ISSN 1725-518X doi:10.3000/1725518X.C_2009.200.hun |
||
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200 |
|
Magyar nyelvű kiadás |
Tájékoztatások és közlemények |
52. évfolyam |
Közleményszám |
Tartalom |
Oldal |
|
I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények |
|
|
VÉLEMÉNYEK |
|
|
Régiók Bizottsága |
|
|
79. plenáris ülés 2009. április 21–22. |
|
2009/C 200/01 |
A Régiók Bizottsága véleménye cselekvési terv a városi mobilitásról |
|
2009/C 200/02 |
||
2009/C 200/03 |
||
2009/C 200/04 |
||
2009/C 200/05 |
A Régiók Bizottsága véleménye helyi hatóságok: a fejlesztés tevékeny szereplői |
|
2009/C 200/06 |
||
2009/C 200/07 |
A Régiók Bizottsága véleménye a helyi és regionális önkormányzatok szerepe a keleti partnerségben |
|
2009/C 200/08 |
||
|
III Előkészítő jogi aktusok |
|
|
Régiók Bizottsága |
|
|
79. plenáris ülés 2009. április 21–22. |
|
2009/C 200/09 |
A Régiók Bizottsága véleménye energia: stratégiai felülvizsgálat – az épületek energiateljesítménye |
|
2009/C 200/10 |
A Régiók Bizottsága véleménye határozati javaslat a MEDIA Mundus program létrehozásáról |
|
2009/C 200/11 |
A Régiók Bizottsága véleménye az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA) |
|
2009/C 200/12 |
||
2009/C 200/13 |
A Régiók Bizottsága véleménye az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozása |
|
2009/C 200/14 |
||
HU |
|
I Állásfoglalások, ajánlások és vélemények
VÉLEMÉNYEK
Régiók Bizottsága
79. plenáris ülés 2009. április 21–22.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/1 |
A Régiók Bizottsága véleménye cselekvési terv a városi mobilitásról
(2009/C 200/01)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem jelentette meg a városi mobilitásról szóló cselekvési tervet, mivel ez behatárolhatja a városi mobilitási politika lehetőségeit; |
— |
üdvözli az eddigi uniós szintű várospolitikai kezdeményezéseket és az uniós finanszírozási eszközöket, amelyek várospolitikai kezdeményezések széles skáláját támogatták már, és ezért úgy véli, hogy túl kell lépni a zöld könyvön, és tovább kell szélesíteni a városi mobilitási politika hatáskörét; |
— |
hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő finanszírozási mechanizmusokat biztosítsanak, a hatékony partneri együttműködés biztosítására irányuló mechanizmusokkal együtt. Az RB ezért olyan modell mellett foglal állást, amelyben a városi mobilitási terveket közszférán belüli, illetve a köz- és a magánszféra által kötött fenntartható, hosszú távú megállapodások vagy mobilitási megállapodások révén hajtják végre; |
— |
felkéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy finanszírozási eszközt, amely mobilitási tervek kidolgozására ösztönözné a városi és nagyvárosi területeket. Ezt a pénzügyi eszközt közvetlenül, tagállami jóváhagyástól függetlenül elérhetővé kell tenni a régiók és városi területek számára. A városi mobilitásról szóló terveknek a városok felelősségi körébe kell tartozniuk; |
— |
kéri, hogy a folyamathoz az Európai Bizottság is adjon hozzáadott értéket az ösztönzők, díjrendszerek és a legjobb gyakorlatok cseréjének finanszírozása révén. A zöld könyvről kidolgozott véleményében az RB az EU-szerte érvényes „kék zászló” rendszernek megfelelő címkére tett javaslatot, amelyet bizonyos mutatók alapján az alacsony szintű környezetszennyezéssel és közlekedési terheléssel rendelkező városi területeknek adhatnának. |
Főelőadó |
: |
Sir Albert BORE, Birmingham város tanácsának tagja (UK/PES) |
Referenciaszöveg
Az Európai Parlament 2009. március 10-i felkérése
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
A fő üzenetek
1. |
sajnálja, hogy az Európai Bizottság nem jelentette meg a városi mobilitásról szóló cselekvési tervet, mivel ez behatárolhatja a városi mobilitási politika lehetőségeit; |
2. |
üdvözli az Európai Parlament döntését, amely szerint saját kezdeményezésű jelentést dolgoz ki, és kikéri róla a Régiók Bizottsága véleményét; |
3. |
üdvözli az eddigi uniós szintű várospolitikai kezdeményezéseket és az uniós finanszírozási eszközöket, amelyek várospolitikai kezdeményezések széles skáláját támogatták már, és ezért úgy véli, hogy túl kell lépni a zöld könyvön, és tovább kell szélesíteni a városi mobilitási politika hatáskörét. Mivel a fejlett és fenntartható városi mobilitás kedvező hatásokkal járhat a városi és nagyvárosi területeken élő uniós polgárok életminőségére, a gazdasági versenyképességre, a szén-dioxid-kibocsátás csökkentésére és a fosszilis energiaforrásoktól való függőség csökkentésére, célszerű, hogy az EU folytassa e téren tett erőfeszítéseit. Koherens programot kell kidolgozni, az EU-nak pedig – a szubszidiaritás elvének kontextusában – a helyi és regionális intézkedéseket támogató szerepet kell vállalnia a bevált módszerek népszerűsítése, tapasztalatcsere, valamint a kutatás és a technológiai fejlesztés elősegítése révén; |
4. |
elismeri, hogy az EU már jelenleg is lényeges támogatást nyújt a városi mobilitással kapcsolatos kutatás számára, mégpedig a tömegközlekedés szabályozása terén és környezetvédelmi kérdésekben. Az Európai Bizottság városi mobilitásról szóló zöld könyvére adott válaszában az RB kiemelte, hogy hosszú távon hozzáadott értéket jelenthet a például francia és német városokban már kialakított mintára kidolgozandó városi mobilitási tervek népszerűsítése, mivel ezeket a terveket a városi túlnépesedés és környezetszennyezés megoldási módjaként az egész Európai Unióban átvehetnék a városok. Mindenesetre amellett foglal állást, hogy a városok nagyobb mértékben vegyenek részt az EU által finanszírozott kutatási projektekben a városi mobilitás, a tömegközlekedés irányítása és a környezeti kérdések terén. Ez a kutatási programok megfelelő kialakítása révén történhet; |
5. |
hangsúlyozza annak fontosságát, hogy megfelelő finanszírozási mechanizmusokat biztosítsanak, a hatékony partneri együttműködés biztosítására irányuló mechanizmusokkal együtt. Az RB ezért olyan modell mellett foglal állást, amelyben a városi mobilitási terveket közszférán belüli, illetve a köz- és a magánszféra által kötött hosszú távú, fenntartható megállapodások vagy mobilitási megállapodások révén hajtják végre. Az ilyen mobilitási megállapodások várhatóan lehetővé teszik a magánszektorból, valamint a helyi, regionális és nemzeti programokból származó finanszírozás bevonását; |
6. |
úgy véli, hogy az EU-nak – az Európai Beruházási Bankkal szorosan együttműködve – innovatív pénzügyi eszközöket kell kifejlesztenie, amelyek révén finanszírozható a kellő fenntartható mobilitási infrastruktúra és az alacsony szén-dioxid-kibocsátású járművekbe való beruházások. Míg az e téren tett eddigi kezdeményezések üdvözlendők, most az eddig egymástól elszigetelt, példaértékű projektekről át kell állni az egész Európában való, széles körű terjesztésre. A mobilitási megállapodások megkönnyítenék az érintettek erős szervezeteinek létrehozását, amelyek képesek vállalni a fenntartható, nagy léptékű közlekedési infrastruktúra kiépítéséhez szükséges jelentős mértékű hitelek kockázatát; |
7. |
támogatja az Európai Parlament jelentéstervezetének javaslatait, amely szerint a 2014–20-ra szóló pénzügyi terv keretében meg kell vizsgálni egy európai pénzügyi eszköz kialakításának lehetőségét, amely lehetővé tenné a következők társfinanszírozását:
|
8. |
felkéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon létre egy finanszírozási eszközt, amely mobilitási tervek kidolgozására ösztönözné a városi és nagyvárosi területeket. Ezt a pénzügyi eszközt közvetlenül, tagállami jóváhagyástól függetlenül elérhetővé kell tenni a régiók és a városi területek számára. A városi mobilitásról szóló terveknek a városok felelősségi körébe kell tartozniuk. Helyi és regionális szinten a projektek gyakran a köz- és a magánberuházások megfelelő arányának biztosításától függenek, az EU szerepe pedig az lehetne, hogy elősegítse ezt; |
9. |
kéri, hogy a folyamathoz az Európai Bizottság is adjon hozzáadott értéket az ösztönzők, díjrendszerek és a legjobb gyakorlatok cseréjének finanszírozása révén. A zöld könyvről kidolgozott véleményében az RB az EU-szerte érvényes „kék zászló” rendszernek megfelelő címkére tett javaslatot, amelyet bizonyos mutatók alapján az alacsony szintű környezetszennyezéssel és közlekedési terheléssel rendelkező városi területeknek adhatnának. |
Általános megjegyzések
10. |
A hatékony, eredményes és fenntartható városi közlekedési rendszerek nagyban hozzájárulnak a városok, régiók és az egész Európai Unió gazdasági versenyképességéhez. Míg a szubszidiaritás elvének alkalmazása ahhoz a következtetéshez vezet, hogy az ilyen rendszerek kialakítása az érintett helyi és regionális önkormányzatok felelősségi köréhez tartozik, az Európai Uniónak is van feladata, mégpedig a bevált módszerek terjesztése, a közös tanulás megkönnyítése, a technológiaátadás felgyorsítása és az alkalmazott technológiák kompatibilitásának biztosítása oly mértékben, amennyire ez szükséges a járművek szabad mozgásának megkönnyítéséhez a tagállamok között. |
11. |
Mivel világszerte egyre mélyül a recesszió, az európai cégek pedig igyekeznek megtartani piaci részesedésüket az egyre nagyobb verseny jellemezte globális piacokon, az EU-nak vezető szerepet kell vállalnia, hozzájárulva annak biztosításához, hogy a személy- és áruszállítás városi infrastruktúrájának minősége előnyt jelentsen az európai vállalatok számára globális versenytársaikkal szemben, ne pedig aláaknázza versenyképességüket. Feltétlenül meg kell őrizni tehát a városi mobilitással kapcsolatos kezdeményezés dinamikáját, amely a zöld könyv 2007. szeptemberi közzétételét eredményezte, az EU-nak továbbá konkrét intézkedéseket kell meghatároznia a kezdeményezés előmozdításához. |
Ajánlások az Európai Parlament jelentéstervezetéhez:
A városi mobilitást érintő európai kutatás és innováció felgyorsítása
12. |
támogatja a létező városi statisztikák és adatbázisok haladéktalan felülvizsgálatát, értékelését és egységesítését, hogy meg lehessen állapítani, szükség van-e aktualizálásukra; |
13. |
támogatja egy városi mobilitással foglalkozó európai internetes portál és fórum azonnali létrehozására tett javaslatot, amelynek célja a fenntartható közlekedési módokra vonatkozó információk, bevált módszerek és innovatív tapasztalatok cseréjének és terjesztésének megkönnyítése; |
14. |
támogatja egy évenként kiosztásra kerülő európai díj bevezetésének javaslatát a városi közlekedésre kiterjedő figyelemre méltó és megismételhető kezdeményezések és projektek elismeréseként, javasolja azonban, hogy ez az EU-szerte érvényes „kék zászló” rendszer részeként történjen, amelynek keretében bizonyos mutatók alapján az alacsony szintű környezetszennyezéssel és közlekedési terheléssel rendelkező városi területeket ismernék el; |
15. |
támogatja az új CIVITAS program kifejlesztését, azt javasolja azonban, hogy a CIVITAS-projektek keretében megvalósuló képzés és innováció széles körű terjesztését ösztönző mechanizmusokat vizsgálják felül, és ahol lehet, tökéletesítsék őket; |
16. |
elvben támogatja az intelligens közlekedési rendszerekre irányuló kutatási és fejlesztési program finanszírozásának megerősítését, elismeri azonban, hogy a rendszerek integrációjának és interoperabilitásának megvalósítása lényeges kihívást jelent; |
A különböző közlekedési módok optimális használatának ösztönzése: a fenntartható mobilitás ösztönzése a városi térségekben az EU hozzáadott értéke révén
17. |
határozottan támogatja az integrált fenntartható városi közlekedési tervek (városi mobilitási tervek) népszerűsítését, a szubszidiaritással kapcsolatos esetleges kérdések tudatában azonban hangsúlyozza, hogy bár az ilyen tervek előkészítésének ösztönzésében a bevált módszerek népszerűsítését tekintve szerep hárul az EU-ra, az érintett városok és régiók feladata az ilyen tervek kidolgozásáról való döntés, a városok szélesebb vonzáskörzetét is figyelembe véve; |
18. |
határozottan támogatja azt a javaslatot, hogy a városi közlekedési projektek európai finanszírozásának és társfinanszírozásának feltételéül szabják az integrált mobilitási tervek meglétét, ezzel erősítve az EU ösztönző szerepét az ilyen tervek kidolgozásához; |
19. |
határozottan támogatja a meglévő regionális politikai eszközök keretében az ösztönző célú uniós finanszírozás irányvonalainak kidolgozását a városi és a városok szélesebb vonzáskörzetében történő közlekedéssel kapcsolatos összehangolt nemzeti és regionális beruházások, munkálatok és projektek esetében, amennyiben ezek a beruházások megfelelnek az EU ökológiai és társadalmi-gazdasági céljainak, beleértve a valamennyi közlekedési mód közötti interoperabilitás megvalósítását. Határozottan támogatja a 2014–2020-ra szóló pénzügyi terv keretében egy olyan európai pénzügyi eszköz bevezetését is, amely lehetővé teszi a városi mobilitási tervek társfinanszírozását, és nemcsak projekteket finanszíroz, hanem az EU környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági céljainak megfelelő eredményeket is, valamint kéri annak megvizsgálását, hogy kisléptékű kísérleti projektek esetében van-e lehetőség a korai finanszírozásra. Ajánlatos továbbá ambiciózusabb eszközöket keresni a városi mobilitási tervek kidolgozását támogató nagyobb mértékű finanszírozás rendelkezésre bocsátása érdekében. Ennek a közszférán belüli-, illetve a köz- és a magánszféra által kötött városi mobilitási megállapodások megléte a feltétele, amelyek a magánszektorból, helyi, regionális és nemzeti programokból származó finanszírozást is felhasználnak; |
20. |
üdvözli az árképzés integrálásával (beleértve az intelligens kártyákat) kapcsolatos tapasztalatokról szóló tanulmány elkészítését, és egy újabb tanulmány kidolgozását szorgalmazná az intermodális információk rendelkezésre bocsátásáról az Unió városi agglomerációiban, és azt is kéri, hogy tanulmányozzák az említett kártyák interoperabilitását is annak érdekében, hogy ezek a jövőben érvényesek lehessenek az EU különböző nagyvárosi területein; |
21. |
üdvözli, hogy a jelentés arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy készítsen jelentést a városi útdíjakról, valamint az azokra, illetve a nagyvárosokba és a városközpontokba való bejutásért fizetendő útdíjakra vonatkozó iránymutatásokról. Bár egy ilyen vállalkozás jelentős bonyodalmakkal jár, lényeges hasznot is hoz, főként mivel hozzájárul a koherens városi mobilitási tervek kidolgozásához, és lépést jelent az „egyablakos” intermodális díjfizetési rendszerek felé; |
A városi közlekedés: a lisszaboni stratégia és európai gazdaságélénkítési terv keretében figyelembe veendő ipari és európai technológiai ágazat
22. |
határozottan támogatja az eszközök európai szabványosítására és minősítésére irányuló európai politika bevezetését, amelynek középpontjában a biztonság, a komfort (zaj, vibrációk), a hálózatok együttműködtethetősége, a felhasználhatóság a csökkent mozgásképességű személyek számára, a fenntartható közlekedés és a szénfelhasználási mérleg alapján tiszta közlekedési eszközök állnak; |
23. |
határozottan támogatja, hogy az európai gazdaságélénkítési terv révén felszabaduló előirányzatok egy nagy része olyan, a városi közlekedés már folyamatban lévő beruházásainak és projektjeinek finanszírozására irányuljon, amelyek azonnal finanszírozhatók, amennyiben az ilyen beruházások összhangban állnak az EU környezetvédelmi és társadalmi-gazdasági céljaival; |
Nagyobb összhang más uniós politikákkal
24. |
felkéri az Európai Bizottságot, hogy helyi szinten támogassa a többi – például a környezetvédelemmel, a fenntartható városfejlesztéssel, a nem városi területeken történő személy- és áruszállítással, az éghajlatváltozással és a regionális politikával kapcsolatos – uniós politikán belüli, illetve azok közötti nagyobb összhangot. |
25. |
megismétli azt a kérését, hogy jöjjön létre egy uniós szintű mechanizmus a városi mobilitási tervek elkészítésének előrehaladásáról szóló jelentésre, példákat mutatva más európai városoknak. Ezt a folyamatot egy, az EU által finanszírozott összehasonlító tanulmánnyal kell kezdeni, amely olyan szempontból vizsgál meg városokat szerte az Unióban, hogy milyen módszereket alkalmaznak a forgalmi dugók csökkentésére a környezetvédelem javítására és a fenntarthatóbb közlekedési módok biztosítására, beleértve a nem motorizált módokat is. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 21-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/5 |
A Régiók Bizottsága véleménye a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés európai stratégiai kerete
(2009/C 200/02)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra kiemelt jelentőségű szerep hárul az Európai Kutatási Térség (EKT) megvalósulásával kapcsolatban; |
— |
hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben, hatékonyan bevonják az EKT-val kapcsolatos kezdeményezések megvalósításába; |
— |
elismeri, hogy a tudomány és technológia területén együttműködésre van szükség az EU és a szomszédos országok között. Szomszédainknak nemcsak az EU kutatási keretprogramjában kellene részt venniük, hanem az Európai Kutatási Térség egyéb dimenzióiban is, amilyen a kutatási programok és az infrastruktúrák összehangolása, az ismeretek kölcsönös átadásának elvei és a kutatók akadálymentes mobilitása; |
— |
biztosítani kívánja a hetedik keretprogram, a strukturális alapok, a versenyképességi és innovációs keretprogram, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) eszközeinek összehangolt felhasználását, mivel ez alapvetően fontos az EU versenyképességéhez, illetve a kohéziós, a kutatási, a felsőoktatási és az innovációs politika közötti nemzeti és regionális szintű kölcsönös szinergiákhoz, amint ezt több korábbi RB-vélemény megállapította. |
Előadó |
: |
Jyrki Myllyvirta (FI/EPP), Lahti polgármestere |
Referenciaszöveg
A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: A nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés európai stratégiai kerete
COM(2008) 588 végleges
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
A dokumentum jelentősége a helyi és regionális szint, valamint az RB számára
1. |
rámutat arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra kiemelt jelentőségű szerep hárul az Európai Kutatási Térség (EKT) megvalósulásával kapcsolatban. A regionális kutatási és innovációs stratégiák kidolgozásának döntő fontosságú szereplői, gyakran igazgatnak kutatási intézményeket, és támogatják az innovatív környezeteket, mivel birtokában vannak a szükséges tapasztalatoknak. Ezenkívül a városi vagy regionális önkormányzatok általában jogalkotói hatáskörrel és saját kutatási költségvetéssel rendelkeznek, vagy más módon ösztönzik és társfinanszírozzák a kutatási és fejlesztési tevékenységeket. A sikeres és eredményes kutatási tevékenységek tervezésében és megvalósításában kulcsfontosságú a helyi és regionális szinten működő hatékony intézményrendszer megléte; |
2. |
ezért a helyi és regionális önkormányzatok az EKT elmélyítésére és mindenekelőtt kibővítésére irányuló politikák és kezdeményezések legfontosabb szereplői között vannak, különösen annak a koncepciónak az alapján, amely innovatív környezetekbe ágyazott erős kutatási és felsőoktatási intézményekre, valamint a kutatási tevékenységek terén végbemenő nemzetközi együttműködésre és e tevékenységek összehangolására helyezi a súlyt; |
3. |
hangsúlyozza a városoknak és régióknak az innovatív környezet kialakításában betöltött kiemelkedő szerepét. Intézkedéseik jelentős hatást gyakorolnak az Európai Kutatási Térség létrejöttére egyrészt a kutatók mobilitását tekintve – csak a sokoldalú, toleráns és innovatív környezet vonzza a kutatókat –, másrészt mint a kutatási infrastruktúra fejlesztésének központjai. Fontosak ebből a szempontból a helyi innovációs politikák, a technológiai központok, a vállalatindítási támogatások, a tudományos parkok és a kockázati tőke (1); |
Általános megjegyzések
4. |
úgy véli, hogy a javasolt kezdeményezés jelentősen hozzájárul az EKT elmélyítéséhez és kiszélesítéséhez. Az EKT: új perspektívák című véleményében (1) az RB hangsúlyozta, hogy meg kell gyorsítani az EKT létrehozását annak érdekében, hogy Európa a világ legdinamikusabb gazdaságává váljon (2); |
5. |
hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak meg kell tenniük a szükséges intézkedéseket annak biztosítására, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat teljes mértékben, hatékonyan bevonják az EKT-val kapcsolatos kezdeményezések megvalósításába (2). A tudás és az innováció a gazdaság hajtóerejévé kell, hogy váljon; a helyi és regionális önkormányzatok EKT-ban való aktív részvétele termelékenység- és versenyképesség-növelő hatással rendelkezik; |
6. |
megjegyzi, hogy a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés területén különösen fontos szerepet játszanak a városok és a régiók. Kutatási politikáik keretében, támogató jellegű tervezési, strukturális és jogalkotói keretfeltételek révén a városok és a régiók lényegesen hozzájárulnak a kutatás terén az európai hozzáadott érték megteremtéséhez és egy életerős Európai Kutatási Térség kialakításához (1); |
7. |
örömmel fogadja a közleményt, különösen az EU tudományos és technológiai bázisának erősítésére és ipara versenyképességének fokozására vonatkozó célokat, valamint azt, hogy hozzá kíván járulni a globális kihívások „globális felelősségvállalás” keretében történő kezeléséhez; |
8. |
emlékezteti az Európai Bizottságot, hogy szorosan figyelemmel fogja kísérni azt a jóváhagyott elvet, amely szerint bevonják a „városokat és a regionális önkormányzatokat, valamint az érintetteket, így az egyetemeket, a kutatóintézeteket, a civil társadalmat és a vállalkozási szférát, amelyeknek aktívan részt kell venniük az EKT irányításában” (3), ezenkívül a szubszidiaritás és a változó geometria elvének tiszteletben tartására is ügyel; |
9. |
elismeri, hogy a tudomány és technológia területén együttműködésre van szükség az EU és a szomszédos országok között. Szomszédainknak nemcsak az EU kutatási keretprogramjában kellene részt venniük (4), hanem az Európai Kutatási Térség egyéb dimenzióiban is, amilyen a kutatási programok és az infrastruktúrák összehangolása, az ismeretek kölcsönös átadásának elvei és a kutatók akadálymentes mobilitása (5); |
10. |
hangsúlyozza a szomszédos országokkal történő tudományos és technológiai együttműködés jelentőségét, amely az uniós térségen belüli regionális fejlődésre is számottevő hatást gyakorolhat. Ez a jelentős tudományos és technológiai kapacitással rendelkező Oroszországon kívül olyan kelet-európai, balkáni és mediterrán országokra is vonatkozhat, amelyek nem tagjai az EU-nak; |
A meglevő uniós kutatási programok és finanszírozási eszközök jelentősége az EKT megnyitása szempontjából
11. |
örömmel fogadja az FP7 és a CIP szomszédos országok számára történő megnyitására irányuló lépéseket, mivel ez további területi dimenzióval gazdagítaná ezeket a programokat; |
12. |
emlékeztet az EKT szakértői csoport azzal kapcsolatos következtetéseire (6), hogy a nemzeti és regionális érdekelt felek egyre jelentősebb szerepet játszanak az olyan új, nagyszabású európai kezdeményezések kialakításában, amilyen az ERA-NET, az Eurostars, az ETI vagy a közös technológiai kezdeményezés és a Cluster; |
13. |
biztosítani kívánja a hetedik keretprogram, a strukturális alapok, a versenyképességi és innovációs keretprogram, valamint az Európai Mezőgazdasági Vidékfejlesztési Alap (EMVA) eszközeinek összehangolt felhasználását, mivel ez alapvetően fontos az EU versenyképességéhez, illetve a kohéziós, a kutatási, a felsőoktatási és az innovációs politika közötti nemzeti és regionális szintű kölcsönös szinergiákhoz, amint ezt több korábbi RB-vélemény megállapította (7); |
14. |
nyomatékosan hangsúlyozza, hogy erősíteni kell az európai kutatási, képzési és innovációs kapacitást, különösen a kutatási infrastruktúra, a kkv-k érdekében végzett kutatás, a regionális kutatásorientált klaszterek és az uniós „konvergenciarégiókban” rejlő kutatási potenciál felszabadítása, valamint a „tudomány a társadalomban” témával kapcsolatos kérdések és a nemzetközi együttműködés „horizontális” tevékenységei vonatkozásában (8); |
15. |
azt ajánlja, hogy bővítsék ki az innováció fogalmát, amely így magában foglalná a társadalom- és a humántudományokat, valamint ezek termékeny kölcsönhatásait az egyes települések városi és regionális kultúrájával; |
16. |
megjegyzi, hogy a kutatóintézetek és nemzetközi hálózatok szintjén a kritikus tömeg elérésének célja a vizsgálat tárgyától, a kutatási területtől és a résztvevőktől függ. Nem szabad univerzális megközelítést alkalmazni minden nemzetközi partnerségre; |
17. |
emlékeztet a zöld könyvben (5) kitűzött célra, amely szerint megfelelő egyensúlyt kell találni az intézményi és a piaci finanszírozás között. Korábbi véleményeiben kifejtett nézeteivel összhangban a Régiók Bizottsága az intézményi és a piaci finanszírozás megfelelő egyensúlyáról szóló vita folytatására szólít fel; |
18. |
mint már korábban említettük (1), a Régiók Bizottsága jobban bízik abban, ha a kutatók és kutatócsoportok maguk választják ki az érdekes, hasznos kutatási témákat, és önkéntesen (alulról felfelé építkezve), horizontálisan szerveződnek hálózatokba, mint a nehézkesen, felülről irányított folyamatokban és az ezekkel együtt járó ritualizált együttműködésben; |
19. |
koherens politikát sürget a többszintű és többszereplős, főként a harmadik országok bevonásával zajló programok esetében, ami hatékony többszintű irányítási rendszert feltételez (7); |
Kutatói mobilitás
20. |
teljes mértékben egyetért azzal a gondolattal, hogy a kutatói mobilitás a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés kulcsfontosságú eleme, és ezzel kapcsolatban a következő pontokat emeli ki:
|
21. |
hangsúlyozza, hogy Európán kívülről is ide kell vonzanunk kiváló kutatókat és oktatókat; ezért különösen jelentősek az EU mobilitási programjai, mint a Marie Curie-program, valamint üdvözli az olyan támogató intézkedéseket, amelyeket egyes régiókban tettek a kutatók visszatérésére irányuló programok keretében (1); |
Globális kutatási infrastruktúra és nyitott kutatási programok
22. |
egyetért a Versenyképességi Tanács 2008. május 30-i következtetéseivel, melyek felkérik az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy támogassák a helyi és regionális önkormányzatokat a modern kutatási infrastruktúrákhoz való hozzáférésben, azok kiépítésében és megvalósításában. Az RB ennek kapcsán javasolta:
|
23. |
kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok jelentőségét a közös kutatási programok előmozdításában, a harmadik országokkal partnerségben végzettekében is, mivel közelebbi kapcsolatban állnak a sajátos helyi valósággal a tudomány, a technológia és a gazdaság tekintetében, ennélfogva tudják, hogy mikor szükséges az együttműködés a stratégiai fontosságú területeken (2). Egyes európai régiók már sikerrel működnek együtt a kutatási programok megvalósításához szükséges eszközök koordinálásában, így például az ERA-NET projekt esetében. A tagállamok mintájára a városoknak és a regionális önkormányzatoknak is közre kellene működniük az együttműködési megállapodások előmozdításában a közös programozás keretében (2); |
Szubszidiaritás, arányosság és jobb szabályozás
24. |
megjegyzi, hogy a közlemény nem veszi tekintetbe az összes helyi és regionális szempontot, és az Európai Bizottság nem jelentet meg hatásvizsgálatot ezzel a közleménnyel kapcsolatban. Jelen vélemény a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreire hivatkozva ráirányítja a figyelmet arra, hogy milyen különös jelentőséggel bír a nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés a városok és a régiók számára. |
II. MELLÉKLET
Háttér-információk az Európai Bizottság közleményéről
Ez a közlemény a 2008. februári tanácsi következtetésekre válaszul született, és az EKT jövőjével (11) és az információs társadalom globalizációjával kapcsolatban tartott nyilvános konzultációkat követően kidolgozott öt európai bizottsági kezdeményezés egyike. Reflektál továbbá az információs társadalomról rendezett 2005-ös csúcsértekezlet (WSIS) következtetéseire is.
Közleményével az Európai Bizottság Európa kutatási erőfeszítéseit kívánja megerősíteni, illetve meg akarja könnyíteni az új technológiák használatát a társadalom előtt jelenleg álló főbb kihívások hatékonyabb és eredményesebb megválaszolása érdekében.
Annak jelzésére, hogy további szükség van az EKT elmélyítésére és kiszélesítésére a nemzetközi partnerekkel való együttműködés javítása révén, a harmadik országok számára is megnyílt a 7. kutatási keretprogramban való részvétel lehetősége, és több új eszköz áll rendelkezésre a nemzetközi együttműködés ösztönzése érdekében. A 7. kutatási keretprogram azonban csupán kis részét képviseli az Európában folytatott összes kutatásnak. Ezért a közlemény új európai keretet javasol, mely néhány alapelvből és a fellépésekhez kapcsolódó iránymutatásokból áll. Az ennek keretében megvalósított fellépések nyomán mind a közszférába tartozó, mind pedig a magánszereplőknek nagyobb lesz a súlyuk a világ más részeiről származó partnereikkel és versenytársaikkal folytatott együttműködésük során. A javasolt keret hozzájárul a tudás globális szintű szabad áramlásához – „az ötödik szabadsághoz” –, és az egész világon növelni fogja Európa tudományos és technológiai tekintélyét, illetve elősegíti az európai IKT-szaktudás terjesztését a világban. Hozzájárul ahhoz, hogy az Európai Kutatási Térség, mint a világra nyitott térség, felkerüljön a globális térképre és a globális gazdasági versenyben fokozza Európa versenyképességét (12).
Kelt Brüsszelben, 2009. április 21-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
(1) CdR 83/2007 fin.
(2) CdR 283/2008 fin.
(3) Tanácsi következtetések a „ljubljanai folyamat” beindításáról – az EKT teljes mértékű megvalósítása felé, 2008. május 30.
(4) Lásd az Európai Bizottság 2006. december 4-i COM(2006) 724 végleges jelzésű közleményét az európai szomszédságpolitikához tartozó partnerországok közösségi ügynökségekben és közösségi programokban való részvételét elősegítő általános megközelítésről.
(5) COM(2007) 161 végleges.
(6) Az EKT szakértői csoport jelentése: „Nyitás a világ felé: nemzetközi együttműködés a tudomány és a technológia területén”.
(7) CdR 263/2007 fin.
(8) CdR 155/2005 fin.
(9) Key Issues Paper 2009 – a Versenyképességi Tanács hozzájárulása az Európai Tanács tavaszi üléséhez.
(10) European Strategy Forum on Research Infrastructures [Kutatási Infrastruktúrák Európai Stratégiai Fóruma] http://cordis.europa.eu/esfri/home.html.
(11) SEC(2008) 430, 2008.4.2.
