28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/1

—

elismerve a tágabb értelemben olyan eszközként meghatározott városok közötti diplomácia alapvető és egyre fontosabb szerepét, mint amelynek segítségével a helyi önkormányzatok és az őket képviselő szereplők ösztönözhetik a társadalmi kohéziót a világban, előmozdíthatják a környezeti fenntarthatóságot, megelőzhetik a válságokat, megoldhatják a konfliktusokat és az ezeket követő újjáépítést és rehabilitációt, azzal a céllal, hogy stabil feltételeket teremtsenek az emberek békés együttéléséhez egy demokratikus, haladó szellemiségű és jóléti környezetben;

—

elismerve azt, hogy napjainkban a diplomáciát nemcsak a nemzeti kormányok képviselik és gyakorolják, és hogy tekintettel a béke, a demokrácia és az emberi jogok minden szinten való megvalósításához szükséges párbeszédre, együttműködésre és koordinációra, a nemzeti kormányok és a helyi és regionális önkormányzatok közötti szorosabb együttműködés támogatása természetes és elengedhetetlen feltétele a többszintű és hatékonyabb megközelítésnek és stratégiának, és elismerve azt, hogy a városok és egyéb települések a nemzetközi együttműködés jelentős szereplői, hiszen más városokkal együtt nemzetközi hálózatokat működtetnek;

—

úgy ítéli meg, hogy a határokon átnyúló együttműködés szélesebb értelmében, de az európai szomszédsági politika és különösképpen az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz összefüggésében lehetőség nyílik az Európai Bizottsággal való együttműködés fejlesztésére a városok közötti diplomácia témáinak, politikáinak és mindenekfelett tevékenységeinek számbavételében;

—

üdvözli az euromediterrán partnerség megújulását és hangsúlyozza a párbeszéd dimenziójával való bővülésének fontosságát, az uniós tagállamok helyi önkormányzatai és az európai szomszédsági politika mediterrán, valamint kelet-európai és kaukázusi partnerei között;

—

nyomatékosan utal a szakértelem átadására vonatkozó uniós tapasztalatok alapvető jelentőségére minden olyan területen, ahol a városok közötti diplomácia szerepet játszhatna, ideértve a jó kormányzást, az átláthatóság előmozdítását, a korrupció elleni harcot, a helyi fejlesztést, az infrastruktúrát, az egészségügyet, az oktatást és képzést, az emberkereskedelem elleni harcot, az ifjúságot, a nemek közötti egyenlőséget és a kultúrák közötti párbeszédet.

Előadó

:

Eleni LOUCAIDES (CY/EPP)

Nicosia város önkormányzatának tagja

1.

elismerve a tágabb értelemben olyan eszközként meghatározott városok közötti diplomácia alapvető és egyre fontosabb szerepét, mint amelynek segítségével a helyi önkormányzatok és az őket képviselő szereplők ösztönözhetik a társadalmi kohéziót a világban, előmozdíthatják a környezeti fenntarthatóságot, megelőzhetik a válságokat, megoldhatják a konfliktusokat és az ezeket követő újjáépítést és rehabilitációt, azzal a céllal, hogy stabil feltételeket teremtsenek az emberek békés együttéléséhez egy demokratikus, haladó szellemiségű és jóléti környezetben;

2.

szem előtt tartva azt, hogy ez a szerep nemzetközileg elismert és hogy az uniós tagállamokban sok város, helyi önkormányzat és egyéb hatóság sok éve alkalmazza már a városok közötti diplomáciát, valamint hogy e kérdés alapos ismerete révén ezek a szereplők központi szerepet játszanak és hatékonyan hozzájárulnak a párbeszéd elősegítése és a konfliktusok megelőzése területén a szövetségek kialakításához, a konfliktusok kezelésének ösztönzéséhez, az ezeket követő újjáépítéshez és rehabilitációhoz, valamint a harmadik országok fejlődéséhez, úgy az európai kontinensen, különösképpen a Balkánon, mint a Közel-Keleten, Latin-Amerikában, Afrikában és világ többi részén;

3.

elismerve azt, hogy a világ egyre növekvő mértékben urbanizált és összetett, és hogy a városok és helyi önkormányzataik folyamatosan a frontvonalban állnak egy multikulturális környezetben, mivel a polgárok jogainak biztosítása, a feszültségek csökkentése, a válságok megoldása, a társadalmi és gazdasági beilleszkedés és a területi kohézió, a kultúrák és a vallások, az államok és a népek közötti párbeszéd, valamint a béke és stabilitás előmozdítása érdekében dolgoznak;

4.

elismerve azt, hogy napjainkban a diplomáciát nemcsak a nemzeti kormányok képviselik és gyakorolják, és hogy tekintettel a béke, a demokrácia és az emberi jogok minden szinten való megvalósításához szükséges párbeszédre, együttműködésre és koordinációra, a nemzeti kormányok és a helyi és regionális önkormányzatok közötti szorosabb együttműködés támogatása természetes és elengedhetetlen feltétele a többszintű és hatékonyabb megközelítésnek és stratégiának;

5.

elismerve azt, hogy a városok és egyéb települések a nemzetközi együttműködés jelentős szereplői, hiszen más városokkal együtt nemzetközi hálózatokat működtetnek. Figyelembe kell azonban venni azt, hogy a települések önként vállalják e feladatok elvégzését;

6.

elismerve egyidejűleg azt, hogy a népek közötti béke és megértés előmozdításáról szólva a városok közötti diplomácia és tágabb értelemben a decentralizált együttműködés, egymást kiegészítő eszközök, hogy a helyi és regionális önkormányzatok támogatják az államok és népek együttélését és közeledését célzó kezdeményezéseket, valamint hogy mindig az emberi jogokra vonatkozó nemzetközi jog és az Európai Unió elvei és értekei alapján járnak el;

7.

aggodalmának adva hangot azon új kihívások miatt, amelyekkel az emberiség szembesül, ide sorolva az éghajlatváltozást és a természeti katasztrófákat, az ivóvízhez és egyéb természeti erőforrásokhoz való hozzáférés hiányát, a járványveszélyt, a fenyegető éhínséget és szegénységet, valamint a migráció folyamatos növekedését, amely kiváltja társadalmunkban a szélsőséges magatartások hullámát és a különböző kultúrájú, etnikai eredetű, vallású és hagyományú közösségek közötti intoleranciát és feszültséget, ami gyakran konfliktusforrássá válik mind az államokon belül, mind pedig közöttük, valamint azt a nézőpontot képviselve, hogy közös megközelítést szükséges elfogadni és közös megközelítési és intézkedési lehetőségeket kell tervezni;

8.

elkötelezve magát egy igazságosabb, összetartóbb, az alapvető emberi jogokat és a minden fajú, kultúrájú és vallású férfiak és nők egyenlőségét tiszteletben tartó eljáráson keresztül a fenntartható fejlődésnek a városainkban és a területeinken történő ösztönzése mellett, tiszteletben tartva ezáltal az oktatáshoz és a munkaerőpiachoz való hozzáférés támogatásának szükségességét, erősítve a demokratikus eljárásokat és a helyi autonómiát, amelyek alapvető jelentőséggel bírnak az egységesebb és összetartóbb világ építésében;

9.

elismerve, hogy a megváltozott természetű konfliktusok következtében polgáraik jólétének biztosítása állandó kötelezettséget jelent a területi önkormányzatok számára, valamint hogy a helyi és regionális önkormányzatok közötti nemzetközi szintű fokozott párbeszéd és szorosabb együttműködés hozzájárulhat a kölcsönös megértéshez, a közös célok előmozdításához és az okoktól függetlenül a konfliktusok megoldásához;

10.

elismerve azt, hogy a polgárok és a helyi közösségek szenvednek kárt abban az esetben, ha a nemzeti kormányok képtelenek párbeszédet kezdeményezni a problémák konstruktív megoldására, a rend és a stabilitás visszaállítása érdekében;

11.

ugyancsak elismerve azt, hogy a helyi önkormányzatok, mint a polgárokhoz legközelebb található kormányzati szintek, ismerik az emberek szükségleteit és a legkedvezőbb helyzetben vannak ahhoz, hogy válságok vagy konfliktusok esetén, illetve preventív módon is, felmérjék ezeket az igényeket és válaszoljanak rájuk;

12.

azt az álláspontot képviselve, hogy a helyi önkormányzatoknak a szabadság, a demokrácia és a haladás érdekében kell dolgozniuk, ily módon pedig hozzá kell járulniuk a nemzetközi fejlődéshez és a béke megteremtéséhez;

13.

felismerve azt, hogy amennyiben kudarcot szenved azoknak a konfliktusoknak megoldása, amelyek rendkívül megnehezítik, esetleg meg is akadályozhatják a regionális együttműködést, az EU és az uniós politikák, mint például az európai szomszédsági politika, kiteljesedésük során rendkívüli nehézségekkel fognak szembesülni;

14.

szem előtt tartva azt, hogy a városok közötti diplomácia növekvő ismertségét és befolyását nemrég a 2008. június 11–13-án, a Régiók Bizottságának részvételével Hágában tartott, a városok közötti diplomáciáról és a helyi önkormányzatoknak a válságmegelőzésben, a béke építésében és a konfliktusokat követő újjáépítésben játszott szerepéről szóló első világkongresszuson is elismerték;

15.

elismerve az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának, az Európai Önkormányzatok és Régiók Tanácsának, az „Egyesült Városok és Helyi Önkormányzatok Világszervezete” városok közötti diplomáciával, békeépítéssel és emberi jogokkal foglalkozó bizottságának, a demokráciáért aktív helyi szereplők szövetségének, a „Polgármesterek a békéért” világméretű mozgalomnak, az illetékes ENSZ ügynökségeknek, a Glocal Forumnak és más nemzetközi intézményeknek és nem kormányzati szervezeteknek az eddigi és folyamatos úttörő és felelős munkáját a városok közötti diplomácia területén;

16.

felkéri valamennyi helyi önkormányzatot arra, hogy gondolkodjanak el a béke és az igazságosság fenntartására vonatkozó felelősségükön és mozdítsák elő a mindenkit megillető emberi jogokat, összetartó városokat építve egy összetartó világ érdekében;

17.

ismételten hangsúlyozza a szükségességét a nemzetközi szintű hatékonyabb és átláthatóbb támogatási mechanizmusoknak és az egyszerűsített eljárásoknak, valamint főként a helyi hatóságok közreműködésének a fent említettekhez szükséges eszközök kidolgozásában és létrehozásában;

18.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság – a 2008. október 8-i közleménye alapján – szükségesnek tartja, hogy a helyi önkormányzatok nagyobb szerepet töltsenek be az EU fejlesztési tevékenységeinek kidolgozásában és végrehajtásában, valamint hogy a Régiók Bizottsága égisze alatt strukturált párbeszédet folytassanak a helyi önkormányzatok és az Európai Bizottság,

19.

üdvözli továbbá, hogy a fent említett közlemény hivatkozik az EU helyi önkormányzatai közötti információcserét szolgáló platform létrehozására, ahogy azt a Régiók Bizottsága javasolta,

20.

megerősíti, hogy az EU-nak közvetlen érdeke fűződik az Európa biztonságát aláásó regionális konfliktusok és problémák megoldására való törekvéshez, az ellenőrizetlen migrációs hullámok és az energiaellátás megszakadásának megelőzéséhez, de szélesebb értelemben a világbéke megteremtéséhez is;

21.

megismétli azon meggyőződését, hogy a virágzó szomszédsági kapcsolatok csak hatékony, helyi és regionális szintű együttműködés révén biztosíthatók;

22.

úgy véli, hogy a helyi és regionális hatóságok vannak a legkedvezőbb helyzetben ahhoz, hogy felmérjék a polgárok igényeit és válaszoljanak is ezekre, mind megelőzésképpen, mind pedig a konfliktusokat követő helyzetekben;

23.

úgy ítéli meg, hogy a határokon átnyúló együttműködés szélesebb értelmében, de az európai szomszédsági politika és különösképpen az Európai Szomszédsági és Partnerségi Támogatási Eszköz összefüggésében lehetőség nyílik az Európai Bizottsággal való együttműködés fejlesztésére a városok közötti diplomácia témáinak, politikáinak és mindenekfelett tevékenységeinek számbavételében;

24.

üdvözli az euromediterrán partnerség megújulását és hangsúlyozza a párbeszéd dimenziójával való bővülésének fontosságát, az uniós tagállamok helyi önkormányzatai és az európai szomszédsági politika mediterrán, valamint kelet-európai és kaukázusi partnerei között, ahol a 2008 augusztusában kitört konfliktus óta az EU fontos szerepet játszik a békefolyamat előmozdításában és a humanitárius segélynyújtásban;

25.

megismétli az euromediterrán regionális és helyi közgyűlés létrehozásának támogatására irányuló szándékát, annak érdekében, hogy testet öltsön a barcelonai folyamat, hasonlóképpen a Mediterrán Uniót is támogatni kívánja, amelyről július 13-án döntött az Európai Tanács Párizsban tartott ülésén, többek között a városok közötti diplomácia célkitűzéseinek előmozdítása végett,

26.

üdvözli a 2008. november 3–4-én, Marseille-ben megrendezett, A barcelonai folyamat: Unió a földközi-tengeri térségért miniszteri konferencia záró nyilatkozatát, amely lényegében a Marseille-ben június 22–23-án megrendezett helyi és regionális hatóságok fórumán megfogalmazott javaslatot veszi át, amelyet az RB október 8-i véleményében is felvetett. Célja, hogy az Unió a földközi-tengeri térségért vonja be a helyi és regionális önkormányzatok euromediterrán közgyűlését (ARLEM), miután az megalakult;

27.

elismeri, hogy valamennyi érintett partner fent említett tapasztalatai, valamint építő jellegű és alapvető szerepe ellenére sem létezik pontos modell a városok közötti diplomácia gyakorlása és végrehajtása területén;

28.

megjegyzi, hogy továbbra is nehéz a városok közötti diplomácia intézkedéseinek sikerét vagy kudarcát meghatározó fő elemek pontos azonosítása; erre való tekintettel úgy véli, hogy az eljárásokat minden helyzetben testre kell szabni, és azoknak rugalmasnak kell lenniük annak érdekében, hogy a gyorsan változó környezetben működőképesek legyenek;

29.

meg van arról győződve, hogy a városok közötti diplomácia szereplőinek tudatában kell lenniük annak, hogy ez egy összetett folyamat, amelynek kéz a kézben kell járnia az egyéb erőfeszítésekkel, hogy pontosan ismerniük kell a válságövezetek sajátos körülményeit és a konfliktus történelmi összefüggéseit, valamint hogy minden tervezett kezdeményezés vagy intézkedés esetén biztosítani szükséges az érintett helyi hatóságok beleegyezését;

30.

úgy véli, hogy alapvető jelentőségű az uniós intézmények tapasztalata és együttműködése e területen és megismétli a nagyobb politikai és technikai támogatás szükségességét annak érdekében, hogy biztosítani lehessen az EU-val szomszédos államok folyamatos, határokon átnyúló együttműködését a helyi önkormányzatok szintjén; felkéri a tagállamokat és a részes országokat, hogy teljes mértékben használják ki az olyan eszközöket, mint a TAIEX programok és az egyéb létező twinning eszközök, valamint a 2007–2013. évi európai polgárságot támogató programhoz hasonló lehetőségeket, annak érdekében, hogy lefektessék a városok közötti diplomáciára vonatkozó megközelítés alapjait;

31.

megállapítja, hogy lehetséges az uniós tagállamok helyi önkormányzatainál foglalkoztatottak cseréjének megszervezése annak érdekében, hogy elő lehessen mozdítani a városok közötti diplomácia dimenzióját, valamint a szorosabb együttműködésüket és koordinációjukat is a tapasztalatcsere és a tevékenységi hálózat kialakítása érdekében;

32.

nyomatékosan utal a szakértelem átadására vonatkozó uniós tapasztalatok alapvető jelentőségére minden olyan területen, ahol a városok közötti diplomácia szerepet játszhatna, ideértve a jó kormányzást, az átláthatóság előmozdítását, a korrupció elleni harcot, a helyi fejlesztést, az infrastruktúrát, az egészségügyet, az oktatást és képzést, az emberkereskedelem elleni harcot, az ifjúságot, a nemek közötti egyenlőséget és a kultúrák közötti párbeszédet;

33.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak folytatniuk kell az együttműködést a helyi önkormányzatokkal és a civil társadalommal az emberi jogok, főleg a települések valamennyi hátrányos helyzetű csoportja jogainak előmozdítása terén, különösképpen az euromediterrán együttműködésben részt vevő országokat felkérve arra, hogy legyenek nyitottabbak a civil társadalom, a helyi önkormányzatok és, tágabb értelemben, a városok közötti diplomácia közreműködése iránt;

34.

támogatja azt, hogy – habár a nemzetközi szereplőknek erősíteniük kell és elő kell segíteniük a városok közötti diplomácia intézkedéseit –, új struktúrát csak akkor kellene létrehozni, ha az feltétlenül szükséges, és ha speciális szükségletek kielégítésére szolgál;

35.

kiemeli, hogy a „Külkapcsolatok és decentralizált együttműködés” szakbizottsága szorosan nyomon követi az e területen bekövetkező fejlődést, bátorítja az érintett szereplők, valamint az európai és nemzetközi hálózatok és a nem kormányzati szervezetek közötti kommunikációt, ahol pedig lehetséges, meghatározza azokat a régiókat, ahol elképzelhető lenne a városok közötti diplomácia alkalmazása és ahol a Régiók Bizottsága katalizátorként működhetne közre;

36.

javasolja, hogy a Régiók Bizottsága tájékoztassa az EU-t a konfliktusok sújtotta régiók helyi és regionális önkormányzatainak szükségleteiről, és felkéri arra, hogy a városok közötti diplomácia és az ehhez kapcsolódó intézkedések támogatása révén játsszon aktívabb szerepet a konfliktusok megoldásában;

37.

ugyancsak felkéri az EU-t arra, hogy az illetékes nemzetközi szervezetekkel való megbeszélései során vegye fel a városok közötti diplomácia kérdését a napirendre;

38.

arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy támogassa a helyi és regionális önkormányzatoknak és kollektív testületeiknek a városok közötti diplomáciába való bevonását célzó regionális programokat, annak érdekében, hogy ösztönözze a közös célokat és elveket;

39.

üdvözli az Európa Tanács Helyi és Regionális Hatóságok Kongresszusának a Városok Közötti Diplomácia Európai Chartájának kidolgozására vonatkozó kezdeményezését, valamint a városok közötti diplomáciát támogató alap felállításának tervét; felkéri az EU-t arra, hogy fontolja meg a városok közötti diplomáciát szélesebb értelemben támogató és intézkedéseit megerősítő pénzügyi eszköz létrehozását;

40.

tekintettel az Open Days – A régiók és városok európai hete rendezvény évenként megrendezett programjainak nagy visszhangjára, javasolja, hogy a 2009. évi rendezvény programjának részeként készítsenek elő egy külön szemináriumot a városok közötti diplomáciáról;

41.

felhívja a tagállamok figyelmét a városok közötti diplomácia kérdésére, hangsúlyozva elkötelezettségét az olyan értékek iránt, mint a demokrácia, a jogállamiság és az emberi jogok; felszólítva őket a városok közötti diplomácia kezdeményezéseinek mind kétoldalú, mind pedig többoldalú támogatására, mivel ennek révén egy igen ígéretes, a helyi és regionális önkormányzatok közötti nemzetközi párbeszédnek a külpolitikájuk keretén belüli támogatására szolgáló eszközhöz jutnak, miközben ebben az értelemben a hosszú távú békét célzó civil társadalmi kezdeményezéseket támogatják;

42.

tájékoztatni fogja az Európai Bizottság elnökét, az EU közös kül- és biztonságpolitikai főképviselőjét, a külkapcsolatokért felelős uniós biztost, a humanitárius támogatások fejlesztéséért felelős uniós biztost és az Európai Parlament elnökét e vélemény tartalmáról, hangsúlyozva a városok közötti diplomáciában játszani kívánt szerepét, valamint azon előnyöket, amelyeket az EU élvezne külpolitikájának erősítése és a béke, biztonság és stabilitás célkitűzéseinek elérése terén.

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/6

—

osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy az egységes piacnak erősítenie kell a fogyasztókat és a kkv-ket, a globalizációt Európa javára kell fordítania, meg kell szüntetnie a tudás és az innováció előtt álló akadályokat, elő kell segítenie a gazdasági növekedést a munkahelyteremtés és Európa versenyképessé tétele érdekében, a lisszaboni célkitűzéseknek megfelelően, továbbá és erős szociális és környezetvédelmi dimenzióval kell rendelkeznie;

—

sajnálattal állapítja meg, hogy a közleményben kifejtett kérdések inkább általános jellegűek. Az Európai Bizottságnak a közleményben megnevezett célok elérésére szolgáló majdani konkrét javaslatait ezért a megfelelő időben – elsősorban a szubszidiaritás elvének betartására való tekintettel – részletesen meg kell majd vizsgálni;

—

kifejezi meggyőződését, mely szerint az egységes piac csak akkor működhet sikeresen, ha adott a vállalkozások versenyképessége, és amennyiben valódi szociális hasznot hajt az európai polgárok számára; ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát szélesebb körben érvényesíteni kívánó szolgáltatási irányelv által nyitott úton haladjunk tovább, amihez fokozni kellene a valódi versenyt, és javítani kellene az egységes európai piac működését;

Előadó

:

Dr. Michael Schneider (DE/EPP) államtitkár, Sachsen-Anhalt tartomány képviselője a szövetségnél

1.

osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy az egységes piacnak erősítenie kell a fogyasztókat és a kkv-ket, a globalizációt Európa javára kell fordítania, meg kell szüntetnie a tudás és az innováció előtt álló akadályokat, elő kell segítenie a gazdasági növekedést a munkahelyteremtés és Európa versenyképessé tétele érdekében, a lisszaboni célkitűzéseknek megfelelően, továbbá és erős szociális és környezetvédelmi dimenzióval kell rendelkeznie;

2.

sajnálattal állapítja meg, hogy a közleményben kifejtett kérdések inkább általános jellegűek. Az Európai Bizottságnak a közleményben megnevezett célok elérésére szolgáló majdani konkrét javaslatait ezért a megfelelő időben – elsősorban a szubszidiaritás elvének betartására való tekintettel – részletesen meg kell majd vizsgálni;

3.

kiemeli, hogy a szubszidiaritás elve lényeges eleme az Európai Unió politikai és jogrendjének, hangsúlyozza azonban azt is, hogy az EU előtt napjainkban álló kihívások nagy része globális jellegű (globalizáció, a szociális védelem szükségessége, a globális pénzügyi piacok befolyása, éghajlatváltozás stb.), és hogy ezért azokon a területeken, amelyeken nem lehet helyi, regionális vagy tagállami szinten leküzdeni a problémákat, közös elveken alapuló, közös megoldásokra van szükség;

4.

kifejezi meggyőződését, mely szerint az egységes piac csak akkor működhet sikeresen, ha adott a vállalkozások versenyképessége, és amennyiben valódi szociális hasznot hajt az európai polgárok számára; ezért elengedhetetlennek tartja, hogy a letelepedés és a szolgáltatásnyújtás szabadságát szélesebb körben érvényesíteni kívánó szolgáltatási irányelv által nyitott úton haladjunk tovább, amihez fokozni kellene a valódi versenyt, és javítani kellene az egységes európai piac működését;

5.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy meg kell győzni a közös európai piac csaknem 500 millió fogyasztóját arról, hogy a közös piac által nyújtott előnyök hasznosak a számukra a mindennapi életükben. Az EU támogatottsága ugyanis csak akkor fog növekedni, ha a polgárok saját maguk tapasztalják, milyen előnyöket jelent számukra az Európai Unió;

6.

felszólítja a tagállamokat, hogy célzottabb tájékoztatást nyújtsanak a belső piac, valamint a fogyasztóvédelem, a foglalkoztatás növelése, a gazdasági növekedés és az árstabilitás közötti összefüggésekről. A helyi és regionális önkormányzatok ebben kiemelt szerepet játszhatnak;

7.

ezért – ahogyan ezt már „Az egységes piac jövője és az európai társadalom helyzetének felmérése” című véleményében megállapította – ajánlja, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok a polgárok és a vállalkozások aggodalmainak csillapítása érdekében javítsák a globalizációból és a megnövekedett versenyből adódó gazdasági és társadalmi változtatások kezelésének megfelelő módjával kapcsolatos kommunikációjukat;

8.

üdvözli az Európai Bizottságnak azt a szándékát, hogy az egységes piac továbbfejlesztése során különös figyelmet fordítson a gazdasági növekedést, valamint a munkahelyek létrehozását és diverzifikálását lehetővé tevő kkv-k igényeire. Ezért sokkal többet kellene tenni annak érdekében, hogy a kkv-k könnyebben hozzáférhessenek az egységes piachoz, jobban növekedhessenek és ezáltal jobban ki tudják használni vállalkozási lehetőségeiket. Különösen a klaszterek és a csomópontok jelentenek kiváló módszert a kkv-k számára arra, hogy helyi, regionális, nemzeti – és egyre inkább akár transznacionális – szinten kiterjesszék bázisukat, kapcsolatrendszerüket és piaci lehetőségeiket, valamint növeljék a hasznukat, és így munkahelyeket teremtsenek;

9.

ezért ismételten utal rá, hogy az Európai Bizottságnak és a tagállamoknak konzultálniuk kellene a helyi és regionális önkormányzatokkal, a gazdasági élet képviselőivel és a szociális partnerekkel, és párbeszédet kellene folytatniuk velük arról, hogy milyen bürokratikus akadályokat lehet leépíteni a vállalkozások és különösen a kkv-k érdekében, amelyek a leginkább szenvednek az egységes piacon még létező bürokratikus akadályoktól. Tekintettel kellene lenni a kkv-khez kötődő bürokrácia leépítése és a helyi és regionális önkormányzatoknál jelentkező többletteher közötti kölcsönhatásokra is;

10.

következésképpen támogatja az Európai Bizottságnak a kkv-k támogatására irányuló két kezdeményezését. A kisvállalkozói törvény keretében a „Gondolkozz előbb kicsiben” (think small first) elvnek megfelelően különféle intézkedéseket terveznek a kkv-k támogatására. Az RB üdvözli az Európai Bizottság európai magántársaságokról szóló statútumra tett javaslatát is, melynek célja a kkv-k határokon átnyúló tevékenységeinek megkönnyítése. A társasági jogi struktúrák tervezett egyszerűsítése alkalmas az európai vállalkozások versenyképességének javítására. Az egyszerű, bürokráciamentes és hatékony szabályozások közvetlenül segítik a kiegyenlített versenykörülmények és a gazdasági stabilitás kialakulását. Az erre a területre vonatkozó eredményes intézkedések közvetlen pozitív hatást gyakorolnak a gazdaságra. Csökkenthetők lennének a jogi és vállalkozásalapítási tanácsadás költségei. Az ilyen jellegű megfontolások során azonban biztosítani kell, hogy az európai szintű intézkedések összhangban legyenek a nemzeti társasági jogrend kiterjedt struktúráival, és hogy a meglévő szociális normák ne kerüljenek veszélybe;

11.

üdvözli az Európai Bizottságnak a globalizáció előnyeiről kifejtett nézeteit, utal azonban arra, hogy ezek az előnyök csak akkor tudnak az említett mértékben megjelenni, ha az európai szabványokat a világpiac többi szereplője is ténylegesen elfogadja. Ha nem így történik, akkor a különböző európai szabványok az európai gazdaság versenyképességének csökkenéséhez is vezethetnek;

12.

ennek tudatában hangsúlyozza, hogy az EU-nak új globalizációs stratégiára van szüksége, melynek tartóoszlopait a versenyképesség mellett a fenntartható gazdasági növekedés, a teljes foglalkoztatás, a társadalmi kohézió és a természeti erőforrások fenntartható felhasználása kell, hogy képezze. Ezeket a szempontokat a kidolgozandó hatásvizsgálatokban is meg kell említeni;

13.

utal rá, hogy az egyre szélesebb körű globalizációt és az ezzel járó kiéleződő versenyt tekintve az európai vállalkozásoknak a tudásalapú nemzetgazdaságok révén még inkább innovatívnak és kreatívnak kell lenniük, hogy megőrizzék versenyképességüket;

14.

ebben az összefüggésben elismeri, hogy az Európai Tanács által megfogalmazott cél, mely szerint az Európai Unióban a kutatásra fordított kiadásokat a GDP 3 %-ára kell növelni, az európai gazdaság verseny- és jövőképességének központi eleme;

15.

hangsúlyozza, hogy a képzés és a továbbképzés, valamint ennek révén az emberek képességeinek egész életen át tartó fejlesztése igen nagy kihívást jelent az Európai Unió, a tagállamok és a régiók számára. A verseny, a vállalkozói szellem, az innováció és a beruházások mellett ez a termelékenység fokozásának egyik motorja. Ezért javítani kell a tagállamok, régiók és települések humántőke-befektetési kapacitását, hogy valósággá váljon az egész életen át tartó tanulás elképzelése;

16.

ajánlja, hogy különösen a kutatás, fejlesztés és innováció terén folytatott határokon átnyúló együttműködés részesüljön kiemelt figyelemben, mivel ezen a területen még igen sok a kiaknázatlan lehetőség;

17.

utal ezért annak fontosságára, hogy a köz- és a magánszférában is olyan légkört teremtsen a vezetés, amely a dolgozókat képzettségük továbbfejlesztésére ösztönzi, és jó minőségű munkahelyek létrehozását tűzi ki célul;

18.

osztja az Európai Bizottság meggyőződését, mely szerint a szellemi tulajdon védelme a jól működő egységes piac lényeges alkotóeleme. A szellemi tulajdon hatékony védelme nemcsak az innovációt és a kreativitást ösztönzi, hanem a versenyképesség növekedéséhez és munkahelyteremtéshez is vezet;

19.

az Európai Bizottsághoz hasonlóan hangsúlyozza az egységes piac környezeti és szociális dimenziójának jelentőségét. Úgy véli, hogy a környezetvédelmi törekvéseket az éghajlatváltozásra való tekintettel fokozni kell. Utal azonban arra, hogy a fenntarthatósági stratégiával járó költségek fedezésére megfelelő megoldást kell találni annak érdekében, hogy ne jelentsenek aránytalan terhet a polgárok számára, és hogy az olyan vállalkozások, amelyek már beruháztak igen szigorú környezetvédelmi normákba, képesek legyenek fenntartani magukat Európában. A szigorú környezetvédelmi normákat tiszteletben tartó európai vállalkozásoknak az ilyen jellegű környezetvédelmi normákat nem alkalmazó, Európán kívüli régiókba való áttelepülése a globális éghajlatvédelmi célok elérését is veszélyeztetné;

20.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a foglalkoztatottak mobilitása fontos eleme az egységes piac kialakításának. A tagállamok feladata, hogy igényeiknek megfelelően alakítsák ki a munkaerőpiacra vonatkozó szabályozásokat, fontos azonban az is, hogy elkerülhetők legyenek, illetve megszűnjenek a szabad áramlás előtt álló akadályok, amelyek ellentétben állnak az alapvető jogokkal és szabadságokkal;

21.

az Európai Bizottsághoz hasonlóan úgy véli, hogy az egységes piac változásokat hozott az Unión belüli mobilitás terén. Vannak olyan foglalkoztatottak, akik számára nehézséget jelent a szükséges alkalmazkodás, ezért aggodalommal figyelik a folyamatokat. Ennélfogva a Régiók Bizottsága osztja az Európai Bizottság nézetét, mely szerint továbbra is garantálni és – mindenekelőtt az európai munkajogi előírások korrekt alkalmazása révén – védeni kell a foglalkoztatottak jogait;

22.

utal rá, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohézió az Európai Unióban az integráció egyik tartóoszlopa. A kohéziós politika jövőbeli kialakítása szorosan összefügg az EU növekedési és foglalkoztatási politikájával. Éppen az Európai Szociális Alap eszközei számítottak és számítanak fontos tényezőnek a munka terén szükséges modernizációk által érintett foglalkoztatottak és vállalkozások támogatásában, valamint a munkaerő-piaci integrációs esélyek növelésében. Így jobban meg lehet felelni a globalizált gazdasági térség követelményeinek;

23.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság a közleményben több ízben kiemeli a szabályozás javítását, a hatásvizsgálatokat, a szabályozások egyszerűsítését és értékelését, valamint a bürokrácia csökkentését. Az Európai Bizottságnak és az Európai Parlamentnek, de a tagállamoknak és a régióknak is sikereket kell elérniük ezen a téren, mivel a szabályozás javítása a polgároknak és a vállalkozásoknak is hasznára válik. Ezáltal a polgárok elégedettebbek lesznek az európai együttműködéssel.

