17.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 62/1

---

5/2009/EK KÖZÖS ÁLLÁSPONT

a Tanács által 2009. január 9-én elfogadva

a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról és a 96/26/EK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló európai parlamenti és tanácsi rendelete elfogadása céljából

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2009/C 62 E/01)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre, és különösen annak 71. cikke (1) bekezdésére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

tekintettel az európai adatvédelmi biztos véleményére (2),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (3),

mivel:

(1)

A tisztességes versenyfeltételekkel működő közúti fuvarozás belső piacának megteremtése a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma (a továbbiakban: a közúti fuvarozói szakma) gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó közös szabályok egységes alkalmazását teszi szükségessé. E közös szabályok hozzájárulhatnak a közúti fuvarozók magasabb szakmai képzettségéhez, a piac racionalizálásához, a szolgáltatások fuvarozók, ügyfelek és a gazdaság egészének érdekeit szolgáló javításához, valamint a nagyobb közúti biztonsághoz. Segítik továbbá a fuvarozók letelepedési jogának tényleges gyakorlását.

(2)

A belföldi és nemzetközi közlekedés terén a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma gyakorlásának engedélyezéséről, valamint e személyek szabad letelepedéshez való joga gyakorlásának előmozdítása érdekében az oklevelek, bizonyítványok és képesítés megszerzéséről szóló egyéb tanúsítványok kölcsönös elismeréséről szóló, 1996. április 29-i 96/26/EK tanácsi irányelv (4) előírta a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezéséhez szükséges minimumfeltételeket, valamint az e célból szükséges okiratok kölcsönös elismerését. Ugyanakkor a tapasztalat, a hatásvizsgálat és egyéb tanulmányok kimutatják, hogy az irányelvet nagyon eltérő módon alkalmazzák a különböző tagállamokban. Az eltérés több negatív következménnyel is jár, különösen a következőkre tekintettel: a verseny torzulása, a piac átláthatatlansága, az egyenlőtlen ellenőrzési szint, valamint annak kockázata, hogy az alacsony szakmai képzettséggel rendelkező munkavállalókat alkalmazó vállalkozások hanyag vagy a közúti biztonságot és a szociális szabályokat kevésbé tiszteletben tartó viselkedést tanúsítanak, ami árthat az ágazatról kialakult képnek.

(3)

E következmények azért is károsak, mert felboríthatják a közúti szállítás belső piacának zavartalan működését, mivel a nemzetközi árufuvarozás és egyes kabotázsműveletek piaca nyitott a vállalkozások előtt az egész Közösségben. Az e vállalkozásokra alkalmazott egyetlen feltétel, hogy rendelkezzenek közösségi engedéllyel, amelyet megszerezhetnek, amennyiben közúti fuvarozói szakma tekintetében teljesítik a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) (5), a személyszállítás tekintetében pedig az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (átdolgozás) (5) feltételeket.

(4)

Indokolt tehát korszerűsíteni a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó jelenlegi szabályokat az egységesebb és eredményesebb alkalmazásuk érdekében. Mivel e szabályok tiszteletben tartása jelenti a közösségi piacra jutás legfőbb feltételét, és mivel a piacra jutás területén az alkalmazandó közösségi eszköz a rendelet, az tűnik a legmegfelelőbb eszköznek a közúti fuvarozói szakma gyakorlása engedélyezésének szabályozására.

(5)

A tagállamok számára engedélyezni kell a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek kiigazítását az EK-Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett legkülső régiókban, tekintettel azok sajátos jellemzőire és korlátaira. Nem kaphatnak azonban közösségi engedélyt az e régiókban letelepedett olyan vállalkozások, amelyek kizárólag a fent meghatározott kiigazítás értelmében felelnek meg a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételeknek. A közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek kiigazítása nem támaszthat akadályt azzal szemben, hogy a fent említett régióban fuvarozási tevékenységeket végezzenek azon vállalkozások, amelyek számára engedélyezték volna a közúti fuvarozói szakma gyakorlását, mivel az e rendeletben megállapított általános feltételeknek megfelelnek.

(6)

A tisztességes verseny érdekében a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának közös szabályait a lehető legszélesebb körben alkalmazni kell minden vállalkozásra. E rendelet hatálya alá ugyanakkor nem szükséges bevonni a fuvarozási piacra igen csekély hatást gyakorló közúti fuvarozást bonyolító vállalkozásokat.

(7)

A letelepedés szerinti tagállam feladata, hogy ügyeljen arra, hogy a vállalkozások folytonos jelleggel eleget tegyenek az e rendeletben előírt feltételeknek annak érdekében, hogy a szóban forgó tagállam illetékes hatósága szükség esetén eldönthesse, felfüggeszti vagy visszavonja azon engedélyeket, amelyek alapján az adott vállalkozások piaci működést folytathatnak. A közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó feltételek tiszteletben tartása és megbízható ellenőrzése megköveteli, hogy a vállalkozások állandó és tényleges letelepedési hellyel rendelkezzenek.

(8)

Az illetékes hatóságok számára egyértelműen meg kell határozni és meg kell nevezni azon természetes személyeket, akik rendelkeznek a szükséges jó hírnévvel és szakmai alkalmassággal. Az ún. „szállításszervező” személyeknek állandó jelleggel és ténylegesen irányítaniuk kell a közúti szállítással foglalkozó vállalkozás szállítási tevékenységét. Meg kell határozni ezért, hogy egy személy milyen feltételek mellett tekinthető egy vállalkozás szállítási tevékenységének folyamatos és tényleges szervezéséért felelős személynek.

(9)

Egy szállításszervező jó hírneve megköveteli, hogy múltja mindenfajta súlyos büntetőjogi felelősséget megállapító ítélettől vagy szankciótól mentes legyen, különös tekintettel a közúti közlekedésre vonatkozó közösségi jogszabályok súlyos megsértésére. A szállításszervező vagy a közúti fuvarozási vállalkozás tekintetében a közösségi jogszabályok legsúlyosabb megsértése miatt egy vagy több tagállamban hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet vagy kiszabott szankció a jó hírnév elveszítését vonja maga után, feltéve, hogy az illetékes hatóság megbizonyosodott arról, hogy végleges határozatát szabályos és kellően dokumentált vizsgálati eljárás előzte meg, amelynek során biztosították az alapvető eljárási jogokat és a megfelelő fellebbezési jogokat.

(10)

Egy közúti fuvarozási vállalkozásnak meghatározott minimális pénzügyi kapacitással kell rendelkeznie a vállalkozás megfelelő alapításához és sikeres irányításához. Egyszerű és takarékos megoldás lehet, ha a vállalkozások bankgaranciával, szakmai felelősségbiztosítással vagy más hasonló eszközzel bizonyítják pénzügyi helyzetüket.

(11)

A magas szintű szakmai képzettség növeli a közúti szállítás ágazatának társadalmi-gazdasági hatékonyságát. Ebből következően indokolt, hogy a szállításszervező feladatát betöltő személy magas színvonalú szaktudással rendelkezzen. A vizsgáztatás nagyobb egységessége, valamint a képzés magas színvonalának biztosítása érdekében elő kell írni, hogy a tagállamok általuk meghatározott kritériumok alapján engedélyezhetik a képzési és vizsgaközpontokat. A szállításszervezőknek a nemzeti és a nemzetközi szállítási műveletek irányításához szükséges ismeretekkel egyaránt rendelkezniük kell. A szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítvány megszerzéséhez szükséges ismeretanyag jegyzéke, valamint a vizsga megszervezésének módja a technika fejlődésével változhat, ezért naprakésszé tételükről rendelkezni kell. A tagállamok részére lehetővé kell tenni, hogy mentesítsék a vizsgáztatás alól azokat a személyeket, akik bizonyítani tudják, hogy megadott tapasztalattal rendelkeznek a szállításszervezés terén.

(12)

A tisztességes verseny és a szabályokat teljes mértékben tiszteletben tartó közúti fuvarozás egységes szintű felügyeletet tesz szükségessé a tagállamok részéről. A vállalkozásokat és a vállalkozások engedélyének érvényességét felügyelni hivatott hatóságok e tekintetben kulcsszerepet játszanak, és biztosítani kell, hogy szükség esetén megfelelő intézkedéseket tegyenek, különösen az engedélyek felfüggesztését és visszavonását, illetve a sorozatosan hanyagul és rosszhiszeműen eljáró szállításszervezők alkalmatlanná nyilvánítását illetően.

(13)

A tagállamok közötti jobban szervezett igazgatási együttműködés javítaná a több tagállamban működő vállalkozások felügyeletének hatékonyságát, és a jövőben csökkentené az adminisztrációs költségeket. A vállalkozások közösségi szinten összekapcsolt elektronikus nyilvántartása – a személyes adatok védelméről szóló közösségi szabályok tiszteletben tartása mellett – megkönnyíti az együttműködést, és mind a vállalkozások, mind a közigazgatások számára csökkenti az ellenőrzéssel járó költségeket. A nemzeti elektronikus nyilvántartás már több a tagállamban működik. Egyes tagállamok között már az összekapcsolás infrastruktúrája is készen áll. Ezen elektronikus nyilvántartások rendszeresebb használata ezért jelentős mértékben hozzájárulhatna az adminisztratív az ellenőrzések költségeinek csökkentéséhez és hatékonyságuk növeléséhez.

(14)

A nemzeti elektronikus nyilvántartásokban szereplő bizonyos – a jogsértésekkel és a szankciókkal kapcsolatos – adatok személyes jellegűek. A tagállamoknak tehát meg kell hozniuk a szükséges intézkedéseket a személyes adatok feldolgozása vonatkozásában az egyének védelméről és az ilyen adatok szabad áramlásáról szóló, 1995. október 24-i 95/46/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (6) való megfelelés érdekében, különösen a személyes adatok hatóságok általi feldolgozásának ellenőrzése, továbbá az érintett személyek tájékoztatáshoz való joga, hozzáférési joga és tiltakozási joga tekintetében. E rendelet alkalmazásában szükségesnek tűnik az ilyen adatok legalább két évig történő megőrzése annak érdekében, hogy az alkalmatlannak nyilvánított vállalkozások ne telepedhessenek le más tagállamban.

(15)

Alapvető fontosságú a nemzeti elektronikus nyilvántartások fokozatos összekapcsolása a tagállamok közötti gyors és hatékony információcseréhez, valamint annak biztosításához, hogy a komoly jogsértéseknek a székhelyüktől eltérő tagállamban történő elkövetése ne merüljön fel a fuvarozókban, és ne vállalják annak kockázatát. Az összekapcsolás érdekében közösen kell meghatározni a kicserélendő adatok pontos formátumát és az adatcsere technikai lebonyolításának módját.

(16)	A tagállamok közötti hatékony információcsere érdekében nemzeti kapcsolattartókat kell kijelölni, valamint meg kell határozni bizonyos minimális közös eljárásokat a határidőkre és átadandó információ természetére vonatkozóan.

(17)

A letelepedés szabadságának elősegítése érdekében a közúti fuvarozói szakma letelepedés szerinti tagállamban való folytatásának engedélyezéséhez szükséges jó hírnév elegendő bizonyítékául kell elfogadni azon tagállam illetékes hatósága által kibocsátott megfelelő dokumentumok felmutatását, ahol a közúti fuvarozó lakhelye volt, feltéve, hogy az érintett személyeket más tagállamokban nem nyilvánították alkalmatlannak a közúti fuvarozói szakma gyakorlására.

(18)	A szakmai alkalmasság tekintetében az e rendeletben foglalt rendelkezésekkel összhangban kiállított, egységes minta szerinti bizonyítványt a székhely szerinti tagállamnak elegendő bizonyítéknak kell tekintenie a letelepedés szabadságának elősegítése érdekében.

(19)

Szükséges az e rendeletben foglalt rendelkezések közösségi szintű alkalmazásának szigorú nyomon követése. Ennek előfeltétele, hogy a Bizottság részére – a nemzeti nyilvántartások alapján készített – a közúti fuvarozási ágazatban működő vállalkozások jó hírnevével, pénzügyi helyzetével és szakmai alkalmasságával kapcsolatos rendszeres jelentéseket továbbítsanak.

(20)	Helyénvaló, hogy a tagállamok az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókat írjanak elő. E szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

(21)

Mivel a rendelet célját, nevezetesen a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó szabályoknak a tagállamokon belüli egységesebb és eredményes alkalmazásuk érdekében való korszerűsítését, a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért azok közösségi szinten jobban megvalósíthatók, a Közösség intézkedéseket hozhat a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

(22)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (7) összhangban kell elfogadni.

(23)

A Bizottságot fel kell hatalmazni különösen arra, hogy állítsa fel a közúti fuvarozók jó hírnevének elveszítésével járó jogsértések kategóriáit, típusait és súlyosságát meghatározó jegyzéket; hogy igazítsa hozzá a műszaki fejlődéshez e rendeletnek a szakmai alkalmasság elismerésekor a tagállamok által tekintetbe veendő ismeretekre vonatkozó, valamint a szakmai alkalmassági bizonyítványmintával kapcsolatos I., II. és III. mellékletét; és hogy állítsa fel azon jogsértések jegyzékét, amelyek a IV. mellékletben felsoroltakkal együtt a jó hírnév elvesztését eredményezhetik. Mivel az említett intézkedések általános hatályúak és e rendelet nem alapvető elemeinek többek között új, nem alapvető fontosságú elemekkel történő kiegészítéssel történő módosítására irányulnak, ezeket az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(24)	A 96/26/EK irányelvet hatályon kívül kell helyezni,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Tárgy és hatály

(1)   Ez a rendelet a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezését és e szakma gyakorlását szabályozza.

(2)   Ezt a rendeletet alkalmazni kell a Közösségben letelepedett, a közúti fuvarozói szakmát gyakorló minden vállalkozásra. Alkalmazni kell továbbá a közúti fuvarozói szakmát gyakorolni szándékozó vállalkozásokra is. A közúti fuvarozói szakmát gyakorló vállalkozásokra történő hivatkozásokat adott esetben úgy kell tekinteni, hogy azok hivatkozást tartalmaznak az e szakmát gyakorolni szándékozó vállalkozásokra is.

(3)   Az érintett tagállamok a Szerződés 299. cikkének (2) bekezdésében említett régiók tekintetében kiigazíthatják a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételeket, amennyiben a tevékenységeket teljes mértékben az említett régiókban, az ott letelepedett vállalkozások végzik.

(4)   A (2) bekezdéstől eltérve, e rendelet a nemzeti jog eltérő rendelkezése hiányában nem alkalmazandó a következőkre:

a)

a közúti árufuvarozói szakmát gyakorló olyan vállalkozások, amelyek a közúti árufuvarozást kizárólag 3,5 tonna megengedett össztömeget meg nem haladó gépjárművekkel vagy járműszerelvényekkel végzik. A tagállamok ugyanakkor lecsökkenthetik ezt a határértéket az összes vagy egyes közúti fuvarozási kategóriák vonatkozásában.

b)	a közúti személyszállítási szolgáltatásokat nem kereskedelmi célból vagy térítésmentesen lebonyolító, vagy a közúti személyszállítástól eltérő főtevékenységet folytató vállalkozások.

c)	a közúti fuvarozói szakmát gyakorló olyan vállalkozások, amelyek a közúti fuvarozást kizárólag 40 km/h legnagyobb megengedett haladási sebességgel közlekedő gépjárművekkel végzik.

(5)   A tagállamok mentesíthetik e rendelet összes vagy néhány rendelkezésének hatálya alól azokat a kizárólag belföldi fuvarozással foglalkozó közúti fuvarozókat, amelyek csak csekély hatással vannak a fuvarozási piacra az alábbi tényezők miatt:

a)	a fuvarozott termékek jellege; vagy

b)	a fuvarozás kis távolsága.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában:

1.	„közúti árufuvarozói szakma”: bármely vállalkozás által díjazás ellenében gépjárművel vagy járműszerelvénnyel végzett árufuvarozási tevékenység;

2.

„közúti személyszállítói szakma”: bármely vállalkozás által a vezetőt is beleértve kilenc főt meghaladó befogadóképességűnek gyártott és felszerelt, és erre a célra szolgáló gépjárművekkel végzett közcélú vagy meghatározott utascsoportokra kiterjedő, a szállított személyek vagy a szállítás szervezője által megfizetett személyszállítási szolgáltatás;

3.	„közúti fuvarozói szakma”: közúti személyszállítói vagy közúti árufuvarozói szakma;

4.

„vállalkozás”: személyszállítással foglalkozó bármely nyereségérdekelt vagy non-profit természetes vagy jogi személy, nyereségérdekelt vagy non-profit szövetség vagy személyek jogi személyiség nélküli csoportja, valamint saját jogi személyiséggel rendelkező vagy egy jogi személyiséggel rendelkező hatóságtól függő hivatalos testület, vagy bármely, kereskedelmi célú árufuvarozással foglalkozó természetes vagy jogi személy;

5.

„szállításszervező”: vállalkozás alkalmazásában álló természetes személy, vagy amennyiben a vállalkozás természetes személy, a személy, vagy az arra vonatkozó rendelkezés esetén egy általa szerződés útján kijelölt másik természetes személy, aki tényleges és tartós módon szervezi a vállalkozás fuvarozói tevékenységét;

6.	„a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezése”: adminisztratív döntés, amely engedélyezi az e rendeletben meghatározott feltételeknek megfelelő vállalkozás számára a közúti fuvarozói szakma gyakorlását;

7.

„illetékes hatóság”: egy tagállam nemzeti, regionális vagy helyi hatósága, amely a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezése céljából ellenőrzi, hogy egy adott vállalkozás megfelel-e az e rendeletben meghatározott feltételeknek, és amely jogosult megadni, felfüggeszteni, illetve visszavonni a közúti fuvarozói szakma gyakorlására jogosító engedélyt;

8.	„székhely szerinti tagállam”: az a tagállam, amelyben egy vállalkozás letelepedett, tekintet nélkül arra, hogy szállításszervezője másik országból származik-e.

3. cikk

A közúti fuvarozói szakma gyakorlásának követelményei

(1)   A közúti fuvarozói szakmát gyakorló vállalkozásoknak a következő követelményeket kell teljesíteniük:

a)	tényleges és állandó székhely valamely tagállamban;

b)	jó hírnév;

c)	megfelelő pénzügyi helyzet;

d)	a szükséges szakmai alkalmasság.

(2)   A tagállamok a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezéséhez a vállalkozások által teljesítendő további arányos és megkülönböztetésmentes követelményeket határozhatnak meg.

4. cikk

Szállításszervező

(1)   A közúti fuvarozói szakmát gyakorló vállalkozás kijelöl legalább egy olyan természetes személyt – a szállításszervezőt –, aki megfelel a 3. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontjában előírt követelményeknek és aki:

a)	a vállalkozás fuvarozói tevékenységeit ténylegesen és folyamatosan irányítja; valamint

b)	valódi kapcsolatban áll a vállalkozással, mint annak alkalmazottja, igazgatója, tulajdonosa, részvényese vagy ügyeinek intézője, vagy, amennyiben a vállalkozás természetes személy, akkor ő maga ez a személy; valamint

c)	a Közösségben lakóhellyel rendelkezik.

