ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.C_2009.318.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 318

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

52. évfolyam
2009. december 23.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

 

VÉLEMÉNYEK

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

456. plenáris ülés, 2009. szeptember 30. és október 1.

2009/C 318/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a fejlődés összefüggésében? (feltáró vélemény a svéd elnökség felkérésére)

1

2009/C 318/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Makrorégiók közötti együttműködés – A balti-tengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése (feltáró vélemény)

6

2009/C 318/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan érhetjük el, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakra irányuló uniós stratégia hosszú távú, fenntartható és több ágazatra kiterjedő legyen? (feltáró vélemény)

10

2009/C 318/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Kapcsolat a nemek közötti egyenlőség, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási arány között (feltáró vélemény)

15

2009/C 318/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Különböző vállalati formák (saját kezdeményezésű vélemény)

22

2009/C 318/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az élelmiszer-termékek tisztességes kereskedelme: önszabályozás vagy jogalkotás? (saját kezdeményezésű vélemény)

29

2009/C 318/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A hátrányos helyzetű területek északi dimenziója (saját kezdeményezésű vélemény)

35

2009/C 318/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az energiahatékonyságra irányuló politikák és programok erősítése végfelhasználói szinten (saját kezdeményezésű vélemény)

39

2009/C 318/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A globális válság hatása a főbb európai termelő és szolgáltató szektorokra (saját kezdeményezésű vélemény)

43

2009/C 318/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Munka és szegénység: egy nélkülözhetetlen globális koncepció felé (saját kezdeményezésű vélemény)

52

2009/C 318/11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A de Larosière-csoport jelentése (saját kezdeményezésű vélemény)

57

2009/C 318/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közös agrárpolitika jövője 2013 után (kiegészítő vélemény)

66

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

456. plenáris ülés, 2009. szeptember 30. és október 1.

2009/C 318/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé (COM(2008) 329 végleges)

69

2009/C 318/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe (COM(2008) 666 végleges)

74

2009/C 318/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz (Progress mikrofinanszírozási eszköz) megteremtéséről (COM(2009) 333 végleges – 2009/0096 (COD))

80

2009/C 318/16

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról szóló 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról (COM(2009) 340 végleges – 2009/0091 (COD))

84

2009/C 318/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról (COM(2008) 644 végleges – 2008/0198 (COD))

88

2009/C 318/18

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv az Európai Unió biohulladék-gazdálkodásáról (COM(2008) 811 végleges)

92

2009/C 318/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A természeti csapások és az ember okozta katasztrófák megelőzésére irányuló közösségi koncepcióról (COM(2009) 82 végleges)

97

2009/C 318/20

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Zöld könyv – TEN-T: Szakpolitikai felülvizsgálat – Egy megfelelőbb módon integrált és a közös közlekedéspolitikát szolgáló transzeurópai közlekedési hálózat felé (COM(2009) 44 végleges)

101

2009/C 318/21

A Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az EU, Afrika és Kína: Útban a háromoldalú párbeszéd és együttműködés felé (COM(2008) 654 végleges)

106

2009/C 318/22

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az EU ifjúsági stratégiája – befektetés és az érvényesülés elősegítés Megújított nyílt koordinációs módszer a fiatalok előtt álló kihívások és lehetőségek kezelésére (COM(2009) 200 végleges)

113

2009/C 318/23

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kedvtelésből tartott állatok nem kereskedelmi célú mozgására vonatkozó állat-egészségügyi követelményekről szóló 998/2003/EK rendelet módosításáról (COM(2009) 268 végleges – 2009/0077 (COD))

121

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények

VÉLEMÉNYEK

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

456. plenáris ülés, 2009. szeptember 30. és október 1.

23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/1


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a fejlődés összefüggésében? (feltáró vélemény a svéd elnökség felkérésére)

2009/C 318/01

Előadó: Valerio SALVATORE

Társelőadó: Enrique CALVET CHAMBON

2008. december 18-i levelében Cecilia MALMSTRÖM európai ügyekért felelős miniszterhelyettes a svéd elnökség nevében, az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki véleményt a következő tárgyban:

Hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a fejlődés összefüggésében?

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága 2009. szeptember 10-én elfogadta véleményét. (Előadó: Valerio SALVATORE, társelőadó: Enrique CALVET CHAMBON.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (az október 1-i ülésnapon) 111 szavazattal, ellenszavazat nélkül, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Bizottság a rugalmas biztonságot „a rugalmasságot és a biztonságot a munkaerőpiacon egyidejűleg javítani kívánó integrált stratégiaként” írja le. A vita alapjául szolgáló dokumentumban az EGSZB kiemeli a rugalmas biztonság bizonyos aspektusait, amelyeket a válság időszakában kiemelten hasznosnak tekint abból a szempontból, hogy a lehető legnagyobb számú munkavállaló számára lehetővé teszik munkahelyük megtartását, valamint a munkaerő-piacon kívül rekedt személyeknek a legjobb lehetőségeket biztosítják a mielőbbi elhelyezkedésre. A munkaadóknak és a munkavállalóknak együtt kell működniük a szociális párbeszéd keretében annak biztosítására, hogy a lehető legnagyobb számú munkavállaló tudjon a munkaerőpiacon maradni.

1.2

A mély válság és a munkanélküliség jelentős növekedésének időszakában még inkább szükség van arra, hogy a rugalmas biztonságot ne olyan intézkedések összességének tekintsük, amelyek megkönnyítik a jelenleg alkalmazott munkavállalók elbocsátását, vagy megingatják általában a szociális védelmet, illetve különösképpen a munkanélküliek szociális védelmét. Az EGSZB úgy véli, hogy a (tágabb értelemben vett) biztonsággal kapcsolatos aspektusokat megerősítő intézkedéseket, melyek a rugalmas biztonsághoz tartoznak, kiemelt figyelemmel kellene kezelni.

1.3

Az EGSZB előző véleményeiben már hangsúlyozta a rugalmas biztonság belső dimenziójának hatását. A válság kiemeli a rugalmas biztonság belső dimenziójára vonatkozó intézkedések jelentőségét, amelyek lehetővé teszik a vállalatok számára a megrendelések hirtelen csökkenéséhez való alkalmazkodást anélkül, hogy a munkavállalókat el kellene bocsátaniuk. Azok a vállalatok, amelyek rendelkeznek a szociális partnerek által elfogadott munkaidőszámlás rendszerrel, egyértelműen gyorsabban képesek reagálni a válság következtében kialakult új piaci helyzetre, mint azok, amelyek nem rendelkeznek ilyen eszközzel. A válságból levonható egyik legnyilvánvalóbb tanulság az, hogy a szociális partnereknek ösztönözniük kell a munkaidőszámlás rendszereket és a munkaidő-szervezést. Az EGSZB úgy véli, hogy ezeket az eszközöket minél vonzóbbá kell tenni a vállalatok és az alkalmazottak részére.

1.4

A rugalmas biztonság csak akkor működhet, ha a munkavállalók jó szakképzettséggel rendelkeznek. Az új készségek és az új munkahelyek megteremtése között szoros a kapcsolat. A vállalatoknak messzemenőkig érdekükben áll, hogy befektessenek alkalmazottaik folyamatos továbbképzésébe. A munkavállalónak pedig saját felelőssége, hogy folyamatosan tovább képezze magát. Remélhetőleg a 2010 utáni lisszaboni stratégia válaszokat fog majd adni ezekre a problémákra.

1.5

A válság rávilágít a szociális párbeszéd fontosságára. A legutóbbi hónapokban bebizonyosodott, hogy a szociális partnerek milyen nagy mértékben vállaltak szerepet abban, hogy közös megoldást találjanak a sürgető problémákra. Az EGSZB azt javasolja az Európai Tanács svéd elnökségének és az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre internetes platformot, melynek célja a tapasztalatcsere ösztönzése a szociális partnerek kezdeményezéseinek keretében, figyelembe véve a nemzeti, regionális és helyi szintű különbségeket.

1.6

Európai szinten a szociális partnerek jelenleg önálló keretszerződésről tárgyalnak a társadalmi integrációnak kedvező munkaerőpiacok tekintetében. Az EGSZB úgy véli, hogy egy jövőbeni szerződés valódi hozzáadott értéket teremt a legsérülékenyebb személyek újbóli munkába állásának elősegítéséhez, akik a válság idején veszítették el állásukat. Az EGSZB reméli, hogy sor kerül a rugalmas biztonság közös nyomon követésére és értékelésére, amelyet az európai szociális partnerek 2009–2010-es munkaprogramjukba is belevettek.

1.7

A gazdasági visszaesés gyors terjedése és erős hatása sok munkáltatóban felidézi a gazdasági növekedés éveinek emlékét, amikor arra kellett rájönniük, milyen nehéz megfelelő számú, a szükséges képesítéssel rendelkező munkavállalót felvenni. Figyelembe véve, hogy ezek a munkáltatók jelenleg a távolabbi jövőben gondolkodnak és egy nagy valószínűséggel bekövetkező gazdasági fellendülésre számítanak, nem szüntetnek meg meggondolatlanul túl sok álláshelyet, amint azt akkor tennék, ha csak a rövid távú megtakarítások célja vezérelné őket. Mindazonáltal egyetlen vállalat sem vonhatja ki magát a gazdaság alaptörvényei alól. Valamennyi vállalatnak mindenekelőtt a tartósság biztosítására kell törekednie. Az érintett munkavállalók számára alapvető fontosságú a munkába való lehető leggyorsabb visszatérés. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy gyors és jó minőségű segítséget kell nyújtani nekik. A tagállamoknak komolyan fontolóra kellene venniük a személyzet minőségi és mennyiségi fejlesztését a munkaközvetítő irodákban, a munkavállalók lehető leggyorsabb álláshoz juttatása érdekében.

1.8

A nemzeti és regionális különbségeket, valamint az ipari ágazatok közötti különbségeket figyelembe véve az EGSZB azt szeretné, ha a munkákat egy európai uniós perspektívából, a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása mellett folytatnák. Ily módon jönne létre az a szükséges európai keret, amely biztosítaná az elméleti modellből az elkerülhetetlen valóság felé dinamikusan fejlődő európai társadalmi modell megerősödését. (1) Szükség van arra, hogy tervbe vegyünk egy Lisszabon utáni folyamatot (Lisszabon 2010 plusz), hogy megfelelhessünk a még megoldatlan, illetve a válság folyamán felmerülő célkitűzéseknek, amelyeknek áthidalása hosszadalmas és nehézkes folyamat lehet. Ebben a rugalmas biztonságnak minden bizonnyal fontos szerepe lesz. Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság alkalmazásának dimenzióit ki kell egyensúlyozni.

1.9

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamok munkaerőpiacainak reformjai során el kell kerülni, hogy a bizonytalan álláshelyek – melyeket a túlzott rugalmasság jellemez a biztonság rovására – elmúlt években megnövekedett száma tovább fokozódjon. Az EGSZB osztja a Régiók Bizottsága nyugtalanságát, melynek 2008. február 7-i véleményében adott hangot. (2) A külső rugalmasság túlsúlya utat nyithat a normál szerződéses munkaviszonyok széles körű deregulációja előtt, amelynek következményeként több lenne a bizonytalan munkaszerződés.

2.   Háttér

2.1

A svéd elnökség arra kéri az EGSZB-t, hogy nyilvánítson véleményt a rugalmas biztonság témájában, amellyel kapcsolatban már állást foglalt, (3) azonban a jelenség most új összefüggésben jelentkezik. A pénzügyi válság összefüggésében történő újbóli elemzés sürgősségét megerősítette a svéd elnökség által 2009. július 7-én, Stockholmban megrendezett meghallgatás.

2.2

A rugalmas biztonsággal kapcsolatban különböző megközelítések léteznek. Az Európai Bizottság a közleményében (COM(2007) 359 végleges) a rugalmas biztonságot „a rugalmasságot és a biztonságot a munkaerőpiacon egyidejűleg javítani kívánó integrált stratégiaként” írja le. (4) Mivel ez a definíció szolgált a 2009. május 7-i prágai csúcs következtetéseinek alapjául is, a jelen vélemény is ezt a közös meghatározást vette alapul.

2.3

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz, hogy a munkaerő-piaci politikák a tagállamok felelősségi körébe tartozzanak, a szubszidiaritás elvének megfelelően. Egy, a munka törvényeinek harmonizációjára irányuló kísérlet ellentétben lenne az utóbbi elvvel, és nem bizonyulna megfelelőnek, mert károsítaná a hagyományokat és azokat a földrajzi struktúrákat, amelyek bizonyították tartósságukat és stabilitásukat. Ezenkívül figyelembe kellene venni azt is, hogy az egyes tagállamok gazdasági fejlettsége nincs mindig ugyanazon a szinten. Ez tükröződik szociális rendszerükben is. Ebben az összefüggésben az EGSZB véleménye szerint az EU feladatai a következők kell, hogy legyenek:

Ösztönözni kell az együttműködést a tagállamok között az európai foglalkoztatási stratégia által, amely 2005 óta a Lisszaboni Stratégia kezelési mechanizmusainak részét képezi. A foglalkoztatási politikáról szóló 21. iránymutatás szerint a tagállamok megegyeznek abban, hogy kiegyensúlyozottan ösztönzik a foglalkoztatás biztonságát és a rugalmasságot. Az EU-nak katalizátorként kell működnie annak érdekében, hogy a tagállamok betartsák vállalásaikat, és ezzel egyidejűleg megismertessék és kicseréljék legjobb gyakorlataikat az európai foglalkoztatási politika keretein belül.

3.   Új helyzet

3.1   A válság

3.1.1

Az Európai Közösség története legnagyobb gazdasági válságának hatásai rövid távon elég nyilvánvalóak: az EU tagállamainak eladósodása példa nélküli sebességgel növekszik. Jóllehet a világ központi bankjai bőségesen nyújtanak likviditást a piacoknak, a bankrendszer még mindig nem a normális módon működik. Különösen a kis- és középvállalkozások (kkv-k), valamint az önálló munkavállalók jutnak nagyon nehezen új hitelekhez. Hamarosan jelentkezni fognak a munkanélküliségnek a társadalomra és a belső piacra gyakorolt káros hatásai. Ezzel egyidejűleg rendkívül ritkán és nehezen jönnek létre új munkahelyek.

3.1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy rövid távon elengedhetetlen a rugalmas biztonság modelljének elemzése, tekintettel a jelenlegi súlyos társadalmi-gazdasági helyzetre, bár legutóbbi, e témában készült véleménye 2008 tavaszán jelent meg. Az EGSZB üdvözli a svéd elnökség új felkérését, mely annak vizsgálatára vonatkozik, hogyan alkalmazandó a rugalmas biztonság a szerkezetátalakítás kapcsán a globális fejlődés összefüggésében. A globális fejlődés összefügg a pénzügyi és gazdasági világválsággal, valamint annak a reálgazdaságra és ezzel egyidejűleg a foglalkoztatásra gyakorolt tragikus következményeivel. A válság az elmúlt 80 év legsúlyosabb gazdasági válságának bizonyult. Hatásai nagy valószínűség szerint az egész 21. századra nézve meghatározóak lesznek. A helyzet annál is inkább súlyos, mivel két másik, nagy világszintű kihívást jelentő válság kíséri: az éghajlattal kapcsolatos és a demográfiai válság.

3.1.3

A válság megváltoztatja azt a gazdasági-társadalmi környezetet, amelyben tervbe lehet venni ezeket a munkaerő-piaci reformokat. Ez nyilvánvaló, függetlenül attól, miként vélekedünk a válság idején végrehajtott strukturális reformok helyénvalóságáról, megvalósíthatóságáról, szükségességéről vagy éppen lehetetlen voltáról. Az EGSZB mindazonáltal hangsúlyozza, hogy a munkanélküliek munkaerő-piaci beilleszkedése és visszatérése az egyik kiemelt prioritás kell, hogy legyen.

3.1.4

Az EGSZB ugyanakkor le kívánja vonni a következtetéseket megállapításaiból, hogy konkrét javaslatokat tehessen a rugalmas biztonságot alkotó paraméterek – vagyis a rugalmasság és a biztonság – tekintetében. Az EGSZB mindenképpen hangsúlyozza, hogy a rugalmasságra és a biztonságra vonatkozó intézkedések kiegyensúlyozott kezelése elengedhetetlen, ha el akarjuk kerülni az olyan társadalmi konfliktusokat, amelyek már jelentkeztek Európában.

3.2   A belső és külső rugalmasság

3.2.1

A belső rugalmasság a vezetés és a munkavállalók vagy azok képviselői, illetve a szociális partnerek között a vállalat vagy az érintett ágazat szintjén végbemenő szociális párbeszéd eredménye. Elkerülhetővé teszi a munkahelyek megszüntetését, és így a nehéz időszakokban jelentős stabilizáló elem lehet a társadalmi kohézió számára Európában. A vállalkozók és a munkavállalók közötti jó kapcsolatokra van szükség a vállalkozások szociális felelősséggel kapcsolatos kötelezettségvállalásának garantálására és a munkavállalók további foglalkoztatására. Ezeknek az intézkedéseknek a támogatásában kulcsszerepük van a kormányoknak, de nem szabad beavatkozni az olyan alapvető szociális támogatások nyújtásának kárára, mint a biztonság (az élelmiszeripari termékek, a légi közlekedés vagy az általános érdekű szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés biztonsága, illetve a rendőrség által nyújtott biztonság), az oktatás, immáron „egész életen át tartó tanulás” értelemben.

3.2.2

Minden szociális reformot saját társadalmi-gazdasági kontextusába kell helyezni. A rugalmas biztonság a válság időszakában azonban kétségkívül komoly kérdéseket vet fel, ha a hipotetikus alkalmazhatóság által megkívánt áldozatok nem adnak garanciákat. Tudatában kell tehát lenni annak, hogy a rugalmas biztonság csak abban az esetben hasznos eszköz, ha kölcsönös megértéshez vezet a szociális partnerek között, azaz nemcsak azok valamelyike részéről. Mindez az előbbi összefüggésben azt teszi szükségessé, hogy komolyan koncentráljunk a biztonságra és a biztonság és a rugalmasság közötti egyensúlyra. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak az elemzése során nagyobb mértékben kellene a belső rugalmasság lehetőségeinek feltárására törekednie, amely hatékony eszköz lehet a rugalmas biztonság szempontjából a munkanélküliség elleni küzdelemben. (5)

3.2.3

Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság dimenzióit egyensúlyba kell állítani, és azt nem szabad a biztonság kárára alkalmazni. Hogyan garantálhatják azonban a tagállamok ezt az egyensúlyt a válság idején? Az EGSZB azt javasolja, hogy most, a válság alatt vizsgálják meg alaposan a rugalmas biztonságon alapuló reformokat, hogy azoknak ne legyenek nemkívánatos társadalmi és politikai hátulütői. Ezeket az óvintézkedéseket meg kell erősíteni az ún. „külső” rugalmas biztonság esetében.

3.2.4

Az előzőekben elmondottaknak megfelelően a javasolt intézkedéseknek hiteleseknek kell lenniük minden szempontból, főként a költségvetés tekintetében. Mindez valószínűleg a prioritások átcsoportosításához vezet majd a tagállamok költségvetési kiadásaiban, és talán a közösségi támogatások megerősödéséhez is. Rugalmas biztonság ugyanis nem létezhet biztonság nélkül.

3.2.5

A belső rugalmasság különböző formáinak óvatosabb alkalmazásával ellentétben a jelenlegi helyzetben kockázatos lenne a munkaerő-piaci reformok erőltetése azzal a céllal, hogy a külső rugalmasságot mozdítsák még inkább elő. Az Európai Bizottság elemzései mindeddig a rugalmas biztonságnak ezt a dimenzióját hangsúlyozták. Európában sok kollektív szerződés tartalmaz rendelkezéseket a rugalmasságnak a vállalaton belüli megszervezésére vonatkozóan. Ez jelentheti többek között a munkaidő-szervezést, ideértve a képzési időszakokat is, különösképpen azért, hogy figyelembe lehessen venni a változó tevékenységeket.

3.3   A szociális párbeszéd

3.3.1

Az EGSZB ragaszkodik ahhoz a követeléséhez, hogy a szociális partnerek legyenek főszereplői egy olyan fórumnak, amely lehetővé teszi a reformokkal kapcsolatos nézetek folyamatos ütköztetését annak érdekében, hogy a két pólus, a munkaadók és a munkavállalók ügyelhessenek a rugalmasság és a biztonság közötti állandó és dinamikus egyensúly megőrzésére. Ez a megközelítés fontos és érdekes lehet az európai foglalkoztatás jövője szempontjából. Pontosan ezért van szükség arra, hogy a civil társadalmat bevonjuk ebbe a vitába. Minden foglalkoztatással kapcsolatos politika, a munkaerőpiac minden reformja fontos hatással van a társadalomra. Ezek a reformok azonban nem lehetnek függetlenek a társadalom gazdasági, szociális és fenntartható tényezőitől.

3.3.2

A rugalmas biztonság fontos eszköz a pénzügyi és a reálgazdaságban jelentkező válság munkára és foglalkoztatottságra gyakorolt hatásainak enyhítésére. Nem szabad azonban visszaélni ezzel oly módon, hogy az olyan országokban, amelyek bizonyos biztonsági szintet garantáló munkajoggal rendelkeznek az angolul „hire and fire”-nek hívott gyakorlattal szemben, könnyebbé teszik az elbocsátásokat. Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság világos megfogalmazásával, mely szerint a rugalmas biztonság soha nem lehet elbocsátás jogalapja.

3.3.3

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a munkajogot érintő valamennyi reformot a szociális partnerekkel együtt kell végrehajtani, amennyiben nem így történik, úgy az pusztulásra van ítélve. A társadalmi párbeszéd garantálja a modern, szociális részvételi demokráciát. A munkajog átalakítására a munkavállalók képviselőivel folytatott tárgyalások eredményeként kell sort keríteni. A társadalmi párbeszéd ezenkívül a belső rugalmasság számos formáját teszi lehetővé, amely nagyfokú alkalmazkodóképességet ad a vállalkozásoknak, függetlenül attól, hogy tevékenységeik éppen növekvő vagy csökkenő mérleget mutatnak.

3.3.4

Az EGSZB örömmel fogadja az európai szociális partnerek által a rugalmas biztonság területén közösen tett erőfeszítéseket és elvégzett munkát. Az EGSZB méltányolja, hogy az európai szociális partnerek 2009–2010-es munkaprogramjukba belevették a rugalmas biztonság nyomon követését és értékelését. Az EGSZB várja, hogy az értékelésről jelentés készüljön, és arra számít, hogy a közös értékelés nagy hatással lesz majd a rugalmas biztonság alkalmazásainak megtervezésére az egyes tagállamokban.

3.4   Rövid és középtávú európai célkitűzések

3.4.1

Rövid távon a rugalmas biztonság elemzésének és alkalmazási lehetőségeinek – figyelembe véve a minden szintre kiterjedő társadalmi párbeszédet, a pénzügyi kötelezettségeket és a kormányok szerepét – arra a célkitűzésre kell irányulniuk, hogy minél több, a lehető legnagyobb hozzáadott értékkel rendelkező munkahelyet őrizzenek meg, és megerősítsék a valamennyi munkavállalóra – munkaerő-piaci helyzetüktől függetlenül – kiterjedő szociális védelmet.

3.4.2

Az EGSZB emlékeztet a Tanács június 8–9-i, rugalmas biztonságról szóló jelentésének következtetéseire. A munkanélküliek számára elengedhetetlen, hogy a lehető leggyorsabban integrálódjanak a munkaerőpiacon. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy ebben igen gyors segítséget, támogatást és hatékony útmutatást kell adni számukra. A tagállamokat arra kell ösztönözni, hogy jobban vegyék igénybe a már létező európai uniós alapokat, és mindenképpen szerepet kell vállalniuk valamennyi foglalkoztatást ösztönző eszköz – például a minőségi foglalkoztatást biztosító ügynökségek – minőségének javításában, tevékenységük és hatékonyságuk megerősítése céljából.

3.4.3

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét, mely szerint a munkanélküliségi járadékokra vonatkozó megállapodások hatékony rövid távú eszközként működhetnek a munkahelyek megóvására, a munkanélküliség elkerülésére és a vásárlóerő fenntartására. A rendelkezéseknek három hatásuk van: a munkavállalók tudásának és képességeinek megőrzése a vállalkozás számára, a munkavállaló ki nem zárása a munka világából és a nemzeti gazdaság stabilitása, amellyel elkerülhető a munkanélküliek hulláma. A válság bebizonyította a munkaidő rugalmas elszámolása és rugalmas kezelése ösztönzésének szükségességét. A rugalmas munkaidőt alkalmazó vállalatok könnyebben tudnak reagálni az új piaci helyzetekre, és könnyebben alkalmazkodnak a kereslet hirtelen eséséhez. Az EGSZB arra kéri az EU tagállamait, hogy tegyék ezt az eszközt minél vonzóbbá a munkavállalók és a vállalatok számára.

3.4.4

Az EGSZB arra ösztönzi a szociális partnereket valamennyi szinten, beleértve a mikro-ökonómiai szintet is, hogy a szociális párbeszédet – és valamennyi kompromisszumot, amelyet a partnereknek ezzel kapcsolatban vállalniuk kell e súlyos válság idején – a munkahelyek megőrzésére és létrehozására irányítsák, a munkavállalók globális vásárlóerejének megtartása mellett. A kormányoknak meg kell találniuk annak a módját, hogy katalizátorszerepet játsszanak az ilyen jellegű egyezmények elősegítésében, sőt jutalmazásában. Az EGSZB azt javasolja a svéd elnökségnek és az Európai Bizottságnak, hogy hozzon létre webes platformot, melynek segítségével megsokszorozódik az információk és tapasztalatok cseréje a szociális partnerek kezdeményezéseivel kapcsolatban gyakorlati szinten, figyelembe véve a nemzeti, regionális és helyi szintű különbségeket.

3.4.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság négy dimenziója, valamint az Európai Bizottság által meghatározott elvei hatékonyan hozzájárulhatnak a munkanélküliség csökkentéséhez Európában. Mindazonáltal ügyelni kell arra, hogy minőségi munkahelyek jöjjenek létre. Ebben igen fontos szerepet játszik a valódi szociális védelem, amely alapvető az EU társadalmi kohéziója szempontjából. Ebben az összefüggésben az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tagállamok munkaerőpiacainak reformjai során el kell kerülni, hogy a bizonytalan álláshelyek – melyeket a túlzott rugalmasság jellemez a biztonság rovására – elmúlt években megnövekedett száma tovább fokozódjon. Az Európai Bizottságnak azzal kellene segítenie, hogy rendszeres mérleget készít a rugalmas biztonság elveinek gyakorlati alkalmazásáról a munkaerőpiacot érintő jogalkotásban és szabályozásban. Az EGSZB úgy véli, hogy a rugalmas biztonság elveit jobban bele kell foglalni a Lisszabon utáni menetrendbe. Az EGSZB ezenkívül azt ajánlja, hogy az európai szociális partnerek munkáját jobban hangolják össze ezzel a menetrenddel.

3.5   Új európai vita

3.5.1

Az EGSZB célszerűnek tartja, hogy a svéd elnökség vitát indítson a rugalmas biztonság azon aspektusairól, amelyek bizonyos, ezeket már alkalmazó tagállamok példája alapján hozzájárulhatnak ahhoz, hogy az Európai Unió úgy vészelje át ezt a pénzügyi és gazdasági világválságot, hogy közben a lehető legtöbb munkahelyet megőrizze, és így ne veszélyeztesse a társadalmi kohéziót. Az EU-nak mindenképpen érdeke, hogy ne veszélyeztesse munkavállalóinak képzettségét, amelyre szüksége lesz majd a válság után. Ez annál is inkább igaz, mivel a demográfiai fejlődés jelentős mértékben lecsökkenti majd a képzett munkaerőt az európai országok nagy részében.

3.5.2

A szakképzett személyzet elbocsátása a válság idején veszélyt jelent a jövőbeni fellendülés szemszögéből. Fennáll annak kockázata, hogy a szaktudás hiánya egyre nagyobb lesz. Még ennél is rosszabb, hogy bizonyos európai vállalkozások, úgy tűnik, csökkentik a tanulók számát vagy a fiatal diplomások számára fenntartott munkahelyeket. Ezzel jövőjüket veszélyeztetik. A rugalmas biztonság egyébiránt csak akkor működhet, ha a munkavállalók jó szakképzettséggel rendelkeznek. A képzés megszüntetése ellentétes lenne a reformnak ezzel az eszközével. Az új készségek és az új munkahelyek megteremtése között szoros a kapcsolat. A 2010 után Lisszaboni Stratégiának válaszokat kellene adnia ezekre a problémákra. A vállalatoknak kötelességük befektetni alkalmazottaik folyamatos továbbképzésébe. Ezzel egyidejűleg egyértelmű, hogy minden munkavállalónak saját felelőssége, hogy folyamatosan tovább képezze magát.

3.5.3

A rugalmas biztonság keretei közt folytatott, egész életen át tartó tanulásnak illeszkednie kell az Európai Unión belül a társadalmak fenntartható fejlődésének logikájába, így globális szinten példaként kell szolgálnia. A munkavállalók képzésének a több minőségi munkahely megteremtésére irányuló európai célkitűzésekhez kell igazodniuk, és a fenntartható gazdaság megteremtésére kell törekedniük.

3.5.4

A rugalmas biztonság alapvetően a jobb foglalkoztathatóságon alapul. Ezt leginkább az oktatási rendszerek és a folyamatos képzés gyakorlatainak a hatékonysága teremti meg. Amíg a tagállamok úgy foglalnak állást az egész életen át tartó tanulás mellett, hogy nem reformálják meg oktatási rendszerüket, nem tulajdonítanak jelentőséget az iskola-előkészítő oktatásnak, nem biztosítanak több anyagi eszközt az oktatás számára és végül nem ösztönzik és könnyítik meg a folyamatos szakmai képzést adóügyi eszközökkel a foglalkoztatás keretében, addig a rugalmas biztonság egyik fontos feltétele nem teljesülhet. Az EGSZB arra szólítja fel a nemzeti kormányokat, hogy az összes oktatással kapcsolatos kérdést tegyék abszolút prioritássá. Az EGSZB támogatja a tagállamok közös cselekvését az oktatási és képzési ágazat ösztönzésére Európában.

3.6   A rugalmas biztonság a Lisszaboni Szerződés szempontjából

3.6.1

A Lisszaboni Szerződés, amelyhez az EGSZB ragaszkodik, és amelyet reményei szerint az EU 27 tagállama is elfogad majd, a belső piacot szociális gazdaságnak tekinti. Az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 2. cikke a „szociális piacgazdaságot” az Európai Közösség egyik célkitűzésének tekinti. Ez fontos újdonság. Ez az új irány, amely sokkal nagyobb teret enged a közösségi jog szociális értelmezésének, nem lesz hatástalan a jövőbeni uniós jogalkotásra, és főként az Európai Bíróság joggyakorlatára.

3.6.2

Az igaz, hogy bizonyos politikai változások az európai országok kis részében nyugtalanítóak a Szerződés végső elfogadásának sikere szempontjából. Az EGSZB azonban megőrzi optimista álláspontját, mivel nincs alternatíva, nincs „B terv”. Főként válsághelyzetben van szükség arra, hogy az intézmények a Nizzai Szerződés által a 27 tagú EU számára lehetővé tett szintnél megfelelőbben működhessenek. Emiatt az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az uniós intézmények a Lisszaboni Szerződés idei, vagy legkésőbb 2010-es érvénybe lépésének perspektívájában, valamint a válság lefolyásától függően készítsék el a rugalmas biztonsággal kapcsolatos dossziéjukat. Ez a hatálybalépés még azt is eredményezi, hogy a közösségi jog a biztonság újabb dimenzióját veszi majd figyelembe.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-jén.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  HL C 309, 2006.12.16., 119. o.; az EGSZB saját kezdeményezésű véleménye a következő témában: „Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása”.

(2)  HL C 105, 2008.04.25., 16. o., 22. pont.

(3)  HL C 256, 2007.10.27., 108. o,.

HL C 211, 2008.08.19., 48. o. Az EGSZB véleménye a következő témában: A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül.

(4)  Emlékeztetni kell az Európai Bizottság közleményének pontos megfogalmazására, amely a rugalmas biztonság négy alapelvét fogalmazza meg: „a rugalmasság ezzel szemben az egyén sikeres alkalmazkodásait (váltások) jelenti élete során; az iskolapadból a munkahelyre, egyik munkahelyről a másikra, munkanélküli vagy inaktív időszakokból új munkahelyre, és a munkahelyről nyugdíjba. A rugalmasság nem csupán azt jelenti, hogy a vállalatok szabad kezet kapnak a felvétel és elbocsátás kérdésében, és azt sem jelenti, hogy a határozatlan idejű szerződések korszerűtlenné váltak. A rugalmasság a munkavállalók pályáján bekövetkező haladás sorozata jobb munkahelyekre, felfelé irányuló mobilitás, és a tehetség legoptimálisabb kibontakoztatása. A rugalmasság emellett rugalmas munkaszervezést, az új produktív szükségletek és készségek gyors és eredményes elsajátítását, valamint a munkahelyi és magánéleti kötelezettségek egyensúlyban tartásának elősegítését jelenti. A biztonság sem kizárólag annak biztonságát jelenti, hogy a munkavállaló nem veszti el állását: A biztonsághoz tartoznak a váltásokat megkönnyítő munkanélküli ellátások. Végezetül beletartoznak a valamennyi munkavállaló – különösen az alacsony képzettségűek és az idősebbek – számára biztosított képzési lehetőségek”.

(5)  HL C 105., 2008.4.25., 16. o. A Régiók Bizottsága már a pénzügyi válság előtt is kétségeinek adott hangot a külső rugalmasság döntő súlyával kapcsolatban az Európai Bizottság megközelítésében. A Régiók Bizottsága „úgy véli, hogy az olyan megfogalmazások, mint a rugalmas és megbízható, szerződéses megállapodások aggodalomra adnak okot, mivel ezek elméletileg a szokványos munkaviszonyok olyan átfogó deregulációját is lehetővé tehetik, amely a bizonytalan foglalkoztatási viszonyok kiszélesítésének irányába mutat.”


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/6


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Makrorégiók közötti együttműködés – A balti-tengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése (feltáró vélemény)

2009/C 318/02

Előadó: Michael SMYTH

2008. december 18-án Cecilia MALMSTRÖM európai ügyekért felelős miniszter a svéd elnökség nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban:

„Makrorégiók közötti együttműködés – A balti-tengeri stratégia más európai makrorégiókra való kiterjesztése.”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és szociális kohézió” szekció 2009. szeptember 11-én elfogadta véleményét. (Előadó: Michael SMYTH.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1

Az EGSZB támogatja a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia négy pillérét képező célkitűzéseket, nevezetesen azt, hogy a térség jómódú, biztonságos, környezettudatos, valamint vonzó és könnyen megközelíthető legyen.

1.2

Az EGSZB elismeri, hogy a stratégia véglegesítését széles körű konzultáció előzte meg, és a folyamatban szerepet kaptak a szociális partnerek és az érdekeltek. Az EGSZB újfent hangsúlyozza, hogy a szervezett civil társadalom alapvető szerepet játszik a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia végrehajtásában, és megerősíti, hogy támogatja a Balti-tengeri Civil Társadalmi Fórum létrehozását, mivel annak segítségével a civil társadalom szervesen részt vehetne a stratégia megvalósításában.

1.3

Az EGSZB üdvözli a stratégia cselekvési tervét, amely 15 elsőbbségi intézkedést tartalmaz. Ezek végrehajtásáért egy-egy balti tagállam felelős.

1.4

A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégiának megvannak az erős és a gyenge pontjai. Erőssége főként abban rejlik, hogy nagy területet kíván átfogni, és mind az Európai Bizottság, mind pedig az Európai Tanács rendszeres felülvizsgálatnak veti majd alá. Gyengesége összetettségében és abban gyökerezik, hogy a végrehajtásával kapcsolatos irányítási kérdések megoldatlanok. A stratégia 21 főigazgatóság hatáskörét öleli fel, és nyolc tagállam, valamint Oroszország vesz részt benne. A 4 pillér, 15 elsőbbségi intézkedés és számos horizontális intézkedés összjátékát tekintve a stratégiát összetett „változó geometria” irányítja, ami miatt működésképtelennek bizonyulhat. Az EGSZB megítélése szerint mindent meg kell tenni a stratégia végrehajtása irányítási rendszerének egyszerűsítése érdekében.

1.5

Az EGSZB-re fontos szerep hárul abban, hogy biztosítsa az együttműködési szellemet a stratégia kialakítása és végrehajtása során. A Balti-tengeri Civil Társadalmi Fórum létrehozása közelebb visz ahhoz, hogy a szervezett civil társadalom érdekelt legyen a stratégia jövőbeli fejlődésében.

1.6

A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia komoly kihívás elé állítja általában az EGSZB-t és különösen a balti országokból származó tagjait. Arra kötelezi őket, hogy a Civil Társadalmi Fórumon keresztül proaktívan képviseljék a szervezett civil társadalmat a stratégia megvalósítása során. Tekintettel arra, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia több éven át húzódik, igen indokolt, hogy az EGSZB állandó csoportot állítson fel, biztosítandó, hogy eredményesen részt tudjon venni abban a projektben, amely a makrorégiók közti együttműködés uniós modelljévé válhat.

2.   Bevezetés

2.1

A makrorégiók közti együttműködés az elmúlt évek során egyre nagyobb jelentőségre tett szert. Az Unióban a makrorégiókra immár úgy tekintenek, hogy azok képesek jelentősen hozzájárulni a kohéziós politikához és a tagállamok kiegyensúlyozott fejlődéséhez. Európában már léteznek különféle makroregionális együttműködési formák. A Csehországot, Magyarországot, Lengyelországot és Szlovákiát összefogó Visegrádi Csoport például a közép-európai térség országainak arra irányuló törekvését képviseli, hogy az európai integráció szellemében több közös érdekű területen együttműködjenek. (1) Újabb fejlemény, hogy a korábban barcelonai folyamatként ismert euromediterrán partnerséget a földközi-tengeri térséggel foglalkozó 2008-as párizsi csúcstalálkozón újraindították. A partnerségben az Unió 27 tagállama, valamint 16 dél-mediterrán és közel-keleti partnerország vesz részt azzal a céllal, hogy megoldást találjanak a közös problémákra, például a tengeri szennyezésre és biztonságra, az energiaügyi és üzletfejlesztési kérdésekre. (2)

2.2

2006 novemberében az Európai Parlament állásfoglalást fogadott el egy balti-tengeri stratégia létrehozásáról. A kijelölt balti-tengeri makrorégióra vonatkozó stratégiát az Európai Bizottság 2009. június 10-én fogadta el, és 2009. június 19-én terjesztette az Európai Tanács elé. A vele kapcsolatos munkát és megbeszéléseket a svéd elnökség folytatja, a Tanács várhatóan 2009. október végén fogadja el. Ennek a feltáró véleménynek a kidolgozását a svéd elnökség kérte, mivel a stratégia munkaprogramja fontos elemét képezi. E vélemény célja az, hogy a szervezett civil társadalom szemszögéből értékelje a javasolt balti-tengeri stratégiát, annak elkészítését, felépítését és cselekvési tervét. Ez a vélemény a Balti-tengeri térség: A szervezett civil társadalom szerepe a regionális együttműködés javításában és a regionális stratégia meghatározásában című, nemrégiben elfogadott EGSZB-véleményben (3) foglalt elemzésre épít.

2.3

A balti-tengeri stratégia létrehozásának igénye abból a megfontolásból ered, hogy a programok és a politikák hatékonyabb felhasználása érdekében szorosabb és eredményesebb koordinációra van szükség az Európai Bizottság, a tagállamok, a régiók, a helyi önkormányzatok és az egyéb érdekeltek között. Amint azt a véleményhez csatolt, a napi hajóforgalmat ábrázoló térkép is mutatja, a Balti-tenger a világ egyik legforgalmasabb és legzsúfoltabb tengeri térsége. A balti-tengeri térség alatt a Balti-tenger partjain fekvő nyolc tagállamot (Finnország, Svédország, Dánia, Németország, Lengyelország, Észtország, Lettország, Litvánia) és Oroszországot értjük. Amikor megbízta az Európai Bizottságot a stratégia kidolgozásával, az Európai Tanács feltételül szabta, hogy annak külkapcsolati szempontjai kötődjenek a meglévő Északi Dimenzió keretéhez. (4) Az EGSZB támogatja az összes balti államot lefedő makroregionális fejlesztési stratégia létrehozására irányuló kezdeményezést.

2.4

A stratégia kialakításához vezető folyamat példa nélküli. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy ha a balti-tengeri stratégia megfelelőnek és működőképesnek bizonyul a balti-térségben, akkor hasonló megközelítést alkalmazhatnak más makrorégiók, például a Duna menti régió, (5) valamint az Alpok és a Földközi-tenger térsége esetében is.

Az Európai Bizottság 2008 folyamán átfogó konzultációs sorozatot szervezett. Az ennek keretében tartott konzultatív találkozókra a makrorégió különböző pontjain került sor, a zárórendezvényt 2009 februárjában, Rostockban tartották. Témáik a balti-tengeri stratégia négy pillére köré csoportosultak a balti-tengeri térség

környezetileg fenntarthatóvá,

jómódúvá,

megközelíthetővé és vonzóvá,

valamint biztonságossá tétele érdekében.

2.5

A stratégiát cselekvési terv kíséri, amely a négy pillérhez kapcsolódó 15 elsőbbségi területet fed le. Ezek mindegyikének koordinációjáért egy-egy balti tagállam felelős, akiktől elvárják, hogy a végrehajtásba az összes érdekeltet bevonják. (6)

2.6

A balti-tengeri stratégia és a benne javasolt fellépések finanszírozásához már meglévő forrásokat vennének igénybe: az EU strukturális alapjait (55 milliárd EUR 2007–13 között), az egyes balti államok és civil szervezetek saját forrásait, magánforrásokat, valamint pénzintézetek (az EBB, a NIB és az EBRD) forrásait.

2.7

A négy pilléren kívül a stratégia a területi kohézió erősítésére irányuló horizontális cselekvéseket is tartalmaz. Ezek közé tartoznak az alábbiak:

a meglévő finanszírozás és politikák hozzáigazítása a balti-tengeri stratégia prioritásaihoz és fellépéseihez,

az uniós irányelvek végrehajtásának összehangolását és a felesleges bürokratikus akadályok elkerülését célzó intézkedések,

a tengeri területrendezés mint a határokon átnyúló együttműködés közös megközelítése tagállamokbeli alkalmazását ösztönző intézkedések,

a szárazföldi területrendezés fejlesztése a balti tagállamokban,

a stratégián belüli sikeres kísérleti projektek nagyléptékű megvalósítása,

a kutatásnak a szakpolitikai döntéshozatal alapjaként történő felhasználása,

a balti makrorégióra vonatkozó tengerészeti és társadalmi-gazdasági adatgyűjtés javítását és összehangolását célzó intézkedések,

regionális identitás kialakítása.

3.   A balti-tengeri stratégiával kapcsolatos észrevételek

3.1   Az EGSZB üdvözli a balti-tengeri stratégia kidolgozásának a Tanács és az Európai Bizottság által választott módszerét, különös tekintettel a makrorégiós érdekeltekkel folytatott széles körű konzultációra. A stratégia innovatívnak tekinthető, mivel transznacionális irányítási struktúrával fog működni, és így túlmutat a hagyományos uniós regionális politikák szintjén. Ez az újfajta irányítási struktúra a nemzeti állam és a szupranacionális közösség között helyezkedik el.

3.2   A stratégia négy pillérét és a hozzá tartozó cselekvési tervet tekintve elmondható, hogy komoly kísérletet tettek arra, hogy a balti térséghez hasonlóan sokszínű térség számára jobban összehangolt fejlesztési keretet teremtsenek, így próbálva előmozdítani a területi kohéziót.

3.3   A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia koncepciója az Európai Bizottság szerint „folyamatosan alakul”. A balti-tengeri térség egyedi szempontjait eleve lehetetlen pontosan meghatározni, mivel a kép a megválaszolandó kérdéstől függően változik. Például a környezetvédelmi kérdések megvitatásakor más kép rajzolódik ki, mint a gazdasági vagy a közlekedési szempontok tárgyalásakor. A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia megtervezésekor alkalmazott módszer szerint az első lépés a problémák és kérdések meghatározása volt, és ez alapján rajzolták meg a makrorégió „térképét”. Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a balti-tengeri térség előtt álló kihívások összetettsége miatt nagyobb hangsúlyt kell fektetni a stratégia hatékony irányítására.

3.4   Az EGSZB elismeri, hogy a konzultációs szakaszban a stratégiához való politikai csatlakozás magas szintjét sikerült elérni. Az összes balti tagállam és Oroszország szakszervezeti tagjait képviselő Balti-tengeri Szakszervezetek Hálózata (BASTUN) kiemelt szerepet játszott abban a konzultációs folyamatban, amely hozzájárult a balti-tengeri stratégia jelenlegi formájának kialakulásához. A megszerzett lendületet a stratégia végrehajtása során is meg kell tartani. Ennek érdekében az EGSZB örömmel fogadja azt a kötelezettségvállalást, hogy a stratégiával kétévente – a lengyel (2011), a lett (2013), illetve a litván elnökség (2015) alatt – a legmagasabb szinten, az Európai Tanácsban is foglalkozzanak.

3.5   Az érintettek hosszú távú elkötelezettségének biztosításához az is fontos, hogy a stratégia eredményeiről éves jelentések készüljenek, kétévenként pedig felülvizsgálat történjen. Az Európai Bizottsággal való konzultációk során kiderült, hogy bár a balti-tengeri stratégiát hivatalosan június 19-én útnak indítják, lényegében továbbra is folyamatosan alakítják majd. Az EGSZB egyetért ezzel, és örömmel nyugtázza, hogy 2009 szeptemberében és októberében, a svéd elnökség idején állam- és kormányfői szintű konferenciát és miniszteri találkozót tartanak a stratégiáról. Tekintettel arra, hogy az érintettekkel való konzultációnak nagy szerepe volt a stratégia előkészítésében, fontos, hogy az EGSZB tevékenyen részt vegyen annak fejlesztésében, végrehajtásában és közismertté tételében.

3.6   Míg a stratégia végrehajtását illetően, úgy tűnt, a konzultációk során sikerült konszenzusra jutni, arról már nem volt olyan általános egyetértés, hogy a meglévő intézményi keretek megfelelőek-e ehhez a végrehajtáshoz. Erről és más ehhez kapcsolódó témákról még bizonyosan további vitákra kerül sor az érintettek és az Európai Bizottság között. (7)

3.6.1

Eközben azonban a stratégiának ki kellene aknáznia a már meglévő uniós kezdeményezésekben rejlő lehetőségeket. Ilyen például a közös kutatástervezés, amelyet az EGSZB határozottan támogat, és amely hozzájárul majd az Európai Bizottság balti tengeri stratégiában foglalt ajánlásához, azaz ahhoz, hogy a balti-tengeri térség felvirágoztatása érdekében teljes körűen ki kell aknázni a térség kutatási és innovációs potenciálját.

3.7   A stratégia finanszírozását illetően az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy támogatja a meglévő, sokrétű uniós finanszírozási csatornák hatékonyabb felhasználását. Ez átláthatóbbá tehető a stratégia elsőbbségi területeihez rendelt források létrehozása és bemutatása révén. Ha a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégiához tartozó kezdeményezések megfelelő finanszírozása nem garantálható, fennáll a veszélye, hogy az egész stratégia elveszti koherenciáját, szétesik, és a tagállami érdekeltek elkötelezettsége is szertefoszlik. Az EGSZB ezért ismét hangot ad azon nézetének, hogy az Unió balti-tengeri stratégiájának eredményes megvalósítása érdekében külön, saját költségvetést kellene létrehozni, máskülönben a stratégia puszta politikai nyilatkozat marad, anélkül, hogy céljait elérné. (8)

3.8   A cselekvési terv nyilvánvaló ellentéteket tartalmaz. Igen sokféle presztízsintézkedést javasol, amivel megpróbálja biztosítani az érdekeltek folyamatos bevonását. Ez a megközelítés megpróbál mindenki kedvében járni, ami kockázatos. A stratégia összetettsége is egyben az egyik legfőbb gyenge pontja.

3.9   Az Európai Bizottság azzal próbálja meg megoldani a végrehajtás összetettségét, hogy minden elsőbbségi intézkedést egy-egy tagállamra bíz. Ez elméletileg okos megközelítés, a gyakorlatban azonban igen nehezen megvalósíthatónak bizonyulhat. A tagállamok feladata az lesz, hogy az intézkedéseket az egész makrorégió területén és a különféle főigazgatóságok között koordinálják. A teljes stratégia 21 főigazgatóság hatásköreit öleli fel. Az egyéb kormányközi politikai együttműködésekből mostanáig szerzett tapasztalatok vegyesek. A fenntartható európai városokról szóló Lipcsei Charta, amely a végrehajtás tekintetében hasonló megközelítést követett, nem felelt meg a várakozásoknak, és mostanáig lassú haladást tudott felmutatni. (9) A balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia kétségtelenül még a Lipcsei Chartánál is összetettebb, és fennáll a veszélye, hogy irányítása túlságosan nehézkesnek bizonyul.

4.   Az EGSZB lehetséges szerepe a balti-tengeri régióra vonatkozó uniós stratégiában

4.1

Az EGSZB már javaslatot tett egy „Balti-tengeri Civil Társadalmi Fórum” létrehozására, és jelezte, hogy kész megkezdeni az ehhez szükséges előkészületeket. (10) Ez a fórum a stratégiával párhuzamosan működne, munkájának eredményét pedig felhasználnák a stratégia kétévenkénti felülvizsgálatához. A stratégia kidolgozása során rendezett konzultatív konferenciák sikere újabb nyomós érv amellett, hogy folyamatos nyilvános vitára és tudatosításra van szükség a stratégia végrehajtásáról.

4.2

Az EGSZB a balti tagállamok gazdasági és szociális bizottságaival együtt fontos szerepet játszhat abban, hogy a stratégia végrehajtása során az együttműködésnek és a közös munkának kedvező légkört biztosítson. Az intézménykiépítésnek és a civil társadalom részvételi struktúráinak különösen az új tagállamokban és a szomszédos államokban, pl. Oroszországban történő megerősítése érdekében hasznos volna határokon átnyúló kapcsolatokat és együttműködést kialakítani az egyes országok testvérszervezetei, pl. szakszervezetek, fogyasztói testületek, valamint helyi közösségi és önkéntesszervezetek között. Különösen a nyolc balti tagállamból származó EGSZB-tagoknak kellene vállalniuk a küldött, a közvetítő és az előadó szerepét, hogy ezáltal az EGSZB mindig a legfrissebb információk birtokában foglalhasson állást a stratégia fejleményeiről, eredményeiről és kihívásairól, és így támogathassa a célkitűzések elérését.

4.3

Az EGSZB üdvözli, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia komoly kísérletet tesz egy integrált makroregionális együttműködési megközelítés kialakítására, mivel ezt – az Európai Parlamenthez hasonlóan – egy ideje maga is szorgalmazza.

4.4

Az EGSZB támogatja a stratégia által követett széles körű megközelítést, amely szerint a tagállamok irányítják a tizenöt elsőbbségi terület és a hozzájuk kapcsolódó vezető projektek végrehajtásának koordinációját.

4.5

Jó okkal állíthatjuk, hogy a balti-tengeri térségre vonatkozó stratégia fontos alkalmat ad arra, hogy az EGSZB megmutassa, mit tud. Az EGSZB-nek a fent említett irányítási problémák ellenére teljes körű szerepet kellene játszania a stratégia fejlesztésében, és ez a kihívás különösen a stratégia által érintett nyolc balti tagállamból származó tagokra vonatkozik. Arra kötelezi őket, hogy a Balti-tengeri Civil Társadalmi Fórumon keresztül proaktívan képviseljék a szervezett civil társadalmat a stratégia folyamatos megvalósítása során. Tekintettel arra, hogy a stratégia várhatóan több éven át húzódik, igen indokolt, hogy az EGSZB a balti-tengeri térséggel foglalkozó ad hoc megfigyelőközpontot vagy tanulmányozócsoportot állítson fel, biztosítandó, hogy eredményesen részt tudjon venni abban a projektben, amely minden bizonnyal a makrorégiók közti együttműködés uniós modellje lesz.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  http://www.visegradgroup.eu/

(2)  http://ec.europa.eu/external_relations/euromed/index_en.htm

(3)  A CESE 888/2009. számú véleményt 2009. május 13-án fogadták el (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

(4)  Az Északi Dimenzió keretében az EU, Oroszország, Norvégia és Izland előre meghatározott együttműködési területeken közös politikákat valósíthat meg.

(5)  Erre Danuta Hübner biztos mutatott rá a Towards a Strategy for the Danube Region [A Duna menti régióra vonatkozó stratégia felé] c. beszédében. http://ec.europa.eu/commission_barroso/hubner/speeches/pdf/2009/07052009_ulm.pdf

(6)  A balti-tengeri stratégia és a cselekvési terv a következő weboldalról érhető el: http://ec.europa.eu/regional_policy/cooperation/baltic/documents_en.htm

(7)  Ezekről az intézményi és irányítási kérdésekről kiváló általános képet ad C. Schymik és P. Krumrey írása: EU Strategy for the Baltic Sea Region: Core Europe in the Northern Periphery? [Az EU balti-tengeri térségre vonatkozó stratégiája: Európa szíve az északi határokon?], FG1 munkadokumentum, 2009, SWP Berlin.

(8)  Lásd a Balti-tengeri térség: A szervezett civil társadalom szerepe a regionális együttműködés javításában és a regionális stratégia meghatározásában c. EGSZB-vélemény 2.6. és 2.7. pontját. Az euromediterrán partnerség például egyszerre jelentős és célirányos költségvetéssel rendelkezik. A véleményt 2009. május 13-án fogadták el (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

(9)  A Chartát a német elnökség ideje alatt, a városfejlesztésért és a területi kohézióért felelős miniszterek 2007. május 24-i informális találkozója alkalmával írták alá. Ez a kormányközi charta két fő ajánlást tartalmaz egy integrált városfejlesztési politika szélesebb körű alkalmazását és a hátrányos helyzetű városnegyedek kiemelt figyelembevételét illetően.

(10)  Lásd az EGSZB Balti-tengeri térség: A szervezett civil társadalom szerepe a regionális együttműködés javításában és a regionális stratégia meghatározásában c. véleményének 3.4. pontját. A véleményt 2009. május 13-án fogadták el (a Hivatalos Lapban még nem jelent meg).


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/10


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Hogyan érhetjük el, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakra irányuló uniós stratégia hosszú távú, fenntartható és több ágazatra kiterjedő legyen? (feltáró vélemény)

2009/C 318/03

Előadó: Jillian Van TURNHOUT

2008. december 18-án kelt levelében az európai ügyekért felelős svéd miniszter az Európai Unió következő, svéd elnöksége előkészületeinek jegyében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban:

Hogyan érhetjük el, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakra irányuló uniós stratégia hosszú távú, fenntartható és több ágazatra kiterjedő legyen?

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. szeptember 1-jén elfogadta véleményét. (Előadó: Jillian Van TURNHOUT.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 128 szavazattal 5 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összefoglalás és ajánlások

1.1

Ez a feltáró vélemény a svéd elnökségnek az EGSZB-hez intézett felkérésére készült, és fő témája annak megvizsgálása, hogy hogyan érhetjük el, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakra irányuló uniós stratégia hosszú távú, fenntartható és több ágazatra kiterjedő (idegen szóval: multiszektorális (1) legyen. A svéd elnökség arra törekszik, hogy támogassa az EU alkohollal kapcsolatos horizontális stratégiájának végrehajtását és a hosszú távú megelőzési munkák kidolgozását mind uniós, mind nemzeti szinten.

1.2

Ez a vélemény az EGSZB egy korábbi, az alkohollal kapcsolatos ártalmakkal foglalkozó véleményére épül, amely öt fő témát járt körül: a gyermekek védelmét, az alkohol okozta közúti balesetek számának visszaszorítását; az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését a felnőttek körében és a munkahelyeken; a tájékoztatás, oktatás és figyelemfelkeltés területét; valamint a közös tudásalap témáját. (2)

1.3

A vélemény az elnökség alábbi négy prioritására helyezi a hangsúlyt:

a reklámok és a marketing hatása a fiatalokra,

az ár hatása az ártalmak alakulására,

középpontban a gyermekek – a magzati alkoholspektrum-zavar és a családban élő gyermekek, valamint

az ártalmas mértékű alkoholfogyasztás hatásai az egészségben és méltóságban való öregedésre.

Átfogó megközelítés kialakításához a két véleményben tárgyalt témák mindegyikét és egyéb kapcsolódó kérdéseket együtt kell figyelembe venni.

1.4

Az alkoholfogyasztási szokások országonként jelentősen különbözőek, a fogyasztók többsége azonban általában mértékkel iszik (lásd a 3.2. pontot). (3) Az EGSZB-t ennek ellenére aggasztja, hogy a becslések szerint az EU felnőtt lakosságának 15 %-a iszik rendszeresen ártalmas mennyiségű alkoholt, és megállapítja, hogy a gyermekek vannak a legjobban kiszolgáltatva az alkohol okozta ártalmaknak. A politikai intézkedéseket tehát úgy kell kialakítani, hogy azokat célozzák, akik már eleve ártalmas mértékben fogyasztanak alkoholt.

1.5

Az alkoholeladást ösztönző stratégiák az egyik olyan tényezőt jelentik, amely növeli annak esélyét, hogy a gyermekek és a serdülőkorúak inni kezdenek, és ha már fogyasztanak alkoholt, akkor még többet isznak. Ennek fényében az EGSZB azt kéri, hogy a gyermekek kevésbé legyenek kitéve alkoholra vonatkozó marketingakcióknak.

1.6

A megfelelően kialakított alkoholár-szabási politikák hatékonyan elősegíthetik az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését, különösen az alacsony jövedelműek és a fiatalok körében. Az EGSZB úgy véli, hogy szabályozásra van szükség az alkohol elérhetőségére, forgalmazására és reklámozására vonatkozóan, és hogy ezen a területen nincs helye az önszabályozásnak.

1.7

A magzati alkoholspektrum-zavar (FASD) kockázatainak tudatosítása érdekében az EGSZB támogatja az uniós és nemzeti szintű felvilágosító kampányokat.

1.8

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy további, uniós szintű tájékoztatásra van szükség az ártalmas mértékű alkoholfogyasztásnak az egészségben és méltóságban történő megöregedésre gyakorolt hatásairól.

1.9

Az EGSZB felismeri, hogy az alkoholpolitikáknak átfogóaknak kell lenniük, és számos olyan intézkedést is tartalmazniuk kell, amely bizonyíthatóan hatással van az ártalmak csökkentésére.

2.   Háttér

2.1

A Szerződés (4) 152. cikkének (1) bekezdése alapján – amely szerint a Közösség fellépése kiegészíti a nemzeti politikákat – az Európai Unió illetékességi és felelősségi körébe tartozik az alkohol ártalmas és kockázatos fogyasztásával kapcsolatos közegészségügyi problémák kezelése.