(12) A Bizottság közleménye: A nemzetközi tudományos és technológiai együttműködés európai stratégiai kerete; COM(2008) 588.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/9 |
A Régiók Bizottsága véleménye a munkaerőpiac és a regionális igények közötti összefüggések az idegenforgalom területén
(2009/C 200/03)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
elismeri, hogy az idegenforgalom minden tagállamban jelentős mértékben hozzájárul nemzeti GDP-hez, még ha szerepe és hozzájárulása – mint vállalkozói tevékenység – nagy különbségeket mutat is az egyes tagállamokban mind a nemzeti gazdaságok keretén belül, mind pedig a helyi és regionális szintű fejlődés szempontjából; |
— |
elismeri, hogy az idegenforgalmi ágazatnak számos kihívással kell szembenéznie, amelyek között a legfontosabb a gazdasági válság. Ebben az összefüggésben az idegenforgalmi ágazat ösztönzésére és a vállalkozói szellemre sürgősen szükség van ebben az ágazatban, kiváltképp, mivel az idegenforgalom a foglalkoztatás, valamint a társadalmi és regionális kohézió területein társadalmi vetülettel rendelkezik; |
— |
hangsúlyozza, hogy az idegenforgalomnak életképesen kell fejlődnie ahhoz, hogy ne tékozolja el a természeti erőforrásokat, valamint hogy a természeti környezetet se tegye tönkre. Az idegenforgalomnak tiszteletben kell tartania az adott régió természeti gazdagságát, és az idegenforgalom – tartós és zökkenőmentes – fejlesztését szem előtt tartva kell kiaknáznia azt, mivel a cél a környezet megőrzése és felértékelése, a jövő generációk érdekében történő védelme, valamint olyan feltételek kialakítása, amelyek új munkalehetőségeket teremtenek. |
Előadó |
: |
Konstantinos Tatsis (EL/EPP), Dramas-Kavalas-Xanthis prefektúra kibővített önkormányzatának elnöke |
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
1. |
elismeri, hogy az idegenforgalom minden tagállamban jelentős mértékben hozzájárul nemzeti GDP-hez, még ha szerepe és hozzájárulása – mint vállalkozói tevékenység – nagy különbségeket mutat is az egyes tagállamokban mind a nemzeti gazdaságok keretén belül, mind pedig a helyi és regionális szintű fejlődés szempontjából; |
2. |
megállapítja, hogy az idegenforgalom számos regionális gazdaság számára a gazdagodás lényegi forrása, ám eddig a kérdés közösségi dimenziója csak igen kevés hangsúlyt kapott. Egyúttal örömmel fogadja az Európai Bizottság „Az EU új idegenforgalmi politikája: a partnerség erősítése az európai idegenforgalom területén” és „A fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje” című közleményét; |
3. |
üdvözli, hogy az idegenforgalmat az Európai Unió működéséről szóló szerződés (Lisszaboni Szerződés) 195. cikke olyan területként ismeri el, amelyen az EU kiegészítő szerepet játszhat, és ezért reméli, hogy az említett szerződés ratifikációja minél előbb megvalósulhat, hogy stabil jogalapot biztosítson az EU ezen a téren folytatott tevékenységéhez; |
Az idegenforgalom szerepe
4. |
megjegyzi, hogy az idegenforgalom jelentősége és az idegenforgalmi ágazat szerepe többszörös, mivel nagymértékben hozzájárul az európai gazdaság egészéhez, csakúgy mint számos tagállam nemzeti gazdaságának fejlődéséhez, valamint a nemzeti GDP növekedéséhez. Ezzel párhuzamosan az idegenforgalom fejlődése – amellett, hogy jelentős szerepet tölt be a műveltség és az egészségmegőrzés területén, valamint a szabadidő értelmes eltöltésében és a pihenésben – hatással van a foglalkoztatás területére, mivel számos szakma az idegenforgalmi hullámok függvénye, és sok szakember olyan idegenforgalmi létesítményben dolgozik, vagy olyan tevékenységet folytat, amely e köré szerveződik; |
5. |
hozzáteszi, hogy az idegenforgalom kedvező hatással van a szélesebb körű társadalmi kohézió ösztönzésére, mivel bizonyos régióknak – köztük is kiváltképp azoknak, amelyek nem rendelkeznek más forrással gazdagság létrehozására – távlatokat nyitnak a fejlesztés és a vállalkozásalapítás terén, és így szétosztják a társadalomban a létrehozott gazdasági termékek egy részét. A tartós népességfogyással és feszült gazdasági helyzettel küzdő területeken a fejlődő idegenforgalmi ágazat akár ellensúlyt is képezhet, amely révén bizonyos esetekben a kedvezőtlen tendencia visszafordítható, és ösztönözhető a szükséges szerkezetváltás; |
6. |
megjegyzi, hogy ki kell állni amellett, hogy – az Unió polgárainak mobilitása által – az idegenforgalom jelentős szerepet játszik abban a folyamatban, amelynek célja az európai társadalmi tudatosság létrehozása. Az idegenforgalomnak a hozzájárulása e tudatosság megerősítéséhez – amely annak köszönhető, hogy a polgárok megismerkednek, és kapcsolatba kerülnek más tagállamokkal, más társadalmi kultúrákkal és különböző országokkal – kidomborítja a sokféleség érzetét, ugyanakkor ezzel egy időben a közös perspektíva meglétét kelti. A polgárok mobilitása, amelyet az európai régiókban végbemenő turizmus fejlődése biztosít, sarokköve az európai polgár fogalmának; |
7. |
megállapítja, hogy a turizmus fejlődése közvetlen összefüggésben áll a környezetvédelem és a kultúra ágazatával. Az első ágazatra vonatkozóan olyan intézkedések támogatását kell hangsúlyozni, amelyek célja a fenntartható és életképes idegenforgalom fejlesztése, hogy ezáltal kiaknázzuk és – értékeinek elismerése révén – védelmezzük a környezetet. A második ágazat esetében a kortárs kultúra produktuma hasznosítható, hasonlóan az európai kulturális örökség érvényre juttatásához; |
8. |
kiemeli, hogy az idegenforgalom regionális szinten a tartós munka forrása, és hogy hozzájárul a foglalkoztatás megerősítéséhez és ösztönzéséhez, valamint hogy széles körben részt vesz a lisszaboni stratégiának a munkahelyek megerősítésére vonatkozó célkitűzéseinek megvalósításában; |
Az idegenforgalmi ágazat regionális szintű kihívásai
9. |
elismeri, hogy az idegenforgalmi ágazatnak számos kihívással kell szembenéznie, amelyek között a legfontosabb a gazdasági válság. Ebben az összefüggésben az idegenforgalmi ágazat ösztönzésére és a vállalkozói szellemre sürgősen szükség van ebben az ágazatban, kiváltképp, mivel az idegenforgalom a foglalkoztatás, valamint a társadalmi és regionális kohézió területein társadalmi vetülettel rendelkezik; |
10. |
hangsúlyozza, hogy az idegenforgalomnak életképesen kell fejlődnie ahhoz, hogy ne tékozolja el a természeti erőforrásokat, valamint hogy a természeti környezetet se tegye tönkre. Az idegenforgalomnak tiszteletben kell tartania az adott régió természeti gazdagságát, és az idegenforgalom – tartós és zökkenőmentes – fejlesztését szem előtt tartva kell kiaknáznia azt, mivel a cél a környezet megőrzése és felértékelése, a jövő generációk érdekében történő védelme, valamint olyan feltételek kialakítása, amelyek új munkalehetőségeket teremtenek; |
11. |
megjegyzi, hogy a regionális szintű turisztikai célú területrendezési tervek eszközt jelentenek a vállalkozó szellem fejlesztése és a természeti környezet kiaknázása közötti ideális egyensúly kialakításához, valamint ezáltal az egyes régiók természeti és energetikai erőforrásai elherdálásának elkerüléséhez. Néhány régióban már határértékeket jelöltek meg a hotellétesítmények számának korlátozása érdekében, és javasolt, hogy ezt a gyakorlatot a legjobb gyakorlatok cseréje keretében vitassák meg. Ebben az összefüggésben az RB konkrét kritériumok előírását javasolja annak értékeléséhez, hogy megállapítsák e plafon szintjét, figyelembe véve a fejlesztés regionális célkitűzéseit, a szociális szükségleteket, és további munkahelyek teremtését; |
12. |
arra a megfigyelésre hívja fel a figyelmet, hogy az idegenforgalom területén a verseny három formában jelenik meg. Az első a külső verseny, azaz az Európai Unión belüli nemzeti úti célok, valamint a határokon kívül található úti célok között. A második a belső verseny, amely a különböző európai úti célok között játszódik le. Végül a harmadik egy országon belül, a nemzeti úti célok között lejátszódó folyamat. Valamennyi versenyforma pontos jellemzőkkel rendelkezik, és különböző megközelítést igényel; |
13. |
megjegyzi, hogy az ágazat egy további kihívása, amellyel a regionális idegenforgalomnak szembe kell néznie, az idényjellegben rejlik. A probléma természetének megfelelően a megoldást nem nemzeti, hanem regionális szinten kell keresni, mivel az idényjelleg pontos társadalmi és regionális jellemzőkhöz kapcsolódik, amelyek közvetlen hatással vannak az idegenforgalom hullámaira. Nemzeti szinten ellenben, az idegenforgalmi termék több szempontból, és az évszak függvényében fejleszthető és diverzifikálható; |
14. |
elismeri, hogy az idegenforgalom alapvetően szolgáltatást nyújtó ágazat, amelynek jellemzője az erőteljes verseny, a fogyasztók oldaláról pedig a színvonal igénylése. Következésképpen az ebben az ágazatban alkalmazott munkaerőnek magas és megfelelő képzettséggel kell rendelkeznie; |
15. |
kiemeli, hogy az idegenforgalom területén tevékenykedő vállalkozások olyan megerősítésére van szükség, hogy lehetőségük legyen minősített és magas szintű képzettséggel rendelkező munkaerőt vonzani. Ezáltal az idegenforgalmi termék nagyobb lendületet indít majd el Európa-szerte, és jelentős javulást fog elérni a látogatóknak nyújtott szolgáltatásokban, vonzóbbá téve az európai idegenforgalmi célpontokat; |
16. |
hangsúlyozza, hogy a kis- és középvállalkozásokat meg kell erősíteni a „Gondolkozz előbb kicsiben!” (Think Small First) elv alapján, amelyet ezen vállalkozásokról szóló rendelet tartalmaz. Az idegenforgalmi ágazatot túlnyomórészt kkv-k alkotják. Ezért tehát a működésüket szabályozó törvényi keretnek számukra kedvezőnek kell lennie, emellett közvetlen intézkedések meghozatalára van szükség, a jelenlegi álláshelyek megtartása mellett, új munkalehetőségeket teremtve; |
Javaslatok
17. |
megjegyzi, hogy az idegenforgalmi ágazatot az Unió általánosabb fejlesztési politikája keretében kell megerősíteni, figyelembe véve az EU legfőbb fejlesztéspolitikai prioritásait és eszközeit; |
18. |
javasolja, hogy valósuljanak meg magán- és állami kezdeményezések az európai régiók közötti jobb (tengeri és légi) összeköttetések előmozdítása, és így az európai polgárok mobilitásának javítása érdekében; |
19. |
megállapítja, hogy a fejlődés alapvető pilléreinek egyike a környezet kiaknázása és védelme, az életképes és fenntartható növekedés keretében; |
20. |
megállapítja, hogy e fejlődésnek a második alappillérét az idegenforgalom társadalmi dimenziójának megerősítése jelenti, a foglalkoztatottak védelme révén, és azáltal, hogy az idegenforgalom által termelt gazdagságot – tág értelemben – a társadalom egészén belül osztjuk szét; |
21. |
ebben az összefüggésben azt javasolja, hogy olyan kezdeményezések szülessenek, amelyek célja a foglalkoztatás megerősítése az idegenforgalom ágazatán belül azáltal, hogy a munkaerőnek szóló képzési programokat indítanak; javasolja, hogy indítsanak olyan akciókat, amelyek célja az idegenforgalomnak a környezetvédelemmel való összekapcsolása, valamint a fenntartható idegenforgalom ösztönzése és fejlesztése; javasolja, hogy támogassák az új technológiák bevezetését a regionális idegenforgalmi termékeken belül a kultúrával való összekapcsolásuk, valamint folyamatosan nyújtott szolgáltatások által; javasolja, hogy támogassák az európai idegenforgalmi célpontok hálózatba szervezését, a környezetvédelmi szemlélet megtartása, a helyi termelés kiemelése, és a szolgáltatások javítása mellett, valamint hogy ösztönözzék az olyan vállalkozói gyakorlatokat, amelyek hozzájárulnak a tág értelemben vett társadalmi fejlődéshez és helyi szinten a gazdagságnak a társadalmon belüli elosztásához; |
22. |
megjegyzi, hogy meg kell erősíteni, és ágazatspecifikusabbá kell tenni a létező gyakorlatokat és a jelenlegi közösségi cselekvéseket, mint például az európai szociálturizmust előkészítő kezdeményezést, illetve a „Kiemelt európai úti célok” (EDEN) projektet. Ennek fényében örömmel fogadja, hogy több kategóriát emelnek ki évente, amelyeket évről évre megismételnek, hogy a tartalom változásával ne vesszen el a folyamatosság; egyúttal felkéri az Európai Bizottságot, hogy indítson útjára egy kezdeményezést a helyi és regionális hatóságok közötti határokon átnyúló, illetve régióközi szintű együttműködés előmozdítására a közös idegenforgalmi termékek népszerűsítése végett; |
23. |
kitart az alternatív idegenforgalmi formák támogatásának szükségessége mellett, hogy valamennyi felkínált lehetőséggel élni lehessen, hogy továbbá új szolgáltatásokat hozzanak létre, és hogy új termékek létrejöttét ösztönözzék; |
24. |
javasolja, hogy mutassák fel a fenntartható európai idegenforgalom fejlesztési modelljét, amely olyan programon alapul, amely magában foglalja majd a kultúra beillesztését az idegenforgalmi termékbe, a környezetvédelmet, az európai idegenforgalmi kínálat versenyképességének támogatását, az egyes régiók közötti légi és vízi összeköttetés javítását, a vállalkozói szellem ösztönzését és új technológiák bevezetését; |
25. |
a regionális hatóságokkal fenntartott kapcsolatok biztosítása érdekében a CEDEFOP szerepének megerősítését javasolja, valamint azt, hogy kérjék fel arra, hogy tanulmányozza tovább az idegenforgalmi ágazat kompetenciabeli követelményeit, alapul véve a régiók szükségleteit és ambícióit, mind a foglalkoztatási lehetőségek kiszélesítése, mind a nyújtott szolgáltatások szintjének javítása érdekében; |
26. |
azt ajánlja, hogy használják ki a 89 „területi foglalkoztatási kísérleti egyezmény” modelljén alapuló „helyi foglalkoztatási cselekvési tervek” európai szintű tapasztalatait, és dolgozzanak ki regionális szintű terveket a helyi és regionális önkormányzati szervekkel, a szállodaipar, a szórakoztatóipar és a kulturális ágazat képviselőivel, az ezekben az iparágakban dolgozók küldötteivel, valamint a nem hagyományos európai turizmus társadalmi szószólóival együttműködésben, hogy az idegenforgalmi ágazatban való foglalkoztatás támogatására koherens politikát lehessen alkalmazni regionális szinten. Azt javasolja, hogy az ezekkel a tervekkel kapcsolatos cselekvéseket vegyék fel a regionális strukturális alapok pályázati feltételeinek megfelelő kezdeményezések közé; |
27. |
azt javasolja, hogy hozzanak rendelkezést a regionális repülőterek illetékeinek ideiglenes csökkentéséről a forgalom ösztönzése érdekében, valamint azért, hogy megerősíthessék közvetlen kapcsolataikat azokkal a főbb területekkel, ahonnan nagy számban várhatók turisták. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 22-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/13 |
A Régiók Bizottsága véleménye az európai gazdasági fellendülés terve, valamint a regionális és helyi önkormányzatok szerepe
(2009/C 200/04)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
üdvözli Barroso elnöknek a 2009. április 2-i londoni G–20-csúcson kinyilvánított világos üzenetét, melyben aláhúzta a gazdaságélénkítés öt összehangolt lépése – a pénzügyi ösztönzők világszintű összehangolása, tartós kereslet teremtése bizalomösztönzők révén, a globális irányítás ösztönzése iránti igény, a kereskedelemösztönzők, valamint a fejlesztést és az éghajlatváltozást érintő ösztönzők – jelentőségét; |
— |
tekintettel arra, hogy a válság várhatóan eltérő hatást gyakorol a különböző régiókra, a javasolt intézkedések kapcsán kiemeli a területi kohézió céljának fontosságát a munkahelyek megőrzésében és teremtésében, illetve a gazdasági tevékenység ösztönzésében; |
— |
támogatja az Európai Unió megközelítését, amely a gazdasági fellendülés szükséges nagymértékű támogatását a vásárlóerő élénkítése és a lisszaboni stratégia fő területeire (versenyképesség és innováció, fenntartható fejlődés, társadalmi kohézió) vonatkozó intézkedések révén konkretizálja. |
Előadó |
: |
Dietmar BROCKES (DE/ALDE), Észak-Rajna–Vesztfália tartományi gyűlésének tagja |
Referenciaszöveg
„A Bizottság közleménye az Európai Tanácsnak: Az európai gazdasági fellendülés terve”
COM(2008) 800 végleges
I. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
1. |
komoly aggodalommal szemléli a gazdasági helyzet gyors ütemű romlását az EU tagállamaiban, valamint a tagállami régiókban és önkormányzatokban, továbbá azt a tényt, hogy a válság az egész világgazdaságra igen nagy hatással van; |
2. |
örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság a globális pénzügyi és gazdasági válságra válaszolva gyorsan összeállított egy gazdaságélénkítő csomagot, ugyanakkor megjegyzi, hogy a csomag alapját képező gazdasági előrejelzéseket a helyzet alakulásának megfelelően azóta már negatív irányba módosították; |
3. |
üdvözli Barroso elnöknek a 2009. április 2-i londoni G–20-csúcson kinyilvánított világos üzenetét, melyben aláhúzta a gazdaságélénkítés öt összehangolt lépése – a pénzügyi ösztönzők világszintű összehangolása, tartós kereslet teremtése bizalomösztönzők révén, a globális irányítás ösztönzése iránti igény, a kereskedelemösztönzők, valamint a fejlesztést és az éghajlatváltozást érintő ösztönzők – jelentőségét; |
4. |
hangsúlyozza, hogy a világméretű pénzügyi és gazdasági válság a piacgazdaság erőpróbáját jelenti; ezért arra szólítja fel mindazokat, akik felelősséget viselnek a gazdasági szférában, hogy eltökélten és higgadtan reagáljanak a válságra, és jó példával elöl járva öntsenek bátorságot a polgárokba; |
5. |
élesen bírálja a pénzügyitőke-ágazat mértékvesztését, amelyről a tőkeáttétel és az olyan derivatívák használata tanúskodik, mint például a strukturált hiteltermékek (CDO), az eszközfedezetű értékpapírok vagy a mulasztási csereügyletek. Bírálja egyben a nemzeti, európai és nemzetközi felügyeleti hatóságok és intézmények részéről az ellenőrzés hiányát és a pénzügyi szabályozás gyengeségét; |
6. |
kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy az új pénzügyi világrendről szóló elkövetkező viták során a teljes pénzügyi rendszer (ezen belül a beruházási banki tevékenység, a fedezeti alapok és a magántőke-alapok) alapos és hatékony átalakítását szorgalmazzák. Ennek a következőkre kell kitérnie:
|
7. |
minden eddiginél jobban meg van győződve arról, hogy a pénzügyi ágazat a reálgazdaságot, a reálgazdaság pedig az embereket kell, hogy szolgálja. Úgy véli, hogy ki kell bővíteni különösen a Bázel II megállapodás szerinti szabályok ellenőrzését a pénzügyi rendszer valamennyi szereplőjére, bevonva a fedezeti alapokat, a magántőkealapokat és egyéb nem szabályozott pénzügyi konstrukciókat is; |
8. |
a globális pénzügyi ágazat strukturális és alapvető reformját éppen olyan fontosnak tartja, mint a jelenlegi gazdasági válság nyomán az EU és a tagállamok által hozott gazdaságélénkítő intézkedéseket; a pénzügyi piacokba vetett bizalom újjáéledése ugyanis megakadályozhatja, hogy a piacgazdaság mint olyan tartósan elveszítse hitelét. A bizalmat csak a pénzügyi piacok zavarainak világos, hatásos, érthető és jól kommunikált kiigazítása állíthatja helyre; |
9. |
úgy véli, hogy különleges idők különleges intézkedéseket követelnek meg; most a gyors cselekvés, a bevett gondolkodási sablonok mellőzése és a maastrichti kritériumok átdolgozott formájukban való betartása a fontos; ezenkívül rugalmasabban kell alkalmazni a Stabilitási és Növekedési Paktumnak az államháztartásra (államadósság és költségvetési hiány) vonatkozó kritériumait; |
10. |
tekintettel arra, hogy a válság várhatóan eltérő hatást gyakorol a különböző régiókra, a javasolt intézkedések kapcsán kiemeli a területi kohézió céljának fontosságát a munkahelyek megőrzésében és teremtésében, illetve a gazdasági tevékenység ösztönzésében; |
11. |
megjegyzi, hogy a közszolgáltatások – amelyektől a legközvetlenebbül függ, hogy a lakosság mennyire képes megbirkózni a gazdasági világválsággal – nagy részét a tagállamok, valamint ezek helyi és területi önkormányzatai által nyújtott szolgáltatások teszik ki, ám a tagállamokban bevezetett jelentős költségvetési korlátozások következtében az önkormányzatok csak korlátozott mértékben tudják funkcióikat ellátni. A jogállamiság elveit azonban még e körülmények között is meg kell őrizni az Európai Unió egészében és minden tagállamban, hiszen ezek jelentik a polgárok közhatalom iránti bizalmának az alapját; |
Az európai gazdasági fellendülés terve általános értékelésének tekintetében
12. |
üdvözli, hogy az Európai Bizottság gyorsan és határozottan kidolgozta az európai gazdasági fellendülés tervét a gazdasági hanyatlás megállítása érdekében; |
13. |
hangsúlyozza, hogy az uniós tagállamoknak a jelenlegi válságban közösségként kell fellépniük, és nem szabad visszaesniük nacionalista és protekcionista magatartásformákba; |
14. |
ezért kiemeli a szoros uniós koordináció és egy határozottan európai megközelítés jelentőségét, amely közös cselekvési keretet ad az olyan nemzeti intézkedéseknek, amelyek illeszkednek az egyes tagállamok gazdasági helyzetéhez és állami költségvetéseik lehetőségeihez; meg van győződve róla, hogy az, hogy néhány tagállam kormánya ellehetetleníti a helyi önkormányzati szektor alapvető funkcióit, jelentős mértékben csökkenti konkrétan e tagállamok, szélesebb értelemben pedig az egész Európai Unió képességét arra, hogy elérje a lisszaboni célokat, és mélyíti a különböző európai régiók fejlettsége közötti egyenlőtlenségeket; |
15. |
támogatja az Európai Bizottság által előterjesztett, energiába és szélessávú infrastruktúrákba való beruházásról szóló javaslatokat, melyek az európai gazdasági fellendülés Európai Tanács által 2008 decemberében és 2009 márciusában elfogadott tervének keretébe illeszkednek. Úgy véli azonban, hogy mind az Európai Bizottság mozgásterének korlátozottsága az EU költségvetésében szereplő, el nem költött pénzeket illetően, mind pedig a tagállamokkal az ilyen pénzek felhasználásáról folytatott igen hosszú tárgyalások – ahogy az RB a költségvetés félidős felülvizsgálatáról szóló véleményében (1) is hangsúlyozta – még inkább szükségessé teszik az EU költségvetésének strukturális reformját és különösen annak rugalmasabbá tételét; |
16. |
támogatja az Európai Unió megközelítését, amely a gazdasági fellendülés szükséges nagymértékű támogatását a vásárlóerő élénkítése és a lisszaboni stratégia fő területeire (versenyképesség és innováció, fenntartható fejlődés, társadalmi kohézió) vonatkozó intézkedések révén konkretizálja; |
17. |
üdvözli a március 19–20-i Európai Tanács elkötelezettségét a növekedést és munkahelyteremtést célzó megújított lisszaboni stratégia iránt, és hangsúlyozza a 2010 utáni időszakra vonatkozó növekedési és munkahely-teremtési stratégián végzett jelenlegi munka nagymértékű aktualitását. Ennek kapcsán emlékeztet arra, hogy a Régiók Bizottsága úgy határozott, hogy konzultációt indít a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával a növekedést és munkahelyteremtést célzó stratégia 2010 utáni jövőjét illetően (2). |
18. |
üdvözli, hogy a március 19–20-i Európai Tanács határozottan elismerte, hogy kiemelten fontos a válság szociális hatásainak kezelése „a foglalkoztatás ösztönzése – különösen az új munkahelyekhez szükséges új készségek megszerzésének előmozdítása révén”, hangsúlyozva: lényeges, hogy „a szolidaritásra építsünk, és a szociális védelmi rendszerek számára lehetővé tegyük, hogy teljes mértékben betölthessék automatikus stabilizáló szerepüket” (a következtetések 19. pontja); |
19. |
sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az Európai Tanács legutóbbi, 2009. március 19–20-i ülésén nem ismerte el kifejezetten a helyi és regionális önkormányzatoknak a gazdasági válság leküzdésében játszott szerepét; |
20. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a nemzetközi tárgyalások során szálljon síkra a globális pénzügyi rendszerek fenntartható átrendezéséért és stabilizálásáért; |
21. |
úgy véli, hogy a közbeszerzési beruházásokra és a pénzügyi ösztönzőkre irányuló programoknak – amelyek célja a gazdasági fellendülés támogatása – egyben az alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra történő átálláshoz is hozzá kell járulniuk. Kéri továbbá az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy gazdaságélénkítő terveiket és programjaikat ennek megfelelően alakítsák ki. Az EU 2012 utáni éghajlatvédelmi céljait nem szabad megkérdőjelezni a jelenlegi pénzügyi válság miatt; |
22. |
felszólítja a tagállamokat, hogy gyorsan dolgozzanak ki nemzeti gazdaságélénkítő terveket, és az ezek pénzügyi megvalósításához szükséges eszközöket bocsássák rendelkezésre, amennyiben még nem léteznek ennek megfelelő programok; |
23. |
elengedhetetlennek tartja, hogy a nemzeti gazdaságélénkítő tervek kidolgozásakor gondosan értékeljék, hogy a javasolt gazdasági intézkedések hosszú távon hogyan hatnak az ország gazdasági és társadalmi helyzetére. Az átgondolatlan intézkedések, még ha egy csekély megtakarítást eredményeznek is, több veszteséget okozhatnak, mint amennyi hasznot hajtanak, és ezek a veszteségek hosszú távon még növekedhetnek is; fordítva pedig, az eladósodásnak az állami költségvetések mozgásterére gyakorolt hatásait is figyelembe kell venni; ezért meg kell vizsgálni minden egyes kiadás szükségességét és gazdaságosságát; |
24. |
sürgeti, hogy az európai strukturális alapokat gyorsan vessék be a beruházások felgyorsítása és az európai infrastruktúra korszerűsítése céljából; |
25. |
sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy tegyenek javaslatokat az uniós strukturális alapok rugalmasságának fokozására, ami segíti az állami és magánszféra általi közös finanszírozáshoz való hozzáférésben jelenleg tapasztalható nehézségek megoldását; |
26. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg, a pénzügyi-gazdasági és a mérlegügyi szempontból releváns szabályozásnak a válságot a jelenlegi körülmények között esetlegesen súlyosbító mechanizmusai rövid távon hogyan ellensúlyozhatók mentességi szabályokkal; |
27. |
arra kéri a tagállamokat, különösen az euróövezet tagjait, hogy tárják fel egy átfogó európai kölcsön lehetőségét, és bármilyen egyéb olyan lehetőséget, amelyre valamennyi tagállam közösen vállal garanciát; |
28. |
támogatja az Európai Bizottságnak azt az új javaslatát, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alapot (EGAF) tegyék rugalmasabbá, hogy ezt az eszközt hatékonyan fel lehessen használni a válság negatív munkaerő-piaci hatásainak enyhítésére. Emlékeztet ebben az összefüggésben arra, hogy már az EGAF-ról szóló eredeti, 2006-os véleményében ajánlott számos olyan változtatást, amelyet most az Európai Bizottság javasol, és üdvözli, hogy ezeket az ajánlásokat most beépítették; |
A gazdasági válság regionális és helyi vetülete
29. |
utal arra, hogy számos, az állami, polgárközeli infrastruktúra fejlesztésére irányuló és egyéb fejlesztési projektet az illetékes önkormányzatok valósítanak meg regionális és helyi szinten; ez utóbbiak a közkiadások egyharmadáért és az állami beruházások kétharmadáért felelősek az EU-ban; |
30. |
szeretné felhívni a figyelmet arra, hogy az utóbbi években számos helyi és regionális önkormányzat kötött létfontosságú infrastruktúrákat illetően határokon átnyúló lízingmegállapodásokat, amelyek közül sok most veszélybe került a pénzügyi válság miatt és amiatt, hogy számos ilyen megállapodás hiányos információkon alapult. Sok ilyen rendszer még mindig számszerűsíthetetlen pénzügyi és jogi kockázatokat hordoz, így összehangolt lépések válhatnak szükségessé a problémáik által okozott, a polgárokra nézve potenciálisan nagyon káros következmények korlátozása érdekében; |
31. |
sürgeti a Tanácsot, az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vegyék figyelembe a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepét a gazdasági és pénzügyi válság leküzdésében; és felszólítja a tagállamokat, hogy kerüljék a gazdasági válság miatt már amúgy is a bevételek csökkenésével küzdő helyi önkormányzati szektor költségvetésének közvetlen csökkentését; |
32. |
felhívja a figyelmet arra a több tagállamban tapasztalható helyes gyakorlatra, hogy a gazdasági helyzettől függetlenül módot találnak arra, hogy további kölcsönökkel és megnövelt finanszírozással támogassák a helyi önkormányzatokat, tekintetbe véve, hogy nagyobb szükségük van a közszolgáltatásokra; |
33. |
aggodalmát juttatja kifejezésre azzal kapcsolatban, hogy a múltban megvalósított konszolidációs erőfeszítések, amennyiben az állami nettóberuházások kárára mentek, csökkentették az állami tulajdonban lévő tőkeállományt; ezért jelenleg szükség van arra, hogy pótoljuk az állami beruházásokat elsősorban helyi és regionális szinten, és beruházzunk az állami infrastruktúrába: utakba, óvodákba, iskolákba, felsőoktatási intézményekbe, kórházakba, a szélessávú kapcsolatok kiépítésébe vagy az energiahatékonyságba; fordítva pedig, fokozni kell a konszolidációs erőfeszítéseket a fogyasztói kiadások terhére az adósságok elkerülése érdekében, és hogy megőrizzük a mozgásteret a jövő generációk számára; |
34. |
kéri az Európai Bizottságot, hogy terjesszen elő javaslatot a mikrohitelnyújtás szabályozására az EU-ban. A javaslatnak a mikrohitelnyújtás keretfeltételeinek olyan módon való kialakítására kellene törekednie, hogy elkerülhető legyen a versenytorzulás, és könnyebb legyen határokon átnyúló hozzáférést biztosítani a mikrohitelhez és az uniós költségvetésből való társfinanszírozáshoz. Ebben az összefüggésben támogatja az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank által 2008 szeptemberében meghirdetett JASMINE kezdeményezést; |
A regionális és helyi önkormányzatok hozzájárulása a válság leküzdéséhez
35. |
hangsúlyozza, hogy a szubszidiaritás elvével összhangban a gazdaság fellendítését célzó intézkedéseket az EU valamennyi regionális szintjén meg kell hozni; erre elvben az olyan intézkedések alkalmasak, amelyek hamar végrehajthatók a kereslet gyors élénkítése érdekében; az uniós támogatások előzetes kifizetése például hasznos lenne az intézkedések végrehajtásának gyors megkezdéséhez; |
36. |
megjegyzi, hogy az intézkedéseknek hosszú távon is ésszerűeknek és a lisszaboni stratégia értelmében hatékonyaknak kell lenniük; nemcsak maguknak az intézkedéseknek, hanem a járulékos költségeknek is finanszírozhatóaknak kell lenniük; |
37. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy egyszerűsített és rugalmas közbeszerzési eljárásokat tegyen lehetővé különösen a regionális és helyi önkormányzatok számára a kisberuházások területén, annak érdekében, hogy a pénzügyi eszközök gyorsan felhasználhatók legyenek, illetve a kkv-k és kisipari üzemek gyorsabban jussanak a szerződésekhez, és így megőrizhessék a munkahelyeket; |
38. |
üdvözli, hogy az Európai Bizottság javaslatokat terjesztett elő a strukturális alapok eszközeinek gyorsított és könnyített tagállami felhasználására; az infrastrukturális projekteket csak akkor lehet a strukturális alapok eszközeivel gyorsan végrehajtani és kifizetni, ha ezen a téren jelentős egyszerűsítéseket sikerül megvalósítani; |
39. |
hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottságnak fokoznia kell az e téren tett erőfeszítéseit, és adott esetben tervbe kell vennie a kohéziós politika intézményi keretének tágabb körű felülvizsgálatát, végrehajtási folyamatainak (irányítás, nyomon követés, ellenőrzés) egyszerűsítése és rugalmasabbá tétele érdekében, hogy a beruházások számára vonzóvá váljon, és azok lényegesen felgyorsuljanak; |
40. |
az Európai Bizottság közreműködését és támogatását kéri annak a kérdésnek a megválaszolásában, hogy a pénzszűkében levő önkormányzatok miként vehetnek részt – a kohéziós célkitűzések jegyében is – a programokban. Meg kell fontolni, hogy ki kell-e dolgozni új társfinanszírozási arányokat azzal a céllal, hogy az uniós finanszírozás igénybevétele könnyebbé váljon; |
41. |
ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy intézkedésekkel támogassa a helyi és regionális önkormányzatokat és a kkv-ket a közös finanszírozáshoz való könnyebb hozzáférésben, amennyiben szükséges. Habár üdvözli az uniós projektek előfinanszírozásának növelésére irányuló kezdeményezést, az alapvető társfinanszírozás biztosításában jelenleg tapasztalható nehézségek korlátozni fogják a gyakorlati lehetőségeket; |
42. |
hangsúlyozza, hogy helyi és regionális szintű, különleges támogatási intézkedések kidolgozását kellene mérlegelni az olyan régiók számára, ahol a leggyorsabban nő a munkanélküliség. Ebben az összefüggésben meg kellene fontolni a regionális rendeltetésű állami támogatások térképének lehetséges felülvizsgálatát; |
43. |
sürgeti, hogy az intézkedéseket úgy válasszák meg, hogy azok a kis- és középvállalkozásoknak kedvezzenek; |
44. |
elvárja, hogy az Európai Bizottság a pénzügyi válságot figyelembe véve számítsa ki a támogatások határértékeit a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott kezességvállalások során. Mindenekelőtt azt javasolja, hogy soron kívül, sürgősen erősítsék meg és lássák el forrásokkal a kölcsönös kezesség és kockázati tőke rendszereit, hogy a kkv-k könnyebben jussanak megfelelő finanszírozáshoz, különösen az őket fokozottan sújtó jelenlegi válsághelyzetben; |
45. |
elengedhetetlennek tartja a szakképzési és képesítési intézkedések átfogó támogatását, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy fontoljon meg javaslatokat a rugalmasság fokozására, aminek eredményeképpen a regionális fejlesztési programok átcsoportosíthatják kiadásaikat, és támogathatják az Európai Szociális Alap prioritásait, például az átképzést és a munkanélküliség csökkentését; |
46. |
olyan jól bevált eszközökre utal, mint a tanácsadási kínálatok, hálózatépítés vagy a nehézségekkel küzdő vállalatok hatékony támogatását szolgáló információs központok; az intézkedések középpontjában elsősorban olyan kis- és középvállalkozásoknak kellene állniuk, amelyeket, bár biztos alapokkal rendelkeznek, elért a gazdasági válság; éppen ezek a vállalkozások fognak majd a válság leküzdése után a fellendülés megszilárdításához hozzájárulni; |
47. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy júniusban vonjon előzetes mérleget, és vizsgálja meg az eddig mind közösségi, mind tagállami szinten alkalmazott intézkedések hatékonyságát, valamint egy újabb terv szükségességét; |
48. |
javasolja, hogy a régiók az intézkedések végrehajtását a legjobb gyakorlatok megközelítésének keretében értékeljék; |
49. |
megbízza elnökét, hogy jelen állásfoglalást továbbítsa az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak és az EU soros elnöki tisztét betöltő tagállamnak. |
50. |
felhívja az Európai Bizottság figyelmét, hogy szükség van arra, hogy valamennyi tagállam biztosítsa a Helyi Önkormányzatok Európai Chartájának feltétel nélküli betartását. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 22-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
(1) CdR 16/2008 fin.
