ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.C_2010.079.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 79

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

53. évfolyam
2010. március 27.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Régiók Bizottsága

 

81. plenáris ülés, 2009. október 5-7.

2010/C 079/01

A Régiók Bizottsága véleménye – A Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia

1

2010/C 079/02

A Régiók Bizottsága saját kezdeményezésű véleménye – A helyi és regionális önkormányzatoknak a nők elleni erőszak megelőzésére és az áldozatokkal való fokozott törődésre irányuló kiemelt intézkedései

7

2010/C 079/03

A Régiók Bizottsága véleménye – Fehér könyv – Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé

13

2010/C 079/04

A Régiók Bizottsága véleménye – A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepció

19

2010/C 079/05

A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld könyv – TEN-T: szakpolitikai felülvizsgálat

23

2010/C 079/06

A Régiók Bizottsága véleménye – Az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiája

27

2010/C 079/07

A Régiók Bizottsága véleménye – Az egyszerűsített KAP – közös siker

33

2010/C 079/08

A Régiók Bizottsága véleménye – A stockholmi program: kihívások és lehetőségek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai uniós térséggel kapcsolatos új, többéves program tekintetében

37

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

Régiók Bizottsága

 

81. plenáris ülés, 2009. október 5-7.

2010/C 079/09

A Régiók Bizottsága véleménye – A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat

45

2010/C 079/10

A Régiók Bizottsága véleménye – Gyógyszercsomag

50

2010/C 079/11

A Régiók Bizottsága véleménye – A jövőbeli közös európai menekültügyi rendszer II

58

2010/C 079/12

A Régiók Bizottsága véleménye – A Progress mikrofinanszírozási eszköz

71

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Régiók Bizottsága

81. plenáris ülés, 2009. október 5-7.

27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/1


81. PLENÁRIS ÜLÉS, 2009. OKTÓBER 5-7.

A Régiók Bizottsága véleménye – A Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia

(2010/C 79/01)

I.   ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.

üdvözli, hogy a Régiók Bizottsága 2008. október 8-i plenáris ülésén az Európai Bizottság bejelentette, hogy a balti-tengeri térségre már létező stratégiához hasonló, önálló uniós stratégia kidolgozását javasolja a Duna-medencére (1);

2.

üdvözli, hogy az Európai Tanács 2009. június 18–19-én felkérte az Európai Bizottságot arra, hogy 2010 végéig dolgozzon ki egy, a Duna-medencével foglalkozó uniós stratégiát;

3.

üdvözli, hogy 2008. november 27-én megalakították a „Duna-medence” elnevezésű régióközi csoportot, melynek munkájához támogatását biztosítja;

4.

üdvözli, hogy az Európai Parlament figyelmet szentel a Duna-medencének, és azt is, hogy az Európai Parlamentben is több frakciót magában foglaló csoport felállításán fáradoznak (2);

5.

utal arra, hogy a Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia célja, hogy nagyobb jólétet, biztonságot és békét biztosítson a térség polgárainak. Ennek az egész Európai Unió haszonélvezője, ideértve a helyi és regionális önkormányzatokat is;

6.

megállapítja, hogy egy immár 27 tagú Európai Unióban egyre fontosabb szerepet játszanak a makrorégiók, különösen az EU területi kohéziós koncepciójának keretében;

7.

megállapítja, hogy a Duna-medence részben Duna menti államokból, részben pedig a Duna vízgyűjtő területén fekvő államokból tevődik össze; azt is megállapítja, hogy a Duna-medence uniós tagországokból, tagjelölt országokból, potenciális tagjelölt országokból és olyan államokból áll, melyek bekapcsolódtak az európai szomszédsági politikába;

8.

hangsúlyozza a Duna-medence európai vetületét. Hangsúlyozza a Duna-medence külső vetületét is, és kiemeli, hogy a Duna-medence példaképül szolgálhat a harmadik államokkal folytatott együttműködés megvalósításához;

9.

utal azokra a mélyreható politikai, gazdasági és szociális reformokra, amelyek a Duna-medencében a vasfüggöny lehullása óta végbementek, és amiért az Európai Bizottság ezt a változást témaként felvette 2009-es munkaprogramjába (3), valamint az Európai Parlamenthez, a Tanácshoz, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz, a Régiók Bizottságához és az Európai Központi Bankhoz írt, „A kibővített EU öt éve – Gazdasági eredmények és kihívások” című közleményébe (4);

10.

úgy látja, hogy a Duna-medence jótékony hatást fejt ki európai szinten; látja, hogy a térségben tovább ösztönzik a demokráciát és a jogállamiságot, és elsősorban azokat az államokat támogatja a demokratikus fejlődés útján, melyek nem tagjai az Európai Uniónak;

11.

fontos szerepet tulajdonít a helyi és regionális szintű együttműködésnek az olyan európai alapelvek megvalósításában, mint a szubszidiaritás, a polgárközeliség és a partnerség. Fontosnak tartja a felelősségteljes kormányzást is a harmadik államokban, és utal arra, hogy a Duna-medencében folyó helyi és regionális együttműködés többletértéket jelent abban, hogy a tagjelölt és potenciális tagjelölt országokkal jobban megismertessük az Európai Uniót;

12.

megerősíti a teljes Duna-medence hagyományos, kulturális és történelmi összetartozását, és hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok kiemelt hozzájárulását ehhez a területhez;

13.

figyelembe veszi a Duna-medencében és a Duna-medence érdekében aktívan működő, már meglévő nemzetközi, nemzeti, regionális és helyi együttműködéseket, hálózatokat és intézményeket, és utal arra, hogy ezek tapasztalatát és ismereteit be kell építeni az európai intézményekkel folytatott párbeszédbe;

14.

támogatja az Európai Bizottságot abban, hogy hatékony és széles körű kapcsolatokat építsen ki a szomszédos államokkal, és hogy testre szabott politikai és gazdasági kapcsolatokat alakítson ki az egyes régiókkal és partnerekkel;

15.

hangsúlyozza az uniós tagországokból, tagjelölt országokból, potenciális tagjelölt országokból és az európai szomszédsági politikába bekapcsolódott államokból álló Duna-medence kiemelt jelentőségét, szerepét és felelősségét. Ez a térség fontos kapcsolódási pontot jelent a kohéziós politikához kötődő uniós programok, a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok számára kidolgozott intézkedések, valamint az európai szomszédsági politikában részt vevő államokat célzó programok között;

16.

hangsúlyozza a Régiók Bizottsága politikai szerepét abban a stratégiai keretben, amely az Európai Bizottság európai szomszédsági politikája és a Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia összekapcsolását szolgálja. A Régiók Bizottsága ismeri a helyi szükségleteket, ezért jól meg tudja ítélni az ilyen programok és intézkedések hatásait;

17.

kiemeli annak jelentőségét, hogy az európai kohéziós politikában a dunai makrorégió – a balti-tengeri és a fekete-tengeri régióhoz hasonlóan – elismerésre kerüljön, valamint hangsúlyozza e régiónak az EU és a szomszédos országok jövőbeli területi fejlődésében játszott szerepét;

18.

elsősorban a balti-tengeri térség számára kialakított uniós stratégia tartalmi kialakításában lát követendő példát a Duna-medence számára. Mindkét makrorégió támogatja egykori kommunista országok európai uniós integrációját és a harmadik államokkal folytatott együttműködést. Mindkét térség jó példája a belső uniós stratégiák és az EU-n kívüli államokkal folytatott együttműködési formák összekapcsolásának. Ebben a tekintetben hivatkozni érdemes a legkülső régiók és a környező harmadik országok által közösen megvalósított európai szomszédságpolitika tapasztalataira is;

II.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia

19.

az Európai Tanács felkérésében, hogy az Európai Bizottság 2010 végéig dolgozzon ki egy, a Duna-medencével foglalkozó uniós stratégiát, annak a jelentős szerepnek az elismerését látja, amelyet a Duna-medence Európa jövőbeli fejlődésének, valamint az EU szomszédos országaihoz fűződő viszonyának szempontjából tölt be; sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vonja be a regionális és helyi önkormányzatokat és intézményeket az uniós stratégia kidolgozásába, hogy a végrehajtás során tartsa tiszteletben a tagállamok, illetve a helyi és regionális önkormányzatok jogköreit és belső hatáskörmegosztását, valamint hogy a már meglévő intézményekkel, jelentéstételi kötelezettségekkel és ellenőrzési folyamatokkal dolgozzon;

20.

a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint a regionális fejlesztésért felelős szervezeteket e stratégia nélkülözhetetlen partnereinek tartja, ugyanis jelentős mértékben hozzájárulnak az Európai Bizottság területi kohéziós és határokon átnyúló együttműködési koncepciójának sikeres kialakításához. Fontos szerep hárul ebben a gazdaság, a tudomány, a kultúra, a környezetvédelmi szervezetek, valamint a társadalmi szervezetek képviselőire;

21.

felhívja a figyelmet arra, hogy – mivel közel vannak a polgárokhoz, és jól ismerik ezek igényeit – a helyi és regionális önkormányzatok, regionális fejlesztési ügynökségek és szervezetek központi szerepet töltenek be az Európai Bizottság által bejelentett Duna-medencei uniós stratégia megtervezésében, végrehajtásában és továbbfejlesztésében;

22.

hangsúlyozza, hogy az államok, régiók, települések, illetve az itt élő polgárok sikeres európai integrációjának elemeként fontos a Duna-medence fejlesztése, és egyben támogatja az Európai Parlamentet, az Európai Tanácsot, valamint az Európai Bizottságot arra irányuló törekvéseikben, hogy elmélyítsék ezt az integrációt;

23.

támogatja, hogy a Délkelet-Európát célzó stabilitási paktumot regionális vonatkozású együttműködési hálózatra (Regionális Együttműködési Tanácsra (RCC)) cseréljék, amely a délkelet-európai együttműködési folyamat (SEECP) irányítása alatt működik. Ez a regionális vetület hasznos a Duna-medence sajátos igényeinek és követelményeinek szempontjából;

Stratégiai politikaterületek

24.

az alábbi politikaterületeket tartja a Duna-medencével foglalkozó uniós stratégia központi elemeinek: közlekedés, környezetvédelem és energiabiztonság, gazdaság, biztonság, oktatás és kultúra, munkaügy, egészségügy és szociális kérdések;

25.

utal a gazdasági teljesítőképesség nagy területi különbségeire a Duna-medencében, és úgy véli, hogy a térség további integrációjának és fenntartható gazdasági fejlődésének egyik feltétele, hogy a Duna-medencét mint olyat felvegyék az Európai Bizottság 2010-es munkáinak fő témái közé, és hogy a térségre egységes nagytérségként tekintsenek;

Közlekedés

26.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy – összhangban az EU fenntarthatósági stratégiájával – vegye figyelembe a Dunának mint olyan jövőképes, összeurópai szállítási és vízi útvonalnak a különleges szerepét, amely jelentős mértékben tehermentesíthet más európai közlekedési útvonalakat. Az infrastruktúra kiépítése – mind a vízi, mind pedig a szárazföldi infrastruktúrát ideértve – az egész régió számára segítséget jelent abban, hogy kihasználja összekötő szerepét nyugat és kelet, illetve észak és dél között – és mindenekelőtt, hogy javítsa saját versenyképességét;

27.

javasolja a TEN-T infrastrukturális projektek gyors megvalósítását, mivel ezek hosszú távon elősegítik a Duna-medence jobb összeköttetését a már meglévő európai közlekedési útvonalakkal, illetve a Duna menti államok egymás közötti jobb összeköttetését. Ennek kapcsán arra kéri az érintett helyi és regionális önkormányzatokat, hogy álljanak elő megoldási javaslatokkal a már hosszabb ideje fennálló problémákat és nehézségeket illetően, és a fenntartható fejlődés szellemében valósítsák is meg ezeket;

28.

hangsúlyozza, hogy a közlekedés és a környezetvédelem nem zárhatja ki egymást, hanem éppen ellenkezőleg: szorosan össze kell kapcsolódniuk. Kiemeli, hogy legfőbb célul a Duna-medence fenntartható fejlesztését kellene kitűzni, és hogy a Duna Bizottság, az International Commission for the Protection of the Danube River (ICPDR) és az International Sava River Basin Commission (ISRBC) által elfogadott „A Duna-medence belvízi hajózásáról és környezeti védelméről szóló közös nyilatkozat” alapelveit kellene alkalmazni;

Környezetvédelem és energiabiztonság

29.

utal arra, hogy a környezetvédelem, az éghajlatváltozás hatásai ellen folytatott közös küzdelem és az árvízvédelem terén elengedhetetlen a határokon átnyúló együttműködés;

30.

úgy véli, hogy az energiabiztonság kapcsán fontos szerepet játszanak a Duna-medencében fekvő államok, egyben hangsúlyozza magának a Dunának a szerepét, amely természetes, megújuló energiaforrásként értékes vízenergia-forrást jelent. Elsősorban ott kell ennek használatát támogatni, ahol összeegyeztethetők egymással a környezetvédelmi és a gazdasági szempontok;

31.

ennek kapcsán utal az olyan egyezményekre, mint az 1998-ban életbe lépett egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről (Egyezmény a Duna védelméről (5)), mely létrehozta a Duna védelmével foglalkozó nemzetközi bizottságot (International Commission for the Protection of the Danube River, ICPDR), valamint a Kárpátok védelméről és fenntartható fejlesztéséről szóló keretegyezmény (Egyezmény a Kárpátokról). Jó példa erre az együttműködésre az irányelveket tartalmazó „A Duna-medence belvízi hajózásáról és környezeti védelméről szóló közös nyilatkozat” (6);

32.

arra kéri a Duna-medencében fekvő tagállamokat, illetve a térség helyi és regionális önkormányzatait és regionális fejlesztésért felelős szervezeteit, hogy működjenek közre az Európai Bizottság által támogatott olyan környezetvédelmi programokban, mint például a (folyók és patakok helyreállításáról szóló) LIFE + program és az európai területi együttműködési programok, valamint a térség helyi önkormányzatainak közreműködésével megvalósuló helyi energiahálózati projekteket ösztönző „Intelligens energia – Európa” program;

33.

utal rá, hogy a vízügyi keretirányelv megvalósítását célzó intézkedéseknek a halállományok tartós megőrzését is elő kell segíteniük. A Duna-medence vizeiben igen sokféle hal él, az állományok számos endemikus halfajtát tartalmaznak, és ezért különösen nagy szükségük van a védelemre;

34.

kiemeli a közös, fenntartható idegenforgalmi koncepciók jelentőségét. A Duna-medence államai szorosabb együttműködést folytathatnak például az Espoo-i (7), az Aarhusi (8) és a Berni (9) Egyezmény végrehajtása során. A Duna menti kerékpárút példája egyértelművé teszi, hogy az ilyen jellegű együttműködés valamennyi részt vevő fél számára nyereséget jelent;

35.

A Duna-medence átfogó fejlesztése érdekében különösen a regionális és helyi önkormányzatok, valamint a regionális fejlesztésért felelős szervezetek közötti, erre a területre vonatkozó tapasztalatcserét tartja hasznosnak. Szaktudásuk és helyismeretük révén az önkormányzatok biztosítják a közös koncepciók ésszerű megvalósítását. A Duna-medence számos állama és régiója között létező, közös kormányközi megállapodások és együttműködések a célirányos együttműködések kialakításának lehetséges példái;

Gazdaság

36.

utal rá, hogy a Duna a térség további gazdasági fejlődése szempontjából fontos tényezőnek tekintendő. Gondolhatunk itt például a vízi és szárazföldi utak, valamint a kikötők és a térségben működő gazdasági központok összekötésére;

37.

felhívja a figyelmet a határokon átnyúló projektek jelentőségére. Az ilyen projektek segítik a határ menti régiók gazdasági elszigeteltségének megszüntetését, továbbá erősítik versenyképességüket és stabilitásukat;

38.

megállapítja, hogy a régiókra és a településekre központi szerep hárul a kis- és középvállalkozások közötti kapcsolatfelvétel támogatásában;

39.

központi jelentőséget tulajdonít összességében annak, hogy a nem kormányzati szervezetek, a gazdasági és társadalmi szereplők, valamint a helyi és regionális önkormányzatok határokon átnyúló és transznacionális projektjeit is fokozottan támogassák. Ezzel kapcsolatban ügyelni kell arra, hogy kihasználják a határokon átnyúló, transznacionális és régióközi területi együttműködési programok (3. célkitűzés), illetve az 1. és a 2. célkitűzéshez kapcsolódó programok közötti szinergiákat. Így a Duna-medencében fekvő nem uniós államokkal, régiókkal és településekkel jobban meg lehet ismertetni az Európai Uniót, mindenekelőtt pedig közvetíteni lehet a helyi lakosok felé az Európai Unió által képviselt demokrácia és jogállamiság értékeit. Úgy véli, hogy a technológiaátadás és a kutatás terén a Duna-medence fenntartható gazdasági fejlődése szempontjából kiemelt jelentősége van a meglévő lehetőségekre (emberi erőforrásra, infrastruktúrára) épülő megerősített együttműködésnek;

40.

felkéri a Duna-medence országainak illetékes nemzeti hatóságait, hogy tegyék meg a megfelelő lépéseket ahhoz, hogy a helyi és regionális önkormányzatok – az 1082/2006/EK rendelet által biztosított lehetőségnek megfelelően – részt vehessenek a jövőbeli európai területi együttműködési csoportosulásokban (EGTC);

Biztonság

41.

emlékeztet arra, hogy a dunai hajóforgalom igen erős, és a jövőben valószínűleg tovább erősödik, ezért hangsúlyozza a közlekedésbiztonság növelésére irányuló intézkedések jelentőségét;

42.

ebben az összefüggésben utal a dunai navigációt szabályozó Belgrádi Egyezményre (10);

43.

arra kéri a Duna menti államokat, hogy továbbra is közösen küzdjenek a határokon átnyúló bűnözés valamennyi típusa, de különösen a szervezett bűnözés, a kábítószer-csempészet, az illegális migráció és az emberkereskedelem ellen;

44.

kiemeli a környezeti biztonság fontosságát, mint a biztonsági kérdések egy fontos területét, különösen a határokon átnyúló környezeti szennyezés megelőzése és az árvízvédelem terén;

Oktatás és kultúra

45.

hangsúlyozza a regionális és helyi önkormányzatok szerepét a kultúrák közötti párbeszéd előmozdításában. Gyakran heterogén lakosságuk révén a városok és régiók különösen alkalmasak arra, hogy közvetlen tapasztalataikat hasznosítva támogassák a kultúrák és vallások közötti párbeszédet;

46.

utal rá, hogy Európa integrációjában hídszerepet játszik a regionális kulturális együttműködés azokkal a Duna menti államokban fekvő területekkel, amelyeket az emberek szülőföldjüknek, illetve otthonuknak tekintenek;

47.

utal olyan testvérvárosi kapcsolatok kiépítésének jelentőségére, mint amilyen például a DonauHanse® hálózat. Az ilyen kapcsolatok ugyanis fontos lépésnek tekintendők Európa jelmondatának – „Együtt a sokféleségben” – megvalósításában az Európai Unióban való közvetlen polgári szerepvállalás révén. A kölcsönös párbeszéd nemcsak a kultúrák közötti előítéletek megszüntetését segíti, hanem megteremti a gazdasági és társadalmi együttműködés és a fenntartható fejlődés keretét is, és ezzel előmozdítja a lisszaboni stratégia céljainak végrehajtását;

48.

utal rá, hogy olyan intézmények, mint az Európai Duna Akadémia, a budapesti Andrássy Gyula Egyetem vagy a Duna-térségi és Közép-európai Intézet (IDM) fontos szerepet tölthetnek be azáltal, hogy összefogják a meglévő potenciált és új célcsoportokat tárnak fel;

Foglalkoztatás, egészségügy és szociális kérdések

49.

a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (2010) és az önkéntesség európai éve (2011) kapcsán felhívja a figyelmet arra, hogy a Duna-medencében a gazdasági fejlődést mindenképpen társadalmi fejlődésnek kell kísérnie ahhoz, hogy a társadalmat tartósan meg lehessen győzni azokról az előnyökről, melyeket az Európai Unió valamennyi polgár számára jelent;

50.

köszönetét fejezi ki azoknak a szereplőnek, akik – a szociális és egészségügyi téren lendületesebb fejlődés érdekében – tapasztalatcserét folytatnak a Duna-medencében működő kormányzati és nem kormányzati szervezetekkel, és kéri őket, hogy ezt a támogatást minden szinten folytassák;

Egységes uniós támogatási terület

51.

megállapítja, hogy a globalizáció fényében és a lisszaboni stratégia céljainak végrehajtása érdekében egyre fontosabb feladatot jelent a verseny- és jövőképes régiók fejlesztése;

52.

utal rá, hogy a Duna-medence jelenleg, a 2007–2013-as támogatási időszakban két – egymást részben átfedő – transznacionális támogatási területre: a közép-európai uniós támogatási területre és a délkelet-európai uniós támogatási területre oszlik. Az egykor egységes közép- és délkelet-európai támogatási terület Balti-tenger és Égei-tenger (CADSES) közötti szétválasztása különösen a Duna-medencében a kívánttal tartósan ellentétes hatást gyakorolhat a területi, társadalmi és gazdasági kohézióra. A Duna-medence – főként Kelet- és Nyugat-Európa kohéziója szempontjából – különleges földrajzi és kultúrtörténeti jelentőséggel bír, ezért egyedülálló politikai-stratégiai dimenzió is jellemzi. Ezt egy, a terület geopolitikai jelentőségén alapuló önálló együttműködési térség keretében lehetne legjobban tekintetbe venni;

53.

megállapítja, hogy ezért a Duna-medencét – teljes gazdasági, társadalmi, ökológiai és kulturális potenciáljának kiaknázása érdekében – egy transznacionális európai támogatási területnek kellene tekinteni. Az egységes uniós támogatási terület a következőket eredményezné:

különösen a stratégiai politikaterületeken – infrastruktúra, vízi utak, árvízvédelem, energia és energiabiztonság, fenntartható gazdaság, környezetvédelem – hatékonyan ki lehet használni a szóban forgó térség lehetőségeit,

teljes mértékben és fenntartható módon ki lehet használni a közös gazdasági potenciált,

további előrelépést lehet tenni a nemzeti, regionális és helyi szintű együttműködés és összefogás felé vezető úton,

a Duna-medencét egész Európa közös kulturális, természeti és történelmi örökségének lehet tekinteni;

54.

kéri az európai intézményeket, hogy a Duna-medencét a legközelebbi támogatási időszakban egységes transznacionális uniós támogatási területként kezeljék. Az IPA és az ENPI rugalmas eszközök a tagjelölt és potenciális tagjelölt országok, valamint harmadik államok teljes mértékű integrációjára a támogatási terület egészében. Az említett támogatás továbbfejlesztése a Duna-medence koherens fejlődésének javára válik. Ajánlatos megvizsgálni, hogy az európai területi együttműködési programokra vonatkozó ERFA, IPA és ENPI támogatási eszközök terén nem lehet-e összefogni és végül egyetlen európai bizottsági szolgálathoz utalni az európai bizottsági hatásköröket.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


(1)  Danuta Hübner biztos Duna-medencével foglalkozó európai stratégiát szorgalmaz, IP/08/1461.

(2)  Lásd Victor Boştinaru és Daciana Octavia Sârbu írásos nyilatkozatát munkacsoport felállításáról a dunai stratégia kidolgozásához és végrehajtásához; PE422.681v01-00; benyújtás ideje: 2009. március 23.

(3)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: „A Bizottság 2009-re szóló jogalkotási és munkaprogramja – Cselekedjünk egy jobb Európáért”, COM(2008) 712 végleges.

(4)  A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, a Régiók Bizottságának és az Európai Központi Banknak: „A kibővített EU öt éve – Gazdasági eredmények és kihívások”, COM(2009) 79 végleges.

(5)  Egyezmény a Duna védelmére és fenntartható használatára irányuló együttműködésről, melyet 1994. június 29-én Szófiában kötöttek.

(6)  http://www.icpdr.org/icpdr-pages/navigation_and_ecology_process.htm.

(7)  Egyezmény az országhatáron átterjedő környezeti hatások vizsgálatáról, melyet 1991. február 25-én Espooban kötöttek.

(8)  Egyezmény a környezeti ügyekben az információhoz való hozzáférésről, a nyilvánosságnak a döntéshozatalban történő részvételéről és az igazságszolgáltatáshoz való jog biztosításáról, melyet 1998. június 25-én Aarhusban kötöttek.

(9)  Egyezmény az európai vadvilágról és a természetes élőhelyekről, melyet 1979. szeptember 19-én Bernben kötöttek.

(10)  Egyezmény a dunai hajózás szabályozásáról, melyet 1948. augusztus 18-án Belgrádban kötöttek.


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/7


A Régiók Bizottsága saját kezdeményezésű véleménye – A helyi és regionális önkormányzatoknak a nők elleni erőszak megelőzésére és az áldozatokkal való fokozott törődésre irányuló kiemelt intézkedései

(2010/C 79/02)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

1.

megjegyzi, hogy a nők elleni erőszak az alapvető emberi jogok és szabadságok súlyos megsértése, és akadályozza a nemek közötti esélyegyenlőség megvalósítását;

2.

emlékeztet arra, hogy az Európai Unió egyik alappillérét képező gazdasági és társadalmi kohézió nem valósítható meg mindaddig, amíg a népesség fele, csak azért, mert nő, személyes és szakmai fejlődése során akadályokkal kénytelen megküzdeni, és testi-lelki épsége is veszélybe kerül;

3.

jelzi, hogy általános problémával állunk szemben. Ez a társadalmi métely a keleti és a nyugati kultúrákban egyaránt mindenhol jelen van. Az 1995 szeptemberében Pekingben tartott nőügyi világkonferencián kijelentették, hogy a nők elleni erőszak a világ legrejtettebben és leggyakrabban elkövetett bűncselekménye: „a nők elleni erőszak a nők és a férfiak közötti, hagyományosan egyenlőtlen és a férfiak dominanciájához, a nők elleni diszkriminációhoz és szabad fejlődésük akadályozásához vezető erőviszonyok megnyilvánulása. […] A nők elleni erőszak azokban a kulturális mintákban gyökerezik, amelyek fenntartják a családban, a munkahelyen, a helyi közösségben és a társadalomban a nőkre kiosztott alárendelt szerepet”;

4.

elismeri, hogy a nők közéleti szerepének a múlt században bekövetkezett fokozatos növekedése az egész társadalom előnyére vált, mivel a nők hozzájárulásai révén a kultúra, a felsőoktatás, a politika, a tudomány, a gazdaság stb. területe mind gazdagodott;

5.

támogatja a nők szabadságának és teljes körű fejlődésének előmozdítását célzó erőfeszítéseket, és elítéli a nőket fenyegető és korlátozó ideológiákat és gyakorlatokat. A nők elleni erőszak sérti a demokratikus társadalmak legfontosabb alapelveit;

6.

megállapítja, hogy a nők elleni erőszak az iskolázottságtól és a kulturális háttértől függetlenül valamennyi társadalmi rétegnél, az Európai Unió minden tagállamában megfigyelhető;

7.

felhívja a figyelmet az erőszaknak ezt a formáját elszenvedő nők és fiatalkorúak jogainak és szabadságainak ilyen jellegű, elfogadhatatlan megsértésére;

8.

megjegyzi, hogy mind a nők elleni erőszak felszámolására irányuló megelőző munka, mind pedig az erőszak elleni küzdelem és a megfelelő megoldások felmutatása elsőrendű célkitűzés a testi és morális integritás megőrzéséhez és a nemek közötti egyenlőség biztosításához, továbbá a települések és a régiók jobb gazdasági és társadalmi fejlődéséhez;

9.

szükségesnek tartja a nemek közti egyenlőség tekintetében a helyzet felmérését, mivel ez képezi a polgárok igényeihez igazodó szociálpolitika keretén belül meghozott hatékony intézkedések alapját;

10.

kijelenti, hogy a nők elleni erőszak a nők és a férfiak közötti egyenlőtlenséget fenntartó társadalmi struktúrákban gyökerezik, és hogy felszámolásához előtérbe kell helyezni a nemek közti valódi egyenlőség megvalósulását célzó politikákat. Az egyenlő bánásmód azt jelenti, hogy a nőknek és a férfiaknak egyforma lehetőségeik vannak környezetük és életük kialakítására, illetve hogy az élet minden területén egyenlő jogaik, esélyeik és kötelezettségeik vannak;

Helyi és regionális autonómia és szubszidiaritás

11.

megállapítja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok vannak a legközelebb a polgárokhoz, és ők azok, akik képesek az értékek mindennapi életbe való átültetésére, illetve a gazdaság-, az oktatás- és a szociálpolitikáknak a mindennapi életben való alkalmazására. A „Nemek közötti egyenlőség a helyi életben európai chartája”, amelyet a nemek közötti egyenlőség 5. cselekvési programjának keretében dolgozott ki az Európai Települések és Régiók Tanácsa, elismeri, hogy a nemek közötti esélyegyenlőséggel foglalkozó politikák a helyi és regionális szinten valósíthatók meg a leghatékonyabban;

12.

megjegyzi, hogy a chartát aláíró helyi önkormányzatok a 22. cikkben elismerik, hogy a nemi alapú erőszak az alapvető emberi jogok sárba tiprását jelenti, és kötelezettséget vállalnak, hogy különféle politikákkal és intézkedésekkel fellépnek ellene;

13.

kijelenti, hogy az uniós intézmények elismerik, hogy a különféle intézkedések sikere attól függ, hogy milyen mértékben képesek felhasználni a helyi és regionális önkormányzatoknál már rendelkezésre álló gyakorlatokat és erőforrásokat. Ezért ezek – a polgárokhoz a legközelebb álló – szervek a legalkalmasabbak arra, hogy megfogalmazzák a polgárok véleményét és aggodalmait, hatékony megoldásokat keressenek, és hogy támogassák az európai politikákat;

14.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra komoly felelősség hárul e kérdésekkel kapcsolatban, emellett pedig nagy tapasztalattal, bevált gyakorlatokkal és mind az áldozatokkal, mind az elkövetőkkel kapcsolatos programokkal is rendelkeznek;

15.

hangsúlyozza az uniós intézmények fellépésének fontosságát, elismerve ugyanakkor a szubszidiaritás elvének, valamint a helyi és regionális önkormányzatok e téren betöltött szerepének jelentőségét, és támogatva intézkedéseik fejlesztését és összehangolását;

Előrelépés a szabályozás terén

16.

hangsúlyozza, hogy számos nemzetközi nyilatkozat és nemzeti jogszabály tükrözi az annak tudatosítására irányuló, egyre növekvő igyekezetet, hogy a nők elleni erőszak az emberi jogok megsértésének számít;

17.

figyelemre méltónak tartja a nők elleni erőszak felszámolását célzó szabályozás terén a tagállamokban, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknál végbement előrelépést, és felhívja a figyelmet a tapasztalatcsere ösztönzésének fontosságára a szabályozás, illetve annak végrehajtása témájában. Rávilágítanak a kérdés jelentőségére és annak fontosságára, hogy meglegyenek az ahhoz szükséges jogalkotási intézkedések, hogy a megelőzés, valamint az áldozatokkal való mindenre kiterjedő törődés révén fel lehessen számolni az erőszakot;

18.

megjegyzi, hogy a közösségi jog egyik alapelve a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség megvalósítása, amint azt az 1997-es Amszterdami Szerződés (a 2. és 3. cikkben) szövege is tükrözi, amikor kimondja, hogy az Európai Unió küldetése a férfiak és a nők közötti egyenlőség előmozdítása, az összes politikában és programban érvényesítve ezt az elvet;

A nők elleni erőszak fogalma

19.

elismeri, hogy a „nők elleni erőszak” fogalmára többféle meghatározás létezik, a legszélesebb körű elfogadottságnak azonban a nőkkel szembeni erőszak felszámolásáról szóló, az ENSZ Közgyűlése által 1993. december 20-án a 48/104. sz. határozattal elfogadott nyilatkozat fogalommeghatározása örvend, amely az 1. cikkben a következőképpen szól: az e nemhez tartozás alapján elkövetett minden erőszakos cselekmény, amely testi, szexuális vagy lelki sérülést vagy szenvedést eredményez, illetve eredményezhet a nők számára, ideértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszerítést és a szabadságtól való önkényes megfosztást, a köz- és a magánéletben egyaránt. Az itt előterjesztett véleménytervezet ezt a fogalommeghatározást veszi alapul;

A Régiók Bizottsága észrevételei

20.

úgy véli, hogy a nemi alapú erőszak felszámolása az Európai Unió nemek közötti egyenlőséget célzó fellépésének egyik kiemelt területe, amint az a Régiók Bizottsága 2006. december 6-án elfogadott, A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (20062010) tárgyban írt véleményében is szerepel;

21.

megállapítja, hogy számos állam felismerte ennek a társadalmi problémának a súlyát és azt, hogy integrált megoldásokra van szükség. Az Európa Tanács 2006. november 27-én elindította a nők elleni erőszak leküzdését célzó kampányt. A kezdeményezés három – kormányközi, parlamentáris, valamint helyi és regionális – síkon zajlik, elismerve ezzel a polgárokhoz legközelebb álló kormányzati szervek részvételének fontosságát;

22.

megállapítja, hogy a problémakörről rendelkezésre álló információk alapján korántsem kapunk teljes képet a témáról. Ez nyilvánvaló hátrányt jelent a nők számára a teljes körű társadalmi részvétel tekintetében;

23.

támogatja a nőkkel szembeni erőszak elleni, megelőző és társadalmi tudatosító intézkedések által folyó küzdelmet, és állást foglal a megfelelő szolgáltatások és gyakorlatok alkalmazása mellett a migránsok (főként a nők és a gyermekek) hamis migrációs ajánlatokról, illetve kizsákmányolásról való tájékoztatása, valamint az áldozatokkal való törődésre és védelmükre irányuló intézkedések érdekében;

24.

úgy véli, hogy ennek az összetett jelenségnek a teljes körű megértéséhez a nőkkel szembeni erőszakot és annak össze megnyilvánulási formáját több nézőpontból is meg kell vizsgálni:

Egyrészt a tisztán jogi álláspont szerint a nemi alapú erőszak aláássa a demokratikus értékeket és az áldozatok alapvető jogait.

Másrészt figyelembe kell venni az egészségügyi szempontokat is, mivel ez a fajta erőszak súlyos következményekkel jár az áldozatául eső nők egészségére nézve. (Az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlése által 2002. szeptember 27-én elfogadott, a nők ellen elkövetett, családon belüli erőszakról szóló 1582. sz. ajánlás kimondja, hogy a 16 és 44 év közötti nők esetében a családon belüli erőszakot tartják a fő halál- és munkaképtelenségi oknak. Ez a fajta erőszak ebben a korcsoportban több nő halálát okozza, mint a rákbetegség, a közúti balesetek vagy a háború).

Szociális szempontból garantálni kell a nők számára a szociális szolgáltatásokhoz – pl. munkahelyhez, anyagi támogatáshoz, illetve lakáshoz – való hozzáférést.

Emellett figyelembe kell venni a nevelés szempontját mind az iskolai oktatás keretében az értékek átadását, mind pedig az összes szocializációs tényezőt – családot, médiát – illetően.

25.

támogatja a helyi és regionális önkormányzatok által a nők elleni erőszak felszámolása érdekében megkezdett kezdeményezéseket és projekteket, valamint a bevált gyakorlatok cseréjét;

26.

elismeri, hogy az erőszak elleni fellépés elengedhetetlen feltétele annak, hogy az Európai Unióban megteremthessük a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés térségét, az erőszak következményei és a felszámolásához szükséges intézkedések azonban komoly gazdasági és társadalmi kihívást jelentenek;

27.