2.2

A Tanács a fiatalok alkoholfogyasztásáról szóló, 2001. évi ajánlását (5) követően arra kérte az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon és értékelje ki az ezzel kapcsolatos fejleményeket és a meghozott intézkedéseket, és készítsen jelentést arról, hogy milyen további fellépésre van szükség.

2.3

A 2001. júniusi és a 2004. júniusi következtetésében a Tanács felkérte a Bizottságot, hogy dolgozzon ki javaslatokat az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését célzó átfogó, a nemzeti politikákat kiegészítő közösségi stratégiára. (6)

2.4

2006-ban az Európai Bizottság elfogadta A tagállamokat az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésében támogató uniós stratégia című közleményét. (7) A közlemény „fel kívánja térképezni” az Európai Bizottság és a tagállamok által már bevezetett intézkedéseket, és arra is rámutat, hogy az Európai Bizottság a továbbiakban milyen módon támogathatja és egészítheti ki a nemzeti közegészségügyi politikákat. Az EGSZB úgy véli, hogy a közlemény nagyon távol áll attól, hogy „átfogó stratégia” lehessen, (8) mivel nem nyújt kiterjedt és átlátható elemzést az összes idevágó politikai területről, illetve azokról a nehézségekről, amelyeket az uniós piaci szabályok miatt néhány tagállamnak meg kellett tapasztalnia az alkoholra vonatkozó közegészségügyi politikák minőségének biztosítása során. (9) A stratégia továbbá azt sem ismeri el, hogy az alkohol pszichoaktív szer, túlzott mértékben fogyasztva méreg, és egyes emberek számára függőséget okoz.

2.5

Az Európai Bíróság többször is megerősítette, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentése fontos és helyénvaló cél, melynek során a szükségesnek ítélt és a szubszidiaritás elvével összhangban álló intézkedéseket kell alkalmazni. (10)

2.6

Az EGSZB elismeri valamennyi érdekelt félnek az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum 2007-es létrehozása óta ebben a keretben végzett munkáját. Üdvözli egyben a hasonló helyi szintű kezdeményezéseket.

3.   Az ártalmas hatások áttekintése

3.1

Egy főre eső 11 literes évenkénti tisztaszesz-fogyasztásával az Európai Unió az a régió, ahol világviszonylatban a legtöbb alkoholt fogyasztják. (11) Az összfogyasztás szintje az 1970-es évektől a ‘90-es évek közepéig tartó időszakban csökkent, azóta pedig viszonylag stabil, habár az egyes országok között még vannak különbségek a fogyasztást, az ártalmakat és az ártalmak típusát illetően is, (12) azonban az ártalmas fogyasztási szokások mértéke továbbra is jelentős. (13)

3.2

A legtöbb fogyasztó többnyire mértékkel iszik. Az EGSZB-t azonban aggodalommal tölti el, hogy a becslések szerint az EU-ban mintegy 55 millió felnőtt (a felnőtt lakosság 15 %-a) fogyaszt rendszeresen ártalmas mennyiségű alkoholt. (14) Az ártalmas alkoholfogyasztás a becslések szerint évente hozzávetőlegesen 195 000 – baleset, májbetegség, rákbetegség stb. okozta – halálesetért felelős az EU-n belül. Az ártalmas alkoholfogyasztás az EU-n belül az idő előtti elhalálozáshoz és betegségekhez vezető okok közül a harmadik legfontosabb. (15)

3.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az egyének ártalmas mértékű alkoholfogyasztásának problémája nem magától alakul ki, hanem többféle oka lehet: például szegénység, társadalmi kirekesztettség, családi környezet, vagy a munkával kapcsolatos stressz.

3.4

Európában különféle kulturális szokások léteznek az alkoholfogyasztással kapcsolatban, és ezek a szokások az ártalmas és súlyos alkoholfogyasztással kapcsolatban is – a gyermekek és serdülők körében szintén – különböznek. (16) Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy a politikák meghatározásakor vegyék figyelembe ezeket a nemzeti és helyi szokásokat.

3.5

A gyermekek különösen ki vannak szolgáltatva az alkohol okozta ártalmaknak. A becslések szerint az EU-ban 5–9 millió, családban élő gyermek szenved az alkohol ártalmas hatásaitól. A gyermekekkel szembeni visszaélésért és a gyermekekkel való törődés hiányáért az esetek 16 %-ában az alkohol felelős, továbbá évente 60 000 újszülött túl alacsony súlya is az alkohol számlájára írható. (17)

3.6

Az ártalmas alkoholfogyasztás nem csupán az egyén, hanem harmadik fél számára is kárt okozhat. Az alkohollal kapcsolatos ártalmakkal a munkahelyen is foglalkozni kellene az egészségügyi és biztonsági előírások keretében, és ez elsősorban a munkáltató felelőssége. A munkahelyi alkoholellenes politika segíthet az alkohol miatti balesetek és távolmaradás csökkentésében és a munkaképesség növelésében. Az EGSZB sürgeti, hogy a munkáltatók, a szakszervezetek, a helyi önkormányzatok és egyéb illetékes szervezetek működjenek szorosan együtt, és lépjenek fel közösen az alkohollal kapcsolatos munkahelyi ártalmak csökkentése érdekében.

3.7

Európában az alkohol fontos termék, mivel munkahelyeket teremt, adók révén bevételt hoz, és hozzájárul a kereskedelmi egyenleghez. Az ártalmas alkoholfogyasztás azonban a megnövekedett egészségügyi és szociális költségek, valamint a termeléskiesés révén a gazdaságot is érinti. Az EU gazdaságát sújtó, alkohollal kapcsolatos károk költségét 2003-ban 125 milliárd euróra becsülték, ami a GDP 1,3 %-ának felel meg. (18)

4.   A reklámok és a marketing hatása a fiatalokra

4.1

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy ismerje el a WHO alkoholról szóló, az összes uniós tagállam által 1995-ben elfogadott európai chartáját, (19) különösen azt az elvet, hogy minden gyermeknek és serdülőkorúnak joga van az alkoholfogyasztás negatív következményeitől, és – amennyire lehetséges – az alkoholtartalmú italok népszerűsítésétől mentes környezetben felnőni.

4.2

Az Európai Unió Tanácsa ajánlásában arra biztatta a tagállamokat, hogy hozzanak létre hatékony mechanizmusokat a népszerűsítés, a marketing és az árusítás terén, valamint gondoskodjanak arról, hogy az alkoholtartalmú termékeket megjelenésük vagy reklámjuk ne tegye vonzóvá a gyermekek és a serdülők számára.

4.3

A fiatalok esetenkénti nagy mértékű italfogyasztása („binge drinking”) uniós és tagállami szinten is egyre aggasztóbb jelenség; a 2006-os jelentés szerint ennek a korcsoportnak a 24 %-a iszik hetente legalább egyszer nagy mennyiségű alkoholt. (20) A tizenévesek között a sör (40 %) és a tömény szeszes italok (30 %) a leggyakrabban fogyasztott alkoholtartalmú italok, (21) a népszerűségi skálán őket a bor (13 %), az alkoholos frissítő italok (11 %) (22) és az almabor (6 %) követi. A „happy hour” (kedvezményes óra) vagy az „egyet fizet, kettőt kap” típusú alkoholárusítási akciók is növelik az alkoholfogyasztást és a fiatalok körében a mértéktelen alkoholfogyasztás esélyét. (23) Az ügy előrevitele érdekében arra lenne szükség, hogy a hatóságok szigorúbban tartassák be az alkoholfogyasztási korhatárra vonatkozó előírásokat.

4.4

Az alkoholreklámok és az alkoholértékesítést népszerűsítő fogások befolyásolják a fiataloknak az alkoholhoz való hozzáállását és az alkoholról kialakított képét, és a fiatalok körében fokozzák az alkohol fogyasztásával kapcsolatos pozitív elvárásokat. (24) Az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum Tudományos Csoportja longitudinális tanulmányok áttekintését követően megállapította, hogy „egyértelműen kimutatható az alkoholreklámok hatása arra nézve, hogy korábban alkoholt nem fogyasztó fiatalok inni kezdenek, alkoholt fogyasztó társaik pedig többet isznak. Ez a megállapítás annál is megdöbbentőbb, mivel az eladásokat népszerűsítő stratégiáknak csak kis részét vizsgáltuk.” (25)

4.5

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az alkohol marketingfogásai kiskorúakat is alkoholfogyasztásra csábíthatnak, (26) és felhívja a figyelmet azokra a vitathatatlan megállapításokra, hogy az alkoholt bemutató televíziós programok és reklámok megtekintése előidézheti, hogy a fiatalok inni kezdjenek, illetve nagyobb mennyiségben fogyasszanak alkoholt. (27)

4.6

A WHO szakértői bizottsága úgy vélte, hogy „az önkéntes rendszerek nem tudják megakadályozni azt a fajta marketinget, amely a fiatalokra is kihat, és az önszabályozás is csak annyira működik, amennyire fennáll a kormányzati szabályozás folyamatos és hiteles veszélye”. (28)

4.7

Az alkoholtartalmú italok elosztási láncának szereplői késznek mutatkoztak, hogy proaktívabb szerepet vállaljanak a szabályozási és önszabályozási intézkedések végrehajtásában. (29) Megvan a szerepük a tagállamokkal való együttműködésben: annak biztosítása, hogy a termékeik előállítása, forgalmazása és értékesítése felelősségteljes, az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését elősegítő módon történjen.

4.8

Az audiovizuális médiaszolgáltatások irányelve segít az alkoholreklámokra vonatkozó minimumszabályok kialakításában. Kifejti, hogy „az alkoholreklámoknak nem szabad kifejezetten kiskorúakat célba venniük, nem szabad az alkoholfogyasztást párhuzamba állítaniuk a fokozott fizikai teljesítménnyel, a társadalmi vagy szexuális sikerrel, és nem állíthatják az alkoholról, hogy serkentőszer, hogy nyugtatószer, illetve hogy a személyes konfliktusok rendezésének eszköze.” (30) Az EGSZB úgy véli, hogy az ez irányelv önmagában nem elegendő ahhoz, hogy megvédje a gyermekeket az alkoholmarketing hatásaitól.

4.9

Az EGSZB szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság konkrét célként tűzze ki azt, hogy a gyermekek csökkentett mértékben legyenek kitéve alkoholtartalmú termékeknek, alkoholreklámoknak és alkoholra vonatkozó marketingakcióknak; és ezen a téren szigorúbb szabályozást kér.

5.   Az ár hatása az alkohollal kapcsolatos ártalmakra

5.1

Európa-szerte egyre nagyobb az érdeklődés az alkohollal kapcsolatos ártalmak elleni küzdelmet célzó intézkedések iránt. Az alkohol fontos Európa számára, mivel munkahelyeket és adóbevételeket teremt, továbbá a kereskedelem útján hozzájárul az EU gazdaságához. Azonban a lakosságnak becslések szerint mintegy 15 %-a ártalmas mértékben fogyaszt alkoholt, ami az egyéneknek és a társadalmaknak is kárt okoz. Az alkohol nem megfelelő felhasználásának költségét 2003-ban 125 milliárd euróra becsülték, ami a GDP 1,3 %-ának felel meg. (31)

5.2

A RAND-tanulmány alapján EU-szerte általános tendencia, hogy az emberek inkább nem helybeni fogyasztásra szánt alkoholt vásárolnak, mivel az általában olcsóbb, mint a kiszolgálóhelyeken árusított alkohol. (32) Meg kell azonban jegyezni, hogy a tanulmány kizárólag a nem helybeni fogyasztásra szánt alkohol árával foglalkozott, és azt nem hasonlította össze a kiszolgálóhelyeken tapasztalható árakkal.

5.3

Tanulmányok azt mutatják, hogy az alkohol 1996 és 2004 között EU-szerte megfizethetőbb lett, egyes országokban több mint 50 %-kal csökkent az ára. (33) Minden jel arra mutat, hogy az EU-ban az alkohol megfizethetősége egyenes arányban áll az alkoholfogyasztással. (34)

5.4

A fiatalok érzékenyek az alkoholár-emelkedésekre, ami azt eredményezi, hogy kevésbé gyakran fogyasztanak alkoholt, és minden alkalommal kisebb mennyiséget. (35) Más tanulmányok szerint azonban a fiatalok az áremelkedések hatására ártalmasabb ivási szokásokra térhetnek át, például az „előivásra”, (36) azaz olcsó alkoholt fogyasztanak otthon, mielőtt elindulnak a szórakozóhelyre. Ennek a megállapításnak fontos következményei vannak az EU alkoholpolitikájára nézve, különösen a fiatalok ártalmas mértékű alkoholfogyasztásának növekedését figyelembe véve.

5.5

Világszerte az elhalálozások 3,8 %-a és a korai elhalálozások miatt elveszített, illetve fogyatékossággal eltöltött életévek 4,6 %-a a becslések szerint az alkoholnak tulajdonítható. Az alkoholfogyasztás és a közlekedési balesetben szerzett sérülések, illetve az azzal kapcsolatos halálesetek között ok-okozati összefüggés áll fenn. (37) Az alkohol egyes betegségek, például az alkoholos eredetű májbetegség és az alkohol okozta hasnyálmirigy-gyulladás kizárólagos oka, valamint más betegségek és egészségkárosodások (pl. bizonyos ráktípusok, szívbetegségek, szélütés, illetve májzsugor) kialakulását is elősegíti. (38) Az ártalmas alkoholfogyasztás hozzájárulhat a bűnözéshez, erőszakhoz, a család hanyagolásához, a kockázatos szexuális viselkedéshez és a nemi betegségek terjedéséhez. (39)

5.6

A becslések szerint az esetenkénti túlzott alkoholfogyasztás EU-szerte évente 2 000 gyilkosságban, 17 000 halálos kimenetelű közlekedési balesetben (vagyis az összes halálos kimenetelű közlekedési baleset egyharmadában), 27 000 baleseti eredetű halálesetben és 10 000 öngyilkosságban játszik szerepet. (40)

5.7

Az alkoholár-szabási politikák hatékonyan elősegíthetik az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentését. (41) Az EGSZB-nek azonban meggyőződése, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmak problémájára irányuló stratégiák kidolgozása során az árszabási politikát is mérlegelni kellene, méghozzá hosszú távon, fenntartható módon és több ágazat bevonásával.

5.8

Az alkoholpolitikáknak átfogóaknak kell lenniük, és számos olyan intézkedést is tartalmazniuk kell, amely bizonyíthatóan hatással van az ártalmak csökkentésére, mint például az ittas vezetésre irányuló politikákat, illetve az elsődleges egészségre alapuló fellépéseket. Az EGSZB tudatában van annak, hogy az alkohollal kapcsolatos ártalmakat nem lehet egyetlen intézkedéssel felszámolni.

5.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a szabályozás hatékony alkalmazására van szükség az alkohol elérhetőségére, forgalmazására és reklámozására vonatkozóan. Ezen a területen az önszabályozás része a megoldásnak, de önmagában nem elegendő. Lehetővé kellene tenni a költség alatti áron történő értékesítést és az eladásokat népszerűsítő stratégiákat korlátozó intézkedések bevezetését anélkül, hogy azok kereskedelemkorlátozóak, illetve az uniós jogszabályokkal ellentétesek lennének.

6.   Középpontban a gyerekek – a magzati alkoholspektrum-zavar és a családban élő gyermekek

6.1

Európa sorsa az egészséges és produktív népességen múlik. Ezért az arra utaló jelek, hogy az ártalmas és súlyos alkoholfogyasztásra visszavezethető megbetegedések nagyobbrészt a fiatalokat sújtják, az EGSZB-t mély aggodalommal töltik el. (42)

6.2

Az Európai Bizottság elismeri, hogy a gyermekeknek joguk van hatékony védelemre a gazdasági kihasználással és mindenfajta visszaéléssel szemben. (43) Az EGSZB határozottan támogatja ezt az álláspontot.

6.3

Az EGSZB megjegyzi, hogy az ártalmas és súlyos alkoholfogyasztás nemcsak az alkoholfogyasztóra magára, hanem másokra is negatív hatással van, különösképp balesetek, sérülések és erőszakos cselekmények kapcsán. Az EGSZB felismeri, hogy a családokban a gyermekek alkotják a legveszélyeztetettebb csoportot.

6.4

Becslések szerint 5 és 9 millió között van azoknak a családban élő gyermekeknek a száma, akiket az alkoholfogyasztás hatásai hátrányosan érintenek, továbbá a gyermekek bántalmazásához és elhanyagolásához az esetek 16 %-ában hozzájárul az alkohol, és évente mintegy 60 000 koraszülés is az alkoholfogyasztással hozható kapcsolatba. (44) A gyermekeket érintő további hátrányok között megtalálható a szegénység és a társadalmi kirekesztettség is, amely nemcsak pillanatnyilag, de a jövőre nézve is befolyásolhatja egészségüket, nevelésüket és jólétüket.

6.5

A családon belüli erőszak számos országban súlyos probléma, (45) amely szoros kapcsolatban áll az elkövető túlzott alkoholfogyasztásával. (46) Jóllehet a családon belüli erőszak alkoholfogyasztás nélkül is bekövetkezhet, egyes emberek esetében a nagy mértékű alkoholfogyasztás hozzájárulhat az erőszakos viselkedéshez. A nagy mértékű alkoholfogyasztás csökkentése az erőszak áldozatai és elkövetői számára, valamint az ilyen családokban élő gyermekek számára is előnyös.

6.6

Az alkohol már a születés előtt is hatással lehet a gyermekekre. A magzati alkoholspektrum-zavar (FASD) olyan tartós (fizikai, viselkedési és kognitív) születési rendellenességek skáláját foglalja magában, amelyeket az anya terhesség alatti alkoholfogyasztása idézett elő.

6.7

Az FASD-ről és hatásairól szóló ismeretek még nem épültek be a köztudatba. Ezért a terhesség alatti alkoholfogyasztás okozta ártalmak csökkentését szolgáló megelőző programok tapasztalati példáit mindenképpen terjeszteni kell a nyilvánosság körében. Az EGSZB támogatja az FASD kockázatairól szóló, az EU és nemzeti kormányok által szervezett célzott felvilágosító kampányok tartását.

7.   Az ártalmas mértékű alkoholfogyasztás hatásai az egészségben és méltóságban való öregedésre

7.1

Az idősebbek érzékenyebbek az alkohol hatásaira. Konkrét probléma többek között az egyensúlyvesztés és az elesés veszélye, illetve az olyan kezdődő egészségügyi problémák, amelyek miatt az idősebbek könnyebben kerülnek az alkohol hatása alá. Az idősebbek körülbelül egyharmadánál alakul ki alkoholfogyasztási probléma a késői életszakaszban, életükben először, amit gyakran a társ elvesztése, a megromlott egészségi állapot, a különböző helyszínekre való eljutás nehézségei, illetve a társadalmi elszigeteltség vált ki. (47)

7.2

Az ártalmas alkoholfogyasztás az idősebbek mentális egészségére is kihathat: szorongás, depresszió és zavartság formájában.

7.3

Az idősek körében gyakoriak az alkoholfogyasztással összefüggő rendellenességek, különösen a társadalmilag elszigetelt, egyedül élő férfiaknál. (48) Az alkoholfogyasztással kapcsolatos problémák a testi, lelki, társadalmi és kognitív egészség széles körű károsodásával függnek össze. A 65 év felettiek körülbelül 3 %-a szenved ilyen rendellenességektől, (49) azonban könnyen lehet, hogy számos esetről nincs is tudomásunk, mivel a diagnosztikai kritériumok és a szűrések a fiatalokat veszik célba. Az időseket viszont gyakran könnyebb alkoholproblémákkal kezelni, mint a fiatalabb felnőtteket.

7.4

Az alkohol bizonyos gyógyszerek hatását fokozhatja, másokét csökkentheti. Ezért fontos az egészségügyi szakemberek, a nem formális gondozók és az idős polgárok figyelmét felhívni a gyógyszerek és az alkohol lehetséges együttes hatásaira.

7.5

Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az EU idősödő lakosságának jóléte érdekében még sok a tennivaló, például uniós szintű tájékoztatásra van szükség az ártalmas mértékű alkoholfogyasztásnak az egészségben és méltóságban történő megöregedésre gyakorolt hatásairól.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  A multiszektorális szó jelentése: „több ágazatra kiterjedő, ideértve a civil társadalmat, a szakszervezeteket és az üzleti vállalkozásokat is”.

(2)  Az EGSZB 2007. május 30-i véleménye a következő tárgyban: „A tagállamokat az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésében támogató uniós stratégia” – előadó: Jillian van Turnhout, társelőadó: Thomas Janson, HL C 175., 2007.7.27.

(3)  Konnopka, A és König, H-H, „The Health and Economic Consequences of Moderate Alcohol consumption in Germany 2002” [A mérsékelt alkoholfogyasztás egészségügyi és gazdasági hatásai Németországban, 2002-ben], in: Value in Health, 2009.

(4)  Az Európai Közösséget létrehozó szerződés.

(5)  A Tanács 2001. június 5-i ajánlása (2001/458/EK).

(6)  A Tanács 2001. június 5-i következtetései az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésére vonatkozó közösségi stratégiáról (HL C 175., 2001.06.20., 1. o.), illetve a Tanács 2004. június 1–2-i következtetései az alkoholról és a fiatalokról (a Hivatalos Lapban nem jelent meg).

(7)  COM(2006) 625 végleges.

(8)  Lásd a 2. lábjegyzetet.

(9)  Uo.

(10)  Franzen-ügy (C-89/95), Heinonen-ügy (C-394/97), Gourmet-ügy (C-405/98), Katalónia (C-1/90. és C-176/90. sz. összevont ügy), Loi Evin (C-262/02 és C-429/02).

(11)  „Az alkohol Európában – közegészségügyi nézőpontból szemlélve” – Jelentés az Európai Bizottságnak – P. Anderson és B. Baumberg, Alkoholtudományi Kutatóintézet, 2006. június.

(12)  Az EGSZB 2007. május 30-i véleménye a következő tárgyban: „A tagállamokat az alkohollal kapcsolatos ártalmak csökkentésében támogató uniós stratégia” – előadó: Jillian van Turnhout, társelőadó: Thomas Janson, HL C 175., 2007.7.27.

(13)  Lásd az 11. lábjegyzetet.

(14)  Ez a férfiak esetében több mint 40 gramm alkoholt, azaz 4 pohár italt jelent naponta, a nők esetében pedig több mint 20 gramm alkoholt, azaz naponta 2 pohár italt.

(15)  Alkohollal kapcsolatos ártalmak Európában – 2006. októberi fő adatok, MEMO/06/397, Brüsszel, 2006. október 24.

(16)  Az ESPAD felmérése, 2007.

(17)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(18)  Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság.

(19)  Az Egészségügyi Világszervezet alkoholról szóló európai chartája (1995).

(20)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(21)  Az ESPAD 2007-es jelentése (2009).

(22)  Alkoholos frissítő italoknak nevezik az üdítőitalokra vagy limonádéra emlékeztető palackozott, alkoholtartalmú italokat.

(23)  Független értékelés az alkoholárak és az alkoholárusítási akciók hatásairól (2008).

(24)  Az Európai Alkohol- és Egészségügyi Fórum Tudományos Csoportjának szakvéleménye (2009), illetve Az alkoholreklámok és a média hatása a serdülők alkoholfogyasztására: longitudinális tanulmányok módszeres áttekintése (2009).

(25)  Lásd a 24. lábjegyzet első részét.

(26)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(27)  Uo.

(28)  A WHO szakértői bizottságának második jelentése az alkoholfogyasztással kapcsolatos problémákról – 2007.

(29)  COM(2006) 625 végleges.

(30)  Az alkoholtartalmú italok megfizethetősége az Európai Unióban: az alkohol megfizethetősége, fogyasztása és az okozott ártalmak közötti kapcsolat feltárása (2009).

(31)  Egészség- és Fogyasztóügyi Főigazgatóság, 2006.

(32)  Lásd a 11. lábjegyzetet. Kiszolgálóhely alatt kocsmákat, klubokat, éttermeket és más, helyben fogyasztandó alkoholtermékeket kínáló elárusítóhelyeket értünk; ezzel szemben a szupermarketek és az italszaküzletek nem helybeni fogyasztásra árulják alkoholtartalmú termékeiket.

(33)  A megfizethetőség mércéje az ár és a jövedelem nettó hatása.

(34)  Lásd a 30. lábjegyzetet.

(35)  Az angliai alkoholárszabás és az eladás-népszerűsítési politikák potenciális hatásának modellezése: a sheffieldi alkoholpolitikai modell eredményei – 2008. verzió (1–1).

(36)  Az alkohol ára és a fogyasztói magatartás. Az IPSOS Belgium 2009-es piackutatási felmérése.

(37)  Lásd a 30. lábjegyzetet.

(38)  „Az alkoholfogyasztásnak és az alkoholfogyasztási rendellenességeknek tulajdonítható betegségek és egészségkárosodások, illetve gazdasági kiadások globális terhe” – The Lancet (2009).

(39)  „Az alkohol okozta ártalmak csökkentésére irányuló politikák és programok hatékonysága és költséghatékonysága” – The Lancet (2009).

(40)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(41)  A WHO globális állapotjelentése: Alkoholpolitika (2004). Lásd még: „Pincér, fizetek! – Az alkohollal kapcsolatos szabályozás költségei és haszna (2007)” című dokumentumot, illetve a 35. és a 37. lábjegyzetet.

(42)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(43)  COM(2006) 367 végleges.

(44)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(45)  Az EGSZB saját kezdeményezésű véleménye a következő tárgyban: „Családon belüli erőszak a nőkkel szemben” –2006.03.16., előadó: Renate Heinisch, HL C 110., 2006.5.9.; illetve az EGSZB saját kezdeményezésű véleménye a következő tárgyban: „A gyermekek mint a családon belüli erőszak közvetett áldozatai” – 2006.12.14., előadó: Renate Heinisch, HL C 325., 2006.12.30.

(46)  Lásd a 11. lábjegyzetet.

(47)  Lásd: az Egyesült Királyság Királyi Pszichiátriai Testületének honlapját:

http://www.rcpsych.ac.uk/mentalhealthinfoforall/problems/alcoholanddrugs/alcoholandolderpeople.aspx.

(48)  „Alkoholfogyasztással összefüggő rendellenességek az időseknél: időtlen probléma az idősekre átfogalmazva” – British Medical Journal (2003).

(49)  „A mentális zavarok elterjedtsége Európában”: a Mentális zavarok európai járványtani vizsgálata című projekt eredményei (2004).


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/15


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Kapcsolat a nemek közötti egyenlőség, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási arány között (feltáró vélemény)

2009/C 318/04

Előadó: Béatrice OUIN

2008. december 18-i levelében Cecilia Malmström, Svédország európai ügyekért felelős minisztere a közelgő svéd elnökség előkészületeinek jegyében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban:

Kapcsolat a nemek közötti egyenlőség, a gazdasági növekedés és a foglalkoztatási arány között.”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. szeptember 1-jén elfogadta véleményét. (Előadó: Béatrice OUIN.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-jén – október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 138 szavazattal 6 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A svéd elnökség által felvetett, a nemek közötti egyenlőségre, a gazdasági növekedésre és a foglalkoztatásra vonatkozó kérdés érdeme, hogy lehetővé teszi, hogy megfelelő távlatból szemléljük a problémákat. A nemek közötti egyenlőség témájával számos jelentés és tanulmány, valamint irányelv, törvény, ajánlás és megállapodás foglalkozik. A valóság azonban ellenáll ennek, az egyenlőtlenségek pedig továbbra is fennállnak. Az elmúlt évszázadok örökségei ezek, és mindössze 50 éve küzdünk ellenük. Bár a nemek egyenlősége bekerült a törvényekbe, meg kell változtatni az emberek mentalitását, az egyének és a közösség viselkedését. A jelen vélemény szemléletváltást javasol, főként három területen: az időbeosztásban, a személyi szolgáltatásokhoz kapcsolódó álláshelyekhez szükséges végzettség és a nemek közötti egyensúly területén, mind a szakmai ágazatokban, mind a döntéshozó helyeken.

1.2

Az EGSZB ajánlásai egyaránt szólnak a tagállamokhoz, az Európai Bizottsághoz, a szociális partnerekhez, de a társadalmi szereplők összességéhez is.

A tagállamok számára:

1.3

A növekedést a GDP (bruttó hazai össztermék) mutatószámának emelkedésével mérik. Márpedig ez a mutató nem elegendő a nők gazdasági hozzájárulásának számszerűsítéséhez. A nemek közötti egyenlőség és a gazdasági növekedés közötti kapcsolat vizsgálatához felül kellene vizsgálni ez utóbbi kiszámításának eszközét.

1.4

A nemek közötti egyenlőségért tett lépéseket eszköznek kellene tekinteni:

a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás ösztönzésére (nem pedig költségnek vagy kényszerítő körülménynek);

a nők anyagi függetlenségének megszilárdítására, ezáltal segítve elő, hogy nagyobb mértékben fogyasszanak árukat és szolgáltatásokat;

az emberi erőforrásokba való beruházásra, a szakképzéshez és az egész életen át tartó tanuláshoz való egyenlő hozzáférés biztosításával, a tapasztalat és a sokféleség jobb érvényre juttatásával;

a munka, valamint a családi és magánélet jobb összeegyeztetését biztosító feltételek kialakítására, választható rugalmas munkaidő-szervezést kínálva a vállalkozások és az alkalmazottak érdekében, bővítve a gondozási szolgáltatásokat, a bölcsődei/óvodai ellátást nem tehernek, hanem beruházásnak tekintve, továbbá a férfiakat arra bátorítva, hogy vegyék ki részüket a családi feladatokból;

a nők vállalkozási kedvének fokozására, támogatva a vállalkozások létrehozását és adás-vételét, és javítva a finanszírozási forrásokhoz való hozzájutásukat;

annak biztosítására, hogy a nemek közötti egyenlőség szempontját figyelembe vegyék a gazdasági és pénzügyi válság kezelésére rövid, közép- és hosszú távon hozott intézkedéseknél, mind az Európai Unió szintjén, ahol ezeket egészben véve szemlélik, mind pedig a tagállamok szintjén.

a munkavállalók szegénységének (az alulfizetett, bizonytalan helyzetű dolgozók, az egyszülős családok keresői gyakran nők) mérséklésére – a munkához, a biztos és tisztességesen fizetett munkához való nagyobb mértékű hozzájutás révén.

Az Európai Bizottság számára:

1.5

Az EGSZB a tagállamok által a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó útiterv végrehajtására tett lépések ellenőrzését és értékelését, továbbá a helyes gyakorlatok és a tapasztalatok megosztása fórumának kialakítását kéri.

A szociális partnerek számára:

1.6

Kéri, hogy valósítsák meg a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos közös cselekvési keretüket, a nemek szerepére, a nők döntéshozatali folyamatban betöltött szerepének növelésére, a munka és a magánélet egyensúlyának elősegítésére, valamint a bérszakadék csökkentésére összpontosítva.

1.7

Kéri továbbá, hogy javítsák azokat az ismereteket és eszközöket, amelyek a munkahelyek szegregációja ellen és azok nembeli vegyessége érdekében folytatott küzdelmet szolgálják;

1.8

valamint hogy tegyék professzionálisabbá a személyeknek nyújtott szolgáltatásokra épülő feladatköröket az azok gyakorlásához felhasznált képességek jobb elismerése révén.

A civil társadalmi szereplők és a politikai felelősök számára:

Elmélkedésre szólít fel a nyugdíjjal kapcsolatos szabályok modalitásainak enyhítésével kapcsolatban, amely magában foglalhatná a nyugdíj előtti munkaidő-csökkentés lehetőségét a családi kötelezettségeknek való megfelelés érdekében;

az otthon végzett szolgáltatások kínálatának javítását, a közszolgáltatások fejlesztésével és vállalkozások alapításával;

továbbá a nők számának növelését a közigazgatási hivatalok vezető pozícióiban, valamint magán- és állami tulajdonú vállalatok igazgatótanácsában és irányítóbizottságában;

a kérdés átfogó megközelítését, ami nemcsak azonnali intézkedésekhez, hanem a munkát hosszú távon meghatározó irányvonalakhoz is vezet.

2.   Bevezető

2.1

A nők munkaerő-piaci részvételének javítását célzó intézkedések szükségessége szerves részét képezi a lisszaboni stratégiának, amelynek feladata, hogy Európát versenyképesebb tudásalapú társadalommá fejlessze.

2.2

Az Európai Bizottság 2008. évi jelentése a nemek közötti egyenlőség tárgyában (1) a következőket írja: „A foglalkoztatás terén az Unióban az utóbbi években elért folyamatos növekedés leginkább a nők foglalkoztatásának köszönhető. Az Unió 27 tagállama 2000 és 2006 között mintegy 12 millióval több főt foglalkoztatott, amelyből több mint 7,5 millió nő volt. (…) A kisgyermekes nők foglalkoztatási rátája csupán 62,4 %, míg a férfiaké 91,4 % (29 százalékpont különbség). A részmunkaidőben dolgozó munkavállalók háromnegyede (76,5 %) nő, azaz ilyen munkaformában dolgozik minden harmadik nő, ugyanakkor csupán alig minden tizedik férfi.”

2.3

A 2009. évi jelentés (2) szerint a nők foglalkoztatottsága 58,3 %, szemben a férfiak 72,5 %-os arányával. A részmunkaidőben dolgozó női munkavállalók aránya 31,2 %, szemben a férfiak 7,7 %-os arányával. A jelentés kiemeli, hogy a nők döntő többségben vannak jelen az alacsonyabb jövedelmet biztosító ágazatokban, továbbá hangsúlyozza a hatáskörök egyenlőtlen elosztását az intézményekben és a vállalkozásokban.

2.4

Jóllehet a nemek közötti egyenlőség még nem valósult meg, a dolgozó nők helyzete a világon az egyik legjobb; az Európai Unió a kezdetektől hitelt érdemlően foglalkozott ezzel a kérdéssel, statisztikai eszközöket állított fel, tanulmányokat és elemzéseket végzett, valamint jogalkotási munkát folytatott e téren.

2.5

A tapasztalt előrehaladás és a kedvező eredmények ellenére a nők gazdasági potenciálját nem érvényesítették kellőképpen. Ezenkívül a soha nem látott mértékű nemzetközi gazdasági és pénzügyi válság vélhetően eltérő hatással fog járni a nőkre és a férfiakra nézve, tekintettel különböző gazdasági, társadalmi és családi helyzetükre.

2.6

Mivel igen sok tanulmány áll rendelkezésre, továbbá ajánlások és határozatok születtek az európai intézmények és szociális partnerek részéről – az EGSZB 5 év alatt 14 véleményt fogadott el a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos témákban (3) –, jelen vélemény szándékosan nem tárgyalja a maga teljességében a nemek közötti egyenlőség kérdését. Figyelmét a növekedéssel és a foglalkoztatással kapcsolatos kérdésekre korlátozza, a lisszaboni stratégia által meghatározott, a nők munkaerő-piaci részvételének növelésére vonatkozó célkitűzésekre (4) összpontosítva.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Előzmények

3.1.1

A nők foglalkoztatása folyamatosan növekedett a 60-as évek óta. Nagy lépés volt a nemek közötti egyenlőség felé a nők tömeges hozzáférése a foglalkoztatáshoz a 70-es évektől kezdve. Amint lehetővé vált számukra, hogy dönthessenek anyaságukról, és hogy hozzáférjenek a felsőoktatáshoz, a férfiakhoz hasonlóan ők is a társadalmon, és nem csupán a családon belül kívánták kamatoztatni hozzáértésüket, illetve elérni a pénzügyi önállóságot. A fizetett munka személyes jövedelmet, a társadalombiztosítás terén jobb garanciákat és az elszegényedés elleni védelmet jelent különélés, válás vagy özvegység esetén.

3.1.2

A nők belépése a munka világába új szükségleteket teremtett, amelyeket a piacnak ki kellett elégítenie. A nők otthonukban dolgoztak, ami nem számított bele a bruttó hazai össztermékbe. Amikor a nők kiléptek az otthoni szférából, munkalehetőségek jöttek létre a korábban általuk végzett otthoni feladatok elvégzésére. A gyermekfelügyelőkre és a háztartási alkalmazottakra gondolunk itt, de nem kizárólag.

3.1.3

A nők munkája olyan igényeket teremtett, amelyek hozzájárultak a gazdasági fejlődéshez. Amikor a családanya munkát vállalt, a párok elektromos háztartási készülékekkel szerelkeztek fel, két személygépkocsit tartottak, készételeket vásároltak, a gyermekek és a szülők az otthontól távol költöttek el egy étkezést; a családoknak szükségük volt szolgáltatásokra és struktúrákra a betegek, a fogyatékkal élők és az idősek ápolásához, akikkel korábban a háztartásbeli asszonyok foglalkoztak, valamint a gyermekek iskolai időn kívüli ellátásához. Két fizetéssel a párok lakáshoz juthattak, és részt vehettek a kulturális életben. Munkahelyek jöttek így létre a háztartásigép- és autógyártásban, az élelmiszeriparban, a közétkeztetésben, az egészségügyi és szociális ellátási szektorokban, az iskolán kívüli tevékenységekben, az iskoláskort megelőző ellátásban és az oktatásban, az építőiparban, a turizmusban, a szórakoztatóiparban, a kultúrában, az utasok szállításában stb.

3.1.4

Az elmúlt negyven évben az otthoni munkát foglalkoztatássá átalakító tendencia a növekedés motorja lett. De vajon a növekedés valódi, vagy csak a számítás módjának köszönhető? A gazdaság nem ismeri a házi- és családon belül végzett munka fogalmát, az mégis szükséges a társadalom működéséhez, emiatt a növekedés számítási módjának újragondolására van szükség.

3.2   Anemek közötti egyenlőség és a gazdasági növekedés – tények és megállapítások

3.2.1

Egy uniós elemzés (5) szerint a nemek közötti egyenlőség és a gazdaság viszonyát nem szabad kizárólag a vállalkozások nagyobb jövedelmezősége alapján mérni. Produktív beruházásról van szó, amely hozzájárul a globális gazdasági fejlődéshez, a növekedéshez és a foglalkoztatáshoz. A nemek közötti egyenlőség az alábbiak révén járulhat hozzá a fejlődéshez: 1) a nők fokozott jelenléte a munkaerőpiacon, ami az oktatásukba és képzésükbe tett beruházásuk jobb kiaknázását teszi lehetővé; 2) nagyobb mértékű gazdasági önállóságuk; 3) hatékonyabb bevonásuk az adórendszerbe, elősegítve ezzel hozzájárulásukat a kollektív jóléthez.

3.2.2

Annak ellenére, hogy a gazdasági hozzájárulás alatt nem csak a vállalati szintű üzleti megközelítést és a sokszínűség kezelését értik, van rá példa, hogy az üzleti megközelítés kedvező gazdasági eredményekre vezet. Azok a vállalatok, melyeknek igazgatótanácsában több nő található, nyereségesebbek.

3.2.3

Az egyenlőséget célzó politikák hatékony humánerőforrás-befektetésnek tekinthetők, még akkor is, ha a gazdasági fejlődés célja a gazdasági növekedésre korlátozódik. Befektetési szempontból az egyenlőséget célzó politikák mind egyéni, vállalati, regionális, mind pedig nemzeti szinten képesek kedvező hatást gyakorolni. A magasabban képzett nők hatékonyabb „alkalmazása” is gazdasági előnyökkel járhat.

3.2.4

A nők nagyobb mértékű gazdasági önállósága azért előnyös, mert így a nők áruk és szolgáltatások fogyasztóiként vannak jelen a gazdaságban, és növelik a háztartások vásárlóerejét. A nők gazdasági hozzájárulását jobban el kellene ismerni a nemzeti, regionális és helyi szintű gazdaságpolitikákban.

3.3   Ajelenlegi helyzet

3.3.1

Akkor, amikor a gazdasági és az ökológiai válság felveti a kívánt továbbfejlődés kérdését, olyan hangok hallatszanak, amelyek megkérdőjelezik a GDP-nek a növekedés egyetlen mutatójaként történő használatát. Egyéb mutatókat lehetne fontolóra venni. (6)

3.3.2

Bármilyen mutatót alkalmazzunk is, a nők helyzete nem egyenrangú, ami költséget jelent a társadalom számára. A tagállamok ugyanannyit fektetnek a fiúk oktatásába, mint a lányokéba (az európai egyetemeken végzett diplomásoknak viszont 60 %-a lány). A tagállamok a munkaerőpiacon ezután nem támogatják jobban a nőket, ami nem logikus. A két nem esetében egyenlő oktatási közkiadások révén a nőknek a férfiakéval azonos szintű felelősségi köröket és díjazást kellene elérniük. A nőknek előnyt kellene kovácsolniuk a jelenlegi változásokból az új típusú állásokhoz szükséges újfajta képességek megszerzéséhez. Ugyanakkor továbbra sem értékelik kellően, és nem ismerik el a nők hozzájárulásait, magas iskolázottságukat és azt a képességüket, hogy megfeleljenek a jövőbeli munkaerő-piaci igényeknek.

3.3.3

A nemek közötti egyenlőség hiánya elleni küzdelem nem csupán etikai kérdés, hanem az emberi erőforrásokkal való jobb gazdálkodást is jelenti. Ha több nő vesz részt a foglalkoztatásban, több érték teremtődik, több javat és szolgáltatást fogyasztanak, és hozzájárulnak az adóbevétel növeléséhez. A vegyes munkacsapatokban nagyobb innovációs potenciál rejlik. A népességcsökkenés elleni küzdelem egyik módja, ha megteremtjük a párok számára a gyermekvállalás feltételeit, lehetővé téve számukra állásuk megőrzését. Ha Európa be akar fektetni az emberekbe, kiemelten kell kezelnie a nőket érő hátrányok kérdését. (7)

3.3.4

„A nők fejlődési potenciálját elsősorban az alábbiak korlátozzák:

a családi feladatok egyenlőtlen megosztása (gyermekek, betegek, idős szülők, háztartási munkák stb.),

a magas színvonalú, mindenki számára megfizethető bölcsődei/óvodai gondozási közintézmények és alternatív gondozási létesítmények elégtelen száma és minősége,

a sztereotípiák súlya,

a horizontális és vertikális szegregáció a munkaerőpiacon,

az iskolai orientáció és a tanulmányok szintjén megvalósuló szegregáció,

szakképzettségeik és számos szakma terén meglévő képességeik el nem ismerése,

a nem önként választott részidős munka,

és a munka bizonytalansága,

a nem hivatalos munka,

az alacsony munkabérek,

a férfiak és a nők közötti bérszakadék (8)

a szexuális jellegű, illetve a nemek közötti különbségre alapozott erőszak és zaklatás,

a gazdasági és politikai téren felelős tisztséget ellátó nők túlzottan alacsony száma,

a női vállalkozók kedvezőtlen helyzete, a vállalkozások alapításának és adás-vételének túl kismértékű támogatása és a finanszírozási forrásokhoz való korlátozott hozzájutás,

az egyes közösségek által tett retrográd lépések,

a szerepmodellek hiánya,

saját maguk: a nők nem reklámozzák magukat úgy, mint ahogy azt a férfiak teszik. (Tétováznak felelősséggel járó pozíciók megpályázásában, nincs önbizalmuk, nem építenek ki kapcsolati hálózatokat, nem használják ki az esélyeket, és nem akarják megkérdőjelezni a diszkriminációt).”

3.3.5

A nők munkaerőpiachoz való hozzáférésének és ott tartásának feltételeivel kapcsolatos erőfeszítések megtétele, a nemek közötti bérszakadék megszüntetése nagyobb növekedést, jobb munkalehetőségeket és a szegénység elleni védelmet ígér, és kevesebb költséggel jár a káros szociális hatások szempontjából. A szegénység főként a gyermekeiket egyedül nevelő nőket sújtja Európában. (9)

3.3.6

A feladatok korábbi megosztásakor a férfi kereste a jövedelmet, mellyel finanszírozta felesége családi, szociális és háztartási munkáját. Ha a párok két fizetéssel rendelkeznek, nem szentelik egyikükét azoknak a munkáknak az elvégzésére való szolgáltatások finanszírozására, amelyeket korábban a háztartásbeli nő végzett el, hanem előnyben részesítik az anyagi javak fogyasztását.

3.3.7

A háztartásbeli nő nem fizetett munkájának nem volt ára, azonban annak fizetett munkává válása olyan költséget jelent, amelyet a felhasználók nem akarnak vagy nem tudnak megfizetni. A gyermekfelügyelők, családsegítők, bejárónők a legalacsonyabb bért kapják, részmunkaidőben dolgoznak több munkaadónak (olyan személyeknek, akik heti néhány órában munkaadók), és gyakran a nem hivatalos gazdaságban. A háztartási munka alkotja a bejelentetlen munkavégzés legjelentősebb területét Európában.

3.3.8

A szülők a számukra legértékesebbet, a kisgyermeküket bízzák olyan személyekre, akik az átlagosnál jóval alacsonyabb bérezésben részesülnek, szeretnék azonban, hogy e személyek képességei magas szintűek legyenek. Hasonlóképpen, a bejárónőknek is odaadjuk otthonunk kulcsát, jóllehet nem részesülnek olyan bérezésben, mely tükrözné ezt a bizalmat. Ráadásul nehezen ismertethető el a képzettség, mivel a családok „könnyűnek” tartják azt a munkát, amelyet ők maguk is el tudnak végezni. A saját gyermekekkel való foglalkozás nem számít mesterségnek, a másokéval való viszont igen (pszichológiai, dietetikai, higiéniai ismeretek, összpontosítás, meghallgatás, figyelem, folyamatos készenlét stb.), a hozzá szükséges képességeket, amelyeket sokszor „természetüknél fogva női”-nek tekintenek, és ezért „szakmai” téren nem vesznek figyelembe, gyakrabban sajátítják el informális úton, a családban, mint iskolai keretek között.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Anemek közötti egyenlőség felé való törekvés további növekedést és munkahelyeket teremthet,

mivel emelkedhet a nők foglalkoztatási aránya, ami további szükségleteket teremt majd a szolgáltatások terén,

mivel újra lehet értékelni a nők bérét, ami növeli a vásárlóerőt, és további fogyasztói kapacitást és adóbevételt teremt,

mivel a nők több vezető politikai posztot és döntéshozói pozíciót tölthetnek be, ami pozitív hatással lesz a vállalkozások és az intézmények teljesítményére,

mivel a női vállalkozók számának növekedése az innováció és a munkahelyteremtés révén a gazdaság javára történő értékteremtéshez, illetve anyagi hozzájáruláshoz vezet majd.

4.2   Mivel felesleges lenne megismételni a többi közösségi dokumentumban megfogalmazottakat, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság néhány olyan gondolatra korlátozza javaslatait, amelyek még nem kerültek olyan alapos megfontolásra, mint mások.

4.2.1   Aszakmák szegregációjával való szembeszállás

4.2.1.1

A nemek közötti egyenlőség megvalósulásának legfőbb akadálya ma a szakmák megosztottsága. Vannak férfi és vannak női szakmák. A nők által dominált szakmákban sokszor alacsonyabbak a fizetések, és elterjedtebb a nem önként választott részmunkaidő, illetve a bizonytalanság.

4.2.1.2

Amíg egy adott szakma az egyik nemnek van fenntartva, sztereotípiák fognak hozzá kapcsolódni. Mára már bizonyítást nyert, hogy a férfiak és a nők valamennyi foglalkozás gyakorlására alkalmasak. Vannak olyan foglalkozások, melyeknél hosszú ideig férfidominancia volt megfigyelhető (oktató, bíró, általános orvos stb.), ám napjainkban a nők vannak túlsúlyban ezeknél. Miért valósul meg oly nehezen a nők és a férfiak közötti egyensúly a foglalkoztatásban? Növelni kell a témában szerzett ismereteket ahhoz, hogy felvehessük a harcot a foglalkoztatási szegregáció ellen, és elősegíthessük mindkét nem megfelelő arányú jelenlétét. Ez lehetővé teszi majd az egyes ágazatok által elszenvedett munkaerőhiány elkerülését is.

4.2.1.3

A nők és a férfiak megfelelő arányú részvétele a foglalkoztatás és a feladatok ellátása terén a felfogásmódhoz kapcsolódó, nem tudatos akadályokba ütközik. Ezek már az oktatási rendszerben gyökereznek, azzal, hogy eltérő szakmaválasztási lehetőségek állnak a lányok és a fiúk rendelkezésére. A szülőknek és a tanároknak jobban kellene figyelniük a fiatalok pályaválasztásának következményeire. Alapvetően fontos szerep hárul a bérstruktúrákkal kapcsolatos munkáltatói és szakszervezeti tárgyalópartnerekre, akik a bértárgyalások során rangsorolják a képesítéseket, amihez ismerniük kell a háztartási és családi szinten szerzett képességek értékét. A vezető pozíciókban sem egyenlő az eloszlás. Intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy a nagyvállalatoknál és a magas szintű államigazgatásban megfelelőbb arányú legyen a nemek részvétele.

4.2.2   Aszemélynek nyújtott szolgáltatásra épülő munkakörök kvalifikációja és professzionálisabbá tétele

4.2.2.1

A személynek nyújtott szolgáltatáson alapuló feladatköröknek valódi szakmákká kell válniuk, elismert képesítéssel, képzésekkel, diplomákkal, szakmai életúttal. Annak érdekében, hogy túllépjünk a családok és a bejárónők közötti egyedi kapcsolat keretein, ilyen szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásokat és közszolgáltatókat kell létrehozni. A családok már nem munkaadók, hanem ügyfelek vagy felhasználók, akik díjazás fejében vagy közvetlen ellentételezés nélkül néhány órányi segítséget kapnak a háztartási munka, az idősgondozás, a gyermekfelügyelet, az oktatási támogatás stb. terén. Általánossá kéne tenni a már több európai országban működő rendszert, melyben a foglalkoztató vállalkozás vagy közszolgáltató felel a személyek és a javak biztonságáért, és feladata lesz a családoknál segítő alkalmazottak képesítésének ellenőrzése is. Így e dolgozóknak csak egy munkáltatójuk van, fizetséget kapnak a két szolgáltatási helyszín közötti utazás idejére is, továbbá részesülhetnek szakképzésben és valamennyi kollektív garanciában. Európai referenciakeretet kell kialakítani az otthon végzett szolgáltatásokkal kapcsolatos munkakörökre, amely magában foglalná a feladatkör pszichológiai vetületeit (bizalom, együttérzés, figyelem, készenlét stb.) és a hozzá nélkülözhetetlen ismereteket (dietetika, az alkalmazott termékek hatása az egészségre és a környezetre stb.) is, tehát nemcsak a házimunkák anyagi és technikai vonatkozásait.

4.2.2.2

A képesítés elismerése megdrágítja a szolgáltatásokat, amelyeket a családok többsége már most sem engedhet meg magának, ezért az államnak vagy – amennyiben ez része a vállalati szintű megállapodásnak – a vállalkozásoknak részt kellene venniük azok finanszírozásában, miáltal e szolgáltatások mindenki számára elérhetőbbek lehetnének.

4.2.2.3

A személynek nyújtott szolgáltatásra épülő munkakörök professzionálisabbá tétele és a jobb bérezés lehetővé teszi majd a nemek közötti egyensúly fejlesztését. Nagy lépést jelent majd a nemek közötti egyenlőség felé, amikor férfiak kívánnak majd háztartási alkalmazottként, gyermekfelügyelők, családsegítőként dolgozni.

4.2.3   Acsaládi feladatok jobb elosztása

4.2.3.1

Az apák kevesebb időt szentelnek a családi és háztartási feladatok elvégzésére, mint az anyák. Az egyenlőség egyik feltétele, hogy az apákban tudatosítsuk szerepük fontosságát gyermekeik mellett, illetve a férfiakat arra ösztönözzük, hogy idős szüleikkel, a család beteg tagjaival szemben vállaljanak felelősséget.

4.2.4   Akisgyermekek bölcsődei/óvodai ellátása

4.2.4.1

A gyermekgondozás fejlesztését nem költségként, hanem befektetésként kellene kezelni. Gösta Esping-Andersen szerint (10) azok az anyák, akik dolgoznak, hosszú távon visszafizetik a támogatást „az életük során megszerzett jövedelmük növekedése és az általuk befizetett adók révén”. Ezzel a hozadékkal visszatérül a kezdeti állami segítség, és az jótékony hatással jár a bölcsődei/óvodai ellátásban részesülő gyermek számára. Az ilyen befektetések Európa népességcsökkenésének megállításában is segíthetnek.

4.2.5   Aszolgáltatások kínálati oldalának fejlesztése

Az egyenlőség a szolgáltatások kínálati oldalának fejlesztésén keresztül valósítható meg, mely felszabadítja a nőket a háztartási és családi munka alól, hogy stabil, teljes munkaidőben végzett és képzettséget igénylő munkával szilárdíthassák meg helyzetüket. E szolgáltatások (gyermekgondozás, iskolán kívüli tevékenységek, idősek és fogyatékkal élők gondozása, takarítás, vasalás stb.) fejlesztése munkahelyteremtést jelent,

4.2.5.1

és kollektív finanszírozáson keresztül (állam, vállalkozások, ügyfelek) valósítható meg. (11) Egyes újabb vállalkozói megállapodások a béremelés alternatívájaként kínálnak ilyen szolgáltatásokat dolgozóiknak. A magánélet és a munka jobb összeegyeztethetőségét lehetővé tévő szolgáltatások felkínálása részét képezi a vállalatok társadalmi felelősségének.

4.2.6   „Időhitel” biztosítása

4.2.6.1

A szolgáltatások nem lehetnek elegendőek a munka és a családi élet összeegyeztetéséhez. A gyermekek nevelése, oktatása időt igényel egy adott életszakaszban. Az önként vállalt részmunkaidős foglalkoztatás elősegíti, hogy családfenntartók jobban összeegyeztethessék a munkájukat a családi és magánéletükkel; ez nem szabad hogy gyengítse a nők helyzetét a foglalkoztatásban, és a magánéletben sem, amikor a családfő szerepét töltik be, és hogy visszatartsa az apákat attól, hogy időt szenteljenek a családi életnek. Mindkét szülőnek meg kell adni a lehetőséget arra, hogy foglalkozzon a gyermekeivel.

4.2.6.2

A család más tagjainak, az életük végén járóknak, betegeknek, idős szülőknek is időre van szükségük. Most, amikor már valamennyi nyugdíjrendszert megreformálták, el kell távolodni attól a felfogástól, mely szerint az élet három szakaszra oszlik: a tanulmányok, a munka és a nyugdíj idejére. Mindenkinek lehetősége kell, hogy legyen az egész életen át tartó tanulásra, és elegendő évnyi „időhitelre” családi, szociális, egyesületi, politikai vagy polgári tevékenységeihez. Lehetőséget kellene nyújtani a nyugdíjba vonulás időpontjának kitolására, ha valaki szabadidejéhez (a nyugdíjjal azonosan finanszírozott) időhitelt kíván igénybe venni aktív életszakasza során.

4.2.7   A nők számának növelése a vezetői pozíciókban

4.2.7.1

A nők alulreprezentáltak valamennyi vezetői pozícióban, a politikai vezetésben, a magas szintű államigazgatásban, a nagyvállalatok vezetésében, ugyanakkor azok a vállalkozások a legsikeresebbek pénzügyileg, amelyek irányítóbizottságában nagyobb arányban vannak nők. A nők kevesebb vállalkozást hoznak létre, és ritkábban válnak vezetővé. A férfiak kevésbé vannak jelen a családi szférában, kevésbé veszik ki szülői szabadságukat.

4.2.7.2

Azok a nők, akik el tudták magukat fogadtatni egy férfiak által dominált környezetben, mentorként irányíthatnák azokat a nőket, akik ugyanilyen karrierre törekednek. Kötelező erejű intézkedések bizonyulhatnak szükségesnek: a nagy állami intézményekben vagy magántulajdonú vállalatoknál például intézkedéseket kellene hozni annak biztosítására, hogy vezetőik között jelentős számú nő is legyen.

4.2.8   Anők vállalkozóként való támogatása

„A nők, akik vállalatot szándékoznak létrehozni vagy vezetni az EU-ban, nehézségekbe ütköznek, ha vállalkozást kívánnak alapítani vagy megszilárdítani, az alábbi okokból: korlátozott ismeretekkel rendelkeznek az üzleti világról, a különféle vállalkozási formákról és az ágazatokról, nem áll rendelkezésükre elegendő információ, nem rendelkeznek kapcsolatokkal és hálózatokkal, sztereotípiák áldozataivá válnak, a gyermekgondozási szolgáltatások nem elég fejlettek és rugalmasak, nehéz összeegyeztetni a szakmai és a családi kötelezettségeket, továbbá a nők és a férfiak eltérően fogják fel a vállalkozást. A nemek közötti egyenlőségre vonatkozó európai uniós útiterv meghatározta azokat a meghozandó intézkedéseket, amelyek célja a nők vállalkozó kedvének ösztönzése, vállalkozás alapításában, vagy meglévő vállalkozás átvételében és vállalkozóknak szóló képzések igénybevételében való támogatása, valamint a finanszírozási forrásokhoz való hozzájutásuk elősegítése.”

4.2.9   Aszociális partnerek szerepe

Tekintettel arra, hogy a munkaerőpiacon továbbra is létező egyenlőtlenségek okai összetettek és kölcsönösen összefüggenek, az európai szociális partnerek 2005-ben – első közös munkaprogramjuk keretében – cselekvési keretet fogadtak el a nemek egyenlőségéről, elsősorban az alábbi négy célt véve figyelembe: a nemek szerepének vizsgálata, a nők döntéshozatali folyamatban való részvételének fokozása, a szakmai és a magánélet egyensúlyának elősegítése, valamint a bérszakadék mérséklése.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  COM(2008) 10 végleges, 4. o.

(2)  COM(2009) 77 végleges.

(3)  Lásd az EGSZB alábbi tárgyakban alkotott véleményeit:

„Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az önálló vállalkozói tevékenységet folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról és a 86/613/EGK irányelv hatályon kívül helyezéséről”, előadó: Madi SHARMA, HL C 211., 2008.9.22.

„Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a várandós, a gyermekágyas vagy szoptató munkavállalók munkahelyi biztonságának és egészségvédelmének javítását ösztönző intézkedések bevezetéséről szóló 92/85/EGK tanácsi irányelv módosításáról”, előadó: HERCZOG Mária, CESE 882/2009, 2009. 05. 13. (HL C 277., 2009.11.17)

„A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A nemek közötti bérszakadék elleni küzdelem”, előadó: Ingrid KÖSSLER (HL C 211., 2008.8.19.), 2008. 04. 22.

„Foglalkoztathatóság és vállalkozói szellem – a civil társadalom, a szociális partnerek, valamint a regionális és helyi szervek szerepe a nemek közötti egyenlőség perspektívájában”, előadó: Luis Miguel PARIZA CASTAÑOS (HL C 256., 2007.10.27.), 2007. 07. 11.

„A szociális partnerek szerepe/a hivatás, a család és a magánélet összeegyeztetése”, előadó: Peter CLEVER (HL C 256., 2007.10.27.), 2007. 07. 11.

„Foglalkoztatás a kiemelt népességcsoportokban (lisszaboni stratégia)”, előadó: Wolfgang GREIF (HL C 256., 2007.10.27.), 2007. 07. 12.

