ISSN 1725-518X

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 27

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

52. évfolyam
2009. február 3.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

III   Előkészítő jogi aktusok

 

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

 

2008. július 9–10-i, 446. plenáris ülés

2009/C 027/01

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hidrogénüzemű gépjárművek típusjóváhagyásáról és a 2007/46/EK irányelv módosításáról COM(2007) 593 végleges – 2007/0214 (COD)

1

2009/C 027/02

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Különböző politikai intézkedések, amelyek a megfelelő finanszírozáson túl hozzájárulhatnak a kkv-k növekedéséhez és fejlődéséhez

7

2009/C 027/03

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A Bizottság közleménye: A fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje COM(2007) 621 végleges

12

2009/C 027/04

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Fehér könyv az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról COM(2007) 807 végleges

18

2009/C 027/05

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Az európai építőipari ágazat alakulása

22

2009/C 027/06

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Az európai üzleti szolgáltatások ágazatának alakulása

26

2009/C 027/07

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kozmetikai termékekről (átdolgozás) COM(2008) 49 végleges – 2008/0035 (COD)

34

2009/C 027/08

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelvnek a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélye feltételeinek módosítása tekintetében történő módosításáról COM(2008) 123 végleges – 2008/0045 (COD)

39

2009/C 027/09

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyszerű nyomástartó edényekről (kodifikált szöveg) COM(2008) 202 végleges – 2008/0076 (COD)

41

2009/C 027/10

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Az árufuvarozást előnyben részesítő vasúti hálózat kialakítása COM(2007) 608 végleges

41

2009/C 027/11

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A Bizottság közleménye – Közlemény az európai kikötői politikáról COM(2007) 616 végleges

45

2009/C 027/12

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleménye – Tárgy: Közúti fuvarozás – Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők munkaideje

49

2009/C 027/13

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) – Egy kis szén-dioxid-kibocsátású jövő feléCOM(2007) 723 végleges

53

2009/C 027/14

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Éghajlatváltozás és az uniós mezőgazdaság

59

2009/C 027/15

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról COM(2008) 16 végleges – 2008/0013 (COD)

66

2009/C 027/16

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről COM(2008) 17 végleges – 2008/0014 (COD)

71

2009/C 027/17

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK és a 2006/12/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról COM(2008) 18 végleges – 2008/0015 (COD)

75

2009/C 027/18

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az elemekről és akkumulátorokról, valamint a hulladékelemekről és -akkumulátorokról szóló 2006/66/EK irányelvnek az elemek és akkumulátorok forgalomba hozatala (6. cikk (2) bekezdése) tekintetében történő módosításáról COM(2008) 211 – 2008/0081 (COD)

81

2009/C 027/19

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A nem energetikai célú bányászat Európában

82

2009/C 027/20

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A kisebbségek integrációja – Romák

88

2009/C 027/21

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A civil társadalomnak a harmadik országokbeli állampolgárok integrációjára vonatkozó uniós szintű politikák támogatásába történő nagyobb mértékű bevonását célzó platform strukturális, szervezeti és funkcionális elemei

95

2009/C 027/22

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Új európai szociális cselekvési program

99

2009/C 027/23

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a harmadik országbeli állampolgárok magas szintű képzettséget igénylő munkavállalás céljából való belépésének és tartózkodásának feltételeiről COM(2007) 637 végleges – 2007/0228 (CNS)

108

2009/C 027/24

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a harmadik országok állampolgárainak valamely tagállam területén való tartózkodására és munkavállalására vonatkozó összevont engedélyre irányuló összevont kérelmezési eljárásról, valamint a harmadik országokból származó, a tagállamok területén legálisan tartózkodó munkavállalók közös jogairól COM(2007) 638 végleges – 2007/0229 (CNS)

114

2009/C 027/25

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a kreativitás és innováció európai évéről (2009) COM(2008) 159 végleges – 2008/0064 (COD)

119

2009/C 027/26

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A magasabb szintű belső piaci integráció mint a kohézió és növekedés kulcstényezője a szigetek tekintetében

123

2009/C 027/27

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Az észlelt infláció és a tényleges infláció közötti különbség okai

129

2009/C 027/28

A Külkapcsolatok szekció véleménye – Tárgy: Albánia – A civil társadalom szerepe az uniós előcsatlakozási programokban

140

2009/C 027/29

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A civil szervezetek hálózatainak létrehozása a fekete-tengeri régióban

144

2009/C 027/30

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Hogyan egyeztethető össze a nemzeti és az európai dimenzió az Európáról szóló kommunikációban?

152

HU

 


III Előkészítő jogi aktusok

EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG

2008. július 9–10-i, 446. plenáris ülés

3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/1


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hidrogénüzemű gépjárművek típusjóváhagyásáról és a 2007/46/EK irányelv módosításáról

COM(2007) 593 végleges – 2007/0214 (COD)

(2009/C 27/01)

2007. november 14-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

„Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hidrogénüzemű gépjárművek típusjóváhagyásáról és a 2007/46/EK irányelv módosításáról”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. június 11-én elfogadta véleményét. (Előadó: Edgardo Maria IOZIA.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 117 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB egyetért a vizsgált rendelet (COM(2007) 593 végleges) tartalmával, és helyesli a harmonizált közösségi szabályok elfogadását a hidrogénüzemű gépjárművek jóváhagyása tekintetében; támogatja továbbá egy egységes, valamennyi tagországban érvényes európai szintű eljárás kialakítását, mivel ez egyszerűbbnek és lényegesen kevésbé költségesnek ígérkezik, mint 27 különböző típusjóváhagyás. Utóbbiak ráadásul nyilvánvaló módon versenytorzító feltételeket teremtenének, és a belső piac széttöredezését eredményeznék.

1.2

A közösségi fellépés jelentősége nyilvánvaló: a hidrogénüzemű gépjárművek eladásainak jelentős megugrására vonatkozó előrejelzések ismeretében jelentős hiányosság, hogy e járművekre nem létezik nemzeti vagy európai szintű jóváhagyási eljárás. Azokban a tagállamokban, ahol átmeneti szabályozásokat fogadtak el, azt tapasztalhatjuk, hogy e szabályozások jelentősen eltérnek egymástól.

1.3

Az EGSZB szerint sürgősen el kell fogadni e rendeletet, amely várhatóan képes lesz biztos referenciakeretet nyújtani a szektorban tevékenykedő vállalkozások számára, és elősegíteni a hidrogén használatához kapcsolódó technológiák kifejlesztéséhez szükséges jelentős beruházásokat. A témával kapcsolatban a közelmúltban kiadott véleményeiben, amelyek szerint „a hidrogén, a jelenleg ismeretes korlátok ellenére a jövő nagy kihívását alkotja”, az EGSZB pozitívan nyilatkozott a hidrogén használatára vonatkozó stratégiai választásról.

1.4

A jogharmonizációt megvalósító közösségi szabályozás elfogadása ezen túlmenően fontos biztonsági garanciát jelent a fogyasztók számára is. A fogyasztói bizalom megerősítése létfontosságú feltétele a hidrogénjárművek valószínűsíthető elterjedésének, aminek köszönhetően az Európai Bizottság előrejelzései szerint 2020-ig teljesülhet az egymillió hidrogénüzemű jármű eladására vonatkozó célkitűzés.

1.5

Egy jelentős példa megerősíti e célkitűzés érvényességét és elérésének konkrét lehetőségét: New Yorkban, ahol a megfelelő várospolitika képes összeegyeztetni a környezet tiszteletben tartását és védelmét a piaci törvényekkel, egyre nő a vegyes üzemű taxik száma. Ez konkrét bizonyíték arra, hogy gyakran csak bizonyos érdekcsoportok védelmében igyekeznek mesterséges akadályokat gördíteni e technológia fejlesztése elé.

1.6

A fenti célkitűzés elérése szükségesnek tűnik, hiszen kizárólag a fosszilis üzemanyagokkal működő járművek lecserélésére irányuló határozott cselekvés révén látszik lehetségesnek a fenntartható fejlődésre és a klímaváltozás elleni küzdelemre irányuló közösségi politikák céljaihoz mérhető eredmények elérése. Ezek az eredmények a hidrogén, a második generációs bioüzemanyagok és az egyéb megújuló üzemanyagok használatának fokozatos bevezetése révén teljesülhetnek.

1.7

A fenti hosszú távú stratégiához szükséges támogatás csakis a technológiai kutatások területén tett konkrét kötelezettségvállalásokon keresztül biztosítható. Az EGSZB ezért célzott kutatási programok megvalósítását sürgeti, amihez a „közös technológiai kezdeményezés formájában megvalósuló partnerség” kialakításáról és az „Üzemanyagcella- és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozás” nevű közös vállalkozás létrehozásáról rendelkező COM(2007) 571 rendelet gyors elfogadására van szükség (1). Az EGSZB támogatja és kívánatosnak tartja a hidrogén előállítását, illetve felhasználását elősegítő új megoldások keresésére irányuló kutatási programokat, és csatlakozik a vállalkozások és a kutatóközpontok arra irányuló kéréséhez, hogy a Tanács és a Parlament gyorsítsa fel a szükséges javaslatok elfogadásának eljárását.

1.8

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy haladéktalanul vizsgálja meg az elosztóhálózat sűrűségének a kérdését, mivel a kielégítő tárolási és elosztási kapacitásokhoz szükséges biztonságos és hatékony technológiák rendelkezésre állása nélkülözhetetlen feltétele a vegyes gázüzemű gépjárművek elterjedésének.

1.9

Az első fázis során a fellépéseknek a Közösség teljes területén a cseppfolyós földgáz (GPL) és a metán elterjedését kell elősegítenie, mert bár ezek az üzemanyagok jelentik az üzemanyagok – legalább részleges – széndioxid-mentesítésének legközvetlenebb és legrealistább célját, szállítási hálózatuk jelenleg számos uniós országban igen fejletlen, vagy nem is létezik. Az egyre biztonságosabb és hatékonyabb új tárolási és szállítási technológiák felkutatása során az első fázis célja a gáz- és hidrogénkeverékek szállítása közeljövőben esedékes köztes fázisának előkészítése, hogy azután később megvalósulhasson a hidrogénszállítási hálózat kiépítésének végső célja.

1.10

Az EGSZB úgy véli, hogy alapvetően fontos a jövőbeli felhasználók bizalmának elnyerésére alkalmas megoldások megtalálása, amelyek eloszlatják a hidrogén felhasználása körül még meglévő kételyeket. Ennek megfelelően széles körű tájékoztatási programokat kell elindítani, világos érvekkel és üzenettel, amelyek megerősítik, hogy mára e technológia elérte a hagyományos járművek jelenlegi biztonsági szintjét.

1.11

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, a javaslat jogi formája rendelet lesz, mivel ez biztosítja, hogy az összes tagállamban egy időben alkalmazásra kerülő javasolt szabályozás egyforma feltételeket biztosítson a szektor gyártóinak.

1.12

Ezen túlmenően az EGSZB egyetért azzal a javaslattal, hogy az alapvető rendelkezések kidolgozása és alkalmazása a „komitológiai eljárás” keretében történjen, és támogatja egy átmeneti időszak bevezetését valamennyi rendelkezés alkalmazása tekintetében, tekintettel arra, hogy e feladat milyen komplex feladat elé állítja a szektor vállalkozásait.

1.13

Az EGSZB támogatja és fontosnak tartja Európa részvételét a globális szintű jóváhagyási szabályok (GTR – Global Technological Regulations, Globális Technológiai Rendelkezések) kidolgozására alakult GCG (Global Coordination Group, Globális Koordinációs Csoport) munkájában, de hangsúlyozza azt is, hogy a fenti megállapodásra irányuló erőfeszítések nem akadályozhatják a szóban forgó jogalkotási eljárás előrehaladását. Egy saját jogalkotási eszköz megléte, illetve a közösségi rendelkezések alkalmazása terén szerzett tapasztalatok csak megerősítik Európa jelenlétét minden globális szintű szervezetben, egyúttal megakadályozva azt is, hogy olyan globális szintű szabályozások kerüljenek kialakításra a hidrogénüzemű járművek tekintetében, amelyek kizárólag a jelenleg meglévő tapasztalatokat (Japán) veszik tekintetbe.

1.14

A közösségi szintű jogszabályi rendelkezésekre alapuló tapasztalatok megszerzésének lehetősége, illetve a technológiai kutatásban való szilárd és kitartó kötelezettségvállalás várható jelentős eredményei alapvetően hozzájárulhatnak az autógyártási ágazatban jelenleg is aktív vállalkozások versenyképességéhez, tekintettel arra, hogy az új technológiákon és az új üzemanyagokon a jövőben jelentős piaci részesedések múlnak majd.

1.15

Az EGSZB véleménye szerint mindezek a lépések bátor és gyors döntéseket, valamint stratégiai és prospektív látásmódot igényelnek, amely egy olyan jövőbeli forgatókönyvbe illeszkedik, ahol a hidrogén a megfelelő pillanatban fontos és döntő szerepet hivatott betölteni.

1.16

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja felül azt a javaslatát, amelynek értelmében a hidrogénüzemű járművekre speciális „címkézést” vezetnének be, ezt ugyanis – azáltal, hogy e címkézés „veszélyesnek” minősítené ezeket a járműveket – diszkriminációnak lehetne tartani, hiszen a biztonsági tesztek során ugyanolyan eredmények születtek, mint az egyéb üzemanyagokkal működő járművek esetében. A címkézés helyett az EGSZB azt tartaná helyesnek, ha valamennyi járműnél megjelölnék, hogy milyen üzemanyaggal működik, mert így egyértelműen felismerhetővé lehetne tenni őket.

1.17

A hidrogénüzemű járművek elterjedésének megkönnyítése végett – forgalmazási hálózat hiányában –, az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a metánból hidrogént előállító kis létesítmények (például a Home Energy Station típusú benzinkutak vagy más, hasonló létesítmények) működését is hagyja jóvá. Ez jelenthetné az első konkrét intézkedést, amelynek révén kezdetben eleget lehetne tenni a hidrogén iránti új keletű keresletnek, mindazonáltal a cél továbbra is az, hogy megújuló energiaforrásokból előállított villamos áram felhasználásával – megújuló energiaforrásokból (például biogáz, fotolízis vagy elektrolízis) – termeljenek hidrogént.

2.   Bevezetés

2.1

A vizsgált (COM(2007) 593 végleges) rendelet abból a megállapításból indul ki, hogy jelenleg nincsen a hidrogénüzemű gépjárművek közösségi jóváhagyási rendszerére vonatkozó szabályozás, jóllehet a Közösség az ilyen típusú gépjárművek forgalmazásának fejlesztését tervezi.

2.2

Ráadásul a jelen pillanatban a különböző tagállamok sem rendelkeznek e területre vonatkozó szabályozással.

A hatályos – a gépjárművek jóváhagyására általánosságban vonatkozó – jogszabályok nem írnak elő semmilyen általános szabályt a hidrogénüzemű gépjárművek tekintetében, többek között azért, mert az utóbbiak a klasszikus üzemanyagokkal meghajtott egyéb gépjárművektől eltérő tulajdonságokkal rendelkeznek.

2.3

Egyes tagállamok átmeneti szabályozásokat alakítottak ki, amelyek azonban számottevő mértékben eltérnek egymástól. Ha a helyzet nem változik, az óhatatlanul a tagállamonként eltérő jóváhagyási eljárások megszilárdulásához, és ennek elkerülhetetlen következményeképpen a belső piac széttöredezéséhez és a versenyszabályok torzulásához vezet, elszalasztva a lehetőséget, hogy a hidrogéntechnológia konkrétan és döntő módon hozzájárulhasson a környezet minőségének javításához.

2.4

A vizsgált rendeletjavaslat törekvése éppen ezért a belső piac megfelelő működésének biztosítása, valamint annak megakadályozása, hogy a különböző tagállamokban eltérő szabványok alapján jóváhagyott járművek közlekedhessenek, ami felborítaná a gyártók közötti egyensúlyt, és kedvezne a kereskedelmet gátló mesterséges akadályok kialakulásának az Unión belül.

2.5

Egy hasonló típusú fejlemény akadályt képezne a hidrogén Unión belüli használatához kapcsolódó technológiák fejlődése előtt, holott e technológiák konkrét felhasználását és fejlesztését mindenképpen fel kell gyorsítani. A hidrogéntechnológia a fosszilis üzemanyagok egyik legfőbb alternatívája, mely utóbbiak jelenleg a tömegközlekedés és a magánjárművek üzemanyagigényének 98 %-át elégítik ki, és az elsődleges energiaforrások 50 %-át képezik, miközben ha semmilyen határozott lépés nem történik a diverzifikáció irányában, ez utóbbi arány csak tovább nőhet, elérve akár a 73 %-ot is.

2.6

A vizsgált rendeletjavaslat a 7. keretprogram jelentős kutatási programjaival együtt döntő lépést jelent a hagyományos technológiák által elért biztonsági szint mellett történő hidrogénhasználat irányába, és ezen túlmenően hozzájárulhat a potenciális felhasználók támogatásának elnyeréséhez is.

2.7

A hidrogénüzemű járművek jóváhagyására vonatkozó harmonizált közösségi szabványok elfogadása kétségkívül döntő szakasza a felhasználók részéről szükséges támogatás elnyerésének. A hidrogén felhasználásához való pozitív és bizalommal teli fogyasztói hozzáállás nélkülözhetetlen feltétele a rendkívül alacsony üvegházhatásúgáz-kibocsátású, alternatív üzemanyagokkal működő járművek piacra bocsátásának, ami nélkül elképzelhetetlen a valódi és konkrét környezetvédelem biztosítása.

3.   Az Európai Bizottság javaslata

3.1

A hidrogénüzemű gépjárművek jóváhagyásáról szóló rendeletre irányuló javaslat célja, hogy az egész Európai Unióban érvényes szabványokat írjon elő a hidrogénüzemű gépjárművek jóváhagyásának tekintetében.

3.2

A javaslat a 2007/46/EK keretirányelv módosítását irányozza elő annak érdekében, hogy a hidrogénüzemű gépjárművek közösségi jóváhagyási eljárása az M1-M2-M3, illetve N1-N2-N3 kategóriájú (2) hidrogénjárművekre teljes egészében kiterjedjen, és hogy ezek a járművek valamennyi, a jóváhagyáshoz kapcsolódó irányelvben, illetve rendeletben szerepeljenek.

3.3

A javaslat jogalapja a Szerződés 95. cikke.

A javaslat teljes mértékben megfelel a szubszidiaritás elvének, mivel a közösségi szintű fellépéssel elérhető szakpolitikai célkitűzések tagállami szintű intézkedésekkel nem teljesíthetők kellőképpen, és ez az eljárás elkerüli az egységes piac akadályait.

A javaslat ezen túlmenően megfelel az arányosság elvének is, mert egyetlen célja a belső piac zavartalan működésének biztosítása, ugyanakkor magas szintű biztonságot és környezetvédelmet garantálva.

3.4

Az Európai Bizottság a rendelet jogi formáját választotta, mivel annak biztosításához, hogy a rendelkezéseket egy időben alkalmazzák valamennyi tagállamban, nem lehet arra várni, hogy azok mikor kerülnek átültetésre az egyes tagállamok nemzeti jogába. Ha ez utóbbi történne, a jóváhagyási szabványok alkalmazása nem lenne egységes, és egyes esetekben jelentős módosításokat okozhatna az átültetési jogszabályokban.

3.5

A vizsgált javaslatról az Európai Bizottság széles körű konzultációt folytatott valamennyi érdekelt féllel. Az Európai Bizottság a nemzeti hatóságok, járműgyártók, alkatrész-beszállítók és ipari szövetségek álláspontját a hidrogénnel foglalkozó munkacsoport munkája keretében gyűjtötte egybe.

3.6

A következő négy szakpolitikai alternatívát vették figyelembe:

a szakpolitika változatlanul hagyása, a jelenlegi helyzet fenntartása,

tagállami szintű jogszabályok,

európai uniós szintű jogszabályok,

szabályozás nélküli megközelítés: önszabályozás.

3.7

Egy kijelölt tanácsadó feladata volt a biztonságra, a technológiára és a különböző alternatívák költségeire vonatkozó válaszok kidolgozása. Az eredményeket ismertették a hidrogéntechnológiában érintett főbb autóipari vállalatokkal.

3.8

A széles körű konzultációs folyamat nyilvánvalóvá tette, hogy a legmegfelelőbb választás egy uniós szintű jogalkotási fellépés, amely valamennyi hidrogénüzemű gépjárműre kiterjedő közösségi típus-jóváhagyási eljárás kialakításához vezet.

3.9

A választás alátámasztására az Európai Bizottság egy tanulmányt ismertetett (3), amely kimutatja, hogy az – akár igen szigorú – európai szintű jóváhagyási eljárás jelenti a legegyszerűbb és a legkevésbé költséges megoldást, a különböző tagállamok szintjén kialakított 27 különböző jóváhagyási rendszer elméleti költségeivel összehasonlítva.

3.10

A tanácsadó által készített hatásértékeléseket átadták az Európai Bizottságnak. Az előzetes konzultációk alapján az utóbbi kidolgozta a vizsgált javaslatot, és elindította annak intézményes útját.

3.11

Az Európai Bizottság szerint a rendelet által meghatározott követelmények lehetővé teszik, hogy a hidrogénüzemű járművek felhasználói megkapják a szükséges biztonsági garanciákat, és hogy a járművek döntő mértékben hozzájáruljanak a környezetvédelemhez.

3.12

A végső cél az, hogy a rendelet hatályba lépésétől számított 36 hónaptól kezdődően a berendezések, a hidrogénnel érintkezésbe lépő valamennyi alkatrész, valamint a felhasznált anyagok teljes mértékben megfeleljenek a rendeletben előírt követelményeknek.

4.   A meghallgatás

4.1

A meghallgatás, amelyen részt vettek az Európai Bizottság, a tudományos élet, a hidrogénmeghajtású járművek fejlesztésével foglalkozó járműgyártók, az európai szövetségek, az üzemanyagcella-felhasználók és -gyártók képviselői, fontos elméleti utakat nyitott meg és lehetővé tette a legutóbbi technológiai fejlesztésekről való ismeretszerzést.

4.2

A hangsúly arra helyeződött, hogy mennyire fontos a nagyközönség tájékoztatása, illetve olyan kezdeményezések beindítása, mint amilyen a Rómában néhány éve megvalósult program (H2 Roma), mely alkalmat ad a gyártók és a polgárok közötti találkozókra, miközben bemutatja a technológiai fejlesztéseket és megismerteti a közönséggel a még gyakran veszélyesnek tartott technológiát. A résztvevők nagy érdeklődést tanúsítottak az EGSZB iránt, mely kulturális közvetítői szerepet játszhatna.

4.3

A gyártók és a fogyasztók kiemelték annak szükségességét, hogy a számítani lehessen a járművek és a raktározási és terjesztési infrastruktúrák biztonságosságára, valamint a hidrogén rendelkezésre állására. A kutatásnak folytatódnia kell, és megnövelt támogatásban kell részesülnie. A résztvevők üdvözölték az üzemanyagcellával kapcsolatos legutóbbi európai kezdeményezéseket, melyek egy közös technológiai kezdeményezés finanszírozására vonatkozó döntésnek köszönhetően valósulhatnak meg.

4.4

A tesztek kimutatták, hogy egy hidrogénmeghajtású jármű már napjainkban is képes egy 600 km-es út megtételére. Újabb tesztek vannak előkészületben.

4.5

Amint az a meghallgatáson nyilvánvalóvá vált, a hidrogénmeghajtású jármű már most is technológiai valóság, a kereskedelmi hasznosításhoz azonban hiányoznak még a gazdasági és társadalmi feltételek. Az első akadályt a típusjóváhagyásra vonatkozó rendelet segítségével lehet majd leküzdeni.

5.   Általános észrevételek

5.1

Az EGSZB egyetért a vizsgált rendelet tartalmával, és helyesli a harmonizált közösségi szabályok elfogadását a hidrogénüzemű gépjárművek jóváhagyása tekintetében, mivel ez az eljárás előrelépést jelent a jelenlegi szituációhoz képest. A szabályozási referenciák hiánya ugyanis nyilvánvaló módon versenytorzító feltételeket teremt, a piac széttöredezettségéhez vezetve. Fontos, hogy a rendeletet gyorsan elfogadásra kerüljön, nem utolsósorban nyilvánvaló biztonsági és környezetvédelmi okokból.

5.2

Az EGSZB véleménye szerint a biztos referenciakeret hiánya elkerülhetetlenül visszatartó hatással van a – jövő gépjárműveinek energiaforrását alkotó – hidrogén használatához kapcsolódó technológiák kifejlesztéséhez szükséges jelentős beruházásokra.

5.3

A vizsgált rendelet koherens a fenntartható fejlődés és a klímaváltozás elleni küzdelem területén meglévő uniós politikákkal, amelyek a közösségi kezdeményezések alapját képezik, és nélkülözhetetlen elemei a lisszaboni stratégia általános célkitűzéseinek.

5.4

Az EGSZB szilárdan meg van győződve arról, hogy a hidrogénjárművek megbízható és gyors fejlődése, illetve a fosszilis üzemanyagok fokozatos lecserélése hiányában a környezeti előnyök meglehetősen korlátozottak, és kvantitatív szempontból mindenképpen elhanyagolhatóak lennének. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy elő kell mozdítani a környezeti fenntarthatóságot, és hogy szigorúan küzdeni kell a klímaváltozás ellen, amely célkitűzések a hidrogén, a második generációs bioüzemanyagok és az egyéb megújuló üzemanyagok használata révén valósíthatók meg.

5.5

Az EGSZB véleménye szerint a jelenlegi tendencia megfordításáig – amely szerint az energiaigényt döntő részben a fosszilis források elégítik ki, jelenleg a világ energiakínálatának 85–90 %-át alkotva – izgalmasnak ígérkező utat kell megtenni, mely a hidrogén felhasználásán, és az üzemanyagcellák, illetve a hidrogéntechnológiák terén folytatott kutatások melletti elköteleződésen át vezet. Ami a fosszilis üzemanyagokat illet, a perspektívák értékelésekor figyelemmel kell lenni arra a tényre, hogy a jövőre vonatkozó forgatókönyvek üzemanyaghiánnyal és folyamatosan emelkedő árakkal számolnak.

5.6

Az EGSZB egy közelmúltban elfogadott véleményében (4) maradéktalanul támogatta az Európai Bizottság kezdeményezését (COM(2007) 571 végleges), amelynek értelmében az Európai Bizottság közel 470 millió euró mértékű támogatással járul hozzá egy közös technológiai kezdeményezéshez (JTI), az ún. „Üzemanyagcella és Hidrogéntechnológiai Közös Vállalkozáson” keresztül. Ez utóbbi lehetővé teszi az Európai Bizottság, a tagállamok és az iparág szereplői számára, hogy egy nagy volumenű kutatási projekt keretében egyesítsék forrásaikat a diverzifikáció és a jövőbeli energiaellátás szempontjából stratégiai jelentőségű szektorokat érintő programok keretében.

5.7

A közlekedés energiaszerkezetéről szóló másik véleményében (5) az EGSZB „létfontosságúnak tartja, hogy döntő lökést adjunk a hidrogén előállítására és felhasználására irányuló kutatások finanszírozásának”, valamint „csatlakozik a hidrogénfelhasználás területén tevékenykedő vállalkozások, illetve kutatóközpontok arra irányuló kéréséhez, hogy a Tanács és a Parlament gyorsítsa fel a javaslat elfogadásának eljárását”.

5.8

Az üzemanyagcellák olyan energiaátalakítók, amelyek alkalmazása jelentősen visszaszoríthatja az üvegházhatást okozó gázok és egyéb szennyezőanyagok kibocsátását. Az előző bekezdésben említett véleményében az EGSZB figyelemmel követi a biomassza-feldolgozás és az üzemanyagcellákhoz szükséges új katalizátorok terén folytatott közelmúltbeli kutatások eredményeit, amelyek a gépjárművek „tiszta” energiaellátásának igen ígéretes technológiáját alkotják.

5.9

Ismételten hangsúlyozva, hogy a hidrogénfelhasználás szükséges és kívánatos szakaszát alkotja a fosszilis energiaforrások kiváltásának, az EGSZB kiemeli, hogy a hidrogénüzemű járművek forgalomba helyezésének célkitűzése kizárólag a folyamathoz kapcsolódó kutatásokba való jelentős beruházásokon keresztül valósulhat meg. Az EGSZB ezért kívánatosnak tartja és támogatja az e stratégia megerősítésére irányuló kutatási programokat.

5.10

Az EGSZB szerint az eljárás magas költségeinek – nem elhanyagolható – problémája nem fékezheti a szóban forgó technológiák fejlesztését, ezért figyelemmel kísér minden, környezetkímélő hidrogén-előállítási eljárások keresésére irányuló programot, tekintettel arra, hogy a jelenlegi megoldások, amelyek a hidrogén több mint 90 %-ának előállítását metánból tervezik, egy jelentős, de „kifulladóban” lévő energián alapulnak.

5.11

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a technológiai fejlődéshez kapcsolódó költségértékelések keretében a szükséges pénzügyi eszközök nagyságát nem szabad csak a személygépjárművekre korlátozott kontextusban értékelni, még akkor sem, ha ez mennyiségileg jelentős. Stratégiai és prospektív vízió keretében az értékelésnek számításba kell vennie azokat a jövőbeli előnyöket is, amelyeket a hidrogén ambiciózusabb célok érdekében történő használatának elterjedéséből nyerhetünk, a tömegközlekedéstől, a személygépjárművektől, az áruszállítástól, a vonatok meghajtásától és a hajómotoroktól egészen a hidrogén erőművekben történő felhasználásának távolabbi perspektívájáig.

5.12

Az EGSZB mélyen meg van győződve arról, hogy amennyiben e jelentős kutatási programokat megfelelően fejlesztik tovább, és azok megkapják az érintett szektoroktól a szükséges gazdasági és politikai támogatást, a részben vagy egészben hidrogénüzemű gépjárművek forgalomba helyezésének lehetősége viszonylag rövid határidőn belül valósággá válhat.

5.13

Ezt a pozitív fejleményt jól illusztrálja egy konkrét példa: New Yorkban, ahol a megfelelő várospolitika képes összeegyeztetni a környezet tiszteletben tartását és védelmét a piaci törvényekkel, egyre nő a vegyes üzemű taxik száma. Ez konkrét bizonyíték arra, hogy gyakran csak bizonyos érdekcsoportok védelmében igyekeznek mesterséges akadályokat gördíteni e technológia fejlesztése elé.

5.14

Az EGSZB a témával kapcsolatban kiadott valamennyi véleményében támogatta a hidrogén választását, amely a jelenleg ismert korlátok ellenére a jövő nagy kihívását jelenti. Az EGSZB figyelemmel kíséri az alternatív előállítási és feldolgozási technológiák használatára irányuló közelmúltbeli kezdeményezések keretében kidolgozott projekteket, amelyek ily módon egyengetik a gépjárművek meghajtására történő jövőbeli hidrogénhasználat útját.

5.15

E perspektíva érdekében az EGSZB ismételten felhívja az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az alternatív üzemanyagok európai szállítási hálózatának kérdését, a sűrített földgáz szállítási hálózatának megerősítésével kezdve, amely egyes tagállamokban igen kevéssé elterjedt, más tagállamokban szinte nem is létezik, eltekintve a Lengyelországhoz hasonló kevés pozitív példától.

5.16

A tárolás és a szállítás területe konkrét példa a szektorban végzett célzott kutatási lehetőségekre. Az innovatív gázszállítási technológiák fejlesztése létfontosságú és döntő kérdés az új gépjárművek elterjesztése szempontjából, mind a lehetséges különböző gázkeverékek átmeneti fázisában, mind a végcél – a hidrogénmeghajtás – követésekor.

5.17

Ezen a területen mielőbb egyre hatékonyabb és biztonságosabb szállítási rendszereket kell kialakítani, az Európában jelenleg működő két létesítményben – Mantovában (Olaszország) és Münchenben (Németország) – szerzett tapasztalatokból kiindulva, és a kutatás tengelyébe a technológiai szempontból egyre fejlettebb rendszerekre irányuló kutatásokat állítva, legfőbb célnak a magas szintű biztonsági és környezetvédelmi szabványok alkalmazását tekintve.

5.18

Az EGSZB szerint a gáznemű üzemanyagok tárolása és szállítása terén alkalmazott szigorú biztonsági és hatékonysági szabványok létfontosságú elemei a jelenlegi fázisnak, amelynek során ambiciózus programot kell kialakítani az LPG- és metánszállító létesítmények számának növelése érdekében az egész európai területen – ez most az üzemanyagok legalább részleges széndioxid-mentesítésére irányuló legsürgősebb és legrealistább célkitűzés. Mindez csak átmeneti stádium a hidrogén elterjedésének végső céljához vezető úton. Mivel a földgáz és a hidrogén tárolásához és szállításához szükséges technológiák igen hasonlóak, az előbbiek fejlesztése kizárólag előnyösen befolyásolhatja a hidrogén elterjesztését.

5.19

Az EGSZB tudatában van annak, hogy a hidrogén felhasználása jelenleg még valós problémákba ütközik mind a költségek, mind a biztonság szempontjából. Ezeket a múltbeli félelmekhez kapcsolódó problémákat – különböző országokban végzett alapos kísérletekre támaszkodva – feltétlenül le kell küzdeni, hogy elérhessük a konvencionális technológiákéhoz hasonló felhasználási szintet. E célkitűzés megvalósítása – nagyszabású, konkrét tájékoztató programok segítségével – lehetővé teheti a leendő felhasználók bizalmának visszanyerését, amely elengedhetetlen feltétel a technológia alkalmazásának végleges fellendítéséhez.

5.20

EGSZB következésképpen úgy véli, hogy a hidrogénre alapuló stratégiához mindenképpen ambiciózus tájékoztatási kampánynak kell társulnia, amely képes megváltoztatni és legyőzni a jövőbeli felhasználók jelenlegi bizalmatlanságát, akik szemében a hidrogén rendkívül veszélyes terméknek tűnik.

5.21

A fenti, igen kiterjedt tájékoztatási programnak világos üzenetet kell közvetítenie: a hidrogén felhasználása már ma lehetővé teszi a hagyományos gépjárművekéhez hasonlóan magas biztonsági szint elérését, az esetleges balesetek tekintetében is. Ez létfontosságú feltétele annak, hogy hitelesnek bizonyulhassanak az Európai Bizottság előrejelzései azon célkitűzésre vonatkozóan, amely szerint 2020-ig legalább egymillió ilyen járművet kell forgalomba helyezni a Közösség területén. (Hatásértékelés, 34. o.).

5.22

A hidrogénüzemű járművek jóváhagyását szabályozó harmonizált közösségi szabványok elfogadására vonatkozó, vizsgált rendelet csak egy első lépés, amely lehetővé teszi a fogyasztói bizalom visszaszerzését és megtartását. E folyamatot támogatni kell, abból az alapelvből kiindulva, hogy a hidrogén felhasználása döntő módon hozzájárul a környezetvédelemhez, mivel mint ismeretes, ez a típusú meghajtás nem jár üvegházhatású gázok kibocsátásával, és nem tartalmaz szénalapú szennyezőanyagokat.

5.23

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, a javaslat jogi formája rendelet lesz, mivel ez biztosítja, hogy az összes tagállamban egy időben alkalmazásra kerülő javasolt szabályozás egyforma feltételeket biztosítson a szektor gyártóinak.

5.24

Az EGSZB ezen túlmenően egyetért azzal a javaslattal, hogy az alapvető rendelkezések kidolgozása és alkalmazása a „komitológiai eljárás” keretében történjen, és támogatja egy átmeneti időszak bevezetését valamennyi rendelkezés alkalmazása tekintetében, tekintettel arra, hogy e rendelkezés arányos a technológia komplexitásával, amelynek alkalmazása sok időt igényel.

5.25

Az EGSZB támogatja és fontosnak tartja Európa részvételét Japán és az Egyesült Államok mellett a Globális Koordinációs Csoport (GCG) munkájában, amely csoport célja a hidrogénüzemű gépjárművek jóváhagyására vonatkozó globális eljárás kidolgozása.

5.26

Egy hasonlóan széles körű megállapodásra irányuló erőfeszítések azonban nem akadályozhatják a közösségi jogalkotási eljárást, mivel a globális szintű megállapodáshoz szükséges határidők hosszabbak, mint a vizsgált rendelet határidői. Egy saját jogalkotási eszköz megléte, illetve a közösségi rendelkezések alkalmazása terén szerzett tapasztalatok nemcsak megerősítik Európa jelenlétét, de egyúttal megakadályozzák egy olyan szabályozás jóváhagyását is, amely kizárólag a jelenleg meglévő egyetlen tapasztalathoz – Japán tapasztalatához – kapcsolódik.

5.27

Európa markáns jelenléte a globális döntéshozatali fórumokon ugyanakkor létfontosságú feltétele az Európában működő nagy gépjárműgyártó csoportok versenyképességének, hiszen e csoportok nem veszíthetik el a kapcsolatot egy olyan piac fejleményeivel, ahol a szilárd, megfelelő és csúcstechnológián alapuló jelenlét létfontosságú tényező a jövőbeli piacok jelentős részesedéseinek megszerzése szempontjából.

5.28

A jóváhagyás témája, jóllehet csupán a folyamat egy aspektusát alkotja, fontos lépést jelent az alternatív üzemanyagok elterjedése felé, amelyek alkalmasak lehetnek a fosszilis energiaforrásokhoz kapcsolódó jelenlegi nehéz helyzet megoldására, jelentős környezeti előnyökkel járva, és előkészítve bennünket ez utóbbi források – meglehet, nehezen megjósolható időpontban – előbb vagy utóbb bizonyosan bekövetkező kiapadására.

5.29

Ez a helyzet bátor döntéseket, valamint stratégiai és prospektív látásmódot igényel, amely túlmutat a jelenen, és egy olyan jövőbeli forgatókönyvbe illeszkedik, ahol a hidrogén a jelek szerint alapvető szerepet hivatott betölteni.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  HL C 204., 2008.8.9., 19. o.

(2)  

M1 Személyszállításra használt járművek, amelyek a vezetőülésen kívül legfeljebb nyolc ülőhellyel rendelkeznek.

M2 Személyszállításra használt járművek, amelyek a vezetőülésen kívül nyolcnál több ülőhellyel és 5 tonnát meg nem haladó legnagyobb tömeggel rendelkeznek.

M3 Személyszállításra használt járművek, amelyek a vezetőülésen kívül nyolcnál több ülőhellyel és 5 tonnát meghaladó legnagyobb tömeggel rendelkeznek.

N1 Árufuvarozásra használt, 3,5 tonnát meg nem haladó legnagyobb tömeggel rendelkező járművek.

N2 Árufuvarozásra használt, 3,5 tonnát meghaladó, de 12 tonnát meg nem haladó legnagyobb tömegű járművek.

N3 Árufuvarozásra használt, 12 tonnát meghaladó legnagyobb tömegű járművek.

(3)  TRL Ltd, az Európai Bizottság által felkért technikai-tudományos tanácsadó cég.

(4)  HL C 204., 2008.8.9., 19. o.

(5)  CESE 1104/2007 (TEN/297), 1.4. pont, a HL még nem tették közzé.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/7


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Különböző politikai intézkedések, amelyek a megfelelő finanszírozáson túl hozzájárulhatnak a kkv-k növekedéséhez és fejlődéséhez

(2009/C 27/02)

2007. szeptember 20-án Andrej VIZJAK gazdasági miniszter a Tanács szlovén elnöksége nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban:

Különböző politikai intézkedések, amelyek a megfelelő finanszírozáson túl hozzájárulhatnak a kkv-k növekedéséhez és fejlődéséhez

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. június 11-én elfogadta véleményét (Előadó: Claudio CAPPELLINI).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 122 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB szerint az Európai Kisvállalkozási Törvény (SBAE), amelyet maga is több alkalommal szorgalmazott, új lendületet adhat a Kisvállalkozások Európai Chartájának, és figyelemreméltó esélyt jelent a kisvállalkozások potenciáljának fejlesztésére, egyúttal annak kiderítésére is alkalmas, hogy az intézmények és a tagállamok valójában mennyire elkötelezettek a kkv-kat és a legkisebb vállalkozásokat segítő valódi, aktív és tartós támogatási politika kialakítása mellett.

1.2

E politika nem korlátozódhat a gazdasági nehézségek időszakaira, amikor a politikai körök hirtelen újra ráébrednek a kkv-k és a kisebb vállalkozások csodálatos képességére a foglalkoztatási deficit csökkentése és a munkanélküliségi statisztikák javítása terén, hanem érett és a versenyképesség hosszú távú támogatására irányuló politikává kell kiforrnia.

1.3

Az EGSZB 10 alapvető intézkedést javasol a kkv-k fejlődésének támogatására és fellendítésére, egy valóban kkv-barát környezet kialakítása révén, valamint egy hatékony európai Small Business Act által, amely több, mint újabb puszta politikai deklaráció:

alapos ismeretek szerzése a kkv-k különböző kategóriáinak európai szövetéről, horizontális, illetve ágazati szintű fejlődésükről és szükségleteikről a belső piac belső, külső és határokon átnyúló dimenzióját egyaránt tekintetbe véve, például éves jelentések közzététele formájában,

a kkv-k dimenziójának integrálása valamennyi közösségi politikába és a jogalkotási folyamatba is,

az adminisztratív egyszerűsítésre irányuló stratégia folytatása minden szinten, új konzultációs módszer kialakítása a kkv-k különböző kategóriáival, illetve reprezentatív közvetítő szerveikkel,

annak biztosítása, hogy a szabályozások minden szinten tekintetbe vegyék a kkv-k különböző kategóriáinak helyzetét és szükségleteit a Think small first elv alkalmazásával,

a következő négy alapelv tekintetbe vételének biztosítása: 1) hatékony hatáselemzések, 2) arányosság, 3) „only once” elv, illetve 4) az SME Envoy (a kkv-k által delegált képviselő) megtartása, hatáskörének kiterjesztésével, valamint egy belső piaci kkv-ombudsmani poszt létrehozásával,

a kkv-k reprezentatív közvetítő szervezetei nyomon követési és tanácsadási tevékenységeinek támogatása,

a vállalkozások közötti együttműködési programok és a kkv-szervezetek közötti tapasztalatcsere fellendítése, a támogatási szolgáltatások hálózatba szervezése,

kibővített és állandó jellegű innovációs politika kialakítása a mikrovállalkozások számára,

a kkv-k EU-s programokhoz való hozzáférésének leegyszerűsítése és elősegítése,

a vállalkozások átadását-átvételét elősegítő politika kezdeményezése.

1.4

Az EGSZB azt kéri, hogy az SBAE minden szinten jogi értelemben kötelező hatályú eszközként funkcionáljon.

1.5

Egyébiránt kéri, hogy az SBAE tegye lehetővé a szociális partnerek közötti szociális párbeszéd ösztönzését a kkv-k körében annak érdekében, hogy a lehető legjobb munkakörnyezet kialakítása révén támogatható legyen a kreativitás és az innováció a munkakörülmények tekintetében is, különösen ügyelve a biztonság javítására és a kockázatelemzésre a munkahelyen.

2.   (Háttér) A feltáró vélemény ismertetése

2.1

Általánosan elismert tény, hogy a kis- és középvállalkozásoknak (kkv-k) az európai gazdaságban betöltött jelentős szerepe kulcsfontosságú eleme az EU-szintű növekedésnek és foglalkoztatásnak és a globalizáció felvetette új kihívásoknak való megfelelésnek. A 2005–2007 közötti időszakban alkalmazott kkv-politika által elért eredmények értékeléséből kiderült, hogy a „gondolkodjunk előbb kicsiben” elv alkalmazásának köszönhetően mind közösségi, mind pedig tagállami szinten jelentős előrelépéseket könyvelhetünk el.

2.2

Az Európai Bizottság hangsúlyozta, hogy maradéktalanul fel kell szabadítani a kkv-k növekedési és munkahelyteremtési potenciálját, és ki kell használni innovatív kapacitásaikat. Ez az iránymutatás tükröződött a 2007. december 11-én elfogadott, felülvizsgált lisszaboni növekedési és munkahelyteremtési stratégiáról készült jelentésben is. A fenti előzmények után indult útjára az európai „Small Business Act” (SBAE) azzal az elsődleges céllal, hogy – a kkv-k sokféleségére is figyelemmel – meghatározza az európai kkv-k környezetének javítását szolgáló elveket, illetve konkrét intézkedéseket. A kezdeményezést a 2007. decemberében tartott Európai Tanács-ülés is üdvözölte, aminek nyomán az Európai Bizottság célja ettől fogva egy javaslat előterjesztése 2008 júniusáig.

2.3

Hadd emlékeztessünk ezzel kapcsolatban arra, hogy az EGSZB több más, a kkv-politikát érintő véleményt adott ki a közelmúltban és készít elő jelenleg is:

„Az európai üzleti szolgáltatások ágazatának alakulása” (INT/412 – előadó: Edwin CALLEJA) (kidolgozás alatt)

„A kkv-kat támogató kutatási és fejlesztési programok” (INT/379 – előadó: Claudio CAPPELLINI)

„A kkv-politika félidős felülvizsgálata” (INT/392 – előadó: Brendan BURNS) (kidolgozás alatt)

„Nemzetközi közbeszerzési szerződések” (INT/394 – előadó: Henri MALOSSE)

„Mikrohitel” (INT/423 – előadó: Antonello PEZZINI) (kidolgozás alatt).

2.4

A Tanács szlovén elnöksége arra kérte az EGSZB-t, hogy nyújtson be a kkv-k növekedését elősegítő, politikai jellegű intézkedésekre irányuló javaslatokat. Az EGSZB feladata tehát nem az, hogy újabb jegyzéket állítson össze az egyes kkv-k növekedését elősegítő technikai intézkedések érdekében, hanem hogy strukturáltabb politikai keretet javasoljon, és innovatív ötletekkel segítse a kkv-kat.

2.5

Több prioritás közül a szlovén elnökség kettőt különösen az előtérbe helyez:

a)

lehetővé tenni valamennyi kkv számára – eltérő méreteik, tevékenységük, ágazatuk, termelési módjaik tekintetbe vételével – mindazon főbb kihívások sikeres teljesítését, amelyeknek az ipari változások, a klímaváltozás, a demográfiai változások, a szociális kihívások, a globalizáció következtében bekövetkező piaci szerkezetátalakítások, illetve a termékek és szolgáltatások elosztása, szabványosítása és jóváhagyása terén bekövetkező változások miatt meg kell felelniük;

b)

lehetővé tenni számukra a politikai választásokban, a konkrét prioritások kijelölésében és a jogalkotási döntésekben való szoros részvételt minden olyan szinten, amely meg fogja határozni tevékenységük kereteit.

2.6

A szlovén elnökség ezen túlmenően az európai Kisvállalkozási Törvény („Small business act”) előkészítésével kapcsolatban is kikérte az EGSZB véleményét.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB korábbi véleményeiben összegezte a kkv-k javára elért jelentős előrelépéseket, különös tekintettel a finanszírozáshoz való hozzáférésre, valamint az adminisztratív eljárások egyszerűsítésére. Hangsúlyozni kívánja, hogy elégedetten veszi tudomásul az európai intézmények álláspontjának a kisvállalkozások javára történő igen látványos elmozdulását, és reméli, hogy ez nem csak a jelenlegi nehéz gazdasági és szociális kontextusnak köszönhető. Ugyanakkor a tagadhatatlan előrelépések ellenére továbbra is számos hiányosság nyomja rá a bélyegét az elmúlt években elindított politikákra.

3.2

Az EGSZB mindenekelőtt úgy véli, hogy a Kisvállalkozások Európai Chartája a jogi hatály híján nem tudta teljesíteni stratégiai céljait, és többnyire egyszerű politikai szándéknyilatkozat szintjén maradt. Szükség van a tagállami és regionális szintű megvalósításának megerősítésére, valamint az éves értékelések és ajánlások újraindítására a tagállamok számára.

3.3

Továbbá gyakran említettük már, hogy a különböző kkv-kategóriákkal folytatott konzultáció még erőteljesen javulhatna; az EGSZB szerint európai, nemzeti és regionális szinten is új párbeszédkultúrát kell kiépíteni, amely elősegítheti az intézmények, valamint a kkv-k különböző köreinek reprezentatív közvetítő szervezetei közötti intenzívebb és intézményesített egyeztetést.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Új, valamennyi kkv fejlődését támogató környezet létrehozása

A jelenlegi helyzetre és a kkv-k előtt álló nagy kihívásokra való tekintettel, és a 2008. tavaszi csúcstalálkozón elfogadott megújult Lisszaboni Stratégia konkretizálása és a kkv-k versenyképességének támogatására irányuló európai bizottsági kezdeményezések támogatása érdekében az EGSZB maradéktalanul támogatja az uniós elnökség kezdeményezését egy olyan innovatív kkv-támogatási politika érdekében, amelynek alapköve a SBAE lenne.

4.2   Európai támogatási projekt a kkv-k és a mikrovállalkozások számára

Az EGSZB azt javasolja a közösségi fórumoknak, hogy ezentúl ne kizárólag a jelentős növekedési potenciállal rendelkező vállalkozásokra, a nemzetközi pozicionálásra és a különböző kiválósági elvekre koncentráljanak, amelyek végül felszámolják az értékteremtő, innovatív, munkahelyteremtő és területi stabilitást létrehozó kis léptékű vállalkozások millióinak közösségi cselekvéseiből eredő hasznot. Azt kéri valamennyi intézményi és állami hatósági szinttől, hogy innovatív módon újítsák meg kkv-támogatási politikájukat, valódi európai projektet alakítva ki, amely egyesíti a közép-, kis- és mikrovállalkozások gazdasági erejét, az EU számára szükséges növekedési és foglalkoztatási támogatás érdekében. Az európai projekt feladata egyúttal a gazdasági és szociális partnerekkel, illetve a különböző kkv-kategóriák reprezentatív szervezeteivel folytatott párbeszéd megerősítése és fejlesztése volna azon nagyobb új közösségi kihívások témájában (klímaváltozás, demográfiai változások, bevándorlás, környezetvédelem, energia stb.), amelyekkel a kkv-knak is szembesülniük kell. Ennek az európai projektnek, amely a jelentős növekedési potenciállal rendelkező vállalkozások mellett elsősorban a helyi szintű gazdaságon és az úgynevezett „tradicionális” tevékenységeken alapulna, lehetővé kell tennie az Unió számára az emberi léptékű vállalkozások népszerűsítésére irányuló politika kialakítását, és így azt, hogy a helyi szintű gazdaságra építve biztosítsa a tagállamok növekedését, öt kiemelt intézkedésre koncentrálva.

4.2.1

A különböző kkv-kategóriák helyzetének megismerése és az azzal kapcsolatos tájékoztatás: Minden egyes közösségi politikának olyan egyértelmű adatokon kell alapulnia, amelyek lehetővé teszik a helyzet megismerését. A kkv fogalma rendkívül eltérő vállalkozási valóságokat, kategóriákat vagy formákat foglal magában (egyéni vagy társas vállalkozás, egyetlen munkavállaló nélkül vagy legfeljebb 250 munkavállalóval, kézműves, kereskedelmi, szociális gazdasági vagy szabadfoglalkozású vállalkozások), amelyek a tevékenységi ágazatukban is igen különböző helyzetekben és szükségletekkel működnek. A különböző kkv-kategóriákra vonatkozó adatok gyakran hiányosak vagy nem is léteznek. A Kkv-k Európai Megfigyelőközpontja által végzett korábbi elemzések gyakran létfontosságú adatokat szolgáltattak. Az EGSZB örömmel értesül róla, hogy a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóság újraindítja a Megfigyelőközpontot, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy:

indítson széles körű gazdasági, közte ágazati tanulmányprogramot a különböző kategóriájú kkv-k helyzetéről és szükségleteiről, ideértve a nemzeti és regionális szintet is, továbbá statisztikai elemzési programot, az érintett reprezentatív szervezetekkel egyeztetve,

európai, nemzeti és helyi szinten is támogassa és fejlessze a vállalkozói szervezetek saját kutatási és tanulmánykészítési tevékenységeit, a kutatóközpontokkal, egyetemekkel és tagállamokkal egyeztetve.

4.2.2

A kkv-k dimenziójának integrálása valamennyi uniós politikába: Az EGSZB azt állapíthatta meg, hogy a kisvállalkozásokat támogató politikai nyilatkozatokon túlmenően a jogalkotóknál még mindig igen erős az a tendencia minden szinten – a valóság téves ismerete vagy az egyszerűségre törekvés miatt –, hogy a nagyvállalkozások modelljét szisztematizálják és a „bonsai” elvet alkalmazzák, gondolván, hogy minden, ami jó a nagyvállalkozások számára, jó a kisebbeknek is. Ez az egyetlen gazdasági modellen alapuló elméleti megközelítés ellentmond a társasági formák és vállalkozási modellek sokféleségével jellemezhető valóságnak, és a gyakorlatban oda vezet, hogy az európai vállalkozások több mint 90 %-a úgy érzi, hogy a közösségi politikák nem értékelik őket és nem vesznek tudomást róluk. Az EGSZB külön felhívja az európai intézmények és a tagállamok figyelmét arra, hogy a kis- és mikrovállalkozások a közösségi gazdaság és foglalkoztatás alapvető erejét jelentik, azonban annak gyenge pontjává is válhatnak, nem önhibájukból, hanem azért, mert a hatóságok semmilyen szinten nem fordítanak rájuk elegendő figyelmet. Az EGSZB kéri, hogy a SBAE nyújtson végre alkalmat a gyakorlati alkalmazásra való áttérésre és elvárja, hogy a különböző kkv-kategóriák szükségleteit és sajátosságait mind közösségi, mind nemzeti illetve regionális szinten kötelező jelleggel figyelembe kelljen venni valamennyi politika, program és tárgyalás keretében, beleértve a szociális párbeszédet és a nemzetközi kapcsolatokat is.

