai fejlesztési közös vállalkozások felállítása (az EUMSZ 187. és 188. cikke) esetében a konzultációs eljárás fenntartása nem feltétlenül felel meg az ügynökségeket létrehozó uniós jogi aktus szellemének;

56.

felhívja az Európai Tanács elnökét, hogy folyamatosan, teljes körűen tájékoztassa a Parlamentet az Európai Tanács üléseinek előkészületeiről, és az ülések eredményeiről lehetőség szerint két munkanapon belül (szükség esetén külön parlamenti ülésen) számoljon be;

57.

felhívja a Tanács rotációs rendszerű elnökségének elnökét, hogy tájékoztassa a Parlamentet az elnökségi programokról és a várt eredményekről;

58.

sürgeti a Bizottság alelnökét/az Unió külügyi és biztonságpolitikai főképviselőjét, hogy a Parlamenttel megfelelő módszerekről állapodjon meg arra nézve, hogy a Parlament az Unió külső fellépésével kapcsolatban teljes körű tájékoztatást kapjon és konzultáljanak vele, kellőképpen bevonva a Parlament minden olyan bizottságát, amely a főképviselő megbízatási körébe tartozó területekért felelős;

59.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi megállapodások megtárgyalása és megkötése tekintetében a Bizottságnak jogi kötelezettsége, hogy az EUMSz 218. cikkében említett, a Tanács által kinevezett különbizottsággal megegyező módon tájékoztassa a Parlamentet a tárgyalások előrehaladásáról; kéri, hogy ezt a tájékoztatást ugyanolyan terjedelemben és ugyanakkor nyújtsák, ahogyan és amikor azt a Tanács fenti cikk szerinti illetékes bizottsága esetében teszik;

60.

üdvözli a Parlament új szerepét a Szerződések módosításának kezdeményezését illetően; ezzel a joggal élni fog, és új elképzeléseket fog előterjeszteni Európa jövőjével kapcsolatban, amikor az új kihívások ezt szükségessé teszik;

61.

üdvözli, hogy a Parlamentnek kezdeményezési joga lesz a saját összetételére vonatkozó javaslatok terén, tiszteletben tartva a Szerződésekben rögzített elveket (az EUSz 14. cikke);

62.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés különleges jogalkotási eljárást vezet be a nem állandó vizsgálóbizottságok szabályait és hatásköreit megállapító rendelkezések elfogadására (az EUMSz 226. cikke);

63.

üdvözli a nemzeti parlamentekre ruházott új jogokat, amelyek az Unió valamennyi jogszabályát illetően a szubszidiaritás elvének alkalmazására vonatkozó előzetes ellenőrzést szolgálják; álláspontja szerint az európai politikák nemzeti parlamentek általi ellenőrzésének megerősítése az Unió tevékenységeivel kapcsolatos lakossági tudatosságot is növelni fogja;

64.

hangsúlyozza, hogy a nemzeti parlamentek új előjogait a Lisszaboni Szerződés hatálybalépésétől kezdődően teljes mértékben tiszteletben kell tartani;

65.

üdvözli a helyi és regionális hatóságok kötelezettségvállalását a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartásával kapcsolatban; tudomásul veszi a Régiók Bizottságának azon jogát, hogy keresetet indítson a Bíróság előtt, amennyiben úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvének megsértésére került sor (a 2. jegyzőkönyv 8. cikkének (2) bekezdése);

66.

nagyra értékeli a jogi aktusokra és a normák hierarchiájára vonatkozó új rendelkezésekből fakadó javulásokat, különösen a felhatalmazáson alapuló jogi aktus létrehozását (az EUMSz 290. cikke), amely lehetővé teszi a Bizottság felhatalmazását általános hatályú nem jogalkotási aktusok elfogadására, vagy valamely jogalkotási aktus nem alapvető rendelkezéseinek módosítására; rámutat arra, hogy a Parlamentnek és a Tanácsnak a jogalkotási aktusban kifejezetten meg kell határoznia a felhatalmazás céljait, tartalmát, hatályát és időtartamát;

67.

külön üdvözli az EUMSz. 290. cikkének (2) bekezdésében foglalt rendelkezést, amely előírja, hogy a Parlamentnek (és a Tanácsnak) joga legyen a hatáskör-átruházás visszavonására és az egyes felhatalmazáson alapuló jogi aktusok ellen kifogások emelésére;

68.

megállapítja, hogy az EUMSz nem határoz meg jogalapot a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokra vonatkozó keretintézkedéshez; javasolja azonban, hogy az intézmények standard szövegről állapodjanak meg az ilyen felhatalmazások esetére, amelyet a Bizottság rendszeresen beilleszthetne a jogalkotási aktusok tervezetébe; hangsúlyozza, hogy ez megőrizné a jogalkotó szabadságát;

69.

felkéri a Bizottságot annak tisztázására, hogy hogyan kívánja értelmezni a Lisszaboni Szerződést elfogadó kormányközi konferencia záróokmányához csatolt 39. nyilatkozatot, amely a pénzügyi szolgáltatások területén a szakértőkkel folytatott konzultációról szól, és hogyan kívánja alkalmazni ezt az értelmezést az EUMSz-ben szereplő, a felhatalmazáson alapuló jogi aktusokról szóló rendelkezések mellett;

70.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályon kívül helyezi az EK-Szerződés jelenlegi, a végrehajtási hatáskörökről szóló 202. cikkét, és helyette az EUMSz 291. cikkében új eljárást – „végrehajtási aktusok” – vezet be, amely lehetőségét nyújt arra, hogy végrehajtási hatásköröket ruházzanak a Bizottságra olyan esetekben, amikor „valamely kötelező erejű uniós jogi aktus végrehajtásának egységes feltételek szerint kell történnie”;

71.

megállapítja, hogy az EUMSz 291. cikkének (3) bekezdése előírja a Parlament és a Tanács számára, hogy előre elfogadja a végrehajtási hatáskörének gyakorlására vonatkozó tagállami ellenőrzési mechanizmusok szabályozását;

72.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés már nem tartalmaz a jelenlegi komitológiai eljárásra vonatkozó alapot, és hogy a hatálybalépéséig el nem fogadott, függőben levő jogalkotási javaslatokat módosítani kell annak érdekében, hogy megfeleljenek az EUMSz 290. és 291. cikkében szereplő követelményeknek;

73.

véleménye szerint a kezdeti időszakra vonatkozóan a Tanáccsal lehetne egyeztetni időközi megoldásról, hogy egy esetleges jogi hiányosság eredményeként semmiféle akadály ne keletkezhessen, és hogy a jogalkotó az új szabályozást a Bizottság javaslatainak kellő figyelembevételét követően elfogadhassa;

74.

felkéri a Bizottságot, hogy küldjön meg a társjogalkotóknak minden olyan, függőben levő javaslatot, amelyre új jogalapokat és megváltozott jogalkotási folyamatokat kell alkalmazni;

75.

rámutat arra, hogy a Parlament fogja eldönteni, milyen álláspontot képvisel a rendes jogalkotási eljárás alá vont ügyekre vonatkozó konzultációs eljárások során már elfogadott véleményeket illetően, és ez korábbi álláspontjának megerősítését vagy új álláspont elfogadását vonhatja maga után; hangsúlyozza, hogy a véleményeknek a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontjaként történő bármiféle megerősítéséről a Parlament kizárólag a Lisszaboni Szerződés hatálybalépését követően szavazhat;

