ISSN 1725-518X

doi:10.3000/1725518X.CE2009.295.hun

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 295E

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

52. évfolyam
2009. december 4.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

Európai ParlamentÜLÉSSZAK: 2008–20092008. szeptember 2–4-i ülésekELFOGADOTT SZÖVEGEKEzen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 275 E, 2008.10.30.

 

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Európai Parlament

 

2008. szeptember 2., kedd

2009/C 295E/01

A halászat és az akvakultúra az ICZM keretében Európában
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása a tengerparti övezet integrált európai kezelésével összefüggésben a halászatról és az akvakultúráról (2008/2014(INI))

1

2009/C 295E/02

A Bizottság jelentése a dublini rendszer értékeléséről
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása a dublini rendszer értékeléséről (2007/2262(INI))

4

2009/C 295E/03

A gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos egyes kérdések
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása a gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos egyes kérdésekről (2007/2258(INI))

10

2009/C 295E/04

Az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégia
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégiáról (2008/2033(INI))

13

2009/C 295E/05

2011: az önkéntesség európai éve
Az Európai Parlament írásbeli nyilatkozata az önkéntesség európai évének meghirdetéséről 2011-re

19

2009/C 295E/06

Az Európai Unió politikáiban az ifjúság önállósága elősegítésének hangsúlyosabbá tétele
Az Európai Parlament írásbeli nyilatkozata az Európai Unió politikáiban az ifjúság önállósága elősegítésének hangsúlyosabbá tételéről

21

2009/C 295E/07

Az eltűnt gyermekekmegtalálását cálzó szükség-együttműködést
Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az eltűnt gyermekek megtalálását célzó szükségegyüttműködésről

23

 

2008. szeptember 3., szerda

2009/C 295E/08

Grúzia
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása a grúziai helyzetről

26

2009/C 295E/09

Az európai szerződési jog közös referenciakerete
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása az európai szerződési jog közös referenciakeretéről

31

2009/C 295E/10

Az európai ombudsman különjelentése az Európai Parlament számára a 3453/2005/GG számú vizsgálata tárgyában az Európai Bizottságnak készített ajánlástervezete alapján
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása az európai ombudsman által a 3453/2005/GG számú panasz ügyében az Európai Bizottsághoz intézett ajánlástervezetet követően készített különjelentésről (2007/2264(INI))

33

2009/C 295E/11

A nők és férfiak közötti egyenlőség – 2008
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségről – 2008 (2008/2047(INI))

35

2009/C 295E/12

Az állatok élelmiszer-ipari célú klónozása
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása az állatok élelmiszer-ipari célú klónozásáról

42

2009/C 295E/13

A marketing és a reklám hatása a nők és férfiak közötti egyenlőségre
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása a marketingnek és a hirdetéseknek a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról (2008/2038(INI))

43

 

2008. szeptember 4., csütörtök

2009/C 295E/14

Az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok helyzete
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok helyzetéről

47

2009/C 295E/15

Az emberi jogok területén tett uniós fellépések és politikák részét képező uniós szankciók értékelése
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az emberi jogok területén tett uniós fellépések és politikák részét képező uniós szankciók értékeléséről (2008/2031(INI))

49

2009/C 295E/16

Anyai egészség
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása a gyermekágyi halálról, a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos, 2008. szeptember 25-én tartandó magas szintű ENSZ-találkozó előtt

62

2009/C 295E/17

Szolgáltatások kereskedelme
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása a szolgáltatások kereskedelméről (2008/2004(INI))

67

2009/C 295E/18

Európai kikötői politika
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az európai kikötői politikáról (2008/2007(INI))

74

2009/C 295E/19

Európai teherszállítás
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az európai teherszállításról (2008/2008(INI))

79

2009/C 295E/20

A 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálata
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról (2007/2252(INI))

83

2009/C 295E/21

A Mauritániában elkövetett államcsíny
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása a Mauritániában elkövetett államcsínyről

89

2009/C 295E/22

Irán
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az iráni halálbüntetésekről

92

2009/C 295E/23

Az albínók elleni gyilkosságok Tanzániában
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az albínók ellen elkövetett gyilkosságokról Tanzániában

94

 

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

 

Európai Parlament

 

2008. szeptember 2., kedd

2009/C 295E/24

Az albizottságok elnökének szerepe (az Eljárási Szabályzat 182. cikkének értelmezése)
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i határozata az Eljárási Szabályzat 182. cikkének értelmezéséről: az albizottságok elnökének szerepe

97

 

 

Európai Parlament

 

2008. szeptember 2., kedd

2009/C 295E/25

A Cselekvő ifjúság program létrehozása (2007–2013) ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a 2007 és 2013 közötti időszakra a Cselekvő ifjúság program létrehozásáról szóló 1719/2006/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0056 – C6-0057/2008 – 2008/0023(COD))

98

P6_TC1-COD(2008)0023Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra a 2007 és 2013 közötti időszakra a Cselekvő ifjúság program létrehozásáról szóló 1719/2006/EK határozat módosításáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

98

2009/C 295E/26

A Kultúra program (2007–2013) létrehozása ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a Kultúra program (2007–2013) létrehozásáról szóló 1855/2006/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0057 – C6-0058/2008 – 2008/0024(COD))

99

P6_TC1-COD(2008)0024Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra a Kultúra program (2007–2013) létrehozásáról szóló 1855/2006/EK határozat módosításáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

99

2009/C 295E/27

Az Európa a polgárokért program (2007–2013) ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a 2007–2013-as időszakra az aktív európai polgárságot támogató Európa a polgárokért című program létrehozásáról szóló 1904/2006/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0059 – C6-0060/2008 – 2008/0029(COD))

100

P6_TC1-COD(2008)0029Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra a 2007–2013-as időszakra az aktív európai polgárságot támogató Európa a polgárokért című program létrehozásáról szóló 1904/2006/EK határozat módosításáról szóló 2008/…/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

100

2009/C 295E/28

Cselekvési program létrehozása az egész életen át tartó tanulás terén ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési program létrehozásáról szóló 1720/2006/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0061 – C6-0064/2008 – 2008/0025(COD))

101

P6_TC1-COD(2008)0025Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló 1720/2006/EK határozat módosításáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

101

2009/C 295E/29

Az EK és Üzbegisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0117 – C6-0213/2008 – 2007/0044(CNS))

102

2009/C 295E/30

Az EK és a Kirgiz Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv elfogadása *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, és másrészről a Kirgiz Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv aláírásáról szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról ((COM(2007)0133 – C6-0228/2008 – 2007/0047(CNS))

102

2009/C 295E/31

Az EK és Tadzsikisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Tádzsik Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv aláírásáról szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0143 – C6-0254/2008 – 2007/0050(CNS))

103

2009/C 295E/32

Montenegró kötelezettsége a Szerbia és Montenegró Államközösségnek (korábbi nevén Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak) nyújtott hosszú lejáratú kölcsönök tekintetében *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a Közösség által a 2001/549/EK és a 2002/882/EK tanácsi határozat értelmében a Szerbia és Montenegró Államközösségnek (korábbi nevén Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak) nyújtott hosszú lejáratú kölcsönök tekintetében Montenegró különálló kötelezettségének megállapításáról és Szerbia kötelezettségének ezzel arányos csökkentéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0228 – C6-0221/2008 – 2008/0086(CNS))

104

2009/C 295E/33

Az ökológiai termelés és az ökológiai termékek címkézése*
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0314 – C6-0219/2008 – 2008/0097(CNS))

104

2009/C 295E/34

Az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodás *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0831 – C6-0047/2008 – 2007/0285(CNS))

105

2009/C 295E/35

Az 5/2008 számú költségvetés-módosítási tervezet
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó, 5/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. szakasz – Bizottság (11571/2008 – C6-0294/2008 – 2008/2161(BUD))

106

2009/C 295E/36

Európai Igazságügyi Hálózat *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a Szlovén Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Svéd Királyság, a Spanyol Királyság, a Belga Királyság, a Lengyel Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Szlovák Köztársaság, az Észt Köztársaság, az Osztrák Köztársaság és a Portugál Köztársaság kezdeményezésére az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló tanácsi határozat elfogadásáról (5620/2008 – C6-0074/2008 – 2008/0802(CNS))

107

2009/C 295E/37

A kölcsönös elismerés elvének alkalmazása büntetőítéletekben *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a Szlovén Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Svéd Királyság, a Szlovák Köztársaság, az Egyesült Királyság és a Németországi Szövetségi Köztársaság az érintett személy távollétében hozott határozatok végrehajtásáról, valamint az európai elfogatóparancsról és a tagállamok közötti átadási eljárásokról szóló 2002/584/IB kerethatározat, a kölcsönös elismerés elvének a pénzbüntetésekre való alkalmazásáról szóló 2005/214/IB kerethatározat, a kölcsönös elismerés elvének a vagyonelkobzást elrendelő határozatokra történő alkalmazásáról szóló 2006/783/IB kerethatározat és a kölcsönös elismerés elvének a szabadságvesztéssel járó büntetőítéletek vagy szabadságelvonással járó intézkedések során és azoknak az Európai Unióban való végrehajtása céljából történő alkalmazásáról szóló 2008/…/IB kerethatározat módosításáról szóló tanácsi kerethatározat elfogadására irányuló kezdeményezéséről (5598/2008 – C6-0075/2008 – 2008/0803(CNS))

120

2009/C 295E/38

A vízuminformációs rendszer (VIS) Schengeni Határellenőrzési Kódex keretében való alkalmazása ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az 562/2006/EK rendeletnek a vízuminformációs rendszer (VIS) Schengeni Határellenőrzési Kódex keretében való alkalmazása tekintetében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0101 – C6-0086/2008 – 2008/0041(COD))

148

P6_TC1-COD(2008)0041Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra az 562/2006/EK rendeletet a vízuminformációs rendszer (VIS) Schengeni Határellenőrzési Kódex keretében való alkalmazása tekintetében módosító …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

148

2009/C 295E/39

Az Eurojust megerősítése és a 2002/187/IB határozat módosítása *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a Belga Királyság, a Cseh Köztársaság, az Észt Köztársaság, a Spanyol Királyság, a Francia Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, az Osztrák Köztársaság, a Lengyel Köztársaság, a Portugál Köztársaság, a Szlovén Köztársaság, a Szlovák Köztársaság és a Svéd Királyság kezdeményezésére az Eurojust megerősítéséről és a 2002/187/IB határozat módosításáról szóló tanácsi határozat elfogadásáról (5613/2008 – C6-0076/2008 – 2008/0804(CNS))

149

 

2008. szeptember 3., szerda

2009/C 295E/40

Az anyagok és keverékek osztályozása, címkézése és csomagolása ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i jogalkotási állásfoglalása az anyagok és keverékek besorolásáról, címkézéséről és csomagolásáról, valamint a 67/548/EGK irányelv és az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0355 – C6-0197/2007 – 2007/0121(COD))

163

P6_TC1-COD(2007)0121Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 3-án került elfogadásra az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, a 67/548/EGK és a 1999/45/EK irányelv módosításáról és hatályon kívül helyezéséről, valamint az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

163

2009/C 295E/41

Az anyagok és keverékek osztályozása, jelölése és csomagolása (a 76/768/EGK, 88/378/EGK, 1999/13/EK, 2000/53/EK, 2002/96/EK és a 2004/42/EK irányelv módosítása) ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i jogalkotási állásfoglalása a 76/768/EGK, a 88/378/EGK, az 1999/13/EK tanácsi irányelvek, a 2000/53/EK, a 2002/96/EK és a 2004/42/EK irányelvek módosításáról (azoknak) az anyagok és keverékek besorolására, címkézésére és csomagolására vonatkozó …/…/EK rendeletben való egységesítése céljából, valamint a 67/548/EGK irányelv és az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0611 – C6-0347/2007 – 2007/0212(COD))

164

P6_TC1-COD(2007)0212Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 3-án került elfogadásra a 76/768/EGK, a 88/378/EGK, az 1999/13/EK tanácsi irányelveknek, a 2000/53/EK, a 2002/96/EK és a 2004/42/EK európai parlamenti és tanácsi irányelveknek az anyagok és keverékek besorolására, címkézésére és csomagolására vonatkozó …/…/EK rendeletben való egységesítése céljából történő módosításáról szóló 2008/…/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv elfogadására tekintettel

164

2009/C 295E/42

Az anyagok és keverékek osztályozása, jelölése és csomagolása (a 648/2004/EK rendelet kiigazítása) ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i jogalkotási állásfoglalása a 648/2004/EK rendeletnek az anyagok és keverékek osztályozásáról, címkézéséről és csomagolásáról, valamint a 67/548/EGK irányelv és az 1907/2006/EK rendelet módosításáról szóló …/2007/EK rendelethez való igazítása érdekében történő módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0613 – C6-0349/2007 – 2007/0213(COD))

165

2009/C 295E/43

A hidrogénüzemű gépjárművek típusjóváhagyása ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i jogalkotási állásfoglalása a hidrogénüzemű gépjárművek típusjóváhagyásáról és a 2007/46/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0593 – C6-0342/2007 – 2007/0214(COD))

165

P6_TC1-COD(2007)0214Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 3-án került elfogadásra a hidrogénüzemű gépjárművek típusjóváhagyásáról és a 2007/46/EK irányelv módosításáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

166

 

2008. szeptember 4., csütörtök

2009/C 295E/44

A számítógépes helyfoglalási rendszerek ügyviteli szabályzata ***I
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i jogalkotási állásfoglalása a számítógépes helyfoglalási rendszerek ügyviteli szabályzatáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2007)0709 – C6-0418/2007 – 2007/0243(COD))

167

P6_TC1-COD(2007)0243Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 4-én került elfogadásra a számítógépes helyfoglalási rendszerek ügyviteli szabályzatáról és a 2299/89/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet elfogadására tekintettel

167

2009/C 295E/45

A közép-ázsiai országok jogosultsága a 2006/1016/EK tanácsi határozat értelmében *
Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i jogalkotási állásfoglalása a Közösségen kívüli projektekhez adott hitelek és garanciák veszteségeinek fedezésére az Európai Beruházási Banknak nyújtott közösségi garanciáról szóló 2006/1016/EK tanácsi határozat értelmében a közép-ázsiai országok jogosultságáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0172 – C6-0182/2008 – 2008/0067(CNS))

168

Jelmagyarázat

*

Konzultációs eljárás

**I

Együttműködési eljárás: első olvasat

**II

Együttműködési eljárás: második olvasat

***

Hozzájárulási eljárás

***I

Együttdöntési eljárás: első olvasat

***II

Együttdöntési eljárás: második olvasat

***III

Együttdöntési eljárás: harmadik olvasat

(A Bizottság által javasolt jogalap határozza meg az eljárás típusát)

Politikai módosítások: az új vagy módosított szöveget félkövér és dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ▐ jel mutatja.

Technikai módosítások és a szolgálatok kiigazításai: az új vagy módosított szöveget dőlt betűtípus, a törléseket pedig a ║ jel mutatja.

HU

 


Európai ParlamentÜLÉSSZAK: 2008–20092008. szeptember 2–4-i ülésekELFOGADOTT SZÖVEGEKEzen ülések jegyzőkönyve a Hivatalos Lap következő számában jelent meg: HL C 275 E, 2008.10.30.

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Európai Parlament

2008. szeptember 2., kedd

4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/1


2008. szeptember 2., kedd
A halászat és az akvakultúra az ICZM keretében Európában

P6_TA(2008)0382

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása a tengerparti övezet integrált európaikezelésével összefüggésben a halászatról és az akvakultúráról (2008/2014(INI))

2009/C 295 E/01

Az Európai Parlament,

tekintettel a tengerparti övezet integrált európai kezelésének végrehajtásáról szóló, 2002. május 30-i 2002/413/EK európai parlamenti és tanácsi ajánlásra (1),

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett „Értékelés a tengerparti övezet integrált kezeléséről (ICZM) Európában” című, 2007. június 7-i közleményére (COM(2007)0308),

tekintettel az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendeletre (2),

tekintettel a tengeri környezetvédelmi politika területén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2008. június 17-i 2008/56/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (a tengervédelmi stratégiáról szóló keretirányelv) (3) és a Bizottságnak a „Tematikus stratégia a tengeri környezet védelme és megőrzése érdekében” című, 2005. október 24-i közleményére (COM(2005)0504),

tekintettel a Bizottságnak „Az Európai Unió integrált tengerpolitikája” című, 2007. október 10-i közleményére (COM(2007)0575),

tekintettel a part menti halászatról és a part menti halászközösségek által tapasztalt problémákról szóló, 2006. június 15-i állásfoglalására (4),

tekintettel a Bizottságnak a halászati iparág gazdasági helyzetének javításáról szóló, 2006. március 9-i közleményére (COM(2006)0103) és az e tárgyban készült, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására (5),

tekintettel a Bizottságnak „Az európai akvakultúra fenntartható fejlődésére vonatkozó stratégia” című, 2002. szeptember 19-i közleményére (COM(2002)0511),

tekintettel az Európai Parlament számára készített „A halászattól való regionális függés” című tanulmányra (6),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0286/2008),

A.

mivel a tengerparti övezet integrált kezelése (ICZM) nem csupán környezetvédelmi politika, hanem a part menti övezetek gazdasági és társadalmi körülményeinek javítására, valamint az e régiókban végzett valamennyi tevékenység – például a halászat és az akvakultúra – fenntartható fejlődésének biztosítására irányuló, jelenleg is zajló folyamat;

B.

mivel az ICZM végrehajtása hosszú folyamat, és a fent említett ajánlás keretében elfogadott legtöbb nemzeti stratégia végrehajtását csak 2006-ban kezdték meg;

C.

mivel a part menti övezetek kezelését eddig csak középtávon végezték, figyelmen kívül hagyva azt a tényt, hogy ezek összetett természetes ökoszisztémák, amelyek az idő múlásával változnak;

D.

mivel a meghozott határozatok és intézkedések egy elszigetelt tevékenységre vonatkoztak és nem kezelték az összességében vett part menti övezetek degradációjának problémáját;

E.

mivel a már meglévő tervezés ezidáig a területre összpontosított és figyelmen kívül hagyta néhány part menti tevékenységnek az ugyanabban a régióban folytatott más tevékenységekre gyakorolt hatását;

F.

mivel arra számítanak, hogy a nemzeti ICZM-stratégiák végrehajtása nem kerül sokba, ugyanakkor jelentős pénzügyi előnyökkel jár;

G.

mivel nem vonták be megfelelően valamennyi ágazat képviselőjét a part menti övezetek problémáinak kezelésére irányuló intézkedések tervezésébe és végrehajtásába, ennek következtében pedig egyes ágazatok érdekei sérülnek;

H.

mivel az integrált irányítási politikák végrehajtása magában foglalja a parti menti övezetek lakossági, turisztikai és gazdasági célú felhasználására vonatkozó tervezést, valamint a táj és a környezet védelmének kérdéseit is;

I.

mivel az ICZM szervek hatékony koordinálása – egyes kivételes esetektől eltekintve – még nem volt lehetséges;

J.

mivel az ICZM előmozdítására irányuló politikák végrehajtása egyes esetekben nagyarányú kiadásokat igényelhet, amelyeket a helyi közösségek nem tudnak teljesíteni, ami magasabb közigazgatási szintekhez címzett kérelmeket eredményezhet, a végrehajtásban pedig késedelmeket okozhat;

K.

mivel számos part menti folyamat határokon átnyúló jellegének köszönhetően regionális koordinációra és együttműködésre van szükség, akár harmadik országokkal is;

L.

mivel a halászat és az akvakultúra két olyan tényleges part menti tevékenység, amely a part menti vizek minőségétől függ;

M.

mivel az akvakultúra még nem érte el a technológiai fejlettség azon szintjét, amely lehetővé tenné, hogy ezt az intenzív tevékenységet a tengerparti övezetektől távol folytassák;

N.

mivel figyelembe kell venni, hogy a nők alapvető, és mindezidáig kevéssé elismert szerepet játszottak a halászattól függő területeken;

O.

mivel a part menti halászat a közösségi halászflotta 80 %-át érinti, és hozzájárul a part menti közösségek gazdasági és társadalmi kohéziójához, valamint kulturális hagyományaik megőrzéséhez;

P.

mivel a halászat – jóllehet önmagában nem szennyező forrás – szenvedi el a part menti területeken végzett más tevékenységek által okozott szennyezés hatását, ami még inkább aláássa életképességét;

Q.

mivel a halászat és az akvakultúra óriási gazdasági és társadalmi jelentősséggel bír, mivel azokat főként törékeny gazdasággal rendelkező part menti régiókban végzik, amelyek közül sok van hátrányos helyzetben és nem képes lakosai számára alternatív munkalehetőségeket biztosítani;

R.

mivel a tiszta és egészséges tengeri környezet megléte hozzá fog járulni a halászat termelésének jövőbeli növekedéséhez és így javítani fogja az ágazat kilátásait;

S.

mivel az akvakultúra szilárdan a fenntartható fejlődés elvén alapul, és a környezeti hatásokat a közösségi szabályok ellensúlyozzák;

T.

mivel egy olyan környezetben, ahol a halállomány hanyatlóban van, viszont a hal és a kagyló iránti globális kereslet nő, az akvakultúra jelentősége Európában állandóan növekszik;

U.

mivel nem minden tagállam készítette még el regionális tervezését az ICZM-nek az ezen övezetekben végzett tevékenységek fejlesztésére irányuló elveivel összhangban;

V.

mivel a part menti övezetekben heves verseny folyik a térért, és az akvakultúra terén dolgozók és a halászok a többi felhasználóval azonos jogokkal és kötelezettségekkel rendelkeznek;

W.

mivel az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében, valamint az Európai Unió működéséről szóló szerződés 349. cikkében meghatározott legkülső régiók az ICZM tekintetében speciális nemzeti stratégiák megalkotását, valamint az ICZM uniós szinten történő megfelelő alkalmazását kívánhatják meg;

1.

hangsúlyozza a halászat és az akvakultúra part menti régiók tekintetében meglévő gazdasági és társadalmi jelentőségét és felszólít arra, hogy ezek részesüljenek segítségben az ICZM keretében;

2.

rámutat arra, hogy biztosítani kell a halászati és akvakultúra-ágazat bevonását és megfelelő képviseletét a transznacionális tengerészeti csoportosulásokban, és sürgeti a Bizottságot, hogy ösztönözze ezt a folyamatot;

3.

hangsúlyozza, hogy az Európai Halászati Alap hozzá tud járulni az ICZM keretébe tartozó intézkedések hosszú távú finanszírozásához, mivel a halászrégiók fenntartható fejlődését elősegítő intézkedéseket támogatja;

4.

rámutat arra, hogy egyértelművé kell tenni az érintett part menti övezetek közigazgatási szerveinek hatásköreit, valamint koordinált stratégiákat kell létrehozni azok hatékonysága érdekében;

5.

elismeri a part menti övezetek kezelésével foglalkozó szervek tevékenységeinek összehangolásával kapcsolatos nehézségeket, és felszólítja a Bizottságot, hogy az ICZM végrehajtásának nyomon követése során – a tagállamokkal folytatott konzultációt követően – vizsgálja meg újból, hogy létre kell-e hozni egy koordináló szervet, vagy sem;

6.

hangsúlyozza, hogy a halászati és az akvakultúra-ágazat képviselőit be kell vonni az ICZM tervezésével és kidolgozásával kapcsolatos tevékenységekbe (szem előtt tartva, hogy a fenntartható fejlődési stratégiákba való bevonásuk emeli termékeik hozzáadott értékét) és emlékeztet arra, hogy az Európai Halászati Alap támogathatja az ilyen kollektív intézkedéseket;

7.

elismeri a nők fontos szerepét a halászattól függő területeken, és együttműködésre szólítja fel a Bizottságot és a tagállamokat annak érdekében, hogy – az 1198/2006/EK rendelet 11. cikke értelmében – előmozdítsák és az Európai Halászati Alap végrehajtásának különböző fázisaiba beemeljék az esélyegyenlőség elvét (beleértve a tervezést, a végrehajtást, a nyomon követést és az értékelési fázist);

8.

felszólít a hatáskörrel rendelkező regionális szintű szervek közötti szorosabb együttműködésre a part menti övezetek állapotával kapcsolatos információk cseréjén keresztül, továbbá a helyi tengeri ökoszisztémák környezeti helyzetének javítására irányuló közös stratégiák elfogadására;

9.

felszólítja a legkülső régiók nemzeti és regionális kormányait, hogy a tengerparti övezetek fenntartható fejlődése érdekében dolgozzanak ki integrált ICZM-stratégiákat;

10.

hangsúlyozza – a fentiek értelmében – a megfelelő területrendezési tervek fontosságát;

11.

úgy véli, hogy az akvakultúra újratelepítési célokra alapvető eszközként szolgál bizonyos part menti övezetek ökológiai védelmének megvalósításához, ezért fejleszteni, ösztönözni és pénzügyileg támogatni kell;

12.

hangsúlyozza az akvakultúra jelentőségét az élelmiszeriparban az EU néhány part menti közösségének társadalmi és gazdasági fejlődése szempontjából;

13.

úgy véli, hogy összhangban az új tengerpolitikai iránymutatásokkal a fenntartható fejlődés elérése érdekében a halászati és akvakultúra-ágazatot egy, az összefüggéseket figyelembe vevő szemlélet részeként bele kell vonni a part menti övezetekben folytatott összes tengeri tevékenységbe;

14.

hangsúlyozza, hogy a part menti övezetek előtt álló veszélyekhez – beleértve az éghajlatváltozást – való alkalmazkodás érdekében a halászatra és az akvakultúrára gyakorolt hatás teljes mértékű figyelembevételével stratégiákat kell kidolgozni és végrehajtani;

15.

úgy véli, hogy az adatgyűjtési erőfeszítéseknek folytatódniuk kell – összehasonlító tanulmányok elvégzése céljából – az információk cseréjéhez és használatához való hozzáférés érdekében, beleértve a biodiverzitás helyzetére és a halállományok állapotára vonatkozó adatokat is;

16.

úgy véli, hogy az akvakultúra terén nagyobb kutatási erőkifejtésekre van szükség zárt intenzív gazdálkodási rendszerek létrehozása céljából;

17.

javasolja, hogy az ICZM-ben élvezzenek elsőbbséget azok az akvakultúra-projektek, amelyek megújuló energiaforrásokat használnak, illetve amelyek tiszteletben tartják az európai környezetvédelmi modellek által védett területeket;

18.

felszólítja a Bizottságot, hogy a tagállamokkal folytatott konzultációt követően állapítson meg egyértelmű menetrendet az Európai Unióban az ICZM végrehajtásával kapcsolatos előrehaladás vizsgálatára vonatkozóan;

19.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL L 148., 2002.6.6., 24. o.

(2)  HL L 223., 2006.8.15., 1. o.

(3)  HL L 164., 2008.6.25., 19. o.

(4)  HL C 300. E, 2006.12.9., 504. o.

(5)  HL C 306. E, 2006.12.15., 417. o.

(6)  IP/B/PECH/ST/IC/2006-198.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/4


2008. szeptember 2., kedd
A Bizottság jelentése a dublini rendszer értékeléséről

P6_TA(2008)0385

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása a dublini rendszer értékeléséről (2007/2262(INI))

2009/C 295 E/02

Az Európai Parlament,

tekintettel az egy harmadik ország állampolgára által a tagállamok egyikében benyújtott menedékjog iránti kérelem megvizsgálásáért felelős tagállam meghatározására vonatkozó feltételek és eljárási szabályok megállapításáról szóló, 2003. február 18-i, 343/2003/EK tanácsi rendeletre („dublini rendelet”), (1)

tekintettel a dublini egyezmény hatékony alkalmazása érdekében az ujjlenyomatok összehasonlítására irányuló „Eurodac” létrehozásáról szóló, 2000. december 11-i, 2725/2000/EK tanácsi rendeletre (Eurodac rendelet) (2),

tekintettel a harmadik országok állampolgárainak, illetve a hontalan személyeknek menekültként vagy a más okból nemzetközi védelemre jogosultként való elismerésének feltételeiről és az e státuszok tartalmára vonatkozó minimumszabályokról szóló, 2004. április 29-i 2004/83/EK tanácsi irányelvre, (3)

tekintettel a menedékkérők befogadása minimumszabályainak megállapításáról szóló, 2003. január 27-i 2003/9/EK tanácsi irányelvre („befogadási irányelv”), (4)

tekintettel a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról, valamint a külföldi állampolgárságú munkavállalókra vonatkozó statisztikák összeállításáról szóló 311/76/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. július 11-i 862/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre, (5)

tekintettel a tagállamok rendőri és bűnüldöző hatóságainak, valamint az Europolnak az Eurodac-hoz való hozzáféréséről szóló tanácsi következtetésekre, (6)

tekintettel a „Szolidaritás és a migrációs áramlások igazgatása” általános program keretében a 2008–2013-as időszakra az Európai Menekültügyi Alap létrehozásáról és a 2004/904/EK tanácsi határozat hatályon kívül helyezéséről szóló, 2007. május 23-i 573/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozatra, (7)

tekintettel a máltai menekülttáborok helyzetéről szóló 2006. április 6-i állásfoglalására (8),

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság több tagállam fogva tartási intézményeiben tett látogatásairól készült jelentéseire,

tekintettel „A menekültügyről: gyakorlati együttműködés és a döntéshozatal minősége a közös európai menekültügyi rendszerben” című, 2007. június 21-i állásfoglalására (9),

tekintettel „Az EU gyermekjogi stratégiája felé” című, 2008. január 16-i állásfoglalására (10),

tekintettel Seyed Mehdi Kazemi iráni állampolgár ügyéről szóló, 2008. március 13-i állásfoglalására (11),

tekintettel Eljárási Szabályzata 45. cikkére,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0287/2008),

A.

mivel minden menedékkérőnek joga van ahhoz, hogy kérelme egyedi és részletes elbírálás alá essen;

B.

mivel a menekültügyi jogszabályok és gyakorlatok az egyes országokban még ma is nagyban eltérnek egymástól, s ennek következményeképpen a menedékkérők a dublini rendszerhez csatlakozott országokban is más és más bánásmódban részesülnek;

C.

mivel a dublini rendszer olyan alapelveken nyugszik, mint a kölcsönös bizalom és megbízhatóság, s amennyiben ezek az előfeltételek nem teljesülnek – azaz súlyos hiányosságok fordulnak elő az adatgyűjtés terén vagy bizonyos tagállamokban a döntéshozatali folyamat következetlen –, akkor ez az egész rendszert károsan érinti;

D.

mivel bizonyítható, hogy egyes tagállamok nem garantálják a menekültstátus meghatározására vonatkozó eljáráshoz való hatékony hozzáférést;

E.

mivel egyes tagállamok nem alkalmazzák ténylegesen a befogadásról szóló irányelvet sem a dublini rendelet értelmében más tagállamba történő átadásukra várakozó menedékkérők esetén, sem az illetékes tagállamba való visszairányításkor;

F.

mivel egyes tagállamok a dublini rendszer által érintett személyeket rendszerint fogva tartják;

G.

mivel a többszörös kérelmek magas száma és a tényleges átadások alacsony száma a dublini rendszer hiányosságait jelzi, és bizonyítja, hogy szükség van egy közös európai menekültügyi rendszer felállítására;

H.

mivel a dublini rendelet helyes végrehajtása a felelősség egyenlőtlen megosztását eredményezheti a védelmet kereső személyek vonatkozásában néhány olyan tagállam rovására, amelyek – egészen egyszerűen földrajzi elhelyezkedésük folytán – különösen ki vannak téve a migrációs mozgásoknak;

I.

mivel a Bizottság értékelése kimutatja, hogy 2005-ben az Unió 13 határ menti tagállamának a dublini rendszer következtében egyre több kihívással kellett megküzdenie;

J.

mivel a déli tagállamoknak be kell fogadniuk az Európába tartó útjuk során vészhelyzetből kimentett illegális bevándorlók által benyújtott menedékjog iránti kérelmeket;

K.

mivel a déli tagállamoknak olyan illegális bevándorlók által benyújtott menedékjog iránti kérelmeket kell befogadniuk, akiknek a nemzetközi jog alapján erre kötelezett harmadik országok nem nyújtanak segítséget;

L.

mivel a tagállamoknak nem mindig áll érdekükben, hogy betartsák az illegális bevándorlók Eurodac adatbázisba való bevezetésére vonatkozó kötelezettségüket, mivel ebből eredően is növekedhet a menedékkérelmek száma, amelyekkel foglalkozniuk kell;

M.

mivel a dublini rendelet által felállított rendszer célja annak megállapítása, hogy mely tagállamnak kell egy kérelemmel foglalkoznia, ám eredetileg nem tehermegosztó mechanizmusként hozták létre, ezért nem is képes arra szolgálni;

N.

mivel alapvetően fontos, hogy a dublini rendszer értékelését konkrét, állandó, méltányos és funkcionális tehermegosztó mechanizmus kísérje;

O.

mivel a dublini rendszer szerinti „első belépés országa” feltétel nagy nyomásnak teszi ki a határ menti tagállamokat;

P.

mivel a menekültstátusz megadásának aránya az ezt kérvényező egyes harmadik országok állampolgárai számára hozzávetőleg 0–90 %-os skálán mozog a tagállamokon belül;

Q.

mivel alapvető fontossággal bír az, hogy a kérelmet benyújtó személyek teljes körű tájékoztatást kapjanak egy általuk értett nyelven a dublini folyamatról és annak lehetséges következményeiről;

R.

mivel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 24. cikkének (2) bekezdése leszögezi, hogy gyermekeket érintő – akár hatóságok, akár magánintézmények részéről tett – bármiféle fellépés esetén a gyermek érdekét kell elsősorban szem előtt tartani;

S.

mivel annak ellenére, hogy a családegyesítés a dublini rendeletben felsorolt kritériumok között első helyen szerepel, ezt a rendelkezést ritkán alkalmazzák;

T.

mivel az átadásokra vonatkozó statisztikai adatok nyilvánvalóan hiányosak, hiszen például nem derül ki belőlük a határt illegálisan átlépő menedékkérők átvételére irányuló megkeresések száma, mint ahogyan az „átvételre” és a „visszavételre” irányuló megkeresések egymáshoz viszonyított aránya sem;

U.

mivel 2005-ben kilenc új tagállam bejelentette, hogy a dublini rendelet szerint több „belépő” transzfert regisztrált, és mivel a külső szárazföldi uniós határral nem rendelkező tagállamok több „kilépő” transzfert jelentettek be;

V.

mivel a Bizottság nem tudta felmérni a dublini rendszer költségeit, és mivel a hatékonyság értékeléséhez ez egy fontos adat lenne;

W.

mivel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2007. június 12–13-i luxemburgi ülésén felhívta a Bizottságot, hogy minél hamarabb nyújtsa be az Eurodac-rendelet módosítását azzal a céllal, hogy a tagállamok rendőri és bűnüldöző szervei az Europollal együtt bizonyos feltételek megléte esetén lehetőséget kapjanak az eredetileg a dublini rendelet végrehajtási eszközeként létrehozott adatbázishoz, az Eurodachoz való hozzáférésre;

A rendszer hatékonysága és a felelősség megosztása

1.

szilárd véleménye, hogy amíg nem jön létre megfelelő és kiegyensúlyozott védelem az egész Európai Unióban, addig a dublini rendszer sem technikai, sem emberi szempontból nem fog kielégítő eredménnyel működni, s a menedékkérők továbbra is okkal gondolhatják, hogy kérelmüket érdemesebb egy bizonyos tagállamban benyújtani, hogy a legkedvezőbb nemzeti döntéshozatal vonatkozzon rájuk;

2.

szilárd meggyőződése, hogy egy valódi közös európai menekültügyi rendszer és egységes eljárások hiányában a dublini rendszer továbbra is igazságtalan marad úgy a menedékkérők, mint egyes tagállamok számára;

3.

újólag leszögezi, hogy sürgősen szükség van a döntéshozatali folyamat minőségének és összehangoltságának a javítására; meggyőződése, hogy egy európai menedékjogi támogató hivatal értékes szerepet játszhatna ebben a tekintetben, például a magas szintű közös normákat érintő képzés biztosításával és szakértői támogatás nyújtásával;

4.

kéri a Bizottságot, hogy tekintse át, mily módon lehet az ENSZ Menekültügyi Főbiztosát (UNHCR) projektalapú finanszírozás mellett közvetlen pénzügyi támogatásban is részesíteni abból a célból, hogy képes legyen az EU-ban végzett ellenőrző és tanácsadási tevékenységét fokozni, továbbá folytathassa azon módszerek kidolgozását, amelyek segítségével támogatja a nemzeti hatóságokat a döntéshozatal minőségének javítására tett erőfeszítéseikben;

5.

kéri a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat olyan tehermegosztó mechanizmusokra, amelyeket az egyes tagállamok – különösen a határ menti tagállamok – által viselt, a dublini rendszerbe nem illeszkedő aránytalan terhek könnyítésére lehet alkalmazni;

6.

kéri a Bizottságot, hogy az európai tehermegosztó mechanizmusok megvalósulásáig a dublini rendeletben állapítson meg olyan nem pénzügyi mechanizmusokat, amelyek célja a rendelet alkalmazásából következően az Unió külső határain elhelyezkedő tagállamokat sújtó káros hatások korrigálása;

7.

kéri a Bizottságot, hogy dolgozzon ki kötelező mechanizmust a menedékkérők olyan tagállamok részére történő átadásának leállítása céljából, amelyek nem garantálják a kérelmek teljes körű és méltányos kezelését, és e tagállamokkal szemben módszeresen lépjen fel;

8.

felszólítja a Bizottságot, hogy alakítson ki tartalmas kétoldalú munkakapcsolatokat harmadik országokkal az együttműködés elősegítése és annak biztosítása érdekében, hogy e harmadik országok eleget tegyenek nemzetközi jogi kötelezettségeiknek, tekintettel a menekültekről szóló, 1951. július 28-i Genfi Egyezményre és a tengeri mentésre;

A kérelmezők jogai

9.

kéri a Bizottságot, hogy az új rendeletben fogalmazzon meg egyértelműbb és szigorúbb rendelkezéseket azon eszközök tekintetében, amelyek segítségével a védelmet kérő személyek tájékoztatást kapnak a dublini rendelet következményeiről, s vegye tervbe egy olyan általános tájékoztató kiadását, amely bizonyos számú nyelvre lefordítva valamennyi tagállamban rendelkezésre állna; és amelynek figyelembe kellene vennie az írástudás eltérő egyéni szintjeit is;

10.

kéri a Bizottságot, hogy módosítsa a dublini rendelet „átvételről és visszavételről” szóló 19. és 20. cikkét, s ezzel biztosítsa a menedékkérők számára az automatikusan felfüggesztő hatályú fellebbezési jogot azzal a határozattal szemben, amely a felelősséget a dublini rendelet értelmében egy másik tagállamnak adná át;

11.

kiáll amellett, hogy a visszatoloncolás tilalmának elve bármiféle uniós szintű közös menedékügyi rendszer egyik sarokköve maradjon a jövőben is, s hangsúlyozza, hogy a dublini rendelet alkalmazása sohasem eredményezheti azt, hogy egy kérelmet eljárási okok miatt zárjanak le, és hogy az eredeti kérelmet ne bírálják el újra teljes körűen és méltányosan a dublini rendelet alapján történt átadás után; véleménye szerint ennek egyértelműen ki kell tűnnie a rendeletből;

12.

véleménye szerint javítani kell az átadásokkal kapcsolatos adatszolgáltatást a tagállamok között, különösen az átadott személyek számára szükséges különleges orvosi ellátást illetően;

13.

kéri a Bizottságot, hogy vizsgálja meg annak lehetőségét, hogy a dublini rendszer alapján egy tagállam által a másiknak átadott személyeket kizárólag kifejezett kérésükre, és az eljárási jogok teljes mértékű tiszteletben tartásával adhassanak át származási országuknak;

Családegyesítés és a gyermek mindenek fölött való érdekének elve

14.

ajánlja, hogy uniós szinten fogadjanak el közös iránymutatásokat az életkor becslésére, kétség esetén pedig a gyermek javára döntsenek;

15.

emlékeztet arra, hogy a gyermekekkel kapcsolatos valamennyi döntésben a gyermek érdekét minden más szempont elé kell helyezni; hangsúlyozza, hogy kísérő nélküli kiskorúakat nem szabad fogva tartani vagy más tagállamnak átadni, kivéve a családegyesítés esetét, s ha ilyen átadás szükségessé válik, akkor a gyermek számára az eljárás során mindvégig megfelelő képviseletet és kíséretet kell biztosítani; ezért üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy még egyértelműbbé tegye a dublini rendelkezések alkalmazhatóságát a kísérő nélküli kiskorúak esetében;

16.

sajnálja, hogy a családtag meghatározása a jelenlegi rendeletben túlságosan szűk körű, és kéri a Bizottságot, hogy ezt a meghatározást bővítse ki olyan értelemben, hogy az kiterjedjen minden közeli hozzátartozóra és a hosszú ideje együtt élő élettársakra is, különösen azokra, akik nem rendelkeznek egyéb családi háttérrel, továbbá azokra a felnőtt korú gyermekekre, akik képtelenek gondoskodni önmagukról;

17.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a dublini rendelet alkalmazási körét kiterjessze a kiegészítő védelemre is, mivel így a kiegészítő védelmet kérő személyek egyesíthetők azokkal a családtagokkal, akik ezt a típusú védelmet már megkapták vagy egy másik tagállamban kérelmezik;

Őrizet

18.

kéri a Bizottságot, hogy illesszen be olyan rendelkezést, amely a dublini rendszerben menedéket kérők fogva tartását végső esetben igénybe vehető intézkedésnek minősíti, ezáltal pontosítva, hogy ilyen fogva tartásra milyen alapon kerülhet sor és ehhez milyen eljárási garanciák biztosítására van szükség;

19.

kéri a Bizottságot, hogy a dublini rendeletben egyértelműen írja elő, hogy a dublini rendszerben menedéket kérők más menedékkérőkkel azonos befogadási feltételekre jogosultak, összhangban a „befogadási” irányelvvel, amely 3. cikkének (1) bekezdése meghatározza a befogadás anyagi feltételeire, az egészségügyi ellátásra, a mozgásszabadságra és a kiskorúak iskolázására vonatkozó általános szabályokat;

A humanitárius és a független felelősségvállalási záradék

20.

véleménye szerint a dublini rendelet 15. cikkében foglalt humanitárius záradék a dublini rendszernek jelentős mértékű rugalmasságot biztosít, de szélesebb körű alkalmazására van szükség annak érdekében, hogy a családok ne szenvedjenek szükségtelenül az elszakadás nehézségeitől;

21.

véleménye szerint azt a menedékkérőt, aki súlyos betegsége, komoly fogyatékossága, előrehaladott életkora vagy várandóssága miatt különösen sérülékeny helyzetben van és ebből következőleg valamely más – a kérelem vizsgálatáért felelős tagállamtól különböző – tagállam területén tartózkodó családtagja segítségére szorul, e családtagjával lehetőség szerint egyesíteni kell; kéri a Bizottságot, hogy vegye tekintetbe a humanitárius záradék 15. cikk (2) bekezdésben megfogalmazott ide vonatkozó rendelkezéseinek kötelezővé tételét;

22.

úgy véli, hogy olyan szervezetek proaktív feladatává kell tenni a családtagok felkutatását, mint a Vöröskereszt vagy a Vörös Félhold;

23.

üdvözli a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy pontosítsa a független felelősségvállalási záradék alkalmazásával kapcsolatos feltételeket és eljárásokat, nevezetesen a menedékkérő beleegyezésének mint feltételnek a bevezetésével;

Adatgyűjtés és az Eurodac

24.

aggodalmát fejezi ki a dublini rendszer bizottsági értékelése során feltárt adatgyűjtési következetlenségek és hiányosságok miatt, különösen az illegális bevándorlók ujjlenyomatának az Unió határain történő nyilvántartásba vétele kapcsán, amely komoly kétségeket ébreszt a rendszer érvényessége tekintetében; bízik abban, hogy a migrációra és a nemzetközi védelemre vonatkozó közösségi statisztikákról szóló, fent említett 862/2007/EK rendelet révén a döntéshozók pontosabb képet kapnak a dublini rendszer, illetve a nemzetközi védelemmel kapcsolatos más közösségi eszközök működéséről;

25.

aggodalmát fejezi ki, amiért jelenleg nem áll rendelkezésre semmiféle költségbecslés a dublini rendszerről; kéri a Bizottságot, hogy orvosolja ezt a problémát, hiszen az jelentős tényező a rendszer értékelése során;

26.

érdeklődéssel veszi tudomásul a Bizottság aggodalmait az Eurodac központi egységének eljuttatott adatok összegyűjtésével és minőségével, valamint azzal kapcsolatban, hogy nem tartják be a bizonyos adatok megsemmisítésére vonatkozó kötelezettséget és a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályokat; véleménye szerint ezeket a hiányosságokat – amelyek felvetik az Eurodac megbízhatóságának kérdését – megfelelően orvosolni szükséges, mielőtt az adatbázis bármiféle egyéb felhasználására sor kerülne;

27.

véleménye szerint az adatok illegális felhasználásának elkerülése érdekében minden tagállamnak egy zárt jegyzékben egyértelműen meg kell neveznie, mely ügynökségek és hatóságok, és milyen céllal férnek hozzá az Eurodac adatbázishoz;

28.

hangsúlyozza, hogy az Eurodac adatbázishoz való hozzáférés kiterjesztése a tagállamok rendőri és bűnüldöző szerveire, valamint az Europolra felveti annak kockázatát, hogy az információkhoz harmadik országok is hozzájutnak, ami negatív következményekkel járhat a menedékkérők és családjaik számára; meggyőződése, hogy ezzel egyszersmind növekszik a menedékkérők megbélyegzésének kockázata is;

*

* *

29.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL L 50., 2003.2.25., 1. o.

(2)  HL L 316., 2000.12.15., 1. o.

(3)  HL L 304., 2004.9.30., 12. o.

(4)  HL L 31., 2003.2.6., 18. o.

(5)  HL L 199., 2007.7.31., 23. o.

(6)  A Bel- és Igazságügyi Tanács 2807. ülése Luxemburgban, 2007. június 12–13.

(7)  HL L 144., 2007.6.6., 1. o.

(8)  HL C 293. E, 2006.12.2., 301. o.

(9)  HL C 146. E, 2008.6.12., 364. o.

(10)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0012.

(11)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0107.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/10


2008. szeptember 2., kedd
A gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos egyes kérdések

P6_TA(2008)0386

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása a gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos egyes kérdésekről (2007/2258(INI))

2009/C 295 E/03

Az Európai Parlament,

tekintettel „A gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatos egyes kérdések” című bizottsági jelentésre (COM(2007)0207) (a „bizottsági jelentés”),

tekintettel a tagállamok gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó jogszabályainak közelítéséről szóló, 2000. május 16-i 2000/26/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (negyedik gépjármű-biztosítási irányelv) (1),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0249/2008),

A.

mivel az Európai Unióban a személyek szabad mozgása következtében, különösen a bővítés legutóbbi két fordulójával és a schengeni csoport ennek megfelelő kiterjesztésével összefüggésben gyorsan emelkedik a nemzeti határokon üzleti vagy magáncélból átutazó személyek és járművek száma;

B.

mivel a baleseti károsultak védelmének prioritása a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó egyértelmű, pontos és hatékony EU-s szintű jogszabályokat igényel;

C.

mivel a negyedik gépjármű-biztosítási irányelv felszólította a Bizottságot, hogy számoljon be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az indoklással ellátott ajánlati/válaszeljárás tekintetében bevezetett nemzeti büntetőintézkedések végrehajtásáról és hatékonyságáról, valamint ezek egyenértékűségéről, és hogy szükség esetén nyújtson be javaslatokat;

D.

mivel a bizottsági jelentés megvizsgálja a nemzeti büntetőintézkedéseket, a kárrendezési megbízottak rendszerének hatékonyságát és az önkéntes jogvédelmi biztosítás jelenlegi hozzáférhetőségét, amelyre a közúti balesetek potenciális károsultjai kiegészítésképpen előfizethetnek;

E.

mivel a negyedik gépjármű-biztosítási irányelv 4. cikkének (6) bekezdése szabályozza az indoklással ellátott ajánlati eljárást, amelynek értelmében a külföldön bekövetkezett gépjármű-balesetek károsultjainak joga van ahhoz, hogy a biztosítónak a károsult lakóhelye szerinti országában kinevezett kárrendezési megbízottjához fordulhassanak kártérítésért;

F.

mivel a károsultaknak három hónapon belül indoklással ellátott választ kell kapniuk a biztosítótól, máskülönben szankciókat helyeznek kilátásba;

G.

mivel még mindig szükséges e rendelkezés működésének pontosítása;

H.

mivel a Bizottságnak az európai uniós politikák végrehajtásakor teljes mértékben figyelembe kell vennie a bővítést, különösen a gépjármű-felelősségbiztosítás viszonylag magas költségét az új tagállamokban;

I.

mivel a tagállamokban az indoklással ellátott ajánlati/válaszeljárás tekintetében különböző büntetőintézkedéseket vezettek be;

J.

mivel a nemzeti hatóságokkal, többek között az új tagállamokban is folytatott konzultációk megerősítették, hogy a jelenlegi büntetőintézkedések – ahol léteznek ilyenek – megfelelőek, és végrehajtásuk EU-szerte hatékony;

K.

mivel azonban egyes tagállamok nem írnak elő konkrét szankciókat, és kizárólag arra hagyatkoznak, hogy a biztosító köteles törvényes késedelmi kamatot fizetni a kártérítés összege után, ha három hónapon belül nem születik meg az indokolással ellátott ajánlat/válasz;

L.

mivel a kárrendezési megbízottak rendszere a tagállamok többségében viszonylag jól ismert;

M.

mivel a Bizottság által folytatott konzultáció a polgárok kárrendezési megbízottak rendszerével kapcsolatos tájékozottságának értékelése érdekében kizárólag a tagállamokra és a biztosítási ágazatra terjedt ki, a polgárok és a fogyasztói szervezetek, azaz a fenti rendszer megfelelő működésének biztosításában leginkább érdekelt felek megfelelő bevonásának megoldása nélkül;

N.

mivel a gépjármű-balesetek károsultjai által viselt jogi költségeket fedező jogvédelmi biztosítás a legtöbb tagállamban rendelkezésre áll; mivel az összes ügy több mint 90 %-át bíróságon kívül rendezik, és sok tagállamban visszatérítik a jogi költségeket; mivel ezen túlmenően a jogvédelmi biztosítók már sok éve a határt átlépő esetek valamennyi típusára fedezetet nyújtanak, és következésképpen létrehozták a külföldi kárigények kezelésére és a gyors rendezés megkönnyítésére szolgáló saját részlegeiket;

O.

mivel továbbra is nyitott az a kérdés, hogy ezekre az indokolt jogi költségekre valamennyi tagállamban fedezetet kellene-e nyújtania a gépjármű-felelősségbiztosításnak;

P.

mivel azonban a valamennyi tagállamban felmerülő indokolt jogi költségek gépjármű-felelősségbiztosítás révén történő fedezése elősegíti az európai fogyasztók jobb védelmét és bizalmuk növelését;

Q.

mivel az új tagállamokban a biztosítási piac folyamatosan fejlődik; mivel azonban e tagállamok közül sokban a jogvédelmi biztosítás viszonylag új termék, amely népszerűsítésre szorul, mivel a jogvédelmi biztosítással kapcsolatosan a lakosság tájékozottsága viszonylag gyenge;

R.

mivel a jogi költségek kötelező fedezete minden bizonnyal növelné a fogyasztók bizalmát a gépjármű-felelősségbiztosítás iránt, különösen azokban az esetekben, amikor jogorvoslatért folyamodnak, minthogy a fogyasztók sok új tagállamban bizalmatlanok a magas ügyvédi díjakkal szemben, amelyeket a kötelező biztosítás fedezne;

S.

mivel a kötelező jogvédelmi biztosítás további és összetettebb munkaterhet jelentene a bírói kar számára, és lehetséges, hogy ennek megfelelő késedelmeket okozna a viták rendezésében, és növelné a megalapozatlan kárigények százalékarányát;

T.

mivel a gépjármű-felelősségbiztosítás és a jogvédelmi biztosítás különböző célt szolgál és más-más feladatot lát el, azaz míg a gépjármű-felelősségbiztosítás a közúti közlekedési baleset után a fogyasztókkal szemben támasztott kárigények költségének fedezését biztosítja, addig a jogvédelmi biztosítás a közúti közlekedési balesetet követően a harmadik féllel szembeni kárigény érvényesítésének jogi költségeit fedezi;

U.

mivel a nemzeti hatóságok, a biztosítási ágazat és a fogyasztóvédelmi szervezetek lakossági kampányai fontosak a nemzeti piacok fejlődéséhez;

1.

üdvözli a bizottsági jelentést, és felhívja a figyelmet annak fontosságára, hogy e terület európai uniós politikájának kialakítása során valamennyi érdekelt felet – különösen a fogyasztókat – teljes mértékben és hatékonyan bevonják a konzultációs folyamatba;

2.

ezért szorgalmazza különösen a károsultakat képviselő fogyasztóvédelmi szervezetek módszeres bevonását a tagállamokban fennálló rendszerek hatékonyságának értékelését célzó folyamatába;

3.

üdvözli a jogalkotási intézkedéseknek ezt az utólagos értékelését, amelynek célja annak biztosítása, hogy a szabályok a szándékoknak megfelelően működnek, és hogy felhívja a figyelmet az esetleges, előre nem látott helytelen alkalmazásokra;

4.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy növeljék a fogyasztók bizalmát a gépjármű-felelősségbiztosítási kötvények iránt az EU-n belüli határt átlépő, gépjárművel történő utazás tekintetében, különösen a régi tagállamokból az új tagállamokban található célpontokhoz utazó autósok esetében és fordítva;

5.

úgy véli, hogy a fogyasztót védő jogi és piaci indíttatású jelenlegi megoldások népszerűsítése erősíti a fogyasztók gépjármű-felelősségbiztosítás iránti bizalmát;

6.

úgy gondolja, hogy az indoklással ellátott ajánlati/válaszeljárásról és a károsultak által viselt jogi költségekről szóló új európai uniós jogszabályokkal kapcsolatban a tagállamok is felelősek nemzeti biztosítási rendszereik megfelelő működéséért;

7.

felszólítja a Bizottságot, hogy továbbra is szorosan kövesse nyomon a piaci mechanizmusok hatékony működését, és erről rendszeresen számoljon be a Parlamentnek;

8.