4.2.3

Az adminisztratív eljárások egyszerűsítésére irányuló politika folytatása: Az EGSZB határozottan arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy sokszorozza meg a közösségi szabályozás egyszerűsítésére irányuló erőfeszítéseit; de mindenekelőtt azt kéri a közösségi intézményektől, illetve a tagállamoktól, hogy a következő öt ponttal kapcsolatban tegyék hatékonyabbá egyszerűsítési politikájukat:

valódi „gondolkodjunk előbb kicsiben” politika kialakítása,

egyszerűsítés, de nem felelősség alóli felmentés: az EGSZB-nek kétségei vannak a kisvállalkozásoknak adott rendszeres mentességek megalapozottságával és hatékonyságával kapcsolatban, és inkább az arányos végrehajtást, illetve az érintett kkv-szervezetekkel folytatott közvetlen konzultációt tartja követendő útnak,

a különböző kkv-kategóriák reprezentatív szervezeteinek rendszeres bevonása a közösségi, nemzeti és regionális jogalkotási eljárásokba, valamint a különböző szintű szociális párbeszédbe, illetve fokozott együttműködés az EGSZB-vel és a Régiók Bizottságával,

az „Only once” elv rendszeres alkalmazása minden szinten és minden léptékben,

gyakorlati útmutatók és magyarázó dokumentumok összeállítása az elfogadott jogszabályok mellé, érthetőbbé és könnyebben átültethetővé téve azokat.

4.2.4

A közvetítő szervezetek nyomon követési és tanácsadási tevékenységeinek támogatása. A különböző kkv-kategóriák reprezentatív közvetítő szervezetei – a minden olyan kkv-nak nyújtott technikai segítség révén, amely az új Enterprise Europe Network (EEN) nevű hálózaton kívül eső speciális kompetenciákat igényel – létfontosságú mozgatói a közösségi politikák sikerének. Semmivel sem helyettesíthető szerepet töltenek be a vállalkozások részére történő információ-átadásban és segítségnyújtásban, lehetővé téve például a jogszabályoknak az egyes vállalkozások saját helyzetéhez való igazítását eseti alapon, valamint mikroökonómiai és helyi szinten a jogszabályozásnak a legkisebb vállalkozásokhoz legközelebbi alkalmazását. Az EGSZB szerint egyrészt létfontosságú, hogy az állami hatóságok minden szinten elkötelezzék magukat tevékenységük támogatása mellett, és hogy a kkv-kat érintő közösségi programok tartalmazzanak kifejezetten e szervezetek támogatására irányuló intézkedéseket. Másrészt kéri az Európai Bizottságot, a tagállamokat és a régiókat, hogy ültessék a gyakorlatba az Európai kézművesek és kisvállalkozások 4. stuttgarti konferenciájának e tárgyban hozott következtetéseit.

4.2.5

A vállalkozások közötti együttműködési programok és a szervezetek közötti csereprogramok fellendítése. Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy indítsa újra a vállalkozói interregionális együttműködési programokat, amelyek a múltban már bizonyították hatékonyságukat; emellett támogatni kell a közvetítői szervezetek által folytatott cselekvéseket vagy lehetővé kell tenni az ilyen együttműködés előmozdítását célzó szervek létrehozását.

4.3   Egy valóban hatékony európai Small Business Act elfogadása

4.3.1

A fenti kérdéssel kapcsolatban az EGSZB üdvözli a Tanács és az Európai Bizottság állásfoglalásait egy európai típusú Small Business Act elfogadása mellett, annál is inkább, mivel maga is több alkalommal kívánatosnak nevezte az SBAE megalkotását (1).Úgy véli, hogy a SBAE-nak több feltételnek is meg kell felelnie a hatékonyság érdekében:

4.3.1.1

végcélja nem lehet más, mint minden szinten a lehető legkedvezőbb környezet kialakítása a kkv-k és a mikrovállalkozások számára, és konkrét válasz adása a kkv-k előtt életciklusuk során tornyosuló különböző kihívásokra, nevezetesen átadásukat, illetve átvételüket is beleértve; ebben az összefüggésben az SBAE-nak nem szabad a kkv-k alkalmazottai munkafeltételeinek gyengítéséhez vezetnie, hanem épp ellenkezőleg, az elindított kezdeményezéseknek lehetővé kellene tenniük helyzetük megfelelőbb figyelembevételét;

4.3.1.2

valódi hozzáadott értéket kell teremtenie, nem korlátozódhat a meglévő programok egyszerű kompilálására, illetve a folyamatban lévő különböző intézkedések egyszerű koordinálására;

4.3.1.3

nem lehet csupán újabb egyszerű szándéknyilatkozat, amint azt sajnálatos módon a Kisvállalkozások Európai Chartája esetében tapasztalhattuk, és nem korlátozódhat a közösségi intézmények és a tagállamok egyszerű politikai elkötelezettségére; a kkv-k és a mikrovállalkozások ennél többet érdemelnek, és az EGSZB szerint a SBAE jogi hatállyal való felruházása szentesítené és bizonyítaná a kkv-k és a mikrovállalkozások megfelelőbb támogatására irányuló uniós szándékot;

4.3.1.4

teljes egészében kötelező hatállyal kell bírnia, és az összes európai, nemzeti és regionális döntéshozatali szinten alkalmazni kell az állami hatóságokhoz fordulva minden szinten, ugyanakkor a végrehajtást a tagállamok gondjaira bízva (2);

4.3.1.5

valamennyi közösségi politika területén alkalmazni kell, a kkv-kat valamennyi politikába bevonva, és olyan holisztikus megközelítést dolgozva ki, amelynek keretében a politikák valamennyi aspektusa és az új szabályok különböző kkv-kategóriákra tett hatásai megfelelően tekintetbe vannak véve.

4.3.2

Az EGSZB kéri, hogy a SBAE öt fő politikát integráljon, amelyek lehetővé teszik annak biztosítását, hogy a jogszabályok nem korlátozzák a különböző kkv-kategóriák fejlődését és versenyképességét:

4.3.2.1

Biztosítani kell, hogy a jogalkotási szövegek kidolgozása során minden szinten figyelembe vegyék a különböző kkv-kategóriák specifikus helyzetét és sajátos szükségleteit. E cél érdekében egy valamennyi döntéshozatali szinten kötelezően alkalmazandó alapelvet kell lefektetni, amely értelmében a jogalkotási javaslatokat a kkv-k – különösen a kisebb méretű vállalkozások – szükségleteinek és elvárásainak ismeretében kell kidolgozni, a Think small first elv alkalmazásával, különös tekintettel az önálló vállalkozókra, akik az európai vállalkozások több mint felét képviselik. Ez elsősorban rendszeres konzultációt feltételez a kkv-k reprezentatív szervezeteivel, valamint szükségessé teszi az említett szervezetek szakértőinek megfelelő szintű részvételét valamennyi regionális, nemzeti, illetve európai szintű konzultatív bizottságban, amelyek a kkv-kra potenciálisan hatással lévő problematikákban állást foglalnak, eleget téve a Versenytanács 2006. március 13-i kérésének.

A fenti szellemben az EGSZB azt kéri, hogy az Európai Bizottság összes főigazgatóságán belül nevezzenek ki egy kkv-felelőst azzal a feladattal, hogy nyomon kövesse az adott főigazgatóság hatáskörébe tartozó jogalkotási intézkedéseket és programokat, ügyelve rá, hogy azok valóban integrálják a kkv-k és mikrovállalkozások prioritásait és elvárásait.

4.3.2.2

Biztosítani kell, hogy a jogszabályok tartsák tiszteletben az alapelveket. Az EGSZB szemében a kkv-k érdekében bármilyen szinten kialakított jogszabályok, programok, illetve kollektív vagy egyéni intézkedések hatékonysága négy alapelvtől függ, amelyeket szeretne a SBAE keretében is lefektetni, és amelyek rendszeres alkalmazását az összes európai, nemzeti és regionális szinten szükségesnek tartja:

rendszeres hatáselemzés a kkv-k szempontjából : egyetlen jogalkotási javaslat sem kerülhetne elfogadásra anélkül, hogy előzetesen ne végeztek volna rendszeres hatáselemzést az érintett tevékenységi szektor különböző kategóriájú vállalkozásai szempontjából, felmérve mind a közvetlen vagy közvetett gazdasági hatásokat, mind pedig az adminisztratív terheket és a tájékoztatás, illetve beruházás kötelező költségeit, valamint az abból húzható hasznot,

az arányosság elve : a jogszabályok nem róhatnak fölösleges kötelezettségeket a kkv-kra, és a szükséges minimumra kell korlátozódniuk; a jogszabályok alkalmazási feltételeit az adott vállalkozások helyzetéhez és helyzetbeli különbözőségeihez, illetve a megvalósítási lehetőségekhez kell igazítani,

„only once” elv : a kkv-k feladata a termelés és nem az, hogy adminisztratív szolgáltatások legyenek; a vállalkozások ugyanabban a tárgyban nem kötelezhetők egy nyilatkozatnál vagy adminisztratív eljárásnál több kötelezettség teljesítésére, és az érintett közigazgatási hatóságok feladata ezen információk megosztása egymás között; ez az „only once” elv az „egy vállalkozó – egyetlen tárgyalófél” elvét alkalmazó egyablakos rendszerek révén jelenthet meg, a közvetítői szervezetekre támaszkodva, amelyek nemzeti szinten már ellátják ezt a szerepet,

az elővigyázatosság elve : nem szabad olyan jogszabályt elfogadni, amely ellentétes a kkv-k fejlődésével, vagy gátolhatja versenyképességüket. Meg kell akadályozni minden olyan új jogalkotási javaslatot, amelyet nem vetettek alá teljes hatáselemzésnek, vagy amely esetén látható, hogy a javasolt intézkedések a kkv-k társadalmi és gazdasági fejlődésével ellentétesek.

Az EGSZB egyébiránt hangsúlyozza, hogy teljes átláthatóságot kell megvalósítani és biztosítani az adminisztratív eljárásokban, lehetővé téve a kkv-k számára, hogy hozzáférjenek minden rájuk vonatkozó adminisztratív adathoz, és azokat igényeik szerint korrigálják.

4.3.2.3

Kibővített és koherens innovációs politika kialakítása. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság, a tagállamok és a helyi szintű politikai döntéshozók ne szorítkozzanak a csúcstechnológiával kapcsolatos innováció támogatására, folytassanak voluntaristább politikát, programjaikba illesszenek be a kkv-k – különösen a legkisebb vállalkozások – körében igen gyakran alkalmazott „low tech” és „mid tech” innovációt, illetve a nem technológiai jellegű innovációt támogató konkrét intézkedéseket.

Önmagában az EEN tanácsok új hálózata soha nem lesz képes hatékonyan fellépni az összes innovációs potenciállal rendelkező vállalkozás érdekében; az EGSZB ezért azt kéri, hogy a SBAE prioritásként jelölje meg a következőket:

a kkv-kbeli szociális partnerek ösztönzése, hogy a kreativitásnak és az innovációnak kedvező munkakörnyezet megteremtése érdekében folytassanak párbeszédet,

tanácsadók kinevezésének támogatása a kkv-k, illetve a kis- és mikrovállalkozások közvetítő szervezeteinél, a vállalkozásokhoz lehető legközelebbi szinten, valamint a vállalkozók és a munkavállalók testre szabott képzése a jobb innováció érdekében, az átalakuló piacok kínálta új lehetőségek kihasználásával,

a legkisebb vállalkozások helyzetéhez igazított pénzügyi eszközök létrehozása, ügyelve arra, hogy azok támogassák az alkalmazottakra vonatkozó intézkedéseket is,

a tagállamok és a régiók ösztönzése, hogy a kkv-k szervezeteivel együtt indítsanak kampányt a kkv-k – különösen a mikrovállalatok – körében alkalmazott technológiai és nem technológiai innovációk felkutatására.

4.3.2.4

A közösségi programokhoz való hozzáférés kibővítése. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az adminisztratív összetettség és a különböző követelmények a kisvállalkozások közösségi programokban való részvételét egyre bonyolultabbá, sőt lehetetlenné teszik. Ahhoz a paradoxonhoz vezetnek, hogy a közvetítői szervezetek egyre inkább elvesztik a programok iránti érdeklődésüket. Például a jelenlegi jogi útvesztők nem engednek teret az újító intézkedéseknek, a kísérleti projektek támogatásának, innovatív javaslatok tömegétől fosztva meg ezáltal az EU-t. Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy felül kellene vizsgálni az elveket és a mechanizmusokat: tekintettel a feladat jelentőségére, e véleménynek nem feladata pontosan megjelölni a szükséges módosításokat, de az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a SBAE keretein belül kezdeményezzen egyeztetést a kkv-k reprezentatív szervezeteivel, a különböző területi szinteken indított programok új kidolgozási és részvételi feltételeinek pontosítása érdekében.

Ebben a keretben szükség van arra, hogy a strukturális alapok lehetővé tehessék a kkv-k közbeszerzési piacokhoz való hozzáférésének támogatását, különösen a leginkább hátrányos helyzetű régiókban (3).

4.3.2.5

A vállalkozások átadásának – átvételének megkönnyítése és ösztönzése. Az EGSZB külön hangsúlyozza a vállalkozások átadásának-átvételének jelentőségét, különös tekintettel a városi, illetve vidéki környezetben működő termelő és szolgáltató kisvállalkozásokra: Egyfelől támogatni kell a vásárlók és eladók közötti közvetítési rendszerek, illetve adó- és pénzügyi ösztönzők kialakítását, másfelől ösztönözni kell a vállalkozókat a jobb hasznosításra eszközeik értékének megtartása érdekében.

Egyes körzetekben, így a vidéki területeken a vállalkozók sajátos helyzete szükségessé teszi az olyan újító módozatok fejlesztését, amilyenek a köz- és magánszféra partnerségei.

4.4   A SBAE-nek kötelező jogi hatályú eszköznek kellene lennie

4.4.1

Annak érdekében, hogy a SBAE valóban hatékony lehessen, az EGSZB kéri, hogy az abban foglalt intézkedéseket a Tanács és a Parlament európai, nemzeti és regionális döntéshozatali szinteken egyaránt kötelező jogi hatállyal bíró aktus formájában fogadja el.

4.4.2

Az EGSZB az SBAE megvalósításának, illetve a kkv-politikák egészének éves értékelését kéri közösségi és nemzeti szinten, valamint azt, hogy a fenti intézkedés keretében évente jelentés készüljön az elért eredményekről; ennek az éves jelentésnek külön fejezetet kell alkotnia a lisszaboni stratégia végrehajtásának keretében.

4.4.3

A jelentéseknek lehetővé kell tenniük az Európai Bizottság számára, hogy végrehajtási ajánlásokat fogalmazzon meg mind a tagállamok, mind pedig a régiók számára, ezekkel kapcsolatban az EGSZB véleményt kíván nyilvánítani.

4.4.4

Az EGSZB kéri, hogy ha szükséges, ezen éves értékelések nyomán kerüljön sor az SBAE és a kkv-kkal kapcsolatos politikák kiigazítására vagy felülvizsgálatára.

4.4.5

Az EGSZB nyomatékosan ajánlja az Európai Bizottságnak és a Tanácsnak, hogy rendkívül szorosan vonják be a különböző kkv-kategóriák reprezentatív szervezeteit a SBAE megalkotásába és végrehajtásába.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  Vö. „A vállalkozásokban rejlő lehetőségek, különös tekintettel a kkv-kra (lisszaboni stratégia)” című EGSZB-véleménnyel (HL C 256., 2007.10.27., 8. o.).

(2)  Lásd a véleményt: „Nemzetközi közbeszerzési szerződések” tárgyában (HL C 224., 2008.8.30., 32. o.), melyben az EGSZB „nem támogatja azt az elképzelést, hogy az egyesült államokbeli Small Business Act mintájára az EU-ban is kvótarendszert vezessenek be a kkv-k számára”.

(3)  Lásd a kidolgozás alatt lévő CESE 571/2008 fin (INT/394) véleményt.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/12


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A Bizottság közleménye: A fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje

COM(2007) 621 végleges

(2009/C 27/03)

2007. október 19-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye: A fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje.

A bizottsági munka előkészítéséért felelős „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. június 13-án elfogadta véleményét. (Előadó: Juan MENDOZA CASTRO.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésen (a július 10-i ülésnapon) 108 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság kedvezően fogadja és pozitívan ítéli meg az Európai Bizottságnak A fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje c. közleményét, és támogatja az Európai Bizottság az iránti kötelezettségvállalását, hogy megerősítse az elkövetkező évekre szóló idegenforgalmi stratégiáját és politikáját e menetrend segítségével, amely a stratégia és a politika mindennapi gyakorlatba való átültetését szolgálja. Az új politikát már kifejtették Az EU új idegenforgalmi politikája: a partnerség erősítése az európai idegenforgalom területén c. európai bizottsági közleményben.

1.2

Nagyra értékeljük az Európai Bizottság arra való törekvését, hogy röviden összefoglaljon számos fontos dokumentumot, véleményt és vitát. Az eredmény kielégítően teljesíti a kitűzött célt, azaz hogy a fenntartható idegenforgalommal foglalkozó csoport, vagyis a jelentést kidolgozó szakértők munkájának eredményeiről, valamint az ezt követően tartott nyilvános meghallgatás eredményeiről világosan tájékoztassák a társadalmat.

1.3

Megfelelőnek ítéljük meg mind azt, hogy az új politikát a megújult lisszaboni stratégiához kapcsolják, mind pedig a versenyképesség és a fenntarthatóság javítására irányuló általános, illetve a gazdasági jólét, a társadalmi egyenlőség és kohézió, valamint a környezet és a kultúra védelmére irányuló konkrétabb célkitűzéseket.

1.4

Megfelelőnek ítéljük meg az európai bizottsági közleményben felsorolt kihívásokat és a leküzdésükhöz javasolt módszereket. A javasolt módszertan az összes szereplő különféle együttműködési formákban – többek között „versenyen alapuló együttműködésben” – történő részvételét jelenti, amely az új idegenforgalmi politika és a végrehajtását szolgáló menetrend tartópillérét képezi. A bizottsági közleményben felsorolt kihívások nyilvánvalóan fontosak, és az üvegházhatású gázok fenntarthatóságra gyakorolt hatásának folyamatos vizsgálata a jövőben a menetrend kulcselemét kell hogy képezze.

1.5

Megfelelőnek tartjuk, hogy az Európai Bizottság vállalja az új politika végrehajtását a párbeszéd, az együttműködés, a támogatási kezdeményezések beindítása és a szereplők közötti koordináció révén. A fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje az európai idegenforgalomban részt vevő egyes szereplők számára javasolt konkrét módszertan és cselekvési eszközök megtestesítője. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy az Európai Bizottság a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóságon keresztül tevékenyebb szerepet tud vállalni, meg is kell ezt tennie, és irányítania kell a számos uniós szintű kezdeményezés – például a szociálturizmus, a turizmus mindenkinek és az idegenforgalmi képzés – beindítását. Hangsúlyozzuk, hogy mind az Európai Bizottságnak, mind a többi intézménynek komolyabb erőfeszítéseket kellene tennie a kis-, közép- és mikrovállalkozásoknak az idegenforgalom fenntarthatóvá tételébe és a menetrend végrehajtásába történő bevonása terén. Kedvezően fogadjuk és helyes, példamutató gyakorlatnak tartjuk az Európai Bizottság „Kiemelt európai úti célok” elnevezésű kezdeményezését.

1.6

Az EGSZB ismételten javasolja és ajánlja, hogy erősítsék meg az Európai Idegenforgalmi Fórumot, és körültekintően vizsgálják meg egy Európai Idegenforgalmi Konzultatív Bizottság és egy Európai Idegenforgalmi Hivatal felállításának feltételeit. Mindkét szerv olyan fórumot biztosíthatna, ahol az idegenforgalmi hatóságok és az ágazat különféle szereplői találkozhatnának, hogy javítsák és terjesszék a fenntartható és versenyképes idegenforgalommal kapcsolatos információkat, nyomon kövessék az európai idegenforgalmi politika és menetrend végrehajtását, és különösen hogy megpróbálják azonosítani az ágazati tendenciákat és kidolgozni a szükséges intézkedéseket. Mindkét szerv kiemelt feladata lehetne az éghajlatváltozás és annak az idegenforgalomra gyakorolt hatásai, illetve a meghozandó intézkedések vizsgálata.

1.7

Igen kedvezően fogadjuk, hogy az Európai Bizottság kész javítani a rendelkezésre álló pénzügyi eszközök felhasználásán. Megítélésünk szerint például a szociálturizmus területe már jó lehetőségeket kínál ahhoz, hogy kísérleti projekt formájában transznacionális jellegű tapasztalatokat szerezhessünk. Ilyen kezdeményezésekre példaként említhető a szociálturizmus, a turizmus mindenkinek, a humánerőforrások fejlesztése, a termékfejlesztés és a piacra lépés. Az EGSZB úgy véli, hogy már adottak a feltételek ahhoz, hogy e területeken kísérleti projektek keretében határokon átnyúló tapasztalatokat lehessen gyűjteni.

1.8

Az EGSZB örömmel fogadja, hogy lezárultak az „Agenda 21 az európai idegenforgalomban” kapcsán elvégzett munkák, melyeknek A fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje c. közleményben foglalt eredményei kiteljesítik és konkretizálják az európai idegenforgalom fenntarthatóságát célzó általános politikát. Az Európai Bizottság e célból készült vitaanyaga alapul szolgál a közleményhez, és egyben ki is egészíti azt, ezért a két dokumentumot együtt kell vizsgálni.

1.9

A statisztikákat illetően az EGSZB üdvözli, hogy korábbi kérésének eleget téve az Európai Bizottság javaslatokat gyűjtött be az idegenforgalmi megfigyelőközpontok hálózatának kiépítésével kapcsolatban, amely nem csupán adatokat gyűjtene az ágazatból, hanem stratégiai és haladó jövőképpel szolgálhatna, és képes lenne intézkedéseket javasolni és kidolgozni a jövőre nézve.

1.10

Az EGSZB felajánlja, hogy az Európai Bizottságnak a menetrendről szóló közleményével összhangban folytatja az idegenforgalom területén végzett munkát, és felkéri a többi uniós intézményt, a tagállamokat, a regionális és települési önkormányzatokat, valamint az ágazati szereplőket: a munkaadókat és szakszervezeteket, illetve az összes polgárt, hogy tekintsenek úgy az idegenforgalomra, mint egyetemes jogra és mint Európa jövője szempontjából stratégiai jelentőségű gazdasági tevékenységre, és működjenek együtt annak támogatásában. Szükséges továbbá, hogy minden szereplő és maguk a fogyasztók is felelősséget vállaljanak a fenntarthatóbb és versenyképesebb idegenforgalom megvalósításában.

1.11

Bár az Európai Bizottság közleménye figyelembe vesz bizonyos, az idegenforgalmi tevékenységekre jellemző szociális kritériumokat és tényezőket, az EGSZB hiányolja, hogy az uniós polgárság fogalma és helyzete nem jelenik meg a közleményben; az idegenforgalom az általunk támogatandó és fejlesztendő uniós polgárság körében létező kultúrák és szociális csoportok közti kohéziót erősítő tényező lehet, és ezt még lehetne fokozni is. A kultúrák, nyelvek, valamint a természeti és kulturális örökség sokfélesége és sokszínűsége olyan értéket jelent az európai államok számára, amelyet ki lehet és ki is kell aknázni egymás megismerésére és a bennünket mint uniós polgárokat megillető jogok elismerésére. Az uniós szintű, idegenforgalmi témájú viták során és dokumentumokban kiemelendő másik fontos szempont a kultúra, hiszen a turizmus és a kultúra között szinergiák adódhatnak, amint azt az EGSZB egy másik véleményében már kinyilvánította.

1.12

Az idegenforgalom versenyképességének és fenntarthatóságának javítása terén figyelembe kell venni az úti célok egyedi jellemzőit. Az EGSZB azt ajánlja, hogy vegyék figyelembe az idegenforgalomtól erősen függő tagállamok egyedi jellegzetességeit. Az idegenforgalmi politikák és javaslatok kidolgozásakor megfelelően figyelembe kell venni a különböző területek szükségleteit. Javasoljuk, hogy az Európai Bizottság a hatásvizsgálatok során vegye figyelembe az egyes régiókra és ágazatokra gyakorolt, esetleg aránytalan hatást – ilyenek például azok az úti célok, amelyek nagymértékben vagy szinte kizárólagosan függnek a légi közlekedéstől és más közlekedési eszközzel nem elérhetők, például a szigetek.

1.13

Az EGSZB úgy véli, hogy az európai bizottsági közleményben említett elvek és értékek: a fenntarthatóság, a szociális jólét, a versenyképesség, az együttműködés, a partneri kapcsolatok, a jövedelmezőség, a biztonság, a munkahelyek színvonala stb. valójában egy európai idegenforgalmi modell elemei, nem szabályozási értelemben véve, hanem annak eredményeképpen, hogy ezeket az elvek és értékek Unió-szerte általánosan érvényesülnek.

1.14

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az idegenforgalmi szektorbeli munkalehetőségek minőségének javítása és számának növelése érdekében mozdítsa elő a turisztikai ismeretek és szaktudás európai szintű elismerését. Elő kell mozdítani az Europasst, amely egyszerűen és egész Európában (az Unióban, az EFTA/EGT országaiban és a tagjelölt országokban) könnyen érthető módon számot ad a bárhol Európában munkát kereső és munkavállalás céljából letelepedni szándékozó munkavállalók képességeiről és szakképzettségéről.

2.   Az Európai Bizottság javaslata

Annak érdekében, hogy jobban megismerjük és megértsük, hogy az Európai Bizottság mit akar közölni a szereplőkkel és az uniós intézményekkel, röviden áttekintjük a közleményt, és összefoglaljuk legfontosabb pontjait.

2.1   A közlemény bevezetése

2.1.1

A fenntarthatóság és a versenyképesség közti egyensúly megteremtésének kihívása. A közlemény első, Bevezetés c. pontjában az Európai Bizottság először is elismeri az idegenforgalomnak az európai gazdaságban betöltött központi és stratégiai szerepét, amelyet nemcsak mennyiségi adatokkal támaszt alá, hanem azzal is, hogy a turizmus munkahelyteremtő kapacitással rendelkezik, és így hozzájárul a megújult lisszaboni stratégia végrehajtásához. Említésre méltó, hogy az ágazati növekedést több mint 3 %-ra becsüli, ami kétségkívül jelentős hozzájárulást jelent a foglalkoztatási célkitűzésekhez, egyes esetekben és hosszú távon azonban fennáll a veszélye, hogy áthágja a fenntarthatóság érdekében állított korlátokat.

2.1.2

A versenyképesség és a fenntarthatóság feltétele nem zárja ki egymást. Az Európai Bizottság közleményében világosan kijelenti, hogy a versenyképesség függ a fenntarthatóságtól és az idegenforgalmi tapasztalatoktól, és egyértelműen utal azokra a követelményekre, amelyeket az éghajlatváltozás támaszt az idegenforgalmi ágazattal szemben. A vállalatok társadalmi felelősségvállalása döntő szerepet játszhat az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást és az ellene való küzdelmet célzó intézkedések végrehajtásában, valamint segítheti az idegenforgalmi termékek innovációját és növelheti értéküket egy jelentős globális kihívásokkal küzdő világban.

2.2

A menetrend tartalma. Az Európai Bizottság közleményében a turisták jóléte, a környezet igényei, valamint az úti célok és a vállalatok versenyképessége közötti új egyensúly kialakítását javasolja. Ebben mindenkinek részt kell vennie.

2.2.1

A célkitűzések és a kihívások. A közlemény három alapvető célkitűzést nevez meg a menetrend számára: gazdasági jólét, társadalmi egyenlőség és kohézió, valamint a környezet védelme – ezek kell hogy vezéreljék minden szereplő tevékenységeit.

Az Európai Bizottság közleménye felsorolja az e célkitűzések elérésére során leküzdendő igen fontos kihívásokat:

a természeti és kulturális erőforrások fenntartható kezelése,

az erőforrások felhasználásának és szennyezésének minimálisra csökkentése,

a polgárok jólétének érdekében a változások kezelése,

a kereslet szezonális jellegének csökkentése,

a közlekedés környezeti hatásának kezelése,

az idegenforgalmi élmények elérhetővé tétele mindenki számára,

az idegenforgalmi állások minőségének javítása,

annak biztosítása, hogy a turisták és azok a helyi közösségek, ahol idegenforgalmi, szolgáltatásokat nyújtanak, biztonságban legyenek.

A kihívások listája nem végleges, állandóan változik, és az idegenforgalmi ágazat különböző szereplőinek együttműködő szellemben folyamatosan naprakészen kell tartaniuk és meg kell határozniuk, melyek éppen a legfontosabbak.

2.2.2

Az intézkedések kerete. Az Európai Bizottság közleménye kimondja, hogy a célkitűzések teljesítését és a kihívásokkal való szembenézést célzó összehangolt fellépés mind a vállalkozások, mind pedig a turisták részéről együttműködést és a turisztikai célpontok felelős kezelését igényli, és kifejti az összhang megteremtésének feltételeit.

2.2.3

Az alapelvek. Az Európai Bizottság közleménye összesen kilenc alapelvet sorol fel, amelyeket az idegenforgalom fenntarthatóságának és versenyképességének megteremtése érdekében tiszteletben kell tartani. Közülük hármat emelnénk ki:

Tiszteletben kell tartani az egyes helyszínek befogadóképességének korlátait, illetve az idegenforgalmi fejlesztéseknek és a turisták számának esetleges korlátozását.

A fejlesztési ütemezés mindig a természeti, kulturális és társadalmi erőforrások adott pillanatban rendelkezésre álló mennyiségéhez kell hogy igazodjon.

A hosszú távú tervezés a fenntarthatóság és a versenyképesség közötti egyensúly elengedhetetlen feltétele.

2.3

Együttes haladás. Az Európai Bizottság ebben a pontban kifejti, hogy mindenkinek, aki érdekelt az idegenforgalomban, önként, folyamatosan és egyesített erővel kell dolgoznia. A javasolt modell tiszteletben tartja a szubszidiaritás elvét, azaz ha lehetséges, a turisztikai célpont helyi szintjén hoz intézkedéseket, amihez nemzeti és európai szintű támogatási keretet biztosít. A közlemény tehát meghatározza mind a különféle ágazati szereplők, mind – a Szerződés fényében – az Európai Bizottság szerepét.

2.3.1

Az érdekeltek szerepe. A fenntartható idegenforgalommal foglalkozó csoport következtetései nyomán a közlemény tág felelősségi köröket és egyedi szerepeket állapít meg az idegenforgalom három eleme: az úti célok, a vállalatok és a turisták számára. Külön hivatkozik arra, hogy a mikrovállalkozásokhoz el kell juttatni a menetrend fő üzenetét, tudniillik, hogy az elérendő cél a fenntarthatóság és a versenyképesség közötti egyensúly.

2.3.2

Az Európai Bizottság szerepe. Az Európai Bizottság a Szerződésben lefektetett cselekvési felelősségi körét elismerve kötelezettséget vállal, hogy a menetrend keretében és végrehajtása során különféle közösségi szintű kezdeményezéseket indít és ösztönöz. E kezdeményezések közül négy kiemelt figyelmet érdemel:

A szereplők mozgósítása az ismeretek összegyűjtésére és egymás közötti megosztására, mindig szem előtt tartva a fenntarthatóság és a versenyképesség közötti egyensúlyt. Az Európai Idegenforgalmi Fórum jó példája azon platformoknak, ahol az érdekeltek meg tudják egymással osztani nézeteiket és tapasztalataikat.

A kiemelkedő európai úti célok „helyes gyakorlatként” történő támogatása, és a fenntarthatóság és a versenyképesség közötti egyensúly mellett elkötelezett hálózatokként történő népszerűsítése.

Az EU különféle pénzügyi eszközeinek mozgósítását illetően az Európai Bizottság kötelezettséget vállal arra, hogy terjeszti az idegenforgalmi területen történő jobb felhasználást segítő információkat.

A fenntarthatóság és a versenyképesség érvényesítése az Európai Bizottság politikáiban és ezeknek a különféle szempontból érzékeny és egyedi szükségletekkel rendelkező területeken – partvidéki, hegyvidéki, vidéki és városi területek – történő megvalósításában.

2.4   A közlemény következtetése

Az Európai Bizottság közleménye azzal zárul, hogy az összes köz- és magánszereplőt teljes körű együttműködésre hívja fel a menetrend elfogadásában és végrehajtásában. Az összes szinten partnerségek kialakítására vonatkozó ismételt ajánlás a vonzó és hosszú távon fenntartható idegenforgalmat biztosító versenyképesség javításának feltétele. Az Európai Bizottság 2011-re tűzi ki a menetrendben foglalt cselekvési terv végrehajtásának értékelését. Így teljesen világos, hogy az Európai Bizottságnak mi volt a célja a közlemény kiadásával.

3.   A vélemény általános megjegyzései

3.1

Az összes uniós intézmény számos alkalommal mind hivatalos, mind nem hivatalos nyilatkozatok formájában elismerte, hogy az idegenforgalom stratégiai jelentőséggel bír az európai gazdaság szempontjából, és ezzel meg is erősítik ezt a szerepet, megismertetve azt az összes érdekelt féllel, és így erőteljes lendületet adnak az ágazatnak. Ez a szerep pedig nem csak szigorúan gazdasági szempontból fontos: társadalmi jelentősége révén hozzájárul a polgárok Európájának építéséhez is. Azonban még ezzel a támogatással is hosszú utat kell megtenni ahhoz, hogy az idegenforgalom most és a jövőben is a fentiekben vázolt központi szerepet töltse be az európai politikában.

3.2

Külön említést érdemel, hogy az új Lisszaboni Szerződés elismeri, hogy az idegenforgalom fontos Európa számára, és több lehetőséggel ruházza fel az Uniót az ágazat fejlesztéséhez. E szerződés értelmében az EU feladata és küldetése, hogy támogassa, összehangolja és kiegészítse a tagállamok tevékenységét, és célja, hogy ösztönözze a vállalkozások fejlődéséhez szükséges kedvező környezet kialakítását és előmozdítsa a bevált gyakorlatok cseréjét.

3.3

A turizmus a következőképpen jelenik meg az uniós intézmények munkájában:

az Európai Parlament több alkalommal igen különböző állásfoglalásokat fogadott el az idegenforgalomról és annak a foglalkoztatásra és a gazdaságra gyakorolt hatásairól. Elég megemlíteni a turizmusról és a fejlődésről, valamint a fenntartható európai turizmus új perspektíváiról és kihívásairól szóló állásfoglalásokat,

az Európai Unió Tanácsa számos alkalommal foglalkozott az idegenforgalom kérdésével következtetéseiben és cselekvési tervekben, alapvetően azért, hogy hangsúlyozza a turizmus fenntarthatóságának, versenyképességének és munkahelyteremtő képességének szükségességét. Említésre méltók a Tanács 2006. július 7-én elfogadott következtetései az EU új idegenforgalmi politikájáról szóló európai bizottsági közlemény tárgyában, amelyek kedvezően fogadják a közleményt, és a különféle politikák összehangolásával kapcsolatban aktív szerepre kérik az Európai Bizottságot,

az Európai Bizottság számos közleményt kiadott – köztük megemlítendő az EU új idegenforgalmi politikájáról szóló 2006. márciusi közlemény –, létrehozta, megerősítette és működteti az Európai Idegenforgalmi Fórumot, valamint különböző témákkal – a szociálturizmussal, a 21. idegenforgalmi menetrenddel – foglalkozó konferenciákat szervez, és egyéb tevékenységeket is folytat. Ilyenek például a „Kiemelt európai úti célok” kísérleti projekt, amellyel elismerik és támogatják a különböző uniós tagállamokban és tagjelölt országokban alkalmazott, bevált gyakorlatokat,

a Régiók Bizottsága véleményeket adott ki többek között az Európai Bizottság következő közleményeiről: „Az európai idegenforgalom jövőjéért folytatott együttműködés kerete” és „Alapvető iránymutatások az európai idegenforgalom fenntarthatóságáért”,

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság mindig is különös érdeklődést mutatott az idegenforgalmi kérdések iránt, ezt bizonyítja az 1999 óta elfogadott több mint 11 vélemény, az Európai Bizottság által összehívott európai idegenforgalmi fórumokon való aktív részvétele, a turizmussal kapcsolatos különféle rendezvényeken és azok előmozdításában való részvétele. Különös figyelmet érdemel az EGSZB-nek a többi intézménnyel folytatott kölcsönös együttműködése az idegenforgalom területén indított összes kezdeményezésben.

3.4

Az EGSZB jelen véleményének célja egyrészt az Európai Bizottság közleményének értékelése abból a szempontból, hogy milyen hozzáadott értéket nyújt a politikához és milyen irányítási formákat javasol, másrészt maga is javaslatokat kíván tenni, amelyek ha magához a szöveghez nem is, de legalább az arról szóló vitához hozzájárulnának.

3.5

Az EU új idegenforgalmi politikájáról szóló európai bizottsági közlemény tárgyában megfogalmazott EGSZB-véleményhez (INT/317) igen hasonlóan ez a vélemény ismét le kívánja szögezni a következőket:

amint azt az idegenforgalmi etikai világkódex is kimondja, a turizmus általános érvényű állampolgári jog, amely megkívánja a bevált gyakorlatok alkalmazását,

továbbá olyan jog, amely jólétet, valamint közvetlen és közvetett jövedelmezőséget biztosít különösen a mikro-, kis- és középvállalkozások számára, mivel olyan stratégiai ágazatot teremt Európában, amely ez idáig stabilnak bizonyult,

az ágazati szereplők által nyújtott szolgáltatások minősége, valamint a felhasználóknak a helyi közösségek iránti felelőssége olyan értékek, amelyeket az idegenforgalom folyamatossága érdekében meg kell őriznünk,

az idegenforgalom gazdasági, szociális és környezetvédelmi szempontból kedvező hatással van a helyi és regionális szintekre és a városi környezetre, illetve ennek így kell lennie, és ebben az értelemben más kultúrák, élet- és cselekvési formák megismerésének, valamint a régiók közötti együttműködésnek az eszköze,

az idegenforgalom fontos munkahelyteremtő, dinamikus ágazat ma és a jövőben is, és képes színvonalas, stabil és a jogokat tiszteletben tartó munkahelyeket teremteni,

az idegenforgalom nem mentes a tömegessé válásból és az idényjellegből eredő problémáktól, amelyek a versenyképesség elvesztését eredményezik,

hiszünk abban, hogy a világos nézetekkel és ambiciózus célkitűzésekkel rendelkező fenntartható és versenyképes európai idegenforgalom menetrendje gyakorlati lehetőségeket rejt magában,

az európai idegenforgalmi modellre szükség van az Unióban, és az egész világon mintául szolgálhat, ha nem további szabályozásra támaszkodik, hanem az idegenforgalmi célpontok és az összes résztvevő által szabadon elfogadott, a minőséggel, a fenntarthatósággal, a hozzáférhetőséggel stb. kapcsolatos értékekre,

az európai idegenforgalmi modell az úti céloknak és az idegenforgalom fogalmának sokféleségére, valamint az idegenforgalom megjelenési módjainak változatosságára támaszkodik, és mindezek gazdagabbá is teszik,

ez az általunk pártolt európai idegenforgalmi modell megfelelően szolgálja a békét és a népek közötti megértést.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az Európai Bizottság közleménye világosan megfogalmazza a fenntarthatóság és a versenyképesség közti egyensúly fenntartására és ennek megvalósítási módjára irányuló javaslatát. Mindezek összefoglalása egyetlen, nem túl terjedelmes közleményben kétségkívül jelentős erőfeszítések eredménye, és számos dokumentumot, véleményt és vitát kellett hozzá elemezni. Hangsúlyozni kell, hogy az eredmény megfelel a célkitűzéseknek, azaz világosan tudatja a társadalommal az Európai Bizottságnak az idegenforgalom jövőjéről alkotott alapvető véleményét, és hogy milyen fellépésekre van szükség ebben az összetett ágazatban.

4.2

Megítélésünk szerint a közlemény megfelelően megalapozza a menetrendet, azáltal hogy egyrészt értékeli az idegenforgalom gazdasági hatását és azt, hogy milyen mértékben képes munkahelyeket teremteni a fiatalok számára, másrészt kiemeli a fenntarthatóság és a versenyképesség között szükséges egyensúly fenntartását, amelyek hosszú távon kölcsönösen támogatják egymást. A például az egyes tevékenységek vagy területek ökológiai lábnyomáról vagy a terhelhetőség/befogadóképesség határairól szóló hatástanulmányok elengedhetetlenek e tényezők összeegyeztetéséhez és a köztük lévő egyensúly fenntartásához. Az az általános nézet, hogy az idegenforgalmi tevékenység csak bizonyos tér- és időbeli korlátok között folytatható, a fenntarthatóság és a versenyképesség közti egyensúly alapja.

4.3

Talán hasznos lett volna, ha az Európai Bizottság a közleményben valamivel részletesebben elemzi az új Lisszaboni Szerződést, hogy kiderüljön, a menetrend hogyan illeszkedik ehhez a dokumentumhoz, és milyen előrelépést jelent az új európai idegenforgalmi politika alkalmazása szempontjából. Nem szabad megfeledkezni arról, hogy a tagállamok és a régiók már számos alkalommal kinyilvánították, hogy meg kívánják tartani az idegenforgalommal kapcsolatos jogköreiket, anélkül hogy elutasítanák, hogy az Unió bizonyos közös tényezőkkel kapcsolatban katalizátor- és koordinációs szerepet játsszon, amivel javíthatja az európai idegenforgalmi ágazat versenyképességét. Így például az Európát mint turisztikai célpontot népszerűsítő, információgazdag európai portál létrehozása és működtetése megfelelő eszköz ahhoz, hogy az uniós országokat sokszínű és elsőrangú idegenforgalmi célpontként reklámozza.

4.4

Az Európai Bizottság közleményében egyértelműen azokat a legfontosabb kihívásokat és célkitűzéseket sorolja fel, amelyekkel az idegenforgalomnak az elkövetkező évtizedekben szembe kell majd néznie. A fenntarthatóság és a versenyképesség növelése mint alapvető kihívások mindenképpen eléggé átfogóak ahhoz, hogy lefedjenek más fontos, a menetrendben is felsorolt kihívásokat, például a minőség javítását, az idényjelleg elleni küzdelmet, vagy az ágazatban dolgozók szakmai fejlődését.

4.5

Az Európai Bizottság közleménye folyamatosan együttműködésre szólít fel, hiszen az új idegenforgalmi politikával összhangban azt javasolja, hogy a partnerség erősítése központi és meghatározó elem legyen. Különösen fontos hangsúlyozni a szakszervezetek és a munkaadói szervezetek szerepét, amelyeket be kell vonni az együttműködési folyamatokba, és fel kell hívni a vitákban, a fórumokon és az ágazat fejlesztését szolgáló általános intézkedések végrehajtásában való részvételre. Hasonlóképpen hasznos volna a városok és idegenforgalmi célpontok állandó hálózatainak ösztönzése a versenyképesség és a fenntarthatóság erősítése érdekében. Kedvezően fogadjuk a „kiemelt európai úti célok” támogatását, és hangsúlyozzuk, hogy a turisztikai célpontok fenntarthatóságának és versenyképességének javítása érdekében ennek magában kell foglalnia a munkaügyi és szociális kapcsolatok megfelelő kezelését, valamint az adott célpont munkaadói és munkavállalói szervezeteinek részvételét.

Hatásköreiken belül a fogyasztói szervezetek is nagy szerepet játszanak.

4.6

Az Európai Bizottság vállalja az új politika végrehajtását az együttműködés, egyedi támogatási kezdeményezések indítása és a szereplők közötti koordináció révén. A menetrend egyértelmű célkitűzése, hogy az összes ágazati szereplőre több felelősség háruljon. Az EGSZB megítélése szerint a Vállalkozáspolitikai Főigazgatóságnak igen fontos szerepe van az idegenforgalmat közvetlenül vagy közvetetten érintő és a szintén egyedi jellemzőkkel bíró különféle úti célokra hatást gyakorló összes uniós politika összehangolásával kapcsolatos feladatok elvégzésében.

4.7

Úgy véljük továbbá, hogy az Európai Bizottságnak tevékenyebb szerepet kellene vállalnia az uniós szintű kezdeményezések, többek között az európai szintű transznacionális szociálturizmus beindításában. Ezzel kapcsolatban meg kell említeni, hogy az EGSZB már többször javasolta, és most újfent javasolja, hogy támogassák és erősítsék meg az Európai Idegenforgalmi Fórumot, és körültekintően vizsgálják meg egy Európai Idegenforgalmi Konzultatív Bizottság és egy Európai Idegenforgalmi Hivatal felállításának lehetőségét, amelyek keretein belül meg lehetne ismerni és nyomon lehetne követni az európai idegenforgalmi politikákat és tevékenységeket. Javasolja továbbá, hogy az Európai Bizottság mozdítsa elő a turisztikai termékek értékesítését javítani képes idegenforgalmi technológiai platformok létrehozását célzó kutatást, különös figyelmet fordítva az Európán belüli turizmus ösztönzésének lehetőségeire és a potenciális küldő országokra (Kína, India, Oroszország stb.).

4.8

Úgy véljük, hogy az Európai Bizottság közleménye sem a felhasználók, sem pedig az ágazati vállalkozások és egyéb szereplők szemszögéből nézve nem helyez elegendő hangsúlyt az információs és kommunikációs technológiák (IKT) szerepére az új turisztikai forgatókönyvben. Az elkövetkezendő években kiemelten kell kezelni az ilyen technológiák idegenforgalmi célú felhasználását javító kutatást és fejlesztést szorgalmazó erőfeszítéseket, amelyek minden bizonnyal elősegítenék azt is, hogy a turisztikai célpontok, a vállalkozások és a turisták is jobban hozzájáruljanak a kívánt egyensúly megteremtéséhez.

4.9

A konkrét intézkedések elfogadására és különösen a rendelkezésre álló uniós pénzügyi eszközök felhasználásának javítására irányuló hajlandóság fontos, hiányoljuk azonban a kifejezetten az európai idegenforgalom előtt álló, a közleményben tökéletesen meghatározott jelentős kihívások leküzdését célzó programjavaslatot. Gondoskodni kell arról, hogy a közvetlenül vagy közvetve az idegenforgalomra szánt összegeket mindig hatékonyan, eredményesen használják fel.

4.10

A fenntartható idegenforgalommal foglalkozó csoport jelentésében foglalt fontos eredmények figyelembevétele nélkül nem lehet véleményt nyilvánítani a közleményről. A jelentés jelentősen elősegítette a menetrend kidolgozását kritériumok meghatározásával, különösen az egyes ágazati szereplők szerepének meghatározása tekintetében. Az elismert szakértők által több hónapon át végzett munka kétségtelenül gyümölcsöző volt, és kiegészítéseket is tartalmazó, konkrét megoldásokkal szolgál a fenntarthatósággal és a versenyképességgel kapcsolatos számos kérdésre.

4.11

Az Európai Bizottság közleményéből ez esetben nem derül ki egyértelműen, hogy milyen szerepet szán az idegenforgalmi statisztikáknak. Az EGSZB megítélése szerint fontos, hogy az idegenforgalmi statisztikákat egyértelműen felhasználják a menetrend végrehajtásának nyomon követése során, és különösen hogy kiemeltebben kezeljék a fenntarthatósági, versenyképességi és a foglalkoztatást érintő változókat.

4.12

Az Európai Bizottság közleménye világosan kimondja, hogy a menetrendben megfogalmazott célkitűzések megvalósításának biztosítása érdekében a fenntarthatóságot és a versenyképességet előtérbe helyező idegenforgalmi politikákat össze kell hangolni az összes többi európai bizottsági és uniós politikával.

4.13

Mint a Katowicei Nyilatkozatként kiadott véleményében, a Turizmus és kultúra: a növekedés két tényezője c. véleményében, az EU új idegenforgalmi politikájáról szóló véleményében és számos más dokumentumában az EGSZB már jelezte, tájékoztatási és motivációs célú kommunikációs kampányokat kellene folytatni az egész európai lakosság, de különösen a fiatalok körében.

4.14

Az EGSZB elengedhetetlennek tartja, hogy mind a formális, mind pedig a szakmai képzés megfeleljen a vállalkozások igényeinek, és javítsa a foglalkoztathatóságot. Az ismeretek és a szaktudás európai szintű igazolása és elismerése elő kell hogy segítse a több munkahely és a jobb munkafeltételek megteremtését az idegenforgalmi szektorban.

4.15

Az idegenforgalom versenyképességének és fenntarthatóságának javítása érdekében figyelembe kell venni az úti célok egyedi jellemzőit. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a politikák és a javaslatok kidolgozásakor megfelelően vegyék figyelembe az idegenforgalomtól erősen függő tagállamok egyedi jellegzetességeit és a különböző területek szükségleteit. Ugyanakkor meg kell jegyezni, hogy a távoli úti célokra irányuló turizmusnak a hosszú távú utazás hatásai és kibocsátásai folytán különösen erőteljes kihatása lehet az éghajlatváltozásra. Lehet, hogy a jövőben nagyobb hangsúlyt kell majd helyezni a kiindulóponthoz közelebbi, kevesebb szén-dioxid-kibocsátással elérhető utazási célpontok keresésének előnyeire.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

A szekcióvélemény 4.15. pontjának következő szövegét, amelynek változatlanul hagyását támogató szavazatok száma az összes leadott szavazat több mint egynegyede volt, a közgyűlés által elfogadott módosító indítvánnyal módosították:

4.15

Az idegenforgalom versenyképességének és fenntarthatóságának javítása érdekében figyelembe kell venni az úti célok egyedi jellemzőit. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a politikák és a javaslatok kidolgozásakor megfelelően vegyék figyelembe az idegenforgalomtól erősen függő tagállamok egyedi jellegzetességeit és a különböző területek szükségleteit.

A szavazás eredménye:

Mellette (két új mondat beillesztése): 48 Ellene: 43 Tartózkodott: 16


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/18


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Fehér könyv az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról

COM(2007) 807 végleges

(2009/C 27/04)

2007. december 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Fehér Könyv az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2008. június 11-én elfogadta. (Előadó: Angelo GRASSO)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 123 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Bizottság ismételten felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki véleményt a lakó- és egyéb ingatlanok vásárlására nyújtott jelzáloghitelek piacának integrációjáról, azaz az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról szóló fehér könyvről.

1.2

A fehér könyvek rendszerint lényegében kiforrott, strukturált politikai elemzések eredményeit tartalmazzák arról, hogy „mi a teendő”. A jelen esetben nem erről van szó. Az Európai Bizottságnak számos nyitott kérdést elemeznie kell – pl. az általános befektetési alapok, a pénzügyi szolgáltatók, a termékkapcsolás stb. problémáját. Összesen 14 szempontot vizsgálnak meg.

1.3

Következésképpen a Fehér Könyv nem egy lezárult, hanem éppen ellenkezőleg – a valóban igen komplex kérdésekből adódóan – egy nyitott folyamatot tükröz. Mi indokolja hát az újabb európai bizottsági felkérést, hiszen a fehér könyv semmi újat nem ad hozzá a zöld könyvhöz, és az utóbbiról az EGSZB korábban már véleményt fogadott el?

1.4

A most tárgyalt kérdéskör sok éven át újra és újra vitára lett bocsátva, anélkül, hogy az Európai Bizottságnak sikerült volna előrevivő megoldást találnia, és megfelelő döntést hoznia mindazon meglévő kulturális, jogi, adminisztratív és egyéb akadályok felszámolása érdekében, amelyek az EGSZB szerint az Európai Bizottság célkitűzéseinek valódi akadályait képezik.

1.5

A zöld könyvről (1) az EGSZB 2005. decemberi plenáris ülésén egyetlen tartózkodás mellett elfogadott vélemény továbbra is teljes mértékben releváns.

1.6

A fehér könyv most is rendkívül változatos képet fest az ágazatról, ami az ingatlan-, nevezetesen a lakóingatlan-vásárlás egyes tagállamokban kialakult kulturális, jogi, jogalkotási és társadalmi-etikai sajátosságaiban gyökerezik.

1.7

Az EGSZB – noha az uniós jelzálogpiacok ilyen mértékű sokfélesége és mélyen eltérő jellegzetességei miatt kétli, hogy lehetséges a valódi integráció és harmonizáció (Burani-féle vélemény, 2005.12.15.) (2) – ugyanakkor elvben támogatja az Európai Bizottság törekvését a megfelelő piaci „szabályok” megalkotására, akár opcionális magatartási kódexek (ld. bevált gyakorlatok), akár kötelező előírások formájában.

1.8

Mindazonáltal, ha a cél a jelzáloghitel piacok jelenlegi szabályozási automatizmusaiban már meglévő hasonlóan pozitív lehetőségek újragondolása, akkor ez túl nagy feladatnak tekinthető az Európai Bizottság részéről.

1.9

Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság addig is elemezze behatóbban az aránytalan nehézségeket nem támasztó szektorokat (pl. hiteljegyzékek, ingatlanok elkobzása, pénzügyi kultúra terjesztése) feltéve, hogy az hasznosnak bizonyul.

1.10

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság iránymutatásai alapján megállapítható, hogy a közösségi fellépés továbbra is aránytalan hangsúlyt fektet az új intézkedések esetleges bevezetésének várható rövid távú előnyeire, ami a jelzáloghitel-piac némiképp egyoldalú értelmezési sémáin alapul. E leszűkítő megközelítés csupán a jelzálog-finanszírozás költségeinek csökkentésére szolgál, anélkül azonban, hogy törődne az uniós polgárok számára a meglévő pénzügyi termékekből és a hozzájuk kapcsolódó innovációból származó tényleges előnyökkel.

1.11

Az EGSZB fenntartja (a Burani-véleményben is kifejtett) véleményét, miszerint az Európai Bizottság által javasolt keretszabályozás nem veszi kellően figyelembe a piac folyamatos fejleményeit, éppen ezért aggódik a hosszú távon a sebezhetőbb szerződő felekre – a leginkább védelemre szoruló fogyasztókra – gyakorolt következmények miatt.

1.12

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság összekapcsolja az általános jelzáloghitel-nyújtási szabályokat és a fogyasztóvédelem igényét. Ez dicséretes és támogatásra érdemes szándék, feltéve, ha a célja egy jobb pénzügyi kultúra megteremtése a jelzáloghitelekkel kapcsolatban. Ugyanígy támogatandóak a fogyasztók fokozott védelme érdekében az átláthatósági szabályok megerősítésére irányuló erőfeszítések.

1.13

Ugyanakkor a leendő hitelfelvevőkhöz kapcsolódó kockázatok értékelésére vonatkozó általános szabályok mindenáron való érvényesítésének szándéka nehéz és bizonytalan vállalkozásnak bizonyulhat.

1.14

Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztók a jelzáloghitelekről folyó tárgyalások során védeni kell, másrészről a hitelfelvevőknek folyamatosan tudatában kell lenniük felelősségüknek a hitelező irányában.