„A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv 2006–2010”, előadó: Grace ATTARD (HL C 318., 2006.12.23.), 2006. 09. 13.

„A nők képviselete az Európai Unió gazdasági és szociális érdekcsoportjainak döntéshozó szerveiben”, előadó: Thomas ETTY (HL C 88., 2006.4.11.), 2006. 02. 14.

„Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a »Mindenki Számára Biztosítandó Esélyegyenlőség Európai Évéről (2007) Az Igazságos Társadalom irányában«”, előadó: HERCZOG Mária (HL C 65., 2006.3.17.), 2005. 12. 14.

„A nőket érintő szegénység Európában”, előadó: Brenda KING (HL C 24., 2006.1.31.), 2005. 09. 29.

„Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozásáról”, előadó: Dana ŠTECHOVÁ (HL C 24., 2006.1.31.), 2005. 09. 28.

„Javaslat a férfiak és nők közötti esélyegyenlőség és egyenlő elbánás elvét a foglalkoztatás és a munka területén megvalósító európai parlamenti és tanácsi irányelvre”, előadó: Madi SHARMA (HL C 157., 2005.6.28.), 2004. 12. 15.

„Javaslat a férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvét a termékek és szolgáltatások terén megvalósító tanácsi irányelvre”, előadó: Clare CARROLL (HL C 241., 2004.9.28.), 2004. 06. 03.

„Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a férfiak és a nők közötti egyenlő bánásmód elvének a munkavállalás, a szakképzés, az előmenetel és a munkakörülmények terén történő végrehajtásáról szóló 76/207/EGK tanácsi irányelv módosításáról”, előadó: Christina WAHROLIN (HL C 123., 2001.4.25.), 2001. 01. 25.

(4)  60 % 2010-re.

(5)  Elemző feljegyzés: „The Economic Case for Gender Equality”, Mark Smith és Francesca Bettio, 2008. – készült az Európai Bizottság Foglalkoztatás-politikai Főigazgatóságának finanszírozásában és felhasználására.

(6)  Például az UNDP – az Egyesült Nemzetek Fejlesztési Programja – által alkalmazott mutatók: a HDI (Human Development Index), mely három mutató átlagában osztályozza az országokat: egy főre jutó GDP, születéskor várható élettartam, képzettségi szint; a GDI (Gender-related Development Index), mely a férfiak és a nők helyzete közötti különbségek felmérését teszi lehetővé; valamint a GEM (Gender Empowerment Measure), a nők gazdasági és politikai életben való részvételének mutatója.

(7)  COM(2009) 77 végleges: „A legmagasabb születési arányszámmal rendelkező tagállamok jelenleg azok, amelyek a legtöbbet tették a szülők munkája és magánélete egyensúlyának javítása érdekében, és ahol magas a nők munkavállalásának aránya.”

(8)  Lásd az Európai Bizottság kiváló kampányát „Szüntessük meg a nők és a férfiak közötti bérszakadékot!” címmel (http://ec. europa.eu/equalpay).

(9)  COM(2009) 77 végleges: „… fennáll az elszegényedés kockázata is, különösen az egyedülálló szülőknél, aki az esetek többségében az anya (az elszegényedés szélén állók aránya 32 %.”

(10)  „Trois leçons sur l’Etat-Providence”, 2008., Párizs, Le Seuil.

(11)  A „chèque-emploi-service” példája Franciaországban, ahol ezek a szolgáltatások részben az adóalapból történő levonás révén finanszírozhatók, érdekes útnak ígérkezik, mely pozitív eredményeket ért el a nem hivatalos munkával szemben ebben a szektorban. A rendszer a bankok, az állam és a szociális védelmi rendszerek közötti megállapodás eredménye, melynek alapján a bankok speciális csekkfüzeteket adnak ki az otthon végzett szolgáltatások nyújtásának megfizetésére a feketemunka megszüntetése és az egyéni munkaadók szociális és adónyilatkozataival kapcsolatos lépéseinek megkönnyítése céljából.


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/22


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Különböző vállalati formák (saját kezdeményezésű vélemény)

2009/C 318/05

Előadó: Miguel Ángel CABRA DE LUNA

Társelőadó: Marie ZVOLSKÁ

2008. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy saját kezdeményezésű véleményt készít a következő tárgyban:

Különböző vállalati formák.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. szeptember 9-én elfogadta véleményét. (Előadó: Miguel Ángel CABRA DE LUNA; társelőadó: Marie ZVOLSKÁ.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30 – október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 113 szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1   A vélemény célja az Európai Unióban alapított vállalatok különböző formáinak bemutatása. Az egységes piac megvalósítása és az európai szociális modell fenntartása, valamint a foglalkoztatásra, a versenyképességre és a társadalmi kohézióra irányuló lisszaboni célkitűzések szempontjából nagyon fontos ennek a sokszínűségnek a védelme és megóvása.

1.2   A vélemény a vállalatokat szabályozó jogi keret, valamint a sokszínűséget és a vállalati formák sokféleségét támogató versenypolitika szükségességére helyezi a hangsúlyt. Ez a sokféleség egyébként az EU egyik legfőbb kincse. A fentiek célja, hogy azonos feltételeket teremtsenek valamennyi különböző vállalati forma számára, mindegyikük jellegzetességét figyelembe véve.

1.3   A különböző vállalati formák sokszínűségét és sokféleségét a Szerződés is elismeri, és tulajdonképpen maga a valóság szülte, hiszen eltérő jogállásokat fogadnak el, vagy vesznek éppen fontolóra.

1.4   Ennek a sokféleségnek is köszönhető az EU-ra jellemző jólét. A sokféleség kulcsfontosságú Európa számára, melynek mottója: „Egység a sokféleségben”. Minden vállalati forma az európai történelem egy-egy aspektusát tükrözi, és közös emlékezetünk és kollektív kultúránk, azaz „kultúráink” hordozója. Meg kell őrizni ezt a sokféleséget.

1.5   Ez a sokféleség nagyon fontos a növekedéssel, munkahelyteremtéssel, fenntartható fejlődéssel és a társadalmi kohézióval kapcsolatos lisszaboni célkitűzések eléréséhez, melyek a vállalatok versenyképességének megtartására és fejlesztésére épülnek.

1.6   A versenyjog célja nem az egységesség, hanem olyan kiegyensúlyozott jogi keret biztosítása kell hogy legyen, amely alkalmazható az eltérő vállalati formákra, melyeknek képesnek kell lenniük a fejlődésre úgy, hogy közben megőrzik saját céljaikat és munkamódszereiket.

1.7   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy kezdjen el dolgozni a szövetségek és segélyegyletek különálló európai alapokmányának elfogadásán. Üdvözli, hogy megkezdődött az európai alapítványi alapokmánnyal kapcsolatos munka, és reméli, hogy ennek eredményeként hamarosan elkészül az alapítványokra vonatkozó európai alapokmány. Üdvözli az európai szövetkezetekre vonatkozó szabályozás egyszerűsítését, melynek összetettsége lassítja annak fejlesztését.

1.8   A segítséget, tájékoztatást, jogi és marketing-tanácsadást nyújtó szolgáltatásoknak és hálózatoknak, illetve egyéb szolgáltatásoknak is ki kell terjedniük valamennyi vállalattípusra.

1.9   Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy számviteli kérdésekben vegye figyelembe a szövetkezetek státuszát, és a tagok jegyzett tőkéjét idegen tőke helyett inkább a szövetkezetek részvényeseinek saját tőkéjeként kezelje, amíg a tagból – a szövetkezetből való kiváláskor –hitelező nem lesz.

1.10   A szövetkezetekre, segélyegyletekre, szövetségekre, alapítványokra és hasonló vállalatokra vonatkozó gazdasági statisztikák nagyon korlátozottak és heterogének, ezáltal nehéz az ilyen vállalatok elemzése és annak megítélése, hogy mennyiben járulnak hozzá a főbb makrogazdasági célok megvalósításához.

1.10.1

Ezért az EGSZB azt kéri az Európai Bizottságtól és a tagállamoktól, hogy mozdítsák elő a fenti vállalattípusokra vonatkozó statisztikai nyilvántartások készítését. Elsősorban szatellitszámlák létrehozásáról van szó, a Nemzeti Számlák Európai Rendszere (ESA 95) harmonizált kritériumainak megfelelően, melyeket a szociális gazdaság vállalataira (szövetkezetek és önsegélyező társaságok) vonatkozó szatellitszámlák kidolgozásáról készített kézikönyv (1) és az Európai Unió szociális gazdaságáról készült EGSZB-jelentés (2) részletez.

1.11   Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy igazolt társadalmi értékük és a regionális fejlődéshez való elismert hozzájárulásuk alapján kompenzációs intézkedéseket biztosítanak a vállalatoknak. (3)

1.12   Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az európai versenyképesség szempontjából alapvető elemnek számító, a vállalatformák sokféleségével foglalkozó megfigyelőközpont létrehozásán túl fejlessze tovább a már meglévő és szükséges szerveket, melyeknek feladata egyrészt annak biztosítása lenne, hogy a vállalatokat semmilyen őket érintő politika ne diszkriminálja, másrészt pedig hogy egyeztessenek a különböző európai bizottsági osztályokkal ebben az ügyben.

1.13   Végül az EGSZB arra szólít fel, hogy azokban az esetekben, amikor bizonyítják képviseletiségüket, vonják be a szociális párbeszédbe mindazokat a szervezeteket, amelyek a különböző vállalati formák közül a leginkább képviseleti jellegűek.

2.   A cégformák sokfélesége és a belső piac az Európai Unióban

2.1   Az Európai Unióban létező vállalatok sokfélesége összetett és sokszínű történelmi fejlődésünk hozadéka. A vállalati formák mindegyike egy bizonyos és az egyes európai országokban gyakran eltérő történelmi, társadalmi és gazdasági helyzetre adott válasznak felel meg. Ráadásul a vállalatoknak folyamatosan fejlődniük és alkalmazkodniuk kell a változó társadalmi és piaci viszonyokhoz, akár jogi formájukat is módosítva. A vállalati formák sokasága és sokfélesége ezért az Európai Unió örökségének értékes részeként fogható fel, és alapvető jelentőségű a lisszaboni stratégia növekedési, munkahely-teremtési, a fenntartható fejlődéssel és a társadalmi kohézióval kapcsolatos célkitűzéseinek elérésében, melyek alapja a vállalatok versenyképességének megtartása és fejlesztése. Ennek a sokféleségnek a védelme és megóvása rendkívül fontos a versenyképes piacok, a gazdasági hatékonyság és a gazdasági szereplők versenyképességének biztosítása szempontjából, uniós szinten fenntartva a társadalmi kohéziót.

2.2   Mindezt elismerik az európai intézmények is a Szerződés 48., 81. és 82. cikkének rendelkezéseiben és a Lisszaboni Szerződés (4) 3. cikkének (3) bekezdésében, amely az Unió egyik céljaként olyan szociális piacgazdaságot javasol, amely a piaci szabályok, illetve az egyének mint dolgozók és polgárok szociális védelme közötti egyensúlyra épül.

2.3   A vállalati formák sokfélesége különböző olyan kritériumok alapján határozható meg, mint a méret, a jogi szerkezet, a finanszírozási formák, a célkitűzések, a tőkéhez párosított pénzügyi és politikai jogok (nyereségmegosztás, osztalékelosztás, szavazati jogok) vagy a tőkeösszetétel (magán vagy köz), a vezetők kinevezése, az (európai, nemzeti és helyi) gazdaságban betöltött szerep, a munkahelyek, a csődkockázat stb. Mindezek egy sokféleségi mátrixot képeznek, amely leegyszerűsítve az alábbi táblázatban foglalható össze:

AZ EURÓPAI UNIÓBAN MŰKÖDŐ VÁLLALATI FORMÁK SOKFÉLESÉGE

MÉRETTÍPUS

Multinacionális

Nagyvállalat

Kis- és középvállalat

Állami tulajdonú

X

X

X

Tőzsdén jegyzett

X

X

X

Tőzsdén nem jegyzett

 

X

X

Családi vállalkozás

 

X

X

Partnerség

X

X

X

Szövetkezet

X

X (5)

X (5)

Önsegélyező társaság

 

X (5)

X (5)

Alapítvány

 

X (5)

X (5)

Szövetség

 

X (5)

X (5)

A tagállamokban található egyéb non-profit forma

 

X (5)

X (5)

Az Európai Bíróság joggyakorlata (6) értelmében az alapítványok, szövetségek és más non-profit szervezetek is „gazdasági szereplőnek” számíthatnak, amennyiben az EK-Szerződés 43. és 49. cikke szerint „gazdasági tevékenységet” végeznek – ezért szerepelnek a szóban forgó osztályozásban.

2.4   Igaz, hogy minden vállalat közös célja az értékteremtés és a profitmaximálás, az érték és az eredmények (profit) értelmezésének paraméterei és koncepciói azonban eltérhetnek egymástól a vállalat típusától és attól függően, hogy mik a céljai azoknak, akik felügyelik a vállalatot, vagy haszonélvezői tevékenységének. Egyes esetekben az eredmények maximálása a részvényes tagok által befektetett tőke legjobb megtérülését jelenti; más esetekben viszont az értékteremtés és az eredmények maximálása a tagoknak vagy általánosságban a köznek nyújtott szolgáltatások minőségének maximalizálását jelenti (például egy oktatási szövetkezetnél, ahol a tulajdonos tagok a családok, vagy az önsegélyező egyesületek, illetve a közszolgáltatási kötelezettségek esetében).

2.4.1

Bizonyos nagyvállalatok esetében az is lehetséges, hogy nincsenek részvényes tagok, a nyereséget pedig visszaforgatják, vagy közhasznú szociális célokra fordítják, ahogy azt egyes európai országok takarékpénztárai teszik. (7)

2.4.2

Ugyanakkor számos helyi kötődésű mikrovállalatnál és kkv-nál az értékteremtést nem csupán pénzügyi profitcélok formájában határozzák meg, hanem olyan szociális jellegű célkitűzésekben is, mint a munkakörülmények, az önirányítás stb.

2.5   A továbbiakban a méret és a tulajdonlás típusa szerinti különböző vállalatformák részletesebb leírása következik.

2.6   A méreteik miatt általában a tőzsdén is jegyzett multinacionális cégek és nagyvállalatok a gazdasági rendszereken belül kiemelkedőek a termelékenység és a versenyképesség terén, és amennyiben kedvező eredményt érnek el, magas szintű foglalkoztatást képesek fenntartani. (8)

2.7   A vállalatok versenyelőnye egyre nagyobb mértékben ered az olyan versenystratégiákból, amelyekben a kutatás, a fejlesztés és a technológiai innováció (K+F+I) játssza a központi szerepet. A multinacionális cégek és nagyvállalatok vezető szerepet töltenek be az uniós gazdaság magánszektora által végzett K+F+I-ben, bár még mindig nincs elegendő multinacionális cég vagy nagyvállalat a világgazdaság vezető ágazataiban. Igaz ugyan, hogy maguk a nagyvállalatok és multinacionális cégek fontosak a gazdaság és a foglalkoztatás szempontjából, emlékeztetni kell azonban arra, hogy gyakran mindegyikük egy olyan nagy, világméretű termelési hálózat része, amelyet vagy egymással szoros kapcsolatban levő kkv-k (hálózati nagyvállalat) vagy független vállalatok tesznek ki (moduláris termelési hálózatok). A jelenlegi gazdasági válság által okozott termelés-visszaesés és munkahelycsökkenés lassulását éppen azok az európai országok észlelik legelőször, amelyekben a legmagasabb a multinacionális cégek és nagyvállalatok aránya.

2.8   Mivel ezek a vállalatok az elmúlt évtizedekben termelési folyamataik és szolgáltatási infrastruktúráik jelentős részét kiszervezték kkv-knak, ez utóbbiakban a termelés és a foglalkoztatás szintje sok más tényezőn kívül a multinacionális cégek és nagyvállalatok megbízásaitól függ, amelyek ezért utat nyitnak ahhoz, hogy Európa pozícionálja magát a világpiacon. Annak ellenére, hogy a világ 40 legnagyobb ipari vállalatának 30 %-a az EU-ban működik, (9) ezek teljes piacrésze csupán 24 %-ot tesz ki, és számos csúcstechnológiai szektorban (mint például az információs és kommunikációs technológiákra alapulókban) az EU egyetlen nagyvállalattal képviselteti magát.

2.9   A kkv-k, kkv-hálózatok, mikrovállalkozások és független munkavállalók alapvető technológiai változásokat indítottak el az elmúlt évtizedekben, és az európai gazdaság alapját jelentik: az uniós vállalatok 99 %-a kkv, és ők adják a munkahelyek 66 %-át. (10) Bár ezek általában tőzsdén nem jegyzett cégek, tőkéjük növeléséhez vagy kockázati tőkéjük emeléséhez jegyeztethetik magukat a tőzsdén.

2.9.1

Általánosságban nem csak a kisvállalkozói intézkedéscsomag  (11) keretében kellene támogatást nyújtani a kkv-knak. A kkv-k gyakran lehetőséget nyújtanak a munkahelyek megtartására, mivel azok az érdekcsoportok, amelyek létrehozták és felügyelik ezeket a vállalkozásokat, olyan emberekből állnak, akik szorosan kötődnek ahhoz a területhez, ahol tevékenykednek, és kiváló munkahely-teremtési és –megőrzési képességről tettek tanúbizonyságot. A kkv-k „a vállalkozói kultúra természetes inkubátorai”, állandó gyakorlóterepet biztosítanak a vállalatigazgatók és –vezetők számára.

2.10   Tulajdonosi szerkezetük alapján az általános érdekű szolgáltatásokat végző vállalatok lehetnek államiak, vegyes tőkéjűek, illetve rendelkezhetnek magánvállalati cégformával is. Földrajzi szempontból ugyanúgy lehetnek multinacionálisak, mint országosak vagy éppen helyiek, bár legtöbbjük helyi és regionális szinten működik. Tevékenységük középpontjában olyan általános érdekű szolgáltatások nyújtása áll, mint például a tömegközlekedés, az energia- vagy vízszolgáltatás, a hulladékkezelés, a kommunikáció, szociális és egészségügyi szolgáltatások, az oktatás stb., ugyanakkor az sincs kizárva, hogy ezek a vállalatok kereskedelmi tevékenységet végezzenek, amennyiben megfelelnek az átláthatóságról szóló 93/84/EGK irányelvnek. (12) Általános érdekű tevékenységet végeznek, emellett nyereségüket helyi és regionális tevékenységekbe forgatják vissza; így jelentős mértékben hozzájárulnak a társadalmi, gazdasági és regionális kohézióhoz. Az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó vállalatok – alapszolgáltatások biztosítóiként – alapvető szerepet játszanak a gazdaság élénkítésében olyan kulcsfontosságú ágazatokba invesztálva, amelyek húzóerővel bírnak a gazdaság többi részére nézve (áramszolgáltatás, telekommunikáció és ehhez kapcsolódó infrastruktúra, közlekedés stb.).

2.11   A tőzsdén jegyzett vállalatok tulajdonosai ezek jegyzett részvényesei, akik a nyilvános tőzsdepiacokon kereskednek részvényeikkel.

2.12   A tőzsdén nem jegyzett cégek lehetnek nagyok is és kicsik is, de részvényeik (vagy osztaléktöbbletre jogosító részvényeik vagy egyéb részvényeik) – ahogy a nevük is mutatja – nincsenek jegyezve a tőzsdén. Mindazonáltal a nem jegyzett cégek számos esetben azon dolgoznak, hogy bevezessék őket a tőzsdére, különösen akkor, ha kockázati tőke vagy magánbefektetők is be vannak vonva. Még magán kkv-k is alkalmazhatják a tőzsdei jegyzést tőkéjük annak érdekében történő megemelésére, hogy kibővítsék üzleti tevékenységüket.

2.13   A családi vállalkozások a vállalkozói kultúra elterjesztésének nagyon hatékony eszközét jelentik, és emberek milliói számára még mindig ez a forma a legjobb módja annak, hogy vállalkozásba fogjanak. Családi vállalkozás esetén nemcsak kkv-kra kell gondolni, ahol a többséget jelentik, hanem nagy családi vállalkozásokra is, amelyek az olyan nagy országokban, mint Németország, az Egyesült Királyság, Olaszország vagy Franciaország az összes nagyvállalat 12–30 %-át teszik ki. (13) A családi vállalatok, akár kicsik, akár nagyok, a család állandó ellenőrzése alatt állnak, még akkor is, ha részvénytársaságokról van szó. Ezekben az esetekben nem cél a tőzsdei bevezetés.

2.14   A partnerségek – bár léteznek ilyenek egyéb uniós országokban is – az angolszász kultúra jellemző üzleti vállalkozásai, amelyeket általában szakemberek hoznak létre. Az egyes magányszemélyek közötti partnerségre épülő cégek hatékony eszközt jelentenek bizonyos szakmákban (ügyvédek, könyvelők stb. körében) a szakmai üzleti világban való részvételre. Az ilyen típusú cég tulajdonosai a partnerek, akik között a legfőbb kötelék, a befektetett tőkén kívül, saját munkájuk. Amikor a partnerek nyugdíjba vonulnak vagy kiszállnak a partnerségből, átruházzák részüket a partnerségre.

2.15   Végezetül, az uniós vállalattípusok elemzésének befejezéseként megemlítendő, hogy eltérő, ám hasonló szervezeti felépítésű és működésű magánvállalatok széles köre végez olyan szociális célú tevékenységet, amelynek fő célja inkább az emberek szükségleteinek kielégítése és kevésbé a befektetői tőke megtérülésének biztosítása. (14) Ezek leginkább szövetkezetek, segélyegyletek, szövetségek és alapítványok. (15) Az európai bizottsági, európai parlamenti és EGSZB-dokumentumok szociális gazdasági vállalkozás  (16) gyűjtőnév alatt általában együtt említik az ilyen típusú vállalatokat. Bár ez a kifejezés nem bevett minden uniós tagállamban, és mások a „harmadik szektor”, (17)„harmadik rendszer”, „szolidáris gazdaság” stb. kifejezéseket használják, ezek mindegyike azokat a vállalatokat takarja, amelyek ugyanazokat a vonásokat hordozzák Európa minden részén. (18)

3.   A szociális vetület

3.1   Bár a multinacionális cégeknek, nagyvállalatoknak és kkv-knak nincs kimondottan szociális jóléttel kapcsolatos célkitűzésük, piaci működésük jelentősen hozzájárul a versenyképességhez és a foglalkoztatáshoz, és átfogó szociális vetülettel bír. Ez az általános szociális és területi vetület teljességgel egyértelmű a lokálisan működő és az adott területhez szorosan kötődő kkv-k és mikrovállalkozások esetében.

3.2   A szövetkezetek, segélyegyletek, szövetségek és alapítványok szintén fontos szereplőknek számítanak az EU-ban, és jelentős gazdasági tevékenységet végeznek az ötből három intézményi szektorban, amelyekbe a Nemzeti Számlák Európai Rendszere (ESA 95) csoportosít minden gazdasági döntéshozói központot a nemzeti gazdaságok mindegyikében. (19) A szociális gazdaság az európai vállalatok 10 %-át, azaz 2 millió vállalatot (20) és a fizetett munkavállalók 7 %-át foglalja magában. (21) A szövetkezeteknek 143 millió tagjuk van, az önsegélyező egyleteknek 120 millió, a szövetségek pedig az EU népességének 50 %-át magukban foglalják. (22)

3.2.1

Akár kicsik, akár nagyok, ezek a vállalatok olyan területeken és/vagy szociális övezetekben találhatók, melyek problémái és kihívásai veszélyt jelentenek a belső piacra és a társadalmi kohézióra, és amelyeken internalizálják a szociális költségeket és kedvező külső hatásokat generálnak.

3.2.2

Mivel erősen kötődnek a helyi közösségekhez, és kiemelt céljuk az emberek szükségleteinek kielégítése, ezek a vállalatok nem költöznek el, hatékonyan küzdve ezáltal a vidéki területek elnéptelenedése ellen, és elősegítve a hátrányos helyzetű régiók és települések fejlődését. (23)

3.3   Az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó vállalatok az európai szociális vetület fontos tengelyét jelentik. Az európai szociális modell szerves részeként speciális szerepet töltenek be azáltal, hogy szolgáltatásnyújtási tevékenységük révén teljesítik és erősítik is a kiváló minőség, a biztonság és elérhető árak, az egyenlő bánásmód, az általános hozzáférés, valamint a fogyasztói jogok elvét. Ilyen értelemben közvetlen és közvetett hatással is vannak a foglalkoztatásra, hiszen a jó infrastruktúra vonzó a magánberuházások számára. Az általános érdekű szolgáltatásokat nyújtó vállalatok a gazdaság egyik nagyon fontos részét jelentik: a munkaerő 25–40 %-át foglalkoztatják, és a GDP több mint 30 %-át adják.

3.4   A szociális vállalatok (szociális szövetkezetek és hasonló, számos különböző jogi formában működő vállalatok) szolgáltatásokat nyújtanak például az egészségügy, a környezetvédelem, a szociális ellátórendszer és az oktatás terén. Ezek altruista hozzájárulás formájában gyakran jelentős forrásokat fektetnek termelési folyamataikba, és az általános szociális jóléti politika hatékony eszközeiként tevékenykednek. A szociális vállalatok nagy része ráadásul „munkaerő-integráló szociális vállalat”, amely célja a munkahelyteremtés és a hátrányos helyzetűek munkaerő-piaci integrálása.

3.5   A szociális vállalat nem mindig jogi kategória, hanem egymástól nagyban eltérő ágazatok társadalmi és gazdasági hasznot teremtő vállalatait foglalja magában. Nehezen osztályozhatók. Az a fő kérdés, hogy hogyan támogathatók ezek a vállalkozók, olyan feltételeket biztosítva számukra, amelyek lehetővé teszik, hogy fejlesszék innovációs kapacitásukat, amely különösen értékes képességnek számít válság idején. (24) Az Európai Bizottságnak komolyan el kellene gondolkodnia egy, a szociális vállalatokra vonatkozó politika kialakításán. (25)

3.6   Azokban az esetekben, amikor bizonyítják képviseletiségüket, be kell vonni a szociális párbeszédbe mindazokat a szervezeteket, amelyek a különböző vállalattípusok közül a leginkább képviseleti jellegűek.

3.6.1

A fent említett szektorok némelyike már részt vett ágazati egyeztetéseken, mint például a Biztosító Egyesületek Nemzetközi Szövetsége (AMICE) a biztosítás területén, a Cooperatives Europe  (26) egyes tagjai, például a Szövetkezeti Bankok Európai Egyesülése (EACB) és az Európai Takarékpénztárak Szövetsége (ESBG) a bankszektorban. (27)

4.   A vállalatformák sokféleségével kapcsolatos jogi és szabályozási keret

4.1   Bevezető: A vállalati formák sokfélesége és a belső piac

4.1.1

A belső piac kialakítása és fejlesztése nem rendelheti alá a célokat az eszközöknek, ezért olyan jogi és szabályozási keret létrehozására van szükség, amely tükrözi a piac különböző gazdasági szereplőinek jellegzetességeit. Mindezt úgy, hogy a különböző vállalati formák egyenlő feltételek mellett működhessenek, figyelembe véve ugyanakkor mindegyikük jellegzetességeit. Ez a keret jelenleg a tőzsdén jegyzett nagy cégekre van kialakítva, és minden vállalattípusra történő alkalmazása akadályokat teremt a kisebb cégek számára. A keretnek eredményesen hatékonyságra kell ösztönöznie a szereplőket, ami elősegíti majd, hogy igazságosabb legyen a rendszer. A keretet a társasági, a számviteli, a verseny- és az adójog, illetve a statisztikai harmonizáció és a vállalatpolitika révén alkalmazzák majd.

4.2   Társasági jog

4.2.1

A nyilvánosan működő európai részvénytársaságoknak és az európai szövetkezeteknek megvan a saját alapokmányuk, de európai alapokmány hiányában a többi vállalattípus különböző akadályokkal küzd a belső piacon. Az európai kkv-knak rugalmas európai jogszabályokra van szükségük, hogy könnyebben működhessenek határokon átnyúlóan. Az európai szövetkezetekre (ESC) vonatkozó szabályozás egyszerűsítésére is szükség van, melynek összetettsége lassítja az idevonatkozó fejlesztést.

4.2.2

A jogszabályi keret hiánya akadályozza az európai szinten tevékenykedő alapítványokat abban, hogy a többi társasági cégformával egyenlő feltételek mellett dolgozzanak. Az EGSZB ezért üdvözli az európai alapítványi alapokmányra vonatkozó megvalósíthatósági tanulmány eredményeit, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy 2010 elejére legyen kész a hatásértékeléssel, és terjesszen elő javaslatot olyan rendeletre, amely lehetővé teszi az európai szinten működő alapítványoknak, hogy másokkal azonos feltételek mellett működjenek a belső piacon. (28)

4.2.3

Ugyanezért az EGSZB azt is kéri az Európai Bizottságtól, hogy kezdjen el dolgozni az európai szövetségekre és önsegélyező egyletekre vonatkozó alapokmányok elfogadásán.

4.3   Számviteli jog

4.3.1

A számviteli szabványokat hozzá kell igazítani a különböző vállalattípusokhoz. A számviteli joggal kapcsolatos korlátozások közé tartoznak azok az akadályok is, amelyeket az új nemzetközi számviteli rendszer (IAS) bevezetése okoz a tőzsdén jegyzett vállalatok számára. Az európai számlákat nem lehet anélkül harmonizálni, hogy ne tűnjenek el az Európai Unióban létező egyes vállalattípusok alapvető jellegzetességei.

4.3.2

A szövetkezetek speciális esetében nyilvánvalóan nehéz olyan koncepciót megfogalmazni a részvényesek saját tőkéjéről, amely általánosan és diszkriminációmentesen alkalmazható, ami negatív és romboló hatással járhat a vállalati sokszínűségre. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy számviteli kérdésekben vegye figyelembe a szövetkezetek státuszát, és a tagok jegyzett tőkéjét idegen tőke helyett inkább a szövetkezetek részvényeseinek saját tőkéjeként kezelje, amíg a tagból – a szövetkezetből való kiváláskor –hitelező nem lesz. (29)

4.3.3

Az EGSZB egyetért a de Larosière-csoport ajánlásával, (30) amely szerint a számviteli standardok nem befolyásolhatják az üzleti modelleket, nem szabad, hogy támogassák a prociklikus szemléletet, és hogy elrettentsenek a hosszú távú beruházásoktól, illetve hogy aláássák a vállalatok stabilitását.

4.4   Versenyjog

4.4.1

Minden egyes cégformának úgy kell tudnia folytatni üzleti tevékenységét, hogy közben megőrzi működési módszereit. A versenyjog ezért nem épülhet egyetlen, uniformizált vállalkozási modellre, el kell kerülnie a diszkriminatív magatartást, és értékelnie kell a nemzeti szinten bevált gyakorlatokat. Nem privilégiumok létrehozása a cél, hanem az igazságos versenyjog támogatása. Korábbi véleményeivel (31) összhangban az EGSZB ezért azt szorgalmazza, hogy a versenyjogi és adóügyi szabályok kiegyenlítve szabályozzák azokat a vállalati költségkülönbözeteket, amelyek a nem hatékony termelési folyamatok helyett a szociális költségek internalizációjához kötődnek.

4.4.2

Bizonyos versenypolitikai eszközök nem tekinthetők semlegesnek a különböző vállalattípusok szempontjából, ahogy azt már az EGSZB is hangsúlyozta: ami az adóügyi, a közbeszerzési és a versenyjogi szabályokat illeti, a szociális gazdaságnak testre szabott megoldásokra van szüksége. (32) Az olyan K+F+I-magánberuházásoknak juttatott állami támogatás például, amelyek célja a termelési rendszer versenyképességének növelése, főként a nagyvállalatoknak kedvez, mivel elsősorban ők végeznek ilyen tevékenységeket. Továbbá mivel a nagyvállalatoknak nagyobb a mozgásterük a termelés helyszínének megválasztásában, előnyösebben ki tudják használni az ipari ágazatnak szánt állami infrastrukturális beruházásokat. Ez néha versenyhátránnyal jár a kisvállalkozásokra nézve, amelyeknek kevés reális lehetőségük van a különböző üzleti helyszínek kiválasztásában.

4.4.3

A versenyszabályoknak figyelembe kellene venniük a szociális vállalatok rendkívüliségét is, amelyek nem piaci alapú javakat és szolgáltatásokat termelnek és osztanak szét marginalizálódott emberek részére, illetve olyanoknak, akik ki vannak téve a társadalmi kirekesztés veszélyének. Ezek a vállalatok jelentős altruista forrásokat is beépítenek termelési rendszereikbe.

4.5   Adójog

4.5.1

Egyes tagállamokban némely vállalat gyakran egyenlőtlen versenyhelyzetbe kerül olyan okok miatt, melyek nem termelési folyamataikkal kapcsolatosak, hanem a piac felosztásának hibáiból erednek, (33) azaz olyan helyzetekbe kerülnek, melyekben a piac nem hatékony a források optimális elosztása szempontjából. Az EGSZB támogatja azt az irányelvet, mely szerint a helyi szolgáltatásokra csökkentett héa-kulcsokat kell alkalmazni; ez alapvetően kiterjed a kkv-kra. Ismételten egyetértésének ad hangot az Európai Bizottság által megfogalmazott elv kapcsán, mely szerint az egyes vállalattípusoknak biztosított adókedvezményeknek arányban kell lenniük az adott cégformában rejlő jogi korlátokkal vagy hozzáadott szociális értékkel. (34) Az EGSZB ezért felszólítja az Európai Bizottságot, hogy ösztönözze a tagállamokat arra, hogy vizsgálják meg annak lehetőségét, hogy igazolt közhasznuk és a regionális fejlődéshez való elismert hozzájárulásuk alapján kompenzációs intézkedéseket biztosítsanak a vállalatoknak. (35) Elsősorban arra az egyes országokban fennálló problémára kellene megoldásokat keresni, amely a non-profit szervezeteket érinti azáltal, hogy nem tudják visszaigényelni azt a héát, amelyet a közhasznú tevékenységük végzéséhez szükséges javak és szolgáltatások beszerzésekor fizettek ki. Említést érdemelnek azok az adórendszerek is, amelyeket a közhasznú célokkal nem kapcsolatos gazdasági tevékenységeket végző nem kormányzati szervek esetében alkalmaznak.

4.5.2

Jelenleg a kkv-knak nincs sok reális lehetőségük arra, hogy beruházzanak a K+F+I-be, ami pedig fontos eleme lenne annak, hogy a termelés hatékony, az üzlet pedig versenyképes legyen. Mindez versenyhátrányt eredményez, amit az e területen beruházó kkv-k esetében adókedvezményekkel kellene ellensúlyozni. Az ajánlások egy sor kompenzációs intézkedést tartalmaznak. Ezek közül – országonként – megemlíthetők a K+F-be irányuló többszörös beruházásokra vonatkozó különleges adókedvezmények, a nyereség hiányában történő (adó)visszatérítések, valamint a szociális terhek enyhítései. Mivel a kkv-k stratégiai szereppel bírnak a közösségi gazdaságban, az EGSZB azt ajánlja, hogy minden tagállam kompenzációs intézkedések optimális kombinációját alkalmazza, hogy ezzel is segítse a kkv-k túlélését és növekedését az adott gazdaságban. Ezeknek a programoknak a legfontosabb hatása az, hogy működésük első éveiben segíthetik a K+F-re szakosodott kkv-k fejlődését.

4.6   Statisztikai harmonizáció

4.6.1

A különböző vállalattípusokra vonatkozó összesített számadatokat a Nemzeti Számlák Európai Rendszerének (ESA 95) kritériumai alapján egységesen kezelik a tagállamok és az EU. A szövetkezetekre, segélyegyletekre, szövetségekre, alapítványokra és hasonló vállalatokra vonatkozó gazdasági statisztikák azonban nagyon korlátozottak, és heterogén kritériumok alapján gyűjtik őket, ami megnehezíti annak elemzését és értékelését, hogy ezek a cégek mennyiben járulnak hozzá a makrogazdasági célkitűzések megvalósításához. Az Európai Bizottság ezért megrendelte egy kézikönyv elkészítését, (36) amely lehetővé teszi majd, hogy ezekről a vállalatokról a nemzeti számlák szempontjából egységes kritériumok alapján nemzeti statisztikák készüljenek. Az EGSZB azt kéri, hogy az EU minden országában ezeket az új elemzési eszközöket használják harmonizált statisztikák készítésére a fent említett vállalattípusokról, és hogy hatékonyabb politikákat alkalmazzanak ezen a téren.

Tanácsos lenne a módszertan kidolgozása a mikrovállalkozásokat vizsgáló európai megfigyelőközpont létrehozásának előmozdításához.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  Kézikönyv a szociális gazdaság vállalataira (szövetkezetek és önsegélyező társaságok) vonatkozó szatellitszámlák kidolgozásáról. CIRIEC, az Európai Bizottság megbízásából, 2006.

(2)  CIRIEC, „Az Európai Unió szociális gazdasága”, EGSZB, Brüsszel, 2008. www.cese.europa.eu, ISBN szám: 928-92-830-08-59-0.

(3)  HL C 234., 2005.9.22.

(4)  Az EU-Szerződésnek a Lisszaboni Szerződés utáni egységes szerkezetbe foglalt változata. HL C 115., 2008.5.9.

(5)  Ezeket a cégformákat néhány tagállamban szociális gazdasági vállalkozásnak hívják, illetve így nevezi őket az Európai Parlament, az Európai Bizottság és az EGSZB is. Szociológiai kategóriáról van szó, nem pedig jogiról.

(6)  Lásd például az alábbi ügyeket: C-180/98, C-184/98 (Pavlov) és C-352/85 (Bond van Adverteerders).

(7)  Az elmúlt 50 évben a gazdasági szakirodalom hangsúlyozta, hogy a cégforma függvényében milyen eltérő céllal működhetnek vállalatok – lásd B. Ward (1958), E. D. Domar (1967); J. Vanek (1970); J. Meade (1972) és J.L. Monzón (1989). A szociális gazdaság vállalataira (szövetkezetek és önsegélyező társaságok) vonatkozó szatellitszámlák kidolgozásáról szóló kézikönyv (ld. az 1. lábjegyzetet) által idézett szerzők.

(8)  Egyes európai országok takarékpénztáraihoz hasonlóan bizonyos esetekben a nagyvállalatoknak sincsenek részvényes tagjaik, és semmilyen módon nem osztják szét a profitot. Vannak olyan nagyvállalatok, szövetkezeti vállalatok is, amelyek tőzsdén nem jegyzett részvényeket bocsátanak ki, illetve olyan segélyegyletek, amelyek nem a tagoktól szerzett tőkével, hanem saját tőkéjükkel és tartalékaikkal működnek.

(9)  www.forbes.com The Global 2000 (A világ 2000 legnagyobb vállalata), 2008. február 4.

(10)  HL C 120., 2005.5.20., 10. o. (2.1. pont); HL C 112., 2004.4.30., 105. o. (1.7. pont); A „Small Business Act” kisvállalkozói intézkedéscsomag, HL C 182., 2009.8.4., 30. o.

(11)  COM(2008) 394 végleges: „Gondolkozz előbb kicsiben!” Európai kisvállalkozói intézkedéscsomag: „Small Business Act”.

(12)  A Bizottság 93/84/EGK irányelve (1993. szeptember 30.) a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról szóló 80/723/EGK irányelv módosításáról (HL L 254., 1993.12.10., 16–18. o.).

(13)  A Colli, P Fernández és M Rose, (2003): „A családi vállalkozások fejlődésének döntő nemzeti tényezői? Családi vállalkozások Nagy-Britanniában, Spanyolországban és Olaszországban a 19. és a 20. században”, Enterprise & Society, 4, 28–64. o.

(14)  Az Európai Unió szociális gazdasága (lásd a 2. lábjegyzetet).

(15)  Európai parlamenti jelentés a szociális gazdaságról (2008/2250 (INI)).

(16)  Az Európai Bizottság számos dokumentumban utal a szociális gazdasági ágazatra: pl. COM(2004) 18 végleges „Európai szövetkezeti vállalatok támogatása” (4.3. pont) – magyarul nem érhető el.

(17)  Például az Egyesült Királyságban létezik a Harmadik Szektor Iroda (OTS), amely önkéntes és közösségi csoportokat, szociális vállalatokat, karitatív szervezeteket, szövetkezeteket és segélyegyleteket fed le, azaz ugyanolyan jellegű vállalattípusokat, amelyeket ez a dokumentum „szociális gazdasági vállalkozás” néven említ. A Harmadik Szektor Iroda (OTS) kormányzati szerv, amely a kabinetiroda részeként működik (www.cabinetoffice.gov.uk).

(18)  2008/2250(INI) sz. jelentés. (lásd a 13. lábjegyzetet).

(19)  Az ESA 95 a hasonló típusú gazdasági magatartást mutató szervezetek (ESA 95, 2.18) mindegyikét 5 nagy szektorba sorolja (ESA 95, 2.2. táblázat): a) nem pénzügyi vállalatok (S.11); b) pénzügyi vállalatok (S.12); c) államháztartás (S.13); d) háztartások (S.14) és e) háztartásokat segítő non-profit intézmények (S.15). Az ESA 95 a különböző termelési egységeket is besorolja nemzetgazdasági ágazatokba, mindegyikbe olyanok tartoznak, amelyek azonos típusú termelőtevékenységgel foglalkoznak (ESA 95, 2.108), és további 5 különböző szintű alosztályra bontja tovább őket, melyek 60, 31, 17,6 és 3 nemzetgazdasági ágazatot tartalmaznak. (ESA 95, IV. melléklet).

(20)  2008/2250(INI) sz. (lásd a 13. lábjegyzetet).

(21)  A szociális gazdasági vállalkozások közvetlenül 11 millió európait látnak el teljes munkaidős állással, és minden gazdasági területen jelen vannak, mind a nagy verseny jellemezte területeken (pénzügyi szektor, mezőgazdaság), mind az olyan innovatív ágazatokban, mint a személyre szabott szolgáltatások vagy a megújuló energiák.

(22)  EGSZB (2008), Az Európai Unió szociális gazdasága (lásd a 2. lábjegyzetet).

(23)  COM(2004) 18 végleges, 4.3. pont (Az európai szövetkezetek támogatása) – magyarul nem érhető el.

(24)  „It's time for social entreprise to realise its potential” [Itt az idő, hogy a szociális vállalatok megmutassák, mire képesek] Trimble, Robert, The Bridge magazine, 17. o. www.ipt.org.uk.

(25)  EGSZB-vélemény: „Vállalkozói szellem és a lisszaboni menetrend”, HL C 44., 2008.2.16., 84. o.

(26)  Meg kell jegyezni, hogy a Cooperatives Europe-hoz hasonlóan egyes szervezetek tanulmányokat készítenek képviseletiségükről, hogy részt vegyenek a társadalmi párbeszédről szóló konzultációkban.

(27)  EGSZB-vélemények: HL C 182., 2009.8.4., 71. o., és HL C 228., 2009.9.22., 149–154. o.

(28)  Az európai alapítványi alapokmányra vonatkozó európai bizottsági megvalósíthatósági tanulmány becslése szerint az európai alapítványok határokon átnyúló tevékenysége előtt álló akadályok révén felmerülő költségek évente mintegy 90–100 millió eurót tesznek ki.

(29)  Ahogy arra a friss számviteli irodalom is felszólít: CIRIEC-España, Revista de Economía Pública, Social y Cooperativa 58. szám, 2007. augusztus (www.ciriec.es), B. Fernández-Feijóo és M. J. Cabaleiro: Clasificación del capital social de la sociedad cooperativa: una visión crítica [A szövetkezeti vállalatok jegyzett tőkéjének osztályozása: kritikai értékelés].

(30)  Az EU-ban a pénzügyi felügyelettel foglalkozó magas szintű csoport jelentése, 2009. február http://ec.europa.eu/internal_market/finances/docs/de_larosiere_report_en.pdf; 4. ajánlás, 21. oldal.

(31)  HL C 234., 2005.9.22. és COM(2004) 18 végleges.

(32)  HL C 117., 2000.4.26., 52. o., (8.3.1. pont). Az Európai Bizottság különbséget tesz az „állami támogatások” és az „általános intézkedések” között, ez utóbbiak közé sorolva „a környezeti, K + F vagy oktatási beruházások [adóösztönzését, amely] csak azokat a vállalkozásokat részesíti előnyben, amelyek ilyen beruházást vállalnak, de ugyanakkor ez sem jelent feltétlenül állami támogatást” (A Bizottság közleménye az állami támogatási szabályoknak a vállalkozások közvetlen adóztatásával kapcsolatos intézkedésekre történő alkalmazásáról HL C 384, 1998.12.10., 3. o., 14. pont). Az Európai Unióban a nagyvállalatok a legaktívabbak a K+F-ben. Spanyolországban például a nagyvállalatok 27,6 %-a ruház be a K+F-be, míg a 250 főnél kevesebb munkavállalót foglalkoztató cégeknek csupán 5,7 %-a hajtott végre ilyen beruházásokat – 2007-es adatok, www.ine.es.

(33)  Az Európai Bizottság COM(2008) 394 végleges közleménye. (lásd a 8. lábjegyzetet).

(34)  COM(2004) 18 végleges.

(35)  EGSZB-vélemény a COM(2004) 18 végleges szövegről, 4.2.3. pont, HL C 234., 2005.9.22. 1. o.

(36)  Kézikönyv (lásd az 1. lábjegyzetet).


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/29


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az élelmiszer-termékek tisztességes kereskedelme: önszabályozás vagy jogalkotás? (saját kezdeményezésű vélemény)

2009/C 318/06

Előadó: Hervé COUPEAU

2008. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

„Az élelmiszertermékek tisztességes kereskedelme: önszabályozás vagy jogalkotás?”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2009. szeptember 2-án elfogadta. (Előadó: Hervé COUPEAU)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (az október 1-jei ülésnapon) 164 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1   A mezőgazdasági termékek tisztességes kereskedelmének célja, hogy a nemzetközi kereskedelem szintjén bevezesse a kereskedelmi bevételek igazságosabb elosztásának elvét, hogy ezáltal lehetővé tegye a fejlődő országok termelői számára a következőket:

gazdasági fejlődési folyamat elindítása (termelési láncok strukturálása, tevékenységi ágazatok megszervezése stb.),

társadalmi fejlődési folyamat megalapozása (egészségügyi, oktatási stb. struktúrák létesítése),

környezetirányítás kezdeményezése (a biológiai sokféleség megőrzése, a szén-dioxid-kibocsátás kezelése stb.).

1.2   A tisztességes kereskedelem legnagyobb piaca Európa, amely a világpiac 65 %-át birtokolja. A termékeket katalógusok alapján történő távértékesítés útján, online, kiszállítók révén, valamint az állami, a nonprofit vagy a magánszektorhoz tartozó kiskereskedelmi egységekben értékesítik összesen 25 ország több mint 79 000 eladási pontján. 2008-ban a forgalom meghaladta a másfél milliárd eurót. Ezen eladások meglehetősen intenzíven, évi 20 %-kal növekedtek. Az európai agrár-élelmiszeripari ágazat 2007. évi 913 milliárd eurós forgalmával összevetve azonban ez még mindig igen szerény.

1.3   A tanúsítást illetően két, egymást kiegészítő megközelítés létezik: az egyik termékalapú (FLO, amely az élelmiszertermékek 18 kategóriájára állapított meg normákat), a másik eljárásalapú (WFTO, mely szervezet mind a fejlett, mind a fejlődő országokban tanúsítja a tisztességes kereskedelemmel foglalkozó főbb szervezetek ellátási láncát és irányítási rendszerét). Mindkét megközelítés javította a fogyasztói garanciát, és csökkentette a visszaéléseket olyan cégek részéről, melyek igyekeztek kihasználni az etikus kereskedelem e típusát – anélkül, hogy megfeleltek volna a főbb nemzetközi fejlesztési ügynökségek által támogatott kritériumoknak.

1.4   A tanúsítás hatékonyan ösztönzi e kereskedelmi típust és védelmezi azokat a kis- és középvállalkozásokat, amelyek be kívánnak kapcsolódni e kereskedelmi típusba.

1.4.1

Ezek a tanúsítások igyekeznek tiszteletben tartani a tisztességes kereskedelem többdimenziós jellegét:

a déli félteke hátrányt szenvedő termelőit és dolgozóit támogató, kiegyensúlyozott kapcsolatot előnyben részesítő kereskedelmi dimenzió,

a termelői szervezetek pénzügyi, technikai és operatív területen történő megerősítésén keresztüli fejlesztéshez kapcsolódó dimenzió,

a déli félteke polgárainak és partnereinek tájékoztatásét és felvilágosítását magában foglaló oktatási dimenzió,

politikai dimenzió, a hagyományos nemzetközi kereskedelmi szabályokon belüli nagyobb igazságosság érdekében történő felelősségvállalás révén.

1.4.2

Az önszabályozás terén elért eredmények ellenére az EGSZB fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a modellt az európai tanúsítási rendszerre kell alapozni, amely egyebek mellett arra az elvre épül, hogy a műszaki előírások betartását egy független és akkreditált szerv által elvégzett külső ellenőrzésnek kell alávetni. Ez természetesen nem ment fel az élelmiszer-piaci forgalmazására vonatkozó általános jogi rendelkezések betartásának kötelezettsége alól.

2.   Bevezetés

2.1

Jelen vélemény mindenekelőtt magára a tisztességes kereskedelemre összpontosít, vagyis arra az alternatív partnerségre, amely összekapcsolja a termelőket a fogyasztókkal, ahogy azt a „tisztességes kereskedelem” mozgalom az elmúlt évtizedekben kiépítette. Léteznek más programok is, amelyek a többé-kevésbé fenntartható, kereskedelemmel kapcsolatos garanciarendszerek, ám ezekkel jelen vélemény nem foglalkozik, mivel ezek a programok nem felelnek meg a tisztességes kereskedelem 1.4.1. pontban felsorolt valamennyi feltételének.

2.2

A tisztességes kereskedelem azzal a céllal fejlődött ki, hogy gazdasági kapcsolatokat alakítson ki a marginalizálódott fejlődő országok termelőivel a nemzetközi kereskedelem területén. A fenntartható fejlődés perspektívájába illeszkedve a déli félteke országai számára jelentős társadalmi kihívások hordozója. Célja, hogy hozzájáruljon a szegénység csökkentéséhez a termelői szervezetek támogatása révén. Az északi félteke országaiban pedig fenntarthatóbb fogyasztási modell előmozdítására törekszik.

2.3

Ez a jelenleg még fiatal és nagyarányú fejlődésen keresztül menő ágazat jelentős növekedést mutat, és az európai fogyasztók részéről egyre inkább növekvő figyelem tárgya.

2.4

Ugyanakkor a fogyasztók bizalma még megerősítésre szorul, ugyanis jóllehet a tisztességes kereskedelem koncepcióját sokan magukhoz közel állónak érzik, mégis többen úgy nyilatkoznak, hogy információhiányban szenvednek, és azt gondolhatják, hogy a nagy vállalatok, vagy a nagy áruforgalmat bonyolító vállalkozások visszaélhetnek ezzel.

2.5

Ugyanakkor a speciális kereskedelmi körök továbbra is fontos útjai a tisztességes kereskedelemből származó termékek eljuttatásának. Számos ilyen struktúra létezik, amelyek kicsik, és a fogyasztók körében közkedveltek.

3.   Előzmények

3.1

Az 1948. évi Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatának 23. cikke kimondja, hogy: „Mindenkinek, aki dolgozik, olyan méltányos és kielégítő fizetéshez van joga, amely számára és családja számára az emberi méltóságnak megfelelő létet biztosít, és amelyet megfelelő esetben a szociális védelem összes egyéb eszközei egészítenek ki.”

3.2

A tisztességes kereskedelemhez kapcsolódó tevékenységek az ötvenes években indultak el az Egyesült Államokban, majd az Egyesült Királyságban, ezt követően pedig Európa többi részén. A tisztességes kereskedelem az iparosodott országok importhálózatai által okozott szociális és környezeti károk tudatosítása.

3.3

1964-ban az UNCTAD (az ENSZ kereskedelmi és fejlesztési konferenciája) rámutatott a cserearányok egyenlőtlenségére, és ráébresztette a nemzetközi közösséget arra, hogy a nemzetközi kereskedelmet irányító szabályok emberi és szociális szempontból tarthatatlanok. A déli félteke országai ragaszkodtak az igazságos cserék szükségességéhez (Kereskedj, ne segíts! [„Trade, not aid.”]

3.4

A tisztességes kereskedelemmel kapcsolatos néhány dátum:

1860 – Eduard Douwes Dekker „Max Havelaar” című könyvének megjelenése

Negyvenes évek vége – A Ten Thousand Villages és a SERRV az Egyesült Államokban kereskedésbe kezd a déli félteke szegény közösségeivel

Ötvenes évek vége – Az OXFAM UK brit üzleteiben kínai menekültek által készített kézműves termékeket hoz forgalomba

1957 – Katolikus holland fiatalok szövetséget alapítanak, amelynek célja fejlődő országok termékeinek importja

1964 – Az OXFAM UK létrehozza az első alternatív kereskedelmi szervezetet (ATO, angol rövidítés)

1967 – Az első tisztességes kereskedelmi szervezet létrehozása Hollandiában

1969 – Az első, tisztességes kereskedelemből származó termékeket áruló üzlet megnyitása Hollandiában

1971 – Az első tisztességes kereskedelmi termékeket előállító kereskedelmi szövetkezet létrehozása Bangladesben (Jute Works)

1973 – Az első tisztességes kereskedelem keretében termelt kávé eladása Hollandiában

1988 – A „tisztességes kereskedelem” jelzést Max Havelaar név alatt első alkalommal kapcsolják egy kávéhoz

1989 – Az Alternatív Kereskedelem Nemzetközi Szervezetének (IFAT) létrehozása, amely később a Tisztességes Kereskedelem Világszervezetévé (WFTO) alakult át

1990 – Az Európai tisztességes kereskedelmi társulás (EFTA) létrehozása

1993 – A Transfair címkézési szervezet létrehozása Németországban

1994 – A tisztességes kereskedelemből származó tea bevezetése

Az Európai Worldshop-ok hálózatának (NEWS) létrehozása

1996 – A banán bevezetése a tisztességes kereskedelem keretében Hollandiába

1997 – A védjegy kiállító szervezetek (Max Havelaar, Transfair, Rattvisemarkt, Fair Trade stb.) egyesülnek, és létrehozzák a Méltányos Kereskedelmi Címkézés nemzetközi szervezetét (FLO – angol rövidítés) A Monoprix és Auchan üzletek elkötelezik magukat, arra, hogy termékpalettájukba felveszik a tisztességes kereskedelemből származó kávét

1998 – A tisztességes kereskedelmi szervezetek (FLO, IFAT, NEWS és EFTA) a FINE keretében összeülnek

2004 – Tisztességes kereskedelemből származó termékek forgalmazása bizonyos franciaországi étkezdékben

3.5

A Kereskedelmi Világszervezet szabályai nem veszik figyelembe sem az emberi, sem a szociális, sem a környezeti tényezőt. Az ez ellen való tiltakozásnak a szükségessége hajtja az embereket afelé, hogy a kereskedelmi csere humánus formája mellett foglaljanak állást. Az ő számukra a tisztességes kereskedelem a bizonyítéka annak, hogy lehetséges egy más világ. A tisztességes kereskedelem átláthatóságot, jó kormányzást és felelősséget ígér, ezáltal pedig hozzájárul a fenntartható fejlődéshez.

4.   Leírás

4.1

A tisztességes kereskedelem, és általánosabb értelemben az etikus, felelősségteljes és polgári fogyasztás kihívása meghatározni azon eszközöket, amelyek célja a népesség körében aratott siker véglegesítése a következők révén:

a tisztességes kereskedelem működésének átláthatósága, láthatósága és a megértése,

annak garantálása, hogy a nyereség a fejlődő országok mezőgazdasági üzemei fejlődésének kedvez.

4.2

Az EGSZB megjegyzi, hogy a tisztességes kereskedelem normáinak megállapításakor figyelembe vették a dolgozók alapvető jogát (ILO), a környezeti normákat, a biológiai sokféleséget, valamint a termelők nemzetközi kereskedelmi kapcsolataiban való megfelelőbb díjazását.

4.3

Néhányan úgy gondolhatják, hogy ellentmondásos e két fogalmat – „tisztességes” és „kereskedelem” – társítani, mivel a piaci törvények emberi értékektől mentesek. Az a kihívás azonban, hogy a kereskedelmet a szociális párbeszéddel a világkereskedelmen belüli nagyobb méltányosság megteremtése érdekében összekössük, a 21. század tétje lesz, amelyhez az EGSZB hozzá kíván járulni. Ez ugyanis fenntartható fejlődést tehet lehetővé, jobb kereskedelmi feltételeket kínálva, valamint a dohai ciklus által peremre sodort termelők és dolgozók számára jogokat biztosítva.

4.4

A tisztességes gyakorlatokat követelő új szereplők által elindított új címkék és magatartási kódexek bevezetése ezzel párhuzamosan a fogyasztókban zavart kelt. Ezek az eltérő hivatkozási és garancia rendszerek révén fennáll a koncepció, elvei és alapvető kritériumai felhígításának kockázata, valamint hogy lehetővé válik alacsonyabb költségű garanciarendszeren alapuló opportunista gazdasági pozíciók kialakítása az ágazat terhének legnagyobb részét viselők számára, ugyanakkor azt is, hogy kisebb mértékben vannak hatással a fejlődő országok megerősítését szolgáló támogatásokra. Az EGSZB üdvözölné, ha a tisztességes kereskedelem szervezetei kidolgoznának egy nemzetközi tanúsítási rendszert (lásd a terminológiára vonatkozó fenti javaslatokat), mindig szem előtt tartva azt, hogy független és akkreditált ellenőrző szervre van szükség, és hogy természetesen be kell tartani a hatályos jogszabályokat.

4.5

Az EGSZB azt kéri, hogy valamennyi a tisztességes kereskedelemből származó terméket, az Európai Unió összes országában ugyanazon kritériumok alapján garantálják. Napjainkban nem létezik kötelező erejű hivatalos európai meghatározás. Az EGSZB csatlakozni kíván a FINE (az FLO, az IFAT, a NEWS! és az EFTA alkotta hálózat) által elfogadott és a tisztességes kereskedelemről szóló, közelmúltbeli európai bizottsági közleményben alkalmazott közös meghatározáshoz (1):

„A méltányos kereskedelem az a kereskedelmi kapcsolat, amely párbeszéden, tiszteleten alapul, átlátható és nagyobb egyenlőségre törekszik a nemzetközi kereskedelemben. Hozzájárul a fenntartható fejlődéshez azzal, hogy a hátrányos helyzetű termelők és munkavállalók számára jobb kereskedelmi feltételeket kínál, és biztosítja alapvető jogaikat, különösen délen.

A fogyasztók által támogatott méltányos kereskedelmi szervezetek tevékenyen részt vesznek a termelők támogatásában, a tudatosság növelésében és a hagyományos nemzetközi kereskedelem szabályai és gyakorlata megváltoztatásáért folyó kampányban.”

