24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/1

(1)

A nemzeti szociális biztonsági rendszerek összehangolására vonatkozó közösségi szabályok hatékony érvényesülésének egyik kulcsfontosságú tényezője a különböző tagállamok hatóságai és intézményei közötti szoros és eredményes együttműködés.

(2)

A rendeletek értelmében a megfelelő együttműködés egyik eleme a hatóságok és intézmények, valamint a személyek közötti információcsere, amelynek a közszolgálatiság, a hatékonyság, az aktív segítségnyújtás, a gyors eredmény és a hozzáférhetőség elvén kell alapulnia.

(3)

Az intézményeknek és a hatóságoknak, valamint az érintett személyeknek egyaránt érdekében áll, hogy az érintett személy jogainak és kötelezettségeinek megállapításához és meghatározásához szükséges valamennyi információ átadására, illetve cseréjére késedelem nélkül sor kerüljön.

(4)

Az őszinte együttműködés elve, amelyről a Szerződés 10. cikke is rendelkezik, azt is megköveteli, hogy az intézmények megfelelően értékeljék a rendeletek alkalmazása szempontjából lényeges tényeket. Amennyiben egy dokumentum érvényességét vagy az azt alátámasztó bizonyíték helyességét illetően kétség merül fel, vagy amennyiben a tagállamok között nézeteltérésre kerül sor az alkalmazandó jogszabályok meghatározását vagy azt illetően, hogy melyik intézménynek kell az ellátást biztosítania, a 883/2004/EK rendelet hatálya alá tartozó személyek érdeke, hogy az érintett tagállamok ésszerű időtartamon belül megállapodásra jussanak.

(5)

A 987/2009/EK rendelet 5. és 6. cikke az ilyen esetekben követendő békéltető eljárásról rendelkezik.

(6)

Ezek a rendelkezések megerősítik és kiterjesztik az Európai Közösségek Bíróságának az 1408/71/EGK tanácsi rendeletre (3) vonatkozó ítélkezési gyakorlatát, amelynek alapján egységes eljárást dolgoztak ki a kiküldetési igazolások érvényességére vonatkozó, tagállamok közötti jogvitákra, és amelyet a migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottság korábbi, 181. határozata (4) erősített meg.

(7)

A 987/2009/EK rendelet 5. és 6. cikke az ügy igazgatási bizottság elé utalásának lehetőségéről rendelkezik abban az esetben, ha az érintett intézmények vagy hatóságok nem tudnak megállapodásra jutni.

(8)

A 987/2009/EK rendelet 16. cikke arról rendelkezik, hogy akkor is ezt az eljárást kell követni, amikor az intézmények vagy a hatóságok között a 883/2004/EK rendelet 13. cikkének alkalmazásával kapcsolatos nézeteltérés merül fel.

(9)

A 987/2009/EK rendelet 60. cikke e rendelet 6. cikkéhez hasonló utalást tartalmaz a családi ellátások területén az elsőbbségi jog alapján alkalmazandó jogszabályokat érintő nézeteltérés esetére.

(10)

E rendelkezések alapja a 883/2004/EK rendelet 76. cikkének (6) bekezdése, amely szerint az adott rendelet értelmezésével vagy alkalmazásával kapcsolatos olyan nehézségek esetén, amelyek egy, a hatálya alá tartozó személy jogait veszélyeztethetik, az illetékes tagállam vagy az érintett személy lakóhelye szerinti tagállam intézménye kapcsolatba lép az érintett tagállamok intézményeivel, és amely szerint az ügy az igazgatási bizottsághoz utalható, ha ésszerű időn belül nem sikerül megoldást találni.

(11)

A tagállamok kifejezésre juttatták, hogy egységes eljárás létrehozására van szükség mely megelőzi azt, hogy egy ügy az igazgatási bizottság elé utalható legyen, továbbá az igazgatási bizottság által az alkalmazandó jogszabályokra vonatkozóan az intézmények által képviselt ellentétes nézetek összeegyeztetésében betöltött szerep pontosabb meghatározása érdekében.

(12)

Hasonló eljárás már számos, a tagállamok közötti kétoldalú megállapodásban létrejött. Ezek a megállapodások mintaként szolgáltak ehhez a határozathoz.

(13)

Az eljárás gyorsítása érdekében ajánlatos, hogy az intézmények és a hatóságok kapcsolattartó személyei közötti kommunikációra elektronikus úton kerüljön sor.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

a)

amikor a 883/2004/EK rendelet vagy a 987/2009/EK rendelet alkalmazása céljából valamely dokumentum érvényességét vagy valamely személy jogállását alátámasztó bizonyíték helyességét illetően kétség merül fel, illetve

b)

amikor a tagállamok között az alkalmazandó jogszabályok meghatározását illetően nézeteltérés merül fel.

6.

Az 1. pontban említett helyzetek valamelyikének előfordulása esetén a megkereső intézmény kapcsolatba lép a megkeresett intézménnyel, hogy szükséges pontosítást kérjen utóbbi határozatáról, és az, adott esetben, a vonatkozó dokumentumot visszavonja vagy érvénytelennek nyilvánítsa, vagy felülvizsgálja vagy megsemmisítse határozatát.

7.

A megkereső intézmény megindokolja kérelmét, feltüntetve, hogy jelen határozat alkalmazandó, és átadja a kérelmet alátámasztó megfelelő bizonyítékot. Feltünteti, hogy a párbeszéden alapuló eljárás első szakasza során részéről ki lesz a kapcsolattartó személy.

8.

A megkeresett intézmény – késedelem nélkül, de legkésőbb a kérelem kézhezvételétől számított 10 munkanapon belül – elektronikus levélben vagy faxon megerősíti a kérelem kézhezvételét. Feltünteti továbbá, hogy a párbeszéden alapuló eljárás első szakasza során részéről ki lesz a kapcsolattartó személy.

9.

A megkeresett intézmény a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb a kérelem kézhezvételét követő három hónapon belül tájékoztatja a megkereső intézményt vizsgálatának eredményéről.

10.

Az eredeti határozat fenntartása, megsemmisítése és/vagy a dokumentum visszavonása vagy érvénytelenné nyilvánítása esetén a megkeresett intézmény erről értesíti a megkereső intézményt. Határozatáról, valamint a nemzeti jogszabályai szerinti, e határozat vitatására irányuló eljárásokról értesíti az érintett személyt és adott esetben annak munkáltatóját is.

11.

Amennyiben a megkeresett intézmény – az ügy bonyolultsága miatt, vagy mivel bizonyos adatok ellenőrzése másik intézmény bevonását teszi szükségessé – vizsgálatát nem tudja három hónapon belül lezárni, a határidőt legfeljebb három hónappal meghosszabbíthatja. A megkeresett intézmény a lehető legrövidebb időn belül, de legkésőbb az első határidő lejárta előtt egy héttel tájékoztatja a megkereső intézményt a hosszabbításról, megindokolva a halasztást, és megadva a vizsgálat lezárásának várható időpontját.

12.

Nagyon kivételes körülmények esetén az érintett tagállamok megállapodhatnak arról, hogy eltérnek a 9. és a 11. pontban meghatározott határidőktől – feltéve, hogy az egyedi körülmények fényében a hosszabbítás indokolt és arányos, és a hosszabbítás időben korlátozott.

13.

Amennyiben az intézmények nem tudnak megállapodásra jutni a párbeszéden alapuló eljárás első szakasza során, vagy amennyiben a megkeresett intézmény a kérelem kézhezvételét követő 6 hónapon belül vizsgálatát nem tudta lezárni, az intézmények értesítik illetékes hatóságaikat. Tevékenységeiről mindegyik intézmény nyilvántartást készít.

14.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságai dönthetnek a párbeszéden alapuló eljárás második szakaszának elindításáról vagy arról, hogy az ügyet közvetlenül az igazgatási bizottsághoz utalják.

15.

Ha az illetékes hatóságok elindítják a párbeszéden alapuló eljárás második szakaszát, az intézmények általi értesítést követő két héten belül mindegyikük kinevez egy-egy központi kapcsolattartó személyt. A kapcsolattartó személyeknek a témában nem feltétlenül kell közvetlenül jártasnak lenniük.

16.

A kapcsolattartó személyek arra törekednek, hogy az üggyel kapcsolatosan a kijelölésüket követő hat héten belül megállapodást érjenek el. Tevékenységeiről mindegyik kapcsolattartó személy nyilvántartást készít, és értesíti az intézményeket a párbeszéden alapuló eljárás második szakaszának kimeneteléről.

17.

Ha a párbeszéden alapuló eljárás során nem lehet megállapodásra jutni, az illetékes hatóságok az ügyet az igazgatási bizottság elé utalhatják. Az igazgatási bizottság számára minden egyes illetékes hatóság emlékeztetőt készít a főbb vitás kérdésekről.

18.

Az igazgatási bizottság az ügy elé utalását követő hat hónapon belül megpróbálja kibékíteni az álláspontokat. Határozhat úgy is, hogy az ügyet az igazgatási bizottság szabályzata szerint felállítható békéltető testülethez utalja.

19.

A tagállamok évente jelentést tesznek az igazgatási bizottságnak az azon jogviták számára vonatkozó adataikról, amelyekben az e határozatban megállapított eljárást alkalmazzák, az érintett tagállamokról, a főbb problémákról, az eljárás hosszáról és az eljárás kimeneteléről.

20.

A tagállamok első éves jelentésüket az e határozat első alkalmazási évét követő három hónapon belül nyújtják be.

21.

Az igazgatási bizottság az első éves jelentések kézhezvételét követő három hónapon belül – a tagállamok jelentéseinek figyelembevételével – értékeli az e határozat alkalmazása során szerzett tagállami tapasztalatokat. Az igazgatási bizottság az első évet követően határoz arról, hogy a jelentéstétel évenként folytatódjon-e vagy sem.

22.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/5

(1)

A 883/2004/EK rendelet 12. cikkének rendelkezései, amelyek az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontjában megállapított általános szabály alóli kivételről rendelkeznek, különösen arra irányulnak, hogy előmozdítsák a letelepedésük szerinti tagállamtól eltérő tagállamba munkavállalókat kiküldő munkáltatók számára a szolgáltatásnyújtás szabadságát, valamint a munkavállalók számára a más tagállamokba való mozgás szabadságát. Ezeknek a rendelkezéseknek emellett a munkavállalók mozgását valószínűsíthetően gátló akadályok leküzdése és a gazdasági kölcsönhatás olyan módon történő ösztönzése is célja, hogy ugyanakkor az adminisztratív nehézségek kiküszöbölhetők legyenek, különösen a munkavállalók és a vállalkozások vonatkozásában.