2.   Az európai bizottsági dokumentum lényegi tartalma

2.1

2007. december 18-án az Európai Bizottság közzétette az EU jelzáloghitel-piacainak integrálásáról szóló fehér könyvet kísérő hatásértékelést {SEC(2007) 1683}. A dokumentumot három függelék egészíti ki: i) a jelzálogpiac jellemzői ii) eljárás iii) az egyes kérdésekhez kapcsolódó hatásértékelések.

2.2.

Jóllehet a {SEC(2007) 1684} dokumentum kitűnően összefoglalja a fenti dokumentumokat, a tömörség kedvéért érdemes hangsúlyozni ez utóbbi dokumentum néhány kulcsfontosságú pontját, amelyekkel kapcsolatban az EGSZB-t új vélemény kidolgozására kérték fel:

a dokumentum alapján a jelzálogpiac nagymértékű széttöredezettséget mutat az egyes tagállamok eltérő kulturális és szabályozási sajátosságai, és – mindenek előtt – a lakástulajdonhoz kapcsolódó eltérő társadalmi-etikai értékek miatt,

a dokumentum ismételten kiemeli a kérdéskör összes érzékeny aspektusát, beleértve a gazdasági és pénzügyi megfontolásokat, kiemelve az ingatlanpiac jelentőségét az EU gazdaságai számára, nem beszélve a jelzálog-beruházások hozzájárulásáról a bankszektor nyereségességéhez, valamint

az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy a jelenlegi széttöredezett helyzetben új jogszabályjavaslatot fogadhatnának el, amelynek célja a nagyobb fokú piaci integráció ösztönzése.

2.3

Az Európai Bizottság dokumentuma tehát a jelzáloghitelekről korábban kiadott zöld könyvben már vizsgált pontokat emeli ki ismét. Ez nem is lehetett volna másként, hiszen az új dokumentum tárgya az EU jelzáloghitel-piacainak integrálása, és a korábban már említett, erre vonatkozó hatásvizsgálatok.

2.4

Az EGSZB a zöld könyvről 2005. december 15-én elfogadott (előadó: Umberto BURANI) véleményében már kifejtette a tárgy különböző aspektusaival és kérdéseivel kapcsolatos álláspontját. E véleményben az Európai Bizottság által felvetett két új pontra kíván összpontosítani:

saját vélemény alkotására az Európai Bizottság által javasolt, jövőbeli intézkedésekről, a fehér könyvvel kapcsolatban elvégzett hatásértékelések fényében (3), valamint

megfelelő javaslatok megfogalmazására, válaszul az Európai Bizottság elvárására, amely szerint „átfogó ellenőrző és értékelési programot csak részletes javaslatokat követően lehet kidolgozni” (4);

3.   Az EGSZB észrevételei a fehér könyvről

3.1

A fehér könyv számos megoldandó kérdést vet fel, amelyekkel kapcsolatban vélemény alkotására kérték fel az EGSZB-t. Ezek tizenegy tematikus fejezetbe csoportosíthatók:

1)

a szükséges termék kiválasztása;

2)

előtörlesztés;

3)

kombinált termékek;

4)

hitelnyilvántartások;

5)

ingatlan-értékbecslés;

6)

ingatlan végrehajtási intézkedések/kényszereladási eljárások;

7)

nemzeti nyilvántartások;

8)

alkalmazandó jog;

9)

a kamatláb-változásokkal és az úgynevezett uzsorakamatokkal kapcsolatos szabályok;

10)

jelzáloghitel-finanszírozás;

11)

a nem banki, illetve szolgáltató intézmények.

3.2   A hatásértékelés egyes pontjaival kapcsolatos megjegyzések

3.2.1

Szerződéskötés előtti tájékoztatás. A szerződéskötés előtti időszakban a tájékoztatás kiegyensúlyozatlanságának csökkentése érdekében az EGSZB szerint fontos az információ megfelelő áramoltatása és terjesztése, valamint a figyelem felhívása a specifikus jelzáloghitel-lehetőségekre. Ennek nem szabad többletköltséget okoznia a polgárok számára.

3.2.1.1

A megfelelőbb tájékoztatás és a pénzügyi kultúra elterjesztése az egyes kockázati helyzetekhez kapcsolódó költség-haszon arány megfelelő értékelésének előfeltétele. A szerződő felek által vállalt aránytalan kockázatok megelőzésének legmegfelelőbb útja a hatékony tájékoztatás ezekről a kockázatokról.

3.2.1.2

Az EGSZB szerint fontos hangsúlyozni, hogy a szabályoknak és kötelező intézkedéseknek ki kell terjedniük az információ-terjesztési módszerekre és a tájékoztatás elmulasztása esetén alkalmazható büntetésekre is. Mindazonáltal az EGSZB úgy véli, hogy az egyik szerződő félre sic et simpliciter kirótt kötelezettség csupán azzal a hatással jár, hogy az adott fél megpróbálja úgy kompenzálni e kötelezettséget, hogy a többletterhet a másik félre hárítja.

3.2.2

Magatartási kódexek. Az EGSZB szerint ösztönzőket kellene kialakítani a fedezetalapú hitelek esetében az önkéntes magatartási kódexhez.

3.2.2.1

Ez elősegítené, hogy a hitelfelvevők világosabban megérthessék a vállalt kockázatokat és a kedvezőbb finanszírozási feltételekhez való hozzájutás esélyeit.

3.2.2.2

A tudatosságot szolgáló intézkedések keretében a hitelfelvevőknek kötelezően válaszolniuk kellene egy, a saját középtávú és hosszú távú hitelképességükre vonatkozó önértékelő kérdéssorra.

3.2.3

Költségráta. Az EGSZB szerint helyénvaló volna, ha a hitelnyújtó intézetek kötelesek lennének közölni a hitel teljes költségét, és a költségek lebontását, beleértve a pénzügyi változókat is.

3.2.4

Tanácsadás. Az EGSZB véleménye szerint meg kell erősíteni a jelzáloghitelekhez szorosan kötődő tanácsadó szolgáltatásokat, független, de a tranzakció teljes költségén alapuló árképzési mechanizmusokon keresztül.

3.2.5   Előtörlesztés

3.2.5.1

Alkalmazhatóság. Ami az előtörlesztés kérdését illeti, különbséget kell tenni (i) a teljes vagy részleges jelzáloghitel-előtörlesztés, illetve (ii) a más hitelintézetek előnyösebb költség-feltételeihez kapcsolódó korai hitellezárás esetei között.

Az első esetben az EGSZB szerint fontos az előtörlesztést minden esetben, a részleges törlesztés esetén is engedélyezni.

A második esetben azonban kívánatosabb megoldásnak tartja a hitelszerződés átvitelét egy másik hitelintézethez.

3.2.5.2

Költségek. Az előtörlesztés kérdésével kapcsolatban az EGSZB azon a véleményen van, hogy a költségeket megfelelő matematikai képletek alapján kell kiszámítani, és – törvényi előírásnál fogva – egyértelművé tenni a szerződésben. A költségeket csak a hitel önkéntes előtörlesztése esetén szabadna az ügyfélre terhelni. Amennyiben a szerződés jár le, a költségeket a pénzintézet jogutódjára kell terhelni.

3.2.6

Termékkapcsolás. A termékkapcsolás elfogadhatóságát attól kell függővé tenni, hogy kimutatható-e a termékek összekapcsolásának tényleges hasznossága. Az EGSZB szerint e kérdés megoldását az jelentheti, ha a hitelnyújtók költség-haszon számítások bemutatása mellett ésszerű időt hagynak a hitelfelvevő számára eldönteni, él-e a javaslattal, akár még a hitelszerződés aláírását követő időszakban is.

3.2.7

Hitelnyilvántartások. Az EGSZB egyetért egy összeurópai nyilvántartás létrehozásának szükségességével, amelynek hozzáférését egyedi titoktartási törvények szabályoznák. Az EGSZB szerint az összeurópai hitelnyilvántartás felállítása egyúttal a jelzáloghitel-nyújtók közötti versenyt is élénkítené Európa-szerte. Mindenesetre az információkérési eljárások egyszerűsítése révén meg kell könnyíteni az egyes tagállamok nyilvántartásaihoz való határokon átnyúló hozzáférést.

3.2.8

Ingatlan értékbecslés. Az alapelv az, hogy az ingatlan-értékbecslés komplexebb művelet, mint az általános pénzügyi értékelés. Az ingatlan-tulajdon specifikus természete (nevezetesen helyhez kötöttsége) meghatározza hasznosságát, de értékét más, az elhelyezkedéséhez kapcsolódó tényezők is befolyásolják. Ilyenek többek között:

az ingatlan formai adottságai,

a közlekedési szolgáltatások,

a népsűrűség stb.

Éppen ezért színtiszta idealizmus volna azt gondolni, hogy valamennyi értékbecslési faktort lehetséges volna egyetlen képletben összegezni.

3.2.8.1

Az értékbecslés kritériumai . Az EGSZB ezért hangsúlyozza az ingatlan-értékbecslés fenti tényezőkből adódó komplex jellegét, és nem tartja hasznosnak egy specifikus, általánosan érvényes értékbecslési képletet meghatározni. Előnyösebb alternatívát jelenthetne a helyi bevált megoldások fejlesztése, továbbá azon kötelezettség megerősítése, hogy az értékbecslést csakis a szektor kompetens szakmai szervezetei által akkreditált szervek végezhetik, és e szervezeteknek felelősséget kell vállalniuk egy-egy adott ajánlat tisztességességéért.

3.2.8.2

Az ingatlan kockázatértékelése . Az EGSZB szerint az értékbecslést továbbá a megállapított érték volatilitására vonatkozó értékelésnek is kell kísérnie, az adott ingatlan által nyújtott garancia pontosabb felmérése érdekében. Az EGSZB javasolja továbbá a pénzügyi piacok szereplői által már jelenleg is használt, és többségükben más közösségi rendelkezések által szabályozott olyan eszközök alkalmazását, mint például a kockázati érték (5).

3.2.9

Végrehajtási eljárások . Ha a jelzáloghiteleket eszközfedezet alapú hitelrészre, illetve személyes garanciákra nyújtott hitelrészre osztjuk, meg kell különböztetni az ingatlan pénzügyi kedvezményezettjét, illetve a formális garanciákat nyújtó tulajdonost.

3.2.10

Alkalmazandó törvények . Az EGSZB szerint az egyes EU tagországok polgári- és adótörvényei által nyújtott előnyök közötti arbitrázs lehetősége szolgálhatna vezető elvként a máskülönben elérhetetlen piaci integráció irányába.

3.2.10.1

A fenti okból az EGSZB messzemenőkig támogatja a meglévő tagállami jogszabályok változatlanul hagyását, valamint a szerződő felek lehetőségét azon szabályozás kiválasztására, amely a leginkább lecsökkenti a hitelügylet teljes költségét, ahogyan azt a Római Egyezmény is tartalmazza (6).

3.2.11

Uzsorakamatok . Az EGSZB megismétli a kérdésről korábban kifejtett véleményét, különösen kiemelve, milyen rendkívüli nehézségekbe ütközik a fogyasztói hitelek számára kialakított keretszabályozás alapján az uzsorakamat szintjének pontos megállapítása. Mindazonáltal hangsúlyozni kell, hogy az uzsora elleni legjobb védelmet továbbra is a tájékoztatás jelenti. Az EGSZB ezért tájékoztatási eszközök széles skálájának kialakítását szorgalmazza a különböző típusú hitelkockázatokhoz kapcsolódó kockázati prémiumsávok ismertetése érdekében.

3.2.12

Jelzálog hitelek újrafinanszírozása . Az EGSZB szerint a fehér könyv megközelítése, amely megkísérli a refinanszírozási szabályokat a közvetítők szubjektív jellege alapján (hitel és nem hitelintézetek közötti különbségtétel) differenciálni, túlságosan könnyen megkerülhető.

3.2.12.1

Nem banki, illetve szolgáltató intézmények . A jelzálogkölcsönt minden esetben szabályozott és ellenőrzött és hitelintézeteknek kellene nyújtaniuk. Elfogadható közvetítő (pl. tanácsadó cégek) segítsége, illetve támogatása azzal a feltétellel, hogy a közvetítőknek képzett intézeteknek kell lenniük, akkor is, ha nem hitelintézetek végzik e tevékenységet.

4.   Az EGSZB kidolgozandó javaslatai

4.1

Az Egyesült Államokban a másodlagos (subprime) jelzálogpiac nemrégen bekövetkezett válsága megmutatta, hogy az ingatlanárak volatilitása – az adott jelzálogosított ingatlan valódi értékével aránytalan – hitelfelvevői részletfizetések elmaradásával kapcsolatos kockázatfelmérés felületességével párosulva olyan pénzügyi krízishez vezethet, amely komolyan képes destabilizálni a teljes rendszert. Ezért az EU minden intézkedése során figyelembe kellene, hogy vegye ezt a tapasztalatot, valamint az előző pontban említett megjegyzéseket.

4.2

Emiatt a fehér könyvben javasolt, jelzáloghiteleket szabályozó 28. rendszer bevezetése, amely kiegészítené a tagállamokban jelenleg már működő rendszereket, a szerződő felek választási lehetőségeinek bővítése által hozzájárulhatna az EU jelzáloghitel-piacának egységesítéséhez, anélkül azonban, hogy destabilizálná a pénzügyi rendszert, ahogyan az a másodlagos jelzálogpiac válsága során történt.

4.3

Az ingatlanok esetében – különösen ha lakóingatlanokról van szó – meglehetősen gyakran az ingatlan valós értékének racionális (objektív) felmérésétől teljesen független érzelmi (szubjektív) tényezők is befolyásolják a választást. Éppen ezért az Európai Bizottság által a jelzáloghitelekkel kapcsolatban előterjesztett bármely intézkedés hatékonysága nem választható el a probléma (mind objektív, mind pedig szubjektív) kontextusától.

4.4

Ezért hasznos lenne egy olyan javaslat kidolgozása, amelyet az EGSZB tovább elemezhetne, és amely más értelmezési séma alkalmazását jelentené a jelzáloghitelekkel kapcsolatban, minden egyes kölcsönnyújtási tranzakciót a következő két passzív komponensből álló portfolióként kezelve:

egyrészt eszközfedezetre nyújtott hitelként, amelynek értéke a piaci árakon és az ingatlan értékének lehetséges ingadozásán alapszik, valamint

egy prospektív hitelként (személyi hitelként), amelynek értéke a hitelfelvevő gazdasági/pénzügyi kapacitásán és perspektíváin alapul.

4.5

A kettős jelzálog-értelmezési rendszer alkalmazása számos előnyt kínál, amelyeket további elemzés során ellenőrizni kell, többek között:

A tranzakció racionális oldalához kötődő kockázatértékelés egyszerűsítése (vagyoni értékfedezetű kölcsön) a hitelfelvevő hitelképességéhez kötődő kockázatokkal szemben (célirányos személyi kölcsön),

átlátható árak kialakításának lehetőségét, amelyek tükrözik a hitelnyújtási tranzakció két komponenséhez kapcsolódó különböző kockázatokat (objektív vagyoni értékfedezetű kölcsön és szubjektív személyi kölcsön), valamint

a pénzügyi rendszer negatív hatásainak csökkentése túl nagy számú, kölcsönt kapott személy fizetésképtelensége esetén, ellentétben a nemrég a pénzügyi piacon tapasztalt hatással (lásd a másodlagos jelzálogpiac válságát).

4.6

Az EGSZB reméli, hogy az Európai Bizottság mihamarabb lezárja ezt a folyamatot, nagyobb határozottságról tesz tanúbizonyságot, és megteremti a feltételeket ahhoz, hogy az intézményi szempontok szétválasztása alapként szolgálhasson a 28. rendszer elindításához.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  HL C 65., 2006.3.17., Előadó: Umberto BURANI.

(2)  HL C 65., 2004.4.30., 113. o., Előadó: Umberto BURANI.

(3)  Lásd a fehér könyv II. mellékletét, az angol változat 5. oldalán található nyilatkozatot.

(4)  Lásd a fehér könyv II. mellékletének 8. pontját.

(5)  Lásda pénzügyi eszközök piacáról szóló 2004. április 21-én elfogadott 2004/39/EK irányelvet (Markets in Financial Instruments Directive, MiFID), amely a Hivatalos Lapban jelent meg, és 2004. április 30-án lépett hatályba.

(6)  Lásd: COM(2005) 650 végleges, 2005. december 15.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/22


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Az európai építőipari ágazat alakulása

(2009/C 27/05)

2007. december 6-án Margot WALLSTRÖM, az Európai Bizottság alelnöke, intézményi kapcsolatokért és kommunikációért felelős biztos és Günter VERHEUGEN, az Európai Bizottság alelnöke, versenyképességi és ipari biztos felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró vélemény a következő témában:

Az európai építőipari ágazat alakulása.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. június 13-án elfogadta véleményét. (Előadó: Bernard HUVELIN.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 10-i ülésnapon) 57 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1

A közvélekedéssel ellentétben az építőipar jövőjét nem elsősorban az ágazatnak juttatott állami hitelek fogják meghatározni (még ha ezek folyamatosabb tervezése egyértelműen előnyt is jelentene), hanem sokkal inkább az illetékes hatóságok azon képessége, hogy sikerül-e a mindenkire kötelező szabályozási kereteket úgy alakítaniuk, hogy elősegítsék a verseny lehető legnagyobb átláthatóságát, illetve a különböző méretű vállalkozások potenciáljának és szaktudásának jobb kihasználását.

1.2

Ezzel összefüggésben a jelen vélemény lényegében a következőket ajánlja:

az ajánlati felhívásokra vonatkozó, rendeleti úton egységesített eljárásoknak a lehető legrövidebb időn belüli bevezetése, annak érdekében, hogy különösképpen a közületi résztvevők, mint felelős szereplők, a lehetőségek legszélesebb és legáttekinthetőbb köréből választhassák ki a szükségletüknek leginkább megfelelő szerződéses eszközt,

szabályozási keretek biztosítása az építőipari szakemberek számára, amelyek révén számottevő módon járulhatnak hozzá a fenntartható fejlődés kihívásainak kezeléséhez: a globális költségek figyelembevétele révén a kis vállalkozások és a nagy vállalatok készen állnak napjainkban arra, hogy szembenézzenek e kihívásokkal és megfeleljenek azoknak, a különböző méretű magán- és közszféra közötti partnerségeken és az elvárt teljesítményekre alapozott forrásokon keresztül,

az építőipari ágazatról kialakult kép átalakítása, hogy vonzóvá váljon a fiatal iskolás generációk számára, és hogy a hivatások hiányát orvosolja,

olyan szakmai képzésekre vonatkozó kiemelt erőfeszítések, amelyek a nem áttelepíthető európai munkahelyek jelentős hányadát képviselik,

a fenntartható építési tevékenység támogatása az EU-ban,

egészséges gazdasági környezet fenntartása,

az európai versenyképesség támogatása,

olyan foglalkoztatási feltételek, amelyek figyelembe veszik az emberek szükségleteit a munkavégzés országában.

1.3

A szakma csak e feltételek teljesülése esetén készülhet fel megfelelően az Európán kívüli versenytársak közeljövőben valószínűsíthető érkezésére.

2.   Bevezetés (háttér)

2.1

2007. december 6-án kelt levelükben Margot Wallström és Günter Verheugen európai biztosok a lisszaboni menetrend végrehajtásának keretében felkérték az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt arról, hogy az építőipari ágazatra illetve a vállalkozásoknak nyújtott szolgáltatásokra vonatkozó jogszabályok „koherens egységet alkotnak-e, összefüggésben állnak-e a folyamatban levő és jövőbeli változásokkal, és végül mennyiben lenne szükséges e téren az egyszerűsítési, racionalizálási és jogalkotás-modernizálási folyamatot megindítani. Meg kell jegyezni, hogy a vizsgálat az összes többi, az ágazat fejlődésére kiható jogalkotásra is kiterjedhetne (egészségügy és munkabiztonság, környezetvédelem stb.), valamint figyelembe kell venni az elemzés során az ágazat központi – legitim – érdekeit”.

2.2

A vélemény kidolgozására irányuló felkérésben felvetett kérdéseket szigorúan és módszeresen meg kell fontolni, hiszen a vizsgált terület igen széles, korábban pedig az Európai Bizottság felkérésére néhány külső szakértő már több átfogó tanulmányt is készített erről.

2.3

E vélemény ugyanakkor csak a felkérésben kiemelt aspektusokhoz ragaszkodik, vagyis az építőipari ágazatra alkalmazandó jogszabályok és rendelkezések módosítására illetve egyszerűsítésére összpontosít, ami az ágazatra vonatkozó stratégiai és objektív vízió megléte esetén alapvető változásokat hozhat, jobb működési és fejlődési feltételeket teremtve az ágazat számára.

2.4

E vélemény a fenti megfontolásokból emlékeztetni kíván néhány hasznos szempontra az építőipari ágazatról, amelyek segíthetnek az építőipari szakmák környezetükbe való jobb beilleszkedésében, az ágazatra jellemző sajátos feltételek figyelembevételével.

3.   Az építőipar helye az európai gazdaságban

3.1

A 2,7 millió vállalkozást tömörítő építőipari ágazat 2006-ban a következőképpen képviseltette magát a 27 tagú Európai Unió gazdaságában:

 

2006

Az építőipar bruttó hozzáadott értékének részesedése a GDP-ben

10,5 %

Az építőipari dolgozók bérének részesedése az ágazat bruttó hozzáadott értékében

54,5 %

Az építőipari GCFC részesedése a teljes GCFC-ben

50,5 %

Az építőipari foglalkoztatás részesedése az összes szektor foglalkoztatásában (1)

7,2 %

3.2   Emlékeztető néhány szempontra

3.2.1

Az építőipar nem delokalizálható tevékenység, éppen ezért létfontosságú az európai növekedés jövőbeli tendenciái és az európai ipar szövetének szempontjából.

3.2.2

Az építőipar magának a termelési struktúrájának köszönhetően, valamint mert az összes nemzeti területen egyenletesen eloszló, mélyen a helyi életben gyökerező fix pontokra van szüksége, kiemelkedő szociális és közösségmegtartó szerepet játszik, amelyről nem szabad megfeledkezni, és amelyet támogatni kell.

3.2.3

Az építőiparnak fontos szerepet kell játszania a fenntartható fejlődéshez kapcsolódó valamennyi intézkedésben:

a területen megvalósítandó beruházások (lakóépületek, általában bármilyen épület, közlekedés, energiaszektor stb.) megkerülhetetlen szereplőjeként,

azzal, hogy működési módjait – az építőanyagokat is beleértve – a fenntartható fejlődés szükségleteihez és elvárásaihoz igazítja.

3.2.4

A tevékenységi szektor globális környezetének leírása nem lenne teljes, ha megfeledkeznénk arról a tényről, hogy a szakma elmúlt évben tett jelentős erőfeszítései ellenére az építőipari szakmáknak még mindig részben negatív konnotációi vannak. Ez a megállapítás nem közömbös a jelen vélemény tárgyát képező megfontolások szempontjából, hiszen érinti:

a közbeszerzésre és az illegális munkavállalás kezelésére vonatkozó jogszabályok szellemét egyes országok esetében,

bizonyos nehézségeket a fiatalok toborzása (közvetlen vonzerő) és képzése (az általános oktatási rendszer bizalmatlansága az építőiparral szemben) tekintetében.

3.2.5

Magából az érintett szakmák természetéből adódik – mind az ügyfelek elvárásainak, mind a különböző technikai adatoknak köszönhetően –, hogy rendkívüli mértékben „felparcellázott” piacokkal állunk szemben, ami a jövőben sem változik majd, valamint hogy mindig a kézművesek, a kis-, közép- és nagyvállalatok együttélése fogja jellemezni az ágazatot.

E kontextusban relativizálni kell a nagyvállalat – mint kizárólag nagy volumenű projektekben részt vevő szereplő – fogalmát, tekintettel arra a megállapításra, hogy az európai globális piacon a 20 millió eurónál jelentősebb volument képviselő intézkedések csupán a globális építőipari piac 2–5 %-át jelentik.

3.2.6

A fenti okból kifolyólag a nemzetközi színtéren gyakran erőteljesen jelen lévő nagy európai csoportok többségükben valójában kis- és közepes méretű struktúrák „szövetségei”, amelyek erős helyi gyökerekkel rendelkeznek, és a helyi független kkv-kkal azonos versenykontextusban tevékenykednek.

3.2.7

Az ágazat nagy európai szereplői általában eltérő modell szerint fejlődnek attól, amit „amerikai” modellnek nevezhetnénk, vagyis integrálják mindazokat az eszközöket, amelyek lehetővé teszik saját know-how-juk fenntartását és fejlesztését, megkövetelve maguknak az intelligens fejlődés, valamint a koncepció kidolgozásában való részvétel jogát.

3.2.8

Az európai vállalkozások a fenti megközelítésnek köszönhetően tudták elfoglalni a globális piacon azt a helyet, amelyet ma magukénak tudhatnak. Ez a modell – amelynek tengelyében a tervezés és a kivitelezés integrált kezelése áll – nem feltétlenül csak a nagy csoportok sajátja, hanem bármilyen méretű vállalkozásra alkalmazható és alkalmazandó.

4.   Néhány alapelv

4.1

Az Európai Bizottság felkérése nyomán kidolgozott jelen feltáró véleménynek – a jogszabályok egyszerűsítésére vonatkozó célkitűzésen túlmenően – arra kell törekednie, hogy olyan fejlődési irányra tegyen javaslatot, amely lehetővé teszi az alábbiakat:

valódi átláthatóság és esélyegyenlőség megvalósulását a pályázati eljárások során,

a múltból örökölt bizalmatlanság szelleme helyett egy bizalomra és partnerségre épülő építőipari kultúrára való áttérést,

a gazdasági szempontból legkedvezőbb ajánlat (többet ígérő), valamint az építmények teljes élettartamára vonatkozó globális költségek szempontjának integrálását,

a szellemi tulajdonjog védelmét,

a minimális munkavégzési feltételek meghatározását a közbeszerzések keretében, valamint ezek ellenőrzését és a be nem tartásuk esetén alkalmazandó szankciókat,

az adminisztratív terhek csökkentését a szabályozások és eljárások lehető legnagyobb mértékű korlátozásával, megőrizve ugyanakkor a szerződő felek alapvető biztonságát, jogait és kötelezettségeit.

4.2

A jogalkotási szövegekben tekintetbe veendő fenti különböző elemeknek lehetővé kellene tenniük – a piacok volumenének ingadozásain túlmenően, amely nem tartozik a jelen vélemény tárgyához – az építőipar szereplői számára a normális fejlődést, biztosítva egy koherens szociális politika betartását (foglalkoztatás – biztonság – bérek), és lehetővé téve a szektor vonzerejének növelését a különböző érintett szereplők (fiatalok, szülők, oktatók, stb.) szemében.

5.   Főbb javaslatok

5.1

Javasoljuk az illetékes hatóságoknak, hogy a következő kulcsfontosságú elemekre összpontosítsák erőfeszítéseiket:

a közbeszerzési eljárások egységesítésére és egyszerűsítésére, egyszerre biztosítva az eszközök és hatáskörök átláthatóságát és optimalizálását,

az innováció bátorítására, különös tekintettel az ötletekre és azok változataira vonatkozó szellemi tulajdonjog problémájának rendezésére,

a képzésre, egyszerre összpontosítva az alapképzésre és a munkavállalók pályáját végigkísérő továbbképzés aspektusára,

az erről a – fiatalok körében munkalehetőséget biztosító – szakmai ágazatról kialakult kép megváltoztatásához való hozzájárulásra,

a vállalkozásokra vonatkozó szabályokra, amelyek egyszerre határozzák meg a munkakörülményeket és az egészségre és a biztonságra vonatkozó bevált gyakorlatokat,

a fenntartható fejlődésre, a kifejezés tágabb értelmében, mert ezen a területen az építőipari vállalatoknak kiemelkedő szerepet kell játszaniuk, és új felelősségi köröket kell magukra venniük.

5.2   A közbeszerzési eljárások egységesítése és egyszerűsítése:

5.2.1

A fellépések irányai a következők lehetnének:

a közbeszerzési eljárásokra vonatkozó szabályozás átalakítása rendeletté a jelenlegi irányelvek helyett, az eljárások európai szintű valódi egységesítése, valamint a versenyfeltételek egységességének biztosítása érdekében,

a többet ígérő rendszeres előnyben részesítésének megerősítése a kevesebbet ígérővel szemben,

a versenypárbeszéd szigorúbb kereteinek megteremtése a pályázatok kiírói oldalán, hogy a közbeszerzések valóban egy optimalizálási folyamatot jelentsenek, nem pedig az ötletek és a szellemi tulajdonjog módszeres fosztogatását,

a tervezés-kivitelezés integrálásának bátorítása, amely lehetővé teszi a tervezés fázisától kezdve a vállalkozások know-how-jának és a tervezők tehetségének egyesítését,

a globális szerződések alkalmazásának támogatása (építés-karbantartás illetve PPP projektek), a fenntartható fejlődés kihívásának való megfelelés, valamint egyes országok európai piacon tett dömpingkísérleteire adott megfelelő válaszok előkészítése és megszervezése érdekében,

a szabványok és technikák valódi harmonizációjának megvalósítása, a nemzeti technikai korlátok felszámolása és az európai piac egységesítése érdekében.

a kis- és középvállalkozások igényeinek figyelembevétele annak érdekében, hogy tartósan fenn tudják tartani a munkahelyeket, és így elkerüljék az ágazat túlzott bipolarizációját.

Ezzel összefüggésben hangsúlyozni kell, hogy miközben igény mutatkozik a szabályozás bizonyos szintű átalakítására, a már létező megoldások érvényesítése helyett arról van szó, hogy az érintetteknek egy teljes „eszközkészletet” kell biztosítani, amelyből igényeiknek megfelelően meríthetnek.

5.2.2

Valamennyi módosításnak és kiigazításnak az átláthatóságot és a magán-, állami illetve félig állami struktúrák közötti esélyegyenlőséget kell elősegítenie, valamint világossá kell tennie, hogy minden gazdasági szolgáltatást versenyeztetéshez és hivatalos szerződéshez kell kötni.

5.3   Innováció és szellemi tulajdonjog:

5.3.1

Az építőipari ágazat sajátos jellemzőinek egyike, hogy az előállított építmények mindig „prototípusok”. Ezért indokolt egy, a szellemi tulajdonjog védelmére vonatkozó európai szabályozás kialakításának törekvése, amely tekintetbe veszi a védelemre szoruló ötletek egyedi adottságait: ezek az ötletek döntő részben valamely egyedi pályázat alkalmával kerültek kidolgozásra, és nem feltétlenül öltenek szisztematikus, ismétlődő jelleget. Specifikus szabályozást kellene kialakítani a technikai ötletek védelme érdekében a versenyeljárás folyamán, specifikus jogokat létesítve a versenyeljárások résztvevői számára.

5.4   Képzés:

5.4.1

A tagállamok többségében az építőipari szakemberek által képviselt meglehetősen általános vélemény szerint a nemzeti képzési rendszerek egészében véve nem képesek teljes mértékben megfelelni a szakmai elvárásoknak, és ez a megállapítás a képzés minden szintjére érvényes. Ebből kifolyólag, miközben törekedni kell a szakmák és a nemzeti oktatási rendszerek közötti kapcsolat javítására, egyúttal új impulzust kell adni európai szinten a szakmának, amely a következőképpen valósulhat meg:

a továbbképzésre vonatkozó szabályozás támogatása az európai építőipar érdekében (a képzési tanúsítványok elismerése és megfeleltetése minden szinten),

hozzájárulás a humánerőforrások gyakorlati érvényre juttatásának fejlesztéséhez a folyamatos képzés ösztönzésén keresztül. A feszült helyzetben lévő építőipari ágazatról kedvezőtlen kép él a fiatalok körében, a karrierlehetőségek rendszerén belül pedig hierarchikus szakadék mutatkozik. Nagy a szakismeretek iránti kereslet, mivel ezek a szakmák képzettséget, sőt, kiemelkedő képzettséget igényelnek, emellett szilárd alapokra épülő ismeretekre is szükség van. Ezeket az ismereteket a későbbiekben a vállalatoknak kell érvényre juttatniuk, lehetővé téve a munkavállalóik számára a folyamatos képzéshez és a karrierlehetőségekhez való hozzáférést,

az európai építőipar részét képező szakmák képzéseihez kapcsolódó „Erasmus” rendszer általánossá tétele a már megszerzett tapasztalatok felhasználásával, de tényleg kis léptékben (az ESZA támogatásával, három területen: festés-mázolás, kőfaragás, régi épületek felújítása),

az európai építőipari szakmák európai egyetemeinek fejlesztése, illetve egy európai mesterdiploma elismertetése,

a művezetői iskolák fejlesztése Európában annak érdekében, hogy a vállalkozások állami és magán megrendelői jobban ismerjék a szerződéseket, és a vállalkozások beavatkozásának módjait.

szakmaközi európai továbbképzési létesítmények létrehozása,

európai képesítések támogatása (pl. a nyelvek terén).

5.5   Vállalkozásokra vonatkozó szabályozás, egészség és biztonság:

5.5.1

A jelenlegi szabályok rendkívül pozitív és jelentős hatással voltak az építőiparban alkalmazott munkamódszerekre. Mindazonáltal kívánatos volna erősíteni a következő területeket:

az egészség és biztonság területén bevált gyakorlatok cseréjének támogatását,

az illegális munkavállalás elleni küzdelem európai eszközeinek kialakítását (adatbankok használata és összekapcsolása, munkavállalói kitűzők és azonosítási rendszerek alkalmazása), szankciók és kiigazított adózási rendszer (pl. csökkentett HÉA-kulcsok) révén,

a REACH rendelet végrehajtásának megkönnyítését,

a munkavállalók mozgásának megkönnyítését, a szociális dömping elkerülésével (a tagállamokban a kiküldetések keretében kialakított előzetes formalitások elfogadása), valamint az európai munkavállalók hazájukba való visszatérésének elősegítését,

a bírságok behajtásának lehetőségét az EU egész területén,

azt, hogy a munkavállalói mobilitás minden formájának alapját a munkavégzés államában érvényes feltételek elfogadása kell hogy képezze.

5.6   Fenntartható fejlődés:

5.6.1

Az építőipari szakma szereplőire – a fentiekben kifejtettek miatt – jelentős szerep vár a klímaváltozás kihívásával és a globális problémákkal kapcsolatban, és e szereplők készen is állnak e felelősség vállalására, amennyiben a szabályozás és az ösztönzők lehetővé teszik számukra, hogy az általuk képviselt hozzáadott értéket érvényesítsék az európai piacon, és a területen szerzett szaktudásukat a világ más tájain is képviselhessék, ahol közismerten hatalmas, de ugyanakkor szükséges erőfeszítéseket kell tenni azért, hogy a vállalkozások ténykedésének hatásai mindenki számára érzékelhetővé váljanak.

5.6.2

Mindezek érdekében kívánatos lenne:

a globális költségekre alapozott megközelítés bevezetése (egy-egy beruházás teljes élettartamát tekintve) az európai állami megrendelésekre vonatkozó szabályok terén. A „többet ígérő” fogalmának bevezetése, esetleg egy „fenntartható fejlődés” referencia-rendszeren keresztül. Ez lehetővé tehetné a megrendelők számára, hogy mindenre kiterjedően tekintetbe vegyék a „fenntartható fejlődés” dimenzióját választásaik során,

a köz- és magánpartnerségek eljárásainak támogatása, amelyek a tervezés, kivitelezés és karbantartás integrált koncepciója révén a globális költségek optimalizálásának legmegfelelőbb eszközei lehetnek,

egyes pénzügyi támogatások visszaállítása, valamennyi tagállam esetén az energiaszektor megújításának hatalmas feladatára koncentrálva,

az építményegyüttesek és középületek nagy rehabilitációs projektjeinek támogatása

az öko-negyedek fejlesztésének és elfogadtatásának ösztönzése (közösségi védjegy létrehozása, pénzügyi ösztönzők stb.).

5.6.3.

Ha lehetőségük nyílik a „koncepció-megvalósítás-fenntartás” láncban történő közreműködésre, az építkezési vállalatok meghatározó teljesítményt nyújtanak mind az építkezési, mind pedig a közlekedési ágazatban, különösképpen a szükséges műveletek finanszírozásának biztosítása területén, mégpedig a globális költségek kezelésén, valamint a jövőbeli energia-megtakarítások révén a beruházások finanszírozásán keresztül.

5.7   Az építőipari kkv-k

5.7.1

Az építőipar kis- és középvállalkozásainak problémája valójában nem elsősorban az egyes piacokhoz való hozzáférés formájában merül fel, amint az egyéb tevékenységi területeken előfordulni szokott (ld. a fenti 3.2.5. pontot).

5.7.2

Éppen ezért az egyesek által elképzelt „kvótarendszer” elgondolását, amelyet az európai hatóságok már korábban visszautasítottak, az érintett szakmák képviselői jogosan tartják indokolatlannak, mivel ráadásul a kvótákat követelők által idézett számadatokat a gyakorlatban valamennyi európai ország túlteljesíti.

5.7.3

A kkv-k problémáját – a „kisvállalkozói törvényben” tárgyalt kérdéseken kívül – tehát inkább a következő módokon kell rendezni:

a vállalkozásátruházásnak nyújtott intelligens támogatások révén,

olyan támogatási megoldások, kölcsönös szolgáltatások vagy pénzügyi eszközök által, amelyek a verseny torzítása nélkül lehetővé teszik az esélyegyenlőség kialakítását, különösképpen a kkv-knak a komplex eljárásokhoz való hozzáférése területén (köz- és magánszféra közötti partnerség és fenntartható fejlődés),

olyan megoldásokkal, melyeknek célja a kkv-k szabványosításhoz és előírásokhoz való hozzáférésének megkönnyítése.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  Az építőiparban meglévő munkahelyek a teljes ipari foglalkoztatás 30,4 %-át adják. Forrás: Eurostat és FIEC.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/26


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Az európai üzleti szolgáltatások ágazatának alakulása

(2009/C 27/06)

2007. december 6-án Margot Wallström, az Európai Bizottság alelnöke, az intézményi kapcsolatokért és kommunikációs stratégiáért felelős biztos, valamint Günter Verheugen, az Európai Bizottság alelnöke, vállalkozáspolitikai és ipari biztos, felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt a következő tárgyban:

Az európai üzleti szolgáltatások ágazatának alakulása.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. június 11-én elfogadta véleményét. (Előadó: Edwin CALLEJA).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2008. július 9–10-én tartott 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 135 szavazattal 2 ellenében, 12 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezető

1.1

Margot Wallström, az Európai Bizottság intézményi kapcsolatokért és kommunikációs stratégiáért felelős alelnöke, valamint Günter Verheugen, az Európai Bizottság vállalkozáspolitikáért és iparért felelős alelnöke felkérte az EGSZB-t, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt az európai üzleti szolgáltatásokról, egy – az üzleti szolgáltatásokról és az iparról szóló – korábbi vélemény (1) nyomon követése és alaposabb elemzése keretében.

1.1.1

A tanulmánynak szem előtt kell tartania, hogy az Európai Bizottság nagy jelentőséget tulajdonít a lisszaboni menetrendnek az európai ipar versenyképességének megőrzésében, mivel a fenntartható fejlődés európai stratégiájával összhangban kezeli a szerkezetátalakítási folyamatokat, társadalmi szinten pedig ösztönzi a reprezentatív szociális partnerek létrejöttét a megfelelő szintű tárgyalásokhoz.

1.1.2

Az ilyesfajta célok megvalósításának párhuzamosan kell haladniuk az ipari keretszabályozás egyszerűsítésével, amely az Európai Bizottság által kidolgozott iparpolitika egyik alapvető elemét alkotó politikai prioritás.

1.1.3

Az Európai Bizottság iparpolitikáját továbbá integrált megközelítés jellemzi, amely figyelembe veszi a különböző ágazatok szükségleteit.

2.   A következtetések és ajánlások összefoglalása

2.1   A szolgáltatási ágazat gazdasági és szociális fejlődés szempontjából való fontosságának elismerése

Az EGSZB úgy érzi, hogy sürgősen valódi változásokra van szükség, nagyobb mértékben a szolgáltatásokra összpontosítva, amelyeket nem lehet továbbra is az ipari ágazat puszta függelékének tekinteni. A társadalom mélyreható változásokon megy keresztül, és a szolgáltatások e változások központi elemét képezik. Az Európai Bizottságnak ezért fel kell ismernie ezeket a fejleményeket, és nagyobb jelentőséget kell tulajdonítania nekik.

2.2   Intézkedési prioritások

Az üzleti szolgáltatásokhoz kapcsolódó politikai területeket érintő intézkedések széles skálájára való tekintettel rendkívül fontos az intézkedések közötti prioritások kérdése. Sürgős előrelépésre van szükség a Közösség 2008–2010-es évre szóló lisszaboni programjának tíz kulcsfontosságú célkitűzése területén. E célkitűzések közvetlen, illetve közvetett módon hatással vannak a szolgáltatási ágazat alakulására. Az EGSZB véleménye szerint a prioritási sorrendet a következőképpen kell megállapítani:

Az üzleti szolgáltatásokra irányuló politikák intézkedései és a magas szintű munkacsoport. Az EGSZB az üzleti szolgáltatásokkal foglalkozó magas szintű munkacsoport felállítását javasolja, amely mélyrehatóan elemzi az ágazatot és átvilágítja a meglévő politikákat, azonosítja és értékeli az üzleti szolgáltatások szempontjából hatékonyabb és sikeresebb intézkedéseket, konkrét politikai intézkedéseket dolgoz ki, és kezeli a jelentősebb hiányosságokat és szükségleteket. Különös figyelmet kell fordítani az üzleti szolgáltatások különböző alszektorainak rendkívül eltérő jellegére, meghatározva, melyek érdemelnek különös politikai figyelmet, és hogy milyen szintű (regionális, nemzeti vagy uniós) politikai fellépés indokolt.

Munkaerő-piaci politikák az üzleti szolgáltatási szektorban. Szociális szempontból, ágazati szinten, mélységében elemezni kell az üzleti szolgáltatások és az ipari ágazat közötti kölcsönhatás nyomán létrejövő új típusú foglalkoztatás kihívásait. Ennek az elemzésnek ki kell térnie az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás aspektusára, valamint a munkavállalók munkakörülményeire, beleértve a kiszervezett részlegekben dolgozókat is. E célkitűzés elérése érdekében ösztönözni kell az ágazati szintű társadalmi párbeszédet. Ebben az összefüggésben menetrendet kell kialakítani az üzleti szolgáltatások ágazatát érintő strukturális változások eredményeképp a munkakörülmények és munkalehetőségek terén jelentkező specifikus változások vizsgálatára is.

Üzleti szolgáltatások és innovációs politika. A K+F-tevékenységeket és innovációs programokat, valamint a szolgáltatások innovációját elősegítő intézkedéseket határozottan támogatni kellene. Több figyelmet kell fordítani az olyan területekre, mint a szervezeti innováció, a tudásintenzív üzleti szolgáltatások (KIBS) és az innovációs irányítás.

Az üzleti szolgáltatási szabványok fejlesztése. Támogatni kellene a vállalkozásokat, hogy önszabályozási mechanizmusokon keresztül, az üzleti szolgáltatások felhasználóival folytatott konzultációt követően mozdítsák elő a szabványok kidolgozását. A CEN és szövetségeinek (nyílt platform) támogatása fontos a sikeres innováció eredményeinek – különösen a gyors és informális konszenzusos eljárások révén történő – terjesztését illetően.

A szolgáltatástudomány támogatása mint az oktatás és képzés új területe.

A belső piac és az üzleti szolgáltatások szabályozása. Az EGSZB összeállította azoknak a területeknek a jegyzékét, ahol további egyszerűsítés, célszerűsítés, illetve a szabályozási terhek csökkentése szükséges, de nyilvánvalóan a munkahelyi higiénia és biztonság, valamint a munkavállalók képviselete terén létező kötelezettségek csökkentése nélkül. Többek között kiemeli, hogy a szolgáltatásokról szóló irányelv üzleti szolgáltatásokra kifejtett hatásáról nem készült hatástanulmány, holott ez a terület jelentős figyelmet érdemelne, különösen miután az irányelvet átültetették a nemzeti jogrendszerekbe. A hatásértékelés keretében további intézkedési területeket kell azonosítani a kibővített EU belső piacán megvalósítandó nyíltabb kereskedelem és verseny érdekében.

Az üzleti szolgáltatásokra vonatkozó statisztikák minőségének javítása. A tagállamoknak szorosabban együtt kell működniük az üzleti szolgáltatások statisztikáinak javítása érdekében, és különösen azért, hogy jobb tájékoztatást nyújtsanak ezeknek a szolgáltatásoknak a teljesítményéről és az adott tagállam gazdaságára kifejtett hatásáról – ez nélkülözhetetlen eszköz a kormányok számára, ha növelni kívánják az ágazat potenciálját. Még a NACE-jegyzék 74. fejezetének közelmúltbéli módosítása révén sem fog elegendő részlet rendelkezésre állni ahhoz, hogy számottevő adatokat lehessen gyűjteni az üzleti szolgáltatásokról.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Háttér. Az EGSZB 2006 szeptemberében elfogadott – CCMI/035 számú – saját kezdeményezésű véleménye nagyobb figyelmet kívánt fordítani az üzleti szolgáltatásokra, az európai ipari szektor teljesítményéhez való kulcsfontosságú hozzájárulásuk okán. A vélemény kifejtette a szolgáltatások és az ipari termelés közötti kölcsönhatások mibenlétét, illetve az előbbiek társadalmi és gazdasági teljesítményre tett hatását a foglalkoztatás, a termelékenység és a versenyképesség tekintetében. Ez lett azután a jelen dokumentum tárgyát képező nyomon követés és az üzleti szolgáltatások alaposabb elemzésének kiindulópontja. Érdemes lenne ezt a véleményt az üzleti szolgáltatások fogalmának meghatározásával kezdeni, a következőképpen: az üzleti szolgáltatások olyan szolgáltatási tevékenységek összessége, amelyek – közvetett hatásuk révén – javítják az ipari termelő tevékenységek minőségét és hatékonyságát, kiegészítve vagy helyettesítve a vállalkozáson belüli szolgáltatási funkciókat (Rubalcaba és Kox, 2007). E meghatározás részben egybeesik a NACE 1. felülvizsgált jegyzékével (72–74. kód), és a NACE-jegyzék új verziójával (kódok: 69–74, 77–78, 80–82), valamint a szolgáltatások különböző kategóriáinak csoportosításával. Az üzleti szolgáltatásoknak két fő kategóriája ismeretes:

tudásintenzív üzleti szolgáltatások (pl. számítástechnikai és IKT-szolgáltatások, vezetési tanácsadás, számvitel, adó- és jogi tanácsadás, marketing és közvélemény-kutatás, technikai szolgáltatások és szolgáltatástervezés, valamint szakmai képzés és munkaerő-felvétel);

operatív üzleti szolgáltatások (pl. biztonsági szolgáltatások, takarítás, adminisztráció és könyvelés, ideiglenes munkaerő-felvétel, telefonos ügyfélszolgálatok, fordítás és tolmácsolás).

E vélemény célja annak elősegítése, hogy a szolgáltatási ágazat nagyobb elismertségre tegyen szert, és képes legyen akadályok nélkül fejlődni, valamint Európa gazdaságainak támogatása azon törekvésükben, hogy versenyképesebbé váljanak a globális piacon.

3.2

A szolgáltatások és az üzleti szolgáltatások jelentősége. A szolgáltatások egyre fontosabb helyet kapnak a polgárok, szakemberek, vállalkozások, régiók és országok gondolkodásában. Nagy mértékben dominálják az egyes gazdasági és társadalmi rendszerek keresleti és ellátási oldalát. Bár a gazdasági és társadalmi élet legtöbb aspektusában szerepet játszanak, tevékenységük jelentős része nem szerepel a statisztikákban. A produktív ágazatok hagyományos felbontása – bár nem teljes, és nem tükrözi a gazdasági szektorok közötti erőteljes kölcsönhatást – segíthet a fontosabb gazdasági tevékenységek jelentőségének megbecsülésében. A szolgáltatások gazdasági ágazatként növekvő jelentőséghez jutnak Európában, részesedésük a teljes foglalkoztatásban kisebb (70 %), mint az Egyesült Államokban (80 %), de nagyobb, mint Japánban (67 %). Az üzleti szolgáltatások alszektora mindhárom régióban rendkívül dinamikus növekedést mutatott, hasonló részesedésnövekedést képviselve a teljes foglalkoztatásban. A fő tevékenységi területükként üzleti szolgáltatásokat nyújtó vállalkozások az összes foglalkoztatott és hozzáadott érték mintegy 10–12 %-át képviselik. Ha a másodlagos tevékenységként nyújtott üzleti szolgáltatásokat is figyelembe vennénk, a foglalkoztatottak aránya sokkal magasabb lenne. Európában 2004-ben, az üzleti szolgáltatások területén a vezető országok a Benelux-térség, az Egyesült Királyság, Franciaország és Németország voltak, az Egyesült Államokhoz hasonló szintet érve el. Az 1995–2004 közötti időszakban egyes országokban igen jelentős mértékben nőtt az üzleti szolgáltatások súlya, például Magyarországon, Lengyelországban, Ausztriában, Lettországban és Máltán. Mindez bizonyos konvergens folyamatokat sejtet egyes EU-tagországok között. A szóban forgó országok foglalkoztatási adatai kizárólag olyan vállalkozásokra vonatkoznak, amelyek fő tevékenységét az üzleti szolgáltatások alkotják. E vállalkozások többsége a kkv-k közül kerül ki.

3.3

A fejlesztések értékelése. Az EGSZB újraértékelte a helyzetet a legutóbbi, 2006-ban kiadott előző – CCMI/035. számú – véleményének fényében, és elégedetten állapította meg, hogy az Európai Bizottság döntései nyomán nőtt az üzleti szolgáltatások jelentősége a produktív ágazatokban:

Az EGSZB említett véleményét követően kiadott „Az iparpolitika félidős felülvizsgálata: hozzájárulás az EU növekedési és munkahely-teremtési stratégiájához” című európai bizottsági közlemény (2) a szolgáltatási szektor átvilágítását és versenyképességi elemzését, valamint ipari szektorra tett hatásának elemzését szorgalmazza. Szükség esetén további ágazati nyomon követési tevékenységet kell végezni. Ennek révén várhatóan sikerül azonosítani a versenyképesség javításának valamennyi akadályát, és megszüntetni a lehetséges piaci hiányosságokat, amelyek az ipari, illetve szolgáltatási szektorra jellemző problémák miatt intézkedéseket tennének szükségessé. Az Európai Bizottság által elkészítendő mélyreható elemzés az idei évben valósul meg, és az év végétől jelentkezhetnek az első eredmények.

2007. júliusában az Európai Bizottság által közreadott „Az innovatív szolgáltatásokat támogató európai stratégia felé: a jövőbeli fellépések kihívásai és kulcskérdései” című munkadokumentum (3), a 2008 februárjában útjára indított üzleti szolgáltatások európai platformja, valamint a közeljövőben (várhatóan 2008 őszén) megjelenő, a szolgáltatások innovációjáról szóló közlemény mind fontos lépést jelenthet a szolgáltatásoknak az EU innovációs politikáiba történő valódi integrálása felé.

A legkésőbb 2009. december 28-ig átültetendő belső piaci szolgáltatásokról szóló irányelv  (4) elfogadása fontos fordulópontot jelent majd a szolgáltatások valódi belső piacának létrehozása terén, feltéve, hogy az irányelv rendelkezéseit a tagállamok átültetik a nemzeti jogba, és hogy közben lépéseket tesznek annak biztosítására, hogy a szolgáltatásnyújtás helyén érvényes munkajog és kollektív szerződések legyenek alkalmazandók. A vállalkozások és fogyasztók végre maradéktalanul élhetnek majd ennek a piacnak a lehetőségeivel. Az irányelv továbbá bátorítja az üzleti szolgáltatási szektor működését az uniós tagállamok közötti kereskedelem és beruházások megkönnyítése révén, új lehetőségeket kínálva az ipari vállalkozásoknak, hogy több, jobb, illetve olcsóbb szolgáltatás között válasszanak. Az üzleti szolgáltatások használata terén jelentkező új versenyelőnyök nagyobb foglalkoztatást, fokozott termelékenységet és jobb gazdasági teljesítményt eredményezhetnek.

3.4

Az üzleti szolgáltatásokat támogató intézkedések. Az ipari és innovációs politikák keretében jelenleg zajló jelentősebb közösségi szintű, üzleti szolgáltatásokat támogató intézkedéseken, illetve a belső piacra vonatkozó irányelv potenciális következményein túl egyéb olyan európai bizottsági intézkedések is vannak, amelyek közvetetten támogatják az üzleti szolgáltatások ipari ágazatban betöltött szerepét:

Az Eurostat a közelmúltban kezdeményezte a NACE-osztályozás új felülvizsgálatát a szolgáltatásokhoz kapcsolódó adatgyűjtés szélesítése érdekében.

A vállalkozói szellemet és a vállalkozások növekedését támogató Európai Vállalkozások Hálózata az euroinformációs központok hálózatai és az innováció-támogató központoknak az összevonásával alakult ki, több mint 500 érintkezési pontot kínálva a vállalkozók számára (5). Ez a hálózat hasznosnak bizonyulhat a kkv-k, és rajtuk keresztül az üzleti szolgáltatók nagy többsége számára.

2005 óta az Európai Bizottság több javaslatot dolgozott ki az egyszerűsítés és a bürokrácia csökkentése érdekében. A 2008-ban előterjesztett legutóbbi javaslatok a gyors csökkentést célozzák (6). Ez jó hírt jelent a kkv-k számára, amelyek szenvednek a kisebb méretükhöz képest súlyos adminisztratív terhek alatt.

„A rugalmas biztonság közös elveinek kidolgozása felé: több és jobb munkahely a rugalmasságon és biztonságon keresztül” című európai bizottsági dokumentum (7) megvitatásra került, és előrehaladás történt a szociális partnerek által kezdeményezett szociális párbeszédben is. Ez megkönnyítheti a szóban forgó koncepció közösségi szintű végrehajtását, az egyes tagállamokban adódó különböző körülményeknek megfelelő kiigazításokkal. A dinamikus üzleti szolgáltatások keretében a szociális partnerek közötti tárgyalások során kialakított rugalmas biztonság hasznos lehet a jobb és magas színvonalú munkahelyek egyidejű ösztönzése során. Ahhoz, hogy az EU sikeresen megválaszolhassa a globalizációs kihívásokat, a szociális partnerek bevonására van szükség.