úgy véli, hogy annak puszta előírása, hogy a biztosító késedelem esetén törvényes késedelemi kamatot fizessen, nem büntető eszköz, a Bizottságnak ezért e tekintetben nagyobb ellenőrzést kell gyakorolnia, és megfelelő intézkedéseket kell tennie annak biztosítására, hogy a piacok minden tagállamban zökkenőmentesen működjenek és a fogyasztók hatékony védelemben részesüljenek;

9.

hangsúlyozza, hogy a fennálló végrehajtási rendszerekre vonatkozó pontos adatok folyamatos szolgáltatásának szavatolása érdekében erősíteni kell a Bizottság, a nemzeti hatóságok, a biztosítási ágazat és a fogyasztók közötti munkakapcsolatokat;

10.

a szankciókra vonatkozó általánosan elfogadott európai uniós megközelítéssel összhangban úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvét kell alkalmazni, és nincs szükség a nemzeti büntetőintézkedések harmonizálására;

11.

úgy véli, hogy a nemzeti szabályozási szervek helyzetüknél fogva alkalmasabbak arra, hogy garantálják nemzeti piacaikon a fogyasztóvédelem lehető legmagasabb szintjét;

12.

ezért az indoklással ellátott ajánlati/válaszeljárásra hivatkozva azt ajánlja, hogy a tagállamok hatáskörébe utalják a szankciók kivetését és annak megválasztását, hogy mely típusú és szintű rendelkezések célszerűek;

13.

felkéri a tagállamokat, hogy a kártérítési kérelemre adandó, indokolással ellátott válasz vagy indokolással ellátott kártérítési ajánlat benyújtáskor a három hónapos határidő tiszteletben tartásának elmulasztása esetén biztosítsák a kivetett szankciók hatékonyságát;

14.

úgy véli, hogy a szankciók kiszabását megelőzően figyelmesen meg kell vizsgálni a biztosítótársaságok részéről tapasztalható nem teljesítés okait, különös tekintettel a társaságoktól független tényezőkre; reméli, hogy a Bizottság továbbra is figyelemmel kíséri a nemzeti piacokat, segítséget nyújtva azon nemzeti hatóságoknak, amelyek erre felkérik;

15.

ismételten hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a lakossági kampányokkal való népszerűsítés és egyéb megfelelő eszközök segítségével növeljék a polgárok bizalmát a kárrendezési megbízotti rendszer működése iránt;

16.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy az ismertséget javító megfelelő intézkedésekkel és a biztosítási információs központok felhasználásával növeljék a fogyasztók bizalmát, például írják elő a biztosítók számára, hogy a szóban forgó tagállamban található nemzeti információs központ elérhetőségeit szerepeltessék a szerződéses tájékoztató csomagjukban;

17.

felszólítja továbbá a tagállamokat, hogy kötelezzék a biztosítókat, hogy a szerződéskötést megelőző tájékoztatócsomag részeként nyújtsanak átfogó tájékoztatást a fogyasztóknak arról, hogy hogyan működik a kárrendezési megbízott rendszer, és milyen hasznokat és előnyöket jelent a biztosított fél számára;

18.

sürgeti a Bizottságot, hogy folytassa a rendszer működésének nyomon követését és – amennyiben szükséges vagy amennyiben a nemzeti hatóságok segítséget kérnek – folytasson koordinációt és nyújtson segítséget;

19.

úgy véli továbbá a gépjármű-felelősségbiztosítással kapcsolatban, hogy a kötelező jogvédelmi fedezet egyértelműen eltántorítana attól, hogy bíróságon kívüli egyezségekhez folyamodjanak, potenciálisan növelné a bírósági eljárások számát és ezért a bírói kar munkaterhének indokolatlan növekedéséhez vezetne, és a meglévő és kialakulóban lévő önkéntes jogvédelmi biztosítási piac működésének destabilizálásával fenyegetne;

20.

ezért összességében úgy véli, hogy a gépjármű-felelősségbiztosításban a kötelező jogvédelmi fedezet rendszerének bevezetésével járó negatív hatások túlsúlyban lennének a potenciális előnyökkel szemben;

21.

sürgeti a Bizottságot, hogy a tagállamokkal partnerségben tegye meg a jogvédelmi biztosítással és egyéb biztosítási termékekkel kapcsolatos tudatosság felkeltéséhez szükséges további lépéseket, különösen az új tagállamokban a fogyasztók arra irányuló tájékoztatására összpontosítva, hogy az ilyen vagy egyéb típusú biztosítási fedezet felkínálása és birtoklása milyen előnyökkel jár;

22.

ezzel összefüggésben a más tagállamokból származó bevált gyakorlatok végrehajtása szempontjából kulcsfontosságúnak tartja a nemzeti szabályozó hatóságok szerepét;

23.

felszólítja ezért a Bizottságot, hogy elsősorban azzal erősítse a fogyasztóvédelmet, hogy sürgeti a tagállamokat nemzeti szabályozó hatóságaik és nemzeti biztosítótársaságaik ösztönzésére, hogy növeljék az önkéntes jogvédelmi biztosítás hozzáférhetőségével kapcsolatos tájékozottságot;

24.

úgy véli, hogy a gépjármű-felelősségbiztosításra vonatkozó szerződéskötést megelőző tájékoztatás magában foglalhatná a jogvédelmi fedezet megkötésének lehetőségével kapcsolatos információkat;

25.

felszólítja a tagállamokat, hogy sürgessék a nemzeti szabályozó szerveket és közvetítőket, hogy tájékoztassák ügyfeleiket lehetséges kockázatokról és a számukra esetlegesen előnyös kiegészítő önkéntes biztosításokról, például a jogvédelmi biztosításról, a segítségnyújtási fedezetről és a lopás elleni biztosításról;

26.

felszólítja azokat a tagállamokat, amelyek nem rendelkeznek bevett alternatív vitarendezési eljárásokkal a kárigények rendezésére, hogy a más tagállamokból származó bevált gyakorlat alapján vegyék fontolóra az ilyen rendszerek bevezetését;

27.

kéri, hogy a Bizottság ne ítélje meg előre a Róma II. rendelet (2) elfogadása alapján a különböző személyi sérüléssel járó károkra vonatkozóan megrendelt tanulmányok eredményeit, amely tanulmányok biztosításalapú megoldást és ennek következtében a negyedik gépjármű-felelősségbiztosítási irányelv módosítását is javasolhatják;

28.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL L 181., 2000.7.20., 65. o.

(2)  A szerződésen kívüli kötelmi viszonyokra alkalmazandó jogról szóló, 2007. július 11-i 864/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (Róma II.) (HL L 199., 2007. 7. 31., 40. o.).


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/13


2008. szeptember 2., kedd
Az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégia

P6_TA(2008)0387

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégiáról (2008/2033(INI))

2009/C 295 E/04

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak az adócsalás elleni küzdelem fokozására irányuló koordinált stratégia kialakításának szükségességéről szóló 2006. május 31-i közleményére (COM(2006)0254),

tekintettel a Bizottságnak az Európai Unión belül az adócsalás elleni stratégia kialakításának néhány kulcseleméről szóló 2007. november 23-i közleményére (COM(2007)0758),

tekintettel a héa-csalás elleni küzdelemben az igazgatási együttműködési megállapodások használatáról szóló 2004. április 16-i bizottsági közleményre (COM(2004)0260),

tekintettel a Tanács üléseit követő, 2008. május 14-i, 2007. június 5-i, 2006. november 28-i és 2006. június 7-i következtetésekre,

tekintettel a Számvevőszék hozzáadottérték-adó terén folytatott közigazgatási együttműködésről szóló 8/2007. sz. különjelentésére (1),

tekintettel a Bizottságnak „Az adózási és a vámpolitika hozzájárulása a lisszaboni stratégiához” című 2005. október 25-i közleményére (COM(2005)0532),

tekintettel a Bizottságnak a héa-rendszert a csalás elleni küzdelem érdekében módosító intézkedésekről szóló 2008. február 22-i közleményére (COM(2008)0109),

tekintettel a Bizottságnak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2008. március 17-i 2006/112/EK irányelvnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslatára, és az 1798/2003/EK rendeletnek a Közösségen belüli ügyletekkel kapcsolatos adócsalás elleni küzdelem érdekében történő módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatára (COM(2008)0147),

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 8. cikkére,

tekintettel a Tanács elnökségének a Közösség és tagállamai által a harmadik országokkal megkötendő megállapodásokkal összefüggő adózási kérdéseket érintő, a 2008. május 14-i ülését követő következtetéseiben található ajánlásokra,

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Gazdasági és Monetáris Bizottság jelentésére és a Jogi Bizottság véleményére (A6-0312/2008),

A.

mivel az adócsalás súlyos következményekkel jár a tagállami költségvetésekre és az Európai Unió forrásrendszerére, az ésszerű és átlátható adózás elvének megsértéseit eredményezi és oka a versenytorzulások előidézésének, ezáltal pedig hatással van a belső piac működésére; mivel a tisztességes vállalkozások versenyhátrányt szenvednek az adócsalás miatt, és az adóbevétel kiesését végső soron az európai adófizetők kompenzálják más adók formájában;

B.

mivel az adócsalás veszélyezteti az adózás méltányosságát és igazságosságát, ugyanis a közpénzek pótolandó hiányát gyakran azon kisebb és tisztességesebb adófizetőket sújtó adóemeléssel kompenzálják, akiknek nincs lehetőségük az adófizetési kötelezettségük megkerülésére vagy megszegésére, vagy ez nem áll szándékukban;

C.

mivel a határokon átnyúló kereskedelemnek a belső piac létrehozása által kiváltott növekedése azt eredményezte, hogy megnőtt azon ügyletek száma, amelyekben az adózás helye és a héa-fizetésre kötelezett személy lakóhelye két különböző tagállamban található;

D.

mivel a határon átnyúló ügyletekhez kapcsolódó olyan új adócsalási formák, mint a körhintacsalás vagy „csalárd kereskedő” útján elkövetett csalás kihasználják a jelenlegi adórendszerek töredezettségét és kiskapuit, és mivel szükség van a héa működési módjának megváltoztatására;

E.

mivel a héa-kijátszás és -csalás kihat az Európai Unió költségvetésének finanszírozására, mert azzal jár, hogy megnövekszik az igény a tagállamok bruttó nemzeti jövedelmen alapuló saját forrásainak lehívása iránt;

F.

mivel az adócsalás elleni küzdelem, bár jórészt tagállami hatáskörbe tartozik, nem olyan probléma, amelyet kizárólag nemzeti szinten meg lehetne oldani;

G.

mivel a körhintacsalásban egyre erőteljesebben részt vevő, harmadik országokban letelepedett vállalatok, az elektronikus kereskedelem bővülése és a szolgáltatási piacok globalizálódása révén a globalizáció megnövekedett nehézségekhez vezetett az adócsalás elleni nemzetközi küzdelem terén; mivel ezek a tényezők erős indokot szolgáltatnak a nemzetközi együttműködés javítása érdekében, különös tekintettel a héa-ra;

H.

mivel az adócsalás kiterjedtsége az Európai Unióban annak a jelenlegi átmeneti héa-rendszernek köszönhető, amely túl összetett, valamint a Közösségen belüli ügyleteket nehezen nyomon követhetővé és átláthatatlanná, így visszaélésekre alkalmassá teszi;

I.

mivel a Bizottságnak és a tagállamoknak az adócsalás elleni küzdelemre vonatkozó lehetőségek vizsgálatakor a lehető legnagyobb mértékben el kell kerülniük olyan intézkedéseket, amelyek aránytalan igazgatási terhet eredményeznek a vállalkozások és az adóhatóságok számára, illetve amelyek a vállalkozók megkülönböztetését eredményezhetik;

J.

mivel a Bizottság és a Számvevőszék egyaránt következetesen azt állította, hogy a Közösségen belüli termékértékesítésre vonatkozó, tagállamok közötti információcsere-rendszer nem nyújt lényeges vagy időszerű információkat a héa-csalások eredményes kezeléséhez; mivel ez a tagállamok és az Európai Csalásellenes Hivatal (OLAF) közötti együttműködésre vonatkozó egyértelműbb és még inkább kötelező szabályokat tesz szükségessé;

K.

mivel az összes rendelkezésre álló technológia használata, így a héa-val és a jövedéki adóval kapcsolatos bizonyos adatok elektronikus tárolása és továbbítása elengedhetetlen a tagállami adórendszerek megfelelő működéséhez; mivel mindegyik tagállamban javítani kell az elektronikusan tárolt adatok cseréjét és a tagállamok közvetlen hozzáférését az ilyen adatokhoz; mivel a tagállami adóhatóságoknak meghatározott célok szempontjából megfelelő gonddal és az illető személy beleegyezése vagy más, jogszabály által meghatározott törvényes ok alapján kell kezelniük a személyes adatokat;

L.

mivel a vállalkozók csak nagyon elaprózott információkat kaphatnak ügyfeleik héa-státuszáról;

M.

mivel az adócsalás feltárását szolgáló eszközök megerősítését az adók beszedéséhez nyújtott segítségre, az egyenlő adózási elbánásra és a vállalkozások számára a gyakorlatiasságra vonatkozó jelenlegi jogszabályok megerősítésének kell kísérnie;

Az EU adócsalásra vonatkozó stratégiája

1.

megállapítja, hogy az EU adócsalásra vonatkozó stratégiája céljának az adóbevételek adócsalás miatti veszteségei kezelésének kell lennie, ami azon területek azonosításával jár, amelyeken egyaránt javíthatók az uniós jogszabályok és a tagállamok közötti közigazgatási együttműködés, amelyek hatékonyan és a a lehető legnagyobb mértékben mozdítják elő az adócsalás visszaszorítását anélkül, hogy szükségtelen terhet rónának akár az adóhatóságokra, akár az adófizetőkre;

2.

felhívja a tagállamokat, hogy vegyék végre komolyan az adócsalás elleni harcot;

3.

emlékeztet arra, hogy továbbra is hosszú távú megoldást jelent az adócsalás elleni hatékony küzdelemben a „származási elven” alapuló héa-rendszer létrehozása, amely azzal jár, hogy a tagállamok közötti héa-köteles ügyleteket a származási országban adóztatják a nulla kulcs alkalmazása helyett; megállapítja, hogy a „származási elv” szükségtelenné tenné a belső piacon forgalmazott áruk héa alóli mentesülését és az áruk ezt követő megadóztatását a rendeltetési országban; emlékeztet arra, hogy a működőképesség és az adóverseny elkerülése érdekében a „származási elven” alapuló adórendszer megköveteli egy elszámolási rendszer létrehozását, ahogy azt a Bizottság 1987-ben javasolta;

4.

sajnálja az egyes tagállamok által az elmúlt tíz évben tanúsított blokkoló magatartást, amely meghiúsította az EU adócsalásra vonatkozó valamennyi hatékony stratégiáját;

5.

sajnálja, hogy a sokoldalú elemzések, követelések és kifogások ellenére a Tanács eddig nem fogadott el az adócsalás leküzdésére irányuló hatékony stratégiát;

6.

felszólítja a Bizottságot, hogy az elmúlt tíz év ismételt kudarcai ellenére folytassa a problémák offenzív megközelítését;

Általános kérdések: az adócsalás mértéke és annak következményei

7.

elismeri, hogy az adócsalásnak betudható, teljes (közvetlen és közvetett) adóveszteségek a becslések szerint 200 milliárd eurótól 250 milliárd euróig terjednek, ami az Európai Unió GDP-jének 2–2,25 %-a, és amelyből 40 milliárd euró tudható be héa-csalásnak, ami a becslések szerint a héa-bevétel 10 %-át, a szeszes italok 1998. évi teljes jövedéki adójának 8 %-át és a dohánytermékek jövedéki adójának 9 %-át teszi ki; sajnálja azonban, hogy nem állnak rendelkezésre pontos számadatok a nemzeti jelentéstételi előírások nagymértékű eltérései miatt;

8.

követel egy valamennyi tagállamban egységes adatgyűjtést, amely az átláthatóság és az adócsalás elleni küzdelem nemzeti intézkedéseinek alapját képezi;

9.

sajnálja, hogy a nemzeti szinten gyűjtött adatok hiánya miatt sem a probléma valós kiterjedését nem lehet megfelelően felismerni, sem pedig az akár pozitív, akár negatív változások figyelemmel kísérése nem értékelhető megfelelően;

10.

kéri a Bizottságot, hogy fontolja meg egy adócsalásra összpontosító harmonizált európai adatgyűjtési és statisztikai adatelőállítási rendszer létrehozásának lehetőségét annak érdekében, hogy sikerüljön a lehető legpontosabban értékelni a jelenség valós kiterjedtségét;

11.

emlékeztet arra, hogy a feketegazdaság megszüntetése csak megfelelő ösztönzések alkalmazásával valósítható meg; javasolja továbbá, hogy a tagállamok a lisszaboni eredménymutatók segítségével tegyenek jelentést arról, hogy milyen mértékben sikerült visszaszorítani az árnyékgazdaságot;

A jelenlegi héa-rendszer és annak gyengeségei

12.

megállapítja, hogy a héa-vonatkozású adócsalás különös aggodalomra ad okot a belső piac működése tekintetében annyiban, hogy közvetlen határokon átnyúló kihatása van, jelentős bevételkieséssel jár, és közvetlenül érinti az EU költségvetését;

13.

megismétli, hogy az 1993-ban létrehozott jelenlegi héa-rendszert csak átmeneti rendszernek szánták, és hogy a Parlament kérte a Bizottságtól a végleges héa-rendszerre vonatkozó végleges döntés 2010-ig történő meghozatalát célzó javaslatok előterjesztését;

14.

azt állítja, hogy 1993-tól a személyek, áruk, szolgáltatások és tőke belső piacon belüli szabad mozgása, valamint a kisméretű és nagy értékű áruk új technológiáinak fejlődése együttesen egyre nehezebbé teszik a héa-csalás elleni küzdelmet, ezt pedig súlyosbítja a jelenlegi rendszer összetettsége és elaprózott jellege, ami megnehezíti az ügyletek nyomon követését, és így a visszaélésre nyitottabbá teszi azokat;

15.

megállapítja, hogy egyre gyakrabban fordul elő a „csalárd kereskedő” útján elkövetett csalás és a héa-rendszerrel olyan bűnözői csoportok általi szándékos visszaélés, akik az ilyen bűnszövetkezeteket a rendszer hibáinak kihasználására hozzák létre; és kiemeli a 18 tagállamot érintő, 2,1 milliárd euróra becsült összegű héa-val kapcsolatos körhintacsalás Eurojust által indított nyomozását;

16.

támogatja a Bizottságot arra irányuló erőfeszítéseiben, hogy a jelenlegi héa-rendszert alapjaiban megváltoztassa; üdvözli, hogy a tagállamok most már tulajdonítanak némi fontosságot a kérdésnek, és sürgeti a tagállamokat, hogy álljanak készen ebben az összefüggésben érdemi intézkedések meghozatalára;

17.

a jelenlegi rendszert elavultnak és gyökeres átalakításra szorulónak tartja; ennek az átalakításnak ugyanakkor nem kellene a tisztességes vállalkozásokat terhelő túlzott bürokráciával járnia; meggyőződése, hogy a jelenlegi helyzet fenntartása nem alternatíva;

A jelenlegi héa-rendszer alternatívái

Fordított adózási rendszer

18.

megállapítja, hogy a fordított adózási rendszerben a héa a szállító helyett az adóalanyt terheli; elismeri, hogy ez a rendszer azzal az előnnyel jár, hogy kizárja a „csalárd kereskedő” útján elkövetett csalásban való részvétel lehetőségét az árut megszerző adóalanynak a héa megfizetéséért felelős személlyé történő kijelölésével;

19.

megállapítja, hogy egy kettős héa-rendszer létrehozása a belső piac hatékony működése ellen hatna, és olyan összetettebb környezet forrásává válna, amely megakadályozhatná az üzleti beruházásokat; ezt a problémát hosszú távon csak egy általánosított, kötelező fordított adózási rendszerrel lehetne áthidalni, szemben egy választható vagy választott, kizárólag a termékértékesítésen alapuló rendszerrel;

20.

megállapítja továbbá, hogy a fordított adózási rendszer nem teszi lehetővé az elaprózott fizetést, illetve, hogy a teljes héa-összeget csak az értékesítési lánc végén fizetik meg, ami megszünteti a héa önszabályozó ellenőrzési mechanizmusát; figyelmeztet arra, hogy a csalás új formái jelenhetnek meg, ideértve a kiskereskedelmi szintű adóveszteségek emelkedését és a héa azonosítószámokkal való visszaélést, és hogy az ilyen csalás elleni, további ellenőrzések bevezetésével való küzdelem a tisztességes vállalkozók számára további közigazgatási terhekkel jár; ezért körültekintést és alapos megfontolást sürget a fordított adózási rendszer bevezetése előtt; mindazonáltal megállapítja, hogy a határérték alkalmazása az adózatlan végső fogyasztás kockázatának korlátozása érdekében segít a csalás elleni küzdelemben, és a Tanács által javasolt 5 000 eurós határértéket ésszerűnek tekinti;

Kísérleti projekt

21.

bár továbbra is ódzkodva és kritikusan, de elfogadja, hogy egy kísérleti projekt segíthet a tagállamoknak a fordított adózási rendszerrel járó kockázatok jobb megértésében, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat megfelelő garanciák megállapítására annak biztosítása érdekében, hogy sem a részt vevő tagállamok, sem más tagállamok ne legyenek kitéve jelentős kockázatoknak a kísérleti projekt működése során;

A Közösségen belüli termékértékesítés adózása

22.

úgy véli, hogy a határokon átnyúló ellátáshoz kapcsolódó héa-csalás kezelésére a legjobb megoldás egy olyan rendszer bevezetése lenne, amelyben a Közösségen belüli termékértékesítés héa-mentességét felváltja a 15 %-os adókulccsal történő adózás; megállapítja, hogy az említett rendszer működésének előnyére válna, ha lényegesen egyszerűsítenék a kedvezményes adómértékek sokféleségét és összetettségét, ezzel a lehető legkisebbre csökkentve a vállalkozások és az adóhatóságok közigazgatási terheit; megállapítja, hogy a héa-kulcsok 1992 előtti egyedi csökkentéseit gondosan kell vizsgálni és értékelni, annak megállapítása érdekében, hogy igazolható-e fennmaradásuk közgazdasági alapon vagy sem;

23.

elismeri, hogy az eltérő héa-kulcsok miatt a Közösségen belüli termékértékesítés adóztatása szükségessé tenné a tagállamok közötti kiegyenlítő fizetéseket; úgy véli, hogy ezt a kiegyenlítést egy olyan elszámolóházon keresztül lehetne végrehajtani, amely megkönnyítené a bevételek tagállamok közötti átadását; hangsúlyozza, hogy az elszámolóház üzemeltetése technikailag megvalósítható;

24.

meggyőződése, hogy a decentralizált elszámolóház rendszere helyénvalóbb lehet, és gyorsabban fejleszthető annyiban, hogy megnyitja a tagállamok előtt a lehetőséget arra, hogy kétoldalúan állapodhassanak meg a fontos részletekről, figyelembe véve saját egyedi kereskedelmi mérlegüket, héa-rendszerük és ellenőrzési rendszerük működtetésének hasonlóságait és a kölcsönös bizalmat;

25.

hangsúlyozza, hogy a teljesítés helye szerinti tagállam adóhatóságai feladatát kellene képeznie a héa értékesítőtől való beszedésének, illetve a héa-nak az elszámolóházon keresztül ahhoz az adóhatósághoz történő átutalásának, amelyben a Közösségen belüli beszerzés történt; elismeri, hogy szükség van az adóhatóságok közötti kölcsönös bizalom kiépítésére;

Közigazgatási együttműködés és kölcsönös segítségnyújtás a héa, a jövedéki adók és a közvetlen adózás terén

26.

hangsúlyozza, hogy a tagállamok nem küzdhetik le elszigetelten a határokon átnyúló adócsalást; úgy véli, hogy a tagállamok közötti és a Bizottsággal való információcsere és együttműködés tartalmában és sebességében is elégtelen az adócsalás elleni eredményes küzdelemhez; úgy véli, hogy nem megfelelően alakították ki és hajtották végre a helyi és nemzeti csalásellenes hivatalok közötti közvetlen kapcsolatot, aminek következménye az eredménytelenség, a közigazgatási együttműködési megállapodások nem megfelelő kihasználása és a kommunikációs késedelem;

27.

hangsúlyozza, hogy az összes tagállam adóbevételeinek a belső piaccal kapcsolatos védelme érdekében a tagállamoknak hasonló intézkedéseket kell hozniuk a csalók ellen, függetlenül attól, hogy hol következett be a bevételkiesés; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot a tagállamok közötti ilyen típusú együttműködés előmozdítására irányuló lehetséges mechanizmusokra;

28.

üdvözli a Bizottságnak a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló, 2006. november 28-i 2006/112/EK tanácsi irányelv (2) és hozzáadottérték-adó területén történő közigazgatási együttműködésről szóló, 2003. október 7-i 1798/2003/EK tanácsi rendelet (3) módosítására irányuló javaslatát, mely a Közösségen belüli ügyletekre vonatkozó információk gyűjtésének és információcserének 2010-től való felgyorsulását célozza; elismeri, hogy a javasolt egyhónapos jelentéstételi szabályok közigazgatási többletterhet fognak jelenteni a kizárólag az e szabály hatálya alá nem tartozó szolgáltatásokat nyújtó vállalkozásoknak, de elfogadja, hogy erre szükség van egyes szolgáltatások terén a körhintacsalás lehetőségére tekintettel;

29.

sürgeti a Tanácsot, hogy gyorsan fogadja el a javasolt intézkedéseket, és felhívja a Bizottságot, hogy tegyen további javaslatokat a tagállamok által tárolt, az adózóikra vonatkozó bizonyos nem érzékeny adatokhoz (mint pl. gazdasági ágazat, forgalomra vonatkozó egyes adatok) való többi tagállam általi automatikus hozzáférésre vonatkozóan, és a héa-köteles személyek nyilvántartásba vételi és törlési eljárásainak harmonizációjára vonatkozóan, a nem valódi adózók gyors azonosítása és nyilvántartásból való törlése érdekében; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak felelősséget kell vállalniuk az adatok frissítéséért, különösen a hamis adózók nyilvántartásból való törlését és felderítését illetően;

30.

emlékeztet arra, hogy az adóparadicsomok gátolhatják a lisszaboni stratégia végrehajtását, ha túlzottan lenyomják az adókulcsokat és általában a jövedelemadókat;

31.

hangsúlyozza, hogy a költségvetési fegyelem korában az adóbázis bármilyen csökkenése miatt a tagállamok nehezebben tudnak megfelelni a módosított Stabilitási és Növekedési Paktumnak;

32.

hangsúlyozza, hogy az adóparadicsomok megszüntetéséhez többek között a következő háromágú stratégiára van szükség: az adókikerülés elleni küzdelem, a megtakarításokból származó kamatjövedelem adóztatásáról szóló, 2003. június 3-i 2003/48/EK tanácsi irányelv (4) hatályának bővítése, és az OECD felkérése arra, hogy tagjai révén szankcionálja a nem együttműködő adóparadicsomokat;

Adókikerülés

33.

sajnálja, hogy a tagállamok mindig újabb fenntartásokkal és halogató taktikákkal akadályozzák a 2003/48/EK irányelv reformját, és ösztönzi a Bizottságot, hogy az ellenállás ellenére mielőbb terjessze elő javaslatait;

34.

hangsúlyozza, hogy a 2003/48/EK irányelv reformjának orvosolnia kell az irányelv azon joghézagait és hiányosságait, amelyek megakadályozzák az adókikerülés és az adócsalásra irányuló műveletek felfedését;

35.

felhívja a Bizottságot a 2003/48/EK reformjának keretén belül, hogy vizsgálja meg a reformlehetőségeket, ideértve az irányelv hatálya bizonyos mértékű kiterjesztésének vizsgálatát, tekintettel a jogi személyek és a pénzügyi bevételek forrásainak típusaira;

36.

sürgeti az Európai Uniót, hogy az adóparadicsomok megszüntetését tartsa világszerte napirenden, figyelembe véve azok hátrányos hatását az egyes tagállamok adójövedelmére nézve; felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy használja ki az EU kereskedelmi erejének kiegyenlítő hatását az adóparadicsomok kormányaival folytatott kétoldalú kereskedelmi és együttműködési megállapodások megtárgyalásakor annak érdekében, hogy meggyőzze azokat az adókikerülést és adócsalást elősegítő adóügyi rendelkezések és gyakorlatok felszámolásának szükségességéről; üdvözli a Tanács 2008. május 14-i ülését követő következtetések ajánlásait mint első lépést, amely az adóügyekben történő helyes kormányzásról szóló záradéknak a kereskedelmi megállapodásokba történő belefoglalását célozza; és kéri a Bizottságot, hogy javasoljon ilyen záradékot a jövőbeli kereskedelmi megállapodások tárgyalása során, azonnali hatállyal;

*

* *

37.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL C 20., 2008.1.25., 1. o.

(2)  HL L 347., 2006.12.11., 1. o.

(3)  HL L 264., 2003.10.15., 1. o.

(4)  HL L 157., 2003.6.26., 38. o.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/19


2008. szeptember 2., kedd
2011: az önkéntesség európai éve

P6_TA(2008)0389

Az Európai Parlament írásbeli nyilatkozata az önkéntesség európai évének meghirdetéséről 2011-re

2009/C 295 E/05

Az Európai Parlament,

tekintettel 2008. április 22-i állásfoglalására a gazdasági és társadalmi kohézió előmozdítása érdekében vállalt önkéntesség szerepéről (1),

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői által 2007. november 16-án elfogadott állásfoglalásra a fiatalok önkéntes tevékenységeire vonatkozó közös célkitűzések végrehajtásáról (2),

tekintettel eljárási szabályzata 116. cikkére,

A.

mivel több mint 100 millió, különböző életkorú, hitvallású és nemzetiségű európai vállal önkéntes munkát;

B.

mivel az Eurobarométer 2007 februárjában közzétett felmérése (3) szerint 10-ből 3 európai saját bevallása szerint aktívan vállal önkéntes munkát, illetve a válaszadók 80 %-a úgy véli, hogy az önkéntes tevékenység fontos részét képezi az európai demokratikus életnek;

C.

mivel az önkéntes ágazat megközelítőleg a bruttó hazai termékének 5 %-ával járul hozzá a tagállamok gazdaságához és innovatív módon járul hozzá a felmerülő társadalmi igények felvetéséhez és kielégítéséhez;

D.

mivel az Európai Önkéntes Központ, az Európai Ifjúsági Fórum, az Önkéntes Szolgálatok Egyesülete, a Cserkészek Világszervezete, a Vöröskereszt uniós kirendeltsége, a volonteurope, az európai idős emberek platformja (AGE), a Solidar, a Caritas Europa, az ENGAGE, a Johanniter International, az európai nem kormányzati sportszervezet és egyéb szervezetek– amelyek mindegyike szervezetek ezreit és több millió önkéntest képvisel – valamennyien felhívták az EU intézményeit, hogy 2011-et hirdessék meg az önkéntesség európai éveként;

1.

felhívja valamennyi európai intézmény támogatásával a Bizottságot, hogy 2011-et hirdesse meg az önkéntesség európai éveként;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot az aláírók nevével együtt a Bizottságnak és a Tanácsnak.

Aláírók

Adamos Adamou, Gabriele Albertini, Jim Allister, Alexander Alvaro, Jan Andersson, Georgs Andrejevs, Alfonso Andria, Laima Liucija Andrikienė, Emmanouil Angelakas, Roberta Angelilli, Stavros Arnaoutakis, Francisco Assis, Elspeth Attwooll, Marie-Hélène Aubert, Margrete Auken, Liam Aylward, Mariela Velichkova Baeva, Enrique Barón Crespo, Alessandro Battilocchio, Katerina Batzeli, Bauer Edit, Jean Marie Beaupuy, Becsey Zsolt László, Angelika Beer, Ivo Belet, Jean-Luc Bennahmias, Rolf Berend, Pervenche Berès, Sergio Berlato, Giovanni Berlinguer, Thijs Berman, Adam Bielan, Guy Bono, Josep Borrell Fontelles, Victor Boștinaru, Catherine Boursier, Bernadette Bourzai, John Bowis, Sharon Bowles, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Mihael Brejc, Frieda Brepoels, André Brie, Elmar Brok, Danutė Budreikaitė, Kathalijne Maria Buitenweg, Ieke van den Burg, Colm Burke, Philip Bushill-Matthews, Cristian Silviu Bușoi, Simon Busuttil, Jerzy Buzek, Martin Callanan, Mogens Camre, Luis Manuel Capoulas Santos, Marie-Arlette Carlotti, Giorgio Carollo, Paulo Casaca, Michael Cashman, Carlo Casini, Françoise Castex, Giuseppe Castiglione, Pilar del Castillo Vera, Jorgo Chatzimarkakis, Zdzisław Kazimierz Chmielewski, Ole Christensen, Sylwester Chruszcz, Philip Claeys, Luigi Cocilovo, Carlos Coelho, Richard Corbett, Giovanna Corda, Titus Corlățean, Jean Louis Cottigny, Michael Cramer, Corina Crețu, Gabriela Crețu, Brian Crowley, Marek Aleksander Czarnecki, Ryszard Czarnecki, Daniel Dăianu, Dragoș Florin David, Chris Davies, Bairbre de Brún, Jean-Luc Dehaene, Panayiotis Demetriou, Gérard Deprez, Proinsias De Rossa, Marielle De Sarnez, Marie-Hélène Descamps, Harlem Désir, Albert Deß, Mia De Vits, Jolanta Dičkutė, Koenraad Dillen, Giorgos Dimitrakopoulos, Dobolyi Alexandra, Beniamino Donnici, Den Dover, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Petr Duchoň, Andrew Duff, Duka-Zólyomi Árpád, Constantin Dumitriu, Michl Ebner, Lena Ek, Saïd El Khadraoui, James Elles, Maria da Assunção Esteves, Edite Estrela, Harald Ettl, Jill Evans, Robert Evans, Göran Färm, Richard Falbr, Markus Ferber, Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari, Elisa Ferreira, Ilda Figueiredo, Petru Filip, Hélène Flautre, Alessandro Foglietta, Hanna Foltyn-Kubicka, Glyn Ford, Janelly Fourtou, Armando França, Duarte Freitas, Ingo Friedrich, Urszula Gacek, Michael Gahler, Milan Gaľa, Gerardo Galeote, Vicente Miguel Garcés Ramón, Eugenijus Gentvilas, Georgios Georgiou, Bronisław Geremek, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Adam Gierek, Maciej Marian Giertych, Neena Gill, Ioannis Gklavakis, Bogdan Golik, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Genowefa Grabowska, Dariusz Maciej Grabowski, Vasco Graça Moura, Nathalie Griesbeck, Lissy Gröner, Elly de Groen-Kouwenhoven, Mathieu Grosch, Lilli Gruber, Ignasi Guardans Cambó, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Umberto Guidoni, Gurmai Zita, Fiona Hall, David Hammerstein, Małgorzata Handzlik, Harangozó Gábor, Malcolm Harbour, Marian Harkin, Rebecca Harms, Joel Hasse Ferreira, Satu Hassi, Anna Hedh, Jeanine Hennis-Plasschaert, Esther Herranz García, Jim Higgins, Jens Holm, Milan Horáček, Richard Howitt, Ján Hudacký, Stephen Hughes, Alain Hutchinson, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Monica Maria Iacob-Ridzi, Sophia in 't Veld, Mikel Irujo Amezaga, Ville Itälä, Lily Jacobs, Anneli Jäätteenmäki, Stanisław Jałowiecki, Mieczysław Edmund Janowski, Járóka Lívia, Elisabeth Jeggle, Rumiana Jeleva, Anne E. Jensen, Romana Jordan Cizelj, Jelko Kacin, Filip Kaczmarek, Gisela Kallenbach, Othmar Karas, Sajjad Karim, Ioannis Kasoulides, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Piia-Noora Kauppi, Tunne Kelam, Glenys Kinnock, Evgeni Kirilov, Ewa Klamt, Wolf Klinz, Dieter-Lebrecht Koch, Silvana Koch-Mehrin, Eija-Riitta Korhola, Miloš Koterec, Holger Krahmer, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Ģirts Valdis Kristovskis, Urszula Krupa, Wiesław Stefan Kuc, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, Joost Lagendijk, Jean Lambert, Alexander Graf Lambsdorff, Vytautas Landsbergis, Esther De Lange, Anne Laperrouze, Romano Maria La Russa, Vincenzo Lavarra, Henrik Lax, Johannes Lebech, Bernard Lehideux, Lasse Lehtinen, Jörg Leichtfried, Jo Leinen, Lévai Katalin, Janusz Lewandowski, Bogusław Liberadzki, Marcin Libicki, Eva Lichtenberger, Alain Lipietz, Pia Elda Locatelli, Andrea Losco, Caroline Lucas, Sarah Ludford, Astrid Lulling, Elizabeth Lynne, Linda McAvan, Arlene McCarthy, Mary Lou McDonald, Mairead McGuinness, Edward McMillan-Scott, Jamila Madeira, Eugenijus Maldeikis, Toine Manders, Ramona Nicole Mănescu, Vladimír Maňka, Thomas Mann, Marian-Jean Marinescu, Catiuscia Marini, Sérgio Marques, Maria Martens, David Martin, Jean-Claude Martinez, Miguel Ángel Martínez Martínez, Jan Tadeusz Masiel, Antonio Masip Hidalgo, Marios Matsakis, Yiannakis Matsis, Maria Matsouka, Manolis Mavrommatis, Hans-Peter Mayer, Erik Meijer, Íñigo Méndez de Vigo, Emilio Menéndez del Valle, Marianne Mikko, Miroslav Mikolášik, Gay Mitchell, Nickolay Mladenov, Claude Moraes, Eluned Morgan, Luisa Morgantini, Elisabeth Morin, Roberto Musacchio, Cristiana Muscardini, Joseph Muscat, Sebastiano (Nello) Musumeci, Riitta Myller, Pasqualina Napoletano, Michael Henry Nattrass, Robert Navarro, Cătălin-Ioan Nechifor, Bill Newton Dunn, Annemie Neyts-Uyttebroeck, James Nicholson, Angelika Niebler, Lambert van Nistelrooij, Ljudmila Novak, Vural Öger, Jan Olbrycht, Seán Ó Neachtain, Gérard Onesta, Janusz Onyszkiewicz, Ria Oomen-Ruijten, Dumitru Oprea, Miroslav Ouzký, Siiri Oviir, Doris Pack, Maria Grazia Pagano, Borut Pahor, Justas Vincas Paleckis, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Marco Pannella, Pier Antonio Panzeri, Dimitrios Papadimoulis, Georgios Papastamkos, Neil Parish, Aldo Patriciello, Vincent Peillon, Alojz Peterle, Maria Petre, Markus Pieper, Sirpa Pietikäinen, João de Deus Pinheiro, Józef Pinior, Mirosław Mariusz Piotrowski, Umberto Pirilli, Hubert Pirker, Paweł Bartłomiej Piskorski, Lapo Pistelli, Gianni Pittella, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Zdzisław Zbigniew Podkański, Samuli Pohjamo, Lydie Polfer, Mihaela Popa, Nicolae Vlad Popa, Miguel Portas, Vittorio Prodi, John Purvis, Luís Queiró, Reinhard Rack, Alexander Radwan, Bilyana Ilieva Raeva, Poul Nyrup Rasmussen, Karin Resetarits, José Ribeiro e Castro, Marco Rizzo, Bogusław Rogalski, Zuzana Roithová, Raül Romeva i Rueda, Dariusz Rosati, Wojciech Roszkowski, Libor Rouček, Paul Rübig, Heide Rühle, Leopold Józef Rutowicz, Eoin Ryan, Aloyzas Sakalas, Katrin Saks, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Sebastiano Sanzarello, Amalia Sartori, Jacek Saryusz-Wolski, Toomas Savi, Luciana Sbarbati, Christel Schaldemose, Pierre Schapira, Agnes Schierhuber, Margaritis Schinas, Frithjof Schmidt, Olle Schmidt, Schmitt Pál, Elisabeth Schroedter, Inger Segelström, Esko Seppänen, Czesław Adam Siekierski, José Albino Silva Peneda, Brian Simpson, Kathy Sinnott, Marek Siwiec, Nina Škottová, Alyn Smith, Sógor Csaba, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Sérgio Sousa Pinto, Jean Spautz, Bart Staes, Grażyna Staniszewska, Margarita Starkevičiūtė, Dirk Sterckx, Struan Stevenson, Catherine Stihler, Ulrich Stockmann, Dimitar Stoyanov, Robert Sturdy, Margie Sudre, David Sumberg, Surján László, Eva-Britt Svensson, Szájer József, Szent-Iványi István, Konrad Szymański, Hannu Takkula, Charles Tannock, Andres Tarand, Salvatore Tatarella, Britta Thomsen, Marianne Thyssen, Silvia-Adriana Țicău, Gary Titley, Patrizia Toia, Tőkés László, Ewa Tomaszewska, Witold Tomczak, Jacques Toubon, Antonios Trakatellis, Kyriacos Triantaphyllides, Claude Turmes, Evangelia Tzampazi, Feleknas Uca, Vladimir Urutchev, Inese Vaidere, Nikolaos Vakalis, Frank Vanhecke, Johan Van Hecke, Anne Van Lancker, Ioannis Varvitsiotis, Armando Veneto, Donato Tommaso Veraldi, Bernadette Vergnaud, Cornelis Visser, Oldřich Vlasák, Diana Wallis, Graham Watson, Henri Weber, Manfred Weber, Anja Weisgerber, Åsa Westlund, Anders Wijkman, Glenis Willmott, Winkler Gyula, Janusz Wojciechowski, Anna Záborská, Zbigniew Zaleski, Mauro Zani, Andrzej Tomasz Zapałowski, Stefano Zappalà, Tomáš Zatloukal, Tatjana Ždanoka, Gabriele Zimmer, Marian Zlotea, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0131.

(2)  HL C 241., 2008.9.20., 1. o.

(3)  Európai társadalmi valóság, 273. Eurobarométer különfelmérés, 66.3.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/21


2008. szeptember 2., kedd
Az Európai Unió politikáiban az ifjúság önállósága elősegítésének hangsúlyosabbá tétele

P6_TA(2008)0390

Az Európai Parlament írásbeli nyilatkozata az Európai Unió politikáiban az ifjúság önállósága elősegítésének hangsúlyosabbá tételéről

2009/C 295 E/06

Az Európai Parlament,

tekintettel eljárási szabályzata 116. cikkére,

A.

mivel a Bizottság „Az európai ifjúság új lendülete” című fehér könyvében (COM(2001)0681, amelyet a Parlament 2002. május 14-i állásfoglalásában megvizsgált (1), célul tűzte ki a fiatalokra irányuló figyelem fokozását más politikák területein, így különösen az oktatás és az élethosszig tartó tanulás, a foglalkoztatás, a társadalmi beilleszkedés, az egészségügy, az ifjúsági autonómia, a mobilitás, az alapvető jogok és a diszkrimináció-mentesség területein;

B.

mivel az Európai Tanács 2005. március 22–23-án a lisszaboni célokat megvalósító eszközként elfogadta az Európai Ifjúsági Egyezményt, továbbá 2008 márciusában megújította elkötelezettségét, ragaszkodva az ifjúságba történő befektetés mostani és jövőbeli igényéhez;

C.

mivel a Bizottság „Az oktatásban, a foglalkoztatásban és a társadalomban a fiatalok teljes körű részvételének elősegítése” című, 2007. szeptember 5-i közleményében (COM(2007)0498) kiemelte az ifjúsági ügyek előtérbe helyezésének igényét;

D.

mivel az Európai Parlamentnek az Európai Unió fiatal női számára a családi élet és a tanulmányi időszak összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések szabályozási keretéről szóló, 2007. június 19-i (2) és Európai demográfiai jövőjéről szóló, 2008. február 21-i (3) jelentéseiben rávilágított, hogy az ifjúság érdekeit nagyobb mértékben kell figyelembe venni;

1.

felszólítja a Bizottságot, hogy a jogalkotási javaslatok előkészítése során fontolja meg az ifjúságra gyakorolt hatásokat és építse be ezekbe a javaslatokba az ifjúsági szervezetekkel folytatott strukturált párbeszéd eredményeit, különösen az A. preambulumbekezdésben említett politikák területén;

2.

felszólítja a tagállamokat, hogy a lisszaboni nemzeti reformprogramok végrehajtása során fordítsanak figyelmet az ifjúságra, továbbá vegyék figyelembe az ifjúságot a releváns politikai területeken;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa e nyilatkozatot az aláírók nevével együtt a Tanácsnak, a Bizottságnak és az Európai Ifjúsági Fórumnak.

Aláírók

Adamos Adamou, Vincenzo Aita, Gabriele Albertini, Alexander Alvaro, Jan Andersson, Georgs Andrejevs, Alfonso Andria, Laima Liucija Andrikienė, Emmanouil Angelakas, Roberta Angelilli, Kader Arif, Stavros Arnaoutakis, Francisco Assis, John Attard-Montalto, Elspeth Attwooll, Jean-Pierre Audy, Margrete Auken, Liam Aylward, Pilar Ayuso, Peter Baco, Maria Badia i Cutchet, Mariela Velichkova Baeva, Enrique Barón Crespo, Alessandro Battilocchio, Katerina Batzeli, Jean Marie Beaupuy, Becsey Zsolt László, Ivo Belet, Jean-Luc Bennahmias, Monika Beňová, Giovanni Berlinguer, Thijs Berman, Šarūnas Birutis, Sebastian Valentin Bodu, Herbert Bösch, Guy Bono, Victor Boștinaru, Bernadette Bourzai, John Bowis, Sharon Bowles, Emine Bozkurt, Iles Braghetto, Mihael Brejc, Frieda Brepoels, Jan Březina, André Brie, Danutė Budreikaitė, Kathalijne Maria Buitenweg, Wolfgang Bulfon, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, Colm Burke, Niels Busk, Cristian Silviu Bușoi, Philippe Busquin, Simon Busuttil, Jerzy Buzek, Luis Manuel Capoulas Santos, David Casa, Paulo Casaca, Michael Cashman, Carlo Casini, Giuseppe Castiglione, Jean-Marie Cavada, Alejandro Cercas, Ole Christensen, Luigi Cocilovo, Carlos Coelho, Daniel Cohn-Bendit, Richard Corbett, Dorette Corbey, Giovanna Corda, Titus Corlățean, Thierry Cornillet, Jean Louis Cottigny, Michael Cramer, Jan Cremers, Gabriela Crețu, Brian Crowley, Csibi Magor Imre, Marek Aleksander Czarnecki, Daniel Dăianu, Joseph Daul, Dragoș Florin David, Chris Davies, De Blasio Antonio, Bairbre de Brún, Arūnas Degutis, Jean-Luc Dehaene, Panayiotis Demetriou, Marie-Hélène Descamps, Albert Deß, Christine De Veyrac, Mia De Vits, Jolanta Dičkutė, Dobolyi Alexandra, Beniamino Donnici, Bert Doorn, Brigitte Douay, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Petr Duchoň, Bárbara Dührkop Dührkop, Duka-Zólyomi Árpád, Constantin Dumitriu, Michl Ebner, Lena Ek, Saïd El Khadraoui, Maria da Assunção Esteves, Edite Estrela, Harald Ettl, Jill Evans, Göran Färm, Richard Falbr, Carlo Fatuzzo, Claudio Fava, Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari, Elisa Ferreira, Ilda Figueiredo, Petru Filip, Věra Flasarová, Alessandro Foglietta, Hanna Foltyn-Kubicka, Nicole Fontaine, Glyn Ford, Brigitte Fouré, Janelly Fourtou, Juan Fraile Cantón, Armando França, Monica Frassoni, Duarte Freitas, Milan Gaľa, Vicente Miguel Garcés Ramón, Iratxe García Pérez, Patrick Gaubert, Jean-Paul Gauzès, Eugenijus Gentvilas, Georgios Georgiou, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Claire Gibault, Ioannis Gklavakis, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Vasco Graça Moura, Martí Grau i Segú, Louis Grech, Nathalie Griesbeck, Lissy Gröner, Elly de Groen-Kouwenhoven, Matthias Groote, Mathieu Grosch, Françoise Grossetête, Lilli Gruber, Ignasi Guardans Cambó, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Gurmai Zita, Cristina GutiérrezCortines, Fiona Hall, David Hammerstein, Benoît Hamon, Małgorzata Handzlik, Marian Harkin, Rebecca Harms, Joel Hasse Ferreira, Satu Hassi, Anna Hedh, Hegyi Gyula, Jeanine Hennis-Plasschaert, Jim Higgins, Jens Holm, Mary Honeyball, Milan Horáček, Stephen Hughes, Alain Hutchinson, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Sophia in 't Veld, Ville Itälä, Carlos José Iturgaiz Angulo, Lily Jacobs, Anneli Jäätteenmäki, Mieczysław Edmund Janowski, Anne E. Jensen, Dan Jørgensen, Pierre Jonckheer, Romana Jordan Cizelj, Jelko Kacin, Filip Kaczmarek, Gisela Kallenbach, Othmar Karas, Ioannis Kasoulides, Piia-Noora Kauppi, Metin Kazak, Tunne Kelam, Glenys Kinnock, Ewa Klamt, Dieter-Lebrecht Koch, Silvana Koch-Mehrin, Jaromír Kohlíček, Maria Eleni Koppa, Miloš Koterec, Sergej Kozlík, Guntars Krasts, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Ģirts Valdis Kristovskis, Wiesław Stefan Kuc, Jan Jerzy Kułakowski, Sepp Kusstatscher, Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, Joost Lagendijk, André Laignel, Alain Lamassoure, Jean Lambert, Vytautas Landsbergis, Esther De Lange, Anne Laperrouze, Henrik Lax, Johannes Lebech, Stéphane Le Foll, Roselyne Lefrançois, Bernard Lehideux, Lasse Lehtinen, Jörg Leichtfried, Jo Leinen, Marcin Libicki, Eva Lichtenberger, Marie-Noëlle Lienemann, Alain Lipietz, Pia Elda Locatelli, Caroline Lucas, Sarah Ludford, Florencio Luque Aguilar, Elizabeth Lynne, Marusya Ivanova Lyubcheva, Jules Maaten, Linda McAvan, Arlene McCarthy, Mary Lou McDonald, Mairead McGuinness, Edward McMillan-Scott, Jamila Madeira, Ramona Nicole Mănescu, Vladimír Maňka, Mario Mantovani, Catiuscia Marini, Helmuth Markov, Sérgio Marques, Maria Martens, David Martin, Miguel Ángel Martínez Martínez, Jan Tadeusz Masiel, Marios Matsakis, Yiannakis Matsis, Manolis Mavrommatis, Manuel Medina Ortega, Erik Meijer, Íñigo Méndez de Vigo, Emilio Menéndez del Valle, Marianne Mikko, Miroslav Mikolášik, Claude Moraes, Javier Moreno Sánchez, Luisa Morgantini, Elisabeth Morin, Roberto Musacchio, Joseph Muscat, Sebastiano (Nello) Musumeci, Riitta Myller, Pasqualina Napoletano, Robert Navarro, Cătălin-Ioan Nechifor, Catherine Neris, Angelika Niebler, Ljudmila Novak, Raimon Obiols i Germà, Vural Öger, Jan Olbrycht, Seán Ó Neachtain, Gérard Onesta, Dumitru Oprea, Josu Ortuondo Larrea, Siiri Oviir, Borut Pahor, Justas Vincas Paleckis, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Vladko Todorov Panayotov, Pier Antonio Panzeri, Dimitrios Papadimoulis, Atanas Paparizov, Georgios Papastamkos, Neil Parish, Ioan Mircea Pașcu, Aldo Patriciello, Vincent Peillon, Maria Petre, Sirpa Pietikäinen, Rihards Pīks, João de Deus Pinheiro, Józef Pinior, Umberto Pirilli, Hubert Pirker, Paweł Bartłomiej Piskorski, Gianni Pittella, Francisca Pleguezuelos Aguilar, Zita Pleštinská, Anni Podimata, Samuli Pohjamo, Bernard Poignant, José Javier Pomés Ruiz, Mihaela Popa, Nicolae Vlad Popa, Miguel Portas, Christa Prets, Pierre Pribetich, Vittorio Prodi, John Purvis, Luís Queiró, Reinhard Rack, Bilyana Ilieva Raeva, Miloslav Ransdorf, Poul Nyrup Rasmussen, Karin Resetarits, José Ribeiro e Castro, Teresa Riera Madurell, Frédérique Ries, Karin Riis-Jørgensen, Maria Robsahm, Bogusław Rogalski, Zuzana Roithová, Raül Romeva i Rueda, Dagmar Roth-Behrendt, Libor Rouček, Paul Rübig, Heide Rühle, Leopold Józef Rutowicz, Eoin Ryan, Tokia Saïfi, Aloyzas Sakalas, Katrin Saks, José Ignacio Salafranca Sánchez-Neyra, Antolín Sánchez Presedo, Manuel António dos Santos, Sebastiano Sanzarello, Salvador Domingo Sanz Palacio, Amalia Sartori, Gilles Savary, Toomas Savi, Luciana Sbarbati, Christel Schaldemose, Agnes Schierhuber, Carl Schlyter, Frithjof Schmidt, Schmitt Pál, Elisabeth Schroedter, Inger Segelström, Adrian Severin, José Albino Silva Peneda, Brian Simpson, Sógor Csaba, Søren Bo Søndergaard, Bogusław Sonik, María Sornosa Martínez, Sérgio Sousa Pinto, Jean Spautz, Bart Staes, Grażyna Staniszewska, Gabriele Stauner, Petya Stavreva, Dirk Sterckx, Catherine Stihler, Ulrich Stockmann, Theodor Dumitru Stolojan, Dimitar Stoyanov, Daniel Strož, Margie Sudre, Eva-Britt Svensson, Hannes Swoboda, Szájer József, Szent-Iványi István, Tabajdi Csaba Sándor, Antonio Tajani, Hannu Takkula, Andres Tarand, Britta Thomsen, Marianne Thyssen, Silvia-Adriana Țicău, Gary Titley, Patrizia Toia, Tőkés László, Ewa Tomaszewska, Witold Tomczak, Jacques Toubon, Antonios Trakatellis, Catherine Trautmann, Kyriacos Triantaphyllides, Claude Turmes, Evangelia Tzampazi, Feleknas Uca, Vladimir Urutchev, Nikolaos Vakalis, Johan Van Hecke, Anne Van Lancker, Ioannis Varvitsiotis, Donato Tommaso Veraldi, Bernadette Vergnaud, Alejo Vidal-Quadras, Kristian Vigenin, Oldřich Vlasák, Dominique Vlasto, Johannes Voggenhuber, Sahra Wagenknecht, Graham Watson, Henri Weber, Renate Weber, Åsa Westlund, Jan Marinus Wiersma, Anders Wijkman, Glenis Willmott, Winkler Gyula, Janusz Wojciechowski, Corien Wortmann-Kool, Francis Wurtz, Luis Yáñez-Barnuevo García, Anna Záborská, Zbigniew Zaleski, Mauro Zani, Tatjana Ždanoka, Dushana Zdravkova, Marian Zlotea, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka


(1)  HL C 180E., 2003.7.31., 145. o.