(2)   Ha a vállalkozás nem felel meg a 3. cikk (1) bekezdésének d) pontjában meghatározott szakmai alkalmassági követelménynek, az illetékes hatóság az e cikk (1) bekezdésnek megfelelően megjelölt szállításszervező nélkül is engedélyezheti számára a fuvarozói szakma gyakorlását, feltéve, hogy:

a)	a vállalkozás kijelöl egy, a Közösségben lakóhellyel rendelkező olyan természetes személyt, aki megfelel a 3. cikk (1) bekezdésének b) és d) pontjában meghatározott követelményeknek, és akit szerződés hatalmaz fel a szállításszervezői feladatoknak a vállalkozás nevében történő ellátására;

b)

a vállalkozás és a az a) pontban említett személy közötti szerződés meghatározza a személy ténylegesen és folyamatosan elvégzendő feladatait, és kijelöli a szállításszervezőként vállalt felelősségi körét. A meghatározandó feladatok közé tartoznak különösen a gépjárművek karbantartásának irányításával, a szállítmányozási szerződések és dokumentumok ellenőrzésével, az alapszintű könyveléssel, a rakományok vagy szolgáltatások vezetőkhöz és gépjárművekhez rendelésével és a biztonsági eljárások ellenőrzésével kapcsolatos feladatok;

c)

az a) pontban említett személy szállításszervezőként legfeljebb négy különböző vállalkozás legfeljebb összesen 50 gépjárművel végzett szállítási tevékenységét irányíthatja. A tagállamok úgy határozhatnak, hogy csökkentik az e személy által irányítható vállalkozások számát és/vagy az irányított járműflotta méretét; és

d)	az a) pontban említett személy a meghatározott feladatokat kizárólag a vállalkozás érdekét szem előtt tartva hajtja végre, és felelősségi körét minden olyan vállalkozástól függetlenül gyakorolja, amely a vállalkozást fuvarozások elvégzésére felkéri.

(3)   A tagállamok határozhatnak úgy, hogy az (1) bekezdéssel összhangban kijelölt szállításszervező a továbbiakban nem hatalmazható fel a (2) bekezdés szerint, vagy csak a (2) bekezdés c) pontjában foglaltaknál kisebb számú vállalkozás vagy jármű tekintetében.

(4)   A vállalkozás értesíti az illetékes hatóságot a kijelölt szállításszervezőről vagy szállításszervezőkről.

II. FEJEZET

A 3. CIKK SZERINTI KÖVETELMÉNYEKNEK VALÓ MEGFELELÉS ÉRDEKÉBEN TELJESÍTENDŐ FELTÉTELEK

5. cikk

A székhely követelményével kapcsolatos feltételek

A 3. cikk a) pontjában meghatározott követelmény teljesítéséhez a vállalkozásnak az érintett tagállamban:

a)

rendelkeznie kell az említett tagállamban található, olyan helyiségeket magában foglaló telephellyel, amelyekben kérésre az illetékes hatóság számára hozzáférhetővé tudja tenni a vállalkozással kapcsolatos dokumentumokat, különös tekintettel az összes könyvviteli dokumentumra, a személyzet irányításával kapcsolatos dokumentumokra, a vezetési és pihenési időkre vonatkozó adatokat tartalmazó dokumentumokra és minden egyéb olyan dokumentumra, amelyhez az illetékes hatóságnak adott esetben hozzá kell férnie az e rendeletben meghatározott követelmények teljesítésének ellenőrzése céljából. A tagállamok előírhatják, hogy a területükön székhellyel rendelkező vállalkozások helyiségeiben a fenti dokumentumok mindenkor hozzáférhetők legyenek;

b)

amint engedélyt kapott, rendelkeznie kell nyilvántartásba vett vagy az adott tagállam jogszabályaival összhangban más módon forgalomba helyezett teljes tulajdonú, vagy más jogcímen, például feltételes adásvételi szerződés, illetve bérleti vagy lízingszerződés alapján birtokolt egy vagy több gépjárművel;

c)	tevékenységeit ténylegesen és folyamatosan egy ugyanabban a tagállamban található, a szükséges berendezésekkel ellátott operatív központból kell irányítania.

6. cikk

A jó hírnév követelményével kapcsolatos feltételek

(1)   E cikk (2) bekezdésének értelmében a tagállamok meghatározzák 3. cikk (1) bekezdésének b) pontjában foglalt, jó hírnévre vonatkozó követelmény teljesítése érdekében teljesítendő feltételeket.

A tagállamok annak megállapítása során, hogy egy vállalkozás megfelel-e e követelménynek, megvizsgálják a vállalkozás, annak szállításszervezői és a tagállam által meghatározott egyéb releváns személyek magatartását. Az e cikkben a büntetőjogi felelősségét megállapító ítéletre, az azzal szembeni szankciókra vagy a vállalkozás általi jogsértésekre való hivatkozások magukban foglalják magával a vállalkozással, annak szállításszervezőivel és a tagállam által meghatározott egyéb releváns személyekkel kapcsolatos büntetőjogi felelősséget megállapító ítéleteket, szankciókat vagy jogsértéseket.

Az első albekezdésben említett feltételek magukban foglalják legalább az alábbiakat:

a)

nincs olyan komolyabb ok a szállításszervező vagy a fuvarozási vállalkozás jó hírnevének megkérdőjelezésére, mint például az alábbi területeken hatályos nemzeti jogszabályok súlyos megsértése miatt hozott, büntetőjogi felelősséget megállapító ítélet vagy kiszabott szankció: i. kereskedelmi jog, ii. fizetésképtelenséggel kapcsolatos jogszabályok, iii. a szakma fizetési és foglalkoztatási feltételei, iv. közúti közlekedés, v. szakmai felelősség; és

b)

a szállításszervező vagy a fuvarozási vállalkozás tekintetében egy vagy több tagállamban súlyos bűncselekmény elkövetéséért nem hoztak büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet vagy nem szakbak ki szankciót különösen az alábbiakra vonatkozó közösségi jogszabályok súlyos megsértése miatt: i. a gépjárművezetők vezetési és pihenési ideje, munkaideje, a menetíró készülék elhelyezése és használata; ii. a nemzetközi forgalomban részt vevő haszongépjárművek maximális súlya és mérete; iii. a gépjárművezetők alapképzése és továbbképzése; iv. a haszongépjárművek közúti alkalmassága, beleértve a gépjárművek kötelező műszaki vizsgálatát; v. a nemzetközi közúti árufuvarozási piacra vagy adott esetben a közúti személyszállítási piacra jutás; vi. a veszélyes áruk biztonságos közúti fuvarozása; vii. bizonyos járműkategóriáknál sebességkorlátozó készülékek elhelyezése és használata; viii. a vezetői engedély; ix. a szakma gyakorlásának engedélyezése; x. állatok szállítása.

(2)   Az (1) bekezdés harmadik albekezdése b) pontjának alkalmazásában:

a)

Amennyiben a szállításszervező vagy a fuvarozási vállalkozás tekintetében a közösségi jogszabályok IV. mellékletben felsorolt valamely legsúlyosabb megsértése miatt egy vagy több tagállamban súlyos bűncselekmény elkövetése miatt büntetőjogi felelősséget állapítanak meg vagy szankciót szabnak ki, a székhely szerinti tagállam illetékes hatósága megfelelő módon és időben történő szabályos igazgatási eljárást folytat le, beleértve adott esetben az érintett vállalkozás telephelyén végzett ellenőrzést is. Az eljárás megállapítja, hogy a konkrét körülményekre tekintettel az adott esetben a jó hírnév elvesztése aránytalan válaszreakció lenne-e. Minden ilyen megállapítást megfelelően indokolni kell. Ha az illetékes hatóság arra a megállapításra jut, hogy a jó hírnév elvesztése aránytalan válaszreakció lenne, határozhat úgy, hogy a jó hírnév fennmarad. Ez esetben az indokolást rögzíteni kell a nemzeti nyilvántartásban. Az ilyen határozatok számát fel kell tüntetni a 26. cikk (1) bekezdésében említett jelentésben. Ha az illetékes hatóság nem jut arra a megállapításra, hogy a jó hírnév elvesztése aránytalan válaszreakció lenne, a büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletek vagy szankciók a jó hírnév elvesztését vonják maguk után.

b)

a Bizottság a közösségi jogszabályok azon megsértéseinek kategóriáit, típusait és súlyossági fokát meghatározó jegyzéket készít, amelyek – a IV. mellékletben meghatározottakon túl – a jó hírnév elveszítését eredményezhetik. A tagállamok a 12. cikk (1) bekezdése szerinti ellenőrzési prioritások felállításakor figyelembe veszik az említett jogsértésekkel kapcsolatos információkat, beleértve a más tagállamoktól kapott információkat is. Az e rendelet említett jegyzékkel kapcsolatos, nem alapvető elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló intézkedéseket a 25. cikk (3) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással összhangban kell elfogadni. A Bizottság e célból: i. meghatározza a leggyakrabban előforduló jogsértési kategóriákat és típusokat; ii. megállapítja a jogsértések súlyosságának mértékét annak függvényében, hogy mennyire járhatnak súlyos életveszéllyel vagy sérülésekkel; iii. meghatározza az előfordulás azon gyakoriságát, amelyen túl a többször megismételt jogsértések súlyosabbnak minősülnek, figyelembe véve a szállításszervező által irányított fuvarozási tevékenységekben részt vevő gépjárművezetők számát.

(3)   A 3. cikk (1) bekezdésének b) pontja szerintikövetelmény mindaddig nem teljesül, amíg a nemzeti jog vonatkozó rendelkezései alapján valamilyen rehabilitációs vagy azzal egyenértékű hatású intézkedés nem történik.

7. cikk

A pénzügyi helyzet követelményével kapcsolatos feltételek

(1)   A 3. cikk (1) bekezdés c) pontjában meghatározott követelmények teljesítése érdekében egy vállalkozásnak a számviteli év során mindenkor eleget kell tudnia tenni pénzügyi kötelezettségeinek. Ennek érdekében a vállalkozásnak az éves beszámolói alapján bizonyítania kell – miután ez utóbbiakat ellenőr vagy egy arra megfelelően felhatalmazott személy hitelesítette –, hogy minden évben rendelkezik egy használatban lévő gépjármű esetében legalább 9 000 EUR-nak, és minden további gépjármű esetében 5 000 EUR-nak megfelelő tőkével és tartalékkal.

E rendelet alkalmazásában az euro értékét azokban a tagállami valutákban, amelyek nem vesznek részt az európai monetáris unió harmadik szakaszában, ötévenként rögzíteni kell. Az alkalmazandó árfolyamként az október első munkanapján érvényes és az Európai Unió Hivatalos Lapjában közzétett árfolyamot kell használni. Az árfolyamok a következő naptári év január 1. napjától kezdődően tekintendők hatályosnak.

Az első albekezdésben említett könyvelési tételek a Szerződés 54. cikke (3) bekezdésének g) pontja alapján meghatározott jogi formájú társaságok éves beszámolójáról szóló 1978. július 25-i 78/660/EGK negyedik tanácsi irányelvben (8) meghatározottak szerint értendők.

(2)   Az (1) bekezdéstől eltérve az illetékes hatóság elfogadhatja vagy megkövetelheti, hogy az (1) bekezdés első albekezdésében meghatározott összegek erejéig egy vállalkozás egy vagy több olyan bank vagy más pénzügyi szervezet – a biztosítótársaságokat is beleértve – igazolásával, például szakmai felelősségbiztosítással bizonyítsa pénzügyi helyzetét, amely egyetemleges felelősségen alapuló kezességet nyújt a számára. A tagállamok úgy határozhatnak, hogy a garancia a közúti fuvarozói szakma gyakorlását engedélyező illetékes hatóság hozzájárulásával hívható le, és a hozzájárulása nélkül nem szabadítható fel.

(3)   Az (1) bekezdésben említett ellenőrizendő éves beszámolók vagy a (2) bekezdésben említett ellenőrizendő garancia az azon tagállam területén letelepedett gazdasági egységhez tartozik, amelyikben engedélyt kértek, nem pedig egy másik tagállamban letelepedett másik egységhez.

8. cikk

A szakmai alkalmasság követelményével kapcsolatos feltételek

(1)   A 3. cikk (1) bekezdés d) pontjában foglalt követelmény teljesítése érdekében az érintett személynek vagy személyeknek rendelkezniük kell az I. melléklet I. részében felsorolt tárgyak kapcsán előírt szintnek megfelelő ismeretekkel. Az alkalmasságról kötelező írásbeli vizsgán kell tanúságot tenni, amely – ha valamely tagállam így határoz – kiegészíthető szóbeli vizsgával. A vizsgákat az I. melléklet II. részének megfelelően rendezik meg. A tagállamok e célból határozhatnak úgy, hogy előírják a vizsga előtti képzést.

(2)   Az (1) bekezdésben említett írásbeli és szóbeli vizsgákat kizárólag a tagállam által meghatározott kritériumok alapján a tagállam által arra megfelelően felhatalmazott hatóságok vagy szervek szervezhetik és tanúsíthatják. A tagállamok rendszeresen ellenőrzik, hogy a körülmények, amelyek között az általuk felhatalmazott hatóságok vagy szervek megszervezik a vizsgákat, megfelelnek-e az I. mellékletnek.

(3)   A tagállamok az általuk meghatározott kritériumok alapján megfelelően felhatalmazhatják bizonyos szerveket arra, hogy a jelöltek számára a vizsgára való felkészüléshez minőségi képzést, illetve az ismereteiket felfrissíteni kívánó szállításszervezőknek továbbképzést nyújtsanak.

(4)   A tagállamok mentesíthetik az I. mellékletben felsorolt valamennyi tárgyban szerzett ismereteket magukban foglaló, az adott tagállamban kibocsátott, kifejezetten e célból megjelölt bizonyos felsőfokú képesítések és műszaki képesítések birtokosait azon vizsgák alól, amelyek anyagára a képesítésük vonatkozik. A mentesség az I. mellékletnek csak azokra a szakaszaira vonatkozik, amelyek tekintetében a képesítés az adott szakasz címe alatt felsorolt valamennyi tárgyra kiterjed.

A tagállamok a vizsga meghatározott részei alól mentesíthetik az adott tagállamban a belföldi fuvarozásra érvényes, szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványok birtokosait.

(5)   A szakmai alkalmasság bizonyítására a (2) bekezdés szerinti hatóság vagy szerv által kiadott bizonyítványt kell bemutatni. A bizonyítvány nem ruházható át más személyre. A bizonyítványt a II. és III. mellékletben meghatározott biztonsági jellemzőknek és mintának megfelelően kell elkészíteni, és el kell látni a kibocsátó, megfelelően felhatalmazott hatóság vagy szerv bélyegzőjével és aláírásával.

(6)   A Bizottság az I., II. és a III. mellékletet a műszaki fejlődéshez igazítja. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 25. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(7)   A Bizottság ösztönzi és elősegíti a tagállamok között a képzésre, a vizsgákra és az engedélyezésre vonatkozó tapasztalat- és információcserét, többek között a Bizottság által kijelölhető bármely szerven keresztül.

9. cikk

Mentesség a vizsga alól

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy a 8. cikk (1) bekezdésében említett, a szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítvány megszerzéséhez szükséges vizsga alól mentesítik azokat a személyeket, akik bizonyítani tudják, hogy …-t (9) megelőzően 15 évig valamely tagállamban folyamatosan közúti árufuvarozói vagy közúti személyszállítói vállalkozást irányítottak.

III. FEJEZET

ENGEDÉLYEZÉS ÉS FELÜGYELET

10. cikk

Az illetékes hatóságok

(1)   Minden tagállam egy vagy több illetékes hatóságot jelöl ki e rendelet megfelelő végrehajtásának biztosítása érdekében. Az illetékes hatóságok a következőkre kapnak felhatalmazást:

a)	a vállalkozások által benyújtott kérelmek vizsgálata;

b)	a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezése, továbbá ezen engedélyek felfüggesztése és visszavonása;

c)	természetes személy valamely vállalkozás fuvarozási tevékenységének szervezésére szállításszervezőként alkalmatlannak nyilvánítása;

d)	azon ellenőrzések elvégzése, amelyek azt vizsgálják, hogy a 3. cikkben meghatározott követelményeket a vállalkozások teljesítik-e.

(2)   Az illetékes hatóságok közzéteszik az e rendeletben és az egyéb nemzeti rendelkezésekben megállapított követelmények összességét, az érdekelt jelöltek számára követendő eljárásokat, valamint a kapcsolódó magyarázatokat.

11. cikk

A kérelmek áttekintése és nyilvántartásba vétele

(1)   A 3. cikkben meghatározott követelményeket teljesítő fuvarozási vállalkozásnak – kérelemre – engedélyezni kell a közúti fuvarozói szakma gyakorlását. Az illetékes hatóság megbizonyosodik arról, hogy a kérelmet benyújtó vállalkozás teljesíti-e a 3. cikkben meghatározott követelményeket. A tagállamok megfelelő nemzeti jogszabályokban előírhatják a fuvarozói szakma gyakorlására jogosító engedélyek érvényességi időtartamát.

A kérelem értékelése a …/2009/EK rendelettel és a …/2009/EK rendelettel összhangban közösségi engedély kiadását eredményezheti. A tagállamok a közösségi engedélytől eltérő típusú engedélyt is kiadhatnak azoknak a vállalkozásoknak, amelyek kizárólag az adott tagállam területén végeznek fuvarozást.

(2)   Az illetékes hatóság rögzíti a 16. cikkben említett nemzeti elektronikus nyilvántartásban az általa engedélyezett vállalkozásokra vonatkozó és a 16. cikk (2) bekezdésének a)–d) pontjában említett adatokat.

(3)   Az illetékes hatóság a lehető legrövidebb határidőn belül, de a kérelem elbírálásához szükséges valamennyi dokumentum kézhezvételének időpontjától számított legfeljebb három hónapon belül megvizsgálja az engedélyezés iránti kérelmet. Az illetékes hatóság kellően indokolt esetben további két hónappal meghosszabbíthatja ezt a határidőt.

(4)   2012. december 31-ig az illetékes hatóság – kétség esetén – a vállalkozások jó hírnevének értékelésekor ellenőrzi, hogy a kijelölt szállításszervező vagy szállításszervezők a 14. cikk alapján nincs vagy nincsenek-e a kérelmezés időpontjában egyik tagállamban sem alkalmatlannak nyilvánítva vállalkozások fuvarozási tevékenységeinek irányítására.

2013. január 1-től az illetékes hatóság a vállalkozások jó hírnevének értékelésekor – a 16. cikk (2) bekezdése első albekezdésének f) pontjában említett adatokhoz való hozzáférés révén, amely vagy a nemzeti nyilvántartások vonatkozó részéhez való közvetlen és biztonságos hozzáférés formájában vagy kérés útján történik – minden esetben ellenőrzi, hogy a kijelölt szállításszervező(k) a 14. cikk alapján nincs(enek)-e a kérelmezés időpontjában egyik tagállamban sem alkalmatlannak nyilvánítva vállalkozások fuvarozási tevékenységeinek irányítására.