„A szabványosítás európai innovációt elősegítő szerepének növeléséről” szóló európai bizottsági dokumentum (8) elfogadása, amely egyéb kezdeményezések mellett előmozdítja az ipari szektor és az egyéb érintettek közötti együttműködés felgyorsítását az innováció támogatását szolgáló szabványok végrehajtása és használata területén, egy fenntartható iparpolitika perspektívájában.

3.5

Az üzleti szolgáltatások ágazatának főbb elvárásai. A szolgáltatásokhoz kapcsolódó intézkedések eredményei ellenére meg kell vizsgálni a főbb hiányosságokat, illetve elvárásokat is. A jelenlegi európai politikai keretek vészesen az ipari szektor irányába tolódnak el, jóllehet a szolgáltatások a gazdaság messze legszélesebb szegmensét alkotják, és az üzleti és társadalmi élet minden aspektusában hozzájárulnak a növekedéshez.

3.5.1

Az EU iparpolitikájának keretében akár nemzeti, akár uniós szinten megszületett horizontális, illetve ágazati kezdeményezések többsége az ipari termelő tevékenységre összpontosít, függetlenül az üzleti szolgáltatások eredendően támogató szerepétől ezen a szektoron belül. Éppen ezért égetően szükséges egy olyan kiegyensúlyozott uniós politika kidolgozása, amely nem becsüli alá az üzleti szolgáltatások szerepét az európai ipari termelés és az egész európai gazdaság globális versenyképességében. Az egyes gazdasági szektorokra kidolgozott horizontális politikáknak valóban horizontálisnak kell lenniük, és meg kell felelniük a cégek, illetve munkavállalók igényeinek az új szolgáltatásalapú gazdaságban, ahol az ipari és szolgáltatási szektor elválaszthatatlanul összefonódik, a közöttük lévő szinergiák közvetlen folyományaként új lehetőségeket teremtve az európai gazdaság számára a globális piacon. Számos európai iparpolitikai kezdeményezést a szolgáltatásokhoz kell szabni és igazítani. Többek között ide tartozik a szolgáltatások maradéktalanul megvalósult belső piaca, a nemzetközi kereskedelem, az állami támogatási szabályok, a munkaerőpiac, a szociális intézkedések, a képzés és a regionális politika, a K+F, az innováció, a szabványosítás, a vállalkozó szellem és a jobb statisztikák, valamint a tájékoztatás – szükség esetén figyelembe véve a szolgáltatási szektor egyedi igényeit. Ez persze nem azt jelenti, hogy valamennyi szolgáltatásnak vertikálisan a szolgáltatások specifikus igényeihez kellene igazodnia, hanem inkább azt, hogy elemezni kell a szakpolitikák szolgáltatásokra gyakorolt hatásait, és ahol kell, célzott intézkedéseket kell hozni.

3.5.2

Néhány főbb elvárás azonosítható a következő területeken:

Az üzleti szolgáltatások és az iparpolitika. Miután a közelmúltban az üzleti szolgáltatások és a jelenlegi átvilágítási folyamat is részévé vált az iparpolitikának, több figyelmet kellene fordítani arra, milyen specifikus feltételek mellett kedvez a szolgáltatások alkalmazása az ipari teljesítménynek, lásd pl. a szolgáltatások gazdasági szerepét az ipar versenyképességében és a termelékenységében. A globális versenyben való helytállás érdekében Európának jelentős erőforrásokat kell beruháznia az innovációba, a tudásba, a tervezésbe, a logisztikába, a marketingbe, és az egyéb üzleti szolgáltatásokba – azaz az egész globális értékláncba.

Az üzleti szolgáltatások és a foglalkoztatási és szakképzési politikák. A legtöbb foglalkozást a szolgáltatási szektor adja, és ez a jövőben is így lesz. (A politikák alakítóinak szem előtt kell tartaniuk, hogy az ipari szektor közvetett inputjainak 20 %-át a szolgáltatások biztosítják.) Éppen ezért a szolgáltatások területén a globális forráshatékonyság, illetve a tevékenység-kiszervezés potenciális hatása (az OECD 2006-os tanulmánya szerint akár 30 %) arra ösztönzi a tagállamokat, hogy erősítsék meg a megfelelő szakképzéseket és képesítéseket, amelyek képessé teszik iparukat a globális versenyben való helytállásra.

Az üzleti szolgáltatások és az innovációs és termelékenységi politikák. Az innovatív szolgáltatások támogatása létfontosságú az ipari versenyképesség minőségi tényezőkön keresztül történő megerősítése szempontjából. A szolgáltatások terén megvalósuló innováció jelentős pozitív hatással van a minőségre, a foglalkoztatásra, és a felhasználókkal való kapcsolatra. Ugyanakkor az üzleti szolgáltatások magas színvonalú, jó munkakörülményeket és tudásintenzív környezetet biztosító munkahelyeket kínálhatnak; ebben az esetben a munkavállalók hozzájárulnak a szolgáltatások innovációjának létrejöttéhez és sikeréhez. Az innováció elősegíti, hogy a vállalkozások jobb pozícióból versenyezhessenek, és hogy a munkavállalók új munkalehetőségekhez jussanak. A szolgáltatások terén megvalósuló innováció előnyeit az üzleti szolgáltatások termelékenységét jellemző stagnáló növekedés problémájának kezelésére kell fordítani. A legtöbb országban továbbra is jellemző az alacsony termelékenységnövekedési ráta, még ha a statisztikai mérési eszközök problémája miatt az üzleti szolgáltatások termelékenységhez való hozzájárulása alul is van becsülve.

Az üzleti szolgáltatások és a belső piac. A feladat a szolgáltatások európai piacának – a piacokat és a versenyképességet befolyásoló valamennyi körülmény figyelembevételével történő – kialakítása, és így annak lehetővé tétele, hogy az EU döntő szerepet vállalhasson a globalizációs folyamatban. Külön nyomon kell követni a szolgáltatásokról szóló irányelv tagállami átültetését, illetve az üzleti szolgáltatásokra kifejtett hatásait.

Az üzleti szolgáltatások és a régiók. Számos régióban csekély az üzleti szolgáltatások jelenléte, mivel ezek a szolgáltatások jellemzően a nagyvárosokban és a magas jövedelemmel rendelkező régiókban koncentrálódnak. Regionális szinten fontos mind az üzleti szolgáltatások iránti kereslet, mind a kínálat bővítése és ösztönzése, és a meglévő, a különböző szereplők közötti szinergiák növelésére alkalmas hálózatok lehető legnagyobb mértékű kiaknázása.

Az üzleti szolgáltatások és az egyéb kapcsolódó politikák. Az üzleti szolgáltatásokhoz kapcsolódó politikáknak két típusa van: a szabályozási jellegű politikák (belső piac, versenyképesség, jobb szabályozás, közbeszerzések) és a jellemzően nem szabályozási politikák (innováció, szakképzés, foglalkoztatás, ill. minőség, szabványok, vállalkozások és kkv-k, regionális politikák, tudás és statisztikák). Különös figyelmet kell fordítani a szabványok szerepére, a szolgáltatástudományra és a statisztikák minőségére.

3.6

Az üzleti szolgáltatási tevékenységek és a célzott politikák közötti kölcsönhatások. A tapasztalat megmutatta, hogy az átfogó intézkedések hogyan lépnek kölcsönhatásba és hogyan erősítik meg az üzleti szolgáltatásokat, hogy erőteljes fejlődésükkel szembenézhessenek a jövő kihívásaival. Figyelembe kell venni a különböző politikák közötti szinergiákat és kölcsönhatásokat.

3.7

Gazdasági elemzésre van szükség az üzleti szolgáltatások működésének javítását célzó, specifikus uniós politikák kialakításakor, ahogyan erre a közelmúltban Kox és Rubalcaba is rámutatott (Business services in European Economic Growth [Az üzleti szolgáltatások szerepe az európai gazdasági növekedésben], 2007). Érveik alátámasztására elsősorban olyan piaci-, illetve rendszerhiányosságokat emeltek ki, mint a tájékoztatás aszimmetriája, illetve a külső tényezők.

3.8

A 2008–2010-es lisszaboni menetrend. Az üzleti szolgáltatásokhoz kapcsolódó politikák hasznosnak bizonyulhatnak a Közösség 2008–2010-es évre szóló lisszaboni programjára tett javaslatának (COM(2007) 804 végleges) kontextusában. A tíz kulcsfontosságú, 2010-ig teljesítendő célkitűzés többsége közvetlenül vagy közvetve hatással van a szolgáltatásokra is.

3.8.1

Az Európai Bizottság 2008 közepéig javaslatot tesz egy megújult szociális menetrendre, és segít majd a szakképzettségi hiányosságok áthidalásában. Jelentős hiányosságok és szükségletek azonosíthatók a legtöbb erősen munkaigényes üzleti szolgáltatás esetében. A „Foglalkoztatás a kiemelt népességcsoportokban (lisszaboni stratégia)” című véleményében (9) az EGSZB megjegyezte, hogy az ambiciózus lisszaboni foglalkoztatási célkitűzések csak korlátozott mértékben teljesültek, és hogy az elmúlt években létrehozott új munkahelyek jelentős része – különösen a nők esetében – részmunkaidős foglalkoztatás. Az idősödő munkavállalók továbbra is nehezen jutnak a megürült munkahelyekhez, míg a fiatal munkavállalók igen gyakran atipikus (nem szabványos) foglalkoztatási kereteket találnak, egyes esetekben megfelelő jogi és szociális garanciák nélkül. Az EGSZB a véleményében hangsúlyozta, hogy a rugalmas biztonság kontextusában növelni kell a szociális biztonság szintjét, valamint az aktív munkaerő-piaci politikák, az oktatás, a továbbképzés és a szakképzés szerepét.

3.8.2

Az Európai Bizottság az idei év folyamán javaslatokat terjesztett elő a közös bevándorlási politikára. E javaslatok egyszerre kapcsolódnak a képzett munkaerő bevándorlásához – olyan területeken, mint a tudásintenzív üzleti szolgáltatások – és a kevéssé képzett munkavállalókhoz – az olyan tevékenységek területén, mint a takarítás vagy a biztonsági szolgáltatások.

3.8.3

A Közösség elfogadja a kisvállalkozási törvényt, amelynek célja a kkv-k növekedési potenciáljának felszabadítása egész életciklusuk folyamán. Az üzleti szolgáltatások ágazatában a legmagasabb a vállalkozások alapítási és megszűnési aránya, ezért helyénvaló különös figyelmet fordítani az új kkv-kra. „A vállalkozásokban rejlő lehetőségek, különös tekintettel a kkv-kra” című véleményében (10) az EGSZB célzottabb és jobban irányított integrált iránymutatásokat szorgalmazott a kkv-kra vonatkozóan a 2008–2010-es időszakra, a növekedés és foglalkoztatás érdekében. A jelentés sürgette a Tanácsot, hogy teremtse meg a Kisvállalkozások Chartájának jogi alapját. A „think small first” elvet valamennyi releváns szabályozási területen alkalmazni kell. A megfelelő támogató struktúrák, a személyre szabott szakképzés és a megfelelően megtervezett pénzügyi ösztönzők nagy segítséget jelenthetnek a kkv-knak a kisvállalkozók és alkalmazottaik kompetenciáinak fejlesztésében. Részvételi szintjük értékelése és növelése érdekében elemezni kell a kkv-k szerepét az EU-programokban. A kkv-k az EU adminisztratív terhek 2012-re előirányzott 25 %-os csökkentésből is profitálnak majd.

3.8.4

A Közösség meg kívánja erősíteni az egységes piacot, és növelni kívánja a versenyt a szolgáltatások területén. Az említett, INT/324 számú EGSZB-vélemény a még nem teljes mértékben megvalósult belső piacot fájlalja, különös tekintettel az irányelvek tagállamok által történő lassú alkalmazására, az adminisztratív terhekre és a munkaerő mobilitásának hiányára. Ezek a problémák óriási akadályokat gördítenek a kkv-k elé.

3.8.5

A Közösség valóra kívánja váltani az ötödik szabadságjogot (a tudás szabad áramlása), és valódi európai kutatási övezet létrehozásán munkálkodik. Ennek a lisszaboni prioritásnak a keretében szerephez juthatnak a tudásintenzív üzleti szolgáltatások.

3.8.6

A Közösség javítani kívánja az innováció keretfeltételeit. Az EGSZB véleményt dolgozott ki a beruházás és az innováció tárgyában is (11). A legfőbb kívánalomként a következők fogalmazódtak meg: Európa továbbra is maradjon a kutatás, a technológiai fejlődés és az innováció éllovasa; jelentősebb uniós költségvetési támogatás; az oktatási létesítmények fejlesztése; és a szabványok minőségének általános emelése, ahol ez szükséges. Szintén szükséges a fejlődésre és az innovációra nyitott társadalmi klíma; az elégséges üzleti bizalomhoz és befektetői optimizmushoz és az új európai vállalkozások tőketámogatásához szükséges feltételek és döntések megvalósítása; az alapkutatások létfontosságú jelentőségének fokozottabb tudatosítása; az innovatív és kockázatvállaló vállalkozói szellem ösztönzése; valamint a kockázattal szükségszerűen együtt járó bizonyos szintű bizonytalanság és veszteségek elfogadása. Az EGSZB ezen túlmenően sürgeti az innovatív vállalkozó szellemet támogató jogi és társadalmi környezet és az innovációbarát piac megszületését.

3.8.7

A Közösség fenntarthatóbb termelés és fogyasztás felé orientálódó iparpolitikát kíván kialakítani. A iparpolitikán belül a környezetvédelmi üzleti szolgáltatások szerepét ennek a prioritásnak a fényében kell vizsgálni.

3.8.8

A Közösség kétoldalú tárgyalásokat fog folytatni főbb kereskedelmi partnereivel, új lehetőségeket keresve a nemzetközi kereskedelmi és beruházások területén, közös szabályozási és szabványosítási térséget alakítva ki.

4.   Az üzleti szolgáltatásokra irányuló intézkedések prioritásai

Az üzleti szolgáltatások szférájához tartozó széles körű politikai terület miatt prioritásokat kell felállítani az intézkedések között. Az EGSZB véleménye szerint ezeket a prioritásokat a következőképpen kell meghatározni:

4.1

1. prioritás: Az ipar- és vállalkozáspolitika keretében az Európai Bizottságnak létre kellene hoznia egy üzleti szolgáltatásokkal foglalkozó magas szintű csoportot, biztosítandó, hogy a politikai intézkedések az ágazattal és a gazdasági tevékenységek egészével való kölcsönhatásuk során a szolgáltatások tágabb értelmezését alkalmazzák. A szóban forgó magas szintű csoport a következő célokat tűzhetné maga elé:

az üzleti szolgáltatások igényeinek mélyreható elemzése, beleértve az üzleti szolgáltatások rendkívül különböző alszektorainak különböző igényeit is;

az üzleti szolgáltatásokat érintő meglévő politikák átvilágítása, valamint konkrét intézkedések tervezése a megfelelő (regionális, nemzeti vagy uniós) szinten;

stratégiai célkitűzésekre vonatkozó ajánlások a GATS-ról folytatott WTO-tárgyalásokra, különös hangsúlyt fektetve a szolgáltató kkv-k exportképességéhez szükséges intézkedésekre;

a politikák érintettjeinek azonosítása és összefogása az olyan területeken, ahol a jelenlét korlátozott és széttöredezett;

az üzleti szolgáltatások Európai Megfigyelőközpontjának felállítása az uniós politikai fellépések üzleti szolgáltatásokra kifejtett hatásainak nyomon követésére, valamint a bevált gyakorlatok terjesztésére. A megfigyelőközpont tagjai között helyet kell kapnia az EGSZB, a szakszervezetek a vállalkozói szervezetek képviselőinek és az üzleti szolgáltatások szakértőinek.

4.2

2. prioritás: támogatni kell egy kifejezetten az üzleti szolgáltatási ágazatról folytatott társadalmi párbeszédet, amely a következő témákban fogalmaz meg és alakít ki ajánlásokat:

új foglalkoztatási lehetőségek;

egész életen át tartó tanulás;

a kiszervezés és az off-shoring kihívásai;

a szakképzési hiányosságok azonosítása;

részidős és távmunka;

a rugalmas biztonság kérdése az üzleti szolgáltatások területén (Ezt a témát általánosságban érintette az EGSZB egyik közelmúltbeli véleménye – SOC/283);

munkaerőhiány a tudásintenzív üzleti szolgáltatások (KIBS) területén és a bevándorlás szerepe;

mobilitás.

Valójában azonban egy ilyen ágazati vonatkozású szociális párbeszéd megvalósíthatósága és hatása (például: megegyezések elismerése, szervezeti támogatás) a munkavállalói és munkaadói oldalon működő reprezentatív európai szervezetek meghatározásától és elismerésétől függ majd.

4.3

3. prioritás: K+F és innovatív szolgáltatások:

az innováció lehetőségeinek elemzése az üzleti szolgáltatások területén, valamint a termelékenységre és a társadalmi-gazdasági növekedésre tett hatás;

a tudásintenzív üzleti szolgáltatások (KIBS) szerepe az innovatív szolgáltatások fejlesztésében;

az IKT-k fejlődése és az innovatív szolgáltatások közötti kapcsolat;

a K+F és innovációs programok átvilágítása, az üzleti szolgáltatások pozíciójának értékelése;

a karcsúsított gyártási technikák alkalmazása a szolgáltatásokra;

az innovatív szolgáltatások, valamint a tudásintenzív szolgáltatásokra irányuló egyéb lehetséges politikai intézkedések szerepe regionális szinten; az innovációs politikák felhasználása az üzleti szolgáltatások iránti kereslet és kínálat támogatására.

4.4

4. prioritás: A szabványok fejlesztése. A szolgáltatások területén a szabványokat lassú fejlődés jellemezte. E folyamatot általában a kereslet határozza meg. Az üzleti szolgáltatók részéről strukturális problémák merülnek föl. E szolgáltatók nagy többsége kisvállalkozás, amelyek nem tartoznak országaik reprezentatív szervezeteihez, de ugyanez mondható el európai szinten is, ahol a kategória semelyik európai szervezetben nincs képviselve. A felhasználók szempontjából a helyzet javításának egyetlen módja, ha arra bátorítják őket, hogy aktívan fejezzék ki saját igényeiket. Az üzleti szolgáltatások piaca rendkívül sokat nyer azáltal, ha egyértelmű szabványok kerülnek meghatározásra ezen a területen. A szabványok fejlesztése a következő területeken bizonyulhat hasznosnak:

a szabályozás kiegészítése vagy akár helyettesítése;

a minőség javítása és a verseny ösztönzése;

az aszimmetrikus tájékoztatás csökkentése, ami mind a szolgáltató mind a felhasználó számára hasznos az átláthatóság hiányától szenvedő piacokon;

az összehasonlíthatóság biztosítása azokban az esetekben, amikor a felhasználó különböző ajánlatokkal szembesül, és választania kell közülük;

a K+F és innovációs programok eredményeinek szélesebb körű terjesztése, így támogatva a jobb minőségű szolgáltatásokat kínáló innovációt;

a viták számának csökkentése a szektor szolgáltatóit és felhasználóit megillető jogok és kötelezettségek tisztázása révén;

a társadalmi konfliktusok elkerülése azáltal, hogy a szolgáltatók és felhasználók tiszteletben tartják az érvényben levő munkajogot, illetve szükség esetén a megfelelő szinten folytatott kollektív tárgyalások segítségével;

a méretgazdaságosság előmozdítása a hasonló szolgáltatásokat különböző EU-tagállamokban nyújtó kisvállalkozások révén, szűkítve a piaci integráció akadályait;

egy egészséges exportágazat fejlesztése, részvétel a közszolgáltatási tendereken és szolgáltatási alvállalkozás.

4.5

5. prioritás: az üzleti szolgáltatásokra vonatkozó statisztikák minőségének javítása. A politikai fellépések a meglévő trendek elemzésén alapulnak, amelyek kizárólag világos és megbízható statisztikákra építhetők. A termelékenység kielégítő növekedésének – az USA-hoz képest tapasztalt – hiánya részben talán a megbízhatatlan statisztikákra vezethető vissza, amelyek az ipari teljesítmény méréséhez használt módszertanon alapulnak. Az üzleti szolgáltatásokra vonatkozó statisztikák további finomítása nem csupán az Eurostat döntésén múlik, hanem a nemzeti kormányok együttműködését is igényli a statisztikai adatgyűjtési módszerek megváltoztatásában. Különös figyelmet kell fordítani az üzleti szolgáltatások egyéb ipari és szolgáltatási szektorokban játszott szerepének mérésére.

4.6

6. prioritás: szolgáltatástudomány

A szolgáltatástudomány (avagy a szolgáltatások tudománya, irányítása, és tervezése – SSME) új, feltörekvő tudományág, amely a szolgáltatások különféle széttöredezett megközelítéseit egyesíti: a szolgáltatások gazdasági aspektusa, szolgáltatások irányítása, szolgáltatási marketing és szolgáltatástervezés stb. A szolgáltatáskutatók és a szolgáltató vállalkozások is elismerik, hogy mindezeket a területeket támogatni és jobban integrálni kell. A szolgáltatástudományon belül jó példa erre a szolgáltatástervezés. Ez korábban egy technikai terület volt, amely a szolgáltatási termékek – megfelelő modellek, módszerek és eszközök felhasználása révén való – szisztematikus fejlesztését és tervezését foglalta magába. Jóllehet a szolgáltatástervezés a szolgáltatások működésének irányításához kapcsolódó aspektusokra is kiterjed, egyik központi területe az új szolgáltatási termékek fejlesztése. Ugyanakkor szolgáltatástervezés fejlesztési rendszerek tervezéséhez is kapcsolódik, másként fogalmazva az általános K+F- és innovációirányítás szolgáltatásokhoz kapcsolódó kérdéseit is érinti. A fizikai termékek, szoftverek és a szolgáltatások együttes tervezésének integrált megközelítése állandósulni fog.

Az új üzleti modellekre, módszerekre és eszközökre irányuló alapkutatások jelentős lendületet adnak a szolgáltatástudománynak. Végül a szolgáltatás szabványainak növekvő összehangolása ösztönözni fogja az új szolgáltatások specifikációját és hatékony fejlesztését (12).

A szolgáltatástervezés egyike azon új területeknek, a szolgáltatási szektoron belül, amelyet lényegében az európai kutatók fejlesztettek ki. Lényeges a nemzetközi hálózatokba történő erősebb beépülés és egy független szolgáltatástechnikai közösség módszeres kifejlesztése annak érdekében, hogy a jövőben is fenn lehessen tartani a vezető szerepet ezen a területen (13).

4.7

7. prioritás: a belső piac és az üzleti szolgáltatások szabályozása.

A szabályozási terhek csökkentése és egyszerűsítése. Több olyan akadályozó tényező is van, amely gátolja az üzleti szolgáltatások területén működő vállalkozásokat, és semlegesíti törekvéseiket, hogy növeljék termelékenységüket, illetve hogy más tagállamokban terjeszkedjenek. Ezek a tényezők a munkaerő mobilitásához és a szakmai képesítések elismeréséhez kapcsolódó problémákat is magukban foglalnak. Az elmúlt években mind terjedelmében, mind bonyolultságában nőtt a szabályozás, fokozott terheket róva a kisebb szolgáltatókra. Elsősorban a következő pontok érdemelnek kiemelt figyelmet:

Vállalkozásalapítás és -átadás. Egy új vállalkozás alapításának, illetve egy meglévő vállalkozásra vonatkozó tulajdonjog átruházásának időbeli és anyagi költségei akadályt képeznek a kkv-k előtt.

A szolgáltatások exportjának akadályai. A vállalkozásokra releváns jogszabályok összegyűjtéséhez szükséges források és a tanácsadói szolgáltatások költségei nagy terhet rónak a szolgáltatásaikat exportálni kívánó kkv-kra. Szükség van a nemzetközi kereskedelmi szolgáltatások nyomon követésére a külső üzleti szolgáltatások piacán az európai szolgáltatók előtt álló szükségtelen akadályok megszüntetése érdekében. A meglévő, Európai Bizottság által létrehozott piac-hozzáférési adatbázis segíthet a szóban forgó akadályok azonosításában.

A multidiszciplináris együttműködés megszorításai. A professzionális szolgáltatók piacra való belépésének vannak olyan akadályai, amelyek a szolgáltatásokról szóló irányelv hatálybalépésével megszüntethetők.

Az Uniós szabályozás hiányos átültetése, illetve a tagállamok jogszabályai közötti eltérések. Jóllehet a szabályozások közvetlenül nem akadályozzák a belső piacot, a tagállamok közötti nagyfokú heterogenitás késlelteti a piaci integrációt.

Közbeszerzések és versenyszabályozás az állami, vagy állami tulajdonú vállalkozások részvétele a közbeszerzési szerződésekben.

A szolgáltatásnyújtás akadályai az egyes tagállamokon belül. A szakmai szervezetek védekező attitűdöt vesznek fel saját hatáskörükön belül, nem engedve, hogy a más tagállamokból jövő szolgáltatók mozgástérhez juthassanak.

A magasan képzett munkavállalók kiküldetése. A munkavállalók más tagállamokba történő kiküldetésének nehézségei, míg a magas képzettséget megkívánó állások esetében is. Az EGSZB munkavállalók kiküldetéséről szóló véleménye iránymutatásként szolgálhat az e téren hozott intézkedések tekintetében (14).

A képesítések elismerése. A szakmai képesítések elismeréséről szóló, 2005. szeptember 7-i 2005/36/EK irányelvet 2007. október 20-ig kellett átültetni. Ez azt jelentette, hogy az új irányelv a szakmai képesítések elismerésére vonatkozó tizenöt korábbi irányelv helyébe lépett. Ezzel a közösségi jogrendszer olyan valódi, átfogó korszerűsítése valósult meg, amely támogatja az üzleti szolgáltatások uniós piacát, a szakmai képesítések rugalmasabb és automatikus elismerésén keresztül. Időközben az Európai Bizottság útjára indította az IMI-nek elkeresztelt kezdeményezést, amely egy olyan gyakorlati megközelítésnek tekinthető, amelyet a tagállamok hatóságai és munkáltatói alkalmazhatnak annak érdekében, hogy egyetlen központosított adatbázisban ellenőrizhessék a szakképesítési bizonyítványok és igazolások kiadására jogosult illetékes hatóságokat (az egyes tagállamok regionális, illetve nemzeti szintjén), illetve ellenőrizzék a kiadott bizonyítványok eredetiségét.

A szolgáltatásokra vonatkozó irányelv átültetése. Egy ágazati elemzés segítené az üzleti szolgáltatásokat abban, hogy minél jobban kihasználhassák az új szabályozási környezetet, különös tekintettel a szolgáltatásokra vonatkozó irányelv átültetése során és azt követően fennmaradó akadályok azonosítására. Ez a kérdés 2010-től átvilágítás tárgyát képezi majd, amelynek során értékelni fogják az átirányítás előrehaladását, és szorosan nyomon követik az átültetés módját. Különös figyelmet kell fordítani az üzleti szolgáltatásokra kifejtett hatásokra. A belső piaci tájékoztatási rendszer hasznos információkat szolgáltathat az országok közötti egyenlőtlenségek nyomon követése és csökkentése érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  HL C 318., 2006.12.23., 4. o.

(2)  COM(2007) 374, 2007. július 4.

(3)  SEC(2007) 1059, 2007. július 27.

(4)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006/123/EK irányelve, 2006. december 12.

(5)  IP/08/192. sz. sajtóközlemény, 2008. február 7.

(6)  08/152. sz. feljegyzés, 2008. március 10.

(7)  COM(2007) 359 végleges.

(8)  COM(2008) 133 végleges, 2008. március 11.

(9)  HL C 256., 2007.10.27., 93. o. (SOC/251).

(10)  HL C 256., 2007.10.27., 8. o. (INT/324).

(11)  HL C 256., 2007.10.27., 17. o. (INT/325).

(12)  Service engineering – methodical development of new service products („Szolgáltatástervezés – új szolgáltatási termékek módszeres fejlesztése”), Hans-Jorg Bullinger, Klaus-Peter Fahnrich, Thomas Meiren.

(13)  Thomas Meiren, Fraunhofer Institute for Industrial Engineering, Stuttgart, Németország.

(14)  Lásd CESE 995/2008, 2008.5.29. (SOC/282). HL C 224., 2008.8.30., 95. o.


MELLÉKLET

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez

A szekcióvéleményben szereplő alábbi szövegrészt egy, a Közgyűlés által elfogadott módosító indítvány alapján megváltoztatták, de az alábbi szöveg is megkapta legalább a leadott szavazatok egynegyedét.

2.2. pont – a felsorolás második bekezdése:

„–

Munkaerő-piaci politikák az üzleti szolgáltatási szektorban. Szociális szempontból, ágazati szinten, mélységében elemezni kell az üzleti szolgáltatások és az ipari ágazat közötti kölcsönhatás nyomán létrejövő új típusú foglalkoztatás kihívásait. Ennek az elemzésnek ki kell térnie az oktatás, a szakképzés és az egész életen át tartó tanulás aspektusára, valamint a munkavállalók munkakörülményeire, beleértve a kiszervezett részlegekben dolgozókat is. E célkitűzés elérése érdekében a társadalmi párbeszéd menetrendjét ki kellene terjeszteni az üzleti szolgáltatásokat érintő strukturális változások eredményeképp a munkakörülmények és munkalehetőségek terén jelentkező specifikus változások vizsgálatára is”.

A szavazás eredménye:

87 szavazat a módosítás mellett, 35 ellene és 13 tartózkodás.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/34


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kozmetikai termékekről (átdolgozás)

COM(2008) 49 végleges – 2008/0035 (COD)

(2009/C 27/07)

2008. május 13-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a kozmetikai termékekről (átdolgozás).

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. június 11-én elfogadta véleményét. (Előadó: Jacek KRAWCZYK.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 126 szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság támogatja a rendelettervezet, valamint a 76/768/EGK irányelv új, rendelet formájú változatának céljait és célkitűzéseit.

1.2

Az EGSZB rámutat arra, hogy valószínűleg jelentős kiadások fognak felmerülni főként a kkv-k számára annak érdekében, hogy megfeleljenek az előállítási gyakorlatokkal, biztonságértékeléssel és a termékinformációs adatbázis elkészítésével kapcsolatos követelményeknek (nem is szólva a szükséges tesztek elvégzéséről).

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy tanácsos lenne a kkv-kra háruló negatív pénzügyi következményeket a lehető legalacsonyabban tartani, például annak pontosításával, hogy termékinformációs adatokat és a biztonságértékelést az új követelmények alapján csak az első alkalommal előállított kozmetikai szerek esetében kell elkészíteni.

1.3.1

Az EGSZB támogatja, hogy a rendelet 36 hónapos időszakot követően lépjen hatályba. A már piacon lévő termékek információs dokumentációja és biztonságértékelése naprakésszé tételét illetően azonban az EGSZB további 24 hónapos átállási időszakot javasol a hatálybalépés után.

1.4

Az EGSZB üdvözli, hogy olyan differenciált szabályozást vezetnek be, amely a karcinogénként/mutagénként/reproduktív toxicitással rendelkező anyagként (CMR) besorolt anyagok biztonsági értékelésén alapul. Az ilyen anyagok használatának tilalmát továbbra is fenn kell tartani.

2.   Előszó

2.1

Az irányelv (76/768/EKK irányelv) fő célja a fogyasztó egészségének védelme, és ezzel egy időben a kozmetikai termékekkel kapcsolatos jogi előírások harmonizálása a belső piacon. A jelenlegi piaci helyzetről készült elemzés azt mutatja, hogy a 76/768/EKK irányelvvel kapcsolatos módosító indítványok, valamint azok tagállamok általi következetlen alkalmazása számos jogi bizonytalansághoz és eltéréshez vezetett. Ezért ez adminisztratív akadályokat és szükségtelen költségeket okozott az illetékes hatóságoknak és az iparnak anélkül, hogy hozzájárult volna a kozmetikai termékek biztonságához.

2.2

Az Európai Bizottság „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása – a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról” című közleménye, az Európai Bizottság 2007. évi éves politikai stratégiája, valamint az Európai Bizottság 2007. évi jogalkotási és munkaprogramja megemlítette a 1976. július 27-i 76/768/EKK tanácsi irányelvet a tagállamok kozmetikai szerekkel kapcsolatos jogszabályainak közelítésére (az ún. kozmetikai irányelv). Az Európai Bizottság a kozmetikai irányelv egyszerűsítését javasolta átdolgozás révén, vagyis egy olyan jogalkotási technikával, amely lehetővé teszi a jogalkotási szövegek és a hozzá kapcsolódó módosítások kodifikációját és alapvető javítások megtételét.

2.3

A 2006-ban elindított nyilvános konzultáció valamint több európai bizottsági tanulmány eredményei alapján az Európai Bizottság a rendeletjavaslat (átdolgozás) elkészítése előtt átfogó hatáselemzést végzett (1).

2.4

Az EU kozmetikai ágazatára a kkv-k jelenléte jellemző. Az EU kozmetikai vállalkozásai közül 97 % kkv, melyeknek 80 %-a kevesebb, mint 19 alkalmazottat foglalkoztat. Az EU kozmetikai ágazatában közvetlenül foglalkoztatottak közül körülbelül kétharmad dolgozik kkv-knál.

2.5

A foglalkoztatottak számát tekintve megközelítőleg 150 000 ember dolgozik az európai kozmetikai iparban. 1999 óta az európai ágazatban folyamatosan jönnek létre új munkahelyek (évente 1,2 %-os a növekedés).

2.6

A közvetlen foglalkoztatás mellett a kozmetikai ágazat jelentős közvetett hatással bír például a kiskereskedelem, a forgalmazás, illetve a szállítás foglalkoztatására. Becslések szerint a kozmetikai ipar megközelítőleg 350 000 munkahelyet hoz létre közvetett módon.

2.7

Emiatt figyelembe venni az EU kozmetikai ágazatában tevékenykedő kkv-k érdekeit és nézőpontját a jelen javaslat hatásának elemzése során.

2.8

A közösségen belüli kozmetikai export volumene 1999 óta évente átlagosan 5 százalékkal növekedett, értéke pedig évente 6,5 %-kal.

2.9

A kozmetikai ipar nemzetközi ágazat, amelyben Európa igen fontos szereplő. Az ágazat globális jellege különösen érvényes az EU-ra mint nettó exportőrre. 2005-ben a kozmetikai termékek EU-n kívüli exportja 16 milliárd EUR-t tett ki, míg az import 4,4 milliárd EUR volt.

2.10

Az egyes tagállamokban különböző a helyzet. Lengyelország ebből a szempontból példaértékűnek tekinthető: itt a kozmetikai ágazat számottevő része még független, több mint 400 vállalkozással, melyek nagyrészt kkv-k. A lengyel kozmetikai piac, amely 2006-ban 8,2 %-kal, 2007-ben pedig 7,2 %-kal bővült, és továbbra is nagy növekedési potenciállal rendelkezik, jó példa a folyamatos növekedésre, amely Európa 5 legfejlettebb gazdaságában (Egyesült Királyság, Németország, Franciaország, Olaszország, Spanyolország) már nem figyelhető meg.

3.   Bevezetés

A kozmetikai irányelv igen részletes és előíró jellegű jogszabály. 1976 óta a kozmetikai irányelvet 56 alkalommal módosították, így jogi bizonytalanságok és következetlenségek jöttek létre, valamint a definíciók teljes hiánya jellemző rá.

3.1

A 76/768/EKK tanácsi irányelv javasolt átdolgozásának alapvető céljai a következők:

a számos módosításból eredő jogbizonytalanságok és következetlenségek felszámolása,

a különbségek elkerülése a nemzeti végrehajtás során, amely nem járul hozzá a termékek biztonságához, hanem ehelyett növeli a jogszabályi akadályokat és adminisztratív költségeket,

Bizonyos adminisztrációs eljárások egyszerűsítése és egységesítése, mint a tájékoztatás, a kozmetikai rendszerek nem kívánt hatásainak jelzésére szolgáló „cosmetovigilance” rendszer, vagy az adminisztratív együttműködés a piaci ellenőrzés folyamán,

az EU piacára dobott kozmetikai termékek biztonságának garantálása, főként az ágazaton belüli innováció tekintetében,

az állatokon végzett tesztekkel kapcsolatos jogszabályok megőrzése, amelyeket 2003-ban, az ún. „hetedik módosítással” tettek hozzá az irányelvhez,

egyértelmű minimális követelmények meghatározása a kozmetikai termékek biztonsági elemzésekor,

kivételes esetek lehetőségének megteremtése a CMR 1. és 2. kategóriáiba tartozó anyagok esetében, tényleges kockázatuk alapján.

A javasolt rendelettervezet legfontosabb elemei a következők:

3.2

Az Európai Bizottság javaslata megőrzi a 76/768/EKK irányelv érvényességi körét, a kozmetikai termék definíciója pedig változatlan marad. Az Európai Bizottság által vezetett nyilvános konzultáció során a legtöbb szereplő a 76/768/EKK irányelv rendelet formájában történő átdolgozását támogatta.

3.3

Több új definícióra érkezett javaslat, többek között a következő kifejezésekre: gyártó, importőr, piacon való forgalmazás, piacra dobás, harmonizált szabványok, nyomok, tartósítószerek, színezőanyagok, UV-szűrők, nemkívánatos hatások, súlyos nemkívánatos hatások, visszavonás és visszahívás. Nem érkezett azonban javaslat éppen a „kozmetikai termék” kifejezés új definíciójára.

3.4

Bevezetésre került a közösség területén székhellyel rendelkező felelős személy fogalma. Ezenfelül meghatározásra kerül, hogy kié a felelősség az EU-n kívülről, a fogyasztó által például interneten megrendelt termékek esetében.

3.5

Bevezették az „új megközelítés” elveit: a jogszabályok szövegében utalnak a helyes gyártási eljárások, a mintavétel és elemzés, valamint a kozmetikai termékekről szóló tájékoztatás terén érvényes harmonizált szabványokra.

3.6

Meghatározták a biztonsági értékelés és a termékinformációs dokumentáció (termékdosszié) minimumkövetelményeit. Javasolták, hogy a rendelettervezet I. mellékletét képezze a kozmetikai termékről kiállított biztonsági jelentés. A kozmetikai termék biztonsági értékelése az összetevők toxikológiai jellemzőire alapul.

3.7

A karcinogénnek, mutagénnek vagy reproduktív toxicitással rendelkezőnek nyilvánított („CMR”) anyagok kockázatának (de nem veszélyességük) értékelésén alapuló, differenciált rendszert javasoltak a jelenlegi, „veszélyen” alapuló rendszer helyett. Általánosságban fenntartották az 1. és a 2. kategóriájú CMR-anyagokra vonatkozó tilalmat. Az új megközelítés azonban – szigorú feltételek mellett – lehetővé teszi 1. és 2. kategóriájú CMR-anyagok felhasználását, ha bizonyított, hogy kozmetikai termékekben való felhasználásuk biztonságos.

3.8

A végtermékek állatokon való tesztelésének tilalmát és azon határidőkre vonatkozó ütemterveket, amelyek olyan kozmetikai termékek forgalomba hozatalának tilalmára vonatkoznak, amelyek összetevőit vagy összetevőinek kombinációit állatokon vizsgálták, általánosságban fenntartották.

3.9

A nemkívánatos hatások és komoly nemkívánatos hatások kezelésére egységes megközelítést alakítottak ki. A kozmetikai termék által kiváltott nemkívánatos hatásokról és komoly nemkívánatos hatásokról szóló adatok a kozmetikai termékről kiállított biztonsági jelentés részét képezik, és azokat nyilvánossá teszik. Ezenfelül a komoly nemkívánatos hatásokról önként tájékoztatni kell az illetékes hatóságokat.

3.10

Javasolták az egyszerűsített, központosított és elektronikus „egyablakos ügyintézés” (one-stop-shop) keretében történő értesítés bevezetését. Mostanáig egy kozmetikai termék forgalomba hozatala előtt minden tagállamot külön kellett értesíteni. Az, hogy milyen információkat kell benyújtani, országonként jelentősen eltér. Sőt, számos tagállamban a méregközpontokat is külön kell értesíteni.

3.11

Megerősítették az illetékes hatóságok közötti adminisztratív együttműködést és a helyes adminisztratív eljárások alkalmazását.

4.   Általános megjegyzések

4.1

Az EGSZB támogatja a rendelettervezet célkitűzéseit, azaz azt, hogy magas szintű fogyasztói biztonság garantálása mellett egyszerűsíteni és egységesíteni kíván bizonyos adminisztratív eljárásokat. A rendeletjavaslat kétségkívül átlátható. A benne foglalt jogi rendelkezések tisztáznak bizonyos korábbi jogi kétértelműségeket, amelyek a szabályozás eltérő értelmezéséhez és alkalmazásához vezettek.

4.2

A 76/768/EGK irányelv rendeletté történő átdolgozása biztosítja majd a termékek közös piacon belüli szabad áramlását elősegítő rendelkezések egységes alkalmazását, és egyszerűsíti az adminisztratív eljárásokat az uniós piacokon.

4.3

Bár az adminisztratív eljárások egyszerűsítése révén bizonyos költségek csökkenthetők (azaz a termékekkel kapcsolatos értesítés, valamint a méregközpontok értesítése), a termékinformációs dokumentáció tartalmi követelményeinek teljesítése és az EN ISO 22716 (helyes gyártási eljárás) harmonizált szabványnak való megfelelés a kkv-k számára várhatóan jelentős kiadásokat okoz. Hangsúlyozni kell, hogy a jelenlegi szabályozás nem kér olyan mértékű részletes toxikológiai adatokat, mint a rendeletjavaslat.

4.4

A rendeletben foglalt követelmények miatt felmerülő többletköltségek várhatóan nagymértékben függnek majd a vállalkozás méretétől. A termékinformációs dokumentáció és a biztonsági értékelés elkészítésével kapcsolatos költségeket elsősorban azoknak a kis- és középvállalkozásoknak kell állniuk, amelyek korábban csak a jelenlegi szabályozás által megkövetelt alapvető adatokat gyűjtötték össze.

A nagy nemzetközi vállalatok esetében a hosszú évek tapasztalata és szakértelme, humánerőforrásaik és technikai hátterük, valamint a harmadik felek részéről számukra elérhető szaktudás miatt nem várható jelentősebb költségnövekedés. A különböző uniós piacokra termelő nagyvállalatok számára a központosított uniós értesítési rendszer mindenképpen egyszerűbb adminisztratív eljárásokat jelent, így részben csökkenti az értesítéshez kötődő költségeiket. Ezenfelül a nemzetközi vállalkozások már bevezettek értesítési rendszereket alapvető leírásaik (képletek) számára.

4.5

A kkv-k esetében a helyes gyártási eljárással, a biztonsági értékeléssel és a termékinformációs dokumentációval kapcsolatban – nem is szólva az összes szükséges tesztről – jelentős költségnövekedés várható.

Egy-egy új piacra dobott képlet esetén a kkv-k számára csak a kutatási, dokumentációs és biztonsági értékelési kiadások akár 100 %-os költségnövekedést is eredményezhetnek. Ez jelentősen megnöveli a kkv-k gyártási költségeit, ami hatással lesz a termékek kiskereskedelmi árára, így a fogyasztók érdekeire is.

Szem előtt kell tartanunk, hogy a kkv-k esetében egy termékszéria jóval kisebb mennyiségben készül, mint a termékeiket nagy mennyiségben értékesítő nagy nemzetközi konszernek esetében. Így a kutatás, a dokumentáció és a biztonsági értékelés egy termékre vetített költsége a kkv-k esetében sokkal magasabb.

Az Európai Bizottság által elkészített hatásértékelés szerint ez elfogadhatatlan lehet olyan tagállamok esetében, ahol sok a kkv. Ilyen például Spanyolország, Olaszország, Lengyelország vagy Bulgária.

4.6

Tanácsos lenne a kkv-kra háruló negatív pénzügyi következményeket a lehető legalacsonyabban tartani, például annak pontosításával, hogy termékinformációs adatokat és a biztonságértékelést az új követelmények alapján csak az első alkalommal előállított kozmetikai szerek esetében kell elkészíteni. A már piacon lévő termékek esetében szükségesnek tűnik az átállási időszak meghosszabbítása az említett termékekre vonatkozó termékinformációs dokumentáció és a biztonsági értékelés naprakésszé tétele érdekében.

4.6.1

Az EGSZB támogatja, hogy a rendelet 36 hónapos időszakot követően lépjen hatályba. A már piacon lévő termékek információs dokumentációja és biztonságértékelése naprakésszé tételét illetően azonban az EGSZB további 24 hónapos átállási időszakot javasol a hatálybalépés után.

4.7

Az EGSZB üdvözli, hogy a rendeletjavaslat fogalommeghatározásokat tartalmaz. Ez megkönnyíti a rendeletben foglalt rendelkezések értelmezését, és hozzájárul a jogi bizonytalanság és eltérések felszámolásához. Nem javasol azonban új definíciót „kozmetikai termék” fogalmára. A kozmetikai iparág erősen innovatív; minden évben új hatóanyagokat és termékkategóriákat vezetnek be a piacra. Ez gondokat okozhat a termékminősítésben (kozmetikumok, gyógyszerkészítmények stb.) és az „átmeneti” termékek esetén. Emiatt felvilágosító és tájékoztató kampányokat kell indítani, a piacfelügyeletet pedig meg kell erősíteni ezen a területen.

4.8

Az EGSZB üdvözli a felelős személy fogalmának bevezetését. A felelős személy – aki lehet a gyártótól eltérő vállalkozó is – kijelölésének lehetősége helyénvaló, és megfelel a jelenlegi piaci gyakorlatoknak (pl. kiszervezés, saját márkás termékek). A felelős személyre vonatkozó rendelkezések tartalmazzák a személy felelősségét az Unión kívülről származó termékek – pl. interneten keresztül történő – forgalmazása esetén.

4.9

Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy egyéb koncepciókat is meg kell határozni a jogbiztonság garantálása érdekében, főképpen, mivel a szóban forgó eszköz típusa rendelet. Ez különösen az „illat” és a „hatóanyag” koncepcióira vonatkozik.

4.10

Az EGSZB üdvözli annak bevezetését, hogy a méregközpontokat elektronikus úton lehet értesíteni a kozmetikai termékekről és alapvető leírásukról. Ez bizonyosan egységesíti az adminisztratív eljárásokat az uniós piacon.

4.11

Az EGSZB támogatja új megközelítési elveknek a kozmetikai termékekre vonatkozó jogi szabályozásba történő bevezetését. A gyártók és az illetékes hatóságok által önkéntesen alkalmazható harmonizált szabványok alkalmazása lehetővé teszi az alkalmazott módszerek egységesítését. A harmonizált szabványok a hasznos és a kozmetikai ágazat által szívesen alkalmazott önszabályozási eszközök jó példái. Az EGSZB ugyanakkor tartózkodással szemléli az új megközelítési elvek kritikátlan alkalmazását. A fogyasztó egészségével és biztonságával kapcsolatos kérdéseket megfelelő rendeletekkel kell szabályozni.

4.12

Az EGSZB üdvözli a kozmetikai termékekről szóló állításokkal kapcsolatos harmonizált szabványokra történő utalást. Jobb lenne azonban, ha a harmonizált szabványok az állítások valóságértékének hatékony ellenőrzésére szolgáló eljárásmódra vonatkoznának, nem pedig magukra az állításokra. Megbízható és megismételhető módszerekkel lehet lemérni a termékek állítólagos hatását. A harmonizált szabványok esetében a tudományos és technológiai eredményeket, illetve a szerteágazó terület dimenzióit is figyelembe kellene venni.

4.13

Az EGSZB üdvözli azt is, hogy olyan differenciált szabályozást vezetnek be, amely a 67/548/EGK irányelv 12. cikkének (2) bekezdése értelmében karcinogénként/mutagénként/reproduktív toxicitással rendelkező anyagként (CMR) besorolt anyagok biztonsági értékelésén alapul. Az ilyen anyagok használatának tilalmát továbbra is fenn kell tartani. A jelenleg hatályos szabályozás szerint azonban veszélyességük (azaz belső jellemzőik) alapján sorolják be az anyagokat az egyes kategóriákba anélkül, hogy figyelembe vennék a veszélynek való kitettség mértékét és módját. Ez automatikusan az olyan anyagok betiltásához vezethet, mint amilyen az etanol (vagyis az alkohol), amelyet a CMR 1., illetve 2. kategóriába soroltak be, annak ellenére, hogy kozmetikai szerekben történő felhasználása semmilyen veszéllyel nem jár. A rendeletjavaslat szerint az 1., illetve 2. kategóriába tartozó CMR-anyagokat csak abban az esetben lenne szabad kozmetikai szerekben felhasználni, ha egyidejűleg eleget tesznek három feltételnek (12. cikk (2) bekezdés). Ugyanakkor az egyik ilyen feltétel szerint az anyag felhasználható kell, hogy legyen élelmiszerekben. Könnyen előfordulhat viszont, hogy egy CMR 1. vagy 2. kategóriába sorolt anyag, amelynek kozmetikai szerekben történő felhasználását biztonságosnak ítélték, élelmiszerekben történő felhasználása nem engedélyezett (pl. formaldehid, bórsav). A rendeletjavaslat értelmében az ilyen anyagok nem használhatók fel a kozmetikai iparban.

4.14

Az EGSZB tisztában van azzal, hogy átmeneti időszakot kell biztosítani ahhoz, hogy a már engedélyezett termékek esetében módosítsák a termékinformációs dokumentációt és a biztonsági ellenőrzést (34. cikk). A rendelettervezet azonban nem pontosítja, hogy az átmeneti időszak csak az engedélyezett, vagy a már piacra dobott termékekre is vonatkozik-e. A valamennyi termékre – tehát a már piacra bevezetettekre is – vonatkozó, egységes átmeneti időszak (36 hónap) elrendelése azt eredményezheti, hogy a már jogszerűen forgalomba hozott termékeket ki kell vonni a piacról, mert nem rendelkeznek naprakész címkézéssel, illetve termékinformációs dokumentációval. Az EGSZB támogatja, hogy a rendelet 36 hónapos időszakot követően lépjen hatályba. A már piacon lévő termékek információs dokumentációja és biztonságértékelése naprakésszé tételét illetően azonban az EGSZB további 24 hónapos átállási időszakot javasol a hatálybalépés után.

A SEC(2008) 117. sz. munkadokumentumban, azaz a hatáselemzésben az Európai Bizottság kijelenti, hogy valamennyi rendelkezésre álló statisztikai adat arra utal, hogy a kozmetikai szerek által kiváltott káros reakció előfordulása rendkívül alacsony, illetve hogy a kozmetikai irányelv hatályba lépése óta az élelmiszerágazattól eltérően a kozmetikai iparban nem fordult elő komolyabb biztonsági vészhelyzet.

5.   Részletes megjegyzések

5.1

Az EGSZB szerint az európai bizottsági rendeletjavaslat egyes rendelkezései nehezen hajthatók végre. Ez különösen érvényes a termékinformációs dokumentációhoz szükséges adatok mennyiségével és a biztonsági értékeléssel kapcsolatos rendelkezésekre (7. cikk és 2. melléklet).

5.2

A 7. cikk értelmében a biztonsági értékelést egy független, azaz az érintett vállalaton kívül álló, harmadik félnek kell elvégeznie.

5.3

Nem világos a 7. cikk (3) bekezdésében szereplő „nem klinikai biztonsági tanulmányok” kifejezés. A rendelkezésre álló információk alapján az egyes tagállamokban eltérően értelmezik ezt a fogalmat. Az illetékes lengyel hatóságok értelmezése szerint a klinikai tanulmány valamilyen orvosi termékre vonatkozó tanulmányt jelent. A kozmetikai szerek értékelésére szolgáló, önkénteseken végzett kutatásokon alapuló tanulmányok (bőrgyógyászati vizsgálatok, allergia-vizsgálatok, műszeres vizsgálatok) tehát nem tekinthetők klinikai tanulmánynak. Ugyanakkor a rendelettervezet 7. cikke (3) bekezdésének értelmében nem klinikai biztonsági tanulmánynak sem tekinthetők. A 2001/10/EK irányelv értelmében a helyes laboratóriumi gyakorlatokkal kapcsolatos rendelkezéseket nem lehet embereken végzett vizsgálatokra alkalmazni.

5.4

Az arra vonatkozó rendelkezés, hogy a biztonsági értékeléshez szükséges valamennyi toxikológiai vizsgálatot és tesztet a helyes laboratóriumi gyakorlat alapelvei szerint kell elvégezni, ahhoz vezet, hogy a tulajdonképpen értékes információforrásnak számító toxikológiai adatbankokban és tudományos publikációkban fellelhető adatok nagy része nem használható fel. Még a legfrissebb tudományos publikációk is csak nagy ritkán tartalmazzák a vizsgálatokat elvégző laboratóriumok azon nyilatkozatát, hogy a vizsgálat során betartották (nem tartották be) a helyes laboratóriumi alapelveket.

5.5

Nehézséget okozhat az 1. melléklet 2. és 4. bekezdésében megfogalmazott rendelkezések betartása a csomagolóanyag tisztaságáról és stabilitásáról, az egyes anyagok közötti kölcsönhatásról, a kozmetikai szer stabilitásának kihatásáról annak biztonságára és a kibontás utáni eltarthatóságra vonatkozó adatokról, mivel e tekintetben nem léteznek általánosan hozzáférhető és elfogadott módszerek, például valamilyen nemzetközi vagy európai szabvány formájában, illetve nincsenek idevonatkozó tudományos publikációk sem. Következésképpen szinte hozzáférhetetlen adatokról van szó.

5.5.1

Az EGSZB üdvözli az 1. mellékletnek (a kozmetikai termékről kiállított biztonsági jelentés) az adatokra és a termékdokumentációhoz elvégzendő kísérletekkel kapcsolatos minimumkövetelményekre vonatkozó tartalmát. Ennek köszönhetően javulni fog a dokumentáció minősége, könnyebb lesz a piacfelügyelet, ezáltal növekszik a fogyasztói biztonság.

5.6

Számos anyag esetében nem áll rendelkezésre az expozíció biztonsági küszöbének (MoS – margin of safety) kiszámolásához szükséges ún. NOAEL-érték (az a mennyiség, amelynél még nem figyelhető meg káros hatás). A NOAL-érték kiszámításának előírása állatkísérletekhez vezet majd, ami ellentétes az alternatív módszerek alkalmazását támogató uniós politikával. Ez a 14. cikk (állatkísérletek) rendelkezéseinek is ellentmond.

5.6.1

Ezért az új előírásokban tanácsos világosan meghatározni, hogy a kozmetikai termékekben használt anyagokkal kapcsolatban a gyártónak milyen vizsgálatokat kell elvégeznie a lehetséges fogyasztói kockázatok megállapítása érdekében.