(2)  HL C 146E., 2008.6.12., 112. o.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0066.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/23


2008. szeptember 2., kedd
Az eltűnt gyermekekmegtalálását cálzó szükség-együttműködést

P6_TA(2008)0391

Az Európai Parlament jogalkotási állásfoglalása az eltűnt gyermekek megtalálását célzó szükségegyüttműködésről

2009/C 295 E/07

Az Európai Parlament,

tekintettel eljárási szabályzata 116. cikkére,

A.

mivel a gyermekrablás a legembertelenebb bűncselekmények közé tartozik;

B.

mivel az ilyen bűncselekmények elkövetése egyre gyakoribbá válik Európában, és magával vonhatja az áldozatok külföldre vitelét;

C.

mivel a kilátások egy elrabolt gyermek életének megmentésére az idő előrehaladtával egyre romlanak;

D.

mivel nem létezik sem európai szintű, gyermekeltűnésről értesítő riasztási rendszer, sem az Európai Unió nagy részét átfogó, helyi vagy nemzeti rendszer;

1.

felkéri a tagállamokat, hogy vezessenek be egy gyermekeltűnésekről értesítő rendszert, amelynek aktiválása megkövetelné a következő adatok azonnali továbbítását a megfelelő hírsajtóhoz, a határőrséghez és a vámszervekhez, valamint rendvédelmi szervekhez:

az eltűnt gyermek adatai és fényképe, ha az rendelkezésre áll

az eltűnésre és/vagy a gyanúsított gyermekrabló(k)ra vonatkozó információ

egy tájékoztatás céljából hívható telefonszám (116 000, ahol működik);

2.

felkéri a tagállamokat, hogy jussanak együttműködési megállapodásra az összes szomszédos országgal a bármely releváns területen átívelő gyors riadókészség biztosítása érdekében;

3.

kéri egy, a nemzeti szerveknek támogatást és képzést nyújtó közös szervezet létrehozását;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a nyilatkozatot az aláírók nevével együtt a Tanácsnak és a Bizottságnak.

Aláírók

Adamos Adamou, Vittorio Agnoletto, Vincenzo Aita, Gabriele Albertini, Jim Allister, Alexander Alvaro, Georgs Andrejevs, Emmanouil Angelakas, Roberta Angelilli, Stavros Arnaoutakis, Richard James Ashworth, Robert Atkins, John Attard-Montalto, Elspeth Attwooll, Marie-Hélène Aubert, Margrete Auken, Liam Aylward, Mariela Velichkova Baeva, Paolo Bartolozzi, Domenico Antonio Basile, Gerard Batten, Alessandro Battilocchio, Katerina Batzeli, Jean Marie Beaupuy, Christopher Beazley, Becsey Zsolt László, Ivo Belet, Irena Belohorská, Jean-Luc Bennahmias, Sergio Berlato, Thijs Berman, Slavi Binev, Sebastian Valentin Bodu, Herbert Bösch, Jens-Peter Bonde, Vito Bonsignore, Graham Booth, Mario Borghezio, Costas Botopoulos, Catherine Boursier, Bernadette Bourzai, John Bowis, Sharon Bowles, Iles Braghetto, Mihael Brejc, Frieda Brepoels, André Brie, Danutė Budreikaitė, Paul van Buitenen, Kathalijne Maria Buitenweg, Udo Bullmann, Ieke van den Burg, Colm Burke, Philip Bushill-Matthews, Niels Busk, Cristian Silviu Bușoi, Philippe Busquin, Simon Busuttil, Jerzy Buzek, Milan Cabrnoch, Martin Callanan, Mogens Camre, Marco Cappato, Marie-Arlette Carlotti, Giorgio Carollo, David Casa, Paulo Casaca, Michael Cashman, Carlo Casini, Giuseppe Castiglione, Giusto Catania, Jorgo Chatzimarkakis, Giles Chichester, Ole Christensen, Fabio Ciani, Derek Roland Clark, Luigi Cocilovo, Carlos Coelho, Richard Corbett, Giovanna Corda, Titus Corlățean, Thierry Cornillet, Paolo Costa, Jean Louis Cottigny, Paul Marie Coûteaux, Michael Cramer, Gabriela Crețu, Brian Crowley, Marek Aleksander Czarnecki, Hanne Dahl, Daniel Dăianu, Chris Davies, Bairbre de Brún, Panayiotis Demetriou, Gérard Deprez, Proinsias De Rossa, Marielle De Sarnez, Marie-Hélène Descamps, Harlem Désir, Albert Deß, Nirj Deva, Christine De Veyrac, Mia De Vits, Giorgos Dimitrakopoulos, Dobolyi Alexandra, Beniamino Donnici, Bert Doorn, Brigitte Douay, Den Dover, Avril Doyle, Mojca Drčar Murko, Petr Duchoň, Bárbara Dührkop Dührkop, Andrew Duff, Duka-Zólyomi Árpád, Constantin Dumitriu, Michl Ebner, Lena Ek, James Elles, Edite Estrela, Jill Evans, Jonathan Evans, Robert Evans, Nigel Farage, Markus Ferber, Emanuel Jardim Fernandes, Francesco Ferrari, Ilda Figueiredo, Petru Filip, Roberto Fiore, Věra Flasarová, Hélène Flautre, Alessandro Foglietta, Hanna Foltyn-Kubicka, Glyn Ford, Brigitte Fouré, Janelly Fourtou, Milan Gaľa, Elisabetta Gardini, Giuseppe Gargani, Evelyne Gebhardt, Georgios Georgiou, Lidia Joanna Geringer de Oedenberg, Maciej Marian Giertych, Neena Gill, Ioannis Gklavakis, Ana Maria Gomes, Donata Gottardi, Genowefa Grabowska, Louis Grech, Nathalie Griesbeck, Lissy Gröner, Elly de Groen-Kouwenhoven, Mathieu Grosch, Françoise Grossetête, Lilli Gruber, Ignasi Guardans Cambó, Ambroise Guellec, Pedro Guerreiro, Catherine Guy-Quint, Fiona Hall, Benoît Hamon, Małgorzata Handzlik, Harangozó Gábor, Malcolm Harbour, Marian Harkin, Joel Hasse Ferreira, Satu Hassi, Christopher Heaton-Harris, Anna Hedh, Roger Helmer, Jeanine Hennis-Plasschaert, Jim Higgins, Mary Honeyball, Richard Howitt, Ján Hudacký, Ian Hudghton, Stephen Hughes, Jana Hybášková, Filiz Hakaeva Hyusmenova, Sophia in 't Veld, Iliana Malinova Iotova, Mikel Irujo Amezaga, Marie Anne Isler Béguin, Caroline Jackson, Lily Jacobs, Anneli Jäätteenmäki, Járóka Lívia, Anne E. Jensen, Romana Jordan Cizelj, Ona Juknevičienė, Jelko Kacin, Filip Kaczmarek, Syed Kamall, Sajjad Karim, Ioannis Kasoulides, Sylvia-Yvonne Kaufmann, Piia-Noora Kauppi, Robert Kilroy-Silk, Glenys Kinnock, Evgeni Kirilov, Wolf Klinz, Dieter-Lebrecht Koch, Maria Eleni Koppa, Eija-Riitta Korhola, Guntars Krasts, Rodi Kratsa-Tsagaropoulou, Wolfgang Kreissl-Dörfler, Ģirts Valdis Kristovskis, Urszula Krupa, Sepp Kusstatscher, Zbigniew Krzysztof Kuźmiuk, Joost Lagendijk, Alain Lamassoure, Jean Lambert, Alexander Graf Lambsdorff, Vytautas Landsbergis, Anne Laperrouze, Romano Maria La Russa, Vincenzo Lavarra, Henrik Lax, Johannes Lebech, Kurt Lechner, Bernard Lehideux, Klaus-Heiner Lehne, Jo Leinen, Jean-Marie Le Pen, Bogusław Liberadzki, Marcin Libicki, Pia Elda Locatelli, Andrea Losco, Caroline Lucas, Sarah Ludford, Astrid Lulling, Elizabeth Lynne, Marusya Ivanova Lyubcheva, Jules Maaten, Linda McAvan, Arlene McCarthy, Mary Lou McDonald, Mairead McGuinness, Edward McMillan-Scott, Jamila Madeira, Toine Manders, Ramona Nicole Mănescu, Marian-Jean Marinescu, Catiuscia Marini, David Martin, Jan Tadeusz Masiel, Véronique Mathieu, Yiannakis Matsis, Mario Mauro, Manolis Mavrommatis, Erik Meijer, Marianne Mikko, Gay Mitchell, Mohácsi Viktória, Claude Moraes, Eluned Morgan, Luisa Morgantini, Philippe Morillon, Elisabeth Morin, Jan Mulder, Roberto Musacchio, Cristiana Muscardini, Joseph Muscat, Sebastiano (Nello) Musumeci, Pasqualina Napoletano, Robert Navarro, Cătălin-Ioan Nechifor, Catherine Neris, Bill Newton Dunn, Annemie NeytsUyttebroeck, James Nicholson, null Nicholson of Winterbourne, Vural Öger, Seán Ó Neachtain, Gérard Onesta, Dumitru Oprea, Josu Ortuondo Larrea, Miroslav Ouzký, Siiri Oviir, Marie Panayotopoulos-Cassiotou, Pier Antonio Panzeri, Dimitrios Papadimoulis, Atanas Paparizov, Georgios Papastamkos, Neil Parish, Aldo Patriciello, Vincent Peillon, Maria Petre, Willi Piecyk, Rihards Pīks, João de Deus Pinheiro, Józef Pinior, Umberto Pirilli, Lapo Pistelli, Gianni Pittella, Zita Pleštinská, Rovana Plumb, Guido Podestà, Anni Podimata, Samuli Pohjamo, Lydie Polfer, José Javier Pomés Ruiz, Mihaela Popa, Pierre Pribetich, Vittorio Prodi, Jacek Protasiewicz, John Purvis, Luís Queiró, Reinhard Rack, Bilyana Ilieva Raeva, Miloslav Ransdorf, Poul Nyrup Rasmussen, Karin Resetarits, José Ribeiro e Castro, Frédérique Ries, Karin Riis-Jørgensen, Giovanni Rivera, Giovanni Robusti, Bogusław Rogalski, Zuzana Roithová, Luca Romagnoli, Dagmar Roth-Behrendt, Libor Rouček, Martine Roure, Heide Rühle, Leopold Józef Rutowicz, Eoin Ryan, Tokia Saïfi, Aloyzas Sakalas, Manuel António dos Santos, Amalia Sartori, Jacek Saryusz-Wolski, Toomas Savi, Christel Schaldemose, Margaritis Schinas, Schöpflin György, Jürgen Schröder, Inger Segelström, Adrian Severin, José Albino Silva Peneda, Brian Simpson, Kathy Sinnott, Peter Skinner, Nina Škottová, Alyn Smith, Søren Bo Søndergaard, Bogusław Sonik, Jean Spautz, Bart Staes, Grażyna Staniszewska, Margarita Starkevičiūtė, Dirk Sterckx, Struan Stevenson, Catherine Stihler, Dimitar Stoyanov, Daniel Strož, Robert Sturdy, Margie Sudre, David Sumberg, Konrad Szymański, Hannu Takkula, Charles Tannock, Andres Tarand, Salvatore Tatarella, Britta Thomsen, Silvia-Adriana Țicău, Jeffrey Titford, Gary Titley, Patrizia Toia, Tőkés László, Ewa Tomaszewska, Witold Tomczak, Antonios Trakatellis, Kyriacos Triantaphyllides, Claude Turmes, Evangelia Tzampazi, Feleknas Uca, Vladimir Urutchev, Inese Vaidere, Nikolaos Vakalis, Frank Vanhecke, Anne Van Lancker, Geoffrey Van Orden, Daniel Varela Suanzes-Carpegna, Ari Vatanen, Yannick Vaugrenard, Armando Veneto, Riccardo Ventre, Donato Tommaso Veraldi, Bernadette Vergnaud, Alejo Vidal-Quadras, Cornelis Visser, Oldřich Vlasák, Dominique Vlasto, Diana Wallis, Graham Watson, Manfred Weber, Renate Weber, Åsa Westlund, Anders Wijkman, Glenis Willmott, Winkler Gyula, Janusz Wojciechowski, Corien Wortmann-Kool, Anna Záborská, Jan Zahradil, Iva Zanicchi, Stefano Zappalà, Tatjana Ždanoka, Dushana Zdravkova, Vladimír Železný, Gabriele Zimmer, Marian Zlotea, Jaroslav Zvěřina, Tadeusz Zwiefka


2008. szeptember 3., szerda

4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/26


2008. szeptember 3., szerda
Grúzia

P6_TA(2008)0396

Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása a grúziai helyzetről

2009/C 295 E/08

Az Európai Parlament,

tekintettel a Grúziáról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a dél-oszétiai helyzetről szóló 2006. október 26-i (1), és a Grúziáról szóló 2007. november 29-i (2) és 2008. június 5-i (3) állásfoglalásaira,

tekintettel az európai szomszédsági politika megerősítéséről szóló 2007. november 15-i állásfoglalására (4), valamint a Dél-Kaukázussal kapcsolatos hatékonyabb EU-politikáról szóló (5) és a fekete-tengeri regionális politikai megközelítésről szóló 2008. január 17-i állásfoglalásaira (6),

tekintettel a Grúziával közösen elfogadott európai szomszédságpolitikai cselekvési tervre, amely Grúzia belső konfliktusainak rendezésére irányuló együttműködési kötelezettségvállalást tartalmaz,

tekintettel az Európai Uniónak a Grúziában és Dél-Oszétiában végrehajtandó konfliktusrendező folyamathoz történő további hozzájárulásáról szóló, 2008. június 16-i 2008/450/KKBP tanácsi együttes fellépésre (7), valamint a Tanácsnak az e témára vonatkozó korábbi közös fellépéseire,

tekintettel az EU–Oroszország-kapcsolatokról szóló korábbi állásfoglalásaira, különösen a 2008. június 26–27-i EU–Oroszország-csúcstalálkozóról (Hanti-Manszijszk) szóló 2008. június 19-i (8) állásfoglalására,

tekintettel az Általános Ügyek és Külkapcsolatok Tanácsa grúziai helyzetről szóló 2008. augusztus 13-i rendkívüli ülésének következtetéseire,

tekintettel az Európai Tanács 2008. szeptember 1-i brüsszeli rendkívüli ülésének következtetéseire (9),

tekintettel az ENSZ Biztonsági Tanácsa S/RES/1781(2007) és S/RES/1808(2008) számú határozataira, amelyek támogatják Grúzia területi épségét, és az ENSZ grúziai megfigyelő missziójának (UNOMIG) mandátumát 2008. október 15-ig meghosszabbítják,

tekintettel az Európai Biztonsági és Együttműködési Szervezet (EBESZ) Állandó Tanácsának 2008. augusztus 19-i, 861. számú határozatára a grúziai EBESZ-misszió keretében kiküldött katonatisztek számának növeléséről,

tekintettel a NATO bukaresti csúcstalálkozójának 2008. április 3-i nyilatkozatára és az Észak-atlanti Tanács 2008. augusztus 19-i ülésének eredményeire,

tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az EU továbbra is elkötelezett Grúzia nemzetközileg elismert határain belüli függetlenségének, szuverenitásának és területi épségének támogatása mellett;

B.

mivel Dél-Oszétia lakosainak orosz útlevéllel való ellátása, a szeparatista mozgalom támogatása és a szeparatistáknak a grúzok lakta falvak elleni megnövekedett katonai tevékenysége fokozta a feszültséget Dél-Oszétiában, amelyhez hozzájárultak a grúz határ közelében 2008 júliusában végrehajtott nagyarányú orosz katonai műveletek;

C.

mivel több hétnyi fokozott feszültséget, a felek közötti összetűzéseket, a dél-oszétiai szeparatista erők – bombatámadásokkal, halálos összecsapásokkal, tűzharccal és gránátokkal végrehajtott, rengeteg civil halálát követelő és még több sérülést okozó – provokációit követően, a grúz hadsereg 2008. augusztus 7-éről8-ára virradó éjszaka meglepetésszerű tüzérségi támadást indított Chinvali ellen, majd szárazföldi hadművelet keretében tankokat és katonákat vetett be a Dél-Oszétia feletti ellenőrzés visszaállítása érdekében;

D.

mivel Oroszország hosszas katonai előkészületek után azonnal kemény ellentámadással válaszolt, és harckocsikat és szárazföldi csapatokat vetett be, számos célpontot bombázott Grúziában, beleértve Gori városát, és blokád alá vonta Grúzia fekete-tengeri kikötőit;

E.

mivel a válság következtében megközelítőleg 158 000 ember kényszerült lakóhelyének elhagyására, és a visszatérésükre irányuló erőfeszítéseiket támogatni kell; mivel a kazettás bombák, fel nem robbant lőszerek és aknák jelenléte, valamint az orosz figyelmeztetések és az együttműködés hiánya veszélyezteti a visszatérést;

F.

mivel az orosz katonai beavatkozás súlyos károkat okozott Grúzia infrastruktúrájában, és mivel humanitárius segítségre van szükség;

G.

mivel a nemzetközi emberi jogi szakértők és a katonai elemzők adatai szerint az orosz csapatok kazettás lőszereket használtak Grúziában, melynek következtében több ezer fel nem robbant lőszer maradt a válságzónában; mivel Grúzia szintén elismerte, hogy Dél-Oszétiában a Roki-alagút közelében kazettás lőszereket vetett be;

H.

mivel 2008. augusztus 12-én a grúz és az orosz elnök elkötelezte magát egy, az EU közvetítői erőfeszítései alapján létrejövő megállapodás mellett, amely azonnali tűzszünet megkötésére, a grúz és orosz erők 2008. augusztus 7. előtti állásaikba való visszavonására, valamint a konfliktus békés és tartós megoldását elősegítő nemzetközi mechanizmusok mihamarabbi felállításáról szóló nemzetközi megbeszélések elindítására irányul;

I.

mivel 2008. augusztus 19-én a NATO felfüggesztette legfelső szintű rendes kapcsolatait Oroszországgal, arra hivatkozva, hogy Oroszország katonai fellépései aránytalanok és összeegyeztethetetlenek Grúzia egyes részeiben beöltött békefenntartói szerepével, és hogy a szokásos kapcsolatok nem folytathatók addig, amíg az orosz csapatok Grúziában maradnak;

J.

mivel 2008. augusztus 22-én Oroszország tankokat, tüzérségét és csapatok százait vonta vissza legtávolabbi grúziai hadállásaiból, azonban továbbra is ellenőrzése alatt tartja Poti dél-abháziai kikötővárost, és mivel az orosz kormány bejelentette, hogy csapatokat szándékozik tartani a Dél-Oszétia körüli biztonsági zónában, nyolc ellenőrzési pontot létesítve, ahova orosz csapatokat telepítenek;

K.

mivel 2008. augusztus 25-én az orosz parlament felsőháza állásfoglalást fogadott el, amelyben arra kérte az elnököt, hogy ismerje el a szakadár grúz Abházia és Dél-Oszétia régiók függetlenségét, majd 2008. augusztus 26-án Dimitrij Medvegyev elnök úgy határozott, hogy Oroszország hivatalosan elismeri a két régiót mint független államot;

L.

mivel a konfliktus messzemenő következményekkel jár a régió stabilitására és biztonságára nézve, amelyek jóval túlmutatnak a konfliktusban részt vevő felek közötti közvetlen kapcsolatokon, és lehetséges hatással lesznek az EU és Oroszország viszonyára, az európai szomszédsági politikára, a Fekete-tenger térségére és az azon túli régiókra;

M.

mivel az Európai Uniónak a grúziai válsággal kapcsolatban teljes politikai egységet kell fenntartania és egységesen kell megszólalnia, különösen az Oroszországgal folytatott kapcsolatokban; mivel a grúziai és a kaukázusi válság békés és tartós megoldására irányuló folyamat az EU szomszédsági politikájának átfogó felülvizsgálatát és az egész régió felé új elkötelezettséget követel meg, valamennyi európai és nemzetközi szervezettel – különösen az EBESZ-szel – együttműködésben;

N.

mivel a múlt héten a grúz kormány megszakította diplomáciai kapcsolatait Oroszországgal, melyre az Oroszországi Föderáció ugyanezzel a lépéssel válaszolt;

1.

úgy véli, hogy a kaukázusi konfliktust nem lehet katonai úton rendezni, és határozottan elítél mindenkit, aki a grúziai szakadár dél-oszétiai és abháziai területek helyzetének megváltoztatása érdekében erőhöz és erőszakhoz folyamodott;

2.

felszólítja Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben a Grúz Köztársaság szuverenitását, területi épségét és nemzetközileg elismert határainak sérthetetlenségét, és következésképpen határozottan elítéli a grúziai szakadár Abházia és Dél-Oszétia régiók függetlenségének Oroszországi Föderáció általi elismerését, amely sérti a nemzetközi jogot;

3.

rámutat, hogy a döntésnek Abházia és Dél-Oszétia végleges státuszáról meg kell felelnie a nemzetközi jog alapelveinek, ide értve az európai biztonsági és együttműködési értekezlet 1975-ös záróokmányát, különösen ami a menekültek visszatérését, tulajdonuk védelmét és a kisebbségi jogok biztosítását és tiszteletben tartását illeti;

4.

elítéli Oroszország elfogadhatatlan és aránytalan katonai fellépését, és mélyen Grúzia területére történő benyomulását, ami sérti a nemzetközi jogot; hangsúlyozza, hogy Oroszországnak nincs jogszerű indoka Grúzia meghódítására és bizonyos részeinek elfoglalására, továbbá egy demokratikus ország kormányának megdöntéssel való fenyegetésére;

5.

helyteleníti a konfliktusban részt vevő valamennyi fél által megkülönböztetés nélkül használt erők alkalmazása okozta haláleseteket és emberi szenvedést;

6.

mély aggodalmának ad hangot az orosz aknáknak Grúzia társadalmi és gazdasági életére gyakorolt hatása miatt, különös tekintettel a 2008. augusztus 16-án bekövetkezett robbanásra, amelyben a Tbiliszit és Potit összekötő fő vasútvonalon, a Kaszpi-tengerhez közel felrobbant egy vasúti híd, vagy a 2008. augusztus 24-én Gori mellett bekövetkezett robbanásra, amelyben egy Kazahsztánból Potin keresztül exportra nyersolajat szállító tartályvonat robbant fel; hangsúlyozza, hogy mindkét akció megsértette a tűzszünetre vonatkozó kötelezettségvállalásokat;

7.

megismétli szilárd meggyőződését: egyetlen harmadik országnak sincs vétójoga egy másik ország szuverén döntése ellen, hogy nemzetközi szervezethez vagy szövetséghez csatlakozzon, és nincs joga arra, hogy egy demokratikusan választott kormányt megingasson;

8.

rámutat, hogy az Európa és Oroszország közötti partnerségnek az európai együttműködés alapvető szabályainak tiszteletben tartásán kell alapulnia, melyet nemcsak szavakban, hanem tettekkel is ki kell fejezni;

9.

üdvözli az EU elnökségének a konfliktusra adott hatékony és gyors válaszát és a tagállamok egységes kiállását a felek közötti közvetítésben, ami lehetővé tette a tűzszüneti béketerv aláírását; ezzel kapcsolatban üdvözli az Európai Tanács említett rendkívüli ülésének következtetéseit;

10.

nyomatékosan sürgeti Oroszországot, hogy tartsa tiszteletben az EU diplomáciai erőfeszítéseinek köszönhetően létrejött és aláírt tűzszüneti megállapodásban megfogalmazott összes kötelezettségvállalását, kezdve azzal, hogy haladéktalanul és teljes mértékben visszavonja csapatait a szűkebb értelemben vett grúz területekről, és katonai jelenlétét Abháziában és Dél-Oszétiában a konfliktus kirobbanása előtt már ott tartózkodó orosz békefenntartó erőkre csökkenti; elítéli az orosz megszálló erők és kísérő zsoldosok által elkövetett kiterjedt fosztogatásokat;

11.

követeli független nemzetközi vizsgálat sürgős lefolytatását a tények feltárása és bizonyos állítások tisztázása érdekében;

12.

sürgeti a Nemzetközi Büntetőbíróság római alapokmányát ratifikáló Grúziát és az orosz hatóságokat, hogy nyújtsanak segítséget és mindenben működjenek együtt a Nemzetközi Büntetőbíróság ügyészi hivatalával a konfliktus során a polgári személyeket ért támadások és más tragikus események kivizsgálása során, hogy meg lehessen találni a felelősöket és bíróság elé lehessen állítani őket;

13.

felhívja az orosz és a grúz hatóságokat: nyújtsanak teljes körű tájékoztatást arról, hogy hadseregük hol dobott le kazettás bombákat, hogy a további polgári áldozatok elkerülése, és a lakóhelyüket elhagyni kényszerült személyek biztonságos visszatelepülése érdekében azonnal meg lehessen kezdeni az aknamentesítést;

14.

felszólítja az EU-t, a NATO-t és tagállamait, hogy közös állásfoglalás alapján használjanak fel minden lehetőséget az orosz kormány meggyőzésére a nemzetközi jog betartásáról, ami a nemzetközi közösségben betöltött felelős szerep szükséges feltétele; emlékezteti Oroszországot, hogy az ENSZ vétójoggal rendelkező tagjaként felelősséggel tartozik a világ békés rendjéért;

15.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja felül az Oroszországgal kapcsolatos politikáját, amennyiben Oroszország nem teljesíti a tűzszüneti megállapodásban megfogalmazott kötelezettségvállalásait; támogatja az Európai Tanács határozatát, hogy elhalasztja a partnerségi és együttműködési megállapodással kapcsolatos tárgyalásokat az orosz csapatok visszavonásáig a 2008. augusztus 7. előtti állásaikba;

16.

felhívja a Bizottságot, hogy tegyen javaslatot az Oroszországra vonatkozókkal legalább egyenértékű vízumkönnyítési és visszafogadási megállapodásokra Grúzia vonatkozásában;

17.

felszólítja az uniós tagállamokat, hogy vizsgálják felül a Dél-Oszétiában és Abháziában történő gazdasági tevékenységekre vonatkozó vízumok kiadását;

18.

határozottan elítéli a grúz lakosság Dél-Oszétiából és Grúziából történő kényszerű kitelepítését, és felhívja a de facto dél-oszét és abház hatóságokat, hogy a nemzetközi humanitárius jognak megfelelően garantálják a kitelepített polgári lakosság békés visszatérését;

19.

üdvözli az EBESZ kezdeményezését a fegyvertelen megfigyelők számának növelésére; sürgeti az EBESZ grúziai missziójának további megerősítését az országon belüli teljes mozgásszabadságot biztosítva számukra, és ösztönzi az uniós tagállamokat, hogy járuljanak hozzá ezen erőfeszítésekhez;

20.

az EU erőteljes hozzájárulását kéri a konfliktus megoldására tervezett nemzetközi mechanizmus kidolgozásához, ezért üdvözli az Európai Tanács határozatát az európai biztonsági és védelmi politika (EBVP) megfigyelő missziójának kiküldéséről, amely kiegészítené az ENSZ- és EBESZ-missziókat, továbbá hogy ENSZ- vagy EBESZ felhatalmazást kér egy EBVP békemisszióhoz;

21.

üdvözli az EU aktív és folyamatos támogatását minden olyan nemzetközi erőfeszítés számára, amelyek célja a konfliktus békés és tartós megoldása, különös tekintettel a Tanács elkötelezettségére az ENSZ, EBESZ és a konfliktus rendezésére irányuló egyéb erőfeszítések támogatása iránt; különösen üdvözli a grúziai válság kapcsán uniós különleges képviselő kinevezéséről szóló döntést;

22.

üdvözli a Bizottságnak a polgári lakosság számára biztosított, 6 millió euró értékű humanitárius gyorssegélycsomagját, amelyet további forrásokkal kell kiegészíteni a rászorultság helyszíni értékelése alapján; rámutat, hogy a konfliktus nyomán sürgős szükség van újjáépítési segélyre;

23.

üdvözli a Tanács döntését, hogy nemzetközi adományozói konferenciát hív össze Grúzia újjáépítésesére, és sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja meg a háború által sújtott grúziai területek újjáépítésére irányuló anyagi támogatást célzó átfogó uniós terv lehetőségét, valamint az európai uniós jelenlét erősítésének lehetőségét az országban és az egész régióban;

24.

felhívja a konfliktusban érintett feleket, hogy biztosítsanak teljes körű és korlátlan hozzáférést az áldozatok számára a humanitárius segélyekhez, ideértve a menekülteket és az országon belül lakóhelyüket elhagyni kényszerült embereket;

25.

véleménye szerint a grúz válság – és a többi dél-kaukázusi megoldatlan válság – megoldásának keresése hasznát fogja látni annak, hogy a válságkezelési mechanizmusok egyre inkább nemzetköziek; javasolja ezért, hogy az EU hívjon össze összkaukázusi békekonferenciát, amely a folyamat kulcsfontosságú eleme lenne; úgy ítéli meg, hogy egy ilyen konferenciának a polgári és politikai jogok teljes tiszteletben tartására vonatkozó nemzetközi garanciákat és a demokráciának a nemzetközi joguralom általi előmozdítását kellene megvitatnia; hangsúlyozza, hogy a konferencia lehetőséget kínálhatna arra is, hogy a kaukázusi régió képviselettel nem rendelkező vagy elhallgattatott csoportjainak hangja is hallhatóvá váljék;

26.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az európai szomszédságpolitikát keleti partnereink igényeihez alakítva fejlessze – ideértve a Fekete-tenger térségi uniós részvétel megerősítését –, fogadja el az Európai Parlamentnek az Európai Gazdasági Térség Plusz megalapítására tett javaslatát vagy a keleti partnerségre irányuló svéd–lengyel javaslatot, és gyorsítsa fel – különösen Grúzia, Ukrajna és a Moldovai Köztársaság tekintetében – a szabadkereskedelmi zóna létrehozását; megjegyzi, hogy az említett országokkal kapcsolatos uniós vízumpolitika liberalizációjában figyelembe kell venni, hogy Oroszország e területen náluk jobb feltételekkel bír;

27.

hangsúlyozza a dél-kaukázusi térség számos problémájának összefüggését, és az átfogó megoldásra szükségességét stabilitási paktum formájában, a fontosabb külső szereplők bevonásával; hangsúlyozza a fekete-tengeri térség szomszédos országaival folytatott együttműködés erősítésének szükségességét egy olyan különleges intézményi és többoldalú mechanizmus létrehozásával, mint például egy Fekete-tengeri Unió, valamint egy, a dél-kaukázusi térséggel kapcsolatos nemzetközi biztonsági és együttműködési konferencia megszervezésével; felkéri ezért a Bizottságot, hogy terjesszen konkrét javaslatot a Parlament és a Tanács elé a Törökországot és Ukrajnát is magába foglaló fekete-tengeri térség számára létrehozandó többoldalú keretrendszerről; úgy ítéli meg, hogy a térség stabilitásának és energiahálózatainak érdekében be kell vonni az olyan szomszédos országokat is, mint például Kazahsztán;

28.

emlékeztet arra, hogy a 2008. április 3-i bukaresti csúcstalálkozón a NATO beleegyezett abba, hogy Grúzia a szövetség tagja lesz;

29.

hangsúlyozza Grúzia fontosságát az EU energiabiztonságának javítása szempontjából, mert alternatívát kínál az orosz energia-tranzitútvonalra; döntő fontosságúnak ítéli a létező infrastruktúrák – mint a Baku–Tbiliszi–Ceyhan csővezeték – megóvását, és felhívja a Bizottságot, hogy e célból ajánljon fel Grúziának minden szükséges támogatást; elvárja az EU szilárd politikai és költségvetési kötelezettségvállalását a Nabucco vezeték ügyében, amely Grúzia területét átszelő kiemelt EU-s projekt, és amely az Oroszországgal közösen vállalt – az EU tagállamainak Oroszországtól való gazdasági és politikai függését potenciálisan erősítő – projektek legkomolyabb alternatívája;

30.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy folytassák erőfeszítéseiket a közös uniós energiapolitika elfogadásáért, amely többek között biztosíthatja az ellátási források változatosabbá tételét;

31.

álláspontja szerint a dél-kaukázusi együttműködésnek nem az EU és Oroszország közötti kölcsönösen kizárólagos befolyási övezetekről (ún. érdekszférák) kell szólnia;

32.

véleménye szerint az EU szerepe a jelenlegi válságban rámutat, hogy meg kell erősíteni az európai külügyi, védelmi és biztonsági politikát, és úgy véli, hogy ehhez a Lisszaboni Szerződés – ideértve a főképviselő posztjának létrehozását, a szolidaritási záradékot és az EU energiabiztonsági politikáját – a megfelelő út;

33.

hangsúlyozza a dél-kaukázusi térség stabilitása megőrzésének szükségességét, és felhívja az örmény és azerbajdzsáni kormányt, hogy járuljanak hozzá e cél eléréséhez valamennyi nemzetközi kötelezettségvállalásuk tiszteletben tartása mellett;

34.

megerősíti azt az elvet, hogy a pluralisztikus és demokratikus kormányzás – működő ellenzéki pártokkal, az emberi és polgári jogok tiszteletben tartásával – a legjobb biztosítéka a teljes dél-kaukázusi térség stabilitásának;

35.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, Grúzia és az Oroszországi Föderáció elnökének és parlamentjének, a NATO-nak, az EBESZ-nek és az Európa Tanácsnak.


(1)  HL C 313. E, 2006.12.20., 429. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0572.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0253.

(4)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0538.

(5)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0016.

(6)  Elfogadott szövegek P6_TA(2008)0017.

(7)  HL L 157., 2008.6.17., 110. o.

(8)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0309.

(9)  Az Európai Unió Tanácsa, 12594/08 sz. dokumentum.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/31


2008. szeptember 3., szerda
Az európai szerződési jog közös referenciakerete

P6_TA(2008)0397

Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása az európai szerződési jog közös referenciakeretéről

2009/C 295 E/09

Az Európai Parlament,

tekintettel az európai szerződési jogról szóló 2007. december 12-i állásfoglalására (1),

tekintettel az európai szerződési jogról szóló 2006. szeptember 7-i állásfoglalására (2),

tekintettel az európai szerződési jog és a közösségi vívmányok felülvizsgálata tekintetében a követendő útról szóló 2006. március 23-i állásfoglalására (3),

tekintettel az 1989. május 26-i (4), 1994. május 6-i (5), 2001. november 15-i (6) és 2003. szeptember 2-i (7) állásfoglalásaira,

tekintettel a Bizottság „Második időközi jelentés a közös referenciakeretről” című 2007. július 25-i jelentésére (COM(2007)0447),

tekintettel a Bel- és Igazságügyi Tanács 2008. április 18-i álláspontjára,

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az elméleti jellegű közös referenciakeret-tervezetet (8) 2007 végén a Bizottság elé terjesztették;

B.

mivel a közös referenciakeret-tervezetet jelenleg egy tudományos csoportokból álló hálózat értékeli, melynek tagja többek között az Association Henri Capitant des amis de la culture juridique française és a Société de législation comparée, amelyek már megjelentették a Principes contractuels communs (Közös szerződési elvek) és a Terminologie contractuelle commune (Közös szerződési terminológia) című kiadványaikat (9);

C.

mivel a Bizottság belső válogatási folyamatot indított azzal a céllal, hogy meghatározza a közös referenciakeret-tervezet azon részeit, melyeket majd beépítenek egy a közeljövőben elkészítendő dokumentumba, például egy, a közös referenciakeretről szóló bizottsági fehér könyvbe;

D.

mivel a közös referenciakeret-tervezet csupán elméleti jellegű dokumentum, és a közeljövőben elkészítendő bizottsági dokumentumba beépítendő részinek kiválogatása jelentős mértékben politikai jellegű folyamat;

1.

üdvözli a közös referenciakeret-tervezet beterjesztését, és várja, hogy a közös referenciakeret elméleti jellegű, végleges tervezete 2008 decemberében a Bizottság elé kerüljön;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy készítsen pontos és átlátható tervet a bizottsági dokumentumot előkészítő válogatási folyamat megszervezésének és koordinálásának mikéntjéről, különös tekintettel az érintett főigazgatóságokra;

3.

felszólítja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a közös referenciakeret-tervezetet a lehető legtöbb érintett nyelven tegyék közzé annak érdekében, hogy valamennyi érdekelt fél számára hozzáférhető legyen;

4.

felhívja a Bizottságot annak mérlegelésére, hogy mivel a közös referenciakeret jócskán túlmutat a fogyasztói szerződési jogi kérdéseken, a munkát bízza az Igazságügy, Szabadság és Biztonság Főigazgatóságra az egyéb érintett főigazgatóságok teljes bevonásával, valamint arra, hogy a szükséges anyagokat és emberi erőforrásokat bocsássa rendelkezésre;

5.

rámutat arra, hogy a bizottsági dokumentum lesz az európai intézmények és valamennyi érdekelt fél döntésének alapja a közös referenciakeret céljával, tartalmával és jogi hatályával kapcsolatban, amely lehet nem kötelező erejű jogalkotási eszköz, vagy akár az európai szerződési jog egy választható eszközének alapja;

6.

úgy véli, hogy a közös referenciakeret jövőbeli formájától függetlenül lépéseket kell tenni annak biztosítására, hogy a referenciakeretet rendszeresen frissítsék annak érdekében, hogy tükrözze a szerződési jog változásait és a nemzeti fejlesztéseket;

7.

rámutat arra, hogy a közös referenciakeret tartalmáról szóló döntések meghozatalakor a Bizottságnak szem előtt kell tartania a Tanács 2008. április 18-i nyilatkozatát, mely szerint a közös referenciakeret célja, hogy „a jobb jogalkotást szolgáló eszköz” legyen a közösségi jogalkotók kezében, amely egy „nem kötelező erejű iránymutatás-csomagot” alkot;

8.

javasolja, hogy ebben az esetben a közös referenciakeret a lehető legszélesebb körű legyen, és ebben a szakaszban nem feltétlenül szükséges bármilyen tartalom vagy anyag kizárása;

9.

ismételten hangsúlyozza, hogy a közös referenciakerettel kapcsolatos közelmúltbeli munkaértekezletek eredményeit a válogatási folyamatok során figyelembe kell venni; hangsúlyozza, hogy további széles körű konzultációkat kell folytatni, amelyek garantálják valamennyi érintett fél kiegyensúlyozott bevonását;

10.

javasolja, hogy amennyiben a közös referenciakeret nem kötelező jogalkotási eszközként kerül alkalmazásra, vonatkozó részeit mellékeljék a Bizottság által a jövőben előterjesztett, a szerződési jogot érintő valamennyi jogalkotási javaslathoz annak biztosítása érdekében, hogy azt a közösségi jogalkotás során figyelembe vegyék;

11.

rámutat arra, hogy a közös referenciakeret tartalmáról szóló döntések meghozatalakor a Bizottságnak szem előtt kell tartania, hogy a közös referenciakeret túlmutathat egy pusztán jogalkotási eszközön, és választható eszközzé válhat;

12.

javasolja, hogy amennyiben a közös referenciakeret a jövőben valószínűleg választható eszközként fog működni, azokra a területekre korlátozódjon, amelyeken a közösségi jogalkotás tevékeny, vagy a jövőben valószínűleg tevékeny lesz, vagy amelyek szorosan kapcsolódnak a szerződési joghoz; javasolja, hogy valamennyi választható eszköz a közös referenciakeret-tervezeten alapuljon; úgy véli, hogy minden esetben gondoskodni kell arról, hogy a válogatási folyamat ne veszélyeztesse a választható eszköz általános koherenciáját;

13.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Parlament véleményét ki kell kérni, és a Parlamentet be kell vonni a közös referenciakeretről szóló, közeljövőben elkészítendő bizottsági dokumentumot előkészítő valamennyi válogatási folyamatba;

14.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0615.

(2)  HL C 305. E, 2006.12.14., 247. o.

(3)  HL C 292. E, 2006.12.1., 109. o.

(4)  HL C 158., 1989.6.26., 400. o.

(5)  HL C 205., 1994.7.25., 518. o.

(6)  HL C 140. E, 2002.6.13., 538. o.

(7)  HL C 76. E, 2004.3.25., 95. o.

(8)  Von Bar, Clive, Schulte-Nölke et al. (eds.) Principles, Definitions and Model Rules of European Private Law – Draft Common Frame of Reference (DCFR) (Az európai magánjog elvei, fogalommeghatározásai és mintaszabályai – Közös referenciakeret-tervezet).

(9)  B. Fauvarque-Cosson és D. Mazeaud (dir.) Droit privé comparé et européen (Összehasonlító és európai magánjog) c. gyűjtemény, 6. és 7. kötet, 2008.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/33


2008. szeptember 3., szerda
Az európai ombudsman különjelentése az Európai Parlament számára a 3453/2005/GG számú vizsgálata tárgyában az Európai Bizottságnak készített ajánlástervezete alapján

P6_TA(2008)0398

Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása az európai ombudsman által a 3453/2005/GG számú panasz ügyében az Európai Bizottsághoz intézett ajánlástervezetet követően készített különjelentésről (2007/2264(INI))

2009/C 295 E/10

Az Európai Parlament,

tekintettel az európai ombudsman által az Európai Parlament számára készített különjelentésre,

tekintettel az EK-Szerződés 195. cikke (1) bekezdésének második albekezdésére és 211. cikkére,

tekintettel az ombudsman feladatainak ellátására vonatkozó szabályokról és általános feltételekről szóló, 1994. március 9-i 94/262/ESZAK, EK, Euratom európai parlamenti határozatra (1), különösen annak 3. cikke (7) bekezdésére,

tekintettel a közösségi jog megsértése tekintetében a panaszossal való viszonyról szóló, 2002. március 20-i bizottsági közleményre (COM(2002)0141) (2),

tekintettel eljárási szabályzata 195. cikke (2) bekezdésének első mondatára,

tekintettel a Petíciós Bizottság jelentésére és a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság véleményére (A6-0289/2008),

A.

mivel az EK-Szerződés 195. cikke felhatalmazza az európai ombudsmant bármely uniós polgártól érkező, a közösségi intézmények vagy szervek tevékenysége során felmerülő hivatali visszásságokra vonatkozó panaszok átvételére;

B.

mivel a polgárok által benyújtott panaszok fontos információforrásul szolgálnak a közösségi jog esetleges megsértésével kapcsolatban;

C.

mivel az EK-Szerződés 211. cikke alapján a Bizottság a Szerződés őrének szerepében annak biztosításáért felel, hogy alkalmazzák a Szerződés rendelkezéseit és az azok alapján az intézmények által hozott intézkedéseket;

D.

mivel az EK-Szerződés 226. cikkének (1) bekezdése értelmében, ha a Bizottság megítélése szerint egy tagállam a Szerződésből eredő valamely kötelezettségét nem teljesítette, az ügyről indokolással ellátott véleményt „ad”, miután az érintett államnak lehetőséget biztosított észrevételei megtételére, és mivel az említett cikk (2) bekezdése értelmében, ha az érintett állam a Bizottság által meghatározott határidőn belül nem tesz eleget a véleményben foglaltaknak, a Bizottság a Bírósághoz „fordulhat”;

E.

mivel az ombudsman korábban, a 995/98/OV panaszról szóló határozatában hangsúlyozta, hogy bár a Bizottság mérlegelési jogkörrel rendelkezik a jogsértési eljárások elindítása tekintetében, ezekre azonban „a Bíróság ítélkezési gyakorlata által megállapított” jogi korlátok vonatkoznak, „amely előírja például, hogy az igazgatási hatóságoknak következetesen és jóhiszeműen kell eljárniuk, el kell kerülniük a megkülönböztetést, meg kell felelniük az arányosság, az egyenlőség és a jogszerű elvárások elveinek, és tiszteletben kell tartaniuk az emberi jogokat és az alapvető szabadságokat”;

F.

mivel a Bizottság hangsúlyozta, hogy ez a szerep alapvető fontosságú az európai polgárok érdekeinek biztosítása szempontjából és ezzel összefüggésben elismerte a jogállamiság jelentőségét (3);

G.

mivel a Bizottság megerősíti, hogy fent említett, 2002. március 20-i közleménye megállapítja a panaszosnak kedvező azon igazgatási intézkedéseket, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság vállalja, hogy megfelel a panasz kezelésekor és a kérdéses jogsértés értékelésekor;

H.

mivel az ombudsman szerint hivatali visszásságnak minősül, ha a Bizottság nem alakít ki végleges álláspontot a panaszos jogsértési panasza tekintetében;

I.

mivel az ombudsman által a Bizottsághoz intézett ajánlás értelmében a Bizottságnak a lehető leggyorsabban és leggondosabban kell foglalkoznia a panaszos panaszával;

1.

támogatja az európai ombudsman Bizottsághoz intézett ajánlását;

2.

hangsúlyozza, hogy annak, ahogyan a Bizottság az állampolgárok által benyújtott, a közösségi jog tagállamok általi állítólagos megsértéséről szóló panaszokat kezeli, minden esetben meg kell felelnie a helyes hivatali magatartás elvének;

3.

rámutat arra, hogy fent említett, 2002. március 20-i közleményében – a Bizottság bizonyos kötelezettségvállalásokat tett azzal kapcsolatban, ahogyan a jogsértési panaszokat kezeli;

4.

rámutat, hogy a Bizottság abban a közleményében jelezte, hogy – általános szabályként – a panasz nyilvántartásba vétele napjától számított egy éven belül határoz arról, hogy megindítsa-e a jogsértési eljárást vagy lezárja az ügyet, és e határidő lejárta után írásban tájékoztatja a panaszost;

5.

elfogadja, hogy nehezebb és összetettebb ügyekben a Bizottság vizsgálatai több mint egy évig tarthatnak; úgy véli azonban, hogy az egy éves határidő túllépése csak abban az esetben indokolt, ha a vizsgálat ténylegesen folyamatban van;

6.

megjegyzi, hogy a német kormánynak a munkaidőről szóló irányelv (4) megfelelő alkalmazásával kapcsolatos mulasztására vonatkozó jelenlegi ügyben a Bizottság az említett irányelv módosítására irányuló javaslata fényében kívánt foglalkozni a panasszal, és úgy határozott, hogy megvárja a többi közösségi intézménnyel a javaslatáról folytatott megbeszélések eredményét;

7.

emlékeztet arra, hogy a javaslatot 2004 szeptemberében nyújtották be, és hogy nincs bizonyíték arra, hogy a Bizottság azóta további lépéseket tett volna a vizsgálat folytatása érdekében;

8.

megjegyzi, hogy a két lehetséges határozat – azaz a hivatalos jogsértési eljárás megindítása vagy az ügy lezárása – egyikének meghozatala helyett a Bizottság a vizsgálat tekintetében minden további intézkedés meghozatalától tartózkodott;

9.

azon a véleményen van, hogy a közösségi jog nem teszi lehetővé, hogy hatályos jogszabályokat és ítéleteket azon az alapon hagyjanak figyelmen kívül, hogy új szabályok mérlegelése van folyamatban; rámutat arra, hogy a Bizottság a panaszban szereplő azon kérdésekkel sem foglalkozott, amelyek nem a hatályos irányelv javasolt módosításához kapcsolódnak;

10.

elismeri, hogy a Bizottság bizonyos mérlegelési jogkörrel bír a panaszok és a jogsértési eljárások kezelése tekintetében, különösen az ügyek Bíróság elé utalását illetően, de rámutat arra, hogy az EK-Szerződés 226. cikke előírja, hogy a Bizottságnak el kell indítania a pert megelőző szakaszt, ha úgy véli, hogy egy tagállam nem teljesítette a Szerződés szerint fennálló valamely kötelezettségét;

11.

véleménye szerint a mérlegelési jogkörre a közigazgatási jog általános elvei szerint meghatározott jogi korlátok is vonatkoznak, amint azt a Bíróság ítélkezési gyakorlata megállapította, és e jogkör nem lépheti túl a Bizottság által a fent említett, 2002. március 20-i közleményében ismertetett korlátokat;

12.

megismétli aggodalmát azzal az indokolatlan és túl hosszú – gyakran több évig elhúzódó – időtartammal kapcsolatban, amelyet a Bizottság a jogsértési eljárások lefolytatása és lezárása esetén igénybe vesz, és megismétli elégedetlenségét annak gyakori példáival kapcsolatban, hogy a tagállamok nem tesznek eleget az Európai Bíróság határozatainak; úgy véli, hogy ez aláássa a közösségi jogrendszer kialakításának és következetes alkalmazásának hitelességét, és hiteltelenné teszi az EU célkitűzéseit;

13.

ismételten hangsúlyozza a tagállamok központi szerepét a közösségi jogszabályok helyes alkalmazása tekintetében és kiemeli azt a tényt, hogy a közösségi jogszabályok gyakorlati alkalmazása meghatározó abban, hogy az Európai Unió jelentősége növekedjen saját polgárai szemében;

14.

felkéri a Bizottságot, hogy állítsa össze azon tagállamoknak a jegyzékét, amelyek jogszabályai nincsenek összhangban a munkaidőről szóló irányelv valamennyi rendelkezésével, és határozza meg, milyen intézkedéseket tesz ezzel kapcsolatban; sürgeti a Bizottságot, hogy saját kiváltságaival összhangban foganatosítson azonnali intézkedéseket minden olyan esetben és minden olyan tagállamban, ahol az irányelv átültetése vagy végrehajtása nem felel meg a jogszabályoknak, illetve a Bíróság jogalkotásának;

15.

sürgeti a Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja meg a 2004. január 1-jén elfogadott és 2007. január 1-jén hatályba lépett német jogszabályt annak megállapítása érdekében, hogy összhangban van-e a munkaidőről szóló irányelv valamennyi rendelkezésével és az Európai Bíróság valamennyi vonatkozó ítéletével; hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a Bizottság megvizsgálja az említett irányelv végrehajtásának részleteit;

16.

megjegyzi, hogy a Bizottság a közelmúltban vizsgálta felül a jogsértési eljárásokra vonatkozó iránymutatásait; e dokumentum alapján úgy értelmezi, hogy a határozatok jegyzékét előzetesen az állandó képviselők és a tagállamok rendelkezésre bocsátják, és hogy a jogsértésekről elfogadott határozatokról sajtóközleményeket adnak ki a hivatalos elfogadás napján; megjegyzi azonban, hogy még nem rendelkeztek a Parlament vagy a Parlament felelős bizottságainak tájékoztatásáról;

17.

ismételten megerősíti a Bizottsághoz intézett felhívását, hogy mindenre kiterjedően tájékoztassa a Parlamentet – és különösen a Parlament Petíciós Bizottságát – a jogsértési ügyekkel kapcsolatos határozatokról, az eljárás valamennyi szakaszában;

18.

hangsúlyozza, hogy az EK-Szerződés 230. cikke alapján a Parlament a Tanácsra és a Bizottságra vonatkozó feltételekkel megegyező feltételek szerint jogosult keresetet benyújtani a Bíróságnál, és hogy a Szerződés 201. cikke értelmében a Parlament jogosult a Bizottság tevékenységének ellenőrzésére;

19.

a fentiek fényében sürgeti továbbá az összes tagállamot, hogy a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó valamennyi szabályt hűen alkalmazzák, arra az elvre alapozva, hogy bármilyen kétség esetén a jog azon értelmezése élvez elsőbbséget, amely a munkavállalók egészségére és biztonságára nézve a legkedvezőbb (in dubio pro operario);

20.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, valamint az európai ombudsmannak.


(1)  HL L 113., 1994.5.4., 15. o.

(2)  HL C 244., 2002.10.10., 5. o.

(3)  „A közösségi jog alkalmazásának hatékonyabb nyomon követése” című, 2002. december 11-i bizottsági közlemény (COM(2002)0725).

(4)  A 93/104/EK irányelv helyébe lépő és azt hatályon kívül helyező 2003/88/EK irányelv (HL L 299., 2003.11.18., 9. o.).