úgy véli, hogy a szexuális célú emberkereskedelem és a kizsákmányolás minden más formája sérti az egyének alapvető jogait. Az emberkereskedelem az egyének emberi méltóságának, valamint életükről és testükről való saját döntési joguknak a komoly megsértése. A szexuális célú emberkereskedelem elsősorban fiatal nőket és lányokat érint. A rabszolgaság egy modern formája ez, amely aláássa a közös európai értékeket és az alapvető emberi jogokat, és emiatt súlyos akadályt jelent a társadalmi és a nemek közötti egyenlőség terén;

A nők elleni erőszak gazdasági következményei

28.

felhívja a figyelmet a nőkkel szembeni erőszak miatt a tagállamokbeli helyi és regionális önkormányzatokra háruló közvetlen és közvetett gazdasági költségekre. Az áldozatok életére gyakorolt különféle hatások azok szakmai pályafutására, valamint testi, lelki és társadalmi egészségére is rányomják bélyegüket. Ezenkívül a nők elleni erőszaknak tanújává váló más családtagok – különösen a gyermekek – egészségére és jólétére is kihatnak, a hosszú távú egészségi problémák kezelésének költségei pedig gyakran a helyi és regionális önkormányzatokra hárulnak. Ezekhez a közvetett költségekhez, amelyek áruk és szolgáltatások formájában, valamint az áldozatok jóléte kapcsán merülnek fel, hozzá kell adni az e helyzet következtében felhasznált célzott vagy általános forrásokból fedezett közvetlen költségeket. A számítások eredményei igazolják a megelőzési programok szükségességét, amelyek költsége az erőszak társadalmi „költségéhez” viszonyítva igen alacsony;

29.

hangsúlyozza, hogy a társadalom egészét érintő következményeket tekintve a kérdés mindenképpen kiemelt fontosságú társadalmi problémaként kezelendő, mivel nemcsak egyéneket, családokat és a társadalmat érinti, hanem a nemzetek gazdasági fejlődését is akadályozza;

30.

aggodalmát fejezi ki a Carol Hagemann-White által az Európa Tanács részére készített, az ET-tagállamok által a nők elleni erőszak megfékezése érdekében elfogadott intézkedésekről szóló 2006-os tanulmányban szereplő adatokkal kapcsolatban. A tanulmányból kiderül, hogy a 16 éven felüli európai nők 12–15 %-a élete során legalább egyszer bántalmazásnak volt kitéve párkapcsolatában, olykor akár a kapcsolat felbomlása után;

31.

támogatja az Unión belül 1997-ben elindított, a nőkkel szemben elkövetett erőszak felszámolását célzó Daphne kezdeményezéseket. A 2007–2013-as időszakra elfogadták a Daphne III programot, melynek célja egyrészt olyan programok kidolgozásának támogatása, amelyek az erőszak minden formájával szemben védelmet nyújtanak a gyermekeknek, a fiataloknak és a nőknek, másrészt pedig magas szintű egészségvédelem és társadalmi kohézió megvalósítása. A program számára 116,85 millió eurót különítettek el. Ez a program továbbá a multidiszciplináris hálózatok tevékenységét is elősegíti, és a finanszírozott projektek előrehaladtával megismerhetők az illetékes szervek fellépésének szükséges elemei és feltételei;

A Régiók Bizottsága ajánlásai

32.

arra kéri a tagállamokbeli helyi és regionális önkormányzatokat, hogy kövessék az Egészségügyi Világszervezet ajánlását, amely felhívja a figyelmet arra, hogy támogatni kell a nők elleni erőszak okainak, következményeinek és költségeinek, valamint a hatékony megelőző intézkedéseknek a feltárását célzó kutatásokat, hogy ezek az adatok a fellépés és a megelőzés alapjául szolgálhassanak, és segítségükkel jobb képet kapjunk a meghozott intézkedések hatékonyságáról;

33.

megismétli, hogy a helyzet jobb megismeréséhez, valamint az egyenlőbb, illetve jobb gazdasági, szociális és jóléti mutatókkal bíró társadalom megvalósítását célzó különféle stratégiák és gazdasági/szociális intézkedések kiigazításához olyan tanulmányokra van szükség, amelyek adatokkal szolgálnak nemek, kor, szociális helyzet és egyéb nemi mutatók szerinti bontásban;

34.

kéri egy rendszer és a legjobb gyakorlatok kidolgozását, amelyek segítségével a helyi és regionális önkormányzatok egységes és összehasonlítható statisztikákat gyűjthetnek az erőszak, valamint nők és a férfiak közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikák tekintetében, a problémával kapcsolatos tudatosság növelése és annak érdekében, hogy mind a politikai és gazdasági, mind az ezzel a problémával összefüggő egyéb döntések meghozatala tekintetében hatékony intézkedéseket lehessen javasolni;

35.

kéri, hogy végezzenek egy európai szintű tanulmányt, amely képet adna arról, hogy a nők elleni erőszak milyen mértékű az egyes régiókban. Ezáltal megismerhető volna a probléma mértéke, és új javaslatokat lehetne tenni annak felszámolására. A tanulmányokat olyan egységes kritériumoknak megfelelően kell elvégezni, amelyek egyértelmű fogalommeghatározást tesznek lehetővé, és lefektetik a fellépés elveit és szabályait;

36.

hangsúlyozza, hogy több figyelmet kell fordítani az oktatásra, amely a család mellett a gyermekek szocializációjának legfontosabb tényezője. Nagyon fontos, hogy érvényesíteni kell a férfiak és a nők közötti esélyegyenlőség elvét, és az oktatás minden szintjén és területén képzési, megelőzési és tudatosságnövelő stratégiákat kell életbe léptetni a nők elleni erőszak tekintetében;

37.

azt javasolja, hogy az egész lakosságot célzó tudatosságnövelő kampányokat kellene folytatni, hogy a nemi alapú erőszakot többé ne magánügyként kezeljék, és az ellene való küzdelemben mindenki részt vegyen;

38.

az egész népesség mozgósítása érdekében olyan fellépéseket sürget, amelyek elítélik a nők méltósága elleni, agresszív és diszkriminatív magatartásformákat, és amelyek célzott mondanivalóval fordulnak az egyes célcsoportokhoz (fiatalok, áldozatul esett nők, erőszakoskodó férfiak, fiatalkorúak, valamint a kérdésben közvetlenül nem érintett férfiak és nők). Ugyanakkor biztosítani kell az erőszakot elkövetőkre kiszabott szankciók végrehajtását;

39.

hangsúlyozza, hogy a társadalomból ki kell szorítani a férfiasságról és a nőiességről alkotott, a gazdasági, társadalmi és politikai hatalmi egyenlőtlenséget feltételező felfogásokat, amelyek a reklámok, a média és a tananyagok útján terjednek, és új, igazságosabb és egyenlőbb alternatív értelmezési formákat kell javasolni;

40.

megerősíti, hogy azok a tagállamok, ahol folyik ilyen képzés, kedvező eredményeket értek el az oktatás, a jog, az egészségügy, a lélektan és a szociális szolgáltatások, valamint a biztonsági erők területén dolgozó szakemberek képzése terén. Ezek célja az, hogy idejében fel lehessen tárni a nemi alapú erőszakkal kapcsolatos eseteket, és szakszerűbb támogatást tudjanak nyújtani;

41.

sürgeti, hogy minden egyes önkormányzat szavatolja az erőszak áldozatául eső nők biztonságát megfelelő intézkedések, például az olyan személyi-rendvédelmi és technológiai erőforrások bővítése révén, amelyek garantálják ezeknek a nőknek a fizikai és személyes integritását;

42.

támogatja a nők elleni erőszak felszámolásáért küzdő NGO-k által különböző szinteken végzett jelentős munkát és az ezekkel a civil szervezetekkel való aktív együttműködést – többek között megfelelő logisztikai és pénzügyi segítségnyújtás formájában;

43.

azt javasolja a helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy fogadjanak el olyan intézkedéseket, amelyek garantálják az áldozatokkal való átfogó törődést, a speciális erőforrásokhoz való hozzáférést mind az érintett nők, mind az általuk eltartott személyek számára, lehetőség szerint azonnal ideiglenes szállást biztosítva nekik. Ezenkívül életkoruk és a szülőktől való függőségi viszonyuk alapján különösen veszélyeztetett, és ezért szintén a nemi alapú erőszak áldozatainak tekintendő kiskorúak védelmét szolgáló intézkedési programok beindítását is javasolja;

44.

arra ösztönzi a helyi és regionális szintű döntéshozókat, hogy tervezési és közigazgatási tevékenységeik során vegyék figyelembe a nők biztonságát és az ellenük közterületen elkövetett erőszakos cselekmények megelőzésének lehetőségeit, különös tekintettel az olyan szükséges intézkedésekre, mint a közvilágítás, a tömegközlekedési és taxiszolgáltatások megszervezése, a parkolók, valamint a lakó- és középületek tervezése és kialakítása;

45.

sürgeti a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy támogassák a jogszabályok elfogadásáért felelős intézményeket abban, hogy hozzanak nemi szempontokat alapul vevő, a nők és a férfiak közötti egyenlőséget célzó jogszabályokat, a nemi alapú erőszakot globális és átfogó módon kezelve és a diszkrimináció és az egyenlőség témakörén belül tárgyalva, a nők elleni erőszak kérdését olyan strukturális és politikai problémaként közelítve meg, amely az összes hatóság és a polgárok részéről is szilárd elkötelezettséget kíván;

46.

emlékeztet arra, hogy az uniós helyi és regionális önkormányzatok valamennyi területen kötelesek garantálni a nők és a férfiak közötti egyenlő bánásmódot: gazdaság, oktatás, politika, munkaerőpiac – ahogyan azt a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő bánásmód elvének a foglalkoztatás és munkavégzés területén történő megvalósításáról szóló 2006/54/EK irányelv, továbbá a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló 2004/113/EK irányelv is kimondja. Csakis ott érhető el magasabb szintű igazságosság és jobb gazdasági és társadalmi fejlődés, ahol maximálisan tiszteletben tartják a nők és a férfiak közti esélyegyenlőséget;

47.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok között ösztönözni kell a tudatosító kampányokkal, a megelőző intézkedésekkel, a szakemberek képzésével és az erőszak áldozatául eső nőkkel való törődéssel kapcsolatos bevált gyakorlatok cseréjét;

48.

azt ajánlja, hogy – amennyiben még nem léteznek ilyenek – hozzanak létre olyan speciális egységeket a témával foglalkozó biztonsági, egészségügyi, jogi és szociális szerveken belül, amelyek a nőkkel szembeni erőszak esetén szakszerű ellátást nyújtva tudnak intézkedni. Ezenkívül meg kellene vizsgálni annak módozatait, hogy segélyhívó szolgáltatásokat, például anonim, ingyenes telefonos segélyszolgálatokat alakítsanak ki, illetve kihasználják az IKT által nyújtott új lehetőségeket az erőszakos cselekmények áldozatai és/vagy az erőszakos helyzetekkel szembesülő vagy azoknak kitett személyek számára nyújtott online tanácsadás és panasztételi eljárások során. Ezeknek a szolgáltatásoknak meg kellene könnyíteniük a megfelelő orvosi és igazságügyi orvostani vizsgálatokhoz és kezeléshez, valamit a poszttraumatikus pszichológiai és szociális támogatáshoz és jogi segítségnyújtáshoz való hozzájutást is;

49.

javasolja, hogy általánosan be kell vezetni olyan speciális, minőségi programokat, melyek célja az agresszív viselkedés megváltoztatása, az erőforrások optimális felhasználása érdekében elősegítve a már meglévő tapasztalatok cseréjét;

50.

arra kéri az uniós intézményeket és a tagállamokbeli helyi és regionális önkormányzatok vezetését, hogy indítsanak be olyan speciális, minőségi programokat, amelyek célja, hogy a szükséges gondoskodást nyújtsák mind a nemi alapú erőszakot elszenvedő vagy elszenvedett nők, mind az általuk eltartott személyek számára;

51.

arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy a „nők elleni erőszak” fogalmára az ENSZ Közgyűlése által 1993. december 20-án elfogadott 48/104. sz. határozat fogalommeghatározását alkalmazzák;

52.

ajánlja a különösen veszélyeztetett nőkre irányuló speciális intézkedések alkalmazását, ilyenek a fogyatékkal élő és a bevándorló nők, azok a nők, akik alacsonyabb szociális védelmi szintet biztosító környezetben, például vidéken vagy elhanyagolt városrészben élnek, valamint a halmozott szociális problémák miatt különleges segítségre szoruló, például a mentális egészségi problémákkal küszködő és a kábítószerfüggő nők;

53.

energikus erőfeszítéseket tart szükségesnek a szexuális célú kizsákmányolást, a kizsákmányoló munkaviszonyt (házimunka, étkeztetés, gyermek-, idős- vagy beteggondozás), az üzletszerű házassági piacot és a szervkereskedelmet célzó emberkereskedelem és egyéb kizsákmányolási formák, valamint a női genitális csonkítás és a kényszerházasság gyakorlata elleni küzdelemhez. Arra is szükség van, hogy fejlesszük és értékeljük az erőszak említett formáinak megakadályozására és felszámolására szolgáló, nemzeti és nemzetközi szinten létező módszereket és modelleket. A véleményformáló és a polgárok tudatosítását célzó általános intézkedések döntő jelentőségűek a probléma megoldása szempontjából;

54.

a női nemi szervek megcsonkítása tekintetében a tudatosításra, a megelőzésre és az áldozatokkal való törődésre irányuló intézkedések meghozatalát ajánlja;

55.

javasolja, hogy a lehető legtöbb helyi és regionális önkormányzat működtessen az erőszak áldozatává vált, illetve az erőszak veszélyének kitett nők társadalmi-foglalkoztatási integrációjára irányuló programokat, ösztönözve az ilyen nők foglalkoztatását vagy önálló vállalkozóvá válását, és képzési és foglalkoztatási tervek révén elősegítve szakmai előmenetelüket, hogy garantálható legyen anyagi függetlenségük és autonómiájuk;

56.

arra kéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy az erőszak áldozatai átfogó ellátásának, figyelemmel kísérésének és támogatásának javítása, valamint a nők elleni, családon belüli erőszakkal vádolt egyének elleni büntetőeljárás lefolytatásának egyszerűbbé tétele érdekében különböző területeken hozzanak létre intézményközi együttműködési és koordinációs mechanizmusokat;

57.

felhívja a nők elleni erőszakkal foglalkozó összes intézményt (rendőrség, orvosi és szociális ellátóegységek), hogy alakítsanak ki összehangolt, közép- és hosszú távú cselekvési terveket az erőszak elleni küzdelem és az áldozatok védelmének biztosítása érdekében. A média hasznos eszköz lehet az ilyen összehangolt cselekvési tervekről szóló tájékoztatásban, és használni is kell azt a problémával kapcsolatos figyelemfelkeltés érdekében;

58.

sürgeti valamennyi szinten a médiát, hogy vegyen részt a tudatosításban, hogy ezzel is segítse a megelőző munkát, illetve mindent megtegyen a nemi alapú erőszak felszámolása érdekében, és támogassa az olyan mechanizmusokat, amelyek biztosítják a nők elleni erőszakkal kapcsolatos információk megfelelő terjesztését;

59.

a nők elleni erőszak európai szintű megfigyelőközpontjának létrehozását ajánlja, amely az 1922/2006/EK rendelet által létrehozott Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézete keretein belül működne, és feladata az volna, hogy aktív hálózatépítő tevékenység révén előmozdítsa és koordinálja az ezzel a kérdéssel kapcsolatban elfogadott intézkedéseket;

60.

az összes uniós intézmény támogatásával a Régiók Bizottsága a helyi és regionális önkormányzatok szintjén elő kíván mozdítani egy olyan közösségi politikát, melynek alapja a szabadság és a nők teljes körű állampolgári szerepvállalásának tiszteletben tartása. Ezek a fellépések az oktatási és a szociális terület olyan hatékony eljárásai révén valósulnak meg, amelyek középpontjában az erőszak megelőzése, valamint az áldozatokkal való fokozott törődés áll, különféle szakemberek képzése, valamint szociális segítségnyújtási és védelmi hálózat kiépítése révén, nagyobb személyes biztonságot garantálva.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/13


A Régiók Bizottsága véleménye – Fehér könyv – Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás: egy európai fellépési keret felé

(2010/C 79/03)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A Régiók Bizottsága

1.

üdvözli az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásról szóló fehér könyvet és az ahhoz tartozó mellékleteket, mivel jó és átgondolt kezdeményezésről van szó; ezenkívül megállapítja, hogy konszenzus bontakozott ki a tudományos életben – ideértve az éghajlatváltozással foglalkozó kormányközi munkacsoportot is – azzal kapcsolatban, hogy az éghajlatváltozás folyamatban van és egyre gyorsul, és ennek főként az üvegházhatást okozó gázok emberi tevékenységekből származó kibocsátásának folyamatos növekedése az oka. Ennélfogva fontos annak megszervezése, hogy valamennyi érintett szereplő átfogó és fenntartható módon lépjen fel az éghajlatvédelem érdekében, a megelőzés, a hatásmérséklés és az alkalmazkodás ötvözése révén;

2.

támogatja az Európai Bizottság átfogó megközelítését, mely magában foglalja a különböző ágazati követelményeket, és felismeri annak szükségességét, hogy az adaptáció horizontálisan beépüljön a kulcsfontosságú uniós politikai területekbe;

3.

kiemeli, hogy a különböző földrajzi régiók az EU-ban különbözőképpen érintettek. Egy európai cselekvési keretnek számításba kell vennie ezt a tényt. Ez a lehetséges intézkedések lehető legnagyobb rugalmasságát, valamint a szubszidiaritás elvének szigorú végrehajtását feltételezi. Csak ezáltal lehet a gazdasági, környezeti és társadalmi hatások csökkentése érdekében megfelelően figyelembe venni a regionális különbségeket;

4.

felhívja a figyelmet arra, hogy az éghajlatváltozás nem tesz különbséget földrajzi, szervezeti és közigazgatási határok között, ezért sürgeti, hogy alkalmazzanak közös horizontális megközelítést azoknál a helyi, regionális és nemzeti szerveknél, amelyek területén hasonló földrajzi jellegű térségek, például álló- vagy folyóvizek, folyótorkolatok árterületei, tengerpartok vagy folyók, szigetek vagy legkülső régiók találhatók. Vertikális szempontból azonban az alkalmazkodást elősegítő törekvések alulról felfelé építkező fellépést igényelnek, és javasolja, hogy az adaptív jellegű intézkedések terén közös fellépéseket hajtson végre valamennyi érintett kormányzati szint, körvonalazva különböző fellépésüket, pénzügyi felelősségüket és időkeretüket a javasolt célok elérésére, valamint biztosítva az integrált választ és a közös felelősséget az eredmény érdekében;

5.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell azt, hogy a különböző intézkedések ne váltsanak ki ellentétes hatást vagy ne ismétlődjenek más hatósági szinteken. A helyi és regionális önkormányzatok időben történő bevonása biztosíthatja, hogy a javaslatok kiegészítsék egymást, mivel a települések, városok és régiók információkkal szolgálhatnak azokról a tapasztalatokról és megoldásokról, melyek már kialakultak szubnacionális szinten;

6.

kiemeli, hogy egy ambiciózus és hatékony éghajlat-politika megelőzheti a társadalmi egyenlőtlenségeknek az éghajlatváltozásból következő eszkalálódását. A cél egy zöld „New Deal” beindítása olyan intézkedések bevezetése révén, melyek például ösztönzik a kutatást az éghajlatbarát energiaforrások terén, megerősítik a foglalkoztatást az ökológiai ágazatokban és segítik az érintett ágazatok dolgozóit a rugalmas képességek kialakításában. A megfelelő képzettség és a rugalmas képességek hiánya nagymértékben akadályozza mind a helyi és regionális önkormányzatok, mind pedig a magánszektor alkalmazkodását. A tervezési és kivitelezési iparágban, valamint a helyi önkormányzatok tervezés- és építésirányítási osztályain jelentős hosszú távú befektetésre és képzésre van szükség ezeknek a szakképességeknek a kifejlesztéséhez és a munkába való beépítéséhez. A zöld „New Deal” emellett segíthet az éghajlatváltozással összefüggő nem kívánt migráció megelőzésében is. Az éghajlatváltozás kihívása így olyan lehetőséggé lenne alakítható, mely biztosítja a fenntartható zöld gazdaság növekedését, a pénzügyi válság leküzdését segítő orvosságként, ezért fontos, hogy az Unió 2010 utáni növekedési és foglalkoztatási stratégiájának jövőbeli prioritásaihoz is kapcsolódjon;

Az éghajlatváltozás hatása az ágazati politikákra

7.

újra hangoztatja, hogy kombinált politikai eszközökre van szükség, ideértve a helyi stratégiai tervezést is. Az éghajlatváltozás okozta hatások tekintetbe vételének biztosítása érdekében kiemelten fontos az éghajlatváltozással kapcsolatos szempontok közvetlen beépítése a helyi tervezési eszközökbe;

8.

egyetért azzal, hogy az élet különböző területeit, különösen pedig az infrastruktúrákat (épületeket, közlekedést, távolsági és helyközi közlekedésre szolgáló utakat, energiát, csatornázást, árvízvédelmet és vízellátást), valamint az ökológiai rendszert, a mezőgazdaságot és az erdőgazdálkodást különösen érinti az éghajlatváltozás, ezért e területeken ágazatspecifikus és több ágazatra kiterjedő eszközökre is szükség van. Fontos, hogy az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos intézkedéseknél több ágazatot átfogó politikai szemléletet kövessenek, amely azonban nem teszi semmissé az egyes politikák eredeti céljait;

9.

támogatja azt az álláspontot, hogy az éghajlatváltozás emberi egészségre gyakorolt hatásának nyomon követését lehetővé tévő irányvonalak és mechanizmusok kialakítása javíthatja azokat az eszközöket, amelyek például az éghajlatváltozással kapcsolatos, a polgárokat különbözőképpen érintő, határokon átnyúló megbetegedések kezelésére vonatkoznak;

10.

hangsúlyozza, hogy az integrált megközelítés, amely az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó megalapozott megoldások véghezvitelének biztosításához szükséges, állami ellenőrzést tesz szükségessé a különböző területeken belül választott megoldási modelleket illetően. Ez kiegészül a természeti és gazdasági szinergiahatásokkal és az egyes területek közötti kedvező mellékhatásokkal;

11.

támogatja azt a nézetet, hogy az éghajlatváltozásnak közvetlen hatása lesz a mezőgazdasági és az erdőgazdálkodási ágazatra, valamint általában a vidéki térségre, és hangsúlyozza, hogy a vidéki, termelést folytató gazdaságokban, valamint erdőgazdálkodási üzemekben bevezetett alkalmazkodási intézkedéseknek növekvő szerepük lesz. A mielőbbi, az ágazatot érő hatások csökkentését minimalizáló alkalmazkodáshoz olyan éghajlati és mezőgazdasági kutatások szükségesek, melyek figyelembe veszik a mezőgazdaság jellegzetességeit valamennyi régióban. Az éghajlatvédelmi és az alkalmazkodási intézkedések gyakran hozamcsökkenéssel, illetve a terhek növekedésével járnak együtt. Az egyes intézkedésekkel kapcsolatban ezért az azokkal járó költség és haszon értékelésére van szükség. Ezenkívül az éghajlatvédelmi és az alkalmazkodási intézkedésekkel kapcsolatos költségeknek ésszerűeknek kell lenniük. A mezőgazdasági ágazatnak közvetlen szerepe lesz annak biztosításában, hogy a vidéki területek megbirkózzanak az éghajlatváltozás kihívásával olyan kérdések tekintetében, mint a víztárolás és -konzerválás, a termésmenedzsment, erdőtelepítés és -gazdálkodás – kivéve azon régiók esetében, ahol az erdős területek aránya meghaladja az 50 %-ot –, szántóföldek legelőkké alakítása, biogazdálkodás, nedves területek kezelése stb. Stratégiai jelentőségük lehet a városokhoz és nagyvárosi területekhez közel eső vidéki területeknek is, amikor szélsőséges időjárási viszonyok vagy árvizek esetére biztonságos vízvisszatartó területeket kell létrehozni;

12.

elismeri, hogy az éghajlatváltozás hatással lesz az erdőkre és a környező ökoszisztémákra. Az éghajlati hatások befolyásolhatják a fakitermelést és befolyásolhatják a kültéri szabadidős tevékenységeket, a vízminőséget, a biológiai sokféleséget és a szén-dioxid-tárolás arányát. Az EU erdészeti cselekvési terve keretében vitát kell indítani annak érdekében, hogy feltárjuk az éghajlatváltozásnak az erdőkre gyakorolt hatásait és következményeit, illetve azt, hogy esetleg milyen intézkedésekre van szükség;

13.

támogatja azt a felfogást, hogy az éghajlatváltozás újabb stressztényezőt jelent majd a (belvízi) halászati szektor számára, olyan (tengeri) ökoszisztémákat érintve, melyek már most is sérülékenyek a túlhalászás és a készletek kimerülése miatt;

14.

elismeri, hogy az éghajlatváltozás közvetlen hatással lesz az energiakínálatra és -keresletre egyaránt, például kánikulai időszakok és aszályok hatnak ki az áramtermelésre, súlyos viharok és árvizek okoznak fennakadásokat az energiaellátásban; ezért pozitívumként kell hangsúlyozni, hogy az energiastratégia felülvizsgálatakor az éghajlatváltozás hatásaira is kitérnek. Főként a szén-dioxid-mérleg javításáról, illetve az alternatív energiaforrások felhasználásának és hatékonysági értékének javításáról van szó;

15.

felhívja a figyelmet arra, hogy az idegenforgalmat mind pozitívan, mind pedig negatívan érinti az éghajlatváltozás, mely megtöri a régi utazási szokásokat;

16.

meglepve tapasztalja, hogy az Európai Bizottság fehér könyve nem említi meg azt, hogy szükség lenne a légi és tengeri szállítási ágazatokon belül a kibocsátáscsökkentés ágazati célkitűzéseinek a meghatározására. A negatív hatásokhoz való alkalmazkodás érdekében felmerülő kiadások csökkentésének legjobb módja a kibocsátás megelőzése;

17.

rámutat arra, hogy a változó időjárási körülmények kihatnak majd a part menti területek kezelésére. Törekedni kell arra, hogy a tengerparti övezetek integrált kezelésére vonatkozó ajánlásokat teljes mértékben betartsák, valamint annak biztosítására, hogy az ezen ajánlások nyomon követésére vonatkozó javaslat és a (2009-ben indítandó) kísérő hatásvizsgálat kellően beépítse a part menti területek kezelésének szerepét az alkalmazkodást célzó intézkedésekbe, a szubszidiaritás elvének figyelembe vétele mellett; például a helyi közösségek és a megfelelő érintettek alkotta helyi partvidéki partnerségek révén, amelyek – alulról felfelé haladva – teljes egészében beépítik az alkalmazkodási intézkedéseket a part menti területek kezelésébe;

18.

rámutat arra, hogy az alpesi régiókban az éghajlatváltozás gyorsabban zajlik, és hogy az alpesi régiók sok szempontból különösen sebezhetőek az éghajlatváltozás következményeinek tekintetében;

19.

egyetért azzal a nézettel, hogy az állatok és a növények egészségére is nagymértékben kihat majd az éghajlatváltozás, valamint hogy a nem őshonos betegségek és kártevők fokozott bevándorlására és elterjedésére lehet számítani az állat- és növényállomány tekintetében. Az őshonos fajok sokféleségének csökkenése és a bevándorlások miatt alapvetően megváltoznak a szárazföldi ökoszisztémák. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás céljából végrehajtott intézkedések is egyre inkább és előre nem látható mértékben hatással lehetnek a biológiai sokféleségre. Az élőhelyekre vonatkozó irányelv olyan alapvető eszköz, amelyet hatáskörén belül proaktívan kell használni ahhoz, hogy kedvező védelmi státuszt biztosítsunk a Natura 2000 területeknek, valamint hogy továbbfejlesszük azokat;

20.

rámutat, hogy az éghajlatváltozás jelentős hatással van az állatok és a növények egészségére, de az emberek egészségére és életkörnyezetére is;

21.

a tengerszint várható emelkedését, illetve a viharok számának növekedését és az ezzel okozott árhullámokat figyelembe véve arra hívja fel a figyelmet, hogy integrált tervekre van szükség a tengerpartok számára. Ezért forrásokat kellene biztosítani az integrált partvédelem és az integrált partiövezet-kezelés végrehajtásához;

22.

egyetért azzal az állásponttal, mely szerint a vízkészletek mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból érintve lesznek, jelentős környezeti, emberi és gazdasági hatással. Az EU árvizekkel és aszályokkal fog szembenézni. Az árvizek és a meglévő csatornázási rendszerek korlátozott vízelvezető kapacitása együttesen a mobilitás csökkenését okozhatja az utak elárasztása miatt, valamint károsíthatja a lakóépületeket és más infrastruktúrákat. Ezért nem szerencsés, hogy az Európai Bizottság nem tesz külön említést a csatornázásról mint kulcsfontosságú eszközről. Ez a rendszer különösen érintett, és a meglévő csatornázási rendszerek kiigazítása rendkívül költséges lesz. Bár ezek a létesítmények a helyi és regionális szint felügyelete alá és felelősségi körébe tartoznak, a helyi és regionális önkormányzatok nem lesznek képesek egyedül viselni ennek pénzügyi terhét;

23.

elismeri, hogy több európai irányelv érinti majd az EU vízkészletének helyzetét. Az irányelvekben szereplő kötelező érvényű határidők a végrehajtás szerves részét képezik. A vízügyi keretirányelv 2015-ös határidőt ír elő, amikorra valamennyi vízüggyel foglalkozó hatóságnak jó ökológiai helyzetet kell elérnie. Az első vízgyűjtő-gazdálkodási tervet legkésőbb 2009. december 22-ig kell teljesíteni, ezért fontos, hogy az irányvonalak és egy sor eszköz 2009 végéig kidolgozásra kerüljön, biztosítandó, hogy a vízgyűjtő-gazdálkodási tervek figyelembe vegyék az aktuális ismereteket az éghajlatváltozás helyi hatásáról, és folyamatosan igazodjanak az éghajlat-modellezésből és -kutatásból adódó új felismerésekhez. Az árvízkockázatokkal foglalkozó irányelv három határidővel dolgozik. 2011-ben, 2013-ban és 2015-ben el kell végezni az árvízkockázatok előzetes értékelését, valamint árvízkockázati térképeket és árvízkockázat-kezelési terveket kell készíteni. A vízhiánnyal és az aszállyal foglalkozó stratégia bevezeti az aszálykockázat-kezelési terveket. Ezeket a meghatározott célokat nagyrészt a települések és a régiók fogják megvalósítani és ellenőrizni szerte Európában. Ezért rendkívül fontos, hogy az Unió és a tagállamok kellő időben biztosítsák a megfelelő és kellő mértékű pénzügyi és tárgyi eszközöket a helyi és regionális önkormányzatok számára;

24.

a régiók tenni fognak annak érdekében, hogy az aktuális tudományos ismeretekre és társadalmilag megvalósítható intézkedésekre támaszkodva az első generációs vízgyűjtő-gazdálkodási tervekben minél jobban figyelembe vegyék az éghajlatváltozást, és a 2015 utáni másodgenerációs gazdálkodási tervek felállítása során szem előtt tartsák az éghajlatkutatás új felismeréseit. Ennek sikeréhez igen fontos, hogy a kidolgozandó irányvonalak és eszközök a legfrissebb tudományos ismereteken alapuljanak, és a gyakorlatban kivitelezhetők legyenek a regionális hatóságok számára;

25.

annak szükségessége mellett érvel, hogy biztosítani kell az EU létező vízkezelési szabályozásának (a vízügyi keretirányelv, a talajvízről szóló irányelv, az árvízvédelmi irányelv, a vízhiánnyal és aszállyal kapcsolatos stratégia stb.) teljes összhangját, valamint hogy az EU jövőbeni, éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodással kapcsolatos javaslatai és célkitűzései feleljenek meg ezeknek a létező jogszabályoknak. Az EU vízkezelési szabályozásának végrehajtása jelentős hatással lesz a vízügyi tervezés módjára az európai településeken, városokban és régiókban;

26.

elismeri, hogy a vízgazdálkodás alkalmazkodásának finanszírozása során a helyi és regionális önkormányzatoknak a fenntartható vízelosztás biztosítása érdekében gondoskodniuk kell a talajvíz védelméről. A finanszírozás egy része származhat egy, a vízügyi keretirányelvvel összhangban lévő pénzügyi mechanizmus megteremtéséből, amely biztosítja, hogy az éghajlatváltozás vízkörforgásra gyakorolt hatása megfeleljen a vízfogyasztók fogyasztásának;

27.

támogatja, hogy az Európai Bizottság alkalmazzon „fájdalommentes” (no-regret) cselekvéseket és intézkedéseket is az ökoszisztémák és infrastruktúra ellenálló képességének növelése érdekében;

28.

hangsúlyozza, hogy az ágazatspecifikus problémák megoldásai elősegíthetik, hogy innováció és kutatás révén fenntartható és környezetbarát növekedést, valamint nagyobb jövőorientált foglalkoztatást lehessen teremteni;

Az Európai Bizottság EU-s keretre irányuló javaslata: célkitűzések és cselekvések

29.

üdvözli az Európai Bizottság kétlépcsős megközelítését. Mindazonáltal megjegyzi, hogy az előttünk álló munka az összes kormányzati szint szoros együttműködését kívánja meg. Elfogadhatatlan, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat csak az első fázisba vonják be. El kell ismerni azt a tényt, hogy a települések, városok és régiók kulcsszereplők az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásban. Az általános, uniós szintű alkalmazkodási stratégiának megfelelően részletesnek kell lennie, hogy így az EU teljes területén regionális szinten alkalmazható legyen, figyelembe véve a területtípusok, éghajlati feltételek és gazdasági struktúrák sokféleségét;

30.

azt kéri, hogy a rendelkezésre álló tudományos adatok 2012 előtt legyenek hozzáférhetőek. A helyi, regionális és nemzeti szintű önkormányzatok az EU-tól eltérő költségvetési keretekkel rendelkeznek. Sok helyi és regionális önkormányzat már jelenleg is alkalmazkodásra törekszik munkája során, de ismerniük kellene azokat az éghajlati forgatókönyveket, amelyekhez alkalmazkodniuk kell. A helyi, regionális és nemzeti szintű önkormányzatok adatokat gyűjtenek, előkészítik az alkalmazkodási stratégiákat, és 2012 előtt elkezdenek dolgozni az alkalmazkodás megvalósításán. Az EU-nak támogatnia kellene ezt a fejlődést, először is az összes uniós régió figyelembevételéhez eléggé részletes tudományos forgatókönyvek 2012 előtti rendelkezésre bocsátása, másodszor pedig a jelenleg folyó munka pénzügyi támogatása által, amennyiben az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás a költségvetés része;

31.

üdvözli az egész EU-ra kiterjedő elszámolóházi mechanizmus megteremtését, melynek alapját nemzeti platformok kellene, hogy képezzék, amelyek információcserét tennének lehetővé az éghajlatváltozás hatásaival, a sérülékenységgel és a legjobb gyakorlatokkal kapcsolatban, valamint hangsúlyozza, hogy helyi és/vagy regionális éghajlat-változási megfigyelőközpontok és más testületek segítségével ezeknek hozzáférhetőknek kellene lenniük a helyi és regionális önkormányzatok számára, annak érdekében, hogy azok hozzájárulhassanak, illetve profitálhassanak belőlük. Igen értékes lenne az olyan jellegű interaktivitás, amely lehetővé tenné, hogy éghajlat-változási megfigyelőközpontjaik és más testületeik segítségével a helyi és regionális önkormányzatok aktívan bevonhassák a leginkább érintett ágazatokat, illetve kellő időben vehessék igénybe más hatóságok – például pusztító erejű időjárási jelenségekre adott válasz terén szerzett – szakértelmét és tapasztalatait, ezért azt is be kellene építeni. A mechanizmusnak arra kellene törekednie, hogy felhasználóbarát modelleket, adatokat és eszközöket biztosítson, továbbá megkönnyítse a tapasztalat- és információcserét;

32.

támogatja egy, az éghajlatváltozást nyomon követő platform létrehozását, amelyet az Európai Bizottság megfelelően támogatna, és amely a Polgármesterek Szövetségének sikeres modelljére épít. A platform segíthetné a helyi és regionális önkormányzatokat az éghajlatváltozással kapcsolatos helyi ismeretek fejlesztésében és cseréjében. Ez közvetlen haszonnal járna számukra, valamint olyan mechanizmus lenne, amely hozzájárulhatna az EU elszámolóházi mechanizmusához;

33.

arra kéri az EU-t és a tagállamokat, hogy használják ki teljes mértékben a helyi és regionális önkormányzatok közelségét és a helyi éghajlati hatásokra való jobb rálátásukat: biztosítsanak számukra megfelelő irányítást és elegendő erőforrást ahhoz, hogy megvalósíthassák helyi alkalmazkodási kezdeményezéseiket;

Pénzügyi eszközök

34.

egyetért azzal, hogy az alkalmazkodás legfőbb akadályát a pénzügyi korlátok jelentik. Jelenleg az EU és a tagállamok által biztosított pénzügyi eszközök elégtelenek. Ezért több olyan forrást kellene biztosítani szubnacionális szinten, amelyek kifejezetten az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányulnak; ezenkívül össze kellene hangolni ezeket a forrásokat a természeti katasztrófák megelőzésére létesített eszközökkel;

35.

üdvözli azt a tényt, hogy az európai gazdasági fellendülés terve figyelembe veszi az éghajlatváltozás hatásainak csökkentését, illetve az azokhoz való alkalmazkodást a gazdaságélénkítő intézkedésekben; sajnálja azonban, hogy az európai környezetbarát fellendülés tervére nem született javaslat, és hogy a környezetvédelem kérdésével az egyes nemzeti cselekvési tervekben kell foglalkozni, egyeztetés nélkül, annak ellenére, hogy ideje volna előkészíteni a talajt egy zöld, fenntartható, alacsony szén-dioxid-felhasználású gazdaság felé, amely kivezető utat jelentene a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válságból;

36.

támogatja az Európai Bizottság nézetét, mely szerint a tagállamoknak 2013-tól a kibocsátási jogok árveréséből befolyó jövedelmük legalább 50 %-át az éghajlatváltozás problémájának alkalmazkodási intézkedések révén történő kezelésére kell fordítaniuk. Úgy véli, hogy az alkalmazkodási és hatásmérséklő célokhoz rendelkezésre álló eszközök felhasználásának a régiókra jellemző körülményektől is függnie kell. A helyi és regionális önkormányzatoknak kiterjedt pénzügyi forrásokra lesz szükségük, és a helyi és regionális szintű projektekre elkülönített alapok százalékos arányát főleg rövid távon jelentősen növelni kell;

37.

elismeri, hogy szükség van annak vizsgálatára, hogy hogyan biztosítható a magánszereplők részvétele az önkéntes (vagy ökológiai) megállapodások előnyei vagy pénzügyi mechanizmusok által. Ugyanakkor az éghajlatváltozás jelentette kihívások strukturális és hosszú távú jelentősége miatt szükség lehet a közszféra által nyújtott támogatásra, főként azoknak a hézagoknak és piaci hiányosságoknak a kiküszöbölésére, amelyekkel a magánszféra nem tudott megfelelően megbirkózni;

38.

egyetért azzal, hogy a piaci alapú eszközöket (MBI), valamint a köz- és a magánszféra partnerségeit szintén pénzügyi eszközöknek kell tekinteni az éghajlat-változási kérdésekre való válaszkeresésben. A magánszféra bevonása az MBI-ken, illetve a köz- és magánszféra partnerségein keresztül az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásba megfelelő gazdasági ösztönzőket teremthet az alkalmazkodást célzó intézkedések viselkedésükbe történő beépítéséhez;

39.

kiemeli, hogy szükség van annak biztosítására, hogy a jelenleg EU-s szinten fejlesztés alatt álló integrált politikákat eszközként használják a horizontális és több politikát érintő – például az éghajlatváltozás által teremtett – kihívások kezeléséhez. Ily módon teljes mértékben kiküszöbölhetőek lennének a különböző politikák és kormányzati szintek – beleértve a szubnacionális szinteket is – közötti átfedések, ellentmondások és hézagok;

40.