24.

sajnálattal veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság az általános érdekű szolgáltatások alapvető kérdésének csak egy kísérő dokumentumot szentel, ami nincs összhangban a főként az általános érdekű szolgáltatásokról szóló fehér könyvvel kapcsolatos konzultáció keretében a Régiók Bizottsága (1) és az Európai Parlament (2) által megfogalmazott elvárásokkal;

25.

támogatja az Európai Bizottságnak azt a kijelentését, hogy a tagállamoknak, illetve a regionális és helyi önkormányzatoknak önállóan kell dönteniük az ilyen szolgáltatások módjáról, mértékéről, szervezéséről és finanszírozásáról;

26.

osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy az általános érdekű szolgáltatások igen fontosak a polgárok jóléte, a társadalomba való beilleszkedés, a társadalmi kohézió biztosítása és a foglalkoztatási szint javítása terén;

27.

kiemeli, hogy az európai ágazati szabályozások hatálya alá nem tartozó általános gazdasági érdekű szolgáltatásokat általában meghatározza a regionális és helyi kultúra, illetve a helyi szokások, ezért megfelelő intézkedésekre van szükség regionális és helyi szinten;

28.

örömét fejezi ki a Lisszaboni Szerződés új, 14. cikkével kapcsolatban, amely új jogalapot vezet be az általános gazdasági érdekű szolgáltatások számára. Ez a jogalap lehetővé fogja tenni a Tanács és az Európai Parlament számára, hogy jogszabályok által, a rendes jogalkotási eljárásnak megfelelően megalkossa azokat a főként gazdasági és pénzügyi jellegű elveket és feltételeket, amelyek lehetővé teszik az általános gazdasági érdekű szolgáltatások feladatainak megfelelő módon történő teljesítését, és véget vetnek az Európai Bizottság által eleddig mind a jogalkotás (ágazati irányelvek), mind a jogviták területén előnyben részesített esetjogi megközelítés miatt kialakult jogbizonytalanságnak. Sajnálatát fejezi ki ezért amiatt, hogy az általános érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény csak megemlíti a 14. cikket, de nem fejti ki annak következményeit;

29.

üdvözli egyébiránt, hogy a reformszerződés jegyzőkönyvet tartalmaz az általános érdekű szolgáltatásokról, amely kiemeli ezeknek a szolgáltatásoknak a jelentőségét. A jegyzőkönyv révén elismertté válik az általános érdekű szolgáltatások sokszínűsége és a tagállamok elsődleges kompetenciája az ilyen szolgáltatások nyújtásában. A Régiók Bizottsága kiemeli, hogy a jegyzőkönyv kifejezetten hangsúlyozza a regionális és helyi önkormányzatok széles mérlegelési mozgásterét a szolgáltatásoknak a felhasználók szükségleteihez, a közbeszerzéshez és a szervezéshez való igazítása tekintetében;

30.

úgy véli, hogy az általános érdekű szociális szolgáltatások, bár az egyes tagállamokban másként fejlődtek, az európai szociális modell lényeges elemét alkotják, és éppen ezért fejlesztésükhöz stabil és átlátható közösségi jogi keret kialakítására van szükség mindamellett, hogy e szolgáltatások feladatainak, irányításának és finanszírozásának meghatározása során tiszteletben tartjuk a szubszidiaritás elvét, és főként a helyi és regionális önkormányzatok hatásköreit;

31.

ebből kifolyólag megállapítja, hogy a Régiók Bizottsága (3) és az Európai Parlament (4) az Európai Bizottság jogalkotási javaslatára vonatkozó kérése ellenére – mely javaslat valódi jogbiztonságot teremtene az általános érdekű szociális szolgáltatások nyújtása terén – az általános érdekű szolgáltatásokról szóló közlemény csupán néhány, a „gyakran feltett kérdésekre” adott válaszra szorítkozik, melyek hasznosak, de nincs kötelező jogi érvényük;

32.

elismeri, hogy az Európai Bizottság a kísérődokumentumban az általános gazdasági érdekű szolgáltatások és a nem gazdasági jellegű szolgáltatások egyértelműbb elhatárolására törekszik. Az Európai Bizottság erről kifejtett nézetei azonban annyira általános jellegűek, hogy konkrét esetekben nem mindig járulnak hozzá a jogilag biztos elhatároláshoz;

33.

utal arra, hogy nem létezik egységes „európai társadalmi modell”, és hogy ezért az egyes tagállamokban a szociális szolgáltatások kialakítása során figyelembe kell venni és tiszteletben kell tartani a sokféleséget és a különbségeket. Annak meghatározása során, hogy mi értendő általános gazdasági érdekű szolgáltatás alatt, a tagállamok mérlegelési mozgásterét nem szabad új, kötelező érvényű uniós jogi aktusok vagy további koordinációs folyamatok révén korlátozni. Hasonlóképpen a Lisszaboni Szerződés új 14. cikkét sem szabad a tagállamok döntéshozatali hatáskörének korlátozásaként értelmezni;

34.

hangsúlyozza, hogy kerülni kell a jelentési kötelezettségek kiterjesztését, valamint a további bürokratikus és statisztikai terheket;

35.

utal rá, hogy a közösségi jog sokféleképpen kihat a szociális szolgáltatások tagállami rendszereire. A múltban előfordult, hogy az EU a közbeszerzésre, versenyre és támogatásra vonatkozó jogrendszerével a települési általános érdekű szolgáltatások kialakításába is számottevő mértékben beavatkozott anélkül, hogy a szolgáltatások nyújtói és azok igénybevevői számára biztosítva lett volna a jogbiztonság;

36.

az európai közbeszerzési jogból ebben az összefüggésben példaként a települések közötti együttműködést említi, amely a hatékonyság szempontjából jelentős esélyeket rejt magában a polgárok javára. A közigazgatási együttműködés eszközeként általában nem vonatkoznak rá közbeszerzési jogi kötelezettségek. Ezért inkább a közbeszerzési jog hatáskörén kívül eső, tagállamon belüli szervezési döntésnek kell tekinteni, és az Európai Bizottságnak ezt tiszteletben kell tartania;

37.

hangsúlyozza, hogy az európai közbeszerzési jog különösen a regionális és helyi önkormányzatok szempontjából rendkívül nagy jelentőségű. A küszöbértékek alatt történő közbeszerzésről szóló értelmező közlemény azonban sajnos az Európai Bizottság regionális és helyi önkormányzati érdekek iránti érzékenységének hiányáról tanúskodik. A témának a jövőben sorra kerülő tárgyalásai során ezért jogbiztonságot garantáló politikai megoldásokat kell találni a régiók és települések javára;

38.

arra szólítja az Európai Bizottságot, hogy az imént említett bírósági eljárás kimenetelétől függetlenül mérlegelje, nem lehet-e csökkenteni vagy visszavonni az értelmező közleményben megfogalmazott követelményeket.

39.

úgy véli, hogy az európai szociálpolitika egyre nagyobb jelentősége a reformszerződés (Lisszaboni Szerződés) szabályozásaiból is kitűnik azáltal, hogy a szerződés 2. cikke új szociális célkitűzéseket fogalmaz meg az EU-ra vonatkozóan: „Az Unió küzd a társadalmi kirekesztés és a megkülönböztetés ellen, és előmozdítja a társadalmi igazságosságot és védelmet, a nők és férfiak közötti egyenlőséget, a nemzedékek közötti szolidaritást, valamint a gyermekek jogainak védelmét”. A szociálisabb Európa lehetőségét már az Alapjogi Charta is megteremti az átfogó szociális záradék kötelező előírása által, valamint az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyvben. A Szerződés a megerősített együttműködés biztosításának lehetőségét is megteremti, amelyet a tagállamok ösztönözhetnek és alkalmazhatnak szociális téren (5);

40.

osztja az Európai Bizottságnak azt a nézetét, hogy a jólétet Európában a változó kihívások közepette a lehetőségek, a hozzáférés és a közösségvállalás javításával lehet elősegíteni. A közlemény joggal utal ennek kapcsán a következő területekre: ifjúság, karrier, hosszabb és egészségesebb élet, nemek közötti egyenlőség, aktív integráció és a megkülönböztetés tilalma, mobilitás és sikeres beilleszkedés, polgári szerepvállalás, kultúra és párbeszéd;

41.

csatlakozik az Európai Bizottság megítéléséhez, amely szerint a 21. századi jövőkép keretében központi szerepet játszó esélyegyenlőség megvalósítására nincs univerzális, egész Európára alkalmazható megoldás, valamint számos szociálpolitikai területen a politikai eszközök és gyakorlatok sokszínűsége és a nemzeti intézmények heterogenitása a harmonizáció ellen szól. Ezért ellentmond annak a felfogásnak, hogy a hasonló vagy ugyanolyan kihívások automatikusan közös kihívásokat jelentenek, amelyek uniós szintű közös cselekvési igényhez vezetnek;

42.

osztja az Európai Bizottság nézetét, amely szerint a szükséges innovatív gazdaság- és szociálpolitikai megoldásokat elsődlegesen helyi, regionális és tagállami szinten kell megtalálni, és ennek kapcsán utal a helyi és regionális önkormányzatok, valamint a szociális partnerek fontos szerepére;

43.

utal arra, hogy az Európai Bizottság szigorúan csak a Szerződések által kijelölt, lényegében a tagállamok tevékenységének támogatására és kiegészítésére korlátozódó hatáskörének kereteiben cselekedhet;

44.

felismeri, hogy milyen nagy jelentősége van a fiatalok képzésének és szakképesítésének – melyeket a munkahelyteremtés, társadalmi beilleszkedés és ezáltal az egységes piac sikere feltételének tekint;

45.

határozottan ellentmond annak az európai bizottsági közleményben képviselt nézetnek, mely szerint létezik egy „európai oktatási és képzési rendszer”, és hangsúlyozza, hogy az EU szigorúan köteles figyelembe venni, hogy a tananyagokért és oktatási rendszereik kialakításáért a tagállamok felelősek;

46.

a Szerződésekben rögzített hatáskörök betartását feltételezve elismeri, hogy az EU fontos szerepet játszhat a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok megosztása területén, a helyi, regionális és nemzeti szint támogatásában, valamint a tudatosság fokozásában;

47.

az ezzel kapcsolatos célokat tekintve üdvözli a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok európai szintű megosztását a helyi és regionális önkormányzatok bevonásával;

48.

méltányolja, hogy az Európai Bizottság a kihívásokkal kapcsolatban számos tagállamban tapasztalt végrehajtási problémák miatt a jelenlegi jogi keret felülvizsgálatát és kiigazítását javasolta a nemek közötti egyenlőség és a megkülönböztetés elleni küzdelem terén, a vonatkozó jogszabályok további területekre történő kiterjesztését azonban elutasítja.

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/12

—

úgy véli, hogy a bevándorlók integrációjára vonatkozó stratégiák kapcsolódnak az európai bevándorlási politikához, melyet ahhoz, hogy hatékony legyen, a bevándorlók származási és tranzitországaiban nyújtandó megfelelő fejlesztési támogatásnak kell kísérnie;

—

hangsúlyozza, hogy a bevándorlókra vonatkozó integrációs politikáknak tartalmazniuk kell az európai kultúra alapvető értékeinek, például az emberi jogok és a sokféleség tiszteletben tartásának, a diszkrimináció elleni küzdelemnek, a tolerancia és az esélyegyenlőség előmozdításának teljes és korlátlan elfogadását;

—

hangsúlyozza a holisztikus megközelítés szükségességét, amely a beilleszkedésnek nemcsak a gazdasági és szociális aspektusait veszi figyelembe, hanem a legális bevándorlók történelmi, kulturális és vallási sokféleségével, a polgársággal, a politikai jogokkal és a részvétellel és a közélettel kapcsolatos kérdéseket is, és úgy ítéli meg, hogy eredményeket kollektív megközelítés révén lehet elérni, a helyi, regionális, nemzeti és európai szinten érintett szereplők részvétele mellett;

—

javasolja a többszintű kormányzás megvalósítását a bevándorlók integrációjának sikeressé tétele céljából, az Európai Unió, a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok együttműködését szabályozó szubszidiaritási elvnek megfelelően, és osztja a 2008. november 3–4-én, Vichyben megrendezett, 3. integrációs miniszteri konferencia álláspontját abban a tekintetben, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az integrációs politikák kidolgozásába, megvalósításába és értékelésébe, valamint hogy ezekre az önkormányzatokra jelentős feladat hárul a bevándorlóknak a befogadó társadalomba való integrációját illetően;

—

megállapítja, hogy jogkörük függvényében, amely esetenként kizárólagos is lehet, a helyi és regionális önkormányzatok meghatározó szerepet játszanak az integrációs politikák végrehajtásában. Ez a felelősség jelentős költséggel jár az ilyen régiók és városok számára, mivel az ő költségvetésüket terhelik a fent említett integrációból eredő költségek, és kéri az Európai Integrációs Alap eszközeinek növelését, valamint a helyi és regionális szintű integrációs tevékenységek nagyobb támogatását;

—

kéri, hogy teljes jogú tagként vehessen részt az előreláthatólag 2009-ben megrendezésre kerülő Európai Integrációs Fórumon, valamint az európai együttműködés keretében megrendezendő minden hasonló eseményen, továbbá javasolja, hogy hozzanak létre egy, a harmadik országból származó bevándorlók integrációjáért járó díjat.

Előadó

:

Dimitrios Kalogeropoulos (EL/EPP), Egaleo (Athén) polgármestere

1.

úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottság „Az integráció kihívásainak kezelésére szolgáló cselekvések és eszközök megerősítése” című munkadokumentuma illeszkedik a Bel- és Igazságügyi Tanácsnak az Európai Unió integrációs politikái megerősítéséről 2007. júniusban tartott ülésén elfogadott következtetéseihez;

2.

úgy véli, hogy a migrációs folyamatok növekedése az utóbbi tíz év során szükségessé teszi a hatékony politikák alkalmazását a harmadik országból érkező, legális bevándorlók szociális, gazdasági és kulturális integrációjának érdekében;

3.

megállapítja, hogy a bevándorlók számának nagyarányú növekedésével párhuzamosan a bevándorlás tipológiája, a bevándorlási hullámok szerkezete, illetve a fogadó és a származási országok kapcsolatainak összetétele is sokrétűbb lett;

4.

emlékeztet arra, hogy a bevándorlók integrációja elsősorban a tagállamok nemzeti és regionális szintű hatáskörébe tartozik, amelyeknek jogában áll a megfelelő politikák végrehajtása az oktatás, az egészség, a lakhatás és a munkaerőpiac területén. A Lisszaboni Szerződés az Európai Unió szerepének megerősítését irányozza elő a bevándorlási politika, illetve a harmadik országokból származó bevándorlók integrációja terén, de nem törekszik a tagállamok törvényi és rendeleti rendelkezéseinek harmonizációjára;

5.

megjegyzi, hogy az utóbbi években több tagállam jelentős erőfeszítéseket tett a bevándorlók (ez érinti mind az újonnan érkezetteket, mind az első és második generációs bevándorlókat) beilleszkedését segítő nemzeti politikák fejlesztése érdekében. Mindazonáltal az eddigiekben bevezetett politikák nem hozták meg a remélt eredményt több tagországban, mivel a bevándorlók szociális integrációjának megmaradt néhány akadálya, köztük a közelmúltban kialakult pénzügyi válság, a munkanélküliség, az alacsony képzettségi és/vagy végzettségi szint, a beilleszkedésre való készség hiánya, valamint az érintett szereplők közötti együttműködés hiánya;

6.

úgy véli, hogy a gazdasági és demográfiai fejlődési folyamatok közös európai stratégia kidolgozását teszik szükségessé a bevándorlási hullámok kiegyensúlyozott kezelése, az integráció elősegítése, az illegális bevándorlás és az emberkereskedelem elleni küzdelem érdekében;

7.

hangsúlyozza, hogy szükség van egy bevándorlással kapcsolatos európai politika kifejlesztésére, melynek koherensnek kell lennie, és ezért üdvözli az Európai Bevándorlási és Menetkültügyi Paktum 2008. október 15-i elfogadását;

8.

úgy véli, hogy a bevándorlók integrációjára vonatkozó stratégiák kapcsolódnak az európai bevándorlási politikához, melyet azonban ahhoz, hogy hatékony legyen, a bevándorlók származási és tranzitországaiban nyújtandó megfelelő fejlesztési támogatásnak is kísérnie kell; ennek a támogatásnak főként az iskolai alapképzés, az egészségügy és a gazdasági infrastruktúra terén kell bekövetkeznie;

9.

úgy ítéli meg, hogy az integrációt olyan folyamat eredményének kell tekinteni, amely a harmadik országokból származó, egy adott tagállamban legálisan tartózkodó bevándorlókat alkalmassá teszi arra, hogy minden külső beavatkozástól függetlenül, önállóan fejlődjenek, és a tartózkodási országukból származó polgárokéhoz, valamint az uniós polgárokéhoz hasonló társadalmi pozíciót töltsenek be;

10.

megjegyzi, hogy az integráció kétirányú folyamat, amely kölcsönös szerepvállalást kíván meg, és egyaránt jár jogokkal és kötelezettségekkel mind a befogadó társadalom, mind pedig a bevándorlók számára. Azt a szándékot feltételezi a bevándorlók részéről, hogy felelősséget vállalnak a befogadó társadalomba való beilleszkedésükért (megtanulják a befogadó társadalom nyelvét és elfogadják jog- és értékrendjét), a befogadó társadalom részéről pedig annak szándékát, hogy elfogadják és integrálják a bevándorlókat;

11.

hangsúlyozza, hogy a bevándorlókra vonatkozó integrációs politikáknak tartalmazniuk kell az európai kultúra alapvető értékeinek, például az emberi jogok és a sokféleség tiszteletben tartásának, a diszkrimináció elleni küzdelemnek, a tolerancia és az esélyegyenlőség előmozdításának teljes és korlátlan elfogadását. Ezenkívül az EU alapvető politikáival is kompatibilisnek kell lenniük a kohézió, a foglalkoztatás, a fejlesztés, a külkapcsolatok, de a szabadság, a biztonság és a jog érvényesülése területén is;

12.

úgy véli, hogy az egyenlő elbánás elvének alkalmazása meghatározó a demokratikus rendszerek minősége szempontjából. Az, hogy minden ember egyenértékű és ezért egyenlő elbánásban kell részesülnie, az EU kultúrájának szerves részét képezi;

13.

úgy véli, hogy a bevándorlók integrációja az Európai Unió egyik fő prioritása kell hogy legyen;

14.

hangsúlyozza a holisztikus megközelítés szükségességét, amely a beilleszkedésnek nemcsak a gazdasági és szociális aspektusait veszi figyelembe, hanem a legális bevándorlók történelmi, kulturális és vallási sokféleségével, a polgársággal, a politikai jogokkal és a részvétellel és a közélettel kapcsolatos kérdéseket is;

15.

javasolja a többszintű kormányzás megvalósítását a bevándorlók integrációjának sikeressé tétele céljából. Az említett megközelítés meg kell, hogy feleljen a szubszidiaritás elvének, amely az Európai Unió, a tagállamok, valamint a helyi és regionális önkormányzatok együttműködését szabályozza,

16.

úgy ítéli meg, hogy eredményeket kollektív megközelítés révén lehet elérni, a helyi, regionális, nemzeti és európai szinten érintett szereplők részvétele mellett. Be kell vonni az Európai Unió érintett intézményeit, a nemzeti, regionális és helyi hatóságokat, a nem kormányzati szervezeteket, a szociális partnereket és a civil társadalom képviselőit, illetve magukat a bevándorlókat is – legyen szó akár újonnan érkezett, akár egy-két generáció óta már letelepedett bevándorlókról –, valamint minden más, a sport, a kultúra és a társadalmi kohézió területén eredményesen tevékenykedő szereplőt;

17.

támogatja a bevándorlók munkaerőpiachoz való hozzáférésének megkönnyítését, valamint a szakképzettség elérését célzó intézkedések előmozdítását. A bevándorlók számára az, hogy munkát találjanak, a befogadó társadalomba való teljes beilleszkedéshez vezető folyamat alapvetően fontos eleme;

18.

kiemeli az integrációt célzó oktatás és különösen a befogadó ország hivatalos államnyelve vagy nyelvei megtanulásának szerepét;

19.

támogatja a származási ország nyelvének megtanítását, mivel az megkönnyíti mind a befogadó ország hivatalos államnyelvének vagy nyelveinek megtanulását, mind más tantárgyi ismeretek elsajátítását;

20.

támogatja azokat az intézkedéseket és fellépéseket, melyek az oktatási folyamatot kulturális hídként kívánják megvalósítani a társadalom és a harmadik országokból érkező bevándorlók között;

21.

úgy véli, hogy a bevándorlók gyermekeinek oktatását prioritásnak kell tekinteni, és helyesli a sokszínűségnek a nemzeti oktatási rendszereken belül történő ösztönzését;

22.

úgy véli, hogy kiemelt figyelmet kellene fordítani a bevándorló nőkre, nem csupán a gyermekek oktatásában, és a kulturális modellek reprodukciójában játszott döntő szerepük miatt, hanem azért is, mert a kirekesztésnek, az erőszaknak és a megkülönböztetésnek ők vannak a leginkább kitéve;

23.

a kultúrák közötti párbeszédet az integráció érdekében rendkívül fontos témának tartja, és úgy véli, hogy a helyi és regionális hatóságok lényeges szerepet töltenek be e párbeszéd ösztönzésében, ezáltal pedig a rasszista és idegengyűlölő megnyilvánulások elleni küzdelemben;

24.

úgy véli, hogy a médiának meghatározó szerepet kell játszani abban, hogy a közvélemény fogékony legyen a bevándorlás fontossága, valamint a marginalizáció, a rasszizmus és az idegengyűlölet korlátozása iránt;

25.

megjegyzi, hogy a bevándorlók esélyegyenlőségének az oktatás, a képzés és a foglalkoztatás területén való előmozdítása a megfelelő megközelítés társadalmi kirekesztésük elkerülése érdekében. A marginalizálódott csoportok erőszakos fellépése veszélyének elkerülésére a legjobb eszköz a befogadó társadalomban egyenlő helyzet létrehozására törekvő pozitív látásmód;

26.

az integrációs politikák értékelését elengedhetetlennek tartja, és fontosnak ítéli meg, hogy ennek érdekében közös európai integrációs hálózatokat és modelleket dolgozzanak ki;

27.

a Harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap létrehozását különösen jelentősnek tartja, és úgy véli, határozottan hozzájárul majd az integrációs politikák kidolgozásához;

28.

megállapítja, hogy jogkörük függvényében, amely esetenként kizárólagos is lehet, a helyi és regionális önkormányzatok meghatározó szerepet játszanak az integrációs politikák végrehajtásában. Emlékeztet továbbá arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok tevékenységüket gyakran szolgáltatásnyújtói minőségükben, más kormányzati szintek és érdekközösségek partnereként gyakorolják. Ez a felelősség jelentős költséggel jár az ilyen régiók és városok számára, mivel az ő költségvetésüket terhelik a fent említett integrációból eredő költségek;

29.

emlékeztet arra, hogy egyes európai régiók alapvető szerepet játszanak a területükre kíséret nélkül érkező, kiskorú bevándorlók integrálásában. Róluk az illetékes regionális önkormányzatok gondoskodnak, ami többségük számára többletköltséggel jár, mivel biztosítani kell az ilyen kiskorúak hatékony beilleszkedését, megélhetési költségeit, oktatásukat és mindent, ami nagykorúságuk eléréséig jólétükhöz szükséges. Ezért arra kéri a regionális, nemzeti és európai szerveket, hogy vegyék ki részüket a szóban forgó jelenség kezeléséből és a hozzá kapcsolódó költségterhek viseléséből;

30.

hangsúlyozza egyébiránt, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak aktív részt kell vállalniuk az integrációs stratégiák kifejlesztésében, kidolgozásuk nagyon korai szakaszában, valamint a teljes megvalósítási folyamat során;

31.

osztja a 2008. november 3–4-én, Vichyben megrendezett, 3. integrációs miniszteri konferencia álláspontját abban a tekintetben, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat be kell vonni az integrációs politikák kidolgozásába, megvalósításába és értékelésébe, valamint hogy ezekre az önkormányzatokra jelentős feladat hárul a bevándorlóknak a befogadó társadalomba való integrációját illetően;

32.

emlékeztet arra, hogy a helyi és regionális önkormányzatok fontos szerepet játszanak az európai tapasztalatok alkalmazása terén, amely a legjobb gyakorlatok cseréje, illetve a – különösen a közösségi programok végrehajtásában való részvételük által – elért eredmények megismertetése (pl. CLIP, ERALI, ROUTES, City2City, INTI-EUROCITIES), valamint a transznacionális regionális hálózatok működése alapján történik;

33.

úgy ítéli meg, hogy a helyi és regionális önkormányzatok döntő mértékben járulnak hozzá azoknak a feltételeknek a kialakításához, amelyek a harmadik országok polgárai számára az információhoz, munkaügyi, oktatásügyi, egészségügyi, lakhatási, kulturális szolgáltatásokhoz, valamint egyéb közjavakhoz való hozzáféréshez szükségesek, megteremtve ezáltal annak lehetőségét, hogy ezek a személyek a befogadó társadalommal stabil kapcsolatot építsenek ki;

34.

megjegyzi, hogy a helyi és regionális önkormányzatok különleges jelentőséget tulajdonítanak a polgárokkal, a bevándorlók szervezeteivel, valamint a nem kormányzati szervezetekkel való együttműködésnek, kommunikációnak és információcserének. Ezáltal lényeges mértékben hozzájárulnak a bizalmi légkör kialakításához, a befogadói társadalmon belüli kohézió fenntartásához, következésképpen pedig a bevándorlásnak a fejlődés és haladás tényezőjeként való elismeréséhez;

35.

támogatja az Európai Unió által 1999 óta tett kezdeményezéseket, és azokat, amelyek célja a Tamperei Európai Tanácson hozott – a javaslatok megfogalmazására, valamint a harmadik országokból bevándorló személyeket célzó hatékony politikák megvalósítására vonatkozó – határozatok végrehajtása;

36.

örömét fejezi ki, amiért az Európai Bizottság integrációról szóló honlapot hozott létre, mert ez megkönnyíti a tájékoztatáshoz való hozzáférést és az információcserét;

37.

javasolja továbbá, hogy a tagállamok és az Európai Bizottság tegyenek kezdeményezéseket az új technológiák (e-demokrácia, e-kormányzás, elektronikus szolgáltatások stb.) nyújtotta lehetőségek kiaknázása érdekében azzal a céllal, hogy lehetővé tegyék a polgárok és a bevándorlók számára, hogy az integrációs politikákkal és intézkedésekkel kapcsolatos nézőpontjukat és javaslataikat könnyebben közölhessék;

38.

hangsúlyozza, hogy szükség van a kollektív cselekvésre, és támogatni kell az érintett felek közötti együttműködést és párbeszédet a helyi, regionális, nemzeti és uniós szintű integráció által;

39.

a regionális és helyi szintű integrációs stratégiák eredményei összehasonlító értékelésének ösztönzését, illetve azoknak az integrációval kapcsolatos, helyi és regionális szintű tapasztalatoknak és bevált gyakorlatoknak a kiemelését javasolja, amelyek sikeresnek bizonyultak, és példaként szolgálhatnak más régiók számára;

40.

úgy véli, szükség van a stabil légkört, valamint a bevándorlók és a befogadó társadalom közötti alapvető bizalmat teremtő lépések és intézkedések ösztönzésére;

41.

úgy véli, hogy a hatékony és megfelelő integrációs politikák kialakítása és végrehajtása során alapvetően fontos tekintetbe venni az oktatás, a lakhatás és az egészségügy kérdéskörét;

42.

úgy véli, hogy az Európai Uniónak valódi támogatást biztosító kapcsolatot kell kialakítania a bevándorlók származási országaival. Ezt a támogatást a szükségletek szerint differenciált módon kellene biztosítani;

43.