5.   A termelők (elvek)

5.1

A tisztességes kereskedelem ügyel arra, hogy a termelőknek a legjobb és stabil alapokon nyugvó jövedelmük legyen, amely számukra megfelelő életszínvonalat biztosít. Ezt a jövedelmet a termelői szervezeteknek és az egyes érintett régiók és országok szakszervezeteinek kellene meghatároznia.

5.2

Az árat az átlagos előállítási költségnek kellene meghatároznia, a következők függvényében:

a munkaidő, amit egy helyi munkaerő, egy meghatározott – a megfelelő életszínvonal biztosítsa érdekében kiigazított – díjazási ráta alkalmazása mellett eltölt,

a közép és hosszú távon szükséges befektetések a tisztességes kereskedelem gazdasági, környezeti és szociális normáinak tiszteletben tartása érdekében,

piacelemzés,

a tisztességes kereskedelem szereplői többségének politikai választásai: az aratást megelőző 60 %-os előfinanszírozás a termelők részére, a termelők és forgalmazók közötti kapcsolat stabilizálása annak érdekében, hogy a termelők rendelkezzenek felvevőkkel, a forgalmazók pedig áruval.

5.3

A tisztességes kereskedelemhez bizonyos követelményeknek kell kapcsolódniuk, mint például a kizsákmányolás tilalma, különösen a gyermekmunkaerő esetében, továbbá a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) normáinak tiszteletben tartása, még akkor is, ha az ország szociális törvényei nem teszik ezt kötelezővé.

5.4

A tisztességes kereskedelem biztosítja az élelmiszerek részleges előre-fizetését, hogy a termelők finanszírozhassák nyersanyagaikat.

5.5

Az élelmiszerek előállítási folyamata során elengedhetetlen a környezet, a természeti erőforrások és az Európai Unióban alkalmazandó hatályos jogszabályok tiszteletben tartása.

5.6

A tisztességes kereskedelem mind a termelők, mind a felhasználók oldalán szociálisan hasznos munkahelyek megteremtését teszi lehetővé (továbbá, hogy a legbizonytalanabb helyzetben lévők is újra tisztességes munkához jussanak).

5.7

A tisztességes kereskedelem biztosítja a tevékenységek folyamatos és nyilvános, tényleges nyomon követhetőségét, és a teljes átláthatóságát a folyamat valamennyi szakaszában (környezet, ár, árrés stb.).

5.8

A tisztességes kereskedelemnek a fenntartható fejlődés távlatában elő kell segítenie a szolidáris gazdaság létrejöttét.

5.9

A tisztességes kereskedelmet kizárólag a tevékenység és konkrét kezdeményezések alapján kell megítélni, nem pedig a jó szándék egyszerű kinyilvánítására alapozva.

5.10

A tisztességes kereskedelem jól megalapozott megoldást nyújt egy olyan új világméretű élelmiszerpolitika elindítására, amely tiszteletben tartja az emberi tényezőt.

6.   A termékek

6.1

Az élelmiszertermékek alkotják a tisztességes kereskedelem forgalmának lényegi részét. Ezek között a termékek között első helyen a kávé áll; köztük található még a tea, a csokoládé, a szárított gyümölcsök, a fűszerek, a rizs, a gabonák, a cukor, a méz, a lekvár. A friss termékek nemrégiben jelentek meg a piacon, és a tisztességes kereskedelmi folyamatokban nem töltenek be lényeges szerepet, mivel azokban a termékek rotációja lassú. Ugyanakkor megfigyelhető utóbbiak megnövekedett értékesítése a tisztességes kereskedelemből származó termékek fogyasztói szövetkezetekben és más magán kiskereskedelmi egységekben történő eladásának megindulása óta.

6.2

A tisztességes kereskedelemnek, annak érdekében, hogy hozzájáruljon a fejlődő országokban tevékenykedő kistermelők helyzetének javításához, lehetővé kellene tennie a feldolgozott termékek termelési láncolatainak létrehozását, hogy szociális értelemben fenntartható munkahelyek jöjjenek létre.

6.3

A tisztességes kereskedelemnek hangsúlyoznia kell, hogy a cselekvésre a legfontosabb hálózatokon belül van szükség annak érdekében, hogy e folyamat nagyobb politikai súlyt kapjon, mindamellett tiszteletben tartva a termelői érdekeket.

7.   Főbb országok

7.1

A mezőgazdasági termeléssel foglalkozó tisztességes kereskedelem által érintett országok kivétel nélkül a déli félteke országai. A tisztességes kereskedelem – mivel kereskedelmi folyamata viszonylag átlátható – rámutatott arra, hogy a termelő milyen szerény mértékben profitál a fogyasztói árból (100 eurónyi kiadásból csupán 20 eurónyi bevétel folyik vissza a helyi gazdaságba), és hogy a (például a feldolgozásban és a kiskereskedelemben) hozzáadott értékből milyen sok marad a fejlett világban. A tényleges kérdés az, hogy vajon képes-e a tisztességes kereskedelem fenntartható módon módosítani a nemzetközi kereskedelem szabályait.

8.   Szabályozás vagy tanúsítás

8.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztók számára a tanúsítás jelenti a legnagyobb garanciát. A tanúsítás egy harmadik akkreditált (akkreditációs folyamat értelmében) és pártatlan szervezet általi ellenőrzési folyamatot jelent, amely tanúsítja, hogy egy termék, vagy egy folyamat megfelel az adott feltételrendszerben (ez a feltételrendszer szabvány is lehet) foglalt előírásoknak. Így a tanúsítás és az akkreditáció két ellenőrzési eljárás; míg az akkreditáció a hatásköröket ellenőrzi, addig a tanúsítás a feltételrendszernek való megfeleltetést. A tisztességes kereskedelem, és általánosabb értelemben az etikus, felelősségteljes és polgári fogyasztás kihívása azon eszközök meghatározása, amelyek célja az elért siker véglegesítése, amely lehetővé teszi

1)

annak biztosítását, hogy a tisztességes kereskedelem működése átlátható, látható és érthető legyen. Ezen a területen tényleges tájékoztató munkába kell kezdeni, elmagyarázva lényegi elemeit és tétjeit;

2)

valamint annak biztosítását, hogy az élelmiszertermék hasznot hajtson egy falunak, a falu lakosságának, valamint a fejlődő ország mezőgazdasági jellegű gazdálkodásai fejlődésének.

8.2

A tisztességes kereskedelem tehát garanciarendszereket hozott létre, legitimitásuk azonban abból ered, hogy tárgyalások árán, különböző résztvevők közreműködése révén létrejött rendszerekről van szó.

Az FLO által létrehozott garanciarendszer a termékekről szóló feltételrendszert határozza meg.

A WFTO által létrehozott feltételrendszer és referenciakeret a tisztességes kereskedelemben érintett struktúrák saját gyakorlatairól szólnak.

8.3

Az FLO és az WFTO törekednek arra, hogy garanciarendszereik kiegészítsék egymást. Megközelítéseik közös és koherens pontjait kell megtalálni. Ma ez a felmérésére korlátozódik.

8.4

Ezek az ellenőrzőrendszerek elengedhetetlenek. A garancia emelt szintje elsődleges fontosságú annak érdekében, hogy elkerüljük az északi félteke országaiban a különböző szabályozások további elterjedését, valamint a fogyasztók érdekében is. A tisztességes kereskedelem szervezetei már kidolgoztak egy nemzetközi követelménycsomagot, és megegyeztek a méltányos kereskedelem elveinek chartájában. Fontos, hogy folytassák az együttműködést a termelőkre vonatkozó közös tanúsítási rendszer érdekében.

9.   A fejlesztési támogatás feltételei

9.1

A tisztességes kereskedelem hozzájárul a szegénység csökkentéséhez, miközben megőrzi a fenntartható fejlődés alapjait.

9.2

Az Európai Unió külpolitikai fellépése révén segíti a mezőgazdasági fellendülést a fejlődő országokban. A mezőgazdasági kistermelők tisztességes kereskedelemre való átállását ösztönző támogatást függővé tehetnénk ezen országok fenntartható fejlődéséhez hozzájáruló tisztességes kereskedelem kritériumaitól.

10.   A tisztességes kereskedelem kihívásai

10.1

A tisztességes kereskedelem kétségtelenül a kereskedelmi, szociális, oktatási és politikai dinamizmusban rejlik, ami a helyi és nemzetközi szereplőket mozgatja.

10.2

A tisztességes kereskedelem társadalmi-gazdasági újítás, amelyet a civil társadalom vett a vállára, hogy változtasson a nemzetközi kereskedelmi gyakorlatokon azért, hogy jobban figyelembe vegyék az emberi tényezőt. A következőkre lenne szükség:

fenntartani befolyását a vállalatok szociális és ökológiai felelősségvállalása területén,

a szakszervezetekkel, a fogyasztói és környezetvédelmi szövetségekkel, valamint a helyi szakszervezetekkel és termelőkkel társadalmi platformot létrehozni,

piacát kiterjeszteni és diverzifikálni, mivel a kereskedelemnek szüksége van a termékpaletta és a termékek hálózatának bővítésére,

a termelőknek szánt hozzáadott értéket jobban elosztani,

a déli félteke termelőinek szervezetbe tömörülését támogatni, hogy azok nagyobb függetlenséggel rendelkezzenek,

a helyi fejlődést elősegíteni, és az alapvető, gazdasági, szociális és kulturális jogok megerősíteni,

képesnek lenni arra, hogy a hagyományos kereskedelem szabályain és gyakorlatán átfogó módon javítsunk.

11.   „Tisztességes” – az európai termelők számára egyaránt?

11.1

A tisztességes kereskedelemből származó mezőgazdasági termékeket kivétel nélkül fejlődő országokban termelik. Néhány terméket azonban, például a cukrot, bort és banánt jóval magasabb szociális normával rendelkező európai országokban is termelnek, ami bizonyos többletköltséget képezhet a tanúsítottan tisztességes kereskedelemből származó termékkel szemben.

11.2

E kényes helyzet elkerülése érdekében nemzetközi szervezetet kellene létrehozni ezen ágazatok termelői számára, hogy mindenki számára előnyös kompromisszumokat kössenek.

12.   A tisztességes kereskedelem, új gazdasági alap

12.1

Számos emberjogi szervezet kritikusan tekint a nemzetközi kereskedelem (WTO) hatásaira.

12.2

A tisztességes kereskedelem különböző szereplői és résztvevői világszinten mind a minőség, mind a mennyiség szempontjából különböznek. Egyébiránt éppen az ő abbéli kapacitásuk, hogy lefedjék a tisztességes kereskedelem területének sokféleségét az, ami értelmet ad a folyamatnak és annak a lehetőségnek, hogy a tisztességes kereskedelem jelentős hatással bír majd.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-jén.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  COM(2009) 215.


I. Függelék

A haszonrész visszatérítése a termelőknek a hagyományos kereskedelemhez képest

Kereskedelem típusa

Kávé

Darjeeling tea

Cukor

Quinoa

Basmati rizs

hagyományos

5 %

7 %

2,5 %

6,7 %

6,5 %

tisztességes

17 %

9,5 %

3,8 %

8,5 %

9,5 %


II. Függelék

Az ár listázása a thai Max Havelaar rizs példáján:

15 % termelő

26 % átalakítás költségei

2 % adók

57 % csomagolási és forgalmazási költség


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/35


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A hátrányos helyzetű területek északi dimenziója (saját kezdeményezésű vélemény)

2009/C 318/07

Előadó: Kaul NURM

2009. február 26-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A hátrányos helyzetű területek északi dimenziója”.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. szeptember 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Kaul NURM.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és 2009. október 1-én tartott 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 175 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A közös agrárpolitika alapvető céljai – köztük az élelmezésbiztonság – továbbra is aktuálisak, mivel a gazdálkodást az Európai Unió egész területén, azaz az északi régiókban is fenn kell tartani.

1.2

E vélemény középpontjában az EU azon északi régióinak természeti, éghajlati és földrajzi adottságai és problémái állnak, amelyekben a mezőgazdasági termelést a hideg éghajlat bizonyos mértékig korlátozza, és így olyan, nagyobb mértékű ráfordításokra van szükség, amelyeket a mezőgazdaság számára kedvezőbb éghajlatú övezetekben gazdálkodóknak nem kell viselniük.

1.3

Az északi területeken a mezőgazdasági termelés költségesebb és a termelékenység lényegesen alacsonyabb, mint a kedvezőbb fekvésű termelő régiókban. Az egyre csökkenő rentabilitás és a termelők ezzel együtt fogyó motivációja kérdésessé teszi a mezőgazdasági területek további használatát Európa északi régióiban. Ez a veszély megfelelő agrárpolitikai eszközök felhasználásával elkerülhető.

1.4

A hátrányos természeti adottságokkal rendelkező régiókban a hagyományos gazdálkodási formák és a magas természetvédelmi értékű területek megőrzéséhez továbbra is művelni kell a földet. A hátrányos helyzetű területek számára nyújtott kompenzációs kifizetések eszköze révén ez a cél elérhető, legalábbis akkor, ha a támogatás az eddiginél erősebben irányul azokra a régiókra, ahol a legnagyobb annak a veszélye, hogy felhagynak a termőterületek művelésével.

1.5

Ahhoz, hogy konkrét pozitív hatásokat lehessen elérni, a hátrányos természeti adottságokkal rendelkező régiók új meghatározási kritériumainak rögzítése mellett e kezdeményezés finanszírozási koncepcióit is felül kell vizsgálni. Egyik lehetőségként a hátrányos helyzetű területek számára nyújtott kompenzációs kifizetéseknek az 1. pilléres kifizetések körébe történő integrálását kellene mérlegelni. Az eddig érvényes rendszer, amelyben a közvetlen kifizetések mértéke a korábban elért hozamokon alapul, a kedvezőbb fekvésű területeken gazdálkodóknak kedvez. A kompenzációs támogatással nem egyenlítették ki kellőképpen a természeti hátrányok jellemezte területeken uralkodó kedvezőtlenebb termelési feltételeket.

1.6

A hátrányos helyzetű területeknek nyújtott támogatások kiszámításánál a jövőben minden egyes régió esetében figyelembe kell venni a hátrányos természeti adottságok és a kedvezőtlen termelési feltételek leküzdésére fordított kiadások összértékét: minél rosszabbak a természeti feltételek, annál magasabbaknak kell lenniük a támogatásoknak. Meg kell azonban állapítani e kifizetések alsó és felső határait is.

1.7

A természeti eredetű korlátok felmérésekor nemcsak az adott régió vegetációs időszakának pozitív hőmérsékletösszegét, hanem a téli időszak negatív hőmérsékletösszegét is tekintetbe kell venni.

1.8

Az északi területek messze fekszenek Európa legnagyobb piacaitól, a vidéki régiók rendkívül gyéren lakottak, és a mezőgazdasági földterületek szétaprózottak, ami nagyon megnöveli a mezőgazdasági üzemek termelési költségeit. E vidékek elnéptelenedésének megakadályozása és a mezőgazdasági termelés fenntartása érdekében kompenzációs kifizetésekre van szükség a hátrányos helyzetű területekre szánt eszközökből. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a hátrányos helyzetű területek meghatározásához alkalmazott kritériumok megállapításakor vegyék számításba a csekély népsűrűséget is, és dolgozzanak ki további kritériumokat az erdős vidékek mezőgazdasági termelésének támogatására.

1.9

Az EGSZB azt ajánlja, hogy amikor a hátrányos helyzetű területek (hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területek) új meghatározásának kritériumait kidolgozzák és rögzítik, vegyék figyelembe az északi területeknek a véleményben említett természeti, éghajlati és szociális-gazdasági sajátosságait. Erre az volna az egyik lehetőség, hogy ezeket a területeket a hegyvidéki régiókhoz hasonlóan különleges területekként határozzák meg.

2.   Háttér

2.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság korábbi saját kezdeményezésű véleményeiben már foglalkozott a „hátrányos helyzetű területek” témájával (1).

2.2

2009. április 21-i, COM(2009) 161. számú közleményében az Európai Bizottság a hátrányos helyzetű területek meghatározási elveinek módosítását és erre a célra új kritériumok megállapítását javasolja. Többek között új megjelölést vezet be a hátrányos helyzetű területekre, javasolva, hogy azokat a jövőben „hátrányos természeti adottságokkal rendelkező területeknek” nevezzék. Az EGSZB üdvözli ezt az új megközelítést.

2.3

Mivel az EU belső piacán biztosított az áruk és szolgáltatások szabad mozgása, azokban az északi régiókban, ahol egységnyi árut magasabb költséggel termelnek meg, hosszú távon külön támogatás nélkül nem tartható fenn a mezőgazdasági termelés. Ez viszont negatívan hatna e területek szociális és ökológiai fenntarthatóságára, valamint fajgazdagságára.

2.4

A hátrányos helyzetű területekre vonatkozó, az egyes tagállamokban érvényes rendelkezések és ezek kihatásai egymással nem hasonlíthatók össze. Mivel számos kritériumot alkalmaznak, a hátrányos helyzetű területek támogatására vonatkozó jelenlegi szabályozás nem veszi kellőképpen számításba a természeti és éghajlati adottságok folytán különleges termelési feltételeket, így ezeket nem is tudja kellően és arányosan kompenzálni.

2.5

Európa és a világ élelmezésbiztonságának hosszú távú garantálása érdekében a mezőgazdasági termelést az Európai Unió északi régióiban is folytatni kell. Az előrejelzések szerint az elkövetkező 50-100 évben a globális felmelegedés következtében ezeken a területeken javulhat az agrárklíma, míg a déli régiókat a kiszáradás veszélye fenyegeti, így Európa mezőgazdasági termelése valószínűleg északra helyeződik át.

3.   Az északi régiók természeti és éghajlati sajátosságai, a fellépő problémák általános leírása, e területek különleges kezelésének indokai

3.1

Az Európai Unió északi régióiban folyó mezőgazdasági termelés abban tér el a közép- és dél-európaitól, hogy a vegetációs időszak lényegesen rövidebb, a növények növekedését elősegítő effektív hőmérsékletösszeg sokkal alacsonyabb, és az év nagy részében csapadéktöbblet áll fenn. A csapadék az év folyamán egyenlőtlenül oszlik el: tavasszal és nyáron, amikor a növények csíráznak, kihajtanak és növekednek, a csapadékmennyiség nem elegendő, míg a gyakori őszi esőzések a termés időben történő betakarítását nehezítik, és rontják a termés minőségét.

3.2

Az északi régiókban jelentős befolyást gyakorol a mezőgazdaságra a hosszú tél is, melynek során időnként akár -40 °C alá is süllyedhet a hőmérséklet, és a talaj fagyott. Az, hogy a talaj milyen mélységig fagy meg, a negatív hőmérsékletösszegtől és a hótakaró vastagságától függ. Ez utóbbi Lettországban és Észtországban például akár egy méter, Finnország és Svédország északi részén két méter is lehet. A hó felolvadása és a talaj kiolvadása hosszas folyamat, amely késleltetheti a tavaszi vetést és a vegetációs időszak kezdetét. Az északi területeken a tavaszi vetés ideje a szélességi foktól és a tengertől való távolságtól függően április vége és június közepe közé esik. A hátrányos helyzetű területek meghatározására szolgáló kritériumok kidolgozásakor ezért figyelembe kell venni az egyes régiók negatív hőmérsékletösszegét is.

3.3

Az épületek felépítéséhez magasabb költségeket kell kalkulálni, mivel az alapoknak fagymentesnek kell lenniük, a vízvezetékeket és csatornákat a fagyhatár alatt kell vezetni, és az épületek külső falait szigetelni kell. Komoly költséget jelent még az épületek téli fűtése és a hóeltakarítás is.

3.4

Mivel a jégkorszak utáni talajképződési folyamat rövid volt, az északi vidékek talajai vékonyabbak, minőségük és szerkezetük sokféle lehet: rendszerint nedvesek, helyenként kövesek, és túlságosan agyagosak, homokosak vagy tőzegesek. A talajjavításhoz nagy összegeket kell befektetni, főleg vízelvezető rendszerek kialakításába és karbantartásába, de a mésztrágyázásba is.

3.5

Az északi régiókra az egyenetlen és szétaprózott, glaciális felületi formák jellemzőek, amelyeken gyakoriak a csekély termőképességű erdők, a nedves területek és más természetes térségek. A szántóföldek így kicsik, és elszórtan helyezkednek el. Vannak olyan vidékek, ahol egy-egy mezőgazdasági vállalkozónak átlagosan egy hektárnál kevesebb földje van, és a földdarabok ráadásul a gazdasági épülettől meglehetősen messze, az erdőkben elszórva helyezkednek el. Így a nagyobb és hatékonyabb gépek használata nem lehetséges, és egyúttal az üzem termelési és (gazdaságon belüli) szállítási költségei is emelkednek. Az ilyen jellegű természeti hátrányok azáltal sem egyenlíthetők ki, hogy alternatív kultúrákhoz nyúlunk vissza, vagy hogy más módon racionalizáljuk a mezőgazdasági termelést. Újabb kritériumokat kell ezért alkalmazni, amelyek révén figyelembe vehetők az erdős vidékek természeti eredetű hátrányai. Egy ilyen kritérium lehet például a szántóterületek hektáronkénti részaránya. A hátrányos helyzetű területeket kedvezőbb helyzetbe hozó intézkedések között szerepelnie kellene a gazdaságokban felmerülő szállítási többletköltségek kiegyenlítésének is.

3.6

Az északi régiók mezőgazdasági területei igen gyéren lakottak. A nagyvárosokon kívül a népsűrűség 10 fő/km2-nél, a távol eső vidékeken akár 3 fő/km2-nél is kevesebb, ami azt jelenti, hogy a mezőgazdasági termeléshez, továbbá a közintézmények és magánlétesítmények megközelítésének biztosításához szükséges szállítás, illetve utazás költségei magasak. A 20. században Észak-Európában a gépesítés folytán nagymértékben megnőtt a munka termelékenysége, míg vidéken egyre több a munkahely szűnt meg. Így maga az alacsony nép- és szolgáltatássűrűség is olyan tényezővé vált, ami az embereket a vidéki térségekből történő elvándorlásra készteti – sok gazdálkodó abbahagyja a mezőgazdasági tevékenységet, mivel gyermekeik nem akarják átvenni a gazdaságot. Ennek ellenére a mezőgazdaság – az erdőgazdálkodással és a turizmussal együtt – az északi területeken a vidéki élet gazdasági alapját képezi. A vidéki települések lényegesen kisebbek, így a közszolgáltatások, például az iskolai és az informális képzés egy főre eső költségei is sokkal magasabbak. A gyéren lakott vidéki területeken az élet drágább, mivel a kevés ottlakó az áru- és szolgáltatásfogyasztás szempontjából csupán kis vevőkört jelent. Az északi régiók félreeső területei túl távol vannak a nagy centrumoktól ahhoz, hogy az emberek nap mint nap odautazhatnának munkába, vagy hogy ott szolgáltatásokat vehetnének igénybe. A hátrányos helyzetű területeknek kedvező intézkedések abban is állhatnának, hogy kompenzálják a centrumokról (a piacról) a távol eső agrárüzemekbe történő szállítás és közlekedés többletköltségeit.

3.7

Minél kevesebb ember él Észak-Európa vidéki területein, annál drágábbá válik számukra az élet, mivel nagy utakat kell megtenni ahhoz, hogy áruhoz, szolgáltatásokhoz, egészségügyi ellátáshoz, iskolai oktatáshoz stb. jussanak. Ezért Észak-Európa gyéren lakott területein a mezőgazdasági és egyéb munkahelyek megőrzése és teremtése különösen fontos. Mind a közös agrárpolitikának, mind a regionális politikának ezen kell munkálkodnia. E politikák sikeres megvalósításától függ, hogy sikerül-e a vidékről a városba történő elvándorlást kiegyenlíteni, a vidéki élet feladását megállítani, és a távol eső területek gazdasági és szociális kiüresedésének gátat vetni. Végül pedig biztonságpolitikai okokból is fontos az egész Unió számára, hogy az EU határvidékei ne néptelenedjenek el.

3.8

Az északi régiók erdős és nedves területei a külterjesebben művelt mezőgazdasággal és a féltermészetes ökoszisztémákkal együtt képezik a természet sokoldalúságának és a fajgazdagságnak az alapját. Az északi vidék emellett több millió vándormadár költőterülete, amelyek a földeken és a természetes állapotukban meghagyott mezőkön keresnek maguknak táplálékot.

3.9

A természeti eredetű hátrányok, valamint a mezőgazdasági területek szétaprózottsága és az alacsony népsűrűség meghatározta szállítási költségek miatt az északi területeken a mezőgazdasági üzemek rentabilitása alacsonyabb, és az elért jövedelmek is szerényebbek. Ez pedig döntő tényezőként járult hozzá ahhoz, hogy a KAP keretében eddig csak csekély összegű közvetlen kifizetések (1. pillér) történtek. A hátrányos természeti adottságokkal rendelkező északi területeken a mezőgazdasági területek művelése, az élelmiszerek fenntartható termelése és a táj gondozása csak akkor biztosítható, ha a mezőgazdasági termelők számára a kedvezőbb helyen fekvő területeken működő termelőkéhez hasonló jövedelmet garantálnak. Máskülönben az emberek elhagyják a falvakat, és nem művelik tovább a területeket, így a gondozott kultúrtájak elugarosodnak, és elveszítik termékenységüket. Az EGSZB egy lehetőségként azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy behatóbban vizsgálja meg az északi régiók sajátosságait, és ezeket a területeket adott esetben a hegyvidéki régiók analógiájára különleges területként határozza meg.

3.10

A természeti eredetű hátrányok jellegükben és mértékükben régióról régióra igen eltérők lehetnek. A hátrányos helyzetű területeknek nyújtott támogatások kiszámításánál ezért a jövőben minden egyes régió esetében figyelembe kell venni a hátrányos természeti adottságok és a kedvezőtlen termelési feltételek leküzdésére fordított kiadások összértékét: minél rosszabbak a természeti feltételek, annál magasabbaknak kell lenniük a támogatásoknak. Meg kell azonban állapítani e kifizetések alsó és felső határait is.

4.   A földművelés természeti eredetű korlátai, a fellépő problémák leírása, e területek különleges kezelésének indokai

4.1

Az északi területeken a hideg tél, a rövid vegetációs időszak, az alacsony effektív hőmérsékletösszeg és végül a jelentős vízelvezetőrendszer-beruházásokat követelő nedvesség kihat a földművelésre. A vízelvezető rendszerek élettartama a felhasznált anyagoktól függően 30–50 év, utána ki kell őket cserélni. Ezenkívül gondozásuk és karbantartásuk is minden évben további összeget emészt fel. A nedves talajok megművelésének előfeltétele vízelvezető rendszerek lefektetése és fenntartása.

4.2

Az északi területek talajai a kristályos, illetve homokkő alapkőzet miatt nagyrészt savanyúak. Megművelésükhöz a földeket rendszeresen, hat-nyolc évente meszezni kell, ami ismét olyan költségeket jelent, amelyek semleges pH-jú talajú területeken nem merülnek fel. A mésztrágyázás révén a talaj termőképessége nem nő, a mésztrágyázás csupán az alapvető előfeltétele az ilyen talajok megművelésének és a tartós természeti hátrányok kiegyenlítésének. Az EGSZB álláspontja szerint a savanyú talajok problémáját az eddiginél jobban figyelembe kell venni a hátrányos helyzetű területek meghatározásánál és az új kritériumok rögzítésénél.

4.3

Az északi régiókban a teljes gabonatermést speciális gabonaszárítókban kell szárítani, mivel nedvességtartalma aratáskor akár 30 % is lehet, a tároláshoz viszont 12–14 %-os nedvességtartalom szükséges. A gabonaszárítók létesítése jelentős beruházásokat igényel, és a szárításhoz szükséges energia komoly többletköltséget okoz. A szárítók és szárítólétesítmények megépítésének költségigénye akár 300 000 euró is lehet, miközben a berendezések élettartama a használat intenzitásától függően 10–15 év között van. A mezőgazdasági üzemek adatai szerint a gabonaszárítás költségei átlagosan 20 és 25 euró között vannak tonnánként, bár a gabona nedvességtartalma és a szárításhoz szükséges energiamennyiség évről évre változik. Az északi területeken szokásos hektáronkénti 3–4 tonnás átlagos hozam esetén ez hektáronként 60–100 euróval emeli a termelő költségeit.

4.4

A termesztett növényfajtáknak hidegtűrőknek kell lenniük, és el kell viselniük a gyakran még júniusban is előforduló éjszakai fagyokat. Emiatt a terméshozam is alacsonyabb. A rövid vegetációs időszak miatt nem lehet olyan fajtákat termeszteni, amelyek – mint például a takarmánykukorica – hosszabb növekedési időt igényelnek, és a nappali és éjszakai hőmérséklet magasabb átlagára van szükségük. E növények járulhatnának hozzá az állattartás költségeinek jelentős csökkentéséhez. Így az állatokat túlnyomórészt fűsilóval táplálják, amelynek egységára magasabb a takarmánykukoricáénál.

4.5

Az éjszakai fagyok mindenekelőtt a gyümölcsfák, bogyós növények és zöldségek termesztését veszélyeztetik. Legalább tízévenként a virágzási időszak alatt olyan erős éjszakai fagyok fordulnak elő, hogy a teljes termés megsemmisül. Vannak ugyan különböző lehetőségek az éjszakai fagyok okozta károk elkerülésére, például fagyvédelmi esőztetés, füstfalak, fagyvédő takarók stb., de ezek a módszerek többletráfordítást és többletmunkát igényelnek.

4.6

A rövid vegetációs időszak miatt a földeken valamennyi munkát igen rövid idő alatt kell elvégezni. Ennek előfeltétele a nagyobb géppark, amely megnöveli a hektáronkénti átlagos befektetést.

5.   Az állattenyésztés természeti eredetű korlátai, a fellépő problémák leírása, e területek különleges kezelésének indokai

5.1

Északon a legeltetési évad rövidebb ideig (május közepétől szeptember végéig) tart, így több takarmányt kell tárolni télire, ami megnöveli a tenyésztők költségeit. Emellett a téli takarmány tárolásához különleges raktárakat kell építeni. Az időjárási viszonyok miatt gyakran nem lehet a kedvező időpontban megkezdeni a szénakaszálást, ami negatív hatással van a tápértékre. A széna- és a fűsilókaszálás idején gyakori csapadék ronthatja a takarmány minőségét.

5.2

Az állattartásra szolgáló épületek és létesítmények költségei magasabbak, mint a melegebb vidékeken, mivel az alapokat fagyvédetten kell elkészíteni, továbbá a vízvezetékeket és a csatornákat is a fagyhatár alá kell fektetni (Észtországban például 1,2 méter mélyre).

5.3

Többletköltséget okoz a gazdaságok udvarának és útjainak hótól és jégtől való megtisztítása is. A fagykárok miatt öt-tíz évente fel kell újítani az útburkolatot. Az alacsony népsűrűség miatt az északi területeken sok a földút és kavicsos út. A karbantartáshoz és a javításhoz további pénzeszközök szükségesek, mindenekelőtt a károk tavaszi elhárítására és nyáron a porképződés megakadályozására.

5.4

Az egy kilogramm előállított tejre eső költség a gyéren lakott vidékeken magasabb, mint az intenzív mezőgazdálkodást folytató, sűrűn lakott területeken, mivel a tej begyűjtéséhez nagy utakat kell megtenni. Számos tengeri és belvízi szigeten például felhagytak a tejtermeléssel, mivel a szállítási költségek miatt nem rentábilis. Költségesebb a mezőgazdasági üzemeknek a mezőgazdasági termeléshez szükséges egyéb üzemi eszközökkel való ellátása is.

6.   A mezőgazdaság és a falusi élet fenntartása az északi régiókban fontos egész Európa számára

A mezőgazdasági termelés fenntartása és a vidéki területek elnéptelenedésének megakadályozása az északi régiókban egész Európa számára fontos, mivel hozzájárul

e területek lakossága hazai élelmiszerekkel való ellátásának biztosításához és egy globális felmelegedés esetén az EU élelmezésbiztonságához,

a munkahelyek megőrzéséhez és a falusi területek elnéptelenedésének megakadályozásához,

a biológiai sokszínűség megőrzéséhez, sok esetben akár növeléséhez,

a szabad térség és az általa a turizmusban és a szabadidőiparban képviselt vonzerő megőrzéséhez,

a biztonság garantálásához az EU határa mentén fekvő területeken.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  HL C 318., 2006.12.23., 86. o.; HL C 44., 2008.2.16., 56. o. és HL C 120., 2008.5.16., 47. o.


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/39


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Az energiahatékonyságra irányuló politikák és programok erősítése végfelhasználói szinten (saját kezdeményezésű vélemény)

2009/C 318/08

Előadó: Claudio CAPPELLINI

2008. július 10-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

„Az energiahatékonyságra irányuló politikák és programok erősítése végfelhasználói szinten.”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2009. szeptember 8-án elfogadta véleményét. (Előadó: Claudio CAPPELLINI.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30 – október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 126 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB az elmúlt időszakban számos, az európai energiahatékonysági politikákhoz és azok különböző aspektusaihoz tartozó kérdéssel foglalkozott (külső dimenzió, közép- és hosszú távú energetikai kihívások, ellátási és biztonságpolitika) egy gazdaságilag megvalósítható, fenntartható energiapolitika elérése érdekében. Hangsúlyozni szeretné annak fontosságát, hogy népszerűsítsék az EGSZB által rendezett energiahatékonysági napok eredményeit és építsenek azokra, együttműködve valamennyi szereplővel, a végfelhasználókkal és a tagállamokkal. Erre tekintettel felkéri az Európai Bizottságot és az új Parlamentet, hogy határozottan lépjenek fel az előző véleményekben már szereplő ajánlásokat illetően. (1)

1.2

Ezenkívül az EGSZB úgy véli, hogy a hatékonyságot és az új „tiszta” technológiákat népszerűsítő energiapolitika megvalósítása megoldást jelenthetne a környezetvédelem kérdésére, továbbá csökkenthetné az energiafüggőséget, és segíthetne megbirkózni a nyersanyagok magas költségeivel, valamint ezeknek a végfelhasználókra gyakorolt hatásaival.

A 2007. márciusi Európai Tanács által bevezetett korlátozásokra és a jelenlegi válság enyhítéséért tett erőfeszítésekre való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a végfelhasználók (különösen a fogyasztók és a kisvállalkozások) szisztematikus bevonására irányuló erőfeszítések fokozását ajánlja.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai és tagállami szintű szociális partnerség arra fogja ösztönözni az energia-végfelhasználókat – különösen a kisvállalkozásokat és képviseleti szerveiket, a köz- és magánszféra együttműködésének helyi szintű formáit, szövetkezeteket –, hogy nagyobb mértékben járuljanak hozzá az európai energiahatékonysági célok eléréséhez és a zöld gazdasághoz. Az ilyen intézkedések – amennyiben a legmegfelelőbb összefüggésben kerül rájuk sor, például az európai szociális párbeszéd keretében (beleértve az ágazati szintet is) – ténylegesen elősegíthetik az energiaágazathoz kapcsolódó munkahelyek számának növekedését és új, magasabb szintű képzettséget igénylő szakmák kialakulását, továbbá új szolgáltatások elterjedését.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy az energiapolitika európai dimenziójának erősítésére irányuló döntésnek ösztönöznie kellene a belső és a hazai piacokon egy fenntartható fejlesztési stratégia erősítését, valamint a nagyobb együttműködést a tudomány és technológia terén is, amely képes feléleszteni a köz- és magánberuházásokat, és amely az EU-tagállamok közötti megerősített együttműködés formájában jelenhetne meg.

1.5

Az EGSZB csalódottan és aggodalommal állapítja meg, hogy nincsenek egységes, részletes információk és adatok az energia-végfelhasználás hatékonyságáról. Ezért nehéz statisztikailag megbízható és összehangolt mutatókat meghatározni, nem utolsósorban azért, mert európai szinten a végfelhasználók számára igen kevés történeti adat áll rendelkezésre.

Az EGSZB ismételten hangot ad aggodalmának amiatt, hogy a tagállamok nem dolgozták ki időben a nemzeti energiahatékonysági cselekvési terveiket, melyekről a szóban forgó irányelv rendelkezett.

1.6

Az EGSZB ezért az európai energiahatékonysági politikák nemzeti szinten történő teljes körű, egységes és szigorúbb végrehajtásának ösztönzése érdekében szükségesnek és sürgősnek tartja, hogy – az Európai Bizottsággal és a tagállamokkal együttműködve, a végfelhasználókat képviselő testületekkel való rendszeres konzultáció után – széles körben elfogadott európai felügyeleti rendszert hagyjanak jóvá, amely méltányos, valamint könnyebben érthetővé és összehasonlíthatóvá teszi az energiafogyasztási számlákat.

1.7

Az EGSZB ezenkívül úgy véli, hogy az európai energiahatékonysági politikák ágazati dimenzióját meg kell erősíteni jobb végrehajtásuk és az e politikákra vonatkozó jelentősebb felügyelet és hatáselemzés lehetővé tétele érdekében. Az energiapolitika hatékonysága az egyes gazdasági tevékenységek fajtája szerint különbözik, mind az energiát felhasználó vállalatokat tekintve (amelyek különböző problémákkal néznek szembe a fogyasztási szintekre, a folyamatok jellegére stb. vonatkozóan), mind az energiaellátási lánc különböző ágazataiban tevékenykedő vállalatokat tekintve (pl. berendezések gyártói és beszerelői, energiaellátók, építőipari vállalatok stb.), amelyek esetében jelentős, még kihasználatlan energiamegtakarítási lehetőségek léteznek.

1.8

Ezenkívül az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy az európai programokat, mint például a versenyképességi és innovációs keretprogramot (CIP), az „Intelligens energia – Európa” programot (IEE) és más programokat sürgősen egyszerűsíteni kell, és ezt nem lehet későbbre halasztani; a végfelhasználókat jobban be kellene vonni ezekbe a programokba, a programok intézkedéseinek pedig koherensebbnek és integráltabbnak kellene lenniük (mint például az ECAP esetében). Ezért új, integrált programot javaslunk, amely révén ezek a tevékenységek jobban koordinálhatók a végfelhasználók javára.

Az EGSZB felszólítja az EU-t, a tagállamokat és a vállalkozásokat, hogy elegendő forrást ruházzanak be az alkalmazott energiakutatásba és a végfelhasználókhoz való közvetítésébe; a technikai és a csúcstechnológiát alkalmazó tevékenységek terén az új információs és kommunikációs technológiák (IKT) használatából eredő megtakarításokba; valamint az energiával kapcsolatos fejlesztésekbe és innovációkba; továbbá átfogóbb világméretű együttműködést javasol ezen a téren.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az EU-nak sürgősen adóügyi és hitelezési eszközöket és az energiamegtakarítást jobban támogató politikákat kellene elfogadnia, kedvezve ezáltal minden végfelhasználónak, különösen a kkv-knak és a köz- és a magánszektor közötti partnerségeknek, amelyek (egyénileg vagy közösen) hatékonyabb, fenntartható termelési modelleket alkalmaznak.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, annak tudatában, hogy az oktatás és képzés kulcsszerepet játszik az európai energiahatékonysági kultúra terjesztésében, rendkívüli konzultációt javasol a szociális partnerekkel és valamennyi érdekelt féllel európai és nemzeti szinten, melynek célja a létező uniós alapok átszervezése, az energiahatékonysággal kapcsolatos szakmai ismeretek és profilok megerősítése, valamint a nyilvánosság tájékoztatásának ösztönzése és a tudatosság növelése.

2.   A 2006/32/EK európai irányelv céljai

2.1

A 2006/32/EK európai irányelv célja a következő volt:

az energia-végfelhasználás hatékonyságának javítása az energiaellátás biztonságának növeléséhez történő hozzájárulás érdekében, valamint

a CO2 és más gázok kibocsátásának csökkentése az éghajlatváltozás elleni küzdelem érdekében és az esetleges költséghatékony energiamegtakarítások gazdaságilag hatékony módon való kiaknázása céljából, ösztönözve az innovációt és a versenyképességet is.

Ennek érdekében az irányelv számos általános célt jelöl meg, köztük a következőket:

tájékoztató jellegű megtakarítási céloknak és ezek eléréséhez alkalmas mechanizmusoknak a tagállamok rendelkezésére bocsátása,

intézményi, pénzügyi és jogi keretek meghatározása a hatékony energiafelhasználást gátló piaci akadályok és hiányosságok kiküszöbölése érdekében,

a szükséges körülmények megteremtése az energiaügyi szolgáltatások piacának fejlesztéséhez, különösen a kkv-k esetében, valamint

9%-os átfogó nemzeti energiamegtakarítási cél elérése az irányelv alkalmazásának kilencedik évére, energetikai szolgáltatások és az energiahatékonyságot fejlesztő más eszközök révén.

3.   Általános megjegyzések

3.1   A 2006/32/EK irányelv végrehajtása során nem sikerült elérni az Európai Bizottság által kezdetben meghatározott ambiciózus célokat, a következő okokból:

egyes intézkedések nem voltak elég hatékonyak, és könnyen megkerülhetők voltak az irányelvnek a nemzeti jogba való átültetése során,

egyes nemzeti cselekvési tervek és nemzeti átültetési intézkedések kevésbé voltak koherensek és hatékonyak az irányelvben megadottakhoz képest,

a kísérő programok és intézkedések széttagoltak voltak, és nem voltak eléggé összehangolva,

a homogén adatok és információk hiánya – amelyek létfontosságúak az irányelv végfelhasználókra gyakorolt hatásának felügyeletéhez és értékeléséhez – azt eredményezte, hogy a kezdeményezés teljesen alkalmatlan és képtelen volt az energiahatékonyság koherens, fenntartható fejlesztésére az EU-ban.

A tapasztalatok azt mutatják, hogy a 27 EU-tagállam közül mindössze néhány valósított meg olyan erős, strukturált energiapolitikát, amely ösztönzi az energiahatékonyságot és a fenntartható források fejlesztését, valamint indította el az ilyen technológiákkal kapcsolatos új ágazatok fejlesztését, így segítve az energiaárak csökkentését a kisvállalkozások és a családok számára.

„Egy biztonságos, fenntartható és versenyképes európai energiahálózat felé” című zöld könyvében (2) az Európai Bizottság egy európai szállításirendszer-üzemeltető létrehozása mellett érvel.

Három nemrégiben készült véleményében (3) az EGSZB annak a nézetének adott hangot, hogy tanulmányozni kellene az általános érdekű európai energiaszolgáltatás megvalósíthatóságát, amely hasznos lehetne a közös energiapolitika számára. Röviden összefoglalva ezekben a véleményekben az EGSZB úgy véli, hogy ezt a vitát előzetesen kell megtartani, mivel az ilyen jellegű szolgáltatások az európai szolidaritás kifejezését jelentik és választ adnak azokra a kihívásokra, amelyek előtt az Unió áll olyan lényeges, multinacionális vagy transznacionális területeken, mint az energiaellátás biztonsága, a vízkészletek kezelése, a biodiverzitás megőrzése, a levegőminőség megőrzése, belső és külső biztonság stb. Az ilyen közösségi szolgáltatások létezése hozzájárulna ahhoz, hogy minden végfelhasználóban tudatosuljon saját felelőssége.

3.2   A végfelhasználók, valamint az energiapolitika európai megközelítése

Számos tagállam jelentős késlekedése az energiahatékonysági célok elérésében, valamint a jelenlegi súlyos gazdasági válság megerősíti, hogy sürgősen szükség van összehangolt, megtervezett és tagolt intézkedésekre, melyek célja, hogy az EU és a tagállamok szintjén erőforrások szabaduljanak fel, és növekedjen a köz- és magánberuházások volumene. Egy fenntartható fejlődési stratégia és modell, amely a hatékonyság, az elosztott termelés és az új „tiszta” energiaforrások (köztük a biomassza) elvén alapul, és amelynek eredményeit európai szinten összegyűjtik a tagállamok és a végfelhasználókat képviselő szervek, segíthetne kiküszöbölni az átfogó nemzetközi erőfeszítések mellett végzendő kutatási tevékenységek szétaprózódását.

A gazdasági válság elleni küzdelem és az energiahatékonysági politikák, valamint az ehhez kapcsolódó befektetési politikák újjáélesztése kombinációjának egyik legfőbb aspektusa az európai adóügyi és hitelpolitikák átgondolása oly módon, hogy kielégítsék a végfelhasználók, a hitelágazat és az energiaipari szereplők igényeit, támogatva az energiaszolgáltató vállalatok rendszerének fejlesztését.

3.3   Az energiahatékonysággal kapcsolatos kultúra és új ismeretek a végfelhasználók szemszögéből

Nyilvánvalóan hiányzik az általános és ágazati tájékoztatás, az európai energiahatékonysági politika végfelhasználókra (különösen a kkv-kra és más érdekelt felekre) gyakorolt hatásának értékelése, valamint egy olyan metodológia, amely lehetővé tenné a nemzetközi és európai célok koherenciájának igazolását. Ki kell dolgozni egy eljárást is a végfelhasználók által kapott eredmények felügyeletére.

A számos tagállamban végzett első ellenőrzés alapján megállapítható, hogy az ipari termelésről és az energiafelhasználásról csak igen korlátozott mennyiségben állnak rendelkezésre adatok a részletes információk hiánya miatt.

Ezért felméréseket kell végezni az adatok összegyűjtése, valamint a végfelhasználók és a szolgáltatások energiahatékonyságának ellenőrzéséhez és értékeléséhez szükséges mutatók kidolgozása érdekében, hogy értékelni lehessen az irányelvnek az egyes tagállamokban alkalmazott stratégiákra és intézkedésekre gyakorolt hatását.

3.4   Az energiahatékonysági mutatók és a végfelhasználók igényei

Az Európai Bizottság és a tagállamok – többek között egy független szakértői csoport létrehozásával – támogathatnák és ösztönözhetnék összehangolt, megbízható mutatók meghatározását az új információs és kommunikációs technológiák használatával elérhető energiamegtakarítások feltérképezéséhez és értékeléséhez. Ezek a mutatók, amelyeknek könnyen érthetőnek kell lenniük, garanciát nyújthatnának a végfelhasználóknak, akik a maguk részéről ezt megfelelően felhasználhatnák. Ez a megközelítés segítene megfékezni az egyre elterjedtebb visszaéléseket és félrevezető gyakorlatokat, amikor az olyan fogalmakat, mint a „zöld”, illetve „tiszta” energia, puszta marketingstratégiaként alkalmazzák, valóban igazolható, kimutatható és mérhető energiamegtakarítás vagy kibocsátáscsökkentés nélkül, ugyanakkor pedig megelőzné a tisztességtelen kereskedelmi tevékenységeket.

3.5   A valamennyi tagállamra kiterjedő, integrált felügyeleti rendszerek és megfigyelőközpontok különösen a következőket tennék lehetővé az EU és a tagállamok számára:

európai szakértői csoport, valamint az energiahatékonyság terén a végfelhasználókat (különösen a kkv-kat és a kézműipart) képviselő független testületek hálózatának létrehozása,

rendszeres jelentések készítése az uniós politikákról és azoknak a végfelhasználókra (különösen a kkv-kra) gyakorolt hatásáról,

többnyelvű információs platform, amely könnyen használható és hozzáférhető; az európai és a nemzeti képviseleti szervek és főbb érintettek közötti kapcsolatok megerősítése és továbbfejlesztése.

3.6   A nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek előkészítésével kapcsolatos késlekedések és hiányosságok kiküszöbölése

A nemzeti cselekvési tervek azt sugallják, hogy a tagállamok nem tettek lényeges, komoly erőfeszítéseket az irányelvben meghatározott célok elérése érdekében (gyakran meglehetősen homályosak, nem tartalmaznak elegendő információt és tudományos mutatót a javasolt intézkedések potenciális hatásának pontos értékeléséhez, és nem alkalmasak az irányelvben szereplő célok elérésére), különösen a fogyasztás csökkentésére nézve a legjelentősebb területeken, a közlekedés és lakhatás terén. Ezért konkrétabb és jobban kivitelezhető energiahatékonysági kezdeményezések szükségesek. A nemzeti tervek és a konkrét eredmények közötti eltérésekre tekintettel legalább néhány intézkedést kötelezőbb érvényűvé kell tenni, amint a gépjárművek kibocsátása, a CO2-kibocsátás általános csökkentése, az üvegházhatású gázok és a megújuló energiák esetében történt.

Az Európai Bizottság által nemrég végzett online konzultációs folyamat – Nyilvános konzultáció az energiahatékonysági cselekvési terv (COM(2006) 545) értékeléséről és felülvizsgálatáról – kiemeli az irányelv hiányosságait a végfelhasználók véleményének kikérését illetően. Egy éves jelentés, amelynek kidolgozásában az EGSZB is közreműködhetne, és amely valamennyi végfelhasználó véleményének kikérésére szolgáló megfelelő metodológián alapul, lehetővé tehetné a nemzeti energiahatékonysági cselekvési tervek előkészítése során megállapított hiányosságok áthidalását.

3.7   A nagyobb mértékben a végfelhasználókra irányuló uniós programok új generációja

A releváns programok (a CIP és főként az IEE) hozzáférhetőségének eljárásmódjait egyszerűsíteni kell, hogy elérhetőbbek legyenek az igen kisméretű vállalkozások és az őket képviselő szervezetek, valamint a hátrányokkal küzdő területek (hegyvidéki vagy legkülső régiók) közigazgatása számára is. Ezenkívül az EGSZB a köz- és a magánszektor közötti partnerségek és energiaszolgáltató társaságok bátorítását ajánlja, főként európai, nemzeti és helyi szinten, azáltal, hogy a kkv-k részére könnyebbé válik az európai környezetbarát közbeszerzési politika tényleges megvalósulásában való részvétel. Emellett felkérjük az Európai Bizottságot, hogy az egyszerűsítést és a jobb szabályozást célzó folyamat részeként a végfelhasználókat képviselő európai és nemzeti szervezetek képviselőivel együtt vizsgálja meg, hogy az energiahatékonysági politikák végrehajtása során mely eljárások és gyakorlatok a leghatékonyabbak a végfelhasználók és az irányelv által érintett szereplők támogatásában.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Az irányelv szerepet ad az üzemeltetőknek az energiaszolgáltatási ágazatban (6. cikk). Ez a rendelkezés különösen kritikus, mivel a nagy energiavállalatok számos nemzeti piacon az energialánc kapcsolódó ágazataiban – például az energiaszolgáltatásban és „a villanyóra utáni” ágazatokban – tevékenykednek, és piacvezető helyzetük alapján az energialánc más szakaszaiban (termelés, elosztás és értékesítés) is előnyöket élveznek, ami erősen akadályozza a kisvállalkozásokat az energiaszolgáltatási ágazat fejlődésében.

4.1.1

Az irányelv nemzeti jogba való átültetésének folyamata során a végfelhasználókat tekintve továbbra is jelentős problémák és hiányosságok merülnek fel, például a következőket illetően:

az energiaszolgáltatások végzéséhez hasznos információk elérhetősége és átláthatósága (mivel ezek gyakran csak az üzemeltetők és az illetékes hatóságok számára hozzáférhetők) – 7. cikk, és

az energiafogyasztás korrekt mérése és informatív számlázása.

Ezért az érintett nemzeti és uniós testületek részéről nagyobb mértékű felügyeletre, nyomon követésre és szankcionáló intézkedésekre van szükség, valamint az üzemeltetők hatékonyabb, szigorú felügyeletére (ld. az irányelv 11. és 13. cikkét).

4.1.2

Az energiamegtakarításokra irányuló pénzügyi eszközökhöz való hatékony hozzáférést és a megfelelő mechanizmusok működését technikai és politikai szempontból meg kellene erősíteni és tovább kellene fejleszteni a végfelhasználók javára, különös tekintettel az energia adóztatására. Ezeket az eszközöket és eredményeiket különösen nyomon kellene követni, szorosan együttműködve a végfelhasználók európai és nemzeti szervezeteivel és különös tekintettel a „bumeránghatás” enyhítésének módjaira. A bumerángeffektus, amint az EGSZB-nek „Az energiahatékonyságra irányuló politikák és programok erősítése végfelhasználói szinten” címmel 2009. július 9-én az olasz gazdasági és munkaügyi nemzeti tanácsnál (CNEL) tartott meghallgatása során kiderült, arra a tényre utal, hogy az energiahatékonyság növelése érdekében hozott intézkedések egyes esetekben nem csökkentik, hanem inkább növelik az energiafogyasztást.

4.1.3

Az energiaauditok és az energiamegtakarítási tanúsítványok (12. cikk) szintén különösen fontosak az energiaügyi szolgáltatások fejlesztéséhez, ezért a tagállamoknak tovább kellene erősíteniük őket.

Az európai szociális párbeszédnek, ágazati szinten is, szintén hozzá kellene járulnia az energiahatékonysági politikák végrehajtásához, ezzel támogatva a foglalkoztatást és növelve a termelési rendszer versenyképességét.

4.1.4

Az energiamegtakarítások mérésére számítási módszerek kerültek meghatározásra. Ezeket a módszereket még megfelelően fejleszteni és harmonizálni kell. A végfelhasználók által alkalmazott számítási módokat tehát jobban meg kell határozni és össze kell hangolni az egyes tagállamok között.

Végül pedig megjegyzendő, hogy az Európai Bizottság számos jogsértési eljárást kezdeményezett az irányelv egészének vagy részeinek hiányos átültetése miatt: az ebből eredő költségek és adminisztráció a végfelhasználókat fogja terhelni.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  HL C 77., 2009.3.31., 54. o.; HL C 175., 2009.7.28., 87. o.; HL C 228., 2009.9.22., 84. o.; HL C 182., 2009.8.4., 8. o.

(2)  COM(2008) 782 végleges/2.

(3)  HL C 175., 2009.7.28., 43. o., valamint az EGSZB véleménye a következő tárgyban: „Zöld könyv: Egy biztonságos, fenntartható és versenyképes európai energiahálózat felé”, CESE 1029/2009 (még nem jelent meg), továbbá az EGSZB kidolgozás alatt lévő véleménye: „Általános gazdasági érdekű szolgáltatások: az EU és a tagállamok közötti felelősségmegosztás kérdései”, CESE 966/2009 (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé).


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/43


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – „A globális válság hatása a főbb európai termelő és szolgáltató szektorokra” (saját kezdeményezésű vélemény)

2009/C 318/09

Előadó: Antonello PEZZINI

Társelőadó: Enrico GIBELLIERI

2009. február 26-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy az Eljárási Szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt készít a következő tárgyban:

A globális válság hatása a főbb európai termelő és szolgáltató szektorokra.”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága (CCMI) 2009 szeptember 10-én elfogadta véleményét. (Előadó: Antonello PEZZINI, társelőadó: Enrico GIBELLIERI.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (az október 1-jei ülésnapon) 156 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a jelenlegi pénzügyi válságnak az EU nagy termelő és szolgáltató szektoraira gyakorolt hatása az európai intézményeket és a tagállamokat a közösségi politikák és eszközök alapos újragondolására és nagyobb fokú koordinálására kötelezi, hogy létrejöhessen egy olyan értékskála, amely első helyre a reálgazdaságot, továbbá a vállalkozások, a munkavállalók és a polgárok szükségleteit helyezi.

1.2   Az EGSZB határozottan kéri a Lisszaboni Szerződés ratifikálását, mivel ez az EU-nak olyan struktúrát biztosíthatna, amely képes megfelelni annak az igénynek, hogy kontinensünk fejlődését versenyképes, fenntartható és nyílt módon lehessen alakítani az alábbiak révén:

a vállalkozások és a munkavállalók közötti együttműködés erősítésére szolgáló intézkedések;

közös és megfelelőbb módon koordinált politika;

gyorsabb döntéshozatali rendszerek;

egyszerűbb és átlátható jogalkotás.

1.3   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy amennyiben az európai projekt Jean Monnet-nak az ESZAK-ot létrehozó párizsi szerződés aláírásakor tanúsított szellemisége szerint kerül megújításra, lehetővé válik az alapok újjáépítése és Európa gazdasági fellendülésének megindítása. A hatályos szerződések aggodalmat keltő hiányosságokról tettek tanúbizonyságot a válság és annak gazdasági és szociális következményei kezelésében.

1.4   A szubszidiaritás elvét annak eredeti értéke szerint kell újból meghatározni. A döntéseket és a felelősséget az európai polgárok szempontjából a leghatékonyabb szinten kell vállalni. A globális problémákkal szemben csak európai és globális szintű politikák és eszközök alkalmazhatók.

1.5   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a tagállamok kormányainak és az EU Tanácsának minden lehetséges erőfeszítést meg kell tennie annak érdekében, hogy a polgárok újból hinni tudjanak egy olyan Európa tervében, amely erősebb, képes egységesen megállapított és elismert eszközöket alkalmazni, és képes a jelenlegi és a jövőben előforduló globális méretű válságokat kezelni.

1.5.1

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy néhány olyan ország, amely még az Európai Közösséget létrehozni kívánó országok első csoportjához tartozik, különösen ebben a válságos pillanatban igen türelmetlenül viszonyul a közös piac szabályaihoz, a versenyhez és az állami támogatásokhoz: Ez tévedés. (1)

1.5.2

Egy ilyen helyzetben, mint amilyen a mostani, a Tanácsnak – az Európai Parlament és az Európai Bizottság támogatásával – olyan „stratégiai egyezséget” kell kötnie, amely az alábbiakról rendelkezik:

határozott szerepvállalás az egységes piacon, megerősített mechanizmusok révén, különösen egyes, még problémás szektorokban; (2)

kötelezettségvállalás olyan adóügyi koordinációra vonatkozóan, amely tiszteletben tartja az országok pénzügyi szuverenitását, egyes pontokon azonban megerősíti az együttműködést;

az eurózónához rövid időn belül történő csatlakozás összehangolt lehetősége a nehéz helyzetben levő országok számára, a szükséges feltételek tiszteletben tartásával;

összehangolt, arányos, átlátható és fokozatosan csökkentett, koordinált állami intézkedések végrehajtása a rendszerszintű kockázatok csökkentése és a szabadpiaci tevékenység önfenntartó szintre való gyors visszaállása érdekében.

1.6   Az EGSZB üzenete az, hogy a polgárok, a társadalmi erők és a civil társadalom egésze meg van győződve arról, hogy a jelenlegi válság egy olyan, erősebb Európa létrehozására ösztönöz, amely képes az egyes országok korlátozott szerepét meghaladni.

1.7   Az egyes országoktól konkrét erőfeszítéseket kell kérni a képviselet és a láthatóság kérdésében annak érdekében, hogy Európa globális szerepe – annak demokratikus kifejeződései, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság formájában – megerősödjék.

1.8   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az elsődlegesen alkalmazandó eszköz egy olyan igazi, jelentős iparpolitika, amelyet nem befolyásolnak a pénzügyi spekulánsok döntései, és a fenntartható fejlődést célozza. Vissza kell térni az ESZAK-Szerződés alapján két fontos európai termelőágazatban az ötvenes évek iparpolitikájának kapcsán felhalmozott konkrét tapasztalathoz, és ezt megfelelő átdolgozást követően, a fenntartható fejlődés előmozdítása érdekében módosítva a jövőbeli tevékenységek kiindulópontjának kell tekinteni. (3)

1.9   Európa a szociális gazdaság területén működő vállalkozások fejlesztése és az innovatív válaszok nyújtására irányuló képességük révén küzdheti le a válságot, és adhat impulzust a gazdaságnak.