úgy véli, hogy az EU költségvetése jövőbeni felülvizsgálatának, sőt, a 2013 utáni, következő pénzügyi tervnek kiemelt kérdésként kell kezelnie az éghajlatváltozás jelentette kihívásokat annak érdekében, hogy figyelembe vegyék a Környezetvédelmi Világalap és a Kiotói Alkalmazkodási Alap megerősítését, amelyről a 2009. decemberi koppenhágai COP 15 csúcson születik döntés, valamint hogy finanszírozni lehessen az EU jövőbeli fenntartható fejlődési stratégiájának keretében meghozandó konkrét uniós intézkedéseket. Ezenkívül teljes mértékben el kell ismerni, hogy a fenntartható gazdasági prosperitás és az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló törekvések nem választhatók el egymástól, azoknak a befektetési költségeknek az ellenére, amelyeket az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás okozhat rövid vagy középtávon. Mivel az alkalmazkodást célzó intézkedések sok esetben főként helyi erőfeszítéseket jelentenek, elengedhetetlen az EU-s támogatás hozzáférhetőségének biztosítása a helyi és regionális önkormányzatok számára;

41.

azt a nézetet vallja, hogy bár az uniós finanszírozási mechanizmusoknak és hálózatoknak, mint például a TEN hálózatoknak vagy a strukturális alapoknak és az EMVA-nak kiemelt helyen kellene foglalkozniuk az éghajlatváltozás és az ahhoz való alkalmazkodás témájával az egyes politikai területeken – különösen az olyan kérdéseket illetően, mint a termelési rendszerek és a fizikai infrastruktúrák ellenálló képességének növelése –, nem szabad, hogy az ilyen politikák és alapok eredeti céljait meghiúsítsa az éghajlatváltozás elleni küzdelem szükségessége, ezért erre a célra külön intézkedéseket és uniós alapokat kell kilátásba helyezni, különösen az e terület rendelkezésére álló közösségi források elaprózódásának elkerülése érdekében; ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a lisszaboni stratégiához használt előirányzati modell alapján vizsgálja meg a meglévő strukturális alapok környezetvédelmi célú előirányzását, vagy hozzon létre egy európai környezeti alkalmazkodási alapot, amelyből a fenntartható fejlődés által érintett ágazatok munkavállalóinak képzését, átképzését vagy újbóli munkába állását célzó programokat finanszíroznák, vagy támogassa a környezetbarát megoldásokra szakosodott vállalkozások alapítását;

Partnerség a helyi és regionális önkormányzatokkal

42.

támogatja az éghajlatváltozás hatásaival és az azokhoz való alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoport létrehozását, mivel az EU-s és a nemzeti stratégiák kifejlesztésének folyamatát irányítani kell annak biztosítása érdekében, hogy mind a politikai területekre, mind az igazgatási szintekre irányuló erőfeszítések össze legyenek hangolva. Az irányítócsoport megbízatását és költségvetését még annak felállta előtt tisztázni kell. Felkérjük ezért az Európai Bizottságot, hogy minél előbb intézkedjen;

43.

hangsúlyozza, hogy szükség van a helyi és regionális önkormányzatok részvételére az éghajlatváltozás hatásaival és az azokhoz való alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoportban, mivel a helyi és regionális önkormányzatok felelősek a tervezésért, az irányításért és a végrehajtásért számos érintett ágazatban. A helyi és regionális önkormányzatok ezért értékes tudással rendelkeznek, és jelentős mértékben hozzájárulhatnak mind a hatásokkal, mind a lehetséges megoldásokkal kapcsolatos tudásalap fejlesztéséhez. Az éghajlatváltozás hatásaival és az azokhoz való alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoportnak felfelé építkező megközelítést kellene alkalmaznia, és a szubszidiaritás elve alapján világosan meg kellene határoznia a felelősségi területeket;

44.

az éghajlatváltozással foglalkozó munkacsoportok létrehozására hív fel nemzeti szinten, amelyek teljes mértékben bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat. Az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra vonatkozó, helyi és regionális szinten kidolgozott cselekvési terveknek kellene alapul szolgálniuk ezen munkacsoportok munkájához. Munkájukat közvetlenül össze kellene hangolni az éghajlatváltozás hatásaival és az azokhoz való alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoport munkájával. A munkacsoportokat a kutatási igény, a szociális-gazdasági hatások, a helyi és regionális önkormányzatok, a nagyközönség és a magánvállalkozások köré lehetne szervezni;

45.

hangsúlyozza, hogy szükség van a lakosság felvilágosítására, mivel az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodás életmódbeli változásokkal is jár. A polgároknak meg kell érteniük, hogy miért van szükség alkalmazkodási intézkedésekre, miért emelkednek egyes szolgáltatások árai, hogyan segíthetnek, és hogy mi történik annak érdekében, hogy a kockázataik a lehető legjobban csökkenjenek. Az effajta kommunikációhoz és a viselkedés megváltoztatásához körültekintően kialakított és célzott megközelítésre lesz szükség, megfelelő támogató intézkedések mellett. Az RB arra kéri tehát az EU-t, a tagállamokat, valamint a regionális és helyi önkormányzatokat, hogy a médiával együttműködve tervezzenek összeurópai információs kampányt az éghajlatváltozás okairól és hatásairól, illetve a hatások okozta változásokról. Világossá kell tenni, hogy az éghajlatváltozás egyre nagyobb erőforráshiányt okoz, ezért kell a mindennapi viselkedés megváltoztatására összpontosítani. A helyi és regionális önkormányzatok hangsúlyozzák, hogy az ilyen kampányokhoz megfelelő anyagi erőforrásokra van szükség, valamint azt is figyelembe kell venni, hogy a különböző tagállamokban, nemzetekben és régiókban különbözőképpen kell megszólítani a lakosságot;

46.

kiemeli, hogy a regionális és helyi önkormányzatok fontos szerepet töltenek be az EU határain túl is. A települések, városok és régiók konstruktív szerepet játszhatnak a szakértelem átadásában azoknak a fejlődő országoknak, amelyek a legnagyobb alkalmazkodási nehézségekkel küzdenek;

Ajánlások az EU soros elnökségének

47.

kéri, hogy az Európai Bizottság és az EU elnöksége vállaljon politikai kötelezettséget az európai alkalmazkodási stratégia időben történő kifejlesztésére és végrehajtására a helyi és regionális önkormányzatokkal együttműködésben;

48.

kéri, hogy az Európai Bizottság és az EU elnöksége vonja be a helyi és regionális önkormányzatokat az EU cselekvési keretének kidolgozásába és végrehajtásába azáltal, hogy bevonja őket az éghajlatváltozás hatásaival és az azokhoz való alkalmazkodással foglalkozó irányítócsoport munkáiba. A sikeres végrehajtás biztosítása érdekében az átfogó, hosszú távú stratégiákat a kormányzati szintek közötti széles körű együttműködés által kell kialakítani. A helyi és regionális önkormányzatok gyakorlati tudással rendelkeznek az éghajlatváltozással kapcsolatos kihívások hatásairól, mivel közvetlenül szembesülnek azokkal. Másrészt az éghajlatváltozással kapcsolatos vészhelyzetekben a polgárok elsőként a helyi és regionális önkormányzatokhoz fognak fordulni. Ez egyértelműen indokolja azok bevonását;

49.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat kulcsszereplőnek kell tekinteni az éghajlatváltozás káros hatásai elleni küzdelemben, mivel azok készek megosztott felelősséget vállalni, és már jelenleg is tesznek azért, hogy a települések alkalmazkodjanak a következményekhez;

50.

kéri, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a városi (különösen a partok és nagyobb folyók mentén fekvő) területeket és infrastruktúrát érintő megoldásokra és eszközökre, például gátakra és a csatornahálózat javítására, mivel ez alapvető az infrastruktúra sérülékenységének csökkentése szempontjából;

51.

kéri, hogy a helyi, regionális és EU-s szint közösen alakítson ki az összes uniós régió figyelembevételéhez eléggé részletes, határokon átnyúló, realisztikus forgatókönyveket az éghajlattal kapcsolatos kockázatokra. Az adatokat, modelleket, módszereket és az éghajlattal kapcsolatos forgatókönyveket a lehető leghamarabb, ingyenesen rendelkezésre kell bocsátani a kockázatos területek megállapítása és az ellenintézkedések meghatározása érdekében;

52.

hangsúlyozza, hogy a cselekvést elősegítő, megfelelő pénzügyi ösztönzőkre van szükség. Támogatni kell a helyi és regionális önkormányzatokat a proaktív megoldások kialakítására irányuló erőfeszítéseikben, amelyek csökkentik a helyi önkormányzatok sérülékenységét;

53.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak kiegészítő pénzügyi támogatást kellene kapniuk veszteségeik csökkentésére, illetve az alkalmazkodás további költségeinek fedezésére, mivel az éghajlatváltozás által okozott különböző kihívások jelentős új pénzügyi terheket jelentenek majd a helyi önkormányzatok számára.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/19


A Régiók Bizottsága véleménye – A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepció

(2010/C 79/04)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

aggodalommal telve állapítja meg, hogy a természeti okokra visszavezethető, vagy közvetve, illetve közvetlenül emberek okozta katasztrófáknak a száma, kiterjedése és intenzitása az Európai Unió régióiban az elmúlt években jelentős mértékben megnövekedett. A világméretű éghajlatváltozás hatására az európai éghajlat is veszít stabilitásából, és nagymértékben növekedni fognak a rendkívüli időjárási jelenségek, ezáltal pedig tovább emelkedik az emberre, az infrastruktúrákra és a környezetre gyakorolt károk veszélye;

2.

megállapítja, hogy a katasztrófák kiváltó okuktól függetlenül gyakran jelentős károkat okoznak az embereknek, a gazdaságnak, a környezetnek és a kultúrának. Ezek a károk, valamint a katasztrófák tulajdonképpeni kezelési költségei nagymértékben meghaladhatják a megelőző intézkedésekhez szükséges ráfordításokat;

3.

tudomásul veszi, hogy az EU-nak a katasztrófavédelem területén eddig létrehozott eszközei (közösségi katasztrófavédelmi eljárás, polgári védelmi pénzügyi eszköz, az EU Szolidaritási Alapja) a katasztrófavédelem valamennyi területén (megelőzés, felkészülés, reagálás, helyreállítás) túlnyomórészt a katasztrófákra való felkészülésre, az azokra való reagálásra és a helyreállításra vonatkoznak;

4.

ezért támogatja azt a politikai célt, hogy közös stratégiát dolgozzanak ki az eddig kevésbé figyelembe vett elemre, a katasztrófák megelőzésére, valamint hogy ehhez széles körű vitát kezdeményezzenek. Ennek a stratégiának hozzá kell járulnia ahhoz, hogy a polgári védelem területén az EU kiegyensúlyozott, átfogó közösségi koncepcióval rendelkezzen;

5.

ebben az értelemben egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a megelőzés kettős jelentéssel bír – elsősorban arra vonatkozik, hogy a katasztrófákat, amennyiben lehetséges, már kezdettől fogva meg kell akadályozni, másodsorban pedig, hogy az elkerülhetetlen katasztrófákat korlátozni kell;

6.

továbbá azon a véleményen van, hogy a katasztrófák hirtelen bekövetkező, váratlan történések, amelyek helyi vagy regionális szinten a központi állami struktúrák, rendszerek és funkciók összeomlását váltják ki, míg a konfliktusokkal összefüggő vészhelyzetek és a terrorcselekmények nem tartoznak e meghatározás alá;

7.

kiemeli, hogy ezek a katasztrófák kiterjedésüket tekintve általában viszonylag korlátozottak, ugyanakkor át tudják lépni a közigazgatási határokat, ezért tehát elengedhetetlen, hogy a közös veszélynek kitett területek – különösen a megelőzés területén – együttműködjenek;

8.

hangsúlyozza, hogy a katasztrófahelyzetek elsőként különösen a helyi és regionális önkormányzatokat – mint a polgárokhoz a legközelebb álló szintet – érintik közvetlenül, és ezek a szintek azok, amelyeket segítségül hívnak, ezért lényeges, hogy a katasztrófavédelmi stratégiák és intézkedések kidolgozása szélesebb körű részvételük mellett történjen;

9.

ebben az összefüggésben továbbra is hangsúlyozza, hogy már a katasztrófa első jeleire történő közvetlen és azonnali reagálás döntő jelentőséggel bír a következmények korlátozására nézve az EU minden térségében, földrajzi elhelyezkedéstől függetlenül. Ezért a katasztrófák megelőzésére irányuló intézkedésekre is szükség van a közvetlenül érintett és a leghamarabb reagálni képes szinten;

10.

hangsúlyozza, hogy ezért – az adott helyi és regionális adottságok saját tapasztalataikon nyugvó ismerete alapján – a helyi és regionális önkormányzatoké a döntő szerep a katasztrófamegelőzésben is. A szaktudás gyakran adott, miközben a megelőzési stratégiák megvalósításához szükséges pénzügyi eszközök hiányoznak;

11.

ezzel együtt elismeri, hogy a vészhelyzeti tervek kidolgozása és végrehajtása mint megelőző intézkedés kiváló eredményekkel járt, már azokban az esetekben, amikor meg tudták valósítani, mivel a pénzhiány jelentősen akadályozza e megelőző politika fejlesztését;

12.

ezen okokból kifejezetten üdvözli, hogy az Európai Bizottság felkérte a Régiók Bizottságát arra, hogy további információkat terjesszen elő, amelyek hozzájárulnak a természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepció megszilárdításához;

Tudásalapú katasztrófamegelőzési szakpolitikák kidolgozása valamennyi szinten

13.

osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy a katasztrófák természetének jobb ismerete elengedhetetlen ahhoz, hogy hatékony helyi és regionális katasztrófamegelőzési stratégiákat tudjunk kidolgozni;

14.

üdvözli ezért az Európai Bizottság tervét, vagyis hogy a katasztrófákkal kapcsolatban rendelkezésre álló meglévő információforrásokat egy átfogó adattárba fogja összegyűjteni. A már meglévő információk kiértékelését ugyanakkor mindig is előbbre valónak kellene tekinteni kiegészítő adatok gyűjtésénél;

15.

ebben az összefüggésben utal arra, hogy mind a tagállamok, mind az Unió szintjén bőséges adatbázis áll rendelkezésre a katasztrófákról, valamint gazdasági és szociális következményeikről. Kiegészítő intézkedésekre ezért csak ott van szükség, ahol hiányzó információk vagy összehasonlítási alapok miatt bizonyítottan hiányosak ismereteink;

16.

azt a javaslatot is helyesli, hogy a bevált gyakorlati megoldásokat egyetlen adattárba gyűjtsék. A helyi és regionális önkormányzatok az egyes tagállamokban a katasztrófamegelőzés területén széles körű tapasztalati tudással rendelkeznek, amelyek cseréjét és általános hozzáférhetőségét biztosítani kellene (1);

17.

ugyanakkor alapvető kételyének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy az egyes ágazatokban jelenleg alkalmazott megközelítési módokat – mint például az árvizekről szóló irányelvet vagy a Seveso-irányelvet – alapvetően szélesebb körben is alkalmazni lehet. Földrajzi, éghajlati és geomorfológiai adottságok szerint alapvetően különböző veszélyeztetettségi helyzetek állnak fel a különböző katasztrófatípusok vonatkozásában. Az egyes megelőzési eszközök általános alkalmazása ezért aligha adhat egy valamennyi kockázatra kiterjedő többletértéket;

18.

úgy véli, hogy a veszélyekre, illetve kockázatokra vonatkozóan létező nemzeti iránymutatások áttekintése, valamint ezen felmérés eredményeinek a tagállamokban való terjesztése növelheti a veszélyek és kockázatok uniós szintű összehasonlíthatóságát. Egy ilyen felmérés különösen azon tagállamok számára bizonyulhat hasznosnak, amelyek még nem rendelkeznek a veszélyek és kockázatok feltérképezésére vonatkozó nemzeti adatokkal;

19.

hangsúlyozza azonban, hogy az ennek alapján kidolgozandó esetleges iránymutatások mindig csak ajánló jellegűek lehetnek. Egyrészt nem vezethetnek a tagállamokban már meglévő térképjegyzék költséges átszervezéséhez, másrészt pedig a tagállamoknak helyi és regionális sajátosságok alapján továbbra is képesnek kell maradniuk arra, hogy saját prioritásokat határozzanak meg;

20.

üdvözli a hetedik kutatási és technológiafejlesztési keretprogram végrehajtása során a katasztrófamegelőzés területén meghatározott prioritásokat. A közösség által támogatott kutatási tevékenységek ésszerű kiegészítései a tagállamok megfelelő erőfeszítéseinek;

Kapcsolódási pontok kialakítása az egyes szereplők és szakpolitikák között a katasztrófavédelem valamennyi területén

21.

üdvözli az Európai Bizottság azon javaslatát, hogy a közösségi katasztrófavédelmi eljárás során szerzett tapasztalatokon alapuló, már létező programot terjesszék ki a katasztrófamegelőzés aspektusaira;

22.

meg van győződve arról, hogy egy, a katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepciónak a hasonló típusú, rendszeresen visszatérő katasztrófák által sújtott tagállamok kölcsönös értékelését is tartalmaznia kellene. Az ilyen eljárások (ún. peer reviews), valamint az eredményeik terjesztése hozzájárulhat ahhoz, hogy valamennyi tagállamban hatékony katasztrófamegelőzési mechanizmusok kerüljenek bevezetésre.

23.

kijelenti továbbá, hogy a katasztrófamegelőzés aspektusainak fontos szerepet kellene juttatni a nemzeti katasztrófavédelmi képzés és oktatás során. A tagállamok politikai és igazgatási szakembereknek szóló képzési ajánlatait szükség esetén ki lehetne egészíteni egy közösségi szintű képzéssel;

24.

a közvélemény érdeklődésének általános felkeltésére nézve hangsúlyozza, hogy a katasztrófák kockázatairól szóló felvilágosító intézkedések és megfelelő intézkedési tervek során kiemelt figyelmet kell fordítani a gyermekekre, az idősebbekre és a korlátozott mobilitású személyekre. Az ilyen felvilágosító intézkedéseknek ki kellene terjedniük az egyéni előkészítő intézkedésekre éppúgy, mint azonnali intézkedésekre és az Európa-szerte egységes vészhívó telefonszámra, a 112-re, valamint át kell tekinteniük az érintettek közreműködési lehetőségeit (például a mentőalakulatok akadályozásának elkerülése, evakuálás esetén együttműködés);

25.

továbbra is azt a nézetet vallja, hogy támogatni kellene a katasztrófamegelőzésre jelentős hatást gyakorolni képes intézkedések kidolgozásában és végrehajtásában részt vevő szereplők közötti szoros együttműködést és kapcsolattartást. A katasztrófamegelőzés egy többdimenziós, előretekintő megközelítést tesz szükségessé, amelynek ahhoz, hogy a teljes hatását kifejthesse, össze kell kapcsolnia az állami és privát cselekvések legkülönbözőbb szintjeit;

26.

ennek során kiemeli, hogy minden egyes tagállamnak saját felelőssége, hogy hatásköri rendjének figyelembevétele mellett milyen módon szervezi meg az együttműködést és kapcsolattartást valamennyi részvevő között. Az önkéntes elköteleződések és szervezetek jelentőségét ennek során külön méltatni kellene;

27.

ezért alapjában véve pozitívan értékeli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy a jobb koordináció érdekében európai hálózatot hoz létre, amelynek tagjai a témában érintett valamennyi szervet képviselik. Mindenesetre meg kellene vizsgálni, hogy már meglévő hálózatok további koordinációja vagy összeolvasztása, valamint az együttműködés fokozása révén mennyiben érhető el ez a cél további struktúrák létrehozása nélkül;

28.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Bizottság nem javasolt további intézkedéseket különösen az információk, tapasztalatok és bevált gyakorlatok határokon átnyúló cseréjének fokozására. Egy ilyen intenzív cserére kiváltképp a határokon átnyúló katasztrófák – mint például árvíz – által sújtott szomszédos tagállamok helyi és regionális önkormányzatai között kerülhetne sor, valamint olyan tagállamok között, amelyeket gyakran sújt ugyanazon típusú katasztrófa – mint például erdőtűz.

29.

hangsúlyozza, hogy az Interreg-kezdeményezés a természeti katasztrófák megelőzésében bevált gyakorlatok cseréjét illetően éppen a határokon átnyúló kontextusban bizonyult rendkívül hatékonynak. Az európai területi együttműködési csoportosulások (EGTC) felállítása tovább javíthatja a katasztrófavédelmi intézkedések végrehajtását olyan területeken, mint a közös adatbankok, gyakorlatok, kockázatelemzés és korai előrejelző rendszer, valamint technológiaátadás és szakértők cseréje;

A hatályos eszközök hatékonyságának növelése

30.

sürgeti, hogy vegyék számba a katasztrófamegelőzési intézkedések támogatására alkalmas hatályos közösségi eszközöket, valamint hogy gyűjtsék össze azokat a megelőzési intézkedéseket, amelyek megvalósításához a tagállamok már uniós finanszírozást igényelhetnek. Mindkét intézkedés nagymértékben alkalmas arra, hogy a megelőzés gondolata a katasztrófavédelmen belül alacsonyabb állami szinteken is nagyobb hangsúlyt kapjon. Ennek során különösen a határokon átnyúló tervek, gyakorlatok és képzések pénzügyi támogatásának lehetőségeire kellene kiemelt figyelmet fordítani;

31.

kiemeli, hogy ezen intézkedéseknek köszönhetően rövid távon jelentős javulás érhető el már a 2007–2013-as pénzügyi terv keretében a katasztrófamegelőzés területén. Középtávon így tehát a már létező támogatási eszközök jobb hozzáférése révén, a katasztrófavédelemre szánt összes költségvetés megemelése nélkül is eredményesebb és hatékonyabb eszközfelhasználás biztosítható;

32.

ezzel szemben tartózkodó álláspontot képvisel az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK tanácsi irányelvben (KHV-irányelv) és a 96/82/EK irányelvben (Seveso-irányelv) foglalt katasztrófavédelmi aspektusok figyelembevételével kapcsolatban. A további adminisztratív terhek elkerülése érdekében a már meglévő eljárások tartalmi túlzsúfolását meg kell gátolni. A hatékony katasztrófavédelem érdekében előnyben kell részesíteni a célzott és koordinált helyi és regionális szintű intézkedéseket az adminisztratív és engedélyezési eljárások általános kiterjesztésével szemben;

33.

támogatja az Európai Bizottságot abban a törekvésében, hogy a nemzeti tervezési szabályokba teljes mértékben beépítsék az épületekre és egyéb építményekre vonatkozó közös európai tervezési szabványokat („Eurocode 8”). Különösen a javított épületszabványok enyhítik a katasztrófák lehetséges forgatókönyveinek hatásait, valamint jelentős mértékben csökkentik a lehetséges áldozatok számát;

34.

ebben az összefüggésben arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy állítsa a katasztrófavédelmet a harmadik országokkal kötött jövőbeli együttműködési kezdeményezések középpontjába;

Záró megjegyzések

35.

emlékeztet arra, hogy a lakosság katasztrófákkal szembeni védelme eredetileg a tagállamoknak és regionális, illetve helyi szintjeiknek a feladata, valamint hogy ma már számos tagállam rendelkezik széles körű nemzeti katasztrófavédelmi stratégiával. A katasztrófavédelem javítása érdekében tett valamennyi erőfeszítésnek továbbra is az e szintek közötti szolidaritásra, együttműködésre, koordinációra és egymás támogatására kell épülnie;

36.

elvárja, hogy az EU a szubszidiaritási elv figyelembevételével elsősorban a természeti katasztrófák által gyakran sújtott tagállamoknak és a régióknak nyújtson hatékony segítséget saját megelőző intézkedéseik lépésenkénti kifejlesztéséhez és a gyakorlatba történő átültetéséhez. A közösségi cselekvésnek ezekben az esetekben az önsegélyhez való segítségnyújtást kell jelentenie;

37.

sürgeti az uniós intézményeket, hogy a meglévő eszközök segítségével ösztönözzék és támogassák a megelőző intézkedéseket, amelyek például a helyi és regionális önkormányzatok különböző vészhelyzeti terveinek kidolgozásából és végrehajtásából állnak;

38.

üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság által javasolt közösségi szintű katasztrófamegelőzési koncepció már meglévő struktúrákra épül, amelyek kiegészítik a nemzeti intézkedéseket, és hogy azokra a területekre összpontosít, amelyeken a hatékony katasztrófamegelőzés érdekében közös megközelítési módra van szükség;

39.

végül megismétli az Európai Bizottsághoz, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett felhívását (2), vagyis hogy vegyék figyelembe a katasztrófák megakadályozásával kapcsolatos bármilyen kezdeményezés tervezése során a helyi és regionális önkormányzatok álláspontját, és biztosítsanak egy hatékony eljárást, a közvetlenül a katasztrófakezelésért felelős személyekkel való előzetes konzultációt.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


(1)  Vö.: CdR 116/2006 fin., Melléklet, HL C 206., 2006.8.29., 13. o.

(2)  CdR 116/2006 fin., HL C 206., 2006.8.29., 9. o.


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/23


A Régiók Bizottsága véleménye – Zöld könyv – TEN-T: szakpolitikai felülvizsgálat

(2010/C 79/05)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A jövőbeli TEN-T-re vonatkozó szakpolitika lehetséges alapjaival kapcsolatban

1.

üdvözli a TEN-T szakpolitika alapos felülvizsgálatát, ami elengedhetetlennek tűnik az 1996-ban határozatban létrehozott hálózat megvalósításában tapasztalt jelentős késedelmek, valamint az európai közlekedési költségvetésből származó korlátok miatt, és megjegyzi, hogy a pénzügyi válság még sürgetőbbé teszi a TEN-T keretében megvalósítandó beruházások optimalizálását;

2.

kiemeli, hogy a jelenlegi, gazdasági válság által jellemzett időszakban a TEN-T kifejlesztése és a közlekedésnek az Európai Unióban és a szomszédos országokban történő integrálása jelentős kihívást jelent a belső piac hosszú távú életképességének, illetve az Unió területi, gazdasági és társadalmi kohéziójának a biztosításához. Felkéri a tagállamokat, hogy a 2009–2010-es pénzügyi terv félidős felülvizsgálata keretében fordítsák meg a TEN-T költségvetés drasztikus csökkentésének folyamatát;

3.

megállapítja, hogy jelen véleménytervezet fontos kiegészítése az RB által már korábban elfogadott véleményeknek, különösen a „környezetbarátabb közlekedés” és a „városi mobilitás” témában készített dokumentumoknak;

4.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a közlekedési infrastruktúrák kialakítását nem lehet külön kezelni a közlekedési politika másik két aspektusától: egyrészt a szállítási árak megállapítására és a forgalom szabályozására vonatkozó politikáktól (például az euromatrica-irányelven keresztül); másrészt pedig a közlekedés hatékonyságának, minőségének és biztonságának a javítását célzó intézkedésektől (például a vasúti rendszer átjárhatóságának a fejlesztésén keresztül); ezért tehát azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy ezt a három aspektust koherens módon és egymással párhuzamosan fejlessze;

5.

kívánatosnak tartja, hogy a fenntartható fejlődés és a környezetvédelem célkitűzéseinek nagyobb figyelmet szenteljenek, következésképpen pedig, hogy a TEN-T szakpolitika részesítse előnyben a leginkább környezetbarát közlekedési módokat (vasúti, tengeri és belvízi szállítás);

6.

javasolja, hogy kísérjék külön figyelemmel az ökológiai szempontból érzékenyebb zónákat, mint például a part menti és a hegyvidéki területeket, vagy pedig vezessenek be olyan különleges intézkedéseket, amelyek célja a közúti áruszállítás átterelése vasúti, vagy tengeri úton történő szállításra;

7.

sajnálja, hogy a zöld könyv nem világít rá jobban a közlekedésnek az európai területrendezésben játszott szerepére, és a területi kohézió elvével teljes összhangban emlékeztet arra, hogy a TEN-T egyik lényeges célkitűzése az volt, hogy hozzájáruljon a régiók közötti nagyobb egyensúly megteremtéséhez, a személyek és áruk szabad mozgása lehetőségének megteremtése révén, különösen a központtól távol eső, vagy kevésbé fejlett régiók és a nagy európai gazdasági központok között, annak érdekében, hogy e régiók számára ezáltal megadja a szükséges gazdasági lendületet, a legkülső régiók esetében figyelembe véve azok hozzáférhetőséghez fűződő jogát;

A hálózat tervezéséhez kapcsolódóan

8.

kívánatosnak tartja, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatot korlátozzák az Európai Unió stratégiai célkitűzéseihez, főleg a területi kohézióhoz hosszú távon jelentős mértékben hozzájáruló közlekedési tengelyekre („kiemelt hálózatok”), egy átfogó TEN-T hálózatból és egy maghálózatból álló kétszintű struktúrájú TEN-T keretében;

9.

úgy véli, hogy egy átfogó TEN-T hálózat esetén a megállapodás szerinti módszerek és az általános elvek figyelembevételével közösségi szintű, rugalmas rendszert kellene létrehozni, hogy a hálózat különböző részei, illetve elemei (új kikötők, repülőterek, vasúti csatlakozások stb.) hatékonyan és gyorsan bekapcsolódhassanak a TEN-T hálózatba;

10.

kikerülhetetlennek tartja az árufuvarozói és a személyszállító hálózatok közötti különbségtételt, amelyek céljai és paraméterei különbözőek, és szeretné, ha – ott, ahol indokolt – világosabban meg lennének határozva a két hálózattípus közötti prioritások (napjainkban a visszaélések gyakrabban a személyszállítás terén tapasztalhatóak); úgy véli, hogy a szűkös pénzügyi források prioritások meghatározását teszik szükségessé a TEN-T átfogó hálózatának kiépítésekor, és ennek során a forrásokat célirányosan a hálózat szűk keresztmetszeteinek felszámolására kellene fordítani;

11.

úgy véli, hogy ez a különbségtétel nem rontja a széles körű összehangolás lehetőségét e két hálózat meghatározása és megvalósítása során, és hogy nem jelent akadályt abban, hogy adott esetben az áru- és személyszállítási feladatokat, ideiglenesen vagy véglegesen, egyazon infrastruktúrán keresztül biztosítsák, minden olyan esetben, amikor ez hatékonynak bizonyul az igények kielégítésére mind az áru-, mind pedig a személyszállítás szempontjából;

12.

azt javasolja, hogy az áru- és személyforgalmat lebonyolító transzeurópai kiemelt hálózatok foglalják magukban a jelenlegi prioritást élvező projekteket – amelyek körébe más projekteket is be lehetne vonni – és valamennyi, a forgalom folyamatosságához szükséges infrastruktúrát (beleértve a korlátozott kiterjedésű infrastruktúrákat, amelyek lehetővé teszik a közlekedés hatékonyságának, minőségének és biztonságának gyors javítását), így olyan folyosók jönnek létre, amelyek megfelelnek a polgárok igényeinek;

13.

úgy látja, hogy az újradefiniált TEN-T hálózatnak magában kellene foglalnia a kiemelt hálózatok mentén fekvő közlekedési csomópontokat is, amelyek nagy jelentőséggel bírnak a Közösség régióinak kohéziója és gazdasága szempontjából. A közlekedési csomópontok komoly többletértéket teremtenek, éppen multimodális jellegük miatt is. Ezek a csomópontok a forgalmi torlódások és egyéb, a hatékonyságot gátló tényezők okozói; a TEN-T hálózatnak különösen a nagyvárosok elkerülését biztosító infrastruktúrákat kellene tartalmaznia, amelyek révén korlátozható a távolsági és a mindennapi külvárosi forgalom együttes jelenléte, lehetőségeket keresve a nem túlterhelt területeken is;

14.

fontosnak ítéli meg, hogy a TEN-T hálózatot az intermodalitás logikáján keresztül határozzuk meg, ennélfogva pedig hogy ezt a hálózatot kiterjesszük a nagy csatlakozási és logisztikai pólusokra, valamint az ezeket a pólusokat szolgáló, és a főbb hálózatokkal való összeköttetésüket biztosító másodlagos infrastruktúrákra; ennek kapcsán figyelembe kellene venni bizonyos szárazföldi folyosók tengeri vetületét is, amelynek révén alaptengelyt jelentenek a kiemelt hálózatban, a vasúti áruszállítást a főbb intermodális közlekedési csomópontokon (kikötőkön és logisztikai platformokon) keresztül csatlakoztatva a tengeri szállításhoz;

15.

lényegesnek tartja, hogy a külvilággal az európai áruforgalom lényegi részét lebonyolító és az Európán belüli kereskedelemben kiemelt szerepre képes, európai szinten stratégiai jelentőségű kikötőket, különösen pedig azokat, amelyek az európai multimodális csomópontokhoz kapcsolódnak, hatékonyan kössék össze a belső területekkel és a vasúti és folyami TEN-T hálózattal; a tengeri gyorsforgalmi utak fejlesztését javasolja, mivel rugalmas és a környezetet tiszteletben tartó, emellett a távol eső és periférián elhelyezkedő területek integrálását segítő alternatívát jelentenek; ennek során az európai tengeri kikötők hátországi összeköttetésekor a vasúti közlekedést és belvízi hajózást kellene előnyben részesíteni;

16.

különösképpen a helyi és regionális tervezéssel való összhang biztosítása érdekében hangsúlyozza a városok és területi önkormányzatok szoros bevonásának szükségességét a TEN-T hálózatok, valamint prioritásaik – különösen a közlekedési pólusok és a másodlagos infrastruktúrák – meghatározásában, mivel a városok és régiók fejlődése nagymértékben függ a közlekedési infrastruktúráktól, és ezért bizonyos költségeket magukra kell vállalniuk, valamint el kell szenvedniük különböző hatásokat;

17.

megjegyzi, hogy a főhálózatra alapuló tervezéssel ellentétben a jelenlegi átfogó hálózat kiterjedése kedvezőtlenül befolyásolja a TEN-T hálózatok tényleges fejlődését; e feltételek mellett támogatja, hogy korlátozzák az átfogó hálózatot az interoperabilitásról, a biztonságról és a kohéziós alapról szóló jogi rendelkezések alkalmazására; megjegyzi, hogy az átfogó hálózat fenntartása jelenti az egyetlen lehetőséget arra, hogy a prioritást élvező projektek nélküli külső régiók haszonélvezői lehessenek az EU által finanszírozott közlekedési infrastrukturális szolgáltatásoknak, így garantálva minden régió elérhetőségét; az átfogó hálózatot az európai hozzáadott érték tekintetében világosan meghatározott kritériumokon alapuló értékelésnek lehetne alávetni;

18.

ambiciózus politika mellett száll síkra, amelynek célja, hogy a felhasználók számára intelligens, intermodális és interoperábilis operációs és tájékoztatási rendszereket fejlesszenek ki, amelyek jelentős mértékben hozzá tudnak járulni a személy- és áruszállítás hatékonyságához; továbbá különösen az integrált jegyfoglalási rendszernek a nemzetközi vasúti személyszállítás területén történő bevezetését ajánlja;

19.

a műszaki rendelkezések (a vasúti szállítás területén már elfogadott szabványok mintájára) és a közlekedés-kihasználási rendszerek szabványosítására irányuló erőfeszítések folytatását javasolja annak érdekében, hogy koherens keretet kapjanak a különböző nemzeti infrastruktúrák, valamint hogy lehetővé váljon interoperabilitásuk a helyi közlekedési rendszerek és szabványok között, anélkül azonban, hogy bármilyen különleges szabvány előírására kerülne sor a helyi vagy regionális közlekedési hatóságok számára;

20.

kéri, hogy tisztázzák és pontosítsák, hogy mit ért a zöld könyv a koncepció alapú pillér kifejezés alatt, mivel a jelenlegi meghatározás túlzottan homályos, így pedig nem ad arra lehetőséget, hogy állás foglaljunk ezzel kapcsolatban;

A TEN-T politika végrehajtásával kapcsolatban

21.

szükségesnek tartja, hogy az európai támogatásokat kisebb számú műveletekre összpontosítsák – elsőként a nagyon nagy transznacionális projektekre, amelyek gyakran hátrányba kerülnek azáltal, hogy az államok a kizárólag nemzeti projekteket támogatják –, valamint olyan műveletekre, amelyek gyors javulást eredményeznek a hatékonyság és a környezetvédelmi fenntarthatóság területén, valamint a cserék biztonságában és minőségében, minek során minden tárgyra vonatkozó döntést az európai hozzáadott érték szigorú értékelésére alapozva kellene meghozni; e tekintetben biztosítani kell a társfinanszírozási és egyéb kísérőintézkedések szigorú versenysemlegességét. Ennek megfelelő bizonyítása szerves részét kell, hogy képezze az engedélyezési eljárásnak;

22.

támogatja, hogy európai szinten olyan társadalmi-gazdasági értékelési módszereket fogadjanak el, amelyek lehetővé teszik a projektek harmonizált alapon történő összehasonlítását és európai hozzáadott értékük meghatározását;

23.

mindazonáltal felhívja az Európai Bizottság figyelmét azokra a kockázatokra, amelyeket az európai pénzügyi forrásoknak kizárólag ennek alapján történő odaítélése rejt, mivel a társadalmi-gazdasági módszerek hagyományos jellegűek, így tehát nem vehetik figyelembe az összes döntési szempontot, különösen a területrendezés, a területi kohézió és az elérhetőség terén;

24.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az iránymutatások olyan rendelkezéseket tartalmazzanak, amelyek biztosítják, hogy minden egyes tagállam létrehozzon egy struktúrát, melynek értelmében a helyi és regionális szervek, amelyek jogilag is felelősek a közlekedés tervezésért és a hálózat irányításáért, teljes mértékben közreműködnek a TEN-T iránymutatások meghatározásában és megvalósításában, ami a legjobb módszer a helyi, regionális és nemzeti TEN-T hálózatok harmonikus fejlődésének biztosítására;

25.

alapvetőnek ítéli meg a környezetet jobban tiszteletben tartó vasúti, tengeri és folyami infrastruktúrák megvalósítása szempontjából egy az utóbbiakat előnyben részesítő díjazási és jogi keret megteremtését, ezért azt szeretné, ha ennek érdekében ezen a területen ambiciózusabb politikát folytatnának (a külső költségek internalizálása révén is), vagy európai szinten ösztönöznék az áruszállítókat, hogy olyan fenntartható szállítási módokat alkalmazzanak, mint a vasút vagy a tengeri szállítás (ahogy az az Ecobonus esetében történik);

26.

lényegesnek tartja, hogy a TEN-T hálózat megvalósítását olyan intézkedések kísérjék, amelyek célja a közlekedés hatékonyságának és minőségének javítása, különösen a határok átlépése során fellépő műszaki és jogszabályi akadályok eltörlése. E kis költségű intézkedések révén nagyon lényeges hatás érhető el;

27.

megállapítja, hogy késésekhez és jelentős többletköltségekhez vezethet, ha a lakosság különösen az építési területek által okozott károkra hivatkozva bizonyos infrastrukturális projekteket ellenez;

28.

ezért azt javasolja, hogy terjesszék ki az európai finanszírozási lehetőségeket azokra a tevékenységekre is, amelyeket az egyes államok és a területi önkormányzatok a nyilvános egyeztetést követően annak érdekében hajtanának végre, hogy felkészítsék a területeket nagy projektek befogadására (például a helyi munkások képzése, a többi munkás elszállásolása, a helyi gazdasági hálózatnak az építési terület szükségleteinek megfelelő kiigazítása területén stb.), ami lehetővé tenné, hogy ezek az építkezések egyben a területekre gyakorolt pozitív hatások forrásaivá is váljanak;

29.

azt javasolja ezenfelül, hogy az uniós pénzügyi támogatásokat bizonyos nyomonkövetési befektetésekre is terjesszék ki, hogy lehetővé tegyék a környezeti korlátok jobb felvállalását;

30.

a nagyon nagy projektek megvalósításához elengedhetetlennek ítéli meg, hogy az európai hozzájárulást szerződésben – globális finanszírozási tervek keretén belül – rögzítsék; erre az európai támogatások jelenlegi odaítélési módja – amely hét évre szóló költségvetési periódusra van korlátozva (ami a nagyon nagy projektek megvalósítási idejénél kevesebb) – nem ad lehetőséget;

31.

javasolja, hogy az újradefiniált TEN-T hálózat alapján kössenek programszerződéseket az Európai Unió és az egyes tagállamok között, és határozzák meg a finanszírozás területén és a megvalósítási menetrendben a kölcsönös kötelezettségvállalásaikat. Ezeknek a programszerződéseknek nem csupán a TEN-T hálózat részét képező infrastruktúrákat kellene lefedniük, hanem a másodlagos infrastruktúrákat is, amelyek megvalósítását az államok (vagy a régiók) vállalnák fel a kiemelt hálózatok jó működésének biztosítása érdekében;

32.

megállapítja, hogy az Európai Unió által létrehozott finanszírozási eszközök (például a hitelgarancia és a kockázatitőke) alkalmasak olyan projektek számára, amelyek során a magánszektor kereskedelmi kockázatot vállal, különösen a közúti projektek esetében, ahol a magánszektor pénzügyi önrésze jelentős lehet (ezek a projektek általában koncessziós formában megvalósíthatóak);

33.

ezzel szemben megállapítja, hogy a vasúti, kikötői és intermodális áruszállítási projekteknek kevéssé felelnek meg ezek az eszközök. Ezen projektek ugyanis a kivételtől eltekintve nem teszik lehetővé, hogy a kereskedelmi kockázat a magánszektorra háruljon át, ezért csak jelentéktelen mértékű privát pénzügyi támogatásból részesülnek;

34.