(2) http://www.cor.europa.eu/pages/EventTemplate.aspx?view=folder&id=bb54a097-28c8-4025-88cc-b9f8a63caeb7&sm=bb54a097-28c8-4025-88cc-b9f8a63caeb7.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/18 |
A Régiók Bizottsága véleménye helyi hatóságok: a fejlesztés tevékeny szereplői
(2009/C 200/05)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
örömmel fogadja az Európai Bizottság dokumentumát, amely már a címében is nyíltan elismeri a helyi és regionális önkormányzatoknak (HRÖ) a fejlődő országok érdekében folytatott nemzetközi együttműködésben betöltött szerepét; |
— |
elégedetten nyugtázza, hogy a közlemény tartalmazza a tárgyban készített 2005-ös, 2007-es és 2008-as véleményeiben hangsúlyozott elemeket; |
— |
hangsúlyozza a HRÖ-k egyedi hozzájárulását, továbbá elismeri annak szükségességét, hogy az együttműködésre irányuló tevékenységeket minden szinten összehangolják, valamint kívánatosnak tartja, hogy a fejlődő országok helyi és regionális önkormányzatait teljes mértékben vonják be a fejlesztési és együttműködési politikákba, és előrelépést sürget ezen a téren; |
— |
üdvözli és elfogadja azt a Szerződésekben ráruházott szerepnek teljes mértékben megfelelő javaslatot, hogy a fejlesztésről szóló, az önkormányzatokkal folytatandó strukturált párbeszéd szervezése terén alkosson kapcsolattartó pontot az uniós intézmények között; |
— |
vállalja, hogy megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az Európai Bizottsággal közösen megszervezze a közleményben javasolt éves konferenciát a decentralizált együttműködés témájában, amely „az európai szintű együttműködési rendszerben érintett minden fél részvételével zajlana”, továbbá azt javasolja, hogy ezekre a konferenciákra közvetlenül az RB valamelyik plenáris ülése után kerüljön sor, és az elsőre, ha lehet, még 2009 vége előtt; |
— |
azt tervezi, hogy az Európai Bizottsággal együttműködésben „börzét” hozna létre és működtetne a decentralizált együttműködés elősegítésére, mégpedig egy internetes portál formájában, amely az éves konferenciák egyfajta virtuális folytatása lenne; |
— |
olyan dokumentumok kidolgozását javasolja, amelyek tekintetbe veszik a helyi és regionális önkormányzatoknak az EU fejlesztési politikájával kapcsolatos információs szükségleteit; |
— |
emlékeztetni kíván arra, hogy annak ismerete, hogy „ki mit csinál és hol”, elengedhetetlen a redundanciák elkerüléséhez, valamint ahhoz, hogy az ebben az irányban folyó munkák támaszkodni tudjanak a rendelkezésre álló információkra. |
Előadó |
: |
Christophe ROUILLON (FR/PES) Coulaines város polgármestere |
Referenciaszöveg
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Helyi hatóságok: a fejlesztés tevékeny szereplői
COM(2008) 626 végleges
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
A. Általános megjegyzések
1. |
örömmel fogadja az Európai Bizottság közleményét, amely már a címében is nyíltan elismeri a helyi és regionális önkormányzatoknak a fejlődő országok érdekében folytatott nemzetközi együttműködésben betöltött szerepét; |
2. |
hasonlóképpen örömmel fogadja az Európai Bizottság megközelítési módját, amely ebből a felismerésből kiindulva vázolja, majd építi fel fokozatosan az európai fejlesztési politika és a helyi és regionális önkormányzatoknak a decentralizált együttműködés során való fellépése közötti kapcsolatot. Az Európai Bizottság végül több módszert javasol, amelyek segítségével a fejlesztésben részt vevők a gyakorlatba is átültethetik a helyi és regionális önkormányzatok (HRÖ) szerepének elismerését; |
3. |
hangsúlyozza, hogy a közlemény megjelenése óta Strasbourgban 2008. november 15–17-én lezajlott a harmadik „Európai Fejlesztési Napok” című rendezvény. Tekintettel a gazdasági világválságra, a rendezvény a fejlesztés helyi dimenzióját választotta központi témájául, és alkalmat adott arra, hogy többféleképpen és népes közönség előtt kifejeződhessen a helyi és regionális önkormányzatok általi fellépés gazdagsága: itt mutatták be és osztották ki hivatalosan a helyi kormányzást támogató fejlesztési együttműködésről szóló európai chartát, amelynek szövege alkotja az Európai Bizottság közleményét kísérő dokumentumot; itt indult hivatalosan útjára a helyi és regionális önkormányzatok új fejlesztési platformja, amelynek létrehozását a Régiók Bizottsága már 2005. novemberi véleményében ajánlotta; ezenkívül a decentralizált fejlesztési együttműködést és az ikerintézményi programokat méltatta az az ünnepség, amelyen a fejlesztésért és humanitárius segítségnyújtásért felelős európai biztos, valamint a Régiók Bizottsága elnöke is részt vett; |
4. |
méltányolja, hogy az Európai Bizottság bemutatja, hogy pontosan mivel járulnak hozzá a helyi és regionális önkormányzatok a fejlesztés és a helyi kormányzás folyamatához, méghozzá – és ez újdonság! – olyan konkrét példákat véve alapul, amelyekből ennek a hozzájárulásnak a sokfélesége és gazdagsága is kitűnik; |
5. |
elégedetten nyugtázza, hogy a közlemény tartalmazza mindazokat az elemeket, amelyeket ő maga is kiemelt a helyi és regionális önkormányzatoknak a fejlesztés érdekében való együttműködéséről szóló korábbi, 2005-ös, 2007-es és 2008-as véleményeiben; |
6. |
nem kívánja feleslegesen megismételni a decentralizált együttműködésnek mindazokat a szempontjait, amelyeket már korábban részletezett. Ezért pusztán csak emlékeztet arra, hogy az ilyen együttműködés fő ismérve egyfelől az uniós jogalapok tagállamonkénti sokfélesége, valamint az a jelentős hozzáadott érték, amelyet a fejlesztési folyamatban képvisel világszerte. Hatékonyságának kulcsa a helyi választott képviselők jelenléte a helyszínen, a lehető legközelebb a kedvezményezett népesség igényeihez. A decentralizált együttműködésben részt vevő helyi és regionális önkormányzatok olyan tapasztalatmennyiséget halmoznak fel, amely rendkívül értékes tanácsadói és szakértői képességgel ruházza fel őket ahhoz, hogy eredményesen léphessenek fel a szegénység elleni küzdelemben és járulhassanak hozzá a millenniumi fejlesztési célok megvalósításához (1); |
7. |
felhívja továbbá a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok képesek élvonalbeli szerepet betölteni a nemzetközi együttműködésben a helyi szintű demokratikus kormányzás ösztönzése érdekében. Az RB ezért örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság közleményét a helyi kormányzást támogató fejlesztési együttműködésről szóló, a 3. pontban említett európai chartában szereplő elvek és beavatkozási irányok is kiegészítik. Ez a szöveg szerte a tagállamokban és a fejlődő országok partnereivel folytatott konzultáció eredménye, és a hangsúlyt kifejezetten a helyi szinten aktív különböző résztvevők, illetve az összes fellépési szint (helyi, nemzeti, világszintű) közötti szervezett együttműködés szükségességére helyezi, ezért az RB azt kéri, hogy szélesebb körben terjesszék; |
8. |
nem győzi hangsúlyozni, hogy az érintett lakosság részvételének kedvező demokratikus kormányzás mellett a helyi és regionális önkormányzatok közötti együttműködés is – a fellépési területek sokféleségének és a bevont állami és magánszereplők diverzitásának köszönhetően – jelentős tényező a helyi fejlesztésben. Ennélfogva képes szerveződésre késztetni a termelést, a kereskedelmi köröket, valamint a lakosságot és a környezetet tiszteletben tartó gazdasági tevékenységeket. Ez a dimenzió a hátrányos helyzetű vidéki területek számára azért is különösen hasznos, mert segít egyrészt a szegénység elleni küzdelemben, másrészt a városokba való tömeges elvándorlás jelenségének, illetve az illegális kivándorlás iránti késztetésnek a leküzdésében; |
9. |
méltányolja, hogy a közlemény kiemeli a helyi és regionális önkormányzatok abbéli szerepét, hogy a lakosság a szegénység elleni küzdelem és a fejlődés világszintű problematikájának tudatára ébredjen. Biztos, hogy a felvilágosítással még nagyobb hatást lehet elérni, ha az egy európai helyhatóság és egy vagy több fejlődő országbeli önkormányzat közötti együttműködési kapcsolatra támaszkodik. Ezek a felvilágosító kampányok világosan kifejezik a szervezetek és az önkormányzatok között a fejlesztés érdekében létrehozható partneri együttműködések lényegét, mivel azok nagyrészt a fejlesztési kérdések iránt lelkes polgárokat tömörítő helyi szervezetek közötti versengésen alapulnak. Ezenkívül ha sikerül felkelteni a nagyközönség érdeklődését a sürgős fejlesztés fontossága iránt, az önkormányzatok jobban elő tudják majd segíteni a bevándorló származású lakosság beilleszkedését. Ezek a szolidaritási és bevonásra irányuló fellépések jelenthetik az alkalmat a bevándorló lakosságnak arra, hogy újra felfedezzék eredeti kultúrájukat és felülkerekedjenek azon az érzésen, hogy elszakadtak gyökereiktől; |
B. Megjegyzések
10. |
hangot kíván adni néhány megjegyzésének, amelyeket alapvetőnek tart annak érdekében, hogy jobban meg lehessen határozni a helyi és regionális önkormányzatoknak az európai fejlesztési politikában elfoglalt pozícióját. |
11. |
megkérdőjelezi a decentralizált együttműködésnek a közleményben (a 3. oldalon található keretes szövegben) foglalt meghatározását. Az Európai Bizottság korábban úgy gondolta, hogy a decentralizált együttműködést arról lehet felismerni, hogy szubnacionális szinten folyik, függetlenül attól, hogy milyen jellegű szereplők vehetnek részt nagy számban a megvalósításában. Az RB nyomatékosan felhívja rá a figyelmet, hogy a maga részéről decentralizált együttműködésnek azt tekinti, ami a szó szoros értelmében a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával folyik. |
12. |
arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ismerje el, hogy a decentralizált együttműködés a természeti környezet védelme és fejlesztése szempontjából is alapvető szerepet játszik, és hogy helyi szinten nemcsak az éghajlatváltozás veszélyeivel kapcsolatos, világszerte hallható jelenlegi aggályokra jelent választ, de egyúttal az érintett lakosság felvilágosítását is elősegíti. |
13. |
határozottan rámutat, hogy annak megemlítésével, hogy a helyi és regionális önkormányzatok pénzügyileg hozzájárulnak a hivatalos fejlesztési támogatáshoz (ODA), nem szabad semmissé tenni a minőségi hozzájárulásaik jelentőségét. Az ő tevékenységüket mindenekelőtt az teszi igazán értékessé, hogy helyi szintű fellépéseik olyan partneri együttműködésekre vezethetők vissza, amelyeket ők maguk alakítottak ki a saját döntéseik alapján, és nem olyan kötelezettségvállalásokat teljesítenek, amelyeket az állam írt elő számukra. Emellett meg lehet említeni az olyan kis létszámú, számottevő pénzügyi forrásokkal nem rendelkező közösségek példáját, amelyek igen jelentős és érdemi fellépéseket visznek véghez. |
14. |
ismételten kijelenti, hogy a helyi és regionális önkormányzatok együttműködése a bolygónk gazdag és szegény régiói közötti globális szolidaritási stratégia helyi vetületét jelenti. Az önkormányzatok ily módon különböző alapokból kiindulva képesek klasztereket alkotni. Ezt a koordinációra irányuló erőfeszítést ismét üdvözölték az Európai Unió Tanácsa által 2008. november 10-én az Európai Bizottság közleményéről elfogadott következtetések; |
15. |
elismeri annak szükségességét, hogy a fejlesztési együttműködésre irányuló tevékenységeket minden szinten összehangolják, és úgy véli, hogy a támogatások hatékonyságáról szóló párizsi nyilatkozat jelentős előrelépést jelent. Ezért azt várja az Európai Bizottságtól – amelyet annak a kedvezményezett országokban működő küldöttségei segítenek –, hogy kezdetben a hasznos partnerségek előmozdítására törekedjen, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét és tekintetbe véve az önkormányzatok tevékenységeinek specifikus jellegét. |
16. |
a jobb kormányzás érdekében az együttműködési és fejlesztési politikákban és stratégiákban történő szerepvállalás (2) a párizsi nyilatkozat egyik lényeges eleme. A Régiók Bizottsága kiemelten hangsúlyozni kívánja ezt az elvet, és úgy véli, hogy a polgárközeliség elvén nyugvó decentralizált együttműködés különösen alkalmas eszköz ennek megvalósítására. Ezzel kapcsolatban kívánatosnak tartja, hogy a fejlődő országok helyi és regionális önkormányzatait teljes mértékben vonják be a fejlesztési és együttműködési politikákba, és előrelépést sürget ezen a téren; |
II. OPERATÍV SZEMPONTOK
17. |
a legnagyobb érdeklődéssel fogadja az Európai Bizottság azon javaslatait, amelyek azzal foglalkoznak, hogyan lehet a gyakorlatba átültetni a helyi és regionális önkormányzatok fejlesztésben játszott szerepének elismerését, és a következő észrevételeket kívánja tenni: |
Strukturált párbeszéd szervezése
18. |
rendkívül helyesli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a helyi és regionális önkormányzatokkal együtt párbeszédet szervez a fejlődésről. Ezzel kedvezően reagál az önkormányzatok évek óta tett folyamatos erőfeszítéseire, amelyek azt célozzák, hogy ne csak szereplőként, hanem teljes rangú tárgyalópartnerként is kapjanak elismerést „a nemzetközi, bilaterális és multilaterális donorcsoportokban”; |
19. |
üdvözli és elfogadja az Európai Bizottság neki címzett javaslatát, hogy alkosson e téren kapcsolattartó pontot az uniós intézmények között. Ez a javaslat teljes mértékben megfelel a Szerződésekben ráruházott szerepnek, amely szerint a Régiók Bizottsága hangot ad az európai helyi és regionális önkormányzatok álláspontjának; |
20. |
vállalja, hogy megteszi a szükséges lépéseket annak érdekében, hogy az Európai Bizottsággal közösen megszervezze a közleményben javasolt éves konferenciát a decentralizált együttműködés témájában, és helyesléssel fogadja azt az ötletet, hogy ez „az európai szintű együttműködési rendszerben érintett minden fél részvételével zajlana”. Ez azt jelenti, hogy – bár más résztvevőket sem kellene kizárni –, az Európai Bizottságot érintett főigazgatóságai és több, a világ különféle régióiban működő küldöttsége képviselhetné, amelyek az európai együttműködés irányítói az országok szintjén. Az RB-n kívül az európai, valamint a fejlődő országok helyi és regionális önkormányzatai is részt vennének a konferencián, és egyesületeik is képviselhetnék őket. Az általa mozgósítható forrásokon kívül a Régiók Bizottsága pénzügyi támogatást kér az Európai Bizottságtól. Annak érdekében, hogy az RB tagjai jelentős számban vehessenek részt e konferencia vitáiban, kívánatos lenne, ha a konferenciára közvetlenül az RB valamelyik plenáris ülése után kerülne sor, ha lehet, még 2009 vége előtt. |
Egy összehangolt megközelítés eszközei
21. |
A Régiók Bizottsága üdvözli az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy „dolgozzanak ki (…) működési iránymutatást”, de tudni szeretné, hogy ez az országokban működő küldöttségekre vonatkozna-e–a helyi és regionális önkormányzatokhoz fűződő kapcsolataik hatékonyabbá tétele érdekében –, vagy magukra a helyi és regionális önkormányzatokra. Mindenesetre helyesléssel fogad minden olyan dokumentumot, amely érthetőbbé tenné a különféle érintettek szerepét, még ha az csak tevékenységeik összehangolásának megkönnyítésére szolgál is; |
22. |
ha ez az „iránymutatás” a helyi és regionális önkormányzatokra vonatkozik, úgy gondolja, hogy figyelembe kell vennie a decentralizált együttműködés sajátosságait és a helyi önkormányzatok e téren felhalmozott tapasztalatait. Úgy véli ugyanis, hogy elsősorban nem „iránymutatást” kell adni, hanem tekintetbe kell venni a helyi önkormányzatok információs szükségleteit, és lehetővé kell tenni számukra az uniós fejlesztési politika – amelynek bonyolultságával gyakran csak szakértők birkóznak meg – célkitűzéseinek, logikájának és mechanizmusainak – nem beszélve terminológiájának – megértését; |
23. |
ezért olyan dokumentumok kidolgozását javasolja, amelyek az Európai Bizottság, valamint a helyi és regionális önkormányzatok közös munkájának gyümölcsei. Fontos, hogy e dokumentumokat – megfelelő tartalmuk és érthető nyelvezetük miatt – széles körben lehessen használni, és hitelesen közvetítsék a strukturált párbeszédet, amelynek megszervezésére a Régiók Bizottsága megbízást kapott. Így az önkormányzatok – különösen azok, amelyeknek kisebb létszám áll rendelkezésére az együttműködéshez – hatékonyabban be tudnak kapcsolódni az európai fejlesztési dinamikába és a nemzetközi környezetbe; |
A decentralizált együttműködés résztvevőinek és tevékenységeinek meghatározása
24. |
emlékeztetni kíván arra, hogy a decentralizált együttműködési tevékenységek meghatározását már az első, ezzel a tárggyal foglalkozó véleményében kiemelt fontosságúnak tartotta. Annak ismerete, hogy „ki mit csinál és hol”, elengedhetetlen ahhoz, hogy értékelni lehessen, milyen haszonnal jár az együttműködés e formája, de ahhoz is, hogy a tagállamok önkormányzatait egy-egy téren összefogásra lehessen ösztönözni, vagy a szinergia elvének megfelelően az intézkedéseket a kedvezményezett önkormányzatok érdekeivel összhangban oszthassák el; |
25. |
megelégedéssel állapítja meg, hogy az európai bizottsági közleményről 2008. november 10-én elfogadott következtetéseiben a Tanács támogatta, hogy az Európai Bizottság megkezdje munkáját ebben az irányban, „a rendelkezésre álló információk alapján”. Bizonyos adatbáziselemek már valóban léteznek, részben bizonyos tagállamok kezdeményezésére, részben a Barcelonában létrehozott megfigyelőközpontnak köszönhetően, amelynek tevékenységei között az európai, illetve latin-amerikai helyi és regionális önkormányzatok közötti kapcsolatok figyelemmel kísérése is szerepel; |
Az új partnerségek létrehozása
26. |
amint azt az imént hangsúlyozta, elengedhetetlen és sürgős a már létező decentralizált együttműködési kapcsolatok feltérképezése, ha támogatni akarjuk a fejlődő országokbeli helyi és regionális önkormányzatok elvárásainak megfelelő információcserét és új partnerségeket, mivel az egyre inkább terjedő decentralizációs politikák új feladatok elé állítják ezeket az önkormányzatokat. Ezért az RB fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy a lehető legkisebbre kell csökkenteni annak kockázatát, hogy a már létező partnerségeket figyelmen kívül hagyva az újak létrehozása zavart és töredezettséget okozzon, és ahelyett, hogy megerősítené a kormányzást elősegítő összeköttetéseket, redundanciákhoz vezessen, holott a cél éppen ennek elkerülése; |
27. |
azt javasolja, hogy ezek az „új partnerségek” inkább kvalitatív természetűek legyenek, és nagyra értékeli, hogy támogatásra talált egy korábbi véleményében tett javaslata, amely szerint módot kell teremteni az információcsere elősegítésére: a közleményben említett, a decentralizált együttműködést segítő „információs börzét” elsősorban a decentralizált együttműködési tevékenységekben világszerte részt vevő helyi és regionális önkormányzatokkal való és azok közötti állandó párbeszéd eszközeként kell létrehozni. Ezért az RB azt tervezi, hogy az Európai Bizottsággal együttműködésben létrehozná és működtetné ezt az úgynevezett „börzét”, mégpedig egy internetes portál formájában, amely a decentralizált együttműködésről tartott éves „konferenciák” egyfajta virtuális folytatása lenne. Az RB a felesleges munka elkerülése érdekében a „börze” létrehozásakor gondosan figyelemmel kíséri majd a már létező intézkedéseket; |
Az önkormányzatok közt fennálló kapcsolatok erősítése
28. |
tisztában van azzal, hogy az európai és a fejlődő országokbeli helyi önkormányzatok közötti kapcsolatok nem mind nevezhetők a szó szoros értelmében decentralizált együttműködésnek, amely segíti a partner önkormányzatot abban, hogy a fejlesztést a kormányzás elve szerint szervezze meg; |
29. |
egyetért azzal, hogy ha az összes helyi önkormányzat jobban tisztában van a decentralizált együttműködési lehetőségekkel, a „baráti” kapcsolatokból jelentősebb tartalommal bíró tevékenységek is kialakulhatnak. Az RB úgy véli, hogy a különböző szintű önkormányzatokat képviselő európai intézményként központi szerepet játszhat és közreműködhet abban, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat valódi decentralizált együttműködési fellépések révén – amelyek a helyi és regionális partnerönkormányzatok igényeinek függvényében néha rövid ideig tartó technikai eszmecserékben is megnyilvánulhatnak – jobban bevonják a fejlesztés gyakorlati megvalósításába; |
30. |
amint azt már a decentralizált együttműködésről szóló első véleményében is hangsúlyozta, kulcsfontosságúnak tartja a partnerországokbeli helyi és regionális önkormányzatok képviseleti szerveinek vagy nemzeti szövetségeinek szerepét. Ezek nemcsak kapcsolatokat építenek és elősegítik az információcserét a hasonló problémákkal küzdő helyi választott képviselők között, hanem ők azok, akik párbeszédet kezdeményezhetnek a központi kormányzatokkal annak érdekében, hogy a stratégiai prioritások meghatározása során megfelelően figyelembe vegyék a nemzeti szint alatti fejlesztési szinteket; |
31. |
ezért azt ajánlja, hogy támogassák ezek nagyobb szerephez jutását és szerveződését, többek között regionális csoportosulások alakításának ösztönzése révén, és aktív fellépésre sürget e cél érdekében, akár az európai önkormányzatok, akár az Unió részéről; |
Kiegészítő megjegyzés:
32. |
nyomatékosan ajánlja, hogy a világ bármely részéről legyen is szó és bármely európai együttműködési eszközt mozgósítsanak is, tartsák szem előtt a szövegben és az uniós támogatási programokban lefektetett elvek közti összhangot. Például:
|
33. |
úgy véli, hogy az Európai Bizottság dokumentuma összességében véve nagy előrelépést jelent, és külön említést érdemel a helyi és regionális önkormányzatok által folytatott decentralizált együttműködés iránti pozitív hozzáállás; meggyőződése, hogy az érintett szereplők között mindenképpen állandó konstruktív párbeszédet kell fenntartani annak érdekében, hogy megfelelően lehessen támogatni az európai és kedvezményezett országokbeli helyi önkormányzatok által az együttműködési és fejlesztési folyamat iránt tanúsított elkötelezettséget. Ezzel kapcsolatban az RB örömmel vállalja és kész arra, hogy maradéktalanul betöltse az európai helyi és regionális önkormányzatokat tömörítő és képviselő európai intézményként rá háruló szerepet. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 22-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
(1) Az ENSZ főtitkárának 2005-ben, a (2015-re kitűzött) millenniumi fejlesztési célok elfogadása után öt évvel írt jelentése (A/59/2005) felhívta rá a figyelmet, hogy még mindig több mint egymilliárd ember tengődik a nyomorküszöb alatt, napi kevesebb mint egy dollár jövedelemből. A jelentés teljes szövege itt olvasható: http://daccessdds.un.org/doc/UNDOC/GEN/N05/270/79.
(2) A szerepvállalás szerepel első helyen a 2005-ös párizsi nyilatkozatban szereplő „partnerségi kötelezettségvállalások” között. E kötelezettségvállalás értelmében a partnerországok valódi irányító szerepet játszanak fejlesztési politikáikkal és stratégiáikkal kapcsolatban, és összehangolják a fejlesztésre irányuló tevékenységeket. Lásd a párizsi nyilatkozatot, valamint az ennek alkalmazásáról szóló egyéb dokumentumokat – szövegük megtekinthető az OECD weblapján: www.oecd.org.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/23 |
A Régiók Bizottsága véleménye a helyi és regionális önkormányzatok szerepe az új balti-tengeri stratégiában
(2009/C 200/06)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
üdvözli, hogy az Európai Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a Balti-tenger térségére. Számos okból éppen a balti-tengeri térség tűnik alkalmasnak kísérleti projektre ahhoz, hogy belső uniós stratégiát vezessenek be egy makrorégió számára, és mint az északi dimenzió révén a balti-tengeri stratégia esetében, harmadik országokkal folytatott együttműködést indítsanak el; |
— |
hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri stratégiának ki kell terjednie a helyi és regionális önkormányzatokra és a polgárok szempontjaira; úgy véli, hogy Oroszországot és Norvégiát is be kellene vonni a balti-tengeri stratégiába, méghozzá a kidolgozástól egészen a végrehajtásig. A hatékonyság érdekében a stratégiának kapcsolódnia kell az északi dimenzióhoz. Az északi dimenzió révén a balti-tengeri stratégia a Barents-régióra is kiterjed; |
— |
javasolja, hogy a Tanács a stratégia keretében közös célokat és tevékenységeket határozzon meg, majd hozzon azokról döntést. A döntéseket kivétel nélkül az Európai Bizottság által irányított és a balti-tengeri térség kormányai, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, valamint a helyi és regionális szint választott képviselőiből álló munkacsoportnak kell előkészítenie. A helyi és regionális szint képviselőit a Régiók Bizottsága tagjai közül kell kiválasztani; |
— |
javasolja, hogy ezt a munkát az évente egyszer összeülő Baltic Sea Forum támogassa. A fórum az érintettek széles körét egyesíti, akiket hasonló elvek alapján választanak ki, mint azoknak a konzultatív konferenciáknak a résztvevőit, melyeket a balti-tengeri stratégia kidolgozása kapcsán azért hívnak össze, hogy megvitassák a stratégia jellegét és a cselekvési program végrehajtását. |
Előadó |
: |
Uno ALDEGREN (SE/SPE), Schonen régió regionális tanácsának alelnöke |
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
Általános megjegyzések
1. |
üdvözli, hogy az Európai Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki stratégiát a Balti-tenger térségére. Számos okból éppen a balti-tengeri térség tűnik alkalmasnak kísérleti projektre ahhoz, hogy belső uniós stratégiát vezessenek be egy makrorégió számára, és mint az északi dimenzió révén a balti-tengeri stratégia esetében, harmadik országokkal folytatott együttműködést indítsanak el; |
2. |
örömmel veszi azt a szándékot, hogy hasonló makroregionális kezdeményezéseket és stratégiákat vegyenek fontolóra a Fekete-tengert, a Duna-medencét és az északi-tengeri térséget/La Manche-csatornát illetően is annak érdekében, hogy kiépüljön egy többoldalú együttműködési keret, amely hatékonyabbá teszi az együttműködés már meglévő formáit; ezzel összefüggésben utal a fekete-tengeri térségről szóló, 2007-ben elfogadott véleményére és a Duna-medencéről szóló, most készülő véleményére. Fontos, hogy az élenjáró balti-tengeri térség támogató szerepet vállaljon a többi stratégia kidolgozásában, és hogy a balti-tengeri térségben gyűjtött tapasztalatokat továbbadják, így segítve az együttműködési kilátások fejlesztését; |
3. |
hangsúlyozza, hogy minden olyan célkitűzés esetében, amelyet az Európai Bizottság a stratégia kapcsán megfogalmaz, rendkívül fontos szerepet játszanak a helyi és regionális önkormányzatok; |
4. |
megállapítja, hogy a kilenc Balti-tenger-menti államból nyolc az EU tagja, így szinte a teljes balti-tengeri partvidék az EU-hoz tartozik. A kilencedik állam, Oroszország geopolitikai és gazdasági szempontból nagyon fontos az EU számára. Ugyanez érvényes Norvégiára is, amely az EGT tagjaként és hagyományos együttműködési partnerként fontos szerepet tölt be a balti régióban. A Balti-tenger vízgyűjtő területét tekintve, környezetvédelmi szempontokból Fehéroroszország és Ukrajna is fontos; |
5. |
megállapítja, hogy a balti-tengeri térséggel kapcsolatban több olyan speciális kérdés is létezik, amelyek jól kezelhetők regionális szinten. A Balti-tenger érzékeny, sekély, brakkvízű beltenger. A világ egyik legnagyobb hajóforgalmú beltengeréről van szó. A finn tengeröbölben történő energiaszállítások 1995 óta a hétszeresére növekedtek, elérve most már az évi mintegy 140 millió tonnát. A Balti-tenger-menti államokra nagy gazdasági különbségek és jelentős gazdasági dinamika jellemző; |
6. |
utal rá, hogy a régióban rendkívül nagy területi különbségek vannak. Svédország és Finnország északi részén rendkívül gyéren lakott területek vannak, amelyek távol esnek a közép-európai piacoktól. A Balti-tenger déli partvidékén európai mértékkel „normálisnak” mondható a népsűrűség, és a közép-európai felvevőpiacok is közelebb vannak; |
7. |
hangsúlyozza, hogy a balti térség fontos nyersanyagokkal rendelkezik az EU számára. Ilyenek például az ércek és erdők, illetve ha Oroszországot és Norvégiát is hozzávesszük, az olaj és a gáz; |
8. |
hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri stratégiának ki kell terjednie a helyi és regionális önkormányzatokra és a polgárok szempontjaira; |
9. |
úgy véli, hogy Oroszországot és Norvégiát is be kellene vonni a balti-tengeri stratégiába, méghozzá a kidolgozástól egészen a végrehajtásig. A hatékonyság érdekében a stratégiának kapcsolódnia kell az északi dimenzióhoz. Az északi dimenzió révén a balti-tengeri stratégia a Barents-régióra is kiterjed; |
10. |
kiemeli, hogy az elmúlt húsz évben többrétű együttműködést sikerült kialakítani minden szinten, méghozzá nem utolsósorban a határrégiók és partnervárosok közötti elmélyített kapcsolatok keretében. Ez egyébként a balti-tengeri stratégia egyik fontos építőköve, melyet a markánsabb, közös balti-tengeri identitás kialakítására irányuló törekvésekben is fel kellene használni, hiszen ez utóbbi is a stratégia sikeres végrehajtásának egyik fontos feltétele; |
11. |
összefoglalva megállapítja, hogy a balti-tengeri térség olyan különleges lehetőségeket és kihívásokat nyújt, amelyekkel makroregionális szemlélet vihető az uniós együttműködésbe. Ez a szemlélet azon a meggyőződésen alapszik, hogy a régió egyik részében végbemenő pozitív változások nem mennek egy másik rész fejlődésének kárára. Más szóval: a fenntartható növekedés nem nullszaldós. Ugyanakkor, amennyire lehetséges, ügyelni kell arra, hogy ez a makroregionális szemlélet ne a közösségi vívmányokat felülmúlni akaró, rivális szabályozási területek létrehozását ösztönözze: a cél nem az, hogy Európában több, egymással versengő belső piac alakuljon ki; |
12. |
úgy véli, hogy a balti-tengeri stratégia a területi kohéziós politika megvalósításának egyik példája lehet; |
13. |
azt is kiemeli, hogy a stratégia Európai Bizottság által megválasztott jellege kitűnően érzékelteti, hogy a fenntartható fejlődés három pilléren nyugszik: környezeti, gazdasági és szociális fenntarthatóságon. Ezt ki kell egészíteni azzal, hogy a balti-tengeri térségben rendkívül fontos szerepet játszanak az energiával kapcsolatos kérdések. A stratégiának megfelelően tükröznie kell ezt. A biztonság és az energiához való fenntartható hozzáférés nagyon fontos a régió gazdasági szempontból történő fenntartható fejlődéséhez; |
14. |
rámutat arra, hogy az európai tengerpolitika regionális szintű végrehajtása a balti-tengeri stratégia alapvető elemét kell hogy képezze. A balti-tengeri stratégiával további lendületet kellene adni annak a célkitűzésnek, hogy a Balti-tenger térségét a tengerpolitika terén bevált gyakorlatok európai modelljévé fejlesszék, amit számos balti-tengeri szervezet és a balti-tengeri parlamenti konferencia is kért. Az európai tengerpolitika integrált megközelítése és a balti-tengeri stratégia ágazatközi megközelítése tökéletesen illik egymáshoz, ezért összehangoltan kellene őket végrehajtani; |
15. |
támogatja a hat balti-tengeri szervezet (1) által javasolt Tiszta balti-tengeri hajózás elnevezésű ötpontos cselekvési tervet, amely egyszerre alkalmas arra, hogy bemutassa a balti-tengeri stratégia integratív megközelítését, és hogy kezelje a térség egyik legsúlyosabb problémáját: a hajók károsanyag-kibocsátásának növekedését. Ennek megfelelően az elképzelést érdemes volna a stratégia tervezett cselekvési tervén belüli vezető projektként támogatni; |
16. |
utal rá, hogy számos jó példája van annak, hogy a helyi partnerségek milyen fontos szerepet játszanak a kedvező gazdasági és szociális fejlődés szempontjából. A balti-tengeri stratégia keretében ösztönözni kellene tehát a szociális gazdaság, a magáncégek, valamint a helyi és regionális önkormányzatok közötti helyi és regionális partnerségeket; |
17. |
véleménye szerint azok a célok, melyeket az Európai Bizottság a balti-tengeri stratégia céljaiként kitűzött – tehát a környezeti fenntarthatóság, a gazdaságilag virágzó, valamint nyitott, vonzó és biztonságos régió megteremtése – jók, de nem elég konkrétak. Ez speciális kihívásokat jelent majd abból a szempontból, hogy melyek a legfontosabb prioritások, illetve a cselekvési terv súlypontjai. A stratégia sikeréhez döntő fontosságú lesz az illetékes adminisztratív szervekkel történő együttműködés, valamint az, hogy sikerül-e olyan többszintű kormányzási rendszereket létrehozni, amelyekben a helyi és regionális szint a végrehajtás részese; |