1.10   Egy fejlesztési stratégia megvalósítása érdekében a szociális partnereknek és az egészében megszervezett civil társadalomnak a társadalmi felelősségvállalás létrehozására kell törekednie, amelyben egymással összehangolt stratégiák érvényesülhetnek:

olyan ellenállási és túlélési stratégia, amellyel az érett piacokon nagyobb szakosodással és a költségeket csökkentve vagy egymáshoz közeli ágazatokban erős differenciálódással, illetve új módozatokkal lehet működni;

termelési eljárásra, termékre vagy szolgáltatásra vonatkozó innovációs stratégia, új termékeket eredményező piac- és technológiaváltással, új anyagokkal;

új kezdeményezések, új társasági formák, új ágazatok vagy új kezdeményezések bevezetése; előretekintő eljárás segítségével új, ígéretesen növekvő termékeket kell meghatározni (ideértve a vezető piaci kezdeményezéseket is), amelyek felé az új beruházások irányíthatók;

területi piackutatás, amely a kutatóintézetekkel való megállapodások segítségével a kimagasló értékek felé orientálódik annak érdekében, hogy fokozódjon a technológiai részvétel;

pénzügyi támogatás, a fejlesztési költségvetésen keresztül vagy az EBA (4) kezességi biztosítékát is felhasználva;

a biztosíték nyújtására szolgáló konzorciumok kockázati alapjának felhasználása, a szervezetek és a bankrendszer közötti megállapodással, amelynek révén a mikro- és kisvállalkozások fizetési haladékhoz jutnának, elsősorban a foglalkoztatottsági szint megőrzése érdekében;

a rövid lejáratú hitelek befagyasztása, hogy a mikró- és kisvállalkozások a termelésre, a kereskedelemre és az eladott termékeikkel kapcsolatos ügyfélszolgálatra összpontosíthassanak;

az innovációs szolgáltatási szektor támogatása (környezetbarát gazdaság), az ESZA által kínált innovációs képzés lehetőségét felhasználva;

a személyi szolgáltatások magas szintre való fejlesztése a szociális-egészségügyi pólusok (5) támogatása és megerősítése révén is;

olyan infrastrukturális programok végrehajtása, amelyek hozzájárulnak az alacsony széndioxid-kibocsátású gazdaság megvalósításához szükséges innovatív választási lehetőségek körének növeléséhez, és olyan feltételek kialakítása, amelyek előnyt jelentenek az adott területen élőknek;

a közbeszerzési pályázatokon az energiahatékonyság és a környezetvédelem követelményeinek megerősítése;

a régieket felváltó, új, hatékonyabb termékek támogatások útján való ösztönzése;

az információhoz jutás javítása;

a nyersanyaghasználat elősegítése.

1.11   Az iparosodott országok nemzeti támogatási csomagjainak összehasonlítása azt mutatja, hogy az európai kormányok részéről nagyobb mértékű közös távlati gondolkodásra van szükség, különösen ami a fenntartható fejlődés ösztönzését, a vállalati szociális felelősséget és az Európai Bizottsággal való jobb koordinációt illeti. Továbbá az ékesszólás nem elegendő. A tagállamoknak sürgősen végre kell hajtaniuk a terveiket, a válság ugyanis súlyosan érinti a vállalkozásokat és a dolgozókat.

1.12   Az EGSZB megelégedéssel fogadta a Prágában 2009. május 7-én tartott foglalkoztatási csúcstalálkozó arra irányuló erőfeszítéseit, hogy a szociális partnerekkel együtt, megerősített társadalmi párbeszéd (6) alapján határozzák meg a nemzeti és európai szinten megvalósítandó intézkedések irányait, annak érdekében, hogy a munkahelyteremtésre nagyobb figyelem irányuljon, és a kereslet fellendítéséhez szükséges intézkedések megtörténjenek.

1.13   A lisszaboni stratégiának meg kell őriznie a hitelességét, és igazolnia kell, hogy képes ehhez az új helyzethez alkalmazkodni a reformfolyamatok gyorsításával és egyértelmű prioritások, új módszerek meghatározásával, valamint a következő hónapokban meghatározandó Lisszabon utáni stratégia és az EU fenntartható fejlődési stratégiája célkitűzései közötti összhang megteremtésével.

1.14   Az európai kormányoknak egyre határozottabban vállalniuk kell, hogy a közösségi szinten vállalt kötelezettségeiket a megállapított határidőn belül és hiánytalanul teljesítik.

1.15   A globalizációval és a hitelekkel kapcsolatos problémák által érintett vállalatoknál a foglalkoztatás fenntartására előirányzott állami támogatásoknak olyan követelményekre kell alapulniuk, amelyek biztosítják azt, hogy:

ezek a támogatások nem erősítik a protekcionizmust, és nem gördítenek akadályt a szabad verseny elé;

a támogatáshoz jutó vállalatok kötelezik magukat mindenekelőtt a foglalkoztatási szint támogatására,

a kollektív szerződéseket betartják, és a munkavállalók vásárlóerejét megőrzik;

a csökkentett termeléssel jellemzett időszakokban a munkavállalók új képesítések megszerzését szolgáló képzést vehetnek igénybe, és ebben támogatni kell őket;

az állami pénzügyi támogatás nem válik a részvényesek jövedelemforrásává osztalékfizetés vagy egyéb részvény-visszavásárlás formájában;

a támogatás lehetőség szerint elősegíti a környezetvédelem szempontjainak megfelelő, új termékek és új szolgáltatások fejlesztését;

a támogatások nem torzítják a versenyt, ideiglenesek és degresszívek;

az adófizetők védelme érdekében megfelelő ellenőrző mechanizmusokról rendelkeztek.

1.16   A válságra adott társadalmi választ illetően a mindezidáig megvalósított lépések nem voltak megfelelőek. Nem irányul elegendő figyelem a munkahelyteremtésre vagy a kereslet ösztönzéséhez szükséges intézkedésekre (vagyis összehangoltabb pénzügyi ösztönzési csomagokra az EU szintjén, valamint a bérpolitikai kérdésekre). (7)

1.17   A szabályozás szintjén ideiglenes munkaerő-piaci intézkedés útján biztosítani kell, hogy a rövid időre szóló, határozott idejű munkához megfelelő – mindenekelőtt a munkahelyi higiéniával és biztonsággal kapcsolatos – képzés és bérgaranciák társuljanak.

1.18   Az EGSZB sürgetőnek és alapvetőnek tartja, hogy az EU termelési struktúrájának jövője érdekében az alkalmazott szakpolitika a fiatalokat ismét a műszaki-tudományos szaktárgyak felé orientálja a szakképzési és az iskolarendszer minden szintjén, megelőzendő a termelőtevékenységekhez kapcsolódó értékek hanyatlását, és a pénzügyi, illetve spekulációs értékek térnyerését. (8)

1.19   A termelés felélesztése és az európai ipari és szolgáltató ágazatok fenntarthatósága érdekében az EGSZB szükségesnek tartja a kutatási, innovációs és fejlesztési tevékenységek szerepének megerősítését, a már meglévő eszközök, úgymint az KTF 7. K+F program és az Európai Technológiai Intézet (EIT) alkalmazásával, továbbá egyértelmű, az európai technológiai platformok által meghatározott prioritásokon alapuló, ágazati orientáció felhasználásával.

1.20   Az EGSZB határozottan olyan közösségi fellépésre szólít fel, amely támogatja a vállalkozásoknak szóló szolgáltatások ágazatát, emellett fejleszti a polgárok, a fogyasztók, a munkavállalók és a vállalatok javát szolgáló innovatív szolgáltatásokat és tartalmakat, mindenekelőtt a kkv-k nemzetközivé tétele és exportálása érdekében.

1.21   Osztozva elnökének reményeiben, (9) az EGSZB úgy véli, hogy ismét figyelmet kell fordítani a strukturális alapok – különösen az ESZA – alkalmazási feltételeire úgy, hogy ahhoz európai szinten, ágazati alapon is közvetlen hozzáférést kell biztosítani, felelevenítve így az ESZAK gyakorlatát, amely hatékonynak és gyorsan alkalmazhatónak bizonyult.

1.22   A nemzetközi kereskedelem területén az EGSZB elsődleges fontosságúnak tartja a kereskedelmet érintő többoldalú tárgyalások (dohai forduló) gyors lezárását, amely pozitív jelzést jelentene a nemzetközi piacok számára és a jelenlegi válságra is jelentős kihatással bírna: (10) az EU erősebb tárgyalási vezető pozíciót szerezhet meg és meg is kell szereznie azzal, hogy egységesen lép fel azoknak az ambiciózus eredményeknek az elérése érdekében, amelyek gondoskodnak a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) - az európai feldolgozó és szolgáltatási ágazat jövőbeli növekedésének biztosításához elengedhetetlen - alapvető munkaügyi előírásai és a jól végzett munka tiszteletben tartásáról.

1.23   A protekcionizmus várható növekedése a jelenlegi kontextusban nagyon valósnak és fenyegetőnek tűnik. Ezért szükség van arra, hogy az Európai Bizottság erőteljesen érvényesítse az európai uniós kereskedelemvédelmi törvényeket azáltal, hogy keményen fellép a dömpingelt és támogatott termékek ellen, küzd és fellép az indokolatlan protekcionista intézkedések ellen, illetve a kereskedelmi viták rendezése érdekében elmélyíti a párbeszédet az EU legfontosabb kereskedelmi partnereivel.

2.   Bevezetés

2.1

A termelő és szolgáltató szektorok kontinensünk gazdaságának gerincét jelentik. Az egységes piac megvalósítása komoly fejlődést tett lehetővé számukra a közös szabályok és szabványok révén.

2.2

A termelő és szolgáltató szektorok kivételes kihívásokkal állnak szemben:

a pénzügyi összeomlás, amely hallatlan erővel és összehangoltsággal hatott ki a teljes globális gazdaságra, és veszélyeztette a piacok hitelességét és megbízhatóságát;

az új nemzetközi munkamegosztás és ennek az új globális piac által diktált – amelyen teljes mértékben, kevesebb korlátozás által hátráltatva megjelentek az újonnan iparosodott földrészek – elkerülhetetlen ipari racionalizációi és szerkezetátalakításai,

az éghajlati változások és a környezet, az ökoszisztéma védelmének és a fenntartható fejlődésnek a polgárok egészsége miatt figyelmen kívül hagyhatatlan célkitűzésével, amely szükségessé teszi – tiszta technológiákon alapuló új termékekkel és eljárásokkal – az energiahatékonyság javítását és a termelőciklusok korszerűsítését;

az emberi erőforrásokban rejlő tőke, a népesség elöregedésével és az erős migrációs áramlással együtt, amelyek nagyobb szakmai rugalmasságot és mozgékonyságot, állandó szakképzést és magasabb képesítési szinteket tesznek szükségessé a jobb munka- és életminőség biztosítása érdekében;

a kormányzás hiányosságai, világ- és európai szinten, ideértve a nem megfelelő intézményeket, döntési képességet és szabályokat, ahogy azt a jelenlegi nemzetközi pénzügyi rendszer és az európai építmény válsága is mutatja;

a regionális különbségek, amelyek növekvőben vannak az EU-ban;

a rendelkezésre álló erőforrások koncentrációja, mind az állami költségvetés, mind a vállalkozási szféra szintjén, amelyek ezáltal azt kockáztatják, hogy nem képesek megfelelően támogatni a gazdaság és a foglalkoztatás újraindításához szükséges reformokat.

2.3

A jelenlegi világszintű recesszió megkövetelheti, hogy ezek az ágazatok még nagyobb erőfeszítéseket tegyenek az alábbi célokat elérése érdekében:

a munka új nemzetközi megosztásához való alkalmazkodás;

az ökoszisztéma védelme és a fenntartható fejlődés;

új termék- és eljárási technológiák alkalmazása;

nagyobb és minőségibb foglalkoztatás, egyre magasabb szinten és egyre fokozottabb szakmaisággal.

2.4

A jelenlegi válságok a vállalatok számára nemcsak túlélési kihívást, hanem nagy fejlődési és innovációs lehetőségeket is jelentenek. A vállalatokat azonban nem szabad magukra hagyni: a vállalkozókedvet és a munkahelyteremtést olyan reformok mielőbbi bevezetésével kell támogatni, amelyek javítják a vállalatok működési környezetét, csökkentik a szükségtelen közigazgatási terheket, megőrzik és javítják a belső piacot, támogatják a kockázati tőkét, ösztönzik az innovációt és a „rugalmas biztonsággal” kapcsolatos intézkedéseket, mögöttük kevesebb és jobb jogi szabályozás áll, továbbá beruházásokra kerül sor az oktatási és tudományos világ, valamint a vállalkozások közötti viszonyok, az oktatás, a humán erőforrások képzése, különösen a műszaki-tudományos diszciplínák és a vezető piaci kezdeményezések fejlesztése terén.

2.5

Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a legfontosabb termelő és szolgáltató szektorok – mindenekelőtt az idegenforgalom – jelenlegi helyzetének és jövőbeli kilátásainak különböző alapvető szempontok figyelembevételével történő meghatározása nagy jelentőséggel bír, és ezek az alábbiakkal vannak szoros összefüggésben:

Nemzetközi vetület: a válság olyan integrált nemzetközi körökben fejlődött ki, amelyek az egyes piacok és összességében a nemzetközi piac szabályozási és ellenőrzési jogosítványain jócskán kívülálló innovatív eszközöket vehettek igénybe, és erősebbnek bizonyult, mint a világszintű berendezkedés Európa által irányított kiigazítása, amely szerint 2020-ban a BOIK (11) országok elérhetnék és esetleg meg is haladnák a világ GDP-jének 30 %-át.

Intézményi vetület: a kormányzás nemzeti, regionális és nemzetközi intézményes mechanizmusai teljességgel elégtelennek bizonyultak a rendellenességek megelőző feltérképezésében, az egyes regionális- és nemzetgazdaságokban a láncreakciószerű terjedés megakadályozására alkalmas eszközök és módozatok előzetes meghatározásában, továbbá a károkat mérsékelni képes ellenszerek kifejlesztésében

Szociális vetület: 2009 márciusában az eurózónában a munkanélküliség elérte a 8,9 %-ot (2008 márciusában a 7,2 %-ot) és az EU-27-ben a 8,3 %-ot (2008 márciusában a 6,7 %-ot), míg a 25 év alatti fiatalok munkanélküliségei rátája az eurózónában 18,1 % volt, az EU-27-ben pedig 18,3 %. (12)

„Reálgazdasági” vetület: az ipari termelés csökkenése 2008 decemberében a 2007. év azonos hónapjához képest 12,8 % volt az EU-27-ben, az építőiparban pedig ugyanez 6,7 % volt; a közösségen belüli cserekapcsolatok 13,7 %-kal csökkentek, a termelő szektorok közösségi exportja 5,8 %-kal csökkent. (13) A termeléscsökkenés leginkább a vegyipart, a textilipart, a gépjárműipart és a fémipart érintette, és jelentős volt az export visszaesése az olyan szektorokban is, mint az autóipar, vegyipar, a távközlés és a rádió–televízió ágazat; a szolgáltatási szektorban pedig az idegenforgalmat sújtotta erősen a válság. (14)

Környezetvédelmi vetület: az energiahatékonyság, az éghajlati változások elleni küzdelem, továbbá az erőforrások fenntartható használata elodázhatatlan kihívást jelentenek bolygónk megőrzése és fejlesztése és különösen Európa részéről a polgárok egészsége, az ökoszisztéma és összességében a gazdaság megóvása és fejlesztése szempontjából, továbbá a versenyképességére is fontos kihatással bírnak, különösen egy világos, stabil és harmonizált szabályozási rendben.

3.   Nemzetközi vetület

3.1

A GDP az Amerikai Egyesült Államokban 2008 negyedik negyedévében 1 %-kal csökkent, miután az azt megelőző negyedévben 0,1 %-kal csökkent. Japán GDP-je 3,3 %-kal csökkent, miután a csökkenés az azt megelőző negyedévben 0,6 %-os volt. Az eurózóna GDP-je 1,5 %-kal csökkent, miután az azt megelőző negyedévben 0,2 %-os volt a csökkenés. (15)

3.2

A munkanélküliségi ráta gyorsan nő, és az OECD szerint a 2010. év végére 12 %-hoz közelítő ráta felé tart. Ezzel egyidejűleg a bérek lassabban emelkednek vagy változatlanok maradnak.

3.3

Amint azt az Európai Bizottság is hangsúlyozza: (16)„Addig, amíg a hitelnyújtás szűkös, a kereslet élénkítését és a fogyasztók bizalmának helyreállítását célzó intézkedések nem tudnak érvényesülni. Ez egy globális válság, és a gazdaság helyreállítása csak akkor lehet teljes, ha a világgazdaság legfontosabb szereplői ismét növekedésnek indulnak, és egymással kereskednek”.

3.4

Ezzel azonos az Európai Szakszervezeti Szövetség (ESZSZ) véleménye is: „A gazdasági helyzet romlik, és valószínűleg csak akkor fog javulni, ha a gondolkodásmód gyökeresen megváltozik: a szokásos üzletmenethez való visszatérés megnyugtató, de irreális koncepciója helyett a személyekre, az innovációra és a tartós fejlődésre alapozott, új reálgazdaságra van szükségünk. Hasonlóképpen szükségünk van a kormányzati szerep újraértékelésére is:

a piacok szabályozásában

a közszolgáltatásokban

a béregyenlőtlenségek elleni küzdelemben”. (17)

3.5

A G20 2009. március 18-án, Londonban tartott csúcstalálkozóján az Európai Vállalatok Szövetsége (BusinessEurope) hangsúlyozta, hogy „a pénzügyi válság pusztító hatással van a vállalkozásokra, mivel a növekedés fő motorjait érintik a pénzeszközökhöz való hozzáférés korlátozásai. (…) A világgazdaság összeomlásának elkerülése érdekében gazdaságösztönzésre van szükség.” (18)

4.   Intézményi vetület

4.1

Egyre szélesebb körű a konszenzus és az erők egyre jobban konvergálódnak annak érdekében, hogy a jelenleg fennálló szabályokon túl a szükséghelyzethez szabott rendkívüli intézkedésekre és szakpolitikai válaszokra kerüljön sor, hogy feltétlenül megőrizhetők legyenek a vállalkozások, a termelőszektorok, a termelő és szolgáltatótevékenységek, a foglalkoztatás, továbbá a családok jövedelme és fogyasztása.

4.2

Egy olyan politika, amely a válságból eredő gazdasági, foglalkoztatási és szociális problémák következményeit a felgyűlt belső feszültségeknek a szomszédokra való áthárításával próbálja féken tartani, nemcsak a probléma hamis megoldását jelenti, hanem azzal a veszéllyel is jár, hogy a gazdaságokat a nacionalizmus és protekcionizmus felé tereli, ami tönkretenné az utóbbi években Európában és a világban nehézségek árán létrehozott nemzetközi kooperációs és regionális integrációs kereteket.

4.3

Az EGSZB a jelenlegi válság leküzdésére irányuló bármilyen beavatkozás alapvető és nélkülözhetetlen elemeinek tekinti az alábbiakat:

egy olyan új nemzetközi kooperációs keret beindítása, amely átlátszó szabályokon alapul, képes előre kiküszöbölni a nemzetközi gazdasági, monetáris és pénzügyi rendszer látens problémáit is, emellett pedig megőrzi a nemzetközi kereskedelmi cserekapcsolatok teljes szabadságát;

a pénzügyi szektorral való új társadalmi szerződés lehetőségei, a pénzpiac erős újraszabályozása és megfelelőbb felügyelete, továbbá az ösztönzőcsomagok jobb állami ellenőrzése annak biztosítása érdekében, hogy a pénzügyi támogatás eljusson a munkavállalókhoz, a fogyasztókhoz és a vállalatokhoz, valamint hogy biztosítható legyen a nemzetközi szabad kereskedelem;

az EU alapjainak megőrzése, ideértve:

az európai piac egységességét,

személyek, az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgását,

közös politika kifejlesztését és teljes körű alkalmazását, különös tekintettel a versenypolitikára,

a vállalkozási szabadságot és az európai szociális modell megőrzését;

koordinált, arányos, átlátszó, idővel degresszív állami intézkedések meghozatala a rendszerkockázatok csökkentése érdekében;

az európai termelő és szolgáltató szektorok versenyképességének és szilárdságának megőrzése és javítása;

a tudás alapú gazdaság megerősítése;

a humánerőforrások és vezetői erőforrások szakértelmének javítása;

a környezetvédelmi, energiahatékonysági, anyaghasználati szempontokra figyelmet fordító termékek és eljárások előnyben részesítése, és a piacon való elterjedésük keretfeltételeinek biztosítása;

a társadalmi felelősségvállalás területe fejlődésének támogatása;

tartózkodás a közterhek növelésétől és szabályozás az európai vállalatok számára;

koordinált megközelítés kialakítása az IPR (19) keretében;

a hitelekhez való hozzáférés javítása, különösen a kkv-k részére.

4.4

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a jelenlegi válságnak a minőségi gazdaság kifejlődése, a nagyobb és jobb foglalkoztatás irányába mutató, fokozottabb gazdasági integrációt jelentő intézményi ugráshoz kell vezetnie.

4.5

Az EGSZB még ennél is szükségesebbnek tart egy, a kontinens fokozottabb politikai integrációja irányába mutató minőségi ugrást, mivel véleménye szerint egyedül ezzel valósítható meg az a kompromisszum, amely az egoizmusról és a nemzeti prioritásokról való lemondás mellett a közös jövő felé mutat.

4.6

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy amennyiben az európai építmény ugyanabban a szellemben kap újabb impulzust, mint amilyet Jean Monnet az ESZAK létrejöttét eredményező Párizsi Szerződés megkötésekor és végrehajtásakor képviselt, az európai gazdaság fellendülésének alapjai újból megteremthetők.

4.7

A Lisszaboni Szerződés ratifikálását haladéktalanul végre kell hajtani, hogy az európai építmény olyan struktúrát kaphasson, amely jobban koordinált politikákkal képes válaszolni.

5.   A válság társadalmi vetülete: a munkavállalókat, a vállalatokat és a családokat érintő kihatás

5.1

Az utóbbi hónapokban drasztikus méreteket öltöttek a vállalati átszervezések. Sok vállalat létszámcsökkentési terveket indított el, amelyek súlyos társadalmi következményekkel járnak, különösen a fiatalok jövőjére nézve. (20) Más vállalatok csődöt jelentettek.

5.2

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a humánerőforrás az EU versenyképességének visszanyerésében kulcsfontosságú szerepet játszik mind a munkaerő képességei és szaktudása, mind pedig az új vezetői irányítási modell szempontjából.

5.3

Az EGSZB véleménye szerint a munkaerő terén tett beruházás és a foglalkoztatás fenntartása elengedhetetlen az európai ipar versenyképességének előmozdításához, mind a munkaerő képességei és új szakismeretei, mind az új vállalati szociális felelősségi modell tekintetében. (21)

5.4

Tekintettel a válság nagyságára a megújuló energiaforrások ágazatával és más fejlődőben lévő ágazatokkal kapcsolatos szakképzési és foglalkoztatási kereteket haladéktalanul elérhetővé kell tenni a recesszió által sújtott munkavállalók számára.

5.5

Intézkedéseket kellene tervezni a háztartások fogyasztásának támogatására, részben a kereslet élénkítése céljából. (22)

6.   A reálgazdaság vetülete: a termelő és szolgáltató szektorok felélénkítése

6.1

A dezindusztrializáció. Az utóbbi években, különösen az ezredfordulón az Európai Bizottság és több tagállam kisebb jelentőséget tulajdonított az ipari és termelő politikának, és előnyben részesítette az elsősorban észak-amerikai modelleken alapuló, összetett pénzügyi rendszerek kialakulásával létrejött sokszínű modellt.

6.2

2005-ben az EU az ágazati és a horizontális kezdeményezések kombinációjára alapuló, integrált európai iparpolitikai irányvonalat fogadott el, amelyet 2007-ben egy időközi felülvizsgálat követett az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájának keretében. (23) 2008-ban az EU a fenntartható iparpolitikáról cselekvési tervet fogadott el, (24) amelyről az EGSZB-nek már volt módja nyilatkozni. (25)

6.3

A társadalmi felelősséget vállaló és versenyképes vállalatok, a szociális gazdaság vállalatai, az egyre inkább szakképzett és részt vevő munkaerő központi helyre állítása kell, hogy a termelő és szolgáltató szektorokat ösztönző politikákhoz viszonyítási pontot képezzenek.

6.4

A lisszaboni stratégiának meg kell őriznie a hitelességét. A tagállamoknak és az Európai Unió intézményeinek meg kell mutatniuk, hogy képesek a szakpolitikákat az új körülményekhez igazítani azáltal, hogy a következő hónapokban meghatározandó Lisszabon utáni stratégia kidolgozásához világos prioritásokat és új módszereket állapítanak meg. A reformokat fel kell gyorsítani, és egyértelmű, pontos prioritásokat kell meghatározni, megvalósítható és ellenőrizhető ütemtervvel.

6.5

Az EGBSZ véleménye szerint az európai termelő és szolgáltató szektorok fejlődésének az eljárások és a termékek javítása révén kell megvalósulnia. Az EGSZB határozott lépéseket sürget az EU részéről.

6.6

Az EGSZB véleménye szerint az ipari stratégia az alábbiakat foglalja magában:

új épületek és fenntartható módra átalakított épületek, különösen a közintézmények és az ipari létesítmények terén történő nagyberuházások  (26) alacsony áteresztő képességű alapanyagok, például üvegkompozit-rendszerek és kerámia felhasználásával történő végzése, az energiafogyasztás csökkentése érdekében;

az energiahatékonyságot támogató nagyberuházások, a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés képességének növelése, a CO2 megkötését és tárolását szolgáló technológiák fejlesztése;

a kis környezeti kihatású közlekedési tervekbe történő beruházások, megfelelőbben lokalizált termelés, jobb hulladékkezelés a Bizottság környezetbarát autók elnevezésű európai kezdeményezés szerint; (27)

a termelő ágazat részére nagyobb hozzáférés a beruházási forrásokhoz, amelyeket a kormányok az autóipari és a fémkohászati ágazatban tiszta technológiájú és eljárású innováció és tervezés ösztönzése érdekében támogatnak, és amelyek az Európai Bizottság által javasolt, a jövő gyárai elnevezésű kezdeményezést veszik alapul és erősítik meg; (28)

az EU i2010 kezdeményezés megerősítése mellett a materiális és immateriális hálózati infrastruktúrák ösztönzése, különösen a szélessávú informatikai technológiák terjesztése tekintetébenez a kibővített EU integrációjának elősegítését célzó intelligens beruházás és infrastruktúra.

6.7

Meg kell vizsgálni a kkv-k specifikus helyzetét, különösen ami a hitelhez és kölcsönhöz jutás hiányát illeti. A kkv-knak szánt alapok jelenleg nem érik el céljukat.

6.8

A kisvállalkozási intézkedéscsomag, amelyről a bizottságnak módja volt nyilatkozni, (29)„nem áll a kihívásnak megfelelő szinten, különösen a jelenlegi gazdasági és pénzügyi nehézségek között”, mivel nem rendelkezik megfelelő pénzeszközökkel. Fontos azonban, hogy biztosítsák az intézkedéscsomagban megfogalmazott stratégia teljes körű, időben történő és szisztematikus alkalmazását a tagállamokban.

6.9

Ahogy azt az EGSZB többször hangoztatta, a hitelhez jutáson túl a jelenlegi helyzetben még inkább kiemelkedő fontossággal bír:

az európai magántársaságokról szóló alapokmánynak a kkv-k (30) számára sürgős kidolgozása, a munkavállalók jogainak tiszteletben tartása mellett;

a fizetési késedelemről szóló közösségi irányelv felülvizsgálata;

a termelő és szolgáltató szektorok számára különösen hasznos körzetek, a területi fejlődés motorjai szerepének előmozdítása európai szintű „funkcionális termelési körzetek” létrehozásával;

az új kkv-kat és induló vállalkozásokat „gondozó” közösségi kezdeményezések indítása, sikerességük és a nemzetközi piacokhoz jutásuk növelése érdekében;

az ágazatok sérülékenysége mértékének állandó vizsgálata a „piac bukásának” megakadályozása és előzetes pozitív fejlődési lehetőségeknek a kialakítása érdekében.

6.10

Ami az egyedi szektorokat illeti, az Európai Bizottság széleskörű nyilvános konzultációt követően számos olyan termelő ágazatot azonosított, amelyek területén az ösztönző és az élénkítő beavatkozásokat összpontosítani kellene. Hat piacot jelölt meg a „vezető piacok” (31) kezdeményezés első szakaszára:

online egészségügy;

védőruházat;

fenntartható építőipar;

újrahasznosítás;

biotermékek;

megújuló energiák.

6.11

Az Európai Bizottság által alkalmazott módszert más szektorokra is ki kellene terjeszteni. Meg kellene tehát határozni azokat a szektorokat, amelyekben a politikai kulcseszközök és keretfeltételek révén megvalósuló koncentrált cselekvés és az érintett felek közötti megerősített kooperáció anélkül gyorsíthatná fel a piac fejlődését, hogy a versenymechanizmusokat károsan befolyásolná. (32) Ugyanez vonatkozik az európai védelmi ipar fejlődésére is, amelynek koordináltabb európai politika tárgyát kellene képeznie az Európai Védelmi Ügynökség létrehozását és a közös biztonság területén tett lépéseket követően. (33)

6.12

Az európai iparpolitika eredményesebbé tételéhez figyelembe kell venni az egyes ágazatok specifikus környezetét: a gépjárművektől (személygépjármű, tehergépjármű, motorkerékpár (34) a vegyiparig, a hajóiparig, a kohászatig, az építőiparig, az üveg- és kerámiaiparig, a cementiparig, a textiliparig és ruházati iparig, az élelmiszeriparig, a fémfeldolgozó és elektromechanikai iparig, az űrhajózásig, az informatikai és távközlési ágazatig, az energiaiparig, az egészségügyi szolgáltatásokig stb.

6.13

Mindenekelőtt az innovációk bevezetésének támogatása szempontjából az EGSZB lényegbevágónak tekinti az olyan újonnan létrehozott politikai eszközök fejlesztését, mint amilyenek a közös technológiai kezdeményezések, az innovációs közbeszerzések, a fenntartható termelésre és fogyasztásra vonatkozó cselekvési terv.

6.14

Az EGSZB úgy véli, hogy a szolgáltató szektorban is fel kell gyorsítani a liberalizálásokat, különösen ami egyes hivatások gyakorlóinak szolgáltatásait, illetve a bérekkel és a létszámstoppal kapcsolatos, még fennálló megszorításokat illeti.

6.15

Az EGSZB határozottan olyan közösségi fellépésre szólít fel, amely a vállalatokat kiszolgáló szektort támogatja azáltal, hogy a polgárok, a fogyasztók és a vállalatok javára az innovatív szolgáltatásokat és tartalmakat fejleszti, felgyorsítja a digitális átállást és a széles sáv elterjedését, és elhárítja az akadályokat az elektronikus igazgatás és a rendszerek együttműködtethetősége elől.

6.16

Az EGSZB úgy véli, hogy a világ többi részével fenntartott kapcsolatok tekintetében a közös külpolitika megerősítésére, határozottabbá tételére lenne szükség.

7.   A fejlődés fenntarthatóságának vetülete

7.1

Az EGSZB támogatta (35) és támogatja az egyéb közösségi politikákkal teljes mértékben integrált, fenntartható kitermelési, termelési és fogyasztási politikák fejlesztését, hogy a lehetséges kihívások versenyképes lehetőségekké alakuljanak át.

7.2

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy az EU tevékenységének továbbra is olyan ambiciózus, de jogalkotási és pénzügyi eszközökkel támogatott célokra kell irányulnia, amelyek nem befolyásolják hátrányosan Európa versenyképességét azáltal, hogy a vállalatok és a polgárok számára nagyobb terheket jelentenek, hanem nagyszerű vállalkozásokat, innovációs és technológiafejlesztő eljárásokat támogatnak.

7.3

Az EGSZB ismételten hangsúlyozza a megfelelő kezdeményezések fontosságát az energiahatékonyság, a megújuló energiaforrásokból származó energiatermelés képességének növekedése és a CO2-t megkötő technológiák fejlesztése terén a vezető szerep megszerzéséhez.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-jén.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  Ebben a témakörben Mario Monti volt versenypolitikai biztos aggodalmát fejezte ki a belső piacon alapuló európai modell túlélése miatt (a Corriere della Sera 2009. május 10-i számának vezércikke).

(2)  A képesítések elismerése, a tőkejövedelmek adóztatása, a nyugdíjak megállapításának során a más országokban végzett munka figyelembevétele stb.

(3)  Lásd a Manufuture európai platformot (www.manufuture.org). Ezenkívül lásd a Davignon-terv alkalmazásáról Étienne Davignonnal készült interjút (Brüsszel, 2008. január 14., www.ena.lu).

(4)  Az EBB által finanszírozott Európai Befektetési Alap . Lásd az innovációs és versenyképességi keretprogram első működési programját.

(5)  Ld. Vezető piacok: Elektronikus orvostudomány (COM(2007) 860 végleges, továbbá e dokumentum 6.10 pontja.

(6)  Lásd az EGSZB 1037/2009. számú, A foglalkoztatási csúcstalálkozó eredményei című, a HL-ben még nem közzétett véleményét.

(7)  Lásd az Európai Tanács 1997. novemberében, Luxemburgban tartott ülésén elfogadott javaslatokat a HÉA-díjak európai szintű csökkentéséről bizonyos, a tagállamok által meghatározott szakmai szolgáltatások esetében.

(8)  A cél az, hogy valamennyi európai uniós országban a diákok legalább 50 %-a végezzen felsőfokú tanulmányokat, a felsőoktatásban részt vevő hallgatóknak pedig legalább 25 %-a a műszaki, mérnöki és természettudományos szakterületeket válassza. (ELECTRA jelentés)

(9)  SEPI elnök levele BARROSO elnökhöz a prágai európai szociális csúcstalálkozó alkalmából.

(10)  Lásd az Új kereskedelmi megállapodásokra irányuló tárgyalások – Az EGSZB álláspontja c. véleményt (HL C 211., 2008.8.19., 82–89. o.) és A megújított lisszaboni stratégia külső dimenziója c. véleményt (A Hivatalos Lapban még nem jelent meg).

(11)  BOIK: Brazília, Oroszország, India és Kína.

(12)  Eurostat STAT – 2009. 04. 30.

(13)  SEC 2009/353.

(14)  Az ENSZ Idegenforgalmi Világszervezetének (WTO) 2009 júniusában közzétett barométere (7. kötet, 2. sz.).

(15)  2009 első félévében a GDP 2,5 %-kal csökkent az előző évhez képest. 2009 májusában az EU ipari termelése 15,9 %-kal esett vissza 2008-hoz képest (a feldolgozóiparban 16,8 %-os volt a visszaesés). Lásd: SEC 2009/1088, 2009. július 20.

(16)  COM(2009) 114.

(17)  Lásd az ETUC.-nak az európai gazdaságélénkítési tervről szóló állásfoglalásának összefoglalását (2008. december 5., http://www.etuc.org).

(18)  BUSINESSEUROPE, 2009. március 17., a G20 Business Eventtel kapcsolatban (2009. március 18.; http://www.businesseurope.eu/) .

(19)  IPR = Nemzetközi Termékszabályzatok.

(20)  Az EU-27-ben a fiatalok munkanélküliségi rátája 2009 első negyedévében elérte a 18,3 %-ot, ami 5 millió munkanélküli fiatalt jelent – EUROSTAT 2009. július 23.

(21)  A kockázatitőke-alapok és a kölcsönök közötti összefüggés – amelyről a Bázeli Megállapodás rendelkezik – kkv-kra gyakorolt hatása miatt ez még nehezebbé válik. EU-s szintű intézkedéseket kellene hozni annak megvizsgálása érdekében, hogy e hatásokat hogyan lehetne mérsékelni.

(22)  Lásd a fogyasztói bizalom indexét (6. táblázat), „Business & Consumer Survey Results”, DG ECFIN, 2009. június.

(23)  COM(2007) 374.

(24)  COM(2008) 397.

(25)  Lásd a Fenntartható fogyasztás és termelés tárgyban kidolgozott EGSZB-véleményt (HL C 218., 2009.9.11., 46–49. o.)

(26)  2008-2009. évi foglalkoztatási jelentés, ESZFH Tanács 2009. március 9.

(27)  Lásd: COM(2008) 800 végleges, Az európai gazdasági fellendülés terve.

(28)  Ugyanott.

(29)  Lásd az CESE 38/2009. sz., a HL-ben még nem közzétett véleményét.

(30)  Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: A kkv-k európai jogálláshoz juttatása (HL C 125., 2002.5.27.).

(31)  COM(2007) 860.

(32)  Versenyképességi Tanács, 2006. december 4.: Következtetések az innovációs politikáról és a versenyképességről.

(33)  Lásd az EGSZB Védelmi vonatkozású termékek transzfere és Európai védelem tárgyban kidolgozott véleményeit (HL C 100., 2009.4.30., 109. o, illetve HL C 10., 2004.1.14., 1. o.).

(34)  Különösen az EU gépjárműipara élvezhetne az autóiparnak juttatott támogatási rendszerhez és a tagállamok ösztönzéseihez hasonló előnyöket, mivel a jelenlegi gazdasági válság miatt hasonló mértékben szenvedett hátrányt.

(35)  Az EGSZB véleménye a környezetbarát termelésről (HL C 224., 2008.8.30., 1. o.).


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/52


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Munka és szegénység: egy nélkülözhetetlen globális koncepció felé (saját kezdeményezésű vélemény)

2009/C 318/10

Előadó: Nicole PRUD’HOMME

2009. február 26-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Munka és szegénység: egy nélkülözhetetlen globális koncepció felé

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2009. szeptember 1-jén elfogadta a véleményét. (Előadó: Nicole PRUD’HOMME.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-én tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 173 szavazattal 2 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások

A munkavállalói szegénység mind a bérből élők, mind bizonyos önfoglalkoztatók számára összetett, számos, egymáshoz szorosan kapcsolódó kritériummal rendelkező kérdéskört jelent. Az átfogó megközelítés alkalmazásának lehetővé kell tennie hatékony mechanizmusok elfogadását a kihívások leküzdése érdekében.

1.1

A mindenki számára elérhető minőségi munkahelyek célkitűzését fel kell venni az európai projekt legfontosabb témái közé.

1.2

A dolgozó szegények kérdését olyan témává kell alakítani, amelyet az európai szociális párbeszéd keretében rendszeresen megvitatnak.

1.3

Minél előbb el kell végezni az ismeretszerzés eszközeinek kidolgozását e területen, hogy minél pontosabban meg tudjuk ítélni ezeket a helyzeteket a maguk különbözőségében, ugyanakkor lássuk együttes európai vonásaikat is.

1.4

A szociális védelem és a foglalkoztatás között új kombinációkat kell átgondolni és kialakítani, amelyek révén lehetővé válik annak biztosítása is, hogy valamennyi munkavállaló méltó jövedelmet kapjon, ezáltal pedig meg kell teremteni azokat a feltételeket, amelyek kielégítik az alapvető igényeket (lakhatás, egészségügyi ellátás, oktatás a munkavállaló és gyermekei részére stb.).

1.5

Hatékony szak- és továbbképzés biztosítására van szükség a minőségi munkahelyek érdekében. Különböző (országos, regionális) szinteken intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy olyan környezetet teremtsünk, amellyel elkerülhető az, hogy a fiatalok idő előtt kiszálljanak az oktatásból.

1.6

A rugalmas biztonság körüli erőfeszítéseket és vitákat folytatni kell a (vállalkozások számára szükséges) rugalmasság és a (munkavállalók védelmét jelentő) nagyobb mértékű biztonság megteremtésének – az aktív keresőket jellemző szegénység fokozódását megakadályozó és e szegénység megszüntetését célzó – valódi eszközei közötti új egyensúly megtalálása érekében.

1.7

Az Európai Bizottság által a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének kikiáltott 2010. év keretében e kérdésekkel kapcsolatosan információszolgáltatási és mobilizálási intézkedéseket kell tervbe venni az Európai Unió és a tagállamok szintjén.

2.   Háttér

2.1

Az Európai Unió szintjén számos tudományos munka, javaslat és innováció született, amelynek középpontjában a „dolgozó szegények” állnak, és amelyek bizonyítják, hogy a tevékenység nem nyújt feltétlenül védelmet a szegénység ellen, különösen nem a jelenlegi szociális-gazdasági kontextusban.

2.2

Az Európai Bizottság az új nemzeti stratégiai jelentéseken alapuló „Javaslat a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról szóló 2009. évi együttes jelentésre” című közleményében (1) kifejezésre juttatja a dolgozó szegények és a minőségi munka témájának jelentőségét. E dokumentumok témája és az általuk érintett konkrét problémák összhangban vannak azokkal az uniós törekvésekkel, amelyek az „aktív beilleszkedést” célozzák. Kettős célról van itt szó: a szegénység leküzdéséről és a mindenki számára elérhető minőségi munkahelyek megteremtésének támogatásáról.

2.3

A téma jelentősége a válság kontextusában megkettőződik: a munkanélküliség egyre nagyobb teret nyer és az államháztartásra nehezedő nyomás is nő. Ugyanakkor érdemes a közvetlen helyzetelemzésen túl e témát olyan tárgyként szemlélni, mint amellyel a jelenlegi rendkívüli körülmények között bizonyosan foglalkozni kell, amely ugyanakkor strukturális témaként a szociális védelem és a foglalkoztatáspolitika terén kívánt mind középtávú, mind rövid távú pozitív változások középpontjában is áll.

2.4

A munka és szegénység témájáról szóló dokumentum kidolgozásával foglalkozó Európai Bizottság 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évévé nyilvánította. A szegénység az Európai Unióban valóban közel 80 millió embert, vagyis a lakosság 16 %-át érinti közvetlenül. Számottevő részük a „dolgozó szegények” közé tartozik. A munkavállalók 8 %-a él a szegénységi küszöb alatt (2).

2.5

Az EGSZB „A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve (2010)” (3) címmel készült véleményében rámutat, hogy a relatív jövedelmi szegénység bevett mutatói mellett más, a szegénység tartósságát és a tényleges nélkülözést kimutató szegénységi mutatókat is figyelembe kellene venni a jelenség teljes mértékű tudatosítása érdekében. A technikai pontosításokon és az összehasonlításokon túl, amelyeket a meghatározásról szóló európai megállapodás tesz ezentúl lehetővé, a tendenciák világosan körvonalazódnak.

3.   Meghatározás

3.1

A „dolgozó szegény” kifejezés használatához elsőként ki kell fejteni mindkét fogalmat, vagyis a „dolgozó” és a „szegény” megjelöléseket. Egy munkavállaló „szegénysége” részben a munkaszerződése ideje alatt kapott személyes jövedelmétől (munkabér) függ, másrészt pedig a családja összes anyagi forrásától. A munka az egyéni szakmai tevékenységre utal; míg a szegénység a háztartási források egészének elégtelenségére. Bizonyos esetekben egy nem szegénységi, vagy annak nem tűnő helyzet pillanatok alatt alakulhat át szegénységi helyzetté.

3.2

A szegénységet a háztartás szintjén kell meghatározni, a tevékenységet azonban az egyén szintjén. Tehát két elemzési szintet vegyítünk egybe. Az aktív szegénység elsőként a foglalkoztatási helyzettől, és az egyén által vállalt munka jellemzőitől függ, továbbá annak a háztartásnak a életszínvonalától, amelynek tagja. Ez a kettős értékelés nehézségeket okoz. Ugyanis előfordulhat olyan eset, hogy valaki a nagyon alacsony jövedelme ellenére sem tartozik a szegények közé (mivel az egyéb családi forrásai jelentősebbek). Fordítva pedig, annak ellenére is minősülhet valaki szegénynek, hogy országos szinten a havi mediánjövedelem közelében mozgó, és az adott társadalomban elégségesnek tartott jövedelemmel rendelkezik. Foglalkozás nélkül is lehetünk aktívak (munkanélküli státuszban), és kaphatunk térítéseket messze a szegénységi szint felett. Ezzel szemben lehetünk aktívak és nagyon elfoglaltak, de mindezt rendkívül gyenge jövedelem mellett, számos eltartandó személlyel, következésképpen pedig a szegénységi küszöb szintje alatt.

3.3

Ebből következik, hogy a dolgozó szegények politikai szempontból történő figyelembe vétele a foglalkoztatáspolitikák, a támogatási és társadalombiztosítási politikák és a családpolitikák következménye.

3.4

A lisszaboni stratégiába integrált európai foglalkoztatási stratégia keretében a dolgozó szegények számának csökkentése az Unió prioritásává vált. Ezért 2003-tól kezdődően az értékeléshez és az összehasonlításhoz mutatóra volt szükség. 2003 júliusában, a társadalmi beilleszkedésre vonatkozó közösségi folyamatról szóló munkák keretén belül az Európai Unió Szociális Védelmi Bizottsága közös mutatót fogadott el, amelynek célja az Európai Unión belül „dolgozó szegények” arányának felmérése volt, valamint azok legfőbb társadalmi-demográfiai jellemzői közül néhánynak a feltérképezése.

3.5

A Szociális Védelmi Bizottság meghatározása alapján a „dolgozó szegény” olyan személyt takar, aki a referenciaév során „főként a munkahelyén” tartózkodik (bérből élőként vagy önfoglalkoztatóként), és olyan háztartásban él, ahol az összes bevétel a nemzeti mediánjövedelem 60 %-a alatt marad. Az év nagyobb részében alkalmazásban kellett állnia. A „dolgozó szegénység kockázatának” mutatója olyan munkavállalókat takar, akik a tizenkét hónapos referencia időszak alatt legalább hét hónapig alkalmazásban álltak (4).

4.   Statisztikai értékelés

4.1

Az Európai Bizottság 2008 végén tette közzé éves jelentését a tagállamokban tapasztalható szociális tendenciákról a szociális védelem és társadalmi befogadás területére vonatkozó uniós stratégia közös célkitűzései keretében (lásd a mellékletet) (5). Ebből kiderül, hogy 2006 végén az európaiak 16 %-a volt kitéve a szegénység kockázatának. Az Unióban a dolgozók 8 %-a a szegénységi küszöb alatt él. A számok legalább 4 % (Cseh Köztársaság, Belgium, Dánia, Hollandia és Finnország) és 13 %, illetve 14 % (Lengyelország és Görögország) között mozognak (6). A munkavállalók szegénysége az alacsony bérekhez (az átlagos bér 60 %-ánál alacsonyabb bérként meghatározva), a képzettség alacsony szintjéhez, a bizonytalan munkához, bizonyos önfoglalkoztatók alacsony díjazásához, valamint a – gyakran nem kívánt – részidős munkához kapcsolódik. A szegénységnek ez a formája a munkavállalók háztartása többi tagjának gazdasági státuszához szintén kapcsolódik. Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a gyermekkel rendelkező háztartások számára az egy keresettel rendelkező családi modell már nem elég a szegénységtől való védelemhez.

4.2

A relatív jövedelmi szegénységi mutató gyakran áll kritikák középpontjában, mivel nem igazán tükrözi a szegénységi helyzetek sokféleségét. A jövedelmi szegénység természetesen a szegénységnek csak egy eleme. Az Unión belül további mutatók kidolgozása van ezért folyamatban, amelyek különböző és kiegészítő képet adnak a szegénység megjelenési formáiról.

4.3

A jövedelmi szegénység mutatói mellett tehát az „életfeltételek” szegénységi mutatói is készülnek. Az Unió szintjén így mérhető az „anyagi nélkülözés” (lásd a mellékletet). A mutató figyelembe veszi azon személyek arányát, akik olyan háztartásban élnek, amely nem rendelkezik a következő kilenc elem közül legalább hárommal: 1) a váratlan kiadások fedezésének képessége, 2) évi egyhetes nyaralás, 3) a kölcsönök törlesztésének képessége, 4) legalább kétnaponta húsos, csirkés, vagy halas étel, 5) megfelelő fűtéssel rendelkező lakóhely, 6) mosógép, 7) színes televízió, 8) telefon, 9) személygépkocsi. Az összes itt felsorolt anyagi feltételről, mint mutatóról természetesen lehet vitázni. Ezek összessége viszont érdekes képet nyújt. A nélkülözési ráta nagy ingadozásokat mutat, Luxemburgban 3 %-os, míg Lettországban 50 %-os. Ezek a különbségek sokkal jelentősebbek a jövedelmi szegénység különbségeinél (10 %-tól 21 %-ig).

4.4

Az anyagi nélkülözés szerinti megközelítés gyökeresen átalakítja a tagállamok szegénységre vonatkozó osztályozási rendszerét. Ám ez a szegénységre általában, és nem a munkavállalók szegénységére vonatkozik. A közeljövőben lehetővé kellene válnia annak, hogy a dolgozó szegények anyagi nélkülözésre vonatkozó helyzetét fel tudjuk térképezni. Az aktív keresők szegénysége ugyanis alapvetően nem csupán az alacsony jövedelmek problémája, hanem a (szakmai, családi és szociális) életminőség kérdése is.

5.   Az aktív szegénység tényezői

5.1

Az aktív keresők szegénységéhez vezető egyik első tényező a foglalkoztatott státusz bizonytalansága. Számos érintett, köztük az Európai Szakszervezetek Szövetsége és az európai szakszervezetek aggodalommal tekintenek a munkahelyek fokozott mértékben való bizonytalanná válására. A több mint 19,1 millió határozott idejű szerződéssel rendelkező (7), és a körülbelül 29 millió kényszervállalkozó (nagyrészt az építőipar területén), összesítve mintegy 48,1 millió olyan munkavállalót jelent, akinek a státuszát bizonyos szintű instabilitás jellemzi. Ez a csoport valóban nagy különbségeket mutat az egyes országokon belül is, több ország között pedig még inkább, ám e probléma nagyságrendileg több tíz millió munkavállalót érint, akik a munkahelyi bizonytalanság valamilyen formájával, valamint az abból fakadó munkavállalói szegénységgel szembesülnek.

5.2

A munkaadók hangsúlyozzák az aktív keresők szegénysége kérdésének összetettségét, és elsőként az elszegényedés kockázata és a képzettségi szint közötti kapcsolatot jegyzik meg. Az oktatási és képzési rendszereknek hatékonyabbá és méltányosabbá kell válniuk. Egyébiránt lényeges, hogy a munka jövedelmezővé váljon (8), hogy hatékony egyensúlyt tudjunk fenntartani az adórendszerek és a társadalombiztosítási rendszerek között.

5.3

A munkavállalók szegénységének alapja: a munkabérek alacsony szintje (amely gyakran nem felel meg az elvégzett munkának) és a családmodell változásai. A családtípusokban végbemenő, az egyes tagállamokat különböző mértékben érintő változásokat mindenütt a növekvő bizonytalanság, az egyre több különválás, az egyszülős családok számának a növekedése, az egyetlen keresővel rendelkező, és így az elszegényedés kockázatának nagyobb mértékben kitett családszerkezetek jellemzik. Az Európai Bizottságnak a szociális védelemről és a társadalmi integrációról szóló 2007. évi együttes jelentése (9) már megjegyzi, hogy bár a foglalkoztatás a szegénység elleni legjobb védelem, nem támaszkodhatunk kizárólag csak erre. Ezért a családok, nők, fiatalok, diákok, fogyatékkal élő és idős személyek, valamint migránsok – a legkiszolgáltatottabb társadalmi csoportok – iránti szolidaritást kifejező intézkedések meghozatalára, valamint a létezőek megerősítésére van szükség. Egyébiránt hangsúlyozandó, hogy mennyire meghatározó tényező a munkavállalói szegénység a gyermekek szegénysége szempontjából.

5.4

A közlekedés, a lakásfenntartás és az egészségügyi szolgáltatások stb. költségeinek emelkedése szintén gyengíti a munkavállalókat. Ez különösen a minimálbérhez közelítő keresettel rendelkező munkavállalókat és az alsóbb középosztály tagjait érinti, mivel ők többnyire a munkát kínáló területek perifériáján élnek.

5.5

A munkavállalói szegénység következhet a képességek vagy a képzettség alacsony szintjéből, egy megfelelő jövedelmet biztosító munkához szükséges képességek hiányából, valamint a nem megfelelő munkahelyi körülményekből is. A kiszolgáltatott csoportba leggyakrabban az idős munkavállalók, a fiatalok, a nők, a nagycsaládosok, a fogyatékkal élők és azok tartoznak, akik korán megszakították a tanulmányaikat, továbbá a bevándorlók. Ezért tehát lényeges, hogy valamennyi fogyatékkal élő személynek megfelelő befogadási feltételeket biztosítsunk a munkaerőpiacon, hogy a korai iskoláztatás révén valamennyi gyermeket jól indítsunk el az életben, ugyanakkor az is, hogy az iskola abbahagyásának a problémájával is foglalkozzunk, amelynek aránya jelenleg Európában túlságosan magas: 15 %-os.

5.6

Alapjában és rendkívül gyakran a munkavállalói szegénység az alulfoglalkoztatottságból ered. A munkavállalói szegénység mind a bérből élők, mind bizonyos önfoglalkoztatók számára összetett és számos, egymáshoz szorosan kapcsolódó kritériummal rendelkező kérdéskört jelent. A kihívások leküzdéséhez szükséges mechanizmusok megtalálásához átfogó megközelítés elfogadására van szükség. Átfogó növekedési és globalizációs alkalmazkodási, továbbá most a válságból kivezető, gazdaságélénkítési politikák nélkül lehetetlen hatékony programokat kidolgozni a munkavállalói szegénység leküzdésére.

6.   Javaslatok a munkavállalói szegénység elleni küzdelem átfogó megközelítésére

6.1

Elsőként makrogazdasági szempontú átgondolás szükséges a szegénység elleni küzdelemhez. Az egyszeri intézkedések ugyanis nem képesek arra, hogy igazi dinamikát teremtsenek, különösen nem a válság közepette. A munkahely és az önfoglalkoztatás, különösen pedig a mindenki számára adott, minőségi munkahely kell, hogy valamennyi európai intézmény prioritása legyen.

6.2

Megbízható mutatók. A munkavállalói szegénységre vonatkozó közös és megbízható mutatók kidolgozásának lendületét folytatni kell. Az európai erőfeszítések és a nyílt koordinációs módszer nagy fejlődéseket tettek lehetővé. Mindamellett jelenleg további lépésekre van szükség, és arra, hogy az ismereteket átfogóbb adatokra építsük, amelyek figyelembe veszik egyidejűleg a dolgozó szegények arányát, ennek a szegénységnek a fokát, a jövedelem egyenlőtlen elosztását a szegények között (az egyes országokon belül, és azok között).

6.3

Technikai szempontból, e statisztikai kérdések kapcsán fontos, hogy nemzeti szintű adatokkal rendelkezzünk a nemzeti küszöbérték alapján, de teljes mértékben európai adatokkal is egy európai küszöbérték szerint. Ez lehetővé tenné az egyedüli, eddig bevezetett mutató által kínáltak mellett más osztályozás és más perspektívák kidolgozását is.

6.4

A megerősített szociális párbeszéden nyugvó tisztességes jövedelmek. A foglalkoztatottak szegénysége elleni küzdelmet nagyszabású bérpolitikával is össze kell kapcsolni. Meg kell erősíteni, és támogatni kell valamennyi olyan kezdeményezést, amely az infláció + a termelékenységben való megfelelő részesedés képlet irányába mutat. Ez alapján a szociális párbeszéd gerincét a bértárgyalások adják, amelyeknek kiemelkedő szerepet kell kapniuk a munkavállalók szegénységének leküzdése során. Ágazati, nemzeti vagy európai szinten a súrlódásmentesen lezajló tárgyalások nincsenek valódi pénzügyi hatással a vállalkozásokra, vagyis ezek nem kapnak támogatást a valódi szociális párbeszédért. Az emberhez méltó munka irányába történő előrelépések a szociális párbeszéd, a szociális partnerek vállalásai, a vállalkozások felelősségvállalása, valamint a hatóságok ösztönző és javító intézkedései, valamint jelenleg a bankok kkv-kkal kapcsolatos szerepe révén valósulnak meg. A feketemunka leküzdése döntő jelentőségű a munkavállalói szegénység elleni küzdelem szempontjából. Részben azért, mert a társadalom leggyengébb tagjait (bevándorlók, bizonytalan élethelyzetben levő emberek) érinti, ugyanakkor azért is, mivel a rabszolgasághoz hasonló függőségi viszonyhoz vezethet, amely az Emberi Jogi Chartát sérti.

6.5

A vállalkozói tevékenységet és az önfoglalkoztatást támogató mechanizmusok: számos vállalkozónak és önfoglalkoztatónak kell szembenéznie a munkavállalói szegénységgel, különösen vállalkozásuk elindításának kezdeti szakaszában. Támogató intézkedésekre van szükség, mivel e kkv-k közül több hosszú távon munkahelyeket fog teremteni. A gazdasági növekedés 80 %-a a kkv-k ágazatából ered, ennek ellenére sok vállalkozó mégis csak kevés fizetést, vagy semmilyen fizetést sem juttat magának a kezdeti szakaszban, és teszi ki ezáltal családját a szegénység kockázatának.

6.6

Kiigazított képzési rendszerek. Az egész életen át tartó képzés – különösen a legalacsonyabb képzettséggel rendelkező munkavállalók számára – lényeges feltétele a képességek javításának, valamint e munkavállalóknak a megfelelő és tisztességes bérezésű foglalkozásokhoz való hozzáféréséhez.

6.7

Megfelelő szociális védelem. A munkavállalói szegénység elleni küzdelem az érvényes rendelkezések racionalizálásával kezdődik. Lehetővé kellene tenni, hogy a segítségnyújtást hatékonyabban lehessen összekombinálni az új gyermekgondozási szolgáltatásokkal és mobilitási támogatásokkal (a munkához hasonlóan a mobilitásnak is fizetni kell), hogy a szegény munkavállalók jobban fizető munkát tudjanak találni.

6.8

A lakhatásra vonatkozóan, bár bizonyos országokban a hajléktalanok nem elhanyagolható része dolgozik, fontos, hogy a szociális lakhatási erőforrásokat úgy osszák el, hogy elsősorban azoknak kedvezzenek, akik ugyan rendelkeznek munkahellyel, azt azonban elveszíthetik, és helyzetük meginoghat, mivel csak alacsony minőségű lakással rendelkeznek, vagy azzal sem.

6.9

A munkakörnyezet és a munka figyelembevétele. Ez konkrétan azt jelenti, hogy mivel a munkavállalói szegénység nagyrészt összefügg a munkavállalás körülményeivel, feltétlenül szükséges a munkakörnyezethez kapcsolódó tényezőkre, így az alábbiakra hatni: a célzott mobilitás támogatása, az étkezéshez való hozzáférés biztosítása kiigazított anyagi feltételek mellett, a lakhatási feltételek és a gyermekbefogadási lehetőségek. Ezenkívül a munkaadóknak képesnek kellene lenniük annak megvizsgálására, hogy munkaszerződéseikben milyen intézkedésekkel növelhető a munkahely biztonsága, és hogy alkalmazottaik hogyan fejlődhetnek tovább, hogyan szerezhetnek magasabb szakképzettséget.