(2)

E rendelkezéseknek következésképpen a munkavállalók, a munkáltatók és a szociális biztonsági intézmények számára felmerülő olyan adminisztratív nehézségek elkerülése a célja, amelyek az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontjában megállapított általános szabály alkalmazásából származnának abban az esetben, amikor a foglalkoztatás a vállalkozás bejegyzett székhelyétől vagy üzleti tevékenységének helyszínétől eltérő tagállamban, illetve az önálló vállalkozó szokásos tevékenysége folytatásának helye szerinti államban rövid időtartamú.

(3)

Ezért említett rendelet 12. cikke (1) bekezdése alkalmazásának első meghatározó feltétele a munkáltató és az általa foglalkoztatott munkavállaló közötti közvetlen kapcsolat megléte.

(4)

A munkavállaló védelme, valamint a jogbiztonság, amelyre a munkavállaló és az az intézmény jogosult, amelynél az illető személy biztosított, teljes körű garanciákat tesz szükségessé arra vonatkozóan, hogy a közvetlen kapcsolat a kiküldetés teljes időtartama alatt fennmaradjon.

(5)

Az említett rendelet 12. cikke (1) bekezdése alkalmazásának második meghatározó feltétele a munkáltató és a székhelye szerinti tagállam közötti kapcsolat megléte. A kiküldetés lehetősége ezért kizárólag olyan vállalkozásokra korlátozódhat, amelyek szokásosan annak a tagállamnak a területén folytatják üzleti tevékenységüket, amelynek a jogszabályai a kiküldött munkavállalóra alkalmazandóak maradnak; feltételezve következésképpen, hogy a fenti rendelkezések csak azokra a vállalkozásokra alkalmazandóak, amelyek a székhelyük szerinti tagállam területén szokásosan jelentős mértékű tevékenységet fejtenek ki.

(6)

A foglalkoztatott személyek és az önálló vállalkozók számára – az esetenkénti értékelés sérelme nélkül – indikatív időszakokat kell meghatározni.

(7)

A közvetlen kapcsolat fenntartása tovább nem garantálható, ha a kiküldött munkavállalót harmadik vállalkozás rendelkezésére bocsátják.

(8)

Szükséges, hogy a kiküldetés teljes időtartama alatt – különösen a járulékfizetés és a közvetlen kapcsolat fenntartása tekintetében – minden olyan ellenőrzést el lehessen végezni, amely a fent említett rendelkezések jogtalan alkalmazásának megakadályozásához, valamint annak biztosításához szükséges, hogy az igazgatási szervek, a munkáltatók és a munkavállalók megfelelő tájékoztatásban részesüljenek.

(9)

A munkavállalót és a munkáltatót megfelelően tájékoztatni kell azokról a feltételekről, amelyek mellett a kiküldött munkavállaló továbbra is a küldő ország jogszabályainak hatálya alá tartozhat.

(10)

A vállalkozások és a munkavállalók jogállását az illetékes intézményeknek olyan megfelelő garanciák alkalmazásával kell értékelniük és nyomon követniük, amelyek nem akadályozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a munkavállalók szabad mozgását.

(11)

Az őszinte együttműködés elve, amelyről a Szerződés 10. cikke rendelkezik, a 883/2004/EK rendelet 12. cikk végrehajtása céljából számos kötelezettséget ró az illetékes intézményekre.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

A 883/2004/EK rendelet 12. cikke (1) bekezdésének rendelkezéseit arra a munkavállalóra kell alkalmazni, aki egy munkáltató alkalmazásában folytatott tevékenysége alapján valamely tagállam (a továbbiakban: küldő állam) jogszabályainak hatálya alá tartozik, és akit az adott munkáltató másik tagállamba (a továbbiakban: foglalkoztatás szerinti állam) küld ki annak érdekében, hogy ott e munkáltató javára munkát végezzen.

A munkát a küldő állam munkáltatója javára végzettnek kell tekinteni, ha megállapítást nyert, hogy ez a munkavégzés az adott munkáltató javára történik, és hogy továbbra is közvetlen kapcsolat áll fenn a munkavállaló és az őt kiküldő munkáltató között.

Annak megállapítása érdekében, hogy továbbra is fennáll-e ilyen közvetlen kapcsolat, feltételezve következésképpen, hogy a munkavállaló továbbra is az őt kiküldő munkáltató irányítása alatt áll, számos tényezőt kell figyelembe venni, ideértve a munkaerő-felvételt érintő felelősséget, a munkaszerződést, (a küldő állambeli munkáltató és a foglalkoztatás szerinti állambeli vállalkozás között a munkavállalóknak szánt díjazásról szóló esetleges megállapodások sérelme nélkül) a javadalmazást, az elbocsátást, valamint a munkavégzés jellegének meghatározására vonatkozó jogkört.

A 987/2009/EK rendelet 14. cikke (1) bekezdésének alkalmazásában például az, hogy a munkavállaló legalább egy hónapig azon tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik, ahol a munkáltató székhelye van, úgy tekinthető, hogy a „közvetlenül a foglalkoztatás kezdetét megelőzően” kifejezéssel megfogalmazott kötelezettség teljesül. Rövidebb időszakok – minden egyéb érintett tényezőt figyelembe véve – esetenkénti értékelést tennének szükségessé.

Amennyiben szükséges és kétség esetén, annak meghatározása érdekében, hogy valamely munkáltató szokásos jelleggel jelentős mértékű tevékenységet folytat-e a székhelye szerinti tagállam területén, ez utóbbi tagállam illetékes intézményének ellenőriznie kell az adott munkáltató által folytatott tevékenységekre jellemző valamennyi kritériumot, ideértve a vállalkozás székhelyének és ügyvezetésének helyét, a székhelye szerinti tagállamban és a másik tagállamban tevékenykedő adminisztratív személyzet létszámát, a kiküldött munkavállalók felvételének helyét és azt a helyet, ahol az ügyfelekkel kötött szerződések többsége létrejött, a vállalkozás által egyrészről a munkavállalóival, másrészről az ügyfeleivel kötött szerződésekre alkalmazandó jogot, az egyes érintett tagállamokban kellően jellemző időszak során megvalósuló üzleti forgalmat, valamint a küldő tagállamban teljesített szerződések számát. Ez nem kimerítő felsorolás, mivel a kritériumokat az egyes konkrét esetekhez kell igazítani, és figyelembe kell venni a vállalkozás székhelye szerinti államban folytatott tevékenységek jellegét.

2.

A 987/2009/EK rendelet 14. cikke (3) bekezdésének alkalmazásában a személy letelepedése szerinti tagállamban előírt követelmények teljesítésének értékelése olyan kritériumok alapján történik, mint például az irodahelyiségek használata, az adófizetés, a szakmai igazolvány és az adószám, illetve a kereskedelmi kamarai vagy szakmai testületekben való tagság. Például a tevékenység legalább két hónapon át történő folytatásával teljesülhet a következőképpen megfogalmazott követelmény: „egy bizonyos idő óta gyakorolnia kellett tevékenységét már az előtt a nap előtt, amikor a cikk rendelkezéseiből a számára fakadó előnyöket igénybe kívánja venni”. Rövidebb időszakok – minden egyéb érintett tényezőt figyelembe véve – esetenkénti értékelést tennének szükségessé.

3.

4.

A 883/2004/EK rendelet 12. cikke (1) bekezdésének rendelkezései nem alkalmazandóak, vagy alkalmazhatóságuk megszűnik, különösen ha

5.

6.

Az illetékes intézmények értékelik és nyomon követik a 883/2004/EK rendelet 12. cikkének hatálya alá tartozó helyzeteket, továbbá a munkáltatók és a munkavállalók részére minden megfelelő garanciát biztosítanak annak érdekében, hogy ne akadályozzák a szolgáltatásnyújtás szabadságát és a munkavállalók szabad mozgását. Az annak értékeléséhez használt kritériumokat, hogy egy munkavállaló a tevékenységét valamely állam területén szokásosan folytatja-e, hogy közvetlen kapcsolat áll-e fenn a vállalkozás és a munkavállaló között, vagy hogy egy önálló vállalkozó fenntartja-e a tevékenysége folytatásához valamely államban szükséges infrastruktúrát, ugyanolyan vagy hasonló helyzetekben következetesen és egyformán kell alkalmazni.

7.

Az igazgatási bizottság a 883/2004/EK rendelet 12. cikke végrehajtása céljából ösztönzi a tagállami illetékes hatóságok közötti együttműködést, és elősegíti a nyomonkövetési munkát, valamint az információk, a tapasztalatok és a bevált gyakorlat cseréjét a vállalkozások és a munkavállalók helyzetének értékeléséhez használt kritériumok megállapítása és osztályozása során, valamint a bevezetett ellenőrzési intézkedésekkel összefüggésben. E célból – a közigazgatási hatóságok, a vállalkozások és a munkavállalók javára – szakaszonként útmutatót dolgoz ki a munkavállalók kiküldetésére, valamint az önálló vállalkozóknak a letelepedésük szerinti államon kívül másodlagos tevékenysége folytatására vonatkozó helyes gyakorlatokról.

8.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/9

(1)

A 987/2009/EK rendelet 95. cikke felhatalmazza az igazgatási bizottságot arra, hogy az alaprendelet és a végrehajtási rendelet alkalmazásához szükséges adatcsere biztosítása céljából meghatározza a szükséges átmeneti időszakokra vonatkozó gyakorlati szabályokat.

(2)

Az intézmények által az átmeneti időszak során alkalmazandó alapelveket egyértelművé kell tenni.

(3)

Várható, hogy az új rendeletek hatálybalépésének időpontját követően még mindig számos olyan, feldolgozás alatt álló kérelem lesz, amelyek esetében a jogosultság a szóban forgó időpont előtt, az 1408/71/EGK tanácsi rendelet (3) alapján keletkezett, továbbá várható, hogy ezekkel a kérelmekkel kapcsolatban az javasolt, hogy az információcsere általában az 1408/71/EGK rendeletben és az 574/72/EGK tanácsi rendeletben (4) foglalt eljárásokon, többek között az E jelű formanyomtatványok használatán alapuljon.

(4)

A 987/2009/EK rendelet 94. cikkének (1) bekezdéséből következik, hogy az előző preambulumbekezdés szerinti körülmények között „kettős megállapításra” kerülhet sor, és a kedvezményezett a magasabban megállapított összegben részesülhet.

(5)

A gyakorlatban azonban az esetek döntő többségében – vagy akár az összes esetben – a korábbi rendeletek alapján megállapított összeget az új rendeletek alkalmazása nem fogja növelni. Ennek megfelelően úgy tekintendő, hogy e körülmények között irreális elvárni az intézményektől, hogy az 574/72/EGK és a 987/2009/EK rendelet alapján az eljárásokat kétszer is lefolytassák.