76.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépéséig a „harmadik pillérhez” tartozó, az alapvető jogokkal kapcsolatos dimenzióval rendelkező, még függőben lévő jogalkotási javaslatok elfogadását kizáró intézményközi megállapodást kössenek annak érdekében, hogy ezen ügyekben teljes körű igazságügyi ellenőrzést lehessen gyakorolni, míg az alapvető jogokra semmilyen vagy csak korlátozott hatással járó intézkedéseket a Szerződés hatálybalépése előtt is el lehetne fogadni;

77.

felhívja a többi intézményt, hogy folytassanak tárgyalásokat az alábbiakra kiterjedő intézményközi megállapodás érdekében:

78.

kéri, hogy tegyék naprakésszé a Parlament és a Tanács közötti intézményközi megállapodást, amely meghatározza a külpolitikai intézkedésekre vonatkozó munkakapcsolataikat, beleértve a bizalmas információk az EUSz 14. és 36. cikke és az EUMSz 295. cikke alapján való megosztását;

79.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vegyék fontolóra egy új intézményközi megállapodás megtárgyalását a Parlamenttel, amely a Parlament számára a nemzetközi megállapodások megkötéséhez vezető valamennyi szakaszban biztosítja részvételének lényegi meghatározását;

80.

a többéves pénzügyi keretre (az EUMSz 312. cikke) és a költségvetési rendeletre (az EUMSz 322. cikke) vonatkozó új rendelkezésekre figyelemmel kéri, hogy vizsgálják felül a költségvetési fegyelemről és a hatékony és eredményes pénzgazdálkodásról szóló intézményközi megállapodást;

81.

úgy véli, hogy minden szükséges lépést meg kell tenni az európai információs és kommunikációs politika létrehozásához, és a három intézmény által a kommunikációról tett közös politikai nyilatkozatot az e cél elérése felé tett első lépésnek tekinti;

82.

felhívja a Bizottságot, hogy haladéktalanul terjesszen elő kezdeményezést a „polgári kezdeményezés” végrehajtására, egyértelmű, egyszerű és felhasználóbarát feltételeket állapítva meg e polgári jog gyakorlásához; utal 2009. május 7-i állásfoglalására a Bizottsághoz intézett arra vonatkozó felkéréssel, hogy nyújtson be a polgári kezdeményezés megvalósításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatot (6);

83.

felhívja a Bizottságot, hogy fogadjon el rendeleteket az EUMSz hatékony igazgatásról szóló 298. cikkének végrehajtására, amely választ fog adni a Parlament és az európai ombudsman régóta elhangzott, az európai igazgatásra irányadó, közös igazgatási jogi rendszerre vonatkozó felhívására;

84.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi, hogy az Európai Fejlesztési Alapot bevonják az Unió költségvetésébe, aminek köszönhetően erősödik az uniós fejlesztési politika jelentős részének demokratikus legitimitása; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a 2008/2009-es félidős értékelés alkalmával tegyék meg az Európai Unió költségvetése szempontjából szükséges lépéseket;

85.

az Unió nemzetközi szervezetekben betöltött státuszának sürgős felülvizsgálatát és megerősítését ajánlja, amint a Lisszaboni Szerződés hatályba lép és az Unió lép az Európai Közösségek helyébe;

86.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy állapodjon meg a Parlamenttel az elfogadott jogszabályok és az Alapjogi Charta, illetve a Szerződésekben szereplő – például a megkülönböztetés megelőzésére, a menedékkérők védelmére, az átláthatóság javítására, az adatvédelemre, a kisebbségi jogokra, valamint az áldozatok és gyanúsítottak jogaira vonatkozó politikákat illető – szabályok közötti következetességet biztosító stratégiáról;

87.

arra kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy járuljanak hozzá az európai és nemzeti hatóságok közötti kapcsolatok javításához, különösen a jogalkotási és igazságügyi területen;

88.

felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsa a hatékony közös energiapolitika kialakítását, melynek célja az uniós tagállamok energiapiacainak hatékony összehangolása és e piacok fejlesztése, valamint – az energiaellátás forrásaira és útvonalaira összpontosítva – külső szempontok integrálása;

89.

felhívja a Tanácsot, hogy a Parlamenttel együtt mérlegelje, milyen módon lehetne kihasználni az EUMSz 127. cikkének (6) bekezdésében szereplő rendelkezéseket, amelyek lehetővé teszik, hogy az Európai Központi Bankra „a hitelintézetek és – a biztosítóintézetek kivételével – az egyéb pénzügyi szervezetek prudenciális felügyeletére” vonatkozóan külön feladatokat ruházzanak át;

90.

vállalja, hogy belső szervezetét a Szerződés által újonnan ráruházott feladatkörök gyakorlásának optimalizálása és ésszerűsítése céljából átalakítja;

91.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/46

A.

mivel a Lisszaboni Szerződés mélyreható változtatásokat vezet be az Unió finanszírozásában, különösen az intézményközi kapcsolatok és a döntéshozatali eljárások tekintetében,

B.

mivel a Szerződés egyértelmű hierarchiát állít fel az Unió pénzügyi és költségvetési életére irányadó alapvető aktusok között, ily módon elősegítve a döntéshozatali rendszer nagyon is szükséges tisztázását,

C.

mivel a többéves pénzügyi keret, amely az Unió politikai prioritásait több éven keresztül programozott kiadásokra fordítja le, és meghatározza az Unió kiadásainak plafonértékét egy adott időszakra vonatkozóan, a Lisszaboni Szerződésben jogilag kötelező erejű aktussá válik, amely egy, a többéves pénzügyi keretet meghatározó rendelet elfogadására vonatkozó új speciális jogalapon alapul,

D.

mivel az a tény, hogy egyfelől a pénzügyi keretek, másfelől az Európai Parlament törvényhozási ciklusa és a Bizottság megbízatásának időszaka nem esik egybe, mindeddig azt eredményezte, hogy a Parlament meg volt fosztva költségvetési hatáskörének egy részétől, mert gyakran kötve van az előző parlamenti ciklus alatt tárgyalt és elfogadott pénzügyi kerethez,

E.

mivel, ha nem történik változás az ütemezésben, néhány Parlamentnek soha nem lesz módja alapvető költségvetési döntések meghozatalára, mivel az elődeik által elfogadott pénzügyi keret kiterjed a teljes szóban forgó parlamenti ciklusra,

F.

mivel az egyes költségvetési tételekben jelenleg rendelkezésre álló kevés mozgástér és a rugalmassági mechanizmusokra előirányzott jelentéktelen összegek nagyon megnehezítik az Unió számára, hogy megfelelő választ adhasson a váratlan politikai eseményekre, és ez az éves költségvetési eljárást megfoszthatja értelmétől,

G.

mivel a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése megköveteli, hogy az Unió pénzügyi és költségvetési döntéseiért felelős intézmények megállapodásra jussanak az új jogi aktusokkal és az új döntéshozatali eljárásokkal bevezetett mechanizmusokra történő optimális áttérésről,

H.

mivel a Gazdasági és Monetáris Unió zavartalan működése érdekében az EU költségvetését figyelembe kell venni a tagállamok költségvetési stratégiáinak koordinálása során,

I.

mivel a 2008. december 11-12-i Európai Tanács megerősítette, hogy szükség van a Lisszaboni Szerződésre a kibővült Unió hatékonyabb és demokratikusabb működésének – beleértve a nemzetközi ügyekben is – elősegítése érdekében, és mivel meghatározta a megközelítést és a jogi garanciákat, amelyek kezelni tudják az ír választók által kinyilvánított aggályokat, annak érdekében, hogy a Lisszaboni Szerződés 2009 végéig hatályba léphessen, tiszteletben tartva ugyanakkor a Szerződések céljait és célkitűzéseit,

1.