6.10

Tájékoztatni és mobilizálni. Végül a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai éve során elengedhetetlen a közvélemény és a média mobilizálása. A munkavállalói szegénység jelenségének elemzésén, az abból következő megalázó emberi helyzetek megemlítésén, az európai polgárok mobilizálásán keresztül talán megtörhető az a hullámvölgy, amelyben egyes munkavállalók magukat találják, ezáltal pedig hozzájárulhatunk ahhoz, hogy ők visszakapják veszélybe került méltóságukat. A sajnálat helyett inkább a mindenki számára elérhető minőségi munkára való felhívás felé kellene elmozdítani a beszélgetést, hogy egy magasabb erkölcsi szintű európai társadalmi modell kialakulását ösztönözzük.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  COM(2009) 58 végleges.

(2)  Eurostat, Statistics in focus [Statisztika fókuszban], 2009/46. szám.

(3)  Az EGSZB 2008. május 29-i, a Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010) tárgyában készült véleménye, előadó: Krzysztof PATER, társelőadó: KOLLER Erika (HL C 224., 2008.8.30.).

(4)  További pontosításokért és a következő változásokért lásd Guillaume Allègre „Working poor in the EU: an exploratory comparative analysis” [Dolgozó szegények az EU-ban: feltáró összehasonlító elemzés] című írását. Az OFCE munkadokumentuma, 2008/35. szám, 2008. november; valamint Sophie Ponthieux „Les travailleurs pauvres comme catégorie statistique. Difficultés méthodologiques et exploration d’une notion de pauvreté en revenu d’activité” [A dolgozó szegények, mint statisztikai kategória. Módszertani nehézségek és a tevékenységből származó jövedelemmel rendelkezők szegénysége fogalmának feltárása] című tanulmányát, az INSEE F0902. sz. munkadokumentuma, 2009. március.

(5)  2008. évi együttes jelentés a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról: http://ec.europa.eu/employment_social/spsi/joint_reports_fr.htm.

Lásd a nyitott koordinációs módszer alkalmazásával készült munkák valamennyi adatát és ügyiratát: http://ec.europa.eu/employment_social/spsi/the_process_fr.htm. A közelmúltbeli európai perspektíváért, helyzetképpel és bizonyos uniós tagállamok problémáival, lásd Hans-Jürgen Andreß, Henning Lohmann (szerk.): The Working Poor in Europe. Employment, Poverty and Globalization [A dolgozó szegények Európában. Foglalkoztatás, szegénység és globalizáció], Cheltenham, Edward Elgar, 2008.

(6)  Pontosítsuk, hogy a jövedelmi szegénységet a nemzeti szintekre vonatkozóan mérik. Amennyiben a szegénységi küszöb európai lenne, az egyes országok osztályozása teljes mértékben átalakulna.

(7)  A munkaerőről készült európai kutatás – a 2008. év eredményei; http://epp.eurostat.ec.europa.eu/cache/ITY_OFFPUB/KS-QA-09-033/EN/KS-QA-09-033-EN.PDF (angol nyelven).

(8)  „A munka jövedelmezővé tétele” – A Foglalkoztatási bizottság és a Szociális védelmi bizottság tanulmánya az adórendszerek és a társadalombiztosítási rendszerek közötti kölcsönhatásokról. Lásd továbbá az EGSZB véleményét: „Szociális védelem: a munka jövedelmezővé tétele”, előadó: Donna St Hill (HL C. 302., 2004.12.7.).

(9)  http://ec.europa.eu/employment_social/spsi/joint_reports_fr.htm#2007.


Függelék

1. grafika – Az aktív keresők szegénységi rátája 2006-ban az Európai Unióban

Image

2. grafika – Az „anyagi nélkülözés” az Unióban.

Azon személyek aránya, akik olyan háztartásban élnek, amely nem rendelkezik a felsorolt elemek közül legalább hárommal (2006., %-os adat).

Image


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/57


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A de Larosière-csoport jelentése (saját kezdeményezésű vélemény)

2009/C 318/11

Előadó: NYBERG

2009. március 23-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A de Larosière-csoport jelentése.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és szociális kohézió” szekció 2009. szeptember 11-én elfogadta véleményét. (Előadó: Lars NYBERG.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 152 szavazattal 37 ellenében, 15 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összefoglalás és ajánlások

1.1   A pénzügyi és gazdasági válság olyan méreteket öltött, melyre békeidőben az 1930-as évek óta nem volt példa. Ez a vélemény azonban csak a pénzügyi válsággal és az arra irányuló lehetőségekkel foglalkozik, hogy miként akadályozható meg az ilyen események megismétlődése. Erre vonatkozott ugyanis az ún. de Larosière-csoport megbízatása, melynek jelentésével az EGSZB ebben a véleményében foglalkozik. Az itt tárgyalt kérdések fontossága jól érzékelhető többek között abban, hogy az Európai Bizottság több javaslatot is előterjesztett, például a hitelminősítő ügynökségekről, a pénzügyi tevékenység egyes formáiról és a pénzügyi felügyelet kérdéséről. Ez utóbbi volt a de Larosière-csoport vizsgálatainak fő témája.

1.2   A válság legfontosabb oka a túlzottan is bőséges likviditás volt, amely a de Larosière-csoport szerint részben az Egyesült Államok expanzionista monetáris politikájából és a világgazdasági egyenlőtlenségekből adódott, amely pedig legnyilvánvalóbban az USA–Kína viszonylatban mutatkozik meg. Az EGSZB szerint egy másik lehetséges magyarázat, hogy a jövedelmekre a munka helyett sokkal inkább a tőkéből tettek szert. Fokozódott a jövedelmek elosztásában jelentkező egyenlőtlenség. A legmódosabbak megnövekedett vagyona befektetési lehetőségeket keresett. Amikor a befektetési lehetőségek dologi vagyonelemekben kifejezve nem nőttek ugyanolyan mértékben, az értékpapírok árai felfelé kúsztak. A de Larosière-csoport jelentése alaposan bemutatja a „pénzügyi buborékot”, a jövőbeli politikai döntéshozatal azonban alaposabb elemzést követelne.

1.3   Az EGSZB alapvetően egyetért a csoport 31 ajánlásával, szeretné viszont kiszélesíteni a látómezőt, egy sor észrevétellel és kiegészítéssel élve.

1.3.1

A de Larosière-csoport azt javasolja, hogy kedvezőbb időszakokban támasszanak magasabb követelményeket a bankok saját tőkéjével szemben, kedvezőtlenebb időszakokban pedig alacsonyabbakat. Ez a javaslat annyiban merésznek bizonyulhat, hogy konjunkturális ingadozások idején nehéz gazdasági előrejelzésekbe bocsátkozni. Spanyolország ugyanakkor jó példája annak, hogy a változó tőkekövetelményekre épülő rendszer működőképes. Az EGSZB szerint – főleg az időzítés szempontjából – a végrehajtás előtt végig kell gondolni egy ilyen intézkedést.

1.3.2

Az EGSZB mindenképpen szükségesnek tartja a nagyobb tőkekövetelményeket és a nagyobb átláthatóságot a mérlegen kívüli intézkedések esetében. Spanyolország alkalmazta a legszigorúbb követelményeket a mérlegen kívüli tételekkel szemben, és a spanyol bankokat érintette legkevésbé a válság.

1.3.3

A „mérlegen kívüli tételekkel” és a „céltársaságokkal (SPV)” eddig sok visszaélés történt. A kockázatos vagyonelemeket eltávolították a bankok saját mérlegéből, hogy megkerüljék a tőkekövetelményeket és néha az adókat is. Az EGSZB ennek alapján szigorúbb szabályokat tart szükségesnek.

1.3.4

Az EGSZB szerint a jelentést követő munka egyik fő követelménye az kell, hogy legyen, hogy a bankoknak nyilvánvalóbban meg kell jeleníteniük a vagyonelemeikben rejlő kockázatot. A jelentéshez hasonlóan az EGSZB is úgy véli, hogy a bankoknak és a pénzintézeteknek mindig vállalniuk kell a kockázat egy részét, amikor kockázatos értékpapírokat értékesítenek tovább. A pénzügyi termékekkel járó kockázatoknak egyértelműen felismerhetőknek kell lenniük. A pénzügyi piacba vetett bizalom helyreállításához nélkülözhetetlen a pénzügyi termékek átláthatósága. Ennek kapcsán az EGSZB ismét Spanyolországra szeretne utalni. A pénzügyi szektor nem vezethet be újabb eszközöket addig, amíg ezeket nem ellenőrizte valamilyen pénzügyi felügyeleti hatóság. Meg kell vitatni az ilyen felülvizsgálatok bevezetését. Ennek során el kell dönteni, hogy elegendő-e nemzeti felülvizsgálatokat bevezetni, vagy pedig közös, az egész EU-ra kiterjedő felügyeleti rendszerre van-e szükség. Ha végiggondoljuk, hogy hogyan folynak a határokon átnyúló pénzügyi műveletek, sok szól a közös rendszer mellett.

1.3.5

Amit „párhuzamos bankrendszernek” hívnak, az a hitelnyújtás különböző formáit jelenti, melyek nincsenek szabályozva. A finanszírozás ilyen új formái teljesen szabályozatlanul fejlődhettek, még a céltartalékképzéssel szemben sem támasztottak követelményeket. Az EGSZB egyetért azzal, hogy ezen a területen is szabályozásra van szükség. A jelentés közös szabályokat, a különböző termékek meghatározását és szigorú ellenőrzést követel a befektetési alapok esetében is. Az EGSZB ezzel is egyetért.

1.3.6

Szükségszerű követelmény a bankok vezetésével és az ellenőrzéssel szemben támasztott követelmények növelése. Az EGSZB szerint a de Larosière-csoport által javasolt megoldások nem emelték ki eléggé a könyvvizsgálók szerepét. Jól működő audittal minden bizonnyal csökkenthető lett volna a kockázatos értékpapírok elterjedése. Fontos, hogy a vagyonelemek értékelésekor egy pénzintézet vezetősége támaszkodhasson az auditra. A Bázel II. átdolgozásakor figyelembe kell venni a könyvvizsgálók szerepét és a számviteli módszereket.

1.3.7

A jelentés hasznos ajánlásokat tartalmaz a prémiumrendszerekkel kapcsolatban, amelyeknek többéves időszakra kell kiterjedniük, a tényleges teljesítményt kell figyelembe venniük, és nem lehetnek már eleve garantáltak. Az EGSZB szerint a rövid távú gondolkodást hosszú távú szemlélettel kell felváltani, amelyben a prémiumokat nem a spekulációs ügyletek alapján számolják ki. Az EGSZB ebben a szellemben támogatja azt az elképzelést, hogy meg kellene adóztatni a pénzügyi tranzakciókat, s ennek eredményét fejlesztési segélyezési célokra lehetne fordítani. Ennek továbbá még azzal a követelménnyel kell kiegészülnie, hogy a prémiumok jogalapja nem lehet az általános trend, hanem az, ha sikerült egy annál kedvezőbbet elérni. Meg kell fontolni azt is, hogy felső határt szabunk a prémiumoknak, hogy eleve ne engedjünk teret annak a féktelen kockázatvállalási hajlandóságnak, amit ezek a bónuszjuttatások kiváltanak. A válságkezeléssel kapcsolatos ún. kilépési stratégia keretében ügyelni kell arra, hogy a pénzintézetek visszatérítsék azokat a hatalmas összegeket, melyeket az államtól kaptak, és ne a nyereségük maximalizálására, illetve prémiumok kifizetésére használják fel ezeket.

1.4   A de Larosière-csoport tevékenységének fő témája a pénzügyi piacok felügyelete volt. Az ellenőrzés az EGSZB szerint is alapvető fontosságú, hogy ne ismétlődhessen meg hasonló pénzügyi válság. A felügyelet ugyanakkor szabályokat feltételez. Ugyanilyen fontosak tehát a módosított és szigorított előírásokra tett javaslatok, melyek a jelentés első részében olvashatók.

1.4.1

A de Larosière-csoport szerint a pénzügyi rendszer felügyeletére átfogó szinten olyan európai hatóságot kell felállítani, amely pénzügyi kockázatokkal kapcsolatos figyelmeztetéseket képes megfogalmazni. A javaslat értelmében ez az EKB/KBER (Központi Bankok Európai Rendszere) hatáskörébe kell, hogy tartozzon. A végrehajtást egy újonnan felállítandó tanácsra kell bízni. Elméletileg ésszerű, hogy ez a tanács igazgatásilag az EKB-hoz tartozzon, a felügyelet vezetését formailag azonban a KBER alá kell rendelni. A felügyeletnek mindenképpen valamennyi tagállam pénzügyi rendszerére ki kell terjednie, és az új tanács/vezető szerv vezetőségét is az KBER-nek kell kiválasztania.

1.4.2

A jelentés javasolja, hogy mikroszinten két lépésben hozzanak létre egy új felügyeleti rendszert, melynek saját szervei lennének a bankok, befektetési alapok, illetve az értékpapírpiac felügyeletére. A második lépésben közös alapszabályokat kell kialakítani a felügyelethez, és fel kell számolni a nemzeti végrehajtásban meglévő különbségeket. Ebben a szakaszban harmonizálni kell a szankcionálási lehetőségeket is. Az EGSZB nem látja okát, hogy miért kellene mindezzel várni, így üdvözli, hogy az Európai Bizottság közleményében javasolja a mikroszintre vonatkozó felügyelet teljes rendszerének azonnali előkészítését.

1.4.3

Az EGSZB szerint a határokon átnyúló üzleti tevékenységet végző bankok felügyeletére szolgáló és nemzeti felügyeleti hatóságokkal működő felügyeleti testületek nehezen irányíthatók, ha egyszersmind nem kerül sor a szükséges harmonizációra. Ennek hiányában ugyanis – a nemzeti felügyeleti szervekre vonatkozó eltérő szabályok miatt – a gyakorlatban a három szervnek kellene részben átvállalnia a felügyeletet.

1.4.4

Nem szabad, hogy csak bankárok üljenek ezeknek az új szerveknek a vezetőtestületeiben. Szakszervezeteknek, a banki szolgáltatások felhasználóinak és a civil társadalom képviselőjeként az EGSZB-nek is helyet kellene kapnia ezekben a testületekben.

1.5   A jelentés szerint globális szinten a Bázel II. megerősítésére, nemzetközi számviteli szabványokra, a hitelminősítő ügynökségek és a derivatívák piacának globális szabályozására, a pénzügyi szektorban új vezetési struktúrákra és az IMF szerepének megerősítésére van szükség. A cél annak a lehetőségnek a kizárása, hogy a pénzügyi szektor csekély szabályozottsága pénzügyi vállalatokat vonzzon. A csoport számos javaslatát átvették már a G20-ak londoni csúcstalálkozóján. Az 1999-ben a világméretű pénzügyi stabilitás előmozdítására alapított Financial Stability Forum „Financial Stability Board” néven alakult újjá. Az EGSZB reméli, hogy ez a szervezet nagyobb betekintést enged tevékenységébe, és elegendő forrással, ismerettel és felhatalmazással rendelkezik majd. Az EGSZB azt a javaslatot is üdvözli, hogy több forrással lássák el az IMF-et, ugyanakkor fenntartásai vannak az IMF azon követeléseivel kapcsolatban, melyek megkérdőjelezik az európai szociális modell fontos szempontjait. Végső soron ezért is fontos, hogy az EU egységesen lépjen fel az IMF-ben.

1.5.1

A pénzügyi piacokról folyó vitában manapság használatos a „stresszteszt” kifejezés, amely annak modellezését jelenti, hogy egy adott ország bankrendszere hogyan kezel egy esetleges pénzügyi válsághelyzetet. A jelenlegi pénzügyi válság tükrében könnyen belátható, hogy milyen fontosak lehetnek az ilyen tesztek. Lényeges persze az a kérdés, hogy az eredményeket mennyiben hozzák nyilvánosságra. Ha az IMF elvégez egy ilyen tesztet, és azt állapítja meg, hogy egy adott ország bankrendszere nincs eléggé felkészülve a válság kezelésére, akkor pont ezáltal válhat valósággá a válság.

2.   Bevezetés

2.1

Pénzügyi és gazdasági válság békeidőben még sosem öltött ilyen méreteket. A 30-as évek recessziójának idején a világgazdaság még nem volt annyira összefonódva, mint ma. A válság akkor elsősorban az Egyesült Államokat és Európát érintette. A jelenlegi válság viszont az egész világra kiterjed.

2.2

A kezdetben pénzügyi válságként induló folyamat gazdasági válsággá nőtte ki magát, recessziót okozva a világ számos pontján. A folyamat következménye valószínűleg szociális válság és jelentős munkanélküliség lesz. A válság végső mérete azoktól a politikai intézkedésektől függ, amelyeket a válság leküzdésére hoznak. Ezzel párhuzamosan politikai válság is kialakult, melyben kormányok buknak meg.

2.3

Ez a vélemény azonban kizárólag a pénzügyi válsággal, illetve olyan lehetséges intézkedésekkel foglalkozik, amelyekkel a jövőben megakadályozható egy újbóli válság kialakulása. A válság teljes spektrumának szempontjából korlátozott a vélemény tárgya. Nem a gazdasági válságról van szó. Nem is azokról az intézkedésekről, melyeket a jelenlegi pénzügyi válság leküzdésére hoztak (amilyen például a közpénzek injekciója a pénzügyi ágazatba). Kizárólag a jövőről van szó, pontosabban a pénzügyi szektor felügyeletéről.

2.4

Éppen erről szólt ugyanis annak a de Larosière-csoportnak a megbízatása, melynek jelentését az EGSZB ebben a véleményben tárgyalja. A de Larosière-csoport kibővítette megbízatását. Erre azért volt szükség, hogy teljes képet lehessen adni a konstruktívabb javaslatok előterjesztéséről.

2.5

A mai válság eredete a pénzügyi szektorban keresendő. A válság már a de Larosière-csoport jelentésének nyilvánosságra hozatala előtt olyan komoly méreteket öltött, hogy az Európai Bizottság máris több javaslatot is előterjesztett jogszabályok módosítására. A minden bizonnyal legfontosabb javaslat a hitelminősítő ügynökségekre vonatkozik. Irányelvjavaslatot dolgoztak ki a pénzügyi tevékenység egyes formáiról. Egy május 27-i közlemény kitér a de Larosière-jelentésnek arra a részére, amely a pénzügyi szektor felügyeletéről szól. A közleményhez tartozó munkadokumentum 1. számú melléklete értelmében csak öt különbség van a közlemény és a de Larosière-jelentés között. Ezekre az EGSZB a 6.2.4., 6.3.1. és 6.3.5. pontokban tér ki. A jövőbeli konkrét jogszabályjavaslatokkal kapcsolatban az EGSZB külön foglal majd állást. Még ha az Európai Bizottság közleményében nem is tér ki a de Larosière-jelentés többi részére, az EGSZB szerint ezek nagyon fontosak a pénzügyi szektor jövője szempontjából.

2.6

A de Larosière-jelentést bankárok írták bankároknak, és azok, akikhez a javaslatok szólnak, alapvetően az Európai Bizottságnál dolgozó banki szakemberek és tagállami pénzügyminiszterek. Az EGSZB támogatásáról szeretné biztosítani a jelentésben megfogalmazott 31 ajánlást, úgy véli viszont, hogy szélesebb körű vizsgálat szükséges. A pénzügyi válság tulajdonképpeni előidézői most nem vállalhatnak egyedül felelősséget a mostani problémák megoldásáért. A pénzügyi piacokon nyújtott szolgáltatások fogyasztói olyan magánszemélyek és vállalatok, amelyek befektetik megtakarításaikat, és beruházási hiteleket vesznek fel. A pénzügyi piac feladata az ilyen fogyasztók – azaz a civil társadalom – minél jobb kiszolgálása. A javaslat általános támogatásán túl az EGSZB ezért néhány megjegyzéssel is élni kíván, és egy sor kiegészítést javasol.

3.   A pénzügyi válság okai

3.1

A pénzügyi szektorban felhalmozott likviditási többlet nem késztette beavatkozásra a központi bankokat. Az árak alakulására figyeltek, amely azonban nem adott okot a kamatemelésekre. Az olcsó likvid eszközök az értékpapírok árainak növekedéséhez vezettek. Kétségtelen, hogy a bőségesen rendelkezésre álló likviditás állt a válság kitörésének hátterében, mint ahogy az is egyértelmű, hogy ez aztán a válság következtében túl alacsony szintre csökkent. Az azonban nehezen meghatározható, hogy normál körülmények között hol van a helyes középút a likviditás és a pénzmennyiség szempontjából. Az EGSZB arra a dilemmára is utal, hogy az inflációt és a pénzmennyiséget egyszerre alkalmazzák a monetáris politika mutatóiként. Túl nagy pénzmennyiségnél a központi banknak növelnie kellene a kamatlábat. Ha ezzel párhuzamosan alacsony az infláció, akkor éppen ellenkezőleg, kamatcsökkentésre van szükség. Amennyiben a pénzmennyiséghez igazodunk, akkor az EGSZB szerint még egy ilyen bonyolult helyzetben is gondolni kellene a reálgazdaságra gyakorolt lehetséges hatásokra.

3.2

Az a politikai döntés, hogy a vásárló hitelképességétől függetlenül támogatják az ingatlantulajdonlást, az olcsó hitelköltségek, valamint a pénzintézetek által kínált új értékpapírcsomagok rejtett kockázatú hiteleket (subprime hiteleket) eredményeztek. Az ilyen értékpapírok világszinten elterjedtek a pénzügyi piacokon, mivel az Egyesült Államokban a háztartások megtakarítási kvótája 2005–2006 során negatív volt. 2008 júliusában az EGSZB a következőképp kommentálta mindezt (1): „Az Egyesült Államokban a másodlagos (subprime) jelzálogpiac nemrégen bekövetkezett válsága megmutatta, hogy az ingatlanárak volatilitása – az adott jelzálogosított ingatlan valódi értékével aránytalan – hitelfelvevői részletfizetések elmaradásával kapcsolatos kockázatfelmérés felületességével párosulva olyan pénzügyi krízishez vezethet, amely komolyan képes destabilizálni a teljes rendszert. Ezért az EU minden intézkedése során figyelembe kellene, hogy vegye ezt a tapasztalatot […].”

3.3

Ezzel párhuzamosan egyes országok (elsősorban Kína) a kereskedelmi egyenlőtlenségek miatt óriási kereskedelmi többletet tudtak felhalmozni, amelyet amerikai államkötvényekbe fektettek. Új komplex értékpapírcsomagok (bennük subprime papírok is) magas hozamot hoztak, és az egész pénzügyi piac egyre nagyobb nyereségekre törekedett. A növekvő értékpapír-állomány tovább élénkítette a hitelkihelyezést, és egyre nagyobb forgalmat generált a pénzügyi piacon, de ezt a forgalmat tulajdonképpen fedezetlen értékpapírok serkentették. Az új komplex értékpapírok lényegét ugyanakkor a kockázatmegosztásban látták. A pénzügyi piac növekvő forgalma látszólag egyre nagyobb nyereségeket hozott.

3.4

A kockázatos jelzáloghiteleket, amelyek a bankrendszeren belül már alig voltak értékesíthetők, új értékpapírokba „csomagolták” (értékpapírosítás), és így lehetett őket továbbadni. Ami végül leállította ezt a gyakorlatot, és a válsághoz vezetett, az a 2008-ban az Egyesült Államokban bekövetkezett recesszió és az ezzel járó növekvő munkanélküliség volt. Számos ingatlantulajdonos nem tudta tovább fizetni törlesztőrészleteit. A bankok kénytelenek voltak leértékelni és eladni vagyonelemeiket, melyek értéke tovább csökkent, a hanyatlás pedig felgyorsult. A bizalom megrendült.

3.5

A de Larosière-jelentés számos olyan szempontra utal, amely mindezt lehetővé tette:

A bankrendszer nemzetközi szabályozására a Bázel I. szabályozás révén került sor. Ez a gyakorlatban elősegítette a kockázatok kivételét a mérlegből. Ezt a Bázel II. szabályozás részben megszüntette.

A kereskedésben OTC-papírokként (azaz a másodlagos értékpapírpiacon) részt vevő új komplex értékpapírok piacainak robbanásszerű növekedése miatt észrevétlenek maradtak a veszélyek.

A pénzintézetek tevékenységének szabályozása a hitelminősítő ügynökségek kockázatértékelésén alapul.

A hitelminősítő ügynökségek államkötvényekkel egyenértékű besorolást adtak olyan termékeknek, amelyek gyakorlatilag értéktelennek bizonyultak. Ezeket az ügynökségeket azok a pénzintézetek finanszírozzák, melyek papírjait az előbbiek osztályozzák!

A pénzintézetek vezetőségei és felügyelő bizottságai átsiklottak a felett a kockázat felett, amelyet az új komplex pénzügyi termékek rejtettek magukban.

A nem kielégítő szabályozások és a hiányos, koordinálatlan felügyelet a különböző pénzügyi központok közötti kemény konkurenciával párosult.

3.6

A de Larosière-jelentés burkolt kritikát gyakorol a központi bankokkal szemben, amelyek nem tettek semmit az erősen növekvő likviditás ellen.

3.7

Az EGSZB azonban még tovább kíván menni elemzésében. A növekvő likviditás részben a világgazdaság egyensúlyzavaraival volt összefüggésben. Különösen az USA–Kína viszonylatban mutatkozik ez meg egyértelműen: Kínára kereskedelmi többlet és 30–40 %-os, betegségre és a nyugdíjas évekre tartalékolt megtakarítási ráta jellemző, az Egyesült Államokra ugyanakkor kereskedelmi deficit és alig fellelhető megtakarítások. Egy másik lehetséges, a de Larosière-jelentésben nem említett magyarázat, hogy a jövedelem forrása a munkától a tőke irányába tolódott el. A jövedelem elosztása egyre egyenlőtlenebbé vált. Nemcsak az ILO, hanem az OECD is utalt arra, hogy meg kell törni ezt a tendenciát.

3.8

A legmódosabbak növekvő vagyonát be kellett fektetni. Mivel a dologi befektetési lehetőségek értéke nem növekedett ugyanilyen mértékben, ez felfelé hajtotta az értékpapírárakat. A jelenlegi probléma fenti említett okai nem oldhatók meg a pénzügyi piac újbóli szabályozásával, sokkal inkább politikai döntésekre van szükség. A de Larosière-jelentés alaposan bemutatja a „pénzügyi buborékot”, a jövőbeli politikai döntéseknek azonban mélyrehatóbb elemzésen kellene alapulniuk.

3.9

Végső soron az ismertetett pénzügyi környezet kedvezett a spekulatív ügyletek szaporodásának, amelyeknek gyakorlatilag semmi közük nem volt a reálgazdasági helyzet alakulásához, és ellensúlyként nem álltak rendelkezésre olyan nemzetközi fiskális és monetáris politikai eszközök, amelyek megfékezhették volna a terjedésüket. Ezzel kapcsolatban a pénzügyi fórumok és a nemzetközi szervek nem hallgattak a számos szociális mozgalomra, melyek rendszeresen kérték szabályozási intézkedések, többek között a Tobin-adó elfogadását.

4.   Politika és szabályozás

4.1

A jelentés szerint a válság okai a piaci félresiklások, a világméretű egyensúlyzavarok, a rossz szabályozás és a nem elegendő felügyelet. Ezeknek a problémáknak nem mindegyike oldható meg szabályozással, a jó szabályozás viszont előfeltétel. A jelentés szerint valamennyi problémával foglalkozni kell. Kérdéses ugyanakkor, hogy mennyiben elegendő a javasolt szabályozás. Attól is tartanak, hogy a túlszabályozás visszavetheti a pénzügyi innovációkat. Az EGSZB ugyanakkor arra utal, hogy éppen a subprime kölcsönök és az ún. értékpapírosítás jelentik ezeket a pénzügyi innovációkat. Ezek némelyikének helytelen használata az oka a jelenlegi pénzügyi problémának. Esetenként a szabályozás a pénzügyi innovációhoz is hozzájárulhat, erre példa a SEPA (egységes eurofizetési térség).

4.2

A jelentés azt javasolja, hogy jobban hangolják össze egymással a központi bankok és a pénzügyi piac szabályozásáért felelős politikai szervek működését. A pénzügyi piac hatékonyabb felügyelete során a központi bankoknak nagyobb figyelmet kell szentelniük a makrogazdasági megfontolásoknak. Ez, illetve az, hogy az IMF is erőteljesebben vegye ki a részét a felügyeletből, az EGSZB szerint szükségszerű javaslat.

4.3

A jelentésben az is szerepel, hogy a pénzügyi szektor politikai szabályozásának és önszabályozásának ki kell egészítenie egymást. Mivel a belső kontroll csődöt mondott, felügyelni kell az önszabályozást. Ezáltal tulajdonképpen elmosódik a politikai szabályozás és az önszabályozás közötti határ.

4.4

A gyakorlatban sincs határ. A Bázel I. és Bázel II. szabályozás révén a gyakorlatban a bankok maguk fektetik le a pénzügyi szektorra vonatkozó szabályokat. Az, hogy a bankok vagy egyéb pénzintézetek betartják-e ezeket a szabályokat, vagy önmaguktól függ, vagy – amennyiben ezeket a szabályokat jogszabályok formájában fogalmazták meg – az államtól. (A Bázel II. az EU-ban 2008. január 1-jén, az Egyesült Államokban 2010. április 1-jén lép hatályba.) A jelentés nem igazán foglalkozik a pénzpiacnak ezekkel a szervezeti vagy demokratikus hiányosságaival, melyek az önszabályozásból adódnak. A globalizálódott piac fényében központi téma kellene, hogy legyen az a kérdés, hogy a politikai szervek rendelkeznek-e elegendő befolyással.

5.   A de Larosière-csoport ajánlásai

5.1   A bankok saját tőkével való ellátottságával szemben támasztott követelmények fokozatos növelése. Mivel a bankválságban jelenleg hitelhiány uralkodik, az ilyen követelmények növelésére később kell sort keríteni. Az EGSZB szerint mindenképpen szükség van erre, hogy a jövőben elkerüljük, hogy az államnak tőkével kelljen kisegítenie a likviditási problémákkal küzdő bankokat. Az EGSZB egyetért azzal, hogy az EU-nak meg kell határoznia a saját tőkével való ellátottsággal szemben támasztott követelményeket.

5.2   Különböző sajáttőkeösszeg a konjunkturális helyzet függvényében. A jelentés értelmében a központi bankoknak nemcsak az inflációra kell figyelniük, hanem a pénz- és hitelpiac általános alakulására is. A hitelállomány túl nagy növekedésénél éppen ezért késznek kell lenniük a monetáris politika szigorítására. Ehhez „kedvező időszakokban” magasabb követelményeket javasolnak a bankok saját tőkéjével szemben, „kedvezőtlenebb időszakokban” pedig alacsonyabbakat. Ez a javaslat annyiban merésznek bizonyulhat, hogy nehéz gazdasági előrejelzésekbe bocsátkozni. Amennyiben egy „kedvező időszak” és a hitelek elterjedése után megnövelik a követelményeket, az éppen kedvezőtlenül hathat a gazdasági fellendülésre, amikor a kedvező időszak véget ér. Spanyolország ugyanakkor jó példája annak, hogy a változó tőkekövetelésekre épülő rendszer működőképes. Az EGSZB szerint – főleg az időzítés szempontjából – a végrehajtás előtt meg kell fontolni egy ilyen intézkedést.

5.3   A saját tőkével való ellátottsággal és a nagyobb átláthatósággal szemben támasztott követelmények formájában szigorúbb szabályok bevezetése a mérlegen kívüli tételekre. Spanyolország alkalmazta a legszigorúbb követelményeket a mérlegen kívüli tételekkel szemben, és a spanyol bankokat érintette legkevésbé a válság.

5.3.1

Amikor a bankok mérlegen kívüli konstrukciókhoz fordulnak, akkor ez gyakran a pénzügyi piac egyik innovációjával, a „céltársaságokkal” párosul. Ezek célja, hogy a kockázatos vagyonelemeket eltávolítsák a bank saját mérlegéből, hogy ne tegyék ki veszélynek magát a bankot. Az adófizetés megkerülése lehet egy másik ok. Az ezzel elkövetett visszaélések miatt az EGSZB szigorúbb szabályokat tart szükségesnek mind a mérlegen kívüli tételek rendszerével, mind pedig a céltársaságokkal kapcsolatban. Fontos, hogy a szabályozás megakadályozza, hogy ilyen módszerekkel leplezni lehessen az üzleti tevékenység egy részét.

5.4   A bankok vagyonelemeiben rejlő kockázatnak felismerhetőbbnek kell lennie. Az EGSZB szerint ez kell hogy legyen az egyik fő követelés, miután az Európai Bizottság a jelentéshez kötődő további munkája során remélhetőleg elérte, hogy a bankok vagyonelemei valóban átláthatóak legyenek.

5.4.1

A jelentés kitér az értékpapírosításra, a derivatívák piacaira, a befektetési alapokra és a párhuzamos bankrendszerre. Az EGSZB olyan teljes körű megoldásra törekszik, amely a különböző javaslatoknál nem hagy maga után nyitott kérdéseket a kockázatos értékpapírokat illetően. A párhuzamos bankrendszer alatt a hitelnyújtás olyan különböző formái értendők, melyek nincsenek szabályozva. A jelentés azt javasolja, hogy a Bázel II.-t terjesszék ki erre, valamint a fedezeti alapokra, a befektetési bankokra stb. Ez tulajdonképpen magától értetődő kellene, hogy legyen, és minél előbb döntést kellene hozni róla. A finanszírozás ilyen új formái a tulajdonképpeni bankrendszeren kívül, teljesen szabályozatlanul fejlődhettek, és még a céltartalékképzéssel szemben sem támasztottak követelményeket. A jelentés a befektetési alapok esetében is közös szabályokat, a különböző termékek meghatározását és szigorúbb ellenőrzést javasol. Ez szintén csak helyeselhető. A cél, hogy a bankok és pénzintézetek vállalják a kockázat egy részét, amikor kockázatos aktívákat értékesítenek tovább.

5.5   Az Európai Bizottság május 13-án„Alternative Investment Fund Managers/Alternatívbefektetésialap-kezelők” címmel javaslatot terjesztett elő, amely ezen új eszközök közül többet is érint. Az EGSZB egy későbbi időpontban fogja megvizsgálni ezt az irányelvjavaslatot. A befektetési alapokról szóló zöld könyvvel 2006-ban azonban már foglalkozott egy véleményében (2).

5.6   A számviteli előírásokra tekintettel javasoljuk, hogy a Nemzetközi Számviteli Standard Testület (IASB) többek között az új összetett eszközökhöz vezessen be szabályokat. A „mark to market” (a piaci értéken alapuló árazás) számviteli módszer még jelentősen tovább rontotta a válsághelyzetet. A papírok értékének összeomlása idején napi értéken könyvelték el ezeket. A nehéz helyzetben a papírok értékét még tovább, tényleges értékük alá szorították le. Az alternatív módszer, vagyis a termékeknek a vételár alapján történő értékelése egy ilyen helyzetben szintén nem működhet. Az EGSZB véleménye szerint itt ténylegesen adott a mozgástér az innovációhoz.

5.7   El lehet gondolkodni azon, hogy mi az értelme kockázatot rejtő vagyoni értékek bankrendszeren belül történő továbbadásának. Talán az eszközök kiigazítására van szükség. Bankárok gyakran említik az innováció fontosságát a pénzpiacon. Esetleg túl messze mentek ezek az újítások? Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel a meglévő eszközöket, vizsgálja meg, mennyire hasznosak, és milyen kockázatokat rejtenek, továbbá hogy tegyen javaslatokat a többi eszköz esetleges átvilágítására vagy meghatározására. Ezt a felelősséget nem hagyhatjuk egyedül a bankrendszerre. Az Európai Bizottságnak ki kell dolgoznia az európai parlamenti és tanácsi határozat alapját. A pénzügyi termékeket nem kell feleslegesen bonyolulttá tenni. A bennük rejlő kockázatnak nyilvánvalónak kell lennie. A pénzügyi termékek átláthatósága talán a legfontosabb tényező a pénzpiacba vetett bizalom helyreállításában.

5.7.1

Ennek kapcsán az EGSZB ismét Spanyolországra szeretne utalni. A pénzügyi szektor nem vezethet be újabb eszközöket addig, amíg ezeket nem ellenőrizte valamilyen pénzügyi felügyeleti hatóság. Az Európai Bizottságnak felülvizsgálata során arra kell figyelnie, hogy milyen különbségek vannak a Spanyolországban és a többi uniós országban alkalmazott eszközök között. Ugyanakkor meg kell vitatni az ilyen ellenőrzések általános bevezetését, ennek során pedig arról is dönteni kell, hogy a nemzeti ellenőrzések elegendőek-e, vagy szükség van-e közös ellenőrzési rendszerre is. Ha végiggondoljuk, hogy hogyan folynak a határokon átnyúló pénzügyi műveletek, sok szól a közös rendszer mellett.

5.8   Az EGSZB üdvözli a jelentésnek a bankok kockázatkezelésére vonatkozó javaslatát, amely szerint az arra illetékes hatóságnak függetlennek kell lennie, az ügyben eljáró alkalmazottnak pedig magas pozíciót kell betöltenie, valamint hogy nem kellene túlságosan a külső kockázatelemzésre (hitelminősítő ügynökségek) hagyatkozni. Természetesen támogatható az a javaslat, hogy az egyes pénzügyi intézetek válságkezelési eljárást dolgozzanak ki. A döntő kérdés az, hogy az ajánlások ebből a szempontból többek lehetnek-e egyszerű ajánlásoknál. Mennyire lehet szabályozással beavatkozni egy pénzügyi vállalat belső szervezetébe? Minden bizonnyal nem lehet tovább jutni ezen a területen annál, mint hogy felügyeleti szervek figyelik meg a szervezetet, és közzétehetik bírálatukat.

5.9   Amikor a válság égetővé vált, számos tagállam megerősítette az EU-nak azt a követelését, hogy a bankok nyújtsanak védelmet a betétekre vonatkozóan. A jelentés most javasolja, hogy harmonizálják a szabályozást, hogy valamennyi banki ügyfél hasonló és megfelelően magas védelemben részesüljön. A más országokban található bankfiókok problémája megoldásra vár, milyen eszközökkel kell azonban fedezni ezeket a garanciákat? Az EGSZB egyetért ezzel, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy minél gyorsabban terjesszen elő javaslatokat új uniós rendelkezésekre a banki garanciákra vonatkozóan.

5.10   Nagyobb követelmények a bankvezetéssel szemben és ellenőrzés. A történések láttán ezeket a követeléseket nem lehet kikerülni. A pénzintézetekben is volt valamikor egy etikai kódex; egyes esetekben azonban nem lehetett érezni, hogy hatással lett volna a valós cselekvésekre. Az egyes emberek illetékességére vonatkozóan azonban nehéz konkrét javaslatokat megfogalmazni. Az új szabályozás és bizonyos eszközöknek a piacról történő kivonása minden bizonnyal megkönnyítené a bankvezetés munkáját. A kockázatok elrejtésére szolgáló eszközök megnehezítik a bankvezetés munkáját. Ezen túlmenően az EGSZB szerint a de Larosière-csoport által javasolt megoldásokban nem emelték ki eléggé a könyvvizsgálók szerepét. Jól működő átvizsgálással minden bizonnyal csökkenthető lett volna a kockázatos értékpapírok elterjedése. Fontos, hogy a vagyonelemek értékelésekor egy pénzintézet vezetősége támaszkodhasson a belső revízióra. A Bázel II. átdolgozásakor figyelembe kell venni a könyvvizsgálók szerepét és a számviteli módszereket. Igen kedvező lenne ezenkívül, ha ad hoc bizottságok létrehozásával egyes érdekelteket (stakeholders) is bevonnának a pénzintézetek politikáinak és eszközeinek értékelésébe.

5.10.1

A rövidlejáratú, kockázatos tőkebefektetések után prémiumként kifizetett juttatások lényeges okai a banki menedzserek viselkedésének. A jelentés megfelelő ajánlásokat tesz a juttatások kifizetésére vonatkozóan, amelyeknek többéves időszakra kell kiterjedniük, a tényleges teljesítményt kell figyelembe venniük, és nem lehetnek már eleve garantáltak. Az EGSZB szerint a rövid távú gondolkodást hosszú távú szemlélettel kell felváltani, amelyben a prémiumokat nem a spekulációs ügyletek alapján számolják ki. Az EGSZB ebben a szellemben támogatja azt az elképzelést, hogy meg kellene adóztatni a pénzügyi tranzakciókat, s ennek eredményét fejlesztési segélyezési célokra lehetne fordítani. Ennek továbbá még azzal a követelménnyel kell kiegészülnie, hogy a prémiumok jogalapja nem lehet az általános trend, hanem az, ha sikerült egy annál kedvezőbbet elérni. Meg kell fontolni azt is, hogy felső határt szabunk a prémiumoknak, hogy eleve ne engedjünk teret annak a féktelen kockázatvállalási hajlandóságnak, amit ezek a bónuszjuttatások kiváltanak.

5.11   A hitelminősítő ügynökségek tekintetében a jelentés javasolja, hogy az európai értékpapír-piaci szabályozók bizottságát (CESR) hatalmazzák fel a felügyeleti szervek tevékenységének engedélyezésére. Az Európai Bizottság már előterjesztett egy javaslatot a hitelminősítő intézményekről szóló rendeletre. Az EGSZB véleményében (3) kedvezően fogadta az Európai Bizottságnak ezt a javaslatát. A jelentés szerint ezen ügynökségek finanszírozása megvizsgálásra szorul. Az EGSZB szerint már most egyértelműen kijelenthető, hogy nem azoknak kell állnia a finanszírozást, akiknek a hiteleszközeit értékelik.

6.   Felügyelet

6.1   A de Larosière-csoport tevékenységének fő témája a pénzügyi felügyelet volt. Az ellenőrzés az EGSZB szerint is alapvető fontosságú, hogy ne ismétlődjön meg hasonló pénzügyi válság. A felügyelet ugyanakkor szabályokat feltételez. Ugyanilyen fontosak tehát a módosított és szigorított előírásokra tett javaslatok, melyek a jelentés első részében olvashatók.

6.2   A makroszintre vonatkozó felügyelet európai rendszere

6.2.1

A jelentés bírálja, hogy a jelenlegi felügyelet csupán egyes pénzintézetekre összpontosít. Sokkal inkább arra lenne szükség, hogy a felügyeletet az egész pénzrendszerre kiterjesszék. Ezt a feladatot az EKB-re/a KBER-re (a Központi Bankok Európai Rendszerére) kellene átruházni. Amennyiben a felügyeletnek túl kell lépnie az országhatárokat (más országba telepített leányvállalattal rendelkező pénzintézetek esetében), biztosítani kell egy kötelező érvényű választottbírósági mechanizmus létrehozásának lehetőségét.

6.2.2

A de Larosière-csoport megállapítja annak szükségességét, hogy hivatalosan megbízzanak egy olyan európai szervet a pénzügyi rendszer makroszintű felügyeletével, amely képes figyelmeztetni a pénzügyi rendszer kockázataira. Az EKB/ a KBER keretében egy saját, független tanácsot vagy felügyeleti szervet (Európai Rendszerkockázati Testület, ESRB) kellene ezzel a feladattal megbízni. A központi bankok mellett annak a három szervnek kell képviseletet biztosítani ebben, amelyeket a mikroszint felügyeletére javasolnak. Az EGSZB megállapítja, hogy a makroszint felügyeletéhez szükséges ismeretek tematikus formában jelenleg nem léteznek. Az említett tanács támogatása érdekében először fel kell építeni egy ilyen tudásalapot.

6.2.3

Az EGSZB üdvözli az ECOFIN és az Európai Tanács által a május 27-i európai bizottsági közlemény javaslataihoz tervezett kiegészítéséket, abban az értelemben, hogy az EKB Általános Tanácsa képviseltetve legyen az ESRB-ben, és hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok megfigyelő státusszal rendelkezzenek, hogy valamennyi országnak legyen szavazata, valamint hogy az ECOFIN-ról esetleg ajánlásokat fogalmazzanak meg. Az Európai Tanács arra is tett javaslatot, hogy az ESRB elnökét az EKB Általános Tanácsa válassza meg. Az EGSZB ezt megfelelőnek tartja, mivel mind a 27 tagállam képviselve van ebben a szervben. Az Európai Tanács azt ajánlja, hogy az új európai felügyeleti hatóságoknak legyenek felügyeleti hatásköreik a hitelminősítő ügynökségek tekintetében is. Az EGSZB támogatja ezt a javaslatot, amely a hitelminősítő ügynökségekről szóló irányelvjavaslat megtárgyalása keretében folytatott párbeszédből fejlődött ki, azt javasolja viszont, hogy csupán a három szerv egyike kapja meg ezeket a hatásköröket.

6.3   A mikroszintre vonatkozó felügyelet európai rendszere

6.3.1   A mindennapos felügyelet érdekében a jelenlegi három bizottságot kell a bankok, biztosítóintézetek, valamint papírpiacok felügyeletére kiépíteni, és hatósággá átalakítani. E három terület szabályozása között olyan különbségek vannak, hogy egy hatósággá történő alakításuk jelenleg nem képezi vita tárgyát.

6.3.2   A javaslatok alapján ezeken az új hatóságokon belül csak a pénzügyi szektornak kell képviseletet biztosítani. Ahogy ez a korábbiakban már kiderült, az EGSZB szerint a pénzvilág nem csupán azok ügye, akik közvetlenül a pénzügyi tevékenységekben közreműködnek. A munkavállalói szervezetek részvétele mellett alapos indokok szólnak. Ezen kívül fontos érvek szólnak amellett, hogy a banki, biztosítási és az értékpapír-ágazat által kínált szolgáltatásokat igénybe vevő ügyfelek is helyet kapjanak a hatóságokban. Érdemes itt összehasonlítást végezni az USA-ban az Obama-kormányzat által javasolt intézkedésekkel. Ott a banki ügyfelek részére külön szervet hoznak létre, amely nyomon követi a pénzügyi tevékenységeket. A civil társadalom képviselőjeként természetesen az EGSZB-t is fel kellene kérni az együttműködésre.

6.3.3   Javasoljuk, hogy többek között a hatályban lévő uniós jogszabályoknak az egyes tagállamokban való alkalmazása közötti különbségek megvizsgálása ezen új hatóságok feladatkörébe tartozzon. Az EGSZB szerint ésszerű lenne, ha az Európai Bizottság a jogszabályok kiigazítását javasolná e különbségek kiküszöbölése érdekében.

6.3.4   A jelentés kompetens felügyeleti szerveket követel az egyes tagállamokban, amelyek visszatartó erejű szankciókat is bevezethetnek. Az EGSZB ezzel egyetért; és nagyon fontosnak tartja, hogy ezek a hatóságok bankoktól és pénzintézetektől függetlenül működjenek. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy javasoljon erre közösségi jogszabályokat.

6.3.5   A de Larosière-csoport szeretné, ha a nemzeti felügyeleti hatóságok lennének felelősek a mindennapi felügyeletért, míg a három új hatóság szabványokat dolgozna ki és koordinálná a munkát. Ellenőrizni kell, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságok valóban függetlenek-e. A határokon átnyúló tevékenységi körrel rendelkező pénzintézetek esetében az érdekelt nemzeti felügyeleti hatóság testületeit kell bevetni. Az eddigi tapasztalatokat tekintve a nemzeti felügyeleti hatóságokat kötelezni kellene az információcserére.

6.3.6   A jelentés egy új rendszer két lépésben történő létrehozására tesz javaslatot a mikroszinten. A második lépésben közös alapszabályokat kell kialakítani a felügyelethez, és fel kell számolni a nemzeti végrehajtásban meglévő különbségeket. Ebben a szakaszban harmonizálni kell a szankcionálási lehetőségeket is. Az EGSZB nem látja okát, hogy miért kellene mindezzel várni, így üdvözli, hogy az Európai Bizottság közleményében javasolja a mikroszintre vonatkozó felügyelet teljes rendszerének azonnali előkészítését.

6.3.6.1

Az EGSZB szerint az érintett nemzeti hatóságok képviselőiből álló felügyeleti testületeket nehéz lesz irányítani, ha nem teszünk időben lépéseket a szükséges harmonizáció felé. A nemzeti felügyeleti hatóságokra vonatkozó rendelkezések jelentős különbségei alapján a határokon átnyúló tevékenységi körrel rendelkező intézetek felügyeletét a gyakorlatban részben a három hatóságnak kellene átvennie.

6.3.6.2

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Tanácsnak az Európai Bizottsághoz intézett azon felkérését, hogy ez utóbbi tegyen konkrét javaslatokat arra vonatkozóan, hogy válsághelyzetekben miként tölthetne be a Pénzügyi Felügyeletek Európai Rendszere erőteljes koordináló szerepet a felügyeletek között, miközben teljes mértékben tiszteletben tartja a nemzeti hatóságoknak a pénzügyi stabilitás megőrzésével és a válságkezeléssel kapcsolatos felelősségét a potenciális költségvetési következményekkel összefüggésben, és teljes mértékben tiszteletben tartja a központi bankok felelősségét is, különösen a likviditás növelését célzó sürgősségi segítségnyújtás tekintetében.

7.   A globális szint

7.1

A de Larosière-csoport utal arra, hogy globális szinten is fontos a pénzügyi szektor szabályozása, a felügyelet és a válság leküzdése, valamint hogy ehhez keretre van szükség. A csoport támogatja a Bázel II. és a nemzetközi számviteli szabványok megerősítését, a hitelminősítő ügynökségek globális szabályozását, új vezetési struktúrák bevezetését a pénzügyi szektorban, valamint az IMF szerepének megerősítését. A cél annak a lehetőségnek a kizárása, hogy a pénzügyi szektor csekély szabályozottsága pénzügyi vállalatokat vonzzon. A világszerte tevékenykedő bankok számára a bankfelügyeleti testületek különösen fontosak.

7.2

Abból kell kiindulni, hogy nehéz világszintű változásokat elérni. Ugyanakkor a csoport számos javaslatával foglalkoztak már a G20-ak londoni csúcsán. Az 1999-ben alapított Financial Stability Forum „Financial Stability Board” néven alakult újjá, és kiterjesztette tagságát valamennyi G20-országra, Spanyolországra és az Európai Bizottságra, szélesebb lett felelősségi köre és szorosabb a kapcsolata az IMF-fel. Ezek a változások teljes mértékben összhangban vannak a de Larosière-csoport ajánlásaival. Az eddigi fórum nem volt képes arra, hogy korán figyelmeztessen a pénzügyi rendszer kockázataira a jelenlegi válság keretében. Az EGSZB reméli, hogy ez a szervezet a változások során nagyobb betekintést enged tevékenységébe, és több forrással, tudással és jogosultsággal rendelkezik majd. Továbbá kiemelendő, hogy a londoni elhatározások nagy része még megvalósításra vár.

7.3

A pénzügyi piacokról folyó vitában használatos a „stresszteszt” kifejezés, amely annak szimulálását jelenti, hogy egy adott ország bankrendszere hogyan kezel egy esetleges pénzügyi válsághelyzetet. A jelenlegi pénzügyi válság tükrében könnyen belátható, hogy milyen fontosak lehetnek az ilyen tesztek. Ugyanakkor azonban felvetődik annak a kérdése, hogy az eredményeket mennyiben hozzák nyilvánosságra. Amennyiben az IMF végrehajt egy ilyen tesztet és közzéteszi, hogy egy ország bankrendszere adott esetben nem állna ki egy válságot, akkor a válság valóban bekövetkezhet. Ennek ellenére az ilyen teszteket a lehető legnagyobb nyitottsággal kellene megvalósítani, az egyes tagállami pénzügyi rendszerek megfigyelésére szolgáló fontos segédeszközzé válhatnak.

7.4

Londonban azt a javaslatot is figyelembe vették, hogy az IMF több forrást kapjon arra, hogy az égető problémákkal rendelkező országokat segítse. Azt EGSZB üdvözli ezt, ugyanakkor fenntartásokkal fogadja az IMF követeléseit, amelyek az európai szociális modell lényeges szociális tényezőit és fontos részeit is megkérdőjelezik. Végső soron ezért is fontos, hogy az EU egységesen lépjen fel az IMF-ben.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30..

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  HL C 27., 2009.2.3., 18. o.

(2)  HL C 110., 2006.5.9., 19. o.

(3)  HL C 277, 2009.11.17. ECO/243 Hitelminősítő intézetek, előadó: Peter MORGAN.


Függelék

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

A következő módosító indítványokat, amelyeknél a támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat legalább egynegyede volt, a vita során elutasították (az Eljárási Szabályzat 54. cikkének (3) bekezdése).

1.2.   pont

A pont egy része törlendő.

A válság legfontosabb oka a túlzottan is bőséges likviditás volt, amely a de Larosière-csoport szerint részben a világgazdasági egyenlőtlenségekből adódott, amely pedig legnyilvánvalóbban az USA–Kína viszonylatban mutatkozik meg. Az EGSZB szerint egy másik lehetséges magyarázat, hogy a jövedelmekre a munka helyett sokkal inkább a tőkéből tettek szert. Fokozódott a jövedelmek elosztásában jelentkező egyenlőtlenség. A legmódosabbak megnövekedett vagyona befektetési lehetőségeket keresett. Amikor a befektetési lehetőségek dologi vagyonelemekben kifejezve nem nőttek ugyanolyan mértékben, az értékpapírok árai felfelé kúsztak. A de Larosière-csoport jelentése alaposan bemutatja a »pénzügyi buborékot«, a jövőbeli politikai döntéshozatal azonban alaposabb elemzést követelne.

Indokolás

Ahogy az előadó a vélemény más pontjaiban is említi, és ahogy az a de Larosière-csoport jelentésével is egybevág, a válság több okra vezethető vissza, arra viszont nincs semmi bizonyíték, hogy ezek egyike a jövedelmek elosztásában beállt változás lenne. A válság okairól készült tanulmányok egyike sem említi ezt.

A szavazás eredménye:

Mellette: 68 Ellene: 121 Tartózkodott: 15

1.3.3.   pont

A második mondatból törlendő az »és néha az adókat is« rész.

A »mérlegen kívüli tételekkel« és a »céltársaságokkal (SPV)« eddig sok visszaélés történt. A kockázatos vagyonelemeket eltávolították a bankok saját mérlegéből, hogy megkerüljék a tőkekövetelményeket és néha az adókat is. Az EGSZB ennek alapján szigorúbb szabályokat tart szükségesnek.

Indokolás

Ahogy az előadó helyesen megjegyzi, a mérlegen kívüli tételek legfőbb célja az, hogy ne a saját forrásokat használják. Nincs rá semmi bizonyíték, hogy adómegkerülésre használnák ezeket, ami egyébként is nehéz lenne, még akkor is, ha mérlegen kívüli tételekről van szó.

A szavazás eredménye:

Mellette: 65 Ellene: 125 Tartózkodott: 12

1.4.4.   pont

A pont törlendő.

Nem szabad, hogy csak bankárok üljenek ezeknek az új szerveknek a vezetőtestületeiben. Szakszervezeteknek, a banki szolgáltatások felhasználóinak és a civil társadalom képviselőjeként az EGSZB-nek is helyet kellene kapnia ezekben a testületekben.

Indokolás

A vezetőtestületekben nem csupán a bankok, hanem a monetáris hatóságok képviselői is jelen vannak. Egyéb új tagok jelenléte sem indokolt, mivel ezek csak megnehezítenék az új szervek működését. A de Larosière-jelentés 12. pontja egyértelműen leírja, hogy a függetlenség és a szakmaiság szempontjából milyennek kell lenniük az új szervek vezetőtestületeinek.

A szavazás eredménye:

Mellette: 60 Ellene: 132 Tartózkodott: 8


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/66


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A közös agrárpolitika jövője 2013 után (kiegészítő vélemény)

2009/C 318/12

Előadó: Adalbert KIENLE

2009. február 24-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy az Eljárási Szabályzat végrehajtási rendelkezései 29. cikkének A. pontja alapján kiegészítő véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

A közös agrárpolitika jövője 2013 után

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. szeptember 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Adalbert KIENLE.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30 és 2009. október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. szeptember 30-i ülésnapon) 167 szavazattal 3 ellenében, 13 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB szerepe a KAP továbbfejlesztésének folyamatában

1.1

Már hagyománnyá vált, hogy a közös agrárpolitika (KAP) küszöbön álló reformjaival az EGSZB részletesen és korai szakaszukban foglalkozik – ha csak lehetséges, megelőzve az Európai Bizottság közleményeit vagy jogalkotói szövegeit. Sőt, az Európai Bizottság felkérésére készült, „Állapotfelmérés és a KAP jövője 2013 után” című 2007-es feltáró véleménnyel (1) az EGSZB volt az első európai intézmény, amely komolyabban elgondolkodott a közös agrárpolitika jövőjéről.

1.2

Mind 2008 második félévében a francia, mind pedig 2009 első félévében a cseh tanácsi elnökség ideje alatt voltak törekvések a KAP 2013 utáni alakulásáról szóló vita előmozdítására, ezek azonban még nem jártak eredménnyel. Mivel a mezőgazdasági tanács eddig tartózkodott az ennek tartalmával és módozataival kapcsolatos megállapításoktól, az EGSZB most feltétlenül szükségesnek tart egy aktuális „kiegészítő véleményt” a lényeges új fejleményekről. A 2008-as „állapotfelmérés” után ez átvezetés lenne a KAP 2013 utáni jövőjéről szóló vitához. Az EGSZB szükségesnek tartja ezenkívül egy további, mélyreható vélemény kidolgozását a KAP egész témaköréről.

1.3

A mezőgazdasági miniszterek tanácsa által a KAP állapotfelméréséről 2008 novemberében hozott határozat óta az agrárpiacokon részben drasztikus visszaesések következtek be. Különösen drámai a tej árának csökkenése. Az EGSZB szerint a biztonsági hálókat, beleértve a még érvényes mennyiségi szabályozásokat, újra felül kell vizsgálni arra vonatkozóan, hogy alkalmasak-e az ilyen helyzetek enyhítésére.

2.   A KAP 2013 utáni továbbfejlesztésének kiindulási feltételei

2.1

A 2005-ös KAP-reform messzemenően függetlenítette a mezőgazdasági közvetlen kifizetéseket a termeléstől, egyes tagállamokban pedig részben vagy egészen átszervezték a kifizetések regionális elosztását. A közvetlen kifizetések mellett a vidékfejlesztési intézkedések jelentik az uniós agrárpolitika második jelentős pillérét. A közvetlen kifizetésekkel együtt a „multifunkcionalitás” értelmében a cél a versenyképes, ugyanakkor szociális és ökológiai szempontból fenntartható mezőgazdaság.

2.2

Az európai fogyasztók biztos és viszonylag kedvező árú élelmiszerellátása évtizedeken át magától értetődőnek és problémamentesnek tűnt. Az elkövetkező évtizedekre azonban világszerte növekvő árakat jósolnak mind a mezőgazdasági, mind a nem mezőgazdasági nyersanyagok (pl. a nyersolaj) esetében. Ugyanakkor az árak egyre nagyobb volatilitására is számítani kell.