Az e rendelet nem alapvető elemeinek módosítására irányuló, az e bekezdésben említett határidők legfeljebb 3 évvel történő elhalasztására vonatkozó intézkedéseket a 25. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)   A fuvarozói szakma gyakorlására jogosító engedéllyel rendelkező vállalkozások a (2) bekezdésben említett adatok bármilyen változását egy a letelepedés szerinti tagállam által meghatározandó, legfeljebb 28 napos időszakon belül bejelentik az engedélyt kibocsátó illetékes hatóságnak.

12. cikk

Ellenőrzések

(1)   Az illetékes hatóságok ellenőrzik, hogy a vállalkozások, amelyeknek engedélyezték a fuvarozói szakma gyakorlását, továbbra is teljesítik-e a 3. cikkben meghatározott követelményeket. Ennek érdekében a tagállamok a fokozott kockázatot jelentő vállalkozásokra irányuló ellenőrzéseket végeznek. Ennek céljából a tagállamok az e rendelet 6. cikkében megállapított jogsértések összességére kiterjesztik a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályokkal kapcsolatos 3820/85/EGK és a 3821/85/EGK tanácsi rendelet végrehajtásának minimumfeltételeiről és a 88/599/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. március 15-i 2006/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (10) 9. cikke alapján a tagállamok által létrehozott kockázatosztályozási rendszert.

(2)   2014. december 31-ig a tagállamoknak legalább ötévente ellenőrzést kell végezniük annak megvizsgálása érdekében, hogy a vállalkozások továbbra is teljesítik-e a 3. cikkben meghatározott követelményeket.

Az e rendelet nem alapvető elemeinek módosítására irányuló, az e bekezdésben említett határidő elhalasztására vonatkozó intézkedéseket a 25. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)   Amennyiben azt a Bizottság kellően indokolt esetben kéri, a tagállamok egyedi ellenőrzéseket végeznek annak megvizsgálása céljából, hogy egy adott vállalkozás továbbra is teljesíti-e a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó feltételeket. A tagállamok értesítik a Bizottságot ezen ellenőrzések eredményeiről, és az abban az esetben hozott intézkedésekről, ha megállapítják, hogy a vállalkozás már nem felel meg az e rendeletben meghatározott követelményeknek.

13. cikk

Engedély-felfüggesztési és engedély-visszavonási eljárás

(1)   Amennyiben az illetékes hatóság megállapítja, hogy annak kockázata áll fenn, hogy a vállalkozás már nem teljesíti a 3. cikkben meghatározott követelményeket, erről értesíti a vállalkozást. Amennyiben az illetékes hatóság megállapítja, hogy egy vagy több követelmény már nem teljesül, a vállalkozás számára határidőt szabhat helyzete rendezésére, az alábbiak szerint:

a)	hat hónapot meg nem haladó határidő a jó hírnév vagy a szakmai alkalmasság követelményét már nem teljesítő szállításszervező helyébe lépő személy felvételére, amely határidő hat hónappal meghosszabbítható a szállításszervező elhalálozása vagy munkaképtelensége esetén;

b)	hat hónapot meg nem haladó határidő, ha a vállalkozásnak annak bizonyításával kell rendeznie a helyzetét, hogy tényleges és állandó telephellyel rendelkezik;

c)	a pénzügyi helyzet követelményének nem teljesülése esetén hat hónapot meg nem haladó határidő annak bizonyítására, hogy a követelmény ismét állandó jelleggel teljesülni fog.

(2)   Az illetékes hatóság bármilyen rehabilitációs intézkedést megelőzően arra kötelezheti a vállalkozást, amelynek engedélyét felfüggesztette vagy visszavonta, hogy szállításszervezői tegyenek eleget a 8. cikk (1) bekezdésében említett vizsgakötelezettségnek.

(3)   Amennyiben az illetékes hatóság megállapítja, hogy a vállalkozás a 3. cikkben foglalt követelmények közül egynek vagy többnek már nem felel meg, legkésőbb az e cikk (1) bekezdésben említett határidők lejártát követően felfüggeszti vagy visszavonja fuvarozói szakma gyakorlására jogosító engedélyt.

14. cikk

A szállításszervező alkalmatlanná nyilvánítása

(1)   Amennyiben a szállításszervező a 6. cikk rendelkezéseivel összhangban elveszti jó hírnevét, az illetékes hatóság a szállításszervezőt vállalkozások fuvarozási tevékenységeinek irányítására alkalmatlannak nyilvánítja.

(2)   A nemzeti jog megfelelő rendelkezéseinek megfelelően a rehabilitációs intézkedésekre sor nem kerül, a fuvarozási tevékenység irányítására alkalmatlanná nyilvánított személynek a 8. cikk (5) bekezdésében említett, szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványa egyik tagállamban sem érvényes.

15. cikk

Az illetékes hatóságok határozatai és jogorvoslat

(1)   A tagállamok illetékes hatóságai megindokolják az e rendelet alapján hozott elutasító határozataikat, ideértve a kérelmek elutasítását, a meglevő engedélyek felfüggesztését vagy visszavonását és a szállításszervező alkalmatlanná nyilvánítását is.

E határozatok figyelembe veszik mind a vállalkozás vagy annak szállításszervezője által elkövetett, a vállalkozás jó hírnevének ártó jogsértésekről rendelkezésre álló információkat, mind pedig az illetékes hatóság rendelkezésére álló minden egyéb információt. A határozatok megnevezik az engedély felfüggesztése vagy az alkalmatlanná nyilvánítás esetén alkalmazandó rehabilitációs intézkedéseket.

(2)   A tagállamok intézkedéseket hoznak annak biztosítására, hogy a vállalkozásoknak és az érintett személyeknek az (1) bekezdésben említett határozatokkal szemben a fellebbezést nyújthassanak be legalább egy független és pártatlan szervhez vagy rendes bírósághoz.

IV. FEJEZET

EGYSZERŰSÍTÉS ÉS IGAZGATÁSI EGYÜTTMŰKÖDÉS

16. cikk

Nemzeti elektronikus nyilvántartások

(1)   E rendelet – és különösen a 11–14. és 26. cikkének – végrehajtása érdekében minden tagállam nemzeti elektronikus nyilvántartást vezet azokról a közúti fuvarozási vállalkozásokról, amelyeknek az általa kijelölt illetékes hatóság engedélyezte a közúti fuvarozói szakma gyakorlását. Az e nyilvántartásban foglalt adatok feldolgozása az e célra kijelölt hatóság felügyeletével történik. A nemzeti elektronikus nyilvántartásban szereplő releváns adatokat elérhetővé kell tenni az érintett tagállam valamennyi, illetékes hatósága számára.

A nyilvántartások jövőbeli összekapcsolásának megkönnyítése érdekében a Bizottság legkésőbb 2009. június 1-ig iránymutatásokat ad ki a nemzeti elektronikus nyilvántartásokban az azok létrehozásától kezdődően rögzítendő adatok minimális követelményeire vonatkozóan. Ajánlhatja továbbá a (2) bekezdésben említett adatokon túl a járművek forgalmi rendszámának beillesztését is.

(2)   A nemzeti elektronikus nyilvántartás legalább a következő adatokat foglalja magában:

a)	a vállalkozás neve és jogi formája;

b)	székhelyének címe;

c)	a jó hírnév és a szakmai alkalmasság követelményének teljesítésére kijelölt szállításszervező neve, és – ha az eltérő – a jogi képviselő neve;

d)	az engedély típusa, a gépjárművek engedélyben feltüntetett száma és adott esetben a közösségi engedély és a hitelesített másolatok sorszáma;

e)	a 6. cikk (1) bekezdésének b) pontjában említett olyan súlyos jogsértések száma, kategóriája és típusa, amelyek az elmúlt két évben elítéléshez vagy szankcióhoz vezettek;

f)	a vállalkozás fuvarozási tevékenységének irányítására alkalmatlannak nyilvánított személyek neve az adott személy jó hírnevének a 6. cikk (3) bekezdése szerinti helyreállításáig, valamint az alkalmazandó helyreállító intézkedések.

Az e) pont alkalmazásában a tagállamok 2015. december 31-ig dönthetnek úgy, hogy a nemzeti elektronikus nyilvántartásba kizárólag a IV. mellékletben említett legsúlyosabb jogsértéseket viszik be.

A tagállamok dönthetnek úgy, hogy az első albekezdés e) és f) pontjában említett információkat külön tartják nyilván. Ez esetben a releváns adatokat az érintett tagállam valamennyi, illetékes hatósága számára kérésre vagy közvetlenül hozzáférhetővé kell tenni. A kért információkat a kérelem kézhezvételétől számított 30 munkanapon belül meg kell adni.

Az illetékes hatóságoktól eltérő hatóságok minden esetben kizárólag akkor férhetnek hozzá az első albekezdés e) és f) pontjában említett információkhoz, ha kellő felhatalmazással rendelkeznek felügyelet gyakorlására és szankció kiszabására a közúti fuvarozás területén, valamint tisztviselőik felesküdtek vagy más hivatalos titoktartási kötelezettség vonatkozik rájuk.

(3)   Az azon vállalkozásokra vonatkozó adatokat, amelyek engedélyét felfüggesztették vagy visszavonták, a nemzeti elektronikus nyilvántartás az engedély felfüggesztésének lejártától vagy visszavonásától számított két évig tartalmazza; ezt követően az adatokat haladéktalanul törölni kell.

A közúti szállításszervező szakma gyakorlására alkalmatlannak nyilvánított személyekre vonatkozó adatokat a nemzeti elektronikus nyilvántartás addig tartalmazza, amíg az adott személy jó hírnevének helyreállítása a 6. cikk (3) bekezdés szerint meg nem történik. A rehabilitálást vagy azzal egyenértékű intézkedést követően az adatokat azonnal törölni kell.

Az első és második albekezdésben említett adatoknak meg kell jelölniük az engedélyek felfüggesztésének vagy visszavonásának, illetve az alkalmatlanná nyilvánítás indokolását, illetve azok megfelelő időtartamát.

(4)   A tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak érdekében, hogy az elektronikus nyilvántartásban található minden – különösen a (2) bekezdés első albekezdésének e) és f) pontjában említett – adat naprakész és pontos legyen.

(5)   Az (1) és a (2) bekezdés sérelme nélkül, a tagállamok minden szükséges intézkedést megtesznek annak biztosítása érdekében, hogy a nemzeti elektronikus nyilvántartásokhoz a Közösség egész területén a 18. cikkben meghatározott nemzeti kapcsolattartókon keresztül hozzá lehessen férni. A nemzeti kapcsolattartókon keresztül történő hozzáférést oly módon alakítják ki legkésőbb 2012. december 31-ig, hogy bármely tagállam illetékes hatósága bármely tagállam nemzeti elektronikus nyilvántartásához hozzáférhessen.

(6)   A (4) bekezdés végrehajtására – mint például a kicserélt adatok formátumára, a más tagállamok elektronikus nyilvántartásaiba való elektronikus betekintéssel kapcsolatos műszaki eljárásokra és az e nyilvántartások és egyéb releváns adatbázisok közötti interoperabilitás előmozdítására – vonatkozó közös szabályokat a Bizottság fogadja el a 25. cikk (2) bekezdésében említett eljárással összhangban. E közös szabályok meghatározzák, hogy mely hatóság felelős az adatokhoz való hozzáférésért, azok további felhasználásáért és a hozzáférést követően való frissítésükért, és ennek érdekében előírásokat tartalmaznak az adatok naplózására és nyomon követésére vonatkozóan.

(7)   Az e rendelet nem alapvető elemeinek módosítására irányuló, az (1) és a (4) bekezdésben említett határidők elhalasztására vonatkozó intézkedéseket a 25. cikk (3) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

17. cikk

A személyes adatok védelme

A 95/46/EK irányelv alkalmazására tekintettel a tagállamok biztosítják különösen, hogy:

a)	minden személyt tájékoztassanak a rá vonatkozó adatok nyilvántartásban való rögzítéséről vagy azok harmadik fél részére történő tervezett továbbításáról. A tájékoztatás tartalmazza az adatfeldolgozásért felelős hatóság nevét, a feldolgozott adatok típusát és az indokolást;

b)	minden személynek joga legyen ahhoz, hogy az adatfeldolgozásért felelős hatóságnál a rá vonatkozó adatokhoz hozzáférjen. E jogot korlátozás nélkül kell biztosítani ésszerű időközönként és túlzott késedelem vagy a kérelmezőre háruló túlzott költségek nélkül;

c)	minden személynek jogában álljon a rá vonatkozó hiányos vagy pontatlan adatok helyesbítése, törlése vagy zárolása;

d)	lényeges jogos érdekből minden személynek jogában álljon tiltakozni a rá vonatkozó adatok feldolgozása ellen. Megalapozott tiltakozás esetén az adatfeldolgozás a továbbiakban nem érintheti a szóban forgó adatokat.

18. cikk

A tagállamok közötti igazgatási együttműködés

(1)   A tagállamok e rendelet alkalmazására tekintettel nemzeti kapcsolattartót jelölnek ki, amely felelős a többi tagállammal folytatott információcseréért. A tagállamok legkésőbb …-ig (11) eljuttatják a Bizottsághoz nemzeti kapcsolattartójuk nevét és címét. A Bizottság összeállítja a nemzeti kapcsolattartók jegyzékét, és eljuttatja a tagállamoknak.

(2)   Az e rendelet keretében információt cserélő tagállamok e célra a (2) bekezdés alapján kijelölt kapcsolattartókat veszik igénybe.

(3)   A 6. cikk (2) bekezdésében említett jogsértésekkel kapcsolatos információt vagy az alkalmatlannak nyilvánított szállításszervezőkkel kapcsolatos információt cserélő tagállamok tiszteletben tartják a(z) …/2009/EK rendelet 13. cikkének (1) bekezdésében vagy adott esetben a(z) …/2009/EK rendelet 23. cikkének (1) bekezdésében említett eljárást és határidőket. Az a tagállam, amely egy másik tagállamtól büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletet vagy szankciót eredményező súlyos jogsértésre vonatkozó értesítést kap, a bejelentett jogsértést bevezeti a nemzeti elektronikus nyilvántartásába.

V. FEJEZET

A BIZONYÍTVÁNYOK ÉS EGYÉB OKIRATOK KÖLCSÖNÖS ELISMERÉSE

19. cikk

A jó hírnévvel kapcsolatos igazolások és azzal egyenértékű okiratok

(1)   A 11. cikk (4) bekezdésének sérelme nélkül a székhely szerinti tagállam a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezéséhez szükséges jó hírnévre vonatkozóan elegendő bizonyítékként elfogadja az erkölcsi bizonyítvány, vagy annak hiányában egy azzal egyenértékű, a szállításszervező korábbi lakóhelye szerinti tagállam illetékes igazságügyi vagy közigazgatási hatósága által kibocsátott okirat bemutatását.

(2)   Amennyiben egy tagállam a jó hírnév tekintetében olyan követelményeket támaszt a saját állampolgáraival szemben, amelyek teljesülésére nem bizonyíték az (1) bekezdés szerinti okirat, akkor ez a tagállam a többi tagállam állampolgárai tekintetében elegendő bizonyítékként elfogadja a szállításszervező korábbi lakóhelye szerinti tagállam(ok) illetékes igazságügyi vagy közigazgatási hatósága által kibocsátott, az említett követelmények teljesüléséről szóló igazolást. Ezek az igazolások tartalmazzák azokat a konkrét információkat, amelyeket a székhely szerinti tagállam figyelembe vesz.

(3)   Ha a szállításszervező korábbi lakóhelye szerinti tagállam(ok) nem állított/állítottak ki az (1) bekezdésben említett okiratot vagy a (2) bekezdésben említett igazolást, az okirat vagy igazolás helyett elfogadható a szállításszervező által egy illetékes igazságügyi vagy közigazgatási hatóság vagy adott esetben a szállításszervező korábbi lakóhelye szerinti tagállam egy közjegyzője előtt eskü alatt tett nyilatkozat vagy ünnepélyes nyilatkozat. Ez a hatóság vagy a közjegyző igazolást ad ki az eskü alatt tett nyilatkozat vagy az ünnepélyes nyilatkozat hitelességéről.

(4)   Az (1) bekezdésben említett okiratot vagy a (2) bekezdésben említett igazolást nem fogadják el, amennyiben a kiadásuk időpontjától számított három hónapnál később mutatják be azokat. Ez a feltétel a (3) bekezdéssel összhangban tett nyilatkozatokra is vonatkozik.

20. cikk

A pénzügyi helyzettel kapcsolatos igazolások

Ha egy tagállam saját állampolgáraival szemben a 7. cikkben megállapított, pénzügyi helyzettel kapcsolatos követelményeken felül más követelményeket is támaszt, akkor a többi tagállam állampolgárai tekintetében elegendő bizonyítékként elfogadja a szállításszervező korábbi lakóhelye szerinti tagállam(ok) illetékes közigazgatási hatósága által kibocsátott, a követelmények teljesüléséről szóló igazolást. Ezek az igazolások tartalmazzák azokat a konkrét adatokat, amelyeket a letelepedés szerinti tagállam figyelembe vesz.

21. cikk

A szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványok

(1)   A tagállamok a szakmai alkalmasság elegendő bizonyítékaként elismerik a III. mellékletben szereplő bizonyítványmintának megfelelő, erre megfelelően felhatalmazott hatóságok vagy szervek által kiállított bizonyítványokat.

(2)   Az … (12) előtt az addig hatályos rendelkezések alapján a szakmai alkalmasság bizonyítására kiállított bizonyítványok egyenértékűek a III. mellékletben szereplő mintának megfelelő bizonyítvánnyal, és azokat minden tagállamban elismerik a szakmai alkalmasság bizonyítékaként. A tagállamok megkövetelhetik, hogy a kizárólag belföldi fuvarozásra érvényes, szakmai alkalmasságot igazoló bizonyítványok birtokosai teljesítsék a 8. cikk (1) bekezdésében említett vizsgát vagy annak egyes részeit.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

22. cikk

Szankciók

(1)   A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, és megtesznek minden intézkedést, amely ezek végrehajtásához szükséges. Az előírt szankcióknak hatékonyaknak, arányosaknak és visszatartó erejűeknek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb … (13) értesítik a Bizottságot ezekről a rendelkezésekről, valamint haladéktalanul értesítik bármilyen későbbi, ezeket érintő módosításokról. A tagállamok biztosítják, hogy ezeket intézkedéseket a fuvarozó nemzetisége és székhelye tekintetében való megkülönböztetés nélkül alkalmazzák.

(2)   Az (1) bekezdésben említett szankciók közé tartozik különösen a közúti fuvarozói szakma gyakorlására jogosító engedély felfüggesztése, visszavonása és az érintett szállításszervező alkalmatlanná nyilvánítása.

23. cikk

Átmeneti rendelkezések

Azon vállalkozásoknak, amelyek … (9) megelőzően rendelkeztek a közúti fuvarozói szakma gyakorlására jogosító engedéllyel, legkésőbb …-ig (13) meg kell felelniük e rendelet rendelkezéseinek.