úgy ítéli meg, hogy az eurokötvények létrehozása hozzájárulhatna a prioritást élvező programok gyorsabb megvalósulásához, feltéve, hogy ezáltal a közösségi finanszírozás mértéke növelhetővé válik;

35.

úgy ítéli meg, hogy szerződéses összetettsége ellenére a köz- és magánszféra partnersége segítheti bizonyos nagy projektek megvalósulását, egyrészt azáltal, hogy lehetővé teszik az állami támogatások kiterjesztését, másrészt pedig a magánszektor operatív tapasztalatainak kihasználása révén; mindazonáltal ez a szerkezettípus középtávon nem változtatja meg jelentős mértékben a gazdasági egyensúlyt;

36.

úgy látja, hogy a köz- és magánszféra partnersége vonatkozásában meghatározott közösségi szabályok tisztázása hozzájárulhatna az ilyen szerkezettípusok fejlesztéséhez;

37.

támogatja az európai koordinátorok szerepének bővítését, akik jelenleg csupán az újradefiniált TEN-T kiemelt hálózatai prioritást élvező projektjeiért felelnek;

38.

javasolja, hogy a koordinátorok olyan intézkedések meghatározásában és végrehajtásában is kapjanak szerepet, amelyek célja a közlekedés hatékonyságának, minőségének és biztonságának javítása, mint ahogy az már bizonyos projektek esetében adott;

39.

úgy véli, hogy létezik más lehetséges koordinációs mód is, amelyet makroövezet-alapú koordinációnak lehetne nevezni. Ennek lényege abban állna, hogy az EU-t hasonló jellemzőkkel és feltételekkel bíró övezetekre osztanák, ami megkönnyítené az egymáshoz közeli államok együttműködését. Megkönnyítené a koordinációt a kiterjedt folyosók esetében is, melyeknél a kiindulási és a célállomás-régiók között nincs sok hasonlóság.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/27


A Régiók Bizottsága véleménye – Az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiája

(2010/C 79/06)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános elvek és megjegyzések

1.

kedvezően fogadja az Európai Bizottság közleményét a következő tárgyban: „Az európai oktatási és képzési együttműködés aktualizált keretstratégiájáról”. Az RB teljes mértékben egyetért a javasolt általános célkitűzésekkel, vagyis a képességszintek megerősítésével az oktatási és képzési rendszerek javítása által. Ezt a célkitűzést jogosan jellemzik az Európai Unió előtt álló kihívások megválaszolásához szükséges, abszolút prioritásként;

2.

teljes mértékben egyetért az Európai Bizottság általános elemzésével. Az oktatással és képzéssel összefüggő kérdések meghatározó jelentőségűek, mivel lehetővé teszik Európa számára a versenyképes módon történő mobilizációt a szociális védelem és a környezetvédelem magas szintű fenntartása mellett, tekintetbe véve azt, hogy Európa legértékesebb forrását a polgárai jelentik (1). Az RB ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy 2015-ig a munkahelyek 79 %-a magasan vagy közepesen képzett munkaerőt igényel majd (2);

3.

egyetért az Európai Bizottságnak azzal az elképzelésével, amely szerint az oktatási és képzési politikáknak el kell érniük azt, hogy valamennyi polgárnak – életkorától, nemétől és társadalmi-gazdasági profiljától függetlenül – lehetősége legyen egész élete során szakmai kompetenciáit, valamint az aktív polgárság ismereteit elsajátítani, aktualizálni és fejleszteni; ezért ezek a politikák az egyéni önállósodás és a társadalmi integráció lényegi elemeit jelentik;

4.

emlékeztet a helyi és regionális önkormányzatok felelősségeinek fontosságára és Európában betöltött döntő szerepére az oktatás és a képzés területén, és központi szereplőnek tekinti azokat a meghatározott stratégiai célkitűzések elérésére irányuló folyamatban. A nemzeti szabályozások függvényében a helyi és regionális szintek különböző szinteken gyakorolják hatásköreiket, az iskolaelőkészítő képzéstől a felnőttek oktatásáig és képzéséig, melyeket a jelen közlemény mind megemlít. Ezenkívül az oktatás és a képzés területén folytatott európai együttműködés szorosan kapcsolódik a foglalkoztatási és a fenntartható fejlődési stratégiához, a migráció kérdéseihez, beleértve a többnyelvűséget, a demográfiai fejlődéshez, valamint az EU társadalmi beilleszkedéshez, vállalkozásokhoz, kutatáshoz és innovációhoz kapcsolódó politikáihoz. Az említett valamennyi aspektust figyelembe vevő oktatási és képzési politikák hatékony végrehajtása tehát a területi önkormányzatok feladata. Következésképpen a hosszú távú, oktatás és képzés területén folytatott európai együttműködésre választott munkamódszereknek figyelembe kell venniük a területi önkormányzatok felelősségi köreit;

5.

ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a jelen közlemény hosszú távon tekintve fontos témát jelent a Régiók Bizottsága számára. Rövid távú perspektívában a téma kapcsolódik az RB 2009-es prioritásaihoz; (3)

6.

üdvözli, hogy a javasolt intézkedések támogatják és kiegészítik a tagállamok cselekvéseit, és ily módon európai hozzáadott értéket teremtenek a szubszidiaritás és az arányosság elveinek megsértése nélkül;

7.

hangsúlyozza egyébiránt, hogy a bevándorlók gyermekeinek oktatását és képzését illetően, akik a stratégiai tengelyek és prioritások kapcsán is megemlítésre kerültek, a kérdést a harmadik országokból az Európai Unióba bevándorlók beilleszkedése szempontjából is relevánsnak tekinthetjük. Ebben a tekintetben az RB emlékeztet arra, hogy az integrációs intézkedések a bevándorlás területén (az EKSZ 61., 62. és 63. cikke alapján) nem az EU hatáskörébe, hanem a tagállamok közvetlen hatáskörébe tartoznak. Ebből következően az EU mindössze támogató szerepet játszhat ezen a területen, a Lisszaboni Szerződés ratifikációjára várva, amely megerősítené az európai előjogokat ezen a területen;

8.

emlékeztet arra, hogy Európában az egyre nagyobb mértékű bevándorlás kulturális, nyelvi és demográfiai megerősödést jelent, amely inkább esély, mint teher, és ennek következtében az újonnan érkezettek, de a második generációs bevándorlók oktatása és képzése is prioritás kell, hogy legyen, mivel ez a beilleszkedés és a szociális és szakmai életben való eredményes részvétel kulcsa. (4) Az RB felkéri az Európai Bizottságot, hogy kezelje figyelemmel a bevándorlók legsebezhetőbb csoportjait;

9.

tudomásul veszi az Európai Bizottságnak a nyitott koordinációs módszer fokozottabb használatára irányuló törekvéseit, melyeket a jelenlegi, párokban történő tanulás „peer review” típusú értékelésekkel való kiegészítése által kíván megvalósítani; következésképpen annak figyelembevételére kéri az Európai Bizottságot, hogy a területi önkormányzatok számára –, amelyek az oktatás és képzés területéért jelentős mértékben felelősek –, a nyitott koordinációs módszer erősítése a pénzügyi és adminisztratív terhek növekedésével jár;

10.

emlékeztet rá, hogy kimondottan az oktatás és a szakképzés területére érvényes az, hogy a nyitott koordinációs módszer csak a szubnacionális szintek közvetlen bevonásával működik; A tagállamok teljesítőképessége, amely régióik és településeik teljesítőképességének összegéből adódik, elsősorban együttműködésük fejlettségén kell, hogy alapuljon a szolidaritás fenntartására irányuló erőfeszítés által;

11.

nagy figyelemmel van a férfiak és nők egyenlőtlenségével kapcsolatos problémákra, amit már több véleményben is megemlített (5). Az RB emiatt arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fordítson különös figyelmet erre a nemeken alapuló folyamatos egyensúlyhiányra;

12.

felhívja a figyelmet annak szükségességére, hogy koruktól függetlenül meg kell könnyíteni a fogyatékkal élő személyek számára az oktatás és képzés hagyományos körforgásába való bekapcsolódást. Ez az eljárás nagymértékben megkönnyíti társadalmi beilleszkedésüket és foglalkoztathatóságukat;

13.

üdvözli, hogy jelentőséget tulajdonítanak a felnőttképzésnek, amely lényeges a foglalkoztathatóság, a mobilitás, a társadalmi beilleszkedés és a személyes fejlődés szempontjából. Ezzel kapcsolatban az RB emlékeztet arra, hogy már kinyilvánította abbéli akaratát, hogy aktív szerepet játsszon az egész életen át tartó oktatás és képzés ösztönzésében, amely terület igen nagy mértékben érinti a helyi és regionális önkormányzatokat; (6)

14.

nem érti, miért hiányoznak a tárgyalt közleményből az „elit” képzésére és megőrzésére vonatkozó hivatkozások, hiszen a kérdés kulcsfontosságú lehet a legtöbb európai ország számára a tudásalapú gazdaság létrehozásának keretében, mind az „agyelszívás” kérdése, mind a magas tudásszintű személyzet kiképzésének szükségessége miatt valamennyi tudományterületen. Az RB ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a kérdéssel, azonban anélkül, hogy mindenképpen újabb mutatókat kelljen bevezetnie, ami káros hatással járhat az általános koherenciára és a meghatározott célkitűzésekre;

15.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy számára alapvető fontosságúnak tűnik az EU-hoz való csatlakozás folyamatában lévő harmadik országok bevonása, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg ennek különböző lehetőségeit;

A stratégiai tengelyek

16.

elfogadja az Európai Bizottság által javasolt négy stratégiai tengelyt és a 2009–2010-ben vizsgálandó fő kérdéseket;

17.

megjegyzi, hogy az említett stratégiai tengelyek és a rövidtávú prioritások illeszkednek az „Oktatás és képzés 2010” program keretében már elvégzett munka keretébe;

18.

üdvözli, hogy a stratégiai kihívások nem korlátozódnak a munkaerőpiaccal kapcsolatos kérdésekre és különösen azzal ért egyet, amely az esélyegyenlőség és az aktív polgárság támogatását tűzte ki célul. a politikával való első közvetlen kapcsolat és az aktív polgárság megvalósulása a mindennapokban egyébiránt nemzeti szint alatti szinten történik;

19.

emlékeztet arra, hogy ragaszkodik a mobilitáshoz, amely a kulturális és szakmai fejlődés lényeges tényezője azáltal, hogy segít a gazdasági és kulturális akadályok leküzdésében. Az RB ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy a mobilitásnak valamennyi tanuló számára normává kell válnia;

20.

hangsúlyozza a területi önkormányzatoknak a tanulók mobilitásában játszott alapvető szerepét, mind a tájékoztatás, mind a koordinációs és nyomon követési intézkedések bevezetésén keresztül nyújtott mobilitási támogatás terén, amelyek az európai programokat egészítik ki (7). Az RB következésképpen felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegye nagyobb mértékben figyelembe ezt a szerepet, és vonja be a régiókat a programok kidolgozásába, továbbá adjon több felelősséget e programok megvalósítása során az arra igényt tartóknak;

21.

emlékeztet arra, hogy a regionális és helyi szintnek elsőrendű szerepet kell játszania az „anyanyelv + 2” célkitűzés megvalósításában, főként az oktatási programok végrehajtása tekintetében (8);

22.

emlékeztet arra, hogy fejleszteni kell a nyelvtanítást az általános és középiskolákban. Az oktatási folyamat során növelni kell a legalább egy idegen nyelven történő beszélgetés lehetőségeit az általános iskolákban (9);

23.

emlékeztet arra, hogy nagyobb erőfeszítésekre van szükség a nyelvtanítás hasznával kapcsolatos tudatosság növelésére; (10)

24.

egyetért azzal, hogy fejleszteni kell az oktatók alapképzését, valamint az oktatással és tanácsadással foglalkozók folyamatos szakmai továbbképzésének lehetőségeit;

25.

úgy véli, hogy az oktatással és képzéssel kapcsolatos tervezési folyamatban figyelembe kell venni a képesítések iránti várható igényt. Ezt gyakran helyi és regionális szinten ismerik fel legelőször;

26.

úgy véli, hogy a fenntartható fejlődésre való nevelés, és különösen az éghajlatváltozás problémáira, a fajok védelmére és valamennyi természetes erőforrás (talaj, víz, levegő, ásványkincsek stb.) megőrzésére történő figyelemfelkeltés, továbbá a médiaműveltség fejlesztése az aktív polgárság alapvető és elengedhetetlen elemei, olyan megközelítések, amelyek azon legfőbb prioritások részét képezhetnék, amelyekkel 2009–2010-ben foglalkozni kell;

27.

ehhez kapcsolódóan emlékeztet arra, hogy az aktív polgárság, valamint a fenntartható fejlődés kihívásainak megértése az európai polgár kulcskompetenciáinak része, ahogy az Az élethosszig tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciák – Európai referenciakeret című ajánlásban (1) meg van adva;

28.

úgy véli, hogy a korai, iskolaelőkészítő és általános iskolai oktatás fontos szerepet játszik az alapvető kompetenciák fejlesztése és megszerzése szempontjából, amelyek lehetővé teszik polgáraink számára, hogy sikeresek legyenek magánéletükben és szakmájuk területén (11);

29.

egyetért a bevándorló gyermekek oktatásával kapcsolatos legjobb gyakorlatokat érintő kölcsönös tanulás előtérbe helyezésével. Ez a kölcsönös tanulás döntő jelentőségű a sikeres integrációs folyamat és az európai polgárság népszerűsítésének szempontjából;

30.

szeretné hangsúlyozni az anyanyelvi oktatás jelentőségét a bevándorló gyermekek számára, mivel ennek révén javul az a képességük, hogy egyrészt elsajátítsák a befogadó ország nyelvét, másrészt pedig hogy más idegen nyelveket is megtanuljanak. Az állami támogatás esetében azonban egyértelműen a befogadó ország nyelvének megtanulása és annak biztos használata kell, hogy prioritást jelentsen.

31.

kiemeli a területi önkormányzatok alapvető szerepét az innovatív környezetek kifejlesztése szempontjából (11).;

32.

úgy véli, hogy a környezeti problémákhoz (víz, energia, éghajlat, biodiverzitás, környezetszennyezés) kapcsolódó társadalmi kihívásokat különösen figyelembe kellene venni az „innováció és a kreativitás ösztönzése” tengely vonatkozásában. Tágabb értelemben ezeknek a kihívásoknak az a célja, hogy alapvetően megváltoztassanak számos foglalkozást, valamint hogy számos újat hozzanak létre; így ezeket figyelembe kell venni az egész életen át tartó tanulás során, különösen megfelelő képzések létrehozásán keresztül;

33.

egyetért az oktatási és képzési intézmények és szervezetek, vállalkozások, kutatóintézetek, kulturális szereplők és kreatív ágazatok közötti partnerségek létrehozására irányuló javaslattal. Az ilyen jellegű tevékenységek folytatása hatékonynak bizonyult az innováció szempontjából;

34.

úgy véli, hogy a tagállamok közötti együttműködés folytatása elsőrendű fontosságú a közös kihívásoknak való megfelelés szempontjából, amelyek dinamikus, tudásalapú társadalom kialakulásához vezetnek; úgy ítéli meg, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közötti együttműködés szintén ezt a célt szolgálja, és ezért ösztönözni kell;

35.

azt kéri, hogy készítsenek összehasonlító áttekintést a tagállamokban meglévő oktatási és képzési rendszerekről, valamint a közeljövőben tervezett reformokról, és azt az Unió összes hivatalos nyelvén tegyék közzé az interneten. Ezáltal a települési és regionális oktatási szakértők, a települési önkormányzatok és az iskolai közösségek hozzájuthatnának a más országok tapasztalataival kapcsolatos szükséges információkhoz, és egyenrangú partnerekként vehetnének részt a központi döntéshozatali szinten az oktatás és képzés további átalakításáról szóló vitákban;

A mutatók

36.

egyetért a referenciakritériumoknak a nyitott koordinációs módszer keretében történő alkalmazásával; viszont ezeknek a kritériumoknak nem szabad az egyes tagállami rendszerek rejtett harmonizációjához vezetniük;

37.

egyetért az Európai Bizottság abbéli szándékával, hogy mennyiségi (referenciakritériumok, statisztikák) és minőségi (információk és legjobb gyakorlatok cseréje) intézkedéseket szeretne alkalmazni. (12) Ezeknek az intézkedéseknek elsősorban a meglévőkre kell támaszkodniuk, összehasonlítható adatokon kell alapulniuk, és figyelembe kell venniük az eltérő tagállami helyzeteket. Az egyes tagállamoknak inkább meg kellene vizsgálniuk, hogy a változó gazdasági és szociális feltételek, valamint nemzeti prioritásaik figyelembevétele mellett hogyan és milyen mértékben járulhatnak hozzá a célok közös megvalósításához;

38.

hangsúlyozza, hogy a régióknak és településeknek gondolkodniuk kell azon, milyen eszközök segítségével lehetne kezelni az esetleges adminisztratív és pénzügyi többletköltségeket, amelyek az új mutatók bevezetésekor keletkeznek;

39.

megjegyzi ugyanakkor, hogy a 2003-ban elfogadott öt referenciakritériumból négynek a célkitűzése nem fog teljesülni 2010-ig. Másrészt a párokban történő tanulással kapcsolatos tevékenységek, valamint az információk és legjobb gyakorlatok cseréjének hatása továbbra is bizonytalan. Ezek miatt a tényezők miatt a meghatározott célkitűzések és/vagy a munkamódszerek hatékonyságának ellenőrzésére lehet szükség;

40.

javasolja az Európai Bizottságnak, a tagállamoknak és a helyi és regionális önkormányzatoknak, hogy vizsgálják meg, milyen okok miatt nem teljesültek az említett négy referenciakritérium célkitűzései;

41.

egyetért az Európai Bizottság kívánságával, mely szerint a felnőttek egész életen át tartó tanulásban való részvételének arányát 12,5 %-ról 15 %-ra kellene növelni. Az arány növelése kiemelten fontos a válság időszakában, mivel számos munkavállaló szakmai át- és továbbképzésére van szükség;

42.

támogatja a mobilitási kritérium megteremtésére irányuló javaslatot, amely azért lényeges, mert erősíti a foglalkoztathatóságot, lehetővé teszi az európai polgári szerepvállalás fejlődését, bár e mutató meghatározását az Európai Bizottságnak még pontosítania kell. anélkül, hogy megkérdőjelezné a felsőoktatásban tanulók érdekében tett erőfeszítéseket, amelyeket folytatni kell, az RB úgy véli, hogy a hangsúlyt az ipari tanuló és a szakmai képzésben résztvevő fiatalok mobilitására kell helyezni, egy olyan területre, amelyben számos régió vállal aktív szerepet;

43.

egyetért az alapvető képességek elégtelen elsajátításával kapcsolatos referenciakritérium megteremtésére irányuló kívánsággal, amely kritériumot kibővítettek a matematika és a természettudományok területére. Kiemeli azonban, hogy elsősorban az olvasás és az írás elsajátítására kell összpontosítani. Mindazonáltal emlékeztet arra, hogy az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos ismeretek, valamint az idegen nyelvek ismerete fontos a tudás elsajátítása és a folyamatos képzésre és az egész életen át tartó tanulásra irányuló célkitűzések megvalósítása szempontjából. A gyermekeknek különösen fontos, hogy korai életkorban sajátíthassák el az információs és kommunikációs technológiákkal kapcsolatos ismereteket. (12) az RB felhívja a figyelmet a technológiákhoz való hozzáférés során jelentkező társadalmi egyenlőtlenségekre, amelyekre megfelelő válaszokat kell találni a nemzeti, regionális, helyi és európai intézményeknél, lehetővé téve ezáltal a helyi és regionális önkormányzatok számára, hogy támaszkodjanak a meglévő uniós programokra és az Európai Bizottság új programjaira, valamint hogy beépítsék a funkcionális analfabetizmus elleni küzdelmet a felülvizsgált lisszaboni stratégiába. Ezzel egyidejűleg ezeknek a struktúráknak figyelembe kell venniük annak jelentőségét, hogy a bevándorlók ismerjék a fogadó ország nyelvét, annak érdekében, hogy ösztönözzék társadalmi beilleszkedésüket és foglalkoztathatóságukat.

44.

A nyitott koordináció módszerének alkalmazásakor az új oktatási és képzési mutatók, referenciaértékek kidolgozására irányuló munka során az olvasási-szövegértési készségek vizsgálatát ki kell terjeszteni a médiaszövegekre vonatkozó képességek felderítésére is, mivel a szövegek ma már elektronikus vagy digitális környezetben, írott, képi és mozgóképi textusok összekapcsolt kontextusaként jelennek meg.

45.

fenntartja, hogy az olvasás, az írás, a matematika, a természettudományok és az információs és kommunikációs technológiák területén végzett erőfeszítések egyáltalán nem összeegyeztethetetlenek más tantárgyak oktatásával, amelyek mind hozzájárulnak az olyan képességek kifejlesztéséhez, mint a kreativitás, az önbecsülés vagy a szociális készségek. (9)

46.

egyetért azzal a célkitűzéssel, hogy növelni kell a két idegen nyelv korai elsajátításának területén elért haladást, következésképpen támogatja a nyelvi referenciakritériumot.

47.

igen óvatosnak mutatkozik a felsőoktatásba történő beruházás területére vonatkozó referenciakritérium bevezetésével kapcsolatban. Az arra irányuló voluntarista megközelítés, hogy a felsőoktatásba történő beruházás érje el a GDP 2 %-át, már önmagában is pozitív, de ez a mind a köz-, mind a magánszférát érintő célkitűzés nem szabad, hogy egyrészt elvegye a tagállamok felelősségét, másrészt pedig hogy ahhoz vezessen, hogy a háztartásoknak a felsőoktatás finanszírozásában nagyobb részt kelljen vállalniuk, ami – főként válsághelyzetben – megkérdőjelezné mindenekelőtt az esélyegyenlőség célkitűzését;

48.

egyetért a felsőoktatási végzettséggel rendelkezőket érintő referenciakritériummal, valamint azzal, hogy a matematika, a természet- és a műszaki tudományok terén elért célkitűzéssel nem kell tovább foglalkozni, és értékeli a nemek között e téren megmutatkozó különbségekre irányuló figyelmet. Ezzel kapcsolatban emlékeztet az RB következő Európai Bizottsági közleménnyel kapcsolatos véleményére: Úton a nemek közötti egyenlőség közösségi keretstratégiája felé  (13);

49.

fenntartással viszonyul az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatához, hogy hozzanak létre referenciakritériumot a foglalkoztathatóság témájában. Egyetért az iskolai végzettség szintje és a munkaerő-piacra való belépés képessége közötti korreláció keresésére irányuló erőfeszítéssel. Mindazonáltal fontos más változók bevonása is, főként a gazdaság állapotával kapcsolatban. Az eljárást így pontosabbá is lehetne tenni;

50.

elfogadja az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy hozzanak létre referenciakritériumot az iskolaelőkészítő oktatás témájában, mivel a koragyermekkori tanulás új fejlődési lehetőségeket teremt, és az egész életen át tartó tanulás fontos része;

51.

csatlakozik ahhoz a törekvéshez, hogy meg kell tartani a korai iskolaelhagyó fiatalokkal kapcsolatos kritériumot, és úgy véli, hogy különböző módszereket kellene hangsúlyozni ennek a célkitűzésnek az elérése érdekében;

52.

az eddig szerzett ismeretek alapján némi óvatossággal kezeli az innovációval és kreativitással kapcsolatos valódi referenciakritérium bevezetésére irányuló javaslatot. A Régiók Bizottsága amellett száll síkra, hogy a tagállamok vizsgálják meg olyan mutatók kidolgozásának lehetőségeit, amelyek hozzájárulhatnak az innovációt és kreativitást szolgáló tagállami erőfeszítések támogatásához;

53.

javasolja, hogy az innováció és kreativitás, valamint a foglalkoztathatóság referenciakritériumokkal kapcsolatban gondolkodjanak el azon, hogyan ösztönözhető az információk és a legjobb gyakorlatok cseréje a tagállamok között. Ebbe a folyamatba szorosan be kell vonni a régiókat;

54.

egyetért az oktatás területén folytatott hatékony és nagyra törő politikák megőrzésére és kibővítésére irányuló szándékkal. a jelenlegi gazdasági válság nem szabad, hogy eltérítsen ettől a célkitűzéstől, hanem épp ellenkezőleg, ahhoz kell vezetnie.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


(1)  CdR 31/2006 fin.

(2)  „A jövőbeni munkaerő-szükséglet Európában: középtávú előrejelzések”, CEDEFOP, 2008.

(3)  CdR 380/2008.

(4)  CdR 253/2008.

(5)  CdR 233/2000 és CdR 19/2001.

(6)  CdR 49/2004 fin és CdR 31/2006 fin.

(7)  CdR 34/2006 fin.

(8)  CdR 6/2008 fin.

(9)  Ibid.

(10)  CdR 33/2006 fin.

(11)  CdR 133/2008 fin.

(12)  CdR 349/2002 fin.

(13)  Lásd: CdR 233/2000 fin.


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/33


A Régiók Bizottsága véleménye – Az egyszerűsített KAP – közös siker

(2010/C 79/07)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A Régiók Bizottsága,

Bevezetés

1.

felhívja a figyelmet arra, hogy ez a vélemény – amely a közös agrárpolitika (KAP) egyszerűsítésére tett javaslatra vonatkozik – nagyon különleges gazdasági kontextussal rendelkezik, és időben egyrészt a jelenlegi KAP állapotfelmérése, másrészt pedig a 2013. utáni KAP fejlődésének a kidolgozása között található félúton, a jövőbeli költségvetési kilátások előirányzásával együtt;

2.

hangsúlyozza, hogy az egymást követő világszintű gazdasági események és az éghajlatváltozás révén, egyértelmű keretben jobban megérthető egy olyan tevékenységi ágazatra irányuló közösségi támogatási politika, mint a mezőgazdaság. Ez a politika lehetővé teszi a mezőgazdaság számára, hogy valamennyi régió valamennyi terméke esetében önmaga határozza meg a szabályozási feltételeket; megteremtve ezzel e politika saját alapjait;

3.

úgy ítéli meg, hogy ebben az összefüggésben a közösségi preferenciának – anélkül, hogy a protekcionizmusig fokozzuk – és a helyi termékek vásárlásának lényege teljes mértékben érthetővé válik, és választ ad a világméretű élelmiszer-szükséglet feltételeinek egészére, amely továbbra is rendkívül aktuális téma marad;

4.

hozzáteszi, hogy a közös agrárpolitikának nem csupán a minőségi élelmiszer-termelést kell figyelembe vennie, hanem például a földhasználat és a vidékfejlesztés (erdészeti stratégia, hátránytól sújtott terület stb.) alapvető stratégiáira vonatkozó feltételeket is. Ennek a politikának meg kell felelnie az Európai Unió nagy kontinentális földrajzi térségeinek és legkülső régióinak területi kohéziójára irányuló célkitűzéseknek is;

5.

a Régiók Bizottsága egy korábbi véleményének megfelelően úgy látja, hogy a KAP egyszerűsítésének a szakmai szereplők egészére kell irányulnia, ugyanakkor arra is törekedni kell, hogy a polgárok nagyobb megértést tanúsítsanak a KAP létezésének szükségességével szemben, annak érdekében, hogy megvédjük Európa egyik gazdasági támpillérét;

6.

úgy véli, hogy a KAP-nak a jövőbe kell tekintenie: az éghajlatváltozással foglalkozó koppenhágai ENSZ-csúcstalálkozót megelőző állásfoglalással összhangban, amelyet az RB 2009. júniusi plenáris ülésén fogadtak el, az éghajlatváltozás dimenzióját be kell építeni a mezőgazdaságba, az energiafelhasználás és az üvegházhatásúgáz-kibocsátás mérséklése céljából;

Időrendi megjegyzések a közlemény szövegéhez kapcsolódóan

7.

kijelenti, hogy az egyszerűsített KAP-nak áttekinthetőnek, olvashatónak, valamint közérthetőnek kell lennie, mind a gazdák, mind az intézményi és gazdasági szereplők és az európai uniós polgárság egésze számára;

8.

felhívja az Európai Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy a KAP egyszerűsítése nem egyenlő a KAP reformjával, a végrehajtási szabályok megváltoztatásával. Az egyszerűsítést fejlődésként kell felfogni. Különösen arról kell megbizonyosodni, hogy a KAP ne tudja megváltoztatni szabályait olyan időintervallumokon belül, amelyek nem veszik figyelembe valamennyi mezőgazdasági termelési típus ciklusát;

9.

hangot ad abbéli óhajának, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok éljenek a KAP egyszerűsítésének a lehetőségével, hogy megfelelő, teljes körű és objektív tájékoztatást nyújtsanak az európai polgárok és mezőgazdasági termelők számára, folyamatosan felhíva a figyelmet a KAP célkitűzéseire, a megvalósított eszközeire, valamint a menetrendjére;

10.

emlékeztet arra, hogy az egyszerűsített KAP-nak mindenki számára érthetőnek kell lennie;

11.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a mezőgazdasági termelők és a helyi polgárok nem érzékelik az egyszerűsítési törekvéseket, noha azokat 2005-ben elindították;

12.

felveti a kérdést, hogy a mezőgazdasági szabályozás terén végrehajtott rendteremtés valóban csupán a tejágazati termékeket illető dokumentumok tekintetében jelentős-e. Meglepetéssel fogadja, hogy az Európai Bizottság érvelése erre az egy ágazatra korlátozódik, még ha az kiemelt figyelmet érdemel is;

13.

támogatja a jelenlegi gazdasági válság kontextusában, hogy a közös politika tárgyát képező európai mezőgazdaság számára az (éghajlati, egészségügyi, gazdasági) válsághelyzetnek megfelelő állami támogatásokat kelljen biztosítani, a KAP alapjainak megkérdőjelezése nélkül, azok megerősítésével (lásd a Régiók Bizottságának korábbi véleményeit);

14.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottság azon lépésén túlmenően, hogy egy szakértői csoportot felállított, mind a tagállamoknak, mind pedig a helyi és regionális önkormányzatoknak támogatniuk kell a tapasztalatcserét is, összehasonlító tanulmányokat kell készíteniük, valamint meg kell találniuk a legjobb megvalósított projekteket, különösen az adminisztratív terhek csökkentése terén. Ebbe a munkába – az Európai Bizottság mintájára – valamennyi tagállamnak be kellene vonnia a helyi mezőgazdasági szakembereket;

15.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy egyszerűsítés címén valójában reformot hajtott végre, ami az összes régióban alapvető szerkezetátalakítással járt;

16.

felveti a kérdést, hogy valóban úgy érzékelik-e a mezőgazdasági termelők, hogy az egységes támogatási rendszer „könnyebben kezelhetővé” vált. Úgy véli, hogy a sövények és a falak figyelembevétele mindenki számára általános érdekű intézkedés;

17.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság tudatában van a hatásvizsgálatok és a rendszeres értékelések szükségességének. Ennek a kezdeményezésnek szintén a régiókhoz és a mezőgazdasági termelőkhöz jobban igazodó – a 2013-ig az állapotfelmérés és az egyszerűsítés eredményeként megvalósuló – KAP vonalába kell illeszkednie;

18.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatokkal való jobb konzultáció fontosságát és annak szükségességét, hogy a KAP – ahogyan azt a Régiók Bizottsága a fehér könyvében is kifejtette – a nagyobb hatékonyság, az igazságosság és az összes érintettnek az európai integráció folyamatában történő fokozottabb részvétele érdekében része legyen a többszintű kormányzásra irányuló folyamatnak;

19.

kiemeli annak szükségességét, hogy az Európai Bizottság valamennyi szintjén rendelkezésre álljanak informatikai adatok a helyi mezőgazdasági üzemekről. Minden szereplőnek részt kell vennie az elektronikus információcserében;

20.

meglepetten fogadja a cselekvési tervben foglalt prioritásokat, és azt szeretné, ha azokat rendeznék, és sorrendbe állítanák;

21.

annak biztosítására kéri az Európai Bizottságot, hogy a kölcsönös megfeleltetés továbbra is a KAP közvetlen kifizetéseinek alapvető elve maradjon, úgy véli azonban, hogy bizonyos mértékű egyszerűsítésre szükség van, olyan követelményeket állítva a termelők elé, amelyek ésszerűek, és ezért az irányításban részt vevő közigazgatási szervek objektív módon tudják ellenőrizni azok betartását;

22.

felszólítja az Európai Bizottságot, hogy mutassa ki, hogy az egységes közös piacszervezés az Európai Bizottságnak a tagállamokra és a régiókra vonatkozó összes végrehajtási rendelkezésére nézve tényleges egyszerűsítést jelent, amely hasznot hoz a mezőgazdasági termelők, a polgárok és a régiók számára;

23.

újra megerősíti, hogy az adminisztratív terhek csökkentése előnyökkel kell, hogy járjon a régiók, a polgárok és a mezőgazdasági termelők számára, valamint minden termékre alkalmazhatónak kell lennie. Az RB egyébiránt hangsúlyozza, hogy a terhek csökkentésének a KAP célkitűzéseinek is meg kell felelnie;

24.

kérdésesnek érzi az Európai Bizottságnak a termeléstől függő támogatási rendszerekre tett globális kijelentéseit, és felveti a kérdést, hogy a támogatások termeléstől való függetlenítésének kiterjesztése irányába mutató KAP vajon valóban a régiók sokszínűségét tiszteletben tartó egyszerűsítést tükröz-e. Az RB azt szeretné, hogy a KAP állapotfelmérésen keresztüli egyszerűsítése egy mindenki számára jobb KAP-ot jelentsen, amely igazságosabb és tisztességesebb módon osztja el a támogatásokat a gazdaságok, az ágazatok és a régiók között;

25.