2.3

Figyelmeztető jelnek tekintendő, hogy az elmúlt két évben rendkívüli mértékben ingadoztak a fontos mezőgazdasági termékek termelői árai, legutóbb szélsőségesen alacsony árakkal, pl. a tej és a gabona esetében. Az élelmiszerellátás biztonságának szociális vetülete – különösen az alacsony jövedelműek esetében – a jövőben ismét megnövekedett jelentőséggel bír majd. Annál is inkább, mert az agrárpiacok általában különösen érzékenyek az áringadozásokra, amelyek kedvezőtlen hatással járhatnak az ellátás és a mezőgazdasági üzemek stabilitására. Emellett nyilvánvalóan jelentős egyenlőtlenségek léteznek az élelmiszerláncban. A koncentrált kiskereskedelemből kiindulva erős gazdasági nyomás nehezedik az elsődleges mezőgazdasági termelésre és a feldolgozási szakaszokra. Vita bontakozott ki arról, hogy az élelmiszerláncban a mezőgazdaság méltányos arányban részesül-e a haszonból.

2.4

Az Európai Unió és a tagállamok magas szintű célokat követnek az élelmiszer-biztonság, a környezetvédelem, az éghajlatvédelem és az állatvédelem terén. Ez az európai mezőgazdasági modell egyik fontos része. A 2003/2005-ös KAP-reform keretében az a döntés született, hogy a függetlenített támogatásokat az alapvető szabványok betartásához és a „jó mezőgazdasági és ökológiai állapot” fenntartásához kötik (ún. feltételesség). Emellett az alapvető elem mellett a reform olyan agrár-környezetvédelmi intézkedéseket tartalmaz, amelyek 2007 óta már nem jelentenek ösztönzést. A mezőgazdaság környezetpolitikai és társadalmi céljainak elérésére irányuló támogatási politika szerkezetét a 2013 utáni időszakra vonatkozóan tovább kell majd fejleszteni. Az EGSZB ismételten hangsúlyozta azt az alapvető nézetét, mely szerint nem jó út, ha az európai mezőgazdaság kizárólag a világpiaci körülményekhez, illetve a világpiaci árakhoz igazodik.

2.5

Az említett célok és feladatok teljesítéséhez a 2014–2020 időszakban megfelelő pénzügyi eszközökre lesz szükség. A közös agrárpolitikára fordított kiadások aránya az EU bruttó hazai termékének (GDP) jelenleg kevesebb mint 0,4 százaléka. Állandó feladatot fog jelenteni a polgárok tájékoztatása arról, hogy milyen társadalmi szempontból fontos feladatokat támogatnak a közös agrárpolitika költségvetéséből. A mezőgazdasági kiadásoknak az EU összköltségvetéséhez viszonyított aránya 1993 és 2013 között mintegy 50 százalékról 33 százalékra csökken.

3.   A viták és a döntések várható menetrendje

3.1

A Tanácsban a francia és a cseh elnökség alatt már folytak, illetve folynak az uniós agrárpolitika 2013 utáni alakításáról szóló első viták.

3.2

Ennek alapján az Európai Bizottság újjáalakulása után, előreláthatólag 2010 őszén fogja politikai vitára bocsátani a 2013 utáni agrárpolitikával kapcsolatos első megfontolásokat (közleményt). Ennek kapcsán figyelembe kell majd venni a küszöbönálló „pénzügyi felülvizsgálatot” is. A 2013 utáni KAP-ról szóló jogalkotási javaslatok közzététele 2011 közepére várható. A Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság így 2012 első felében dönthetne azokról.

3.3

A Lisszaboni Szerződés következtében az Európai Parlament első ízben kap együttdöntési jogot a közös agrárpolitika terén. A Parlamentnek ez a megerősítése lényeges kedvező hatásokkal jár majd a KAP 2013 utáni továbbfejlesztéséről szóló vitára nézve.

4.   Megjegyzések a KAP továbbfejlesztéséről szóló vitához

4.1

A KAP 2013 utáni továbbfejlesztéséről szóló vitának az EGSZB szerint továbbra is a multifunkcionális mezőgazdaság mintáját kell követnie, amely piacorientált módon működik, és ugyanakkor társadalmi érdekeket is szolgál. A KAP 1992 óta lezajlott reformjai megpróbálták elsimítani a nemzetközi piacnyitás (kulcsszó: dohai forduló) és a magas társadalmi követelmények (kulcsszavak: megelőző fogyasztóvédelem, környezetvédelem és állatvédelem) közötti célkonfliktust. Ennek az agrárpolitikának a 2013 utáni folytatásához továbbra is szükséges a KAP megfelelő finanszírozása.

4.2

A közvetlen mezőgazdasági kifizetések eszköze továbbra is központi jelentőségű lesz a KAP-on belül. Az EGSZB szerint meg kell változtatni a funkcióját, ha fenn akarjuk tartani. A szabályozott piaci árak csökkentését kiegyenlítő funkció visszaszorul majd, másfelől új funkciók jelennek meg a társadalmi szolgáltatások és közjavak biztosítása terén. A jelenlegi válsághelyzetet és az agrárpiacokon várható áringadozásokat tekintve egyre nagyobb jelentőségű lesz a stabilizációs és az ellátást biztosító feladat. A KAP így a fogyasztók számára is hasznos lesz. Hasonlóképpen az éghajlatvédelmi szempontokat is jobban figyelembe kell venni.

4.3

Az agrárpolitika „első és második pilléréből” álló, jelenleg alkalmazott kombinációt alapjában véve folytatni kellene, de még jobban össze kellene hangolni. Megint jobban kell figyelni a KAP-nak a tagállamokban való egységes átültetésére. Mindenekelőtt azonban a támogató intézkedéseket alaposabban meg kell indokolni és pontosabban meg kell határozni célkitűzéseiket.

4.4

Az EGSZB elvárja, hogy az egyes üzemek és tagállamok között történelmi okokból különböző nagyságú közvetlen kifizetések 2013 után közeledjenek egymáshoz. Ehhez objektív mércéket kell kidolgozni, amelyek figyelemmel vannak a különböző strukturális, természeti és mezőgazdasági-éghajlati viszonyokra. Figyelembe kell venni továbbá a vidékfejlesztési támogatás pénzügyi eszközei terén az egyes régiók között fennálló nagy különbségeket. Az EGSZB szerint ügyelni kell arra, hogy a tagállami átültetés során a közös agrárpolitika ne vegyen egyre széttartóbb irányokat.

4.5

A néhány fontos agrárpiacon bekövetkező erős árcsökkenést tekintve az EGSZB hatékony lépéseket vár el annak érdekében, hogy biztosítható legyen a mezőgazdaság méltányos aránya az értékteremtési láncban.

Az EGSZB ezenkívül következtetéseket is vár arról, hogy a globális konjunktúraválságból adódó tapasztalatokra tekintettel a jövőben hogyan kell kiigazítani az agrárpiacok biztonsági hálóit.

4.6

A mezőgazdasági üzemeknek, illetve az agrárágazatnak a piac és a verseny alakulásához való alkalmazkodási folyamatát az EGSZB szerint továbbra is segíteni kell, például intenzív támogatás révén, melynek célja a minőség, az élelmiszerbiztonság javítása vagy az erőforrások kímélő felhasználása. Még fontosabbnak tűnik azonban a termelők és a termelői szervezetek piaci helyzetének erősítése. A jövőbeli KAP-nak magában kell foglalnia olyan eszközöket, amelyek révén a tagállamok kellően rugalmasan finanszírozhatják e prioritásokat, és ösztönözhetik azon ágazatokat, amelyek ezt éppen a leginkább igénylik.

4.7

Ahol a mezőgazdasági üzemek versenyképessége határokba ütközik, például a hátrányos helyzetű és a hegyvidéki területeken, ott ezeket az EGSZB szerint ésszerűen kompenzálni kell, hogy ezeket a területeket a jövőben mezőgazdaságilag hasznosítani lehessen. A tejtermelő gazdaság – amelyet az EU-ban kb. 60 százalékban a hátrányos helyzetű területeken, ezen belül kb. 25 százalékban hegyvidéki területeken űznek – példájából kiderül, hogy az állami ártámogatás és más agrárpiaci szabályozások feladása a hátrányos helyzetű területeken különösen erős gazdasági nyomást eredményezhet.

4.8

A vidékfejlesztés támogatása során jobban figyelembe kell venni a demográfiai problémákat (pl. az infrastruktúra és a képzett munkaerő rendelkezésre állását). Ha egyes hagyományos termelési régiókban egész termelési ágak (pl. cukor, tej, dohány) kerülnek a tönk szélére, akkor különleges kiigazító intézkedések szükségesek. Emellett például a munkahelyi biztonság szociális szempontjait is figyelembe kell venni.

4.9

Fennáll a veszélye, hogy az ösztönző elem hivatalos megszűnése után az agrár-környezetvédelmi intézkedések dezorientálttá válnak. Annak érdekében, hogy a termelők a jövőben is ezeket a támogató intézkedéseket részesítsék előnyben, az EGSZB a keletkezett költségek megtérítésén felül a termelők környezeti teljesítményeinek hatékony honorálását is követeli. Ilyen honorálást kell kialakítani a termelőknek az éghajlatvédelem és az állatvédelem terén végzett tevékenységeiért is.

4.10

A „cross compliance”, vagyis a feltételesség elvét a területhez között kifizetések esetében először 2000-ben vezették be önkéntes alapon, majd 2005-ben kötelezően. Egyrészt az Európai Számvevőszék bírálja a túl felületes kezelést, másrészt a termelők és a helyi ellenőrző hatóságok kritizálják a túl nagy bürokratikus terhet. Az EGSZB körültekintő továbbfejlesztést ajánl: a feltételesség kritériumainak módosítására tett valamennyi javaslat esetében alaposan meg kell vizsgálni, hogy ténylegesen javuláshoz vezetnek-e.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  HL C 44., 2008.2.16., 60. o.


III Előkészítő jogi aktusok

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

456. plenáris ülés, 2009. szeptember 30. és október 1.

23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/69


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé

(COM(2008) 329 végleges)

2009/C 318/13

Előadó: Jorge PEGADO LIZ

2008. május 30-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. szeptember 9-én elfogadta véleményét. (Előadó: Jorge PEGADO LIZ.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. szeptember 30-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli az Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé című európai bizottsági közleményt, mivel megítélése szerint az megfelelő, kidolgozása és bemutatása pedig szervezettséget és alapos utánajárást tükröz. Az EGSZB ezért döntött úgy, hogy véleményt dolgoz ki a kérdésben, annak ellenére, hogy nem kapott erre felkérést.

1.2

Az EP, a Tanács és az Európai Bizottság által azóta elfogadott és a bel- és igazságügyi miniszterek 2008. november 28-i, az e területen 2013-ig végrehajtandó cselekvési tervről szóló állásfoglalásában figyelembe vett megállapodás, valamint a kezdeményezés hatóköréről és jövőbeli fejleményeiről szóló ajánlások kulcsfontosságú megfontolandó tényezők.

1.3

Ennek ismeretében az EGSZB általánosságban üdvözli az elfogadandó intézkedésekre vonatkozó iránymutatásokat, ezt azonban egy sor feltételezés alapján, bizonyos paraméterek fennállása esetén és az intézkedések kidolgozásával és végrehajtásával kapcsolatos egyes fenntartásokkal teszi.

1.4

Az EGSZB először is arra kívánja felhívni a figyelmet, hogy az új információs technológiák különféle állampolgársági és általánosabb közigazgatási szempontokhoz kötődően használt alkalmazásainak keretén belül pontosabban körül kellene határolni az e-igazságszolgáltatás konkrét alkalmazási körét.

1.5

Az EGSZB arra is rá szeretne mutatni, hogy az igazságszolgáltatás – azaz az úgynevezett „tisztességes igazságszolgáltatás” célja végső soron annak biztosítása, hogy a) az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférésre vonatkozó jogszabályok és eljárások általános érvényesítését és egységesítését célzó, dicséretre méltó kezdeményezések valóban általában a nagyközönség, konkrétan pedig a gazdasági és társadalmi szereplők érdekeit szolgálják, és b) az igazságügyi szakemberek elfogadják ezeket a kezdeményezéseket, és igényt tartsanak rájuk.

1.6

Az EGSZB aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy az e téren születő kezdeményezések esetleg sérthetik az uniós polgárok alapvető jogait, különös tekintettel az adatvédelmi jogokra; határozottan ajánlja, hogy minden meghozott intézkedést a nemzetközi egyezmények alapját képező elvek és az összes uniós tagállamban közös nemzeti polgári eljárásjog maradéktalan tiszteletben tartása mellett hajtsanak végre.

1.7

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy – a szubszidiaritás elvével összhangban – fordítson kellő figyelmet az érintett nemzeti jogrendszerek egyedi jellegzetességeire, amelyek olyan kulturális normákat és nemzeti értékeket tükröznek, amelyeket meg kell őrizni, és – az arányosság elvével összhangban – minden egyes új kezdeményezés esetében végezzen költség-haszon elemzést.

1.8

Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy a tervezett kezdeményezések kidolgozásakor az Európai Bizottság mindig tartsa szem előtt a nagyközönség jogalkalmazásról vallott nézeteit, annak érdekében, hogy az információs és kommunikációs technológiák szolgálják az igazságszolgáltatást, ne pedig fordítva.

1.9

Az EGSZB konkrétan azt javasolja, hogy az igazságszolgáltatási eljárások dematerializálását szolgáló mechanizmusok bevezetésekor különös elővigyázatossággal és gonddal járjanak el, hogy azok megfeleljenek az eljárási és a tartós adathordozókra vonatkozó követelményeknek, ezzel garantálva a jogbiztonságot és a kiszámíthatóságot.

1.10

Végül az EGSZB felkéri az Európai Parlamentet és a Tanácsot, hogy alaposan kövesse nyomon az egyes intézkedések kimenetelét, a saját állásfoglalásaikban lefektetett – az EGSZB által szintén elfogadott – értékek és normák fényében figyelemmel kísérve azok végrehajtását.

2.   Bevezetés és indokolás

2.1   Az e-igazságszolgáltatás kérdésével szisztematikusan először az Unió olasz elnöksége foglalkozott 2003-ban, egy az Európa Tanáccsal közösen rendezett konferencián, ahol a következőkre jutottak: „az internetben rejlő előnyökről, lehetőségekről és veszélyekről szóló megbeszélések során végső soron a különösen az Európa Tanács emberi jogi és adatvédelmi egyezményeiben lefektetett értékekkel és jogokkal kapcsolatos aggodalmaink köszönnek vissza”.  (1)

2.2   Az ezt követő évek során számos tagállam kidolgozta saját e-igazságszolgáltatási rendszerét. Némelyikük alapos elméleti háttérrel rendelkezik, és célja elsősorban a zökkenőmentes gyakorlati alkalmazás biztosítása, (2) a koordinációnak azonban híján van.

2.3   Közösségi szinten a kérdésre elkezdtek az e-kormányzás részeként tekinteni, különösen az Európai Tanács feirai (2000), illetve sevillai (2002) ülésén elfogadott eEuropa 2002 és eEuropa 2005 c. dokumentumok nyomán, valamint az i2010 stratégiai dokumentumban. (3)

2.3.1

Az e-Justice projektet tulajdonképpen már a hatodik keretprogram keretében elindították, ez volt az egyik első „integrált projekt”, céljai azonban még igencsak korlátozottak és kísérleti jellegűek voltak. A kérdés a saját jogán csak az igazságügyi miniszterek 2007. januári, drezdai informális ülésén került napirendre, majd részletesebben is foglalkoztak vele a 2007 májusában, Brémában, az e-igazságszolgáltatással kapcsolatos munkáról tartott konferencián. (4)

2.4   A kérdés azonban a portugál elnökség (5) idején kapott további lendületet. Először a bel- és igazságügy-miniszterek 2007. október 1–2-i informális ülésén, ahol meghatározták a jövőbeli lehetőségekkel kapcsolatos legfontosabb kérdéseket, majd a Bel- és Igazságügyi Tanács 2007. december 6–7-i ülésén, ahol értékelték az addig elvégzett munkát, és a projekt határidejének 2008. június végét tűzték ki, végül pedig a Miniszterek Tanácsának 2007. december 14-i ülésén született következtetésekben, amelyek üdvözölték az e-igazságszolgáltatás terén addig elért eredményeket, és a munka folytatására szólítottak fel.

2.5   Ezt követően az Európai Bizottság kidolgozta a tárgyalt közleményt, amelyet továbbított a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, bár ez utóbbit nem kérte fel vélemény kidolgozására. Erre tekintettel az EGSZB úgy határozott, hogy magához ragadja a kezdeményezést, és kifejti a közleménnyel kapcsolatos álláspontját.

2.6   Eközben mind az Európai Parlamentnek, (6) mind a Tanácsnak (7) lehetősége volt állást foglalni a közleménnyel és különösen a hozzá csatolt cselekvési tervvel kapcsolatban. Szem előtt tartva, hogy ezt az intézkedési programot öt év alatt kellene végrehajtani, az alábbi megjegyzések és ajánlások jelentőségét nem szabad lebecsülni – tekintve, hogy a civil társadalom képviselőinek hozzájárulását jelentik, akik különösen érdekeltek és érintettek az e területtel kapcsolatos jövőbeli kezdeményezésekben –, és figyelembe lehetne őket venni a különböző tervezett intézkedések végrehajtásakor. (8)

3.   Az Európai Bizottság közleményének összefoglalása  (9)

4.   Általános megjegyzések

4.1   Az EGSZB nagy vonalakban támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését, amely most kiegészült az Európai Parlament javaslataival és a Tanács iránymutatásaival.

4.1.1

Támogatása azonban számos feltételhez, fenntartáshoz és bizonyos korlátokhoz kötött.

4.2   Ezért alapvetően fontos, hogy megfelelően meghatározzuk az e-igazságszolgáltatás hatókörét. Az e-igazságszolgáltatás az „e-demokrácia” vagy az „e-kormányzás” tágabb fogalomkörébe sorolható, illetve azok kulcselemét képezi. Jóllehet szorosan kapcsolódik az „e-jog” fogalmához, amelynek célja, hogy elősegítse az elektronikus hozzáférést a) a jogszabályokhoz és valós időben a jogalkotási folyamathoz is – legyen szó anyagi vagy eljárási jogról, kötelező érvényű vagy nem kötelező érvényű jogról –, b) a bíróságok esetjogához és c) a közigazgatási határozatokhoz, az e-igazságszolgáltatásnak csak a polgári, kereskedelmi és esetleg a közigazgatási jog területén végzett igazságszolgáltatás bírósági szempontjaira kellene korlátozódnia – más szóval a bírósági gyakorlatokra és eljárásokra, ideértve a választottbírósági eljárásokat is. (10)

4.3   Ezenkívül szem előtt kell tartani, hogy az igazságszolgáltatási programok célja nem az, hogy az igazságszolgáltatás gyors, hatékony, költséghatékony vagy egyértelmű legyen, hanem a TISZTESSÉGES IGAZSÁGSZOLGÁLTATÁS (11) biztosítása, amely maradéktalanul tiszteletben tartja az alapvető jogokat, különös tekintettel a személyes adatok védelmére.

4.3.1

Az EGSZB tehát óva int a túlzott egyszerűsítésre, a hatékonyságra, a költségmegtakarításra vagy a gyorsaságra irányuló bármiféle törekvéstől, amely veszélyeztetheti az igazságszolgáltatás alapvető célját, és amely, ahelyett hogy elősegítené az igazságszolgáltatáshoz való hozzáférést, még nehezítheti vagy bonyolíthatja is azt.

4.4   Ugyanilyen fontos annak biztosítása, hogy az eljárási lépések elérni kívánt dematerializálása vagy egyszerűsítése, valamint a munkamódszerek és -folyamatok egységesítése ne mossa el a szükségszerűen eltérő szempontok közti különbségeket, és ne is öntse ki a gyereket a fürdővízzel, a szükségtelen és nem kívánt szempontokkal együtt olyan alapvető jellemzőket is kiiktatva, amelyeknek nem kell és talán nem is szabad egyformának lenniük.

4.4.1

Minden körülmények között biztosítani kell, hogy az információs technológiákat alkalmazó programok valóban megfeleljenek általában az európai nagyközönség és különösen a gazdasági és társadalmi szereplők, valamint a jogi szakemberek igényeinek. Hasonlóképpen elkerülendő, hogy ezek a programok ellentétesek legyenek a szakemberek érdekeivel.

4.4.2

Azt is biztosítani kell, hogy a bevezetett vagy kifejlesztett rendszerekbe harmadik felek se rosszindulatból, se pedig pusztán gondatlanságból ne tudjanak beavatkozni oly módon, hogy az veszélyeztesse a rendszer biztonságos és megbízható használatát, illetve ne lehessen a rendszerben tárolt ügyek aktáit és azok tartalmát sem részben, sem egészben módosítani.

4.5   Egy másik szem előtt tartandó szempont azokkal az eljárási szempontokkal kapcsolatos, amelyek a laikusoknak talán túlzottnak és feleslegesnek tűnnek, azonban jelentősen hozzájárulnak a bírók és az ítélethozatal nyilvános megítéléséhez, és az igazságszolgáltatási eljárás során garantálják az alapvető jogok tiszteletben tartását. (12)

4.6   Hozzá kell tenni, hogy mivel az eljárási jog az anyagi jog alá tartozik, és mivel a tagállamok közti kulturális különbségek miatt jött létre, és mivel az ilyen jogszabályok egységesítése nem lehetséges, nem kívánatos és nem is megfelelő, a másodlagos igazságszolgáltatási eljárások alapvető és ezért különböző szempontjait nem szabad és nem is lehet egységesíteni. Máskülönben fennáll a veszélye, hogy ütköznek azzal az anyagi joggal, amelyet éppen hogy védeniük és érvényesíteniük kellene.

4.7   Mivel a jog és különösen az eljárási jog az igazságszolgáltatást célzó, valamint szakképzett és megfelelő szakmai tapasztalattal rendelkező jogi szakértők általi használatra szánt jogi szakeszközök összessége, logikus, hogy a jogszabályok meghatározásakor és alkalmazásakor az e szakterülethez tartozó szaknyelvet alkalmazzuk.

4.7.1

Ha túlzásba visszük azt a törekvést, hogy a jog „egyszerű” és „mindenki számára hozzáférhető” legyen, az azt eredményezheti, hogy a jog veszít szigorából és elveszti különleges szakmai értelmét, amely azonban nem azonos minden nemzeti jogrendszerben, és nem is feltétlenül kell annak lennie.

4.7.2

Az egységesítés helyett itt is inkább a különféle jogi eszközök „megfeleltetési táblázatára” vagy egy „közös referenciakeretre” van szükség.

4.8   Végezetül az EGSZB úgy véli, hogy az új technológiák igazságszolgáltatási célú felhasználását célzó rendszerek sikeres megvalósításához mindenképpen szükséges, hogy a rendszer megfeleljen a szóban forgó szervezet igényeinek és céljainak, kompatibilis legyen a meglévő számítógépes rendszerekkel, elfogadása előtt meghallgatást tartsanak a jelenlegi eljárásokról, és hogy új körülményekhez és célokhoz is gyorsan és olcsón hozzáigazítható legyen.

4.8.1

A kezdeményezés egészét tekintve, valamint végrehajtásának minden szakaszában is nagyobb súlyt kellene fektetni az általános költség-haszon elemzésre, tekintettel arra, hogy az Európai Bizottság (látszólag csak egy hivatalos nyelven elérhető) hatáselemzése nem közöl pontos adatokat erről a kérdésről. Ehelyett konkrétan elismeri, hogy „a felmerülő költségek helyesek, de nem felmérhetők […]” és csak „eseti alapon” határozhatók meg, miközben a hasznot illetően „általánosságban szólva, gazdasági hatás kétségtelenül létezik, bár nehezen számszerűsíthető”. Ez az álláspont igen szubjektív, ami egy ilyen nagyságrendű projekt esetében nem éppen elfogadható. (13)

5.   Részletes megjegyzések

5.1   Mivel a bírósági tárgyalások olyan (eljárási) lépések sorozatából állnak, amelyeket jogbiztonsági és kiszámíthatósági okokból és a részt vevő felek jogainak garantálása érdekében dokumentálni kell, egy az egész tárgyalást rögzítő tartós adathordozó kérdése korlátozná a szóbeliséget és a jogállamiság keretein belüli dematerializációt.

5.1.1

Ennek ismeretében elemzés és megfontolás tárgyává kellene tenni a jelenlegi „átfogó” stratégiában foglalt intézkedések bizonyos szempontjait.

5.2   Az e-igazságszolgáltatási portált illetően az EGSZB úgy véli, hogy annak beindítása előtt minden igazságszolgáltatási szereplő (bírók, államügyészek, bírósági tisztviselők, közigazgatási hatóságok, kormánytisztviselők és minden jogi szakember) alapos képzést kell hogy kapjon annak biztosítása érdekében, hogy a portál hasznos és használható eszköz legyen minden érdekelt számára.

5.2.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a portál igazságszolgáltatási információs és szolgáltató fórumként és hasznos kapcsolattartási pontként szolgálhatna a nagyközönség, a vállalkozások és a bírói testület tagjai között a jogi kérdések megválaszolásához.

5.2.2

Az EGSZB megítélése szerint a portál hasznos, életképes eszköz lehetne, amelyet a bírói testület tagjai nap mint nap használnának. Ehhez azonban garantálni kell a rajta szereplő információk megbízhatóságát és hitelességét, és ideális esetben az érintettek védelme érdekében a portálhoz a szóban forgó információ természetétől függően különféle hozzáférési szinteket és jogosultságokat kellene meghatározni.

5.2.3

A polgári és kereskedelmi ügyekben illetékes európai igazságügyi hálózathoz (14) hasonlóan a közösségi és nemzeti jogszabályok hozzáférési pontjaként is kell szolgálnia. Nyilvánosan elérhetőnek kell lennie, és jobb lehetőségeket kell biztosítania az általános jogi tanácsadásra és a jogi problémákkal kapcsolatos segítségnyújtásra.

5.3   A videokonferenciákat illetően az EGSZB úgy véli, hogy minden egyes tagállami bíróság esetében alaposan fel kell mérni, (15) hogy rendelkezik-e az ennek széles körű használatához szükséges audiovizuális berendezésekkel, jelenleg ugyanis nem világos, hogy minden tagállam felszerelte-e a bíróságokat a videokonferenciához szükséges berendezésekkel, illetve hogy a meglévő eszközök kompatibilisek-e, vagy akár megfelelően működnek-e. (16)

5.3.1

Ezenkívül az EGSZB úgy véli, hogy – főleg, ha a cél a bizonyítékgyűjtés vagy a bírósági lépésekről vagy határozatokról való tájékoztatás – valódi jogszabályi harmonizációra van szükség a tagállamok között a vallomástételt és a videokonferenciákat illetően annak biztosítása érdekében, hogy az ugyanarról a kérdésről szóló jogszabályokat egységesen értelmezzék és alkalmazzák. A szükséges jogi koordináció hiányában ugyanis a videokonferenciák alkalmazása a különböző tagállamokban jogi és akár kulturális akadályokba ütközhet.

5.3.2

Az EGSZB úgy véli, hogy ha a videokonferencia alkalmazását a javasolt formában elfogadják, az érintett bíróságoknak mindig kérelmezniük kellene ennek az eszköznek a használatát, ezzel összefüggésben pedig az EGSZB egyetért azzal, hogy a portál támogatni tudná a bíróságok közti videokonferenciákat, mivel rendelkezik mindazzal, ami az ehhez az eljáráshoz szükséges. (17)

5.4   A hatóságok közötti együttműködést illetően, különösen a bűnügyi nyilvántartások összekapcsolásával kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó információk kényes jellegére való tekintettel ezt az együttműködést az érintettek magánéletének védelme érdekében a legszigorúbb biztonsági és adatvédelmi előírások betartása mellett kell megvalósítani. (18)

5.4.1

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy előzetes tanulmányt is kellene folytatni a nemzeti jogszabályokról és az egyes tagállamokban meglévő anyagi feltételekről annak biztosítása érdekében, hogy az ilyen kényes információk esetében a bűnügyi információk cseréje terén kizárt legyen az eltérő jogalkalmazás és adatkezelés.

5.5   A fordítást illetően az EGSZB rá kíván mutatni, hogy az e-igazságszolgáltatási portálnak többnyelvűnek kell lennie, és az Unió minden hivatalos nyelvén tájékoztatást kell nyújtania. A használhatóság és a valamennyi uniós polgár számára való hozzáférés érdekében gépi fordítórendszerrel biztosítani kell a weboldal tartalmának azonnali fordítását.

5.5.1

A jogi szakembereket segítendő, az e-igazságszolgáltatási portál tartalmazhatná a jogi fordítók és tolmácsok adatbázisát, valamint az összes szükséges űrlapot, amelyeket pontosan le kellene fordítani az egyes tagállamok jogrendszereiben használt nyelvekre.

5.5.2

Mivel egy hatékony, az összes közösségi nyelvre automatikusan és egyidejűleg fordító rendszer óriási költségekkel jár, alaposan át kell gondolni, hogy megvalósítható-e, és arányos-e az elérhető eredményekkel és azok gyakorlati hasznával.

5.6   A különös fenntartásokkal és óvatossággal kezelendő kezdeményezések közül kiemelendő az európai fizetési meghagyásos eljárásnak (19) és a kis értékű követelések európai eljárásának (20) teljes dematerializációja, valamint az egyéb „teljes mértékben elektronikus európai eljárások” kialakítása, a kizárólag elektronikus idézések és eljárási lépésekről való értesítések, a bírósági költségek online kifizetése vagy az okiratok elektronikus hitelesítése.

5.6.1

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a lehető legkörültekintőbben járjanak el bármely fent említett új fejlesztés bevezetésekor, és azok általános elfogadása előtt alaposan elemezzék a költség-haszon arányt és azt, hogy szükség van-e hosszabb próbaidőszakra; emellett abszolút garanciákat kér a jogállamiságot tiszteletben tartó összes államban egységes eljárásjogi szabályoknak való megfelelés biztosítása érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  A 2003. november 13–14-én, Rómában tartott, Internetstratégiák és e-igazságszolgáltatás Európában c. konferencia.

(2)  Érdemes megemlíteni Belgium példáját, ahol az e-igazságszolgáltatási projekt kidolgozásáért felelős bizottság tagjai között ott van néhány kiváló jogtudós és gyakorló jogász, pl. az eljárásindítási módszerekkel és a bírói kar tagjai közti kommunikációs eszközökkel foglalkozó George de Leval professzor, és a bizonyítékokról szóló jog szaktekintélye, Yves Poullet professzor. Portugáliában alapos tanulmányt folytattak a modern technológiáknak a bírósági eljárások különböző pillanataiban és szakaszaiban történő felhasználásáról. Ennek konkrét előzménye egy részletes jelentés volt Para um novo judiciário: qualidade e eficiência na gestão dos processos cíveis [Egy új igazságszolgáltatás felé: a polgári eljárások kezelésének minősége és hatékonysága], amelyet a Boaventura de Sousa Santos professzor által vezetett és Conceição Gomes professzor által koordinált Portugál Igazságszolgáltatás Állandó Megfigyelőközpontja készített.

(3)  COM(2005) 229 végleges, 2005. június 1. Vö.: Az EGSZB véleménye, HL C 110., 2006.5.8., Előadó: Göran LAGERHOLM.

(4)  Fontos, hogy A Hágai Program: Tíz prioritás a következő öt évre c. dokumentum (COM(2005) 184 végleges, 2005. május 10.) nem foglalkozik az új technológiáknak az igazságszolgáltatás terén történő felhasználásával. A Luis Miguel Pariza Castaños által kidolgozott EGSZB-vélemény (HL C 65., 2006.3.17.) rávilágított, hogy a programból hiányzik az ambíció. Lásd az Európai Bizottság Jelentés a hágai program 2007. évi végrehajtásáról c. közelmúltbeli közleményét (COM(2008) 373 végleges, 2008. július 2.), amely szerint „Az értékelés általános tanulsága, hogy az intézkedések elfogadása meglehetős kívánnivalókat hagy maga után”.

(5)  Ezzel kapcsolatban érdemes utalni az Európai Parlament és a Tanács az Alapvető jogok és jogérvényesülés általános program keretében a 2007–2013-as időszakra a Polgári jogi jogérvényesülés egyedi program létrehozásáról szóló, 2007. szeptember 25-i 1149/2007/EK határozatára (HL L 257., 2007.10.3.).

(6)  Vö.: az Európai Parlament 2008. december 18-i állásfoglalása (előadó: Diana Wallis – 2008/2125(INI) – T6-0637/2008), amely tartalmaz az Európai Bizottságnak címzett ajánlásokat is az e-igazságszolgáltatással kapcsolatban, valamint az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság 2008. november 5-i véleménye (Előadó: Luca Romagnoli).

(7)  Vö.: A Bel- és Igazságügy Tanács 2008. november 27–28-i, 2908. üléséről készült sajtóközlemény (16325/08. sz. dok.), valamint lásd még: az elnökség által a Coreper/a Tanács részére küldött 2008. november 7-i, 15315/08. sz. dokumentum (JURINFO 71, JAI 612, JUSTCIV 239, COPEN 216).

(8)  Valójában ez egyértelműen a polgári ügyekben történő igazságügyi együttműködéssel foglalkozó parlamentközi fórumon, és különösen az E-igazságszolgáltatás: eszköz a polgárok, a jogászok és a vállalkozások számára c. második szekcióülésen elhangzott nyilatkozatok és viták eredménye. A fórumra a francia elnökség alatt, 2008. december 2-án került sor az Európai Parlament brüsszeli épületében.

(9)  A vélemények terjedelmére vonatkozó korlátozások miatt a vélemény nem tartalmazza az európai bizottsági közlemény és a hozzá kapcsolódó EP- és tanácsi állásfoglalások összefoglalását.

(10)  Kizárva ugyanakkor az alternatív vitarendezési mechanizmusokat, melyeknek bár a vitarendezés a célja, nem tartoznak az igazságszolgáltatás körébe; pusztán önkéntes, bíróságon kívüli folyamatok, melyeknek célja az érintett felek érdekeinek kiegyensúlyozott érvényesítése.

(11)  Egy latin mondás tökéletesen összefoglalja ezt: „Justitia est constans et perpetua voluntas jus suum cuique tribuendi” [Az igazságszolgáltatás szüntelen törekvés arra, hogy mindenkinek megadjuk azt, amihez joga van].

(12)  A szerző itt elsősorban az eljárási jog ún. „alapelveire” gondol, melyek közül a legfontosabb „a tisztességes eljárás garantálása”, és ez alá tartozik a bíróság pártatlansága, a felek egyenlőségének elve, rendelkezési elv, az önállóság elve és a kontradiktórius eljárás garantálása, a nyilvános tárgyaláshoz való jog, a bizonyítás joga, az eljárás folytonossága és annak garantálása, hogy a vádlottat az eljárás minden lépéséről megfelelően tájékoztatják (vö.: Miguel Teixeira de Sousa, Estudos sobre o Novo Processo Civil [Tanulmányok az új polgári eljárásokról], Kiadó: LEX Lisbon, 1997).

(13)  Lásd a 2008. május 30-i hatáselemzés (SEC(2008) 1947) 5.3.2. és 5.3.3. pontját, 30–31. o.

(14)  Különösen, mivel a 2001/470/EK tanácsi határozat módosításáról szóló határozatra vonatkozó friss európai bizottsági javaslat ennek használatát a jogi szakemberekre korlátozta (Vö.: HL C 175., 2009.7.28., 84. o., előadó: María Candelas SÁNCHEZ MIGUEL.)

(15)  A Tanács cseh elnöksége időközben arra kérte a tagállamokat, hogy adjanak meg minden birtokukban lévő információt a nemzeti bíróságokon rendelkezésre álló audiovizuális berendezésekről, és az erre érkezett válaszokat közzétette a Summary of the replies of the EU Member States to the request of the Czech Minister of Justice for information on national videoconferencing equipment in the judiciary [Az uniós tagállamok válaszainak összefoglalása a cseh igazságügy-miniszter által a nemzeti bíróságok audiovizuális felszereltségével kapcsolatban hozzájuk intézett kérdésre] c. dokumentumban.

(16)  A rendszerek átjárhatóságának kérdésével az Európai Bizottság nemrégiben foglalkozott (COM(2008) 583 végleges), ez a javaslat a 2009. február 25-én elfogadott EGSZB-vélemény tárgyát képezte (HL C 218., 2009.9.11., 36. o., előadó: Antonello PEZZINI); az olvasónak a többi idevonatkozó tárgyú véleménnyel együtt ezt is figyelmébe ajánljuk.

(17)  Említést érdemel a Tanács jogi információs munkacsoportjának (e-igazságszolgáltatás) eddigi tevékenysége, különös tekintettel az igazságszolgáltatási adatok kezelése terén tett előrelépésekről szóló jelentésre (9362/09. sz. dokumentum), a videokonferenciáról szóló stratégiai dokumentumra (9365/09. sz. dokumentum), a használati útmutatóra (9863/09. sz. dokumentum) és a nyilvános tájékoztatóra (9862/09. sz. dokumentum), amelyek híven tükrözik a jelen véleményben is felsorolt aggályokat. (Valamennyi dokumentum 2009. május 15-én kelt.)

(18)  Lásd az európai adatvédelmi biztos következő tárgyban készített véleményét: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak: Úton az európai e-igazságügyi stratégia felé, (2009/C128/02), HL C 128., 2009.6.6., 13. o.

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 1896/2006/EK rendelete (2006. december 12.) az európai fizetési meghagyásos eljárás létrehozásáról (HL L 399., 2006.12.30., 1. o.)

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 861/2007/EK rendelete (2007. július 11.) a kis értékű követelések európai eljárásának bevezetéséről (HL L 199., 2007.7.31., 1. o.).


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/74


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – A Bizottság Közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe

(COM(2008) 666 végleges)

2009/C 318/14

Előadó: Joost van IERSEL

2008. december 10-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2009. szeptember 9-én elfogadta véleményét. (Előadó: Joost van IERSEL.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30-án és október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a szeptember 30-i ülésnapon) 170 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A közlemény (1) célja az, hogy olyan hosszú távú menetrendet határozzon meg az európai gyógyszeripar (2) egységes piacának kiépítésére, amely várhatóan Európában és világszerte is fenntartható környezetet teremt a gyógyszeripar számára a betegek megnövekedett szükségleteire válaszul.

1.2

Az EGSZB megítélése szerint a közlemény nélkülözhetetlen keretet teremt, amely számos hasznos célkitűzést tartalmaz, a program megvalósítási módszerét illetően azonban meglehetősen óvatosan és kétértelműen fogalmaz.

1.3

A gyógyszeripar erősen függ attól, hogy az egyes országokban milyen egészségügyi ellátási és pénzügyi feltételek uralkodnak. Emellett a lakosság és a betegek megnövekedett szükségletei és elvárásai, valamint az egyre élesedő világverseny is kihívások elé állítják. A gyógyszeripar jövőjére ezenkívül a jelenlegi válság és a vele járó költségvetési megszorítások is rányomják a bélyegüket.

1.4

Az EGSZB megítélése szerint e tényezők miatt fontos, hogy a Tanács egy közösen elfogadott stratégiai keretterv alapján mihamarabb átfogó menetrendet dolgozzon ki a kihívások megválaszolására. Az Uniónak arra kellene törekednie, hogy megteremtse az európai gyógyszeripar fenntartható hazai pozíciójának és világszintű térnyerésének feltételeit.

1.5

A közös kerettervhez az szükséges, hogy a jelenlegi, főként nemzeti hatásköröket – amelyek miatt a gyógyszerekhez való szabad hozzáférés és az egységes piac megvalósulása, bármily kívánatos, még sokáig várat magára – az európai betegek, az ágazat és a teljes egészségügyi ellátási lánc javát szolgálva fokozatosan felváltsák az egymáshoz közeledő gyakorlatok és közös megközelítések.

1.6

Az EGSZB úgy véli, hogy a tagállami rendszereknek explicitebb formában kellene figyelembe venniük az európai dimenziót. Az egyes tagállamoknak a pénzügyi és egészségügyi feltételek megteremtésekor különösen azt kellene figyelembe venniük, hogy ebben az ágazatban a jövőorientált K+F és innováció igen nagy jelentőséggel bír, és óriási költségeket emészt fel.

1.7

Az EGSZB üdvözli a hetedik kutatási keretprogram részét képező innovatív gyógyszerekre vonatkozó kezdeményezést. Határozottan kéri a közösségi szabadalmi rendszer elfogadását, és egy európai bírósági eljárási rendszer létrehozását sürgeti. Az Európai Szabadalmi Hivatal működését tovább kellene javítani.

1.8

A generikus gyógyszerek révén megtakarítások érhetők el az egészségügyben. Az EGSZB támogatja a versenyképes, szabadalom nélküli termékek piacainak fejlesztését. A Tanácsnak meg kellene fontolnia, miként lehetne felszabadítani az ebben a területben rejlő jelentős megtakarítási potenciált.

1.9

A gyógyszerek szabad hozzáférhetősége és megfizethetősége tekintetében újfent meg kellene vitatni az alábbi, egymással összefüggő kérdéseket: az Európán belül tapasztalható óriási gyógyszerárkülönbségek, hozzáférhetőség, párhuzamos kereskedelem és a nem területenkívüliség elve. A vita során ki kell térni „a […] gyógyszerek szabad mozgását akadályozó, illetve torzító hatások megszüntetésére irányuló intézkedéseket tartalmazó javaslat…” kérdésére is. (3)

1.10

Az EGSZB jelenleg úgy véli, hogy az erőteljesebb konvergencia előmozdítása érdekében a lisszaboni stratégia értelmében jelenleg alkalmazott gyakorlatnak megfelelően be kellene vezetni a nyitott koordinációs együttműködést, az Európai Bizottság monitoringszerepét, a bevált gyakorlatok alkalmazását és az átlátható adatkezelést. Az adatcsomagnak tartalmaznia kellene a világban jellemző helyzetekről és tendenciákról, valamint ezek hatásairól szóló adatokat is, ami megfelelő megvilágításba helyezné az ágazat előtt álló kihívásokat és lehetőségeket.

2.   Bevezetés

2.1

Mivel a hatáskörökön az Európai Bizottság és a tagállamok osztoznak, már régóta szükség volna a gyógyszeripari ágazat átfogó európai megközelítésére. Az uniós intézmények eddig elsősorban a piaci hozzáférés javítására és a szabályozási kérdésekre koncentráltak.

2.2

Az uniós intézmények vonakodását mindig is az okozta, hogy az egészségügyi szektor kivételes helyzetben van, és a nemzeti egészségügyi ellátórendszerek és hatáskörök mindenütt elsőbbséget élveznek. Ennek ellenére az Európai Bizottság és a tagállamok egyre inkább hangsúlyozzák, hogy egyes pontosan meghatározott egészségügyi kérdések tekintetében európai keretfeltételeket kellene lefektetni.

2.3

Az uniós feltételek és célkitűzések elengedhetetlenek egy olyan ágazat számára, amely hosszú távú kutatási és innovációvezérelt beruházásokra támaszkodik. Ez annál is inkább fontos, mivel:

a gyógyszeripar erőteljesen függ a K+F-től és az új, innovatív termékektől;

a külső, többek között a feltörekvő ázsiai országokbeli konkurencia erősödik.

2.4

Az egységes piac jelentős beruházásokat igényel. Teljesen érthető, hogy az Európai Bíróság számos ítéletében – elsősorban a betegek érdekében – azt kéri, hogy alakítsák ki az ágazat egységes piacát. Az egységes piac előtt komoly akadályt képez, hogy mind a 27 tagállamnak saját hagyományok, jogszabályok és árképzési módszer szerint működő egészségügyi ellátórendszere van.

2.5

1996-ban Martin Bangemann ipari fejlesztésért felelős európai biztos három kerekasztal-megbeszélést szervezett az összes érdekelt részvételével a gyógyszerágazat egységes piacának kialakításáról. Ezt számos egyéb egyeztető ülés követte. A kerekasztalokon sokféle szereplő – kormányképviselők, gyógyszeripari vállalatok és egyéb érdekeltek – vett részt, így számos nézet és nemzeti megközelítés képviseltette magát.

2.6

Ezekre válaszul az EGSZB több alkalommal is számos konkrét javaslatot terjesztett elő. A fő témák a következők voltak: a gyógyszerek EU-n belüli szabad mozgása, a tagállamokbeli gyógyszerkiadások megzabolázása, egy erős, az európai növekedést és a munkahelyteremtést szolgáló gyógyszeripar sürgetése. (4) E területeken még mindig sok a tennivaló.

2.7

A kulcstényező az egyes tagállamok álláspontja. Egészségügyi ellátórendszereik strukturális és szervezeti jellemzői döntőek az európai árképzés és -támogatás, valamint a gyógyszerekhez való hozzáférés szempontjából.

2.8

A véleménykülönbségek és a nemzeti hatáskörök fennmaradása ellenére a Tanács 1965 óta számos jogalkotási intézkedést fogadott el a közegészségügy és a gyógyhatású termékek tekintetében, annak érdekében, hogy javítsa a feltételeket a betegek és az egészségügy számára.

2.9

2001-ben határoztak arról, hogy egy korlátozott érdekelti kör részvételével működő csoport, a G-10 (5) létrehozásával javítják a vita struktúráját. 2002 májusában a G-10 a gyógyszeripari ágazat stratégiai keretterve gyanánt tizennégy általános ajánlást terjesztett elő. A következő évek során ezek közül többet megvalósítottak.

2.10

Ezt követően 2005-ben magas szintű Gyógyszerfórumot hoztak létre a többi G-10-ajánlás végrehajtására, és három munkacsoportot újabb ajánlások kidolgozásával bíztak meg.

2.11

Ez a folyamat 2008 októberében zárult le, amikor a Fórum elfogadta a Következtetések és ajánlások a betegek tájékoztatásáról, a viszonylagos hatékonyságról, valamint az árképzésről és -támogatásról c. dokumentumot.

2.12

Ez hangsúlyozta az egyrészről a dinamikus, versenyképes piacon a technológia és az innováció, másrészről a minőségi garanciák, a gyógyszeripari termékekhez való szabad hozzáférés, a betegek megbízható tájékoztatása és a helyes árképzési és -támogatási politikák közti kölcsönös összefüggést.

2.13

A Gyógyszerfórum arra a következtetésre jutott, hogy mind az európai versenyképesség erősítését célzó lisszaboni stratégia, mind pedig a gyógyszeripari ágazat globális dinamikája és kihívásai égetően szükségessé teszi egy mélyreható megközelítésnek és az ágazat közép- és hosszú távú jövőképének kialakítását.

2.14

A hetedik kutatási keretprogram volt az első, amely közös kutatási menetrendet állított össze a gyógyszeripar számára. Ebben számos olyan innovatív gyógyszerészeti projektet találunk, amely ösztönzi a meglévő nemzetközi kutatási hálózatok működését és lehetőség szerint újabbak kialakítását. (6)

2.15

Eközben a globalizáció hatásai egyre nyilvánvalóbban érezhetők. Figyelembe véve az Egyesült Államok, valamint Kína és más feltörekvő gazdaságok által felmutatott lenyűgöző K+F-eredményeket, az európai gyógyszeripari ágazat számára döntő lesz, hogy a helyi vállalatok mennyire innovatívak.

2.16

A jelenlegi gazdasági válság megváltoztatja a világot. A gazdasági helyzet és a nemzeti költségvetések csökkentése, valamint az ázsiai világpiaci szereplők megerősödött pozíciója mind befolyásolja majd a versenyfeltételeket. Az egészségügyi és a gyógyszeripari ágazatra vonatkozó jövőbeli politikákban komolyan figyelembe kell venni ezeket a tényezőket.

2.17

Az EGSZB végezetül megjegyzi, hogy az elmúlt évtizedben a hálózati tevékenységek és a cserekapcsolatok intenzívebbé váltak, és ez bizonyos mértékig az érdekeltek álláspontjainak közeledéséhez vezetett. E haladás ellenére a jogszabályok és az egészségügyi rendszerek eltéréseiből adódóan vannak még megoldandó kérdések. A gyógyszeripari termékekhez való szabad hozzáférés korlátozott, és az ágazatnak nincs egységes piaca.

3.   Az Európai Bizottság nézetei

3.1

Az Európai Bizottság 2008 decemberében stratégiai közleményt tett közzé a gyógyszeripari ágazatról, amelyben meghatározta az elveket és a célkitűzéseket, az ágazat hosszú távú kilátásait és a globális kihívásokat.

3.2

A közlemény keretet ad a 2008. decemberi gyógyszercsomagban szereplő jogalkotási javaslatok, valamint a jövő tekintetében is.

3.3

Új elem, hogy nagy hangsúlyt fektetnek a külső szempontokra, ilyen például a hamisítás, a kereskedelem, az új betegségek, valamint a feltörekvő gazdaságok egyre növekvő jelentősége.

3.4

A közlemény három kérdést különít el: a gyógyszerhamisítást, a farmakovigilanciát és a betegtájékoztatást, ezekre vonatkozóan az Európai Bizottság öt jogalkotási javaslatot mellékel a közleményhez. (7)

3.5

Itt is kiemelik, hogy a gyógyszeripar a K+F, a növekedés és foglalkoztatás, valamint a közegészség szempontjából alapvető jelentőséggel bír Európa számára.

3.6

Életképes és fenntartható gyógyszeriparának fenntartása tekintetében azonban Európa komoly egészségügyi, tudományos és gazdasági kihívásokkal szembesül:

a K+F és az innováció területén Európa folyamatosan teret veszít az Egyesült Államokkal és Ázsiával szemben;

az EU-n belül továbbra is egyenlőtlenségek vannak a gyógyszerek hozzáférhetősége és megfizethetősége tekintetében;

növekszik a nemzetközi munkamegosztás többek között a K+F, a klinikai vizsgálatok, a gyártás és a forgalmazás terén;

további úttörő jellegű tudományos munkára van szükség a megoldatlan közegészségügyi kihívások megválaszolásához és ahhoz, hogy az Unióban gyártott gyógyszerek előtt új piacok nyíljanak meg.

3.7

Az Európai Bizottság megítélése szerint legfőbb ideje, hogy Európa világpozíciójának stabilizálása és megerősítése érdekében további haladást érjünk el az egységes gyógyszerpiac működésének javítása terén.

3.8

Ehhez 25 célt nevez meg, amelyek az alábbiakra irányulnak: (a) az egységes és fenntartható gyógyszerpiac, (b) a globalizáció jelentette lehetőségek és kihívások vállalása, valamint (c) a tudományos és innovációs környezet megerősítése.

3.9

A közlemény koherens képet ad az európai és globális kihívásokról és kívánatos megközelítésekről, olyan átfogó keretben, amely hosszú távú menetrendet határozhat meg az ágazat számára.

4.   Általános megjegyzések

4.1   Az EGSZB egyetért azzal, hogy globális perspektívába helyezett, átfogó megközelítésre van szükség az európai gyógyszeripari ágazattal kapcsolatban.

4.2   A közleményt „megújított jövőképnek” szánták. Annak ellenére azonban, hogy szükség volt rá és számos érdekelttel konzultáltak hozzá, némileg csalódást kelt, mivel nem tartalmaz sem átfogó elemzést a közös piaci hiányosságokról, sem pedig a betegek és az iparági szereplők igényeinek figyelembevételével megfogalmazott önállóan kezdeményezett szakpolitikai ajánlásokat.

4.3   Agyógyszeripari innováció tekintetében Európa lemaradóban van. Az ágazat globalizálódása új lehetőségeket és új kihívásokat teremt. Helyénvaló, hogy egyszerre tárgyalják azt, hogy Európában nincs szabad hozzáférés a gyógyszerekhez és azt, hogy tudományos áttörésekre van szükség az orvostudomány fejlődésével való lépéstartáshoz és a globális egészségügyi kihívások megválaszolásához. Továbbra sem világos, hogy mit kellene tenni tagállami, illetve uniós szinten e kihívások megválaszolására.

4.4   Az EGSZB megítélése szerint égetően szükséges a fenntartható, egységes gyógyszerpiac működésének javítása. Egy ilyen piac megléte előfeltétele a jövedelmező, igen innovatív európai gyógyszerágazat fenntartásának, ami a megnövekedett lakossági igényeknek és a globális kihívásoknak való megfelelést szolgálja.

4.5   A közlemény megfelelő keretet nyújt az egyre több harmadik országgal – például az Egyesült Államokkal, Japánnal, Kanadával, Oroszországgal, Indiával és Kínával – folytatott szabályozási együttműködéshez és tárgyalásokhoz, amelyek révén az európai export fenntartható perspektívát kap.

4.6   Ebben a nemzetközi kontextusban elengedhetetlen a jól működő egységes piac. A piac továbbra is széttöredezett vagy a nemzeti árképzési és -támogatási rendszerek különbözősége miatt, vagy az (új) szabályozási terhek, a közösségi jogszabályok nem megfelelő alkalmazása; a hozzáférésbeli egyenlőtlenségek és a gazdasági szempontból kevésbé vonzó nemzeti piacok iránti kereskedelmi érdeklődés hiánya miatt.

4.7   Ezenfelül az EU igen rövid idő alatt 27 tagúra duzzadt, és minden tagállam újabb sajátosságokat hozott magával, nem utolsósorban abban az értelemben, hogy a piacok és betegek igényei sokszínűbbek lettek. Ez szemlélteti az európai összkép összetettségét.

4.7.1

Erre az összetettségre példa a gyógyszerek megfizethetősége, amely nagymértékben függ az adott nemzeti társadalombiztosítási rendszertől és a biztosítottak biztosítási lefedettségének mértékétől. A legtöbb rendszerben a társadalombiztosítás fenntartói, illetve azok szövetségei tárgyalásokat folytatnak a gyártókkal a vényköteles gyógyszerek árairól, hogy azok kedvező áron, illetve lehetőleg a biztosítottat terhelő alacsony önrésszel legyenek elérhetők a betegek számára.

4.8   Az ágazatban nagyon fontos az innovációs költségek és a forgalom közti kapcsolat. A kutatás és az innováció csak akkor virágozhat, ha az ágazat versenyképes, és így az európai piac kielégítően működik.

4.9   Ha nem sikerül összehangolni az adminisztratív eljárásokat és megközelítéseket, az ágazat nem tud megszabadulni a széttöredezettség, az átfedések és a kirívó innovációs költségek problémájától, és így hátrányba kerül az olyan – pl. az amerikai és a kínai – ágazati szereplőkkel szemben, amelyek élvezhetik a kontinentális méretű piac nyújtotta előnyöket.

4.10   Bár a világ más tájain működő, kontinentális méretű piacokon is éreztetik hatásukat bizonyos regionális különbségek, helyzetük össze sem hasonlítható a széttöredezett európai piacéval.

4.11   További problémát jelent, hogy a gyógyszeripari K+F-kiadások hatékonysága számos bonyolult tényező összjátéka miatt az utóbbi években folyamatosan csökkent.

4.11.1

A biotechnológiai forradalom – bár sok újdonsággal kecsegtet – sokba kerül az ágazatnak, mivel a K+F és az alkalmazott technológia máig nem vezetett piackész termékekhez. Az új betegségek leküzdéséhez pedig még költségesebb gyógyszerfejlesztésre van szükség.

4.11.2

Az új termékek piacra dobási költsége megnövekedett, részben azért, mert kiterjedt és drága klinikai vizsgálatokat igényelnek. A klinikai fejlesztésre vonatkozó szabályozási követelmények is szigorodtak, miközben a kutatás-fejlesztés terén bonyolultabb betegségek és terápiás területek, pl. a rák, az Alzheimer-kór stb. kerültek előtérbe.

4.11.3

Az orvostudományi innovációra jelenleg elsősorban inkább nemzeti egészségügyi költségvetési kiadásként tekintenek, mint a betegek jólétét szolgáló innováció mozgatórugójaként. Ezt jól szemléltetik az olyan tagállami árképzési és -támogatási politikák, amelyek az egyazon betegség kezelésére való gyógyszerek közül nem támogatják jobban az innovatív termékeket a régebbi termékekkel szemben (ilyen pl. a terápiás fixesítés).

4.12   Ez az európai fejlemény a versenytársakra nézve is következményekkel jár. Míg az Egyesült Államok szabályozó hatóságai általában szigorúbbak a forgalmazási engedély jóváhagyása tekintetében, mint az Unió hatóságai, az amerikai piaci környezet vonzóbb a K+F-beruházások számára, mivel az európai piacokon megszokottnál jobban jutalmazza az innovációt.

4.13   Valószínű, hogy az ázsiai országok, például Kína és India, melyeknek piacai átlagosan évi 15%-kal bővülnek, jelentős nemzetközi K+F-beruházást vonzanak majd, amint az ottani hatóságok hatékonyan érvényt szereznek a szellemi tulajdonjogok védelmével kapcsolatos előírásoknak.

4.14   Ahhoz, hogy további eredményeket érjünk el ezen a területen, új egyensúlyt kell teremteni a még meglévő nemzeti hatáskörök és az európai (jogi) mechanizmusok és eljárások, valamint azok között a piaci feltételek között, amelyek kitapossák az utat az életképes és erős európai gyógyszeripari ágazat számára.

5.   A jövő kihívásai

5.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a jelenlegi gazdasági válság, a megújított lisszaboni stratégia 2010-es életbelépésére való felkészülés és a globális kihívások együtt megfelelő kiindulópontként szolgálnak majd az új összetételű Európai Bizottság számára a megújuláshoz és az előrelépéshez.

5.2

A lisszaboni stratégia, amely majd pontosítja a nemzeti és a közösségi hatásköröket és tisztázza az Európai Bizottság szerepét, hasznos keretet és módszertant biztosíthat a gyógyszeripar számára.

5.3

Az Európai Bizottság 2008-ban a hetedik kutatási keretprogram részeként elindította az innovatív gyógyszerekre vonatkozó kezdeményezést. (8) Az EGSZB üdvözli ezt a stratégiai menetrendet, amely gyakorlatilag arra irányul, hogy – egyetemek, kutatóintézetek, kkv-k, kórházak, betegszervezetek és szabályozók részvételével működő – köz-magán társulások révén megoldásokat kínáljon a kutatási kihívásokra, a tudományos és szaktudásbeli szűk keresztmetszetek felszámolását célozva annak érdekében, hogy felgyorsuljon a jövőbeli egészségügyi szükségletekre irányuló gyógyszerfejlesztés.

5.4

A kutatás területén folyó versenyben a gyógyszeripari szabadalmak és a garantált szellemitulajdon-védelem elengedhetetlenek, mivel ösztönzik az innovációt és a megoldások keresését a meglévő és újonnan felmerülő egészségi problémákra és a termékek hosszú életciklusára (beleértve a hosszú fejlesztési időszakokat is).

5.5

Az EGSZB megvizsgálta a gyógyszeripari ágazat felméréséről szóló 2008. novemberi időközi jelentést, és határozottan támogatja azt az ajánlást, hogy fogadjanak el egy közösségi szabadalmat, és a jelenleg érvényben lévő 27, különböző jogrendszereken alapuló peres eljárási rendszer helyett hozzanak létre egy európai bírósági eljárási rendszert, amely egyszerűsíti a folyamatokat, és költségcsökkenést eredményez.