24. cikk

Kölcsönös segítségnyújtás

A tagállamok illetékes hatóságai szorosan együttműködnek, és e rendelet alkalmazásában kölcsönös segítségnyújtást biztosítanak egymásnak. Az illetékes hatóságok a személyes adatok védelmére alkalmazandó rendelkezések tiszteletben tartása mellett információt cserélnek a súlyos jogsértések miatt kiszabott, büntetőjogi felelősséget megállapító ítéletekről és szankciókról vagy egyéb konkrét információkról, amelyek következményekkel járhatnak a közúti fuvarozói szakma gyakorlására.

25. cikk

Komitológia

(1)   A Bizottságot a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (14) 18. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 3. és 7. cikkét kell alkalmazni figyelemmel 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

(3)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

26. cikk

Jelentéstétel

(1)   A tagállamok minden második évben elkészítik és megküldik a Bizottságnak a hatáskörrel rendelkező hatóságok tevékenységére vonatkozó jelentést. Ez a jelentés a következőket foglalja magában:

a)	ágazati áttekintés a jó hírnév, a pénzügyi helyzet és a szakmai alkalmasság vonatkozásában;

b)	a kibocsátott, felfüggesztett, visszavont engedélyek száma éves és típusonkénti lebontásban, valamint az alkalmatlanná nyilvánítások száma indokolással;

c)	a szakmai alkalmasságot igazoló, kiállított bizonyítványok száma évenként;

d)	a nemzeti elektronikus nyilvántartásokhoz és azok illetékes hatóságok általi használatához kapcsolódó központi statisztika; valamint

e)	a többi tagállammal folytatott információcsere áttekintése – ennek részeként különösen a többi tagállamnak bejelentett jogsértések éves száma, illetve a 18. cikk (2) bekezdése alapján beérkezett válaszok –, továbbá a 18. cikk (3) bekezdése szerinti kérelmek és válaszok éves száma.

(2)   Az (1) bekezdésben említett jelentések alapján a Bizottság kétévente az Európai Parlament és a Tanács részére jelentést készít a közúti fuvarozói szakma gyakorlásáról. E jelentésnek kiemelten fontos részét képezi a tagállamok közötti információcsere működésének értékelése, valamint a nemzeti elektronikus nyilvántartások működésének és a nemzeti elektronikus nyilvántartások elemeinek a felülvizsgálata. E jelentést a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (15) 17. cikkében említett jelentéssel egy időben kell közzétenni.

27. cikk

Az illetékes hatóságok jegyzéke

Minden tagállam legkésőbb …-ig (12) megküldi a Bizottságnak az általa a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezésére kijelölt illetékes hatóságok jegyzékét, továbbá a 8. cikk (1) bekezdésében említett vizsgák megszervezéséért és a bizonyítványok kibocsátásáért felelős, felhatalmazott hatóságok vagy szervek jegyzékét. A Bizottság az Európai Unió Hivatalos Lapjában a Közösség egészére nézve közzéteszi e hatóságok és szerveik egységes szerkezetbe foglalt jegyzékét.

28. cikk

A nemzeti intézkedések közlése

A tagállamok közlik a Bizottsággal nemzeti joguknak azokat a törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseit, amelyeket az e rendelet által szabályozott területen fogadnak el, legkésőbb 30 nappal elfogadásuk időpontját követően és első alkalommal legkésőbb …-ig (12).

29. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 96/26/EK irányelv hatályát veszti.

30. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …-től (16) kell alkalmazni.

---

(1)  HL C 151., 2008.6.17., 16. o.

(2)  HL C 14., 2008.1.19., 1. o.

(3)  Az Európai Parlament 2008. május 21-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2009. január 9-i közös álláspontja és az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács …-i határozata.

(4)  HL L 124., 1996.5.23., 1. o.

(5)  HL L …

(6)  HL L 281., 1995.11.23., 31. o.

(7)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(8)  HL L 222., 1978.8.14., 11. o.

(9)  E rendelet hatálybalépésének időpontja.

(10)  HL L 102., 2006.4.11., 35. o.

(11)  E rendelet hatálybalépésétől számított két évnek megfelelő dátum.

(12)  E rendelet alkalmazásának időpontja.

(13)  E rendelet hatálybalépésétől számított 2 évnek megfelelő időpont.

(14)  HL L 370., 1985.12.31., 8. o.

(15)  HL L 102., 2006.4.11., 1. o.

(16)  E rendelet hatálybalépését 2 évvel követő dátum.

---

---

---

---

---

---

17.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 62/25

---

6/2009/EK KÖZÖS ÁLLÁSPONT

a Tanács által 2009. január 9-én elfogadva

az autóbusszal végzett személyszállítás nemzetközi piacához való hozzáférés közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelete elfogadása céljából (átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2009/C 62 E/02)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 71. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1),

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében megállapított eljárásnak megfelelően (2),

mivel:

(1)

Az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás közös szabályairól szóló, 1992. március 16-i 684/92/EGK tanácsi rendelet (3) és a valamely tagállamban nem honos fuvarozók számára a belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás feltételeinek megállapításáról szóló, 1997. december 11-i 12/98/EK tanácsi rendelet (4) számos jelentős változtatásra szorul. Az érthetőség és egyszerűsítés érdekében ezeket a rendeleteket át kell dolgozni és egy egységes rendeletbe kell foglalni.

(2)	A közös közlekedéspolitika bevezetése többek között a nemzetközi közúti személyszállításra vonatkozó közös szabályok, valamint a valamely tagállamban nem honos fuvarozók számára a belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás feltételeinek megállapítását is jelenti.

(3)

E rendeletet a Közösség területén végzett minden nemzetközi fuvarozásra alkalmazni kell annak érdekében, hogy a nemzetközi személyszállítást végző buszjáratok közösségszerte egységes szabályozási keretek között működhessenek. A tagállamokból harmadik országokba irányuló fuvarozást még mindig többnyire a tagállam és az adott harmadik ország közötti kétoldalú szerződések szabályozzák. Ezért ez a rendelet nem vonatkozik az utazás azon részére, amely a felszállás vagy a leszállás szerinti tagállam területére esik, ameddig a Közösség és az érintett harmadik állam nem kötötte meg a szükséges megállapodást. Alkalmazandó azonban a tranzittagállamokon belül.

(4)	A szolgáltatásnyújtás szabadsága a közös közlekedéspolitika egyik alapelve, amely biztosítja, hogy bármely tagállam fuvarozója állampolgárságán vagy letelepedésének helyén alapuló megkülönböztetés nélkül hozzáférhessen a nemzetközi fuvarozási piacokhoz.

(5)

Az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás biztosítása közösségi engedély birtoklásához kötött. A fuvarozókat kötelezni kell arra, hogy minden egyes járművükön tartsanak egy példányt a közösségi engedély hiteles másolatából annak érdekében, hogy segítsék a végrehajtó hatóságok által végzett hatékony ellenőrzést, különösen a fuvarozó székhelye szerinti tagállamon kívül végzett ellenőrzéseket. Meg kell határozni a közösségi engedélyek kiadásának és visszavonásának feltételeit, érvényességi idejét és használatának részletes szabályait. Meg kell állapítani továbbá a közösségi engedély és azok hiteles másolatainak formátumára és egyéb jellemzőire vonatkozó részletes előírásokat.

(6)	A piaci igények kielégítése céljából – bizonyos feltételek mellett – rugalmas rendszert kell biztosítani a menetrend szerinti különcélú járatok és egyes különjáratok tekintetében.

(7)	A menetrend szerinti járatok engedélyezésére vonatkozó szabályozás fenntartása mellett bizonyos szabályokat – különösen az engedélyezési eljárásra vonatkozóan – módosítani kell.

(8)

Az engedélyeket ezentúl az engedélyezési eljárást követően meg kell adni, kivéve, ha a kérelem elutasítására a kérelmezőhöz kapcsolódó, egyértelmű indokok állnak fenn. Areleváns piachoz kapcsolódó elutasítás alapjául az az indok szolgálhat, hogy a kérelmezett szolgáltatás súlyosan veszélyeztetné az érintett közvetlen szakaszokon egy vagy több közszolgáltatási szerződés keretében működtetett hasonló szolgáltatás fennmaradását, vagy hogy a szolgáltatás fő célja nem az, hogy különböző tagállamok területén található megállóhelyek között utasokat fuvarozzon.

(9)

A nem honos fuvarozók számára engedélyezni kell belföldi közúti személyszállítási szolgáltatások nyújtását, az egyes szállítási módokra jellemző sajátosságok figyelembevételével. Amennyiben ilyen kabotázsművelet végzésére kerül sor, arra vonatkoztatni kell az olyan közösségi jogszabályokat – mint például a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (5) –, valamint a fogadó tagállamban a meghatározott területeken hatályos nemzeti jogot.

(10)	A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (6) rendelkezései alkalmazandók a kabotázsműveletet végző közlekedési vállalkozásokra.

(11)	A menetrend szerinti járatok esetén a nem honos fuvarozók szolgáltatása bizonyos feltételekkel, különösen a fogadó tagállamban hatályos jogszabályok betartása mellett – a városi és az elővárosi járatok kizárásával – nemzetközi menetrend szerinti járat keretében engedhető meg.

(12)	A tagállamoknak kölcsönösen segítséget kell nyújtaniuk egymásnak e rendelet megfelelő alkalmazása érdekében.

(13)

A közigazgatási alaki követelményeket – amennyire csak lehet – az e rendelet megfelelő alkalmazását és tényleges végrehajtását biztosító ellenőrzésekről és szankciókról való lemondás nélkül egyszerűsíteni kell. Ennek érdekében egyértelművé kell tenni és meg kell erősíteni a közösségi engedély visszavonásának jelenlegi szabályait. A jelenlegi szabályokat oly módon kell kiigazítani, hogy lehetővé tegyék a székhelytől eltérő tagállamban elkövetett súlyos jogsértések szankcionálását. A szankciók nem lehetnek diszkriminatív jellegűek, és arányban kell állniuk a jogsértés súlyával. Biztosítani kell a fellebbezés lehetőségét bármilyen megállapított szankcióellen.

(14)	A tagállamok minden, a fuvarozóknak betudható és súlyos szankcióval sújtott jogsértését bevezetik a nemzeti elektronikus nyilvántartásukba.

(15)

A nemzeti hatóságok közötti információcsere elősegítése és javítása érdekében a tagállamoknak a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról szóló, …-i …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet alapján létrehozott nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül meg kell osztaniuk egymással a vonatkozó információkat (7).

(16)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (8) összhangban kell elfogadni.

(17)

Különösen e rendelet I. mellékletének a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítására vonatkozó hatáskört kell a Bizottságra ruházni. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és a rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(18)	A tagállamoknak meg kell hozniuk az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, különösen a hatásos, arányos és visszatartó erejű szankciókat illetően.

(19)

Mivel a tervezett intézkedés célját,nevezetesen a nemzetközi személyszállítást végző buszjáratok közösségszerte egységes szabályozási keretének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért az intézkedés léptéke és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvének megfelelően intézkedéseket fogadhat el. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket.

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1)   Ezt a rendeletet a autóbusszal végzett nemzetközi személyszállításra kell alkalmazni, amelyet valamely tagállamban annak joga szerint letelepedett, ellenszolgáltatás fejében fuvarozó vagy saját számlás fuvarozók a fenti tagállamban bejegyzett, kialakításuknál és felszereltségüknél fogva – a járművezetőt is beleértve – kilencnél több személy fuvarozására tervezett és arra alkalmas járművel biztosítanak, illetve akkor kell alkalmazni, ha a fenti járművek az ilyen személyszállítással kapcsolatban üresen közlekednek.

A rendelet alkalmazását nem érinti a jármű cseréje, vagy ha a személyszállítást amiatt szakítják meg, hogy az utazás egy részét más szállítóeszközzel tegyék meg.

(2)   Valamely tagállamból egy harmadik országba és vissza történő személyszállítás esetén e rendeletet az utazás azon részére kell alkalmazni, amely során a jármű egy tagállam területén halad át. Nem kell alkalmazni az utazás azon részére, amely a felszállás vagy a leszállás szerinti tagállam területére esik, amíg a Közösség és az érintett harmadik állam nem kötötte meg az ehhez szükséges megállapodást.

(3)   A (2) bekezdésében említett megállapodások megkötéséig e rendelet nem érinti a tagállamok és az érintett harmadik országok között megkötött kétoldalú megállapodásoknak a tagállamok és a harmadik országok közötti személyszállításra vonatkozó rendelkezéseit.

(4)   Ezt a rendeletet az V. fejezetnek megfelelően alkalmazni kell az ideiglenesen, ellenszolgáltatás fejében belföldi közúti személyszállítási szolgáltatást végző, az adott tagállamban nem honos fuvarozókra.

2. cikk

Fogalommeghatározások

E rendelet alkalmazásában a következő fogalommeghatározásokat kell alkalmazni:

1.

„nemzetközi fuvarozás”: a) járművel végrehajtott olyan utazás, amelynek kiindulópontja és érkezési pontja két különböző tagállam területén található, függetlenül attól, hogy áthalad-e egy vagy több tagállam vagy harmadik ország területén; b) járművel végrehajtott olyan utazás, amelynek kiindulópontja és érkezési pontja egyazon tagállam területén található, és melynek során egy másik tagállam vagy egy harmadik ország területén utasok szállnak fel vagy le; c) járművel végrehajtott utazás egy tagállamból egy harmadik ország területére, illetve fordítva, függetlenül attól, hogy áthalad-e egy vagy több tagállam vagy harmadik ország területén; vagy d) harmadik országok között járművel végrehajtott olyan utazás, amely áthalad egy vagy több tagállam területén.

2.	„menetrend szerinti járatok”: olyan járatok, amelyeken az utasok fuvarozása meghatározott időközönként, meghatározott útvonalon, az utasokat előre meghatározott megállóhelyeken felvéve és kitéve történik.

3.	A „menetrend szerinti különcélú járatok”: olyan járatokat, amelyeken, függetlenül attól, hogy ki szervezi meg azokat, meghatározott utascsoportok fuvarozása más utasok kizárásával történik.

4.	„különjáratok”: olyan járatok, amelyekre sem a menetrend szerinti járatok, sem a menetrend szerinti különcélú járatok, meghatározása nem terjed ki és amelyek legfontosabb jellemzője, hogy az ügyfél, vagy maga a fuvarozó kezdeményezésére összeállított utascsoportot szállítanak.

5.

„saját számlás szállítási tevékenység”: olyan szállítási tevékenység, amelyet egy természetes vagy jogi személy nem kereskedelmi célból, non-profit jelleggel végez, amennyiben: — a szállítás a természetes vagy jogi személynek csak melléktevékenysége, — a használt járművek a természetes vagy jogi személy tulajdonában vannak, vagy a természetes vagy jogi személy azokat részletre vagy egy tartósbérleti szerződés keretében szerezte be, és azokat a természetes személy vagy jogi személy által alkalmazott személyzet egy tagja, vagy a természetes személy maga, vagy a vállalkozás által alkalmazott vagy szerződéses kötelezettség alapján a rendelkezésére bocsátott személyzet egy tagja vezeti;

6.	„fogadó tagállam”: a fuvarozó székhelye szerinti tagállamtól eltérő olyan tagállam, amelyben a fuvarozó szolgáltatást nyújt.

7.

„kabotázs”: — nem honos fuvarozó által ellenszolgáltatás fejében egy fogadó tagállamban ideiglenesen nyújtott belföldi közúti személyszállítási szolgáltatás, vagy — e rendelet rendelkezéseivel összhangban menetrend szerinti nemzetközi járaton utasok felvétele és célba juttatása ugyanazon tagállamban, feltéve, hogy nem ez a szóban forgó járat fő rendeltetése;

8.	„a közösségi közúti fuvarozási jogszabályok súlyos, megsértése”: olyan jogsértés, amely a …/2009/EK rendelet 6. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban a jó hírnév elveszítéséhez és/vagy a közösségi engedély ideiglenes vagy végleges visszavonásához vezethet.

3. cikk

A szolgáltatásnyújtás szabadsága

(1)   E rendelettel összhangban az 1. cikkben említett bármely fuvarozó ellenszolgáltatás fejében az állampolgárságán vagy letelepedésének helyén alapuló megkülönböztetés nélkül nyújthat menetrend szerinti autóbuszos személyszállítási szolgáltatásokat, ideértve a menetrend szerinti különcélú járatok és a különjáratok üzemeltetését, amennyiben:

a)	a letelepedés szerinti tagállamban jogosult autóbusszal végzett menetrend szerinti személyszállítás – ideértve a menetrend szerinti különcélú járatokat és a különjáratokat is – végzésére a nemzeti jog által a piachoz való hozzáférés tekintetétben megállapított feltételekkel összhangban;

b)	megfelel a közösségi szabályokkal összhangban meghatározott, a személyszállítói foglalkozás folytatására vonatkozó feltételeknek a belföldi és nemzetközi személyszállítás terén; és

c)

megfelel különösen a Közösségben egyes gépjármű-kategóriákra sebességkorlátozó készülékek felszereléséről és használatáról szóló, 1992. február 10-i 92/6/EGK tanácsi irányelv (9) a Közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról szóló, 1996. július 25-i 96/53/EK tanácsi irányelv (10), és az egyes közúti árufuvarozást vagy személyszállítást végző járművek vezetőinek alapképzéséről és továbbképzéséről szóló, 2003. július 15-i 2003/59/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (11) által megállapított a közúti biztonságra vonatkozó jogszabályi előírásoknak a járművezetők és a járművek tekintetében egyaránt.

(2)   Az 1. cikkben említett bármely saját számlás fuvarozó az állampolgárságán vagy letelepedésének helyén alapuló megkülönböztetés nélkül végezheti az 5. cikk (5) bekezdése szerinti személyszállítási szolgáltatásokat, amennyiben:

a)	a letelepedés szerinti tagállamban autóbusszal végzett személyszállítás végzésére jogosult a tevékenység folytatására a nemzeti jog által a piachoz való hozzáférés tekintetében megállapított feltételekkel összhangban; és

b)	megfelel különösen a 92/6/EGK, a 96/53/EK, és a 2003/59/EK irányelv által megállapított jogszabályi előírásoknak a járművezetők és a járművek tekintetében.

II. FEJEZET

KÖZÖSSÉGI ENGEDÉLY ÉS A PIACHOZ VALÓ HOZZÁFÉRÉS

4. cikk

Közösségi engedély

(1)   Az autóbusszal végzett nemzetközi személyszállítás a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságai által kiállított közösségi engedélyhez kötött.

(2)   A közösségi engedély eredeti példányát, amelyet a fuvarozó őriz meg, továbbá a nemzetközi személyszállításban használt, a közösségi engedély jogosultjának rendelkezésére álló járművek számának megfelelő számú hiteles engedélymásolatot a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságai állítják ki a jogosult részére, függetlenül attól, hogy ezek a járművek a jogosult tulajdonát képezik, vagy más formában, nevezetesen részletvételi, bérleti, vagy lízingszerződés keretében birtokolja.

A közösségi engedélyeknek és az engedély hiteles másolatainak az I. melléklet szerinti mintának kell megfelelniük. Az engedélynek az I. mellékletben felsorolt biztonsági jellemzők közül legalább kettőt tartalmaznia kell.