5.7

Az EGSZB nem fogadja el, hogy elég az összetevők jegyzékét csupán a csomagoláson feltüntetni (15. cikk g) pont); Inkább, amennyiben lehetséges, a terméken (tárolóedényen) kellene feltüntetni.

5.8

Az EGSZB úgy véli, hogy a kozmetikai termékeket speciális figyelmeztető jelzésekkel kell ellátni gyermekek által történő használatukat illetően, világosan és jól láthatóan feltüntetve a megengedett alsó korhatárt, és a gyermekek elől elzárva kell tartani őket.

5.9

Az EGSZB továbbá azon a nézeten van, hogy a rendeletnek egyértelműen rendelkeznie kellene arról, hogy a kozmetikai termékek távértékesítése esetében pontosan ugyanazt a típusú információt, amelyet az üzletekben való értékesítéskor fel kell tüntetni a címkéken és a csomagoláson, a távértékesítési ajánlatok esetében is egyértelműen feltüntessék.

5.10

Az EGSZB egyetért azzal, hogy fokozott nyomást gyakoroljanak az illetékes hatóságok közötti adminisztratív együttműködés, illetve a helyes adminisztratív gyakorlatok alkalmazása érdekében.

5.11

Az EGSZB azzal is egyetért, hogy kiigazítsák a kozmetikai szerekben tiltott vagy csak korlátozottan felhasználható anyagok listáját tartalmazó korábbi mellékleteket, kiegészítve azokat a CAS és EINECS számokkal és INCI megnevezésekkel, illetve hogy elektronikus formában elkészítik a kozmetikai szerek összetevőinek jegyzékét.

5.12

Helyénvalónak tűnik a 76/768/EGK irányelv korábbi 1. mellékletének visszavonása. Az eddigi felsorolásban a kategorizálás inkább önkényesnek volt mondható, ráadásul számos duplikációt is tartalmazott (pl. az arcfestékek, sminkszerek esetében). Az eddigi lista elavult is volt már, azóta új termékkategóriák jelentek meg a piacon (pl. anticellulitisz tapaszok vagy hatóanyagokat tartalmazó sminklemosó tisztítókendők).

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  COM(2008) 49 végleges – 2008/0025 (COD).


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/39


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelvnek a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélye feltételeinek módosítása tekintetében történő módosításáról

COM(2008) 123 végleges – 2008/0045 (COD)

(2009/C 27/08)

2008. április 3-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelvnek a gyógyszerek forgalomba hozatali engedélye feltételeinek módosítása tekintetében történő módosításáról.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. június 11-én elfogadta véleményét. (Előadó: Carmelo CEDRONE.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 127 szavazattal, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelvet módosító irányelvjavaslatot [COM(2008) 123 végleges], valamint elismeri, hogy függetlenül a forgalomba hozatalra vonatkozó engedélyezési eljárások típusától, e módosítások biztosítják a valamennyi gyógyszerkészítményre érvényes szabályok harmonizációját.

1.2

A valamennyi gyógyszerkészítményre érvényes azonos szabályok alkalmazásával a minőségi, biztonsági és hatékonysági kritériumokon túl a közegészség magas szintű védelmének fenntartása és a belső piac hatékonyabb működése is biztosítható, valamint megállítható a vállalatok adminisztratív és pénzügyi terheinek szükségtelen növekedése.

1.3

Az EGSZB támogatja és mindig is támogatta az Európai Bizottságnak a gyógyszerbiztonság növelése érdekében kifejtett erőfeszítéseit, tekintettel a gyógyszerbiztonság alapvető szerepére az emberek és az állatok egészségének védelme területén.

1.4

Az EGSZB ezért egyetért az Európai Bizottság arra való felhatalmazásával, hogy az engedélyezési eljárás típusára való tekintet nélkül terjessze ki az 1084/2003/EK rendelet alkalmazási körét az engedélyezés utáni változtatásokra is, miáltal elkerülhetővé válik a gyógyszertermékek szabad mozgásának esetleges korlátozása; kiemeli mindazonáltal az Európai Bizottság jövőbeli intézkedéseinek jelentőségét.

1.5

Az EGSZB ezúttal is határozottan megerősíti azt az álláspontját, hogy fel kell gyorsítani a belső piac kiépítését, azokban az ágatokban is, ahol ez még nem vagy csak részben történt meg.

2.   Háttér

2.1

2001 novemberében két konkrét rendelkezés közzétételével az EK felvázolta a gyógyszertermékekre vonatkozó szabályozás széles körű reformját; e rendelkezések az állatgyógyászati készítmények közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/82/EK irányelv, valamint az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek közösségi kódexéről szóló, 2001. november 6-i 2001/83/EK irányelv (1).

2.2

E szabályozás annak a mélyreható reformnak a folytatását jelentette, amelyet 1993-ban indítottak el az Európai Gyógyszerügynökségnek a 2309/93/EK rendelet alapján történő létrehozásával, valamint a gyógyszeripari termékek forgalomba hozatalára vonatkozó új engedélyezési eljárások hatályba lépésével (2).

2.3

E rendelet, az áruk szabad mozgásának elvével összhangban, 1995. január 1-jétől valamennyi gyógyszerkészítmény forgalomba hozatala esetén két engedélyezési eljárást irányzott elő:

a)

A Közösség egész területén érvényes „központi” engedélyezési eljárás, amelynek során az Európai Gyógyszerügynökség bocsátja ki az engedélyt. Ez az eljárás kötelező a biotechnológia eszközeivel előállított gyógyszertermékek esetén, míg az új aktív összetevőket tartalmazó gyógyszerek esetén fakultatív módon választható;

b)

A „decentralizáltnak” nevezett nemzeti eljárás fenntartása, az engedélyt ebben az esetben a tagállam illetékes hatósága bocsátja ki. Ez az engedélyezési eljárás egyébként a kölcsönös elismerés alapjául szolgáló sajátos szabályok alkalmazását jelenti abban az esetben, ha az egyes tagállamokban engedélyezett gyógyszertermékeket más tagállamokban kívánnák forgalomba hozni.

2.4

A forgalomba hozatalra vonatkozó ezen engedélyezési eljárásokon keresztül biztosítani kívánták a pontos „kockázat-előny” elemzést, a minőség magas szintű kritériumainak meghatározását, valamint a biztonságot és a hatékonyságot, az európai polgárok és az állatok egészségvédelmének meghatározott céljával.

2.5

A 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelv kitér ezeknek az alapvető biztosítékoknak a megerősítésére. E jogszabályok pontos előírásokat tartalmaznak a farmakovigilanciára vonatkozóan, annak érdekében, hogy a gyakoribb ellenőrzéseken, valamint a nem kívánatos hatásokra vonatkozó szigorúbb és pontosabb notifikációs kritériumokon keresztül megvalósíthatóvá váljon a közegészségügy magas szintű védelme.

2.6

Az Európai Bizottság, rendszeresen ellenőrizve a gyógyszeripari termékek engedélyezési eljárásainak működését, problémákat tárt fel a nemzeti engedélyek megadását követően esetlegesen fellépő változások területén. Az Európai Közösségben kiadott engedélyek több mint 80 %-át a nemzeti forgalomba hozatali engedélyek teszik ki.

2.7

A nemzeti engedélyezést követő változásokat az 1084/2003/EK és az 1085/2003/EK rendelet szabályozza. E jogszabályok azonban csak olyan területeket elemeznek, mint a termelés folyamata, a gyógyszertermékek csomagolása vagy a szellemi tulajdonhoz kapcsolódó jogok birtoklása, és nem foglalkoznak olyan alapvető kérdésekkel, mint pl. az új terápiás javallatok bevezetése vagy az adagolás módozataira vonatkozó változások.

2.8

Ebből következik, hogy az engedélyezést követően alkalmazott eljárások nyomán eltérések mutatkoznak az egyes tagállamok között, valamint eltérő szabályok és besorolások vonatkoznak az egyes termékekre. Így az eltérő terápiás besorolás vagy az azonos készítmény eltérő használata eltérő szintű egészségvédelemhez vezethet, amellett, hogy – gyakran mesterséges – akadályt képez a gyógyszertermékeknek az EU területén történő szabad mozgása útjában.

3.   Az európai bizottsági javaslat

3.1

Az ugyanarra a gyógyszertermékre érvényes eltérő feltételek elkerülése érdekében az Európai Bizottság úgy döntött, hogy javasolja a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelv módosítását. A módosítás a jelenleg csak a központi eljárás hatálya alá tartozó gyógyszertermékekre vonatkozó 1084/2003/EK rendelet alkalmazási területének kibővítését jelenti oly módon, hogy az engedélyezési eljárástól függetlenül valamennyi gyógyszertermékre kiterjeszti a rendelet hatályát.

3.2

A vizsgált javaslat az Európai Bizottság 2008-ra szóló jogalkotási és munkaprogramja 2. mellékletének (egyszerűsítési kezdeményezések) részét képezi, és kizárólag egy jogalkotási intézkedést irányoz elő. Ennek célja a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelv bizonyos cikkeinek a hozzáigazítása az 1084/2003 rendelet előírásaihoz, amely így az összes gyógyszertermékre érvényes lenne.

3.3

A jelenlegi helyzet fenntartásával a több országban gyógyszert forgalmazni kívánó vállalatok adminisztratív és pénzügyi terhei szükségtelenül növekednének. E vállalatok az egyes országokban eltérő szabályokkal, valamint eltérő adminisztratív eljárási kötelezettséggel szembesülnek, ami egyébként mesterséges úton ténylegesen akadályozhatja a szabad mozgás elvét.

3.4

A javaslat kizárólag jogi jellegű és az 1084/2003/EK rendelet jogi alapjának módosítását irányozza elő oly módon, hogy felhatalmazza az Európai Bizottságot e rendelet alkalmazási körének kiterjesztésére, biztosítva az engedélyezési szabályok tényleges harmonizációját.

3.5

Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy a módosítást célzó jogi intézkedést a valamennyi érdekelt féllel folytatott széles körű konzultáció előzte meg, valamint hogy a különböző opciók vizsgálata nyomán a jogi módosítás jelenlegi formája bizonyult a legalkalmasabb megoldásnak a forgalomba hozatalt követő szabályok harmonizációjára, összhangban a közegészségügy és a jogi koherencia magas szintjével.

3.6

A javasolt módosítások, amelyek a cikkek egy csoportját érintik, az EK-Szerződés 95. cikkén alapulnak, amely az együttdöntési eljárás alkalmazását irányozza elő, és amely koherens a szubszidiaritás és az arányosság elvével.

4.   Általános megjegyzések

4.1

Az EGSZB üdvözli a 2001/82/EK és a 2001/83/EK irányelv módosítására irányuló javaslatot, felismerve, hogy e módosítások, amelyek biztosítják a valamennyi gyógyszerkészítmény engedélyezésére vonatkozó szabályok harmonizációját, lehetővé teszik a közegészségügy magas szintű védelmének fenntartását és a belső piac hatékonyabb működését, megakadályozva egyúttal az adminisztratív és pénzügyi terhek szükségtelen növekedését a vállalatok esetében.

4.2

Amint azt már a korábbi, e tárgyban született véleményeiben is kifejtette, az EGSZB támogatja, sőt sürgeti az Európai Bizottságnak a gyógyszerbiztonság növelése érdekében kifejtett erőfeszítéseit, mivel a gyógyszerbiztonság kérdése alapvető jelentőséggel bír az emberek és az állatok egészségének védelme szempontjából.

4.3

Ezért támogatja, hogy a jogszabályok egyszerű módosításán keresztül valósuljon meg a valamennyi gyógyszerkészítményre vonatkozó előírások harmonizációja, akkor is, ha az engedélyezési eljárások eltérőek voltak, valamint hogy ezzel egy időben a gyógyszerkészítmények szabad mozgását korlátozó esetleges jövőbeli akadályok is szűnjenek meg.

4.4

Az EGSZB, támogatva a jogalap módosítását, továbbra is várakozással tekint a gyógyszeripar jövője szempontjából legfontosabbnak ítélt, kidolgozás alatt álló jogszabályjavaslat elé.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  HL L 311., 2001.11.28.

(2)  HL L 214., 1993.8.24.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/41


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyszerű nyomástartó edényekről (kodifikált szöveg)

COM(2008) 202 végleges – 2008/0076 (COD)

(2009/C 27/09)

2008. május 26-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyszerű nyomástartó edényekről (kodifikált szöveg).

Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 142 szavazattal, 6 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.

 

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/41


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Az árufuvarozást előnyben részesítő vasúti hálózat kialakítása

COM(2007) 608 végleges

(2009/C 27/10)

2007. október 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Az árufuvarozást előnyben részesítő vasúti hálózat kialakítása.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció véleményét 2008. június 5-én elfogadta (előadó: Stéphane BUFFETAUT).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott 446. plenáris ülésén (a július 10-i ülésnapon) 111 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1

Az EGSZB osztozik az Európai Bizottságnak az Európai Unión belüli vasúti árufuvarozás helyzetéről felállított diagnózisában, és úgy véli, hogy a Bizottság javaslatai jó irányba mutatnak, azonban a kihívás komolyságához képest bátortalanok maradnak.

1.2

Véleménye szerint a helyzet javulásához a következő intézkedések szükségesek:

egyszerű árufuvarozási szolgáltatás helyett logisztikai szolgáltatások nyújtása,

a fuvardíjak csökkentése a versenyképesebb árak érdekében,

a vasúti szolgáltatások megbízhatóságának növelése,

ésszerűen lerövidített „rajttól célig” menetidők,

több rugalmasság a kínálat terén, és gyors reagálás a kritikus helyzetekben.

1.3   Valódi logisztikai szolgáltatás

A koncepció alapgondolata az, hogy le kell egyszerűsíteni az ügyfél számára a vasúti szolgáltatás természetéből adódóan összetett eljárásokat. Ennek feltétele az ügyfelek valódi nyomon követése, a világos és megbízható tájékoztatás, a magánkocsi-kínálat fejlesztése, és olyan „rajttól célig” szolgáltatások, amelyek magukba foglalják a be- és kirakodást is.

1.4   A költségek csökkentése

1.4.1

E cél eléréséhez folytatni kell az Európán belüli műszaki átjárhatóság kialakítását és a technikai harmonizációt. Történelmi okokból az egyes hálózatok saját szabályokkal illetve szabályozási és biztonsági rendszerekkel rendelkeznek. E rendszereknek fokozatosan közelíteniük kell egymáshoz, az ERTMS (European Rail Traffic Management System – Európai Vasúti Forgalomirányítási Rendszer) rendszer mihamarabbi beindítását pedig prioritásnak kell tekinteni.

1.4.2

Megfelelő beruházások megvalósításával – ahol csak ésszerűen elképzelhető – fokozatosan módosítani kellene a vasúti infrastruktúrák tulajdonságait az űrszelvény, a vonathossz, a rámpák, a dőlésszögek és a tengelyterhelés tekintetében, az árufuvarozás igényeihez igazítva azokat – ahogy például az Egyesült Államokban történt.

1.4.3

A valódi verseny kialakulása és a piacnyitás több hatékonyságot és nagyobb termelékenységet követelne meg. Ez egyúttal felveti a vasúti személyzet képzésének kérdését is. A piacra belépő új szereplők ugyanis a szakképzett munkaerő hiányával szembesülhetnek. Ezért ügyelni kell arra, hogy megfelelő szakképzés valósuljon meg a munkaerő-kereslet kielégítése, illetve magas képzettségi szintet igénylő új munkahelyek létrehozása érdekében.

1.4.4

A szabad és torzulásoktól mentes verseny feltételeinek megvalósítása érdekében felül kellene vizsgálni az infrastruktúra-üzemeltetők által a költségek különböző szereplőkre való ráhárítása terén követett gyakorlatokat; valamint nagyobb mértékben kellene viselniük a konkurens szállítási módoknak az általuk okozott externális költségeket.

1.4.5

Tanulmányozni és támogatni kellene az olyan kezdeményezéseket, mint a Betuwe-vonal, valamint a New Opera illetve FERRMED projektek, hogy a tapasztalatok és a bevált gyakorlatok összegzésének szellemében levonhassuk azok tanulságait.

1.5   A szolgáltatások megbízhatóságának növelése

1.5.1

Kötelező jellegű szabályokat kellene felállítani a szerződések tartalmát illetően az ügyfelek rossz minőségű szolgáltatás esetén történő kártalanítására vonatkozóan, ami kiváló ösztönző volna a vasúti árufuvarozási szolgáltatások minőségének javítására.

1.5.2

Erőfeszítéseket kellene tenni a szolgáltatásnyújtást lehetővé tévő egyes részelemek minősége és megbízhatósága érdekében. Ez a gördülő állományra éppúgy vonatkozik, mint a jelzőberendezésekre, a vasútra vagy a tájékoztatási rendszerre.

1.5.3

A szolgáltatásminőség javításának egyik előfeltétele az árufuvarozás számára kedvező menetvonal-kiosztás, valamint a menetvonalakon felmerülő közlekedési érdekütközések esetén az árufuvarozás számára kedvező prioritási szabályok megállapítása, az összes felhasználó jól felfogott érdekében. Többek között a járatsűrűség és a menetrendek segítségével biztosíthatnák a rugalmasságot.

1.6   Ésszerűen lerövidített „rajttól célig” menetidők

1.6.1

A vasúti árufuvarozás kapcsán hangoztatott egyik leggyakoribb panasz az útvonalak hossza és a lassúság. A probléma kezelése érdekében az árufuvarozási menetvonalakat korlátozott számú megállásokkal (vagy akár megállók nélkül) kellene megállapítani, és a menetvonal-tervezéskor le kell csökkenteni a más vonatokkal való közlekedési érdekütközések valószínűségét; az operatív irányítás szintjén pedig – közlekedési érdekütközés esetén – a lehető legtöbbször kellene elsőbbséget adni az áruszállító vonatoknak. Továbbá fejleszteni kellene a nagy sebességű éjszakai árufuvarozó vonatok szolgáltatását.

1.6.2

Megfelelő beruházásokkal nagyobb sebességekre is alkalmassá kellene tenni az infrastruktúrákat, ugyanakkor nem feledkezve meg arról sem, hogy egy adott vasúti pályán a sebesség növelése egyúttal a megengedett maximális tengelyterhelés csökkenését vonja magával. A vasúti árufuvarozás jelenlegi alacsony sebességének növelése kapcsán hangsúlyozni kell, hogy a legfontosabb elem a vasúti szerelvények sebességének állandósága. Többet ér egy szerényebb, de állandó sebesség, mint a folytonos megállás/továbbindulás, amely végül jelentős késésfelhalmozódáshoz vezet.

1.7   Rugalmasság bevezetése

1.7.1

A forgalomirányítás hagyományos elvei és módozatai, amelyek előre meghatározott elvi menetvonalak mentén rendszeresen a személyszállító vonatoknak adnak elsőbbséget, azzal a nem szándékolt, de annál valóságosabb hatással járnak, hogy „egy árufuvarozó vonat indulásánál jelentkező enyhe (például kb. tíz perces) késés az érkezéskor szinte minden esetben súlyos (néhány órás, sőt, akár egy egész napos) késést eredményez”.

1.7.2

A technológiai fejlődésnek köszönhetően közép/hosszú távon lehetségessé válhat, hogy valós időben akadálymentesítsük az árufuvarozó vonatok közlekedését, és nem egy előre rögzített elvi menetvonal alapján kell majd tájékozódni. Az ERTMS utolsó szakaszába beillesztett „csúsztatott menetszakasz” koncepció révén lehetségessé válhat az egyazon infrastruktúrán áthaladó vonatok számának növelése és a kritikus helyzetek gyorsabb lereagálása. Ehhez arra van szükség, hogy minden tagállam fektessen be az ERTMS-be, hogy minél előbb megvalósuljon a műszaki átjárhatóság és a különböző nemzeti hálózatok kihasználásának folyamatossága.

1.7.3

Továbbra is érvényes megállapítás, hogy jelentős beruházásokat igényel a szűk keresztmetszetek, valamint a szállítási rendszerek műszaki átjárhatóságát biztosító be- és kirakodó platformok kapacitásainak növelése.

1.7.4

A rendező, valamint be- és kirakodó pályaudvarok kérdése igen nagy jelentőségű, de egyúttal elválaszthatatlan a másodlagos hálózatok kérdésétől, amelyek behálózzák az adott területet. Ahhoz, hogy a vasúti árufuvarozás valóban versenyképessé váljon, lehetővé kell tennie, hogy az áru az ügyfélhez minél közelebb eljuthasson.

1.8   Az árufuvarozásra épülő hálózat

1.8.1

Jóllehet ma még kevéssé reális elgondolás egy önálló transzeurópai vasúti árufuvarozási hálózat kialakításának terve, kétségtelen tény, hogy a vasúti árufuvarozás előmozdításának legmegfelelőbb módja egy külön hálózat kialakítása volna, amely megbízhatóbbá, pontosabbá, kevésbé költségessé és gyorsabbá tehetné e szállítási módot. Az árufuvarozást előnyben részesítő folyosók opciója jelenleg realista megoldásnak tűnik; árufuvarozási célú nagy, transzkontinentális hálózatok híján az árufuvarozást előnyben részesítő folyosókba mind több, kizárólag árufuvarozási célú szakaszt lehet beilleszteni, a kiemelkedően aktív gazdasági központok összekötésére – a Rotterdam kikötője és Németország közötti Betuwe-vonal sikerének mintájára. Minden tagállamnak valódi részt kell vállalnia a vasút versenyképességének növelését lehetővé tevő politikák és szabályozások végrehajtásából.

2.   Helyzetfelmérés

2.1   Aggasztó megállapítások

2.1.1

Bár az áruszállítás éves teljesítménynövekedése 1995 és 2005 között évente 2,8 %-os volt, a vasúti árufuvarozásnak az összes szállítási módból kivett része viszont ezalatt folyamatosan csökkent, majd 2005 óta 10 %-on állapodott meg, ezzel 1945 óta a legalacsonyabb arányt mutatva fel.

2.1.2

Az Európai Bizottság szerint e gyenge teljesítmény okait a megbízhatóság hiányában, a kapacitások elégtelenségében, a gyenge információkezelésben, a lassúságban és a rugalmasság hiányában kell keresni. Ugyanakkor mindezen hátrányok ellenére a jelenlegi gazdasági kontextus – a kereskedelmi tevékenység élénkülése, az utak zsúfoltsága, az üzemanyagárak növekedése, és az egyre szigorúbb környezetvédelmi elvárások – újabb lehetőségek forrása lehet.

2.1.3

A múltban a Közösség három politikai tengelyt határozott meg, amelyek mentén a vasúti árufuvarozás fejlesztése zajlott:

a vasúti árufuvarozási piac megnyitása, és egyúttal a hagyományos piaci szereplők szerkezetátalakítása,

a technikai átjárhatóság, illetve közös biztonsági szabályozás kifejlesztése,

a vasúti hálózat szerepének meghatározása a transzeurópai közlekedési hálózat általános keretein belül.

2.1.4

Kénytelenek vagyunk megállapítani, hogy e politika nem hozott kielégítő eredményeket, különösen ami a nemzetközi forgalmat illeti.

2.2   A közös közlekedéspolitika fejlődése

2.2.1

Az európai közlekedéspolitika 2010-ig érvényes irányelveiről szóló fehér könyv célja a közúti közlekedés egy részének vasútra történő átállítása volt, és már akkor felmerült az „áruszállítást előnyben részesítő multimodális folyosók” kialakításának terve. Mint tudjuk, a fehér könyv 2006-os felülvizsgálata realista megfontolásokból némileg csökkentette a közútról vasútra való átállás célkitűzéseit, és helyette a módközi szállítás elképzelését vetette fel, emlékeztetve az áruszállítást előnyben részesítő vasúti hálózat fejlesztésének fontosságára is.

2.2.2

Ezt a gondolatot fejleszti tovább az Európai Bizottság közleménye, a gyorsaság, a megbízhatóság és a kapacitások növelésének hármas célját tűzve ki, a jövőbeli forgalmat a meglévő transzeurópai hálózatok alapján fejlesztve.

3.   Az Európai Bizottság javaslatai

3.1

Az Európai Bizottság emlékeztet a vasúti áruszállítás ösztönzését, növelését illetve előnyben részesítését célzó korábbi kezdeményezésekre: a műszaki átjárhatóság és a tájékoztatás fejlesztésére (Europtirails), az infrastruktúrák kiépítésére (Betuwe-vonal) és a folyosóstruktúrák létesítésére. Mindezek azonban nem bizonyultak elegendőnek.

3.2

A közlemény három lehetőséget mérlegel: a jelenlegi állapotok fenntartását, újabb intézkedéseket az árufuvarozást előnyben részesítő hálózat létrehozásáért, vagy külön program indítását egy kizárólagosan árufuvarozási célú európai hálózat létrehozására.

3.3

Az ókori filozófiai elvekhez hűen az Európai Bizottság az „in medio stat virtus” bölcsességet vallja, ezért az első és a harmadik lehetőséget elveti – az egyiket túl ambiciózusnak, a másikat túlságosan kevéssé reálisnak találva.

3.4   A javasolt intézkedések

3.4.1

Az Európai Bizottság országközi folyosókat kíván kiépíteni, az áruszállítást előnyben részesítő hálózat megvalósítása érdekében. A cél megfelelő infrastruktúrával rendelkező folyosók kijelölése, hatékony kezelési és üzemeltetési rendszer bevezetésével. Ez a terv azonban csak akkor láthat napvilágot, ha a tagállamok – mint infrastruktúrakezelők – csatlakoznak a projekthez.

3.4.2

E cél megvalósítása érdekében az Európai Bizottság az első vasúti csomag 2008-ban esedékes felülvizsgálatába foglalt jogalkotási javaslatokat, továbbá egyéb ösztönző, illetve pénzügyi intézkedéseket terjeszt elő, amelyek pénzügyi fedezetét a meglévő költségvetés fogja fedezni.

3.4.3

A javaslatok között szerepel az áruszállítást előnyben részesítő folyosó jogi meghatározása, a tagállamok és infrastruktúrakezelők ösztönzése áruszállítást előnyben részesítő országközi folyosók létrehozására, valamint e struktúrák finanszírozási megoldásainak keresése, amelynek azonban a jelenlegi finanszírozási kereteken belül kell maradnia.

3.4.4

A vasúti árufuvarozásnak felrótt egyik probléma a szolgáltatás nem megfelelő minősége, illetve az ügyfelek hiányos tájékoztatása. Éppen ezért az Európai Bizottság valódi minőség- és átláthatósági politikát kíván bevezetni, és jogalkotási intézkedést kíván előterjeszteni a minőségi mutatók közzétételét illetően. Továbbá jelentést kíván közzétenni azokról az intézkedésekről, amelyekkel a vasúttársaságok jobb árufuvarozási szolgáltatásminőséget igyekeznek elérni.

3.4.5

A hálózat bizonyos szakaszain túlzsúfoltság tapasztalható, főként az Unió egyes központi térségeiben. A helyzet ráadásul az elkövetkezendő években tovább romolhat. Mindez azt jelenti, hogy megfelelő beruházásokkal kapacitásbővítést kell végrehajtani a vonathossz, az űrszelvény, a tengelyterhelés és a sebességhatár tekintetében. Ehhez összehangolt és célzott beruházások szükségesek. Az Európai Bizottság fel fogja kérni a folyosóstruktúrákat, hogy dolgozzanak ki beruházási programot, ami felveti a finanszírozás kérdését – melyet a meglévő pénzügyi keretek között kell megoldani.

3.4.6

A forgalom akadálymentességének és a vasúti árufuvarozás hatékonyságának kérdése egyúttal felveti a menetvonal-kiosztás problémáját is. A menetvonalak kiosztásáról jelenleg minden infrastruktúrakezelő külön dönt, tagállamonként eltérő szabályokat követve. Hasznos volna harmonizálni a menetvonalak kiosztását a kedvező és megbízható menetvonalak érdekében.

3.4.7

E cél érdekében az Európai Bizottság jogalkotási intézkedéseket kíván javasolni a nemzetközi menetvonal-kiosztás és a nemzetközi árufuvarozásnak – hálózati zavar esetén – adandó elsőbbség tekintetében.

3.4.8

A működő árufuvarozásnak azonban megfelelő terminálokra és rendező pályaudvarokra van szüksége; márpedig az elmúlt években a földspekulációs nyomás miatt a városi övezetekben a pályaudvarok és terminálok számának csökkenése irányába mutató tendenciát figyelhettünk meg.

3.4.9

Az Európai Bizottság javaslatainak értelmezéséből világosan kitűnik, hogy a javasolt intézkedések csak azzal a feltétellel járhatnak sikerrel, ha a tagállamok és a vasúti ágazat szereplői saját kezdeményezésekkel és erőfeszítésekkel járulnak hozzájuk.

3.5   Általános megjegyzések

3.5.1

Az Európai Bizottság által a vasúti árufuvarozásról felállított látlelet nem igényel különösebb észrevételeket, és valójában csupán megerősíti azt, amit már korábban is tudtunk a szektor gyengélkedéséről. A helyzet helyrehozása erőfeszítéseket követel az állami- és a magánszféra különböző döntéshozóitól, nem csak a politikai akarat és a kereskedelmi dinamizmus terén, hanem a finanszírozás tekintetében is.

3.5.2

Nyilvánvaló, hogy itt szorít a csizma. Az Európai Bizottság előterjeszt néhány jogalkotási intézkedést, ugyanakkor bejelenti, hogy semmilyen új forrást nem von be. A jogi eljárás kétségkívül hasznos lehet, de egészen bizonyosan nem lesz elegendő. A tervek végrehajtásához szükséges forrásokat a meglévő programokon belül kell megtalálni. Ez bizony igen kényes döntéseket feltételez, és nehezen kezelhető közlekedőedény-effektust indít majd el.

3.5.3

Végezetül a javaslatok sikere a tagállamok és infrastruktúrakezelők határozott elkötelezettségét feltételezi; márpedig az előbbiek kasszája gyakran üres, és esetleg a vasúti prioritásaik is mások; az utóbbiak, akik pedig előnyhöz jutottak a költséges fenntartású hálózatoknak az üzembentartástól való elválasztásából, nem mindig vannak megfelelő pénzügyi helyzetben.

3.6   Részletes megjegyzések

3.6.1

Az árufuvarozást előnyben részesítő országközi folyosók létrehozása nyilvánvalóan az árufuvarozás fejlesztésének elsődleges előfeltétele volna, csakhogy pontosan tudjuk, milyen hátrányos bánásmódban részesült mindeddig az árufuvarozás a személyszállítással szemben. Egyfajta kulturális forradalomra volna szükség, amihez kétségkívül a tagállamok által elfogadott kötelező érvényű célkitűzésekre, és megfelelő finanszírozásra volna szükség – nem felejtve el azt sem, hogy a közvélemény szemében a személyszállító vonatok elsőbbsége alapvető vívmány, amelyet általános szinten nem kell megkérdőjelezni. A fő kérdés tehát inkább a hálózatkezelés optimalizálása, illetve az árufuvarozást előnyben részesítő hálózatok meghatározása az utasszállítás minőségének és pontosságának csökkenése nélkül. A határokon átnyúló folyosók kialakításakor tekintetbe kell venni a nyomtávot és a vasúttársaságok meglévő gördülőállományát az új és a régi tagállamokban, a tagjelölt és a harmadik országok árufuvarozási forgalmát, valamint az Oroszországhoz tartozó Kalinyingrádi Területet.

3.6.2

A tájékoztatáshoz és az átláthatósághoz kapcsolódó kérdések kétségtelenül fontosak, de egyértelmű az is, hogy az ügyfelek döntéseit befolyásoló kritériumok mindenekelőtt az ár, a megbízhatóság, az árutovábbítás gyorsasága, a terminálok könnyű hozzáférhetősége és a be- és kirakodás könnyűsége. A kulcskérdés tehát a szolgáltatás minősége, ez pedig egyrészről a vasúti forgalmak szervezési mechanizmusaitól, másrészről a megfelelő nagyságú beruházások megvalósításától függ.

3.6.3

Ami a vasúti árufuvarozás versenyképességét illeti, általánosan bevett véleménynek tűnik, hogy ez a fajta szállítási mód bizonyos árufajták – nevezetesen a nagy súlyú, nagy mennyiségben szállított áruk – részére van fenntartva. Át kellene gondolni az ügyfélkör nagyobb diverzifikációjának lehetőségét, elsősorban a konténerek használata révén, ami lehetővé tenné a piac bővítését és versenyképességének növelését, tekintettel az emelkedő üzemanyagárak és a fenntartható fejlődés fokozódó igényének kontextusára.

3.6.4

A finanszírozás kérdése, úgy tűnik, az Európai Bizottság közleményének gyenge pontja, mivel a Bizottság semmilyen új, specifikus forrásról nem rendelkezik, és a javasolt megoldás alapját a meglévő finanszírozási kereteken belüli kényes döntések alkotják.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 10-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/45


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A Bizottság közleménye – Közlemény az európai kikötői politikáról

COM(2007) 616 végleges

(2009/C 27/11)

2007. október 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye – Közlemény az európai kikötői politikáról.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció véleményét 2008. május 8-án elfogadta. (Előadó: Jan SIMONS.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 122 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kikötői politikára vonatkozó új közleményét, amely elsősorban nem kötelező érvényű („soft law”) intézkedéseket javasol. Az EGSZB támogatja a stabil beruházási környezet kialakítására, a kikötők fenntartható fejlődésére, a jó kikötői szociális klímára, valamint a Szerződés szabályainak következetes alkalmazására összpontosító megközelítést.

1.2

Az európai kikötőket egyre nagyobb sokféleség jellemzi mind a kikötők számát, mind a kikötői funkciók és szolgáltatások hatókörét tekintve. Az EGSZB azt javasolja, hogy az EU kikötői politikája támogassa ezt a piaci alapú folyamatot, biztosítva, hogy minden európai kikötő fenntartható módon használhassa ki teljes potenciálját.

1.3

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését egy vasútorientált szállítási hálózat fejlesztésére, és sürgeti a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak a kikötőkhöz kapcsolódó főbb, határokon átnyúló vasúti infrastruktúra-projektek végrehajtását, anélkül, hogy ez hátrányos lenne a vasúti személyszállításra nézve.

1.4

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését, hogy iránymutatásokat ad ki a közösségi környezetvédelmi szabályozás kikötőfejlesztésre történő alkalmazása körüli bizonytalanság felszámolása érdekében, és ajánlja, hogy ezeket még 2008 vége előtt tegyék közzé.

1.5

Az Európai Bizottságnak több intézkedést kellene hoznia a kikötői adminisztratív könnyítés érdekében. Az EGSZB ezért üdvözli, hogy az Európai Bizottság egy korlátok nélküli tengeri szállítási térségre kíván javaslatot tenni 2008-ban. Az Európai Bizottságnak és főként a tagállamoknak is tovább kell lépniük a vámügyi modernizáció terén, és nagyobb politikai prioritást kell adniuk a kérdésnek.

1.6

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kikötők közötti egyenlő versenyfeltételek az állami támogatásokra vonatkozó iránymutatások kidolgozása és a könyvelés átláthatósága révén szilárdíthatóak meg. Az EGSZB általában hasznosnak és világosnak érzi a közlemény koncessziók használatáról, technikai-tengerészeti szolgáltatásokról és egyesülésekről szóló rendelkezéseit. Végezetül az Európai Bizottságnak további lépéseket kellene tennie az EU és a környező, nem EU-s kikötők közötti tisztességes verseny biztosítása felé.

1.7

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a városok és kikötőik közötti együttműködés fejlesztésére irányuló törekvését. Nevezetesen felhívja az Európai Bizottságot, hogy készíttessen külön tanulmányt a kikötők társadalmi-gazdasági hatásáról.

1.8

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak azt a döntését, hogy bátorítja az európai szociális partnereket arra, hogy európai ágazati szociális párbeszéddel foglalkozó bizottságokat hozzanak létre a kikötőkben.

2.   Bevezetés

2.1

Az elmúlt tíz évben az EGSZB aktívan részt vett az EU közös kikötői politikájáról folytatott vitában. Mivel a tengeri kikötők kulcsszerepet játszanak az Európai Unió társadalmi-gazdasági fejlődésében, jólétében és kohéziójában, az ilyen közös politika jelentős hozzáadott értéket teremt.

2.2

Az EGSZB több véleményt is elfogadott A tengeri kikötőkről és a kikötői infrastruktúrákról szóló zöld könyvről (COM (1997) 678) (1), valamint az európai tengeri kikötői szolgáltatások piacának megnyitásáról kidolgozott két bizottsági jogalkotási javaslatról (2). 2007. április 26-án az EGSZB saját kezdeményezésű véleményt fogadott el a közös európai kikötői politikáról (3). A kikötői szolgáltatásokra vonatkozó irányelv körüli vitát jellemző konfrontatív hangulatra tekintettel ez a vélemény az európai kikötői politika azon aspektusaira összpontosított, amelyek kapcsán a kikötői szektorban érintett felek konszenzusra jutottak.

3.   Az Európai Bizottság közleménye az európai kikötői politikáról

3.1

Az Európai Bizottság 2007. október 18-án tette közzé az európai kikötői politikáról szóló közleményét. A közlemény az érdekeltekkel folytatott egyéves konzultációs folyamat eredménye, amely két konferenciából és hat tematikus műhelyből állt. A közlemény az Európai Bizottság általános tengerpolitikai stratégiájának égisze alá tartozik, és része az új teherszállítási stratégiának.

3.2

Az új európai kikötői politika célkitűzése a hatékony uniós kikötői rendszer előmozdítása, amely képes megbirkózni az EU közlekedési rendszere előtt álló jövőbeli kihívásokkal. Az Európai Bizottság e kihívások közé sorolja a nemzetközi szállítás iránti igényt, a technológiai változásokat, a gázkibocsátásokat és a klímaváltozást, a kikötők, városok és érintettek közötti párbeszédet, illetve végezetül az átláthatósággal, a versenyszabályokkal és általában a közösségi szabályrendszerekkel való összeegyeztethetőséget.

3.3

A közlemény jelenlegi kikötőpolitikai javaslatai általában a Szerződésben foglalt szabályok értelmezését ötvözik egy olyan cselekvési tervvel, amely további, többnyire nem kötelező érvényű („soft law” jellegű) intézkedéseket tartalmaz.

3.4

Ezek a következők:

kikötői teljesítmény és szárazföldi kapcsolatok,

kapacitásbővítés környezetkímélően,

modernizáció,

egyenlő versenyfeltételek; egyértelműség a befektetők, üzemeltetők és felhasználók számára,

strukturált párbeszéd kialakítása a kikötők és városok között,

a kikötőkben folyó munka.

4.   Általános megjegyzések

4.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság új közleményét, amely elismeri a kikötők jelentőségét Európa külső és belső kereskedelmében, és hozzájárulásukat a gazdasági fejlődéshez és a foglalkoztatáshoz.

4.2

Az EGSZB különösen örül, hogy az Európai Bizottság nem javasol intervencionista intézkedéseket, hanem – az EU-Szerződés rendelkezéseinek hatáskörén belül – a stabil beruházási környezetre, a kikötők fenntartható fejlődésére és a megfelelő szociális klímára összpontosít.

4.3

Az EGSZB örömmel látja azt is, hogy az Európai Bizottság a jogalkotás alternatívájaként egyrészről nem kötelező érvényű intézkedéseket („soft law”), másrészről eseti alapú megközelítést alkalmaz.

4.4

Az EGSZB-nek ugyanakkor van néhány konkrét megjegyzése és ajánlása az Európai Bizottság közleményének különböző fejezetei kapcsán.

5.   Konkrét megjegyzések

5.1   A gazdasági kontextus és az európai kikötőrendszer előtt álló kihívások

5.1.1

Az EGSZB tudomásul veszi az Európai Bizottság következtetését, amely szerint a konténeres teherszállítás jelenleg maréknyi észak-nyugat-európai kikötőbe összpontosul. Ugyanakkor el kellene ismerni azt a tendenciát is, amely szerint egyre több kikötő vesz részt az európai konténerpiacon ahelyett, hogy a forgalom csupán néhány kikötőn keresztül bonyolódjon. A legdinamikusabban növekvő konténerkikötők 2006-ban többnyire kisebb vagy közepes méretű kikötők voltak, Európa különböző kikötőrégióiból. Az egymástól jelentős távolságra lévő kikötők így egyre élesebb versenyt folytatnak egymással (4). Az EU kikötői politikája támogathatja ezt a folyamatot, ha biztosítja valamennyi kikötő számára teljes potenciáljának fenntartható módon való kihasználását.

5.1.2

Az Európai Bizottság által azonosított kihívások jegyzéke mellett az EGSZB szeretné kiemelni a globalizáció és a konszolidáció jelentette kihívásokat is, amelyek jellemzőek az európai kikötői és hajózási ágazatra. Ez a jelenség különösen a konténerpiacon figyelhető meg, de az egyéb piacokon – pl. ro-ro, általános teherszállítás, ömlesztett áruszállítás – is jelentkezik. Az európai tengeri kikötők nemzetközi hajózási csoportokkal működnek együtt, és megjelentek olyan, nagyobb terminálüzemeltető csoportok, amelyek számos európai kikötőben nyújtanak szolgáltatásokat. A kikötői hatóságok számára a kihívást az jelenti, hogy kötelezettségvállalásra bírják ezeket a globális szereplőket, és hogy összeegyeztessék e vállalásokat a kikötő fejlesztési célkitűzéseivel, az erre vonatkozó európai politikákat figyelembe véve.

5.2   Kikötői teljesítmény és szárazföldi kapcsolatok

5.2.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy a kikötők és kikötőkhöz kapcsolódó kapacitások iránti megnőtt kereslet kezelésének elsődleges opciója nem lehet más, mint a meglévő kikötői kapacitások és kiszolgáló úthálózat kihasználásának optimalizálása. Az EGSZB továbbá egyetért azzal is, hogy teljes társadalmi költség-haszon elemzést kell végezni, mielőtt új infrastrukturális fejlesztéseket fontolóra vesznek. Az elemzésnek gazdasági, társadalmi és környezeti megfontolásokat is figyelembe kell vennie, mivel ezek a szempontok képezik az EU lisszaboni menetrendjének elemzését.

5.2.2

Mint kifejtettük, a piaci folyamatok már most is a színesebb európai kikötői paletta irányába mutatnak. Az alulról építkező elvet kell érvényesíteni, amely alapján a javaslatokat a kikötőüzemeltető hatóságok – helyi viszonyoktól függően – a regionális vagy a nemzeti hatóságokkal együtt terjesztik elő. Ez természetesen nem változtat azon a tényen, hogy az EU-nak folytatnia kell a célok megfogalmazását és az iránymutatások rendelkezésre bocsátását.

5.2.3

Az Európai Bizottság ugyanakkor a transzeurópai közlekedési hálózat 2010-es félidős felülvizsgálatát felhasználva megoldást kereshetne a kikötők hátországában kialakuló szűk keresztmetszetekre. Ezt azonban objektív kritériumok alapján kell elvégezni.

5.2.4

Az EGSZB továbbá megismétli kérését az Európai Bizottsághoz, hogy fokozza erőfeszítéseit a hátországban fennmaradó szűk keresztmetszetek megoldására az általános közlekedéspolitikai eszközök – nevezetesen a belföldi hajózás és a vasúti teherszállítás eszközei – segítségével. Különösen a vasút marad továbbra is jelentős szűk keresztmetszet a kikötők optimális teljesítménye és a logisztikai láncba való integrációja szempontjából. Az EGSZB ezzel kapcsolatban üdvözli az Európai Bizottság kezdeményezését egy vasútorientált szállítási hálózat fejlesztésére, és sürgeti a tagállamokat, hogy tekintsék prioritásnak a kikötőkhöz kapcsolódó főbb, határokon átnyúló vasúti infrastruktúra-projektek végrehajtását, anélkül, hogy ez hátrányos lenne a vasúti személyszállításra nézve.

5.3   Kapacitásbővítés környezetkímélő módon

5.3.1

Az EGSZB különös örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság iránymutatásokat fog kibocsátani a közösségi környezetvédelmi jogszabályok kikötői fejlesztésekre történő alkalmazása tekintetében. Ez jelentős előrelépést jelent egyes EU-s jogszabályok – például a madarakról és az élőhelyekről szóló irányelvek vagy a vízügyi keretirányelv – miatt előállt bizonytalanságok feloldása irányába. A kérdés sürgősségére tekintettel az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság még 2008 vége előtt tegye közzé ezeket az iránymutatásokat.

5.3.2

Az EGSZB továbbá felhívja az Európai Bizottságot, hogy vegyen fontolóra további intézkedéseket a kikötőfejlesztési projektek jogi státuszának megerősítésére és a meglévő szabályozás egyszerűsítésére, a saját kezdeményezésű véleményben részletesebben is kifejtett módon (5).

5.3.3

Az EGSZB világosan megállapítja, hogy a szennyezett üledéket megfelelően kell kezelni, továbbá azt javasolja, hogy a függőben lévő olyan jogalkotási javaslatok keretében, amelyek érinteni fogják a víztestek és üledékek kezelését – pl. a hulladékokról szóló irányelv, illetve a vízügyi keretirányelv származékos irányelve (6) –, el kell ismerni, hogy a nem szennyezett üledéket nem kell hulladéknak tekinteni és nem a szennyezett üledékkel azonos módon kell kezelni, mivel nem szennyezett üledék esetében a kotrási műveletek nem juttatnak vagy adnak szennyező anyagokat a víztestekhez.

5.3.4

Végezetül az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak a hajókról származó hulladékot fogadó kikötői létesítmények biztosítására és a légszennyezés-kibocsátás javítására irányuló javaslataival. Az EGSZB azt ajánlja, hogy a kikötői díjak általi gazdasági ösztönzőket bízzák az egyes kikötőüzemeltetők mérlegelésére, mivel az ilyen intézkedések érintenék a kikötők pénzügyi struktúráját, amely pedig nagymértékben különböző Európában.

5.4   Modernizáció

5.4.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság bejelentését, hogy 2008-ban jogalkotási javaslatot fog tenni egy korlátok nélküli tengeri szállítási térség kialakítására, és utal a számos korábbi véleményében tett részletes megjegyzéseire (7).

5.4.2

Az EGSZB továbbá megismétli arra vonatkozó ajánlását, hogy az EU-nak további lépéseket kell tennie a vámrendszer korszerűsítése felé, és biztosítania kellene, hogy vámügyi, tengerbiztonsági, biztonsági, közegészségügyi és környezetminőségi politikái megfelelően összehangoltak és harmonizáltak legyenek, és ne hárítsanak át alaptalanul közfeladatokat a kikötőkre.

5.4.3

Az EGSZB támogatja az egyablakos rendszer fejlesztését, valamint az „e-tengerészet”, „e-vám” és „e-rakomány” kezdeményezések kibontakozását. Ugyanakkor meggyőződése, hogy az IKT-alapú megoldások költséghatékonyabbak a kisebb és közepes méretű kikötők számára is.

5.4.4

Végezetül a hatékonyság javításával kapcsolatban az EGSZB támogatja az Európai Bizottság javaslatát, hogy 2009 végére ki kell alakítani az általános európai mutatók rendszerét, feltéve, hogy ez utóbbi tekintetbe veszi a kereskedelmi szempontból érzékeny adatokat. Ezeket a mutatókat – a légi, part menti, valamint a kombinált vasúti közlekedés terén létező mutatók alapján – a kikötők számára lényeges elemeknek megfelelően kell kialakítani, mint például a kikötői berendezések teljesítménye, a kikötők közötti együttműködés és a szárazföldi tevékenységek összekapcsolása.

5.5   Egyenlő versenyfeltételek – egyértelműség a befektetők, üzemeltetők és felhasználók számára

5.5.1

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságnak az európai kikötői hatóságok szerepéről és kikötőüzemeltetési rendszerek sokféleségéről vallott álláspontját. Nevezetesen csatlakozik ahhoz a megállapításhoz, hogy a kikötői hatóságok fontos feladataikat jobban betölthetnék, ha bizonyos fokú függetlenséget – főként teljes pénzügyi függetlenséget – élveznének.

5.5.2

Az EGSZB ugyancsak üdvözli az Európai Bizottság bejelentését, hogy 2008-ban iránymutatásokat fogad el a kikötők állami támogatásáról. Az EGSZB ennek kapcsán a közpénzek kikötői felhasználásának a 2007. április 26-i saját kezdeményezésű véleményében kidolgozott alapelveire hivatkozik:

5.5.3

Az EGSZB örömmel látja továbbá azt is, hogy az Európai Bizottság elfogadta ajánlásait a 2006/111/EK irányelv átláthatósági rendelkezéseinek valamennyi kereskedelemi kikötőre történő kiterjesztésére, függetlenül azok éves forgalmától.

5.5.4

Saját kezdeményezésű véleményében az EGSZB iránymutatások kidolgozását javasolta a kiválasztási eljárás – például versenyeztetés vagy egyéb megfelelő eljárás – alkalmazására, a koncessziók és a földbérleti megállapodások feltételeire stb. vonatkozóan, valamint az olyan kikötői szolgáltatások jogi státuszának tisztázására, amelyek közérdekeket szolgálnak, mint például a kikötők általános biztonsága.

5.5.5

Az Európai Bizottság e kérést annyiban teljesítette, hogy a kikötői politikáról szóló közleményében iránymutatásokat fogadott el a koncessziókra és a technikai-tengerészeti szolgáltatásokra vonatkozóan. Az EGSZB véleménye szerint a Szerződésbe foglalt szabályokra és az esetjogra vonatkozó bizottsági értelmezés általában véve hasznos és világos. Az EGSZB azonban kiemeli, hogy a műszaki-hajózási szolgáltatások közös jellemzője az, hogy a hajózás biztonságához kapcsolódnak, ami elegendő ok kell, hogy legyen arra, hogy általános gazdasági érdekű szolgáltatásnak minősüljenek.

5.5.6

Az intelligens koncessziós politikának biztosítania kell a kikötőn belüli versenyt, valamint a terminálkezelők optimális teljesítményét és kötelezettségvállalását. Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság a koncessziók tekintetében rendszeresen vizsgálja felül a kiadott iránymutatást, így biztosítva, hogy ténylegesen megfelel a fenti célkitűzéseknek, és hogy elegendő közös elemet tartalmaz a kikötői hatóságok közötti egyenlő versenyfeltételek biztosításához. Az utóbbi különösen fontos, tekintettel a rakománykezelési piacon jelenleg zajló, említett konszolidációs folyamatra.

5.5.7

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, hogy segítséget fog nyújtani a kikötői díjak átláthatóságára vonatkozó legjobb gyakorlatok terjesztésében. Az EGSZB szilárd meggyőződése, hogy a kikötői díjakat a kikötők helyi szintjén kell megállapítani, hogy optimális módon megfeleljenek a kikötőt használó szereplők igényeinek és a kikötő általános érdekének.

5.5.8

Végezetül az EGSZB örömmel látja, hogy az Európai Bizottság megfogadta ajánlását, és foglalkozik a környező nem EU-s kikötők tisztességtelen versenymagatartásának eseteivel. A hozzáférési, illetve külkapcsolati politikán keresztül az Európai Bizottságnak fokozottan fel kellene lépnie az olyan, politikai megfontolásokon alapuló torzulások ellen is, mint a ciprusi lobogó alatt közlekedő vagy ciprusi kikötőkből induló hajókkal szembeni török embargó, az égei-tengeri török–görög problémák vagy a balti–orosz határátkelési problémák.

5.6   Strukturált párbeszéd kialakítása a kikötők és városok között

5.6.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság célkitűzését, hogy előmozdítja és erősíti az együttműködést a városok és kikötőik között. A kikötőknek a városokba és a városi életbe való integrálása a kikötői tevékenységekhez kapcsolódó erős polgári öntudattal, érdeklődéssel, sőt büszkeséggel együtt létfontosságú feltétele a kikötők fenntartható fejlődésének. Ennek kapcsán az EGSZB különösen támogatja az idegenforgalommal, a rekreációval, a kulturális örökséggel és általában a kultúrával való szinergiákat.

5.6.2

Az EGSZB továbbá hangsúlyozza a megbízható adatok hiányát az európai kikötők közvetlen és közvetett foglalkoztatásáról és hozzáadott értékéről. Az a benyomása például, hogy a közleményben idézett foglalkoztatási adatok jelentősen alulbecsülik a jelenlegi helyzetet. Az EGSZB ezért felhívja az Európai Bizottságot, hogy készíttessen külön tanulmányt a kérdésről.

5.6.3

Végezetül az EGSZB támogatja az Európai Bizottság szándékát, hogy felmérje a biztonsági intézkedések hatását a kikötők hozzáférhetőségére, és iránymutatásokat adjon ki arra nézve, hogyan lehet a két szempontot összeegyeztetni.

5.7   A kikötőkben folyó munka

5.7.1

Az EGSZB hangsúlyozta a jó és biztonságos munkakörülmények és -környezet, valamint a konstruktív munkaviszonyok előmozdításának szükségességét a kikötőkben. Az EGSZB elégedetten veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság jelentős figyelmet szentel e kérdésnek a kikötői politikáról szóló közleményében.

5.7.2

Az EGSZB megismétli álláspontját, amely szerint a kikötők működésének hatékonysága függ mind a megbízhatóságtól, mind pedig a biztonságtól, melyeket viszont – a technológiai haladás ellenére – jelentős mértékben az emberi tényező határoz meg. Ez magyarázatot ad arra, hogy miért is van szükség jól képzett és hozzáértő munkaerőre a kikötőkben, mind a szárazföldön, mind a hajók fedélzetén. Az EGSZB azt javasolta, hogy a szociális partnereknek fontos szerepet játsszanak ennek elérésében és fenntartásában, az Európai Bizottság pedig európai szinten azzal támogassa munkájukat, hogy megkönnyíti a szociális párbeszédet.

5.7.3

Az EGSZB örömmel látja tehát, hogy az Európai Bizottság úgy döntött, támogatja az európai szociális partnereket abban, hogy a kikötőkben a 98/500/EK bizottsági határozat értelmében vett európai ágazati szociális párbeszéd bizottságokat hozzanak létre.

5.7.4

Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság szándékát, hogy létrehozza a kikötői munkavállalók képzésének kölcsönösen elismerhető keretrendszerét, de azt javasolja, hogy előzetesen hasonlítsa össze a kikötői dolgozók szakmai képzésének létező rendszereit. Ez hasznos módon megvalósítható az európai szociális párbeszéd keretein belül.