18. |
hangsúlyozza, hogy ha azt akarjuk, hogy a balti-tengeri stratégiára a térség lakossága közös felelősséggel járó, közös projektként tekintsen, szorosabbra kell fűzni a Balti-tenger térségében élő emberek közti kapcsolatokat. Ezt a polgárok, és különösen a fiatalok bevonásával zajló transznacionális folyamat keretében kell megvalósítani. Az egyik cselekvési terület a közös történelemfelfogásunk feltárása és javítása kell, hogy legyen, pl. a Balti-tenger történelméről szóló könyv közös megszerkesztése révén. A cél a közös balti-tengeri identitás kialakítása és megerősítése volna; |
A döntéshozatali eljárás lefolytatása és formái
19. |
utal rá, hogy különböző politikaterületeken már most is számos makroregionális és nemzeti stratégia létezik a balti-tengeri régiót illetően. Egy sor példa is megemlíthető részterületekre vonatkozó sikeres projektekből. A balti-tengeri stratégia nagy esélye arra, hogy többletértéket teremtsen, az átfogó területi és politikai megközelítési módban, illetve abban rejlik, hogy egyesített és erőteljes végrehajtást tesz lehetővé; |
20. |
aláhúzza, hogy a stratégia sikere azoknak az európai, makroregionális, nemzeti, regionális és helyi szereplőknek a széles körű mobilizálásától függ, akiket be kell vonni a kidolgozásba és a végrehajtásba is; |
21. |
üdvözli ezért azt a széles körű konzultációs folyamatot, amelyet az Európai Bizottság végez a balti-tengeri stratégiával kapcsolatban. Az ügyet előmozdító konferenciákat és fórumokat szerveztek. Ezek jól mutatták, hogy milyen nagy elkötelezettség övezi a balti-tengeri témakörrel kapcsolatos kérdéseket. Ez az elkötelezettség fontos forrásnak számít, melyre építeni lehet a stratégia végrehajtásakor. A rendezvények azt is bebizonyították, hogy a helyi és regionális önkormányzatok mind a négy célkitűzés kapcsán kulcsfontosságú szereplőknek számítanak; |
22. |
hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri stratégia sikere annak függvénye, hogy végrehajtásához biztosítanak-e forrásokat. Amennyiben úgy határoznak, hogy nem szabadítanak fel új eszközöket erre a célra, akkor a rendelkezésre álló eszközök átcsoportosításával kell biztosítani a szükséges forrásokat. Hamarosan tisztázni kell ennek lehetséges módját, szem előtt tartva a balti-tengeri stratégia céljait és követelményeit. Több politikaterületen is folynak olyan értékelések vagy reformokról szóló viták, amelyekbe bele kell venni a balti-tengeri stratégia szempontjait; |
23. |
utal rá, hogy nem szabad alábecsülni a nehézségeket, még akkor sem, ha teljes az egyetértés a kihívásokról és az azok leküzdéséhez szükséges intézkedésekről. Úgy tűnik, nincs meg a teljes hajlandóság új intézmények kialakítására és új források rendelkezésre bocsátására. Ehelyett az az érv hangzik el, hogy hatékonyabban kell felhasználni a már meglévő struktúrákat és forrásokat. Dicséretes ugyan ez a megközelítés, az RB ugyanakkor utal rá, hogy ez nem szolgálhat mentségül az átcsoportosítások és új erőfeszítések megtételének elmulasztására. Különösen nagy szükség van ezért a politikai vezetésre és az egyértelmű felelősségvállalásra; |
24. |
kiemeli, hogy a stratégia kialakításához, végrehajtásának megvitatásához és a megfelelő döntések meghozatalához platformokra és fórumokra van szükség, még akkor is, ha korábban abból indultak ki, hogy nincs szükség új struktúrák és szervezetek létrehozására; |
25. |
javasolja, hogy a Tanács a stratégia keretében közös célokat és tevékenységeket határozzon meg, majd hozzon azokról döntést. A döntéseket kivétel nélkül az Európai Bizottság által irányított és a balti-tengeri térség kormányai, az Európai Bizottság, az Európai Parlament, valamint a helyi és regionális szint választott képviselőiből álló munkacsoportnak kell előkészítenie. A helyi és regionális szint képviselőit többek között a Régiók Bizottsága tagjai közül kell kiválasztani; |
26. |
javasolja, hogy ezt a munkát az évente egyszer összeülő Baltic Sea Forum támogassa. A fórum az érintettek széles körét egyesíti, akiket hasonló elvek alapján választanak ki, mint azoknak a konzultatív konferenciáknak a résztvevőit, melyeket a balti-tengeri stratégia kidolgozása kapcsán azért hívnak össze, hogy megvitassák a stratégia jellegét és a cselekvési program végrehajtását. A fórum éves ülésén regionális mutatókat és példákat tartalmazó jelentést terjesztenek elő a nyomon követésről és az eredményekről. Amennyiben bizonyos politikaterületeknek felelősei is vannak, ők is készítenek jelentést. A környezetvédelem területén például a Helsinki Bizottság (HELCOM) vállalja ezt. Ezen a fórumon Oroszország és Norvégia is képviselteti magát; |
27. |
úgy véli, hogy neki is részt kellene vennie a Baltic Sea Forumon. Az RB balti-tengeri politikával foglalkozó interregionális csoportjának tevékenysége megfelelő módon kiterjed a balti-tengeri stratégia témájára is; a csoport tovább folytatja munkáját; |
28. |
hangsúlyozza, hogy – bár a balti-tengeri stratégia a régióban található uniós tagállamoknak szól – Oroszország fontos szerepet játszik a stratégia legtöbb politikai területének végrehajtásában. A stratégiával kapcsolatos konkrét kérdésekről ezért olyan párbeszédet kell kezdeményezni Oroszországgal, amely egyenrangú kapcsolatokon alapul, és kiegészíti az északi dimenzió keretében folytatott átfogó strukturált párbeszédet; |
29. |
megállapítja, hogy a balti-tengeri stratégia által érintett valamennyi országban kijelölik a kormány egyik vezető képviselőjét, aki a stratégia végrehajtásáért felelős. Ez a személy egyben kapcsolattartó is lehet. Ez a modell a 2005 óta a lisszaboni stratégia végrehajtására használt modellre alapulhatna; |
30. |
azt is megállapítja, hogy a balti-tengeri stratégia részeit jelentő projektek a strukturális alapok meglévő struktúráinak keretében folynak. A támogathatósági kritériumokban figyelembe veszik a balti-tengeri stratégia prioritásait, és a döntéshozó testület vállalja magára az eredmények ellenőrzését. Az egyik fontos feladat az olyan iránymutató projektek ösztönzése lesz, amelyeknek a stratégia sikeres végrehajtásának szempontjából különösen fontos kérdésekben kell erősíteniük a balti-tengeri perspektívát. Ezeknek PR szempontból is nagyon hatékonynak kellene lenniük, jól tükrözve azt a törekvést, hogy a Balti-tenger térségéből példaértékű régió váljon; |
31. |
kiemeli, hogy a projektek komoly szerepet játszanak majd a végrehajtásban. Ebből adódóan nagyok az elvárások a résztvevőknek és az érdeklődőknek a sikeres projektek során gyűjtött tapasztalatokból történő célorientált, hatékony tanulásával szemben. Egy példa arra, hogy mindez hogyan történhetne, az a tanulási megbízás, amelyet a strukturális alap 2007–2013-as időszakban történő alkalmazására szolgáló svéd nemzeti stratégia keretében fogalmaztak meg; |
32. |
azt ajánlja, hogy ruházzák fel speciális szereppel a balti-tengeri térségben működő szervezeteket; részt vehetnének például a Baltic Sea Forumon. A szervezetek azt a hagyományos együttműködést jelenítik meg, amelyet a régióban közel húsz év alatt sikerült kialakítani. A szervezetek számos példával szolgálnak arra, hogy az Unióval határos balti-tengeri államok milyen konstruktívan és sikeresen képesek együttműködni; |
33. |
utal rá, hogy a balti-tengeri együttműködés a régió számos városi partnerségében is testet ölt. Ezek egyrészt a kommunális és regionális alapfeladatokhoz kötődő szorosabb együttműködés kiindulópontját jelentik, másrészt pedig platformként szolgálnak a régió különböző részeiből érkező emberek között szervezett találkozókhoz. A találkozóknak köszönhetően sikerült kapcsolatokat kialakítani a felek között, közös tapasztalatokra szert téve és jobban megismerve egymást. Közös történelemszemlélet, illetve közös nézőpont alakult ki a kihívások és a problémák kapcsán is; |
34. |
azt ajánlja, hogy a Baltic Sea Forum résztvevőinek egyik speciális feladata az ismeretterjesztés és a közvélemény tájékoztatása legyen a balti-tengeri stratégiáról, hiszen a polgárok aktív elkötelezettségének és közreműködésének hiányában nem alakulhat ki az a közös tudat, amelyre szükségünk van; |
Környezeti fenntarthatóság
35. |
hangsúlyozza, hogy a balti-tengeri stratégiának a meglévő stratégiákból és kezdeményezésekből kell kiindulnia, és ezeket mindenképpen követnie kell. Ez elsősorban a HELCOM balti-tengeri cselekvési tervére és a tengeri stratégiára vonatkozik. A HELCOM programjának az az előnye is megvan, hogy azt már Oroszország is elfogadta; |
36. |
kiemeli, hogy a legfőbb cél a fenntartható fejlődés kell, hogy legyen, amely a lisszaboni stratégia és a göteborgi menetrend három pillérére épül: a gazdasági, szociális és környezeti fenntarthatóságra. A stratégia egyik egyértelmű alapnézete az kell, hogy legyen, hogy a fenntartható fejlődés nem tekinthető olyan játszmának, amelyben csak nyertesek és vesztesek vannak. Meg kell őrizni a teljes perspektívát, abból kiindulva, hogy miként függnek össze a különböző politikaterületek, és hogyan jelentik együttesen a fenntartható fejlődés alapját; |
37. |
hangsúlyozza, hogy a balti térség gazdasági helyzetének az utóbbi időben tapasztalható drámai gyengülése nem vezethet ahhoz, hogy a környezeti érdekek háttérbe szorulnak; |
38. |
úgy véli, hogy a környezeti fenntarthatóság célja kapcsán különösen egyértelművé válik, hogy milyen fontos Oroszország és a Balti-tenger tágabb értelemben vett vízgyűjtő területének, azaz Fehéroroszországnak és Ukrajnának a bevonása is a balti-tengeri stratégiába. Elég csak az olyan témakörökre gondolni, mint a szennyvízkezelés, a közlekedés, az energiahasználat, Kalinyingrád és Szentpétervár; |
39. |
azt javasolja, hogy a környezetvédelem terén végzett munka során arra kell törekedni, hogy a balti térségből környezetvédelmi szempontból példaértékű régió, illetve a természeti fenntarthatóság szempontjából „a legjobb gyakorlat régiója” váljon; |
40. |
úgy látja, hogy a Balti-tenger speciális problémája az, hogy sekély tengerről van szó, amelynek csak korlátozott kapcsolata van az óceánnal. Vize aránylag hideg, így a vegyszerek csak lassan bomlanak le benne. A brakkvíz és a hideg éghajlat miatt a benne élő fajok száma sem túlságosan magas. A vízcseréhez sok időre van szükség. Ez összességében azt eredményezi, hogy rendkívül sokáig tart, amíg csökken a vegyszertartalom, vagy végbemegy a túltrágyázáshoz történő alkalmazkodás; |
41. |
utal rá, hogy olyan megalapozott területrendezésre van szükség a partmenti területeken, amelynek a balti térség hat regionális szervezetének és hálózatának (BSSSC, B7 Baltic Islands Network, a balti-tengeri eurorégió, Baltic Development Forum, az Európa Tengeri Peremterületei Konferenciájának (CPMR) a Balti-tengerrel foglalkozó bizottsága, a Balti Városok Uniója (UBC)) javaslataira kellene épülnie. Ezzel párhuzamosan az adott tervezési kompetenciából kell kiindulni, és teljes mértékben be kell tartani a szubszidiaritás elvét; |
42. |
úgy véli, hogy megújuló és környezetbarátabb energiák felhasználása révén, illetve a kipufogógázok hatékonyabb tisztításával mindenképpen csökkenteni kell az éghajlatra káros gázok kibocsátását. A közúti, a tengeri és a légi közlekedésből származó gázkibocsátást hosszú távon is vállalható szintre kell csökkenteni; |
43. |
utal arra, hogy a Balti-tenger térségében a túltrágyázás jelenti az egyik legkomolyabb környezetvédelmi problémát. A HELCOM cselekvési tervének segítségével 2021-re el kell érni a térségben, hogy jó legyen a Balti-tenger környezeti állapota. A túltrágyázás fényében ez igen ambiciózus cél. A kezdeti szakaszban úgy lehet vállalható költségekkel komoly eredményeket elérni, hogy fellépnek a legjelentősebb szennyezési forrásokkal szemben. Ezt követően azonban az intézkedések magasabb határköltséggel járnak, a fenntarthatóság biztosítása pedig nagyobb követelményeket támaszt; |
44. |
hangsúlyozza, hogy a közös agrárpolitika folyamatban levő felülvizsgálata kapcsán világosan ismertetni kell a környezeti hatásokat, és tekintettel kell lenni rájuk. Egy másik intézkedésjavaslat a foszfát alkalmazásának betiltása a mosóporokban. Németországban, Svédországban és más tagállamokban már létezik ilyen tilalom, konkrétan a háztartási mosószerekre vonatkozóan. Esedékes volna az 1998. június 18-i 98/34/EK irányelv és a 2004. március 31-i 648/2004/EK rendelet felülvizsgálata is annak érdekében, hogy uniós szintű tilalom vonatkozzon ennek az anyagnak az összes tisztítószerben történő felhasználására, ideértve az ipari mosó- és tisztítószereket, valamint a mosogatógépekben használt tisztítószereket is. A szennyvizeknek a foszfáttól való hatékonyabb megtisztítása is jó eredményekre vezetne; |
45. |
kiemeli, hogy a tengeri közlekedés most is és a jövőben is nagyon fontos lesz a balti térség gazdasági integrációja szempontjából. Foglalkozni kell azonban az ennek során felmerülő növekvő környezeti problémákkal. A HELCOM cselekvési terve jó kiindulási alapnak tekinthető ezen a téren, és több olyan költséghatékony intézkedés is van, amelyet meg lehetne hozni. Mindenek előtt csökkenteni kell a kén- és nitrogén-dioxid-kibocsátást. A 2008 októberében Gdanskban tartott fórumon több javaslatot is megvitattak. Ezek között például az olyan tengeri járművek használatának betiltását, amelyek nem felelnek meg az érvényben levő biztonsági követelményeknek (ún. norma alatti hajók). A szárazföldön már alkalmazott modellhez kapcsolódva további intézkedés lenne a szennyezési jogok kereskedelmének bevezetése a kén- és nitrogén-dioxidra a hajók esetében. Be kellene tiltani a réz használatát is a hajók és csónakok korrózió elleni festékrétegében. Biztosítani kellene, hogy a kikötőben horgonyzó hajók könnyebben hozzájuthassanak szárazföldi áramhoz; |
46. |
utal arra, hogy a szennyvíztisztítás is fontos területet jelent a helyzet javulása szempontjából. Ebben központi szerepet tölt be a kommunális és regionális illetékesség. Ennek kapcsán utalni kell a „Water Users Partnership”-re, amelyet a balti-tengeri eurorégió hangsúlyozott a balti-tengeri stratégiáról folyó konzultációk során. Ennek lényege a vízforrások hatékonyabb kezelése; |
47. |
aláhúzza, hogy a halállományt nem a mai szinten kell fenntartani, hanem ismét növelni kell. A halállomány gazdasági hasznosításakor a Balti-tenger kényes ökoszisztémájához igazodó alapelveket kell követni; ebben az összefüggésben örömmel veszi, hogy a Balti-tenger, a Bæltek és az Øresund halászati erőforrásainak technikai intézkedések révén történő védelméről szóló 2187/2005/EK rendelet (2005. december 21.) elismeri a Balti-tenger halászati erőforrásainak sajátosságait; mindenekelőtt ki szeretné emelni, hogy ez a rendelet, melynek elfogadását az érintettekkel folytatott széles körű konzultáció előzte meg, 2006. január 1-je óta jelentősen egyszerűsítette a Balti-tenger halászati erőforrásainak kezelését, és lehetővé tette, hogy a halászati erőforrások balti-tengeri államok közötti, a Nemzetközi Balti-tengeri Halászati Bizottság (IBSFC) általi többoldalú kezelését kétoldalú (az Európai Unió és az Orosz Föderáció általi) kezelés váltsa fel; |
48. |
emlékeztet arra, hogy a gazdaságilag virágzó balti térség kulcsfontosságú elemeként az idegenforgalomnak is környezetileg fenntarthatónak kell lennie. Az ép, természetes környezet fontos alkotóeleme annak a képnek, mellyel a turisták a térségről rendelkeznek, és amely a régióba vonzza őket. A turizmus révén azonban fennáll a környezetkárosítás veszélye is, amely nagyban rontja ezt a képet; |
Gazdaságilag virágzó régió
49. |
megállapítja, hogy a gazdasági növekedés hosszabb időszaka után a balti térség jelenleg komoly gazdasági visszaesést él át. Gyors cselekvésre van szükség, ugyanakkor nem szabad szem elől téveszteni a balti-tengeri stratégia kiindulási alapjául szolgáló stratégiai szemléletmódot. A gazdasági fejlődéshez elválaszthatatlanul kötődik a változás, és még ha akut problémák háttérbe szorítják is a stratégiai perspektívát, az átfogó kihívások – demográfiai változások, nemzetközi verseny a globalizáció mentén – megmaradnak; |
50. |
hangsúlyozza, hogy tovább kell dolgozni a régióban a belső piac hatékony és összehangolt megvalósításán. Ez fontos tényezőnek számít a balti térség prosperitásának szempontjából. Főként a kis- és középvállalkozásokat érintik a kereskedelmi akadályok és a bürokratikus nehézségek. A rendeletek eltérő értelmezései miatt új regionális kereskedelmi akadályok megjelenése fenyeget. Javítani kell az adott országok államigazgatásának és bíróságainak a belső piaccal kapcsolatos ismeretein. Fontosak az olyan fórumok is, ahol szavazni lehet és lehetőség van a tapasztalatok cseréjére. Ennek kapcsán utalunk a SOLVIT online hálózatra (http://ec.europa.eu/solvit/), amely információs pont a belső piaci jogalkotás végrehajtása során felmerülő problémák esetén; |
51. |
hangsúlyozza, hogy a gazdaságilag virágzó balti térség egyik előfeltétele a vállalatok tevékenysége – elsősorban a kis- és középvállalkozásoké. Támogatni kell tehát a vállalkozói szellemet és a magát a vállalkozási tevékenységet. Javítani kell a kkv-k kockázati tőkéhez való hozzáférésén; |
52. |
azt ajánlja, hogy erőfeszítéseket kell tenni annak érdekében, hogy a vállalkozások alapításakor könnyebben hozzá lehessen jutni kockázati tőkéhez, elsősorban kezdőtőkéhez („seed money”). Erőfeszítéseket kell tenni a vállalkozási kedv erősítésére is, főként a fiatal vállalkozó körében; |
53. |
megállapítja, hogy az új vállalkozások alapításakor gyakran az innovációk gazdasági kiaknázhatósága áll az előtérben, függetlenül attól, hogy azok műszakilag mennyire igényesek; ezért azt ajánlja, hogy a balti-tengeri stratégia keretében kerüljenek szóba az olyan kérdések, mint az összehangolt klaszterpolitika, az összehangolt innovációs rendszerek, az innovációs programok és az iránymutató projektek. Javítani kell a piaci szereplőknek azon a lehetőségén, hogy saját országukon kívül a balti térség más államaiban is igényelhessenek eszközöket a kutatásra és fejlesztésre; |
54. |
utal továbbá arra is, hogy már nagyon hamar kialakul a vállalkozói szellemmel kapcsolatos hozzáállás. Ezért szükség van a vállalkozói szellemre történő nevelésre és a téma tananyagként való kezelésére az iskolákban, egyetemeken és főiskolákon; |
55. |
azt javasolja, hogy a balti-tengeri stratégia által érintett országok dolgozzanak ki közös programot a fenntartható idegenforgalom támogatására a régióban. Ennek kapcsán elsősorban a természet és a környezet értékét, illetve a gazdag kulturális és történelmi örökséget kellene kihangsúlyozni; |
56. |
utal arra, hogy a balti térség gazdag nyersanyagokban, különösen ásványokban és fában. Meg kellene fontolni egy kimondottan a balti térségre vonatkozó ásványügyi stratégia kidolgozását, figyelembe véve a talajvédelem kereteinek meghatározásáról szóló irányelvjavaslatot (COM(2006) 232 végleges) (lásd a Régiók Bizottsága CdR 321/2006. sz. véleményét), amely, miközben közös talajvédelmi célokat tűz ki, nagymértékű rugalmasságot biztosít a tagállamoknak annak megválasztásában, hogy miként érjék el ezeket a célokat (a célok elérése kötelező, de az eszközök szabadon választhatók). A virágzó gazdaság szempontjából fontos, hogy fenntartható módon termeljék ki ezeket a nyersanyagforrásokat, és úgy is gazdálkodjanak velük. Ez magas követelményeket támaszt a fenntartható közlekedési infrastruktúrával szemben; |
57. |
megállapítja, hogy a balti térség gazdasági fejlődése szempontjából nagyon fontos szerepet töltenek be és fognak is betölteni az energiával kapcsolatos kérdések. Fontosak a nagyobb energiahatékonyságra irányuló erőfeszítések, alapvető fontosságú kérdés marad azonban az energiahordozókkal és a villamos energiával való biztos és stabil ellátás. Történelmi okokból a balti államok még mindig az orosz villamoshálózatra vannak rákötve. Északi és európai elektromos hálózatba kell őket integrálni, és egy uniós, illetve a balti térség számára kialakított energiapiac részévé kell válniuk. Ehhez csatlakozásokra, szabályok összehangolására és infrastrukturális beruházásokra van szükség; |
58. |
kiemeli, hogy a munkavállalók szabad mozgása az integráció fontos részét képezi a balti térségben. Fontos a személyek szabad mozgásának következetes megvalósítása; |
59. |
egyetért a Balti-tengeri Szakszervezetek Hálózatának (BASTUN) álláspontjával, mely szerint a balti-tengeri stratégiát szociális dimenzióval kellene kiegészíteni. A stratégiát fel kellene használni a térségbeli munkaerőpiacok tisztességes és megfelelő működésének biztosítására. A tisztességes munkakörülményekre a térség versenyképességének fontos tényezőjeként kellene tekintetni, mivel ezek egyre fontosabb előnyt jelentenek a magasan képzett munkaerőért folytatott versenyben; |
60. |
hangsúlyozza, hogy a tudás és ezáltal az ún. „ötödik szabadságjog”, azaz a tudás szabad mozgása kiemelt szerepet játszik majd a jövőbeli versenyképesség és gazdasági fejlődés szempontjából. Fontos szempont a diákok mobilitása a balti térségben. Ez azonban most nagyrészt elkerüli a régiót. Kevés fiatal szeretne a balti térségben tanulni, pedig ez fontos lenne a komolyabb gazdasági integrációhoz. Úgy tűnik, hogy a balti térségben végzett tanulmányokat nem tekintik sikertényezőnek a karrier szempontjából. A balti-tengeri stratégia egyik fontos feladata annak elemzése, hogy ez miért van így, és mit lehet tenni annak érdekében, hogy más balti államokban végzett tanulmányok vonzó alternatívaként jelenjenek meg. A tanulmányok minőségéről és feltételezhetően a nyelvtudásról van szó; |
61. |
úgy véli, hogy a kutatók és a kutatási eredmények mobilitása a balti térség fejlődésének fontos sikertényezője. A kutatók mobilitása ösztönzésének komoly előfeltétele a finanszírozás és hogy vannak-e érdekes projektek. Fejleszteni kell a különböző szereplők közötti együttműködést – részben az egyetemek és főiskolák között, de a Triple Helix modell keretében a tudományos körök, a gazdaság és a közszereplők között is; |
Nyitott és vonzó régió
62. |
úgy véli, hogy az arra irányuló erőfeszítéseknek, hogy a balti térségből nyitott és vonzó régió váljék, abból kell kiindulniuk, hogy egyrészt fizikai infrastruktúráról (pl. közlekedési rendszerekről), másrészt pedig a tudás, az információ, a szolgáltatások stb. továbbadására szolgáló tudásalapú infrastruktúráról is szó van. Ezenkívül nemzeti struktúrákat és rendszereket regionális szövetséggé kell összekapcsolni. Manapság az az általános tendencia, hogy az infrastrukturális tervezések csak az országhatárig tartanak. Olyan perspektívára van szükség, amely az integrált balti-tengeri térség megteremtésre irányul. Ennek feltétele, hogy a kelet-nyugati perspektívát ugyanolyan komolyan vegyék, mint az észak-délit. A kelet-nyugati közlekedési folyosók megnyitják a balti térségtől keletre és dél-keletre levő piacokat is; |
63. |
utal arra, hogy a balti térséget strukturális szempontból erős egyenlőtlenségek jellemzik a nagyon gyéren lakott északi területek és a sűrűn lakott déli vidékek között. Északon nagy távolságra vannak egymástól a nagyobb lélekszámú települések, a közlekedési hálózat pedig nem elég sűrű. A balti államok, a legészakibb régiók és a balti-tengeri térség központi területei közti összeköttetést javítani kell és be kell kapcsolni a TEN–T hálózatba. Égető szükség van a vasúti kapacitás növelésére; |
64. |
azt ajánlja, hogy az integráció elősegítése érdekében a határokon átnyúló közlekedést az eddigieknél jóval nagyobb mértékben együtt tervezzék meg. Így például a forgalom jobb menetével lehet számolni, amennyiben a vasúti közlekedést még inkább összességében tekintik át, és a vasúti közlekedésről szóló uniós irányelveket összehangoltan értelmezik; |
65. |
utal arra, hogy a balti térség regionális közlekedési rendszerének egyik sajátossága, hogy valamennyi közlekedési eszköz egyformán fontos lesz. A közlekedést szárazföldön és tengeren is bonyolítják majd, pl. az áruszállítást vasúton, rövid tengeri útvonalakon, de a levegőben is. Ezért mindenképpen olyan közlekedési folyosókat kell kialakítani, amelyeknél zökkenőmentes a közlekedési módozatok közötti átmenet, azaz lehetővé válik az intermodalitás. Ez nagy logisztikai kihívásokkal jár, és a fenntarthatósági szempontok sem kevésbé fontosak; |
66. |
hangsúlyozza, hogy az egyik fontos feladat a meglévő rendszerek jobb kihasználása lesz. Fel kell tárni a kapacitások gyenge pontjait, és ki kell küszöbölni ezeket. Össze kell kapcsolni egymással a nemzetközi, a nemzeti, a regionális és a helyi közlekedési rendszereket; |
67. |
úgy véli, hogy folyamatosan ki kell építeni a TEN-T határokon átnyúló részeit, szem előtt tartva a „modalitás” javítását, valamint a versenyképes logisztikai hálózatok közötti együttműködést; |
68. |
kiemeli, hogy bár az áruszállítás és nagyrészt a személyszállítás fő csapását is a tengeri és a szárazföldi közlekedés jelenti majd, nem szabad elsiklani a légi közlekedésnek a régióban lakók mobilitása szempontjából betöltött fontos szerepén sem. Mindenképpen tovább kell fejleszteni a légiközlekedési infrastruktúrát, méghozzá nem utolsósorban a regionális repülőtereken; |
69. |
emlékeztet arra, hogy az Öresund hídnak infrastrukturális beruházásként milyen nagy jelentősége volt a regionális gazdasági életre, illetve a kapacitásbeli akadályok felszámolásában. A Fehmarnbelt híd megépítése is nagy jelentőséggel bírna. Minél előbb hozzá kellene látni a munkához; |
70. |
utal arra, hogy a fizikai infrastruktúrába történő beruházások mellett elő kell mozdítani egy működőképes és integrált tudásalapú infrastruktúra kiépítését, azaz prioritást kell adni az IKT-nak. Az ilyen jellegű beruházások különösen fontosak lesznek a jövőbeli versenyképesség és fejlődés szempontjából, és szoftver-, illetve hardveralapú beruházásokat is szükségessé tesznek. Ez utóbbihoz tartozik a széles sávú összeköttetések további kiépítése a régióban, amely iránymutató projekt lehetne. Regionális felügyeletet kellene létrehozni az átláthatóság és a koordináció biztosítására. Fontos a szolgáltatósemlegesség, hogy a széles sáv kiépítése ne a szolgáltatóhoz kötődjön, és ne eredményezzen helyi vagy regionális monopóliumokat. A „puha infrastruktúra” például közös szabványokat jelent. Ilyen például az elektronikus azonosítás az egész balti térségben. Ez az IT-alapú szolgáltatások kereskedelmének egyik feltétele; |
Biztonságos régió
71. |
emlékeztet arra, hogy a Balti-tenger már most is a világ egyik legnagyobb hajóforgalmú tengere, és a jövőben is az lesz. Jelenleg naponta több mint 2 000 hajó közlekedik rajta. Bár a gazdasági visszaesés ezen a téren is érezteti hatását, a hajóforgalom mégis növekedni fog. Az ENSZ Nemzetközi Tengerészeti Szervezete (IMO) az orosz felségvizektől eltekintve a Balti-tengert különösen érzékeny tengeri területnek (Particularly Sensitive Sea Area – PSSA) nyilvánította, ami lehetőséget teremt arra, hogy a balti-tengeri közlekedéssel kapcsolatos védelmi intézkedéseket lehessen hozni; |
72. |
felhívja rá a figyelmet, hogy a nagyobb járműforgalom egyre nagyobb követelményeket támaszt majd a közös készültséggel és a bevetéssel kapcsolatos kapacitásokkal szemben. Drasztikusan megfogalmazva, a kérdés nem az, hogy a Balti-tengeren bekövetkezik-e egy nagyobb szerencsétlenség, hanem az, hogy mikor. Ebben az esetben a hatások határokon átnyúlóan jelentkeznének, ezért megfelelő, határokon átnyúló készültségre és bevethető kapacitásokra van szükség; |
73. |
összehangolt bevetési készültséget és a bevetésekhez összehangolt struktúrát sürget. A kezdetektől be kell építeni a helyi és regionális szempontokat. Az RB azt javasolja, hogy a „Baltic Master Project Action Plan” elnevezésű tervet megelőző készenléti tervezéssel, a teljes balti térségre kiterjedő partrendezés fejlesztésével és megerősítésével, valamint a balti-tengeri hajómozgások hatékonyabb felügyeletével kell végrehajtani; ebben az összefüggésben felhívja a figyelmet az egyhéjazatú olajszállító tartályhajókról szóló rendeletre (2), és örömmel veszi, hogy az Európai Parlament 2009. március 11-én elfogadta a harmadik tengerbiztonsági jogalkotási csomagot (más néven: Erika III.). A csomag, amely 2012-ben lép hatályba, nemcsak az utasoknak biztosított kompenzációra tér ki, hanem az ellenőrzésekre, a halászhajók automatikus azonosítási és nyomon követési rendszerrel (AIS) történő felszerelésére, a kikötő szerinti illetékes állam hatósága által végzett ellenőrzésre, a hajók biztosítására, a balesetek kivizsgálására és annak a hatóságnak a kijelölésére is, amely a veszélybe került hajók számára biztosítandó menedékhelyről dönt. Az RB hangsúlyozza azonban, hogy növelni kell a Finn-öbölbeli szállítás nyomon követéséhez rendelkezésre álló kapacitást, hogy az egész Balti-tengert át lehessen tekinteni. Ajánlatos továbbá közös mechanizmust létrehozni az előírások betartásának ellenőrzésére; |
74. |
hangsúlyozza, hogy a népegészségügyi kérdések olyan fontos területet jelentenek, amelyre figyelemmel kell lenni a balti-tengeri stratégiában. Problémákat okozhat, hogy a gyors gazdasági átalakulás nyomán a vidéken élő fiatalok a városokba költöznek. Az olyan társadalmi csoportok közötti jelentős különbségek, amelyekben még a szegénység is fokozódhat (pl. gyermekek esetében) most is és továbbra is komoly szociális problémát jelent. Az alkohol- és drogproblémákhoz vezető társadalmi kirekesztődés és az életmódból adódó egészségügyi problémák további szociális gondokat jelentenek, melyeket összehangolt módon, regionális szinten kell kezelni; |
75. |
rendkívül fontosnak tartja, hogy az egészségügyi kérdéseket az EU-val határos balti államokkal együtt vitassák meg. Oroszországban, Fehéroroszországban és Ukrajnában számos probléma van a közegészségügy terén. Ennek kapcsán fontos kiindulópont kell hogy legyen az északi dimenzió és annak idevonatkozó platformja, a „Northern Dimension Partnership in Public Health and Social Well-being” (NDPHS). Ez a partnerség fontos kiindulópont kell hogy legyen, melyet erősebben tudatosítani kell; |
76. |
utal arra, hogy az NDPHS első számú prioritása a fertőző betegségek elterjedésének kézben tartása kell, hogy legyen. Ilyen például az AIDS/a HIV vírus, a tuberkulózis és az antibiotikumokkal szemben ellenálló mikroorganizmusok problémája. További prioritás kell, hogy legyen a szociális jólét javítása; |
77. |
emlékeztet arra, hogy a szervezett bűnözés komoly fenyegetettséget jelent a balti térség biztonságára nézve. A bűnszervezetek egyre leleményesebbek, és tevékenységük egyre inkább határokon átnyúlóvá válik. A Balti-tenger-menti államoknak ezért továbbra is közösen kell felvenniük a harcot a régióban jelentkező szervezett bűnözés, kábítószer-kereskedelem és embercsempészet ellen. Ezt a balti-tengeri stratégiában is hangsúlyozni kellene. A „Task Force on Organised Crime in the Baltic Sea Region” (BSTF) keretében már létezik regionális rendőrségi együttműködés. Ebben Norvégia, Izland és Oroszország, illetve az Europol és az Interpol is részt vesz. A balti-tengeri stratégia keretében el kellene mélyíteni ezt az együttműködést – az uniós keretek között is létező együttműködés kiegészítéseként; |
78. |
hangsúlyozza, hogy védelemre szorulnak a kritikus infrastruktúrák, tehát azok az intézmények vagy rendszerek, amelyek a központi társadalmi feladatok ellátásához, az egészségügyi ellátás, a biztonság és az emberek gazdasági és szociális jólétének biztosításához szükségesek. Az üzemzavarok vagy az ilyen intézmények tönkretétele komoly problémákkal járhat. A közlekedés, az energiaellátás és az információcsere olyan központi tevékenységekre jelentenek példát, amelyekhez működő infrastruktúrára van szükség. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 22-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
(1) Balti-tengeri Államok Szubregionális Konferenciája (BSSSC), a CPMR Balti-tengeri Bizottsága, a Balti-tengeri Fejlesztési Fórum, a Balti Eurorégió, a Balti Városok Uniója és a B7 – Balti-tengeri Szigetek Hálózata.
