ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.CE2010.184.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 184E

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

53. évfolyam
2010. július 8.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Európai Parlament
ÜLÉSSZAK: 2009–2010
2009. április 22–24-i ülések
Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 252 E, 2009.10.22.
A 2007. évi mentesítésről szóló, 2009. április 23-én elfogadott szövegeket a Hivatalos Lap 2009.9.26-i L sorozatának 255. számában tették közzé.
ELFOGADOTT SZÖVEGEK

 

2009. április 22., szerda

2010/C 184E/01

Az előcsatlakozási támogatás költségvetési végrehajtásának ellenőrzése
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) 2007-es költségvetési végrehajtásának ellenőrzéséről (2008/2206(INI))

1

2010/C 184E/02

A bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatóságáról (2008/2233(INI))

7

2010/C 184E/03

2008. évi jelentés a Petíciós Bizottság tevékenységéről
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2008-as évben folytatott tanácskozásairól (2008/2301(INI))

12

2010/C 184E/04

A férfiak és a nők közötti egyenlőség integrált megközelítése a bizottságok és küldöttségek munkája keretében
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről a bizottságok és küldöttségek munkája keretében (2008/2245(INI))

18

2010/C 184E/05

Ideiglenes kereskedelmi megállapodás Türkmenisztánnal
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a Türkmenisztánnal kötött ideiglenes kereskedelmi megállapodásról

20

2010/C 184E/06

Közös bevándorlási politika Európa számára
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása egy közös bevándorláspolitikáról Európa számára: elvek, fellépések és eszközök (2008/2331(INI))

23

2010/C 184E/07

A TEN-T politika jövőjéről szóló zöld könyv
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a TEN-T hálózat jövőjéről szóló zöld könyvről (2008/2218(INI))

35

 

2009. április 23., csütörtök

2010/C 184E/08

Az erdőirtás és az erdőpusztulás
Az Európai Parlament 2009. április 23-i állásfoglalása az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezeléséről az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben

41

2010/C 184E/09

A városi mobilitásra vonatkozó cselekvési terv
Az Európai Parlament 2009. április 23-i állásfoglalása a városi mobilitásról szóló cselekvési tervről (2008/2217(INI))

43

2010/C 184E/10

Az intelligens közlekedési rendszerekre vonatkozó cselekvési terv
Az Európai Parlament 2009. április 23-i állásfoglalása az intelligens közlekedési rendszerekről szóló cselekvési tervről (2008/2216(INI))

50

 

2009. április 24., péntekig

2010/C 184E/11

A nők jogai Afganisztánban
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a nők jogairól Afganisztánban

57

2010/C 184E/12

A Sierra Leone-i különleges bíróság
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a Sierra Leone-i különleges bíróság támogatásáról

60

2010/C 184E/13

Az ashrafi táborban tartózkodó személyek humanitárius helyzete
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása az ashrafi táborban tartózkodó személyek humanitárius helyzetéről

62

2010/C 184E/14

A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme - Csalás elleni küzdelem - 2007-es éves jelentés
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről – Éves jelentés, 2007 (2008/2242(INI))

63

2010/C 184E/15

Képviselői mentelmi jog Lengyelországban
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a parlamenti mentelmi jogról Lengyelországban (2008/2232(INI))

72

2010/C 184E/16

Irányítás a közös halászati politika keretében: az Európai Parlament, a regionális tanácsadó testületek és a többi szereplő
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a közös halászati politika keretében az irányításról: az Európai Parlament, a regionális tanácsadó testületek és egyéb szereplők (2008/2223(INI))

75

2010/C 184E/17

A tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozása
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról

79

2010/C 184E/18

A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontokról (2008/2208(INI))

82

2010/C 184E/19

Éves vita a 2008-ban elért haladásról a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségben
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülésen alapuló térség megvalósulását illetően elért 2008. évi haladásról szóló éves vitáról (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke)

90

2010/C 184E/20

A G20 csúcstalálkozó következtetései
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a G20-csoport 2009. április 2-i londoni csúcstalálkozójáról

94

2010/C 184E/21

A jólét és a stabilitás megszilárdítása a Nyugat-Balkánon
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a nyugat-balkáni országok stabilitásának és jólétének megszilárdításáról (2008/2200(INI))

100

2010/C 184E/22

Bosznia-hercegovinai helyzet
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a bosznia-hercegovinai helyzetről

107

2010/C 184E/23

A fogyatékossággal élők jogai
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény és fakultatív jegyzőkönyvének az Európai Közösség általi megkötéséről

111

2010/C 184E/24

A Bizottság közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 25. éves jelentése (2007)
Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a Bizottságnak a közösségi jog alkalmazásának nyomon követéséről szóló 25. éves jelentéséről (2007) (2008/2337(INI))

114

 

AJÁNLÁSOK

 

Európai Parlament

2010/C 184E/25

Az etnikai és faji alapú profilalkotás, nevezetesen a terrorelhárításnál, jogérvényesítésnél, bevándorlásnál, valamint vám- és határellenőrzésnél
Az Európai Parlament 2009. április 24-i ajánlása a Tanácshoz a terroristaellenes műveletek, a rendfenntartás, a bevándorlás ellenőrzése, valamint a vámeljárások és a határellenőrzések során felmerülő, az etnikai vagy faji hovatartozás ismérvein alapuló profilalkotás problémájáról (2008/2020(INI))

119

2010/C 184E/26

A nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról szóló szerződés jövőjéről
Az Európai Parlament 2009. április 24-i ajánlása a Tanácshoz a nukleáris fegyverek elterjedésének megakadályozásáról és az atomsorompó-szerződés jövőjéről szóló, a Tanácshoz benyújtott európai parlamenti ajánlásról (2008/2324(INI))

127

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Parlament

 

2009. április 22., szerda

2010/C 184E/27

Küzdelem a nők elleni erőszak ellen
Az Európai Parlament nyilatkozata a Mondj nemet a nők elleni erőszakra kampányról

131

 

II   Közlemények

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL, SZERVEITŐL, HIVATALAITÓL ÉS ÜGYNÖKSÉGEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

 

Európai Parlament

 

2009. április 22., szerda

2010/C 184E/28

Aldo Patriciello parlamenti mentelmi jogának fenntartása iránti kérelem
Az Európai Parlament 2009. április 22-i határozata az Aldo Patriciello kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelemről (2008/2323(IMM))

134

2010/C 184E/29

Renato Brunetta képviselői mentelmi jogának fenntartására irányuló kérelem
Az Európai Parlament 2009. április 22-i határozata a Renato Brunetta kiváltságainak és mentességeinek fenntartására irányuló kérelemről (2008/2147(IMM))

135

2010/C 184E/30

Antonio Di Pietro képviselői mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem
Az Európai Parlament 2009. április 22-i határozata az Antonio Di Pietro mentelmi jogáról és kiváltságairól szóló konzultációra irányuló kérelemről (2008/2146(IMM))

136

2010/C 184E/31

Hannes Swoboda mentelmi jogának felfüggesztése
Az Európai Parlament 2009. április 22-i határozata Hannes Swoboda mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelemről (2009/2014(IMM))

137

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Parlament

 

2009. április 22., szerda

2010/C 184E/32

Megállapodás az EK és Pakisztán között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösség és a Pakisztáni Iszlám Köztársaság között a légi szolgáltatások bizonyos kérdéseiről létrejött megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0081 – C6-0080/2009 – 2008/0036(CNS))

138

2010/C 184E/33

Csatlakozás az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának 61. számú előírásához ***
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az Európai Közösségnek az Egyesült Nemzetek Európai Gazdasági Bizottságának a haszonjárművek a vezetőfülke hátsó falától előre elhelyezkedő külső kinyúlások szempontjából történő jóváhagyásáról szóló 61. számú előírásához való csatlakozásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0675 – 7240/2009 – C6-0119/2009 – 2008/0205(AVC))

139

2010/C 184E/34

A lófélék mozgására és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételek *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a lófélék mozgására és harmadik országból történő behozatalára irányadó állat-egészségügyi feltételekről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0715 – C6-0479/2008 – 2008/0219(CNS))

140

2010/C 184E/35

A mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályok *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a mezőgazdasági termékek feldolgozásával előállított egyes árucikkekre alkalmazandó kereskedelmi szabályokról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (kodifikált szöveg) (COM(2008)0796 – C6-0018/2009 – 2008/0226(CNS))

141

2010/C 184E/36

A szociális biztonsági rendszerek koordinálása ***II
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és mellékletei tartalmának meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó tanácsi közös álláspontról (14518/1/2008 – C6-0003/2009 – 2006/0008(COD))

142

P6_TC2-COD(2006)0008Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet módosításáról és mellékletei tartalmának meghatározásáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

142

2010/C 184E/37

A szociális biztonsági rendszerek koordinációja: végrehajtási rendelet ***II
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Tanácsi közös álláspontjáról a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtási szabályainak megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel (14516/4/2008 – C6-0006/2009 – 2006/0006(COD))

143

P6_TC2-COD(2006)0006Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet végrehajtására vonatkozó eljárás megállapításáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

143

2010/C 184E/38

Európai mérésügyi kutatási és fejlesztési program ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a több tagállam által indított európai metrológiai kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0814 – C6-0468/2008 – 2008/0230(COD))

144

P6_TC1-COD(2008)0230Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. áprils 22-én került elfogadásra a több tagállam által indított európai metrológiai kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

144

2010/C 184E/39

A fát és fatermékeket forgalmazó piaci szereplők kötelezettségei ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0644 – C6-0373/2008 – 2008/0198(COD))

145

P6_TC1-COD(2008)0198Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

145

MELLÉKLET

161

2010/C 184E/40

A minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezés *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok minimális kőolaj- és/vagy kőolajtermék-készletezési kötelezettségéről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0775 – C6-0511/2008 – 2008/0220(CNS))

162

2010/C 184E/41

A létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózata *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a létfontosságú infrastruktúrák figyelmeztető információs hálózatáról (CIWIN) szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0676 – C6-0399/2008 – 2008/0200(CNS))

174

2010/C 184E/42

A közéleti személyiségek védelmére szolgáló európai hálózat *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Holland Királyságnak a közéleti személyiségek védelmére szolgáló európai hálózat létrehozásáról szóló, 2002/956/IB határozat módosításáról szóló tanácsi határozat elfogadásáról szóló kezdeményezéséről (16437/2008 – C6-0029/2009 – 2009/0801(CNS))

181

2010/C 184E/43

A gyapotágazatra vonatkozó nemzeti szerkezetátalakítási programok *
Az Európai Parlament 2009 április 22-i jogalkotási állásfoglalása a 637/2008/EK rendeletnek a gyapotágazatra vonatkozó nemzeti szerkezetátalakítási programok tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0037 – C6-0063/2009 – 2009/0008(CNS))

182

2010/C 184E/44

Az Alpesi Egyezmény közlekedés területén történő végrehajtásáról szóló jegyzőkönyv (Közlekedési jegyzőkönyv) *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az Alpesi Egyezmény közlekedés területén történő végrehajtásáról szóló jegyzőkönyvnek az Európai Közösség részéről történő jóváhagyásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0895 – C6-0073/2009 – 2008/0262(CNS))

183

2010/C 184E/45

2/2009. sz. költségvetés-módosítási tervezet
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó, 2/2009. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. szakasz - Bizottság (6953/2009 – C6-0077/2009 – 2009/2010(BUD))

184

2010/C 184E/46

3/2009. számú költségvetés-módosítása
Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása az Európai Unió 2009-es pénzügyi évre vonatkozó, 3/2009. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. Szakasz - Bizottság (8153/2009 – C6-0118/2009 – 2009/2017(BUD))

185

2010/C 184E/47

A villamos energia belső piaca ***II
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására vonatkozóan kialakított tanácsi közös álláspontról (14539/2/2008 – C6-0024/2009 – 2007/0195(COD))

186

P6_TC2-COD(2007)0195Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a villamos energia belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/54/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

186

2010/C 184E/48

Az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség ***II
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (14541/1/2008 – C6-0020/2009 – 2007/0197(COD))

187

P6_TC2-COD(2007)0197Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

187

2010/C 184E/49

A hálózathoz való hozzáférés: a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme ***II
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (14546/2/2008 – C6-0022/2009 – 2007/0198(COD))

188

P6_TC2-COD(2007)0198Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről és az 1228/2003/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

188

2010/C 184E/50

A földgáz belső piaca ***II
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezésérőlszóló európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására vonatkozóan kialakított tanácsi közös álláspontról (14540/2/2008 – C6-0021/2009 – 2007/0196(COD))

189

P6_TC2-COD(2007)0196Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a földgáz belső piacára vonatkozó közös szabályokról és a 2003/55/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

189

2010/C 184E/51

A földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés ***II
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről szóló 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozóan kialakított tanácsi közös álláspontról (14548/2/2008 – C6-0023/2009 – 2007/0199(COD))

190

P6_TC2-COD(2007)0199Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a földgázszállító hálózatokhoz való hozzáférés feltételeiről és az 1775/2005/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

190

2010/C 184E/52

Az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök: ISA ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0583 – C6-0337/2008 – 2008/0185(COD))

191

P6_TC1-COD(2008)0185Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA) szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

191

2010/C 184E/53

A peszticidek kijuttatására szolgáló gépek ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a gépekről szóló, 2006. május 17-i 2006/42/EK irányelvnek a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0535 – C6-0307/2008 – 2008/0172(COD))

192

P6_TC1-COD(2008)0172Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a 2006/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek a peszticidek kijuttatására szolgáló gépek tekintetében történő módosításáról szóló 2009/.../EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

192

MELLÉKLET

193

2010/C 184E/54

A gumiabroncsok címkézése az üzemanyag-hatékonysággal összefüggésben ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0779 – C6-0411/2008 – 2008/0221(COD))

193

P6_TC1-COD(2008)0221Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a gumiabroncsok üzemanyag-hatékonyság és más lényeges paraméterek tekintetében történő címkézéséről szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

194

I. MELLÉKLET

204

II. MELLÉKLET

206

III. MELLЙKLET

211

IV. MELLÉKLET

211

2010/C 184E/55

A 717/2007/EK rendelet (mobiltelefon-hálózatok) és a 2002/21/EK irányelv (elektronikus hírközlés) módosítása ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségen belüli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 717/2007/EK rendelet, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0580 – C6-0333/2008 – 2008/0187(COD))

212

P6_TC1-COD(2008)0187Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a Közösségen belüli nyilvános mobiltelefon-hálózatok közötti barangolásról (roaming) szóló 717/2007/EK rendelet, valamint az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv módosításáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

212

2010/C 184E/56

A jelentésekre és a dokumentációra vonatkozó kötelezettségek vállalatok egyesülése és szétválása esetén ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK és a 2005/56/EK tanácsi irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0576 – C6-0330/2008 – 2008/0182(COD))

213

P6_TC1-COD(2008)0182Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a 77/91/EGK, a 78/855/EGK, a 82/891/EGK és a 2005/56/EK tanácsi irányelvnek az egyesülések és szétválások esetében alkalmazandó jelentési és dokumentációs kötelezettségek tekintetében történő módosításáról szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

213

2010/C 184E/57

Biztosítás és viszontbiztosítás (SOLVENCY II) ***I
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló módosított javaslatról (átdolgozás) (COM(2008)0119 – C6-0231/2007 – 2007/0143(COD))

214

P6_TC1-COD(2007)0143Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 22-én került elfogadásra a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel (Szolvencia II)

215

2010/C 184E/58

Ideiglenes megállapodás Türkmenisztánnal *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Türkmenisztán közötti, a kereskedelemre és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekre vonatkozó ideiglenes megállapodás megkötéséről szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (5144/1999 – COM(1998)0617 – C5-0338/1999 – 1998/0304(CNS))

215

2010/C 184E/59

Közösségi nukleáris biztonsági keret *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a nukleáris biztonsági közösségi keretrendszer létrehozásáról szóló tanácsi (Euratom) irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0790 – C6-0026/2009 – 2008/0231(CNS))

216

2010/C 184E/60

A közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a közös halászati politika szabályainak betartását biztosító közösségi ellenőrző rendszer létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0721 – C6-0510/2008 – 2008/0216(CNS))

232

2010/C 184E/61

A halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvása *
Az Európai Parlament 2009. április 22-i jogalkotási állásfoglalása a halászati erőforrások technikai intézkedések révén történő megóvásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0324 – C6-0282/2008 – 2008/0112(CNS))

253

 

2009. április 23-i, csütörtök

2010/C 184E/62

A távolsági autóbusszal és autóbusszal történő nemzetközi személyszállítás piacához való hozzáférés ***II
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó tanácsi közös álláspontról (11786/1/2008 – C6-0016/2009 – 2007/0097(COD))

260

P6_TC2-COD(2007)0097Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól és az 561/2006/EK rendelet módosításáról szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

260

2010/C 184E/63

A közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályai ***II
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására irányuló tanácsi közös álláspontról (11783/1/2008 – C6-0015/2009 – 2007/0098(COD))

261

P6_TC2-COD(2007)0098Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

261

2010/C 184E/64

A nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályai ***II
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására vonatkozó tanácsi közös álláspontról (11788/1/2008 – C6-0014/2009 – 2007/0099(COD))

262

P6_TC2-COD(2007)0099Az Európai Parlament álláspontja, amely második olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

262

2010/C 184E/65

Az épületek energiateljesítménye ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása az épületek energiateljesítményéről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0780 – C6-0413/2008 – 2008/0223(COD))

263

P6_TC1-COD(2008)0223Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra az épületek energiateljesítményéről szóló 2009/…EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

264

I. MELLÉKLET

286

II. MELLÉKLET

288

III. MELLÉKLET

289

IV. MELLÉKLET

289

V. MELLÉKLET

290

VI. MELLÉKLET

290

2010/C 184E/66

Hitelminősítő intézetek ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a hitelminősítő intézetekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0704 – C6-0397/2008 – 2008/0217(COD))

292

P6_TC1-COD(2008)0217Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra a hitelminősítő intézetekről szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

292

2010/C 184E/67

A tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogai ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0816 – C6-0476/2008 – 2008/0246(COD))

293

P6_TC1-COD(2008)0246Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra a tengeri és belvízi közlekedést igénybe vevő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

294

I. MELLÉKLET

309

II. MELLÉKLET

309

III. MELLÉKLET

310

IV. MELLÉKLET

311

2010/C 184E/68

Az autóbusszal közlekedő utasok jogai ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása az autóbusszal közlekedő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0817 – C6-0469/2008 – 2008/0237(COD))

312

P6_TC1-COD(2008)0237Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra az autóbusszal közlekedő utasok jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi jogszabályok alkalmazásáért felelős nemzeti hatóságok közötti együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

313

I. MELLÉKLET

329

II. MELLÉKLET

330

2010/C 184E/69

A szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi ideje ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a szerzői jogok és szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre vonatkozó javaslatról (COM(2008)0464 – C6-0281/2008 – 2008/0157(COD))

331

P6_TC1-COD(2008)0157Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra a szerzői jog és egyes szomszédos jogok védelmi idejéről szóló 2006/116/EK irányelvet módosító 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

332

2010/C 184E/70

Intelligens közlekedési rendszerek a közúti közlekedés területén ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keret megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0887 – C6-0512/2008 – 2008/0263(COD))

338

P6_TC1-COD(2008)0263Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keret megállapításáról szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

339

I. MELLÉKLET

348

II. MELLÉKLET

349

III. MELLÉKLET

352

2010/C 184E/71

A második Marco Polo program ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása az árufuvarozási rendszer környezetvédelmi teljesítményjavításának közösségi pénzügyi támogatására irányuló második Marco Polo program (Marco Polo II.) létrehozásáról szóló 1692/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0847 – C6-0482/2008 – 2008/0239(COD))

353

P6_TC1-COD(2008)0239Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra az árufuvarozási rendszer környezetvédelmi teljesítményjavításának közösségi pénzügyi támogatására irányuló második Marco Polo program (Marco Polo II.) létrehozásáról szóló 1692/2006/EK rendelet módosításáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

353

2010/C 184E/72

A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0852 – C6-0509/2008 – 2008/0247(COD))

354

P6_TC1-COD(2008)0247Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

354

MELLÉKLET

367

2010/C 184E/73

A határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok ***I
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0414 – C6-0257/2008 – 2008/0142(COD))

368

P6_TC1-COD(2008)0142Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 23-án került elfogadásra a határokon átnyúló egészségügyi ellátásra vonatkozó betegjogok érvényesítéséről szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

369

2010/C 184E/74

A betegek biztonsága *
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és ellenőrzését is magában foglaló betegbiztonságról szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2008)0837 – C6-0032/2009 – 2009/0003(CNS))

395

2010/C 184E/75

A ritka betegségek területén megvalósítandó európai fellépés *
Az Európai Parlament 2009. április 23-i jogalkotási állásfoglalása a ritka betegségek területén megvalósítandó európai fellépésről szóló tanácsi ajánlásra irányuló javaslatról (COM(2008)0726 – C6-0455/2008 – 2008/0218(CNS))

404

 

2009. április 24., péntekig

2010/C 184E/76

A fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény *
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezmény Európai Közösség által történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0530 – C6-0116/2009 – 2008/0170(CNS))

413

2010/C 184E/77

A fogyatékossággal élők jogairól szóló ENSZ-egyezmény (fakultatív jegyzőkönyv) *
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a fogyatékossággal élő személyek jogairól szóló ENSZ-egyezményhez kapcsolódó fakultatív jegyzőkönyv Európai Közösség által történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0530 – C6-0117/2009 – 2008/0171(CNS))

414

2010/C 184E/78

A növényvédő szerekre vonatkozó statisztikák ***II
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a Tanács közös álláspontjáról a növényvédő szerekre vonatkozó statisztikákról szóló európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadása tekintetében (11120/2/2008 – C6-0004/2009 – 2006/0258(COD))

415

P6_TC2-COD(2006)0258Az Európai Parlament álláspontja amely második olvasatban 2009. április 24-én került elfogadásra a növényvédő szerekre vonatkozó statisztikáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

415

I. MELLÉKLET

422

II. MELLÉKLET

423

III. MELLÉKLET

425

2010/C 184E/79

Az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezése ***I
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0399 – C6-0277/2008 – 2008/0151(COD))

439

P6_TC1-COD(2008)0151Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 24-én került elfogadásra az energiával kapcsolatos termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapítási kereteinek létrehozásáról szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

440

MELLÉKLET

440

2010/C 184E/80

Az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek ***I
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0311 – C6-0203/2008 – 2008/0098(COD))

441

P6_TC1-COD(2008)0098Az Európai Parlament álláspontja amely első olvasatban 2009. április 24-án került elfogadásra az építési termékek forgalmazására vonatkozó harmonizált feltételek megállapításáról szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

441

I. MELLÉKLET

472

II. MELLÉKLET

474

III. MELLÉKLET

476

IV. MELLÉKLET

477

V. MELLÉKLET

478

VI. MELLÉKLET

481

2010/C 184E/81

A Közösségben történő, határokon átnyúló fizetések ***I
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségben történő, határokon átnyúló fizetésekről szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0640 – C6-0352/2008 – 2008/0194(COD))

483

P6_TC1-COD(2008)0194Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 24-én került elfogadásra a Közösségben történő, határokon átnyúló fizetésekről és a 2560/2001/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

483

2010/C 184E/82

Az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenysége ***I
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0627 – C6-0350/2008– 2008/0190(COD))

484

P6_TC1-COD(2008)0190Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 24-én került elfogadásra az elektronikuspénz-kibocsátó intézmények tevékenységének megkezdéséről, folytatásáról és prudenciális felügyeletéről, a 2005/60/EK és a 2006/48/EK irányelv módosításáról, valamint a 2000/46/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló 2009/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

484

2010/C 184E/83

Állati melléktermékek ***I
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) irányuló javaslatról (COM(2008)0345 – C6-0220/2008 – 2008/0110(COD))

485

P6_TC1-COD(2008)0110Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2009. április 24-én került elfogadásra a nem emberi fogyasztásra szánt állati melléktermékekre és a belőlük származó termékekre vonatkozó egészségügyi szabályok megállapításáról és az 1774/2002/EK rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (állati melléktermékekre vonatkozó rendelet) elfogadására tekintettel

485

2010/C 184E/84

Középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus a tagállamok fizetési mérlegéhez *
Az Európai Parlament 2009.április 24-i jogalkotási állásfoglalása a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus létrehozásáról szóló 332/2002/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2009)0169 – C6-0134/2009 – 2009/0053(CNS))

486

2010/C 184E/85

A megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatása *
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló 2003/48/EK irányelv módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0727 – C6-0464/2008 – 2008/0215(CNS))

488

 

2009. április 24, péntekig

2010/C 184E/86

Közös hozzáadottértékadó-rendszer az importtal és más határokon átnyúló műveletekkel kapcsolatos adócsalások vonatkozásában *
Az Európai Parlament 2009. április 24-i jogalkotási állásfoglalása a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelvnek az importtal és más határokon átnyúló ügyletekkel kapcsolatos adócsalás tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2008)0805 – C6-0039/2009 – 2008/0228(CNS))

519

Jelmagyarázat

*

Konzultációs eljárás

**I

Együttműködési eljárás: első olvasat

**II

Együttműködési eljárás: második olvasat

***

Hozzájárulási eljárás

***I

Együttdöntési eljárás: első olvasat

***II

Együttdöntési eljárás: második olvasat

***III

Együttdöntési eljárás: harmadik olvasat

(A Bizottság által javasolt jogalap határozza meg az eljárás típusát)

Politikai módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér és dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▐ jel mutatja.

Technikai módosítások és a szolgálatok kiigazításai: az új vagy módosított szöveget dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ║ jel mutatja.

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Európai Parlament ÜLÉSSZAK: 2009–2010 2009. április 22–24-i ülések Ezen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 252 E, 2009.10.22. A 2007. évi mentesítésről szóló, 2009. április 23-én elfogadott szövegeket a Hivatalos Lap 2009.9.26-i L sorozatának 255. számában tették közzé. ELFOGADOTT SZÖVEGEK

2009. április 22., szerda

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/1


2009. április 22., szerda
Az előcsatlakozási támogatás költségvetési végrehajtásának ellenőrzése

P6_TA(2009)0237

Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) 2007-es költségvetési végrehajtásának ellenőrzéséről (2008/2206(INI))

2010/C 184 E/01

Az Európai Parlament,

tekintettel az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló, 2006. július 17-i 1085/2006/EK tanácsi rendeletre (1),

tekintettel az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) létrehozásáról szóló 1085/2006/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2007. június 12-i 718/2007/EK bizottsági rendeletre (2),

tekintettel az „Előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) – Többéves indikatív pénzügyi keret a 2008 és 2010 közötti időszakra” című, 2006. november 8-i bizottsági közleményre (COM(2006)0672),

tekintettel az „Előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) – Többéves indikatív pénzügyi keret a 2009–2011 közötti időszakra” című, 2007. november 6-i bizottsági közleményre (COM(2007)0689),

tekintettel a Bizottság 2008. december 15-i, 2007-es éves IPA jelentésére (COM(2008)0850 és SEC(2008)3026),

tekintettel a „Bővítési stratégia és a legfontosabb kihívások 2008–2009” című, 2008. november 5-i bizottsági közleményre és az országok 2008-as előrehaladásáról szóló, azt kísérő jelentésekre (COM(2008)0674, valamint ahhoz kapcsolódóan a SEC(2008)2692-től a SEC(2008)2699-ig),

tekintettel „A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2007” című, 2008. július 22-i bizottsági jelentésre (COM(2008)0475), beleértve (SEC(2008)2300),

tekintettel a Bizottság 2008. október 27-i, előcsatlakozási strukturális politikák eszközéről (ISPA) szóló, 2007. évi bizottsági éves jelentésre (COM(2008)0671 és SEC(2008)2681),

tekintettel a PHARE programról, Törökország előcsatlakozási eszközéről, a CARDS programról és az átmeneti támogatásról szóló, 2008. december 22-i, 2007. évi bizottsági éves jelentésre (COM(2008)0880 és SEC(2008)3075),

tekintettel az Európai Újjáépítési Ügynökség 2007-es pénzügyi évre vonatkozó éves beszámolójáról szóló számvevőszéki jelentésre (3), az Ügynökség válaszaival együtt,

tekintettel a CARDS program Bizottság által történő irányításáról szóló 5/2007 számú számvevőszéki jelentésre (4), a Bizottság válaszaival együtt,

tekintettel a Bizottság Bővítési Főigazgatóságának 2007. évi éves tevékenységi jelentésére (5),

tekintettel a bővítésről szóló korábbi állásfoglalásaira, és különösen a Bizottság 2007. évi bővítési stratégiai dokumentumáról szóló, 2008. július 10-i állásfoglalására (6),

tekintettel a Horvátországban elért haladásról szóló 2007. évi jelentésről elfogadott, 2008. április 10-i állásfoglalására (7),

tekintettel a Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban elért haladásról szóló, 2007. évi jelentésről elfogadott, 2008. április 23-i állásfoglalására (8),

tekintettel a Törökországban elért haladásról szóló 2007. évi jelentésről elfogadott, 2008. május 21-i állásfoglalására (9),

tekintettel a nyugat-balkáni országokkal folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2009. január 13-i állásfoglalására (10),

tekintettel a nők Balkánon betöltött szerepéről szóló, 2008. december 4-i állásfoglalására (11),

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság tényfeltáró küldöttségének 2008. június 22–25-i koszovói látogatására (12), és az erről készített jelentésre (13),

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (14), különösen annak 53. cikkére és végrehajtási rendelkezéseire,

tekintettel eljárási szabályzatának 45. cikkére,

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére és a Külügyi Bizottság véleményére (A6-0181/2009),

A.

mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz (IPA) a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok rendelkezésére álló eszközök és programok, nevezetesen a PHARE, a SAPARD, az ISPA, a Törökországnak biztosított előcsatlakozási pénzügyi támogatás, valamint a CARDS helyébe lépő új pénzügyi eszköz, amely az uniós támogatások ezen országok különleges szükségleteinek és irányítási kapacitásának megfelelő, rugalmas módon történő ésszerűsítését célozza;

B.

mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz az alábbi, a kedvezményezett országok szükségletei alapján meghatározott prioritásokat megtestesítő öt alkotóelemből áll:

I.

Az átmenet támogatása és az intézményfejlesztés

II.

Határokon átnyúló együttműködés (CBC)

III.

Regionális fejlesztés

IV.

Humánerőforrás-fejlesztés

V.

Vidékfejlesztés

C.

mivel az előcsatlakozási támogatási eszköz alapvető tényező a polgárok életszínvonala, a szociális normák, az infrastruktúra, valamint a regionális és határon átnyúló együttműködés javítása szempontjából, illetve az emberi jogok tiszteletben tartásának a tagjelölt és lehetséges tagjelölt országokban való elősegítése terén;

D.

mivel a bővítési politika terén a költségvetés végrehajtása feletti parlamenti ellenőrzés célja nemcsak az arról való megbizonyosodás, hogy a közösségi támogatásokat az irányadó rendelkezéseknek és az EU politikáinak megfelelően használták fel, hanem annak értékelése is, hogy azokat valóban a kedvezményezett államok stratégiai és az elért haladásról szóló jelentéseiben meghatározott prioritásokkal összhangban osztották-e el, illetve hogy a közös uniós érdekekre való tekintettel elérték-e a kívánt eredményeket;

E.

mivel lényeges, hogy az IPA végrehajtását szigorúan, és már korai szakaszban megvizsgálják, hogy elkerülhetőek legyenek az olyan problémák, amelyeket a korábbi előcsatlakozási eszközök esetében későn vettek észre, tekintettel arra, hogy a kellő időben figyelembe nem vett szabálytalanságok sokasodni fognak, és később nagyon nehéz lesz ellenük küzdeni, mert állandó rossz gyakorlat formáját fogják ölteni;

F.

mivel a korrupció elleni küzdelem és az ágazati reformok (az igazságszolgáltatás, rendőrség és közigazgatás ágazataiban) nem csupán a felelősségteljes kormányzást és a jogállamiságot befolyásolják, hanem az általános üzleti környezetet is;

G.

mivel az IPA a többéves indikatív tervezési dokumentumok (MIPD) felülvizsgálatával jelentős mértékű rugalmasságot biztosít, és lehetővé teszi a kedvezményezett országok felmerülő igényeihez és irányítási kapacitásához való igazodást;

H.

mivel az 1085/2006/EK tanácsi rendelet (IPA-rendelet) 27. cikke értelmében a Bizottság 2010. december 31-ig félidős értékelő jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az IPA végrehajtásáról, amely jelentést adott esetben a rendelet módosítására irányuló jogalkotási javaslat kísér;

I.

mivel a Parlament kérése nyomán a Bizottság vállalta, hogy már 2009-ben elkészíti a külső támogatási eszközök, köztük az IPA félidős értékelését,;

J.

mivel az Európai Parlamentnek már most kommunikálnia kell az előcsatlakozási eszköz általi támogatásban részesülő országok nemzeti parlamentjeivel,

Általános megjegyzések

1.

üdvözli, hogy az IPA végrehajtásával kapcsolatban strukturált párbeszéd jött létre a Bizottsággal, és ezzel összefüggésben emlékeztet álláspontjára, konkrétan arra, hogy minden kedvezményezett ország számára egyenlő hozzáférést kell garantálni az ezen eszköz keretében rendelkezésre álló politikai eszközök teljes köréhez, megfelelő prioritást kell biztosítani a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem számára, valamint fokozott figyelmet kell fordítani, különösen parlamenti szinten, az intézményi kapacitásépítésre, a civil társadalmi szervezetek kialakítására, a tolerancia és a megkülönböztetésmentesség elvének előmozdítására irányuló intézkedésekre, a humánerőforrás-fejlesztésre és a kulcsfontosságú politikai területeken való regionális együttműködésre;

2.

örömére szolgál, hogy 2007-ben az IPA kötelezettségvállalásai nagymértékben teljesültek; sajnálatosnak tartja azonban, hogy az első IPA-programokat csak 2007 végén fogadták el, és egyrészt az új eszköz késői elfogadása, másrészt pedig amiatt, hogy a kedvezményezett országok késlekedtek a szükséges struktúrák és irányítási rendszerek létrehozásával, a tényleges végrehajtás csak 2008-ban kezdődött el; sürgeti a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a projektek végrehajtását, továbbá kísérje figyelemmel a pénzösszegek kiosztását és az elért eredményeket annak biztosítása érdekében, hogy az IPA szemmel látható hatást fejtsen ki az érintett országokban;

3.

megjegyzi, hogy az IPA-rendelet és a 718/2007/EK rendelet (IPA végrehajtási rendelet), azt követően pedig az első többéves indikatív pénzügyi keret és az MIPD-k kései elfogadása következtében mindeddig korlátozott mértékű és eredménytelen volt a 2007-es IPA programokkal és projektekkel kapcsolatos ellenőrzés, értékelés és jelentéstétel; hangsúlyozza, hogy a korábbi előcsatlakozási eszközökről az IPA-ra való zökkenőmentes áttérés érdekében szükség van a programozás folytonosságának biztosítására, valamint a projektek és a kifizetések megfelelő végrehajtására;

4.

úgy véli, hogy elegendő koherencia volt az IPA-val kapcsolatos 2007-es nemzeti programok és az uniós előcsatlakozási politika között, mivel a programokban kitűzött célok többsége összhangban állt az elért haladásról a Bizottság által készített jelentésekben meghatározott prioritásokkal;

5.

megjegyzi, hogy a tagjelölt országok leginkább az uniós szabványok végrehajtására összpontosítanak – nevezetesen a statisztikai, környezetvédelmi és pénzügyi szabványokra –, ami összhangban áll az EU bővítési politikájával; hangsúlyozza azonban, hogy a politikai kritériumok, úgymint a demokratikus irányítás, az emberi jogok, a szabad vallásgyakorlási jog, a nők és a kisebbségek jogainak tiszteletben tartása, valamint a jogállamiság nem szenvedhetnek csorbát, mivel ezek be nem tartása bonyodalmakhoz és a tárgyalások késedelméhez vezethet; úgy véli, hogy nagyobb egyensúlyra van szükség a politikai kritériumok betartását, valamint az acquis megvalósítását célzó projektek között;

6.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy az Uniónak a reformok előmozdítására vonatkozó legitimitása és képessége jelentősen fokozható, ha az IPA-ból származó támogatást célzottan olyan területekre irányítják, amelyek közvetlenül a tagjelölt országok és a potenciális tagjelölt országok polgárainak javát szolgálják, különös tekintettel a pénzügyi világválság által előidézett nehézségekre és kihívásokra;

7.

következésképpen úgy véli, hogy az IPA-nak támogatnia kell a kedvezményezett országok arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a vízumliberalizációra vonatkozó menetrendben megállapított követelményeket teljesíteni tudják, és ennek révén a Nyugat-Balkán polgárai végre rendelkezhessenek a mozgás szabadságával, valamint maradéktalanul részt vehessenek az EU programjaiban és rendszereiben; üdvözli a Bizottság arra vonatkozó szándékát, hogy tovább növelje a Tempus, az Erasmus Mundus és a „Youth in Action” („Fiatalok lendületben”) programok számára az IPA-ból juttatandó pénzösszegeket;

8.

tudomásul veszi, hogy a Bizottságnak módjában állt decentralizált irányítási felhatalmazást adni Horvátországnak az I.–IV. összetevőket illetően, Törökországnak pedig 2008 vége felé az I. és II. összetevőt illetően; arra ösztönzi a Bizottságot, hogy továbbra is aktívan működjön együtt a tagjelölt és a potenciális tagjelölt országokkal annak érdekében, hogy azok a közeljövőben képessé váljanak a támogatások decentralizált kezelésére, és ezáltal teljes mértékben hozzáférjenek az IPA valamennyi alkotóeleméhez; hangsúlyozza azonban, hogy a támogatások kezelésére vonatkozó hatáskörök átruházása feltételes és a hatáskörök hatékony gyakorlásától függ;

9.

hangsúlyozza, hogy az IPA használata a Bizottság és a tagjelölt, illetve potenciális tagjelölt országok nemzeti kormányainak közös felelőssége; felszólítja a Bizottságot, hogy javítsa a delegációi és az illetékes hatóságok közötti együttműködést és kommunikációt, a projekt-végrehajtási eljárások állandó ellenőrzésének kialakítása, illetve a kedvezményezett országok adminisztratív képességének javítását célzó közös intézkedések érdekében;

10.

hangsúlyozza, hogy az IPA-t átlátható és hatékony módon kell kezelni és ellenőrizni, figyelembe véve az egyes országok belső könyvvizsgálati és ellenőrzési rendszereit, akárcsak az előcsatlakozási eljárásoknak a korábbi tagjelölt országok esetében kialakult legjobban bevált gyakorlatait;

11.

elvárja, hogy a Bizottság minden évben jelentést készítsen a Parlament és az illetékes Költségvetési Ellenőrző Bizottság részére az IPA alapjaiból történt kifizetésekről és az alap, illetve az ISPA, IPARD és SAPARD fennmaradó alapjainak végrehajtásáról, részletekkel szolgálva minden egyes kedvezményezett ország esetében, példákat adva a legjobban bevált gyakorlatról, és jelentve minden egyes észrevett problémát vagy szabálytalanságot;

12.

megjegyzi, hogy a 2007-es IPA projektekben nincsenek kellőképpen jelen és nem láthatóak eléggé az olyan horizontális ügyek, mint például a környezetvédelmi hatásvizsgálat, a felelősségteljes kormányzás, a civil társadalom bevonása, az esélyegyenlőség, valamint a megkülönböztetés tilalma; kéri a Bizottságot, hogy különösen a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem, a kultúrák közötti párbeszéd, valamint a nemek közötti egyenlőség terén dolgozzon ki több kedvezményezettet is támogató regionális és horizontális programokat;

13.

megjegyzi, hogy kiterjedt földrajzi területek és átfogó politikák csak korlátozott mértékű támogatásokban részesülnek, és hogy e támogatások sok kis projektre oszlanak ahelyett, hogy kevesebb, azonban jobban látható projektre összpontosítanának; hangsúlyozza, hogy az éves nemzeti programokban egyensúlyt kell teremteni az elért haladásról szóló jelentésekben megjelölt főbb prioritási területek megfelelő kezelése és a támogatások túlzott elaprózódásának elkerülése között;

Politika- és országspecifikus észrevételek

14.

kiemeli annak rendkívüli fontosságát és sürgősségét, hogy a kedvezményezett országokban az IPA-t a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem megerősítésére is felhasználják, különös figyelmet fordítva a pénzmosásra, az illegális bevándorlásra és az emberkereskedelemre; megjegyzi, hogy nem minden 2007-es IPA-program foglalkozik kellő mértékben a korrupcióval, annak ellenére, hogy azt az elért haladásról szóló 2008-as jelentések komoly problémaként és fő prioritásként határozták meg; javasolja, hogy Horvátország (15) és Montenegró (16) esetéhez hasonlóan különítsenek el támogatást erre a célra, és felszólítja a Bizottságot, hogy dolgozzon ki egységesebb politikát ezen a területen, figyelembe véve az előző bővítési körök tanulságait;

15.

megjegyzi, hogy a kedvezményezett országokban működő civil társadalmi szervezeteket jobban be kellene vonni a projektek kidolgozásába és elindításába; hangsúlyozza, hogy az „igény szerint” létrehozott civil társadalmi szervezetek létrejöttének elkerülése érdekében az IPA programoknak a jövőben foglalkozniuk kell a civil társadalmi szervezetek adományozóktól való szisztematikus függőségével, valamint azzal a kérdéssel, hogy néhány civil társadalmi szervezet etnikai-politikai konfliktusok mentén alakul ki, különösen Bosznia és Hercegovinában, Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaságban, valamint Koszovóban (17); elvárja, hogy az új civiltársadalmi eszköz képes legyen számos, az uniós programok sokféleségével, bonyolultságával és szétaprózódottságával kapcsolatos probléma kezelésére;

16.

hangsúlyozza, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokban folyamatosan támogatni kell a civil társadalmi szervezeteket, hogy versenyképes körülmények alakuljanak ki számukra, és hogy biztosított legyen az IPA eredményorientált végrehajtása érdekében végzett munkájuk fenntarthatósága és a projektirányításban való további aktív részvételük;

17.

megállapítja, hogy az IPA-ból támogatott projektek és tevékenységek esetében helyi szinten alig észlelhető, hogy azok az EU-hoz kötődnek, és nem alakult ki „alulról felfelé” haladó legitimitás az EU-hoz való további közeledés tekintetében;

18.

úgy ítéli meg, hogy nem foglalkoztak megfelelően az oktatással és a fiatalok munkavállalásával, mint a hosszú távú stabilitás és fejlődés előfeltételeivel; kiemeli, hogy fel kell lépni a munkanélküliség, különösen a fiatalok munkanélkülisége és a hosszú távú munkanélküliség ellen, amely nagy jelentőséggel bíró átfogó kérdés; e tekintetben azt javasolja, hogy a Bizottság vizsgálja meg az IPA-ban biztosított rugalmasság jobb kihasználásának lehetőségét annak érdekében, hogy a III–V. alkotóelemhez kapcsolódó intézkedéseket adott esetben az első két alkotóelemből lehessen támogatni;

19.

megállapítja, hogy az előcsatlakozási eszközből nyújtott regionális pénzügyi támogatás viszonylag kis mértékű (a teljes IPA mintegy 10 %-a), különösen annak figyelembevételével, hogy tizenegy intézkedési területet ölel át hat országban, az oktatástól és a fiataloktól a nukleáris biztonságig;

20.

aggódik amiatt, hogy a 2007-ben az IPA-ból a II. alkotóelemhez tartozó intézkedésekre nyújtott támogatás összesen 38 800 000 millió euró volt az IPA 497 200 000 millió eurós teljes összegéhez képest (azaz kevesebb mint 8 %); rámutat arra, hogy ez ellentmond a Bizottság azon állításának, hogy a határokon átnyúló együttműködés segít a megbékélésben és a jószomszédi kapcsolatok kialakításában, valamint különösen lényeges egy olyan térségben, ahol nemrégiben még harcok folytak; sajnálja, hogy a gyakorlatban nehéz volt hatékonyan együttműködni, több ok, köztük az egyes partnerek közötti strukturális és eljárásbeli egyezések hiánya, illetve politikai nehézségek miatt; felhívja a kedvezményezett országokat és a Bizottságot, hogy ezen alkotóelem keretében folytassák az eddigi együttműködést, és a jószomszédi kapcsolatok ápolásának jegyében, valamint a gazdasági integráció elősegítésével összhangban dolgozzanak ki új együttműködést, különösen a környezet, a természeti és kulturális örökség, a korrupció és a szervezett bűnözés elleni küzdelem területén;

21.

amiatt is aggódik, hogy 2007-ben a kedvezményezett országok által az IPA-ból nyújtott támogatás igénylésére benyújtott egyetlen program sem foglalkozott közvetlenül a nők jogaival vagy a nemek közötti egyenlőséggel, bár a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket mind az elért haladásról szóló jelentések, mind a többéves indikatív tervezési dokumentumok fő kihívásként kezelték; megismétli a Bizottság felé irányuló azon felhívását, hogy biztosítson előcsatlakozási támogatásokat a nők jogainak megerősítése érdekében a Balkánon, különösképp a nők helyzetével foglalkozó nem kormányzati szervezeteken és nőjogi szervezeteken keresztül; felhívja a Bizottságot, hogy ennek megfelelően különítsen el forrásokat az IPA-ból a nemek között esélyegyenlőség elvét figyelembe vevő költségvetés-készítés előmozdítására az előcsatlakozási politikában, és ösztönözze a kedvezményezett országokat, hogy nyújtsanak be ennek megfelelő projektjavaslatokat;

22.

hangsúlyozza, hogy minél több nem kormányzati szervezetet be kell vonni az IPA által finanszírozott projektek tervezésébe és végrehajtásába annak biztosítása érdekében, hogy az IPA által nyújtott támogatás a tényleges szükségleteket és az elvárásokat tükrözze, továbbá annak elősegítése céljából, hogy az IPA-projekteket jobban megismerjék, valamint hogy energikus és kezdeményező civil társadalom jöjjön létre a kedvezményezett országokban;

23.

felhívja az Európai Számvevőszéket, hogy 2010 végéig nyújtson be félidős külön értékelő jelentést az előcsatlakozási eszköz végrehajtásáról;

*

* *

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a Számvevőszéknek, valamint az IPA-ból támogatásban részesülő országok kormányainak, parlamentjeinek és nemzeti ellenőrző intézményeinek.


(1)  HL L 210., 2006.7.31., 82. o.

(2)  HL L 170., 2007.6.29., 1. o.

(3)  HL C 311., 2008.12.5., 42. o.

(4)  HL C 285., 2007.11.27., 1. o.

(5)  2008.3.31., http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/aar/doc/elarg_aar.pdf

(6)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0363.

(7)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0120.

(8)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0172.