5.6

Annak ellenére, hogy az Európai Szabadalmi Hivatal világszerte elismertségnek örvend, az EGSZB megítélése szerint a működésén még lehetne javítani.

5.7

Az originális gyógyszereket másoló generikumok a szabadalom lejárta után lényegesen olcsóbban előállíthatók és forgalmazhatók, mint az eredetiek. Az EGSZB támogatja a versenyképes, szabadalom nélküli termékek piacának fejlesztését.

5.8

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy nagyobb hatékonyságra és élesebb versenyre van szükség az európai generikumpiacon. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vitassák meg, hogyan lehetne felszabadítani a benne rejlő, a betegek és az egészségügyi ellátórendszerek számára jelentős költségmegtakarítást eredményező potenciált.

5.9

A gyógyszerek szabad hozzáférhetősége és megfizethetősége tekintetében az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság, a kormányok és egyéb érdekeltek részvételével újfent vitassák meg az alábbi, egymással összefüggő kérdéseket: az Európán belül tapasztalható óriási gyógyszerár-különbségek, hozzáférhetőség, párhuzamos kereskedelem és a nem területenkívüliség elve.

5.10

Útmutatásként az EGSZB az alábbi nyilatkozatok figyelembevételét ajánlja: a G-106. sz. ajánlása, valamint a magas szintű Gyógyszerfórum 9.2. sz. ajánlása és az elért haladásról szóló végleges jelentése. (9)

5.11

A megbeszélések célja az kell hogy legyen, hogy közös tervet határozzanak meg arra vonatkozóan, hogy a betegek szabadon és elérhető áron hozzáférjenek a gyógyszerekhez, egységes piac jöjjön létre, a kormányok e területen hozott intézkedései kiszámíthatóak legyenek, és fenntartható környezet jöjjön létre a K+F és az innováció számára.

5.12

A hazai és a globális kihívások elválaszthatatlanok:

az európai gyógyszeripar világpozíciója az ágazat hazai, európai pozíciójától függ;

a világméretű fenyegetést jelentő betegségek, valamint a fejlett és a feltörekvő gazdaságokból származó gyógyszeripari termékek globális kereskedelme szintén hatást gyakorol az európai piacokra;

az ágazat fenntartható hazai pozíciója a betegek javát kell hogy szolgálja a gyógyszeripari termékekkel, a betegségekkel, valamint a fogyasztóknak e termékekhez való változó viszonyulásával kapcsolatos vitafórumok eredményeképpen.

5.13

Az újrakezdett megbeszéléseket támogatandó, az Európai Bizottságnak közzé kellene tennie az ágazatbeli piaci fejleményekről, munkahelyteremtésről és K+F-költségvetésekről szóló legfrissebb uniós adatokat. Emellett összehasonlítható globális adatokra is nagy szükség van.

5.14

A globális helyzetről és trendekről szóló adatoknak ki kell terjedniük arra is, hogy az európai vállalatok nagy feltörekvő piacokra is kiterjesztik K+F-tevékenységeiket, ami a kínai és az indiai piac növekedésével együtt kétségtelenül bekövetkezik. Ez a globalizációból származó előny újabb nyomós ok az egységes európai piacnak mint a K+F és az innováció fenntartható alapjának kialakítására.

5.15

A tisztességes kereskedelem és a betegek érdekei megkövetelik, hogy az alacsony jövedelmű országokból származó importtermékeken számon kérjék a helyes gyártási gyakorlatokat. A hamisított gyógyszerek forgalmazását üldözni kell. A postán küldött gyógyszerek szigorú ellenőrzése révén csökkenteni kell a hamisított gyógyszerek internetes kereskedelmének kockázatát.

5.16

Az EGSZB úgy véli, hogy az ágazat egységes piaca kialakításának megkönnyítése érdekében a lisszaboni stratégia értelmében jelenleg alkalmazott gyakorlatnak megfelelően be kellene vezetni a nyitott koordinációs együttműködést, és az Európai Bizottságot monitoringszereppel kellene felruházni.

5.17

A nagyobb átláthatóság érdekében az Európai Bizottságnak közzé kellene tennie a gyógyszerek szabad hozzáférhetőségével és megfizethetőségével, valamint a K+F, az innováció és a gyógyszergyártás jogi feltételeivel kapcsolatos bevált gyakorlatokat, valamint meg kellene vizsgálnia, és ismertetnie kellene az idevonatkozó tagállamokbeli vitákat és fejleményeket. A Tanácsnak e vizsgálatok eredményeire kell alapoznia a döntéshozatalt.

Kelt Brüsszelben, 2009. szeptember 30-án.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

MarioSEPI


(1)  A Bizottság közleménye – Biztonságos, innovatív és elérhető gyógyszerek: a gyógyszeripari ágazat megújult jövőképe – COM(2008) 666 végleges, 2008. december.

(2)  2007-ben az európai gyógyszeripar mintegy 600 000 főt foglalkoztatott, és összforgalma 18%-át költötte kutatásra-fejlesztésre.

(3)  Lásd a Tanács 1988. december 21-i 89/105/EK irányelvének 9. cikkét. A Tanács azóta kevésbé hajlik a bővítésre.

(4)  Lásd: HL C 14., 2001.1.16., 122. o. (saját kezdeményezésű vélemény), valamint HL C 241., 2004.9.28., 7. o. (vélemény).

(5)  A G-10 öt miniszterből, két európai biztosból és ágazati képviselőkből állt össze.

(6)  A gyógyszeripari kutatásról és versenyképességről szóló európai bizottsági közleményekről írt véleményeiben az EGSZB ismételten hangsúlyozta az ágazatbeli (alap)kutatás kiemelt jelentőségét. Lásd: HL C 14., 2001.1.16. 122. o.; HL C 234., 2003.9.30., 13. o.; és HL C 110., 2004.4.30. 98. o.

(7)  Az EGSZB egy több véleményből álló csomagban foglalkozott a témával: CESE 1022/2009, CESE 1023/2009, CESE 1024/2009, CESE 1191/2009 és CESE 1025/2009, HL C 306., 2009.12.16.

(8)  Az innovatív gyógyszerekre vonatkozó kezdeményezés stratégiai kutatási menetrendje a kezdeményezés gyors megvalósításának útiterve, mely négy központi pillérre épül: biztonság, hatásosság, tudásmenedzsment, valamint oktatás és képzés.

(9)  Lásd: Az elért haladásról szóló végleges jelentés, 85. oldal.


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/80


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz (Progress mikrofinanszírozási eszköz) megteremtéséről

(COM(2009) 333 végleges – 2009/0096 (COD))

2009/C 318/15

Főelőadó: Gabriele BISCHOFF

2009. július 17-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 152. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz (Progress mikrofinanszírozási eszköz) megteremtéséről

Az EGSZB Elnöksége 2009. július 14-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

Az EGSZB 2009. szeptember 30 – október 1-én tartott 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) az Eljárási Szabályzat 20. cikkének megfelelően Gabriele BISCHOFF-ot jelölte ki főelőadóul, és 171 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefoglalása

1.1   A gazdasági növekedés alapvető előfeltétele, hogy legyenek megfelelő pénzügyi eszközök a vállalatok számára. Ez a szociális gazdaság mikrovállalkozásaira is érvényes. Üdvözlendő ezért a mikrohitelek fejlesztése, mivel ez új utakat jelenthet a vállalkozói szellem támogatásához és új munkahelyek létrehozásához a mikrovállalkozásoknál (azaz a 10 főnél kevesebbet foglalkoztató és 2 millió eurónál kisebb éves forgalmú, illetve mérlegfőösszegű vállalkozásoknál). Ez figyelembe veszi azt a tényt, hogy Európában eddig csak csekély mértékben léteztek mikrofinanszírozási eszközök.

1.2   Mikrohitelek nyújtása a szociális gazdaságban működő mikrovállalkozások és hátrányos helyzetű csoportok számára a hagyományos hitelek nyújtásához képest sokkal munkaigényesebb és drágább. Ezt a többletráfordítást egyrészt szabványosított, technikailag támogatott szolgáltatáskínálat és jobb marketing kialakításával és általában véve a mikrofinanszírozási szolgáltatások professzionálisabbá tételével, másrészt kezességvállalásokkal és társfinanszírozással lehet csökkenteni. A javasolt mikrofinanszírozási eszköz egyik központi feladatának így a mikrofinanszírozási szolgáltatások eszközének a meglévő pénzügyi szolgáltatókkal is együttműködve történő továbbfejlesztése tekinthető. Itt olyan szervezeti struktúrák kifejlesztéséről van szó, amelyekkel nagyszámú kérelem szabványosított feldolgozása megvalósítható. A nagyfokú professzionalitás aligha lehetséges megfelelő szoftverek és internet alapú technológiák használata nélkül.

1.2.1

A mikrohitelek nyújtásával kapcsolatos eddigi európai tapasztalatokból ezenkívül az szűrhető le, hogy emellett piacgazdasági ösztönzőket is teremteni kell annak biztosításához, hogy a pénzügyi szektor valóban betöltse a neki szánt feladatot a két konkrét célcsoportnak történő mikrohitelnyújtás terén.

1.3   A mikrofinanszírozási szolgáltatásokhoz való hozzáférést a hátrányos helyzetű személyek csoportjába tartozó egzisztenciaalapítóknak nem csupán a vállalkozásalapításhoz kellene lehetővé tenni, hanem az alapítás utáni első években is.

1.4   A Progress mikrofinanszírozási eszköz pénzeszközeinek mintegy 1 %-át igazgatási kiadásokra irányozzák elő. Ebben nem szerepelnek azok az eszközök, amelyeket a közvetítő bankoknak és a mikrofinanszírozóknak azért nyújtanak, hogy ezeket a hiteleket a célcsoportoknak továbbadják. Az EGSZB fontosnak tartja megtudni, hogy az eszközök mekkora részét nyújtják a közvetítő bankoknak és a mikrofinanszírozóknak azért, hogy ezeket a hiteleket közvetítsék. Emellett – többek közt rendszeres európai szintű monitoring, valamint a hitelnyújtási kondícióknak az illetékes felügyeleti hatóságok weblapjain történő közzététele útján – biztosítani kellene, hogy a bankok a kedvező kamatfeltételeket a célcsoportoknak is továbbadják.

1.5   Az európai mikrofinanszírozási eszköz létrehozásával elérni kívánt foglalkoztatás- és szociálpolitikai hatásokat célcsoportonként differenciáltan, pontosan ki kell értékelni. A két célcsoportnak – a szociális gazdaságban működő mikrovállalkozásoknak, illetve az egyéni kérelmezőknek (munkanélküliek, fiatalok, hátrányos szociális helyzetűek) – eltérő tanácsadási és támogatási kapacitásokra van szükségük. Ezt szervezési szempontból is tekintetbe kell venni, a többi vonatkozó programmal való kapcsolódások figyelembevételével.

1.6   Végül pedig az EGSZB azt ajánlja, vizsgálják meg, hogy – a PROGRESS mellett – milyen egyéb finanszírozási források állnak rendelkezésre az új mikrofinanszírozási eszköz finanszírozásához.

2.   Bevezetés és az európai bizottsági javaslat összefoglalása

2.1

Az Európai Bizottság „Európai kezdeményezés a mikrohitel fejlesztésére a gazdasági növekedés és a foglalkoztatás támogatása érdekében” című 2007. november 13-i közleményében [COM(2007) 708] azt javasolja, hogy javítsák a tagállami jogi és intézményi keretfeltételeket, emellett hozzanak létre új eszközt a mikrohitel-intézetek Közösségben való alapításának és fejlesztésének támogatására (1). További pénzügyi eszközöket kell biztosítani a bankszektoron kívüli új mikrofinanszírozási intézmények részére is (2). Az Európai Bizottság a közleményben elismeri, hogy a növekedésre és foglalkoztatásra irányuló lisszaboni stratégia megvalósításához igen fontos egy mikrohitelek nyújtásával foglalkozó struktúra kialakítása (3).

2.2

Az Európai Bizottság a mikrovállalkozások, valamint a kis- és középvállalkozások meghatározásáról szóló 2003. május 6-i, 2003/361/EK számú ajánlásában (4) a „mikrohitelt”25 000 euró alatti hitelként, a „mikrovállalkozást” pedig olyan vállalkozásként definiálja, amely 10 főnél kevesebbet foglalkoztat (beleértve az önálló tevékenységet is) és éves forgalma, illetve mérlegfőösszege nem lépi túl a 2 millió eurót.

2.3

A mikrohitelek európai szabályozásával foglalkozó szakértőcsoport jelentése megmutatja, hogy mekkora különbségek vannak az egyes tagállamok között a mikrohitelek rendelkezésre bocsátása, valamint a jogi keretfeltételek terén.

2.4

Az Európai Bizottság 2009. június 3-i közleményében (5) már bejelentett egy, a foglalkoztatást célzó új uniós mikrofinanszírozási eszközt (Progress mikrofinanszírozási eszköz).

2.5

A foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz megteremtéséről szóló, 2009. július 2-án benyújtott európai bizottsági javaslatnak (6) az a célja, hogy – tekintettel a gazdasági és pénzügyi piaci válságra és ennek a foglalkoztatás szintjére és a hitelnyújtásra gyakorolt hatásaira – új uniós mikrofinanszírozási eszközt hoz létre, hogy a (potenciális) munkanélkülieket és a hátrányos helyzeti csoportokat saját mikrovállalkozásuk létrehozásában vagy önálló tevékenység megkezdésében legfeljebb 25 000 euró összegű mikrohitelekkel, kezességvállalással, tőkeeszközökkel, hitelviszonyt megtestesítő eszközökkel és más intézkedésekkel, például kommunikációs, nyomonkövetési, ellenőrzési, pénzügyi ellenőrzési és értékelési tevékenységekkel támogassa. Azokat a szociális gazdaságban működő mikrovállalkozásokat is támogatni lehet, amelyek munkanélkülieket és hátrányos helyzetűeket foglalkoztatnak. Ennek célja, hogy megkönnyítsük a munkanélküliek és más hátrányos helyzetű csoportok számára a vállalkozói léthez vezető utat. A jelenlegi PROGRESS-költségvetés 100 millió eurójának átcsoportosításával, amely összesen több mint 500 millió euró mobilizálását tehetné lehetővé, a 2010 és 2013 közötti négyéves időszakban adott esetben akár 45 000 személyt és vállalkozást lehetne a becslés szerint átlagosan 11 000 eurós összeggel segíteni. Az adminisztrációért az Európai Bizottság felelős, nemzetközi pénzintézetekkel – például az Európai Beruházási Bankkal (EBB) és az Európai Beruházási Alappal (EBA) – együttműködve. A tagállamokra nem hárulnak további adminisztrációs feladatok.

3.   Általános megjegyzések

3.1   Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a mikrofinanszírozási eszköz megteremtését célzó javaslataival további elkötelezettséget mutat a munkahelyteremtés iránt, és ismét hozzá szeretne járulni a hátrányos helyzetű csoportok vállalkozói szellemének ösztönzéséhez. Arra is rá kell azonban mutatni, hogy a mikrofinanszírozási eszközök alkalmazásáról Európában egyelőre még csak viszonylag kevés tapasztalat áll rendelkezésre, és hogy rendkívüli koncepcionális erőfeszítésekre van szükség egyrészt a mikrohitelek és egyéb eszközök adminisztratív lebonyolításának, másrészt ezen eszköz tartós felhasználhatóságának biztosításához. Éppen a mikrofinanszírozási szolgáltatásokkal a fejlesztéspolitikai együttműködés terén elért látványos eredményekre való tekintettel (amelyekért 2006-ban a Grameen Bank és alapítója, Muhammad Yunus, Nobel-békedíjat kapott) hangsúlyozni kell azokat a lehetőségeket, de egyben a kihívásokat is, amelyek e tapasztalatok európai helyzetre való átvitelével járnak. Ez nem utolsósorban azért van így, mert az átvitel során az eredeti koncepció lényeges előnyei (például a helyi, foglalkozási vagy etnikai közösségbe való beágyazottság és az ebből eredő bizalom, amely a nyomonkövetési költségek és a hitelezési veszteségek csökkenését eredményezi) elvesznek. Ezeknek a tapasztalatoknak a fejlettebb országokra történő átvihetősége éppen ezért vitatott.

3.2   Európában is jelentős igény van a mikrofinanszírozási szolgáltatásokra; csak a kisebb vállalkozások mintegy fele látja a bankoknak a hitelekhez való hozzáférésben játszott szerepét teljesen pozitívnak (7). Az elsősorban a strukturális alapok eszközeiből finanszírozott JEREMIE (a mikro-, kis- és középvállalkozásokat támogató közös európai források) elnevezésű program a Regionális Politikai Főigazgatóság és az EBB-csoport közös kezdeményezése, amely a mikrovállalkozások és kkv-k finanszírozásának támogatására és javítására irányul (8).

3.2.1

A CIP (versenyképességi és innovációs keretprogram) elnevezésű keretprogram (9) és a többek között a bankokon kívül álló mikrofinanszírozási intézmények megszilárdulásának és fejlődésének ösztönzését szolgáló JASMINE (az európai mikrofinanszírozási intézmények támogatására irányuló közös fellépés) elnevezésű kísérleti kezdeményezés révén (10) az Európai Bizottság ezenkívül fontos kezdeményezéseket indított útjukra a kkv-k és a mikrovállalkozások tőkehelyzetének javítása céljából. Az EGSZB javasolja, hogy ezeket a különféle intézkedéseket jobban hangolják össze. Az EGSZB a JEREMIE kezdeményezésről szóló, 2006-os véleményében (11) már egyértelművé tette, hogy határozottan támogatja a kis- és középvállalkozások finanszírozási forrásokhoz való hozzáférésének egyszerűsítésére irányuló európai bizottsági kezdeményezéseket, és a szociális partnerek teljes mértékű bevonását sürgette.

3.2.2

Az EGSZB azt is kifejtette, hogy az EBB eszközei, ott, ahol felhasználásra kerültek, hasznos eszköznek bizonyultak a mikro- és kisvállalkozások finanszírozáshoz való hozzáférésének megkönnyítéséhez.

3.2.3

Az EGSZB ezenfelül arra is utalt a véleményben, hogy különösen a kkv-k számára kellene megkönnyíteni a mikrohitelekhez való hozzáférést, és döntő fontosságú, hogy elérjünk olyan bizonyos csoportokat, mint a fiatal vállalkozók, a női vállalkozók vagy az etnikai kisebbségekhez és a népesség hátrányos helyzetű csoportjaihoz tartozók.

3.3   A mikrofinanszírozási szolgáltatások igénybevételének előnyei a például vállalkozásalapítások céljára nyújtott lehető leginformálisabb és leggyorsabb finanszírozási formák központi jelentőségéből adódnak. A vállalkozásalapításokhoz szükséges pénzügyi eszközök legnagyobb részét az alapító, illetve rokonok, barátok és szomszédok teremtik elő (12). Ez rámutat a hagyományos banki hitelek korlátaira, hiszen minél magasabb az elutasítási arány, annál kisebbek a kérelmezett összegek, mivel a megfelelő kérelmek alapos vizsgálata túl munkaigényes. A mikrofinanszírozási szolgáltatások betömhetik az informális (és csak korlátozott teljesítőképességű) finanszírozási módok és a bankok által történő finanszírozás között tátongó rést. Ha sikerül elérni, hogy a mikrohitelek és egyéb mikrofinanszírozási szolgáltatások nyújtását az informális csatornákhoz hasonlóan gyorsan, egyszerűen és rugalmasan bírálják el, a mikrohitelek döntően hozzájárulhatnak a gazdasági dinamikához és a vállalkozói szellemhez.

3.4   A célcsoport kezdő vállalkozóinak mikrofinanszírozási szolgáltatásokhoz való hozzáférését nemcsak vállalkozásuk kezdetekor, hanem az alapítást követő első években is lehetővé kellene tenni, mivel e vállalkozók jelentős mértékben rá vannak utalva kisebb tőkeösszegekre projektjeik finanszírozásához.

3.5   A hagyományos hitelnyújtáshoz képest a mikrohitelezés a jelenlegi gazdasági és pénzügyi válságtól függetlenül is igen munkaigényes és drága, mivel a kölcsönzött összeg viszonylag alacsony, általában nincsenek meg a bankoknál szokásos biztosítékok, és nagyon magasak a kezelési költségek. Ezért a mikrofinanszírozási kezdeményezések sikeréhez döntően hozzájárul az ügyletek nagy száma, a megfelelő szervezési struktúra és a megfelelő technológiák, valamint általánosságban a magas szintű szakmai felkészültség. Amennyiben már léteznek hasonló kezdeményezésekkel és programokkal kapcsolatos tapasztalatok (CIP, JEREMIE, EBB kísérleti projekt, JASMINE) ezeket feltétlenül már előre be kell építeni.

3.6   A szakmai felkészültség megkívánt szintjére való tekintettel először is szükséges feltétel, hogy a mikrohiteleket a lehető legmesszemenőbben szabványosított lakossági bankügyletekként kezeljék a méretgazdaságosság és a kockázatok megosztása előnyeinek kihasználása érdekében. A magas ügyfélszám ambiciózus célkitűzés, ahogy brit és kanadai tapasztalatok mutatják (13). Ez rámutat a magas ismertségi szint jelentőségére (például olyan reklámkampányok révén, mint a francia ADIE „mikrohitel-hetek” elnevezésű kezdeményezése), valamint a könnyű (például interneten keresztül történő) hozzáférés szükségességére. Meg kellene vizsgálni, hogy ez megvalósítható-e, és ha igen, miként, illetve hogy ebben egyéb programok (mint például az ESZA) milyen szerepet játszhatnának (technikai támogatás). Ezenfelül a koherencia biztosítása érdekében ismertetni kellene a fenti programok és kezdeményezések közötti kapcsolódási pontokat.

3.7   Az üzleti folyamatok szervezésekor másodszor nagyon fontos, hogy biztosítva legyenek a tervezett lakossági bankügyletek szervezési feltételei annak érdekében, hogy a kérelmeket gyorsan, rugalmasan és a biztosítékok megfelelő típusainak figyelembevételével bírálhassák el, valamint szerződésszegés (késedelmes fizetés) esetén szabványosított szankciókat és kockázatmegosztási módokat alkalmazhassanak. A fogyasztói hitelekhez hasonlóan itt is felmerül a kérdés, hogy az ügyfelek hitelképessége miként állapítható meg a lehető legegyszerűbb, leggyorsabb és legmegbízhatóbb módon.

3.8   A lakossági bankügyletek technikai előfeltétele harmadszor pedig a szerződések előkészítését, lebonyolítását és nyomon követését szolgáló, magas szintű szoftverrendszer. Ez segíthetne a szabványosított lakossági bankügyletek és a kérelmek egyéni feldolgozása közötti egyensúly megteremtésében, és hozzájárulhatna a mikrofinanszírozási szolgáltatások piaci szegmensének szélesebb körű feltárásához.

3.9   A szociális gazdaságban tevékenykedő mikrovállalkozások, illetve az olyan tagállamokból és régiókból származó egyének, amelyekben már léteznek külön mikrofinanszírozási intézmények, valószínűleg könnyebben és gyorsabban hozzáférhetnek az eszközökhöz, mint az olyan tartományokból és régiókból származó kérelmezők, amelyekben még nem léteznek ilyen intézmények, illetve ezek fejlesztés alatt állnak. Az EGSZB javasolja, hogy a program keretében gondoskodjanak arról, hogy ez ne vezessen egyenlőtlen hozzáférési esélyekhez.

3.10   Központi kérdés, hogy a hitelnyújtás során hagyományos hitelintézeteket vagy külön, adott esetben még létrehozandó mikrofinanszírozási intézményeket – amelyek általában nem profitorientáltak és nagyon kis méretűek – vegyenek igénybe. Egyrészről az Európai Bizottság támogatásával Európában néhány éve kiépülőben van a mikrofinanszírozási szolgáltatások hálózata. Ugyanakkor e szolgáltatók csupán egyötöde (kevesebb mint 20) nyújt évente több mint 400 mikrohitelt (14). Másrészről viszont a mikrofinanszírozási szolgáltatások sikeres terjesztése egy magas szakmai felkészültségű, profitorientált irányítás nélkül aligha lesz lehetséges – és ezen a területen a bankok (amelyek már jelenleg is a mikrohitelek többségét nyújtják) jelentős előnnyel bírnak. Nem tűnik ésszerűnek, hogy a hitelnyújtást kizárólag olyan kisebb, a közérdeket szem előtt tartó mikrofinanszírozási szolgáltatókon keresztül bonyolítsák le, amelyek az állandó jövedelemmel nem rendelkezőkre, nőkre, fiatalokra, idősebbekre és bevándorlókra specializálódnak, mivel egy ilyen „célcsoport-orientált banki rendszer” szélesebb körben intézményesítené a szóban forgó csoportok marginális helyzetét. Ezért annak biztosítása érdekében, hogy a bankszektor a várható minimális megtérülés ellenére is foglalkozzon a mikrohitelekkel, valószínűleg további piacgazdasági ösztönzőkre vagy a megfelelő infrastruktúra létesítését támogató eszközökre van szükség.

3.11   Mivel a mikrofinanszírozási kezdeményezés kifejezetten foglakoztatás- és szociálpolitikai hatásokat kíván elérni, a programok hatékonyságának értékelését ezeken a területeken is feltétlenül a két célcsoportnak (a szociális gazdaságban tevékenykedő mikrovállalkozások és hátrányos helyzetű egyének) megfelelően, differenciáltan kell elvégezni. Míg eddig csak a hitelek volumenét és a kezdeményezettek számát kellett figyelembe venni kritériumként, az EGSZB javasolja, hogy mérjék az elsődleges munkaerőpiacba történő integrációt, az elért jövedelmet és az európai bizottsági közleményben említett különféle csoportokra gyakorolt közvetett további foglalkoztatási hatásokat is. Csak így lesz bizonyítható a kezdeményezés sikere ezekben a dimenziókban is (15).

3.12   Üdvözlendő, hogy az európai bizottsági javaslat olyan támogató intézkedésekről is rendelkezik, mint például a kommunikációs tevékenységek, nyomon követés, ellenőrzés, pénzügyi ellenőrzés és értékelés (4.1. cikk). Azonban megválaszolatlanul marad a kérdés, hogy itt elsősorban a vállalkozások alapítói számára nyújtott tanácsadásról vagy a mikrofinanszírozási intézmények számára nyújtott tanácsadásról van-e szó, hogyan kell ezeket megszervezni, és hogyan kell elosztani az összesen rendelkezésre álló eszközöket a kezességvállalások, tőkeeszközök, hitelviszonyt megtestesítő eszközök és támogatási intézkedések között.

3.13   Az EGSZB javasolja annak biztosítását, hogy a kedvezményes kamatfeltételeket továbbadják a hitelfelvevők felé. Egyidejűleg azt is tisztázni kellene, hogy a lebonyolítás finanszírozása érdekében az eszközök milyen hányada kerüljön a közvetítői bankokhoz, illetve a mikrofinanszírozási intézményekhez.

3.14   Ahogy már az INT/495 sz. véleményében is kifejtette, az EGSZB támogatja a célcsoportok számára új mikrofinanszírozási eszközt létrehozni kívánó kezdeményezést, azonban kétségei vannak afelől, hogy az új mikrofinanszírozási eszköznek a PROGRESS eszközeinek megnyirbálása révén történő finanszírozása ésszerű és célravezető-e. Az EGSZB ezért azt ajánlja, vizsgálják meg, hogy – a PROGRESS mellett – milyen egyéb finanszírozási források állnak rendelkezésre a program finanszírozásához.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  Vö. COM(2007) 708, 2. o.

(2)  Vö. ua., 11. o.

(3)  Vö. ua., 2. o.

(4)  HL L 124., 2003.5.20., 36. o.

(5)  COM(2009) 257, 2009.6.3.

(6)  COM(2009) 333.

(7)  Lásd Eurobarometer (2005): „SME Access to Finance”, Flash Eurobarometer 174.

(8)  Vö. COM(2006) 349, 9. o.

(9)  Vö. COM(2005) 121, 6. o.

(10)  Vö. COM(2007) 708, 3. o.

(11)  HL C 110., 2006.5.9.

(12)  Vö. http://www.gemconsortium.org/download.asp?fid=608

(13)  Vö. http://ssrn.com/abstract=976211

(14)  Az uniós mikrofinanszírozás témájával kapcsolatban lásd: www.nantiklum.org/Overview_final_web.pdf és www.european-microfinance.org/data/file/Librairy/ISSUE%20PAPER.pdf

(15)  Egy ilyen eljáráshoz lásd: ftp://repec.iza.org/RePEc/Discussionpaper/dp3220.pdf.


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/84


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról szóló 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról

(COM(2009) 340 végleges – 2009/0091 (COD))

2009/C 318/16

Főelőadó: Gabriela BISCHOFF

2009. július 17-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 152. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program létrehozásáról szóló 1672/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat módosításáról

Az EGSZB Elnöksége 2009. július 14-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.

Az Eljárási Szabályzat 20. cikke alapján az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. szeptember 30. és 2009. október 1-én tartott 456. plenáris ülésén (az október 1-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Gabriela BISCHOFF személyében, továbbá egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefoglalása

1.1

Az EGSZB hangsúlyozza a Progress program jelentőségét a szociális Európa erősítése, a több és jobb munkahely létrehozása, a szegénység csökkentése és a nagyobb társadalmi kohézió elérése szempontjából. Az Európai Szociális Alap (ESZA) mellett a program a szociálpolitikai menetrend támogatásának egyik központi eleme. A Progress egyik lényeges feladata ezenkívül, hogy támogatást nyújtson a társadalmi dimenzió továbbfejlesztéséhez.

1.2

Az EGSZB üdvözli, hogy minden erőfeszítés a válságkezelésre összpontosul, és ennek kapcsán minden költségvetési tétel esetében megvizsgálják, hogyan járulhat hozzá a válság kezeléséhez, különösen a foglalkoztatás biztosításához és új munkahelyek létrehozásához.

1.3

Főként a munkanélkülieknek és a hátrányos helyzetű csoportoknak van szüksége hatékony támogatásra és tanácsadásra, ha önálló tevékenységbe szeretnének kezdeni. Ehhez többek között az Európai Szociális Alap (ESZA) áll rendelkezésre. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy pontosabban határozzák meg az Európai Szociális Alap és a Progress mikrofinanszírozási eszköz közötti kapcsolódási pontokat, annak biztosítása érdekében, hogy a célcsoportokra irányuló ajánlatok és hitel-hozzáférési lehetőségek jöjjenek létre, és elkerülhetők legyenek az átfedések.

1.4

Amint az EGSZB INT/494. sz. véleménye megállapítja, az EGSZB alapvetően támogatja azt az ötletet, hogy a szociális gazdaság mikrovállalkozásai számára is álljanak rendelkezésre kedvező kondíciójú mikrohitelek, azzal a feltétellel, hogy munkanélkülieket vagy hátrányos helyzetben lévő személyeket alkalmaznak. Mindenesetre pontosabban meg kellene határozni, mi értendő ezalatt.

1.5

Az EGSZB azonban kétségének ad hangot afelett, hogy az eszközök átcsoportosítása és ezzel összefüggő, évi 25 millió euróval való megkurtítása nem gyakorol majd jelentős hatást a Progress program hatékonyságára és hatókörére a 2010–2013 időszakban, a program továbbfejlesztésére és stratégiai kialakítására nézve is. Ezért kérjük az Európai Bizottságot, hogy pontosabban fejtse ki a következményeket, és vizsgálja meg a lehetséges alternatívákat. Ezenkívül ismertetni kell a más költségvetési tételekre és programokra, különösen az ESZA-ra, valamint a pl. a szociális párbeszéddel kapcsolatos önálló költségvetési tételekre gyakorolt esetleges hatásokat.

1.6

Mivel az EGSZB kétségbe vonja, hogy a költségvetési átcsoportosítás nem befolyásolja a Progress program hatékonyságát az európai szociális és foglalkoztatási politika terén, kéri az Európai Bizottságot, hogy indoklással ellátva fejtse ki, hogy az átcsoportosítandó eszközökkel jobban elérhetők a Progress céljai, mint az eddigi eljárásmód révén. Be kell mutatni ezenkívül azt is, hogyan biztosítható a szociális Európa továbbfejlődése, mégpedig elsősorban egy 2010 utánra szóló, Lisszabon utáni stratégia kialakítása, megvitatása és megvalósítása fényében.

1.7

Az EGSZB emellett azt ajánlja, hogy pontosabban határozzák meg, hogyan érhető el a Progress hatékonyabb megvalósítása, valamint a stratégikusabb tervezés és a célzottabb intézkedések, és hogy mely területeken, mely intézkedésekkel érhetők el megtakarítások anélkül, hogy a program hátralévő idejében veszélyeztetve lennének céljai és stratégiai kialakítása.

1.8

Ezenkívül információt kér arról, hogy milyen piacgazdasági ösztönzőket kell létrehozni ahhoz, hogy a bankszektor ténylegesen elvégezze többek között a hitelnyújtás rábízott feladatát.

2.   Bevezetés és az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása

2.1   Az Európai Bizottság „Impulzusok az európai gazdaság élénkítéséhez” című közleményéhez (1), valamint a 2009. május 7-i„foglalkoztatási csúcson” lezajlott eszmecseréhez kapcsolódva az Európai Bizottság 2009. június 3-i, „Közös elkötelezettség a foglalkoztatásért” című közleményében (2) különböző kiemelt fontosságú intézkedéseket javasolt, többek között az alábbiakat:

a rövidített munkaidejű foglalkoztatásra vonatkozó szabályozások eredményesebb alkalmazása;

a szerkezetátalakítások hatékonyabb előrejelzése és kezelése;

a munkahelyteremtés ösztönzése;

a fiatalok támogatása.

2.1.1   Ajánlásként megállapította, hogy a tagállamoknak a szociális partnerekkel együttműködve, valamint az Európai Szociális Alap (ESZA) támogatásával kell segítséget nyújtaniuk – pl. vállalkozási ismeretekre való képzés és kezdőtőke biztosításával – a munkanélkülieknek és a fiataloknak abban, hogy hosszú távon fenntartható saját vállalkozást indítsanak (3).

2.1.2   Minden rendelkezésre álló költségvetési tételnek, különösen az Európai Szociális Alapnak fokozottan hozzá kell járulnia a válság kezeléséhez. Az ESZA pénzügyi támogatását többek között a vállalkozások és az önálló tevékenység ösztönzésére kellene összpontosítani, például a vállalkozások indítására vagy a hitelfelvétel költségeinek csökkentése révén.

2.1.2.1

A közleményben az Európai Bizottság emellett egy új uniós mikrofinanszírozási eszközt is javasol a foglalkoztatás támogatására, hogy a munkanélküliek előtt új lehetőségek nyíljanak, és különösen a hátrányos helyzetű csoportok, többek között a fiatalok számára egyszerűbbé váljon a vállalkozásalapítás.

2.1.2.2

A mikrovállalkozások alapítóit az ESZA által nyújtott kamattámogatás mellett mentorálással, képzéssel, tanácsadással és kapacitásépítéssel is támogatják. (4)

2.2   Végül az Európai Bizottság 2009. július 2-án új javaslatot tett közzé a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú európai mikrofinanszírozási eszköz (Progress) létrehozására (5), amelynek célja, hogy segítséget nyújtson a munkanélkülieknek és hátrányos helyzetű csoportoknak mikrovállalkozások létrehozásához, valamint a szociális gazdaság továbbfejlesztése terén. Ehhez azt javasolja, hogy a jelenlegi költségvetésből 100 millió eurót csoportosítsanak át, felhasználva a Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program eszközeit.

2.3   A Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program (2007–2013) olyan finanszírozási eszköz, amelynek célja a foglalkoztatási, szociális téren kitűzött és esélyegyenlőséggel kapcsolatos uniós célok megvalósításának támogatása, beleértve továbbfejlesztésüket is. A Progress ezenkívül az európai szociális menetrend konkrét megvalósítására és kialakítására is szolgál. A program feladata ezenkívül a tagállamoknak a több és jobb munkahely megteremtésére, valamint az összetartóbb társadalom kialakítására irányuló kötelezettségvállalásaival és erőfeszítéseivel kapcsolatban nyújtott támogatás erősítése (6).

2.3.1

Progress-eszközökből mindeddig a következőket finanszírozzák:

elemzések és politikai tanácsadás;

a közösségi jog és a közösségi stratégiák átültetésének felügyelete;

a különböző szereplők közötti, a stratégiákról szóló tapasztalatcsere ösztönzése;

a tagállamok közötti tapasztalatcserék platformjai.

2.3.2

A stratégiai keret logikájának megfelelően a Progress ehhez a következő termékeket bocsátja rendelkezésre (7):

a jog és a szakpolitika területén dolgozó szakemberek adott témába vágó képzése és oktatása;

pontos ellenőrző/értékelő jelentések az EU jogának és szakpolitikájának végrehajtásáról és hatásáról;

a bevált gyakorlat felismerése és terjesztése;

tájékoztatási és kommunikációs tevékenység és hálózatépítés az érdekelt felek körében, valamint ezekhez kapcsolódó rendezvények;

megfelelő statisztikai eszközök, módszerek és mutatók;

megfelelő szakpolitikai tanácsok, kutatás és elemzés;

civil szervezetek és hálózatok támogatása.

2.3.3

A Progress program létrehozása számos korábbi közösségi programot váltott ki, azzal a céllal, hogy szinergiákat, valamint az összevonás révén nagyobb átláthatóságot és koherenciát sikerüljön elérni.

2.4   2005-ben az EGSZB SOC/188. sz. véleményében kifejezetten üdvözölte az Európai Bizottság javaslatát. A Progress az Európai Szociális Alap (ESZA) mellett a szociálpolitikai menetrend támogatásának egyik központi eleme lesz.

2.4.1

Az EGSZB azonban ugyanebben a véleményében figyelmeztetett arra, hogy elegendő költségvetési eszközt kell a Progress rendelkezésére bocsátani, valamint feltette a kérdést, hogy elegendőek-e az Európai Bizottság által javasolt eszközök. Emellett biztosítani kellene, hogy az igazgatás bejelentett egyszerűsítése ne csak jobb technikai programkezelést, hanem a célcsoportoknak megfelelő tartalmi strukturálást is eredményezzen.

2.4.2

Az EGSZB ezenkívül ösztönözte a lényeges EU–NGO-hálózatok mellett a nemzeti civil társadalmi szereplők cseréjének támogatását is.

2.5   A 2006-os intézményközi megállapodás keretében és az Európai Parlament nyomására a Progress-eszközök összegét 114 millió euróra emelték fel. A program így hétéves időtartamra (2007–2013) 743 250 000 eurós összköltségvetéssel indult, és azt ennek megfelelően alakították ki. Ezt a keretet arra kell fordítani, hogy támogassuk a változtatásokat, illetve a modernizációt a Progress öt területén (foglalkoztatás, társadalmi befogadás és szociális védelem, munkafeltételek, megkülönböztetés elleni küzdelem és nemek közötti egyenlőség).

2.6   A Progress a 27 uniós tagállam, a csatlakozni kívánó országok és az EFTA/EGT-országok számára áll rendelkezésre. A célcsoportok a tagállamok, a helyi és regionális szintű hatóságok, az állami munkaügyi hivatalok és a nemzeti statisztikai hivatalok. Egyetemeknek, kutatóintézeteknek, valamint a szociális partnereknek és a nem kormányzati szervezeteknek is lehetőségük van részt venni.

2.6.1

A pénzügyileg támogatandó projekteket az Európai Bizottság választja ki, vagy pályázati kiírások, vagy ajánlatkérések alapján.

2.7   Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a költségvetési eszközök egy részének átcsoportosítása nem befolyásolja károsan a Progress program céljait.

2.7.1

A 100 millió eurós összeget a foglalkoztatási és társadalmi integrációs célú Progress mikrofinanszírozási eszközre kívánják fordítani, vagyis a Progress hátralévő, 2010–2013-as futamidejére ezzel évi 25 millió euróval kevesebb áll rendelkezésre (8).

2.7.2

Az Európai Bizottság ezért azt javasolja, hogy a Progress program létrehozásáról szóló 1672/2006/EK határozat 17. cikkének (1) bekezdését az alábbira módosítsák:

„Az e határozatban említett közösségi tevékenységek végrehajtására szánt pénzügyi keretösszeg a 2007. január 1-je és 2013. december 31-e közötti időszakra 643 250 000 EUR.” (9)

3.   Általános megjegyzések

3.1   Az EGSZB alapvetően üdvözli, hogy valamennyi európai program esetében megvizsgálják, mennyiben járulhat hozzá a válság leküzdéséhez, különös tekintettel a foglalkoztatás biztosítására és új munkahelyek teremtésére.

3.1.1

Éppen a leginkább érintett csoportoknak – munkanélkülieknek, fiataloknak, gyermekeiket egyedül nevelőknek, migránsoknak vagy nőknek – van szükségük hatékony támogatásra. Nem elegendő azonban hiteleket rendelkezésre bocsátani, inkább speciális tanácsadásra, képzettségre és előzetes támogatásra van szükségük, különösen egy jó üzleti terv elkészítéséhez. Itt ki kellene mutatni a kapcsolódási pontokat az ESZA-ból történő támogatással, részben az üzleti elgondolások lehetséges kockázatainak és esélyeinek vizsgálata érdekében.

3.2   A Progress mikrofinanszírozási eszköz kialakítása során jobban differenciálni kellene a célcsoportok:

a)

a szociális gazdaságban működő meglévő mikrovállalkozások, illetve

b)

egyéni kérelmezők szerint.

3.3   Amint az EGSZB INT/494. sz. véleménye megállapítja, az EGSZB alapvetően támogatja azt az elgondolást, hogy egyének és a szociális gazdaságban mikrovállalkozások számára is álljanak rendelkezésre kedvező feltételű mikrohitelek, feltéve ha ezáltal munkahelyek maradnak meg vagy jönnek létre. Az EGSZB-nek azonban kételyei vannak azzal kapcsolatban, hogy az eszközök átcsoportosítása és a Progress eszközeinek ezzel együtt járó megnyirbálása nem lesz-e jelentős kihatással a Progress programok hatékonyságára és hatókörére (10). Különösen az kérdéses, hogyan lehet kellően megoldani a Progressnek azt a feladatát, hogy támogatást bocsásson rendelkezésre a szociális Európa továbbfejlesztéséhez, tekintettel a Lisszabon utáni stratégiára is. Kérjük ezért az Európai Bizottságot, hogy ezt mielőbb fejtse ki. Nem elegendő – ahogyan az az előzetes értékelésben (11) történt – a Progress költségvetési tételeinek megfelelőségét elsősorban abból levezetni, hogy a pénzeket realisztikusan egy meglévő költségvetési tételből kell elvenni.

3.3.1

Vannak ugyanis más – részben sokkal nagyobb volumenű – költségvetési tételek és programok, különösen az ESZA, amely már most kínál olyan lehetőségeket, hogy a tagállamok az alapot mikrohitelekre használhatják fel, ezt azonban a tagállamok még nem vették igénybe.

3.3.2

Emellett fel kellene tárni az autonóm költségvetési tételekre, például a szociális párbeszédre vonatkozó tételre gyakorolt lehetséges hatásokat.

3.4   Végeredményben homályban marad, hogy mi ösztönzi majd a bankszektort arra, hogy a hitelnyújtás neki szánt konkrét feladatát elvégezze. Önmagában az, hogy eszközöket vonnak el a Progress programtól, hogy pénzt biztosítsanak egy intézkedéshez, nem jelent többletértéket a Progress céljainak támogatása szempontjából. Az EGSZB ezért azt szorgalmazza, hogy az Európai Bizottság javasoljon megfelelő piacgazdasági ösztönözőket, hogy a kínálati oldalon piac jöjjön létre mikrohitelek nyújtására az említett célcsoportoknak.

3.5   Kéri emellett az Európai Bizottságot annak kifejtésére, hogy a mikrofinanszírozási eszközök programját nem lehet-e más költségvetési eszközökből, illetve programokból finanszírozni. Csak ekkor beszélhetnénk arról, hogy további eszközöket használnak fel a foglalkoztatás és a társadalmi befogadás elősegítése érdekében. Európa számára a válság következményeként jelentős próbatétel lesz majd, hogy a növekvő munkanélküliség, a csökkenő adóbevételek és a nagy költségvetési hiányok problémáját leküzdje. A Progressnek ehhez is nagymértékben hozzá kell járulnia. Biztosítani kell ezért, hogy megfelelő összegek álljanak erre a célra rendelkezésre.

3.6   Ha az új mikrofinanszírozási eszközt a Progress-eszközök átcsoportosításából finanszírozzák, akkor konkrétabban részletezni kellene, mely projekteket, illetve termékeket kell kihagyni, illetve korlátozni, ha a Progress költségvetésében évente 25 millió euróval kevesebb áll rendelkezésre. A csökkentésnek – amely a teljes futamidőre (2007–2013) vetítve valamivel több mint 13 %-ot tenne ki, a valóságban azonban sokkal magasabb, mivel a 100 millió eurót a 2010–2013-as időszakra megmaradó költségvetésből veszik el és csoportosítják át más célra – nem szabad ahhoz vezetnie, hogy például a nem kormányzati szervezetek európai hálózatainak a Progressből finanszírozott támogatását is ennek megfelelően csökkentik. A Progress teljesítményindikátora a Progress stratégiai kerethez hasonlóan a nem kormányzati szervezeteknek és a hálózatoknak juttatott pénzeszközök összege.

3.6.1

A 2009-es stratégiai keret így hangsúlyozza, hogy nagyobb mértékben kívánnak befektetni ezen a területen, növelni kívánják a nemzeti és az uniós hálózatok kapacitását, illetve azok számára a döntéshozatalban és a politikák végrehajtásában mind uniós, mind nemzeti szinten közreműködést kívánnak biztosítani, ezáltal befolyásolva azokat (12).

3.7   Az EGSZB ezzel egyidejűleg utal arra, hogy szintén nem lenne helyénvaló a kölcsönös tanulás (mutual learning/peer reviews), a nyitott koordinációs módszer egyik központi elemének területére vonatkozó intézkedések finanszírozását csökkenteni. Ezeket az intézkedéseket bővíteni kell, hogy ezáltal jobban támogathassuk a válság leküzdését a tagállamokban, többek közt a szociális partnerek és a megfelelő nem kormányzati szervezetek fokozottabb bevonásával.

3.8   Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a Progress egyes területeinek „fűnyíróelv” alapján történő megnyirbálása veszélybe sodorná a célok elérését és komolyan csökkentené a program hatását. Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy ha az új mikrofinanszírozási eszközt a Progress eszközeiből kellene létrehozni, akkor hívják össze a Progress programbizottságát, és a civil társadalom részvételével vitassák meg a forráscsökkentés koncepcióját.

3.9   A Progress program hátralévő időszakában az is fontos elem lesz, hogy meg kell állapodni egy új, Lisszabon utáni stratégiában, azt meg kell ismertetni és meg kell valósítani, a folyamatba bevonva valamennyi érintettet. Ehhez nagy támogatásra lesz szükség, jelentős mértékben a Progress eszközeiből finanszírozva. A Progress 2009-es éves munkaterve már előirányoz ilyen intézkedéseket. 2010-től nagyobb mértékben kellene erre a célra Progress-eszközöket fordítani.

Kelt Brüsszelben, 2009. október 1-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság elnöke

Mario SEPI


(1)  COM(2009) 114, 2009. március 4.

(2)  COM(2009) 257.

(3)  COM(2009) 257, 6. o.

(4)  Vö. uo., 13. o.

(5)  COM(2009) 333 és COM(2009) 340.

(6)  Vö.. Európai Bizottság, „A Progress eredményeinek biztosítása – A Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program (2007–2013) végrehajtására vonatkozó keretstratégia”, 5. o.

(7)  Vö. uo., 9. o.

(8)  Az Európai Bizottság aktualizált pénzügyi kimutatása szerint 2009 végén a 745 millió eurós összköltségvetésből valamivel több, mint 280 millió eurót használtak fel, azaz a fennmaradó összegből vonnak majd le és fordítanak más célra 100 millió eurót.

(9)  COM(2009) 340.

(10)  A bizottsági javaslat előzetes értékelésében az Európai Bizottság kifejti, hogy – noha kívánatos lenne 100 millió eurónál többet fordítani az új mikrofinanszírozási eszközökre – 100 millió eurónál nagyobb összegű eszközcsökkentés negatív hatással lenne a Progress-program céljaira és prioritásaira. Hiányzik azonban annak indoklása, hogy ez miért csak 100 millió euró feletti összegnél következne be.

(11)  „Az egyetlen realisztikus lehetőség így az volna, hogy egy meglévő költségvetési tételből csoportosítunk át eszközöket. Erre a Progress költségvetési tétele tűnik a legalkalmasabbnak.” SEC(2009) 907, 12. o.

(12)  Európai Bizottság, „A Progress eredményeinek biztosítása – A Progress közösségi foglalkoztatási és társadalmi szolidaritási program (2007–2013) végrehajtására vonatkozó keretstratégia”, 18. o.


23.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 318/88


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról

(COM(2008) 644 végleges – 2008/0198 (COD))

2009/C 318/17

Előadó: Valerio SALVATORE

Társelőadó: Brendan BURNS

2008. november 14-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikkének (1) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és a tanácsi rendeletre a fát és fatermékeket piaci forgalomba bocsátó piaci szereplők kötelezettségeinek meghatározásáról

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2009. szeptember 2-án elfogadta véleményét. (Előadó: Valerio SALVATORE, társelőadó: Brendan BURNS.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2009. október 1-jén tartott, 456. plenáris ülésén (a 2009. október 1-i ülésnapon) 87 szavazattal 7 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) maradéktalanul támogatja az Európai Bizottság által benyújtott rendeletjavaslat célkitűzését, vagyis azt, hogy minél inkább csökkentsük annak kockázatát, hogy illegális fakitermelésből származó fa vagy fatermék kerüljön forgalomba a közösségi piacon. Az erdőirtás ugyanis – azon túl, hogy az üvegházhatású gázok globális kibocsátásának mintegy 20 %-áért felelős és a biodiverzitás csökkenését okozza – jelentős gazdasági és mindenekelőtt szociális problémákat is okoz. A kitűzött cél eléréséhez eltökéltebb és határozottabb fellépésre van szükség, amely kötelező érvényű intézkedésekben és rövidebb végrehajtási határidőkben nyilvánul meg.

1.2

A rendeletjavaslat – az önkéntes FLEGT (1) partnerségi egyezményekkel, az erdei erőforrások tanúsítását és fenntartható használatát érintő együttműködési programok kidolgozásával, valamint a legfontosabb faimportáló országokkal kötött egyezményekkel együtt – az illegális fakitermelés és a hozzá kapcsolódó kereskedelem elleni küzdelem egyik alapvető elemét jelenti.

1.3

A fenntarthatóság nem csupán magára a fatermelésre vonatkozik, hanem szociális (elfogadható munkakörülmények és a munkavállalói jogok tiszteletben tartása az ILO normái szerint (2), gazdasági (a tisztességtelen verseny okozta piactorzulások elkerülése) és ökológiai kritériumokra (az illegális erdőirtás környezetre és a biológiai sokféleségre gyakorolt hatása) is kiterjed.

1.4

A tárgyalt rendeletben az Európai Bizottság a „kellő gondosság elvén” alapuló szabályozást javasolja olyan eszközként, amely minimalizálná az illegálisan kitermelt fa és fatermékek közösségi piacon történő forgalmazásának esélyét. Ez a lehetőség a jelenlegi megfogalmazásához képest néhány utólagos korrekcióra szorul.

1.5

Az Európai Bizottság például csak azokat a piaci szereplőket veszi figyelembe, akik a fát és fatermékeket első ízben hozzák forgalomba. Az EGSZB álláspontja szerint ezt a szabályozást – eltérő módon és szabályokkal – a faipari ágazat piacának valamennyi résztvevőjére ki kellene terjeszteni. A visszakövethetőségnek minden olyan piaci résztvevőre érvényesnek kell lennie, akinek a termékek eredetéről és tulajdonságairól – ország, erdő, faj, kor és szállító – tájékozottnak kell lennie. A kis- és közepes vállalatoknak, akárcsak a kistermelőknek, több mozgásteret kell kapniuk az új szabályozáshoz való fokozatos alkalmazkodásban, hogy ne legyenek túlzott terheknek kitéve.

1.6

Mindenképpen el kell kerülni a már meglévő „visszakövethetőségi szabályozásokkal” való átfedéseket. Ennek érdekében el kell ismerni a nemzeti szabályozásokat a vonatkozó ellenőrzési mechanizmusokkal, azokkal az erdőtanúsítási rendszerekkel és szervezési modellekkel, amelyek a leginkább megfelelnek a fenntartható erdőgazdálkodás kritériumainak. Szükségtelen további bürokratikus terheket róni az érintettekre, különösen azokban az esetekben, ahol a kellő gondosság elve már érvényesül. Az EU-nak a kockázatkezelési eljáráshoz normákat és közös magatartási kódexeket kell meghatároznia, amelyek szigorúbb kritériumokat szabnak meg azokon a területeken, amelyeken az illegális fagazdálkodás veszélye igen magas (3). Ehhez független és kipróbált külső tanúsító intézményeket is igénybe lehetne venni.

1.7

A harmadik országokkal kötött egyezményeknek a szervezeti, illetve vezetői szinten történő együttműködésre vonatkozó rendelkezésekre, valamint szociális ösztönzési rendszerekre is ki kell terjedniük, tekintettel az illegális fakitermelés szintje és az adott ország egy főre jutó jövedelme között megfigyelhető fordított arányosságra.

1.8

A „kellő gondosság elvén” alapuló szabályozás valamennyi piaci résztvevőre történő kiterjesztése elősegítené, hogy kizárólag legálisan kitermelt faanyag kerüljön forgalomba, melynek elfogadottsága nem annyira szigorúan vett gazdasági hatásai, hanem erőteljesebb társadalmi hatása miatt fokozottabb. Az erdőállományok hosszú távra tekintő kezelése és legális termékek felhasználása ugyanis lehetőséget ad a faipari ágazatban a helyszínen tevékenykedő emberek számára a fenntartható fejlesztésre, az európai faipar számára pedig a jövő garanciája.

1.9

A rendeletet ki kell terjeszteni a megújuló energiaforrásokból történő energiatermelésre felhasznált fára és fatermékekre is.

1.10

A fa- és fatermék-kereskedelemre érvényes kötelezettségeket be nem tartók elleni szankcióknak valamennyi tagállamban egységeseknek és a felelősség mértéke szerint lépcsőzetesen meghatározottaknak kell lenniük, és súlyos vétségek esetére a tevékenység felfüggesztését is kilátásba kell helyezniük.

1.11

A rendszer megfelelő működésének biztosítása céljából az EGSZB határozottan támogatja egy, az Európai Bizottság munkáját segítő tanácsadó csoport felállítását a fakereskedelem területén, a különböző érdekelt felek bevonása mellett.

1.12

Az Európai Bizottságnak a rendelet hatálybalépése után két évvel hatáselemzést kellene végeznie a fatermékek belső piacának megfelelő működéséről. Kedvezőtlen hatások esetén pedig gondoskodnia kellene a rendelet gyenge pontjainak felülvizsgálatáról.

2.   Bevezetés

2.1

A rendeletjavaslat célja az illegális fakitermelés elleni küzdelem, és egyúttal a fabeszerzés támogatása azokból az országokból, ahol legális erdőgazdálkodási módszereket alkalmaznak. Ez az EU egyik válasza az illegális fakitermelésre, amely az erdők pusztulásának egyik oka. Az erdőpusztulás a világ üvegházhatásúgáz-kibocsátásának mintegy 20 %-áért felelős, és a biológiai sokszínűség világméretű csökkenésében is jelentős szerepet játszik. Az illegális fakitermelés emellett gazdasági, szociális és ökológiai dömpinghez vezet, és ezzel veszélyezteti a legálisan működő erdőgazdálkodó cégek versenyképességét.

2.2

Ami a szociális dömpinget illeti, az EU 1996 óta többször próbálta felvetetni az alapvető munkavállalói jogok betartásáról szóló rendelkezéseket a WTO-egyezményekbe (Kereskedelmi Világszervezet). Ezek a javaslatok a fejlődő országok részéről erőteljes elutasításba ütköztek, mivel azt vetik az iparosodott országok szemére, hogy az ilyen tervek a tőlük kiinduló exporttal szembeni protekcionizmus új formáinak kialakítását célozzák. Időközben ez a téma az EU-ban is élénk viták tárgyát képezi.

2.3

Az Európai Bizottság egy sor lehetőséget dolgozott ki annak biztosítására, hogy az EU-ban csak legális fakitermelésből származó fa és fatermék kerüljön forgalomba. Ezeket az opciókat hatáselemzésnek vetették alá, és az úgynevezett „kellő gondosság elvén” nyugvó szabályozásban foglalták össze. E téren ugyan biztosan kívánatosak és eredményesek lennének a kiterjedt határ menti ellenőrzések, ezek azonban sajnos nem egyeztethetők össze a szabad áruforgalomra vonatkozó előírásokkal, és így nem valósíthatók meg.

2.4

Az eredet legális voltát annak az országnak a jogszabályai alapján határozzák meg, amelyben a fatermesztés történik. Ezt a FLEGT-hez csatlakozott országokban ellenőrizhetik, méghozzá az EU FLEGT-engedélyei alapján, amelyek az Európai Bizottság és az egyes exportáló országok közötti önkéntes alapú kétoldalú partnerségi megállapodásokon vagy CITES-engedélyeken (4) alapulnak. A többi országban a legalitást más módon lehet ellenőrizni. A piaci szereplők számára olyan rendszerek révén ellenőrizhető, amelyek teljes mértékben megfelelnek a kellő gondosság alapelvén nyugvó szabályozás kritériumainak.

2.5

A kellő gondosság alapelvén nyugvó rendszer a piaci szereplők az iránti felelősségén alapul, hogy az illegális kitermelésből származó faanyag forgalomba hozatalának kockázatát egy, az eredetre és a fa jellemzőire vonatkozó információkhoz való hozzáférésre támaszkodó visszakövethetőségi szabályozás révén minimálisra csökkentsék, a nemzeti szabályozásban előírt jogi követelményeknek megfelelően. A szabályozásnak az is célja, hogy vásárláskor a fogyasztók figyelmét felhívják arra, hogy ne járuljanak hozzá az illegális fakitermelés fenntartásához.

2.6

A javasolt rendelet végrehajtásának megkönnyítése érdekében a piaci szereplők felhasználhatják az ellenőrző szervezetek által kidolgozott esetleges szabályozásokat. A felügyeleti szervezeteket minden esetben a tagállamok által megnevezett illetékes hatóságoknak kell kijelölniük, fenntartva egyúttal, hogy rendszeres időközönként ellenőrzéseket végeznek a megfelelő követelmények ellenőrző szervezetek általi betartásának vizsgálatára.

2.7

Az ellenőrző szervezetek, amelyek előzőleg a „kellő gondosságra” vonatkozó végrehajtási rendelkezéseket rögzítették, megfelelő szabályozások keretében kiadják a piaci szereplőknek a szükséges engedélyeket. Az illetékes hatóságok elvégzik a szükséges ellenőrzéseket, és a kellő gondosság elvét be nem tartó tanúsított piaci résztvevők ellen megfelelő fegyelmi intézkedéseket tesznek.

2.8