úgy véli, hogy szükséges a képzés és a szakképzési kínálat, valamint a harmadik országokból érkezők oktatása és képzése területén jelenleg létező programok értékelése és esetleges újrafogalmazása, különösen az empirikus jelleggel gyakorolt szakmákban;

44.

azt ajánlja, hogy segítsék az uniós országokban már meglévő struktúrákat, amelyek célja a bevándorlók képességeinek és tapasztalatainak elismerése;

45.

szükségesnek tartja a tagállamokban a megfelelő feltételek megteremtését a bevándorlók szaktudásának és származási országukban megszerzett képzettségének akkreditálására, igazolására és érvényesítésére annak érdekében, hogy a bevándorlók jobb lehetőségeket kapjanak egyéb munkához vagy felsőfokú tanulmányokhoz történő hozzáférésre és ezáltal megélhetésük önálló biztosítására, növelve a befogadó ország humánerőforrását;

46.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a jó gyakorlatok cseréjét a regionális és helyi önkormányzatok között, mivel ezek meghatározó módon járulnak hozzá a harmonikus és hatékony integrációhoz;

47.

kéri az Európai Integrációs Alap eszközeinek növelését, valamint a helyi és regionális szintű integrációs tevékenységek nagyobb támogatását;

48.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa a testvérvárosi kapcsolatokat az európai helyi és regionális önkormányzatok, valamint a bevándorlók származási országában lévő megfelelő hatóságok között;

49.

arra kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy vizsgálják meg az integrációt szolgáló, regionális és helyi kapcsolattartó pontok létrehozásának lehetőségét, amelyek egyenértékűek lennének a nemzeti szinten már létező egységekkel, illetve felváltanák azokat;

50.

a regionális és helyi önkormányzatok jó gyakorlatainak bemutatásával hozzá kíván járulni az Európai Bizottság „Kézikönyv az integrációról” című kiadványához;

51.

kéri, hogy teljes jogú tagként vehessen részt az előreláthatólag 2009-ben megrendezésre kerülő Európai Integrációs Fórumon, valamint az európai együttműködés keretében megrendezendő minden hasonló eseményen;

52.

javasolja, hogy – esetleg a Régiók Bizottsága által alapított regionális díjak keretében – hozzák létre a harmadik országból származó bevándorlók integrációjáért járó díjat, amelyet bevándorlóknak és/vagy a bevándorlók integrációjának folyamatában részt vevő szereplőknek (helyi vagy regionális önkormányzatok, szervezetek, szövetségek, alapítványok stb.) ítélnek majd oda.

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/17

—

üdvözli az Európai Bizottság Európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló közleményét, és támogatja a követett politikai menetrendet, melynek célja az, hogy áttörést hozzon az EU kkv-politikájában olyan keret létrehozása révén, amely megkönnyíti a vállalkozás előmozdítását és a kkv-barát jogalkotást, ugyanakkor a „Gondolkozz előbb kicsiben!” elv alkalmazása révén Európa-szerte lehetővé teszi a kis- és középvállalkozások növekedését,

—

elismeri, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag (Small Business Act, SBA) jogilag nem kötelező érvényű, de úgy véli, hogy célkitűzéseinek megvalósítása és a teljes körű végrehajtás érdekében az SBA-nak politikailag kötelező érvényűnek kellene lennie, valamint útitervvel és stabil irányítási struktúrával kellene szolgálnia a kkv-politika számára, ezért felkéri az Európai Tanácsot arra, hogy teljesítse ez irányú kötelezettségeit, az Európai Bizottságot és a tagállamokat pedig arra, hogy működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal és egyéb érdekeltekkel,

—

felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi gazdasági hanyatlás és nemzetközi bankválság aránytalan mértékben rontja a kkv-k forráshoz jutási képességét, és felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a bankszektor megfelelő mértékben figyelembe vegye a kkv-k nehéz működési feltételeit, és hogy teljes körűen végrehajtsák a bankok és a kkv-k közötti ötödik kerekasztal-megbeszélés (1) során elfogadott ajánlásokat, melyeknek célja a kisvállalkozások finanszírozáshoz jutásának javítása volt,

—

elismeri, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag lisszaboni stratégiába és a nemzeti reformprogramokba való beépítése megfelelő megközelítést képvisel, és várhatóan hozzájárul a nyomon követéshez, és az SBA és céljai teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében kéri, hogy vezessenek be egy ehhez kapcsolódó részletes éves értékelést, amely minden tagállamban előre meghatározott célok és határidők alapján mérné a kkv-politika terén elért eredményeket, és ajánlásokat tenne jövőbeli közös fellépésekre.

Előadó

:

Constance Hanniffy (IE/EPP), az Offaly Megyei Tanács, a Midland Regionális Önkormányzat és a Border, Midland és Western Regionális Közgyűlés tagja

1.

üdvözli az Európai Bizottság Európai kisvállalkozói intézkedéscsomagról szóló közleményét, és támogatja a követett politikai menetrendet, melynek célja az, hogy áttörést hozzon az EU kkv-politikájában olyan keret létrehozása révén, amely megkönnyíti a vállalkozás előmozdítását és a kkv-barát jogalkotást, ugyanakkor a „Gondolkozz előbb kicsiben!” elv alkalmazása révén Európa-szerte lehetővé teszi a kis- és középvállalkozások növekedését;

2.

elismeri, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag (Small Business Act, SBA) jogilag nem kötelező érvényű, de úgy véli, hogy célkitűzéseinek megvalósítása és a teljes körű végrehajtás érdekében az SBA-nak politikailag kötelező érvényűnek kellene lennie, valamint útitervvel és stabil irányítási struktúrával kellene szolgálnia a kkv-politika számára, ezért felkéri az Európai Tanácsot arra, hogy teljesítse ez irányú kötelezettségeit, az Európai Bizottságot és a tagállamokat pedig arra, hogy működjenek együtt a helyi és regionális önkormányzatokkal és egyéb érdekeltekkel;

3.

meggyőződése, hogy a jelenlegi gazdasági légkörben az SBA és célkitűzései fontosabbak, mint valaha, mivel a kkv-k kiaknázatlan lehetőségeket rejtenek a gazdasági növekedés és a munkahelyteremtés és -megőrzés tekintetében; továbbá úgy véli, hogy az SBA lehetőséget teremt a politikai vezetésre és arra, hogy alátámassza az európai vállalkozói szektorba vetett bizalmat;

4.

azt ajánlja, hogy az uniós politikák kidolgozása és végrehajtása során vegyék figyelembe, hogy a kkv-k méret és forma tekintetében igen különbözőek, és eltérő szabályozási keretek között és üzleti kultúrákban működnek, továbbá azt is, hogy a különféle mikro-, kis-, illetve középvállalkozások profilja és üzleti teljesítménye régiónként is eltér, ezért javasolja, hogy az SBA határozottabban ismerje el a helyi és regionális dimenziót, hogy ezeket a tényezőket teljes mértékben és megfelelően figyelembe lehessen venni;

5.

hangsúlyozza, hogy olyan támogatási eszközökkel kell élni, amelyek biztosítják a vállalkozások hosszú távú fenntarthatóságát, és óvatosságra int a tekintetben, hogy az újonnan induló vállalkozások és kkv-k ne kapjanak túl nagy hangsúlyt a már fennálló és a fejlesztés vagy átszervezés alatt álló vállalkozások kárára;

6.

elismeri a vállalkozói kultúra előmozdításának és fejlesztésének jelentőségét; üdvözli„a kkv-k európai hete” és az „Erasmus – Ifjú vállalkozók” javasolt kezdeményezéseket, ugyanakkor úgy véli, hogy ha a vállalkozás értékeit nemzeti és európai szinten tudatosítani akarjuk, a munkát az iskolákban kell kezdeni, és érdemi párbeszédet kell kezdeményezni a kisvállalkozók, a diákok és a tanárok között. Ezért felkéri a tagállamokat, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a vállalkozói ismeretek előmozdítására, a diákok vállalkozói szellemre nevelésére, valamint az ez irányú tanárképzésre, és ennek megfelelően vizsgálják felül az Oktatás és képzés 2010 munkaprogramot;

7.

üdvözli, hogy az SBA elismeri a női vállalkozók különleges szükségleteit, de felhívja a figyelmet a bevándorló vállalkozók igényeire, akik a körülményekből adódóan általában vállalkozóbb szelleműek és kevésbé kockázatkerülők; azt ajánlja, hogy vegyék figyelembe a fiatalok, a kisebbségek és az idősebb vállalkozók igényeit és azt is, hogy az uniós és a harmadik országból származó migráns vállalkozók eltérő kihívásokkal és követelményekkel szembesülnek;

8.

hangsúlyozza, hogy a kkv-k munkaadóit és munkavállalóit különösen érinti a rugalmas biztonság kérdése, és kéri, hogy az nagyobb hangsúllyal szerepeljen az SBA-ban;

9.

elismeri, hogy a kisvállalkozói intézkedéscsomag lisszaboni stratégiába és a nemzeti reformprogramokba való beépítése megfelelő megközelítést képvisel, és várhatóan hozzájárul a nyomon követéshez, és az SBA és céljai teljes körű végrehajtásának biztosítása érdekében kéri, hogy vezessenek be egy ehhez kapcsolódó részletes éves értékelést, amely minden tagállamban előre meghatározott célok és határidők alapján mérné a kkv-politika terén elért eredményeket, és ajánlásokat tenne jövőbeli közös fellépésekre;

10.

ragaszkodik ahhoz, hogy kimerítően tájékoztassák az éves értékelésekről, és kiemeli, hogy a lisszaboni folyamatot nyomon követő, már működő platform révén helyi és regionális szinten maga is figyelemmel kíséri a haladást;

11.

úgy véli, hogy a több mint 90 javasolt fellépés közül ki kellene emelni az SBA legfontosabb intézkedéseit annak érdekében, hogy támogassuk a végrehajtást, konkrét eredményeket érjünk el a kkv-k számára és tudatosítsuk, hogy sürgős fellépésre van szükség. Ezzel kapcsolatban kiemelt fellépési területként javasolja (a) a finanszírozáshoz való hozzáférést; (b) a jobb szabályozási és igazgatási környezet érdekében a „Gondolkozz előbb kicsiben!” elv egyre teljesebb körű érvényesítését; valamint (c) a piacokhoz való hozzáférés javítását, ideértve a közbeszerzést is;

12.

üdvözli a szubszidiaritás és az arányosság elve határozottabb alkalmazására irányuló szándékot, és hangsúlyozza, hogy ezek az elvek nemcsak az uniós és a nemzeti, hanem a regionális és a helyi szintre is vonatkoznak;

13.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy az értékelendő hatások nagyságát és természetét, illetve az elvégzendő konzultációk szintjét és időtartamát illetően részletesebben fejtse ki, hogy miként lehet a „kkv-teszteket” a hatásvizsgálatok részeként kezelni;

14.

kiemeli, hogy a közlemény nem foglalkozik kielégítő mértékben a kkv-küldött szerepével, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa, hogy a kkv-küldöttek megkapják az SBA célkitűzéseinek sikeres megvalósításához és a kkv-kkal kapcsolatos politikai tevékenységek közismertségének javításához szükséges politikai és pénzügyi támogatást;

15.

támogatja az európai zártkörű társaság (Societas Privata Europaea, SPE) statútumának célkitűzéseit: a vállalatalapítás költségeinek csökkentését és a szabályozási keret egyszerűsítését a határokon átnyúló kereskedelem megkönnyítése érdekében, és a további akadályok felszámolását;

16.

hangsúlyozza, hogy biztosítani kell, hogy az SBA-ban foglalt különböző intézkedések és az új jogszabályjavaslatok ne ássák alá a tagállamokban, valamint a helyi és regionális önkormányzatoknál a vállalkozástámogatás és a kkv-barát politikaalkotás terén már létező legjobb gyakorlatokat és megfelelően működő ügyintézést;

17.

úgy véli, hogy a már létező különböző programok és pénzügyi eszközök felhasználása az SBA céljainak elérésére további finanszírozás nélkül gyenge pontnak számít, és külön költségvetési tétel bevezetését ajánlja a kísérleti intézkedésekhez;

18.

felhívja a figyelmet arra, hogy a jelenlegi gazdasági hanyatlás és nemzetközi bankválság aránytalan mértékben rontja a kkv-k forráshoz jutási képességét, és felkéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy biztosítsák, hogy a bankszektor megfelelő mértékben figyelembe vegye a kkv-k nehéz működési feltételeit, és hogy teljes körűen végrehajtsák a bankok és a kkv-k közötti ötödik kerekasztal-megbeszélés (2) során elfogadott ajánlásokat, melyeknek célja a kisvállalkozások finanszírozáshoz jutásának javítása volt. Ezek közül megemlíthető: (i) a bankok és a kkv-k közötti fokozott átláthatóság; (ii) idegen és saját tőke kombinálása; (iii) a kihelyezett hitelek mennyiségének növelése értékpapírosítás révén; (iv) egyszerűbb határon átnyúló kockázatitőke-befektetés; valamint (v) a mikrohitelek jobb szabályozása;

19.

örömmel fogadja az Európai Bizottság és az Európai Beruházási Bank (EBB) által arra tett erőfeszítéseket, hogy a kkv-k számára különféle pénzügyi eszközöket elérhetővé tegyenek, határozottan kéri ugyanakkor az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül különösen a JEREMIE kezdeményezést, azaz orvosolja az uniós régiók között jelentkező egyenlőtlenségeket, és jobban vegye figyelembe a más politikai területekre – pl. a versenypolitikára – gyakorolt esetleges hatásokat, amelyek egyes régiókban akadályozzák a kezdeményezés részleges vagy teljes körű végrehajtását. Az RB továbbá azt ajánlja, hogy az EBB proaktívabban lépjen fel a szerepéről, hozzáadott értékéről, valamint a JEREMIE és a VIK programhoz való hozzáférés módszereiről folytatott tájékoztatás terén;

20.

nyomatékosan ajánlja, hogy az EU pénzügyi intézkedéseit kísérjék kiegészítő eszközök, amelyekkel biztosítható a kkv-k nagyobb esélye a sikerre, és hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a természetes partnerek e kiegészítő támogatások nyújtásához;

21.

üdvözli a késedelmes fizetésekről szóló irányelv módosítására irányuló javaslatot, amely várhatóan hozzájárul annak biztosításához, hogy a kkv-knak járó fizetések időben teljesüljenek, azonban hangsúlyozza, hogy továbbra is az irányelv végrehajtása a legfontosabb kérdés, és a tagállamoknak fel kell lépniük a vállalkozások és a közigazgatási szervek közötti fizetési kultúra javításáért. Felkéri továbbá az Európai Bizottságot és a többi uniós intézményt, hogy válaszoljanak az európai ombudsman által nemrégiben megfogalmazott aggályokra, és gyorsítsák fel a szerződő felek, vállalatok és más szervezetek részére történő kifizetési eljárásokat (3);

22.

úgy véli, hogy a kkv-k eltérő méretére és lehetőségeire tekintettel számos uniós program tartalmazhatna a mikro-, kis- és középvállalkozások igényeihez jobban igazodó intézkedéseket azért, hogy a mikrovállalkozásoknak ne kelljen versengeniük a jobb finanszírozási lehetőségekkel és feltételekkel rendelkező középvállalatokkal a kulcsfontosságú pénzügyi és egyéb támogatásokért;

23.

üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy egy egységes mentességi küszöb és a HÉA-küszöbértékek növeléséről szóló irányelv bevezetésével egyszerűsítsék a HÉA-rendszert, és javasolja, hogy a tagállamok felülvizsgálhatnának egyéb adópolitikai szempontokat is a vállalati profit újbóli befektetése feltételeinek, a pénzforgalomnak és a vállalkozás átadásának a javítása céljából;

24.

üdvözli az új általános csoportmentességi rendeletet, melynek révén a tagállamok az Európai Bizottság előzetes értesítése nélkül állami támogatást nyújthatnak kkv-knak, regionális fejlesztési, innovációs, kutatási, képzési, foglalkoztatási és kockázatitőke-célokra, és megjegyzi, hogy a csekély összegű támogatásokról szóló rendeletben szereplő küszöbérték 100 000-ről 200 000 euróra emelkedett;

25.

arra bátorítja az Európai Bizottságot és adott esetben a tagállamokat, hogy értékeljék a rendelkezésre álló rengeteg vállalkozástámogató programot, kezdeményezést és hálózatot, ahol lehetséges, összekapcsolva eszközöket és pénzügyi forrásokat a közismertség és a kkv-k számára a koherencia növelése érdekében (ez a pont összekapcsolható a 44. pontnak az egyablakos ügyintézés kapcsolattartó pontjairól szóló (d) alpontjával);

26.

nyomatékosan ajánlja, hogy az Európai Bizottság vegye fel a regionális bevált gyakorlatokat a további közösségi szintű vitáinak témái közé. A helyi és regionális önkormányzatok növelhetik a rendelkezésre álló potenciális magántőkét„informális tőkehálózatok” létrehozása és finanszírozása, továbbá a magánbefektetőknek az előkészítési és indulási szakaszban lévő vállalatokkal való kapcsolatba hozatala révén;

27.

tudomásul veszi az arra vonatkozó javaslatot, hogy a kkv-vonatkozású szabályozások azonos időpontban lépjenek hatályba. Kétségei vannak afelől, hogy ez érezhetően csökkenti-e a kkv-k adminisztratív terheit, és azt ajánlja, hogy ezt egy kezdeti kísérleti szakaszt követően mérjék fel;

28.

tudomásul veszi az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a mikrovállalkozásokat háromévente legfeljebb egyszer kérjék fel statisztikai felmérésekben való részvételre, ugyanakkor rámutat arra, hogy a bizonyítékon alapuló politikaelemzéshez szükség van éves adatokra, és mivel megítélése szerint helyesebb volna, azt ajánlja, hogy a „csak egyszer” elvet teljes körűen a különféle közhivatalok számára, pl. adó- vagy statisztikai céllal visszaküldendő adatok közötti átfedés csökkentésére alkalmazzák;

29.

szeretne rámutatni arra, hogy a túlszabályozás jelentős akadályokat gördít a mikrovállalkozások alapítása és terjeszkedése elé, és kéri, hogy komolyabban fontolják meg azt, hogy az SBA tartalmazzon intézkedéseket e probléma megoldására;

30.

üdvözli a vállalkozások átadása előtti akadályok megszüntetése melletti elkötelezettséget, és felhívja a figyelmet arra, hogy ez különösen fontos kérdés a vállalkozások családtagok közötti átadása kapcsán, mivel az előttünk álló évtizedben sok kkv-tulajdonos eléri az idős kort, és kivonul a vállalkozásból; hangsúlyozza, hogy hasonló problémák vannak a tulajdonos-működtető kkv-k előtt;

31.

nagyra értékeli az Európai Bizottság javaslatát, amely szerint a tagállamoknak arra kellene törekedniük, hogy nem csalárd csőd esetén a jogi eljárások egy éven belül lezáródjanak, és hogy az újrakezdők ugyanolyan elbírálás alá essenek, mint az újonnan induló, kezdő vállalkozások. Kéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a sikertelen, de csődbe nem jutott vállalkozók előtt álló hasonló, de mégis eltérő kihívásokkal;

32.

várakozással tekint az EU egészére kiterjedő szabadalmi jogra, és üdvözli az európai zártkörű társaság statútumában javasolt egységes rendelkezéseket, melyek lehetővé fogják tenni a kkv-k számára az idő- és költségmegtakarítást, és támogatja azt, hogy az Európai Bizottság és a tagállamok teljes mértékben segítsék a célok elérését;

33.

hangsúlyozza azt, hogy a számukra kötelező biztosítások (pl. a közfelelősségi és munkáltatói felelősségbiztosítás, valamint a munkaképtelenség esetére szóló biztosítás) magas költségei nagy terheket rónak a kkv-kre, és ez akadályozhatja fejlődésüket vagy akár fennmaradásukat, és nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy működjenek együtt a biztosítási ágazattal, és határozzák meg, hogy vannak-e olyan megfelelő intézkedések, amelyek révén foglalkozni lehetne a kkv-k sajátos problémáival;

34.

úgy véli, hogy az SBA-nak el kellene ismernie a helyi és regionális önkormányzatok szerepét a kkv-k határokon átnyúló növekedésének elősegítésében, és különösen azokhoz az információkhoz való hozzájutásában, amelyekre a kkv-k nemzetközi működéséhez szükség van, mint például a szabályozási keretekre és előírásokra, az adózásra, a konfliktuskezelési eljárásokra, valamint a kkv-k számára létrehozott tanácsadói és támogató szolgáltatásokra vonatkozó információkra;

35.

elismeri azt a szerepet, amelyet a külföldi közvetlen befektetések játszhatnak a kkv-k nemzetközi piacokhoz való hozzáférésének előmozdításában, és felkéri az Európai Bizottságot olyan intézkedések kidolgozására, amelyekkel biztosítható a kkv-k nagyobb arányú bevonása a tevékenységek exportjába, mivel bevonásuk a technológia jelentős terjedését és hatékonyabb vállalkozási modelleket eredményezhet, és így javíthatja a kkv-k általános nemzetközi versenyképességét; támogatja a világszínvonalú klaszterekről nemrégiben megjelent közleményt (4), és azt a célkitűzést, mely szerint a kkv-kat jobban integrálni kell a klaszterekbe, valamint a tudás átadását és nemzetközivé válását;

36.

hangsúlyozza a feketepiacok egyre növekvő fenyegetését, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon azzal, hogy ez milyen kihívásokat jelent a kkv-k számára, elsősorban olyan intézkedések révén, amelyek javíthatnák a szellemi tulajdon védelmét és a hamisítás elleni küzdelem eredményeit;

37.

megjegyzi, hogy a közbeszerzési piacok továbbra is töredezettek, és a határokon átnyúló közbeszerzés igen korlátozott, ezért sürgeti az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy dolgozzanak ki egy olyan átláthatóbb keretet, amely megnyitná az EU közbeszerzési piacait, és további lehetőségeket teremtene a kkv-k számára;

38.

üdvözli a kkv-k közbeszerzési eljárásokban való részvételének megkönnyítéséről szóló legjobb gyakorlatok európai kódexét (5), és kéri az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy mozdítsák elő azokat az innovatív ajánlatkérési intézkedéseket, amelyekkel növelhető a kkv-k részvétele a közbeszerzésekben: például több tender felosztása csoportokba vagy együttműködési lehetőségek az ajánlati felhívásokban, amennyiben helyénvaló;

39.

üdvözli az Európai Bizottság elkötelezettségét az Enterprise Europe Network (EEN) használata mellett a legjobb gyakorlatok kódexének helyi és regionális önkormányzatok körében történő terjesztésére 2009-ben, a legjobb gyakorlatok cseréjének elősegítése érdekében, valamint a beszerzési kultúra kiegyensúlyozására e hatóságok körében, továbbá hangsúlyozza, hogy az EEN-nek megfelelő képviselői szövetségekkel kell rendelkeznie az egyes tagállamokban;

40.

úgy véli, hogy a kkv-k számára fontos a közbeszerzési piachoz való hozzáférés kezdeti akadályainak megszűnése, mivel a legsikeresebb kkv-knek van a legnagyobb tapasztalata a pályázati folyamattal kapcsolatban; ezért sürgeti a kkv-k jobb tájékoztatását a közbeszerzési piac lehetőségeiről, és annak biztosítására, hogy a kkv-k egy megfelelően tájékozott, stratégiai megközelítést dolgozhassanak ki a piacra történő bejutáshoz;

41.

elismeri a pályázatok készítésekor a kkv-kre nehezedő, túlzott adminisztratív terheket, és azt javasolja, hogy a tagállamok alkalmazzák szélesebb körben az előválogató kérdőíveket, amelyek az egymást követő pályázatok esetén nagymértékben csökkentik az azonos információ újraformattálásához szükséges munka mennyiségét;

42.

felhívja a figyelmet az e-közbeszerzés jórészt kiaknázatlan lehetőségeire; azt javasolja, hogy jobban használják ki a költségcsökkentő informatikai megoldásokat, tekintettel arra, hogy az EU-ban kiírt közbeszerzési pályázatoknak csupán egyharmadát fogadják el elektronikus formátumban, és ezért kéri, hogy ezzel az SBA többet foglalkozzon, az Európai Bizottság és a tagállamok pedig valósítsák meg;

43.

elismeri a helyi és regionális önkormányzatoknak a Small Business Act megvalósításában játszott szerepét, és azt javasolja, hogy a tagállamok működjenek konstruktívan együtt ezekkel a hatóságokkal, különösen azért, hogy biztosítsák a „gondolkozz először kicsiben!” elv meggyökeresedését az állami politikaalkotásban annak érdekében, hogy a közigazgatás minden szinten hozzájáruljon a vállalkozók támogatásához;

44.

hangsúlyozza, hogy a helyi és regionális önkormányzatok a kkv-k számára kedvező környezetet biztosítanak, termékeik és szolgáltatásaik fontos fogyasztói, továbbá számos tanácsadói, pénzügyi és egyéb támogatást nyújtanak, például megfizethető üzlethelyiségeket biztosítanak;

45.

felkéri a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy érezzék magukénak az SBA-t, és, ahol lehetséges, vállaljanak nagyobb politikai felelősséget a kkv-k támogatásában: hangolódjanak rá jobban a problémáikra; hallgassák meg őket; feleljenek meg igényeiknek és támogassák fejlődésüket;

46.

Ezzel kapcsolatban proaktivitásra ösztönzi az összes helyi és regionális önkormányzatot arra buzdítva őket, hogy foglalkozzanak a kis- és középvállalkozások igényeivel a következő területeken:

47.

úgy gondolja, hogy az SBA-nak a felsőoktatási intézmények és a kkv-k közötti technológiatranszfer hatékonyságának növelésére kell koncentrálnia; a megfelelő környezet és infrastruktúra megteremtése az innovációhoz és a technológiai transzferhez alapvető fontosságú a versenyképesség fenntartása, az új vállalkozások létrehozása, a munkanélküliség elleni küzdelem, valamint a kkv-k fejlődésének felgyorsítása szempontjából;

48.

felhívja a figyelmet arra, hogy a kutatás-fejlesztésről és innovációról jelenleg zajló vita úgy tűnik, hogy a nagyvállalkozásokra és a magas potenciálú új vállalatokra irányul, és hátrányosan befolyásolja a térbeli egyensúlyt, mivel megerősíti a gazdasági tevékenység már eddig is tapasztalható, nagyvárosokba történő koncentrálódását; felszólítja az Európai Bizottságot és a tagállamokat, hogy foglalkozzanak azokkal a kihívásokkal, amelyeket ez a jelenség okoz az ezeken a gazdasági területeken kívül elhelyezkedő kkv-k számára;

49.

megjegyzi, hogy az innováció SBA-n belüli definíciója nagyon szűk, mivel csak a csúcstechnológiai innovációra utal, ezért arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy fontolja meg az innováció tágabb meghatározását figyelembe véve azokat a különböző szintű és típusú innovációkat, amelyek a EU kkv-inek számos iparágában és tevékenységében helyet kapnak;

50.

üdvözli az EU-ban jövőben szükséges szaktudás áttekintésének kidolgozására irányuló javaslatot, de kéri az Európai Bizottságot, hogy működjön együtt a régiókkal annak érdekében, hogy egy ilyen áttekintés ne csak tagállami, hanem regionális és adott esetben helyi szinten is elkészüljön, tekintettel a regionális gazdaságok és szaktudásbeli igényeik sokféleségére;

51.

megjegyzi, hogy a közlemény nem utal a környezetvédelmi előírásoknak való megfelelést segítő programra (ECAP), és azt javasolja, hogy foglalkozzon ezzel annak biztosítására, hogy a környezetvédelmi megfelelőség kritériumai arányban álljanak a vállalat környezeti hatásával;

52.

úgy véli, hogy a környezetbarát termékekbe és eljárásokba történő beruházást ösztönzőbb mechanizmusok bevezetése és a kkv-kra vonatkozó adópolitika innovatívabb használata a tagállamokban hozzájárulna ahhoz, hogy a kisvállalatok nagyobb mértékben használják ezeket, és jelentősen ösztönözné ezeknek a termékeknek és eljárásoknak a tudatosítását.

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/23

—

emlékeztet arra, hogy a területi kohézió a társadalmi és gazdasági kohéziót kiegészítve az Európai Unió átfogó politikai célkitűzésévé válik majd,

—

véleménye szerint a területi kohézió célja az, hogy minden közösségi terület számára azonos hozzáférést biztosítson az infrastruktúrákhoz, valamint az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz az európai polgárok életfeltételeinek javítása érdekében, ami olyan intézkedések bevezetését igényli, amelyek biztosítani tudják a Közösség egészének harmonikus fejlődését,

—

úgy ítéli meg, hogy a regionális politikát felül kellene vizsgálni az új célkitűzés fényében, feltételezve, hogy a politika nem kerül nemzeti hatáskörbe, és hogy az irányváltás révén a regionális politika megtalálja a kellő egyensúlyt a versenyképességi kiadások és a területi eltéréseket csökkenteni hivatott kiadások között; ennek alapján arra hívja fel az Európai Bizottságot, hogy készítse el a forráselkülönítés mérlegét,

—

új mutatók kidolgozását javasolja, melyek segítségével jobban tekintetbe vehetőek a területi különbségek a közpolitikák egészében,

—

kéri, hogy további pénzügyi erőforrásokat rendeljenek a területi együttműködés három vetületéhez, mivel annak vitathatatlanul hozadéka van az európai integráció tekintetében,

—

úgy véli, hogy a területi kohézió célkitűzésének előfeltétele az ágazati politikák és a kohéziós politika közötti koherencia megteremtése, már az elképzelés kezdeti szakaszában figyelembe véve valamennyi ágazati politika területi hatásait,

—

emlékeztet az általános érdekű szolgáltatások és az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fontosságára – mivel ezeken keresztül valósul meg a területi kohézió –, és sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az ezekkel kapcsolatos közösségi politikák területi hatását az Európai Bizottság nem vizsgálja a jogalkotási javaslatok előterjesztése előtt, és nem értékeli ki a végrehajtás után,

—

úgy ítéli meg, hogy az új területi kormányzási séma a területi kohéziós célkitűzés gyakorlati megvalósításának sarokköve, és hangsúlyozza a kormányzás javításának szükségességét a területi önkormányzatokkal való partnerség erősítése révén egy többszintű kormányzati struktúra keretében.

Előadó

:

Jean-Yves Le Drian (PES/FR) Bretagne regionális tanácsának elnöke

1.

üdvözli, hogy az Európai Bizottság 2008. október 6-án zöld könyvet fogadott el a területi kohézióról, ami lehetővé teszi széles körű, európai szintű vita indítását a tárgyban, amely a társadalmi és gazdasági kohéziót kiegészítve az Európai Unió átfogó politikai célkitűzésévé válik majd (1) a ratifikálás alatt álló szerződésnek megfelelően (az EUSz. 3. cikke);

2.