üdvözli a Lisszaboni Szerződés által az Unió pénzügyeinek demokratikus ellenőrzése és átláthatósága terén elért eredményeket; felhívja a figyelmet arra, hogy az intézményközi egyeztetési mechanizmusokat és a belső együttműködési eljárásokat szükséges megerősíteni és adaptálni annak érdekében, hogy a Parlament teljes mértékben gyakorolhassa új hatásköreit;

2.

sajnálja, hogy az Unió saját forrásai tekintetében a tagállamok nem éltek azzal a lehetőséggel, hogy létrehozzák a tényleges saját források méltányosabb, átláthatóbb, a polgárok által könnyebben megérthető és egy demokratikusabb döntéshozatali eljárásnak alávetett rendszerét;

3.

különösen sajnálja, hogy nem történt előrelépés a tekintetben, hogy a Parlament részt vehessen az Unió rendelkezésére álló saját források korlátai és jellege meghatározásának folyamatában; rámutat arra, hogy a bevételekre vonatkozó döntéshozatal és a kiadásokra vonatkozó döntéshozatal továbbra is külön van választva;

4.

üdvözli azonban az erőfeszítéseket annak biztosítására, hogy a saját forrásokra vonatkozó határozat végrehajtási intézkedéseinek elfogadására olyan sajátos jogalkotási eljárással kerülhet sor, ahol a Tanács csak a Parlament egyetértésének beszerzése után dönthet minősített többséggel;

5.

felhívja a Tanácsot, hogy ahol lehet, ezt a mechanizmust alkalmazza a döntéshozatali eljárás rugalmasabbá tétele érdekében;

6.

üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés formális státuszt adott a többéves pénzügyi keretnek, amely jogilag kötelező erejű aktussá válik; rámutat arra, hogy a többéves pénzügyi keret ütemezi az Unió kiadásait, és megállapítja az uniós költekezés plafonértékét egy adott időszakra vonatkozóan, hozzájárulva ily módon a költségvetési fegyelem megerősítéséhez;

7.

üdvözli azt a tényt, hogy a többéves pénzügyi keretet megállapító rendeletet a Parlamentnek és a Tanácsnak együtt kell majd jóváhagynia, egy speciális eljárás keretében;

8.

sajnálja azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés fenntartotta azt a követelményt, hogy a Tanácsnak egyhangúlag kell eljárnia a többéves pénzügyi keret elfogadásakor, ami a döntéshozatali eljárást nagyon nehézkessé teszi, és a „legkisebb közös nevezőn” alapuló tárgyalásokat ösztönzi; sürgeti ezért az Európai Tanácsot, hogy amint lehetséges éljen azon rendelkezés alkalmazásával, amely lehetővé teszi számára - egyhangú döntéshozatallal - a minősített többségű szavazásra való áttérést a többéves pénzügyi keret elfogadásakor;

9.

sajnálja továbbá, hogy az új eljárásban a Parlament csupán jóváhagyási joggal rendelkezik, és nem valódi együttdöntési jogkörrel; hangsúlyozza azonban, hogy a Lisszaboni Szerződés előírja az intézmények számára, hogy az egész eljárás során tegyenek meg minden szükséges intézkedést a végső siker biztosítása érdekében; felhívja ezért a Tanácsot, hogy már az eljárás kezdetén mutasson hajlandóságot strukturált politikai párbeszéd kialakítására a Parlamenttel az utóbbi prioritásainak teljes mértékű figyelembe vétele érdekében;

10.

megjegyzi, hogy a Lisszaboni Szerződés úgy rendelkezik, hogy a többéves pénzügyi keret nem csupán „a kötelezettségvállalási előirányzatok éves felső határértékeit [határozza meg] kiadási kategóriánként és a kifizetési előirányzatok éves felső határértékét”, hanem megállapítja „az éves költségvetési eljárás zavartalan lefolytatásához szükséges bármely egyéb rendelkezéseket” is (5);

11.

üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés lehetővé teszi az öt évre szóló pénzügyi tervezést, ily módon, ha a szükséges változtatásokat bevezetik, a többéves pénzügyi keret egybeeshet a lehető legnagyobb mértékben a Parlament és a Bizottság mandátumával, amint azt a demokratikus logika megköveteli; hangsúlyozza, hogy sajátos mechanizmusokra lehet szükség a hosszabb távú pénzügyi időszakokra szóló egyedi politikák igényeinek való megfeleléshez;

12.

támogatja ezért az öt évre szóló többéves költségvetési keretre való áttérést, tisztában van azonban azzal, hogy nehéz lehet biztosítani a többéves pénzügyi keret, valamint az Európai Parlament és a Bizottság mandátumának teljes mértékű egybeesését, mivel úgy véli, hogy legalább egyéves tárgyalási időszakra lehet szükség annak lehetővé tételéhez, hogy minden egyes új Parlament és minden egyes új Bizottság alapvető pénzügypolitikai döntéseket hozhasson megbízatásának ideje alatt;

13.

nagyon kedvező véleménye van a többéves pénzügyi keretnek egy átfogó intézményközi stratégiai tervezési logikába való integrálásáról – mely megközelítést ráadásul a Lisszaboni Szerződés is megerősíti –, amint azt az Alkotmányügyi Bizottság intézményi egyensúlyról szóló jelentése (6) is javasolja;

14.

támogatja az említett jelentésben megfogalmazott javaslatot, hogy a biztosok új kollégiuma a „megbízatásának időszakára szóló program” benyújtásakor terjesszen elő javaslatokat a pénzügyi keretre vonatkozó irányvonalakról, amelyeket szükségesnek tart a mandátumára szóló politikai prioritások teljesítéséhez - mely prioritásokat a többéves költségvetési keretben tett javaslatai alapján kell kidolgozni, mihelyt megállapodás születik az intézmények között a parlamenti ciklusra szóló programról;

15.

úgy véli továbbá, hogy a plenáris vitákon és a parlamenti bizottságok előtti meghallgatásokon a Bizottság elnöki tisztségére jelölt személynek már abban a helyzetben kell lennie, hogy fel tudja vázolni az új Bizottság által megvalósítani kívánt politikai célkitűzések várható pénzügyi következményeit;

16.

hangsúlyozza, hogy a fent említett ötéves pénzügyi tervezésre való áttérés a jelenlegi többéves pénzügyi keret 2016 végéig történő meghosszabbítását igényelheti azért, hogy a következő öt évre szóló többéves pénzügyi keret legkésőbb 2017 elején hatályba léphessen (7); azt ajánlja, hogy a következő többéves pénzügyi keretről szóló tárgyalásokat mindenképpen zárják le még 2016 első harmadévének végéig, hogy a 2017-re vonatkozó költségvetési eljárást már a 2017-ben hatályban lévő pénzügyi keret paraméterein belül lehessen lefolytatni;

17.

hangsúlyozza, hogy a tárgyalásokat úgy kell lefolytatni, hogy az intézmények már az új többéves pénzügyi keret 2016-os hatályba lépésével számolhassanak;

18.