5.7.5

Végezetül az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal abban, hogy szoros figyelemmel kell kísérni a munkavállalók munkahelyi biztonságára és egészségvédelmére vonatkozó – mind közösségi, mind a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet által meghatározott – szabályok kikötőkben történő végrehajtását, és javítani kell a baleseti statisztikákat. Sürgeti ugyanakkor azt is, hogy a megfelelő fórumok minden szinten tegyenek kezdeményezéseket a biztonság és az egészségvédelem további javításának biztosítása érdekében.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  HL C 407., 1998.12.28.

(2)  Az EGSZB véleményei a kikötői szolgáltatásokhoz való piaci hozzáférésről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról – COM(2001) 35 végleges, HL C 48., 2001.2.21., 122. o., illetve COM(2004) 654 végleges, HL C 294., 2005.11.25., 25. o.

(3)  HL C 168., 2007.7.20., 57. o.

(4)  Hosszú távon szemlélve a Hamburg–Le Havre vonalon elhelyezkedő kikötőknek az európai konténerpiacon betöltött átlagos részesedése az 1975-ös 61 %-ról 2003-ra 48 %-ra csökkent, míg a földközi-tengeri térség kikötőinek piaci részesedése az 1975-ös 18 %-ról 2003-ra duplájára, vagyis 36 %-ra nőtt. Emellett a konténerforgalom terén az európai kikötők koncentrációja (a Gini-együtthatóval mérve) 1990 óta folyamatosan csökkent, ami azt mutatja, hogy növekszik az európai piacra való belépési helyek száma. 2006-ban a (viszonylagosan) legjobban növekvő kikötők többnyire közepes és kisebb méretű, különböző európai régiókban található kikötők voltak (Amsterdam, Sines, Rauma, Constantza, Kotka, Tallinn, Bremerhaven, Zeebrugge és Gdynia) – forrás: Institute of Transport and Maritime Management Antwerp (ITMMA)/Antwerpeni Egyetem. Mindez éles ellentétben áll például az egyesült államokbeli helyzettel, ahol a kikötők koncentrációs szintje ugyanebben az időszakban drasztikusan megnövekedett. Forrás: Notteboom, T. (2007), Market report on the European seaport industry, amely az Eurostat és az egyes kikötők által rendelkezésre bocsátott adatok alapján készült.

(5)  Ld. a közös európai kikötői politikáról szóló (HL C 168., 2007.7.20., 57. o.) vélemény 4. fejezetét.

(6)  Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról (COM(2005) 667); illetve Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a vízpolitika területén a környezetminőségi előírásokról és a 2000/60/EK irányelv módosításáról (COM(2006) 397).

(7)  HL C 168., 2007.7.20., 50. o., vélemény az európai Bizottság „Az Európai Unió jövőbeni tengerpolitikája felé: európai elképzelések az óceánok és a tengerek jövőjéről” című közleményéről, COM(2006) 275 végleges

HL C 168., 2007.7.20., 57. o., saját kezdeményezésű vélemény: „Közös európai kikötői politika”

HL C 151., 2008.6.17., 20. o., feltáró vélemény: „Tengeri gyorsforgalmi utak a logisztikai láncban”

HL C 168., 2007.7.20., 68. o., vélemény a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a rövid távú tengeri szállítás ösztönzésére irányuló program félidős felülvizsgálatáról [COM(2003) 155 végleges]”, COM(2006) 380 végleges.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/49


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Véleménye – Tárgy: Közúti fuvarozás – Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők munkaideje

(2009/C 27/12)

2007. november 20-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata végrehajtási rendelkezéseinek 29. A) cikke alapján saját kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:

Közúti fuvarozás – az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők munkaideje

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2008. június 5-én elfogadta véleményét. (Előadó: Eduardo Manuel CHAGAS (1), akitől a munkát Brian CURTIS vette át).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 121 szavazattal 14 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt:

1.   Következtetések

1.1

Az EGSZB úgy véli, hogy valamennyi önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőt be kellene vonni a 2002/15/EK irányelv alkalmazási körébe – ahogyan az ennek a 2009. március 23-tól érvénybe lépő 2. cikkében is szerepel.

1.2

Ez a bevonás azt feltételezi, hogy a tagállamok megfelelően hajtják végre az irányelvet, és főként, hogy megfelelően alkalmazzák az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezető fogalmát.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy erre a bevonásra a közúti fuvarozás biztonságának növelése, a kiegyenlített versenyhelyzet megteremtése és az utazó munkavállalók és az önálló vállalkozók munkafeltételeinek – és különösképpen fizikai és mentális egészségének – javítása érdekében van szükség. Köztudott, hogy az irányelvben (3. cikk a2. pont) definiált általános adminisztratív tennivalók nincsenek benne a munkaidő meghatározásában.

1.4

Az EGSZB szerint a közúti közlekedés európai belső piaca feltételezi a tisztességes verseny kialakítását, amely az ágazatra vonatkozó szociális jogszabályok hatékony és valódi alkalmazásán alapul. Azzal, hogy megkülönböztetést alkalmazunk a munkaidővel kapcsolatos jogszabály alkalmazhatóságában az utazó munkavállalók és az önálló vállalkozók között, hozzájárulunk a tisztességtelen versenyhez. Ezért az EGSZB nem fogadhatja el annak lehetőségét, hogy az irányelv csupán az „álfüggetlen vállalkozó” gépjárművezetőkre vonatkozzon.

1.5

A bevonás végrehajtásával járó esetleges nehézségek kiküszöbölése érdekében az EGSZB a szállítási láncban részt vevő egyes szereplők együttes felelősségvállalásáért száll síkra, ahogyan ez a vezetési és pihenőidőkre vonatkozó jogszabályban is megvalósul.

1.6

Az EGSZB jelzi, hogy a különböző nemzeti közigazgatások közötti európai szintű együttműködés alapvető feltétele az irányelv hatékony megvalósításának.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv hatályának az önálló tevékenységet folytató gépjárművezetőkre való kiterjesztésekor ügyelni kell arra, hogy ne terheljük túl őket fölösleges adminisztratív feladatokkal.

2.   Bevezetés

2.1

Az EGSZB már több ízben dolgozott az európai közlekedésbiztonsági politikán, és szilárd alapokat szerzett ezen a területen. Legutóbbi, „Európai közlekedésbiztonsági politika és hivatásos járművezetők – Biztonságos és őrzött parkolóhelyek” című saját kezdeményezésű véleményében (TEN/290) (2) az EGSZB a hivatásos gépjárművezetők számára létesítendő pihenőhelyek fontos kérdésére tért ki a közúti infrastruktúrákra vonatkozó politika keretében. Egy másik kulcsfontosságú téma – az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők munkaideje – a biztonságos és őrzött parkolóhelyekről szóló vélemény kiegészítéseként került kidolgozásra. A különböző gazdasági, szociális és biztonsági aspektusokkal még nem foglalkoztak megfelelő módon európai szinten. A kiegészítő vélemény elkészítésének további alapja az Európai Bizottság jelentése a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőknek a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek munkaidejének szervezéséről szóló, 2002. március 11-i 2002/15/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv hatálya alóli kizárásának következményeiről (COM(2007) 266 végleges).

2.2

A 2002/15/EK irányelv rögzíti a munkaidő szervezésére vonatkozó minimális előírásokat a közúti fuvarozásban utazó tevékenységet végző személyek biztonságának és egészségének fokozottabb védelme, a közúti biztonság és a versenyfeltételek közelítése érdekében. Az irányelv 2002. március 23-án lépett hatályba, és a tagállamoknak három év állt rendelkezésére (ez az időszak 2005. március 23-án ért véget) az utazó tevékenységet végző személyekre vonatkozó rendelkezések végrehajtására. Az irányelv 2. cikkének (1) bekezdése szerint ezt az irányelvet az önálló vállalkozói tevékenységet végző gépjárművezetőkre 2009. március 23-tól kell alkalmazni. Időközben az Európai Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, majd a jelentés alapján jogalkotási javaslatot terjeszt elő.

2.3

Az Európai Parlament és a Tanács által aláírt, a szóban forgó irányelvre vonatkozó egyeztetési megállapodás keretében úgy határoztak, hogy legkésőbb a fenti dátum lejárta előtt két évvel, vagyis 2007. március 23-ig az Európai Bizottság jelentést nyújt be az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak. A jelentés elemzi az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők ezen irányelv hatálya alóli kizárásának következményeit a közúti biztonság, a versenyfeltételek, a szakma struktúrája, valamint a társadalmi aspektusok szempontjából. A jelentés számba veszi az egyes tagállamokra jellemző körülményeket a közlekedési ágazat struktúrája, illetve a közúti szállítók munkakörülményei szempontjából.

2.4

E jelentés alapján az Európai Bizottság javaslatot terjeszt elő, melynek célja (a) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőknek az irányelv hatálya alá történő bevonása körülményeinek megállapítása bizonyos önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők tekintetében, akik más tagállamokban nem folytatnak közúti fuvarozási tevékenységet, és akikre helyi korlátozások vonatkoznak, vagy (b) az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőknek ezen irányelv hatálya alóli további kizárása.

2.5

Az irányelv 7. cikkének (2) bekezdése értelmében az Európai Bizottság az irányelv végrehajtásáról készített kétévenkénti jelentésének keretében legkésőbb 2007. március 23-ig értékeli az irányelv éjszakai munkára vonatkozó rendelkezéseinek következményeit.

3.   Az Európai Bizottság jelentése

3.1

Az Európai Bizottság véleménye szerint a jelentés átfogó képet nyújt az irányelv tagállamok általi végrehajtásának jelenlegi állásáról, foglalkozik az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők az irányelv hatálya alóli kizárásának lehetséges következményeivel, és értékeli az irányelv éjszakai munkára vonatkozó rendelkezéseinek következményeit.

3.2

Az első következtetés az, hogy a tagállamok többségének az irányelvet az erre rendelkezésre álló három éves időszak során nem sikerült átültetnie. Ennek következtében az Európai Bizottság úgy véli, nincs olyan helyzetben, hogy megjelentesse első kétéves jelentését, amelyet 2007 márciusában kellett volna bemutatnia.

3.3

Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők kizárásának következményeivel kapcsolatban az Európai Bizottság emlékeztet azokra az okokra, amelyek miatt bevonásukat javasolta: a rendelet vezetési és pihenőidőkre vonatkozó szabályai nem tesznek ilyen különbséget a gépjárművezetők között; el kell kerülni az iparág felaprózódását azáltal, hogy a munkavállalókat arra bátorítják, legyenek önálló vállalkozási tevékenységet folytató gépjárművezetők (vagy „álfüggetlen vállalkozók”); biztosítani kell, hogy a tisztességes versenyre, a közúti közlekedés biztonságának fokozására és a munkakörülmények javítására vonatkozó célkitűzések elérésére a teljes közúti fuvarozási ágazatban törekedjenek.

3.4

Egy, külső tanácsadók által elkészített jelentés következtetései alapján az Európai Bizottság elismeri, hogy a fáradtság és annak hatása a közúti közlekedés biztonságára minden gépjárművezetőt érint, akár önálló vállalkozóról, akár utazó munkavállalóról van szó. A jelentés ezenkívül alátámasztotta, hogy az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők az alkalmazásban lévő utazó munkavállalóknál hosszabb munkaidőben dolgoznak, és mindkét csoport többet dolgozik, mint a más ágazatokban tevékenykedő munkavállalók.

3.5

Miközben elismeri, hogy „a munkaidő megrövidítése kétségtelenül segítene a fáradtság csökkentésében”, a külső jelentés azt is leszögezi, hogy egy ilyen intézkedés „nagyobb stresszt is eredményezne, hiszen az önálló vállalkozási tevékenységet folytató gépjárművezetők a nyereségesség fenntartása érdekében rövidebb idő alatt többet kívánnak teljesíteni, ami viszont ismét nagyobb fokú fáradtsághoz és több balesethez vezet”. Úgy tűnik, az Európai Bizottság osztja ezt a nézetet.

3.6

A versenyfeltételekkel kapcsolatban az Európai Bizottság egyetért a jelentés következtetéseivel, melyek szerint az önálló vállalkozási tevékenységet folytató gépjárművezetők kihagyása az irányelv alkalmazási köréből a felaprózódás jelenlegi tendenciájának folytatását ösztönözhetné, és az várhatóan nem gyakorolna jelentős hatást az iparágban zajló versenyre. Az önálló vállalkozási tevékenységet folytató gépjárművezetők bevonása ezzel szemben a költségterhek növekedését és a munkaidő csökkenését eredményezné számukra, így a közúti árufuvarozásban tevékenykedő önálló vállalkozók versenyelőnye jelentősen csökkenne. Így úgy tűnik, az Európai Bizottság azt támogatná, ha az irányelv hatálya alá csak az „álfüggetlen” egyéni vállalkozók tartoznának.

3.7

Az Európai Bizottság úgy véli, hogy „bár gazdasági szempontból kedvezőbb az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők kihagyása, a kihagyás vagy a szabályozás hatálya alá történő bevonás lehetséges társadalmi hatásai kevésbé egyértelműek. A kihagyás valószínűleg nem segíti az egészségügyi és biztonsági problémák orvoslását, ugyanakkor a bevonás még több stressz és adminisztratív teher mellett kevesebb bevételt eredményez az önálló vállalkozó számára.”

3.8

Következésképpen az Európai Bizottság úgy véli, hogy az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők bevonása fokozhatja a stresszt és az anyagi nehézségeket, nehezen betartatható, ezért nem hatékony.

3.9

Az irányelv éjszakai munkavégzésre vonatkozó rendelkezései következményeinek értékelésével kapcsolatban az Európai Bizottság arra a következtetésre jut, hogy a szabályok alkalmazása behatóbb vizsgálatot érdemel.

4.   Általános észrevételek

4.1

Az EGSZB megismerkedett az Európai Bizottság által az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőknek a közúti közlekedés területén tevékenykedő személyek munkaidejéről szóló irányelv alkalmazási köréből történő kizárása következményeiről készített jelentéssel.

4.2

Az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőknek az irányelv hatálya alóli kizárása több szociális partner szerint is a verseny torzulását okozza a közúti ágazatban. Az EGSZB ezért a közelmúltban, a közlekedéspolitikai fehér könyv félidei felülvizsgálatáról szóló véleményében (TEN/257, előadó: Rafael Barbadillo López) (3) a következő kérést fogalmazta meg:

„A közúti közlekedésre vonatkozó szociális jogszabályoknak minden foglalkoztatottal szemben biztosítaniuk kell az egyenlő bánásmódot, függetlenül attól, hogy munkavállalókról vagy magánvállalkozókról van szó. Ezért a közúti közlekedés területén tevékenykedő személyek munkaidejének szabályozásáról szóló, 2002. március 11-i 15/2002/EK irányelvet azonnal, átmeneti idő nélkül alkalmazni kell a magánvállalkozókra, hiszen az irányelv célja a közúti biztonság növelése, a verseny torzulásának megakadályozása és a jobb munkafeltételek elősegítése”. (4.3.1.2. pont)

4.3

Ebben a tekintetben az EGSZB komoly aggályainak ad hangot a tanulmány eredményei között felsorolt közúti biztonsággal és versenyfeltételekkel kapcsolatos, illetve szociális tényezőkre vonatkozó következtetéseket illetően.

4.4

Az EGSZB szerint a közúti biztonság elősegítése, az egyenlő versenyfeltételekhez való hozzájárulás és a közúti fuvarozásban önálló vállalkozóként dolgozók munkakörülményeinek – különösen fizikai és mentális egészségük – javítása érdekében az önálló vállalkozói tevékenységet folytató fuvarozókra is ki kell terjeszteni a 2002/15/EK irányelv hatályát.

4.5

A túl hosszú idejű munkavégzés az egyik olyan tényező, amely jelentős mértékben járul hozzá a túlfáradáshoz és ennélfogva a volánnál történő elalváshoz, ezért ellentétes a közúti biztonsággal. Tisztességes versenyfeltételek akkor alakulnak ki, amikor az áruelosztás és -szállítás minden részletét megszervező nagyvállalatok által az alvállalkozóknak kifizetett árban tükröződik az ágazatra vonatkozó szociális jogszabályok betartása – mind az utazó munkavállalók, mind pedig az önálló vállalkozók esetében.

4.6

Az önálló vállalkozóknak a 2002/15/EK irányelv hatálya alól történő kizárása valószínűleg nagyobb fokú stresszt eredményez, hiszen a vállalkozók ki vannak téve megbízóik árcsökkentésre irányuló nyomásának. Emiatt ugyanazon jövedelemszint elérése érdekében hosszabb munkaidőben dolgoznak, a közúti biztonság, saját egészségük, illetve a munka és a magánélet – már most is bizonytalan – egyensúlyának kárára.

4.7

Eközben az EGSZB úgy véli, hogy a 2002/15/EK irányelv hatályának az önálló vállalkozókra való kiterjesztése feltételezi az irányelv nemzeti jogba történő megfelelő átültetését, különösen az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezető definíciójának tekintetében.

4.8

Az Európai Bizottságnak, úgy is, mint „a Szerződés őrének”, ügyelnie kell arra, hogy a tagállamok megfelelően ültessék át nemzeti jogrendszerükbe az irányelv 3. cikkének e) pontjában meghatározottak szerinti (4)„önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezető” definícióját. A nemzeti jogba történő megfelelő átültetés az első feltétel, aminek teljesülnie kell ahhoz, hogy egy tagállam szembeszállhasson az „álfüggetlen vállalkozó” gépjárművezetők jelenségével.

4.9

A hatály kiterjesztése mellett még az irányelv módosítására is szükség van a szállítási lánc különböző szereplőinek együttes felelőssége vonatkozásában.A vezetési és pihenőidőről szóló rendelet (5) 10. cikkének 4. pontja kimondja, hogy „A vállalkozások, a feladók, a szállítmányozók, az utazásszervezők, a fővállalkozók, az alvállalkozók és a járművezető munkaközvetítők kötelesek biztosítani, hogy a szerződésben megállapodott szállítási időbeosztás ezen rendeletnek megfeleljen”. Az együttes felelősséget ki kell terjeszteni a munkaidőről szóló jogszabály alkalmazására is. Így az utazó munkavállalók és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők egyenlő elbánásban részesülhetnének; valójában, mivel ez utóbbiak alvállalkozói pozícióban vannak, áraik csökkentésére irányuló nyomás nehezedik rájuk, így hosszabb munkaidőben dolgoznak. Ezzel elkerülhető az utazó munkavállalók kárára kialakuló tisztességtelen versenyhelyzet.

4.10

Az EGSZB nem tartja ésszerűnek a tanulmány azon következtetéseit, amelyek az irányelvnek az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetőkre történő kiterjesztéséből származóan megnövekedő stresszel kapcsolatosak. A munkaidőnek a szaktanácsadók által használt definíciója nem egyértelmű. Ha az önálló tevékenységet folytató gépjárművezetőknek egyazon munkaidőn belül kell elvégezniük tevékenységeik adminisztrációját és irányítását is – amire az utazó munkavállalók nincsenek rákényszerülve –, valóban magasabb szintű stressz alakul ki. Ha azonban egy munkaidőn belül ugyanolyan feladataik vannak, mint az utazó munkavállalóknak, nem világos, hogy miért nehezedne nagyobb nyomás az önálló tevékenységet folytató gépjárművezetőkre.. Köztudott, hogy az irányelvben (3. cikk a2. pont) definiált általános adminisztratív tennivalók nincsenek benne a munkaidő meghatározásában.

4.11

Ezenkívül ha a munkaidő csökkentése hozzájárul a túlfáradás csökkentéséhez, viszont növeli a stresszt, akkor az önálló vállalkozásban dolgozóknak két rossz közül kell választaniuk. Az EGSZB szerint a közúti biztonság az elsődleges, és a túlfáradás – mint a túl hosszú (vezetési időt is tartalmazó) munkaidő következménye – a közúti biztonság hiányának az oka lehet, függetlenül attól, hogy a gépjárművezető utazó munkavállaló, vagy magánvállalkozó.

4.12

Egyébiránt a tanulmány nem szól arról – az Európai Bizottság pedig elfogadja az okfejtését –, hogy a gépjárművezetőket érő stressz abban az esetben is fennmaradhat és növekedhet, ha az irányelv nem vonatkozik rájuk, hiszen a megbízók ki fogják használni az ebből adódó lehetőséget arra, hogy növeljék az ár csökkentésére irányuló nyomást.

4.13

Az Európai Bizottság kiemeli, hogy a Tanács nem adta beleegyezését a munkaidőre vonatkozó szabályokat érintő, a legkisebb mértékben is rendszeres ellenőrzési kötelezettségre. Az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlatosan sajnálatát fejezi ki emiatt, azonban nem gondolja úgy, hogy emiatt nem kellene a jogszabályt az önálló tevékenységet folytató gépjárművezetőkhöz igazítani. Az, hogy az önálló tevékenységet végzők esetében nehéz ellenőrizni a munkaidőt, nem jelenti azt, hogy nem kellene őket erre kötelezni. Ezért lehet érdekes elem a szállítási lánc szereplőinek együttes felelőssége a jogszabály alkalmazásában. Ha kiderül, hogy a szállítási lánc különféle szereplői közötti szerződések olyanok, hogy az átlagosan 48 órás munkaidő nem tartható, legalább lenne egy elem, ami megvédi az önálló tevékenységet folytató gépjárművezetőt attól, hogy túl hosszú vezetési és munkaidőre kényszerüljön.

4.14

Az EGSZB szerint a közúti közlekedés európai belső piaca feltételezi a tisztességes verseny kialakítását, amely az ágazatra vonatkozó szociális jogszabályok hatékony és valódi alkalmazásán alapul. Azzal, hogy megkülönböztetést alkalmazunk a munkaidővel kapcsolatos jogszabály alkalmazhatóságában az utazó munkavállalók és az önálló vállalkozók között, hozzájárulunk a tisztességtelen versenyhez. Ezért az EGSZB nem fogadhatja el annak lehetőségét, hogy az irányelv csupán az „álfüggetlen vállalkozó” gépjárművezetőkre vonatkozzon.

4.15

Az EGSZB egyébiránt meg kívánja említeni, hogy több, különböző közúti közlekedési piaci struktúrákkal rendelkező állam – például Észtország (kevés vállalkozó) és Szlovákia (70 % magánvállalkozó) – is úgy döntött, hogy a 2002/15/EK irányelvet kiterjeszti az önálló tevékenységet folytatókra. Ha tehát már ma is így történik, akkor az EGSZB nem érti, miért ragaszkodik az Európai Bizottság ahhoz, hogy – gazdasági okok miatt – ne terjessze ki a 2002/15/EK irányelv hatályát az önálló vállalkozókra.

4.16

Az Európai Bizottság joggal érti „szociális vonatkozások” alatt az utazó munkavállalók és az önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezetők egészségén, biztonságán és munkakörülményein kívül a díjazásukat, valamint a munka és a magánélet egyensúlyát is.

4.17

Az Európai Bizottság szerint ha az irányelv nem vonatkozik rájuk, az önálló tevékenységet folytatók „jobban kezükben tarthatják munkájuk irányítását és magasabb jövedelemhez juthatnak, ugyanakkor több időt és energiát kell szánniuk a nyereségesség elérésére”.

4.18

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy a munkaidő definíciója az önálló tevékenységet folytató munkavállalók esetében nem egyértelmű, és/vagy feltételezi, hogy az általános adminisztratív feladatok nem tartoznak a munkaidőbe. Ebben az esetben az EGSZB nem érti, hogy miért származik magasabb jövedelme az önálló vállalkozóknak abból, hogy nem vonatkozik rájuk a munkaidőről szóló irányelv.

4.19

Az EGSZB jelzi, hogy a különböző nemzeti közigazgatások közötti európai szintű együttműködés alapvető feltétele az irányelv hatékony megvalósításának.

4.20

Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelv hatályának az önálló tevékenységet folytató gépjárművezetőkre való kiterjesztésekor ügyelni kell arra, hogy ne terheljük túl őket fölösleges adminisztratív feladatokkal.

4.21

Az Európai Bizottság a jelen tanulmány után újabb, részletesebb hatástanulmányt kíván készíteni, mielőtt kidolgozná a jogalkotási javaslatot. Az elemzésnek figyelembe kellene vennie az új tényezőket, amilyen például a vezetési és pihenőidőre vonatkozó új rendelet. Az Európai Bizottság ezenkívül a hatástanulmányban továbbra sem kívánja kiterjeszteni a munkaidőre vonatkozó ágazati szabályok hatályát a valódi önálló tevékenységet folytatókra. Az EGSZB nincs meggyőződve arról, hogy egy újabb hatástanulmány hozzáadott értéket jelentene.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  Mandátumáról lemondott.

(2)  HL C 175., 2007.7.27., 88–90. o.

(3)  HL C 161., 2007.7.13., 89. o.

(4)  3. cikk e) pont: „önálló vállalkozói tevékenységet folytató gépjárművezető” minden olyan személy, aki a közösségi jogszabályok értelmében közösségi engedély vagy bármely egyéb szakmai engedély alapján foglalkozásszerűen személyek szállítását vagy áruk közúti fuvarozását végzi harmadik fél számlájára vagy, aki jogosult a saját számlájára munkát vállalni, és aki nem kötődik munkaadóhoz sem munkaszerződéssel, sem egyéb munkavégzésre irányuló, alá-, fölérendeltségen alapuló jogviszony formájában, aki szabadon szervezheti a vonatkozó munkatevékenységeket, akinek a jövedelme közvetlenül a megtermelt nyereségtől függ, és akinek megvan az a szabadsága, hogy egyénileg vagy más önálló vállalkozó gépjárművezetőkkel történő együttműködés keretein belül több ügyféllel is üzleti kapcsolatot tartson fenn.

Ennek az irányelvnek az alkalmazásában azokra a gépjárművezetőkre, akik nem felelnek meg ezeknek a feltételeknek, ugyanazon kötelezettségek és ugyanazon jogok vonatkoznak, mint amelyeket ez az irányelv az utazó munkavállalók tekintetében előír.

(5)  Az Európai Parlament és a Tanács 2006. március 15-i, 561/2006/EK rendelete a közúti szállításra vonatkozó egyes szociális jogszabályok összehangolásáról, a 3821/85/EGK és a 2135/98/EK tanácsi rendelet módosításáról, valamint a 3820/85/EGK tanácsi rendelet hatályon kívül helyezéséről.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/53


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) – „Egy kis szén-dioxid-kibocsátású jövő felé”

COM(2007) 723 végleges

(2009/C 27/13)

2007. november 22-én az Európai Bizottság az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-TERV) – „Egy kis szén-dioxid-kibocsátású jövő felé”.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2008. június 5-én elfogadta véleményét. (Előadó: Josef ZBOŘIL.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 127 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság közleményét és az ahhoz kapcsolódó munkadokumentumokat, és egyetért az Európai Bizottság elemzésével, illetve a jelenlegi energiatechnológiai helyzetről adott leírással. Az energiatechnológiák fejlesztésére vonatkozó, alaposan előkészített stratégia hiányában meglehetősen nehéz érdemi vitát folytatni a klímaváltozás folyamatának enyhítéséről. Az EGSZB ennek következtében támogatja a SET-terv elfogadását.

1.2

A közlemény továbbá nagy hangsúlyt helyez az energiapolitika egyik kulcskérdésére: az energiaellátás biztonságára, mégpedig egyszerre materiális szinten, illetve a szociális és környezeti fenntarthatóság szintjén is. Az energiaellátási források biztonsága nem csak az energiához való fizikai hozzáférést foglalja magába, hanem annak lehetőségét is, hogy a társadalom elfogadható áron elégíthesse ki energiaszükségletét.

1.3

A közleményben az Európai Bizottság helyénvaló módon az energiatechnológiák fejlesztését az első számú feladatként jelöli meg az éghajlatváltozás hatásának korlátozására irányuló erőfeszítések között; ez az álláspont megegyezik a 2007 decemberében, Bali szigetén megrendezett 13. ENSZ éghajlat-változási konferencia (COP 13) végkövetkeztetéseivel (1).

1.4

Az Európai Bizottság közleménye joggal hangsúlyozza az időtényező fontosságát, amely meghatározó eleme a javasolt stratégia (a SET-terv) végrehajtásának, ha az EU – 2007 márciusában tett kötelezettségvállalásának megfelelően – sikeresen végre kívánja hajtani az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2020-ig vállalt csökkentését.

1.5

Az új energiatechnológiák fejlesztésének és konkrét alkalmazásának felgyorsítása érdekében az EU-nak még több célzott és hatékony mechanizmust kell kialakítania, amelyek elősegítik az állami támogatások, az ipar, az egyetemek és a kutatás potenciáljának jobb kihasználását, és közös szinergiahatásaik megerősítését. Nemzetközi szinten is szélesebb körű együttműködést kell kialakítani, és a kutatási tevékenységek elaprózódását megakadályozó intézkedéseket kell hozni.

1.6

Az EGSZB nagy örömmel üdvözli az európai bizottsági közleményben kifejtett azon koncepciót, amely a pénzügyi erőforrások mozgósításán túl mindenekelőtt emberi erőforrások mobilizálására buzdít, mégpedig egyszerre négy szinten: a magánszektorban, illetve nemzeti, európai és globális szinten is. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az emberi erőforrások mozgósításához az egyik elengedhetetlen feltétel a tudományos és műszaki oktatásnak biztosított általános és megfelelő támogatás.

1.7

A megfelelő EU-szintű prioritások megállapításán túl a stratégiai terv további feladatai közé tartozna a tagállami szintű specifikus célkitűzések meghatározása, figyelembe véve a tagállamok adottságait és tapasztalatait, az elegendő pénzügyi források odaítélésének biztosítása a (nemzeti és európai) költségvetések keretében, a kutatási és fejlesztési kapacitások lehető legjobb kihasználása, az energiapiaci tendenciák által kellőképpen motivált magánszektor bevonása, valamint egyéb jogalkotási és adópolitikai eszközök biztosítása is.

1.8

Az EGSZB megjegyzi, hogy igen káros volna, ha az éghajlatváltozás korlátozásának minden kétséget kizáróan legfontosabb eszközét – az energiatechnológiák fejlesztésére és alkalmazására vonatkozó stratégiát – háttérbe szorítanák más témák, amelyek objektíven nézve megfelelő és ösztönző támogatási keretet kell, hogy biztosítsanak a szóban forgó fejlesztési folyamathoz (ilyen téma nevezetesen a kibocsátási kvóták kiváltásának rendszere, a megújuló energiaforrások használatának támogatása, a harmadik „energiacsomag” stb.). Kizárólag a hatékonyabb technológiák kialakítását eredményező konkrét technológiai fejlődés – valamennyi energiatípus termelése vagy fogyasztása részéről – vezethet az üvegházhatásúgáz-kibocsátások hatékony csökkentéséhez.

1.9

A meglehetősen kritikus jelenlegi helyzetről adott kiemelkedően pontos és tárgyszerű elemzés teljes joggal helyez nagy hangsúlyt a szervezési és irányítási problémákra, amelyeknek – a technikai és tudományos nehézségekhez hasonlóan – a társadalom törekvéseinek középpontjába kell kerülniük.

1.10

A közlemény javaslata szerint közösségi szinten a megújuló energiaforrásokat kiaknázó technológiák, a környezetkímélő hő-előállítási módok és az energiaszállítás, illetve -tárolás legmodernebb infrastruktúráinak alkalmazása felé kell fordulni, és megfelelő támogatást kell biztosítani számukra. Gazdasági szempontból egyes megújuló energiaforrásoknak ugyanakkor még mindig igen magas költségvonzata van, ami hosszú távon sem fog változni. A végfelhasználás során energiát megtakarító technológiák, a fosszilis energiaforrásokon alapuló, illetve az atomenergiát használó – hasadásos vagy fúziós alapú – „tiszta” technológiák, valamint a nukleáris hulladékok tárolásának kérdésére az Európai Bizottság nem tér ki. Az EGSZB javaslata szerint tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy számos ország függ a fosszilis tüzelőanyagoktól és a nukleáris energiától, és hogy ez a helyzet a közeljövőben aligha fog megváltozni.

1.11

Az EGSZB szerint a magánszektort mindenképpen be kell vonni e folyamatba, mégpedig igen nagy mértékben. Az EU-nak és a nemzeti kormányoknak ki kell alakítani az ezt lehetővé tevő körülményeket, mégpedig nem csak az energiapolitikai elvek, prioritások és célkitűzések meghatározásával, hanem a végrehajtásukhoz szükséges eszközök megalkotásával is.

1.12

A stratégia kulcspontja a piaci szabályok bevezetése az energetikai szektorban, megfelelően tekintetbe véve az összes energiaforrásra vonatkozó energiaárakban a külső költségeket, beleértve a szociális költségeket is. Az EU-nak és a tagállamoknak minden bizonnyal olyan jogalkotási és adózási feltételeket kell majd teremteniük, amelyek lehetővé teszik a kutatásokra és energetikai fejlesztésekre fordított állami, illetve magánszektorbeli pénzügyi eszközök előnyösebb összekapcsolását.

1.13

A valós természeti feltételeknek és az energiaforrásokhoz való fizikai hozzáférésnek alapkritériumoknak kellene lenniük a megújuló energiaforrások egyes tagállamokban történő kiaknázhatóságának értékelésekor, valamint minden esetben, amikor ezeket az országokat bevonják az energiatechnológiai fejlesztési programokba.

1.14

A lakosság által használt modern energiatechnológiák fejlődésének a fenntartható fejlődés irányába kell mutatnia. Az energetikai kutatások és fejlesztések javasolt stratégiai koordinációja – amely (mind tartalmi szinten, mind a határidők tekintetében) összehangolja a közösségi és nemzeti szinten alkalmazandó prioritásokat, és rendelkezik minden olyan, nélkülözhetetlen operatív mechanizmussal, mint a megfelelő irányítási, ellenőrzési és információátadási rendszer – jelentős mértékben hozzájárulhat az energetikai területen kitűzött célok megvalósításához.

1.15

Ami az új energetikai technológiákra irányuló kutatások és fejlesztések terén való Európai Unión túli együttműködés megerősítését illeti, újabb egyezmények megkötése helyett először is a meglévő intézmények, szerződések és megállapodások optimális kihasználását kell prioritásként kezelni, különös tekintettel azokra, amelyek a múltban már bizonyították hatékonyságukat.

1.16

A SET-terv alapvető stratégiai iránymutatást jelent az európai gazdaság számára a klímaváltozás hatásának korlátozását célzó technológiák fejlesztése, illetve alkalmazása tekintetében, amelyek elősegíthetik az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésének 2020-ig, illetve tágabb perspektívában 2050-ig vállalt céljait.

1.17

Ez a rész a tanulmányozócsoport első ülését követően kerül kiegészítésre.

2.   Bevezetés

2.1

2007. november 22-én az Európai Bizottság közzétette az európai stratégiai energiatechnológiai terv (SET-terv) kialakítására vonatkozó javaslatát, „Egy kis szén-dioxid-kibocsátású jövő felé” alcímmel (COM(2007) 723), amelyet a következő munkadokumentumok kísértek: „A hatáselemzés teljes változata” – SEC (2007) 1508, „A hatáselemzés szintézise” – SEC(2007) 1509, „A technológiák feltérképezése” – SEC(2007) 1510, illetve „A kapacitások feltérképezése” – SEC(2007) 1511. E dokumentumok a SET-terv célkitűzéseinek megvalósítása érdekében mozgósítandó, rendelkezésre álló megoldásokat és eszközöket foglalják össze. Az említett dokumentumok a kutatás és fejlesztés területén való szorosabb és jobban koordinált együttműködés sürgős megvalósítását szorgalmazzák, mégpedig minden lehetséges szinten (2).

2.2

A fenti stratégiai iránymutatás létfontosságú, központi jelentőségű területre vonatkozik, mivel célja a klímaváltozás hatásának korlátozása az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése révén. Az EU-nak konkrétan 2020-ig 20 %-kal kell csökkentenie az üvegházhatást okozó gázkibocsátását, ami akár 30 %-ra is változhat, ha a nemzetközi közösség csatlakozik az EU globális szintű kezdeményezéséhez. A klímaváltozás elleni küzdelem fenti alapvető célkitűzéseit, valamint az „Energiapolitika Európáért” kezdeményezés főbb politikai tartalmait a 2007. március 9-i Európai Tanács határozta meg.

2.3

A légkör szén-dioxid koncentrációjának elfogadható szinten történő stabilizálásához hatalmas előrelépésekre lesz szükség az energiatechnológia területén. Az, hogy szükség van-e technológiai újításokra, nem kérdés. A kérdés az, hogy a politikának mennyire kell közvetlenül az ilyen típusú innováció ösztönzésére fókuszálnia (3). A „már rendelkezésre álló technológiával” való megelégedés különösen veszélyes, és az alaposan megtervezett és megvalósított a SET terv az alapvető és legmegfelelőbb választás a szükséges csökkentési célok eléréséhez.

3.   Az Európai Bizottság dokumentumai

3.1

Európának most kell cselekednie, mégpedig közösen, a fenntartható és versenyképes energiaellátás biztosítása érdekében. A technológiák hasznosítása alapvető feltétele az Európai Tanács által 2007. március 9-én elfogadott európai energiapolitikai célkitűzések megvalósításának. A fenti célok elérésének biztosításához csökkentenünk kell a tiszta energia költségeit, és az európai uniós vállalkozásokat a rohamosan növekvő, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiai ágazat élvonalába kell helyeznünk. Hosszabb távon – a kutatásban elért jelentős áttöréseken keresztül – a technológiák új generációját kell kifejlesztenünk ahhoz, hogy megfeleljünk az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának 60–80 %-os csökkentését 2050-ig előirányzó, még nagyobb szabású célkitűzésnek.

3.2

A napjainkban zajló folyamatok, és azok jövőre való kivetítése azt mutatják, hogy nem léptünk rá arra az útra, amely elvezetne energiapolitikai célkitűzéseink megvalósításához. Az energiaforrások könnyű elérhetősége kialakította a fosszilis tüzelőanyagoktól való függőségünket, és egyúttal visszafogta az új energiatechnológiákra irányuló innováció iránti érdeklődést és a befektetési kedvet. A energetikai kutatásra fordított köz- és magánköltségvetés az EU-ban jelentős hanyatlást mutat az 1980-as években elért csúcsponthoz képest. Ez a kutatási kapacitások és infrastruktúrák krónikus alulfinanszírozottságához vezetett. Ha az EU kormányai ma az 1980-as évek szintjével megegyező arányban ruháznának be, az energiatechnológiák fejlesztésére fordított összes európai uniós kiadás a jelenlegi évi 2,5 milliárd eurós beruházási szint négyszerese lenne.

3.3

Az új energiatechnológiák sikeres piacra jutását ezen kívül az energetikai termékek jellege is hátráltatja. Jogi és igazgatási korlátozások teszik teljessé ezt az innovációval szemben ellenséges keretet. Az energetikai innovációt támogató állami beavatkozás ilyen körülmények között szükséges és egyben indokolt is.

3.4

A világpiac főszereplői, az Egyesült Államok és Japán, de a feltörekvő gazdaságok is, mint például Kína, India és Brazília ugyanazokkal a kihívásokkal néznek szembe, mint az EU, és megsokszorozzák erőfeszítéseiket az új energiatechnológiák területén. Piaci méreteik, beruházási és kutatási kapacitásuk messze meghaladja az EU legtöbb tagállamáét. Az EU kutatási bázisát még mindig elsődlegesen a szétforgácsoltság, a többszörös, nem összehangolt kutatási stratégiák és a kritikus tömeget el nem érő kapacitások jellemzik. Ugyanakkor ha a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák piacaiért folyó fokozódó globális versenyben lemaradunk, céljaink eléréséhez valószínűleg importált technológiákra kell majd támaszkodnunk, ami az EU-ban lévő vállalkozások számára hatalmas kereskedelmi lehetőségek elmulasztását jelentené.

3.5

A kis szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra való áttérés évtizedeket vesz majd igénybe, és a gazdaság minden ágazatát érinteni fogja, ezért nem engedhetjük meg magunknak, hogy késlekedjünk a cselekvéssel. Az elkövetkező tíz-tizenöt évben általunk meghozott döntések mélyreható következményekkel fognak járni az energiaellátás biztonsága, az éghajlatváltozás, valamint az európai gazdasági növekedés és a foglalkoztatás terén.

3.6

Először és legfőképpen az energiaátalakítás, -ellátás és a végfelhasználás hatékonyságában van lépésváltásra szükségünk. A közlekedésben, az építőiparban és az iparban rendelkezésre álló technológiai megoldásokat üzleti lehetőségekké kell átalakítani. Teljes mértékben ki kell használnunk az informatikai és hírközlési technológiákban rejlő potenciált, valamint a szervezeti innovációt, és használnunk kell mind közpolitikai, mind piaci alapú eszközöket (4) a keresletszabályozásban és az új piacok támogatásában.

3.7

Az általa megjelentetett dokumentumokban az Európai Bizottság utal arra, hogy számos technológia, amely hozzá fog járulni a 2020-as célkitűzések eléréséhez, már ma rendelkezésre áll, illetve a fejlesztés utolsó szakaszaiban van. Azonban egy mégoly optimista megközelítés sem tagadhatja, hogy elsőrendű fontosságú a rendelkezésre álló technológiák időben történő mobilizálása, és hogy a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák általában költségesek maradnak, és piaci elterjedésük akadályokba ütközik. Ezért e problémát két irányból kell megközelíteni: a kutatás helyzetét erősíteni kell annak érdekében, hogy e technológiák költségei csökkenjenek, és teljesítményük javuljon; továbbá kezdeményező támogatási intézkedésekkel üzleti lehetőségeket kell teremteni, ösztönözni kell a piac fejlődését, és kezelni kell az innovációtól, valamint a hatékony, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák innovációjától és piaci bevezetésétől elriasztó, nem technológiai jellegű akadályokat.

A szén-dioxid-mentes technológiák gyakorlati alkalmazását megcélzó 2050-es jövőkép valóra váltásához a kutatásban bekövetkező nagyszabású fejlődésen keresztül e technológiák új generációját kell kifejlesztenünk. Még ha e technológiák némelyike 2020-ig csekély hatást fog is gyakorolni, életbevágóan fontos, hogy már most fokozzuk az erőfeszítéseinket annak érdekében, hogy azok a lehető leghamarabb gazdaságossá tehetőek legyenek.

3.8

Az elmúlt évek során meghozott intézkedések megfelelő alapot képezhetnek az EU további fellépéséhez: (i) európai technológiai platformok létrehozása; (ii) az Európai Kutatási Térség (ERA-net) eszközének használata, a tagállamok közötti közös kutatástervezés felé való fejlődés elindítására; (iii) a kutatási központok együttműködése az egyes szakterületeken a kiválósági hálózatoknak köszönhetően. A SET-terv a középpontba helyezi, erősíti, és koherenssé teszi az Európában átfogóan meglévő erőfeszítéseket azzal a céllal, hogy a csúcstechnológiát jelentő, kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák területén felgyorsítsa az innovációt. A SET-terv a következő eredmények elérését célozza: (i) új, közös stratégiai tervezés; (ii) hatékonyabb végrehajtás; (iii) az erőforrások növelése; és (iv) szorosabb nemzetközi együttműködés új, komplexebb koncepciója.

3.9

A közösségi szinten való együttműködés új módszere nyitott, dinamikus és rugalmas eszközöket kíván meg a folyamatok irányítására, az elsődleges célok meghatározására, az intézkedési javaslatok megtételéhez; ez a módszer más néven a stratégiai tervezés kollektív koncepciója. A szereplőknek párbeszédet kell kezdeniük, és szervezettebb, célirányosabb módon kell döntéseket hozniuk, az EK-val együtt kell valamilyen együttműködési keretben megfogalmazniuk és végrehajtaniuk az intézkedéseket. A SET-terv végrehajtásának irányítására, és a tagállami, európai és nemzetközi erőfeszítések közötti következetes összhang biztosítására az Európai Bizottság 2008-ban létre fogja hozni a stratégiai energiatechnológiák irányító csoportját. Az Európai Bizottság 2009 első felében európai energiatechnológiai csúcstalálkozót fog rendezni.

3.10

Az irányító csoportban folyó stratégiai tervező munka eredményességéhez rendszeres és megbízható információra, illetve adatokra van szükség. Az Európai Bizottság létre fog hozni egy szabad hozzáférésű információ- és ismeretgazdálkodási rendszert. A rendszerben helyet fog kapni az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja által kifejlesztett, a „technológia feltérképezése” és a „kapacitások feltérképezése” nevű alkalmazás (5).

3.11

A fejlesztés és a piacra vitel felgyorsítása érdekében célzottabb és hatékonyabb mechanizmusokra van szükségünk, amelyek képesek a közszféra beavatkozásában, az ipari szereplőkben és az európai kutatókban rejlő lehetőségeket kiaknázni. Ezek a mechanizmusok a következő formákat öltik: (i) európai ipari kezdeményezések; (ii) európai energiakutatási szövetség létrehozása; (iii) transzeurópai energiahálózatok és a jövő energiarendszere.

3.12

A nagyobb célzottság, valamint a különböző támogatási módok és források közötti szorosabb összehangoltság ösztönzése segíteni fogja a beruházások optimalizálását, kapacitásokat fog teremteni, és biztosítani fogja a fejlesztés különböző szakaszaiban lévő technológiák finanszírozásának folyamatosságát. A következő két feladatot kell megoldani: a kutatás és a kapcsolódó infrastruktúrák, az ipari léptékű demonstrációk és piacszimulációs projektek számára pótlólagos pénzügyi források mozgósítása, valamint az oktatás és képzés ösztönzése annak érdekében, hogy az európai energiapolitika által létrehozandó technológiai lehetőségek hasznosításához az emberi erőforrás a szükséges mennyiségben és minőségben álljon rendelkezésre.

3.13

Az Európai Bizottság tervezi, hogy 2008 végén a kis szén-dioxid-kibocsátású technológiák támogatásáról közleményt ad ki. Az emberi erőforrásbázis erősítésére irányuló tagállami intézkedéseket jobban össze kell hangolni ahhoz, hogy a szinergiák a lehető legnagyobb mértékben kibontakozzanak, és hogy növeljék a mobilitást ebben az ágazatban.

3.14

A SET-tervben javasolt intézkedések bizonyosan magukkal hozzák a nemzetközi együttműködési stratégia megerősödését. Arra is ügyelnünk kell, hogy az EU egységesen nyilatkozzon a nemzetközi fórumokon, hogy egy szorosabban összetartozó és erősebb partnerség hatását keltse.

3.15

Ma az energiatechnológiai innovációs folyamat tagállami forrásokat használó és tagállami célokat szolgáló tagállami programokon és ösztönzőkön alapul. Ez a modell egy olcsó energián alapuló és szén-dioxid-korlátozás nélküli világ ma már letűnt korszakához illik. A 21. századhoz illő energiatájkép főbb körvonalainak teljes átrajzolásához új energiapolitikát kell folytatni.

4.   Általános észrevételek

4.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság közleményét és az ahhoz kapcsolódó munkadokumentumokat, és egyetért az Európai Bizottság elemzésével, illetve a jelenlegi energiatechnológiai helyzetről adott leírással. Az éghajlatváltozás miatt bolygónkat fenyegető veszélyek, illetve az ipari országok erőteljes energiafogyasztásának és a fejlődő országok folyamatosan növekvő energiaigényének kielégítése ma a legfőbb globális kihívások. Az energiatechnológiák fejlesztésére vonatkozó, alaposan előkészített stratégia, valamint takarékosabb és hatékonyabb energetikai technológiák hiányában meglehetősen nehéz érdemben gondolkodni a klímaváltozás folyamatának megfékezéséről.

4.2

A közlemény továbbá nagy hangsúlyt helyez az energiapolitika egyik kulcskérdésére: az energiaellátás biztonságára, mégpedig egyszerre materiális szinten, illetve a szociális és környezeti fenntarthatóság szintjén is. Az energiaellátási források biztonsága nem csak az energiához való fizikai hozzáférést foglalja magában, hanem annak lehetőségét is, hogy a társadalom elfogadható áron elégíthesse ki energiaszükségletét.

4.3

A közleményben az Európai Bizottság helyénvaló módon az energiatechnológiák fejlesztését az első számú feladatként jelöli meg az éghajlatváltozás hatásának korlátozására irányuló erőfeszítések között; ez az álláspont megegyezik a 2007 decemberében, Bali szigetén megrendezett 13. ENSZ éghajlat-változási konferencia (COP 13) végkövetkeztetéseivel (6). Az EU-nak prioritásként kell kezelnie az energiatechnológiai területen való jelenlegi és jövőbeli nemzetközi együttműködést, mivel ez lehetőségeket rejt az EU gazdasága számára a szükséges technológiák terjesztése tekintetében.

4.4

Az Európai Bizottság közleménye joggal hangsúlyozza az időtényező fontosságát, amely meghatározó eleme a javasolt stratégia (a SET-terv) végrehajtásának, ha az EU – 2007 márciusában tett kötelezettségvállalásának megfelelően – sikeresen végre kívánja hajtani az üvegházhatásúgáz-kibocsátás 2020-ig vállalt csökkentését. A szervezési folyamatok felgyorsítása, illetve az energiatechnológiák fejlesztésére vonatkozó alapvető stratégiai iránymutatások (az Egyesült Államok és Japán alapvető kutatási és fejlesztési stratégiai iránymutatásainak mintájára készített) átfogó elemzése nélkül aligha lehetséges hatékonyan mozgósítani az első, 2020-ig terjedő szakasz feltételeinek teljesítéséhez szükséges erőket, illetve eszközöket, és még kevésbé tűnik reálisnak a második, 2050-ig terjedő szakasz teljesítésének lehetősége.

4.5

Az új energiatechnológiák fejlesztésének és konkrét alkalmazásának felgyorsítása érdekében az EU-nak még több célzott és hatékony mechanizmust kell kialakítania, amelyek elősegítik az állami támogatások, az ipar, az egyetemek és a kutatás potenciáljának jobb kihasználását, és közös szinergiahatásaik megerősítését. Az energetikai területen Európa nemzeti szinten számos rendkívül hatékony kutatóintézettel, illetve az egyetemek és kutatóközpontok keretein belül kiváló kutatócsoportokkal rendelkezik. Ezek sajnálatos módon nem összehangoltan végzik munkájukat, és az e célra alkalmazott eszközök mind ez idáig nem bizonyultak elégségesnek. A javasolt terv sikerének kulcstényezője e potenciál optimális kiaknázása lehet. Nemzetközi szinten is szélesebb körű együttműködést kell kialakítani.

4.6

Az EGSZB üdvözli az európai bizottsági közleményben kifejtett koncepciót, amely a pénzügyi erőforrások mozgósításán túl mindenekelőtt emberi erőforrások mobilizálására buzdít, mégpedig egyszerre négy szinten: a magánszektorban, illetve nemzeti, európai és globális szinten is. Mind ez idáig a pénzügyi források mozgósítását prioritás-problémák és hosszú eljárások akadályozták. A SET-tervnek elő kell segítenie a hozzáállás megváltozását, és fel kell gyorsítania a döntéshozatali folyamatokat. A humán erőforrások mozgósítása, amely minden esetben hosszú távú perspektívába illeszkedik, szintén a lisszaboni stratégia részét képezi; ennek ellenére a javasolt stratégiák végrehajtásához szükséges erőforrások felkutatására irányuló erőfeszítések még mindig elégtelenek és túl lassúak. Az emberi erőforrások mozgósításához elengedhetetlen első feltétel a tudományos és műszaki oktatásnak biztosított általános és megfelelő támogatás.

4.7

Az EGSZB megállapítja, hogy elengedhetetlenül fontos az energiapolitikai koncepciók, prioritások, illetve célkitűzések, és egyúttal a stratégiai energiatechnológiai terv kérdésében is egyetértésre jutni.

4.8

Az EGSZB megjegyzi, hogy igen káros volna, ha az éghajlatváltozás korlátozásának minden kétséget kizáróan legfontosabb eszközét – az energiatechnológiák fejlesztésére és alkalmazására vonatkozó stratégiát – háttérbe szorítanák más témák, amelyeknek objektíven nézve inkább csak jelentős támogatási keretet kell biztosítaniuk a szóban forgó fejlesztési folyamathoz (ilyen téma konkrétan az EU ETS, a megújuló energiaforrások használatának támogatása, a harmadik „energiacsomag” stb.). Kizárólag a hatékonyabb technológiák kialakítását eredményező konkrét technológiai fejlődés – valamennyi energiatípus termelése vagy fogyasztása részéről – vezethet az üvegházhatásúgáz-kibocsátások hatékony csökkentéséhez. A technológiai fejlesztések finanszírozását egyebek mellett az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási kvótáinak közösségi csererendszere keretében értékesített kibocsátási kvótákból származó bevételek biztosíthatnák, feltéve hogy az érintett eljárás bevezetésére irányuló javaslat megfelelő. Ennek a finanszírozási forrásnak semmi esetre sem szabad elszigeteltnek maradnia, főként, ha csak 2013-tól fog ténylegesen működni.

5.   Részletes megjegyzések

5.1

A meglehetősen kritikus jelenlegi helyzetről adott kiemelkedően pontos és tárgyszerű elemzés teljes joggal helyez nagy hangsúlyt a szervezési és irányítási problémákra, amelyeknek – a technikai és tudományos nehézségekhez hasonlóan – a társadalom törekvéseinek középpontjába kell kerülniük.

5.2

Az EU dokumentumai abból az elvből indulnak ki, hogy nagy számban léteznek olyan energiatechnológiák, amelyek jelentős mértékben befolyásolhatják az energia területén a fejlődést, és hozzájárulhatnak az e téren kitűzött célkitűzések megvalósításához. A technológiák nagy száma miatt kizárólag egy valódi portfolió birtokában sikerülhet eredményeket produkálni. Ezen portfolió elmélyült elemzése nélkül lehetetlen eleve kizárni bármilyen, a legkisebb eredménnyel kecsegtető orientációt is. Azonban helyénvaló volna már a folyamat legkorábbi szakaszában kizárni a legkevésbé kedvező opciókat a források haszontalan elpazarlásának elkerülése érdekében. Egy jóváhagyott stratégiai keret segítségével minden egyes tagállam, sőt, minden régió számára meg kellene adni a lehetőséget, hogy meghatározza saját prioritásait illetékességi területei, a megvalósításra való képessége és tapasztalatai alapján.