(9)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0224.

(10)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0005.

(11)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0582.

(12)  Az ENSZ Biztonsági Tanácsának 1244(1999) sz. határozata értelmében.

(13)  http://www.europarl.europa.eu/activities/committees/publicationsCom.do?language=EN&body=CONT.

(14)  HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

(15)  2007/019-247 projekt: Az ügynökségek közötti együttműködés javítása a korrupció elleni küzdelem terén, 25 000 000 eurós projekt, amelynek célja a korrupció ellenes stratégiáért felelős Igazságügyi Minisztériumon belül működő koordinációs szerv megerősítése, valamint a nyilvánosság jobb tájékoztatása a korrupciós ügyekről.

(16)  2007/19300 projekt: A szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem. A projekt célja a szervezett bűnözés és a korrupció elleni küzdelem előmozdítása a különböző bűnüldöző szervek teljesítménye és a közöttük zajló együttműködés javításán keresztül. A projekt a kormány korrupció elleni stratégiájához és cselekvési tervéhez kapcsolódik. A projektre elkülönített összeg: 3 000 000 euró.

(17)  Az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1244(1999) határozata értelmében.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/7


2009. április 22., szerda
A bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága

P6_TA(2009)0238

Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatóságáról (2008/2233(INI))

2010/C 184 E/02

Az Európai Parlament,

tekintettel az EK-Szerződés 65. cikkére,

tekintettel „A bírósági határozatok hatékony végrehajtása az Európai Unióban: az adósok vagyonának átláthatósága” című, 2008. március 6-i bizottsági zöld könyvre (COM(2008)0128),

tekintettel „Az ítéletvégrehajtás hatékonyságának javításáról az Európai Unióban: bankszámlák letiltása” című, 2006. október 24-i bizottsági zöld könyvre (COM(2006)0618), valamint az erről szóló 2007. október 25-i állásfoglalására (1),

tekintettel a Bizottság részére az e-igazságszolgáltatásra vonatkozó ajánlásokat tartalmazó, 2008. december 18-i állásfoglalására (2),

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. december 3-i véleményére,

tekintettel az európai adatvédelmi biztos 2008. szeptember 22-i véleményére,

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleményére (A6-0252/2009),

A.

mivel a szubszidiaritás és az arányosság elve értelmében csak abban az esetben képzelhető el közösségi eszköz elfogadása a több államra kiterjedő vonatkozású polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés területén, ha bizonyítást nyer, hogy a belső piac kialakulása vagy működése előtt álló akadályokat nemzeti szinten nem lehet megszüntetni,

B.

mivel az adósságok késedelmes kifizetése és kifizetésének elmulasztása egyaránt veszélyeztetik a vállalkozások és a fogyasztók érdekeit, különösen akkor, ha a hitelező, illetve a végrehajtó hatóságok nem rendelkeznek információkkal az adós tartózkodási helyére vagy vagyonára vonatkozóan; mivel ezt a problémát tovább súlyosbítja a jelenlegi gazdasági helyzet, amelyben a pénzforgalom alapvető fontosságú a vállalkozások túlélése szempontjából,

C.

mivel a határokon átnyúló adósságbehajtással kapcsolatos problémák komoly akadályt képezhetnek az Európai Unión belüli fizetési megbízások szabad áramlása előtt, és gátolhatják az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést; mivel továbbá az igazságszolgáltatást és a kereskedelem erkölcsi normáit is aláássa, ha a bírósági határozatokat nem lehet végrehajtani,

D.

mivel az adósságbehajtás általában is jelentős problémát jelent, ami még súlyosabb abban az esetben, ha a követelések határon átnyúló jellegűek, különösen a kisvállalkozások számára, amelyek nem rendelkeznek ilyen ügyekre szakosodott jogászokkal vagy erre a célra fenntartott adósságbehajtó részleggel, és gyakran kerülnek abba a kellemetlen helyzetbe, hogy személyzetüket, szűkös pénzügyi forrásaikat, illetve mindenekelőtt idejüket a termelő tevékenység helyett erre a problémára kell fordítaniuk,

E.

mivel vannak arra utaló jelek, hogy a késedelmes fizetésekről szóló irányelvet (3) nem tartják be vagy nem ismerik kellőképpen; mivel ha ezt az irányelvet most naprakésszé tennék és megfelelően végrehajtanák, annak a késedelmes fizetést vagy nemfizetést csökkentő, jelentős hatása lehetne,

F.

mivel jelentősek az eltérések a szerződésekre és fizetésképtelenségre vonatkozó különböző nemzeti jogrendszerekben abban a tekintetben, hogy a hitelezők a szerződéskötéskor milyen módon biztosíthatják követelésüket, különösen a tulajdonjog-fenntartási kikötések vagy más hasonló mechanizmusok használata révén, amelyeket az említett eltérések miatt időnként megkerülnek,

G.

mivel a bírósági határozatok hatékony végrehajtása vonatkozásában elfogadandó közösségi jogszabályoknak minden adósra vonatkozniuk kell, a jó- vagy rosszhiszemű adósok közötti bármilyen előzetes megkülönböztetés nélkül,

H.

mivel a fizetés alóli kibúvást, a késedelmes fizetést és a tartozások megfizetésének elmulasztását gyakran súlyosítja, hogy a felek a szerződéskötést megelőzően vagy a szerződéskötéskor nem tanúsítanak kellő gondosságot; mivel nagyobb hangsúlyt kell fektetni a kereskedelmi tudatosságra és a közös referenciakeret alapján meglévő, „európai” stílusú opcionális kikötések lehetséges alkalmazására, ami biztosítaná, hogy a felek már kereskedelmi kapcsolatuk kezdetén megfelelően megfontolják ezeket a kérdéseket,

I.

mivel a Parlament figyelmét felhívták arra, hogy komoly problémát jelenthetnek azok a határon átnyúló ügyek, amelyek ellenszegülő adósokat érintenek, azaz olyan személyeket, akik képesek lennének, de nem hajlandók adósságaik megfizetésére vagy kötelezettségeik teljesítésére, illetve olyan személyeket, akikkel kapcsolatban felmerül az a kockázat, hogy tartozásukat még ellenük kiadott bírósági határozat esetében sem fizetnék meg; mivel úgy tűnik, ezek a személyek gyakran jelentős vagyonnal rendelkeznek különféle szervezetekben, névleges tulajdonosoknál és alapoknál, és a sikeres behajtás nem valósítható meg a szükséges információk nélkül; mivel ezen információkat gyakran úgy kell megszerezni, hogy az ellenszegülő adós arról ne szerezzen tudomást, hiszen ellenkező esetben igen rövid időn belül más joghatóság alá tudná áthelyezni vagyonát,

J.

mivel a Parlament tudomására jutott továbbá, hogy bizonyos szuverén államok közismerten nem tesznek eleget a más államok által továbbított választottbírósági vagy bírósági határozatoknak, aminek eredményeképpen úgynevezett „keselyűalapok” jöttek létre, amelyek nyomott árakon megvásárolják ezeket a szuverén adósságokat, majd a behajtás során próbálnak haszonra szert tenni; mivel valószínűleg jobb és méltányosabb lenne megfelelő eszközök révén lehetővé tenni, hogy az eredeti hitelezők hajthassák be a tartozásokat,

K.

mivel feltehetőleg kevés olyan állam van, amely egyáltalán nem rendelkezik határain kívüli vagyonnal, és – ha a hitelezőnek nincs reménye arra, hogy (kizárólag) saját tagállamában vagy az érintett államban elérje az adósság behajtását – csak a külföldi bíróságokon, különösen az EU más tagállamainak bíróságain találhat hatékony jogorvoslatot,

L.

mivel a Brüsszel I. rendelet (4) értelmében valamennyi tagállam a saját nemzeti joga által körülírt és meghatározott ideiglenes intézkedéseket alkalmazhatja, és az említett rendelet alkalmazásában az ex parte végzések nem képezik kölcsönös elismerés és végrehajtás tárgyát; mivel az inter partes végzéseket a fogadó bíróság foganatosítja, az ezen bíróság rendelkezésére álló olyan eszköz útján, amely az eredetivel leginkább egyenértékű,

M.

mivel az ideiglenes intézkedések az alábbiakat tartalmazhatják: i) rendelkezés a határozat végrehajtási intézkedései alá vonható vagyonnal kapcsolatos információ közléséről, ii) rendelkezés a vagyon végrehajtásig történő megóvásáról, iii) közbenső fizetési meghagyás, amely azonnali kifizetést biztosít a hitelező javára, amíg a vitatott ügyben határozat nem születik,

N.

mivel az ideiglenes intézkedések engedélyezését a Bíróság által alkalmazottakhoz hasonló feltételekhez kell kötni, azaz a hitelezőnek meg kell győznie a bíróságot arról, hogy a követelése jogos (olyan végrehajtható joggal rendelkezik, amely bírói végzés vagy közokirat vagy bizonyíték formájában valószínűsíti a követelést – fumus boni juris), igazolnia kell a sürgősséget (annak valós kockázatát, hogy a követelés végrehajtása meghiúsulhat, ha az intézkedést nem hagyják jóvá (periculum in mora)), és mivel ezen intézkedések jóváhagyása biztosíték nyújtásához köthető,

O.

mivel kisebb ügyekben, különösen ha a jogi költségek egyébként elriasztóan magasak lennének, a késedelmes igazságszolgáltatás az igazságszolgáltatás megtagadását jelenti, és mivel a jelentősebb ügyekben a vagyonnal kapcsolatos információ hiánya jelentheti a legfontosabb akadályt; mivel az ideiglenes intézkedésekről szóló rendelkezések alkalmazása ezért mindkét esetben kézenfekvő megoldást jelenthet,

P.

mivel emellett az információ rendelkezésre bocsátására irányuló bármely közösségi intézkedést az ilyen tipikus esetek fényében is meg kell vizsgálni, amikor az információ hiánya jelentős igazságtalanságot okoz; mivel a hitelezőnek nem áll módjában behajtani a tartozást, hacsak nem rendelkezik információkkal az adós (és még inkább az ellenszegülő adós) olyan vagyonáról, amit az ítélet végrehajtása keretében le lehet foglalni,

Q.

mivel ez a probléma a gyakorlatban nem korlátozódik azokra az esetekre, amelyekben már hoztak bírósági ítéletet, amelynek nem tettek eleget: a probléma már az előtt felmerülhet, hogy a sértett fél bírósághoz fordulna,

R.

mivel mindezek ellenére alapvető fontosságú, hogy minden javasolt intézkedés arányos legyen; mivel továbbá a javasolt intézkedéseknek nem szabad pusztán megismételniük azt, ami a nemzeti intézkedések révén már ma is elérhető, hanem kizárólag a határon átnyúló tartozásokra kell korlátozódniuk, valamint el kell kerülni a szükségtelen és nem megfelelő harmonizálást,

S.

mivel megfogalmazódtak bizonyos aggodalmak annak kapcsán, hogy az Európai Unióban az ítéleteknek az adósok vagyonának átláthatósága révén történő eredményes végrehajtása alapvető jogokat sérthet, ideértve a magánélethez való jogot (adatvédelem), eljárási biztosítékokat veszélyeztethet, illetve ellentétes lehet több tagállam alkotmányos hagyományaival,

T.

mivel minden javaslatnak költséghatékonynak és a közösségi politika más területeivel összhangban állónak kell lennie annak érdekében, hogy elkerülhető legyen az erőfeszítések szükségtelen párhuzamossága,

1.

üdvözli a Bizottság fent említett, 2008. március 6-i zöld könyvét, mivel az hozzájárul a lisszaboni stratégiához;

2.

kijelenti, hogy az adós fizetési kötelezettségei teljesítésére való kényszerítéséhez szükséges információk átláthatóságának hiánya ellentétes a jóhiszeműség és a vagyoni felelősség közös elveivel; fenntartja, hogy a végrehajtási módokra vonatkozó nemzeti szabályozások ismeretének hiánya vagy ezen szabályozások nem megfelelő hatékonysága lassítja az egységes belső piac megvalósítását, és indokolatlan költségeket eredményez;

3.

rámutat arra, hogy a késedelmes fizetés, a fizetés elmaradása, valamint az adósságbehajtás problémája károsan hat a hitelező üzleti vállalkozására és a fogyasztók érdekeire, csökkenti a belső piacba vetett bizalmat és aláássa a peres eljárásokat;

4.

támogatja a „jobb jogalkotás” elvein alapuló integrált és hatékony stratégiát, és úgy véli, hogy a hitelek behajtását oly módon kell elérni, hogy közben a megkülönböztetésmentesség, az érzékeny adatok védelme, valamint a jogi biztosítékok ne szenvedjenek csorbát, mindezt olyan arányos intézkedésekkel, amelyek biztosítják a kellő átláthatóságot, továbbá jelentősen csökkentik a tájékoztatási és kezelési költségeket;

5.

ragaszkodik ahhoz, hogy a hitelező számára nem csak a nyilvánosan rendelkezésre álló információkhoz, hanem a végrehajtási eljárás és az adósságbehajtás kezdeményezéséhez szükséges – az adósnyilatkozatból, más nyilvántartásokból vagy harmadik személyektől származó –adatokhoz való hozzáférést is biztosítani kell, az illetékes hatóság felügyelete mellett, vagy annak közvetítésével, egyszerű formában az egész belső piac területén;

6.

egyetért a Bizottsággal abban, hogy a bírósági határozatok végrehajtása révén történő, határokon átnyúló adósságbehajtás jelentős probléma a belső piac szempontjából, ám úgy véli, hogy a Bizottság által felvetett megoldások további munkát igényelnek a legnehezebb kérdés, az ellenszegülő adósok problémájának megfelelő kezelése érdekében;

A nemzeti végrehajtási jogszabályokra és gyakorlatokra vonatkozó kézikönyv kidolgozására irányuló javaslat

7.

megállapítja, hogy egy ilyen kézikönyv elkészítése és naprakészen tartása valószínűleg igen fáradságos és drága feladat, és hogy a jóvátételt kereső magánszemélyek számára egyszerűbb lenne egyetlen rendszer, továbbá hogy az esetek többségében a hitelezőknek az adott külföldi joghatóság területén működő jogászok tanácsát kell kérniük; úgy véli, hogy ennek ellenére működőképes, határokon átnyúló rendszer hiányában egy egyszerűsített változat hasznos lehet;

8.

határozottan úgy véli, hogy hasznos lenne közzétenni a 77/249/EGK (5) és a 98/5/EK (6) irányelvek értelmében belső piaci jogaikat gyakorló külföldi ügyvédek nemzeti nyilvántartását; rámutat arra, hogy e nemzeti nyilvántartásokat a Bizottság honlapjáról is elérhetővé lehetne tenni, és kiegészíthetné a kézikönyvet;

A nyilvántartásokban rendelkezésre álló információ körének bővítése, valamint a nyilvántartásokhoz történő hozzáférés javítása

9.

ellenzi a népesség-nyilvántartások, illetve a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartások vonatkozásában az indokolatlan, válogatás nélküli és önkényes hozzáférés biztosítását, és támogatja az ítéletek Európai Unióban történő eredményes végrehajtását biztosító megfelelő és arányos keretrendszer létrehozását;

10.

álláspontja szerint a népesség-nyilvántartásokhoz (ahol ilyen létezik) való hozzáférés hasznos lehet a tartásdíjat vagy személyi kölcsönt nem fizető, szerencsétlen helyzetbe került magánszemélyek felkutatására és a visszaélések megelőzésére;

11.

véleménye szerint annak ellenére, hogy egyes jogrendszerekben sikeres újításnak bizonyult a társadalombiztosítási és adóügyi nyilvántartásokhoz való jobb hozzáférés, az adatvédelmi és titoktartási szabályok betartását is biztosítani kell; rámutat arra, hogy ez a közvélemény számára érzékeny kérdés; megállapítja továbbá, hogy lehetnek jogi problémák annak kapcsán, hogy az adatokat az adatgyűjtés eredeti céljától eltérő célokra használják fel;

12.

megállapítja továbbá, hogy az adóbevallások és társadalombiztosítási adatok számos tagállamban titkosak, és hogy egy nyilvántartás gondolatát a nem megfelelő felhasználás kockázata miatt ezekben az országokban nem fogadnák kedvezően, és a végrehajtó hatalommal való visszaélésnek tekintenék;

13.

fenntartja, hogy ha a javasolt megoldás az elérendő célhoz képest aránytalan lenne, visszaélésekre adhat lehetőséget, és megsértheti a magánélethez való jogot;

A végrehajtó hatóságok közötti információcsere

14.

úgy véli, hogy az állami végrehajtó szervek közötti jobb együttműködés gondolatát érdemes alaposabban kidolgozni, ám hangsúlyozza, hogy nem minden tagállamban létezik ilyen szerv;

Az adós nyilatkozata

15.

úgy véli, hogy az adós nyilatkozata az ítéletvégrehajtási eljárás hasznos eleme lehet, amennyiben az a nemzeti jog szerinti szankciókra támaszkodik;

16.

úgy véli, hogy e területen nincs szükség közösségi fellépésre mindaddig, amíg be nem bizonyosodik a meglévő tagállami eszközök elégtelensége;

Egyéb intézkedések

17.

javasolja, hogy tegyék megfontolás tárgyává a nemzeti bíróságok ideiglenes intézkedéseit kiegészítő közösségi ideiglenes intézkedés valamilyen formájának bevezetését; úgy véli, hogy ez megvalósulhatna egy egyszerű és rugalmas eljárás formájában, amely az EU egész területén érvényes lenne, elkerülve ezáltal a késedelmeket és a felesleges költségeket; úgy véli, hogy ez hatékony és méltányos lenne azok szempontjából is, akik nem szerepelnek félként az ügyben;

18.

javasolja, hogy ez az intézkedés a választottbírósági követelésekre is vonatkozhatna, és ezeket is figyelembe lehetne venni a Brüsszel I. rendelet jövőbeni felülvizsgálatakor;

19.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezelje ezt az ügyet prioritásként, és készítsen: a) részletes értékelést a problémáról, b) megvalósíthatósági tanulmányt a lehetséges közösségi eszközökről, c) hatásvizsgálatot a határon átnyúló szempontokra korlátozott közösségi jogorvoslati lehetőségekről; úgy véli, hogy a Bizottság vizsgálatának minden javasolt közösségi eszköz esetében azonosítania és kellően indokolnia kell a megfelelő jogalapot is, és az említett eszközöknek a határon átnyúló esetekre kell korlátozódniuk, és az e területen meglévő, tisztán nemzeti jogorvoslati lehetőségeket kell kiegészíteniük, azok alkalmazását nem zavarhatják;

20.

sürgeti a Bizottságot, hogy teljes körűen vizsgálja meg azokat a szerződéskötést megelőző, illetve szerződéses intézkedéseket, amelyek összekapcsolhatóak egy közös referenciakeret fejlesztésével, valamint minden olyan opcionális, ebből eredő eszközt annak biztosítására, hogy a határokon átnyúló európai szerződések szerződő felei a szerződés megkötéskor vegyék figyelembe a késedelmes fizetés vagy a nemfizetés problémáját;

21.

nagy várakozással tekint a késedelmes fizetésekkel foglalkozó irányelv felülvizsgálata elé, és sürgeti a Bizottságot, hogy azt a jelenlegi gazdasági környezetre tekintettel a lehető leggyorsabban hajtsa végre;

22.

javasolja, hogy készüljön tanulmány a tulajdonjog-fenntartás és más hasonló mechanizmusok eltérő nemzeti jogi felfogásáról, azok kölcsönös elismerésének biztosítása céljából;

23.

javasolja, hogy a bírósági határozatban elismert tulajdonosi jogokat megszerző fél ezeket a jogokat az átruházóval megegyező feltételek mellett érvényesíthesse;

*

* *

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok parlamentjeinek.


(1)  HL C 263 E, 2008.10.16., 655. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0637.

(3)  Az Európai Parlament és a Tanács 35/2000/EK irányelve (2000. június 29) a kereskedelmi ügyletekhez kapcsolódó késedelmes fizetések elleni fellépésről (HL L 200., 2000.8.8., 35. o.).

(4)  A polgári és kereskedelmi ügyekben a joghatóságról, valamint a határozatok elismeréséről és végrehajtásáról szóló, 2000. december 22-i 44/2001/EK tanácsi rendelet (HL L 12., 2001.1.16., 1. o.)

(5)  A Tanács 1977. március 22-i 77/249/EGK irányelve az ügyvédi szolgáltatásnyújtás szabadsága tényleges gyakorlásának elősegítéséről (HL L 78., 1977.3.26., 17. o.).

(6)  Az Európai Parlament és a Tanács 1998. február 16-i 98/5/EK irányelve az ügyvédi hivatásnak a képesítés megszerzése országától eltérő tagállamokban történő folyamatos gyakorlásának elősegítéséről (HL L 77., 1998.3.14., 36. o.).


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/12


2009. április 22., szerda
2008. évi jelentés a Petíciós Bizottság tevékenységéről

P6_TA(2009)0239

Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a Petíciós Bizottság 2008-as évben folytatott tanácskozásairól (2008/2301(INI))

2010/C 184 E/03

Az Európai Parlament,

tekintettel a Petíciós Bizottság tanácskozásairól szóló korábbi állásfoglalásaira,

tekintettel a bizottság által Romániába, Bulgáriába és Franciaországba indított tényfeltáró küldöttségek eredményeire és az ezekhez kapcsolódó, a bizottság által jóváhagyott jelentésekre és ajánlásokra,

tekintettel az EK-Szerződés 21. és 194. cikkére, amely petícióhoz való jogot biztosít az összes európai uniós polgár és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve létesítő okirat szerinti székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személy számára,

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére és 192. cikkének (6) bekezdésére,

tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére (A6-0232/2009),

A.

elismerve a petíciós eljárás és annak sajátos tulajdonságainak jelentőségét, amelyek révén a felelős bizottságnak módjában áll megoldást és magyarázatot keresni a Parlamenthez petícióval forduló uniós állampolgárok számára,

B.

mivel egyre több uniós állampolgár nyújt be petíciót a Parlamenthez és a Petíciós Bizottság erőfeszítéseket tesz, hogy még jobban felgyorsítsa eljárásait és jobb szolgáltatást nyújtson a segítségét kérő polgároknak,

C.

mivel a 2007. évi jelentésben elfogadott ajánlások közül a Parlament hatóságainak még többet végre kell hajtania, például bővítenie kellene az adminisztrációs erőforrásokat, ide értve Petíciós Bizottság nyelvi és jogi szakértelmét, hogy fokozni lehessen a neki címzett petíciók független, Parlament általi kivizsgálásának képességét, illetve szorosabb együttműködést kellene kialakítania a SOLVIT szervezettel a belső piacot érintő petíciók és panaszok területén, valamint létre kellene hoznia az európai polgárok közös uniós portálját,

D.

tekintettel arra, hogy az Unió struktúráinak és politikáinak kialakítása terén ebben az időszakban elért komoly előrehaladás ellenére a polgárok továbbra is tudatában vannak annak, hogy az Unió politikáinak és programjainak alkalmazása terén számos hiányosság áll fenn, mivel azok őket közvetlenül érintik, és mivel ezek gyakran képezik témáját a benyújtott petícióknak,

E.

mivel a Lisszaboni Szerződés létrehozza a „polgári kezdeményezést”, amely a polgárok még nagyobb részvételét eredményezi az Európai Unió tevékenységeiben és munkájában,

F.

mivel ebből következően a Parlament felelősséget visel a közösségi jogszabályok egyes tagállamok általi jobb alkalmazásának biztosításáért az uniós állampolgárok és a valamely tagállamban lakóhellyel, illetve székhellyel rendelkező természetes vagy jogi személyek érdekében, és ezáltal e cél teljesítése érdekében a tagállamokkal történő együttműködésért,

G.

mivel azonban sok tagállam továbbra is vonakodik a felelős bizottsággal való aktív együttműködéstől, különösen a bizottsági üléseken való részvétel elutasításával, és mivel ez az intézménnyel folytatott lojális együttműködés hiányát jelzi,

H.

mivel a felelős bizottsággal a közösségi jogszabályok helyes alkalmazása érdekében folytatott aktív és időben történő együttműködés elmulasztása kétségeket vet fel arra vonatkozóan, hogy az érintett tagállam kívánja-e és szándékozik-e helyesen alkalmazni az uniós célkitűzéseket és politikákat, ezáltal pedig a hatóságokat a szerződések értelmében rendelkezésre álló szankcióknak és büntető intézkedéseknek, valamint nyilvános kritikának teszi ki,

I.

elismerve mindazonáltal, hogy sok tagállam megfelelő szintű együttműködést tanúsít, és együtt dolgozik a Parlamenttel az állampolgárok petíciós eljárás során kinyilvánított aggályainak megválaszolása érdekében,

J.

elismerve a Bizottság szolgálatainak konstruktív hozzájárulását a petíciós eljáráshoz, amely szolgálatok a felelős bizottság kérésére rendszeresen nyújtanak előzetes értékelést sok benyújtott petícióhoz,

K.

mivel ezt az együttműködést erősíteni lehet és kell, különösen az EK-Szerződés 226. és 228. cikkének megfelelő eljárások tekintetében, kellően indokolt esetben,

L.

mivel a Parlament úgy véli, hogy jogszerűen élhet az EK-Szerződés 230. cikke által biztosított jogával, amennyiben az szükségesnek bizonyul ahhoz, hogy véget vessen a közösségi jog súlyos megsértésének, amire egy petíció vizsgálata során derült fény, és ha a Parlament és a Bizottság között az annak feloldására tett erőfeszítések ellenére továbbra is komoly értelmezésbeli különbség áll fenn azzal kapcsolatban, hogy a közösségi jog értelmében milyen fellépésre van szükség a polgárok jogainak megvédéséhez az adott ügy kapcsán,

M.

mivel a jogsértési eljárás nem orvosolja a petíciót benyújtó problémáját, akkor sem, ha a Bíróság arra kötelezi a tagállamot, hogy jogszabályait az uniós jogszabályoknak való megfelelés érdekében módosítsa,

N.

mivel alapvető igazságtalanság, hogy az uniós jogszabályok megfelelő alkalmazásának hiánya miatt sérelmet szenvedő uniós állampolgároknak lehetetlen nem jogi úton történő jóvátételt nyújtani, ez pedig az uniós intézmények, különösen a Parlament további figyelmét igényli,

O.

mivel az EK-Szerződés 230. cikke szerint a Parlament ugyanolyan feltételekkel jogosult eljárást indítani az Európai Közösségek Bírósága előtt, mint a Tanács és a Bizottság, és mivel az EKSz. 201. cikke alapján a Parlament jogosult ellenőrzést gyakorolni a Bizottság tevékenységei felett, és ilyen módon rendelkezik az állampolgárok jogos aggályaira való hatékonyabb válaszadás jogi és politikai eszközeivel,

P.

mivel a Parlamentnek felül kell vizsgálnia saját eljárásait annak érdekében, hogy megkönnyítse – kiváltképpen eljárási szabályzata 121. cikke szerinti – keresetek benyújtását a Bírósághoz, ha a petíciót benyújtók jogai forognak kockán,

Q.

mivel szem előtt kell tartani, hogy az EU-Szerződés 6. cikke értelmében az Unió a szabadság, a demokrácia, az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása és a jogállamiság elvein alapul, amely elvek az EU-hoz való csatlakozás koppenhágai kritériumainak is alapelemei, és mivel az EU-Szerződés 7. cikke külön eljárásokat határoz meg, melyek az említett elvek súlyos és tartós megsértése, vagy e kockázat fennállása esetén indíthatók,

R.

tekintettel a 2008-ban a Balti-tenger alatt húzódó Északi Áramlat gázvezeték hatására és a szakmai címjegyzékekkel foglalkozó társaságok megtévesztő gyakorlatára vonatkozó petíciók alapján, a parlamenti eljárási szabályzat 192. cikkének (1) bekezdése szerint a plenáris ülés elé terjesztett és nagy többséggel elfogadott állásfoglalásra irányuló indítványokra,

S.

mivel az energiaellátás biztonságával kapcsolatos fokozott aggodalmak miatt földgázvezetékek és folyékonyföldgáz-vezetékek létrehozására irányuló projektek születtek, amelyek – különösen, ha megfelelő kockázat- és alternatívaértékelés nélkül siettették azokat – számos petícióbenyújtó aggodalmát növelték elsősorban a balti-tengeri, a walesi és az írországi projektek kapcsán a lehetséges komoly környezeti, emberi egészségre gyakorolt és biztonsági hatások vizsgálatának hiánya tekintetében,

T.

mivel a petíciók vizsgálatából nyilvánvaló, hogy az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló, 1985. június 27-i 85/337/EGK módosított tanácsi irányelv (1) mellékleteiben említett projektlisták nem fednek le egy sor jelentős létesítményt és tevékenységet, melyek a mellékletek legutóbbi módosításait követően jelentek meg, például az újragázosító üzemeket vagy bioüzemanyagelőállító-üzemeket,

U.

mivel a Natura 2000 hálózattal kapcsolatban benyújtott számos petíció továbbra is azt mutatja, hogy a biológiai sokféleség csökkenésének megállítása továbbra is nagy kihívás az Unió számára és hogy az élőhelyvédelmi (2) és a madárvédelmi irányelv (3) az EU arra irányuló kötelezettségvállalása teljesítésének alapvető és elengedhetetlen eszközei, hogy 2010-ig véget vet a biológiai sokféleség csökkenésének,

V.

mivel a petíciók vizsgálata azt is megmutatta, hogy az elegendő számú édesvízforrás hiányát gyakran súlyosbítják egyéb tényezők, például a vízigény növekedése a túlzott urbanizáció és a szabadidős projektek miatt, az infrastruktúra karbantartásának és a szivárgás megelőzésének elégtelensége, a mezőgazdaság nagy vízfelhasználása és a fenntartható vízhasználatot nem ösztönző árpolitika,

W.

tekintettel a Petíciós Bizottság fos-sur-meri, ciprusi és romániai látogatásait követően tett ajánlásaira,

X.

figyelembe véve a Petíciós Bizottság aggályait a bulgáriai Rila-hegységben tervezett bizonyos infrastruktúrákkal kapcsolatban, amelyeket 2008-ban egy tényfeltáró látogatás alkalmával megtekintett,

Y.

mivel bár a brit parlamenti és egészségügyi szolgáltatási ombudsman, Ann Abraham 2008 decemberében a Petíciós Bizottsághoz fordult és ismertette négyéves kutatása eredményeit, az Egyesült Királyság azt követő, 2009. januári válasza, amely az aránytalanul nagy mértékben érintettek számára önkéntes kártalanítás kifizetését teszi lehetővé, nem tekinthető megfelelő jóvátételnek az összeomlás számos áldozata számára,

Z.

elismerve az európai ombudsmannal 2008-ban folytatott pozitív és előremutató együttműködést, a Petíciós Bizottságnak az ombudsman 2007. évi éves jelentésében és az 1487/2005. számú, a Tanács nyelvhasználatáról, továbbá a 3453/2005. számú, a szabálysértési eljárás Bizottság általi alkalmazásáról szóló különjelentésében megfogalmazott ajánlásai tekintetében nyújtott támogatását, és üdvözölve statútumának a Parlament által jóváhagyott módosítását,

AA.

mivel 2008-ban a Petíciós Bizottsághoz 1 886 petíció érkezett, amelyből 1 065-öt nyilvánítottak elfogadhatónak és 821-et elfogadhatatlannak; mivel az eljárási szabályzat 191. cikke (1) bekezdésében előírt feltételeknek nem megfelelő petíciók száma 2007 eleje óta jelentősen megnőtt,

1.

üdvözli a petíciót benyújtóknak a Petíciós Bizottság valamennyi ülésén való részvételét és hozzájárulását, ami lehetővé teszi az Európai Parlament képviselőivel való közvetlen és nyílt párbeszédet, és továbbra is arra ösztönzi az uniós állampolgárokat és a közösségi egyesületeket, hogy vessék fel az Európai Unió tevékenységi területével kapcsolatos és őket közvetlenül érintő problémákat abban a hitben, hogy e folyamat lehetővé teszi a Parlament mint intézmény számára, hogy jelentős szerepet játsszon a közösségi jogszabályok tagállamok általi alkalmazásának figyelemmel kísérésében, és hogy fokozottabban védje és támogassa minden uniós állampolgár alapvető jogait, amint azt az EU-Szerződés rögzíti;

2.

kéri a nemzeti és regionális parlamenteket mint az uniós állampolgárok képviselőit, hogy továbbra is éberen ügyeljenek arra, hogy a tagállamok hogyan alkalmazzák a szerződéseket és uniós jogszabályokat, különösen a környezetvédelemmel, szociális és munkajoggal, a személyek, áruk és szolgáltatások szabad mozgásával, a pénzügyi szolgáltatásokkal, az állampolgárok alapvető jogaival, többek között a jogszerűen szerzett tulajdonhoz való joggal, a szakmai képesítés elismerésével, valamint a megkülönböztetés valamennyi formájával kapcsolatos problémák tekintetében, és felhívja az uniós intézményeket, hogy kommunikáljanak hatékonyan a polgárokkal, hogy azok tisztában legyenek jogaikkal, valamint a nemzeti és helyi intézmények kötelességeivel;

3.

hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a Parlament nem tekintheti elfogadhatónak azokat a petíciókat, amelyek a tagállamok illetékes hatóságai vagy bíróságai határozatai ellen fellebbeznek, és hogy ezt az információt világos és érthető módon a petíció benyújtójának tudomására kell hozni; hangsúlyozza továbbá, hogy a panaszoknak meg kell felelniük a Parlament eljárási szabályzata 191. cikkének (1) bekezdésében szereplő feltételeknek, mielőtt elfogadhatónak nyilváníthatják azokat;

4.

a 2007. évi éves jelentésben elfogadott, de még végre nem hajtott ajánlások ésszerű határidőn belüli végrehajtására szólít fel;

5.

felhívja a Bizottságot, valamennyi tagállamot és azok nemzeti, regionális és helyi intézményeit, valamint állandó képviselőiket, hogy teljes körűen, lojális és előremutató módon működjenek együtt az Európai Parlament felelős bizottságával és a Bizottsággal azon állítások és javaslatok kivizsgálásában, amelyeket a petíciók tartalmaznak, a petíciós eljárásban felvetett probléma megoldása érdekében;

6.

kéri, hogy az Európai Parlament, a Bizottság és a Tanács felelős szervei végezzék el az uniós állampolgárok számára jogorvoslati intézkedést biztosító lehetséges eljárások teljes felülvizsgálatát, és hogy kezdődjenek tárgyalások a vizsgálóbizottságok megnövelt jogkörét is tartalmazó új intézményközi megállapodásról az uniós állampolgárok jogainak megerősítése érdekében;

7.

meggyőződése, hogy a felülvizsgálat kiegészítené a Lisszaboni Szerződés esetleges végrehajtását az uniós állampolgárok és intézmények kihirdetett jogain és kötelességein alapuló kiegészítő biztosítékok nyújtása révén;

8.

emlékeztet arra, hogy ahogyan azt a Parlament az Európai Unióról szóló szerződés 7. cikkéről szóló bizottsági közleményről szóló 2004. április 20-i állásfoglalásában (4) hangsúlyozta, az Unió alapját képező értékek tiszteletben tartása és ösztönzése, továbbá a demokrácia, a jogállamiság és az alapvető jogok védelme a Parlamentnek mint az európai polgárok közvetlenül megválasztott képviseletének különös felelőssége, továbbá emlékeztet arra is, hogy a Parlament az említett állásfoglalásában kifejtette azon véleményét, mely szerint „ha figyelmen kívül hagyjuk a büntetések esetleges szükségességét, az azt a benyomást keltheti, hogy az Unió nincs felkészülve arra, illetve nincs olyan helyzetben, hogy minden rendelkezésére álló eszközt bevessen értékei megvédésére”;

9.

ismételten felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy nagyobb elismerés és hangsúly helyeződjön a petíciós eljárásra, kiváltképpen a jogsértési eljárások alkalmazásának tekintetében, valamint a Petíciós Bizottság közvetlen és hivatalos tájékoztatásának követelménye tekintetében abban az esetben, ha a 226. és/vagy 228. cikk alapján határozat születik eljárás indításáról egyéni petícióban jelzett problémával kapcsolatban;

10.

emlékeztet, hogy a Parlament úgy találta, hogy a közösségi jog súlyos megsértésére vonatkozó állításokat – melyet a Petíciós Bizottság a petíciók vizsgálata során megalapozottnak talált, de amelyet az érintett tagállam nem hajlandó elismerni, és amely valószínűleg precedenst teremt nemzeti szinten – végső soron az Európai Közösségek Bíróságának kellene megvizsgálnia, hogy biztosítsa a közösségi jog következetességét és koherenciáját, valamint a belső piac tényleges létét (5);

11.

elismeri, hogy a jogsértési eljárások – még ha sikeresek is – nem feltétlenül orvosolják azonnal az egyéni petícióbenyújtó konkrét problémáit, és ez gyakran aláássa a közvélemény abba vetett bizalmát, hogy az uniós intézmények képesek megfelelni elvárásaiknak;

12.

véleménye szerint – mivel egyértelmű jelei mutatkoznak annak, hogy a biológiai sokféleség csökkentésének 2010-ig való megvalósítására irányuló cél nem fog teljesülni – mielőbb lépni kell annak érdekében, hogy az élőhelyvédelmi és a madárvédelmi irányelv alkalmazását hatékonyabbá tegyük, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen meg minden tőle telhetőt annak biztosítására, hogy az irányelveket a tagállamok e céllal összhangban alkalmazzák;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együttműködésben hangsúlyozza a tagállamok felé annak jelentőségét, hogy – különösen a tervezési jóváhagyás területén – gondolkodjanak előre az elfogadott, de még hatályba nem lépett közösségi jogi rendelkezések esetleges megsértésének megelőzése érdekében;

14.

elismeri, hogy maguk az alkalmazandó közösségi jogszabályok hiányosságai miatt néha lehetetlen megoldást találni a benyújtott petíciók által felvetett panaszokra;

15.

aggodalmát fejezi ki a lettországi helyhatósági választásokon az ott élő, de állampolgársággal nem rendelkező lakosok szavazati jogaival kapcsolatban a Petíciós Bizottsághoz beérkező nagy számú petíció miatt; emlékeztet arra, hogy az ENSZ Emberi Jogi Bizottsága és a faji megkülönböztetés megszüntetésével foglalkozó bizottsága, az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése, helyi és regionális hatóságai kongresszusa, emberi jogi biztosa és a rasszizmus és intolerancia elleni európai bizottsága, valamint az EBESZ Parlamenti Közgyűlése javasolják, hogy tegyék lehetővé a lettországi helyhatósági választásokon való részvételt az állampolgársággal nem rendelkező lakosok számára; sürgeti a Bizottságot, hogy kövesse szoros figyelemmel és támogassa az állampolgársággal nem rendelkező, gyakran Lettországban született és ott élő polgárok státuszának rendezését;

16.

megjegyzi, hogy a Parlamenthez számos magánszemélytől és egyesülettől beérkezett petíció olyan ügyeket érint, amelyek nem jelentik a közösségi jog megsértését, így azokat a tagállamban létező jogorvoslati csatornák kihasználása révén kell megoldani; megjegyzi továbbá, hogy miután nemzeti szinten minden lehetőséget kimerítettek, azután az Emberi Jogok Európai Bíróságához lehet fordulni;

17.

megjegyzi, hogy még nem foglalkoztak kellően azzal a 1 500 000 ember által aláírt, egyetlen székhelyet követelő petícióval, melynek célja, hogy az Európai Parlament csak egy helyen ülésezzen; javasolja, hogy a Petíciós Bizottság a következő parlamenti ciklus során kezelje elsőbbséggel ezt az ügyet;

18.

ezért kéri a felelős jogalkotó bizottságokat, hogy esetleges felülvizsgálat vagy további kivizsgálás érdekében tartsák szem előtt a Petíciós Bizottság által időről időre az egyes uniós jogszabályok tagállamok általi alkalmazásra vonatkozóan tett javaslatokat;

19.

emlékeztet a Parlament azon kérésére, hogy a Bizottság fokozza a 2006. december 12-i, a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) végrehajtásának nyomon követését, különös tekintettel a szakmai címjegyzékkel foglalkozó, megtévesztő társaságokra, és tegyen jelentést a Parlamentnek a 2005. május 11-i, a belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló 2005/29/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) hatálya kiterjesztésének kivitelezhetőségéről és lehetséges következményeiről, különösen a „fogyasztó” szónak a „gyakorlat célpontja” kifejezéssel történő felcserélése által;

20.

támogatja az ombudsman Tanácshoz intézett azon felhívását, hogy elnökségei honlapjainak nyelvi opcióit terjessze ki az Európai Unió leggyakrabban beszélt nyelveire, így biztosítva a polgárok közvetlen hozzáférését a Tanács elnökségeinek tevékenységeihez; e tekintetben utal a Tanács francia elnökségére, amely az ombudsman ajánlásainak megfelelően tette közzé hivatalos honlapját;

21.

a munkaidőről szóló irányelv (8) vonatkozásában támogatja az ombudsman azon felhívását, hogy a Bizottság a szabálysértési eljárások indítása vonatkozásában meglévő mérlegelési jogkörében kezelje a polgárok panaszait a helyes igazgatás elveinek megfelelően;

22.

üdvözli az ombudsman és az EU között a megfelelő intézményi kereteken belül zajló építő jellegű együttműködést; támogatja az ombudsman ismételt felhívását az EU valamennyi intézménye és szerve számára közös helyes hivatali magatartási kódex elfogadására, amint azt a Parlament a 2001. szeptember 6-i, az európai ombudsmannak a különböző közösségi intézményekben és szervekben a helyes hivatali magatartási szabályzat létezéséről és az ahhoz való nyilvános hozzáférésről szóló saját kezdeményezésű vizsgálatát követő, az Európai Parlamentnek benyújtott különjelentéséről szóló állásfoglalásában (9) jóváhagyta; véleménye szerint az ombudsmannak, a Bizottságnak és a Parlamentnek közös uniós portált kellene kifejlesztenie az uniós intézményekhez beérkező panaszok kezelésére;

23.

sürgeti, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsának ciprusi kérdésről szóló 550. számú határozatát (1984) valamennyi részes fél hajtsa végre, ami a varoshai ingatlanok jogos tulajdonosaiknak való teljes körű visszaszolgáltatásához vezetne; javasolja, hogy amennyiben 2009 végéig nincsenek látható eredmények, az illetékes bizottság fontolóra veheti, hogy a famagustai petícióbenyújtók ügyét a plenáris ülés elé viszi;

24.

az EK-Szerződés 151. cikke értelmében felhívja a román hatóságokat, hogy fogadjanak el intézkedéseket Románia kulturális és építészeti örökségének megőrzésére és védelmére, amire a Parlamentnek a bukaresti Szent József római katolikus katedrális (veszélyeztetett történelmi és építészeti műemlék) védelmére irányuló intézkedések szükségességéről szóló 2007. október 11-i nyilatkozatában (10) már felszólított; a kommunista rezsim által elkobzott ingatlanok visszaszolgáltatásával kapcsolatos problémákra utalva kiemeli, hogy az EK-Szerződés 295. cikke értelmében az ingatlanok tulajdonjoga nemzeti hatáskörbe tartozó kérdés;

25.

kéri a francia hatóságokat, hogy készítsenek járványügyi értékelést a Fos-sur-Mernél épülő hulladék-égetőmű közvetlen szomszédságában levő Fos-Berre melletti területre gyakorolt hatásának megállapítása céljából; elismeri, hogy a környezeti levegőben lévő kén-dioxidra, nitrogén-dioxidra és nitrogén-oxidokra, valamint porra és ólomra vonatkozó határértékekről szóló 1999. április 22-i 1999/30/EK tanácsi irányelv (11) nem tiltja hulladék-égetőmű építését egy már amúgy is légszennyezett területen, de hangsúlyozza, hogy az 1999/30/EK irányelv és a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelv (12) értelmében intézkedéseket kell tenni, hogy biztosítsák a levegőszennyezésre vonatkozó európai szabványoknak való megfelelést;

26.

emlékeztet a Petíciós Bizottság 2007. évi éves jelentésének ajánlásaira a petíciók kezelésével kapcsolatos adminisztratív eljárások átgondolása vonatkozásában, például hogy a petíciók nyilvántartásba vételét ruházzák át a Petíciós Bizottság titkárságára, működjenek szorosan együtt a SOLVIT szervezettel, fejlesszék tovább a petíciós adatbázist, készítsenek uniós portált az európai polgárok számára stb.; üdvözli, hogy a bizottság tagjai a petíciók kezelésével kapcsolatban kidolgozták a helyes gyakorlat kódexét, amely a következő parlamenti ciklus elején lép hatályba;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást és a Petíciós Bizottság jelentését a Tanácsnak, a Bizottságnak, az európai ombudsmannak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint azok petíciós bizottságainak és ombudsmanjainak, illetve hasonló illetékességi körrel rendelkező szerveinek.


(1)  HL L 175., 1985.7.5., 40. o.

(2)  A Tanács 1992. május 21-i 92/43/EGK irányelve a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről (HL L 206., 1992.7.22., 7. o.).

(3)  A Tanács 1979. április 2-i 79/409/EGK irányelve a vadon élő madarak védelméről (HL L 103., 1979.4.25., 1. o.).

(4)  HL C 104. E, 2004.4.30., 408. o.

(5)  Lásd az Európai Parlament 2005. március 9-i állásfoglalását a Petíciós Bizottság 2003–2004-es parlamenti évi tanácskozásairól (HL C 320. E., 2005.12.15., 161. o.).

(6)  HL L 376., 2006.12.27., 21. o.

(7)  HL L 149., 2005.6.11., 22. o.

(8)  A Tanács 1993. november 23-i 93/104/EK irányelve a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól (HL L 307., 1993.12.13., 18. o.).

(9)  HL C 72. E, 2002.3.21., 331. o.

(10)  HL C 227. E, 2008.9.4., 162. o.

(11)  HL L 163., 1999.6.29., 41. o.