(2) Az Európai Parlament és a Tanács 417/2002/EK rendelete (2002. február 18.) a kettős héjazatú vagy azzal egyenértékű szerkezeti megoldással rendelkező egyhéjazatú olajszállító tartályhajók gyorsított bevezetéséről.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/31 |
A Régiók Bizottsága véleménye a helyi és regionális önkormányzatok szerepe a keleti partnerségben
(2009/C 200/07)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak az ENP-ben játszott szerepe fontos a keleti partnerség szempontjából. A középpontban mindenekelőtt a területfejlesztéshez, a gazdasági kapcsolatok javításához, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának eléréséhez, valamint a mobilitás elősegítéséhez való hozzájárulásuk, illetve a kölcsönös kapcsolatok létrehozásának támogatása áll; |
— |
szorosabb együttműködési formákat szándékozik kialakítani a keleti partnerség országaival. Egy kelet-európai és dél-kaukázusi helyi és regionális önkormányzati közgyűlés – mint a rendszeres párbeszéd és együttműködés intézményi platformja – létrehozása a formális együttműködés egyik rövid távú célja lehet, miután sikerült kialakítani az együttműködés konkrét és megfogható formáit; |
— |
nyomatékosan kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat lehetőleg már a kezdeti stádiumtól vonják be a központi kormányzat oldalán az Európai Unió és keleti partnerországai között kétoldalú módon, elsősorban az európai szomszédsági politika keretében létrehozott társulási megállapodások, stratégiai dokumentumok és cselekvési tervek kidolgozásába, a nemzeti indikatív programok elkészítésének, végrehajtásának és értékelésének tekintetében; |
— |
ösztönzi az EU helyi és regionális önkormányzatai, illetve a keleti partnerség országai közötti szorosabb kapcsolatoknak a rendszeres politikai párbeszédet szolgáló meglévő európai intézményi platformok és konkrét közös projektek révén történő előmozdítását, azzal a céllal, hogy közös út alakuljon ki a kelet-európai és dél-kaukázusi helyi és regionális önkormányzatok közgyűlésének esetleges jövőbeli létrehozásához. |
Főelőadó |
: |
SÉRTŐ-RADICS István (HU/ALDE) Uszka polgármestere |
Referenciaszövegek
Az Európai Unió Tanácsa cseh elnökségének felkérése a következő tárgyban: A helyi és regionális önkormányzatok szerepe a keleti partnerségben, valamint A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak: Keleti partnerség
COM(2008) 823 végleges.
I. ÁLTALÁNOS MEGJEGYZÉSEK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
1. |
hangsúlyozza az új keleti partnerség kialakításának fontosságát az európai szomszédságpolitikán (ENP-n) belül. Az ENP-országok és a bennük zajló legújabb politikai fejlemények közötti különbségek, az elvárások közötti szakadék, a bővítési folyamatról folytatott vita, az EU Oroszországhoz fűződő stratégiai viszonya és a Barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért mellett egy keleti dimenzió kialakításának igénye vezetett a keleti partnerséghez, amelynek létrehozására egy svéd–lengyel javaslat után került sor. A keleti partnerség fejlesztése során tekintetbe veendő ENP-országok: Örményország, Azerbajdzsán, Belarusz, Grúzia, Moldova és Ukrajna. Ezek az országok – Belarusz kivételével – mind az Európa Tanács tagjai. Az Európai Bizottság (EB) már megfogalmazta javaslatát, amelyről 2009 tavaszán, a keleti partnerség csúcstalálkozóján születik döntés. A keleti partnerség számára központi kérdés a határokon átnyúló, illetve régiók közötti együttműködés fokozása és az intézmények kiépítése, ahol a helyi és regionális önkormányzatok részt vállalhatnak a kapcsolatépítésben és az európai integráció előmozdításában, hogy orvosolni lehessen a jelenlegi ENP hiányosságait; |
2. |
hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak az ENP-ben játszott szerepe fontos a keleti partnerség szempontjából. A középpontban mindenekelőtt a területfejlesztéshez, a gazdasági kapcsolatok javításához, az emberi jogok és az alapvető szabadságjogok tiszteletben tartásának eléréséhez, valamint a mobilitás elősegítéséhez való hozzájárulásuk, illetve a kölcsönös kapcsolatok létrehozásának támogatása áll; |
3. |
örömmel fogadja bizonyos intézkedések és kezdeményezések sikerét, valamint azt, hogy az ENP már meglévő partnerségi és együttműködési megállapodásokra épül, és a kapcsolatok jogi alapját továbbra is ezek képezik. Ezzel az Unió és a partnerország között irányított, kétoldalú cselekvési tervek kerülnek elfogadásra az ENP-n belül, meghatározva ezzel a politikai és gazdasági reformok menetrendjét. A reformok terén való előrehaladás ösztönzői a következők: nagyobb mértékű részvételi lehetőség az európai programokban és hálózatokban, további támogatás és jobb hozzáférés a piachoz. Igaz, hogy az ENP legfontosabb alapelvei a differenciálás, a felelősségvállalás és a regionális integráció, viszont sokféle országra terjed ki, amelyek szerteágazó problémákkal küzdenek, és ezért célzottabb megközelítésre van szükség; |
4. |
egyetért a javaslattal abban, hogy el kell mélyíteni a meglévő kétoldalú együttműködést, mégpedig vízumliberalizáció, szabadkereskedelmi térség kialakítása, az ágazati reformok fokozott támogatása, az emberek közötti kapcsolatok erősítése, új, világos referenciaértékeket tartalmazó, az európai normák harmonizációjához kapcsolódó cselekvési tervek, valamint a partnerségi és együttműködési megállapodások helyébe lépő szilárdabb megállapodások révén. Az Európai Bizottság javaslata ezenkívül – az északi dimenzió és a fekete-tengeri szinergia kiegészítéseképpen – szükségesnek tartja a többoldalú együttműködés megerősítését is, valamint azt, hogy az együttműködés projektorientált legyen. Az együttműködés elsőbbségi területeiként a javaslat a politika, a biztonság, a határ menti és az országok közötti szabad mozgás, a gazdaság és pénzügy, a környezetvédelem és a szociálpolitika területét jelölte meg; |
5. |
egyetért továbbá az Európai Bizottság javaslatával abban, hogy szükség van a gazdasági integráció elmélyítésére – a partnerországok WTO-tagságától függően – szoros, széles körű együttműködésen alapuló szabadkereskedelmi térségek kialakítása révén, a mobilitás növelésére vízumkönnyítés és magas színvonalú határigazgatás révén; energiabiztonságra az energiaügyi kölcsönös függőség elismerése által; valamint a gazdasági és társadalmi fejlődés támogatására regionális és transznacionális programokkal. A többoldalú együttműködés elősegítése érdekében a keleti partnerség információcsere-fórumot hoz létre, közös tevékenységeket kínál, és kiegészítő eszközöket nyújt a korszerűsítési folyamathoz. A többoldalú együttműködés a tervek szerint kormányfői és miniszteri szinten, valamint tematikus platformokon fog zajlani a célkitűzések meghatározása és a haladás kiértékelése végett. A platformok tervezett témái: demokrácia, kormányzás és stabilitás; gazdasági integráció; energiabiztonság; emberek közti kapcsolatok; |
6. |
a pénzügyi terv elfogadásakor meghatározott azon szabály változatlan betartása mellett, hogy az ENP költségvetésének kétharmadát kell délre és egyharmadát keletre fordítani, támogatja az Európai Bizottságnak azt a javaslatát, hogy a 2008-as 450 millió eurós előirányzat összegét 2013-ra növeljék 785 millióra. Ez további 350 milliós keretet, valamint az ENP regionális programjai számára a 2007–2013-as időszakra előirányzott keretből 250 millió euró átcsoportosítását jelentené. A keleti partnerségre irányuló kezdeményezés várhatóan 2009 tavaszán, a keleti partnerség rendkívüli csúcstalálkozóján indul útjára. Addig is a régi ENP és annak politikai eszköze marad érvényben; |
7. |
megjegyzi, hogy az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszközt (ENPI), amely Oroszországra is kiterjed, rugalmasabbra és politikaorientáltra tervezték, valamint arra, hogy elősegítse a fenntartható fejlődést és az uniós politikákhoz és normákhoz való közeledést. A 2007–2013-as időszakra előirányzott összeg megközelítőleg 12 milliárd euró. Ez a finanszírozás 32 %-os növekedésének felel meg, azonban ennek az összegnek a 62 %-a a déli szomszédok számára van elkülönítve, és csak 38 % jut a keleti szomszédokra. A különbség egy főre vetítve kevésbé szembetűnő, azonban nem tükrözi a keleti dimenzió megerősítésére irányuló erőfeszítéseket; |
8. |
megjegyzi továbbá, hogy az ENPI alá tartozó nemzeti programok kidolgozása az országstratégiai dokumentumokban (CSP-k) történik, a finanszírozás elosztása pedig a nemzeti indikatív programok (NIP-k) szerint. Az országstratégiai dokumentumok minden partnerország esetében három-négy prioritást sorolnak fel, viszont ezek mind tartalmaznak utalást a közigazgatási kapacitások megerősítésére és a felelősségteljes kormányzásra. A helyi és regionális kormányzást minden partnerország nemzeti indikatív programjában a jogállamisági prioritások alkategóriájaként kellene feltüntetni. Egy másik szempont, ami miatt az ENP hatását alig érzik a helyi és regionális önkormányzatok, az, hogy a CSP-k és az NIP-k felsorolnak ugyan személyes kapcsolattartókat, de szinte kizárólag csak az oktatás és a kutatás szintjén. A helyi és regionális kormányzási szint ezen a téren is szerepet játszhat – amint az a határokon átnyúló együttműködési programokból is kiderül – és ennek elismerését érdemelné; |
9. |
hasonlóképpen megjegyzi, hogy a 2007–2013-as időszakra szóló határokon átnyúló együttműködésre vonatkozó ENPI stratégiai dokumentumban az EB négy együttműködési területet határoz meg: a gazdasági és társadalmi fejlődést; a környezetvédelem, a közegészségügy és a szervezett bűnözés elleni küzdelem terén jelentkező közös kihívásokat; a határigazgatást; valamint az emberek közötti kapcsolatokat. A helyi és regionális önkormányzatok erős elkötelezettsége szükséges, amely szorosabb kis léptékű együttműködést, a helyi és regionális önkormányzatok számára a kapacitásépítési intézkedések jobb támogatását, valamint a határ menti térségekben az életszínvonal növelésére irányuló fellépés előtérbe helyezését igényli; |
10. |
rámutat, hogy a térség országai előtt álló kihívások jó részének – például a transznacionális folyosók fejlesztésének, a több országra kiterjedő környezetvédelmi kérdések kezelésének, a határigazgatásnak és migrációkezelésnek, a terrorizmus és a transznacionális szervezett bűnözés elleni küzdelemnek, valamint az emberek személyes kapcsolatának – eleve határokon átnyúló jellege van, és ezeket néha csak szubnacionális együttműködéssel lehet hatékonyan megoldani. Ezért az EU keleti térségre vonatkozó, a 2007–2013-as időszakra szóló ENPI stratégiai dokumentumát tekintve a partnerországok egymás közötti, illetve az EU-nak a partnerországokkal való együttműködése elő kell, hogy segítse azoknak az ENP-térségre vonatkozó közös célkitűzéseknek az elérését, amelyeknél világos előnyt jelent a szubnacionális szintű segítségnyújtás; |
11. |
meg van győződve arról, hogy az uniós, illetve a keleti partnerség tagországaiból származó, pusztán a diplomáciai megközelítésre összpontosító kezdeményezések mindaddig nem vezetnek tartós megoldásokhoz, amíg a viták középpontjában nem a helyi demokrácia áll. Ez éppúgy igaz a helyi demokrácia megerősítése esetében, mint az uniós, illetve a keleti partnerség tagországaiban fekvő régiók és városok közötti közvetlen együttműködés esetében; |
12. |
ennek szellemében örömmel fogadja, hogy a régióközi program célja az ENPI 2007–2013-as időszakra szóló interregionális stratégiai dokumentuma szerint az ENP hatékony végrehajtásának támogatása, valamint az EU és szomszédai közötti, illetve maguk a szomszédok közötti párbeszéd és együttműködés fokozatos megerősítése. A helyi szereplők közötti együttműködés támogatása az ENP-programokkal kapcsolatos tapasztalatok cseréjét is magában foglalja, célja pedig az, hogy erősítse a demokratikus kormányzást, valamint a fenntartható regionális és helyi fejlesztést. Hangsúlyt kap a partnerségek meghatározására és kialakítására irányuló alulról felfelé építkező megközelítés, a több résztvevős projektek, valamint az eredmények terjesztése a partnerországokban működő többi helyi kormányzati szerv között; |
13. |
hangsúlyozza, hogy a keleti partnerségnek lehetővé kellene tennie a pusztán kormányközi együttműködési rendszerről egy, a polgárok közötti párbeszédet, illetve különösen az EU és a keleti partnerség országai közötti együttműködést célzó projektre való átállást, helyi és regionális önkormányzataikat a polgárok igényeire és a szolidaritásra épülő globális stratégia részét képező, konszenzuson alapuló konkrét projektek keretében társítva; |
14. |
úgy véli, hogy az, hogy az EU és a keleti partnerségben részt vevő országok együttműködése sikeres legyen, és a partnerség az ENP útján megerősödjön, többek közt azon múlik, hogy sikerül-e olyan új katalizátorokat találni, amelyek révén az elvi kijelentések kézzelfogható fellépésekké alakíthatók, és ezáltal világossá tehetők a polgárok számára azok a konkrét előnyök, amelyekben részesülhetnek – ehhez a helyi és regionális politikai képviselők nagymértékű bevonására, valamint átlátható és világos kommunikációra van szükség; |
15. |
megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok és a civil társadalom közpolitikai fellépéseinek intenzitását gyakran a helyi demokrácia gyengesége, valamint a keleti partnerség országaiban végbemenő valódi decentralizálódási folyamat erőtlensége korlátozza; |
16. |
megállapítja továbbá, hogy a decentralizáció és a részvételen alapuló helyi kormányzás nem mindig jár együtt. Bizonyos államokban – az Európai Unión belül és kívül egyaránt – a helyi és regionális önkormányzatok osztoznak azokban a kihívásokban, amelyek a választási részvétel növelésével, a polgárok részvételének ösztönzésével, valamint az egyesületi szektornak a stratégiák kidolgozásába és a nagyszabású városi vagy regionális projektek előkészítésébe történő bevonásával kapcsolatosak; |
17. |
kijelenti, hogy helyi és regionális önkormányzatok hajlandóságot mutatnak és elkötelezettek az iránt, hogy gazdagítsák a keleti partnerséget. A partnerséget nem lenne szabad kizárólag a nemzeti kormányoknak és az EB-nek irányítania. A keleti partnerségben a szélesebb körben vett civil társadalomnak és más szereplőknek is részt kell vállalniuk. A helyi és regionális önkormányzatoknak, a vállalkozásoknak és a civil szervezeteknek (az EU-ból és a partnerországokból egyaránt) a teljes keleti partnerségi folyamat szerves részévé kell válniuk; |
18. |
a tárgyban írott korábbi véleményekkel összhangban hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat szervesen be kell vonni a keleti partnerség és az ENP tervezési, végrehajtási, valamint nyomonkövetési és kiértékelési folyamatába. Ez különösen az olyan területekre vonatkozik, amelyeken a helyi és regionális önkormányzatok kiterjedt és közvetlen hatáskörökkel rendelkeznek; |
19. |
következésképpen újfent annak elismerését kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lényeges partnerek az ENP-ben a keleti partnerséget tekintve; |
20. |
elismeri a keleti partnerség keretében folytatott decentralizált együttműködésben tevékenyen részt vevő, helyi és regionális önkormányzatok alkotta nemzeti, európai és nemzetközi hálózatok és szövetségek szerepét és tapasztalatát, valamint szakértelmét és helyi ismereteit; emiatt szükséges, hogy a felek kölcsönösen fokozzák erőfeszítéseiket, és az eredmények optimalizálása végett közelítsék a decentralizált együttműködési projektek célkitűzéseit a keleti partnerségéihez; |
21. |
úgy véli, hogy az ENP-nek a szomszédos országokban az átalakulási folyamatok támogatására irányuló célját össze kell hangolni az uniós normákkal. Az ENP fő ambíciója mindeddig az volt, hogy túlmutasson a közös kül- és biztonságpolitika (KKBP) távlatain, illetve pusztán az EU harmadik országokkal fenntartott kapcsolatain. Az ENP-partnerországok számára feltárult a négy szabadság integrált uniós térségében való részvétel lehetősége abban az esetben, ha végrehajtják a megfelelő uniós jogszabályokat, ám uniós tagságra nem számíthatnak; |
22. |
támogatja a keleti partnerségben részt vevő országok politikai, gazdasági és ágazati korszerűsítését az Új Partnerségi Eszköz, illetve az ágazati eszközök révén; |
23. |
örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság felkérte az RB-t a keleti partnerségben való részvételre, különösen a Demokrácia, jó kormányzás és stabilitás, valamint az Emberek közötti kapcsolatok tárgyú tematikus platformokban való munkát tekintve. |
24. |
szorosabb együttműködési formákat szándékozik kialakítani a keleti partnerség országaival. Egy kelet-európai és dél-kaukázusi helyi és regionális önkormányzati közgyűlés – mint a rendszeres párbeszéd és együttműködés intézményi platformja – létrehozása a formális együttműködés egyik rövid távú célja lehet, miután sikerült kialakítani az együttműködés konkrét és megfogható formáit; |
II. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
25. |
felszólítja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül az NIP előkészítési folyamatát, a programot ugyanis az EU és a keleti partnerségben részt vevő tagállam között az ország igényei és kapacitásai alapján, illetve az ország és az Unió érdekeinek megfelelően meg kell tárgyalni. A nemzeti szintű tervezést a partnerország kormányának és az Európai Bizottságnak közösen kell véghezvinnie, továbbá az EB-nek együtt kellene működnie a partnerországokkal a nemzeti indikatív programok végrehajtási programjainak kidolgozásában; |
26. |
ezért arra kéri a partnereket, hogy biztosítsák az NIP prioritásainak és céljainak fokozatos végrehajtását, továbbá úgy véli, hogy az Unió és a partnerország közötti kommunikációs mechanizmust felül kell vizsgálni. Így ha a keleti partnerség célja az, hogy hatékonyabb politikává váljon, a jelentéstétel és visszajelzés céljából kötelező jellegű, rendszeres találkozókra van szükség, és irányító testületet kell megbízni a folyamat felügyeletével; |
27. |
üdvözli, hogy a keleti partnerség egyik központi kérdése a mobilitás, de úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslata nem elég konkrét a tervbe vett „Mobilitás és biztonság” paktumok (a közlemény 3.3. pontja) tartalmát illetően; arra ösztönzi ezért az Európai Bizottságot, hogy jobban fejtse ki javaslatát, hogy a keleti partnerség tagjai tudják, és világosan megértsék, mit kell tenniük, és mit várhatnak ezért cserébe az EU-tól; |
28. |
üdvözli az Európai Parlament azon szándékát, hogy elfogadja az Európai Bizottság felkérését, hogy az EuroNest közgyűlést a keleti partnerség szerves részévé tegye; |
29. |
ösztönzi, hogy az RB, valamint a keleti partnerséghez tartozó helyi és regionális önkormányzatok közgyűlése felügyeleti szerepet töltsön be, különösen amikor az EU és a partnerországok közös albizottságai által a „Demokrácia, jó kormányzás és stabilitás”, valamint az „Emberek közötti kapcsolatok” tematikus platformokhoz kapcsolódó kérdések tárgyában végzett munka nyomon követéséről van szó, ideértve a partnerség országaiban megvalósuló szociális és gazdasági fejlődés, regionális fejlődés, határokon átnyúló együttműködés, közigazgatási reformok és decentralizáció kérdéseit is; |
30. |
sürgeti a keleti partnerség kormányzati szerveit, hogy a politikai elismerés mellett formálisan és konkrétan is vonják be a helyi és regionális önkormányzatokat az együttműködési folyamatba és a keleti partnerségbe; |
31. |
nyomatékosan kéri, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lehetőleg már egy korai szakasztól kezdve vegyenek részt a központi kormányzat oldalán az Európai Unió és ennek keleti partnerországai között bilaterális alapon létrehozott társulási megállapodások, stratégiai dokumentumok és cselekvési tervek kidolgozásában, elsősorban az európai szomszédsági politika keretében, a nemzeti indikatív programok elkészítésének, végrehajtásának és értékelésének tekintetében; |
32. |
ezért arra kéri a keleti partnerségben részt vevő országok kormányait, hogy vezessenek be olyan mechanizmusokat, amelyek – bevonva a helyi és regionális önkormányzatok hálózatait és szövetségeit is – elősegítik a strukturált nemzeti párbeszédet és az állam alatti (regionális és helyi) szint szereplőivel, a szociális partnerekkel és a civil társadalommal való konzultációt; |
33. |
úgy véli, hogy az európai szomszédsági politikával összefüggésben meglévő ágazati eszközöket (tematikus párbeszéd, részvétel a közösségi programokban és ügynökségekben, valamint ágazati megállapodások) össze kellene hangolni a keleti partnerség által kínáltakkal, amit a következőképpen lehetne összefoglalni: „szerződéses ágazati kapcsolat, amely két alapelvre épül: az egyes ágazatokra vonatkozó közösségi vívmányok kötelező közelítése, valamint az EU ágazati programjainak és intézményeinek elérhetősége”. Az ágazati megállapodásokkal kapcsolatos megfigyelői státusznak a keleti partnerség alapgondolatának kellene lennie, az teljes mértékben megfelel az arra irányulóan kinyilvánított igénynek, hogy fokozódjon az EU kötelezettségvállalása a keleti szomszédjai felé és viszont; |
34. |
kiemelten javasolja, hogy mind az Új Partnerségi Eszköz, mind pedig az ágazati eszközök képezzék szerves részét annak a keleti partnerségről szóló csomagnak, amelyet az EU valamennyi partnerországgal külön-külön vitatna meg. E partnerségi eszközcsomag alapjául szolgálna a különféle eszközök harmonizációjának és átlátható értékelésének. A keleti partnerség országai számára átlátható és egyértelmű, összehasonlítási alapul szolgáló mutatókat kellene nyújtani, hogy tudják, merre tartanak az EU-hoz képest a partnerségen belül; |
35. |
arra törekszik, hogy bővüljön és fejlődjön az EU és a partnerországok helyi és regionális önkormányzatainak együttműködése, valamint hogy az az Unió és a kelet-európai partnerek kapcsolatainak szerves részévé váljon. A helyi és regionális önkormányzatok szerepe pótolhatatlan különböző olyan, a partnerség által lefedett szakpolitikai területeken, mint a jó kormányzás, a közigazgatási reform és a decentralizáció, a szociális és gazdasági fejlődés, a regionális fejlődés és a kohéziós politika, a határon átnyúló együttműködés, a környezetvédelem, a közrend, a természeti és ember által okozott katasztrófák megelőzése és kezelése, a kulturális együttműködés, az oktatás, az idegenforgalom és a diák-, illetve hallgatócsere; |
36. |
párbeszédet kezdeményez az Európai Bizottsággal azon módszerek azonosítására, amelyekkel a keleti partnerországok helyi és regionális önkormányzatai bevonhatók az átfogó intézményfejlesztési programba (CIB). Célja a keleti partnerek közigazgatási kapacitásának javítása, így minden kapcsolódó együttműködési területet le kellene fednie, beleértve azokat is, amelyeken pótolhatatlan a helyi és regionális önkormányzatok szerepe. Ezenkívül az RB-nek saját tervét is el kellene készítenie arra vonatkozóan, hogy hogyan járulhatna hozzá a CIB program végrehajtásához keleti partnereivel együttműködve; |
37. |
úgy dönt, hogy számottevően részt kíván venni a keleti partnerség megvalósításában a partnerországok gazdasági és szociális fejlesztésének területén. Az RB-nek támogatnia kellene az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy regionális politikai egyetértési megállapodásokat írjanak alá a keleti partnerországokkal azok nemzeti és helyi szintű közigazgatási kapacitásának kiépítése céljával. Ezt ötvözni lehetne a CIB-eszközzel, valamint az RB cselekvési programjaival, illetve a keleti partnerországok helyi és regionális önkormányzataival folytatott együttműködésre irányuló programjaival. Az együttműködés során törekedni kellene az EU regionális fejlesztési és kohéziós politikájával kapcsolatos bevált gyakorlatok és tapasztalatok megosztására; |
38. |
úgy dönt továbbá, hogy – a keleti partnerországok helyi és regionális önkormányzataival együttműködve – támogatja az Európai Bizottságot és a nemzeti kormányokat, illetve konzultációt folytat azokkal olyan kísérleti regionális fejlesztési programok meghatározása érdekében, amelyek (az EU kohéziós politikája alapján) reagálnak a partnerországok helyi és regionális fejlesztési szükségleteire. Az RB-nek ezenkívül megbeszéléseket kellene kezdeményeznie keleti partnereivel arra irányulóan, hogy támogassa azok közvetlen együttműködését az EU régióival, és ösztönözze részvételüket a Délkelet-, Közép- és Észak-Európában létező, nemzeteket átfogó programokban. Az RB-nek ezenkívül a keleti partnerországok helyi és regionális önkormányzatait is bátorítania kellene arra, hogy éljenek a partnerség nyújtotta új lehetőséggel az ENPI által finanszírozott, a partnerországok határain átnyúló együttműködési projektek esetén; |
39. |
vitát kezdeményez az Európai Bizottsággal abból a célból, hogy meghatározza saját részvételét a „Demokrácia, jó kormányzás és stabilitás”, valamint az „Emberek közötti kapcsolatok” tárgyú tematikus platformokban. Az RB-nek (a keleti partnerség negyedik operatív szintjét jelentő) specifikus fórumok létrehozását is kezdeményeznie kellene a helyi és regionális önkormányzatok fő tevékenységeihez kapcsolódó témák tárgyalására, a partnerség (harmadik operatív szintet képező) tematikus platformjai munkájának támogatása céljából. Az Európai Bizottság a maga részéről felkérhetné a helyi és regionális önkormányzatok képviselőit, hogy – amikor szükséges, illetve lehetséges – vegyenek részt a tematikus platformok, illetve a specifikus fórumok munkájában. További megbeszélésekre van szükség ahhoz, hogy meghatározhassuk az RB szerepét a fenti két tematikus platformban, továbbá jobb koordinációt valósíthassunk meg az Európai Bizottsággal; |
40. |
úgy dönt, hogy támogatja az Európai Bizottságot a helyi önkormányzatok képzésére és hálózatépítésére irányuló program kialakításában azzal a céllal, hogy megerősítsék azok igazgatási kapacitásait, és ösztönözzék a helyi kormányzás reformját a „Demokrácia, jó kormányzás és stabilitás” nevű tematikus platform keretében. Az RB javaslatokat fog kidolgozni egy, a keleti partnerségre vonatkozó, specifikus kulturális program kapcsán, amely az „Emberek közötti kapcsolatok” tematikus platform keretében indul majd meg. Az RB megbeszélést fog kezdeményezni az Európai Bizottsággal lehetséges részvételéről a gazdasági együttműködésről és az uniós politikákhoz való konvergenciáról, valamint az energiaellátás biztonságáról szóló tematikus platformok keretében megvalósuló munkában, mivel vannak e szakpolitika-területeknek olyan részterületei, amelyeken a helyi és regionális önkormányzatok számottevő hozzájárulást tehetnek; |
41. |
fontolóra veszi részvételét mindenekelőtt a természeti és ember okozta katasztrófák megelőzésére, az azokra való felkészülésre és reagálásra irányuló, a helyi, regionális és nemzeti szintű katasztrófakezelési kapacitások fokozását célzó útmutató kezdeményezésekben. Az RB megbeszélést fog kezdeményezni keleti partnereivel a helyi és regionális önkormányzatok esetleges részvételéről ezen útmutató kezdeményezés végrehajtásában; |
42. |
ösztönzi az EU helyi és regionális önkormányzatai, illetve a keleti partnerség országai közötti szorosabb kapcsolatoknak a rendszeres politikai párbeszédet szolgáló meglévő európai intézményi platformok és konkrét közös projektek révén történő előmozdítását, azzal a céllal, hogy közös út alakuljon ki a kelet-európai és dél-kaukázusi helyi és regionális önkormányzatok közgyűlésének esetleges jövőbeli létrehozásához. |
43. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hangolja és szorosan kapcsolja össze az új megközelítést a különböző meglévő közösségi programokkal, projektekkel és eszközökkel, hogy hasznosítani lehessen a vonatkozó tapasztalatokat, elkerülni a tevékenységek felesleges ismétlését, és fokozott haladást lehessen elérni; |
44. |
úgy véli, hogy a helyi és regionális választott képviselők kibővült feladatköre hozzájárul majd egy olyan többszintű kormányzás kialakulásához, amely bevonja a különböző intézményi szinteket a köz- és fejlesztési politikák döntéshozatali, kidolgozási, végrehajtási és értékelési folyamatába; |
45. |
a projektek végrehajtásához a helyi emberi, technikai és tudományos erőforrások mozgósítását javasolja, valamint azt, hogy a polgárokat is a lehető legnagyobb mértékben vonják be, hogy magukénak érezhessék az együttműködés folyamatát, valamint az abból eredő projekteket; |
46. |
úgy véli, hogy a kezdeményezésnek nyitottnak kellene lennie harmadik országok (különösen az Orosz Föderáció és Törökország) részvételére egy tematikus platform vagy fórum munkájában, illetve egyéb kezdeményezésben, eseti alapon, és amennyiben az adott témához fűződő kölcsönös érdek, a földrajzi közelség vagy a már létező gazdasági kapcsolatok ezt a részvételt előnyössé teszik; |
47. |
felkéri elnökét, hogy továbbítsa ezt a véleményt az EU soros elnökségének, az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak, valamint a keleti partnerországok államfőinek. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 22-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/37 |
A Régiók Bizottsága véleménye megújított szociális menetrend: lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a xxi. századi európában
(2009/C 200/08)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA A KÖVETKEZŐ AJÁNLÁSOKAT FOGALMAZZA MEG
— |
üdvözli, hogy a menetrend összegzi az Európai Bizottság szociálpolitikai tevékenységét. A megújított menetrend és a benne foglalt intézkedések nagyrészt a gyakorlati előkészületekből tevődnek össze, amelyet az Európai Bizottság már megkezdett. Így hát a menetrend kevés olyan új elemet tartalmaz, amely révén az uniós szociálpolitika közismertsége vagy lényegi tartalma javítható volna; |
— |
hangsúlyozza, hogy a társadalmi és területi kohéziónak nagy jelentősége van a megújított lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérése szempontjából, és különösen emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális szint központi szerepet tölt be ennek előmozdításában; |
— |
rámutat arra, hogy a gazdasági és a szociális tevékenységek automatikusan nem támogatják és nem egészítik ki egymást, a hozzájuk tartozó célok és eszközök közötti kölcsönös egyensúlyt folyamatosan biztosítani kell. Ez különösen fontos most, hogy a gyors világgazdasági változások fokozzák a polgárok bizonytalanságérzetét; |
— |
hangsúlyozza, hogy az uniós politikák szociális hatásaira szisztematikusan figyelmet kell fordítani. Például az uniós belső piac szociális hatásai időnként előre nem láthatók voltak, és nem lehetett rájuk mindig megfelelően felkészülni; |
— |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy gyűjtsön összehasonlítható és többdimenziós kutatási eredményeket a jóléti rendszerek hatékonyságának növeléséről, különös figyelmet fordítva a regionális és helyi önkormányzatok mint kulcsfontosságú szociális és egészségügyi szolgáltatásszervezők működési feltételeire. |
Előadó |
: |
Veikko KUMPUMÄKI (FI/PES), Lappföld Regionális Tanácsának tagja |
Referenciaszöveg
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Megújított szociális menetrend: Lehetőségek, hozzáférés és szolidaritás a XXI. századi Európában
COM(2008) 412 végleges
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
1. |
üdvözli, hogy a menetrend összegzi az Európai Bizottság szociálpolitikai tevékenységét. A megújított menetrend és a benne foglalt intézkedések nagyrészt a gyakorlati előkészületekből tevődnek össze, amelyet az Európai Bizottság már megkezdett. Így hát a menetrend kevés olyan új elemet tartalmaz, amely révén az uniós szociálpolitika közismertsége vagy lényegi tartalma javítható volna; |
2. |