újra felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy valamennyi mezőgazdasági termelést a saját ciklusával együtt kell figyelembe venni;

26.

mindenképpen azt szeretné, hogy a feltételességet harmonizálják az Unió valamennyi régiójában, a legkisebb közös nevezőt felhasználva – ezt prioritásnak tartja;

27.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a polgárokat és a mezőgazdasági termelőket érthető, teljes körű és olvasható formában kell tájékoztatni;

28.

egyetért azzal, hogy a minőségpolitikának a KAP egyik alapját kell képeznie, és nem szabad felhagyni a folytatásával;

29.

megjegyzi, hogy a bevált gyakorlatok cseréjébe és az egyszerűsítési lehetőségek felkutatásába be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat;

30.

kéri azon politikák megerősítését, melyek révén az európai ágazatok még professzionálisabbá válnának, ami lehetővé tenné az európai élelmiszer-ipari szektor – Európa egyik gazdasági tartóoszlopa – számára, hogy megerősödjék és kiteljesedjék, a világszintű gazdasági és éghajlati változásokhoz alkalmazkodva;

31.

kéri, hogy a KAP eszközei jobban reagáljanak a válsággal szembenéző termelésekkel kapcsolatban (piacok, éghajlatváltozás, szociális és egészségügyi válsághelyzetek stb.). Egy hatékony intézményi mechanizmusban szükség van olyan egyszerű eszközök biztosítására, amelyek a termelés érdekében az eszközök megosztása révén tisztességes jövedelmet garantálnak az ilyen válságok által sújtott mezőgazdasági termelők számára;

32.

támogatja az Európai Bizottságot abban a törekvésében, hogy a tagállamokat nagyobb fokú egyszerűsítésre ösztönözze a közös politikán belüli hatásköreik gyakorlásában való hatékonyságuk növelése érdekében. A szubszidiaritás nem jelentheti az eljárások bonyolultabbá és nehézkesebbé válását, mely veszélyeztetné az európai élelmiszer-ipari modell tiszteletben tartását;

33.

ismételten kijelenti, hogy a vidékfejlesztésnek tulajdonított prioritásokat a területeknek nyújtott többletértéknek kell tekinteni, nem pedig a tagállami és/vagy a helyi önkormányzati politikák helyettesítésének. A vidékfejlesztésnek be kell épülnie a nagy európai stratégiákba (Lisszabon–Göteborg), egyfelől a területi kohézió és annak velejárója: a szolidaritás, másfelől az európai kontinens irányításához szükséges legfontosabb politikák alapvető kereteivel együtt, a mezőgazdasági jellegű és a mezőgazdasághoz kötődő projekteket pedig továbbra is a LEADER típusú partnerségek keretébe kell beágyazni;

Összegzés

34.

ismételten megerősíti a közös agrárpolitika fenntartása iránti elkötelezettségét, és visszautasítja, hogy azt újból nemzeti hatáskörbe helyezzék vissza. Ez a politika – hangsúlyozzuk, hogy a gazdasági válság közepette – a piac igazságos szabályozását képviseli. Fejlődése során – a fenntartható fejlődés keretében – meg kell felelnie az Unió valamennyi régiójában az összes ágazat szükségleteinek. Továbbá elengedhetetlennek tűnik, hogy ez az intézkedés bekerüljön a 2013-ig kiigazított KAP-ba, valamint az európai pénzügyi terv keretébe;

35.

felveti a kérdést, hogy a KAP-nak az Európai Bizottság által javasolt mai egyszerűsítése megfelel-e az állapotfelmérésről folytatott utolsó viták célkitűzéseinek és az abból kialakuló iránymutatásoknak, továbbá a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott szoros egyeztetést követően közösségi és nemzeti szinten tett erőfeszítések folytatását javasolja annak érdekében, hogy javuljanak a megvalósítás feltételei a szakmabeli szereplők számára, valamint hogy a polgárok, akik egyben fogyasztók is, nagyobb megértést tanúsítsanak ezen elsődleges fontosságú közös politika iránt;

36.

egyébiránt elmondja, hogy a szükséges és kívánt egyszerűsítés révén javulnia kell a reakciókészségnek az agrárpiac válságaival, valamint az éghajlatbeli és egészségügyi kockázatokkal szemben; a tejágazat jelenlegi válsága is gyors fellépést és egyszerűbb és rugalmasabb irányítási eszközöket követel meg;

37.

elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy javuljon a jelenlegi KAP-pal kapcsolatos kommunikáció, hogy az érintett szereplők (polgárok, fogyasztók, mezőgazdasági termelők, helyi és regionális önkormányzatok) jobban tudjanak azonosulni vele;

38.

szeretné, ha Európa ezt az agrárpolitikát egy ambiciózus közös agrár- és élelmiszer-politikává fejlesztené, melyet KAÉP-nek lehetne elnevezni. Így ez a politika mind az Unión belül, mind azon kívül megerősödne. Egy ilyen politika sikere meg fogja könnyíteni a szükséges fő egyensúlyokhoz és a stabilitáshoz való visszatérést világszinten;

39.

elvárja, hogy a tagállamok, a Tanács és az Európai Parlament vállalják a felelősséget ennek a politikának a 2013-ig tartó időtartamra vonatkozó meghatározásában, a célkitűzésekkel összeegyeztethető pénzügyi tervekkel és alkalmazási feltételekkel egyetemben valamennyi szinten.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottságaelnöke

Luc VAN DEN BRANDE


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/37


A Régiók Bizottsága véleménye – A stockholmi program: kihívások és lehetőségek a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló európai uniós térséggel kapcsolatos új, többéves program tekintetében

(2010/C 79/08)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános ajánlások

1.

üdvözli az Európai Bizottságnak a ténylegesen a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló, a polgárokat szolgáló térség létrehozása terén történő további előrelépésre irányuló kezdeményezését, és egyetértően hangsúlyozza egy ilyen térség jelentőségét a fokozott mobilitású világban;

2.

megelégedéssel fogadja az Európai Bizottság kezdeményezését az uniós fellépések egy olyan többéves programjának kidolgozására, amely meghatározza a következő öt év prioritásait a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos területeken; ugyanakkor megállapítja, hogy az Európai Bizottság közleménye semmiféle hivatkozást sem tartalmaz a Lisszaboni Szerződés nyomán történő változásokkal kapcsolatban;

3.

úgy véli, hogy ezeken a területeken jelentős eredményeket csak egy kellően nagyra törő új program biztosíthat, azonban a nagyobb hatékonyság és a célok tényleges elérése érdekében nagyobb figyelmet kell fordítani az elmúlt tíz év során javasolt kezdeményezések értékelésére;

4.

ismételten aggodalmának ad hangot, mivel az Európai Bizottság továbbra sem fordít elég figyelmet a helyi és regionális önkormányzatok által a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területén betöltött szerepre;

5.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok számára a közleményben érintett területek különösen fontosak, mivel azok közvetlenül befolyásolják az Európai Unió területén lakó polgárok mindennapi életét, valamint a helyi és regionális önkormányzatok munkáját;

6.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat képviselő politikai közgyűlésként a Régiók Bizottsága az egyik megfelelő szerv a polgárok érdekeinek szolgálatára és az európai polgárok jogai és kötelességei teljesülésének biztosítására;

7.

úgy véli, hogy a Régiók Bizottságának – amennyire feladatköre érintve van – részt kellene vennie a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos tevékenységekben, és így közvetlenül kellene részt vennie a stockholmi program és a cselekvési terv alkalmazásában, kidolgozásában, valamint az ott meghatározott értékelési mechanizmusok és eszközök kialakításában és megvalósításában;

8.

megerősíti elkötelezettségét az alapjogok többszintű védelmi rendszerének előmozdítása mellett és üdvözli, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség megvalósítása érdekében tett lépések az állampolgárokat helyezik a projekt középpontjába;

9.

megismétli, hogy a biztonsági szempontok és az alapvető jogok és szabadságok kiegyensúlyozott érvényesülésére kell törekedni a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térséggel kapcsolatos koherens eszközök kidolgozásával;

10.

sajnálja, hogy a várt haladás nem következett be, és emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség létrehozásában történő előrelépés fékezése hátrányosan érintheti az európai polgárok alapvető szabadságjogait;

11.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a jogszabályok hatékony alkalmazásának biztosítása kulcsfontosságú a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térség kialakításához, és ezzel kapcsolatban osztja az irányelvek átültetésében jelentkező eltérések miatti aggodalmat, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki új és megújított intézkedéseket annak biztosítása céljából, hogy az európai szinten elfogadott jogszabályok és politikák szelleme és formája tükröződjön a nemzeti jogszabályokban;

12.

rámutat, hogy a szabad mozgás az európai polgárság egyik legfontosabb alapja, és kéri az Európai Bizottságot, hogy intézkedjen az erre vonatkozó jogszabályok megfelelő átültetése érdekében;

13.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok mint a polgárokkal közvetlen kapcsolatban álló igazgatási szervek fontos szerepet játszhatnak az értékelés jogi eszközei és mechanizmusai vonatkozásában. Következésképpen és az európai igazságügyi politika jövőjével foglalkozó magas szintű csoport javaslatainak megfelelően kéri, hogy vonják be e módszerek kidolgozásába olyan módon, hogy a területi önkormányzatok gyakorlati tapasztalatait jobban figyelembe lehessen venni;

14.

ezért azt javasolja, hogy a stockholmi program cselekvési tervében átfogóan foglalkozzanak az európai belpolitika külső vetületével. Ebben elsősorban az alábbiakra lehetne kitérni: a migrációt és a menekültügyet érintő közös érdekek; együttműködés határvédelmi kérdésekben, illetve a terrorizmus és a bűnüldözés terén; súlypontok meghatározása egyes témákban földrajzi alapon; az információcsere keretfeltételei; garanciák az alap- és az emberi jogok védelmére; átláthatóság és szabad hozzáférés az információkhoz; adatvédelem és ehhez kapcsolódó jogvédelmi garanciák az uniós polgárok és a harmadik országok állampolgárai számára;

15.

egyetért azzal, hogy a bel- és igazságügyi politikát egyeztessék és integrálják az Unió többi szakpolitikájával, és hangsúlyozza az igazságügyi, biztonsági és belügyi témák uniós gazdaságpolitikával, szociálpolitikával és külpolitikával történő jobb koordinációjának szükségességét ez utóbbiak hatékonyságának és következetességének előmozdítása érdekében;

16.

egyetért az új program politikai prioritásaival, és emlékeztet arra, hogy a polgárok Európája építésének folyamatában a helyi és regionális önkormányzatok részvétele kulcsfontosságú, és egyben nagyobb demokratikus legitimitást kölcsönöz a folyamatnak;

17.

osztja a politikai prioritások pénzügyi forrásokkal történő támogatásával kapcsolatos aggodalmat, és rámutat arra, hogy biztosítani kell a helyi és regionális önkormányzatok részvételét a hatáskörükbe tartozó területekre irányuló költségvetési eszközök kidolgozásában;

18.

megjegyzi, hogy a szubszidiaritás és arányosság elveinek teljesítését majd a részletes javaslatok alapján fogják megvizsgálni, és arra szólít fel, hogy a 2009 decemberében elfogadásra kerülő cselekvési terv biztosítsa ezen elvek maximális tiszteletben tartását;

19.

különleges figyelmet kér a szubszidiaritás elvének biztosítására, mivel azt a tagállamok arra használhatják fel, hogy egyes hatásköröket nemzeti szintre utaljanak vissza;

A jogok Európája

20.

üdvözli, hogy az Unió csatlakozni kíván az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményhez, és emlékeztet arra, hogy az Unió és tagállamai minden fellépését az alapvető jogok védelmére kell alapozni;

21.

rámutat, hogy az Európai Unió alapjogi chartája elismeri a bármely személyt állampolgárságától vagy az Unióban való tartózkodási státuszától függetlenül megillető jogokat, és hangsúlyozza a lakóhely elvének jelentőségét a helyi és regionális önkormányzatoknak a társadalmi kohézió és béke érdekében folytatott tevékenységében;

22.

ismételten kiemeli, hogy a személyek szabad mozgásáról szóló irányelv alkalmazása kulcsfontosságú az európai polgároknak és családtagjaiknak a tagállamokban történő szabad mozgáshoz és lakhatáshoz való jogának biztosításához, és emlékeztet arra, hogy ezt az irányelvet egyetlen tagállam sem ültette át teljes egészében; (1)

23.

aggodalommal szemléli, hogy uniós polgárok olyan, hosszú távú tartózkodásra jogosult családtagjai, akik harmadik országok állampolgárai, beutazásuk és itt tartózkodásuk során gyakran tapasztalnak hátrányosan megkülönböztető korlátozásokat állampolgárságuk vagy etnikai hovatartozásuk alapján, és kéri, hogy különösen ügyeljenek arra, hogy ne forduljanak elő ilyen megkülönböztetések;

24.

támogatja a megkülönböztetések, a rasszizmus, az antiszemitizmus, az idegengyűlölet és a homofóbia elleni küzdelmet szolgáló összes kezdeményezést, felszólít a személyek közötti, vallásra vagy meggyőződésre, fogyatékosságra, életkorra vagy szexuális irányultságra való tekintet nélküli egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról szóló tanácsi irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2008) 426) gyors elfogadására, és emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszhatnak az idegen- és fajgyűlölő magatartások megelőzésében és felderítésében, valamint szerepük van a demokratikus elvek tiszteletére való nevelésben; egyébiránt úgy véli, hogy a 2010. év, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve, új lendületre ad lehetőséget a társadalom veszélyeztetett csoportjait érő diszkrimináció elleni politikák kidolgozásában és végrehajtásában;

25.

egyetért azzal, hogy olyan komplett adatvédelmi rendszert kell létrehozni, amely a magánélethez és a személyes adatok védelméhez való alapjogon alapul és rendelkezik a rendeltetésének megfelelő, magas védelmi szintet biztosító jogi eszközökkel;

26.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az információs és kommunikációs technológiák fejlődése következtében a polgárokra vonatkozó digitális információ mennyisége meghatványozódott, és emlékeztet arra, hogy az európai polgárok számára fontos az adatok és a magánélet védelme, (2) és úgy véli, hogy a stockholmi programnak és az azt követő európai bizottsági cselekvési tervnek nagyobb figyelmet kellene fordítania egy, a beépített adatvédelmi („privacy by design”) és a magánéletet tiszteletben tartó („privacy aware”) technológiákon alapuló stratégiai megközelítés kialakítására; (3)

27.

aggodalmát fejezi ki az Unió polgárainak alacsony részvételi aránya miatt az európai választásokon, elismeri, hogy uniós intézményként ő maga is többet is tehetett volna ezzel kapcsolatban, és sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem szolgál valóban innovatív elképzelésekkel az Unió demokratikus életében való részvétel növelését illetően; (4)

28.

arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy keressen az új technológiákon alapuló új részvételi formák előmozdítására szolgáló forrásokat, és a polgárok polgári-politikai részvételének megerősítése érdekében népszerűsítse az elektronikus kormányzást és olyan kezdeményezéseket, mint az e-részvétel (5);

29.

szükségesnek tartja azon információs mechanizmusok megerősítését, amelyek által az európai polgárok jobban megismerhetik saját, az uniós polgárságból adódó jogaikat, különösen a diplomáciai és konzuli védelem vonatkozásában azokban a harmadik országokban, ahol nincs nemzeti képviselet;

30.

megállapítja, hogy a közös képzési rendszer javításra szorul a polgári védelem területén, és egyetért a jövő-munkacsoport végső jelentésében szereplő javaslattal, mely szerint a képzéshez való hozzáférést és a képzési szabványok közös meghatározásainak kialakítását elősegítendő elő kell mozdítani a hálózatban történő működést; (6)

31.

sajnálja, hogy a polgári védelem megerősítésére szolgáló mechanizmusok említésekor a helyi és regionális önkormányzatok nem kapnak nagyobb hangsúlyt, tekintve hogy azok kulcsszerepet játszanak a megelőzésben és szükség esetén a pénzügyi és más források mozgósításában is;

A jogérvényesülés Európája

32.

megerősíti a jog érvényesülésén alapuló európai térség jelentőségét és a még fennálló akadályok megszüntetésének szükségességét annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az európai polgárok számára jogaik teljes körű gyakorlását és a belső piacot szabályozó eszközök hatékonyságát;

33.

elismeri a 27 különböző igazságügyi rendszer kezelésének nehézségeit, mégis arra ösztönöz, hogy e rendszerek a kölcsönös elismerés, kölcsönös bizalom és a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása alapján koherens és hatékony módon, határokon átnyúló jogi együttműködés keretében dolgozzanak együtt; hangsúlyozza, hogy ezt a büntetőjogi eljárások minimális harmonizációjával, illetve a polgárjogi eljárásokra vonatkozó minimumnormák kidolgozásával kellene kiegészíteni;

34.

megerősíti, hogy az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférés a jog Európája biztosításának kulcsa, és üdvözli az Európai Bizottság általános javaslatait, különösen az e-igazságszolgáltatás vonatkozásában, amelyeket az adatvédelem biztosítása mellett kellene megvalósítani;

35.

megállapítja, hogy fel kell deríteni az új technológiáknak az igazságügyi együttműködés területén történő használatában rejlő összes potenciált;

36.

úgy véli, hogy meg kellene erősíteni az igazságügyi együttműködés jogi eszközeinek alkalmazási mechanizmusait a családjog területén, különösen a kiskorúak jogait érintő esetekben;

37.

nagyobb erőfeszítéseket követel az igazságügyre vonatkozó európai jogszabályok megfelelő átültetésének biztosítása érdekében, mivel ezáltal elkerülhető a jogi eszközök hatékonyságának csökkenése;

38.

egyetért abban, hogy be kell vezetni a jogok gyakorlásától való eltiltást kimondó határozatok kölcsönös elismerését, különösen a kiskorúakkal foglalkozó szakmák gyakorlására vonatkozó tiltások esetében, azonban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az információcsere során ügyeljen az adatok védelmének biztosítására és a visszaélések elkerülésére;

39.

egyetért azzal, hogy a képzés és a tudás a jogérvényesülés Európája – amely tiszteletben tartja a sokszínűséget és előmozdítja az együttműködést – építésének kulcsfontosságú elemei, és az Európai Bizottságot a különböző országok szakemberei közötti csereprogramok megvalósítására ösztönzi;

40.

felismeri, hogy szükség van a különösen súlyos és transznacionális bűncselekményekre vonatkozó nemzeti jogszabályok közelítésére a polgári jog területén, a határokon átnyúló tevékenységek folytatásának elősegítése és a polgárok jogainak jobb érvényesítése érdekében, ami az európai igazságügyi térség létrehozásának egyik célkitűzése;

A védelmet nyújtó Európa

41.

megköszöni az Európai Bizottság arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a biztonság- és az igazságügyi politika középpontjába a polgárok alapvető jogainak tiszteletét állítsa, de emlékeztet arra, hogy a belbiztonsági stratégia kialakításakor biztosítani kell a koherenciát és az egyensúlyt a biztonsági elemek és a szabadságjogok védelme között;

42.

egyetért azzal, hogy a biztonsági szakemberek körében meg kell teremteni egy közös kultúrát, és üdvözli a tapasztalatok és bevált gyakorlatok cseréjére szolgáló mechanizmusok előmozdítására irányuló kezdeményezést; ennek kapcsán elengedhetetlen hangsúlyozni a megelőzési politikáknak mint a teljes bűnüldözési folyamat kötelező első elemeinek fontosságát;

43.

sajnálja, hogy csak a tagállami szereplőkről történik említés, pedig a közös biztonsági kultúra kiépítésébe be kellene vonni a helyi és regionális önkormányzatok szakembereit is;

44.

javasolja, hogy vizsgálják meg, hogy az európai rendőrségi jog kodifikációja mennyiben könnyíthetné meg az EU-n belül a határokon átnyúló együttműködést;

45.

hozzáteszi, hogy az egyes tagállamok belső hatáskörelosztásának megkérdőjelezése nélkül biztosítani kellene olyan mechanizmusok kialakítását, amelyek lehetővé teszik a biztonságra és a rendőrségre vonatkozó közösségi jogszabályok tényleges alkalmazásában részt vevő területi intézmények számára az Unió által létrehozott együttműködési és információs mechanizmusokhoz való ésszerű és szabályozott hozzáférést; (7)

46.

szükségesnek tartja, hogy a szabad helyváltoztatás jogával élő személyek biztonságának és szabadságának biztosítása érdekében növeljék a technológiai eszközök használatát és hatékonyságát, de aggodalmát fejezi ki e rendszerek megfelelő értékelés nélküli gyors fejlesztése kapcsán;

47.

egyetért azzal, hogy el kell gondolkodni egy olyan informatikairendszer-architektúrán, amellyel növelhető a hatékonyság és a hatásosság, csökkennek a költségek, és a lehető legtöbb előny érhető el;

48.

emlékeztet arra, hogy a biztonság területeire vonatkozó kutatás-fejlesztést és a belbiztonsági alap lehetséges létrehozását érintő megbeszéléseken számolni kell a helyi és regionális önkormányzatok szakembereivel is;

49.

úgy véli, hogy a polgárok biztonságát érintő bűncselekmények – mint a terrorizmus, a szervezett bűnözés, különösen az emberkereskedelem, a kábítószer-kereskedelem, vagy a kiskorúak szexuális kizsákmányolása – elleni küzdelemben a megelőzés ugyanolyan fontos, mint a bűnüldözés, és emlékezteti az Európai Bizottságot arra, hogy a helyi és regionális szereplők döntő szerepet játszanak a bűnmegelőzési stratégiák kidolgozásában;

50.

üdvözli az európai rendőrségi és igazságügyi együttműködés hatékonyságának erősítését, és úgy véli, hogy figyelembe véve a helyi bűnözés és a nemzetközi szervezett bűnözés közötti egyre szorosabb kapcsolatot, a helyi és regionális önkormányzatoknak, illetve hatóságoknak nagyobb szerepet kellene játszaniuk a határon átnyúló szervezett bűnözés elleni küzdelemben;

51.

hangsúlyozza, hogy a bűnözés elleni harcban elért haladás mellett ugyanazzal a lendülettel kell kiállni a védelemhez való jog tiszteletben tartása mellett, valamint közös igazságszolgáltatási minimumgaranciákat kell biztosítani a vádlottak számára olyan kérdésekkel kapcsolatban, mint az ártatlanság vélelme és az előzetes letartóztatás;

52.

egyetért azzal, hogy az uniós külső határok védelme igen fontos az Unió területén végbemenő mozgás biztonságának és szabadságának garantálása szempontjából, és elfogadja az utalást arra, hogy a határok integrált kezeléséről szóló európai stratégia kidolgozásakor az emberi jogokat és a nemzetközi védelmet teljes mértékben tiszteletben kell tartani, azonban hangot ad aggodalmának is, mivel a közleményben erre vonatkozóan kevés konkrét fejleményt lehet felfedezni, és kéri, hogy az előrelépések mindig annak tudatában történjenek, hogy Európa a szabadság és a jogok térsége;

53.

kéri az Európai Bizottságot, hogy új eszközök bevezetése előtt hozza létre a tagállamok operatív együttműködését (FRONTEX), illetve a harmadik országokkal idevonatkozóan – és elsősorban az uniós polgároknak és harmadik országok állampolgárainak alapjogait érintő beavatkozásokra vonatkozóan – folytatott együttműködést független módon értékelő mechanizmusokat;

54.

emlékezteti a tagállamokat arra, hogy a tengeri határok ellenőrzése és felügyelete nem járhat a tengeri életmentés alapvető kötelezettségeinek elhanyagolásával;

55.

úgy véli, hogy változások bevezetése vagy új eszközök létrehozása előtt a meglévő információs rendszereket (SIS II, VIS) kell teljes mértékben kifejleszteni és értékelni, és aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény nem tartalmaz információt a biometrikus adatoknak e rendszerekben történő használata során alkalmazott vizsgálati és ellenőrző mechanizmusokra vonatkozóan;

56.

aggodalmának ad hangot a tagállamok területére és az onnan történő be- és kilépések elektronikus nyilvántartásának létrehozása és egy olyan európai előzetes utazásengedélyezési rendszer kifejlesztésének lehetősége miatt, amely alapvető jogokat sérthet, különösen a személyes adatok védelmének vonatkozásában;

57.

megállapítja, hogy a rendőri erők és a vámhatóságok közötti információcsere és együttműködés előmozdítása érdekében meg kell erősíteni az együttműködési stratégiákat;

58.

hozzáteszi, hogy bármely javaslatra kerülő új eszközt – így a schengeni közös európai vízumot – hatékonyan és hatásosan kell kialakítani, figyelembe véve az adatvédelmet, valamint a magánélethez való jogra vonatkozó garanciákat;

59.

támogatja az Europol és az Eurojust közötti együttműködés javítására irányuló erőfeszítéseket annak érdekében, hogy előrelépés történjen a szervezett bűnözés határokon átnyúló tevékenységeinek terén folytatott nyomozásban;

60.

osztja az Európai Bizottság által említett fenyegetésekkel kapcsolatos aggodalmat, és rámutat a helyi és regionális önkormányzatok lehetséges szerepére ezeknek a bűnözői gyakorlatoknak az azonosításában és felfedésében;

61.

ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy az emberkereskedelem elleni küzdelem céljából dolgozzon ki speciális cselekvési terveket, és kapcsolja össze ezt a küzdelmet harmadik országokkal való kapcsolataival;

62.

aggodalmát fejezi ki a gyermekek szexuális kizsákmányolásával és az interneten terjedő gyermekpornográfiával (8) kapcsolatos bűncselekmények terjedése miatt, és emlékeztet arra, hogy a büntető intézkedések mellett szükség van a polgárok oktatására is, hogy ezek a bűncselekmények tudatosuljanak bennük;

63.

nyomatékosan hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok lehetséges szerepét, különösen a hátrányos helyzetű vagy kísérő nélküli kiskorúak méltóságának és jogainak védelmét szolgáló preventív megközelítések kialakításában; (9)

64.

elismeri, hogy előrelépésre van szükség az informatikai és a gazdasági bűnözés elleni harc terén, valamint hogy e területeken a koordinációs és együttműködési mechanizmusok javításra szorulnak, mivel ezek a bűncselekmények nem mindig a nyomozás helyszínéül szolgáló országban következnek be;

65.

emlékezteti az Európai Bizottságot a helyi és regionális önkormányzatok lehetséges szerepére a korrupció és a hamisítás elleni küzdelemben, valamint az Európai Unió kábítószer-ellenes stratégiájának kialakításában;

66.

a terrorveszélyt az európai polgárok egyik fő aggodalmának tekinti, és sajnálja, hogy a közlemény nem említi a helyi és regionális önkormányzatok szerepét e veszély csökkentésében, különösen az erőszakos radikalizálódás elleni küzdelem vonatkozásában;

67.

attól tart, hogy a közleményben említett megelőző mechanizmusok nem a terrorcselekmények mélyen gyökerező okaira fognak hatni, hanem inkább etnikai és vallási közösségek kriminalizálására alkalmasak;

68.

javasolja, hogy mielőtt a különböző csoportok által tanúsított politikai erőszak erősödésének különböző nemzeti, etnikai vagy vallási tényezőire összpontosítanak – ami a rasszizmus és az idegengyűlölet növekedését eredményezheti –, vegyék figyelembe, hogy milyen politikai, társadalmi és gazdasági tényezők játszhatnak szerepet benne;

A bevándorlás és a menekültügy terén szolidáris Európa

69.

ismét arra szólít fel, hogy az Európai Uniónak – a jogkörök jelenlegi megosztásának megtartása, és az e területre vonatkozó saját hatásköreinek teljes körű érvényesítése, valamint a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett – ki kell dolgoznia egy valódi európai bevándorláspolitikát, amely a tagállamok közti szolidaritás, kölcsönös bizalom és közös felelősségvállalás elvein alapul, és amely maradéktalanul tiszteletben tartja az emberi jogokat;

70.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok az elsők között vannak a bevándorlási és menekültügyi politikák végrehajtása tekintetében, és elsőként kell reagálniuk a területükre érkező migráció társadalmi és gazdasági következményeire;

71.

arra kéri az uniós tagállamokat, hogy közösen vállalják a menekültek befogadásával és integrálásával kapcsolatos feladatok ellátását, és hozzanak létre egy, a menekültek tagállamok közti arányos elosztását szolgáló mechanizmust;

72.

kéri az Európai Bizottságot a bevándorlás és menekültügy területén követendő cselekvési irányokat meghatározó különböző eszközök jobb koordinálására, és emlékeztet arra, hogy azoknak az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásán kell alapulniuk;

73.

üdvözli a bevándorlás globális megközelítésének prioritását, és egyetért a migrációs áramlások szabályos kezelését célzó, a származási és tranzitországokkal fenntartott kiegyensúlyozott és valódi partneri kapcsolat előmozdításának hangsúlyozásával;

74.

emlékeztet arra, hogy az Uniónak jobban hozzá kellene igazítania a gazdasági migrációt a tagállamok munkaerő-piaci szükségleteihez, és egy rugalmas közös befogadási rendszer létrehozását sürgeti, melynek révén a tagállamok meghatározhatják a befogadandó NEM UNIÓS állampolgárok számát;

75.

hozzáteszi, hogy aggasztja az a tény, hogy a nagyobb szolidaritás az európai munkaerőpiacon keresett, magasan képzett bevándorlók haszonelvű és szelektív befogadására korlátozódik;

76.

egyetért azzal, hogy jobban össze kell kapcsolni az Unió bevándorlás- és külpolitikáját, és úgy véli, hogy harmadik országokkal folytatott együttműködés és párbeszéd szükséges mind az illegális bevándorlás elleni küzdelem, mind pedig a legális migráció előtérbe helyezése szempontjából; a gazdasági okokból kivándorolni szándékozó emberek megsegítésére hatékonyabb eszköz a szóban forgó harmadik országok gazdaságaiba való befektetés; e feladat elvégzésében alapvető szerepet játszanak a helyi és regionális önkormányzatok, különösen azok, amelyek a legközelebb helyezkednek el harmadik országokhoz, vagy a legszorosabb kapcsolatok fűzik hozzájuk, mivel ezek a szóban forgó országokkal folytatott uniós együttműködés platformjaiként működhetnek;

77.

úgy véli, hogy a szabadság, a biztonság és a jogérvényesülés térsége program cselekvési tervének megvalósítása során a helyi diplomáciát meg kell erősíteni, mivel a helyi és regionális önkormányzatok nagyban hozzájárulhatnak a származási és a tranzitvárosokkal és régiókkal ápolt kapcsolatok és az ottani életfeltételek javulásához;

78.

egyetért azzal, hogy a migrációs politika eszközeit koherens módon kell használni, és felszólít arra, hogy mielőtt új megállapodásokra törekednének, értékeljék az olyan kezdeményezéseket, mint a mobilitáspartnerségek, s ezek feltételeit és következményeit a származási országokban;

79.

egyetért azzal, hogy az Európai Unió egész területén jobban kell kezelni a gazdasági bevándorlást, és ösztönzi – a párbeszédet szolgáló európai platformhoz hasonló – stratégia továbbfejlesztését, amely az Unió területén összefogná a helyi, regionális és nemzeti szintek szereplőit, tiszteletben tartva a tagállamok azon jogát, hogy harmadik országok munkavégzés céljából érkező állampolgárai vonatkozásában befogadási volumeneket határozzanak meg, megfelelő munkakörülményeket biztosítva számukra; (10)

80.

érdeklődéssel fogadja a migrációhoz kapcsolódó jelenségek elemzésével és értelmezésével foglalkozó megfigyelőközpont létrehozására irányuló kezdeményezést, és rámutat, hogy az nem torzíthatja a már megvalósult kezdeményezéseket. Egyre sürgetőbb a területre vonatkozó meglévő eszközök rendezése és optimalizálása;

81.

úgy véli, hogy a bevándorlási kódexre irányuló javaslat nyilvánvaló előnyei ellenére gondos elemzést igényel, különösen mivel még elfogadásra vár a munkavégzési és tartózkodási kérelmekkel kapcsolatos egységes eljárásról szóló irányelv, amely számos közös jogot biztosít a harmadik országok bármely tagállamban legálisan tartózkodó munkavállalói számára. Gondoskodni kell arról, hogy az irányelv kidolgozása ne keltsen zavart, és ne gyengítse a harmadik országoknak az Európai Unióban tartózkodó állampolgáraira vonatkozó jelenlegi jogok és garanciák együttesét;

82.

megköszöni, hogy az Európai Bizottság figyelembe veszi a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a bevándorlók integrációja terén, (11) és elismeri, hogy széles körű vitát kell nyitni az integrációról Európában; ennek kapcsán megismétli, hogy az integrációs politika nem lehet a bevándorlás ellenőrzésére szolgáló rejtett eszköz, amely különösen a családegyesítést befolyásolja, hanem lehetővé kell tennie a bevándorlók szociális, gazdasági, kulturális és polgári integrációját a valamely tagállam területén történő letelepedésük után;

83.

úgy véli, hogy az Európai Integrációs Alap éves és többéves prioritásai meghatározásában elengedhetetlen a helyi és regionális önkormányzatok és a Régiók Bizottsága részvétele, valamint annak biztosítása, hogy a tagállamok a forrásokat megfelelő módon használják és osszák szét a helyi és regionális önkormányzatok között;

84.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat a soron következő minisztériumközi integrációs konferenciába, amelyre spanyol elnökség alatt kerül sor 2010 elején, és hogy tökéletesítsék a migráció témáiról folytatott együttműködés mechanizmusait olyan platformokkal, mint amilyen az ARLEM lesz;

85.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy az illegális bevándorlás európai jelenlétének fő oka a feketemunka, valamint az emberkereskedelem és -csempészet, és az ilyen problémák elleni küzdelem érdekében közös stratégiák kialakítására ösztönzi a tagállamokat;

86.

elismeri, hogy a visszatérési irányelv elfogadása által keltett aggodalmak szükségessé teszik, hogy végrehajtása során a lehető legnagyobb elővigyázatossággal járjanak el, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy szigorúan ellenőrizze, hogy a 2010 decemberében hatályba lépő visszatérési irányelv végrehajtása összhangban legyen az alapjogi chartával;

87.

felhívja a figyelmet arra, hogy nem lehet önkéntes visszatérésről beszélni, ha a származási országokkal nem jönnek létre a párbeszéd olyan mechanizmusai, amelyek garantálják a visszatérés megvalósíthatóságát és azt, hogy nem indul el egy új migrációs folyamat;

88.

nagyobb figyelmet kér a kíséret nélkül érkező kiskorú bevándorlók eseteinek, amelyekkel a stockholmi programhoz kapcsolódó cselekvési tervnek külön pontban kellene foglalkoznia. Ragaszkodik ahhoz, hogy a kíséret nélkül érkező kiskorúak jelenségét illetően a regionális, nemzeti és európai hatóságok mélyítsék el egymás között a szolidaritást, vállaljanak nagyobb felelősséget, és jobban osszák meg az ezzel járó pénzügyi terheket, és arra ösztönzi az Európai Bizottságot, javasoljon szigorúbb büntető intézkedéseket azokkal az emberkereskedelemmel és -csempészettel foglalkozó hálózatokkal szemben, amelyek működése kiskorúakra is kiterjed;

89.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjék arról, hogy a tagállamok menekültügyi rendszereinek mechanizmusai összhangban legyenek a genfi egyezményen és a többi kapcsolódó nemzetközi jogi okmányon alapuló közös európai menekültügyi rendszer létrehozása felé tett előrelépésekkel, és figyelmeztet az olyan tagállamokkal kötendő visszafogadási megállapodások aláírásának veszélyére, amelyek nem írták alá a genfi egyezményt;

90.

javasolja, hogy – mivel a menedékkérelmek elfogadási aránya tagállamonként rendkívül eltérő – módosítsák a közös európai menekültügyi rendszert úgy, hogy a kérelem elbírálása annak a tagállamnak a felelőssége legyen, amelyben azt benyújtották, mindig garantálva a tagállamok közti szolidaritást;

91.

kéri az Európai Bizottságot, járjon el az Európai Menekültügyi Támogató Hivatal megfelelő működésének biztosítása érdekében, és fontolja meg a helyi és regionális önkormányzatok részvételét a hivatal tevékenységében, továbbá – amennyiben a kérdések helyi és regionális dimenziója ezt szükségessé teszi – a Régiók Bizottságának közreműködését;

92.

elismeri, hogy a menekült vagy a nemzetközi védelmet élvező személyek integrációja fontos a helyi és regionális önkormányzatok számára, és szorgalmazza, hogy ez utóbbiak részt vehessenek egy, az újbóli belső letelepedésre vonatkozó mechanizmus létrehozásában;

93.

szorgalmazza az előrelépést a menedékkérelmek közös kezelésére vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány elkészítése terén, és egyetért az Európai Bizottsággal az Európai Menekültügyi Alap felülvizsgálatának szükségességét illetően, amelyben jobban figyelembe kellene venni a helyi és regionális önkormányzatokat;

94.

hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elve alapján a tagállamoknak be kell vonniuk a helyi és regionális önkormányzatokat is a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló európai térség létrehozásával kapcsolatos szakpolitikák kidolgozásába;

95.

végezetül kéri, hogy a stockholmi program alapján készülő cselekvési terv hiteles legyen; együtt kell járnia a szabadságon, a biztonságon és a jog érvényesülésén alapuló térségre szánt pénzforrások növelésével. Ehhez szükség lesz a belső pénzügyi eszközök, illetve a harmadik országokkal való kapcsolatainkat finanszírozó eszközök összehangolására.

Kelt Brüsszelben, 2009. október7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


(1)  Lásd: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Unió polgárainak és családtagjaiknak a tagállamok területén történő szabad mozgáshoz és tartózkodáshoz való jogáról szóló 2004/38/EK irányelv jobb átültetéséhez és alkalmazásához nyújtott iránymutatásról, COM(2009) 313/4.

(2)  Eurobarométer: Data Protection in the European Union. Citizens’ perceptions. Analytical Report [Adatvédelem az Európai Unióban – a polgárok nézetei. Elemző jelentés], 2008. február.

(3)  Az európai adatvédelmi biztos véleménye a következőről: A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A szabadság a biztonság és a jog érvényesülésén alapuló térség a polgárok szolgálatában.

(4)  Ezzel kapcsolatban ösztönzi az Európai Bizottságot a Participation in the European Project: how to mobilize citizens at local, regional, national, and European levels [Részvétel az európai projektben: hogyan mozgósíthatók a polgárok helyi, regionális, nemzeti és európai szinten?] című tanulmány áttekintésére, amelyet a Régiók Bizottsága megbízásából a VUB Institute for European Studies és a Danish Technological Institute készít, és amelynek prezentációjára október 16-án Gödöllőn kerül sor.

(5)  Kitűnő példa erre az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által 2009. szeptember 14-én megnyitott online vita a fogyasztók egészsége és biztonsága témájában.

(6)  Freedom, Security, Privacy – European Home Affairs in an open world [Szabadság, biztonság és a magánélet védelme – Európai belügyek egy nyitott világban]. Az európai belpolitika jövőjével foglalkozó magas szintű informális tanácsadó csoport (a jövő-munkacsoport) jelentése, 2008. június;

http://www.statewatch.org/news/2008/jul/eu-futures-jha-report.pdf

(7)  Különösen fontos gyors, garanciális hozzáférést biztosítani azokhoz az adatbázisokhoz, amelyeket a különösen a terrorizmus és a határokon átnyúló bűnözés elleni küzdelemre irányuló, határokon átnyúló együttműködés megerősítéséről szóló június 23-i 2008/615/IB tanácsi határozat nevez meg.