úgy ítéli meg, hogy a területi kohézió alkalmazási körét pontosabban meg kell határozni. Javasolja, hogy az Európai Bizottság munkájának kiindulópontjául a területi kohéziós politikának a 3. kohéziós jelentésben felvázolt három funkciója szolgáljon, melyek a következők: a „meglévő különbségek csökkentése” révén egy korrekciós, a „területi hatással bíró ágazati politikák koherensebbé tétele” révén egy második, megelőző és a „területi integráció javítása a régiók közötti együttműködés ösztönzése” révén pedig egy harmadik, ösztönző funkció;

3.

úgy véli, hogy a területi kohéziónak magába kell foglalnia a tengeri dimenziót is;

4.

úgy látja, hogy a jövőben tovább kell lépni az Európai Bizottság által a zöld könyvben feltett kérdéseknél annak érdekében, hogy kellőképpen számításba vegyük a közösségi szinten a területi kohézió fogalmának politikai hatályát; támogatja a különböző érintett hivatalok és szereplők együttműködésének fokozására irányuló javaslatot. Egyetért azzal, hogy a területi kohézió koncepciója hidat ver a gazdasági hatékonyság, társadalmi kohézió és ökológiai egyensúly között, mivel a politikai intézkedések kialakításakor a fenntartható fejlődést helyezi középpontba, és ennek során az egyes régiók területi adottságait veszi kiindulópontnak;

5.

azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy a konzultációs időszak végén bocsásson ki fehér könyvet, és abban világosabban dolgozza ki a területi kohézió koncepcióját és célkitűzéseit EU-szinten, az összes közösségi politika területi hatáselemzése révén;

6.

emlékeztet arra, hogy a 4. kohéziós jelentésről szóló véleményében kérte, hogy a jövőben a területi kohézióval kapcsolatos szempontokat jobban vegye számításba a kohéziós politika (2), és a társadalmi és gazdasági kohézióról se feledkezzen meg, amely a különbségek csökkentését szolgáló fontos közösségi célkitűzés;

7.

aláhúzza a területi kohézió mint a társadalmi és gazdasági kohéziót kiegészítő politikai cél jelentőségét, amely ezáltal lehetővé teszi, hogy a közösségi fellépés jobban meg tudja erősíteni az EU-n belüli szolidaritást, valamint hatékonyan tudjon hozzájárulni a fenntartható fejlődéshez, tiszteletben tartva a szubszidiaritás elvét, továbbá a különböző kormányzati szintek közötti hatáskörmegoszlást;

8.

kiemelten hívja fel a figyelmet arra, hogy a területi kohézió célkitűzését az egész európai területre, vagyis az Európai Unió valamennyi régiójára alkalmazni kell, anélkül, hogy sértenénk a regionális politika és a strukturális alapokhoz kapcsolódó fellépések keretében egyébiránt meghatározott prioritásokat;

9.

azt kéri az Európai Bizottságtól, hogy mélyítse el kutatásait a megfelelő mutatók kidolgozása céljából (adott esetben a regionális alatti szinten) olyan különböző régiótípusok sajátos társadalmi-gazdasági problémái tekintetében, amilyenek mindenekelőtt – de nem kizárólag – a hegyvidékek, a szigetek, az alacsony népsűrűségű területek, a határ menti övezetek, valamint a legkülső régiók, amelyek sajátságos helyzetéről az EKSz. 158. és 299. cikke ír, annak érdekében, hogy kiemelje e régiók egyedi lehetőségeit és problémáit;

10.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hajtson végre jelentős mértékű javítást a statisztikai adatokon, illetve azok térképes ábrázolásán, hogy azok a valós helyzetet tükrözzék;

11.

véleménye szerint a területi kohézió célja az, hogy minden közösségi terület számára azonos hozzáférést biztosítson az infrastruktúrákhoz, valamint az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz, hozzájárulva ezáltal ahhoz, hogy az emberek életfeltételei a 21. századi európai normák szerint javuljanak; egyben elismeri, hogy a hozzáférés nem kizárólag a földrajzi elhelyezkedéstől függ, hanem abban az összeköttetések, illetve az infrastruktúra és a szolgáltatások megléte és minősége is meghatározó tényező.

12.

úgy véli, hogy a területi kohézió fogalma a szolidaritás elvén alapul, amely olyan intézkedések bevezetését igényli, amelyek a Közösség egészének harmonikus fejlődését és a különböző területek közötti fejlettségbeli különbségek csökkentését célozzák;

13.

emlékeztet arra, hogy a kohézióról szóló legutóbbi jelentések rámutatnak az európai régiók közötti és a regionális alatti szinten létrejövő, egyes területi eltérések súlyosbodásának tendenciájára. E különbségeket olyan jelenségek jellemzik, mint a területi szegregáció, amely a gettósodás bizonyos formáival, továbbá egyes távoli területek hanyatlásával jár együtt. Ezen eltérések miatt a területi kohézió felvételére az Európai Unió átfogó célkitűzései közé minden eddiginél jobban szükség van;

14.

véleménye szerint e szükségszerűséget fokozza az európai területi kohézió hiánya által előidézett többletköltség, amely egyrészt környezeti jellegű (ezt elsősorban a városi területek túlzsúfoltsága és az éghajlat felmelegedése váltja ki); másrészt pedig társadalmi természetű (ennek okozója a társadalmi problémák területi koncentrációja). A területi kohézió hiánya ezenkívül rontja az európai egységes piac működését, korlátozva egyes területek lehetőségét arra, hogy éljenek a Szerződésekben megadott szabadságjogokkal;

15.

azt javasolja, hogy a területi kohézió lényeges részét képezze az Európai Unió által a jelenlegi pénzügyi és gazdasági válság kezelésére alkalmazandó stratégiának; tekintettel az elkövetkező években várható kihívások összetettségére, kéri, hogy a költségvetési források – ha már nem emelkednek – legalább maradjanak meg a jelenlegi szinten;

16.

ellenez bármely olyan kezdeményezést, amely a körülményekre vagy bármi másra hivatkozva a kohéziós politika – akár részleges vagy rejtett – nemzeti hatáskörbe történő visszahelyezését célozza;

17.

úgy látja, hogy a területi kohézió célkitűzése kiegészíti a gazdasági és társadalmi kohézióét, és hogy a kohézió e három formájának erősítenie kell egymást. Ez azt is jelenti egyben, hogy a gazdasági, társadalmi és területi kohéziós célkitűzést valamennyi területi hatású, közös politikának – és elsősorban a regionális politikának – figyelembe kell vennie, és felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a regionális szintű ágazati integráció számára dolgozzon ki olyan modelleket, amelyek erősítik a területi kohéziót;

18.

arra hívja fel az Európai Bizottságot, hogy készítsen mérleget a lisszaboni és a göteborgi stratégia területi kohéziós hozadékáról, a strukturális alapok kapcsán a 2007–2013-as időszak viszonylatában végrehajtandó forráselkülönítés keretében;

19.

azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a 2014–2020-as időszakra a társadalmi és gazdasági kohézió mellett a területi kohézió céljait is figyelembe vevő stratégiai irányváltást vegyen tervbe; ennek alapján arra is felhív, hogy a regionális politika találja meg a kellő egyensúlyt a gazdasági növekedést a globalizált környezetben elősegítő versenyképességi kiadások és a területi eltéréseket a kohéziós célkitűzések elérése érdekében csökkenteni hivatott kiadások között;

20.

új eszközök és különösen mutatók kidolgozását javasolja a területi kohézió megvalósításának szükségletei alapján (3), többek között a regionális szint alatti elemzések elvégzésével. Megfelelő regionális stratégiák és politikai válaszok kifejlesztése érdekében olyan megfelelő eszközökkel kell felszerelkezni, amelyek lehetővé teszik a területi különbségek számításba vételét a közpolitikákban (mint például az egy főre jutó rendelkezésre álló jövedelem, amellyel figyelembe lehet venni a transzfereket az egy főre jutó GDP mutatója mellett; az adóbevételek; a különböző szolgáltatásokhoz való hozzáférés (közlekedés, energiaszolgáltatás, egészségügyi ellátás, oktatás), a demográfiai szerkezet és a településszerkezet (a népsűrűséggel, a demográfiai öregedéssel és az idősek arányával kapcsolatos adatok); vagy akár szintetikus humán fejlettségi mutatók létrehozása (4));

21.

emlékeztet a területi együttműködés vitathatatlan európai hozzáadott értékére és a területi kohéziós célkitűzés megvalósításához való hozzájárulására; ennek kapcsán a teljes uniós költségvetés számottevő növelését kéri annak érdekében, hogy további pénzügyi erőforrásokat lehessen a regionális politika ezen vetületéhez rendelni azzal a céllal, hogy az túlléphessen a bevált gyakorlatok cseréjén; ennek azonban nem szabad a másik két uniós kohéziós célkitűzés kárára történnie;

22.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hatékonyabban aknázza ki az eurorégiók közötti együttműködés által kínált új stratégiai lehetőségeket, melyek a kormányzás és a beavatkozás szempontjából teljes egészében megfelelő stratégiai szintnek bizonyulnak a területi kohéziós problémák megoldására; felhívja a figyelmet arra, hogy az EGTC (5) egy – határokon átnyúló, nemzeteken átívelő és régiók közötti projektekhez kapcsolódó – európai együttműködési struktúra kialakításával elősegíti az eredményes együttműködést számos különféle tevékenység területén, valamint a szomszédsági kapcsolatok megerősítését, a lakosság különböző csoportjainak közelítését, a tudásátadást és a bevált gyakorlatok cseréjét;

23.

hangsúlyozza a határokon átnyúló együttműködésnek az európai integrációban játszott sajátos szerepét és a kapott eredmények fontosságát: az Unió belső határain az „ernyő”-hatás csökkentését, a külső határok szerepének módosulását (összehangolt fejlesztés, az illegális bevándorlás és csempészet elleni küzdelem, a nem uniós országok uniós határ menti övezeteiben a fejlesztés támogatása), valamint az új tagállamok csatlakozásakor a külső határok belső határokká való átalakításának támogatását;

24.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy folytassa a határokon átnyúló programok kezelésének egyszerűsítésére és javítására irányuló erőfeszítéseit, például azáltal, hogy ugyanolyan mértékű juttatást határoz meg a határ mindkét oldalán; valamint támogatja az Európai Bizottság arra irányuló szándékát, hogy mérleget készítsen az EGTC végrehajtásáról;

25.

az effajta együttműködés támogatását javasolja az érintett területeken (például tengeri és folyami vízgyűjtő területek, hegyvidékek) annak érdekében, hogy javítani lehessen a területi integrációt, és a régiókban csökkenteni lehessen a regionális és régiók alatti szinten mutatkozó különbségeket, valamint a közösen kialakított területrendezési stratégiák keretében hatékonyan lehessen orvosolni a környezetvédelemmel, a szennyezés elleni küzdelemmel, a közlekedési hálózatok javításával kapcsolatos problémákat, ennek azonban tiszteletben kellene tartania a meglévő köztestületek szerepét és illetékességi körét, valamint az egyes régiókban érvényes stratégiai kohéziós prioritásokat;

26.

úgy véli, hogy a makrorégiók fejlesztéséhez hasonló stratégiai megközelítéseket (pl. a balti-tengeri térségre vonatkozó jövőbeli uniós stratégiát) ösztönözni kellene; a tengeri területek nemzeteket átfogó szintjén olyan innovatív kormányzási keretet kellene bevezetni, amelynek célja az EU által nemrégiben elfogadott integrált tengerpolitika előmozdítása és a következetesség biztosítása az Unión belüli, illetve az érintett harmadik országokkal való közösségi fellépés között;

27.

rámutat a régióközi együttműködés jelentőségére (amelyről az Európai Bizottság nem tesz említést a zöld könyvben): a tapasztalat és a jó gyakorlatok cseréjének kiváló eszköze ez az egymást kiegészítő fejlesztési projekteken dolgozó, nem összefüggő területek között. Kéri azonban, hogy a régiók közötti együttműködés eszközét a jövőben jobban igazítsák a helyi és regionális önkormányzatok igényeihez azáltal, hogy nagyobb rugalmasságot biztosítanak az együttműködési témakörök kiválasztásában;

28.

kiemeli, hogy jobban össze kellene hangolni a területi együttműködési fellépéseket ezen együttműködés külső dimenziójával az EU esetleges bővítésére (Nyugat-Balkán és Törökország) felkészülve, az európai szomszédsági politikában (ENP) való részvételre jogosult országokkal, az Orosz Föderációval és a legkülső régiókkal szomszédos országokkal;

29.

úgy véli, hogy a területi kohézió célkitűzését minden közösségi politikára alkalmazni kellene. Meg kell tehát erősíteni az ágazati politikák és a regionális politika közötti komplementaritást, és ügyelni kell arra, hogy ezek – akár támogató, akár szabályozó jellegűek – összhangban legyenek;

30.

e tekintetben sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közösségi politikákat túl gyakran anélkül alkotják meg és hajtják végre, hogy kellően tekintetbe vennék azok területi következményeit, és emiatt a helyi és regionális önkormányzatoknak az ilyen politikák negatív hatásaival kell szembesülniük (tevékenységek vagy munkahelyek megszűnése, környezeti károk, fokozódó zsúfoltság vagy elnéptelenedés);

31.

kiemeli a területrendezés hasznosságát, amely a régiókban a tevékenységek és alkalmazások harmonikus eloszlásának biztosítására vonatkozó eljárások összességét foglalja magában azzal a céllal, hogy biztosítsa a közösségi intézkedések és a területi kohézió céljai közötti összhangot;

32.

felismeri, hogy a hátrányokat részben megszüntették a közösségi regionális politika körébe tartozó fellépések, különösen a gazdasági változások elősegítésére irányuló programok révén (ipari átalakítás, vidékfejlesztés a KAP reformjának keretében);

33.

sajnálattal veszi tudomásul a KTFI-politikák és a területi kohézió közötti koherencia hiányát, és kiemeli az uniós és a nemzeti kutatási és innovációs politikák területi szintre helyezésének szükségességét;

34.

úgy véli, hogy – a Lisszaboni Szerződés által előirányzott horizontális szociális záradék mintájára – az ágazati politikák területi hatásait már az elképzelés kezdeti szakaszában figyelembe kell venni (a terepet a politikák végrehajtása előtt kell áttekinteni), azok területi hatását megelőlegezendő;

35.

ennek kapcsán kiemeli, hogy a területi kohézió céljának elérésében rendkívül fontos szerepet játszanak a transzeurópai közlekedési, energia- és telekommunikációs hálózatok. Arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy szenteljen kiemelt figyelmet ezeknek;

36.

különösen kiemeli annak szükségességét, hogy meg kell valósítani a szárazföld és a tenger határán végzett tevékenységekkel kapcsolatos közösségi politikák koherenciáját;

37.

úgy véli, hogy a jelentős területi kihatással bíró KAP-nak, ahelyett, hogy növelné a régiók közötti különbségeket, jobban hozzá kellene járulnia a területi kohézióhoz: a készülő reform területi hatásainak megelőzésével a negatívumok korlátozása érdekében, valamint az olyan területekre irányuló alkalmazkodási intézkedések kilátásba helyezésével, amelyeket a reform hátrányosan érinthet;

38.

azt ajánlja, hogy a KAP 2. pillérén belüli vidékfejlesztési politikák körébe tartozó intézkedéseket jobban hangolják össze a regionális politikával, hogy ezáltal a város- és vidékfejlesztés jobban kiegészítse egymást, azzal a végcéllal, hogy a technikailag és politikailag lehetséges legtöbb egyszerűsítést és szinergiahatást lehessen elérni a két politika között a 2013 utáni programokban;

39.

úgy véli, hogy a közös közlekedési politika továbbfejlesztése és annak éghajlatra gyakorolt hatása során nem szabad megfeledkeznünk ennek a politikának a különleges jelentőségéről azon területek számára, amelyek elérhetősége kizárólag bizonyos közlekedési módoktól (főként légi közlekedéstől) függ;

40.

javasolja, hogy a transzeurópai közlekedési hálózatok küszöbön álló átdolgozása során fokozottan vegyék figyelembe a területek helyi elérhetőségének biztosítását, a megfelelő szabványok függvényében és a városi közlekedési hálózatokba való integrálásukkal, nagymértékben javítva így az összeköttetéseket és a kohéziót;

41.

úgy véli, hogy az éghajlatváltozás kényes kérdése nem ugyanúgy merül fel minden régióban (például az üvegházhatású gázok kibocsátási kvótájára vonatkozó közösségi kereskedelmi rendszer bevezetését vagy a parti övezetek kezelését tekintve);

42.

emlékeztet az általános gazdasági érdekű szolgáltatások fontosságára – mivel ezeken keresztül valósul meg a területi kohézió –, amint azt az elsődleges közösségi jog (EKSz. 16. cikk) is említi. Ezért sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy az általános érdekű szolgáltatásokkal, és különösen az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokkal kapcsolatos közösségi politikák területi hatását az Európai Bizottság sem vizsgálja a jogalkotási javaslatok előterjesztése előtt, és a végrehajtás után sem értékelik ki;

43.

hangsúlyozza a belső piac elaprózódásának kockázatát, ha a polgárok nem férnek hozzá a hozzájuk közeli szolgáltatásokhoz, pedig az egyetemes szolgáltatás fenntartásának célkitűzése már megerősítést nyert;

44.

az általános szolgáltatások hagyományos biztosításának keretében, az egyenlő bánásmód jogán, valamint a régiók globális gazdaságba való integrációjának feltételeként kiáll az ezekhez a szolgáltatásokhoz való egyetemes hozzáférés fenntartása mellett;

45.

a Szerződésben, valamint a Lisszaboni Szerződésnek az általános érdekű szolgáltatásokról szóló jegyzőkönyvében foglalt szubszidiaritási elvnek megfelelően azt kéri, hogy maradjon meg a helyi és regionális önkormányzatoknak az a joga és szabadsága, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtóiként, ügyintézőiként vagy haszonélvezőiként rendelkezéseket hozzanak;

46.

újfent hangsúlyozza, hogy jogbiztonságot kell teremteni a területi önkormányzatok – mint az általános gazdasági érdekű szolgáltatások nyújtói, kezelői vagy kedvezményezettjei – számára; ehhez szükségesnek tartja, hogy sajátos jellegük összeegyeztethetősége a közbeszerzési szerződések és állami támogatások odaítélésére vonatkozó jogszabályokkal elismerést nyerjen a megfelelő közösségi kereteken belül;

47.

hangsúlyozza, hogy mivel ugyanazon a területen különböző, olykor ellentétes hatással több kormányzati szint is felléphet, a kormányzás minősége javításra szorul, különösen a területi dimenziót tekintve, a polgárokhoz legközelebbi szinten, hogy a közpolitikák integrációjának hiányát orvosolni lehessen. Ez az új területi kormányzási séma a területi kohéziós célkitűzés gyakorlati megvalósításának sarokköve;

48.

célszerűnek tartja, hogy az Európai Bizottság határozzon meg olyan eszközöket, amelyek a már létező intézményi kapcsolatok mellett segítik a különféle kormányzati szintek közötti vertikális együttműködést;

49.

felhívja rá a figyelmet, hogy a területi kohézió célkitűzését nem szabad a hatáskörök megoszlásának módosításaként értelmezni, főleg a területrendezést illetően nem, amelynek a tagállamok és területi önkormányzataik hatáskörében kell maradnia. A tagállami kormányoknak azonban – különösen a nagyobb mértékben központosított államokban – erősíteniük kell a helyi/regionális szintű szereplőkkel való kapcsolatokat a nemzeti ágazati szakpolitikák jobb helyi/regionális szintű koordinációja érdekében;

50.

a tagállamokban a különböző kormányzati szintek közötti hatáskörök egyértelművé tételét, továbbá a vertikális és horizontális politikák, valamint a koordinációs funkciók fejlesztését szorgalmazza;

51.

nagyobb döntési jogköröket sürget a regionális önkormányzatok számára a strukturális alapok kezelését illetően azáltal, hogy az EU minden régiója kapja meg a közigazgatási egység státuszt;

52.

a közös stratégiai célkitűzések (például a megközelíthetőség, a fenntartható fejlődés és a tengerpolitika terén) meghatározása érdekében a többszintű kormányzás megerősítését (6) javasolja, amelyhez minden résztvevő a lehetőségeihez mérten járulna hozzá, ezáltal biztosítva a partnerségi elv teljes mértékben történő alkalmazását. A tényleges többszintű kormányzás magában foglalja a közös végrehajtást és további kezelést is;

53.

Ezzel kapcsolatban emlékeztet arra, hogy a 2007. november 23-i, az „Európai Unió területi menetrendjének megvalósítására vonatkozó első cselekvési program”-ban az illetékes miniszterek kifejezték abbéli „meggyőződésüket, hogy a többszintű kormányzás a kiegyensúlyozott területrendezés nélkülözhetetlen eszköze az EU-ban”, és javasolták „a helyi és regionális önkormányzatok érintett szereplőinek csoportjával való találkozót a területi menetrendben ismertetett prioritások megvalósításának megvitatása céljából”;

54.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy elemezze részletesebben a 27 tagállamban már alkalmazott partnerségi gyakorlatot, annak érdekében, hogy kapacitásaik konszolidálása révén a helyi és regionális önkormányzatok, valamint ezek szövetségei proaktív partnerekké válhassanak.

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/29

—

sürgeti egy támogató keret létrehozását, amely hosszú távú stabilitást biztosít a befektetési döntések számára azáltal, hogy ösztönzi piacközpontú intézkedések meghozatalát – például olyan jogszabályokat, amelyek bevezetik a „termesztési ország” alapú címkézést – és népszerűsíti az uniós termelési szabványokat (2. pont);

—

sürgeti a földrajzi jelzéseket és a gazdálkodók saját tanúsítási rendszereinek támogatását, amennyiben ezek a rendszerek rendelkeznek az állami hatóságok garanciájával mind a termék minőségére, mind eredetére nézve (16. pont);

—

bizonyos olyan, helyi termesztési módszerekre utaló vagy „védett jelölések” uniós szintű, egyértelmű definíciójának kidolgozását kéri, mint a „gazdaságból származó termék”, a „hagyományos termék”, a „hegyi régiókból származó termék”, vagy a „GMO-mentes termék” (17. pont);

—

azt kéri, hogy a termékek „termesztési országának” kötelező feltüntetését terjesszék ki valamennyi elsődleges és félkész termékre (18. pont);

—

sürgeti a földrajzi jelzések feltüntetésének kiterjesztését a feldolgozott termékek esetére is (21. pont);

—

fenntartja, hogy a jövőben nem szabad új rendszerek bevezetését fontolgatni, hanem a meglévőket kell támogatni (24. pont);

—

javasolja az OEM és az OFJ védjegyek elterjesztésének támogatását a WTO keretein belül is. (27. pont);

—

szükségesnek tartja a géntechnológiával módosított szervezetek használatának kifejezett tiltását az OEM, OFJ és HKT jelzésű termékek minden előállítási fázisában a hagyományos termelési módszerek és megkülönböztető termékjellemzők fennmaradása garantálásának és megóvásának érdekében (28. pont);

—

felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra nagyobb rugalmasság nyújtását a kistermelők promóciós költségvetése tekintetében, továbbá a promóciós költségvetés megerősítését (34. pont);

—

javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a HKT jelzést (38. pont).

Előadó

:

Milner Whiteman (UK/UEN–EA), Bridgnorth önkormányzatának képviselője

1.

üdvözli a zöld könyvet, hiszen annak célja egy olyan keret létrehozása, amely lehetővé teszi az uniós minőségi termelés támogatását és védelmét, egyszersmind elkötelezettebbé téve iránta a fogyasztókat, miközben fellép a létező eredetmegjelölésekkel való visszaélésekből adódó versenytorzulásokkal szemben. Ennek köszönhetően a mezőgazdasági termelők és termékeik által kialakított régiók és regionális tájegységek és azok egyedisége hosszú távon fenntartható lesz, hozzájárulva ezáltal a jövőbeli regionális fejlesztéshez, és csökkentve a vidék elnéptelenedésének kockázatát;

2.

sürgeti egy támogató keret létrehozását, amely hosszú távú stabilitást biztosít a befektetési döntések számára azáltal, hogy ösztönzi piacközpontú intézkedések meghozatalát – például olyan jogszabályokat, amelyek bevezetik a „termesztési ország”-alapú címkézést – és népszerűsíti az uniós termelési szabványokat, különösen az élelmiszerbiztonság és a higiénia, a környezetvédelem és a hagyományos termelési technológiák terén;

3.

reméli, hogy a zöld könyv révén a közös agrárpolitika határozottabban ösztönzi és támogatja majd a minőségi termelést. Kétségtelen ugyanis, hogy az eredetmegjelölésekről szóló 510/2006/EK és 509/2006/EK rendeletek eddig alig kerültek alkalmazásra. Ezért megalapozottnak tűnik a gyanú, hogy a fogyasztók jelentős része nem ismeri pontosan az olyan kifejezések és rövidítések jelentését, mint az oltalom alatt álló eredetmegjelölés (OEM), az oltalom alatt álló földrajzi jelzés (OFJ), a hagyományos különleges termék (HKT) vagy a biogazdálkodás. Épp ezért újra át kellene gondolni és át kellene alakítani az ilyen termékekkel kapcsolatos promóciós és tájékoztató kampányokat és a KAP első és második pillérébe tartozó tevékenységeket az eddigieknél nagyobb mértékben kell a minőségi termékek támogatására és a tanúsítási és ellenőrzési költségek csökkentésére fordítani;

4.

hangsúlyozza, hogy a termékek uniformizálása és a termelés koncentrálódása olyan tényezők, amelyek kiteszik a termelőket a világpiac ingadozásainak és fenyegetik a területek sokféleségét;

5.

üdvözli azt a tényt, hogy a zöld könyv elismeri, hogy a mezőgazdasági minőség elválaszthatatlanul összefügg a regionális hagyományokkal, a fejlődéssel és a fenntarthatósággal. Ezeket azonban erősíteni és védeni szükséges – olyan rendszerek segítségével, mint amilyenek például a földrajzi jelzési rendszerek, amelyek szellemi tulajdonának oltalmát nemzetközi jegyzék létrehozásával kell biztosítani az eredetmegjelölésekkel való túlontúl gyakori visszaélésekkel szemben;

6.

fontosnak tartja az olyan kezdeményezések támogatását, mint az őstermelői piacok és a közvetlen értékesítés, amelyek – a közvetítők kiiktatása révén – lerövidítik az áruk útját. Az ilyen kezdeményezések nemcsak a fogyasztói árak mérsékléséhez és az üzemanyag-fogyasztás csökkentéséhez járulnak hozzá, hanem arra is alkalmasak, hogy jobban előtérbe kerüljenek a hagyományos helyi termékek, szezonalitásuknak megfelelően, a fogyasztóknak garantáltabb frissességet, eredetiséget és ízgazdagságot, valamint ellenőrizhetőbb minőséget nyújtva;

7.

nagymértékben egyetért azzal, hogy az uniós gazdálkodók számára a „minőség” a leghatásosabb fegyver; a fogyasztók nagy súlyt helyeznek az élelmiszerek esetében a hozzájuk kapcsolódó hagyományra, az ízre, a hitelességre és elsősorban a saját régiójukból való eredetre, továbbá az állatok jólétét és a környezetvédelmet is fontosnak tartják, ezért az uniós gazdálkodók számára valódi lehetőség kínálkozik arra, hogy termékeiket világosan megkülönböztessék a piacon, és így felárhoz juthassanak;

8.

egyetért azzal, hogy – tekintettel a WTO-tárgyalásokra – elengedhetetlen, hogy az egyre nyitottabbá váló globális piacon az élelmiszerek minőségére és biztonságára vonatkozó uniós normákat kedvező és számos esetben megkülönböztető termékjellemzőként lehessen kommunikálni és bemutatni a fogyasztóknak; felkéri az Európai Bizottságot, hogy a földrajzi jelzéseket fogadtassa el az EU kereskedelmi partnereivel;

9.

kiemeli egy olyan keret szükségességét, amely lépést tud tartani a világ fogyasztóinak és az Unió mezőgazdasági termelőinek folyamatosan növekvő igényeivel. Emiatt a gazdálkodók támogató intézkedéseket igényelnek, például azt, hogy tegyék rugalmasabbá és erősítsék meg az általuk kezelt földrajzi jelzésekre vonatkozó vagy magántanúsítási rendszer promóciójára szánt költségvetést, amennyiben e rendszerek rendelkeznek az állami hatóságok garanciájával mind a termék minőségére, mind eredetére nézve. Ezek a rendszerek rugalmasak, és gyorsan reagálnak az új termelői és fogyasztói igényekre;

10.