(12)  HL L 296., 1996.11.21., 55. o.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/18


2009. április 22., szerda
A férfiak és a nők közötti egyenlőség integrált megközelítése a bizottságok és küldöttségek munkája keretében

P6_TA(2009)0240

Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről a bizottságok és küldöttségek munkája keretében (2008/2245(INI))

2010/C 184 E/04

Az Európai Parlament,

tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikke (2) bekezdésére, 13. cikkére és 141. cikke (4) bekezdésére,

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre, a felülvizsgált Európai Szociális Chartára, valamint az Emberi Jogok Európai Bírósága joggyakorlatára,

tekintettel az Európa Tanács Emberi Jogok és Jogi Ügyek Főigazgatósága munkájára, és különösen a nemek közötti egyenlőségért felelős irányítóbizottsága munkájára,

tekintettel a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2002. szeptember 23-i 2002/73/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (1),

tekintettel az Európai Parlamenten belül a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséről („gender mainstreaming”) szóló, 2003. március 13-i állásfoglalására (2),

tekintettel a nemek közötti egyenlőségnek a bizottságok munkája keretében történő integrált megközelítéséről szóló, 2007. január 18-i állásfoglalására (3),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0198/2009),

A.

mivel a férfiak és nők egyenlősége a közösségi jog egyik alapelve, és mivel a Szerződés 2. cikke értelmében a Közösség küldetéseinek egyike;

B.

mivel a Szerződés 3. cikkének (2) bekezdése meghatározza a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét, úgy rendelkezvén, hogy a Közösség az általa folytatott valamennyi fellépés során a nők és férfiak közötti különbségek felszámolására, valamint a nemek közötti esélyegyenlőség előmozdítására törekszik;

C.

mivel az Európai Parlamentben a képviselők között a nők aránya fokozatosan növekszik, és az 1979-es 17,5 %-ról 2009-ben 31,08 %-ra emelkedett;

D.

mivel a Parlament szerveinél magas tisztséget (például bizottsági vagy küldöttségi tagság vagy elnökség) betöltő képviselőnők száma igen alacsony;

E.

mivel a Parlament belső és külső politikáinak főigazgatóságain belül a nők túlsúlyban vannak, és a személyi állomány 66,5 %, illetve 66 %-át teszik ki, és e számok a Belső Politikák Főigazgatóságán az utóbbi években elért jelentős haladást tükrözik, amelynek megkoronázása a legjobb gyakorlatokért járó 2007-es egyenlőségi díj elnyerése volt, amelyet az egyenlőségnek és a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének kedvező munkahelyi légkör kialakításáért, valamint a felsőbb vezetői pozíciókat betöltő nők számának emelkedéséért (a női osztályvezetők száma 2005 óta 5 %-ról 30 %-ra emelkedett) ítéltek oda;

F.

mivel a parlamenti bizottságok többsége általában tulajdonít bizonyos jelentőséget a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének (például jogalkotási tevékenységük során, a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottsággal fenntartott hivatalos kapcsolataikban vagy az egyenlőség tárgyában kidolgozott cselekvési terveikben), míg a bizottságok kisebb hányada sosem vagy csak ritkán érdeklődik e kérdés iránt;

G.

hangsúlyozva, hogy a parlamenti bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott, képviselőkből és a titkárság alkalmazottainak képviselőiből álló hálózat alkalmazása eddig nem hozta meg a várt eredményeket;

H.

hangsúlyozva, hogy a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport hasonló hálózat létrehozását javasolta a parlamentközi küldöttségekben azzal a céllal, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség kérdése az Európai Unió külkapcsolataiban is megjelenjen,

1.

hangsúlyozza, hogy a nemek közötti egyenlőség követelése olyan gyakorlati megközelítésen keresztül valósítandó meg, amely nem állítja egymással szembe a nőket és a férfiakat;

2.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése pozitív előrelépést jelent mind a nők, mind pedig a férfiak számára;

3.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése a politikák átszervezését, javítását, fejlesztését és értékelését feltételezi annak érdekében, hogy a politikai döntésekben rendesen részes szereplők az egyenlőség dimenzióját minden szinten és minden szakaszban integrálják az összes politikába;

4.

emlékeztet arra, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén konkrét célkitűzéseket tartalmazó stratégia elfogadására és alkalmazására van szükség a parlamenti bizottságok és küldöttségek hatáskörébe tartozó közösségi politikákban;

5.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport mandátumának fontosságát, és arra kéri, hogy továbbra is támogassa és mozdítsa elő e folyamatot az egész Parlamentben, valamint a Bizottsággal, a Tanáccsal és más intézményekkel folytatott együttműködésekben és kapcsolatokban;

6.

üdvözli azon parlamenti bizottságokat, melyek munkájukban alkalmazzák a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésének elvét és kéri a többi bizottságot, valamint a küldöttségeket, hogy tegyenek hasonlóképpen;

7.

kéri, hogy a nemek közötti a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat alkalmazását erősítsék meg a parlamentközi küldöttségekben és a választási megfigyelő küldöttségekben;

8.

támogatja a főtitkárt abban, hogy adjon elsőbbséget a köztisztviselők közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésére irányuló képzésnek a parlamenti bizottságok és küldöttségek valamennyi szintjén; megismétli azon kérését, hogy biztosítsák valamennyi parlamenti képviselő számára a férfiak és nők közötti egyenlőségre irányuló képzést, már a következő parlamenti ciklustól kezdve;

9.

továbbra is ösztönzi a bevált gyakorlatok rendszeres cseréje érdekében hálózat kialakítását a parlamenti bizottságok és a parlamentközi küldöttségek titkárságain dolgozó köztisztviselők között, akik a belső és a külső politikák főigazgatóságain speciális képzésben részesültek a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése tekintetében;

10.

hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságokban és küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése elvének megfelelő ismeretéhez megfelelő eszközökre van szükség, így nemekre lebontott mutatókra, adatokra és statisztikákra, valamint a költségvetési forrásoknak a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjából történő elosztására;

11.

hangsúlyozza, hogy az esélyegyenlőség általános érvényesítése során figyelembe kell venni az egyes parlamenti bizottságok vagy küldöttségek sajátosságait; kéri, hogy a bizottságok és a küldöttségek aktívan vegyenek részt a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság égisze alatt kétévente végzett értékelésekben, a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítéséért felelős elnökökhöz és alelnökökhöz intézett kérdőív alapján, melybe foglalják bele a bizottságok és küldöttségek munkájában e területen tapasztalt mulasztásokat, valamint az egyes bizottságokban a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén elért eredményeket;

12.

hangsúlyozza, hogy a parlamenti bizottságok és küldöttségek számára fontos, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése terén játszott szerepük és felelősségük jól körül legyen határolva;

13.

hangsúlyozza a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport, valamint a bizottságokban és a parlamentközi küldöttségekben a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítésével megbízott hálózat, továbbá a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság közötti hatékony és koordinált együttműködés fontosságát;

14.

felkéri a főtitkárt, hogy folytassa a szakmai és családi élet közötti egyensúlyra, valamint a tisztviselőnők szakmai előmenetelének előmozdítására irányuló integrált stratégia megvalósítását;

15.

felkéri a képviselőcsoportokat, hogy ne feledkezzenek meg a nagyobb felelősséggel rendelkező tisztviselők kinevezésekor a nők és férfiak egyenlő részvételével kapcsolatos célkitűzésről;

16.

kéri a Parlament Elnökségét, hogy a tagállamok parlamentjeivel fenntartott kapcsolataiban hangsúlyozza azt a pozitív modellt, amelyet a nemek közötti egyenlőséggel és a sokféleséggel foglalkozó magas szintű munkacsoport képvisel;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint az Európa Tanácsnak.


(1)  HL L 269., 2002.10.5., 15. o.

(2)  HL C 61. E, 2004.3.10., 384. o.

(3)  HL C 244. E, 2007.10.18., 225. o.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/20


2009. április 22., szerda
Ideiglenes kereskedelmi megállapodás Türkmenisztánnal

P6_TA(2009)0252

Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a Türkmenisztánnal kötött ideiglenes kereskedelmi megállapodásról

2010/C 184 E/05

Az Európai Parlament,

tekintettel a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatra (COM(1998)0617),

tekintettel az egyrészről az Európai Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Türkmenisztán között létrejött, a kereskedelemről és kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló ideiglenes megállapodásra (5144/1999),

tekintettel az EK-Szerződés 133. cikkére és 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek értelmében a Tanács konzultált a Parlamenttel (C5-0338/1999),

tekintettel az EU Közép-Ázsiára vonatkozó stratégiájáról szóló, 2008. február 20-i állásfoglalására (1),

tekintettel a fent említett javaslatról szóló 2009. április 22-i álláspontjára (2),

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az Európai Közösségek és Türkmenisztán kapcsolatait az 1989 decemberében az egyrészről az Európai Gazdasági Közösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről a Szovjet Szocialista Köztársaságok Szövetsége közötti, a kereskedelemről, valamint a kereskedelmi és gazdasági együttműködésről szóló megállapodás szabályozza, mivel ez a magállapodás nem tartalmaz emberi jogi záradékot,

B.

mivel az egyrészről az Európai Közösség, az Európai Szén- és Acélközösség és az Európai Atomenergia-közösség, másrészről Türkmenisztán közötti, a kereskedelemről és a kereskedelemmel kapcsolatos ügyekről szóló, 1998. december 2-i ideiglenes megállapodás jelenleg a Tanács jóváhagyására vár,

C.

mivel a Türkmenisztánnal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásról 1997 májusában kezdtek tárgyalni, és 1998-ban írták alá, mivel azóta 11 tagállam ratifikálta a partnerségi és együttműködési megállapodást – Franciaország, Írország, az Egyesült Királyság és Görögország részéről ez még hátra van – és a 12 új tagállam egyetlen jegyzőkönyvben fogja ratifikálni azt, mivel Türkmenisztán 2004-ben ratifikálta a partnerségi és együttműködési megállapodást,

D.

mivel a partnerségi és együttműködési megállapodás teljes ratifikálását követően tíz éves kezdeti időszakra fog vonatkozni, ezt követően pedig évente meg fogják újítani, amennyiben egyik fél sem bontja fel; mivel a felek kibővíthetik, módosíthatják és tovább finomíthatják a partnerségi és együttműködési megállapodást az újabb fejlemények figyelembe vétele érdekében,

E.

mivel Türkmenisztán jelentős szerepet játszik a közép-ázsiai régióban, ezért szoros együttműködésre van szükség közte és az Európai Unió között,

F.

mivel a türkmenisztáni helyzet az elnökváltás óta javult; mivel a kormány jelezte, hogy jelentős reformokat kíván végrehajtani; mivel számos fontos területen, így az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia és az egyéni szabadságjogok terén további jelentős fejlődésre van szükség,

G.

mivel az Európai Közösségek és Türkmenisztán által kötendő javasolt ideiglenes kereskedelmi megállapodás a demokrácia és az emberi jogok tiszteletben tartását az együttműködés feltételévé teszi,

H.

mivel az ideiglenes kereskedelmi megállapodás ezáltal hozzájárulhat a Türkmenisztánban jelenleg folyó demokratikus reformok előmozdításához,

I.

mivel az ideiglenes kereskedelmi megállapodás olyan mechanizmusokat foglal magában, amelyek mindkét fél számára lehetővé teszik annak felbontását a másik fél értesítése révén,

1.

megjegyzi, hogy a türkmenisztáni elnökváltást követően a főbb területeken a reformokra való szándék jelei mutatkoznak; üdvözli a Demokrácia és az Emberi Jogok Nemzeti Intézetének felállítását; tudomásul veszi az alkotmánymódosítás folyamatát, melynek célja a demokrácia, az egyéni szabadságjogok és a jogállamiság erősítése; tudomásul veszi továbbá a választási törvény módosítását; üdvözli Türkmenisztán csatlakozását egyes nemzetközi megállapodásokhoz, így a Polgári és Politikai Jogokról szóló Nemzetközi Egyezménynek a halálbüntetés eltörlését célzó második fakultatív jegyzőkönyvéhez és a Nők Politikai Jogairól szóló Egyezményhez; üdvözli az oktatási rendszer reformját, melynek célja hogy jobb minőséget és nagyobb egyenlőséget biztosítsanak a tanulók számára;

2.

felhívja a türkmenisztáni kormányt, hogy tegyen mielőbbi lépéseket a demokrácia és a jogállamiság tiszteletben tartása felé; nyílt és demokratikus választásokra, a vallásszabadság biztosítására, valódi civil társadalom kialakítására, valamennyi politikai és lelkiismereti okokból fogva tartott fogoly szabadon bocsátására, az utazási korlátozások eltörlésére és a független megfigyelők bejutásának biztosítására szólít fel;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európai Uniónak támogatnia kell ezeket az erőfeszítéseket; hangsúlyozza, hogy a türkmenisztáni kormány tevékenységét gondosan és rendszeresen figyelemmel kell kísérni;

4.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy rendszeresen és átfogóan tájékozódjon az emberi jogok helyzetéről Türkmenisztánban;

5.

sajnálja, hogy számos területen, elsősorban az emberi jogok és a demokrácia területén a helyzet még mindig nem kielégítő; felhívja a figyelmet, hogy a politikai foglyokat feltétel nélkül szabadon kell engedni; hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy minden akadályt el kell távolítani a szabad utazás és a független megfigyelők, például a Nemzetközi Vöröskereszt bejutása útjából; a polgári szabadságjogok és a nem kormányzati szervezetek helyzetének további javítására szólít fel; hangsúlyozza, hogy reformokat kell végrehajtani a közigazgatás minden szintjén és területén;

6.

hangsúlyozza a gazdasági és kereskedelmi kapcsolatok szerepét a türkmén társadalom nyitottá válása, valamint a türkmenisztáni állampolgárok demokratikus, gazdasági és társadalmi helyzetének javítása terén;

7.

az ideiglenes kereskedelmi megállapodásra lehetséges mérföldkőként tekint az Európai Unió és Türkmenisztán stabil és tartós kapcsolatai felé vezető úton, miközben egyúttal lefekteti a gazdasági kapcsolatokra vonatkozó szabályokat és előmozdíthatja a reformfolyamat megerősítését is Türkmenisztánban;

8.

hangsúlyozza, hogy az ideiglenes kereskedelmi megállapodás nem biankó csekk Türkmenisztán számára; ezért a fejlemények szigorú ellenőrzésre és rendszeres áttekintésére szólít fel a főbb területeken Türkmenisztánban, és kéri, hogy adott esetben – ha bizonyítást nyer, hogy a feltételeknek nem tettek eleget – függesszék fel a megállapodást; kéri, hogy a Bizottság és a Tanács rendszeresen tájékozódjon a fejleményekről;

9.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásba építsenek bele egyértelmű és átfogó emberi jogi záradékot; hangsúlyozza, hogy az Egyesült Nemzetek Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatát tiszteletben kell tartani; felhívja a Tanácsot, hogy tegyen eleget az Európai Parlament minden, a megállapodás felfüggesztésére irányuló kérésének;

10.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodásba építsen be egy felülvizsgálati záradékot is; kéri, hogy konzultáljanak vele a partnerségi és együttműködési megállapodás minden felülvizsgálatáról;

11.

hangsúlyozza, hogy a partnerségi és együttműködési megállapodás hatályba lépéséhez szükség van a Parlament hozzájárulására; bár az ideiglenes kereskedelmi megállapodáshoz sajnos nem szükséges a hozzájárulása, kéri, hogy az ezen állásfoglalásban foglaltakat vegyék teljes körűen figyelembe, hiszen ellenkező esetben a partnerségi és együttműködési megállapodáshoz való hozzájárulása forog kockán; az ideiglenes kereskedelmi megállapodásról alkotott véleményét ezért a Tanács és a Bizottság nyilatkozataiban kapott válaszok alapján szándékozik kialakítani;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint Türkmenisztán kormányának és parlamentjének.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0059.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0253.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/23


2009. április 22., szerda
Közös bevándorlási politika Európa számára

P6_TA(2009)0257

Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása egy közös bevándorláspolitikáról Európa számára: elvek, fellépések és eszközök (2008/2331(INI))

2010/C 184 E/06

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság Közös bevándorlási politika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök című, 2008. június 17-i közleményére (COM(2008)0359),

tekintettel a Régiók Bizottságának „Közös bevándorlási politika Európa számára” című, 2008. november 26-i véleményére (1),

tekintettel az Európai Tanács által 2008. október 15–16-án elfogadott, Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumra (2),

tekintettel az Európai Parlament és a Tanács 2008. december 16-i 2008/115/EK irányelve a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárainak visszatérésével kapcsolatban a tagállamokban használt közös normákról és eljárásokról (visszatérési irányelv) (3),

tekintettel a gyorsreagálású határvédelmi csapatok felállítására szolgáló eljárás bevezetéséről szóló, 2007. július 11-i 863/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (4),

tekintettel egy harmadik ország állampolgára, illetve hontalan személy által a tagállamok egyikében benyújtott nemzetközi védelem iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatra (átdolgozás) (COM(2008)0820),

tekintettel az „Egy évvel Lisszabon után: az Afrika–EU-partnerség működése” című 2008. október 17-i bizottsági közleményre (COM(2008)0617),

tekintettel az Európai Unió határigazgatása terén teendő újabb lépések előkészítéséről szóló, 2008. február 13-i bizottsági közleményre (COM(2008)0069),

tekintettel a Bizottság „Az emberkereskedelem elleni küzdelemmel és annak megelőzésével kapcsolatos legjobb gyakorlatokra, normákra és eljárásokra vonatkozó európai uniós terv végrehajtásának értékelése és nyomon követése” című munkadokumentumára (COM(2008)0657),

tekintettel a közös Afrika-EU stratégiára és annak első cselekvési tervére (2008–2010) – a stratégiai partnerségre –, amelyet Lisszabonban, az Afrika-EU csúcs alkalmából fogadtak el 2007. december 8–9-én (5),

tekintettel a Bizottság „A migrációval kapcsolatos általános megközelítés egy év távlatában: helyzetértékelés az átfogó európai migrációs politikáról” című, 2006. november 30-i közleményére (COM(2006)0735),

tekintettel az Európai Tanács 2004. november 4–5-i ülésén elfogadott, az Európai Unióban a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése megerősítéséről szóló hágai programra,

tekintettel az Európai Tanács 1999. október 15–16-i ülésén elfogadott tamperei programra, amely egységes megközelítést hozott létre a bevándorlás és a menekültügy terén,

tekintettel a közös európai menekültügyi rendszer jövőjéről szóló, 2009. március 10-én elfogadott állásfoglalásra (6),

tekintettel a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2009. február 19-i álláspontjára (7),

tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2009. február 5-i 2003/9/EK irányelvnek az Európai Unióban történő végrehajtásáról: az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság helyszíni látogatásai (2005–2008) című álláspontjára (8),

tekintettel a FRONTEX Ügynökség értékeléséről és jövőbeni fejlődéséről, valamint az európai határőrizeti rendszerről (EUROSUR) szóló 2008. december 18-i álláspontjára (9),

tekintettel a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalására (10),

tekintettel a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén jogszerűan tartózkodó munkavállalók közös jogairól szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. november 20-i állásfoglalására (11),

tekintettel a dublini rendszer értékeléséről szóló, 2008. szeptember 2-i álláspontjára (12),

tekintettel a 2003/109/EK irányelv hatályának a nemzetközi védelmet élvező személyekre történő kiterjesztéséről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatról szóló, 2008. április 23-i állásfoglalására (13),

tekintettel a jogszerű migrációra vonatkozó cselekvési programról szóló, 2007. szeptember 26-i állásfoglalására (14),

tekintettel a harmadik országok állampolgárainak illegális bevándorlása elleni küzdelem politikai prioritásairól szóló 2007. szeptember 26-i állásfoglalására (15),

tekintettel a bevándorlók Európai Unióba történő beilleszkedésére vonatkozó stratégiákról és eszközökről szóló, 2006. július 6-i állásfoglalására (16),

tekintettel az Amszterdami Szerződésre, amely a bevándorlás és a menekültügy terén hatáskörrel és felelősséggel ruházza fel a Közösséget, valamint az EK-Szerződés 63. cikkére,

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság, a Kulturális és Oktatási Bizottság, és a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság véleményére (A6-0251/2009),

A.

mivel az Európába irányuló migráció mindaddig valóság marad, amíg számottevő különbségek mutatkoznak Európa és a világ más régióinak jólétében és életminőségében,

B.

mivel az Európai Unióban sürgetővé vált a bevándorlási politikára vonatkozó közös megközelítés kidolgozása, mivel az EU egy olyan, belső határellenőrzések nélküli közös terület, ahol az egyik tagállam cselekvése vagy cselekvésének hiánya közvetlen hatással van a többi tagállamra és az EU egészére,

C.

mivel a nem megfelelően kezelt migráció megzavarhatja a célországok társadalmi kohézióját, és hátrányos lehet a származási országokra, valamint magukra a migránsokra nézve is,

D.

mivel a szabályos migráció olyan lehetőséget jelent, amelyből a migránsok, a migránsaik hazautalásainak előnyeit élvező származási országok és a tagállamok egyaránt profitálhatnak; mivel azonban a szabályos migráció terén csak a szabálytalan bevándorlás elleni hatékony fellépéssel párosulva valósulhat meg előrelépés, tekintettel mindenekelőtt arra, hogy az ilyen típusú bevándorlás elősegíti az emberkereskedelemmel foglalkozó bűnszövetkezetek létrejöttét,

E.

mivel a Közösség valóban közös bevándorlási politikájának alapját nem csupán a szabálytalan migráció elleni küzdelem, hanem a harmadik és tranzitországokkal folytatott együttműködés, valamint a bevándorlók integrációjára irányuló megfelelő politika megléte is képezheti,

F.

mivel az európai migrációs politikáknak összhangban kell lenniük a nemzetközi jogi normákkal, különösen az emberi jogokhoz, az emberi méltósághoz és a menedékjogokhoz kapcsolódókkal,

G.

mivel az Európai Unió szívesen látja, és a jövőben is szívesen fogja látni azokat, akik jogosan tartózkodnak területén, legyen szó migráns munkavállalókról, családtagokról, diákokról vagy nemzetközi védelemre szoruló személyekről,

H.

mivel az utóbbi évtizedekben a migránsok rendkívül fontos szerepet játszottak az Európai Unió és az európai projekt fejlődésében és kulcsfontosságú, hogy jelentőségük elismerést nyerjen, valamint az is, hogy az Európai Uniónak továbbra is szüksége van a migránsok munkájára,

I.

mivel – amint azt az EUROSTAT adatai is alátámasztják – az EU társadalmának elöregedése a közeljövőben valósággá válik, az aktív népesség 2060-ig adott esetben megközelítőleg 50 millió fővel fog csökkenni; mivel a bevándorlás jelentősen hozzájárulhat az EU jó gazdasági teljesítményéhez,

J.

mivel a lisszaboni stratégia növekedést és foglalkoztatást célzó részeire hatással van az esetleges munkaerőhiány, ami megakadályozhatja kitűzött céljainak elérését, valamint mivel a munkanélküliség jelenleg emelkedőben van, mivel ezt a hiányt a gazdasági bevándorlás megfelelő és szervezett módon történő kezelésével rövid távon csökkenteni lehetne,

K.

mivel a bevándorlók gyakran bizonytalan, alacsonyabb színvonalú vagy olyan munkát végeznek, amelyhez túlképzettek,

L.

mivel az EU-nak nagyobb erőfeszítést kell tennie a belső munkaerő- és szakismerethiány problémájának megoldása terén olyan jelenleg alulfoglalkoztatott rétegek megszólításával, mint a fogyatékkal élők, az oktatás terén hátrányt szenvedők, a már állandó lakos, hosszú ideje munkanélküli menedékkérők stb.,

M.

mivel a női bevándorlók száma folyamatosan emelkedik az EU-ban, és mivel a bevándorlók teljes számának megközelítőleg 54 %-a nő,

N.

mivel a női bevándorlók többségének – alacsony iskolázottságuk, valamint a származási országukból hozott negatív sztereotípiák és gyakorlatok, és a tagállamokban tapasztalható negatív sztereotípiák és megkülönböztetés miatt – komoly nehézségeket okoz a beilleszkedés és a munkaerőpiachoz való hozzáférés, mivel ugyanakkor sok olyan magasan képzett fiatal nő érkezik az EU-ba, akik viszonylag alacsony szakképzettséget igénylő állásokban helyezkednek el,

Általános megfontolások

1.

határozottan támogatja egy közös bevándorlási politika létrehozását, amely magas szintű politikai és gyakorlati szolidaritáson, kölcsönös bizalmon, átláthatóságon, megosztott felelősségvállaláson és erőfeszítéseken, továbbá az Európai Unió Alapjogi Chartájában megállapított, az emberi méltóság, szabadság és megkülönböztetésmentesség tiszteletben tartásának értékein alapul;

2.

megismétli, hogy a migrációs hullámok kezelését az EU és tagállamai demográfiai és gazdasági helyzetét figyelembe vevő, összehangolt megközelítésre kell alapozni;

3.

úgy véli, hogy a bevándorlók közösségeiért és velük dolgozó civil társadalmi szervezetekkel folytatott, fokozott és rendszeres konzultáció elősegítené a közös bevándorlási politika kialakítását;

4.

sajnálja, hogy eddig alig történt valami a jogszerű bevándorlásra vonatkozó közös politika létrehozása érdekében, és üdvözli a közös európai bevándorlási politika keretében elfogadott új jogalkotási aktusokat;

5.

hangsúlyozza, hogy a következetes és kiegyensúlyozott, közös európai bevándorlási politika növeli az EU hitelességét a harmadik országokkal fenntartott kapcsolataiban;

6.

megismétli, hogy a migráció hatékony kezelése megkívánja a helyi hatóságok bevonását, valamint a származási és tranzitországokkal történő valódi együttműködést, amelyek gyakran úgy érzik, hogy a döntéseket egyoldalúan rájuk erőltetik; hangsúlyozza, hogy ilyen együttműködésre csak akkor kerülhet sor, ha a harmadik ország tiszteletben tartja az emberi jogokról és védelmükről szóló nemzetközi aktusokat, és aláíró fele a menekültek jogállásáról szóló 1951. évi genfi egyezménynek;

7.

úgy ítéli meg, hogy az EU-ba irányuló bevándorlás nem jelent megoldást a fejlődő országok előtt álló kihívásokra, és a közös bevándorlási politikát egy hatékony fejlesztési politikával kell kiegészíteni a származási országok vonatkozásában;

8.

üdvözli a fent említett, bevándorlásról és a menekültügyről szóló európai paktum elfogadását, illetve a Bizottságnak a fent említett „Közös bevándorlási politika Európa számára: elvek, fellépések és eszközök” című közleményében említett cselekvéseket, eszközöket és javaslatokat; felszólítja Tanácsot és a Bizottságot, hogy haladéktalanul kezdjék meg e kötelezettségvállalások végrehajtását;

9.

üdvözli a Lisszaboni Szerződés intézményi vonatkozásait, különösen az együttdöntés és a minősített többséggel történő szavazás kiterjesztését az összes bevándorlási politikára, az EU vízumokkal és határellenőrzésekkel kapcsolatos hatáskörének tisztázását, az EU hatáskörének kiterjesztését a menedékjogra, valamint az EU hatáskörének kiterjesztését a jogszerű és szabálytalan bevándorlás tekintetében;

10.

úgy véli, hogy a közös bevándorlási politika mellett szükségszerű egy közös menekültügyi politika kidolgozása is, és üdvözli a Közös Európai Menekültügyi Rendszerről (CEAS) szóló jelentést, valamint az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal létrehozásáról szóló rendeletre irányuló bizottsági javaslatot;

Jólét és bevándorlás

Jogszerű migráció

11.

úgy ítéli meg, hogy a jogszerű bevándorlás továbbra is szükséges Európai demográfiai, munkaerőpiaci és szakemberszükségleti problémáinak megoldásához, amelyek az öregedő népesség miatt alakultak ki; ezen kívül a jogszerű bevándorlás a tudás és a know how kölcsönös cseréje és a migránsok hazautazásai révén hozzájárul a harmadik országok fejlődéséhez is; felszólít olyan biztonságos rendszerek megvalósítására, amelyek megkönnyítik ezeket a harmadik országokba irányuló pénzügyi átutalásokat;

12.

úgy ítéli meg, hogy a jogszerű migráció az illegális bevándorlás alternatívája kell, hogy legyen, mivel jogszerű, biztonságos és szervezett belépést kínál az Európai Unióba;

13.

emlékeztet arra, hogy a Bizottság által ismertetett előrejelzések becslései szerint 2050-ig 60 millió migráns munkavállalóra lesz szükség, és ehhez a jogszerű migráció csatornáinak megnyitása szükséges;

14.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy átfogóan értékeljék az EU szakképzettségbeli és piaci szükségleteit; úgy véli azonban, hogy az egyes tagállamoknak meg kell tartaniuk a feletti ellenőrzésüket, hogy mennyi munkavállalóra van szükség munkaerőpiacukon, és – amíg ideiglenes intézkedések alkalmazandók – figyelembe kell venniük a közösségi preferencia elvét;

15.

támogatja a nemzeti „bevándorlási profilok” kidolgozását, azzal a céllal, hogy bármikor átfogó képet adjanak a bevándorlás helyzetéről az egyes tagállamokban, és e profilokban a munkaerő-piaci szükségletek központi jelentőségűek legyenek;

16.

megismétli annak szükségességét, hogy akár a célállomásról és a fogadó munkaerőpiacokról szóló tájékoztatáson keresztül is növelni kell az EU vonzerejét a magasan képzett munkavállalók számára, nem feledkezve meg arról, hogy ez milyen következményekkel járhat a származási országokban folyó agyelszívásra nézve; úgy ítéli meg, hogy az agyelszívás hatását ideiglenes vagy körkörös migráció révén enyhíteni lehet a származási országban nyújtott képzésen, illetve származási országokkal aláírt együttműködési megállapodásokon keresztül annak érdekében, hogy a kulcsfontosságú ágazatokba tartozó, és különösen az oktatáshoz és a gyógyításhoz kapcsolódó szakmákat meg lehessen őrizni; felszólítja a tagállamokat, hogy tartózkodjanak a fejlődő országokbeli aktív munkaerő toborzásától az emberi erőforrások hiányával küzdő ágazatokban, például az egészségügy és az oktatás terén;

17.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ideiglenes vagy körkörös migráció megkönnyítése érdekében dolgozzanak ki mechanizmusokat, iránymutatásokat és más eszközöket, valamint a származási országokkal együttműködve olyan intézkedéseket, amelyek az emberi erőforrásokat ért veszteségek ellensúlyozása céljából konkrét segítséget nyújtanak az agyelszívás által hátrányosan érintett ágazatoknak a szakemberképzés terén;

18.

üdvözli, hogy a „kék kártyáról” szóló dokumentum megnyitotta az utat a jogszerű bevándorlásra vonatkozó közös politika előtt, de felhívja a tagállamokat, hogy tegyenek fokozottabb előrelépéseket egy olyan bevándorlási politika közös szabályai irányába, amely nem korlátozódik csupán a magasan képzett munkavállalókra;

19.

üdvözli a harmadik országok magasan képzett állampolgárai foglalkoztatásának céljait szolgáló, a beutazási és tartózkodási feltételekre vonatkozó kék kártya bevezetését, és sürgeti a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő kezdeményezéseket az egyéb munkákra vonatkozóan, szintén azzal a céllal, hogy szembeszállhassunk a szabálytalan bevándorlással és a rendezetlen jogállású bevándorlók kihasznlásával;

20.

új intézkedésekre hív fel, hogy még jobban megkönnyítsék a diákok és kutatók fogadását és EU-n belüli mozgását;

21.

felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy elismerjék a bevándorlók szakképzettségét, nevezetesen, hogy vegyék tekintetbe a származási országban szerzett formális, nem formális és informális szakképesítéseket; úgy gondolja, hogy ezek elismerésével fel lehet venni a harcot a bevándorló munkavállalók körében jelenleg gyakran tapasztalható „képességpazarlással” szemben, ami abból adódik, hogy főképp a bevándorló nők igen gyakran kénytelenek saját képesítésüknél jóval alacsonyabb szakképzettséget igénylő munkát vállalni;

22.

kéri a Bizottságot, hogy a témával kapcsolatos jövőbeli dokumentumokban vegye tekintetbe a szakképzettség elismerését, csakúgy, mint az egész életen át tartó képzésre való ösztönzést, biztosítva ugyanakkor, hogy a tagállamok biztosítsanak lehetőségeket a bevándorlók számára a befogadó ország nyelvének megtanulására az Európai Unióba történő társadalmi, szakmai és kulturális beilleszkedés érdekében, valamint ahhoz, hogy jobban képesek legyenek gyermekeik fejlődésének előmozdítására; felhívja továbbá a Bizottságot, hogy használja fel a bevándorló gyermekek nyelvi oktatásáról, valamint a lakhely szerinti tagállamban a származási ország nyelvének és kultúrájának oktatásáról folytatott viták eredményeit, és szorgalmazza, hogy a majdan javasolt keretrendszer tartsa tiszteletben a szubszidiaritás és az arányosság elvét;

23.

megerősíti, hogy az EURES hálózata egyike azoknak az alkalmas eszközöknek, amelyek hozzájárulnak ahhoz, hogy a munkaerő iránti kereslet és kínálat átlátható, felelős és hatékony módon legyen megfeleltethető; éppen ezért javasolja az EURES hálózat fogalmának olyan módon történő kibővítését, hogy az elősegíthesse a kapcsolatot a meghatározott képesítésekkel rendelkező munkásokat kereső európai munkaadók és a harmadik országokból származó álláskeresők között; indítványozza, hogy használják fel a már meglévő, és a kiépítés alatt álló speciális központokat, valamint az EU harmadik országbeli képviseleteit, mint az EURES hálózat kibővítésének platformjait, valamint, hogy garantálják a tanácsadás folytonosságát és annak kiterjesztését, az önfoglalkoztatás támogatására és eszközeire vagy mikrohitelek igénybevételére vonatkozólag; hangsúlyozza, hogy Európa magasan képzett munkaerő iránti igénye nem vezethet a harmadik országokból történő agyelszíváshoz, amely károsítaná fejlődő gazdaságukat és társadalmi infrastruktúrájukat;

24.

úgy véli, hogy az úgynevezett harmadik országokból érkező bevándorlók számára biztosítani kell az EU-n belüli szabad mozgást, annak érdekében, hogy – a tagállamok törvényes lakosaiként – munkavállalási engedély igénylése nélkül tudjanak munkát vállalni egy másik tagállamban határ menti ingázóként, továbbá, hogy egy tagállamban eltöltött öt éves törvényes tartózkodást követően teljes mozgásszabadságot kell biztosítani ezen bevándorlók számára munkavállalóként;

25.

hangsúlyozza, hogy a munkaerőpiac szükségleteinek kezelése szempontjából fontos a helyi, a képzésben különleges felelősséggel rendelkező regionális, a nemzeti és az európai szintű koordináció a közösségi előny elvének szellemiségében; kiemeli, hogy az ilyen típusú együttműködésre feltétlenül szükség van a bevándorlók hatékony és megfelelő integrációjának, valamint egy olyan bevándorlási politika bevezetésének érdekében, amely alkalmas arra, hogy pótolja a tagállamok bizonyos szektoraiban fellépő munkaerőhiányt;

26.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegyen több információt elérhetővé a származási országokban a jogszerű migrációval kapcsolatos lehetőségekről, illetve a már az EU-ban élő migránsok jogairól és kötelezettségeiről;

27.

felhívja a tagállamokat, hogy annak érdekében, hogy több és jobb munkahelyet teremtsenek a bevándorlók számára, megfelelően használják fel a bevándorláshoz kapcsolódó közösségi finanszírozási mechanizmusokat;

Beilleszkedés

28.

hangsúlyozza, hogy az EU kultúrális sokszínűségét fokozó integrációnak a társadalom befogadóképességén, a megkülönböztetésmentességen és az egyenlő esélyeken, azaz az egészségügyi ellátáshoz, az oktatáshoz, a nyelvi képzéshez és a foglalkoztatáshoz vvaló hozzáférésen kell alapulnia; úgy ítéli meg, hogy az integrációs politikákat szintén a megfelelő innovatív programokra kell alapozni, és elismeri, hogy a helyi és regionális hatóságok, a szakszervezetek, a bevándorlók szervezetei, a szakmai szövetségek és egyesületek kulcsfontosságú szerepet játszanak a bevándorlók beilleszkedésében;

29.

támogatja a tagállamok, a jogszerű migránsok és a nemzetközi védelemben részesülők integrációs erőfeszítéseit, figyelembe véve az EU és a tagállamok identitásának és értékeinek elfogadását, ideértve az emberi jogok, a jogállamiság, a demokrácia, a tolerancia és az egyenlőség, a véleménynyilvánítás szabadsága és gyermekek kötelező iskoláztatása tiszteletben tartását; emlékeztet arra, hogy az integráció egy olyan kétirányú folyamat, amely mind a bevándorlók, mind a befogadó népesség részéről történő alkalmazkodást is magában foglalja, amint az a Tanács által elfogadott közös alapelvekben is szerepel, és amelynek hasznára válhat a legjobb gyakorlatok cseréje; elismeri, hogy az integrációt nehezebb megvalósítani azokban a tagállamokban, amelyekre különleges földrajzi elhelyezkedésük következtében jelentős mértékű migrációs nyomás nehezül, ez azonban olyan cél, amelyet nem szabad feladni; felszólítja a többi tagállamot, hogy a szolidaritás szellemében járuljanak hozzá e nyomás enyhítéséhez, megkönnyítve ezáltal az EU tagállamain belül tartózkodó, nemzetközi védelemben részesülők integrációját, egyidejűleg előmozdítva a jogszerű migrációt;

30.

hangsúlyozza, hogy a megfelelő integrációs folyamat a legjobb eszköz a befogadó ország polgárai és a migránsok közötti bizalmatlanság és gyanakvás megszüntetésére, és alapvető fontosságú minden idegengyűlölő elképzelés vagy cselekedet felszámolásához;

31.

ösztönzi a kölcsönös tanulási mechanizmusok kialakítását és a legjobb gyakorlatok cseréjét a tagállamok között, hogy megerősítsék a befogadó országoknak az egyre fokozódó sokféleség kezelésével kapcsolatos képességét, és ösztönzi azt is, hogy a tagállamok közös mutatókon és megfelelő statisztikai kapacitáson alapuló rendszert alkalmazzanak a bevándorlási politika eredményeinek értékelésére;

32.

emlékeztet arra, hogy kulcsfontosságú tényező a migránsok szervezeteinek bevonása, amelyek egyedülálló szerepet töltenek be az integrációs folyamatban, lehetőséget biztosítva a migránsok számára a demokratikus részvételre; felhívja a tagállamokat, hogy segítsék a civil társadalomnak az integrációs folyamatban történő támogatását szolgáló rendszereket, lehetővé téve a migránsok jelenlétét a befogadó társadalom polgári és politikai életében, lehetővé téve a részvételt a politikai pártokban, a szakszervezetekben, valamint a helyi választásokon a szavazás lehetőségét;

33.

üdvözli a Bizottságnak és a Gazdasági és Szociális Bizottságnak az integrációs politikáknak az európai integrációs fórum létrehozása általi erőteljesebb összehangolására irányuló kezdeményezését, amelyben részt vesznek és szerepet vállalnak a társadalmi szervezetek és a bevándorlók szervezetei, és amelynek célja a tapasztalatcsere és ajánlások kidolgozása; felszólítja a tagállamokat, hogy a nemzeti integrációs terveikben szereplő legjobb gyakorlatok cseréje által hangolják össze integrációs erőfeszítéseiket;

34.

felszólítja a Bizottságot, hogy biztosítson megfelelő finanszírozási támogatást a bevándorlók szerkezeti és kulturális integrációjához többek közt az Egész életen át tartó tanulás, az Európa a polgárokért, a Fiatalok lendületben, a Kultúra 2007 programok végrehajtásán keresztül; megjegyzi, hogy a tanárok a legtöbb esetben rosszul vannak felkészülve nagyszámú migráns gyermek fogadására az osztályokban, és a tanárok jobb felkészítésére, valamint megfelelő pénzügyi támogatás nyújtására szólít fel;

35.

hangsúlyozza, hogy az iskolai és az egész életen át tartó tanulás programok jelentős szerepet játszanak az integrációs folyamatban a tudás, főleg a nyelvtudás fejlesztése révén; úgy véli továbbá, hogy a képzési programokban és az egész életen át tartó tanulás programjában való akadálymentes részvétel valamennyi újonnan érkező bevándorló joga és lehetősége kell, hogy legyen;

36.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a megkülönböztetés ellen irányuló politikák támogatását, beleértve a hatóságok által megvalósítottakat is;

37.

felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben és támogassák a vonatkozó tanácsi 2000/78/EK (17), 2000/43/EK (18) és 2004/113/EK (19) irányelveket, amelyek célja a megkülönböztetés elleni küzdelem;

38.

A tagállamoknak ratifikálniuk kell a migráns munkavállalók és családtagjaik jogainak védelméről szóló, az ENSZ közgyűlése által 1990. december 18-án elfogadott egyezményt (20);

39.

felhívja a Bizottságot, hogy gyűjtsön az EU-ba irányuló bevándorlásra vonatkozó, a nemekkel kapcsolatos adatokat, valamint hogy szervezze meg ez adatoknak a Nemek Egyenlőségének Európai Intézete általi elemzését annak érdekében, hogy még inkább hangsúlyt kapjanak a női bevándorlók sajátos igényei és problémái, valamint a befogadó országok társadalmába történő integrálódásuk legmegfelelőbb módszerei;

40.

felhívja a tagállamokat, hogy az integrációs politikáik kialakításakor kellően vegyék figyelembe a nemek kérdését, valamint a bevándorló nők sajátos helyzetét és igényeit;

41.

felszólítja a tagállamokat, hogy biztosítsák a női bevándorlók alapvető jogainak tiszteletben tartását, függetlenül attól, hogy státuszuk jogszerű-e vagy sem;

42.

felszólítja a tagállamokat, hogy támogassák a migráns nőket célzó tájékoztatási kampányokat, amelyek megismertetik őket jogaikkal, az oktatási, nyelvi képzési és szakképzési lehetőségekkel, valamint a foglalkoztatáshoz való hozzáférés lehetőségeivel, és akadályozzák meg a kényszerházasságokat, a női nemi szervek csonkítását, valamint a lelki vagy fizikai kényszerítés egyéb formáit;

Biztonság és bevándorlás

Integrált határigazgatás

43.

hangsúlyozza egy olyan átfogó alapterv szükségességét, amely megállapítja az EU határigazgatásának fő célkitűzéseit és felépítését, ideértve az arra vonatkozó részleteket is, hogy hogyan lehetne optimalizálni az összes kapcsolódó programot és rendszert; álláspontja szerint az uniós határigazgatási stratégia szerkezetének mérlegelésekor a Bizottságnak mindenekelőtt a tagállamok meglevő határigazgatási rendszereinek hatékonyságát kell elemeznie, hogy kialakítsa közöttük az optimális szinergiákat, és további információt kell nyújtania a javasolt új rendszerek – a be- és kilépés nyilvántartása, az elektronikus utazási engedély rendszer és a nyilvántartott utas program – költséghatékonyságával kapcsolatban, az EU integrált határigazgatása keretében;

44.

hangsúlyozza, hogy az integrált határigazgatatásnak megfelelő egyensúlyt kell teremtenie egyrészt egyre több személy határokon keresztüli szabad mozgásának biztosítása, másrészt az uniós polgárok nagyobb biztonságának biztosítása között; nem tagadja, hogy az adatok felhasználása nyilvánvaló előnyökkel jár; ugyanakkor az a véleménye, hogy a kormányzati fellépésbe vetett közbizalom csak akkor tartható fenn, ha elegendő adatvédelmi biztosítékokról, felügyeletről és jogorvoslati mechanizmusokról gondoskodnak;

45.

egy négylépcsős integrált megközelítés megvalósíthatóságának értékelésére szólít fel, amelynek révén minden olyan szakaszban szisztematikusan ellenőrzéseket végeznének, amikor bevándorlók utaznak be az Unióba;

46.

hangsúlyozza, hogy az EU határstratégiáját az Afrika–EU partnerség és az európai szomszédságpolitika (a keleti partnerség, EUROMED) keretében a harmadik országokkal meglevő határok megerősítését célzó, konkrét intézkedésekkel is ki kell egészíteni;

47.

felszólít a jelenlegi schengeni vízum egy egységes európai schengeni vízummal történő felváltására, amely valamennyi vízumkérelmező tekintetében lehetővé teszi az egyenlő bánásmódot; tájékoztatást kíván kapni a Bizottság politikai és technikai tanulmányának a pontos ütemezéséről és részleteiről, amelyek egy olyan rendszer megvalósíthatóságát, gyakorlati vonatkozásait és hatását elemzik, amely a harmadik országbeli állampolgároktól elektronikus engedélyek beszerzését követeli meg az EU területére történő beutazásuk előtt (az elektronikus utazási engedély rendszer, ESTA); felszólít a tagállamok konzulátusai közötti együttműködés javítására, valamint a vízumokkal foglalkozó, közös konzuli szolgálatok fokozatos létrehozására;

48.

a tagállamok közötti szolidaritáson alapuló mechanizmusok elfogadására kéri a Tanácsot, hogy a határok ellenőrzéséből és a határellenőrzésre vonatkozó nemzeti politikák összehangolásából adódó terhek eloszthatóvá váljanak;

Szabálytalan bevándorlás

49.

a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet az átfogó uniós migrációs politika kulcsfontosságú részének tekinti, és ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az e területre vonatkozó hatékony döntéshozatalt akadályozza a tagállamok kölcsönös érdekeket szolgáló, valódi együttműködéssel kapcsolatos képességének elégtelensége;

50.

megrendülését fejezi ki illegális tengeri migrációs útvonalakon, különösen az Unió déli tengeri határainál történt emberi tragédiák miatt, ahol is az afrikai partokról csónakokkal indulnak emberek kockázatos útra Európa felé; határozottan felszólít sürgős intézkedések megtételére, valamint a származási országokkal folytatott párbeszéd és együttműködés erősítésére, hogy soha többé ne történhessenek ilyen tragédiák;

51.

emlékeztet arra, hogy a szabálytalan bevándorlást gyakran bűnözői hálózatok működtetik, amelyek eddig a közös európai fellépésnél hatékonyabbnak bizonyultak; meggyőződése, hogy ezek a hálózatok felelősek azért, hogy évente több száz ember leli halálát a tengeren; emlékeztet arra, hogy a tagállamoknak a nemzetközi kötelezettségek betartása mellett közös felelősségük van a tengeri életmentés területén; ezért felszólítja a Bizottságot és a Tanácsot, hogy kettőzzék meg erőfeszítéseiket az EU különböző részein előforduló szervezett bűnözés, emberkereskedelem és –csempészet elleni küzdelemben, és mindenekelőtt törekedjenek az összes hálózat felszámolására, nem csupán a csempészeket leleplezve, akik a rendszer látható részét képezik, hanem azokat is, akik a rendszer csúcsán állnak és a legnagyobb hasznot húzzák ezekből a bűncselekményekből;

52.

felhívja a Bizottságot, hogy a tranzit- és származási országokban tegye intenzívebbé a szabálytalan bevándorlás veszélyeivel foglalkozó, figyelemfelhívó programokat;

53.

üdvözli a harmadik országok illegálisan tartózkodó állampolgárait foglalkoztató munkáltatókkal szembeni szankciókról szóló új irányelv elfogadását, és hatékony eszköznek tekinti azt a migráns munkavállalók kizsákmányolásának visszaszorításában, valamint az illegális bevándorlás egyik fő kiváltó tényezője vonzó jellegének csökkentésében;

54.

sürgeti a tagállamokat, hogy ne késlekedjenek az illegális bevándorlókat foglalkoztató munkaadókkal szemben szankciókat kilátásba helyező új irányelv átültetésével;

55.