(6)

A H1. határozat (5) 5. pontja tisztázza a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépése előtt kiadott igazolások (E jelű formanyomtatványok) és az európai egészségbiztosítási kártya (ideértve az ideiglenes helyettesítő igazolásokat is) státusát.

(7)

Az átmeneti időszakon belül teljes mértékben a tagállamoktól függ annak eldöntése, hogy mikor állnak készen a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjéhez (EESSI) való teljes vagy szektoronkénti csatlakozásra.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

Az átmeneti időszak során az irányadó elv az intézmények közötti jó gyüttműködés, a pragmatizmus és a rugalmasság. A legfontosabb szempont pedig mindenekelőtt a zavartalan átmenet garantálása az új rendelet alapján jogaikat gyakorló állampolgárok számára.

2.

A 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének időpontjától az 1408/71/EGK rendeleten és az 574/72/EGK rendeleten alapuló E jelű formanyomtatványokat a strukturált elektronikus dokumentumok (SED) papíralapú változatai váltják fel.

3.

A 2. pont ellenére azok a tagállamok, amelyeknek vannak E jelű formanyomtatványokat létrehozó nemzeti elektronikus alkalmazásaik, vagy amelyeknek vannak olyan érvényben lévő elektronikus adatcseréik (például Build projektek), amelyek e határidőn belül ésszerűen nem módosíthatók, azokat továbbra is alkalmazhatják az átmeneti időszak során, mindaddig, amíg a polgárok új rendeletek szerinti jogait teljes mértékben garantálják.

4.

Az intézmények az átmeneti időszak során minden esetben elfogadják egy másik intézmény által kiadott, bármely dokumentumon szereplő lényeges információkat, még akkor is, ha az elévült formátumon, tartalmon vagy struktúrán alapul. Az érintett polgár jogait illető kétségek esetén az intézmény a jó együttműködés szellemében felveszi a kapcsolatot a kiállító intézménnyel.

5.

A H1. határozat 5. pontjában foglaltaknak megfelelően a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének időpontja előtt kiállított E jelű formanyomtatványok, dokumentumok és európai egészségbiztosítási kártyák (ideértve az ideiglenes helyettesítő igazolásokat is) továbbra is érvényesek maradnak, és más tagállamok hatóságai azokat még a szóban forgó időpontot követően is figyelembe veszik azok érvényességi idejének lejártáig, illetve amíg azokat vissza nem vonják, vagy fel nem váltják a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet alapján kiállított vagy továbbított dokumentumokkal.

6.

Az egyes tagállamok a szociális biztonságra vonatkozó információk elektronikus adatcseréjének (EESSI) végrehajtása során rugalmas, szakaszos, szektoronkénti megközelítést alkalmazhatnak, miután a tagállam a hozzáférési pont(ok)on keresztül képessé válik az EESSI alkalmazására. Egy-egy tagállam dönthet úgy is, hogy csak akkor csatlakozik az EESSI-hez, ha annak alkalmazására már valamennyi szektorában képes.

7.

Az „EESSI-képesség” azt jelenti, hogy az érintett szektor/hozzáférési pont az adott szektorban minden üzenetet küldhet és fogadhat más tagállamok hozzáférési pontjaira, illetve hozzáférési pontjairól.

8.

Az arra vonatkozó információkat, hogy a különböző tagállamok egyes szektorai az EESSI-hez vannak-e csatlakoztatva, a nemzeti intézmények számára hozzáférhető lista tartalmazza, és ezek az EESSI-könyvtárban is szerepelnek. A tagállamok a csatlakoztatás időpontja előtt ennek megfelelően írásban tájékoztatják az igazgatási bizottságot.

9.

Az átmeneti időszak során egy adott szektoron belüli két tagállam közötti információcsere vagy az EESSI keretében, vagy az EESSI-n kívül folytatódik; a kettő nem ötvözhető, mindez nem jelenti azon kétoldalú megállapodások sérelmét, amelyek például közös tesztelésre vagy képzésre vagy hasonló célokra vonatkoznak.

10.

A papíralapú egységes elektronikus dokumentumok igazgatási bizottság által megállapításra kerülő egységesített formátumát az intézmények rendelkezésére kell bocsátani.

11.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/11

(1)

Az egynél több tagállam által nyújtandó családi ellátások esetén az egyik tagállamban nyugdíjfolyósítás vagy lakóhely alapján megnyíló jogosultságot fel kell függeszteni azon családi ellátások összegének erejéig, amelyekre egy másik tagállamban munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység jogosítja fel a kedvezményezettet. Ezért – a halmozódás esetén irányadó elsőbbségi sorrend megállapítása érdekében – fontos annak ismerete, hogy milyen más időszakok számítanak munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységnek.

(2)

Egyes tagállamok jogszabályai előírják, hogy a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként folytatott tényleges tevékenység szabadság, munkanélküliség, ideiglenes munkaképtelenség, sztrájk vagy kizárás miatti felfüggesztésének vagy megszakításának időszakait a családi ellátásokra való jogosultság megszerzése tekintetében munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenység folytatása szempontjából aktív időszakoknak kell tekinteni, vagy pedig olyan inaktív időszakoknak kell tekinteni, amelyek adott esetben önmagukban vagy a megelőző munkavállalói vagy vállalkozói tevékenység eredményeként családi ellátásokra jogosítanak.

(3)

A 883/2004/EK rendelet 1. cikkének a) és b) pontja a „munkavállalói”, illetve az „önálló vállalkozói tevékenységet” a következőképpen határozza meg: „bármely tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet, amelyet az ilyen tevékenység vagy azzal egyenértékű helyzet fennállásának helye szerinti tagállam szociális biztonsági jogszabályai ilyenként kezelnek”.

(4)

Az értelmezési bizonytalanságok vagy eltérések elkerülése érdekében elengedhetetlenül fontos a 883/2004/EK rendelet 68. cikkében található „munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységen alapuló jogosultságok” alkalmazási körének ismerete.

(5)

Olyan esetben, amikor a munkavállaló aktív foglalkoztatási státusát gyermek születését követően, illetve e gyermek nevelése céljából a biztosított fizetés nélküli szabadsága miatt függesztették fel, az Európai Közösségek Bírósága (3) az 1408/71/EGK tanácsi rendelet (4) 13. cikke (2) bekezdésének a) pontjával összefüggésben a rendelet 73. cikkére (5) hivatkozott. Az ilyen fizetés nélküli szabadság következésképpen a 883/2004/EK rendelet 68. cikkének alkalmazásában munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységnek is minősül. Ebben az összefüggésben a Bíróság újólag hangsúlyozta, hogy a fent említett rendelkezések csak addig alkalmazandók, amíg az érintett személy az 1408/71/EGK rendelet (6) 1. cikkének a) pontja értelmében munkavállalói, illetve önálló vállalkozói státusban van, amely rendelkezés szerint az érintett személy a szociális biztonsági rendszer legalább egy ágában biztosított. Ez kizárja a fizetés nélküli szabadságon lévő, az érintett tagállam szociális biztonsági rendszerében már nem biztosított személyeket.

(6)

A tagállamokban meglévő fizetés nélküli szabadságolási rendszerek sokfélesége és a nemzeti jogszabályok jelenleg is folyamatban lévő változásai miatt nem állítható fel kimerítő lista azokról az esetekről, amelyekben a szabadság időszaka alatt valamely személy munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységet folytatónak minősül. Ezért nem indokolt minden olyan esetet meghatározni, amikor az ilyen fizetés nélküli szabadság munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységgel egyenértékű, illetve amikor nem áll fenn a szükséges szoros kapcsolat a jövedelemszerző tevékenységgel.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

A 883/2004/EK rendelet 68. cikkének alkalmazásában a családi ellátások „a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységeken alapulónak” minősülnek különösen a következő esetekben:

2.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/13

(1)

A 833/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet 2010. május 1-én hatályba lép, és az 1408/71/EGK rendeletet (3) és az 574/72/EGK rendeletet (4) ugyanezen a napon hatályon kívül kell helyezni, kivéve azokat a helyzeteket, amelyekre a 883/2004/EK rendelet 90. cikkének (1) bekezdése és a 987/2009/EK rendelet 96. cikkének (1) bekezdése irányadó.

(2)

A 883/2004/EK rendelet 87. cikkének (8) bekezdésére és a 987/2009/EK rendelet 94. cikkére is figyelemmel az említett rendeletek hatálybalépésének időpontja előtt benyújtott igényekre általában továbbra is az a jog az irányadó, amely ezen igények benyújtásakor volt alkalmazandó, és az említett rendeletek rendelkezéseit csak a rendeletek hatálybalépését követően megnyíló igényekre kell alkalmazni.

(3)

A migráns munkavállalók szociális biztonságával foglalkozó igazgatási bizottság hatályban lévő 74–208. határozatai és 14–23. ajánlásai az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet hatályon kívül helyezésének napján elavulttá válnak, és a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet hatályba lép.

(4)

A 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet rendelkezéseinek való megfelelés érdekében szükség van az 1408/71/EGK rendelet és az 574/72/EGK rendelet alapján alkalmazandó egyes határozatok és ajánlások kiigazítására.

(5)

A 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépését követően az intézményeknek átláthatóságra és útmutatásra van szükségük az igazgatási bizottság 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet szerinti határozatainak és ajánlásainak alkalmazása során.

(6)

A jogi és technikai bonyolultság, a szoros határidő és az igazgatási bizottság bizonyos feladatai rangsorolásának szükségessége miatt egyes határozatok időben, a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépését megelőzően nem, csak egy későbbi szakaszban állnak készen a közzétételre.

(7)

Az 1408/71/EGK rendelet és az 574/72/EGK rendelet alapján alkalmazandó egyes határozatok és ajánlások rendelkezései közvetlenül a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet rendelkezéseibe épülnek be.

(8)

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

Az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletre hivatkozó határozatok és ajánlások nem alkalmazandóak olyan esetekre, amelyekre a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet az irányadó.

Mindazonáltal az említett határozatok és ajánlások továbbra is alkalmazandóak maradnak, abban a körben, amelyben az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet hatályban marad, és azoknak továbbra is joghatása van, különösen a 883/2004/EK rendelet 90. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése, valamint a 987/2009/EK rendelet 96. cikke (1) bekezdésének második francia bekezdése szerinti helyzetekben.

2.

A melléklet A. részében felsorolt határozatok és ajánlások helyébe a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet tekintetében egyetlen határozat vagy ajánlás sem lép.

3.