úgy véli, hogy a helyi és regionális önkormányzatok kiterjedt tapasztalatokkal és megfelelő szaktudással rendelkeznek ahhoz, hogy az uniós vidékfejlesztési tervek kezelésével kapcsolatos, illetve területrendezési és regionális fejlesztési fellépéseik révén befolyásolják és támogassák a minőségi mezőgazdasági termelést. Sok esetben az önkormányzatok a földrajzi jelzéshez hasonló rendszerek támogatásán keresztül ösztönzik a magas minőség elérését;

11.

nyugtázza a KAP új megközelítését (a támogatás függetlenítése a termeléstől), és megjegyzi, hogy az uniós gazdálkodók mind nagyobb mértékben vannak kitéve a világpiaci hatásoknak. Ennek eredményeképpen fokozottan szükség van annak elismerésére, hogy az uniós gazdálkodók magasabb színvonalú termelési és minőségi normáknak felelnek meg (például a fenntarthatóság, a termesztési feltételek és a termékek higiéniai és egészségügyi garanciái, a munkaerő biztonsága és jogainak tiszteletben tartása, az állatjólét és a régiók területi fejlesztése terén), mint a harmadik országok termelői, és ezeket a magasabb követelményeket 2013 után is uniós közvetlen kifizetésekkel kompenzálják. Ez különösen fontos a helyi és regionális önkormányzatok számára, hiszen az uniós mezőgazdasági tevékenység alakítja a régiók gazdaságát, tájképét és közösségét;

12.

rámutat, hogy meg kell teremteni annak feltételeit, hogy az EU vidékfejlesztési programjai keretében a helyi és regionális önkormányzatok hozzájárulhassanak a mezőgazdasági termékek minőségéhez, illetve azt átfogóan támogathassák. Szerepük kulcsfontosságú a prioritások meghatározásában és az olyan programok megvalósításában, amelyek sikeresen dolgoztak ki és értek el valódi előnyöket az uniós mezőgazdasági termelők számára;

13.

megjegyzi a mezőgazdaság újbóli decentralizációjára irányuló kezdeményezések pozitív hatásait, hiszen az erősebb kötelékeket teremt a termelőterület, a fogyasztók és a mezőgazdaság között; a terménypiacok és az iskolákban való fellépés olyan konkrét példák, amelyeken keresztül a polgárok és különösen a gyermekek megismerkedhetnek a növényi termékekkel, előállításuk módjával, érzékszervi minőségükkel és szezonális jellegükkel; kéri az Európai Bizottságot, hogy támogassa e bevált gyakorlatok terjesztését;

14.

elismeri, hogy a helyi és regionális önkormányzatoknak a minőségi termények iránti kereslet ösztönzése érdekében kifejtett tevékenysége – például a közbeszerzés minden téren (ideértve az iskolai és kórházi étkeztetést is) történő javítását célzó intézkedések – jelentős hozzájárulást eredményezhet a zöld könyv céljainak eléréséhez. Ezért ennek a gyakorlatnak a fokozatosan megvalósítandó, megfelelő támogatási formákat is igénylő, általános elterjesztése mellett foglal állást. Felkéri emellett az Európai Bizottságot, hogy vegyen tudomást a területi önkormányzatok e projektjeinek eredményeiről, figyelembe véve például az élelmiszer-eredetű hulladék mennyiségének csökkenését azokban az étkezdékben, amelyek figyelmet fordítanak a mezőgazdasági termékek minőségére;

15.

hangsúlyozza továbbá az EU több helyi és regionális önkormányzatának a harmadik országokban – fejlesztési programok keretében – kifejtett tevékenységét, mellyel támogatják a hagyományos mezőgazdasági módszereket, az ökoszisztéma, a biodiverzitás, valamint a helyi fogyasztási igények tiszteletben tartását;

16.

emlékeztetni kívánja az Európai Bizottságot, hogy a gazdálkodók, a fogyasztók és az iparági szereplők továbbra is elutasítják az uniós rendszert és szimbólumot (ezt a közelmúltban, 2007 februárjában az Európai Bizottság előírásokról szóló konferenciáján emelték ki). A vásárlói kötődést és elfogadást jobban el lehet érni a termény eredetének és sajátos jellegének világos megjelölése által. Ráadásul lényegében nem vették figyelembe az embléma kidolgozásához szükséges időt, valamint a gazdálkodói megfelelés ellenőrzésének és a bármiféle fogyasztói kötődés kialakításának költségét. Ezenkívül a piac és a gazdálkodók kialakították saját rendszereiket ezeknek a céloknak az elérésére, ezért a jobb ár-érték arány és az erősebb vásárlói kötődés érdekében inkább a földrajzi jelzéseket és a gazdálkodók saját tanúsítási rendszereinek támogatását sürgetnénk, amennyiben ezek a rendszerek rendelkeznek az állami hatóságok garanciájával mind a termék minőségére, mind eredetére nézve, hangsúlyozva, hogy a fogyasztóknak világos információkkal kell rendelkezniük, és hogy mindez nem járhat további adminisztratív és pénzügyi terhekkel;

17.

egyszerűsítést sürget a forgalmazási előírások terén, de hangsúlyozza, hogy – a terminológia egyértelművé tétele, a jogi alkalmazás és a fogyasztók címkézés általi pontos tájékoztatása révén – szorosabb kapcsolatot kell létrehozni a termelési igények és kapott termék között. Úgy véli, hogy meg kell szüntetni a csekély haszonnal járó korlátokat, valamint az élelmiszerminőség fogalmával kapcsolatos túlszabályozást. Éppen ezért kedvezően fogadja az Európai Bizottság nemrégiben napvilágot látott javaslatát, amely megszüntetné a különböző fajtájú gyümölcsök és zöldségek méretére és formájára vonatkozó szabályokat. Szigorú intézkedéseket kell fenntartani a gazdálkodók és a fogyasztók védelmének és bizalmának kialakulása érdekében. Ez különösen fontos a GMO-k, a géntechnológiával módosított élelmiszerek esetében. Az ilyen intézkedéseknek azonban nem kellene megkettőzniük a fogyasztók félrevezetését megakadályozó egyéb jogszabályok által nyújtott védelmet. Ennek elérését elősegíthetné a termelési szükségletek egyértelmű megfogalmazása vagy azon jellemzők meghatározása, amelyek szabályozzák egyes olyan kifejezések használatát, mint a „szabadtartás” vagy az „alacsony szén-dioxid-kibocsátás”. Hasznos lehetne, ha meghatároznánk a generikus termékeket, illetve a piacképességükkel kapcsolatos minimális követelményeket. Ezenkívül hasznosnak bizonyulhat bizonyos olyan, helyi termesztési módszerekre utaló vagy „védett jelölések” uniós szintű, egyértelmű definíciójának kidolgozása is, mint a „gazdaságból származó termék”, a „hagyományos termék”, a „hegyi régiókból származó termék”, vagy a „GMO-mentes termék”. Ezeket a jelöléseket megfelelő szintű, állandóan ellenőrizhető önellenőrzés mellett fakultatív módon fel lehetne tüntetni a címkéken;

18.

kiemeli, hogy folyamatosan bebizonyosodik, hogy az uniós fogyasztók szeretnék tudni, melyik országból származik az általuk fogyasztott élelmiszer. Egyre több példa látható arra, hogy a fogyasztókat félrevezetik ebben a kérdésben. Az RB ezért azt kéri, hogy a termékek „termesztési országának” kötelező feltüntetését terjesszék ki valamennyi olyan elsődleges és félkész termékre, valamint késztermékek alapját képező összetevőkre, mint amilyen a sonka vagy a sajt;

19.

javasolja, hogy egységesítsék a tagállamokban a mezőgazdasági termesztésből és tenyésztésből származó termékekre kivetett hozzáadottérték-adót, mivel a mezőgazdasági termelők közti tisztességes verseny a termékek jobb minőségét garantálja;

20.

aláhúzza annak fontosságát, hogy a fogyasztók mindenhol bízzanak az EU földrajzijelzés-rendszerében. Egyértelműen szükség van arra, hogy a fogyasztókat jobban tájékoztassák e rendszerek jellegéről, az ezekkel összefüggő nemzetközileg elismert szellemi tulajdonjogról, és arról, hogy hogyan kapcsolódnak szervesen a regionális közösségekhez. Ezért igen fontos, hogy a fogyasztók tájékoztatására célirányos kampányok induljanak, és hogy ezek megfelelő pénzügyi támogatásban részesüljenek. Az 510/06/EK rendelet 13. cikke (1) bekezdésének értelmében az Európai Unión belül a tagállamoknak megfelelő intézkedéseket kell tenniük az OFJ és OEM jelzések területükön való illegális használata ellen;

21.

sürgeti a fogyasztók bizalmának a teljes átláthatóságon keresztül történő megszerzését, és így a földrajzi jelzések feltüntetésének kiterjesztését a feldolgozott termékek esetére is. A földrajzi jelzések jövőbeli integritásának megőrzése érdekében a végterméken feltüntetett, földrajzi jelzéssel rendelkező összetevők felhasználása esetén biztosítani kell ez utóbbiaknak a végtermék jellegzetességét adó minimális arányát, és a földrajzi jelzés használatát engedélyeznie kell a megfelelő védegyletnek és hatóságoknak is;

22.

a földrajzi jelzéseket illetően meg kell határozni azokat a kritériumokat, amelyek alapján eldönthető, hogy köznévről van-e szó, vagy az elnevezés földrajzi jelzésként oltalom alá helyezhető-e. A termékek jegyzékét ki lehetne bővíteni, hogy tartalmazza az erdei bogyós gyümölcsöket és gombákat, valamint az ezekből készült termékeket, továbbá biztosítani kellene, hogy a termékek jegyzékében szerepeljenek a bogyós és egyéb gyümölcs alapanyagú borok is. Az Európai Bizottságnak ezen túlmenően figyelembe kellene vennie a tagállamokban elismert kollektív tanúsítványok létezését (különleges minőség), és közös normákat kellene javasolnia a tagállamoknak az ilyen minőségbiztosító eszközök elismerésére;

23.

csökkenteni kell a biotermékekre irányuló ellenőrző szervek, eljárások és tanúsítványok sokféleségét. Fontos, hogy a fogyasztó nagyobb biztonsággal és bizalommal vásárolhasson. Ezt segíti elő az uniós biotermékekre vonatkozó új embléma bevezetése – garantálva, hogy az EU-n belül azonos termelési, ellenőrzési és tanúsítási kritériumok vannak érvényben. Az új embléma hozzá fog járulni a problémák megoldásához, és ösztönözni fogja a biotermékek egységes európai piacának kialakulását, valamint hatékony szerepet fog játszani abban, hogy a fogyasztók az egész EU-ban jobb tájékoztatáshoz jussanak a biotermékek közös, hatékony szabályairól és ellenőrzéséről;

24.

fenntartja, hogy a jövőben nem szabad új rendszerek bevezetését fontolgatni, hanem a meglévőket kell támogatni olyan területeken, mint például az állatjólét. Üdvözlendő lenne, ha az Európai Bizottság támogatást nyújtana iránymutatásokon és a hitelesség fokozásán keresztül, azonban az új emblémák kidolgozására irányuló javaslatok szükségtelenek egy olyan fogyasztói piacon, ahol a létező emblémákat felismerik, és értéküket tudják (mint ahogy például a francia „vörös címke” – „label rouge” – emblémáét);

25.

ehelyett úgy véli, szankciókat kell bevezetni az oltalom alatt álló elnevezések jogtalan használata esetén, és ki kell jelölni a felügyelet felelőseit, valamint javaslatot kell tenni a szankciókra az EU összes tagállamában;

26.

a védett eredetmegjelölésekkel kapcsolatban megjegyzi, hogy minden tagállamot kötelezni lehetne arra, hogy automatikusan védje meg az eredetmegjelöléseket a visszaélésekkel és az utánzatokkal szemben. Ezenkívül a védett eredetű termékek oltalmát szolgáló módok és előírások differenciálását javasolja, megkülönböztetve a nemzetközi szinten elismert, jelentős mértékben exportra szánt termékeket – amelyeknél a hamisítás és a visszaélés kockázata nagy – az olyan, elsősorban helyi piacokon forgalmazott termékektől, amelyek következésképpen kevésbé vannak kitéve annak a veszélynek, hogy visszaéljenek a nevükkel. Ez utóbbi kategória esetében egyszerűsített tanúsítási eljárást javasol, amely nemzeti vagy regionális szintű védelmet tesz lehetővé. Az egyes ágazatokban különösen gyorsan fejlődő termesztési és feldolgozási technikákra való tekintettel célszerűnek tartja annak lehetővé tételét, hogy a termesztési előírásokat egyszerűsített eljárással adaptálják;

27.

célszerű lenne az OEM és az OFJ védjegyek elterjesztésének támogatása a WTO keretein belül is. Ezenkívül továbbra is kétoldalú egyezmények megkötésére van szükség a harmadik országokkal a mezőgazdasági eredetű élelmiszerek megnevezéseinek tekintetében. Mivel harmadik országok számos új, földrajzi jelzésre irányuló kérelmet terjesztenek elő, az RB szerint gondolkozni kellene egy, a mezőgazdasági termelés minőségével foglalkozó európai ügynökség létrehozásán. Az EU-nak mind az exportált, mind a nem exportált termékeket el kellene ismernie. A nemzetközi oltalom formája különböző lehet, attól függően, mekkora a terméknevek jogtalan használatának a kockázata. Azoknak a termékeknek például, amelyeknél nagy a jogtalan névhasználat kockázata, és exportra kerülnek, nemzetközi oltalomra lenne szükségük a WTO keretében. Azoknál a termékeknél, amelyeknél kisebb a jogtalan névhasználat kockázata, és amelyeket helyi piacokon értékesítenek, egyszerűbb eljárást lehetne javasolni – a tagállam megadná a tanúsítást, majd értesítené Brüsszelt (a jelenlegi oltalmi szinthez hasonlóan), és a termékek európai jogi védelmet élveznének. Arról is nagyon fontos gondoskodni, hogy a földrajzi jelzések oltalmat élvezzenek az EU-ban – a tagállamokra intézkedési kötelezettség hárulna felségterületükön, azaz közbe kellene lépniük az oltalom alatt álló nevek jogtalan használata vagy utánzása esetén. Az RB azt javasolja, hogy az 510/2006/EK rendelet 13. cikke tartalmazzon egy ilyen értelmű külön rendelkezést. Az Európai Bizottságnak nemzetközi szinten és mindenekelőtt az EU-ban meg kell határoznia a hivatalból biztosítandó (ex officio) oltalmat;

28.

szükségesnek tartja a géntechnológiával módosított szervezetek használatának kifejezett tiltását az OEM (oltalom alatt álló eredetmegjelölés), OFJ (oltalom alatt álló földrajzi jelzés) és HKT (hagyományos különleges termék) jelzésű termékek minden előállítási fázisában a hagyományos termelési módszerek és megkülönböztető termékjellemzők fennmaradásának garantálása és megóvása érdekében;

29.

azt ajánlja, hogy ösztönözzék a termelői szervezetek aktívabb részvételét, és hogy a piacok játsszanak vezető szerepet e kérdésben. Az olyan jól strukturált magánrendszerek, amelyek termelői irányítást foglalnak magukban, érzékenyebbek, mint a jogalkotás, és így gyorsabban tudnak reagálni a helyi igényekre. Példát erre többek között svédországi, egyesült királyságbeli és németországi rendszerekben találunk;

30.

úgy látja, hogy a hozzáadott értékkel rendelkező termékekre meglévő tanúsítási rendszerek jobban kielégítenék a társadalmi elvárásokat, ha világos, megbízható tájékoztatást adnának a termékek előállításának helyéről és módszereiről, valamint a tápanyagtartalomról;

31.

véleménye szerint hasznos lenne közös iránymutatások kidolgozása, ami hozzájárulna ahhoz, hogy a fogyasztók jobb tájékoztatást kapjanak az élelmiszerek alapvető minőségének biztosításához megkívánt minimumkövetelményekről. Az iránymutatásokat független bizottságoknak kellene kidolgozniuk, az élelmiszergyártás valamennyi érintett szereplőjének egyetértésével, azok földrajzi helyétől függetlenül;

32.

megerősíti azt az elképzelést, hogy a magánrendszerek sikerének kulcsa a termelők bevonása. A termelői szervezetek átfogó támogatása szintén fontos. Ez biztosítja, hogy az ellenőrzések, a költségek és a normák valóban hasznára váljanak az uniós gazdálkodóknak;

33.

hangsúlyozza, hogy figyelembe kell venni a nem ipari méretű mezőgazdasági gyakorlatot folytató kistermelők pénzügyi és adminisztratív költségeit; ezért, kéri, hogy tartsák fenn az ilyen termelők számára biztosított mentességeket, hiszen ők strukturálisan nem tudnak alkalmazkodni bizonyos normák alkalmazásához;

34.

felkéri az Európai Bizottságot, hogy vegye fontolóra nagyobb rugalmasság nyújtását a kistermelők promóciós költségvetése tekintetében, továbbá a promóciós költségvetés megerősítését. Át kell tekinteni a promóciós költségvetés hangsúlyos területeit, hogy komolyabban számításba lehessen venni bármilyen jellegű tanúsítási rendszert;

35.

úgy véli, hogy az uniós gazdálkodók nagyobb elismerésre tehetnének szert, és jobb forgalmazási rendszereket fejleszthetnének ki, ha az állami támogatás szabályait enyhítenék az élelmiszerek promóciójára vonatkozóan, és ha a közösségi minőségbiztosítási rendszereket (OEM, OFJ, HKT, a legkülső régiókat jelölő embléma, ökológiai termelés) megszilárdítanák és fejlesztenék;

36.

kéri, hogy biztosítsák mikrohitelek lehetőségét azoknak a kisgazdáknak és kitermelőknek, akik a minőségi termelés növelése és a helyi élelmiszerbiztonság érdekében beruházásokat hajtanak végre. Ezzel összefüggésben kéri, hogy fontolják meg annak lehetőségét, hogy a jelenleg intervenciós intézkedésekre fenntartott forrásokat olyan termelőkhöz irányítanák, akik egy igazságos és fenntartható mezőgazdaságot szolgáló termelési módokat vezetnek be;

37.

az adminisztratív zavarok és komplikációk elkerülése érdekében nem tartja szükségesnek új közösségi hitelesítési rendszerek létrehozását. Célszerű lehetne azonban olyan irányelvek kidolgozása, amelyek garantálják a többi minősítési rendszer (ISO, BIO) objektív tartalmát olyan termékek esetében, amelyek nem tartoznak az OEM és OFJ tárgykörébe. Ezenkívül helyénvalónak tartja a különböző ellenőrzési egységek közötti együttműködés intenzívebbé tételét és jobb összehangolását;

38.

javasolja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a HKT (hagyományos különleges termék) jelzést, és vezesse be a „különleges minőségű európai termék” megjelölést. Ez a hagyományos/helyi/kézműves termékek új minőségi tanúsítási rendszere lenne, amely – egy sor minimális minőségi paraméter előírásával – a termelés helyszínével, a helyi/regionális gazdasággal, a fenntartható talajgazdálkodással, ezeknek a vidéki lakosság megtartásához való hozzájárulásával, illetve a turizmussal, a helyi életminőséggel stb. kapcsolatos újabb értékeket köt a termékhez. A tanúsítási rendszernek olyan kifejezéseket kellene használnia, mint például „hagyományos termék”, „helyi termék”, „regionális termék” stb.;

39.

sürgeti az Európai Bizottságot, hogy – a belső piacon és harmadik országokban egyaránt – nyújtson pénzügyi támogatást olyan tájékoztató és népszerűsítő kampányokhoz, amelyek ismertetik és elmagyarázzák az európai mezőgazdasági termékekre vonatkozó különböző minőségi jelzések jelentését, illetve az európai gazdálkodók számára előírt, a más országok gazdálkodóiéhoz képest több termelési feltételt és szabályt.

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/34

—

úgy véli, hogy a tagállamok oktatási rendszerei előtt álló közös kihívások európai szinten történő megvitatása jelentős európai többletértéket képvisel, amely fontos ösztönző erőt adhat a tagállamok oktatáspolitikájának a kialakításához. Az oktatás az integráció, valamint a társadalmi és szakmai életben való sikeres részvétel kulcsa;

—

ebben az összefüggésben nyomatékosan utal a Régiók Bizottságának jutott különleges szerepre, mivel bizonyos tagállamokban az európai regionális és helyi önkormányzatok felelősséggel rendelkeznek az iskolai oktatás területén;

—

hangsúlyozza az iskola előtti és az iskolai oktatásnak a migráns környezetből érkező gyermekek és fiatalok integrációjában játszott központi szerepét, és ennek kapcsán kiváltképp arra mutat rá, hogy mennyire fontos a befogadó állam oktatási nyelveinek, vagy ezek egyikének, és köznyelvének ismerete;

—

meggyőződése, hogy az egyre nagyobb mértékű bevándorlás nemcsak az Európai Unió kulturális, hanem nyelvi sokféleségét is gazdagítja, amelyből a meglévő nyelvtudás megfelelő kamatoztatásával a globális piac szempontjából további tőke kovácsolható. Óv ezért attól, hogy a nagyobb arányú bevándorlást kizárólag az EU-tagállamokra háruló tehernek tekintsék, hanem amellett száll síkra, hogy ezt a tendenciát – Európa demográfiai változása fényében is – lehetőségként fogják fel;

—

az Európai Bizottságnak azt javasolja, hogy a témakör elmélyült, európai szintű megtárgyalása során foglalkozzon többek között a következő, a zöld könyvből kimaradt területekkel:

Előadó

:

Ursula Männle (DE/EPP), Bajorország tartományi parlamentjének tagja

1.

hangsúlyozza az oktatás területén történő uniós szintű együttműködés jelentőségét Európa társadalmi és gazdasági fejlődése számára a lisszaboni stratégia keretében, és ezzel összefüggésben nagy jelentőséget tulajdonít a tudásháromszögön belül a képzési szempont további erősítésének;

2.

megerősíti, hogy az oktatás területére kiterjedő uniós együttműködésnek az EK-Szerződés 149. és 150. cikkében foglalt rendelkezések alapján kell végbemennie, és meg kell felelnie a szubszidiaritás követelményeinek;

3.

üdvözli ezért, hogy az Európai Bizottság a zöld könyvben az oktatáspolitikát határozottan a tagállamok hatáskörébe tartozó területként említi;

4.

ezzel összefüggésben a zöld könyv címének megfogalmazásával kapcsolatban rámutat arra, hogy esélyek és kihívások főként az uniós tagállamok oktatási rendszerei szintjén adódnak, valamint hogy a szerződésben szereplő rendelkezések alapján nem beszélhetünk uniós oktatási rendszerekről, mivel az oktatási rendszerek politikai kialakítása nemzeti és adott esetben regionális, illetve helyi szinten történik;

5.

az elsődleges hivatkozási szintre vonatkozó fenti pontosítás ellenére úgy véli, hogy a tagállamok oktatási rendszerei előtt álló közös kihívások európai szinten történő megvitatása jelentős európai többletértéket képvisel, amely fontos ösztönző erőt adhat a tagállamok oktatáspolitikájának a kialakításához;

6.

igen hasznosnak tartja a tagállamok közötti intenzív információ- és tapasztalatcserét, és ezzel kapcsolatban különösen fontosnak tartja a tagállamok bevált gyakorlatainak az Európai Bizottság általi terjesztését;

7.

ebben az összefüggésben nyomatékosan utal a Régiók Bizottságának jutott különleges szerepre, mivel bizonyos tagállamokban az európai regionális és helyi önkormányzatok felelősséggel, sőt gyakran kizárólagos hatáskörrel rendelkeznek az iskolai oktatás területén;

8.

nagy jelentőséget tulajdonít az Oktatás és Képzés 2010 munkaprogram keretében folytatott tagállamok közötti együttműködésnek, különösen azoknak az egymástól való tanulásra vonatkozó intézkedéseknek a végrehajtását üdvözli, amelyek önkéntes alapon az egymástól való tanulás folyamatának elmélyítését teszik lehetővé; és ebben az összefüggésben köszönetét fejezi ki az oktatáshoz való hozzáféréssel és a társadalmi befogadással foglalkozó egymástól való tanulás klaszter tagjainak munkájukért.

9.

helyesli ezért az Európai Bizottság azon kezdeményezését, hogy a kultúrák közötti párbeszéd európai évében (2008) a migrációról és mobilitásról szóló zöld könyv előterjesztésével hozzájárul a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok integrációjához, és ezáltal a társadalmi kohézió megőrzéséhez;

10.

üdvözli a kultúrák közötti párbeszéd európai évéhez kapcsolódó PR-tevékenység maradandó értékét, és ebben az összefüggésben kiemeli a 2008. évi Európa-napra készített, az iskolákban nagy keresletnek örvendő plakátot;

11.

támogatja az Európai Bizottság szándékát, hogy a migráns környezetből származó gyermekek és fiatalok oktatási helyzetét konzultáció formájában széles körben megismerteti az európai nyilvánossággal, és nagy érdeklődéssel várja a konzultáció eredményeit;

12.

úgy ítéli meg, hogy a konzultációra szánt öt hónapos időtartam elegendő játékteret biztosít a részletes állásfoglalásra, és felkéri tagjait, hogy regionális és helyi szinten támogassák az érdekelt szereplők részvételét az európai szintű konzultáción;

13.

ugyanakkor tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság a nyílt koordinációs módszer új kereteire már 2008 decemberében, vagyis a konzultációs időszak vége előtt, javaslatokat fog előterjeszteni, amelyek a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok integrációjáról szóló szakpolitikai eszmecserét szintén érinthetik; és elvárja, hogy az Európai Bizottság a Régiók Bizottsága véleményét megfelelőképpen vegye figyelembe;

14.

támogatja a „migráns háttér” fogalomnak az Európai Bizottság által választott tágabb értelmezését, amely a nemzetközi tanulói teljesítményértékelési programhoz (PISA) kapcsolódóan az OECD által lefolytatott vizsgálathoz hasonlóan olyan személyek csoportjaira is vonatkozik, amelyek tagjai születés vagy honosítás útján megszerezték annak a tagállamnak az állampolgárságát, amelyben tartózkodnak, vagy akik ilyen személyek gyermekei;

15.

üdvözli az Európai Bizottság döntését, hogy a vizsgálatot a hangsúlyoknak megfelelően olyan migráns környezetből származó gyermekekre és fiatalokra szűkíti le, akik egyidejűleg hátrányos társadalmi és gazdasági helyzetben vannak, ugyanis a Régiók Bizottsága véleménye szerint e személyek esetében van a legnagyobb szükség a cselekvésre;

16.

a más uniós, valamint harmadik országokból jövő állampolgároknak az EU-tagállamokba történő nagyarányú beáramlása tükrében az oktatási rendszerek területén nemzeti szintű cselekvést tart szükségesnek, amely a konzultációs folyamat eredményeinek terjesztésével, valamint azt követően a témakör európai szintű tárgyalásával támogatható;

17.

osztja az Európai Bizottság nézetét abban, hogy az oktatás az integráció, valamint a társadalmi és szakmai életben való sikeres részvétel kulcsa;

18.

hangsúlyozza az iskola előtti és az iskolai oktatásnak a migráns környezetből érkező gyermekek és fiatalok integrációjában játszott központi szerepét, és ennek kapcsán kiváltképp arra mutat rá, hogy mennyire fontos a befogadó állam oktatási nyelveinek, vagy ezek egyikének, és köznyelvének ismerete;

19.

meggyőződése, hogy az egyre nagyobb mértékű bevándorlás nemcsak az Európai Unió kulturális, hanem nyelvi sokféleségét is gazdagítja, amelyből a meglévő nyelvtudás megfelelő kamatoztatásával a globális piac szempontjából további tőke kovácsolható;

20.

ebben az összefüggésben – általánosságban véve – amellett foglal állást, hogy fordítsanak nagyobb figyelmet a migráns személyek kulturális, nyelvi és szellemi tőkéjére, valamint hogy támogassák a legális migránsokat abban, hogy a kultúrák közötti kölcsönös csere képviselőivé váljanak;

21.

óv ezért attól, hogy a nagyobb arányú bevándorlást kizárólag az EU-tagállamokra háruló tehernek tekintsék, hanem amellett száll síkra, hogy ezt a tendenciát – Európa demográfiai változása fényében is – lehetőségként fogják fel;

22.

hangsúlyozza az Európai Parlament és a Tanács az egész életen át tartó tanuláshoz szükséges kulcskompetenciákról szóló ajánlásának jelentőségét a migráns családból származó gyermekek és fiatalok beilleszkedésének a vonatkozásában is;

23.

aggodalommal veszi tudomásul az Európai Bizottság által előterjesztett, a migráns családokból származó gyermekek és fiatalok oktatási helyzetének ábrázolását; a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok integrációját az egyik nagy politikai kihívásnak tartja, és hangsúlyozza, hogy e téren sürgős intézkedésekre van szükség;

24.

egyetért az Európai Bizottság azon véleményével, hogy a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok iskolai integrációjának kudarca sikertelenségek sorozatát indíthatja el, amely végül az iskola abbahagyása és az alacsony képzettségből fakadó munkanélküliség miatt társadalmi integrációjukat is veszélybe sodorhatja;

25.

úgy véli, hogy különböző tényezők láncolata (többek között az oktatás nyelvének hiányos, illetve elégtelen ismerete, amely által a tanuló az ennek megfelelő motivációhiány miatt képtelen az oktatást figyelemmel kísérni; az oktatási rendszerek egyelőre alacsony fokú rugalmassága abban, hogy a migráns környezetből származó gyermekek és fiatalok igényeihez igazított képzési kínálattal rendelkezzenek; a szülői háznak az oktatástól való távolsága, a gyermekekkel és fiatalokkal valói szülői törődés, és az iskolán kívül való foglalkozás hiánya) a migráns családból származó gyermekek és fiatalok teljesítménybeli különbségeinek alapvető oka;

26.

határozottan egyetért az Európai Bizottságnak „A XXI. századi kompetenciák fejlesztése: Az iskolákról szóló európai együttműködés menetrendje” című közleményében tett azon állításával, hogy az iskola egyedül nem képes megszüntetni a tanulók hátrányos társadalmi helyzetét;

27.

hangsúlyozza meggyőződését, hogy a migráns környezetből származó személyek sikeres integrációjához nagyfokú elhatározás, idő, erőfeszítések és nyitottság szükséges minden oldalról;

28.

ezért hiányolja a zöld könyvből a szülők, valamint bizonyos mértékben a gyermekek és fiatalok egyéni, koruknak megfelelő felelősségére való utalást, vagyis hogy – egyéni specifikus helyzetük ellenére – bebizonyítsák, készek a beilleszkedésre, és hogy az adott kereten belül saját kezdeményezésbe fogjanak, például annak érdekében, hogy a képzési kínálatokban, illetve az utólagos képzési intézkedésekben való részvételükön keresztül kísérletet tegyek a fennálló társadalmi-gazdasági hátrányuk mérséklésére és leküzdésére;

29.

az iskolakötelességet a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok sikeres integrációja elengedhetetlen biztosítékának tartja, és az iskolakötelesség teljesítését illetően határozottan támogatja az iskola és a szülői ház szoros együttműködését, beleértve többek között annak a lehetővé tételét is, hogy a gyermekek és fiatalok részt vegyenek a sport- és úszásoktatáson, valamint az osztálykirándulásokon;

30.

az Európai Bizottsághoz hasonlóan az oktatás és az ifjúságpolitika (óvoda, iskola, ifjúsági munka) számos szereplője közötti szoros partnerségben lát alapvető megoldási lehetőségeket a problémára, mindamellett a Régiók Bizottsága meglátása szerint a családokra különösen fontos szerep hárul, mivel fontos ösztönző erőként hatnak az életpályára vonatkozó általános elvárások körvonalazására, és ezáltal a tanulmányok területén elért egyéni sikerekre;

31.

figyelembe véve, hogy a befogadó ország nyelveinek, vagy ezek egyikének helyes és folyékony használata elengedhetetlenül szükséges ahhoz, hogy az oktatási rendszer által kínált lehetőségekkel élni tudjanak, nagyon lényegesnek tartja, hogy a migráns családból származó gyermekek minél korábban bekapcsolódjanak a kisgyermekkori oktatásba, mivel ezáltal az általános iskola megkezdése előtt csökkenthetők, illetve kiküszöbölhetők a nyelvi nehézségek, így pedig megteremthető az iskolai oktatásban való egyenrangú részvétel lényeges alapja;

32.

felkéri ezért a nemzeti, valamint a helyi és regionális önkormányzatokat, hogy fektessenek nagyobb hangsúlyt a migráns családokból érkező gyermekek és fiatalok integrációjára;

33.

ebben az összefüggésben különösen a helyi és regionális önkormányzatokat bátorítja arra, hogy hozzanak erre vonatkozó intézkedéseket azokon a területeken, amelyekre hatáskörük kiterjed;

34.

kifejezetten üdvözli, hogy az Európai Bizottság zöld könyvének kidolgozása során nem szorítkozott a migráns környezetből származó gyermekek és fiatalok helyzetének egyszerű bemutatására, hanem azon túlmenően összesítette a fennálló probléma megoldására javasolt különböző politikai elképzeléseket;

35.