úgy véli, hogy a szabálytalan – embertelen és drámai – migráció megszüntetése érdekében feltétlenül szükség van a párbeszéd csatornáinak megerősítésére és együttműködési megállapodások létrehozására a származási országokkal;

56.

véleménye szerint a FRONTEX (Európai Unió Tagállamai Külső Határain Való Operatív Együttműködési Igazgatásért Felelős Európai Ügynökség) – költségvetési eszközeinek az Európai Parlament nyomására történt többszöri megnövelése ellenére – még mindig nem koordinálja hatékonyan az Unió külső határain tett ellenőrzési erőfeszítéseket, nagyrészt a harmadik országok bevonására irányuló törekvés hiánya miatt, különösen a tengeri műveletek tekintetében;

57.

üdvözli a FRONTEX mandátumának felülvizsgálatára vonatkozó javaslatra irányuló bizottsági kezdeményezést, és úgy véli, hogy az ügynökséget sürgősen meg kell erősíteni, különösen koordinációs és azon képességének az érintett tagállamok kérésére történő fejlesztése révén, hogy állandó missziókat koordináljon a nagy migrációs nyomásnak kitett területeken, illetve harmadik országokkal együttműködjön; úgy gondolja, hogy a FRONTEX kockázatelemző és hírszerző kapacitásának növelésére is hangsúlyt kell helyezni;

58.

véleménye szerint a FRONTEX-nek elegendő – és nem csak pénzügyi – erőforrásokra van szüksége megbízásának jelentőségteljes végrehajtásához, és a szabálytalan bevándorlás elleni küzdelmet szolgáló új technológiák alkalmazására hív fel, felszólítja a tagállamokat a műszaki eszközök közös összegyűjtésének a fokozására, a Bizottságot pedig jogalkotási javaslatok előterjesztésére a kötelező szolidaritás bevezetése érdekében, a gyorsreagálású határvédelmi csapatok (RABIT) tekintetében tervezetthez hasonló alapon;

59.

felszólítja a FRONTEX-et és a Bizottságot, hogy vizsgálják meg és mérjék fel annak a lehetőségét, hogy hogyan szerezhetné be a FRONTEX a saját eszközeit, illetve annak követelményeit, hogy ha a FRONTEX tengeri műveleteit egy uniós parti őrséggé fejlesztenék a tagállamok saját határellenőrzési hatásköreinek aláaknázása nélkül;

60.

úgy véli, hogy a FRONTEX csak akkor lehet valóban hatékony, ha fokozzák az olyan kiegészítő tevékenységekre irányuló erőfeszítéseket, mint például a visszafogadás és a harmadik országokkal való együttműködés; felszólítja a Bizottságot, hogy e tekintetben támogassa a FRONTEX-et;

61.

támogatja a FRONTEX szakrészlegeinek létrehozását, hogy az ügynökség ezeken keresztül foglalkozhasson a különösen érzékeny határokon fennálló konkrét helyzetekkel és azokat jobban értékelhesse, különös tekintettel a keleti szárazföldi határokra és a déli tengeri határokra;

62.

megállapítja, hogy a jogi kifejezések értelmezésében, a nemzetközi tengerjog értelmezésében, valamint a nemzeti jogszabályokban és eljárásokban mutatkozó különbségek mind hátráltatták a FRONTEX műveleteit; átfogó tanulmányok elvégzésére szólít fel, közös megközelítés keresése, valamint a nemzeti jogszabályok és eljárások között mutatkozó, ellentmondásos különbségek rendezése érdekében;

63.

a FRONTEX és a nemzeti szervek és ügynökségek közötti további és állandó együttműködésre szólít fel;

64.

az EUROSUR elképzelésének továbbfejlesztésére szólít fel, a tagállamok közötti koordináció javítása révén is;

65.

megállapítja, hogy a halászok, a magánhajók és a magán alkalmazottak a tengeren gyakran előbb találkoznak illegális bevándorlókkal, mint az adott ország haditengerészete; hangsúlyozza, hogy e felek világosabb tájékoztatására van szükség a nemzetközi jog szerinti azon kötelezettségeiket illetően, hogy a veszélyben levő bevándorlóknak segítsenek, és kompenzációs mechanizmus létrehozására szólít fel a mentési műveletek eredményeként elveszett munkáért;

66.

hangsúlyozza, hogy egyértelműen megbízható statisztikák szükségesek a szabálytalan migráció elleni uniós szintű küzdelem konkrét eszközeinek létrehozásához, és felhívja a Bizottságot, hogy tegye meg az e statisztikák biztosításához szükséges intézkedéseket;

Visszatérés

67.

véleménye szerint azokat, a tagállamok területén engedély nélkül tartózkodó migránsokat, akik nem jogosultak nemzetközi védelemre, kötelezni kell az Európai Unió területének elhagyására; e tekintetben tudomásul veszi a visszatérésről szóló irányelv elfogadását, és kéri a tagállamokat, hogy az irányelv átültetése keretében ügyeljenek a saját belső joguk által már előírt kedvezőbb rendelkezések megőrzésére; felszólítja a tagállamokat annak biztosítására, hogy a visszatéréseket a törvények és az érintett személyek emberi méltóságának teljes mértékű tiszteletben tartásával bonyolítsák le, előnyben részesítve az önkéntes visszatérést;

68.

arra szólít fel, hogy a zárt és nyitott befogadó állomásokon hozzák létre a visszatéréssel kapcsolatos tanácsadó szolgálatok rendszerét, amelyek kapcsolattartó pontként szolgálnak a visszatéréssel kapcsolatos segítségnyújtásról többet megtudni kívánó személyek számára;

69.

felhívja a Bizottságot, hogy a származási országban alakítsa ki a társadalmi és szakmai visszailleszkedési mechanizmusok nyomon követését és támogatását a már visszatért migránsok számára;

70.

kéri a tagállamokat, hogy visszafogadási politikájukat a kétoldalú megállapodások helyett inkább egy közösségi politika keretébe illesszék be;

71.

a visszafogadási megállapodásokkal kapcsolatban kéri, hogy az Európai Parlament és annak illetékes bizottságai kapjanak rendszeres tájékoztatást a harmadik országokkal folytatott tárgyalások teljes ideje alatt, azok alakulásáról és az esetleg felmerülő akadályokról;

72.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a tagállamok kizárólag olyan harmadik országokkal kössenek kétoldalú visszafogadási megállapodásokat, amelyek teljes körű biztosítékokat nyújtanak a visszafogadott személyek emberi jogainak tiszteletben tartására, és aláírták az 1951. évi Genfi Egyezményt;

73.

felszólítja a Bizottságot, hogy törekedjen hatékonyan betartatni a harmadik országokkal azon kötelezettségüket, hogy visszafogadják az EU területén illegálisan tartózkodó állampolgáraikat, a 2000. június 23-i Cotonou-i Megállapodás 13. cikkével összhangban; felszólít e rendelkezések megerősítésére az új AKCS (afrikai, karibi és csendes-óceáni országok) megállapodás tárgyalásai során;

74.

hangsúlyozza, hogy a visszatérési politikában egy valódi európai megközelítésre van szükség, a visszatérési határozatok kölcsönös elismerésén keresztül; nagyobb fokú együttműködést sürget a tagállamok között a visszatérési műveletek végrehajtása, valamint a FRONTEX szerepének a közös visszatérési műveletekben való megerősítése tekintetében;

75.

felszólít az együttműködés megerősítésére – többek között konzuli együttműködés révén – a származási és tranzitországokkal a visszafogadási eljárások megkönnyítése érdekében, és felszólítja a Bizottságot a hatályos visszafogadási megállapodások értékelésére, annak érdekében, hogy megkönnyítsék végrehajtásukat és tanulságokat vonjanak le, amelyek felhasználhatók lesznek a jövőbeni megállapodások tárgyalásakor;

76.

felhívja a Tanácsot, hogy mérlegelje jogszabályi rendelkezések bevezetését egy európai úti okmány létrehozására, amelyet az illegálisan tartózkodó, harmadik országbeli állampolgárok számára állítanak ki, hogy megkönnyítsék a harmadik országokba való visszafogadásukat; fel kell lépni annak érdekében, hogy az európai úti okmányt beépítsék az Unió visszafogadási megállapodásaiba, hogy az kötelező érvényű legyen az érintett harmadik országokra nézve;

Szolidaritás és bevándorlás

A tagállamok közötti koordináció

77.

mélységesen sajnálja, hogy a tagállamok nem tanúsítanak kellő mértékű szolidaritást az egyre növekvő bevándorlási problémák iránt; felszólít a 2007–2013 közötti időszakra szóló, szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása keretprogram (21) és négy pénzügyi eszközének sürgős felülvizsgálatára, hogy tükrözhessék a növekvő migrációs nyomásból fakadó új tényeket és alkalmazhatók legyenek sürgető helyzetekben, például a tömeges migrációs hullámok kezelésére;

78.

üdvözli a tagállamok által a fent említett Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban a szolidaritás szükségességével kapcsolatban tett kötelezettségvállalásokat; különösen üdvözli az önkéntes tehermegosztási mechanizmus beépítését, amely lehetővé teszi, hogy az EU-n belül átcsoportosítsák a nemzetközi védelemben részesülőket az olyan tagállamokból, ahol a nemzeti menekültügyi rendszerre egyedi és aránytalan mértékű nyomás nehezül, különösen a többi tagállamhoz viszonyított földrajzi vagy demográfiai helyzetükből adódóan, és felhívja a tagállamokat, hogy hajtsák végre ezeket a kötelezettségvállalásokat; üdvözli, hogy az EU 2009. évi költségvetéséből 5 millió eurót utaltak ki e célra az Európai Menekültügyi Alap keretében; ragaszkodik azonban ahhoz, hogy kötelező erejű eszközöket vezessenek be; felszólítja a Bizottságot, hogy késedelem nélkül hajtsa végre e mechanizmust és haladéktalanul terjesszen elő jogalkotási kezdeményezést egy ilyen mechanizmus európai szinten, állandó jelleggel történő létrehozására vonatkozóan;

79.

üdvözli a dublini rendelet átdolgozását és a dublini rendszer szerinti átadások felfüggesztésére irányuló mechanizmusra nézve javasolt rendelkezéseket, amennyiben aggályok merülnek fel a tekintetben, hogy a dublini rendszer szerinti átadások azt eredményezhetik, hogy a kérelmezők a felelős tagállamban nem részesülnek megfelelő szintű védelemben, különösen a befogadási feltételek és a menedékjogi eljáráshoz való hozzáférés tekintetében, valamint olyan esetekben, amikor ezek a dublini rendszer szerinti átadások növelnék azon tagállamok terhét, amelyekre sajátos és aránytalan nyomás nehezedik, különösen földrajzi vagy demográfiai helyzetük miatt; hangsúlyozza azonban, hogy ezek a rendelkezések az összes tagállamra vonatkozó, kétszeresen kötelező eszköz bevezetése nélkül egy valamely tagállamot komolyan támogató, hatékony eszköz helyett inkább politikai nyilatkozattá válnának;

80.

üdvözli a az ujjlenyomatok összehasonlítását célzó „Eurodac” létrehozásáról szóló átdolgozott rendeletre irányuló bizottsági javaslatot, és emlékezteti a tagállamokat azon kötelezettségükre, hogy az Eurodacról szóló jelenlegi rendelet értelmében ujjlenyomatot kell venniük és adatokat kell küldeniük; álláspontja szerint a biometrikus adatokat – például az ujjlenyomatokat – a határellenőrzési műveletek hatékonyságának fokozása érdekében ki kell használni;

Együttműködés harmadik országokkal

81.

sajnálja, hogy a harmadik országokkal folytatott együttműködés nem hozott megfelelő eredményeket, Spanyolország harmadik országokkal – például Szenegállal és más szubszaharai afrikai és észak-afrikai országokkal – folytatott, figyelemre méltó együttműködését kivéve; felszólít a tranzitországként és származási országként azonosított harmadik országok célzott támogatására, hatékony határigazgatási rendszerük kiépítésének segítése érdekében, a FRONTEX határügyi támogató misszióinak bevonásával ezekben az országokban;

82.

emlékezteti a Bizottságot, a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a származási és tranzitországokkal létrejött párbeszédnek a Tripoliban, Rabatban és Lisszabonban a migráció és a fejlesztés kérdéséről tartott EU–Afrika miniszteri találkozókon kijelölt irányban történő folytatása lényegbevágó;

83.

„a migrációval kapcsolatos általános megközelítés” (22), a migrációval és fejlesztéssel foglalkozó, 2006-os „rabati folyamat”, valamint a 2007 decemberében elfogadott, migrációs, mobilitási és foglalkoztatási EU–Afrika partnerség keretében kialakított politikai eszközök végrehajtására szólít fel;

84.

hangsúlyozza a fejlesztési politika jelentőségét a tranzitországként és származási országként azonosított harmadik országokban, amely eszköze lehet annak, hogy a bevándorlás problémáját még a gyökerénél kezeljék; felszólít az Unió bevándorlási és fejlesztési politikáinak hatékonyabb összehangolására, a stratégiai célkitűzések – úgy mint a millenniumi fejlesztési célok – teljes mértékű figyelembe vétele mellett;

85.

ugyanakkor megállapítja, hogy a fejlesztési politika nem jelentheti a migráció egyetlen alternatíváját, mert általános fejlődés nem lehetséges állandó mobilitás nélkül;

86.

a Nemzetközi Migrációs Szervezettel és más nemzetközi szervezetekkel folytatott együttműködés megerősítésére szólít fel az új regionális irodák létrehozását illetően azokon az érzékeny területeken, ahol – többek között – a jogszerű migrációval vagy a bevándorlók önkéntes visszatérésével kapcsolatban gyakorlati segítségnyújtásra van szükség;

87.

hangsúlyozza a migrációs tájékoztatási és igazgatási központok létrehozásának fontosságát, mint amilyet 2008 októberében Maliban avattak fel; úgy gondolja, hogy ezek a központok a lehetséges migránsok, a visszatérő migránsok és az EU-ban tartózkodó migránsokat érintő ügyek kezelése révén jelentősen hozzá tudnának járulni a migrációs problémák rendezéséhez; felhívja a Bizottságot, hogy biztosítsa a szükséges információt az EU-Afrika partnerség keretében más központok létrehozását szolgáló projektekkel kapcsolatban, és arra kéri a Bizottságot, hogy a keleti szomszédos országokban vizsgálja meg ilyen központok létrehozásának lehetőségét;

88.

hangsúlyozza, hogy a származási és tranzitországokkal kötött valamennyi megállapodásba bele kell foglalni a bevándorlási ügyekben folytatott együttműködésről szóló fejezeteket, és egy nagyra törő politika kidolgozására hív fel harmadik országokkal a rendőrségi és igazságügyi együttműködés terén, az emberkereskedelemben érintett nemzetközi bűnszervezetek elleni küzdelem és az érintett személyek bíróság elé állítása érdekében, az Europol és az Eurojust bevonásával; felszólítja továbbá a Bizottságot, hogy fokozza a harmadik országoknak nyújtott támogatását, ideértve a pénzügyi és a technikai támogatást, hogy a szabálytalan bevándorlást, a kábítószerrel kapcsolatos tevékenységeket és a szervezett bűnözést visszaszorító gazdasági és társadalmi feltételeket teremtsen;

89.

kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a Zöld-foki-szigetekkel kötött megállapodáshoz hasonló átfogó európai megállapodások tárgyalását, haladjon előre a Marokkóval, Szenegállal és Líbiával folytatott átfogó tárgyalásokon és mozdítsa elő megállapodások létrejöttét a legfőbb származási országokkal;

90.

a harmadik országok támogatására szólít fel nemzeti jogszabályi keretük kidolgozása, valamint bevándorlási és menedékjogi rendszerek létrehozása terén, a nemzetközi jog teljes mértékű tiszteletben tartásával, és felszólítja a tranzitországként szolgáló harmadik országokat is, hogy írják alá és tartsák tiszteletben az 1951. évi genfi egyezményt;

91.

kéri a tagállamokat, hogy vizsgálják meg a „környezeti menekültek” kérdését, vagyis azon migránsokét, akik napjainkban nem tekinthetők gazdasági menekülteknek, és akiket a genfi egyezmény értelmében nem ismernek el menekültként;

*

* *

92.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL C 76., 2009.3.31., 34. o.

(2)  13440/08. sz. tanácsi dokumentum.

(3)  HL L 348., 2008.12.24., 98. o.

(4)  HL L 199., 2007.7.31., 30. o.

(5)  A 7204/08. sz. tanácsi dokumentum.

(6)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0087.

(7)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0069.

(8)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0047.

(9)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0633.

(10)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0557.

(11)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0558.

(12)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0385.

(13)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0168.

(14)  HL C 219 E., 2008.8.28., 215. o.

(15)  HL C 219 E., 2008.8.28., 223. o.

(16)  HL C 303 E., 2006.12.13., 845. o.

(17)  HL L 303., 2000.12.2., 16. o.

(18)  HL L 180., 2000.7.19., 22. o.

(19)  HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(20)  A/RES/45/158.

(21)  COM(2005)0123.

(22)  COM(2006)0735.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/35


2009. április 22., szerda
A TEN-T politika jövőjéről szóló zöld könyv

P6_TA(2009)0258

Az Európai Parlament 2009. április 22-i állásfoglalása a TEN-T hálózat jövőjéről szóló zöld könyvről (2008/2218(INI))

2010/C 184 E/07

Az Európai Parlament,

tekintettel a 2009. február 4-i„Zöld könyv a területi kohézióról: TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat” című bizottsági közleményre (COM(2009)0044),

tekintettel az európai gazdasági fellendülés tervéről szóló, 2008. november 26-i bizottsági közleményre (COM(2008)0800),

tekintettel a Tanácsnak a szállítmányozás környezetbaráttá tételéről hozott következtetéseire, ahogyan azokat a Közlekedési, Távközlési és Energiaügyi Tanács 2008. december 8–9-i ülésén elfogadta,

tekintettel a „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára – Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvének félidei felülvizsgálata” című 2006. június 22-i bizottsági közleményre (COM(2006)0314),

tekintettel a 2008. január 23-i, a „2020-ra 20-20 % – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című bizottsági közleményre (COM(2008)0030),

tekintettel a 2007. október 18-i, „A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményre (COM(2007)0607),

tekintettel a 2008. május 14-i, a 2007–2013-as programozási időszakra vonatkozó kohéziós politikai stratégiákról és programokról folytatott tárgyalások eredményeiről szóló bizottsági közleményre (COM(2008)0301),

tekintettel a 2009. január 20-i, a transzeurópai közlekedési hálózat iránymutatásainak 2004–2005 között történt végrehajtásáról szóló bizottsági jelentésre (COM(2009)0005),

tekintettel a lisszaboni stratégiáról szóló 2009. március 11-i állásfoglalására (1),

tekintettel az „Európai teherszállítási politika: a fenntartható mobilitás kulcsa” című, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására (2),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0224/2009),

A.

mivel a TEN-T politika politikai meghatározása – ahogyan ezt a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3), illetve a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló 1692/96/EK határozat módosításáról szóló, 2004. április 29-i 884/2004/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (4) ismerteti – egy 30, főként nemzeti érdekek ihlette, elsőbbséget élvező projektet tartalmazó „kívánságlistát” eredményezett,

B.

mivel javítani kell a vasúti és tengeri teherszállítás közúti teherszállításéhoz viszonyított külső versenyképességét az autópályák, a tengeri útvonalak és a vasúti teherszállítási folyosók kiegyensúlyozott igénybevétele érdekében,

C.

mivel a 30 elsőbbséget élvező projekt nyomán a Bizottság a 2007–2013-as pénzügyi keretből 20 000 000 000 eurós támogatást javasolt a transzeurópai közlekedési hálózat egészére, amely végül a Tanács nyomatékos kérésére 8 000 000 000 euróra csökkent, amelyből csak 5 300 000 000 euró jut az elsőbbségi projektek megvalósítására,

D.

mivel az Európai Unió köztudottan képtelen megfelelni a TEN-T hálózatok finanszírozása tekintetében a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló, 2007. június 20-i 680/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletben (5) lefektetett szabályoknak, ami bizonytalanságot kelt a projektek finanszírozásának tervezése terén,

E.

mivel meg kell erősíteni a Bizottság azon képességét, hogy folytassa azokat a főbb, határokon átnyúló projekteket – különösen a vasúti ágazatban –, amelyek az érintett tagállamok között folyamatos és szorosabb együttműködést igényelnek, finanszírozásuk több évre kiterjed és időben túlnyúlnak a többéves pénzügyi kereten,

F.

mivel a fent említett, 2008. május 14-i bizottsági közleményhez csatolt mellékletek szerint a közlekedési projektekre szánt előirányzatok 49 %-át utakra, 31 %-át vasutakra és 9 %-át városi közlekedésre fordítják, ám az nem derül ki egyértelműen, hogy mely konkrét projekteket társfinanszírozzák,

1.

elismeri, hogy az uniós szállítási infrastruktúrapolitika kidolgozására irányuló első erőfeszítéseknek – az Európai Iparosok Kerekasztala (ERT) során „hiányzó kötelékek” ihletése mellett – „A közös közlekedési politika fejlődésének jövője” című, 1992. december 2-i bizottsági közlemény adott lendületet, „a gazdasági növekedés, versenyképesség és foglalkoztatás megvalósításával” indokolva ezt, a próbálkozásokat helyes útra pedig Karel Van Miert egykori közlekedési biztos terelte; megjegyzi, hogy a közösségi pénzügyi támogatás transzeurópai hálózatok területén történő nyújtásának általános szabályairól szóló, 1995. szeptember 18-i 2236/95/EK tanácsi rendelet (6) és a 884/2004/EK határozat a fent említett célok elérésére törekedett; továbbá felhívja a figyelmet arra, hogy Loyola de Palacio alelnök, energia- és közlekedésügyi biztos is ösztönözte e politikát;

2.

úgy véli, hogy a TEN-T koordinátorok jelentései a további koordinációhoz és a legfontosabb projektek közül kiválasztott korlátozott számú projekt integrálásához szolgáltatnak érdekes példát; ezért kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák a már futó elsőbbségi projektek megerősítésére irányuló erőfeszítéseiket; úgy véli, hogy a közép- és hosszú távú beruházásokat folytatni kell a teljes hálózat kiépítése céljából;

3.

üdvözli a fent említett, 2009. február 4-i bizottsági közlemény korai előterjesztését, amelynek célja az EU szállítási infrastruktúrája, illetve a TEN-T politika alapos felülvizsgálata a szállítás, a határokon átnyúló mobilitás, a pénzügyek, a gazdaság, a szociális helyzet, a biztonság és a környezetvédelem terén felmerülő jelenlegi és jövőbeni kihívások tükrében;

4.

e tekintetben nem látja értelmét a „TEN-T fogalmi pillér” homályos fogalma bevezetésének, mivel az túlterhelné a prioritási listát; úgy véli, hogy a Bizottság kifejezett célkitűzése ellenére egy kifejezetten fogalmiként megjelenő pillér nem képes javítani a TEN-T politika hitelességét, amely sokkal inkább konkrét projektek kidolgozásával érhető el;

5.

ezért egyetért azzal, hogy egységesebb és integráltabb hálózati szemléletet kell kialakítani, amely az utas- és teherszállítás által támasztott, intermodális kapcsolatok iránti igényt tükrözi; ezért hangsúlyozza, hogy elsőbbséget kell tulajdonítani a vasútnak, a kikötőknek, a fenntartható tengeri és belvízi utaknak és hátországi összeköttetéseiknek vagy az új tagállamokkal és azokon belül létrejövő infrastrukturális kapcsolatokban található, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló csomópontoknak, és hogy különös figyelmet kell fordítani a határokon átnyúló közlekedési útvonalakra, valamint a repülőtereket és a tengeri kikötőket nagyobb mértékben integrálni kell a transzeurópai hálózatokba; hangsúlyozza, hogy figyelmet kell fordítani a polgári közlekedés és a teherszállítás eltérő, ám egymást kiegészítő igényeire; javasolja a tagállamoknak és a regionális hatóságoknak, hogy javítsák a közbenső állomások és a helyi összekapcsolódások TEN-T-hez való kapcsolatát a peremhelyzetből adódó költségek minimálisra csökkentése érdekében;

6.

kéri a Bizottságot, hogy kiemelten támogassa azokat az elsőbbségi projekteket, amelyek keretében intermodális csatlakozásokat és kölcsönösen következetesen átjárható rendszereket magában foglaló, több tagállamon áthaladó útvonalak létesülnek; hangsúlyozza, hogy a gazdasági térségeknek ezen elsőbbségi projektek mentén történő összekapcsolása nemzeti feladat;

7.

örömmel veszi tudomásul, hogy a környezetkímélő közlekedési formák a listára került elsőbbségi projektek aránytalanul nagy részét teszik ki; ezzel összefüggésben kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa ezen arány fenntartását a jövőben is, amikor a projektek végrehajtására kerül a sor;

8.

hangsúlyozza, hogy az európai infrastrukturális politikába be kell építeni az éghajlatvédelmet és valamennyi közlekedési mód fenntartható fejlesztését annak érdekében, hogy megfeleljen a CO2-kibocsátás csökkentésére irányuló uniós célkitűzéseknek;

9.

kéri a Bizottságot, hogy biztassa arra a tagállamokat, hogy a TEN-T projektekkel kapcsolatos döntéshozatali és tervezési folyamatokba építsék be az olyan európai környezetvédelmi jogszabályokat, mint a Natura 2000, a SEA, a levegőminőségi irányelv, a vízügyi keretirányelv, a madarakról és az élőhelyekről szóló irányelvek, valamint az Európai Környezetvédelmi Ügynökség által elkészítendő, a közlekedésre és a környezetre vonatkozó mutatókat tartalmazó TERM-jelentések (közlekedési és környezeti jelentéstételi mechanizmus);

10.

sürgeti a Bizottságot, hogy csökkentse minimálisra a közös érdekre vonatkozó nyilatkozatokhoz és a környezetvédelmi jogszabályok alkalmazásához kapcsolódó, nem érthető vagy ellentmondásos rendelkezések számát; ezenkívül úgy véli, hogy a TEN-T státusz projekteknek történő megadása után a tagállamoknak nem szabad visszaélniük a (9) bekezdésben említett európai jogszabályokkal a TEN-T projektek megvalósításának blokkolása érdekében;

11.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az európai szállítási infrastruktúrára vonatkozó politika szempontjából számottevő tényezőként vegye figyelembe az olyan új fejleményeket, mint a pénzpiaci világválság, a demográfiai változások, az EU bővülése, az új szomszédos országok, valamint a keleti és mediterrán országokkal való élénk kapcsolatok;

12.

hangsúlyozza – különösen a gazdasági válság jellemezte jelenlegi helyzetben –, hogy a TEN-T fejlesztése és az európai uniós közlekedés integrálása a szomszédos országok közlekedésével a legmegbízhatóbb módja annak, hogy biztosítsuk az Unióban a belső piac és a társadalmi kohézió hosszú távú fenntarthatóságát;

13.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen fokozottabb erőfeszítéseket a területfejlesztés (az Európai Unió területfejlesztési menetrendje, valamint a területi kohézió elve) és a közlekedéspolitikai tervezés európai összehangolásának javítására a régiók elérhetőségének a régiók közötti hálózatok fejlesztése révén történő javítása figyelembe vételével; megjegyzi, hogy tekintetbe kell venni a hegyvidéki, partvidéki vagy szigeteken fekvő, központi, periférikus, és más jellegű, határ menti területek közötti óriási különbségeket, valamint a városi mobilitási rendszerek a TEN-T-be való jobb integrálásának szükségességét;

14.

kéri a bizottságot, hogy különösképp helyezze előtérbe a fő vasúti, közúti és belvízi útvonalakra vonatkozó kulcsfontosságú projekteket annak érdekében, hogy biztosítsa az új tagállamokkal és a harmadik országokkal való határokon átnyúló összeköttetéseket;

15.

ezzel összefüggésben azt javasolja, hogy az Európai Területfejlesztési Tervet (ETFT) használják a tervezés alapjaként, és az Európai Területrendezési Megfigyelő Hálózat (ESPON) által elkészített, rendelkezésre álló tanulmányokat használják a közlekedésfejlesztésre vonatkozó tudományos, tervezésközpontú háttér-információkként;

16.

hangsúlyozza, hogy mind a lisszaboni stratégia, mind a fellendülési terv céljait fel kell használni a TEN-T-politikák kidolgozása során, hiszen az e politikák nyújtotta mobilitás, hozzáférhetőség és logisztika kulcsfontosságú az EU versenyképessége és a területi kohézió szempontjából;

17.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a zöld folyosók, vasúti teherszállítási hálózatok, az Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer (ERTMS) folyosói, a tengeri gyorsforgalmi utak, pl. a rövid távú tengeri szállításra használt útvonalak, a korlátozott kapacitású, meglévő belvízi útvonalak vagy az elégtelen kapacitással rendelkező zsilipek, szárazföldi kikötők, logisztikai platformok, városi közlekedési csomópontok, a TEN-T hálózatnak az európai szomszédságpolitika országaira való tervezett kibővítésének valamint a keleti és mediterrán országoknak egy intermodális TEN-T koncepcióba való integrálásával dolgozzanak ki egy kevésbé környezetkárosító, kisebb olajfogyasztással járó és biztonságosabb szállítási módok igénybe vétele érdekében tervezett fellépéseken alapuló, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló TEN-T koncepciót; ezen túlmenően kéri, hogy biztosítsák a jelenlegi és a jövőbeni TEN-T keretrendszer és a vasúti teherszállítási folyosókra vonatkozó jogalkotási javaslatok egységességét;

18.

megjegyzi, hogy a legutóbbi kutatások szerint az európai infrastrukturális alapok mindössze 1 %-át fordították eddig belvízi útvonalakra; úgy véli, hogy elegendő európai támogatásra van szükség az európai belvízi infrastruktúra fejlesztéséhez annak érdekében, hogy ki lehessen használni a belvízi hajózás mint fenntartható és megbízható közlekedési mód teljes potenciálját;

19.

kéri a Bizottságot, hogy a hálózat hatékonyságának növelése és a szállítás meggyorsítása érdekében törekedjen a vasúti teherszállítás intenzívebb bővülésének biztosítására;

20.

ezzel kapcsolatban üdvözli a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatot (COM(2008)0852) és a fent említett, 2007. október 18-i bizottsági közleményt;

21.

hangsúlyozza az intermodális szállítás területén az információmegosztás lehetővé tételének fontosságát, az immateriális és a materiális infrastruktúrák (informatikai hálózatok, pl. ERTMS/RIS/ITS/SESAR/Galileo) közötti kapcsolatok előmozdítása és támogatása, az interoperabilitás javítása, a gördülőállomány (vonatokra telepített ERTMS hardver és szoftverállomány, továbbá a tehervagonok zajcsökkentésének) javítása, a zöld logisztika, a különböző közlekedési módozatokat összekapcsoló csatlakozások és csomópontok, a decentralizált, háztól-házig tartó szállítási szolgáltatások, valamint a mobilitásirányítás előmozdítása érdekében;

22.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy harmonizált és szabványos intelligens közlekedési rendszereket fejlesszenek ki a TEN-T hálózat számára annak érdekében, hogy hatékonyabb, gördülékenyebb, biztonságosabb és környezetkímélőbb közlekedési irányítással rendelkezzünk;

23.

javasolja, hogy javítsák a TEN-T végrehajtását azáltal, hogy a TENtec információs rendszerhez hasonló rendszerek révén biztosítják az információhoz való jobb hozzáférést, létrehozva egy, a küszöbértékek meghatározását és a legjobban bevált gyakorlati megoldások cseréjét magában foglaló nyílt koordinációs módszert;

24.

kiemeli, hogy a TEN-T projektekben már működő infrastruktúra hatékonyságát mielőbb fokozni kell – különösen azokban az esetekben, ahol az ilyen projektek végrehajtása már elkezdődött –, hogy a folyosók már rövid távon életképesebbek és hatékonyabbak legyenek, ahelyett, hogy ölbe tett kézzel várjuk az e folyosókra irányuló hosszú távú óriásprojektek megvalósulását;

25.

támogatja a a zöld könyvben a „TEN-T kialakítására javasolt 3. változatot”, vagyis azt a kétrétegű megközelítést, amelyet a jelenlegi TEN-T térképekre épülő átfogó hálózat, és egy „maghálózatot” alkot, mely utóbbi még meghatározásra vár, és elsősorban vasúti, fenntartható vízi útvonalakat és kikötőket, valamint a logisztikai központokkal való összekapcsolásukat foglalja magában;

26.

támogatja a „maghálózat” koncepcióját, amely egy földrajzi pillérből és egy fogalmi pillérből áll, ahol is a „fogalmi pillér” olyan kritériumokat és célokat tartalmaz, amely lehetővé teszi, hogy a projekteket, folyosókat és a hálózat részeit időbeli rugalmassággal lehessen meghatározni, és ne mereven, a költségvetési időszak elején a teljes időszakra vonatkozóan; úgy véli, hogy lehetővé kell tenni a TEN-T rugalmas kibővítését a költségvetési időszak során annak érdekében, hogy alkalmazkodni tudjanak a változó piaci feltételekhez;

27.

elismeri, hogy a tagállamok – regionális és helyi hatóságaikkal, a civil társadalom és a helyi lakosság érdekelt feleivel egyeztetve – kulcsszerepet játszanak a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos döntéshozatalban, tervezésben és finanszírozásban, beleértve a határokon átnyúló európai szintű koordinációt és együttműködést; kéri a Tanácsot, hogy teremtsen nagyobb összhangot a TEN-T projektekre irányuló felhívásai és az ezekkel kapcsolatos költségvetési döntései között; figyelembe véve az EU pénzügyi keretének félidős felülvizsgálatát, valamint tekintettel az EU fellendülési tervének jelenleg folyó vitájára, kéri a tagállamokat, hogy megfelelően – az eddig létrehozott uniós politikák alapján prioritásként – vegyék figyelembe a TEN-T hálózat részét képező közlekedési infrastruktúrákhoz szükséges pénzügyi támogatás kérdését;

28.

teljes mértékben egyetért azzal a közösségi céllal, hogy csökkenteni kell az adminisztratív terheket, és ennek érdekében határozottan bátorítja a Bizottságot, hogy a bürokrácia további csökkentése érdekében vizsgálja felül a TEN-T prioritást élvező projektjeinek pénzügyi keretét;

29.

kéri a tagállamokat és a Bizottságot, hogy erősítsék meg az együttműködést a nemzeti szinten folytatott politikák területén annak érdekében, hogy az EK-Szerződés 154. és 155. cikkének megfelelően konzisztenssé tegyék a TEN-T program társfinanszírozását és megvalósítását;

30.

e tekintetben hangsúlyozza, hogy a pénzügyi válság még inkább megköveteli az Európai Uniótól, a tagállamoktól és a régióktól, hogy a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos projektekre vonatkozó döntéseiket megbízható költség-haszon elemzések, a fenntarthatóság és a határokon átívelő európai együttműködések nyújtotta hozzáadott érték kritériumai alapján hozzák meg;

31.

megjegyzi azonban, hogy a közlekedési infrastruktúrába való beruházás a gazdasági és pénzügyi válság kezelésének egyik kulcsterülete, ezért kéri a Bizottságot, hogy gyorsítsa fel a TEN-T-hez kapcsolódó és a Strukturális és/vagy Kohéziós Alapból finanszírozott infrastrukturális projekteket; kéri a tagállamokat, hogy ezt a szemléletmódot figyelembe véve értékeljék újra beruházási prioritásaikat annak érdekében, hogy felgyorsítsák a felelősségük alá tartozó TEN-T projekteket, különösen a határokon átnyúló szakaszokon;

32.

emlékezteti a Bizottságot, hogy a szállítási infrastruktúrával kapcsolatos projekteknek a TEN-T keretében, a kohéziós és regionális alapok, valamint az EBB által történő társfinanszírozása az alábbi feltételeknek kell, hogy megfeleljen: gazdasági életképesség, a fokozott versenyképesség, az egységes piac elősegítése, a környezeti fenntarthatóság, átláthatóság az adófizetők számára és a polgárok bevonása (partnerség elve); hangsúlyozza e tekintetben annak fontosságát, hogy fejlesszék a köz- és magánszféra közötti partnerségeket a TEN-T projektek finanszírozása terén, és hogy rugalmas megoldásokat találjanak az ilyen nagyságrendű munkálatok során felmerülő problémákra (földrajzi, technikai nehézségek, a közvélemény tiltakozása stb.);

33.

ezzel kapcsolatosan annak biztosítását kéri a Bizottságtól, hogy az EU pénzügyi programjai keretében értékelt projektek vegyék figyelembe az egyéb – uniós alapok által nem támogatott – szükséges beruházásokhoz adott nemzeti finanszírozásra gyakorolt lehetséges hatásaikat; nevezetesen úgy véli, hogy a tagállamok által az uniós támogatásban részesülő projektek kiegészítésére felhasznált előirányzatokat nem kellene bekötő útvonalak fenntartása vagy az azokba való beruházás árán kihelyezni; ennélfogva úgy véli, hogy a projekteket inkább – legalább részben – az alapján kellene megtervezni és értékelni, hogy mennyire képesek beépíteni (és nem figyelmen kívül hagyni) a szükséges kiegészítő bekötőút-infrastruktúra fejlesztését és karbantartását;

34.

hangsúlyozza az európai légi közlekedési piac az Egységes Európai Égbolt II csomag, valamint a javasolt, „teljes légi közlekedési rendszert előnyben részesítő megközelítés” keretében gyorsan növekvő beruházási igényeit; ezért kéri a Bizottságot, hogy a TEN-T költségvetési keretének felülvizsgálatakor fontolja meg a repülőterek, valamint a légiforgalmi szolgáltatás és a léginavigációs szolgálatok (ATM/ANS) számára rendelkezésre álló finanszírozás növelését;

35.

megjegyzi, hogy mélyrehatóbb kutatásra van szükség a szállítási infrastruktúra finanszírozása terén folytatott leginkább bevált és leghatékonyabb gyakorlatok, valamint ezek versenyképességre és a mennyiségi és minőségi szempontú foglalkoztatásra gyakorolt pozitív hatásai tekintetében, valamint e gyakorlatok továbbfejlesztésére, beleértve a köz- és magánszféra közötti partnerségek vonatkozásában e területen gyűjtött tapasztalatokat, ahogy ezek elemzése a Bizottság jelenlegi tanulmányaiban már meg is jelenik;

36.

hangsúlyozza, hogy munkacsoportot kellene létrehozni a TEN-T Végrehajtó Ügynökségén belül annak érdekében, hogy növeljék a köz- és magánszféra közötti partnerségek felhasználását egyes elsődleges fontosságú projektek vagy szakaszok finanszírozása érdekében, és hogy terjesszék a megoldásokat mint legjobban bevált gyakorlatokat;

37.

hangsúlyozza, hogy a köz- és magánszféra közötti partnerségekre és az Európai Befektetési Bankra való fokozott hagyatkozás nem lehet a többgenerációs periódus alatt megtérülő nagyszabású projektekre adott költségvetési támogatások jelentős részének helyettesítője;

38.

támogatja azt, hogy a tagállamok a 2009–2010-es pénzügyi terv félidős felülvizsgálata kapcsán gondolják újra a TEN-T költségvetését az egyéb projektek és az azokkal együtt járó vasúti és vízi útvonalak fejlesztésére irányuló törekvések drasztikus leépítésének visszafordítása tekintetében;

39.

hangsúlyozza, hogy a kölcsönökből fakadó tőkeáttételi hatás növelése érdekében az útdíjakból befolyó jövedelem egy bizonyos százalékát a TEN-T projektek finanszírozására kellene fordítani;

40.

kéri a Bizottságot, hogy tegyen közzé kiválasztott példákat azokról a határon átnyúló regionális vasúti összeköttetésekről, amelyeket felszámoltak vagy használaton kívül helyeztek, különös előnyben részesítve azokat, amelyek összekapcsolódhatnának a TEN-T-vel,

41.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tekintsék az Eurovelo-hálózatot és a Vasfüggöny-útvonalat úgy, mint lehetőségeket a határokon átnyúló európai kerékpár-infrastruktúra hálózatának népszerűsítésére, támogatva a környezetbarát közlekedést és a fenntartható turizmust;

42.

kéri a Bizottságot, hogy a teljes TEN vasúthálózat versenyképességének fokozása érdekében – mandátumának lejártáig – tegyen jogalkotási kezdeményezésre irányuló javaslatot a belföldi vasúti személyszállítási piac 2012. január 1-től kezdődő megnyitására;

43.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a határ menti szakaszokon lassan halad az elsőbbségi projektek végrehajtása, különös tekintettel a Pireneusokra, amely alapvető fontosságú az Ibériai-félsziget és Franciaország számára;

44.

arra biztatja a Bizottságot, hogy továbbra is vonja be a Parlamentet és az Európai Tanácsot (több)éves javaslataiba és a TEN-T projektek társfinanszírozásának meghatározására irányuló döntésekbe;

45.

kéri a Bizottságot, hogy rendszeresen, de legalább évenként egyszer tegyen jelentést az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak minden elsődleges fontosságú projektre vonatkozóan minden egyes projekt aktuális állásáról, a projekt költségeinek megbízhatóságáról, az egyes projektek megvalósíthatóságáról és a projekt végrehajtásának időzítéséről;

46.

kéri a Bizottságot és az EBB-t, hogy nyújtsanak be éves listát a Parlamentnek és a Tanácsnak a specifikus, társfinanszírozott projektekről a regionális, kohéziós és EBB-társfinanszírozású TEN-T projektek esetén, ahogy az a TEN-T társfinanszírozás esetében már működik;

47.

hangsúlyozza, hogy ökológiai és gazdasági szempontból számos esetben csak az olyan multimodális közlekedési rendszerek életképesek és fenntarthatóak a jövőben is, amelyek egy adott szállítási útvonalon lehetővé teszik a különböző közlekedési eszközök használatát;

48.

hangsúlyozza, hogy az újonnan kibővített schengeni térségben a Nyugat- és Kelet-Európa közötti közlekedési infrastruktúra rendkívül nagy jelentőséggel bír a gazdasági növekedés lehetősége szempontjából, különösen az ehhez kapcsolódó új tagállamokban; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy Kelet- és Nyugat-Európa között építsék ki és támogassák a nemzetközi közúti és vasúti összeköttetéseket, és a helyi, regionális és nemzeti hatóságokkal együttműködésben végrehajtott egyedi cselekvési programon keresztül támogassa különösen a határokon átnyúló közlekedési infrastruktúrát; ugyancsak rámutat arra, hogy a TEN-T hálózatok és a harmadik országok közlekedési hálózatai közötti összeköttetések javításával különösen javulni fog a határ menti területek helyzete, továbbá ez hozzáadott értéket teremt a régiók közötti együttműködés és az egész EU számára;

49.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0120.

(2)  HL C 187. E, 2008.7.24., 154. o.

(3)  HL L 15., 1997.1.17., 1. o.

(4)  HL L 167., 2004.4.30., 1. o.

(5)  HL L 162., 2007.6.22., 1. o.

(6)  HL L 228., 1995.9.23., 1. o.


2009. április 23., csütörtök

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/41


2009. április 23., csütörtök
Az erdőirtás és az erdőpusztulás

P6_TA(2009)0306

Az Európai Parlament 2009. április 23-i állásfoglalása az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezeléséről az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben

2010/C 184 E/08

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság „Az erdőirtás és az erdőpusztulás okozta kihívások kezelése az éghajlatváltozás és a biodiverzitás csökkenése elleni küzdelemben” című 2008. október 17-i közleményére (COM(2008)0645),

tekintettel az európai erdők védelmével foglalkozó, 2007. novemberében Varsóban megtartott ötödik miniszteri konferencia keretében kötött megállapodásokra az éghajlatváltozás erdők állapotára gyakorolt hatásának értékelése, valamint a fenntartható erdőgazdálkodási politika végrehajtása tekintetében,

tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel az EU a globális felmelegedés mértékét 2 °C-ra kívánja korlátozni és felére kívánja csökkenteni a biológiai sokféleség csökkenését, mivel az Eliasch-felülvizsgálat becslése szerint évente 17-33 milliárd dollárra lesz szükség ahhoz, hogy az erdőirtást 2030-ig a felére csökkentsék,

B.

mivel a fenntartható erdőgazdálkodás alapvető jelentőséggel bír az erdőirtás elleni küzdelem tekintetében és a gazdasági fejlődés egyik fontos szempontját képviseli,

C.

mivel az erdőirtás a globális üvegházhatású gázkibocsátások mintegy 20 %-áért felelős, a biológiai sokféleség csökkenésének egyik fő kiváltó oka és súlyos veszélyt jelent a fejlődésre, különösen a szegények megélhetésére nézve,

D.

mivel az erdőirtás riasztó méreteket ölt, évente 13 millió hektár erdőt érint és többsége a trópusi esőerdőket – ugyanakkor bizonyos mértékben Európát, különösen Közép- és Kelet-Európát is – érinti,

E.

mivel az erdőirtás szinte helyreállíthatatlan környezeti károkat okoz, például a hidrológiai viszonyok tartós megzavarását, sztyeppék kialakulását, sivatagosodást és a biológiai sokféleség csökkenését, amelyek gazdasági összköltsége sokszorosan meghaladja a megelőző és helyreállítási intézkedések költségeit,

F.

mivel az erdőpusztulás különféleképpen mehet végbe és fogalmát nehéz meghatározni, ugyanakkor jelentős hatással van az éghajlatra, a biológiai sokféleségre, termékekre és szolgáltatásokra is,

G.

mivel az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi bizottság (IPCC) negyedik értékelő jelentése szerint a globális felmelegedés 2 °C-ra történő korlátozása érdekében a fejlődő országokban a jelenlegitől jelentősen eltérő szintű kibocsátásnövekedést – beleértve az erdőirtás okozta kibocsátás csökkentését is – kell elérni, az ipari országokban 2020-ig az 1990-es szinthez viszonyított 25-40 %-os csökkentésen felül,

H.

mivel az erdőirtás csökkentése nem csak az éghajlatváltozás csökkentésében, hanem az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban is jelentős szerepet fog játszani,

1.

hangsúlyozza az erdők megőrzése, a fenntartható gazdálkodási politikák és az EU egyéb belső és külső politikái közötti fokozott koherencia fontosságát; az EU-politikák, például az energetika (különösen a bioüzemanyagok), a mezőgazdaság, a fenntartható termelés és fogyasztás, a beszerzések, a kereskedelem és a fejlesztési együttműködés terén alkalmazott politikák erdőkre kifejtett hatásának mennyiségi értékelésére szólít fel;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat a Parlamentnek és a Tanácsnak az erdőkből kitermelt faanyag és a faipari termékek tekintetében szigorúbb közösségi fenntarthatósági követelmények létrehozása céljából;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy 2009 végéig tegyen közzé egy olyan átfogó tanulmányt, amely az európai uniós élelmiszerek és más áruk termelésének, fogyasztásának és kereskedelmének az erdőirtásra és az erdőpusztulásra gyakorolt hatását elemzi; kéri, hogy ebben a tanulmányban a különböző iparágak összes káros hatását értékeljék és pontosan határozzák meg, valamint tegyenek az ezen hatások csökkentésére irányuló további politikai intézkedésekre és innovációkra vonatkozó ajánlásokat;

4.

utal arra, hogy az erdőgazdálkodás keretében a hidrológiai viszonyokra nagy figyelmet kell fordítani, és rámutat arra, hogy az erdő- és vízkészletekkel való közös gazdálkodásra, valamint a megfelelő uniós politikák harmonizálására feltétlenül szükség van az ökoszisztémák vízmegtartó képességének helyreállítása illetve fokozása érdekében;

5.