úgy véli, hogy a jelenlegi többéves pénzügyi keret meghosszabbítását és kiigazítását is meg kell vizsgálni a következő félidős felülvizsgálat 2010-ben sorra kerülő elvégzése során;

19.

hangsúlyozza, hogy a többéves költségvetési keret jogilag kötelező jellege minden eddiginél nagyobb rugalmasságot követel, hogy az Unió kellően rugalmasan és hatékonyan reagálhasson a váratlan kihívásokra az Európai Unión belül és kívül egyaránt;

20.

felhívja a figyelmet arra, hogy a Lisszaboni Szerződés rendelkezik a meglévő többéves pénzügyi keret legutolsó évre vonatkozó plafonértékeinek és egyéb rendelkezéseinek meghosszabbításáról, amennyiben az új többéves pénzügyi keretet nem fogadják el az előző keret lejárata előtt; ezt további érvnek tekinti a fokozott rugalmasság javára;

21.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza a rugalmassági mechanizmusok megerősítésének fontosságát az egyes tételeken belül és azok között, valamint egyedi rugalmassági eszközök révén, amelyek a határösszegeken túl is mozgósíthatóak;

22.

rámutat arra, hogy a Költségvetési Bizottság ismertetni fogja nézeteit e kérdésekről a 2007–2013-as pénzügyi keret félidős felülvizsgálatáról szóló jelentésének elfogadásakor;

23.

felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy az intézmények még a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt megfelelő időben megállapodásra jussanak a jelenlegi intézményközi megállapodásról egy jogalkotási aktusba foglalt többéves pénzügyi keretre történő áttérés mechanizmusáról, amint azt a Lisszaboni Szerződés előírja; emlékeztet arra, hogy a nemzeti parlamenteknek nyolc hétre van szükségük a jogalkotási aktusok tervezetének ellenőrzéséhez;

24.

ezzel összefüggésben úgy véli, hogy meg kell állapodni az intézményközi megállapodásnak jelenleg részét képező rendelkezések közül, melyeket kell átvinni a többéves pénzügyi keretbe, melyeket kell a jövőbeli pénzügyi rendeletbe integrálni, és melyek indokolhatják egy költségvetési együttműködésről szóló – esetleg új rendelkezésekkel kibővített – intézményközi megállapodás fenntartását; rámutat arra, hogy a jelenlegi intézményközi megállapodás rendelkezéseinek ezen felosztási folyamata figyelembe kell, hogy vegye a magában a Lisszaboni Szerződésben meghatározott kritériumokat;

25.

melegen üdvözli a kötelező kiadások (KK) és a nem kötelező kiadások (NKK) közötti különbségtétel eltörlését, aminek eredményeként a Parlamentnek immár joga van döntést hozni az Unió valamennyi kiadására vonatkozóan, a Tanáccsal egyenlő jogkörben;

26.

hangsúlyozza, hogy a KK és az NKK közötti különbségtétel eltörlése nem sérti az Uniónak a pénzügyi kötelezettségvállalásai betartására vonatkozó kötelezettségét, és üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés elismeri, hogy a Parlament, a Tanács és a Bizottság feladata biztosítani, hogy „az Unió harmadik felekkel szembeni jogi kötelezettségeinek teljesítéséhez szükséges pénzügyi eszközök rendelkezésre álljanak” (8);

27.

megjegyzi, hogy az éves költségvetési eljárásban hozott változásoknak az eljárás egyszerűsítését kell szolgálniuk, azzal, hogy meghatározzák az egyes intézmények általi egy olvasat elvét, és bevezetnek számos olyan mechanizmust, amelyek célja, hogy megkönnyítsék a költségvetési hatóság két ága számára a megállapodás elérését; hangsúlyozza, hogy e változásoknak a bürokrácia csökkenéséhez kell vezetniük;

28.

hangsúlyozza a Bizottságra ruházott szerep megerősítését; a Bizottság kezdeményezési jogot kap a költségvetési szférában, és módosíthatja a költségvetés-tervezetét mindaddig, amíg az egyeztető bizottságot össze nem hívják;

29.

üdvözli, hogy a Szerződés is elismeri, hogy a Bizottság feladata minden szükséges kezdeményezés megtétele a Parlament és a Tanács álláspontjának összeegyeztetése érdekében az egyeztető bizottság eljárása során, felkéri tehát a Bizottságot, hogy töltse be teljes mértékben közvetítői szerepét a Parlament és a Tanács között a megállapodás biztosítása céljából;

30.

felhívja a figyelmet arra, hogy az új eljárás a költségvetési tervezetnek csupán egyetlen olvasatáról rendelkezik minden egyes intézmény részéről; hangsúlyozza, hogy az új eljárás és az egy olvasat de facto nem fogja többé lehetővé tenni az intézmények számára, hogy álláspontjukat második olvasatban kiigazítsák, amint azt eddig megtehették; meg van győződve tehát arról, hogy ez az eljárás meg fogja követelni a Parlamenttől, hogy politikai prioritásait még egy korábbi szakaszban finomítsa, és hogy ennek megfelelően adaptálja operatív megközelítését és szervezési mechanizmusait annak érdekében, hogy elérhesse valamennyi kitűzött célját;

31.

rámutat arra, hogy ezt az egy olvasatot kell felhasználni a Parlament politikai prioritásainak érvényesítésére, és ennek az olvasatnak a Tanáccsal való megállapodás lehetőségét is biztosítania kell, mire az egyeztető bizottság befejezi a munkáját (vagy lehetővé kell tenni, hogy a Parlament nagy többséggel újra elfogadhassa a módosításait, ha a Parlament jóváhagyja, a Tanács viszont elutasítja az egyeztető bizottság által készített szöveget);

32.

ezzel összefüggésben hangsúlyozza a jelenlegihez hasonló pragmatikus menetrend betartásának fontosságát, sürgetve ugyanakkor, hogy az egyeztetést időben kell kezdeményezni; rámutat továbbá arra, hogy az intézmények közötti informális párbeszédet szolgáló mechanizmusok bevezetése lényeges a megállapodás elősegítéséhez még mielőtt az eljárás megkezdődik, majd alatta is végig;

33.

meggyőződése, hogy a Lisszaboni Szerződés megerősíti a Parlament hatásköreit, feltéve, hogy a Parlament biztosítja magának az eszközöket mind a szorosabb menetrend, mind pedig az új eljárás bevezetéséből fakadó, alapos előzetes tervezés iránti nagyobb igény hatékony kezeléséhez;

34.

véleménye szerint az első egyeztető ülést megelőző parlamenti állásfoglalás a jövőben fokozott jelentőséggel bír majd, mivel ez által a Parlament formálisan is kinyilváníthatja a következő költségvetési évre vonatkozó költségvetési prioritásait, anélkül, hogy kötnék a Tanács költségvetési tervezetre vonatkozó álláspontjával kapcsolatos taktikai megfontolások; úgy véli, hogy ez az állásfoglalás ily módon világos képet fog adni a többi intézménynek a Parlament prioritásairól még az intézményközi tárgyalások megkezdése előtt; hozzáteszi, hogy ez lehetőséget teremt az Európai Parlamentnek is, hogy kezdeti iránymutatásokat határozzon meg a kísérleti projektekre és előkészítő tevékenységekre vonatkozóan;