5.3

A kérdéssel foglalkozó dokumentumok szerint közösségi szinten a megújuló energiaforrásokat kiaknázó technológiák, a környezetkímélő hő-előállítási módok (az áramtermelésre fordított hőt is beleértve), és az energiaszállítás, illetve -tárolás legmodernebb infrastruktúráinak alkalmazása felé kell fordulni. Az EGSZB támogatja ezeket a prioritásokat. A fosszilis energiaforrásokon alapuló (amelyek továbbra is, még hosszú távon is a legfontosabb primer energiaforrások lesznek), illetve az atomenergiát használó – hasadásos vagy fúziós alapú – „tiszta” technológiákat, illetve a nukleáris hulladékok tárolásának kérdését nem szabad elhanyagolni; ezeknek továbbra is az EU-ban folyó kutatási és fejlesztési tevékenységek szerves részének kell maradniuk.

5.4

Az EGSZB egyetért abban, hogy a jelen pillanatban az energetikai piac nem tájékoztatja világosan sem az energiapolitika döntéshozóit, sem a kormányokat, sem pedig a magánbefektetőket arról, milyen sürgős feladat volna az új energiatechnológiák fejlesztése, mivel a különböző energiaforrások és üzemanyagok árai nem veszik kellőképpen figyelembe a külső költségek összességét, beleértve ebbe a szociális költségeket is. Ugyanez a magyarázata annak is, miért nincsen egyelőre megegyezés közösségi szinten az energetikai kutatások és fejlesztések prioritásairól, sem pedig az adott prioritások támogatásához szükséges pénzügyi, illetve egyéb eszközök kialakításáról.

5.5

Az EGSZB szerint a megfelelő EU-szintű prioritások megállapításán túl a stratégiai terv további feladatai közé tartozna a tagállami szintű specifikus célkitűzések gyors és összehangolt meghatározása, az elegendő források odaítélésének biztosítása a (nemzeti és európai) költségvetések keretében, a kutatási és fejlesztési kapacitások lehető legjobb kihasználása, az energiapiaci tendenciák által kellőképpen motivált magánszektor bevonása, valamint egyéb jogalkotási és adópolitikai eszközök biztosítása is. A magánszektort mindenképpen be kell vonni e folyamatba, mégpedig igen nagy mértékben. Az EU-nak és a nemzeti kormányoknak ki kell alakítani az ezt lehetővé tevő körülményeket, mégpedig nem csak az energiapolitikai elvek, prioritások és célkitűzések meghatározásával, hanem a végrehajtásukhoz szükséges gyakorlati eszközök megalkotásával is.

5.6

A kulcskérdés a piaci szabályok bevezetése az energetikai szektorban, megfelelően tekintetbe véve az energiaárakban a külső költségeket is, beleértve ebbe a szociális költségeket, ami lehetővé teszi a piac számára, hogy időben jelzéseket küldjön a befektetők és a magánszereplők számára, amikor technológiai változásra van szükség, az energiaforrások elosztásának módosítása, illetve lehető leghatékonyabb kihasználásuk érdekében. Az EU-nak és a tagállamoknak minden bizonnyal olyan jogalkotási és adózási feltételeket kell majd teremteniük, amelyek lehetővé teszik a kutatásokra és energetikai fejlesztésekre fordított állami, illetve magánszektorbeli pénzügyi eszközök előnyösebb összekapcsolását – nem feledkezve el az önkéntes eszközökről sem –, végső soron a források megfelelőbb kihasználását eredményezve.

5.7

A kedvező természeti körülményekkel megáldott tagállamok nagy reményeket helyeznek a megújuló energiaforrások fokozott kihasználása terén való fejlődés felgyorsításába. De vannak más országok, amelyek nem rendelkeznek ilyen előnyökkel, vagy amelyek nem tudják azokat költséghatékonyan kihasználni. A valós természeti feltételeknek és az energiaforrásokhoz való fizikai hozzáférésnek alapkritériumoknak kellene lenniük a megújuló energiaforrások egyes tagállamokban történő kiaknázhatóságának értékelésekor, valamint minden esetben, amikor ezeket az országokat bevonják az energiatechnológiai fejlesztési programokba.

5.8

Az EGSZB véleménye szerint az Európai Bizottság közleményében a SET-terv vonatkozásában említett prioritások némileg korlátozottak, főként ami a megújuló energiaforrásokat illeti. Ez utóbbiak tagadhatatlanul nagy jelentőséggel bírnak, nem csak az energiaellátás biztonságának javítása tekintetében, hanem egyúttal a tagállamok energiaimporttól való függésének csökkentése, és végezetül a fenntartható fejlődés szempontjából is. Gazdasági szempontból ugyanakkor a megújuló energiaforrások igen magas költségekkel járnak, amelyek hosszú távon is fennmaradnak. Hasonlóképpen az energiapiacok integrációja sem csupán politikai és szervezési kérdéseket vet fel; különböző kutatási és fejlesztési programokat is ki kell alakítani, például az intelligens hálózatok támogatására.

5.9

Az EGSZB javaslata szerint tekintetbe kell venni azt a tényt, hogy számos ország függ a fosszilis tüzelőanyagoktól és a nukleáris energiától, és hogy ez a helyzet a közeljövőben aligha fog megváltozni. Ez egyes olyan harmadik országokat is érint, amelyekkel az EU-nak össze kellene hangolnia az energiatechnológiai kutatások és fejlesztések felgyorsítására irányuló erőfeszítéseit. Az EGSZB szerint éppen ezért az európai prioritásoknak nem szabad túl nagy mértékben a megújuló energiaforrásokhoz kapcsolódó technológiákra összpontosítaniuk, illetve ugyanilyen jelentőséget kell tulajdonítani azoknak a technológiáknak, amelyek energia-megtakarítást tesznek lehetővé a végső felhasználás fázisában, illetve a fosszilis energiaforrásokat is felhasználó tiszta technológiáknak (a szén-dioxid-felfogási és -tárolási technológiákat is beleértve). A nukleáris technológiák területén való kutatás és fejlesztés specifikus menetrenddel és koordinációs mechanizmussal rendelkezik. Helyénvaló ugyanakkor hangsúlyozni az atomenergia (jelenleg a nukleáris hasadásra, egy napon talán a nukleáris fúzióra alapuló formában) és a nukleáris létesítmények üzemeltetési idejének meghosszabbítása kapcsán folytatott kutatások és fejlesztések fontosságát, mivel e létesítményeknek létfontosságú szerepük van az EU energiaellátása biztonságának és az üvegházhatású gázok kibocsátása csökkentésének biztosítása szempontjából.

5.10

Magától értetődő, hogy az átalakítás, illetve a végső fogyasztás fázisában megvalósítható energia-megtakarítás nagymértékben hozzájárulhat a fenntartható fejlődéshez, ahogy ugyanez a rendeltetése a modern energiatechnológiák fejlesztésének is. Az EU szintjén a szóban forgó igen széles területen rendelkezésre álló pénzügyi és emberi erőforrások felhasználása az energetikai kutatás és fejlesztés megfelelően kidolgozott és végrehajtott stratégiai koordinációja által javítható. Ez a stratégiai koordináció (mind tartalmi szinten, mind a határidők tekintetében) előre meghatározza a közösségi és nemzeti szinten alkalmazandó prioritásokat, és minden olyan, nélkülözhetetlen operatív mechanizmust, mint pl. a megfelelő irányítási, ellenőrzési és információátadási rendszerek. Az eljárások és a létesítmények összehangolása szintén létfontosságú szerepet játszik e tekintetben.

5.11

Ami az új energetikai technológiákra irányuló kutatások és fejlesztések terén való Európai Unión túli együttműködés megerősítését illeti, újabb egyezmények megkötése helyett először is a meglévő intézmények, szerződések és megállapodások optimális kihasználását kell prioritásként kezelni, különös tekintettel azokra, amelyek a múltban már bizonyították hatékonyságukat.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 13. konferenciája (COP13) keretében hozott határozat – Bali cselekvési terv.

(2)  Az EGSZB több kulcsfontosságú véleményt adott ki a kérdéssel kapcsolatban; például a „Kutatás és energia” címűt (HL C 241., 2002.10.7., 13. o.), és egyéb, még mindig aktuális véleményeket.

(3)  Pielke, R.Jr at al, Dangerous assumptions, Nature, Vol. 452/3 p. 531, 532, 2008. április 3.

(4)  Zöld könyv a környezetvédelmi és a kapcsolódó politikai célokra szolgáló piaci alapú eszközökről, COM(2007) 140 végleges, 2007. március 28.

(5)  „Technology Map”, SEC(2007) 1510 („A technológia feltérképezése”), illetve „Capacities map”, SEC(2007) 1511 („A kapacitások feltérképezése”).

(6)  Az ENSZ éghajlat-változási keretegyezménye (UNFCCC) részes feleinek 13. konferenciája (COP13) keretében hozott határozat – Bali cselekvési terv.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/59


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Éghajlatváltozás és az uniós mezőgazdaság

(2009/C 27/14)

2007. október 25-i levelében a Tanács francia elnöksége az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot a következő tárgyban:

Éghajlatváltozás és az uniós mezőgazdaság.

A munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2008. június 4-én elfogadta véleményét. (Előadó: Lutz RIBBE, társelőadó: Hans-Joachim WILMS.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 94 szavazattal 30 ellenében, 13 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefoglalása

1.1

2007. október 25-i levelében a francia elnökség feltáró vélemény kidolgozására kérte fel az EGSZB-t a következő tárgyban: „Az éghajlatváltozás és a mezőgazdaság közötti összefüggés Európában”. E levélben külön kérték az EGSZB-t, hogy térjen ki a bioüzemanyag problémájára is.

1.2

Az EGSZB különös aggodalmát fejezi ki az éghajlatváltozás európai mezőgazdaságra és ezáltal több vidéki terület gazdasági erejére gyakorolt negatív hatásai miatt. A legjelentősebb hatások vélhetőleg Dél-Európában fordulnak majd elő, különösen az aszályos időszakok várható meghosszabbodása, sőt, akár vízhiány miatt. A hatások akár a mezőgazdasági tevékenységek teljes összeomlásához is vezethetnek. De az éghajlatváltozás miatt a mezőgazdasági termelőknek Európa más területein is komoly problémákkal, például a csapadékviszonyok jelentős időbeli eltolódásával kell szembesülniük. Mindezt tovább súlyosbíthatják újonnan, illetve erőteljesebben jelentkező növénybetegségek, valamint kártevők megjelenése.

1.3

Ezért azt kérjük a politika szereplőitől, hogy gyorsan cselekedjenek, és az éghajlatváltozásra vonatkozó politikát minden más politikai területbe is építsék be.

1.4

A mezőgazdaság nem csupán az éghajlatváltozás áldozata: maga is hozzájárul az üvegházhatású gázok kibocsátásához. Itt nem elsősorban CO2-kibocsátásról, hanem a földhasználat megváltozásából és magából a mezőgazdasági termelésből származó metán és kéjgáz kibocsátásáról van szó. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot, hogy pontosabban elemezze, hogy a különböző mezőgazdasági hasznosítási formák – éghajlati jelentőségük szempontjából – hogyan térnek el egymástól, annak érdekében, hogy az elemzés alapján, például a támogatási politika keretén belül, politikai fellépési alternatívákat határozzanak meg. E tekintetben az EGSZB örömmel fogadja az Európai Bizottság bejelentését, mely szerint az éghajlatvédelem a jövőben még inkább a közös agárpolitika része lesz.

1.5

A mezőgazdaság jelentős mértékben hozzájárulhat az éghajlatvédelemhez, többek között úgy, hogy ügyel arra, hogy a talajban még meglévő szénforrásokat ne csupán meghagyja, hanem célzott humuszképzéssel növelje is azáltal, hogy egyrészt csökkenti energiabevitelét, másrészt pedig a természetet és környezetet nem károsító termelésből származó biomasszát állít elő energetikai célokra.

1.6

A jelenleg kirajzolódó, jövőbeni uniós bioüzemanyag-stratégia, amely az Európai Bizottság közlése szerint jelentős mértékben a mezőgazdasági nyersanyagok behozatalát is magában foglalja majd, az EGSZB szerint alkalmatlan az éghajlatvédelmi célok gazdaságilag is hatékony megvalósítására, a mezőgazdasági szektoron belül pedig új munkahelyek, valamint többletjövedelem megteremtésére. E bioüzemanyag-stratégia helyett inkább egy jól átgondolt, új biomassza-stratégiát kellene kidolgozni, amely nem a behozatalra épít, hanem az eddiginél nagyobb mértékben próbálja meg a mezőgazdasági melléktermékeket/hulladékokat hasznosítható energiává alakítani, valamint megpróbálja a termelőket aktív szerephez juttatni az újonnan szervezendő decentralizált energia-körforgásban.

2.   A vélemény fő elemei és háttere

2.1

A mezőgazdaság az a gazdasági ágazat, amely leginkább függ a természeti adottságoktól (ezáltal az éghajlati viszonyoktól is), amely a természeti adottságokat leginkább használja, változtatja, illetve alakítja.

2.2

A mezőgazdaság elve a napenergia növények fotoszintetikus teljesítményén keresztüli rendszeres felhasználására épül, célja pedig az, hogy élelmiszer, illetve takarmány formájában emberek számára felhasználható energiát nyerjen. A fotoszintézis által megkötött energiát mindig is használták hőforrásként is (pl. biomassza fa formájában).

2.3

Az adott éghajlati feltételek, melyek Európában mindeddig messzemenően kedvezők voltak a mezőgazdaság számára, döntő fontosságú tényezők a nagyon eltérő felépítésű és sokszínű mezőgazdaság számára. Ez azt is jelenti, hogy a feltételek megváltozása valószínűleg kihat a mezőgazdaságra és az azzal összefüggő ökológiai, gazdasági és szociális regionális struktúrákra.

3.   Általános megjegyzések

A mezőgazdaság mint az éghajlatváltozás áldozata

3.1

Az éghajlati változások, különösen a hőmérséklet várható emelkedése, de még inkább a megváltozott csapadékmennyiségek súlyos mértékben fognak kihatni Európa bizonyos régióiban a mezőgazdaságra. Különösen Dél-Európában tehetik majd lehetetlenné a mezőgazdasági termelést a hosszan tartó szárazságok vagy akár aszályok és az ezekből adódó lehetséges sivatagképződések. A futótüzek is súlyosan érinthetik továbbá a mezőgazdasági területeket (1). E területek gazdaságát jelentős veszteségek fenyegetik. A tudományos kutatások szerint az éghajlatváltozás kihat majd azokra a kártevőkre és betegségekre, amelyek jelentősen csökkentik a táplálkozás szempontjából legfontosabb termények terméshozamát. A kórokozók életciklusában bekövetkező változások az alábbiakat eredményezik majd:

a kórokozók földrajzi előfordulásának megváltozása,

a különböző betegségek gyakoriságának és súlyosságának változása,

módosított stratégia a betegségek leküzdésére.

3.2

E tekintetben az EGSZB utal az Európai Bizottság e témához kapcsolódó különböző kiadványaira és kezdeményezéseire, többek között „Az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről” (2) című közleményre, valamint az ebben kidolgozott koncepciókra és tervekre, továbbá az „Alkalmazkodás az éghajlatváltozáshoz Európában” című zöld könyvre, de arra is, hogy az Európai Bizottság hangsúlyozta már a megfelelő földhasználati stratégiák kifejlesztésének szükségességét. Emellett több országban megfelelő munkát folytatnak e területen.

3.3

Valószínűleg felülmúlja legtöbb polgártársunk, de még a politikai döntéshozók képzeletét is, hogy mivel jár majd mindaz, ha pl. Dél-Európában a mezőgazdasági földhasznosítást nagy területen fel kell adni azért, mert nem áll rendelkezésre elegendő víz, illetve mert szélsőséges hőmérsékleti viszonyok uralta időszakokkal kell szembenézni. Ez a földhasználatban bekövetkező változások miatt hátrányosan befolyásolja majd az érintett régiókban a foglalkoztatást is.

3.4

Ennek fényében az EGSZB a döntéshozókat arra ösztönzi, hogy tegyenek meg mindent azért, hogy a mezőgazdaságot sújtó negatív hatásokat egy átfogó és mélyreható klímavédelmi program segítségével a lehető legalacsonyabb szinten tartsák. Ezenkívül a mezőgazdasági tevékenységeknek az éghajlatváltozáshoz történő igazítását elősegítő fellépések is elengedhetetlenek. A mezőgazdaságnak hatékonyan és gyorsan kell alkalmazkodnia az éghajlat változásaihoz és átalakulásához, mivel a mezőgazdasági tevékenységek jövője ezeknek a fellépéseknek a sikerén múlik.

3.4.1

Az OECD és a FAO legfrissebb jelentései szerint az éghajlatváltozás elleni küzdelemben kulcsszerepet kell, hogy játsszon a kutatás és az innováció. Az alkalmazkodást szolgáló intézkedések egyikeként fontolóra kell venni az új, az éghajlatváltozáshoz jobban igazodó növényfajok és -fajták telepítésének ösztönzését. Ebből a szempontból nagyon fontosak a növény- és állatállomány genetikai javításában elért eredmények.

A mezőgazdaság szerepe az éghajlatváltozásban

3.5

Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy ne csak az éghajlatváltozás mezőgazdaságra gyakorolt negatív hatásai kerüljenek megvitatásra, hanem ugyanúgy vegyék figyelembe a mezőgazdaság éghajlatváltozásra gyakorolt szerepét is, és tegyenek lépéseket a mezőgazdaság éghajlat-károsító hatásának csökkentésére. Hasonlóképpen figyelembe kell venni azt, hogy a mezőgazdaság milyen különböző formákban tud hozzájárulni az éghajlatváltozás elleni küzdelemhez.

3.6

Ezért az EGSZB örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság a „KAP egészségügyi ellenőrzése” című állapotfelméréshez készített közleményében (3) az éghajlat-változási politikát a KAP négy új „kihívásának” egyikeként említette.

3.7

Az IPCC-meghatározás szerint a közvetlenül a mezőgazdaság számlájára írható kibocsátások mintegy 10–12 %-ot tesznek ki. A mezőgazdaság összességében a becslések szerint 8,5–16,5 milliárd tonna CO2e (4) üvegházhatású gáz globális kibocsátásáért felelős, ez a teljes kibocsátás 17–32 %-ának felel meg. (5)

3.8

A mezőgazdaság üvegházhatású gázok kibocsátásában betöltött szerepét jelentősen kisebbnek becsülik Európa tekintetében, mint globálisan. Az Európai Bizottság – az IPCC által használt számítási módszer alapján – 9 %-os értéket ad meg. 1990 óta az EU–27-ek esetében a mezőgazdaság a kibocsátást 20 %-kal, az EU–15-ök esetében pedig 11 %-kal tudta csökkenteni (6). Az IPCC számítási módszere azonban nem számol sem a földhasználat megváltozásából származó kibocsátással, sem pedig a műtrágyák és növényvédő szerek vagy traktorok üzemanyagának előállításához szükséges energiafelhasználással. Így fordulhat elő az, hogy az Európai Bizottság Németországban a mezőgazdaság részét a kibocsátásban 6 %-ra teszi, míg a német szövetségi kormány ezen értéket 11–15 %-ban jelöli meg, mivel a kormány minden a mezőgazdaság által okozott kibocsátást beleszámít becslésébe.

Az üvegházhatású gázok különböző mezőgazdasági jelentősége

3.9

A mezőgazdaság csak kis részben járul hozzá a nettó CO2-kibocsátáshoz. Ennek oka elsősorban az, hogy a növények először is CO2-ot vesznek fel, és alakítanak szerves anyaggá. A biomassza felhasználása után a megkötött szén CO2 formájában újra felszabadul. A szénkörforgás tehát nagyrészt zárt.

3.10

Az IPCC elért eredményekről szóló negyedik jelentése (7) szerint elsősorban a metán és a kéjgáz kibocsátását kell a mezőgazdaságra vonatkozóan klímapolitikai szempontból megvizsgálni. A mezőgazdaság a teljes európai CH4- és N2O-kibocsátás kb. 40 %-áért felelős, és ezek az anyagok különösen fontosak az éghajlat szempontjából. A kéjgáz üvegházhatás-potenciálja 296-szorosa, a metáné pedig kb. 23-szorosa a CO2 potenciáljának.

3.11

Éghajlati szempontból a mezőgazdaságban alapvetően négy dolognak van különösen nagy jelentősége, ezek a következők:

a)

az erdők, mocsarak, nedves területek vagy legelők szántófölddé alakítása,

b)

az üvegházhatású gázok, amelyeket a mezőgazdaság által használt területek és a haszonállatok bocsátanak ki, valamint

c)

a mezőgazdasági üzemben és az üzem területén, valamint az ezt megelőző és ezt követő területeken történő energiafelhasználás, többek között üzemanyagok és tüzelőanyagok, valamint ásványi műtrágyák, peszticidek és egyéb, a munkához szükséges energiafelhasználás formájában (8), valamint

d)

a biomassza előállítása energetikai célokra.

3.12

Globális szempontból az eddig mezőgazdaságilag nem hasznosított területek mezőgazdasági használatba vételének van különösen nagy jelentősége. Ez sokkal fontosabb, mint a termelésből származó üvegházhatású gázok és a mezőgazdaságban történő energiafelhasználás. Minden esetben, amikor egy területet szántófölddé alakítanak, üvegházhatású gázok szabadulnak fel, mivel – eltekintve a sivatagoktól és félsivatagoktól, valamint a beépített területektől – az átlaghoz képest a szántóföld tartalmazza a legkevesebb talajban megkötött szenet (9).

3.13

Ezért van olyan nagy jelentősége az Amazonas menti vagy az indonéziai esőerdőkben zajló fakitermelésekről szóló vitának. Az EGSZB rámutat arra, hogy az ottani nagymértékű fakitermeléseknek közük van Európához és az európai mezőgazdasághoz (10).

A földhasználat és a széntárolók változása

3.14

Nagy problémát jelent, hogy Európában továbbra is nap mint nap nagy területek kerülnek valamilyen módon lefedésre, amelyek a mezőgazdasági termelés számára elvesznek, illetve nem használhatók széntárolóként sem. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki, hogy a tervezett talajvédelmi irányelvet, amely nagyban hozzájárulhatna a helyzet javításához, mindeddig nem hagyták jóvá.

3.15

Klímapolitikai szempontból hat fontos széntároló (11) létezik. A mezőgazdaság szempontjából elsősorban a felszíni biomasszának és a talajoknak van jelentősége. Mivel a mezőgazdaság elve abban áll, hogy a megtermelt biomasszát évente betakarítják, a mezőgazdaság nem képes jelentősebb új felszíni széntárolót létrehozni biomassza formájában.

3.16

Az erdők, mocsarak, és legelők szántófölddé alakítása a talajban megkötött szén felszabadulásához vezet. Ezért az európai mezőgazdaságban meg kell őrizni minden olyan területet, amely még nagy szénkészletekkel rendelkezik. Megfelelő támogatási eszközöket és ösztönzőket kell kidolgozni a megfelelő gazdálkodási módszerek használatához.

3.17

A mai ismeretek szerint csupán éghajlatvédelmi okból is meg kellene tiltani a mocsarak és az erdők szántófölddé alakítását.

3.18

Az elmúlt évtizedekben Európában a legelők nagy mértékű szántófölddé alakítása ment végbe, és ez a folyamat a különböző intézkedések (12) ellenére sem állt meg; sőt, egyes régiókban – az agrárenergia egyre növekvő használata következtében – újra megfigyelhető.

3.19

A legelők fokozott szántófölddé alakításának az az oka, hogy a mezőgazdasági termelők a szántóföldek esetében egyértelműen nagyobb fedezeti hozzájárulásra tesznek szert. A legeltetés munkaigényesebb, és a csúcsteljesítményhez szoktatott marhák nem érik már el a „kívánt” teljesítményt egyszerű fű fogyasztásával. Ezek a marhák csúcsteljesítményt biztosító takarmányra vannak utalva, amelyet azonban csak lényegesen nagyobb energiabefektetéssel lehet előállítani.

3.20

Az EGSZB pontosan figyelemmel fogja kísérni, hogy hogyan kezeli ezt a körülményt a környezet- és agrárpolitika, pl. a KAP egészségügyi ellenőrzéséhez kapcsolódó jogalkotási javaslatok keretei közt. Továbbá elmélyült vitára szólít fel azzal kapcsolatban, hogy milyen módon lehet a természetvédelmi és éghajlatvédelmi szempontoknak megfelelő földhasználati formákat a mezőgazdasági termelők számára gazdaságilag újra vonzóvá tenni.

A mezőgazdasági termelésből származó üvegházhatású gázok

3.20.1

A kéjgázok fő forrása a nitrogéntartalmú műtrágyák használata, legyenek azok akár szintetikusak, akár szervesek. Nagyobb mennyiségű nitrogéntartalmú műtrágya szétterítésekor mindig fennáll a veszélye annak, hogy a növények nem tudják ezeket elég gyorsan felvenni, vagy nem veszik fel teljesen, és a kéjgáz kikerül a környezetbe. Környezetvédelmi szempontból eddig a felszíni vizek és a talajvizek szennyezése állt a figyelem középpontjában, most azonban az éghajlati kérdéssel együtt egy új, a tápanyagkörforgás kritikusabb elemzése mellett szóló érv is megjelenik.

3.20.2

A klímakutató Crutzen professzor megvizsgálta a kéjgázkibocsátást a repcétől a biodízelig tartó termelési láncban (13), és arra az eredményre jutott, hogy az ásványi műtrágyából eredő magas kéjgázkibocsátásuk miatt a repce-metilészterek éghajlati hatása bizonyos esetben akár károsabb lehet, mint az ásványolajból előállított dízelé.

3.20.3

Egy további, mennyiségileg kevésbé jelentős kéjgázforrás a talajban lévő szerves anyagok lebontása, különösen a szántóföldi növénytermesztésben.

3.20.4

A mezőgazdaság hatására felszabaduló metán Európában elsősorban a kérődzőkből, különösen a szarvasmarhákból származik. Az EGSZB tudatában van annak, hogy a kérődzők okozta metánszennyezés világszerte egyre nagyobb jelentőséggel bír (14), és hogy a probléma a növekvő állatállomány miatt a világon mindenütt nőni fog. Az elmúlt években Európában csökkentek ugyan a marhaállományok (15), Európa ugyanakkor nettó importőrnek számít ezen a területen.

3.21

Éghajlati szempontból a húsfogyasztásnak jelentős szerepe van. Körülbelül 10 növényi kalória szükséges egy állati eredetű kalória előállításához. Ha nő a húsfogyasztás, akkor több takarmányt kell termeszteni, ami energiafelhasználással jár, és fokozza a mezőgazdasági területek terméshozamának növelésére irányuló nyomást. A viszonylag magas húsfogyasztás miatt Európa a takarmányok nagy részét importálja; ezek megtermelése (lásd például az Amazonas-medencében, a szója esetében) azonban gyakran jelentős problémákat okoz. Emiatt az EGSZB is támogatja egy európai fehérjestratégia kidolgozását és végrehajtását.

3.22

Nemcsak a megtermelt hús mennyiségének van jelentősége, hanem az állattartás típusának is. A hús és a tej például megtermelhető energiaextenzív legelőgazdálkodással, amely esetében a tehenek a vegetációs időszakban a legelőt használják; ennek éghajlatvédelmi jelentőségét ez idáig alábecsülték. A hús és a tej származhat azonban üzemekből is, amelyek nagy energiabevitellel dolgoznak, lemondanak a legelőről, és állataikat elsősorban kukoricaszilázzsal vagy más, nagy energiatartalmú szántóföldi takarmánynövénnyel etetik.

Energiaráfordítás a mezőgazdaságban

3.23

A mezőgazdaság azon előnye, hogy a napenergiát azonnal hasznosítható növényi energiává alakítja, annál kisebbé válik, minél több szerves energiahordozóból származó energiát fektet a termelési folyamatba, illetve minél kevésbé használják az emberek közvetlenül a növényi termékeket, azaz minél gyakrabban alakítják – „értéknövelés” keretében – állati termékekké ezeket.

3.24

Míg például az ökológiai szempontok alapján gazdálkodó üzemek lemondanak az ipari úton előállított, vízben oldódó ásványi műtrágyákról és növényvédő szerekről, addig a hagyományos mezőgazdaság energiamérlegét és éghajlatra gyakorolt hatását rontja ezek használata.

3.24.1

Néhány, a mezőgazdaság anyag- és energiaháztartásáról, valamint a széntárolásról szóló összehasonlító tanulmány egyértelművé teszi, hogy a biogazdálkodás átlagosan kevesebb energia- és nitrogénbevitelt igényel, mint a hagyományos mezőgazdaság. A biogazdálkodás üvegházhatás-potenciálja még annak figyelembevételével is alacsonyabb, hogy a hagyományos mezőgazdaságban átlagosan nagyobb a terméshozam (16). Többek között emiatt véli a német szövetségi kormány úgy, hogy a biogazdálkodás támogatásával hozzájárulhat az éghajlat hatékonyabb védelméhez (17).

3.24.2

Más tanulmányok részben más eredményekre jutnak.

3.25

Ezért az EGSZB – a részben szűkös és ellentmondásos adatállomány ellenére is – felkéri az Európai Bizottságot, hogy pontosabban elemezze, hogy a különböző mezőgazdasági és nem mezőgazdasági hasznosítási formák – éghajlati jelentőségük szempontjából – hogyan térnek el egymástól, annak érdekében, hogy az elemzés alapján, például a támogatási politika keretén belül, politikai fellépési alternatívákat határozzanak meg.

A mezőgazdaság hozzájárulása az éghajlatváltozás problémáinak megoldásához

3.26

A mezőgazdaság következésképpen sokféle módon járulhat hozzá ahhoz, hogy a jövőben kevesebb üvegházhatású gáz kerüljön kibocsátásra, mint ma. Többek között az erdők, mocsarak, nedves területek és legelők szántófölddé alakításáról való lemondással, valamint az által, hogy kíméletes talajműveléssel – lehetőség szerint tartós felszínborítottság (köztes növénykultúrák) segítségével – többrészes vetésforgóval (pl. a kártevők okozta problémák minimalizálása érdekében), megfelelő trágyázással stb. csökkentik a kéjgáz- és metánkibocsátást.

3.27

Az energiabefektetést hosszú ideig nemigen tekintették problémának, mivel az energia nagyon olcsón állt rendelkezésre. Az EGSZB úgy látja, nagy szükség van arra, hogy a jövőben a különösen energiahatékony gazdálkodási formák több figyelemben és támogatásban részesüljenek. Ehhez hozzájárulhat a biogazdálkodás és az úgynevezett kis befektetéssel járó termelés (mint pl. az extenzív legeltetés).

3.28

Ígéretes eredményeket mutatnak az úgynevezett „vegyes kultúrák” termesztésével végzett kísérletek. Ennek során például különböző gabonafajtákat termesztenek együtt hüvelyesekkel és olajos növényekkel ugyanazon a mezőgazdasági területen, ami sokkal kevesebb trágyázáshoz és növényvédőszer-felhasználáshoz vezet, és ezzel egyidejűleg növeli a biodiverzitást és segíti a humuszképzést.

3.29

Az éghajlatvédelem szempontjából döntő fontosságú a humuszgazdálkodás. Különösen a szántóföldeken kell a jövőben egy lehetőleg stabil és magas humusztartalom elérésére figyelni, ami sok esetben a vetésforgó megváltoztatását jelenti. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy a tagállamok kutatási szervezeteivel közösen értékelje a meglévő vizsgálatokat, és adott esetben további vizsgálatokat folytasson annak érdekében, hogy megkeresse a legjobb eljárási módokat, és támogassa azokat.

3.30

Ennek során figyelmet kell fordítani arra a kérdésre is, hogy milyen jelentőséget kell tulajdonítani a hagyományos szilárdtrágya-gazdálkodásnak. Tisztázni kell továbbá, hogy az egész növény hasznosítása, mint ahogyan azt a bioüzemanyagok 2. generációja esetében tervezik, nem érinti-e esetleg hátrányosan a humuszképzési célt.

4.   Bioenergia – A mezőgazdaságból származó bioüzemanyagok

4.1

A francia elnökség felkérte az EGSZB-t arra, hogy jelen véleményében foglalkozzon a bioüzemanyagok témájával is. Az EGSZB természetesen szívesen eleget tesz ennek a kérésnek, hivatkozik azonban azon véleményeire is a témában (18), amelyekben részletesen megindokolja a jelenlegi bioüzemanyag-stratégiával szembeni igen kritikus magatartását.

4.2

A szén, az olaj és a földgáz okozta magas CO2-kibocsátás miatt jogos a növényi energiák fokozott használatának megfontolása. Az EGSZB többször nyilatkozott alapvetően pozitívan a bioenergiák használatáról, azonban szeretne még egyszer azokra az alapelvekre utalni, amelyek követését szükségesnek tartja.

4.2.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a megfelelő minőségű élelmiszerhez való jogot kifejezetten elismerik a tágabb értelemben vett emberi jogok fontos részeként. Az alapvető élelmiszerek termelését előnyben kell részesíteni az energiatermeléssel szemben..

4.2.2

Fontos még ezenkívül az is, hogy energianövények termelésére ne vegyenek igénybe olyan területeket, amelyek jelenleg vagy nagy mennyiségű szenet tárolnak, vagy a biodiverzitás szempontjából központi jelentőséggel bírnak. Az EGSZB örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság felismerte annak szükségességét, hogy az energianövények termelését fenntarthatósági kritériumokhoz kell kötni. Azzal a kérdéskörrel, hogy a „Megújuló energiákról” szóló irányelv tervezetében foglalt fenntarthatósági kritériumok elegendőek-e, vagy elégtelennek kell-e ezeket értékelni, az EGSZB az irányelvtervezethez készülő véleményében részletesen foglalkozik majd. Az EGSZB amellett foglal állást, hogy a megfelelő fenntarthatósági kritériumoknak minden üzemanyag esetében – függetlenül attól, hogy milyen eredetűek –, valamint valamennyi takarmányra vonatkozóan is általános érvényűnek kell lenniük.

4.2.3

A mezőgazdasági hulladékoknak és például a zöldterületek gondozásából származó biomasszának az újrahasznosítása is nagy energetikai lehetőségeket tartalmaz Európában, amit jelenleg csak korlátozottan használnak ki, mivel a speciális (energiaintenzív) energianövény-termesztés gazdaságilag rentábilisabb. Ezzel kapcsolatban a támogatáspolitika eddig téves üzenetet közvetített.

4.2.4

A bioenergia hasznosításánál ügyelni kell a lehető legnagyobb hatékonyságra. Nincs értelme például nagy energiaintenzitású gazdálkodásból származó kukoricából biogázt előállítani, ha az áramfejlesztés során keletkező hőt nem értékesítik. Így a tulajdonképpeni nyert energia mintegy kétharmada azonnal újra megsemmisül.

4.2.5

Ma az energianövényeket gyakran nagy energiabefektetéssel termesztik, és aztán a nyert növényeket, illetve olajokat egy következő ipari folyamat során, nagy energiafelhasználás mellett tovább feldolgozzák. Ez számos bioüzemanyag esetében kedvezőtlenebb vagy akár negatív nettóenergia-mérleghez és éghajlati hatásokhoz vezet.

4.2.6

Ezért az Európai Bizottság Közös Kutatóközpontja (a továbbiakban: KKK) „Biofuels in the European context” [Bioüzemanyagok európai összefüggésben] című tanulmányában megkérdőjelezi, hogy az Európai Bizottság célja, azaz az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentése a bioüzemanyagok 10 %-os bekeverése által, egyáltalán elérhető lesz. Más tanulmányok (19) is hasonló eredményre jutottak.

4.2.7

A KKK tanulmányában egy központi megfontolás áll, amelyet az EGSZB nézete szerint politikai alapelvvé kell emelni. A nyert biomasszát ott kell felhasználni, ahol a legnagyobb haszna van. A kulcsszó: hatékonyság (20). Miért kell a növények molekulaszerkezetét nagy energiaráfordítással iparilag tovább módosítani, ha már azonnal is alkalmasak energetikai célú felhasználásra? A KKK kifejti, hogy az Unió helyhez kötött fűtő-, illetve villamosenergia-termelő üzemeiben hasonlóan sok olajat használnak fel, mint a dízelüzemű gépjárművekben. Ha ott energianövényeket használnának, akkor 1 MJ biomasszával körülbelül 0,95 MJ szerves olaj lenne helyettesíthető; azonban 1 MJ biomassza csak körülbelül 0,35–0,45 MJ nyersolajat helyettesít, ha a közlekedési ágazatban használják fel.

4.2.8

A közlekedési szektorra visszavezethető üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkenthető az elektromos motorral ellátott gépjárművek használatával, amelyeket a biomassza elégetése révén termelt áram hajt.

4.3

Az „Energiaszerkezet a közlekedésben” (21) témához készített véleményében az EGSZB kifejti, hogy a belső égésű motort a közlekedési ágazatban elektromos meghajtásúak váltják fel. Nincs értelme a növényi energia olyan gazdaságtalan módon történő felhasználásának, mint ahogyan az a bioüzemanyagok terén tapasztalható.

4.4

Az Empa (22) összehasonlító tanulmányában a következőket számította ki: Ahhoz, hogy egy VW Golf 10 000 kilométert megtehessen, 2 062 négyzetméter területű repceföld szükséges a kívánt mennyiségű biodízel előállításához. Napelemekkel a 10 000 kilométer megtételéhez szükséges energiát meg lehetne termelni 37 négyzetméteren – ez körülbelül a repcemező csupán 1/60-ad része.

4.5

A belső égésű motorokban használatos növényi olajak ipari feldolgozásának ésszerűsége is megkérdőjelezendő. Miért nem a motorokat igazítják a növényi molekulaszerkezetekhez? Időközben kifejlesztettek olyan motorokat, például traktorokhoz és tehergépjárművekhez, amelyek tiszta növényi olajjal működnek, és megfelelnek az EU által megszabott és tervezett kipufogógáz-határértékeknek. Az ilyenfajta újításokat fokozottabban kellene támogatni.

4.6

Az ilyen motorokhoz szükséges olajok vegyes növényi kultúrákkal megtermelhetők, regionálisan feldolgozhatók, és helyileg felhasználhatók. A gazdák nemcsak a saját szükségletüket szolgáló hajtóerőt tudnák megtermelni a környezetet nem károsító, az éghajlatot védő, „kis befektetéssel járó” eljárással, hanem új, regionális energia-körforgás indulhatna meg. A nagy energiaigényű ipari továbbfeldolgozási folyamatok feleslegessé válnak!

4.7

Az EGSZB ezért úgy véli, hogy Európának nem bioüzemanyag-stratégiára, hanem egy jobban átgondolt európai biomassza-stratégiára van szüksége, amely sokkal jobban szolgálhatja az éghajlat védelmét, és sokkal inkább teremthet munkahelyeket, mint a jelenleg kirajzolódó bioüzemanyag-stratégia, amely nagymértékben az energianövények behozatalára építene.

5.   Az éghajlatot kímélő mezőgazdaság és a mezőgazdasági politika által teremthető munkahelyek

5.1

Bár az éghajlat megváltozása veszélyezteti a mezőgazdaságot Európa egyes részein, ugyanakkor esélyt is jelenthet a mezőgazdaság és az európai munkavállalók számára, ha a mezőgazdaság komolyan veszi a megújított éghajlat-változási politikában betöltött szerepét és hozzájárul előmozdításához.

5.2

A mezőgazdaság – ugyanúgy, mint eddig – az EU fontos munkaadója. Az Európai Bizottság egy közleményben részletezte a foglalkoztatás alakulását a vidéki területeken (23). Ebben kiemeli, hogy noha a mezőgazdasági munka aránya összességében inkább alacsony, a vidéki régiókban az ágazat nagy jelentőséggel bír. Az Európai Bizottság arra számít, hogy a mezőgazdaságban foglalkoztatottak száma (teljes munkaidőre átszámítva) a jelenlegi 10 millióhoz képest 2014-re 4–6 millióval csökken majd.

5.3

Időközben számos európai országban a szakképzett munkaerő hiányát jósolják, különösen olyan munkaerőkét, akik képesek vállalatoknál vezetői feladatokat ellátni, vagy értenek a bonyolult technikai eszközök irányításához. A jelenlegi munkahelyek csekély vonzereje ráadásul tovább súlyosbítja a szakemberhiányt. Az EGSZB már kifejezetten utalt az ilyen irányú fejlődésre és egyértelművé tette, hogy feltétlenül foglalkozni kell a munka minőségi szempontú vitájával is (24).

A bioenergia mint munkahely-teremtési potenciál

5.4

2006-ban az Európai Környezetvédelmi Ügynökség egyik tanulmánya vizsgálta az energetikai célokra használható, környezetet nem károsító módon termelhető biomasszában rejlő lehetőségeket Európában. 2030-ban az EU–25-ök előrejelzett elsődleges energiaszükségletének 15–16 %-a állítható így elő hulladékokból (pl. háztartási hulladékból) és erdőgazdálkodásból származó biomassza alkalmazásával. Ezáltal a vidéki területeken 500 000–600 000 munkahelyet lehetne biztosítani vagy akár teremteni.

5.5

Az, hogy lehet-e új munkahelyeket teremteni bioenergiák előállítása által, és ha igen, akkor mennyit, alapvetően a stratégia megválasztásától függ. A Német Szövetségi Köztársaság Mezőgazdasági Minisztériumának tanácsadó bizottsága a legnagyobb munkahelyteremtő és éghajlatvédelmi hatásokra akkor számít, ha „hőtermelésre optimalizált kombinált ciklusú erőművekben, illetve faaprítékkal vagy trágyából és maradványanyagokból előállított biogázzal működő fűtőberendezésekben történő bioenergia-termelés” kerül a középpontba. Ha azonban a bioenergia népszerűsítése a haszonállattartás kiszorításához vezet, vagy, mint ahogyan az már látható, a bioüzemanyagok esetében importra épít, akkor a foglalkoztatási hatások a vidéki területeken negatívak lesznek.

5.6

A zárt bioenergia-körforgásra való sikeres átállás példái mutatják, hogy a bioenergia bizonyos formáinak előállítása ökológiailag, gazdaságilag és szociális szempontból is jövedelmező lehet a mezőgazdaság és a regionális munkaerőpiac számára. (Például az osztrák Mureck és Güssing település vagy a németországi Jühnde, ahol már ma is akár 170 %-ig terjed az megújuló energiákkal való ellátottság.) Ehhez a látványos ökológiai mérleghez tartozik még a helyi munkaerőpiacra (kézműipar) gyakorolt pozitív hatás is, amelybe a nyersanyagot szállító mezőgazdasági termelők munkahelyeit még nem is számították bele (25).

5.7

Mivel a jövedelem és jólét terén tapasztalható különbségek a városi és a vidéki területek között várhatóan tovább nőnek, a vidéki területekre foglalkoztatáspolitikai szempontból különös figyelmet kell fordítani. Az energianövények fenntartható termelése és ezek energiává alakítása munkahelyeket biztosíthat és teremthet vidéken, amennyiben a hozzáadott érték a régióban marad.

A mezőgazdasági foglalkoztatás minőségének biztosítása

5.8

Az éghajlatvédelmi cél csak képzett munkaerők segítségével érhető el. Ehhez a vállalatoknak biztosítaniuk kell a megfelelő továbbképzési kereteket a munkavállalók számára.

A szociális normák rögzítése és biztosítása

5.9

Általános az a nézet, hogy a fejlődő és fellendülőben lévő gazdasággal rendelkező országokból származó importált biomassza kereslete tovább fog nőni. Ennek során nem szabad semmiféle költségelőnyhöz jutni a termelő országok ökológiai és szociális erőforrásainak megsemmisítése által. A bioenergia-termelés során ezért be kell tartani a Nemzetközi Munkaügyi Szervezet (ILO) alapvető munkakörülményekre vonatkozó és munkavédelmi szabványait (26).

Munkavállalók és szakszervezetek részvétele

5.10

A mezőgazdaság szerkezeti átalakításai jelentősen befolyásolni fogják a munkahelyek minőségét és a jövedelmeket. Ezért be kell vonni az átalakítási folyamatokba a munkavállalókat és szakszervezeteket. Mivel a részvételi modellek Európában jelentősen eltérnek, a mezőgazdasági munkavállalók részvételi igényeit a meglévő európai és nemzeti struktúrákban jobban érvényesíteni kell, különösen azért, mert a kommunikáció és ötletcsere e formáin keresztül munkahelyek biztosíthatók és tarthatók fenn.

5.11

Az 1999 óta fennálló Európai Mezőgazdasági Szociális Párbeszéd Bizottsága, mint reprezentatív szociális partneri grémium, egy olyan képzett szakértői és tanácsadói szervezet, amely a foglalkoztatással és a mezőgazdaság új feladatainak jövőbeli kifejlesztésével kapcsolatos kérdésekkel foglalkozik. Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy e szervezet szerepét az éghajlat-változási politikában is erősítse. Nemzeti szinten a vidékfejlesztési támogatásfelügyeleti bizottságokban lévő szociális partnereket – mint a mezőgazdaság éghajlattal kapcsolatos kérdéseinek szakértőit – kellene megerősíteni.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  Lásd 2007-ben a görögországi tüzeket, amelyek például olívaültetvényeket semmisítettek meg.

(2)  COM(2007) 414, 2007.7.18., EGSZB-vélemény: HL C 224., 2008.8.30., 67. o. elfogadva: 2008. május 29.

(3)  COM(2007) 722 végleges.

(4)  CO2e = szénegyenérték.

(5)  Cool Farming: Climate impacts of agriculture and mitigation potential, 2007. decemberi Greenpeace-jelentés.

(6)  Forrás: Európai Környezetvédelmi Ügynökség, 2007/5. sz. EKÜ-jelentés.

(7)  IPCC WG, III. fejezet 8 (2007)., Mezőgazdaság.

(8)  Egészen a takarmányok problémaköréig.

(9)  A tengerek utána a talajok rendelkeznek a második legnagyobb szénforrással. Néhány adat ehhez (habár az EGSZB tisztában van azzal, hogy az adatokat illetően olykor nagyobb eltérések vannak): A mezőgazdasági használat alatt álló talajok kb. 60 t szenet tartalmaznak hektáronként, a legelők, erdei talajok ennek kétszeresét tartalmazzák (erdők esetében a fák széntartalmának mennyiségét is figyelembe kell venni), egy hektárnyi mocsár akár 1 600 t szenet is tartalmazhat.

(10)  A szója mint takarmány termesztése az európai állattartó gazdálkodók számára, valamint pálma- és jatrophaolaj előállítása energiatermelési célokra („bio”-üzemanyagok).

(11)  Az olaj-, szén és gázkészletek, a felszíni biomassza, a talajokban elraktározott szén, valamint az óceánok.

(12)  Lásd például a „kölcsönös megfeleltetés kritériumait”.

(13)  N2O release from agro-biofuel production negates global warming reduction by replacing fossil fuels. (A mezőgazdasági eredetű bioüzemanyag termelésekor felszabaduló N2O megsemmisíti azt a globális felmelegedés csökkenését eredményező hatást, amelyet a fosszilis üzemanyagok helyettesítésével kívánnak elérni.) Atmos. Chem. Phys. Discuss., 7 (2007) 11191–11205.

(14)  Kb. 3,3 milliárd t CO2e évente.

(15)  A szarvasmarha-állomány világszerte: 1 297 millió állat (1990-ben), 1 339 millió állat (2004), EU (25): 111,2 millió állat (1990-ben), 86,4 millió állat (2004), Kína: 79,5 millió állat (1990-ben), 106,5 millió állat (2004).

(16)  Lásd pl. az „Ökologie & Landbau” folyóirat klímavédelemmel és biogazdálkodással foglalkozó számát (2008/1. szám).

(17)  A szövetségi kormány válasza a BÜNDNIS 90 frakció kérdésére/A Zöldek hozzászólása a „Mezőgazdaság és éghajlatvédelem” témához, 16/5346. számú tájékoztató, 13. bekezdés.

(18)  HL C 44., 2008.2.16., 34. o., valamint a megújuló energiákról szóló irányelvtervezethez (COM(2008) 019) jelenleg készülő vélemény (TEN/338).

(19)  Pl. a német szövetségi mezőgazdasági minisztérium tanácsadó bizottságáé.

(20)  HL C 162., 2008.6.25., 72. o.

(21)  HL C 162., 2008.6.25., 52. o.

(22)  Az Empa az anyagtudományok és technológiák egyik kutatóintézete. A zürichi Szövetségi Műszaki Főiskola része.

(23)  COM(2006) 857 végleges, „Foglalkoztatás a vidéki térségekben: a munkahelyhiány enyhítése”.

(24)  HL C 120., 2008.5.16., 25. o.

(25)  Erről bővebb információ a www.seeg.at oldalon olvasható.

(26)  www.ilo.org/public/german/region/eurpro/bonn/ilo_kernarbeitsnormen.htm.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/66


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról

COM(2008) 16 végleges – 2008/0013 (COD)

(2009/C 27/15)

2008. február 13-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a 2003/87/EK irányelvnek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének továbbfejlesztése és kiterjesztése tekintetében történő módosításáról.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2008. június 4-én elfogadta véleményét. (Előadó: Richard ADAMS.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 124 szavazattal 2 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A kibocsátáskereskedelmi rendszer (ETS) értékét az európai GHG-szintre gyakorolt hatásán keresztül mérhetjük le, továbbá azon, hogy mennyiben képes releváns példaként globális cselekvésre sarkallni, illetve átfogó globális rendszerré válni. E tekintetben:

A kibocsátási egységek nagyobb mértékű elárverezése felé történő elmozdulás üdvözlendő, mivel az árverés összhangban áll a „szennyező fizet”-elvvel, nem kedvez az „ölbe pottyant” profitnak, ösztönző erejű, és forrásokat teremt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású létesítményekhez és termékekhez, valamint támogatja az innovációt.

Intézkedések bevezetését kellene megfontolni bizonyos energiaigényes, a nemzetközi versenyben sebezhetőbb ágazatok és alágazatok védelmére, amíg nem kerül sor egy valódi nemzetközi klímaváltozási egyezmény megkötésére, amely a következményes kibocsátás („szénátszivárogtatás”) megelőzése érdekében világszerte kibocsátáscsökkentési kötelezettséget ró az érintett iparágakra. Az ETS-nek nem szabad kedvezőtlen hatással járnia az EU iparának versenyképességére.

A felesleges bizonytalanságok elkerülése érdekében mielőbb elő kell készíteni és el kell fogadni az árverezésre vonatkozó szabályozást.

Az Európai Bizottságnak javaslatokat kellene előterjesztenie arról, hogy nemzetközi egyezmény megkötése esetén hogyan lehet teljesíteni a CO2-kibocsátás csökkentésének 20 %-ról 30 %-ra való emelésére irányuló kötelezettségvállalást.

Mindent meg kell tenni azért, hogy a korlátozáson és kibocsátáskereskedelmen alapuló, az USA-ban és más OECD-országokban kirajzolódó jogszabályok révén megfelelő közös platform jöjjön létre.

A tengeri közlekedést is be kellene venni az ETS-be, amennyiben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet nem terjeszt elő sürgősen hathatós javaslatokat.

1.2

Az ETS-t úgy kell tekinteni, mint olyan rendszert, amely alacsony szén-dioxid-kibocsátású gazdaságra sarkall, ösztönzi az éghajlat védelmét, az alkalmazkodást és a hatások enyhítését.

Ha a kibocsátási egységeket ingyenesen bocsátjuk rendelkezésre, azt szigorú összehasonlító elemzéseknek és teljesítményalapú céloknak kell kísérniük.

Kötelezővé kellene tenni, hogy a kibocsátási egységek elárverezéséből származó bevétel legalább 50 %-át fordítsák a 10. cikk 3) bekezdésében felsorolt a)–f) pontokban meghatározott intézkedések támogatására.

Meg kell szüntetni azokat a demotiváló tényezőket, amelyek korlátozhatják a kapcsolt energiatermelési (kombinált hő- és villamos energia – CHP), valamint a hatékony távhőellátási rendszerek növekedését és hozzájárulását.

Az erdészetnek mint szén-dioxid-elnyelő ágazatnak, az erdőirtásnak és a földhasználatnak nagyobb hangsúlyt kell kapnia, mint amekkorát az európai bizottsági csomag jelenleg biztosít számára.

1.3

Az ETS-nek a bürokratikus akadályok minimalizálására, egyértelműségre és átláthatóságra kellene törekednie.

A javaslatban azok az intézkedések, amelyek kidolgozása jelenleg a komitológiai eljárás tárgyát képezi, sürgős figyelmet és nagyobb egyértelműséget igényelnek.

Az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy 10 000 tonnáról 25 000 tonnára emelje a kisméretű létesítményekre vonatkozó kivételi küszöböt, feltéve, hogy érvényben vannak ezzel egyenértékű kompenzációs intézkedések.

1.4

Az ETS-nek méltányosnak kell tűnnie az EU-n belül, egyúttal pedig fel kell ismernie az iparosodófélben levő és a kevésbé fejlett országok sürgető igényeit arra, hogy fenntartható növekedést érjenek el és enyhítsék a szegénységet.

Új egyensúly kialakítását kell megfontolni az ETS által lefedett, illetve az azon kívül eső ágazatokra jutó terhek között.

Újra át kell gondolni a JI/CDM (együttes végrehajtás/tiszta fejlesztési mechanizmus) jegyében végzett projektekből származó kreditek felhasználásának nemzetközi megállapodás hiányában történő korlátozásából eredő következményeket.

Megoldást kell találni azokra a potenciális problémákra, amelyek azokban a kelet-európai tagállamokban jelentkezhetnek, amelyek nem az EU-ból, hanem Oroszországból kapják villamos energiájuk zömét.

2.   Bevezetés

2.1

Az uniós kibocsátáskereskedelmi rendszert (ETS) a 2003/87/EK irányelv hozta létre 2003 októberében. A rendszer célja a klímaváltozáshoz hozzájáruló tényezők – konkrétan az emberi tevékenységből származó üvegházhatást okozó gázok (GHG) – ellenőrzése, és gazdasági ösztönzők kialakítása az emissziós szintek csökkentése érdekében. Ez egy ún. „korlátozd és kereskedj” rendszer, amely maximális szinttel avagy plafonnal korlátozza a szennyezőanyagok (elsősorban CO2) kibocsátását. Az ETS a legjelentősebb GHG-korlátozó uniós mechanizmus, amely kedvezőbb a szénkibocsátásra kivetett közvetlen adóknál, illetve a közvetlen szabályozásnál.