üdvözli a zöld közbeszerzési politikákat és az olyan eszközök népszerűsítését, mint az öko-címkék és az erdőtanúsítási rendszerek; felszólít a zöld közbeszerzési politikák gyors elfogadására és végrehajtására a faipari termékek tekintetében EU-szerte; felszólítja a tagállamokat, hogy alapozzák közbeszerzési politikájukat szigorú fenntarthatósági követelményekre és ennek megfelelően ezen követelmények tekintetében reális célokat határozzanak meg;

6.

úgy véli, hogy jelentős mértékű pénzügyi támogatást kell nyújtani annak érdekében, hogy a trópusi erdőterületek bruttó csökkenését legkésőbb 2020-ig megállítsák, és hogy a 2012 utáni időszakra vonatkozó globális éghajlatváltozási megállapodásról szóló nemzetközi tárgyalások folytatása szempontjából döntő jelentőségű lesz az ezen cél iránti elkötelezettség felmutatása;

7.

elismeri, hogy az elegendő finanszírozás éghajlatváltozással kapcsolatos globális egyezmény keretében való mozgósítása teljes mértékben elengedhetetlen a globális erdőirtás felére való csökkentése és későbbi teljes leállítása tekintetében; e tekintetben támogatja a Bizottság javaslatát, hogy állandó finanszírozáson alapuló globális erdészeti szén-dioxid-mechanizmust (GFCM) hozzanak létre az ENSZ Éghajlatváltozási Keretegyezménye keretében; felhívja továbbá a tagállamokat, hogy támogassák a Norvégia finanszírozási javaslatának átvételére irányuló bizottsági javaslatot és a kibocsátható mennyiségi egységek árverezéséből származó jövőbeni bevételek egy részét különítsék el a GFCM részére; és azáltal, hogy a tárgyalások középpontjába a finanszírozási forrásokat helyezik, ahogy az a Bizottság „Úton a Koppenhágában megkötendő átfogó éghajlatváltozási megállapodás felé” című, 2009. január 28-i közleményében (COM(2009)0039) szerepel;

8.

síkraszáll amellett, hogy a GFCM-en keresztüli támogatásra a teljesítménytől függetlenül és a trópusi erdőterületek bruttó csökkenésének és az erdőpusztulásnak a csökkentésére vonatkozó ellenőrzött eredmények alapján kerüljön sor; hangsúlyozza, hogy ennek a támogatásnak olyan pozitív mellékhatásokkal is kell járnia, mint például a biológiai sokféleség védelme, a fokozott rugalmasság és az erdős vidékeken való jobb megélhetés;

9.

kiemeli, hogy az erdőben lakó emberek jogait teljes mértékben tiszteletben kell tartani, beleértve az őshonos népek jogait a tényállás előtt és annak ismeretében adott beleegyezésre a szokás szerint általuk használt erdők hasznosítására vonatkozóan; lényegesnek tartja, hogy a helyi közösségeket és az őshonos népeket célszerű és átfogó módon minden szakaszba vonják be az erdőpusztítások és erdőirtások révén előidézett kibocsátások csökkentésére irányuló intézkedéseket felmérése, tervezése és végrehajtása során;

10.

kiemeli, hogy az REDD-kezdeményezéshez (az erdőirtás és az erdőpusztulás miatti kibocsátások csökkentésére vonatkozó ENSZ együttműködési program) tartozó összes olyan mechanizmusnak, amely a 2012 utáni időszakra megkötött éghajlatvédelmi megállapodás része, mindenekelőtt az őserdők védelmét kell biztosítania;

11.

megjegyzi, hogy az erdőirtás folyamata Kelet-Európában hozzájárul a természeti környezet károsításához, és többek között az emberek életét is befolyásolja;

12.

megjegyzi, hogy a karbon piacon az erdőkvóták közép- és hosszú távon az erdőirtás kezelését szolgáló politikák csoportjának részét képezhetik, ha az erdőkben tárolt szén-dioxid kiszámítására szolgáló pontos módszereket és megbízható ellenőrzési mechanizmusokat lehet használni; hangsúlyozza, hogy az erdőkvótáknak az ETS-be történő belefoglalásával kapcsolatos végső döntést az összes lehetséges alapmechanizmus kivitelezhetőségének szigorú elemzését és a felek koppenhágai konferenciája eredményeinek és a kísérleti projektek következtetéseinek értékelését követően kell meghozni;

13.

megjegyzi, hogy az erdei projektek kvótáit, amelyeket az iparosodott államokban üvegházhatású gázkibocsátások kiegyenlítésére használnak, nem lehet még egyszer beszámítani a jelenlegi tendenciákkal szembeni csökkentési célokba, amelyeket a fejlődő országok valószínűleg a 2012 utáni időszakra megkötendő éghajlatvédelmi megállapodásba fognak felvenni;

14.

rámutat, hogy az erdőirtást és erdőpusztulást csökkentő kompenzációs rendszereknek nem csak a szénelnyelőket kell figyelembe venniük, hanem az erdők által nyújtott ökoszisztéma-szolgáltatásokat és társadalmi előnyöket is;

15.

felkéri az EU-t, hogy ösztönözzön szigorú társadalmi és környezetvédelmi szabványokat az REDD-kezdeményezés tekintetében; felkéri az EU-t, hogy támogassa azokat a REDD-mechanizmusokat, amelyek túlmutatnak a tiszta fejlesztési mechanizmusok jelenlegi projektjeinek megközelítésén – és amelyek az erdőirtás olyan eredendő okait kezelik, mint a helytelen kormányzás, a szegénység, a korrupció, a bűnüldözés hiánya –, azáltal, hogy helyi és nemzeti szinten támogatja a politikai és intézményi reformot;

16.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy a közlemény a címével ellentétben nem foglalkozik az erdőpusztulás kérdésével; felhívja a Bizottságot, hogy hozzon létre cselekvési terveket és kísérleti projekteket és mutasson elkötelezettséget saját erdőségei felé annak érdekében, hogy nem csak az erdőirtást hanem az erdők pusztulását (az Európai Unióban is) is meg lehessen állítani megfelelő ellenőrző rendszerek létrehozásával és alkalmazásával annak érdekében, hogy az erdők talajával és biomasszájával kapcsolatban megfelelő adatokat lehessen nyerni;

17.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/43


2009. április 23., csütörtök
A városi mobilitásra vonatkozó cselekvési terv

P6_TA(2009)0307

Az Európai Parlament 2009. április 23-i állásfoglalása a városi mobilitásról szóló cselekvési tervről (2008/2217(INI))

2010/C 184 E/09

Az Európai Parlament,

tekintettel „A városi mobilitás új kultúrája felé” című 2007. szeptember 25-i bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0551),

tekintettel a Bizottság 2001. szeptember 12-i„Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni” című fehér könyvére (COM(2001)0370),

tekintettel „A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv” című 2007. október 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0607),

tekintettel az „Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé – Az első jelentés az »Intelligens autó« kezdeményezésről” című 2007. szeptember 17-i bizottsági közleményre (COM(2007)0541),

tekintettel „A 21. századi versenyképes autóipari szabályozási keret – A Bizottság álláspontja a CARS 21 magas szintű csoport zárójelentésével kapcsolatban – Hozzájárulás az EU növekedési és foglalkoztatási stratégiájához” című 2007. február 7-i bizottsági közleményre (COM(2007)0022),

tekintettel az „Európai teherszállítási logisztika: a fenntartható mobilitás kulcsa” című 2006. június 28-i bizottsági közleményre (COM(2006)0336),

tekintettel a „Fenntartható mobilitás kontinensünk számára – Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvének félidei felülvizsgálata” című 2006. június 22-i bizottsági közleményre (COM(2006)0314),

tekintettel „Az Intelligens autó kezdeményezés – A gépjárművek intelligenciájának, biztonságának és tisztaságának fokozása érdekében alkalmazott információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos ismeretterjesztés” című 2006. február 15-i bizottsági közleményre (COM(2006)0059),

tekintettel a „Városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról” című 2006. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2005)0718),

tekintettel a strukturális és a kohéziós alapokról, valamint a 7. kutatási keretprogramról szóló bizottsági javaslatokra, iránymutatásokra és európai parlamenti álláspontokra,

tekintettel a tiszta és energiatakarékos közúti járművek használatának előmozdításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló átdolgozott javaslatra (COM(2007)0817),

tekintettel „A városi mobilitás új kultúrája felé” című 2008. július 9-i állásfoglalására (1),

tekintettel az „Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé – Az első jelentés az »Intelligens autó« kezdeményezésről” szóló, 2008. június 19-i állásfoglalására (2),

tekintettel a lisszaboni stratégiára vonatkozó 2008. tavaszi európai tanácsi üléssel kapcsolatos 2008. február 20-i állásfoglalására (3),

tekintettel a gyalogosok védelméről és a Gyalogosok Jogainak Chartájáról szóló, 1988. október 12-i állásfoglalására (4),

tekintettel a CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keretről szóló 2008. január 15-i állásfoglalására (5),

tekintettel az „Európai teherszállítási logisztika – a fenntartható mobilitás kulcsa” című, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására (6),

tekintettel a „Tartsuk mozgásban Európát – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára” című 2007. július 12-i állásfoglalására (7),

tekintettel a környezeti levegő minőségéről és a Tisztább levegőt Európának! elnevezésű programról szóló, 2008. május 21-i 2008/50/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8),

tekintettel a vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (9),

tekintettel a közösségi vasutak biztonságáról szóló, 2004. április 29-i 2004/49/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (vasútbiztonsági irányelv) (10),

tekintettel a gépjárművek elülső aláfutásgátlásával kapcsolatos tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. június 26-i 2000/40/EK irányelvre (11),

tekintettel a Régiók Bizottságának 2009. április 21-i a városi mobilitásra vonatkozó cselekvési tervről szóló véleményére (12),

tekintettel a Bizottság bejelentésére a városi mobilitásra kapcsolatos cselekvési terv közzétételéről, amelyet pontos határidő megjelölése nélkül már több ízben elhalasztott,

tekintettel az EK-Szerződés 70–80. cikke alkotta jogalapra,

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0199/2009),

A.

mivel a városi közlekedés jelentős helyet foglal el a közlekedés egészében és ebben a vonatkozásban az EK-Szerződés 70–80. cikke jogalapot képez, amely ezen a területen megosztott hatáskört ruház az Európai Unióra és a tagállamokra;

B.

mivel számos keresztirányú vagy végrehajtási európai irányelv és rendelet kihat a városi közlekedésre, és mivel szükséges a közöttük levő koherencia biztosítása a városi közlekedés problematikájára irányuló különleges megközelítés révén;

C.

mivel a 2007. március 8–9-én az Európai Tanács által elfogadott európai éghajlati terv olyan nagyratörő célkitűzéseket állapít meg, mint az energiafogyasztás és az üvegházhatású gázkibocsátás 20 %-os csökkentése és a megújuló energiák arányának 2020-ig 20 %-ra történő emelését a teljes energia-fogyasztásban, és mivel ezek a célkitűzések csak a városi közlekedéshez igazított stratégiával érhetők el;

D.

mivel a CIVITAS kutatási és fejlesztési programnak nagy sikere volt és felkeltette a helyi önkormányzatok és közlekedési vállalatok érdeklődését a városi közlekedésre irányuló innovatív programokba való európai beruházások iránt;

E.

mivel a strukturális és a kohéziós alapok a városi mobilitásra irányuló programokat finanszíroznak, azonban kétszeresen előnytelenek, egyrészt mert híján vannak a városi mobilitás európai stratégiájának és célkitűzéseinek, másrészt mert az Unió területén nem egyenlően vannak elosztva;

F.

mivel a városi térségek intermodális pólusokat és a transzeurópai közlekedési hálózatok között kiemelt kapcsolódási pontokat alkotnak, amelyeknek hozzá kell járulniuk általános célkitűzéseikhez egy fenntartható európai mobilitás és az Unió városi hálózatainak fenntartható versenyképessége érdekében;

G.

mivel a városok jelentős gazdasági központok, és mivel az áruforgalom egyfelől létfontosságú a lakosság ellátása szempontjából, másfelől azonban a raktárterületek szűkössége és a szállítási időablakok rövidsége miatt kihívások elé néz;

H.

mivel a szubszidiaritás elvének és az önkormányzatok területfejlesztési/településfejlesztési szabadsághoz való jogának szigorú tiszteletben tartása nem teszi lehetővé egy kötelező európai politika kialakítását, viszont lehetővé teszi az Unió számára egy, a regionális és kohéziós politikájához hasonló ösztönző stratégia elfogadását megoldások felülről történő kényszerítése nélkül;

I.

mivel a városi térségek problematikáját nem lehet a modális politikák révén megoldani, hanem azokat a felhasználók és városi közlekedés integrált rendszerei szempontjából kell megközelíteni;

J.

mivel a városi közlekedéssel kapcsolatos, az európai polgárok és az európai gazdaság javát szolgáló hatékony és fenntartható politika csak az áru- és a személyszállítás, illetve a különböző közlekedési módok igazságos kezelése révén szavatolható;

K.

mivel a társadalom demográfiai változásait figyelembe vevő várostervezés – amennyiben például az idősek számára belvárosi lakhatást, a lakosság ellátására pedig lakóhelyéhez közeli bevásárlási lehetőségeket teremt – jelentős mértékben hozzájárulhat a forgalom elkerüléséhez;

L.

mivel a megfelelő eszközök optimalizálása érdekében szükség van a városi közlekedés szilárd stratégiáinak kiépítésére az intermodális csomópontok fejlesztése és a közlekedés különböző rendszereinek integrálása révén;

M.

mivel szükséges, hogy megbízható és az eddiginél rendszeresebb statisztikai adatokkal rendelkezzünk, amelyek lehetővé teszik a helyi közpolitikák értékelését és a legjobb gyakorlatok cseréjét a városi közlekedés területén;

N.

mivel tekintetbe kell venni a városi közlekedésben használt különböző technikák gazdasági és technológiai jelentőségét az Unió versenyképessége és külkereskedelme szempontjából;

O.

mivel a közelgő európai parlamenti választások miatt a Parlamentnek be kell tartania a városi mobilitással kapcsolatos cselekvési tervről szóló – a Bizottság által bejelentett – parlamenti megbeszélések eredetileg kitűzött menetrendjét,

1.

nehezményezi, hogy a városi mobilitásról szóló, a Bizottság által bejelentett cselekvési tervet nem hozták nyilvánosságra, és ugyan elfogad különálló kezdeményezéseket, hangsúlyozza a koherens megközelítés fontosságát; ezért úgy határoz, hogy a szubszidiaritás és az arányosság elvét teljes mértékben tiszteletben tartva saját kezdeményezésű jelentését úgy válaszolja meg, hogy a városi mobilitásról szóló európai cselekvési tervvel kapcsolatosan javaslatokat fogalmaz meg;

2.

emlékeztet, hogy a városi közlekedés a szubszidiaritás elvének van alárendelve, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a helyi hatóságok európai együttműködés és koordináció nélkül gyakran nem képesek válaszolni ezekre a kihívásokra, és hogy ezért a Bizottságnak kell tanulmányokat és jogi keretet biztosítania, finanszíroznia a kutatást, illetve ösztönözni és terjeszteni a legjobb gyakorlatokat úgy, hogy ezeknek az Európai Unió valamennyi nyelvén, mindenki számára elérhetőnek kell lenniük;

3.

kéri a Bizottságot, hogy tegye közzé az erre a területre vonatkozó kötelező európai rendelkezések gyűjteményét, valamint kínáljon a városoknak és a régióknak a fejlesztési stratégia tervezésére és bevezetésére irányuló döntések meghozatalát elősegítő közös referenciakeretet;

A városi mobilitást érintő európai kutatás és innováció felgyorsítása

4.

javasolja, hogy haladéktalanul indítsanak el egy programot, amely a városi mobilitásra vonatkozó Eurostat-statisztika és -adatbázis javítására irányul, és amely az alábbiakat foglalja magában:

a közlekedésre, beleértve a puha közlekedési módokra (kerékpár, gyaloglás stb.) vonatkozó adatokat,

a levegő- és zajszennyezésre, a balesetekre, a forgalmi dugókra és torlódásokra vonatkozó statisztikai adatokat,

a közlekedési kínálattal és szolgáltatásokkal kapcsolatos statisztikákat, illetve mennyiségi és minőségi mutatókat;

5.

javasolja egy, a városi mobilitással foglalkozó európai internetes portál és fórum azonnali létrehozását elsősorban a puha közlekedési módokra vonatkozó információk, legjobb gyakorlatok és innovatív tapasztalatok cseréjének és terjesztésének megkönnyítésére;

6.

javasolja az európai mobilitás hete keretében egy CIVITAS-elismerést magában foglaló évenként kiosztásra kerülő európai díj bevezetését a városi közlekedésre kiterjedő figyelemre méltó és megismételhető kezdeményezések és projektek elismeréseként;

7.

javasolja a CIVITAS új generációjának (CIVITAS IV.) kifejlesztését az alábbiakat tartalmazó projektfelhívások keretében:

az intermodális közlekedéshez kapcsolódó szolgáltatások (árképzés stb.),

a városi közlekedés ergonómiai programjai (komfort),

innovációk az intermodális hozzáférés vonatkozásában, nevezetesen a csökkent mozgásképességű személyek esetében,

integrált információs programok a városi közlekedési hálózat felhasználóinak, lehetővé téve számukra, hogy útvonalukat optimalizálják és a hálózatban bekövetkező váratlan események szerint kiigazítsák;

8.

javasolja az intelligens közlekedési rendszerekre irányuló kutatás és fejlesztés megerősítését, és hogy e tevékenységet jobban hangolják össze a városlakók és a helyi hatóságok szükségleteivel, valamint irányítsák az alábbi területekre:

integrált információkezelési és közlekedésigazgatási rendszerek,

a zavaró tényezők és a balesetek számának csökkentése,

új interoperábilis információs és kommunikációs technológiák, köztük műholdas és NFC-technológiák (13) alkalmazása, mobiltelefon használatán keresztül, a felhasználók tájékoztatására és az integrált utazási jegyek kibocsátására,

a tömegközlekedés biztonsága és védelme,

városi járművek egy generációjának kifejlesztése,

a hatékony teherszállítás innovatív megoldásai, különös tekintettel a belvárosi áruelosztásra;

9.

kéri, hogy az intelligens közlekedési rendszerekben (ITS) használt alkalmazások számára nyújtott nemzeti és uniós forrásokat növeljék annak érdekében, hogy lehetővé tegyék az ITS-ek helyhatóságok általi nagyobb mértékű alkalmazását;

A különböző közlekedési módok optimális használatának ösztönzése a várostervezés javítása révén

10.

kéri, hogy a városi, a város környéki, a nemzeti és az európai szereplőket összefogó, partnerségen alapuló irányítás keretében mozdítsák elő az integrált megközelítés elvét, amely figyelembe veszi a közlekedéshez kapcsolódó olyan egyéb szempontokat is, mint a társadalmi beilleszkedés, a zaj, a biztonság, a versenyképesség, a környezet stb.; ismételten kéri, hogy az integrált megközelítés végrehajtása legyen kötelező a programozási időszakban és a strukturális alapok címén kiválasztott projekteknél;

11.

javasolja a fenntartható városi közlekedésre vonatkozó integrált – az alábbiakat magukban foglaló – tervek kialakítását és használatba vételét a 100 000-nél több lakost számláló településeken:

a mobilitásra vonatkozó mutatók és célkitűzések, valamint azok gazdasági, társadalmi és környezeti hatásainak diagnosztizálása,

a közlekedési hálózatok fejlesztésére és összekapcsolására vonatkozó, a regionális közlekedési tervvel és a várostervezéssel összhangban álló terv;

a puha közlekedési módok infrastruktúrájának (kerékpárutak, sétálóövezetek stb.) fejlesztésére vonatkozó terv,

iránymutató terv a parkolókra és az intermodális csomópontokra,

a városi mobilitás hálózatainak és összeköttetéseinek irányítását kiigazító program a csökkent mozgásképességű személyek számára,

a városi logisztikára vonatkozó iránymutató terv, amely tartalmazza a nyilvános infrastruktúrák árufuvarozásra történő használatának lehetőségét,

az állampolgárok közvetlen részvételére irányuló folyamat;

12.

javasolja a legjobb gyakorlatok cseréje és terjesztése érdekében a közlekedésszervezésért felelős – a felhasználói és civil egyesületeket, valamint a közlekedési vállalkozások szakmai szervezeteit is magukban foglaló – hatóságok közötti állandó európai fórum létrehozását, amely a városi közlekedés irányításával foglalkozna;

13.

javasolja, hogy szabják a városi közlekedés terén nyújtott európai finanszírozás feltételéül a városi mobilitás integrált tervének (a városi közlekedésre vonatkozó terveknek) a meglétét;

14.

ösztönzi a 250 000 lakosnál többet számláló európai nagyvárosokban a tömegközlekedésért, valamint a közlekedés- és a parkolásszervezésért felelős hatóságok együttműködését és operatív integrációját, figyelembe véve és tiszteletben tartva a helyi sajátosságokat;

15.

sürgeti a közlekedés-szervező hatóságokat, hogy – a fent említett fenntartható városi mobilitási integrált közlekedési tervekben meghatározott mobilitási politika keretében – proaktív és koherens célokat tűzzenek ki az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére, és ezeket ültessék át a tömegközlekedési és egyéni közlekedési módokra vonatkozó konkrét teljesítménycélokba;

16.

javasolja az árképzés integrálásával (többek között az „interoperábilis útdíjkezelő rendszer” projekttel), az intermodális és a közlekedésszervező hatóságok közötti információkkal kapcsolatosan az Unió városi agglomerációiban szerzett tapasztalatok kiértékelését a legjobb gyakorlatok cseréjének megkönnyítése érdekében;

Az uniós hozzáadott érték: a fenntartható mobilitás ösztönzése a városi térségekben

17.

ösztönzi a városi mobilitás megfigyelőközpontjának létrehozását a Bizottságon belül, egy új ügynökség megalakítását azonban nem támogatja;

18.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a jelenlegi 2007–2013-as támogatási időszakban a strukturális alapokból a közlekedésre előirányzott összes pénzeszköznek (82 000 000 000 EUR) csupán 9 %-át (8 000 000 000 EUR) fordítják a városi közlekedésre; úgy véli, hogy ez az arány túl kicsi ahhoz, hogy eleget tehessenek az európai városok megfelelő mobilitási követelményeinek, valamint a környezet- és éghajlatvédelmi követelményeknek;

19.

határozottan ajánlja a 2014–2020-ra szóló pénzügyi terv keretében egy, a városi mobilitásra irányuló európai pénzügyi eszköz (Marco Polo típusú integrált program) kialakításának vizsgálatát, amellyel lehetővé válna az alábbiak társfinanszírozása:

a városi közlekedésre vonatkozó tervek tanulmányozása azok használatba vételének ösztönzése és általánossá tétele érdekében,

az Unió környezetvédelmi és gazdasági-társadalmi célkitűzéseinek megfelelő közlekedési módokba való beruházások egy része;

javasolja, hogy ezek a finanszírozások ösztönzőek legyenek és európai versenytárgyalási hirdetményen alapuló pályázati felhívás útján kerüljenek elosztásra;

20.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen jelentést a forgalomkorlátozott városi övezetekről, azok mobilitásra, életminőségre, kibocsátásokra és külső hatásokra, az egészségre és a biztonságra gyakorolt hatásairól, figyelembe véve a nemzetközi forgalomban elkövetett közlekedési szabálysértésekkel kapcsolatos büntetőjogi és nem büntetőjogi eljárási rendszer szükségességét;

21.

javasolja, hogy alakítsanak ki olyan, az Unió területén elhelyezkedő kiinduló-állomások pályaudvarain és repülőterein működő hálózatot, amely tartalmazza az Unió fontosabb célállomásainak városi közlekedésével kapcsolatos információkat és a városi menetjegyek megvételének lehetőségét;

22.

ajánlja egy városi közlekedési „felhasználói charta” létrehozását a gyalogosokra és a kerékpárosokra, valamint az áruk és szolgáltatások elosztására és az utak közös használatára is kiterjedően, lehetővé téve a meglévő egyenlőtlenségek csökkentését;

23.

úgy véli, hogy a városokban a rövid útvonalakra épülő ideális városkép kialakítása a legalkalmasabb módja a környezet- és éghajlatbarát mobilitás lehetővé tételének;

24.

ösztönzi a Bizottságot és a helyi hatóságokat, hogy fokozzák és bővítsék az autómentes napokhoz kapcsolódó kezdeményezéseiket, amelyek az évente megrendezésre kerülő európai autómentes nap részeként valósulnak meg;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi övezetek kialakítására, valamint egy egységes európai környezetvédelmi övezeti matrica létrehozására vonatkozóan mielőbb terjesszen elő összehangolt megközelítést annak elkerülése érdekében, hogy a városok vagy tagállamok egymástól eltérő megközelítéseket dolgozzanak ki, ami a polgárok és a vállalkozások számára jelentős kényelmetlenségekkel járna;

26.

véleménye szerint a városi mobilitással kapcsolatos kezdeményezéseknek a települések közötti hálózatok kialakítását is tartalmazniuk kell, a nagy városok összekapcsolása, gazdasági fejlődésük biztosítása, valamint a személy- és áruszállítás felgyorsulása érdekében;

A városi közlekedés: a lisszaboni stratégia és európai gazdaságélénkítési terv keretében figyelembe veendő ipari és európai technológiai ágazat

27.

javasolja az eszközök európai szabványosítására és minősítésére irányuló európai politika kialakítását, amelynek középpontjában a biztonság és az egészség, a komfort (zaj, vibrációk stb.), a hálózatok együttműködtethetősége (buszutak, villamos-vonat stb.), a csökkent mozgásképességű személyek vagy gyermekkocsival közlekedők általi megközelíthetőség, a puha közlekedési módok és a szénfelhasználási mérleg alapján tiszta közlekedési eszközök (busz, taxi stb.), továbbá a vállalkozásokra és a felhasználókra háruló költségek hatásvizsgálata áll;

28.

javasolja, hogy mindig a költség és a haszon arányosságára, valamint a korlátozott lehetőségekkel bíró felhasználók figyelembevételére kell törekedni;

29.

javasolja, hogy a városi közlekedési hálózatok versenyeztetésének keretében készítsenek iránymutatásokat a szolgáltatások minőségére, értékelésére és a közlekedés felhasználóinak és az állampolgároknak a részvételére vonatkozó minimális ajánlásokról az 1370/2007/EK a rendeletnek megfelelően;

30.

javasolja, hogy az európai gazdaságélénkítési terv révén felszabaduló előirányzatok egy nagy része olyan, a városi közlekedés és a tömegközlekedés már folyamatban lévő beruházásainak és projektjeinek finanszírozására irányuljon, amelyek azonnal finanszírozhatók és 2009. december 31-ig megvalósíthatók;

31.

megállapítja, hogy az európai gazdaságélénkítési terv keretében a strukturális alapok pénzeszközeit elsősorban fenntartható infrastrukturális projektekre fordítják; nyomatékosan felszólítja a tagállamokat és a régiókat, hogy e pénzeszközök jelentős részét az éghajlatbarát városi közlekedésre használják fel;

32.

kéri a Bizottságot, hogy vegye figyelembe az ebben az állásfoglalásban megfogalmazott javaslatokat, valamint az Európai Parlament abbéli reményét, hogy a Bizottság ezen a területen magához ragadja a kezdeményezést egy cselekvési terv mihamarabbi elkészülte érdekében;

*

* *

33.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0356.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0311.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0057.

(4)  HL C 290., 1988.11.14., 51. o.

(5)  HL C 41. E, 2009.2.19., 1. o.

(6)  HL C 187. E, 2008.7.24., 154. o.

(7)  HL C 175. E, 2008.7.10., 556. o.

(8)  HL L 152., 2008.6.11., 1. o.

(9)  HL L 315., 2007.12.3., 1. o.

(10)  HL L 164., 2004.4.30., 44. o.

(11)  HL L 203., 2000.8.10., 9. o.

(12)  HL-ben még nem került közlésre.

(13)  Rövidítés a Near Field Communication szavakból, nagyon rövid távolságon belül működő kommunikációs technológia, amely lehetővé teszi a rádiós azonosítást.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/50


2009. április 23., csütörtök
Az intelligens közlekedési rendszerekre vonatkozó cselekvési terv

P6_TA(2009)0308

Az Európai Parlament 2009. április 23-i állásfoglalása az intelligens közlekedési rendszerekről szóló cselekvési tervről (2008/2216(INI))

2010/C 184 E/10

Az Európai Parlament,

tekintettel a „Cselekvési terv az intelligens közlekedési rendszerek alkalmazásának európai bevezetésére” című, 2008. december 16-i bizottsági közleményre (COM(2008)0886),

tekintettel az intelligens közlekedési rendszereknek a közúti közlekedés területén történő kiépítésére, valamint a más közlekedési módokhoz való kapcsolódására vonatkozó keret megállapításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatra (COM(2008)0887),

tekintettel az „Európai közlekedéspolitika 2010-ig: ideje dönteni” című, 2001. szeptember 12-i bizottsági fehér könyvre (COM(2001)0370),

tekintettel a „Környezetbarátabb közlekedés” című, 2008. július 8-i bizottsági közleményre (COM(2008)0433),

tekintettel az „A külső költségek internalizálását elősegítő stratégia” című, 2008. július 8-i bizottsági közleményre (COM(2008)0435),

tekintettel az „A városi mobilitás új kultúrája felé” című, 2007. szeptember 25-i bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0551),

tekintettel a „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára – Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai Fehér könyvének félidei felülvizsgálata” című, 2006. június 22-i bizottsági közleményre (COM(2006)0314),

tekintettel az „Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első »Intelligens autó« jelentés” című, 2007. szeptember 17-i bizottsági közleményre (COM(2007)0541),

tekintettel az „A 21. századi versenyképes autóipari szabályozási keret – A Bizottság álláspontja a CARS 21 magas szintű csoport zárójelentésével kapcsolatban: hozzájárulás az EU növekedési és foglalkoztatási stratégiájához” című, 2007. február 7-i bizottsági közleményre' (COM(2007)0022),

tekintettel az „Az »Intelligens autó« kezdeményezés – A gépjárművek intelligenciájának, biztonságának és tisztaságának fokozása érdekében alkalmazott információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos ismeretterjesztés” című, 2006. február 15-i bizottsági közleményre (COM(2006)0059),

tekintettel az „Európai teherszállítási logisztika – A fenntartható mobilitás kulcsa” című, 2006. június 28-i bizottsági közleményre (COM(2006)0336),

tekintettel az „A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv” című, 2007. október 18-i bizottsági közleményre (COM(2007)0607),

tekintettel a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló, 2006. január 11-i bizottsági közleményre (COM(2005)0718),

tekintettel a strukturális alapokról, a kohéziós alapról és a 7. kutatási keretprogramról szóló bizottsági javaslatokra és iránymutatásokra, illetve európai parlamenti álláspontokra,

tekintettel a tiszta és energiatakarékos közúti járművek használatának előmozdításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló átdolgozott javaslatról szóló, 2008. október 22-i állásfoglalására (1),

tekintettel a lisszaboni stratégia kapcsán az Európai Tanács 2008. tavaszi üléséhez való hozzájárulásról szóló, 2008. február 20-i állásfoglalására (2),

tekintettel az európai energiaügyi és környezetvédelmi politikák figyelembevételével a fenntartható európai közlekedéspolitikáról szóló, 2008. március 11-i állásfoglalására (3),

tekintettel a CARS 21: versenyképes autóipari szabályozási keretről szóló, 2008. január 15-i állásfoglalására (4),

tekintettel „az Európa biztonságosabb, tisztább és hatékonyabb mobilitása felé: Az első »Intelligens autó« jelentés” című, 2008. június 19-i állásfoglalására (5),

tekintettel a „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára” című, 2007. július 12-i állásfoglalására (6),

tekintettel az „Európai teherszállítási logisztika: a fenntartható mobilitás kulcsa” című, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására (7),

tekintettel az „Európai cselekvési program a közúti közlekedés biztonságáért – félidős mérleg” című, 2007. január 18-i állásfoglalására (8),

tekintettel a városi környezetre vonatkozó tematikus stratégiáról szóló, 2006. szeptember 26-i állásfoglalására (9),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0227/2009),

A.

mivel az intelligens közlekedési rendszerek (ITS-ek) fejlett alkalmazások, amelyek információs és kommunikációs technológiákat (IKT) használnak fel a közlekedéshez, és innovatív szolgáltatásokat nyújtanak a közlekedési módok és a forgalomirányítás terén;

B.

mivel az ITS-ek nagy potenciállal rendelkeznek az összes olyan közlekedési mód hatékonyabb kihasználását illetően, amelyek meg tudnak felelni az európai közlekedéspolitika igényeinek és kihívásainak;

C.

mivel a közúti forgalmi torlódás az úthálózat 10 %-át érinti és éves költsége az EU GDP-jének 1 %-ára rúg, a közúti balesetek halálos áldozatainak száma még mindig eléri a 42 953-at (2006), ami jóval több, mint a 2010-re ennek 25 000-re csökkentését kitűző középtávú cél, és a közúti közlekedés a közlekedéssel összefüggő teljes CO2-kibocsátás 72 %-áért felelős, míg Európában a közúti közlekedésből származó CO2-kibocsátás 40 %-át a városi közlekedés okozza;

D.

mivel az ITS-ek alapvető fontosságúnak bizonyultak az energiafogyasztás csökkentésében és a közlekedés környezetbarátabbá tételében;

E.

mivel intelligens közlekedési alkalmazásokat fejlesztettek ki a különböző közlekedési módokra, mint a vasúti közlekedés (ERTMS és TAF-TSI), a tengeri és a belvízi közlekedés (LRITS, SafeSeaNet, VTMIS, RIS), a légi közlekedés (SESAR) és a szárazföldi közlekedés, például az élőállat-szállítás;

1.

hangsúlyozza, hogy az ITS-ek kulcsfontosságú eszközt jelentenek a meglévő infrastruktúra hatékony kihasználásában és a közlekedés hatékonyabbá, biztonságosabbá és veszélytelenebbé, illetve környezetbarátabbá tételében, így hozzájárulnak a fenntartható mobilitás kialakításához a polgárok és a gazdaság számára;

2.

hangsúlyozza azt a pozitív hatást, amelyet az ITS-ek a fenntartható fejlődésre gyakorolnak valamennyi régió, köztük a városi területek gazdasági teljesítményének javítása, a kölcsönös hozzáférhetőséggel kapcsolatos feltételek megállapítása, a helyi és régióközi kereskedelem fokozása, valamint az Európai Unió belső piacának és az intelligens közlekedési rendszerek végrehajtásából eredő tevékenységekkel kapcsolatos foglalkoztatásnak a fejlesztése révén;

3.

úgy véli, hogy az ITS-ek javíthatják az európai polgárok, különösen a városi területeken élők életkörülményeit, hozzájárulhatnak az útbiztonság javításához, csökkenthetik a káros kibocsátásokat és a környezetszennyezést, növelhetik a közlekedés hatékonyságát, javíthatják a külső területek megközelíthetőségét és tovább folytathatják a közlekedés csökkentésére irányuló elsődleges célkitűzést;

4.

sajnálatát fejezi ki az ITS-ek EU-ban történő végrehajtására vonatkozó közös keret létrehozásának késlekedése és a meghatározott célokat kitűző ITS koordinált kiépítésének hiánya miatt, amelynek oka főként a kölcsönös átjárhatóság akadályaiban, az összes szereplő hatékony együttműködésének hiányában, valamint a magánéletre vonatkozó adatokkal és a felelősséggel kapcsolatos megoldatlan kérdésekben rejlik;

5.

üdvözli a Bizottság ITS-ekre vonatkozó cselekvési tervét („cselekvési terv”) mint a cselekvések és programok olyan közös keretét, amely az eredmények teljesítésére egyértelmű határidőket szab;

6.

szilárdan hiszi, hogy a közlekedéspolitikában az ITS használatát előmozdító eszköz létrehozására van szükség; támogatja az ITS kiépítésének keretét megállapító jogi eszközt, és kéri, hogy a Bizottság nyújtson jobb tájékoztatást a cselekvési terv fellépéseinek, finanszírozásának és programozásának jelenlegi helyzetéről, annak biztosítása érdekében, hogy az ITS kiépítésének keretét megállapító irányelvben megszabott határidejű cselekvéssorozatot határozzanak meg;

7.

tisztában van azzal, hogy az EasyWay fellépéshez (2008-ban) nyújtott közösségi pénzügyi támogatás korlátozott – ez 21 uniós tagállamban a fő transzeurópai úthálózat (TERN) folyosóin az ITS kiépítésének egész Európát lefedő projektje, amelyet a nemzeti közúti hatóságok és üzemeltetők irányítanak, állami és magán érdekelt felekhez tartozó társult partnerekkel együtt;

Horizontális kérdések

8.

rámutat, hogy az ITS-t Európában az összes közlekedési mód területén és az összes utazó számára ki kell építeni, a Galileo alkalmazásokkal koordinált megközelítés keretében; határozottan támogatja annak azonnali kiépítését a magán- és az állami szektor közötti, valamint a tömegközlekedésen belüli intermodalitásnak az általános tájékoztatás és fokozott kapacitáskezelés révén történő növelése érdekében;

9.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak a felelősség kérdésével, amely komoly akadályt jelent az ITS zökkenőmentes és következetes európai fejlesztése számára;

10.

úgy véli, hogy az ITS fejlesztésében a kölcsönös átjárhatóság kiemelkedő fontosságú az ITS következetes és eredményes európai kiépítéséhez; hangsúlyozza, hogy a TERN-be (útépítés vagy -fenntartás) való befektetés esetén törekedni kell az ITS-szolgálatok bevezetésére;

11.

kéri a Bizottságot, hogy – mivel az európai ITS-piacon már így is jelentős nagyságú a kínálat – állapítsa meg az ITS-alkalmazások és -szolgáltatások minimális színvonalát, amelyet minden tagállam el tud érni, és amely az ITS hatékony bevezetése, végrehajtása és üzemeltetése szempontjából szükséges;

12.

fontosnak tartja a piaci kereslet értékelését és a valós szükségletek – az ITS-alkalmazások és -szolgáltatások minimális színvonalából kiindulva megállapított – értékelését, valamint az ITS belső piaci vonatkozásainak szabványosítás és megfelelő szabályozási keret révén megvalósuló megerősítését;

13.

hangsúlyozza az EU külső határain átnyúló, mind technikai, mind adminisztratív együttműködés fontosságát, mivel annak nagy jelentősége van az ITS hatékony uniós bevezetése szempontjából;

A közúti, forgalmi és utazási adatok optimális felhasználása (1. cselekvés)

14.

hangsúlyozza, hogy az ITS eredményes kiépítésének minimumaként az alábbi öt alapvető területen az adatok és információk kritikus tömegének biztosítására van szükség: valós idejű információk a forgalomról és utazásról; úthálózati adatok; nyilvános adatok digitális térképekhez; a minimális egyetemes forgalmi információs szolgáltatásokra vonatkozó adatok és multimodális, háztól házig tartó útvonalat tervező eszközök;

15.

arra szólít fel, hogy a minimális egyetemes forgalmi információs szolgáltatások terjedjenek ki a transzeurópai hálózatra (TEN-T);

16.

hangsúlyozza, hogy az ITS nagyarányú elfogadásához és bevezetéséhez figyelembe kell venni mind a közlekedéssel kapcsolatos információkat, mind a különböző közlekedési eszközök számára megállapított menetrendet;

17.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy valós idejű információkat nyújtsanak az utazók számára és az infrastruktúrához, és ezt pontosabbá, megbízhatóbbá és egységesebbé tegyék, egyidejűleg tiszteletben tartva Európa (földrajzi, kulturális és nyelvi) sajátosságait és biztosítva a földrajzi folytonosságot;

18.

az ITS fejlesztése szempontjából alapvető fontosságúnak tartja, hogy a magánszektor számára hozzáférést biztosítsanak közúti, forgalmi és utazási adatokhoz, a magánélet védelmének tiszteletben tartása és a szellemi tulajdonjogok kérdésének kezelése mellett;

A forgalom- és a teheráru-kezelési ITS-szolgáltatások folyamatossága az európai közlekedési folyósokon és az agglomerációkban (2. cselekvés)

19.

úgy gondolja, hogy alapvetően fontos a harmonizált, kölcsönösen átjárható és megbízható ITS biztosítása, megőrizve ugyanakkor a felhasználók ITS-ekkel kapcsolatos választásának szabadságát;

20.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az ITS-eket a hatékonyabb közlekedési mobilitás és az irányítás folyamatossága, valamint az utak, a TEN-T folyosók, teherforgalmi folyosók és az agglomerációk forgalmi torlódásainak csökkentése érdekében hangolják és kössék össze az EU városi mobilitásra irányuló kezdeményezéseivel;

21.

úgy véli, hogy határokon átnyúló együttműködésre és az ITS eredményes kiépítésére és végrehajtására irányuló programok – mint például az EasyWay projekt – kialakítására van szükség;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy azonosítsa az ITS kiépítésének előrébb vitele szempontjából kiemelt fontosságú információkat, közlekedési eszközöket és járművekre vonatkozó előírásokat, valamint a nagyobb mértékben harmonizált autópálya-infrastruktúra előmozdítását;

23.

alapvető fontosságúnak tartja, hogy a járművenkénti gazdasági költségre, valamint az ITS kiépítéséből származó infrastruktúrára vonatkozó értékelés az összes járulékos (gazdasági, társadalmi és környezeti) költséget lefedő költség-haszon elemzésen alapuljon;

Az ITS a városon belüli mobilitás szolgálatában (2a cselekvés)

24.

támogatja a felhasználókat a városi közlekedési eszközökről és az érintett hálózatok állapotáról tájékoztató eljárások és rendszerek kialakítását, például a GSM-technológia felhasználásával;

25.

egy és ugyanazon régió tarifarendszereinek integrálásával kapcsolatos kutatások indítását javasolja, különös tekintettel az ezzel kapcsolatos műszaki folyamatokra;

26.

sürgeti olyan intermodális technológiák kifejlesztését, amelyek a mozgáskorlátozottak számára jobb hozzáférést tesznek lehetővé a közlekedési eszközökhöz és a városon belüli mobilitáshoz;

Közúti biztonság és védelem (3. cselekvés)

27.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy készüljenek fel az eCall alkalmazás az EU összes országában harmonizált módon, 2010-ig történő kiépítésére és integrálására, amint a szabványosítási tesztek befejeződnek;

28.

úgy véli, hogy az ITS-ek alkalmazásainak és kiépítésének:

támogatniuk kell a közúti biztonság javításával kapcsolatban elegendő potenciállal bíró, fejlett vezetéstámogató rendszereket (ADAS), mint amilyen például az elektronikus stabilizáló program (ESP) és az eCall, amely önmagában évente 6 500 életet tudna megmenteni az EU-ban, ha teljesen kiépülne;

a gyorshajtás, az ittas vezetés és a biztonsági öv bekötése nélküli vezetés megelőzésével növelniük kell a közúti biztonságot,

javítaniuk kell az egészségvédelmi és biztonsági feltételeket azáltal, hogy a „truckinform” portált alkalmazva a tehergépkocsi-vezetők számára megfelelő szolgáltatások nyújtásával támogatják a méltó és biztonságos parkolóhelyek használatát (10) és

javítaniuk kell a sofőr és a rakomány lopás, rablás és támadás elleni védelmét a teherforgalomban, ezáltal a szervezett bűnözés elleni küzdelmet, különösen a határ menti területeken és a harmadik országokkal folytatott nemzetközi teherforgalomban;

29.

sürgeti a Bizottságot, hogy csökkentse tovább a kommunikációs költségeket, hogy a távközlésen alapuló kommunikációs és információs felszerelést átfogóbb módon lehessen felhasználni;

30.

üdvözli a javasolt „e-teher” kezdeményezést, és sürgeti a Bizottságot, hogy vezesse be az „intelligens rakomány” fogalmát, hogy az ITS-szolgáltatások multimodális megközelítését érje el a teherforgalom területén, a veszélyes árukra összpontosítva;

31.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ugyanolyan figyelmet szenteljenek az utasoknak és a teherszállítmányoknak a személyforgalom elleni diszkrimináció elkerülése végett, amely különösen rombolja a személyek mobilitását;

32.

támogatja az ember-gép interfészre (HMI) vonatkozó megfelelő szabályozási keretet és más ITS-protokollokat, és hangsúlyozza, hogy a felelősségi kérdések kezelésére van szükség;

33.

felhívja a Bizottságot, hogy foglalkozzon a veszélyeztetett közlekedéshasználók kérdésével, ideértve a csökkent mobilitású személyeket is, és terjessze ki az ADAS kiépítését támogató és egyéb cselekvéseket, mint amilyenek például a cselekvési tervben javasolt cselekvési alterületek keretében a kétkerekű járművel közlekedőkre vonatkozó ITS-ek és HMI;

34.

felkéri a Bizottságot, hogy használja ki az ITS-ben rejlő lehetőségeket a szmog és a magas ózonkoncentráció elkerülésére vonatkozó megelőző intézkedésekre és a zaj- por- NOx- és CO2-kibocsátásra való tekintettel;

A járművek integrációja a közlekedési infrastruktúrába (4. cselekvés)

35.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a szabványosított interfészek és protokollok tekintetében közös platformszerkezetet határozzanak meg, amely elősegítené az ITS-ek, az együttműködő rendszerek, valamint az infrastruktúra–infrastruktúra (I2I), a jármű–infrastruktúra (V2I) és a jármű–jármű (V2V) kommunikációra vonatkozó előírások alkalmazását;

36.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen útitervet az ITS-ekkel kapcsolatban, az ITS-ek alkalmazásaival és kiépítésével foglalkozó közös platformokkal, valamint a magán- és az állami szektor részvételével, és hozzon létre megfelelő keretet az ITS-ek felelősségi kérdéseinek rendezésére;

37.

megállapítja, hogy a felhasználók közlekedéssel kapcsolatos kapacitásának ösztönzése és az ember-gép kölcsönhatások elősegítése érdekében ösztönözni kell az ITS-ek alkalmazásaival kapcsolatos képzést;

38.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsanak nyílt fórumot az információk cseréjéhez és az ITS-ekkel kapcsolatos kérdések megvitatásához;

Adatbiztonság és -védelem, felelősségi kérdések (5. cselekvés)

39.

hangsúlyozza, hogy szükség van a magánélet védelmének tiszteletben tartására, és úgy véli, hogy a magánélettel, az adatbiztonsággal és -védelemmel kapcsolatos kérdéseket az ITS tervezése kidolgozásának korai szakaszától – a tervezési és megvalósítási intézkedések meghatározásától – kezdve figyelembe kell venni („privacy by design” – tervezett adatvédelem);

40.

felkéri az ITS-ek alkalmazásaiban érintett összes felet, hogy tartsák be a személyes adatok védelméről és a hírközléssel kapcsolatban a magánélet védelméről szóló EK irányelveket (a 95/46/EK (11) és a 2002/58/EK (12) irányelv), és felhívja a Bizottságot, hogy az ITS-ek alkalmazásai és kiépítése keretében biztosítsa az adatok helyénvaló felhasználását;

41.