35.

rámutat arra, hogy ezek a prioritások igen hasznosak lesznek a Parlamentnek is, mind a költségvetési tervezet első olvasatára vonatkozó iránymutatásokként, mind pedig tárgyalási mandátumként az egyeztető bizottságba delegált küldöttsége számára;

36.

hangsúlyozza egy trilógus szervezésének fontosságát minden év júliusában annak érdekében, hogy mindegyik intézmény világos képet alkothasson a többi fél prioritásairól, és a Parlament tájékoztathassa a többi intézményt a költségvetés-tervezetről júliusban elfogadandó állásfoglalásának érdemi tartalmáról;

37.

kiemeli a nemzeti parlamentek társbizottságaival való elmélyített párbeszéd kialakításának politikai értékét – mindegyik testület saját jogkörének tiszteletben tartása mellett – a költségvetés-tervezetről és a Parlamentnek az éves költségvetési eljárásra vonatkozó prioritásairól;

38.

hangsúlyozza, hogy az egyeztető bizottságnak a jövőben fontos szerepe lesz olyan testületként, ahol megoldják a költségvetési hatóság két ága közötti politikai nézeteltéréseket; rámutat arra, hogy e bizottság feladata lesz, hogy huszonegy napon belül megállapodást érjen el egy kompromisszumos szövegről, amely hatályba is lép, ha a költségvetési hatóság nem utasítja el; úgy véli, hogy e bizottság tagjainak a legmagasabb politikai szintet kell képviselniük;

39.

üdvözli, hogy a Lisszaboni Szerződés meghatározó szerepet biztosít a Parlamentnek az eljárás végén; rámutat arra, hogy:

40.

hangsúlyozza, hogy kívánatos lenne, ha a Parlament küldöttségének elnöki tisztét az egyeztető bizottságban a Költségvetési Bizottság elnöke töltené be, tagjai között pedig – amennyiben szükséges, és nem sértve a tagok politikai pártok általi kinevezésének politikai jellegét,– e bizottság tagjain kívül a parlamenti szakbizottságok képviselői is helyet kapnának azokban az esetekben, ahol a táragyalások egy, a politikai területükhöz tartozó konkrét kérdést érintenek;

41.

felhívja a Tanácsot, hogy jusson gyorsan megállapodásra a Parlamenttel az egyeztető bizottság működésének módjáról;

42.

a maga részéről úgy véli, hogy az egyeztető bizottságnak legalább kétszer a legmagasabb politikai szinten kellene üléseznie, ha ez szükséges a megállapodás eléréséhez, üléseit pedig egy politikai előkészítő trilógusnak kellene megelőznie, a hagyományos mechanizmusnak megfelelően; megismétli annak szükségességét, hogy a Tanács képviselői e találkozókon politikai tárgyalási mandátummal rendelkezzenek;

43.

javasolja, hogy ezeket az eljárásokat egy intézményközi előkészítő munkacsoport készítse elő, amelynek tagjai az általános előadó és a képviselőcsoportok képviselői a Parlament részéről, valamint a soros EU elnökséget betöltő ország állandó képviselője, akit elkísérhetnek a trojka másik két elnökségének képviselői is;

44.

rámutat továbbá arra, hogy az intézményeknek megállapodásra kell jutniuk az egyeztető bizottság titkárságának összetételéről is, amelynek valószínűleg a költségvetési hatóság két ágának tisztviselői lesznek a tagjai, és a Bizottság segíti a munkájukat;

45.

felhívja a figyelmet arra, hogy az a szabály, amely szerint a Bizottság az egyeztető bizottság összehívása után többé nem módosíthatja a költésgvetés-tervezetét, kizárja a hagyományos őszi kiigazító levél alkalmazását az agrárpolitikára vonatkozó naprakész előrejelzések és azok költségvetési vonzatainak figyelembe vétele céljából; úgy véli, hogy ilyen körülmények között a legmegfelelőbb eljárás az volna, ha a Bizottság –szükség esetén – speciális költségvetés-módosítási tervezetet nyújtana be (mezőgazdasági költségvetés-módosítás), mihelyt véglegesítették valamennyi mezőgazdasági adatot;

46.

hangsúlyozza, hogy a Parlament költségvetési hatáskörének az Unió valamennyi kiadására történő kiterjesztése, párhuzamosan az együttdöntési eljárás szinte minden jogalkotásra történő kiszélesítésével, megköveteli a jogalkotási tevékenység költségvetési dimenziójának fokozottabb figyelembe vételét; ennek fényében lényegesnek tartja a Költségvetési Bizottság és a szektorális szakbizottságok közötti együttműködés fokozását, hogy megfelelő mértékben figyelembe vegyék a Parlament jogalkotási tevékenységének pénzügyi hatását, különösen a többéves pénzügyi keretre és az éves költségvetésre gyakorolt hatását; ennek megfelelően javasolja, hogy a pénzügyi vonatkozású kérdésekkel foglalkozó jogalkotási egyeztető bizottságokban vegyen részt a Költségvetési Bizottság egy tagja is; e célból felhívja a figyelmet a parlamenti reformmal foglalkozó munkacsoport munkájára, nem utolsó sorban a harmadik időközi jelentésben meghatározott parlamenti bizottságok közötti együttműködés sajátos formái tekintetében;

47.

rámutat továbbá arra, hogy a Lisszaboni Szerződés kiterjeszti az Unió valamennyi intézményére a költségvetési fegyelem érvényesítésének kötelezettségét; rámutat arra, hogy a Parlament eljárási szabályzata már előír egy speciális eljárást ezen elv betartásának biztosítására; megítélése szerint ezt az eljárást működőképesebbé és hatékonyabbá kell tenni;

48.

üdvözli, hogy a költségvetési rendelet az általános jogalkotási eljárásnak (együttdöntés) megfelelően, a Számvevőszék véleményének kikérése után, a Parlament és a Tanács által elfogadott rendeletté válik;

49.

rámutat arra, hogy a Lisszaboni Szerződés tartalmazza a jelenlegi intézményközi megállapodás azon rendelkezéseinek azonosítására alkalmazandó főbb rendelkezéseket, amelyeket meg kell tartani a jövőbeli megállapodásban, illetve amelyeket ehelyett a többéves pénzügyi keretbe kell integrálni;

50.

megjegyzi azonban, hogy a költségvetési rendeletbe kellene foglalni valamennyi olyan rendelkezést, amely szükséges a költségvetési eljárás meghatározásához, a Szerződés rendelkezéseivel összhangban (9); úgy véli, hogy ezek a rendelkezések kiterjednének az egyeztető bizottság működésére, az egyeztetést beindító mechanizmusra és természetesen a költségvetési rendelet azon rendelkezéseinek felfrissítésére is, amelyeket közvetlenül érintettek a Lisszaboni Szerződés által bevezetett változások (így a KK és az NKK közötti megkülönböztetés eltörlése, az előirányzatok átvitelére vonatkozó új költségvetési eljárás, stb.);

51.

létfontosságúnak tekinti, hogy az intézmények kellő időben politikai megállapodásra jussanak e kérdésekről, és így, mihelyt hatályba lép a Lisszaboni Szerződés, a költségvetési rendelet megkívánt módosításait mielőbb elfogadhassák az új eljárás alkalmazásával, továbbá, hogy ideiglenes megállapodásokkal tegyék lehetővé a költségvetési eljárás zavartalan folytatását;

52.

felhívja a Bizottságot, hogy kellő időben terjesszen elő javaslatot, amely lehetővé teszi a Parlament és a Tanács számára, hogy megállapodásra jussanak a jelenlegi intézményközi megállapodás érdemi rendelkezéseinek azonosítására alkalmas, a 49. bekezdésben említett kritériumok alkalmazásáról;

53.