A Bizottság az I. mellékletet a technikai fejlődéshez igazítja. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

A közösségi engedélyeket és az engedély hiteles másolatait a kiadó hatóság bélyegzőjével, valamint aláírással és sorszámmal kell ellátni. A közösségi engedély az engedély hiteles másolatainak sorszámát a fuvarozóra vonatkozó adatok részeként be kell jegyezni a közúti fuvarozási vállalkozásoknak a …/2009/EK rendelet 16. cikkében előírt nemzeti elektronikus nyilvántartásába.

(3)   A közösségi engedélyt a fuvarozó nevére kell kiállítani, és az harmadik személy részére nem átruházható. A közösségi engedély hitelesített másolatából egy-egy példányt a fuvarozó minden járművén tartani kell, és az ellenőrzésre jogosult személy felszólítására be kell mutatni.

(4)   A közösségi engedélyt legfeljebb tízéves, megújítható időszakokra kell kiállítani.

Az e rendelet alkalmazási időpontja előtt kiadott közösségi engedélyek és az engedélyek hiteles másolatai lejáratukig érvényesek maradnak.

(5)   A közösségi engedélykérelem benyújtásakor vagy az e cikk (4) bekezdésével összhangban a közösségi engedély megújításakor a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik, hogy a fuvarozó teljesíti-e, illetve, hogy továbbra is teljesíti-e a 3. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeknek.

(6)   Amennyiben a 3. cikk (1) bekezdésében említett feltételek nem teljesülnek, a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságai egy indokolással ellátott határozatban megtagadják a közösségi engedély kiadását vagy meghosszabbítását, illetve visszavonják azt.

(7)   A tagállamok biztosítják a közösségi engedély kérelmezőjének vagy jogosultjának fellebbezési jogát a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságainak az engedély kiadásának megtagadására vagy az engedély visszavonására irányuló határozatával szemben.

(8)   A tagállamok határozhatnak úgy, hogy a közösségi engedély a belföldi szállítási tevékenységekre is érvényes legyen.

5. cikk

Hozzáférés a piachoz

(1)   A menetrend szerinti járatokat bárki igénybe veheti, adott esetben helyfoglalási kötelezettség mellett.

E járatok működtetése a III. fejezet rendelkezéseivel összhangban engedélyköteles.

A tagállamokból valamely harmadik országba és onnan visszafelé közlekedő, menetrend szerinti járatok a tagállam és a harmadik ország közötti, valamint – adott esetben – a tagállam és a tranzittagállam közötti kétoldalú megállapodással összhangban mindaddig engedélykötelesek, amíg a Közösség és az érintett harmadik ország közötti szükséges megállapodást meg nem kötötték.

A járatok menetrend szerinti jellegét nem befolyásolja a járat működési feltételeinek kiigazítása.

A fennálló menetrend szerinti járatokéval azonos utasokat kiszolgáló párhuzamos vagy időszakos járatok szervezésére, bizonyos megállók kihagyására és a menetrend szerinti útvonalon további megállók kiszolgálására a fennálló menetrend szerinti járatokra alkalmazandó szabályok vonatkoznak.

(2)   A menetrend szerinti különcélú járatok közé a következők tartoznak:

a)	a dolgozók otthonuk és munkahelyük közötti fuvarozása;

b)	a tanulók és hallgatók otthonuk és oktatási intézményük közötti fuvarozása.

Az a tény, hogy egy különcélú járat az azt használók igényeihez igazodik, nem befolyásolhatja annak menetrend szerinti járatként történő besorolását.

A menetrend szerinti különcélú járatok nem kötöttek a III. fejezet szerinti engedélyezéshez, ha azokat a szervező és a fuvarozó közötti szerződés szabályozza.

(3)   A különjáratok nem kötöttek a III. fejezet szerinti engedélyezéshez.

A meglévő menetrend szerinti járatokkal összevethető és ugyanazokat az utasokat kiszolgáló párhuzamos vagy időszakos járatok szervezése azonban a III. fejezetben megállapított eljárásnak megfelelően engedélyköteles.

A különjáratok kizárólag azzal az indokkal, hogy bizonyos időközönként közlekednek, nem kerülhetnek ki a különjáratok meghatározása alól.

A különjáratokat egy fuvarozókból álló csoport ugyanazon vállalkozó nevében eljárva üzemeltetheti, és az utasok útközben egy tagállam területén az azonos csoporthoz tartozó másik fuvarozó valamely csatlakozó járatára is átszállhatnak.

A Bizottság elfogadja a szóban forgó fuvarozók nevének és az út során érintett átszállási pontoknak az érintett tagállamok illetékes hatóságaival való közlésére vonatkozó eljárásokat. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   A (2) bekezdés harmadik albekezdésében és a (3) bekezdés első albekezdésében említett szállítási tevékenységgel kapcsolatos üres járatok szintén nem engedélykötelesek.

(5)   A saját számlás személyszállítási tevékenység mentesül minden engedélyezési eljárás alól, ugyanakkor igazolványrendszer vonatkozik rá.

Az igazolványokat a jármű bejegyzése szerinti tagállam illetékes hatóságai adják ki, és azok a teljes utazásra érvényesek, beleértve a tranzitot is.

A Bizottság megállapítja az igazolványok formátumát. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

III. FEJEZET

MENETREND SZERINTI ENGEDÉLYKÖTELES JÁRATOK

6. cikk

Az engedély jellege

(1)   A kiadott engedélyek néver szólóakés másra át nem ruházhatók. Ugyanakkor az engedélyt megszerző fuvarozó azon tagállam illetékes hatóságának egyetértésével (a továbbiakban „engedélyező hatóság”) kell benyújtani, amelynek területén az indulás helye található, a járatot alvállalkozó bevonásával is üzemeltetheti. Ebben az esetben az alvállalkozó nevét és alvállalkozói szerepét fel kell tüntetni az engedélyen. Az alvállalkozónak teljesítenie kell a 3. cikk (1) bekezdésében megállapított feltételeket. E bekezdés alkalmazásában az indulási hely „a járat egyik végállomását” jelenti.

A menetrend szerinti járatok lebonyolítása céljából társult vállalkozások esetében az engedélyt valamennyi vállalkozás nevére ki kell állítani és az engedélyen mindegyik fuvarozó nevét fel kell tüntetni. Az engedélyt a tevékenységet irányító vállalkozásnak adják ki, a többi vállalkozás másolatot kap.

(2)   Az engedély érvényességének időbeli hatálya legfeljebb öt év. Ez az időtartam a kérelmező kérelmére vagy az utasok fel-, illetve leszállása szerinti tagállamok hatáskörrel rendelkező hatóságainak kölcsönös egyetértése alapján rövidebb is lehet.

(3)   Az engedélyben a következőket kell meghatározni:

a)	a járat típusa;

b)	a járat útvonala, különösen az indulás és az érkezés helyét megjelölve;

c)	az engedély érvényességének időtartama;

d)	a megállóhelyek és a menetrend.

(4)   A Bizottság megállapítja az igazolványok formátumát. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)   Az engedélyek menetrend szerinti járatok üzemeltetésére jogosítják fel a jogosult(ak)at mindazon tagállamok területén, amelyeken a járatok útvonala áthalad.

(6)   A menetrend szerinti járatok üzemeltetője átmeneti jellegű és kivételes helyzetek kezelésére további járműveket alkalmazhat.

Ebben az esetben a fuvarozónak biztosítania kell, hogy a következő dokumentumok a járművön legyenek:

a)	a menetrend szerinti járat engedélyének másolata;

b)	a menetrend szerinti járatok üzemeltetője és a további járműveket biztosító vállalkozás közötti szerződés másolata, vagy azzal egyenértékű dokumentum;

c)	a járat számára a további járműveket biztosító üzemeltető részére kiállított közösségi engedély hiteles másolata.

7. cikk

Az engedélykérelmek benyújtása

(1)   Az engedélykérelmeket az engedélyező hatósághoz kell benyújtani.

(2)   A Bizottság megállapítja a kérelmek formátumát. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)   Az engedélykérelmet benyújtó személyeknek minden további, általuk lényegesnek tartott vagy az engedélyező hatóság által előírt adatot meg kell adniuk, így különösen a vezetési- és pihenőidőről szóló közösségi jogszabályoknak való megfelelés ellenőrzését lehetővé tévő vezetési tervet, továbbá a közösségi engedély másolatát.

8. cikk

Engedélyezési eljárás

(1)   Az engedélyek kiadásához minden olyan tagállam hatóságainak egyetértése szükséges, amelynek területén az utasok fel-, illetve leszállhatnak. Az engedélyező hatóság e hatóságok, illetve azon tagállamok illetékes hatóságai számára, amelyek területén a járat az utasok fel-, illetve leszállása nélkül áthalad, megküldi a kérelem, valamint minden lényeges dokumentum másolatát, illetve azok értékelését.

(2)   A tagállamok azon illetékes hatóságai, amelyek hozzájárulását kérelmezték, a kérelemmel kapcsolatos határozatukról két hónapon belül értesítik az engedélyező hatóságot. Ezt a határidőt a hozzájárulás kézhezvételének az átvételi elismervényen feltüntetett dátumától kell számítani. Ha a tagállamok azon illetékes hatóságainak határozata, amelyek hozzájárulását kérelmezték, kedvezőtlen, azt kellő indokolással kell alátámasztani. Ha az engedélyező hatóság két hónapon belül nem kap választ, akkor úgy kell tekinteni, hogy a megkeresett hatóságok hozzájárulása biztosított, és az engedélyező hatóság kiadhatja az engedélyt.

Azon tagállamok hatóságai, amelyek területén a járat az utasok fel-, illetve leszállása nélkül halad át, észrevételeikről az első albekezdésben megállapított határidőn belül tájékoztathatják az engedélyező hatóságot.

(3)   Az engedélyező hatóságnak a kérelem benyújtásától számított négy hónapon belül határoznia kell a fuvarozó kérelméről.

(4)   Az engedélyt nem lehet kiállítani, ha:

a)	a kérelmező nem képes a kérelmezett járatot közvetlenül a rendelkezésére álló eszközökkel üzemeltetni;

b)

a kérelmező nem tartotta be a közúti fuvarozás hazai vagy nemzetközi előírásait, különösen a nemzetközi közúti személyszállítás engedélyezésére vonatkozó feltételeket és követelményeket, vagy ha a kérelmező súlyosan megsértette a közösségi közúti közlekedési előírásokat, különösen a járművekre, valamint a járművezetők vezetési- és pihenőidejére vonatkozó előírásokat;

c)	engedély megújítása iránti kérelem esetén nem tartották be az engedélyezés feltételeit;

d)

valamely tagállam részletes elemzés során úgy ítéli meg, hogy az említett szállítási szolgáltatás komolyan veszélyezteti a közvetlenül érintett szakaszokon, a közösségi jogszabályoknak megfelelő egy vagy több közszolgáltatási szerződés hatálya alá tartozó hasonló szolgáltatás életképességét. Ilyen esetben a tagállam megkülönböztetésmentes alapon kritériumokat állít fel annak meghatározása céljából, hogy a kérelmezett szolgáltatás komolyan veszélyeztetné-e a fent említett, hasonló szolgáltatás életképességét, és a Bizottság kérésére közli ezeket a kritériumokat a Bizottsággal;

e)	a tagállamok részletes elemzés során úgy ítélik meg, hogy a szolgáltatás elsődleges célja nem a különböző tagállamok megállói közötti utasszállítás.

Abban az esetben, ha egy működő nemzetközi autóbuszjárat komolyan veszélyezteti a közvetlenül érintett szakaszokon a közösségi jogszabályoknak megfelelő egy vagy több közszolgáltatási szerződés hatálya alá tartozó hasonló szolgáltatás életképességét, a tagállam a Bizottság egyetértésével a fuvarozó értesítése után hat hónappal felfüggesztheti vagy visszavonhatja a nemzetközi autóbuszjárat működtetésére jogosító engedélyt.

Az a tény, hogy valamely fuvarozó más közúti fuvarozónál alacsonyabb árat ajánl, illetve hogy a kérdéses útvonalat már más közúti fuvarozók kiszolgálják, önmagában még nem indokolja a kérelem elutasítását.

(5)   Az engedélyező hatóság és az (1) bekezdésben előírt egyetértés létrejöttére irányuló eljárásban érintett valamennyi tagállam illetékes hatóságai kizárólag az e rendeletben megállapított okok alapján utasíthatják el a kérelmeket.

(6)   Az (1)–(5) bekezdésben megállapított eljárás befejezését követően az engedélyező hatóság kiadja az engedélyt vagy hivatalosan visszautasítja a kérelmet.

A kérelmet elutasító határozatokat indokolni kell. A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy kérelmük elutasítása esetén a fuvarozó vállalkozások benyújthassák észrevételeiket.

Az engedélyező hatóság határozatáról egy másolat elküldése révén tájékoztatja az e határozat (1) bekezdésében említett összes hatóságot.

(7)   Amennyiben az (1) bekezdésben említett egyetértés elérését célzó eljárás alapján az engedélyező hatóság valamely kérelem ügyében nem tud dönteni, az ügy az (1) bekezdés értelmében megkeresett egy vagy több tagállam elutasító határozata közlésének időpontjától számított két hónapos határidőn belül a Bizottság elé terjeszthető.

(8)   Az érintett tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság az engedélyező hatóságtól érkezett közlés kézhezvételét követő négy hónapon belül határozatot hoz, amely az érintett tagállamoknak küldött értesítésétől számított 30 nap elteltével lép hatályba.

(9)   A Bizottság határozata addig alkalmazandó, ameddig az érintett tagállamok között megállapodás nem jön létre.

9. cikk

Az engedély meghosszabbítása és módosítása

A 8. cikket értelemszerűen alkalmazni kell az engedélyek meghosszabbítására vagy az engedélyköteles járatok üzemeltetésére vonatkozó feltételek módosítására is.

Az üzemeltetési feltételek kismértékű módosítása esetén, különösen ha az a viteldíjakat, a járatok sűrűségét és a menetrendeket érinti, elég, ha a változtatásokról csak az érintett tagállamokat értesíti az engedélyező hatóság.

Az érintett tagállamok abban is megállapodhatnak, hogy az engedélyező hatóság egy járat üzemeltetési feltételeinek módosításáról egyedül határoz.

10. cikk

Az engedélyek megszűnése

(1)   A vasúti és közúti személyszállítási közszolgáltatásról szóló, 2007. október 23-i 1370/2007/EK európai parlamenti és tanács rendelet (12) rendelkezéseinek sérelme nélkül a menetrend szerinti járat üzemeltetésére vonatkozó engedély érvényessége az érvényességi időtartam lejártakor szűnik meg, vagy három hónappal azután, hogy az engedélyező hatóság kézhez kapta az engedély jogosultjától a járat megszüntetésének szándékáról szóló értesítést. A fenti értesítést indokolni kell.

(2)   Amennyiben a járat iránti igény szűnik meg, úgy az (1) bekezdésben megállapított időtartam egy hónap lesz.

(3)   Az engedély megszűnéséről az engedélyező hatóság értesíti a többi érintett tagállam illetékes hatóságait.

(4)   Az engedély jogosultja megfelelő hirdetmények útján egy hónappal a járat megszűnése előtt értesíti az érintett járat igénybevevőit.

11. cikk

A fuvarozók kötelezettségei

(1)   Vis maior esetének kivételével a menetrend szerinti járat üzemeltetője az engedély megszűnéséig megtesz minden intézkedést annak érdekében, hogy eleget tegyen a folyamatosságra, a menetrend betartására és a kapacitásra vonatkozó előírásoknak, és megfeleljen a hatáskörrel rendelkező hatóság által a 6. cikk (3) bekezdésével összhangban megállapított egyéb feltételeknek.

(2)   A fuvarozónak a járat útvonalát, megállóit, menetrendjét, viteldíjait és fuvarozási feltételeit valamennyi felhasználó számára könnyen elérhető módon meg kell jelentetnie.

(3)   Az 1370/2007/EK rendelet rendelkezéseinek sérelme nélkül az érintett tagállamok számára a közöttük létrejött közös megegyezés és az engedély jogosultjával történt megegyezés útján lehetőséget kell biztosítani a menetrend szerinti járat üzemeltetési feltételeinek módosítására.

IV. FEJEZET

KÜLÖNJÁRATOK ÉS MÁS NEM ENGEDÉLYKÖTELES JÁRATOK

12. cikk

Ellenőrző okmányok

(1)   Az 5. cikk (3) bekezdésének második albekezdésében említett járatok kivételével a különjáratokat menetlevél kíséretében kell lebonyolítani.

(2)   A különjáratokat üzemeltető fuvarozó az egyes utazások megkezdése előtt menetlevelet tölt ki.

(3)   A menetlevélnek legalább a következő adatokat kell tartalmaznia:

a)	a járat típusa;

b)	az útvonal főbb pontjai;

c)	a résztvevő fuvarozó(k).

(4)   A menetlevéltömböket a fuvarozó vállalkozás letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai, vagy az általuk kijelölt szervek biztosítják.

(5)   A Bizottság megállapítja a menetlevelek és menetlevéltömbök formátumát, illetve használatuk módját. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(6)   Az 5. cikk (2) bekezdésének harmadik albekezdésében meghatározott menetrend szerinti különcélú járatok esetén a szerződés vagy annak hiteles másolata szolgál útiokmányként.

13. cikk

Helyi kirándulások

Nemzetközi különjárat keretében a fuvarozó más tagállamokban is üzemeltethet különjáratokat (helyi kirándulásokat), mint amelyekben letelepedett.

Ezeket a járatokat azok a nem az adott tagállamban lakóhellyel rendelkező utasok vehetik igénybe, akiket az első albekezdésben említett nemzetközi járatok egyikén előzőleg ugyanaz a fuvarozó szállított, és ugyanazzal a járművel vagy ugyanannak a fuvarozónak, illetve fuvarozók csoportjának a járműjével szállítanak.

V. FEJEZET

KABOTÁZS

14. cikk

Általános alapelv

Az a fuvarozó, aki ellenszolgáltatás fejében közúti személyszállítást végez és rendelkezik közösségi engedéllyel, az e fejezetben megállapított feltételekkel és a fuvarozó állampolgárságán vagy letelepedésének helyén alapuló megkülönböztetés nélkül végezhet a 15. cikkben meghatározott kabotázst.

15. cikk

Engedélyezett kabotázs

Kabotázs a következő járatok esetén megengedett:

a)	menetrend szerinti különcélú járat, amennyiben a szervező és a fuvarozó egymással szerződést kötött;

b)	különjárat;

c)

menetrend szerinti járat, amelyet a fogadó államban nem honos fuvarozó e rendelettel összhangban üzemeltetett nemzetközi menetrend szerinti járat keretében bonyolít le, kivéve egy városközpont vagy agglomeráció szállítási igényeinek, illetve egy ilyen központ és a vonzáskörzete között felmerülő szállítási igények kielégítését szolgáló járatokat. Ilyen nemzetközi szolgáltatástól függetlenül kabotázs nem végezhető.