úgy gondolja, hogy az ITS-ek alkalmazásaira vonatkozó anonim adatok felhasználása szükséges az ITS akadálytalan kiépítéséhez, biztosítva ugyanakkor a magánélet védelmét és az EK adatvédelemre vonatkozó jogi keretének betartását;

Európai együttműködés és koordináció az intelligens közlekedési rendszerek terén (6. cselekvés)

42.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki erős vezetést és valódi irányítást, amely az ITS európai kialakítása felé mutat;

43.

támogatja a nemzeti és európai multimodális, háztól házig tartó útvonalat tervező eszközök fejlesztésének támogatását – az alternatívák kellő figyelembe vételével a tömegközlekedésben – és Európai szintű hálózat kiépítését;

44.

sürgeti a Bizottságot, hogy használja ki jobban az EGNOS és Galileo globális navigációs műholdrendszer (GNSS) programokból eredő uniós képességeket, és fokozza a multimodális összekapcsolhatóságot;

45.

hangsúlyozza, hogy ezeket a technológiákat messzemenőkig alkalmazni kell, hogy elkerülhető legyen a közlekedési módok közötti inkompatibilitás, és hogy megmaradjon a választási szabadság e technológiák alkalmazása tekintetében;

46.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák szem előtt azt, hogy az ITS-ekkel kapcsolatban a tervezési folyamatba és a végrehajtási folyamatba aktívan be kell vonni a helyi és regionális hatóságokat és az európai területen működő érdekelt feleket;

47.

hangsúlyozza a köz- és magánszféra közötti partnerségeknek (PPP-k) az ITS-ek megvalósításában betöltött fontos szerepét, továbbá felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tevékenyen lépjenek fel azok használatának támogatása és előmozdítása céljából;

48.

felhívja a Bizottságot, hogy szolgáljon teljes körű magyarázattal a cselekvési terv és annak programozása finanszírozásáról, valamint a Tanácsot, hogy biztosítson elegendő finanszírozást;

49.

azt javasolja a tagállamok számára, hogy a strukturális alapok eszközeinek felhasználására vonatkozó félidős vizsgálat alkalmával foglalkozzanak a városon belüli mobilitás és a közlekedési dugók ITS-sel történő csökkentésének témáival, és vegyék fel azokat a 2010–2013 közötti időszak prioritásainak listájára;

50.

rámutat arra, hogy jobban meg kell határozni és jobban ki kell aknázni a városi területekben rejlő jelentős potenciált, valamint hangsúlyozza a vidéki és külső területeknek a kiegyensúlyozott fejlődésben és a közép- és hosszú távú célkitűzések elérésében betöltendő szerepét;

51.

úgy véli, hogy az intelligens közlekedési rendszerek létrehozása elengedhetetlen a fokozott idegenforgalmi potenciállal rendelkező térségekben, a közlekedés folyamatossága, a balesetek gyakoriságának csökkentése és a biztonság növelése érdekében; úgy véli, hogy az ITS-ek hozzájárulnak a régiók, köztük a legkülső régiók gazdasági fejlődéséhez;

52.

hangsúlyozza a régióközi, határokon átnyúló és transznacionális együttműködés jelentőségét az ITS-ek kifejlesztésében és végrehajtásában, továbbá sürgeti a Bizottságot, hogy széles körben és az összes uniós nyelven elférhető formában dolgozza ki a legjobb gyakorlatok cseréjének rendszerét, illetve sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a legjobb gyakorlatoknak a régiók közötti megosztását és cseréjét, egyfelől az ITS-ekkel kapcsolatos know-how átadásának biztosítása, másfelől a rendszeren belüli töredezettség elkerülése céljából.

*

* *

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0509.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0057.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0087.

(4)  HL C 41. E, 2009.2.19., 1. o.

(5)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0311.

(6)  HL C 175. E, 2008.7.10., 556. o.

(7)  HL C 187. E, 2008.7.24., 154. o.

(8)  HL C 244. E, 2007.10.18., 220. o.

(9)  HL C 306. E, 2006.12.15., 182. o.

(10)  www.truckinform.eu

(11)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(12)  HL L 201., 2002.7.31., 37. o.


2009. április 24., péntekig

8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/57


2009. április 24., péntekig
A nők jogai Afganisztánban

P6_TA(2009)0309

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a nők jogairól Afganisztánban

2010/C 184 E/11

Az Európai Parlament,

tekintettel Afganisztánról szóló korábbi állásfoglalásaira, többek között 2009. január 15-i állásfoglalására az uniós alapok költségvetési ellenőrzéséről Afganisztánban (1),

tekintettel az Európai Parlament Afganisztánnal ápolt kapcsolataiért felelős küldöttsége és az afgán nemzetgyűlés (Wolesi Jirga) 2009. február 12-i közös nyilatkozatára,

tekintettel az Afganisztánról szóló 2009. március 31-i hágai nemzetközi konferencia végleges nyilatkozatára,

tekintettel az Afganisztánnal foglalkozó NATO-csúcstalálkozó nyilatkozatára, melyet az Észak-atlanti Tanács 2009. április 4-i strasbourgi/kehli ülésén részt vevő állam- és kormányfők adtak ki,

tekintettel az Európai Unió és az Egyesült Államok külügyminisztereinek 2009. április 6-i közös nyilatkozatára az afganisztáni jogalkotásról,

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel Afganisztán több nemzetközi emberi jogi és szabadságjogi szerződés részese, többek között a nőkkel szembeni megkülönböztetés valamennyi formájának megszüntetésére vonatkozó egyezménynek és a nemzetközi gyermekjogi egyezménynek,

B.

mivel a 2004. január 4-i afganisztáni alkotmány 22. cikke kimondja, hogy „Afganisztán állampolgárainak, férfiaknak és nőknek, egyenlő jogaik és kötelességeik vannak a törvény előtt”, és hogy Afganisztán eleget tesz az általa ratifikált nemzetközi szerződéseknek,

C.

mivel az afgán családtörvény, amely az 1970-es évek vége óta tartalmaz olyan rendelkezéseket, amelyek elismerik a nők jogát az egészségügy és az oktatás területén, és mivel e törvény jelenleg felülvizsgálat alatt áll, hogy összhangba kerüljön a 2004-es alkotmánnyal,

D.

emlékeztetve, hogy 2002 júniusában a 2001. december 5-i bonni egyezmény alapján felállították a Sima Samar által elnökölt Független Emberi Jogi Bizottságot, amely szerepet játszik az emberi jogok védelmében,

E.

mivel a síita nők jogállásáról szóló, az afgán parlament két háza által nemrégiben jóváhagyott új törvénytervezet komolyan korlátozza a nők szabad mozgását, megvonva tőlük otthonuk elhagyásának jogát, eltekintve a „jogos esetektől”, előírja számukra férjük szexuális kívánságainak teljesítését, legitimálva ezzel a házasságon belüli erőszakot, és fokozza a nők megkülönböztetését a házasság, a válás, az öröklés és az oktatáshoz való hozzáférés terén, ami nincs összhangban a nemzetközi emberi jogi és különösen nőjogi standardokkal,

F.

mivel a törvénytervezet, amely a lakosság 15–20 %-át érintené, még nem hatályos, mivel még nem tették közzé a kormány hivatalos lapjában, bár Afganisztán elnöke, Hamid Karzai már aláírta,

G.

mivel az Afganisztánban és külföldön felmerült kritikák hatására a törvénytervezetet újból visszautalták az afgán igazságügyi minisztériumhoz, hogy vizsgálja meg, hogy a törvény megfelel-e az afgán kormány által a nőjogi és az általános emberi jogi nemzetközi egyezményekben és az alkotmányban vállalt kötelezettségeknek,

H.

mivel az aktivisták és különösen a nőjogi aktivisták továbbra is az erőszak célpontjai, és sokan estek közülük militánsok és radikálisok áldozatául, többek között Szitara Acsakzai, afgán nőjogi aktivista és kandahári megyei tanácstag, akit otthona előtt öltek meg, Gul Pecsa és Abdul Aziz, akiket miután erkölcstelen viselkedéssel vádoltak meg és konzervatív papok halálra ítéltek, megöltek és Malai Kakar, az első kandahári rendőrnő, aki a városi rendőrség nők ellen elkövetett erőszakkal foglalkozó részlegét vezette,

I.

mivel a 23 éves afgán újságírót, Perviz Kambaksot halálra ítélték, mert megjelentetett egy cikket a nők jogairól az iszlám világban, majd a határozott nemzetközi tiltakozást követően az ítéletet 20 év börtönre változtatták,

J.

mivel továbbra is a közéletben részt vevő vagy otthonukon kívül dolgozó nők megfélemlítéséről és fenyegetéséről érkeznek hírek, és ezeket az ENSZ jelentései is megerősítik; tekintettel azokra a friss jelentésekre, amelyek a lányok oktatási rendszerben való, a militánsok és a radikálisok által ellenezett részvétele fokozásának nehézségeiről szólnak,

K.

tekintettel azon fiatalasszonyok eseteire, akik az utóbbi években önként feláldozták magukat, hogy megmeneküljenek a kényszerházasságtól vagy a házastársi erőszaktól,

1.

kéri a síita nők jogállásáról szóló említett törvénytervezet felülvizsgálatát, mivel annak tartalma nyilvánvalóan nincs összhangban a férfiak és nők közötti egyenlőségnek az alkotmányban és a nemzetközi megállapodásokban is szereplő elvével;

2.

hangsúlyozza az olyan jogszabályok elfogadásával járó veszélyeket, amelynek alkalmazása a lakosságnak csak bizonyos rétegeire vonatkozik, és amely lényegében a megkülönböztetést és az igazságtalanságot segíti elő;

3.

javasolja az afgán igazságügyi minisztériumnak, hogy semmisítsen meg valamennyi olyan, a nők megkülönböztetését tartalmazó törvényt, amely ellentétes az Afganisztán által aláírt nemzetközi szerződésekkel;

4.

úgy véli, hogy rendkívül fontos Afganisztán demokratikus fejlődése szempontjából, hogy az ország elkötelezze magát általában az emberi jogok, és különösen a nők jogai iránt, mivel a nők kulcsfontosságú szerepet játszanak az ország fejlődésében, valamint alapvető és demokratikus jogaikkal teljes mértékben tudniuk kell élni; ismételten támogatásáról biztosítja a megkülönböztetés valamennyi formája elleni harcot, ideértve a vallási és nemi alapú megkülönböztetést is;

5.

emlékeztet, hogy az Európai Unió Afganisztánról szóló, a 2007–2013 közötti időszakra vonatkozó stratégiai dokumentuma úgy tekint a férfiak és nők közötti egyenlőségre, valamint a nők jogaira, mint Afganisztán nemzeti fejlesztési stratégiájának elsődleges fontosságú kérdésére;

6.

üdvözli azon afgán nők bátorságát, akik Kabulban az új törvénytervezet ellen tüntettek, és támogatásáról biztosítja őket; elítéli a tűntetések során őket ért erőszakos cselekedeteket és védelmük biztosítását kéri az afgán hatóságoktól;

7.

elítéli az emberi jogokat és az afgán nők emancipációját védő aktivisták meggyilkolását, különösen Szitara Acsikzai, regionális parlamenti képviselő a közelmúltban történt meggyilkolását;

8.

megdöbbenve veszi tudomásul, hogy az afgán legfelső bíróság jóváhagyta Perviz Kambaks 20 évi börtönre való elítélését istenkáromlás miatt, és felhívja Karzai elnököt, hogy kegyelmezzen meg Perviz Kambaksnak, valamint engedélyezze szabadon bocsátását;

9.

felhívja az afgán hatóságokat – többek között a helyi hatóságokat is –, hogy hozzanak meg minden lehetséges intézkedést annak érdekében, hogy megvédjék a nőket a szexuális erőszakkal, illetve a nemiségen alapuló erőszak minden más formájával szemben, valamint hogy az ilyen cselekmények elkövetőit állítsák bíróság elé;

10.

úgy véli, hogy a nők és férfiak közötti egyenlőség terén az utóbbi években rendkívüli erőfeszítések árán elért haladás semmiképpen sem válhat a választásokat megelőző, pártok közötti alkudozás áldozatává;

11.

ösztönzi a 2009. augusztus 20-án esedékes elnökválasztáson női jelöltek indítását, és ragaszkodik ahhoz, hogy az afgán nők is teljes mértékben részt vehessenek a döntéshozatali folyamatban, többek között azzal a jogukkal élve, hogy magas rangú állami funkcióra választhatóak és kinevezhetőek;

12.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy továbbra is tartsák napirenden a síita nők jogállásának, valamint a nőkkel és gyermekekkel szembeni mindenfajta megkülönböztetés kérdését, amely elfogadhatatlan és nem egyeztethető össze a nemzetközi közösségnek Afganisztán helyreállításához és újjáépítéséhez nyújtott segítségével kapcsolatos hosszú távú elkötelezettségeivel;

13.

felhívja a Bizottságot, hogy nyújtson közvetlen anyagi és szakmai segítséget az afgán nőügyi minisztérium számára, valamint a nemi megközelítés valamennyi fejlesztési politikában való szisztematikus integrációjának elősegítésére Afganisztánban;

14.

rendkívüli elővigyázatosságra hívja fel az ENSZ nőket célzó fejlesztési alapját (UNIFEM);

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Afgán Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének, valamint a független emberi jogi bizottsága elnökének.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0023.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/60


2009. április 24., péntekig
A Sierra Leone-i különleges bíróság

P6_TA(2009)0310

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a Sierra Leone-i különleges bíróság támogatásáról

2010/C 184 E/12

Az Európai Parlament,

tekintettel a Sierra Leone-i különleges bíróság finanszírozásáról szóló korábbi állásfoglalásaira, köztük a 2007. szeptember 6-i állásfoglalására (1),

tekintettel az Európai Közösség és az AKCS-államok között létrejött Cotonoui Megállapodásra, illetve a megállapodást aláíró felek elkötelezettségére a békéért, a biztonságért és stabilitásért, az emberi jogok tiszteletben tartásáért, a demokratikus elvekért, illetve a jogállamiságért,

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel a Sierra Leone-i különleges bíróságot az ENSZ Biztonsági Tanácsa 1315. számú határozata értelmében az ENSZ és a Sierra Leone-i kormány hozta létre 2000-ben azzal a céllal, hogy bíróság elé állítsa a nemzetközi humanitárius jog súlyos megsértését, azaz háborús bűnöket és emberiség elleni bűntetteket elkövető személyeket,

B.

mivel a különleges bíróság számos precedenst teremt a nemzetközi büntető igazságszolgáltatásban, tekintve, hogy ez az első nemzetközi bíróság, amelyet önkéntes hozzájárulásokból finanszíroznak, az első, amelyet a feltételezett háborús bűncselekmények helyszínén állítanak fel, valamint a volt libériai elnök esetében az első olyan bíróság, amely vádat emelt egy hivatalban lévő afrikai államfő ellen háborús bűnökért és az emberiség ellen elkövetett bűntettekért,

C.

mivel a különleges bíróság megbízatása 2010-ben véget ér, és a Sierra Leone-i kormány jelezte, hogy nincs abban a helyzetben, hogy végrehajtsa a különleges bíróság által elítélt személyekre kiszabott büntetést,

D.

mivel a büntetések végrehajtása a nemzetközi igazságszolgáltatás alapvető eleme, amely jelentős szerepet játszik az országban a béke és a jogállamiság további fejlődése tekintetében,

E.

mivel politikai, biztonsági és intézményes szempontból jelenleg problémákat jelent az elítélt személyek büntetésének Sierra Leonéban történő letöltése,

F.

mivel a különleges bíróság megállapodást kötött egyes államokkal, például az Egyesült Királysággal, Svédországgal és Ausztriával annak érdekében, hogy egyes elítéltek ezen országokban töltsék le büntetésüket, és mivel további megállapodásokra van szükség annak biztosításához, hogy az összes már elítélt személy, továbbá azok, akik bíróság előtt állnak és büntetést szabhatnak ki rájuk, valóban le is töltsék büntetésüket,

G.

mivel az, hogy nem tudtak kijelölni megfelelő fogva tartási intézményeket az elképzelhető legsúlyosabb bűncselekményekért elítélt személyek számára, komolyan aláaknázhatja a nemzetközi közösségnek a büntetlenség elleni harc hatékony végrehajtása érdekében tett erőfeszítéseit,

H.

hangsúlyozva, hogy a büntetlenség elleni küzdelem az Európai Unió emberi jogi politikájának egyik sarokkövét képezi, továbbá a nemzetközi közösség felelősséggel tartozik a felállított felelősségre vonhatósági mechanizmusok támogatásáért,

I.

mivel más bíróságok és törvényszékek, mint például a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszék, a ruandai nemzetközi büntetőtörvényszék is hasonló problémákkal küszködik, valamint más nemzetközi szervezetek, például a Nemzetközi Büntetőbíróság, a libanoni különleges bíróság és a kambodzsai bíróság rendkívüli kamarái is ugyanezzel a problémával fognak minden bizonnyal szembesülni a közeljövőben, ha az államok nem köteleződnek el erősebben a nemzetközi igazságszolgáltatás végrehajtásának támogatása mellett,

J.

mivel valamennyi nemzetközi bíróság és törvényszék fontos szerepet játszik az adott régió békéje és igazságszolgáltatása érdekében, és mindegyik elkötelezett amellett, hogy működésével tartós örökséget teremtsen és hozzájáruljon azon régió jogállamiságának további fejlesztéséhez, ahol a bűncselekményeket elkövették,

1.

üdvözli a nemzetközi bíróságok és törvényszékek által az elkövetett atrocitásokért felelős személyek bíróság elé állítása terén elért előrehaladást és úgy véli, hogy e bírósági eljárások egyértelmű üzenetet hordoznak a világ egyes vezetői és egyéb háborús bűnösök számára, miszerint az égbekiáltó emberi jogi visszaéléseket többé nem fogják büntetlenül eltűrni;

2.

felhívja a Tanácsot és a tagállamokat, hogy a különleges bírósággal közösen találjanak megoldást arra, hogy az elítélt személyek le is töltsék büntetésüket, amely nélkül a különleges bíróság erőfeszítései, továbbá a nemzetközi közösség – többek között az EU –hitelessége súlyos károkat fog szenvedni;

3.

felhívja a tagállamokat, hogy növeljék hozzájárulásukat a nemzetközi bíróságok és törvényszékek munkájához az ítéletek végrehajtása fenntartható megoldásának véglegesítése iránti törekvésükben akár azzal, hogy közvetlen megállapodásokat kötnek az említett intézményekkel az ítéleteknek a tagállamok joghatóságában történő végrehajtására vonatkozóan, akár az adott régióban történő büntetés-végrehajtást biztosító alternatív megoldások elősegítésével;

4.

felhívja a tagállamokat és egyéb nemzetközi intézményeket, hogy nyújtsanak további pénzügyi támogatást a különleges bíróság számára azért, hogy a különleges bíróság által elítéltek olyan országban tölthessék le a büntetésüket, amelyek nemzetközi normáknak megfelelő büntetés-végrehajtási kapacitásokkal ugyan rendelkeznek, az ehhez szükséges pénzügyi eszközökkel viszont nem;

5.

úgy ítéli meg, hogy a segítségnyújtás és támogatás hiánya súlyosan kockáztatja a nemzetközi bíróságok és törvényszékek tevékenységét, mivel azok nem képesek biztosítani, hogy az elítélt személyek le is töltsék a kiszabott büntetést;

6.

a nemzetközi büntetőbíróságok által végzett munka értékelésére irányuló, átfogó tanulmány készítésére szólít fel, amely levonja a tanulságokat és ajánlásokat fogalmaz meg arra vonatkozóan, hogy hogyan lehet javítani azok működését és jövőbeni finanszírozását;

7.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az EU-tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, a Sierra Leone-i különleges bíróságnak, a Nemzetközi Büntetőbíróságnak, a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszéknek, a ruandai nemzetközi büntetőtörvényszéknek, a kambodzsai bíróság rendkívüli kamaráinak, a libanoni különleges bíróságnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az Afrikai Unió valamennyi tagállamának és az AKCS–EU közös parlamenti közgyűlés társelnökeinek.


(1)  HL C 187. E, 2008.7.24., 242. o.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/62


2009. április 24., péntekig
Az ashrafi táborban tartózkodó személyek humanitárius helyzete

P6_TA(2009)0311

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása az ashrafi táborban tartózkodó személyek humanitárius helyzetéről

2010/C 184 E/13

Az Európai Parlament,

tekintettel a genfi egyezményekre, és különösen a polgári személyek háború idején való védelmére vonatkozó negyedik genfi egyezmény 27. cikkére,

tekintettel a menekültek jogállására vonatkozó, 1951. évi genfi egyezményre és 1967. évi jegyzőkönyvére,

tekintettel a fegyveres erők jogállásáról szóló, az Egyesült Államok kormánya és az iraki kormány között, 2008 novemberében aláírt megállapodásra (SOFA),

tekintettel az iraki menekültek humanitárius helyzetéről szóló, 2007. július 12-i állásfoglalására (1) és az iráni kivégzésekről szóló, 2008. szeptember 4-i állásfoglalására (2), amelyek utalnak a negyedik genfi egyezmény értelmében védett személyek jogállásával rendelkező, ashrafi táborban tartózkodó személyekre,

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az Észak-Irakban található ashrafi tábort a 80-as években hozták létre az Iráni Népi Mudzsaheddin Szervezet (PMOI) iráni ellenzéki csoport tagjai számára,

B.

mivel 2003-ban az Egyesült Államok iraki fegyveres erői lefegyverezték az ashrafi táborban tartózkodó személyeket, és védelmet biztosítottak számukra, mivel e személyeket a genfi egyezmények értelmében „védett személyeknek” minősítették,

C.

mivel az ENSZ emberi jogi főbiztosa 2008. október 15-i levelében sürgette az iraki kormányt, hogy védje meg az ashrafi táborban tartózkodó személyeket a visszaküldés tilalmának elvét sértő kényszer-deportálástól, kiutasítástól és repatriálástól, és tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely veszélyeztetné az életüket vagy a biztonságukat,

D.

mivel az Egyesült Államok és Irak közötti, a fegyveres erők jogállásáról szóló megállapodás megkötését követően az ashrafi tábor ellenőrzését átadták az iraki biztonsági erőknek 2009. január 1-jétől,

E.

mivel az iraki nemzetbiztonsági tanácsadó által a hírek szerint a közelmúltban tett nyilatkozatok szerint a hatóságok szándéka, hogy fokozatosan „elviselhetetlenné” tegyék az ashrafi táborban tartózkodó személyek további ottlétét, és mivel a hírek szerint a nemzetbiztonsági tanácsadó utalt e személyek kiutasítására/kiadatására és/vagy Irakon belüli kényszer-áttelepítésére is,

1.

sürgeti az iraki miniszterelnököt annak biztosítására, hogy az iraki hatóságok ne hozzanak olyan intézkedéseket, amelyek sértik az ashrafi táborban tartózkodó személyek emberi jogait, és arra, hogy tisztázza a kormány e személyekkel kapcsolatos szándékait; felhívja az iraki hatóságokat, hogy védjék meg az ashrafi táborban tartózkodó személyek életét, testi és lelki épségét, és a genfi egyezmények értelmében fennálló kötelezettségeknek megfelelően bánjanak velük, különösen tartózkodjanak a visszaküldés tilalmának elvét sértő kényszer-áttelepítésüktől, deportálásuktól, kiutasításuktól vagy repatriálásuktól;

2.

tiszteletben tartva az ashrafi táborban élő személyek saját jövőjükkel kapcsolatos egyéni kívánságait, úgy ítéli meg, hogy e személyeket és a jelenleg Irakban tartózkodó más iráni állampolgárokat, akik politikai okokból hagyták el Iránt, súlyos emberi jogi jogsértések veszélye fenyegetné, ha – akaratuk ellenére – visszaküldenék őket Iránba, és kitart amellett, hogy senkit nem szabad – közvetlenül vagy harmadik országon keresztül – olyan helyzetbe visszaküldeni, ahol őt kínzás vagy más súlyos emberi jogi visszaélés veszélye fenyegetné;

3.

felhívja az iraki kormányt, hogy vessen véget a tábor blokádjának, tartsa tiszteletben az ashrafi táborban tartózkodó személyeknek a genfi egyezmény szerinti „védett személyek” jogállását, és tartózkodjon minden olyan fellépéstől, amely veszélyeztetné az életüket vagy a biztonságukat, azaz biztosítsa számukra a teljes körű hozzáférést az élelemhez, vízhez, orvosi ellátáshoz, üzemanyaghoz, valamint a kapcsolattartást családtagjaikkal és nemzetközi humanitárius szervezetekkel;

4.

felhívja a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, valamint az iraki és az amerikai kormányt, az ENSZ menekültügyi főbiztosát és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságát, hogy törekedjenek megfelelő, hosszú távú jogállás biztosítására az ashrafi táborban tartózkodó személyek számára;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányának és parlamentjének, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának, az Egyesült Államok kormányának, valamint Irak kormányának és parlamentjének.


(1)  HL C 175. E, 2008.7.10., 609. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0412.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/63


2009. április 24., péntekig
A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme - Csalás elleni küzdelem - 2007-es éves jelentés

P6_TA(2009)0315

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről és a csalás elleni küzdelemről – Éves jelentés, 2007 (2008/2242(INI))

2010/C 184 E/14

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság és az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) korábbi éves jelentéseiről szóló állásfoglalásaira,

tekintettel a Bizottság az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak szóló „A Közösségek pénzügyi érdekeinek védelme – Csalás elleni küzdelem – Éves jelentés 2007” című 2008. július 22-i jelentésére (COM(2008)0475), beleértve annak mellékleteit (SEC(2008)2300 és SEC(2008)2301),

tekintettel az OLAF 2007. évi tevékenységi jelentésére (1) és 2008. június 19-i második jelentésére az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló 2185/96/Euratom, EK tanácsi rendelet alkalmazásáról, akárcsak az OLAF Vademecum helyébe lépő iránymutatásra,

tekintettel az OLAF felügyelőbizottságának a 2007. június és 2008. május közötti időszakra vonatkozó tevékenységi jelentésére (2),

tekintettel az Európai Számvevőszéknek a 2007-es költségvetési évre vonatkozó költségvetés végrehajtásáról szóló éves jelentésére (3),

tekintettel az EK-Szerződés 276. cikkének (3) bekezdésére és 280. cikkének (5) bekezdésére,

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére vonatkozó költségvetési rendeletről szóló 1605/2002/EK, Euratom rendeletet módosító 2006. december 13-i 1995/2006/EK, Euratom tanácsi rendeletre (4),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Költségvetési Ellenőrző Bizottság jelentésére, valamint a Regionális Fejlesztési Bizottság és a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság véleményére (A6-0180/2009),

Az észlelt szabálytalanságok összege

1.

üdvözli a közvetlen kiadásokról szóló új fejezet bevezetését, de hangsúlyozza, hogy a következő jelentésekben elvárja annak további javítását még átfogóbb adatokkal;

2.

megismétli kérését, hogy a Tanács vegye fel napirendi pontjai közé a Közösségek pénzügyi érdekei védelméről szóló éves jelentéseket (PIF) és a Parlament ezekhez fűződő állásfoglalásait, illetve hogy a Tanács ezt követően továbbítsa megállapításait a Parlamenthez és a Bizottsághoz; mélységes csalódásának ad hangot amiatt, hogy a Tanács ezt még nem tette meg, a Parlamenttől kapott felkérés és a Bizottságtól érkező nyomatékos kérés ellenére;

3.

megjegyzi, hogy a saját források, mezőgazdasági kiadások, strukturális intézkedések és közvetlen kiadások terén a 2007-ben jelzett szabálytalanságok összesen 1 425 millió EUR összegről szóltak (összevetve a 2006-os 1 143 millió eurós összeggel); a tagállamok által 2007-ban a Bizottságnak jelzett összegek megoszlása a következő:

saját források: 377 millió EUR (2006-ban 353 millió EUR),

mezőgazdasági kiadások: 155 millió EUR (2006-ban 87 millió EUR),

strukturális intézkedések: 828 millió EUR (2006-ban 703 millió EUR),

előcsatlakozási alapok: 32 millió EUR (2006-ban 14 millió EUR),

közvetlen kiadások: 33 millió EUR;

4.

örömmel fogadja, hogy a tavalyi parlamenti jelentés nyomán a Bizottság jelentésében meghatározta a szabálytalanság és a csalás közti különbséget; ugyanakkor a „gyanítható csalás” meghatározása még nehézségeket okoz a tagállamoknak;

Általános megfontolások

5.

üdvözli a tagállamok eddigi erőfeszítéseit, de ismételten hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak biztosítaniuk kell pénzügyi ellenőrző mechanizmusaik megfelelőségét, és kiemeli annak fontosságát, hogy a tagállamok a szabálytalanságok feltárásának fokozása érdekében megelőző fellépést tegyenek, mielőtt a kedvezményezetteknek bármilyen tényleges kifizetést folyósítanának; kiemeli, hogy valamennyi tagállam folyamatos felelőssége a csalás és korrupció elleni küzdelem, és hogy a valódi eredményekhez összehangolt erőfeszítésekre van szükség;

6.

hangsúlyozza az adatok összegyűjtésével és felhasználásával kapcsolatos módszerek jobb összehangolásának szükségességét egy olyan egységes keret kialakítása érdekében, amely a fokozott megelőzésre irányuló stratégián belül lehetővé tenné a csalás kockázatának hatékonyabb felmérését;

7.

üdvözli az egyes tagállamok által a nemzeti célokra fordított európai pénzeszközökről kiadott nemzeti irányítási nyilatkozatokat; kéri a többi tagállamot, hogy indítsanak hasonló kezdeményezéseket, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy az ilyen nemzeti irányítási nyilatkozatok létrehozása az egész Európai Unióban megvalósuljon;

Saját források

8.

megjegyzi, hogy a szabálytalanságokban érintett becsült összeg 6 %-kal nőtt; akárcsak az előző évek során, a szabálytalanságok leginkább televíziókra és cigarettára vonatkoztak;

9.

sajnálja, hogy a Közösség pénzügyi érdekeinek csalással és bármely más jogellenes tevékenységgel szembeni védelmére vonatkozó kölcsönös igazgatási segítségnyújtásról szóló rendeletre irányuló javaslat (COM(2006)0473) elfogadása késik, ezért kéri a Tanácsot, hogy sürgősen fogadja el a rendeletet;

10.

örömmel fogadja a tényt, hogy az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégia kialakításának szükségességéről szóló közleménye (COM(2006)0254) nyomán a Bizottság közleményt fogadott el a HÉA-csalásról (COM(2007)0758), és külön figyelmet fordít a Bizottságnak mind a vámokból, adókból és egyéb intézkedésekből eredő követelések behajtására irányuló kölcsönös segítségnyújtásról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatára (COM(2009)0028), mind pedig az adózás területén történő közigazgatási együttműködésről szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatára (COM(2009)0029);

11.

ismételten hangsúlyozza, hogy új politikai késztetésre van szükség ahhoz, hogy a HÉA-csalás elleni küzdelemben való együttműködésben lényeges javulást lehessen elérni;

12.

sajnálja, hogy mivel az OLAF-nak nincs hozzáférése a tagállamok között a hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről szóló 2003. október 7-i 1798/2003/EK tanácsi rendelet (5) szerint zajló adatcseréhez, nem javíthat a HÉA-csalás elleni hírszerzésen, sem a megelőzés és a tagállamok csalásellenes műveleteinek támogatása terén; ezzel kapcsolatban sajnálja, hogy az OLAF-nak 2007-ben nem volt HÉA-csaláshoz fűződő ügye;

13.

emlékezteti a tagállamokat, hogy ne feledjék a transznacionális HÉA-csalások tekintélyes számát;

14.

sajnálatát fejezi ki a termékek származási helyével kapcsolatos, nem csupán a kedvezményes tarifális intézkedéseket, hanem a GATT vámkontingenseit is érintő csalások súlyosbodása miatt;

15.

felkéri a Bizottságot, hogy termékenként és országonként értékelje a csalás kockázatát, figyelembe véve mind a származási helyen, mind a rendeltetési helyen elvégzendő, rendszeres, célzott és – adott esetben – állandó ellenőrzések lehetőségét, különös figyelmet fordítva a „körhintacsalások” jelenségére;

Mezőgazdasági kiadások

16.

emlékeztet arra, hogy 2007. január 1-jétől a tagállamok kötelesek tájékoztatni a Bizottságot minden olyan szabálytalanságról, amely 10 000 eurónál nagyobb összeget érint, ez lévén a közös agrárpolitika finanszírozása keretében történt szabálytalanságokról és tévesen kifizetett összegek behajtásáról, továbbá egy információs rendszer e téren történő létrehozásáról szóló 2006. december 14-i 1848/2006/EK bizottsági rendelettel (6) bevezetett küszöbérték; megjegyzi, hogy a bejelentett szabálytalanságok száma 53 %-ra csökkent (1 548 eset a 2006-ban tapasztalt 3 294 esettel szemben); rámutat arra, hogy a szabálytalanságok viszonylag alacsony száma a jelentési kötelezettséghez kapcsolódó magasabb küszöbértékkel magyarázható;

17.

megjegyzi, hogy a becslések szerint az érintett összegek 44 %-kal nőttek, ami részben a korábbi években felmerült, vagy felfedezett, de csak 2007-ben jelentett komoly pénzügyi következményekkel járó ügyeknek köszönhető; megjegyzi, hogy a leginkább érintett ágazatok a tej és a tejtermékek, a zöldség-gyümölcs, a cukor, a vidékfejlesztés, a marha- és borjúhús;

18.

rámutat, hogy a tejtermelés, a zöldség-gyümölcs termesztés és a vidékfejlesztés ágazatai együttvéve teszik ki az összes szabálytalanság 77 %-át, és az összes jelentett szabálytalanság 38 %-át a vidékfejlesztés terén követték el; megjegyzi továbbá, hogy a vidékfejlesztésen belül észlelt szabálytalanságok legnagyobb összegét az erdészeti támogató intézkedések terén jelentették, míg a legtöbb szabálytalanságot a mezőgazdasági környezetet támogató intézkedések kapcsán jelezték; ezért kéri az OLAF-ot, hogy következő éves jelentésében szenteljen külön figyelmet a vidékfejlesztéssel kapcsolatos szabálytalanságoknak;

19.

rámutat arra, hogy a jelentéskészítés szabályainak való megfelelés, különösen az időben történő bejelentés nagy mértékben eltér az egyes tagállamokban; sajnálja, hogy Ausztria és Svédország esetében a szabálytalanságok feltárása és jelentése között eltelő idő jóval meghaladja az átlagos időeltérést (1,2 év), mert ez náluk 3,4 illetve 2,3 év;

20.

egyetért az Európai Számvevőszék (ECA) fent említett éves jelentésének 5. cikke (20) bekezdésében foglalt megállapítással, mely szerint az integrált igazgatási és ellenőrzési rendszer (IACS) továbbra is hatékony ellenőrző rendszer, amely csökkenti a szabálytalan kiadások kockázatát, amennyiben megfelelően végrehajtják, és megbízható adatokat visznek be; helyesli a rendszer kibővítését a jelenleg a rendszer által nem lefedett új területekre; ugyanakkor megjegyzi, hogy a csalástól való elrettentés erősítése érdekében továbbra is lehetővé kellene tenni az ellenőrzések mennyiségének növelését és minőségének javítását;

21.

felszólítja a Bizottságot, hogy hozzon határozott politikai döntést, amennyiben a görög hatóságok nem tartják be az új, működőképes mezőgazdaságiparcella-azonosító rendszer – földrajzi információs rendszer létrehozására vonatkozó cselekvési tervben kitűzött határidőket;

22.

megismétli kérését a Bizottsághoz, hogy következő éves jelentésében ez utóbbi értékelje a termelők részére teljesített kifizetésekkel kapcsolatos monitoring rendszerek hatékonyságát és átláthatóságát;

Strukturális intézkedések

23.

üdvözli az 1828/2006/EK tanácsi rendelet (7) és az azt végrehajtó 1083/2006/EK bizottsági rendelet (8) egyszerűsített és érthetővé tett szabályait; ugyanakkor aggódik az Európai Számvevőszék fent említett éves jelentése 6. cikkének (31) bekezdésében foglalt megállapítás miatt, amely szerint a tagállamok irányító és felügyeleti rendszerei – akárcsak műveleteiknek a Bizottság általi ellenőrzése – csak részben hatékonyak;

24.

elismeri, hogy nagyszámú tagállamban fordulnak elő az uniós pénzeszközök felhasználásában nem megfelelő kezeléshez, esetenként akár csaláshoz kapcsolódó szabálytalanságok; megállapítja, hogy a tagállamok 2007-ben 3 832 szabálytalanságot jelentettek (ami 2006-hoz képest 19,2 %-os növekedést jelent), a 2007-ben érintett teljes pénzügyi összeg körülbelül 828 millió EUR volt (ami a kötelezettségvállalási előirányzatok valamivel kevesebb mint 1,83 %-ának felel meg), 2007-ben a feltételezett csalások aránya az összes jelentett szabálytalansághoz képest 12–15 %-ot tett ki, és az Európai Regionális Fejlesztési Alap keretében a teljes szabálytalan összeg 2006-hoz képest 48 %-kal emelkedett;

25.

hangsúlyozza a Bizottság által 2008. február 19-én a megosztott irányítással végrehajtott strukturális fellépések ellenőrzésének erősítésére elfogadott cselekvési terv fontosságát, aminek célja a tagállami kifizetési igényekben található hibák számának csökkentése; meggyőződése, hogy ez az új cselekvési terv jelentősen javítani fogja a helyzetet nem utolsósorban azáltal, hogy támogatja a tagállamokat a projektkiadások támogathatóságának ellenőrzése terén fennálló képességeik fejlesztésében; megjegyzi, hogy a cselekvési tervre vonatkozó első időközi jelentés néhány kedvező kezdeti eredményről számol be;

26.

támogatja a Bizottság azon álláspontját, hogy amennyiben szabálytalanságokra derül fény, helyesbítő intézkedéseket tesz, beleértve a kifizetések felfüggesztését és a jogtalan vagy téves kifizetések behajtását; emlékeztet arra, hogy a Bizottságnak évente négy alkalommal kell beszámolnia a cselekvési terve végrehajtásával kapcsolatban elért előrelépésekről; mindazonáltal felhívja a Bizottságot, hogy fokozza arra irányuló erőfeszítéseit, hogy támogassa a tagállamokat a szabálytalanságok megelőzésében, valamint biztosítsa a megfelelő szakértelem átadását a nemzeti és regionális hatóságok részére;

27.

üdvözli a – szinte valamennyi projekt területén elért – minőségi eredményeket, és hangsúlyozza, hogy a strukturális alapok nyomon követésének és megfelelő végrehajtásának biztosítása céljából nem szabad összekeverni egymással a következő két dolgot:

adminisztratív szabálytalanságok, amelyek kiigazításra várnak,

a csalások (vagyis a Bizottság által 2000 és 2007 között teljesített kifizetések 0,16 %-a), amelyeket büntetni kell;

28.

elismeri, hogy a strukturális alapok hatékony felhasználása jelentős kihívásokat jelentett, különösen az új tagállamok számára, mivel ezeket a tagállamokat az alapok felhasználása tekintetében szigorú és gyakran összetett követelmények teljesítésére kérték; ezért üdvözli e tagállamoknak a végrehajtási kapacitásaik fejlesztése terén tett erőfeszítéseit, és felkéri azokat a munka felgyorsítására, hogy elfogadható időn belül kézzelfogható eredményeket tudjanak felmutatni;

29.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a tagállamok nemzeti, regionális és helyi közigazgatása által viselt, a társfinanszírozott projektek nyomon követésével és ellenőrzésével járó, a gyakorta összetett és költséges követelmények alkalmazása miatt jelentkező igazgatási költségeket;

30.

Ebből a célból a Bizottságot és a tagállamokat is felhívja a módszeres munkavégzésre, hogy tanácsot adjanak a szabálytalanságok, valamint az igazgatási hibák és mulasztások megelőzése érdekében;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy tovább egyszerűsítse a strukturális alapok által támogatott programok irányítási és ellenőrzési eljárásait, amelyek bizonyos mértékig felelősek a tagállamok részéről a program végrehajtásában jelentkező szabálytalanságokért;

32.

megdöbbenésének ad hangot, amiért a tagállamok annyi év után még mindig nem fegyelmezettek a jelentéskészítés terén; elfogadhatatlannak találja, hogy hat tagállam (9) még mindig nem elektronikus módon tesz jelentést, tizennégy tagállam (10) nem tartotta tiszteletben a jelentéstételi határidőket és egyes tagállamok (11) nem soroltak be egyetlen jelentett szabálytalanságot sem; sürgeti a Bizottságot, hogy a visszaélésekkel kapcsolatos eljárások mellett találjon hatékony megoldásokat a helyzet orvoslására, és kéri a Bizottságot, hogy komolyan fontolja meg egy hatékony pénzbeli szankciórendszer integrálását a jövőbeli rendeletekbe, és szisztematikusan hajtsa ezt végre;

33.

hangsúlyozza, hogy a szabálytalanság besorolása (amely jelzi, hogy gyanítható csalás esetéről van-e szó vagy sem) a tagállamok jelentéstételének egy megerősítésre szoruló eleme, tekintettel arra, hogy néhány tagállamnak még meg kell küldenie besorolásait, más tagállamok pedig a jelentett szabálytalanságok csupán egy részére rendelkeznek megfelelő besorolással;

34.

sürgeti azon tagállamokat, amelyek még nem alkalmazzák az AFIS/ECR elektronikus moduljait az elektronikus jelentéstételhez, hogy gyorsan tegyék ezt meg annak érdekében, hogy adataik minőségét és időbeli jelentéstételüket 2009 vége előtt javítsák; megjegyzi, hogy a Bizottság egy új világháló-alapú bejelentőrendszeren, a Szabálytalanságkezelő rendszeren (IMS) dolgozik, amelyet 2009 nyarától alkalmaznak majd, és amely feltehetően növeli a jelentéskészítésre vonatkozó fegyelmet;

35.

azon a véleményen van, hogy a szabálytalanságok jelentésének jobb harmonizálása érdekében – különösen, ami a kohéziós alapokat illeti – több erőfeszítést kell tenni;

36.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy bár az irányító hatóságoknak a 2007–2013. évi strukturális alapok végrehajtására vonatkozó szabályok (1828/2006/EK bizottsági rendelet) értelmében az EU kohéziós politikájának valamennyi közvetlen kedvezményezettjére vonatkozó adatot közzé kell tenniük, a Bizottság weboldalán található adatbázis nem teljes; felhívja ezért a Bizottságot, hogy működjön együtt a tagállamokkal az információk áramlásának az átláthatóbb és hatékonyabb működés céljából történő felgyorsítása érdekében; emellett sürgeti a tagállamokat és a Bizottságot, hogy teljes mértékben és időben, a pénzügyek átláthatóságáról szóló 2008. február 19-i parlamenti állásfoglalásban (12) megállapított határidő, azaz 2009 júniusa előtt teljesítsék az átláthatóságra vonatkozó fenti kötelezettséget;

37.

az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1999. május 25-i 1073/1999/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (13) javasolt felülvizsgálatának keretében támogatja a tagállamok kérését, hogy rendszeresen tájékoztathassák az OLAF-ot az OLAF által továbbított ügyek nyomon követéséről; rámutat, hogy ez fegyelmezettebbé teheti a nemzeti bíróságok által a strukturális alapok felhasználása körüli visszaélésekről hozott ítéletekről tett jelentéseket;

Előcsatlakozási alapok

38.

felhívja a figyelmet arra, hogy noha a szabálytalanságok száma csökkent, pénzügyi kihatásaik 2,2-szer nagyobbak lettek, és a feltételezett csalások pénzügyi következménye háromszorosára nőtt, nagymértékben a „nem megfelelő” kiadások miatt;

39.

megállapítja, hogy a Bizottság egy sor részletes, alapos jelentést tett közzé, amelyben kritikusan értékelte Bulgária és Románia igazságügyi reformja és korrupció elleni küzdelme terén az együttműködési és ellenőrzési mechanizmusok keretében elért előrehaladást, és a közösségi pénzeszközök bulgáriai igazgatásával kapcsolatban egy különálló jelentést tett közzé, amely rávilágít a tartós politikai kötelezettségvállalás és gyakorlati végrehajtás szükségességére, amennyiben a csatlakozás idején meghatározott referenciaértékeket teljes mértékben teljesíteni kívánják; megállapítja továbbá, hogy a Bizottság Bulgária esetében az ellenőrző és auditáló rendszerén keresztül felfedett szabálytalanságok miatt véglegesen felfüggesztette a Phare-program keretén belül juttatott uniós finanszírozás egy részét; ezért felhívja ezeket a tagállamokat, hogy tegyenek sürgős intézkedést az e jelentésekben javasolt konkrét nyomon követő intézkedések végrehajtására; végezetül támogatja e tagállamok eddigi erőfeszítéseit és felhívja őket arra, hogy e célból minden szükséges intézkedést tegyenek meg;

40.

fenntartásai vannak azzal szemben, hogy az OLAF szerint 2007-ben az ISPA esetében nem merült fel a csalás gyanúja; megjegyzi, hogy Ciprus és Litvánia 2007-ben egyetlen esetet sem jelentett;

41.

hangsúlyozza, hogy még mindig probléma a jelentett információ elégtelen mennyisége; megjegyzi, hogy a legkevésbé a Románia és Bulgária által jelentett információ megbízható; ugyanakkor viszonylagosan a magyarországi jelzések a legmegbízhatatlanabbak; megjegyzi, hogy ugyancsak gondot jelent az időben történő jelzés is, különösen négy tagállamban és egy tagjelölt országban (14);

42.

mivel tizenkét tagállam (azaz a 2004-ben és 2007-ben az Európai Unióhoz csatlakozott tagállamok) esetében a jelentett információ megbízhatóságával és a feltételeknek való általános megfelelés arányával bajok vannak, ami a szóban forgó ország jelentéstevő mechanizmusa adminisztratív struktúrájának erősségét vagy határozott gyengeségét jelzi, úgy véli, hogy a strukturális és kohéziós alapok végrehajtása körül hasonló problémák merülnek majd fel; ezért sürgeti az érintett tagállamokat, hogy működjenek együtt a Bizottsággal, hogy megtalálhassák a helyzet orvoslásának módját;

Közvetlen kiadások

43.

rámutat arra, hogy a külső támogatások területét egyre jobban érintik a szabálytalanságok és a csalás;

44.

aggódik az OLAF éves tevékenységi jelentése által felfedettek miatt, miszerint a külső támogatások területén az OLAF ellenőrei gyakran a szervezett csalásra jellemző működési móddal találkoznak a különböző nemzetközi donorszervezetek közötti koordináció hiányosságai miatt;

45.

kéri a Bizottságot, hogy figyeljen a kettős projektfinanszírozás problémájára; külön kéri a Bizottságot, hogy amikor nemzetközi szervezetek projektjeinek irányításáról vagy végrehajtásáról köt vagy módosít megállapodásokat, a közösségi alapok használatára vonatkozó valamennyi belső és külső könyvvizsgálat eredményét küldje el rendszeres jelleggel az Európai Számvevőszék és a Bizottság saját könyvvizsgálója részére;

Behajtott összegek

46.

sajnálja, hogy a behajtási arányok még mindig nagyon alacsonyak, különösen azokban az ágazatokban, amelyek esetében a tagállamok intézik a behajtást; rámutat arra, hogy az OLAF jelentése szerint jelenleg 3,75 milliárd euró behajtandó összeg van még mindig függőben;

47.

támogatja, hogy a behajtott összegek azon költségvetési sorba kerüljenek, ahonnan jogtalanul kifizették őket;

48.