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/35


2008. szeptember 3., szerda
A nők és férfiak közötti egyenlőség – 2008

P6_TA(2008)0399

Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása a nemek közötti egyenlőségről – 2008 (2008/2047(INI))

2009/C 295 E/11

Az Európai Parlament,

tekintettel az EK-Szerződés 2. cikkére, 3. cikkének (2) bekezdésére és 141. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 23. cikkére,

tekintettel a Bizottság 2008. január 23-i, „A nemek közötti egyenlőség – 2008” című jelentésére (a továbbiakban: az egyenlőségről szóló bizottsági jelentés) (COM(2008)0010), és az előző évek éves jelentéseire (COM(2001)0179, COM(2002)0258, COM(2003)0098, COM(2004)0115, COM(2005)0044, COM(2006)0071 és COM(2007)0049),

tekintettel a Bizottság 2006. március 1-jei, „A nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemterv (2006–2010)” című jelentésére (COM(2006)0092),

tekintettel a nemek közötti egyenlőségre vonatkozó közösségi keretstratégiához kapcsolódó program (2001–2005) létrehozásáról szóló, 2000. december 20-i 2001/51/EK tanácsi határozatra (1),

tekintettel az Európai Regionális Fejlesztési Alapra, az Európai Szociális Alapra és a Kohéziós Alapra vonatkozó általános rendelkezések megállapításáról szóló, 2006. július 11-i 1083/2006/EK tanácsi rendeletre (2), és különösen 16. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a brüsszeli Európai Tanács által 2006. március 23–24-én elfogadott, nemek közötti egyenlőségről szóló európai paktumra,

tekintettel a tagállamok nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos politikáért felelős miniszterei által 2005. február 4-én elfogadott közös nyilatkozatra,

tekintettel a munka, a család és a magánélet összeegyeztetéséről szóló, 2004. március 9-i állásfoglalására (3),

tekintettel a nők bevándorlása: a bevándorló nők szerepe és helye az Európai Unióban című, 2006. október 24-i állásfoglalására (4),

tekintettel az Európai Unióban a fogyatékkal élő nők helyzetéről szóló, 2007. április 26-i állásfoglalására (5),

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervről (2006–2010) szóló, 2007. március 13-i állásfoglalására (6),

tekintettel az Európai Unióban a fiatal nők számára a családi élet és a tanulmányi időszak összeegyeztetését lehetővé tevő intézkedések bevezetésére vonatkozó szabályozási keretről szóló, 2007. június 19-i állásfoglalására (7),

tekintettel „A nők és a férfiak közötti egyenlőségről az Európai Unióban – 2007” című, 2007. szeptember 27-i állásfoglalására (8),

tekintettel a nők iparban betöltött szerepéről szóló, 2008. január 17-i állásfoglalására (9),

tekintettel az Európai Unió vidéki területein a nők helyzetéről szóló, 2008. március 12-i állásfoglalására (10),

tekintettel a börtönben lévő nők különleges helyzetéről és a szülők bebörtönzésének a társadalmi és a családi életre gyakorolt hatásáról szóló 2008. március 13-i állásfoglalására (11),

tekintettel a nők és férfiak esélyegyenlőségével foglalkozó tanácsadó bizottság által a nemek közötti bérszakadékról 2007. március 22-én elfogadott véleményre,

tekintettel az európai szociális partnerek által a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatban 2005. március 22-én elfogadott cselekvési keretre,

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére, valamint a Foglalkoztatási és Szociális Bizottság és a Kulturális és Oktatási Bizottság véleményére (A6-0325/2008),

A.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség az EU alapelve, amelyet az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unió Alapjogi Chartája is elismer; mivel a területen elért jelentős előrelépések ellenére számos egyenlőtlenség marad a nők és férfiak között;

B.

mivel a nők elleni erőszak a nők és férfiak közötti egyenlőség egyik fő akadálya és egyben az egyik legelterjedtebb emberi jogi jogsértés, amely nem ismer földrajzi, gazdasági vagy társadalmi határokat; mivel riasztóan magas az erőszak áldozatává vált nők száma;

C.

mivel a „nők elleni erőszak” kifejezés minden, a női nemmel szemben alkalmazott, testi, szexuális vagy lelki sérülést vagy szenvedést okozó, illetve arra alkalmas erőszakos cselekményeket magában foglal, beleértve az ilyen cselekményekkel való fenyegetést, a kényszerítést vagy a személyes szabadság megsértését – akár nyilvánosan, akár a magánéletben történik;

D.

mivel szexuális kizsákmányolás céljából folytatott emberkereskedelem az emberi jogok elfogadhatatlan megsértése, és a modern rabszolgaság egy formája, amely szorosan kapcsolódik más bűnözési formákhoz, és amely nagymértékben gátolja a nemek közötti egyenlőség biztosítása érdekében tett erőfeszítéseket;

E.

mivel a munkaerőpiacon a rugalmas vállalkozói politika előmozdítása nem követheti elsősorban a vállalkozások és a közigazgatás igényeit, hanem mindenekelőtt a férfiak és nők számára családi kötelezettségeik felelősségteljes teljesítéséhez szükséges időt kell figyelembe vennie;

F.

mivel az európai foglalkoztatási stratégiában nem maradnak a nemekkel kapcsolatos specifikus iránymutatások és esélyegyenlőségi pillér sem;

G.

mivel a nemek között a foglalkoztatásban megmutatkozó szakadék azt jelzi, hogy mind mennyiségi, mind pedig minőségi szempontból tartós egyenlőtlenség áll fenn a nők és férfiak között;

H.

mivel a bérszakadék 2003 óta tartja a 15 %-os szintet, és csak egy százalékponttal csökkent 2000 óta;

I.

mivel nem szűnik a nők és a férfiak közötti ágazati és munkahelyi szegregáció, sőt bizonyos országokban növekszik;

J.

mivel a nők döntéshozatali folyamatokban való részvétele a nemek közötti egyenlőség döntő mutatója; mivel a vállalatokban és az egyetemeken a női vezetők jelenléte továbbra is alacsony szintű, a női politikusok és kutatók száma pedig csak nagyon lassan nő;

K.

mivel még mindig sztereotípiák uralkodnak a nők előtt nyitva álló oktatási és foglalkoztatási lehetőségek vonatkozásában, ami elősegíti az egyenlőtlenségek fennmaradását;

L.

mivel a növekedés serkentésére és a szociális piacgazdaság előmozdítására irányuló lisszaboni célok csak akkor teljesíthetők, ha teljes mértékben kiaknázzák a nők munkaerő-piaci potenciálját;

M.

mivel fennáll a veszélye a „kényszerű” részmunkaidőnek, különösen a nők esetén, ami azt jelenti, hogy a megfizethető gyermekfelügyeleti rendszer hiányában gyakran kényszerűségből döntenek e mellett;

N.

mivel számos kihívás és nehézség jobban érinti a nőket, mint a férfiakat, nevezetesen a foglalkoztatás minősége, a „kisegítő” élettársak helyzete az olyan területeken, mint a mezőgazdaság, a halászat és a kis családi vállalkozások, a munkahelyi egészség és biztonság, az anyák védelme, valamint esetükben a szegénység magasabb kockázata;

O.

mivel mind a férfiak, mind a nők foglalkoztatása alacsonyabb a vidéki területeken; mivel emellett a nők nagy része sosem vállalt aktív szerepet a hivatalos munkaerőpiacon, és ezáltal munkakeresőként sem kerültek nyilvántartásba vételre és nem szerepelnek a munkanélküliekről szóló statisztikákban sem, amely különleges anyagi és jogi problémákat okoz a szülési és betegszabadság, a nyugdíjjogosultság megszerzése, a szociális biztonsághoz való hozzáférés kérdésében, valamint válás esetén; mivel a vidéki térségeket kedvezőtlenül érinti a magas színvonalú munkalehetőségek hiánya;

P.

mivel a jelek szerint romlik a nők bizonyos csoportjainak helyzete, akik több halmozott nehézséggel és kockázattal, valamint kettős megkülönböztetéssel szembesülnek, különös tekintettel a fogyatékkal élő nőkre, az eltartottakért felelős nőkre, az idősebb nőkre, a kisebbséghez tartozó és bevándorló nőkre;

Q.

mivel még mindig jelentős különbség van a nők és a férfiak helyzete között a szakmai környezet minőségéhez kapcsolódó egyéb dimenziókban, például a munka és a magánélet összeegyeztetése, a szakértelmet nem teljes mértékben kiaknázó munkaszervezési módok, illetve a munkahelyi egészség és biztonság terén; mivel a gyermeket nevelő nők foglalkoztatási rátája nem haladja meg a 62,4 %-ot, míg a férfiaké 91,4 %; mivel a nők munkaerő-piaci részvételét nagyrészt, és egyre növekvő mértékben még mindig a részmunkaidős munkavégzés jellemzi (2007-ben az EU-27 tagállamaiban 31,4 %, míg a férfiaknál ez az arány csupán 7,8 %; az összes részmunkaidős dolgozó 76,5 %-a nő), mivel a nők gyakrabban írnak alá határozott időtartamú munkaszerződéseket is (15,1 %, azaz egy százalékponttal többen, mint a férfiak); mivel a hosszú távú munkanélküliség továbbra is lényegesen gyakoribb a nőknél (4,5 %) mint a férfiaknál (3,5 %);

R.

mivel a nőket, különösen a 65 évnél idősebbeket a férfiakhoz képest fokozottabb mértékben fenyegeti a szegénység veszélye (21 %, ami 5 százalékponttal meghaladja a férfiak arányát);

S.

mivel a szakmai, családi és magánélet összeegyeztethetősége továbbra is megoldatlan kérdés a nők és a férfiak számára is;

T.

mivel a szociális partnerek fontos szerepet játszanak a férfiak és nők közötti egyenlőséggel kapcsolatos cselekvések meghatározásában és hatékony megvalósításában európai, nemzeti, regionális, ágazati és vállalati szinten;

U.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség előmozdításának és megteremtésének elengedhetetlen feltétele a családi és háztartási feladatkörök férfiak és nők közötti megosztása, különösen a szülői és apasági szabadság kihasználása révén; mivel diszkriminatív, és a nőket hátrányos helyzetbe kényszeríti a munkaerőpiacon az, hogy a szülési és szülői szabadság nem számít bele a munkában töltött teljes időszakba;

V.

mivel a gyermek- és idősgondozási szolgáltatásokhoz, valamint az egyéb eltartottak gondozási szolgáltatásaihoz való hozzáférés létfontosságú a nők és férfiak egyenlő munkaerő-piaci, illetve az oktatásban és a szakképzésben való részvétele szempontjából;

W.

mivel a strukturális alapokról szóló rendeletek rögzítik, hogy a tagállamok és a Bizottság biztosítja a nők és férfiak közötti egyenlőséget, valamint hogy az alapok végrehajtásának különböző szakaszaiban elő kell segíteni a nemi szempont integrálását;

1.

üdvözli az egyenlőségről szóló fent említett bizottsági jelentést, és megismétli a nők és a férfiak közötti esélyegyenlőség politikájának kettős természetét az EU szintjén: egyrészről a nők és férfiak közötti egyenlőség biztosítása valamennyi politikai területen (a nemek közötti esélyegyenlőség általános érvényesítése), másrészről pedig a nőkkel szembeni megkülönböztetés csökkentésére irányuló célzott intézkedések, ideértve a tudatosságnövelő kampányokat, a bevált gyakorlatok cseréjét, a polgárokkal folytatott párbeszédet, valamint a köz- és magánszféra közötti partnerségek kezdeményezéseit;

2.

hangsúlyozza a nőkkel szembeni erőszak leküzdésének fontosságát a férfiak és nők közötti egyenlőség megvalósítása érdekében; összehangolt fellépésre szólítja fel a tagállamokat és a Bizottságot ezen a területen; sürgeti a Bizottságot, hogy mérlegelje a nőkkel szembeni erőszak leküzdésére irányuló új intézkedések bevezetésének lehetőségét;

3.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy közös erőfeszítéssel vegyék fel a harcot a szervezett bűnözéssel és a csempészhálózatokkal szemben, valamint közösen vezessenek be a prostitúció iránti kereslettel szemben új jogi, igazgatási, oktatási, szociális és kulturális intézkedéseket;

4.

felszólítja a tagállamokat, hogy haladéktalanul ratifikálják az Európa Tanács emberkereskedelem elleni fellépésről szóló egyezményét;

5.

úgy ítéli meg, hogy helyi, nemzeti és uniós szinten a nők döntéshozatalban való részvétele nem elégséges; ezért felkéri a Bizottságot, a tagállamokat és a politikai pártokat, hogy a helyzet javítása érdekében vegyenek fontolóra határozott fellépéseket; e tekintetben megjegyzi, hogy a választási kvóták alkalmazása pozitív hatással van a nők képviseletére;

6.

rámutat a nők politikai és döntéshozatali részvétele, valamint a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom tevékenységeiben való szerepvállalásuk közötti összefüggésre; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák az ilyen részvétel előmozdítására irányuló intézkedéseket;

7.

hangsúlyozza a nők aktív szakszervezeti szerepvállalásának fontosságát a nők munkahelyi védelméhez és a nekik járó jogosultságok biztosításához kapcsolódó feladatok tekintetében;

8.

megjegyzi annak fontosságát, hogy a nők képesek legyenek a szexuális és reproduktív jogaik feletti ellenőrzés hathatós gyakorlására; ezért támogatja azokat az intézkedéseket és fellépéseket, amelyek a nők szexuális és reproduktív egészségügyi szolgáltatásokhoz való hozzáférésének javítására irányulnak, és jobban tájékoztatják őket jogaikról és a rendelkezésre álló szolgáltatásokról;

9.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek meg minden szükséges intézkedést a nemek közötti esélyegyenlőség valamennyi szociális, foglalkoztatási és szociális biztonsági politika – különösen a rugalmas biztonság stratégiája – terén történő általános érvényesítése érdekében, illetve hogy lépjenek fel a megkülönböztetés minden formája ellen;

10.

támogatja az Európai Szociális Alapban és a PROGRESS 2007–2013 programban szereplő intézkedéseket, melyek javítják a nők munkaerő-piaci helyzetét és segítik a diszkrimináció felszámolását;

11.

aggodalmának ad hangot amiatt, hogy az elmúlt néhány évben nem történt előrelépés a nemek közötti bérszakadék kérdése terén; ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy értékeljék stratégiáikat és fellépéseiket ezen a területen, és szükség esetén a szociális partnerekkel együttműködve állapítsák meg a helyzet javítását szolgáló új intézkedéseket, illetve a meglévő intézkedések végrehajtásának új megközelítéseit; e tekintetben támogatja az esélyegyenlőséggel foglalkozó tanácsadó bizottságnak azt a javaslatát, amely szerint fokozni kell a fizetések ellenőrzésére és a bérszakadék megszüntetésére alkalmas cselekvési terv elkészítésére vonatkozó munkáltatói kötelezettséget szabályozó európai jogalkotást; hangsúlyozza, hogy összehangolt fellépésre van szükség, különösen az európai növekedési és munkahely-teremtési stratégia új ciklusának összefüggésében és a rugalmas biztonság közös elveit illetően;

12.

aggodalmának ad hangot a nők hátrányos munkaerő-piaci helyzete miatt, amelynek következtében kevesebb egyéni jogosultságot tudnak szerezni a nyugdíj és egyéb szociális juttatások vonatkozásában, különösen azokban a rendszerekben, ahol ezek a jogok elsősorban az érdekelt hozzájárulásaitól vagy a foglalkozásból származó jövedelmétől függnek; felhívja ezért a tagállamokat, hogy hozzanak hatékony intézkedéseket a különböző szektorokban a szociális előírásoknak való megfelelés és a munkavállalói jogok érvényesülésének garantálása érdekében, biztosítva ezáltal a munkavállalók, különösképpen a nők megfelelő jövedelmét, a munkahelyi biztonsághoz és egészséghez való jogot, a szociális védelmet és a szakszervezetek szabadságát, és a férfiak és nők közti munkahelyi megkülönbözetés megszüntetésének előmozdítását;

13.

felkéri a tagállamokat, hogy támogassák a Bizottságot a tagállami intézkedések végrehajtásának ellenőrzésében, amelynek célja annak felmérése, hogy tiszteletben tartják-e az egyenlőség alapelvét különösen a jogosultságok, valamint a nyugdíj- és a szociális biztonsági rendszer tekintetében;

14.

felkéri a közösségi intézményeket és a tagállamokat, hogy február 22. napját nyilvánítsák az „egyenlő munkabér nemzetközi napjának”;

15.

aggodalmának ad hangot egyrészről amiatt, hogy tartósan nincs összhangban a nők és férfiak oktatási szintje, holott a nők teljesítménye jobb, mint a férfiaké, másrészről pedig a munkaerő-piaci helyzet miatt, ahol a nők a férfiakhoz képest alacsonyabb béreket kapnak, munkájuk bizonytalanabb, és szakmai előmenetelük is lassabb; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tárják fel e helyzet okait, és találjanak rá megoldást;

16.

javasolja a tagállamoknak, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a diákokkal szembeni egyenlő bánásmód előmozdítására, és hozzanak intézkedéseket az oktatásban érvényesülő, nemi alapú munkahelyi szegregáció ellen, mivel az óvodai és általános iskolai oktatásban a női tanárok aránya jóval meghaladja a középiskolában tanító nők arányát, ahol több a férfi tanár, és amelynek nagyobb a társadalmi és anyagi megbecsültsége;

17.

javasolja a Bizottságnak, hogy fontolja meg a tudományos és műszaki pályák nők és férfiak körében történő népszerűsítésére irányuló intézkedések elfogadását ezen ágazatok szakemberkínálatának növelése és a felmerülő kereslet kielégítése érdekében;

18.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy hozzanak további intézkedéseket a nők munkaerő-piacra való belépésének és munkaerő-piaci részvételének – különösen az olyan alulreprezentált területeken, mint a csúcstechnológiai, a kutatási, a tudományos és a mérnöki iparág –, valamint a nők foglalkoztatása minőségének javítása érdekében, különösen az élethosszig tartó tanulás és képzés többszintű programjain keresztül; sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ennek megvalósítása érdekében használják fel az európai strukturális alapokat;

19.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak figyelmet a kisegítő élettársak helyzetére, az olyan területeken mint a mezőgazdaság, a halászat és a kis családi vállalkozások, mind a nemek közötti egyenlőség szempontjából, mind pedig arra való tekintettel, hogy a nők a férfiakhoz képest kiszolgáltatottabb helyzetben vannak; felszólítja a Bizottságot, hogy a közvetett diszkrimináció megszüntetése, az egyenlő bánásmódra irányuló tevőleges kötelezettség megteremtése és a kisegítő élettársak jogi helyzetének javítása érdekében haladéktalanul nyújtson be a valamely önálló vállalkozói tevékenységet, beleértve a mezőgazdasági tevékenységet is, folytató férfiak és nők közötti egyenlő bánásmód elvének alkalmazásáról, valamint az önálló vállalkozó nők terhességi és anyasági védelméről szóló 86/613/EGK irányelv (12) módosítására irányuló javaslatot;

20.

felszólítja a tagállamokat, hogy dolgozzák ki a megosztott felelősségvállalás jogi konstrukcióját a nők jogai teljes körű elismerése érdekében az agrárszektorban, továbbá a megfelelő védelem és munkájuk elismerésének biztosítása érdekében a szociális biztonság terén;

21.

arra ösztönzi a tagállamokat, hogy mozdítsák elő a nők vállalkozói szellemét az ipari ágazatban, és nyújtsanak pénzügyi támogatást és szakmai tanácsadást, valamint megfelelő képzést a nőknek a vállalatalapításához;

22.

felszólítja a tagállamokat, hogy kísérjék különös figyelemmel, az önálló tevékenységet folytató nők számára rendelkezésre állnak-e anyasági létesítmények;

23.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fordítsanak külön figyelmet azon munkavállalók növekvő számára, akik formálisan önálló tevékenységet végeznek, a valóságban azonban a „gazdaságilag függő helyzetben lévő munkavállalók” közé tartoznak;

24.

felszólítja a tagállamokat, hogy ismerjék el azon vállalkozásokat, amelyek aktívan fellépnek a nők és férfiak közötti egyenlőség támogatása, a munka és a magánélet közötti egyensúly megteremtésének előmozdítása, valamint az e téren bevált gyakorlatok terjesztése érdekében;

25.

felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy részesítsék előnyben a nők kiszolgáltatottabb csoportjait és fordítsanak különleges figyelmet rájuk, különös tekintettel a fogyatékkal élő, az eltartottakért felelős, az idősebb, a kisebbséghez tartozó és bevándorló, valamint a bebörtönzött nőkre, és dolgozzanak ki a szükségleteiknek megfelelő, célzott intézkedéseket;

26.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy fogadjanak el és hajtsanak végre a fogyatékkal élő nők támogatásához szükséges intézkedéseket, hogy lehetővé váljon számukra az előmenetel a társadalmi, szakmai, kulturális és politikai élet azon területein, ahol jelenleg még igen alacsony számban vannak képviseltetve;

27.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a bevándorló nők oktatáshoz és foglalkoztatáshoz való hozzáférésének előmozdítása érdekében fogadjanak el intézkedéseket a bevándorló nőket a munkaerő-piacon kétszeresen sújtó diszkrimináció felszámolására, továbbá teremtsenek kedvező feltételeket a munkaerő-piachoz történő hozzáférésük, a munka és a magánélet kiegyensúlyozása és megfelelő szakmai képzésük biztosítása tekintetében;

28.

üdvözli a Bizottság és a szociális partnerek közötti konzultációt, amelynek célja a szakmai, a családi és magánélet összeegyeztethetőségével kapcsolatos jogalkotási és nem jogalkotási keretrendszer javítása; várja a konzultáció eredményeinek elemzését és az arra épülő javaslatokat, különös tekintettel a szülési szabadsággal, illetve ennek a munkában töltött teljes időszakba történő beszámításával, a szülői szabadsággal, az apasági szabadsággal, az örökbefogadás után járó szabadsággal és a gondozásra szoruló családtag után járó szabadsággal kapcsolatos javaslatokra; ezenkívül úgy véli, hogy az apasági szabadságra vonatkozó keretmegállapodás a következő kérdésekkel kapcsolatban tovább javítható: az apákat az apasági szabadság igénybevételére ösztönző intézkedések, az apasági szabadságot igénybe vevő munkavállalók jogainak megerősítése, az apasági szabadságra vonatkozó szabályok rugalmasabbá tétele, az időtartam és a járadék növelése;

29.

emlékeztet arra, hogy a szakmai és a családi élet összeegyeztetésére csak az egyének szabad választásának alapelve alapján, és a különböző életszakaszok figyelembevételével kerülhet sor;

30.

felszólítja a tagállamokat, hogy terjesszenek elő egyedi intézkedéseket az olyan egyenlőtlenségek leküzdésére a nők és férfiak között, amelyeket a megszakított foglalkoztatási viszony okoz elsősorban a szülési szabadság vagy a gondozásra szoruló családtag után járó szabadság miatt, valamint csökkentsék ezeknek a szakmai előmenetelre, a bérekre és a nyugdíjjogosultságokra gyakorolt negatív hatását;

31.

megjegyzi, hogy a munka, a magánélet és a családi élet összeegyeztethetősége a foglalkoztatás növelésének egyik kulcsa, és a felszólítja a Bizottságot, hogy gyűjtse össze és terjessze azokat a bevált gyakorlatokat, amelyek lehetővé teszik a munka és a magánélet közötti tényleges egyensúlyt és a férfiak nagyobb fokú bevonását a családi életbe;

32.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ösztönözzék a férfiak részvételét a nemek közötti egyenlőség politikájának megvalósításában, különösen a munka és a magánélet összeegyeztetése terén;

33.

felkéri a tagállamokat és a regionális és helyi hatóságokat, hogy a barcelonai célkitűzésekkel összhangban javítsák a gyermekgondozási szolgáltatások és az eltartottak gondozási szolgáltatásainak elérhetőségét, minőségét és hozzáférhetőségét, és biztosítsák, hogy e szolgáltatások elérhetősége összeegyeztethető legyen a gyermekekért és eltartottakért felelős nők és férfiak teljes munkaidős időbeosztásával;

34.

felszólítja a vállalatok felelőseit, hogy munkaerő-gazdálkodási terveikbe építsenek be rugalmas családpolitikai intézkedéseket, hogy a szakmai életút megszakítása után megkönnyítsék a munkavállalók visszatérését a munkába;

35.

felhívja a Bizottság és a tagállamok figyelmét arra, hogy a szegénység egyre inkább a nőket érinti, amikor a nőket, kiváltképpen az idősebb nőket és egyedülálló anyákat a kirekesztés és a szegénység veszélyezteti, és sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki intézkedéseket e tendencia megelőzésére;

36.

felkéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki képzési és végrehajtási eszközöket, amelyek segítségével valamennyi érdekelt fél képes beépíteni a nők és férfiak esélyegyenlőségén alapuló szempontokat megfelelő illetékességi körébe, beleértve a politikák nőkre és férfiakra gyakorolt egyedi hatásainak értékelését;

37.

sürgeti a tagállamokat, valamint a regionális és helyi hatóságokat, hogy biztosítsák a meglévő eszközök hatékony alkalmazását, így a nemek közötti esélyegyenlőség általános foglalkoztatáspolitikai érvényesítéséről szóló, a Bizottság által készített kézikönyvekét;

38.

sürgeti a tagállamokat, hogy biztosítsák a közösségi programokat nemzeti, regionális és helyi szinten végrehajtó köztisztviselők képzésében a nők és férfiak közötti egyenlőség szempontjának figyelembevételét;

39.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy alakítsanak ki a lisszaboni növekedési és munkahely-teremtési stratégia végrehajtásának nyomon követése során használható mennyiségi és minőségi mutatókat, valamint megbízható, összehasonlítható és szükség esetén rendelkezésre álló, nemek szerinti statisztikákat, a nemi dimenzió figyelembe vétele és a politikák megfelelő végrehajtása és nyomon követése érdekében;

40.

üdvözli a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének létrehozását és az intézet döntéshozatali szerveként működő igazgatóság tagjainak kinevezését; ugyanakkor aggodalmának ad hangot az intézet igazgatójának felvétele terén mutatkozó késlekedés miatt, és sürgeti a Bizottságot, hogy orvosolja a helyzetet;

41.

felszólítja a Bizottságot, hogy a Nemek Közötti Egyenlőség Európai Intézetének segítségével a csatlakozó és a tagjelölt országokból származó adatokat és statisztikákat foglalja bele a nemek közötti egyenlőségről szóló következő éves jelentésekbe;

42.

kéri a tagállamokat, hogy a sportot és az egészséges életmódot annak figyelembe vételével népszerűsítsék a lakosság körében, hogy a sportban a nők részvételi aránya alacsonyabb;

43.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL L 17., 2001.1.19., 22. o.

(2)  HL L 210., 2006.7.31., 25. o.

(3)  HL C 102. E, 2004.4.28., 492. o.

(4)  HL C 313. E, 2006.12.20., 118. o.

(5)  HL C 74. E, 2008.3.20., 742. o.

(6)  HL C 301. E, 2007.12.13., 56. o.

(7)  HL C 146. E, 2008.6.12., 112 o.

(8)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0423.

(9)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0019.

(10)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0094.

(11)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0102.

(12)  HL L 359., 1986.12.19., 56. o.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/42


2008. szeptember 3., szerda
Az állatok élelmiszer-ipari célú klónozása

P6_TA(2008)0400

Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása az állatok élelmiszer-ipari célú klónozásáról

2009/C 295 E/12

Az Európai Parlament,

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az állatok védelméről és kíméletéről szóló jegyzőkönyv előírja, hogy a Közösségnek és a tagállamoknak teljes mértékben figyelembe kell venniük az állatok kíméletére vonatkozó követelményeket a mezőgazdasági és a kutatási politika kialakítása és végrehajtása során;

B.

mivel a klónozási eljárások során a transzferált embriók és klónozott állatok túlélési aránya alacsonynak bizonyul, sok klónozott állat pusztul el élete korai szakaszában szív- és érrendszeri megbetegedések, immungyengeség, májelégtelenség, légzőszervi problémák, illetve vese- és mozgásszervi rendellenességek miatt;

C.

mivel az Európai élelmiszer-biztonsági hatóság 2008-as véleményében arra a következtetésre jutott, hogy, a klónozott állatok halálozási és megbetegedési aránya magasabb az ivaros szaporodással tenyésztett állatokénál, és a vemhesség előrehaladott szakaszában bekövetkező vetélések és rendellenességek valószínűleg hatással vannak a kihordó anyaállatok egészségére;

D.

mivel a kihordó anyaállatok és a klónozott állatok szenvedésének és egészségügyi problémáinak jelenlegi mértéke miatt az európai etikai csoport kételyének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy erkölcsileg indokolt-e az élelmiszer-ipari célból folytatott állatklónozás, és nem talált olyan meggyőző erejű érveket, amelyek igazolnák a klónozással létrehozott állatokból és utódaikból készült élelmiszerek előállítását;

E.

mivel a tenyésztés céljából tartott állatok védelméről szóló, 1998. július 20-i 98/58/EK tanácsi irányelv (1) kimondja, hogy „tilos olyan természetes vagy mesterséges tenyésztési eljárásokat alkalmazni, amelyek az érintett állatok szenvedését vagy sérülését okozzák vagy okozhatják” (Melléklet, 20. bekezdés);

F.

mivel a klónozás jelentősen csökkentené az állatállomány genetikai sokféleségét, és így növelné az esélyét annak, hogy egész csordákat tüntetne el egy-egy olyan betegség, amelyre az állatok hajlamosak;

G.

mivel 2008. július 24-én az Európai Élelmiszer-biztonsági Hatóság tudományos véleményt tett közzé az állatok klónozásának az élelmiszer-biztonságra, az állatok egészségére és jólétére, illetve a környezetre gyakorolt hatásáról, amelyben arra a következtetésre jutott, hogy a klónozott állatok jelentős százalékának egészségi állapotát és jólétét kedvezőtlen, gyakran komoly és halálos kimenetelű hatás éri;

H.

mivel, míg a klónozás elsődleges célja a gyors növekedésű vagy magas hozamú állatok sokszorosítása, már a hagyományos szelektív tenyésztés is lábrendellenességekhez és szív- és érrendszeri elégtelenséghez vezetett a gyors növekedésű sertéseknél, illetve sántasághoz, tejmirigygyulladáshoz és korai kiselejtezéshez a magas hozamú szarvasmarháknál; és mivel a leggyorsabban növekvő és a legmagasabb hozamú állatok klónozása még több egészségi és jóléti problémához vezet;

I.

mivel azon túl, hogy az állatok élelmiszer-ipari célú klónozásának hatásait nem tanulmányozták még megfelelően, komoly veszélyt is jelent a termékek minőségén, környezetbarát elveken és a szigorú állatjóléti feltételek tiszteletén alapuló európai mezőgazdasági modell arculatára és lényegére;

1.

felszólítja a Bizottságot, hogy nyújtson be javaslatokat i) az élelmiszer-ipari célú állatklónozásnak, ii) a klónozott állatok vagy utódaik tenyésztésének, iii) a klónozott állatokból vagy utódaikból származó hús- vagy tejtermékek forgalomba hozatalának, és iv) a klónozott állatok, utódaik, továbbá a klónozott állatokból vagy utódaikból származó sperma és embriók, illetve a klónozott állatokból vagy utódaikból készült hús- vagy tejtermékek behozatalának megtiltására; figyelembe véve az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság és az EGE (a Bizottságnak a tudomány és az új technológiák etikájával foglalkozó európai csoportja) ajánlásait;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL L 221., 1998.8.8., 23. o.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/43


2008. szeptember 3., szerda
A marketing és a reklám hatása a nők és férfiak közötti egyenlőségre

P6_TA(2008)0401

Az Európai Parlament 2008. szeptember 3-i állásfoglalása a marketingnek és a hirdetéseknek a nők és férfiak közötti egyenlőségre gyakorolt hatásáról (2008/2038(INI))

2009/C 295 E/13

Az Európai Parlament,

tekintettel az EK-Szerződésre és különösen annak 2. cikkére, 3. cikkének (2) bekezdésére és 152. cikkére,

tekintettel a közösségi vívmányokra a nők jogai és a nemek közötti egyenlőség területén,

tekintettel az 1995. szeptember 15-én Pekingben tartott, a nőkről szóló negyedik világkonferencián elfogadott cselekvési tervre és a Parlament 2000. május 18-i, a pekingi cselekvési terv nyomon követéséről szóló állásfoglalására (1),

tekintettel a tagállamok törvényi, rendeleti vagy közigazgatási intézkedésekben megállapított, televíziós műsorszolgáltató tevékenységre vonatkozó egyes rendelkezéseinek összehangolásáról szóló, 1989. október 3-i, 89/552/EGK tanácsi irányelvre (2) (audiovizuális médiaszolgáltatásokról szóló irányelv),

tekintettel a nők és férfiak közötti egyenlő bánásmód elvének az árukhoz és szolgáltatásokhoz való hozzáférés, valamint azok értékesítése, illetve nyújtása tekintetében történő végrehajtásáról szóló, 2004. december 13-i, 2004/113/EK tanácsi irányelvre (3),

tekintettel a Bizottságnak a nők és férfiak közötti egyenlőségre vonatkozó ütemtervére (2006–2010) (COM(2006)0092) és a kapcsolódó hatásvizsgálatra (SEC(2006)0275),

tekintettel a reklámokban a nőkkel szembeni hátrányos megkülönböztetésről szóló, 1997. július 25-i állásfoglalására (4),

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének „A nők ábrázolása a reklámokban” című, 1557 (2007) sz. határozatára,

tekintettel a 2006. március 23 és 24-i brüsszeli Európai Tanács által elfogadott Európai Esélyegyenlőségi Paktumra,

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Nőjogi és Esélyegyenlőségi Bizottság jelentésére (A6-0199/2008),

A.

mivel (az iskolán, a családon és a társadalmi-kulturális környezeten keresztül történő) szocializáció olyan folyamat, amely identitást és értékeket, meggyőződést és magatartásformákat teremt, amelyek kialakítják az egyén helyét és szerepét abban a társadalomban, amelyben felnő; mivel az „azonosulás” kulcsfontosságú fogalom annak megértéséhez, hogy e folyamat milyen módon zajlik;

B.

mivel – mind az iskolában, mind pedig otthon – többet kellene tenni a televízió és az új technológiák korai életkortól kezdődő ésszerű és felelősségteljes használatának előmozdításáért;

C.

mivel a megkülönböztető és/vagy lealacsonyító üzeneteket hordozó nemen alapuló reklámok és a nemi sztereotípiák valamennyi formája a modern, egyenlőségen alapuló társadalom kialakulásának gátjai;

D.

mivel a sztereotípiák hozzájárulhatnak olyan magatartás kialakulásához, amely az azonosítás eszközét jelenti;

E.

mivel a hirdetések és a marketing tükrözik a kultúrát és a megteremtéséhez is hozzájárulnak;

F.

mivel a hirdetések a piacgazdaság egyik alkotóelemét képezik, és a valóság olyan részei, amelyekkel mindennapjai során mindenki találkozik;

G.

mivel a hirdetések adott esetben időnként kifigurázva mutatják be a nők és a férfiak életét;

H.

mivel a médiában a nemen alapuló megkülönböztetés még mindig széles körben elterjedt, és mivel a nemi szempontból sztereotip hirdetések és média e megkülönböztetés részének tekinthetők;

I.

mivel a nemi szempontból sztereotip hirdetések ezáltal tükrözik a nemek közötti egyenlőtlen hatalmi viszonyokat;

J.

mivel a nők és férfiak közötti egyenlőség, valamint együttműködésük elősegítése érdekében a társadalom minden szintjén küzdeni kell a nemi sztereotípiák ellen mind a magán-, mind pedig a közszférában;

K.

mivel a nemi sztereotípiák már a gyermekek szocializálódásának első éveitől kezdve hozzájárulhatnak a nemen alapuló megkülönböztetéshez, ami erősíti a nők és a férfiak közötti, élethosszig tartó egyenlőtlenségek fennmaradását és a nemekre jellemző klisék kialakulását;

L.

mivel a nemi sztereotípiák fogalma kontraproduktív, és hozzájárul ahhoz, hogy a munkaerőpiacon a szakmákat a nemek szerint osszák fel, ahol a nők általában a férfiaknál kevesebbet keresnek;

M.

mivel a nemi sztereotípiák állandósulásának megelőzésébe az egész társadalmat be kell vonni; mivel ez a felelősség a társadalom minden tagját terheli;

N.

mivel valamennyi társadalmi helyzetben meg kell szüntetni a férfiak és nők pozitív képének közvetítése előtt álló akadályokat;

O.

mivel a gyermekek különösen sebezhető csoportot alkotnak, mert nem csupán a tekintélyben bíznak, hanem a mesékben, tévéműsorokban, képeskönyvekben, oktatóanyagokban, videojátékokban, játékhirdetésekben stb. megjelenő szereplőkben is; mivel a gyermekek utánzás útján tanulják meg azt amit átéltek; mivel emiatt a hirdetésekben szereplő nemi sztereotípiák befolyásolják az egyéni fejlődést, és hangsúlyozzák azt a felfogást, hogy az egyén neme dönti el, hogy mit lehet, és mit nem;

P.

mivel a különféle médiatípusokban szereplő reklámok jelen vannak hétköznapjainkban; mivel különösen fontos, hogy a televíziós reklámokra a meglévő etikailag és/vagy jogilag kötelező érvényű szabályok és/vagy magatartási kódexek vonatkozzanak, amelyek értelmében nemi sztereotípiákon alapuló és erőszakra felbujtó megkülönböztető vagy megalázó üzenetek nem fordulhatnak elő;

Q.

mivel a felelősségteljes hirdetések pozitív hatást gyakorolhatnak az olyan kérdések társadalmi felfogására mint például „a testről alkotott kép”, „a nemi szerepek” és „a normalitás”; mivel a hirdetések erőteljes eszközei lehetnek a sztereotípiák kezelésének és leküzdésének;

1.

hangsúlyozza annak jelentőségét, hogy a nőknek és a férfiaknak azonos lehetőségeket kell biztosítani egyéni fejlődésükhöz, nemre való tekintet nélkül;

2.

megjegyzi, hogy a férfi és női sztereotípiák a nemek közötti egyenlőséget célzó különböző közösségi programok ellenére továbbra is nagymértékben elterjedtek;

3.

megjegyzi, hogy a további kutatás segítene rávilágítani a hirdetésekben szereplő nemi sztereotípiák és a nemek közötti egyenlőtlenség közötti bármiféle kapcsolatra;

4.

kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy használják ki és terjesszék a fent említett kutatást és annak eredményeit;

5.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a tagállamok eleget tegyenek a fent említett Európai Esélyegyenlőségi Paktum keretében vállalt kötelezettségeiknek;

6.

kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy tartsák be a különböző közösségi programokban – mint például az EQUAL-ban – elfogadott illetve a nemek közötti esélyegyenlőségre összpontosító iránymutatásokat;

7.

kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy kövessék nyomon a közösségi jogban a nemen alapuló megkülönböztetésre, valamint a nemen alapuló gyűlöletkeltésre vonatkozóan már meglévő rendelkezések végrehajtását;

8.

kéri a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki a hirdetésekben és a marketingben tapasztalható, nőkkel és férfiakkal szembeni szexista sértések vagy a nők és férfiak lealacsonyító ábrázolása ellen irányuló, tudatosságnövelő intézkedéseket;

9.

kéri a tagállamokat, hogy tanulmányozzák a nőkről és férfiakról a hirdetésekben és a marketingben alkotott képet és készítsenek jelentést arról;

10.

hangsúlyozza, hogy a gyermekeknek szóló televíziós műsorokban bemutatott hirdetésekben megjelenő sztereotípiák különleges problémát jelentenek, mivel potenciálisan hatnak a nemi szocializálódásra és következésképpen arra, hogy a gyermekek hogyan tekintenek önmagukra, családtagjaikra és a külső világra;

11.

megállapítja, hogy a médiában és a hirdetésekben megjelenő nemi sztereotípiák felszámolását célzó erőfeszítéseket olyan oktatási stratégiáknak és intézkedéseknek kell kísérniük, amelyek célja a korai életkortól kezdve a tudatosság és a serdülőkortól kezdve a kritikai érzék kifejlesztése;

12.

hangsúlyozza azt az alapvető szerepet, amelyet az oktatási rendszernek a gyermekek ábrázolásokkal és általánosságban a médiával szembeni kritikai érzékének kialakításában kell játszania, a marketingben és a hirdetésekben a nemi sztereotípiák állandósulása által okozott nem kívánt romboló hatások megakadályozása érdekében;

13.

megállapítja, hogy a nemek közötti esélyegyenlőség eléréséhez meg kell kérdőjelezni a hagyományos nemi szerepeket;

14.

rámutat, hogy a tankönyvek, a játékok, a video- és számítógépes játékok, az internet és az új információs és kommunikációs technológiák (IKT-k) és a hirdetések esetében különös szükség van az emberi méltósággal ellentétes és a nemi sztereotípiákat közvetítő üzenetek eltávolítására;

15.

különös aggályának ad hangot a szexuális szolgáltatások hirdetése miatt, amely megerősíti a nőket tárgyként megjelenítő sztereotípiákat az olyan kiadványokban, mint például a helyi újságok, amelyek a gyermekek számára könnyen láthatók és hozzáférhetők;

16.

megállapítja, hogy a médiaszakértőknek szóló és velük együttműködésben végzett folyamatos képzésekre, valamint társadalmi célú tudatosító intézkedésekre van szükség a nemi sztereotípiák negatív hatásait illetően;

17.

felhívja a figyelmet arra, hogy a televízió és az új technológiák használata egyre nő a gyermekek és a serdülők körében, és használatuk igen korai életkorban kezdődik, valamint hogy egyre gyakoribb a felügyelet nélküli televíziózás;

18.

megállapítja, hogy a testről alkotott ideális kép marketingben és hirdetésekben történő megjelenítése hátrányosan érintheti a nők és férfiak önbecsülését – különösen a kamaszokét – és azokét, akik hajlamosak olyan táplálkozási rendellenességekre mint az anorexia nervosa és a bulimia nervosa; arra kéri a hirdetőket, hogy mérlegeljék körültekintően a termékek rendkívül vékony nőkkel való reklámozását;

19.

kéri a tagállamokat, hogy megfelelő eszközökkel biztosítsák azt, hogy a marketing és a hirdetések garantálják az emberi méltóság és az egyén integritásának tiszteletben tartását, valamint azt, hogy azok sem közvetlenül, sem közvetve ne legyenek megkülönböztető jellegűek, és ne tartalmazzanak a nemen, faji vagy etnikai származáson, valláson vagy meggyőződésen, fogyatékosságon, életkoron vagy szexuális irányultságon alapuló gyűlöletkeltést, továbbá olyan elemeket, amelyek – annak összefüggésében megítélve – szentesítik, előmozdítják, vagy dicsőítik a nők elleni erőszakot;

20.

elismeri azt a munkát, amelyet a médiaszabályozók egyes tagállamokban már végeztek a nemi sztereotípiák hatásainak feltárásával kapcsolatban, és arra ösztönzi a szabályozókat valamennyi tagállamban, hogy osszák meg ezen a téren a legjobb gyakorlatokat;

21.

emlékezteti a Bizottságot arra, hogy a 2004/113/EK tanácsi irányelv eredetileg már a Bizottság első javaslatában kiterjedt a médiában alkalmazott megkülönböztetésre is, és kéri a Bizottságot, hogy tegyen fokozott erőfeszítéseket e megkülönböztetés leküzdésére;

22.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemek szempontjából jó példák jelenjenek meg a média és a hirdetések világában annak bemutatásához, hogy lehetségesek és kívánatosak a változások; úgy véli, hogy a tagállamoknak hivatalossá kellene tenniük a hirdetők által a saját iparáguknak valamint a nyilvánosság által odaítélt díj átadását az olyan hirdetések elismeréseként, amelyek a leginkább szakítanak a nemi sztereotípiákkal és pozitív vagy státusznövelő képet festenek a nőkről, férfiakról vagy a közöttük lévő kapcsolatról;

23.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a nemek közötti egyenlőség elveit a médián keresztül különböző korcsoportoknak szóló közlemények és műsorok segítségével terjesszék, a legjobb gyakorlatok népszerűsítése és a nemek közötti különbségek tiszteletben tartása érdekében;

24.

hangsúlyozza, hogy folyamatos vitára van szükség a marketingről és a hirdetésekről és ezeknek a nemi sztereotípiák kialakításában és fenntartásában betöltött szerepéről;

25.

kéri a tagállamokat, hogy megfelelő oktatási programok révén dolgozzanak ki és indítsanak el a tolerancia szellemét követő és a sztereotípiák valamennyi formáját leküzdő oktatási kezdeményezéseket a nemek közötti egyenlőség kultúrájának előmozdítása érdekében;

26.

kiemeli, hogy a nemi sztereotípiákat meg kell szüntetni;

27.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL C 59., 2001.2.23., 258. o.

(2)  HL L 298., 1989.10.17., 23. o.

(3)  HL L 373., 2004.12.21., 37. o.

(4)  HL C 304., 1997.10.6., 60. o.


2008. szeptember 4., csütörtök

4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/47


2008. szeptember 4., csütörtök
Az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok helyzete

P6_TA(2008)0404

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok helyzetéről

2009/C 295 E/14

Az Európai Parlament,

tekintettel a Közel-Keletről szóló korábbi állásfoglalásaira,

tekintettel Ferrero Waldner biztos 2008. július 9-én a Parlamentnek tett, és az izraeli börtönökben fogva tartott palesztin foglyok helyzetéről szóló, nyilatkozatára,

tekintettel az EU és Izrael közötti társulási megállapodásra és az EU–Izrael Társulási Tanács 2008. június 16-i nyolcadik ülésének eredményeire,

tekintettel az Izraelbe és a palesztin területekre delegált eseti küldöttsége (2008. május 30.–június 2.) által elkészített jelentésre és annak következtetéseire,

tekintettel a genfi egyezményekre, különösen a polgári személyek háború idején történő védelmével kapcsolatos, 1949. augusztus 12-i IV. genfi egyezményre, és elsősorban annak 1–12., 27., 29–34. 47., 49., 51., 52., 53., 59., 61–77. és 143. cikkeire,

tekintettel a polgári és politikai jogokról szóló, 1966. évi nemzetközi ENSZ-egyezményre,

tekintettel a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának 2007-es éves jelentésére, és különösen annak a megszállt palesztin területekkel foglalkozó részére,

tekintettel a Nyilvános Bizottság a Kínzás ellen Izraelben elnevezésű izraeli szervezet által az Európai Bizottság és több tagállam pénzügyi segítségével 2006-ban, 2007-ben és 2008-ban közzétett jelentésekre,

tekintettel az ENSZ közel-keleti konfliktusról szóló határozataira,

tekintettel eljárási szabályzata 108. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel Izrael az elmúlt években számos, a polgári lakosság ellen irányuló halálos terrortámadással nézett szembe, és mivel az izraeli hatóságok számos intézkedést tettek e terrortámadások megakadályozására, többek között letartóztatták a feltételezett palesztin szélsőségeseket, azonban mivel a terrorizmus elleni küzdelem nem jogosít fel a humanitárius jog megsértésére;

B.

mivel ma is több mint 11 000 palesztint, köztük több száz nőt és gyermeket tartanak fogva izraeli börtönökben és büntetőintézetekben, és mivel e foglyok többségét a megszállt palesztin területeken tartóztatták le;

C.

mivel az ENSZ gyermekjogi egyezménye szerint, amelyet Izrael is aláírt, minden 18 éven aluli személy gyermeknek minősül; mivel azonban a megszállt palesztin területekre vonatkozó izraeli katonai rendeletek alapján a palesztin gyermekeket 16 éves koruktól felnőttnek tekintik, és az ilyen gyermekeket gyakran nem megfelelő körülmények között tartják fogva;

D.

mivel 2008. augusztus 25-én az izraeli kormány jó szándéka jeléül és a kölcsönös bizalomépítés jegyében 198 palesztint szabadon bocsátott, és mivel a két oldal között tovább folynak a tárgyalások annak reményében, hogy sikerül átfogó megállapodásra jutni a többi fogoly szabadon bocsátását illetően;

E.

mivel az izraeli és a libanoni kormány a közelmúltban pozitív lépéseket tett a foglyok elhunyt izraeli katonákra történő cseréje ügyében;

F.

mivel mintegy 1 000 foglyot „adminisztratív letartóztatási parancs” alapján, a fellebbezés jogával, de vádemelés, tárgyalás és a védelemhez való jog nélkül tartanak fogva Izraelben; mivel ezeket az „adminisztratív letartóztatási parancsokat” akár sok évre meg lehet hosszabbítani, ami néhány esetben meg is történik;

G.

mivel emberi jogi jelentések szerint a palesztin foglyokat durva bánásmódban részesítik, és kínzásnak vannak kitéve;

H.

mivel az Izrael területén fogva tartott palesztinok gyakran nem vagy csak nehezen tudnak élni a látogatók fogadásához való jogukkal, annak ellenére, hogy ennek biztosítására a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottsága már felszólította Izraelt;

I.

mivel a foglyok ügye jelentős politikai, társadalmi és humanitárius hatással bír, és a Palesztin Törvényhozó Tanács és a helyhatóságok 48 választott tagjának letartóztatása súlyos következményekkel jár a megszállt palesztin terület politikai fejleményeire nézve; mivel a különböző frakciókhoz tartozó, fogva tartott palesztin politikai vezetők által 2006 májusában elfogadott dokumentum a nemzeti megbékélés alapjául szolgált és utat nyitott a nemzeti egységkormány létrehozása előtt;

J.

mivel az EU és Izrael közötti társulási megállapodás 2. cikke értelmében az Európai Közösségek és Izrael közötti kapcsolatok az emberi jogok és a demokratikus elvek tiszteletben tartásán alapulnak, melyek e megállapodás alapvető elemét képezik; mivel az EU–Izrael cselekvési terv a felek által egyaránt elfogadott közös értékek között hangsúlyozza az emberi jogok és a nemzetközi humanitárius jog tiszteletben tartását;

1.

üdvözli és örömmel fogadja az izraeli kormány azon közelmúltbeli határozatát, amely szerint számos palesztint engednek szabadon, mint a Palesztin Hatóság tekintélyének megerősítését és a kölcsönös bizalom megalapozására irányuló pozitív gesztust;

2.

lépések megtételére szólítja fel a Hamászt és Izraelt az izraeli Gilad Salit tizedes azonnali szabadon bocsátásának érdekében;

3.

hangsúlyozza, hogy a palesztin foglyok problémája nagy hatással bír mind a palesztin társadalomra, mind pedig az izraeli–palesztin konfliktusra, és ennek kapcsán úgy véli, hogy a palesztin foglyok jelentős részének szabadon bocsátása, valamint a Palesztin Törvényhozó Tanács bebörtönzött tagjainak, köztük Marván Bargútinak az azonnali szabadon engedése pozitív lépésként szolgálhat a béketárgyalások jelentős előrehaladásához szükséges kölcsönös bizalom megalapozása szempontjából;

4.

elismeri Izrael biztonsággal kapcsolatos jogos aggodalmait; úgy véli, hogy valamennyi fogoly bánásmódját illetően teljes mértékben tiszteletben kell tartani a jogállamiságot, mivel egy demokratikus ország számára ez döntő lépésnek számít;

5.

felszólítja Izraelt, hogy tartsa be a fogva tartás minimális normáit, állítsa valamennyi fogva tartottat bíróság elé, vessen véget az „adminisztratív őrizetbe vétel” alkalmazásának, és vezessen be megfelelő intézkedéseket a kiskorúakkal, valamint a foglyok látogatási jogával kapcsolatban a nemzetközi normák, köztük a gyermekek jogairól szóló egyezmény és az ENSZ kínzás és más kegyetlen, embertelen vagy megalázó bánásmódok és büntetések elleni egyezménye teljes mértékű tiszteletben tartásával;

6.

aggodalmának ad hangot a jelentések szerint rossz bánásmódot elszenvedő és az egészségügyi ellátáshoz nem jutó fogva tartott palesztin nők és kiszolgáltatott fogva tartottak helyzete miatt;

7.

felhívja a Palesztin Hatóságot, hogy tegyen meg minden erőfeszítést és akadályozza meg, hogy elsősorban a korábbi fogva tartottak, és különösen a gyerekek erőszakos vagy terrorcselekményeket hajtsanak végre;

8.

hangot ad azon meggyőződésének, hogy az EU és Izrael közötti kapcsolatok fejlesztésének összefüggésben kell állnia azzal, hogy Izrael betartja-e a nemzetközi jogszabályok által előírt kötelezettségeit;

9.