A melléklet B. részében felsorolt határozatok és ajánlások helyébe a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet tekintetében a feltüntetett új határozatok és ajánlások lépnek.

4.

A melléklet C. részében felsorolt határozatokat az igazgatási bizottság a lehető leghamarabb kiigazítja, hogy azok megfeleljenek a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet rendelkezéseinek, ugyanis a szóban forgó határozatokban foglalt alapelveket az említett rendeletek tekintetében is alkalmazni kell.

5.

Az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet alkalmazásához szükséges, a tagállami illetékes intézmények, hatóságok és más szervek által a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépése előtt kiállított dokumentumok (azaz az E jelű formanyomtatványok, az európai egészségbiztosítási kártyák és az ideiglenes helyettesítő igazolások) továbbra is érvényesek maradnak (annak ellenére, hogy a hivatkozások az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendeletre vonatkoznak), és azokat más tagállamok illetékes intézményei, hatóságai és más szervei még ezen időpontot követően is figyelembe veszik – mindaddig, amíg érvényességi idejük le nem jár, vagy amíg azokat a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet alapján kiállított vagy továbbított dokumentumokkal vissza nem vonják vagy fel nem váltják.

6.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/17

a)

újraindítja az írásbeli eljárást, a tagokkal a (3) pontban foglalt eljárással összhangban közölve a javasolt módosítást, vagy

b)

érvényteleníti az írásbeli eljárást, hogy a kérdés a következő ülésen kerüljön megvitatásra,

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/21

1.

Az ellátást folyósító intézmény automatikusan új számítást végez, ha arról értesül, hogy a kedvezményezett eleget tesz valamely másik tagállam jogszabályai szerinti ellátás odaítélési feltételeinek.

Nem kell új számítást végezni abban az esetben, ha a többi tagállam jogszabályai szerint lezárult időszakokat az ellátás odaítéléséhez már figyelembe vették, és a kezdeti ellátás odaítélését követően új időszakokra nem szereztek jogosultságot.

Amennyiben azonban (a biztosítási időszakok teljesítésétől eltérő) további feltételek alkalmazandóak, mint például az ellátás odaítéléséhez szükséges életkor betöltése vagy a figyelembe veendő gyermekek számában bekövetkezett változás, az automatikusan új számítást tesz szükségessé.

2.

Az az intézmény, amely az általa korábban odaítélt ellátást újraszámítja, a számításhoz valamennyi biztosítási és/vagy tartózkodási időszakot, valamint bármely egyéb olyan feltételt figyelembe vesz, amelynek a kedvezményezett az újraszámított ellátás odaítélésének napján a saját jogszabályai és a többi tagállam jogszabályai alapján eleget tesz.

3.

Az érintett nap a kockázat tényleges bekövetkezésének napja abban a tagállamban, ahol a jogosultságra való feltételek a legutóbb teljesültek.

4.

Az az intézmény, amely a 883/2004/EK rendelet 58. cikkével összhangban kiegészítést ítél oda, értesíti bármely más olyan tagállam illetékes intézményét, amelynek a jogszabályai értelmében a kedvezményezett a rendelet 5. fejezetének rendelkezéseivel összhangban ellátás odaítélésére jogosult.

5.

Bármely más olyan tagállam illetékes intézménye, amely a 883/2004/EK rendelet 5. fejezete értelmében ellátásokat biztosít a kedvezményezettnek, minden év januárjában értesíti a kiegészítést folyósító intézményt azoknak az ellátásoknak az összegéről, amelyeket az adott év január 1-jétől a kedvezményezettnek fizet.

6.

Ha egy személy a 883/2004/EK rendelet 87. cikke (5) bekezdésének rendelkezései alapján rokkantsági nyugdíj felülvizsgálatát kérelmezi, új orvosi vizsgálat elvégzése nem szükséges, feltéve, hogy a kedvezményezett aktájában foglalt információk megfelelőnek tekinthetők.

Ettől eltérő esetben az érintett intézmény kérheti új orvosi vizsgálat elvégzését.

7.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/23

(1)

Az Európai Tanács 2002. március 15-i és 16-i barcelonai ülésén a következőképpen határozott: „a más tagállamokban folytatandó egészségügyi kezeléshez szükséges jelenlegi papíralapú formanyomtatványokat egy európai egészségbiztosítási kártya fogja felváltani. A Bizottság e célból javaslatot terjeszt a 2003. tavaszi Európai Tanács elé. Ez a kártya egyszerűsíteni fogja az eljárásokat, de nem fogja megváltoztatni a meglévő jogokat és kötelezettségeket.” (34. pont).

(2)

Tekintettel arra, hogy az egészségbiztosítási és szociális kártyák használata tagállamonként jelentősen eltér, az európai egészségbiztosítási kártya kezdetben olyan formátumban kerül bevezetésre, amelyben az egészségügyi ellátás biztosításához és a költségek visszatérítéséhez szükséges adatok szabad szemmel olvashatóak. Ezek az információk kiegészítő jelleggel elektronikus adathordozóra is felvehetők. Az elektronikus adathordozó használata továbbá egy későbbi szakaszban általánossá válik.

(3)

Az európai egészségbiztosítási kártyának meg kell felelnie az igazgatási bizottság által meghatározott egységes mintának, amelynek elő kell segítenie az egészségügyi ellátáshoz való hozzáférést, továbbá hozzá kell járulnia a kártya szabálytalan, visszaélésszerű vagy csalárd használatának megelőzéséhez is.

(4)

A tagállami intézmények meghatározzák az általuk kibocsátott európai egészségbiztosítási kártya érvényességi időszakát. Az európai egészségbiztosítási kártya érvényességi időszakának meghatározásakor figyelembe kell venni a biztosított személy jogosultságának várható időtartamát.

(5)

Rendkívüli körülmények esetén korlátozott időtartamra szóló, ideiglenes helyettesítő igazolást kell kiállítani. „Rendkívüli körülmény” lehet az európai egészségbiztosítási kártya eltulajdonítása vagy elvesztése, vagy az európai egészségbiztosítási kártya kiállításához képest túl rövid határidőn belül történő elutazás. Az ideiglenes helyettesítő igazolást a biztosított személy vagy a tartózkodás helye szerinti állam intézménye kérheti.

(6)

Az európai egészségbiztosítási kártya minden olyan ideiglenes tartózkodás esetében használható, amelynek során a biztosított személy – a tartózkodás céljától függetlenül, legyen az üdülés, szakmai tevékenység vagy tanulmányok folytatása – egészségügyi ellátást igényel. Az európai egészségbiztosítási kártya azonban nem használható, ha a külföldi tartózkodás célja kizárólag egészségügyi ellátás igénybevétele.

(7)

A 883/2004/EK rendelet 76. cikkével összhangban a tagállamoknak együtt kell működniük olyan eljárások bevezetése érdekében, amelyekkel elkerülhető, hogy abban az esetben, ha egy adott személy valamely tagállam részéről már nem jogosult természetbeni betegségi ellátásokra, és egy másik tagállam részéről válik természetbeni ellátásokra jogosulttá, továbbra is az első tagállam intézménye által kibocsátott európai egészségbiztosítási kártyát használja azon az időponton túl, amelytől számítva az intézmény részéről már nem jogosult ellátásokra.

(8)

A 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépése előtt kibocsátott európai egészségbiztosítási kártya az azon feltüntetett lejárati időpontig marad érvényes.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

Az európai egészségbiztosítási kártya az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban tartózkodó biztosított személy és nyugdíjas, valamint családtagjaik egészségügyi okok miatt szükségessé váló természetbeni ellátásokra való jogosultságát igazolja, figyelembe véve az ellátások jellegét és a tartózkodás várható időtartamát.

Az európai egészségbiztosítási kártya nem használható olyan helyzetben, amikor az ideiglenes tartózkodás célja orvosi kezelés.

2.

Az európai egészségbiztosítási kártya a kártyabirtokos nevére kiállított egyedi kártya.

3.

Az európai egészségbiztosítási kártya érvényességi időszakát a kibocsátó intézmény határozza meg.

4.

A tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye által érvényes európai egészségbiztosítási kártya alapján nyújtott természetbeni ellátások költségét az illetékes intézmény a hatályos rendelkezésekkel összhangban visszatéríti. Az érvényes európai egészségbiztosítási kártya olyan kártya, amelyen a feltüntetett érvényességi időszak még nem járt le.

Az illetékes intézmény nem utasíthatja vissza az ellátások költségének visszatérítését azon az alapon, hogy az adott személy biztosítási jogviszonya az európai egészségbiztosítási kártyát kibocsátó intézménynél megszűnt, feltéve, hogy az ellátásokat a kártya vagy az ideiglenes helyettesítő igazolás tulajdonosának a kártya vagy az igazolás érvényességi idején belül nyújtották.

5.

Amennyiben az európai egészségbiztosítási kártya kibocsátását rendkívüli körülmények akadályozzák, az illetékes intézmény korlátozott érvényességi idejű ideiglenes helyettesítő igazolást állít ki. Az ideiglenes helyettesítő igazolást a biztosított személy vagy a tartózkodás szerinti állam intézménye kérheti.

6.

Az európai egészségbiztosítási kártya és az ideiglenes helyettesítő igazolás megfelel az igazgatási bizottság határozatában megállapított tulajdonságoknak és technikai előírásoknak eleget tevő egységes mintának.

7.

Az európai egészségbiztosítási kártya a következő adatokat tartalmazza:

8.

Az európai egészségbiztosítási kártya minden olyan ideiglenes tartózkodással járó helyzetben használható, melynek során a biztosított személy a tartózkodás céljától függetlenül – legyen az üdülés, szakmai tevékenység vagy tanulmányok folytatása – természetbeni ellátást igényel.

9.

Az európai egészségbiztosítási kártya a kártyabirtokosnak a tartózkodás szerinti tagállamban az egészségügyi szempontból szükségessé váló, és valamely másik tagállambeli ideiglenes tartózkodás során nyújtott betegségi ellátásokra való jogosultságát igazolja, célja pedig annak megakadályozása, hogy a kártyabirtokos a tervezett tartózkodási időtartam vége előtt az illetékes államba vagy a lakóhely szerinti államba visszatérni kényszerüljön a szükséges gyógykezelés igénybevétele céljából.

Az ilyen jellegű ellátásoknak az a célja, hogy lehetővé tegyék a biztosított személy számára a folyamatos – biztonságos egészségügyi feltételek melletti – tartózkodást.

10.

Az európai egészségbiztosítási kártya nem fedezi a természetbeni betegségi ellátásokat olyan helyzetekben, amikor a tartózkodás célja orvosi kezelés igénybevétele.

11.