16. cikk

A kabotázsra vonatkozó szabályok

(1)   A kabotázsra, amennyiben közösségi jogszabályok másként nem rendelkeznek, a fogadó tagállam hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezései az irányadók a következők tekintetében:

a)	a személyszállítási szerződésekre érvényes feltételek;

b)	a közúti járművek tömege és méretei;

c)	az utasok bizonyos kategóriái, vagyis tanulók, gyerekek, valamint mozgáskorlátozott személyek szállítására vonatkozó követelmények;

d)	vezetési idő és pihenőidő;

e)	a szállítási szolgáltatásokat terhelő hozzáadottérték adó (HÉA).

Az első albekezdés b) pontjában említett tömegek és méretek adott esetben meghaladhatják a fuvarozó székhelye szerinti tagállamban érvényes tömeget és méreteket, ugyanakkor semmilyen körülmények között nem haladhatják meg a fogadó tagállamban a belföldi forgalomra vonatkozó határértékeket vagy a 96/53/EK irányelv 6. cikkének (1) bekezdésében említett igazolásokban szereplő műszaki jellemzőket.

(2)   Amennyiben a közösségi jogszabályok másként nem rendelkeznek, a 15. cikk c) pontjában szabályozott szállítási szolgáltatások részeként végzett kabotázs a fogadó tagállam hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezéseinek hatálya alá tartozik az engedélyezést, a versenytárgyalási eljárásokat, a kiszolgálandó vonalakat, a járat rendszerességét, folyamatosságát és gyakoriságát, valamint az útvonalakat illetően.

(3)   A kabotázst végző járművek kialakítására és felszereltségére ugyanazok a műszaki szabványok vonatkoznak, mint a nemzetközi szállításban forgalomba állított járművekre.

(4)   Az (1) és (2) bekezdésben említett nemzeti törvényeket, rendeleteket és közigazgatási rendelkezéseket ugyanolyan feltételekkel kell alkalmazni a nem honos fuvarozókra, mint a fogadó tagállamban letelepedett fuvarozókra, annak érdekében, hogy minden, az állampolgárságon vagy a letelepedés helyén alapuló megkülönböztetést megelőzzenek.

17. cikk

Ellenőrző iokmányok kabotázs esetén

(1)   A különjáratként végzett kabotázs a 12. cikkben említett menetlevél alapján történik, amelyet a járművön kell tartani, és bármely ellenőrzésre jogosult személy felszólítására be kell mutatni.

(2)   A menetlevélnek a következő információkat kell tartalmaznia:

a)	a járat indulási és érkezési helye;

b)	a járat indulási és érkezési időpontja.

(3)   A menetleveleket a 12. cikknek megfelelően tömbökben adják ki, amelyeket a letelepedés szerinti tagállamban illetékes hatóság vagy szerv hitelesít.

(4)   Menetrend szerinti különcélú járat esetén ellenőrző okmányként a fuvarozó és a szállításszervező által megkötött szerződés vagy annak hitelesített másolata szolgál.

A menetlevél kitöltése ilyen esetben havi nyilatkozat formájában történik.

(5)   A menetleveleket a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatósága vagy szerve részére kell visszaküldeni az adott hatóság vagy szerv által megállapított eljárással összhangban.

VI. FEJEZET

ELLENŐRZÉS ÉS SZANKCIÓK

18. cikk

Menetjegyek

(1)   A menetrend szerinti különcélú járatok kivételével a menetrend szerinti járatokat működtető fuvarozóknak egyéni vagy közös menetjegyet kell kiadniuk, amely a következő adatokat tartalmazza:

a)	az indulás és az érkezés helye, valamint adott esetben a visszautazás;

b)	a menetjegy érvényességi ideje;

c)	a viteldíj.

(2)   Az (1) bekezdésben említett menetjegyet bármely ellenőrzésre jogosult személy felszólítására fel kell mutatni.

19. cikk

Ellenőrzés a közutakon és a vállalkozásoknál

(1)   Az engedélyt vagy az ellenőrző okmányt a járműben kell tartani, és bármely ellenőrzésre jogosult személy felszólítására be kell mutatni.

(2)   A nemzetközi személyforgalomban autóbuszokat üzemeltető fuvarozóknak minden olyan ellenőrzést lehetővé kell tenniük, amely annak megállapítását szolgálja, hogy a személyszállítás – különösen a vezetési- és pihenőidő tekintetében – megfelelően történik-e. E rendelet végrehajtásának keretében az ellenőrzésre jogosult személyek:

a)	ellenőrizhetik a személyszállítási vállalkozás könyveit és a működésre vonatkozó egyéb dokumentumait;

b)	a helyszínen másolatokat vagy kivonatokat készíthetnek a könyvekről és a dokumentumokról;

c)	beléphetnek a személyszállítási vállalkozás minden helyiségébe, területére és járművébe;

d)	a könyvekben, dokumentumokban vagy adatbázisokban található bármely adat bemutatását kérhetik.

20. cikk

Kölcsönös segítségnyújtás

A tagállamok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak e rendelet alkalmazásában és figyelemmel kísérésében. Információt cserélnek a …/2009/EK rendelet 18. cikke alapján létrehozott nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül.

21. cikk

A közösségi engedélyek visszavonása

(1)   A fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai visszavonják a közösségi engedélyt, amennyiben az engedély jogosultja:

a)	már nem teljesíti a 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott feltételeket; vagy

b)	a közösségi engedély kiállításához szükséges adatokat tévesen közölte.

(2)   Az engedélyező hatóság az engedélyt visszavonja, ha az engedély jogosultja az e rendelet alapján kiadott engedély feltételeinek már nem felel meg, különösen ha a fuvarozó székhelye szerinti tagállam ezt kéri. A hatóság erről haladéktalanul értesíti az érintett tagállam illetékes hatóságait.

22. cikk

A jogsértések szankcionálása a letelepedés helye szerinti tagállam által

(1)   A közösségi közúti szállításra vonatkozó jogszabályok bármely tagállamban elkövetett, illetve megállapított súlyos megsértése esetén, különös tekintettel a járművekre, valamint a járművezetők vezetési- és pihenőidejére vonatkozó előírások megsértésére, továbbá az 5. cikk (1) bekezdésének ötödik albekezdésében említett párhuzamos vagy időszakos járatok engedély nélküli üzemeltetése esetén a jogsértést elkövető fuvarozó letelepedési helye szerinti tagállam illetékes hatóságai megteszik az ügyben a szükséges intézkedéseket, ami többek között a következő közigazgatási szankciók megállapítását is jelentheti:

a)	a közösségi engedély egyes vagy az összes hiteles másolatának ideiglenes, illetve végleges visszavonása;

b)	a közösségi engedély ideiglenes, illetve végleges visszavonása.

A szankciókat – azt követően, hogy az ügyben megszületett a végleges döntés – a közösségi engedély jogosultja által elkövetett jogsértés súlyosságának figyelembevételével, valamint a nemzetközi szállítás vonatkozásában az engedély birtokosának rendelkezésére álló hiteles engedély másolatok számára tekintettel lehet meghatározni.

(2)   A letelepedés helye szerinti tagállam illetékes hatóságai a lehető leghamarabb, de legkésőbb az üggyel kapcsolatos végleges határozattól számított két hónapon belül tájékoztatják azon tagállam illetékes hatóságait, ahol a jogsértést megállapították, hogy alkalmaztak-e szankciót, és amennyiben igen, az (1) bekezdésben megállapított szankciók közül melyeket.

Ha szankció megállapítására nem kerül sor, a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságai ezt indokolják.

(3)   Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az érintett fuvarozóra kiszabott szankciók együttesen arányban álljanak a szankció alapjául szolgáló jogsértés vagy jogsértések súlyosságával, figyelembe véve a megállapított jogsértés helye szerinti tagállamban ugyanezen jogsértésért esetlegesen már kiszabott szankciókat.

(4)   Ez a cikk nem érinti a fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságainak azon lehetőségét, hogy egy nemzeti bíróság előtt eljárást indítsanak. Amennyiben ilyen eljárás indul, az érintett illetékes hatóság tájékoztatja erről azon tagállamok illetékes hatóságait, ahol a jogsértést elkövették.

(5)   A tagállamok biztosítják azt, hogy a fuvarozók fellebbezési joggal rendelkezzenek bármely, e bekezdés értelmében megállapított közigazgatási szankcióval szemben.

23. cikk

A jogsértések szankcionálása a fogadó tagállam által

(1)   Amennyiben egy tagállam illetékes hatóságai tudomást szereznek arról, hogy egy nem honos fuvarozó e rendeletet vagy a közösségi közúti szállításra vonatkozó jogszabályokat súlyosan megsértette, az a tagállam, amelynek a területén a jogsértést megállapították, a lehető leghamarabb, de legkésőbb két hónappal a végleges határozat meghozatalát követően, a fuvarozó letelepedése szerinti tagállam számára eljuttatja az alábbi információkat:

a)	a jogsértés leírása, elkövetésének dátuma és időpontja;

b)	a jogsértés kategóriája, típusa és súlyossága;

c)	a megállapított és végrehajtott szankciók.

A fogadó tagállam illetékes hatóságai felkérhetik a fuvarozó letelepedés szerinti tagállamának illetékes hatóságait, hogy a 22. cikkel összhangban közigazgatási szankciókat állapítsanak meg.

(2)   Az esetleges büntetőeljárás megindításának sérelme nélkül a fogadó tagállam illetékes hatóságai szankciót állapíthatnak meg azon nem honos fuvarozókra, amelyek a tagállam területén kabotázs során sértették meg e rendeletet, vagy a közúti szállításra vonatkozó közösségi vagy nemzeti jogszabályokat. A szankciók megállapítására megkülönböztetés nélkül kerül sor, és az többek között lehet figyelmeztetés, vagy súlyos jogsértés esetén kabotázstól való ideiglenes eltiltás azon fogadó tagállam területén, ahol a jogsértés történt.

(3)   A tagállamok biztosítják azt, hogy a fuvarozók fellebbezési joggal rendelkezzenek bármely, e bekezdés értelmében megállapított közigazgatási szankcióval szemben.

24. cikk

Nemzeti elektronikus nyilvántartásba vétel

A tagállamok biztosítják, hogy a területükön honos fuvarozóknak betudható, a közösségi közúti fuvarozásra vonatkozó jogszabályok valamely tagállam által szankciókkal sújtott súlyos megsértésének, illetve a közösségi engedély vagy annak hitelesített másolata ideiglenes vagy végleges visszavonásának tényét bevezetik a a fuvarozási vállalkozásokat tartalmazó nemzeti elektronikus nyilvántartásba. A közösségi engedély ideiglenes vagy végleges visszavonását tartalmazó bejegyzéseket ideiglenes visszavonás esetén a visszavonás időtartamának lejártától, vagy végleges visszavonás esetén a visszavonás időpontjától számított legalább két évig megőrzik a nyilvántartásban.

VII. FEJEZET

VÉGREHAJTÁS

25. cikk

Tagállamok közötti megállapodások

(1)   A tagállamok az e rendelet hatálya alá tartozó járatok további liberalizációjára – különös tekintettel az engedélyezési rendszerre és az útiokmányok egyszerűsítésére vagy megszüntetésére – vonatkozóan két- vagy többoldalú megállapodásokat köthetnek.

(2)   A tagállamok tájékoztatják a Bizottságot az (1) bekezdés alapján megkötött valamennyi megállapodásról.

26. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (13) 18. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre történő hivatkozáskor az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését, valamint (5) bekezdésének b) pontját, és 7. cikkét kell alkalmazni, 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

27. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértésére alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, valamint minden szükséges intézkedést meghoznak azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok legkésőbb …-ig (14) értesítik a Bizottságot ezekről az intézkedésekről, illetve haladéktalanul értesítik bármilyen későbbi, ezeket érintő módosításról.

A tagállamok biztosítják, hogy ezen intézkedéseket a fuvarozó nemzetisége és székhelye tekintetében hátrányos megkülönböztetés nélkül hozzák meg.

28. cikk

Jelentéstétel

(1)   A tagállamok kétévente közlik a Bizottsággal az előző évben a menetrend szerinti járatokra kiadott engedélyek számát és a menetrend szerinti járatokra e jelentési időszak végéig érvényes összes engedély számát. A tájékoztatást a menetrend szerinti járatok célországai szerinti lebontásban kell megadni. A tagállamok szintén közlik a Bizottsággal a honos fuvarozók által a jelentési időszakban a menetrend szerinti különcélú járatok és különjáratok formájában kabotázs keretében üzemeltetett járatok adatait.

(2)   A fogadó tagállam illetékes hatóságai kétévente megküldik a Bizottság részére a 15. cikk c) pontjában említett menetrend szerinti járatként végzett kabotázshoz kiadott engedélyek számáról szóló statisztikai kimutatást.

(3)   A Bizottság megállapítja a (2) bekezdésben hivatkozott statisztikai kimutatások közlésére használt táblázatok formáját. Aze rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek kiegészítéssel történő módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 26. cikk (2) bekezdésében említett ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(4)   A tagállamok legkésőbb minden év január 31-ig tájékoztatják a Bizottságot az előző év december 31-én közösségi engedéllyel rendelkező fuvarozók, valamint az akkor forgalomban lévő járművek számának megfelelő példányszámú hiteles másolatok számáról.

VIII. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

29. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 684/92/EGK és a 12/98/EK rendelet hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre való hivatkozásokat ezen rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni a III. mellékletben található megfelelési táblázattal összhangban.

30. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …-tól (14) kell alkalmazni.

---

(1)  HL C 10., 2008.1.15., 44. o.

(2)  Az Európai Parlament 2008. június 5-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2009. január 9-i közös álláspontja és az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács …-i határozata.

(3)  HL L 74., 1992.3.20., 1. o.

(4)  HL L 4., 1998.1.8., 4. o.

(5)  HL L 102., 2006.4.11., 1. o.

(6)  HL L 18., 1997.1.21., 1. o.

(7)  HL L …

(8)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(9)  HL L 57., 1992.3.2., 27. o.

(10)  HL L 235., 1996.9.17., 59. o.

(11)  HL L 226., 2003.9.10., 4. o.

(12)  HL L 315., 2007.12.3., 1. o.

(13)  HL L 370., 1985.12.31., 8. o.

(14)  E rendelet hatálybalépésétől számított 2 év.

---

---

---

---

---

17.3.2009

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

CE 62/46

---

7/2009/EK KÖZÖS ÁLLÁSPONT

a Tanács által 2009. január 9-én elfogadva

a nemzetközi közúti árufuvarozási piachoz való hozzáférés közös szabályairól szóló európai parlamenti és tanácsi rendelete elfogadása céljából (átdolgozás)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2009/C 62 E/03)

AZ EURÓPAI PARLAMENT ÉS AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA,

tekintettel az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó szerződésre és különösen annak 71. cikkére,

tekintettel a Bizottság javaslatára,

tekintettel a Gazdasági és Szociális Bizottság véleményére (1)

a Régiók Bizottságával folytatott konzultációt követően,

a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárásnak megfelelően (2)

mivel:

(1)

Alapvető változtatásokat kell eszközölni a tagállamok területére vagy területéről történő, illetve a tagállamok területén áthaladó, Közösségen belüli közúti árufuvarozási piacra való bejutásról szóló, 1992. március 26-i 881/92/EGK tanácsi rendeleten (3), a nem honos fuvarozók valamely tagállamban nyújtott belföldi közúti árufuvarozási szolgáltatásai feltételeinek meghatározásáról szóló, 1993. október 25-i 3118/93/EGK tanácsi rendeleten (4) valamint a közúti árufuvarozás egyes típusaira vonatkozó közös szabályok létrehozásáról szóló, 2006. december 12-i 2006/94/EK európai parlamenti és tanácsi irányelven (5). Az érthetőség és egyszerűsítés érdekében ezen jogi aktusokat át kell dolgozni és egy egységes rendeletbe kell szerkeszteni.

(2)

A közös közlekedéspolitika létrehozása többek között magában foglalja a Közösség területén a nemzetközi árufuvarozási piacra való bejutásra alkalmazható közös szabályok megalkotását, és azon feltételek meghatározását, amelyek szerint egy nem honos fuvarozó fuvarozási szolgáltatásokat működtethet egy tagállamban. Ezeket a szabályokat oly módon kell megállapítani, hogy hozzájáruljanak a belső szállítási piac gördülékeny működéséhez.

(3)

A nemzetközi közúti árufuvarozás egységes, az egész Közösségre kiterjedő keretének biztosítása érdekében e rendeletet a Közösségen belüli minden nemzetközi árufuvarozásra alkalmazni kell. A tagállamok és a harmadik országok közötti kétoldalú megállapodások továbbra is nagy mértékben kiterjednek a tagállamok és a harmadik országok közötti fuvarozásra. Ezért ez a rendelet mindaddig nem alkalmazható a fuvarozás berakodás és kirakodás helye szerinti tagállam területén végzett szakaszára, ameddig nem kötötték meg a Közösség és a kérdéses harmadik országok közötti szükséges megállapodásokat. Alkalmazandó azonban a tranzittagállamokon belül.

(4)	a közös közlekedéspolitika létrehozása a szolgáltatóval szembeni minden olyan korlátozás eltörlését jelenti, amely az állampolgárságon, vagy pedig azon a tényen alapul, hogy a szolgáltató a szállítási szolgáltatás nyújtása szerinti tagállamtól eltérő tagállamban telepedett le;

(5)	mivel ezen cél zökkenőmentes és rugalmas megvalósítása céljából – amíg a közúti árufuvarozási piac harmonizációja nem zárult le – rendelkezéseket kell hozni egy átmeneti kabotázsszabályozásról.

(6)

A 2006/94/EK irányelv alapján a fuvarozás bizonyos típusai kivételt képeznek a közösségi és más fuvarozási engedélyek alól. Az e rendelet által előírt piaci szervezet keretein belül a közösségi engedélyezés és minden más fuvarozási engedélyezés alóli felmentést fenn kell tartani néhány fuvarozási típusra vonatkozóan, tekintettel azok sajátos természetére.

(7)

A 2006/94/EK irányelv alapján a 3,5 és 6 tonna közötti össztömegű gépjárművekkel történő árufuvarozás mentességet élvezett a közösségi engedély kötelezettsége alól. Az árufuvarozás és a személyszállítás területén ugyanakkor a közösségi szabályok általában véve alkalmazandók a 3,5 tonnát meghaladó legnagyobb össztömegű gépjárművekre. Ezért az e rendeletben foglalt rendelkezéseket a közösségi közúti szállítás szabályainak általános hatályához kell igazítani, és csak a legfeljebb 3,5 tonna össztömegű gépjárművekre lehet mentességet biztosítani.

(8)

A nemzetközi közúti árufuvarozás gyakorlásának a közösségi engedély megléte a feltétele. A fuvarozókat kötelezni kell arra, hogy minden egyes gépjárművükön tartsanak hitelesített másolatot a közösségi engedélyről a végrehajtó hatóságok által végzett ellenőrzések megkönnyítése érdekében, különösen a fuvarozó székhelyének tagállamától eltérő országokban. E célból szükséges, hogy részletesebben meghatározzák a közösségi engedély és a hiteles másolatok külső megjelenését és egyéb jellemzőit.

(9)	Meg kell határozni a közösségi engedélyek kiadását és visszavonását szabályozó feltételeket, a hatályuk alá tartozó fuvarozási típusokat, érvényességi időtartamukat és használatuk részletes szabályait.