üdvözli az EU–Izrael Társulási Tanács 8. ülésének arra vonatkozó határozatát, hogy a jelenlegi emberi jogi munkacsoportot önálló Emberi Jogi Albizottsággal váltják fel; kéri, hogy az izraeli és a megszállt palesztin területek emberi jogi szervezeteinek és nem kormányzati szervezeteinek véleményét széles körűen kérjék ki, illetve vonják be azokat annak nyomon követésébe, hogy Izrael milyen előrelépéseket tesz a nemzetközi jog szerint rá háruló kötelezettségek betartása tekintetében;

10.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, Izrael kormányának, a Knesszetnek, a Palesztin Hatóság elnökének, a Palesztin Törvényhozó Tanácsnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, a Kvartett közel-keleti megbízottjának, az Euromediterrán Parlamenti Közgyűlés elnökének, az ENSZ emberi jogi főbiztosának és a Vöröskereszt Nemzetközi Bizottságának.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/49


2008. szeptember 4., csütörtök
Az emberi jogok területén tett uniós fellépések és politikák részét képező uniós szankciók értékelése

P6_TA(2008)0405

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az emberi jogok területén tett uniós fellépések és politikák részét képező uniós szankciók értékeléséről (2008/2031(INI))

2009/C 295 E/15

Az Európai Parlament,

tekintettel az Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

tekintettel az ENSZ emberi jogi egyezményeire és azok fakultatív jegyzőkönyveire,

tekintettel a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányára, és az ahhoz csatolt két választható jegyzőkönyvre,

tekintettel az ENSZ Alapokmányára, különösen annak 1. és 25. cikkére, valamint a VII. fejezet 39. és 41. cikkére,

tekintettel az emberi jogok és alapvető szabadságok védelméről szóló európai egyezményre (Európai Emberi Jogi Egyezmény) és az ahhoz csatolt jegyzőkönyvekre,

tekintettel az Új Európáért párizsi chartára (Párizsi Charta),

tekintettel az 1975. évi Európai Biztonsági és Együttműködési Értekezlet záróokmányára (Helsinki Záróokmány),

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződés 3., 6., 11., 13., 19., 21., 29. és 39. cikkére, valamint az Európai Közösséget létrehozó szerződés 60., 133., 296., 297., 301. és 308. cikkére,

tekintettel az Európai Unió Alapjogi Chartájára,

tekintettel az Európai Unió által az emberi jogoknak a világban elfoglalt helyzetével kapcsolatban kifejtett korábbi állásfoglalásokra,

tekintettel az Európai Uniónak az emberi jogok, a demokrácia és a jogállamiság megsértésével kapcsolatos korábbi vitáira és sürgős jellegű állásfoglalásaira,

tekintettel a demokratikus alapelvek és az emberi jogok tiszteletének a Közösség és harmadik országok között létrejövő megállapodásokba való foglalásával kapcsolatos Bizottsági közleményről szóló, 1996. szeptember 20-i állásfoglalására (1),

tekintettel az Európai Közösség és tagállamainak nemzetközi kötelezettségeire, beleértve a WTO-egyezményekben szereplőket,

tekintettel a Cotonouban 2000. június 23-án aláírt, az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodásra (Cotonoui Megállapodás) (2), különösen annak 8., 9., 33., 96. és 98. cikkére, valamint a megállapodás felülvizsgálatára (3),

tekintettel a „Külkapcsolati tanácsosok munkacsoportján belüli szankciók csoport létrehozása (RELEX/szankciók)” című 2004. január 22-i tanácsi dokumentumra (5603/2004),

tekintettel a 2004. június 7-i„Korlátozó intézkedések (szankciók) alkalmazására vonatkozó alapelvek” című tanácsi dokumentumra (10198/1/2004),

tekintettel „Az EU Közös Kül- és Biztonságpolitikája keretében elrendelt korlátozó intézkedések (szankciók) végrehajtására és értékelésére vonatkozó iránymutatások” című, legutóbb 2005. december 2-án felülvizsgált tanácsi dokumentumra (15114/2004),

tekintettel a 2007. július 9-i, „A korlátozó intézkedések hatékony végrehajtásának legjobb uniós gyakorlata” című tanácsi dokumentumra (11679/2007),

tekintettel a Kubáról szóló, 1996. december 2-án elfogadott tanácsi közös álláspontra (96/697/KKBP) (4),

tekintettel a terrorizmus leküzdéséről szóló, 2001. december 27-i tanácsi közös álláspontra (2001/930/KKBP) (5), illetve a terrorizmus leküzdésére vonatkozó különös intézkedések alkalmazásáról szóló tanácsi közös álláspontra (2001/931/KKBP) (6), valamint a terrorizmus leküzdése érdekében egyes személyekkel és szervezetekkel szemben hozott különleges korlátozó intézkedésekről szóló, 2001. december 27-i 2580/2001/EK tanácsi rendeletre (7),

tekintettel az Oszáma bin Ládennel, az al-Káida szervezet tagjaival és a Tálibánnal, valamint a velük összeköttetésben álló személyekkel, csoportokkal, vállalkozásokkal és szervezetekkel szembeni korlátozó intézkedésekről szóló, 2002. május 27-i tanácsi közös álláspontra (2002/402/KKBP) (8), valamint az Oszáma bin Ládennel, az al-Káida hálózattal és a Talibánnal összeköttetésben álló egyes személyekkel és szervezetekkel szemben meghatározott szigorító intézkedések bevezetéséről, szóló, 2002. május 27-i 881/2002/EK tanácsi rendeletre (9),

tekintettel az Európai Unió közös katonai listájára (10),

tekintettel az Európai Uniónak a harmadik országokban az emberi jogok előmozdításában és a demokratizálódásban betöltött szerepéről szóló, a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett európai bizottsági közleményről szóló 2002. április 25-i állásfoglalására (11),

tekintettel az Európai Unió megállapodásaiban szereplő emberi jogi és demokráciazáradékról szóló, 2006. február 14-i állásfoglalására (12),

tekintettel az Európai Unió és a harmadik országok közötti megállapodásokra, valamint az e megállapodásokba foglalt emberi jogi záradékokra,

tekintettel a gazdasági szankciók, különösen a kereskedelmi embargó és a bojkott jelentőségéről, valamint azoknak az Európai Gazdasági Közösség külkapcsolataira kifejtett hatásáról szóló 1982. október 11-i állásfoglalására (13),

tekintettel a szankcióknak a különösen az embargók által az ilyen intézkedésekkel sújtott országok népességére kifejtett hatásáról szóló állásfoglalásra (14), amelyet az AKCS–EU vegyes parlamenti közgyűlés fogadott el 2001. november 1-jén Brüsszelben (Belgium),

tekintettel a harmadik országokkal folytatott emberi jogi párbeszédek és emberi jogokkal kapcsolatos konzultációk működéséről szóló 2007. szeptember 6-i állásfoglalására (15),

tekintettel az Európa Tanács Parlamenti Közgyűlésének 2008. január 23-i, az Egyesült Nemzetek Biztonsági Tanácsa és az Európai Unió fekete listáiról szóló 1597 (2008) állásfoglalására és 1824 (2008) ajánlásaira,

tekintettel az Európai Unióról szóló szerződést és az Európai Közösséget létrehozó szerződést módosító, Lisszabonban 2007. december 13-án aláírt, várhatóan 2009. január 1-jén hatályba lépő Lisszaboni szerződésre,

tekintettel az eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére, valamint a Fejlesztési Bizottság és a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság véleményére (A6-0309/2008),

A.

mivel az EU-Szerződés 11. cikkének (1) bekezdése elismeri, hogy a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) egyik célja az emberi jogok tiszteletben tartása, továbbá a EU-Szerződés új 21. cikke – amelyet a Lisszaboni Szerződés 1. cikkének 24. pontja vezet be – elismeri, hogy „az Unió nemzetközi szintű fellépése azon elvekre épül, amelyek létrehozását, fejlődését és bővítését vezérelték, és arra irányul, hogy ezek érvényesülését a világ többi részén is előbbre vigye; ezek az alapelvek a demokrácia, a jogállamiság, az emberi jogok és alapvető szabadságok egyetemes és oszthatatlan volta, az emberi méltóság tiszteletben tartása, az egyenlőség és a szolidaritás elvei, valamint az Egyesült Nemzetek Alapokmányában foglalt elvek és a nemzetközi jog tiszteletben tartása.”;

B.

mivel a szankciók alkalmazása az Európai Unióról szóló szerződés 11. cikkében meghatározott közös kül- és biztonságpolitikai (KKBP) célok alapján történik, amelyek magukban foglalják az emberi jogok, a demokrácia, a jogállamiság, valamint a felelősségteljes kormányzás tiszteletben tartásának elősegítését, de nem korlátozódnak ezekre;

C.

mivel a fent említett „Korlátozó intézkedések (szankciók) alkalmazására vonatkozó alapelvek” az első olyan gyakorlati dokumentum, amely meghatározza azt a jogi keretet, amelyben az EU szankciókat alkalmaz, miközben az EU a gyakorlatban e tárgyban az 1980-as évek elejétől – különösen 1993-tól, az EU-Szerződés hatálybalépésétől kezdődően – így tesz; mivel ez a dokumentum a szankciókat a KKBP eszközei közé sorolja, és ennek megfelelően az európai uniós szankciópolitika kiindulási pontjának tekinti;

D.

mivel ez a szankciópolitika elsősorban a KKBP alábbi öt célkitűzésén alapul: a közös értékek, az alapvető érdekek, az Unió függetlenségének és integritásának megőrzése az ENSZ charta elveivel összhangban; az Unió biztonságának megerősítése minden módon; a béke fenntartása, valamint a nemzetközi biztonság megerősítése az ENSZ charta és a Helsinki Záróokmány elveivel, illetve a Párizsi Charta célkitűzéseivel – többek között a külső határokra vonatkozóan – összhangban; a nemzetközi együttműködés előmozdítása; a demokrácia és a jogállamiság fejlesztése és megerősítése, valamint az emberi jogok és alapvető szabadságok tiszteletben tartása;

E.

mivel nő a nemzetközi egyetértés a tekintetben, hogy a környezet súlyos és szándékos veszélyeztetése veszélyt jelent a békére és a nemzetközi biztonságra, és sérti az emberi jogokat;

F.

mivel az EU elkötelezett az ENSZ Biztonsági Tanácsa által az ENSZ charta VII. fejezete alapján meghozott szankciók szisztematikus végrehajtásával kapcsolatban, valamint ezzel egyidejűleg az ENSZ Biztonsági Tanácsa felhatalmazásának hiányában autonóm szankciókat vet ki azokban az esetekben, amelyekben az ENSZ Biztonsági Tanácsa hatáskör vagy a tagjai közötti megegyezés hiányában nem tud intézkedni; ebben a tekintetben hangsúlyozza, hogy mind az ENSZ, mind pedig az EU számára kötelezettség, hogy a nemzetközi joggal összhangban vessenek ki szankciókat;

G.

mivel emiatt az EU szankciópolitikája magában foglalja az ENSZ Biztonsági Tanácsának szankcióit, de ennek hatálya és céljai tágabbak, mint az ENSZ Biztonsági Tanács politikájának (nemzetközi béke és biztonság);

H.

mivel a szankció az EU által az emberi jogi politikája végrehajtásához alkalmazható eszközöknek csak az egyike; emlékeztet rá, hogy a szankciók alkalmazásának összhangban kell állnia az Unió általános stratégiájával az érintett területen, valamint a KKBP meghatározott célkitűzéseinek elérése érdekében a prioritások listáján a végső próbálkozásnak kell lennie; mivel a szankciók eredményessége az összes tagállam által végzett párhuzamos alkalmazásuktól függ;

I.

mivel nincs elfogadott nemzetközi jogi vagy EU/EK jogi definíció arra, hogy mi a szankció; mindazonáltal mivel a KKBP keretében a szankciókat vagy korlátozó intézkedéseket az egy vagy több harmadik országgal való diplomáciai vagy gazdasági kapcsolatokat teljesen vagy részben megszakító vagy korlátozó intézkedéseknek tekintik, amelyek célja, hogy változásokat idézzenek elő bizonyos tevékenységekkel vagy politikákkal, így harmadik országok, nem állami jogalanyok, természetes és jogi személyek nemzetközi jogi vagy emberi jogi jogsértéseivel vagy olyan politikáival kapcsolatban, amelyek nem tartják tiszteletben a jogállamiságot vagy a demokratikus alapelveket;

J.

mivel a korlátozó intézkedések típusai intézkedések széles körét foglalják magukba, így fegyverembargókat, kereskedelmi szankciókat, pénzügyi/gazdasági szankciókat, a pénzeszközök befagyasztását, repülési tilalmat, a bebocsátás korlátozását, diplomáciai szankciókat, sport- és kulturális események bojkottálását, valamint a harmadik országgal való együttműködés felfüggesztését;

K.

mivel az EU gyakorlatához hasonlóan ez az állásfoglalás megkülönbözteti a „szankció” és a „korlátozó intézkedések” fogalmát; mivel ez az állásfoglalás átveszi a megfelelő intézkedéseknek a Cotonoui Megállapodás 96. cikkében (16) található meghatározását;

L.

mivel maguk az uniós szankciók a korlátozó intézkedések pontos természetétől és az érintett harmadik országgal ápolt kapcsolatok jogi természetétől, valamint a szóban forgó ágazatoktól és célkitűzésektől függően számos jogalappal rendelkeznek; mivel ezek a tényezők mind a szankciók elfogadására vonatkozó eljárást (amely gyakran, de nem mindig, KKBP közös álláspont elfogadását, így a Tanács egységességét követeli meg), mind pedig a követendő jogalkotási eljárást meghatározzák, annak érdekében, hogy a szankciók jogilag kötelezőek és kikényszeríthetőek legyenek, az EK-Szerződés 301. cikkében meghatározott közös eljárás szerint;

M.

mivel a vízumtilalmak és a fegyverembargók váltak a legtöbbször alkalmazott KKBP-szankciókká és az EU szankciósorozata kezdeti lépéseinek egyikét jelentik; mivel az intézkedések e két típusa az egyetlen, amelyet a tagállamok közvetlenül hajtanak végre, mert nem igényelnek különleges, az EK-Szerződés szerinti szankciós jogalkotást; másrészről mivel a pénzügyi szankciók (pénzeszközök befagyasztása) és a kereskedelmi szankciók speciális szankciós jogalkotást igényelnek;

N.

mivel a fentebb említett, „Korlátozó intézkedések (szankciók) alkalmazására vonatkozó alapelvek”, valamint a kapcsolódó irányelvek szerint a célzott szankciók különbséget jelenthetnek az általánosabb szankciókhoz képest – és ezért előnyben részesítendők –, elsősorban mivel általuk elkerülhetővé válnak az emberek nagyobb csoportjára gyakorolt lehetséges káros hatások, másodsorban pedig, mivel közvetlenül a felelősöket érintik, valamint mert hatékonyabbnak bizonyulhatnak a politika megváltoztatásának tekintetében;

O.

elismeri az olyan intézkedések meglétét, amelyeket bár a Tanács az elnökségi következtetésekben fogad el, nem nyilvánítanak „szankcióvá” és egyidejűleg eltérnek a KKBP-eszközként felsorolt más korlátozó intézkedésektől;

P.

mivel az EU és a harmadik országok közötti gazdasági kapcsolatokat gyakran két- vagy többoldalú ágazati megállapodások szabályozzák, amelyeket az EU-nak a szankciók végrehajtása során tiszteletben kell tartania; mivel – amennyiben szükséges – emiatt az EU-nak fel kell függesztenie vagy mondania a vonatkozó megállapodást, mielőtt olyan gazdasági szankciókat alkalmaz, amelyek nem állnak összhangban a szóban forgó harmadik ország számára egy fennálló megállapodásban biztosított jogokkal;

Q.

mivel az EU és a harmadik országok közötti kapcsolatokat gyakran két- vagy többoldalú megállapodások szabályozzák, amelyek lehetővé teszik a felek egyike számára, hogy megfelelő intézkedéseket tegyen, ha a másik fél megsérti az egyezmény lényeges elemét, az emberi jogok tiszteletben tartását, a nemzetközi jogot, a jogállamiság demokratikus alapelveit (az emberi jogi záradékokat), amire elsődleges példa a Cotonoui Megállapodás;

R.

mivel a korlátozó intézkedések bevezetése és végrehajtása meg kell feleljen a nemzetközi humanitárius jognak, tiszteletben kell tartsa az emberi jogokat és alapvető szabadságokat – beleértve a tisztességes eljárást – a hatékony jogorvoslathoz való jogot, valamint az arányosság elvét, illetve megfelelő mentességeket kell biztosítania arra vonatkozóan, hogy a célzott személy alapvető emberi szükségleteit is figyelembe vegyék, például az alapfokú oktatáshoz, az ivóvízhez és az alapvető orvosi ellátáshoz való hozzáférést, mivel a szankciópolitikának teljes mértékben figyelembe kell vennie a Genfi Egyezmény, a gyermekjogi egyezmény és a gazdasági, társadalmi és politikai jogokról szóló egyezségokmány, valamint a fegyveres konfliktusok esetén a civilek és a gyermekek védelméről szóló ENSZ-határozatok által meghatározott normákat;

S.

mivel az EU és egyes tagállamainak hitelességét veszélyezteti, ha az EU szankciói megszegésének látszatát keltik, és mivel Robert Mugabe meghívást kapott a 2007. december 8–9-én Lisszabonban tartott EU–Afrika csúcstalálkozóra, annak ellenére, hogy a legutóbb a 2008/135/KKBP közös tanácsi állásponttal (2008. február 18.) (17) kiterjesztett, a Zimbabwével szembeni korlátozó intézkedések megújításáról szóló 2004/161/KKBP közös álláspont (2004. február 19.) (18) értelmében hivatalosan kitiltották az EU tagállamainak teljes területéről;

Általános szempontok egy hatékony EU szankciópolitika érdekében

1.

sajnálatát fejezi ki, hogy máig nem készült értékelés, illetve hatásvizsgálat az EU szankciópolitikájáról, és hogy ennélfogva rendkívül nehéz felmérni a hatásait és a hatékonyságát, valamint levonni a megfelelő következtetéseket; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot e vizsgálat elvégzésére; úgy véli azonban, hogy a Dél-Afrikával szemben alkalmazott szankciópolitika eredményesnek bizonyult annak elősegítésében, hogy az apartheidnek véget vessenek;

2.

úgy véli, hogy az EU szankciópolitikája végrehajtásának különböző döntési, végrehajtási és ellenőrzési szinteket alkalmazó jogi hátterében észlelhető eltérések korlátozzák az átláthatóságot és az európai uniós szankciópolitika egységes végrehajtását, ezáltal hitelességét is;

3.

úgy véli, hogy a szankciók hatékonysága feltételezi, hogy bevezetésüket mind az európai, mind a nemzetközi közvélemény, valamint az olyan országok is legitimnek tekintsék, amelyekben kívánatosak a változások; hangsúlyozza, hogy ezt a legitimitást erősíti a Parlament konzultációs eljárása a döntéshozatal folyamán;

4.

megjegyzi, hogy a szankcióknak szimbolikus szerepük lehet abban, ahogyan az EU erkölcsi ítéletét kifejezésre juttatja, és így javítja az EU külpolitikájának átláthatóságát és hitelességét; óva int azonban attól, hogy túl nagy hangsúlyt fektessenek a szankciók, mint szimbolikus intézkedések elképzelésére, mivel ez teljes lealacsonyításukat eredményezheti;

5.

úgy véli, hogy a hatóságoknak vagy a nem állami jogalanyoknak vagy természetes és jogi személyeknek a személyek biztonságát vagy jogait súlyosan sértő magatartása, illetve a szerződéses és/vagy diplomáciai kapcsolatok harmadik félnek felróható kimerülése vagy egyértelmű elsekélyesedése esetére kell a szankciókat alkalmazni;

6.

véleménye szerint a környezet szándékos és visszafordíthatatlan károsítása veszélyezteti a biztonságot, ráadásul súlyosan sérti az emberi jogokat; e célból felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a szankciók alkalmazásához vezető indokok közé illessze be a szándékos és visszafordíthatatlan környezetkárosítást;

7.

elismeri, hogy az uniós szankciós eszközöket általánosságban rugalmasan, eseti alapon, a szükségletekkel összhangban alkalmazzák; mindazonáltal helyteleníti azt a tényt, hogy az EU gyakran következetlenül alkalmazta szankciós politikáját, és annak ellenére kezelt különbözően harmadik országokat, hogy az emberi jogi és demokratikus előéletük hasonló volt, így okot adott a „kettős mérce” alkalmazására vonatkozó kritikákra;

8.

ezzel kapcsolatban úgy véli, hogy az emberi jogok megsértése miatti szankciók Európai Unió általi alkalmazásának és értékelésének elvben fontosabbnak kell lennie minden hátránynál, amely azoknak az Európai Unió és polgárai kereskedelmi érdekeire való alkalmazásából származik;

9.

sajnálatát fejezi ki, hogy egy adott országgal, mint a Kubával kapcsolatos politikák tekintetében az EU-n belüli nézetkülönbség fennállása, vagy a tagállamoknak a fontos partnerekkel, mint Oroszországgal való szembekerülés miatti vonakodása révén az EU az elnökségi következtetésekben csupán „informális szankciókat” fogadott el, amely az Unió szankcióinak ingadozó vagy következetlen alkalmazásában nyilvánul meg; mindazonáltal elismeri, hogy a tanácsi következtetésekbe foglalt intézkedések, mint a Szerbiához hasonló országokkal kötött megállapodások aláírásának elhalasztása hasznos eszköz lehetne a harmadik országoknak a nemzetközi mechanizmusokkal való teljes együttműködésre kényszerítése érdekében;

10.

megállapítja, hogy Kuba tekintetében a fent említett, 1996-ban elfogadott és rendszeresen megújított közös álláspont útitervet irányoz elő a demokráciára történő békés átálláshoz, valamint hogy az továbbra is hatályos, és eddig nem vezetett ellentétekhez az európai intézményekben; sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy mindeddig semmiféle jelentős javulást nem értek el az emberi jogok terén; tudomásul veszi a Tanács 2008. június 20-i határozatát a Kubát érintő informális szankciók feloldásáról, ugyanakkor kéri minden politikai fogoly azonnali és feltétel nélküli szabadon bocsátását, a börtönökbe való bejutás megkönnyítését, valamint azt, hogy Kuba ratifikálja és hajtsa végre a polgári és politikai jogok nemzetközi egyezségokmányát; tudomásul veszi, hogy a Tanács egy éven belül határoz arról, hogy folytat-e politikai párbeszédet Kubával, az emberi jogok terén elért (vagy el nem ért) jelentős javulás függvényében; emlékeztet arra, hogy a Tanács álláspontja mind a kubai hatóságokkal, mind a civil társadalom képviselőivel folytatott párbeszédről az Európai Unió intézményeire nézve is kötelező érvényű; megismétli álláspontját a Szaharov-díjas Oswaldo Payá Sardiñas-szal és a „Nők fehérben” mozgalommal kapcsolatban;

11.

úgy véli, hogy a szankciók „kevéssé hatékony” mivoltára vonatkozó érvek nem alkalmazhatók feloldásuk érdekében, és ehelyett magának a szankciónak az átformálásával és átértékelésével kell járniuk; ezenfelül álláspontja szerint a szankciók folytatásának vagy megszüntetésének kizárólag azon kell alapulnia, hogy elérték-e céljukat, értékelésük szerint megerősíthetőek vagy módosíthatóak-e; úgy véli, hogy emiatt a szankciókat mindig egyértelmű követelményeknek kell kísérniük;

12.

úgy véli, hogy a szankciók hatékonyságát több szinten kell elemezni: az intézkedések belső hatékonyságának szintjén – aszerint, hogy képes-e hatást kifejteni a szóban forgó rendszer tagjaként érintett személyek magán illetve szakmai tevékenységére vagy e rendszer működésére – továbbá a politikai hatékonyság szintjén, aszerint, hogy képes-e az elfogadásukhoz vezető tevékenységek vagy politikák abbahagyására vagy módosítására ösztönözni,

13.

úgy gondolja, hogy valamely szankció eredményessége az Európai Unió azon képességétől függ, hogy azt a teljes időszakra fenntartsa, és ennek kapcsán sajnálatát fejezi ki az olyan rendelkezések alkalmazása miatt, mint a hatályvesztésre vonatkozó záradékok, amelyek a szankciók automatikus feloldásával járnak;

14.

minden körülmények között ellenzi az általános, egyöntetű szankciók alkalmazását bármely ország esetében, mivel ez a megközelítés valójában a lakosság teljes elszigeteléséhez vezet; úgy véli, hogy más politikai eszközökkel való koordinációjuk nélkül a gazdasági szankciók csak nagy nehézségek árán érhetnek el eredményt a megcélzott rendszer politikai reformjának elősegítésében; felhívja tehát a figyelmet arra, hogy minden egyes, állami hatósággal szemben alkalmazott szankcionálást következetesen az érintett ország civil társadalmának támogatásával kell kísérni;

Szankciók, mint az általános emberi jogi stratégia részei

15.

rámutat arra, hogy az uniós szankciók többségét biztonsági aggályok miatt szabják ki; mindazonáltal hangsúlyozza, hogy az emberi jogok megsértésének elegendő alapot kell jelentenie a szankciókhoz, mivel hasonlóképpen veszélyeztetik a biztonságot és a stabilitást;

16.

rámutat arra, hogy a szankciók fő célja az, hogy a KKBP célkitűzéseivel vagy a Tanács által elfogadott következtetésekkel, illetőleg a szankciók alapját képező nemzetközi döntésekkel összhangban változást hozzanak a politikák vagy a tevékenységek terén;

17.

hangsúlyozza azt a tényt, hogy a Tanács, a fentebb említett „Korlátozó intézkedésekre (szankciókra) vonatkozó alapelvek” elfogadásával elkötelezte magát a szankcióknak egy átfogó és integrált politikai megközelítés részeként történő alkalmazása mellett; e tekintetben kiemeli, hogy ez a megközelítés párhuzamos politikai párbeszédben ösztönző elemeket és feltételességet foglal magába, illetve végső megoldásként – amint azt az alapelvek meghatározzák – még magában foglalhatja kényszerítő intézkedések alkalmazását; úgy véli, hogy az emberi jogi és demokrácia záradékokat, az általános preferenciarendszert, valamint a fejlesztési segélyt az átfogó és integrált politikai megközelítés eszközeiként kellene alkalmazni;

18.

hangsúlyozza, hogy az emberi jogi záradék végrehajtása nem tekinthető teljes egészében autonóm vagy egyoldalú uniós szankciónak, mivel közvetlenül a két- vagy többoldalú megállapodásból származik, amely az emberi jogok kölcsönös tiszteletben tartását rögzíti; úgy véli, hogy az ezzel a záradékkal összhangban hozott megfelelő intézkedések kizárólag az érintett megállapodás végrehajtását érintik, amennyiben jogszerű alapot biztosítanak a felek számára a megállapodás felfüggesztésére vagy megsemmisítésére; következésképp úgy véli, hogy ennek következményeként az emberi jogi záradék, valamint az autonóm vagy egyoldalú szankciók bevezetése csak kiegészítő jellegű lehet.

19.

emiatt üdvözli az emberi jogi záradékok módszeres szerepeltetését, valamint ragaszkodik egy különleges végrehajtási mechanizmus minden új, harmadik országgal kötött kétoldalú, szektorspecifikus megállapodásokat is tartalmazó egyezménybe való belefoglalásához; e tekintetben emlékeztet a záradék hatékonyabb és módszeresebb végrehajtása érdekében megfogalmazott ajánlások jelentőségére: a célok és a referenciakritériumok meghatározása és a rendszeres ellenőrzés; megismétli felhívását, hogy az emberi jogi záradékokat a felek között – beleértve a Parlamentet is – egy átláthatóbb konzultációs eljárás keretében kell végrehajtani, részletezve azokat a politikai és jogi mechanizmusokat, amelyeket a kétoldalú megállapodásoknak az emberi jogok nemzetközi joggal ellentétes ismételt és/vagy rendszeres megsértése miatti felfüggesztésére irányuló kérelem esetén kell alkalmazni; támogatja a Cotonoui Megállapodásban foglalt, az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság súlyos megsértése esetén alkalmazandó eljárási modellt; úgy véli, hogy a fokozott politikai párbeszéd rendszere (a Cotonoui Megállapodás 8. cikke) és a konzultáció (a Cotonoui Megállapodás 96. cikke) a megfelelő intézkedések elfogadása előtt és után több esetben sikeres eszköznek bizonyult az adott ország helyzetének javítására;

20.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ne ajánljanak szabadkereskedelmi megállapodásokat és/vagy társulási megállapodást – még emberi jogi záradékkal sem – olyan országok kormányainak, amelyekben az Egyesült Nemzetek Emberi Jogi Főbiztosának Hivatala jelentései szerint súlyos emberi jogi jogsértéseket követnek el;

21.

úgy véli, hogy a megfelelő vagy korlátozó intézkedések megtételének elmulasztása az emberi jogok tartós megsértésével jellemezhető helyzet esetén komolyan aláássa az Unió emberi jogi stratégiáját, szankciópolitikáját és hitelességét;

22.

úgy véli, hogy a szankciós politika jóval hatékonyabb, ha egy koherens emberi jogi stratégia része; ismételten kéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az országstratégiai, és hasonló jellegű dokumentumok részeként külön stratégiát dolgozzanak ki az emberi jogok és a demokrácia helyzetének tárgyában;

23.

úgy véli, hogy a szankciók kiszabásának esetében az emberi jogi párbeszédeknek és konzultációknak a korlátozó intézkedések elfogadásakor meghatározott célkitűzések és követelmények teljesítésével kapcsolatban nyújtott teljesítményről szóló vitát is szükségszerűen és módszeresen magukban kellene foglalniuk; ugyanakkor úgy véli, hogy az emberi jogi párbeszédek és a konzultációk során elért célkitűzések nem helyettesíthetik a szankciókban rejlő célkitűzéseket;

A nemzetközi közösség által koordinált intézkedés

24.

álláspontja szerint a nemzetközi közösség által koordinált intézkedésnek erősebb a hatása, mint az államok vagy a regionális jogalanyok elszigetelt és egyenlőtlen lépéseinek; emiatt üdvözli annak tényét, hogy az EU szankciópolitikájának az ENSZ-rendszer előnyben részesítésére vonatkozó szándékon alapulva kellene folytatódnia;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsa szankcióinak hiányában működjön együtt az uniós tagsággal nem rendelkező szankcionáló államokkal, az információkat ossza meg, valamint az intézkedést a szankciók megkerülésének megakadályozása, illetve az uniós és más, nemzetközi jog alapján meghatározott szankciók hatékonyságának és végrehajtásának maximalizálása érdekében koordinálja nemzetközi szinten;

26.

úgy véli, hogy az EU-nak együttműködésre kell törekednie más regionális szervezetekkel, például az Afrikai Unióval és a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN), hogy előmozdítsa az emberi jogokat és biztosítsa a szankciókkal kapcsolatos fellépések koordinációját;

27.

felhívja az EU-t, hogy, különösképpen regionális szinten, a korlátozó intézkedésekkel kapcsolatos közös álláspont elérése céljából módszeresen alakítson ki párbeszédet a nem szankcionáló államokkal; rámutat, hogy ahogyan azt Burma/Mianmar esete is megmutatta, a szankciók gyakran nem hozzák meg a várt változásokat a politikában vagy tevékenységekben, ha a nemzetközi közösség megosztott és a legfőbb szereplők nem vesznek részt a végrehajtásban;

28.

felkéri a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a szankciókat nem alkalmazó országokkal folytatott politikai párbeszédek napirendjébe vegyék fel a szankciók szerepének, illetve azoknak a rendszerre vagy a nem állami célszemélyekre – magánszemélyekre, szervezetekre vagy vállalkozásokra – kifejtett hatásának kérdését;

29.

úgy véli, hogy egy, a célország régiójával történő szabadkereskedelmi megállapodás aláírásának lehetőségét „ösztönzőként”, és nyomásgyakorló eszközként kell alkalmazni, és az ilyen megállapodás hatálya alá tartozó országot ki kell zárni a szankciórendszerből;

Egyértelmű döntéshozatali eljárások, célkitűzések, követelmények és értékelési mechanizmusok kialakítása

30.

hangsúlyozza, hogy a különböző szankciók lehetséges hatásának felmérése érdekében a szankciók elfogadása előtt minden egyes egyedi helyzet még alaposabb kivizsgálására, valamint annak meghatározására van szükség, hogy minden más lényeges tényező és összehasonlítható tapasztalat fényében melyek a leghatékonyabb szankciók; úgy véli, hogy egy ilyen előzetes vizsgálat annál indokoltabb, minél nehezebb az alkalmazott szankciókat úgy visszavonni, hogy az EU hitelessége, illetve az EU által az érintett harmadik ország számára nyújtandó támogatás ne kerüljön veszélybe, mivel ez utóbbi ország hatóságai eszközzé minősíthetik az EU döntését; e tekintetben tudomásul veszi a jelenlegi gyakorlatot, amely szerint a javasolt szankciók helytállóságát, jellegét és eredményességét a Tanács keretében vitatják meg, az érintett országbeli EU misszióvezetők értékelése alapján, és arra szólít fel, hogy ebben az értékelésben szerepeltessenek független szakértői jelentést;

31.

hangsúlyozza azonban, hogy ez a vizsgálat nem használható a szankciók elfogadásának késleltetésére; e tekintetben kiemeli, hogy a szankciók alkalmazásának a KKBP szerinti kétlépéses eljárása lehetőséget biztosít sürgős politikai reakcióra, kezdetben a rendelet mélyrehatóbb elemzése után meghatározandó közös álláspont elfogadása révén, amely részletesen leírja a szankciók pontos jellegét és alkalmazási körét;

32.

a szankció feloldásának feltételeként szolgáló egyértelmű és meghatározott követelményeknek a jogi eszközökbe való módszeres belefoglalására hív fel; megerősíti, hogy a referenciakritériumokat egy független szakvélemény alapján kell felállítani, és e kritériumok a Tanácson belüli politikai változások idején nem módosíthatóak;

33.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy alakítson ki egy felülvizsgálati záradékot módszeresen magába foglaló, kivételes szankciókat felülvizsgáló eljárást, amely a megállapított követelmények alapján a szankciórendszer újbóli vizsgálatát vonja maga után, valamint felméri, hogy a célkitűzések megvalósultak-e; megerősíti, hogy üdvözölni kell az eljárások kialakítására irányuló szándéknyilatkozatokat és a pozitív eredményeket, azonban hangsúlyozza, hogy ezek a szankciók vizsgálata során semmiképpen sem helyettesíthetik a kézzelfogható és tényleges fejlődés megvalósítását, a referenciakritériumok teljesítése érdekében;

34.

úgy véli, hogy a Kínával szemben alkalmazott fegyverembargó érzékelteti az Unió következetességét és állhatatosságát, mivel ezt az embargót eredetileg az 1989-es Tienanmen téri öldöklés után vezették be, és az EU a mai napig nem kapott semmilyen magyarázatot az öldökléssel kapcsolatban, ezért az említett embargó feloldásának semmilyen oka nincs;

35.

felhívja külkapcsolati tanácsosok munkacsoportjának (RELEX) „szankciók” formációját, hogy teljesítse megbízatását; különösen nyomatékosítja a szankciók elfogadása előtt végzett kutatás elvégzésének, valamint elfogadásuk után a fejleményekről szóló naprakész információk rendszeres biztosításának és a korlátozó intézkedések végrehajtására és alkalmazására vonatkozó legjobb gyakorlat kidolgozásának szükségességét;

36.

elismeri, hogy az államoknak és a nemzetközi és regionális szervezeteknek elszámoltathatónak kell lenniük a nemzetközi törvénytelen cselekményekért, és ezzel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy igazságügyi ellenőrzési mechanizmusra van szükség annak garantálása érdekében, hogy a szankciókat a nemzetközi jognak és a humanitárius jognak megfelelően hajtják végre;

37.

felkéri a Parlamentet, hogy a szankcióval kapcsolatos eljárás minden fázisában vegyen részt: a szankciókhoz vezető döntéshozatali eljárásban, a helyzetnek leginkább megfelelő szankciók kiválasztásában, valamint a követelmények meghatározásában is, illetve ezek végrehajtásának a felülvizsgálati mechanizmus keretében történő értékelésében és a szankció feloldásában;

Célzott szankciók, mint hatékonyabb eszközök?

38.

sajnálatát fejezi ki, hogy az értékelés hiánya miatt lehetetlen megállapítani a célintézkedések hatékonyságát; mindazonáltal elismeri, hogy az EU erős humanitárius aggályai, amelyek az általános gazdasági hatású szankciók elvetéséhez vezettek – ahogyan ez korábban Irak esetében történt –, valamint a célzottabb, „okos” szankciók kivetése elősegítette a befolyásolni kívánt alanyok viselkedésére gyakorolt maximális hatást, míg a minimumra csökkentette a káros humanitárius hatásokat vagy a nem célzott személyek és a szomszédos országok tekintetében előforduló következményeket;

39.

úgy véli, hogy a legkevésbé sem valószínű, hogy a más politikai eszközöktől elszigetelten használt gazdasági szankciók lényegi politikaváltoztatásra kényszerítik a célzott rendszereket; hangsúlyozza továbbá, hogy a széles körű gazdasági korlátozások túlzottan magas gazdasági és humanitárius költséggel járhatnak, és ezért megismétli az olyan pontosabban megtervezett és jobban célzott gazdasági szankciók iránti felhívását, amelyek elsősorban a célzott rendszerek kulcsszereplőire és az emberi jogi jogsértések elkövetőire vannak hatással;

40.

hangsúlyozza, hogy a gazdasági szankcióknak elsősorban a nem munkaerő-intenzív és a kis- és középvállalkozások számára kevésbé fontos ágazatokat kell megcélozniuk, hiszen ezek a vállalatok mind a gazdasági fejlődés, mind a jövedelem újraelosztása szempontjából fontosak;

41.

támogatja olyan pénzügyi szankciók alkalmazását a célzott rendszerek kulcsszereplőivel és közvetlen családtagjaikkal szemben, amelyek inkább a szankcionált személyek bevételére vannak közvetlen hatással; hangsúlyozza, hogy e szankciókat az ilyen személyekkel együttműködő európai uniós gazdasági szereplők elleni megfelelő intézkedéseknek kell kísérniük; hangsúlyozza, hogy egy rendszer különleges vagy legfőbb bevételi forrását képező célzott áruforgalmi szankciók a lakosságra gyakorolt szélesebb körű, hátrányosan megkülönböztető hatás kockázatát jelentik, valamint a „feketegazdaság” fejlődésének kedvezhetnek;

42.

úgy véli, hogy a gazdasági és pénzügyi szankciókat – még ha azok célzottak is – az EU-ban kereskedelmi tevékenységet folytató összes természetes és jogi személynek alkalmaznia kell, beleértve a harmadik országok állampolgárait is, valamint azokat a valamely uniós tagállam jogszabályaival összhangban nyilvántartásba vett vagy letelepedett európai állampolgárokat vagy jogi személyeket, amelyek az EU-n kívül folytatnak kereskedelmi tevékenységeket;

43.

a pénzeszközök befagyasztása alóli „különleges mentességek” korlátozott alkalmazására hív fel; külön eljárás kialakítására hív fel a mentességekkel kapcsolatban abban az esetben, ha egy tagállam a pénzeszközök befagyasztása alóli mentességet kíván biztosítani, mivel a korlátozó intézkedés hatékonyságát aláássa egy ilyen eljárás hiánya, amennyiben a tagállamoknak csupán előzetesen kell tájékoztatniuk a Bizottságot egy ilyen mentességről;

44.

az EU célzott pénzügyi szankciói alkalmazásának fejlesztésére irányuló lépésre hív fel annak gyakorlati biztosítása érdekében, hogy az intézkedések átfogó módon akadályozzák meg a kijelölt személyeknek és jogalanyoknak az összes pénzügyi szolgáltatáshoz való hozzáférést az EU joghatóságán belül, beleértve azokat is, amelyek érintik az uniós elszámolóház bankokat, vagy más módon használnak az EU joghatóságán belül nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat; hangsúlyozza, hogy az EU-n és a tagállamokon belül a szankciók jegyzékeinek a pénzmosásról szóló harmadik irányelvben (19) megállapított kötelezettségek hatálya alá tartozó valamennyi személynek történő terjesztése terén nagyobb rugalmasságra van szükség; azt javasolja, hogy minden tagállam jelöljön ki egy intézményt, amely ezen információ terjesztéséért felelős;

45.

a Tanácsot és a Bizottságot a SWIFT-menedzsmenttel és az európai részvényesekkel való fokozottabb együttműködésre hívja fel, a feketelistára került bankszámlák befagyasztása terén jobb eredmények elérése, valamint az ilyen bankszámlákra, illetve az azokról történő pénzátutalások megszüntetése érdekében;

46.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot a célzott hatóságok befagyasztott jövedelme felhasználási lehetőségeinek és módjainak kivizsgálására, például az emberi jogi jogsértések áldozatainak vagy az ENSZ charta VII. fejezetének keretében meghatározott fejlesztési célokra juttatása által;

47.

megjegyzi, hogy a fegyverembargók a szankciók azon formái, amelyet arra hoztak létre, hogy megakadályozzák a fegyvereknek és a hadi felszereléseknek konfliktuszónákba vagy olyan rendszerekhez való kerülését, amelyek azokat – a fegyverkereskedelmi eljárási kódexben meghatározottak alapján – valószínűleg belső elnyomás vagy egy külföldi ország elleni agresszió céljából alkalmazzák;

48.

a tagállamok és a Bizottság közötti koordinált együttműködésre hív fel az uniós, minden egyes tagállam által alkalmazott fegyverembargók végrehajtása tekintetében;

49.

a tagállamokat a közös álláspont elfogadására hívja fel a fegyverkereskedelemről, amely a hatályos eljárási kódexet jogilag kötelező erejűvé teszi;

50.

sürgeti a Tanácsot, a Bizottságot és a tagállamokat, hogy folytassák az ENSZ vizsgálatra és végrehajtásra irányuló képességeinek javítását célzó munkát, valamint támogatja azt az álláspontot, miszerint egy állandó ENSZ-csapatnak kellene létrejönnie a konfliktussal érintett áruk kereskedelmének és a hozzájuk kapcsolódó szankciók értékének felmérése céljából;

51.

emlékeztet arra, hogy a bebocsátásra vonatkozó korlátozások (utazási tilalmak, vízumtilalmak) az uniós szankciósorozat kezdeti lépéseinek egyikét jelentik, és maguk után vonják a feketelistára került személyek és nem állami jogalanyok az EU hivatalos találkozóin való részvételének, valamint az EU-ba történő magáncélú utazásának tilalmát;

52.

aggodalommal jegyzi meg, hogy a tagállamok nem tartják be optimális módon az uniós vízumtilalmakat; felhívja a tagállamokat, hogy fogadjanak el egy koncentrált megközelítést az utazási korlátozások és a vonatkozó mentességi záradékok alkalmazásával kapcsolatban;

Az emberi jogok tiszteletben tartása a terrorizmus elleni harcban, a célzott szankciók alkalmazása során

53.

tudomásul veszi, hogy mind az Unió autonóm, terrorizmus elleni szankciói, mind pedig az ENSZ Biztonsági Tanácsának terrorizmus elleni szankcióinak az EU által történő végrehajtása több, a Bíróság és az Elsőfokú Bíróság előtt lévő ügy tárgyát képezik;

54.

emlékeztet a tagállamoknak az EU-Szerződés 6. cikkének (2) bekezdésével összhangban álló szankciók megfogalmazására vonatkozó kötelezettségére, amely követelményként támasztja az Unióval szemben az alapvető jogok tiszteletben tartását az Emberi Jogok Európai Egyezményében biztosítottak, valamint a tagállamok közös alkotmányos hagyományai alapján; hangsúlyozza, hogy a jelenlegi feketelista-eljárások mind az EU, mind pedig az ENSZ szintjén elégtelenek a jogbiztonság és a jogorvoslatok szempontjából; sürgeti a Tanácsot, hogy vonja le az összes szükséges következtetést, és teljes mértékben alkalmazza az Elsőfokú Bíróság által az EU autonóm szankcióira vonatkozóan hozott ítéleteket;

55.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy vizsgálja felül a feketelistára való felkerülést és az arról való lekerülést célzó jelenlegi eljárásokat a feketelistán szereplő személyek és jogalanyok eljárási és anyagi emberi jogainak, valamint különösen független és pártatlan testület előtti hatékony jogorvoslatra és a tisztességes eljárásra vonatkozó lényeges nemzetközi normák a tiszteletben tartása érdekében, beleértve a szóban forgó személy vagy jogalany ellen felhozott vádakról, illetve a meghozott döntésről való értesítés és a megfelelő tájékoztatás jogát, valamint az emberi jogok megsértése miatti kártérítés iránti jogát; ugyanígy kéri az uniós tagállamokat, hogy támogassák az ENSZ mechanizmusaiban elvégzendő ilyen felülvizsgálatot, a célzott intézkedéseknek a terrorizmus elleni harcban való alkalmazása során az alapvető jogok tiszteletben tartásának biztosítása érdekében;

56.

mivel az EUSz 75. cikke – amelyet a Lisszaboni Szerződés vezet be – alkalmat ad a Parlamentnek arra, hogy foglalkozzon a feketelistára való felkerülés jelenlegi gyakorlatában fennálló hiányosságok megszüntetésével, és támogat minden olyan folyamatban lévő parlamenti munkát, amely célja a 2009. évi jogalkotási programba való bekerülés;

57.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a bírósági testületek egyike sincs abban a helyzetben, hogy felmérje a feketelista alkalmazásának helyességét, mivel a feketelistára való felkerülésre okot adó bizonyíték elsősorban a titkosszolgálatok számára rendelkezésre álló információkon alapul, amelyek értelemszerűen titokban működnek; úgy véli azonban, hogy ez az alapvető diszkréció a nemzetközi jog megsértése esetén nem jelenthet büntetlenséget; e tekintetben felhívja a tagállamokat, hogy biztosítsák a titkosszolgálatok munkája feletti hatékony parlamenti ellenőrzést; e tekintetben szükségesnek véli, hogy a Parlament vegyen részt az Európai Unió tagállamaiban működő hírszerzési szolgálatok ellenőrzésével foglalkozó parlamenti bizottságok konferenciája által végzett munkában;

58.

újólag hangsúlyozza azonban, hogy a terroristaellenes lista rendszere – feltéve, hogy az tiszteletben tartja a Bíróság legfrissebb ítélkezési gyakorlatát – az Európai Unió terroristaellenes politikájának eredményes eszköze;

59.

hangsúlyozza, hogy a terrorizmus veszélyt jelent a biztonságra és a szabadságra nézve, és ezért sürgeti, hogy a Tanács vizsgálja felül és tegye naprakésszé a terrorista szervezetek listáját, figyelembe véve az összes földrészen folytatott tevékenységeiket;

A változatos szankciópolitika

60.

megjegyzi, hogy az EU mindig a szankciók alkalmazásának pozitív megközelítését részesítette előnyben abból a célból, hogy ösztönözze a változást; e célból hangsúlyozza, hogy a fokozatos nyomásgyakorlás és ösztönzés stratégiájával előnyben kell részesíteni az integrált globális fellépést;

61.

úgy véli, hogy a nyitás stratégiája és a szankciós politika nem zárja ki egymást; álláspontja szerint ezért az EU szankciópolitikája segítheti az emberi jogok tiszteletben tartásának javítását a szankcióval sújtott országban, amennyiben azt kifejezetten a pozitív intézkedések politikájának bevezetése céljával felülvizsgálják; e tekintetben megjegyzi az Üzbegisztánra 2007 novembere és 2008 áprilisa között kiszabott szankciókkal kapcsolatban: míg az andizsáni mészárlás kivizsgálására vonatkozó alapvető követelményeknek és az emberi jogok tiszteletben tartásának elmulasztása miatt kiszabott szankciók egy éven át tartottak, a Tanács a vízumtilalom végrehajtásának felfüggesztése mellett döntött, és hat hónapot hagyott az üzbég kormány számára, hogy megfeleljen egy sor meghatározott emberi jognak, illetve fenntartotta a vízumtilalom automatikus visszaállításával való fenyegetést; megjegyzi, hogy az elkötelezettség és a szankciók párosítása a szankciók lehetséges automatikus visszaállításának, valamint a feltételek pontos megfogalmazásának köszönhetően néhány pozitív eredménnyel szolgált; kiemeli, hogy e feltételeknek korlátozott időkereten belül teljesíthetőnek, és az általános szankciós rendszer szempontjából lényegesnek kell lenniük; sajnálatát fejezi ki azonban amiatt, hogy semmilyen lényeges pozitív fejlemény nem történt, és továbbra sem folyik együttműködés az üzbég kormánnyal;

62.

kifejezetten kéri, hogy egy többsíkú stratégia keretében a szankciókat következetesen kísérjék a civil társadalom, az emberi jogi aktivisták, illetve az emberi jogokat és a demokráciát elősegítő bármely kezdeményezés által támogatott pozitív intézkedések; kéri, hogy a tematikus programok és eszközök (EIDHR (20), nem állami szereplők, befektetés a humántőkébe) járuljanak hozzá ezen célkitűzés megvalósításához;

63.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy ragadja meg a Lisszaboni Szerződés ratifikálásával, illetve azt követően az európai külügyi szolgálat – mint az uniós szankciópolitika jobb hatékonyságának kulcseleme – felállítása révén adódó lehetőséget, az EU különböző külügyi eszközei közötti legoptimálisabb egység biztosítása érdekében;

Az uniós intézményekkel és a tagállamokkal kapcsolatos ajánlások

64.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy végezze el az uniós szankciópolitika átfogó és alapos értékelését, hogy meghatározza, milyen hatást fejt ki és milyen intézkedéseket kellene tenni a megerősítése érdekében; sürgeti a Tanácsot és a Bizottságot, hogy nyújtson be ilyen intézkedéseket tartalmazó programot; felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy értékelje a szankcióknak a kérdéses országok fejlesztési politikájára és az EU kereskedelmi politikájára gyakorolt hatását;

65.

felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy a fejlesztési együttműködési eszköz és az Európai Fejlesztési Alap keretében kidolgozott fejlesztési segítségnyújtási stratégiák összhangban legyenek az érvényben lévő szankciók rendszerével és az emberi jogi párbeszédekkel; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az általános költségvetési támogatás feltételei – beleértve az úgynevezett „millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos szerződéseket” is – kifejezetten kötődjenek emberi jogi és demokráciával kapcsolatos kritériumokhoz;

66.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy használja ki a Lisszaboni szerződés ratifikálása, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének – aki egyidejűleg a Bizottság alelnöke és a Külügyek Tanácsának elnöke is lesz – kinevezése, valamint az azt követő európai külügyi szolgálat felállítása által nyújtott lehetőséget az EU külpolitikájának koherensebbé és következetesebbé tétele, a szankciók területén dolgozó lényeges uniós szolgálatok fejlesztése, illetve a különböző szolgálatok közötti együttműködés javítása érdekében;

67.

felszólít egyidejűleg a tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságai és a Bizottság közötti együttműködés javítására, a korlátozó intézkedések koherensebb és hatékonyabb végrehajtása érdekében;

68.

felkéri az ENSZ Biztonsági Tanácsban tagsággal rendelkező tagállamokat, hogy az EU-Szerződés 19. cikkének megfelelően módszeresen kutassák fel a lehetőségeket az Európai Unió szankcióinak nemzetközivé tételére;

69.

felhívja a tagállamokat, hogy az ENSZ Biztonsági Tanácsában való fellépésükkor ne sértsék meg a szerződésben, különösen az Európai Unió Alapjogi Chartájában az emberi jogok védelmében vállalt kötelezettségeiket;

70.

kötelezi parlamenti szerveit, különösen az állandó és ad-hoc küldöttségeit, hogy használják fel a szankciókat nem alkalmazó országok parlamentjeivel fennálló kapcsolataikat arra, hogy az érintett régiót érintő fennálló uniós szankciórendszereket jobban megértsék, és hogy vizsgálják meg az emberi jogok előmozdítását célzó összehangolt fellépés lehetőségeit;

71.

felhívja a Bizottságot, hogy alakítson ki egy független szakértőkből álló hálózatot azzal a feladattal, hogy amennyiben és amikor szükséges, terjesszen elő a Tanácsnak a legmegfelelőbb korlátozó intézkedésekre vonatkozó javaslatot, továbbá készítsen rendszeres jelentést a fejleményekről a kialakított kritériumok és célok alapján, valamint szükség esetén terjesszen elő javaslatot a szankciók végrehajtási módozatainak javítására; úgy véli, hogy egy ilyen hálózat létrehozása elősegítené az átláthatóságot és általában a szankciókról való vitát, valamint egyes esetekben erősítené a szankciók végrehajtását és bizonyos esetekben a folyamatban lévő ellenőrzést; úgy véli ugyanakkor, hogy a Bizottságnak cselekvőbb módon aktív szerepet kellene vállalnia a szankciókkal kapcsolatos egyértelmű uniós politika meghatározásában;

72.

úgy véli, hogy a KKBP alapvető és érzékeny elemét képező európai uniós szankciópolitika legitimitását – az EU-Szerződés 21. cikkének megfelelően – a Parlament részvételének az eljárás minden szakaszában meg kell erősítenie, különösen a szankcióknak a Tanács és a Bizottság közötti módszeres konzultáció, és a tőlük származó jelentések útján való megfogalmazásában és végrehajtásában; úgy véli, hogy a Parlamentnek szerepet kell vállalnia a követelményeknek a szankciók alanyai által történő teljesítésének ellenőrzésében; megbízza Emberi Jogi Albizottságát, hogy rendszerezze és felügyelje a területen folyó munkát minden olyan szankcióra vonatkozóan, amelynek céljai és referenciakritériumai emberi jogokat érintenek;

*

* *

73.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint az Egyesült Nemzetek és az Európa Tanács főtitkárának.


(1)  HL C 320., 1996.10.28., 261. o.

(2)  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.

(3)  HL L 209., 2005.8.11., 27. o.

(4)  HL L 322., 1996.12.12., 1. o.

(5)  HL L 344., 2001.12.28., 90. o.

(6)  HL L 344., 2001.12.28., 93. o.

(7)  HL L 344., 2001.12.28., 70. o.

(8)  HL L 139., 2002.5.29., 4. o.

(9)  HL L 139., 2002.5.29., 9. o.

(10)  HL C 98., 2008.4.18., 1. o.

(11)  HL C 131. E, 2003.6.5., 147. o.

(12)  HL C 290. E, 2006.11.29., 107. o.

(13)  HL C 292., 1982.11.8., 13. o.

(14)  AKCS–EU 3201/A/01/végl., HL C 78., 2002.4.2., 32. o.

(15)  HL C 187. E, 2008.7.24., 214. o.

(16)  A Cotonouban 2000. június 23-án aláírt, az egyrészről az afrikai, karibi és csendes-óceáni államok, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között létrejött partnerségi megállapodás 96. cikke a következőképpen szól:

„Alapvető elemek: konzultációs eljárás és megfelelő intézkedések az emberi jogokkal, a demokratikus elvekkel és a jogállamisággal kapcsolatban1.

1.

E cikk értelmében a felek kifejezés egyrészről a Közösségre és az Európai Unió tagállamaira, másrészről valamennyi AKCS-államra vonatkozik.

2.

(a)

Ha a felek között rendszeresen folytatott politikai párbeszéd ellenére valamely fél úgy ítéli meg, hogy a másik fél nem teljesíti a 9. cikk (2) bekezdésében említett, az emberi jogok, a demokratikus elvek és a jogállamiság tiszteletben tartásából eredő kötelezettségeit, a különösen sürgős esetek kivételével átad a másik félnek és a Miniszterek Tanácsának a helyzet alapos kivizsgálásához szükséges minden információt annak érdekében, hogy a felek által elfogadható megoldást találjanak. E célból felkéri a másik felet az érintett fél által a helyzet orvoslására megtett vagy megteendő intézkedésekről szóló konzultációra.

A konzultációkat a megoldás keresése szempontjából legmegfelelőbb szinten és formában kell tartani. A konzultációkat a felkérést követően legkésőbb 15 nappal meg kell kezdeni, és azok kölcsönös megállapodással a jogsértés jellegétől és súlyosságától függően megállapított időtartamon át tartanak. A konzultációk azonban egyetlen esetben nem tarthatnak 60 napnál tovább.

Amennyiben a konzultációk nem vezetnek mindkét fél által elfogadható eredményre, vagy a konzultációt elutasítják és különösen sürgős esetben meg lehet tenni a megfelelő intézkedéseket. Ezen intézkedéseket vissza kell vonni, amint elrendelésük oka megszűnt.

(b)

A különösen sürgős esetek kifejezés a 9. cikk (2) bekezdésében említett alapvető elemek egyikének olyan különösen súlyos és nyilvánvaló megsértésének kivételes eseteire vonatkozik, amelyek azonnali fellépést igényelnek. A különösen sürgős eljáráshoz folyamodó fél külön-külön tájékoztatja a másik felet és a Miniszterek Tanácsát e tényről, kivéve, ha erre nincs idő.

(c)

Az e cikkben említett megfelelő intézkedések a nemzetközi joggal összhangban megtett és a jogsértéssel arányban álló intézkedések. Az intézkedések kiválasztásakor elsőbbséget kell adni azoknak, amelyek a legkevésbé zavarják e megállapodás alkalmazását. Elfogadott, hogy a felfüggesztés alkalmazására csak legvégső esetben kerülhet sor.

Amennyiben különösen súlyos esetben intézkedéseket tesznek, azokról haladéktalanul tájékoztatni kell a másik felet és a Miniszterek Tanácsát. Az érintett fél kérésére ekkor konzultációkat lehet tartani a helyzet alapos kivizsgálása céljából és annak érdekében, hogy lehetőség szerint megoldást találjanak. Ezeket a konzultációkat az a) bekezdés második és harmadik albekezdésében megállapított szabályoknak megfelelően kell megtartani.”.

(17)  HL L 43., 2008.2.19., 39. o.

(18)  HL L 50., 2004.2.20., 66. o.

(19)  Az Európai Parlament és a Tanács 2005. október 26-i 2005/60/EK irányelve a pénzügyi rendszereknek a pénzmosás, valamint terrorizmus finanszírozása céljára való felhasználásának megelőzéséről (HL L 309., 2005.11.25., 15. o.).