úgy véli, hogy a költségvetési rendelet ezen változtatásait szigorúan külön kell tartani a rendelet 2010-re előirányozott hároméves felülvizsgálatától;

54.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése a bevezetendő intézményi újítások - különösen az Európai Tanács intézménnyé tétele, amit állandó elnökség létrehozása kísér, valamint a főképviselői tisztség és európai külügyi szolgálat létrehozása, mely utóbbi feladata a főképviselő munkájának támogatása lesz - révén is hatással lesz az Unió költségvetésére;

55.

megerősíti szándékát, hogy mostantól kezdve teljes mértékben gyakorolja költségvetési hatáskörét ezen intézményi újításokkal összefüggésben, és hangsúlyozza annak fontosságát, hogy kellő időben politikai megállapodásra jusson a Tanáccsal az Európai Tanács, és különösen annak állandó elnöksége, valamint a jövőbeli európai külügyi szolgálat finanszírozásáról; hangsúlyozza, hogy e szolgálat finanszírozásával kapcsolatos valamennyi aspektusnak a költségvetési hatóság felügyelete alatt kell maradnia;

56.

rámutat arra, hogy a KKBP és a közös biztonság- és védelmi politika keretében a Lisszaboni Szerződés olyan új eljárások bevezetéséről rendelkezik, amelyek biztosítják az uniós költségvetéshez való gyors hozzáférést és a tagállami hozzájárulások induló alapjának létrehozását; hangsúlyozza azonban, hogy főszabályként az EU minden külső fellépését közösségi előirányzatokból kell finanszírozni, és csak kivételesen – szükséghelyzetben – uniós költségvetésen kívüli hozzájárulások alapján;

57.

megállapítja, hogy a Lisszaboni Szerződésnek az Unióra ruházott új speciális hatáskörök miatt is lesz – bár csak korlátozott – pénzügyi hatása; kifejezi készségét arra, hogy megfelelő helyzetben elemezze az új hatáskörök gyakorlásának gyakorlati következményeit; úgy véli, hogy e hatásköröket biztosan nem en bloc hajtják végre a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése után azonnal, hanem inkább fokozatosan, ahogy elkészülnek a releváns jogalkotási javaslatok; úgy véli azonban, hogy ezek finanszírozása nem történhet az Unió jelenlegi tevékenységeinek rovására;

58.

meg kívánja hívni a nemzeti parlamenteket, hogy minden évben vegyenek részt egy nyilvános közös vitában a nemzeti és a közösségi költségvetési politikai iránymutatásokról, még az egyes költségvetés-tervezetek parlamenti megvitatását megelőzően, annak érdekében, hogy már a kezdetektől közös keretet hozzanak létre a tagállamok nemzeti politikáinak koordinálására, figyelembe véve ugyanakkor a közösségi hozzájárulást is;

59.

rámutat arra, hogy az EU költségvetési kiadásoknak az Unió főbb célkitűzéseinek fényében történő felosztására vonatkozó döntés szempontjából hasznos tájékoztatást jelentene, ha minden egyes tagállam évente közzétenné azon nemzeti és - adott esetben - regionális költségvetésekből származó előirányzatokat, amelyek hozzájárulnak e célkitűzések eléréséhez;

60.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok parlamentjeinek.

5.8.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 212/54

A.

mivel az ENP és a rövidesen beindítandó keleti partnerségi program elismeri a Moldovai Köztársaság európai törekvéseit és Moldova mint olyan ország jelentőségét, amely mély történelmi, kulturális és gazdasági kapcsolatokat ápol az Európai Unió tagállamaival,

B.

mivel az EU–Moldovai Köztársaság cselekvési terv célja a Moldovai Köztársaság politikai és intézményi reformjainak ösztönzése, beleértve a demokrácia és az emberi jogok, a jogállamiság, az igazságszolgáltatás függetlensége és a média szabadsága, valamint a jószomszédi kapcsolatok területein is,

C.

mivel 2009 júniusára kitűzött cél, hogy megkezdjék a tárgyalásokat a Moldovai Köztársaság és az EU közötti új megállapodásról az EU-Moldova Együttműködési Tanácsban,

D.

mivel a Moldovai Köztársaság az Európa Tanács és az EBESZ tagja, és így elkötelezte magát a demokrácia tényleges előmozdítása és az emberi jogok tiszteletben tartása mellett, többek között a kínzás, a kegyetlen bánásmód és az egyéb embertelen és megalázó bánásmód megelőzése és leküzdése terén,

E.

mivel 2009. április 5-én választásokat tartottak a Moldovai Köztársaságban, és mivel ezeket egy nemzetközi választási megfigyelő misszió kísérte figyelemmel, amely az EBESZ/ODIHR és az Európai Parlament, az EBESZ Parlamenti Közgyűlése és az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése képviselőiből állt,

F.

mivel a választásokat megelőző időszakban komoly aggodalom övezte a közszolgálati média kormányzati ellenőrzését, az ellenzéki vezetők és a magánmédia megfélemlítését és zaklatását, valamint az igazgatási erőforrásokkal a kormánypárt javára történő visszaélést,

G.

mivel 500 000 és 1 millió közötti moldovai él külföldön, és mivel a 2009. április 5-i választások előtt több olyan fellebbezést küldtek a moldovai hatóságoknak a külföldön élő moldovaiakat a szavazás jogától megfosztó intézkedések miatt, amelyeket aláírt számos nem kormányzati szervezet és a moldovai diaszpóra egyesületei, beleértve a Moldovai Köztársaság elnökének, a Parlament elnökének és a Moldovai Köztársaság miniszterelnökének címzett, 2009. februári fellebbezést is, és amelyeket figyelmen kívül hagytak; mivel a Moldovai Köztársaságon kívül élő moldovai szavazók száma nagyon korlátozott (22 000),

H.

mivel a Dnyeszteren-túli szakadár régió de facto hatóságai nagyszámú moldovai állampolgárt megakadályoztak abban, hogy részt vegyenek a választásokon,

I.

mivel a nemzetközi választási megfigyelő misszió előzetes megállapításaiban arra a következtetésre jutott, hogy a választások számos nemzetközi normának és kötelezettségvállalásnak megfeleltek, azonban további előrelépésekre van szükség a választási folyamat nem megfelelő adminisztratív beavatkozástól való mentességének és a közbizalom növelésének biztosítására,

J.

mivel az ellenzéki pártok és a „Koalíció 2009” néven ismert csoport a 2009. április 5-i választások során történt súlyos szabálytalanságokról tettek panaszt a szavazói jegyzékek és kiegészítő jegyzékek előkészítését, valamint a szavazatszámlálást és az eredmények regisztrálását illetően,

K.