üdvözli továbbá, hogy a zöld könyv kiegészítéseként előterjesztett európai bizottsági munkadokumentum [SEC (2008) 2173] keretében viszonylag terjedelmes lista készült a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok integrációját célzó további oktatáspolitikai lehetőségekről, részben az interneten olvasható dokumentációkra hivatkozva, amely átfogó képet ad egyes uniós, valamint Európán kívüli tagállamok e téren tett erőfeszítéseiről;

36.

nyomatékosan utal a helyi és regionális önkormányzatoknak a migráns családból származó gyermekek és fiatalok jobb integrációját elősegítő, a gyakorlatban megvalósítható megoldások keresésében betöltött szerepére;

37.

a migráns környezetből érkező gyermekek és fiatalok iskolai sikeréhez döntő fontosságúnak tartja az intézményekben folyó, kisgyermekkori neveléshez kapcsolódó oktatást és az első iskolai éveket, mivel ebben az időszakban körvonalazódik az egész további szakmai életút;

38.

ebben az összefüggésben az iskolák és a nyilvános könyvtárak szorosabb együttműködését szorgalmazza, hogy a gyermekek és fiatalok bevezetést nyerjenek a könyvek világába, ezáltal támogatva a gyermekek és fiatalok nyelvi fejlődését, valamint azt, hogy érezzék: helyük van a társadalomban;

39.

ennek kapcsán amellett száll síkra, hogy az óvodák és iskolák fektessenek különös hangsúlyt az egyes gyermekek korán kezdődő támogatására, és a kisgyermekkori interkulturális értékkeresés során az önbecsülésük, illetve az önrendelkezésük kialakítására, amelynek során kiemelt szerepet kapnak a bizalom kialakulását célzó alapélmények, kifejezésformák, és jelentéskeresések a lehetséges tapasztalatok körének a feldolgozásához, hogy a gyermekekben minél fiatalabb korban megszilárduljon az alapvető érzelmi és értékrendszer, amely képessé teszi őket arra, hogy az összetett világban el tudjanak igazodni, és hogy kezelni tudják a válságokat, töréseket és az átmeneti helyzeteket;

40.

azt javasolja, hogy a szociális tanulás értelmében építsenek be már az óvodai és általános iskolai tananyagba egy „empátia” elnevezésű tanulási célt, hogy a gyermekeket megtanítsák arra, hogy gond nélkül bele tudják magukat helyezni mások gondolati és érzelmi világába, és mások meggyőződét megbecsüléssel és nyitottan fogadják;

41.

szorgalmazza, hogy fordítsanak kiemelt figyelmet a nemek kérdésére;

42.

véleménye szerint a migráns környezetből érkező tanulók teljesítménybeli különbsége jelentette aktuális probléma megoldását leginkább egy intézkedéscsomag végrehajtása segítheti elő, amely a nyelvi oktatást valamennyi oktatási szakaszra kiterjedő átfogó feladatként értelmezi;

43.

ezen túlmenően javasolja, hogy az iskola keretén belül rögzítsék a migráns háttér jelenségének pozitív kezelését mint interdiszciplináris oktatási elvet, hogy a tanulók saját vagy osztálytársuk családjának migráns származását pozitívumként és gazdagító tényezőként fogják fel;

44.

hangsúlyozza annak fontosságát, hogy az iskolai végzettség nélküli fiatalok és szüleik tanácsadásban részesüljenek azokkal az iskolai és szakmai lehetőségekkel kapcsolatban, amelyek nyitottak előttük egy másik szakma gyakorlására való utólagos átképzéshez;

45.

felhívja a figyelmet arra, hogy a nemzeti, regionális és helyi szint illetékes hatóságai az Európai Unió tagállamaiban történő születések számának csökkenése alapján felszabaduló pénzügyi forrásokat megtarthatnák az oktatás területén, és a képzési színvonal emelésére és az oktatási intézmények jobb felszerelésére fordíthatnák;

46.

a migráns környezetből származó gyermekek, fiatalok és felnőttek integrációjára tekintettel javasolja a médiakampányok szervezésén keresztüli közvélemény-formálást, amelynek során bemutathatnák például migráns környezetből származó közéleti személyiségek beilleszkedését;

47.

hangsúlyozza, hogy biztosítsák a migránsoknak joguk van saját nyelvük megőrzéséhez, valamint azt ajánlja, hogy támogassák a többnyelvűséget;

48.

a regionális és helyi önkormányzatokhoz fordul, hogy munkaadói szerepükben tegyék lehetővé alkalmazottaik számára az egymás kultúrájának megértését elősegítő készségek elsajátítását, és adott esetben – az alkalmasságot, a képességeket és a teljesítményt figyelembe véve, a nyelvi és interkulturális kompetenciákat megfelelően elismerve – növeljék a migráns háttérrel rendelkező alkalmazottaik számát;

49.

egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy európai többletértéket képviselhet, ha a tagállamok a migráns környezetből származó gyermekek és fiatalok integrációjára vonatkozó európai együttműködési szándékukat megvalósítva megosztják egymással a tagállamok, régiók és városok bevált gyakorlatait;

50.

ennek kapcsán ugyanakkor hangsúlyozza, hogy az ezzel összefüggő problémákat uniós szinten – a zöld könyvben szereplőkkel ellentétben – nem lehet megoldani, hanem csupán megvitatni, míg az esetleges politikai intézkedések végrehajtásáról szóló döntések meghozatala egyedül a nemzeti, a regionális vagy a helyi szint hatáskörébe tartozik;

51.

felszólítja az európai helyi és regionális önkormányzatokat, hogy vizsgálják meg részletesen, milyen mértékben lehetséges közösségi támogatási programokat – mint az Egész életen át tartó tanulás cselekvési program (2007–2013), vagy a strukturális alapok – felhasználni a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok integrálására, illetve a kultúrák közötti párbeszéd előmozdítására, továbbá hogy hogyan lehetne az immár tervezési szakaszban lévő projekteket ekképpen a meglévő közösségi támogatási irányelvekhez igazítani annak érdekében, hogy tényleges támogatási lehetőséget jelentsenek;

52.

ehhez kapcsolódóan utal a harmadik országok állampolgárainak beilleszkedését segítő európai alap hasznosságára, és felkéri tagjait, hogy regionális és helyi szinten hívják fel a figyelmet ennek az alapnak az igénybevételére a migráns környezetből származó gyermekek és fiatalok integrációja érdekében hozott intézkedések megvalósításának finanszírozásához;

53.

reméli, hogy megfelelő figyelmet kap majd a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok integrációja az Európai Bizottság által 2008 decemberében, a jelenlegi Oktatás és Képzés 2010 munkaprogram utódának szánt, az oktatás és képzés területén való európai együttműködés érdekét szolgáló stratégiai keret tervezetében;

54.

az Európai Bizottságnak azt javasolja, hogy a témakör elmélyült, európai szintű megtárgyalása során foglalkozzon többek között a következő, a zöld könyvből kimaradt területekkel:

55.

tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság kiáll a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok tanulmányi eredményeire és beiskolázására vonatkozó mutatóknak és az európai átlagteljesítmény referenciaértékeinek (benchmarkok) elfogadása mellett;

56.

emlékeztet arra, hogy az európai oktatási és szakképzési átlagteljesítmény referenciaszintjének (benchmarkok) a Tanács 2003. május 5-i következtetéseiben való elfogadása keretében kiemelték, hogy az európai referenciaértékek nem nemzeti célokat fektetnek le, továbbá nem írják elő azt sem, hogy a nemzeti kormányok határozatokat hozzanak, noha a nemzeti prioritásokon alapuló nemzeti intézkedések a referenciaértékek eléréséhez hozzájárulhatnak;

57.

utal az oktatásra és képzésre vonatkozó lisszaboni célkitűzések tekintetében elért haladás nyomon követésére szolgáló mutatók és benchmarkok összefüggő keretrendszerének az Unió német elnöksége alatt, 2007 májusában történt elfogadására, valamint arra, hogy a tagállamok az Európai Bizottságnak az oktatás területén új mutatók elfogadására vonatkozó javaslatát – alapvető megfontolásokból, valamint az új mutatók kidolgozásához kapcsolódó adminisztratív és pénzügyi többletteher miatt – nem követték;

58.

alapvetően hangsúlyozza, hogy az uniós szintű oktatási együttműködés keretében új európai referenciaértékek (benchmarkok) meghatározására csak kivételes esetben kellene sort keríteni, alkalmazásukat pedig nem kellene a már jelenleg létező öt referenciaértéken felül kiszélesíteni, annál is inkább, mivel egyre nyilvánvalóbb, hogy az önkéntes alapon kitűzött európai szintű célok a 2010. évig ötből négy esetben nem lesznek elérhetőek;

59.

nyomatékosítani kívánja, hogy új mutatók kidolgozása bizonyos körülmények között jelentős adminisztratív többletterhet jelenthet a nemzeti, regionális és helyi szint számára, és az Európai Bizottságnak a bürokrácia csökkentése érdekében tett erőfeszítései tekintetében csupán a pozitívan értékelhető részletes költség-haszon elemzést követően kellene újak kidolgozását mérlegelni;

60.

ennek fényében azt támogatja, hogy a már meglévő mutatókra és az európai átlagteljesítmény referenciaértékeire irányuló erőfeszítésekre összpontosítsanak;

61.

ezért nem az új mutatók és referenciaértékek (benchmarkok) elfogadásának tulajdonít európai többletértéket, hanem a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok iskolai teljesítményéhez és beiskolázásához kapcsolódó bevált gyakorlatokat tartalmazó eszköztár létrehozásának;

62.

meg van győződve arról, hogy egy ilyen eszköztár az Unió tagállamai közötti jövőbeli oktatásügyi együttműködés kialakítására tekintettel az elmélyült információ- és tapasztalatcserében központi szerepet játszhat, és döntő impulzusokat adhat az integrációs politika önálló nemzeti, regionális és helyi szintű kialakításához;

63.

felkéri ezért az Európai Bizottságot, hogy a konzultáció eredményeinek és az illetékes grémiumokban lefolytatott európai szintű viták kiértékelését követően a regionális és helyi önkormányzatok részvételével, valamint adott esetben az oktatáshoz való hozzáféréssel és a társadalmi befogadással foglalkozó egymástól való tanulás klaszter bevonásával dolgozzon ki egy olyan eszköztárat, amely a gyakorlatban megvalósítható megoldási javaslatokat tartalmaz a migráns háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok tanulmányi eredményei és beiskolázása terén fellépő problémákra,

64.

továbbá szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság ezt az eszköztárat egyúttal az illetékes nemzeti, regionális és helyi felelősök rendelkezésére bocsássa; egy ilyen eszköztár többek között a következő területekre vonatkozó bevált gyakorlatokat tartalmazhatná:

65.

utal az e-tanulás növekvő fontosságára, amely nincs időbeli és térbeli keretek közé szorítva, amely új nyelvtanulási lehetőségeket kínál, és alkalmat ad távoli régiókban élő emberek és kultúrájuk megismerésére; valamint ezzel összefüggésben felkéri az Európai Bizottságot, hogy határozzon meg olyan területeket a migrációs háttérrel rendelkező gyermekek és fiatalok integrációjára vonatkozóan, ahol az e-tanulás módszerei alkalmazhatóak;

66.

nagy jelentőséget tulajdonít a nemzetközi szervezetekkel (OECD, UNESCO) történő együttműködésnek, és ebben az összefüggésben az elsősorban az Európa Tanáccsal kialakított szinergiák szorosabbra fűzését kéri;

67.

tudomásul veszi, hogy a migráns munkavállalók gyermekeinek oktatásáról szóló 77/486/EGK irányelv alkalmazási köre uniós polgárokra korlátozódik, valamint hogy az irányelv végrehajtása az Európai Bizottság adatai szerint eddig meglehetősen hiányosan ment végbe;

68.

azt, hogy az irányelv hatálya harmadik országok polgáraira nem terjed ki, valamint hogy a migráns családból származó gyermekek és fiatalok integrációja szempontjából különösen fontosnak tűnő egyes aspektusokat a tagállamok más tagállamokkal és harmadik tagállammal kötött kétoldalú megállapodások keretében szabályozhatnak, lényeges jelzésnek tekinti arra, hogy sem az irányelv tartalma, sem az irányelv mint eszköz nem tud meggyőző választ adni a migráció jelenlegi európai helyzetét alakító fejleményekre;

69.

megállapítja, hogy az Európai Bizottság a zöld könyvben komoly kételyeket vet fel az irányelv megtartásának célszerűségét illetően;

70.

ennek fényében a migráns munkavállalók gyermekeinek oktatásáról szóló 77/486/EGK irányelv hatályon kívül helyezését javasolja az Európai Bizottságnak, az Európai Parlamentnek, valamint az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak.

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/41

—

hangsúlyozza, hogy a megfizethető funkcionális internet-hozzáférés követelménye elengedhetetlen a gazdasági, társadalmi és területi növekedéshez, valamint az integrációhoz EU-szerte;

—

megjegyzi, hogy mivel a szélessávú kommunikáció elterjedtsége a többi közszolgáltatással, mint például a víz- vagy az áramellátással vetekszik, egyre gyakrabban tekintik a „negyedik közmű”-nek;

—

kiemeli, hogy az EU-nak garantálnia kellene, hogy a szolgáltatások és a jó minőségű kommunikáció minden ott élő, illetve felhasználó számára – társadalmi vagy földrajzi helyzetétől függetlenül – megfizethető áron elérhető legyen;

—

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepét és felelősségét a megfizethető szélessávú hozzáférés biztosításának elősegítésében olyan területeken, ahol a piaci mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek; az elektronikus hozzáférési szakadék áthidalását célzó kísérleti projektek vezetésében; valamint új, állampolgár-központú elektronikus közszolgáltatásra irányuló megközelítések kialakításában;

—

már több ízben kielemezte és megvitatta a helyi és regionális önkormányzatok Európa-szerte megvalósított különféle megoldásait, és azt tapasztalta, hogy univerzális megoldás nem létezik. Ami a nagy városközpontok esetében megfelelő lehet, az más területeken esetleg nem kivitelezhető – például igen összetett, szabdalt terepviszonyok jellemezte vagy gyéren lakott, kis területű hegyvidéki térségben, ahol sokkal több erőfeszítésre van szükség bármely szolgáltatás nyújtásához;

Előadó

:

Robert Bright (UK/PES), Newport város tanácsának tagja

1.

mivel feladata annak biztosítása, hogy mindazok, akik egyetemes szolgáltatást kívánnak igénybe venni az elektronikus hírközlés (e-kommunikáció) területén, olyan szolgáltatásokban részesüljenek, amelyek alapvetőek a társadalomban való részvétel és a társadalmi fejlődés szempontjából, örömmel fogadja az elektronikus hírközlő hálózatok területén nyújtandó egyetemes szolgáltatás körének második időszakos felülvizsgálatát. Ez fontos előrelépés az Unió-szerte biztosítandó egyenlő hozzáférés, integráció és kereskedelmi részvétel felülvizsgálata terén. Mivel a szélessávú kommunikáció elterjedtsége a többi közszolgáltatással, mint például a víz- vagy az áramellátással vetekszik, egyre gyakrabban tekintik „negyedik közmű”-nek. Az RB szerint az információs és kommunikációs technológia (IKT) a versenyképesség fokozásának és a közszolgáltatások minőségi javításának motorja, amelynek az EU megújított lisszaboni stratégiáján belül a következő feladatai vannak:

2.

támogatja az irányelvben megfogalmazott egyetemes szolgáltatás négy konkrét elemét, és hangsúlyozza, hogy a szélessávú hozzáféréssel, az egyetemes szolgáltatással és az internettel kapcsolatos jövőbeli fejlesztéseknek fontos kihatásaik lesznek az uniós tagállamok társadalmi, gazdasági és területi kohéziójára nézve. Az EU-nak garantálnia kell, hogy a szolgáltatások és a jó minőségű kommunikáció minden ott élő, illetve felhasználó számára – társadalmi vagy földrajzi helyzetétől függetlenül – megfizethető áron elérhető legyen, továbbá egyértelműbben figyelembe kell vennie a regionális szempontokat az intézkedések következményeinek mérlegelésekor (1);

3.

hangsúlyozza a helyi és regionális önkormányzatok központi szerepét és felelősségét a megfizethető szélessávú hozzáférés biztosításának elősegítésében olyan területeken, ahol a piaci mechanizmusok nem bizonyulnak elégségesnek; az elektronikus hozzáférési szakadék áthidalását célzó kísérleti projektek vezetésében; valamint új, állampolgár-központú elektronikus közszolgáltatásra irányuló megközelítések kialakításában (2);

4.

hangsúlyozza, hogy az uniós távközlési politikának általánosságban véve rugalmasnak és átfogónak kell lennie ahhoz, hogy képes legyen alkalmazkodni a gyors, előre nem látható technológiai és piaci változásokhoz, amelyek a társadalom összes többi ágára is kihatnak; (3)

5.

hangsúlyozza a horizontális prioritással rendelkező, alapvető esélyegyenlőséget elősegítő területek (pl. nyilvános honlapok hozzáférhetővé tétele valamennyi ember számára, szélessávú infrastruktúra kiépítése) fejlesztésének szükségességét. Ehhez nélkülözhetetlen a helyi, regionális, illetve nemzeti szint közreműködése (4);

6.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság már most gondol az egyetemes szolgáltatás jövőbeli szerepére az elektronikus hírközlési szolgáltatások nyújtásának terén, különös tekintettel arra, hogy az elektronikus kommunikációs szolgáltatásokat minden felhasználó számára – a fogyatékkal élőket is ideértve – szélesebb körben hozzáférhetővé kellene tenni;

7.

támogatja az Európai Bizottságnak azt a törekvését, hogy rendszeresen és gyakran felülvizsgálja az elektronikus hírközlő hálózatok területén nyújtandó egyetemes szolgáltatást;

8.

hangsúlyozza, hogy a megfizethető funkcionális internet-hozzáférés követelménye elengedhetetlen a gazdasági, társadalmi és területi növekedéshez, valamint az integrációhoz EU-szerte;

9.

elismeri, hogy az uniós tagállamok között a hozzáférés, a kiépítés és a fejlesztés terén egyenlőtlenségek és különbségek tapasztalhatók, amelyek a legjobban azokban a régiókban (elsősorban vidéki területeken) szembetűnőek, ahová a városi és nagyvárosi területekhez képest még nem jutott el ez a fajta megfizethető funkcionális internet-hozzáférés;

10.

aggodalmát fejezi ki amiatt, hogy nemcsak digitális, de társadalmi és gazdasági szakadék is keletkezett, mivel ez a két terület is egyre jobban rá van utalva a digitális technológiákra és az azokhoz való hozzáférésre;

11.

tudatában van azoknak a nehézségeknek, amelyekkel a piacoknak kell szembenézniük megfizethető árú, nagysebességű szélessávú hálózatok működtetésekor bizonyos földrajzi területeken, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy olyan politikákat és iránymutatásokat dolgozzon ki, amelyek elismerik, hogy ezen a területen a piac nem működik, valamint elősegítik az állam és az állami szektor olyan nyílt hálózatok kifejlesztésére irányuló kezdeményezéseit, amelyek az ilyen területeken funkcionálisan elkülönülnek a szolgáltatásoktól;

12.

hangsúlyozza, hogy a szélessávhoz EU-szerte megfizethető áron történő hozzáférés a versenyképesség és a termelékenység elősegítése érdekében a minőségi közszolgáltatások szavatolásának alapfeltétele (5). A jó minőségű és ésszerű árú szélessávú hozzáférés javíthatja a helyi és regionális önkormányzatok által nyújtott szolgáltatások minőségét és elérhetőségét, és egyben megkönnyítheti a mikro-, kis- és középvállalkozások számára, hogy termékeiket felkínálják eladásra. A központtól távol eső – különösen a legkülső – régiók és közösségek várhatóan jelentős mértékben ki tudják majd használni a szélessávú szolgáltatásokhoz való szélesebb körű és gyorsabb hozzáférés előnyeit (6);

13.

hangsúlyozza, hogy különleges figyelmet kell fordítani a gazdaságilag kevésbé fejlett régiókra, hogy azok kihasználhassák az IKT-k által nyújtott lehetőségeket a tényleges konvergenciára, és elkerülhessék a kirekesztődés kockázatát (7);

14.

felidézi azt a rigai célkitűzést, amely szerint 2010-ig az EU lakosságának 90 %-a számára elérhetővé kell tenni a szélessávú hozzáférést. Ez önmagában azonban nem elegendő: más figyelembe veendő tényezőkkel is ki kell egészíteni, például a földrajzi eloszlással, a népsűrűséggel stb. Továbbra is lényeges a különbség tagállamok és az Európai Bizottság elemzése között, amely utóbbi szerint eddig az EU vidéki lakosságának csupán 70 %-a rendelkezik szélessávú hozzáféréssel (8);

15.

az olyan, helyi és regionális önkormányzatok által hozott intézkedések népszerűsítését sürgeti, amelyek példaként szolgálhatnak felhasználó-központú e-kormányzati megoldásokra a digitális kompetencia elősegítése, valamint az IKT terén az üzleti és kutatási tevékenységeknek kedvező feltételek megteremtése érdekében (9);

16.

arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy a szélessávot olyan szolgáltatásként határozza meg, amely minden régióban megszakítás nélkül működik, valamint hang- és adatalapú szolgáltatásokat egyszerre is lehetővé tesz legalább a funkcionális internethasználathoz elégséges fel-és letöltési sebességgel;

17.

hangsúlyozza, hogy a tartósan fennálló digitális szakadék társadalmi és gazdasági kirekesztéshez vezet. A digitális hozzáférés és készségek terén az esélyegyenlőség megteremtése társadalmi szükségszerűség; ugyanakkor kiaknázatlan gazdasági lehetőségeket is kínál. Fontos, hogy az IKT-kat új „társadalmi eszközként” alkalmazzák, összekapcsolva az IKT-kra vonatkozó stratégiákat a közösségi szociálpolitikákkal (10), továbbá hogy az IKT-k a kohéziós politikához kapcsolódva a helyi és regionális fejlesztés eszközei legyenek;

18.

nagyon komolyan aggódik a szélessáv kiépítésének gyakori csapdája, vagyis a piac működésképtelensége miatt, ha a magánszolgáltatók úgy látják, hogy nemigen fog megtérülni az infrastrukturális befektetés a távoli, a vidéki, az alacsony népsűrűségű területeken, illetve ott, ahol a domborzati viszonyok a kiépítést különösen bonyolulttá és fáradságossá teszik (11);

19.

azt javasolja, hogy a szöveg utaljon a vidéki területeken, az alacsony népsűrűségű régiókban, illetve a legkülső régiókban alkalmazandó, funkcionális szélessávú internet hozzáférés támogatására irányuló mechanizmusokra. Szükség esetén a helyi és regionális önkormányzatok, illetve – ez utóbbiakkal egyeztetve – a kis- és középvállalkozások vagy a helyi kezdeményezések IKT- és infrastruktúrafejlesztési beruházásainak támogatását is lehetővé kellene tenni (12);

20.

ahhoz, hogy a funkcionális internet hozzáférést minden uniós régióban világos és következetes módon lehessen biztosítani még a programok 2010-ben esedékes középtávú felülvizsgálata előtt, az uniós strukturális alapokhoz hasonló konkrét intézkedések megfogalmazását kéri.

21.

elismeri, hogy az uniós portálok jelentős szerepet játszanak azáltal, hogy előmozdítják a szélessávú, nyílt hozzáférésű hálózatoknak az uniós, nemzeti és regionális alapok felhasználása révén, az EU állami segélyekre vonatkozó szabályainak (pl. http://www.broadband-europe.eu) megfelelően történő tervezésével és fejlesztésével kapcsolatos legjobb gyakorlatok cseréjét az összes érintett fél között;

22.

felismervén, hogy a szélessávú technológia jelentősen befolyásolja az egységes európai piac egészének további fejlődését, sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a jelenlegi gazdasági helyzet kezelésére irányuló, előterjesztés alatt álló megújított politikáiban vegye fontolóra az összes rendelkezésére álló mechanizmusának felhasználását az effajta infrastruktúrákba való beruházás elősegítése érdekében;

23.

úgy véli, hogy az EU versenyképessége, a szolgáltatások mértéke és minősége, a termelékenység, és végül a foglalkoztatási arány számos más ágazatban nagymértékben függ majd attól, hogy rendelkezésre áll-e nagysebességű funkcionális internet hozzáférés;

24.

olyan környezetben, ahol az állami, regionális és helyi hatóságok és más intézmények egyre több szolgáltatást nyújtatnak a polgároknak elektronikus úton (elektronikus kormányzat, elektronikus egészségügy, elektronikus tanulás, elektronikus közbeszerzés), a demokratikus részvétel (elektronikus integráció) szempontjából egye fontosabbá válik a szélessávú technológiákhoz való megfelelő hozzáférés (13). A helyi, regionális, nemzeti és európai hatóságok közötti együttműködés azáltal is megszilárdulhat, ha javul a közigazgatás szélessávú hozzáférése – különösen az EU jelenleg átültetés alatt álló szolgáltatási irányelvének fényében.

25.

úgy látja, hogy a Régiók Bizottsága már több ízben kielemezte és megvitatta a helyi és regionális önkormányzatok Európa-szerte megvalósított különféle megoldásait, és azt tapasztalta, hogy univerzális megoldás nem létezik. Ami a nagy városközpontok esetében megfelelő lehet, az más területeken esetleg nem kivitelezhető – például igen összetett, szabdalt terepviszonyok jellemezte vagy gyéren lakott, kis területű hegyvidéki térségben, ahol sokkal több erőfeszítésre van szükség bármely szolgáltatás nyújtásához (14);

26.

tisztában van vele, hogy még mindig nagy szakadék tátong a digitális készségek területén, amelynek túloldalán különösen az idősek, a gazdaságilag inaktív személyek, az alacsony képzettségűek és azok rekedtek, akik nem sajátították el a munkahelyi informatikai készségek fejlesztéséhez szükséges digitális ismereteket;

27.

hangsúlyozza a társadalom egészének folyamatos digitális fejlődéséből eredő igényekhez igazodó oktatás és képzés fontosságát, különös figyelemmel a fenti veszélyeztetett csoportokra (15);

28.

hangsúlyozza, hogy a szélessávú hálózatok kiépítettsége és a lakosság fejlesztésre szoruló digitális kompetenciája miatt a lehetőségektől elmaradó tényleges használat közötti résre kell összpontosítani. Ennek áthidalásához helyi és magasabb szintű, a szélessáv használatának akadályait megszüntető intézkedésekre van szükség: például az internetet bemutató rendezvényekre, nyilvános hozzáférési pontok rendelkezésre bocsátására, lakossági szövetségek és egyéb nem állami jellegű szervezetek digitális kompetenciával kapcsolatos képzési projektjeinek finanszírozására, valamint a szélessávú szolgáltatások nyújtói közötti verseny ösztönzésére (16);

29.

mivel feladata az internetes technológiák következő generációs fejlesztéseinek kiértékelése, örömmel fogadja a jövő hálózatai és a tárgyak internete terén tapasztalható technológiai haladás áttekintésének lehetőségét;

30.

elismeri, hogy az internet korunk egyik legnagyszerűbb újítása, amelynek gazdaságfejlesztési potenciálja jelentős előnyökkel járhat az új szolgáltatások létrehozását, munkahely-teremtési és befektetési lehetőségeket, a termelékenység növelését, a költségek csökkentését és az életminőség javítását tekintve (17);

31.

megállapítja, hogy igen rövid idő alatt a nagysebességű internet (a szélessáv) a modern gazdaság alapvető eleme lett. Immár másként férünk hozzá az internethez, és másként használjuk;

32.

örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság a jövő hálózatairól szóló közleményével utat kíván nyitni az internet történetében valószínűleg a legnagyobb forradalom előtt, amelyet a tárgyak internetének kialakulása jelent;

33.

abbéli reményét fejezi ki, hogy a jövő hálózatairól szóló közleménynek, illetve a szabályozási keret esetleges módosításának általános célja a verseny előmozdítása lesz, és elismeri azt a célkitűzést, hogy a konkurens információs társadalmi szolgáltatásokat Közösség-szerte hozzáférhetővé kell tenni (18);

34.

osztja az Európai Bizottság nézetét, hogy a kreatív tartalommal kapcsolatos szolgáltatások internetes környezetbe való átültetése nagyszabású változást jelent, és kiemeli, hogy az új szolgáltatások és az új digitális hírközegek tartalmát nemcsak gazdasági kritériumok alapján kell megtervezni, hanem a kifejlesztés során a társadalmi és kulturális igényeknek is meg kell felelni (19);

35.

annak hangsúlyozására törekszik, hogy egy sokarcú európai társadalomban a jövő digitális világában is fontos megőrizni a kulturális sokféleséget és identitást (20);

36.

hangsúlyozza az állampolgár-központú elektronikus szolgáltatások nyújtására irányuló új megközelítés fontosságát, valamint a helyi és regionális önkormányzatok alapvető szerepét, mivel az ő feladatuk ennek a megközelítésnek a kidolgozása. Ez a feladat különösen a távol eső, a legkülső és a vidéki régiók, valamint a szigeteken lakó közösségek szempontjából jelentős, mivel ott az IKT-fejlesztés társadalmi-gazdasági előnyei a kohézió szempontjából elengedhetetlenek, és hozzáadott értékük a lehető legnagyobb (21);

37.

hangsúlyozza azt a követelményt, hogy a közigazgatási szerveknek a közszolgáltatásokból való kirekesztődés elkerülése érdekében többcsatornás megközelítést kell alkalmazniuk, amely lehetővé teszi a felhasználók számára, hogy az általuk választott módon vehessék igénybe a szolgáltatást (ügyfélszolgálati ablak, weboldal, digitális TV, mobiltelefon-hálózat stb.) (22);

38.

kiemeli az interaktív web (WEB 2.0) közösségekre építő szerepét, mely forradalmi változást hoz létre az állampolgárok és az önkormányzatok közötti kommunikációban, biztosítja a lehető legnagyobb átláthatóságot a döntéshozatali mechanizmusokban, és erősíti a részvételi demokráciát;

39.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy dolgozzon ki további iránymutatásokat azzal kapcsolatban, hogy a régiók és városok hogyan feleljenek meg az uniós állami támogatásokra vonatkozó szabályoknak, különös tekintettel a következő generációs szélessávú szolgáltatásokra való áttérésre ott, ahol az effajta szolgáltatások piaca nem életképes, valamint a régiókban a vezeték nélküli szélessávú hálózat kiépítésére;

40.

hangsúlyozza, hogy a tárgyak jövőbeli internetét úgy kell megtervezni, hogy az meg tudjon birkózni a gyermekekre és a fiatalokra leselkedő, a folyamatos digitális konvergenciával, az egyre terjedő szélessávú hozzáféréssel, illetve az új, internetre kapcsolódó végfelhasználói eszközökkel együtt felmerülő veszélyforrásokkal (23);

41.