(20)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. december 20-i, 1889/2006/EK rendelete a demokrácia és az emberi jogok világszintű előmozdítása finanszírozási eszközének (a demokrácia és az emberi jogok európai eszköze) létrehozásáról (HL L 386., 2006.12.29., 1. o.).


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/62


2008. szeptember 4., csütörtök
Anyai egészség

P6_TA(2008)0406

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása a gyermekágyi halálról, a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos, 2008. szeptember 25-én tartandó magas szintű ENSZ-találkozó előtt

2009/C 295 E/16

Az Európai Parlament,

tekintettel a 2000. szeptemberi ENSZ millenniumi csúcstalálkozón elfogadott millenniumi fejlesztési célokra,

tekintettel az Európai Tanács 2008. júniusi ülésén elfogadott EU cselekvési programra a millenniumi fejlesztési célokról és annak 2010-re szóló célkitűzéseire,

tekintettel az ENSZ székhelyén, New Yorkban 2008. szeptember 25-én tartandó, a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos magas szintű találkozóra,

tekintettel az „EU jelentés a 2000–2004 közötti időszakra szóló millenniumi fejlesztési célokról” című bizottsági dokumentumra (SEC(2005)0456),

tekintettel az Európai Tanács 2004. december 16–17-i brüsszeli ülésének elnökségi következtetéseire, amelyek megerősítik az Európai Unió teljes elkötelezettségét a millenniumi fejlesztési célok és a politikai koherencia mellett,

tekintettel a Bizottság „A nemek közötti egyenlőség és a nők szerepének erősítése a fejlesztési együttműködésben” című, az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett közleményére (COM(2007)0100),

tekintettel az ENSZ 1959. november 20-án elfogadott, a gyermek jogairól szóló nyilatkozatára, amely kimondja, hogy „mind a gyermeknek, mind az anyának különleges gondozásra és védelemre – többek között születés előtti és születés utáni gondozásra – van szüksége”, valamint tekintettel a gyermek jogairól szóló, 1989. november 20-i ENSZ-egyezményre, amely szerint az egyezményben részes államoknak biztosítaniuk kell „az anyák terhesség alatti és szülés utáni gondozását”,

tekintettel a 2007-es lisszaboni EU–Afrika csúcstalálkozón elfogadott közös Afrika–EU stratégiára,

tekintettel a nemek közötti egyenlőségről és a fejlesztési együttműködésben a nők szerepének erősítéséről szóló, 2008. március 13-i állásfoglalására (1),

tekintettel az Európai Uniónak a millenniumi fejlesztési célok megvalósításában betöltött szerepéről szóló, 2005. április 12-i (2) és „A millenniumi fejlesztési célok felé félúton” című, 2007. június 20-i (3) állásfoglalásaira,

tekintettel az Afrikára vonatkozó fejlesztési stratégiáról szóló, 2005. november 17-i (4) és az EU–Afrika kapcsolatok jelenlegi állásáról szóló, 2007. október 25-i (5) állásfoglalásaira,

tekintettel az 1995 szeptemberében Pekingben megrendezett 4. Nőügyi Világkonferenciára, a Pekingben elfogadott nyilatkozatra és cselekvési platformra, valamint az ENSZ Peking +5 és Peking +10 elnevezésű rendkívüli ülésszakain 2000. június 10-én és 2005. március 11-én elfogadott, „A pekingi nyilatkozat és a cselekvési platform megvalósítását segítő új intézkedések és kezdeményezések” című záródokumentumokra,

tekintettel a Tanács és a tagállamok kormányainak a Tanács keretében ülésező képviselői, az Európai Parlament és a Bizottság, az Európai Unió fejlesztési politikájáról szóló, „Európai konszenzus” (európai fejlesztési konszenzus) című együttes nyilatkozatára (6), valamint a humanitárius segítségnyújtással kapcsolatos európai konszenzusra (7),

tekintettel az ENSZ Népesedési Alapjának (UNFPA) a világnépesség helyzetéről szóló 2005. évi „Az egyenlőség ígérete: A nemek közötti egyenlőség, a reproduktív egészség és a millenniumi fejlesztési célok” című, valamint a 2006. évi „A remény útja: Nők és a nemzetközi migráció” című jelentéseire,

tekintettel a fejlesztési együttműködés finanszírozási eszközének (fejlesztési együttműködési eszköz (DCI)) létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1905/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendeletre (8),

tekintettel az emberi jogról és a népek jogáról szóló afrikai chartához csatolt, az afrikai nők jogairól szóló – „Maputói Jegyzőkönyv” néven is ismert – 2005. november 25-én hatályba lépett jegyzőkönyvre, valamint a szexuális és reproduktív egészség és az azzal összefüggő jogok kontinentális politikai keretének (2007–2010) működésbe léptetését célzó maputói cselekvési tervre, amelyet az Afrikai Unió egészségügyi minisztereinek 2006. szeptemberi konferenciáján fogadtak el,

tekintettel az 1994 szeptemberében Kairóban tartott, a népesedésről és a fejlesztésről szóló nemzetközi ENSZ-konferenciára (ICPD), a Kairóban elfogadott végleges cselekvési programra, valamint az ENSZ Közgyűlésének az ICPD cselekvési terv további végrehajtásáról szóló rendkívüli ülésszakán (ICPD +5) 1999-ben elfogadott cselekvési program végrehajtásához szükséges további lépésekről szóló záródokumentumokra,

tekintettel az afrikai, karibi és csendes-óceáni (AKCS) államok egészségügyi minisztereinek 2007 októberében Brüsszelben tartott első ülésén, a fenntartható fejlődés érdekében elfogadott brüsszeli egészségügyi cselekvési kerettervre és ajánlásokra,

tekintettel az 1976. január 3-án hatályba lépett ENSZ gazdasági, szociális és kulturális jogok nemzetközi egyezségokmányára (ICESCR), és különösen annak 12. cikkére,

tekintettel az ENSZ gazdasági, szociális és kulturális jogokkal foglalkozó bizottságának az ICESCR 12. cikkéről szóló, 14. sz. általános megjegyzésére („Az egészség elérhető legmagasabb szintjéhez való jogról”),

tekintettel az 1981. szeptember 3-án hatályba lépett nőkkel szembeni megkülönböztetés minden formájának felszámolásáról szóló ENSZ egyezményre (CEDAW),

tekintettel eljárási szabályzata 103. cikkének (4) bekezdésére,

A.

mivel az anyák egészsége (5. millenniumi fejlesztési cél) az összes millenniumi fejlesztési cél között az a terület, ahol a legkevesebb előrelépés történt, és ezért az a 2015-ig nagy valószínűséggel nem megvalósítható célok közé tartozik, különösen ami Fekete-Afrikát és Dél-Ázsiát illeti;

B.

mivel évente több mint félmillió nő hal meg a terhesség vagy a szülés során, és e halálesetek 99 %-a fejlődő országokban történik; mivel 20 év alatt Fekete-Afrikában alig változott a halálozási arány és a térségben mindössze 0,1 %-os éves csökkenési arány tapasztalható, és a nők egy tizenhatod részét az a veszély fenyegeti, hogy meghalnak a terhesség vagy a szülés során; mivel a gyermekágyi halálozás a világszinten tapasztalható egészségügyi egyenlőtlenségek legdrámaibb mutatója;

C.

mivel a földrajzi egyenlőtlenség mellett a gyermekágyi halálozás terén gyűjtött tapasztalatok és az e területen végzett kutatások jelentős különbségeket mutatnak a gyermekágyi halálozási arányokban a gazdagságtól, a faji és etnikai hovatartozástól, a városi vagy vidéki életmódtól, az írni-olvasni tudástól, de még az országokon belüli nyelvi vagy vallási hovatartozástól függően is, beleértve az iparosodott országokat is, olyan különbségeket, amelyek az összes népegészségügyi statisztikát tekintve a legnagyobbak;

D.

mivel a G8-ak olyan egészségügyi csomagban állapodtak meg, amely támogatja 1,5 millió egészségügyi dolgozó képzését és toborzását Afrikában, valamint biztosítja, hogy az anyák 80 %-át képzett egészségügyi dolgozó segítse a szülésnél; mivel ez magában foglalja az 1 000 főre jutó egészségügyi dolgozók számának 2,3-ra való emelésére vonatkozó kötelezettségvállalást 36 olyan afrikai országban, amely súlyos hiányokkal küzd; mivel azonban nincs szó annak a 10 milliárd dollárnak az elkülönítéséről, amelyre a civil társadalom aktivistái szerint évente szükség lenne hatmillió anya és gyermek életének megmentéséhez;

E.

mivel a gyermekágyi halál és megbetegedések az egész világot fenyegető egészségügyi problémát jelentenek; a becslések szerint évente 536 000 nő hal meg szülés során, és emellett minden huszadik súlyos komplikációktól szenved, a krónikus fertőzésektől kezdve az olyan fogyatékosságot okozó sérülésekig, mint a szülészeti fisztulák vagy az egész életre szóló fogyatékosság;

F.

mivel nincsenek rejtélyek azzal kapcsolatban, hogy a nők miért halnak meg a terhesség vagy a szülés során: a gyermekágyi halál okai egyértelműek és jól ismertek, mint ahogy az elkerülésére szolgáló eszközök is;

G.

mivel a gyermekágyi halál kiváltó okait az anyák számára biztosított biztonságos egészségügyi ellátással, a hatékony fogamzásgátlással, valamint a legális és biztonságos terhességmegszakítással meg lehetne szüntetni;

H.

mivel a gyermekágyi halál megakadályozható lenne családtervezési módszerek elérhetővé tétele és elfogadása, valamint biztonságos és magas színvonalú gondozási szolgáltatások elérhetővé tétele révén, különösen a terhesség alatt, a szüléskor, a sürgősségi szülészeti gondozás esetén és a szülés utáni időszakban, valamint a nők egészségügyi és élelmezési helyzete és társadalomban betöltött szerepük javítása révén;

I.

mivel a megelőzésre törekvő megközelítés magában foglalja a nők és az egészségügyi dolgozók arra való felkészítését, hogy felismerjék a terhesség és a szülés során fellépő bonyodalmakat és megfelelő gondozást kérjenek, megfelelő egészségügyi hálózatot igényel, amely a rendelkezésre álló infrastruktúra és szállítási eszközök révén ésszerű időn belül elérhető, és megfelelő gondozás biztosítását teszi szükségessé ezekben a közelben lévő egészségügyi intézményekben, megfelelően képzett személyzettel, hatékony irányítással és bármikor igénybe vehető villamosenergia-, illetve vízellátással és orvosi eszközökkel, a vidéki területekre is kiterjedően;

J.

mivel a megelőzhető gyermekágyi halálesetek a nők és a serdülő lányok számos nemzetközi emberi jogi egyezményben, többek között az ENSZ Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatában rögzített, élethez való jogának megsértését jelentik, és a gyermekágyi halál és megbetegedés okai szintén jelenthetik más emberi jogok megsértését, ideértve az elérhető legmagasabb szintű fizikai és szellemi egészséghez való jogot és az alapvető egészségügyi ellátáshoz való megkülönböztetésmentes hozzáférés jogát;

K.

mivel a szexuális és reproduktív önrendelkezéshez való jog magában foglalja a házassághoz, a családalapításhoz és az önkéntes szexuális kapcsolatteremtéshez való jogot, valamint a szexuális erőszaktól és kényszertől való mentességhez való jogot;

L.

mivel az egészségügyi ellátás, mint jog biztosítása a kormányok feladata, amelyet vagy saját maguknak, vagy mások közreműködésével kell ellátniuk, és mivel még a korlátozott forrásokkal rendelkező kormányoknak is lehetőségük van néhány olyan intézkedés megtételére, amelyek befolyásolhatják az anyák egészségét;

M.

mivel végső soron a gyermekágyi halál és a szüléssel összefüggő sérülések fő okai sokkal kevésbé gyakorlatiak vagy strukturálisak, mint inkább a nők megbecsültségének hiányából és alacsony társadalmi státuszából adódóak, hiszen a nők általában hátrányos társadalmi helyzetben vannak, és mivel minél magasabb társadalmi pozíciót foglalnak el a nők a gazdasági fejlettség azonos szintjén lévő országokban, annál kisebb mértékű a gyermekágyi halálozás aránya;

N.

mivel a nők terhesség és szülés idején különösen sérülékenyek a megkülönböztetés számos formája miatt, beleértve a férfiak és nők közötti, háztartáson belüli egyenlőtlenségeket, a nőkre nézve veszélyes szokásokat, a nőkkel szembeni erőszakot, a nők reproduktív egészségük és jogaik fölötti rendelkezésének hiányát, a leánygyermekek elutasítását és a nőket elsődlegesen anyának és háztartásbelinek tekintő sztereotípiákat; mivel a CEDAW-ot minden uniós tagállam ratifikálta;

O.

mivel az ENSZ Közgyűlése „a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való általános hozzáférés 2015-ig” történő megvalósítását a nemzetközi közösség egyik millenniumi fejlesztési célkitűzésként belefoglalta az 5. millenniumi fejlesztési célba, a gyermekágyi halálozás csökkentése érdekében;

P.

mivel a nemzetközi közösség és az ICPD újabb források biztosítására vállalt kötelezettséget, és a „reproduktív egészséget” – a családtervezést és az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokat is ideértve – a nemzetközi fejlesztési erőfeszítések központi prioritásaként határozta meg;

Q.

mivel ahelyett, hogy a támogatások mértéke nőtt volna, a családtervezésre juttatott alap összege jelenleg messze nem éri el az 1994-es összeget, miután abszolút értékben az 1995-ös 723 millió USA-dollárról 2004-re 442 millió dollárra esett vissza;

R.

mivel az EU rendszeresen és következetesen kötelezettséget vállalt az 5. millenniumi fejlesztési cél elérésére, legutóbb a fent említett EU cselekvési program a millenniumi fejlesztési célokról;

S.

mivel a probléma súlyossága és az emberi jogok megsértése ellenére az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatások kérdése a betegségspecifikus beavatkozásoknak szentelt figyelem árnyékában továbbra sem szerepel kiemelt helyen a nemzetközi napirenden, és ez a gyermekágyi halálozás háttérbe szorulásához vezetett, míg a HIV-fertőzések arányának növekedése hozzájárult a gyermekágyi halálozás és megbetegedések csökkentése terén elért haladás megtorpanásához, illetve visszavetéséhez;

1.

komoly aggodalmának ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a gyermekágyi halál (az 5. millenniumi fejlesztési célon belül) az egyetlen olyan millenniumi fejlesztési cél, amelynek kapcsán elsősorban Fekete-Afrikában és Dél-Ázsiában nemcsak hogy nem történt előrelépés 2000 óta, de a mai adatok a 20 évvel ezelőttiekkel egyeznek;

2.

rámutat, hogy az oktatás mellett a nők helyzetének megerősítése is hozzájárul az anyák egészségének javításához (5. millenniumi fejlesztési cél);

3.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal foglalkozó magas szintű ENSZ-találkozó előtt tulajdonítsanak elsőbbséget az ilyen irányú fellépésnek az 5. millenniumi fejlesztési cél elérése érdekében;

4.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy csökkentsék a gyermekágyi halálozások arányában az iparosodott és fejlődő országok között tapasztalható különbségeket azáltal, hogy növelik az egészségügyi személyzeti fejlesztéseket célzó befektetéseket és intézkedéseket, valamint növelik az egészségügyi rendszerek és az alapvető egészségügyi ellátási infrastruktúra megerősítésére szánt forrásokat és kötelezettségvállalásokat, ideértve az ellenőrzési, felügyeleti, alapvető közegészségügyi működésre, illetve közösségi lépésekre és egyéb szükséges támogatásokra szánt előirányzatokat is;

5.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fokozzák a megelőzhető gyermekágyi halál és betegségek leküzdésére tett erőfeszítéseiket a gyermekágyi halál és betegségek egész földünket sújtó terhének csökkentését célzó „útitervek” és cselekvési tervek kidolgozása, végrehajtása és rendszeres értékelése, valamint méltányosságon, fenntartható emberi jogokon alapuló, szisztematikus, kellőképpen támogatott, erős intézményi mechanizmussal és finanszírozással megkönnyített megközelítés révén;

6.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy az egészségügyi alapellátás terén bővítsék az anyáknak járó egészségügyi szolgáltatásokat, amelyek alapja a jól tájékozott választás, a biztonságos anyaságról szóló oktatás, a figyelmes és hatékony szülés előtti ellátás, a szoptatási programok, a megfelelő segítségnyújtás a szüléshez, amely nem folyamodik túlzott mértékben császármetszéshez és szülészeti sürgősségi esetekben felkészült beavatkozást biztosít, továbbá a terhességgel, szüléssel és vetéléssel kapcsolatos komplikációk esetén történő beutalás, valamint a szülés utáni egészségügyi ellátás és a családtervezés;

7.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy segítsék elő valamennyi nő hozzáférését az átfogó szexuális és reproduktív egészségügyi tájékoztatáshoz és szolgáltatásokhoz;

8.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy fogadják el és fejlesszék tovább a már bevezetett mutatókat és referenciaértékeket (ideértve a hivatalos fejlesztéstámogatást) a gyermekágyi halálesetek számának csökkentésére, és hozzanak létre olyan nyomon követési és elszámoltathatósági mechanizmusokat, amelyek a jelenlegi politikák és programok folyamatos javulását eredményezhetik;

9.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy garantálják a reproduktív egészségügyi szolgáltatások megfizethetőségét, rendelkezésre állását, elérhetőségét és jó minőségét, és szánjanak minél több rendelkezésre álló forrást a gyermekágyi halál visszaszorításával kapcsolatos politikáikra és programjaikra;

10.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy a gyermekágyi halál és megbetegedések elleni küzdelemmel kapcsolatos intézkedések végrehajtása érdekében gondoskodjanak az adatok megbízható és kellő időben történő összegyűjtéséről;

11.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy biztosítsák a kellő számú képzett szülész felvételéhez szükséges képzést, kapacitásbővítést és infrastruktúrát, és biztosítsák a szülészek eljutását minden terhes nőhöz és lányhoz (valamint hogy az „útitervek” és nemzeti cselekvési programok tükrözzék e célokat);

12.

kéri a nemzeti egészségügyi programokban a terhesség előtti és alatti HIV-szűrés kiszélesítését, a HIV-pozitív terhes nők antiretrovírusos kezelését és olyan HIV-megelőző intézkedéseket, mint például a tájékoztató kampányok és az oktatás;

13.

felszólítja az EU-t, hogy folytassa a szexuális és reproduktív egészséghez fűződő jogok támogatására tett erőfeszítéseket, fenntartva az ICPD cselekvési programjának végrehajtására biztosított finanszírozás szintjét, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy míg a gyermekágyi halálozás aránya Fekete-Afrikában a legmagasabb, a világon itt alkalmazzák a legkisebb mértékben a fogamzásgátlást is (19 %), és e régióban a gyermekágyi halálesetek 30 %-a nem biztonságosan végrehajtott terhességmegszakítások következménye;

14.

úgy véli, hogy a reproduktív egészségügyi ellátáshoz való, 2015-ig megvalósítandó általános hozzáférésről szóló millenniumi fejlesztési cél elérése érdekében az EU által nyújtott finanszírozást növelni kell, mert ellenkező esetben továbbra is lesznek nők, akik meghalnak a terhesség során, illetve ahhoz kapcsolódó okokból;

15.

felszólítja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy dolgozzanak ki a gyermekágyi halál megelőzése érdekében elengedhetetlen, az egészséget befolyásoló olyan mögöttes tényezőkre vonatkozó programokat és politikákat, mint amilyen az egészségüggyel kapcsolatos döntéshozatal, a szexuális és reproduktív egészségről történő tájékoztatás, az írni-olvasni tudás, a táplálkozás, a megkülönböztetésmentesség és a nemek közötti egyenlőséget szolgáló társadalmi normák;

16.

felszólítja a Tanácsot és Bizottságot, hogy a gyermekágyi halálozási arány csökkentésében elért javulást követően aktívan vegyenek részt az olyan globális fórumokon, mint például a „Visszaszámlálás 2015-ig”, a programokkal és politikákkal kapcsolatos bevált gyakorlatok megosztása és a folyamatos javulás fenntartása érdekében;

17.

sürgeti a tagállamokat, hogy ne szegjék meg a millenniumi fejlesztési célokkal, így az 5. millenniumi fejlesztési céllal kapcsolatos finanszírozási kötelezettségvállalásokat, és felszólítja a Tanács elnökségét, hogy e kérdésben vállaljon vezető szerepet és megfelelő, kiszámítható, az életek megmentésére tett erőfeszítéseket szolgáló finanszírozás biztosításával mutasson példát;

18.

felidézi az uniós tagállamoknak a GNI-hez viszonyított 0,7 %-os ODA arány 2015-ig történő elérésére vonatkozó kötelezettségvállalását, és felhívja a jelenleg elmaradó tagállamokat erőfeszítéseik fokozására;

19.

felhívja azokat az országokat, amelyek még nem tiltották be az olyan ártalmas gyakorlatokat és hagyományokat, mint például a női nemi szerv megcsonkítása, hogy tegyenek lépéseket és támogassák az ezzel kapcsolatos tájékoztató kampányokat;

20.

felkéri a Bizottságot annak biztosítására, hogy a millenniumi fejlesztési célokkal kapcsolatos szerződések elsődlegesen az egészségügyi és az oktatási ágazatra összpontosítsanak;

21.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az egyházak a fogamzásgátlók használatának tilalmát támogatják, hiszen az óvszerek használata döntő fontosságú a betegségek és a nem kívánt terhességek megakadályozásában;

22.

elítéli az Egyesült Államok „általános tilalmi szabályát” („global gag rule”), amely megakadályozza, hogy azok a külföldi nem kormányzati szervezetek, amelyek családtervezési támogatást kapnak az Egyesült Államok Nemzetközi Fejlesztési Hivatalától, saját, nem amerikai forrásaikat legális terhességmegszakítással kapcsolatos szolgáltatásokra, orvosi tanácsadásra vagy terhességmegszakításra való beutalásra fordítsák;

23.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az Interparlamentáris Uniónak és a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) Fejlesztési Segítségnyújtási Bizottságának.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0103.

(2)  HL C 33E., 2006.2.9., 311. o.

(3)  HL C 146E., 2008.6.12., 232. o.

(4)  HL C 280E., 2006.11.18., 475. o.

(5)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0483.

(6)  HL C 46., 2006.2.24., 1. o.

(7)  HL C 25., 2008.1.30., 1. o.

(8)  HL L 378., 2006.12.27., 41. o.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/67


2008. szeptember 4., csütörtök
Szolgáltatások kereskedelme

P6_TA(2008)0407

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása a szolgáltatások kereskedelméről (2008/2004(INI))

2009/C 295 E/17

Az Európai Parlament,

tekintettel a Szolgáltatások Kereskedelméről szóló Általános Egyezményre (GATS), amely 1995 januárjában lépett hatályba,

tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Globális Európa: Nemzetközi versenyképesség – Hozzájárulás az EU növekedési és munkahelyteremtési stratégiájához” című bizottsági közleményre (COM(2006)0567),

tekintettel a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának címzett, „Globális Európa: Szorosabb együttműködés az európai exportőrök piacra jutásának elősegítése érdekében” című bizottsági közleményre (COM(2007)0183),

tekintettel az egyrészt az Európai Közösség és tagállamai, másrészt a Cariforum-államok közötti gazdasági partnerségi megállapodás aláírásáról és átmeneti alkalmazásáról szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0155),

tekintettel az egyrészt az Európai Közösség és tagállamai, másrészt a Cariforum-államok közötti gazdasági partnerségi megállapodás megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatra (COM(2008)0156),

tekintettel a „Globális Európa – a versenyképesség külső szempontjai” (1) című, 2007. május 22-i állásfoglalására,

tekintettel az európai vállalkozások piacra jutásának elősegítésére vonatkozó európai uniós stratégiáról szóló, 2008. február 19-i állásfoglalására (2),

tekintettel az EU és Korea közötti kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2007. december 13-i állásfoglalására (3),

tekintettel a Délkelet-ázsiai Nemzetek Szövetségével (ASEAN) folytatott kereskedelmi és gazdasági kapcsolatokról szóló, 2008. május 8-i állásfoglalására (4),

tekintettel a WTO hongkongi miniszteri konferenciáját követő dohai forduló értékeléséről szóló, 2006. április 4-i állásfoglalására (5),

tekintettel az interregionális társulási megállapodás megkötése céljából az EU és a Mercosur közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2006. október 12-i állásfoglalására (6),

tekintettel az EU–USA transzatlanti gazdasági kapcsolatokról szóló, 2006. június 1-jei állásfoglalására (7),

tekintettel az EU és Kína közötti kereskedelmi kapcsolatok kilátásairól szóló, 2005. október 13-i állásfoglalására (8),

tekintettel az EU és India közötti gazdasági és kereskedelmi kapcsolatokról szóló, 2006. szeptember 28-i állásfoglalására (9),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére, valamint a Gazdasági és Monetáris Bizottság és a Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottság véleményeire (A6-0283/2008),

A.

mivel a szolgáltatások kereskedelmét tekintve az EU a legversenyképesebb szereplő; mivel a világ teljes exportjának több mint 28 %-át bonyolító EU a világ legnagyobb exportőre és szolgáltatója, és ilyen módon jelentős érdeke fűződik az áruk, szolgáltatások és beruházások új piacai megnyitásának biztosításához;

B.

mivel 2007-ben a 25 tagú EU GDP-jének több mint 75 %-a szolgáltatásokból származott; mivel 2007-ben Észak-Amerikában a GDP 78 %-a, Afrikában 52 %-a és Ázsiában 60 %-a származott szolgáltatásokból;

C.

mivel a világkereskedelemnek mostanra 25 %-át teszi ki a szolgáltatások kereskedelme, mivel az ágazat hatalmas potenciállal rendelkezik, és ebben a szektorban minden más gazdasági szektornál több munkahely keletkezik;

D.

mivel a foglalkoztatás minőségi fejlesztését egyben a munkahelyek mennyiségi növekedése kísérte; megjegyzi, hogy a szolgáltatási ágazatban a legmagasabb szintű a részmunkaidős foglalkoztatás, valamint, hogy e gazdasági ágazat fejlődése érdekében figyelembe kell venni a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) ajánlásait;

E.

mivel a Kereskedelmi Világszervezetbe (WTO) ágyazott multilaterális kereskedelmi rendszer továbbra is a globális alapú tisztességes és méltányos áru- és szolgáltatáskereskedelem elérésének leghatékonyabb kerete, a megfelelő szabályozás kidolgozásán és e szabályoknak való megfelelés biztosításán keresztül; mivel a WTO-nak a GATS tekintetében fennálló szerepe kapcsán figyelembe kell venni a szolgáltatási ágazat eltérő jellegét, amely önmagában nem alkalmas az ágazatot érintő liberalizáció mértékének vagy a kereskedelem fennmaradó korlátainak mennyiségi mérésére;

F.

mivel a szolgáltatások kereskedelmének multilaterális kerete a GATS, és annak is kell maradnia; mivel ez nem tiltja az államoknak, és különösen az EU-nak, hogy olyan kétoldalú megállapodásokról tárgyaljon, amelyek sajátos kötelezettségvállalásokra nézve messzebb mutató menetrendet állapítanak meg, figyelembe véve azonban, hogy a kétoldalú megállapodások hátrányosan befolyásolhatják a multilaterális keretek fejlődését és jelentőségét;

G.

mivel a gazdasági siker előfeltétele a hatékony szolgáltatási infrastruktúra; mivel a fejlődő országokban az áruk és szolgáltatások exportőreit és termelőit a világszínvonalú szolgáltatásokhoz való hozzáférés segíti abban, hogy előnyt kovácsoljanak versenyképességükből; mivel számos fejlődő országnak külföldi befektetésekre és szakértelemre alapozva sikerült betörniük a nemzetközi piacokra; mivel a szolgáltatások liberalizációja így sok fejlesztési stratégia kulcsfontosságú elemévé vált;

H.

mivel a kereskedelmi akadályok és a határátlépést követő akadályok nem csak az áruk kereskedelmét korlátozzák, hanem jelentősen érintik a szolgáltatások kereskedelmét és a közbeszerzést is;

I.

mivel a szolgáltatási piac megnyitásakor egyértelműen különbséget kell tenni az iparosodott országok és a fejlődő országok között, illetve az egyes fejlődő országok között is annak érdekében, hogy figyelembe vegyék azok különböző fejlettségi szintjét;

J.

mivel néhány fejlődő országnak, és különösen a legkevésbé fejlett országoknak meg kell erősíteniük irányításukat, valamint hatékony struktúrákat és infrastruktúrákat kell kialakítaniuk a kereskedelem fokozására és a szolgáltatási piac bővítésére;

K.

mivel fontos, hogy a Parlament időben hozzájusson a Bizottságnak adott különböző tárgyalási megbízások szövegeihez;

Általános megjegyzések

1.

rámutat, hogy a fejlesztésre és a szegénység csökkentésére berendezkedett nemzetközi kereskedelemnek hozzá kell járulnia a társadalmi haladáshoz és a minőségi foglalkoztatáshoz is; a kereskedelmi szabályoknak meg kell felelniük az ILO szociális normáinak; a munkahelyi kizsákmányolás minden formája elleni küzdelmet célzó intézkedések (különösen a kényszermunka és a gyermekmunka tilalma) a szakszervetek szabadságának tiszteletben tartásával együtt elengedhetetlenek a mindenki érdekét szolgáló kiegyensúlyozott kereskedelemhez; ismételten megerősíti annak szükségességét, hogy megvizsgálják a kereskedelem és a társadalmi kérdések közötti kölcsönhatást;

2.

felhívja a figyelmet az EU-s szolgáltatók magas szintű külső versenyképességére; felszólítja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalások során ragaszkodjon mind a szolgáltatások progresszív és kölcsönös megnyitásához, mind pedig egy olyan politika kialakításához, amely a szabályok fokozott átláthatóságán és előreláthatóságán alapul, és amelyet a korrupció és a monopóliumok elleni küzdelmet szolgáló szigorú szabályok és szankciók kísérnek, annak érdekében, hogy a megállapodás mindkét felének polgárai és vállalkozói a szolgáltatások szélesebb köréhez férhessenek hozzá;

3.

teljes mértékben elismeri a különböző jellegű szolgáltatások közötti meglévő különbségtételt, különösen a kereskedelmi és nem kereskedelmi jellegű szolgáltatások közötti különbségtétel szükségességét; hangsúlyozza egy külön megközelítés szükségességét a közérdekű szolgáltatások piacainak megnyitásával kapcsolatban;

4.

emlékeztet arra, hogy a kötelezettségvállalások ütemezésekor a Bizottságnak figyelembe kell vennie a különböző tagállami érdekeket és a fejlődő országok érdekeit, a polgárok közötti gazdasági egyenlőtlenségekkel együtt;

5.

úgy véli, hogy a szolgáltatások eredményesen működő belső piaca fontos az EU-n belüli vállalkozások globális versenyképessége szempontjából; hangsúlyozza, hogy emiatt fontos a közösségi jogszabályok – beleértve a belső piaci szolgáltatásokról szóló 2006/123/EK irányelvet (10) – időben történő és megfelelő végrehajtása és átültetése;

6.

hangsúlyozza, hogy a szolgáltatási ágazat számos megoldást nyújthat a környezeti problémákra, és úgy véli, hogy a szolgáltatások az EU know-how-exportjában az egyik legfontosabb hozzáadott értéket képviselik; hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a szolgáltatási ágazat jelentőségét a fenntartható fejlődést célzó politika kialakításakor;

7.

üdvözli, hogy a Bizottság nagy hangsúlyt fektet arra, hogy a globalizáció kedvező hatásait a fogyasztók is érezzék; kiemeli, hogy a fogyasztók magas szintű védelmével összekapcsolva a szolgáltatások terén a tisztességes verseny alapvető fontosságú annak biztosításához, hogy a fogyasztók részesüljenek a liberalizált EU-s piacok előnyeiből;

8.

meggyőződése, hogy a szolgáltatások minden gazdaságban fontos szerepet játszanak, továbbá úgy véli, hogy a szolgáltatások piacához való hozzáférés szélesebb körben való és a különböző gazdasági helyzeteket is szem előtt tartó megnyitása éppen ezért nemcsak a fejlett, de a fejlődő országok számára is fontos;

9.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy az EU figyelembe vegye a különböző fejlettségi szinteket a szolgáltatások deregulációjának és liberalizációjának megkövetelésekor, és ezért kiemeli, hogy az EU nem tud egységes modellt kényszeríteni más országokra, és ezt nem is szabad megtennie;

10.

úgy véli, hogy a kedvező eredmények biztosítása érdekében egy új szolgáltatási ágazat liberalizációját – különösen a fejlődő országokban – minden esetben: – új szabályoknak, valamint ellenőrzési és végrehajtási mechanizmusoknak kell kísérniük, amelyek kiterjednek a lakosságra és a környezetre gyakorolt hatásokra;

11.

tudatában van annak, hogy a GATS egy melléklet formájában egészülne ki az újonnan javasolt belföldi szabályozási renddel, amely a megállapodás módosítását követeli meg; felszólítja a Bizottságot, hogy folyamatosan tájékoztassa a Parlamentet a belföldi szabályozással foglalkozó GATS-munkacsoport eljárásairól, valamint hogy együttdöntési eljárás keretében nyújtsa be a GATS-megállapodás módosításáról szóló határozatokat a Parlamentnek;

12.

elismeri az államok függetlenségét, és így jogukat is a szolgáltatások bármely területének és különösen a közszolgáltatások területének szabályozásához, tekintet nélkül arra, hogy a GATS keretében elkötelezték-e magukat, feltéve, hogy a szabályozás a GATS belföldi szabályozásról szóló VI. cikkével összhangban történik; úgy véli, hogy a szolgáltatási piac megfelelő működéséhez világos és jogilag egyértelmű szabályozásra van szükség;

13.

úgy gondolja, hogy – amennyiben belföldi szabályozási intézkedések kísérik őket – a szolgáltatási verseny megnyitásából származó hatékonysági előnyök lehetővé tennék a kevésbé fejlett országok számára azt, hogy szolgáltatások szélesebb választékát kínálják polgáraiknak; hangsúlyozza az általános, mindenki számára elérhető és fenntartható szolgáltatások megfizethető áron és magas színvonalon való biztosításának fontosságát;

14.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a liberalizációt szabályok és normák irányítsák; ösztönzi a környezetvédelmi és minőségi normáknak történő ésszerű és objektív megfelelést, anélkül, hogy szükségtelen akadályokat állítanának a kereskedelem útjába;

15.

üdvözli, hogy a Bizottság nyilvánossá tette a jelenlegi GATS tárgyalások közösségi ajánlati csomagját; úgy ítéli meg azonban, hogy a Bizottságnak nagyobb részletességgel kellene tárgyalnia a jelenlegi fejleményekről a Parlamenttel és annak illetékes bizottságaival;

16.

rámutat, hogy a szolgáltatások kereskedelme nagyrészt a tapasztalatok országok közötti átadása, és ezért a szolgáltatások szabad kereskedelme fontos részét képezi minden fejlesztési stratégiának, mivel lehetővé teszi a know-how széles körben való gyors és eredményes átadását;

17.

elismeri, hogy a tisztességes és átlátható szolgáltatásnyújtással kapcsolatos problémák egy részének kialakulásáért néhány fejlődő országban gyakran fejlett gazdaságokban működő vállalatok is felelősek;

18.

kéri a Bizottságot, hogy szolgáljon részletes áttekintéssel az olyan sajátos szolgáltatási ágazatokról, mint a szoftveripar, a filmipar, a szállítmányozás és a pénzügyi szolgáltatások, amelyek döntő szerepet játszanak néhány fejlődő országban, és amelyeket világszerte nyújtanak és forgalmaznak; kéri továbbá, hogy a Bizottság készítsen részletes elemzést arról, hogy ez hogyan hat az európai szolgáltatási piacra;

19.

kéri a Bizottságot, hogy szolgáljon részletes áttekintéssel a világméretekben működő jelentős adatbányászati szolgáltatásokról; kéri továbbá, hogy a Bizottság nyújtson részletes tájékoztatást a szolgáltatás helyéről, nyújtójáról, méretéről és minőségéről;

A dohai fejlesztési forduló és a GATS

20.

emlékeztet a GATS XIX. cikkére, amely kimondja, hogy a WTO-egyezmény hatálybalépésétől számított legkésőbb öt éven belül, attól kezdődően pedig időszakosan a tagok egymást követő tárgyalási fordulókba kezdenek az egyre magasabb szintű liberalizáció megvalósítása céljából; emlékeztet rá, hogy ezekre a tárgyalásokra egységes kötelezettségvállalás keretében kerül sor, és ezért azokat összhangba kell hozni a tárgyalások egyéb területein jelentkező érdekekkel;

21.

emlékeztet rá, hogy a GATS alapelvei nem tiltják sem a privatizációt, sem pedig a deregulációt; éppen ezért rámutat, hogy minden egyes állam szabadon liberalizálhat bármilyen ágazatot; hangsúlyozza, hogy a GATS menetrendje az egyes WTO tagok szolgáltatások kereskedelme tekintetében vállalt kötelezettségeivel foglalkozik, és hogy az egyes tagok a GATS kötelezettségvállalásaikon túlmenően is szabadon megnyithatják piacukat, feltéve, hogy a GATS-nak a legnagyobb kedvezményben részesülő országok elvéről szóló II. cikkét, vagy a gazdasági integrációról szóló V. cikkét betartják;

22.

emlékeztet arra, hogy a dohai fejlesztési fordulónak a fejlesztésre kell összpontosítania, és ennek megfelelően a szolgáltatások kereskedelméről folytatott tárgyalásoknak egyidejűleg kell szolgálniuk az EU érdekeit és a legszegényebb országok gazdasági növekedését;

23.

hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a fejlődő országoknak bizonyos politikai mozgásteret engedjenek a kereskedelem megnyitása során a kölcsönösség szintjével kapcsolatban annak érdekében, hogy képesek legyenek annak önálló eldöntésére, hogy milyen mélységben és gyorsan hajtsák végre a liberalizációt;

24.

tudomásul veszi a fejlődő országoknak az EU-hoz és az USA-hoz szóló kéréseit, főleg a 4. módozat ajánlatainak javítására irányulókat; úgy véli, hogy meg kell találni a mindkét fél számára kielégítő egyensúlyi állapotot; azt kéri, hogy a Bizottság tájékoztassa az eredeti kérésektől való eltérésekről;

Kétoldalú és regionális megállapodások

25.

szorgalmazza világos és ambiciózus kötelezettségvállalási szint kialakítását a jelenleg tárgyalási szakaszban lévő és az elkövetkezendő kétoldalú és regionális megállapodásokban; hangsúlyozza annak fontosságát, hogy azokba az emberi jogokkal és a társadalmi normákkal kapcsolatos rendelkezéseket is foglaljanak bele;

26.

tudomásul veszi az AKCS-országok Karibi Fórumával (Cariforum) kötött gazdasági partnerségi megállapodás eredményeit; úgy véli, hogy a szolgáltatások kereskedelme a fejlődés motorja, feltéve, hogy szolgáltatások irányítását szolgáló szilárd és átlátható nemzeti szabályok vannak érvényben; felhív az általános, mindenki számára elérhető és fenntartható közszolgáltatások megfizethető áron és magas színvonalon való biztosítására;

27.

megjegyzi, hogy az egyezményben foglalt kötelezettségvállalások alapján a Cariforummal kötött gazdasági partnerségi megállapodás beruházási fejezete a helyi közösségek ellenvetései ellenére biztosítja a külföldi befektetők számára az elvárt hasznot;

28.

különösen támogatja az EU–Cariforum megállapodás 4. módozatáról szóló megállapodást; úgy ítéli meg, hogy ezzel kiküszöbölhető az agyak elszívása;

29.

úgy véli az EU–ASEAN szabadkereskedelmi megállapodás kapcsán, hogy a megállapodás közbeszerzést, befektetéseket és szolgáltatásokat érintő részeinek el kellene ismerniük, hogy az ASEAN-országok különböző fejlettségi szinten állnak, és tiszteletben kellene tartaniuk, hogy minden résztvevőnek joga van a közszolgáltatások, különösen az alapvető szükségletekhez kapcsolódó közszolgáltatások szabályozásához, bár ez nem állhat annak útjába, hogy az állampolgárok igényeit magánvállalatok elégítsék ki olyan esetekben, amikor az állam ezekről nem gondoskodik;

30.

az EU–Korea szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásával kapcsolatban tisztában van azzal, hogy a külföldi cégek nehézségekkel küzdenek a koreai szolgáltatási, így a banki, biztosítási, telekommunikációs, hírügynökségi és jogi tanácsadási piacra való bejutáskor; sürgeti a Bizottságot, hogy a szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásakor vegye figyelembe az egyre erősödő uniós aggodalmakat a bank- és biztosítási szektorban mutatkozó válságra utaló jelekkel kapcsolatban, hiszen az ágazat liberalizációs iramát nem kísérte megfelelő és átlátható belföldi szabályozás;

31.

hangsúlyozza az EU–India szabadkereskedelmi megállapodás tárgyalásával kapcsolatban, hogy fontos az Indiával való partnerség, és szükség van egy nagyratörő megállapodásra, amelyhez alapvető és széles körű kötelezettségvállalások társulnak, és amely a szolgáltatásnyújtás minden formája terén a lehető legkevesebb korlátozást tartalmazza az indiai piaci hozzáférés tekintetében; rámutat, hogy a szolgáltatások kereskedelme liberalizációjának legalább 90 %-ot kell kitennie mind az ágazati lefedettség, mind a kereskedelem mértéke tekintetében, ahogy azt a GATS V. cikkében megfogalmazott lényeges lefedettség kritériuma előírja; hangsúlyozza, hogy a megszorítások különösen súlyosak a pénzügyi szolgáltatások, az értékpapírok, a számvitel, a telekommunikáció, a terjesztés, a postai szolgáltatások és a jogi szolgáltatások területén;

32.

aggódik az EU–Öböl-menti Együttműködési Tanács közötti szabadkereskedelmi megállapodással kapcsolatos tárgyalás tekintetében az átláthatóság és az elszámoltathatóság szintje miatt a pénzügyi szolgáltatások és különösen az állami befektetési alapok befektetéseinek területén;

Sajátos ágazati kérdések

33.

rámutat, hogy még egyetlen WTO tag sem vállalt kötelezettségeket a vízszolgáltatási ágazatban; hangsúlyozza, hogy egy ilyen kötelezettség még nem zárja ki, hogy az adott állam minőségi, biztonsági és árszinteket, illetve egyéb, általa helyesnek tartott politikai célokat állapítson meg, és hogy a külföldi szolgáltatókra is ugyanazok a szabályok vonatkozzanak, mint a belföldiekre;

34.

hangsúlyozza mind az EU-s iparágak, mind pedig a kereskedelmi partnereink tekintetében az olyan kulturális szolgáltatások fontosságát, mint az audiovizuális és a zenei ágazat, illetve a könyvkiadás; felszólítja a Bizottságot ezért a kulturális szolgáltatások kereskedelme megfelelő kiegyensúlyozottságának biztosítására, tiszteletben tartva egyidejűleg a szellemi tulajdonjogok védelmét;

35.

hangsúlyozza, hogy számos fejlődő országban különösen az idegenforgalmi ágazat járul hozzá jelentősen a gazdasághoz; éppen ezért létfontosságúnak tartja, hogy az EU fejlesztési együttműködés és technikai segítségnyújtás keretében támogassa ezt az ágazatot;

36.

úgy véli, hogy a pénzügyi szolgáltatások piacának korábban megvalósított megfelelő és átlátható belföldi szabályozás alapján történő körültekintő és szakaszos megnyitása a fejlődő országokban biztosíthatja a támogatásokhoz való hozzáférést a polgárok és vállalkozók számára helyi munkahelyek teremtése és a szegénység mérséklése érdekében, mivel nem lesznek a továbbiakban arra kényszerítve, hogy az állami monopóliumokra vagy intézményekre támaszkodjanak;

37.

úgy ítéli meg, hogy külső versenyképességének növelése érdekében az EU-nak kereskedelmi politikája keretében olyan intézkedéseket kell hoznia, amelyek fokozzák az elektronikus tranzakciók és kereskedelem biztonságát és erősítik az adatvédelmet;

38.

megjegyzi, hogy a szolgáltatások – különösen a pénzügyi szolgáltatások – számos hatásköri területet érintenek, továbbá hangsúlyozza, hogy ez az állásfoglalás a szolgáltatások kereskedelméről, azaz a piacok igényeken és ajánlatokon alapuló tárgyalások útján történő önkéntes megnyitása révén megvalósuló piacra jutásról szól; javasolja, hogy a pénzügyi felügyelettel, a szabályozással és a pénzügyi szolgáltatások különböző szempontjaihoz kapcsolódó más kérdésekkel a megfelelő fórumokon foglalkozzanak;

39.

határozottan támogatja a Bizottság azon véleményét, hogy a piacra jutás és a szabad kereskedelem a lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégia létfontosságú részét képezik; hangsúlyozza, hogy a nyílt piac a szolgáltatások kiegyensúlyozott és szabályozott szabad kereskedelmével együtt valamennyi résztvevő ország és régió számára hasznos lesz;

40.

megállapítja, hogy az EU-s vállalatok nemzetközi aktivitása növekszik, hogy a globális gazdasági növekedést nagymértékben a harmadik országok mozgatják, és hogy a piacra jutás javuló lehetőségei ezért hozzájárulhatnak az EU versenyképességének megerősítéséhez;

41.

úgy véli, hogy a szolgáltatások kereskedelme az árukereskedelem szükséges kiegészítője, azonban nem szabad azokat egymástól elkülönültnek tekinteni;

42.

úgy véli, hogy az OECD-gazdaságokon belül mennyiségileg a szolgáltatói szektor vált a legjelentősebb gazdasági ágazattá, továbbá hogy a szolgáltatások növekvő kereskedelme és elérhetősége fokozni fogja a gazdasági növekedést, valamint megkönnyíti az üzleti növekedést és fejlődést, javítva más iparágak teljesítményét, mivel a szolgáltatások jelentős közbülső hozzájárulást jelentenek, különösen az egyre kiterjedtebb összefüggésrendszerrel jellemezhető globalizált világban;

43.

elismeri, hogy a szolgáltatások piacra jutásának megvalósítása nehéz folyamat a WTO dohai fejlesztési fordulójának folyamatban lévő tárgyalásain belül; felszólítja a Bizottságot, hogy a szolgáltatások terén nyújtott nagyratörő ajánlattal igyekezzen kiegyensúlyozott csomagot kialakítani, különösen a pénzügyi szolgáltatások terén, ahol az EU-s ipar versenyelőnyt jelentő tapasztalatokkal és jelentős növekedési potenciállal rendelkezik; megállapítja, hogy a szabályokat és normákat tiszteletben kell tartani annak érdekében, hogy meg lehessen előzni a szolgáltatásokat gyakran érzékenyen érintő, nem vámjellegű akadályok kialakulását;

44.

felhívja a Bizottságot, hogy a kereskedelmi tárgyalások során teljes mértékben vegye figyelembe az általános érdekű szolgáltatásokat, valamint a piacok megnyitásának lehetséges hatását azok megszervezésére;

45.

megállapítja, hogy a pénzügyi szolgáltatások szempontjából az EU rendelkezik a világ egyik legnyitottabb piacával, ám hangsúlyozza, hogy az EU-nak támadóbb és kiegyensúlyozottabb kereskedelemre kell törekednie a szolgáltatásokkal kapcsolatos tárgyalásokon, valamint ki kell állnia a nyitottság, a fejlesztés és a viszonosság elvei mellett;

46.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a pénzügyi szolgáltatásokkal foglalkozó hatóságok tartsanak lépést az európai és a globális pénzügyi szolgáltatások piacának fejlődésével; felszólítja a Bizottságot és a tagállamokat az európai szabályozási keret megerősítésére, valamint az EU és a kereskedelmi partnerei közötti szabályozási párbeszéd élénkítésére a kereskedelmi akadályok csökkentése érdekében;

47.

felszólítja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg egyes harmadik országok olyan offshore gyakorlatait, amelyek kockára teszik a piacok kölcsönösen előnyös megnyitását;

48.

felszólítja a tagállamokat, hogy a Bizottsággal közösen törekedjenek egy integráltabb és koherensebb kereskedelmi politika kialakítására, különösen a befektetések terén; hangsúlyozza, hogy a tagállamoknak nem szabad eltúlozniuk a külföldi befektetések kockázatait, hanem törekedniük kell gazdaságuk tényleges nyitottságára, illetve az állami befektetési alapokkal összefüggő közös megközelítésre; tudomásul veszi, hogy értékelni kell az olyan kérdéseket, mint például az ellátás biztonsága, különösen az állami tulajdonban álló vállalatok által az energiaszektorban eszközölt külföldi befektetések kapcsán, emlékeztet ugyanakkor, hogy ezen értékeléseket nem szabad protekcionista intézkedésként használni;

49.

felhívja a Bizottság figyelmét az EU versenyszabályainak betartásával kapcsolatos lehetséges veszélyekre, amelyek abból erednek, hogy a közbeszerzésekről szóló WTO-egyezményből hiányzik a viszonosság;

50.

felkéri a Bizottságot, hogy erőteljesebben lépjen fel különösen az interneten keresztül történő hamisítás ellen, többek között a nemzeti közigazgatások közötti jobb együttműködés elősegítése és a hamisítás ellenőrzésének és értékelésének erősítése révén; kéri továbbá a Bizottságot, hogy nyújtson be arra irányuló javaslatot a Parlamentnek és a Tanácsnak, hogy a Közösség és a tagállamok európai szintű kvalitatív és statisztikai adatokkal rendelkezzenek a hamisításokról, főleg ami az internetet illeti;

51.

helyesli, hogy a Bizottság erőteljesen támogatja a többoldalú kereskedelmi tárgyalásokat, ám megállapítja, hogy a szolgáltatások – és különösen a pénzügyi szolgáltatások – kereskedelmében a szabadkereskedelmi megállapodások alkalmasabb eszközt jelentenek a piacra jutás megvalósítására; úgy véli, hogy amikorra az AKCS-országokkal kötött teljes körű Gazdasági Partnerségi Megállapodásokat véglegesítik, azoknak nem csak az árukra, hanem a szolgáltatásokra és befektetésekre is ki kellene terjedniük, amennyiben ez az országok óhaja;

52.

hangsúlyozza, hogy a pénzügyi szolgáltatások hatékony piacra jutása jobb lehetőségeket teremt a verseny, az átláthatóság és a diverzifikáció számára; megjegyzi, hogy különösen a feltörekvő gazdaságokban a hatékony piacra jutás erősebb helyi pénzügyi piacot eredményezhet, ami hasznára válhat a piacra lépni szándékozó vállalkozásoknak, valamint nagyobb választékot és jobb termékeket kínál a fogyasztók számára;

53.

figyelemmel az AKCS-országok gyenge pénzügyi, közigazgatási és intézményi kapacitására, felhívja a Bizottságot a pénzügyi szolgáltatások ágazatában nemzetközileg elfogadott szabályok betartásának biztosítására az adóparadicsomnak tekintett országokkal való kereskedelmi megállapodások tárgyalása és végrehajtása során;

54.

éppen a pénzügyi szolgáltatásokhoz (mikrohitelek, bankszámlák, alapvető banki szolgáltatások, jelzálog, lízing és faktoring, biztosítás, nyugdíjak, valamint helyi és nemzetközi átutalások) való hozzáférés szükséges a fejlődő országok állampolgárai számára ahhoz, hogy alapvető gazdasági tevékenységekbe foghassanak, ezért kéri a Bizottságot, hogy mozdítsa elő a pénzügyi szolgáltatások piacához való hozzáférést a fejlődő országokban és bátorítsa a hatékony körültekintő szabályozást, valamint a versenyalapú piacok és a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos képzés fejlesztését.

*

* *

55.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, továbbá a Kereskedelmi Világszervezetnek és tagállamainak.


(1)  HL C 102. E, 2008.4.24., 128. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0053.

(3)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2007)0629.

(4)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0195.

(5)  HL C 293. E, 2006.12.2., 155. o.

(6)  HL C 308. E, 2006.12.16., 182. o.

(7)  HL C 298. E, 2006.12.8., 235. o.

(8)  HL C 233. E, 2006.9.28., 103. o.

(9)  HL C 306. E, 2006.12.15., 400. o.

(10)  HL L 376., 2006.12.29., 36. o.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/74


2008. szeptember 4., csütörtök
Európai kikötői politika

P6_TA(2008)0408

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az európai kikötői politikáról (2008/2007(INI))

2009/C 295 E/18

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság „Közlemény az európai kikötői politikáról” című közleményére (COM(2007)0616),

tekintettel a Bizottság „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című közleményére (COM(2006)0275),

tekintettel a 2007. július 12-i, az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről című állásfoglalására (1),

tekintettel a 2008. március 11-i, az európai energiaügyi és környezetvédelmi politikák figyelembevételével a fenntartható közlekedés európai politikájáról szóló állásfoglalására (2),

tekintettel a vadon élő madarak védelméről szóló, 1979. április 2-i 79/409/EGK tanácsi irányelvre (3),

tekintettel a természetes élőhelyek, valamint a vadon élő állatok és növények védelméről szóló, 1992. május 21-i 92/43/EGK tanácsi irányelvre (4),

tekintettel a hulladéklerakókról szóló, 1999. április 26-i 1999/31/EK tanácsi irányelvre (5),

tekintettel a vízpolitika terén a közösségi fellépés kereteinek meghatározásáról szóló, 2000. október 23-i 2000/60/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (6),

tekintettel az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére és a Regionális Fejlesztési Bizottság véleményére (A6-0308/2008),

A.

mivel a kikötői szolgáltatások piacához való hozzáférés kérdése vitatéma volt az Európai Parlamentben, az Európai Bizottság pedig ennek megfelelően széles körű konzultációt kezdeményezett az érintett felekkel;

B.

mivel az európai kikötői politikáról szóló, fent említett bizottsági közlemény nem javasol új intézkedéseket a kikötői szolgáltatások piacához való hozzáférés tekintetében;

C.

mivel az európai kikötői politika az ágazat nemzetközi dimenziója miatt olyan közösségi szintű politikát igényel, amely kihasználja a komparatív geopolitikai előnyöket;

D.

mivel a kikötők nem csak a tengeri, folyami és intermodális szállítás szempontjából jelentősek Európában, de gazdasági tengelyként is működnek, továbbá munkaalkalmat és integrációs lehetőséget biztosítanak a lakosság számára;

E.

mivel a tengeri szállítás versenyképességének fokozására és kiváló minőségű szolgáltatások nyújtására irányuló célkitűzései fényében az európai kikötői politikának az alábbi négy elvet kellene ösztönöznie: biztonság, gyors szolgáltatás, alacsony költség és a környezet tiszteletben tartása;

F.

mivel az európai kikötők a jövőben számos kihívással szembesülnek, nevezetesen a környezetvédelem, a globalizáció, a fenntartható fejlődés, a foglalkoztatás és a szociális feltételek területén, különösen a biztonság, az egész életen át tartó tanulás, a finanszírozás, a piaci hozzáférés, az igazgatás, továbbá adott földrajzi piacokon nem uniós országok által hozott versenyellenes és megkülönböztető intézkedések szempontjából;

G.

mivel Európában a kikötőfejlesztésre alkalmas területek hiánya, valamint a természetes élőhelyek ritkasága és sebezhetősége kiemeli annak fontosságát, hogy a jogalkotó egyensúlyt és jogi egyértelműséget érjen el környezetvédelmi, gazdasági és szociális kötelezettségei tekintetében;

H.

mivel az európai kikötői ágazatban nagymértékű változatosság tapasztalható és az elkövetkező években erőteljes növekedés várható;

I.

mivel a Panama-csatorna kiszélesítésének eredményeképpen valószínűleg erősödni fog a hajók méretnövekedésének jelenlegi tendenciája;

J.

mivel a kikötőknek fontos a modern infrastruktúra, valamint a szárazfölddel és a szigetekkel való hatékony összeköttetés;

1.