(10)	Járművezetői igazolványt is be kell vezetni annak érdekében, hogy a tagállamok ténylegesen ellenőrizhessék, hogy a harmadik országokból származó járművezetőket a szóban forgó fuvarozási műveletért felelős fuvarozó törvényesen alkalmazza vagy a gépjárművezető annak rendelkezésére áll.

(11)

Az e rendeletben előírt közösségi engedéllyel rendelkező fuvarozók, valamint a nemzetközi fuvarozási szolgáltatások egyes kategóriáinak nyújtására engedéllyel rendelkező fuvarozók ideiglenes jelleggel nyújthatnak belföldi szállítási szolgáltatásokat egy tagállamon belül anélkül, hogy az adott tagállamban bejegyzett irodával vagy más egységgel rendelkeznének. Amennyiben ilyen kabotázsművelet végzésére kerül sor, arra vonatkoztatni kell az olyan közösségi jogszabályokat, mint például a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról szóló, 2006. március 15-i 561/2006/EK európai parlamenti és tanácsi (6) rendelet, valamint a fogadó tagállamban a meghatározott területeken hatályos nemzeti jog.

(12)	Rendelkezéseket kell hozni annak érdekében, hogy fel lehessen lépni az érintett fuvarozási piacok súlyos zavara esetén. Ebből a célból szükség van egy megfelelő határozathozatali eljárás bevezetésére és a szükséges statisztikai adatok összegyűjtésére.

(13)

A Szerződés letelepedési jogra vonatkozó rendelkezéseinek sérelme nélkül, a kabotázsművelet a fuvarozók által nem a székhelyük szerinti tagállamban nyújtott szolgáltatásokat foglalja magában, és nem tiltható be addig, amíg nem válik a fogadó tagállamban állandó vagy folyamatos jelleggel végzett tevékenységgé. E követelmény végrehajtásának elősegítése érdekében a kabotázsműveletek gyakoriságát és azt az időszakot, amelyben végezhetők, korlátozni kell. Az ilyen belföldi szállítási szolgáltatásokat ideiglenes alapon engedélyezték. A gyakorlatban nehéznek bizonyult annak megállapítása, mely szolgáltatások engedélyezettek. Ezért világos és könnyen végrehajtható szabályok szükségesek.

(14)	A munkavállalók szolgáltatások nyújtása keretében történő kiküldetéséről szóló, 1996. december 16-i 96/71/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (7) rendelkezései alkalmazandók a kabotázsműveletet végző fuvarozási vállalkozásokra.

(15)

A kabotázsműveletek hatékony ellenőrzése érdekében a fogadó tagállamok végrehajtó hatóságainak legalább a fuvarlevelek és a közúti közlekedésben használt menetíró készülékekről szóló, 1985. december 20-i 3821/85/EGK tanácsi rendelet (8) szerinti menetíró készülékek adataihoz hozzáféréssel kell rendelkezniük.

(16)	A tagállamoknak egymásnak kölcsönösen segítséget kell nyújtaniuk e rendelet megfelelő alkalmazása céljából.

(17)

A közigazgatási alaki követelményeket – amennyire csak lehet – az e rendelet megfelelő alkalmazását és tényleges végrehajtását biztosító ellenőrzésekről és szankciókról való lemondás nélkül egyszerűsíteni kell. Ennek érdekében egyértelművé kell tenni és meg kell erősíteni a közösségi engedély visszavonásának jelenlegi szabályait. A jelenlegi szabályokat oly módon kell kiigazítani, hogy lehetővé tegyék a fogadó tagállamban elkövetett súlyos jogsértések büntetését. A szankciók nem lehetnek diszkriminatív jellegűek, és arányban kell állniuk a jogsértések súlyával. Biztosítani kell a bírósági jogorvoslat lehetőségét bármilyen kiszabott szankcióval szemben.

(18)	A tagállamok a fuvarozók minden súlyos, szankcióval sújtott jogsértését bevezetik nemzeti elektronikus nyilvántartásukba.

(19)

A nemzeti hatóságok közötti információcsere megkönnyítése és erősítése érdekében a tagállamoknak a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételek közös szabályainak megállapításáról szóló, …-i …/2009/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet (9) alapján létrejött nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül meg kell osztaniuk egymással a vonatkozó információkat.

(20)	Az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket a Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozattal (10) összhangban kell elfogadni.

(21)

A Bizottságot különösen az e rendelet I. és a II. mellékletének a műszaki fejlődéshez való hozzáigazítására kell felhatalmazni. Mivel ezek az intézkedések általános hatályúak és a rendelet nem alapvető elemeinek módosítására irányulnak, azokat az 1999/468/EK határozat 5a. cikkében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(22)	A tagállamoknak meg kell hozniuk az e rendelet végrehajtásához szükséges intézkedéseket, különösen a hatásos, arányos és visszatartó erejű szankciók tekintetében.

(23)

Mivel e rendelet célját, nevezetesen a nemzetközi közúti árufuvarozás egységes, az egész Közösségre kiterjedő keretének biztosítását a tagállamok nem tudják kielégítően megvalósítani, és ezért annak terjedelme és hatásai miatt az közösségi szinten jobban megvalósítható, a Közösség intézkedéseket fogadhat el a Szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvével összhangban. Az említett cikkben foglalt arányosság elvének megfelelően ez a rendelet nem lépi túl az e cél eléréséhez szükséges mértéket,

ELFOGADTA EZT A RENDELETET:

I. FEJEZET

ÁLTALÁNOS RENDELKEZÉSEK

1. cikk

Hatály

(1)   Ezt a rendeletet a Közösség területén ellenszolgáltatás fejében végzett nemzetközi közúti árufuvarozásra kell alkalmazni.

(2)   Ezt a rendeletet egy tagállamból harmadik országba vagy harmadik országból tagállamba történő fuvarozás esetén a tranzittagállamok területén végzett útszakaszokra kell alkalmazni. A rendelet nem alkalmazandó a berakodás és kirakodás helye szerinti tagállam területén végzett fuvarozásra mindaddig, amíg nem kötötték meg a Közösség és az érintett harmadik ország között szükséges egyezményt.

(3)   A (2) bekezdésben említett egyezmény megkötéséig ez a rendelet nem érinti az alábbiakat:

a)	egy tagállamból harmadik országba vagy harmadik országból egy tagállamba történő olyan fuvarozásokra vonatkozó rendelkezések, amelyek a tagállamok és az érintett harmadik országok által megkötött kétoldalú egyezményekben szerepelnek;

b)

egy tagállamból harmadik országba vagy harmadik országból egy tagállamba történő olyan fuvarozásokra vonatkozó, a tagállamok között megkötött kétoldalú egyezményekben szereplő rendelkezések, amelyek vagy kétoldalú engedélyek vagy liberalizációs rendelkezések alapján megengedik áru berakodását vagy kirakodását egy tagállamban olyan fuvarozó számára, amelynek székhelye nem abban a tagállamban van.

(4)   Ezt a rendeletet a III. fejezetben előírtak szerint alkalmazni kell a nem honos fuvarozó által ideiglenes alapon végzett belföldi közúti árufuvarozásra.

(5)   E rendelet nem alkalmazandó a következő típusú fuvarozásra és az ilyen fuvarozással összefüggésben lebonyolított üresen megtett utakra:

a)	egyetemes szolgáltatásként végzett postai szállítás;

b)	sérült vagy műszaki hibás járművek szállítása;

c)	árufuvarozás olyan gépjárművekkel, amelyek megengedett össztömege, beleértve a pótkocsikat is, nem haladja meg a 3,5 tonnát, vagy amelyek megengedett;

d)

áruszállítás gépjárművekkel a következő feltételek teljesítése esetén: i. a szállított árunak a vállalkozás tulajdonában kell lennie, vagy a vállalkozás által eladottnak, megvásároltnak, bérbe adottnak vagy bérbe vettnek, előállítottnak, kivontnak, feldolgozottnak vagy javítottnak kell lennie; ii. a szállítás célja az áruknak a vállalkozásba vagy a vállalkozásból történő elszállítása vagy elmozdítása a vállalkozáson belül vagy azon kívül a vállalkozás saját céljaira; iii. az ilyen szállításhoz használt gépjárműveket a vállalkozás által alkalmazott vagy szerződéses kötelezettség alapján a rendelkezésére bocsátott személyzet tagjai vezetik; iv. az áruszállító járművek a vállalkozás saját tulajdonában vannak, vagy a vállalkozás által részletfizetésre megvásároltnak vagy béreltnek kell lenniük, feltéve, hogy az utóbbi esetben megfelelnek a gépjárművezető nélkül bérelt járművek közúti árufuvarozásra történő használatáról szóló, 2006. január 18-i 2006/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvnek (11); és v. ilyen szállítás a vállalkozás tevékenységi körében csak melléktevékenység.

e)	gyógyszerek, készülékek, gyógyászati berendezések és felszerelések, valamint egyéb, vészhelyzet esetén szükséges cikkek szállítása, különösen természeti katasztrófák esetén.

Az első albekezdés d) iv. pontját nem kell alkalmazni az általában használt gépjármű műszaki hibája miatt rövid helyettesítésre használt járműre.

(6)   Az (5) bekezdés rendelkezései nem érintik azon feltételeket, amelyeket valamely tagállam állapít meg saját állampolgárai számára, amennyiben részt vesznek a hivatkozott bekezdésben említett tevékenységek egyikében.

2. cikk

Fogalommeghatározások

Ennek a rendeletnek az alkalmazásában:

1.	„jármű”: valamely tagállamban nyilvántartásba vett gépjármű, vagy járművek olyan összekapcsolt kombinációja, amelynek legalább a gépjármű részét valamely tagállamban vették nyilvántartásba, és amely kizárólag árufuvarozásra szolgál;

2.

„nemzetközi fuvarozás” a) egy rakománnyal rendelkező jármű által lebonyolított út, amelynél a kiindulási pont és a végpont két különböző tagállamban van, egy vagy több tagállamon vagy harmadik országon keresztül történő tranzittal vagy anélkül; b) egy rakománnyal rendelkező jármű által lebonyolított út egy tagállamból egy harmadik országba vagy egy harmadik országból egy tagállamba, egy vagy több tagállamon vagy harmadik országon keresztül történő tranzittal vagy anélkül; c) egy rakománnyal rendelkező jármű által lebonyolított út harmadik országok között, egy vagy több tagállamon keresztül történő tranzittal; vagy d) az a), b) és c) pontokban említett fuvarozásokkal kapcsolatban üresen megtett út;

3.	„fogadó tagállam”: a fuvarozó székhelyének megfelelő tagállamtól eltérő tagállam, amelyben a fuvarozó működik;

4.	„nem honos fuvarozó”: a fogadó tagállamban működő közúti árufuvarozói vállalkozás;

5.	„járművezető”: bármely személy, aki a járművet akár rövid ideig is vezeti, vagy aki egy járműben azért utazik, hogy szükség esetén feladatai részeként a járművezetésre rendelkezésre álljon;

6.	„kabotázs művelet”: a fogadó tagállamban díjazás ellenében ideiglenes alapon végzett belföldi fuvarozás;

7.	„a közösségi közúti fuvarozási jogszabályok súlyos megsértése”: olyan jogsértések, amelyek a …/2009/EK rendelet 6. cikkének (1) és (2) bekezdésével összhangban a jó hírnév elveszítéséhez, és/vagy a közösségi engedély ideiglenes vagy végleges visszavonásához vezethetnek.

II. FEJEZET

NEMZETKÖZI FUVAROZÁS

3. cikk

Általános alapelv

A nemzetközi fuvarozás közösségi engedélyhez és – amennyiben a járművezető harmadik ország állampolgára – járművezetői igazolványhoz kötötten végezhető.

4. cikk

Közösségi engedély

1)   A közösségi engedélyt egy tagállamnak kell kiadnia e rendeletnek megfelelően bármely olyan fuvarozó számára, aki ellenszolgáltatás fejében árut szállít, és:

a)	az említett tagállamban székhellyel rendelkezik a Közösség és az adott tagállam nemzeti jogszabályainak megfelelően; és

b)	a Közösségnek és az adott tagállam közúti árufuvarozási szakma gyakorlásának engedélyezésére vonatkozó nemzeti jogszabályainak megfelelően a székhelye szerinti tagállamban jogosultságot kapott a nemzetközi közúti árufuvarozásra.

(2)   A közösségi engedélyt a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai bocsátják ki legfeljebb tíz éves megújítható időszakra.

Az e rendelet alkalmazási időpontja előtt kibocsátott közösségi engedélyek és hiteles másolatok lejáratuk időpontjáig érvényesek.

A Bizottság a közösségi engedély érvényességi idejét a műszaki fejlődéshez igazítja, különösen a …/2009/EK rendelet 16. cikkében előírt közúti fuvarozói nemzeti elektronikus nyilvántartásokhoz. Az e rendelet nem alapvető fontosságú elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében meghatározott, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(3)   A székhely szerinti tagállam az engedély birtokosának kiadja a közösségi engedély eredeti példányát, amelyet a fuvarozónál kell őrizni, valamint a közösségi engedély birtokosának az akár teljes tulajdonosként, akár más jogcímen, például részletvásárlás, bérleti vagy lízingszerződés alapján rendelkezésére álló járművek számának megfelelő számú hiteles másolatot.

(4)   A közösségi engedélynek és a hiteles másolatoknak meg kell felelniük a II. mellékletben szereplő mintának, amely megállapítja a használatát szabályozó feltételeket is. Rendelkeznie kell továbbá az I. mellékletben felsorolt biztonsági jellemzők közül legalább kettővel.

A Bizottság az I. és II. mellékletet a műszaki fejlődéshez igazítja. Az e rendelet nem alapvető elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 14. cikk (1a) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással összhangban kell elfogadni.

(5)   A közösségi engedélyt és a hiteles másolatokat az azokat kiadó hatóság bélyegzőjével, valamint aláírással és sorszámmal kell ellátni. A közösségi engedély és a hiteles másolatok sorszámát a fuvarozóra vonatkozó adatok részeként be kell jegyezni a közúti fuvarozási vállalkozások nemzeti elektronikus nyilvántartásába.

(6)   A közösségi engedélyt a fuvarozó nevére állítják ki és az nem átruházható. A közösségi engedély hitelesített másolatából egy-egy példányt a fuvarozó minden járművén tartani kell, és az ellenőrzésre jogosult személy felszólítására be kell mutatni.

Járműszerelvény esetén a hiteles másolatot a gépjárművön kell tartani. Ennek érvényesnek kell lennie a járműszerelvényre abban az esetben is, ha a pótkocsi vagy félpótkocsi nincs bejegyezve vagy feljogosítva a forgalomban való részvételre az engedély birtokosának a nevében, vagy ha a forgalomban való részvételre egy másik tagállamban van bejegyezve vagy feljogosítva.

5. cikk

Járművezetői igazolvány

(1)   A járművezetői igazolványt valamely tagállam állítja ki e rendeletnek megfelelően minden olyan fuvarozónak, aki:

a)	közösségi engedéllyel rendelkezik; és

b)

az adott tagállamban törvényesen alkalmaz olyan járművezetőt, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, sem pedig a harmadik országok huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező állampolgárainak jogállásáról szóló, 2003. november 25-i 2003/109/EK tanácsi irányelv (12) értelmében huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy, vagy törvényesen foglalkoztat olyan járművezetőt, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, sem pedig az irányelv értelmében huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy, és aki az adott tagállamban az alábbi formában előírt foglalkoztatási és szakképzési feltételeknek megfelelően áll a fuvarozó rendelkezésére: i törvényi, rendeleti vagy közigazgatási rendelkezések; és adott esetben ii kollektív szerződések, az adott tagállamban alkalmazott szabályoknak megfelelően.

(2)   A fuvarozó letelepedés szerinti tagállama a járművezetői igazolványt a közösségi engedély jogosultjának kérelmére adja ki minden olyan járművezető részére, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, sem pedig a 2003/109/EK irányelv értelmében huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy, és akit a fuvarozó jogszerűen alkalmaz, illetve a fuvarozó rendelkezésére álló minden olyan járművezető részére, aki nem állampolgára egyik tagállamnak sem, sem pedig a 2003/109/EK irányelv értelmében huzamos tartózkodási engedéllyel rendelkező személy. Minden egyes járművezetői igazolvány igazolja, hogy az abban megnevezett járművezetőt az (1) bekezdésben meghatározott feltételek szerint alkalmazzák.

(3)   A járművezetői igazolványnak meg kell felelnie a III. mellékletben szereplő mintának. Rendelkeznie kell továbbá a I. mellékletben felsorol biztonsági jellemzők közül legalább kettővel.

(4)   A Bizottság az III. mellékletet a műszaki fejlődéshez igazítja. Az e rendelet nem alapvető elemeinek módosítására irányuló ezen intézkedéseket a 15. cikk (2) bekezdésében említett, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelően kell elfogadni.

(5)   A járművezetői igazolványt az azt kibocsátó hatóság bélyegzőjével, valamint aláírással és sorszámmal kell ellátni. A gépjárművezetői igazolvány sorszámát azon fuvarozóra vonatkozó adatok részeként lehet bejegyezni a közúti fuvarozási vállalkozások nemzeti elektronikus nyilvántartásába, aki azt az igazolványban megjelölt járművezető rendelkezésére bocsátja.

(6)   A járművezetői igazolvány a fuvarozó tulajdona, aki az okmányt akkor bocsátja az abban megjelölt járművezető rendelkezésére, amikor a járművezető a fuvarozó részére kiadott közösségi engedéllyel vezet egy járművet. A fuvarozó letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai által kibocsátott járművezetői igazolvány egy hiteles másolatát a fuvarozó vállalkozás telephelyén kell őrizni. A járművezetői igazolványt bármely, ellenőrzésre jogosult hivatalos személy felszólítására be kell mutatni.

(7)   A járművezetői igazolványt a kibocsátó tagállam által meghatározott időszakra, de legfeljebb öt évre adják ki. Az e rendelet alkalmazási időpontja előtt kibocsátott gépjárművezetői igazolványok a lejáratuk időpontjáig érvényesek.

A járművezetői igazolvány csak addig érvényes, amíg teljesülnek a kibocsátás alapjául szolgáló feltételek. A tagállamok megteszik a megfelelő intézkedéseket annak biztosítására, hogy amint a kibocsátás alapjául szolgáló feltételek nem teljesülnek, a fuvarozó az igazolványt az azt kiadó hatóságoknak azonnal visszaadja.

6. cikk

A feltételek ellenőrzése

(1)   A közösségi engedély iránti kérelem vagy a közösségi engedélynek a 4. cikk (2) bekezdése szerinti megújítása iránti kérelem benyújtásakor, a székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai ellenőrzik, hogy a fuvarozó megfelel-e, vagy továbbra is megfelel-e a 4. cikk (1) bekezdésében megállapított követelményeknek.

(2)   A fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai minden évben az adott tagállamban kiadott érvényes járművezetői igazolványok legalább 20 százalékára kiterjedően ellenőrzik, hogy továbbra is teljesülnek-e a járművezetői igazolványok kibocsátásának a 5. cikk (1) bekezdésében említett feltételei.