Az európai egészségbiztosítási kártya garantálja, hogy a kártyabirtokos a tartózkodás szerinti tagállamban ugyanolyan bánásmódban (eljárásokban és díjtételekben) részesül, mint az adott állam betegbiztosítási rendszere által biztosított személy.

12.

Abban az esetben, ha egy adott személy valamely tagállam jogszabályai alapján már nem jogosult természetbeni betegségi ellátásokra, és egy másik tagállam jogszabályai alapján válik természetbeni ellátásokra jogosulttá, az érintett tagállamok intézményeinek együtt kell működniük annak elkerülése érdekében, hogy a biztosított személy az első tagállam intézménye által kibocsátott európai egészségbiztosítási kártyát továbbra is használja azon az időponton túl, amelytől számítva az adott tagállam részéről nyújtott természetbeni ellátásokra már nem jogosult. Az utóbbi állam intézménye adott esetben új európai egészségbiztosítási kártyát bocsát ki.

13.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/26

(1)

Az európai egészségbiztosítási kártya alapján nyújtott természetbeni ellátások költségei elfogadásának és visszatérítésének megkönnyítése érdekében szükséges, hogy a három legfőbb érintett fél – mégpedig a biztosított személy, az egészségügyi szolgáltatók és az intézmények – nehézségek nélkül elismerjék és elfogadják az egységes mintának és egységes előírásoknak megfelelő európai egészségbiztosítási kártyát.

(2)

Az európai egészségbiztosítási kártyán láthatóan feltüntetendő információkat a S1. határozat 7. pontja határozza meg. A látható adatokat tartalmazó európai egészségbiztosítási kártya bevezetése annak a folyamatnak az első szakasza, amelynek eredménye egy olyan elektronikus adathordozó használata lesz, amely az illetékes tagállamtól vagy a lakóhely szerinti államtól eltérő tagállamban való ideiglenes tartózkodás alatti természetbeni ellátásokra való jogosultságot igazolja. Következésképpen a tagállamok az ebben a preambulumbekezdésben említett adatokat saját döntésük szerint már a kezdeti szakaszban elektronikus adathordozóra, például mikrocsipre vagy mágneses sávra rögzíthetik.

(3)

Amennyiben az európai egészségbiztosítási kártya kibocsátását rendkívüli körülmények akadályozzák, egy egységes mintának megfelelő ideiglenes helyettesítő igazolás kiállítására kerül sor.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

Az európai egészségbiztosítási kártya kialakítását és az erre vonatkozó előírásokat e határozat 1. mellékletével összhangban kell meghatározni.

2.

Az ideiglenes helyettesítő igazolás mintáját e határozat 2. mellékletével összhangban kell meghatározni.

3.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/40

(1)

A 883/2004/EK rendelet 19. cikkének (1) bekezdése és 27. cikkének (1) bekezdése szerint az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban ideiglenesen tartózkodó biztosított személy a tartózkodása alatt, orvosi okokból szükségessé váló természetbeni ellátásokra jogosult, figyelembe véve az ellátások jellegét és a tartózkodás várható időtartamát.

(2)

A 987/2009/EK rendelet 25. cikke A) pontjának (3) bekezdése szerint a 883/2004/EK rendelet 19. cikkének (1) bekezdésében említett ellátások azokat az orvosi okokból szükségessé váló természetbeni ellátásokat jelentik, amelyeket a tartózkodási hely szerinti tagállamban, ennek jogszabályai alapján nyújtanak annak érdekében, hogy a biztosított a szükséges gyógykezelés céljából ne kényszerüljön tervezett tartózkodásának vége előtt visszatérni az illetékes tagállamba.

(3)

A 987/2009/EK rendelet 25. cikke A) pontjának (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a krónikus, illetve a meglévő betegségekkel összefüggésben nyújtott valamennyi természetbeni ellátás e rendelkezés hatálya alá tartozik. A Bíróság úgy határozott (3), hogy a „szükséges gyógykezelés” fogalma nem értelmezhető olyan módon, hogy az említett jogosultság csak abban az esetben áll fenn, ha az igénybe vett ellátásra váratlan betegség miatt van szükség. Különösen az a körülmény, hogy az ellátás, amely azért vált szükségessé, mert a biztosított egészségi állapota egy másik tagállamban való ideiglenes tartózkodása alatt megváltozott, esetleg egy már meglévő és a biztosított számára ismert betegséggel, például krónikus megbetegedéssel függ össze, önmagában nem lehet akadálya annak, hogy az érintett személy hivatkozhasson [ezekre a] rendelkezésekre.

(4)

A 987/2009/EK rendelet 25. cikke A) pontjának (3) bekezdését úgy kell értelmezni, hogy a terhességgel és a szüléssel összefüggésben nyújtott valamennyi természetbeni ellátás e rendelkezés hatálya alá tartozik. Ez a rendelkezés azonban nem vonatkozik arra az esetre, amikor az ideiglenes külföldi tartózkodásra szülés céljából kerül sor.

(5)

A 883/2004/EK rendelet 19. cikkének (2) bekezdése értelmében az igazgatási bizottság utasítást kap arra, hogy meghatározza azon természetbeni ellátások jegyzékét, amelyeknek egy másik tagállamban való tartózkodás során történő biztosítása érdekében, gyakorlati okokból, az érintett személy és az ellátást nyújtó intézmény előzetes megállapodása szükséges.

(6)

A 883/2004/EK rendelet 19. cikkének (2) bekezdésében előírt előzetes megállapodás célja a biztosított személy számára egy másik tagállamban való tartózkodás során szükséges gyógykezelés folyamatosságának garantálása.

(7)

E célkitűzés fényében a beteg és a másik tagállamban ellátást nyújtó létesítmény közötti előzetes megállapodást szükségessé tevő természetbeni ellátások meghatározásának elengedhetetlen kritériuma az orvosi kezelés létfontosságú jellege, valamint az a tény, hogy ez a kezelés csak szakorvosi létesítményekben és/vagy szakszemélyzet részéről és/vagy speciális berendezések révén férhető hozzá. Az e kritériumokon alapuló nem kimerítő jegyzéket e határozat melléklete tartalmazza.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

A 883/2004/EK rendelet 19. cikkének (1) bekezdése és 27. cikkének (1) bekezdése, valamint a 987/2009/EK rendelet 25. cikke A) pontjának (3) bekezdése alapján nyújtandó természetbeni ellátások a krónikus vagy a meglévő betegségekkel, valamint a terhességgel és a szüléssel összefüggésben nyújtott ellátásokat foglalják magukban.

2.

A természetbeni ellátások, azon belül a krónikus vagy a meglévő betegségekkel vagy a szüléssel összefüggésben nyújtott természetbeni ellátások nem tartoznak e rendelkezések hatálya alá, ha a másik tagállamban való tartózkodás célja e kezelések igénybevétele.

3.

Bármely olyan létfontosságú orvosi kezelésnek, amely csak szakorvosi egységben és/vagy szakszemélyzet számára és/vagy speciális berendezések révén férhető hozzá, általában a biztosított személy és a kezelést nyújtó egység közötti előzetes megállapodás tárgyát kell képeznie, annak biztosítása érdekében, hogy a kezelés a biztosított személy illetékes tagállamtól vagy lakóhely szerinti tagállamtól eltérő tagállambeli tartózkodása során hozzáférhető legyen.

Az e kritériumoknak megfelelő kezelések nem kimerítő jegyzékét a határozat melléklete tartalmazza.

4.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/42

(1)

A 987/2009/EK rendelet 54. cikkének (3) bekezdése értelmében amennyiben valamely tagállam jogszabályai szerint a munkanélküli ellátás összege a családtagok számától is függ, az illetékes intézmény az ellátás kiszámításakor az illetékes intézmény szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén lakó családtagokat is figyelembe veszi.

(2)

Az említett rendelet 2. cikkének (2) bekezdése értelmében az intézmények haladéktalanul rendelkezésre bocsátanak vagy megosztanak minden olyan adatot, amely azon személyek jogainak és kötelezettségeinek megállapításához és meghatározásához szükséges, akikre a 883/2004/EK rendeletet alkalmazni kell.

(3)

A 987/2009/EK rendelet 4. cikkének (1) bekezdésében előírt dokumentumok és strukturált elektronikus dokumentumok az érintett személy jogainak bizonyítására szolgáló eszközök, de az ilyen jogoknak nem feltétele az említett dokumentumok kibocsátása.

(4)

Az illetékes intézmény helye szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén lakó családtagokra vonatkozó dokumentumok csak annak a munkanélküliségi időszaknak a kezdetét követően továbbíthatók, amelyre az ellátás folyósítandó.

(5)

A családtagoknak folyósítandó munkanélküli ellátások emelésével összefüggő hátralékos kifizetéseket az illetékes intézmény helye szerinti tagállam területétől eltérő tagállamban lakó családtagokra vonatkozó információk benyújtásának napját megelőző időszakra vonatkozóan kell teljesíteni, feltéve, hogy az említett személyek már az ellátás folyósítása szerinti munkanélküliségi időszaknak a kezdete előtt a munkanélküli személy eltartott családtagjai voltak.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

A családtagokra vonatkozó dokumentumok azon munkanélküliségi időszak kezdetét követően történő továbbítása, melyre az ellátás folyósítandó, nem eredményezheti az eltartott családtagokért járó megnövekedett mértékű munkanélküli ellátásra való jogosultság megszerzése kezdő időpontjának elhalasztását, mely ellátást az illetékes állam jogszabályaival összhangban kell meghatározni.

2.

Amennyiben az 1. bekezdésben említett dokumentumot továbbító intézmény nincs abban a helyzetben, hogy igazolja, hogy a munkanélküli ellátások kiszámításához a családtagokat a lakóhelyük szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozó másik személy miatt nem veszi figyelembe, az érintett személy számára engedélyezett, hogy az említett dokumentumot ilyen értelmű nyilatkozattal egészítse ki.

3.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/43

(1)

A 883/2004/EK rendelet 65. cikke különleges szabályokat állapít meg azon munkanélküli személyeknek szánt munkanélküli ellátások nyújtására és kifizetésére vonatkozóan, akik legutóbbi munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük során az illetékes tagállamtól eltérő tagállamban rendelkeztek lakóhellyel.

(2)

Az említett rendelet 65. cikke egészének alkalmazásához az a meghatározó tényező, hogy az érintett személyek legutóbbi munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük során olyan tagállamban rendelkeztek lakóhellyel, amely eltért attól a tagállamtól, amelynek a jogszabályai alá tartoztak, és amely nem feltétlenül egyezik meg a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük szerinti tagállammal.