üdvözli az európai kikötői politikáról szóló, fent említett bizottsági közleményt;

2.

üdvözli a közlemény kidolgozása során tanúsított bizottsági megközelítést, különösen ami a közlemény előkészítése során lezajlott széles körű konzultációs folyamatot illeti;

3.

üdvözli, hogy a Bizottság olyan nem kötelező jellegű intézkedésekre összpontosít, mint iránymutatások közzététele és az adminisztratív akadályok felszámolása;

4.

hangsúlyozza, hogy a kikötői ágazat gazdasági, kereskedelmi, szociális, környezeti és stratégiai szempontból alapvető fontosságú az EU számára;

5.

úgy véli, hogy a Bizottság fontos szerepet játszik abban, hogy valamennyi európai kikötő elérhesse teljes potenciálját;

6.

üdvözli a Bizottság azon szándékát, hogy a kikötők fejlesztésével és infrastruktúrájával összefüggésben iránymutatásokat kíván közreadni a közösségi környezetvédelmi jogi szabályozás végrehajtására vonatkozóan a tengeri környezet és a kikötők közelében található területek védelmére; sürgeti a Bizottságot, hogy ezeket az iránymutatásokat még 2008 vége előtt tegye közzé;

7.

véleménye szerint a kikötők és a természet fenntartható módon létezhetnek egymás mellett, de mivel a természet pusztulása gyakran okoz gazdasági károkat más ágazatoknak, például az idegenforgalomnak, a mezőgazdaságnak és a halászatnak, ezért felhívja a közlekedési biztost, hogy a kikötőkre és a környezetvédelemre vonatkozó uniós szabályozás és iránymutatások kidolgozásában és végrehajtásában működjön szorosan együtt a környezetvédelmi biztossal;

8.

véleménye szerint ezen iránymutatások célja csakis az lehet, hogy megoldást hozzanak a környezetvédelemre vonatkozó egyes irányelvek okozta jogbizonytalanságra, és ezáltal valóban – az uniós kikötők sajátosságait figyelembe véve – foglalkozzanak a környezetvédelmi politikával;

9.

hangsúlyozza, hogy a kikötői és helyi hatóságokat a 2000/60/EK irányelvnek megfelelően be kell vonni a folyók vízgyűjtői és a tengeri kikötők vízminőségének kezelésére irányuló tervek kidolgozásába;

10.

felhívja a figyelmet arra, hogy a regionális hatóságoknak támogatniuk kell azokat az erőfeszítéseket, amelyek a hajók, valamint a szárazföldi és légi közlekedés által kiváltott CO2-kibocsátás csökkentésére irányulnak a levegő minőségének kezelését célul kitűző tervek létrehozásán keresztül, és a Marpol Egyezménynek és a környezeti levegő minőségének vizsgálatáról és ellenőrzéséről szóló, 1996. szeptember 27-i 96/62/EK tanácsi irányelvnek (7) megfelelően;

11.

hangsúlyozza egy olyan integrált európai politika kialakításának szükségességét, amely a szociális, környezetvédelmi, gazdasági és biztonsági szempontok figyelembevételével az egész területen megerősíti a regionális versenyképességet és a területi kohéziót különböző intézményközi, ágazatok és területek közötti partnerségek létrehozásán keresztül;

12.

megjegyzi, hogy a Bizottságot foglalkoztatja az európai forgalom elosztása, és kiemeli a kikötői ágazat sokszínűségét és a kis és közepes méretű kikötők számának gyarapodását Európában; ezenkívül úgy véli, hogy a Bizottságnak figyelembe kellene vennie azokat a jelentős változásokat, amelyek a nemzetközi tengeri forgalomban várhatók az ágazat technológiai és gazdasági fejlődésének, a Panama-csatorna kiszélesítésének és a hajók méret- és kapacitásnövekedésének köszönhetően, mely tényezők kétségkívül jelentős változásokat eredményeznek majd az ágazatban;

13.

felhívja a figyelmet az európai kikötők fejlesztésének területi dimenziójára, és különösen az egymással határos kikötői régiók közötti határokon átívelő együttműködés és koordináció szükségességére; hangsúlyozza az európai szomszédsági politika és a földközi-tengeri, balti-tengeri és fekete-tengeri regionális stratégia fontosságát; üdvözli a Bizottság azon javaslatát, amely az Európai Unió kikötői és az Unióval határos államok kikötői közötti szűk keresztmetszetek számbavételére irányul;

14.

felhívja a Bizottságot, hogy szisztematikusan kövesse nyomon az új technológiák és a kikötőkben és hajószolgáltatásokban, az áru-, utas- és szárazföldi terminálokon nemzetközileg alkalmazott igazgatási módszerek fejlődését azzal a céllal, hogy a közösségi kikötők fejlesztését, valamint hatékonyságuk és termelékenységük saját maguk és felhasználóik érdekében történő fokozását célzó politikákat és kezdeményezéseket ösztönözze;

15.

úgy véli, hogy a technológiai változtatások, amelyek ahhoz szükségesek, hogy a közbenső kikötők meg tudjanak birkózni a megnövekedett forgalom okozta kihívásokkal, jelentős pénzügyi következményekkel fognak járni az érintett régiók számára; megítélése szerint e régiókat ezért fel kell jogosítani a strukturális alapok igénybevételére, elsősorban fejlett technológiai berendezések beszerzésének finanszírozására, hogy munkahelyeket hozzanak létre az innovatív területeken, és helyreállítsák a kikötői tevékenységek városokon kívülre való költöztetésével felszabadított városi területeket;

16.

úgy véli, hogy a nemzetközi jogi keretből eredő, közösségi tengerészeti jogi keret jogbiztonsága az Erika III tengerbiztonsági csomag mielőbbi jóváhagyásától függ;

17.

kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő az európai kikötők közötti együttműködést; ebben az összefüggésben hangsúlyozza a kikötőknek a hátországaik regionális gazdaságában játszott szerepét is; hangsúlyozza e tekintetben, hogy a kikötők harmonikus fejlesztése az Unió integrált tengeri politikájának kulcsfontosságú eleme;

18.

hangsúlyozza a kikötők társadalmi és kulturális szerepét a hátországban élő népesség számára, és fontosnak véli tudatosítani az emberekben, hogy a kikötők a fejlesztés fontos eszközei;

19.

véleménye szerint a tengeri és folyami szállítás nem választható el a szárazföldi és légi közlekedéstől, és a szárazfölddel való összeköttetés is igen fontos a kikötők kereskedelmi sikere szempontjából, ezért fontos, hogy összeköttetést alakítsanak ki a kikötők, a szárazföldi logisztikai platformok és a szárazkikötők között; ezt szem előtt tartva úgy véli, hogy a kikötők több szállítási módot támogató részvételére van szükség a transzeurópai hálózatokban (TEN-T) és a Közösség jövőbeni zöld folyosóiban, hogy biztosítsák a szállítási kapacitások jobb kihasználását a kabotázsban és a folyami közlekedésben, illetve a kapcsolatot a szárazföldi és légi közlekedési módokkal a koherens és valódi közlekedési politika biztosítása érdekében;

20.

támogatja a Bizottság azon szándékát, hogy a transzeurópai közlekedési hálózat 2010. évi félidős értékelésekor értékeli a kikötők szárazföldi kapcsolati helyzetét és igényeit, illetve hatásukat a közlekedés kiegyensúlyozott hálózatára (8);

21.

véleménye szerint a transzeurópai közlekedési hálózat 2010-ben esedékes félidős értékelése egyik célkitűzésének a tengeri és folyami szállítás szárazföldi közlekedéssel való – az európai kikötők igénybevétele révén történő – összekapcsolásának kell lennie;

22.

felkéri az érintett regionális hatóságokat, hogy fokozottabban multimodális közlekedési politikát valósítsanak meg, amely biztosítja, hogy a közúti szállítással párhuzamosan nagyobb forgalmat bonyolítsanak vasúton és belföldi vízi útvonalakon, valamint hogy a kikötői területeket hatékonyan kapcsolják be a transzeurópai közlekedési hálózatokba, és hogy a kikötőknek hatékonyabb kapcsolatot biztosítsanak a hátország felé, különösen a vasút és a belföldi vízi utak használata révén;

23.

megállapítja, hogy az uniós kikötők versengésre kényszerülnek a harmadik országok kikötőivel, amelyekre gyakran nem ugyanazon szabályok érvényesek, és az EU-val szomszédos országok által bevezetett – például a megkülönböztető tarifapolitikák miatt – hátrányosan megkülönböztető gazdaságpolitikákkal is szembesülnek;

24.

felhívja a Bizottságot, hogy ismét tanulmányozza a kikötői biztonsággal és a megnövekedett költségekkel kapcsolatos kérdéseket az európai kikötők versenyképessége szempontjából;

25.

kedvezően fogadja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy felméri azokat a nehézségeket, amelyekkel az európai kikötők e téren találkoznak, és felhívja a Bizottságot, hogy vegye fontolóra e nehézségek listájának összeállítását a nem uniós kikötőkkel való versenyből és az EU-val szomszédos országok által hozott versenyellenes és hátrányosan megkülönböztető intézkedésekből adódó sajátos problémák megoldása céljából;

26.

hangsúlyozza, hogy fejleszteni kell a harmadik országokkal való együttműködést a fejlesztési, együttműködési és a szomszédos kikötők közötti know-how-átadási programok előkészítése és benyújtása céljából;

27.

véleménye szerint a Bizottságnak meg kellene vizsgálnia, hogy van-e lehetőség közösségi program létrehozására a – különösen a kabotázsforgalomban és a folyami szállításban használt – teherhajók megújítása céljából;

28.

véleménye szerint az új technológiák – különösen a számítástechnika – olyan kulcstényezők, amelyek révén az európai kikötők – amelyekre a harmadik országok kikötőinek versenye miatt máris nyomás nehezedik, illetve egyesek közülük a terület szűkössége miatt képtelenek a fejlesztésre – növelhetik hatékonyságukat és jövedelmezőségi szintjüket;

29.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a megfelelő szerveken keresztül igyekezzenek megsürgetni a távvezérelt révkalauzolási rendszerek bevezetését a kikötői és horgonyzóhelyi forgalomirányítás hatékonyságának és biztonságának fokozása érdekében;

30.

sürgeti a Bizottságot, hogy az uniós keretprogramok révén továbbra is támogassa a kutatást és az innovációt az ágazatban, valamint felhívja a Bizottságot és a tagállamokat a kutatás támogatására a biztonság területén annak érdekében, hogy a lehető legminimálisabb szinten tartsák a balesetek számát, illetve a logisztika területén a kikötők területfelhasználásának javítása, a környezetvédelem területén pedig egyebek mellett a CO2-kibocsátás és a hulladékok által okozott szennyezés csökkentése céljából;

31.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a Nemzetközi Tengerészeti Szervezethez benyújtott javaslatokat, miszerint 2020-ra váltsák fel a jelenleg használt üzemanyagot dízel üzemanyaggal, és azt a lehetőséget, hogy a tengerészeti ágazatot is bevonják a kibocsátáskereskedelmi rendszerbe;

32.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy a SOLAS- (életbiztonság a tengeren) és SAR-egyezmény értelmében támogassák aktívan a tengeri felkutatással és mentéssel (SAR) foglalkozó flotta folyamatos fejlesztését, és javítsák tovább a tengeri mentési koordinációs központok közötti együttműködést;

33.

úgy véli, hogy tovább kell fejleszteni a „tiszta hajó” és a „tiszta kikötő” programot;

34.

felhívja a Bizottságot és az ágazatot, hogy ösztönözze arra a tengerhajózási társaságokat, hogy csökkentsék a szállított üres konténerek számát, és teljes mértékben használják ki az így rendelkezésre álló kapacitást, és például kutatási programokon keresztül támogassák az ilyen célú kezdeményezéseket, szem előtt tartva az ügyfelek valós és egyedi igényeit, valamint a környezetre gyakorolt hatás csökkentését;

35.

igen kedvezően fogadja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy jogalkotási javaslatot nyújt be az akadályok nélküli tengeri közlekedés európai térségének létrehozása céljából, és úgy véli, hogy a javaslat célja az Unión belüli tengeri és szárazföldi szállítás tisztességes versenyének biztosítása kell legyen;

36.

javasolja a Közösség számára vámkezelt, a Közösség területére rövidjáratú tengeri szállítás keretében érkező áruk mentesítését mindenféle vámellenőrzés alól, továbbá a lehetőségek függvényében szintén támogatja elkülönített kikötői övezetek létrehozását a Közösségen belüli, illetve a nemzetközi forgalom számára, csakúgy mint a belső szállítás egyszerűsítését és a különleges konténerek szabványosítását és azonosítását;

37.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja felül és javítsa a rövidjáratú tengeri szállítás fejlesztésére és támogatására irányuló politikákat;

38.

felhívja a Bizottságot, hogy az adminisztrációs eljárások egyszerűsítése céljából vizsgálja meg egy egységes szállítási okmány bevezetésének lehetőségét a konténerek esetében a Közösségben;

39.

felhívja a Bizottságot, hogy vizsgálja meg az állami szervektől az európai kereskedelmi kikötőkbe irányuló pénzügyi mozgásokat az esetleges versenytorzulások megállapítása végett, és hogy az állami támogatásokról szóló iránymutatásokban tegye egyértelművé, hogy a kikötői hatóságoknak juttatott mely típusú támogatások számítanak állami támogatásnak; úgy véli, hogy az állami hatóságok kikötők fejlesztésére biztosított lehetséges befektetéseit nem szabad állami támogatásnak tekinteni, ha azok közvetlen célja a környezeti fejlesztés, a torlódás enyhítése és a közutak szállításra való használatának csökkentése, különösen ha ez gazdasági, társadalmi és területi kohéziós szempontból (például a szigetek vonatkozásában) lényeges, kivéve ha ez csak egyetlen felhasználónak vagy gazdasági szereplőnek kedvez;

40.

sürgeti a Bizottságot, hogy 2008-ban tegye közzé a kikötőknek juttatott állami támogatásokról szóló iránymutatásokat, és úgy véli, hogy ezeknek az iránymutatásoknak ki kell terjedniük a kikötői területre is, megkülönböztetve a hozzáférési és védelmi infrastruktúrát, a projekthez kapcsolódó infrastruktúrát és felépítményt, de nem téve különbséget a különböző kategóriájú kikötők között;

41.

egyetért a tagállamok és a közvállalkozások közötti pénzügyi kapcsolatok átláthatóságáról, illetve egyes vállalkozások pénzügyi átláthatóságáról szóló, 2006. november 16-i 2006/111/EK bizottsági irányelvben (9) meghatározott átláthatósági követelmények kiterjesztésével, de felhívja a Bizottságot, hogy abszolút kötelezettség helyett inkább csökkentett minimális évi bevételi szintet írjon elő;

42.

külön felhívja a figyelmet a kikötői koncessziók bizottsági elemzésére, és felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe bizonyos rugalmasság jelentőségét a kikötői hatóságok számára ezen a területen, különösen a nagyobb beruházásokhoz fűződő koncessziók megújítása kérdésében, ugyanakkor véleménye szerint ez a rugalmasság nem használható fel a kikötőkön belüli verseny akadályozására;

43.

véleménye szerint elsőrendű fontosságú az egyensúly fenntartása a szolgáltatások szabad nyújtása és a kikötők sajátos igényei között, ugyanakkor hangsúlyozza, hogy a kikötők modernizálása érdekében az állami és a magánszektornak együtt kell működnie;

44.

szorgalmazza a kohéziós politika európai területi együttműködési programjainak felhasználását, valamint az uniós szomszédsági és bővítési politika körébe tartozó együttműködési programokat, de egyúttal sürgeti a Bizottságot, a tagállamokat és az érintett regionális hatóságokat, hogy a lehetőségekhez igazodva alkalmazzanak határokon átnyúló megközelítést a meglévő kapacitások kihasználására a kikötői infrastruktúrák társfinanszírozásával összefüggésben;

45.

határozottan támogatja a helyi tulajdonú, nem nyereségorientált kikötők szerepét, és sürgeti a helyi, a regionális, a nemzeti és az európai hatóságokat, hogy tegyenek lépéseket ezek tönkremeneteltől való megóvása érdekében, mivel eredeti gazdasági funkciójukon túlmenően társadalmi, szabadidős és turisztikai haszonnal rendelkeznek a környező települések számára;

46.

erőteljesen emlékeztetni kíván arra, hogy az Európára és az európai tengerpolitikára vonatkozó eredményes eszmecsere keretében beszélni kell az európai szabadidős hajózásról, amely meghatározó szerepet játszik a helyi gazdaság fejlődésében, mivel a jachtkikötők nem csupán a hátországok kirakatai, amelyek igen jelentős mértékben járulnak hozzá a kikötők és környezetük hasznosításához, hanem alapvető ellátást biztosítanak a környező kereskedők számára;

47.

üdvözli, hogy hangsúlyt kapott a kikötői ágazatban folytatott párbeszéd; felhív egy európai szociális párbeszédet folytató bizottság felállítására, amelynek véleménye szerint meg kellene tárgyalnia a kikötőket érintő kérdéseket, ideértve a munkavállalók jogait, a koncessziókat és a Nemzetközi Munkaügyi Szervezetnek a munkavédelemről (kikötői rakodómunka) szóló 152. számú egyezményét is;

48.

hangsúlyozza a kikötői dolgozók védelmének és lehető legmagasabb szintű képzésének jelentőségét; támogatja a Bizottság arra irányuló szándékát, hogy a kikötői dolgozók számára kölcsönösen elismerhető alapképesítést biztosít az ágazat rugalmasságának elősegítése végett; ezt szem előtt tartva úgy véli, hogy első lépésként össze kell hasonlítani a kikötői munkások szakmai képzésének különböző rendszereit; úgy véli azonban, hogy ennek az alapszintű képesítésnek nem lehet az a hatása, hogy a tagállamokban csökken a kikötői munkások átlagos képesítési szintje;

49.

javasolja, hogy a szakmai képesítés és az egész életen át tartó tanulás témáját a szociális partnerekkel együtt vitassák meg a jövőben felállítandó európai szociális párbeszédet folytató bizottságban;

50.

sürgeti a Bizottságot a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítására általában a kikötői ágazatban és különösen az innováció és a dolgozók képzése terén a szolgáltatásminőség, a versenyképesség és a befektetői vonzerő javítása érdekében;

51.

üdvözli a május 20-án megrendezésre kerülő tengerek európai napjának bevezetését, és különösen támogatja egy olyan nyílt nap bevezetését, amikor az emberek jobban megismerhetik a kikötői ágazat munkáját és jelentőségét;

52.

sürgeti a Bizottságot, hogy a Transzatlanti Gazdasági Tanácsról szóló, 2008. május 8-i parlamenti állásfoglalással (10) összhangban folytassa arra irányuló erőfeszítéseit, hogy az Egyesült Államokba irányuló teherszállítmányok 100 %-ának átvizsgálását előíró amerikai rendelet az „engedéllyel rendelkező gazdasági szereplők” és a Vámigazgatások Világszervezete által elfogadott biztonsági előírások (C-TPAT, SAFE-előírások kerete) kölcsönös elismerésén alapuló együttműködés irányába módosuljon; felhívja a Bizottságot, hogy mérje fel az Egyesült Államokba induló összes konténer átvilágítását előíró intézkedés előrelátható, az üzleti szférát és az uniós gazdaságot terhelő költségeit, valamint a vámkezelésre gyakorolt előrelátható hatását;

53.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL C 175. E, 2008.7.10., 531. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0087.

(3)  HL L 103., 1979.4.25., 1. o.

(4)  HL L 206., 1992.7.22., 7. o.

(5)  HL L 182., 1999.7.16., 1. o.

(6)  HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(7)  HL L 296., 1996.11.21., 55. o.

(8)  Lásd a transzeurópai közlekedési és energiahálózatok területén történő közösségi pénzügyi támogatás nyújtásának általános szabályairól szóló, 2007. június 20-i 680/2007/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet 19. cikkét (HL L 162., 2007.6.22., 1. o.).

(9)  HL L 318., 2006.11.17., 17. o.

(10)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0192.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/79


2008. szeptember 4., csütörtök
Európai teherszállítás

P6_TA(2008)0409

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az európai teherszállításról (2008/2008(INI))

2009/C 295 E/19

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottság következő közleményeire: „Az Európai Unió teherszállítási stratégiája: az európai teherszállítás hatékonyságának, integrációjának és fenntarthatóságának fokozása” (COM(2007)0606), „A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv” (COM(2007)0607), „Az árufuvarozást előnyben részesítő vasúti hálózat kialakítása” (COM(2007)0608), és „A vasúti infrastruktúra minőségét szolgáló többéves szerződések” (COM(2008)0054),

tekintettel az „Európai teherszállítási logisztika: a fenntartható mobilitás kulcsa” című bizottsági közleményre (COM(2006)0336),

tekintettel az ERTMS/ETCS vasúti jelzőberendezések európai rendszerének telepítéséről szóló bizottsági közleményre (COM(2005)0298),

tekintettel „A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv” című bizottsági közleményről szóló, 2007. november 29–30-i és december 3-i tanácsi következtetésekre, valamint „Az árufuvarozást előnyben részesítő vasúti hálózat kialakítása” című bizottsági közleményről szóló, 2008. április 7-i tanácsi következtetésekre,

tekintettel „A városi mobilitás új kultúrája felé” című bizottsági zöld könyvre (COM(2007)0551),

tekintettel az „Európai teherszállítási politika: a fenntartható mobilitás kulcsa” tárgyú, 2007. szeptember 5-i állásfoglalására (1),

tekintettel „A városi mobilitás új kultúrája felé” című, 2008. július 9-i állásfoglalására (2),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Közlekedési és Idegenforgalmi Bizottság jelentésére (A6-0326/2008),

A.

mivel a közlekedési szektor az EU CO2-kibocsátásának csaknem 30 %-áért – sőt a városokban a 40 %-áért – felel, továbbá a technikai fejlesztés és az innováció tekintetében tett erőfeszítések ellenére a CO2-kibocsátás 1990 és 2005 között 26 %-kal nőtt, míg azt más ágazatokban jelentős (milliárdos) beruházásokkal 10 %-kal tudták csökkenteni;

B.

mivel a fenntartható és hatékony teherszállítás Európában elengedhetetlen szerepet játszik egy sikeres és versenyképes gazdaság kialakításában, a fogyasztói igények teljesítésében és az európai polgárok számára tekintélyes számú munkahely és a jólét megteremtésében;

C.

mivel a teherszállítás terjedelme (tonnakilométerben) 2000 és 2020 között várhatóan 50 %-kal nő – az „Európai közlekedéspolitika 2010-re: ideje dönteni” című bizottsági fehér könyvben (COM(2001)0370) előre jelzetteknek megfelelően –, továbbá a teherszállítás 1995 és 2005 között is kb. 30 %-kal nagyobb ütemben nőtt, mint a GDP; mivel a teherszállítás egészének bővülése jórészt a közúti és légi közlekedésben az egyéb szállítási módokhoz képest bekövetkezett növekedés eredménye;

D.

mivel a fenntartható és hatékony logisztikai és vasúti árufuvarozási rendszereket és a valamennyi közlekedési mód intermodális integrálását szolgáló megoldások nem csak a gazdaság és a biztonság javulásához járulnak hozzá, hanem az Európai Unió éghajlatváltozással és energiamegtakarítással kapcsolatos, 2020-ig elérendő céljainak is megfelelnek;

E.

mivel az e kihívásoknak való megfelelés érdekében az Európai Unió és a tagállamok az elégtelen költségvetési forrásokra tekintettel konkrét és összehangolt célokat tűznek ki, erőforrásaikat a fenntartható és intermodális teherszállítást szolgáló, korlátozott számú intézkedésre összpontosítják, valamint figyelmet fordítanak az érzékeny régiókra;

F.

mivel az európai folyosóhálózatot a meglévő hálózatból, valamint a meglévő struktúrákból és technológiákból kiindulva tovább kell fejleszteni, továbbá valamennyi teherszállítási mód esetében ambiciózus és fenntartható környezeti kritériumok alapján „zöld folyosókat” kell magában foglalnia;

G.

mivel a fenti teherszállítási logisztikai cselekvési terv céljául a teherszállítási műveletek előmozdítását kell kitűzni Európában és azon kívül, valamennyi európai vállalkozás és az európai versenyképesség egésze érdekében;

1.

hangsúlyozza, hogy az európai teherszállítási rendszereknek sürgető kihívásokkal kell megbirkózniuk az európai teherszállítás tényleges integrációjának és fenntarthatóságának fokozása érdekében, annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a mobilitás és az energiahatékonyság növeléséhez, és a kőolajfogyasztás, a szennyezőanyag-kibocsátások és a külső költségek csökkentéséhez, ezért üdvözli a fentebb említett bizottsági közleményeket és tanácsi következtetéseket; bátorítja a Bizottságot, a tagállamokat és az ágazatot, hogy a jövőben a mobilitás, a környezet, az éghajlat, a gazdaság, a biztonság és a szociális érdekek szempontjából fenntarthatóbb teherszállítási politikát folytassanak, miközben az elsődleges, határokon átnyúló vasúti teherszállítási folyosóknak, csomópontoknak és hagyományos hálózatoknak a kibővült Európai Unióba való fokozatos bekapcsolásával előmozdítják a hatékonyabb logisztikai rendszerek alkalmazását, továbbá valamennyi szállítási mód tekintetében „a felhasználó és a szennyező fizet” elvet alkalmazzák;

2.

támogatja a Bizottság azon nézetét, hogy a módközi szállítás és az intermodalitás továbbra is alapvető tényezője a fenntartható és hatékony teherszállítás megteremtésének Európában;

3.

megállapítja azonban, hogy az Európai Uniónak a teherszállítási piac javítására vonatkozó hatásköre és eszközei korlátozottak; megállapítja, hogy a hálózat kulcsfontosságú részeit máris teljes kapacitással használják; sürgeti ezért a főbb európai folyosókért felelős közlekedési minisztereket, hogy foglalkozzanak az infrastrukturális beruházások kérdésével, és állapodjanak meg legalább nemzeti beruházási terveik összehangolásáról saját folyosóik tekintetében;

4.

meggyőződése, hogy a városi teherszállítási logisztika egyedi megközelítést tesz szükségessé; reméli, hogy a városi mobilitásról szóló zöld könyvről folyó vita a teherszállítási logisztikai cselekvési tervvel együtt lehetővé teheti a bevált gyakorlatok megosztását a városok között a városok felé irányuló árufuvarozás fenntartható módozatainak megtalálása érdekében;

5.

kéri ezért, hogy a Bizottság legkésőbb 2008 végéig tegyen javaslatot egy, az e területtel kapcsolatos projektekért felelős tagállamok közötti együttműködés finanszírozását és megerősítését célzó programra, valamint hogy tegye lehetővé és értékelje a jelenlegi akadályok megoldását, különös tekintettel az áruszállításra, megfelelően figyelembe véve a logisztikai tényező hozzáadott értékét;

6.

támogatja a nagysebességű vasutak fejlődése révén felszabaduló hagyományos közlekedési hálózatokra építő, külön árufuvarozási hálózatok elképzelését;

7.

hangsúlyozza, hogy a vasúti teherszállítási hálózatoknak a meglévő ERTMS (európai vasúti forgalomirányítási rendszer) -folyosókat figyelembe véve a piac szempontjából a legrelevánsabb árufuvarozási folyosókon és a TEN-T (transzeurópai szállítási) hálózaton kell alapulniuk – azokat szükség szerint a nagy volumenű forgalmat generáló egyes területekre, pl. kikötőkre is kibővítve; úgy ítéli meg, hogy magas szintű folyosókoordinátorokat kell kijelölni, ha erre eddig még nem került sor; felhívja az Európai Vasúti Ügynökséget mint az ERTMS rendszerhatóságát, hogy biztosítsa ezen útvonalak együttműködtethetőségét;

8.

elvárja, hogy a Bizottság a „zöld folyosókat” példás mobilitási és módközi szállítási projektekként jelölje meg, a környezetbarátabb szállítási módokra való áttérés céljából a balesetek számának, a zaj, a helyi mérgező és nem mérgező levegőszennyezés, a CO2-kibocsátás, a földterület-használat és az energiafogyasztás csökkentése, valamint a megújuló energiaforrások (különösen a szél- és a napenergia) használatának bővítése érdekében, az uniós jogszabályoknak, célkitűzéseinek és az intelligens szállítási rendszereknek megfelelően;

9.

e tekintetben sürgeti, hogy a Bizottság és a tagállamok határozottabb ösztönzőket kínáljanak minden olyan környezetbarát szállítási mód támogatására és azok leghatékonyabb kombinációinak előmozdítására, amelyek – mindenekelőtt a „zöld folyosókon” belül – a környezet legcsekélyebb károsításához vezetnek;

10.

javasolja, hogy támogassák a vidékfejlesztés, a termelési folyamatok és a piaci struktúrák integrációját – beleértve a szükségtelen forgalom elkerülését is –, valamint a teherszállítás területén a távolságok csökkenését, illetve a sebesség beállítását; úgy véli, hogy a teherszállításban az idő- és energiaigényes „megállásokat és elindulásokat” számítógép által vezérelt sebességbeállítással kell elkerülni;

11.

elsődlegesnek tekinti a veszélyes és szennyező áruk szállításáról szóló hatályos jogszabályok megfelelő végrehajtásának javítását és a szabályozás megerősítését;

12.

sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy lendítsék előre a határon átnyúló érzékeny területeken (hegyvidéki és nagyvárosi térségekben), valamint a városokban a bevált gyakorlatok cseréjét, figyelembe véve a városi mobilitásról szóló fenti állásfoglalásában szereplő ajánlásokat, valamint a tisztább és jobb városi közlekedést célzó CIVITAS program tapasztalatait, a logisztikai szempont hangsúlyosabbá tételével;

13.

felszólítja a Bizottságot, hogy az uniós társfinanszírozást a hatékonyságra, a vasúti infrastruktúra és az intermodális csomópontok, valamint az egyéb szállítási módok együttműködtethetőségére és fejlesztésére összpontosítsa;

14.

felhívja továbbá a Bizottságot és a tagállamokat, hogy az Európai Unió 2009-re tervezett költségvetésének felülvizsgálatáig máris gondolja át az említett költségvetésen belül a közlekedés helyzetét, a múltbeli hibák újbóli elkövetésének elkerülése és a stratégiai infrastruktúrát érintő jövőbeli beruházások kellő mértékének biztosítása érdekében, hogy elérhetővé váljanak az Unió által a saját maga számára kitűzött célkitűzések a fenntartható fejlődés és a kibocsátáscsökkentés tekintetében;

15.

hangsúlyozza az interoperábilis útdíjak alapvető fontosságát a hatékony európai teherszállítás szempontjából;

16.

úgy véli, hogy a tengeri és belvízi kikötőknek a hátország vasúti és közúti hálózatába való jobb becsatlakozása fontos eleme a logisztikai infrastruktúrának; hangsúlyozza a belső platformok és a szárazdokkok fontos szerepét;

17.

meggyőződése, hogy a belvízi utak lehetőségeket tartogatnak a teherszállítás tekintetében, és sürgeti a Bizottságot az európai belvízi szállítás előmozdításáról szóló Naiades cselekvési program megfelelő végrehajtásának biztosítására;

18.

hangsúlyozza, hogy hátországi terminálokba való beruházásokat rugalmasan és gyorsan meg lehet valósítani, és ezáltal a teljes intermodális láncban megszüntethetők a szűk keresztmetszetek;

19.

kéri, hogy a járművek, a konténerek és a rakodóberendezések méretére és súlyára vonatkozó, stabil intermodális szabványok betartását és/vagy bevezetését tekintsék stratégiai jelentőségűnek abból a szempontból, hogy az áruszállítást a vasútra és a fenntartható vízi utakra helyezzék át, ezáltal csökkentve az infrastrukturális költségeket;

20.

megállapítja, hogy gyakran nem kielégítően szabványosítottak az olyan különböző horizontális technológiai megoldások, amelyek hozzájárulnának a tehergépkocsikról vasúti kocsikra való, illetve a különböző nyomszélességű vasúti infrastruktúrák közötti átrakodás egyszerűsítéséhez; sürgeti ezért a nemzetközi és az európai hatóságokat, hogy kiváltképpen a hatékonyság növelése és a költségek csökkentése céljából szabványosítsák ezeket a technológiákat; hangsúlyozza ezzel összefüggésben, hogy sürgős szükség volna az intermodális rakodóegységekre vonatkozó európai szabvány elfogadására;

21.

kéri a Bizottságot, hogy a környezetvédelmi és vasúti támogatásokra vonatkozó iránymutatásokat úgy dolgozza ki, hogy megkönnyítsék a fenntartható vasúti teherszállítást szolgáló beruházásokat; ezzel kapcsolatban hangsúlyozza a zajcsökkentést célzó társfinanszírozás stratégiai jelentőségét, ideértve a zaj forrásánál történő zajcsökkentést is (a tehervagonok átalakítása) – mint ahogy a gördülőállományok ERTMS-sel való felszerelése esetében is történt;

22.

meg van győződve arról, hogy az infrastruktúrák irányítását és a szolgáltatásnyújtást határokon átnyúló formában, megkülönböztetésmentes és átlátható módon kell végezni annak érdekében, hogy biztosítani lehessen a hatékony, együttműködtethető és zavartalan áruszállítási logisztika megvalósítását; hangsúlyozza e tekintetben valamennyi szállítási mód esetében a belső szállítási piac további kiteljesítését; üdvözli ezzel összefüggésben az „akadályok nélküli európai tengeri szállítási tér” létrehozására irányuló bizottsági javaslatot, és támogatja az egységes szállítólevél elképzelését, valamint valamennyi szállítási mód tekintetében az egységes interfészpontokat;

23.

hangsúlyozza, hogy a közúti fuvarozás eredményesen működő belső piaca segíthet a szállítás hatékonyabbá tételében, és csökkentheti a rakomány nélküli utak számát; felhívja a Bizottságot, hogy szigorúan szerezzen érvényt a nemzetközi közúti fuvarozásról és kabotázsról szóló uniós jogszabályoknak; elismeri, hogy a tagállamok bizonyos feltételek mellett korlátozhatják a kabotázst, ugyanakkor felhívja a Bizottságot mint a Szerződések őrét, hogy tegyen szigorú intézkedéseket az olyan aránytalan korlátozások és szankciók ellen, amelyekkel e tekintetben számos tagállam sújtja a külföldi fuvarozókat;

24.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy a vasúti infrastruktúra minőségét szolgáló többéves szerződések esetében dolgozza ki az európai szintű minőségi minimumszabályokra vonatkozó keretfeltételeket; javasolja a tagállamoknak, hogy a vasúti infrastruktúrák építéséhez, fejlesztéséhez, illetve karbantartásához kapcsolódó költségek fedezésére szolgáló előirányzatok rendelkezésre bocsátását kössék ezekhez a minőségi szabványokhoz, és kezeljék egymástól elválasztatlan csomagként, ezáltal hozzájárulva a hatékonyság növeléséhez és a költségmegtakarításhoz;

25.

felhívja a Bizottságot, hogy az infrastruktúra minőségét szolgáló többéves szerződéseket ellenőrizze és segítse elő a rájuk vonatkozó legjobb gyakorlatok hatékony és következetes végrehajtását; felkéri a Bizottságot, hogy fent említett közleménye (COM(2008)0054) alapján, az infrastruktúrák kezelőivel szoros együttműködésben dolgozza ki az infrastruktúrával kapcsolatos szolgáltatások mérőszámrendszerének formátumát, beleértve a főbb teljesítménymutatók közzétételét

26.

arra ösztönzi a Bizottságot, hogy az infrastruktúra minőségét és kapacitását szolgáló többéves szerződésekre vonatkozóan nyújtson be határozottabb ajánlásokat (a 2001/14/EK irányelv (3) 6. cikke jelenlegi végrehajtásának átlátható nyomon követése alapján); e tekintetben felhívja a Bizottságot, hogy sürgesse a tagállamokat e többéves finanszírozási keretek végrehajtására a pénzügyi stabilitás biztosítása érdekében a vasúti infrastruktúrák üzemeltetői számára a karbantartási és felújítási szükségleteikkel összefüggésben (amelyek megfelelő állami finanszírozást tesznek szükségessé);

27.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a nagysebességű vonalak elkülönített használatára – pl. a könnyű rakományok szállítására – irányuló projekteket;

28.

indítványozza, hogy a Bizottság készítsen felmérést az Európai Unióban található, műholdas helymeghatározási rendszerrel felszerelt tehervagonokról annak érdekében, hogy ennek alapján ellenőrizhető legyen e rendszerek határokon átnyúló együttműködtethetősége és kompatibilitása a rendelkezésre álló technológiákkal, biztosítsa, hogy az új járművek együttműködtethető műholdas helymeghatározási rendszerrel készüljenek, és hogy mozdítsa elő a meglévő tehervagonok átalakítását; támogatja a rakodási eljárások bevált gyakorlatának elfogadását, amelynek révén úgy alakítják át az intermodális láncot az át- és kirakodások elejétől a végéig, hogy az ágazat egészében nőjön a hatékonyság;

29.

hangsúlyozza, hogy a teherszállítási piaccal foglalkozó hatóságok igazgatási eljárásait egységesíteni és egyszerűsíteni kell, valamint egyszerűsített vámszabályokra és vámkezelési folyamatokra van szükség; különösen üdvözli az akadályok nélküli európai tengeri szállítási tér létrehozásáról szóló határozatot, és sürgeti a Bizottságot, hogy kérje fel a megfelelő nemzetközi szövetségeket és szervezeteket egy egységes intermodális fuvarokmány kidolgozására;

30.

hangsúlyozza, hogy az egyetemeken nincs megfelelő logisztikai oktatás, és ezért felszólítja a tagállamokat, hogy a logisztikai és a teherszállítási ágazatban biztosítsanak kifejezett elsőbbséget a felsőoktatás és a továbbképzés számára;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy a szállítási módok integrációjának és együttműködtethetőségének biztosítása érdekében támogassa az adatszintű szabványos információáramlással kapcsolatos projekteket, kutatást és munkát;

32.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak és a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek.


(1)  HL C 187. E., 2008.7.24., 154. o.

(2)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0356.

(3)  A vasúti infrastruktúra-kapacitás elosztásáról, továbbá a vasúti infrastruktúra használati díjának felszámításáról és a biztonsági tanúsítványról szóló, 2001. február 26-i 2001/14/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (HL L 75, 2001.3.15., 29. o.).


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/83


2008. szeptember 4., csütörtök
A 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálata

P6_TA(2008)0410

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról (2007/2252(INI))

2009/C 295 E/20

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz, az Európai Parlamenthez és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz intézett, a 2004–2010 közötti időszakra vonatkozó európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv félidős felülvizsgálatáról szóló közleményére (COM(2007)0314),

tekintettel a 2005. február 23-i, a környezetvédelem és egészségügy terén 2004–2010 között megvalósítandó európai cselekvési tervre vonatkozó állásfoglalására (1),

tekintettel az Egészségügyi Világszervezet (WHO) 2007. július 27-i„Principles for evaluating health risks in children associated with exposure to chemicals” (A gyermekek egészségét a vegyi anyagoknak való kitettség miatt fenyegető kockázatok megítélésének alapelvei) című jelentésére,

tekintettel az EK-Szerződés 152. és 174. cikkére, amely az emberi egészség és a környezet magas szintű védelmét célozza,

a közegészségügyre vonatkozó közösségi cselekvési program (2007–2013) elfogadásáról szóló, 2007. október 23-i 1350/2007/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (2),

tekintettel eljárási szabályzata 45. cikkére,

tekintettel a Környezetvédelmi, Közegészségügyi és Élelmiszer-biztonsági Bizottság jelentésére (A6-0260/2008),

A.

mivel 2003. óta az Európai Unió egészségvédelmi politikája az egészségügyi, a környezetvédelmi és a kutatási ágazat közötti szélesebb körű együttműködésen alapul, amely révén várhatóan időben létrejöhet egy koherens és integrált környezet-egészségvédelmi stratégia;

B.

mivel a környezetvédelem és egészségügy terén megvalósítandó első uniós cselekvési terv (2004–2010) (COM(2004)0416) keretében a jelenlegi főbb témakörök, azaz a mutatók kidolgozása, az integrált nyomon követés kidolgozása, a vonatkozó adatok összegyűjtése és értékelése, valamint a kutatások számának növelése által könnyebben megérthetőek a szennyező források és az egészségügyi következmények közötti összefüggések, azonban ez nyilvánvalóan nem elegendő a környezeti tényezőkkel összefüggő megbetegedések növekvő számának csökkentéséhez;

C.

mivel szinte lehetetlen a cselekvési terv félidős mérlegének felállítása, tekintve, hogy nem tartalmaz világos és számszerű célkitűzést, továbbá, hogy nehezen behatárolható a hozzá rendelt teljes költségvetés, és mindenképpen elégtelen annak hatékony előmozdításához;

D.

mivel az egészségügyre vonatkozó program (2008–2013) céljaként különösen olyan, az egészséget hagyományosan meghatározó tényezőkkel kapcsolatos intézkedéseket rögzít, mint amilyen a táplálkozás, a dohányzás, az alkohol- és kábítószerfogyasztás; mivel a 2004 és 2010 közötti időszakra vonatkozó jelen cselekvési tervnek új egészségügyi kihívásokra kell összpontosítania, és ezenfelül az emberi egészségre hatást kifejtő, meghatározó környezeti tényezőkkel kell foglalkoznia, mint amilyen a külső és a belső levegő minősége, az elektromágneses hullámok, a nanorészecskék és az aggodalomra okot adó vegyi (karcinogén, mutagén és teratogén – CMR besorolású, vagy endokrin-romboló tulajdonságú) anyagok, illetve az éghajlatváltozás egészségügyi hatásai;

E.

mivel a légzőszervi megbetegedések, amelyeket többek között a szabadtéri és a beltéri légszennyezettség okoz, az Unión belül a második helyen állnak a halálozási okok között, valamint a következmények, az előfordulás és a költségek vonatkozásában, továbbá az öt évnél fiatalabb gyermekek körében bekövetkező halálesetek legfőbb kiváltó okai;

F.

mivel különösen a finom részecskék és a talajközeli ózon által előidézett légköri szennyezés jelentős veszélyt jelent az emberi egészségre nézve, ami kihat a gyermekek megfelelő fejlődésére és csökkenti a várható élettartamot az EU-ban (3);

G.

mivel a Közösségnek a szubszidiaritás és az arányosság elve alapján többet kellene tennie a városi környezet-egészségügy, különösen a beltéri levegőminőség kérdését tekintve, a háztartási környezetszennyezés ellen, tekintettel arra, hogy egy európai polgár idejének több mint 90 %-át épületen belül tölti;

H.

mivel a WHO által a környezetvédelem és az egészségügy tárgyában 2004. és 2007. között rendezett miniszteri konferenciák hangsúlyozták a vegyi szennyezőanyagok komplex, szuperponált hatása és az egyes krónikus zavarok valamint megbetegedések közötti kapcsolatot, különösen a gyerekek esetében; mivel ezeket az aggodalmakat az Egyesült Nemzetek Környezetvédelmi Programjának (UNEP) és Kormányközi Kémiai Biztonsági Fórum hivatalos dokumentumai is kifejezik;

I.

mivel egyre több tudományos adat támasztja alá, hogy bizonyos daganatos betegségeket – például az epehólyagrákot, a csontrákot, a tüdőrákot, a bőrrákot, az emlőrákot és másokat – a vegyi anyagok, a sugárzás, a levegőben lebegő részecskék és más környezeti tényezők okozzák;

J.

mivel e környezet-egészségügyi problémák mellett olyan új megbetegedések és szindrómák is megjelentek az utóbbi években, mint az egyszerre többféle vegyi anyagra való túlérzékenység, fogászati amalgám-szindróma, az elektromágneses sugárzásra, az egészségtelen épületekre való túlérzékenység, vagy a gyermekeknél a figyelemzavar és a hiperaktivitás (Attention deficit and hyperactivity syndrome);

K.

mivel az elővigyázatosság elvét 1992. óta a Szerződés kifejezetten kimondja, az Európai Közösségek Bírósága e közösségi jogi alapelv tartalmát és hatályát számos alkalommal a Közösség környezeti-és egészségvédelmi politikájának egyik alapjaként kezeli (4);

L.

mivel az elővigyázatosság elvéről szóló 2000. február 2-i bizottsági közleményben (COM(2000)0001) meghatározott szempontok rendkívül ellentmondásosak, és nem alkalmazhatóak;

M.

tekintettel az emberi biomonitoring, mint az európai népesség szennyezettségnek kitettségére vonatkozó értékelés eszközének fontosságára, és a Parlament által a fent említett 2005. február 23-i állásfoglalás 3. pontjában, valamint a Tanács környezetvédelmi kérdéseket tárgyaló 2007. december 20-i ülésének megállapításaiban kifejtett, számtalanszor említett, uniós szintű biomonitoring-program megvalósításának felgyorsítására irányuló szándékra;

N.

mivel köztudott, hogy az éghajlatváltozás jelentős mértékben növelheti bizonyos betegségek súlyosságát és előfordulásának gyakoriságát, különös tekintettel a meleghullámok gyakoriságára, az árvizekre és a tűzvészekre, amelyek az EU-ban a legsűrűbben előforduló természeti katasztrófák, valamint járulékos betegségeket, elégtelen higiéniát és halált okozhatnak, elismerve ugyanakkor az éghajlatváltozás enyhítését szolgáló intézkedések egészségre gyakorolt jótékony hatásait;

O.

mivel az éghajlatváltozás jelentős hatást fog gyakorolni az emberi egészségre, többek között bizonyos fertőző és parazitás megbetegedések kialakulásának elősegítése révén, főként a hőmérséklet és a páratartalom megváltozása, valamint ezeknek az ökoszisztémákra, állatokra, növényekre, rovarokra, parazitákra, protozoonokra, mikrobákra és vírusokra gyakorolt hatásai miatt;

P.

mivel az Európai Parlament és a Tanács 2000. október 23-i, a vízügyi politika kereteit megteremtő 2000/60/EK irányelve (5) és annak származékos irányelvei világos rendelkezéseket tartalmaznak az egészséges vizek megőrzésével és helyreállításával kapcsolatban;

Q.

mivel a környezetvédelmi orvostudomány az orvostudomány egy fiatal ága, amely ma még egy túlságosan töredékes és a tagállamok szerint nem egyenrangú egyetemi oktatáson alapul, amelyet ezért támogatni és fejleszteni kellene az Unión belül;

R.

mivel a környezeti tényezők eredményeként szenvedő emberek száma nő, és járványtani felméréseket kellene készíteni annak érdekében, hogy képet kaphassunk a teljesen vagy részben környezeti tényezők által előidézett betegségekről;

1.

elismeri a Bizottság által 2004-es cselekvési terv óta tett erőfeszítéseket, elsősorban a környezetre és az egészségre vonatkozó információs hálózat fejlesztése, az integráció, az e területen folytatott európai kutatások megerősítése és a szakosodott nemzetközi szervezetekkel, például a WHO-val folytatott együttműködés terén;

2.

ugyanakkor úgy véli, hogy egy ilyen cselekvési terv magában hordozza a kudarc lehetőségét is, amennyiben kizárólag a fennálló közösségi politikák mentén működik, és nem egy, a környezeti tényezőkkel összefüggő betegségek csökkentésére irányuló megelőző politikán alapul, és nem rendelkezik világos és számszerű célkitűzéssel;

3.

felhívja a Bizottság figyelmét, hogy a WHO égisze alatt már megvalósult olyan program, amelynek keretében a WHO tagállamok kialakították saját nemzeti és helyi környezet-egészségi cselekvési tervüket, amely konkrét célkitűzéseket, és megvalósítási tervet tartalmazott; ezért ajánlja a Bizottságnak, hogy a WHO ezen programját vizsgálja meg mint lehetséges modellt, amely a jövőben az Európai Unió számára is hasznos példaként szolgálhat;

4.

rendkívül sajnálja, hogy a Bizottság, azon belül pontosabban a Kutatási Főigazgatósága nem biztosított a 2008-as évre megfelelő finanszírozást az emberi biomonitoringhoz, annak ellenére, hogy vállalta a tagállamok és a Parlament felé az uniós szintű monitoring egységes megközelítését;

5.

felhívja a Bizottságot arra is, hogy a 2010. évre két, már 2004-ben rögzített alapvető célkitűzést teljesítsen és e célkitűzésekhez biztosítson és hajtson végre megvalósítható kommunikációs stratégiát: egyrészről a polgárok figyelmének felkeltését az egészségükre kihatással lévő környezetszennyezés iránt, másrészről a kockázatok csökkentésére irányuló európai politika felülvizsgálatát és kiigazítását;

6.

határozottan ajánlja, hogy a tagállamok és a Bizottság teljesítsék a közösségi jogszabályok végrehajtásával kapcsolatos kötelezettségeiket;

7.

hangsúlyozza, hogy a környezeti tényezők egészségre gyakorolt hatásának értékelésekor először és legfőképpen a veszélyeztetett csoportokat, mint például a várandós nőket, az újszülötteket, a gyermekeket és az időseket vegyék figyelembe;

8.

arra szólít fel, hogy fordítsanak különös figyelmet a szennyezőanyagokra leginkább érzékeny veszélyeztetett csoportokra, azáltal, hogy megalapozott beltéri levegőminőség-kezelő gyakorlatok elfogadása révén az egészségügyi ellátó létesítményekben és az iskolákban a beltéri környezeti szennyezőanyagokkal szembeni expozíció csökkentését szolgáló intézkedéseket vezetnek be;

9.

sürgeti a Bizottságot, hogy a meglevő jogszabályok felülvizsgálatára irányuló javaslatok kidolgozásakor e jogszabályokon ne lazítson a lobbiktól, illetve a regionális vagy nemzetközi szervezetektől érkező nyomás hatására;

10.

emlékeztet arra, hogy az Uniónak folyamatos, dinamikus és rugalmas megközelítést kell alkalmaznia a cselekvési tervre vonatkozóan, és ezért kiemelkedő fontosságúnak véli, hogy finanszírozzák egy, a környezeti egészségről szóló külön tanulmány elkészítését, amelynek átláthatónak kell lennie, több tudományágat kell érintenie, több nézőpontot kell egyesítenie, és ily módon választ kell adnia a lakosság által a hivatalos szakértői ügynökségek vagy bizottságok felé megfogalmazott aggodalmakra; rámutat, hogy fontos az egészségügyi szakemberek képzésének javítása, a legjobb gyakorlatok közösségi szintű cseréjével együtt;

11.

hangsúlyozza, hogy az utóbbi években valós előrelépés történt a környezetpolitika, például a légszennyezettség csökkentése, a vízminőség javítása, a szemétgyűjtési és újrahasznosítási, politika a vegyi áruk ellenőrzése és az ólomtartalmú üzemanyag betiltása terén, azonban megállapítja, hogy ugyanakkor az európai politikából továbbra is hiányzik az általános, megelőzésen alapuló stratégia és az elővigyázatosság elvének alkalmazása;

12.

ezért kéri a Bizottságot, hogy az Európai Közösségek Bíróságának ítélkezési gyakorlata nyomán vizsgálja felül az elővigyázatosság elvének alkalmazása kérdésében a fent említett közleményében megállapított szempontokat, hogy ily módon e cselekvési és biztonsági elv átmeneti és arányos intézkedések elfogadásával a közösségi egészség- és környezetpolitika központi helyére kerüljön;

13.