úgy véli, hogy különös jelentőséget kell tulajdonítani a tranzakciók biztonságosságának, valamint az illegális és ártalmas internetes tartalmak elleni küzdelemnek (24). A társadalom különösen érzékeny a fogyasztóvédelemmel és a személyes adatok védelmével kapcsolatos kérdésekre (25);

42.

nagyra értékeli, hogy az Európai Bizottság ügyel az elektronikus hírközlési ágazatban az egyének magánéletének és a személyes adatoknak a fokozott védelmére;

43.

megerősített biztonsági jellegű intézkedések és a szabályok betartására irányuló hatékonyabb mechanizmusok bevezetését tartja szükségesnek, továbbá felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy bizonyos, a hálózati biztonságot és a fogyasztók védelmét biztosító intézkedések esetében nem EU-s, hanem nemzetközi szintű koordinációra és végrehajtásra van szükség (26);

44.

reményét fejezi ki, hogy további intézkedések irányulnak majd a jogellenes online tartalom és a káros online magatartás kezelését célzó műszaki megoldások kifejlesztésének és alkalmazásának ösztönzésére és bátorítására, továbbá a bevált gyakorlatok megosztásának és az együttműködésnek az előmozdítására helyi, regionális, európai és nemzetközi szinten a különféle szereplők között (27);

45.

elismeri az oktatási ágazatnak a funkcionális szélessávú szolgáltatások iránti, valamint a biztonságos online környezetekre is kitérő informatikai és médiahasználati tananyagok létrehozására vonatkozó igényeit. Hangsúlyozza, hogy az intézkedéseknek nemcsak a gyermekek védelmét kell célba venniük, hanem az internet biztonságos használatának aktív elsajátítását (empowerment) is (28);

46.

a kapcsolódó területeken folytatott nyomozási tevékenységek összehangolását ajánlja az EU-n belül és kívül, valamint az online technológiák használati módjaira, kockázataira és esetleges káros hatásaira vonatkozó ismeretek fejlesztését, a műszaki, pszichológiai és társadalmi szempontokat is ideértve (29);

47.

azon a nézeten van, hogy a távközlést szabályozó politika sikerét nem lehet nemzeti szinten megbízhatóan kiértékelni, mivel a távközlésben és a szolgáltatásban nemcsak az uniós régiók között, de magukon a régiókon belül is vannak különbségek: például az egyes régiókon belül a nagy népsűrűségű települések és a vidéki területek a nemzeti átlagtól jelentősen eltérő adatokat mutatnak (30);

48.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hatékonyabban és az eddiginél alacsonyabb földrajzi szinten kövesse nyomon a szolgáltatások elérhetőségét és minőségét, hogy jobban meg lehessen figyelni a regionális piaci különbségeket, és biztosítani lehessen az integrációt (31).

49.

hangsúlyozza, hogy a távközlés terén a szabad verseny nem eredményez egyforma hozzáférést és szolgáltatásokat minden régió és alrégió számára. Az egyetemes szolgáltatást folyamatosan és előrelátó módon felül kell vizsgálni, hogy valódi egyetemes hozzáférést lehessen garantálni az információs társadalom számára (32);

50.

azt javasolja, hogy a szélessávú szolgáltatásokra terjesszék ki az egyetemes szolgáltatásokra vonatkozó irányelv hatályát, és elvárja a nemzeti szabályozó hatóságoktól, hogy átláthatóan alakítsák ki az intézkedések körét, vegyék figyelembe a technológiák és a sebesség fejlődését, továbbá részletesen határozzák meg azokat az erőforrásokat, illetve – végső esetben – szankciókat, amelyeket igénybe fognak venni ahhoz, hogy elősegítsék a jól működő és nyílt internet megvalósulását tagországukban. Az RB annak szem előtt tartására hívja fel az Európai Bizottságot, hogy a helyi és regionális önkormányzatokat, valamint az érintett régiók végfelhasználóit nem szabad anyagilag büntetni, és elkerülendő az is, hogy a szolgáltatók – az adott tagállamban az egyetemes szolgáltatások terén létrejött (egyébként egyre gyakoribb) megállapodások eredményét várva – késedelmet okozzanak a felhasználóknak (33);.

51.

javasolja, hogy egyértelműen határozzák meg azokat a paramétereket (népsűrűség, településszerkezet, hálózati teljesítmény, domborzati viszonyok), amelyek elősegíthetik a piac elégtelen működésétől elsődlegesen sújtott területek kijelölését;

52.

úgy véli, hogy a jövőben az egyetemes szolgáltatás kötelező szintjét nem lenne szabad túlságosan alacsonyra helyezni, hogy a jelenlegi felhasználók már meglévő és a továbbiakban fellépő igényeit is ki lehessen elégíteni. Gyorsabb funkcionális internetkapcsolatot kell említeni, amely lehetővé teszi a technológia rohamos jövőbeli fejlődését. A tagállamokat arra kellene biztatni, hogy nemzeti szinten – a jelenleg hatályos irányelv 32. cikkével összhangban – szigorúbb követelményeket támasszanak az egyetemes szolgáltatással szemben (34);

53.

elismeri, hogy az épületek szélessávú hozzáféréssel való ellátásakor különböző, a távközlési szolgáltató központokból elérhető nyílt hozzáférésű hálózatok felhasználásával működő modelleket kell meghatározni és megvizsgálni;

54.

arra biztatja a hatóságokat – különösen helyhatósági szinten –, hogy ruházzanak be az új hálózatokba, és csökkentsék a közműépítési munkálatok költségeit a saját törzsvezetékeikhez való hozzáférés megkönnyítésével, vagy azzal, hogy az ilyen fejlesztéseket összehangolják az útépítési és egyéb – például az elektromos vezetékekkel és szennyvízcsatornákkal kapcsolatos – közműépítési munkálatokkal;

55.

elengedhetetlennek tartja, hogy a hatóságok és a közszolgáltatások üzemeltetői biztosítsák az infrastruktúrához való hozzáférést zöldmezős beruházások esetében elegendő szabad hozzáférésű törzsvezetékezés biztosításával, illetve a létező infrastruktúra feltérképezésével, vagy a közműépítési munkákra vonatkozó tervek nyilvánosságra hozatalával; fontosnak tartja továbbá, hogy a kábelek új építményekben való előzetes lefektetése során segítsék a szolgáltatók és az épületek tulajdonosai közötti egyeztetést;

56.

új és rugalmas módszerek keresését ajánlja a hatékony beavatkozás érdekében, amely történhet az infrastruktúra rendszerek gazdasági támogatására irányuló, helyi vagy regionális szinten meghatározott, nemzeti és EU-s szinten koordinált politikák révén vagy a fent említett területeken gyakori piaci kudarcok kezelésére vonatkozó iránymutatások révén, a szabad verseny uniós elveinek tiszteletben tartásával (35);

57.

az olyan, helyi és regionális önkormányzatoktól eredő kezdeményezésekre vonatkozó legjobb gyakorlatok cseréjét és ösztönzését (36) ajánlja, amelyek a szélessáv biztosítása vagy felhasználása céljából optimális módon használják fel a strukturális alapokat, a Vidékfejlesztési Alapot és az állami támogatásokat. A Régiók Bizottsága számos alkalommal utalt ennek a megközelítésnek a szükségességére és kedvező hatásaira;

58.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy alkalmazzon az IKT-k regionális elterjedésére és használatára vonatkozó mutatókat, amelyek révén folyamatosan a régiók közötti technológiai, valamint gazdasági és társadalmi konvergencia létrehozására irányuló intézkedések elfogadásához szükséges, hasznos információkhoz lehetne jutni (37);

59.

az egyetemes szolgáltatásról szóló irányelv módosítása esetén a felhasználók és a fogyasztók érdekeit előtérbe helyező határozott javaslatokat tart szükségesnek (38);

60.

arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a közigazgatás és a szolgáltatások minőségének javítása érdekében ösztönözze a lakosság bevonását, és e célból hozzon létre egy olyan állandó online eszközt, amely lehetővé teszi, hogy a felhasználók elküldjék észrevételeiket és javaslataikat (39).

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/47

—

üdvözli, hogy első ízben jelenik meg irányelvjavaslatban a külső költségek internalizálásának elve, és hogy az útdíjról szóló irányelv jelenlegi módosító javaslatát olyan átfogó tanulmányok előzték meg, amelyekben a problematika alapos elemzésére került sor;

—

emlékeztet rá, hogy a közlekedési fehér könyvben az európai közlekedéspolitika céljaiként az alábbiakat határozták meg: a közlekedési módok kiegyensúlyozott viszonyának megteremtése; egységes, az egyes közlekedési módoktól függetlenített alapelvek szerinti adóztatás a közlekedési költségek jobb beszámításához; esélyegyenlőség biztosítása az egyes közlekedési módok között; a szociális és környezeti költségek teljes internalizálásának ösztönzése; az infrastrukturális és a balesetekkel, légszennyezéssel, zajártalommal és közlekedési dugókkal kapcsolatos külső költségek beszámítása az infrastruktúra-használat költségeibe; a fenti alapelvek érvényesítése valamennyi közlekedési mód és felhasználói kategória esetében;

—

utal arra, hogy az európai közlekedéspolitika egyik legfontosabb célkitűzése abban áll, hogy a határokon átmenő áruszállítást – és különösen a határokon átmenő nehézáru-szállítást – a közútról a vasútra csoportosítsa át. Az EU-nak megfelelő intézkedéseket kell biztosítania a fenti cél eléréséhez, amennyiben elég szabad kapacitás áll ehhez rendelkezésre;

—

úgy véli, hogy nem szabad a tagállamok szabad belátására bízni a TEN-T-szakaszok külső költségeinek beszámítását, hanem megfelelő kritériumokat tartalmazó, átlátható rendszerre van szükség, amely kötelezi a tagállamokat a külső költségek beszámítására és a bevételek célirányos felhasználására.

Előadó

:

Herwig van Staa (AT/EPP), a tiroli tartományi közgyűlés elnöke

1.

emlékeztet rá, hogy a valós költségek megjelenítésének célkitűzése kapcsán „Az európai közlekedéspolitika 2010-ig: itt az idő dönteni” című 2001. szeptember 12-i fehér könyvében (COM(2001) 370) az Európai Bizottság a göteborgi Európai Tanácsra utal, és amellett foglal állást, hogy fenntartható közlekedéspolitika segítségével teljes mértékben internalizálják a szociális és környezeti költségeket;

2.

megjegyzi, hogy az Európai Bizottság hangsúlyozza, intézkedésekre van szükség ahhoz, hogy a forgalom növekedését egyértelműen függetlenítsék a GDP-növekedéstől úgy, hogy a megnövekedett közúti közlekedést átirányítják a vasútra, a vízi és a tömegközlekedésre. Az Európai Bizottság hozzáfűzi, hogy az adózásnak egységes, az egyes közlekedési módoktól függetlenített alapelvek szerint kell történnie, hogy így az egyes közlekedési módozatoknál jobban figyelembe tudják venni a közlekedési költségeket, esélyegyenlőséget teremtve ezáltal köztük. Az Európai Bizottság egyértelműen kijelenti, hogy az infrastruktúrahasználat költségeinek magukban kell foglalniuk mind az infrastruktúra költségeit, mind pedig a balesetekkel, légszennyezéssel, zajártalommal és közlekedési dugókkal kapcsolatos külső költségeket;

3.

sajnálatát fejezi ki, amiért a közlekedéspolitikai fehér könyv félidei felülvizsgálatában (az Európai Bizottság 2006. június 22-i közleménye, COM(2006) 314) csupán kevés új kezdeményezés olvasható a valós költségek elvének közlekedéssel kapcsolatos megvalósítására. Csupán az „Intelligens díjfizetési rendszer” fejezetben jelentenek be új eszközt az infrastruktúra finanszírozására, valamint a forgalom optimalizálására szolgáló úthasználati díj kivetéseként. Lehetőség van az ilyen díjak sávos kialakítására a környezeti hatások, illetve a közlekedési dugók kockázatának figyelembevétele érdekében, elsősorban a városokban, illetve környezetvédelmileg érzékeny területeken, ahol más, a kapacitás igénybevételét szabályozó megoldások, például a tranzitjogok piaci cserekereskedelme is szóba jöhetnek;

4.

megállapítja, hogy a közlekedés környezetbarátabbá tételéről szóló, most már meglévő intézkedéscsomaggal (Greening Transport Package) és az abban található, az útdíjról szóló irányelv felülvizsgálatára irányuló javaslattal az Európai Bizottság eleget tesz a 2006/38/EK irányelv 11. cikkében foglalt kötelezettségének, azaz annak, hogy olyan általánosan alkalmazható, átlátható modellel szolgáljon a külső költségek értékelésére, amely az infrastruktúradíjak jövőbeli kiszámításának alapjául kell, hogy szolgáljon. A modellhez csatoltak egy elemzést, amely egyrészt a külső költségek internalizációjának a közlekedési módokra gyakorolt hatásait, másrészt a modell valamennyi közlekedési módra történő fokozatos gyakorlati átültetését célzó stratégiát vizsgálja;

5.

emlékeztet rá, hogy a közlekedési költségek internalizálása szükséges lépés, de ehhez más intézkedéseknek is társulniuk kell, hogy mind a vállalatok, mind pedig a magánszemélyek részére vonzóbbá tegyék a közlekedési kínálatot, biztosítva számukra a szükségleteiket kielégítő infrastruktúrát. Ezért előrelépésre van szükség az áruszállítási célú vasúthálózatok létrehozására irányuló intézkedéseket tartalmazó csomag tekintetében; itt elsősorban a transzeurópai közlekedési hálózatokat kell előnyben részesíteni, és tovább kell fejleszteni a vasúti átrakodási rendszereket, valamint gyors megoldást találni a különböző nyomtávszélességek miatt jelentkező problémákra;

6.

üdvözli, hogy első ízben jelenik meg irányelvjavaslatban a külső költségek internalizálásának elve, és hogy az útdíjról szóló irányelv jelenlegi módosító javaslatát olyan átfogó tanulmányok előzték meg, amelyekben a problematika alapos elemzésére került sor;

7.

üdvözli azt is, hogy a 2006/38/EK irányelv 11. cikkének végrehajtásával az Európai Bizottság megbízást ad tanulmány készítésére a külső költségek értékelésének bevált módszereiről, és hogy 2007-ben megjelentette a „Kézikönyv a közlekedési ágazat külső költségeinek becsléséhez” című kiadványt (Handbook on estimation of external cost in the transport sector, 2007);

8.

utal arra, hogy az európai közlekedéspolitika egyik legfontosabb célkitűzése abban áll, hogy a határokon átmenő áruszállítást – és különösen a határokon átmenő nehézáru-szállítást – a közútról a vasútra csoportosítsa át. Az EU-nak megfelelő intézkedéseket kell biztosítania a fenti cél eléréséhez, amennyiben elég szabad kapacitás áll ehhez rendelkezésre, és a szükséges infrastruktúrák kialakításán kell munkálkodnia, mindenekelőtt a transzeurópai közlekedési hálózatok keretében;

9.

emlékeztet rá, hogy a közlekedési fehér könyvben az európai közlekedéspolitika céljaiként az alábbiakat határozták meg: a közlekedési módok kiegyensúlyozott viszonyának megteremtése; egységes, az egyes közlekedési módoktól függetlenített alapelvek szerinti adóztatás a közlekedési költségek jobb beszámításához; esélyegyenlőség biztosítása az egyes közlekedési módok között; a szociális és környezeti költségek teljes internalizálásának ösztönzése; az infrastrukturális és a balesetekkel, légszennyezéssel, zajártalommal és közlekedési dugókkal kapcsolatos külső költségek beszámítása az infrastruktúra-használat költségeibe; a fenti alapelvek érvényesítése valamennyi közlekedési mód és felhasználói kategória esetében;

10.

utal arra, hogy az Európai Bizottság a közúti közlekedés külső költségeinek beépítése során nem vette figyelembe a balesetekkel járó költségeket. Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy ezeket a költségeket a biztosítótársaságok részére fizetett biztosítási díjak fedezik. Az RB szerint a biztosítási díjak az esetek többségében nem jelentenek elegendő ösztönzést a biztonságos vezetéshez és az elővigyázatos vezetési magatartáshoz. A biztosítási díjakba nem számítanak bele azok a költségek sem, amelyeket a társadalomnak kell állnia a balesetek költségeiből. Az EU-nak ezért létre kellene hoznia a balesetekből adódó külső költségek értékelésének és kiszámításának keretét. Így minden tagállam önállóan döntheti el, hogy a balesetekből adódó külső költségeket a biztosítási díjak révén vagy más módon kívánja internalizálni;

11.

emlékeztet arra is, hogy az Európai Bizottság szerint módosítani kell a közlekedés társadalmi modelljein, a polgárokat a tömegközlekedés fokozottabb igénybevételére ösztönözve, mivel ezek a modellek nem függetleníthetők az általános uniós környezetvédelmi és éghajlati céloktól, és az uniós intézkedéseket a fenntartható mobilitás jegyében nemcsak az EK-Szerződés 71. cikke, hanem a 6., 174. és 176. cikke alapján is értékelni kell, mivel a közös közlekedéspolitika központi célja a környezetbarátabb és hatékonyabb közlekedés;

12.

fenntartásai vannak viszont azzal kapcsolatban, hogy a jelenlegi tervezet alkalmas-e az európai közlekedéspolitika fent említett céljainak elérésére, főleg mivel egyelőre nincs még tervbe véve minden külső költség beszámítása úgy, ahogy az a 2006/38/EK irányelvben szerepel, és az európai bizottsági javaslat továbbra is a tagállamok mérlegelésére bízza, hogy kivetnek-e útdíjakat, és ha igen, milyen TENT-T-szakaszokon. Tekintettel kell lenni a skandináv államoknak a közúti áruszállítás megadóztatásával kapcsolatos sajátos alkotmányjogi helyzetére;

13.

utal rá, hogy a preambulumbekezdésekben a jogi keret céljaként a versenytorzulások elkerülésének egyik eszközeként említésre került a díjkivetési rendszerek harmonizációja is, illetve máris tervbe vettek egyfajta környezetbarátabb kialakítást a költségeknek a járművek euroosztálya szerinti differenciálása révén;

14.

ugyanakkor reméli, hogy a jövőbeli európai bizottsági javaslatok hatékonyabb választ adnak az adók és díjak tekintetében tapasztalható jelentős eltérésekből adódó problémák, illetve a közlekedési módok ezekből eredő kiegyenlítetlen használatának, valamint bizonyos infrastruktúrák túltelítettségének kérdésére, főként mivel az úthasználati díjak eddigi jogi kerete sem tudta megszüntetni ezt az aránytalanságot;

15.

megállapítja, hogy az Európai Bizottságnak az üzemanyagok adóinak harmonizációjára irányuló törekvései eddig nem vezettek ahhoz, hogy az EU tagállamaiban közelítsék egymáshoz az üzemanyagokra kivetett adókat, és ezért továbbra is jelentős üzemanyagár-különbségek vannak Európában. Az Európai Bizottságnak folytatnia kellene azokat az erőfeszítéseit, amelyek az üzemanyagok igen eltérő megadóztatásának felszámolását célozzák. Amíg nem kerül sor az üzemanyagadók átfogóbb összehangolására, minden tagállamnak lehetősége kell, hogy legyen az éghajlati terhelésből adódó külső költségek internalizálására;

16.

a közlekedéssel kapcsolatos adórendszerekben is (pl. a tehergépjárművekre, az ásványi olajakra kivetett adók terén) a meglévő komoly különbségek fokozatos leépítését és átlátható eszközfelhasználást szorgalmaz;

17.

sajnálja, hogy a határokon átmenő áruszállítás területén továbbra is fennállnak az eltérő mértékű infrastrukturális költségek. Ráadásul az olyan EU-n kívüli országok, mint például Svájc, ebből a szempontból jobb helyzetben vannak az uniós tagállamoknál. Hangsúlyozza, hogy az úthasználati díjak elmúlt években történt módosításai és valorizációi is csak elenyésző változásokat eredményeztek, egymással összevethető útszakaszokra még mindig rendkívül eltérő díjakat vetnek ki, és ez az eltérő költségteher jelentős kerülőutakat eredményez a szállításban, versenytorzulást okozva ezzel. Sürgeti az Európai Bizottságot, hogy hozzon intézkedéseket és támogassa a tagállamokat abban a tekintetben, hogy a közúti áruszállítás útvonalainak megválasztásánál vegyék figyelembe a környezetre gyakorolt hatást, a közlekedésbiztonságot és az utak állapotát;

18.

tudatában van annak, hogy az Európai Bizottság minden, a közös közlekedéspolitikával kapcsolatos megfontolásának kiindulópontja a négy szabadságjog – azon belül is elsősorban a az áruk és a szolgáltatások szabad mozgásának – garantálása, és hogy az európai közlekedéspolitika a közlekedés technikailag zökkenőmentes működését hivatott biztosítani alacsony nemzetgazdasági költségek mellett;

19.

ugyanakkor utal arra, hogy a nehézgépjármű-forgalom éppen az érzékeny, a külső közlekedési költségek által különösen érintett régiókban jár súlyos hatásokkal a lakosság egészségére és a környezetre. Az áruk szabad mozgása ezért rendkívül hátrányos következményekkel jár az érzékeny vidékeken. Az Európai Bíróság joggyakorlata alapján kötelezően elő kell írni a környezetvédelmi szempontok figyelembevételét. A környezet-, illetve az egészségvédelem rendkívüli kihívások elé állítja az európai közlekedéspolitikát, így egy hosszú távon működőképes rendszer biztosításához arra van szükség, hogy a modern közlekedési rendszer megteremtésének fő célkitűzése most már a gazdasági és szociális szempontokon túl a környezet- és az egészségvédelmi szempontoknak is megfeleljen;

20.

hangsúlyozza továbbá, hogy az európai polgárok egészsége megkérdőjelezhetetlen érték, és hogy az egészséghez és a tiszta környezethez való alapjogot nem szabad az áruk korlátlan szabad mozgásának alárendelni. Megfelelő intézkedések révén biztosítani kell, hogy ez az alapjog összeegyeztethető legyen a személyek és áruk szabad mozgásának elvével. Mindebben lényeges szerep hárul majd az iskolák és a közszolgálati média által folytatott, közlekedésbiztonsággal kapcsolatos nevelési politikákra;

21.

megállapítja, hogy bár az 1999/62/EK irányelv az érintett közlekedési úthálózat kiépítéséhez, üzemeltetéséhez és fejlesztéséhez szükséges használati díjak súlyozott átlagát vette az úthasználati díjak kiszámításának alapjául, a tárgyalt javaslat semmilyen megoldást nem nyújt a közlekedési adók terén tapasztalható komoly különbségek alapvető problémájára, mivel továbbra sem kötelezik a tagállamokat a TEN-T-szakaszokon úthasználati díjak kivetésére, csak felső határokat állapítanak meg, alsókat azonban nem, és a tagállamok döntenek az útinfrastruktúra-használati díjakból befolyt összeg felhasználásáról, hiányzik azonban a bevételek felhasználásának konkrét célokhoz kötése;

22.

támogatja az Európai Bizottság javaslatát, amely szerint a külső költségek beépítéséből adódó bevételeket a TEN-hálózaton való közlekedés negatív hatásainak csökkentésére kell előirányozni és felhasználni. Ha beleszámítjuk a forgalmi dugókból eredő költségeket is, ez csak azzal a feltétellel történhet, hogy létezik egy cselekvési terv, amely felvázolja, hogyan kezelhetők a közlekedés túlterheltségének problémái egy-egy közlekedési módtól függetlenül;

23.

az európai bizottsági javaslatról tartott ellentmondásos viták alapján, illetve a pénzpiacok nagy bizonytalansága és a recessziótól való félelmek miatt kétli, hogy valamennyi tagállam alkalmazni fogja a további külső költségelemek beszámítására szolgáló rendszert;

24.

úgy véli, hogy nem szabad a tagállamok szabad belátására bízni a TEN-T-szakaszok külső költségeinek beszámítását. Sokkal inkább egy megfelelő kritériumokat tartalmazó, átlátható rendszerre van szükség, a tagállamokat pedig különböző intézkedések révén a külső költségek beszámítására és a bevételek célirányos felhasználására kell ösztönözni;

25.

felhívja a figyelmet arra, hogy számos tagállamban a régiók és települések felelősek az úthálózat nagy részéért. Ha egy bizonyos övezetben vagy útszakaszon vezetnek be útdíjakat, az a közlekedés nem kívánatos áthelyeződéséhez vezethet. Az irányelvben ezért meg kell határozni, hogy a közúti infrastruktúra minden üzemeltetőjét be kell vonni annak eldöntésébe, hogy mely útszakaszon vezessenek be útdíjat. A közúti infrastruktúra helyi és regionális üzemeltetőinek részvétele akkor is fontos ezenkívül, ha arról van szó, hogy miként kell kialakítani az útdíjrendszert és hogyan kell felhasználni a bevételeket;

26.

kéri valamennyi külső költség (általános egészségügyi, éghajlat- és környezetvédelmi, baleseti költségek, az energiatermelés, a járműgyártás költségei, a járművek üzemeltetési és hulladékkezelési költségei, valamint a gyalogosokra és a kerékpár-közlekedésre gyakorolt hatások és a területhasználat) beszámítását, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy ennek alapján dolgozza át javaslatát, és vegyen bele egy ütemtervet a külső költségek felhasználására vonatkozóan;

27.

sajnálja, hogy a jelenlegi tervezet alapján a külső költségek elszámolásának elsődleges célja az, hogy elsősorban a nagyvárosokban erőteljesen fellépő problémákra nyújtson speciális megoldást. A távolsági utakon azonban nem történik meg a felmerülő külső költségek reális beszámítása, így a külső költségek hiányzó internalizálása miatt a teljes útszakaszon az áruszállítás sem tevődik át a vasútra, és a környezetbarát vezetési stílus elterjedésének irányába mutató tényleges hatások is marginálisak lesznek csupán;

28.

kétli, hogy akár a közlekedési dugóknak a gazdasági élet követelményei (just in time szállítások) miatti viszonylag magas költségei képesek lennének a várt irányba befolyásolni a helyzetet;

29.

utal rá, hogy csak a rendszer általános és nagy területre kiterjedő használatával érhetők el az Európai Bizottság ambiciózus céljai (a valós költségek megjelenítése, a különböző közlekedési módok azonos teherviselése);

30.

ezért a rendszer ösztönzését és támogatását sürgeti annak elkerülésére, hogy – tekintettel a gazdasági helyzetre – a sűrűn lakott agglomerációkban (közlekedési dugók és légszennyezés) csak helyenként álljanak rendelkezésre a fenti költségbeszámítás végrehajtásához szükséges feltételek;

31.

sajnálja, hogy nem nyílik lehetőség a keresztfinanszírozás és a külső költségek ötvözésére, főként mivel a keresztfinanszírozás elsősorban finanszírozási eszköz, a külső költségek pedig alapvetően más felhasználási célokra is fordíthatók;

32.

hiányolja, hogy nem történik meg az összes külső költségnek az egész hálózaton való teljes figyelembevétele, ami a teherforgalom környezetbarát közlekedési módokra való áttereléséhez szükséges volna, hogy így a magasabb úthasználati díjak miatt a teherforgalom tartósan áthelyeződjön a vasútra;

33.

utal arra, hogy az eltérő adók és különösen a minimáldíjak kötelező felszámításának hiánya, valamint a külső költségek szintén hiányzó általános beszámítása miatt tartóssá fog válni a tranzitfolyosók útdíjainak egyenlőtlensége;

34.

hangsúlyozza, hogy – a közúti közlekedés biztonságának érdekében is – el kell kerülni, hogy aránytalanul túlterheljenek egyes tranzitútvonalakat, ösztönözve bizonyos útvonalak javítását, illetve alternatív, környezetbarát vasúti és vízi összeköttetések kiépítését. Támogatni kell a meglevő tengeri autópályákat, továbbá új útvonalak kialakítását kell lehetővé tenni a közúti áruszállítás intenzitásának csökkentése érdekében;

35.

úgy véli, hogy a javaslat az első lépés az útinfrastruktúra túlterheltségének általános elkerülésére, illetve ahhoz, hogy a környezetbarát közlekedési módok nagyobb piacrészhez jussanak;

36.

utal arra, hogy az irányelv módosítására tett javaslat először csak a 12 tonna összsúlyt meghaladó nehéz gépjárművekre vonatkozik; véleménye szerint semmi nem szól az ellen, hogy az irányelv hatályba lépésekor azonnal érvényes legyen valamennyi nehéz haszonjárműre;

37.

hangsúlyozza, hogy a közúti áruszállítás aránytalan növekedése, egyszersmind az európai környezetvédelmi normák hatályos határértékei miatt az iparnak és a kisiparnak alig marad fejlődési lehetősége, és ezáltal az egészségkárosodás mellett a népesség gazdasági lehetőségei is drasztikusan beszűkülnek;

38.

utal arra, hogy különösen a kerülőutakat választó forgalom okoz elfogadhatatlan többletterhelést az egyes tranzitfolyosókon, és az eltérő költségterhek révén meg nem engedhető módon torzítja a versenyt a Közösség területén;

39.

arra kéri ezért az uniós intézményeket, hogy hozzanak meg minden szabályozási intézkedést annak érdekében, hogy hasonlók legyenek az egyes tranzitfolyosók útdíjai, és ezáltal hosszú távra visszaszorítsák az elkerülő forgalmat, a különböző utak állapotának és kapacitásának értékelésekor figyelembe véve az érintett területek piaci és fejlesztési szükségleteit;

40.

felhívja a figyelmet a mellékletben található grafikonokra, amelyek az Alpokon átmenő teherforgalomról nyújtanak tájékoztatást. Ezek egyértelműen jelzik a fontos franciaországi, svájci és osztrák folyosók eltérő útdíjai között feszülő ellentmondást;

41.

osztja az Európai Bizottság véleményét, amely szerint intézkedéseket kell hozni a vasúti áruforgalom által okozott zajterhelés csökkentése érdekében; és üdvözli az Európai Bizottság által javasolt lépéseket. Főként az állományba tartozó tehervagonok alacsony zajszintű fékekkel való felszerelése ígér nagy hatékonyságot viszonylag alacsony költségek mellett. Az RB arra ösztönöz, hogy a vasúti járművek zajkibocsátására vonatkozó, interoperabilitást szolgáló műszaki előírások (TSI-Noise) határozzanak meg zajszinthatárokat is az állományhoz tartozó járművek esetében, valamint időhatárokat az átalakítás elvégzéséhez. Arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ellenőrizze, szükség van-e határértékek megállapítására és meghatározására a fékek kopásakor keletkező esetleges káros anyagok esetében is, annak érdekében, hogy hosszú távon el lehessen kerülni a nyomvonalaknak a fékek kopásából adódó hosszú távú károsodásait. Arra kéri az Európai Bizottságot, vegye tekintetbe, hogy a modern működési folyamatok és a kapacitást növelő infrastrukturális intézkedések révén elérhető, hogy a vonatoknak kevésbé kelljen súrlódó fékekkel fékezni. Ennek segítségével tovább lehetne javítani a kötöttpályás közlekedés energiahatékonyságát, és tovább lehetne csökkenteni a zajkibocsátást és a kopást.