üdvözli a közösségi alapokból részesülő, csalást elkövető kedvezményezettek kizárásáról szóló új központi adatbázist (15); rámutat, hogy ennek 2009. január 1-jétől működőképesnek kell lennie, és a Bizottságtól 2010 elejéig értékelő jelentést kér;

49.

rámutat, hogy gyorsabb és jobb behajtási eljárásra van szükség; ezért megismétli a Bizottsághoz intézett kérését, hogy ez utóbbi a jövőben kötelező jellegű és elővigyázatossági elemeket is fűzzön a közös igazgatással kapcsolatos jogszabályokba, hogy a szabálytalan kifizetéseket a behajtási eljárás végén be lehessen hajtani;

50.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egy biztonsági rendszer bevezetésének lehetőségét, például bizonyos összeg tartalékolásával vagy elkülönítésével, a kintlévőségek behajtásának felgyorsítása érdekében;

Az OLAF kapcsolatai az Europollal és az Eurojusttal

51.

megelégedéssel veszi tudomásul az Eurojust és az OLAF közötti együttműködés feltételeiről szóló, a szoros és fokozott együttműködésről, valamint az általános és személyes adatcserére vonatkozó előírásokat tartalmazó gyakorlati megállapodás (16)2008. szeptember 24-i aláírását az Eurojust és OLAF által; támogatja egy hasonló megállapodás aláírását az Europollal;

52.

úgy véli, hogy kulcsfontosságú megteremteni az Europollal és Eurojusttal való működési és hírszerzési összhang szilárd alapját, például egy közös operációs és hírszerző csapat révén, mivel ez valószínűleg nyereséggel járna a csalás elleni küzdelem számára;

53.

rámutat, hogy tisztázni kell a két testület hatáskörének jelenlegi átfedéseit;

Az OLAF együttműködése a tagállamokkal

54.

támogatja az Európai Csalás Elleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslat (COM(2006)0244) fő célját, az OLAF függetlenségének megerősítését; ugyanakkor emlékeztet arra, hogy mennyire fontos megfelelő kommunikációs csatornák segítségével összekötni az OLAF, a Bizottság egységei és a tagállamok hatóságai által végzett munkát és annak eredményeit a kettős munkavégzés és információhiány megelőzése érdekében;

55.

rámutat, hogy az OLAF az egyetlen olyan hatóság, amely a csalás, korrupció és más törvénytelen, az EU általános költségvetését károsító tevékenységek megelőzése, illetve az ezek elleni küzdelem érdekében a kivizsgálás valamennyi hatáskörét gyakorolhatja; ezért hangsúlyozza, hogy még inkább meg kell erősíteni az OLAF nyomozói szerepkörét, különösen a strukturális alapokkal és a külső támogatással kapcsolatosan, amelyek kapcsán a legtöbb szabálytalanságot jelezték;

56.

rámutat arra, hogy a „nyomon követési” ügyek száma 2003 óta töretlenül nő, és hogy 2007-ben az OLAF ügyei általában pénzbehajtással vagy jogi útra terelési ajánlásokkal végződtek; arra következtet, hogy eszerint az OLAF nyomozási eredményei pozitívak a tagállamok és az uniós intézmények számára;

57.

megjegyzi, hogy az OLAF ajánlásai nem kötelező érvényűek, hogy a nemzeti hatóságok független módon hozhassák meg a releváns döntéseket és alkalmazhassanak szankciókat; úgy véli, hogy az Európai Ügyészség intézményének létrehozása segítene az ügyek határon átnyúló mivoltából fakadó nehézségek leküzdésében;

58.

hangsúlyozza, hogy racionalizálni kell a jogi eszközöket, mivel a csalás, a csalás gyanúja és egyéb szabálytalanságok esete több különféle jogi eszközben elszórtan szerepel, jóllehet a Parlament ismételten szorgalmazta, hogy dolgozzák át a csalásellenes szabálycsomagot;

59.

megjegyzi, hogy a tagállamoknak minősítési gondjaik vannak az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995. december 18-i 2988/95/EK, Euratom tanácsi rendelet 4. és 5. cikkének alkalmazása során (17); úgy véli, hogy kétértelműség esetén a nemzeti bíróságoknak előzetes döntést kell kérniük az Európai Bíróságtól;

60.

üdvözli az OLAF helyszíni vizsgálatokról és az egyes vizsgálati szakaszok során körvonalazódott legjobb gyakorlatról szóló fent említett második jelentésének, valamint az OLAF Vademecum (iránymutatások) új változatának közzétételét; kéri a Bizottságot, hogy 2009. szeptemberig a Parlament illetékes bizottságához juttassa el az OLAF kézikönyvének frissített és átfogó változatát;

61.

hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságoknak világosabb előírásokra van szüksége az eljárásokról és kötelező határidőkről a kért segítség nyújtása során, illetve általában még inkább kötelező előírásokra van szükségük a segítségnyújtásban illetékes nemzeti hatóság kijelölése során történő együttműködést illetően; e probléma megoldására való tekintettel hangsúlyozza az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2008. november 20-i álláspont hasznosságát (18);

62.

kéri a Bizottságot, hogy hozza meg a megfelelő intézkedéseket, többek között a jogsértési eljárás keretében az olyan tagállamok ellen, amelyek nem segítik szolgálatait a helyszíni vizsgálatok lebonyolítása során, ahogyan azt az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek csalással és egyéb szabálytalanságokkal szembeni védelmében a Bizottság által végzett helyszíni ellenőrzésekről és vizsgálatokról szóló 1996. november 11-i 2185/96/EK, Euratom tanácsi rendelet előírja (19);

63.

megjegyzi, hogy mivel a megállapítások szerint az esetek igazságügyi nyomon követése kimerítő, de az OLAF által a nemzeti bíróságoknál gyűjtött adatok elfogadhatósága korlátozott, a cél az OLAF tényfeltáró funkciójának igazságügyi támogatását javítani; úgy véli továbbá, hogy az Eurojustot tájékoztatni kell valahányszor az igazságügyi hatóságoknak információt vagy végleges eseti jelentéseket adnak át, amennyiben ezek a nemzetközi bűnözés súlyos formájára vonatkoznak, és két vagy több tagállamot is érintenek;

64.

emlékezteti a Bizottságot a Parlament azon kérésére, hogy a 2008-as PIF jelentésben szerepeljen egy elemzés is a szabálytalanságok elleni küzdelemben a tagállamok által bevetett struktúrákról;

65.

sajnálja, hogy a tagállamok nem megfelelőképpen tesznek jelentést az OLAF által átadott információ vagy végleges vizsgálati zárójelentések kapcsán tett intézkedésekről; kéri a tagállamokat, hogy gondoskodjanak arról, hogy illetékes hatóságaik jelentést küldenek az OLAF-nak a részükre az OLAF által továbbított információ vagy ajánlások kapcsán tett fellépések előmeneteléről;

66.

megjegyzi, hogy a nemzeti könyvvizsgáló hatóságoknak jelentős tapasztalatuk van az uniós alapok auditálásában, és elsődleges információforrást jelentenek mind a nemzeti ügyészségek, mind pedig az uniós intézmények számára; ezért úgy véli, hogy a számvevőszékek, nemzeti ügyészségek és az OLAF közötti együttműködés és információátadás növelése tovább erősítené a Közösségek pénzügyi érdekeit;

67.

megjegyzi, hogy a fent említett, az Európai Csaláselleni Hivatal (OLAF) által lefolytatott vizsgálatokról szóló 1073/1999/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2008. november 20-i jogalkotási javaslat alapján a tagállamoknak rendszeresen tájékoztatniuk kell az OLAF-ot az OLAF által átadott ügyek nyomon követéséről, ezért arra kéri az OLAF-ot, hogy következő éves jelentésében erről a kérdésről is tegyen jelentést;

68.

rámutat, hogy az EU-hoz 2004 után csatlakozott tagállamok csalásellenes, OLAF-fal koordináló szolgálatai (AFCOS) nagyon fontos tájékoztató/összeköttetési pontok az OLAF számára; ugyanakkor rámutat arra, hogy mindaddig, amíg ezek a hivatalok nem függetlenek a nemzeti közigazgatástól, funkcionális többletértékük is minimális (különösen, ami a szabálytalanságok Bizottságnak való jelentését illeti); ezért kéri a Bizottságot, hogy álljon elő javaslattal a Parlament illetékes bizottsága számára ezen irodák munkájának hasznosabbá tételét illetően, és szükségesnek tartja a tagjelölt országokkal folytatott együttműködés javítását;

Dohányáruk – A Philip Morris-szal kötött megállapodás

69.

sajnálja, hogy a Bizottság képtelen volt átfogó jelentéssel szolgálni a Közösség, a tagállamok és a Philip Morris között létrejött, a csalás és cigarettacsempészet elleni küzdelem fokozásáról szóló megállapodás következményeiről, valamint az Európai Parlament közösségi árutovábbítási rendszer vizsgálatára felállított vizsgálóbizottsága által tett ajánlások (20) végrehajtása terén elért eredményekről szóló 2007. október 11-i parlamenti állásfoglalást követő fellépésről, különösen annak (49) bekezdése tekintetében, amely kifejezetten kérte a Bizottságot, hogy 2008 végéig hozzon nyilvánosságra ilyen jelentést; elvárja, hogy a Bizottság a 2007-es költségvetési évre vonatkozó mentesítési eljárás lezárása előtt előterjessze ezt a jelentést;

70.

elfogadhatatlannak találja, hogy mikor a Philip Morris és a Japan Tobacco megállapodásai értelmében a Közösség 1,65 milliárd eurót kapott a csalás elleni küzdelemre, a Bizottság közös megközelítési mód kialakítása helyett e pénz körülbelül 90 %-át elkülönítések nélkül továbbadta közvetlenül a tagállamok pénzügyminisztereinek; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a Parlamenttel együtt állítsanak fel egy háromoldalú munkacsoportot, amelynek feladata, hogy megfelelő megoldásokat találjon ennek, illetve az Unió hasonló jövedelmeinek a bölcsebb és jobb felhasználására; elfogadhatatlannak találja, hogy a gazdasági hanyatlás idején az európai versenyszabályokat az európai fogyasztók kárára megszegő nagyvállalatok által fizetett büntetésekből származó eurómilliárdokat az Unió nem arra használja, hogy a munkanélküliek érdekében a gazdaságot fellendítse és/vagy a válság által leginkább sújtott fejlődő országokat támogassa, hanem e pénzeket egyszerűen továbbítják a nemzeti kincstáraknak;

Szervezett bűnözés

71.

üdvözli a Bizottságnak a szervezett bűnözés leleplezése nyomán behajtott nyereségekről szóló 2008. november 20-i közleményét (COM(2008)0766), az elkobzásról és a javaknak a bűnözésből való visszaszerzéséről, és egyetért a Bizottsággal, hogy a szervezett bűnözés elleni küzdelem egyik leghatékonyabb eszköze az elkobzás, és hogy intézkedéseket kell hozni az elkobzással járó ügyek korlátozott számának, illetve a visszaszerzett szerény összegek megnövelésére;

72.

hangsúlyozza, hogy lényeges a célnak megfelelő, hatékony mechanizmusok rendelkezésre állása a külföldi tőke befagyasztása és elkobzása céljára, és hogy ennél fogva meg kell fontolni a meglévő uniós jogi keretek átdolgozását; hangsúlyozza, hogy a 2007/845/JHA tanácsi határozatot végre kell hajtani, annak biztosításáért, hogy valamennyi tagállam létrehozzon vagy kijelöljön vagyonvisszaszerzési hivatalokat (ARO-kat);

73.

megismétli azon kérését a Bizottsághoz, hogy ez utóbbi szolgáljon részletes elemzéssel a szervezett bűnözés által a Közösség pénzügyi érdekei aláaknázására használt rendszer(ek)ről; e tekintetben hasznosnak, de elégtelennek találja az Europol éves felmérését a szervezett bűnözés jelentette fenyegetésről (OCTA);

74.

sajnálja, hogy az Európai Közösségek pénzügyi érdekeinek védelméről szóló 1995-ös egyezményt és annak 1996-os, illetve 2007-es jegyzőkönyveit a Cseh Köztársaság, Málta, Magyarország és Lengyelország még mindig nem ratifikálta, a két jegyzőkönyv egyikét Észtország és Olaszország még nem ratifikálta, és az előírások gyakorlatba ültetése hét tagállamban mutat hiányosságokat;

*

* *

75.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a Bíróságnak, a Számvevőszéknek, az OLAF felügyelőbizottságának és az OLAF-nak.


(1)  http://ec.europa.eu/atwork/synthesis/aar/doc/olaf_aar.pdf.

(2)  http://ec.europa.eu/anti_fraud/reports/sup-com_en.html.

(3)  HL C 286., 2008.11.10., 1. o.

(4)  HL L 390., 2006.12.30., 1. o.

(5)  HL L 264., 2003.10.15., 1. o.

(6)  HL L 355., 2006.12.15., 56. o.

(7)  A Tanács 1083/2006/EK rendelete (2006. július 11.) az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról (HL L 210., 2006.7.31., 25. o.).

(8)  HL L 371., 2006.12.27., 1. o.

(9)  Franciaország, Írország, Svédország, Spanyolország, Lettország és Luxembourg; 2008. november óta javult a helyzet, Németország és Észtország elektronikus fájlokat alkalmaz, nem nyomtatott értesítést.

(10)  Az időben történő jelentés különösen Spanyolországban, Franciaországban és Hollandiában jelent gondot.

(11)  Spanyolország, Franciaország, Írország és Luxembourg.

(12)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0051.

(13)  HL L 136., 1999.5.31., 1. o.

(14)  Horvátország, Magyarország, Szlovákia, Bulgária és Lengyelország nem tartotta be a jelentési határidőt.

(15)  HL L 344., 2008.12.20., 12. o.

(16)  HL C 314., 2008.12.9., 3. o.

(17)  HL L 312., 1995.12.23., 1. o.

(18)  Elfogadott szöveg, P6_TA(2008)0553.

(19)  HL L 292., 1996.11.15., 2. o.

(20)  HL C 227. E, 2008.9.4., 147. o.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/72


2009. április 24., péntekig
Képviselői mentelmi jog Lengyelországban

P6_TA(2009)0316

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a parlamenti mentelmi jogról Lengyelországban (2008/2232(INI))

2010/C 184 E/15

Az Európai Parlament,

tekintettel az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló, 1965. április 8-i jegyzőkönyv 9. és 10. cikkére,

tekintettel az Európai Parlament képviselőinek közvetlen és általános választójog útján történő megválasztásáról szóló, 1976. szeptember 20-i okmány 12. cikkének (3) bekezdésére,

tekintettel a Lengyel Köztársaság 1997. április 2-i alkotmányának 105. cikkére,

tekintettel a képviselői mandátum gyakorlásáról szóló, 1996. május 9-i lengyel törvény 7b. cikkére,

tekintettel az európai parlamenti választásokról szóló, 2004. január 23-i lengyel törvény 9. és 142. cikkére,

tekintettel az Európai Parlament képviselői szabályzatának elfogadásáról szóló 2003. június 4-i határozatának módosítására irányuló 2005. június 23-i állásfoglalására (1),

tekintettel eljárási szabályzata 6., 7. és 45. cikkére,

tekintettel a Jogi Bizottság jelentésére (A6-0205/2009),

A.

mivel a jelenlegi parlamenti ciklusban a Parlament és a Jogi Bizottság mint illetékes bizottság megvizsgálta a Lengyelországban megválasztott képviselők mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmeit és bizonyos nehézségek merültek fel azon rendelkezések értelmezése terén, amelyeket e képviselők esetében alkalmazni lehet,

B.

mivel az illetékes bizottságot külön felkérték a magánszemélyek által közvetlenül az Európai Parlament elnökének benyújtott, a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmek elfogadhatóságának eldöntésére; mivel a lengyel jogszabályok szerint egy magánszemélynek jogában áll közvetlenül a lengyel parlamentnek (a Szejmnek vagy a Szenátusnak) benyújtani a valamely képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet olyan jogsértések esetében, amelyek magánvádas eljárás keretében kivizsgálásra kerülhetnek, és mivel a lengyel jogszabályok vonatkozó rendelkezései nem feltétlenül vesznek figyelembe minden lehetséges forgatókönyvet a magánvádra üldözendő bűncselekményekkel kapcsolatos büntetőeljárások esetében,

C.

mivel az említett rendelkezések a lengyel európai parlamenti képviselőkre is vonatkoznak, ugyanakkor az ilyen kérelmek elfogadhatósága nehéz kérdéseket vet fel az eljárási szabályzat és különösen a 6. cikk (2) bekezdése tekintetében, amely az „illetékes hatóságra” vonatkozik,

D.

mivel eljárási szabályzata 7. cikkének (7) bekezdése értelmében az illetékes bizottság ellenőrizheti a mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelem elfogadhatóságát, beleértve a nemzeti hatóság ilyen kérelmek benyújtására vonatkozó hatáskörének kérdését; mivel ugyanakkor a jelenlegi rendelkezések szerint a lengyel jogszabályok és az eljárási szabályzat vonatkozó rendelkezései közötti e téren fennálló nyilvánvaló ellentmondást a magánszemélyek által benyújtott, mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmek elfogadhatatlanná nyilvánításával kellene feloldani,

E.

mivel eljárási szabályzata 6. cikke (2) bekezdésének célja annak biztosítása, hogy a Parlament csak olyan eljárásra vonatkozó kérelmeket kapjon, amelyekkel valamely tagállami hatóság foglalkozott; mivel biztosítja a Parlament számára azt is, hogy a hozzá eljuttatott mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmek a nemzeti jogszabályokkal tartalmilag és eljárási szempontból egyaránt összhangban vannak, amely viszont további biztosítékul szolgál a mentességgel kapcsolatos eljárások döntéshozatala során arra, hogy a Parlament a tagállam nemzeti jogát és a saját előjogait egyaránt figyelembe veszi; mivel a „hatóság” fogalmára mentességgel kapcsolatos eljárások keretében a 6. és 7. cikk egyéb rendelkezéseiben is világosan utalnak,

F.

mivel a magánszemélyek által benyújtott mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmek elfogadhatatlanná nyilvánítása nem lenne kielégítő a tekintetben, hogy sértheti a bírósági eljárással kapcsolatos jogaikat és kizárja azt a lehetőséget, hogy egyes bűncselekmények ügyészei mentelmi jog felfüggesztésére irányuló kérelmet nyújtsanak be; mivel ez tekinthető úgy, hogy a kérelmezőkkel szembeni igazságtalan és egyenlőtlen bánásmódhoz vezet,

G.

mivel azonban a tagállamoknak kellene az ilyen jogok gyakorlásáról szóló rendelkezéseket hozniuk az Európai Parlament képviselőire vonatkozóan a működésére vonatkozó szabályok és eljárások fényében,

H.

mivel a 2004. szeptember 29-i és a 2005. március 9-i levelekben 25 tagállamot kértek fel – a 7. cikk (12) bekezdése értelmében – azon hatóságok megjelölésére, amelyek jogosultak valamely képviselő mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmet benyújtani; mivel eddig csupán Ausztria, Belgium, a Cseh Köztársaság, Ciprus, Dánia, Észtország, Finnország, Németország, Görögország, Magyarország, Olaszország, Litvánia, Hollandia, Portugália, Szlovénia, Svédország és az Egyesült Királyság válaszolt,

I.

mivel az illetékes bizottság vitái során szintén foglalkozott a lengyel európai parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztésével járó lehetséges következmények kérdésével,

J.

mivel, amennyiben a képviselőt a bíróság bűnösnek találja és közvádas eljárást követően szándékosan elkövetett bűncselekmény miatt bünteti, ez a felfüggesztés jogosultságának automatikus elvesztését eredményezheti, ami viszont a képviselői mandátum elvesztéséhez vezet,

K.

mivel ez az automatizmus de facto a hozott ítéleten felül további büntetőjogi szankciót eredményez,

L.

mivel a gyakorlatban még a kisebb jogsértések is a választhatóság elveszítését eredményezhetik azon követelmény ellenére, hogy a jogsértés csak akkor jár a választhatóság megszűnésével, amennyiben ennek kapcsán bűnvádas eljárásra került sor és szándékosan követték el,

M.

mivel nem létezik hasonló rendelkezés a lengyel Szejm vagy Szenátus képviselőire vonatkozóan, akiknek választhatósága ilyen esetekben nem szűnik meg,

N.

mivel a tagállamok szabadon rendelkezhetnek az európai parlamenti képviselői mandátum visszavonásáról, aminek következtében a képviselő helye megüresedik; mivel azonban az egyenlő bánásmód elve – mint az uniós jog egyik alapvető elve – a hasonló esetek hasonló módon való elbírálását követeli meg, és nyilvánvaló eltérés van egyrészt a lengyel Szejm és Szenátus tagjaival való bánásmód, másrészt a lengyel európai parlamenti képviselőkkel való bánásmód között, amikor a választhatóság elveszítésére kerül sor; mivel a választhatóság elveszítése közvetlenül és automatikusan az érintett képviselő mandátumának elveszítését eredményezi és meggátolja újraválasztását,

O.

mivel ezen egyenlőtlen bánásmódra egy szóbeli választ igénylő kérdés hívta fel a Bizottság figyelmét, amelyet a Jogi Bizottság nevében ennek elnöke tett fel, és amelyet az Európai Parlamentben megvitattak; mivel, ennek ellenére, a jogi helyzet továbbra is változatlanul fennáll,

P.

mivel a nemzeti parlamenti képviselők és az európai parlamenti képviselők közötti egyenlő bánásmódot a lehető leghamarabb biztosítani kellene, különösen a közelgő 2009. évi választások tekintetében,

1.

ösztönzi a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a lengyel európai parlamenti képviselők és a lengyel Szejm és Szenátus tagjai közötti eltéréseket, és sürgősen lépjen kapcsolatba az illetékes lengyel hatóságokkal abból a célból, hogy a két parlament képviselői közötti, választhatóságra vonatkozó nyilvánvaló megkülönböztetést megszüntessék;

2.

külön kéri a Lengyel Köztársaságot, hogy vizsgálja felül a jelenlegi helyzetet a tekintetben, hogy mely jogosultsági és mandátumvesztési feltételek vonatkozásában áll fenn nyilvánvaló egyenlőtlenség a két parlamenti közgyűlés tagjai között, és tegyen lépéseket ezen megkülönböztető bánásmód megszüntetése érdekében;

3.

felkéri a Bizottságot, hogy végezzen összehasonlító tanulmányt annak megállapítására, hogy azon uniós tagállamokban, amelyek 2004. május 1-jét követően csatlakoztak az Európai Unióhoz, léteznek-e a nemzeti parlamentek képviselőivel és az Európai Parlament képviselőivel való bánásmód közötti eltérések, és hogy a tanulmány eredményeiről értesítse a Parlamentet;

4.

felhívja a tagállamokat, hogy tartsák tiszteletben az uniós polgárságból eredő jogokat, ideértve az európai parlamenti választásokon a választáshoz és a választhatósághoz való jogot, amelynek különös jelentősége van a 2009. évi választások előtt, beleértve a hasonló helyzetben lévő személyekkel való egyenlő bánásmódot;

5.

kéri a tagállamokat, és különösen a Lengyel Köztársaságot, hogy biztosítsa eljárási intézkedések életbe léptetését annak érdekében, hogy az európai parlamenti képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelmeket az „illetékes hatóság” az eljárási szabályzat 6. cikk (2) bekezdése értelmében mindig továbbítsa az Európai Parlamentnek abból a célból, hogy biztosítható legyen a nemzeti anyagi jog és eljárásjog rendelkezéseinek betartása, beleértve a magánszemélyek eljárási jogait, valamint a Parlament előjogait;

6.

mindennemű kétség elkerülése érdekében felkéri a tagállamokat azon hatóságok megjelölésére, amelyek a képviselők mentelmi jogának felfüggesztésére irányuló kérelem benyújtására jogosultak;

7.

megismétli az Európai Parlament képviselőire vonatkozó egységes szabályzat szükségességét, és ebben az összefüggésben emlékeztet a Tanács keretében ülésező tagállamok képviselői által 2005. június 3-án tett kötelezettségvállalásra, hogy megvizsgálják az Európai Közösségek kiváltságairól és mentességeiről szóló 1965. évi jegyzőkönyv európai parlamenti képviselőkről szóló része rendelkezéseinek felülvizsgálatára vonatkozó parlamenti kérelmet annak érdekében, hogy a lehető leghamarabb megoldódjon a kérdés;

8.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácshoz, a Bizottsághoz, az Európai Közösségek Bíróságához, az Európai Ombudsmanhoz és a tagállamok kormányaihoz és parlamentjeihez.


(1)  HL C 133. E, 2006.6.8., 48. o.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/75


2009. április 24., péntekig
Irányítás a közös halászati politika keretében: az Európai Parlament, a regionális tanácsadó testületek és a többi szereplő

P6_TA(2009)0317

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a közös halászati politika keretében az irányításról: az Európai Parlament, a regionális tanácsadó testületek és egyéb szereplők (2008/2223(INI))

2010/C 184 E/16

Az Európai Parlament,

tekintettel a halászati erőforrások közös halászati politika alapján történő védelméről és fenntartható kiaknázásáról szóló, 2002. december 20-i 2371/2002/EK tanácsi rendeletre (1),

tekintettel a halászati ágazattal és a közös halászati politika által érintett csoportokkal folytatott szorosabb párbeszédről szóló, 2000. március 27-i 657/2000/EK tanácsi rendeletre (2),

tekintettel a 71/128/EGK, 1999/478/EK és 2004/864/EK bizottsági határozatokra,

tekintettel a 2005/629/EK bizottsági határozattal megújított 93/619/EK bizottsági határozatra,

tekintettel a 74/441/EGK és 98/500/EK bizottsági határozatokra,

tekintettel a közös halászati politika alapján történő regionális tanácsadó testületek felállításáról szóló, 2004. július 19-i 2004/585/EK tanácsi határozatra (3), melyet a 2007. június 11-i 2007/409/EK tanácsi határozat (4) módosított,

tekintettel a regionális tanácsadó testületek működésének felülvizsgálatáról szóló, 2008. június 17-i bizottsági közleményre (COM (2008)0364),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0187/2009),

A.

mivel a közös halászati politika (KHP) intézményi irányításának szereplői a Bizottság, az Európai Parlament, a Tanács, a Régiók Bizottsága, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság, a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottság (HTMGB), a tengeri halászati ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó bizottság (SSDC) és a regionális tanácsadó testületek,

B.

mivel a KHP irányításában részt vesznek a tagállamok nemzeti és regionális közigazgatási szervei is,

C.

mivel a Közösség számos regionális halászati szervezetnek részes fele, és halászati partnerségi megállapodásokat is kötött harmadik országokkal,

D.

mivel a Lisszaboni Szerződés értelmében a Parlament továbbra is ki van zárva a teljes kifogható mennyiségek (TAC) és kvóták meghatározásából,

E.

mivel a Parlament képviselői jelenleg eseti jelleggel vannak jelen a regionális halászati szervezetek ülésein,

F.

mivel a halászati partnerségi megállapodások tényleges működésére, többek között a közös támogatásfelügyeleti bizottságok tevékenységére vonatkozó kommunikáció kielégítőbb lehetne,

G.

mivel a HTMGB-t 1993-ban hozták létre, a halászati tanácsadó bizottságot 1971-ben, amelyet 1999-ben halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottsággá (AFCA) neveztek át, a tengeri halászati ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságot pedig 1999-ben, amely az 1974 óta létező vegyes bizottság helyébe lépett,

H.

mivel mostanra mind a hét regionális tanácsadó testület működik,

I.

mivel létrejött a regionális tanácsadó testületek közös bizottsága, amely koordinációs üléseket tart a Bizottsággal,

J.

mivel a Bizottság a közelmúltban végezte el a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság és a regionális tanácsadó testületek értékelését, azonban eddig nem értékelte a HTMGB munkáját,

K.

mivel a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság értékelésében számos operatív ajánlást fogalmaztak meg, és különböző választási lehetőségeket javasoltak annak hosszú távú jövőjére vonatkozóan,

L.

mivel a regionális tanácsadó testületek értékelése pozitív volt, de a Bizottság működésük javítása céljából számos intézkedést jelölt meg, amelyek nem igényelnek új jogszabályt,

M.

mivel valamennyi fél egyetértett abban, hogy fokozottabb párbeszédre van szükség a tudósok és a halászok között, és a regionális tanácsadó testületek is jobb társadalmi-gazdasági közreműködést kértek a döntéshozatalban,

N.

mivel egyes regionális tanácsadó testületek és az Európai Parlament képviselői hangot adtak a hivatalosabb kapcsolat iránti óhajuknak,

O.

mivel a korlátozott finanszírozás és a Bizottság túlzottan bürokratikus és rugalmatlan irányítási és pénzügyi ellenőrzési hozzáállása akadályozza a regionális tanácsadó testületek tevékenységeinek fokozását a részükre biztosított források tekintetében,

P.

mivel a Bizottság azt állította, hogy az új jogi szabályok bevezetése előtt meghallgatja az Európai Parlament, a Tanács és az érdekelt felek véleményét,

Q.

mivel a Bizottság képviselői gyakran nem jelennek meg a regionális tanácsadó testületek munkacsoportjainak ülésein,

R.

mivel azonban már bizonyított, hogy ha bevonják az érdekelt feleket a KHP formálásába és végrehajtásába, akkor nagyobb mértékben tartják be annak szabályait,

S.

mivel közösségi halászatnak számos módja van, és mindegyik saját jellemzőkkel rendelkezik,

T.

mivel már folynak konzultációk a KHP reformjáról,

U.

mivel a regionális tanácsadó testületi ajánlásokat nem veszik mindig megfelelően figyelembe, különösen amikor azokat a végrehajtó bizottságok nem egyhangúlag hagyták jóvá,

1.

kéri, hogy a Halászati Bizottság tagjai kapjanak megfigyelői státuszt a halászati Miniszterek Tanácsának ülésein;

2.

kéri a Tanácsot, a Bizottságot és az Európai Parlamentet, hogy végezze el az eredményes megállapodás megkötésére irányuló munkálatokat, amely a Parlament Halászati Bizottsága képviselői részvételének formáit szabályozza a regionális halászati irányító szervezetekben és más olyan nemzetközi szervezetekben, amelyek üléseinek hatáskörébe tartozik a közös halászati politikát érintő témák megvitatása, olyan módon, hogy mindez semmiképp nem csökkentheti a képviselők jelenlegi megfigyelő státuszát az ilyen megállapodásokról szóló üléseken;

3.

felhívja továbbá a Tanácsot, hogy a Bizottsággal és az Európai Parlamenttel egyetértésben tegye lehetővé a Parlament Halászati Bizottságának tagjai részére, hogy részt vegyenek a halászati partnerségi megállapodások által létrehozott közös bizottságok munkájában, lehetővé téve számukra, hogy gyakorolhassák az e megállapodásokkal kapcsolatban előírt ellenőrzést; továbbá rámutat arra, hogy a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése sokkal nagyobb felelősségi kört fog a Parlamentre ruházni, mivel a partnerségi megállapodásokat hozzájárulási eljárással kell elfogadni;

4.

rámutat arra, hogy fontos biztosítani a bizottsági képviselőknek a regionális tanácsadó testületi és végrehajtó bizottsági üléseken való rendszeresebb részvételét;

5.

felszólítja a Bizottságot, hogy tájékoztassa a Parlamentet a KHP-val és a tengerészeti politikával kapcsolatos valamennyi konzultációról;

6.

felszólítja a Bizottságot, hogy kezdje meg a HTMGB értékelését;

7.

tudomásul veszi a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság értékelésének eredményét, valamint azt, hogy a Bizottság megvárja a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság saját ajánlásait a következőkkel kapcsolatban:

saját szerepének és céljainak világosabb meghatározása, és az ezeket megfelelően tükröző és valóban reprezentatív képviseleti összetétel, valamint az újabb tagállamok nagyobb fokú részvétele;

saját munkamódszerei a tevékenységek plenáris ülések és munkacsoportok közötti megosztását illetően, azok száma és megbízatása, valamint eljárásaik;

a hozzá intézett kérdések jobb megfogalmazása;

a kommunikáció és tájékoztatás javítása az elektronikus média alkalmazása, az adatokhoz való közvetlenebb hozzáférése, valamint a fordítás és tolmácsolás eszközeinek javítása révén;

a finanszírozás megfelelősége és a támogató funkciók fenntartásának legjobb eszközei;

8.

hangsúlyozza az átfedések elkerülésének fontosságát, különös tekintettel a regionális tanácsadó testületek munkájára;

9.

rámutat arra, hogy a halászati ágazatnak még mindig nincs elegendő beleszólása az őt érintő döntésekbe; rámutat a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottság és a regionális tanácsadó testületek közötti működésbeli különbségekre, amennyiben az előbbi a KHP egészére kiterjedő tanácsadó szerepet tölt be, és lefedi a Közösség teljes térségét, míg a regionális tanácsadó testületek a hatókörükbe tartozó speciális tanácsadást látnak el; ennek megfelelően úgy véli, hogy a különböző tanácsadó testületek egyidejű létezése elősegíti az összeegyeztethetőséget a tengerészeti és tengerpolitikával, valamint a tengerparti zónák integrált kezelésével;

10.

felszólítja a Bizottságot, hogy tegye meg a következő intézkedéseket a regionális tanácsadó testületeket illetően:

a láthatóságuk javítása, valamint az érdekelt felek szélesebb köre részvételének ösztönzése;

a tudományos bizonyítékokhoz és adatokhoz való hozzáférésük javítása, valamint kapcsolattartás a HTMGB-vel;

a lehető legkorábbi szakaszban bevonásuk a konzultációs folyamatba;

viszonyítási pontok megadása, hogy értékelhető legyen, hogy tanácsadásuk mennyire egyeztethető össze a KHP céljaival, továbbá meghallgatásuk arról, hogy miként használták azokat;

11.

úgy ítéli meg, hogy a regionális tanácsadó testületek az általuk végzett munkamennyiséghez mérten jelenleg alulfinanszírozottak; tudomásul veszi, hogy a Bizottság iránymutatásokat adott ki a pénzügyi irányításról, azonban úgy véli, hogy további párbeszédre van szükség ebben a tekintetben, és fel kell tárni a jelenlegi rendszer alternatíváit;

12.

úgy véli, hogy a regionális tanácsadó testületek szélesebb körű részvétele a testületek összetételének felülvizsgálatát teszi szükségessé, azonban a halászati ipar és más szervezetek közötti jelenlegi egyensúlyt nem szabad megbontani;

13.

nyugtalanságának ad hangot amiatt, hogy a regionális tanácsadó testületekben közreműködő egyes szervezetek mint „egyéb érdekcsoportok” visszatérően, még esetleges kisebbségi helyzetben is arra használják jelenlétüket, hogy blokkolják a halászati ágazat képviselőinek többsége által támogatott döntéseket, és gátolják a konszenzusos döntéshozatalt;

14.

szorosabb kapcsolatok kiépítésére szólít fel a regionális tanácsadó testületek, a Parlament, a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság között;

15.

kéri a technikai és a politikai döntések szétválasztását; a politikai döntéseket regionális megközelítésben és a műszaki döntéseket pedig tudományos megközelítésben kezeli;

16.

felkéri a Halászati Bizottságot, hogy a kötelező jóváhagyási eljárásokra is figyelemmel:

nevezzen ki bizottsági képviselő(ke)t az egyes regionális tanácsadó testületekkel való kapcsolattartásra, és számoljon be tevékenységeiről;

biztosítsa, hogy tanácsaik és ajánlásaik megtétele érdekében a regionális tanácsadó testületeket rendszeresen felkérjék a Parlament Halászati Bizottság ülésein való részvételre, különösen amennyiben olyan kérdések kerülnek napirendre, amelyekben tanácsadás vagy ajánlások megfogalmazása révén e testületek érintettek;

hozzon létre olyan eljárást, amely biztosítja, hogy a Halászati Bizottság, a regionális tanácsadó testületek és a regionális tanácsadó testületek közös bizottságának titkárságai rendszeresen kapcsolatban állnak egymással a tevékenységeikhez, tanácsadói munkájukhoz és ajánlásaikhoz kapcsolódó információk cseréje és összegyűjtése érdekében;

tartson éves konferenciát a regionális tanácsadó testületek és a Bizottság bevonásával.

17.

felszólítja a költségvetési hatóságokat, hogy biztosítsanak megfelelő forrásokat a fentiek céljából;

18.

felkéri a regionális tanácsadó testületeket, hogy folyamatosan tájékoztassák a Halászati Bizottság képviselőit tevékenységükről, tanácsadásukról és ajánlásaikról, és hívják meg a képviselőket az üléseikre;

19.

kéri, hogy a regionális tanácsadó testületekről szóló bármely későbbi jogszabály az üléseken részt vevő aktív megfigyelőként biztosítson hivatalos státuszt az Európai Parlament képviselőinek;

20.

felkéri a Bizottságot és a regionális tanácsadó testületek közös bizottságát, hogy egyezzenek bele abba, hogy a Halászati Bizottság képviselői jelen legyenek a koordinációs üléseiken;

21.

hangsúlyozza a közös halászati politika fontosságát, mivel ez az eszköz a közösségi vizek összességére és minden közösségi hajóra nézve garantálja az alkalmazandó szabványok, elvek és szabályok meglétét;

22.

felhívja a Bizottságot, hogy maradéktalanul fogadja el és tartsa tiszteletben a regionális tanácsadó testületek tanácsadó szerepét, és tekintettel a KHP reformjára, javasolja az irányítási hatáskörökbe való bevonásuk bővítését;

23.

úgy véli, hogy a KHP küszöbön álló reformjának a politika fokozott decentralizálása céljából maradéktalanul ki kell használnia a regionális tanácsadó testületek megszilárdítását annak érdekében, hogy az elfogadott közös intézkedéseket az eltérő övezetekben az eltérő halászati feltételek egyedi részleteinek megfelelően lehessen alkalmazni;

24.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a regionális tanácsadó testületeknek, a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottságnak, a halászati tudományos, műszaki és gazdasági bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a tengeri halászati ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL L 358., 2002.12.31., 59. o.

(2)  HL L 80., 2000.3.31., 7. o.

(3)  HL L 256., 2004.8.3., 17. o.

(4)  HL L 155., 2007.6.15., 68. o.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/79


2009. április 24., péntekig
A tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozása

P6_TA(2009)0327

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról

2010/C 184 E/17

Az Európai Parlament,

tekintettel a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus létrehozásáról szóló 332/2002/EK rendelet módosításáról szóló, 2009. április 8-i tanácsi rendeletre irányuló bizottsági javaslatra (COM(2009)0169),

tekintettel a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatást nyújtó mechanizmus létrehozásáról szóló 2002. február 18-i 332/2002/EK tanácsi rendeletre (1), valamint a tagállamok fizetési mérlegének középtávú pénzügyi támogatását biztosító egységes rendszer létrehozásáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló 2001. szeptember 6-i parlamenti álláspontra (2),

tekintettel a 332/2002/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról szóló, 2008. november 20-i álláspontjára (3), valamint a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus létrehozásáról szóló, ugyanezen a napon hozott állásfoglalására (4),

tekintettel az EK-Szerződés 100. és 119. cikkére,

tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (2) bekezdésére,

A.

mivel a Tanács a Szerződés 119. és 308. cikke alapján már 12 000 000 000 euróról 25 000 000 000 euróra duplázta meg a középtávú pénzügyi támogatás felső értékét a 332/2002/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 2-i 1360/2008/EK rendelet (5) elfogadásával,

B.

mivel egyéb nemzetközi pénzügyi intézmények intézkedésével összhangban a Közösség Magyarországnak 6 500 000 000 eurós, Lettországnak pedig 3 100 000 000 eurós kölcsönt nyújtott, és mivel egyes tagállamoktól Lettország további 2 200 000 000 eurót kap,

C.

mivel a Közösség legfeljebb 5 000 000 000 euró összegű középtávú pénzügyi támogatás nyújtásáról határozott Románia számára a globális pénzügyi válságnak a romániai gazdasági és pénzügyi helyzetre gyakorolt hátrányos hatásai alapján,

D.

mivel eseti megközelítésre van inkább szükség a tagállamoknak nyújtandó középtávú pénzügyi támogatás kapcsán az egyes tagállamok speciális helyzetének figyelembe vételével,

E.

mivel figyelembe kell venni a jelenlegi globális pénzügyi és gazdasági válság hatásait,

F.

mivel teljes mértékű szolidaritást kell mutatni azon tagállamokkal szemben, amelyek a közelmúltban váltak az Európai Unió tagjává,

G.

mivel olyan politikára van szükség, amely kezeli ezen tagállamok sajátos gazdasági problémáit, melyek hátterében a globális pénzügyi válság és az Európában egyre terjedő recesszió áll,

1.

úgy véli, hogy a jelenlegi helyzet is az euró jelentőségét támasztja alá az euróövezet tagállamainak védelme vonatkozásában, és felhívja az euróövezeten kívüli tagállamokat, hogy amint eleget tesznek a maastrichti kritériumoknak, csatlakozzanak hozzá;

2.

követeli a Bizottságtól, hogy tegyen eleget a Parlament korábbi felszólításainak, hogy elemezze azon bankok magatartásának hatásait, amelyek eszközeiket a nemrégiben csatlakozott tagállamokból áthelyezték;

3.

felhívja a Bizottságot, hogy mielőbb közölje ezen tanulmány eredményét a Gazdasági és Monetáris Ügyekért felelős bizottságával;

4.

elismeri, hogy a jelenlegi globális pénzügyi és gazdasági válság miatt szükség van a 332/2002/EK rendeletben megállapított, a tagállamoknak nyújtható hitelkihelyezések összeghatárának jelentős emelésére, a Parlament naptárának kellő figyelembe vételével; hangsúlyozza, hogy egy ilyen emelés növelné a Közösség rugalmasságát is a további középtávú pénzügyi segítség iránti kérelmek vonatkozásában is;

5.

üdvözli a bankok és az Európai Unióhoz a közelmúltban csatlakozott tagállamok közötti önkéntes megállapodásokat, amelyek révén a bankok tartózkodnak attól, hogy csökkentsék a hitelkereteket (például Románia és a Bécsi Egyezmény kapcsán), és tovább ösztönzi az ilyen kezdeményezéseket;

6.

megjegyzi, hogy ez a jelentős emelés lehetővé teszi a Bizottságnak a tőkepiacokon vagy pénzintézetektől felveendő hitelfelvételi potenciáljának maximalizálását; megjegyzi továbbá, hogy nincs konkrét jogalap arra, hogy a Közösség kötvényeket bocsásson ki a globális piacon, a Bizottság azonban előkészületeket folytat abból a célból, hogy kettő vagy több tagállam számára lehetővé tegye, hogy közösen euróban kiállított kötvényeket bocsásson ki;

7.

felhívja a Bizottságot, hogy az Európai Beruházási Bankkal együtt vizsgálja ki, hogy a hitelválság a reálgazdaságban hogyan győzhető le új innovatív pénzügyi eszközök segítségével; rámutat, hogy különböző pénzügyi eszközökkel lehetne biztosítani a tagállamok fizetési mérlegéhez középtávú pénzügyi támogatási mechanizmus rugalmasságát;

8.

megjegyzi, hogy a hitelküszöb emelésének nem lenne költségvetési hatása, mivel a kölcsönt a Bizottság venné fel a pénzügyi piacokon, és a kedvezményezett tagállamoknak kellene azt visszafizetniük; hangsúlyozza, hogy a hitelküszöb megemelésének egyetlen költségvetési hatása abban az esetben merülne fel, ha a tagállam nem tesz eleget kötelezettségének;

9.

üdvözli a fenti bizottsági javaslat által a Számvevőszéknek szükség esetén tulajdonított szerepet;

10.