(3)

Az említett rendelet 1. cikkének j) pontjában előírt meghatározás szerint a „lakóhely” kifejezés a személy szokásos tartózkodási helyét jelenti, a „tartózkodási hely” kifejezést pedig az adott cikk k) pontja ideiglenes tartózkodási helyként határozza meg.

(4)

A(z) 987/2009/EK rendelet 11. cikke a lakóhely meghatározására vonatkozó kritériumokat állapítja meg olyan esetekben, amikor két vagy több tagállam intézményeinek ezzel kapcsolatos álláspontja eltér.

(5)

A 883/2004/EK rendelet 1. cikkének f) pontjából következik, hogy a határ menti munkavállalók lakóhelye a szakmai tevékenységük szerinti országtól eltérő országban van, amely az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontja alapján az illetékes tagállam, továbbá az következik, hogy nem merül fel kétség azt illetően, hogy az ilyen munkavállalók az említett rendelet 65. cikkének hatálya alá tartoznak.

(6)

Az említett rendelet 11. cikkének (4) bekezdésében és 13. cikkében említett kategóriákhoz tartozó személyek, valamint azok a személyek, akikre az említett rendelet 16. cikke szerinti megállapodás alkalmazandó, bizonyos esetekben az e cikkekben illetékesként meghatározott tagállamtól valószínűleg eltérő tagállamban rendelkeznek lakóhellyel.

(7)

Annak meghatározását, hogy mely tagállamban van az e kategóriákhoz tartozó személyek lakóhelye, eseti alapon kell megvizsgálni, és a 883/2004/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének a) pontjában és 13. cikke (2) bekezdésének a) pontjában említett személyek esetében erre biztosítási jogviszonyuk megállapítása céljából kerül sor.

(8)

A 883/2004/EK rendelet 65. cikkének (5) bekezdése értelmében az ellátások fizetésének felelőssége az illetékes tagállamról a lakóhely szerinti tagállamra száll, amenynyiben az érintett személy az utóbbi állam foglalkoztatási szolgálatainak a rendelkezésére áll.

(9)

Bár ez jelenleg elfogadható a határ menti munkavállalók és bizonyos olyan kategóriákhoz tartozó személyek esetében, akik az előbbiekhez hasonlóan továbbra is szoros kapcsolatokat tartanak fenn a származási országukkal, a továbbiakban már nem lenne elfogadható, ha a 883/2004/EK rendelet 65. cikkének alkalmazási körét a „lakóhely” fogalmának túlságosan tág értelmezése révén minden olyan személyre ki kellene terjeszteni, akiknek valamelyik tagállamban kellően megszilárdult a munkavállalói vagy önálló vállalkozói jogviszonyuk, és akik a családjukat a származási országukban hagyták.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

A 883/2004/EK rendelet 65. cikkének (5) bekezdését különösen a következőkre kell alkalmazni:

amennyiben legutóbbi szakmai tevékenységük folytatása során az illetékes államtól eltérő tagállamban rendelkeztek lakóhellyel.

2.

Azok az 1. bekezdésben említett személyek, akik legutóbbi szakmai tevékenységük folytatása során munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük helye szerinti államtól eltérő tagállam jogszabályainak hatálya alá tartoztak, a lakóhely szerinti állam jogszabályainak rendelkezései értelmében olyan módon jogosultak ellátásokra, mintha korábban az adott jogszabályok hatálya alá tartoztak volna.

3.

E határozat alkalmazása céljából a lakóhely szerinti állam meghatározására a 987/2009/EK rendelet 11. cikkével összhangban kerül sor.

4.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/45

(1)

A 883/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése a teljes munkanélküli személyek esetében az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontjában megállapított lex loci laboris általános alapelv alól kivételt képező rendelkezést tartalmaz.

(2)

Egységes közösségi kritériumokat kell alkalmazni annak meghatározására, hogy valamely személy az említett rendelet 65. cikkének (1) és (2) bekezdése értelmében teljesen vagy részlegesen munkanélkülinek minősül-e. Ilyen értékelés a nemzeti jogból származtatott kritériumok alapján nem végezhető.

(3)

Mivel a különböző tagállamok nemzeti szociális biztonsági intézményeinek eljárásai a munkanélküliség típusának meghatározásával kapcsolatban értelmezésbeli különbségeket mutatnak, fontos pontosítani az említett cikk hatályát, hogy a szóban forgó intézmények általi alkalmazás céljából egységes és kiegyensúlyozott kritériumokat lehessen elfogadni.

(4)

A 883/2004/EK rendelet 65. cikkének (2) bekezdése értelmében az a teljes munkanélküli személy, akinek már nincs kapcsolata az illetékes tagállammal, munkanélküli ellátásokat a lakóhelye szerinti intézménytől kap.

(5)

A munkaviszony meglétének vagy fenntartásának értékelése teljes mértékben a foglalkoztatás szerinti állam nemzeti jogszabályain alapul.

(6)

A munkanélküli személyek védelmére vonatkozóan a rendelet 65. cikkében megállapított célkitűzés nem teljesülne, ha egy tevékenységét felfüggesztő személyt annak ellenére, hogy továbbra is a lakóhelye szerinti tagállamtól eltérő tagállam területén lévő vállalkozás munkavállalója marad, teljes munkanélkülinek tekintenének, és ezzel arra köteleznék, hogy a munkanélküli ellátást a lakóhelye szerinti államtól kérelmezze.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

A 883/2004/EK rendelet 65. cikke (1) bekezdésének alkalmazása tekintetében a munkanélküliség természetének meghatározása – vagyis hogy az részleges vagy teljes-e – a felek közötti bármilyen szerződéses munkavégzésre szóló kapcsolat meglétének vagy fenntartásának megállapításától és nem a munkavállaló munkavégzése esetleges ideiglenes felfüggesztésének időtartamától függ.

2.

Ha egy személyt egy, a lakóhelyén kívüli másik tagállamban letelepedett vállalkozás továbbra is foglalkoztat, azonban munkavégzését – annak ellenére, hogy álláshelyére bármikor visszatérhet – felfüggesztik, az említett munkavállalót részleges munkanélkülinek kell tekinteni, és a neki járó ellátásokat a foglalkoztatás helye szerinti tagállam illetékes intézménye nyújtja, az említett rendelet 65. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

3.

Ha egy személynek szerződéses munkavégzésre szóló kapcsolat hiányában már nincs kapcsolata a foglalkoztatás helye szerinti tagállammal – például azért, mert a munkavégzésre szóló szerződéses kapcsolat megszűnt vagy lejárt –, a személy az említett rendelet 65. cikkének (2) bekezdésével összhangban teljes munkanélkülinek tekintendő, és az ellátásokat a lakóhely szerinti intézmény nyújtja.

4.

Ha egy önálló vállalkozó a tevékenység szerinti tagállamban nem végez szakmai vagy kereskedelmi tevékenységet, az említett rendelet 65. cikkének (2) bekezdésével összhangban teljes munkanélkülinek tekintendő, és számára a lakóhely szerinti intézmény biztosít ellátásokat.

5.

Ezt a határozatot ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt a határozatot a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/47

(1)

A Szerződés 42. és 308. cikke alapján elfogadott 883/2004/EK rendelet a Szerződésben előírt alapvető szabadságok gyakorlásának alapvető eszköze.

(2)

Az állampolgárság alapján történő megkülönböztetés tilalmának elve a Szerződés 39. cikkében előírtaknak megfelelően a munkavállalók szabad mozgásának alapvető biztosítéka. Ez az elv a tagállamokban letelepedett munkavállalók és a migráns munkavállalók között a foglalkoztatás, a bérezés és más munkafeltételek vonatkozásában alkalmazott mindenfajta megkülönböztetés eltörlését foglalja magában.

(3)

A Gottardo-ügyben (3) a Bíróság ezzel az alapelvvel kapcsolatban a Szerződés 39. cikkében megállapítottaknak megfelelően járt el egy olyan, a Közösségben lakóhellyel rendelkező személy vonatkozásában, aki Franciaországban, Olaszországban és Svájcban vállalt munkát. Ennek a személynek nem volt elegendő nyugdíjjogosultsága Olaszországban, és azt kérte, hogy – az Olaszország és Svájc között az állampolgáraik javára kötött kétoldalú egyezményben előírtaknak megfelelően – halmozzák a Svájcban és Olaszországban megszerzett biztosítási időszakait.

(4)

A Bíróság ebben az ügyben úgy határozott, hogy ha egy tagállam egy harmadik országgal a szociális biztonság tárgyában olyan kétoldalú nemzetközi egyezményt köt, amely az említett harmadik országban megszerzett biztosítási időszakoknak az öregségi nyugellátásra való jogosultság megszerzésekor történő figyelembevételéről rendelkezik, az említett tagállam az egyenlő elbánás általános elvénél fogva köteles a többi tagállam állampolgárainak ugyanazon előnyöket biztosítani, mint amelyek az említett egyezmény értelmében saját állampolgárait megilletik, amennyiben ennek megtagadását nem tudja objektív szempontokkal indokolni (34. pont).

(5)

Ebben az összefüggésben a Bíróság megállapította, hogy az 1408/71/EGK tanácsi rendelet (4) 1. cikkének j) pontjában (a 883/2004/EK rendelet jelenlegi 1. cikkének (1) bekezdésében) szereplő „jogszabályok” kifejezés nem érintheti az egyes tagállamok arra vonatkozó kötelezettségét, hogy eleget tegyenek az egyenlő elbánást illetően a Szerződés 39. cikkében megfogalmazott elvnek.

(6)

A Bíróság úgy ítélte meg, hogy egy tagállam és egy harmadik ország között létrejött kétoldalú nemzetközi egyezmény egyensúlyának és kölcsönösségének megzavarása nem minősül olyan objektív indoknak, amelyre hivatkozva az egyezményben részes tagállam a saját állampolgárait az egyezmény alapján megillető előnyöket a többi tagállam állampolgáraitól megtagadhatja.

(7)

A Bíróság azokat a kifogásokat sem fogadta el, hogy egy nemzetközi egyezményben részes tagállam a harmadik ország illetékes hatóságaival való kapcsolattartás során felmerülő pénzügyi terhek és adminisztratív nehézségek esetleges növekedésére hivatkozva elmulaszthatja a Szerződésben foglalt kötelezettségek teljesítését.

(8)

Az említett ítéletből minden megfelelő következtetést le kell vonni, mivel az ítélet döntő jelentőségű a Közösség azon állampolgárai számára, akik a másik tagállamba irányuló szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták.

(9)

Ezért egyértelművé kell tenni, hogy a tagállamok és a harmadik országok között a szociális biztonság tárgyában létrejött kétoldalú nemzetközi egyezményeket úgy kell értelmezni, hogy az egyezményben részes tagállam állampolgárai által élvezett előnyöket elvileg olyan közösségi polgárok számára is biztosítani kell, aki objektív szempontok szerint mérlegelve ugyanolyan helyzetben vannak.

(10)

A Gottardo-ítélet egyedi esetekre történő egységes alkalmazásától függetlenül a meglévő kétoldalú egyezményeket felül kell vizsgálni. A korábban létrejött megállapodások tekintetében a Szerződés 307. cikke a következőket állapítja meg: „az érintett tagállam vagy tagállamok megteszik a megfelelő lépéseket a megállapított összeegyeztethetetlenség kiküszöbölésére”, továbbá az 1958. január 1-je után, illetve valamely tagállam Európai Közösséghez történő csatlakozását követően megkötött megállapodások tekintetében a Szerződés 10. cikke előírja, hogy ugyanezen tagállamok „tartózkodnak minden olyan intézkedéstől, amely veszélyeztetheti e szerződés célkitűzéseinek megvalósítását”.

(11)

A valamely tagállam és harmadik ország között a szociális biztonság tárgyában létrejött új kétoldalú egyezmények tekintetében fontos figyelembe venni, hogy ezeknek konkrét utalást kell tartalmazniuk a más tagállamok olyan állampolgáraival szemben állampolgárság alapján alkalmazott megkülönböztetés tilalmának elvére, akik az érintett egyezményben részes tagállamban a szabad mozgáshoz való jogukat gyakorolták.

(12)

A Gottardo-ítélet egyedi esetekre történő alkalmazása jelentős mértékben függ harmadik országok együttműködésétől, mivel igazolniuk kell az érintett személy által teljesített biztosítási időszakokat.

(13)

Az igazgatási bizottságnak foglalkoznia kell ezzel a kérdéssel, mivel a Gottardo-ítélet tárgya a szociális biztonság területén az egyenlő bánásmód elvének alkalmazása.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

A valamely állam saját állampolgárainak, valamint a Szerződés 39. cikke értelmében más tagállamok szabad mozgáshoz való jogukat gyakorló állampolgárainak vonatkozásában az egyenlő bánásmód és a megkülönböztetés tilalmának elvével összhangban valamely állam saját (foglalkoztatott és önálló vállalkozó) munkavállalói által – egy harmadik országgal létrejött szociális biztonsági tárgyú egyezmény értelmében – a nyugdíjak tekintetében élvezett előnyöket elvileg azon (foglalkoztatott és önálló vállalkozó) munkavállalók számára is biztosítják, akik a többi tagállam állampolgárai, és objektív szempontból ugyanabban a helyzetben vannak.

2.

Tagállam és harmadik ország között a szociális biztonság tárgyában létrejött, új kétoldalú megállapodásoknak kifejezetten hivatkozniuk kell a szabad mozgáshoz való jogukat a megállapodásban részes tagállamban gyakorló más tagállamok állampolgáraival szembeni – állampolgárság alapján történő – megkülönböztetés tilalmának elvére.

3.

A tagállamoknak tájékoztatniuk kell azon országok intézményeit, amelyekkel olyan szociális biztonsági tárgyú megállapodásokat írtak alá, amelyeknek a Gottardo-ítélet következményeivel kapcsolatos rendelkezései csak saját állampolgáraikra vonatkoznak, és fel kell kérniük ezeket a bírósági határozat alkalmazása során történő együttműködésre. Azok a tagállamok, amelyek ugyanazokkal a harmadik országokkal kötöttek kétoldalú egyezményeket, ilyen együttműködés kérelmezése során közösen járhatnak el. Ez az együttműködés egyértelműen alapvető fontosságú a határozatnak való megfelelés szempontjából.

4.

Ezt az ajánlást ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt az ajánlást a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/49

(1)

Amennyiben valamely tagállam területén lakóhellyel rendelkező személyek a rájuk alkalmazandó jogszabályok értelmében munkanélküli ellátásra jogosultak, lehetővé kell tenni számukra, hogy másik tagállam területén részmunkaidős szakmai vagy kereskedelmi tevékenységet folytassanak, megtartva eközben a lakóhelyük szerinti államban nyújtott ellátásokra való jogosultságot.

(2)

Ebben a helyzetben – az esetleges kollízió elkerülése érdekében – meg kell határozni az ilyen személyekre a 883/2004/EK rendelet 11. cikke alapján alkalmazandó jogszabályokat.

(3)

Az említett rendelet 11. cikkének (2) bekezdése értelmében a munkavállalói vagy önálló vállalkozói tevékenységük miatt vagy következtében pénzbeli ellátásokban részesülő személyeket úgy kell tekinteni, mint akik folytatják az említett tevékenységet.

(4)

Az említett rendelet 11. cikke (3) bekezdésének a) pontja értelmében a munkavállalóként vagy önálló vállalkozóként egy tagállamban tevékenységet folytató személyek az adott tagállam jogszabályainak a hatálya alá tartoznak.

(5)

A fenti (1) preambulumbekezdésben említett személyek érdekében kívánatos, hogy az ilyen személyek továbbra is a lakóhelyük szerinti ország jogszabályainak hatálya alá tartozzanak mind a szakmai vagy kereskedelmi tevékenységük alapján esedékes járulékok fizetése, mind pedig az ellátások nyújtása tekintetében.

(6)

A 883/2004/EK rendelet 16. cikkének (1) bekezdése lehetővé teszi, hogy a tagállamok az említett rendelet 11–15. cikke alól kivételekről rendelkezzenek.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

Az érintett tagállamok illetékes hatóságai a 883/2004/EK rendelet 16. cikkének (1) bekezdése alapján, az alábbi feltételek mellett kössenek megállapodásokat, vagy utasítsák az általuk kijelölt szerveket ilyen megállapodások megkötésére:

A megállapodásoknak rendelkezniük kell arról, hogy a lakóhelyük szerinti államban munkanélküli ellátásban részesülő és azzal egy időben valamely tagállamban részmunkaidős szakmai vagy kereskedelmi tevékenységet folytató személyek kizárólag az első állam jogszabályainak hatálya alá tartoznak úgy a járulékok fizetése, mint az ellátások nyújtása tekintetében.

Az érintett személy lakóhelye szerinti államban a munkanélküli ellátást nyújtó intézmény tájékoztatja az adott állam illetékes hatósága által kijelölt intézményt az érintett személy által egy másik tagállamban folytatott bármely részmunkaidős szakmai vagy kereskedelmi tevékenységről.

Az utóbbi intézmény haladéktalanul tájékoztatja az érintett személy részmunkaidős tevékenysége folytatásának helye szerinti tagállam területén lévő illetékes hatóság által kijelölt intézményt arról, hogy a személy továbbra is a lakóhelye szerinti tagállam jogszabályainak hatálya alá tartozik.

2.

E megállapodások értelmében a 987/2009/EK rendelet 19–21. cikkében megállapított igazgatási eljárásokat kell alkalmazni.

3.

Az ezen ajánlás mellékletét képező, a tagállamok által az 1986. február 28-i 18. ajánlás értelmében megkötött megállapodás a 883/2004/EK és a 987/2009/EK rendelet alapján továbbra is érvényes marad, ezen ajánlás 2. pontjára is figyelemmel.

4.

Ezt az ajánlást ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában. Ezt az ajánlást a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/51

(1)

A 883/2004/EK rendelet 64. cikkének (1) bekezdésében foglaltak értelmében az a teljes munkanélküli, aki munkakeresés céljából az illetékes államtól eltérő tagállam területére távozik, bizonyos feltételekre és korlátozásokra figyelemmel fenntarthatja a pénzbeli munkanélküli ellátásokra való jogosultságát.

(2)

Az említett bekezdés a) alpontjában megállapított egyik feltétel értelmében az érintett személynek munkanélkülivé válását követően legalább négy héten keresztül az illetékes állam foglalkoztatási szolgálatainak rendelkezésére kell állnia.

(3)

Az a) alpont utolsó mondata azonban lehetővé teszi az illetékes szolgálatok vagy intézmények számára, hogy a munkakereső távozását a négy hét leteltét megelőzően is engedélyezzék.

(4)

Ez az engedély nem tagadható meg azoktól a személyektől, akik – feltéve, hogy eleget tesznek az említett rendelet 64. cikkének (1) bekezdésében megállapított egyéb feltételeknek – el kívánják kísérni egy másik tagállamban munkát vállaló házastársukat vagy élettársukat.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében megállapított feltételekkel összhangban eljárva,

1.

A 883/2004/EK rendelet 64. cikke (1) bekezdése a) pontjának utolsó mondatában előírtaknak megfelelően engedélyezzék a négy hét letelte előtti távozást azoknak a teljes munkanélküli személyeknek, akik eleget tesznek a 64. cikk (1) bekezdésében megállapított minden egyéb feltételnek, és az illetékes államtól eltérő tagállamban munkát vállaló házastársukat vagy élettársukat kísérik.

Az élettárs fogalmának meghatározása az illetékes tagállam jogszabályai alapján történik.

2.

Ezt az ajánlást ki kell hirdetni az Európai Unió Hivatalos Lapjában, és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától kell alkalmazni.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/52

(1)

Egy adott tagállam intézménye által egy másik tagállam intézménye helyett nyújtott természetbeni ellátások teljes összegét vissza kell téríteni.

(2)

Az intézmények közötti megtérítéseket, ha nem állapodtak meg másként, gyorsan és hatékonyan kell teljesíteni a már régóta rendezetlen követelések felhalmozódásának megelőzése érdekében.

(3)

A követelések felhalmozódása veszélyeztetheti a közösségi rendszer hatékony működését és kockázatot jelenthet az egyének jogaira nézve.

(4)

Az Igazgatási Bizottság S1. határozatában (3) úgy döntött, hogy érvényes európai egészségbiztosítási kártya alapján a tartózkodási hely szerinti intézmény számára vissza kell téríteni az egészségügyi ellátás díját.

(5)

A közösen megállapított legjobb gyakorlatok hozzájárulnának az intézmények közötti megtérítések gyors és hatékony teljesítéséhez.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében előírt rendelkezéseknek megfelelően,

1.

Egy intézménynek, amely tényleges kiadáson alapuló követelést nyújt be, követelését legkésőbb a 987/2009/EK rendelet (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 67. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidőn belül kell benyújtania. Az intézménynek, amelyhez követelést nyújtanak be, biztosítania kell a követelés megtérítését a végrehajtási rendelet 67. cikkének (5) bekezdésében meghatározott határidőn belül, e határidőn belül pedig lehetőségei szerint a lehető leghamarabb.

2.

Az európai egészségbiztosítási kártya (EU-kártya), az EU-kártyát helyettesítő vagy más, jogosultságot igazoló okmány alapján nyújtott ellátások megtérítése iránti követeléseket visszautasíthatják, és visszaküldhetik a hitelező intézménynek, amennyiben a követelés pl.:

Egy követelés nem utasítható vissza arra hivatkozva, hogy az érintett személy már nem biztosított az EU-kártyát vagy a jogosultságot igazoló okmányt kibocsátó intézménynél, feltéve, hogy az ellátásokat a kedvezményezett részére a felhasznált okmány érvényességi ideje alatt nyújtották.

Az EU-kártya alapján nyújtott ellátások költségének megtérítésére kötelezett intézmény kérheti, hogy az az intézmény, amelyiknél az érintett személy az ellátás nyújtásakor hivatalosan nyilvántartásba volt véve, megtérítse az első intézmény számára az adott ellátások költségét, vagy – amenynyiben az érintett személy nem volt jogosult az EU-kártya használatára – rendezze a kérdést az érintett személlyel.

3.

Az adós intézmény nem vizsgálhatja felül, hogy a követelés megfelel-e a 883/2004/EK rendelet 19. cikkének és 27. cikke (1) bekezdésének, hacsak nem merül fel visszaélésre utaló, alapos gyanú az Európai Bíróság esetjoga (4) értelmében. Az adós intézmény ennek megfelelően köteles elfogadni a követelés alapját képező információkat és visszatéríteni a követelést. Amennyiben visszaélés gyanúja merül fel, az adós intézmény – a végrehajtási rendelet 67. cikkének (5) bekezdésének megfelelően – lényeges okokból elutasíthatja a követelést.

4.

A 2. és 3. pont alkalmazása céljából, amennyiben az adós intézmény kételkedik a követelés alapjául szolgáló tények helytállóságában, a hitelező intézmény feladata megvizsgálni azt, hogy a követelést megfelelően állították-e ki, és amennyiben szükséges, vissza kell vonnia és újra kell számítania a követelést.

5.

A végrehajtási rendelet 67. cikkének (1) bekezdésében meghatározott határidőt követően benyújtott követeléseket nem veszik figyelembe.

6.

A végrehajtási rendelet 64. cikkének (4) bekezdésében meghatározott jegyzéket a tárgyévet követő év végéig kell benyújtani az adós tagállam összekötő szervéhez, és a jegyzéken alapuló követeléseket is ugyanezen szervhez kell benyújtani az egy főre meghatározott éves rögzített összegnek az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételét követően a lehető leghamarabb, de mindenképpen a végrehajtási rendelet 67. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőn belül.

7.

A hitelező intézménynek lehetőség szerint az egy adott naptári évhez kötődő összes követelését egyidejűleg kell benyújtania az adós intézményhez.

8.

Az adós intézménynek, amelyhez rögzített összegek alapján megállapított megtérítés iránti követelést nyújtanak be, a végrehajtási rendelet 67. cikkének (5) bekezdésében meghatározott határidőn belül, e határidőn belül pedig lehetőségei szerint a lehető leghamarabb biztosítania kell a követelés megtérítését.

9.

A végrehajtási rendelet 67. cikkének (2) bekezdésében meghatározott határidőt követően benyújtott követeléseket nem veszik figyelembe.

10.

A rögzített összegek alapján megállapított megtérítési követelést elutasíthatják és visszaküldhetik a hitelező intézményhez, ha a követelés pl.:

11.

Amennyiben az adós intézmény kételkedik a követelés alapjául szolgáló tények helytállóságában, a hitelező intézmény feladata megvizsgálni azt, hogy a számlát megfelelően állították-e ki, és amennyiben szükséges, vissza kell vonnia és újra kell számolnia a követelést.

12.

Amennyiben a végrehajtási rendelet 68. cikke szerinti előleg fizetésére kerül sor, a tényleges kiadáson alapuló követelések (a végrehajtási rendelet 67. cikkének (1) bekezdése) és a rögzített összegeken alapuló követelések (a végrehajtási rendelet 67. cikkének (2) bekezdése) esetében fizetendő összeget külön kell meghatározni.

13.

Az intézményeknek biztosítaniuk kell az egymás közti jó együttműködést, és úgy kell eljárniuk, mintha saját jogszabályaikat hajtanák végre.

14.

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A határozat a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától alkalmazandó.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/54

(1)

A 883/2004/EGK rendelet 17., 19., 20., 22. cikke, 24. cikkének (1) bekezdése, 25., 26. cikke, 27. cikkének (1), (3), (4) és (5) bekezdése, 28., 34. cikke és 36. cikke (1) és (2) bekezdése alkalmazásának céljából a betegség vagy anyaság esetén juttatott „természetbeni ellátás” fogalmához pontos, minden tagállamra kötelező jelentést kell társítani, ahogyan az a 883/2004/EGK rendelet 1. cikke va) pontjában rögzítve van.

(2)

A betegség vagy anyaság esetén juttatott természetbeni ellátás fogalmának – az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlatával összhangban – az ápolásra szoruló személyeknek nyújtott természetbeni ellátásra is ki kell terjednie.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében előírt feltételeknek megfelelően,

1.

A 987/2009/EK rendelet (a továbbiakban: végrehajtási rendelet) 62., 63., és 64. cikkében említett megtérítések kiszámításakor azokat a betegség vagy anyaság esetén juttatott természetbeni ellátásokat kell figyelembe venni, amelyeket az ellátásokat biztosító intézmény által alkalmazott nemzeti jogszabály természetbeni ellátásoknak tekint, amennyiben azokat a 883/2004/EK rendelet (a továbbiakban: alaprendelet) 17., 19., 20., 22. cikke, 24. cikkének (1) bekezdése, 25., 26. cikke, 27. cikkének (1), (3), (4) és (5) bekezdése, 28., 34. cikke és 36. cikkének (1) és (2) bekezdése szerint meg lehet szerezni.

2.

Az alaprendelet fent említett cikkeinek értelmében az alábbiakat is természetbeni ellátásnak kell tekinteni:

3.

Az alaprendelet fent említett cikkeinek értelmében az alábbiak nem tekintendők természetbeni ellátás költségeinek:

4.

A végrehajtási rendelet 64. cikkével összhangban a havi rögzített összegek és a teljes rögzített összeg kiszámításakor a következőket kell figyelembe venni:

5.

A végrehajtási rendelet 64. cikkével összhangban a havi rögzített összegek és a teljes rögzített összeg kiszámításakor a következőket nem kell figyelembe venni:

6.

A megtérítendő összegek kiszámítása lehetőség szerint a tartózkodási hely vagy a lakóhely szerinti hivatalos statisztikákon és elszámolásokon, illetve elsődlegesen a hivatalosan közzétett adatokon alapul. A felhasznált statisztikák forrását fel kell tüntetni.

7.

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A határozat a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától alkalmazandó.

24.4.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 106/56

(1)

Több rendelkezés – mint például a 883/2004/EK rendelet 5. cikkének a) pontja, 21. cikkének (1) bekezdése, 29., 34., 52. cikke, 62. cikkének (3) bekezdése, 65. cikkének (6) és (7) bekezdése, 68. cikkének (2) bekezdése és 84. cikke, valamint a 987/2009/EK rendelet 25. cikkének (4) és (5) bekezdése, 26. cikkének (7) bekezdése, 54. cikkének (2) bekezdése, 70., 72., 73., 78. és 80. cikke – olyan helyzeteket is magában foglal, amikor egy ellátás vagy járulék kifizetése, kiszámítása vagy újraszámítása, a megtérítés, valamint a beszámítási és behajtási eljárások céljából meg kell határozni az átváltási árfolyamokat.

(2)

A 987/2009/EK rendelet 90. cikke felhatalmazza az Igazgatási Bizottságot arra, hogy rögzítse az egyes ellátások és járulékok kiszámításához alkalmazott valutaátváltási árfolyamok meghatározásakor figyelembe veendő időpontot.

A 883/2004/EK rendelet 71. cikkének (2) bekezdésében előírt rendelkezéseknek megfelelően,

1.

E határozat alkalmazásában a valutaátváltási árfolyam az Európai Központi Bank által közzétett napi valutaátváltási árfolyam.

2.

Amennyiben e határozat másként nem rendelkezik, a valutaátváltási árfolyam a pénzügyi műveletnek az intézmény általi teljesítése napján közzétett árfolyam.

3.

Egy adott tagállam valamely intézményének, amelynek valamely jogosultság megállapítása és az ellátás első kiszámítása céljából egy adott összeget át kell váltania egy másik tagállam pénznemére, az alábbiak szerint kell eljárnia:

4.

A (3) bekezdést kell értelemszerűen alkalmazni, ha egy tagállam valamely intézményének az ellátás – az érintett személy ténybeli vagy jogi helyzetében bekövetkezett változások okán szükségessé váló – újraszámítása céljából egy bizonyos összeget át kell váltania egy másik tagállam pénznemére.

5.

Az intézménynek, amely a nemzeti jogszabályoknak megfelelően rendszeresen indexált ellátást fizet, és amennyiben más pénznemben megadott összegek befolyásolnák ezt az ellátást, az újraszámításkor az indexálás esedékességének hónapját megelőző hónap első napján érvényes valutaátváltási árfolyamot kell alkalmaznia, hacsak a nemzeti jogszabályok másként nem rendelkeznek.

6.

A beszámítási és behajtási eljárások esetében a levonandó vagy kifizetendő összeg átszámításához alkalmazandó átváltási árfolyam a kérelem első alkalommal történő beküldésének napján érvényes valutaátváltási árfolyam.

7.

A 883/2004/EK rendelet 65. cikkének (6) és (7) bekezdése, valamint a 987/2009/EK rendelet 70. cikke alkalmazásában a lakóhely szerinti intézmény által ténylegesen kifizetett összeg és a 883/2004/EK rendelet 65. cikke (6) bekezdésének harmadik mondatában foglaltak értelmében fizethető legmagasabb összeg (azon ellátás összege, amelyre az érintett személy azon tagállam jogszabályai szerint lenne jogosult, amelyek hatálya alá utoljára tartozott, amennyiben e tagállam foglalkoztatási szolgálatánál lenne nyilvántartásba véve) összehasonlításakor; a valutaátváltási árfolyam meghatározásához azon naptári hónap első napját kell figyelembe venni, amelyben a megtéríthető időszak lezárult.

8.

E határozatot a 883/2004/EK rendelet és a 987/2009/EK rendelet hatálybalépését követő első év elteltével felül kell vizsgálni.

9.

Ezt a határozatot az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzé kell tenni. A határozat a 987/2009/EK rendelet hatálybalépésének napjától alkalmazandó.