7. cikk

A közösségi engedély és a járművezetői igazolvány kibocsátásának elutasítása és visszavonása

(1)   Amennyiben a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott vagy az 5. cikk (1) bekezdésében említett feltételek nem teljesülnek, a fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai indoklást tartalmazó határozatban elutasítják a közösségi engedély vagy a járművezetői igazolvány kiadása vagy érvényességének meghosszabbítása iránti kérelmet.

(2)   Az illetékes hatóságok visszavonják a közösségi engedélyt vagy a járművezetői igazolványt, amennyiben annak jogosultja:

a)	már nem teljesíti a 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott vagy az 5. cikk (1) bekezdésében említett feltételeket, vagy

b)	helytelen információkat közölt a közösségi engedély vagy a járművezetői igazolvány iránti kérelme tekintetében.

III. FEJEZET

KABOTÁZS

8. cikk

Általános alapelv

(1)   Minden ellenszolgáltatás fejében munkát végző közúti árufuvarozó, aki közösségi engedély jogosultja, továbbá amelynek a járművezetője, amennyiben egy harmadik ország állampolgára, rendelkezik járművezetői igazolvánnyal, jogosult – az e fejezetben meghatározott feltételek alapján – kabotázsművelet végzésére.

(2)   Az (1) bekezdésben említett közúti árufuvarozóknak engedélyezik, hogy ugyanazzal a gépjárművel vagy járműszerelvény esetében ugyanazon jármű gépjárművével legfeljebb három kabotázsműveletet hajtsanak végre egy másik tagállamból vagy harmadik országból a fogadó tagállamba irányuló nemzetközi fuvarozást és azt követően, hogy a beérkező nemzetközi fuvar során szállított áruk megérkeztek a rendeltetési helyükre. A fogadó tagállam elhagyását megelőző kabotázsművelet utolsó árukirakodásának hét nappal a fogadó tagállamba irányuló nemzetközi fuvarozáshoz kapcsolódó kirakodás után meg kell történnie.

Az első albekezdésben említett határidőn belül a fuvarozók az első albekezdés értelmében engedélyezett kabotázsművelet közül néhányat vagy azok mindegyikét bármely tagállamban elvégezhetik azzal a feltétellel, hogy tevékenységük az adott tagállam területére történő, rakomány nélküli belépést követő három napon belül tagállamonként egy kabotázsműveletre korlátozott.

(3)   A nem honos fuvarozó által a fogadó tagállamban folytatott belföldi közúti fuvarozási szolgáltatások csak akkor tekinthetők e rendelettel összhangban állónak, ha a fuvarozó egyértelmű bizonyítékot tud felmutatni egyrészt azon nemzetközi fuvarozásról, amely során a fogadó tagállamba érkezett, másrészt az ott folytatott minden egyes egymást követő kabotázsműveletről.

Az első albekezdésben említett bizonyítéknak minden művelet kapcsán a következőket kell magában foglalnia:

a)	a feladó neve, címe és aláírása;

b)	a fuvarozó neve, címe és aláírása;

c)	a címzett neve és címe, valamint aláírása és a szállítás napja, amennyiben az áruk már megérkeztek;

d)	az áruk átvételének helye és dátuma, illetve a szállításra kijelölt hely;

e)	az áruk természetének és csomagolási módjának közismert megnevezése, illetve veszélyes áruk esetében az általánosan elismert megnevezés, továbbá a csomagok száma és különleges jelzéseik és számozásuk;

f)	az áruk bruttó súlya vagy más módon kifejezett mennyisége;

g)	a gépjármű és a pótkocsik rendszáma.

(4)   Bármely fuvarozó számára, aki jogosult a vállalkozásának székhelye szerinti tagállamban az adott tagállam jogszabályainak megfelelően, az 1. cikk (5) bekezdésének a), b) és c) pontjában meghatározott, ellenszolgáltatás fejében végzett közúti árufuvarozási tevékenység végzésére, az e fejezet szerinti feltételekkel engedélyezett az azonos jellegű kabotázsművelet végzése vagy a kabotázsművelet azonos kategóriába tartozó járművel történő végzése.

(5)   Az 1. cikk (5) bekezdésének d) és e) pontja szerinti fuvarozási szolgáltatások keretében végzett kabotázsművelet engedélyezése nem esik korlátozás alá.

9. cikk

A kabotázsműveletekre alkalmazandó szabályok

(1)   A kabotázsműveletek végzése – a közösségi jogszabályok alkalmazására is figyelemmel – a fogadó tagállamban hatályos törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések hatálya alá tartozik az alábbiak tekintetében:

a)	a fuvarozási szerződésre irányadó feltételek;

b)	a közúti járművek tömege és méretei;

c)	bizonyos árukategóriák, különösen a veszélyes áruk, romlandó élelmiszerek és élő állatok szállítására vonatkozó követelmények;

d)	vezetési és pihenőidők;

e)	a fuvarozási szolgáltatásokra vonatkozó hozzáadottérték-adó (HÉA).

Az első albekezdés b) pontjában említett tömeg- és méretadatok adott esetben túlléphetik a fuvarozó székhelye szerinti tagállamban megállapított értékeket, de semmiképpen nem haladhatják meg a fogadó tagállam által a belföldi közlekedés tekintetében meghatározott határokat vagy a Közösségen belül közlekedő egyes közúti járművek nemzeti és a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb méreteinek, valamint a nemzetközi forgalomban megengedett legnagyobb össztömegének megállapításáról szóló, 1996. július 25-i 96/53/EK tanácsi irányelv (13) 6. cikkének (1) bekezdése szerinti tanúsítványokban említett műszaki jellemzőket.

(2)   Az állampolgárságon vagy a letelepedés helyén alapuló hátrányos megkülönböztetés megakadályozására az (1) bekezdés szerinti törvényi, rendeleti és közigazgatási rendelkezések a fogadó tagállamnak a honos fuvarozóira alkalmazott rendelkezéseivel megegyező feltételekkel vonatkoznak a nem honos fuvarozókra.

10. cikk

Védintézkedési eljárás

(1)   Amennyiben egy adott földrajzi területen a nemzeti fuvarozási piacon súlyos zavar alakul ki a kabotázs következtében vagy az által súlyosbítva, bármely tagállam a Bizottsághoz fordulhat védintézkedések elfogadása céljával, megadva a Bizottság számára a szükséges információkat és tájékoztatva a Bizottságot az általa a honos fuvarozók tekintetében meghozni kívánt intézkedésekről.

(2)   Az (1) bekezdés alkalmazásában:

—	„nemzeti fuvarozási piac súlyos zavara egy adott földrajzi területen”: az adott piacra jellemző problémák megjelenése, ami a kereslet tekintetében súlyos és potenciálisan tartós túlkínálat veszélyéhez vezethet, veszélyeztetve jelentős számú közúti fuvarozó pénzügyi egyensúlyát és túlélését,

—	„földrajzi terület”: egy tagállam területének egészére vagy egy részére kiterjedő, vagy más tagállamok területének egészére vagy egy részére kiterjedő terület.

(3)   Különösen a vonatkozó adatok alapján, a Bizottság megvizsgálja a kialakult helyzetet a 15. cikk (1) bekezdésében említett bizottsággal történt konzultációt követően, és a tagállam kérelmének beérkezését követő egy hónapon belül dönt a védintézkedések szükségességéről, és szükségességük esetén elrendeli azokat.

Ezek az intézkedések akár odáig is terjedhetnek, hogy a kérdéses területet ideiglenesen kiveszik e rendelet területi hatálya alól.

Az e cikk szerint elfogadott intézkedések legfeljebb hat hónapos érvényességi időtartamra maradnak hatályban, és egyszer, legfeljebb hat hónapra meghosszabbíthatók, ugyanolyan érvényességi időhatárokkal.

A Bizottság késedelem nélkül értesíti a tagállamokat és a Tanácsot minden, e bekezdés alapján meghozott határozatról.

(4)   Amennyiben a Bizottság úgy dönt, hogy egy vagy több tagállamot érintő védintézkedést fogad el, akkor az érintett tagállamok illetékes hatóságai kötelesek azonos hatályú intézkedéseket hozni a honos fuvarozók tekintetében, és erről tájékoztatják a Bizottságot. Ezek az intézkedések legkésőbb a Bizottság által elfogadott védintézkedésekkel megegyező időponttól alkalmazandók.

(5)   Bármely tagállam a Tanács elé utalhatja a Bizottság (3) bekezdés szerint meghozott határozatát az értesítésétől számított 30 napon belül. A Tanács az utalást követő 30 napon belül, vagy több tagállam beterjesztése esetén az első beterjesztést követő 30 napon belül, minősített többséggel eltérő határozatot hozhat.

A Tanács határozatára a (3) bekezdés harmadik albekezdése szerinti érvényességi időhatárok vonatkoznak. Az érintett tagállamok illetékes hatóságai kötelesek azonos hatályú intézkedéseket hozni a honos fuvarozók tekintetében, és erről tájékoztatják a Bizottságot. Amennyiben a Tanács nem hoz határozatot az első albekezdés szerinti határidőn belül, a Bizottság határozata véglegessé válik.

(6)   Amennyiben a Bizottság úgy véli, hogy a (3) bekezdés szerinti intézkedéseket meg kell hosszabbítani, javaslatot terjeszt a Tanács elé, amely minősített többséggel határoz.

IV. FEJEZET

KÖLCSÖNÖS SEGÍTSÉGNYÚJTÁS ÉS SZANKCIÓK

11. cikk

Kölcsönös segítségnyújtás

A tagállamok kölcsönösen segítséget nyújtanak egymásnak e rendelet alkalmazásának és figyelemmel kísérésének biztosításához. Információt cserélnek a …/2009/EK rendelet 18. cikke alapján létrehozott nemzeti kapcsolattartó pontokon keresztül.

12. cikk

A jogsértések szankcionálása a letelepedés szerinti tagállam által

(1)   A közösségi közúti fuvarozásra vonatkozó szabályozásnak a bármely tagállamban elkövetett, illetve megállapított súlyos megsértése esetén a jogsértéseket elkövető fuvarozó letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai megteszik az ügy kezeléséhez szükséges megfelelő intézkedéseket, ami többek között a következő közigazgatási szankciók kivetéséhez vezethet:

a)	a közösségi engedély egyes vagy az összes hiteles másolatának ideiglenes, illetve végleges visszavonása;

b)	a közösségi engedély ideiglenes, illetve végleges visszavonása.

E szankciókat a közösségi engedély jogosultja által elkövetett jogsértések súlyát figyelembe véve az ügyben hozott végleges határozatot követően, valamint a birtokában lévő, a nemzetközi forgalom figyelembevételével kiadott engedélyek hiteles másolatainak számára tekintettel határozhatják meg.

(2)   A járművezetői igazolványokkal történő bármilyen jellegű visszaélés formájában elkövetett súlyos jogsértés esetén a jogsértést elkövető fuvarozó székhelye szerinti tagállam illetékes hatóságai megfelelő szankciókat szabnak ki, mint például:

a)	a járművezetői igazolványok kiadásának felfüggesztése,

b)	a járművezetői igazolványok visszavonása,

c)	a visszaélések megelőzése érdekében a járművezetői igazolványok kiadásának további feltételek teljesítésétől való függővé tétele,

d)	a közösségi engedély egyes vagy az összes hiteles másolatának átmeneti vagy végleges hatályú visszavonása;

e)	a közösségi engedély ideiglenes, illetve végleges visszavonása.

E szankciókat a közösségi engedély jogosultja által elkövetett jogsértések súlyát figyelembe véve az ügyben hozott végleges határozatot követően határozhatják meg.

(3)   A székhely szerinti tagállam illetékes hatóságai a lehető leghamarabb, de legkésőbb az ügyben hozott végleges határozatot követő két hónapon belül tájékoztatják annak a tagállamnak az illetékes hatóságait, amelyben a jogsértést megállapították, hogy szabtak-e ki szankciókat, és az ezen cikk (1) és (2) bekezdésében említett szankciók közül melyeket állapították meg.

Amennyiben nem szabtak ki ilyen szankciókat, a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatósága meghatározza annak indokait.

(4)   Az illetékes hatóságok biztosítják, hogy az érintett fuvarozóra megállapított összes szankció arányban álljon a kérdéses szankciókra okot adó jogsértéssel vagy jogsértésekkel, figyelembe véve a jogsértés helye szerinti tagállamban az ugyanezen jogsértésre megállapított szankciókat.

(5)   A fuvarozó letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságai a nemzeti jognak megfelelően a fuvarozó ellen egy illetékes nemzeti bíróság előtt eljárást indíthatnak. Tájékoztatja a fogadó tagállam illetékes hatóságát az e célból hozott határozatokról.

(6)   A tagállamok biztosítják, hogy a fuvarozók fellebbezési joggal rendelkezzenek az e cikk alapján őket sújtó bármely közigazgatási szankció ellen.

13. cikk

A jogsértések fogadó tagállam általi szankcionálása

(1)   Ha egy tagállam illetékes hatóságai tudomást szereznek e rendelet vagy a közösségi közúti fuvarozási jogszabályok olyan súlyos, megsértéséről, amelyet nem honos fuvarozó követ el, a tagállam, amelynek területén a jogsértést megállapították, a lehető leghamarabb, de legkésőbb két hónappal az ügyben hozott végleges határozatot követően átadja a következő információkat a fuvarozó letelepedése szerinti tagállam illetékes hatóságainak:

a)	a jogsértés leírását és az elkövetés időpontja;

b)	a jogsértés kategóriáját, típusát és súlya; és

c)	a megállapított szankciókat és a végrehajtott szankciók.

A fogadó tagállam illetékes hatóságai kérhetik a letelepedés szerinti tagállam illetékes hatóságait közigazgatási szankciók alkalmazására, a 12. cikknek megfelelően.

(2)   Bármilyen esetleges büntetőeljárás sérelme nélkül a fogadó tagállam illetékes hatóságai jogosultak szankciók kiszabására azzal a nem honos fuvarozóval szemben, aki valamely kabotázsművelet során a területén megszegte ezt a rendeletet vagy a nemzeti vagy közösségi közúti jogszabályokat. A szankciókat hátrányos megkülönböztetés nélkül állapítják meg. E szankció lehet figyelmeztetés, illetve – súlyos jogsértés esetén – a jogsértés elkövetése szerinti fogadó tagállam területén a kabotázsművelet történő időszakos kizárás.

(3)   A tagállamok biztosítják, hogy a fuvarozók fellebbezési joggal rendelkezzenek az e cikk alapján őket sújtó bármely közigazgatási szankció ellen.

14. cikk

A nemzeti elektronikus nyilvántartásba vétel

A tagállamok biztosítják, hogy a területükön székhellyel rendelkező fuvarozók által a közösségi közúti fuvarozásra vonatkozó jogszabályoknak olyan súlyos megsértéseit, amelyek miatt valamely tagállam szankciót állapított meg, illetve a közösségi engedélyt vagy a hitelesített másolatot ideiglenesen vagy véglegesen visszavonta, felvegyék a közúti közlekedési vállalkozások nemzeti elektronikus nyilvántartásába. A közösségi engedély ideiglenes vagy végleges visszavonására vonatkozó bejegyzéseket ideiglenes visszavonás esetében a visszavonás időtartamának lejártától, végleges visszavonás esetében pedig a visszavonás időpontjától számított két évig megőrzik a nyilvántartásban.

V. FEJEZET

VÉGREHAJTÁS

15. cikk

Bizottsági eljárás

(1)   A Bizottságot a 3821/85/EGK rendelet 18. cikkének (1) bekezdésével létrehozott bizottság segíti.

(2)   Az e bekezdésre való hivatkozás esetén az 1999/468/EK határozat 5a. cikkének (1)–(4) bekezdését és 7. cikkét kell alkalmazni, az említett határozat 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel.

16. cikk

Szankciók

A tagállamok megállapítják az e rendelet rendelkezéseinek megsértésére alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat, valamint minden szükséges intézkedést meghoznak azok végrehajtása érdekében. Az előírt szankcióknak hatásosnak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük. A tagállamok …-ig (14) értesítik a Bizottságot ezekről az intézkedésről, illetve haladéktalanul értesítik bármilyen későbbi, ezeket érintő módosításokról.

A tagállamok biztosítják, hogy ezen intézkedéseket a fuvarozó nemzetisége és letelepedése tekintetében hátrányos megkülönböztetés nélkül alkalmazzák.

17. cikk

Jelentéstétel

(1)   Kétévente valamennyi tagállamnak tájékoztatnia kell a Bizottságot a megelőző év december 31-én közösségi engedéllyel rendelkező fuvarozók számáról és az e napon forgalomban levő járművek számának megfelelő hiteles másolatok számáról.

(2)   A tagállamok ezenkívül értesítik a Bizottságot az előző naptári év során kibocsátott járművezetői igazolványok, valamint az adott év december 31-én forgalomban lévő gépjárművezetői engedélyek számáról.

(3)   A Bizottság 2013 végéig jelentést készít a közösségi közúti szállítási piac helyzetéről. A jelentés tartalmazza a piaci helyzet elemzését, többek között annak értékelését, hogy az ellenőrzések hatékonyak-e, valamint a szakmára jellemző foglalkoztatási feltételek alakulását, továbbá annak értékelését, hogy – többek között a végrehajtás, az úthasználati díjak valamint a szociális és biztonsági jogszabályok tekintetében – a szabályok összehangolása olyan mértékben haladt-e, hogy előirányozható a belföldi közúti szállítási piacok – a kabotázst is beleértve – további megnyitása.

VI. FEJEZET

ZÁRÓ RENDELKEZÉSEK

18. cikk

Hatályon kívül helyezés

A 881/92/EGK rendelet, a 3118/93/EGK rendelet és a 2006/94/EK irányelv ezennel hatályát veszti.

A hatályon kívül helyezett rendeletekre és irányelvre való hivatkozásokat e rendeletre való hivatkozásként kell értelmezni, a IV. mellékletben foglalt megfelelési táblázattal összhangban.

19. cikk

Hatálybalépés

Ez a rendelet az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetését követő huszadik napon lép hatályba.

Ezt a rendeletet …-tól (14) kell alkalmazni.

---

(1)  HL C 204., 2008.8.9., 31. o.

(2)  Az Európai Parlament 2008. május 21-i véleménye (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé), a Tanács 2009. január 9-i közös álláspontja és az Európai Parlament …-i álláspontja (a Hivatalos Lapban még nem tették közzé). A Tanács …-i határozata.

(3)  HL L 95., 1992.4.9., 1. o.

(4)  HL L 279., 1993.11.12., 1. o.

(5)  HL L 374., 2006.12.27., 5. o.

(6)  HL L 102., 2006.4.11., 1. o.

(7)  HL L 18., 1997.1.21., 1. o.

(8)  HL L 370., 1985.12.31., 8. o.

(9)  HL L …

(10)  HL L 184., 1999.7.17., 23. o.

(11)  HL L 33., 2006.2.4., 82. o.

(12)  HL L 16., 2004.1.23., 44. o.

(13)  HL L 235., 1996.9.17., 59. o.

(14)  E rendelet hatályba lépésétől számított két év.

---

---

---

---

---

---