úgy véli, hogy a termék ártalmatlanságára vonatkozó bizonyítási teher termelőre vagy forgalmazóra történő visszafordítása, amint a vegyi anyagok regisztrálásáról, értékeléséről, engedélyezéséről és korlátozásáról (REACH), az Európai Vegyianyag-ügynökség létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1907/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (6), előírja, hozzájárul az elővigyázatosságon alapuló politika megvalósulásához, és e tekintetben arra ösztönzi a Bizottságot, hogy ezt a kötelezettséget valamennyi termékre vonatkozó közösségi szabályozásban alkalmazza; úgy véli, hogy az állatkísérletek bárminemű fokozását a cselekvési terv keretében el kell kerülni, és teljes körű figyelmet kell fordítani az alternatív módszerek kifejlesztésére és alkalmazására;

14.

ismételten kéri a Bizottságot, hogy a lehető leghamarabb terjesszen elő konkrét intézkedéseket a beltéri levegőminőségről, amelyek biztosítanák a zárt terek egészséges és biztonságos volta magas szintjének megvalósítását, különösen az építési termékekre vonatkozó tagállami törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések közelítéséről szóló, 1988. december 21-i 89/106/EGK Tanács irányelv (7) felülvizsgálatakor, és javasoljon intézkedéseket az épületek energiahatékonyságának, biztonságosságának, és a berendezésekben és a bútorzatban található vegyi összetevők ártalmatlanságának növelésére;

15.

javasolja a Bizottságnak, hogy a környezet egészségre gyakorolt káros hatásainak csökkentése céljából hívja fel a tagállamokat arra, hogy a piaci szereplőket adókedvezmények és/vagy egyéb gazdasági ösztönzők formájában tegyék érdekeltté abban, hogy a beltéri levegő minőségét javítsák, valamint hogy az elektromágneses sugárterhelést épületeikben, fióktelepeiken és irodahelyiségeikben csökkentsék;

16.

javasolja a Bizottságnak, hogy fogalmazzon meg az újonnan épülő épületek megfelelő beltéri levegőminőségét garantáló minimumkövetelményeket;

17.

ajánlja a Bizottságnak, hogy az egyes európai uniós támogatások odaítélése során a környezetvédelmi kritériumokhoz hasonló módon vegye figyelembe az adott projektnek a beltéri levegőminőségre, az elektromágneses sugárterhelésre, valamint a különösen veszélyeztetett népességcsoportok egészségi állapotára gyakorolt hatását;

18.

arra szólít fel, hogy a vízben található, prioritásként kezelt anyagokra vonatkozó környezetminőségi előírásokat a legfrissebb tudományos ismeretek szerint állapítsák meg, és azokat rendszeresen hangolják összes az aktuális tudományos elgondolásokkal;

19.

rámutat, hogy egyes tagállamok sikerrel állítottak fel mobil vizsgálati laboratóriumokat vagy „zöld ambulanciákat”, amelyek gyors és megbízható diagnózist adnak a köz- és magánterületeken található élőhelyekről; úgy véli, hogy a Bizottságnak támogatnia kellene ezt a gyakorlatot az olyan tagállamoknál, amelyek még nem vették át ezt, a szennyezett helyeken közvetlen beavatkozást biztosító módszert;

20.

aggódik a nanorészecskéket tartalmazó fogyasztási cikkek biztonságának biztosítására irányuló, célzott jogi rendelkezések hiánya miatt, továbbá azért, mert a Bizottság laza hozzáállást tanúsít azzal kapcsolatban, hogy a nanorészecskék fogyasztási cikkekben való felhasználásának szabályozási keretét – a forgalomba hozott, nanorészecskéket tartalmazó fogyasztási cikkek növekvő számára való tekintettel – felül kell vizsgálni;

21.

az elektromágneses mezőkről készített nemzetközi Bio-Initiative jelentés (8), több mint 1 500, e tárggyal foglalkozó tanulmányt foglal össze, és megállapítja a mobiltelefonok, UMTS-Wifi-Wimax-Bluetooth típusú mobil kommunikációs eszközök, és a helyhez kötött „DECT” telefonok kibocsátásának az egészségre gyakorolt veszélyeit;

22.

megállapítja, hogy a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelésre vonatkozóan felállított korlátok elavultak, mivel azokat a lakosságot érő elektromágneses sugárterhelés (0 Hz–300 GHz) korlátozásáról szóló, 1999. július 12-i 1999/519/EK tanácsi ajánlás (9) óta nem igazították ki, így természetesen nem vehetik figyelembe sem az információs technológia fejlődését, sem az Európai Környezetvédelmi Ügynöksége ajánlásait, vagy az olyan szigorúbb kibocsátási normákat, mint amilyeneket Belgium, Olaszország vagy Ausztria alkalmaz, és nem foglalkoznak a veszélyeztetett csoportok, például a várandós nők, az újszülöttek és a gyermekek kérdésével;

23.

ennek megfelelően felkéri a Tanácsot 1999/519/EK ajánlásának oly módon történő módosítására, hogy az vegye figyelembe a tagállamok által alkalmazott legjobb gyakorlatokat, és így szigorúbb terhelési határértékeket szabjon meg a 0,1 MHz és 300 GHz közötti frekvencián elektromágneses hullámokat kibocsátó eszközök számára;

24.

rendkívül komoly fenyegetésnek tekinti a globális felmelegedés következtében az Európai Unió területén fellépő számos egészségügyi veszélyt, és felhívja a WHO-t, az illetékes nemzeti ellenőrző hatóságokat, a Bizottságot és az Európai Betegségmegelőzési és Járványvédelmi központot, hogy egymással még nagyobb mértékben együttműködve erősítsék meg a korai figyelmeztető rendszert, és ezáltal korlátozzák az éghajlatváltozás egészségre gyakorolt negatív hatásait;

25.

hangsúlyozza, hogy e cselekvési terv számára előnyös lenne, ha az éghajlatváltozás negatív hatásaival kapcsolatos fellépést az emberi egészségre is kiterjesztenék a közösségi szinten szükséges, hatékony alkalmazkodási intézkedések kidolgozásával, mint például:

módszeres nyilvános oktatási programok és tudatosságnövelés;

az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodásra irányuló intézkedések beépítése a közegészségügyi stratégiákba és programokba, például a fertőző és nem fertőző betegségek, a munkavállalók egészsége és az egészségre veszélyes állatbetegségek terén;

a járványok kitörésének korai észlelésére irányuló megfelelő felügyelet;

az egészséggel kapcsolatos korai figyelmeztető rendszerek és válaszadás;

a meglevő környezeti adatfigyelő hálózatok összehangolása a járványok kitörésével foglalkozó hálózatokkal;

26.

felszólítja a tagállamokat és a Bizottságot, hogy adjanak megfelelő válaszokat az éghajlatváltozás miatt jelentkező új fenyegetésekre, például az egyre gyakrabban megjelenő új vírusokra és azonosítatlan kórokozókra, és alkalmazzák az új kórokozók visszaszorítására szolgáló, rendelkezésre álló technológiákat, amelyek csökkentik a vér útján terjedő ismert és ismeretlen vírusok és kórokozók terjedését;

27.

sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a „2020-ra 20–20 % – Az éghajlatváltozásból származó lehetőségek Európa számára” című közlemény (COM(2008)0030) jelenlegi költség-haszon hatásvizsgálata a csökkent levegőszennyezés egészségre gyakorolt jótékony hatásaival csak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 2020-ig megvalósuló 20 %-os csökkenése szintjén foglalkozik; felhívja a Bizottságot annak biztosítására, hogy az egészségre gyakorolt (kiegészítő) járulékos jótékony hatásokat különböző mértékben nagyra törő szinteken – az éghajlatváltozással foglalkozó nemzetközi testület ajánlásaival összhangban, miszerint 2020-ra az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának hazai csökkenése 25–40 %, illetve esetleg 50 % vagy ennél több legyen – sürgősen vizsgálja meg és hatásvizsgálatban modellezze;

28.

felhívja a Bizottságot, hogy vegye figyelembe a mentális egészség komoly problémáját, tekintettel az EU-ban elkövetett öngyilkosságok számára, és fordítson több forrást a megfelelő megelőző stratégiák és terápiák kialakítására;

29.

megismétli, hogy a Bizottságnak és a tagállamoknak támogatniuk kell a WHO által kidolgozott, a gyermekekre irányuló európai környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési tervet, hogy azt mind az EU-ban, mind pedig a kétoldalú fejlesztési politikában ösztönözniük kell, valamint hogy a WHO európai régióján kívül hasonló folyamatok ösztönözésére kell sort keríteni;

30.

felhívja a Bizottságot, hogy második cselekvési tervébe illessze be ismét a szennyezéssel szembeni expozíció csökkentésével kapcsolatos pillért, az európai környezetvédelmi és egészségügyi stratégiában (Science, Children, Awareness, Legal instrument, Evaluation – SCALE) (COM(2003)0338) előírtak szerint;

31.

sürgeti a Bizottságot, hogy dolgozzon ki és biztosítson olyan eszközöket, amelyek – a lisszaboni menetrend keretében hangsúlyozottak szerint – segítenék az innovatív megoldások kifejlesztését és előmozdítását a környezeti stressztényezőkből fakadó főbb egészségi kockázatok minimálisra csökkentése érdekében;

32.

sürgeti a Tanácsot, hogy haladéktalanul határozzon az EU Szolidaritási Alapjának létrehozásáról szóló rendeletre irányuló javaslatról, mivel a Parlament már régen, 2006. május 18-án elfogadta az álláspontját (10); úgy véli, hogy az új rendelet – amely más intézkedésekkel együtt csökkenteni fogja az EU Szolidaritási Alapja hatálybalépésének korlátait – lehetővé fogja tenni, hogy a természeti vagy ember által előidézett katasztrófák által okozott károkat hatékonyabban, rugalmasabban és gyorsabban enyhítsék; hangsúlyozza, hogy egy ilyen pénzügyi eszköz igen fontos, különösen azért, mert a természeti katasztrófák a jövőben feltehetően gyakrabban fognak bekövetkezni, részben az éghajlatváltozás miatt;

33.

javasolja a Bizottságnak, hogy – mivel Európában a kis-és középvállalkozások gazdasági jelentősége meghatározó – biztosítson a kis-és középvállalkozások számára olyan technikai támogatást, amely ezt lehetővé teszi, és segítse őket abban, hogy betartsák a kötelező környezet-egészségi előírásokat, valamint ösztönözze őket további – a vállalkozások működésére kiható, környezet-egészségi szempontból pozitív – változtatások megvalósítására;

34.

ajánlja a Bizottságnak, hogy 2010-re, illetve a környezetvédelmi és egészségügyi cselekvési terv „második ciklusára” kezdeményezéseit a veszélyeztetett népességcsoportokra összpontosítsa, és készítsen olyan új kockázatelemzést, amely figyelembe veszi a gyermekek, a várandós nők és idősek különös veszélyeztetettségét, mint alapvető szempontot;

35.

ezért sürgeti a Bizottságot és a tagállamokat, hogy ismerjék el a megelőzés és az elővigyázatosság elvének előnyeit, valamint fejlesszenek ki és alkalmazzanak olyan eszközöket, amelyek lehetővé teszik a lehetséges környezeti és egészségi veszélyek előrejelzését és leküzdését; azt ajánlja, hogy a Bizottság határozza meg e cselekvési terv „második ciklusának” költségét, és rendelkezzen az egészséget érő környezeti hatások csökkentésére, illetve a megelőző és óvintézkedések végrehajtására irányuló nagyobb számú gyakorlati intézkedést fedező megfelelő finanszírozásról;

36.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezen állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, valamint a WHO-nak.


(1)  HL C 304. E, 2005.12.1., 264. o.

(2)  HL L 301., 2007.11.20., 3. o.

(3)  Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség „Európai környezet – Negyedik értékelés. Összefoglaló” című jelentése (2007.10.10.).

(4)  A C-192/01. sz. Bizottság kontra Dánia ügyben 2003. szeptember 23-án hozott ítélet (EBHT 2003., I-9693. o.); a C-127/02. sz. Landelijke Vereniging tot Behoud van de Waddenzee és Nederlandse Vereniging tot Bescherming van Vogels ügyben 2004. szeptember 7-én hozott ítélet (EBHT 2004., I-7405. o.

(5)  HL L 327., 2000.12.22., 1. o.

(6)  HL L 396., 2006.12.30., 1. o.; helyesbített változat: HL L 136., 2007.5.29., 3. o.

(7)  HL L 40., 1989.2.11., 12. o.

(8)  Független tudósok csoportja tette közzé ezt a jelentést 2007. augusztus 31-én. Részletesebben lásd: www.bioinitiative.org

(9)  HL L 199., 1999.7.30., 59. o.

(10)  HL C 297. E, 2006.12.7., 331. o.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/89


2008. szeptember 4., csütörtök
A Mauritániában elkövetett államcsíny

P6_TA(2008)0411

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása a Mauritániában elkövetett államcsínyről

2009/C 295 E/21

Az Európai Parlament,

tekintettel elnökének, az Európai Unió nevében a Tanács soros elnökségének, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a Bizottságnak, az ENSZ Biztonsági Tanácsának, az Afrikai Uniónak, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének és a Frankofón Országok Nemzetközi Szervezetének a Mauritániában elkövetett államcsínyre vonatkozó nyilatkozataira,

tekintettel az ENSZ Nyugat-Afrikáért felelős főtitkárának, Saїd Djinnitnek Mauritániában az államcsíny óta tett második látogatására,

tekintettel az Afrikai Unió alapító okiratára, amely bárminemű erőszakos hatalomátvételi kísérletet elítél,

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel 2008. augusztus 6-án államcsínyt követtek el Mauritániában, amelynek során Mauritánia elnökét, Sidi Mohamed Ould Cheikh Abdallahit egy, a nap folyamán beosztásuktól megfosztott legmagasabb rangú tábornokokból álló csoport eltávolította tisztségéből;

B.

mivel a nemzetközi megfigyelők, többek között az Európai Unió megfigyelői és különösen az Európai Parlament által delegált megfigyelői küldöttségek pártatlannak és átláthatónak ítélték a 2006 novemberében és decemberében tartott parlamenti választásokat, a 2007 januári szenátori választásokat és Sidi Mohamed Ould Cheikh Abdallahi elnök megválasztását, és ez garanciát nyújtott a választások törvényes voltára;

C.

mivel a mauritán parlament képviselőinek több mint kétharmada támogató nyilatkozatot írt alá az államcsíny felbújtója, Mohamed Ould Abdel Aziz és más tábornokok érdekében, és 2008 júniusában a törvényhozó hatalom bizalmatlansági indítványt fogadott el, nyomatékosan felszólítva Abdallahi elnököt a kormányátalakításra, és 49 parlamenti képviselő lemondott, miután Abdallahi elnök kinevezett 12 minisztert azok közül, akik a népszerűtlen előző kormányban szolgáltak;

D.

mivel a Mauritánia politikai, gazdasági és társadalmi jövőjét érintő határozatok meghozatala csak a nép által megválasztott képviselőkre tartozik, és a demokrácia magában foglalja a végrehajtó és törvényhozó hatalom közötti egyensúlyt, és mindkettő választói legitimitással rendelkezik;

E.

mivel az államcsínyre leromlott gazdasági és társadalmi körülmények között került sor, és a demokrácia sikerre vitelének legjobb záloga a fejlődés;

F.

elismerve a menekültek visszatérése érdekében tett lépéseket és az országban a rabszolgaságot büntető törvény elfogadását;

G.

figyelemmel az EU-nak a demokratikus átalakuláshoz hozzájáruló támogatására, és a 2008–2013 közötti időszakra szóló, a 10. Európai Fejlesztési Alap keretében nyújtott 156 millió euró értékű támogatási programra, amely kiegészíti a már folyamatban lévő segítségnyújtást és az 1985 óta juttatott 335 millió euró értékű segítséget;

H.

mivel a Világbank felfüggesztett egy 175 millió dollárt kitevő, Mauritániának nyújtott segítséget, és ez a felfüggesztés körülbelül 17, Mauritániában folyó nemzeti projekt kimenetelét, valamint az országnak a Világbank regionális projektjeiben való részvételét is befolyásolja, nevezetesen a vidékfejlesztés, az egészségügy, az oktatás, az infrastruktúra és az útépítés területén;

I.

mivel a demokratikus Mauritánia a stabilitás szigetét jelentené egy különösen érzékeny régióban, egyrészt ugyanis a Szaharában az Algériával és Malival szomszédos észak-keleti határon működik a GSPC-csoport (Groupe salafiste pour la prédication et le combat – Ima és Harc Szalafista Csoportja), amelyből az iszlám Maghreb-országokban kivált az al-Káida, másrészt ott zajlik a tuareg lázadás;

J.

mivel az „alkotmányos rendelet”, amelyben a junta meghatározza hatalmát, és amely lehetővé teszi számára a rendeletek általi kormányzást, semmilyen jogalappal nem bír;

1.

elítéli a Mauritániában tábornokok által elkövetett katonai államcsínyt, amely az országban immár a második három év alatt, és amely az alkotmányos törvényesség és a nemzetközileg érvényesített választások demokratikus eredményeinek megsértését képezi; sajnálja e visszalépést, mivel a demokratikus fejlődés és a jogállamiság kiépítése terén Mauritániában az utóbbi években jelentős előrelépések történtek; kéri, hogy vessenek véget a jelenlegi politikai feszültségeknek Mauritániában a demokráciára való áttérés időszakában felállított intézményi keretek között, és hogy az alkotmányos és polgári rendet a lehető leghamarabb állítsák helyre;

2.

kéri, hogy Sidi Mohamed Ould Cheikh Abdallahi elnököt, Yahya Ould Ahmed el-Waghef miniszterelnököt és az ország különböző részein még mindig háziőrizetben lévő kormánytagokat azonnal szabadítsák ki;

3.

kéri a mauritániai elnöki és parlamenti hatalom alkotmányos törvényességének teljes körű tiszteletben tartását, amely magában foglalja, hogy az elnök és a parlament közötti együttműködést, valamint a végrahajtó és a törvényhozó hatalom közötti egyensúlyt szabályozó mechanizmusok az alkotmány tiszteletben tartásával és annak keretében szabályozva legyenek, amelynek módosítása csak annak rendelkezései értelmében és valamennyi politikai erőt csoportosító széles körű tárgyalást követően történhet;

4.

úgy véli, hogy egy nyílt és őszinte tárgyalás a főbb politikai erők között meghatározná a válság lezárásához szükséges alkotmányos módokat és formákat;

5.

kedvezően fogadja a menekültek visszatérését, az országban a rabszolgaságot büntető törvény elfogadását és a média liberalizációjára irányuló törvénytervezetet; sajnálatát fejezi ki azonban, hogy a humanitárius helyzetet és az 1990-ben Mauritánia feketebőrű lakossága ellen elkövetett kíméletlen fellépéseket nem demokratikus úton oldották meg, annak ellenére, hogy az elnök vizsgálóbizottságot állított fel;

6.

kéri a Mauritániába visszatérő menekültek jogainak visszaállítását azáltal, hogy megfosztott javaikat visszakapják;

7.

kéri, hogy Mauritánia lakossága, amelyet már amúgy is különösen sújt a gazdasági és élelmiszerválság, ne váljon a jelenlegi válság túszává, és kéri a Bizottságot, hogy a demokráciára és az emberi jogokra irányuló európai eszköz keretében hozzon létre projekteket a civil lakosság támogatására;

8.

tudomásul veszi a katonai junta bejelentését, miszerint új elnökválasztásokat rendeznek, ugyanakkor sajnálja, hogy – a 2005–2007 között hatalmon lévő juntával ellentétben – nem kötelezték el magukat a választások semlegessége mellett; kéri a hatalmon lévő katonai erőket, hogy haladéktalanul kötelezzék el magukat a demokratikus intézmények helyreállítására irányuló menetrendet illetően az összes politikai erővel együttműködve;

9.

támogatja az USA-nak a válság ésszerű megoldására tett erőfeszítéseit;

10.

kéri a Bizottságot, hogy az alkotmányos törvényesség visszaállítására tekintettel kezdeményezzen politikai párbeszédet a Cotonouban 2000. június 23-án, egyrészről az Afrikai, Karibi és Csendes-óceáni Államok Csoportjának tagjai, másrészről az Európai Közösség és tagállamai között aláírt és 2005. június 24-én Luxembourgban módosított partnerségi megállapodás (1) (Cotonoui Megállapodás) 8. cikkének értelmében, és tájékoztassa a Parlamentet e párbeszéd eredményeiről; amennyiben a dialógus nem vezet eredményre, kéri a Cotonoui Megállapodás 96. cikkének életbe léptetését, amely magával vonhatja a támogatások befagyasztását az élelmiszer- és humanitárius segítségek kivételével;

11.

felkéri a Tanács soros elnökségét, hogy továbbra is kövesse nyomon az ország politikai helyzetét szoros együttműködésben az Afrikai Unióval, és biztosítsa az uniós polgárok biztonságát;

12.

kéri, hogy a lehető leghamarabb küldjenek parlamenti küldöttséget, amelyik találkozna az ország parlamenti képviselőivel és segítséget ajánlana a válság megoldására;

13.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az Afrikai Unió intézményeinek, a Nyugat-afrikai Államok Gazdasági Közösségének, a Frankofón Országok Nemzetközi Szervezetének és az ENSZ Biztonsági Tanácsának.


(1)  HL L 317., 2000.12.15., 3. o.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/92


2008. szeptember 4., csütörtök
Irán

P6_TA(2008)0412

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az iráni halálbüntetésekről

2009/C 295 E/22

Az Európai Parlament,

tekintettel az Iránról szóló korábbi állásfoglalásaira, nevezetesen az emberi jogokat érintő, és különösen a fiatalkorúakon végrehajtott kivégzésekről szóló 2008. június 19-én elfogadott állásfoglalására (1),

tekintettel az Elnökségnek az Európai Unió nevében kiadott, Mohamed Hassanzadeh kivégzéséről szóló 2008. június 13-i nyilatkozatára,

tekintettel az Elnökségnek az Európai Unió nevében kiadott, a halálbüntetés Iránban történő alkalmazásáról szóló 2008. július 18-i nyilatkozatára,

tekintettel az Elnökségnek az Európai Unió nevében kiadott, az iráni Evin börtönben végrehajtott 29 kivégzésről szóló 2008. július 29-i nyilatkozatára,

tekintettel az Elnökségnek az Európai Unió nevében kiadott, Reza Hejazi akasztással történő kivégzéséről szóló 2008. augusztus 25-i nyilatkozatára,

tekintettel az Európai Unió Tanácsa Elnökségének Behnood Shojaee és Bahman Soleimanian tervezett kivégzéséről kiadott 2008. augusztus 19-i és 28-i nyilatkozataira,

tekintettel az Egyesült Nemzetek Közgyűlésének határozataira, és különösen az Iráni Iszlám Köztársaságban az emberi jogok helyzetéről szóló, 2007. december 18-i A/RES/62/168. számú határozatára, és a halálbüntetés alkalmazására vonatkozó moratóriumról szóló, 2007. december 18-i A/RES/62/149. számú határozatára,

tekintettel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a Gazdasági, Szociális és Kulturális Jogok Nemzetközi Egyezségokmányára, a faji diszkrimináció valamennyi formájának felszámolásáról szóló nemzetközi egyezményre, valamint az ENSZ gyermekjogi egyezményére, amelyeknek az Iráni Iszlám Köztársaság is részes fele,

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel az Amnesty International szerint az Iránban idén végrehajtott kivégzések száma elérte a 191-et, míg 2007-ben még több (317) kivégzést hajtottak végre, többet mint Kínát kivéve a világ bármely más országában – bár Kína lakossága tizennyolcszorosa Iránénak;

B.

mivel 2008. július 27-én Teherán Evin börtönében 29 kivégzést hajtottak végre egy időben;

C.

mivel 2008. június 10-én kivégezték Mohamed Hassanzadeh 16 éves kurd nemzetiségű iráni személyt, egy 14 éves korában végrehajtott bűncselekményért; mivel 2008. július 22-én kivégezték Hassan Mozafari és Rahman Shahidi fiatalkorú bűnelkövetőket, 2008. augusztus 19-én pedig a 19 éves Reza Hejazit akasztották fel, mivel állítólagosan gyilkosságot követett el 15 éves korában; mivel 2008. augusztus 26-án kivégezték a 19 éves Behnam Zare-t egy olyan bűncselekményért, amelyet 15 évesen követett el, így ő lett a hatodik fiatalkorú bűnelkövető, akit 2008-ban csak Iránban kivégeztek;

D.

mivel az iráni törvényeket megszegve sem Zare, sem Hejazi családját, sem pedig az ügyvédet nem értesítették a tervezett kivégzés helyéről és idejéről;

E.

mivel a következő fiatalkorú bűnelkövetőket: Amir Marollahit, Behnood Shojaeet, Mohamed Fadaeit és Bahman Soleimaniant is kivégzés fenyegeti a közeljövőben;

F.

mivel a Polgári és Politikai Jogok Nemzetközi Egyezségokmánya 6. cikkének (5) bekezdésében és az ENSZ gyermekjogi egyezményében megállapítottak szerint a fiatalkorú bűnelkövetők kivégzését tiltja a nemzetközi jog; mivel legalább 130 gyermekkorú bűnelkövető van halálra ítélve Irán jogi kötelezettségei ellenére;

G.

mivel a kisebbségi jogok aktivistái különösen ki vannak téve a halálra ítélés kockázatának, amint azt Yaghoub Mehrnehad az Igazság Hangja Ifjúsági Szervezet beludzs nemzetiségű ügyvezető igazgatójának esete mutatja, akit 2008. augusztus 4-én végeztek ki, miután az elszámoltathatóságot kérte számon a nyilvánosság előtt helyi tisztviselőkön rossz teljesítményük miatt;

H.

mivel egy másik kisebbségi jogi aktivistát, Farzad Kamangar kurd tanárt is halálra ítélték bizonyíték nélkül, államellenes fegyveres szervezkedés vádjával;

I.

mivel a vallomásokat gyakran kínzással szerzik meg, anélkül, hogy ügyvédhez fordulhatnának az elítéltek, és a bírósági ítéletek a tisztességes büntetőeljárás legalapvetőbb normáinak sem felelnek meg;

J.

mivel 2008. augusztus 5-én az iráni igazságszolgáltatás bejelentette, hogy felfüggeszti a megkövezés kivégzésként történő alkalmazását, melynek eredményeként ismeretlen elítélt nő nem kerül megkövezésre;

K.

mivel aggodalomra ad okot, hogy az iráni ellenzéknek a IV. Genfi Egyezmény 27. cikke értelmében az amerikai irányítású nemzetközi erők által az észak-iraki Ashraf-táborban felügyelt és őrzött tagjait és társult tagjait kényszerszáműzetés és az Irakba való visszatoloncolás, és ennek egyenes következményeként üldöztetés és esetenként halálbüntetés fenyegetheti;

1.

mélységes sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közelmúltban számos fiatalkorú bűnözőt kivégeztek Iránban, amely az egyetlen olyan ország a Földön, ahol még 2008-ban is ezt az embertelen büntetést alkalmazzák;

2.

különösen felhívja a figyelmet Soghra Najafpour sorsára, aki szinte a teljes elmúlt életét a siralomházban töltötte egy 13 éves korában elkövetett gyilkosság miatt;

3.

felhívja Mahmoud Hashemi Sharoudi ajatollah főbírót, hogy változtassa meg az összes fiatalkorú bűnöző halálbüntetését, és különösen arra kéri az iráni hatóságokat, hogy ne végezzék ki Amir Marollahit, Behnood Shojaee-t, Mohammed Fadaeit és Bahman Soleimaniant;

4.

nyomatékosan elítéli a növekvő számú kivégzést és arra kéri az iráni hatóságokat, hogy az ENSZ közgyűlésének 2007. december 18-i határozatával összhangban a halálbüntetés eltörlésének céljával hirdessen moratóriumot e büntetés kiszabására;

5.

megismétli a madzslisz tagjaihoz intézett kérését, hogy módosítsák a törvényt annak érdekében, hogy senkit ne lehessen kivégezni, aki 18 évnél fiatalabb volt a bűncselekmény elkövetése idején, és hogy a nagykorúvá válás időpontját a nemzetközi elvárásoknak megfelelően határozzák meg;

6.

támogatja a fiatalkorúak számára külön jogalkotási és bírósági rendszer létrehozására irányuló iráni jogalkotási erőfeszítéseket, és arra hívja fel a madzslisz tagjait, hogy hozzanak a fiatalkorú bűnözők oktatására és társadalmi visszailleszkedésük megkönnyítésére irányuló intézkedéseket; felhívja a Bizottságot, hogy tegyen eleget az iráni hatóságok nemzetközi együttműködésre irányuló kéréseinek e témakörben;

7.

határozottan elítéli az emberi jogok védelmében és a halálbüntetés ellen fellépő iráni állampolgárok üldöztetését és bebörtönzését, akiket gyakran „nemzetbiztonság elleni fellépéssel” vádolnak; különös nyomatékkal szólít fel Emadeddin Baghi és Mohammad Sadegh Kabovand feltétel nélküli szabadlábra helyezésére, valamint Farzad Kamangar halálbüntetésének megváltoztatására és az ügy újbóli kivizsgálására;

8.

üdvözli a megkövezés mint kivégzési mód felfüggesztéséről szóló, nemrégiben közzétett nyilatkozatot, azonban aggodalmának ad hangot a büntető törvénykönyv reformjáról jelenleg a madzslisz előtt lévő javaslattal kapcsolatban, mivel abban a megkövezés a házasságtörés bizonyos formáinak büntetéseként még mindig szerepel, és arra szólítja fel a madzslisz tagjait, hogy kötelezzék el magukat a megkövezést teljes eltörlése mellett;

9.

felhívja az iraki és az amerikai hatóságokat, hogy ne toloncoljanak vissza Iránba olyan iráni ellenzéki aktivistákat, menekülteket és menedékért folyamodókat, akikre Iránban üldöztetés vár, és különösen működjenek együtt az Egyesült Nemzetek Menekültügyi Főbiztosságával és másokkal az ashrafi táborban tartózkodó menekültek helyzetének hosszú távú megoldása érdekében;

10.

felhívást intéz egy határozat előterjesztésére az ENSZ következő Közgyűlésén, amelyben felkérik az összes halálbüntetést alkalmazó országot, hogy hozzon az ENSZ főtitkára és a közvélemény tudomására minden információt a halálos ítéletekről és a kivégzésekről, túllépve ezáltal a halálbüntetésekre vonatkozó államtitkon, ami egyben számos kivégzés közvetlen oka;

11.

felhívást intéz egy új határozat érdekében az ENSZ főtitkárának különleges küldötte tárgyában, akinek a feladata az lenne, hogy kövesse nyomon a helyzetet, biztosítsa a lehető legnagyobb átláthatóságot a halálbüntetés rendszerében, és támogasson egy belső eljárást, amelynek célja az ENSZ halálbüntetések moratóriumára vonatkozó határozatának végrehajtása;

12.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást az Iráni Iszlám Köztársaság kormányának és parlamentjének, a Tanácsnak, a Bizottságnak, a közös kül- és biztonságpolitika főképviselőjének, a tagállamok kormányainak és parlamentjeinek, az ENSZ főtitkárának, az ENSZ Emberi Jogi Tanácsának, az ENSZ menekültügyi főbiztosának, valamint az Amerikai Egyesült Államok és Irak kormányának.


(1)  Elfogadott szövegek, P6_TA(2008)0314.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/94


2008. szeptember 4., csütörtök
Az albínók elleni gyilkosságok Tanzániában

P6_TA(2008)0413

Az Európai Parlament 2008. szeptember 4-i állásfoglalása az albínók ellen elkövetett gyilkosságokról Tanzániában

2009/C 295 E/23

Az Európai Parlament,

tekintettel az emberi jogok súlyos megsértéséről szóló korábbi állásfoglalásaira,

tekintettel az ENSZ Közgyűlése által 1948. december 10-én elfogadott Emberi Jogok Egyetemes Nyilatkozatára,

tekintettel az emberek és népek jogairól szóló afrikai chartára, melyet 1981. június 27-én fogadtak el és 1986. október 21-én lépett hatályba,

tekintettel az ENSZ gyermekek jogairól szóló egyezményére, melyet 1989. november 20-án fogadtak el és 1990. szeptember 2-án lépett hatályba, és amely kötelező és kivételek nélkül alkalmazandó,

tekintettel az ENSZ nemzeti, etnikai, vallási és nyelvi kisebbségekhez tartozó személyek jogairól szóló nyilatkozatára (1992. december 18.),

tekintettel eljárási szabályzata 115. cikkének (5) bekezdésére,

A.

mivel a nem kormányzati szervezetek és a média jelentései szerint, amelyeket Tanzánia kormánya is megerősített, 2008 márciusa óta legalább 25 albínót – köztük gyermekeket – gyilkoltak és csonkítottak meg a Viktória-tó környékén, különösen Mwanzában, Shinyangában és Marában, ahol nagyobb az albínók aránya;

B.

mivel a fent említett három régió az albínók meggyilkolásán kívül a boszorkánynak vagy varázslónak hitt emberek megölése miatt is hírhedt; mivel a feldühödött tömeg gyakran egyszerű pletyka alapján is meggyilkol boszorkánysággal gyanúsított személyeket;

C.

mivel a tanzániai hatóságok szerint az albínók ellen elkövetett gyilkosságokat a boszorkánydoktorok által felbérelt szervezett bandák követik el;

D.

mivel a Dar es-Salaam-i média beszámolt 173 ember – köztük boszorkánydoktorok és klienseik –letartóztatásáról az országban az albínók elleni gyilkosságok kapcsán;

E.

mivel az ország rendőrsége szerint a boszorkánydoktorok az albínók levágott testrészeit és vérét eladják a bányászoknak és halászoknak, akik hisznek abban, hogy ezek szerencsét, egészséget és gazdagságot hoznak;

F.

mivel e gyilkosságok nyugtalanságot és félelmet keltettek az albínó közösségben, mivel nem érzik magukat biztonságban és már egyedül maradni, sétálni vagy utazni is félnek az esetleges kockázatok miatt;

G.

mivel a tanzániai lakosság 36 %-a a nemzeti szegénységi küszöb alatt él; mivel erősen korlátozott az egészségügyi ellátáshoz jutás, ezért gyakori, hogy a lakosság boszorkánydoktorokhoz vagy hagyományos gyógyítókhoz fordul;

H.

mivel az albínók kisebbségnek tekintendők, és az albínók elleni megkülönböztetés komoly gond szerte Fekete-Afrikában; mivel az albinizmus világszerte 20 000-ből egy embert érint;

I.

mivel az ENSZ Fejlesztési Programja (UNDP) által készített jelentés szerint az albínó gyermekek szüleinek közel fele érezte magát megszégyenítve a szüléskor; mivel az albínó nők hátrányos megkülönböztetésnek vannak kitéve a többi nő részéről, és az albínó gyermekeket szülő nőket is kigúnyolják vagy kiközösítik, és munkájukban megkülönböztetést szenvednek; mivel a szülők mintegy kétharmada állítólag úgy nyilatkozott, hogy az albínó gyermekek számára szükséges egyedi egészségügyi beavatkozások drágák, és a szülők fele mondta, hogy gyermeke komoly látási problémákkal küzd; mivel mindazonáltal 83 % szerint gyermekeik ugyanolyan jól teljesítenek az iskolában, mint a többi gyermek;

1.

határozottan elítéli az albínók elleni gyilkosságokat Tanzániában és a testrészeikkel való spekulatív kereskedést;

2.

üdvözli, hogy Tanzánia elnöke, Jakaya Kikwete elítélte az albínók ellen elkövetett gyilkosságokat és összpontosított erőfeszítéseket ígért e bűntények megszüntetése érdekében; hangsúlyozza, hogy e szavakat tettekkel kell alátámasztani;

3.

gratulál Jakaya Kikwete elnöknek, amiért arról határozott, hogy első albínó parlamenti képviselőként kinevezi Al-Shymaa Kway-Geert, tekintettel az általa és más albínók által elszenvedett megkülönböztetés elleni küzdelem iránti elszántságára;

4.

támogatja és üdvözli a tanzániai kormány eddigi lépéseit, mint például az albínók összeírását és az albínó gyermekek rendőri kíséretének létrehozását; helyesli a tanzániai parlamenti képviselők kérését, hogy a kormány hozzon további intézkedéseket a probléma gyökereinek kezelése, és az albínókkal szembeni minden megkülönböztetés megszüntetése érdekében;

5.

felhívja a tanzániai hatóságokat, önkormányzatokat és általában a civil társadalmat, hogy fogjanak össze az albínók védelme érdekében; sürgeti a tanzániai kormányt, hogy azonnal tegyen lépéseket az albinizmussal kapcsolatos társadalmi tudatosság növelése és a tájékoztatás érdekében; úgy véli, hogy az ilyen intézkedéseket elsősorban a vidéki területeken kell végrehajtani, ahol az emberek általában alacsonyabb iskolázottságúak és babonásabbak;

6.

üdvözli az albínók ellen az országban elkövetett gyilkosságok kapcsán 173 gyanúsított múlt havi letartóztatását; határozottan kéri a hatóságokat, hogy gyorsan járjanak el az ügyben, és a felelősöket állítsák bíróság elé;

7.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy Vicky Ntetema, tényfeltáró újságírónak rejtőzködnie kell, miután halálos fenyegetéseket kapott, amiért leleplezte boszorkánydoktorok és a rendőrség részvételét a gyilkosságokban; sürgeti a tanzániai hatóságokat, hogy indítsanak alapos és független nyomozást a vád kivizsgálására;

8.

megbecsülését és támogatását fejezi ki a Tanzániai Albínó Egyesület munkája iránt, amely támogatást nyújt az albínó közösségnek; felhívja a Bizottságot, hogy aktívan támogassa ezt az egyesületet és azon felhívásukat, amelyet az értelmiséghez, vallásos vezetőkhöz és emberi jogi aktivistákhoz intéztek, hogy tájékoztassák a lakosságot arról, hogy az albínók meggyilkolása társadalmilag és erkölcsileg elfogadhatatlan;

9.

felhívja a Bizottságot, hogy támogassa a UNDP erőfeszítéseit az albínók ügyének előmozdításában és támogatásában Afrikában;

10.

úgy véli, hogy a tanzániai albínók jogainak védelmére a legjobb mód, ha biztosítják számukra a minőségi oktatáshoz és egészségügyi ellátáshoz való egyenlő hozzáférést az integrációs politika keretében, és megfelelő társadalmi és jogi védelmet nyújtanak nekik,

11.

felhívja a Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a tanzániai kormány, a nem kormányzati szervezetek és a civil társadalom az albínók szükségleteinek és jogainak megfelelő – megkülönböztetéstől mentes, a társadalmi integráción és a foglalkoztatáshoz való egyenlő hozzáférésen alapuló – politikák megalkotása érdekében tett erőfeszítéseit;

12.

felszólít az egészségügyi dolgozók fokozottabb képzésére és tanároknak és szülőknek szóló oktatások szervezésére, amelyeken arra ösztönzik őket, hogy óvják az albínó gyermekeket a nap sugárzásától, mivel sokan halnak meg bőrrákban 30 éves koruk előtt;

13.

ragaszkodik ahhoz, hogy a Bizottság és a tagállamok tegyenek meg minden tőlük telhetőt annak érdekében, hogy az egészségügyi alapok eljussanak Tanzánia legszegényebb rétegeihez; felhívja a figyelmet annak sürgető szükségességére, hogy az egészségügyi ellátás eljusson a vidéki és félreeső területekre;

14.

felhívja a Tanácsot és a Bizottságot, hogy szorosan kísérjék figyelemmel az albínók emberi jogi helyzetét Tanzániában;

15.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak, a Bizottságnak, a tagállamoknak, az Afrikai Uniónak, Tanzánia kormányának és parlamentjének, az ENSZ főtitkárának, az AKCS–EU Közös Parlamenti Közgyűlés társelnökeinek és az AKCS Tanácsának.


AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

Európai Parlament

2008. szeptember 2., kedd

4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/97


2008. szeptember 2., kedd
Az albizottságok elnökének szerepe (az Eljárási Szabályzat 182. cikkének értelmezése)

P6_TA(2008)0388

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i határozata az Eljárási Szabályzat 182. cikkének értelmezéséről: az albizottságok elnökének szerepe

2009/C 295 E/24

Az Európai Parlament,

tekintettel Alkotmányügyi Bizottsága elnökének 2008. július 22-i levelére,

tekintettel az Eljárási Szabályzat 201. cikkére,

1.

úgy határoz, hogy a 182. cikk (1) bekezdéséhez az alábbi értelmezést csatolja:

E rendelkezés nem akadályozza meg a főbizottság elnökét abban – sőt, éppen lehetővé teszi számára –, hogy az albizottságok elnökét bevonja a bizottság elnökségének munkájába, vagy hogy megengedje számukra az olyan ügyekben folytatott vitákon az elnöklést, melyekkel az adott albizottság foglalkozik, feltéve, hogy ezt az eljárási módot teljes egészében a bizottság elnöksége elé utalják megfontolásra, és az elnökség ehhez hozzájárulását adja.

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt a határozatot a Tanácsnak és a Bizottságnak tájékoztatásul.


Európai Parlament

2008. szeptember 2., kedd

4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/98


2008. szeptember 2., kedd
A „Cselekvő ifjúság” program létrehozása (2007–2013) ***I

P6_TA(2008)0369

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a 2007 és 2013 közötti időszakra a „Cselekvő ifjúság” program létrehozásáról szóló 1719/2006/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0056 – C6-0057/2008 – 2008/0023(COD))

2009/C 295 E/25

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0056),

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 149. cikkének (4) bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamentnek (C6-0057/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0274/2008),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát módosított formájában;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.


2008. szeptember 2., kedd
P6_TC1-COD(2008)0023

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra a 2007 és 2013 közötti időszakra a Cselekvő ifjúság program létrehozásáról szóló 1719/2006/EK határozat módosításáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 1349/2008/EK határozat.)


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/99


2008. szeptember 2., kedd
A „Kultúra” program (2007–2013) létrehozása ***I

P6_TA(2008)0370

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a Kultúra program (2007–2013) létrehozásáról szóló 1855/2006/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0057 – C6-0058/2008 – 2008/0024(COD))

2009/C 295 E/26

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0057),

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére és 151. cikke (5) bekezdésének első francia bekezdésére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0058/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0273/2008),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát módosított formájában;

2.

felkéri a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.


2008. szeptember 2., kedd
P6_TC1-COD(2008)0024

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra a Kultúra program (2007–2013) létrehozásáról szóló 1855/2006/EK határozat módosításáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 1352/2008/EK határozat.)


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/100


2008. szeptember 2., kedd
Az „Európa a polgárokért” program (2007–2013) ***I

P6_TA(2008)0371

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a 2007–2013-as időszakra az aktív európai polgárságot támogató „Európa a polgárokért” című program létrehozásáról szóló 1904/2006/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0059 – C6-0060/2008 – 2008/0029(COD))

2009/C 295 E/27

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0059),

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, valamint 151. és 308. cikkére, amely alapján a Bizottság javaslatát benyújtotta a Parlamenthez (C6-0060/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0275/2008),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát módosított formájában;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.


2008. szeptember 2., kedd
P6_TC1-COD(2008)0029

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra a 2007–2013-as időszakra az aktív európai polgárságot támogató Európa a polgárokért című program létrehozásáról szóló 1904/2006/EK határozat módosításáról szóló 2008/…/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 1358/2008/EK határozat.)


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/101


2008. szeptember 2., kedd
Cselekvési program létrehozása az egész életen át tartó tanulás terén ***I

P6_TA(2008)0372

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az egész életen át tartó tanulás terén cselekvési program létrehozásáról szóló 1720/2006/EK határozat módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0061 – C6-0064/2008 – 2008/0025(COD))

2009/C 295 E/28

(Együttdöntési eljárás: első olvasat)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak az Európai Parlamenthez és a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0061),

tekintettel az EK-Szerződés 251. cikkének (2) bekezdésére, 149. cikkének (4) bekezdésére és 150. cikkének (4) bekezdésére, amelyek alapján a Bizottság benyújtotta javaslatát a Parlamenthez (C6-0064/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére,

tekintettel a Kulturális és Oktatási Bizottság jelentésére (A6-0276/2008),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát módosított formájában;

2.

felhívja a Bizottságot, hogy utalja az ügyet újból a Parlamenthez abban az esetben, ha javaslatát lényegesen módosítani kívánja, vagy helyébe másik szöveget szándékozik léptetni;

3.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.


2008. szeptember 2., kedd
P6_TC1-COD(2008)0025

Az Európai Parlament álláspontja, amely első olvasatban 2008. szeptember 2-án került elfogadásra az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló 1720/2006/EK határozat módosításáról szóló …/2008/EK európai parlamenti és tanácsi határozat elfogadására tekintettel

(A Parlament és a Tanács megállapodása következtében a Parlament első olvasatban elfogadott álláspontja megegyezik a végleges jogszabállyal, 1357/2008/EK határozat.)


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/102


2008. szeptember 2., kedd
Az EK és Üzbegisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv *

P6_TA(2008)0373

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről az Üzbég Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv aláírásáról és ideiglenes alkalmazásáról szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0117 – C6-0213/2008 – 2007/0044(CNS))

2009/C 295 E/29

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

tekintettel a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0117),

tekintettel az Üzbég Köztársasággal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásra,

tekintettel az EK-Szerződés 44. cikke (2) bekezdésére, 47. cikke (2) bekezdése utolsó mondatára, 55. cikkére, 57. cikke (2) bekezdésére, 71. cikkére, 80. cikke (2) bekezdésére, 93., 94., 133. és 181a. cikkére, valamint 300. cikke (2) bekezdése második mondatára,

tekintettel az Euratom-Szerződés 101. cikkére,

tekintettel Bulgária és Románia csatlakozási okmányának 6. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0213/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikkének (7) bekezdésére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0306/2008),

1.

jóváhagyja a jegyzőkönyv aláírását;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve az Üzbég Köztársaság kormányának és parlamentjének.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/102


2008. szeptember 2., kedd
Az EK és a Kirgiz Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv elfogadása *

P6_TA(2008)0374

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, és másrészről a Kirgiz Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozása figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv aláírásáról szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról ((COM(2007)0133 – C6-0228/2008 – 2007/0047(CNS))

2009/C 295 E/30

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

tekintettel a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0133),

tekintettel a Kirgiz Köztársasággal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásra,

tekintettel az EK-Szerződés 44. cikke (2) bekezdésére, 47. cikke (2) bekezdése utolsó mondatára, 55. cikkére, 57. cikke (2) bekezdésére, 71. cikkére, 80. cikke (2) bekezdésére, 93., 94., 133. és 181a. cikkére, valamint 300. cikke (2) bekezdése második mondatára,

tekintettel az Euratom-Szerződés 101. cikkére,

tekintettel Bulgária és Románia csatlakozási okmányának 6. cikke (2) bekezdésére,

tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0228/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikkének (7) bekezdésére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0307/2008),

1.

jóváhagyja a jegyzőkönyv aláírását;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Kirgiz Köztársaság kormányának és parlamentjének.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/103


2008. szeptember 2., kedd
Az EK és Tadzsikisztán közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt jegyzőkönyv *

P6_TA(2008)0375

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az egyrészről az Európai Közösségek és tagállamai, másrészről a Tádzsik Köztársaság közötti partnerségi és együttműködési megállapodáshoz csatolt, a Bolgár Köztársaságnak és Romániának az Európai Unióhoz történő csatlakozásának figyelembevétele céljából készült jegyzőkönyv aláírásáról szóló tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0143 – C6-0254/2008 – 2007/0050(CNS))

2009/C 295 E/31

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

tekintettel a tanácsi és bizottsági határozatra irányuló javaslatra (COM(2007)0143),

tekintettel a Tádzsik Köztársasággal kötött partnerségi és együttműködési megállapodásra,

tekintettel az EK-Szerződés 44. cikkének (2) bekezdésére, 47. cikke (2) bekezdésének utolsó mondatára, 55. cikkére, 57. cikkének (2) bekezdésére, 71. cikkére, 80. cikkének (2) bekezdésére, 93., 94., 133. és 181a. cikkére, valamint 300. cikke (2) bekezdésének második mondatára,

tekintettel az Euratom-Szerződés 101. cikkére,

tekintettel Bulgária és Románia csatlakozási szerződése 6. cikkének (2) bekezdésére,

tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0254/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére, 83. cikkének (7) bekezdésére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Külügyi Bizottság jelentésére (A6-0320/2008),

1.

jóváhagyja a jegyzőkönyv aláírását;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak, valamint a tagállamok, illetve a Tádzsik Köztársaság kormányainak és parlamentjeinek.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/104


2008. szeptember 2., kedd
Montenegró kötelezettsége a Szerbia és Montenegró Államközösségnek (korábbi nevén Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak) nyújtott hosszú lejáratú kölcsönök tekintetében *

P6_TA(2008)0376

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a Közösség által a 2001/549/EK és a 2002/882/EK tanácsi határozat értelmében a Szerbia és Montenegró Államközösségnek (korábbi nevén Jugoszláv Szövetségi Köztársaságnak) nyújtott hosszú lejáratú kölcsönök tekintetében Montenegró különálló kötelezettségének megállapításáról és Szerbia kötelezettségének ezzel arányos csökkentéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2008)0228 – C6-0221/2008 – 2008/0086(CNS))

2009/C 295 E/32

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0228),

tekintettel az EK-Szerződés 308. cikkére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0221/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Nemzetközi Kereskedelmi Bizottság jelentésére (A6-0281/2008),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

kéri az 1975. március 4-i közös nyilatkozatban szereplő egyeztető eljárás megkezdését abban az esetben, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől a Tanács el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

5.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/104


2008. szeptember 2., kedd
Az ökológiai termelés és az ökológiai termékek címkézése*

P6_TA(2008)0377

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az ökológiai termelésről és az ökológiai termékek címkézéséről szóló 834/2007/EK rendelet módosításáról szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatról (COM(2008)0314 – C6-0219/2008 – 2008/0097(CNS))

2009/C 295 E/33

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Bizottságnak a Tanácshoz intézett javaslatára (COM(2008)0314),

tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkének (2) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0219/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 51. cikkére és 43. cikkének (1) bekezdésére,

tekintettel a Mezőgazdasági és Vidékfejlesztési Bizottság jelentésére (A6-0311/2008),

1.

jóváhagyja a Bizottság javaslatát;

2.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet, ha az általa jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

3.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Bizottság javaslatát;

4.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament állásfoglalását a Tanácsnak és a Bizottságnak.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/105


2008. szeptember 2., kedd
Az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodás *

P6_TA(2008)0378

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása az Indiai-óceán déli részére vonatkozó halászati megállapodásnak az Európai Közösség nevében történő megkötéséről szóló tanácsi határozatra irányuló javaslatról (COM(2007)0831 – C6-0047/2008 – 2007/0285(CNS))

2009/C 295 E/34

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Tanácsi határozatára irányuló javaslatra (COM(2007)0831),

tekintettel az EK-Szerződés 37. cikkére és 300. cikke (2) bekezdésének első albekezdésére,

tekintettel az EK-Szerződés 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0047/2008),

tekintettel a Jogi Bizottságnak a javasolt jogalapról szóló véleményére,

tekintettel eljárási szabályzata 51. és 35. cikkére, valamint 83. cikke (7) bekezdésére,

tekintettel a Halászati Bizottság jelentésére (A6-0315/2008),

1.

jóváhagyja a tanácsi rendeletre irányuló javaslatot módosított formájában, és jóváhagyja a megállapodás megkötését;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa a Parlament álláspontját a Tanácsnak és a Bizottságnak.

A BIZOTTSÁG ÁLTAL JAVASOLT SZÖVEG

MÓDOSÍTÁS

1.   módosítás

Határozatra irányuló javaslat

első bevezető hivatkozás

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére, összefüggésben 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és 300. cikke (3) bekezdésének első albekezdésével,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 37. cikkére, összefüggésben 300. cikke (2) bekezdése első albekezdésének első mondatával és 300. cikke (3) bekezdésének második albekezdésével,


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/106


2008. szeptember 2., kedd
Az 5/2008 számú költségvetés-módosítási tervezet

P6_TA(2008)0379

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i állásfoglalása az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre vonatkozó, 5/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetéről, III. szakasz – Bizottság (11571/2008 – C6-0294/2008 – 2008/2161(BUD))

2009/C 295 E/35

Az Európai Parlament,

tekintettel az EK-Szerződés 272. cikkére és az Euratom-Szerződés 177. cikkére,

tekintettel az Európai Közösségek általános költségvetésére alkalmazandó költségvetési rendeletről szóló, 2002. június 25-i 1605/2002/EK, Euratom tanácsi rendeletre (1) és különösen annak 37. és 38. cikkére,

tekintettel az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló általános költségvetésére, amelyet 2007. december 13-án fogadtak el véglegesen (2),

tekintettel az Európai Parlament, a Tanács és a Bizottság közötti, a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, 2006. május 17-i intézményközi megállapodásra (3),

tekintettel az Európai Unió 2008-as pénzügyi évre szóló, a Bizottság által 2008. június 18-án előterjesztett 5/2008. számú előzetes költségvetés-módosítási tervezetére (COM(2008)0381),

tekintettel a Tanács által 2008. július 22-én megállapított, 5/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetre (11571/2008 – C6-0294/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 69. cikkére és IV. mellékletére,

tekintettel a Költségvetési Bizottság jelentésére (A6-0328/2008),

1.

módosítás nélkül jóváhagyja az 5/2008. számú költségvetés-módosítási tervezetet;

2.

utasítja elnökét, hogy továbbítsa ezt az állásfoglalást a Tanácsnak és a Bizottságnak.


(1)  HL L 248., 2002.9.16., 1. o.

(2)  HL L 71., 2008.3.14., 1. o.

(3)  HL C 139., 2006.6.14., 1. o.


4.12.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 295/107


2008. szeptember 2., kedd
Európai Igazságügyi Hálózat *

P6_TA(2008)0380

Az Európai Parlament 2008. szeptember 2-i jogalkotási állásfoglalása a Szlovén Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Svéd Királyság, a Spanyol Királyság, a Belga Királyság, a Lengyel Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Szlovák Köztársaság, az Észt Köztársaság, az Osztrák Köztársaság és a Portugál Köztársaság kezdeményezésére az Európai Igazságügyi Hálózatról szóló tanácsi határozat elfogadásáról (5620/2008 – C6-0074/2008 – 2008/0802(CNS))

2009/C 295 E/36

(Konzultációs eljárás)

Az Európai Parlament,

tekintettel a Szlovén Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Svéd Királyság, a Spanyol Királyság, a Belga Királyság, a Lengyel Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Szlovák Köztársaság, az Észt Köztársaság, az Osztrák Köztársaság és a Portugál Köztársaság kezdeményezésére (5620/2008),

tekintettel az EU-Szerződés 34. cikke (2) bekezdésének c) pontjára,

tekintettel az EU-Szerződés 39. cikkének (1) bekezdésére, amelynek megfelelően a Tanács konzultált a Parlamenttel (C6-0074/2008),

tekintettel eljárási szabályzata 93. és 51. cikkére,

tekintettel az Állampolgári Jogi, Bel- és Igazságügyi Bizottság jelentésére (A6-0292/2008),

1.

jóváhagyja a Szlovén Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Svéd Királyság, a Spanyol Királyság, a Belga Királyság, a Lengyel Köztársaság, az Olasz Köztársaság, a Luxemburgi Nagyhercegség, a Holland Királyság, a Szlovák Köztársaság, az Észt Köztársaság, az Osztrák Köztársaság és a Portugál Köztársaság kezdeményezését módosított formájában;

2.

felkéri a Tanácsot a szöveg megfelelő módosítására;

3.

felkéri a Tanácsot, hogy tájékoztassa a Parlamentet arról, ha a Parlament által jóváhagyott szövegtől el kíván térni;

4.

felkéri a Tanácsot a Parlamenttel való újbóli konzultációra abban az esetben, ha lényegesen módosítani kívánja a Szlovén Köztársaság, a Francia Köztársaság, a Cseh Köztársaság, a Svéd Királyság, a Spanyol Kir