3.   Általános elvek

3.1

A jelenlegi ETS rendszer az energetikai és ipari szektor több mint 10 000 létesítményét érinti, amelyek együttesen az EU GHG-kibocsátásának 40 %-áért felelősek. A létesítmények előzetes kibocsátási engedélyeket kapnak, és annyi kibocsátási egységet (vagy kreditet) kell átadniuk, amennyi a tényleges kibocsátásaiknak megfelelő mennyiségű szennyezőanyag kibocsátásának jogát jelképezi. Az összes kibocsátási egység és kredit mennyisége nem haladhatja meg a plafont, így a teljes kibocsátás erre a szintre korlátozódik. Azoknak a vállalatoknak, amelyek GHG-kibocsátása meghaladja a kapott kibocsátási egységek számát, krediteket kell vásárolniuk a kevésbé szennyező vállalkozásoktól vagy a további kibocsátási egységekre meghirdetett árveréseken.

3.2

A kibocsátási egységek átadása egyfajta kereskedelemként írható le. Ténylegesen az történik, hogy a rendszerben részt vevő minden kibocsátó bizonyos összeget fizet a szennyezés jogáért, míg azok a létesítmények, amelyek az előírtnál nagyobb mértékben csökkentették kibocsátásukat, jutalomban részesülnek. Így elvileg azok a szereplők, amelyek könnyen megtehetik, hogy a legolcsóbban csökkentsék kibocsátásukat, ezt fogják tenni, a szennyezéscsökkentést a társadalom számára a lehető legalacsonyabb költség mellett végezve el. Az ETS rendszerben a „kibocsátási egység” egy tonna szén-dioxid-egyenérték kibocsátási jogának felel meg egy adott időszakra – a többi GHG-t CO2-egyenértékre számítják át.

3.3

A tagállamok a harmadik országokban megvalósított kibocsátáscsökkentési projektekből nyert kreditek felhasználását is engedélyezhetik, a kibocsátási egységekhez hasonló módon. E projekteknek a kiotói rendszer Együttes Végrehajtási (JI) vagy Tiszta Fejlődési Mechanizmusa (CDM) keretében elismerteknek kell lenniük.

4.   Az ETS-kereskedelem periódusai

4.1   Az ETS első kereskedelmi periódusa, 2005.1.1.-2007.12.31.

4.1.1

Az első, tanulási fázis kialakította a kibocsátáskereskedelem infrastruktúráját, de eredményességét jelentősen korlátozta, hogy a tagállamok túl bőkezűen bántak a kibocsátási egységekkel (az első és a második fázis során a tagállamok nemzeti kiosztási terveket (NAP) állítottak össze, maguk határozva meg a teljes emissziós szintet és az egyes létesítményeknek kiosztott egységek számát). Ebben az időszakban a kibocsátási egységek kereskedelmi ára erősen ingadozott, az első kereskedelmi periódus végére az ár össze is omlott.

4.1.2

Az ETS rendszert számos kritika érte, melyek középpontjában főként a kezdeti elosztás módszerei és a bevételek felhasználása; a plafon szintje; a méltányosság, a komplexitás, az ellenőrzés és a végrehajtás problémái; a főbb kibocsátó iparágak szabályozatlan országokba való áttelepítésének kockázata; a JI/CDM kreditek értéke, hitele és megbízhatósága, illetve a jövőben a szereplőkre kényszerített súlyos termelési költségek álltak. Világossá vált, hogy e kérdésekkel az ETS felülvizsgálatának keretében foglalkozni kell, hogy a rendszer mind az iparágak, mind a nem kormányzati szervezetek szemében hitelesebbé válhasson.

4.2   Az ETS második kereskedelmi periódusa, 2008.1.1.-2012.12.31.

4.2.1

Ez a fázis már mind a 27 tagállamra kiterjed, és egybeesik a Kiotói Jegyzőkönyv első kötelezettségvállalásainak és GHG-csökkentési előírásainak időszakával. Eddig a kibocsátási egységek kereskedelmi ára stabilan emelkedő tendenciát mutatott, erőteljes ösztönzést jelentve az emissziócsökkentési intézkedések irányába. A jelenlegi (2008. májusi) kereskedelmi ár tonnánként körülbelül 25 euró. Az Európai Bizottság erre az időszakra nézve módszeresen kiértékelte a tagállamok által az ellenőrzött kibocsátások alapján javasolt határértékeket, és ennek eredményeképpen az ETS-ben részt vevő ágazatok kibocsátásának felső határát a 2005-ös szinthez képest átlagosan 6,5 %-kal alacsonyabban húzta meg. A második kereskedési periódus során csak kisebb más változások, illetve módosulások történtek a rendszerben, miközben a kibocsátók továbbra is aktívan törekednek a megfelelésre és alkalmazkodásra. Folytatódott az adatok ellenőrzése és a kereskedelmi tapasztalatok felhalmozása, az esetek többségében megerősítve a rendszer alapkoncepcióját.

4.3   Az ETS harmadik kereskedelmi periódusa, 2013–2020.

4.3.1

Az Európai Bizottság ezúttal jelentős változásokat javasol a harmadik fázisban hatályba lépő ETS rendszerben. A 2003/87/EK irányelv módosítása ezzel a céllal történik.

5.   A javasolt módosító irányelv összefoglalása

5.1

Bár az EU ETS rendszere a világ legnagyobb egységes szén-dioxid-piacát hozta létre (1), az (ingyenes) kibocsátási egységek kezdeti túl bőkezű kiosztása a nemzeti kiosztási tervek keretében kudarcnak bizonyult, és egyértelműen nem szolgálta az ETS-ben részt vevő ágazatok Unió-szerte történő, hatékony kibocsátáscsökkentését. A szilárd GHG-csökkentési kötelezettségvállalások fényében a felülvizsgált ETS alapvető szerepet tölthet be hosszú távú árjelzésként, gazdasági ösztönzőként elősegítve az alacsony kibocsátású beruházásokat, és Európa átalakulását egy alacsony GHG-szintű gazdasággá.

5.2

A módosítások

egyetlen EU-szintű plafont vezetnek be a kibocsátási egységek összességére, 27 nemzeti plafon helyett – a nemzeti kiosztási tervek megszűnnek,

nagymértékben növelik az árverésre kerülő kibocsátási egységek arányát, és összehangolják az ingyenes kiosztások szabályait, a szén-dioxid-hatékony technológiák előmozdítása érdekében,

az árverezési jogok egy részét az egy főre eső jövedelem alapján határozzák meg,

ésszerűsítik a kulcsfontosságú definíciókat, és növelik a jogi és műszaki egyértelműséget,

új szektorokat (petrolkémiai termékek, ammónia és alumínium) és új GHG-kat (dinitrogén-oxid és perfluor-karbonok) vonnak be a rendszerbe, a lefedettséget 6 %-kal növelve,

a kisebb létesítményeknek lehetőséget adnak az ETS rendszer alóli mentesülésre, kompenzációs intézkedések mellett,

szabályokat állítanak fel a JI/CDM-projektekből származó kreditek felhasználására.

5.3

2013-tól kezdődően a kibocsátási kvóták évente csökkenni fognak, ami 2020-ra a 2005-ös szinthez képest 21 %-os csökkenést (2) fog eredményezni az EU ETS szektorában. Ez a csökkentési folyamat a negyedik fázisban is (2021–2028) ugyanilyen ütemben folytatódik. Ezzel párhuzamosan nőni fog az árverésre bocsátott egységek aránya is, amely 2013-ban 60 %-ról indul. A javaslat szerint a villamosenergia-ipari ágazat nem kaphat ingyen krediteket, így 2013-tól a teljes szén-dioxid-mennyiségre jutó kibocsátási egységeket árverésen vagy másodlagos piacon kell megvásárolnia, míg a többi ipari ágazatban az ingyenes kvóták általános kifutási fázisa 2020-ig tart. Kivételt csak a következményes kibocsátás – azaz a hasonló kibocsátási megszorításokkal nem rendelkező országokba való áttelepítés – kockázatának jelentős mértékben kitett, és ezzel a globális kibocsátást növelő ágazatok képeznek. E szektorok akár 100 %-os arányban részesülhetnek ingyenes kvótákban. Az erre vonatkozó döntés 2011-ben várható. Az árveréseket a tagállamok szervezik, és a bevételeket ajánlott – de nem kötelező – módon klímabarát politikákba fektethetik be.

5.4

Bizonyos, hogy a (harmadik országokból származó) JI/CDM-kreditek, amelyeket már uniós üzemeltetők is megvásárolhatnak, a 2020-ig terjedő időszakban használhatók fel. Az ebben az időszakban felhasználható kreditek száma annyi, mint a 2. kibocsátáskereskedelmi időszakban engedélyezett mennyiség összesen, azaz 1,4 milliárd kibocsátási egység, ami a teljes csökkentési erőfeszítés egyharmadának felel meg. Majd ha az EU egy nemzetközi éghajlati paktum keretén belül fokozza a csökkentésre irányuló erőfeszítéseit, a további erőfeszítés 50 %-át is JI/CDM-kreditekkel lehet majd elérni.

5.5

Jóllehet a földhasználathoz (az olyan „szén-dioxid-süllyesztőkhöz”, mint az erdők) kapcsolódó kreditek nem engedélyezhetők, az ETS körén kívüli emissziócsökkentési rendszerek keretében adható országon belüli krediteket engedélyezni lehet, feltéve hogy világos szabályokra alapulnak.

5.6

Már folynak intézkedések az EU ETS és más emissziókereskedelmi rendszerek összekötése érdekében, egy világméretű rendszer kifejlesztésének elősegítésére.

5.7

Egy nemzetközi egyezménytől függően az EU a későbbiekben az adott egyezménynek megfelelően csökkentheti az ETS rendszer kibocsátási egységeit, miközben nőhet a CDM megoldások alkalmazásának köre.

5.8

A kibocsátási kvótákból 5 %-nyi tartalékot fenntartanak a rendszerbe 2013 után belépő új létesítmények számára. Valószínű, hogy a második periódus vége felé a repülőgépek kibocsátása is részévé válik az ETS-nek, ezzel azonban egy külön javaslat foglalkozik. (3)

5.9

A tengeri szállításnak az ETS rendszerbe való bevonására vonatkozó rendelkezés nincs.

6.   Általános megjegyzések

6.1

Az EU ETS nem tudományos gyakorlat, és nem is egyfajta „zöld” adónem. A szabad piaci megközelítés elemeit kombinálja egy politikai folyamaton keresztül irányított és kiigazított szabályozással és általános irányítással. Az egyes vállalkozások szabadon választhatnak, kívánják-e csökkenteni a kibocsátásukat és miként, és kiválaszthatják a környezetszennyezési szabályozásnak való megfelelés legkevésbé költséges módját. Az ETS fő szerepe ezért az, hogy ösztönzőket vezessen be a kibocsátáscsökkentési célok eléréséhez kapcsolódó költségek csökkentésére. Az EGSZB támogatja és üdvözli ezt a megközelítést.

6.2

A meglévő kibocsátáscsökkentési cél – a légkör GHG-szintjének 450-550 milliomod rész körüli stabilizálása 2050-ig – költsége a becslések szerint a teljes GDP 1 %-ának felel meg. A hatékony cselekvés elmaradása viszont akár 20 %-kal (4) is csökkentheti a globális GDP-t. Ugyanakkor a klímaváltozás fokozódó üteméről folyamatosan felhalmozódó bizonyítékok és kutatások (5) azt jelzik, hogy az üvegházhatású gázok termelése fokozódik, bolygónk elnyelési képessége pedig csökken, ezért komolyan megkérdőjelezhető, hogy vajon a csökkentési célok megfelelő mértékűek-e.

6.3

Az ETS hatékonyan törekszik a határozott vezető szerepre abban a törekvésben, amelynek globális erőfeszítéssé kell válnia. A folyamat globális szinten zajlik, mivel a légkör a globális javak részét képezi. Ezért a rendszer értékeléséből nem lehet kihagyni annak kölcsönhatásait és a globális szennyezőkre gyakorolt hatásait.

6.4

Érdemes megjegyezni, hogy az Egyesült Államokban már kidolgozás alatt áll egy hasonló, korlátozásokon és kibocsátáskereskedelmen alapuló jogszabálytervezet, amely az új államvezetési ciklus során valószínűleg hatályba lép. Egy közös USA–EU-program igen jelentős lépés lenne egy globális rendszer irányába, akárcsak az OECD-országokban javasolt egyéb rendszerekkel való kapcsolatok.

6.5

Az EGSZB ezért különös figyelmet fordított arra, hogy mennyiben gyakorol az ETS kiegyensúlyozott és fenntartható hatást a globális GHG-kibocsátás csökkentésére. Azt mutatja-e, hogy az európai fellépés hiteles és hatékony? Meg kell állapítani, hogy az az ETS, illetve a tehermegosztási tervek mögött álló uniós célkitűzés, amely szerint a GHG-kibocsátást az 1990-es szintekhez képest 2020-ig 20 %-kal kell csökkenteni, alatta marad az ipari országokra vonatkozó 25–40 %-os csökkentési aránynak, amelyet az EU a Bali Klímaváltozási Konferencián 2007 decemberében támogatott. Az Európai Bizottság az Európai Tanács 2007. tavaszi ülésén közös megegyezéssel kitűzött célokból indul ki, de továbbra sem került megvitatásra, hogy vajon a csökkentés szintje valóban elegendő-e a globális célok eléréséhez, illetve hogy a tagállamok rövid távú politikai és gazdasági érdekeinek egyensúlyára való tekintettel ez-e az a maximális csökkentés, amely feltehetően még elfogadható. Az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy a klímaváltozás halmozódó bizonyítékai a célok újradefiniálását igénylik, jelentősebb GHG-kibocsátáscsökkentés elérése érdekében.

6.6

Az EGSZB támogatja a kibocsátási egységek nagyobb mértékű elárverezése felé történő elmozdulást. Az árverés összhangban áll a „szennyező fizet”-elvvel, nem kedvez az „ölbe pottyant” profitnak, ösztönző erejű, és forrásokat teremt az alacsony szén-dioxid-kibocsátású létesítményekbe és termékekbe való befektetésekhez, így az innovációt is támogatja.

6.7

Jelenleg számos, az európai gazdasági tevékenységet általánosan érintő kérdés maradt megoldatlan. Ezek egy olyan átdolgozott ETS körül forognak, amely versenyhátrányba hozná az ipart, különösen az EU-n kívüli iparosodófélben levő országokhoz képest. Ezek az országok azzal érvelnek – némileg jogosan –, hogy figyelembe kell venni a két évszázadnyi nyugati iparosítást és az azzal járó szén-dioxid-kibocsátást, valamint az ő törekvéseiket arra, hogy népességük jelentős rétegeit kiemeljék a szegénységből. Fontos, hogy egy ezeknek a kérdéseknek a megválaszolására irányuló globális egyezmény támaszkodni tudjon arra, hogy az OECD-országok fogyasztói és ipara széles körben támogatja és megérti ezeket a tényezőket.

7.   Részletes megjegyzések

7.1

Amennyiben az EU ETS-t a szénkibocsátási jogok kereskedelmének globális normájává kívánjuk tenni, létfontosságú, hogy a rendszer a lehető legszilárdabb és leghatékonyabb legyen. Az EGSZB ezért a következőket javasolja:

7.1.1

Intézkedések bevezetését kellene megfontolni bizonyos energiaigényes, a nemzetközi versenyben sebezhetőbb ágazatok és alágazatok védelmére, amíg nem kerül sor egy valódi nemzetközi klímaváltozási egyezmény megkötésére, amely világszerte kibocsátáscsökkentési kötelezettséget ró az érintett iparágakra. Az ETS-nek nem szabad kedvezőtlen hatással járnia az EU iparának versenyképességére.

7.1.2

Lehetőség szerint korábban kellene döntést hozni a következményes kibocsátás kockázata miatt ingyenes kvótákkal támogatott szektorokkal kapcsolatban. Ezeknek az ágazatoknak a meghatározása 2010 júniusáig megtörténik, de a döntést előbb, már az irányelvekhez kapcsolódóan meg kellene hozni a beruházásokat övező bizonytalanság elkerülése és annak érdekében, hogy az érintett ágazatok elkészíthessék a szükséges hosszú távú terveket.

7.1.3

Bár az árverés a kibocsátási egységek elosztásának legfőbb módja, szinte egyáltalán nem történik említés arról, hogy hogyan történne egy ilyen árverés. Az az utalás, amely szerint az árveréssel kapcsolatos szabályozás csak 2010. december 31-én lép életbe, további bizonytalanságot eredményez az EU kibocsátáskereskedelmi rendszerének minden résztvevője számára az energiaágazatba teendő, szükséges nagy beruházásaikat tekintve.

7.1.4

Új egyensúly kialakítását kell megfontolni az ETS által lefedett, illetve az azon kívül eső szektorokra jutó terhek között. Az EGSZB szerint kérdéses, hogy a kibocsátáscsökkentési kötelezettségek ETS által lefedett szektorok, illetve egyéb szektorok közötti megosztása (-21 %, illetve -10 % a 2005-ös szinthez képest) alátámasztható-e. A kutatások (6) azt mutatják, hogy egyes, az ETS hatálya alá nem tartozó szektorok esetében – különös tekintettel a két legnagyobbra, az építőiparra és a szállításra – megvan a lehetőség arra, hogy a kibocsátást nulla vagy akár negatív költséggel csökkentsék. Ezek ráadásul olyan szektorok, ahol a következményes kibocsátás kockázata viszonylag csekély vagy nem is létezik. Az építőipari szektornak emellett jelentős munkahelyteremtő potenciálja van az EU-n belül.

7.1.5

Ha a légi szállítás is belép a rendszerbe, az ágazatnak juttatott összes kvótát árverés útján kell értékesíteni (7).

7.1.6

Tekintettel a hajózás növekvő GHG-kibocsátására (összesen 1,12 milliárd tonna – kétszer annyi, mint a légi közlekedés kibocsátása (8)) az Európai Bizottságnak intézkedéseket kellene hoznia a hajózás ETS rendszerbe való bevonása érdekében, amennyiben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet nem terjeszt elő sürgősen hathatós javaslatokat.

7.1.7

A kibocsátási egységek árverezéséből befolyó bevételeket – ez a jelenlegi becslések szerint 2020-ig évente 50 milliárd eurót jelent – sokkal nagyobb mértékben kellene a klímavédelmet, valamint a klímaváltozás enyhítését és a hozzá való alkalmazkodást szolgáló intézkedések finanszírozására fordítani, különös figyelemmel a sebezhető, kevésbé fejlett országokra, illetve a kutatásra és fejlesztésre. A javaslatban (10. cikk, (3) bekezdés) szereplő 20 %-os ráfordítási arány nem elegendő; így elszalasztunk egy lehetőséget az alacsony szénkibocsátású gazdaságra való átállás jelentős ösztönzésére. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ezt az összeget legalább a bevételek 50 %-ára növeljék. Figyelmet kellene fordítani az erdészet és az erdőtelepítés által, illetve az erdőirtás megakadályozása által játszott szerep támogatására az EU-ban és másutt is, mivel az erdő bizonyítottan hatékony szén-dioxid-elnyelő terület.

7.1.8

Nagyobb egyértelműséget és átláthatóságot kellene tükrözniük a javaslatban azoknak az intézkedéseknek, amelyek kidolgozása jelenleg a komitológiai eljárás tárgyát képezi.

7.1.9

Az Európai Bizottságnak fontolóra kellene vennie, hogy 10 000 tonnáról 25 000 tonnára emeli a kis méretű létesítményekre vonatkozó kivételi küszöböt, feltéve hogy érvényben vannak ezzel egyenértékű kompenzációs intézkedések.

7.1.10

A javaslatban világosabban ki kellene fejteni, hogy az EU – nemzetközi egyezmény megkötése után – hogyan fogja teljesíteni azt a kötelezettségvállalását, hogy a CO2-kibocsátásának csökkentését 20 %-ról 30 %-ra emeli.

7.1.11

A kapcsolt energiatermelési (CHP) rendszerek növekedésének és hozzájárulásának káros hatásait elkerülendő, a tagállamokat arra biztatjuk, hogy vizsgálják felül betáplálási tarifáikat.

7.1.12

A távhőellátó rendszereket tekintve olyan intézkedésekre van szükség, amelyek kiküszöbölik az effajta programok hatékony példáinak követésétől visszatartó tényezőket.

7.1.13

Megoldást kell találni azokra a potenciális problémákra, amelyek azokban a kelet-európai tagállamokban jelentkezhetnek, amelyek nem az EU-ból, hanem Oroszországból kapják villamos energiájuk zömét.

7.1.14

A JI/CDM kreditek felhasználási lehetőségének egy leendő nemzetközi egyezménytől függő korlátozására vonatkozó jelenlegi javaslatot még felülvizsgálat alatt kellene tartani, különös tekintettel az ilyen programok finanszírozásával foglalkozó, fejlődő nemzetközi tőkepiacokra gyakorolt negatív hatásra.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


(1)  Világbank: State and Trends of the Carbon Market [A szén-dioxidpiac állapota és trendjei], 2007. május.

(2)  1 974 millió tonna CO2-ről 1 720 millió tonnára.

(3)  EGSZB-vélemény: HL C 175., 2007.7.27., 47. o.

(4)  The Stern Review, 2006.

(5)  A hawaii Mauna Loa megfigyelőközpont mérései szerint a légkörben a CO2 szintje már elérte a 387 milliomod részt. Az elmúlt 650 ezer évre visszatekintve nem fordult elő ilyen magas arány.

(6)  Vattenfall/McKinsey: The Climate Map [Klímaváltozási térkép]

http://www.vattenfall.com/www/ccc/ccc/Gemeinsame_Inhalte/DOCUMENT/567263vattenfall/P0271636.pdf

(7)  Az Európai Bizottság korábbi ajánlásaival összhangban, ld. HL C 175., 2007.7.27., 47. o.

(8)  Az IMO jelentése, 2008. február.


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/71


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről

COM(2008) 17 végleges – 2008/0014 (COD)

(2009/C 27/16)

2008. február 11-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az üvegházhatást okozó gázkibocsátásnak a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2008. június 4-én elfogadta véleményét. (Előadó: Gintaras MORKIS.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 116 szavazattal 2 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megjegyzéseinek és ajánlásainak összefoglalása

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) üdvözli az Európai Bizottság arra vonatkozó kezdeményezését, hogy a tagállamok részére javaslatot tesz az éghajlatváltozás elleni küzdelem terheinek elosztására annak a közösségi kötelezettségvállalásnak a teljesítése tekintetében, hogy a 2013 és 2020 közötti időszakban csökkenteni kell a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó (azaz az EU ETS-ben nem részletezett) forrásokból származó, üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

1.2

Az EGSZB elismeri és támogatja az Európai Uniónak a környezetvédelmi és éghajlat-változási kötelezettségvállalásokkal kapcsolatban folytatott nemzetközi tárgyalásokon betöltött vezető szerepét. Az Európai Unió kötelezettségvállalásai révén jó példával jár elöl és kísérletet tesz arra, hogy más országokat hasonló intézkedések meghozatalára ösztönözzön.

1.3

Az EGSZB véleménye szerint a civil társadalom különösen fontos szerepet fog játszani a határozat végrehajtásában és az országok által vállalt kötelezettségek teljesítésében. A tagállamoknak nagyobb mértékben kellene támogatniuk az üveghatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez hozzájáruló társadalmi kezdeményezéseket, és koncepciókat kellene kidolgozniuk az ilyen jellegű kezdeményezések támogatására.

A civil társadalom egésze kulcsszerepet játszhat a határozat végrehajtásában. Ezért minden tagállamban szélesebb körben meg kell ismertetni a határozatban foglalt követelményeket és a végrehajtás eszközeit.

Továbbá nagyobb hangsúlyt kell fektetni azokra az oktatási kampányokra, melyek célja, hogy a nyilvánosság jobban tudatában legyen annak és megértse azt, hogy szükség van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó erőfeszítésekre.

Ezenkívül sürgősen szükség van szakemberek képzésére, valamint a nyilvánosság általános tájékoztatására az energiatakarékosság, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás kérdéseiről.

1.4

Az EGSZB véleménye szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedéseket oly módon kell megvalósítani, hogy azok hosszú távon védjék, sőt növeljék Európa gazdasági versenyképességét. A megújuló energiaforrások fejlesztésére és az energiahatékony termékekre és termelési módokra egyre növekvő kereslet lesz a világban, és Európa jó helyzetben van ahhoz, hogy versenyelőnyre tegyen szert azáltal, hogy számos területen vezető szerepet fog betölteni világszinten. Az EU-nak és a tagállamoknak támogatniuk kell a kutatást és a fejlesztést.

1.5

A határozattervezet 3. cikkének (3) bekezdésében tervbe vett azon lehetőség, mely szerint a tagállamok egy adott évben előrehozhatják a következő évről az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban meghatározott kvótáik 2 %-ának megfelelő mennyiséget, illetve ha nem használják ki a határozattervezet (2) bekezdésében meghatározott mennyiséget, akkor a fennmaradó mennyiséget átvihetik a következő évre, nem biztosít megfelelő rugalmasságot, mivel egy év beszámítási lehetősége nem nyújt elég mozgásteret, ha a cél nagy projektek megvalósítása és jó eredmények elérése. Ez az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló, nagyszabású projekteket megvalósító kisebb tagállamok számára különösen fontos.

Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy minden tagállam dolgozzon ki tervet a nemzeti célkitűzés elérésére. Az üvegházhatású gázok átlagos éves kibocsátása 2013 és 2020 között azonban semmiképpen sem lehet magasabb, mint a 2005 és 2020 közötti évek átlagos kibocsátása. Az EGSZB véleménye szerint ezen tervek megvalósításához fontos lesz a rendszeres ellenőrzés nemzeti és európai szinten, hogy bármilyen eltérés gyorsan azonosítható legyen, és korrekciós intézkedéseket lehessen hozni.

1.6

A Közösség összes kötelezettségvállalása megvalósításának gazdasági hatékonyságát növelendő, és attól a szándéktól vezérelve, hogy a közös célokat a lehető legalacsonyabb költségráfordítással érjük el, az EGSZB célszerűnek tartaná a határozatban előirányozni, hogy egy adott tagállam megengedett üvegházhatásúgáz-kibocsátásának egy részét kétoldalú államközi megállapodások alapján átadhassa egy másik tagállamnak.

1.7

Az EGSZB véleménye szerint megfelelő egyensúlyra kell törekedni az Európai Unión belül az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedések és a fejlődő országokban a kibocsátás csökkentésére szolgáló intézkedések bevezetése során mutatott szolidaritás között azáltal, hogy a projektek rugalmas eszközeit alkalmazzák a tiszta fejlesztési mechanizmusok közös megvalósításához. A rugalmas eszközök alkalmazása azonban csak akkor lenne helyénvaló, ha azok ténylegesen és globálisan csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Nem szabad, hogy általuk az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ból lassan átkerüljön az Unión kívüli országokba.

1.8

Az EGSZB egyetért a vállalt kötelezettségekkel és a terhek tagállamok közötti elosztásával, és úgy véli, hogy a nyilvánosságot jobban kell tájékoztatni a terhek elosztásának elveiről. A terhek elosztásával kapcsolatban minden országra nézve külön kell értékelni az adottságokat, a kibocsátás csökkentésével járó költségráfordításokat, valamint az országok versenyképességére és fejlődésére gyakorolt hatást. A terhek közös vállalására vonatkozó határozatnak biztosítania kell, hogy a kibocsátáscsökkentés költségei relatíve – a GDP arányában – egyenlő mértékben osztódjanak el az államok között.

1.9

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki egy megfelelési rendszert, amelynek keretében például pénzbírságokat lehet kivetni a tagállamok ellen a meghatározott emissziós mennyiségek túllépése esetén.

2.   Bevezetés:az Európai Bizottság dokumentuma

2.1

Az Európai Bizottság 2008. január 23-án mutatott be egy javaslatcsomagot az éghajlatváltozás leküzdésére és a megújuló energiaforrások támogatására.

2.2

Az Európai Bizottság javaslata az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülésén elért megállapodás megvalósítását szolgálja, amellyel az Európai Unió kötelezettséget vállalt arra, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását 2020-ig az 1990-es szinthez képest legalább 20 %-kal csökkenti, továbbá törekedni fog arra, hogy 2020-ig a termelt energia 20 %-át megújuló energiaforrásokból állítsa elő.

2.3

Az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítések megoszlanak az EU ETS hatálya alá tartozó és hatálya alá nem tartozó ágazatok között. Az Európai Bizottság a következő megközelítést javasolja: 2020-ra a kibocsátások 2005-ös szinthez viszonyított 21 %-os csökkentése az ETS szektorban; az ETS hatálya alá nem tartozó ágazatokban pedig 2005-höz képest 10 %-os csökkenés. Ez összesítve a 2005-ös szinthez képest 14 %-os csökkenést eredményez, ami 1990-hez képest 20 %-os csökkenést jelent.

2.4

A Tanács még ambiciózusabb célokat helyezett kilátásba, amennyiben a 2012 utáni időszakra vonatkozóan egy globális és átfogó megállapodás kerül aláírásra, és más fejlett országok is hasonló mértékű kibocsátáscsökkentésre vállalnak kötelezettséget, illetve ahhoz a gazdaságilag magasabb fejlettségi szintű fejlődő országok is kötelezettségeiknek és képességeiknek megfelelő mértékben hozzájárulnak. A fenti feltételek mellett a Közösségnek arra kellene törekednie, hogy az üvegházhatású gázok kibocsátását 30 %-kal csökkentse 2020-ig.

2.5

„Az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának a 2020-ig terjedő időszakra szóló közösségi kötelezettségvállalásoknak megfelelő szintre történő csökkentésére irányuló tagállami törekvésekről szóló európai parlamenti és a tanácsi határozatra” vonatkozó javaslat előírja, milyen tagállami szerepvállalásra van szükség a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó (azaz az EU ETS-ben nem részletezett) üvegházhatásúgáz-kibocsátási forrásokkal kapcsolatban a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó közösségi kibocsátáscsökkentési kötelezettségvállalások teljesítésére.

2.6

Az európai parlamenti és a tanácsi határozatra irányuló javaslat rögzíti a tagállami szerepvállalás meghatározásának szabályait a 2013 és 2020 közötti időszakra vonatkozó közösségi kibocsátás-csökkentési kötelezettségvállalások teljesítésének vonatkozásában.

2.7

Az Európa Bizottság véleménye szerint az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló törekvések terheit a tagállamok között fel kell osztani, a felosztás során pedig figyelembe kell venni a gazdasági különbségeket és az adott tagállam egy főre jutó GDP-jét. Ezért azokban a tagállamokban, amelyekben jelenleg viszonylag alacsony az egy főre jutó GDP, és ezért a jövőben nagyarányú GDP-növekedéssel számolhatnak, engedélyezni kell, hogy 2020-ban több üvegházhatást okozó gázt bocsáthassanak ki, mint 2005-ben.

2.8

A javasolt differenciálás figyelembevételével az Európai Bizottság egyes országok vonatkozásában meghatározott felső határok rögzítését ajánlja úgy, hogy egyetlen tagállammal szemben se legyen támasztható olyan elvárás, hogy 2020-ra a 2005-ös szinthez képest 20 %-nál nagyobb mértékben csökkentse kibocsátásainak mértékét, ugyanakkor egyetlen tagállam számára se legyen engedélyezett, hogy 2020-ig a 2005-ös szinthez képest 20 %-nál nagyobb mértékben növelje a kibocsátását.

2.9

Az Európai Bizottság előirányozza, hogy az egyes tagállamok 2020-ig az ezen határozat mellékletében a 2005-ös kibocsátások alapján számukra megállapított arányban csökkentsék a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó forrásokból származó üvegházhatású gázok kibocsátását.

2.10

Az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását a 2013 és 2020 közötti időszakban minden évben csökkenteni kell. Az Európai Bizottság azonban bizonyos rugalmasságot is tervbe vett: a tagállamok egy adott évben előre beszámíthatják az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban meghatározott kvótájuk 2 %-ának megfelelő mennyiséget. Ezenkívül ha egy adott tagállam nem használja fel éves kibocsátási kvótáját, akkor lehetősége nyílik az adott évben fel nem használt kibocsátás-csökkentési egységek következő évre történő átvezetésére.

2.11

Az egyes tagállamoknak évről évre lineárisan csökkenteniük kell az említett üvegházhatású gázok kibocsátását annak érdekében, hogy ezen kibocsátások szintje az adott tagállamban 2020-ban ne haladja meg a mellékletben rögzített határértékeket.

2.12

A kötelezettségek rugalmas tagállami szintű teljesítése és a fenntartható fejlődés, különösen a fejlődő országok fejlődésének elősegítése, valamint a befektetői biztonság növelése érdekében a Bizottság javaslatot tesz arra a lehetőségre, hogy a tagállamok a későbbiekben is felhasználhassák a CDM-egységeket (CDM:tiszta fejlesztési mechanizmus), mert így 2012 után is biztosítható ezek piaca.

2.13

A piac működése és az üvegházhatású gázok Európai Unión belüli kibocsátásának további csökkentése és ezáltal a Közösség megújuló energiaforrásokkal, energiabiztonsággal, innovációval és versenyképességgel kapcsolatban megfogalmazott céljainak teljesítése érdekében javasoljuk, hogy a tagállamok számára mindaddig legyen engedélyezett a harmadik országokban végzett kibocsátás-csökkentési projektek kibocsátási egységeinek éves beszámítása az egyes tagországokban az ETS hatálya alá nem tartozó forrásokból származó kibocsátások 2005-ben megállapított értékének 3 %-áig, ameddig nem születik nemzetközi megállapodás az éghajlatváltozással kapcsolatban. Ez a maximális mennyiség nagyjából az egyes tagállamok 2020-ra előirányzott csökkentési vállalása harmadának felel meg. Az egyes tagországok kvótáik fel nem használt részét átruházhatják más tagországokra.

2.14

Az Európai Bizottság úgy ítéli meg, hogy az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi megállapodás megkötését követően a tagállamok – a közös állásfoglalásra is figyelemmel – kizárólag azon országok kibocsátási egységeit fogadhatják el, amelyek a megállapodást ratifikálták.

2.15

Az Európai Bizottság ezenkívül úgy ítéli meg, hogy az éghajlatváltozásra vonatkozó nemzetközi megállapodás megkötését követően módosítani kell a tagállamok üvegházhatásúgáz-kibocsátási határértékeit a megállapodásban foglalt új közösségi vállalásokhoz igazodva.

2.16

Az elképzelés szerint a tagállamok a 280/2004/EK határozat 3. cikke értelmében benyújtott éves jelentéseikben beszámolnak a 3. cikkben foglaltak végrehajtásából fakadó éves kibocsátások szintjéről, valamint a kibocsátási egységek 4. cikk szerinti felhasználásáról. A tagállamoknak ezenkívül 2016. július 1-je előtt jelentésben kell tájékoztatást adniuk a tervezett haladásról.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az éghajlatváltozás elleni küzdelemmel kapcsolatos döntések láncolatában fontos lépés az Európai Bizottság azon kezdeményezése, hogy a tagállamoknak javaslatot tesz az éghajlatváltozás elleni küzdelem terheinek elosztására annak a közösségi kötelezettségvállalásnak a teljesítése tekintetében, hogy a 2013 és 2020 közötti időszakban csökkenteni kell a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó (azaz az EU ETS-ben nem részletezett) forrásokból származó üvegházhatást okozó gázok kibocsátását.

3.2

Az EGSZB meggyőződése, hogy a Tanács és az Európai Parlament döntése hozzá fog járulni ahhoz, hogy a tagállamok a környezetvédelem és az éghajlatváltozás területén megbirkózzanak a közösségi feladatokkal. A közösségi politikának ezen a területen az üvegházhatást előidéző gázok kibocsátásának jelentős mértékű csökkenését kell biztosítania olyan módon, hogy a tagállamok felé kötelező érvényű követelményeket támasztanak, amelyek betartását szigorúan ellenőrzik.

3.3

Az EGSZB ugyanakkor fel kívánja hívni a figyelmet arra, hogy az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentésére irányuló erőfeszítések közös vállalásáról szóló parlamenti és tanácsi határozat hatékonysága nagymértékben függ az energia- és éghajlat-változási csomag másik két elemétől: a megújuló energiaforrásokról szóló irányelvtől és az EU ETS irányelvtől. Ez azt jelenti, hogy közvetlen szinergiában kell működniük: bármely módosítás az egyikben hatással van a másikra.

3.4

Módosítani kell a Közösség kötelezettségvállalásait, amennyiben létrejön egy nemzetközi megállapodás. Nagy reményt fűznek a Balin (Indonézia) 2007 decemberében kezdődött tárgyalásokhoz, amelyek döntő jelentőségűek lehetnek az egész világon 2020-ig meghozandó intézkedésekre nézve. Nagyon jó lenne, ha le lehetne zárni a tárgyalásokat, és 2009-ben a koppenhágai klímacsúcson létrejöhetne az éghajlatváltozással kapcsolatos nemzetközi megállapodás. Előtte azonban még sor fog kerülni egy klímacsúcsra Poznańban, amelytől előretörést várnak.

3.5

Üdvözlendő, hogy az Európai Unió vezető szerepet tölt be a tárgyalások során. Az Európai Unió kötelezettségvállalásai révén jó példával jár elöl és kísérletet tesz arra, hogy más országokat hasonló intézkedések meghozatalára ösztönözzön. Érthető módon az újonnan iparosodott országok, például Kína, India és Brazília, nem fogják csökkenteni kibocsátásuk mértékét, a gazdasági növekedéshez viszonyítva mégis korlátozhatják a kibocsátás szintjének emelkedését. Az EGSZB arra buzdítja az Európai Bizottságot, hogy tegyen meg mindent egy nemzetközi (Kiotó utáni) megállapodás érdekében, amelyben a fejlett országok elköteleznék magukat, hogy üvegházhatásúgáz-kibocsátásukat 2020-ig az 1990-es szinthez képest 30 %-kal csökkentik. Ez összhangban állna a 4. IPCC jelentésben foglaltakkal, amely szerint 1990-hez képest 25–40 %-os csökkenést kell elérni 2020-ig, hogy a globális felmelegedés csak 2 oC-kal legyen magasabb az iparosodás előtti mértéknél. Amennyiben sikerül elérni a nemzetközi megállapodást, természetesen szükséges lesz ismételten foglalkozni ezzel a javaslattal és az Európai Bizottság energia- és éghajlat-változási csomagjában szereplő egyéb javaslatokkal az ambiciózusabb célkitűzés alapján történő átalakításuk érdekében. Ezért fontos, hogy minden érintett annak felismerésével tervezzen, hogy a 2020-ra jelenleg javasolt célok csupán az első lépést jelentik, és idővel konkrétabb célokra lesz szükség, előreláthatólag már 2020-ban, az azt követő években pedig mindenképpen.

3.6

Az EGSZB véleménye szerint az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedéseket oly módon kell megvalósítani, hogy azok hosszú távon védjék, sőt növeljék Európa gazdasági versenyképességét. A megújuló energiaforrások fejlesztésére és az energiahatékony termékekre és termelési módokra egyre növekvő kereslet lesz a világban, és Európa jó helyzetben van ahhoz, hogy versenyelőnyre tegyen szert azáltal, hogy számos területen világszinten vezető szerepet tölt be. Az Európai Uniónak és a tagállamoknak támogatniuk kell az ilyen jellegű kutatást és fejlesztést, különben nehéz lesz a célokat elérni. Ezenkívül sürgősen szükség van szakemberek képzésére, valamint a nyilvánosság általános tájékoztatására az energiatakarékosság, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás kérdéseiről.

3.7

A civil társadalom különösen fontos szerepet fog játszani a határozat végrehajtásában és az országok által vállalt kötelezettségek teljesítésében. A tagállamoknak nagyobb mértékben kellene támogatniuk az üveghatást okozó gázok kibocsátásának csökkentéséhez hozzájáruló társadalmi kezdeményezéseket, és koncepciókat kellene kidolgozniuk az ilyen jellegű kezdeményezések támogatására.

A civil társadalom egésze kulcsszerepet játszhat a határozat végrehajtásában. Ezért minden tagállamban széles körben meg kell ismertetni a határozatban foglalt követelményeket és a végrehajtás eszközeit.

Továbbá nagyobb hangsúlyt kell fektetni azokra az oktatási kampányokra, melyek célja, hogy a nyilvánosság jobban tudatában legyen annak és megértse azt, hogy szükség van az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentését célzó erőfeszítésekre.

Ezenkívül sürgősen szükség van szakemberek képzésére, valamint a nyilvánosság általános tájékoztatására az energiatakarékosság, a környezetvédelem és az éghajlatváltozás kérdéseiről.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az EGSZB véleménye szerint megfelelő egyensúlyra kell törekedni az Európai Unión belül az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére irányuló intézkedések és a fejlődő országokban a kibocsátás csökkentésére szolgáló intézkedések bevezetése során mutatott szolidaritás között azáltal, hogy a projektek rugalmas eszközeit alkalmazzák a tiszta fejlesztési mechanizmusok közös megvalósításához. A rugalmas eszközök alkalmazása azonban csak akkor lenne helyénvaló, ha azok ténylegesen és globálisan csökkentenék az üvegházhatású gázok kibocsátását. Nem szabad, hogy általuk az üvegházhatású gázok kibocsátása az EU-ból lassan átkerüljön az Unión kívüli országokba.

4.2

Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a tagállamok továbbra is használhassák fel a CDM-egységeket, hogy 2012 után is biztosítható legyen ezeknek az egységeknek a piaca. Az EGSZB-nek fenntartásai vannak a CDM-ből származó hitelesített kibocsátáscsökkentések (CER) minőségével kapcsolatban, és azt javasolja, hogy ha a beruházó államok (a 2013 előtt indított projektek esetében) továbbra is részesülnek a CER-ből, az alapokat felül kell vizsgálni, és meg kell nézni, hogy a projekt még mindig a „további projekttípusok” közé tartozik-e. Az új CDM projektek esetében, melyek célja, hogy a tagállam hozzájáruljon az üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentése terheinek megosztásához, csak az alapvetően a legjobb rendelkezésre álló technikákat (BAT) használó projekteket kellene figyelembe venni.

4.3

Az EGSZB csupán arra az általános elvre hívja fel a figyelmet, hogy azok az országok, amelyekben magas az egy főre jutó GDP, szigorú csökkentési kötelezettségeket vállalnak, míg azok az országok, ahol alacsony az egy főre jutó GDP, kevésbé szigorú csökkentési kötelezettségeket vállalnak, mégis lehetséges, hogy különböző országoknak, amelyekben azonos az egy főre jutó relatív GDP, különböző erőfeszítéseket kell tenniük annak érdekében, hogy ugyanolyan eredményeket érjenek el a kibocsátás csökkentésének terén. A terhek elosztásával kapcsolatban minden országra nézve külön kell értékelni az adottságokat, a kibocsátás csökkentésével járó költségráfordításokat, valamint az országok versenyképességére és fejlődésére gyakorolt hatást. A terhek közös vállalására vonatkozó határozatnak biztosítania kell, hogy a kibocsátáscsökkentés költségei relatíve – a GDP arányában – egyenlő mértékben osztódjanak el az államok között.

4.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet egy nyilvánvaló ellentmondásra a határozat szövegében. Az Európai Bizottság a 2005. évet javasolja mint referenciaévet, amely alapján a tagállamoknak az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére tett törekvéseit értékeli, a 2020. év pedig az időszak végének számít. A 3. cikk (2) bekezdésének második albekezdésében az áll, hogy az egyes tagállamok évről évre lineárisan csökkentik az említett üvegházhatású gázok kibocsátását. Egyúttal ugyanazon bekezdés első albekezdése előirányozza, hogy az egyes tagállamok gondoskodnak arról, hogy a területükön 2013-ban a 2003/87/EK irányelv hatálya alá nem tartozó forrásokból kibocsátott összes üvegházhatású gáz mennyisége ne haladja meg az ugyanezen forrásokból származó, és a 280/2004/EK határozat szerint bejelentett és hitelesített kibocsátások 2008-ban, 2009-ben és 2010-ben mért éves átlagos szintjét. A fenti rendelkezés értelmében a 2013. évi helyzet értékeléséhez 2008, 2009 és 2010 szolgálnak referenciaévként.

4.5

Az EGSZB véleménye szerint a határozattervezet 3. cikkének (3) bekezdésében tervbe vett lehetőség, mely szerint a tagállamok egy adott évben előrehozhatják a következő évről az üvegházhatású gázok kibocsátásával kapcsolatban meghatározott kvótáik 2 %-ának megfelelő mennyiséget, illetve ha nem használják ki a határozattervezet (2) bekezdésében meghatározott mennyiséget, akkor a fennmaradó mennyiséget átvihetik a következő évre, nem biztosít megfelelő rugalmasságot, mivel egy év beszámítási lehetősége nem nyújt elég mozgásteret, amennyiben a cél a nagy projektek megvalósítása és jó eredmények elérése. Ez az üvegházhatású gázok csökkentésére irányuló, nagyszabású projekteket megvalósító kisebb tagállamok számára különösen fontos.

Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy minden tagállam dolgozzon ki tervet nemzeti céljai elérésére. Az üvegházhatású gázok átlagos éves kibocsátása 2013 és 2020 között azonban semmiképpen sem lehet magasabb, mint a 2005 és 2020 közötti évek átlagos kibocsátása. Az EGSZB véleménye szerint ezeknek a terveknek a megvalósításához fontos lesz a rendszeres ellenőrzés nemzeti és európai szinten, hogy bármilyen eltérés gyorsan azonosítható legyen és korrekciós intézkedéseket lehessen hozni.

4.6

A Közösség összes kötelezettségvállalása megvalósításának gazdasági hatékonyságát növelendő, és attól a szándéktól vezérelve, hogy a közös célokat a lehető legalacsonyabb költségráfordítással érjük el, az EGSZB célszerűnek tartaná a határozatban előirányozni, hogy egy adott tagállam megengedett üvegházhatásúgáz-kibocsátásának egy részét kétoldalú államközi megállapodások alapján átadhassa egy másik tagállamnak.

4.7

Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki egy megfelelési rendszert, amelynek keretében például pénzbírságokat lehet kivetni a tagállamok ellen a meghatározott emissziós mennyiségek túllépése esetén.

4.8

A 4. cikk (1) bekezdés c) pontjában foglalt, a kibocsátási egységek megvásárlására vonatkozó intézkedések alkalmazása során a projektek lehető legegyenletesebb földrajzi eloszlására vonatkozó rendelkezés sem elég konkrét.

4.9

A határozat végrehajtásához az Európai Bizottságnak javaslatokat kellene megfogalmaznia a tagállamok számára a cselekvésekkel, eszközökkel és intézkedésekkel kapcsolatban. Megfelelő első lépés lehetne egy az EU-ban már elért sikerek példáit összefoglaló útmutató kiadása.

4.10

A határozat célkitűzéseinek megvalósításához az EGSZB azt javasolja a tagállamoknak, hogy használják fel a strukturális alapokat és a Kohéziós Alapot az olyan projektek megvalósításához, amelyek nem termelnek üvegházhatású gázokat, vagy csökkentik azok kibocsátását.

4.11

Mivel a következő, 2013–2020-as kiosztási időszakra az ETS-be tartozó létesítmények számára a kibocsátási egységek árverezése van előirányozva, ily módon olyan eszközöket nyerhetünk, amelyekre az EU ETS alá nem tartozó ágazatokból származó üvegházhatásúgáz-kibocsátás csökkentéséhez lesz szükség. Az így szerzett források egy részét közvetlenül azoknak a gazdasági ágazatoknak kellene juttatni, amelyek erőfeszítéseket tesznek az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésére. A források másik részét fejlődő országok számára létrehozott szolidaritási alapokba kellene helyezni, illetve az ezekben az országokban megvalósuló, az éghajlatváltozáshoz való alkalmazkodást célzó projekteket kellene velük támogatni.

Kelt Brüsszelben, 2008. július 9-én.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Dimitris DIMITRIADIS


3.2.2009   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 27/75


Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK és a 2006/12/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról

COM(2008) 18 végleges – 2008/0015 (COD)

(2009/C 27/17)

2008. február 8-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a szén-dioxid geológiai tárolásáról, valamint a 85/337/EGK és a 96/61/EK tanácsi irányelv, a 2000/60/EK, a 2001/80/EK, a 2004/35/EK és a 2006/12/EK irányelv és az 1013/2006/EK rendelet módosításáról.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2008. június 4-én elfogadta véleményét. (Előadó: Gerd WOLF.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. július 9–10-én tartott, 446. plenáris ülésén (a július 9-i ülésnapon) 138 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

Tartalom:

1.

Összefoglalás és következtetések

2.

Bevezetés

3.

Az Európai Bizottság javaslata

4.

Általános megjegyzések

5.

Részletes megjegyzések

1.   Összefoglalás és következtetések

1.1

A fosszilis energiahordozók felhasználása (elégetése) során keletkező szén-dioxid (CO2) elkülönítése és hosszú távú tárolása – a CET – jelentős mértékben hozzájárulhat az éghajlatvédelemhez. Ezért törekedni kell a szóban forgó eljárás gyorsított fejlesztésére és mielőbbi hasznosítására.

1.2

Az EGSZB üdvözli és tartalmilag messzemenően támogatja az Európai Bizottság irányelvjavaslatát, melyet a CET fejlesztése és hasznosítása szükséges feltételének tekint.

1.3

Az irányelv felsorolja a legfontosabb szempontokat, és szabályozásokat javasol velük kapcsolatban. Különösen vonatkozik ez az ember és a környezet biztonságának kérdéseire, valamint az ezzel összefüggő felelősségekre. Ennélfogva az irányelv a polgárok általi elfogadottságot is támogatja, és figyelembe veszi a polgárok igényét a biztonságra.

1.4

A CET teljes értékteremtési lánca – amelynek része a CO2 elkülönítése, szállítása és tárolása – még korai, részben kísérleti szakaszában van. Az irányelv szabályozásai figyelembe kell hogy vegyék ezt a tényt, ezért egyes kérdésekben még kiigazításra szorulnak.

1.5

Az első projektek jó ütemű megvalósítása érdekében pedig olyan módon kellene módosítani egyes pontokat, hogy mind az adott országos hatóságok, mind pedig a beruházni kész vállalatok könnyebben alkalmazhassák őket, és az utóbbiaknak tervezési biztonságot és kereskedelmi ösztönzőket biztosítsanak. Igaz ez például a felelősség kérdéseinek tisztázására, valamint az óvadék nyújtásának módjára és mértékére.

2.   Bevezetés

2.1

Az éghajlatvédelemről és az energiaellátás biztonságáról szóló, 2007. márciusi tanácsi határozatok nyomában az Európai Bizottság – különálló dokumentumok formájában – egész intézkedéscsomagot javasolt a tanácsi határozatokban megfogalmazott célok elérésére. Az intézkedések középpontjában az energiahatékonyság, a megújuló energiahordozók körének bővítése, valamint a megfelelő innovatív technológiák fejlesztése és alkalmazása áll. Az EGSZB a felsorolt kérdések mindegyikéről külön véleményt dolgozott ki (1).

2.2

Ebben az összefüggésben azok az eljárások is fontos szerepet játszanak, amelyekkel tartósan csökkenteni lehet a fosszilis energiahordozók felhasználásakor keletkező üvegházhatású gázok kibocsátását. Az alábbi vélemény ezzel a kérdéskörrel foglalkozik. Tárgya a szén-dioxid (CO2) geológiai tárolásáról szóló európai bizottsági irányelvjavaslat.

2.3

Jelen véleményt kiegészíti a fosszilis tüzelőanyagokból történő fenntartható elektromosenergia-termelés rövid időn belüli demonstrációjának támogatásáról szóló európai bizottsági közleményhez (2) kidolgozott, szintén ennek a technológiának szentelt EGSZB-vélemény.

3.   Az Európai Bizottság javaslata

3.1

Kiindulva (i) egyfelől abból a tényből, hogy az energiahordozók iránti, nemzetközi szinten egyre növekvő keresletet előreláthatólag javarészt fosszilis tüzelőanyagok fedezik majd, (ii) másfelől abból a célkitűzésből, hogy 2050-re a CO2-kibocsátás világviszonylatban 50 %-kal, az ipari országokban pedig 60–80 %-kal csökkenjen, az Európai Bizottság szerint a kibocsátás csökkentéséhez minden lehetőséget ki kell aknázni. Ebben döntően fontos szerepet játszik a CO2 elkülönítése és tárolása (CET, angolul CCS (3)).

3.2

Az Európai Tanács 2007. márciusi felhívásának megfelelve az előterjesztett európai bizottsági javaslat lépést jelent annak a célnak az elérése felé, hogy létrejöjjön a környezeti szempontból biztonságos CET megvalósíthatóságához szükséges műszaki, gazdasági és jogszabályi keretrendszer. Itt mindenekelőtt a jogszabályi keretről van szó, amely jogilag az EK-Szerződés 175. cikkének (1) bekezdésén alapul. A szóban forgó javaslat egyben a jogi szabályozás és az uniós, illetve a nemzeti hatóságok által követendő igazgatási eljárások egyszerűsítésére is törekszik.

3.3

Ennek keretében figyelembe veszik, illetve módosítják a jelenlegi előírásokat, például a 96/61/EK, 85/337/EGK, 2004/35/EK és 2003/87/EK irányelvet.

3.4

Az Európai Bizottság javaslatának konkrét tartalmáról:

3.4.1

Az 1. fejezet az irányelv tárgyáról, céljáról és hatályáról szól, emellett fogalommeghatározásokat tartalmaz.

3.4.2

A 2. fejezet a tárolóhelyek kijelölését és a talajfelderítési engedélyeket szabályozza. E szerint a tagállamok határozzák meg a tárolás céljára felhasználható területeket és azt, hogy mely szabályok érvényesek a talajfelderítési engedélyek kiadására.

3.4.3

A 3. fejezet a tárolási engedélyekkel, kiadásuk feltételeivel és az Európai Bizottság ezzel kapcsolatos hatásköreivel foglalkozik. Fontos a környezeti következmények elemzése, amelynek a hatásvizsgálat és a nyilvánosság meghallgatása is részét képezi.

3.4.4

A 4. fejezet az üzemeltetésre, a bezárásra és a bezárást követő időszakra vonatkozó követelményeket rögzíti, ezen belül szabályozza a CO2 elfogadásának kritériumait, a folyamatos ellenőrzésre és a jelentéstételre vonatkozó kötelezettségeket, a helyszíni ellenőrzéseket, a rendellenességek és/vagy szivárgás esetén alkalmazandó intézkedéseket, a bezárásra és a bezárást követő időszakra vonatkozó követelményeket és az óvadéknyújtás módját.

3.4.5

Az 5. fejezet a szállítási és a tárolási hál