mivel a szavazatok újraszámlálása után a választások végső eredményét a Központi Választási Bizottság 2009. április 21-én tette közzé és az Alkotmánybíróság 2009. április 22-én érvényesítette,

L.

mivel a választásokat követő eseményeket erőszak és a moldovai kormány által folytatott, durva megfélemlítési és zaklatási kampány jellemezte, ami kétségeket támasztott a moldovai hatóságoknak a demokratikus értékek és az emberi jogok melletti elkötelezettségét, valamint az e hatóságokba vetett közbizalom meglétét illetően,

M.

mivel a békés tüntetéseket a választások tisztaságával kapcsolatos kételyek és az állami – többek között a választási folyamatot irányító – intézményekkel kapcsolatos bizalmatlanság táplálta, és mivel a sajnálatos erőszakos és vandál cselekedeteket a hatóságok arra használták fel, hogy a civil társadalmat erőszakos és aránytalan válaszlépésekkel megfélemlítsék, valamint hogy tovább korlátozzák a moldovai polgárok már amúgy is törékeny alapvető jogait és szabadságjogait,

N.

mivel elfogadott tény, hogy legalább 310 személyt tartóztattak le, és tartottak fogva; mivel a letartóztatottak közül egyeseket továbbra is börtönben tartanak, és mivel a fogva tartottak rendszeres bántalmazást szenvedtek el a rendőrőrsökön olyan mértékben, ami már kínzásnak minősülhet,

O.

mivel a polgári személyek azonosítatlan rendőrségi egységek általi ütlegelése és indokolatlan letartóztatása úgy tűnt, hogy nem a helyzet lecsillapítására irányul, hanem inkább önkényes elnyomó intézkedésekhez vezet,

P.

mivel a moldovai hatóságok által elkövetett súlyos emberi jogi jogsértések, a civil társadalom képviselőinek és a tüntetők indokolatlan zaklatása, valamint a jogállamiság és a Moldova által is aláírt releváns európai egyezmények semmibe vétele továbbra is folytatódik ebben az országban,

Q.

mivel a moldovai kormány Romániát a választások utáni tüntetésekbe való beavatkozással vádolta, és kiutasította a román nagykövetet; mivel a moldovai kormány visszaállította a vízumkötelezettséget is ezen EU tagállam polgáraival szemben,

R.

mivel hangsúlyozni kell, hogy nem derült fény olyan komoly jelzésekre vagy bizonyítékokra, amelyek alapján bármely EU tagállamot felelősséggel lehetne vádolni az elmúlt hetek erőszakos eseményeiért,

S.

mivel valódi, kiegyensúlyozott partnerség csak közös értékek alapján alakítható ki, különösen a demokráciát, a jogállamiságot, valamint az emberi jogok és polgári szabadságjogok tiszteletben tartását illetően,

T.

mivel a Keleti Partnerség programja révén az Európai Unió fokozottabb stabilitást, felelősségteljesebb kormányzást és gazdasági fejlődést próbál elérni a Moldovai Köztársaságban és a keleti határain fekvő többi országban,

1.

hangsúlyozza az EU és a Moldovai Köztársaság közötti szorosabb kapcsolatok jelentőségét, és megerősíti, hogy továbbra is együttműködésre van szükség az európai kontinens fokozott stabilitásához, biztonságához és jólétéhez való hozzájárulás érdekében, valamint az új törésvonalak létrejöttének megakadályozására;

2.

megerősíti elkötelezettségét egy érdemleges és célorientált párbeszéd folytatása iránt a Moldovai Köztársasággal, de nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy a jogállamiság és az emberi jogok tiszteletben tartása tekintetében határozott rendelkezéseket vezessenek be, miközben hangsúlyozza, hogy a kapcsolatok további – többek között egy új, megerősített megállapodás megkötése révén történő – megerősítését a moldovai hatóságok részéről a demokrácia és az emberi jogok melletti, valódi és tettekben is megnyilvánuló kötelezettségvállalástól kell függővé tenni;

3.

hangsúlyozza, hogy a nemzetközi demokratikus normák betartása a választási folyamat előtt, alatt és után igen fontos a Moldovai Köztársaság és az Európai Unió közötti kapcsolatok további fejlesztése szempontjából;

4.

határozottan elítéli a tömeges zaklatási kampányokat, az emberi jogok durva megsértését és a moldovai kormány által a parlamenti választások után elkövetett minden egyéb jogellenes tevékenységet;

5.

sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy haladéktalanul vessenek véget valamennyi jogellenes letartóztatásnak, és hogy a kormányzati tevékenységet az ország nemzetközi kötelezettségvállalásaival és kötelezettségeivel összhangban folytassák a demokráciát, a jogállamiságot és az emberi jogokat illetően;

6.

különös aggodalmának ad hangot a jogellenes és önkényes letartóztatások, valamint a letartóztatott személyek emberi jogainak – különösen az élethez való jog, a fizikai bántalmazástól, embertelen vagy megalázó bánásmódtól, kínzástól vagy büntetéstől való mentességhez való jog, a szabadsághoz és biztonsághoz való jog, a tisztességes büntetőeljáráshoz való jog és a gyülekezési, az egyesülési és a szólásszabadsághoz való jog – gyakori megsértése miatt, valamint amiatt, hogy e visszaélések továbbra is folytatódnak;

7.

hangsúlyozza, hogy nemzeti párbeszédet kell létrehozni a kormány és az ellenzéki pártok részvételével, komoly erőfeszítéseket téve a demokratikus folyamatok és a demokratikus intézmények működésének alapvető javítása érdekében a Moldovai Köztársaságban, és hogy a párbeszédnek haladéktalanul orvosolnia kell a nemzetközi választási megfigyelő misszió megállapításaiban észrevételezett hiányosságokat;

8.

hangsúlyozza azonban, hogy a Moldovai Köztársaságban igen nagyok a belső feszültségek, és ezért sürgős szükség van arra, hogy független vizsgálóbizottságot hozzanak létre az EU, az Európa Tanács Kínzáselleni Bizottsága és független szakértők részvételével a vizsgálati folyamat pártatlanságának és átláthatóságának biztosítása céljából;

9.

ragaszkodik ahhoz, hogy állítsák bíróság elé mindazokat, akiknek megállapították a felelősségét a fogva tartottak elleni brutális erőszak elkövetéséért; ragaszkodik továbbá ahhoz, hogy a vizsgálóbizottság megállapításai vezessenek a jogrendszer és a rendőrség valódi reformjához a Moldovai Köztársaságban;

10.

kéri, hogy folytassanak külön vizsgálatot a választások utáni események során bekövetkező halálesetekkel, továbbá a fogva tartás ideje alatti nemi erőszakra és bántalmazásra vonatkozó valamennyi váddal, valamint a politikai indíttatású letartóztatásokkal – így például Anatol Mătăsaru és Gabriel Stati ügyével – kapcsolatban;

11.

elítéli a moldovai hatóságok által újságírókkal, a civil társadalom képviselőivel és az ellenzéki pártokkal szemben folytatott zaklatási kampányt, különösen az újságírók letartóztatását és kiutasítását, az internetes oldalakhoz és a tévéállomásokhoz való hozzáférés megszakítását, a propaganda közszolgálati csatornákon való sugárzását és az ellenzéki képviselők közszolgálati médiához való hozzáférésének megtagadását; úgy véli, hogy e cselekedetek célja a Moldovai Köztársaság elszigetelése a belföldi és a nemzetközi médiától és a nyilvánosság ellenőrzésétől; fájlalja és elítéli, hogy e cenzúra a belügyminiszter és az igazságügy-miniszter által nem kormányzati szervezeteknek, politikai pártoknak és a tömegmédiának küldött levelek útján továbbfolytatódik;