(8)  A gyermekek szexuális kizsákmányolása és a gyermekpornográfia miatti aggodalmától vezérelve a Régiók Bizottsága a következő hónapok során véleményt alkot a gyermekek szexuális kizsákmányolásáról és a gyermekpornográfiáról szóló, 2003. december 22-i 2004/68/JAI tanácsi kerethatározatról.

(9)  Lásd a gyermekek és fiatalok erőszakkal és elhagyással szembeni védelme érdekében az Európai Unióban folyó helyi és regionális együttműködésről szóló véleményt (CdR 225/1999 fin) és a Régiók Bizottsága „Az Európai Unió gyermekjogi stratégiája felé” című véleményét (CdR 236/2006 fin).

(10)  Lásd „A migráció globális megközelítése: a munkavállalás céljából történő bevándorlással kapcsolatos európai politika kialakítása és beépítése a harmadik országokkal fenntartott kapcsolatokba” című véleményt (CdR 296/2007 fin).

(11)  Lásd a Régiók Bizottsága 2008. október 16-án Athénban tartott alábbi szemináriumának következtetéseit: „A városok és régiók szerepe a bevándorlók beilleszkedésében” (CdR 323/2008 fin).


III Előkészítő jogi aktusok

Régiók Bizottsága

81. plenáris ülés, 2009. október 5-7.

27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/45


81. PLENÁRIS ÜLÉS, 2009. OKTÓBER 5-7.

A Régiók Bizottsága véleménye – A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózat

(2010/C 79/09)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

BEVEZETÉS

1.

A versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúti hálózatra vonatkozó európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett javaslat elfogadásának hátterében az a felismerés állt, hogy minél biztonságosabb, környezetkímélőbb és hatékonyabb árufuvarozási rendszert kell kiépíteni, amely a polgárokat és a vállalatokat szolgálja.

2.

A 2001-es közlekedéspolitikai fehér könyvben foglalt rendelkezések értelmében, valamint az uniós struktúra jelenlegi változásai és a tagállamok előtt álló újabb és újabb kihívások miatt a hangsúlyt a valamennyi közlekedési módra kiterjedő komodalitás fejlesztésére kell helyezni.

3.

Míg a közúti és a légi közlekedésben már tettek olyan lépéseket, melyekkel pozitív hatásokat sikerült elérni, a vasúti közlekedés terén még számos erőfeszítés várat magára.

4.

A javaslat kidolgozását megelőzően átfogó konzultációra került sor a tagállamokkal, a vasúttársaságokkal, a pályahálózat-működtetőkkel, valamint az ipar és a fuvarozók képviselőivel.

5.

A konzultáció alapján az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy a határokon átnyúló áruszállítási folyosóknak a versenyképes áruszállítás érdekében történő kiépítése gyorsan növelné a vasút versenyképességét, és hozzájárulna az összgazdasági irányszámok javulásához.

Politikai ajánlások

6.

Az RB elégedetten veszi tudomásul, hogy a versenyképes áruszállítás érdekében jogi aktus készül az európai vasúthálózat működésének szabályozásáról. A cél egy jól működő áruszállítási hálózat létrehozása a jelenlegi infrastruktúra intelligens használata vagy kiépítése révén.

7.

Az RB úgy véli, hogy az említett jogi aktusban foglalt rendelkezések következetes végrehajtása rövid időn belül a vasúti közlekedés hatékonyságának növekedéséhez vezet, úgyhogy az a legkörnyezetbarátabb és legbiztonságosabb közlekedési módként a hatékonyság szempontjából is képes lesz versenyezni a többi közlekedési eszközzel.

8.

Az RB úgy véli, hogy az árufuvarozásra szolgáló folyosók kialakításakor mindig biztosítani kellene az összeköttetést a többi közlekedési móddal is. Ehhez megfelelő közúti, tengeri, légi és belvízi közlekedési terminálok kialakítására van szükség.

9.

Az RB utal a helyi és regionális önkormányzatok részvételével működő logisztikai központok kiépítésére, amelyeket figyelembe kell venni a versenyképes árufuvarozást szolgáló európai vasúthálózat létrehozásakor. A helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az ilyen logisztikai központok tervezésébe és kialakításába.

10.

Az RB felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi rendelet számos olyan rendelkezést tartalmaz, amely felesleges bürokratikus többletterhet eredményez az európai vasúthálózat irányításában.

11.

Az RB hangsúlyozza, hogy a vasúti árufuvarozás viszonylag környezetbarát és biztonságos, és hogy hatékonyságának/versenyképességének növelésével a nagyobb energiaigényű, az emberek számára hátrányosabb és kevésbé biztonságos közlekedési módok valódi alternatívájává válhat.

12.

Az európai vasúti áruszállítás hatékonyságának növeléséhez és versenyképességének javításához elsősorban minél előbb megoldásokat kell találni a jelenlegi problémákra. Többek között a következőkre van szükség:

hatékonyabb együttműködés a pályahálózat-működtetők és a tagállamok között a határátlépés árufuvarozást nehezítő hatásának felszámolásában és a befektetések optimalizálásában, valamint szorosabb együttműködés és az egyes közlekedési módok összehangolása a vasúthálózat használata terén,

a vasutat kiszolgáló intermodális terminálok ki- és felépítése, illetve ezek hatékonyságának javítása a terminálok kezeléshez rendelkezésre álló legújabb technológiák alkalmazásával,

az interoperabilitás jelentős javítása,

a vállalkozások piacnyitás miatti dezintegrációjához kapcsolódó hatékonyságveszteségek minimalizálása,

az egész Uniót észak–déli és kelet–nyugati irányban átszelő, hatékony vasúthálózat kiépítése.

13.

A szóban forgó erőfeszítések során az alábbi területeken a mind nemzeti, mind pedig nemzetközi szinten beindított kezdeményezéseket és projekteket is figyelembe kell venni:

hozzáférés az infrastruktúrához, illetve árképzés,

a közlekedési folyosók útkapacitásának szabályozása,

vasúti közlekedésbiztonság,

a vasúti közlekedés interoperabilitásának fokozása.

Ezen túlmenően szükség van egyúttal a következő intézkedésekre is:

a hálózatoknak a kapacitásokhoz igazított kiépítése,

teljesítőképes új építésű áruszállítási elkerülő útszakaszok (a közúti közlekedésben alkalmazott elkerülő utakhoz hasonlóan) a nagymértékben megterhelt vasúti csomópontoknál.

14.

A transzeurópai közlekedési hálózat (TEN-T) programja, az európai vasúti forgalomirányítási rendszer (ERTMS) kiépítése, illetve egyéb kezdeményezések révén gyűjtött tapasztalatoknak köszönhetően és valamennyi ilyen terv szinergiahatása alapján a versenyképes áruszállításra szolgáló európai vasúti közlekedési hálózat létrehozása lényegesen hatékonyabban és gyorsabban megvalósítható.

15.

Az európai vasúti közlekedési hálózat létrehozásához olyan nemzetközi testület felállítására van szükség, amely képes arra, hogy jobban összehangolja egymással az egyes közlekedési folyósokat a tagállamok és a pályahálózat-működtetők között. E testületnek meg kell majd követelnie a tagállamoktól a folyosók kialakítása terén vállalt kötelezettségeik teljesítését.

16.

Ehhez mindenképpen szükség van arra, hogy az illetékes uniós szervek, a tagállamok, illetve más megfelelő irányítótestületek továbbra is tegyenek a vasúti áruszállítás hatékonyságát és ezáltal versenyképességét rontó, még mindig meglévő akadályok felszámolásáért. Az alábbiakról van szó:

a nyelvi akadályok megszüntetése a határokon átnyúló forgalomban,

a mozdonyvezetőket célzó olyan egységes szakképzési programok hiánya, melyek uniószerte érvényes vasúti közlekedési alapelvekre épülnek,

közös előírások hiánya a biztonság és a rakodóképesség terén,

az árufuvarozási telematikai alkalmazások, illetve a műholdas és rádiórendszerek egységes használatának hiánya,

az intermodális fuvarozási láncok keretében szállított küldeményekre vonatkozó rendszer és az értük vállalt egyértelmű polgárjogi felelősség hiánya,

a nemzetközi vasúti árufuvarozásban a határátlépéskor felmerülő számos műszaki és adminisztratív probléma,

a kapacitásbeli akadályok megszüntetése elsősorban a nagyvárosi területeken – annak érdekében, hogy az áru- és a személyforgalom elválasztható legyen egymástól, és a vasút mint közlekedési mód versenyképessége összességében fokozható legyen, amennyiben ez műszakilag és tervezésileg megvalósítható,

az eltérő nyomtávolságok,

a teherszállításban a pontosságra vonatkozó előírások hiányos érvényesítése, különösen az olyan kombinált közlekedési módban, mint a vasút-közút,

a szállítási kapacitás és a környezetvédelem növelése szempontjából optimális méretre, illetve vonathosszúságra vonatkozó konszenzus hiánya.

17.

Ajánlatos volna vasúti szabványok bevezetése, mivel ezek révén csökkennének a logisztikai költségek, javulna a versenyképesség és a piacokhoz való hozzáférés, növekedne az interoperabilitás és az intermodalitás, összeegyeztethetők lennének a gazdasági fejlődés szempontjai és a környezetvédelmi előírások, és a vasút az európai vállalkozói hálózat hozzáadottérték-láncának szerves részévé válna, ami mind hozzájárulna a termelési, ellátási és elosztási folyamatok optimalizálásához.

18.

Amennyiben az akadályok felszámolásához szükséges illetékességi körök átruházására nincs mód, magának az EU-nak, illetve a tagállamoknak kellene megtenniük a szükséges lépéseket a fenti hiányosságok orvoslására.

19.

A folyosók kezelésével megbízott szerveknek minél kevesebb bürokráciával kellene működniük, a piaci helyzet függvényében rugalmasan kellene reagálniuk, és képesnek kell lenniük a védekezésre a tagállamok, illetve az uniós intézmények indokolatlan beavatkozásai ellen.

20.

Az egyes tagállamokban létrehozandó árufuvarozási folyosók szükséges számát a szállítási szolgáltatások iránti kereslet függvényében kellene meghatározni.

21.

A versenyképes árufuvarozás céljait szolgáló európai vasúti hálózat létrehozása csak a helyi és regionális önkormányzatokkal való szoros együttműködésben valósítható meg, hiszen a vasúti közlekedési folyosók ez utóbbiak területén futnak át.

22.

Az említett együttműködésnek magában kellene foglalnia a hálózat létrehozásával kapcsolatos beruházások tervezését és összehangolását, valamint a vasúti közlekedési folyosók üzemeltetését, karbantartását és korszerűsítését a meglévő infrastruktúra és a jelenlegi forgalom figyelembevételével.

23.

Tekintettel a magas színvonalú és megbízható árufuvarozási menetvonalak, valamint egy hatékony forgalmi szolgálat biztosításának fontosságára, azokon a menetvonalakon, amelyeket nem osztanak fel áru- és személyszállítási menetvonalakra, a helyi és regionális érdekek tiszteletben tartására törekedve olyan szabályokat kellene meghatározni mind a vasúti árufuvarozás, mind pedig a vasúti személyszállítás tekintetében, amelyek biztosítják, hogy a helyi lakosság mobilitása ne szenvedjen hátrányt, és a köz érdekét egyéb területeken is tiszteletben tartsák.

24.

Egy megfelelően végrehajtott regionális vagy települési szintű területrendezés, amelynek keretében figyelembe veszik a folyosók útvonalát, valamint a terminálok és a rakodóállomások elhelyezkedését, jelentős mértékben hozzájárul a hálózat hatékonyságának növeléséhez és egyidejűleg az adott település vagy régió gazdasági helyzetének javításához.

25.

A regionális és helyi önkormányzatoknak, valamint az uniós tagállamoknak feltétlenül meg kell tenniük a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy a közúti forgalmat a vasúton szállított áruk elosztásának és fogyasztókhoz történő kiszállításának megfelelően alakítsák.

26.

A helyi és regionális önkormányzatoknak több lehetőségük van arra, hogy együttműködjenek a vasúti közlekedést igénybe vevő termelőkkel és felhasználókkal, és párbeszédet folytassanak velük; ezenfelül sokkal hatékonyabban gondoskodhatnak arról, hogy a szállítási szolgáltatások felhasználói a közlekedési mód és a menetvonal kiválasztásánál egy adott megoldás mellett döntsenek. Így biztosítható, hogy a vállalkozások mindig azt a közlekedési módot válasszák, amely a környezetvédelem, a megbízhatóság, a gyorsaság és természetesen a költségvonatkozású versenyképesség szempontjából az optimális megoldást jelenti termékeik számára.

II.   KÖVETKEZTETÉSEK ÉS AJÁNLÁSOK

27.

A Régiók Bizottsága szerint a vasúti közlekedés belső piacának létrehozása döntő eleme a lisszaboni stratégiának és az EU fenntartható fejlődési stratégiájának, és a jelen európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett javaslat olyan nélkülözhetetlen jogi aktust jelent, amely lehetővé teszi a vasúti közlekedés számára, hogy versenyképes alternatívát jelentsen a kevésbé környezetbarát és a polgárok számára kevésbé előnyös közlekedési módokkal szemben. Az átültetés keretében az előnyben részesített áruszállítás menetvonalainak kijelölése során megfelelően figyelembe kell venni a már meglévő forgalmat, például a személyszállítási szolgáltatásokat. Ezenkívül a tagállami áruszállítást alapvetően ugyanúgy kell kezelni, mint a határokon átnyúlót.

28.

A rendelet végrehajtásában a helyi és regionális önkormányzatokra fontos szerep hárul, mivel megfelelő tervezés, valamint az útépítésbe, a regionális vasútba és a kikötőkbe történő beruházások révén jelentősen növelhetik a vasúti közlekedés hatékonyságát és versenyképességét.

29.

Ezenkívül elengedhetetlen az is, hogy a vasúti folyosók üzemeltetőivel, valamint a helyi és regionális önkormányzatokkal együtt meghatározzák a veszélyes anyagok szállításának alapelveit.

30.

Bár az árufuvarozási folyosók létrehozására vonatkozó döntéseket közösségi szinten tárgyalják és hozzák meg, már az előzetes, tehát a tervezési szakaszban, valamint a tagállami szinten folytatott tárgyalások során is mindenképpen konzultálni kell a helyi és regionális önkormányzatokkal.

31.

Egy ilyen konzultáció keretében ki kellene dolgozni az adott folyosó létrehozásával kapcsolatban feltétlenül szükséges infrastrukturális terveket, amelyek révén biztosítható, hogy a folyosó létesítése ne járjon negatív hatásokkal a helyi lakosság számára, és elő kell készíteni a folyosók befogadására legalkalmasabb területek kiválasztását.

32.

Alapvetően fontos annak elérése, hogy a nagy sebességű személyszállítási hálózatok, a normál sebességű, illetve helyi érdekű személyszállítási hálózatok, valamint a különféle célú árufuvarozási hálózatok egy adott területen a lehető legoptimálisabban működjenek egymás mellett.

33.

Tekintettel a közlekedési folyosókban létesített vasúti fővonalak adott paramétereire, változtatásokra lesz szükség a közúti és vasúti közlekedés szervezését illetően azokon a településeken, ahol ilyenfajta közlekedési folyosók átfutnak. Ezért a helyi és regionális önkormányzatok rendelkezésére kell bocsátani azokat a megfelelő pénzügyi eszközöket, amelyek lehetővé teszik számukra az olyan beruházások és korszerűsítési munkálatok kivitelezését, amelyek a településeiken, illetve régióikon átvezető menetvonalakkal állnak összefüggésben. Ezzel egyidejűleg egyszerűsíteni kell a telkek közérdek alapján történő kisajátítására vonatkozó jogi keretet, hogy a menetvonalakra és infrastrukturális létesítményekre vonatkozó modernizációs és építési terveket ne korlátozza a kisajátított telkekért nyújtandó méltányos kártérítés elve.

34.

Ezek az eszközök megfelelő időben rendelkezésre kell, hogy álljanak ahhoz, hogy a jelen rendeletjavaslat II. fejezete 3. cikkének (3) bekezdésében a vasúti árufuvarozási folyosók létrehozásának tekintetében kötelező érvénnyel előírt határidőket be lehessen tartani.

35.

A jelenleg rendelkezésre álló, a helyi és regionális önkormányzatok részvételével működő logisztikai központokat hatékonyan kellene használni, bevonva őket a vasúti árufuvarozási folyosók rendszerébe.

36.

Az önkormányzatok által irányított infrastruktúra ilyen módon történő bevonása biztosítaná a helyi és regionális önkormányzatoknak az árufuvarozási folyosók irányítási szerveibe való bevonását a jelen rendeletjavaslat II. fejezetének 4. cikke értelmében.

37.

Az egyes uniós tagállamokban létesítendő árufuvarozási folyosóknak a rendeletjavaslat 3. cikkében rögzített számát a szállítási szolgáltatások iránti potenciális kereslet, a közlekedés hatékonyságának elemzése, valamint a rendeletjavaslatban előírt határidők tényleges technikai betarthatóságának függvényében kellene meghatározni.

38.

El kellene tekinteni attól a gyakorlattól, amely az árufuvarozási folyosók számát az egyes uniós tagállamok számára az árufuvarozás tonnakilométerben megállapított teljesítménye alapján kötelező érvénnyel határozza meg.

39.

Az 5. cikk (3) bekezdésében említett piacelemzést az igényeknek megfelelően kellene elvégezni, amely igényekről a folyosók üzemeltetőinek kell dönteniük. Ezért – a rendeletjavaslattal ellentétben – nincs szükség az elemzés évente egyszer, kötelező érvénnyel történő elvégzésére.

40.

A rendelet alkalmazásának első időszakában a vasúti árufuvarozásra szolgáló folyosók elhelyezkedését érintő határozatoknál kizárólag az infrastruktúra hatékonyságával, hozzáférhetőségével, minőségével és kiterjedésével kapcsolatos tárgyi feltételekre kellene támaszkodni, lehetőség szerint eltekintve a politikai feltételektől.

41.

Az árufuvarozási folyosók létrehozása során feltétlenül ellenőrizni kell a környezetvédelmi és közegészségügyi előírások betartását – különösen a zajvédelmet és a közúti közlekedés biztonságát illetően, de egyéb területeken is, mivel ezek az előírások megelőzik az ott lakók környezetére gyakorolt kedvezőtlen hatásokat. Kritériumként minden intézkedésnél figyelembe kell venni, hogy az árufuvarozási folyosók közelében lakókat higiéniai és életkörülményeik tekintetében ne érje hátrány, illetve hogy a közlekedésbiztonság álljon az első helyen.

42.

A Régiók Bizottsága sürgeti az Európai Bizottságot, hogy minél előbb gondoskodjon a rendelet hatálybaléptetéséről, és ennek során vegye figyelembe az RB jelen véleményében kifejtett észrevételeit és következtetéseit.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/50


A Régiók Bizottsága véleménye – Gyógyszercsomag

(2010/C 79/10)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

Általános megjegyzések

1.

nagy vonalakban üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezéseit, amelyeket a „gyógyszercsomagban” ismertet. Korábbi véleményeiben (1) az RB gyógyszerekkel kapcsolatos politika kidolgozására szólította fel a Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóságot, és az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság egészségügyi politikájával való szorosabb összehangolás mellett érvelt. A farmakovigilanciára vonatkozó jogalkotási kezdeményezést és azt a törekvést, hogy hatékony ismereteket gyűjtsünk össze a mellékhatásokról, az RB az Európai Unió közegészségügyének védelméhez való fontos hozzájárulásnak tekinti;

2.

kiemeli, hogy nagyon fontos, hogy a gyógyszeres kezeléseket etikailag, orvosilag és gazdaságilag elfogadható módon hajtsák végre. Azt kell kitűzni célul, hogy a beteg a neki megfelelő gyógyszereket időben és a megfelelő adagolásban kapja meg a források lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében. Mindig a betegek igényeinek és érdekeinek kell elsőbbséget élvezniük;

3.

úgy véli, hogy az irányelvjavaslat közvetlenül érinti a helyi és regionális önkormányzatokat, mivel az egészségügyi ellátás számos tagállamban az ő hatáskörükbe tartozik. Az európai bizottsági javaslat nem vette figyelembe a helyi és regionális szint szerepét. A szubszidiaritás elvét mindig tiszteletben kell tartani;

4.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság intézkedéseket tervez a gyógyszerek által történő környezetkárosítás megfékezésére. Ezeket az intézkedéseket azonban részletesebben be kellene mutatni;

Közlemény a következő tárgyban: Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe (COM(2008) 666 végleges)

5.

méltatja az európai gyógyszeripar mint tudományos kiindulási alap jelentőségét az egészségügy és a nemzetgazdaság számára;

6.

kiemeli, hogy milyen fontos megtalálni az egyensúlyt a versenyképesség és a közegészségügy érdekei között;

7.

úgy véli, hogy valamennyi szereplőnek gondoskodnia kellene arról, hogy a bioszimiláris gyógyszerek (olyan biológiai gyógyszerek, amelyeket a generikus gyógyszerekéhez részben hasonló eljárás keretében engedélyeztek) és a generikus gyógyszerek (olyan gyógyszerek, amelyek nem állnak szabadalmi oltalom alatt) a szabadalom lejárta után közvetlenül hozzáférhetőek legyenek, a beteg számára kifogástalan minőséget képviseljenek, gyártásuk pedig magas színvonalú normák mellett történjen;

8.

ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy vegye figyelembe a gyógyszeripar ágazati vizsgálatának következtetéseit (2);

Az emberi felhasználásra szánt, orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekkel kapcsolatban a nyilvánosság részére nyújtandó tájékoztatás (COM(2008) 663 végleges és COM(2008) 662 végleges)

9.

osztja azt a nézetet, hogy az embereket érdeklik a saját egészségükkel kapcsolatos döntések, és ez az érdeklődés a jövőben még fokozódni fog;

10.

úgy véli, hogy a gyógyszeripar legfontosabb feladatát olyan gyógyszerek – megfelelő minőségi és biztonsági feltételeket teljesítő – kifejlesztése jelenti, amelyek hatékonyságát és biztonságát klinikai vizsgálatok bizonyították, igazodva a betegek terápiás szükségleteihez, ezáltal javítva életminőségüket. A vállalati beruházásoknak ezért K+F-beruházásokra kellene irányulniuk;

11.

arra kéri a gyógyszercégeket, hogy maradéktalanul tegyenek eleget arra irányuló kötelezettségvállalásuknak, hogy – a hatályos jogszabályokkal összhangban – javítják a csomagolásokat minőségi és tájékoztatási szempontból, hozzáférhetővé és egynél több közösségi nyelven érthetővé téve azokat a betegek számára, ami biztosítja a gyógyszerek jobb alkalmazását. Ezenkívül olyan rendszer bevezetésére hívja fel az említett cégeket, amely biztosítja a gyógyszerek és hatóanyagok nyomon követhetőségét;

12.

támogatja, hogy továbbra is tiltsák meg az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerek reklámozását. Ellenőrizni kell a médiában a gyógyszercégektől származó, egyes betegségekkel és rendellenességekkel kapcsolatos „tájékoztatást” is, ami a tilalom kikerülését célozhatja. Fontos, hogy a gyógyszercégek csak meghatározott minőségkritériumok szerint és meghatározott csatornákon keresztül nyújthassanak tájékoztatást az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekről. A rádió, televízió és egyéb, előre meg nem határozott információs csatornák útján történő reklámozást nem szabad megengedni;

13.

úgy véli, hogy a gyógyszercégek által nyújtott információkat minőségi ellenőrzésnek kell alávetni, és ezeket – a tagállami jogszabályokat is figyelembe véve – vagy a gyógyszert engedélyező tagállamnak, vagy pedig – központilag engedélyezett gyógyszerek esetében – közösségi szinten előzetesen meg kell vizsgálni. A tagállamok maguk döntenek a megfelelő felügyeleti rendszerről a 2001/83/EK irányelv értelmében kölcsönösen elismert gyógyszerekre vonatkozó rendelkezések érvényre juttatása érdekében. A központosított eljárás keretében engedélyezett gyógyszerek esetében a 726/2004/EK rendelet értelmében közösségi szintű felügyelet szükséges;

14.

úgy véli, hogy szükséges a védőoltási kampányok, valamint a közegészség érdekében végzett egyéb kampányok reklámozására vonatkozó kivételek megszüntetése. Az ezekről a gyógyszerekről nyújtott tájékoztatásra ugyanazok a rendelkezések kellene, hogy vonatkozzanak, mint az orvosi rendelvényhez kötött egyéb gyógyszerekre. A reklámozási tilalom alóli kivételnek a jövőben kizárólag az utazásokkal kapcsolatos megelőző jellegű oltásokra kellene korlátozódnia;

15.

amellett száll síkra, hogy a betegek tájékoztatása és az egyes szereplők feladatának egyértelművé tétele terén értékeljék többre és támogassák a helyi ápolószemélyzet szerepét. A betegek tájékoztatása és a szükségleteikről való gondoskodás szem előtt tartása képezi az egészségügy központi elemének tekintendő bizalmi viszony alapját;

16.

fontosnak tartja, hogy az információkból ne csak egy adott gyógyszer használatának előnyei, hanem annak kockázatai is kiderüljenek. Az RB számára ez azon követelmény alapvető részét jelenti, hogy a gyógyszercégek által nyújtott tájékoztatás ne kereskedelmi jellegű legyen;

17.

biztosítani kívánja, hogy a hatóságok vagy egészségügyi intézmények tájékoztatási csatornái a jövőben is tartalmazhassanak információkat az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekről, valamint a különféle kezelési lehetőségek összehasonlításáról;

18.

nehezen meghatározhatónak tartja, hogy melyik információs csatorna számíthat egészségügyi kiadványnak, ezért a szóban forgó információs csatornák eltávolítását javasolja a javaslatból, kivéve a betegszervezetektől származó információkat;

19.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy az irányelvet az egyes tagállamokban ne értelmezzék egymástól erősen eltérő módon. Ezért az Európai Bizottságnak a felügyeleti rendszerek tekintetében össze kellene gyűjtenie a bevált gyakorlatokat, és ezeket továbbítania kellene a tagállamoknak;

20.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak alaposabban meg kellene vizsgálnia a gyógyszeripari kiskereskedelem arra vonatkozó lehetőségét, hogy orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekről tájékoztatást nyújtson;

Az azonosság, előtörténet vagy eredet szempontjából hamisított gyógyszerek legális ellátási láncba való bekerülésének megakadályozása (COM(2008) 668 végleges)

21.

támogatja a gyógyszerhamisítás által érintett valamennyi szereplő összehangolt hálózatának kiépítését célzó javaslatokat, a hamisított gyógyszerek könnyebb azonosításának, az ellátási láncba való bekerülése megakadályozásának, valamint az eladók és vevők nagyobb mértékű felelősségre vonásának érdekében;

22.

az Európai Bizottságot intézkedések kezdeményezésére ösztönzi annak érdekében, hogy a hamisított gyógyszerek problémáját a legális ellátási láncon kívül is kezelje. Az irányelv megállapítja, hogy rendelkezései csak a tagállamokban történő forgalmazásra szánt gyógyszerekre érvényesek (3);

23.

úgy véli, hogy növelni kell a polgárok ismereteit és tudatosságát a legális forgalmazási láncon kívül eső gyógyszerek kockázataival és lehetséges utóhatásaival kapcsolatban;

24.

felhívja az Európai Bizottságot, hogy tegye meg a gyógyszerek nyomon követhetőségének biztosításához szükséges lépéseket, különösen azáltal, hogy európai szinten elismeri minden egyes gyógyszer csomagolását;

25.

támogatja, hogy továbbra is fennálljon a gyógyszerekkel való biztonságos párhuzamos kereskedés lehetősége, mivel ez hozzájárul a gyógyszerárak csökkentéséhez;

26.

emellett fontosnak tartja, hogy a javaslat ne késleltesse a generikus gyógyszerek bevezetését;

27.

az Európai Bizottságot az árak alakulásának további megfigyelésére szólítja fel annak biztosítása érdekében, hogy a javasolt akkreditálás ne vezessen magasabb gyógyszerárakhoz; emlékeztet arra, hogy a meghozandó intézkedéseket úgy kell kialakítani, hogy egyensúly jöjjön létre a nagyobb biztonság és a magasabb költségek között;

28.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamokkal együttműködve támogassa egy, a gyógyszerhamisítás ellen küzdő nemzetközi egyezmény megszövegezését, szigorítva így a gyógyszerhamisításhoz kapcsolódó büntetéseket, vagy pedig vegye tervbe a szervezett bűnözésről szóló Palermói Egyezmény egy további jegyzőkönyvvel való kiegészítését;

Az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek farmakovigilanciája (COM(2008) 664 végleges és COM(2008) 665 végleges)

29.

üdvözli a közösségi jogalkotás következetesebb gyógyszerjog irányába mutató módosításait;

30.

úgy véli, hogy mind a betegeket, mind pedig az egészségügyi intézményeket a mellékhatások bejelentésére kellene bátorítani. Az egészségügyi dolgozók kötelesek tájékoztatni a gyógyszerek bármilyen, a tudomásukra jutott mellékhatásáról. Különösen fontos ez azoknál a gyógyszereknél, melyeket bizonyos feltételek mellett engedélyeztek. Ezt a betegek számára többek között egy közös jelzésnek, vagy jelzések egyezményes rendszerének a csomagoláson való feltüntetésével, valamint a biztonsági információk egynél több közösségi nyelven való feltüntetésével lehet jelezni;

31.

úgy véli, hogy lehetővé kellene tenni az egészségügyi intézmények számára, hogy kérhessék egy adott gyógyszer biztonsági ellenőrzését, és hogy – a regionális vagy országos farmakovigilancia-központokon keresztül – hozzáférjenek az európai adatbankban a mellékhatásokkal kapcsolatban tárolt információkhoz;

32.

sürgeti, hogy a regionális farmakovigilancia-központok váljanak a közegészségügyi rendszer szerves részévé, és legyenek az elsődleges kapcsolattartók a betegek felé a gyógyszerekkel kapcsolatos tájékoztatás terén;

33.

úgy véli, hogy a mellékhatásokról szóló tájékoztatót csak azután kellene a betegek számára elérhetővé tenni, hogy azok részletes, az illetékes hatóságok által jóváhagyott vizsgálata megtörtént;

34.

hangsúlyozza, hogy a regionális farmakovigilancia-központok feladatát nem kellene az információgyűjtésre korlátozni, inkább a tájékoztatásra, megelőzésre és tanácsadásra, valamint az előnyök és kockázatok kiértékelésére is ki kellene terjeszteni; a regionális farmakovigilancia-központok közreműködnek az egészségügyi témákról szóló jelentések készítésében és az egészségügyi konferenciákon. Célként kell kitűzni továbbá az orvosok, gyógyszerészek és az egészségügyi önsegítő csoportok szorosabb együttműködését a gyógyszeres kezelés kérdéseit illetően;

35.

úgy gondolja, hogy a gyógyszerekhez mellékelendő alkalmazási előírások terén – különösen bizonyos gyógyszerek mellékhatásainak gondos felügyelete tekintetében – javasolt módosítások hozzájárulnak ahhoz, hogy ezek tartalma az eddiginél gyorsabban változzon. Ez oda vezethet, hogy elavult alkalmazási előírások lesznek forgalomban, amelyek félrevezető vagy hamis információkat nyújtanak a betegeknek. Hosszú távú célként azt kellene kitűzni, hogy a beteg részére történő kiadáskor minden gyógyszer naprakész alkalmazási előírással legyen ellátva. Az egészségügyi dolgozóknak tájékoztatniuk kellene a betegeket azokról a mellékhatásokról, amelyeket még nem tüntettek fel az alkalmazási előírásban, ha az adott beteg egyéni helyzete alapján ez szükségesnek tűnik;

36.

ellenzi az alkalmazási előírás fekete keretben történő összefoglalásának bevezetését, mivel félő, hogy a betegek csak az itt feltüntetett információkat olvasnák el.

II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

COM(2008) 663 végleges – 1. cikk (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A 2001/83/EK irányelv a következőképpen módosul:

A 88. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(…) (4)   Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem vonatkozik az iparág által végzett, a tagállamok illetékes hatóságai által jóváhagyott védőoltási kampányokra valamint a közegészségügy érdekében végzett egyéb kampányokra.”

A 2001/83/EK irányelv a következőképpen módosul:

A 88. cikk (4) bekezdése helyébe a következő szöveg lép:

„(…) (4)   Az (1) bekezdésben meghatározott tilalom nem vonatkozik .”

Indokolás

Az oltóanyagokra ugyanazoknak a szabályoknak kellene vonatkozniuk, mint az egyéb orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekre. A védőoltási kampányok, valamint a közegészség érdekében végzett egyéb kampányok reklámozása tekintetében a kivételeket az utazásokkal kapcsolatos megelőző jellegű oltásokra kellene korlátozni. A hatályos európai jogi szabályozás éppen a védőoltási kampányokra vonatkozóan állapít meg kivételt az általános reklámtilalom alól. Az Európai Bizottság javaslata lehetővé tenné, hogy a gyógyszeripar a közegészség érdekében kampányokat folytathasson. Megítélésünk szerint a jelenleg hatályos kivétel megállapítása oda vezetett, hogy a gyógyszervállalatoknak az oltóanyagaikra vonatkozó tájékoztatási tevékenysége tolakodónak és leplezetlen vásárlási felhívásnak hat. Ha e háttér mellett – ahogyan az Európai Bizottság szorgalmazza – e kivétel oly módon való kiterjesztését javasolják, hogy „a közegészségügy érdekében végzett egyéb kampányokat” is magában foglalja, az magában hordozza az orvosi rendelvényhez kötött gyógyszerekre vonatkozó jelenlegi reklámtilalom kiüresedését. Ez azzal függ össze, hogy nehéz „a közegészségügy érdekében végzett egyéb kampányok” kifejezés jelentésének tartalmát pontosan behatárolni.

Az új tudományos eredmények gondoskodni fognak arról, hogy a jövőben növekedni fog az oltóanyagok száma, például a terápiás célú oltóanyagok vonatkozásában. Ezért nehezebbé válhat az oltóanyagok és a hagyományos gyógyszerek megkülönböztetése. A lakosság beoltása fontos része az egészségügyi munkának. A tagállamok jelenleg eltérő gyakorlat szerint hajtják végre oltási programjaikat. A kockázat és haszon átfogó felmérésének, valamint az egészségügyre fordított források lehető legjobb kihasználásának érdekében az oltási kampányokkal összefüggő információk megítélése a társadalom feladata kellene, hogy legyen, és nem az egyes gyógyszercégek ügye.

2. módosítás

COM(2008) 663 végleges – 1. cikk (5) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

100b. cikk

Az orvosi rendelvényhez kötött, engedélyezett gyógyszerekkel kapcsolatban a forgalombahozatali engedély jogosultja a következő információkat terjesztheti a széles vagy szűkebb körű nyilvánosság körében:

(…) (c)

a gyógyszer környezetre gyakorolt hatásáról szolgáltatott információ, árak, valamint tényszerű, tájékoztató jellegű bejelentések és – például a csomagolás módjának megváltozásával vagy a mellékhatásokra való figyelmeztetésekkel kapcsolatos – referenciaanyagok;

(d)

gyógyszerekkel kapcsolatos információk a beavatkozással nem járó tudományos vizsgálatokról, vagy megelőzési, illetve egészségügyi kezelést kísérő intézkedésekről, illetve azon információk, amelyek a gyógyszert a megelőzendő vagy kezelendő megbetegedés kontextusában mutatják be.

100b. cikk

Az orvosi rendelvényhez kötött, engedélyezett gyógyszerekkel kapcsolatban a forgalombahozatali engedély jogosultja a következő információkat terjesztheti a széles vagy szűkebb körű nyilvánosság körében:

(…) (c)

a gyógyszer szolgáltatott információ, ;

Indokolás

A „környezetre gyakorolt hatás” kifejezés túlságosan erőtlen. Mivel egyre inkább tudatosodnak bennünk a gyógyszerek lehetséges káros hatásai a környezetre, inkább „környezeti kockázatokról” kellene beszélnünk. A „környezeti kockázatok” kifejezéssel pontosabban utalunk azokra a környezeti hatásokra, amelyeket az Európai Bizottság ellenőrizni szeretne.

A rendelkezéseket úgy kellene kialakítani, hogy információnak csak az alkalmazási előírás tartalma, a gyógyszercímke és a gyógyszerhez tartozó betegtájékoztató számítson. Ezeket az adatokat azonban ki lehet egészíteni a gyógyszer környezeti hatásairól szóló adatokkal. A 100b. cikk d) pontja nem világos, ezért el kellene hagyni. Egyik jelentésében (4) az Európai Bizottság maga is elismerte, hogy a beavatkozással nem járó vizsgálatok gyakran gyenge minőségűek, és nemritkán reklámcélokat szolgálnak.

3. módosítás

COM(2008) 663 végleges – 1. cikk (5) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

100c) cikk

Orvosi rendelvényhez kötött, engedélyezett gyógyszerek esetében a forgalombahozatali engedély jogosultja televízión vagy rádión keresztül nem, kizárólag az alábbi csatornákon keresztül bocsáthat rendelkezésre a széles vagy szűkebb körű nyilvánosság számára információt:

(…) (a)

egészségügyi kiadványok, a közzététel szerinti tagállamban érvényes meghatározás szerint, kivéve a széles nyilvánossághoz vagy annak egy részéhez önként, aktív terjesztéssel eljuttatott anyagok;

(b)

gyógyszerekkel kapcsolatos weboldalak, kivéve a széles nyilvánossághoz vagy annak egy részéhez önként, aktív terjesztéssel eljuttatott anyagok;

100c) cikk

Orvosi rendelvényhez kötött, engedélyezett gyógyszerek esetében a forgalombahozatali engedély jogosultja televízión vagy rádión keresztül nem, kizárólag az alábbi csatornákon keresztül bocsáthat rendelkezésre a széles vagy szűkebb körű nyilvánosság számára információt:

() (a)

gyógyszerekkel kapcsolatos weboldalak, ,; a széles nyilvánossághoz vagy annak egy részéhez önként, aktív terjesztéssel eljuttatott anyagok;

Indokolás

Az „egészségügyi kiadványok” kifejezés nehezen meghatározható, ezért ezt a tájékoztatási csatornát nem kellene megemlíteni. A jelenlegi javaslat az egyes tagállamokra hagyja, hogy mely kiadványok tartozzanak ebbe a körbe, így nyilvánvalóan adott a tág és egymástól eltérő értelmezések veszélye. A jelenlegi megfogalmazás esetében felmerül a reklámok és az információ meghatározásának kérdése.