emlékeztet arra, hogy az unióbeli szociális helyzet feltérképezéséhez kötődő nyilvános meghallgatás hangsúlyozta, hogy a polgárok Európai Unióba vetett bizalma így vagy úgy a hiteles európai szociálpolitikától függ, amely az európai szociális modell alapvető eleme. E bizalom megteremtése alapvetően fontos a fejlődés, a reform és a változtatási hajlandóság szempontjából; |
3. |
hangsúlyozza, hogy a társadalmi és területi kohéziónak nagy jelentősége van a megújított lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérése szempontjából, és különösen emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális szint központi szerepet tölt be ennek előmozdításában; |
Európa szociális dimenziója kapcsán
4. |
rámutat arra, hogy a gazdasági és a szociális tevékenységek automatikusan nem támogatják és nem egészítik ki egymást, a hozzájuk tartozó célok és eszközök közötti kölcsönös egyensúlyt folyamatosan biztosítani kell. Ez különösen fontos most, hogy a gyors világgazdasági változások fokozzák a polgárok bizonytalanságérzetét; |
5. |
hangsúlyozza, hogy az uniós politikák szociális hatásaira szisztematikusan figyelmet kell fordítani. Például az uniós belső piac szociális hatásai időnként előre nem láthatók voltak, és nem lehetett rájuk mindig megfelelően felkészülni; |
6. |
fontosnak tartja, hogy a menetrend kinyilvánítja az alapvető európai szociális célkitűzések állandó érvényét és az Unió elkötelezettségét a harmonikus, összetartó, befogadó társadalmak mellett; |
7. |
felhívja a figyelmet arra, hogy a szociálpolitikára nem pusztán rugalmasságra és változásra ösztönző tényezőként, hanem a harmonikus társadalmi fejlődést biztosító és megerősítő elemként is kell tekinteni; |
8. |
elismeri, hogy szükség van a korábbinál bővebb szociális menetrendre, és hogy az egész életen át tartó tanulás központi szerepet tölt be benne. Az oktatást azonban nem csupán versenyképességi tényezőként kell értékelni, hanem el kell ismerni, hogy jelentős társadalmi szerepe is van. Az egyéni boldogulási lehetőségek biztosítása mellett garantálni kell a nehezebben boldoguló polgárok szociális biztonságát és társadalmi részvételét is; |
9. |
hangsúlyozza a különféle társadalmi csoportok, nemzedékek és régiók közötti szolidaritás jelentőségét. A népesség korszerkezetének változásairól és a jóléti rendszerek megfelelőségéről és tartósságáról szóló vitát ki kell terjeszteni az összes korcsoportra, illetve társadalmi csoportra, és itt különös figyelmet kell fordítani a fogyatékkal élő és korlátozottan munkaképes személyek aktív részvételére is; |
10. |
sürgeti az Európai Bizottságot, hogy gyűjtsön összehasonlítható és többdimenziós kutatási eredményeket a jóléti rendszerek hatékonyságának növeléséről, különös figyelmet fordítva a regionális és helyi önkormányzatok mint kulcsfontosságú szociális és egészségügyi szolgáltatásszervezők működési feltételeire; |
11. |
kedvezően fogadja a bevándorlók beilleszkedésének megkönnyítését célzó európai együttműködés fejlesztését, és hangsúlyozza, hogy ennek során ki kell aknázni a helyi és regionális szinten meglévő szakértelmet; |
A megújított menetrend céljai
12. |
a menetrend három egymással összefüggő általános céljával kapcsolatosan az alábbiakat jegyzi meg:
|
13. |
emlékeztet arra, hogy az innovációra és fejlesztésre éhes EU rengeteget meríthet a helyi és regionális szintről. E szintek szakértelmét hatékonyan ki kellene tudni aknázni a megújított szociális menetrend részeként; |
A prioritások kapcsán
14. |
helyesli a gyermekeket és az ifjúságot célzó fellépések folytatását, és itt elsősorban a megelőzési intézkedések jelentőségét hangsúlyozza; |
15. |
rámutat arra, hogy az oktatási rendszerek minőségének értékelése és fejlesztése során az iskolai teljesítmény mellett a gyerekek és fiatalok jólétére, biztonságára és jó közérzetére is hangsúlyt kell helyezni. Emellett különös hangsúlyt kell fektetni a tanárok pedagógiai tudására és a valamennyi oktatási szinten megvalósítandó egyenlőség célkitűzésére; |
16. |
sürgeti, hogy a nyitott koordinációs módszerben koncentráljanak az e téren helyi és regionális szinten meglévő helyes megoldási módok és gyakorlatok feltérképezésére és fejlesztésére, valamint az ezek szélesebb körű alkalmazását lehetővé tevő információterjesztésre; ezzel összefüggésben az RB emlékeztet arra, hogy a nyitott koordinációs módszer a tagállamok önkéntes együttműködését jelenti; |
17. |
rámutat arra, hogy a növekedés és a foglalkoztatás önmagukban nem elegendőek a szociálisan igazságos társadalom biztosításához, ezek mellett minden szinten hatékony és felelős szociálpolitikára is szükség van; |
18. |
hangsúlyozza, hogy a sikeres rugalmas biztonsági modellek lehetővé tétele érdekében szükség van sokféle és sokrétű információk gyűjtésére és terjesztésére; |
19. |
hangsúlyozza, hogy az egész életen át tartó tanulásnak minden kor- és népességcsoport érdekének és mindenki számára hozzáférhetőnek kellene lennie, azonban ehhez a társadalom figyelmének átfogó felkeltésére lenne szükség, valamint hogy a színvonalas felnőttoktatás kifejlesztése az összes kormányzási szint és a különféle szereplők közötti széles körű együttműködést igényel. A szakirányú képzést illetően különös figyelmet kell fordítani arra, hogy az oktatás megfeleljen a munkaerő-piaci igényeknek, és az oktatási rendszer szükség esetén akár azonnal reagálni tudjon a felmerülő képzési szükségletekre. A képzési igények előrejelzését lehetőség szerint a helyi és regionális önkormányzatokkal folytatott együttműködésben kellene végezni; |
20. |
rámutat arra, hogy a társadalomnak olyan szakemberekre is szüksége van, akik a gondozás és az ápolás terén szereztek szakképesítést, és ezért ezeket is a menetrendben említett „modern készségek” részeként kell megnevezni; |
21. |
hangsúlyozza, hogy szükség van a munkát és tanulást egyesítő új képzési formákra, és sürgeti, hogy induljon nyilvános párbeszéd arról, hogy az ilyen képzési rendszereket illetően milyen feladatokat kellene vállalniuk a közhatóságoknak, a munkaadóknak, illetve az egyéneknek; |
22. |
kiemeli, hogy a cél a munkakörülmények és a teljesítmény egyidejű javítása, és fontosnak tartja az ehhez kapcsolódó kutatási eredmények és bevált gyakorlatok terjesztését; |
23. |
elégedetten nyugtázza, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy a Szerződésben lefektetett alapvető szabadságok és az alapvető jogok védelme között ne legyen ellentmondás, és kéri az Európai Bizottságot, hogy ezzel kapcsolatosan gyűjtse össze a helyi és regionális szintű tapasztalatokat is; |
24. |
hangsúlyozza, hogy az európai egészségügyi rendszerek elemzésekor és fejlesztésekor azok minden tényezőjét figyelembe kell venni, ideértve a szolgáltatások és a munkaerő tervezhetőségét, színvonalát és hozzáférhetőségét is. A helyi és regionális önkormányzatok mint fő szociális és egészségügyi közszolgáltatók az erre irányuló együttműködés kulcsfontosságú szereplői; |
25. |
különösen örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt annak biztosítására, hogy a belső piac és a versenyszabályok előmozdítsák a színvonalas és mindenki számára hozzáférhető szociális szolgáltatások fejlesztését. Ez az általános érdekű szolgáltatások szilárd jogi alapjának biztosítását, valamint a szociális szolgáltatásokra vonatkozó és a belső piaci jogszabályok összehangolásával kapcsolatos problémák nyílt megvitatásához és megoldásához szükséges csatornák létrehozását feltételezi. Ahhoz, hogy elegendő információ álljon rendelkezésre, és a bevált gyakorlatok átfogóbb alkalmazására kerüljön sor, szükség volna a helyi és regionális szintű tapasztalatok szisztematikus összegyűjtésére. Ez a kötelezettség azonban nem tartalmazza a tagállamok átfogó beszámolási kötelezettségét, ezért a helyi és regionális önkormányzatok számára nem keletkezik ebből aránytalan adminisztratív többletteher; |
26. |
hangsúlyozza, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet célzó uniós erőfeszítések során kiemelt szerepet kell biztosítani a szociális jogoknak és a szolidaritásnak, és hogy alaposan át kell gondolni, hogy az élelmezési programok és az élelmiszerbankok a XXI. századi jóléti állam részét képezzék-e; |
27. |
alapvetőnek tartja a nemek közötti egyenlőség előmozdítását és a nemek közötti bérszakadék („gender pay gap”) megszüntetését, valamint a szakmai és családi élet hatékony összeegyeztetését; |
28. |
egyetért azzal, hogy a megkülönböztetésmentességgel kapcsolatos kérdéskört is kiemelt területté nyilvánították, hangsúlyozva, hogy az Európai Unió jelentős eredményeket érhet el a diszkrimináció elleni küzdelem élharcosaként; |
A Régiók Bizottságának főbb nézetei
29. |
üdvözli a menetrend átfogó megközelítését, amely összefogja a különböző ágazatok tevékenységeit. Sürgeti ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy gondoskodjon arról, hogy ez a megközelítés ne szorítsa háttérbe a hagyományos szociálpolitika központi problémáit, például a növekvő jövedelemkülönbségeket és egyenlőtlenséget, illetve a megoldásukra irányuló szükséges lépéseket; |
30. |
rámutat arra, hogy a menetrendben bemutatott intézkedések gyakran különféle, néha egymással ellentétes dimenziókkal rendelkeznek, ami alapos felülvizsgálatot tesz szükségessé. Például a mobilitás előmozdításával kapcsolatban figyelmet kell fordítani azokra a problémákra is, amelyek a fiatalok elvándorlásából és egyes régiókban a népesség korszerkezetének ezzel járó torzulásából erednek. A Régiók Bizottsága hangsúlyozza, hogy a „nem mobilis” társadalmi rétegek és a kevesebb vonzerővel rendelkező térségek számára is biztosítani kell az egyenlő lehetőségeket. Figyelembe kell továbbá venni például a növekvő mobilitás környezetre gyakorolt hatásait is; |
31. |
hangsúlyozza, hogy a nyitott koordinációt – csakúgy mint a többi európai szociálpolitikai eszközt – az egyes tagállamok szociálpolitikai szükségletei alapján kell fejleszteni, erről pedig a helyi és a regionális szint rendelkezik a leghasznosabb gyakorlati tapasztalatokkal. Mivel a tagállamok és régióik helyzete igen eltérő, a mennyiségi szociálpolitikai célok bevezetése problematikus lehet. Az európai szintű nyitott koordináció javítása érdekében elsősorban bizonyos központi kérdésekre kellene azt alkalmazni, hatékonyabbá kellene tenni a jelentéstételt és a kutatást, valamint növelni kellene a helyi és regionális szintű konkrét tapasztalatok jelentőségét a koordinációs folyamatok megvalósításában és fejlesztésében. Így jelentősen növelni lehetne a módszer hatását és ismertségét, és ezáltal az európai integrációs projekt fontos elemét képező európai szociálpolitika minőségét. A helyi és regionális kormányzati szintet máig nem fűzik erős szálak a nyitott koordinációs módszerhez; |
32. |
rámutat arra, hogy az európai szintű szociális párbeszéd szerepet játszhat a menetrend kezdeményezéseinek és azok megvalósításának helyi és regionális szintű előkészítésében, és fontosnak tartja e párbeszéd megerősítését. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 22-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
III Előkészítő jogi aktusok
Régiók Bizottsága
79. plenáris ülés 2009. április 21–22.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/41 |
A Régiók Bizottsága véleménye energia: stratégiai felülvizsgálat – az épületek energiateljesítménye
(2009/C 200/09)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
sajnálja, hogy egyetlen javaslat sem szorgalmazza kötelező hatályú jogalkotási eszköz bevezetését kifejezetten az energiahatékonyság 20 %-kal történő növelésére irányuló célkitűzés teljesülése érdekében; |
— |
kiemeli az ipari tevékenységeket és az energiatermelést összekötő megoldási lehetőségeket (a fölösleges hő hasznosítása, hűtőrendszerek, energiatermelés, kapcsolt energiatermelési rendszerek és poligeneráció stb.); |
— |
emlékeztet a regionális és helyi energiaügynökségek által Unió-szerte végzett tevékenység fontos szerepére. Ezek az ügynökségek az európai energiapolitika stratégiai partnerei, éppen ezért az Európai Uniónak jobban támogatnia és hasznosítania kellene tevékenységüket; |
— |
hangsúlyozza annak fontosságát, hogy felgyorsítsák a strukturális alapoknak az épületek energiahatékonyságába irányuló beruházásokra való felhasználását; |
— |
támogatja az Európai Bizottság kezdeményezését, amely állandó jelleggel engedélyezni kívánja a csökkentett HÉA-kulcsok alkalmazását a lakhatási szektorban, ideértve a felújítási munkálatokat is; |
— |
támogatja az Európai Bizottság erőfeszítéseit, amelyek célja az energiahatékonyság javítására irányuló pénzügyi eszközök kialakítása az EKB-val és az EBRD-vel partnerségben. Emlékeztet rá, hogy e pénzügyi eszközök kialakításának egyik alapvető tétje az, hogy azok a helyi és regionális közösségek számára is hozzáférhetőek legyenek, támogatva ez utóbbiakat az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv végrehajtásában játszott központi szerepük betöltésében. |
Előadó |
: |
Jean-Louis JOSEPH (FR/PES) La Bastidonne község polgármestere |
Referenciaszövegek
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az energiapolitika második stratégiai felülvizsgálata. Az európai unió cselekvési terve az energiaellátás biztonsága és az energiapolitikai szolidaritás terén – COM(2008) 781 végleges és
Az épületek energiateljesítményéről szóló 2002. december 16-i 2002/91/EK irányelv átdolgozása
COM(2008) 780 végleges – 2008/0223 (COD)
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
A. Az Európai Unió energiapolitikájának második stratégiai felülvizsgálata
1. |
úgy véli, hogy az Európai Unió energiapolitikájához kapcsolódó kihívások mind az Uniónak és polgárainak jelenét és jövőjét, mind pedig a globális éghajlati kérdéseket tekintve alapvető fontosságúak. Felhívja a figyelmet arra, hogy a helyi és regionális szereplők partnerként kulcsfontosságú funkciót töltenek be az európai energiapolitika meghatározásában, tervezésében és sikeres megvalósításában. Éppen ezért sajnálatosnak tartja, hogy a második stratégiai felülvizsgálat során az Európai Bizottság csak igen kevéssé vette figyelembe a regionális és helyi érdekelt felek szerepét; |
2. |
elismeri, hogy fontos az energiaellátás biztonsága, amely a második stratégiai felülvizsgálatban központi helyen áll, és politikailag rendkívül érzékeny területnek számít. Elismeri továbbá azt a tényt is, hogy a tagállamok az ellátás biztonsága tekintetében eltérő helyzetben vannak. A többek között történelmi okokra visszavezethető különbségek az egyenlőtlenségek csökkentése, az európai partnerek közötti kapcsolatok megerősítése, illetve az Unió egészét fenyegető kockázatok mérséklése érdekében európai szinten koordinált fellépést igényelnek; |
3. |
elismeri, hogy az első stratégiai felülvizsgálatot követően jelentős előrelépések történtek, nevezetesen az úgynevezett „20–20–20”-csomag célkitűzéseinek meghatározásával, illetve az első jogalkotási lépésekkel, amelyeket az Európai Parlament és a Tanács által az „Éghajlat- és Energiacsomagról” szóló, a közelmúltban aláírt megállapodás teljesített be; |
4. |
úgy gondolja, hogy ezek a – kétségkívül figyelemreméltó – fejlemények csak az első lépéseket jelentik. Rendkívül fontos tehát, hogy a „20–20–20”-célkitűzések a megkezdett munka sikeréhez szükséges koherencia és folyamatosság biztosítása érdekében az európai energiapolitika elsődleges prioritásai maradjanak; |
5. |
hangsúlyozza, hogy mindezek fényében az energiahatékonyságnak az Európai Unió elsődleges energiaügyi törekvései között kell szerepelnie. Egyúttal emlékeztet a „trias energetica”-modellre, amely csökkenő fontossági sorrendben így rangsorolja az energiafogyasztás éghajlati hatásának csökkentését célzó politikákat: energiahatékonyság, a megújuló energiák támogatása, illetve a fosszilis energiák felhasználásának optimalizálása. Az energiahatékonyság nemcsak a „20–20–20”-csomag sarokköve, de az ellátás biztonsága szempontjából is létfontosságú szerepet tölt be. Az RB ugyanakkor sajnálattal állapítja meg, hogy az energiahatékonyság az egyetlen a három „20–20–20”-célkitűzés közül, amely mindeddig nem öltötte semmilyen kötelező érvényű jogalkotási eszköz formáját; |
6. |
a fentiek fényében örömmel fogadja az Európai Bizottság által a második stratégiai felülvizsgálat (konkrétan az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv felülvizsgálata – ld. lentebb) keretében javasolt energiahatékonysági intézkedéseket, ugyanakkor sajnálja, hogy:
|
7. |
hangsúlyozza a regionális és helyi hatóságok alapvető szerepét az energiahatékonyság megvalósításában. Ennek kapcsán:
|
8. |
az Európai Unió szempontjából létfontosságúnak tartott 6 kiemelt intézkedéssel kapcsolatban – anélkül, hogy a javasolt projektek lényegi részére kitérne – megjegyzi, hogy
|
9. |
továbbra is a beruházásoknál maradva hangsúlyozza, hogy ahhoz, hogy az európai energiarendszert decentralizáltabb rendszerré lehessen alakítani, jelentős beruházásokra, a helyi és regionális szereplőkkel való egyeztetésre, valamint az ő szerepüknek az energiapolitikában való nagyobb elismerésére van szükség; |
10. |
a belső energiaforrásoknak szentelt fejezettel kapcsolatban hangsúlyozza, hogy
|
11. |
örömmel fogadja „a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák támogatásáról” szóló közleményre vonatkozó bejelentést. Tekintettel arra, hogy e közlemény a kibocsátási kvóták kereskedelméről szóló irányelv felülvizsgálata keretében ki fog térni a bevételek kérdésére is, emlékeztet a kérdésben kiadott véleményére, amely „azt javasolja, hogy a kibocsátási egységek árverés útján történő értékesítéséből származó bevételek legalább 30 %-át a tagállamok a következő célokból biztosítsák a helyi és regionális önkormányzatoknak: a megújuló energiaforrások használatának, valamint az energiahatékonyságnak az ösztönzése […]” (3). |
Ezen túlmenően hangsúlyozza, hogy a rendelkezésre álló költségvetési források lehető leghatékonyabb felhasználása érdekében a szén-dioxid-megkötési és -tárolási technológiáknak, amelyek még csak a fejlesztés kezdeti stádiumában vannak, és jellegükből adódóan nem alkalmasak sem az energiatermelés, sem az energiaellátás-biztonság problémájának megoldására, nem szabad aránytalanul magas finanszírozást biztosítani az energiahatékonyság, illetve a megújuló energiák területéhez kapcsolódó technológiákhoz képest;
12. |
örömmel fogadja a 2030-ig szóló politikai menetrend és a 2050-re vonatkozó jövőkép meghatározására vonatkozó javaslatot. Valódi stratégiai iránymutatások, beruházási döntések és infrastruktúra-fejlesztési projektek hitelesen csak hosszú távlatokban képzelhetők el. Meglepetten tapasztalja, hogy a 2050-re vonatkozó elképzelés témáinak – nem kimerítő – jegyzékén a jelek szerint prioritásként szerepel Az EU villamosenergia-ellátásának szén-dioxid-mentessé tétele 2050-ig, minthogy a javaslat szerint a kérdést már a következő stratégiai energiatechnológiai tervben napirendre kell tűzni. Jóllehet a téma kétségtelenül fontos és ígéretes, más témák legalább hasonló, sőt, olykor ennél nagyobb sürgősséggel bírnak. A 2050-re vonatkozó jövőkép meghatározása során átfogó stratégiát kell meghatározni, és nem szabad kizárólag néhány korlátozott számú tematikus prioritásra összpontosítani; |
B. Az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv átdolgozása
I. Politikai ajánlások
13. |
kedvezően fogadja az épületek energiateljesítményéről szóló irányelv átdolgozásának elképzelését; |
14. |
hangsúlyozza, hogy minél előbb nagy horderejű fellépésre van szükség az épületek energiateljesítményének ágazatában, tekintettel a jobb teljesítményből eredő előnyökre:
|
15. |
hangsúlyozza e kérdések sürgős mivoltát, és emiatt felszólítja a Tanácsot és az Európai Parlamentet, hogy gondoskodjanak a gyors és ambiciózus döntések meghozataláról ebben a kérdésben; továbbá arra kéri a tagállamokat, hogy tegyenek meg mindent annak érdekében, hogy ne ismétlődhessen meg a jogszabályok késedelmes átültetésének és végrehajtásának esete, amely az irányelv első változatával kapcsolatban tapasztalható volt; |
16. |
kéri az Európai Bizottságot, hogy könnyítse meg az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítás bevezetését azáltal, hogy a nagyobb energiahatékonyság érdekében a tagállamok, valamint az uniós helyi és regionális önkormányzatok részére programot indít, amelynek témája a bevált gyakorlatok cseréje, műszaki megoldások alkalmazása, valamint a közbeszerzési eljárás alkalmazása; |
17. |
felhívja a figyelmet a helyi és regionális önkormányzatoknak az irányelv végrehajtásában betöltött alapvető szerepére, amelyet a következőképpen gyakorolhatnak:
|
Az épületek energiateljesítményével kapcsolatban számos kezdeményezés született önkéntes alapon az európai regionális és helyi önkormányzatok részéről, például a középületek és önkormányzati lakások energiafogyasztásának racionalizálására irányuló, vagy a városi területek felélénkítése keretében végrehajtott intézkedések formájában. A tagállamoknak stratégiai partnerként teljes mértékben be kell vonniuk a regionális és helyi hatóságokat az irányelv végrehajtásába, törekedniük kell az általuk szerzett tapasztalatok hasznosítására, és gondoskodniuk kell a legsikeresebb tapasztalatok népszerűsítéséről és terjesztéséről, ezért arra szólít fel, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat vonják be a nemzeti cselekvési tervek kidolgozásába;
18. |
úgy véli, hogy a javasolt átdolgozás több szempontból is megerősíti az irányelvet. Különösen üdvözli:
|
19. |
hangsúlyozni szeretné annak fontosságát, hogy az irányelvet az alkalmazása során gyűjtött, megfelelően elemzett és értékelt tényleges tapasztalatok alapján fejlesszék tovább. Értékelni kellene többek között az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok és felépítésük módjának jelentőségét. Rugalmas megközelítéssel orvosolhatók volnának az esetenként jelentkező kompetenciahiányból eredő problémák; |
20. |
úgy véli, hogy „az energiateljesítményre vonatkozó minimumkövetelmények költségoptimalizált szintjeinek kiszámítására szolgáló összehasonlító módszertan” hatékony teljesítményértékelési eszköznek bizonyulhat európai szinten. Ugyanakkor arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a módszertan kidolgozása során vegyen figyelembe minden külső költséget, ideértve a cselekvés hiányának költségeit is (a környezetminőség, az egészség, a versenyképesség stb. romlása elégtelen energiahatékonysági beruházások esetén), valamint az energiahatékonyságba való beruházások pozitív hatását is (munkahely- és jólétteremtés, kutatástámogatás, energiaügyi autonómia, az épített épületek minősége és fenntarthatósága szempontjából stb.); |
21. |
fontos továbbá, hogy az energiahatékonyság ilyen irányú növelését olyan épületekben valósítsuk meg, ahol erre befektetések nélkül van lehetőség, például az épület jobb kezelése, vagy az épületet igénybe vevők közreműködése révén. Számos helyi és regionális önkormányzat létezik, amely sikeresen végez hasonló munkát; |
22. |
hangsúlyozza, hogy kimerítő tájékoztatást kell nyújtani a lakosságnak az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványokon szereplő ajánlások gazdaságossági számításai során alkalmazott paraméterekről a számítások világos megértése érdekében, és meg kell adni a lehetőséget a polgárok számára, hogy a felmerülő új elemek fényében (az energiaárak alakulása, a közhatóságok által nyújtott támogatások, a berendezések élettartama stb.) újraértékelhessék az energiahatékonysági intézkedések gazdaságosságát; |
23. |
a javasolt új intézkedések közül külön kiemeli a tagállamoktól kért jelentések hasznosságát (többek között az 5. cikk (2) bekezdését és a 9. cikk (3) bekezdését). Ahhoz, hogy ezek a jelentések kellően áthatóak legyenek, az irányelvnek elő kellene írnia, hogy elkészítésükbe be kell vonni a helyi és regionális önkormányzatokat; |
24. |
A megújuló energiaforrások használatának ösztönzéséről szóló jelentésére (4) utalva üdvözli az irányelv és az érintett területre vonatkozó egyéb jelentős európai jogszabályok – nevezetesen az energetikai szolgáltatásokról szóló (2006/32/EK) irányelv –, valamint a jelenlegi és jövőbeli uniós környezetbarát közbeszerzésre tett javaslatok közötti összhangra utaló elemeket. Ezek a koordinációs elemek megerősítik a szabályozás egészének koherenciáját, és a tőlük megkövetelt különböző jelentések összevonásának köszönhetően csökkentik a tagállamokra nehezedő terheket; |
25. |
Üdvözli „az alacsony vagy nullára redukált szén-dioxid-kibocsátással és primerenergia-fogyasztással rendelkező épületek” számának növelésére irányuló célkitűzést, illetve az állami szektor e téren játszott példamutató szerepét; |
26. |
felhívja rá a figyelmet, hogy az irányelv az energiamegtakarítás szellemében íródott, a környezetet érő hatások minimálisra csökkentése érdekében. Az „alacsony vagy nullára redukált szén-dioxid-kibocsátással és primerenergia-fogyasztással rendelkező épületek” meghatározás megfogalmazása ezért nem vezethet ahhoz, hogy az alacsony CO2-kibocsátású épületek előnyben részesülnek az alacsony energiafogyasztásúakkal szemben. Másfelől pedig a globális környezeti hatás figyelembevételének mindig előbbre valónak kell lennie, mint a CO2-kibocsátás egyedüli kritériumának; |
27. |
szintúgy hangsúlyozza az energiahatékonysági bizonyítványok minőségellenőrzésére és a felülvizsgálati jelentésre vonatkozó kötelezettségben rejlő érdeket és az általa jelentett kihívást. Ez az intézkedés létfontosságú lesz az európai épületek minőségének jelentős mértékű javítása szempontjából; |
28. |
hangsúlyozza, hogy az, hogy mikor készülnek el a munkák, nem elhanyagolható befolyással jár majd az irányelv várható globális hatására. Ezzel kapcsolatban:
|
29. |
hangsúlyozza, hogy az irányelv végrehajtásához jelentős erőfeszítésre van szükség a képzés terén. E tekintetben egy olyan rendelkezést beillesztését javasolja, amely
|
30. |
a szakmai szereplők továbbképzésével kapcsolatban hangsúlyozza, milyen sikeresnek bizonyultak az építőipari lánc számára kialakított regionális és helyi szintű kezdeményezések, amelyek a különböző szakmai testületek (vízvezeték-szerelők, kőművesek, villanyszerelők stb.) részvételével munkacsoportokat alakítottak ki, hogy eszmecserét folytassanak az építkezés folyamatában betöltött szerepeik közötti kölcsönhatásról. Ezek a tapasztalatok hasznosnak bizonyultak általában véve az építkezési folyamat, és következésképpen maguk az épületek minősége szempontjából. Azokban a csoportokban, ahol az energiahatékonyságot határozták meg célkitűzésként, hatékony és innovatív megoldásokkal lehetett találkozni a különböző szakmai csoportok közötti együttműködésnek köszönhetően; |
31. |
hangsúlyozza, hogy megfelelően fel kell mérni az irányelv végrehajtásához ténylegesen szükséges kezdő költségeket a megfelelő pénzügyi ösztönző eszközök rendelkezésre bocsátásához az irányelv végrehajtásának támogatása és felgyorsítása érdekében. Ennek kapcsán:
|
II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
1. módosítás
5. cikk (1) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
Technikai módosítás a dokumentum belső hivatkozását érintő nyilvánvaló hiba korrekciója érdekében.
2. módosítás
5. cikk (2) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A tagállamoktól az irányelv keretében megkövetelt jelentések pontossága érdekében fontos, hogy a regionális és helyi hatóságokat és szereplőket is bevonják ezeknek a jelentéseknek a kidolgozásába.
3. módosítás
9. cikk (3) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A tagállamoktól az irányelv keretében megkövetelt jelentések pontossága érdekében fontos, hogy a regionális és helyi hatóságokat és szereplőket is bevonják ezeknek a jelentéseknek a kidolgozásába.
4. módosítás
10. cikk (3) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
Az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványnak világos és könnyen érthető ajánlásokat kell tartalmaznia a nagyközönség számára, és lehetővé kell tennie, hogy az érintettek bármikor összehasonlíthassák az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítvány kiállításakor végzett elméleti gazdaságossági számításokat a valóságban tapasztalt körülményekkel, figyelembe véve a kontextus változásait (energiaárak, kamatlábak, berendezések költségének alakulása stb.) és/vagy az új tényezőket (a közhatóságok által kínált támogatások, használat várható időtartama stb.).
5. módosítás
12. cikk (2) bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A nagyközönség által gyakran látogatott épületekben az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványok kifüggesztése létfontosságú szerepet tölthet be abban, hogy sikerüljön felhívni a polgárok figyelmét az épületek energiateljesítményéhez kapcsolódó kérdések fontosságára.
6. módosítás
15. cikk (2) bekezdés b) pont
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A felülvizsgálati jelentéseknek világos és könnyen érthető ajánlásokat kell tartalmazniuk a nagyközönség számára, és lehetővé kell tenniük, hogy az érintettek bármikor összehasonlíthassák az felülvizsgálati jelentések összeállításakor végzett elméleti gazdaságossági számításokat a valóságban tapasztalt körülményekkel, figyelembe véve a kontextus változásait (energiaárak, kamatlábak, berendezések költségének alakulása stb.) és/vagy az új tényezőket (a közhatóságok által kínált támogatások, használat várható időtartama stb.).
7. módosítás
Új 17a. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||||||
|
|
Indokolás
A szóban forgó irányelv végrehajtásának sikere jelentős erőfeszítéseket követel meg a képzés terén, amelyeket az irányelvnek meg kell határoznia és kötelezően elő kell írnia, ideértve a célkitűzések és a jelentési kötelezettségek meghatározását is.
8. módosítás
19. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy tájékoztassák az épületek vagy épületrészek tulajdonosait, illetve bérlőit azokról a különböző módszerekről és gyakorlati megoldásokról, amelyek az energiateljesítmény javítását szolgálják. A tagállamok különösen az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványról és a felülvizsgálati jelentésről, ezek rendeltetéséről és céljáról, az energiateljesítmény javításának költséghatékony módozatairól, valamint az épület változatlan energiateljesítménnyel való üzemelésének közép- és hosszú távú pénzügyi következményeiről tájékoztatják az épületek tulajdonosait vagy bérlőit. |
A tagállamok megteszik a szükséges intézkedéseket, hogy tájékoztassák az épületek vagy épületrészek tulajdonosait, illetve bérlőit azokról a különböző módszerekről és gyakorlati megoldásokról, amelyek az energiateljesítmény javítását szolgálják. A tagállamok különösen az energiateljesítményre vonatkozó tanúsítványról és a felülvizsgálati jelentésről, ezek rendeltetéséről és céljáról, az energiateljesítmény javításának költséghatékony módozatairól, valamint az épület változatlan energiateljesítménnyel való üzemelésének közép- és hosszú távú pénzügyi következményeiről tájékoztatják az épületek tulajdonosait vagy bérlőit. A tagállamoknak egy korai szakaszban be kell vonniuk a helyi önkormányzatokat és ki kell kérniük véleményüket a tájékoztatási és tudatosítási programok kidolgozása érdekében. |
Indokolás
Az átdolgozott irányelv rendelkezései számos hatással járnak a helyi önkormányzatokra, mivel azok illetékesek a területrendezésben, valamint számos különböző épület – ideértve a szociális lakások épületállományát – tulajdonosai és kezelői. A polgárokhoz való közelségük révén a helyi önkormányzatok kulcsszerepet játszanak abban, hogy a bérlőket és tulajdonosokat tájékoztatják és épületeik energiateljesítményének javítására, valamint energiafogyasztási szokásaik megváltoztatására ösztönzik őket. A helyi önkormányzatok rengeteg tapasztalattal és szaktudással is rendelkeznek.
Kelt Brüsszelben, 2009. április 21-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
(1) CdR 241/2008 fin.
(2) CdR 160/2008 fin.
(3) CdR 161/2008 fin.
(4) CdR 160/2008 fin.
(5) COM(2008) 838/3 végleges.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/51 |
A Régiók Bizottsága véleménye határozati javaslat a MEDIA Mundus program létrehozásáról
(2009/C 200/10)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
helyesli az Európai Bizottságnak azt a kezdeményezését, hogy kidolgozza a MEDIA Mundus programot; |
— |
úgy véli, hogy egy kibővített nemzetközi együttműködési program végrehajtása az audiovizuális ágazatban – amelynek célja az európai és a harmadik országokbeli mozgóképipar közötti kulturális és kereskedelmi kapcsolatok megerősítése – a megfelelő megoldás arra, hogy szembenézzünk azokkal a jelenlegi kihívásokkal, amelyek az audiovizualitás terén világszinten fellépnek; |
— |
megjegyzi, hogy a települések és a régiók élvonalbeli szerepet tölthetnek be a helyi és regionális audiovizuális alkotások ösztönzésében azáltal, hogy lényegesen megerősítik az audiovizuális alkotások gyártását, valamint hogy aktívan hozzájárulnak a kultúrák sokféleségének előmozdításához és a kultúrák közötti párbeszédhez; |
— |
aláhúzza, hogy a fenti észrevételekből leszűrhető, hogy az audiovizuális szektor nem csupán a növekedés, a versenyképesség és a foglalkoztatás szempontjából jelent igen fontos iparágat, hanem neuralgikus ágazatnak is számít, amely a régiók és a városok kulturális identitását és sokféleségét védi és támogatja. E sajátosságból adódóan egyébként döntő tényezőnek tűnik az európai szociális értékek fejlődése és a demokratikus társadalom megfelelő működése szempontjából, mivel az audiovizuális alkotások fontos szerepet játszhatnak az európai identitás kialakításában. |
Előadó |
: |
Ioannis SGOUROS (EL/PES), Athén prefektusa |
Referenciaszöveg
Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a harmadik országokbeli audiovizuális szakemberekkel folytatott együttműködés programjának (MEDIA Mundus) létrehozásáról
COM(2008) 892 végleges
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
1. |
helyesli az Európai Bizottságnak azt a kezdeményezését, hogy kidolgozza a MEDIA Mundus programot; |
2. |
támogatja tehát, hogy az Európai Bizottság javaslatot terjeszt elő „az audiovizuális ipar európai és harmadik országokbeli szakemberei közötti együttműködés minden résztvevő javára történő előmozdítását célzó támogatási programra”; |
3. |
azon az állásponton van, hogy egy kibővített nemzetközi együttműködési program végrehajtása az audiovizuális ágazatban – amelynek célja az európai és a harmadik országokbeli mozgóképipar közötti kulturális és kereskedelmi kapcsolatok megerősítése – a megfelelő megoldás arra, hogy szembenézzünk azokkal a jelenlegi kihívásokkal, amelyek az audiovizualitás terén világszinten fellépnek, mint például a technológiai fejlődésekből és a strukturális gyengeségekből adódóakkal, amelyek hatással vannak az európai audiovizuális alkotások szóban forgó harmadik országok piacain történő terjesztésére, és amelyek megakadályozzák ezen ágazat európai iparát abban, hogy kihasználják a globális perspektívákat, veszélyeztetve ezzel annak versenyképességét; |
4. |
hangsúlyozza az audiovizuális ágazaton belüli nemzetközi együttműködés fontosságát, amellett hogy védelmezni és ösztönözni kell a kulturális sokszínűséget és a különböző kulturális kifejezéseket, ahogy azt az UNESCO-egyezmény pontosítja, amelyet az Európai Közösség és 13 tagállama 2006. december 18-án ratifikált; |
5. |
az Európai Bizottság határozatát különösen fontosnak tartja, mivel az audiovizuális ágazatot támogató, létező közösségi programok (MEDIA 2007, a II. Euromed Audiovizuális Program és az EU–AKCS filmszínházprogram) nem képesek megküzdeni az audiovizuális ágazat gyors léptékű nemzetközivé válásából eredő kihívásokkal, vagy azért, mert az Unión belüli együttműködésre szánták őket, vagy mert a fejlesztési politika és nem az ágazati politika céljait szolgálják; |
6. |
egyébiránt úgy ítéli meg, hogy a szakemberek körében való rendkívül kedvező fogadtatása, amely a 2008. április 10. és június 25. között az interneten folytatott nyílt konzultáció során nyilvánvalóvá vált, egyértelműen bizonyítja, hogy szükség volt a Media Mundus program létrehozására; |
7. |
azt is fontosnak tartja, hogy a nyílt konzultáció eredményeiből kitűnt, hogy a tervezett intézkedéshez hozzá kell rendelni a képzést, a koprodukciók és az audiovizuális alkotások terjesztését, valamint a filmkultúrát; |
8. |
magáénak vallja a hatásvizsgálat következtetését, amely szerint „az általános és konkrét célok elérésének és az audiovizuális ágazat nemzetközivé válása miatti kihívások kezelésének legmegfelelőbb és leghatékonyabb módja új eszköz létrehozása lenne.” |
A MEDIA Mundus program alapvető célkitűzései
9. |
arról szintén meg van győződve, hogy a MEDIA Mundus program hozzájárul majd az európai audiovizuális ágazat nemzetközi piacokra vonatkozó versenyképességének megerősítéséhez, miközben egyébiránt lendületet ad Európa világszinten játszott kulturális és politikai szerepének; fontos, hogy a MEDIA Mundus program nagymértékben megkönnyíti majd az audiovizuális alkotások globális terjesztését, ezáltal bővítve a fogyasztók rendelkezésére álló választások palettáját és jelentősen megerősítve a kulturális sokszínűséget; |
10. |
meggyőződése, hogy a piacra és a szaktudásra vonatkozó információk cseréje szintén megerősíti majd az audiovizuális ágazat versenyképességét Európában és harmadik országokban egyaránt, amikor a nagyközönség nagyobb igényt mutat a kulturális sokszínűség iránt; |
11. |
megállapítja, hogy különösen fontos a koprodukciók elősegítéséről szóló célkitűzés, amelyet a szakemberek a nyilvános konzultáció során prioritásnak jelöltek meg; |
12. |
annak szükségességét szintén kiemeli, hogy a pozitív bánásmód elvét kell alkalmazni azokkal a tagállamokkal szemben, amelyek audiovizuális termelése gyenge; ezért úgy ítéli meg, hogy kiemeltebb figyelmet kell szentelni azoknak az országoknak, amelyek nem gyártanak nagy arányban audiovizuális alkotásokat, és amelyeknek különböző hátránnyal kell megküzdeniük földrajzi és nyelvi sajátosságaikból kifolyólag; |
13. |
kiemeli a MEDIA Mundus programnak a kulturális sokszínűség serkentésében és a kultúrák közötti párbeszéd ösztönző eszközeként európai és nemzetközi szinten játszott szerepét; ennélfogva hangsúlyozza, hogy ezek az okok alapján a MEDIA Mundus program különbözik a többi audiovizuális ágazatot célzó közösségi programoktól, a különbség pedig a kezdeményezés célkitűzéseiben magában rejlik, amely a nemzetközi együttműködésekre összpontosít, hogy támogassa ennek az iparágnak a versenyképességét világszinten; |
14. |
pozitívan értékeli a program működési módját, amely a kölcsönös haszon elvén nyugszik, tehát a harmadik országok szakembereivel együttműködésben benyújtott cselekvési javaslatokból származó hasznon; |
15. |
kielégítőnek tartja azokat a feltételeket, amelyeket a kizárólag együttműködés során létrejött alkotások finanszírozására határoztak meg, ezáltal biztosítva hálózatba szervezésüket nemzetközi szinten; |
16. |
ugyanakkor kétségeinek ad hangot azzal a rendelkezéssel kapcsolatban, amely megállapítja, hogy „Minden projekt legalább három partner részvételével működik”; |
17. |
annak a meglátásának is hangot ad, hogy mivel alkotások finanszírozásáról van szó, a lehető legnagyobb mértékben le kell csökkenteni a szükséges bürokratikus eljárások és formalitások számát a javaslatok benyújtása, az együttműködési hálózatok létrehozása és működtetése, valamint a jelentések elkészítése során; |
18. |
azt is hangsúlyozza, hogy a finanszírozandó alkotások kiválasztási folyamatát illetően teljes átláthatóságot kell biztosítani, és adott esetben pontosabban meg kell határozni az értékelési szempontokat; |
Általános megjegyzések a MEDIA Mundus program célkitűzéseiről
19. |
megállapítja, hogy az audiovizuális ágazatban érintett valamennyi szereplőre kiterjedő hálózatépítési és együttműködési kezdeményezések elősegítésének köszönhetően, a MEDIA Mundus program értékes eszköz arra, hogy az európai filmipar töredezettségének problémájával szembe szálljon; ezért konkrétan úgy véli, hogy a program arra is kitűnő lehetőséget nyújt, hogy a kis- és középvállalkozások új lendületet kapjanak; |
20. |
ezért célszerűnek ítéli meg, hogy a hangsúlyt mind a speciális munkahelyek megteremtésére, mind pedig olyan területen tevékeny szakemberek képzésének javítására fektessék, mint a programozás, közvetítési technikák, nemzetközi terjesztés vagy értékesítés, valamint az audiovizuális alkotások promóciója; |
21. |
mindent összevetve úgy véli, hogy a szakemberek közötti információ- és szaktudás cseréjének ösztönzése nagy mértékben elősegíti az együttműködési hálózatok kialakítását, a külföldi piacokhoz való hozzáférést, azonban a hosszú távú együttműködési kapcsolatok létrehozását is, ezáltal pedig megszilárdítja az európai televíziós ipar versenyképességét, csakúgy mint Európa kulturális és politikai szerepét globális szinten; |
22. |
úgy véli, hogy a MEDIA Mundus program döntően hozzájárul majd az audiovizuális alkotások nemzetközi forgalmához, ugyanakkor ahhoz is, hogy a közvélemény igénye növekedjen az audiovizuális tartalmak kulturális sokszínűsége iránt; |
23. |
a fentiekkel összefüggésben utal az audiovizuális alkotások vetítése számának növelésében, és az ősbemutatókban rejlő pozitív horderőre; |
24. |
úgy ítéli meg, hogy a MEDIA Mundus program mind Európában, mind pedig a harmadik országokban ösztönző szerepet tölthet be a filmszínház-tulajdonosok számára, amelynek hatására utóbbiak kiszélesítik az audiovizuális alkotások programskáláját, és fordítva, javítják azok érvényre juttatását, függetlenül attól, hogy a vetítési időszakról, a reklámozásról, vagy az ősbemutatók számáról van szó; |
25. |
elérhetőnek ítéli meg azt, hogy növeljék, és egyben javítsák az európai audiovizuális tartalmak harmadik országokban történő sugárzásának feltételeit, valamint fordítva, a harmadik országok audiovizuális tartalmainak az európai adókon történő sugárzásának feltételeit; |
26. |
azzal is egyetért, hogy az Európai Unió elsőbbséggel kezelje a fiatalokat, mint az európai audiovizuális ágazat jövőjének képviselőit. A tehetséges fiatal rendezők alkotásai reklámozásának köszönhetően a MEDIA Mundus program biztosítja új tehetségek felfedezését, a fiatal generáció mobilitását, az európai és a nemzetközi piacok jó ismeretét, miközben a gyakorlatba ülteti a tudásalapú gazdaságot és a kultúrák közötti párbeszédet; |
27. |
megjegyzi, hogy az új alkotók által betöltött szerep újból és világosan rámutat arra, hogy a MEDIA Mundus program egyidejűleg célszerűen képzési programként is működhetne, és a fiatal nézők nagyobb tömegét vonzhatná audiovizuális előadások vetítésére a filmszínházakba; |
28. |
egyébiránt úgy véli, hogy az audiovizuális ágazat döntő mértékben hozzájárul a kreatív tudásalapú gazdaság kialakulásához Európában, és kulcsszerepet tölt be a kulturális sokféleség és pluralizmus előmozdításában; |
29. |
hangsúlyozza, hogy noha a kulturális ágazat kétségkívül hozzájárul a lisszaboni célkitűzések megvalósításához, ugyanakkor ezt az ágazatot nem szemlélhetjük csupán egyetlen, gazdasági hatalmi szemszögből, mivel a dinamikus és fenntartható életkörülmények létrehozásában betöltött szerepe, amely az emberek jólétének és személyes fejlődésének az előfeltétele, szintén lényeges (1); |
A helyi és regionális önkormányzatok szerepe
30. |
megjegyzi, hogy a települések és a régiók élvonalbeli szerepet tölthetnek be a helyi és regionális audiovizuális alkotások ösztönzésében azáltal, hogy lényegesen megerősítik az audiovizuális alkotások gyártását, valamint hogy aktívan hozzájárulnak a kultúrák sokféleségének előmozdításához és a kultúrák közötti párbeszédhez; |
31. |
a nemzeti termeléshez kapcsolódóan úgy véli, hogy a települések és a régiók is ellensúlyozhatják a harmadik országok tömegfilmgyártását, azáltal, hogy előtérbe helyezik a helyi és regionális audiovizuális termékeket; |
32. |
hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok lényeges szerepet tölthetnek be mind az oktatás és a képzés területén, mind pedig a kulturális szervezetek és szereplők gazdasági támogatóiként; |
33. |
egyébiránt rámutat arra, hogy így a helyi és regionális önkormányzatok a kis- és középvállalkozások megerősítéséhez szintén hozzá tudnak járulni, a széttöredezett európai audiovizuális ágazat versenyképességét támogatva, miközben biztosítják vállalkozásainak életképességét; |
34. |
továbbá úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok arra szintén alkalmasak, hogy kiemelt szerepet játszanak mind abban, hogy fiatal alkotókat képeznek, mind pedig abban, hogy fiatal közönséget vonzanak, amely nagyobb mértékben érdeklődik olyan audiovizuális alkotások vetítése iránt, amelyek ösztönzik a kulturális sokszínűséget és a kultúrák közötti párbeszédet; |
35. |
úgy ítéli meg, hogy a helyi és regionális önkormányzatok döntően hozzájárulhatnak audiovizuális alkotások helyi és regionális szinten történő gyártásához, valamint – különösen a fiatalok körében – egy erős európai identitástudat kialakításához; |
36. |
úgy ítéli meg, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fesztiválok és tematikus tiszteletadások, vagy képzési szemináriumok megszervezésének köszönhetően jelentős kezdeményezéseket indíthatnak el, és kulcsszerepet játszhatnak abban, hogy az audiovizuális ágazat elsődleges fontosságú szempont legyen a kultúra létrehozása és az európai multikulturális identitás alakítása során, ám abban is, hogy támogassák a fiatalok filmszínházhoz kapcsolódó ismereteinek bővítését; |
37. |
úgy látja ezért, hogy a MEDIA Mundus dimenziójának kibővítése érdekében a 7. cikkben célszerű lenne külön megemlíteni azt a szerepet, amelyet a helyi és regionális önkormányzatoknak kellene betölteniük konkrét programokon és tevékenységeken keresztül az európai piac versenyképességének fokozása céljából tett erőfeszítések keretében. Ugyanezzel kapcsolatban az EGSZB véleménye szerint helyénvaló és igen hasznos volna támogatni és megújítani a regionális szinten működő MEDIA Desk-eket, amelyek alapvető információforrásként szolgálnak az európai polgárok számára az audiovizuális szektorban zajló változások kapcsán; |
38. |
ehhez kapcsolódóan jelzi, hogy a fenti észrevételekkel szoros összefüggésben az is előnyös lenne, ha jobban bevonnák a helyi és regionális önkormányzatokat a különböző filmipari hálózatok közötti együttműködések kialakításába, valamint támogatnák a régióközi vállalkozásokat, és azokon belül is elsősorban az audiovizuális alkotások rendezésével, produkciós tevékenységeivel és forgalmazásával foglalkozókat; |
39. |
aláhúzza, hogy a fenti észrevételekből leszűrhető, hogy az audiovizuális szektor nem csupán a növekedés, a versenyképesség és a foglalkoztatás szempontjából jelent igen fontos iparágat, hanem neuralgikus ágazatnak is számít, amely a régiók és a városok kulturális identitását és sokféleségét védi és támogatja. E sajátosságból adódóan egyébként döntő tényezőnek tűnik az európai szociális értékek fejlődése és a demokratikus társadalom megfelelő működése szempontjából, mivel az audiovizuális alkotások fontos szerepet játszhatnak az európai identitás kialakításában; |
Záró észrevételek és javaslatok
40. |
úgy ítéli meg, hogy a vizsgált program – tekintettel arra, hogy ötvözi a kultúra ösztönzését és a versenyképesség támogatását (jelen esetben az európai audiovizuális ágazat kereskedelmi és gazdasági értékét) – különös jelentőséggel bír, mivel sokkal hatékonyabban és célzottabban ruházza fel azt nemzetközi vetülettel, mint a „MEDIA International” program, amely előfutárnak tekinthető; |
41. |
megállapítja, hogy mivel a programot rövid távú (2011–2013) eszközként és korlátozott költségvetéssel (15 millió euró, amelyből 13,5 millió euró az intézkedésekhez rendelve) indítják, nem fog rendelkezésre állni sem kellő idő, sem elegendő erőforrás ahhoz, hogy sok kezdeményezést ki lehessen dolgozni, vagy számos tevékenységet végre lehessen hajtani; |
42. |
úgy véli és reméli azonban, hogy számottevő és kedvezően értékelt eredményekhez fog vezetni, és nemcsak folytatni fogják, hanem a jövőben is jelentősebb eszközökkel is ellátják; |
43. |
hangsúlyozza, hogy ki kell emelni a program kommunikációs stratégiáját, és úgy látja, hogy a helyi és regionális önkormányzatok ugyanolyan alapvető szerepet játszhatnak a terjesztésében. Ennek kapcsán különösen jelentősnek tűnik a MEDIA Desk-ek együttműködése az audiovizuális szektor szakmai egyesületeivel és szervezeteivel, valamint az Európai Filmtárak Egyesületével (ACE) és a Filmarchívumok Nemzetközi Szövetségével (FIAF), továbbá a nemzeti filmarchívumokkal; |
44. |
arra is rámutat, hogy – ha nem is azonnal, de következő szakaszában mindenképpen – a súlyt a MEDIA Mundus program továbbképzési elemére kell helyezni. A programnak a szakképzésen túl a fiatal diákokkal is foglalkoznia kell. E cél úgy érhető el, ha szinergia születik a MEDIA program egyéb elemeivel, valamint annak különböző irodáival, amelyek hasonló tevékenységet alakítottak ki más programok keretében, továbbá az egyetemi intézetekkel és a filmszakmára oktató egyetemi részlegekkel, ezenkívül a filmarchívumokkal, amelyek kapcsolatban állnak a diákokkal, a kutatókkal és az ágazat szakembereivel. A továbbképzési intézkedések és a tematikus műhelyek egyébként figyelemreméltó információforrásként működhetnek, ugyanakkor alkalmat nyújthatnak az Európai Unió és harmadik országok szakmabelijei számára arra, hogy találkozzanak és megismerjék egymást. |
II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
I. módosítás
3. cikk, 3. bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A Régiók Bizottságának ki kell emelnie, hogy a helyi és regionális médiaszolgáltatók, valamint a regionális lefedettséget biztosító közszolgáltatók nyilvánvaló társadalmi és kulturális felelősséggel bírnak, és a polgárok számára előnyös szolgáltatásokat kötelesek nyújtani. Az európai audiovizuális ágazat ösztönzéséről lévén szó e szolgáltatók – mivel intenzívebben folyamodnak saját produkciókhoz – közvetlenebbül járulhatnak hozzá az ágazat fejlődéséhez és versenyképességéhez.
II. módosítás
5. cikk, 2. bekezdés, (b) pont
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
az európai audiovizuális alkotások versenyképességének és nemzetek közötti terjesztésének javítása; |
az európai audiovizuális alkotások versenyképességének és nemzetek közötti terjesztésének javítása az európai, továbbá globális audiovizuális színtéren aktív társaságok együttműködését ösztönző intézkedések révén; |
Indokolás
A célzott tanulmányok, valamint a jelenlegi helyzet azt mutatják, hogy a terjesztési láncok gyengesége a legfőbb akadálya az európai filmek nemzetközi piacokon való megjelenésének.
III. módosítás
5. cikk, 2. bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||
|
|
Indokolás
A jelenlegi kihívások megválaszolására nem csupán az EU-nak és tagállamainak kellene törekedniük, hanem a helyi és regionális önkormányzatoknak is, amelyek érintettek, amikor szükségessé válik kulturális és nyelvi örökségük kezelése, az új vállalkozási modellek előmozdítása a helyi kreatív ágazatokban, továbbá a helyi kulturális és médiaintézmények és -szervezetek által (társ)finanszírozott kreatív alkotások ösztönzése.
IV. módosítás
6. cikk, 1. bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
Az európai szakemberek és a 2. cikk (4) bekezdésében említett más országokban honos szakemberek készségeinek fejlesztése, hogy jobban megértsék különösképpen a saját audiovizuális piacuk működési feltételeit, jogi szabályozási keretét, pénzügyi rendszerét és az ott kínálkozó együttműködési lehetőségeket; elsősorban ösztöndíjak nyújtásával a kapcsolatépítés elősegítése és tartós kereskedelmi kapcsolatok teremtése; az audiovizuális piacokról való tájékozottság és tudásanyag színvonalának emelése az audiovizuális területen tevékenykedő szakemberek közötti együttműködés megkönnyítése és biztosítása érdekében. |
Az európai szakemberek és a 2. cikk (4) bekezdésében említett más országokban honos szakemberek készségeinek fejlesztése, hogy jobban megértsék különösképpen a saját audiovizuális piacuk működési feltételeit, jogi szabályozási keretét, pénzügyi rendszerét és az ott kínálkozó együttműködési lehetőségeket; elsősorban ösztöndíjak nyújtásával a kapcsolatépítés elősegítése és tartós kereskedelmi kapcsolatok teremtése; az audiovizuális piacokról való tájékozottság és tudásanyag színvonalának emelése az audiovizuális területen tevékenykedő szakemberek közötti együttműködés megkönnyítése és biztosítása érdekében. Az ösztöndíjakat illetően számításba kellene venni annak szükségességét, hogy növeljük az elszigetelt európai audiovizuális szektor versenyképességét a nemzetközi színtéren, ugyanakkor az Unión belül erősítve az európai piac alapelemeit alkotó kis- és középvállalkozások (kkv-k) termelési szerkezetét. |
Indokolás
A MEDIA Mundus program számottevő lehetőséget rejt magában a gazdasági növekedés elősegítésére, és alkalmat nyújt magas képzettségi szintet igénylő munkahelyek létrehozására az audiovizuális szektorban. Ebbe a kkv-ket teljes mértékben be kellene vonni.
V. módosítás
7. cikk, 1. bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
Az audiovizuális alkotásokat forgalmazó külföldi partnerek felkutatásának segítése. A program támogatja a koprodukciós vásárok és partnerkereső rendezvények („pitching”) szervezését, amivel segíteni lehet a lehetséges partnereknek (forgatókönyvírók, rendezők, produkciós vállalkozások és forgalmazók) az egymásra találásban. |
Az audiovizuális alkotásokat forgalmazó külföldi partnerek felkutatásának segítése. A program támogatja a koprodukciós vásárok és partnerkereső rendezvények („pitching”) szervezését, amivel segíteni lehet a lehetséges partnereknek (forgatókönyvírók, rendezők, produkciós vállalkozások és forgalmazók, a helyi és regionális audiovizuális ágazat szereplői) az egymásra találásban. |
Indokolás
Az audiovizuális alkotások sajátos világában valamennyi európai régió – megfelelő támogatása esetén – ösztönző erejű lehet az eredeti alkotások születése és a kulturális sokféleség védelme szempontjából, és így hozzájárulhat az európai piac versenyképességének megőrzéséhez.
VI. módosítás
8. cikk, 3. bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
Az audiovizuális alkotások sokszínűségének nemzetközi szinten történő előmozdítására és a kulturális szempontból sokszínű audiovizuális tartalom iránti közigény fokozására szolgáló rendezvények szervezésének és a mozgóképes kultúra előmozdítására irányuló – elsősorban a fiatal közönséget célzó – kezdeményezések létrehozásának megkönnyítése. |
Az audiovizuális alkotások sokszínűségének nemzetközi szinten történő előmozdítására és a kulturális szempontból sokszínű audiovizuális tartalom iránti közigény fokozására szolgáló rendezvények szervezésének és a mozgóképes kultúra előmozdítására irányuló – elsősorban a fiatal közönséget célzó – kezdeményezések létrehozásának megkönnyítése. Pénzügyi támogatást kellene nyújtani kifejezetten a helyi és regionális audiovizuális fesztiválok ösztönzésére, mivel azok jelentős, sajátos szerepet töltenek be a kultúrák közötti párbeszéd és a kulturális sokféleség elősegítésében. |
VII. módosítás
12. cikk, 1. bekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A Bizottság munkáját a tagállamok képviselőiből álló szakbizottság segíti, amelynek elnöke a Bizottság képviselője. |
A Bizottság munkáját a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok képviselőiből álló szakbizottság segíti, amelynek elnöke a Bizottság képviselője. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 21-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
(1) A Régiók Bizottsága véleménye a következő tárgyban: „Európai kulturális program a globalizálódó nagyvilágban” (A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Közlemény az európai kulturális programról a globalizálódó világban, COM(2007) 242 végleges, CdR 172/2007 fin), 1. o., elérhető a következő címen: http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2008:053:0025:01:HU:HTML.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/58 |
A Régiók Bizottsága véleménye az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközök (ISA)
(2009/C 200/11)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
üdvözli az előző programoknak az átjárhatósági megoldások az európai közigazgatások részére (ISA) nyomonkövetési programon keresztül történő folytatására irányuló európai bizottsági kezdeményezést; |
— |
az a véleménye, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak széles körű együttműködést kellene kialakítaniuk a közigazgatások közötti átjárhatóságnak és a szolgáltatások hatékonyságának a javítása érdekében; |
— |
hangsúlyozza, hogy a programnak nem szabad elszigetelnie az európai közigazgatásokat a világ más részeitől, és azt javasolja, hogy az átjárhatósági normákat széles körű nemzetközi együttműködés során határozzák meg; |
— |
megjegyzi, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok között a legjobb gyakorlatok cseréje nem csupán hasznos lenne, hanem az ISA-program alapvető részét kellene hogy képezze. |
Előadó |
: |
Veronica IONITA (RO/EPP), Gorgota polgármestere |
Referenciaszöveg
Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az európai közigazgatások közötti átjárhatósági eszközökről (ISA)
COM(2008) 583 végleges
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
1. |
üdvözli az előző IDA (a közigazgatási rendszerek közötti elektronikus adatcsere) és IDABC (a páneurópai e-kormányzati szolgáltatások átjárható biztosítása a közigazgatások, vállalkozások és polgárok számára) programnak az átjárhatósági megoldások az európai közigazgatások részére (ISA) nyomonkövetési programon keresztül történő folytatására irányuló európai bizottsági kezdeményezést. A két korábbi program egyértelmű hozzáadott értéket biztosított a közigazgatások közötti információcseréhez, az új program pedig határozottan segíteni fogja a helyi és regionális fejlődést az ötletek és tapasztalatok különböző területeken – például a foglalkoztatás, a halászat, a mezőgazdaság, az egészségügy, a fogyasztóvédelem, valamint a bel- és igazságügy terén – történő cseréjével; |
2. |
az európai információs társadalomról szóló i2010 stratégiával összhangban hangsúlyozza a helyi és regionális közigazgatások jelentőségét, hiszen helyi szinten ők a gazdasági növekedés motorjai; |
3. |
úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatokra nem csupán mint a páneurópai e-szolgáltatások használóira kellene tekinteni, hanem úgy is, mint a javaslat kontextusában fontos szolgáltatókra; |
4. |
úgy érzi, hogy az Európai Bizottságnak nagyobb súlyt kellene fektetnie az európai közigazgatások közötti hálózatépítésre minden szinten, amit – tekintettel a múltbéli nehézségekre, melyek a kultúrák és a politikai megközelítések különbségeiből, nyelvi korlátokból és költségvetési kérdésekből adódtak – nemzeti szinten el kellene ismerniük a tagállamoknak; |
5. |
ezért az a véleménye, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak széles körű együttműködést kellene kialakítaniuk a közigazgatások közötti átjárhatóságnak és a szolgáltatások hatékonyságának a javítása érdekében; |
6. |
hangsúlyozza, hogy a programnak nem szabad elszigetelnie az európai közigazgatásokat a világ más részeitől, és azt javasolja, hogy az átjárhatósági normákat széles körű nemzetközi együttműködés során határozzák meg; |
7. |
rámutat arra, hogy különböző közösségi programok (IST, eTEN, eContent) kapcsolódtak az IDABC előző verziójához. A jelenlegi programokkal (FP7, CIP, strukturális alapok) való együttműködés értékes forrásokat biztosíthat; |
8. |
megjegyzi, hogy a régiók és a helyi önkormányzatok között a legjobb gyakorlatok cseréje nem csupán hasznos lenne, hanem az ISA-program alapvető részét kellene hogy képezze; |
9. |
kéri az Európai Bizottságot, hogy értékelje alaposabban azt, hogy az ISA-program céljai és intézkedései mennyiben vonatkoznak a helyi és regionális önkormányzatokra; |
10. |
sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy különítsenek el kereteket az ISA végrehajtásáért felelős központi közigazgatási szervek, valamint a helyi és regionális önkormányzatok számára, többek között a közalkalmazottak képzéseinek finanszírozását szolgáló eszközöket is. Így a program hatékonyabban eleget tehet majd az európai polgárok igényeinek. |
II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
1. módosítás
(11) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
Az ISA-programnak az IDA- és IDABC-program tapasztalatain kell alapulnia, amelyek igazolták, hogy összehangolt megközelítés révén, a tagállamokkal együttműködésben létrehozott és működtetett közös és megosztott megoldások segítségével gyorsabban, jobb minőségben és az üzleti követelményeknek megfelelő módon érhetők el az eredmények. Ezek a tevékenységek az európai közigazgatások közötti elektronikus információcsere támogatásával már eddig is jelentősen hozzájárultak az átjárhatóság biztosításához, és ez a továbbiakban is így lesz. |
Az ISA-programnak az IDA- és IDABC-program tapasztalatain kell alapulnia. Az IDABC-program félidei felülvizsgálata során szerzett tapasztalatokat – a program jelentőségét, eredményességét, hatékonyságát, hasznosságát és koherenciáját vizsgálva – szintén figyelembe kellene venni, különös tekintettel a program felhasználói által megfogalmazott igényekre. A tapasztalatok amelyek igazolták, hogy összehangolt megközelítés révén, a tagállamokkal együttműködésben létrehozott és működtetett közös és megosztott megoldások segítségével gyorsabban, jobb minőségben és az üzleti követelményeknek megfelelő módon érhetők el az eredmények. Ezek a tevékenységek az európai közigazgatások közötti elektronikus információcsere támogatásával már eddig is jelentősen hozzájárultak az átjárhatóság biztosításához, és ez a továbbiakban is így lesz. |
Indokolás
Mivel az ISA-program az előző IDA-program és a jelenlegi, 2009 végén befejeződő IDABC-program folytatása, az ISA jövőbeli végrehajtása alapjának megteremtéséhez hasznos és egyben ajánlatos lenne tekintetbe venni mindkét program eredményeit. Ezért, értékelés céljára, elérhetővé kellene tenni az Európai Bizottság értékelését és végrehajtási jelentéseit.
2. módosítás
(27a) preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
|
A felhasználók számára hasznos lenne a strukturális alapokkal való kompatibilitás, illetve az ezekből az alapokból történő társfinanszírozás lehetőségének további vizsgálata az ISA-program által létrehozott vagy továbbfejlesztett közös keretrendszerek vagy általános eszközök felhasználása céljából. |
Indokolás
A közös keretrendszerek és az általános eszközök létrehozását és fejlesztését az ISA-program fogja finanszírozni, míg ezeknek a kereteknek és eszközöknek a használatát a felhasználók. Így tovább kellene vizsgálni a strukturális alapokból történő társfinanszírozás felhasználásának lehetőségét.
3. módosítás
1. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A Lisszaboni Szerződés szerint az uniós politika egyik fő célkitűzése egy befogadó, regionális és társadalmi szempontból méltányos információs társadalom kialakulásának elősegítése, amely az IKT-t a versenyképesség és a közszolgáltatások javítására használja fel. Mindez leginkább a helyi és regionális önkormányzatokon keresztül érhető el. Éppen ezért fontosnak tartjuk a helyi és regionális közigazgatás bevonásának kiemelését.
4. módosítás
2. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||
|
|
Indokolás
A 2. cikkben szereplő meghatározásokon kívül, úgy véljük, szükség van egy újabb meghatározásra, az „európai közigazgatás” definíciójára, tekintettel a terminusnak a határozatban betöltött fontos szerepére.
5. módosítás
3. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||
|
|
Indokolás
Ha figyelembe vesszük a közigazgatások által nyújtott különböző szolgáltatásokat, akkor – a felsorolt tevékenységek mellett – a technikai kérdések szabványosítása is hasznos lenne.
6. módosítás
8. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A legjobb eredmények eléréséhez és hatékony kormányzati szolgáltatások biztosításához a helyi és regionális önkormányzatok, legsikeresebb tapasztalataik megosztásával, tanulhatnának egymástól, és ezzel egy időben javíthatnák a koordinációs mechanizmusokat és a határokon átnyúló átjárhatóságot.
7. módosítás
12. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A helyi és regionális kormányzat részvétele a bizottságban elősegítené az 1. cikkben említett célkitűzések végrehajtását, mivel Európában a közszolgálatokat főként a helyi és regionális hatóságok biztosítják, és ezek azok a szolgáltatások, amelyek fontosak a mindennapi élet, valamint a vállalkozások és az egyének szabad mozgása szempontjából.
8. módosítás
14. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
Nem szabad szigorú korlátok közé szorítani az Európai Unió határain túli partnerekkel való együttműködést, bár bevonásuk költségeit saját forrásaikból kell fedezniük.
Kelt Brüsszelben, 2009. április 21-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/63 |
A Régiók Bizottsága véleménye betegbiztonság
(2009/C 200/12)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA AJÁNLJA, HOGY
— |
pontosítsák a helyi és regionális önkormányzatoknak a javasolt intézkedésekhez kapcsolódó feladatait, méghozzá azzal a szereppel összhangban, amelyet az adott nemzeti szabályozás értelmében az egészségügyi szolgáltatások nyújtásában játszanak; |
— |
határozzák meg pontosabban azokat az elemeket, amelyek lehetővé teszik, hogy a polgárok és azok egyesületei részt vegyenek a kockázatok kezelésével kapcsolatos programok tervezésében és döntéshozatali folyamatokban; |
— |
az egészségügyi struktúrák engedélyeztetési eljárásaiba, engedélyeibe és a rájuk vonatkozó tanúsítványokba vegyenek bele egy, a kockázatok kezelésével és a betegbiztonsággal összefüggő eljárásokra, mutatókra és szabványokra történő hivatkozást; |
— |
a jog- és törvényi biztonság szavatolása érdekében alakítsanak ki olyan speciális csatornákat, melyekkel ösztönzik az egészségügy területén dolgozókat, hogy jelentsék a hibákat, a nemkívánatos eseményeket és a kis híján balesetbe torkolló eseményeket; |
— |
a kockázatkezelés és a betegbiztonság témakörét vegyék bele az egészségügyi főiskolák és orvosi egyetemek (és egyéb oktatási intézmények) tantervébe, valamint a továbbképzésbe; |
— |
dolgozzanak ki kiegészítő ajánlásokat, melyekkel fokozni lehet azokat az egyes tudományos szakbizottságokban már folyamatban levő törekvéseket, amelyek speciálisan a gyógyszerek biztonságos alkalmazására vonatkozó szabályozási és eljárásjogi eszközök kialakítására irányulnak. |
Előadó |
: |
Piero MARRAZZO (IT/PES), Lazio tartomány elnöke |
Referenciaszövegek
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és ellenőrzését is magában foglaló betegbiztonságról
COM(2008) 836 végleges
A Tanács ajánlása az egészségügyi ellátással összefüggő fertőzések megelőzését és ellenőrzését is magában foglaló betegbiztonságról
COM(2008) 837 végleges
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
Általános megjegyzések
1. |
hangsúlyozza, hogy már több ízben kifejezte e számára fontos téma iránti érdeklődését, és felszólította az Európai Bizottságot, hogy vegyen figyelembe bizonyos javaslatokat, mivel az RB szerint „egy olyan strukturált és koordinált, európai szintű együttműködés az egészségügyi technológiai fejlesztések területén, melyet tapasztalatcsere, ismeretek egymásnak való átadása és az eljárások egyszerűsítése céljából indítottak be, csak értéknövelő hatással lehet a tagállamokra” (CdR 153/2004 fin); |
2. |
megjegyzi, hogy már más szervezetek, például az Egészségügyi Világszervezet (WHO), a Gazdasági Együttműködési és Fejlesztési Szervezet (OECD) és az Európa Tanács is felszólítottak az egészségügyi ellátás biztonságával kapcsolatos kérdések napirendre tűzésére, és el is kezdtek foglalkozni ezzel a témával; |
3. |
megállapítja, hogy az Európai Bizottság javaslata egyértelműen ezt a vonalat követi, és előmozdítja a tagállamok tényleges bevonását, mivel a szubszidiaritást a kérdéskör teljes mértékű megértésének fő elemeként, egyben megoldásának eszközeként emeli ki; |
4. |
úgy véli, hogy az Európai Bizottság azzal az elhatározásával, mely szerint a tagállamok közötti együttműködés fokozását egy európai bizottsági közlemény és egy tanácsi ajánlás révén segíti elő, teljesíti a Régiók Bizottsága erre vonatkozó kérését; |
5. |
megállapítja, hogy a betegbiztonságra vonatkozó európai bizottsági közlemény és tanácsi ajánlásra tett javaslat – helyesen – az uniós tagállamok az iránti politikai kötelezettségvállalását célozza, hogy együtt vagy közösen, az Európai Bizottság támogatásával átvegyék az ajánlásokat, és konkrét intézkedéseket tegyenek a betegbiztonság növelése érdekében; |
6. |
úgy véli, hogy a javaslat alapelemei a következőkkel vannak szoros összefüggésben:
|
7. |
megjegyzi, hogy a javaslat nem szűkíti a tagállamok egészségügyre vonatkozó hatáskörét, mivel a tanácsi ajánlás olyan jogi eszköz, amely a tagállamoknak kellő mozgásteret hagy arra, hogy egészségügyi rendszerüket országos, regionális és helyi szinten ugyanolyan szabadon alakítsák ki, mint eddig; |
A javaslat és az ajánlás értékelésének általános elemei
8. |
megállapítja, hogy számos jelentés szerint a diagnosztikai és gyógykezelési eljárások biztonságát és az iatrogén hibák áldozatává válásának kockázatát az európai polgárok széles körben a legfontosabb problémák közé sorolják – nemcsak önmaguk és hozzátartozóik egészsége szempontjából, hanem általánosabb értelemben az emberi élet biztonságát illetően is; |
9. |
hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok több országban közvetlenül felelősek az egészségügyi szolgáltatások biztosításáért, következésképpen különösen érdekeltek az egészségügy biztonságát és színvonalát szolgáló rendszerek tökéletesítésében; |
10. |
úgy véli, hogy az iatrogén hibák kedvezőtlen következményei közvetlen hatással vannak arra, hogy az egyes emberekben milyen vélemény alakul ki az elvégzett egészségügyi szolgáltatások minőségéről és biztonságáról. Ez utóbbiak számos tagállamban a legfontosabb szempontok közé tartoznak, melyek alapján a polgárok a helyi és regionális hatóságok működésének hatékonyságát megítélik; |
11. |
úgy véli, hogy a szóban forgó jelenség mértéke, melyet jól tükröz a jogviták megnövekedett száma, az egészségügyi szolgáltatások biztosításáért közvetlenül felelős hatóságok számára nemcsak etikai, szociális és egészségpolitikai problémát jelent, hanem – figyelembe véve a felelősségbiztosítások növekvő költségeit és az érintettek számára kifizetett kártérítési összegek általános növekedését – gazdasági problémát is; |
12. |
ezért – annak ellenére, hogy a betegbiztonság és a járványmegelőzés számos területén (gyógyszerbiztonság, orvosi műszerek biztonsága, antibiotikumok elleni rezisztencia) már léteznek speciális intézkedések – nagyon hasznosnak tartja az olyan kezdeményezéseket, mint amilyen ez az európai bizottsági javaslat és tanácsi ajánlás is, melyek célja az iatrogén hibák visszaszorítására szolgáló integrált koncepció kidolgozása; |
13. |
úgy véli, hogy a javaslatban és az ajánlásban megfogalmazott javaslatok és elvek megfelelnek a Régiók Bizottsága által az egészségüggyel kapcsolatosan már korábban hangoztatott kéréseknek, azaz hogy a betegbiztonság érdekében és a szubszidiaritás elvének betartásával ösztönözzék a bevált gyakorlatokkal kapcsolatos tapasztalatcserét, illetve hogy számolják fel az egészségügy terén tapasztalható, a szolgáltatások rendelkezésre állásával és minőségével kapcsolatos egyenlőtlenségeket; |
14. |
az ajánlás végrehajtásának kiegészítéséhez hasznosnak tartja az alábbi módosító javaslatokat és kiegészítéseket; külön hangsúlyt és megerősítést kap néhány olyan elem, amely kiemelten fontos a Régiók Bizottsága számára. Így nyomatékosan ajánlja, hogy:
|
II. MÓDOSÍTÁSOKRA VONATKOZÓ AJÁNLÁSOK
1. módosítás
15. preambulumbekezdés
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A „felügyeleti hálózatok” megfogalmazás semmit nem tesz hozzá a szöveghez, és csak zavart kelt.
2. módosítás
I. rész II. cím 1. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||||||||||||||||
|
|
Indokolás
a) |
A helyi és regionális hatóságok szerepének pontos meghatározása a javasolt intézkedések vonatkozásában, összhangban az egészségügyi szolgáltatásnyújtást szabályozó nemzeti előírásokkal. |
c) |
Az adatgyűjtésre és -továbbításra vonatkozó műszaki eljárásmódok egységesítése. |
d) |
A betegbiztonsághoz tényleges garanciát jelentene, ha olyan tényezők épülnének be az engedélyezés, akkreditáció és minőségi tanúsítvánnyal való ellátás folyamatába, amelyek nemcsak a strukturális szabványokkal vagy a műszaki berendezésekkel vannak összefüggésben, hanem a legjobb gyakorlatok kötelező használatának szempontjaival is. |
3. módosítás
I. rész II. cím 2. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||||||||||
|
|
Indokolás
a) |
A polgárok és egyesületeik közreműködése ily módon kötelező lesz. |
b) |
Ésszerű a gyógyszerek alkalmazására vonatkozó tájékoztatásról szóló előírásokhoz hasonlóan irányítani és egységesíteni a betegek hozzájárulásának megszerzéséhez szükséges betegtájékoztatás módszereit. |
4. módosítás
I. rész II. cím 4.cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||||||||||||
|
|
Indokolás
c) |
A kockázatkezelési technikák elméletével és gyakorlatával a tantervekben teljes és specifikus formában kell foglalkozni, mivel ez döntő eleme a betegbiztonság témakörével kapcsolatos ismeretek és kompetenciák terjesztésének. |
5. módosítás
I. rész III. cím 1. cikk c) pontja
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||||||
|
|
Indokolás
Fontos, hogy a tagállamok az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzéseket regisztrálják és továbbra is megfigyeljék annak érdekében, hogy az eredményekből kiindulva javításokat eszközöljenek. A szövegben választott „felügyelet” kifejezés nem juttatja ugyanilyen mértékben kifejezésre a javítási szándékot. Ahhoz, hogy valódi javulást sikerüljön elérni, az értékelést sem szabad kihagyni.
6. módosítás
I. rész III. cím 2. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
(2) |
Pontosítani kell a helyi és regionális önkormányzatoknak a javasolt intézkedésekhez kapcsolódó feladatait, méghozzá azzal a szereppel összhangban, amelyet a nemzeti szabályozások értelmében az egészségügyi szolgáltatások nyújtásában játszanak. |
7. módosítás
I. rész IV. cím 3. cikk
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
(3) |
A probléma fontossága miatt gyorsabb intézkedések révén kell az annak megoldását célzó közösségi erőfeszítéseket átültetni a gyakorlatba. |
8. módosítás
II. melléklet 2. pont 1. cikk c) pontja
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
Fontos, hogy a tagállamok az egészségügyi ellátással kapcsolatos fertőzéseket regisztrálják és továbbra is megfigyeljék annak érdekében, hogy az eredményekből kiindulva javításokat eszközöljenek. A szövegben választott „felügyelet” kifejezés nem juttatja ugyanilyen mértékben kifejezésre a javítási szándékot. Ahhoz, hogy valódi javulást sikerüljön elérni, az értékelést sem szabad kihagyni.
Kelt Brüsszelben, 2009. április 21-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/70 |
A Régiók Bizottsága véleménye az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozása
(2009/C 200/13)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
arra szólítja fel az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal és egyéb érdekelt felekkel, továbbá az EGAA alkalmazásánál minden szempontból vegyék figyelembe a szubszidiaritás és az arányosság elvét; |
— |
tudatában van a gazdasági válságok ciklikus fellépésének, egyúttal azt javasolja, hogy az EGAA időbeli korlátozását a többéves pénzügyi kerethez igazítsák a tervezési biztonság növelése érdekében; |
— |
megállapítja, hogy az EGAA keretében támogatható intézkedéseket 85 %-os társfinanszírozási aránnyal az Európai Szociális Alap (ESZA) eszközeiből is lehet támogatni. Így számos állam, régió, valamint helyi és regionális önkormányzat nem látja értelmét, hogy 50 %-os vagy akár 75 %-os társfinanszírozási arány mellett az EGAA-hoz folyamodjon. Ezért javasolt az EGAA társfinanszírozási arányának legalább 85 %-ra való növelése; |
— |
tudomásul veszi, hogy a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (1) úgy rendelkezik, hogy az EGAA éves költségvetése nem haladhatja meg az 500 millió eurót; örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság az európai gazdaságélénkítési tervről szóló közleményében tett bejelentésének megfelelően újra fogja vizsgálni az EGAA számára rendelkezésre álló költségvetési eszközöket a felülvizsgált szabályok végrehajtására való tekintettel. |
Előadó |
: |
dr. Uno Silberg (EE/UEN–EA), Kose önkormányzatának elnöke |
Referenciaszöveg
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló 1927/2006/EK rendelet módosításáról COM(2008) 867 végleges
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
mint az Európai Unióról szóló szerződés értelmében a tagállamok helyi és regionális önkormányzatait képviselő európai intézmény
Általános megjegyzések
1. |
üdvözli az Európai Bizottság európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett javaslatát az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap (a továbbiakban: EGAA) létrehozásáról szóló 1927/2006/EK rendelet módosításáról, és arra szólítja fel az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal és egyéb érdekelt felekkel, továbbá az EGAA alkalmazásánál minden szempontból vegyék figyelembe a szubszidiaritás és az arányosság elvét; |
2. |
tudomásul veszi, hogy a tervezett intézkedések célja egyfelől az EGAA-rendelet módosítása, és ezáltal szolidaritás kifejezése azokkal a munkavállalókkal szemben, akik a globalizációból adódó mélyreható változások következményeképpen elvesztették munkahelyüket, másfelől egy ideiglenes rendelkezés bevezetése, melynek segítségével támogatni lehet a globális pénzügyi és gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalókat; tudatában van a gazdasági válságok ciklikus fellépésének, így azt javasolja, hogy az időbeli korlátozást a többéves pénzügyi kerethez igazítsák a tervezési biztonság növelése érdekében; |
3. |
emlékeztet arra, hogy a Régiók Bizottságának A globalizációhoz való alkalmazkodás elősegítését célzó európai alap létrehozásáról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett javaslat tárgyában kidolgozott véleménye (HL C 51., 2007.3.6., 1. o.) kiemelte, hogy a helyi és regionális önkormányzatok aktív szerepet játszanak a nagyszabású létszámleépítések következményeinek kezelésében, és az alábbi ajánlásokat tette: az alap maximális éves kiadásait 1 milliárd euróban határozzák meg, amennyiben ez összeegyeztethető a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló pénzügyi terv rendelkezéseivel. Az EGAA-nak nem volna szabad aláásnia a tagállamok azzal kapcsolatos felelősségét, hogy megtalálják a maguk válaszát a gazdasági szerkezetátalakításokra. Az EGAA akkor lép működésbe, ha egy vállalkozásnál legalább 500 főt elbocsátanak egy olyan régióban, amelyben a munkanélküliség NUTS III-szinten mérve meghaladja az adott tagállam átlagértékét, illetve 12 hónapon belül legalább 500 főt elbocsátanak egy olyan NACE 2-es szinten meghatározott ágazat egy vagy több vállalkozásánál, amely a regionális munkahelyek legalább 1 %-át adja, vagy amelyben a munkahelyek száma az adott régióban NUTS II szinten mérve ugyanezen időn belül legalább 10 %-kal csökkent; |
4. |
felhívja a figyelmet arra, hogy az EGAA 2007-ben és 2008-ban csak igen nehézkesen indult be (a rendelkezésre álló eszközöknek mindössze 7,3 %-át használták fel), ami nyilvánvalóvá teszi, hogy az alap a jelenlegi pályázati kritériumok mellett csak korlátozott mértékben alkalmazható; |
5. |
támogatja az Európai Bizottságnak az EGAA-szabályok felülvizsgálatára irányuló szándékát, amelynek célja, hogy az alapot a kulcsfontosságú ágazatokban gyorsan be lehessen vetni, például a gazdasági válság következtében elbocsátott munkavállalók szakmai képzésének és elhelyezkedésének társfinanszírozása révén; |
6. |
úgy véli, hogy a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság következtében kialakult problémák társadalmi és bizalmi válsággá mélyülnek, és hogy e válság hatásainak és kezelésének terhe kényszerű módon teljes súlyával a helyi és regionális önkormányzatok vállára nehezedik. Ezért minden eddiginél nagyobb jelentőséget kap az EGAA – új céljaival együtt –, továbbá az, hogy bevonják a helyi és regionális önkormányzatokat; |
7. |
kiemeli, hogy az EGAA céljának megvalósításával egyértelműen hozzá kell járulni a növekedést és foglalkoztatást célzó lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez, azaz a következőkhöz: a foglalkoztatás növekedése, a (regisztrált) munkanélküliség csökkenése, a munkahely minőségének és a munka termelékenységének javulása, a munkahelyek vonzerejének fokozása, valamint a társadalmi és területi kohézió erősítése; |
8. |
úgy véli, hogy foglalkoztatáspolitikai szempontból a kkv-kban is kihasználatlan lehetőségek rejlenek a munkahelyek létrehozása és megőrzése terén; ezen túlmenően úgy véli, hogy az EGAA új esélyeket képes teremteni, és erősíti az európai vállalkozói ágazatba vetett bizalmat; |
9. |
attól tart, hogy a globális pénzügyi és gazdasági válság miatt a legkülső régiók és a gazdaságilag gyengébb régiók és államok nem képesek teljesíteni az EGAA igénybevételéhez szükséges feltételeket, különösen az 50 %-os társfinanszírozásra vonatkozó követelményt, és ezért fennáll a veszély, hogy az EGAA alkalmazása révén tovább növekednek a központ és a periféria közötti egyenlőtlenségek; |
10. |
megállapítja, hogy az EGAA keretében támogatható intézkedéseket 85 %-os társfinanszírozási aránnyal az Európai Szociális Alap (ESZA) eszközeiből is lehet támogatni, amelyek segítségével mindenekelőtt az ESZA aktív munkaerő-piaci intézkedéseit (köztük az elbocsátások következményeinek kezelését célzó projekteket) finanszírozzák. Így számos állam, régió, valamint helyi és regionális önkormányzat nem látja értelmét, hogy 50 %-os vagy akár 75 %-os társfinanszírozási arány mellett az EGAA-hoz folyamodjon. Ezért javasolt az EGAA társfinanszírozási arányának legalább 85 %-ra való növelése; |
11. |
osztja azt a nézetet, mely szerint a világméretű pénzügyi válság egyre több gazdasági ágazatban már eddig is tömeges elbocsátásokhoz vezetett, és továbbiak várhatók, mivel kisebb mértékben állnak rendelkezésre hitelek, és csökkent a polgárok vásárlóereje. Ez az állapot a közeljövőben sem fog változni; támogatja az Európai Bizottság olyan intézkedések meghozatalára irányuló szándékát, amelyek révén az EGAA a mostanihoz hasonló gondokra jobban reagálni képes eszközzé válik; |
12. |
tudomásul veszi, hogy a költségvetési fegyelemről és a pénzgazdálkodás hatékonyságáról és eredményességéről szóló, az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közötti 2006. május 17-i intézményközi megállapodás (1) úgy rendelkezik, hogy az EGAA éves költségvetése nem haladhatja meg az 500 millió eurót; örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság az európai gazdaságélénkítési tervről szóló közleményében tett bejelentésének megfelelően újra fogja vizsgálni az EGAA számára rendelkezésre álló költségvetési eszközöket a felülvizsgált szabályok végrehajtására való tekintettel; |
13. |
hangsúlyozza, hogy a globalizáció összességében kedvezően hat a Közösség gazdasági növekedésére, és ezért kiemeli, hogy a globalizáció negatív hatásainak enyhítését célzó alapot megfelelő forrásokkal kell ellátni; |
14. |
aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy számos országban az uniós programok, köztük az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap társfinanszírozásának terhe a helyi és regionális önkormányzatokra hárul, amelyeknek egyidejűleg költségvetési megszorításokkal is meg kell birkózniuk; |
Részletes megjegyzések a javaslathoz
15. |
elismeri, hogy az elbocsátások küszöbszámát 1 000-ről 500 főre kell csökkenteni, és ezáltal tisztázni kell a meghatározott beavatkozási kritériumból adódó kérdéseket, valamint be kell vezetni az elbocsátást képező esemény esetjogból származó meghatározását, szükségesnek tartja azonban az elbocsátást képező esemény fogalmának pontosabb meghatározását és egyértelmű használatát a tagállamokban (2); |
16. |
támogatja azt a javasolt módosítást, amely egyenlő és megkülönböztetésmentes elbánásmódot kíván biztosítani azoknak a munkavállalóknak, akik elbocsátása a 4 hónapos referencia-időszak előtt vagy után történt, de egyértelműen ugyanahhoz az elbocsátási eseményhez kapcsolódik; |
17. |
örömmel veszi azokat a javasolt módosításokat, melyek tisztázzák a technikai segítségnyújtáshoz rendelkezésre álló összeg kiszámításának alapját, és azokat a tevékenységi köröket, amelyek a 13. cikk alapján támogatásban részesülhetnek; |
18. |
örömmel veszi az EGAA pénzügyi hozzájárulásainak felhasználására rendelkezésre álló időszak 12 hónapról 24 hónapra való kiterjesztésével kapcsolatban javasolt módosítást, és úgy véli, hogy ez az intézkedés segít az elbocsátott munkavállalóknak olyan átképzési programok elvégzésében, amelyek a jelenlegi gazdasági helyzetben előreláthatóan több időt igényelnek, valamint egy új képesítés megszerzésében; |
19. |
osztja azt a nézetet, mely szerint a 17. cikk 1(a) bekezdésében meghatározott félidős értékelés alapján az Európai Parlament és a Tanács az Európai Bizottság javaslatára felülvizsgálhatja az EGAA-rendeletet, beleértve az 1. cikk 1(a) bekezdésében foglalt ideiglenes eltérést is. |
II. KONKRÉT, JOBBÍTÓ CÉLÚ JAVASLATOK
Az Európai Parlament és a Tanács rendelete az európai globalizációs alkalmazkodási alap létrehozásáról szóló 1927/2006/EK rendelet módosításáról
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
|
|
Indokolás
A cél az, hogy a tagállamokban egységesítsük az „elbocsátás” fogalmát és e fogalom használatát.
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
1. cikk Az 1927/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
|
1. cikk Az 1927/2006/EK rendelet a következőképpen módosul:
|
Indokolás
A határidőnek a többéves pénzügyi kerethez való hozzáigazítására vonatkozó cél az EGAA megfelelő tervezése érdekében szükségesnek tűnik.
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép: „2. cikk A beavatkozás kritériumai Az EGAA olyan esetekben nyújt pénzügyi támogatást, amikor a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások komoly gazdasági zavarokhoz vezettek, úgymint az uniós behozatal jelentős növekedése, vagy egy adott ágazatban az EU piaci részesedésének hirtelen csökkenése, vagy egy harmadik országba történő gazdasági delokalizáció, melyek következtében: […]” |
A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép: „2. cikk A beavatkozás kritériumai Az EGAA olyan esetekben nyújt pénzügyi támogatást, amikor a világkereskedelemben bekövetkezett fő strukturális változások komoly gazdasági zavarokhoz vezettek, úgymint az uniós behozatal jelentős növekedése, vagy egy adott ágazatban az EU piaci részesedésének hirtelen csökkenése, vagy egy harmadik alacsonyabb költségű országba történő gazdasági delokalizáció, melyek következtében: […]” |
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||||||
A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép: „2. cikk A beavatkozás kritériumai
|
A 2. cikk helyébe a következő szöveg lép: „2. cikk A beavatkozás kritériumai
|
Indokolás
c) |
Míg az ESZA pénzügyi eszközeinek tervezése hosszú távra és meglehetősen merev rendszerben történik, az EGAA rugalmasabb beavatkozási modelljének segítségével minden esetet külön megvizsgálva rugalmasabban meg lehetne oldani a gondokat. |
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
||||
Az 5. cikk a következőképpen módosul: A (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
Az 5. cikk a következőképpen módosul: Az (1) bekezdés a következőképpen módosul: 1. A tagállam, miután egyeztetett az érintett helyi és/vagy regionális önkormányzatokkal, valamint a szociális partnerekkel, attól az időponttól számítva, amikor adottak az EGAA mobilizálásához a 2. cikkben meghatározott feltételek, 10 héten belül kérelmet nyújt be az Európai Bizottsághoz az EGAA-ból történő pénzügyi hozzájárulásra vonatkozóan. A kérelmet az adott tagállam utóbb kiegészítheti. A (2) bekezdés a) pontja helyébe a következő szöveg lép:
|
Indokolás
1) |
A vállalatáthelyezések és -bezárások következményei érinteni fogják a helyi és regionális önkormányzatokat és az ott élőket, ezért be kellene őket vonni az ilyen helyzetek megoldását szolgáló stratégiák kialakításába. Ezért részt kellene venniük a forráskérelmezési eljárásban – nem utolsósorban annak érdekében, hogy biztosított legyen a helyi, regionális, nemzeti és európai szintű intézkedések közötti komplementaritás. |
2) |
A (2) bekezdés a) pontja első mondatának tartalma ebben a formában nem érthető. |
Az Európai Bizottság által javasolt szöveg |
Az RB módosítása |
A 10. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „1. Az 5. cikk (5) bekezdésének értelmében elvégzett értékelés alapján, és különös figyelemmel a támogatandó munkavállalók számára, a javasolt intézkedésekre és a becsült költségekre, a Bizottság a lehető legrövidebb határidőn belül értékeli az adott esetben a rendelkezésre álló források keretein belül adható pénzügyi hozzájárulás összegét és javaslatot tesz arra. Ez az összeg nem haladhatja meg az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett becsült összköltség 75 %-át.” |
A 10. cikk (1) bekezdése helyébe a következő szöveg lép: „1. Az 5. cikk (5) bekezdésének értelmében elvégzett értékelés alapján, és különös figyelemmel a támogatandó munkavállalók számára, a javasolt intézkedésekre és a becsült költségekre, a Bizottság a lehető legrövidebb határidőn belül értékeli az adott esetben a rendelkezésre álló források keretein belül adható pénzügyi hozzájárulás összegét és javaslatot tesz arra. Ez az összeg nem haladhatja meg az 5. cikk (2) bekezdésének d) pontjában említett becsült összköltség 75 85%-át.” |
Indokolás
Ha a hatályos, valamint a módosításról szóló javaslatban meghatározott beavatkozási feltételek szempontjából vizsgáljuk az elbocsátásokat, egyértelművé válik, hogy az elbocsátások számának csökkenése nem befolyásolja jelentősen a legkülső régiók lehetőségeit az alapokból származó pénzügyi eszközök kérelmezésével kapcsolatban.
Habár a rossz gazdasági helyzet következtében növekszik a tömeges elbocsátások és az elbocsátott munkavállalók száma, a szóban forgó régiók kis munkaerőpiacain az 500 fős elbocsátás igen magas küszöbértéknek számít. Ezért a legkülső régiókban jobbára csak az ESZA pénzügyi eszközeit veszik igénybe, amelyek azonban a válság kiterjedése esetén a tervezettnél gyorsabban elfogyhatnak.
Ráadásul a szegényebb külső régiókban hasonló társfinanszírozási lehetőségek sincsenek. Ezért fennáll annak a veszélye, hogy a gazdasági válság következtében meggyengült kormányzatok nem fordítanak kellő figyelmet az olyan régiókra, illetve azokra a helyi és regionális önkormányzatokra, amelyek csak gyengébb lobbival rendelkeznek.
Kelt Brüsszelben, 2009. április 22-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE
(1) HL C 139., 2006.6.14., 1. o.
(2) A Régiók Bizottsága azt is igen fontosnak tartja, hogy az Európai Globalizációs Alkalmazkodási Alap figyelembe vegye a bérek és fizetések általános csökkenését a válság által leginkább sújtott ágazatok különféle foglalkoztatási területein.
25.8.2009 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 200/76 |
A Régiók Bizottsága véleménye a fogyasztók jogai
(2009/C 200/14)
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
— |
támogatja azt a politikai célt, hogy folytatni kell a belső piac egységesítését, és javítani kell a fogyasztók és a vállalkozások – főként kkv-k – közötti ügyletek belső piacának működőképességét; |
— |
ugyanakkor kitart amellett a cél mellett, hogy az EU-n belül tovább kell erősíteni és fejleszteni a fogyasztóvédelmet, ami az egységes piac működésének előfeltétele; |
— |
úgy véli, hogy a jelenlegi irányelvjavaslat még nem alkalmas arra, hogy erősítse a fogyasztók határokon átnyúló kereskedelembe vetett bizalmát; |
— |
ellenzi az átfogó, teljes mértékű harmonizáció elvét, mivel ez azzal a veszéllyel járhat, hogy a tagállamoknak az egységesítés kedvéért le kell mondaniuk egyes speciális fogyasztóvédelmi szabályozásokról; |
— |
elvárja, hogy a jövőben is legyen arra lehetőség, hogy a tagállamok túllépjék a közösségi szinten egységes szabványokat; |
— |
ezért differenciált megközelítést támogat, amelynek keretében az inkább technikai jellegű szabályozások esetében elfogadható a teljes körű harmonizáció, egyébként azonban meg kell hagyni a tagállamok szabályozási mozgásterét; |
— |
hangsúlyozza, hogy a minden szerződéstípus esetében alkalmazandó alapvető információkat konkrétabban meg kell határozni; |
— |
úgy látja továbbá, hogy a távollévők között kötött szerződések esetében pontosításra és kiigazításra van szükség. |
Előadó |
: |
Wolfgang G. GIBOWSKI (DE/EPP) államtitkár, Alsó-Szászország szövetségi képviselője |
Referenciaszöveg:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a fogyasztók jogairól
COM(2008) 614 végleges – 2008/0196 (COD)
I. POLITIKAI AJÁNLÁSOK
A RÉGIÓK BIZOTTSÁGA
Általános megjegyzések
1. |
támogatja azt a politikai célt, hogy folytatni kell a belső piac egységesítését, és javítani kell a fogyasztók és a vállalkozások – főként kkv-k – közötti ügyletek belső piacának működőképességét; |
2. |
ugyanakkor kitart amellett a cél mellett, hogy az EU-n belül tovább kell erősíteni és fejleszteni a fogyasztóvédelmet, ami az egységes piac működésének előfeltétele; |
3. |
ennek fényében üdvözli azt a javaslatot, hogy az irányelvtervezet révén a fogyasztóvédelmi irányelveket egyetlen szabályozásban egyesítsék, amely horizontálisan alkalmazható valamennyi, az irányelvben meghatározott, a fogyasztók és kereskedők közötti szerződésre; |
4. |
sajnálattal állapítja meg ugyanakkor, hogy nem minden fogyasztóvédelmi irányelvet vontak be, hanem négy irányelv átdolgozására korlátozódik az Európai Bizottság tervezete. Így az Európai Bizottság nem használja ki a lehetőséget arra, hogy közös szabályozási alapot határozzon meg a belső piacon érvényesülő valamennyi fogyasztói jogra vonatkozóan; |
5. |
sajnálja ezenkívül, hogy csak részben sikerül kiküszöbölni a jelenlegi jogi aktusokban szereplő ellentmondásokat és homályos pontokat, valamint összességében javítani a fogyasztóvédelmi jogszabályok átláthatóságát; |
6. |
aggodalommal figyeli az uniós és a harmadik országokban érvényes fogyasztóvédelmi előírások közötti (növekvő) divergenciát, ezért azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy szenteljen nagyobb figyelmet ennek a témának; |
Hatáskör, szubszidiaritás és arányosság
7. |
hangsúlyozza, hogy az irányelvek eddig egy európai minimumnormáról szóltak, így a tagállamok túlléphették az EU által előírt fogyasztóvédelmi szintet. Számos államszéles körűen élt is ezzel a lehetőséggel. Reméli, hogy e lehetőség a fogyasztóvédelem általános javulásához vezet valamennyi tagállamban; |
8. |
ellenzi az átfogó, teljes mértékű harmonizáció elvét, mivel ez azzal a veszéllyel járhat, hogy a tagállamoknak az egységesítés kedvéért le kell mondaniuk egyes speciális fogyasztóvédelmi szabályozásokról, akkor is, ha ezek ott sikeresnek bizonyultak; |
9. |
úgy véli, hogy a minimális harmonizáció bevált elvét, amely az EKSz. általános fogyasztóvédelemről szóló 153. cikke (5) bekezdésének is megfelel, lényegében fenn kell tartani. A tagállamoknak alapvetően meg kell hagyni azt a lehetőséget, hogy a védelem erősítése révén rugalmasan az adott nemzeti jogrendhez igazítsák a fogyasztóvédelmi jogot; |
10. |
utal arra, hogy az átfogó, teljes harmonizáció az európai fogyasztóvédelem terén újdonság, amelynek bevezetése nem tűnik égetően szükségesnek. A teljes harmonizációt csupán bizonyos pontokra vonatkozóan és csak egyes speciális technikai esetekben kellene megfontolni, amelyekben az eddig fennálló különböző nemzeti szabályozások tényleges tehernek, vagy az Európai Unió négy alapvető szabadságjoga érvényesítését nagy mértékben gátló akadálynak bizonyultak a határokon átnyúló tevékenységet folytató vállalatok számára; |
11. |
kétségbe vonja, hogy az átfogó, teljes körű harmonizáció megfelel a szubszidiaritás alapelveinek. Az Európai Bizottság elmulasztja megindokolni, miért ragadja magához a teljes szabályozási jogkört. A teljes körű harmonizációt ezért csak a belső piac egyes fő területein kellene alkalmazni; |
12. |
kétli azt is, hogy a teljes körű harmonizáció a fogyasztói bizalom növekedéséhez vezet, és versenyfokozó hatással jár. A fogyasztók számára jelentkező eddigi problémák inkább a jogérvényesülés bizonytalanságának és bonyolultságának tudhatók be a határokon átnyúló kereskedelemben (nyelvi akadályok, ügyvédi és bírósági költségek stb.). Ezek terén az irányelv nem eredményez javulást; |
13. |
hangsúlyozza, hogy megkérdőjelezhető az Európai Bizottságnak az a célkitűzése, hogy az irányelvjavaslattal mind a határokon átnyúló kereskedelmet, mind pedig a tagállamokon belüli ügyleteket szabályozza. Arra legalábbis nincs bizonyíték, hogy a különböző belső szabályozások akadályoznák a határokon átnyúló kereskedelmet; |
14. |
utal továbbá arra, hogy az összehangolt szabályozásokhoz érthető, tapasztalatokon alapuló indoklás és realisztikus hatáselemzés szükséges; |
15. |
elsősorban azt a nézetet képviseli, hogy a javaslat alapjául szolgáló Eurobarometer-felmérés nem indokolja eléggé az irányelvjavaslat kibocsátását. Az Európai Bizottságnak mindenesetre empirikusan alá kell támasztania, és következetesen be kell mutatnia az egyes előírásokkal kapcsolatos fellépés szükségességét. A hatáselemzés jelenleg csak egy elvont értékelést tartalmaz a különböző cselekvési alternatívák hatásairól; |
Részletes megjegyzések
Fogalommeghatározások
16. |
úgy véli, hogy az irányelvjavaslatban nem sikerült eléggé tisztázni azokat az eddigi fogyasztóvédelmi irányelvekben rejlő fogalmi pontatlanságokat, amelyek hozzájárultak a nagyfokú átláthatatlansághoz. A meghatározások további tisztázásra szorulnak, ez például az olyan fogalmakra vonatkozik, mint a „fogyasztó” vagy a „kereskedő”; |
A fogyasztók tájékoztatása
17. |
úgy véli, hogy az általános tájékoztatási követelményekről szóló rendelkezések homályosak és adott esetben jelentős jogbizonytalansághoz vezethetnek; a tájékoztatási kötelezettség korlátozása („amennyiben azok [az információk] a körülmények alapján nem nyilvánvalóak”) nem elég precíz és nem alkalmas az elhatárolásra; |
18. |
hangsúlyozza, hogy a minden szerződéstípus esetében alkalmazandó alapvető információkat konkrétabban meg kell határozni; |
A fogyasztók tájékoztatása és az elállás joga a távollevők között és az üzlethelyiségen kívül kötött szerződések esetén
19. |
kiemeli, hogy főként a kisebb vállalatok panaszkodnak arról, hogy már jelenleg sem tudják jogi tanácsadás nélkül teljesíteni a tájékoztatási kötelezettséget. Egy szabványűrlap segítséget jelentene a vállalatoknak és a fogyasztóknak. Azok a vállalatok, amelyek egy az irányelvben szereplő űrlapot használnak, biztosak lennének abban, hogy az általuk nyújtott információk eleget tesznek az irányelv követelményeinek. A fogyasztók számára Európa-szerte egységes formában nyújtanának információkat. A mellékletben javasolt formanyomtatvány csak korlátozottan felel meg ennek a célnak; |
20. |
úgy látja továbbá, hogy a távollévők között kötött szerződések esetében pontosításra és kiigazításra van szükség. A távollévők között kötött szerződések terén a tervezet egyrészt túllép a jelenleg hatályos tagállami előírásokon, másrészt nem tér vissza ahhoz a régi távértékesítési irányelvben szereplő kivételhez, amely szerint a „természetüknél fogva nem visszaküldhető” áruk kivételt képeznek az elállási jog alól; |
21. |
kritikusan szemléli azt a tényt, hogy a teljes körű harmonizációnak ki kell terjednie a házaló kereskedésre. A házaló kereskedelem és a nyilvános helyen való szerződéskötések túlnyomó része tagállamon belül történik; |
22. |
felteszi a kérdést, hogy az elállási jog miért nem engedhető meg a folyóirat-előfizetés és a szerencsejátékok esetén. Ugyanez érvényes a magánjellegű internetes árverésekre, amelyeket egyes tagállamokban (legalábbis Németországban) szabályos adásvételi szerződésnek tekintenek. Itt is gondoskodni kell a tagállami eltérések szabályozásáról; |
Egyéb, az adásvételi szerződésre jellemző fogyasztói jogok
23. |
üdvözli a fogyasztási cikkek adásvételéről szóló javaslatokat, mivel azok „kereskedőbarátnak” tűnnek (a pótlólagos teljesítés joga, teljesítési határidő); |
24. |
Az áru hibájának terén tett javaslatokat azonban kritikusan szemléli, különösen a hibáról történő tájékoztatás határidejét; |
A fogyasztók szerződési feltételekre vonatkozó jogai
25. |
az általános szerződési feltételek terén tett javaslatokat kritikusan szemléli, mivel a javasolt szabályozások egyes részei a fogyasztói jogok csorbulását jelentenék. A tagállamokban hatályos joganyagnál még alacsonyabb szintű szabályozás nem megengedhető; |
Következtetések
26. |
úgy véli, hogy a jelenlegi irányelvjavaslat még nem alkalmas arra, hogy erősítse a fogyasztók határokon átnyúló kereskedelembe vetett bizalmát. Éppen ellenkezőleg: amennyiben a javasolt jogszabály azt jelenti, hogy a tagállami jogot alacsonyabb szintűvé teszik annak érdekében, hogy megfeleljen az uniós előírásoknak, ez akár a fogyasztói elvárások további gyengülését is okozhatja, mivel az alacsonyabb szintű fogyasztóvédelmi normák a fogyasztók vonakodásához és elbizonytalanodásához vezethetnek; |
27. |
határozottan szembefordul az átfogó, teljes körű harmonizációval, és elvárja, hogy a jövőben is legyen arra lehetőség, hogy a tagállamok túllépjék a közösségi szinten egységes szabványokat; |
28. |
ezért differenciált megközelítést támogat, amelynek keretében az inkább technikai jellegű szabályozások esetében elfogadható a teljes körű harmonizáció, egyébként azonban meg kell hagyni a tagállamok szabályozási mozgásterét. Ez lehetővé tenné számukra azt is, hogy gyorsabban reagáljanak a kedvezőtlen fejleményekre, mint ahogy az európai jogalkotó tudna; |
29. |
úgy véli, hogy integrált megközelítést kell követni, amelynek keretében olyan meghatározásokat és szabályozásokat kell találni, amelyek az irányelvjavaslatban foglalt részterületeken túl az egyéb fogyasztóvédelmi joganyag javítására is alkalmasak; |
30. |
a tárgyalások jelenlegi helyzetét tekintve abból indul ki, hogy további tisztázásra és konzultációkra van szükség. A következő tárgyalások folyamán ügyelni kell a magas szintű fogyasztóvédelem és a vállalkozások versenyképessége közötti egyensúlyra. A főként a középvállalkozásokat sújtó aránytalan terhelést éppúgy el kell kerülni, mint az egyes tagállamokban már igen magas fogyasztóvédelmi szint csökkenését. A tárgyalásokat arra is ki kell használni, hogy a fogyasztóknak szóló információkat egységesen egyszerűbbé és érthetőbbé tegyék; |
31. |
nagy érdeklődéssel és pozitívan tekint a további viták elé. |
Kelt Brüsszelben, 2009. április 22-én.
a Régiók Bizottsága elnöke
Luc VAN DEN BRANDE