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/52

—

hangsúlyozza, hogy a légi közlekedésnek mind regionális, mind európai szinten nagy jelentősége van a gazdasági és társadalmi fejlődés, a versenyképesség és a jólét szempontjából,

—

fontosnak tartja, hogy az európai szintű teljesítménycélok meghatározásakor vegyék figyelembe a nemzeti és/vagy regionális működési környezetet, mert a forgalmas és a kis forgalmú régiók számára nem célszerű azonos célokat kitűzni. Továbbra is fenn kellene tartani a légi forgalom igazgatását segítő repülőtéri repüléstájékoztató szolgálatot (AFIS), és nem kellene az összes repülőteret kötelezni a légiforgalmi irányító szolgálat (ATC) alkalmazására, mivel ez túl magas költségeket róna a kisebb repülőterekre. Ennek figyelembevételére a nemzeti és/vagy regionális hatóságok a legalkalmasabbak,

—

kéri, hogy a közös projektek közlekedési díjakból történő finanszírozásáról szóló javaslatot még pontosítsák egyrészt más lehetséges források felhasználása, másrészt annak tekintetében, hogy az a nemzeti vagy regionális szerv, amelyet a közös projekt szolgál, hogyan vesz részt az erre vonatkozó döntéshozatalban,

—

javasolja, hogy a közelség elvét figyelembe véve az EASA-nak adott hatáskört kizárólag a műszeres repülési szabályok (IFR) szerint hivatásos forgalmat bonyolító repülőterekre korlátozzák,

—

úgy véli, hogy a repülőterekre vonatkozó végrehajtási szabályokat a repülőtér összetettségével, valamint tevékenységeinek jellegével és forgalmával arányosan kell kialakítani, kiemelten figyelembe véve a kis forgalmú repülőtereket és az ott dolgozó alkalmazottak számát.

Előadó

:

Lea Saukkonen (FI/EPP), Helsinki városi önkormányzatának póttagja

(1)

hangsúlyozza, hogy a légi közlekedésnek mind regionális, mind európai szinten nagy jelentősége van a gazdasági és társadalmi fejlődés, a versenyképesség és a jólét szempontjából. A légi közlekedés gyors és rugalmas kapcsolattartást biztosít az egyes európai régiók között és a világ többi részével;

(2)

meggyőződése, hogy az európai légiközlekedési rendszer teljesítményének növelése jelentős gazdasági előnyökkel jár, ugyanakkor rugalmasabbá és biztonságosabbá is teszi a közlekedést, miközben nagyobb figyelem hárul a környezetvédelmi kérdésekre és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó kihívásokra is;

(3)

hangsúlyozza, hogy a nemzeti hatóságok együttműködési képességét és lehetőségeit fejleszteni és javítani kell, hogy egyazon funkcionális légtérblokkon (FAB) belül hatékony egységként tudjanak működni, betartva ugyanakkor a közösen elfogadott uniós szabályozást;

(4)

megismétli egyrészt azt az álláspontját, hogy a regionális repülőtereket olyan pozitív tényezőknek kell tekinteni, amelyek kiemelten fontosak az adott régió és település gazdasági életének fejlesztéséhez, másrészt azt, hogy az Unió bővítése növeli a légi közlekedés társadalmi és gazdasági jelentőségét (1).

(5)

felhívja az Európai Bizottság figyelmét arra, hogy az európai repülőterek igen különbözőek. Az európai nagyvárosok repülőtereit a ritkán lakott peremterületeken és a szigetvidékeken található repülőterekkel összehasonlítva mind a forgalomirányítási, mind pedig a biztonsági követelmények nagyban eltérnek egymástól.

(6)

megjegyzi, hogy az egységes európai égboltra vonatkozó módosítási javaslat egy nagyobb csomag részét képezi, amelybe beletartozik még az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség (EASA) hatásköreinek a légiforgalmi szolgáltatásokra (ATM), a léginavigációs szolgáltatásokra (ANS) és a repülőterekre történő kiterjesztése is;

(7)

megjegyzi, hogy a rendeletcsomag célja a légi közlekedés hatékonyabbá tétele oly módon, hogy a nemzeti határok vagy korlátozások ne akadályozzák a lehető leghatékonyabb légtérhasználatot vagy más tevékenységeket;

(8)

megjegyzi, hogy a javaslat a légi közlekedés szabályozási keretének jövőjével foglalkozó magas szintű csoport jelentésén és az Eurocontrol teljesítményértékelő bizottságának A funkcionális légtérblokkokra irányuló kezdeményezések, valamint ezek teljesítménynövelésben betöltött szerepének értékelése c. jelentésén alapul;

(9)

megjegyzi, hogy a javaslat hátterében az áll, hogy az Európai Bizottság értékelése szerint a jelenlegi európai ATM-rendszer lassan eléri teljesítőképességének határait. Ennek a problémának a fő oka a hálózati szintű megközelítés hiánya, a piac részben még mindig fennálló túlszabályozása, a légiforgalmi irányítók szabad mozgásának hiánya a munkaerőpiacon és a légiforgalmi szolgáltatások intézményi mechanizmusai;

(10)

elismeri, hogy az egységes európai égbolt működését hatékonyabbá tenné a teljesítmény szabályozása, egy egységes biztonsági keretszabályozás, új technológiák bevezetése és a repülőterek kapacitásának kezelése;

(11)

elismeri, hogy a légi közlekedés fenntartható fejlődése alapelvének megfelelően és az egységes égbolt megteremtése érdekében az ATM-et és az ANS-t úgy kell fejleszteni, hogy megfeleljenek a felhasználók igényeinek;

(12)

helyesli, hogy az átfedéseket tartalmazó szabályozási struktúra helyett olyan közösségi szabályozási keretet alakítanak ki, amely a légiközlekedési hálózaton belül valamennyi repülési fázisra kiterjed;

(13)

helyesli, hogy a légtér-gazdálkodási rendszer teljesítményét a biztonsági szempontokat is figyelembe véve fejlesztik, ami a légtérhasználók érdekét szolgálja;

(14)

üdvözli, hogy a légiközlekedési rendszer fejlesztése során figyelembe veszik a környezeti szempontokat, így a légi közlekedésnek a regionális gazdasági életre gyakorolt kedvező hatásai kiegyensúlyozott módon összeegyeztethetők a környezetvédelmi szükségletekkel;

(15)

helyesli, hogy a funkcionális légtérblokkok meghatározását úgy módosítják, hogy nagyobb hangsúlyt kap a szolgáltatás teljesítménye, ezáltal jobban és megfelelően meg lehet valósítani a rendelet célkitűzéseit, figyelembe véve az egyes régiók szükségleteit;

(16)

megalapozottnak tartja az ATM-főtervet (ATM Master Plan), amely a működés fejlesztését vezérlő dokumentum lenne, és amelynek keretében a légiközlekedési szolgáltatási hálózat részeként a regionális repülőterek működését is fejleszteni lehetne;

(17)

fontosnak tartja a teljesítményszabályozás bevezetését. Ez magában foglalná a közösségi szintű teljesítménymutatókat, a léginavigációs és hálózati tevékenységek rendszeres értékelését, valamint az összes érintett féltől való adatgyűjtéshez kapcsolódó eljárásokat;

(18)

hangsúlyozza, hogy a kötelező teljesítménycélok meghatározásakor figyelembe kell venni a nemzeti vagy regionális szinten elkészítendő teljesítménytervek kidolgozását és elfogadását. Helyesebb volna, ha közösségi szinten csak általános célokat tűznének ki, amelyeket nemzeti vagy regionális szinten pontosítanának;

(19)

úgy véli, hogy a felügyeleti hatóságok függetlenségének követelménye helyes megközelítést képvisel;

(20)

helyesli azt a követelményt, hogy a tagállamok nem utasíthatják vissza egy légiközlekedési szolgáltató kijelölését arra hivatkozva, hogy a nemzeti jogszabályok nemzeti tulajdonra vagy a telephelyre vonatkozó követelményeket írnak elő;

(21)

úgy véli, hogy a funkcionális légtérblokkok 2012-ig történő kialakítása kihívást jelent, de megvalósítható. Ehhez azonban a tagállamok, a nemzeti felügyeleti hatóságok, a szolgáltatók és a repülőterek szoros együttműködése szükséges;

(22)

úgy véli, hogy a szolgáltatók pénzügyi adatainak részletes lebontása és a regionális légiforgalmi irányítási és a repülőtéri léginavigációs szolgáltatások közötti keresztfinanszírozás megakadályozása növeli a díjszabási rendszerek átláthatóságát;

(23)

úgy véli, hogy a közlekedési díjak elkövetkező évekre vonatkozó becslése a léginavigációs szolgáltatások hosszabb távú tervezésének részét képezi. A díjak több évre történő kiszabására vonatkozó javaslat elősegítheti a légtérhasználók saját tevékenységeinek megtervezését, mivel ez eligazítást nyújt nekik az elkövetkező években várható költségekről;

(24)

felhívja a figyelmet arra a javaslatra, amely szerint az Európai Bizottság legfeljebb négy éven belül jelentést nyújt be, és adott esetben javaslatot tesz a piaci alapelvek alkalmazására vonatkozóan a különféle léginavigációs szolgáltatások, azaz a kommunikáció, navigáció, légtérellenőrzés, meteorológia és légiforgalmi tájékoztatás területén nyújtott szolgáltatások terén. A költséghatékonyság a normális üzleti tevékenység része, szem előtt kell azonban tartani, hogy a kis forgalmú régiókban a léginavigációs szolgáltatásokat nem lehet jövedelmezően és/vagy a versenyt előmozdító módon ellátni;

(25)

helyesli azt a javaslatot, hogy a funkcionális légtérblokkok kijelölése ne csak a magaslégtérre korlátozódjon. Az új javaslat jobb lehetőségeket biztosít az egységes európai égbolt megvalósítására és a légi közlekedés akadálytalan működésére;

(26)

tudomásul veszi azt a javaslatot, hogy a Közösség és a tagállamok kérjék fel a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezetet (ICAO) az egységes európai repüléstájékoztató körzet (Single European Flight Information Region, EFIR) létrehozására és elismerésére. Úgy véli azonban, hogy ez nem sürgős feladat, mivel még nem derült ki, hogy a körzet létrehozásából milyen konkrét előnyök származnának;

(27)

úgy véli, hogy célszerű megoldásokra kell törekedni a hálózatirányításhoz kapcsolódó, illetve azt támogató feladatok megszervezésekor és annak értékelésekor, hogy az Eurocontrol szakértelmét hogyan lehet felhasználni a tevékenységek átszervezéséhez;

(28)

a légi közlekedés akadálymentes és hatékony működése szempontjából fontosnak tartja a repülési tervek és a repülőtéri résidők közötti összhangról, valamint szükség esetén a szomszédos régiókkal való koordinációról szóló javaslatot;

(29)

úgy véli, hogy Európában magas szintű repülésbiztonságot kell garantálni, és kedvezően fogadja az EASA hatáskörének kiterjesztését. Egy egyetlen hivatal által kidolgozott és a Közösség területén mindenhol a lehető legegységesebben alkalmazandó harmonizált szabályzat elő tudná mozdítani a repülésbiztonságot, és csökkenteni tudná a szabályok eltérő alkalmazásából eredő, a légi fuvarozókat és magát a légi közlekedést érintő problémákat;

(30)

úgy véli, hogy az EASA hatáskörének kibővítésére vonatkozó javaslat alkalmazási köre túl széles, és aránytalan követelményeket róhat különösen a kis regionális repülőterekre, így megnehezítheti azok működését;

(31)

úgy véli, hogy az EASA-nak elsősorban biztonsági kérdésekkel kell foglalkoznia annak érdekében, hogy küldetése egyértelmű maradjon;

(32)

megítélése szerint az európai légiközlekedési hálózat lehető legjobb működésének biztosítása és teljesítménycéljainak elérése érdekében a polgári és a katonai repülés együttműködését minden szinten feltétlenül elő kell mozdítani;

(33)

fontosnak tartja, hogy az európai szintű teljesítménycélok meghatározásakor vegyék figyelembe a nemzeti és/vagy regionális működési környezetet, mert a forgalmas és a kis forgalmú régiók számára nem célszerű azonos célokat kitűzni. Továbbra is fenn kellene tartani a légi forgalom igazgatását segítő repülőtéri repüléstájékoztató szolgálatot (AFIS), és nem kellene az összes repülőteret kötelezni a légiforgalmi irányító szolgálat (ATC) alkalmazására, mivel ez túl magas költségeket róna a kisebb repülőterekre. Ennek figyelembevételére a nemzeti és/vagy regionális hatóságok a legalkalmasabbak;

(34)

megítélése szerint a teljesítményszint értékeléséhez szükséges információkat a többi, már létező jelentéstételi gyakorlattal együtt kellene összegyűjteni;

(35)

fontosnak tartja, hogy a szolgáltatóknak az egyes szolgáltatásokkal kapcsolatos bevételeit és kiadásait az átláthatóság biztosítása érdekében a szolgáltató saját számviteli gyakorlatának megfelelően lehessen bemutatni, amennyiben létezik ilyen;

(36)

kéri, hogy a közös projektek közlekedési díjakból történő finanszírozásáról szóló javaslatot még pontosítsák egyrészt más lehetséges források felhasználása, másrészt annak tekintetében, hogy az a nemzeti vagy regionális szerv, amelyet a közös projekt szolgál, hogyan vesz részt az erre vonatkozó döntéshozatalban;

(37)

szükségesnek tartja a díjszabási rendszer tervezett módosításainak tisztázását, nevezetesen azt, hogy hogyan szabják meg több évre a közlekedési díjakat, és hogy az üzleti elven működő szolgáltatók hogyan tudják az üzletikockázat-kezelés részeként előrevetíteni a bér- és üzemeltetési költségekben a szerződés időtartama alatt beálló változásokat. Egy ilyesfajta értékelés elvégzésére a nemzeti és/vagy regionális szint a legalkalmasabb;

(38)

javasolja, hogy pontosabban ismertessék a működési szempontból fontos hálózatirányítást és a hozzá kapcsolódó tevékenységeket: a jelenlegi javaslatban csak egészen általános említést tesznek róluk. Ily módon ezek hatásait jobban fel lehetne mérni, csakúgy, mint azt, hogy az irányítási struktúrák reformjának szempontjából a légtérhasználók és a léginavigációs szolgáltatók miként vehetnek részt megfelelően az őket érintő kérdésekkel kapcsolatos döntéshozatalban;

(39)

javasolja, hogy a közelség elvét figyelembe véve az EASA-nak adott hatáskört kizárólag a műszeres repülési szabályok (IFR) szerint hivatásos forgalmat bonyolító repülőterekre korlátozzák;

(40)

úgy véli, hogy a repülőterekre vonatkozó végrehajtási szabályokat a repülőtér összetettségével, valamint tevékenységeinek jellegével és forgalmával arányosan kell kialakítani, kiemelten figyelembe véve a kis forgalmú repülőtereket és az ott dolgozó alkalmazottak számát;

(41)

fontosnak tartja, hogy az EASA hatáskörének kiterjesztését érintő javaslat szempontjából a megfelelő szabályozás kialakítása érdekében:

28.5.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 120/56

—

megítélése szerint a szervezetek környezetirányítási rendszerei és a termékek ökocímkéi megfelelő, piaci alapú eszközt képviselnek a különféle társadalmi szereplők környezetvédelmi felelősségvállalásának és a jobb környezetvédelmi teljesítménynek az előmozdítására;

—

az EMAS rendszert sokféle szervezet számára megfelelőnek eszköznek tartja, mivel bevezetéséből a szervezetnek számos előnye származik: környezeti hatásai csökkennek (energia- és hulladékkezelési) költségeket takaríthat meg, biztos, hogy betartja a környezetvédelmi előírásokat, hatékonyabban működik stb.;

—

úgy véli, hogy meg kellene határozni azt is, hogy mire terjedjen ki az EMAS rendszerhez tartozó szervezetek környezetvédelmi teljesítményének értékelése, és le kellene fektetni a környezeti hitelesítés különböző szintjeinek – azaz az elsődleges (termelés), a másodlagos (beszerzés) és a harmadlagos (egyéb) elemzési szint – megfelelő követelményeit. A környezeti hitelesítéshez szükséges információ, szaktudás és szakértelem nem áll rendelkezésre az összes kkv-nál és helyi és regionális önkormányzati szervezetnél, ezek kénytelenek külső tanácsadást igénybe venni;

—

a címke hitelessége és megbízhatósága szempontjából fontosnak tartja az előzetes ellenőrzési eljárás megőrzését. Az ISO-szabványnak való megfeleléshez szükséges, hogy a címkézési rendszerért felelős szerv mind előzetesen, mind utólag ellenőrizze, hogy az a termék, amelyet el kívánnak látni ezzel a címkével, megfelel-e a címkére vonatkozó kritériumoknak. Az, hogy a javaslat szerint a kérelmek értékelését nyilvántartási rendszerrel és utólagos ellenőrzéssel kell felváltani, komolyan veszélyezteti a címke hitelességét és megbízhatóságát.

Főelőadó

:

Britt LUNDBERG (FI/ALDE), az Åland-szigetek önkormányzatának tagja

(1)

úgy véli, hogy az EMAS rendszer és a közösségi ökocímkerendszer reformjára igen nagy szükség van, és határozottan támogatja a fenntartható termék- és fogyasztási politika előmozdítására irányuló uniós célkitűzéseket, melyek többek között a Lisszaboni Szerződésben és a közösségi fenntartható fejlődési stratégiában is szerepelnek, és a közösségi éghajlat-politikai célkitűzések megvalósítását is elősegítik;

(2)

úgy véli, hogy a módosítások különösen szükségesek, mivel egyik rendszer sem érte el az eredetileg várt sikert és hatást;

(3)

megítélése szerint a szervezetek környezetirányítási rendszerei és a termékek ökocímkéi megfelelő, piaci alapú eszközt képviselnek a különféle társadalmi szereplők környezetvédelmi felelősségvállalásának és a jobb környezetvédelmi teljesítménynek az előmozdítására;

(4)

úgy véli, hogy a regionális és helyi önkormányzati szereplők is jobban kiaknázhatnák ezeket a rendszereket, és a jogszabályok módosításakor és a rendszereknek nyújtott tagállami támogatás során fel kell hívni a figyelmet arra, hogy a közszférabeli kis és nagy szervezetek számára milyen lehetőségeket rejtenek;

(5)

úgy véli, hogy bár az EMAS rendszerre vonatkozó javaslat meglehetősen részletes szabályokat, eljárásokat és kötelezettségeket tartalmaz, így is megfelel a szubszidiaritás és az arányosság elvének (a végrehajtást a tagállamokra vagy azok helyi, illetve regionális önkormányzataira hagyják). Az ökocímkerendszer nem kizárólagos jellegű, hanem a nemzeti és regionális rendszerekkel párhuzamosan alkalmazható, amennyiben ezek szigorú kritériumokra épülnek;

(6)

megítélése szerint egyik önkéntes részvételen alapuló rendszer sem ró szükségtelen terheket a benne résztvevőkre; az ökocímkerendszer kritériumainak fejlesztése és pontosítása rugalmas, az EMAS rendszerre vonatkozó javaslatban pedig szerepel a szabályozás rugalmassá tétele;

(7)

úgy véli, hogy a javaslatok megfelelnek a jobb jogalkotást célzó európai bizottsági stratégiának (a jogszabályok egyszerűsítése, a vállalkozásokra és a hatóságokra háruló adminisztratív terhek csökkentése);

(8)

az EMAS rendszert sokféle szervezet számára megfelelőnek eszköznek tartja, mivel bevezetéséből a szervezetnek számos előnye származik: környezeti hatásai csökkennek (energia- és hulladékkezelési) költségeket takaríthat meg, javul a környezetvédelmi arculata, biztos, hogy betartja a környezetvédelmi előírásokat, hatékonyabban működik stb.;

(9)

támogatja, hogy a javaslat mennyiségi és mérhető célokat tűz ki arra vonatkozóan, hogy a rendelet hatálybalépésétől számított öt és tíz év elteltével mennyi legyen az EMAS-ban nyilvántartásba vett szervezetek száma;

(10)

úgy véli, hogy a célkitűzések teljesítését elősegítené, ha a tagállamok számára is előírnák, hogy tűzzenek ki saját célokat az EMAS-ban nyilvántartásba vett szervezetek számának növelése érdekében;

(11)

különösen egyetért azzal, hogy az EMAS ismertségét minden lehetséges eszközzel növelni kell, mivel például a skandináv országokban az állami szektorban az EMAS-t alig ismerik, illetve alkalmazzák;

(12)

úgy véli, hogy a rendelet szövegének szerkezetében jó volna figyelembe venni az EMAS-t bevezetni szándékozó szervezetek szempontjait. E szervezetek számára nagyon fontos az EMAS rendszer felépítése, amely azonban a javaslat II. mellékletében rejtőzik. E hiányosság orvoslásának legegyszerűbb módja az volna, ha a II. mellékletet a rendelet főszövegének részévé tennék, a következő fejezetcímmel: „Az EMAS rendszer felépítése és követelményei”;

(13)

helyesli azt a javaslatot, hogy a nemzeti vagy regionális környezetirányítási rendszerek „teljes vagy részleges EMAS-elismerést kaphassanak”, mivel ennek végrehajtása révén a szervezetek könnyebben állnának át ezekről a rendszerekről az EMAS-ra; az EMAS rendszer így jelentős számú olyan szervezetre számíthatna, amely valószínűleg be kíván majd kerülni az EMAS-nyilvántartásba, és már megtette az első lépéseket az EMAS-alkalmasság felé. Másrészről ez növelné a helyi rendszerek iránti bizalmat, hiszen az EMAS-család tagjaivá válnának;

(14)

úgy véli, hogy az Európai Bizottság minimumkövetelményeket határozhatna meg egy részben EMAS-kompatibilis rendszerhez, hogy ne forduljon elő, hogy a rendszerbe belépésre pályázók a környezetirányítási rendszerek csak egyes szórványos elemeit alkalmazzák, amelyek együttesen még nem nevezhetők környezetirányítási rendszernek;

(15)

megítélése szerint a következők például megfelelő minimumkövetelmények lehetnének: olyan környezeti politika, amelyben kötelezettséget vállalnak a folyamatos fejlődés iránt; olyan környezeti felülvizsgálat, amelyben meghatározzák a szervezet jelentősebb környezeti hatásokkal járó tényezőit; a környezetvédelmi jogszabályok betartása; a fontosabb környezeti tényezőket magukban foglaló környezetvédelmi célkitűzések; olyan környezetirányítási program vagy cselekvési terv, amelyben meghatározzák a környezetvédelmi célkitűzések megvalósításához szükséges felelősségeket, intézkedéseket és ezek menetrendjét; a környezetirányítási program megvalósításához szükséges elegendő erőforrások, a környezetirányítási rendszerről szóló belső kommunikáció a szervezet különböző szintjein; a környezetirányítási rendszer külső hitelesítése;

(16)

úgy véli, hogy a javaslat IV. mellékletében található, a környezeti jelentésre vonatkozó útmutatás még fejlesztésre szorul. Bizonyos tervezett mutatók – pl. az anyagfelhasználás hatékonysága – nem mérhetők, különösen a szolgáltatási szektorban működő kis- és középvállalkozások és például a helyi önkormányzati szereplők esetében. A felhasznált anyagok mennyisége olyan nagy, hogy még a legfontosabb anyagokról szóló adatgyűjtés is gyakran lehetetlen feladat. Hasonlóképpen a szervezetek biológiai sokféleségre gyakorolt hatása a legtöbb kkv és kis közszférabeli szervezet esetében elhanyagolható, ezért ezzel a tényezővel kapcsolatban nem kellene jelentéstételi kötelezettséget javasolni;

(17)

úgy véli, hogy meg kellene határozni azt is, hogy mire terjedjen ki az EMAS rendszerhez tartozó szervezetek környezetvédelmi teljesítményének értékelése, és le kellene fektetni a környezeti hitelesítés különböző szintjeinek – azaz az elsődleges (termelés), a másodlagos (beszerzés) és a harmadlagos (egyéb) elemzési szint – megfelelő követelményeit. A környezeti hitelesítéshez szükséges információ, szaktudás és szakértelem nem áll rendelkezésre az összes kkv-nál és helyi és regionális önkormányzati szervezetnél, ezek kénytelenek külső tanácsadást igénybe venni;

(18)

mérlegelendőnek tartja azokat költségeket, amelyek a közigazgatást és a magánvállalkozásokat az EMAS és az ökocímkerendszerek alkalmazása folytán terhelik; úgy véli, hogy mindkét rendszerben többen vehetnének részt, ha törölni vagy csökkenteni lehetne a díjakat. A részt vevő szervezeteket érintő költségstruktúra eltérései miatt ugyanakkor különbséget kellene tenni az EMAS és az ökocímke között;

(19)

úgy véli, hogy a vállalkozásokat mentesíteni kell az EMAS bevezetése kapcsán az adminisztratív terhektől, jóllehet a bürokrácia mérséklésének nem szabad azt eredményeznie, hogy az állami szervek, a fogyasztók vagy a rendszerhez valószínűleg csatlakozni kívánó szervezetek szemében csökkenjen az EMAS-rendszer hitelessége;

(20)

megítélése szerint a kitűzött célok jó irányba mutatnak, különösen az, hogy az ökocímke kritériumainak kidolgozását megnyitották a különféle érintettek előtt, és az, hogy felgyorsították az elfogadási eljárást, mivel ezek segítségével gyorsabban lehet új termékeket bevonni a címkézési rendszerbe;

(21)

kéri, hogy a címkén tüntessék fel az „EU” elnevezést, mivel így a nagyközönség számára egyértelműbb lesz, hogy az ökocímke az Európai Unió kezdeményezése;

(22)

hasznosnak tartja, hogy a más ökocímkerendszerekben elfogadott termékcsoportok esetében gyorsított követelményállítási eljárás alkalmazható, mivel például a skandináv országokban használt Nordic Swan, illetve a német Blauer Engel az adott országokban olyan ismert, hogy az uniós ökocímke számára is húzóerőt jelenthet;

(23)

támogatja az ökocímkével ellátott termékek éves díjainak javasolt eltörlését, mivel ezzel számos kkv elől elhárul a rendszerhez való csatlakozás pénzügyi akadálya;

(24)

támogatandónak tartja azt a javaslatot, hogy az érdekelt feleknek kézikönyvet kell készíteniük a közbeszerzési eljárások ajánlatkérő hatóságai részére. Ez megkönnyíti a közbeszerzésért felelős munkatársak számára, hogy az ökocímkére vonatkozó kritériumokat belefoglalják a beszerzési eljárásba. Egy kézikönyv üdvözlendő támogatást nyújtana a regionális és helyi önkormányzatok munkájához;

(25)

a címke hitelessége és megbízhatósága szempontjából fontosnak tartja az előzetes ellenőrzési eljárás megőrzését. Az európai ökocímkerendszer harmadik fél által hitelesített, az ISO 14024 szabványnak megfelelő, életcikluson alapuló címkézési rendszer. Az ISO-szabványnak való megfeleléshez szükséges, hogy a címkézési rendszerért felelős szerv mind előzetesen, mind utólag ellenőrizze, hogy az a termék, amelyet el kívánnak látni ezzel a címkével, megfelel-e a címkére vonatkozó kritériumoknak. Az, hogy a javaslat szerint a kérelmek értékelését nyilvántartási rendszerrel és utólagos ellenőrzéssel kell felváltani, komolyan veszélyezteti a címke hitelességét és megbízhatóságát;

(26)

nem támogatja azt a javaslatot, amely szerint azokban a termékcsoportokban, amelyekben már megvannak az uniós címkézési rendszer követelményei, a nemzeti/regionális címkézési rendszerek kritériumainak legalább ugyanolyan szigorúnak kellene lenniük, mint az uniós ökocímkéinek. A különféle címkézési rendszerek címkézési követelményeinek szigorúságát az adott alkalmazási területre tekintettel, valamint a környezet és a piacok függvényében kell meghatározni. A címkézés több alaptényezője – például a környezet állapota, terhelése és tűrőképessége – a Közösség különböző területein igencsak eltérő;

(27)

különösen fontosnak tartja a tagállamok és az Európai Bizottság által az ökocímkével kapcsolatosan végzett felvilágosító és tájékoztatási intézkedések hatékonyabbá tételét. A leghatékonyabb megoldást e tekintetben a piaci szereplőkkel folytatott együttműködés jelentheti, mivel a fogyasztók szempontjából az üzlet jelenti azt a helyet, ahol eldöntik, hogy melyik terméket választják és vásárolják meg, és így nagy lehetőségeket rejt e döntések befolyásolására.

(28)

úgy látja, hogy az egyik elsődleges cél a közösségi ökocímke elnyerésének kritériumait teljesítő, a fogyasztók számára rendelkezésre álló termékek és szolgáltatások körének fokozatos növekedése kell, hogy legyen. E növekedés ösztönzendő azáltal, hogy támogatjuk az adott termékcsoport esetében meghatározott kritériumokat egész életciklusuk során teljesítő termékekre vonatkozó tervezési eljárások kidolgozását. Azt ajánlja ezért, hogy az illetékes hatóságok hajtsanak végre programokat a (részben a meglévő ökocímke környezeti kritériumain alapuló) környezetbarát tervezés ösztönzésére, az e téren működő vállalkozások támogatására, valamint kísérleti projektek segítésére.