4. módosítás

COM(2008) 668 végleges – 1. cikk (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A 2001/83/EK irányelv a következőképpen módosul:

1)

Az 1. cikk a 17. pont után a következő 17a. ponttal egészül ki:

„17a.

Gyógyszer-kereskedelem:

Minden olyan, a nagykereskedelmi forgalmazás fogalmába nem tartozó tevékenység, amely egy másik személy nevében gyógyszerek eladásáról vagy vásárlásáról szóló önálló tárgyalásokból, gyógyszerszámlázásból vagy gyógyszerek közvetítéséből áll, a lakossági gyógyszerellátás kivételével.”

A 2001/83/EK irányelv a következőképpen módosul:

1)

Az 1. cikk a 17. pont után a következő 17a. ponttal egészül ki:

„.

Gyógyszer-közvetítés:

Minden olyan, a nagy- kereskedelmi forgalmazás fogalmába nem tartozó tevékenység, amely egy másik személy nevében gyógyszerek eladásáról vagy vásárlásáról szóló önálló tárgyalásokból, gyógyszerszámlázásból áll, .”

Indokolás

A javasolt 17a. pont a „gyógyszer-kereskedelmet” határozza meg. A meghatározásban olvasható többek között, hogy a nagy- és kiskereskedelem nem tartozik a „gyógyszer-kereskedelem” alá. Mivel a „gyógyszer-kereskedelem” szónak számos tagállamban már meghonosodott jelentése van, a 17a. pontban említett tevékenységet másképpen kellene nevezni. Ha az említett kifejezést nem módosítják, fennáll a fogalomzavar veszélye.

5. módosítás

COM(2008) 665 végleges – a 17. és a 18. pont között

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

 

Indokolás

Az RB a hatályos jogalkotás olyan kérdésre vonatkozó módosítását ajánlja, amelyet az európai bizottsági javaslat figyelmen kívül hagyott. A hatályos jogszabály – azaz az Európai Parlament és a Tanács 2004/27/EK irányelve (2004. március 31.) az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló 2001/83/EK irányelv módosításáról – az 54. cikk j) pontja tekintetében a következőképpen rendelkezik: „adott esetben a fel nem használt gyógyszer, vagy az abból származó hulladék ártalmatlanítására vonatkozó különleges óvintézkedések, valamint utalás bármely meglévő megfelelő gyűjtőrendszerre”.

A hatályos jogalkotás minden tagállamban rendelkezik ugyan gyűjtőrendszerekről a fel nem használt vagy lejárt gyógyszerek számára, a betegeket azonban nem tájékoztatták megfelelően ezekről a rendszerekről. A betegeket célzó egyértelmű utasítások hiánya nem kívánatos módon oda vezet, hogy a gyógyszerek a szennyvízbe jutnak, és fokozódik a tisztítóberendezések és a befogadó felszíni vizek terhelése. A csomagoláson szereplő világosabb tájékoztatás jobb feltételeket biztosítana a fel nem használt vagy lejárt gyógyszerek megfelelő kezeléséhez.

6. módosítás

COM(2008) 665 végleges – a 15. és a 16. pont között

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

 

Indokolás

Az RB úgy véli, hogy gyógyszerek esetében sokkal helyénvalóbb különválasztani a környezeti kockázatokat az egészséget fenyegetőektől, amint azt a 2004/27/EK irányelv teszi. Így megőrizhető a gyógyszerekkel kapcsolatban a hagyományos „előny–kockázat” fogalom.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


(1)  Az Együtt az egészségért: Stratégiai megközelítés az EU számára 2008–2013 című fehér könyvről kidolgozott véleményében (2008. április 9–10.) az RB utalt arra, hogy „a stratégia nem érinti a gyógyszerkészítmények kérdését, ezért a kérdés mélyrehatóbb vizsgálatát javasolja”.

(2)  A gyógyszeripar ágazati vizsgálata, helyzetjelentés (a Versenypolitikai Főigazgatóság munkadokumentuma), 2008. november 28.

(3)  2001/83/EK, 2. cikk: „Ennek az irányelvnek a rendelkezéseit a tagállamokban történő forgalmazásra szánt, […] emberi felhasználásra szánt gyógyszerekre kell alkalmazni.”

(4)  A közegészség hatékonyabb védelmére irányuló stratégia a gyógyszer-mellékhatások követésére kialakított uniós rendszer megerősítése és ésszerűsítése révén: Nyilvános konzultáció a jogalkotási javaslatokról, Brüsszel, 2007. december 5. (3.2.5. pont).


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/58


A Régiók Bizottsága véleménye – A jövőbeli közös európai menekültügyi rendszer II

(2010/C 79/11)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A Régiók Bizottsága

1.

kiemeli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok továbbra is vezető szerepet töltenek be a közös európai menekültügyi rendszer (KEMR) alapvető elemeire vonatkozó európai jogszabályok végrehajtásában, és megismétli a közös európai menekültügyi rendszerről szóló, a 74. plenáris ülésen elfogadott első véleményének (CdR 177/2007 fin) ajánlásait;

2.

ebben a közös európai menekültügyi rendszerről szóló második véleményében meghatározza általánosságban a politikai tervvel, konkrétan pedig a javasolt jogszabályokkal kapcsolatos további kérdéseket, és fenntartja az első véleményében megfogalmazott megállapításokat;

3.

aggodalommal tölti el, hogy az ebben a véleményben megvizsgált dokumentumok nem tartalmaznak elegendő utalást a helyi és regionális dimenzióra. A helyi és regionális dimenzió bevonására ugyanis mind a KEMR II hatékony végrehajtása, mind a szubszidiaritás elvének való megfelelés szempontjából szükség van;

A menekültügyről szóló politikai terv

4.

csak fenntartásokkal üdvözli azt a megállapítást, mely szerint ezen a területen a harmonizációnak együtt kell járnia a normák szintjének emelkedésével. Megjegyzi, hogy ezzel kapcsolatban előfordulhatnak a helyi és regionális önkormányzatokat terhelő többletköltségek;

5.

kiemeli, hogy mivel a közös európai menekültügyi rendszer a menekültekről és a menedékkérőkről szól, szilárdan az ENSZ 1951-es Menekültügyi Egyezményében foglalt elveken kell alapulnia, és ezeknek a normáknak a szintjéből nem szabad engedni, még közvetetten sem;

6.

kedvezően fogadja, hogy a politikai terv és a hozzá kapcsolódó jogszabályok legfontosabb jellemzője az, hogy egyesítik a menekültügyi megközelítéseket és a kiegészítő védelem formáit. Ez azért fontos, mert felismeri a menekült fogalmának meghatározásából eredő korlátokat, illetve azt, hogy sokan azok közül, akik nemzetközi védelemért folyamodnak, a szó szoros értelmében véve nem feltétlenül számítanak menekültnek (például azok, akik természeti csapások miatt kényszerültek elhagyni otthonukat). A alkalmazandó befogadási megállapodások és eljárások, valamint a státus megadása során garantálni kell, hogy ezek a személyek egyenlő bánásmódban részesüljenek;

7.

úgy véli, hogy a sikeres harmonizáció enyhítheti azt az aránytalan terhet, amelyet bizonyos helyi és regionális önkormányzatoknak kell viselniük egyrészt földrajzi vagy határhelyzetük, másrészt a nemzeti megközelítések különbségei miatt. Ha a befogadás feltételei és folyamatai, illetve a nemzetközi védelemre való jogosultsági követelmények alkalmazása egy tagállamban szigorúbb, mint egy másikban (vagy legalábbis annak tartják), ez elősegítheti az EU-n belüli másodlagos migrációt. Ez megnehezíti a közös európai menekültügyi rendszer megvalósítását, és túlzott terheket róhat egyes tagállamokra, illetve helyi és regionális önkormányzataikra;

8.

hangsúlyozza, hogy a kényszerkivándorlás elsődleges okai a külső körülményekben, nem pedig az EU-n belüli feltételekben keresendők;

9.

azt javasolja, hogy ott, ahol a lakhatási, a jóléti, az egészségügyi, az oktatási és a munkaerőpiachoz való hozzáférést szabályozó politikákat a helyi és regionális önkormányzatok irányítják, a tagállamok ismerjék el, hogy szolidaritásra és a terhek közös viselésére van szükség szubnacionális szinten;

10.

úgy gondolja, hogy ahhoz, hogy az európai harmonizáció politikája sikeres legyen, a helyi és regionális önkormányzatoknak vagy további közvetlen európai támogatásra, vagy biztosítékokra van szükségük arra vonatkozóan, hogy arányosan részesülnek a tagállamok számára elkülönített pénzalapokból;

11.

elismeri, hogy az EU határai melletti fekvésből és a demográfiai jellemzőkből olyan, aránytalan terhek adódnak, amelyek akadályozhatják a harmonizáció eredményességét, ezért egyetért azzal, hogy a menekültügyi teendők tagállamok és régiók közötti méltányos elosztása érdekében a nemzeti szabályozásoknak a közös európai menekültügyi rendszeren keresztül történő további összehangolását szorosabb gyakorlati együttműködésnek kell kísérnie;

12.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a politikai terv nem tárgyalja az EU külső határaival foglalkozó ügynökség, a FRONTEX működését, sem a harmonizáció, sem a gyakorlati együttműködés tekintetében. Annak a nagyobb figyelemnek, amely a közös európai menekültügyi rendszernek általában az emberi jogokra, konkrétan pedig a kiszolgáltatott személyek emberi jogaira vonatkozó javaslataiban tükröződik, érvényre kellene jutnia a FRONTEX-re vonatkozó szabályokban is;

13.

hangsúlyozza, hogy helyi és regionális szinten javítani kell a kényszerű és az önkéntes migráció közötti, illetve a nemzetközi védelmet élvezők és az ezt kérelmezők közötti különbségre vonatkozó tájékoztatást, annak érdekében, hogy a közösségekhez megalapozott, pozitív üzenetek jussanak el a nemzetközi védelmet élvezőkről;

A befogadási irányelv

14.

támogatja azt az elképzelést, mely szerint az irányelv intézkedéseket tartalmaz mind a menedékkérőkre, mind pedig a kiegészítő védelmet kérőkre vonatkozóan;

15.

utal arra, hogy a befogadási normák harmonizációjakor a lakhatás, a jólét, az egészségügy, az oktatás és a munkaerőpiachoz való hozzáférés terén a menedékkérőknek nyújtott szociális támogatást semmi esetre sem szabad a nemzeti lakosságnak nyújtottnál magasabb szinten biztosítani;

16.

úgy véli, hogy a javasolt emberi jogi biztosítékokat – köztük a kiszolgáltatott helyzetben lévő személyekre vonatkozó különleges intézkedéseket – mindenfajta eljárás esetén érvényesíteni kellene, ideértve az Unió területén kívül benyújtott menedékjog iránti kérelmek feldolgozásának bármilyen formáját (lásd a politikai terv 5.2.3. pontját). Az ez irányú további lépések alapos vizsgálatokat igényelnek, különösen jogi megalapozottságukat, hatékonyságukat és ésszerűségüket tekintve;

Fogva tartás: 8–11. cikk

17.

határozottan üdvözli, hogy a 8. cikk (1) bekezdése elismeri, hogy senkit sem tarthatnak fogva kizárólag azért, mert nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, ahogyan azt az RB már a közös európai menekültügyi rendszerről szóló véleményének 16. pontjában kérte. Elismeri, hogy az illetékes hatóságoknak indokolt okaik lehetnek arra, hogy fogva tartsanak bizonyos olyan jelentkezőket, akiknél fennáll a szökés veszélye;

A munkaerőpiachoz való hozzáférés hat hónap elteltével: 15. cikk

18.

egyetért azzal, hogy ezek a javaslatok mind a menedékkérők, mind a tagállamok számára kedvezőek lehetnek, bár úgy véli, hogy néhány tagállam – különösen a növekvő munkanélküliséggel küszködők és a földrajzi helyzetüknél fogva nyomás alatt levők – számára ellentmondásosak lehetnek. Üdvözli, hogy az átdolgozott befogadási irányelv 15. cikkének (2) bekezdése is egyértelműsíti, hogy „a tagállamoknak […] dönteniük kell arról, hogy a kérelmezőnek milyen feltételek mellett biztosítják a munkavállalási jogot”;

19.

megismétli a már a közös európai menekültügyi rendszerről szóló első véleményének 34–38. pontjában kifejtett nézeteit a beilleszkedési politikával kapcsolatban, és felhívja a figyelmet 2007. október 11-i, „Átfogó migrációs politika alkalmazása az Európai Unió határaira” témájú véleményére (CdR 64/2007 fin); a Régiók Bizottságának és a Kanári-szigetek kormányának közös szervezésében „A régiók és városok szerepe a migrációs áramlatok kezelésében” címmel, 2007 októberében Tenerifén tartott konferencia következtetéseire; 2006. június 15-i, „A kisebbségek védelme és a megkülönböztetés elleni politikák a kibővült Európában” témájú véleményére (CdR 53/2006), amely a beilleszkedési politikákat tárgyalja; továbbá 2009. február 12-i, „A helyi és regionális önkormányzatok az integrációs politikák előterében” című véleményére (CdR 212/2008); csakúgy mint a 2008 októberében Athénban, a Régiók Bizottsága és az Attikai Települések és Önkormányzatok Helyi Szövetsége által közösen szervezett, „A városok és régiók szerepe a bevándorlók beilleszkedésében” című szeminárium következtetéseire;

20.

megerősíti a közös európai menekültügyi rendszerről írt első véleménye 4. pontjának ajánlásait, mely szerint a tagállamok számára elő kellene írni a regionális önkormányzatok hálózatának létrehozását a menekültek tudatos integrálása érdekében;

A befogadás anyagi feltételeire és az egészségügyi ellátásra vonatkozó szabályok: 17–20. cikk

21.

problematikusnak látja annak előírását, hogy a szociális segélyre vonatkozó nemzeti rendelkezések a menedékkérőkre is érvényesek legyenek, inkább arra ösztönöz, hogy az alapellátás nyújtását illetően Európa-szerte egységes minimumnormákat fontoljanak meg;

22.

elismeri, hogy az anyagi juttatásokról szóló rendelkezések kiemelt fontosságúak a helyi és regionális önkormányzatok számára, amelyek jelentős szerepet játszanak a lakhatási, a jóléti, az egészségügyi és az oktatási politikák megvalósításában. Ahol a tagállamok feladatkörébe tartozik ezeknek a normáknak a gyakorlatba történő átültetése, a helyi és regionális önkormányzatokat biztosítani kell afelől, hogy amennyiben további feladatok hárulnak rájuk, azzal arányos pénzügyi támogatásban részesülnek;

23.

úgy gondolja, hogy szükség van a helyi és regionális önkormányzati tisztviselők képzésére, hogy elvégezhessék az ezekben a javaslatokban szereplő, a jövedelmi viszonyokra vonatkozó vizsgálatokat annak biztosítására, hogy a nemzetközi védelmet igénylő személyektől ne kérjenek feleslegesen hozzájárulást a befogadás anyagi feltételeihez és az egészségügyi ellátáshoz;

Különleges bánásmódot igénylő személyekre vonatkozó rendelkezések: 21–24. cikk

24.

megismétli a kiszolgáltatott személyekkel kapcsolatos mély aggodalmát (a közös európai menekültügyi rendszerről szóló első véleményének 29–33. pontja), és üdvözli az ebbe az irányba tett lépéseket. Az RB különösen felhívja a figyelmet a nemzetközi védelmet kérelmező olyan személyek egészségügyi szükségleteire, akik testi vagy lelki megrázkódtatások, illetve alultápláltság áldozatai. Mivel az egészségügyi szolgáltatásnyújtás gyakran helyi vagy regionális szinten történik, az egyes régiók ezzel kapcsolatos terheit azonosítani és csökkenteni kell;

Azon személyekkel való bánásmód, akiknek nemzetközi védelem iránti kérelmét elutasították

25.

az elutasított menedékkérők egységes kezelése elősegítheti a másodlagos migráció csökkenését. Ugyanakkor intézkedéseket kell lehetővé tenni, amelyekkel az ilyen személyeket önkéntes távozásra lehet bírni. Az ilyen intézkedéseknek nem szabad kihatniuk az ebbe a kategóriába tartózóknak biztosított szükséges egészségügyi segítségnyújtásra vagy megélhetési támogatásra;

26.

hangsúlyozza, hogy az anyagi eszközöktől való megfosztás és az egészségügyi ellátás megtagadása soha nem lehet a bevándorlási és menekültügyi politikák végrehajtásának eszköze, azaz nem használható fel azon személyek eltávolítására, akiknek elutasították nemzetközi védelem iránti kérelmét;

Kiskorúak

27.

kedvezően fogadja, hogy a befogadási irányelv és a KEMR II átdolgozott eszközei pontosan meghatározzák a kiskorú fogalmát, és e szerint kiskorúnak számít a „harmadik ország [18. életévét be nem töltött] állampolgára, illetve [18. életévét be nem töltött] hontalan személy”. Hasonlóképpen üdvözli, hogy minden egyes eszköz további biztosítékokat kínál a kiskorúak számára. Ugyanakkor, amíg a kiskorúként azonosított személy részesül ezekből a normákból, azok a nemzetközi védelmet kérő személyek, akiknek életkorát vitatja a kérelmet kezelő és elbíráló, illetve a dublini kritériumokat alkalmazó tagállam, nem kapnak elegendő védelmet;

28.

megjegyzi, hogy a befogadás anyagi feltételei a közös európai menekültügyi rendszernek azt a részét képezik, amellyel a nemzetközi védelmet kérő személy először találkozik. Ezért alapvető fontosságú az, hogy ha a kérelmező életkorát vitatják, akkor kiskorúként kezeljék mindaddig, amíg ennek ellenkezőjét nem bizonyítják (megfelelő módon tiszteletben tartva a többi nemzetközi védelmet kérelmező személy jogait és biztonságát); hogy mindig emberi módon és méltóságát nem sértve bánjanak vele; valamint az életkor meghatározásának eljárása során érvényesüljenek a jogi biztosítékok, különösen az orvosi vizsgálat alkalmazásakor. Amennyiben a kérelmező életkorát tévesen ítélik meg ebben a szakaszban, a nemzetközi védelmet kérő kiskorútól helytelenül megtagadhatják azt a magasabb színvonalú védelmet, amelyet a KEMR II kiskorúak számára meghatároz;

29.

elismeri, hogy a kísérő nélkül vagy nagy számban érkező kiskorúak részére nyújtandó szolgáltatások kivételesen nagy terhet jelentenek egyes helyi és regionális önkormányzatok számára, és azt javasolja, hogy ezeket az önkormányzatokat lássák el megfelelő anyagi forrásokkal;

Az átdolgozott dublini rendelet

30.

megjegyzi, hogy ez különlegesen fontos a régiók számára, mivel a dublini rendszer keretében a menedékjogot kérők átadhatók annak az EU-tagállamnak, amelyikbe először megérkeztek, és ez terhet ró bizonyos, az EU külső határain és főbb belépési pontjain fekvő államokra és régiókra;

31.

egyetért a rendszer hatékonyságának növelésére vonatkozó céllal, de csak azokban az esetekben, ahol ez összeegyeztethető az összehangolt befogadási, valamint elismerési normák és eljárások következetes alkalmazásával. Ez biztosítja, hogy a harmadik országok állampolgárait egy másik tagállamba visszatoloncoló tagállamok ne sértsék meg a nemzetközi emberjogi szabályokból adódó saját kötelezettségeiket, így a családi élet és a gyermek jólétének tiszteletben tartásához való jogot, illetve a visszatoloncolás tilalmát, ideértve a közvetett visszatoloncolást az Alapvető Jogok Chartájának 19. cikke, az ENSZ 1951-es Menekültügyi Egyezményének 33. cikke és az ENSZ 1984-es Kínzás Elleni Egyezményének 3. cikke értelmében. Fontos, hogy a rendeletjavaslat rendelkezései csak akkor lépjenek hatályba, ha a befogadási, eljárási és elismerési irányelvek teljes mértékű átültetésére sor került;

32.

üdvözli a kísérő nélküli kiskorúak jogainak védelméről szóló 6. cikket, amely részben választ ad az RB közös európai menekültügyi rendszerről (KEMR) szóló első véleményének 29–33. pontjaiban felvetett aggodalmakra. Hatékony biztosítékokat kellene bevezetni más kiszolgáltatott személyek számára is, amilyenek a várandós nők és a fogyatékkal élők. A rendeletnek a család egységének megőrzésével kapcsolatos meglévő hiányosságokkal is foglalkoznia kellene;

33.

üdvözli, hogy a 27. cikk elismeri, hogy senkit sem szabad fogva tartani kizárólag azon az alapon, hogy az érintett nemzetközi védelem iránti kérelmet nyújtott be, ami a közös európai menekültügyi rendszerről szóló első RB-vélemény 16. pontjában foglalt javaslatot tükrözi;

34.

támogatja a 31. cikkben arra vonatkozóan javasolt eljárásokat, hogy amennyiben egy tagállam olyan különösen sürgős helyzettel néz szembe, amely rendkívül súlyos teherként nehezedik befogadóképességére, felfüggeszthetők az ebben a rendeletben szereplő rendelkezések;

35.

azt javasolja, hogy hozzanak létre egy formális kommunikációs csatornát a régiók és az Európai Bizottság között annak érdekében, hogy az Európai Bizottság felmérhesse azokat a helyzeteket, amelyek arra adhatnak okot, hogy éljen a 31. cikk (2) bekezdése szerinti mérlegelési jogával azokban az esetekben, amikor egy adott tagállam feltételei nem felelnek meg a 31. cikk (1) bekezdésében megkövetelt bizonyítási normáknak. E rendelkezések túlzott alkalmazásának a megelőzése érdekében azonban az Európai Bizottságnak gondosan figyelemmel kellene kísérnie a helyzetet, és mérlegelnie kellene, hogy valóban sürgős helyzetről van-e szó, vagy a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló irányelv és a 2005/85/EK irányelv be nem tartása miatt jogsértési eljárást kellene indítani az EK Szerződés 226. cikke alapján;

Az átdolgozott eljárási irányelv

36.

üdvözli annak felismerését, hogy az eljárási követelmények harmonizációjához „magasabb színvonalú szabályoknak” kell társulniuk a nemzetközi védelem iránti kérelmek feldolgozása során. Ez azzal az előnnyel jár, hogy csökken a döntéshez szükséges idő. Az értékelés hosszú időszakai károsan hathatnak az egészségre és a mentális jólétre, ami jelentősen igénybe veheti a helyi és regionális forrásokat. Még ha a döntéshozatal a nemzeti (és nem a regionális) rendszer része is, a késedelmek túlzott nyomást gyakorolhatnak a helyi és regionális önkormányzatokra, ahol a meghallgatást lebonyolító központok és a bíróságok találhatók;

Az átdolgozott elismerési irányelv

37.

üdvözli annak felismerését, hogy az elismerési normák harmonizációjának együtt kell járnia „magasabb színvonalú szabályok” elfogadásával. A menekültügyi jogszabályok humanitárius jellegére való tekintettel a menekültstátus nem következetes elismerésének problémájára kínált megoldásokat előnyben kellene részesíteni azokkal a megoldásokkal szemben, amelyek a különböző anyagi befogadási feltételek és a munkaerőpiachoz való hozzáférés különbségei által okozott másodlagos migráció problémáját kezelik. A nemzetközi védelem jogalap nélküli visszautasításának következményei különösen súlyosak;

38.

üdvözli a kiegészítő védelemre helyezett nagyobb hangsúlyt. Az RB üdvözli, hogy a politikai terv 3.3. pontja figyelmet fordít mindenekelőtt az úgynevezett „belföldi alternatív menedék” alkalmazásának tökéletesítésére. Azonban ezt az alternatívát soha nem lenne szabad a visszatoloncolás (refoulement) elkendőzésére használni;

39.

elismeri, hogy a menedékjoggal és kiegészítő védelemmel kapcsolatos döntések minőségének javítása – ide tartozik a hatályos és javasolt jogalkotás értelmezésére vonatkozó bevált gyakorlatok cseréje is – csökkenteni fogja a fellebbezések számát (amely bizonyos tagállamokban igen magas). Ezenkívül az önkéntes visszatérések arányának növelését is elősegítheti azon személyek esetében, akiknek a nemzetközi védelem iránti kérelmét elutasították. A fenti két területen elért sikerek csökkentik majd annak az aránytalanul nagy tehernek a mértékét, amely a régiókra nehezedik a nemzeti támogatás alól kizárt személyeknek nyújtott segítség tekintetében;

40.

megismétli, hogy a nemzetközi jog értelmében a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyeknek joguk van nemzetközi védelmet igényelni, még akkor is, ha az EU-ba illegálisan léptek be; ezért nyomatékosan kéri, hogy az EU-ba történő belépés módját ne használják érvként a nemzetközi védelmet igénylő személyek – különösen az emberkereskedelem áldozatai – ellen;

41.

megjegyzi, hogy bár a menekült fogalmának nemzetközi vagy európai meghatározása nem tartalmaz a „szavahihetőséggel” kapcsolatos kitételt, számos nemzetközi védelemre irányuló kérelmet a szavahihetőségre hivatkozva utasítanak el. Azok a kérelmezők, akiktől megtagadják a nemzetközi védelmet, jelentős támogatásra szorulhatnak a helyi és regionális önkormányzatok részéről, mielőtt elhagyják az EU-t, ezért nagyon fontos, hogy a szavahihetőség hiányára hivatkozva ne utasítsanak el kérelmeket indokolatlanul;

42.

azt ajánlja, hogy az átdolgozott elismerési irányelv világosabban szögezze le, hogy a szavahihetőségre vonatkozó rendelkezések (amelyekről jelenleg a 4. cikk (5) bekezdése intézkedik) csak kiegészítik a menekült fogalmának meghatározását: megjelölik, hogy egy személy alá nem támasztott kijelentései milyen körülmények esetén fogadhatók el bizonyítékként, kiegészítve a nemzetközi védelem szükségességét alátámasztó tények igazolásához szükséges elemeket;

Gyakorlati együttműködés

43.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy helyi és regionális szinten hozzanak létre hálózatokat a menekültüggyel kapcsolatos információk és bevált gyakorlatok cseréjére, és hogy a hálózatok tevékenységét megfelelő pénzügyi támogatásban részesítsék;

44.

üdvözli az Európai Menedékjogi Támogató Hivatal (EASO) létrehozására vonatkozó határozatot, és úgy véli, hogy e hivatal aktívan hozzájárul majd a nemzetközi normák javításához és a koncepciók következetességének növeléséhez;

45.

megítélése szerint a rendeletjavaslat (17) preambulumbekezdésében az „egyéb közösségi szervek” között meg kellene említeni a Régiók Bizottságát (49. cikk);

46.

kiemeli annak fontosságát, hogy kezdjenek kutatásokat és összehasonlító tanulmányokat arról, hogy hogyan tökéletesíthetők a politika és a gyakorlat alapjául szolgáló adatok, valamint hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kulcsszerepet töltenek majd be ebben. A helyi és regionális önkormányzatokat meg kellene említeni az „információk és bevált gyakorlatok cseréjével” (3. cikk), valamint az „információk gyűjtésével és cseréjével” (11. cikk) kapcsolatban;

47.

azt szeretné, ha világosabbá tennék a javasolt szabályozási keretet, továbbá a szakpolitikák alakulásának és a nyújtott szolgáltatásoknak a hatékonyságát mérő mutatókat;

48.

azt ajánlja, hogy dolgozzanak ki a helyi és regionális önkormányzatok számára hozzáférhető finanszírozási programokat abból a célból, hogy a lakosság figyelmét jobban felhívják a menekültügyi kérdésekre, ahol ez az eljárás javíthatja a közösség tájékozottságát, és erősítheti az integrációt. A konzultatív fórumon részt kellene venniük a helyi és regionális önkormányzatoknak, továbbá a Régiók Bizottságának;

49.

azt ajánlja, hogy az EASO kulcsszerepet kapjon a harmadik országokkal, NGO-kkal és nemzetközi szervekkel történő kapcsolatépítésben;

50.

erőteljesen hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulnak ahhoz, hogy a menedékjogot kérőkkel és a menekültekkel kapcsolatos gyakorlati kérdések intézése magas színvonalon történjen. Ezenkívül a nemzetközi védelmi programok előmozdítása érdekében kulcsfontosságú, hogy tökéletesítsék a határokon, a fogadóközpontokban és az áttelepülést elősegítő létesítményekben dolgozó személyzet képzését;

51.

bírálja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok nem kapnak képviseletet az igazgatótanácsban, és azt javasolja, hogy az EASO adminisztratív mechanizmusait erősítsék meg azzal, hogy az RB számára képviseleti lehetőséget biztosítanak, és rendszeres konzultációt vezetnek be;

Szolidaritás és a felelősség méltányos megosztása az EU-n belül

52.

megjegyzi, hogy bár a tagállamok közötti szolidaritás a javaslatok kulcselemének számít, különösen a Dublin II rendelet módosításaival kapcsolatban, a javaslatok a politikák alkalmazásának tekintetében továbbra is jelentős mérlegelési lehetőséget biztosítanak a tagállamok számára. Fontos annak felismerése, hogy nemcsak a tagállamok között van szükség szolidaritásra és közös teherviselésre, hanem azokon belül is;

53.

újra megerősíti a közös európai menekültügyi rendszerről (KEMR) szóló első véleményének 46. pontjában is kifejezésre juttatott elégedettségét azzal a gyakorlati támogatással kapcsolatban, amelyet az Európai Menekültügyi Alap, valamint az Európai Visszatérési Alap nyújt a tagállamoknak. Ezek az alapok különösen fontos szerepet játszanak majd a befogadási és az eljárási irányelv sikeres átültetése tekintetében. Az RB biztosítékot kér azzal kapcsolatban, hogy a helyi és regionális önkormányzatok közvetlenül hozzáférhetnek ezekhez az alapokhoz, és szerepet kaphatnak az alapok eszközei elosztásának felügyeletét illetően;

54.

elvben üdvözli egyes konkrét ügyek uniós szintű közös kezelésének lehetőségét, feltéve, hogy szigorúan tiszteletben tartják az emberi jogokat, és nem sérül az az elv, hogy minden esetet külön mérlegelnek;

Külső szolidaritás

55.

nyugtázza az önkéntes letelepülés fontosságát, és üdvözli a továbblépésre irányuló javaslatokat. Az RB annak megerősítését kéri, hogy mechanizmusokat hoznak létre a helyi és regionális önkormányzatokkal e téren folytatott konzultáció céljából, tekintettel a menekültek és a nemzetközi védelem egyéb kedvezményezettjeinek sikeres integrációjában betöltött fontos szerepükre. Az RB megjegyzi, hogy a jól kezelt önkéntes letelepedés lehetővé teszi majd a régiók számára, hogy profitáljanak a konstruktívan kezelt migrációból;

Közös uniós letelepítési program létrehozása

56.

üdvözli az erre vonatkozó európai bizottsági közleményeket, és úgy véli, hogy ez a kezdeményezés elmélyíti majd a letelepítési gyakorlatokhoz kötődő szolidaritást, és javítja majd a tagállamok között a normákat, különösen azokat, melyek a helyi önkormányzatoknak a letelepített személyek befogadásával, letelepítésével és beilleszkedésével kapcsolatos szerepével kapcsolatosak;

57.

kimondottan üdvözli a letelepítési szakértői csoport felállítását, és hangsúlyozza azt a fontos szerepet, melyet a helyi és regionális önkormányzatok játszanak a befogadási és letelepítési folyamat során, valamint azt, hogy ebben a csoportban érintett felek szakértelmeként kell elismerni a helyi és regionális önkormányzatok azon hozzájárulásait, melyeket a szükségletek, az éves prioritások és a bevált gyakorlatok cseréjének meghatározásában nyújtanak;

58.

azt kéri, hogy az Európai Bizottság által a letelepített személyek támogatására javasolt finanszírozási eszközökből biztosítsanak elegendő forrást a helyi és regionális önkormányzatoknak, amelyekre kulcsfontosságú szerep hárul az uniós letelepítési program sikeres megvalósításában.

II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

Befogadási irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2008) 815 végleges) – 2. cikk, c) pont

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

„családtagok”: – amennyiben a család már a származási országban is létezett – a kérelmező családjának azon alábbi tagjai, akik a nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatosan ugyanabban a tagállamban tartózkodnak:

„családtagok”: – amennyiben a család már a származási országban is létezett – a kérelmező családjának azon alábbi tagjai, akik a nemzetközi védelem iránti kérelemmel kapcsolatosan ugyanabban a tagállamban tartózkodnak:

i.

a menedékkérő házastársa vagy vele tartós, nem házastársi kapcsolatban élő élettársa, amennyiben az érintett tagállam idegenrendészeti jogszabályai vagy gyakorlata az össze nem házasodott párokat a házaspárokéhoz hasonló elbánásban részesíti;

i.

a menedékkérő házastársa vagy vele tartós, nem házastársi kapcsolatban élő élettársa, amennyiben az érintett tagállam idegenrendészeti jogszabályai vagy gyakorlata az össze nem házasodott párokat a házaspárokéhoz hasonló elbánásban részesíti;

ii.

az i. pontban említett pár vagy a kérelmező kiskorú gyermekei, feltéve, hogy nem házasok, és függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti joguk alapján örökbe fogadták őket;

ii.

az i. pontban említett pár vagy a kérelmező kiskorú gyermekei, feltéve, hogy nem házasok, és függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti joguk alapján örökbe fogadták őket;

iii.

az i. pontban említett pár vagy a kérelmező házas kiskorú gyermekei – függetlenül attól, hogy házasságban vagy házasságon kívül születtek, vagy nemzeti jogszabályok értelmében örökbe fogadták őket –, amennyiben elsőrendű érdekükben áll, hogy a kérelmezővel együtt tartózkodjanak;

iv.

a kérelmező apja, anyja vagy gondviselője, amennyiben az előbbi kiskorú és nem házas, vagy amennyiben kiskorú és házas, azonban elsőrendű érdekében áll, hogy apjával, anyjával vagy gondviselőjével együtt tartózkodjon;

. .

a kérelmező apja, anyja vagy gondviselője, amennyiben az előbbi kiskorú és nem házas, vagy amennyiben kiskorú és házas, azonban elsőrendű érdekében áll, hogy apjával, anyjával vagy gondviselőjével együtt tartózkodjon;

v.

a kérelmező kiskorú, nem házas testvérei, amennyiben az előbbi kiskorú és nem házas, vagy amennyiben a kérelmező vagy kiskorú testvérei kiskorúak és házasok, azonban legalább egyikük elsőrendű érdekében áll, hogy együtt tartózkodjanak;

. .

a kérelmező kiskorú, nem házas testvérei, amennyiben az előbbi kiskorú és nem házas, vagy amennyiben a kérelmező vagy kiskorú testvérei kiskorúak és házasok, azonban legalább egyikük elsőrendű érdekében áll, hogy együtt tartózkodjanak;

Indokolás

Az Európai Bizottság javaslata kibővítené a család fogalmát. Mivel így jelentősen kiszélesedne a juttatásokra jogosultak köre, meg kellene tartani e csoport eredeti behatárolását.

2. módosítás

Befogadási irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2008) 815 végleges) – 6. cikk, új (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

 

Indokolás

Valamennyi menedékkérőt a jogbiztonság elvének megfelelően kell kezelni, amíg személyazonosságát nem sikerült abszolút biztonsággal megállapítani. Fontos, hogy a cikket ez az alapvető, az emberi méltóságon és az egyenlőség alapelvén nyugvó állásponttal vezessük be.

3. módosítás

Befogadási irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2008) 815 végleges) – 15. cikk, (4) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

Munkaerőpiac-politikai okokból a tagállamok elsőbbségben részesíthetik az EU- és az Európai Gazdasági Térségről szóló megállapodásban részes államok polgárait, valamint harmadik országok jogszerűen a területükön tartózkodó állampolgárait.

Indokolás

A munkaerőpiachoz való korlátlan hozzáféréssel kapcsolatban, amit az Európai Bizottság javasol, megjegyzendő, hogy a tagállamoknak lehetőséget kell kapniuk arra, hogy elsőbbségben részesítsék saját állampolgáraikat, valamint az EU-hoz és az EGT-hez tartozó polgárokat. Ezért a 15. cikk (4) bekezdését meg kell tartani úgy, ahogy az irányelv jelenlegi változatában szerepel.

4. módosítás

Befogadási irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2008) 815 végleges) – 20. cikk, új (6), (7) és (8) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

 

 

 

Indokolás

Ezekre a rendelkezésekre szükség van az európai emberi jogi normáknak, mindenekelőtt az Emberi Jogok Európai Egyezménye (ECHR) 3. cikkének betartásához. A befogadás anyagi feltételeinek megvonása és korlátozása arra ösztönzi az elutasított kérelmezőket, hogy szakítsák meg kapcsolataikat a fogadó tagállammal; ami akadályozhatja a kitoloncolást, és illegális munkavégzésre sarkallhat. Az elutasított kérelmezők befogadása anyagi feltételeinek fenntartásával kapcsolatos pénzügyi következmények arra ösztönözhetik a tagállamokat, hogy tökéletesítsék kitoloncolási eljárásaikat és az önkéntes hazatérésre irányuló programokat (az anyagi feltételek és az egészségügyi ellátás megvonása nem tekinthető a valóban önkéntes hazatérés ösztönzésének; ezek a kitoloncolás helytelen formái). Az a megnövekedett adóbevétel, amely abból adódik, ha a nemzetközi védelem kérelmezői az EU-ba történő belépésüket követő legfeljebb hat hónapos időszakban hozzáférhetnek a munkaerőpiachoz, hozzájárul majd azoknak a költségeknek a fedezéséhez, amelyekkel ez a módosító indítvány jár.