12.

határozottan elítéli a moldovai hatóságok döntését, hogy kiutasították a román nagykövetet, és vízumkötelezettséget vezettek be az európai unió ezen tagállamának polgáraival szemben; kitart amellett, hogy elfogadhatatlan az uniós polgárokkal szembeni, nemzeti hovatartozás alapján történő hátrányos megkülönböztetés, és felszólítja a moldovai hatóságokat, hogy állítsák vissza a vízummentességet a romániai állampolgárok számára;

13.

ugyanakkor sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a moldovai állampolgárok számára történő vízumkiadás feltételeinek, különösen a pénzügyi feltételek enyhítése és a szabályozottabb utazási feltételek megteremtése érdekében vizsgálják felül az EU-nak a Moldovai Köztársasággal szembeni vízumrendszerét; reméli azonban, hogy a moldovai állampolgárok nem arra fogják majd felhasználni a jobb vízum- és utazási rendszer előnyeit, hogy tömegesen kivándoroljanak az országból, hanem ez majd arra ösztönzi őket, hogy aktívan hozzájáruljanak hazájuk további fejlődéséhez;

14.

megállapítja, hogy azon állítások, miszerint egy EU-tagállam részt vett az eseményekben, alaptalannak tűnnek, és az ad hoc küldöttségnek a Moldovai Köztársaságban tartott ülésein ezeket nem vitatták meg, és nem is ismételték meg;

15.

azonnali és érdemi bizonyítékot követel a moldovai kormánynak a tüntetők által állítólagosan elkövetett bűncselekményekkel és idegen kormányok részvételével kapcsolatban tett állításainak alátámasztására;

16.

tudomásul veszi a moldovai hatóságok nyilatkozatait, miszerint „a 2009. április 7-i állampuccskísérlettel” kapcsolatban büntetőeljárást indítanak, és felhív arra, hogy a vizsgálatot átlátható módon folytassák le, és tisztázzák a moldovai hatóságoknak egy vagy több harmadik ország ezen eseményekben való esetleges részvételére vonatkozó valamennyi állítását;

17.

miközben elítéli az erőszak és a vandalizmus minden megnyilvánulását, elfogadhatatlannak tartja, hogy minden tiltakozást bűncselekménynek és egy állítólagos „alkotmányellenes összeesküvésnek” állítsanak be; úgy véli, hogy a békés tüntetéseket a választások tisztaságával kapcsolatos kételyek és az állami intézményekkel kapcsolatos bizalmatlanság, valamint a Moldovai Köztársaság társadalmi és gazdasági helyzetével való elégedetlenség jelentős mértékben táplálta;

18.

úgy véli, hogy az ellenzéki pártokkal, a civil társadalommal és a nemzetközi szervezetek képviselőivel folytatott konstruktív párbeszéd az egyetlen út, amely a Moldovai Köztársaságot kivezeti a jelenlegi helyzetből;

19.

hangsúlyozza, hogy új választások esetén konszenzusra lesz szükség az ellenzék és a kormány között a választási eljárást javító konkrét intézkedésekről;

20.

ismételten hangsúlyozza az igazságszolgáltatás és a média függetlenségének jelentőségét, és további lépéseket sürget az összes média, köztük a Moldovai Rádió és Televízió szerkesztői függetlenségének biztosítására, valamint a ProTV csatornával szembeni megfélemlítések és az engedélyének meghosszabbításával kapcsolatos fenyegetések megszüntetésére, továbbá a moldovai választási törvény jelentős javítása érdekében, amelyek mind alapvető fontosságúak minden jövőbeli választási folyamat és a Moldovai Köztársaság demokratikus megszilárdítása szempontjából;

21.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a moldovai kormány semmilyen erőfeszítést nem tett annak érdekében, hogy az Európa Tanács Velencei Bizottsága javaslatainak megfelelően lehetővé tegye a szavazást a külföldön élő moldovai állampolgárok számára; sürgeti a moldovai hatóságokat, hogy megfelelő időben fogadják el az ehhez szükséges intézkedéseket;

22.

hangsúlyozza, hogy jelentős eltérések tapasztalhatók az EBESZ/ODIHR által a választások lebonyolításáról készített előzetes jelentés és a számos moldovai nem kormányzati szervezet széles körű szabálytalanságokkal kapcsolatos értékelése között; rámutat arra, hogy ezeket a jelentős eltéréseket figyelembe kell venni az EBESZ/ODIHR választási megfigyelő tevékenységeinek és a nemzetközi választási megfigyelő missziókhoz való EU hozzájárulás bármely jövőbeli felülvizsgálata során;

23.

úgy véli, hogy a Moldovai Köztársaságban élőkkel szembeni hitelességének megőrzése érdekében az EU-t be kell vonni a jelenlegi helyzet proaktív, mélyreható és átfogó kezelésébe; sürgeti, hogy a Tanács fontolja meg egy jogállamiság-misszió Moldovai Köztársaságba való kiküldésének lehetőségét annak érdekében, hogy segítséget nyújtson a bűnüldöző hatóságoknak reformfolyamatuk végrehajtásában, különösen a rendőrség és az igazságszolgáltatás területén;

24.

hangsúlyozza, hogy a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamoknak teljes mértékben ki kell használniuk az európai szomszédsági politikai programot, és különösen a keleti partnerségre vonatkozó új programot a nagyobb stabilitás, a jobb kormányzás és kiegyensúlyozottabb gazdasági fejlődés érdekében a Moldovai Köztársaságban és az Unió keleti határain lévő más országokban;

25.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a Moldovai Köztársaság számára az emberi jogok és az alapvető szabadságok terén rendelkezésre álló uniós támogatás hatóköre szélesebb legyen, elsősorban a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze és az európai szomszédságpolitikai eszköz rendelkezéseinek teljes körű felhasználása révén; felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be részletes jelentést az összes EU támogatás Moldovai Köztársaságban történő felhasználásáról, különös tekintettel a felelősségteljes kormányzás és a demokratikus fejlődés céljaira előirányzott támogatásokra;

26.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy erősítsék meg az EU moldovai különmegbízottjának megbízatását, mind hatáskör, mind pedig eszközök tekintetében;

27.

megismétli a Moldovai Köztársaság területi integritása iránti támogatását, és rámutat arra, hogy erőteljesebb uniós szerepvállalásra van szükség a Dnyeszteren-túli kérdésre vonatkozó megoldás megtalálása tekintetében;

28.

ismételten hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak hatáskörén belül mindent meg kell tennie azért, hogy valódi európai jövőt ajánljon a Moldovai Köztársaság népének; sürget minden politikai erőt a Moldovai Köztársaságban és Moldova partnerországaiban, hogy ne éljenek vissza a jelenlegi instabil helyzettel, és ne térítsék le Moldovát az Európa felé vezető útról;

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európa Tanács és az EBESZ Parlamenti Közgyűlésének, valamint a Moldovai Köztársaság kormányának és parlamentjének.