úgy véli, hogy a pénzügyi támogatáshoz fűzött feltételeknek összhangban kell lenniük a Közösségnek a közkiadások minőségével, a fenntartható fejlődéssel és szociális rendszerekkel, a teljes foglalkoztatottsággal, az éghajlatváltozás elleni harccal és az energiahatékonysággal kapcsolatos célkitűzéseivel, és elő kell segíteniük azokat;

11.

emlékeztet, hogy a Szerződés 100. cikke minden tagállamra vonatkozik, és felkéri a Bizottságot, hogy terjesszen elő rendeletre irányuló javaslatot, amely meghatározza e rendelkezés végrehajtásának feltételeit; emlékeztet, hogy a Szerződés 103. cikke hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem felelnek egy másik tagállam központi kormányzatának, regionális, helyi vagy egyéb közigazgatási szerveinek, egyéb közjogi intézményeinek, vagy közvállalkozásainak kötelezettségeiért, és nem vállalja át azokat, és ez nem sértheti a valamely meghatározott projekt közös megvalósítására vonatkozó kölcsönös pénzügyi garanciákat, valamint hogy szükség esetén a Tanács a 252. cikkben megállapított eljárásnak megfelelően meghatározhatja a 101. cikkben és az ebben a cikkben előírt tilalmak alkalmazására vonatkozó fogalmakat;

12.

kéri, hogy a Parlamentet tájékoztassák a Bizottság és az érintett tagállamok közötti egyetértési megállapodásokról, amelyek részletezik a hitelek feltételeit;

13.

kéri a Bizottságot, hogy biztosítsa a gazdaságpolitika összehangolását közösségi szinten recesszió idején, illetve az Európai Parlamenttel közösen hozzon létre szakértői csoportokat, valamint készítsen keretet és iránymutatásokat a Bizottság és az érintett tagállamok közötti egyetértési megállapodásokhoz, amelyek meghatározzák a hitelfeltételeket;

14.

emlékeztet a Parlamentnek a 2001. szeptember 6-i és 2008. november 20-i fent említett álláspontjaiban szereplő azon kérésére, hogy a Tanács kétévente vizsgálja meg, a Bizottság jelentése alapján, a Parlamenttel való tanácskozást és a Gazdasági és Monetáris Bizottság véleménynyilvánítását követően, hogy a mechanizmus továbbra is megfelel-e azoknak az igényeknek, amelyek létrehozásához vezettek; felteszi a kérdést a Tanácsnak és a Bizottságnak, hogy készültek-e a 332/2002/EK rendelet elfogadása óta ilyen jelentések;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, az Európai Központi Banknak, az eurócsoportnak, valamint a tagállamok kormányának.


(1)  HL L 53., 2002.2.23., 1. o.

(2)  HL C 72. E, 2002.3.21., 312. o.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0560.

(4)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0562.

(5)  HL L 352., 2008.12.31., 11. o.


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/82


2009. április 24., péntekig
A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok

P6_TA(2009)0328

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontokról (2008/2208(INI))

2010/C 184 E/18

Az Európai Parlament,

tekintettel „A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok” című 2008. június 17-i bizottsági közleményre (COM(2008)0366) és a Bizottság szolgálatainak e közleményt kísérő munkadokumentumára (SEC(2008)2036),

tekintettel az „Egy európai nanotechnológiai stratégia felé” című, 2004. május 12-i bizottsági közleményre (COM(2004)0338),

tekintettel a Bizottság „Nanotudományok és nanotechnológiák: Cselekvési terv Európa számára (2005–2009)” című, 2005. június 7-i közleményére (COM(2005)0243) (a „cselekvési terv”) és a cselekvési tervről szóló 2006. szeptember 28-i állásfoglalására (1),

tekintettel a Bizottság „Nanotudományok és nanotechnológiák: cselekvési terv Európa számára (2005–2009). Első végrehajtási jelentés (2005–2007)” című, 2007. szeptember 6-i közleményére (COM(2007)0505).

tekintettel az új és újonnan azonosított egészségügyi kockázatok tudományos bizottságának (SCENIHR) a nanoanyagok meghatározásairól és kockázatértékeléséről szóló véleményeire (2),

tekintettel a fogyasztási cikkek tudományos bizottsága (FCTB) véleményére a nanoanyagok kozmetikai termékekben történő felhasználásának biztonságosságáról (3),

tekintettel a felelős nanotudományi és nanotechnológiai kutatásokra vonatkozó magatartási kódexről szóló bizottsági ajánlásra (COM(2008)0424) („magatartási kódex”),

tekintettel a tudománnyal és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoportnak az Európai Bizottsághoz intézett, a nanomedicina etikai vonatkozásaival kapcsolatos véleményére (4),

tekintettel a vegyi anyagok bejegyzéséről, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH) szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (5),

tekintettel a biocid termékek forgalomba hozataláról szóló, 1998. február 16-i 98/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

tekintettel a munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló, 1989. június 12–i 89/391/EGK tanácsi irányelvre (7) és származékos irányelveire,

tekintettel az általános termékbiztonságról szóló, 2001. december 3-i 2001/95/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (8), valamint az egyes termékekre vonatkozó jogszabályokra, különösen a kozmetikai termékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1976. július 27-i 76/768/EGK tanácsi irányelvre (9),

tekintettel az élelmiszerjog általános elveiről és követelményeiről, az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság létrehozásáról és az élelmiszerbiztonságra vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 2002. január 28-i 178/2002/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (10), az élelmiszer-adalékanyagokról szóló, 2008. december 16-i 1333/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (11), az élelmiszerek címkézésére, kiszerelésére és reklámozására vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 2000. március 20-i 2000/13/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (12), a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek nyomon követhetőségéről szóló, 2003. szeptember 22-i 1830/2003/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (13), és az új élelmiszerekről és az új élelmiszer-összetevőkről szóló, 1997. január 27-i 258/97/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (14),

tekintettel az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és az 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló, 2008. december 16-i 1272/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (15),

tekintettel a közösségi környezetvédelmi jogszabályokra, különösen a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15-i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (16), a vízvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (17), valamint a hulladékokról szóló, 2006. április 5-i 2006/12/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (18),

tekintettel a megtévesztő és összehasonlító reklámról szóló, 2006. december 12-i 2006/114/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (19),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0255/2009),

A.

mivel a nanoanyagok és a nanotechnológiák felhasználása (a továbbiakban „nanoanyagok”) számos alkalmazási területen kínál jelentős előrelépést és ezáltal többszörös előnyt a fogyasztók, a betegek és a környezet számára, mivel a nanoanyagok az általános formában megjelenő anyagokhoz képest új és másfajta tulajdonságokkal bírnak,

B.

mivel a nanoanyagok terén történő fejlesztések várhatóan jelentős hatással lesznek a politikai döntésekre a közegészségügy, a foglalkoztatás, a munkahelyi biztonság és egészségvédelem, az információs társadalom, az energia, a közlekedés, a biztonság és az űrpolitika terén,

C.

mivel egy meghatározott európai nanotechnológiai stratégia megvalósítása, illetve ehhez kapcsolódóan Európai Közösség kutatási, technológiafejlesztési és demonstrációs tevékenységekre vonatkozó hetedik keretprogramja (2007–2013) (FP7) keretében mintegy 3 500 000 000 eurónak a nanokutatások céljára történő elkülönítése ellenére az Európai Unió továbbra is le van maradva az aktuális legfőbb versenytársaitól, azaz az Egyesült Államoktól, Japántól és Dél-Koreától, amely országok a beruházások több mint felét képviselik és a nemzetközi szinten beadott szabadalmak kétharmadát adják,

D.

mivel azonban a nanoanyagok apró méretük miatt súlyos veszélyeket is hordozhatnak, többek között nagyobb reakciókészségük és mozgékonyságuk miatt, valamint mivel az emberi testbe akadálytalanul képesek behatolni, mérgezőbbek lehetnek és valószínűleg másfajta mechanizmusokkal lépnek kölcsönhatásba az emberrel és más fajokkal,

E.

mivel a nanoanyagok biztonságos fejlesztése jelentősen hozzájárulhat az Európai Unió gazdaságának versenyképességéhez és a lisszaboni stratégia megvalósításához,

F.

mivel a nanoanyagokkal kapcsolatos jelenlegi vitákat az ismeretek és az információ hiánya jellemzi, amely már a fogalommeghatározások szintjén kezdődő nézeteltérésekhez vezet:

a)

a méret tekintetében: a méret hozzávetőleges megjelölése („nagyságrendileg 100 nm vagy kisebb”) a pontos méretintervallum megadása („1 és 100 nm között”) ellenében,

b)

a másfajta/új tulajdonságok tekintetében: a méretnek betudható másfajta/új tulajdonságok, többek között a részecskeszám, a felszíni szerkezet és a felszíni aktivitás független feltételként való alkalmazása szemben az ezen tulajdonságok hozzáadott feltételként való alkalmazásával a nanoanyagok meghatározásában,

c)

problematikus tulajdonságok tekintetében: a nanoanyagok meghatározásának bizonyos tulajdonságokra való korlátozása (pl. oldhatatlan vagy le nem bomló) vagy ilyen korlátozások elhagyása,

G.

mivel egyelőre nem áll rendelkezésre egy teljesen kidolgozott, összehangolt definíciókészlet, noha számos nemzetközi szabvány elérhető már vagy folyamatban van, amelyek a „nanoméretet”„egy vagy több dimenzió 100nm vagy kisebb nagyságrendjeként” határozzák meg, és gyakran megkülönböztetést tesznek az alábbiak között:

nanoobjektumok, amelyeket „egy, kettő vagy három nanoméretű külső dimenzióval rendelkező különálló darabként”, azaz rendkívül kisméretű izolált részecskékből álló anyagokként határoznak meg;

nanoszerkezetű anyagok, amelyek „nanoléptékű belső vagy felszíni szerkezettel rendelkeznek”, például kisméretű üregekkel,

H.

mivel nincs egyértelmű információ a nanoanyagok fogyasztási cikkekben történő jelenlegi alkalmazásáról, például:

míg elismert intézetek több mint 800 forgalomban lévő, a gyártó által azonosított, nanotechnológián alapuló fogyasztási cikket sorolnak fel, ugyanezen gyártók kereskedelmi szervezetei megkérdőjelezik ezeket az adatokat, mert szerintük túlbecsülték a valós számokat, de ugyanakkor ők maguk nem szolgálnak helyesbítéssel;

bár a vállalatok szívesen utalnak a nanoanyagok alkalmazására, mert a „nano” kifejezés jól cseng a fogyasztók számára, határozottan ellenzik az objektív címkézési követelményeket,

I.

mivel a nanoanyagok felhasználására vonatkozó megbízható információk nyújtásához szükség van a nanoanyagok felhasználásáról, a fogyasztók tájékoztatásáról és a 2006/114/EK irányelv maradéktalan végrehajtásáról szóló egyértelmű bejelentési kötelezettségekre,

J.

mivel a nanotechnológia lehetséges előnyeiről szóló előadások a nanoanyagok jövőbeli alkalmazásainak végtelen sokszínűségét vetítik előre, de nem nyújtanak megbízható tájékoztatást a jelenlegi felhasználásairól,

K.

mivel messzemenő vita övezi a nanoanyagok biztonságosságának értékelését; mivel az Európai Unió tudományos bizottságai és ügynökségei súlyos hiányosságokat tárnak fel nemcsak a legfontosabb adatok, hanem az ilyen adatok megszerzésére irányuló módszerek terén is; mivel az Európai Uniónak ezért többet kell beruháznia a nanoanyagok megfelelő értékelésébe az ismeretek hiányának pótlása, valamint – ügynökségeivel és nemzetközi partnereivel együttműködésben – az értékelés és a megfelelő és harmonizált mértékegységrendszer és nómenklatúra lehető leggyorsabb kidolgozása és végrehajtása érdekében,

L.

mivel a SCENIHR néhány nanoanyag tekintetében bizonyos egészségügyi kockázatokat, valamint a biológiai szervezetekre gyakorolt mérgező hatást mutatott ki, mivel a SCENIHR ezenkívül úgy találta, hogy általánosságban nem áll rendelkezésre elegendő jó minőségű adat az emberek és a környezet expozíciójára vonatkozóan, és mindezek alapján arra a következtetésre jutott, hogy tovább kell fejleszteni, validálni és egységesíteni a mind az expozícióra vonatkozó becslésekkel, mind a veszélyek azonosításával kapcsolatos módszertani ismereteket,

M.

mivel túlságosan alacsony a nanoanyagok környezeti, egészségi és biztonsági aspektusainak kutatására a hetedik kutatási keretprogramból biztosított finanszírozás, mivel ezenkívül túlságosan korlátozóak a nanoanyagok biztonságosságának értékelésével foglalkozó kutatási projekteknek a hetedik keretprogram keretében történő támogathatóságának megállapítására vonatkozó kritériumok (azaz az innovációra korlátozódik azok súlypontja), és ezért nem támogatják kellőképpen a nanoanyagok értékelését szolgáló tudományos módszerek mielőbbi kidolgozását, mivel alapvető fontosságú megfelelő források előirányzása a nanoanyagok biztonságos fejlesztésére és felhasználására irányuló kutatásokra,

N.

mivel a nanoanyagokkal kapcsolatos, rendkívül gyorsan születő eredmények tükrében a nanoanyagok potenciális egészségügyi és környezeti hatásaira vonatkozó ismeretek jelentősen lemaradtak a piaci fejlemények mögött, ami alapvető kérdéseket vet fel a tekintetben, hogy képesek-e a jelenlegi rendeletek „valós időben” foglalkozni az olyan kialakulóban lévő technológiákkal, mint a nanoanyagok,

O.

mivel a nanotudományokról és nanotechnológiákról szóló 2006. szeptember 28-i állásfoglalásában a Parlament az elővigyázatosság elve alapján kérte, hogy gyártásuk megkezdése és forgalomba hozataluk előtt vizsgálják meg a nehezen oldható és biológiailag nehezen lebomló nanorészecskék hatását,

P.

mivel „A nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontok” című fent említett bizottsági közlemény értékétt meglehetősen korlátozza a nanoanyagok konkrét tulajdonságaira, jelenlegi felhasználására, lehetséges kockázataira és előnyeire vonatkozó információk hiánya, és a közlemény nem tartalmazza a nanoanyagok egyedi természetéből fakadó jogalkotási és stratégiai kihívások számbavételét, csupán egy olyan általános jogi áttekintést ad, amelyből megállapítható, hogy a jelenlegi közösségi joganyagban nincsenek kifejezetten a nanoanyagokra vonatkozó rendelkezések,

Q.

mivel a nanoanyagokat egyetlen plurális, differenciált és alkalmazkodó jellegű, valamint az elővigyázatosság elvére (20), a gyártói felelősség elvére és a „szennyező fizet” elvére támaszkodó jogszabálygyűjtemény kereteibe kell foglalni, biztosítva ezáltal a nanoanyagok biztonságos termelését, felhasználását és ártalmatlanítását még a technológia forgalomba hozatala előtt, és egyben elkerülve annak veszélyét, hogy a nanoanyagok különféle alkalmazásai tekintetében rendszeresen átütemezésekhez vagy megkülönböztetett bánásmódhoz kelljen folyamodni,

R.

mivel a nanotechnológiák gyakorlatilag korlátlan alkalmazása olyan különféle ágazatokban, mint az elektronika, a textilipar, az orvosbiológia, a testápoló termékek és tisztítószerek, az élelmiszeripar és az energia, lehetetlenné teszi egységes szabályozási keret közösségi szintű kialakítását,

S.

mivel a REACH összefüggésében már megállapodás született arról, hogy a nanoanyagokra, különösen az anyagok azonosítására vonatkozóan további iránymutatásra és tanácsadásra, valamint a kockázatelemzési módszerek kiigazítására van szükség, mivel a REACH alaposabb vizsgálata számos további hiányosságot tár fel a nanoanyagok megközelítése terén,

T.

mivel a hulladékkezeléssel kapcsolatos jogszabályok esetében a nanoanyagokra vonatkozó rendelkezések hiányában fennáll annak a veszélye, hogy azokat nem alkalmazzák helyesen,

U.

mivel a nanoanyagok teljes életciklusukon keresztül jelentős kihívást jelentenek a munkahelyi egészség és biztonság szempontjából, mivel a termelési láncban sok munkavállaló van kitéve ezen anyagok hatásának annak tudta nélkül, hogy a végrehajtott biztonsági eljárások és a megtett védelmi intézkedések megfelelőek és hatékonyak-e; megjegyzi, hogy a jövőben várhatóan növekedni fog a nanoanyagok hatásainak kitett munkavállalók száma, és ezek a hatások egyre többféle munkavállalót érintenek majd,

V.

mivel a kozmetikai irányelv átdolgozása keretében a Tanács és az Európai Parlament első olvasatban elfogadott jelentős módosításai (21) és a új élelmiszerekről szóló rendelet felülvizsgálata keretében az Európai Parlament első olvasatban elfogadott jelentős módosításai (22) rámutatnak arra, hogy a nanoanyagok megfelelő kezelése érdekében szükség van a vonatkozó közösségi jog módosítására,

W.

mivel a nanoanyagokat érintő szabályozási aspektusokról folyó jelenlegi vita nagyrészt a szakértői körökre korlátozódik, noha a nanoanyagok nagy horderejű társadalmi változásokat idézhetnek elő, ami széles körű nyilvános konzultációt tesz szükségessé,

X.

mivel a szabadalmak nanoanyagokra történő széles körű alkalmazása, csakúgy, mint a szabadalmaztatás túlzott költségei, valamint a mikrovállalkozások és a kis- és középvállalkozások szabadalmakhoz való hozzáférési lehetőségének hiánya gátolhatja az innovációt;

Y.

mivel a nanotechnológia és a biotechnológia, a biológia és a kognitív tudományok, illetve az információtechnológia valószínű összefonódása komoly etikai, biztonságossági, biztonsági és az alapvető jogok tiszteletben tartásával kapcsolatos kérdéseket vet fel, amelyeket az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoportnak egy új véleményben kellene elemeznie,

Z.

mivel magatartási kódex alapvető eszköz a biztonságos, integrált és felelős nanoanyag-kutatásokhoz; mivel a magatartási kódexet el kell fogadnia és be kell tartania minden gyártónak, aki árukat szándékozik előállítani és forgalmazni,

AA.

mivel minden vonatkozó közösségi jogszabály felülvizsgálatakor a nanoanyagokkal kapcsolatban érvényesíteni kell az „adatok hiányában a forgalomba hozatal tilalma” elvet,

1.

meggyőződése, hogy a nanoanyagok felhasználásának a polgárok tényleges igényeinek kell megfelelnie, és hogy a bennük rejlő előnyöket csak biztonságos és felelős módon, olyan világos szabályozási és politikai keretek (jogi és egyén rendelkezések) között kell megvalósítani, amelyek egyértelműen kezelik a nanoanyagok jelenlegi és várható alkalmazásait, valamint a lehetséges egészségi, környezeti és biztonsági problémák természetét;

2.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a nanoanyagok valós természete tekintetében nem készült megfelelő értékelés a közösségi jogszabályok általános rendelkezéseinek alkalmazásáról;

3.

a jelenlegi közösségi jogszabályok megfelelő értékelését megelőzően és e jogszabályok nanoanyagokra vonatkozó rendelkezéseinek hiányában nem ért egyet azzal a bizottsági következtetéssel, hogy a) a jelenlegi jogszabályok elvben kiterjednek a nanoanyagokkal kapcsolatos kockázatokra, b) az egészség, a biztonság és a környezet védelmének erősítéséhez elsősorban a jelenlegi jogszabályok végrehajtásának javítására van szükség, hiszen a megfelelő adatok és a nanoanyagokhoz kapcsolódó veszélyek értékelésére vonatkozó módszertan nélkül a jelenlegi szabályozás nem képes hatékonyan kezelni e kockázatokat;

4.

úgy véli, hogy a nanotechnológiák Európai Unió által támogatott „biztonságos, felelős és integrált megközelítésének” koncepcióját veszélyezteti az azon nanoanyagok használatára és biztonságosságára vonatkozó információ hiánya, amelyeket már forgalomba hoztak, különösen a fogyasztók közvetlen kitettségével járó, érzékeny alkalmazási területeken;

5.

felkéri a Bizottságot, hogy két éven belül vizsgáljon felül minden vonatkozó jogszabályt annak érdekében, hogy gondoskodjon a biztonságról a termékekben lévő, az életciklusuk során az egészséget, a környezetet és a biztonságot potenciálisan befolyásoló nanoanyagok valamennyi alkalmazása tekintetében, továbbá biztosítsa, hogy a jogszabályi rendelkezések és a végrehajtási eszközök figyelembe vegyék a nanoanyagok azon sajátos tulajdonságait, amelyeknek a munkavállalók, a fogyasztók és/vagy a környezet ki lehetnek téve;

6.

hangsúlyozza, hogy e felülvizsgálat nem csupán az emberi egészség és a környezet megfelelő védelme érdekében fontos, hanem biztonságot és kiszámíthatóságot nyújt a gazdasági szereplők számára és növeli a közbizalmat;

7.

kéri a nanoanyagok átfogó, tudományos fogalommeghatároásának bevezetését a közösségi jogszabályokban a vonatkozó horizontális és ágazati jogszabályok nanoanyagokkal kapcsolatos módosításainak részeként;

8.

felkéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a nanoanyagok harmonizált fogalommeghatározásának elfogadását nemzetközi szinten, valamint igazítsa ki a vonatkozó európai jogszabályi keretet ennek megfelelően;

9.

úgy véli, hogy különösen fontos a nanoanyagok kifejezett kezelése legalább a vegyi anyagokról (REACH, biocidek) és az élelmiszerekről (élelmiszerek, élelmiszer-adalékanyagok, a géntechnológiával módosított szervezetekből előállított élelmiszer- és takarmánytermékek) szóló jogszabályok, a munkavállalók védelmével kapcsolatos vonatkozó jogszabályok, valamint a levegő- és vízminőséggel és a hulladékokkal kapcsolatos jogszabályok alkalmazási körében;

10.

kéri a „kötelező gondosság” követelményének alkalmazását azon gyártók esetében, akik nanoanyagokat kívánnak forgalmazni; továbbá felszólítja őket, hogy csatlakozzanak a felelős nanotudományi és nanotechnológiai kutatásokra vonatkozó magatartási kódexhez;

11.

külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a REACH felülvizsgálatának szükségességét többek között az alábbiakra való tekintettel:

az egy tonnánál kisebb mennyiségben előállított vagy behozott nanoanyagok egyszerűsített nyilvántartásba vétele,

valamennyi nanoanyag új anyagként való felfogása,

a kémiai biztonságosságról szóló jelentés valamennyi regisztrált nanoanyag esetében az expozíció értékelésével,

bejelentési kötelezettség az összes önmagában, készítményekben vagy árucikkekben forgalomba hozott nanoanyag esetében,

12.

külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a hulladékgazdálkodással kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatának szükségességét többek között az alábbiakra való tekintettel:

a nanoanyagok külön tételként való szerepeltetése a hulladékok 2000/532/EK határozat alapján létrehozott listáján (23),

a hulladékok hulladéklerakókban történő átvételére vonatkozó, a 2003/33/EK határozatban szereplő kritériumok felülvizsgálata (24),

a hulladékégetésre vonatkozó kibocsátási határértékek felülvizsgálata a részecskeszámon és/vagy a felszín nagyságán alapuló mértékrendszer szerinti, tömegen alapuló mérések kiegészítése céljából;

13.

külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg kéri kifejezetten a levegővel és vízzel kapcsolatos jogszabályokban szereplő kibocsátási határértékek és környezeti minőségi szabványok felülvizsgálatának szükségességét a részecskeszámon és/vagy a felszín nagyságán alapuló mértékrendszer szerinti, tömegen alapuló mérések kiegészítése céljából a nanoanyagok megfelelő figyelembevétele érdekében;

14.

hangsúlyozza, hogy fontos, hogy a Bizottság és/vagy a tagállamok a nanoanyagok tekintetében biztosítsák a munkavállalók egészségével és biztonságával kapcsolatos közösségi jog elveinek való maradéktalan megfelelést és ezen elvek végrehajtását, beleértve az egészségügyi és biztonsági szakemberek megfelelő képzését a nanoanyagoknak való, esetlegesen káros kitettség megelőzése érdekében;

15.

külön felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a munkavállalók védelmével kapcsolatos jogszabályok felülvizsgálatának szükségességét többek között az alábbiakra való tekintettel:

nanoanyagok zárt rendszerekben vagy olyan módokon történő alkalmazása, amelyek kizárják a munkavállalók expozícióját addig, amíg nem lehetséges megbízhatóan kimutatni és ellenőrizni az expozíciót;

a nanotechnológia és a nanoanyagok alkalmazása nyomán a termelők és a munkáltatók felelősségének egyértelmű meghatározása,

annak megállapítása, hogy számba vették-e a kitettség összes formáját (belélegzés, a bőrrel való érintkezés és más);

16.

felkéri a Bizottságot, hogy 2011 júniusa előtt hozza létre az európai piacon jelenlévő nanoanyagok különféle típusainak és felhasználásainak nyilvántartását, és – tiszteletben tartva az indokolt kereskedelmi titkokat, így például recepteket – e nyilvántartást hozza nyilvánosságra; felkéri továbbá a Bizottságot, hogy ezzel egyidejűleg tegyen jelentést ezen nanoanyagok biztonságosságáról;

17.

ismételten felhív a fogyasztóknak a nanoanyagok fogyasztási cikkekben történő alkalmazásával kapcsolatos tájékoztatására: az anyagokban, keverékekben vagy cikkekben nanoanyag formájában jelen lévő minden összetevőt egyértelműen fel kell tüntetni a termék címkéjén (pl. az összetevők listáján az ilyen összetevők nevét zárójelben a „nano” kifejezésnek kell követnie);

18.

kéri a 2006/114/EK irányelv maradéktalan végrehajtását annak biztosítása érdekében, hogy ne készüljön megtévesztő reklám a nanoanyagokról;

19.

kéri a nanoanyagok veszélyének és a munkavállalókra, a fogyasztókra és a környezetre gyakorolt hatásainak értékelésére vonatkozó, teljes életciklusukra kiterjedő – beleértve a lehetséges baleseteket is – multidiszciplináris megközelítést alkalmazó, megfelelő vizsgálati eljárások és metrológiai szabványok mielőbbi kidolgozását;

20.

kéri a nanoanyagok életciklusuk során tapasztalható környezeti, egészségi és biztonsági aspektusaira vonatkozó kutatások finanszírozásának jelentős növelését, pl. külön európai alap létrehozása révén a hetedik kutatási keretprogramon belül; kifejezetten kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a 7. keretprogram értékelési kritériumait annak érdekében, hogy a 7. keretprogram lényegesen több olyan kutatást vonzzon és finanszírozzon, amely a nanoanyagok értékelésére vonatkozó tudományos módszertan javítására irányul;

21.

kéri a Bizottságot, hogy vagy meglévő mechanizmusok alkalmazásával (pl. a REACH nanoanyagokkal foglalkozó illetékes hatóságok alcsoportja) vagy adott esetben új mechanizmusok kialakításával mozdítsa elő a tagállamok közötti koordinációt és cseréket a nanoanyagokkal kapcsolatos kutatás és fejlesztés, kockázatértékelés, iránymutatások kidolgozása és szabályozás területén;

22.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mielőbb javasolják egy állandó, független európai hálózat létrehozását, amelynek feladata a nanotechnológiák és nanoanyagok felügyelete lenne, valamint javasoljanak e felügyelet módszereivel (nevezetesen a metrológiával, felderítéssel, toxicitással és járványtannal) foglalkozó alapkutatási és alkalmazott kutatási programot;

23.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy indítsanak az egész EU-ra kiterjedő nyilvános vitát a nanotechnológiákról és nanoanyagokról, valamint a nanoanyagokkal kapcsolatos szabályozási szempontokról;

24.

elismeri, hogy fel kell számolni a szabadalmakhoz való hozzáférés akadályait különösen a mikro- és kis- és középvállalkozások esetében, és egyúttal kéri, hogy a szabadalmi jogokat korlátozzák a nanoanyagok bizonyos alkalmazásaira és előállítási módszereire, és csak kivételes esetben terjesszék ki magukra a nanoanyagokra, ezáltal elkerülve az innovációk megfojtását;

25.

úgy véli, hogy megfelelő időben szigorú etikai útmutatást kell kidolgozni, különösen a nanomedicinára vonatkozóan, amely magában foglalja a magánélet tiszteletben tartását, a szabad és tájékozott beleegyezést, az emberi testet érintő nem terápiás célú beavatkozások korlátait, ugyanakkor ösztönözve ezt az ígéretes interdiszciplináris területet, amely olyan úttörő technológiákat fejleszt ki – mint például a molekuláris képalkotás és diagnosztika –, amelyek látványosan előmozdíthatják a korai diagnózist és számos betegség intelligens és hatásos kezelését; kéri az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoportot, hogy fejtse ki véleményét e témával kapcsolatban a nanomedicina etikai vonatkozásairól szóló 2007. január 17-i, 21. számú véleményükre támaszkodva, illetve figyelembe véve az EU nemzeti etikai testületei által kibocsátott etikai véleményeket, valamint a nemzetközi szervezetek, például az UNESCO munkáját;

26.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak külön figyelmet a nanotechnológia fejlesztésének társadalmi dimenziójára; megállapítja továbbá, hogy a lehető legkorábbi szakasztól kezdve biztosítani kell az érintett szociális partnerek aktív részvételét;

27.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az olyan jogszabályok felülvizsgálatának szükségességét, amelyek az égési folyamatok melléktermékeiként, költséghatékony módon, véletlenül keletkező nanoanyagokkal foglalkoznak;

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL C 306 E, 2006.12.15., 426. o.

(2)  A nanotudományok eredményeként létrejött és nanotechnológiával készült termékek létező és javasolt meghatározásainak tudományos vetületeiről szóló vélemény; 2007. november 29.; http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_o_012.pdf Továbbá a Bizottság szolgálatainak kísérő tájékoztatója a nanotudományok eredményeként létrejött és nanotechnológiával készült termékek létező és javasolt meghatározásainak tudományos vetületeiről szóló SCENIHR-véleményről.; http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_oc_012.pdf A kockázatértékelés módszertanának megfelelősége az új és létező anyagok nanoanyag-kockázatának meghatározására vonatkozó műszaki útmutatók tekintetében készült vélemény; 2007. június 21-22.; http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_o_010.pdf A mesterségesen előállított és járulékos, nanotechnológiát tartalmazó termékek potenciális kockázatainak értékelésére felhasználható meglévő módszerek alkalmasságáról szóló (nyilvános konzultációt követően) módosított vélemény; 2006. március 10.; http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_o_003b.pdf Vélemény a nanotechnológiai termékek kockázatértékeléséről; 2009. január 19.; http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_scenihr/docs/scenihr_o_023.pdf

(3)  Vélemény a nanoanyagok kozmetikai termékekben történő használatáról; 2007. december 18.; http://ec.europa.eu/health/ph_risk/committees/04_sccp/docs/sccp_o_123.pdf

(4)  21. számú, 2007. január 17-i vélemény.

(5)  HL L 396., 2006.12.30., 1. o.

(6)  HL L 123., 1998.4.24., 1. o.

(7)  HL L 183., 1989.6.29., 1. o.

(8)  HL L 11., 2002.1.15., 4. o.

(9)  HL L 262., 1976.9.27., 169. o.

(10)  HL L 31., 2002.2.1., 1. o.

(11)  HL L 354., 2008.12.31., 16. o.

(12)  HL L 109., 2000.5.6., 29. o.

(13)  HL L 268., 2003.10.18., 24. o.

(14)  HL L 43., 1997.2.14., 1. o.

(15)  HL L 353., 2008.12.31., 1. o.

(16)  HL L 24., 2008.01.29., 8. o.

(17)  HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(18)  HL L 114., 2006.4.27., 9. o.

(19)  HL L 376., 2006.12.27., 21. o.

(20)  A Bizottság 2000. február 2-i közleménye az elővigyázatosság elvéről (COM(2000)0001).

(21)  Az Európai Parlament 2009. március 25-i álláspontja, Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0158.

(22)  Az Európai Parlament 2009. március 24-i álláspontja, Elfogadott szövegek, P6_TA(2009)0171.

(23)  A hulladékjegyzéknek a hulladékokról szóló 75/442/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének a) pontja értelmében történő meghatározásáról szóló 94/3/EK határozat, valamint a veszélyes hulladékok jegyzékének a veszélyes hulladékokról szóló 91/689/EGK tanácsi irányelv 1. cikkének (4) bekezdése értelmében történő meghatározásáról szóló 94/904/EK tanácsi határozat felváltásáról szóló, 2000. május 3-i 2000/532/EK bizottsági határozat (HL L 226., 2000.9.6., 3. o.).

(24)  A hulladékok hulladéklerakókban történő átvétele kritériumainak és eljárásainak az 1999/31/EK irányelv II. mellékletének 16. cikke alapján történő megállapításáról szóló, 2002. december 19-i 2003/33/EK tanácsi határozat (HL L 11., 2003.1.16., 27. o.).


8.7.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 184/90


2009. április 24., péntekig
Éves vita a 2008-ban elért haladásról a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségben

P6_TA(2009)0329

Az Európai Parlament 2009. április 24-i állásfoglalása a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülésen alapuló térség megvalósulását illetően elért 2008. évi haladásról szóló éves vitáról (az EU-Szerződés 2. és 39. cikke)

2010/C 184 E/19

Az Európai Parlament,

tekintettel az EU-Szerződés 2., 6. és 39. cikkére, valamint az EK-Szerződés 13., 17–22., 61–69., 255. és 286. cikkére, amelyek az EU és a Közösség mint a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség fejlődésének legfontosabb jogalapját képezik,

tekintettel a Tanácshoz (B6-0489/2008) és a Bizottsághoz (B6-0494/2008) intézett, a 2008. december 17-i plenáris ülésen megvitatott szóbeli választ igénylő kérdésekre,

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az Amszterdami Szerződés hatálybalépése után tíz évvel:

a jog érvényesülésével, a szabadsággal és a biztonsággal kapcsolatos uniós vívmányok jelentős mértékben bővültek, megerősítvén a tagállamok azon döntését, hogy az Európai Unió intézményeit az uniós polgárok szabadságának, biztonságának és a jog érvényesülésének biztosítására széles körben bevonják az e területre vonatkozó döntéshozatalba,

az uniós polgárok az Eurobarométer időszakos felmérései szerint egyre inkább úgy érzik, hogy az uniós szintű fellépések hozzáadott értéket képviselnek a pusztán nemzeti szintűekhez képest, és a polgárok kétharmada támogatja azokat az uniós szintű intézkedéseket, amelyek az alapvető jogok (többek között a gyermekek jogainak) védelmét, valamint a szervezett bűnözés és a terrorizmus elleni küzdelmet segítik elő, és mindössze 18 %-uk véli úgy, hogy az uniós szintű fellépés nem jár további haszonnal,

B.

mivel a fent említett pozitív tényezők nem ellensúlyozzák:

az uniós döntéshozatali folyamat állandó jogi gyengeségét és összetettségét, különösen a büntetőügyekben folytatott rendőrségi és igazságügyi együttműködés területén, amelyhez uniós szinten nem áll rendelkezésre megfelelő demokratikus és bírósági ellenőrzés,

a tagállamok többségének attól való vonakodását, hogy az alapvető jogokkal és a polgárok jogaival kapcsolatos politikákat megerősítsék; ugyanakkor egyre fontosabbnak tűnik, hogy az ugyanazon tagállamon belüli kettős normák elkerülése érdekében ne csupán a határokon átnyúló esetek kerüljenek a középpontba,

egy közös uniós bevándorlási és menekültügyi politika kialakításának és helyes végrehajtásának további szükségét, ami a hágai programban és az Európai Bevándorlási és Menekültügyi Paktumban megállapított menetrendhez képest késedelmet szenved,

azokat a nehézségeket, amelyekkel a Bizottság szembesül a közelmúltban elfogadott számos közösségi jogszabály időben történő és megfelelő átültetésének biztosítása során, amivel egyidejűleg jelentős mennyiségű levelezést és panaszt, valamint a jogsértési esetek növekvő számát is kell kezelnie,

az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek szélesebb körű bevonásának szükségességét az uniós jogszabályok valós hatásainak értékelésébe,

a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség valamennyi politikájában a civil társadalom képviselői és egyéb érintettek hálózatának még mindig nem megfelelő fejlettségét; érdemes megjegyezni, hogy a tagállamok igazságügy-miniszterei csak nemrégiben határozták el, hogy olyan hálózatot hoznak létre, amelynek célja nemzeti jogszabályaik kölcsönös erősítése, és hogy ugyanezt a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének egyéb területein is meg kellene tenni,

az uniós ügynökségek közötti együttműködés lassú fejlődését, továbbá hogy fennáll a veszély, hogy az egyéb uniós szintű operatív testületek számának megsokszorozódásával a helyzet még összetettebbé válik,

C.

mivel fontos emlékeztetni:

a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósulását illetően elért 2007. évi haladásról szóló éves vitáról szóló 2008. szeptember 25-i állásfoglalás ( az EU Szerződés 2. és 39. cikke) (1) Parlament általi elfogadása után, illetve a 2008. decemberi plenáris ülésen az alapvető jogok Európai Unión belüli védelméről és a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségben elért haladásról folytatott vita során a Tanács és a Bizottság által elfoglalt óvatos álláspontra,

arra, hogy a nemzeti parlamentek támogatják a szélesebb körű parlamentközi együttműködést, különösen a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség területén, amint azt jól szemlélteti részvételük az általános vitákban, valamint egyedi alkalmakkor, például az átláthatósággal kapcsolatos uniós szabályok felülvizsgálatával, a terrorizmus elleni küzdelemről szóló, 2002. június 13-i 2002/475/IB tanácsi kerethatározattal (2), az új uniós PNR-jogszabállyal (3), az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló, 2004. április 29-i 2004/38/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (4), a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelv értékelésével (5) és a büntető- és polgári ügyekben folytatott igazságügyi együttműködés végrehajtásával kapcsolatban,

1.

felhívja azokat a tagállamokat, amelyek még nem ratifikálták a Lisszaboni Szerződést, hogy ezt mielőbb tegyék meg, mivel ez megoldja majd a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése térségének területén fennálló legfontosabb hiányosságokat azáltal, hogy:

egységesebb, átláthatóbb és jogilag megfelelő keretet hoz létre,

megerősíti az alapvető jogok védelmét, kötelezővé téve az Európai Unió Alapjogi Chartáját (a Charta), és lehetővé téve az EU számára, hogy csatlakozzék az emberi jogok és alapvető szabadságjogok védelméről szóló európai egyezményhez,

jogokkal ruházza fel az uniós polgárokat és a civil társadalmat a jogalkotási folyamatba való bevonásuk és az Európai Unió Bíróságához való szélesebb körű hozzáférésük biztosítása révén,

bevonja az Európai Parlamentet és a nemzeti parlamenteket az uniós politikák értékelésébe, ezáltal elszámoltathatóbbá teszi az európai és a nemzeti közigazgatást;

2.

felhívja az Európai Tanácsot, a Tanácsot és a Bizottságot, hogy:

a)

hivatalosan vonják be az újonnan megválasztott Európai Parlamentet a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségre vonatkozó következő, a 2010–2014 közötti időre szóló többéves program elfogadásába, mivel e programot a Lisszaboni Szerződés hatálybalépése után jórészt a Tanács és a Parlament fogja végrehajtani az együttdöntési eljárásnak megfelelően; mivel egy ilyen többéves programnak jóval túl kell mutatnia a tanácsi „jövő munkacsoportok” jelentéseiben szereplő javaslatokon, be kell vonni a nemzeti parlamenteket is, hiszen jelentős szerepet kell betölteniük a célkitűzések meghatározásában és azok nemzeti szintű végrehajtásában;

b)

összpontosítsanak a jövőbeli többéves programra, elsősorban pedig az alapvető jogok és a polgári jogok helyzetének javítására, amint azt az alapvető jogok helyzetéről az Európai Unióban (2004–2008) szóló, 2009. január 14-i jelentésében (6) a közelmúltban javasolta, azáltal, hogy továbbfejlesztik a Chartában rögzített, az intézmények által 2000-ben Nizzában, majd 2007. december 12-én Strasbourgban kinyilvánított célkitűzéseket és alapelveket;

3.

sürgősnek és helyénvalónak véli, hogy a Bizottság:

a)

sürgős kezdeményezéseket tegyen a polgárokat megillető jogok – így a diplomáciai és konzuli védelemhez, valamint a szabad mozgáshoz és letelepedéshez való jog – védelmének javítására;

b)

mechanizmust dolgozzon ki a polgároknak az uniós polgárság tartalmi meghatározásába való szélesebb körű bevonására, konzultációs mechanizmus kifejlesztése és az érintettek hálózatainak támogatása révén;

c)

teljes programot terjesszen elő az alperesek eljárási jogainak megerősítését célzó uniós intézkedésekre és a tárgyalást megelőző, illetve azt követő szakaszhoz szükséges garanciákra, különösen azon esetekben, amikor nem az érintett ország állampolgáráról van szó, továbbá általánosságban fejlessze az EU büntető igazságszolgáltatás és a biztonsági intézkedések átvilágítását a polgárokat megillető jogok tekintetében;

d)

rendszeresen gyűjtse és tegye közzé a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos főbb politikák fejlődésével kapcsolatos valamennyi lényeges semleges adatot – ideértve a migrációs mozgásokra, a szervezett bűnözés és főként a terrorizmus alakulására vonatkozókat (lásd az EU 2008-as szervezett bűnözésre vonatkozó fenyegetésértékelését (OCTA) és az Europol által 2008-ban készített, „A terrorizmus helyzete az EU-ban és 2008-as előrejelzési jelentés” című dokumentumot (TE-SAT));

e)

a lehető leghamarabb mutassa be az európai uniós „kék kártya” harmadik országokbeli munkavállalói kategóriáiról, köztük az idénymunkásokról, a vállalatokon belül áthelyezett személyekről és a fizetett gyakornokokról szóló, valamint a FRONTEX megbízatásáról szóló, kidolgozás alatt álló jogi eszközöket; különösen biztosítsa, hogy a FRONTEX megfelelő forrásokkal rendelkezzen céljai eléréséhez, valamint hogy a Parlament teljes körű tájékoztatást kapjon a bevándorlással kapcsolatban harmadik országokkal kötendő megállapodásokról folytatott tárgyalásokról;

f)

dolgozzon ki Európa számára egy belső, a nemzeti biztonsági terveket kiegészítő biztonságpolitikát annak érdekében, hogy az uniós polgároknak és a nemzeti parlamenteknek világos képe legyen az unió fellépéseinek hozzáadott értékéről; erősítse meg különösen a szervezett bűnözés egyes formái – így a számítógépes bűnözés, az emberkereskedelem, a gyermekek szexuális kizsákmányolása és a korrupció – elleni küzdelemmel kapcsolatos uniós politikát azáltal, hogy hathatós intézkedéseket hoz és a mérhető eredmények elérésére minden rendelkezésre álló együttműködési eszközt bevet, beleértve a nemzetközi bűnszervezetek pénzeszközeinek és vagyonának elkobzásáról, valamint azok szociális célokra való felhasználásáról szóló jogi eszköz elfogadására irányuló intézkedéseket is;

g)

folytassa a bírósági határozatok kölcsönös elismerése elvének érvényesítését mind a polgári, mind a büntetőjogi igazságszolgáltatás területén, a bírósági eljárás minden szakaszában, különösen a büntető igazságszolgáltatás vonatkozásában annak biztosítására, hogy a bizonyítékok elismerésére és kölcsönös elfogadására egy egész EU-ra kiterjedő rendszer jöjjön létre, amely teljes mértékben tiszteletben tartja az alapvető jogokat;

h)

a kölcsönös elismerés fejlesztését egészítse ki olyan intézkedésekkel, amelyek megerősítik a kölcsönös bizalmat, különösen azáltal, hogy valamelyest közelítik egymáshoz a büntető anyagi jogot és a büntetőeljárási jogot, az eljárási jogokat, javítják az igazságszolgáltatási rendszerek működésének kölcsönös értékelését és tökéletesítik az igazságszolgáltatási szakmán belüli kölcsönös bizalom megerősítésének módozatait, például az igazságügyi képzés bővítése és a hálózatok kialakításának támogatása révén;

i)

dolgozzon ki hiteles politikán alapuló, átlátható és hatékony uniós külső stratégiát a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésének térségére vonatkozóan, különösen azon területeken, amelyeken a Közösség kizárólagos hatáskörrel rendelkezik, például a visszafogadási megállapodások, a külső határok védelme és a vízumpolitika terén (mint az USA vízummentessége ügyében is);

j)

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel történő rendszeres konzultációra a bűnügyekkel kapcsolatos rendőrségi és igazságügyi együttműködésre vonatkozó nemzetközi megállapodások esetében is, mivel ennek a Tanács által a közelmúltban történt elutasítása ellentétes a lojális együttműködés és az EU demokratikus elszámoltathatóságának elvével; felhívja a Bizottságot, hogy különösen ismertesse a harmadik országokkal a kölcsönös bűnügyi jogsegélyről és kiadatásról kötött megállapodásokkal kapcsolatos külön EU politika kidolgozásának jelenlegi kritériumait, figyelembe véve az uniós polgárok és az érintett harmadik ország állampolgárai közötti megkülönböztetésmentesség elvét;

k)

külön jogszabályt vezessen be, amely diplomáciai és konzuli védelmet biztosít valamennyi uniós polgár számára attól függetlenül, hogy a szóban forgó tagállam rendelkezik-e képviselettel a harmadik ország területén;

l)

terjesszen elő új javaslatokat annak érdekében, hogy eleget tegyen a Bíróság azon ítéleteinek, amelyeket a természetes és jogi személyek vagyonának befagyasztásával kapcsolatban az alapvető jogok védelméről hozott, tekintettel a terrorizmus elleni küzdelem érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i 2580/2001/EK tanácsi rendelet (7) 2. cikke (3) bekezdésének végrehajtásáról szóló tanácsi határozatok mellékleteiben felsorolt személyekkel kapcsolatos európai bírósági ítéletekre;

m)

erősítse a tagállamok közigazgatása közötti kölcsönös bizalmat és szolidaritást a következők révén:

az igazságügyi és rendőrségi együttműködés magasabb szintű minőségi normáinak (8) meghatározása az Európa Tanáccsal együttműködésben;

a schengeni együttműködéssel és a terrorizmus elleni küzdelemmel kapcsolatban már meglévő kölcsönös értékelési mechanizmusok megerősítése és demokratikusabbá tétele;

a tagállamok között Schengen kapcsán létrehozott kölcsönös értékelési és segítségnyújtási modell kiterjesztése a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térségére vonatkozó valamennyi olyan politikára, amely más tagállamok vagy harmadik országok állampolgárait érinti (így például a migrációs és integrációs politikára, ugyanakkor a terrorizmus és radikalizálódás elleni programokra is);

n)

biztosítsa a meglévő és a jövőbeli EU-ügynökségek – így az Europol, az Eurojust, a FRONTEX és a Cepol – szélesebb körű koordinációját és egymást kiegészítő jellegét, mivel e testületeknek túl kell lépniük a kezdetleges és bizonytalan együttműködésen, és szorosabb kapcsolatokat kell kialakítaniuk a megfelelő nemzeti szolgálatokkal azáltal, hogy magasabb szintű hatékonysági és biztonsági normákat érnek el, valamint az Európai Parlament és a nemzeti parlamentek számára elszámoltathatóbbakká és átláthatóbbakká válnak;

o)

folyamatosan fejlessze és erősítse a határigazgatással kapcsolatos közös uniós politikát, kiemelve ugyanakkor annak szükségességét, hogy a határokkal kapcsolatos uniós stratégia tekintetében a lehető leghamarabb meghatározásra kerüljön egy globális struktúra, valamint annak módja, hogy hogyan álljanak kölcsönhatásban egymással és működjenek egységként az egymáshoz kapcsolódó programok és projektek, a közöttük fennálló kapcsolatok optimalizálása és az esetleges párhuzamosságok vagy ellentmondások elkerülése érdekében;

4.