Az elutasított kérelmezők elsődleges egészségügyi ellátásának biztosítására közegészségügyi szempontból is szükség van. Ezenkívül ha az elutasított kérelmezőktől megvonják az elsődleges egészségügyi ellátást, gyakran csak akkor jelentkeznek tüneteikkel egy kórházban, amikor állapotuk már súlyos. Ez komoly terhet ró a költségvetés egészségügyi kereteire, amelyeket számos tagállamban regionális szinten kezelnek.

5. módosítás

Befogadási irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2008) 815 végleges) – 20. cikk, (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

A tagállamok a következő esetekben korlátozhatják a befogadás anyagi feltételeit: amennyiben a menedékkérő:

(a)

a hatáskörrel rendelkező hatóság által meghatározott lakóhelyet annak értesítése vagy – ha engedélyköteles – annak engedélye nélkül elhagyja, vagy

(b)

jelentési kötelezettségeinek, illetve a tájékoztatásra vagy a menedékjogi eljárással kapcsolatos személyes meghallgatásra szóló felszólításoknak a nemzeti jogban előírt ésszerű határidőn belül nem tesz eleget, vagy

(c)

ugyanabban a tagállamban már nyújtott be ez irányú kérelmet.

A tagállamok a következő esetekben korlátozhatják a befogadás anyagi feltételeit: amennyiben a menedékkérő:

a)

a hatáskörrel rendelkező hatóság által meghatározott lakóhelyet annak értesítése vagy – ha engedélyköteles – annak engedélye nélkül elhagyja; vagy

b)

jelentési kötelezettségeinek, illetve a tájékoztatásra vagy a menedékjogi eljárással kapcsolatos személyes meghallgatásra szóló felszólításoknak a nemzeti jogban előírt ésszerű határidőn belül nem tesz eleget; vagy

c)

ugyanabban a tagállamban már nyújtott be ez irányú kérelmet.

Indokolás

Mivel az Európai Bizottság javaslata erőteljesen korlátozza az anyagi feltételek megvonásának lehetőségeit, a menedékkérőt nem lehetne hatékonyan arra ösztönözni, hogy aktívan vegyen részt a menedékjogi eljárásban. Ezért a jelenlegi szabályozáson nem kellene változtatni.

6. módosítás

Befogadási irányelvre vonatkozó javaslat (COM(2008) 815 végleges) – 21. cikk, (2) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

2.

A tagállamok nemzeti jogszabályaikban eljárásokat határoznak meg annak – a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásakor történő azonnali – megállapítására, hogy a kérelmezőnek vannak-e sajátos szükségletei, és ezen szükségletek megjelölésére. A tagállamok a teljes menekültügyi eljárás során segítséget biztosítanak a különleges bánásmódot igénylő személyek számára, és rendelkeznek helyzetük megfelelő figyelemmel kíséréséről.

(2)

A tagállamok nemzeti jogszabályaikban eljárásokat határoznak meg annak – a nemzetközi védelem iránti kérelem benyújtásakor történő azonnali – megállapítására, hogy a kérelmezőnek vannak-e sajátos szükségletei, és ezen szükségletek megjelölésére. A tagállamok a teljes menekültügyi eljárás során segítséget biztosítanak a különleges bánásmódot igénylő személyek számára, és rendelkeznek helyzetük megfelelő figyelemmel kíséréséről.

Indokolás

A módosító indítvány annak garantálására törekszik, hogy a gyermekektől ne tagadják meg jogtalanul azt a magasabb szintű védelmet, amelyet a KEMR II javaslatai fogalmaznak meg. Fontos, hogy az életkor meghatározását megfelelő garanciák védjék ebben a szakaszban, mivel a befogadási irányelv rendelkezései az átdolgozott 343/2003/EK tanácsi rendeletre (dublini rendelet, (9) preambulumbekezdés) szintén „közvetlenül vonatkoznak”. Ezenkívül ezeknek a rendelkezéseknek kereszthivatkozásokat kell tenniük a 2005/85/EK irányelv (eljárási irányelv) jelenlegi 17. cikkében vagy a helyébe lépő szövegben a kíséret nélküli kiskorúakra vonatkozó részletes rendelkezésekre.

7. módosítás

Átdolgozott dublini rendelet (COM(2008) 820 végleges) – 31. cikk

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.

Amennyiben egy tagállam olyan különösen sürgős helyzettel néz szembe, amely rendkívül súlyos teherként nehezedik befogadó képességére, menekültügyi rendszerére vagy infrastruktúrájára, továbbá amennyiben a nemzetközi védelmet kérelmező személy e rendelet értelmében az említett tagállamnak történő átadása fokozná e terhet, a tagállam kérheti az átadás felfüggesztését.

(1)

Amennyiben egy tagállam olyan különösen sürgős helyzettel néz szembe, amely rendkívül súlyos teherként nehezedik befogadó képességére, menekültügyi rendszerére vagy infrastruktúrájára, továbbá amennyiben a nemzetközi védelmet kérelmező személy e rendelet értelmében az említett tagállamnak történő átadása fokozná e terhet, a tagállam kérheti az átadás felfüggesztését.

A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérésben megjelölik az annak alapjául szolgáló indokokat, amelyeknek különösen tartalmaznia kell az alábbiakat:

A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérésben megjelölik az annak alapjául szolgáló indokokat, amelyeknek különösen tartalmaznia kell az alábbiakat:

a)

a megkereső tagállam befogadó képességére, menekültügyi rendszerére vagy infrastruktúrájára súlyos teherként nehezedő különlegesen sürgős helyzet részletes ismertetése, ideértve a vonatkozó statisztikákat és alátámasztó bizonyítékokat is;

a)

a megkereső tagállam befogadó képességére, menekültügyi rendszerére vagy infrastruktúrájára súlyos teherként nehezedő különlegesen sürgős helyzet részletes ismertetése, ideértve a vonatkozó statisztikákat és alátámasztó bizonyítékokat is;

b)

rövid, indoklással ellátott előrejelzés a helyzet várható alakulásáról;

b)

rövid, indoklással ellátott előrejelzés a helyzet várható alakulásáról;

c)

annak indokolással ellátott – a vonatkozó statisztikákat és alátámasztó bizonyítékokat tartalmazó – kifejtése, hogy mi az a további teher, amelyet az e rendelet szerint nemzetközi védelmet kérelmező személy átadása jelenthetne a kérelmező tagállam befogadó képessége, menekültügyi rendszere vagy infrastruktúrája számára.

c)

annak indokolással ellátott – a vonatkozó statisztikákat és alátámasztó bizonyítékokat tartalmazó – kifejtése, hogy mi az a további teher, amelyet az e rendelet szerint nemzetközi védelmet kérelmező személy átadása jelenthetne a kérelmező tagállam befogadó képessége, menekültügyi rendszere vagy infrastruktúrája számára.

2.

Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy egy tagállamban fennálló körülmények eredményeként a nemzetközi védelmet kérelmezők számára biztosított védelem szintje nem felel meg a közösségi jogszabályoknak, különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/…] irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek, a (4) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően úgy határozhat, hogy fel kell függeszteni a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára.

(2)

Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy egy tagállamban fennálló körülmények eredményeként a nemzetközi védelmet kérelmezők számára biztosított védelem szintje nem felel meg a közösségi jogszabályoknak, különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/…] irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek, a (4) bekezdésben megállapított eljárásnak megfelelően úgy határozhat, hogy fel kell függeszteni a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára.

3.

Amennyiben egy tagállam aggódik amiatt, hogy egy másik tagállamban fennálló körülmények eredményeként a nemzetközi védelmet kérelmezők számára biztosított védelem szintje nem felel meg a közösségi jogszabályoknak, különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/EK] irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek, kérheti, hogy függesszék fel a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára.

(3)

Amennyiben egy tagállam aggódik amiatt, hogy egy másik tagállamban fennálló körülmények eredményeként a nemzetközi védelmet kérelmezők számára biztosított védelem szintje nem felel meg a közösségi jogszabályoknak, különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/EK] irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek, kérheti, hogy függesszék fel a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára.

A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemben fel kell tüntetni az annak alapjául szolgáló indokokat, valamint meg kell jelölni különösen az alábbiakat: az érintett tagállamban fennálló helyzetre vonatkozó részletes tájékoztatás, amelyben rámutatnak a közösségi jogszabályoknak, és különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/EK] irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek való megfelelés esetleges hiányára.

A kérelmet a Bizottsághoz kell intézni. A kérelemben fel kell tüntetni az annak alapjául szolgáló indokokat, valamint meg kell jelölni különösen az alábbiakat: az érintett tagállamban fennálló helyzetre vonatkozó részletes tájékoztatás, amelyben rámutatnak a közösségi jogszabályoknak, és különösen [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/EK] irányelvnek, valamint a 2005/85/EK irányelvnek való megfelelés esetleges hiányára.

 

4.

A Bizottság az (1) vagy (3) bekezdés szerinti kérés kézhezvételét követően, vagy a (2) bekezdés szerint a saját kezdeményezésére úgy határozhat, hogy fel kell függeszteni a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára. Ezt a határozatot a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérés kézhezvételétől számított egy hónapot követően meg kell hozni. Az átadás felfüggesztésére vonatkozó határozatban meg kell adni az annak alapjául szolgáló indokokat, amelyek között különösen az alábbiak szerepelnek:

a)

az abban a tagállamban fennálló összes lényeges körülmény vizsgálata, amelynek a számára az átadást felfüggeszthetik;

b)

az átadás-felfüggesztés többi tagállamra gyakorolt potenciális hatásának vizsgálata;

c)

az a javasolt időpont, amikor az átadás felfüggesztése életbe lép;

d)

a felfüggesztéshez csatolt bármely konkrét feltétel.

()

A Bizottság az (1) vagy (3) bekezdés szerinti kérés kézhezvételét követően, vagy – a (2) bekezdés szerint, – a saját kezdeményezésére úgy határozhat, hogy fel kell függeszteni a kérelmezők e rendelet szerinti valamennyi átadását az érintett tagállam számára. Ezt a határozatot a lehető leghamarabb, de legkésőbb a kérés kézhezvételétől számított egy hónapot követően meg kell hozni. Az átadás felfüggesztésére vonatkozó határozatban meg kell adni az annak alapjául szolgáló indokokat, amelyek között különösen az alábbiak szerepelnek:

a)

az abban a tagállamban fennálló összes lényeges körülmény vizsgálata, amelynek a számára az átadást felfüggeszthetik;

b)

az átadásfelfüggesztés többi tagállamra gyakorolt potenciális hatásának vizsgálata;

c)

az a javasolt időpont, amikor az átadás felfüggesztése életbe lép;

d)

a felfüggesztéshez csatolt bármely konkrét feltétel.

5.

A Bizottság e rendelettel összhangban értesíti a Tanácsot és a tagállamokat arról a határozatról, hogy felfüggeszti a kérelmezők valamennyi átadását az érintett tagállamnak. A Bizottság határozatával kapcsolatban az értesítés beérkezésétől számított egy hónapon belül bármely tagállam a Tanácshoz fordulhat. A Tanács a tagállam általi előterjesztéstől számított egy hónapon belül, minősített többséggel eltérő határozatot hozhat.

()

A Bizottság e rendelettel összhangban értesíti a Tanácsot és a tagállamokat arról a határozatról, hogy felfüggeszti a kérelmezők valamennyi átadását az érintett tagállamnak. A Bizottság határozatával kapcsolatban az értesítés beérkezésétől számított egy hónapon belül bármely tagállam a Tanácshoz fordulhat. A Tanács a tagállam általi előterjesztéstől számított egy hónapon belül, minősített többséggel eltérő határozatot hozhat.

6.

A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó bizottsági határozatot követően, az adott személyek nemzetközi védelem iránti kérelmeinek megvizsgálásáért azon tagállamok a felelősek, amelyekben azok a személyek tartózkodnak, akiknek az átadását felfüggesztették.

A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó határozatban megfelelő figyelmet fordítanak a kiskorúak védelmének és a család egységének szükségességére.

()

A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó bizottsági határozatot követően, az adott személyek nemzetközi védelem iránti kérelmeinek megvizsgálásáért azon tagállamok a felelősek, amelyekben azok a személyek tartózkodnak, akiknek az átadását felfüggesztették.

A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó határozatban megfelelő figyelmet fordítanak a kiskorúak védelmének és a család egységének szükségességére.

7.

A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó (1) bekezdés szerinti határozat indokolja az 573/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 5. cikkében megállapított sürgősségi intézkedésekhez – az említett tagállam segítségkérését követően – adott segítségnyújtást.

()

A valamely tagállam részére történő átadás felfüggesztésére vonatkozó (1) bekezdés szerinti határozat indokolja az 573/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat 5. cikkében megállapított sürgősségi intézkedésekhez – az említett tagállam segítségkérését követően – adott segítségnyújtást.

8.

Az átadás hat hónapot meg nem haladó időre függeszthető fel. Amennyiben az intézkedések indokai hat hónapot követően továbbra is fennállnak, a Bizottság az (1) bekezdésben említett, érintett tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére úgy határozhat, hogy azok alkalmazását további hat hónappal meghosszabbítja. Az (5) bekezdést alkalmazni kell.

()

Az átadás hat hónapot meg nem haladó időre függeszthető fel. Amennyiben az intézkedések indokai hat hónapot követően továbbra is fennállnak, a Bizottság az (1) bekezdésben említett, érintett tagállam kérésére vagy saját kezdeményezésére úgy határozhat, hogy azok alkalmazását további hat hónappal meghosszabbítja. Az (5) bekezdést alkalmazni kell.

9.

E cikkben semmi nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamok eltérhetnének attól az általános kötelezettségüktől, hogy minden – általános vagy egyedi – megfelelő intézkedést megtegyenek a közösségi menekültügyi jogszabályokból, különösen ebből a rendeletből és [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/EK] irányelvből eredő kötelezettségeik teljesítése biztosításának érdekében.

()

E cikkben semmi nem értelmezhető úgy, hogy a tagállamok eltérhetnének attól az általános kötelezettségüktől, hogy minden – általános vagy egyedi – megfelelő intézkedést megtegyenek a közösségi menekültügyi jogszabályokból, különösen ebből a rendeletből és [a menedékkérők befogadására vonatkozó minimumszabályok megállapításáról szóló] […/…/EK] irányelvből eredő kötelezettségeik teljesítése biztosításának érdekében.

Indokolás

A módosító indítvány arra az esetre vonatkozik, amikor bizonyos régiókra aránytalanul nagy teher nehezedik azon tagállam egészéhez képest, amelyben működnek, és ahol a tagállam ezért nem hivatkozhat a 31. cikk (1) bekezdésére, mert teljes területén ehhez nem elég súlyos a helyzet. A 31. cikk (1) bekezdésével ellentétben itt nem az átadás felfüggesztésére irányuló közvetlen kérelemről van szó, hanem az önkormányzatok azt kérhetik a Bizottságtól, hogy éljen a 31. cikk (2) bekezdése szerinti mérlegelési jogkörével. A módosító indítvány tehát elismeri a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét, ugyanakkor nem próbálja a tagállamokkal egyenrangú félként kezelni őket.

8. módosítás

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalról szóló rendelet (COM(2009) 66 végleges) – 11. cikk, (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.

A Hivatal megszervezi, koordinálja és előmozdítja a menekültügyi nemzeti hatóságok, illetve a Bizottság és a menekültügyi nemzeti hatóságok közötti, a menekültügy területén elért közösségi vívmányok körébe tartozó eszköz együttes kialakítására vonatkozó információcseréket. E célból tényadatokat tartalmazó, jogi és ítélkezési gyakorlati adatbázisokat hozhat létre a nemzeti, európai és nemzetközi szintű menekültüggyel kapcsolatos eszközökre vonatkozóan.

(1)

A Hivatal megszervezi, koordinálja és előmozdítja a menekültügyi nemzeti hatóságok, illetve a Bizottság és a menekültügyi nemzeti hatóságok közötti, a menekültügy területén elért közösségi vívmányok körébe tartozó eszköz együttes – – kialakítására vonatkozó információcseréket. E célból tényadatokat tartalmazó, jogi és ítélkezési gyakorlati adatbázisokat hozhat létre a nemzeti, európai és nemzetközi szintű menekültüggyel kapcsolatos eszközökre vonatkozóan.

Indokolás

A menekültügyi politika jelentős részét regionális szinten valósítják meg, ezért fontos, hogy az információgyűjtéssel és -cserével kapcsolatban közvetlenül kikérjék a régiók véleményét.

9. módosítás

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalról szóló rendelet (COM(2009) 66 végleges) – 25. cikk, (3) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

3.

Az igazgatótanács megfigyelőként meghívhat bárkit, akinek a véleménye figyelemre méltó lehet az üléseken való részvétel szempontjából.

(3)

Az igazgatótanács megfigyelőként meghívhat bárkit, akinek a véleménye figyelemre méltó lehet az üléseken való részvétel szempontjából. .

Indokolás

A módosító indítvány elismeri a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét és tapasztalatait a menekültüggyel kapcsolatban.

10. módosítás

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalról szóló rendelet (COM(2009) 66 végleges) – 30. cikk, (9) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

9.

A végrehajtó bizottság minden olyan személyt meghívhat, akinek véleménye figyelemre méltó lehet az ülésein.

(9)

A végrehajtó bizottság minden olyan személyt meghívhat, akinek véleménye figyelemre méltó lehet az ülésein. .

Indokolás

Ez a módosító indítvány megegyezik a 25. cikk (3) bekezdéséhez javasolt módosító indítvány szövegével. Azt kívánja biztosítani, hogy teljes mértékben ismerjék el és használják ki a regionális önkormányzatok szakértelmét és tapasztalatait.

11. módosítás

Az Európai Menekültügyi Támogató Hivatalról szóló rendelet (COM(2009) 66 végleges) – 32. cikk, (1) bekezdés

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.

A Hivatal szorosan együttműködik a nemzeti, európai vagy nemzetközi szintű menekültügyi politika területén fellépő nem-kormányzati szervezetekkel és a civil társadalom intézményeivel, és e célból konzultációs fórumot hoz létre.

(1)

A Hivatal szorosan együttműködik a , nemzeti, európai vagy nemzetközi szintű menekültügyi politika területén fellépő nem kormányzati szervezetekkel és a civil társadalom intézményeivel, és e célból konzultációs fórumot hoz létre.

Indokolás

Ez a módosító indítvány szintén kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét és tapasztalatait a menekültüggyel kapcsolatban.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


27.3.2010   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 79/71


A Régiók Bizottsága véleménye – A Progress mikrofinanszírozási eszköz

(2010/C 79/12)

I.   POLITIKAI AJÁNLÁSOK

A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA

A tennivalók

1.

támogatja az Európai Bizottság és az EBB azonnali fellépését, amely az uniós források hatékony felhasználásának biztosítására irányul annak érdekében, hogy segítsen a vállalatoknak ebben a korlátozott likviditás által jellemzett időszakban, valamint hangsúlyozza, hogy a jelenlegi pénzügyi válság hitelválsághoz vezetett a kis- és középvállalkozások (kkv-k) és a mikrovállalkozások számára, és ez nemcsak a gazdasági recessziót súlyosbítja, hanem a későbbi fellendülést is akadályozza;

2.

elismeri, hogy a 2007–2013-as pénzügyi tervek korlátozzák az Európai Bizottságot abban, hogy új forrásokkal támogassa a javasolt új Progress mikrofinanszírozási eszközt;

3.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy a PROGRESS programból az új Progress mikrofinanszírozási eszközbe történő 100 millió euró nagyságrendű átcsoportosítás árthat a program célkitűzéseinek, hatásának és hatékonyságának, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy egyéb megfelelő finanszírozási lehetőségeket mérlegeljen a mikrofinanszírozási eszköz végrehajtásához;

4.

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy a javasolt 100 millió eurós Progress mikrofinanszírozási eszköz révén valószínűleg nem lehet majd 500 millió eurós többletforrásokat előteremteni – pedig arra szükség lenne – a hitelnyújtási korlátok enyhítése, a mikrofinanszírozás élénkítése és a kereslet jelenlegi szintjének kielégítése érdekében;

5.

üdvözli, hogy a Progress mikrofinanszírozási eszköz összhangban áll a szubszidiaritás elvével, és így kiegészíti a tagállamok, illetve helyi és regionális önkormányzatok által nyújtott mikrohiteleszközöket;

6.

rámutat arra, hogy az uniós vállalkozások több mint 90 %-a mikrovállalkozás, és hogy az innováció előtt álló legnagyobb akadályt az ilyen vállalkozások esetében a mikrohitelekhez való korlátozott hozzáférés jelenti;

7.

egyetért azzal, hogy az EU-ban a hátrányos helyzetű személyek részére nyújtott mikrohitelek többségét nem kereskedelmi jellegű mikropénzügyi intézmények szolgáltatják, és hogy ezeknek a szolgáltatóknak nagyobb támogatásra van szükségük a kereslet jelenlegi szintjének kielégítése érdekében;

8.

úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a mikrohitel fejlesztésére irányuló erőfeszítései hasznos eszköznek bizonyulnak majd a hagyományos hitelpiacból kirekesztettek új vállalkozásai létrehozásának elősegítéséhez és a munkahelyteremtés támogatásához;

9.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a helyi és regionális önkormányzatok szerepét és hatását nem vették teljes mértékben figyelembe az Európai Bizottság által elvégzett előzetes értékelés során.

A megvalósítás mint prioritás

10.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az innovatív – különösen pedig a tudásintenzív – mikrovállalkozásokat célcsoportnak tekintse az innováció és a termelékenység EU-n belüli ösztönzésének érdekében;

11.

azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy egyszerűsítse a meglévő uniós kezdeményezéseket, és tisztázza az új Progress mikrofinanszírozási eszköz és az egyéb uniós pénzügyi eszközök közötti koherencia kérdését, különösen ami a PROGRESS, ESF, JASMINE, JEREMIE és CIP programokat illeti; (1)

12.

azt javasolja, hogy az Európai Bizottság pontosabban különböztesse meg az egyes specifikus célcsoportokat, és mérlegelje azt a lehetőséget, hogy a munka nélküli és hátrányos helyzetű csoportokat, ideértve a fiatalokat, nőket, időseket és a kisebbségi etnikai csoportokat, célcsoportnak tekinti, illetve ezeknek a csoportoknak specifikus és megfelelő helyet biztosít a mikrohitelekhez kapcsolódó programokban és kezdeményezésekben;

13.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hangsúlyozza az újonnan induló és meglévő vállalkozásoknak nyújtott pénzügyi támogatásokon túl a tágabb értelemben vett üzleti támogatás jelentőségét is. Az új és meglévő vállalkozások számára nyújtott finanszírozást az ESZA-programon keresztül nyújtott kamatláb-támogatáson túl olyan aktív üzleti támogatási mechanizmusokkal kellene kiegészíteni, mint a menedzselés, képzés, „coaching” és kapacitásépítés a fenntartható üzleti növekedés ösztönzése és az üzleti kudarcok aránya csökkentésének biztosítása érdekében;

14.

megjegyzi, hogy a mikrohitelnyújtás feltételei és a mikrohitel iránti kereslet mértéke erősen eltérő képet mutatnak az EU-ban, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a mikrohitel a strukturális alapokból nem profitáló területek számára is hozzáférhető legyen, hiszen a nélkülözés és a hátrányos helyzetű területek gócpontjai még a gazdagabb vidékeken is előfordulhatnak;

15.

emlékezteti az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális partnereket, hogy a 100 millió eurós mikrofinanszírozási eszközt az egyéb programok és kezdeményezések kontextusában kell szemlélni. Konkrétan: az eszköz korlátozott forrásaihoz a 27 tagállam mindegyike hozzáférhet az elkövetkező 4 évben. Ezért a forrásokat olyan specifikus kritériumok alapján kell elosztani, amelyek garantálják a lehető legnagyobb hatást;

16.

emlékeztet a Régiók Bizottságának az európai gazdasági fellendülés tervéről, valamint a regionális és helyi önkormányzatok szerepéről szóló véleményére (CdR 12/2009), amely azt kérte az Európai Bizottságtól, „hogy terjesszen elő javaslatot a mikrohitelnyújtás szabályozására az EU-ban”, és alakítsa ki a mikrohitelnyújtás keretfeltételeit.

Kommunikáció

17.

emlékezteti az Európai Bizottságot és az EBB-csoportot, hogy az eszköz sikeressége függ attól, hogy a partnerek, a pénzintézmények és a potenciális kedvezményezettek teljes mértékben tisztában vannak-e a rendszerrel;

18.

sürgeti, hogy az Európai Bizottság és az EBB-csoport proaktívabban, a helyi és regionális önkormányzatokkal partnerségben kommunikálják saját szerepüket és azt, hogy miként lehet hozzáférni a finanszírozáshoz a különböző programok keretein belül;

19.

felkéri az Európai Bizottságot és az EBB-csoportot, hogy tisztázzák a Progress mikrofinanszírozási eszköz által jelentett többletértéket és azt, hogy az mivel egészíti ki a jelenleg európai, nemzeti, regionális és helyi szinten létező vállalkozástámogatási kezdeményezéseket;

20.

kiemeli, hogy a Régiók Bizottsága korábban ajánlotta az Európai Bizottság és az EBB-csoport számára, hogy proaktívabban lépjen fel a más vállalkozástámogatási programok – vagyis a JEREMIE és a CIP program – szerepéről, hozzáadott értékéről, valamint az általuk nyújtott lehetőségekről folytatott tájékoztatás terén (lásd az európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló véleményt: CdR 246/2008);

A végrehajtás koordinálása

21.

emlékezteti az Európai Bizottságot és az EBB-csoportot, hogy a mikrofinanszírozási eszköz hatékonyabb lesz, ha összehangolják a már létező európai pénzügyi eszközökkel és a tagállamok helyi és regionális programjaival, és alkalmazása azokkal párhuzamosan történik;

22.

felidézi a Régiók Bizottságának a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégiáról szóló véleményét (CdR 245/2008), amely hangsúlyozta, hogy szükséges „a strukturális alapok és más idevonatkozó európai programok (…) közötti koordináció az európai hozzáadott érték maximalizálása és a regionális és helyi önkormányzatok bevonása érdekében”;

23.

javasolja, hogy az Európai Bizottság építsen ennek a nem pénzintézményeken keresztül nyújtott eszköznek a rugalmasságára azáltal, hogy ahol csak lehet, együttműködik a helyi és regionális önkormányzatokkal mint mikrofinanszírozást nyújtókkal;

24.

felkéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat és az eszköz végrehajtásával megbízott testületeket, hogy támogassák a potenciális kedvezményezetteket az alapokra való pályázásban, minimalizálják a kérelmezéssel, a feldolgozással és az eszközök lehívásával járó bürokráciát, és ajánljanak fel további támogatást az alapokhoz való hozzájutás miatt felmerülő adminisztrációs terhek csökkentése érdekében;

Értékelés és nyomon követés

25.

javasolja, hogy az Európai Bizottság saját kezdeményezésére és a nemzetközi pénzintézetekkel szorosan együttműködve, a helyi és regionális önkormányzatokkal és a végső kedvezményezettekkel konzultálva végezzen időközi és záró értékelést. A záró értékelés során különösen azt kell vizsgálni, hogy az eszköz egésze milyen mértékben valósította meg célkitűzéseit, és egészített ki más, létező uniós pénzügyi eszközöket (pl. Progress, ESZA, JASMINE, JEREMIE vagy CIP program). A záró értékelésnek tartalmaznia kell egy elemzést is arról, hogy az alapok hogyan oszlottak meg az EU 27 tagállama között;

26.

javasolja, hogy annak ellenére, hogy a mikrofinanszírozási eszköz a jelenlegi költségvetési keretben átmeneti intézkedésként jelenik meg, sikeressége esetén az Európai Bizottság és az EBB-csoport fontolja meg annak folytatását 2013 után is.

II.   MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK

1. módosítás

A COM(2009) 333 jelzésű dokumentum 2. cikke

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.

Az eszköz közösségi forrásokat biztosít annak érdekében, hogy az alábbi szereplők könnyebben hozzáférjenek a mikrohitelekhez:

a)

olyan személyek, akik elveszítették munkahelyüket, vagy akiket ez a veszély fenyeget, és saját mikrovállalkozást, többek között egyéni vállalkozást szeretnének indítani;

b)

hátrányos helyzetű emberek – többek között a fiatalok –, akik saját mikrovállalkozást, többek között egyéni vállalkozást szeretnének alapítani, vagy a már meglévőt kívánják továbbfejleszteni;

c)

a szociális gazdaságban működő olyan mikrovállalkozások, amelyek munkanélkülivé vált vagy hátrányos helyzetű embereket, többek között fiatalokat alkalmaznak.

1.

Az eszköz közösségi forrásokat biztosít annak érdekében, hogy az alábbi szereplők könnyebben hozzáférjenek a mikrohitelekhez:

b)

hátrányos helyzetű emberek – többek között a fiatalok, –, akik saját mikrovállalkozást, többek között egyéni vállalkozást szeretnének alapítani, vagy a már meglévőt kívánják továbbfejleszteni;

c)

a szociális gazdaságban működő olyan mikrovállalkozások, amelyek munkanélkülivé vált vagy hátrányos helyzetű embereket, alkalmaznak.

Indokolás

i)

Nem nagyon létezik közös és egyértelmű definíció azokra a személyekre, „akiket munkahelyük elvesztésének veszélye fenyeget”, ezért hivatkozni kell a nemrégiben módosított, az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló 1927/2006/EK rendelet meghatározására.

ii)

A „fiatalokon” kívül számos más hátrányos helyzetű, külön megemlítendő csoport létezik.

iii)

Mivel a b) pontban már meghatároztuk a hátrányos helyzetű csoportokat, a c) pontból töröljük a „fiatalokra” való utalást.

2. módosítás

A COM(2009) 333 jelzésű dokumentum 4. cikke

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.

Az eszköz megvalósítására a fellépések következő típusainak alkalmazásával kerül sor:

a)

garanciák és kockázat-megosztási eszközök;

b)

tőkeeszközök;

c)

hitelviszonyt megtestesítő eszközök;

d)

e határozat eredményes és hatékony végrehajtásához, valamint célkitűzéseinek eléréséhez közvetlenül szükséges támogató intézkedések, például kommunikációs tevékenységek, nyomon követés, ellenőrzés, pénzügyi ellenőrzés és értékelés.

2.

Az eszköz nyitva áll a tagállamokban illetőséggel rendelkező minden olyan köz- és magánintézmény előtt, amely a tagállamokban magánszemélyek és mikrovállalkozások számára mikrofinanszírozást nyújt.

1.

Az eszköz megvalósítására a fellépések következő típusainak alkalmazásával kerül sor:

a)

garanciák és kockázat-megosztási eszközök;

b)

tőkeeszközök;

c)

hitelviszonyt megtestesítő eszközök;

d)

e határozat eredményes és hatékony végrehajtásához, valamint célkitűzéseinek eléréséhez közvetlenül szükséges támogató intézkedések, például kommunikációs tevékenységek, nyomon követés, ellenőrzés, pénzügyi ellenőrzés és értékelés.

2.

Az eszköz nyitva áll a tagállamokban illetőséggel rendelkező minden olyan köz- és magánintézmény előtt, amely a tagállamokban magánszemélyek és mikrovállalkozások számára mikrofinanszírozást nyújt.

Indokolás

i)

Mivel a rendelkezésre álló finanszírozás mértéke korlátozott, és annak biztosítása érdekében, hogy az eszköz a maximális előnyöket nyújtsa, fontos, hogy világos jogosultsági kritériumokat állapítsanak meg, és azokat egységesen alkalmazzák a 27 tagállamban.

ii)

Az egyértelmű jogosultsági kritériumok segítik az eredményes kommunikációt, valamint a más programokkal való koordinációt és az azoktól való megkülönböztetést.

3. módosítás

A COM(2009) 333 jelzésű dokumentum 5. cikke

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.

A Bizottság az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel összhangban kezeli az eszközt.

2.

Az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 53d. cikkével és a 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet 43. cikkével összhangban a Bizottság nemzetközi pénzintézetekkel, többek között az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) köt megállapodást a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt fellépések végrehajtására, a 4. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett kísérő intézkedések kivételével. E megállapodások rendelkezései részletesen szabályozzák a rájuk bízott feladatok végrehajtását, többek között azt, hogy társfinanszírozást kell biztosítaniuk a nemzeti rendszerekhez.

3.

A 2. bekezdésben említett nemzetközi pénzintézetek az eszköz indulásától számított hat évig újra befektethetik a kapott bevételeket, az osztalékokat és visszatérítéseket is beleértve, a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt fellépésekbe. Az eszköz megszüntetésekor az Európai Közösségeket illető egyenleget vissza kell fizetni az Európai Közösségek általános költségvetésébe.

4.

Az e cikk 2. bekezdésében említett nemzetközi pénzintézetek írásos megállapodásokat kötnek a 4. cikk (2) bekezdésében említett, mikrofinanszírozást nyújtó köz- és magánintézményekkel, amelyekben rögzítik, hogy az említett intézmények az eszköz keretében rendelkezésükre bocsátott forrásokat kötelesek a 2. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban felhasználni, valamint adatokat szolgáltatni a 8. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentések összeállításához.

5.

A 4. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett kísérő intézkedésekre vonatkozó költségvetést a Bizottság kezeli.

1.

A Bizottság az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelettel összhangban kezeli az eszközt.

2.

Az 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendelet 53d. cikkével és a 2342/2002/EK, Euratom bizottsági rendelet 43. cikkével összhangban a Bizottság nemzetközi pénzintézetekkel, többek között az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) köt megállapodást a 4. cikk (1) bekezdésében foglalt fellépések végrehajtására, a 4. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett kísérő intézkedések kivételével. E megállapodások rendelkezései részletesen szabályozzák a rájuk bízott feladatok végrehajtását, többek között azt, hogy társfinanszírozást kell biztosítaniuk a nemzeti, rendszerekhez, .

3.

A 2. bekezdésben említett nemzetközi pénzintézetek az eszköz indulásától számított hat évig újra befektethetik a kapott bevételeket, az osztalékokat és visszatérítéseket is beleértve, a 4. cikk (1) bekezdésének a), b) és c) pontjában felsorolt fellépésekbe. Az eszköz megszüntetésekor az Európai Közösségeket illető egyenleget vissza kell fizetni az Európai Közösségek általános költségvetésébe.

4.

Az e cikk 2. bekezdésében említett nemzetközi pénzintézetek írásos megállapodásokat kötnek a 4. cikk (2) bekezdésében említett, mikrofinanszírozást nyújtó köz- és magánintézményekkel, amelyekben rögzítik, hogy az említett intézmények az eszköz keretében rendelkezésükre bocsátott forrásokat kötelesek a 2. cikkben meghatározott célkitűzésekkel összhangban felhasználni, valamint adatokat szolgáltatni a 8. cikk (1) bekezdésében említett éves jelentések összeállításához.

5.

A 4. cikk (1) bekezdésének d) pontjában említett kísérő intézkedésekre vonatkozó költségvetést a Bizottság kezeli.

Indokolás

Fontos hangsúlyozni, hogy a Progress mikrofinanszírozási eszköz eredményesebb lesz, ha összehangolják a nemzeti, regionális és helyi szintű rendszerekkel.

4. módosítás

A COM(2009) 333 jelzésű dokumentum 9. cikke

Az Európai Bizottság által javasolt szöveg

Az RB módosítása

1.

A Bizottság saját kezdeményezésére és az 5. cikk (2) bekezdésében említett nemzetközi pénzintézetekkel szorosan együttműködve elvégzi az időközi és a záró értékelést. Az időközi értékelést az eszköz elindítása után négy évvel, a záró értékelést pedig az 5. cikk (2) bekezdésében említett nemzetközi pénzintézeteknek adott felhatalmazás lejárata után legkésőbb egy évvel kell elvégezni. A záró értékelés során különösen azt kell vizsgálni, hogy az eszköz egésze milyen mértékben valósította meg célkitűzéseit.

2.

Az értékelések eredményeit tájékoztatásul az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, és a Régiók Bizottsága is megkapja.

1.

A Bizottság saját kezdeményezésére és az 5. cikk (2) bekezdésében említett nemzetközi pénzintézetekkel szorosan együttműködve, elvégzi az időközi és a záró értékelést. Az időközi értékelést az eszköz elindítása után négy évvel, a záró értékelést pedig az 5. cikk (2) bekezdésében említett nemzetközi pénzintézeteknek adott felhatalmazás lejárata után legkésőbb egy évvel kell elvégezni. A záró értékelés során különösen azt kell vizsgálni, hogy az eszköz egésze milyen mértékben valósította meg célkitűzéseit, .

2.

Az értékelések eredményeit tájékoztatásul az Európai Parlament, a Tanács, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, és a Régiók Bizottsága is megkapja.

Indokolás

i)

A Progress mikrofinanszírozási eszközt a helyi és regionális önkormányzatokkal partnerségben kell megvalósítani. Ebből következik, hogy mindenfajta értékelést a helyi és regionális önkormányzatokkal és a végső kedvezményezettekkel konzultálva kell elvégezni, hiszen ők vannak a legjobb helyzetben ahhoz, hogy megállapítsák a Progress mikrofinanszírozási eszköz általános hatását és eredményességét.

ii)

Az eszköz csak úgy lehet eredményes, ha kiegészít más, már létező uniós pénzügyi eszközöket. Az értékelésnek ki kell tehát terjednie arra, hogy ez mennyiben valósult meg.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 7-én.

a Régiók Bizottsága elnöke

Luc VAN DEN BRANDE


(1)  A foglalkoztatási és szociális szolidaritási közösségi program (PROGRESS), az Európai Szociális Alap (ESZA), az európai mikrohitel-intézeteket támogató közös kezdeményezés (JASMINE), a mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források (JEREMIE), valamint a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP).