ISSN 1725-518X |
||
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224 |
|
Magyar nyelvű kiadás |
Tájékoztatások és közlemények |
51. évfolyam |
Közleményszám |
Tartalom |
Oldal |
|
III Előkészítő jogi aktusok |
|
|
EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG |
|
|
A 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén |
|
2008/C 224/01 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: Környezetbarát termelés |
|
2008/C 224/02 |
||
2008/C 224/03 |
||
2008/C 224/04 |
||
2008/C 224/05 |
||
2008/C 224/06 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Nemzetközi közbeszerzési szerződések |
|
2008/C 224/07 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: |
|
2008/C 224/08 |
||
2008/C 224/09 |
||
2008/C 224/10 |
||
2008/C 224/11 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: |
|
2008/C 224/12 |
||
2008/C 224/13 |
||
2008/C 224/14 |
||
2008/C 224/15 |
||
2008/C 224/16 |
||
2008/C 224/17 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: |
|
2008/C 224/18 |
||
2008/C 224/19 |
||
2008/C 224/20 |
||
2008/C 224/21 |
||
2008/C 224/22 |
||
2008/C 224/23 |
||
2008/C 224/24 |
||
2008/C 224/25 |
||
2008/C 224/26 |
||
2008/C 224/27 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: Az euró előnyei és haszna: ideje értékelni |
|
2008/C 224/28 |
||
2008/C 224/29 |
||
HU |
|
III Előkészítő jogi aktusok
EURÓPAI GAZDASÁGI ÉS SZOCIÁLIS BIZOTTSÁG
A 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: Környezetbarát termelés
(2008/C 224/01)
2007. február 16-án az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:
Környezetbarát termelés
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. május 6-án elfogadta véleményét. (Előadó: Anna Maria DARMANIN.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az EGSZB határozottan támogatja a fenntartható termelésre és fogyasztásra irányuló, az összes többi közösségi politikában általánosan érvényesülő közösségi politika kialakítását célzó kezdeményezéseket. E politika céljai a következők:
|
1.2 |
Az EGSZB megítélése szerint a fenntartható fejlődés és fogyasztás keretén belül le kellene fektetni a „környezetbarát termék és szolgáltatás” és a „környezetbarát fogyasztás” fogalmának Unió-szerte érvényes és nemzetközileg elfogadott meghatározását, világos környezetvédelmi kritériumok és mutatók, valamint az innovációnak és fejlesztésnek teret engedő előírások alkalmazásával. |
1.3 |
Az EGSZB arra kéri az európai ipar, valamint a forgalmazási és a szolgáltatási rendszerek szereplőit, hogy egyértelműen kötelezzék el magukat egy olyan integrált ágazati megközelítés alkalmazása iránt, melynek keretében határidőket is kitűznek igazolható célkitűzések megvalósítására: ennek magában kell foglalnia a fenntarthatóság három – környezetvédelmi, gazdasági és társadalmi – pillérét. A környezetvédelmi követelményeket már a terméktervezési szakasztól fogva figyelembe kell venni a termék egész életciklusán keresztül, folyamatosan magasabbra téve a mércét mind a minőségi, mind az innovációs, mind pedig a fogyasztói megelégedettségi célok tekintetében. |
1.4 |
Az EGSZB azt javasolja, hogy a vállalatok, valamint az állami és magánszervek fokozzák a rendelkezésre álló közösségi eszközök közös felhasználását annak érdekében, hogy maximalizálják a tiszta technológiákra és termékekre irányuló kutatási erőfeszítéseket. |
1.5 |
Az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy meg kell erősíteni és fel kell gyorsítani a környezetbarát termékekre és gyártási folyamatokra vonatkozó műszaki szabványosítást. |
1.6 |
Az EGSZB kéri, hogy a környezetbarát termékek címkézését illetően a belső piacon mindenhol ugyanazokat a kritériumokat és minimumkövetelményeket alkalmazzák. Ennek célja az, hogy garantáltan egyenlő legyen a környezetbarát termék- és szolgáltatásválaszték, Unió-szerte ugyanazokat az ellenőrzéseket alkalmazzák, és a valóban környezetbarát termékek esetében érvényesüljön a szabad mozgás elve. Tovább kell ösztönözni az európai ökocímke (ökovirág) elterjedését, amelynek képesnek lennie arra, hogy a nemzeti és ágazati címkézési rendszerek mellett jelen legyen a piacon. |
1.7 |
Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell erősíteni a környezetgazdálkodási rendszerek „termékvetületét”, hogy elősegítsük, hogy a gyártók és a forgalmazók szélesebb körben bevezessék őket, a rendszerek jobban igazodjanak a helyi önkormányzatok gazdálkodási rendszereihez, és könnyebben lehessen szinergiákat kialakítani más fenntartható fejlődést előmozdító eszközökkel. |
1.8 |
Az EGSZB megítélése szerint támogatni kellene az EMAS (a környezetvédelmi vezetési és hitelesítési rendszer) elterjedését. Ezt pénz- és adóügyi intézkedésekkel, adminisztratív egyszerűsítéssel, népszerűsítési és marketingkezdeményezésekkel, az EMAS kiválósági modellként történő – nemzetközi szintű – elismerésével, valamint a kisvállalkozásoknak a rendszer fokozatos bevezetésére nyújtott támogatását célzó intézkedések elfogadásával lehetne elérni. |
1.9 |
Fontos, hogy egy termék teljesítményét a maga teljességében vizsgáljuk, azaz ne csak a környezetvédelmi kritériumokat, hanem más fontos szempontokat is figyelembe véve, például hogy a termék milyen teljesítményt nyújt a fogyasztó és a gyártó szemszögéből nézve pénzügyi, biztonsági, funkcionális, egészségvédelmi, logisztikai, innovációs, marketing-, választékbővítési, életciklus- és szociális szempontból, valamint az erőforrás- és anyagfelhasználás ésszerűsége tekintetében. |
1.10 |
Az EGSZB a környezetbarát közbeszerzés fejlesztésének előmozdítását javasolja az alábbi módszerekkel: a „környezetbarát” termékek műszaki jellemzőinek a meghatározása, a legjobb környezeti hatásúakkal kezdve; az ajánlattételben tüntessék fel a termék vagy szolgáltatás életciklusra vonatkozó költségeit; online elérhető, idevonatkozó adatbázis készítése; a közösségi közbeszerzési irányelvek frissítése az előírásokra, EMS-rendszerekre, ökocímkékre és környezetbarát tervezésre való hivatkozások beépítésével; végül nemzeti cselekvési tervek közzététele a környezetbarát beszerzés bevezetéséről. |
1.11 |
Az EGSZB ismét hangsúlyozza, hogy az EK-Szerződés 153. cikkét kell jogalapként alkalmazni, mivel magas szintű fogyasztóvédelem biztosításának – amiben benne foglaltatik a teljes körű, helytálló, megfelelő, érthető és időben adott tájékoztatáshoz való jog védelme is – igénye esetén ez a legmegfelelőbb. |
1.12 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a környezetbarát jelleggel való hirdetési visszaélések elkerülése, és általában véve a megtévesztő reklámozás megakadályozása érdekében önszabályozás céljára megoldást jelenthet egy – a 2005/29/EK irányelvben foglaltak szerinti – magatartási kódex összeállítása. Ennek a környezetvédelmi adókkal és szabályozásokkal párhuzamosan kellene működnie. Az EGSZB azt javasolja, hogy a környezetbarát jellegre utaló kijelentéseknek megbízható és elismert címkére kell támaszkodniuk. |
1.13 |
A mindenki által igénybe vehető bírósági eljárások mellett az EGSZB támogatná rugalmas, hatékony, olcsó és hiteles, bíróságon kívüli felügyeleti és vitarendezési szervek kinevezését is annak biztosítása érdekében, hogy a környezetvédelmi termékelőírásokat betartsák, és hogy a piacra dobott termékek megfeleljenek a környezeti fenntarthatóság elveinek. |
1.14 |
Mivel mind a fogyasztók tájékoztatására, mind pedig a fenntartható termékekre vonatkozó követelményeket illetően számos különböző jogszabály van érvényben, az EGSZB megítélése szerint sürgősen el kell kezdeni egy egységes, jól megalapozott keretszabályozás kidolgozását egy „Európai charta a belső piaci fenntartható fogyasztásról és termelésről” formájában. |
2. A jelenlegi helyzet és jövőbeli kilátások
2.1 |
A közösségi ökocímke odaítélési rendszerének (1) célja az, hogy népszerűsítse az olyan termékeket, amelyeknek csekély a környezeti hatásuk, és pontos és tudományosan megalapozott információkkal lássa el a fogyasztókat. Ez a címke nem alkalmazható az ételekre és italokra, gyógyszerkészítményekre és orvostechnikai eszközökre (2), illetve a veszélyes vagy mérgező termékekre vagy anyagokra (3). |
2.1.1 |
Amint az a 2010-ig végrehajtandó hatodik környezetvédelmi cselekvési programban (4) megfogalmazott célkitűzések és prioritások között szerepel, a környezetbarát termékek tervezése, gyártása, forgalmazása és fogyasztása a közösségi környezetvédelmi politika szerves részét képezi. A program, amelyről az EGSZB már számos alkalommal véleményt nyilvánított, részletesen ismerteti a fenntartható fejlődési stratégia kialakításához hozzájáruló intézkedések tervezetét. |
2.1.2 |
Az idevonatkozó főbb közösségi kezdeményezések között kulcspozíciót foglal el az integrált termékpolitika (5), amelyről az EGSZB már véleményt nyilvánított (6), és amely felölel minden környezeti hatással bíró terméket és szolgáltatást. |
2.1.3 |
Ahhoz, hogy az integrált termékpolitika eredményes legyen, ösztönözni kell a gyártókat, hogy környezetbarátabb termékeket gyártsanak, és a fogyasztókat is, hogy ilyen termékeket vásároljanak. E célra többek között az alábbi eszközök használhatók fel:
|
2.1.4 |
Szintén kedvező előrelépést jelentett az energiafelhasználó termékek környezetbarát tervezésére vonatkozó követelmények megállapításának kereteiről szóló 2005-ös keretirányelv (8) által bevezetett új keretszabályozás. |
2.1.5 |
Ami a végrehajtást illeti, a keretirányelv első rendelkezései 2008-ban lépnek életbe. Jelenleg húsz termékcsoporttal (például világítás, számítógépes rendszerek és mosógépek) kapcsolatos intézkedésekre vonatkozóan folynak vizsgálatok, ebből tizennégy (köztük a köztéri és az irodai világítás) esetében még 2008-ban meg kell hozni az intézkedéseket; a többi, pl. a háztartási világítási rendszerek esetében a határidő 2009. |
2.1.6 |
A hatodik környezetvédelmi cselekvési program (9) a stratégiai fellépés öt fő irányvonalát fekteti le: a hatályos jogszabályok végrehajtásának javítása, a környezeti kérdések integrálása más politikákba, együttműködés a piaccal, az emberek felelősséggel való felruházása úgy, hogy – igényeiket támogatva – segítjük őket szokásaik megváltoztatásában, a regionális területhasználat tervezési és irányítási döntéseinek meghozatala során a környezeti szempontok figyelembevétele. |
2.1.7 |
Általánosabban véve az Európai Tanács által 2006-ban felülvizsgált európai fenntartható fejlődési stratégia a „fenntartható termelést és fejlődést” az egyik legfontosabb feladatként jelöli meg, amelynek megvalósítása érdekében a gazdasági és társadalmi fejlődést az ökoszisztémával összeegyeztethető irányba kell terelni. A stratégia emellett új cselekvési tervet is javasol. |
2.1.8 |
A végrehajtásról szóló 2007. évi jelentésből (10) kiderül, hogy a fenntartható fogyasztást és termelést nehéz átfogóan, megbízhatóan mérni. Bár úgy tűnik, a piacon meredeken emelkedik a fenntartható termékek és szolgáltatások száma, és a jelenlegi energiakiadásokhoz képesti megtakarítás a becslések szerint mintegy évi 60 milliárd eurót tesz ki, ennek ellenére mind az ökocímkével ellátott termékek, mind az EMAS rendszert alkalmazó, regisztrált vállalatok száma igencsak korlátozott. Mindössze tizennégy tagállam fogadott el saját környezetbarát közbeszerzési tervet, és csak 21 teljesítette a környezettechnológiai cselekvési terv (ETAP) végrehajtási ütemtervét (11). |
2.2 |
Másrészről a műszaki szabványosítás területén már korábban intézkedéseket fogadtak el arra vonatkozóan, hogy az új műszaki előírásokba integrálják a környezetvédelmi szempontokat, ezáltal olyan „környezetvédelmi keretet” hoztak létre a CEN számára, amelyen belül szakmai testületei kidolgozhatják a környezetvédelmi előírásokat. Ha az előírás az „új megközelítés” alá tartozik, feltételezhető, hogy a termék megfelel a vonatkozó uniós irányelv alapkövetelményeinek. Ezen a téren további előrelépést jelentett az ISO 14001 környezetvédelmi tanúsítási rendszer elfogadása. |
2.3 |
Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2007. október 10-én közzétette az európai környezetről szóló negyedik jelentését (12), amelyben egy egész fejezetet szentelt a fenntartható fogyasztás és termelés témakörének. |
2.4 |
Ezen túlmenően a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégia megvalósításának helyzetéről szóló 2007-es éves jelentésében az Európai Bizottság az éghajlatváltozásra, az ökoinnovációra, az energiahatékonyságra, a megújuló energiaforrásokra és az energiapiacokra fektette a hangsúlyt. |
2.5 |
Végezetül az Európai Tanács a 2007. március 8–9-i brüsszeli ülésén különös figyelmet fordított a környezetvédelem és az éghajlatváltozás kérdésére. A Környezetvédelmi Tanács 2007. februári ülésén pedig hangsúlyozta, hogy a fenntartható fejlődésre vonatkozó EU-stratégia és a növekedésre és foglalkoztatásra vonatkozó lisszaboni stratégia kiegészítik egymást, és hogy a lisszaboni stratégia jelentős mértékben hozzájárul a legfontosabb célt képviselő fenntartható fejlődéshez, továbbá emlékeztetett arra, hogy minden politikában érvényesíteni kell a környezetvédelmi szempontokat. Ezt az általános irányvonalat 2007 decemberében az Európai Tanács is külön megerősítette (13). |
2.6 |
Az Európai Bizottság 2008. évi munkaprogramjának (14) fő célkitűzései között egyértelműen szerepel, hogy az európai projekt középpontjába kell helyezni az állampolgárokat. Ezt a társadalmi valóság felmérésével és a belső piac felülvizsgálatával kell kezdeni, folyamatosan figyelmet fordítva arra, hogy az uniós polgároknak a belső piacból a lehető legtöbb előnyük származzon. |
2.7 |
Az EGSZB számos alkalommal kérte, hogy az EK-Szerződés 153. cikkét alkalmazzák jogalapként (15), mivel ez éppen arra szolgál, hogy biztosítsa a fogyasztók magas szintű védelmét és a teljes körű (16), helytálló, világos, megfelelő, érthető és időben adott tájékoztatáshoz való joguk érvényesülését. |
2.7.1 |
A származékos jog tekintetében a fogyasztók tájékoztatáshoz való jogát a fogyasztók gazdasági érdekeit potenciálisan sértő „tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokról” szóló 2005/29/EK irányelv (17) szabályozza. Az irányelv melléklete egy sor, minden körülmények között tisztességtelennek minősülő kereskedelmi gyakorlatot felsorol, ezek egyike például a „Bizalmi jegy, minőségi jegy, vagy annak megfelelő jelzés megjelenítése a szükséges engedély nélkül”. |
2.8 |
Az EGSZB azonban meg van győződve arról, hogy a közösségi szintű szabályozásban bizonyos fokú töredezettség tapasztalható az fogyasztók alapvető tájékoztatására, valamint a fenntartható termékekre vonatkozó követelmények tekintetében, és úgy véli, fontos volna, hogy kidolgozásra kerüljön egy a belső piaci fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló európai charta. |
2.8.1 |
Ha e charta – valamint a 2005/29/EK irányelvben foglalt önszabályozási célú kódexek – végrehajtása nem hozza meg a kívánt eredményeket, az EGSZB véleménye szerint meg kellene vizsgálni más lehetőségeket is, mint például a teljesebb körű harmonizációt vagy egy operatív jellegű egyedi közösségi rendszer létrehozását. |
3. Általános megjegyzések
3.1 |
Az EGSZB megítélése szerint mindenképpen az olyan fogalmak világos és pontos meghatározásával kell kezdeni, mint a „fenntartható termék”, a „fenntartható tervezés, gyártás és forgalmazás”, és a „fenntartható fogyasztás”, hogy Unió-szerte és az Európai Gazdasági Térség egész területén meg lehessen vizsgálni, hogy a különböző nemzeti, illetve regionális szintek megfelelnek-e az e fogalommeghatározásokkal kapcsolatos közösségi jogszabályi, szabályozási vagy önkéntes kereteknek. |
3.2 |
Ezek a nemzetközileg elfogadott fogalommeghatározások nem kötöttek, hanem természetüktől fogva folyamatos javítás alatt állnak. Az EGSZB véleménye szerint azonban ki kell egészíteni őket az alábbiakkal:
|
3.2.1 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a fent javasolt fogalommeghatározások a megfelelő mutatókkal és előírásokkal kiegészítve elengedhetetlenek egy olyan, eredményes közösségi politikához, amelynek segítségével a megfelelően tájékozott fogyasztók fenntartható döntéseket hozhatnak és fenntartható magatartást tanúsíthatnak, miközben a gyártási folyamatok is óvják a környezetet. |
3.3 |
Amint maga az Európai Bizottság is hangsúlyozta, „Az európai ipar helyzete kiváló ahhoz, hogy kiépítse erős pozícióját a környezetvédelmi technológiákon alapuló új termékek, szolgáltatások és folyamatok piacán. Továbbá az európai társaságok egyre fogékonyabbak a környezetvédelmi teljesítményre, amely részét képezi a vállalati szociális felelősség megközelítésüknek” (21). |
3.3.1 |
Az EGSZB egyetért az ezzel kapcsolatban megnevezett három fejlesztési területtel: Az alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiatakarékos technológiák, termékek és szolgáltatások fejlesztésének és forgalomba hozatalának serkentése; dinamikus belső piac létrehozása; alacsony szén-dioxid-kibocsátású és energiatakarékos technológiák, termékek és szolgáltatások globális piacainak létrehozása. |
3.3.2 |
Az EGSZB emlékeztet egy közelmúltbeli véleményében már kifejtett álláspontjára, mely szerint a „tudományos és műszaki csúcsteljesítmény és annak versenyképes gazdasági erőként történő alkalmazása döntő feltétele annak, hogy biztosítsuk jövőnket – például az energiával és az éghajlattal kapcsolatos problémák vonatkozásában –, megőrizzük és javítsuk jelenlegi pozíciónkat a globális környezetben, illetve hogy ne veszélyeztessük, inkább tovább építhessük az európai szociális modellt” (22). |
3.3.3 |
Az EGSZB véleménye szerint integráltabb megközelítésre van szükség ahhoz, hogy felülkerekedjünk a magas szinten fenntartható folyamatok, termékek és szolgáltatások létrehozását lehetővé tévő tiszta és hatékony technológiák és innovatív alkalmazások fejlesztéséhez szóba jöhető összes pénzügyi eszköz (23) európai, nemzeti, regionális és helyi szintű és egyéni szereplők általi közös, összehangolt felhasználása előtt álló nehézségeken és akadályokon. |
3.3.4 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a rendelkezésre álló közösségi, európai és nemzeti eszközök közös felhasználásának optimalizálása érdekében egy több főigazgatóság részvételével zajló közösségi koordinációs és technikai segítségnyújtási kezdeményezésre van szükség, miáltal maximális erőfeszítéseket lehet tenni a környezetvédelmi célú kutatás és innováció érdekében a vállalatoknál, valamint a köz- és magánszervezeteknél, az Európai Kutatási és Innovációs Térség keretében. |
3.3.5 |
Amint az EGSZB (24), az Európai Bizottság, a Tanács és az Európai Parlament is már számos alkalommal kifejtette, csökkenteni kell a vállalatok (és főként a kkv-k) működését hátráltató bürokráciát annak érdekében, hogy felszabadulhasson a bennük rejlő gazdasági és társadalmi potenciál, amely aztán a termelés, a szervezeti háttér és a struktúrák fenntartható korszerűsítésére fordítható. |
3.4 |
Az EU 1997-ben vezette be az ökocímkézési rendszert azzal a céllal, hogy előmozdítsa a környezeti szempontból fenntartható termelést. A rendszert később kiterjesztették a szolgáltatásokra, és az évek során kibővítették. Vannak köztük egyes termék-, illetve szolgáltatáscsoportokra (25) vonatkozó, több kritériumon alapuló állami címkék is. |
3.4.1 |
Az EGSZB megítélése szerint ez a helyzet zavart kelthet a gyártók és mindenekelőtt az európai fogyasztók körében, és egy olyan egyszerűsített rendszer európai szintű bevezetése rá a megoldás, amely csak a legfontosabb közös kritériumokat tartalmazza, és kötelezővé teszi, hogy a címkéket egy független tanúsító szerv regisztrálja és jóváhagyja. |
3.4.2 |
Az uniós szintű címkék nem jelenthetnek konkurenciát a nemzeti vagy ágazati címkék számára, hanem meg kell férniük egymás mellett, hiszen ez utóbbiak néha ismertebbek a fogyasztók körében, mint az uniós címkék. Ezenfelül nemzetközi szinten össze kell hangolni őket a sikeresnek bizonyult címkékkel, mint például az Energy Star. |
3.4.3 |
Nagyon fontos, hogy a címkék bizalmat ébresszenek a fogyasztókban; a fogyasztóknak bízniuk kell bennük. Emiatt, a hitelesség érdekében az ilyen címkékhez tartozó előírások meghatározását és a piacfelügyeletet az érdekeltekre (méghozzá az összes érdekeltre) kellene bízni. |
3.4.4 |
Hasznos lenne, ha a szén-dioxid-kibocsátás szempontjából megvizsgálnák a termékek és szolgáltatások címkézésének kérdését. |
3.5 |
Az EMAS önkéntes rendszer, melynek révén azok, akik bizonyítani szeretnék, hogy folyamatosan javítják környezeti teljesítményüket, bekapcsolódhatnak egy közösségi környezetirányítási és hitelesítési rendszerbe, ezzel jelezve, hogy készek betartani a környezetvédelmi előírásokat és bevezetni egy környezetirányítási rendszert. Ezzel kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy az ISO 14001 szabvány elfogadását követően meg lehet majd erősíteni a környezetirányítási rendszerek „termékvetületét”, ami elősegíti e rendszereknek a gyártók és a forgalmazók közötti terjedését, a helyi önkormányzatok folyamatirányításához való hozzáigazítását és a fenntartható fejlődés előmozdítását célzó eszközökkel való szinergiákra nyitottabbá tételét. |
3.5.1 |
Az EGSZB úgy véli, hogy érdemes volna támogatni az EMAS terjesztését pénzügyi, adóügyi, egyszerűsítési és adminisztratív intézkedésekkel, reklámozással és egyéb marketingkezdeményezésekkel, valamint az EMAS kiválósági modellként történő nemzetközi szintű elismerésével, a kkv-knak a rendszer fokozatos bevezetésére nyújtott támogatást lehetne adni, nem utolsósorban az ipari klaszterek területén. |
3.6 |
Az EGSZB elengedhetetlennek tartja a termékek és szolgáltatások „környezetbarát piacának” a kialakítását, egy sor ösztönző és eszköz bevezetésével, amelyek a kínálati oldalon az innovációt ösztönzik, a keresleti oldalon pedig ellátják a fogyasztókat az ahhoz szükséges megfelelő információkkal és ösztönzőkkel, hogy környezetbarátabb termékeket vásároljanak. |
3.6.1 |
A belső piac versenyképessége érdekében fontos, hogy egy termék teljesítményét ne csak a környezetvédelmi kritériumok alapján, hanem más fontos szempontokat is figyelembe véve vizsgáljuk, például: gazdasági teljesítmény a fogyasztó és a gyártó szempontjából, biztonság és funkcionalitás, erőforrás-felhasználás, logisztika, marketing, egészségvédelmi és innovatív jellemzők, a termék bővíti-e a választékot, életciklus és ártalmatlanítás, és végül szociális kérdések. |
3.6.2 |
Mindenképpen valódi elkötelezettség szükséges a környezetbarát termelés és szolgáltatások ágazatán belüli kutatás, fejlesztés és innováció támogatása iránt. |
3.7 |
Az EGSZB szerint a CEN, a CENELEC és az ETSI kulcsszerepet kell hogy játsszon a termékek környezeti fenntarthatóságát célzó műszaki szabványosítási folyamatban (26). |
3.7.1 |
Az EGSZB már korábban hangsúlyozta, hogy „a környezettechnikai szabványok alkalmazását nem fentről kellene döntésekkel ösztönözni, hanem annak a környezetet nem terhelő termékek szélesebb körű elfogadásán és a piaci keresleten kell alapulnia” (27). |
3.8 |
A közbeszerzési szerződéseket illetően ki kell egészíteni az építési beruházásra, az árubeszerzésre és a szolgáltatásnyújtásra irányuló közbeszerzési szerződések odaítélési eljárásainak összehangolásáról szóló 2004/18/EK irányelvet (28) és a közbeszerzésekre vonatkozó közösségi jogról és a környezeti szempontoknak a közbeszerzés terén történő figyelembevételének lehetőségeiről szóló európai bizottsági értelmező közleményt (29). |
3.8.1 |
Az EGSZB megítélése szerint elengedhetetlen, hogy a közösségi GDP mintegy 16 %-át kitevő közbeszerzési ágazat is ösztönözze a környezetbarátabb termékek elterjedését, és olyan intézkedések meghozatalát sürgeti, amelyek arra bátorítják az ajánlattevő hatóságokat, hogy használják ki a környezetbarát közbeszerzés terén rendelkezésre álló lehetőségeket. |
3.8.2 |
A környezetbarát közbeszerzés európai helyzetéről szóló 2006-os végleges jelentés (30) az alábbi tényezőket nevezi meg a rendszer elterjedésének főbb akadályai között: a környezetbarát termékek költségei magasabbak, különösen az életciklus-költségekre vonatkozó mutatók hiányában; a környezetvédelmi ismeretek és egy megfelelő, könnyen hozzáférhető elektronikus adatbázis hiánya; a beszerzési kritériumok és feltételek nem egyértelműek, a környezetbarát termékekkel kapcsolatos meghatározások és előírások pedig pontatlanok; a vezetői és politikai szintű támogatás hiánya; valamint a tájékoztatási és képzési eszközök hiánya. |
3.8.3 |
Az EGSZB ezért a következőket ajánlja: szigorú kritériumok lefektetése a környezetbarát termékek tekintetében, az összes fontos környezetvédelmi feltétel pontos meghatározása; a termék vagy szolgáltatás egész életciklusára vonatkozó költségek szerepeltetése az ajánlattételi feltételek között; a „környezetbarát közbeszerzési információk európai adatbázisának” létrehozása (31); az ISO 14004 szabvány követelményei, a környezetirányítási rendszerek (EMS), az ökocímkére való utalások és a környezetbarát tervezés beépítése a közbeszerzési szerződésekről szóló uniós irányelvekbe; a nagyközönség tájékoztatása a környezetbarát közbeszerzés bevezetéséről szóló nemzeti cselekvési tervekről; a legerőteljesebb környezeti hatású termékek előtérbe helyezése. |
3.9 |
A „tisztességes kereskedelem” fogalma is egész Európában közismert. Az EGSZB egy ideje fokozott érdeklődést tanúsít a tisztességes és az etikus kereskedelem iránt, és a REX/196 ügyiratszám alatt futó véleményében (32) részletesen foglalkozott a kérdéssel. Megítélése szerint ezek kulcsfontosságúak a fenntartható fogyasztás megvalósításához. |
3.10 |
Az oktatás nélkülözhetetlen a fenntartható fogyasztáshoz, és az EGSZB határozottan ajánlja, hogy ez az oktatás már az iskolában kezdődjék meg. A fogyasztók emellett közvetlenül hozzá kell hogy férjenek az általuk választott termékekről és szolgáltatásokról és a környezetre gyakorolt lehetséges hatásaikról szóló információkhoz. Az is nagyon fontos, hogy az információkat érdekfeszítő, és így könnyebben befogadható és érthető formában tárják a fogyasztók elé. |
3.11 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a fenntartható termelésről és fogyasztásról szóló közösségi joganyagot konszolidálni és egyszerűsíteni kell, hogy az érthetőbb és hozzáférhetőbb legyen mind a fogyasztók, mind a gyártók számára: „A »kevesebb és hatékonyabb jogalkotás« alapelvének olyan egységes és összefüggő környezetvédelmi előírások által kell megfelelni, amelyek az ipari szerkezetváltás megfelelő szakaszaiban jogbiztonságról és átláthatóságról gondoskodnak, emellett a természeti erőforrások és a környezet jobb védelmét, valamint a fenntartható és versenyképes technológiai innovációk világpiaci alkalmazását biztosítják” (33). |
3.12 |
A környezetbarát termékeket illetően érdemes volna megerősíteni a megtévesztő reklám és a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok megtiltásáról szóló közösségi intézkedéseket (34): a „környezetbarát” és a „bio” jelzőt gyakran csak marketingeszközként használják fel a valójában a többitől semmiben sem különböző és hozzáadott értéket nem hordozó termékek és szolgáltatások értékesítésének növelése érdekében. |
3.12.1 |
Ezzel kapcsolatosan az EGSZB úgy véli, hogy – a 2005/29/EK irányelvnek megfelelő – magatartási kódexek összeállítása az önszabályozás fontos elemét képezheti a tekintetben, hogy a reklámokban jogosulatlanul ne állítsák egy termékről, hogy környezetbarát, az alábbi kritériumok figyelembevételével:
|
3.12.2 |
Az EGSZB megítélése szerint rugalmas, hatékony és olcsó bíróságon kívüli fogyasztóügyi felügyeleti és vitarendezési szervekre van szükség, amelyek hiteles fellépéssel garantálni tudják azt, hogy a termékek megfeleljenek a környezetvédelmi előírásoknak, valamint azt, hogy a piacra dobott fenntartható termékek megfeleljenek a fogyasztók választását irányító környezeti fenntarthatósági követelményeknek. Ezek nem helyettesíthetik a mindenki számára hozzáférhető bírósági eljárásokat. |
3.13 |
Az EGSZB a fogyasztók környezetbarát termékek fogyasztásához való jogának védelme érdekében különös jelentőséget tulajdonít a belső piaci fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló európai chartának. Egy ilyen chartának az alábbi elemeket kell tartalmaznia:
|
3.13.1 |
A kérdés jelentőségére tekintettel az EGSZB a belső piaci fenntartható fogyasztásról és termelésről szóló európai chartáról szóló konferencia szervezését javasolja, mégpedig az Európai Parlament és az Európai Bizottság közreműködésével. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) A közösségi ökocímke módosított odaítélési rendszeréről szóló, 2000. július 17-i 1980/2000/EK európai parlamenti és tanácsi rendelet.
(2) A 93/42/EGK irányelv.
(3) A 67/548/EGK irányelv.
(4) COM(2001) 31 végleges.
(5) COM(2003) 302 végleges, valamint a COM(2001) 68 végleges jelű zöld könyv.
(7) COM(2002) 412 végleges (2002. július 17.), és a 2004. március 31-i 2004/18/EK irányelv.
(8) A 2005/32/EK irányelv, HL L 191., 2005.7.22. 2000/729/EK határozat, 2000/730/EK határozat és 2000/731/EK határozat (HL L 293., 2000.11.22.).
(10) 2007. évi jelentés a Fenntartható Fejlődési Stratégia eddig elért eredményeiről.
(11) Ld. a 18. lábjegyzetet. Különösképpen:
(12) ISBN 978-92-9167-932-4- Európai Környezetvédelmi Ügynökség, Koppenhága, 2007.
(13) Az Európai Tanács 2007. december 14-i brüsszeli ülése.
(14) COM(2007) 640 végleges.
(16) HL C 175., 2007.7.27., HL C 44., 2008.2.16.
(17) 2005/29/EK irányelv, (HL L 149., 2005.6.11.).
(18) Lásd például: Indicators of Sustainable Development: Framework and Methodologies [A fenntartható fejlődés mutatói: keret és módszertan] (1996).
(19) HL C 48., 2002.2.21., 112. o.; HL C 117., 2004.4.30.; HL C 74., 2005.3.23.
(20) A CENELEC 2006 óta dolgozik a saját szabványaiba beépített környezetvédelmi szempontokról szóló online adatbázis kialakításán.
A CEN 2007 eleje óta dolgozik a környezetvédelmi előírások saját szabványaiba történő beépítéséről szóló képzési program kialakításán.
(21) COM(2007) 374 végleges, 2007. július 4.
(23) Erre a célra számos európai és nemzetközi eszköz mozgósítható (7. KUTATÁSI KERETPROGRAM, VIK, LIFE, STRUKTURÁLIS ALAPOK, EBB, I2I, EUREKA, LEED-OECD, AZ EURÓPA TANÁCS FEJLESZTÉS BANKJA (CEB) stb.) de együttes felhasználásuk az eltérő módszerek és eljárások, külön határidők és a különféle intézkedéstípusok „egyidejű alkalmazásával” kapcsolatos nehézségek miatt problematikus volna.
(24) HL C 120., 2008.5.16., 66. o.2007. december 19-i EGSZB-véleményt. (előadó: Antonello Pezzini).
(25) Példaként említhető az Eco-Flower (Európa-szerte használatos, virágot formázó európai logó; http://europa.eu.int/comm/environment/ecolabel/index_en.htm), a Nordic Swan (elsősorban Skandináviában használatos; http://www.svanen.nu/Eng/default.asp), a Blauer Engel (csak Németországban; http://blauer-engel.de/englisch/navigation/body_blauer_engel.html ) és a Fair Flower (Hollandiából ered; http://www.flowercampaign.org ). Vannak még egyes környezetvédelmi szempontokra koncentráló állami címkék, ilyen pl. az Energy Star, valamint magáncímkék, ilyen például az IFOAM biotermék-címkézési rendszere (http://ec.europa.eu/environemt/emas/index_en.htm ).
(27) Uo.
(29) COM(2001) 274 végleges; HL C 333., 2001.11.28.
(30) Green Public Procurement in Europe 2006 – Conclusions and recommendations [Környezetbarát közbeszerzés Európában 2006 – Következtetések és ajánlások]. Virage Milieu & Management bv, Korte Spaarne 31, 2011 AJ Haarlem, Hollandia. http://europa.eu.int/comm/environment/gpp.
(31) Utalva a termékek, technológiák és szolgáltatások környezetvédelmi teljesítményét vizsgáló Európai Életciklus-elemzési/értékelési Platformjára is.
(32) Etikus kereskedelem és fogyasztóigarancia-rendszerek. Előadó: Richard ADAMS. HL C 28., 2006.2.3.
(33) HL C 120., 2008.5.16., 66. o., 2007. december 19-i EGSZB-véleményt. Előadó: Antonello PEZZINI.
(34) 2005/29/EK irányelv, (HL L 149., 2005.6.11.).
(35) Lásd a jogalkotás minőségének javításáról szóló intézményközi megállapodás 22. és 23. pontját, HL C 321., 2003.12.31.
(36) A véleményének 3.5. pontjában az EGSZB megvitatja a „fogyasztókat képviselő egyesületek” egységes fogalmának meghatározásához felhasznált ismérveket (HL C 221., 2005.9.8.).
(37) Az EGSZB egyetért azzal, hogy elő kell mozdítani a civil társadalom bevonását a fenntartható fejlődési kérdésekbe: Lásd a HL C 120., 2008.5.16., 33. o., 2007. december 12-i EGSZB-vélemény 4.2.6. pontját.
(38) EKT: Európai Kutatási Térség.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/8 |
Az Európai Gazdasági véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technológiák (IKT) használata révén történő javítását célzó, több tagállam által indított kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről
COM(2007) 329 végleges – 2007/0116 (COD)
(2008/C 224/02)
2007. július 10-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 169. és 172. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technológiák (IKT) használata révén történő javítását célzó, több tagállam által indított kutatási és fejlesztési programban való közösségi részvételről
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. május 6-án elfogadta véleményét. (Előadó: Anna Maria DARMANIN.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, melynek célja az idős emberek életminőségének az új információs és kommunikációs technológiák használata révén történő javítása. Az AAL program egyike lehet azon eszközöknek, amelyek elsődleges célja ténylegesen megfelelő életminőséget biztosítani nemcsak az idősek, hanem minden olyan személy számára, aki pillanatnyilag egészségügyi okokból nem képes az otthonában egyedül ellátni magát. |
1.2 |
Az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy az IKT-k területén kezdeményezett hasonló kutatási és fejlesztési programok koncepciójának mindenekelőtt a kedvezményezettek igényeinek tényleges megértésére, feltárására és kielégítésére kell összpontosítania. Éppen ezért „alulról felfelé építkező” megközelítést kell alkalmazni, vagyis először a felhasználók igényeit kell megismerni, és a kutatás/fejlesztés csak ezt követően és ennek megfelelően indulhat meg. |
1.3 |
Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az AAL program egyik legfőbb érintettje az az egyén, aki a technológia végső felhasználója lesz. Nemcsak annak van tehát jelentősége, hogy megértsük ezen emberek igényeit, hanem annak is, hogy felkészítsük őket a technológia használatára, illetve már annak tervezésébe és tesztelésébe is bevonjuk őket. |
1.3.1 |
Hasonló okból tartja az EGSZB igen fontosnak az egész életen át tartó tanuláshoz és az elektronikus társadalmi integrációhoz kapcsolódó EU-politikákat. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak integrált módon kellene megközelítenie az AAL-t és a hasonló programokat. |
1.4 |
Az EGSZB szerint ez a program mindenekelőtt „emberibb” jellegűnek tűnik mindenfajta más kutatás-fejlesztési programnál. Igazi kutatási program, amely ugyanakkor az élet egy igen gyakran rendkívül kényes szakaszában felmerülő szociális körülményekkel foglalkozik. |
1.5 |
Amint az alábbiakban még visszatérünk rá, az EGSZB véleménye szerint az AAL programnak a következő négy fő területre kell irányulnia: a felhasználói igények; a felhasználó biztonsága; az egészségügyi és szociális szervezetek (az érintett szektorok szakmai képviseleti szervezeteivel együtt); illetve a felhasznált technológia. |
1.6 |
Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az etikai, illetve adatvédelmi kérdéseket is figyelembe kell venni a nemzetközi irányelvekkel összhangban, ezért örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság közleménye is elismeri azokat. |
2. Az európai bizottsági javaslat lényegi tartalma
2.1 |
Az Európai Bizottság javaslata a következő konkrét célokat kívánja megvalósítani:
|
2.2 |
A javaslatot megelőzően az Európai Bizottság előterjesztette az információs társadalomban jólétben töltött öregkorra irányuló cselekvési tervét. Ez a cselekvési terv a demográfiai változások folytán Európa előtt álló szociális és gazdasági kihívásokkal való szembenézés kulcsfontosságú eleme lesz. Az előrejelzések szerint Európában a 65 és 80 év közötti lakosság aránya 2010 és 2030 között megközelítőleg 40 %-kal növekszik (1). Az IKT-k az egyik lehetséges eszközt jelentik e korosztály életminőségének javítására, függetlenségének növelésére, egészségének megőrzésére. |
2.3 |
Az Európai Bizottság célja egy 6 éves, a saját lakókörnyezetben való életvitel segítését szolgáló program (AAL) útnak indítása, amely egyaránt kiegészíti a 7. keretprogram IKT-kkal és öregedéssel kapcsolatos rendelkezéseit és a versenyképességi és innovációs keretprogramot (CIP). Az AAL program támogatására előirányzott összeg a 2008–2013-as időszakban 300 millió euró, amelyet a Közösség és a tagállamok egyenlő arányban biztosítanak. |
2.4 |
Az AAL program jogi keretei a Szerződés 169. cikkét veszik alapul. A 169. cikk felhatalmazza az Európai Közösséget, hogy részt vegyen a több tagállam által közösen kezdeményezett kutatási programokban, a nemzeti programok végrehajtására létrehozott struktúrákat is beleértve. Az Európai Bizottság azért választotta ezt a sajátos jogi keretet az AAL program számára, hogy nagyobb hatékonyságot érjen el a kutatás területén, a határokon átnyúló tapasztalatok maximális kihasználása, a tagállamok kutatásfinanszírozásra vonatkozó kötelezettségvállalásai, az európai szintű egységes megközelítés biztosítása, illetve az időskort szolgáló interoperábilis IKT-megoldások valódi belső piacának megteremtése révén. |
3. Az Európai Bizottság javaslatának háttere
3.1 |
Egy, a 169. cikkre alapuló korábbi kezdeményezés, az afrikai klinikai kísérletekről szóló – az európai bizottsági javaslatban is említett – program („Európai és Fejlődő Országok Klinikai Kísérletek Területén Létrejött Partnersége” – EDCTP) nyilvánvalóvá tette, milyen fontos, hogy a részt vevő államok egyértelműen elkötelezzék magukat a projektek többéves finanszírozása mellett. Az Európai Bizottság az uniós, illetve a nemzeti források 50-50 %-os részvételével számol az AAL program finanszírozásában. |
3.2 |
A program előkészítő munkálataira egy egyedi „saját lakókörnyezetben való életvitelt segítő” cselekvési projekt keretében került sor a 6. keretprogram IST (Információs Társadalmi Technológiák) prioritásának fejezete alatt, 2004. szeptember 1. és 2006. december 31. között. A konzorcium a következő tagállamokból érkezett partnerekből állt: Ausztria, Németország, Franciaország, Finnország, Olaszország, Belgium és Svájc. A partnerek a magán- és a közszférából, illetve egy egyetemről érkeztek. |
3.3 |
Az AAL közös program reprezentatív jogi személyisége az AAL Szövetség. Ez a szervezet jelenleg 21 tagállam képviselőit tömöríti. Mivel alulról szerveződő programról van szó, számos kapcsolattartási pontot jelöltek ki a Szövetséghez tartozó tagállamokban. |
4. Általános megjegyzések
4.1 |
Az EGSZB üdvözli a 169. cikken alapuló AAL kezdeményezést. Külön elismeri, hogy a kezdeményezés teljes mértékben megfelel az európai polgárok számára fontos alapvető demokratikus trendeknek. |
4.1.1 |
Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unión belüli legnagyobb regionális egyenlőtlenségek csökkentése érdekében azokban a tagállamokban, amelyek nem rendelkeznek a szóban forgó javaslat kivitelezéséhez kellő infrastruktúrával, a gazdasági, szociális és területi kohézió javításához „konkrét intézkedések” – mint amilyen például az EU-Szerződés 159. cikkében is szerepel – elfogadására van szükség. |
4.2 |
Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy a kezdeményezést elsősorban kísérleti rendszerek kialakítására szolgáló lehetőségnek kell tekinteni, amelynek célja az elgondolás helytálló mivoltának bebizonyítása. Rendkívül fontos, hogy a program kapcsolatot teremtsen azon érintettek széles köre között, akiknek a részvétele a kezdeményezés tartós hatásának alapfeltétele. |
4.2.1 |
A legfőbb érintettek az AAL program végső kedvezményezettjei. Az AAL program elsődleges célja az idős emberek függetlenségének meghosszabbítása, valamint a népesség ezen kategóriája számára a lehető leghosszabb saját otthonban töltött időszak biztosítása. Ugyanakkor szem előtt kell tartani azt is, hogy a program nemcsak az idős népességre korlátozódik, hanem minden olyan személyre is, aki átmenetileg, egészségügyi okok miatt meg van fosztva a lehetőségtől, hogy a saját otthonában önállóan ellássa magát. A kezdeményezésnek biztosítania kell, hogy a kutatások középpontjában valóban a fenti érintettek igényei és elvárásai álljanak. |
4.3 |
A program másik fontos érintettjei az egészségügyi és jóléti szervezetek. A kezdeményezésnek e szervezetek igényeit is meg kell ismernie. Az EGSZB javaslata szerint lehetőséget kell adni ezeknek a szervezeteknek, hogy a sikeres működés érdekében a többi érintett figyelmét is hívják fel olyan kérdésekre, mint az integráció vagy a rendszerek interoperabilitása. |
4.4 |
Feltétlenül kívánatos volna a kezdeményezés keretében kifejlesztendő rendszerek felhasználóit – mint kulcsfontosságú érintetteket – már a kezdeti fázistól bevonni a munkába. Az EGSZB azt javasolja, hogy a konzorciumok, ahol csak lehet, felhasználó-központú módszereket alkalmazzanak, például a fejlesztési módszerek interaktív megtervezése terén, különös tekintettel a berendezések és felhasználói felületek széles körű felhasználhatósága érdekében. Az EGSZB szerint továbbá hangsúlyozni kell az etikai, illetve adatvédelmi kérdéseknek a nemzetközi irányelvekkel összhangban történő figyelembevételét. |
4.5 |
Az EGSZB elismeri a kkv-k iránti elkötelezettség megjelenését a javaslattervezetben, és támogatja az ipari szervezetek kulcsfontosságú érintettekként való elismerését; ezek alapozhatják meg az olyan innovatív, piacorientált üzleti modelleket, amelyek merőben új, világos üzleti megoldásokat kínálnak. Külön örömmel fogadjuk annak elismerését, hogy a kkv-k is hozzájárulhatnak a rövidebb (kétéves vagy annál alig hosszabb) piaci lefutású kutatásokhoz. |
4.5.1 |
Támogatjuk továbbá a kkv-k néha meglévő technológiai leleményességének és a bennük rejlő megfelelő potenciálnak az elismerését, amelynek köszönhetően az új technológiákkal és üzleti modellekkel olykor gyorsabban kijutnak a piacra, mint akár a nagyvállalatok, akár az egészségügyi vagy népjóléti szervezetek. A kkv-k ezen képessége különösen hangsúlyosan esik latba e kezdeményezés keretében. Következésképpen a nagy szervezetek és a kkv-k közti összehangolt partneri együttműködés mindkét fél számára hasznot hajt. |
4.6 |
Az AAL program alapelve az, hogy támogatni kell az embereket, hogy minél hosszabban élhessenek saját otthonukban. E cél megvalósítása érzékelők, vezérlőberendezések, felhasználói felületek, processzorok és kommunikációs berendezések széles körét igényli, amelyeket sok esetben csak számos különböző európai kkv-tól lehet beszerezni. |
4.7 |
Az érintettek fent felsorolt valamennyi csoportját tekintve támogatunk minden, a kezdeményezés keretében hozott intézkedést, amely ösztönzi a multidiszciplináris hálózatok kialakítását egyrészről a szakemberek, a kutatók, az egészségügyi, illetve jóléti szervezetek egyéb tagjai, másrészről különösen a felhasználók – az otthon lakó személyek, illetve ápolóik vagy szeretteik – között. |
4.8 |
Az Európai Innovációs Rendszer kontextusában a kezdeményezés alkalmat teremt új innovációs modellek átvételére, amelyek tükrözik a nyitott és interaktív innováció legújabb fejleményeit, amelyek a fejlődést is új irányba terelik, összekapcsolva a lisszaboni stratégiát egy új, felhasználóközpontúbb Európai Innovációs Rendszerrel. |
4.9 |
Az EGSZB fontosnak tartja, hogy minden tagállam valamennyi típusú szervezete egyenlő mértékben férjen hozzá a kezdeményezéshez. |
4.10 |
Továbbá valamennyi kormányt bátorítani kell a részvételre. Jelenleg Ausztria, Belgium, Ciprus, Dánia, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Írország, Lengyelország, Magyarország, Németország, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország és Szlovénia, valamint Izrael, Norvégia és Svájc vállalt részvételt a közös tevékenységekben, és járul hozzá az AAL programhoz. |
4.11 |
Az EGSZB aggodalommal állapítja meg, hogy egyes országok nem járulnak hozzá a költségekhez mérten a kutatás társfinanszírozásához. Ezeknek az országoknak meg kell adni a lehetőséget, hogy a program bármely szakaszában részt vegyenek, amint teljesítik a program követelményeit (elsősorban a társfinanszírozásra vonatkozóan). |
4.12 |
Az EGSZB elismeri, hogy az AAL program költségcsökkenést eredményezhet a szociális ellátási rendszerben. Ugyanakkor ismételten hangsúlyozza, hogy az AAL program nem a költségcsökkentést célozza, hanem a polgárok egy bizonyos kategóriáját érintő életminőség-javulást. A költségcsökkentés csak szerencsés mellékkövetkezmény. |
5. Részletes megjegyzések
5.1 |
Az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy az AAL program középpontjában a következő három tényező sajátosságainak kell állnia: a felhasználó, az egészségügyi szervezetek és a felhasznált technológia. |
5.2 |
A kedvezményezettek és a főbb érintettek olykor idős emberek. Mindennél előbbre való, hogy a program a végfelhasználók igényeit tartsa szem előtt. Ha abba a csapdába esünk, hogy a felhasználókat kutatási környezetnek tekintjük, és a kutatás eredményeit teszteljük rajtuk, az eredmény sajnálatos módon olyan innováció lesz, amely nem igazán követi a fő kedvezményezettek igényeit. Ezért szem előtt kell tartani a felhasználók igényeit, nevezetesen: a szokások minimális mértékű változtatását, a mobilitást, a választási lehetőséget, a jobb életminőséget és a magánélet tiszteletben tartását. |
5.3 |
Nem szabad elfelejteni, hogy az idősek a népesség azon rétege, amely esetlegesen ki van rekesztve az elektronikus szolgáltatásokból, ezért a digitális szakadékot át kell hidalni. Továbbá alapvetően fontos az összeköttetés megléte is: erőfeszítéseket kell tenni, hogy az összes régió, különösen a vidéki régiók is hozzáférhessenek az internethez (mind fizikai, mind pénzügyi értelemben). |
5.3.1 |
Összefoglalva a lényeg a következő:
|
5.3.2 |
Mindezek alapján az EGSZB-nek szilárd meggyőződése, hogy az AAL programban alulról építkező megközelítést kell alkalmazni. Az egész folyamat szívében és kiindulópontjában sokkal inkább a felhasználói igényeknek kell lenniük, semmint magának a technológiának. Világos elemzést kell készíteni az igények teljes spektrumának feltérképezése érdekében. Ilyen azonosított igény többek között: a többi emberrel való kapcsolattartás igénye, különösen előrehaladott korban (e téren a Skype és a hasonló VoIP-szolgáltatások, valamint az e-mail már bizonyította hatékonyságát és gazdaságosságát); a túl gyors technológiai változásokkal való lépéstartás iránti érdektelenség; a technológiai változások kezelésének képessége; a technológiák használatára való hajlandóság. Ezenkívül a felhasználókat is be kellene vonni az ilyen technológiák kialakításába, megvalósításába és kiértékelésébe. |
5.4 |
Az egészségügyi és jóléti szervezetek, képviselőik, valamint a felhasználók családtagjai végső soron szintén a technológia felhasználói lehetnek, ezen keresztül nyújtva ellátást a kedvezményezetteknek. Alapvető fontosságú, hogy az ilyen szervezeteket bevonják a kutatás különböző fázisaiba, annak biztosítása végett, hogy a kutatás végterméke kompatibilis legyen a szóban forgó szervezetek működő rendszereivel. Az AAL program új technológiáinak alkalmazása során minden bizonnyal szervezeti jellegű változtatásokra lesz szükség, éppen ezért az AAL-technológiákban rejlő potenciál maximális kihasználása érdekében a jóléti szervezeteknek feltétlenül készen kell állniuk az effajta változásokra, és a lehető legrugalmasabban kell ezeknek alávetniük magukat. |
5.4.1 |
Az ápoló igen fontos tényező az egész jóléti folyamatban, így az AAL programban is. Éppen ezért nemcsak szervezeti szinten lesz szükség paradigmaváltásra, hanem az ápolószemélyzet szintjén is, mivel biztosítani kell azt, hogy az AAL programot használó személlyel közvetlen kapcsolatban álló ápoló ne csupán professzionális szinten kezelje e technológiákat, de valóban higgyen is ezek hasznosságában, nagyobb bizalmat ébresztve az ápolt személyben ezek iránt a technológiák – mint az életminőség-javítás eszközei – iránt. |
5.4.2 |
Az EGSZB szerint továbbá alaposan át kell világítani az egészségügyi rendszert, meggyőződve arról, hogy az egészségügyi és szociális ellátó szervezetek nemcsak szervezetileg állnak készen az AAL programra, de képesek is nagyobb számú saját otthonában maradó személyt is ellátni. |
5.4.3 |
Továbbá az AAL program elfogadása még sürgetőbbé teszi az egészségügyi és szociális szervezetek közötti megfelelőbb együttműködés és egyeztetés megvalósítását. A technológia e téren is az együttműködést javító eszközként működhet, jóllehet az igényközpontú mentalitás és az együttműködésre való szándék még ennél is fontosabb. |
5.5 |
A tervezett AAL-rendszerek igen összetettek lesznek, éppen ezért az interoperabilitást a program egyik kulcsfontosságú célkitűzésévé kell tenni. Az innovációnak és a technológiának széles skálájúnak, igényekre szabottnak, integráltnak és proaktívnak kell lennie. |
5.6 |
Az EGSZB-nek meggyőződése, hogy az Európai Bizottságnak az AAL és az egész életen át tartó tanuláshoz hasonló politikák esetében is integrált megközelítést kellene alkalmaznia. Tulajdonképpen a – különösen az efféle politikák keretében szervezett – képzések célcsoportjainak meghatározásakor az AAL programban érintetteket is figyelembe kellene venni, ugyanis a képzés szervesen hozzájárul az ilyesfajta technológiák sikeréhez. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) COM(2007) 329 végleges.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/11 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról SZOLVENCIA II
COM(2007) 361 végleges – 2007/0143 (COD)
(2008/C 224/03)
2007. október 31-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 47. cikkének (2) bekezdése és 251. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a biztosítási és viszontbiztosítási üzleti tevékenység megkezdéséről és gyakorlásáról – SZOLVENCIA II (1)
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. május 6-án elfogadta véleményét. (Előadó: Wautier ROBYNS DE SCHNEIDAUER.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 67 szavazattal 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Ajánlások
1.1 |
Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság a számos korábbi, bonyolult irányelvet egyetlen világos és rendszerezett dokumentumba dolgozta át, megfelelően tekintetbe véve az átdolgozott részekre vonatkozó szabályokat is. Mivel az uniós jogalkotási keretek nem összpontosíthatnak kizárólag a tőkének – az európai vállalkozások és polgárok számára sok szempontból létfontosságú – biztosítási szolgáltatásokban játszott szerepére irányuló prudenciális politikára, az EGSZB fenntartja magának a jogot, hogy megfelelő időben kifejtse álláspontját a fogyasztók és (viszont)biztosítók kapcsolatának új aspektusairól, nevezetesen a lakossági pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó közelmúltbeli bizottsági kezdeményezések kontextusában. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy folytassa az ügyfelek és a biztosítók közötti kapcsolat jogi aspektusainak harmonizálását, a „közös referenciakereten” (CFR) belül, az Egészségügyi és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság felügyelete alatt zajló folyamat mintájára. |
1.2 |
Az EGSZB teljes mellszélességgel kiáll az Európai Bizottság által előterjesztett Szolvencia II keretirányelv mellett, és üdvözli az azt megelőző kiterjedt konzultációt. Az Európai Bizottság koncepciója összhangban volt az önmaga elé kitűzött „jobb szabályozás” elvvel. Ugyanakkor a hasonló reformokról folytatott konzultációk során nagyobb figyelmet kellene szentelni a munkavállalók és fogyasztók álláspontjának, akik számára nyilvánvaló tétje van a folyamat eredményének. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki a FIN-USE mintájára megfelelő fórumokat, amelyek a hasonló konzultációknak teret biztosíthatnak. |
1.3 |
Az EGSZB üdvözli a kockázatalapú gazdasági megközelítés alkalmazását a biztosítótársaságok szavatolótőke-szükségleteinek értékelésére, illetve pénzügyi helyzetük felmérésére az eszközök és források teljes körű gazdasági értékelésén alapuló teljes mérlegfőösszeg megközelítést. Ez pontos képet igyekszik adni az egyes biztosítókat jellemző valós kockázati kitettségről és a kockázatenyhítési eszközökről. E megközelítésnek – gazdasági pontossága mellett – az az előnye is megvan, hogy kiküszöböli a szabályozási arbitrázs minden lehetőségét, és egyformán megfelelő védelmi szintet biztosít Európa-szerte valamennyi ügyfélnek, függetlenül a vállalkozások jogi státuszától, méretétől és telephelyétől. |
1.4 |
Az EGSZB határozottan üdvözli a hárompilléres megközelítés bevezetését a prudenciális felülvizsgálat terén, amely következetesen kapcsolódik a banki szektorra vonatkozó Basel II irányelv által megállapított tőkeszükségletekhez, ugyanakkor felismerve a biztosítási szektor sajátosságait is. Az EGSZB ki szeretné emelni továbbá a jelentőségét annak, hogy a mennyiségi jellegű kockázati alapú tőkekövetelmények mellett az irányelv – a biztosítók megfelelő prudenciális felügyeletének biztosítása érdekében – új felügyeleti felülvizsgálati eljárást és minőségi követelményeket is beiktat (II. pillér), és a felügyeleti jelentés és a közzététel tekintetében is új elveket vezet be (III. pillér). |
1.5 |
Az EGSZB üdvözli a szavatolótőke-szükséglet (SCR) és a minimális tőkeszükséglet (MCR) – eltérő célt szolgáló – kettős tőkekövetelményén alapuló szolvenciarendszer bevezetését. Az első (SCR) azt az előirányzott tőkeszintet jelzi, amelynek elérésére a vállalkozásnak rendes működési körülmények között törekednie kell, míg a második (MCR) tőkeszintje alatt szigorú felügyeleti fellépést kell foganatosítani. Az EGSZB helyénvalónak tartaná, ha a II. szintű szabályozás jobban megvilágítaná, milyen feltételek határozzák meg a szavatolótőke-szükséglet egyszerűsített számítását (108. cikk), valamint azokat a körülményeket, amelyek többlet szavatolótőke-bevonás előírását váltanák ki. |
1.6 |
Az EGSZB szerint az MCR- és az SCR-számításokat szorosan egyeztetni kellene egymással, ezért mindkettőt egy kockázatérzékeny megközelítés alapján kellene megállapítani, amely lehetővé tenné a fokozatos felügyeleti fellépések megfelelő végrehajtását oly módon, hogy mind a biztosítónak, mind a felügyeleti hatóságnak elegendő idő álljon rendelkezésre az SCR-követelmények sérülését követően előállt helyzet megoldásához szükséges megfelelő intézkedések meghozatalára. |
1.7 |
Az EGSZB üdvözli az arányosság elvének belefoglalását az irányelvjavaslatba, ami lehetővé teszi, hogy a Szolvencia II minden biztosítóra alkalmazható legyen. Az EGSZB üdvözölné, ha a II. szintű szabályozás világosabban megfogalmazná az arányosság általános elvét (28. cikk (3) bekezdés), a követelmények megfelelősége, illetve – szükség esetén – a korrekciós intézkedések biztonságosabb megállapítása érdekében; ez azonban nem vezethet a szabályozás túlburjánzásához. Az EGSZB javasolja ezen elv hatékony és következetes alkalmazását Európa-szerte, hatékony – adminisztratív, illetve szükség esetén bírósági eljárások útján biztosított – jogorvoslati eljárások alkalmazásával. |
1.8 |
Az EGSZB határozottan kéri az Európai Bizottságot, hogy a biztosítási piac sokféleségének megóvása érdekében vegye tekintetbe a kis- és középméretű biztosítók, illetve a kölcsönös biztosító pénztárak és szövetkezeti biztosítók szerepét. Mivel ezek jelentős része szűk piacokon működik, az EGSZB szerint rendkívül fontos némi rugalmasságot megengedni a standard megközelítéshez képest, elismerve például a saját, relevánsabb adatok és az általánosan elfogadott módszerek használatát, anélkül azonban, hogy ez megzavarná a biztosítók közötti tisztességes versenyt. Megfelelő elemzés és megfontolás tárgyává kell tenni továbbá a lehetőséget, hogy a kölcsönös biztosítópénztárak tagjaikat felszólíthassák szolvenciastátuszuk megtámogatására, ahogy azt a gyakorlatban tapasztalni lehet. |
1.9 |
Az EGSZB elismeri a biztosítási csoportok felügyeletének fontosságát, melyek – bár a biztosítók számarányát tekintve kisebbséget alkotnak – jelentős részesedést birtokolnak az EU biztosítási piacán. Az EGSZB ezért fontos előrelépésnek tekinti a csoportfelügyeletet, amely lehetővé teszi a csoportfelügyeleti szervek és egyéb felügyeleti hatóságok számára, hogy jobban felmérjék a csoport egészének kockázati profilját. Hangsúlyt kell fektetni a felügyeleti hatóságok közötti maximális harmonizációra és átláthatóságukra, illetve a világos felelősségmegosztásra. |
1.10 |
Az EGSZB üdvözli egy olyan, opcionális új rendszer bevezetését, amely megkönnyíti a csoportok számára a csoportszintű tőkemenedzsmentet, javítja a tőke mobilitását a csoporton belül, és olyan praktikus és átlátható rendszert alakít ki, amely segít a csoportoknak kihasználni a csoportszintű diverzifikáció hatásait, s ugyanakkor nem érinti a csoport leányvállalataira vonatkozó tőkekövetelmények szintjét. Felül kellene vizsgálni a csoport leányvállalatainak jelenlegi tőkeszintjét, mivel ezek egy részét főként csoporttámogatási nyilatkozatok, nem pedig rendelkezésre álló likvid vagy azzal egyenértékű eszközök fedezik. Az EGSZB megjegyzi, hogy a csoporton belüli diverzifikációs hatásokat csak az alapértelmezett SCR-számítási módszer esetén ismerik el, és hogy a javaslatnak lehetővé kellene tennie a diverzifikációs hatások elismerését a csoporttámogatás felhasználása nélkül is. |
1.11 |
Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság készítsen hatásértékelést a javasolt opcionális rendszernek a helyi szintű versenyre, illetve normál és válsághelyzetekben a fogyasztóvédelem szintjére tett hatásáról – amely szint nem lehet alacsonyabb az alaprendszer által kínáltnál –, illetve tisztázza a jogi és gyakorlati kérdéseket, beleértve a csoporton belüli vállalatok közötti, határokon keresztül történő tőkemozgások biztonságát, azaz a másik tagállamban lévő leányvállalathoz irányuló (csoporttámogatású) tőketranszferek nemzeti szintű, lehetséges jogi korlátait. |
1.12 |
Az EGSZB reméli, hogy a II. szintű hatóságok figyelembe veszik a kvalitatív hatástanulmány negyedik fázisának eredményeit (QIS4), amely a jelen vélemény elfogadásakor még folyamatban volt. |
1.13 |
Az EGSZB hangsúlyozza az irányelv harmonizált alkalmazásának fontosságát, elkerülve a jogszabály-toldozgatást, illetve az opciók kihasználása miatti eltérő politikákat, amelyek veszélybe sodornák az egységes piacon belüli egységes prudenciális politikát. |
1.14 |
Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy biztosítsa a prudenciális gyakorlatok előreláthatóságát, megadva a biztosítóintézetek számára a kockázati és szolvenciapolitikájuk kialakításához elvárható biztonsági szintet. |
1.15 |
Az EGSZB elismeri a kockázatenyhítési aspektusok – például a biztosítók, illetve biztosítószövetségek közötti megbízható adatcsere – fontosságát a Szolvencia II szempontjából. Ezek megkönnyítik a piacrajutást az újonnan érkezők, illetve a kisebb szereplők számára, és lehetővé teszik számukra a rendelkezésre álló kapacitás növelését és a biztosítási díjak bizonytalansági felárának csökkentését. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vegye figyelembe ezt az összefüggést a biztosítási szektorra vonatkozó csoportmentességi rendelet felülvizsgálatakor. |
1.16 |
Az EGSZB elismerését fejezi ki az Európai Bizottságnak és a munkába bevont Lámfalussy-bizottságoknak a bevált gyakorlatok európai szintű alkalmazása és a nagyobb tudatosság felkeltése terén e reformfolyamatban játszott vezető szerepük miatt. Az irányelvjavaslat valódi viszonyítási alap lett számos illetékes hatóság és pénzügyi szolgáltatási szektor számára. Ugyanakkor a hasonló reformokról folytatott konzultációk során nagyobb figyelmet kellene szentelni a munkavállalók és fogyasztók álláspontjának, akik számára nyilvánvaló tétje van a folyamat eredményének. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki a FIN-USE mintájára megfelelő fórumokat, amelyek a hasonló konzultációknak teret biztosíthatnak. |
1.17 |
Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy az „azonos kockázatok, azonos szabályok” elvhez hűen jellegüktől függetlenül a hasonló pénzügyi szolgáltatásokat nyújtó egyéb szolgáltatók szolvenciatartalékainak szintjét is emelje a Szolvencia II szintjére. Tekintve a változékony pénzügyi piacokat, hasonlóan magas szintű szolvenciális védelmet kell biztosítani a fogyasztók és kedvezményezettek számára. A pénzügyi piac tisztességes versenykörnyezetének elősegítéséhez emellett a szavatolótőke-szükségleteket illető egyenlő feltételek is alapvetően fontosak. |
1.18 |
A Szolvencia II elveit viszonyítási alappá kell tenni minden új szolvencianorma bevezetésekor, például az IORP (2) irányelv 2008-ban esedékes felülvizsgálata keretében, különösen a magánnyugdíj-szolgáltatók kötelezettségeinek Unió-szerte történő alakítása tekintetében. |
2. Bevezetés
2.1 |
A magánbiztosítókra és viszontbiztosítókra vonatkozó új szolvenciakeretet megalkotó – ún. „Szolvencia II” – irányelvjavaslat felülvizsgálja a korábbi rendszert, az ügyfelek és kedvezményezettek védelmének fokozása, az EU egységes biztosítási piacán az integráció elmélyítése, valamint az uniós biztosítási piac egésze és az egyes biztosítók és viszontbiztosítók nemzetközi versenyképességének javítása érdekében. A javaslat egyúttal a biztosítási irányelvek több generációját egyetlen átdolgozott irányelvbe egyesíti. Az új keretrendszer mind a biztosító, mind a viszontbiztosító tevékenységre alkalmazandó. |
2.2 |
A valamennyi érintettel lefolytatott alapos és folyamatos konzultációt követően az Európai Bizottság és a szabályozó és felügyeleti hatóságokat tömörítő Lámfalussy-bizottságok vezető szerepet játszottak az élenjáró gyakorlatok globális környezetben – nevezetesen a pénzügyi szolgáltatások terén – való meghonosításában. Ennek eredményeképpen a Szolvencia II a világ legalaposabb biztosítási szolvenciaszabályozásai közé tartozik, Európát a világ számos más hatósága elé helyezve. Ugyanakkor a hasonló reformokról folytatott konzultációk során nagyobb figyelmet kellene szentelni a munkavállalók és fogyasztók álláspontjának, akik számára nyilvánvaló a folyamat tétje. Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy alakítson ki a FIN-USE-hoz hasonló fórumokat, amelyek a hasonló konzultációknak teret biztosíthatnak. |
3. A javaslat háttere
3.1 |
A javasolt szolvenciakeret célja az európai biztosítási piac pénzügyi stabilitásának és megbízhatóságának javítása. Ez növeli az uniós biztosítási piac egésze, illetve az egyes egyéni biztosítók és viszontbiztosítók versenyképességét, és a biztonság szempontjából a fogyasztóknak is előnyére válhat. A megbízható biztosítási piacoknak alapvető jelentőségük van az Európai Unió szociális és gazdasági működése szempontjából. |
3.2 |
A biztosítás mindenekelőtt az egyéni és egyúttal kollektív védelem eszközeként működik. A biztosítási ügyfelek között magánháztartásokat, kkv-kat, nagyvállalatokat, szövetségeket és állami hatóságokat egyaránt találunk. A biztosítók kötelezettségvállalásai az eltartottakat és harmadik feleket éppúgy érintik, mint a biztosítási szolgáltatások tényleges ügyfeleit. Az EGSZB különösen tudatában van ennek az európai polgárok mindennapi életére gyakorolt hatásnak. A biztosítás – a halálesetre szóló pénzügyi védelem piacán betöltött jelentős szerepe mellett – fontos megtakarítási termékké is vált. A biztosítás részt vesz egyes társadalombiztosítási rendszerek – például a nyugdíjak (északi országok), a munkahelyi balesetbiztosítások (BE, FI, PT), vagy a nemzeti egészségügyi rendszerek (IE, NL) – kezelésében, gyakran a munkavállalói képviselők bevonásával kialakított keretek között. A biztosítási szektor munkavállalói juttatásokat nyújt, amelyek gyorsan növekvő jelentőséggel bírnak az egyik fő érintett, a munkaerő számára. Továbbá védelmet nyújt egyes új kockázatok ellen, mint a természeti katasztrófák, a terménykárok, illetve a terrorizmus, olykor a (viszont)biztosítók és a kormányok közötti partnerség keretében. |
3.3 |
A biztosítási piac fontos ösztönző hatást gyakorol a gazdaság egészére, támogatva a kezdeményező kedvet és a bizalmat, és maga is jelentős gazdasági tényező, mivel közel egymillió európai polgár számára teremt munkahelyet (3). Az Európai Bizottság becslése szerint a javasolt irányelv 2-3 milliárd euró többletberuházást jelent a biztosítók és a felügyeleti szervek számára. Várhatóan e beruházások igen jelentős részét humántőkére fordítják, helyi szinten tartós munkahelyeket teremtve magasan képzett szakemberek (többek között kockázatkezelők, biztosításmatematikusok, IKT-szakértők és felügyelők) részére. Az EGSZB úgy véli, ezek a beruházások – a fogyasztókat és kedvezményezetteket is beleértve – valamennyi érintett számára értéket teremtenek. |
3.4 |
A közvetlen foglalkoztatáson túlmenően a biztosítási üzletkötés – az ügynökökön, brókercégeken és azok alkalmazottjain keresztül – további egymillió munkahelyet jelent. Befektetéseiken keresztül, melyek összege meghaladja a 6500 milliárd eurót (4), a biztosító- és viszontbiztosító társaságok fontos intézményi befektetőknek bizonyulnak. S mint ilyenek, felelősek azért, hogy az egyéni biztosítási díjakat a kockázatokkal arányos pénzügyi aktívák összességévé alakítsák, közép- és hosszú távú biztonságot nyújtva az ügyfeleknek és kedvezményezetteknek. |
3.5 |
A háztartások, kkv-k, nagyvállalatok, szövetségek és közintézmények biztosítási díjbefizetései az életbiztosítások esetében meghaladják a GDP 5 %-át (5), a nem életbiztosítások esetében pedig a 3 %-át. A biztosítási szektor növekedési rátája többnyire még az érett piacokon is meghaladja a gazdaság egészének növekedési ütemét. A biztosítók befektetései a GDP több mint 50 %-át képviselik (6), melyek fele fix megtérülésű állóeszközöket és kölcsönöket jelent (7), míg a biztosítók változó hozamú befektetéseinek teljes összege körülbelül az európai tőzsdepiac értékének negyedét teszi ki (8). |
3.6 |
Bár a közelmúltban a biztosítási szektorban számos fúzió történt, még mindig mintegy 5000 biztosítótársaság működik Európában (9). A nagy pénzügyi csoportok különböző országokban különböző biztosítási leányvállalatokat létesíthetnek. A csoportstruktúrák a szektorban különböző típusú tevékenységeket ölelhetnek fel akár a biztosítási szektoron belül (viszontbiztosítás, élet- és egyéb biztosítás, biztosításközvetítés), akár a pénzügyi szolgáltatások tágabb kontextusában (a banktevékenységet, bankbiztosítást és jelzáloghitelt is beleértve). Ráadásul a csoportok az anya-, illetve leányvállalatok mellett vegyesvállalatokat, holdingstruktúrákat stb. is magukba foglalhatnak. A 20 legnagyobb csoport körülbelül az európai biztosításidíj-bevételek felét könyvelheti el (10). Jelentős piaci részesedést bírnak a kölcsönös és szövetkezeti biztosítók is. Utóbbiak gyakran szorosan összekapcsolódnak számos civil társadalmi szervezettel, és a teljes európai díjbevétel mintegy 30 %-át mondhatják magukénak (11). |
3.7 |
A jelenlegi pénzügyi válság, amelyet a másodrendű adósoknak nyújtott egyesült államokbeli jelzálogkölcsönök gyakorlata váltott ki, jól jelzi, hogy stabil és megalapozott szolvencianormákra van szükség, amelyek lehetővé teszik, hogy a biztosítótársaságok még nehéz körülmények esetén is eleget tehessenek kötelezettségeiknek. A megfelelő szabályok, vezetési módszerek és a stressztesztek hozzájárulnak e cél eléréséhez. |
4. Jogalkotási megközelítés
4.1 |
Az Európai Bizottság a „jobb szabályozás” menetrenddel összhangban széles és mély alapokon készítette elő a Szolvencia II irányelvet, figyelembe véve a munka átdolgozási részét meghatározó szabályokat is. Több egymást követő mennyiségi és minőségi hatásértékelés és konzultáció biztosította a szektor és a felügyeleti szervek számos szempontjának figyelembevételét. A jövőben további részletes vizsgálat és konzultáció várható. |
4.2 |
Az Európai Bizottság javaslata úgynevezett „Lámfalussy” irányelv, melynek alapja a Lámfalussy-féle pénzügyi szolgáltatási architektúra négyszintű struktúrája. Az irányelv 1. szintű rendelkezései elvi jellegű szabályok, amelyek megteremtik a 2. szint végrehajtási rendelkezéseinek alapját, és útmutatást tartalmaznak a 3. szintű felügyeleti intézkedések konvergenciájára nézve. A megközelítés célja, hogy képessé tegye az új rendszert a piaci változások, a számviteli, illetve (viszont)biztosítási szabályozás terén előálló nemzetközi fejlemények, a technológiai fejlődés, az új tapasztalatok és módszerek gyors lereagálására. Részletes számítások és specifikációk beépítése az irányelv cikkeibe veszélybe sodorná az innovatív jogalkotási eljárás lényegét. Ezek kezelésére a 2. illetve 3. szint alkalmasabb. |
4.3 |
Az új rendszer három pillérre épülő struktúrájú, a bankszektorbeli Basel II tőkekövetelmények mintájára, de tükrözve a biztosítási piac sajátosságait. Az I. pillér (74–142. cikk) mennyiségi pénzügyi követelményeket határoz meg, a II. pillér (27–34., 36–38., 40–49., 181–183. cikk) felügyeleti felülvizsgálati eljárást és minőségi követelményeket tartalmaz, a III. pillér (35., 50–55. cikk) pedig a felügyeleti jelentést és a közzétételt szabályozza. A három pillér egymagában nem áll meg, csak egymást kiegészítve érik el a rendszer kitűzött célját. A pillérek rendelkezései közötti kölcsönhatást megfelelően figyelembe kell venni. |
4.4 |
A jelenlegi szolvenciarendszer felülvizsgálata egyúttal jó alkalomnak bizonyult 13 (viszont)biztosítási irányelv egyetlen, leegyszerűsített irányelvbe történő átdolgozására, amelybe az új szolvenciaszabályok is beépülnek. A javaslat számos – a lényeget nem érintő – módosítást tartalmaz az előterjesztett irányelvtervezet tökéletesítésére. Az elavult cikkek, illetve részcikkek törölve lettek. |
5. Általános szempontok
5.1 |
Az elmúlt 30 év során az uniós irányelvek egymást követő generációi megteremtették az európai (viszont)biztosítási piacot irányító közös szabályrendszereket, közöttük a kölcsönös elismerés és a tagország általi ellenőrzés elvét. Létrehozták az EU-n kívüli szereplőkre is nyitott piacot, és bátorították az EU biztosítóit, hogy terjeszkedjenek a nem EU-s piacokon, főként Észak-Amerikában, Ázsiában és a potenciális jövőbeli EU-tagországokban. |
5.2 |
Az előterjesztett élenjáró szolvenciaszabályozás garantálja a biztosítók pénzügyi stabilitását és negatív eseményekkel szembeni ellenállóképességét, biztosítva számukra, hogy teljesíteni tudják szerződéses vállalásaikat az ügyfelek felé, és szilárd pénzügyi rendszert nyújtsanak. Ugyanakkor fontos hangsúlyozni, hogy e pénzügyi szolgáltatások valamennyi fogyasztója megérdemli e fokozott védelmet. Jelenleg a piac számos szereplője nem esik a biztosítási piac szabályozása alá, például a foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató vagy a megtakarítási és befektetési intézmények. |
5.3 |
A harmonizált szolvenciaszabályok bizalmat teremtenek, nemcsak a fogyasztók, hanem a felügyeleti szervek között is. Ez a bizalom meghatározó elem a kölcsönös elismerésre és tagországi szintű ellenőrzésre alapuló európai piac gyakorlati működésének biztosításában. A jelenlegi uniós szolvenciaszabályok (Szolvencia I) elavultak. Nem érzékenyek a biztosítási fedezetet szolgáltató társaság által viselt specifikus kockázatokra, ezért különböző kockázati profilú társaságok felé azonos szolvenciakövetelményeket támasztanak. Ráadásul a jelenlegi szolvenciaszabályok elsősorban a pénzügyi megfelelésre összpontosítanak, a megfelelő menedzsment helyett szabályalapú megközelítést követve, és nem szabályozzák megfelelően a csoportfelügyeletet. Mindezek mellett a jelenlegi EU-s jogalkotási keret még mindig túl tág teret ad a tagállamoknak a nemzeti változatokhoz, és így veszélyezteti a multinacionális műveletek felügyeletének hatékonyságát és az egyenlő versenyfeltételeket. E hiányosságok fényében a szektorbeli, nemzetközi és szektorközi fejlemények túlnőttek a jelenlegi rendszer keretein. Az irányelvjavaslatban meghatározott új szolvencianormák a különböző országok kockázattudatos szereplői és felügyeleti szervei által már kialakított trendet tükrözik. |
5.4 |
Ellentétben a Szolvencia I keretszabályozással, a reform inkább a biztosító kockázatkezelésének tényleges minőségére, illetve az elvekre és célkitűzésekre koncentrál, az olyan szabályok helyett, amelyek nem veszik számításba a társaságok sajátos kockázati profiljait. A szabályozás célja egyúttal a felügyeleti gyakorlatok összehangolása az EGT-n belül. |
5.5 |
Lényegében az új rendszer elsőként látja el a felügyeleti szerveket és biztosítókat kidolgozott szolvenciaeszközökkel nem csak a negatív eseményekkel – például árvízzel, viharokkal vagy nagyobb közúti balesetekkel –, de a piaci kockázatokkal, hitelkockázatokkal és operatív kockázatokkal szemben is. Ellentétben a jelenlegi szabályozással, a biztosítók és viszontbiztosítók kötelesek lesznek az általános szolvenciakockázatukkal arányos tőkeszintet tartani, nem csak a mennyiségi elemeket, hanem a vállalkozás kockázati kitettségét befolyásoló minőségi aspektusokat is figyelembe véve. |
5.6 |
A rendszer alapját egy kockázatérzékeny gazdasági megközelítés képezi, amely azt kívánja biztosítani, hogy megfelelően tükröződjenek a valós mögöttes kockázati kitettségek és kockázatenyhítési sémák, ezáltal kiküszöbölve a szabályozási arbitrázs olyan lehetőségeit, amelyek torzíthatják és gyengíthetik az ügyfelek védelmét. Ez egyúttal azt is jelenti, hogy a tőkekövetelmények lehetővé teszik az optimális tőkeelosztást, és ösztönzik a megfelelőbb belső kockázatkezelést. |
5.7 |
Másodsorban a Szolvencia II hangsúlyozza a biztosítók menedzsmentjének felelősségét a szilárd kockázatkezelés biztosításában, és igyekszik megerősíteni a szektorban kialakult bevált gyakorlatokat. Arra ösztönzi a menedzsmentet, hogy a kockázatok aktív azonosítására, mérésére és kezelésére összpontosítson, és hogy vegyen figyelembe mindenfajta jövőbeli fejleményt – például új üzleti tervet vagy katasztrofális események eshetőségét –, amely hatással lehet pénzügyi helyzetére. A javasolt reform ezen túlmenően azt követeli, hogy a vezetés a tőkeigényt a „Sajátkockázat- és szolvenciaértékelés” segítségével felmért valamennyi kockázat fényében értékelje, míg a „Felügyeleti felülvizsgálat” a felügyeleti hatóságok figyelmét a jogszabályoknak való megfelelés és tőkemonitoring helyett a biztosítók tényleges kockázati profiljának értékelésére, illetve kockázatkezelési eljárásaik és vezetési módszereik minőségére irányítja, például korai figyelmeztető rendszerek és stressztesztek révén. Ezzel párhuzamosan bátorítja a felügyeleti szervek közötti együttműködést és konvergenciát, például a CEIOPS (a biztosítás és a foglalkoztatói nyugdíjak európai felügyeleti bizottsága) szerepének megerősítése mint a pénzügyi szolgáltatások felügyeletének nagyobb egységessége felé tett lépés révén, amelyet az EGSZB támogat. |
5.8 |
A szabályozás harmadik fontos aspektusa, hogy – a tagállamokon belüli „csoportfelügyeleti hatóság” létrehozásával – megkíséreli javítani a biztosítási csoportfelügyelet hatékonyságát. A csoportfelügyelet biztosítja a csoportszintű kockázatok figyelembevételét, és egyúttal hatékonyabb csoportműködést biztosít, magas szintű védelmet garantálva valamennyi ügyfél számára. A csoportfelügyeleti hatóság specifikus hatásköreit az illetékes nemzeti felügyeleti szervekkel szoros együttműködésben gyakorolja, miközben bizonyos korlátozott számú kérdésben saját döntéshozatali jogkörrel bír. A helyi felügyeleti hatóságokat a javaslat arra biztatja, hogy vegyenek aktívan részt a felügyelők kollégiumában, mivel együttdöntési jogosultságuk van mindaddig, amíg megállapodás nem születik. Az érintetteknek új, eltérő szemléletet kell alkalmazniuk, hogy képesek legyenek felismerni az egyes csoportok gazdasági realitásait és kockázatdiverzifikációs potenciálját. |
5.9 |
Negyedsorban a Szolvencia II irányelv nagyobb átláthatóságot és objektivitást vezet be mind a biztosítók – pénzügyi helyzetükre és a kapcsolódó kockázatokra vonatkozó – tájékoztatási kötelezettsége, mind a felügyeleti eljárások tekintetében. Jelenleg a felügyeleti gyakorlatok még mindig gyakran tagállamról tagállamra változnak, teret hagyva a szabályozási arbitrázsnak. Mind az európai szolvenciapolitika, mind az új nemzeti piacokra törekvő biztosítók számára fontosnak tűnik, hogy a felügyeleti gyakorlatok ne csak objektívek és átláthatóak, hanem előreláthatóak és jól dokumentáltak is legyenek. |
6. Részletes elemzés
6.1 Pénzügyi követelmények (I. pillér)
(74–142. cikk)
6.1.1 |
A biztosítási intézetekre vonatkozó mennyiségi követelmények meghatározásakor az új rendszer a teljes körű „mérlegfőösszeg-megközelítést” alkalmazza, amely minden eszközt (12) és forrást a piaccal összeegyeztethető módon értékel, és minden hozzájuk kapcsolódó, mérhető kockázat explicit módon megjelenik a tőkekövetelményekben is. Az eszközök és források valós kereskedelmi értékükön történő értékelése biztosítja objektív, egymáshoz képest következetes értékelésüket. Egyúttal garantálja azt is, hogy pontos érték kerüljön a hozzájuk kapcsolódó opciók mellé is. A realista, előrelátó értékelés a leghatékonyabb védelem egy olyan potenciális félresiklástól, amely veszélybe sodorhatná az összes érintett jogait. |
6.1.2 |
A fenti értékelési kontextusban különös jelentőséget kap a biztosítástechnikai tartalékok – ti. az ügyfelek és más kedvezményezettek felé fennálló kötelezettségekre szolgáló forrásfedezet – kiszámítása. A technikai tartalékok piaccal összeegyeztethető értékelése a „legjobb becslés” módszerével történik, amely nem más, mint a jövőbeni pénzáramlások valószínűséggel súlyozott átlaga, figyelembe véve a pénz időbeli értékét, illetve egy bizonyos kockázati ráhagyást. Ez a megközelítés biztosítja, hogy a biztosítástechnikai tartalékok összértéke egyenlő legyen azzal az összeggel, amellyel egy harmadik félnek várhatóan rendelkeznie kellene ahhoz, hogy a biztosítási portfoliót átvehesse, és megfeleljen a hozzá kapcsolódó kötelezettségeknek. A számítások során a pénzügyi piacok által szolgáltatott információkat és a biztosítási kockázatokról általánosan hozzáférhető adatokat kell használni, és a számításoknak ezekkel összeegyeztethetőeknek kell lenniük. |
6.1.3 |
Ami a tőkekövetelményeket illeti, az új szolvenciarendszer kétféle tőkekövetelményt tartalmaz: a szavatolótőke-szükségletet (SCR) és a minimumtőke-szükségletet (MCR) – mindkettő eltérő célt szolgál, és kiszámításuk is ennek megfelelően történik. |
6.1.4 |
Az SCR a biztosító által rendes működési körülmények között fenntartandó tőkeszintet határozza meg, amely alatt a felügyeleti közbelépések intenzívebbé válnak. Ez lehetővé teszi a fokozatos felügyeleti fellépést, mielőtt a tőke elérné az MCR szintet, és így ésszerű biztonságot nyújt az ügyfelek és kedvezményezettek részére arra nézve, hogy a biztosító teljesíteni fogja valamennyi esedékes kötelezettségét. Technikai szempontból az SCR kialakításának és kalibrálásának célja egy olyan tőkeszint meghatározása, amely képessé teszi a biztosítót a jelentős, előre nem látott veszteségek elnyelésére, egy bizonyos időintervallumra vetített nemfizetési valószínűségen alapulva (egyéves intervallumra nézve 0,5 %). |
6.1.5 |
A minimumtőke-követelmény azt a tőkeszintet jelzi, amely szükség esetén a végső felügyeleti intézkedéseket vonja maga után. Az MCR kiszámításakor az SCR-hez képest elegendő tartományt kell hagyni, amely biztosítja az elegendő mozgásteret a felügyeleti hatóságok számára az ésszerű, fokozatos közbelépéshez. |
6.1.6 |
A gyakorlatban a biztosító a szavatolótőke-szükségletet vagy egy standard formula alkalmazásával, vagy a felügyeleti hatóságok által jóváhagyott belső modellje alapján számíthatja ki. A standard formulának megfelelően tükröznie kell a kockázatenyhítési technikákat és a diverzifikáció hatásait, illetve a rendelkezésre álló tőkébe bele nem számolt mérlegelemek veszteségfelvevő kapacitásának bármely formáját. A javasolt irányelv kockázatorientált megközelítése magában foglalja azt is, hogy a standard számítási módszert (részben vagy egészében) belső modell is helyettesítheti – a felügyeleti hatóság jóváhagyása mellett –, feltéve hogy ez jobban tükrözi a biztosító kockázati profilját. Ez fontos ösztönző a kockázatok megbízható belső azonosítása és kezelése, valamint a magasan képzett munkatársi gárda tréningje és alkalmazása szempontjából. |
6.1.7 |
A másik elem, mely szintén a megfelelő belső kockázatkezelés ösztönzésének szándékát szolgálja, a „prudens személy” elvének alkalmazása a befektetési politikában, amely lehetővé teszi a mesterséges befektetési korlátok kiküszöbölését, miközben magas szintű minőségi normákat és mindenfajta materiális kockázat megfelelő tekintetbe vételét követeli meg a tőkekövetelmény kiszámításakor. |
6.1.8 |
Tekintettel a fenti követelmények komplexitására, fontos megjegyezni, hogy a javaslat olyan rendelkezéseket is magában foglal, amelyek lehetővé teszik az I. pillér követelményeinek arányos és kezelhető végrehajtását. Ez különösen fontos a kis- és középméretű biztosítók (kkv-k) számára. Az arányosság ezen elve ugyanakkor nem a biztosítók által viselt kockázatok nagyságrendjére, hanem természetükre és összetettségükre utal. A kkv-kra mindaddig azonos általános prudenciális elvek vonatkoznak, amíg kockázati profiljuk is azonos a többi vállalkozáséval. Így ügyfeleik, kedvezményezettjeik is azonos védelmi szintben részesülnek. |
6.2 Felügyeleti felülvizsgálati eljárások és minőségi követelmények (II. pillér)
(27–34., 36–38., 40–49., 181–183. cikk)
6.2.1 |
Az Európai Bizottság „Szolvencia II” javaslata eljárásokat és eszközöket állapít meg a felügyeleti tevékenység és felülvizsgálatok terén – a felügyeleti határkörök meghatározását, a nemzeti felügyeleti hatóságok közötti együttműködésre vonatkozó intézkedéseket, valamint a felügyeleti eljárások konvergenciáját is beleértve. A II. pillér intézkedései minőségi követelményeket is támasztanak a biztosítókkal szemben, ti. a vezetési rendszerre, a hatékony belső ellenőrzési rendszerre, a kockázatkezelési rendszerre, a biztosításmatematikai funkciókra, a megfelelési funkciókra és az outsourcing szabályokra is kiterjedően. |
6.2.2 |
A felügyeleti eszközök célja azon intézmények azonosítása, ahol a pénzügyi, szervezeti vagy egyéb jellemzők magasabb kockázati profilt eredményezhetnek, és amelyek rendkívüli körülmények között az SCR követelményeinél magasabb szavatolótőke tartására és/vagy a fenyegető kockázatok csökkentése érdekében más intézkedések meghozatalára kötelezhetők. |
6.2.3 |
Az említett arányossági elvet a felügyeleti eljárásra is alkalmazni kell. A felügyeleti szervek hatáskörük gyakorlása során kötelesek figyelembe venni az egyes biztosítók kockázatainak mértékét, jellegét és összetettségét, elkerülve a felügyelet túlburjánzását, különösen a kis- és középméretű biztosítók esetében, amelyek alacsony szintű kockázatnak vannak kitéve. |
6.2.4 |
A Szolvencia II létrehozásának célja a felügyelők – a biztosítók kockázati helyzetéről végzett – minőségi értékelésének erősítése. Fontos, hogy a felügyeleti hatóságok fellépései és döntései következetes képet mutassanak a különböző országok, biztosítók és időszakok között. Helyénvaló ismételten hangsúlyozni a felügyeleti fellépések átláthatóságának, objektivitásának és előreláthatóságának fontosságát is. Ez különösen a belső modellek jóváhagyása esetében releváns tényező. |
6.3 Felügyeleti jelentések és közzététel (III. pillér)
(35, 50–55. cikk)
6.3.1 |
Az átláthatóság, illetve a biztosítók részéről a pénzügyi helyzetükről és a kockázataikról nyújtott nyilvános tájékoztatás (közzététel) a piaci fegyelem erősítését szolgálja. Ezen túlmenően a biztosítóintézetek kötelesek ellátni a felügyelőket (felügyeleti jelentés) a hatékony ellenőrzéshez és irányításhoz szükséges minőségű és mennyiségű információkkal. |
6.3.2 |
A közzététel és a felügyeleti jelentés harmonizációja fontos része az új rendszernek, mivel a konvergencia megteremtésére nyilvánvalóan szükség van ahhoz, hogy Európa-szerte összehasonlítható formátumok és tartalmak jelenjenek meg. Ez különös jelentőséggel bír a multinacionális csoportok esetében. |
6.4 Csoportfelügyelet
(210–268. cikk)
6.4.1 |
A jelenlegi EU jogszabályok a csoportfelügyeletet pusztán az egyéni felügyelet kiegészítő elemének tekintik. Az egyéni szinten végzett felügyelet nem veszi figyelembe, hogy az egyes jogi személy egy csoport része-e (pl. leányvállalat), vagy sem. A csoportfelügyelet ezért egyszerűen hozzáadódik az egyéni felügyelethez, azzal az egyetlen céllal, hogy felmérje a csoportkapcsolatok hatásait az egyes vállalatokra. Ebből kifolyólag a jelenlegi EU-s szolvenciarendszer nem ismeri fel a biztosítási csoportok gazdasági realitásait, és figyelmen kívül hagyja a tényt, hogy sok esetben a kockázatkezelés az egyéni szint helyett inkább csoportszinten történik. A Szolvencia II javaslat a csoportfelügyelet megfelelőbb módját igyekszik megtalálni, megváltoztatva – bizonyos feltételrendszer mellett – az egyéni és csoportfelügyelet lebonyolításának módját. |
6.4.2 |
Minden biztosítási csoport esetében külön hatóság kerül kijelölésre mint „csoportfelügyeleti hatóság”, és elsődleges felelősséget visel a csoportfelügyelet összes kulcsfontosságú aspektusa tekintetében (csoportszolvencia, csoporton belüli tranzakciók, kockázat-koncentráció, kockázatkezelés és belső ellenőrzés). Ugyanakkor a csoportfelügyeleti és az egyéni felügyeleti hatóság köteles automatikusan kicserélni egymás között a lényeges információkat, és kérésre átadni az egyéb releváns információkat is. Mindezek mellett a csoportfelügyeleti hatóság köteles konzultálni a megfelelő egyéni felügyeleti hatósággal minden fontos döntés előtt, és az érintett felügyeleti hatóságok kötelesek hatáskörükön belül mindent megtenni a közös döntéshozatal érdekében, jóllehet a csoporton belüli modell jóváhagyásának esetében – ahogy az a bankszabályozásnál történik – a végső döntést a csoportfelügyeleti hatóság hozza meg. E rendelkezések célja annak biztosítása, hogy mind a csoportfelügyeleti, mind az egyéni felügyeleti hatóságok pontosabban megállapíthassák egy egész csoport kockázati profilját, és így az egyes egységek ügyfelei nagyobb védelmet élvezhessenek. |
6.4.3 |
A csoportfelügyelet javított koncepcióján túlmenően a javaslat innovatív csoporttámogatási rendszert vezet be. A csoportszintű tőkemenedzsment megkönnyítésére törekvő csoportok kérvényezhetik, hogy a csoporttámogatási rendszer szerinti szabályozás vonatkozzon rájuk. Azoknak a csoportoknak, amelyek erre engedélyt kapnak, lehetőségük van – bizonyos világosan megjelölt feltételek mellett – a leányvállalatokra vonatkozó SCR-követelmények (de nem az MCR-követelmények) egy részét csoporttámogatási nyilatkozattal teljesíteni (az anyavállalat jogilag érvényesíthető pénzügyi kötelezettségvállalása a leányvállalatért, mely szerint szükség esetén tőkét biztosít számára). A csoporttámogatási rendszer megfelelő működésének biztosítása érdekében a javaslat az egyéni felügyeleti követelmények alól néhány további eltérést engedélyez. Ha csoporttámogatási rendszer van érvényben, kiélezett körülmények (az egy vállalatra vonatkozó SCR elvesztése) esetére speciális eljárás van előirányozva, az egyéni és a csoportfelügyeleti szervek összehangolt lépéseivel. Ezt a rendszert egységesen kell alkalmazni az egész Unióban. |
6.4.4 |
A csoporttámogatási rendszer lehetővé teszi, hogy a leányvállalatok szavatolótőkéjének egy részét a csoporton belül máshol tartsák, praktikus és átlátható intézkedések révén biztosítva, hogy a csoport profitálhasson a csoportdiverzifikáció hatásainak elismeréséből, miközben a leányvállalatok ugyanolyan szintű tőkekövetelményeknek tesznek eleget, mintha nem volnának egy csoport tagjai. Megfelelő felügyeletnek kell tehát működnie, hogy szükség esetén biztosított legyen a tőke azonnali átcsoportosíthatósága. A csoporttámogatási nyilatkozatok létét és használatát mind az anya- mind az érintett leánybiztosító köteles közzétenni. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) A javaslat később módosításra került, és a „COM(2008) 119 végleges” jelzést kapta. A jelen vélemény szövegében a cikkek számozása az irányelvjavaslatnak erre az utóbbi verziójára vonatkozik.
(2) A foglalkoztatói nyugellátást szolgáltató intézményekről szóló („Nyugdíjalap”) irányelv.
(3) Forrás: Európai Biztosítók Bizottsága (CEA): European Insurance in Figures, 2007. A számok a 2006 végi adatokat tükrözik.
(4) Lásd a 2. lábjegyzetet.
(5) Lásd a 2. lábjegyzetet.
(6) Lásd a 2. lábjegyzetet.
(7) Lásd a 2. lábjegyzetet.
(8) Lásd a 2. lábjegyzetet.
(9) Lásd a 2. lábjegyzetet.
(10) Lásd a 2. lábjegyzetet.
(11) Forrás: AISAM.
(12) Az EU biztosítótársaságainak eszközeit főleg kötvények (37 %), részvények (31 %) és kölcsönök (15 %) képezik. Forrás: Európai Biztosítók Bizottsága (CEA): European Insurance in Figures, 2007.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/18 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a több tagállam által indított, a kutatást és fejlesztést végző kkv-k támogatását célzó kutatási és fejlesztési programban történő közösségi részvételről
COM(2007) 514 végleges – 2007/0188 (COD)
(2008/C 224/04)
2007. október 11-én az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 172. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a több tagállam által indított, a kutatást és fejlesztést végző kkv-k támogatását célzó kutatási és fejlesztési programban történő közösségi részvételről
Az EGSZB elnöksége 2007. szeptember 25-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.
A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28-29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Claudio CAPPELLINI személyében, továbbá egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az Eurostars közös program célkitűzéseit, de mindamellett hangsúlyozza, hogy a kkv-k valós innovációs szükségleteihez igazított és orientált új EU-s kutatási és fejlesztési politikák és programok elfogadásakor tekintetbe kell venni a kkv-k különböző kategóriáit, méreteit és tevékenységi területeit. |
1.2 |
Az EGSZB üdvözli a tagállamok javaslatát az úgynevezett „K+F-t végző kkv-k” támogatására irányuló Eurostars Közös Program elfogadására, és megjegyzi, hogy a programnak a hozzá csatlakozó országokban működő minden, az innovációs folyamatokban részt venni hajlandó kkv előtt nyitva kell állnia. |
1.3 |
Az EGSZB hangsúlyozza, hogy eszközöket kell találni a Eurostars Közös Programból kimaradó EUREKA-tagállamok mindegyikének bevonására. |
1.4 |
Az EGSZB aggályosnak tartja az Eurostars Közös program jogosultsági kritériumait (1), amelyek a részvételt „a teljesidő-egyenérték vagy az éves forgalom minimum 10 %-át kutatási tevékenységekbe beruházó” kutatási-fejlesztési kkv-k körére korlátozzák. Még ha a korlátozás csupán a projektet javasló kutatási-fejlesztési kkv-re (a projektvezetőre) vonatkozik is, a K+F-t végző kkv-k meghatározása kodifikált mutatókon alapul, figyelmen kívül hagyva a „nem kodifikált tudás” (2) különféle formáit, bár az igazán innovatív eljárások gyakran jórészt „hallgatólagos tudásra” épülnek (3). |
1.5 |
Az EGSZB ezért ismételten hangsúlyozza azt az elvet, hogy a projektjavaslatok közötti igazságos verseny érdekében a projekteket a tartalmi kiválóság, a K+F terén szerzett vezetői szakértelem és a program céljaival való koherencia alapján kellene kiválasztani, nem zárva ki az Eurostars programban részt venni szándékozó innovatív kkv-k széles körét. Ezenkívül lehetővé kell tenni, hogy finanszírozásban részesüljenek azok a képzési programok, amelyek célja az, hogy szakértelemmel ruházza fel azokat a vezetőket, akik a kutatásban alkalmazott technológiákat piacképes termékek előállítására szeretnék felhasználni. |
1.6 |
Az EGSZB ezért kéri, hogy az Eurostars Közös program megfelelő eljárásaival összhangban külön költségvetési tétel kerüljön beiktatásra a tagállamok – a kkv-szervezetekkel együttműködésben szervezett – transznacionális kezdeményezései számára a kkv-k számára vonzó, az Eurostarts projektek eredményeiről szóló információknak a kkv-k szélesebb köréhez történő eljuttatására. Az Eurostars program sikerében érdekelt kkv-k azáltal is jobban„sajátjuknak éreznék”a programot, ha a kkv-szervezetek és a szociális partnerek közös adatbázist és többnyelvű ágazati webplatformokat hoznának létre és népszerűsítenének. |
1.7 |
Az EGSZB aggodalmának ad hangot a K+F tevékenységek globális költségeihez való kkv-hozzájárulás megállapításának kritériumaival kapcsolatban. Fontos tisztázni, hogy a dolgok jelen állása szerint az Eurostars Közös program a kkv-któl együttesen legalább 50 %-os hozzájárulást vár el a K+F tevékenységek költségeihez. Mivel ez a kritérium kizár számos piaci alapon működő kkv-t, meg kellene fontolni a lehetőségét annak, hogy ezt a küszöböt 25 %-ra csökkentsük az Eurostars program időközi értékelésének időszakára (4). |
1.8 |
Továbbá az érdekelt tagállamoknak és az Unió nemzeti hatóságainak az uniós és nemzeti kkv-szervezetek és a kutatásban érdekelt egyéb felek aggályait is figyelembe kellene venniük a hatás nyomon követésének és az eredmények terjesztésének különböző fázisaiban. A kkv-kkal és kutatás-fejlesztéssel foglalkozó uniós tanácsadó csoport által végzendő rendszeres ellenőrzést a tagállamok és más uniós vagy nemzeti szintű hatóságok által igénybe vehető technikai konzultáció állandó eszközévé kell tenni. Az EGSZB Egységes Piac Megfigyelőközpontja a kkv-k kategóriájával karöltve szintén szerepelhetne tanácsadó tagként a tanácsadó csoportban a nyomon követési, végrehajtási és terjesztési fázisokban. |
1.9 |
Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Eurostars Közös programot átlátható és nem bürokratikus módon kell végrehajtani, egyszerűbbé téve az információkhoz való hozzáférést, a részvételt, és különösen a nyomon követési tevékenységekbe való bekapcsolódást a kkv-k és a hozzájuk kötődő, érdekelt K+F intézmények számára. Ennek megfelelően a projektek finanszírozását átalányösszegű kifizetések formájában kellene nyújtani, ahol pedig ez nem egyeztethető össze a nemzeti programmal, átalánytételeket kellene kialakítani. |
1.10 |
Az Eurostars program hatékony végrehajtása érdekében meg kell erősíteni a regionális innovációs hálózatokat, hogy egyablakos formában tudják támogatni az innovatív kkv-kat, tényleges hozzáférést biztosítva számukra az európai K+F finanszírozáshoz. Annak érdekében például, hogy a K+F-t végző kkv-k jobban megismerjék a specifikus finanszírozási programokat, szorosabbra kellene fűzni és jobban kellene koordinálni az EUREKA hálózatok, a meglévő állami/magán intézmények és az uniós/nemzeti/regionális kkv-szervezetek kapcsolatát.A kkv-kat képviselő szervezeteken keresztül eseménysorozatot kellene finanszírozni, hogy a kkv-k és az érdekelt szervezetek tisztában legyenek az innováció jelentésével és jelentőségével, valamint az EU jövőjében betöltött szerepével. |
1.11 |
A Eurostars program keretében a kkv-szektorok által kiválasztott projektek listáját (5) az Eureka hálózaton keresztül közzé kellene tenni az interneten. Ezenkívül nyilvánosságra kellene hozni azoknak a jelentős innovatív tartalommal rendelkező, finanszírozható programoknak a jegyzékét, amelyek mindeddig nem részesültek támogatásban. A listában a nemzeti szintű állami és magánbefektetők neve is olvasható lenne, ha a program esetleg további pénzbeli támogatást igényel. |
1.12 |
A kkv-ra és a K+F tevékenységre vonatkozó politikákért felelős nemzeti hatóságok, illetve az Eureka közötti hatékony koordinációnak következetesnek kell lennie, és meg kell felelnie a kkv-szervezetek és az érdekeltek szélesebb köre által kinyilvánított igényeknek (többek közt a magán- és állami kutatóintézeteket is beleértve). Az EGSZB felhívja az érdekelt európai intézményeket, a tagállamokat illetve a szlovén és a francia elnökséget, hogy biztosítsák: a koordináció a kkv-k elvárásaival és a programok célkitűzéseivel összhangban történjen. |
1.13 |
A kkv-k K+F támogatási programokban illetve az Eurostars Közös programban való részvételével kapcsolatban az EGSZB sürgeti a javaslat előterjesztésétől az EU jóváhagyásáig tartó hosszú időszak lerövidítését, így ösztönözve a kkv-kat projektek benyújtására. |
1.14 |
Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a kkv-k K+F támogatásfelvevő kapacitásának fokozása érdekében az Európai Bizottságnak meg kell vizsgálnia a kkv-k számára a 7. keretprogram „Együttműködés” fejezete címén rendelkezésre álló, fel nem használt források (a 6. keretprogram „Tematikus prioritás” költségvetésének 15 %-a) „Kapacitás” programra (CRAFT stb.) történő átcsoportosításának lehetőségét, mely program hatékonyabban képes megcélozni a kkv-kat. |
1.15 |
Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, hogy fordítson több figyelmet a kkv-kra nehezedő aránytalan szabályozási terhekre, amelyek akár tízszer nagyobbak is lehetnek a nagyvállalatokéinál (6). A K+F programokban más európai és nemzetközi partnerekkel pályázó kkv-k esetében kívánatos volna továbbá a projektmenedzsment költségek csökkentése és a pályázati eljárások egyszerűsítése is. Az EGSZB szeretne megoldást látni a szellemi tulajdonjogok és az európai szabadalmak kérdésére (7) is, ahol a jelenlegi helyzet akadályozza az európai versenyképességet és innovációt. A hozzáférhető szabadalmi és szellemi tulajdonjog-rendszer (8) fontos nem pénzügyi tőkének számíthatna, amikor a nemzetközi projektekben részt vevő vállalkozások közötti partnerség megerősítéséről van szó. |
2. A vélemény háttere
2.1 |
Az EU kormányfői által 2000-ben jóváhagyott Kisvállalkozások Európai Chartájában a felek megállapították, hogy a kisvállalkozásokat az innováció, a foglalkoztatás és a társadalmi és helyi integrációs folyamatok hajtóerejének kell tekinteni Európában (9). 2007 októberében az Európai Bizottság bejelentette egy „Európai kisvállalkozási kezdeményezés” (SBA) (10) előkészítését, amely egy sor intézkedést határoz meg a vállalkozó szellem, a vállalkozói kultúra és a kompetenciákhoz való hozzáférés elősegítésére (11). 2008 folyamán az Európai Bizottság több kezdeményezést is megvizsgál a kkv-k szempontjából (12) azzal a céllal, hogy növelje az utóbbiak részvételét az EU-s programokban. |
2.2 |
A fenti előzmények alapozták meg az Eurostars egyedi közös programra irányuló javaslatot. Az EK-szerződés 169. cikke alapján életre hívott programhoz, melynek célja a 7. kutatási keretprogram (FP 7) „Kisvállalkozások kutatási tevékenysége” című fejezetéhez kapcsolódó tevékenységek kiegészítése, és melynek irányítását az EUREKA látja el, 22 tagállam és öt további EUREKA ország (Izland, Izrael, Norvégia, Svájc és Törökország) csatlakozott. Az Eurostars programban jelenleg 30 tagország vesz részt: Ausztria, Belgium, Ciprus, Csehország, Dánia, az Egyesült Királyság, Észtország, Finnország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Izland, Írország, Izrael, Lengyelország, Lettország, Litvánia, Luxemburg, Magyarország, Németország, Norvégia, Olaszország, Portugália, Románia, Spanyolország, Svédország, Svájc, Szlovákia, Szlovénia és Törökország. |
2.3 |
Az FP 7 számos, az FP 6 felülvizsgálata (13) keretében előterjesztett intézkedésjavaslatot magába épít a kkv-kat segítő politikák terén meglévő hiányosságok orvoslása érdekében. Az FP7 tartalmaz egy kisvállalkozás-politikai stratégiát, amely mind kvalitatív, mind kvantitatív jellegű intézkedéseket is magába foglal a nemzeti, illetve regionális szintű tevékenységek élénkítésére. Célja kisvállalkozási klaszterek és hálózatok létrehozása, az összeurópai együttműködés fokozása az információs technológiákat használó kisvállalkozások között, és az együttműködési megállapodások bevált gyakorlatainak terjesztése a kisvállalkozások közötti együttműködés támogatása érdekében (14). |
2.4 |
Az EU-ban bejegyzett 23 millió kkv az összes európai vállalkozás 99 %-át és a kereskedelmi forgalom kétharmadát adja, és e vállalkozások támogatják a kulcsszereplőket a fenntartható fejlődésben (15). A versenyképesség fokozása érdekében azonban ésszerűsíteni kell e vállalkozások működését, és a kritikus tömeget elérő, koherensebb csoportot kell alkotniuk, hogy specifikus kockázati tőke-alapok, tudományos parkok, inkubátorok és regionális innovációs politikák segíthessék fejlődésüket (16). |
2.5 |
Az „Euróbarométer villámjelentése” hangsúlyozza, hogy a kkv-k növekedését veszélyeztetheti az európai polgárok kockázatkerülő magatartása, az elegendő vállalkozó szellem hiánya (17). Ezért különösen fontos fellépni a vállalkozók szakmai arculatának javításáért, és az innovációban, a gazdasági fejlődésben és általában a jólétben játszott kulcsszerepük nagyközönség körében való tudatosításáért. A lisszaboni célkitűzések teljesülését csakis a felelős, energikus és kreatív, szabadon szárnyaló vállalkozó szellem garantálhatja (18). |
2.6 |
Ennek ellenére a tagállamok által a kkv-k támogatására hozott specifikus intézkedések nem minden esetben ösztönzik és támogatják az országok közötti kutatási együttműködést és a technológiaátadást. A piac átalakítása és a nemzetközi értékláncok kialakítása érdekében az európai kkv-knak erőteljes globális versenyben kell helytállniuk, a folyamatos innováció jegyében, egyre szélesebb nemzetközi kontextushoz alkalmazkodva. Az Eurostars Közös programnak azokat a kkv-kat és állami és/vagy magán kutatási intézményeket kell támogatnia, amelyek erőfeszítései kifejezetten a K+F projektek támogatására, eredményeik terjesztésére, a tudás átadására és hozzáférhetőségének javítására irányulnak. Elsősorban olyan projekteket kellene jutalmaznia, amelyek rendes esetben hasonló programokban ritkán részt vevő, vagy azokhoz nehezen hozzáférő intézményeket, csoportokat és/vagy egyedi kkv-kat is magukba foglalnak. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Eurostars Közös Programhoz való hozzájárulást ki kell terjeszteni az EUREKA összes tagállamára, különösen azokra, amelyek nemrégiben csatlakoztak az EU-hoz, és hasznukra válhat a nemzeteket átfogó megközelítés. |
2.7 |
Az Eurostars Közös program a K+F-t végző kkv-kra irányul, külön hangsúlyt fektetve a piacorientált K+F projektekre és a több partnerrel (különböző országok legalább két független résztvevőjével) kivitelezett transznacionális projektekre. A program fontos aspektusa az alulról építkező megközelítés, amely a „K+F-t végző kkv-kat” a felelősségvállalásra és a stratégiai üzleti innovációra ösztönzi. A kkv-k így kézben tartják a folyamatot, és képesek a kereskedelmi lehetőségek tükrében befolyásolni a jelenlegi kutatások kimenetelét. |
3. Az Eurostars Közös program célkitűzései
3.1 |
A Szerződés 169. cikke szerint a kutatási és fejlesztési programokban történő részvétel magában foglalja, hogy a részt vevő EU-tagállamok nemzeti kutatási programjaikat integrálják, elkötelezve magukat egy közös kutatási program mellett. Az Európai Bizottság négy lehetséges kezdeményezést azonosított a 169. cikk alapján. Ezek egyik az Eurostars közös program a kkv-k és partnereik számára. |
3.2 |
Az Eurostars program a részt vevő államokban székhellyel rendelkező egy vagy több, a K+F területén aktív kkv által előterjesztett projekteket támogat. A projektek a tudomány és technológia minden területét lefedhetik (de csak polgári célt szolgálhatnak). A projekteknek együttműködésen kell alapulniuk, és végrehajtásuknak legalább két, különböző Eurostars tagállamból származó, kutatással, technológiai fejlesztéssel, demonstrációval, szakképzéssel és terjesztési tevékenységgel foglalkozó független résztvevő bevonásával kell történnie. A kkv-k természetével összhangban a projektek rövid életciklusúak. A projektek maximális időtartama három év, és a projekt kialakításától számított két éven belül a kutatás eredményének készen kell állnia a piacon való megjelenésre. |
3.3 |
Az Eurostars közös program jelentős multiplikátorhatást biztosíthat a közösségi finanszírozás számára: a tagállamok, valamint öt további EUREKA-ország (Izland, Izrael, Norvégia, Svájc és Törökország) hozzájárulása 300 millió EUR lesz. A Közösség a tagállamok hozzájárulását további egyharmadával egészíti ki, 400 millió EUR közfinanszírozású költségvetéssel rendelkező programot hozva létre. Azt feltételezve, hogy a projekt finanszírozási ráta az 50-75 % közötti tartományban mozog, az Eurostars a program időtartama alatt további, 133 és 400 millió EUR közötti magánfinanszírozást mozgósíthat (multiplikátor hatás). A várható hozzájárulások kalkulációja során az egyes Eurostars projektek átlagos költségét 1,4 millió EUR-nak vették. Átlagosan 50 %-os finanszírozási rátával, projektenként 0,7 millió eurós közfinanszírozással, és 400 millió EUR teljes program-költségvetéssel számolva 565 projekt finanszírozható. |
3.4 |
A közösségi hozzájárulás egy finanszírozási űrt kíván betölteni a K+F tevékenységek korai szakaszában, amikor az innovatív tevékenységek viszonylag magas kockázattal járnak, és a puszta magánbefektetők számára nem elég vonzóak (19). Az Eurostars program keretében nyújtott támogatással a közösségi fellépés több K+F-t végző kkv-t fog arra sarkallni, hogy magánfinanszírozást keressen innovatív termékek vagy szolgáltatások fejlesztéséhez. |
3.5 |
A pénzügyi támogatással kapcsolatban meg kellene fontolni a K+F-befektetések után járó adómentességek bevezetését a tagállamokban, ez ugyanis még a legrosszabb eshetőségeket figyelembe véve is vonzó a befektetők számára, mivel legalább ezek a kedvezmények a hasznukra válnak. A kkv-k számára a hasznot a finanszírozás egy alternatív formája jelenti. |
3.6 |
Ugyanakkor felmerülnek olyan aggályok, hogy a kkv-k jelentős része nem lesz képes részt venni a versenyképes innovációt támogató közösségi kezdeményezésben. Az Eurostars program keretében a jogosultsági kritérium a K+F-t végző kkv-k számára az, hogy a projektet javasló kkv a forgalma vagy a teljesidő-egyenérték legalább 10 %-át fordítsa kutatási tevékenységekre. Még ha ez a korlátozás csupán a projekt tesztelési partnerére vonatkozik is, ez számos kisvállalkozást meggátolhat abban, hogy innovatív projekteket terjesszen elő. Ily módon a program csak a már szilárd pozícióval rendelkező „high-tech” vállalkozásokat vonzza majd, amelyek a finanszírozás egyéb megfelelő formáihoz is hozzáférnek. |
3.7 |
Ráadásul egyes EU országokban a K+F költségek igen gyakran egyéb működési költségekkel összevontan jelennek meg, és ezért nem azonosíthatók különállóan (20). Éppen ezért az OECD által alkalmazott K+F mutatók az innovatív kisvállalkozások esetében sokszor inadekvátnak bizonyulnak, mivel a tevékenységek nem kodifikált tudásként jellemezhető és nehezen számszerűsíthető részét nem veszik figyelembe. (21) |
3.8 |
Az OECD definíciója szerint a „high-tech szektort” azok az iparágak alkotják, amelyek K+F tevékenysége a forgalom több mint 4 %-át teszi ki. Ez a szektor még a legfejlettebb gazdaságok esetében is csak a GDP mintegy 3 %-át adja, ami azt jelenti, hogy a gazdasági tevékenységek 97 %-a és az innovatív eljárások döntő többsége az OECD által „mid-tech” vagy „low-tech” szektorként definiált szektorokban valósul meg (22). Az adatok azt jelzik, hogy az innovatív vállalkozások jelentős részét kizárná az a feltétel, hogy a program támogatásához való hozzáférés 10 %-os kutatási-fejlesztési küszöbhöz van kötve, ami nem segítené elő az európai kezdeményezés lényegét, az innovációhoz való pozitív hozzáállást. |
3.9 |
Az EGSZB véleménye szerint tehát a projekteket a kiválóság és a program célkitűzéseivel való összhang alapján kellene kiválasztani, és a 10 %-os K+F küszöböt fel kell számolni. |
3.10 |
Az Eurostars program másik követelménye, hogy a K+F-t végző kkv-knak képesnek kell lenniük a K+F tevékenység nagy részének elvégzésére. Az egyéb partnerekkel – köztük más kkv-kkal, helyi klaszterekkel, a program célkitűzéseiben osztozó nagyvállalkozásokkal, kutatóintézetekkel, egyetemekkel – való együttműködés nem kizáró ok. Ezenkívül a klaszter fogalmának azt is tartalmaznia kellene, hogy kutatási és fejlesztési alaptevékenységet végző kkv-kat kell telepíteni egyetemek, illetve felsőoktatási intézmények területére az egymás számára kölcsönösen hasznos együttműködés ösztönzése érdekében. |
3.11 |
Ami az Eurostars programban részt vevő kkv-k hozzájárulását illeti, fontos világossá tenni, hogy a projekten belül a K+F költségek legalább 50 %-át a K+F-t végző kkv-knek kell együttesen viselniük. Ez a kritérium azonban számos piacorientált kkv-t kizár – meg kellene tehát fontolni a fenti küszöb 25 %-ra való csökkentését az Eurostars program félidős értékelésének időszakáig (23). |
3.12 |
Tisztázásra vár továbbá, hogy milyen kapcsolat áll fent a program és a CIP (Versenyképességi és Innovációs Keretprogram) alá tartozó más pénzügyi eszközök között. A finanszírozási programnak rugalmasabb és a kkv-k igényeinek megfelelőbb formát kell adni, tekintetbe véve a kutatási és fejlesztési garantált pénzalapokkal kapcsolatos pozitív tapasztalatokat, tágabb üzleti perspektívákat biztosítva a vállalkozások számára. |
3.13 |
A megfelelőbb – a reprezentatív kkv-szervezetekkel és az érdekeltek szélesebb körével folyatatott rendszeres konzultáció mellett kialakított – keretszabályozás csökkenti a működési költségeket és kockázatokat, növeli a visszatérülést, fokozza a kockázati tőkeáramlást, és javítja a kockázati tőke piacok működését. Ez különösen előnyös lehet az innovatív kkv-k számára. A program kiegészíti a rendkívül korai kutatási fázisokban nyújtott állami finanszírozást, mielőtt a kutatás eredményei kereskedelmi opcióvá alakulnak. |
3.14 |
Az Európai Bizottság kötelezettséget vállalt arra, hogy intézkedéseket hoz a kockázati tőke alapok határokon átnyúló befektetéseinek ösztönzésére (24). Európában a kockázati tőkepiac széttöredezett, jelenleg 27 különböző működési környezetet foglalva magába. Ez negatívan hat mind a tőkebevonásra, mind pedig a beruházásokra. |
3.15 |
Megfelelőbb környezetet kell tehát kialakítani a kockázati tőke befektetések számára, amely elősegíti, hogy a tagállamok ösztönzőket vezethessenek be a nemzetközi kutatási együttműködésbe irányuló magánberuházások számára (25), és előmozdítja az induló fázis sikeres áthidalását célzó vállalkozástámogatási szolgáltatások nyújtását a kkv-k számára. |
4. Az Eurostars közös program megfelelőbb koordinálása
4.1 |
Az Eurostars program célja, hogy bármely szükséges technológiai, ipari, jogi, illetve szervezési keretek között segítse a kkv-kat egy széles körű európai tagállamközi együttműködés kialakításában az alkalmazott kutatás és innováció területén. A program tehát növelni fogja a K+F-t végző kkv-k képességét új és versenyképes termékek, eljárások és szolgáltatások piacra juttatására. |
4.2 |
A projekt nemzetközi dimenziója kiküszöböli a párhuzamos innovációs erőfeszítéseket, és utat nyit a közös politikák elfogadásának, és az adminisztratív terhek csökkentését célzó gyors hatású fellépéseknek (26). Az Eurostars program segítségével számos kkv részesülhet a nemzetközi együttműködés előnyeiből, amennyiben képes megfelelő projekteket javasolni és közvetlenül irányítani. Az integrált projektek bevonását és a kiválósági hálózatokat azonban gondosan meg kell tervezni, elkerülve a projekt-részvétel kiegyensúlyozatlanságát. |
4.3 |
A K+F támogatása mellett meg kell fontolni, hogyan támogathatják a kormányok az innovációt közvetlenebb módon, megfelelő infrastruktúra biztosításával. Számos kutatási „intézmény” – többek között egyesületek, kutatási szervezetek – áll rendelkezésre az innováció támogatására, különös tekintettel a kkv-kra. De ott vannak a tudományos parkok és üzletek, az inkubátorok, regionális és helyi önkormányzati szervek és a tudásátadás szervezetei. Ezek fontos támogatást nyújthatnak az induló high-tech kkv-k, de akár a hagyományosabbak számára is, amelyek innováció-alapú stratégiákban gondolkoznak. A szlovén elnökségnek és az azt követő francia elnökségnek nyomon kell követnie az Eurostar program uniós és nemzeti szintű koordinálását, optimális szinten tartva azt, és elkerülve a párhuzamos funkciók, illetve a meglévő kkv-ügynökségekkel kapcsolatos zűrzavar kockázatait. |
4.4 |
Az EGSZB több alkalommal javasolta, hogy az EU strukturális alapjainak nagyobb részét kellene közös tudományos infrastruktúrák fejlesztésére fordítani, különös tekintettel a kkv-kra szabott infrastruktúrákra. Az Európai Beruházási Bank finanszírozásának e célra történő felhasználása rendkívül előnyösnek bizonyulhatna (27). |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) http://www.eurostars-eureka.eu/
(2) Hartmut Hirsch-Kreinsen: „Low-tech” innováció, Industry and Innovation, 2008. február.
(3) Kísérleti projekt: http://www.pilot-project.org.
(4) A6-0064/2008 (módosítás a javaslathoz), Európai Parlament, Ipari Bizottság, Kutatás és energia, 2008.
(5) http://ec.europa.eu/research/sme-techweb/index_en.cfm?pg=results
(6) Az aránytalan szabályozási terhek csökkentésének modelljei, Európai Bizottság, 2007 május, Vállalkozáspolitikai és Ipari Főigazgatóság.
(7) A költségtényező a szabadalmi rendszerben, Université Libre de Bruxelles, Munkadokumentum, WP-CEB 06-002, Brüsszel 2006., ld. a 17. oldaltól.
(8) Az európai szabadalmi rendszer megerősítése: COM(2007) 165.
(9) Kisvállalkozások európai chartája, Feira-i Európai Tanács, 2000. június 19-20.
(10) Kis- és középvállalkozások – megoldás a további növekedésre és a jobb munkahelyteremtésre A modern kkv-politika félidős felülvizsgálata. COM(2007) 592 final, 4.10.2007.
(11) Luc Hendrickx: „UEAPME elvárások az Európai Kisvállalkozási Törvényre irányuló javaslattal kapcsolatban”, 2007.12.14.
(12) http://ec.europa.eu/enterprise/entrepreneurship/sba_en.htm.
(13) HL C 234., 2005.9.22., 14. o., 2005.3.9., Az UEAPME állásfoglalása a 6. kutatási és fejlesztési keretprogram folytatásáról, 2005 január.
(14) A kkv-politika félidős felülvizsgálata, COM(2007) 592, 4.10.2007.
(15) A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: A kis és középvállalkozások gazdasági növekedésének finanszírozása – Európai többletérték, COM(2006) 349, 2006.6.29.
(16) Tudomány és technológia, Európa jövőjének kulcsa, COM(2004) 353, 2004.6.16.
(17) Európai kkv-k megfigyelőközpontja, Eurobarométer 196, 2007. május
(18) Beruházás a tudásba és az innovációba, HL C 256., 2007.10.27., 8. o..
(19) „Az összeurópai private equity és kockázati tőke tevékenység éves áttekintése” 2004.
(20) Az EU 2007-es kutatás-fejlesztési eredménytáblázata, 20. o., a Közös Kutatási Központ (JRC) és a Kutatási Főigazgatóság (DG RTD) kiadványa.
(21) H. Hirsch-Kreinsen: „Low technology”: Az innovációs politika egy elfeledett területe, Dortmundi Egyetem, Gazdasági és Társadalomtudományi Kar, 2006.3.15.; UAPME, „Az iparosok, kereskedők és kkv-k innovációs politikája felé”, 2004.10.27.
(22) „A kézművesek, kereskedők és kkv-k innovációs politikája felé”, UEAPME, 2004.10.27.
(23) Európai Parlament, Ipari, Kutatási és Energiaügyi Bizottság, A6-0064/2008.
(24) A Bizottság a kockázati tőke alapok határokon átnyúló beruházásainak növelését célzó intézkedéseket javasol: IP/08/15, 2008.1.7.
(25) A kis és középvállalkozások gazdasági növekedésének finanszírozása – Európai többletérték, COM(2006) 349, 2006.6.29.
(26) Az Európai Bizottság 2008-as javaslatai az adminisztratív terhek csökkentésére, MEMO/08/152 10.3.2008.
(27) HL C 256., 2007.10.27., 17. o. (HL C 65., 2006.3.17.), EGSZB 983/2007.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/23 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az üzleti kudarc miatti megbélyegzés ellen – az újrakezdés politikájáért – A lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerség megvalósítása
COM(2007) 584 végleges
(2008/C 224/05)
2007. október 5-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Az üzleti kudarc miatti megbélyegzés ellen – az újrakezdés politikájáért – A lisszaboni növekedési és foglalkoztatási partnerség megvalósítása
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. május 6-án elfogadta véleményét. (Előadó: Peter MORGAN)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 70 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az Európai Bizottság 2001 óta foglalkozik az üzleti kudarc negatív hatásaival, különös hangsúlyt fektetve a csődeljárások javításának szükségességére. Mivel a kérdésben korlátozott hatáskörrel bír, az Európai Bizottság tevékenységének középpontjába az üzleti kudarc jogi és társadalmi következményeire vonatkozó adatgyűjtést, a követendő gyakorlat meghatározásának és népszerűsítésének elősegítését, valamint a kudarc megbélyegzését enyhítő korai figyelmeztető eszközök kidolgozását állította. |
1.2 |
Az EGSZB helyesli, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt fektet az üzleti kudarc miatti megbélyegzés megszüntetésének szükségességére. A vállalkozói lét megfelelő nemzeti keretfeltételeinek megteremtése kulcsfontosságú az EU vállalkozói potenciáljának maradéktalan kiaknázása és a dinamikus vállalkozások megteremtése szempontjából. A sikeres vállalkozások társadalmi elismerése lényeges ebből a szempontból, és együtt kell járnia a kudarcot szenvedett vállalkozók újrakezdését elősegítő szakpolitikával. |
1.3 |
Az Európai Bizottság helyesen állapítja meg, hogy a vállalatalapítás, az üzleti siker és az üzleti kudarc egyaránt elválaszthatatlan részei a piacgazdaságnak. Helytállóan emeli ki azt is, hogy a vállalkozások megértésének és társadalmi elismertségének általános hiánya miatt a társadalmi köztudat az üzleti nehézségeket, illetve az üzleti kudarcot nem tartja normális gazdasági eseménynek vagy az újrakezdés lehetőségének. Az EU-nak szemléletváltásra van szüksége. Minél jobban sújtja a kudarc miatti megbélyegzés az egyszer már csődbe ment személyt, annál nagyobb kockázatot visel minden új vállalkozás, és ez a kockázat a vállalaton belüli összes érdekeltre is kiterjed. |
1.4 |
Az amerikai törvények egyensúlyt keresnek az adósok, a hitelezők és a társadalom egészének érdekei között. Az EGSZB nézete szerint a tagállamoknak jogszabályokat kellene kidolgozniuk egy ugyanilyen egyensúly elérése érdekében. A fizetésképtelenség és az adóságok nem törlesztése rendkívüli nehézségeket teremthetnek a hitelezők számára, és őket magukat is csődhelyzetbe juttathatják. Egy vállalat adósságoktól történő menetesítése az újrakezdés esélye érdekében nagyon tisztességtelen lehet a hitelezőkkel szemben. A fizetésképtelenségi jogszabályoknak meg kell találniuk a helyes egyensúlyt. |
1.5 |
Általános társadalmi szempontból a vállalkozás egészének vagy részének működőképesen tartása jelentheti a legjobb megoldást. Amennyiben a vállalat életképes, ez az összes érdekelt előnyére válik, ha pedig a fizetésképtelen vállalat megmenthető a csődgondnokok által, a munkavállalók továbbra is munkaviszonyban maradnak. Ha a fizetésképtelen vállalkozó újra üzleti tevékenységbe kezd, ezáltal új munkahelyeket teremt. A fent említett módok valamelyike révén megvalósuló foglalkoztatás egyértelműen a társadalom egészének javát szolgálja. |
1.6 |
Egy vállalkozás számtalan módon kerülhet csődhelyzetbe, még a legjobb szándékú vállalkozói magatartás mellett is. Az indulási fázisban kiderülhet, hogy a vállalkozás nem tud életképesen működni. A sikeres indulás után pedig az elhibázott üzleti modell áshatja alá a vállalkozás jövőjét. Másrészről potenciálisan életképes vállalkozások is elbukhatnak akár a vállalkozók hibái, akár rajtuk kívül álló okok miatt. A csődtömeggondnokok meg tudnák menteni és meg is kellene menteniük a hasonló sorsra jutott vállalkozásokat a munkahelyek legnagyobb részének megőrzése mellett. |
1.7 |
Fontos, hogy különbséget tegyünk a vállalkozás és a vállalkozás vezetői között. A vállalkozás vezetői csődbe mehetnek úgy is, hogy közben egy csődtömeggondnok megmenti a vállalkozást és alkalmazottjait. Amikor egy vállalkozás csődhelyzetbe kerül, maguk a cégvezetők is csődbe juthatnak az általuk nyújtott bankgaranciák miatt, még ha személyes magatartásuk nem is volt jogsértő. Az Európai Bizottság ezekért a tisztességes vállalkozókért aggódik. Ha ígéretes vállalkozást teremtettek, de kísérletük tapasztalatlanságuk vagy balszerencséjük miatt elbukott, megérdemelnek egy második esélyt; a gazdaságnak szüksége van készségeikre. Más vállalkozók, akik inkompetenciájuk vagy az elképzelések hiánya miatt vallanak kudarcot, valószínűleg keveset tudnak hozzátenni a gazdasághoz, még ha sikerül is pénzügyi támogatókat találniuk. Nem minden csődbe jutott vállalkozó érdemel meg egy újabb esélyt. |
1.8 |
Az Európai Bizottság kezdeményezése Unió-szerte megindította a reformfolyamatot. Sok tagállam merített már ötleteket az európai szinten összegyűjtött bevált gyakorlatokból és politikai következtetésekből. Körülbelül a tagállamok egyharmada kezdte meg a fizetésképtelenségről szóló nemzeti jogszabályok reformját. Ugyanakkor az uniós országok közel fele még a legelső lépéseket sem tette meg. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy – korlátozott politikai hatáskörének ellenére – minden rendelkezésére álló eszközzel próbálja cselekvésre ösztönözni a tagállamok pénzügyminisztereit. Az EGSZB szerint a tagállamok által elért haladás általában véve nem kielégítő. |
1.9 |
Az EGSZB határozottan támogatja a közleménynek a fizetésképtelenségről szóló jogszabályokra vonatkozó valamennyi pontját, természetesen a végső soron bevezetésre kerülő jogszabályok részleteinek függvényében. Ezek között a nem csaláson alapuló csőd elismerése, az adósságok alóli korai mentesülés, a jogkorlátozások, jogfosztások és tilalmak csökkentése szerepel, gyorsított csődeljárásokkal. A középtávú célnak annak kellene lennie, hogy ezek az eljárások ne tartsanak 12 hónapnál hosszabb ideig |
1.10 |
Az EGSZB meggyőződése, hogy minden tagállamnak feltétlenül a lehető legrövidebb határidőn belül be kell fejeznie a fizetésképtelenségről szóló jogszabályok felülvizsgálatát. A jogszabályok módosításán túl kulcsfontosságú az is, hogy fizetésképtelenségi ügyekben a bíróságok késedelem nélkül járjanak el. Ez a folyamat alapos szervezést igényel. Ezek a változások a „Második esély” program központi elemét képezik. |
1.11 |
A közlemény másik üzenete a veszélyeztetett vállalkozások aktív támogatása. Ez nem része a szoros értelemben vett „Második esély” programnak. Ehelyett önálló program kíván lenni, melynek célja a csődhelyzetek elkerülése, és a vállalkozások, illetve munkahelyek megóvása. A 4. részben számos példát láthatunk olyan üzleti kudarcokra, amelyek elkerülhetők lettek volna. A közlemény eben az összefüggésben az elkerülhető csődök megelőzését szorgalmazza, korai figyelmeztető eszközök, átmeneti pénzügyi segítségnyújtás és tanácsadói szolgáltatások révén. |
1.12 |
Ez a program általában nem igazán praktikus a kkv-k számára, hiszen kevés a megfelelő mechanizmus a veszélyeztetett vállalkozások megelőző jellegű azonosítására az egyes tagállamok több tízezer kkv-ja között. Mindazonáltal a tagállamoknak a lehető legjobban ki kellene használniuk a meglévő lehetőségeket: jó példa erre Franciaország, ahol a HÉA-hatóságok működnek közre korai figyelmeztető eszközként a vállalatok lehetséges pénzáramlási (cash flow) problémáinak felismerésében. Az Európai Bizottság szerint a támogatási intézkedéseknek a fizetésképtelenség megelőzésére, a szaktanácsadásra és az időben történő beavatkozásra kell irányulniuk. A gond ott kezdődik, ha a cégvezetők nem ismerik fel, hogy vállalkozásuk veszélyeztetett. A tagállamok kormányainak a számviteli szakmával és a kkv-kat támogató szervezetekkel együtt kell kidolgozniuk az egyes országok egyedi vállalkozási kultúrájának megfelelő proaktív intézkedéseket. |
1.13 |
Egyértelmű, hogy a közlemény legfontosabb ajánlása a fizetésképtelenségi eljárás reformjához kapcsolódik. Ez olyan kulcsintézkedés, amely nélkül a „Második esély” program nem nyerhet lendületet. |
1.14 |
A közlemény néhány, „puhább” ajánlása a fizetésképtelenségi jogszabályok változtatása nélkül is végrehajtható. Csak ha ezek a jogszabályok megváltoznak, akkor kerülhet sor az Európai Bizottság által javasolt egyéb „puha” intézkedések megvalósítására. A fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályok megváltoztatása nélkül az Európai Bizottság közleményének fő célkitűzése nem lesz megvalósítható. |
1.15 |
Az EGSZB úgy véli, hogy minden egyes tagállamnak olyan módon kellene válaszolnia e közleményre, hogy annak javaslatait beépíti a lisszaboni stratégiára vonatkozó nemzeti tervébe (a 15. iránymutatás szerint). |
2. Bevezető
2.1 |
Az Európai Bizottság 2001 óta foglalkozik az üzleti kudarc negatív hatásaival, különös hangsúlyt fektetve a csődeljárások javításának szükségességére. Mivel a kérdésben korlátozott hatáskörrel bír, az Európai Bizottság tevékenységének középpontjába az üzleti kudarc jogi és szociális következményeire vonatkozó adatgyűjtést, a bevált gyakorlatok meghatározását és népszerűsítését, valamint a kudarc megbélyegzését enyhítő korai figyelmeztető eszközök kidolgozását állította. |
2.2 |
A kezdeményezés Unió-szerte megindította a reformfolyamatot. Sok tagállam merített már ötleteket az európai szinten összegyűjtött bevált gyakorlatokból és politikai következtetésekből. Körülbelül a tagállamok egyharmada kezdte meg a fizetésképtelenségről szóló nemzeti jogszabályok reformját. Ugyanakkor az uniós országok közel fele még a legelső lépéseket sem tette meg. Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy – bár csak korlátozott politikai hatáskörrel rendelkezik – minden rendelkezésére álló eszközzel próbálja cselekvésre ösztönözni a tagállamok pénzügyminisztereit. Az EGSZB szerint a tagállamok által elért haladás általában véve nem kielégítő. |
„A” Táblázat: Jelenlegi helyzet a tagállamokban
I |
Vannak intézkedések |
(I) |
Tervezett/részben megvalósult intézkedések |
N |
Nincsenek intézkedések |
|
Tájékoztatás/oktatás |
Átfogó stratégia |
A nem csalás miatt bekövetkezett fizetésképtelenségről szóló bírósági ítélet nyilvánossága |
Csökkentett korlátozások |
A becsületes fizetésképtelenekkel való jobb jogi elbánás |
Rövid mentesülési időszak |
Egyszerűsített eljárások |
Támogatás ösztönzése |
Kapcsolatok elősegítése |
A pénzügyi szektoron belüli eszmecsere |
Összes I+(I) |
Belgium |
N |
N |
(I) |
(I) |
I |
(I) |
N |
N |
N |
N |
4 |
Bulgária |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
0 |
Cseh Köztársaság |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
(I) |
N |
N |
N |
1 |
Dánia |
N |
N |
N |
I |
(I) |
I |
(I) |
N |
N |
N |
4 |
Németország |
(I) |
N |
N |
I |
I |
(I) |
N |
N |
N |
N |
4 |
Észtország |
N |
N |
N |
N |
N |
(I) |
(I) |
N |
N |
N |
2 |
Írország |
N |
N |
N |
N |
N |
I |
I |
N |
N |
N |
2 |
Görögország |
N |
N |
N |
I |
(I) |
(I) |
I |
N |
N |
N |
4 |
Spanyolország |
N |
N |
N |
N |
I |
I |
I |
N |
N |
N |
3 |
Franciaország |
N |
N |
N |
N |
(I) |
N |
Y |
N |
(I) |
N |
3 |
Olaszország |
N |
N |
N |
I |
I |
(I) |
(I) |
N |
N |
N |
4 |
Ciprus |
N |
N |
(I) |
(I) |
N |
(I) |
(I) |
N |
N |
N |
4 |
Lettország |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
(I) |
N |
N |
N |
1 |
Litvánia |
N |
N |
N |
I |
(I) |
I |
(I) |
N |
N |
N |
4 |
Luxemburg |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
I |
N |
N |
1 |
Magyarország |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
0 |
Málta |
N |
N |
N |
(I) |
(I) |
N |
N |
N |
N |
N |
2 |
Hollandia |
(I) |
N |
N |
N |
(I) |
(I) |
N |
N |
N |
(I) |
4 |
Ausztria |
N |
(I) |
N |
(I) |
(I) |
(I) |
I |
(I) |
(I) |
N |
7 |
Lengyelország |
N |
N |
N |
N |
(I) |
(I) |
I |
N |
N |
N |
3 |
Portugália |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
0 |
Románia |
N |
N |
N |
(I) |
(I) |
N |
I |
N |
N |
N |
3 |
Szlovénia |
N |
N |
N |
N |
N |
(I) |
N |
N |
N |
N |
1 |
Szlovákia |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
N |
0 |
Finnország |
N |
N |
N |
I |
N |
(I) |
I |
I |
N |
N |
4 |
Svédország |
N |
N |
N |
N |
I |
(I) |
I |
N |
N. |
N |
3 |
Egyesült Királyság |
N |
N |
I |
I |
I |
I |
I |
N |
N |
N |
5 |
Összes I+(I) |
2 |
1 |
3 |
12 |
15 |
17 |
17 |
3 |
2 |
1 |
|
Egyesült Államok |
N |
N |
N |
I |
(I) |
I |
I |
N |
N |
N |
4 |
2.3 |
Az „A” táblázatot a bizottsági közleményből emeltük ki. A 4-6. oszlop a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályok reformjához kapcsolódik. Szembetűnő, hogy a tagállamok igen aktív jogalkotói tevékenységet folytatnak, de a felülvizsgált jogszabályok csak igen kevés országban léptek hatályba. Ha az oszlopok alatti összesítés a hatályos jogszabályokra vonatkozna, az eredmény nem 12 – 15 – 17 – 17, hanem 6 – 6 – 5 – 10 lenne. Ez gyenge eredménynek mondható 27 tagállam viszonylatában. A lassúság, illetve a tétlenség kétségtelenül árt a vállalkozói tevékenységnek a tagállamokban, hiszen a szükséges változások végrehajtásáig a csődtől való félelem a vállalkozás jelentős akadálya marad. |
2.4 |
A táblázat másik jellegzetessége, hogy a jogszabályokra vonatkozó oszlopokat keretező másik hat oszlop többé-kevésbé üres. Ez kissé meglepő, hiszen bár a fizetésképtelenségi jogszabályokat a legtöbb tagállamban nem módosították, azért volt lehetőség az egyéb, „puhább” intézkedések meghozatalára. |
2.5 |
Az összehasonlítás kedvéért az EGSZB felkérte az Európai Bizottságot a táblázatban szereplő, uniós tagállamokra vonatkozó adatoknak megfelelő amerikai adatok beszerzésére. A következők a táblázatban szereplő USA-adatok magyarázatát szolgálják:
|
2.6 |
Az amerikai kódex teljesen más szemléletet tükröz, mint a legtöbb – ha nem is valamennyi – tagállam szabályozása. A legtöbb tagállam jelenlegi jogi álláspontja jól mutatja, hogy mennyire meg nem értett ez a kérdés. Az, hogy mennyi időt vesz igénybe a fizetésképtelenségi jogszabályok megváltoztatása, megmutatja, hogy – köznyelvi fordulattal élve – az EU egyszerűen „nem fogja fel, miről van szó”. A szemléletváltás meggyorsítja az új jogszabályok bevezetését. Ugyanígy, egy ilyesfajta szemléletváltás nélkül a „puhább” intézkedések nem nyerhetnek lendületet. |
2.7 |
A XIX. században az üzleti kudarc miatti megbélyegzés olyan mértékű volt, hogy a csődbe jutott vállalkozókat öngyilkosságba hajszolta. Bár a XXI. században kevesebb az öngyilkosság, a társadalmi megbélyegzés megmaradt. Az uniós polgároknak a vállalkozókra mint értékteremtőkre kellene tekinteniük, még akkor is, ha kudarcot vallanak. Olykor a kudarc elkerülhetetlen. A Spanyolország, Finnország, Olaszország, Luxemburg, Svédország és az Egyesült Királyság üzletgazdaságaiban életre hívott 931 435 vállalkozás valamivel kevesebb mint háromnegyede (73 %) élte túl a két évet. A vállalkozások ugyanezen csoportjának valamivel kevesebb mint a fele (49,1 %) maradt meg öt éven keresztül, 2003-ig. |
2.8 |
Az Európai Bizottság helyesen állapítja meg, hogy a vállalatalapítás, az üzleti siker és az üzleti kudarc egyaránt elválaszthatatlan részei a piacgazdaságnak. Helytállóan emeli ki azt is, hogy a vállalkozások megértésének és társadalmi elismertségének általános hiánya miatt a társadalmi köztudat az üzleti nehézségeket, illetve az üzleti kudarcot nem tartja normális gazdasági eseménynek vagy az újrakezdés lehetőségének. Az EU-nak szemléletváltásra van szüksége. Minél jobban sújtja a kudarc miatti megbélyegzés a korábban csődbe ment személyt, annál nagyobb kockázatot visel minden új vállalkozás, és ez a kockázat a vállalaton belüli összes érdekeltre is kiterjed. |
2.9 |
Az amerikai törvények egyensúlyt keresnek az adósok, a hitelezők és a társadalom egészének érdekei között. Az EGSZB nézete szerint a tagállamoknak jogszabályokat kellene kidolgozniuk egy ugyanilyen egyensúly elérése érdekében. Ahogyan azt a 4. rész is taglalja, a fizetésképtelenség és az adóságok nem törlesztése rendkívüli nehézségeket teremthetnek a hitelezők számára, és őket magukat is csődhelyzetbe juttathatják. Egy vállalat adósságoktól történő menetesítése az újrakezdés esélye érdekében nagyon tisztességtelen lehet a hitelezőkkel szemben. A fizetésképtelenségi jogszabályoknak meg kell találniuk a helyes egyensúlyt. |
2.10 |
Általános társadalmi szempontból a vállalkozás egészének vagy részének működőképesen tartása jelentheti a legjobb megoldást. Amennyiben a vállalat életképes, ez az összes érdekelt előnyére válik. |
2.11 |
A munkavállalók érdekeit többféle módon is lehet szolgálni. Fizetésképtelenség esetére a tagállamok átültették a fizetésképtelenségről szóló irányelvet, amely kifizetéseket irányoz elő a munkavállalók számára. Amennyiben a fizetésképtelen vállalat megmenthető a csődgondnokok által, a munkavállalók továbbra is munkaviszonyban maradnak. Ha a fizetésképtelen vállalkozó újra üzleti tevékenységbe kezd, ezáltal új munkahelyeket teremt. A fent említett módok valamelyike révén megvalósuló foglalkoztatás egyértelműen a társadalom egészének javát szolgálja. |
3. Az Európai Bizottság közleményének lényegi tartalma
3.1 Közmegítélés, oktatás és a média
3.1.1 |
Az üzleti kudarc negatív megítélésével szembeni első lépés a nyilvános vita. Az EU-ban a közvélemény gyakran – okától függetlenül – bűncselekményként tartja számon a csődöt. A média pozitív szerepet játszhat e félreértés eloszlatásában. A tanulságok a következők:
|
3.2 A fizetésképtelenségről szóló jogszabályok szerepe
3.2.1 |
A csődeljárás utáni újrakezdés jogi szempontból is komoly kihívást jelenthet. Sok országban a jog mindenkit egyformán kezel, függetlenül attól, hogy a csődbe jutás csalárd módon vagy felelőtlenség miatt, vagy ellenkezőleg nem egyértelműen a vezető vagy a tulajdonos hibájából, vagyis becsületes és gyanún felül álló módon következett be. |
3.2.2 |
Számos jogszabály vezet be – kizárólag a csődeljárásra alapozva – korlátozásokat, tilalmakat és cselekvésképtelenséget a csődbe jutottakra vonatkozóan. Ez az automatikus hozzáállás nem veszi figyelembe azokat a kockázatokat, amelyek az üzleti élet mindennapos eseményei közé tartoznak, és azt a hiedelmet tükrözi, miszerint a csődbe jutott személy olyasvalaki, akiben a társadalom nem bízhat meg. A fizetésképtelenségi jogszabályok radikális megváltoztatására van szükség az EU-ban. A főbb pontok az alábbiak:
|
3.3 A veszélyben lévő vállalkozások aktív támogatása
3.3.1 |
Az üzleti bukás miatti megbélyegzés az egyik oka annak, hogy sok pénzügyi problémával küszködő kis- és középvállalkozás addig próbálja palástolni a problémáit, amíg túl késő nem lesz. Az időben hozott intézkedés alapvető fontosságú a csőd elkerülésére, és sok esetben a vállalkozás megmentése célszerűbb, mint a felszámolása. A főbb tanulságok:
|
3.4 A csőd után újrakezdő vállalkozók aktív támogatása
3.4.1 |
A második vállalkozásukat elindító vállalkozók számára a legnagyobb nehézség, hogy a források, készségek és pszichológiai támogatás nem szerepelnek kellő mértékben az állami támogatás palettáján. Az új vállalkozás felállításához szükséges erőforrások – főleg pénzeszközök – hiánya miatt az újrakezdők általában elrettennek. A főbb tanulságok:
|
3.5 |
Összefoglalva elmondható, hogy a vállalkozás számára kedvező nemzeti keretfeltételek alapvető fontosságúak az EU vállalkozói potenciáljának teljes kiaknázása és a dinamikus vállalatok létrejötte szempontjából. A sikeres vállalkozások társadalmi elismerése lényeges ebből a szempontból, és együtt kell járnia a kudarcot szenvedett vállalkozók újrakezdését elősegítő szakpolitikával. |
4. Általános megjegyzések
4.1 |
Az EGSZB helyesli, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt fektet az üzleti kudarc miatti megbélyegzés megszüntetésének szükségességére. Az Európai Bizottság helyesen állapítja meg, hogy a vállalkozás, az üzleti siker és az üzleti kudarc egyaránt elválaszthatatlan részei a piacgazdaságnak. Helytállóan emeli ki azt is, hogy a vállalkozások megértésének és társadalmi elismertségének általános hiánya miatt a társadalmi köztudat az üzleti nehézségeket, illetve az üzleti kudarcot nem tartja normális gazdasági eseménynek vagy az újrakezdés lehetőségének. |
4.2 |
Ennek ellenére az EGSZB úgy véli, hogy bár a közleménybe belefoglalt iránymutatások nagy része elengedhetetlen, egyes részek mégsem tűnnek igazán hitelesnek. Az EGSZB fenntartásait a jelen vélemény 4. és 5. részének különböző pontjaiban részletezi. |
4.3 |
A vállalkozói tevékenység szándéka és célja olyan vállalkozás létrehozása, amely jövedelmező és továbbfejleszthető. A vállalkozói innováció az olyan fogyasztói igényeket célozza meg, amelyek vagy nincsenek, vagy nem a leghatékonyabb módon vannak kielégítve. |
4.4 |
A vállalkozó például kereskedelmi lehetőséget láthat valamiben. Például egy londoni vállalkozó meglátta az Egyesült Királyság és India között működő import/export üzletben rejlő lehetőséget, amelyre mindkét országban igény mutatkozik. Ez egy piaci űrt töltött be. Más vállalkozók például azáltal töltenek be piaci hézagokat, hogy éttermet vagy fodrászüzletet nyitnak olyan közösségek számára, amelyek nincsenek jól ellátva e szolgáltatásokkal. |
4.5 |
Az Amazon szemléletes példa az igények lehető leghatékonyabb kielégítésének. A könyvesboltok túlélését azok biztosítják, akiknek van idejük és hajlamuk olvasgatni. Az Amazon a könyvbarát közönség más szegmensének igényeit célozza meg. |
4.6 |
Egyes vállalkozók a tudományos és technológiai fejlődés előnyeinek kiaknázására alapítják vállalkozásukat. Ilyen vállalkozások gyakran egyetemekből, kutatóintézetekből vagy tudományos vállalatokból nőnek ki. Négy londoni egyetemi tanár vállalkozást alapított olyan, saját tulajdonú szoftverre alapuló képelemzési eljárásokra, amelyek hatékonyabb módszert kínálnak a fejlesztés alatt álló gyógyszerek terápiás hatásának mérésére. Ennek a vállalkozásnak a középpontjában az IP szoftver áll. Az egyik tanár időközben megkapta orvosi kinevezését, és éppen azt a dilemmát igyekszik feldolgozni, hogy vajon vállalkozónak számít-e vagy sem. |
4.7 |
A sikerhez a vállalkozónak mindenekelőtt három dologra van szüksége. Először is rendelkeznie kell a szükséges tudással és tapasztalattal a piaci lehetőség pontos felméréséhez, és a szükséges szaktudással az üzleti elképzelés megvalósításához, akár új étteremről, online utazási szolgáltatásról vagy a tudomány alkalmazása terén való áttörésről van szó. Az első lépés minden vállalkozás számára az elképzelés próbára tétele – „valóra váltása”. Ez a termék vagy szolgáltatás olyan szintre való fejlesztését jelenti, amikor már egyes fogyasztók hajlandóak megfizetni azt az árat érte, amelynek köszönhetően a vállalkozás képes profitot termelni és kifizetődővé válik. Sok potenciális vállalkozó bukik el ezen a ponton. Egyesek képesek tanulni hibáikból, és újrakezdeni. Mások soha nem fogják megtanulni a leckét. |
4.8 |
A második követelmény a finanszírozás. Egyes induló vállalkozások eléggé vonzóak ahhoz, hogy kezdettől befektetőket vonzzanak. A legtöbb kockázati befektető azonban nem fog befektetni mindaddig, amíg a vállalkozó nem váltja „valóra” az elképzelést. Ugyan jelenleg rendelkezésünkre áll az EBB által javasolt kockázatitőke-rendszer, azonban ennek kapacitása megint csak korlátozott lesz. A pénzeszközök általában részletekben vagy fokozatosan válnak hozzáférhetővé. Ha a befektetés első fázisa jó eredményeket produkál, a finanszírozás folytatása sokkal könnyebben megvalósítható. |
4.9 |
Az esetek nagyobb részében az induló fázisban a pénzeszközök a családtól és a barátoktól származnak. A banki kölcsönök hozzáférhetőek, de a bank garanciákat igényel. Ha a vállalkozásnak nincsen vagyona, a bankok a vállalkozók vagyonát számítják be garanciaként. A vállalkozó, a család és a barátok számára akkor válik kényessé a dolog, amikor személyes garanciát vállalnak. Ezek a garanciák rendszerint az induló fázis után is megmaradnak, mivel a magánvállalkozások általában kénytelenek mindaddig a bankokra támaszkodni, amíg a vállalkozás nem kerül tőzsdei bevezetésre. Ha a bank behívja ezeket a garanciákat, a vállalkozó akár elveszítheti otthonát is. Ezekben az esetekben az adó- vagy társadalombiztosítási kötelezettségek még ronthatnak is a helyzeten. |
4.10 |
Az adókedvezmények a K+F érdekében tárgyban készült EGSZB-véleményben (1) arra biztattuk a tagállamokat, hogy a kezdő vállalatokba befektető magánszemélyeket részesítsék adókedvezményben. Az ilyen adóösztönzők egyértelműen segíthetik a vállalkozókat az új vállalkozások tőkésítésében. |
4.11 |
Az induló fázison túl a vállalkozó jövője a siker harmadik elengedhetetlen összetevőjétől – az életképes üzleti modelltől függ. Ez a vállalkozások felfuttatásának kulcsa. A modell egész sor tényezőtől függ, amelyek a vállalkozások minden elemét magukba foglalják. Az értékesítés és az előállítási költség különbözete olyan bruttó haszonkulcsot eredményez, amely a kiadások levonása után elegendő adózás előtti nyereséget eredményez a szolgáltatáshoz és a banki hitelek kifizetéséhez. Amikor az üzleti modell nem működik, vagy a cégvezetés nem rendelkezik az értékesítés, stb. működtetéséhez szükséges szakértelemmel illetve tapasztalattal, azok, akik a bankgaranciákat szolgáltatták, könnyen csődbe juthatnak. Egy hasonló csőd nyilvánvalóan tanulságos tapasztalat. Ha a vállalkozó megtanulta az üzleti modell szükségességének tanulságát, lehetőség adódhat az újrakezdésre. |
4.12 |
A korábban sikeres üzleti modellekre mindig fenyegetést jelentenek a személyzet, a fogyasztói kör, a piac, a technológiák és a versenyhelyzet változásai. Egy vállalkozás sikeres beindítását követően a vállalkozót folyamatosan próbára teszik a változások, különösen a technológia-alapú vállalkozások esetében. A változás próbáján elbukó vállalkozók tanulhatnak a tapasztalatból. Mások, különösen a másod- vagy harmadgenerációs tulajdonosok sokszor nem okulnak. |
4.13 |
Az üzleti modell sikeressé tételében a vállalkozó és csapata elsődleges szerepet játszik. Elsősorban a pénzügyi irányítási képességek nélkülözhetetlenek. Egy jól működő vállalkozás is lehet túl sikeres és túlköltekezhet, és eljuthat addig a pontig, amikor nem tudja kifizetni a számláit. Ebben az esetben a hitelezők átvehetik az ellenőrzést felette. Az ilyen vállalkozásoknak minden esélye megvan a sikeres újrakezdésre. |
4.14 |
Egy másik lehetséges pénzügyi csapda, amikor valamely jelentősebb ügyfél csődbe megy, és nem képes fizetni a számláit, ezzel a vállalkozót is fizetésképtelen helyzetbe hozva, miközben a bank készen áll érvényesíteni zálogjogát. Az Európai Bizottság statisztikái szerint minden negyedik fizetésképtelenség a késedelmes fizetéseknek tudható be. Ilyen esetben újrakezdésre is lehetőség nyílhat. A kis- és fiatal vállalatok sebezhetőségét a tagállamok kormányai és az Európai Bizottság egyaránt elismerik. A kérdéssel a késedelmes fizetésekről szóló irányelv foglalkozik, és tárgyalja majd a jövőbeli, kisvállalatokra vonatkozó jogszabály is. |
4.15 |
Egyes vállalkozások saját hibájukon kívül is elbukhatnak, előre nem látható okok miatt, mint például a szeptember 11-i események következményeként vagy szélsőséges időjárási körülmények folytán. Azonban még ilyen esetben is – megfelelő előrelátással – a biztosítás enyhíthette volna a következményeket. Ezért a kisvállalkozásokat támogató szervezeteket arra biztatjuk, hogy ismertessék meg a vállalkozókat azokkal az előnyökkel, amelyeket a biztonsági eszközök nyújthatnak. |
4.16 |
Összefoglalva egy vállalkozás számtalan módon kerülhet csődhelyzetbe, még a legjobb szándékú vállalkozói magatartás mellett is. Az indulási fázisban kiderülhet, hogy a vállalkozás nem tud életképesen működni. A sikeres indulás után pedig az elhibázott üzleti modell áshatja alá a vállalkozás jövőjét. Másrészről potenciálisan életképes vállalkozások is elbukhatnak a vállalkozó hibái, valamint rajtuk kívülálló okok miatt. A csődtömeggondnokok meg tudnák menteni és meg is kellene menteniük a hasonló sorsra jutott vállalkozásokat a munkahelyek legnagyobb részének megőrzése mellett. |
4.17 |
Fontos, hogy különbséget tegyünk a vállalkozás és a vállalkozás vezetői között. A vállalkozás vezetői csődbe mehetnek úgy is, hogy közben egy csődtömeggondnok megmenti a vállalkozást és alkalmazottjait. Amikor egy vállalkozás csődhelyzetbe kerül, a vállalkozók maguk is csődbe juthatnak az általuk nyújtott bankgaranciák miatt, még ha személyes magatartásuk nem is volt jogsértő. Az Európai Bizottság ezekért a tisztességes vállalkozókért aggódik. Más vállalkozók, akik inkompetenciájuk vagy az elképzelések hiánya miatt vallanak kudarcot, valószínűleg keveset tudnak hozzátenni a gazdasághoz, még ha sikerül is pénzügyi támogatókat találniuk. Nem minden csődbe jutott vállalkozó érdemel meg egy újabb esélyt. |
5. Részletes megjegyzések
5.1 Közmegítélés, oktatás és a média
5.1.1 |
Nyilvánvaló, hogy a tagállamok a fizetésképtelenségről szóló jogszabályok megváltoztatása révén juttathatják el a leghatározottabb üzenetet a közvéleményhez. Ha a törvény világosan támogatja a vállalkozók második esélyét, ez a média üzeneteiben is tükröződni fog. |
5.1.2 |
A kormányok együttműködhetnek olyan szervezetekkel és intézményekkel is, amelyek szorosan kapcsolódnak a vállalkozói szférához. Nyilvánvalóan a legkompetensebb intézmény a számviteli szakma, de a kkv-k képviseleti szervezetei és egyéni kereskedők is fontos szerepet játszhatnak. |
5.1.3 |
A közlemény felveti egy, a sikeres újrakezdőket jutalmazó díj alapításának lehetőségét. Ha az előbbiekben említett szervezetek ehhez hasonló sémákat alkalmaznának, a kedvező médiavisszhang sem maradna el. |
5.2 A fizetésképtelenségről szóló jogszabályok szerepe
5.2.1 |
Az EGSZB határozottan támogatja a közleménynek a fizetésképtelenségről szóló jogszabályokra vonatkozó valamennyi pontját, természetesen a végső soron bevezetésre kerülő jogszabályok részleteinek függvényében. Ezek a pontok, amelyek fentebb, a 3.2. részben kerültek kifejtésre, a nem csalás miatt bekövetkezett csőd hivatalos elismerését, a tartozások alóli korai mentesülést valamint a jogkorlátozások, jogfosztások és tiltások csökkentését foglalják magukba, felgyorsított eljárások mellett. A középtávú célnak annak kellene lennie, hogy ezek az eljárások ne tartsanak 12 hónapnál hosszabb ideig. |
5.2.2 |
Az EGSZB meggyőződése, hogy minden tagállamnak feltétlenül a lehető legrövidebb határidőn belül be kell fejeznie a fizetésképtelenségről szóló jogszabályok felülvizsgálatát. A jogszabályok módosításán túl kulcsfontosságú az is, hogy a fizetésképtelenségi ügyekben a bíróságok késedelem nélkül járjanak el. Ez a folyamat alapos szervezést igényel. Ezek a változások a „Második esély” program központi elemét képezik. |
5.3 A veszélyben lévő vállalkozások aktív támogatása
5.3.1 |
A fenti cím a közlemény másik üzenete. Nem része a szorosan vett újrakezdési programnak. Ehelyett önálló program kíván lenni, melynek célja a csődhelyzetek elkerülése, és a vállalkozások, illetve munkahelyek megóvása. A közlemény ebben az összefüggésben az elkerülhető csődök megelőzését szorgalmazza, korai figyelmeztető eszközök, átmeneti pénzügyi segítségnyújtás és tanácsadói szolgáltatások révén. |
5.3.2 |
Az egyetlen probléma az, hogy a program a kkv-k számára általában nem igazán praktikus, hiszen kevés a megfelelő mechanizmus a veszélyeztetett vállalkozások megelőző jellegű azonosítására az egyes tagállamok több tízezer kkv-ja között. Mindazonáltal a tagállamoknak a lehető legjobban ki kellene használniuk a meglévő lehetőségeket: jó példa erre Franciaország, ahol a HÉA-hatóságok működnek közre korai figyelmeztető eszközként a vállalatok lehetséges pénzáramlási (cash flow) problémáinak felismerésében. Az Európai Bizottság szerint a támogatási intézkedéseknek a fizetésképtelenség megelőzésére, a szaktanácsadásra és az időben történő beavatkozásra kell irányulniuk. A gond ott kezdődik, ha a cégvezetők nem ismerik fel, hogy vállalkozásuk veszélyeztetett. A tagállamok kormányainak a számviteli szakmával és a kkv-kat támogató szervezetekkel együtt kell kidolgozniuk az egyes országok egyedi vállalkozási kultúrájának megfelelő megelőző intézkedéseket. |
5.3.3 |
Az EGSZB nem becsüli alá azokat a nehézségeket, amelyek egy ilyesfajta támogatási rendszerhez kapcsolódnak. A kormány fellépése a piaci erők megzabolázása érdekében potenciálisan kontraproduktívnak bizonyulhat, és megbonthatja a piaci fegyelmet. |
5.3.4 |
A nyilvános elszámolású vállalkozások esetében kettős kötelezettséget jelent az, hogy a könyvelési nyilvántartásnak naprakésznek kell lennie, és hogy a könyvelőknek és a vezetésnek igazolnia kell, hogy a vállalkozás jól megy, például képes kifizetni az adósságait. A hasonló fegyelem rákényszerítése valamennyi vállalkozásra, különös tekintettel a könyvelési nyilvántartás naprakészségére, növelheti a korai figyelmeztető rendszerek hatékonyságát. |
5.3.5 |
Az EGSZB a lehető legmesszebbmenőkig támogatja a veszélyeztetett vállalkozások hasonló figyelemmel kísérését, mivel ez a munkahelyek megőrzésének és a foglalkoztatás folyamatosságának perspektíváját kínálja. |
5.4 A csőd után újrakezdő vállalkozók aktív támogatása
5.4.1 |
Miközben tizenöt-tizenhét tagállam vagy már megváltoztatta, vagy most változtat a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályain, nincs érzékelhető tagállami tevékenység az Európai Bizottság e kérdésre vonatkozó ajánlásaival kapcsolatosan. |
5.4.2 |
Ennek a gyenge aktivitásnak az oka abban rejlik, hogy egyes javaslatok ezúttal is a piaci erőkkel ellentétes hatásúnak tűnhetnek fel. Ez különösen azokra a javaslatokra igaz, hogy a bankok tanúsítsanak kevesebb óvatosságot, illetve, hogy az illetékes hatóságok hozzanak létre az újrakezdő vállalkozókat támogató hálózatokat. |
5.4.3 |
A tagállamok kormányainak hatásköreibe tartozó javaslatok – úgymint a közfinanszírozási modellek vagy a nem csalás miatt csődbe jutottak hozzáférése a hitelekhez és közbeszerzésekhez – még a fizetésképtelenségre vonatkozó jogszabályok módosítását megelőzően is nagyobb nehézségek nélkül végrehajthatók kellene, hogy legyenek. |
5.4.4 |
A vállalkozók részére továbbképzéseket kínáló szervezetek továbbképzéseket szervezhetnének az újrakezdőknek is, a felmerülő igényeknek megfelelően. |
5.5 Egyéb európai bizottsági javaslatok
5.5.1 |
Az EGSZB örömmel támogatja az Európai Bizottság új, „a második esély politikájáért” elnevezésű internetes oldalát: http://ec.europa.eu/sme2chance. Ez az oldal különösen azon szervezetek munkáját segíti majd, amelyek szerepet vállalnak a tagállamok második esély programra irányuló politikai kezdeményezéseinek támogatásában. |
5.5.2 |
A kkv-król szóló 2009-es tavaszi rendezvényének keretében az Európai Bizottság foglalkozik majd az újrakezdéshez és egyéb, a második esélyhez kapcsolódó kérdésekkel. Az EGSZB arra számít, hogy ez a kezdeményezés további lendületet ad majd a „Második esély” program „puha” elemeinek is. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/32 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Nemzetközi közbeszerzési szerződések
(2008/C 224/06)
2007. október 25-én Jean-Pierre JOUYET, az európai ügyek államtitkára az eljövendő francia elnökség nevében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy készítsen véleményt a következő tárgyban:
Nemzetközi közbeszerzési szerződések.
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció 2008. május 6-án elfogadta véleményét. (Előadó: Henri MALOSSE.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 70 szavazattal, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Ajánlások
1.1 |
Az EGSZB arra bátorítja az Európai Bizottságot, hogy továbbra is határozottan tartson ki a közbeszerzési piacok nagyobb mértékű megnyitását szolgáló célkitűzés mellett, és törekedjen az átláthatóság, az egyenlő bánásmód, illetve a szociális és környezetvédelmi felelősség elveinek érvényesítésére. |
1.2 |
A GPA (közbeszerzési megállapodás) újratárgyalásának kapcsán az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy határozottan ellenezze a megállapodásban részt vevő egyes országok protekcionista gyakorlatait. |
1.3 |
Az állami fejlesztési segélyekkel kapcsolatban az EGSZB támogatja a „feltételekhez kötött segély” rendszerének fokozatos és kölcsönös felszámolását, és úgy véli, hogy e tekintetben a legfontosabb kritérium csakis a hatékonyság és az átláthatóság lehet. |
1.4 |
Az Európai Unió szintjén az EGSZB az átláthatóság növelését, valamint a korszerű szerződés-odaítélési és ajánlat-közzétételi eljárások alkalmazását szorgalmazza. Ezzel összefüggésben az EGSZB ellenzi az európai irányelvek által megállapított küszöbértékek felemelését, amelyek fontos támaszként szolgálnak az átláthatóság tekintetében. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság közleményét, amelynek célja az átláthatóság növelése az irányelvek küszöbértékei alatti értékű szerződések esetében. |
1.5 |
Az EGSZB nem támogatja azt az elképzelést, hogy az egyesül államokbeli Small Business Act mintájára az EU-ban is kvótarendszert vezessenek be a kkv-k számára, azonban elismeri, hogy érdemes lenne európai útitervet kidolgozni a kkv-k, különösen a mikrovállalkozások érdekében, amelyhez konkrét projektek, valamint menetrend és többéves költségvetés is társulna, és amelynek középpontjában az innováció és a vállalkozások létrehozása állna, különösen az energiahatékonyság és a környezetvédelem kulcsfontosságú területein. |
1.6 |
Ennek az „útitervnek” hasznos kiegészítését alkotnák és végrehajtását is megkönnyítenék a kkv-k természetes információs hálózatára, illetve valódi átlátható és méltányos konzultációs mechanizmusokra támaszkodó információs rendszerek, valamint bizonyos egyszerű európai jogi eszközök. |
1.7 |
E konkrét projektek és eszközök esetében lehetőség szerint minden alkalommal érvényesülnie kellene a „kisebbeké az elsőbbség” elvének, például azáltal, hogy az adminisztratív formaságokat csupán egyszer kelljen elintézniük. Mindez a kisvállalkozások méretéhez, tipológiájához alkalmazott, és a rájuk nehezedő terhek csökkentésére irányuló célkitűzésnek megfelelő adminisztratív és technikai eljárások kialakítását szolgálná. |
2. Az előzmények ismertetése
2.1 |
Az Európai Unió jövőbeli francia elnöksége az európai ügyekért felelős államtitkár által írt hivatalos levélben felkérte az EGSZB-t, hogy készítsen feltáró véleményt a „nemzetközi közbeszerzési szerződések” témájában. |
2.1.1 |
A felkérés konkrétan kapcsolódik az Európai Uniót és 12 más országot (1) (valamint 18 megfigyelői státusú országot) összekötő Kereskedelmi Világszervezet (WTO) által kezdeményezett Közbeszerzési Megállapodás (GPA) felülvizsgálatának keretében zajló tárgyalásokhoz. |
2.1.2 |
A francia kormány 2007 őszén ellenezte az Európai Unió egyik – túl nagylelkűnek vélt – javaslatát, tekintettel arra, hogy egyes államokban (USA, Dél-Korea, Japán) a közbeszerzési szerződésekhez való hozzáférést korlátozó jellegű rendelkezések szabályozzák, egyes szerződéseket kizárólag saját nemzeti kis- és középvállalkozásaik számára tartva fenn. |
2.2 |
A – más tagállamok által is támogatott – francia álláspont szerint a GPA felülvizsgálatának keretében jobb hozzáférést kell biztosítani ezen országok közbeszerzési piacaihoz, vagy pedig az Európai Unióban is hasonló korlátozásokat kell alkalmazni az európai kkv-k védelmében. |
2.3 |
Jelenleg a GPA az Európai Unió belső irányelvei (2) által előírt kötelezettségekéhez hasonló szerződés-értékküszöböket tartalmaz, ami de facto lehetővé teszi a megállapodásban részt vevő 12 másik aláíró állam vállalkozásai számára, hogy részt vegyenek bármely, a fenti küszöböket meghaladó értékű közbeszerzési eljárásban az Európai Unión belül. |
2.4 |
Az EGSZB már kifejtette véleményét az európai uniós közbeszerzési piacok megnyitásának kérdéséről, és mindannyiszor sajnálattal állapította meg, hogy az Unión belüli közbeszerzési eljárásokban túl csekély a határokon átnyúló részvétel aránya (3). |
3. Nemzetközi téren
3.1 |
Nemzetközi viszonylatban megállapítható, hogy az Európai Unió piacai kiemelkedően nyitottak a nemzetközi verseny előtt. Ugyanez mondható el egyre több, az Európai Unió által fejlesztési támogatás címén finanszírozott piacra is (világviszonylatban az EU nyújtja a legjelentősebb fejlesztési támogatásokat). Az EGSZB azonban sajnálattal állapítja meg, hogy a tagállamokban bevett gyakorlat a fejlesztési segélyt ahhoz a feltételhez kötni, hogy a kedvezményezett ország a segélynyújtó ország vállalkozásaival kössön szerződéseket (4). |
3.2 |
Bizonyos partnereink különféle, változatos védelmi rendszereket vezettek be (mint például az USA-ban a „Buy American” vagy a „Small Business Act”), valamint általánosították a „feltételhez kötött” segélyprogramokat. A közbeszerzési piacok nemzetközi szintű megnyitását az Európai Unió számára valódi ütőkártyaként kell tekinteni, számításba véve, hogy az EU számos globális piacvezető vállalkozással rendelkezik – egyes kkv-kat is beleértve – az építőipar, a nagyberuházások, az alternatív energiák és a környezetvédelem területén. |
3.3 |
Az amerikai „Small Business Act” – a kkv-knak nyújtott támogató intézkedések mellett – arról is rendelkezik, hogy a szövetségi közbeszerzések 25 %-át az amerikai kkv-k számára kell fenntartani. |
3.4 |
Ami a GPA (közbeszerzési megállapodás) újratárgyalását illeti, az EGSZB szerint, ha a kölcsönösség elvét kívánjuk előtérbe helyezni, nem volna helyénvaló a versenytársakhoz hasonló protekcionista intézkedésekhez folyamodni, mivel ez nem segítené elő a piacok megnyitásának általános célkitűzését, ami pedig az Európai Unió fő törekvése. |
3.5 |
Ráadásul e célkitűzést nemcsak a GPA megállapodásban résztvevő felekre, hanem olyan más országokra is ki kell terjeszteni, ahol a közbeszerzési eljárások különösen kevéssé átláthatóak, és általában zárva maradnak az európai vállalkozások előtt. |
3.6 |
Az a felvetés, hogy mindazon országok vállalkozásainak esetében, amelyek nemzeti protekcionista rendszereket tartanak fenn, az európai támogatásokból finanszírozott szerződéseket ki kellene vonni a GPA hatálya alól, megfontolandó elgondolás, amelyet az EGSZB is felvetett korábbi véleményeiben. |
3.7 |
Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a tárgyalások során figyelembe kell venni az ILO-egyezmények (valamint az érintett országokban alkalmazandó, a szociális partnerek által megkötött szakmaközi, ágazati és vállalati kollektív szerződések) által bevezetett környezetvédelmi és minimális szociális normák betartásának kérdését is, különös tekintettel az olyan országokkal kötendő kétoldalú megállapodásokra, amelyek nem ratifikálták a kiotói egyezményt, illetve az ILO-egyezményeket, vagy amelyek nem – vagy nem megfelelően – alkalmazzák ezeket. |
4. Az Európai Unión belül
4.1 |
Az Európai Bizottság bejelentette, hogy az amerikai példát követve javasolhatná egy európai „Small Business Act” bevezetését, amely – ha az egyesült államokbeli példától eltérően külön közbeszerzési kvótákat nem is biztosítana a kisvállalkozásoknak – megkönnyítené a kkv-k részvételét a közbeszerzések piacán, és általánosabban véve konkrét intézkedéseket javasolna a kkv-k támogatására. |
4.2 |
A kkv-k részvételi kvótájának kérdése az Unióban nem is merül fel, mivel a statisztikák alapján az odaítélt közbeszerzési szerződések teljes volumenének (az Európai Bizottság szerint) körülbelül 42 %-át (2005-ös adat) a közösségi terminológia szerint kkv-knak minősülő vállalkozások (5) nyerik el. |
4.3 |
Az Unión belül a tét a piac európai dimenziójának érvényesítése a közpénzek megfelelőbb felhasználása érdekében. Jóllehet a más uniós tagállamokból származó vállalkozások javára odaítélt szerződések aránya számottevő mértékben nőtt, a vállalkozások továbbra is kifogásolják az átláthatóság, illetve a határokon átnyúló közbeszerzéseken való részvételhez szükséges tájékoztatás hiányosságát. Panaszaik jobbára az európai irányelvek szerint alkalmazandó értékküszöböket meg nem haladó közbeszerzésekről szólnak, amelyekre nem vonatkozik az európai szintű közzétételi kötelezettség. A vállalkozók azt is sérelmezik, hogy az európai irányelveket nem mindig átlátható átültetési eljárások (határidők, késedelmek stb.) bonyolítják, amelyeket gyakran egymásra halmozódó konkrét nemzeti szabályozások is tetéznek. Az EGSZB elismeri, hogy indokolt a közbeszerzések esetében a szabályozás, azonban szeretné, ha az átláthatóbb módon és nagyobb jogbiztonság mellett történne. |
4.4 |
Az EGSZB véleménye szerint azok az értékküszöbök, amelyeken túl a piacnyitás, az átláthatóság és a nyilvánosság elveit kötelező alkalmazni, jelentik a közbeszerzési eljárásokban való részvételi esély lehető legjobb garanciáját a gazdasági szereplők – főként a mikrovállalkozások – számára. Magában az EU-ban viszont gyakran amiatt panaszkodnak, hogy az értékküszöböket meg nem haladó közbeszerzések – ahol pedig az egyenlő bánásmód és a nemzetiség szerinti megkülönböztetésmentesség elvének kellene érvényesülnie – maradnak zárva a kkv-k előtt. |
4.5 |
Jóllehet az „amerikai típusú” kvóták bevezetésének elgondolása nem nyerte el az európai vállalkozói szövetségek támogatását, az utóbbiak is elismerik a tudatos támogató politika fontosságát, különös tekintettel az európai irányelvekben megszabott küszöbértékek alatti, illetve az új technológiákhoz, az energiahatékonysághoz és a környezetvédelemhez kapcsolódó közbeszerzésekre. |
4.6 |
Az EGSZB határozottan támogatja egy olyan európai kkv-kat támogató „útiterv” ötletét, amely egész sor konkrét – menetrenddel és finanszírozási tervvel párosított – kötelező érvényű intézkedést tartalmazna. Az útiterv a kisvállalkozások támogatására vonatkozó európai politika elmúlt húsz évére – nevezetesen a Santa Maria de Feirában rendezett európai csúcson 2000 júniusában elfogadott Kisvállalkozások Európai Chartájára, illetve a kézművességről és a kisvállalkozásokról 2007 áprilisában megrendezett stuttgarti konferencia végkövetkeztetéseire – támaszkodna. |
4.7 |
A legmegfelelőbbnek tűnő rendelkezések között szerepelhetnének a következők: |
4.7.1 Jogszabályjellegű javaslatok elfogadási menetrenddel:
— |
Magatartási kódex a közbeszerzéseket kiíró hatóságok számára, amely támogatná a legkisebb vállalkozások közbeszerzésekben való részvételének lehetővé tételét, illetve az eljárások egyszerűsítésére és dematerializációjára vonatkozó bevált gyakorlatokat. |
— |
Az európai szabadalomhoz vagy a kis- és középvállalkozások európai jogállásához hasonló egységes európai mechanizmusok (lásd az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2002. március 21-i, A kkv-k európai jogálláshoz juttatása című saját kezdeményezésű véleményét), az uniós jogi keretek egyszerűsítése és a vállalkozások „európai identitásának” megerősítése végett. |
— |
A „fizetési határidő”-irányelv megerősítése, amint azt az EGSZB már korábban kérte. (6) |
4.7.2 Közbeszerzési információs mechanizmusok végrehajtási menetrenddel:
— |
A határokon átnyúló közbeszerzésekre vonatkozó tájékoztatási és közvetítési rendszer támogatása és fejlesztése, illetve a vállalkozások hálózatba szervezése, hatékonyan kiaknázva az Enterprise Europe Network elnevezésű új európai hálózat lehetőségeit, valamint támogatva a helyi kkv-szervezetek kezdeményezéseit. |
— |
Elektronikus közbeszerzési kísérleti projektek támogatása, vállalkozások hálózatba szervezése, a határokon átnyúló közbeszerzésekre vonatkozó információs portálok és egyablakos rendszerek kialakítása, amelyek a meglévő és a gazdasági szereplők által elismert struktúrákra támaszkodnak. |
4.7.3 Európai szintű intézkedések megfelelő költségvetési eszközökkel:
— |
Pénzügyi tervezési séma kialakítása a kkv-k közbeszerzési eljárásokban való részvételének elősegítésére, garanciaalapok, letétek és hitelbiztosítások formájában, az európai strukturális alapok felhasználásával. |
— |
Európai képzési és demonstrációs programok indítása a kkv-k számára az energiahatékonyság és a környezetvédelem elősegítésére (különös tekintettel az építőipari ágazatra). Ez az új intézkedés részesülhetne azokból a fel nem használt európai alapokból, amelyeket minden évben visszautalnak a tagállamoknak. |
— |
A kkv-k európai uniós kutatási fellépésekben és programokban való részvételét támogató mechanizmusok (megvalósíthatósági támogatások, kooperatív kutatás) kiterjesztése, és a tagállamok ösztönzése hasonló eszközök kialakítására nemzeti szinten, különös tekintettel az új technológiákhoz kapcsolódó ágazatokra, a védelmi és az egészségügyi ágazatot is beleértve. |
4.7.4 Konzultációs és közvetítői eljárások:
— |
Felül kell végre vizsgálni az Európai Bizottság konzultációs és értékelési eljárásait, mivel az intézmény gyakran nincs tisztában a valósággal: azzal, hogy az európai gazdaság szövevényét javarészt kkv-k alkotják. Meg kell tehát szilárdítani a kkv-kra vonatkozó hatástanulmányokat, rendszeresebben kell az EGSZB-től feltáró véleményt kérni, és nagyobb mértékben kell a civil társadalmat képviselő szervezetekre támaszkodni. |
— |
Meg kell erősíteni az Európa-szerte a helyi gazdasági szereplők által elismert helyi struktúrákra épülő több mint 600 információs pont alkotta Enterprise Europe Network nevű hálózat szerepét, valamint a már létező vállalkozói szervezeteket, hogy valódi értesítési, közvetítési és a kkv-knak támogatást nyújtó európai hálózat jöhessen létre. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Kanada, Dél-Korea, Egyesült Államok, Hongkong (Kína), Izland, Izrael, Japán, Liechtenstein, Norvégia, Aruba (Hollandia), Szingapúr, Svájc.
(2) 2004/18/EK és 2004/17/EK (2004. március 31.) irányelv.
(4) Feltételekhez kötött segély – Annemaria La Chimia: „Effectiveness and legality issues in development aid procurement for EU Member States” [Hatékonyság és jogszerűségi kérdések a fejlesztési támogatások odaítélésében az uniós tagállamok esetében], European Current Law, 2008. március.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/35 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy:
— |
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Első rész |
— |
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelő kiigazítás – Második rész |
— |
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelő kiigazítás – Harmadik rész |
— |
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelő kiigazítás – Negyedik rész |
COM(2007) 741 végleges – 2007/0262 (COD)
COM(2007) 824 végleges – 2007/0293 (COD)
COM(2007) 822 végleges – 2007/0282 (COD)
COM(2008) 71 végleges – 2008/0032 (COD)
(2008/C 224/07)
A Tanács 2008. január 21-én, 2008. január 24-én és 20008. március 4-én úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Első rész
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelő kiigazítás – Második rész
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelő kiigazítás – Harmadik rész
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó egyes jogi aktusok ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás tekintetében történő, a 2006/512/EK határozattal módosított 1999/468/EK tanácsi határozat szerinti kiigazításáról – Az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásnak megfelelő kiigazítás – Negyedik rész
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Elnöksége 2007. december 11-én, 2008. január 15-én és 2008. március 11-én megbízta az „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.
A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) Antonello PEZZINI-t nevezte ki főelőadóvá, majd egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás bevezetését a komitológiai rendszerbe, valamint a négy irányelvcsomag és a javasolt rendeletek összehangolását az eljárással. |
1.2 |
Az EGSZB megállapítja, hogy a bizonyos meghatározott jogszabályok sürgős megváltoztatására irányuló európai bizottsági javaslat (1) összhangban van a 2006/512/EK határozattal és a minél gyorsabban megváltoztatandó jogszabályok jegyzékével valamint az Európai Bizottságra vonatkozó végrehajtási hatáskörökre vonatkozó határidők megszüntetésével kapcsolatos közös nyilatkozattal. |
1.3 |
Az EGSZB az ajánlja, hogy megfelelő időben, a Lisszaboni Szerződés érvénybe lépése előtt fogadják el a szabályokat a 2006/512/EK határozatnak megfelelően- |
1.4 |
Az EGSZB voltaképpen arra emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerződés új hierarchiát vezet be a jogszabályok terén azáltal, hogy megkülönbözteti a jogalkotási, a megbízási és a végrehajtási aktusokat, és az aktusok ellenőrzési módozatainak meghatározása tekintetében egyenlő hatalmat ad a Parlamentnek és a Tanácsnak. |
1.5 |
Az EGSZB hangsúlyozza a következők fontosságát:
|
1.6 |
Az EGSZB hangsúlyozza annak fontosságát, hogy a komitológiai eljárásokat a lehető legátláthatóbb és az EU-ban tartózkodó polgárok – és főleg a közvetlenül érintett személyek – számára legérthetőbb módon kell lefolytatni. |
1.7 |
Az EGSZB emlékeztet arra, hogy teljes körűen alkalmazni kell a Lisszaboni szerződés 8a. cikkét, amely szerint a döntéseket a polgárokhoz minél közelebb kell meghozni, szavatolva számukra és a civil társadalom számára az információkhoz való teljes körű hozzáférést. |
1.8 |
Az EGSZB végül azt kéri, hogy értékeljék az új eljárás alkalmazásának hatását azáltal, hogy a Parlamentben, a Tanácsnál és az EGSZB-nél rendszeres jelentést tesznek közzé annak hatékonyságáról, átláthatóságáról, és az információk terjesztéséről. |
2. Bevezetés
2.1 |
2006. július 17-én (2) a Tanács megváltoztatta az Európai Bizottság végrehajtási hatáskörei gyakorlására vonatkozó módozatok meghatározásával kapcsolatos határozatot (3) azáltal, hogy azt új eljárással, az ellenőrzéssel történő szabályozással bővítette ki. Ennek az eljárásnak köszönhetően a jogalkotó elutasíthatja az „ál-jogalkotói” intézkedések, vagyis az olyan általános érvényű intézkedések elfogadását, amelyek egy együttdöntési eljárásban hozott alap-jogiaktus nem lényegi elemeit kívánják megváltoztatni, minden olyan esetben, amikor úgy látja, hogy a tervezet meghaladja az alap jogi aktusban szereplő végrehajtási hatásköröket, vagy ha a tervezet nem kompatibilis az alap-jogiaktus végével vagy tartalmával, vagy nem veszi figyelembe a szubszidiaritás, illetve az arányosság elvét. |
2.2 |
A komitológiai rendszer egyik tipikus intézkedéséről van szó, amellyel olyan eljárásokat határoznak meg, amelyek által az Európai Bizottság az EK-Szerződés 202. cikke értelmében a közösségi jogalkotási eljárások (vagyis a Parlament és a Tanács, illetve csak a Tanács által egy, a Szerződésben szereplő jogi eljárás – konzultáció, együttdöntés, együttműködés, hozzájárulás – alapján jóváhagyott eljárások) gyakorlati átültetésével kapcsolatban ráruházott hatásköröket gyakorolja. |
2.3 |
Az öt komitológiai eljárást (konzultáció, igazgatás, szabályozás, ellenőrzéssel történő szabályozás és megőrzés) a Tanács 1999/486/EK határozata szabályozza, melyet a 2006/512/EK határozat módosított, és előírja, hogy az Európai Bizottság a végrehajtási intézkedésekre vonatkozó javaslatokat terjessze a nemzeti közigazgatások tisztviselőből álló bizottságok elé. |
2.4 |
2006 októberében az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság közös nyilatkozatot (4) fogadott el, amelyben különböző, már érvényben lévő jogi aktusok felsorolása található, amelyeket az új eljárás segítségével kiemelten kell módosítani; valamint elégedettségének ad hangot azzal kapcsolatban, hogy a Tanács elfogadta a 2006/512/EK határozatot, amely új eljárással, az ellenőrzéssel történő szabályozással bővítette ki az 1999/486/EK határozatot, amely a jogalkotó számára lehetővé teszi, hogy ellenőrzést gyakoroljon az „ál-jogalkotói intézkedések” fölött, amelyeket az együttdöntési eljárásban elfogadott jogi aktus végrehajtása során alkalmaznak. |
2.5 |
A jogalkotói hatóságok előjogai ellenére a Parlament és a Tanács elismeri, hogy a megfelelő jogalkotás elvei azt követelik meg, hogy a végrehajtási hatáskörökkel korlátlan időtartamra az Európai Bizottságot bízzák meg. Mindazonáltal amennyiben kiigazításra lenne szükség, úgy vélik, hogy egy olyan záradék, amely a végrehajtási hatáskörök átruházásával kapcsolatos intézkedések felülvizsgálatára, illetve megszüntetésére irányuló javaslat előterjesztésére szólítja fel az Európai Bizottságot, megerősítheti a jogalkotó által gyakorolt ellenőrzést. |
2.6 |
Az új eljárást érvénybe lépésétől alkalmazzák az „ál-jogalkotói intézkedésekre”, amelyek az együttdöntési eljárás által elfogadott jogi aktusokban szerepelnek, beleértve a jövőben a pénzügyi szolgáltatások ágazatában elfogadásra kerülő jogi aktusokat (a „Lámfalussy-féle jogi aktusokat”) (5) is. |
2.7 |
Annak érdekében, hogy az új eljárás az együttdöntési eljárás során elfogadott, már érvényben lévő jogi aktusokra is alkalmazható legyen, azokat az alkalmazandó eljárásoknak megfelelően összhangba kell hozni annak érdekében, hogy az 1999/486/EK határozat 5. cikkében szereplő eljárást felváltsa az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás minden olyan alkalommal, amikor ez utóbbi alkalmazási területéhez kapcsolódó intézkedésekről van szó. |
2.8 |
2006. decemberében az Európai Bizottság 25 javaslatot (6) fogadott el, amelyekkel kapcsolatban az EGSZB-nek alkalma nyílt véleményt nyilvánítani (7). |
2.8.1 |
Amennyiben egy, a Szerződés 251. cikkében szereplő eljárás alapján hozott alapvető jogi aktus azt teszi szükségessé, hogy általános érvényű intézkedéseket fogadjanak el, amelyek a jogi aktus nem lényegi elemeinek megváltozását idézik elő, beleértve bizonyos elemek megszüntetését, illetve a nem lényegi új elemekkel történő kiegészítést, a fentebbi intézkedéseket az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás alapján fogadják el. |
2.8.2 |
Az Európai Bizottság képviselője a tagállamok képviselőiből álló és az Európai Bizottság képviselőjének elnökletével működő, ellenőrzéssel történő szabályozási bizottság elé terjeszti az elfogadandó intézkedések tervezetét. |
2.8.3 |
Amennyiben az Európai Bizottság által meghozni szándékozott intézkedések összhangban vannak a bizottság véleményével, a következő eljárás kerül alkalmazásra:
|
2.8.4 |
Amennyiben az Európai Bizottság által meghozni szándékozott intézkedések nincsenek összhangban a bizottság véleményével, a következő eljárás kerül alkalmazásra:
|
2.9 |
A jelenlegi szabályozási javaslatok megfelelnek annak a törekvésnek, amely a már elfogadott aktusok kiigazítására irányul a Szerződés 251. cikke szerint, valamint a mezőgazdaság, a foglalkoztatás, a humanitárius segítségnyújtás, a vállalkozáspolitika, a környezetvédelem, az európai statisztika, a belső piac, az egészségügy és a fogyasztóvédelem, az energia és a közlekedés, továbbá az információs társadalom területén alkalmazandó eljárásnak megfelelően. |
3. Az Európai Bizottság javaslatai
3.1 |
Az Európai Bizottság javaslatainak célja a Szerződés 251. cikkében meghatározott eljárás alá tartozó rendeletek és irányelvek (8) módosítása oly módon, hogy azok megfeleljenek a 2006/512/EK határozat által módosított 1999/468/EK tanácsi határozatban meghatározott új eljárásoknak. |
3.2 |
A jobb jogalkotásra irányuló közösségi politika prioritásainak megfelelően (9) ez elvileg a szükséges kiigazítások és frissítések elvégzését jelenti a szóban forgó jogi aktus megfelelő alkalmazása érdekében, az EKSz. 251. cikkének megfelelően. |
4. Általános megjegyzések
4.1 |
Az EGSZB fenntartás nélkül támogatja a jogi, illetve a végrehajtási eszközök közötti megkülönböztetést, ami – a Lisszaboni Szerződés fényében – a megbízási aktusok új definícióját vonja maga után. Ezzel lehetővé válik a közösségi jogalkotási és szabályozási aktusok egyszerűsítése és racionalizálása (10) az Európai Bizottság végrehajtási hatásköreinek ellenőrzésére irányuló, demokratikus, parlamenti rendszerének fenntartásával. |
4.2 |
Az EGSZB következésképp támogatja az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárás bevezetését a komitológiai rendszerbe, ami lehetővé teszi a Tanács és az Európai Parlament részére az Európai Bizottság által elfogadott végrehajtási szabályok ellenőrzését, és adott esetben módosítását akkor, amikor a jogi aktus egyes területeken elismeri az előbbi két intézmény végrehajtási hatáskörét, alapvető módosításokra azonban nincs jogosultságuk. |
4.3 |
Az EGSZB az ajánlja, hogy megfelelő időben, a Lisszaboni Szerződés hatályba lépése előtt fogadják el a négy irányelvcsomag és a rendeletek összehangolására irányuló szabályokat a 2006/512/EK határozatnak megfelelően. |
4.4 |
Az EGSZB voltaképpen arra emlékeztet, hogy a Lisszaboni Szerződés új hierarchiát vezet be a jogszabályok terén azáltal, hogy megkülönbözteti a jogalkotási, a megbízási és a végrehajtási aktusokat (11), ugyanakkor megtartja a jelenlegi terminológiát (irányelvek, rendeletek és határozatok): mind a megbízási, mind a végrehajtási aktusok ellenőrzési módozatainak meghatározása tekintetében egyenlő hatalmat ad a Parlamentnek és a Tanácsnak (komitológia) (12). |
4.5 |
Az EGSZB hangsúlyozza a következők fontosságát:
|
4.6 |
Az EGSZB megismétli korábbi álláspontját, mely szerint „a kizárólag az Európai Bizottság és a nemzeti kormányok képviselőinek részvételével zajló és – a létrehozott bizottság jellegének megfelelően – a jogi aktusok nyomon követéséből és alkalmazásából adódó irányítási, konzultációs vagy szabályozási feladatok ellátását célzó komitológiai eljárásoknak átláthatóbbaknak és érthetőbbeknek kellene lenniük az EU területén lakó személyek számára, különös tekintettel azokra, akiket ezek a jogi aktusok érintenek” (13). |
4.7 |
Ezzel kapcsolatban az EGSZB emlékeztet arra, hogy figyelmet kell fordítani a Lisszaboni Szerződés 8a. cikkére, amely szerint a döntéseket a polgárokhoz lehető legközelebbi szinten kell meghozni, biztosítva ezzel a közösségi aktusok maximális átláthatóságát, az összes polgár és a civil társadalom számára pedig hozzáférhetőségét. |
4.8 |
Az EGSZB végezetül úgy véli, hogy az új eljárás alkalmazásának hatását értékelni kell a Parlamentnek, a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak benyújtandó időközi jelentésben, mely vizsgálja a hatékonyságot, az átláthatóságot, valamint a megbízási közösségi aktusokra vonatkozó információk mindenki általi elérhetőségét és felhasználóbarát terjesztését, ami lehetővé teszi a szabályozás és a tényleges végrehajtás ellenőrzését is. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) COM(2006) 901 végleges – 926 végleges.
(2) 2006/512/EK határozat (HL L 200, 2006.7.22.).
(3) 1999/468/EK határozat (HL L 184, 1999.7.17).
(5) Az úgynevezett Lámfalussy-módszer olyan döntéshozatali modell, amelyet a közösségi jogalkotási aktusok elfogadása és végrehajtása során alkalmaznak a pénzügyi szolgáltatások (értékpapírok, bankok és biztosítások) területén. A módszer négyszintű döntéshozatali folyamatot irányoz elő:
— |
Az első szinten a szűkebb értelemben vett jogalkotási tevékenység található (jogszabályok illetve irányelvek elfogadása az együttdöntési eljárás szerint). Ebben a fázisban az Európai Bizottság az értékpapír-ágazattal összhangban a jogalkotási javaslatok megtétele előtt konzultál az Európai Értékpapír Bizottsággal, amelyben az összes tagállam képviselteti magát. |
— |
A második szint az Európai Bizottság végrehajtási rendelkezéseinek felel meg, a jogalkotási aktusban szereplő átruházás alapján, a szabályozási eljárással (jelenleg az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárással) összhangban. Ebben a fázisban az Európai Bizottság az Európai Értékpapír-ellenőrző Bizottság technikai jellegű véleménye alapján, amely az ágazatban tevékenykedő nemzeti szabályozó és ellenőrző hatóságok képviselőiből áll, végrehajtási intézkedéseket tartalmazó tervet készít, amelyet az Európai Értékpapír Bizottság elé terjeszt, mely véleményt készít a témában. |
— |
A harmadik döntéshozatali szint az értékpapír-ágazatban a nemzeti szabályozó és ellenőrző hatóságok tevékenysége koordinációjának szintje, amelyre informális úton kerül sor az Európai Értékpapír-ellenőrző Bizottságon belül. Ennek célja, hogy biztosítsa az első két szinten hozott rendelkezések egységes és koherens végrehajtását. |
— |
A negyedik döntéshozatali szinten végül összekapcsolódik a közösségi jogszabályok tagállamok általi jogalkotási és adminisztratív úton történő végrehajtásának tevékenysége, valamint az Európai Bizottság által gyakorolt viszonylagos ellenőrzés. |
(6) COM(2006) 901–926 végleges.
(7) Az EGSZB 2007. március 14-i, 418/2007. sz. véleménye, előadó: Daniel Retureau.
(8) Vö. COM(2007)741 végleges, 6. o., Általános lista.
(9) Vö. 2005. szeptember 28-i, 1068/2005. sz. vélemény, előadó: Daniel Retureau, valamint az EGSZB 2005. október 6-i, 1069/2005. sz. véleménye, előadó: Joost van Iersel.
(10) Vö. Az EP jelentése a Lisszaboni Szerződésről, 2008. február 18., előadó: Íñigo Méndez De Vigo (EPP/DE, ES) és Richard Corbett (PES, UK).
(11) Az EUMSz. 249–249d. cikke.
(12) Az EUMSz. 249b. és 249c. cikke.
(13) HL C 161., 2007. 7.13., 48. o., előadó: Daniel Retureau.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/39 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (kodifikált szöveg)
COM(2008) 98 végleges – 2008/0049 (COD)
(2008/C 224/08)
2008. április 22-én az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a gépjármű-felelősségbiztosításról és a biztosítási kötelezettség ellenőrzéséről (kodifikált szöveg)
Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 80 szavazattal, 3 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/39 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Zöld könyv: A városi mobilitás új kultúrája felé
COM(2007) 551 végleges
(2008/C 224/09)
2007. szeptember 25-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Zöld könyv: A városi mobilitás új kultúrája felé
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2008. május 8-án elfogadta véleményét. (Előadó: Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER, társelőadó: Rafael BARBADILLO LÓPEZ).
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a városi mobilitás politikájában kiemelt célokat kell kitűzni, elsősorban a várostervezés, az információs társadalom, információs technológiák és a bevált gyakorlatok szempontjából, főként azért, hogy sétálóövezeteket és kerékpárutakat alakítsanak ki, és hogy integrált infrastrukturális megközelítést lehessen bevezetni. |
1.2 |
Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot, és reméli, hogy ez utóbbi – a kerékpáros és a gyalogos közlekedést népszerűsítve – majd mobilitást szolgáló közösségi intézkedéseket ösztönöz – elsősorban a jó minőségű és az utasok védelmét is biztosító kollektív közlekedés támogatására. |
1.3 |
Mindehhez – koherens és ésszerű területrendezésből és várostervezésből kiindulva –megfelelő, kompakt várostervezés szükséges, és korlátozni kell az egyéni gépjármű-használati igényeket. |
1.4 |
Az EGSZB úgy véli, hogy – anélkül, hogy ezzel megakadályoznánk más típusú intézkedések elfogadását – a jelen véleményben foglaltak értelmében módosítani kell a 85/377/EGK és a 2001/42/EK irányelveket. |
1.5 |
Az EGSZB egyetért azzal, hogy az európai programok révén támogatott infrastruktúrákkal kapcsolatos tenderek odaítélésekor ösztönözzék a „zöldbeszerzéseket”, és hogy felszámolják a meglévő akadályokat. |
1.6 |
A Fenntartható Városi Mobilitás Európai Megfigyelőközpontjának felállítása hozzáadott értéket teremtene a statisztikai adatgyűjtés és a tapasztalatcsere fokozása révén. |
1.7 |
Az EGSZB szerint a díjszabási feltételek és a statisztikai adatok harmonizációjához európai szintű, általános szabályozásra van szükség. |
2. Bevezetés
2.1 |
Az elmúlt években jelentős mértékben növekedett a forgalom, mind a városokban, mind pedig az azokat övező körzetekben, illetve alapvető változás állt be a közlekedési módozatok megoszlásában: a tömegközlekedés fokozatos visszaszorulása mellett abszolút értékben, illetve arányaiban is nőtt az autóforgalom. |
2.2 |
2006-ban a közlekedésről szóló fehér könyv félidei felülvizsgálatának (1) ismertetésekor az Európai Bizottság bejelentette, hogy a városi közlekedésről szóló zöld könyv megjelenésén dolgozik. Az elmúlt hónapokban széles körű nyilvános konzultációt is szervezett, amelynek keretében az EGSZB is ismertette nézeteit (2). |
2.2.1 |
Az EGSZB szerint a városi mobilitás terén szükséges és hasznos is a közösségi szerepvállalás (3), és úgy véli, hogy a döntéshozatal során a közösségi szint hozzáadott európai értéket képvisel, amely különböző kötelező érvényű, illetve nem kötelező intézkedésekben ölthet testet. |
3. A városi mobilitás új kultúrája felé című zöld könyv tartalma
3.1 |
Az Európai Bizottság által lefolytatott nyilvános konzultációból kiderült, hogy nagy várakozások övezik egy valódi, a városi mobilitásról szóló európai politika kialakítását. |
3.2 |
A városi mobilitás új koncepciója maximálisan ki akarja aknázni az egyes közlekedési módozatok használatában rejlő lehetőségeket, és az egyes kollektív közlekedési eszközöket (vonat, villamos, metró, autóbusz és taxi) az egyéni közlekedési eszközökkel (személygépkocsi, kerékpár, gyalogos közlekedés stb.) ötvözve kombinált közlekedés megteremtésére törekszik. |
3.3 |
A városi mobilitás a növekedés és a foglalkoztatás fontos katalizátoraként fogható fel, mely számottevő hatással jár az EU fenntartható fejlődésére is. |
3.4 |
Az európai hozzáadott érték különböző formában jelentkezhet: a bevált gyakorlatok cseréjének előmozdítása valamennyi (helyi, regionális, illetve nemzeti) szerv között; a közös szabályok meghatározásának kiegészítése, illetve szükség esetén ezek harmonizációja; a legrászorultabbak részére juttatott pénzügyi támogatás; olyan kutatások ösztönzése, melyek felhasználása hozzájárul a hatékonyabb környezetvédelemhez és a biztonságosabb mobilitáshoz; a jogalkotás egyszerűsítése, esetenként érvényben levő szabványok hatályon kívül helyezése, illetve újak bevezetése. |
3.5 |
A zöld könyv 25 kérdésfeltevés segítségével foglalkozik azzal, hogy miként kezelhetőek a sűrű forgalom által sújtott városok problémái; hogyan tehetőek környezetbarátabbá a városok, hogyan alakítható ki az intelligensebb, könnyebben elérhető, biztonságosabb és védettebb városi közlekedés, illetve a városi mobilitás új kultúrája és az ehhez szükséges források. A kívánalmakkal ellentétben azonban az Európai Bizottság nem javasol a városi közlekedésre vonatkozó konkrét vertikális vagy horizontális intézkedéseket. |
4. A zöld könyvre adott válaszok
Megpróbálunk választ adni az Európai Bizottság valamennyi kérdésére.
4.1 1. kérdés: Érdemes-e „címkézési” rendszer bevezetését megfontolni a közlekedési dugók csökkentése és az életkörülmények javítása érdekében úttörő tevékenységet folytató városok erőfeszítéseinek elismerésére?
4.1.1 |
Az EGSZB szerint ki lehetne alakítani egy olyan címkézési rendszert, amelyik figyelembe veszi a már létező egyéb rendszereket és kompatibilis ezekkel. |
4.1.2 |
Közösségi szinten szerencsés lenne, ha az Európai Bizottság konkrét formába öntené a teljesítmény-, a tervezési és a fejlesztési mutatókat, harmonizált hivatkozási alapot teremtve ezzel. |
4.1.3 |
Pénzügyi ösztönzők helyett az idegenforgalmi politika területén alkalmazottakhoz hasonló, önkéntes alapon működő kölcsönös minőségjelzéseket is ki lehetne építeni. |
4.1.4 |
A bevezetésre kerülő rendszereknek mindenesetre objektív és átlátható kritériumokra kell épülniük, és rendszeresen értékelni, illetve adott esetben felül kell vizsgálni őket. Gondoskodni kell megismertetésükről is. |
4.2 2. kérdés: Milyen intézkedéseket lehetne tenni az autózás valós alternatívájaként megjelenő gyaloglás és kerékpározás népszerűsítése érdekében?
4.2.1 |
A mobilitásban betöltött szerepe alapján a gyaloglás és a kerékpár nem tekinthető az autó általános alternatívájának, hacsak nincs egymáshoz közel a munka- és a lakóhely, illetve kedvezőek az időjárási viszonyok. A kerékpár ráadásul nem is számít univerzális közlekedési eszköznek, hiszen a mobilitásban és a mozgásukban korlátozottak, a kisgyermekek és az idősek számára nem jelent valós alternatívát. A kollektív közlekedéssel összekapcsolva viszont bizonyos városokban alternatívát jelenthet a gyaloglás és a kerékpár. |
4.2.2 |
Az önkormányzatoknak a kerékpárutakat is magukban foglaló, fenntartható városi közlekedési terveket kellene kidolgozniuk, melyeknek célja a környezetbarát, a még meghatározásra váró európai minimálkövetelményeknek eleget tevő közlekedési eszközökre való áttérés elérése. Az ilyen tervekben számításba kell venni az olyan helyzeteket, amelyekben nincs garantálva a gyalogosok biztonsága, illetve el kell kerülni azokat a helyzeteket, ahol összeférhetetlenség állhat fenn a különböző közlekedési módozatok között. |
4.2.3 |
Ennek érdekében mennyiségi célok meghatározására van szükség, hogy növeljük a tömegközlekedési eszközök használóinak számát, illetve a közlekedésben a kerékpár és a gyaloglás arányát. Ilyen tervek hiányában az önkormányzatok ne részesülhessenek közösségi alapokból származó pénzügyi támogatásban. Az Európai Bizottságnak a zöld zónákra és a kerékpárutakra vonatkozó fenti tervek adatait is ellenőriznie kellene. |
4.3 3. kérdés: Mivel lehetne népszerűsíteni a városi közlekedésben a fenntartható közlekedési módokra való áttérést?
4.3.1 |
Az egyes lehetőségek nagyban függenek a város nagyságától (méret, lakosok száma), egyben azt is hangsúlyozni kell, hogy a légszennyezés problémája nem csupán a közlekedés hozadéka, hanem a nem elég hatékony területrendezés eredménye is. |
4.3.2 |
A várostervezés és területrendezés keretében kell foglalkozni a problémával és lehetséges megoldásaival; a város peremén biztonságos parkolókat kell létesíteni; az intermodalitást elősegítő átszállóhelyek építésével, a különböző közlekedési módozatokat (parkolók, vasút, metró) összekapcsolva, a kollektív közlekedés számára fenntartott sávok hálózatát kell kiépíteni, úgy hogy megkönnyítsék az átszállást, valamint emeljék a szolgáltatások színvonalát annak érdekében, hogy a kollektív közlekedés vonzóvá váljon az utasok számára. |
4.3.3 |
Az áruszállítást illetően az Európai Bizottságnak fokoznia kellene a városi logisztika területén bevált gyakorlatok cseréjét. Példa lehet erre az olaszországi Siena városa, ahol az áruszállításra kizárólag ideiglenes engedélyeket adnak ki. |
4.4 4. kérdés: Hogyan lehet tovább fokozni a városi közlekedésben a tiszta és energiahatékony technológiák alkalmazását?
4.4.1 |
A közlekedés területén olyan adópolitika kialakítására van szükség, amely kedvez az olyan új technológiák megszerzésének, meghonosításának és alkalmazásának, amelyek képesek a légszennyezés csökkentésére és az energiamegtakarítás növelésére. |
4.4.2 |
A városok környezetvédelemmel kapcsolatos magatartásáról szóló információk gyűjtésével: a közlekedés által generált, egy lakosra jutó kibocsátás kiszámolása és évenkénti kampányok során ezek eredményeinek közzététele. |
4.5 5. kérdés: Hogyan lehet népszerűsíteni a közös zöldbeszerzést?
4.5.1 |
Az európai programok révén támogatott infrastruktúrákkal kapcsolatos tenderek odaítélésekor ösztönözni kell a „zöldbeszerzéseket”, és fel kell számolni a meglévő akadályokat (4). |
4.5.2 |
Közösségi szinten közös szabványok meghatározására van szükség, és adott esetben harmonizálni kell őket. |
4.6 6. kérdés: Meg kell-e jelölni a zöld zónák és az ezekhez kapcsolódó korlátozások meghatározása során figyelembe veendő szempontokat, illetve szükséges-e ezzel kapcsolatos iránymutatás? Mi a legmegfelelőbb módja annak, hogy a zöld zónák összeegyeztethetők legyenek a szabad közlekedéssel?Felmerül-e probléma a zöld zónákban érvényes helyi szabályok határokon átnyúló végrehajtásával kapcsolatban?
4.6.1 |
Az EGSZB véleménye szerint jelentősen csökkenteni kellene az ilyen zónákhoz való hozzáférést. Mindazonáltal szükség van a harmonizációra annak elkerülése érdekében, hogy a különböző szabályozások gondot okozzanak a személyek szabad mozgásában, és feleslegesen korlátozzák a városi mobilitást. |
4.7 7. kérdés: Hogyan lehet még jobban népszerűsíteni a gazdaságos vezetést?
4.7.1 |
A gazdaságos vezetés témájának kellő mértékben szerepelnie kell a jogosítvány megszerzéséhez szükséges kötelező alap-, illetve további képzésben, valamint az olyan vállalatokat célzó adókedvezmények kialakítása során is, amelyek a vezetési jellemzőkkel kapcsolatos ellenőrzési és mérési rendszereket vezetnek be. Ezeknek a kritériumoknak a bevezetéséhez módosítani lehetne a járművezetés oktatásáról szóló irányelvet. |
4.8 8. kérdés: Szükség van-e az utasok jobb tájékoztatását lehetővé tevő szolgáltatások kifejlesztésére és előmozdítására?
4.8.1 |
Igen, mégpedig a következőket illetően: utasbiztonság, várakozási és menetidő, az utasok viselkedése vészhelyzet esetén, illetve elsősorban a közlekedési lehetőségek és azok feltételei. |
4.9 9. kérdés: Szükség van-e további fellépésekre a városi és nagyvárosi ITS alkalmazások csatlakozási felületeinek és az interoperabilitásnak a szabványosítására? A fellépések megvalósítása során mely alkalmazások élvezzenek elsőbbséget?
4.9.1 |
Az eltérő technológiák használata érdekében a különböző ITS alkalmazások között teljes kompatibilitásra van szükség, különösen a különböző menetjegyek/bérletek szempontjából, megkönnyítve ezzel az átszállásokat és meggyorsítva a közlekedési eszközökhöz való hozzáférést, ami megnövelné a kollektív közlekedés sebességét. Fontos, hogy az ITS alkalmazások lépést tartsanak a technológiai fejlődéssel, hogy ezáltal ne váljanak rövid időn belül elavulttá, illetve ne amortizálódjanak. Az EGSZB szerint a közlekedés javításához és a szállítás jobb megszervezéséhez használni kell az információs és kommunikációs technológiákat. |
4.10 10. kérdés: Az ITS vonatkozásában hogyan lehet javítani az információk és a helyes gyakorlat érintettek közötti cseréjét?
4.10.1 |
Az ITS területén alkalmazott bevált gyakorlatokat tartalmazó digitális katalógus nyilvánosságra hozatalával, amelyet rendszeres frissítés mellett elérhetővé kell tenni az interneten is. |
4.11 11. kérdés: Hogyan lehet emelni az európai városok és nagyvárosok kollektív közlekedésének színvonalát?
4.11.1 |
A különböző kollektív közlekedési szolgáltatások koordinációs egységeinek megteremtésével, integrált tarifarendszerek kiépítésével, megkövetelve a legjobb közlekedési felszereléseket (amelyek alacsonyabb szennyezéssel járnak és megfelelőek a mobilitásukban korlátozott személyek számára is), az utasok várakozási idejének csökkentésére több járatot biztosítva, illetve a járatsűrűséget növelve, az autóbuszok számára elkülönített sávok bevezetésével (növelve ezzel a biztonságot, a komfortot és a sebességet, illetve csökkentve az energiafelhasználást, és ebből következően a légszennyezést is), az átszállásokat megkönnyítő átszállóhelyek létesítésével, az ágazatban dolgozó szakemberek továbbképzésének javításával, a felhasználók tájékoztatásával és tudatosításával, a városok tranziforgalmának irányítására szolgáló infrastruktúra biztosításával, P+R parkolók létesítésével és ezek használatának ösztönzésével, a kollektív közlekedés számára elsőbbséget biztosító közlekedési jelzőlámparendszer kiépítésével, az utasok biztonságos le- és felszállására szolgáló zónák létrehozásával. |
4.11.2 |
A fenti javaslatokra épülő egyik leghatékonyabb eszköz a bizonyos tervek, programok és projektek mobilitásra gyakorolt hatásának elemzése lenne. |
4.11.3 |
Ennek kapcsán emlékeztetni kell az Európai Bíróság egy olyan ügyben hozott ítéletére (C-332/04. sz. ügy), amelyben elmulasztották elvégezni egy városi területen építendő kereskedelmi és szabadidős központ építési tervezetének környezeti hatásvizsgálatát. Pontosabban a létesítményt saját autóikkal felkereső látogatók feltételezett száma volt a mérvadó a környezetre gyakorolt hatás és a hatástanulmány elvégzésének szükségessége szempontjából. |
4.11.4 |
Ezért három szempontból is fontolóra lehetne venni a meglévő irányelvek módosítását: |
4.11.4.1 |
Az egyes köz- és magánprojektek környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 85/337/EGK irányelv III. melléklete lefekteti azokat a kritériumokat, amelyeket a tagállamoknak alkalmazniuk kell annak meghatározására, hogy bizonyos projektek jelentős környezeti hatással járnak-e. Azt javasoljuk, hogy az említett III. melléklet 1. pontjába kerüljön bele egy új franciabekezdés, amely egyértelműen hivatkozik a mobilitási térkép rendeltetésére (a létesítmények látogatóinak becsült száma, lakóhelyük stb.). |
4.11.4.2 |
Másodsorban az irányelv IV. melléklete felsorolja azokat az információkat, amelyeket mindenképpen fel kell tüntetni a környezeti jelentésben. Az EGSZB azt javasolja, hogy
Egyszóval a fentiek szerint módosítani kellene a 85/337/EGK irányelv III. mellékletének 1. pontját és IV. mellékletének 4. és 5. pontját. |
4.11.4.3 |
Harmadikként pedig hasonló kiegészítésekre (a környezeti jelentésben a mobilitással és a közlekedési eszközökkel kapcsolatos kötelező érvényű kritériumok és szükséges információk feltüntetésére) kerülhetne sor a bizonyos tervek és programok környezetre gyakorolt hatásainak vizsgálatáról szóló 2001/42/EK irányelvben. Ebben az estben – a fentiekhez hasonló módon – a tervek mobilitásra gyakorolt hatását is bele kell venni a szövegbe, konkrétan az I. melléklet f) pontjába és a II. melléklet 2. pontjába. |
4.12 12. kérdés: Bátorítani kell-e a kollektív közlekedés számára kijelölt sávok alkalmazását?
4.12.1 |
Igen; ez az intézkedés elengedhetetlen, és jelentős hatással jár a mobilitás szempontjából. Az elkülönített sávok és peronok egyet jelentenek a nagyobb biztonsággal, a nagyobb gyorsasággal, a kisebb forgalmi dugókkal, az alacsonyabb energiafelhasználással, valamint az utasok számára biztosított nagyobb komforttal. Ezzel az intézkedéssel meg lehet nyerni az autósokat is. |
4.13 13. kérdés: Szükség van-e a kollektív közlekedés felhasználóinak jogairól és kötelezettségeiről szóló európai charta létrehozására?
4.13.1 |
Fontos a felhasználók jogainak és kötelezettségeinek megerősítése, hogy a javuljon kollektív közlekedési módozatok szolgáltatásainak minősége (járatsűrűség, pontosság, az utazóközönség minden rétege számára biztosított komfort, biztonság, árpolitika stb.). Az EGSZB arra buzdít, hogy kerüljön sor ennek végrehajtására, de figyelembe kell venni valamennyi közlekedési módozat sajátosságait, különös tekintettel azokra a módozatokra, amelyek közösen használják az infrastruktúrákat. |
4.13.2 |
A jelenlegi jogi szabályozásnak a különböző jogszabályokban való és az eltérő közlekedési módozatok miatti elaprózottsága miatt egyetlen jogi chartában kellene egyesíteni a kollektív közlekedés felhasználóinak valamennyi jogát. Lehetőséget kell hagyni azonban arra, hogy a tagállamok is kiegészíthessék ezeket, illetve hogy a szervezett civil társadalom szereplői (fogyasztói, környezetvédelmi, munkaadói szervezetek, szakszervezetek stb.) által aláírt magatartási kódexek (5) révén, önszabályozás útján is kiegészülhessenek. Az EGSZB fontosnak tartja az ilyen szervezetek és a kollektív közlekedési vállalatok között zajló párbeszédet, elsősorban a szolgáltatás minőségének javítása érdekében. Közösségi szintű intézkedésekre, illetve azokat kiegészítő tagállami és szervezett civil társadalmi intézkedésekre van szükség a különböző jogszabályokban rögzített jogok átdolgozásához és megerősítéséhez. Az EGSZB rugalmas és egyszerű mechanizmusokat és eszközöket tart szükségesnek a felhasználók jogainak érvényesítéséhez. |
4.14 14. kérdés: Milyen lépéseket lehetne tenni annak érdekében, hogy a személy- és a teheráru-szállítás kérdései jobban beépüljenek a kutatásba és a városi mobilitással kapcsolatos tervezésbe?
4.14.1 |
A nagyvárosi területekre vonatkozó városi mobilitási tervekbe be kell építeni a személy- és az áruszállítás szempontjait is, hogy ezáltal elérhető legyen, hogy az árurakodási/szállítási műveletek lebonyolítása ne hátráltassa a személyek mobilitását. |
4.14.2 |
Ehhez növelni kell az áruszállítás (ki- és berakodás) számára fenntartott helyek ellenőrzésével foglalkozók számát. |
4.14.3 |
Olyan módszereket kell kialakítani, amelyek megkönnyítik és meggyorsítják a szabálysértések bejelentésével kapcsolatos eljárásokat: a szabálytalanul parkoló járműveket minél előbb el kell vontatni az áruszállítás számára fenntartott helyről, hogy az ismét használhatóvá váljon. |
4.14.4 |
Szabálysértések elleni hatékony szankciókra van szükség, kezdve a gépjárművek elvontatásától egészen a bírságok eredményes behajtásáig. |
4.14.5 |
A polgárokat célzó tájékoztató és tudatosító kampányokra van szükség az általános elfogadás eléréséhez és ahhoz, hogy a polgárok is együttműködjenek a kitűzött célok elérésében. Az ilyen kampányok egyik célja az kell hogy legyen, hogy a helyi üzlettulajdonosok együttműködjenek az áruszállításra fenntartott helyek ellenőrzésében. Ehhez meg kell velük értetni, hogy az ilyen parkolóhelyek szabálytalan használata az ő üzleti érdekeiket is sértheti. |
4.14.6 |
Az áruszállításra fenntartott helyeken korlátozni kell a várakozási időt úgy, hogy az jobban arányban legyen a ki- és berakodáshoz általában ténylegesen szükséges idővel. Lehetőséget kell biztosítani arra, hogy speciális engedélyeket lehessen kérvényezni a megengedett használati idő meghosszabbítására, hogy ne érjen hátrány bizonyos szállítókat, akiknek több időre van szükség a be- és kirakodáshoz (pl. költöztető cégek). Konkrét időszakokat is be lehetne vezetni az áruszállításra. |
4.15 15. kérdés: Hogyan lehetne jobban koordinálni a városi és városközi közlekedést és a területhasználat-tervezést? Milyen szervezeti struktúra lenne megfelelő?
Az alábbi területek megfelelő összehangolásával:
a) |
a különböző szervek közötti koordináció:
|
b) |
a tervezési eszközök összehangolása:
|
4.16 16. kérdés: Milyen további intézkedéseket kell megtenni annak elősegítése érdekében, hogy a nagyvárosok és a városok meg tudjanak felelni a városi közlekedéssel összefüggésben felmerülő közlekedésbiztonsági és személyes biztonságérzettel kapcsolatos kihívásoknak?
4.16.1 |
Közlekedésbiztonság: A biztonság növelése érdekében európai szinten támogatni kell a bevált gyakorlatokat, ösztönözve a helyi és regionális érdekeltekkel, valamint a tagállamokkal az új technológiákról, azon belül is elsősorban az ITS-ről folytatott intenzívebb és strukturáltabb párbeszédet. A területen dolgozók járművezetési képzésének szintjét is növelni kell. Szabályozni kell az elrettentő intézkedéseket is, hogy a határokon átnyúló közlekedési szabálysértések ne maradjanak büntetlenül. |
4.16.2 |
Személyes biztonságérzet: A bevált gyakorlatokat követve fokozni kellene a rendőrök jelenlétét a kollektív közlekedési eszközökön, kiváltképp az éjszakai órákban, illetve az olyan negyedekben vezető útvonalakon, amelyekben gyakoribbak a konfliktushelyzetek és a társadalmi kirekesztés. Fokozni kell továbbá az információs technológiák használatát és a felhasználók tájékoztatását. |
4.17 17. kérdés: Hogyan lehet jobb tájékoztatást nyújtani az üzemeltetők és a polgárok számára azzal kapcsolatban, hogy a fejlett infrastruktúra-irányítás és járműtechnológiák milyen biztonsági előnyöket nyújthatnak?
4.17.1 |
Nevelési célzatú és tájékoztató kampányok révén fel kell hívni a polgárok – különösen a fiatalok – figyelmét a problémára. Olyan intézkedésekre is szükség van, amelyek arra szolgálnak, hogy a városi utazóközönség körében általánosan elterjedjen a szabályok végrehajtását célzó eszközök használata. Általánosságban az EGSZB úgy véli, hogy különösen fontos az olyan intézkedések elfogadása, amelyek célja a városi mobilitással kapcsolatos témákhoz kötődő kulturális, illetve az idevonatkozó polgári nevelés szempontjának erősítése. |
4.18 18. kérdés: Ki kell-e dolgozni a városi környezethez alkalmazkodó automatikus radarberendezéseket és támogatni kell-e azok használatát?
4.18.1 |
Az idevonatkozóan kitűzött célokkal összhangban, amelyeknek egyébként mindig a mobilitás javítását és az utazási sebesség optimalizálását kell szem előtt tartaniuk. Ösztönözni kell a bevált gyakorlatok követését is, hogy növekedjen a biztonság, illetve az intelligens rendszerek használata. |
4.19 19. kérdés: A videomegfigyelés jó eszköznek tekinthető-e a városi közlekedés biztonságának és az azzal kapcsolatos biztonságérzet fokozásának érdekében?
4.19.1 |
A legújabb technológiára épülő, vészhelyzet-kezelési rendszerek beépítése a kollektív közlekedésben részt vevő járművekbe lehetővé teszi, hogy vandalizmus vagy baleset esetén értesítsék a vészhelyzeti ügyeletet, tájékoztatva azt a jármű helyzetéről. Ezenkívül képi és hangüzenetet is továbbítani lehet arról, hogy mi történik a járműben. |
4.19.2 |
Megfelelő intézkedéseket kell hozni annak érdekében, hogy elkerüljük a privátszféra megsértését, amely egyben egy alapvető személyiségi jog megsértését is jelenti. |
4.20 20. kérdés: Szükség van-e minden érintett közös munkájára az új európai mobilitási kultúra kialakításához? Az Európai Közúti Közlekedésbiztonsági Megfigyelőközpont mintáját követve a Városi Mobilitás Európai Megfigyelőközpontja ezen együttműködés támogatásához hasznos kezdeményezésnek tekinthető-e?
4.20.1 |
A városi mobilitás új kultúrája feltételezi az európai és tagállami intézmények, a regionális és a helyi önkormányzatok, valamint a civil társadalmi szervezetek közötti együttműködést. |
4.20.2 |
A Városi Mobilitás Európai Megfigyelőközpontja hasznos kezdeményezést jelentene, és hozzáadott értéket biztosítana, mivel adatgyűjtéssel foglalkozhatna, ismerné a közlekedési igények változásait, és ösztönözhetné a tapasztalatcserét. Ráadásul elősegítené a mobilitással kapcsolatos problémák jobb megismerését és azt, hogy megfelelő politikákat alkalmazzanak azok megoldására. A városi paraméterek mérésére szolgáló eljárások európai szintű harmonizációjára lenne szükség, és az EGSZB üdvözölné ezeknek a kritériumoknak az egységesítését. |
4.21 21. kérdés: Hogyan lehetne a meglévő pénzügyi eszközöket, például a strukturális és a kohéziós alapokat jobban és koherensebb módon felhasználni az integrált és fenntartható városi közlekedés támogatására?
4.21.1 |
Úgy, hogy az alapok javításának céljaként a városi mobilitást és a tiszta (alacsonyabb fogyasztású és kibocsátású) kollektív közlekedési eszközökre való fokozatos áttérést tűzzük ki, és gondoskodunk minden egyes befektetett euró jobb megtérüléséről. Az EGSZB szerint az alapok nagyobb részét kell oktatásra és kutatásra fordítani. |
4.21.2 |
Ugyanakkor csökkenteni kell a pénzügyi hozzájárulásokat úgy, hogy objektív kritériumokat határozunk meg, melyekkel a Közösség számára leginkább kifizetődő megoldás választható ki az elérhető áron nyújtott, minőségi közlekedés biztosítása érdekében. A hatékonyságra és a közszolgáltatásokkal kapcsolatos kötelezettségekre kellene helyezni a hangsúlyt. |
4.22 22. kérdés: Hogyan lehet a tiszta és energiahatékony városi közlekedést gazdasági eszközökkel, különösen piaci alapú eszközökkel támogatni?
4.22.1 |
Környezetvédelmi záradékokat kell beépíteni az európai programok által finanszírozott infrastrukturális projektek keretében történő beszerzési szerződésekbe. |
4.22.2 |
Egy másik lehetőség az lenne, ha a Buying green. A handbook on enviromental public procurement [Környezetbarát közbeszerzési kézikönyv] című munkadokumentumban [SEC (2004) 1050] ismertetett kritériumokat beépítenék egy COM dokumentumba, kibővítve azt a közlekedési tárgyú zöld közbeszerzésekkel. Mind a személygépkocsik, mind a kollektív közlekedési eszközök piaca egyre jobban a környezet tiszteletben tartása felé mutat. A tisztább járművek (üzemanyag, motor) vásárlását előnyben kellene részesíteni, a vásárlók pénzügyi erőfeszítéseit pedig el kellene ismerni azáltal, hogy járműveik megkülönböztetett elbánásban részesülnek a városközpontba való behajtásra vonatkozó politikákban. |
4.23 23. kérdés: A célzott kutatási tevékenységek hogyan segíthetik elő a városi korlátoknak a lebontását és a városi közlekedés fejlődésének előmozdítását?
4.23.1 |
Egyértelműen meg kell határozni azokat a projekttípusokat, amelyek támogatást kaphatnak közösségi közpénzekből, és (megfelelő ellenőrzés mellett) kötelezővé kell tenni az ilyen projektek céljainak (egy bizonyos határidőn belüli) elérését úgy, hogy ennek nemteljesülése esetén vissza lehessen követelni a kifizetett támogatást. |
4.24 24. kérdés: Bátorítani kell-e a városokat és a nagyvárosokat a városi útdíjak alkalmazására? Szükség van-e a városi útdíjak alkalmazásával kapcsolatos általános keretre és/vagy iránymutatásra? Ezeket a bevételeket a kollektív városi közlekedés fejlesztésére kell-e fordítani? Internalizálni kell-e a külső költségeket?
4.24.1 |
Európai szinten hiányoznak azok a harmonizált szabályok, amelyeket a tarifák kiszámítására, valamint a kollektív közlekedés hálózatsűrűsége alsó küszöbértékének a megállapítására szolgáló kritériumok harmonizálásával kellene meghozni. |
4.24.2 |
Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy a városközpontba való bejutást szabályozó különféle útdíjrendszerek általános érdekeket szolgálnak, és azonnali, megelégedésre okot adó eredményekkel járnak, de diszkriminálhatják az alacsony jövedelműeket, a magas jövedelemmel rendelkező rétegek számára pedig kevésbé visszatartó hatásúak. A helyi hatóságoknak olyan intézkedéseket kell elfogadniuk, amelyek enyhítik az esetleges negatív hatásokat. Ilyen lehet például a kollektív közlekedési eszközök használatának ösztönzése vagy olcsó menetjegyek biztosítása. |
4.24.3 |
Valamennyi jövedelmi réteg számára alternatívát jelentene a „horizontális hatásokkal” járó, a csatlakozási pontokon kivetett útdíj. Ez nem konkrét pénzösszeget jelentene, hanem a városban megtehető kilométerkvótát, mellyel az egyes autósok rendelkezhetnének. A hozzáférés korlátozott engedélyezéséről van tehát szó (kilométer/időegység). A városban saját autóval megtett útszakaszokat „szelektálni” és adminisztrálni kellene, figyelembe kell azonban venni azt is, hogy mindez a lakóhely, a származási hely és az úti cél miatt diszkriminációval járhat. |
4.24.4 |
Mindez természetesen újabb területi felosztást jelentene a már javasolt „korlátozott forgalmú övezetekhez (zónákhoz)” képest, amelyekben a forgalom gyakorlatilag a kollektív és az ott lakók közlekedésére korlátozódna. |
4.25 25. kérdés: Hosszabb távon milyen hozzáadott értéket teremthet a tiszta és energiahatékony városi közlekedés finanszírozásához nyújtott célzott európai támogatás?
4.25.1 |
A hozzáadott érték rendkívül jelentős, és nehezen meghatározható, ha figyelembe vesszük az egészségügyi tényezőket (mind mentális, mind pedig fizikai értelemben), az egyén idejének értékét (amely attól a jelentős időtartamtól függ, amely az otthontól a munkahelyre való eljutáshoz, illetve fordítva szükséges, és amely a munkaidőhöz hozzászámolva egy sor negatív tényezőt eredményez). |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) COM(2006) 314 végleges. „A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek: Tartsuk mozgásban Európát! Fenntartható mobilitás kontinensünk számára. »Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvének félidei felülvizsgálata.«”
(2) A 2007. április 25–26-án tartott plenáris ülésen elfogadott HL C 168., 2007.7.27., 74. o. vélemény a következő tárgyban: „Közlekedés a városi és nagyvárosi területeken”. Előadó: Lutz RIBBE.
(3) Figyelembe véve az EK-Szerződésnek a szubszidiaritás és az arányosság elvéről szóló 30. jegyzőkönyvét, illetve az Európai Parlament és az Európai Bizottság között 1993. október 25-én megkötött intézményközi megállapodást.
(4) Lásd az Európai Bíróság által a 2002. szeptember 17-i C-513/99. sz. Concordia Bus Finland ügyben hozott ítéletet.
(5) Lásd az EGSZB véleményét a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye – Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé”, HL C 151., 2008.6.17., előadó: Edgardo Maria IOZIA.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/46 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: A Bizottság közleménye – A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv
COM(2007) 607 végleges
(2008/C 224/10)
2007. október 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
A Bizottság közleménye – A teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2008. május 8-án elfogadta véleményét. (Előadó: Daniel RETUREAU.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 99 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az EGSZB helyesli az Európai Bizottság által javasolt cselekvési tervet, és szeretné, ha kikérnék a véleményét a 2010-re várható időközi jelentéssel kapcsolatban az elért eredmények és az esetlegesen fennálló problémák számbavétele érdekében. |
1.2 |
Egyetért azzal, hogy az ágazattal való szoros együttműködésben érdemes külön teljesítményértékelési erőfeszítéseket tenni a módozatok közötti terminálok vonatkozásában, ideértve a kikötőket és a repülőtereket is. Egy sor olyan általános európai referencialap segítségével, amelyek teret hagynak a helyi szintű további specifikációra, a referencialapok – tekintettel a szárazföldi terminálok, tengeri kikötők, repülőterek és belvízi kikötők eltérő jellegére – megfelelő módon megkülönböztethetők. |
1.3 |
A szállítási tarifáknak a különböző szállítási módok szerinti meghatározása általában nem tükrözi sem azok tényleges hatását az infrastruktúrákra, a környezetre, az energiahatékonyságra, sem pedig a társadalmi, területi és szociális költségeket. |
1.4 |
A teljesítményértékelés tervezett összehasonlító és értékelési eszközeinek tehát fenntarthatóságuk alapján kell összehasonlítaniuk a használható szállítási láncokat, hogy ezáltal könnyebb legyen felállítani egy kiegyensúlyozott árrögzítő mechanizmust, illetve kidolgozni egy olyan szabályozási rendszert, mely arra ösztönöz, hogy a logisztikai választás a leghatékonyabb és leginkább fenntartható módozatokra essen, a szállított áru természete és a rendelkezésre álló módozatok függvényében. |
1.5 |
A felhasználók és a társadalom egésze igényeinek megfelelő hatékonyabb szállítási logisztika megkerülhetetlen módon jelentős fejlődést kíván meg a meglévő új csúcstechnológiák gyors megvalósítása, valamint az új kutatások tekintetében, illetve folyamatos erőfeszítést igényel a személyzet szakképzése és szakképesítése, illetve a munkakörülmények javítása terén. Ezzel párhuzamosan optimalizálni kellene a meglévő infrastruktúrák felhasználását, a szállításba és a logisztikába fektetett humán, anyagi és pénzügyi eszközök érvényre juttatását. Ösztönözni kellene a szakmák felértékelését és vonzóbbá tételét is. Ezen túlmenően újabb befektetésekre van nélkülözhetetlen szükség az új tagok integrációjának felgyorsítása, illetve az euro-mediterrán politika és a szomszédsági politika megkönnyítése érdekében. Emellett értékelni kell a hosszú távú kilátásokat a kereslet alakulása tekintetében, a rendkívül hosszú távon amortizálható befektetési költségek meghatározása érdekében. |
1.6 |
Növelni kell az utak biztonságosságát, különösen a harmadik országokkal határos övezetekben. |
1.7 |
Az EU tengerparti határai megnövekedtek: ma már magukban foglalják a balti-tengeri és a fekete-tengeri szakaszt, a Duna fő tengelyéhez kapcsolódva, melyet újra életre kell kelteni. Európa kikötői csomópontjainak tranzitforgalma a harmadik országokkal folytatott kereskedelem 90 %-át és az uniós országok közötti kereskedelem 40 %-át bonyolítja. A logisztikai tevékenységek jelentős mértékű fejlődésének lehetünk itt tanúi. Ugyanakkor számos előrelépésre van szükség. Elsősorban modernizálni kellene a szárazföldi szolgáltatásokat, többféle módozatot és az intermodális technikák jelentősebb igénybevételét kínálva. Az átrakodások technikáit és megszervezését is javítani kell. Emellett jobb egyensúlyt kell teremteni a különböző kikötői területek között, illetve törekedni kell ez utóbbiak és a szárazföldi csomópontok közötti jobb komplementaritásra. |
1.8 |
Az EGSZB támogatja az új technológiák alkalmazását, a különböző módozatok (infrastruktúrák, szállítási és anyagmozgatási eszközök, munkaszervezés és -körülmények stb.) minden tökéletesíthető aspektusára kiterjedő kutatást, a műszaki szabványok, illetve az üzenet- és kommunikációs szabványok kidolgozása iránti elkötelezettséget a komodalitás fejlődése és a forgalom folyamatosságának előmozdítása érdekében, valamint a jobb „összekapcsolódást”egyfelől a termelés és a kereskedelmi forgalom, másfelől a szállítás növekedése között, mely utóbbi elkerülhetetlenül fejlődik. E tekintetben alapvető tényező a logisztikai láncok nagyobb hatékonysága. |
1.9 |
Folytatni kell a kutatást a motorokkal és azok energiahatékonyságával, a nem fosszilis üzemanyagokkal kapcsolatban, mind az egyéni, mind pedig a tömegközlekedési, személyszállításra vagy teherfuvarozásra használt járművek esetében. |
1.10 |
A városi szállítási logisztika sürgős intézkedéseket és fokozott erőfeszítéseket igényel a nagyvárosi gazdaság fokozatos megfojtásának megakadályozása érdekében, illetve elkerülendő a jelentős mértékű hatékonyságvesztést, mely a torlódásokban töltött időből fakad, valamint improduktív és környezetszennyező mind a lakosokra, mind pedig a vállalkozásokra nézve. Az egyéni és tömegközlekedési, személy- és áruszállítási szükségleteket tekintetbe vevő globális megközelítésre van szükség a városi környezetben, az utak jobb elosztása és annak a tendenciának a megfordítása érdekében, melyre a lakosok és számos tevékenység városi peremterületek és távoli lakóhelyek felé történő elvándorlása a jellemző. |
1.11 |
A fenntarthatóság és az energiahatékonyság, illetve az intermodalitás kap központi szerepet ebben a tervben, és a javasolt ütemezés világosan megmutatja, hogy milyen sürgősen végre kell hajtani ezt a politikát. Az Európai Bizottság javaslatai az együttműködést és a párbeszédet részesítik előnyben a kényszerítő erővel szemben. Be kell bizonyítani, hogy ez az opció működni fog. Sikere a szállítási ágazat szereplőitől függ majd, illetve a civil társadalom által határozottan igényelt követelményekhez való alkalmazkodóképességüktől. |
2. Az Európai Bizottság javaslatai
2.1 Bevezetés
2.1.1 |
2006. június 28-án az Európai Bizottság közleményt jelentetett meg „Európai teherszállítási logisztika: A fenntartható mobilitás kulcsa” (1) címmel. Ez a közlemény rámutatott a logisztika szerepére a fenntarthatóbb, kevesebb szennyezéssel járó, valóban környezetbarát szállítási módokban. A közleményt konzultáció követte; ez utóbbi eredményeképpen született meg a teherfuvarozási logisztikáról szóló cselekvési terv (2), melyet 2007. október 18-án tettek közzé. |
2.1.2 |
Az Európai Bizottság célja a logisztikai szemléletmód érvényesítése az Unió közlekedéspolitikájában a visszatérő szűk keresztmetszetek csökkentése, az energiafogyasztás visszaszorítása, az infrastruktúrák és a szállítási eszközök komodalitásának és multimodalitásának jobb kihasználása, a környezet megóvása és a káros hatások korlátozása, valamint a személyzet folyamatos képzésének támogatása érdekében. |
2.1.3 |
Az EGSZB a mostani felkérés alapján e cselekvési tervről hivatott véleményt mondani, amely célkitűzéseket és megvalósítási menetrendet is tartalmaz, és az új információs technológiák használatát szorgalmazza a (különálló termékekre, csomagokra, konténerekre vonatkozó) teherfuvarozási logisztika hatékonyságának növelése céljából. Az Európai Bizottság a logisztikai szolgáltatók önkéntes akkreditálási rendszerét, valamint a szakma gyakorlásához nélkülözhetetlen és a szakemberek mobilitását növelő szakképesítéseket és képzéseket szorgalmazza. |
2.1.4 |
Az Európai Bizottság már 2006-ban hangsúlyozta, hogy megfelelő statisztika híján nehéz képet alkotnia az európai logisztikai piacról. A logisztika becslések szerint a szállított termékek költségének 10–15 %-át adja. |
2.1.5 |
Közleményében az Európai Bizottság egy közös európai keret kialakítását javasolta a teherfuvarozási logisztika terén, különös tekintettel a következő területeken megvalósítandó fellépésekre. A cselekvési terv pontos meghatározásokat ad, és rögzíti a megvalósítás 2008–2012 közé eső határidőit. Vagyis igen rövid határidőket szab meg:
|
2.1.6 |
A 2007-ben közzétett cselekvési terv a korábban tervbe vett fellépéseket részletes célkitűzéseket tartalmazó programba illesztette, amelyhez megvalósítási menetrendet rendelt. |
2.1.7 |
A „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára” című közleményében (4), amelyet a 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyv félidei értékelése és egyidejű felülvizsgálata (5) keretében tett közzé, az Európai Bizottság az „intelligens mobilitás” koncepcióját hangsúlyozta, amely magába foglalja a fuvarozási logisztikát éppúgy, mint az intelligens közlekedési rendszereket (ITS), és amely témát egyébként a cselekvési tervben is kiemelt helyen tárgyalja. |
2.2 Elektronikus teherszállítás és intelligens közlekedési rendszerek
2.2.1 |
A rendelkezésre álló és jövőbeli IKT-k általános elterjedése alapvető fejlődést hozhat a teherfuvarozási logisztika területén, de egyelőre felvet néhány problémát, amelyeket még meg kell oldani: ilyen például a szabványosítás, a felhasználói kompetenciák, a papírmentes dokumentumkezelés előtt álló jogszabályi vagy egyéb akadályok elhárítása, az adatbiztonság, illetve a magánélet védelme. |
2.2.2 |
Az elektronikus teherszállítás elképzelése a jövőben létrehozná a „teheráruk internetalapú hálózatát” (a teheráruk, azaz az egyedi áruk, a csomagok és ládák, a konténerek, illetve minden komponensük egyedi megnevezést és azonosítót kaphatna, egy passzív vagy aktív „kommunikáló címke” révén, amelyet a rádiófrekvenciás (RFID) leolvasó hozna működésbe); a teheráruk internetalapú hálózata lehetővé tenné a teherárukra vonatkozó adatok (földrajzi elhelyezkedés, az áru jellegére és mennyiségére vonatkozó információk, közlemények, vámadatok stb.) átadásának automatizálását és leegyszerűsítését. A meglévő rendszereket tovább kell fejleszteni az internet ezen új ágának konkretizálása érdekében, amely a teheráruk azonosításán alapul. |
2.2.3 |
Az Európai Bizottság 2008-ra nagyszabású kutatási projektet tervez az ITS eszközök és a teherfuvarozási logisztikához kapcsolódó technológiák bevezetésének útiterve alapján. |
2.3 Távlatok
2.3.1 |
A hatékonyság növelése révén a terv olyan problémák megoldásához kíván hozzájárulni, mint a forgalomtorlódás, a szennyezés és zajártalom, a CO2-kibocsátás és a fosszilis üzemanyagoktól való függés. E lépéseket hosszú távú perspektívával bíró munkának kell kísérnie, amelyet a tagállamokkal közösen kell végezni a jövő teherszállítási rendszereibe történő beruházás közös alapjának megteremtése érdekében. |
2.3.2 |
Az Európai Bizottság 2010-ben jelentést nyújt be a cselekvési terv végrehajtásában elért haladásról. |
3. Általános megjegyzések
3.1 |
Az EU bővítése, a kereskedelem növekvő globalizálódása, az új gazdasági hatalmak felemelkedése (nem kizárólag Kínára gondolva), az üzemek delokalizálásának folyamata a kereskedelem fejlődését erőteljesen serkentő tényezők. A kereskedelem gyorsabban növekszik, mint maga a termelés. Az Európai Bizottság a 2001-ben kiadott fehér könyvben kísérletet tett a szállítási ágazat és a növekedés „szétválasztására”. Sürgősen újra fel kell venni az e témáról folytatott gondolkodás szálát, legalábbis azért, hogy visszaállítsunk valamiféle „kapcsolódást”, „párhuzamot” a kettő között. A 2006-os, úgynevezett átdolgozott fehér könyvben (6) alkalmazott logisztikai megközelítés, amely a különböző szállítási módokat és szereplőket (forgalomszervezők, szállítók, felhasználók, nemzeti, közösségi és nemzetközi hatóságok) kapcsolja össze, és a legújabb információs, csomagolási és árumozgatási technológiákra támaszkodik, az áruforgalom, valamint a teherfuvarozás racionalizálásának és hatékonyabbá tételének meghatározó tényezőjévé válhat. |
3.2 |
A globális hatókörű logisztikai láncok megkövetelik, hogy a különböző szállítási rendszerek közötti – fizikai illetve elektronikus – kapcsolatok idővel tökéletesen integrált rendszert alkossanak, hogy segítségükkel kiválasztható legyen a leghatékonyabb szállítási mód, illetve e módok leghatékonyabb kombinációja, és a logisztika olyan szintre fejlődjön, hogy képes legyen „egyszerre” teljesíteni „hármas” célkitűzését: a gazdasági, szociális és környezeti hatékonyságot (az energiaköltségek csökkentését is beleértve). |
3.3 |
A szállítás megtervezése a legtöbb esetben hosszú határidőket igényel, és számos szereplő együttműködését követeli meg. A szállítási infrastruktúrákba és logisztikai platformokba történő beruházások igen hosszú távra szólnak és rendkívül nagy költségekkel járnak, különösen a tengeri és belső kikötők, illetve repülőterek, de hasonlóképpen a „száraz kikötők” és a kombinált szállítási központok esetében is. Éppen ezek a platformok vetik fel ugyanakkor a legtöbb problémát, amelyekre gyors, megbízható és tartós megoldásokat kell találni. Az EGSZB szerint ezért helyénvaló mindenekelőtt a meglévő infrastruktúrák kihasználásának optimalizálását elvégezni; az információ- és tapasztalatcsere e téren igen gyümölcsözőnek bizonyulhat. A meglévő eszközök kihasználása és a fejlett technológiák alkalmazása azonban nem lesz elegendő. A közép- és hosszú távú „programozás” megkerülhetetlen az új befektetések esetében. |
3.4 |
Az új, hosszú élettartamú infrastruktúrák létrehozása kizárólag rendkívül hosszú távra kiszámított igények mentén valósítható meg, és csak abban az esetben, ha nincs komodális alternatív megoldás, például a meglévő más típusú infrastruktúrák révén. Például a kamionok vasúti szállítása alternatívát jelenthet a meglévő közúti úthálózat kiszélesítésének, illetve az új utak építésének. Az ehhez szükséges programozásba a logisztikai láncok valamennyi szereplőjét be kell vonni: az uniós hatóságokat, a nemzeti és regionális kormányzati hatóságokat, a gyártókat, kereskedőket és más rakodókat, a logisztikai szakembereket és a szállítókat, illetve a szociális partnereket. Az érintett népességnek részvételi lehetőséget kell biztosítani az e kérdésekről folytatott előzetes vitákban és különféle konzultációkban, és véleményüket komolyan fontolóra kell venni. |
3.5 |
E programozás nyomán olyan partnerségeknek kell létrejönniük, amelyek hosszú távra szólnak, és biztosítják az infrastruktúrák tartós (mind gazdasági, ökológiai, mind pedig szociális) életképességét. E tevékenységnek az Európai Területfejlesztési Perspektívába kell illeszkednie, és hozzá kell járulnia a szállításba történő befektetéseknek az ipari és kereskedelmi tevékenységekkel, illetve a területfejlesztési és városi területekre vonatkozó programokkal való megfelelőbb átstrukturálásához, összehangolásához és fenntartásához (nevezetesen elkerülendő a logisztikai platformok „elvándorlását” és a sietős és költséges „delokalizációkat”, a bizonyos tengelyeket és övezeteket érintő szűk keresztmetszeteket egyfelől, illetve az egyes övezetek bizonyos szolgáltatások hiánya vagy középszerűsége miatti hanyatlását, körülzártságát másfelől). |
3.6 |
Ami a rakodási egységekre vonatkozó tervezett új szabványokat illeti, ezeknek nyilvánvaló módon alkalmasnak kell lenniük arra, hogy megkönnyítsék az esetleges átrakodásokat a mozgatható maximális súlyok és méretek tekintetében. Ugyanakkor – tekintettel a közúti szállítás kvázi-monopóliumára a szárazföldi teherfuvarozásban – ezeknek a szabványoknak nem szabad olyan többletterheket jelenteniük, amelyek károsíthatják az infrastruktúrákat, és tovább csökkenthetik a közúti szállítás biztonságát. A szabványoknak támogatniuk kell a komodális szállítást. |
3.7 |
Az önkéntes alapon alkalmazandó új intermodális rakodási egységről szóló, 2003. évi javaslattal kapcsolatban az EGSZB összefoglalóan megismétli, hogy a rakodási egységeknek a különböző méretekkel való kombinációja logisztikai szempontból rémálom. A felsorolt két akadály (a rögzített állványzatok méretei és a rendszer finanszírozásának bizonytalansága) azt az aggályt veti fel, hogy a rendszer alkalmazására nem kerül sor. |
4. Részletes megjegyzések
4.1 |
Az EGSZB feltétlenül hozzá kíván járulni a cselekvési terv előrehaladásáról és az alkalmazás esetleges nehézségeiről az Európai Bizottság által 2010-ben készítendő jelentéshez. |
4.2 |
A teheráruk internetalapú hálózata minden bizonnyal megfelelő eszköz lesz a fuvarozási logisztika, illetve a megrendelőknek nyújtott szolgáltatások hatékonyságának javítására. Azonban az internetes domain-nevek tapasztalata alapján az EGSZB-nek kétségei merülnek fel az elnevezésekre alkalmazandó ellenőrzési eljárásokkal és eszközökkel kapcsolatban; a domain-nevek internetes ellenőrzése történelmi okokból végső soron az USDoC, az Amerikai Egyesült Államok Szövetségi Kereskedelmi Minisztériumának felügyelete alá tartozik. Az EGSZB az európai kormányzás lehetőségét támogatja az elnevezések és az adatkezelés, valamint a műszaki szabványok meghatározása tekintetében. |
4.2.1 |
Az EGSZB értékeli, hogy az Európai Bizottság a logisztika fejlesztését beillesztette a megújított lisszaboni növekedési és foglalkoztatási menetrendbe. A tapasztalatból okulva ugyanakkor felhívja az Európai Bizottságot, hogy sietve számolja fel az új technológiák alkalmazása terén felhalmozott késedelmeket, különös tekintettel a Galileo programra. |
4.3 |
Az EGSZB szerint a teheráruk internetalapú hálózatának – tekintettel ezek gazdasági jelentőségére, valamint a kereskedelem döntő részben interregionális jellegére – a multipolaritás elvén kellene alapulnia (például regionális és szubregionális regisztráló hatóságok), és nem kellene a rendszert végső soron egyetlen, ráadásul az EU-n kívüli hatóság ellenőrzése alá helyezni. |
4.4 |
Világosan meg kell határozni, milyen problémákat vet fel a magánélet és az üzleti titok védelme tekintetében a rakományok tartalmának megismerése és elsősorban a harmadik országokban a bűnözők számára történő információkiszivárogtatás elkerülése érdekében használt információs eszközök diverzifikálása (vámügyi és biztosítási problémák), valamint a rakományok, illetve a feladók, közvetítők és címzettek nyomon követése az intelligens közlekedési rendszerek (ITS) és a kapcsolódó információs technológiák fejlesztésének kontextusában. |
4.5 |
Mindez különösen érinti az e-kereskedelemhez kapcsolódó kifinomult logisztikát. |
4.6 |
Az EGSZB értékeli, hogy az Európai Bizottság – a szereplők „definiálásának” és „tanúsításának” rendszere révén – „korszerűsíteni” szándékozik a logisztikai szakmát, és reméli, hogy mindez kiemelt hozzáadott értéket képvisel. |
4.7 |
Az EGSZB ugyancsak örömmel fogadja, hogy az Európai Bizottság a szociális partnerekkel közösen kívánja kidolgozni a szakképesítési és szakképzési elvárásokat. Ezzel kapcsolatban az EGSZB reméli, hogy a szakképesítések és szakképzések kidolgozására az egész aktív életen át tartó tanulás elképzelésének megfelelően, és az új ismeretekhez és technológiákhoz igazodva kerül sor. Üdvözlendő az is, hogy az Európai Bizottság biztosítani kívánja az önkéntes tanúsítványok kölcsönös elismerését. |
4.8 |
A logisztikai teljesítmény javítása – az új technológiák fokozott mértékű alkalmazása, az adminisztratív eljárások egyszerűsítése, a tapasztalatcsere, a szakképesítések és szakképzések fejlesztése, illetve a komodalitás révén – megkerülhetetlen szükségszerűség. Az EGSZB azonban hangsúlyozni kívánja, hogy e fejlődés csak akkor fejtheti ki maradéktalanul valamennyi pozitív aspektusát, ha a szállítási és logisztikai ágazatban – az Európai Bizottság 2001-es fehér könyvében leírtaknak megfelelően – helyreáll az egyensúly a módozatokon belül és azok között, illetve „szabályozott verseny” érvényesül, ami magába foglalja a szállítási tarifák relatív újraértékelését, valamint az intramodális és intermodális versenyfeltételek valódi harmonizálását magán az EU-n belül. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) COM(2006) 336 végleges.
(2) COM(2007) 607 végleges.
(3) Lásd a Rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) témájában készült feltáró véleményt (előadó: Peter MORGAN) HL C 256., 2007.10.27., 66–72. o., valamint a 2007. november 15-16-án Lisszabonban rendezett konferenciáról készült dokumentumokat (a portugál elnökség honlapja).
(4) COM(2006) 314 végleges, 2006. június 22.
(5) Lásd az EGSZB kapcsolódó véleményeit a fehér könyvről: „Európai közlekedéspolitika 2010-re: a választások ideje”, COM(2001) 370 végleges, 2001. szeptember 12., illetve a félidei felülvizsgálatról: „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára – A fehér könyv félidei felülvizsgálata” COM(2006) 314 végleges, 2006.június 22.
(6) „Tartsuk mozgásban Európát! – Fenntartható mobilitás kontinensünk számára. Az Európai Bizottság 2001. évi közlekedéspolitikai fehér könyvének félidei felülvizsgálata”, COM (2006) 314 végleges, 2006. június 22.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/50 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy:
— |
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról |
— |
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról |
— |
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozásáról |
COM(2007) 697 végleges – 2007/0247 (COD)
COM(2007) 698 végleges – 2007/0248 (COD)
COM(2007) 699 végleges – 2007/0249 (COD)
(2008/C 224/11)
2007. december 10-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az elektronikus hírközlő hálózatok és elektronikus hírközlési szolgáltatások közös keretszabályozásáról szóló 2002/21/EK irányelv, az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és kapcsolódó eszközökhöz való hozzáférésről, valamint azok összekapcsolásáról szóló 2002/19/EK irányelv és az elektronikus hírközlő hálózatok és az elektronikus hírközlési szolgáltatások engedélyezéséről szóló 2002/20/EK irányelv módosításáról
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az egyetemes szolgáltatásról, valamint az elektronikus hírközlő hálózatokhoz és elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogokról szóló 2002/22/EK irányelv, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, feldolgozásáról és a magánélet védelméről szóló 2002/58/EK irányelv és a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló 2006/2004/EK rendelet módosításáról
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozásáról
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció 2008. május 8-án elfogadta véleményét. (Előadó: Bernardo HERNÁNDEZ BATALLER.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 80 szavazattal 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az EGSZB örömmel fogadja az Európai Bizottság arra irányuló célkitűzéseit, hogy az elektronikus hírközlési piac a felhasználóknak az elérhető legnagyobb előnyt nyújtsa, biztosítsa a verseny torzulásoktól és korlátozásoktól való mentességét, ösztönözze a hatékony infrastrukturális beruházásokat, az innovációt, valamint a rádiófrekvenciák és számok hatékony felhasználását és kezelését. |
1.2 |
Tekintettel arra, hogy az elektronikus hírközlési ágazatban magas szintű a technológiai innováció, és a piacok dinamikusan fejlődnek, az EGSZB elfogadja az elektronikus hírközlési keret szabályozási modelljét és a javasolt módosításokat, amelyek az alábbi szempontokon alapulnak: |
1.2.1 |
a tagállamok általi, decentralizált szabályozás, amely a nemzeti hatóságokra ruházza a piacfelügyelet – a közös elvekkel és eljárásokkal összhangban történő – ellátásának feladatát. Emellett megerősítik a nemzeti szabályozó hatóságok függetlenségét, mindennapi irányítását és döntési hatáskörét, saját költségvetést, elegendő humánerőforrásokat és határozottabb végrehajtási jogköröket biztosítva a számukra annak érdekében, hogy javuljon a szabályozási keret végrehajtása; |
1.2.2 |
a belső piac megerősítése, bizonyos hatáskörökkel ruházva fel az Európai Bizottságot a tagállamok hatáskörén kívül eső transznacionális piacok tekintetében; |
1.2.3 |
a jogalkotás következetességének növelése bizonyos rendelkezések korszerűsítése révén, hogy azok kövessék a technológia és a piac fejlődését, ideértve egy sor elavult vagy redundáns rendelkezés elhagyását; |
1.2.4 |
hatékony spektrumgazdálkodási stratégia meghatározása az egységes európai információs tér megvalósítása érdekében; |
1.2.5 |
kivételes esetekben a funkcionális szétválasztás alkalmazása a nemzeti szabályozó hatóságoknak az Európai Bizottság előzetes jóváhagyásával hozott döntése alapján, annak érdekében, hogy az ellátási láncban alacsonyabb szinten lévő szolgáltatók számára – ideértve a vertikálisan integrált szolgáltatók saját részlegeit is – a termékekhez történő teljesen egyenlő mértékű hozzáférést lehessen biztosítani; |
1.2.6 |
megbízható, eredményes kommunikáció megvalósítása az elektronikus hírközlő hálózatokon keresztül. Ennek érdekében a Hatóságnak szakértői tanácsadás révén hozzá kellene járulnia a megfelelő műszaki és szervezési biztonsági intézkedések harmonizálásához; |
1.2.7 |
a fogyasztói jogok megerősítése a szerződések bizonyos szempontjait, az átláthatóságot és az információk közzétételét, a szolgáltatások, információk és segélyhívó-szolgálatok rendelkezésre állását és a számhordozhatóságot illetően. A javaslatok azonban nem biztosítják a Szerződésben előírt magas szintű fogyasztóvédelmet, mivel nem térnek ki olyan szempontokra, mint a vevőszolgálatok szabályozása, a minimális minőségi szintek, a szankcionálási rendelkezések vagy a szolgáltatások és végberendezések lehetséges közös beszerzése; |
1.2.8 |
a magánélet fokozott tiszteletben tartása, bár nem minden javaslat eléggé ambiciózus, például a nem kívánt kereskedelmi közlések (spam) elleni védelmet illetően, amelynek az EGSZB megítélése szerint egyértelműen azon az elven kellene alapulnia, hogy a fogyasztókhoz csak kifejezett előzetes hozzájárulásukkal szabad kereskedelmi tájékoztatással fordulni. |
1.3 |
Az EGSZB üdvözli, hogy a végberendezéseket a szabályozási keret hatálya alá kívánják vonni, mivel ezáltal javul a fogyatékkal élő végfelhasználók elektronikus hozzáférése. Üdvözli továbbá, hogy egyéb egyedi intézkedések mellett kötelező érvényű intézkedéseket állapítanak meg a fogyatékkal élő végfelhasználók javára az egyetemes szolgáltatások tekintetében, miáltal javul a nyilvánosan elérhető telefonszolgáltatások – így a segélyhívó szolgálatok, tudakozószolgálatok és telefonkönyvek – hozzáférhetősége, oly módon, hogy ez a hozzáférés a többi végfelhasználó számára biztosított hozzáféréssel egyenértékű legyen. |
1.4 |
Fontos az adminisztratív költségek egyszerűsítése és csökkentése, és a spektrumgazdálkodási feladatok terén érvényesülő nagyobb rugalmasság egyszerűbbé teszi az adminisztratív eljárásokat, és megkönnyíti a spektrum használatát a szolgáltatók számára. Az EGSZB úgy véli, hogy a műszaki jellegű kivételeket korlátozni kell, a (tagállamok által meghatározandó) általános érdekű célkitűzések elérése érdekében azonban több kivétel engedélyezhető az olyan területeken, mint a kulturális és nyelvi sokszínűség, a véleménynyilvánítás szabadsága és a média sokszínűsége, a társadalmi, gazdasági és területi kohézió erősítése, az emberek biztonsága, figyelembe véve a tagállamok műszaki, társadalmi, kulturális és politikai igényeit, a közösségi jognak megfelelő nemzeti jogszabályokkal összhangban. |
1.5 |
Az Európai Bizottságtól független és a nemzeti szabályozó hatóságok hatásköreit erősítő Európai Elektronikus Hírközlési Piacfelügyeleti Hatóság létrehozása hasznos lehet, mivel segítené az Európai Bizottság és a nemzeti szabályozók közti eredményes partneri együttműködést az olyan kérdésekben, amelyekben uniós szintű összhang szükséges, ilyen például a piacok meghatározása, piacelemzések és piaci megoldások, a rádiófrekvencia-használat harmonizálása és a határokon átnyúló piacok meghatározása. |
2. Bevezetés
2.1 |
2002-ben reformokra került sor a távközlési piacon, amelyeknek köszönhetően megszületett az elektronikus hírközlés (s benne minden műholdas és földi – fix és vezeték nélküli – hálózat) keretszabályozása, a keretirányelvet, a hozzáférési irányelvet, az engedélyezési irányelvet, az egyetemes szolgáltatási irányelvet, valamint az ágazatban a személyes adatok kezeléséről és a magánélet védelméről szóló irányelvet is beleértve. |
2.2 |
A fenti közösségi szabályozási keret kialakításának célja az volt, hogy megkönnyítse az új szereplők hozzáférését a meglévő infrastruktúrához, ösztönözze az alternatív infrastruktúrákba történő beruházásokat, és nagyobb választási lehetőséget, valamint alacsonyabb árakat kínáljon a fogyasztók számára. |
2.3 |
A jelenlegi keretek szabályozási modelljének alapja a tagállamok általi, decentralizált szabályozás elve, amely a nemzeti hatóságokra ruházza a piacfelügyelet – a közös elvekkel és eljárásokkal összhangban történő – ellátásának feladatát. |
2.4 |
A keretszabályozás lefekteti a minimális harmonizációs szintet, a nemzeti szabályozó hatóságokra, illetve a tagállamokra bízva a végrehajtási intézkedések meghatározását. |
2.5 |
A keretszabályozás célja a szektorspecifikus előzetes szabályok fokozatos csökkentése a piacon zajló verseny fejlődésével párhuzamosan, mégpedig az előzetes szabályozás alá jogosan tartozó termék- és szolgáltatáspiacokat meghatározó európai bizottsági ajánlás révén. |
2.5.1 |
Az előzetes szabályozási fellépésnek minden esetben a fogyasztó javát kell szolgálnia, biztosítva a kiskereskedelmi piacok versenyképességét. Amint az Európai Bizottság 2007. december 17-i közleménye (1) rámutatott, az érintett piacok meghatározása az idők folyamán változhat, hiszen mind a termékek és szolgáltatások jellemzői, mind a keresleti és kínálati oldal helyettesítésének lehetőségei változnak. |
3. Az Európai Bizottság javaslatai
3.1 |
Az Európai Bizottság az elektronikus hírközlésre vonatkozó európai szabályozás (a továbbiakban: „a keretszabályozás”) széles körű felülvizsgálatát javasolja, a következő javaslatok együttes előterjesztésével:
|
3.2 |
Tömören fogalmazva e javaslatok célja az elektronikus hírközlésre vonatkozó „módosított” európai keretszabályozás felülvizsgálata, összhangba hozva azt a nemzeti szabályozó hatóságok, a piaci szereplők, illetve a termékek és szolgáltatások fogyasztóinak igényeivel. |
3.3 |
A célkitűzés egy következetes „módosított keretszabályozás” kialakítása a digitális gazdaság területén, amely maximálisan élni tud a belső piac kiteljesítése révén elért fejlődésben rejlő lehetőségekkel. A javaslatok az alábbiakra vonatkoznak: |
3.4 |
A keretirányelv, az engedélyezési irányelv és a hozzáférési irányelv módosítására irányuló javaslat:
|
3.5 |
Az egyetemes szolgáltatások rendszeréről, az elektronikus hírközlési ágazatban a személyes adatok kezeléséről, a magánélet védelméről és a felhasználók jogairól, valamint a fogyasztóvédelmi együttműködésről szóló rendelkezéseket módosító javaslat az Európai Bizottság ágazattal kapcsolatos jogalkotási megközelítése révén elért eddigi eredményekre épít. |
3.5.1 |
Elismerve, hogy a verseny önmagában nem elég valamennyi polgár igényeinek kielégítéséhez és a felhasználók jogainak védelméhez, a javaslat egyedi rendelkezésekkel gondoskodik az egyetemes szolgáltatás, a felhasználói jogok és a személyes adatok védelméről. |
3.5.2 |
A javaslat konkrét céljai közé tartozik az árak átláthatóságának javítása, a végfelhasználóknak szóló információk közzététele, a szolgáltatókat összehasonlítható, megfelelő és naprakész adatok könnyen hozzáférhető formában való közzétételére kötelezve, egyúttal felhatalmazva a nemzeti szabályozó hatóságokat, hogy e kötelezettségek betartását számon kérjék a szolgáltatókon. |
3.5.3 |
A javaslat a számok hordozhatóságára vonatkozó rendelkezéseket is tartalmaz, lehetővé téve a fogyasztók számára a könnyű szolgáltatóváltást (a számok tényleges átvitelének maximális határideje egy munkanapra csökkent, és a nemzeti szabályozó hatóságok jogosultak megakadályozni a szolgáltatók elrettentő gyakorlatait); módosult a segélyhívó-szolgálatokat hívó személyek tartózkodási helyének azonosítására vonatkozó szabály is, például a szolgáltatókat a sürgősségi szolgálatoknak való információátadásra kötelezve. |
3.5.4 |
A fogyatékkal élő felhasználókat védő egyedi intézkedések korábbi „lehetősége” helyett a tagállamok kifejezett „kötelezettsége” ezen intézkedések meghozatala; a nemzeti szabályozó hatóságok így jogosultak kötelezni a szolgáltatókat a fogyatékkal élők érdekeit szolgáló információk közzétételére. |
3.5.5 |
Ezen túlmenően a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörébe tartozik a szolgáltatásminőség romlásának megakadályozása a végfelhasználóknak nyújtott hálózati átviteli szolgáltatásokra vonatkozó minimális minőségi szintek meghatározása révén; a hatóságok egyúttal jogosultak lesznek nyomon követni a kiskereskedelmi díjakat, ha egyetlen vállalkozást sem jelöltek ki egyetemes szolgáltatóként. |
3.5.6 |
Az Európai Bizottság lépéseket tesz annak biztosítása érdekében is, hogy a végfelhasználókat tájékoztassák a biztonságnak a személyes adataik elvesztését vagy másként történő veszélyeztetését eredményező megsértéséről, továbbá olyan óvintézkedésekről, amelyeket az ebből eredő kár csökkentése érdekében megtehetnek. |
3.5.7 |
A fentiekkel összhangban – a felhasználó berendezésére való telepítés módszerétől függetlenül – tilos mindenfajta „kémprogram” és egyéb rosszindulatú szoftver használata; a nem kívánt kereskedelmi tájékoztatás elleni európai küzdelem fokozása jegyében az internetszolgáltatókat külön rendelkezés kötelezi a spamküldők elleni jogi fellépésre. |
3.6 |
Végezetül érdemes kiemelni az Európai Parlament felé elszámolással tartozó „Hatóság” megalakítására irányuló javaslatot, amelynek részét képezi egy szabályozói tanács; e tanács tagjait az összes EU-tagállam nemzeti szabályozó hatóságainak vezetői adják, és felváltja az európai szabályozók csoportját (2). |
3.6.1 |
A Hatóság értesíteni fogja az Európai Bizottságot bizonyos döntésekről, az elektronikus hírközlő hálózatok és hírközlési szolgáltatások EU-szintű szakértői tudásközpontjaként működik, és átveszi az Európai Hálózat- és Információbiztonsági Ügynökség (ENISA) funkcióit. |
4. Általános megjegyzések
4.1 |
Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatait, melyeknek célja a páneurópai elektronikus hírközlési piac szabályozására és irányítására irányuló igény teljesítése. |
4.1.1 |
Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság törekvését a távközlési piacok verseny előtti további megnyitására és a nagysebességű hálózatokba való beruházások felpörgetésére (minden fix, mobil és műholdas technológiát beleértve (3)), valamint azt, hogy célul tűzte ki a jövő internetének (a tárgyak internete és a szemantikus háló) a fejlesztéstámogatását és a belső piaci optimalizált spektrumgazdálkodást, szintén az audiovizuális szolgáltatások digitalizálásának kontextusában. Ez a fogyasztók és a vállalkozók közös érdeke, akiknek egyformán igénye, hogy nagyteljesítményű távközlési hálózatokhoz, illetve szolgáltatásokhoz férhessenek hozzá. |
4.1.2 |
Az EGSZB megjegyzi, hogy a jelenlegi szabályozás mellett a távközlési szektor keretszabályozásának eredményeképpen:
|
4.2 |
Az EGSZB szintén pozitívnak tekinti, hogy a javaslatokban lefektetett szabályozási séma kiterjed az elektronikus hírközlés területére is, és ezáltal minden idetartozó átviteli és szolgáltatási hálózatra. |
4.3 |
A fent említett tisztán technikai, illetve irányítási aspektusok terén elért előrelépéseken túlmenően az EGSZB üdvözli a számos olyan rendelkezést is, amelyek célja az elektronikus hírközlési szolgáltatásokhoz kapcsolódó felhasználói jogok, illetve a szolgáltatók számára a javasolt rendelkezések megfelelő végrehajtására vonatkozó eljárásbeli és adminisztratív garanciák megerősítése (érintett felek meghallgatáshoz való joga, a döntések indokolása, elővigyázatossági intézkedések, fellebbezési jog). Ezeknek a garanciáknak a bevezetése megfelel az Európai Unió Alapjogi Chartájának 41. cikkében lefektetett „megfelelő ügyintézéshez való jognak”. |
4.4 |
Az EGSZB különösen nagy örömmel fogadja, hogy a javaslatok figyelembe vették a korábbi véleményekben megfogalmazott kéréseit, nevezetesen:
|
4.4.1 |
A kulturális és nyelvi sokszínűség biztosításához tartozik az is, hogy az e-mailekben nem válnak olvashatatlanná az egyes nyelvek diakritikus jelekkel ellátott betűi, illetve a cirill, görög és egyéb betűk. Nem szabad, hogy az ilyen betűk SMS-ben való használata drágább legyen. |
4.5 |
Az EGSZB emellett az Európai Bizottság alábbi konkrét javaslatait is támogatja:
|
5. Részletes megjegyzések
5.1 |
Mivel az európai bizottsági javaslatok célja egyrészről az elektronikus hírközlési szektor nemzeti szabályozásainak közelítése, másrészről új, nemzetek fölötti testület létrehozása, az EGSZB hangsúlyozni kívánja, hogy a javaslatok kizárólagos jogalapja az EK-Szerződés 95. cikke. |
5.1.1 |
Míg e rendelkezés valóban megfelelő, elégséges alapot teremt a célok megvalósításához (6), az Európai Bíróság ítélkezési gyakorlata alapján az Európai Bizottságnak biztosítania kell, hogy a jelenleg elfogadott intézkedések tényleges hatással legyenek a belső nemzeti jogszabályokra (lehetővé téve azok módosítását), és nemzetek fölötti szinten kimerítő módon szabályozzák mindazokat az aspektusokat, amelyek a fogyasztóknak és az elektronikus hírközlési szolgáltatások felhasználóinak az érdekét szolgálják, a javaslatokban foglalt jogi és eljárási garanciák aspektusaival együtt (7). |
5.1.2 |
Egyszóval a jövőbeli, nemzetek fölötti keretszabályozás elfogadása nem jelentheti pusztán az elektronikus hírközlési szektor meglévő, nemzetek fölötti keretszabályozásának egyszerű átkozmetikázását. |
5.1.3 |
A fenti megjegyzés a Hatóság létrehozására is vonatkozik, amely teljes mértékben indokolt, amennyiben képes valóban elősegíteni a számos javasolt intézkedés következetes és hatékony végrehajtását, amelyért a ráruházott specifikus hatáskörökből kifolyólag felelős. |
5.1.4 |
A Hatóság létrehozása megfelel a szubszidiaritás elvének, mivel a jelenlegi együttműködési rendszer:
|
5.1.5 |
Továbbá megfelel az arányosság elvének is, mivel lehetővé teszi egy eredményes partnerség kialakítását az Európai Bizottság, illetve a nemzeti szabályozó hatóságok között az olyan kérdésekben, amelyekben következetes európai fellépés szükséges. |
5.2 |
A Hatóságnak a nemzeti szabályozó hatóságok közötti, kizárólagos együttműködési fórumként kell működnie a keretszabályozás által előírt összes feladatuk teljesítésében. |
5.2.1 |
Az EGSZB kíváncsian várja a Hatóság működésének jövőben várható értékelését, amely révén meggyőződhet róla, hogy az az átláthatóságon, az elszámoltathatóságon és a függetlenségen alapul, valamint hogy a nemzeti szabályozó hatóságok hatáskörei megerősödtek azáltal, hogy a közösségi jogban szilárd és átlátható alapokat kaptak. |
5.3 |
A javasolt keretszabályozás jogalkotási megközelítésével kapcsolatban fontos elismerni a szektorspecifikus kritériumok alkalmazásának előnyeit a belső piacon belüli szabad versenyre vonatkozó elvek és szabályok mellett (8). Ez a szóban forgó szektorra különösen igaz, amely a releváns piac bonyolult gazdasági elemzéseire épülő előzetes adminisztratív fellépéseket igényel, szemben a belső piac más szektoraival, ahol ilyenekre nincs szükség (9). |
5.3.1 |
Az EGSZB üdvözli, hogy a keretszabályozás egyik célja a szektorspecifikus előzetes szabályozás fokozatos csökkentése a piacon zajló verseny fejlődésével párhuzamosan – az Európai Bizottság egyre inkább alkalmazza ezt az elvet, például a 2007. december 17-i ajánlásában. Az EGSZB reméli, hogy az elektronikus hírközlési piac dinamikája, a termékek és szolgáltatások jellemzői és a helyettesítési lehetőségek olyan irányban fejlődnek, hogy szükségtelen lesz ilyen beavatkozási intézkedéseket hozni. |
5.3.2 |
Az EGSZB meggyőződése, hogy a „funkcionális szétválasztás” olyan kivételes intézkedés, amelyet csak igen ritkán szabad alkalmazni. Kizárólag a nemzeti szabályozó hatóság hozhatja meg az Európai Bizottság előzetes jóváhagyásával, amelynek viszont ki kell kérnie az új Hatóság véleményét. |
5.3.3 |
Ez a fajta megoldási módszer akkor indokolható, ha számos érintett piacon sorozatosan csődöt mondanak az valódi megkülönböztetésmentesség elérésére tett kísérletek, illetve ha a korábban megfelelőnek ítélt megoldási módszer(ek) alkalmazása után belátható időn belül nincs vagy alig van kilátás infrastruktúraversenyre. |
5.4 |
Ugyanakkor a szektorra vonatkozóan javasolt specifikus rendelkezések nem terjednek ki bizonyos jelentős kérdésekre, amelyek kihatnak a piaci szereplők, illetve szolgáltatók közötti szabad verseny páneurópai piacon való hatékony, átlátható megvalósulására, illetve a felhasználói jogok egyes lényegi aspektusaira. |
5.5 |
Először is tisztázni kellene a „nemzetbiztonság” hatókörét, amelyről – a Lisszaboni Szerződéssel módosított – EU-Szerződés 3a. cikkének (2) bekezdése szerint a tagállamok „kizárólagos felelőssége” gondoskodni. |
5.5.1 |
Szabályozatlan hatáskörök elismerése jelentős mérlegelési jogkört biztosítana olyan indokolásokhoz és intézkedésekhez, amelyek alapján nemzetbiztonsági okokra hivatkozva kivételeket lehetne megállapítani az Európai Bizottság javaslataiban foglalt ágazati és versenyjogi szabályok, illetve elvek alkalmazása alól. |
5.5.2 |
Jelenleg is léteznek olyan nemzeti szabályozások az elektronikus hírközlési szektorban, amelyek a tagállamokra bízzák az olyan távközlési hálózatok, szolgáltatások, létesítmények és berendezések kijelölését, amelyek nemzetvédelmi, illetve közbiztonsági szempontból alapvető tevékenységeket végeznek (10). Ezzel kapcsolatban az EGSZB rámutat arra, hogy a Galileo projekt esetében alkalmazott gyakorlat hasznos példaként szolgálhat. |
5.6 |
A társadalmi, gazdasági és területi kohézió megóvása érdekében az új hálózati infrastruktúrák – különösen az Qúj generációs hálózatok – létrehozásakor az állami hatóságoknak elő kell mozdítaniuk a gazdasági és a társadalmi fejlődést, és magas foglalkoztatási szintet kell biztosítaniuk, a közösségi joggal és a demokratikus elvekkel összhangban, egy csúcstechnológiára épülő elektronikus hírközlési piac létrehozása érdekében. |
5.6.1 |
A részben közpénzekből – különösen a helyi önkormányzatok által – finanszírozott fellépések az új generációs hálózatok bővítésének előmozdítását kell hogy szolgálják, biztosítva, hogy ne befolyásolják a technológiai semlegességet, illetve hogy az arányosság elvével összhangban elkerüljék a hálózati erőforrások felesleges megkettőzését. |
5.7 |
A javasolt keretszabályozás felhasználói jogokra tett hatásával kapcsolatban egyes esetekben specifikus elemzéseket kell végezni az általános gazdasági érdekű szolgáltatásokhoz való hozzáférési jogok védelmével kapcsolatban (11) (amelyet az Alapjogi Charta 36. cikke alapjogként ismer el, és az EUSz. 16. cikke, valamint a Szerződésekhez csatolt 9. jegyzőkönyv külön szabályoz), valamint a szabad verseny tekintetében, amely a Lisszaboni Szerződés 3. cikkében ugyan már nem szerepel az EU alapvető célkitűzései között, de a Szerződéshez csatolt, belső piacról és versenyről szóló jegyzőkönyv szerint ad hoc rendelet tárgya lesz. |
5.7.1 |
Az EGSZB üdvözli az egyetemes szolgáltatásokra vonatkozó javaslat által megállapított, tagállamokon belüli konzultációs mechanizmust, amely biztosítja, hogy a döntéshozatali folyamat keretében kellő figyelmet szenteljenek a fogyasztók érdekeinek; azonban sajnálattal állapítja meg, hogy egyetlen rendelkezésben sem szerepel, hogy a szervezett civil társadalomnak az Unión belüli eredményes végrehajtást garantáló megfelelő intézkedések kiválasztását illetően ki kell kérni a véleményét, és részt kell vennie a nemzetek fölötti illetékes testületek döntéshozatali folyamatában. |
5.7.2 |
Az egyetemes szolgáltatások fizikai aspektusait tekintve az EGSZB megvárja az Európai Bizottság témával kapcsolatos, az idei év folyamán várható javaslatát, mielőtt végleges álláspontját kifejtené. Az EGSZB egyelőre csak megismétli (12) a főbb elveket, amelyeket szerinte alkalmazni kell:
|
5.7.3 |
Az egyetemes szolgáltatások tekintetében az irányelvnek a következő szempontokra kell kitérnie:
|
5.7.4 |
Az egyetemes szolgáltatásokra vonatkozó javaslatban szereplő fokozott fogyasztóvédelem nem biztosítja maradéktalanul az EK-Szerződés 153. cikkében előírt magas szintű védelmet a fogyasztók számára, mivel a javaslat általános elvként nem biztosítja az előfizetők számára a jogot, hogy bármikor szankciók nélkül felmondhassák az elektronikus hírközlési hálózatüzemeltetőkkel, illetve szolgáltatókkal kötött szerződést. |
5.7.5 |
Ugyanakkor egyes aspektusok tekintetében valóban megfelelőbb lett a védelem, például:
|
5.8 |
Ami az elektronikus hírközlés adatvédelmi aspektusát illeti, az EGSZB úgy véli, hogy a javaslat előrelépést jelent a meglévő jogszabályokhoz képest, és felhívja az Európai Bizottságot, hogy – az EB esetjogában (14) megállapított kritériumokkal összhangban – fokozott titoktartást érvényesítsen a nyilvános hírközlési hálózatokon, illetve nyilvánosan elférhető elektronikus hírközlési szolgáltatásokon keresztül történő közlések és az azokra vonatkozó forgalmi adatok esetében. |
5.8.1 |
Az EGSZB támogatja az elektronikus hírközléshez kapcsolódó olyan alapvető jogok szabályozásának a megerősítését, mint a magánélet tiszteletben tartása, a személyes adatok védelme, a közlés bizalmas és titkos jellege, illetve a szellemi tulajdonjogokhoz kapcsolódó egyes kereskedelmi aspektusok. |
5.8.2 |
Ami a biztonságot (15) illeti, olyan intézkedéseket kell hozni, amelyek alkalmasak a hálózati biztonság (16) garantálására és az üzenetek megfelelő titkosítására, a személyes adatok fokozott védelme érdekében. |
5.8.3 |
Az EGSZB kedvezően fogadja, hogy az irányelv az adatgyűjtést és az azonosító eszközöket támogató nyilvános hírközlő hálózatokra is vonatkozik (beleértve az olyan vezeték nélküli eszközöket, mint például a rádiófrekvenciás azonosító rendszerek) (17). |
5.9 |
Ami a nem kívánt kereskedelmi tájékoztatást (spam) illeti, az EGSZB megismétli (18) arra vonatkozó kérését, hogy a jogszabályok félreérthetetlenül a fogyasztó kifejezett előzetes beleegyezésének elvére alapuljanak: a nemkívánatos kereskedelmi tájékoztatások megelőzése érdekében mindenekelőtt a fogyasztók érdekeire kell tekintettel lenni. Minden szükséges lépést meg kell tenni a szóban forgó elv betartása érdekében, ahol szükséges, hatékony, arányos, elrettentő jellegű büntetéseket szabva ki. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) HL L 344., 2007.12.28., 65. o.
(2) Az európai szabályozók csoportjának felállításáról a legutóbb a 2007. december 6-i 2004/641/EK bizottsági határozattal módosított, 2002. július 29-i 2002/627/EK bizottsági határozat rendelkezett, HL L 323., 2007.12.8., 43. o.
(3) Lásd a HL C 44., 2008.2.16., 50. o. elfogadott véleményt (előadó: Daniel RETUREAU).
(4) Az elektronikus hozzáférhetőség jövőbeli szabályozása c. feltáró vélemény, HL C 175., 2007.7.27. 91–95. o.
(5) HL C 151., 2008.6.17., 25. o.
(6) Az EB 2006. május 2-i ítélete a C-436/03. sz. ügyben.
(7) Uo. Jogi háttér, 44. és 45. pont.
(8) Ld. A. Bavasso: Electronics Communications: A new Paradigm for European Regulation [Elektronikus hírközlés: Új paradigma az európai szabályozás terén], CML Rev. 41, 2004, 110. o-tól.
(9) A De Streel: The Integration of Competition Law Principles in the New European Regulatory Framework for Electronics Communications [A versenyjog elveinek integrálása az elektronikus hírközlés új európai keretszabályozásába], World Competition, 26, 2003, 497. o.
(10) E problémák részletesebb elemzését ld. Carlos J. Moreiro González: Las cláusulas de Seguridad Nacional [Nemzetbiztonsági rendelkezések], Iustel, 2007, 26–31. és 53–64. o.
(11) Lásd a 2008. február 14-i CESE 267/2008. sz. véleményt (előadó: Raymond HENCKS).
(12) A 2001. február 28-i és március 1-jei plenáris ülésen elfogadott EGSZB vélemény. HL C 139., 2001.5.11., 15. o.
(13) Csalásfajta, amelyben az elkövető csalárd eszközökkel megszerzi valakinek a banki azonosítóit, hogy hozzáférhessen a számlájához és megszerezze a rajta lévő összeget.
(14) Lásd különösen az EB 2008. január 29-i ítéletét (C-275/06. számú ügy).
(15) Az EGSZB jelenleg dolgoz ki véleményt A csalás és a készpénztől eltérő fizetőeszközök hamisítása elleni küzdelem címmel (INT/417), DT R/CESE 480/2008.
(16) Lásd a Hálózat- és Információbiztonság tárgyában kidolgozott véleményt (előadó: Daniel Retureau). HL C 48., 2002.2.21., 20. o.
(17) Lásd a Rádiófrekvenciás azonosítás (RFID) című véleményt (előadó: Peter Morgan). HL C 256., 2007.10.27., 66. o.
(18) A 2001. január 24–25-i plenáris ülésen elfogadott EGSZB vélemény. HL C 123., 2001.4.25., 53. o..
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/57 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a számítógépes helyfoglalási rendszerek ügyviteli szabályzatáról
COM(2007) 709 végleges – 2007/0243 (COD)
(2008/C 224/12)
2007. december 5-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 71. cikke és 80. cikkének (2) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a számítógépes helyfoglalási rendszerek ügyviteli szabályzatáról
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció a véleményét 2008. május 8-án elfogadta. Előadó: Thomas MCDONOGH.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 75 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Ajánlások
Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság ajánlásaival és támogatja azokat, mindemellett a következő kiegészítéseket ajánlja:
1.1 |
Jogszabályt kell hozni, amely előírja, hogy az EU-ban a tulajdonos fuvarozóknak teljes mértékben ki kell vonniuk a tőkéjüket a CRS-ekből (számítógépes helyfoglalási rendszerekből); továbbá olyan intézkedéseket kell bevezetni, amelyek ellehetetlenítik, hogy más fuvarozók – közvetlenül vagy közvetve – a jövőben befektethessenek a CRS-ekbe. |
1.2 |
A tulajdonos fuvarozókra vonatkozó szabályokat fenn kell tartani mindaddig, amíg ezek a légitársaságok ki nem vonják a CRS-ekből a tulajdonrészüket. |
1.3 |
A semleges megjelenítésre vonatkozó rendelkezéseket el kell törölni. Az alapmegjelenítés fenntartásának a gyakorlatban csak korlátozott haszna van az egyéni, illetve üzleti utazók preferenciái és politikái miatt, az online értékesítési környezetben pedig ritkán tartják be a semlegességi szabályokat, vagy az ügyviteli szabályzat nem rendelkezik róluk. |
1.4 |
A minden adót, költséget, terhet és CRS-díjat tartalmazó árak megjelenítését mindenkor kötelezővé kell tenni. Átlátható tájékoztatást kell továbbá biztosítani, különösen az olyan megtévesztő gyakorlatok esetében, mint a kódmegosztás, ahol világosan tájékoztatni kell a fogyasztót, mely légitársaságok működtetik a járatot. |
1.5 |
Lehetővé kell tenni, hogy az utazási irodák és a légitársaságok szabadon megtárgyalhassák a CRS-ekkel az MIDT-adatok (MIDT: Market Information Data Tapes – értékesítési adatok (azelőtt szalagos) tára) felhasználásának és megvásárlásának feltételeit. |
1.6 |
Az adatvédelmi szabályokat meg kell erősíteni, hogy biztosítsák a PNR (utasnévrekord) adatmezőiben szereplő minden érintett személy – nem csak az utazó – adatainak védelmét. |
1.7 |
A szabályzat adatvédelmi szakaszának érvényesítését – különösen a légitársaságok rendszereiben tárolt személyes adatok harmadik országok (kereskedelmi és kormányszervezetek) számára történő kiszolgáltatására vonatkozóan – az EU-nak garantálnia kell, és a harmadik ország kormányával kötött kétoldalú megállapodások – nem pedig jogilag nem kötelező érvényű kötelezettségvállalások – formájában el kell ismertetnie. |
1.8 |
Új szabályozást kell bevezetni, amely kimondja, hogy a szabályzat adatvédelemről szóló cikkei kivétel nélkül minden CRS-előfizető – ideértve azokat a légitársaságokat is, amelyek PNR-adatbázisuk üzemeltetését CRS-szolgáltatókra bízzák, valamint az utazási irodákat, az utazásszervezőket és az idegenforgalmi vállalatokat – által létrehozott utasnévrekord védelmét biztosítják. |
1.9 |
Törölni kell azt a rendelkezést, amely lehetővé teszi az előfizetők számára, hogy a CRS-szolgáltatókkal kötött szerződéseiket három hónapos felmondási idővel felmondják. |
1.10 |
Formálisan el kell ismerni, hogy a CRS-ek adatkezelők is egyben, nemcsak a légi- és vasúti forgalmi adatokra, de a szállodákra, a gépjárművekre, a kompokra, a biztosításokra vonatkozó és a rendszereikben tárolt egyéb adatokra nézve is. |
1.11 |
Támogatni kell az újonnan piacra lépőket, ezzel is fokozva a rendszer értékesítői közötti versenyt. A jobb szolgáltatás és technológia és a versenyképes árak az előfizetők és a fogyasztók javát szolgálják. |
1.12 |
Ösztönözni kell a vasúti szolgáltatókat, hogy a CRS-en keresztül tegyék lehetővé jegyeik lefoglalását, és elő kell segíteni az EU-ban az effajta környezetkímélőbb közlekedési módokat. |
2. Bevezetés
2.1 |
Az Európai Bizottság 2007. november 15-én javaslatot terjesztett elő a számítógépes helyfoglalási rendszerek (CRS) 2299/89/EGK ügyviteli szabályzatának felülvizsgálatára. E rendelet célja a versenyellenes magatartás megelőzése volt egy olyan egyedi piaci szegmensben, ahol az általános versenyszabályok nem elegendőek. Akkoriban a CRS-ek jelentették az egyetlen járható csatornát, amelyen keresztül a fogyasztók utazási információkhoz juthattak, és ezeket lényegében a légitársaságok birtokolták és irányították. |
2.2 |
A CRS utazási adatok tárolására, kezelésére, továbbítására és lefoglalására szolgáló számítógépes rendszer. |
2.2.1 |
Jelenleg négy CRS létezik: a SABRE, a Galileo, a Worldspan és az Amadeus. Az európai tulajdonú Amadeus kivételével valamennyi amerikai tulajdonban van. A Galileo és a Worldspan 2007-ben egyesült, de továbbra is külön entitásokként működnek. |
2.3 |
A CRS-szolgáltatás helyzete alapvető változásokon ment át: |
2.3.1 |
A légitársaságok többsége eladta CRS-tulajdonrészét, ami alól kulcsfontosságú kivételt jelent az Air France, a Lufthansa és az Iberia (1). |
2.3.2 |
Az internetkorszak beköszöntével a CRS többé nem a helyfoglalás egyetlen elérhető csatornája. Az EU tagállamaiban egyre növekvő internet-hozzáférési arány (2), illetve az online utazási technológiák fejlődése az utazási adatok kizárólag CRS-eken keresztüli hozzáférésének további hanyatlását fogja eredményezni. |
2.4 |
Az Egyesült Államok 2004-ben deregularizálta a CRS-piacot, arra alapozva, hogy a tulajdonos fuvarozók teljesen kivonultak a CRS-ekből. Azóta a helyfoglalási díjak 20–30 %-kal csökkentek. Az EU-s légitársaságok nehezen tudnak versenyben maradni tengerentúli konkurenseikkel, mivel nem tudnak kedvezőbb szerződéseket kieszközölni a CRS-szolgáltatókkal. |
2.5 |
Az ügyviteli szabályzatból kifolyólag az EU-ban a CRS-piacot továbbra is oligopólium jellemzi, és a főbb szereplők között egyenlőtlenek a tárgyalási erőviszonyok. A CRS-eknek garantált piacuk, illetve az utazási irodákkal privilegizált kapcsolatuk van, miközben a légitársaságok az internetes értékesítési kapacitások fejlesztése révén javították tárgyalási pozíciójukat. |
2.6 |
Az általános vélemény szerint a tulajdonos fuvarozókra vonatkozó szabályoktól eltekintve az EU általános versenyszabályozása is elegendő lenne – ágazatspecifikus szabályozás hiányában is – az ármegállapodások és hasonló visszaélések megakadályozásához. |
3. Megjegyzések
3.1 Tulajdonos fuvarozók
3.1.1 |
A CRS-ekben résztulajdonnal rendelkező légitársaságok az ún. „tulajdonos fuvarozók”. A tulajdonos fuvarozókra vonatkozó szabályozás eltörlése túl kockázatos volna, mivel a legnagyobb európai légitársaságok közül háromnak (Iberia, Lufthansa, Air France) jelentős részesedése van az Amadeusban. Túl nagy a versenyellenes magatartás kockázata, a hazai piacokon való dominancia pedig valós fenyegetés marad a többi CRS és a nem tulajdonos légitársaságok számára. |
3.1.2 |
Az EU-nak be kellene vezetnie, hogy légitársaság sem jelenleg, sem a jövőben ne rendelkezhessen semmilyen tulajdonrésszel CRS-ben. |
3.1.3 |
A CRS és a légitársaságok, illetve más közlekedési szolgáltatók teljes tulajdoni különválasztásának végső célja a tulajdonos fuvarozók közötti összejátszás vagy tisztességtelen verseny kiküszöbölése. Ezzel a különválasztással az ügyviteli szabályzatot még egyszerűbbé lehetne tenni, mégpedig a COM(2007) 709. sz. európai bizottsági javaslatban foglalt, a tulajdonos fuvarozókra vonatkozó számos biztosíték eltörlése révén. Ez a fejlemény az utazásértékesítési piac egésze számára hasznos lenne, mivel mind a CRS-ek, mind a légitársaságok egyenlő feltételek mellett, a visszaélés gyanúja vagy félelme nélkül versenyezhetnének. |
3.1.4 |
Amíg ezek a feltételek nem teljesülnek, a versenyellenes magatartás megelőzése érdekében továbbra is meg kell tartani a 10. cikkben foglalt, tulajdonos fuvarozókra vonatkozó konkrét rendelkezéseket. |
3.2 Semleges megjelenítés és az online, illetve hagyományos utazási irodák
3.2.1 |
A szabályzat biztosítja a CRS-ben minden járat megjelenítésének semlegességét, és azt, hogy a felsorolás sorrendje pártatlan és megkülönböztetésmentes legyen. Az utazási irodák kötelesek a legrövidebb menetidő szerinti sorrendben tájékoztatni fogyasztóikat a járatokról (non-stop közvetlen járatok, ezután közvetlen járatok, majd közvetett járatok). A fogyasztók azonban kérhetik, hogy a megjelenített járatok saját egyéni igényeiknek megfelelő sorrendben legyenek elrendezve. |
3.2.2 |
A mai piacon nincs értelme a semleges megjelenítés fenntartásának, különösen mivel egyes online értékesítési csatornák – például a légitársaságok honlapjai és az üzleti helyfoglalási eszközök – esetében nem is léteznek semlegességi rendelkezések. |
3.2.3 |
A piaci kereslet gondoskodik róla, hogy a fogyasztó minden légitársasághoz hozzáférjen: többnyire még a CRS-tulajdonban lévő olyan online ügynökségeknél is, mint a Lastminute.com vagy az ebookers, minden lefoglalható járat elérhető, még ha a sorrend megállapítása nem is semleges. |
3.2.4 |
Az utazásiajánlat-összehasonlító honlapokon (3) a légitársaságok, illetve az utazási irodák fizethetnek azért, hogy a keresési eredmények között – az ártól és menetrendtől függetlenül – első helyen szerepeljenek. A fogyasztó a járatokat különböző kritériumok alapján rangsorolhatja, beleértve az ár végösszegét, az indulási időt, a légitársaságot, illetve a menetidőt. A fogyasztó tehát nincs megfosztva a semleges tájékoztatástól, hiszen az információk elérhetőek számára. Végső soron azt a lehetőséget fogja kiválasztani, amely a legmegfelelőbb a számára. |
3.2.5 |
Az üzleti utazások esetében a járatok megjelenítését jellemzően a vállalati utaztatási politika, és az ehhez kapcsolódó árak és szolgáltatók határozzák meg, nem pedig a semlegesség. |
3.2.6 |
Ha a megjelenítési semlegesség kívánalmát eltörölnék, az lehetővé tenné, hogy a légitársaságok fizessenek a CRS-képernyőkön a „befutó” pozícióért. Mégsem valószínűsíthető a kisebb légitársaságok számottevő piacvesztése, mégpedig a fentiekben kifejtett okok miatt: a fogyasztó végső soron saját igényei alapján választ, nem a megjelenítési sorrend alapján. Mindezt a Google keresési eredményeihez lehetne hasonlítani, ahol az információ szabadon hozzáférhető, miközben bizonyos szolgáltatók fizethetnek a rangsorolásért. Az utazási szektor sem kell, hogy másként működjön. |
3.2.7 |
Emiatt a képernyőkről szóló 5. cikk törlését ajánljuk. Az információt nem szükséges szabályozni, mivel a piaci erők és a fogyasztók szabad választása biztosítja majd az elérhető utazási információk igazságos megjelenítését. |
3.2.8 |
A maximális átláthatóság garantálása azáltal, hogy kereséskor a képernyőn megjelenő viteldíjak kezdettől magukba foglalnak minden adót, díjat és terhet – a CRS-díjakat is beleértve –, a fogyasztók érdekét szolgálja. Ez megakadályozza, hogy a légitársaságok befolyásolják a megjelenítés sorrendjét azáltal, hogy a többletterheket csak a vásárlási folyamat egy későbbi szakaszában jelenítik meg a jegyárban. |
3.3 MIDT-szabályok
3.3.1 |
Az MIDT-adatok részletes információkat tartalmaznak az utazási ügynökségek és légitársaságok általános helyfoglalási tevékenységéről. Az adatokat a CRS-ek összegyűjtik, és eladják a légitársaságoknak. Az MIDT értékes versenyinformációkkal szolgál a légitársaságoknak, pl. az utazási irodák helyfoglalásairól, bevételeiről, illetve az adatforgalmi mintákról. |
3.3.2 |
A légitársaságok és az utazási irodák közötti egyensúly elérése végett és a fogyasztók érdekében az utazási irodák azonosítására alkalmas adatok elrejtése – közvetlenül vagy közvetve – az egész piac számára előnyös lesz. Figyelembe véve azonban, hogy MIDT-adatok más forrásokból – például az IATA-tól – is beszerezhetők, ezt az információt nem szabad túlságosan lebecsülni, ezért az előfizetők számára lehetővé kell tenni, hogy szabályozás nélkül megtárgyalhassák a CRS-sel az adatok felhasználásának feltételeit. |
3.3.3 |
A 7. cikket egy olyan záradékkal kell kiegészíteni, amely lehetővé teszi a légitársaságok és az előfizetők számára, hogy szabadon megtárgyalhassák a CRS-sel az MIDT-adatok értékesítésének feltételeit. |
3.4 CRS-előfizetőkre vonatkozó szabályozás
3.4.1 |
A jelenlegi szabályozás úgy próbálja védeni az utazási irodákat, hogy lehetővé teszi számukra, hogy a CRS-ekkel kötött szerződéseket három hónapos felmondási idővel felmondják. |
3.4.2 |
A 6. cikk (2) bekezdésének törlését ajánljuk, hogy így lehetővé váljon a felek közötti szabad tárgyalás, a szabályozás igénye nélkül. |
3.5 Részvételi megállapodások
3.5.1 |
A rendszerbeli részvételnek el kell különülnie a CRS-szerződésektől a részt vevő légitársaságokkal, különösen a tulajdonos fuvarozókkal szembeni preferenciális elbánás elkerülése érdekében. Ha a tulajdonos fuvarozók elidegenítik CRS-résztulajdonukat, ez a szabály megszűnhet. |
3.6 Személyes adatok védelme
3.6.1 |
A PNR (utasnévrekord) akkor jön létre a CRS-ben, ha egy utas légi- vagy vasúti jegyet, szállást, gépjárműkölcsönzést foglal, biztosítást köt vagy más, utazással kapcsolatos szolgáltatást vesz igénybe. Az ebben az adatstruktúrában tárolt információ fokozottan bizalmas jellegű, ezért a személyes adatok védelmét biztosító szigorú törvények hatálya alá kell tartoznia. A PNR többek közt olyan adatokat tartalmaz, mint az utas neve, elérhetősége, születési dátuma; személyes választásai, amelyekből kideríthető az illető vallása (pl. kóser ételt kér-e); a jegy költségeit kifizető személy adatai; hitelkártya-adatok; ugyanarra az útvonalra jegyet foglaló barátok, családtagok vagy munkatársak; az utazási iroda munkatársának neve és elérhetősége; valamint üzleti utasok esetében további kódok, amelyek azt jelzik, hogy melyik részleg vagy ügyfél állja az út költségeit, illetve hogy az illető esetleg szakszervezeti tag-e. A foglaláshoz köthető utasokról és más személyekről egyaránt igen részletes információhalmazt lehet ennek alapján összegyűjteni, ezért az EU-nak a szabályzat rendelkezéseivel összhangban szavatolnia kell ezeknek a személyes adatoknak a védelmét. |
3.6.2 |
Az ügyviteli szabályzat személyes adatokra vonatkozó rendelkezéseit a CRS-ek rendszeresen megsértik akkor, amikor:
|
3.6.3 |
A 95/46/EK irányelv (amely kiegészíti az ügyviteli szabályzat személyes adatokra vonatkozó rendelkezését) szintén sérül, kimondja ugyanis, hogy a CRS mint adatkezelő kizárólag az érintett beleegyezésével bocsáthatja külső fél rendelkezésére a személyes adatokat, és azokat az EU-n kívülre nem továbbíthatja, kivéve, ha az illető ország megfelelő szintű védelmet biztosít az adatok számára. Az Egyesült Államokban nincs ilyen törvény a személyes adatok védelmére: azokat az USA kormánya vagy kereskedelmi vállalatai felhasználhatják az EU-ból kiinduló utazási információs profilok létrehozására, és korlátlan ideig megtarthatják. Az APIS (Advanced Passenger Informations – részletes utasinformációk) nevű rendszer például előírja, hogy az Unióból érkező utasok csak akkor léphetnek be az ország területére, ha adataikat az Egyesült Államok kormányának rendelkezésére bocsátják. |
3.6.4 |
Meg kell erősíteni az adatvédelmi szabályokat, hogy a védelem a PNR-ben érintett minden személyre külön vonatkozzon, ne csak az utasra. |
3.6.5 |
A szabályzat adatvédelmi szakaszának érvényesítését – különösen a PNR-ben tárolt személyes adatoknak a CRS által harmadik országok számára történő kiszolgáltatására vonatkozóan – az EU-nak garantálnia kell, és a harmadik ország kormányával kötött kétoldalú megállapodások formájában el kell ismertetnie. Jelenleg az EU és az Egyesült Államok között „kötelezettségvállalások” vannak érvényben, amelyek nem kényszerítő erejűek és jogilag nem kötelező érvényűek. |
3.6.6 |
Új szabályozást kell bevezetni, amely kimondja, hogy a szabályzat adatvédelemről szóló cikkei kivétel nélkül minden CRS-előfizető – ideértve azokat a légitársaságokat is, amelyek PNR-adatbázisuk üzemeltetését CRS-szolgáltatókra bízzák, valamint az utazási irodákat, az utazásszervezőket, az idegenforgalmi vállalatokat és minden egyéb, a CRS-hez kapcsolódó foglalási forrást – által létrehozott utasnévrekord védelmét biztosítják. |
4. Következtetések – a következő lépések
4.1 |
Az ügyviteli szabályzat egyszerűsítésének célja a természetesebb gazdasági környezet létrehozása, amelyben a CRS-ek az árak és a szolgáltatás minősége alapján versenyeznek, miközben biztosítva van, hogy a fogyasztó érdeke marad a legfőbb prioritás. |
4.2 |
Az árszabási szabadság nyomán szorosan nyomon kell követni a tartalmak konszolidációját (például új vasúti szolgáltatók, illetve alacsony költséggel működő légitársaságok). A vasúti és az alacsony költségű fuvarozók integrációja alacsonyabb árakat (és több utazási lehetőséget) jelent a fogyasztó számára a CRS-eken keresztül a rövid/középtávú viszonylatokon. Ez a rendszerszolgáltatók közötti árverseny erősödését, és közép-/hosszútávon a viteldíjak költségének csökkenését eredményezheti. Azok számára, akik az utazási információk tekintetében a CRS-szolgáltatókra támaszkodnak, ez kulcsfontosságú előnyt jelent. |
4.3 |
Támogatni kell, hogy vasúti tartalom is jelenjen meg a CRS-ben, mivel ez kulcsfontosságú a légi közlekedés környezeti hatásának csökkentése miatt, és előmozdítja a „zöldebb” utazási módokat. |
4.4 |
Nyomon kell követni a semleges megjelenítés eltörlésének hatását. A piaci erőknek fel kell lépniük mindenfajta versenyellenes magatartás lehetősége ellen, még a tulajdonos fuvarozók részéről is. Nem lehet a szabályzat célja, hogy a CRS-eken keresztül mindenáron egységes, konszolidált és semleges információforrást valósítson meg: a változó piaci körülmények – különösen az internet – miatt ez egyre kevéssé releváns. |
4.5 |
Az ügyviteli szabályzat javasolt változtatásainak szociális-gazdasági hatását tekintve oda kell figyelni a kis- és középvállalkozásokra – a légitársaságokat és utazási ügynökségeket is beleértve –, amelyeket érzékenyebben érinthet a CRS-piac nagyobb rugalmassága. |
4.6 |
Az EU-nak fel kell világosítania az utazóközönséget a helyfoglalás során megadott személyes adataik felhasználásáról. A lakosságnak szinte semmilyen fogalmuk sincs a CRS rendszerek létezéséről, illetve arról, mi történik az ott feldolgozott személyes adataikkal. Felvilágosítás nélkül a szabályzatban javasolt jog, mely szerint az érintett felek hozzáférhetnek a velük kapcsolatos adatokhoz, értelmetlenné válik. Nem valószínű, hogy akár egyetlen utas valaha is kérte volna személyes adatait a CRS-től, mégpedig egyszerűen azért, mert nem is tudják, mi történik az adatokkal, ha pedig tudnák, nem egyeznének bele felhasználásukba. |
4.7 |
A konzultációs folyamatban fokozott képviselet kell biztosítani az utazás-értékesítési rendszer közvetlen körén kívül eső szereplőknek, pl. a fogyasztói csoportoknak, illetve az adatvédelmi szakértőknek. Így kiegyensúlyozottabb képet kapunk az uniós CRS-piac állapotáról. |
4.8 |
Az online utazási technológia fejlődését ki kell értékelni. A CRS-ek és más utazási technológiára szakosodott cégek által kifejlesztett hozzáférhetőségi, helyfoglalási és a helyfoglalás utáni funkciók tökéletesebbé válása igen jelentős előrelépést jelent. Az online technológia effajta fejlesztései újabb lehetőségeket adnak a fogyasztó kezébe, és esetleg további szabályozási változásokat kényszeríthetnek ki. |
4.9 |
Az USA-ban a technológiai továbbfejlesztéseknek köszönhetően a légitársaságok közvetlenül összekapcsolódtak az utazási irodákkal (kikerülve a CRS-eket), ami a CRS-piac összképének további átalakulását jelentette. A CRS-szolgáltatókra támaszkodó magatartás egyre inkább visszaszorul, miközben a fogyasztó, az utazási iroda és a légitársaság nagyobb teret nyer. |
4.10 |
Támogatni kell az újonnan piacra lépőket. Az EU oligopol piacán belüli verseny növelése ösztönzőleg hat a CRS-piacra. Az USA-ban a deregularizáció óta a CRS-szolgáltatók új nemzedéke (4) jelent meg, és az új technológiák használatának köszönhetően rendkívül vonzó szolgáltatásokat és alacsonyabb költségeket kínálnak a légitársaságoknak. |
4.11 |
Tanulmányozni kell az értékesítési költségek csökkentésének hatását a belső és a nemzetközi piacra a viteldíjak és az USA-beli légitársaságokkal szembeni versenypozíciók vonatkozásában. |
4.12 |
Az ügyviteli szabályzat felülvizsgálata után 2-3 éven keresztül értékelni kell a tulajdonos fuvarozók pozícióját, a személyes adatok védelmére vonatkozó szabályok érvényesítését és a piaci feltételeket; valamint konzultációt kell folytatni további lobbicsoportokkal, mielőtt újabb felülvizsgálatot lehetne mérlegelni. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Összesített részesedésük az Amadeus rendszerben 46,4 %.
(2) Jelenleg az összes EU-tagállamot tekintve 50 %-os a hozzáférési arány.
(3) pl. Kelkoo (http://www.kelkoo.fr).
(4) Pl. a G2 Switchworks és a Farelogix – ezeket a GNE rövidítéssel illetik (GNE = új belépők a GDS [globális értékesítési rendszerek] piacára).
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/61 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves közösségi program létrehozásáról
COM(2008) 106 végleges – 2008/0047 (COD)
(2008/C 224/13)
2008. április 7-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 153. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az internetet és egyéb kommunikációs technológiákat használó gyermekek védelmére irányuló többéves közösségi program létrehozásáról
Az EGSZB Elnöksége 2008. március 11-én megbízta a „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.
A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Madi SHARMA személyében, továbbá egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság gratulál az Európai Bizottságnak az „online technológiákkal” (1) kapcsolatos gyermekvédelmi kérdések megválaszolása terén végzett eddigi munkájához, hangsúlyozva, hogy a szociális partnerek, különösen a civil szervezetek által szervezett kampányoknak és az Európai Bizottság által megrendezett éves „Biztonságosabb internet” napoknak köszönhetően a lakosság egyre tájékozottabb a témában. |
1.2 |
Az EGSZB maga is számos véleményt dolgozott ki ebben a kérdéskörben (2). Ezenfelül nemzetközi partneri együttműködést sürget, amely az alábbi célok elérését szolgálná: |
1.2.1 |
nemzetközi adatmegosztás és ötletbörze a kormányok, bűnüldözési szervek, forródrótok (hotline), bankok/pénz- és hitelintézetek, gyermekekkel való visszaélés elleni tanácsadó központok és gyermekjóléti szervezetek, valamint az internetszolgáltatói ágazat között; |
1.2.2 |
uniós és/vagy nemzetközi „munkacsoport” felállítása, amely háromhavonta ülne össze, és feladata az adatok, a szakértelem és a helyes gyakorlatok érintettek – ideértve a forródrótokat, igazságügyi szerveket, kormányokat és különösen a nemzetközi internetszolgáltatói ágazatot – közötti megosztásának elősegítése volna; |
1.2.3 |
egy a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató internetes tartalom elleni, forródrótok által végzett küzdelemre vonatkozó nemzetközi és uniós helyesgyakorlat-modell meghatározása és terjesztése; |
1.2.4 |
a meglévő és a tervezett forródrótok áttekintése a nemrégiben elfogadott helyes gyakorlat fényében, és a forródrótok teljesítményének az értékelése új helyesgyakorlat-modellek alapján; |
1.2.5 |
a programok által felhasználható pénzügyi és egyéb erőforrások elosztásának jövőbeli ésszerűsítése a forródrótok felülvizsgálata alapján; |
1.2.6 |
a forródrótok részvétele az európai adatbázisprojektben; |
1.2.7 |
a forródrótok és egyéb releváns szervezetek a nemzeti doménnév-nyilvántartókkal folytatott partneri együttműködésének ösztönzése azoknak a doménneveknek a törlésére, amelyek gyermekekkel való szexuális visszaélésre biztatnak vagy hozzáférést biztosítanak ilyen tartalomhoz; |
1.2.8 |
együttműködés a „grooming” és a „cyber-bullying” (3) problémáinak tudatosításában, és útbaigazítás az illetékes bűnüldözési hatósághoz és adott esetben gyermekvédelmi intézményhez; |
1.2.9 |
támogatási eljárások bevezetése az elemzők és a forródróthálózaton belül dolgozó képellenőrök számára; |
1.2.10 |
a tagállamok e területre vonatkozó jogi keretei harmonizálásának biztosítása; |
1.2.11 |
kapcsolatépítési iroda létrehozása az Európai Bizottság szintjén, melynek feladata független értékelés, a kutatás koordinációja, a programok végrehajtásának felülvizsgálata és ajánlások kidolgozása lenne; |
1.2.12 |
éves szakértői kerekasztal szervezése a tudásátadás felgyorsítása céljából; |
1.2.13 |
ifjúsági fórum létrehozása, hogy a kutatás és a jövőbeli programvégrehajtás során garantáltan figyelembe vegyék a gyermekek és a fiatalok nézeteit és tapasztalatait; |
1.2.14 |
a finanszírozási források, pl. a Daphne és a „Biztonságosabb internet”-programok proaktív és együttműködő szellemű felhasználása; |
1.2.15 |
állandó kapcsolattartás kialakítása az Egyesült Államok illetékes hatóságaival annak ösztönzése érdekében, hogy csökkenjen a gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató oldalakat tároló amerikai szerverek száma, és aktív transzatlanti adatcsere valósuljon meg. |
1.3 |
Partneri együttműködésre alapozva maximalizálható a szakértelem, a tudásterjesztés és a finanszírozás. És ami a legfontosabb, garantálható az érdekeltek és a szociális partnerek bevonása a jogellenes online tartalom minimalizálását és az ahhoz való hozzáférés csökkentését célzó átfogó uniós erőfeszítésekbe. |
2. Általános megjegyzések az Európai Bizottság javaslatáról
2.1 |
Az internetet és a többi kommunikációs technológiát (a továbbiakban: online technológiák) (4) eredetileg tudományos szakemberek és kutatók kommunikációs eszközének tervezték, mára azonban otthon, az iskolában, a cégeknél és a közigazgatásban is használatos szerte a világon. |
2.2 |
A gyermekek már most – és egyre inkább – az online technológiák aktív felhasználói. Az online környezetben rejlő interaktivitási és részvételi lehetőségek mellett azonban komoly kockázatok leselkednek rájuk:
|
2.3 |
További tendenciák (lásd az I. mellékletet (5)):
|
2.4 |
A döntéshozókat, a jogalkotókat, a cégeket és a végfelhasználókat – különösen a szülőket, a gondviselőket és a nevelőket – állandóan foglalkoztatja az internetfelhasználóknak, és különösen a gyermekeknek a jogellenes és „káros” online tartalomtól és magatartástól való megóvása, valamint a jogellenes tartalom terjesztésének megfékezése. |
2.5 |
Jogi szempontból alapvető, hogy különbséget tegyünk jogellenes és „káros” tartalom között, hiszen az ellenük való küzdelem eltérő módszereket, stratégiákat és eszközöket igényel. Az, hogy mi minősül jogellenesnek, országonként eltérhet: a hatályos nemzeti jogszabályok határozzák meg, és a bűnüldözési szervek, az egyéb kormányszervek és a megfelelő hatáskörökkel rendelkező forródrótok foglalkoznak vele. |
2.6 |
Az EGSZB kéri, hogy tagállami szinten hajtsák végre a jogharmonizációs intézkedéseket, de legalább az alábbiakat, amelyek szerepelnek az Európa Tanács számítástechnikai bűnözésről szóló egyezményében (6):
|
2.7 |
Léteznek ugyan bizonyos európai szintű normák, azaz különféle ajánlások és irányelvek tisztáznak egyes jogi kérdéseket, meg kellene azonban vizsgálni, hogy ezeket a gyakorlatban is alkalmazzák-e a tagállamok. |
2.8 |
A „káros” tartalom alatt a szülők, tanárok és egyéb felnőttek által a gyermekekre potenciálisan károsnak tekintett tartalmat értjük. Az ilyen tartalom meghatározása országonként és kultúránként eltér, a pornográfiától és az erőszaktól kezdve a rasszizmuson, idegengyűlöleten, gyűlöletbeszéden és zenén, öncsonkításon, anorexián át az öngyilkosságot népszerűsítő oldalakig bármit magában foglalhat. Az EGSZB elismeri, hogy ilyen kérdésben nehéz nemzetközi együttműködést kialakítani, nemzeti szintű erőfeszítéseket azonban lehetne tenni a gyermekek megóvását segítő eszközök, módszerek és technológiák széles körű megismertetésére. |
2.9 |
Az Európai Unió 1996 óta előfutárnak számít a gyermekek online védelmében, az ilyen irányú tevékenység leginkább az egymást követő „Biztonságosabb internet”-programokkal („Biztonságosabb internet” cselekvési terv 1999–2004, „Biztonságosabb internet plusz” 2004–2008) jellemezhető. Az Európai Bizottság közleményt fogadott el a „Biztonságosabb internet plusz” program 2005–2006. évi végrehajtásáról (7). Ezenfelül a 2007 áprilisa és júliusa között végzett hatásvizsgálat (8) megerősítette, hogy a meghozott intézkedések eredményesek voltak, ugyanakkor hangsúlyozta, hogy az új internetes technológiák és az egyre terjedő számítógépes bűnözés fényében ki kell igazítani őket. |
2.10 |
Az új program célkitűzése az lesz, hogy előmozdítsa – különösen a gyermekek esetében – az internet és a többi kommunikációs technológia biztonságosabb használatát, és küzdjön a jogellenes tartalom és a jogellenes és „káros” online magatartás ellen, minden szinten elősegítve a gyermekek online biztonságával kapcsolatos együttműködést, a tapasztalatok és a legjobb gyakorlatok cseréjét, és ezáltal európai hozzáadott értéket biztosítson. |
2.11 |
A program négy fő fellépésre oszlik majd, amelyek mindegyikének szerves része lesz a nemzetközi együttműködés ösztönzése:
|
2.12 |
Az EGSZB azonban kéri a „káros” és a „magatartás” fogalmának meghatározását és jogi tisztázását, különösen a nemzeti jogba történő átültetésre való tekintettel. Emellett további tisztázásra szorul a forródrótok szerepe, amelyek nem nyomoznak a gyanúsítottak után, és nem is rendelkeznek az ehhez szükséges hatáskörökkel (lásd a II. mellékletet (9)). |
3. Nemzetközi modell
3.1 |
Az internet nincs nagy multinacionális vállalatok tulajdonában, illetve irányítása alatt, amelyek ellenőrizhetnék a tartalmat. Több százmillió oldalból áll, és a közzétevő személyek száma is igen magas, így a jogellenes tartalom nehezen ellenőrizhető, illetve irányítható. Ennek ellenére ha az érdekeltek összefognak, a jogellenes tartalom hozzáférhetőségének csökkentése érdekében fel lehet lépni akár helyi (otthoni), akár nemzeti, akár nemzetközi szinten (még a kibertérben is). |
3.2 |
Az Internet Watch Foundation 2007 során világszerte lényegében 2755, gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató webhelyet talált; ezek 80 %-a kereskedelmi célú, amelyek a lelepleződés elkerülése érdekében gyakran nem saját szolgáltatójuknál, illetve régiójukban tárolják anyagaikat (10). Ezek a taktikák, valamint a bűncselekmények szövevényes, nemzetközi jellege miatt csak a bűnüldözési szervek, a kormányok és a nemzetközi internetszolgáltató ágazat szereplői közötti világméretű összefogással lehet eredményes a weboldalak, tartalmuk és az őket működtető szervezetek utáni nyomozás. |
3.3 |
Az EGSZB elismeri, hogy a gyermekek védelme érdekében szükség van a „partnerségen alapuló megközelítésre”. A szociális partnereknek (ideértve a kormányt is), az online iparnak, a bűnüldözési szerveknek, a gyermekvédelemmel foglalkozó karitatív szervezeteknek, az üzleti szféra szereplőinek, a munkavállalói érdekképviseleteknek, a civil szervezeteknek (azon belül a fogyasztói szervezeteknek is) és a közvéleménynek együtt kell munkálkodnia azon, hogy fény derüljön a veszélyekre és kockázatokra, lehetővé téve a fiataloknak, hogy élvezhessék a szocializáció, a tanulás és az innováció eme forradalmi eszköze adta előnyöket. |
3.4 |
Az Internet sokak számára az életminőség javulását jelentheti; különösen a fiatalok, az idősek és számos fogyatékkal élő esetében igaz ez. Egyedülálló kommunikációs eszközt jelent, illetve napjainkban egyre inkább „szociális hálózattá” is válik. Az életstílusban, a családban és a foglalkoztatási formákban bekövetkező változások egyre függetlenebb és elszigeteltebb időszakokat eredményeznek az emberek életében. A felhasználók védelme tehát – és itt elsősorban a sebezhető csoportokra, azokon belül is főként a gyermekekre gondolunk – olyan kiemelt szempont, amelyet nem lehet kizárólag az ő gondviselőikre háruló felelősségként felfogni. |
3.5 |
Az új technológiák és szolgáltatások megjelenése kulcsfontosságú a világméretű innováció és üzleti prosperitás szempontjából. A fiatalok gyakran elsőkként ismerik fel a lehetőségeket és élnek ezekkel az innovációkkal. A fejlődéssel ugyanakkor visszaélés is jár, ami egyre nagyobb aggodalomra ad okot. Az ipar és az érintettek önszabályozó testületei elmélyült tudással rendelkeznek ezeket a technológiákat illetően, és lehetőségük van rá, hogy ellenlépéseket tegyenek a fenti visszaélés felszámolására. Az ismeretek megosztása, a figyelemfelkeltés, a felhasználók tájékoztatása arról, hogy hogyan tehetnek jelentést egyes weboldalakról, valamint – ahol lehetséges – az ilyen jellegű, illetve főleg a gyermekek elleni visszaélések megszüntetését szolgáló finanszírozás biztosítása az internetszolgáltatói iparban tevékenykedő vállalatok alapvető feladata, egyben társadalmi felelősségük része. |
3.6 |
A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést bemutató tartalmak online terjedésével kapcsolatos probléma nagyságrendjére vonatkozóan számos becslés látott már napvilágot. Ahogy azonban az európai bizottsági jelentés is elismeri, nem állnak rendelkezésre uniós szintű statisztikai adatok. Erőfeszítéseket kellene tenni az olyan oldalakon történő mozgások és tevékenységek nyomon követésére, amelyek kapcsolatba hozhatók gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést bemutató tartalmak terjesztésével. Ezáltal az illetékes szervek és a bűnüldöző hatóságok hozzájuthatnának az ilyen tartalmak eltávolításához, illetve az ezek terjesztőivel szembeni eljárások megindításához szükséges információhoz. |
3.7 |
Nemzeti szinten kell felállítani az ilyen szervezeteket, amelyeknek rendszeresen találkozniuk kell az Európai Bizottsággal, hogy kialakíthassák stratégiáikat. Egy uniós szintű platform, amelyben részt vennének az ipar, a kormány, a bank-/pénz- és hitelintézetek, a civil szervezetek, az oktatás szereplői, valamint a munkaadói és munkavállalói képviseletek, értékes eszközt jelenthetne a gyors elemzések és akciók Unió-szerte történő elvégzése szempontjából és az információnak az EU határain kívül történő terjesztésében, ami megkönnyítené a nemzetközi bűnüldözési együttműködést. |
3.8 |
Az ismeretterjesztés fokozása érdekében ösztönözni kellene egy évenként megrendezésre kerülő uniós „szakértői találkozót”, melynek témái a technológia, a pszichoszociális tényezők és a bűnüldözés terén végbement fejlemények lennének. Az ezeken az üléseken levont következtetéseket el lehetne juttatni valamennyi tagállamhoz és platformrésztvevőhöz, hogy sor kerüljön azok adaptálására, integrálására, illetve nemzeti és helyi szintű alkalmazására. |
3.9 |
Egy ún. „Kapcsolatépítési Iroda” (Networking Office) európai bizottsági szintű létrehozása, amely nem csupán európai, hanem világméretű projektek kutatásával foglalkozna, nagy segítséget jelentene a platformnak, hogy az ismeretek (a statisztikákat is ideértve) naprakészek és helytállóak legyenek, és így olyan, a problémák leküzdésére szolgáló, hatékony eljárások elterjesztésére nyíljon lehetőség, amelyek gyorsan továbbadhatók más aktív partnerek részére is. A látogatások szervezése és az ellenőrzés is az iroda feladatai közé tartozna. Az iroda a forródrótok független ellenőrzőjeként is szolgálhatna, és ellenőrizné az új projektekre vonatkozó kérelmeket, hogy ezáltal elkerülhető legyen a munka fölösleges megkettőzése, illetve biztosítható legyen a finanszírozási források hatékony és célszerű felhasználása. Az iroda ajánlást tehetne partnerségekre is. A kapcsolatépítési iroda feladata az lenne, hogy az új kihívások megjelenésével egy időben reagáljon azokra. |
3.10 |
Az „ifjúsági fórum” kialakítása hasznosnak bizonyulhat a fiatalok bevonását, illetve az információknak a legvédtelenebb csoportok által használt szociális hálózatokhoz való eljuttatását illetően. A fiataloknak saját nyelvezetük van, és gyakran vonakodnak attól, hogy elfogadjanak valamilyen tekintélyt, ugyanakkor szívesen veszik szociális környezetükben levő kortársaik tanácsát. Figyelembe kell venni a gyermekek jogait, ezért be kell vonni a fiatalokat a folyamatba. |
3.11 |
Olyan hatékony modellre van szükség, amelyben az érintettek készek megosztani az internetes bűnözés új és világszerte terjedőben levő formáihoz való alkalmazkodáshoz szükséges információkat, illetve hajlandók az ismeretek megosztására. |
4. A forródrótok működésének irányelvei
4.1 |
A forródrótok helyes működésének gyakorlata: |
4.1.1 |
Illegális online tartalmak értékelésében képzett és elismert elemzők. |
4.1.2 |
Potenciálisan illegális online tartalmak felderítésében járatos elemzők. |
4.1.3 |
Valódi partnerségen alapuló megközelítési mód, amelyben minden jelentős nemzeti érintett szerepet vállal: a kormány, a bank-/pénz- és hitelintézetek, a bűnüldözési szervek, a családügyi szervezetek, gyermekekkel foglalkozó karitatív szervezetek és különösen az internetszolgáltatói ipar. |
4.1.4 |
Ön- és társszabályozó forródrótok, amelyek valódi, hatékony partneri kapcsolatokat ápolnak a nemzeti internetszolgáltatói iparral, és betartanak bizonyos magatartási kódexet. |
4.1.5 |
A bármilyen nemzeti cég által tárolt illegális online tartalmak bejelentés nyomán történő eltávolítása világszerte. |
4.1.6 |
Részvétel a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést bemutató URL-eket tartalmazó központi európai adatbázisban. |
4.1.7 |
Annak elérése, hogy a nemzeti internetszolgáltatók hálózati szinten blokkolják a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléssel kapcsolatba hozható weboldalakat, hogy ezzel is védjék a felhasználókat az ilyen oldalak véletlen megjelenítésétől. |
4.1.8 |
A forródrótoknak kiterjedt weboldalakat kell működtetniük az adott ország nyelvén. Ezeken anonim alapon működő, egyszerű bejelentési mechanizmusokat kell biztosítani, és az olyan kérdésekhez (pl. grooming és cyber-bullying), amelyek nem tartoznak az oldal hatáskörébe, más forródrótokra vagy szakirányú szervezetekre történő egyértelmű útbaigazítást kell feltüntetni. |
4.1.9 |
Figyelemfelkeltés a forródrót funkciója és egyéb idevonatkozó kérdés iránt. |
4.1.10 |
Európai és nemzetközi adatok tanúsága, vizsgálati eredmények és szakismeretek cseréje. |
4.1.11 |
Az érintettekkel folytatott európai és nemzetközi partnerségekben való részvétel adatok, vizsgálati eredmények és közös ötletek cseréjéhez az ilyen bűncselekmények határokon átnyúló jellegének leküzdése érdekében. |
4.1.12 |
Európai és nemzetközi szintű fellépés a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést bemutató internetes tartalmak eltávolítása és az ezek terjesztői utáni nyomozás érdekében, bárhol a világon tárolják is ezeket a tartalmakat. |
4.1.13 |
Az olyan tagállami és nemzetközi szervek támogatása, amelyek azzal a céllal jöttek létre, hogy nemzetközi szinten küzdjenek az ilyen weboldalak ellen és megkönnyítsék a nemzetközi bűnüldözési hatóságok közötti együttműködést. |
4.1.14 |
Az iránymutatások terjesztése a munkaadók, tanárok, szervezetek, szülők és gyermekek körében, például a brit rendőrség CEOP központjának (Child Exploitation and Online Protection Centre) „ThinkuKnow” oktatási programjához hasonlóan. |
4.1.15 |
Az internetfelhasználók tudatosságának növelése, főként nemzetközi online társaságok támogatásával vagy velük együttműködve. |
4.1.16 |
A szervezeteknek az INHOPE (International Association of Internet Hotlines) tagjának kell lenniük annak érdekében, hogy a jó gyakorlatoknak a forródrótok és az ipar közötti, nemzetközi szintű megosztását fel lehessen használni tartalmak eltávolítására (11). |
4.1.17 |
A jelentéstételi eljárásoknak egyszerűeknek kell lenniük, biztosítaniuk kell a bejelentést tevők anonimitását, és lehetővé kell tenniük a gyors feldolgozást. |
4.1.18 |
A forródrótok üzemeltetőinek olyan eljárásokkal kell rendelkezniük, amelyek biztosítják az adatok figyelését és feldolgozását végző elemzők támogatását és tanácsokkal való ellátását. |
4.2 |
A forródrótoknak ezenkívül a következő feladatokat kell ellátniuk:
|
5. Részletes megjegyzések: Az Európai Bizottság javaslata
5.1 |
Az Európai Bizottság javaslata számos kérdést hagy megválaszolatlanul:
|
5.2 |
A fenti kérdésekkel való foglalkozás megelőzné a spanyolviasz feltalálását, a már elvégzett munka megduplázását, és biztosítaná a finanszírozási eszközök hatékony és eredményes felhasználását. A legfontosabb, hogy biztosítani kell a témával foglalkozó szakértőknek a kezdeményezésbe való aktív bevonását, tanácsadókkal és állami tisztviselőkkel szorosan együttműködve. Ez a fent említett javaslatra is vonatkozik, amely szerint az Európai Bizottság szintjén létre kell hozni egy kapcsolatépítési irodát, amely az ilyen projekteket vizsgálja, megismeri, látogatja és fenntartja velük a kapcsolatot. |
5.3 |
Az Európai Bizottságnak meg kell fontolnia a finanszírozási források, pl. a Daphne és a „Biztonságosabb internet”-programok proaktívabb és együttműködőbb szellemű felhasználását. |
5.4 |
Végül pedig az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hangsúlyozza az alábbiak fontosságát és hatását:
|
5.5 |
A fenti intézkedések csökkentenék annak esélyét, hogy ártatlan internetfelhasználók sokkoló és törvényellenes képekkel találják szemben magukat, a gyermekekkel való szexuális visszaélés bemutatásának korlátozása révén megakadályoznák, hogy a gyermekek ismételten áldozattá váljanak, az ilyen képeket keresők számára akadályt gördítenének az ilyen tartalmak hozzáférhetősége és rendelkezésre állása elé, valamint megakadályoznák a képek bűnszervezetek által, kereskedelmi nyereség céljából az internetfelhasználók körében való terjesztését. |
5.6 |
Fontos, hogy a fenti intézkedések végrehajtása egyre nehezebbé tenné a gyermekekkel szembeni szexuális visszaéléssel kapcsolatos tartalmak terjesztőinek tevékenységét. A bűnözés dinamikus jellege és az elkövetők által használt technológiák fejlődése megnehezíti ugyan a probléma teljes megoldását, de minél költségesebbé, kockázatosabbá és rövidebb életűvé válnak az ilyen tevékenységek, annál kevésbé tűnik könnyű nyereségszerzési módnak, mind anyagi, mind egyéb tekintetben. |
5.7 |
A gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést bemutató webhelyek (nem egyes képek vagy URL-ek) kiterjedésével és méretével kapcsolatos friss adatok további ösztönzést adnak a teljes felszámolásért való küzdelemben. Konkrét célok kitűzésével most megmutathatjuk, milyen hasznos az adatok megosztása, a legmagasabb nemzetközi szinten való elkötelezettség, valamint a kedvező és sikeres egyesített nemzetközi partnerség a gyermekekkel szembeni szexuális visszaélést bemutató weboldalak számának lényeges csökkentésében. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Ezen a dokumentumon belül „online technológiákon” az internethez hozzáférést biztosító és egyéb kommunikációs technológiákat értjük. Ezenkívül egyes esetekben – például a videojátékok esetén – megkülönböztetjük a tartalom és a szolgáltatás „online” és „offline” használatát: mindkettő lényeges a gyermekek biztonsága szempontjából.
(2) „Illegális tartalom – internet”HL C 61., 2003.3.14., 32. o. és „Az internet biztonságosabb használata”HL C 157., 2005.6.28., 136. o.
(3) „Grooming”: egy „ragadozó” közvetlenül kapcsolatba lép egy gyermekkel, és szexuális visszaélés céljából igyekszik a bizalmába férkőzni.„cyber-bullying”: félelmet keltő internetes zaklatás.
(4) Lásd az 1. lábjegyzetet.
(5) A melléklet kizárólag angol nyelven érhető el, a vélemény interneten olvasható változatához csatolva.
(6) Az Európa Tanács ETS 185. sz. egyezménye a számítástechnikai bűnözésről – 2001. november 23.; http://conventions.coe.int/Treaty/en/Treaties/Html/185.htm.
(7) COM(2006) 661 –A Bizottság közleménye az internet és az új online technológiák biztonságosabb használatát előmozdító (Biztonságosabb internet plusz) többéves közösségi program végrehajtásáról.
(8) http://ec.europa.eu/saferinternet.
(9) A melléklet kizárólag angol nyelven érhető el, a vélemény interneten olvasható változatához csatolva.
(10) Forrás: a jogellenes tartalom bejelentésével foglalkozó egyesült királyságbeli forródrót (UK Hotline), konkrétan az alábbi kategóriák: világszerte tárolt, gyermekekkel való szexuális visszaélést bemutató tartalom, valamint az egyesült királyságbeli szervereken tárolt, bűncselekménynek minősülő obszcén és rasszista gyűlöletet szító tartalom * lásd az I. és a II. mellékletet (kizárólag angol nyelven elérhető, a vélemény interneten olvasható változatához csatolva).
(11) 2004. szeptember és 2006. december között az INHOPE 1,9 millió bejelentést dolgozott fel, amelyek közül 900 000 a nagyközönség részéről érkezett, 160 000-et pedig intézkedés céljából továbbítottak a bűnüldözési szerveknek.
(12) Például az „Innocence in Danger” megelőzési projekt több kritériumnak is megfelel. Számos más ilyen példa is van.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/66 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról (átdolgozás)
COM(2008) 100 végleges – 2008/0044 (COD)
(2008/C 224/14)
2008. április 16-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 80. cikkének (2) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a gépjárművek és pótkocsijuk időszakos műszaki vizsgálatáról
Mivel az EGSZB teljes mértékben megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és részéről további megjegyzést nem kíván hozzáfűzni, a 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 85 szavazattal, 2 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki.
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/67 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről
COM(2007) 414 végleges
(2008/C 224/15)
2007. július 18-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó Szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak az Európai Unióban a vízhiány és az aszály jelentette kihívás kezeléséről
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2008. április 29-én elfogadta véleményét. (Előadó: Stéphane BUFFETAUT).
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 97 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
A vízhiány és az aszály kérdését nyilvánvalóan nemcsak környezeti problémaként kell megközelíteni, hanem a fenntartható európai gazdasági növekedés lényeges elemeként, valamint stratégiai fontosságú problémaként is. |
1.2 |
A víz az egyes személyek, családok számára létszükséglet, de ugyanakkor létfontosságú erőforrása számos gazdasági szektornak is, mindenekelőtt a mezőgazdaságnak és az élelmiszeriparnak, amelyek élő alapanyagokkal dolgoznak. |
1.3 |
Az Európai Bizottság közleményének legfőbb érdeme, hogy hangsúlyozza a probléma jelentőségét, és meghatároz bizonyos számú iránymutatást egyfelől a vízhiány és az aszály jelenségei elleni küzdelem, másfelől az új helyzethez való alkalmazkodás számba vehető lehetőségeinek vonatkozásában. |
1.4 |
A tudósok és az egyszerű polgárok által egyaránt tapasztalt klímaváltozás súlyosbíthatja a helyzetet, ezért helyénvaló volna mihamarabb megkezdeni az Európai Bizottság által felvázolt intézkedések bevezetését. |
1.5 |
Kétségtelen, hogy nem minden tagállamban egyforma a helyzet, és hogy Európa déli és északi, illetve keleti és nyugati részének helyzete különböző. Mindazonáltal minden tagállam érintett, és a nyári szárazság periódusai az északi államokban is megfigyelhetők. |
1.6 |
Ebből kifolyólag a különböző helyzetekből adódó eltérések nem képezhetnek akadályt egy összehangolt európai politika elfogadása, illetve a tagállamok konkrét szituációihoz igazított gyakorlati intézkedések meghozatala előtt, mivel nem létezik egy, a teljes Európai Unióra alkalmazható megoldás. |
1.7 |
Az EGSZB ezért az e közlemény megfontolásai alapján elfogadott fellépések erőteljes és rendszeres nyomon követését kéri. |
1.8 |
Ami a víz árát illeti, az EGSZB hangsúlyozza, hogy az árszabási politikák hatástalannak bizonyulhatnak, ha a vételezett víz jelentős részét nem is mérik, és nem is regisztrálják. Ezért azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy ösztönözze a tagállamokat a vízfelhasználási módok hatókörének definiálására. |
1.9 |
Az EGSZB a vízgyűjtő területekre vonatkozó vízgazdálkodási terveket tartalmazó európai internetes oldal létrehozását javasolja, ahol a helyi önkormányzatok követendő példákat találhatnának saját terveik kidolgozásához és tájékoztatásuk javításához. |
1.10 |
A vízgazdálkodáshoz kapcsolódó pénzeszközök elosztásának kérdésében az EGSZB azt javasolja, hogy a Regionális Főigazgatóság az odaítélt támogatások arányát a racionális vízfelhasználási és a vízkészletek megőrzésével kapcsolatos kritériumok szerint modulálhassa annak érdekében, hogy gyakorlataik megváltoztatására ösztönözze a nem felelősen viselkedő helyi önkormányzatokat, anélkül, hogy büntetné az e téren már erőfeszítéseket tévő régiókat. |
1.11 |
Az aszály kockázatának megfelelőbb kezelése érdekében az EGSZB azt kéri, hogy az EU az európai polgári védelmi mechanizmus keretében támogassa az erdőtűz-megelőzés, illetve az erdőtüzek elleni küzdelem eszközeinek interoperabilitását. |
1.12 |
A vízellátási infrastruktúrák kérdésével kapcsolatban az EGSZB a földalatti tárolás, illetve a talajvízbe való vízvisszajuttatás lehetőségének megvizsgálását javasolja. Úgy véli, hogy nem kellene eleve kizárni az egy tagállamon belüli vízátterelés valamennyi lehetőségét, de keretbe kellene foglalni őket, hogy el lehessen kerülni a vízkészletekhez való pazarló hozzáállást, amely készleteket a folyamatos takarékosság jegyében kell kezelni, az ellenőrzés és a felhasználás legfejlettebb technológiáinak alkalmazásával (1). |
1.13 |
A víz racionális felhasználásának előmozdítása érdekében az EGSZB fejlett fogyasztásmérési technikák és megfelelő számlázási módszerek alkalmazását szorgalmazza. Hangsúlyozza továbbá a bevált gyakorlatok fontosságát a mezőgazdasági területen, valamint szorgalmazza – azokban a régiókban, amelyekben hasznosnak bizonyul – a fásítás, a sövényültetés, valamint a fenntartható lecsapolási és öntözési módszerek előmozdítását a vidékfejlesztési politika alapjából történő támogatással. A víz hatékony használata a mezőgazdaságban fokozatosan fejlődik, de továbbra is javítandó olyan eszközök segítségével, mint a modernizáció, illetve a locsolás és az öntözés gazdaságos használata. Ennek értelmében ki kell emelnünk a kutatás és az új mezőgazdasági technológiák elmélyítésének és fejlesztésének szükségességét. Felhívja a figyelmet az egyéni vízmegtakarítási, újrahasznosítási és víztisztító rendszerek előnyeire, különösen az elszigetelt lakóhelyek esetében. |
1.14 |
Ami az ismeretek és az adatgyűjtési módszerek jobbá tételét illeti, az EGSZB szorgalmazza egy internetes honlap létrehozását, ahol az IPPC globális modelljeiből nyert klimatikus paraméterek letölthetőek volnának, és a helyi és regionális szereplők rendelkezésére állnának. |
2. Az európai bizottsági közlemény tartalma
2.1 |
A vízhiány problémája és az aszályos időszakok mind gyakoribb előfordulása Európában immár nemcsak néhány, a fenti jelenségeknek hagyományosan kitett régióban mutatkozik meg, hanem a kontinens egészén. A súlyos vízproblémák által érintett vízgyűjtő területek aránya az Európai Unióban a mai 19 %-ról 2070-re 39 %-ra emelkedhet. Különösen hátrányosan érinti ez majd Dél-Európát, valamint Közép- és Kelet-Európát. |
2.2 |
Az aszály sújtotta régiók, illetve népesség száma harminc év alatt 20 %-kal emelkedett. Az emberi veszteségeken felül az aszályos időszakokért súlyos gazdasági árat is kell fizetni. A 2003-as aszály legalább 8,7 milliárd euró veszteséget jelentett az európai gazdaság számára. A vízfelhasználás világszintű vizsgálata egymástól nagyon különböző helyzeteket mutat. Egy amerikai átlagosan naponta 600 liter vizet használ, egy európai 250–300 litert, egy jordániai 40-et, míg egy afrikai 30-at. A fenyegető vízhiány miatt mindenkinek szokásai megváltoztatására kell törekednie, de ott kell cselekednünk, ahol erőfeszítéseinkkel a legnagyobb hatást érhetjük el. A legnagyobb fogyasztó a mezőgazdaság (a vételezett víz 71 %-a), ezt követi az ipar (20 %), végül az otthoni felhasználás (9 %) (2). |
2.3 |
Az Európai Bizottság a 2006. júniusi Környezetvédelmi Tanács felkérésére előterjesztette az európai szinten alkalmazandó stratégiai opciókra vonatkozó javaslatait:
|
2.4 |
Az Európai Bizottság így kívánja kialakítani egy olyan, a racionális vízhasználatot előmozdító hatékony stratégia alapjait, amely egy irányba mutat a klímaváltozás elleni küzdelem céljaival és az európai gazdaság dinamizálására irányuló szándékával. |
2.5 |
Az Európai Tanács (3) hangsúlyozta, hogy a vízhiány és az aszály kérdésével külön témaként kell foglalkozni nemcsak európai, hanem nemzetközi szinten is, és hangsúlyozta a vízről szóló keretirányelv maradéktalan végrehajtásának szükségességét. |
2.6 |
A Tanács felkérte az Európai Bizottságot, hogy kövesse nyomon a közlemény végrehajtását, és hogy 2012-ig vizsgálja felül és bővítse ki az EU érintett területekre vonatkozó stratégiáját. |
2.7 |
Az EGSZB nem kíván további diagnózist felállítani, és ezáltal ismétlésekbe bocsátkozni, hanem inkább kommentálja és kiegészíti a felvetett megoldási lehetőségeket, valamint konkrét javaslatokat tesz, és ösztönző erőként működik. |
2.8 |
A vízhiány és az aszály témája az EU-ban több politikával is átfedéseket mutat. Ez az esetektől függően például az Európai Bizottság Mezőgazdasági, a Környezetvédelmi, illetve Regionális Főigazgatóságainak illetékességét eredményezheti, mivel a kérdés valójában a mezőgazdaságot, a vízpolitikát, a klímaváltozást, a válságkezelést és az európai polgári védelem megszervezése egyaránt érinti. Kívánatos lenne, hogy az Európai Bizottság gondosan odafigyeljen arra, hogy a vízkérdéssel kapcsolatos aggodalmakat megfelelően és átfogóan számításba vegyék. |
3. Általános észrevételek
Az EGSZB észrevételei a közlemény struktúráját követik.
3.1 A víz ára
3.1.1 |
Az Európai Bizottság gondolatmenete a vízről szóló keretirányelv (VKI) kereteibe illeszkedik. Az Európai Bizottság sajnálattal állapítja meg, hogy a gazdasági eszközöket nem használják ki eléggé, és hangsúlyozza, hogy az árképzési politikák hatástalannak bizonyulhatnak, ha a hatóságok a vízfelhasználás legnagyobb részét nem is mérik vagy regisztrálják. |
3.1.2 |
Ráadásul számos tagállam túl szűk definíciót fogadott el a vízfelhasználási módok és kedvezményezettjeik tekintetében. A vízfelhasználás szűkebb – az ivóvíz-ellátási rendszerre, illetve a szennyvíztisztításra korlátozott – meghatározásának alkalmazásával, illetve az öntözés, a hajózás, a vízierőművek, az árvízvédelem stb. figyelmen kívül hagyásával egyes tagállamok túlságosan szűkre szabták a költségek teljes körű behajtásának (full cost recovery) hatókörét, megakadályozva a különböző vízhasználati módok hatékony árazását. |
3.1.3 |
Az EGSZB ezért azt javasolja, hogy az Európai Bizottság győzze meg a vízhasználat és a vízfelhasználók körét hasonlóan szűken definiáló tagállamokat, hogy vizsgálják felül koncepciójukat, például a vízfelhasználási módok egységes jegyzéke alapján, oly módon, hogy meg kelljen indokolniuk az ettől való eltéréseket. Hasznos lenne a vízfelhasználási módok hierarchiájához alkalmazható kritériumok meghatározása, ami szintén segítséget nyújthatna az intelligens árképzés kialakításához. |
3.1.4 |
Az EGSZB szorgalmazza továbbá egy alkalmazott közgazdasági kutatási program elindítását, a különböző vízfelhasználási módok által generált pénzügyi folyamatok és társadalmi hasznossági folyamatok, valamint a vízfelhasználási körforgás modellezése érdekében egy–egy vízgyűjtő medence szintjén. |
3.1.5 |
A víz megfelelő árazásáról folytatott vitákat valójában gazdasági elemzések fényében kell lefolytatni, melyek a különböző tevékenységi szektorokban, a fogyasztónál, a felhasználóknál, illetve az adófizetőnél a vízhasználattal kapcsolatban megjelenő minden költségre és előnyre kiterjednek. |
3.1.6 |
Az EGSZB figyelmezteti az Európai Bizottságot arra a tendenciára, hogy a vízfelhasználás hatókörének nem elég tág meghatározásából következően egyes tagállamok hajlamosak a vízi erőforrások megóvásának költségeit – a mezőgazdasági és ipari felhasználók javára – a városi fogyasztókra terhelni. Amennyiben növekednek az árak a mezőgazdasági felhasználók számára, méltányos vízügyi díjszabásra kell törekedni. |
3.1.7 |
Végezetül az EGSZB kiemeli, hogy a vízmegtakarítást ösztönző árképzési politikáknak kellően határozottnak kell lenniük ahhoz, hogy hatásukat ne gyengíthessék meg az általuk bevezetett rendszer bonyolultságából fakadó többletköltségek. Emlékeztet arra, hogy a megtakarítás elsődleges forrása a hálózatok jó karbantartásában és a vízszivárgás elleni küzdelemben rejlik, hiszen a szivárgás olykor a vízforrások elfogadhatatlan pazarlásához vezet. Végül megjegyzi, hogy a díjszabás nem jelenthet megoldást mindenre, valamint hogy a jogszabályok hasznosak lehetnek azokban a helyzetekben, amikor dönteni kell a víz különböző felhasználási módjai között. |
3.1.8 |
Amikor a nem mezőgazdasági vízigény szezonális jellegű, ami gyakori eset az üdülőövezetekben, kívánatos volna kettős árképzést bevezetni. Ez az elem igazságosabb helyzetet teremtene a helyben lakó, illetve a nyaraló közönség között a rendszer fix költségeinek elosztása tekintetében. |
3.2 A víz és a vízzel kapcsolatos pénzeszközök hatékonyabb elosztása
3.2.1 |
Az Európai Bizottság megállapítja, hogy bizonyos vízgyűjtő területek gazdasági hasznosítása kedvezőtlenül befolyásolja a vízkészletek állapotát, és hangsúlyozza, hogy különös figyelmet kellene fordítani a vízproblémákkal, illetve vízhiánnyal küzdő vízgyűjtő területekre. |
3.2.2 |
Az EGSZB javasolja egy vízgazdálkodási terveket tartalmazó európai honlap létrehozását az Európai Környezetvédelmi Ügynökség és/vagy az Európai Bizottság felügyelete alatt, amelyen a vízgyűjtő területekre vonatkozó konkrét terveket tennének nyilvánosan hozzáférhetővé, elsősorban az érintett helyi önkormányzatok és illetékes hatóságok számára. |
3.2.3 |
A helyi szereplők ezen a honlapon módszertani segítséget, célkitűzéseket, megoldási ötleteket, gazdasági számításokat találhatnának. Ezzel jelentős időt nyerhetnének a vízgazdálkodási tervek kidolgozásával kapcsolatban. |
3.2.4 |
A mezőgazdaság vízforrásokra gyakorolt hatása jól ismert. Ösztönözni kell a hatékonyabb vízfelhasználást, főként a fenntartható öntözés és talajvíz-elvezetés előnyben részesítése révén (például csepegtetéses öntözési eljárás). A KAP 2008-as állapotfelmérése alkalomként kell, hogy szolgáljon a felhasznált vízmennyiség problémájának nagyobb mértékű kezelésére a KAP eszközeivel. A segélyektől való teljes függetlenedés szándéka mellett így a vízgazdálkodást növekvő mértékben támogatni lehetne a vidékfejlesztési programok keretében. A szárazság kockázatának kezelésére is speciális eszközöket kellene kialakítani a mezőgazdasági ágazatban. |
3.2.5 |
Az Európai Bizottság általában véve a fellépései keretében nyújtott támogatások arányát a racionális vízfelhasználással és a vízkészletek megőrzésével kapcsolatos kritériumoknak megfelelően modulálhatná (például a minimális támogatási szinten belül 5–10 százalékkal), különösen a kohéziós alapok esetében. E kritériumnak a projektek tanulmányozási fázisában, illetve az építési beruházások esetében a pályázati szakaszban kifejezett feltételként kellene szerepelnie, és alkalmazásukat az uniós támogatás kedvezményezett hatóságának kezdeményezésére a projektek megvalósulása után illetve öt évvel később ellenőrizni kellene. A beruházáshoz nyújtott támogatáson felül adott kiegészítő támogatás a megállapított teljesítményt jutalmazná. |
3.2.6 |
Az EGSZB szerint gazdasági szempontból és a fenntartható fejlődés szempontjából is az ivóvízellátáshoz, illetve a szennyvíztisztításhoz kapcsolódó projektek globális költségeinek kézben tartása jelenti a megfelelő megközelítést. Globális költségeken az infrastruktúrák hosszú távú működtetésébe – fenntartásába – felújításába való beruházások és költségek aktuális nettó értéke értendő. |
3.2.7 |
Helyénvaló volna tehát – különösen az Európai Bizottság részéről – az e tekintetben megfelelő kiválasztási kritériumokat és garanciákat nyújtó projektek támogatása a bevált gyakorlatok népszerűsítésére a víz ésszerű felhasználása és a vízkészletek megőrzése területén. Helyénvaló volna tehát – különösen az Európai Bizottság részéről – az e tekintetben megfelelő kiválasztási kritériumokat és garanciákat nyújtó projektek támogatása a bevált gyakorlatok népszerűsítésére a víztakarékosság területén. |
3.2.8 |
A fenti koncepció teljes egészében megfelel az Európai Bizottság azon szándékának, hogy főként a vízmegtakarításra és a racionális vízfelhasználásra irányuló intézkedéseket részesíti előnyben. Törekedni kellene ennek a politikának az összehangolására a vízfelhasználással járó bioüzemanyagokkal kapcsolatos politikával. |
3.3 Az aszálykockázat-kezelés javítása
3.3.1 |
Az Európai Bizottság bátorítani kívánja a bevált gyakorlatok cseréjét. |
3.3.2 |
Az EGSZB szorgalmazza, hogy műholdas eszközök felhasználásával – a helyi meteorológiai elemzések kiegészítéseképpen – minden tavasszal készítsék el az aszály, a gyenge termés, valamint az erdőtüzek kockázatait feltüntető részletes térképet. Ennek keretében fel kellene használni a vízgyűjtő területekre vonatkozó térképek adatait is. Ezek az adatok a mezőgazdasági termelők vagy szövetségeik rendelkezésére állnának kockázataik kezelése során. |
3.3.3 |
Az EGSZB úgy véli, hogy bár a válságkezelésről kívánatosabb átállni az aszálykockázatok kezelésére, az előbbi terén is még jelentős javulást lehetne elérni, amint azt a 2007 nyarán katasztrofális következményekkel járó görögországi erdőtüzek esetében kialakult helyzet is megmutatta. Az EU-nak meg kellene könnyítenie, és bátorítania kellene az erdőtüzek megelőzése, illetve az erdőtüzek elleni küzdelem eszközeinek interoperabilitását, a felszerelések szabványosítását, a dízelfecskendők konténerizációját, valamint a közös tűzoltási gyakorlatokat. Mindez az európai polgári védelmi mechanizmus konkrét végrehajtásának részét képezné. |
3.3.4 |
Természetesen megfontolandó az Európai Bizottság által felvetett lehetőség, hogy az EU Szolidaritási Alapját – módosítva és a helyzethez igazítva – is bevonhassák a súlyos aszályok következményei elleni küzdelembe. Célszerű lenne biztosításokat is létrehozni a száraz időszakok következményeinek enyhítésére a gazdálkodók részére, akik ezeknek az időszakoknak az elsődleges áldozatai. |
3.4 Kiegészítő vízellátási infrastruktúrák
3.4.1 |
Az Európai Bizottság kollektív jellegű megoldásokat vesz fontolóra. Egyes esetekben – a vízfelhasználás hierarchiájának meghatározása alapján – egyéni kezdeményezéseket is tervbe lehetne venni. |
3.4.2 |
Bárhogy legyen is, a közlemény felveti az egyik vízgyűjtőhelyről a másikra való vízátterelés, a gátépítés (illetve szigorúan szabályozott körülmények között mikrogátak építése), de a szennyvíz újrafelhasználása, illetve a sótalanítás lehetőségét is. Ami az újrafelhasználást illeti, a legfőbb problémát az újrahasznosítási ciklusok során felhalmozódó szennyező anyagok jelentik. Éppen ezért hasznos volna egy specifikus kutatási program elindítása vagy támogatása a többszöri ciklusokon keresztül történő felhalmozódásra vonatkozóan, a stabilizációs kritériumok megállapítása érdekében, melynek segítségével meghatározható, mikor érik el a koncentrációs szintek a rendszer öntisztítási kapacitásával összeegyeztethető határértékeket. |
3.4.3 |
A sótalanítás ezzel szemben kétféle problémát vet fel: ezek egyrészről energetikai, másrészről környezetvédelmi jellegűek, a melléktermékek, illetve a sós koncentrátumot tartalmazó iszap miatt. |
3.4.4 |
Fontolóra lehetne venni egy napenergiával történő sótalanítás kialakítására irányuló program bevezetését, nagyszámú mikrolétesítmény létrehozásával, amely révén Európa technológiai segítséget nyújthatna a szárazsággal küzdő fejlődő országoknak. |
3.4.5 |
Általánosságban ösztönözni kellene a víztakarékosságot vagy a talajvíz megújulását lehetővé tévő technikákra irányuló kutatást és fejlesztést (például az útburkolatok felújítását a lakott területeken), valamint a biotechnológiákat, amelyek lehetővé tennék kisebb vízfogyasztású fajok kifejlesztését a mezőgazdasági kultúrák területén. |
3.4.6 |
Végezetül tanulmányozni kellene a földalatti víztározók, illetve a talajvízbe történő vízvisszajuttatás lehetőségét is. E tekintetben ki kellene választani néhány kísérleti projektet, és meg kellene határozni az eltárolt vízre vonatkozó – egyszerre realista és a talajvíz védelmét is biztosító – normákat. A földfelszín alatti vizek kérdése egyaránt érinti az itteni vizek mennyiségét és minőségét is, hiszen a talajvíz is áldozatul esik a szennyezésnek. Ebben a tekintetben kiemelt figyelmet kellene szentelni a különösen vízigényes ipari tevékenységeknek, amelyek egyrészről „megcsapolják” a talajvizet, másrészről fennáll annak veszélye, hogy szennyezik. |
3.4.7 |
Az EGSZB egyébiránt arra kéri az Európai Bizottságot, hogy vizsgálja meg az interregionális vízátterelés lehetőségeit. A többletet, illetve a hiányt mutató vízgyűjtő területek közötti vízátterelés kívánatos művelet lehet európai szempontból is, például az önellátó mezőgazdaság tekintetében, amennyiben a fogadó vízgyűjtő területen a vizet hatékonyan és takarékosan használják. Technikai, vámügyi, illetve jogszabályi intézkedésekkel el kellene kerülni, hogy „túllőjünk a célon”, vagyis hogy az arra „érdemes” tevékenységi ágazatnak nyújtott kollektív segítség növelje a vízfogyasztást a nem kiemelt ágazatokban. |
3.4.8 |
Az EGSZB úgy véli, hogy össze kell hangolni a folyók lefolyásának szabályozására szolgáló lehetséges intézkedéseket a harmadik országok, illetve azon EU-s tagállamok között, amelyeket közös, az EU külső határán áthaladó folyó szel át. |
3.5 Víztakarékos technológiák és gyakorlatok támogatása
3.5.1 |
Az Európai Bizottság szerint a víz takarékos használatát lehetővé tévő technológiák alkalmazását még mindig nagymértékben lehetne javítani. Az egyes hálózatokban jelentős méretekben jelentkező vízszivárgás, illetve vízpazarlás elleni küzdelmen túlmenően a vízgazdálkodási gyakorlatok modernizálása is érdekes perspektívákat nyit. |
3.5.2 |
Az Európai Bizottság által felvetett intézkedések (a vízfelhasználó eszközökre vonatkozó normák kidolgozása, az épületek vízfogyasztási teljesítményének értékelése, teljesítménymutatók, a gazdasági tevékenységek hozzáigazítása a csökkent víztartalékokhoz stb.) természetesen támogatandóak. |
3.5.3 |
A „szürke víz” felhasználását szintén fontolóra kell venni, nem tévesztve szem elől, hogy ez beruházási szükségletekkel jár, nevezetesen a csatornarendszer megkettőzése miatt, illetve hogy elővigyázatossági intézkedéseket is igényel. Az esővíz összegyűjtését is módszeresebben fontolóra kellene venni. |
3.5.4 |
Ígéretes technológiát jelentenek az intelligens mérők és az ehhez igazított számlázási mód. Tény, hogy a fogyasztásmérő technológia és a fogyasztási adatok távközvetítése alapján körvonalazódni látszik a többszintű árszabás bevezetésének lehetősége, a villamos energia terén meglévő modellek mintájára. Az előfizető saját helyzetének megfelelő szerződést köthetne, ami egyúttal a takarékos magatartást is elősegítené: szezonális árak, állandó tarifák, csúcsidőn és csúcsidőszakokon kívüli tarifák stb. |
3.5.5 |
A víz erőforrás megóvása, valamint az árvizek, illetve a velük együtt járó erózió és szennyezés leküzdése érdekében a vidéki területek megóvást célzó politikának erőteljesen támogatnia kellene az erdők újratelepítését és a sövények telepítését, valamint a növénykultúrák megőrzését, ahol ez lehetségesnek és hasznosnak tűnik. A telepítési igények felmérését és az ellenőrzéseket a legmodernebb földrajzi helymeghatározási rendszerek segíthetnék. Kívánatos lenne az alapvető mezőgazdasági kutatások ösztönzése a hetedik kutatási és fejlesztési keretprogramon keresztül azzal a céllal, hogy a szárazságot jobban tűrő növényfajtákat hozzanak létre. |
3.5.6 |
Még mindig a mezőgazdasági gyakorlatoknál maradva támogatni kellene egy fenntartható talajvíz-elvezetési és öntözési rendszer kialakítását, valamint általánosságban a rendelkezésre álló legjobb technikák alkalmazását. A vízgyűjtő árkokon, különösen ott, ahol átkelők kerülnek kialakításra, olyan szakaszokat kellene létesíteni, amely helyi víztározókként szolgálhatnának, elkerülve a vizek túlzott koncentrációját, valamint a vele járó eróziót és szennyezést, és segítve a víz visszaszivárgását. Ezeken a helyi víztározókon természetesen tisztító telepeket kellene létesíteni, amelyeket szakemberekkel kellene megvizsgáltatni. |
3.6 Az európai víztakarékos kultúra kialakulásának támogatása
3.6.1 |
Az Európai Bizottság gondolatmenetét csak helyeselni lehet: az ésszerű és takarékos vízfelhasználást elősegítő tanúsítási és címkézési rendszer követendő út. Ugyanakkor a címkézéssel kapcsolatban vigyázni kell arra, hogy napjainkban az ökocímkézés divatját éljük, és felmerül a címkék halmozódásának kockázata, amely érthetetlenné tenné az információkat. |
3.6.2 |
A szervezett civil társadalom egészét, a szociális partnereket és a szervezeteket, valamint az oktatást és a képzést is mobilizálni kellene annak érdekében, hogy hozzájáruljanak a vízgazdálkodási kultúra kialakításához. A szakmai ágazatokban, a technikusok képzésében, az új technológiák elterjesztésében el kell kerülni a múltbéli hibák megismétlését, főként a városi vízgazdálkodás területén. |
3.6.3 |
Hangsúlyozni kell, hogy napjainkban az egyéni lakások esetében fejlődésnek indultak az esővízgyűjtő, illetve szürke vizeket újrahasznosító berendezések. Ez éppen egy olyan takarékossági kultúra megjelenését mutatja, amilyenre az Európai Bizottság törekszik. Ugyanakkor nem szabad engedni, hogy a takarékosság jogos törekvése az önellátási törekvések egyéni megoldásaiban öltsön formát, mert ez technikai és gazdasági szempontból is aláásná az ivóvíz és szennyvíz közszolgáltatást, amely hozzájárult és hozzájárul a higiénia és az életkilátások jelentős javulásához. Fejlett társadalmaink elfeledkeztek arról, hogy a víz ugyan létszükséglet, de ugyanakkor halálos kórok hordozója is lehet. |
3.6.4 |
Az egyéni víztakarékossági, víz-újrahasznosítási és – nem kollektív – szennyvíz-tisztítási rendszerek tehát az elszigetelt lakhelyek esetében jelentenek előnyös és megfelelő megoldást. A városi környezetben ezek gazdasági és szociális előnyei kevésbé egyértelműek, kivéve, ha az esővízgyűjtő és –újrahasznosító rendszerekből származó vizeket – jóllehet magánbirtokon belül gyűjtötték össze őket – a közművek kezelik és használják fel. |
3.7 Az ismeretek bővítése és az adatgyűjtés fejlesztése
3.7.1 |
Az Európai Bizottság megjegyzi, hogy a döntéshozatalhoz nélkülözhetetlen a vízhiány és az aszály kiterjedésére és hatásaira vonatkozó megbízható információ. Csak támogatni lehet az éves európai értékelés benyújtására vonatkozó felkérést, valamint a globális környezetvédelmi és biztonsági megfigyelés (GMES) szolgáltatásainak teljes körű kihasználását az űrből származó adatok gyűjtésére és megfigyelésére és a vízpolitika támogatására. Az egyetemeket és a tudományos kutatóközpontokat ösztönözni kellene vízzel kapcsolatos kérdések – az erőforrás megőrzése, illetve növelése új technológiák kifejlesztése által – tanulmányozására. |
3.7.2 |
Egységesíteni kellene a víztömegekről a víz keretirányelv előírásainak megfelelően készített leltárak felmérési kritériumait. A gyakorlatban a tagállamok által benyújtott jelentések egyenetlenek, mind a vizsgált vízgyűjtő területek mérete, mind a vízminőségi mérések sűrűsége és a biodiverzitás tekintetében. |
3.7.3 |
Az EGSZB arra biztatja az Európai Bizottságot, hogy siettesse a vízről szóló keretirányelv alkalmazását nyomon követő szakbizottságok munkáját, valamint hogy áttekintő táblázatok formájában tegye közzé a tagállamok által elért eredményeket, a munkálatok ösztönzése és a közöttük lévő konvergencia elősegítése érdekében. |
3.7.4 |
A realista megközelítés azt kívánja, hogy ne várjuk meg, amíg az összes mérleg és cselekvési terv homogén és megfelelő minőségű lesz, hanem erőfeszítéseinket addig is a legérzékenyebb területekre összpontosítsuk. E területek kiválasztása a tagállamok kezdeményezésére, de közös kritériumok alapján történhet (csapadékdeficit, illetve földrajzi övezet meghatározása). |
3.7.5 |
Könnyebb volna a helyi és regionális szereplők figyelmét a vízhiányra és általában az éghajlatváltozás hatásaira irányítani, ha a klimatikus tendenciákra vonatkozó információkat a szélesebb közönség rendelkezésére bocsátanák. |
3.7.6 |
E tekintetben az EGSZB konkrétan egy honlap létrehozását javasolja (adott esetben az európai vízügyi információs rendszerbe (WISE) integrálva), ahonnan letölthetőek volnának az Éghajlatváltozással Foglalkozó Kormányközi Bizottság (IPPC) globális modelljéből származó olyan éghajlati paraméterek, mint az esőzési mutató, a párolgási mutató, a hőmérsékleti értékek, a szélsebesség, a napsütés mutatói (a PRUDENCE és az ENSEMBLES tervek szellemében, de rendszeresebb területi lefedettséggel, valamint a grafikai adatok mellett lineáris adatokkal). |
3.7.7 |
Az interneten közzétett adatok tudományos jellegét és éves frissítését valamelyik, az IPPC tagságához tartozó európai laboratóriumcsoportra kellene bízni. |
3.7.8 |
Az EU finanszírozhatná a honlap első változatának elkészítését, és egy szerény letöltési díjjal támogatnák a modellhez hozzájáruló laboratóriumok kutatómunkáját. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) A nyilvános meghallgatás és a 2008. április 3-án, Murcia tanulmányban tett tanulmányi látogatás hozzásegített annak felismeréséhez, hogy ezek az erőforrás ésszerű és átgondolt használatával kapcsolatos technikák már hozzáférhetőek a piacon. Másrészt a növénykultúrák és főként a faültetés lehetővé teszik az elsivatagosodás elleni küzdelmet.
(2) Forrás: Atlas pour un monde durable (A fenntartható világ atlasza), Michel Barnier. Edition Acropole.
(3) 2007. december 14-i brüsszeli Európai Tanács, Elnökségi Következtetések 16616/07 REV1, 17. o.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/72 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat tanácsi rendeletre a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról
COM(2007) 602 végleges – 2007/0223 (CNS)
(2008/C 224/16)
2007. december 4-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat tanácsi rendeletre a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2008. április 29-én elfogadta véleményét. (Előadó: Gabriel SARRÓ IPARRAGUIRRE.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 70 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések
1.1 |
Tekintettel arra, hogy a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan (a továbbiakban: jogellenes) halászat nem szűnő gyakorlata átfogó választ igényel, amely hatékony, a kifogástól az értékesítésig az egész ellátási láncra kiterjedő szabályozási eszközön alapul, az EGSZB úgy véli, a javasolt keretszabályozás általánosságban megfelelő a jogellenes halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására, ezért támogatja. Megítélése szerint a javasolt intézkedések erősítik a Közösség lobogó, kikötő vagy piac szerinti, illetve kedvezményezett államként betöltött szerepét. |
1.2 |
Az EGSZB szerint a javasolt rendelet sikere az alábbi négy pilléren nyugszik:
|
1.3 |
Az EGSZB nem zárná ki a közösségi flottát a javasolt rendelet hatálya alól, ugyanakkor úgy véli, hogy a javaslatnak világosabban meg kellene különböztetnie a lobogó szerinti állam által nem ellenőrzött harmadik országbeli hajók jogellenes halászatát a közösségi hajók által elkövetett egyéb – a közös halászati politika elveibe ütköző, és a 2847/93/EGK rendelet (1) által foganatosított jogi intézkedések hatálya alá tartozó – jogellenes halászati tevékenységektől. |
1.4 |
Az EGSZB szerint az összes javasolt ellenőrzési és felügyeleti intézkedés végrehajtása jelentős többletterhet jelent majd a tagállamok számára a költségeket és a bürokráciát illetően, és az adminisztratív ellenőrző struktúra bővítését teszi szükségessé. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a végső eredmény veszélyeztetésének elkerülése érdekében vegye figyelembe e szempontot, és feltétlenül hozzon megfelelő intézkedéseket, hogy a javasolt rendelet alkalmazása ne növelje a jogszerű halászatot végző hajókat üzemeltető vállalkozások működési költségeit. |
1.5 |
Továbbá az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt intézkedések semmilyen körülmények között nem lehetnek negatív hatással a jogszerű kereskedelmi forgalomra, nem akadályozhatják a kereskedelmet, és nem sérthetik meg a nemzetközi kereskedelem szabályait. |
1.6 |
Az EGSZB megítélése szerint a rendeletjavaslat nem magyarázza meg kellőképpen, hogy a lobogó szerinti állam hatóságának hogyan kellene a fogási tanúsítványt – az Európai Közösség követelményének megfelelően – hitelesítenie. Mivel ezt a hitelesítést elektronikus úton kell elvégezni, az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletjavaslatnak világosan meg kellene magyaráznia a hitelesítés módját mind a friss fogást, mind a mélyhűtött halászati termékeket szállító hajók esetében. |
1.7 |
Az EGSZB szerint a harmadik országok halászhajóinak ellenőrzését az egyes tagállamok valamennyi „kijelölt kikötőjében” egységesen kellene végezni. A rendeletjavaslatnak ezenkívül azt is világosabbá kellene tennie, hogy ellenőrzésekre a tengeren, szárazföldön és légi úton egyaránt sor fog kerülni. |
1.8 |
Az EGSZB – ahogy egyéb véleményeiben is – újból kinyilvánítja, hogy a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatalnak kiemelt szerepet kellene betöltenie a jogellenes halászattal kapcsolatos koordinációs, nyomon követési és ellenőrző tevékenységben. Ennek érdekében nagyobb mértékű pénzügyi és emberi erőforrásokat kell a Hivatal rendelkezésére bocsátani. |
1.9 |
Az EGSZB szerint a harmadik országok hajóira kiszabott szankciók szintjét az Európai Unió valamennyi tagállamában össze kellene hangolni. Arra az esetre pedig, ha valamely állam nem tartja be az előírásokat, az EGSZB szerint a halászathoz nem kapcsolódó szankciók alkalmazásának lehetőségét is mérlegelni kellene. |
1.10 |
Az EGSZB szerint a jogellenes halászhajók és a nem együttműködő államok azonosítási eljárásaihoz kapcsolódó – különösen a védelemre vonatkozó – garanciákat mindenesetre meg kellene erősíteni; eljárásokat pedig csak szilárd bizonyítékok alapján célszerű indítani, annak elkerülésére, hogy a bíróságok később visszavonják a tagállamok által hozott intézkedéseket. |
2. Bevezető
2.1 |
A Közösség több mint tíz éve küzd a jogellenes halászat ellen. 2002 óta ez a küzdelem egy közösségi cselekvési terv formáját ölti, melynek célja a jogellenes halászat megelőzése, megakadályozása és felszámolása magán a Közösségen belül, illetve regionális és nemzetközi szinten (2). |
2.2 |
Az említett közleményben ismertetett közösségi cselekvési terv végrehajtásáról kiadott 2005-ös állásfoglalásában (3) az Európai Parlament megállapította, hogy az Európai Uniónak szélesítenie és fokoznia kell a jogellenes halászat leküzdését célzó erőfeszítéseit. |
2.3 |
Bár történtek jelentős előrelépések, a jogellenes halászatot nem sikerült felszámolni. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy e gyakorlat folytatása sürgős, határozott választ követel az Európai Unió részéről. |
2.4 |
Éppen ezért az Európai Bizottság a múlt évben újabb közleményt (4) terjesztett elő a jogellenes halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló új közösségi stratégiáról. |
2.5 |
A múlt év folyamán folytatott széles körű konzultációkat követően – amelyekben az EGSZB is aktív szerepet vállalt (5) – az Európai Bizottság kidolgozta ezt a rendeletjavaslatot (6), mely a következő céloknak kíván eleget tenni:
|
2.6 |
A javaslat tehát arra az elvre épül, hogy a jogellenes halászat elleni hatékony stratégiának átfogónak kell lennie, és ki kell terjednie a probléma minden szempontjára, a teljes ellátási lánc mentén. |
3. Általános megjegyzések
3.1 |
Az EGSZB szerint a jogellenes halászat aggasztó környezeti és társadalmi-gazdasági következményei miatt az Európai Unió számára létfontosságú a határozott fellépés, ezért az EGSZB messzemenőkig támogatja az Európai Bizottságot. |
3.2 |
A jelenlegi közösségi szabályok – amelyen belül a közös halászati politika vonatkozásában ellenőrzési rendszert hoztak létre (7) – átfogó rendszert írnak elő a közösségi halászhajókról származó kifogott mennyiség jogszerűségének ellenőrzésére, de a harmadik országok halászhajói által kifogott és az EU-ba importált halászati termékek esetében nem biztosítanak hasonló szintű ellenőrzést és szankciókat. |
3.3 |
Ez a kibúvó mind a közösségi, mind a külföldi piaci szereplők számára lehetőséget ad, hogy jogellenes halászatból származó termékeiket behozzák a Közösségbe területére – amely a halászati termékeknek a világon a legnagyobb piaca és importőre –, és növeljék tevékenységük jövedelmezőségét. Ezért az EGSZB úgy véli, hogy a javasolt rendelet helyesen összpontosít a harmadik országbeli hajók jogellenes halászati tevékenységeire, miközben – ahogyan a rendeletjavaslat 1. cikkének (4) bekezdése kimondja – a közösségi flottát sem zárja ki a rendelet alkalmazási köréből. |
3.4 |
A javasolt rendelet új ellenőrzési rendszert állít fel, amelyet valamennyi, a tagállamok felségterületéhez vagy joghatósága alá tartozó területen vagy tengeri vizeken, illetve közösségi halászhajók vagy állampolgárok által folytatott jogellenes halászati tevékenységre, valamint minden kapcsolódó tevékenységre alkalmazni kell. A rendszer – az érintett lobogó szerinti vagy parti állam hatáskörének sérelme nélkül – a nem közösségi hajók által a nyílt tengeren vagy harmadik ország joghatósága alá tartozó vizeken folytatott jogellenes halászati tevékenységre is vonatkozik, ugyanúgy, ahogyan a közös halászati politika ezt a közösségi flotta számára írja elő. |
3.5 |
Az EGSZB nem zárná ki a közösségi flottát a javasolt rendelet hatálya alól, ugyanakkor úgy véli, hogy a javaslatnak világosabban meg kellene különböztetnie a lobogó szerinti állam által nem ellenőrzött harmadik országbeli hajók jogellenes halászatát a közösségi hajók által elkövetett egyéb – a közös halászati politika elveibe ütköző, és az említett 2847/93/EGK rendelet által foganatosított jogi intézkedések hatálya alá tartozó – jogellenes halászati tevékenységektől. |
3.6 |
A javasolt rendelet megfelelő rendszert vezet be a Közösségbe behozott halászati termékek ellátási láncának ellenőrzésére is. Az EGSZB szerint a javasolt intézkedések semmilyen körülmények között nem lehetnek negatív hatással a kereskedelmi forgalomra; nem akadályozhatják a jogszerű kereskedelmet. |
3.7 |
Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által előterjesztett rendeletjavaslatot. A javaslat világos és széles hatókörű, az EU szintjén és nemzetközi szinten is kiterjed a jogellenes halászat ellenőrzésére, és azonnali kötelező erejű intézkedések, valamint hatékony, arányos és elrettentő erejű szankciók segítik mindazon természetes és jogi személyek ellen, akik, illetve amelyek súlyosan megszegik a rendeletet, vagy a jogsértő magatartásért felelősek. Arra az esetre pedig, ha valamely állam nem tartja be az előírásokat, az EGSZB szerint a halászathoz nem kapcsolódó szankciók alkalmazásának lehetőségét is mérlegelni kellene. |
3.8 |
Az EGSZB szerint a rendeletjavaslat fejezeteinek sorrendjét fel kellene cserélni, és közvetlenül az I. fejezet után a IV. (Közösségi riasztórendszer) és V. (A jogellenes halászati tevékenységben érintett hajók azonosítása) fejezetnek kellene következnie. |
3.9 |
Ugyanakkor az EGSZB szerint a III. fejezet 13. cikke (1) bekezdésének világossá kellene tennie, hogy a jogellenes halászati termékek behozatalának tilalma a tengeren, közúton és légi úton importált termékekre egyaránt vonatkozik. |
3.10 |
Az EGSZB álláspontja szerint a javasolt rendelet végrehajtása elsősorban azért lesz nehéz, mert a tagállamok részéről általános konszenzust és támogatást, nemzetközi szinten pedig hatékony együttműködési hálózat kialakítását igényli. |
3.11 |
Az EGSZB szerint az összes javasolt ellenőrzési és felügyeleti intézkedés – kikötőkben és nyílt tengeren való – végrehajtása, továbbá a hajók és a fogások tanúsítására, nyomon követésére és ellenőrzésére, és a vízi, közúti vagy légi úton történő behozatal ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések jelentős többletterhet jelentenek a tagállamok számára a költségek és a bürokrácia tekintetében, és az adminisztratív ellenőrző struktúra bővítését teszik szükségessé. Ezért arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a rendeletjavaslatban mérlegelje ezek hatását, hogy ne veszélyeztessék a végső eredményt. |
3.12 |
Az EGSZB ezzel kapcsolatban arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hozzon megfelelő intézkedéseket annak érdekében, hogy a javasolt rendelet alkalmazása ne növelje a jogszerű halászatot végző hajókat üzemeltető vállalkozások működési költségeit. |
3.13 |
Összefoglalva, az EGSZB megítélése szerint a javasolt intézkedések erősítik a Közösség lobogó, kikötő vagy piac szerinti, illetve kedvezményezett államként betöltött szerepét. |
4. Részletes megjegyzések
4.1 |
Mint az eddigiekben láthattuk, a javasolt rendelet – megfelelő, következetes és folyamatos végrehajtása esetén – alkalmas rá, hogy az Európai Uniót a jogellenes halászat elleni nemzetközi küzdelem vezetőjévé, „zászlóvivőjévé” tegye. |
4.2 |
Az általános végrehajtási rendelkezések után a rendelet közvetlenül a harmadik országok hajóinak kikötői ellenőrzésére tér rá. Hangsúlyozni kell, hogy a rendelet megtiltja a közösségi vizeken a harmadik országok halászhajói közötti, vagy egy ilyen halászhajó és egy tagállam lobogója alatt közlekedő hajó közötti átrakodást. A tilalom a harmadik országok hajóiról származó halászzsákmány közösségi vizeken kívüli, közösségi hajókra történő átrakodására is kiterjed. |
4.3 |
Az EGSZB üdvözli a tengeri átrakodásra vonatkozó fenti tilalmat; korábban többször is sürgette az Európai Bizottságot, hogy vezessen be ilyen tilalmat, mivel a jogellenes halászatnak jelentős részben ez a tevékenység a forrása. |
4.4 |
A rendelet világosan előírja, hogy a harmadik országok halászhajói csak a tagállamok által előre megnevezett „kijelölt kikötőkben” léphetnek be az Európai Unióba, és részletezi az előzetes értesítésre, engedélyezésre, érvényes fogási tanúsítványra illetve ellenőrzésre vonatkozó követelményeket, amelyeknek meg kell felelniük. A harmadik országok halászhajói számára tilos a tagállamok kikötőibe történő belépés, a kikötői szolgáltatások nyújtása és az ilyen kikötőkben végzett kirakodási, átrakodási vagy fedélzeti feldolgozási műveletek elvégzése, kivéve, ha teljesítik a rendelet előírásait és rendelkezéseit. |
4.5 |
A rendelet különös jelentőséget szentel a belépési értesítések, fogási tanúsítványok és a kikötői ellenőrzések szoros és szigorú nyomon követésének. |
4.6 |
Ami a fogási tanúsítványokat illeti, amelyeket a kikötőbe érkezést 72 órával megelőzően kell elküldeni, az EGSZB szerint ezeket a jóváhagyó hatóságnak elektronikus úton kellene jóváhagynia. Az EGSZB úgy érzi, hogy a rendeletjavaslat nem teszi kellően világossá e tanúsítványok jóváhagyásának módját. Továbbá az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak jeleznie kellene, vannak-e kivételek a szóban forgó 72 órás időkeret alól. |
4.7 |
Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság halászhajók és halfogások ellenőrzésére vonatkozó iránymutatásait, és felhívja a tagállamokat, alakítsanak ki konszenzust a valamennyi „kijelölt kikötőben” történő egységes alkalmazás érdekében. |
4.8 |
A rendelet megsértése, vagyis egy harmadik országbeli halászhajó jogellenes halászati tevékenységben való részvétele a kirakodási, átrakodási vagy fedélzeti feldolgozási műveletek adott hajótól való megtagadását vonja magával, amit a jogsértés kivizsgálása, és adott esetben az érintett tagállam nemzeti jogában előírt szankciók követnek. A súlyos jogsértések esetére a rendeletjavaslat azonnali végrehajtási intézkedéseket ír elő. |
4.9 |
A harmadik országok halászhajóira vonatkozó szigorú ellenőrzés, amely a közösségi hajók ellenőrzési eljárásával pontosan azonos eljárást követ, a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halásztevékenységekből származó halászati termékek azonosításának célját szolgálja. A rendelet szerint e termékeket tilos a Közösség területére behozni. |
4.10 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a Közösség teljes területére irányuló importot felügyelni kellene, ezért a III. fejezet hatályának az Európai Közösség területére közúti, illetve légi úton behozott konténerekre is kellene terjednie. Továbbá meg kellene állapítani az évente ellenőrzendő konténerek minimális arányát. |
4.11 |
A rendelet szerint amennyiben valamely halászati termékek a rendelet szerint jogellenes halászatból származónak minősülnek, és ezért behozatali tilalmat érvényesítenek velük szemben, a tagállamok – a fellebbezési jog megfelelő tekintetbevétele mellett – a halrakományokat lefoglalhatják, és nemzeti szabályaikkal összhangban rendelkezhetnek velük. |
4.12 |
Annak érdekében, hogy a rendeletet a halászati termékek behozatalával és újraexportálásával, illetve – adott esetben – behozatali tilalmával kapcsolatos valamennyi kérdésben megfelelően alkalmazni lehessen, a rendelet felhatalmazza az Európai Bizottságot, hogy igazgatási együttműködési megállapodásokat kössön a lobogó szerinti államokkal. |
4.13 |
Az Európai Bizottság által a rendelet keretében kialakított rendszer széles körű együttműködést igényel nemzetközi szinten mind az EU és a lobogó szerinti államok között, mind a regionális halászati szervezetekben együttműködő államok között, mind pedig magukkal a regionális szervezetekkel. Az együttműködés eredményeképpen a nem együttműködő államokat azonosítani kell, és a rendelet előírja az ilyen államokkal szembeni eljárást. |
4.14 |
E nemzetközi együttműködés első belső következménye egy közösségi riasztórendszer kialakítása, amely figyelmezteti a gazdasági szereplőket és a tagállamokat az alkalmazandó törvények, rendelkezések és nemzetközi állománymegőrzési és gazdálkodási szabályok egyes harmadik országok általi betartásával kapcsolatos – a Közösségben felmerülő – megalapozott kétségekről. |
4.15 |
A figyelmeztetés eredményeképpen a Közösség és a nemzetközi szervek ellenőrzik a riasztást kiváltó behozatalt, illetve a korábbi tételeket, valamint a figyelmeztetés által érintett halászhajókat. Ha e nyomozás, vizsgálatok, illetve ellenőrzések igazolják, hogy jogellenes halászati tevékenységekre került sor, az Európai Bizottság további intézkedéseket fogadhat el, például az érintett halászhajó(ka)t felveheti a jogellenes hajók közösségi listájára. |
4.16 |
A rendelet szerint a jogellenes halászati tevékenységekről szóló valamennyi információt az Európai Bizottság, vagy egy általa kijelölt szerv gyűjti össze és elemzi. |
4.17 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a fenti feladat kivitelezésére leginkább a Közösségi Halászati Ellenőrző Hivatal alkalmas, amelynek nagyobb mértékű pénzügyi és emberi erőforrásokat kell a rendelkezésére bocsátani. |
4.18 |
A rendelet igen alaposan foglalkozik a jogellenes halászhajókra vonatkozó közösségi lista elkészítésének, frissítésének és közzétételének minden aspektusával és e lista tartalmával; a regionális halászati irányítószervezetek által elfogadott jogellenes halászati listákra felvett halászhajók automatikusan felkerülnek az Európai Bizottság listáira is. Az EGSZB szerint az Európai Bizottságnak nem kellene közösségi halászhajókat automatikusan felvennie erre a listára, hanem előbb meg kellene győződnie arról, hogy az érintett tagállamok nem hoztak – a rendeletjavaslat 26. cikke alapján – hatékony intézkedéseket. |
4.19 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a rendelet által kialakított rendszer megfelelő: komoly kísérletet tesz a halászhajók, illetve nem együttműködő országok jogellenes halászatra vonatkozó listákra történő felvételére, minden ezzel járó – az előzetes tájékoztatásra, illetve a védelemre vonatkozó – garanciával együtt, mérlegelve a jogellenes halászati tevékenységeket végző hajókkal és államokkal szembeni intézkedéseket. Az EGSZB szerint a jogellenes halászhajók és a nem együttműködő államok azonosítási eljárásaihoz kapcsolódó –, különösen a védelemre vonatkozó – garanciákat mindenesetre meg kellene erősíteni; eljárásokat pedig csak szilárd bizonyítékok alapján célszerű indítani, annak elkerülésére, hogy a bíróságok később visszavonják a tagállamok által hozott intézkedéseket. |
4.20 |
Tekintettel arra, hogy a nem együttműködő államok listájára való felkerülés súlyos következményekkel jár, és hogy e rendelet követelményeinek valamennyi államra egyformán kell vonatkozniuk, az EGSZB elfogadja, hogy az Európai Bizottság segíteni kívánja a fejlődő országokat a halászati tevékenységek nyomon követésére, ellenőrzésére és felügyeletére vonatkozó követelmények teljesítésében. |
4.21 |
Az EGSZB szerint a hajómegfigyelési rendszer (VMS) a jogellenes halászati tevékenységek nyomon követésének fontos eszköze, ezért ha egy ország le akar kerülni a nem együttműködő államok listájáról, minden halászhajóján meg kell követelni a VMS alkalmazását. |
4.22 |
Az EGSZB helyesli a rendelet által bevezetett szigorú rendelkezéseket a jogellenes halászati tevékenységekben részt vevő halászhajókkal és nem együttműködő államokkal szemben. |
4.23 |
A rendelet megtiltja a tagállamok állampolgárainak, hogy bármilyen módon segítséget nyújtsanak vagy közreműködjenek a jogellenes halászati tevékenységekben, illetve a jogellenes halászhajók közösségi listáján szereplő hajók bérléséhez, kiviteléhez, illetve eladáshoz kapcsolódó bármely tevékenységben. |
4.24 |
Végül a rendelet nagy hangsúlyt helyez a súlyos jogsértésekre, harmonizálva azt a minimális szintet, amely esetében minden tagállamban a maximális bírság kiszabását követeli meg mind a természetes, mind a jogi személyekre; valamint a jogsértés megismétlődését megelőző, illetve az illetékes hatóságok nyomozását lehetővé tevő azonnali végrehajtási intézkedéseket és kísérő szankciókat. |
4.25 |
Az EGSZB szerint a harmadik országok hajóira kiszabott szankciók szintjét az Európai Unió valamennyi tagállamában össze kellene hangolni. |
4.26 |
A közösségi szabályok egyszerűsítése érdekében az Európai Bizottság rendeletjavaslata magában foglalja az olyan regionális halászati irányítószervezetek által elfogadott főbb ellenőrzési, vizsgálati és végrehajtási rendelkezéseket, amelyekhez csatlakozott a Közösség, így a rendelet hatályát az ezen irányítószervezetek ellenőrzése alatt álló összes vizekre kiterjeszti. |
4.27 |
Az EGSZB szerint célszerű lenne, ha az Európai Bizottság a későbbiekben tanulmányozná annak lehetőségét, hogy a rendelet hatályát az édesvizi halászatra is kiterjessze. |
4.28 |
Az EGSZB szerint az Európai Bizottság rendeletjavaslata igen hasznos eszköz a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására. A végrehajtás érdekében tartós és állhatatos erőfeszítésre lesz szükség. Az EGSZB úgy véli, ebben létfontosságú szerepe lesz a tagállamok közötti együttműködésnek. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) A Tanács 1993. október 12-i, 2847/93/EGK rendelete.
(2) COM(2002) 180, 2002. május 28., valamint a Tanács 2002. június 7-i következtetései.
(3) Az Európai Parlament 2006/2225. számú, 2007. február 15-én elfogadott állásfoglalása.
(4) COM(2007) 601 végleges, 2007. október. 17.
(5) Az EGSZB által rendezett konferencia a lobogó szerinti állam felelősségéről, 2007. január 30.
(6) Javaslat tanácsi rendeletre a jogellenes, nem bejelentett és szabályozatlan halászat megelőzésére, megakadályozására és felszámolására irányuló közösségi rendszer létrehozásáról.
(7) A Tanács 1993. október 12-i, 2847/93/EGK rendelete.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/77 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy:
— |
Javaslat tanácsi rendeletre a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről és |
— |
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerekről és a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák védelméről |
COM(2007) 605 végleges – 0227/0224(CNS)
COM(2007) 604 végleges
(2008/C 224/17)
2007. december 4-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat tanácsi rendeletre a veszélyeztetett nyílt tengeri ökoszisztémáknak a fenékhalászati eszközök káros hatásával szembeni védelméről
2007. október 17-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy a 2005. november 7-én aláírt Együttműködési Jegyzőkönyv alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a pusztító hatású nyílt tengeri halászati módszerekről és a veszélyeztetett mélytengeri ökoszisztémák védelméről
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2008. április 29-én elfogadta véleményét. (Előadó: José María ESPUNY MOYANO, társelőadó: Richard ADAMS.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 101 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Az EGSZB támogatja azt az általános politikai irányvonalat, amelyet az Európai Bizottság a vizsgált javaslatban, illetve közleményben megfogalmaz, ám úgy véli, hogy a javasolt rendelet tartalmát, eredményességét és hatását növelhetné, ha a szövegbe beépülnének az e vélemény 4. és 5. pontjában kifejtett ajánlások. |
2. Bevezetés
2.1 |
A közelmúltban világossá vált, hogy a mélytengeri ökoszisztémák rendkívüli biológiai sokféleségnek és gazdag tengeri élővilágnak adnak otthont. A természeti erőforrásoknak a világon utolsóként fennmaradt csoportosulásai közé tartoznak. A hidegvízi zátonyokat, fenékhegyeket, korallokat, hidrotermikus forrásokat és szivacsokat fokozódó mértékben veszélyezteti az emberi tevékenység. Olyan rendszerekről van szó, amelyek a sekélyvizű élőhelyeknél sokkal kevésbé termékeny környezetben léteznek, így regenerálódásuk évszázadokig tarthat. A szénhidrogének feltárása, a kábelek lefektetése, a szemét tengerbe szórása és bizonyos típusú fenékhalászati tevékenységek, (1) valamint egyéb emberi tevékenységek negatív hatásokkal járhatnak. Hidegvízi korallok mérsékelt égövi kontinentális selfterületeken is találhatók. (2) |
2.2 |
A fenékhalászat olyan speciális felszerelést igényel, amelyet általában olyan területeken is komoly károsodás nélkül lehet használni, ahol a tengerfenék homokos vagy iszapos. Bizonyos eszközök azonban elkerülhetetlen súlyuknál és méretüknél fogva a sérülékeny mélytengeri ökoszisztémákon belül jelentős mértékben károsíthatják az élőhelyeket, valamint régi és nagyrészt pótolhatatlan struktúrákat pusztíthatnak el, különös tekintettel a korallokra. |
2.3 |
Ahogy a globális környezeti kérdések kapcsán sokszor, itt is az derült ki, hogy a probléma átfogó kezelése csak kiegyensúlyozott, hatékony, végrehajtható és az egész világra kiterjedő intézkedések révén lehetséges. Az ENSZ Közgyűlése, amely 2004 óta tárgyal a nyílt tengeri halászati módszerek okozta problémákról, 2006. december 8-án elfogadta 61/105. számú határozatát. Ebben határozottan felszólította a nyílt tengeri fenékhalászat felett illetékességgel rendelkező államokat és szervezeteket az ilyen típusú halászat szabályozására a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák károsodástól való védelme érdekében. (3) |
2.4 |
Ez a vélemény két európai bizottsági dokumentummal foglalkozik. Mindkettő tárgya a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák védelme. Az első (COM(2007) 604) azt az általános politikai irányvonalat fejti ki, amelyet az Európai Bizottság javaslata szerint az EU egyes intézkedései során követni kellene. Ez a FAO ajánlásaira épül, amelyek kidolgozására azután került sor, hogy az ENSZ Közgyűlése – az EU meghatározó részvételével – részletekbe menően megvizsgálta a kérdést. (4) A második dokumentum (COM(2007) 605) olyan tanácsi rendeletre tett javaslat, amely a regionális halászati irányítószervezetek illetékessége által le nem fedett nyílt tengereken működő európai uniós hajókra vonatkozik, és a problémát közvetlen jogi eszközökkel kívánja kezelni. |
2.5 |
A halászati ágazatnak és a természetvédelemben tevékenykedők közösségének közös hosszú távú érdeke a tengerfenéki élőhelyek védelme, mind a halállomány hosszú távú fenntarthatóságának biztosítása, mind pedig a tengeri biológiai sokféleség megőrzése és védelme érdekében. |
3. Az Európai Bizottság általános megközelítésének (COM 604) és konkrét javaslatának (COM 605) összefoglalása
3.1 |
A nyílt tengeri fenékhalászat irányítási keretének két fő eleme egyrészt a javasolt halászati területre vonatkozó előzetes környezeti hatásértékelés mint az egyes halászati tevékenységek engedélyezésének feltétele, másrészt pedig a jelentős káros hatások lehetőségének kizárása mint a folyamatos halászat előfeltétele. Ezt elősegítendő, hatékonyabb kutatásra és adatgyűjtésre van szükség, hogy meg lehessen határozni a veszélyeztetett rendszerek ismert vagy valószínűsíthető elhelyezkedését és ökológiai dinamikáját. |
3.2 |
Különösen értékes intézkedésnek tekinthető a földrajzi alapú lezárások vagy különleges irányítás alatt álló területek elfogadása. Erre konkrét megállapodás alapján, valamely regionális halászati irányítószervezet keretén belül kerülhet sor. A regionális halászati irányítószervezetek illetékessége által le nem fedett területeken a védelem az egyes államok felelőssége a saját lobogójuk szerinti hajók vonatkozásában. |
3.3 |
A javasolt rendelet a nyílt tengeri fenékhalászat szigorú ellenőrzését írja majd elő ahhoz hasonló intézkedések révén, amilyeneket az északnyugati és a déli csendes-óceáni térség, valamint az Antarktisz nyílt tengeri területein halászó országok már elfogadtak, és amilyeneket az észak- és a délkelet-atlanti, az antarktiszi és a földközi-tengeri térség regionális halászati irányítószervezetei elé terjesztettek elfogadásra. |
3.4 |
Az Európai Bizottság széles kört átfogó, a tagállamok, az ágazat és a környezet-, ill. természetvédelmi szervezetek képviseletében fellépő tárgyalópartnereket fogadott az alatt a három év alatt, amíg az ügyet az ENSZ Közgyűlése tárgyalta. Az Európai Bizottság szabályozásra épülő megközelítést támogatott (szemben a halászat betiltásával) azzal a szándékkal, hogy ezt a szabályozást a lobogó szerinti államok a regionális halászati irányítószervezeteken keresztül, illetve ha hajóik olyan nyílt tengeri területeken tevékenykednek, ahol jelenleg nincs ilyen szervezet, akkor közvetlenül alkalmazzák. |
3.5 |
A javaslat értelmében a mélytengeri halászat irányítása nagymértékben az uniós tagállamok hatáskörében marad, és összekapcsolódik a különleges halászati engedélyek kiállításával. Amikor egy hajó engedélyért folyamodik, halászati tervet kell benyújtania, amelyből kiderül, hogy hol és milyen fajokra, milyen mélységben kíván halászni, és hogy milyen a tengerfenék topográfiai profilja az adott területen. A hatóságoknak ezután a lehető legpontosabb hozzáférhető tudományos információkra támaszkodva értékelniük kell a halászati tervet és a tervezett tevékenység lehetséges hatásait a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémákra. |
3.6 |
A javaslat néhány egyértelmű korlátozást is tartalmaz. A fenékhalászati eszközök használata 1000 m-nél nagyobb mélységben tilos. Ha egy halászhajó veszélyeztetett tengeri ökoszisztémára bukkan, köteles a halászatot azonnal abbahagyni, és azt az adott helytől legalább 5 tengeri mérföld távolságra kezdheti csak újra. A halászhajó minden ilyen felfedezésről tájékoztatja az illetékes hatóságot, amely aztán úgy dönthet, hogy lezárja a területet a fenékhalászati eszközök használata elől. Minden hajó egyben köteles lesz műholdas hajómegfigyelési rendszert (VMS) használni, valamint tudományos megfigyelőt magával vinni. |
3.7 |
A tagállamok félévente kötelesek lesznek jelentést benyújtani az Európai Bizottságnak a rendelet végrehajtásáról. Az Európai Bizottság pedig 2010 júniusáig elkészíti a maga jelentését, amelynek címzettjei az Európai Parlament és a Tanács, és amely javaslatokat tartalmaz az esetleg szükségesnek tűnő módosításokra. |
4. Általános megjegyzések
4.1 |
Az EGSZB – a biológiai sokféleség csökkenésének megállításáról korábban kifejtett álláspontjával (NAT/334) összhangban – támogatja az Európai Bizottság által megfogalmazott általános politikai irányvonalat. |
4.2 |
Az elmúlt években az EGSZB különböző véleményeiben (5) alaposan körüljárta a közös halászati politika célkitűzéseiből eredő pozitív és problematikus fejleményeket, valamint azt, hogy miként lehet a fenntartható fejlődés jegyében hosszú távra berendezkedve kiaknázni a vízi erőforrásokat, kiegyensúlyozott módon figyelembe véve a környezeti, gazdasági és szociális szempontokat is. Mindezeket a szempontokat figyelembe kell venni az Európai Bizottság rendeletjavaslatának elemzésekor. |
4.3 |
Mind a közlemény, mind a javasolt rendelet hatását vizsgáló belső európai bizottsági munkadokumentum megemlíti, hogy a szabályozás jelenleg csak az Atlanti-óceán délnyugati részén, Argentína kizárólagos gazdasági övezetén kívül halászó közösségi fenékvonóhálós hajókat fogja érinteni. |
4.4 |
Ezt a fajta halászatot mintegy 30 közösségi hajó végzi az Atlanti-óceán délnyugati részén, ahol még mindig várat magára egy regionális halászati irányítószervezet létrehozása az Egyesült Királyság és Argentína között a Falkland-szigetekkel kapcsolatban régóta húzódó politikai vita miatt. Ez a halászati tevékenység a következőképpen jellemezhető:
|
4.5 |
A fentiekre való tekintettel az EGSZB azt javasolja, hogy amennyiben e terület jelenleg zajló átfogó oceanográfiai felmérése egyértelműen nem találna bizonyítékot a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák meglétére, akkor a (specifikusan földrajzilag meghatározott) térséget mentesítsék az irányelvjavaslat követelményei alól. |
4.6 |
Ezenfelül az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság javaslata nem biztosítja a rendeletek tagállamok által történő hatékony alkalmazását és összehangolását. Így az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy fontosabb szerepet játsszon a rendelet tagállamok által történő hatékony végrehajtásának koordinálásában és biztosításában. |
4.7 |
Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak – a tagállamok által készített hatástanulmányok kiegészítéseként – független tudományos értékeléseket is ösztönöznie kellene. Ezért biztosítania kellene a szükséges alapokat a szóban forgó értékelések finanszírozására. |
4.8 |
Végül az EGSZB rámutat, hogy a FAO jelenleg nemzetközi iránymutatásokat dolgoz ki a nyílt tengeren való mélytengeri halászat kezelését illetően, és javasolja, hogy az Európai Bizottság vegye figyelembe az említett iránymutatások következtetéseit. |
5. Részletes megjegyzések
5.1 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletjavaslat 1. cikke (1) bekezdésének az olyan közösségi halászhajókra is vonatkoznia kellene, amelyek még érintetlen, eddig kiaknázatlan nyílt tengeri halászati területeken folytatnak fenékhalászati eszközökkel halászati tevékenységet, továbbá, hogy a fenti pontnak figyelembe kellene vennie a 4.5. pontban említett javaslatokat is. |
5.2 |
Az EGSZB úgy gondolja, hogy a „veszélyeztetett tengeri ökoszisztémának” a rendeletjavaslat 2. cikkében rögzített meghatározása homályos és nem egyértelmű, és értelmezési problémákra adhat okot. A FAO által végzett munka hozzájárulhat a meghatározás pontosításához. |
5.3 |
A 4. cikk (5) bekezdését illetően az EGSZB fontosnak tartja, hogy a halászati tervek esetleges módosításait felül is vizsgálják, biztosítandó, hogy ne lépjenek fel jelentős káros hatások – azaz, hogy a módosítások hatékonyan kezeljék a hatástanulmányok során azonosított potenciális problémákat. Az EGSZB azzal kapcsolatban is aggodalmának ad hangot, hogy a létrehozott rendszer nem lesz majd elég rugalmas ahhoz, hogy alkalmazkodni tudjon a halászati tevékenységekhez, amelyek nagyon változékonyak és nehezen kiszámíthatók. |
5.4 |
Az EGSZB úgy véli, hogy az 5. cikk akár zavart keltő is lehet, mivel nem tesz különbséget az engedély érvényességének megszűnése és visszavonása között. A különleges halászati engedély olyan hatósági engedélyezés eredménye, amely akkor érvényes, ha az illetékes hatóság általi kiállításához szükséges eljárások feltételei teljesülnek, amennyiben az adott hatóság nem függeszti fel, vagy vonja vissza érvényességét. Az illetékes hatóság külön értesíti az engedély birtokosát a halászati engedély visszavonásáról vagy felfüggesztéséről, és meghallgatási lehetőséget biztosít számára. Ezért az EGSZB a következő megfogalmazást javasolja: „A 3. cikk (1) bekezdésében meghatározott különleges halászati engedély visszavonásra kerül, amennyiben a halászati tevékenység nem felel meg mindenkor a 4. cikk (1) bekezdésével összhangban meghatározott halászati tervnek”. |
5.5 |
Ennek megfelelően az 5. cikk (2) bekezdése a következőképpen módosítandó: „Az illetékes hatóságok megvizsgálják ezeket a módosításokat, és csak akkor módosíthatják az engedély feltételeit, amennyiben azok nem járnak a tevékenységek olyan területekre való áthelyezésével, ahol a veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák biztosan vagy valószínűleg előfordulnak”. |
5.6 |
A 6. cikk azt javasolja, hogy a fenékhalászati eszközök használata 1000 m-nél nagyobb mélységben tilos legyen. Az EGSZB úgy véli, hogy ezt a rendelkezést törölni kell, mivel nem áll rendelkezésre elegendő tudományos bizonyíték e korlátozás kellő alátámasztásához, ahogyan ez a FAO-nak a nyílt tengeren való mélytengeri halászat kezelésére vonatkozó nemzetközi iránymutatásokról szóló vitái során is kiderült. Az a körülmény, hogy jelenleg nincs olyan flotta, amely 1000 m-nél mélyebben folytatna halászati tevékenységet, nem jelenti azt, hogy a rendeletnek ezt a jövőre nézve is meg kellene akadályoznia, amennyiben ez a tevékenység fenntartható. Ezenfelül, ahogy az Európai Bizottság maga is elismeri, ezt az intézkedést az ENSZ Közgyűlésének 61/105. sz. határozata sem javasolja. |
5.7 |
Az EGSZB aggodalmának ad hangot a rendeletjavaslat 8. cikkének nem egyértelmű megfogalmazásával kapcsolatban. Úgy tűnik, nincs garancia arra nézve, hogy valamennyi olyan területet, ahol veszélyeztetett tengeri ökoszisztémák biztosan vagy valószínűsíthetően előfordulnak, lezárjanak a fenékhalászat elől. A tagállamoknak nincs egyértelmű kötelezettségük arra vonatkozóan, hogy a valószínűsíthetően veszélyeztetett területek feltérképezését követően azokat le is zárják a lobogóik alatt közlekedő hajók elől. |
5.8 |
A 10. cikk (ahogy az 5. cikk is) összekeveri az engedély érvényességének megszűnését annak bevonásával, illetve visszavonásával. Ezért az EGSZB a 10. cikk (1) bekezdésének következő megfogalmazását javasolja: „A 4. cikk (1) bekezdésében meghatározott halászati terv be nem tartása – az 5. cikk (2) bekezdésén kívüli körülmények között – az érintett halászhajó részére kiállított különleges halászati engedély visszavonásával jár. […] engedély nélküli halászatnak minősül minden, a különleges halászati engedély visszavonását követően végzett halászati tevékenység”. |
5.9 |
A 12. cikkel kapcsolatban, amely megfigyelők kirendelését javasolja valamennyi halászhajóra, az EGSZB a szóban forgó intézkedést aránytalannak, szükségtelennek és – adott esetben – kivitelezhetetlennek tartja, mivel nem minden hajó alkalmas egy további személy fogadására. Ezenfelül ez a szempont a vállalkozások működési költségeinek további növelését is jelentené. Egészében véve a tudományos testületek úgy vélik, hogy a javasolt célok eléréséhez a fedélzeten tartózkodó megfigyelők bizonyos százaléka is elegendő. |
5.10 |
A 14. cikket illetően az EGSZB továbbá javasolná, hogy az Európai Bizottság 2009. június 30-ig nyújtson be jelentést a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek, és ne 2010. június 30-ig, ahogyan azt jelenleg a cikk időpontként rögzíti. Az ENSZ Közgyűlése beleegyezett a 2006-os határozat végrehajtásának 2009-ben történő felülvizsgálatába, és az Európai Bizottság szempontjából fontos lenne, hogy időben készítse el a jelentést az ENSZ Közgyűlése által végzett felülvizsgálathoz. |
5.11 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a hatálybalépés időkerete (az Európai Unió Hivatalos Lapjában való kihirdetést követő hetedik napon) nem elégséges ahhoz, hogy lehetővé tegye, hogy a hajók benyújtsák a halászati terveket, és az Európai Bizottság értékelje és jóváhagyja ezeket. Ezért olyan ésszerű, realisztikus határidő kitűzését javasolja, amely lehetővé teszi, hogy a hajók eleget tegyenek kötelezettségüknek, és az Európai Bizottság kiállíthassa az engedélyt. |
5.12 |
Végül az EGSZB úgy véli, hogy a rendeletnek tartalmaznia kellene egy olyan rendelkezést vagy cikket, amely rögzíti, hogy végezzenek értékelést annak érdekében, hogy a halászati területek szabályozása biztosítsa a halállomány hosszú távú fenntarthatóságát és a járulékosan fogott halfajok állományának megőrzését. A fenntarthatóság szempontját az ENSZ Közgyűlésének határozata is sürgeti, a fenntarthatóság és a járulékos halfajták megőrzése pedig egyaránt olyan kötelezettségek, amelyeket a nyílt tengeri halászati területek halállományára vonatkozó 1995-ös ENSZ-egyezmény rögzít. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Ezek közé tartoznak többek között a fenékvonóhálók, kotróhálók, fenékhez rögzített kopoltyúhálók, fenékhez rögzített horogsorok, rákcsapdák és egyéb csapdák. Lásd: Friewald, A., Fosså, J.H., Koslow, T., Roberts, J.M.: Cold-water coral reefs [Hidegvízi korallzátonyok], UNEP-WCMC, Cambridge, UK, 2004.
(2) Uo.
(3) Az ENSZ Közgyűlésének 61/105. számú határozata, 83–86. bekezdés.
(4) Lásd a 2004. évi 59/25. számú határozatot és különösen a 2006. december 8-i 61/105. számú határozatot (80–95. bek.).
(5) NAT/264 – Javaslat tanácsi rendeletre – Európai Halászati Alap (HL C 267., 2005.10.27.); NAT/280 – Javaslat tanácsi rendeletre a közös halászati politika végrehajtására és a tengerjogra vonatkozó közösségi pénzügyi intézkedések létrehozásáról (HL C 65., 2006.3.17.); NAT/316 (HL C 318., 2006.12.23.); NAT/333 (HL C 168., 2007.7.20.); NAT/334 – A biológiai sokféleség csökkenésének megállítása (HL C 97., 2007.4.28.); NAT/364 – Javaslat tanácsi rendeletre a halászati ágazatban az adatok gyűjtésére, kezelésére és felhasználására szolgáló közösségi keretrendszer létrehozásáról, valamint a közös halászati politika tekintetében a tudományos tanácsadás támogatásáról (HL C 10., 2008.1.15.).
(6) A Spanyol Oceanográfiai Intézet (IEO) megfigyelői által gyűjtött adatok – amelyek egybecsengenek a „kék dobozok” (blue boxes) által szolgáltatott műholdas információkkal – azt mutatják, hogy a patagóniai self nyílt tengeri területein fenékvonóhálós halászatot folytató spanyol flotta az esetek több mint 95 %-ában 400 méternél kisebb mélységben végez halászati tevékenységet.
(7) Koslow et al. tanulmánya, megjelent 2000-ben, a Nemzetközi Tengerkutatási Tanács (ICES) Journal of Marine Science című folyóiratában: J.A. Koslow, G.W. Boehlert, J.D.M. Gordon, R.L. Haedrich, P. Lorance and N. Parin, 2000. Continental Slope and deep-sea fisheries: implications for a fragile ecosystem [A kontinentális lejtő és a mélytengeri halászat: következmények a sérülékeny ökoszisztémára].
(8) Lásd a rendeletjavaslat (10) preambulumbekezdését.
(9) Lásd az Európai Bizottság személyzeti munkadokumentumának 2.2. pontját.
(10) Korea, Japán, Kína, Tajvan és Uruguay.
(11) HL L 351., 2002.12.28., 6. o.
(12) A regionális önkormányzat által közétett, a galíciai halkonzerviparra vonatkozó input-output adatokat tartalmazó táblázatok azt mutatják, hogy a galíciai gazdaságot alkotó 74 tevékenység közül 61 függ a halászattól.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/81 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az új élelmiszerekről és a(z) XXX/XXX/EK rendelet módosításáról [közös eljárás]
COM(2007) 872 végleges – 2008/0002 (COD)
(2008/C 224/18)
2008. január 30-án az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az új élelmiszerekről és a(z) XXX/XXX/EK rendelet módosításáról [közös eljárás]
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció 2008. április 29-én elfogadta véleményét. (Előadó: José María ESPUNY MOYANO.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 71 szavazattal 1 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1.1 |
Az EGSZB úgy véli, hogy szükséges és helyénvaló az új élelmiszerekről szóló jogszabályok aktualizálása, mivel az nagyobb fokú élelmiszer- és jogbiztonságot eredményezne. Támogatja ezért az Európai Bizottság javaslatát, hozzátéve, hogy néhány ajánlást még figyelembe kellene venni. |
1.2 |
Az EGSZB támogatja egy az engedélyezett élelmiszerek „fehérlistáját” tartalmazó, a fogyasztók és a cégek által megtekinthető internetes oldal elkészítését, fel kívánja azonban hívni az Európai Bizottság figyelmét annak fontosságára, hogy ez az oldal könnyen megtalálható legyen az Európai Bizottság rengeteg weblapja között. Lényeges az is, hogy ez az oldal világos magyarázatokat tartalmazzon, így biztosítva azt, hogy valóban használható legyen. |
1.3 |
Minthogy a rendelet az új élelmiszerek két kategóriáját különbözteti meg (aszerint, hogy EU-tagállamból vagy a Közösségen kívüli országból származnak-e), az EGSZB javasolja, hogy az engedélyezett élelmiszerek „fehérlistáját” is osszák két részre, megkönnyítve annak használatát és megértését mind a fogyasztók, mind pedig a vállalkozók számára. |
1.4 |
Az EGSZB szerint a vállalkozásoknak a K+F+I terén folytatott erőfeszítéseit az önkormányzatoknak a hozzájuk benyújtott adatok megfelelő védelmével és az ilyen adatok szellemi tulajdonjogának tiszteletben tartásával kellene támogatniuk. |
1.5 |
Az EGSZB véleménye szerint az értékelés határideje (legkésőbb 2015. január 1.) túlságosan távoli. |
1.6 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a „melyet […] a Közösségben nem használtak jelentős mértékben emberi fogyasztásra” kikötés túlságosan félreérthető, és hibát, zavart okozhat, illetve kétes eljárásokhoz vezethet. |
1.7 |
Az EGSZB megjegyzi, hogy a lista felülvizsgálatára semmilyen rendszer vagy határidő nem áll rendelkezésre, ezért azt javasolja, hogy a rendelet intézkedjen egy szükség esetén alkalmazandó felülvizsgálati eljárás mechanizmusáról. |
1.8 |
Az EGSZB megkérdőjelezi, hogy az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság által a szükség esetén elvégzendő értékelésre kiszabott határidő megfelelő lesz-e. |
2. Az Európai Bizottság javaslatának lényegi tartalma
2.1 |
Az új élelmiszerekről szóló eredeti közösségi rendeletek 1997-ből származnak. Az idő múlásával világossá vált, hogy a rendeleteket néhány szempontból aktualizálni és módosítani kell. |
2.2 |
A cél az új élelmiszerek biztonságosságát garantáló engedélyezési rendszer hatékonyságának és átláthatóságának növelése, valamint alkalmazásának javítása, illetve eljárás bevezetése az Európai Élelmiszerbiztonsági Hatóság (European Food Safety Authority, a továbbiakban Hatóság) által elvégzendő tudományos értékelésre, így csökkentve a vállalatokra nehezedő adminisztratív terheket és lehetővé téve versenyképességük fokozását. |
2.3 |
Az Európai Bizottság javaslata – az emberi egészség és a fogyasztóvédelem magas szintjének, valamint a belső piac hatékony működésének biztosítására – harmonizált szabályokat határoz meg az új élelmiszereknek az Európai Unióban történő forgalomba hozatalát illetően. |
2.4 |
A rendelet nem alkalmazandó élelmiszer-adalékanyagokra, élelmiszer-aromaanyagokra, extrakciós oldószerekre, enzimekre, vitaminokra vagy ásványi anyagokra, illetve géntechnológiával módosított élelmiszerekre és takarmányokra, ugyanis ezekre a termékekre külön szabályozás vonatkozik. |
2.5 |
A javaslat alkalmazásában az „új élelmiszer”:
|
2.6 |
A javaslat tartalmazza olyan alapvető fogalmak meghatározását is, mint: „harmadik országból származó hagyományos élelmiszer”, illetve „hosszú időn át tartó biztonságos használat”. |
2.7 |
Leszögezi, hogy kizárólag az új élelmiszerek közösségi listájába felvett új élelmiszerek forgalomba hozatala engedélyezett, amennyiben teljesítik a következő feltételeket:
|
2.8 |
Ugyanezek a feltételei annak is, hogy akár új tenyésztési vagy termesztési eljárások keretében előállított új élelmiszerek, akár harmadik országokból származó, új terméknek minősülő hagyományos élelmiszerek a közösségi listára kerüljenek. Az új élelmiszereknek mindkét esetben meg kell felelniük az alkalmazandó szabályoknak, illetve követniük kell a rögzített eljárást (amelyben szerepet kap az Európai Bizottság, a Hatóság és a tagállamok is). |
2.9 |
Az Európai Bizottság – a Hatósággal együttműködésben – szükség esetén technikai segítségben részesíti az élelmiszeripari vállalkozókat, különös tekintettel a kis- és középvállalatokra, valamint rendelkezésükre bocsátja a kérelmezési folyamat során szükséges eszközöket. |
2.9.1 |
Az Európai Bizottság élelmiszer-biztonsági okokból, valamint a Hatóság véleményét követően a forgalomba hozatalt követő felügyeleti követelményt szabhat meg (11. cikk). |
2.10 |
A javaslat biztosítani kívánja az adatok védelmét (12. cikk), és rögzíti, hogy a nemzeti hatóságok alakítják ki a közösségi szabályok megsértése esetén alkalmazandó szankciókra vonatkozó szabályokat (13. cikk). |
2.11 |
Az Európai Bizottság munkáját az Élelmiszerlánc- és Állat-egészségügyi Állandó Bizottság (Standing Committee on the Food Chain and Animal Health, SCFCAH) segíti; végezetül pedig 2015-öt tűzik ki a rendelet végrehajtásának az esetlegesen szükségessé váló változások bevezetése céljával történő értékelésének határidejeként. |
3. Általános megjegyzések
3.1 Az értékelési és engedélyezési eljárások központosítása
3.1.1 |
A javaslat központosított eljárás kialakítását indítványozza az új élelmiszerek értékelésére és engedélyezésére, amelyben a Hatóság (tudományos értékelés) és az Európai Bizottság (engedélyezés) vesz részt. Ennek a Hatóság értékelését is tartalmazó modellnek (10. cikk) hozzá kell járulnia az új élelmiszerek biztonságának az EU-ban történő egységesítéséhez, a vállalatok által követendő eljárások egyszerűsítéséhez és az új élelmiszerek európai engedélyezésének felgyorsításához. Röviden: a javaslat közvetve ösztönzi a vállalatok befektetéseit és érdeklődését az új élelmiszerek kifejlesztése iránt. |
3.2 Olyan központosított engedélyezési eljárásra van szükség az új élelmiszerek számára, amely garantálja biztonságosságukat, és leegyszerűsíti az új élelmiszerek engedélyezési eljárását
3.2.1 |
Az új élelmiszerekről szóló rendelet 1997. évi megalkotásával a közösségi jogban létrejött egy olyan eszköz, amely a biztonságos élelmiszer-ipari termékek szabad mozgásához szükséges. |
3.2.2 |
Az idő múlásával és a rendelet alkalmazásával kiderült, hogy néhány területen javításokra van szükség a közegészség, a jólét és az áruk szabad mozgásának magas szintű védelme, illetve hatékony engedélyezési rendszer bevezetése érdekében, amely növeli a vállalatok innovációs lehetőségeit. |
3.2.3 |
A javaslat két engedélyezési eljárást alakít ki, amelyek a kérdéses új élelmiszer típusától függően alkalmazandóak: az egyik eljárás azokra a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerekre vonatkozik, amelyeket a termelők első alkalommal kívánnak a közösségi piacra bevezetni, a másikat pedig a nem hagyományos tenyésztési, vagy új termelési eljárásokkal előállított új élelmiszerek esetében kell követni. |
3.2.4 |
Az első esetben (8. cikk) egyszerűsíteni kell a jelenlegi engedélyezési eljárást, amely a termékek biztonságosságát a harmadik országokban való hosszú időn (egy generáción) át tartó biztonságos élelmiszerhasználat alapján ismeri el. Ezenkívül az engedélyezéshez bizonyítani kell azt is, hogy ezeket az élelmiszereket az Európai Unióban 1997. május 15. előtt nem használták fel jelentős mértékben emberi fogyasztásra. Ez az értesítési eljárás nagyban leegyszerűsíti azokat a feltételeket, amelyeknek a harmadik országból származó hagyományos élelmiszereknek mindeddig meg kellett felelniük ahhoz, hogy bevezethetőek legyenek az Európai Unió piacára. |
3.2.5 |
Az EU élelmiszer-ipari ágazata K+F tevékenységének középpontjában álló második kategóriába eső élelmiszerekkel (nem hagyományos tenyésztési/termesztési eljárások során előállított új élelmiszerekkel) kapcsolatos elvárás a Hatóság egyetlen biztonsági értékelése és egy világos, egyértelmű és hatékony eljárás követése (19. cikk), amely segít felgyorsítani az eddigiekben alkalmazott hosszadalmas engedélyezési folyamatot. Mindazonáltal, a kérdés jelentősége ellenére a javaslat nem írja le teljes mértékben az ilyen esetekben követendő eljárást, azaz csupán az adalékanyagok, enzimek és aromaanyagok esetében alkalmazandó közös engedélyezési eljárásra hivatkozik. Az erre – az Európai Unióban elfogadásra még nem került – engedélyezési eljárásra történő hivatkozás érdekes javaslat, de úgy tűnik, hogy nem vették kellő részletességgel figyelembe annak alkalmazási területét. |
3.2.6 |
Az új élelmiszerek értékelésének és engedélyezésének (a Hatóság és az Európai Bizottság bevonásával történő) központosítása alapvető fontosságú, de ki kell alakítani egy – a harmadik országokból származó hagyományos élelmiszerekre vonatkozó értesítési eljáráshoz hasonlatos – egyszerű, világos, hatékony, részletes, határidőket tartalmazó eljárást is az élelmiszer-ipari ágazat innovációs törekvéseinek középpontjában álló, nem hagyományos tenyésztési/termesztési eljárásokkal előállított új élelmiszerek engedélyezésére. |
3.2.7 |
A javaslat leírhatná ezt az eljárást, vagy utalhatna egy másik rendelkezésre. Mindkét esetben tartalmaznia kell azonban az összes részletet, ami annak biztosításához szükséges, hogy a vállalkozó tisztában legyen a megfelelő engedélyek megszerzése érdekében követendő eljárásokkal. |
3.2.8 |
A javaslatnak elég világosnak és átfogónak kellene lennie ahhoz, hogy a vállalkozók alkalmazhassák. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az Európai Bizottság a későbbiekben ne alakíthatná ki a megfelelő iránymutatásokat (9. cikk). |
3.3 Közösségi listák
3.3.1 |
Az új élelmiszerek listáinak felállítására irányuló kezdeményezés (5., 6. és 7. cikk) hozzájárul a fogyasztók jobb tájékoztatásához és a vállalkozók jogbiztonságának növeléséhez. A listákra épülő modell egyáltalán nem új keletű, hiszen az ilyen listák használata egyre elterjedtebb (többek között például a tápanyag-összetételre és egészségre vonatkozó állításokról, valamint a vitaminok, ásványi anyagok és bizonyos egyéb anyagok élelmiszerekhez történő hozzáadásáról szóló rendeletekben). A harmadik országokból származó hagyományos élelmiszereket illetően a javasolt modell megfelelő részletességgel kidolgozottnak tűnik, legalábbis a lista tartalmára és az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság (DG SANCO) honlapján való közzétételére vonatkozóan. Nem mondható azonban el ugyanez a többi új élelmiszerrel kapcsolatosan (nem tudni, hogy a lista megjelenik-e a SANCO honlapján stb.). Jó lenne, ha ez tisztázásra kerülne. |
3.4 A szellemi tulajdon védelme
3.4.1 |
Új élelmiszerek kifejlesztése jelentős elkötelezettséget, illetve kutatási és fejlesztési célú befektetéseket kíván meg a vállalatok részéről; ezért nem csupán egyértelmű, gyors és gazdaságilag megvalósítható eljárásokra van szükségük, hanem a tudást és a fejlesztéseket védeni is kell, garantálva a versenyképesség fenntartását. A javaslat nem határozza meg világosan, hogy a vállalatok milyen mértékű adatvédelemre lesznek jogosultak (csupán engedélyekre utal, illetve arra, hogy mi történik a végül elutasított kérelmekkel stb.). |
3.4.2 |
Ha a jövőbeni rendelet adatvédelmi eszközt is tartalmaz, az bizonyos fokú biztonságot nyújt a vállalatok számára az új projektekbe fektetett gazdasági és emberi erőforrásaikat illetően. Olyan eszközként fognak az adatvédelemre tekinteni, amely garantálja számukra azt a fokú biztonságot, amely mellett folytathatják az innovációs tevékenységet, és növelhetik versenyképességüket egy egyre magasabb elvárásokat támasztó piacon, az egyre igényesebb fogyasztók kegyeiért folytatott versenyben. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/84 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre az állat-egészségügyi és zootechnikai adatok jegyzékbe foglalására és közzétételére vonatkozó eljárások egyszerűsítéséről, továbbá a 64/432/EGK, 77/504/EGK, 88/407/EGK, 88/661/EGK, 89/361/EGK, 89/556/EGK, 90/427/EGK, 90/428/EGK, 90/429/EGK, 90/539/EGK, 91/68/EGK, 92/35/EGK, 92/65/EGK, 92/66/EGK, 92/119/EGK, 94/28/EK, 2000/75/EK irányelv és a 2000/258/EK határozat, valamint a 2001/89/EK, 2002/60/EK és 2005/94/EK irányelv módosításáról
COM(2008) 120 végleges – 2008/0046 (CNS)
(2008/C 224/19)
2008. április 11-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat tanácsi irányelvre az állat-egészségügyi és zootechnikai adatok jegyzékbe foglalására és közzétételére vonatkozó eljárások egyszerűsítéséről, továbbá a 64/432/EGK, 77/504/EGK, 88/407/EGK, 88/661/EGK, 89/361/EGK, 89/556/EGK, 90/427/EGK, 90/428/EGK, 90/429/EGK, 90/539/EGK, 91/68/EGK, 92/35/EGK, 92/65/EGK, 92/66/EGK, 92/119/EGK, 94/28/EK, 2000/75/EK irányelv és a 2000/258/EK határozat, valamint a 2001/89/EK, 2002/60/EK és 2005/94/EK irányelv módosításáról
Az EGSZB elnöksége 2008. április 21-én megbízta a „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekciót a bizottsági munka előkészítésével.
A munka sürgősségére való tekintettel az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) főelőadót jelölt ki Leif Erland NIELSEN személyében, továbbá egyhangúlag elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések
1.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) elismeri az állat-egészségügyi és zootechnikai adatok jegyzékbe foglalására és közzétételére vonatkozó eljárások közelítésének és egyszerűsítésének az Európai Bizottság által megállapított szükségességét. Az információk jegyzékbe foglalására, frissítésére, továbbítására és közzétételére vonatkozó jelenlegi szabályokat ezért minél gyorsabban módosítani kell. |
1.2 |
Továbbra is a tagállamok feladatát kell hogy képezze az információk jegyzékbe foglalása, valamint más tagállamok rendelkezésére bocsátása és általában nyilvánosságra hozatala. A közelítésnek és egyszerűsítésnek a szabályozási eljárásnak megfelelően kell történnie, az egyértelműség és a koherencia érdekében pedig az új eljárásnak az állattenyésztés területét is át kell fognia. |
1.3 |
Az Európai Bizottság javaslata azonban szükségtelenül körülményes és bürokratikus. Az elérni kívánt egyszerűsítés és közelítés gyorsabban és egyszerűbben elkezdődhetne, ha az Európai Bizottság közvetlenül megkapná a kívánt jogalapot, valamint megbízást kapna arra, hogy a tagállamokkal együttműködve – a szabályozási bizottsági eljárást alkalmazva – végrehajtsa az egyszerűsítést és a közelítést. A javaslat célja így gyorsabban és közvetlenebb módon elérhető, tehát az információk jegyzékbe foglalására, frissítésére, továbbítására és közzétételére vonatkozó eljárások mielőbb megvalósíthatók. Az információknak emellett a tagállamok internetes oldalain könnyebben elérhetőnek és mindenki számára érthetőnek kell lenniük. |
1.4 |
Ez annál is inkább érvényes, mert több ízben kifejeződött már az egyszerűbb, áttekinthetőbb EU-szabályozás iránti általános igény, nem utolsósorban az Európai Bizottság is hangot adott annak a szándékának, hogy az új állat-egészségügyi stratégiához kapcsolódóan olyan közös jogi keretet dolgoz ki az állategészségügy terén, amely egyetlen jogi aktusban egyesíti az állat-egészségügyi és állattenyésztési szabályozásokat. Ha az irányelvet a most javasolt formájában ültetik át, akkor a jogi aktusoknak ez a közös keretben való egyesítése már néhány éven belül szükségessé teszi az egész problémakör újratárgyalását, amelynek során ismét elkerülhetetlenek lesznek az időrabló módosítások a tagállamok jogalkotásában és közigazgatási gyakorlatában. |
1.5 |
Ezenkívül szükséges ennek kapcsán, hogy a gyűjtőállomások engedélyezésére irányuló eljárásokat és a vonatkozó információk frissítését minél gyorsabban pontosítsuk; ugyanez érvényes a nemzeti referencialaboratóriumokkal szemben támasztott követelményekre is. |
2. Háttér
2.1 |
Az élő állatok és tenyészanyagok EU-n belüli szállításához az érintett intézmények, üzemek, berendezések és tenyésztői egyesületek (a továbbiakban: releváns intézmények) (1) engedélyezése és ellenőrzése szükséges. Igen fontos ennek kapcsán, hogy betartsák a megfelelő biztonsági szintet, valamint elkerüljék a fertőző haszonállat-betegségek terjedésének veszélyét. A releváns intézményeknek ezért számos feltételnek eleget kell tenniük, és rendelkezniük kell a tagállamok engedélyével az élő állatokkal és tenyészanyagokkal – köztük nem utolsósorban olyan állati genetikai anyagokkal, mint a sperma és az embrió – való, közösségen belüli kereskedelemre. |
2.2 |
A közösségi állat-egészségügyi szabályozás az idők során jelentős mennyiségű jogszabály elfogadása révén, fokozatosan jött létre. Ennek következtében a tagállamokban különböző eljárások léteznek a releváns intézmények nyilvántartásba vételére, valamint a vonatkozó információk jegyzékbe foglalására, frissítésére, továbbítására és közzétételére. Ez a tagállami hatóságok, az érintett egyesületek és üzemek számára megnehezíti az információk gyakorlati alkalmazását. Egyes esetekben nincs jogalap a szükséges jelentésekhez. |
2.3 |
A javaslat célja a szabályozási bizottsági eljárás (2) előírásainak közelítése és egyszerűsítése, amely adminisztratív könnyítésekkel fog járni, mivel a nyilvántartásba vételre, valamint az információk jegyzékbe foglalására, frissítésére, továbbítására és közzétételére vonatkozó szabályok szisztematikusabbá, koherensebbé és egységesebbé válnak. Formálisan ehhez 20 irányelv és egy határozat módosítása szükséges (3). Az egyértelműség és a következetesség érdekében ezt az új eljárást kell alkalmazni az Európai Bizottság szerint az állattenyésztés terén és az olyan tenyésztői egyesületekre is, amelyek a tagállamokban engedélyt kaptak a törzskönyvek, tenyésztési főkönyvek vagy méneskönyvek vezetésére vagy létrehozására, valamint a versenyeztetésre szánt lovak kereskedelmére és a versenyeken való részvételre. |
2.4 |
A harmadik országbeli érintett intézményeknek is számos feltételt kell teljesíteniük a sperma és az embriók EU-ba történő kivitele során. Ezeket az adott harmadik ország hatóságainak kell ellenőrizniük, esetleg a Közösség állat-egészségügyi ellenőrzéseit követően. Ha a harmadik ország által közölt információk aggodalomra adnak okot, akkor a 97/78/EK irányelvvel összhangban biztonsági intézkedésekre kerül sor. Az Európai Bizottság szerint az egyértelműség és következetesség érdekében az eljárást a harmadik országok azon hatóságaira is alkalmazni kell, amelyek engedélyt kaptak törzskönyvek, tenyésztési főkönyvek vagy méneskönyvek vezetésére, a közösségi állattenyésztési jogszabályokkal összhangban. |
2.5 |
Az Európai Bizottság javaslata szerint a nemzeti referencialaboratóriumokra és más engedélyezett laboratóriumokra vonatkozó jegyzékek összeállításának és frissítésének feladata a jelenlegi helyzettel szemben a tagállamok hatáskörébe kell, hogy tartozzon, az Európai Bizottság azonban továbbra is illetékes kíván maradni a harmadik országok engedélyezett laboratóriumaira vonatkozó jegyzékek összeállításáért és közzétételéért. Végül pedig a veszettség elleni vakcinák hatékonyságát ellenőrző szerológiai vizsgálatokkal (4) kapcsolatos folyamatosság érdekében átmeneti intézkedéseket javasol az Európai Bizottság. |
3. Általános megjegyzések
3.1 |
Az uniós állat-egészségügyi és állattenyésztési szabályozások rendkívül átfogóak és összetettek, ami a betegségek komplexitásából, a megbízható megelőzés és ellenőrzés szükségességéből, valamint a szabályozásoknak a fejlődés során fokozatosan történt kidolgozásából adódik. A haszonállatokat megtámadó járványok kitörése és terjedése jelentős gazdasági és szociális következményekkel járhat, ezért igen fontos, hogy a szabályozások optimális módon alkalmazhatók legyenek, az illetékes hatóságok pedig tökéletesen működjenek. Ezenfelül a világ állandóan növekvő népessége, a haszonállat-tenyésztés szükségessége, a megnövekedett kereskedelmi forgalom és egyáltalán az intenzívebb nemzetközi kapcsolatok miatt az egész világon megnövekedett a kockázat; az éghajlatváltozás pedig a betegségek földrajzi kiterjedésének változását eredményezi. |
3.2 |
Az EGSZB szerint ezért vitathatatlanul szükséges, hogy az információk jegyzékbe foglalására, frissítésére, továbbítására és közzétételére vonatkozó szabályozások szándékolt egyszerűsítése és közelítése minél gyorsabban megvalósuljon. Úgy véli azonban, hogy az elérni kívánt cél gyorsabban és sokkal egyszerűbben is megvalósítható azáltal, hogy az információk összegyűjtésére és közzétételére vonatkozó jelenlegi rendelkezéseket töröljük a vonatkozó jogi aktusokból és egyetlen jogi aktussal helyettesítjük őket, amely az Európai Bizottság számára biztosítja a szükséges jogalapot és hatáskört ahhoz, hogy a szabályozási bizottsági eljárás alkalmazásával minél gyorsabban kezdeményezze és végrehajtsa az egyszerűsítést és közelítést. Az eredmény ugyanaz, így azonban elmarad a tagállamok törvényei és közigazgatási gyakorlata révén történő, időrabló adminisztratív végrehajtás. |
3.3 |
Az Európai Bizottság jelenlegi javaslata ugyanis azt tartalmazza, hogy mind a 21 jogi aktus új rendelkezésekkel bővüljön, amelyek ismételten utalnak új rendelkezésekre, amelyek pedig a szabályozási bizottsági eljárás alkalmazására utalnak. Túlságosan körülményesnek tűnik, hogy először is a 21 jogi aktus mindegyikébe bekerüljenek az eljárási szabályokra vonatkozó utalások, azután pedig meg kelljen várni a végrehajtási rendelkezéseket a 30 EGT-ország tagállami jogszabályaiban és közigazgatási előírásaiban. Az Európai Bizottság csak ekkor kapja meg a szükséges végrehajtási hatásköröket, és csak ekkor kezdődhet meg a közös szabályok konkrét kidolgozása a szabályozási bizottsági eljárás alkalmazásával. |
3.4 |
Ez az érv annál is súlyosabb, mivel nyilvánvalóan van igény általában véve az egyszerűbb és áttekinthetőbb jogalkotásra, nem utolsósorban pedig az Európai Bizottság maga javasolta, hogy az állategészségügy terén közös jogi keretet dolgoz ki az új állat-egészségügyi stratégia kapcsán, amely egy közös keretben tartalmazza az állategészségügyre és az állattenyésztésre vonatkozó valamennyi jogi aktust (5). Időtakarékosabb és egyszerűbb lenne, ha a hatályos rendelkezéseket egy vonatkozó jogi aktus formájában közvetlenül az Európai Bizottság kívánt felhatalmazása váltaná fel, így minél gyorsabban megkezdődhetne a munka, és nem kellene megvárni először a módosított szabályozások tagállami jogba való bevezetését a 21 jogi aktus végrehajtása során, ez ugyanis késlekedésekkel és adminisztratív bonyodalmakkal járna. |
3.5 |
Az EGSZB szerint tehát a Tanácsnak és az Európai Bizottságnak meg kellene ragadnia az alkalmat arra, hogy alkalmazzák a tervezett állat-egészségügyi és állattenyésztési közös jogi keretet. Ha elszalasztják ezt az esélyt, akkor a tervezett összevonás során újra át kell dolgozni az előírásokat, ami a tagállamok számára adminisztratív bonyodalmakat jelent, mivel újra felül kell vizsgálniuk törvényeiket és közigazgatási gyakorlatukat. |
4. Részletes megjegyzések
4.1 |
Az Európai Bizottság javaslatában mindvégig a „jegyzékbe foglalás” kifejezést használja, ami azt a benyomást kelti, hogy egyeztették a terminológiát. A javaslat középpontjában azonban a vonatkozó információk jegyzékbe foglalására, frissítésére, továbbítására és közzétételére vonatkozó eljárások kérdése, valamint az ilyen információk mintaformátumának a szabályozási bizottsági eljárás keretében történő meghatározása áll. |
4.2 |
Ahhoz, hogy az információk könnyebben elérhetők legyenek a tagállamok internetes oldalain és mindenki számára érthetőek legyenek, az Európai Bizottságnak minél gyorsabban el kell kezdenie a technikai szempontok tisztázását és a mintaformátum kidolgozását. Emellett fontos, hogy az Európai Bizottság weboldalán jól felismerhető link vezessen a tagállamok által feldolgozott és frissített információkhoz. Ennek elmulasztása esetén fennáll a veszély, hogy a tagállamok továbbra is különböző módon mutatják be az információkat, így azokat a hatóságok és más érintettek a gyakorlatban csak nehezen tudják felhasználni. |
4.3 |
Szükséges továbbá a gyűjtőállomások engedélyezésére és az engedélyezett gyűjtőállomásokról szóló információk frissítésére irányuló eljárások pontosítása. Az élőállat-szállítmány kirakodására vonatkozó előírások hosszú távú szállítások esetén való betartása körüli bizonytalanságok például arra vezethetők vissza, hogy nem teljesek a megfelelő gyűjtőállomásokról szóló információk. A gyűjtőállomásokon elhelyezhető állatokat és számukat illetően gyakran félrevezetőek az előírások. |
4.4 |
Hiányzik az indoklás az Európai Bizottságnak ahhoz a javaslatához, hogy a referencialaboratóriumok engedélyezése a tagállamok feladata legyen. Emögött vélhetően az Európai Bizottságnak az a kívánsága van, hogy munkát takarítson meg magának, ugyanakkor ebben az esetben célszerű is a tagállamok erre való kötelezése. Mielőbb pontosítani kell azonban a követelményeket, amelyeket a tagállami referencialaboratóriumoknak teljesíteniük kell többek között a labortechnikai berendezésekre, a minőségbiztosításra és a módszerekre vonatkozó nemzetközi szabványokat tekintve. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Idetartoznak többek között a következők:
— |
állami laboratóriumok, amelyek bizonyos feladatokkal rendelkeznek a veszélyes, fertőző haszonállat-betegségekkel kapcsolatban (megfigyelés, vizsgálati módszerek, sürgősségi ügyelet, reagensek használata, oltóanyagok tesztelése stb.), |
— |
szarvasmarha- és sertésspermát gyűjtő és tároló létesítmények, spermabankok, embriógyűjtő vagy -előállító munkacsoportok, |
— |
tenyésztői szervezetek és egyesületek, amelyek hivatalos engedéllyel rendelkeznek törzskönyvek, tenyésztési főkönyvek vagy méneskönyvek vezetésére, |
— |
szarvasmarha-, sertés-, kecske- és juhfélék mindenfajta engedélyezett gyűjtőhelyei, baromfitenyésztő telepek, |
— |
engedélyezett kereskedők és az általuk a kereskedelemmel összefüggésben használt, nyilvántartásba vett létesítmények. |
(2) A szabályozási bizottsági eljárás az Európai Bizottságra ruházott végrehajtási hatáskörök gyakorlására vonatkozó eljárások megállapításáról szóló, 1999. június 28-i 1999/468/EK tanácsi határozat 5. és 7. cikkén alapul.
(3) A 64/432/EGK, 77/504/EGK, 88/407/EGK, 88/661/EGK, 89/361/EGK, 89/556/EGK, 90/427/EGK, 90/428/EGK, 90/429/EGK, 90/539/EGK 91/68/EGK, 92/35/EGK, 92/65/EGK, 92/66/EGK, 92/119/EGK, 94/28/EK, 2000/75/EK, 2001/89/EK, 2002/60/EK, 2005/94/EK irányelv és a 2000/258/EK határozat.
(4) A Tanács 2000. március 20-i 2000/258/EK határozata a veszettség elleni vakcinák hatékonyságát figyelemmel kísérő szerológiai vizsgálatok egységesítéséhez szükséges szempontok megállapításáért felelős különleges intézet kijelöléséről, amely többek között olyan vizsgálatról is szól, amely felválthatja a jelenleg alkalmazott IF-vizsgálatot, illetve a tagállami előírásokat.
(5) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Az Európai Unió új állat-egészségügyi stratégiája (2007–2013), melynek alapelve: „jobb megelőzni, mint gyógyítani”, COM(2007) 539 végleges.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/87 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (átdolgozás)
COM(2008) 154 – 2008/0060 (COD)
(2008/C 224/20)
2008. április 8-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 251. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről (átdolgozás)
Mivel az EGSZB megfelelőnek tartja a javaslat tartalmát, és korábbi véleményeiben – CES 522/84, elfogadva 1984. május 23-án (1), CES 633/92, elfogadva 1992. május 26-án (2), CES 230/94, elfogadva 1994. február 23-án (3), CES 1385/96, elfogadva 1996. november 27-én (4), CESE 1599/2003, elfogadva 2003. december 10-én (5) – már nyilatkozott róla, 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 85 szavazattal, 4 tartózkodás mellett úgy határozott, hogy a javaslattal kapcsolatban támogató véleményt bocsát ki, amelyben az említett dokumentumokban kifejtett álláspontjára hivatkozik.
Az EGSZB jelenleg dolgozza ki az ellenőrzéssel történő szabályozási bizottsági eljárásról szóló véleményét [COM(2007) 741 végleges, COM(2007) 822 végleges, COM(2007) 824 végleges és COM(2008) 71 végleges].
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Javaslat tanácsi irányelvre az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, HL C 206., 1984.8.6., 7. o.
(2) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Javaslat tanácsi irányelvre az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. június 13-i, 88/344/EGK tanácsi irányelv első módosításáról, HL C 223., 1992.8.31., 23. o.
(3) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. június 13-i, 88/344/EGK tanácsi irányelv második módosításáról, HL C 133., 1994.5.16., 21. o.
(4) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló, 1988. június 13-i, 88/344/EGK tanácsi irányelv harmadik módosításáról, HL C 66., 1997.3.3., 3. o.
(5) Az EGSZB véleménye a következő tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre az élelmiszerek és az élelmiszer-összetevők előállítása során felhasznált extrakciós oldószerekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről, HL C 80., 2004.3.30., 45. o.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/88 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között
COM(2007) 62 végleges
(2008/C 224/21)
2007. február 21-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A munka minőségének és termelékenységének javítása: a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia 2007–2012 között
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. május 7-én elfogadta véleményét. (Előadó: CSER Ágnes.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 80 szavazattal 20 ellenében, 8 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Összefoglalás
1.1 |
Az európai polgár mint munkavállaló egészséges és biztonságos munkavégzése elengedhetetlen feltétel a megújított lisszaboni stratégia célkitűzésének, a termelékenység és a versenyképesség fokozásának eléréséhez. A közösségi jogszabályok a nemzeti szabályozással együtt jelentenek garanciát a munkavállalók egészsége és biztonsága megőrzésére munkavégzésük során. Ezt kell az új, 2007–2012 közötti, munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégiának a gyakorlatban megvalósítania. |
1.2 |
A munkahelyi egészségvédelmet és biztonságot a gazdasági növekedés és termelékenység kulcsfontosságú tényezőjének kellene tekinteni. Itt jelentős költségekről van szó, amelyeket nemcsak a vállalkozásoknak és a munkavállalóknak, hanem a társadalom egészének is viselnie kell. Ezeket a költségeket jobban meg kell vizsgálni. Ez lényeges, mivel rávilágítana, hogy a nem kielégítő munkahelyi biztonság és a rossz munkakörnyezet milyen mértékben ró anyagi terheket az érintett felekre, és így csökkenti a termelékenységet. |
1.3 |
Az EGSZB örömmel fogadja a munkahelyi balesetek 25 %-os csökkentésére irányuló célkitűzést. Hasonló célt kellene kitűzni a foglalkozási eredetű betegségek csökkentésére is. Különös figyelmet kellene fordítani a munkára visszavezethető rákos megbetegedésekre. Ehhez külön cselekvési terv bevezetésére, ellenőrzésére és kiigazítására lenne szükség mérhető célokkal és megbízható, összehasonlításon alapuló jelentéstételi mechanizmusokkal. |
1.4 |
A munkavállalók jogait tiszteletben kell tartani, és hatékonyan kell érvényesíteni, figyelembe véve az új foglalkoztatási formákat és azt, hogy gondoskodni kell arról, hogy a jogszabályok – és következésképpen az ellenőrzések is – minden munkavállalóra kiterjedjenek, függetlenül attól, hogy milyen jellegű munkát végeznek, milyen foglalkoztatási formában. Ha ez nem teljesül, az az alapvető jogok megsértését jelenti. |
1.5 |
Az EGSZB támogatja az EU-jogszabályok megfelelő végrehajtásának biztosítását, elsősorban a nemzeti stratégiák fejlesztésén és azok megvalósításán keresztül. |
1.6 |
A kiemelt célcsoportok: a fogyatékkal élő munkavállalók, a nők, az idősebb, a fiatal és a migráns munkavállalók különleges szabályozást, politikát és támogatást igényelnek. |
1.7 |
A stratégia megvalósításához, annak ellenőrzésére a munkaügyi felügyelők számára vonatkozó speciális minimumstandardokra/-szabványokra van szükség a közösségi és nemzeti felügyelet/ellenőrzés hatékony és egységes gyakorlásához (1): |
1.8 |
Nemhogy csökkenteni nem szabad a SLIC (munkaügyi főfelügyelők bizottsága) és a megfelelő nemzeti és közösségi hatóságok személyzetének létszámát, hanem a kibővített EU munkavállalói, illetve lakosságszámának megfelelően növelni kell. |
1.9 |
A tagállamok segítsék elő a közösségi, nemzeti, helyi és munkahelyi szintű szociális dialógust, mert az elmaradhatatlan eszköze a munkavállaló számára egyedileg biztosított munkahelyi egészség és biztonság megteremtésének. |
1.10 |
Fokozni kell a tagállamok együttműködését. Így különösen az EU költségvetési politikájában meg kell tenni a szükséges költségvetési intézkedéseket annak érdekében, hogy biztosítható legyen a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia szisztematikus és hatékony gyakorlati megvalósítása. |
1.11 |
A közösségi politikák összehangolásával a kockázatmegelőzési kultúra fejlesztésének érdekében támaszkodva a helyi, regionális, nemzeti tapasztalatokra, az oktatási programokban – már az óvodától kezdve, az alapoktatást és szakképzést is beleértve – a közegészségügyi politikákkal összehangolva képzési programokat kell indítani és fokozni, továbbá szerepet kell adni a kockázatmegelőzésnek. |
1.12 |
A megelőzésre irányuló erőfeszítések sikeréhez kulcsfontosságú a munkahely egészségvédelmi és biztonsági kultúrája, valamint a munkahelyi egészségvédelemért és biztonságért felelős egészségügyi és biztonsági szervek, illetve személyek. Fontos annak biztosítása, hogy a munkahelyi egészségvédelmi és biztonsági képzés mindig naprakész legyen. A fő célcsoportokat az egészségvédelemért és biztonságért felelős vezetés és személyzet alkotja. A fent említett csoportokat megfelelő képzésben kell részesíteni, elegendő időt kell biztosítani számukra egészségvédelmi és biztonsági feladataik ellátásához, és lehetővé kell tenni számukra, hogy hatást gyakoroljanak például a munkafolyamatokra. Itt a szociális partnerek lényeges szerepet játszanak a megállapodások elérése és a munkahelyen történő gyakorlati végrehajtás tekintetében. |
1.13 |
A kkv-k, ahol a munkavállalók több mint 80 %-a dolgozik, aránytalanul nagy hátrányban vannak a multinacionális cégekkel szemben a pénzügyi források és lehetőségek tekintetében. E cégek rendkívüli mértékben ki vannak szolgáltatva, és speciális támogatásra van szükségük, amennyiben részükről kötelezettséget vállalnak a szociális párbeszéd és a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó szociális egyezmények tiszteletben tartására. |
1.14 |
A gyorsan változó, új munkaszervezéssel és az új technológiákkal együtt új kockázatok jelennek meg, amelyekre közösségi szinten kell választ adni. A SCOEL (a munkahelyi expozíciós határértékekkel foglalkozó tudományos bizottság) javaslata szerint „health criteria-based exposure limits” elfogadására van szükség. Az EGSZB örömmel fogadja, hogy a szociális partnerek stresszel, erőszakkal és munkahelyi zaklatással kapcsolatos megállapodásaik által nagymértékben hozzájárultak a munkavállalók lelki egészségének javításához. Ezeket a megállapodásokat nemzeti szinten kell majd a gyakorlatba átültetni. |
1.15 |
A CSR mint módszer üdvözlendő, de a jelenlegi és a megalkotandó jogszabályokat nem helyettesítheti. |
1.16 |
Azok a problémák, amelyekkel a közösségi politikák foglalkoznak, különösen a globalizációra figyelemmel nem oldhatók meg csak az Unió területén belül. A tisztességes globalizáció és a méltó munka valamennyi munkavállaló számára garancia a közösségi célok nemzetközi szintű megvalósításához. Az EU intézményeinek elő kell segíteniük, hogy a tagállamok ratifikálják az ILO-egyezményeket. |
2. Általános megjegyzések
2.1 |
A tagállamok a lisszaboni stratégia keretében elismerték, hogy a munkahelyi egészségvédelmi és biztonságpolitika nagyban hozzájárul a gazdasági növekedéshez és foglalkoztatáshoz (2). Az európai szociális modellnek is része a munkahelyi egészségvédelem és biztonság javítása. Az elmúlt időszakot az európai polgárok bizalmának és hitének helyreállítása iránti igény jellemzi (3). |
2.2 |
Egy céltudatos és érzékeny szociálpolitika nemcsak a termelékenység és a versenyképesség növekedéséhez járul hozzá, hanem támogatja a társadalmi kohéziót, elősegítve ezzel a társadalmi békét és a politikai stabilitást, amelyek nélkül nem létezik fenntartható/tartós fejlődés. Más szavakkal a szociális politika egy termelékenységi tényező. (4) Így a munkahelyi biztonság és egészségvédelem se csupán önmagáért való cél, hosszú távon a munkahelyi egészségre és biztonságra fordított kiadások nemcsak hogy megtérülnek, hanem kifejezetten pozitívan befolyásolják a gazdasági eredményeket. |
2.3 |
Az egészség szempontjából a munkahelyi körülmények különösen fontosak, mivel egy felnőtt ember élete egyharmadát a munkahelyén tölti. A veszélyes és egészségtelen munkahelyi környezet pedig 3-5 %-os veszteséget jelent a GNP szempontjából. Mind a megelőzést, mind az egészségügyi közkiadásokat és az aktív foglalkozás egészségügyi költségeit mint befektetést kell tekinteni. A demográfiai változásoknak megfelelően kell a fenntartható fejlődéssel számolni (5), mivel Európa számára fontos a több befektetés és az egyén egészségét biztosító több munkahely. |
2.4 |
Olyan átfogó munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi keretet kell továbbra is kialakítani és EU-szerte megfelelően átültetni a gyakorlatba, amely azokat a sebezhető csoportokat is magában foglalja, amelyekre a meglévő rendszerek nem terjednek ki kellőképpen, és amelyek a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos jogaik gyakorlásakor nehézségekbe ütköznek. Ide tartoznak mindenekelőtt a bizonytalan foglalkoztatású munkavállalók, a nagymértékben veszélyes munkahelyen foglalkoztatottak, illetve azok, akiket rövid távú versenyelőnyszerzés érdekében hoznak kockázatos helyzetbe. |
2.5 |
A munkahelyi egészség és biztonság megteremtése és folyamatos biztosítása egyik feltétele a munkavállalók egészsége megőrzésének és védelmének. Ez költségkímélő megoldás is egyben. Ennek egyik legfőbb eszköze a megelőzés. A megelőzés mint a legkifizetődőbb befektetés érdekében a megfelelő védelem elérése valamennyi munkahelyen – a cégeknek a balesetbiztosítási díjak, illetve a munkahelyi balesetek következményeivel közvetlenül vagy közvetve összefüggő egyéb költségek terén, de az egészségügyi és szociális nagy ellátórendszereknek is – jelentős és hosszú távú megtérülést, megtakarítást hozhat. A megelőző szolgáltatások minősége, a munkavállalók egészségügyi és biztonsági képzése, a jobb és hatékonyabb biztonsági normák, a szakszerű és folyamatos ellenőrzés, valamint a szociális partnerekkel való együttműködés lényeges és egymással összefüggő elemei a munkahelyi egészség és biztonság megteremtésének. |
2.6 |
A PROGRESS program kijelenti, hogy az európai szociálpolitika fő célja a munkakörülmények folyamatos javítása, a munkavállalók és érdekképviseleteik meghallgatása és bevonása a határozathozatal folyamatába. A közösségi szintű dialógusnak valamennyi ágazatban garantálnia kellene minden tagállamban az egyenlő jogokat. A szociális párbeszéd eredményeképpen megkötött megállapodásokat (például a távmunka, a munkahelyi erőszak elleni küzdelem és a munkával kapcsolatos stressz terén) – a munka típusától és a foglalkoztatási formától függetlenül – meg kell erősíteni, és azok alapján valódi intézkedéseket kell foganatosítani. Nem kerülhető meg, hogy a közszféra munkavállalói esetében – bár a szociális dialógus eszközével élnek – rendkívül nagy az egyenlőtlenség nemcsak a szabályozás, hanem a gyakorlat esetében is. A szociális dialógus speciális intézményi jellemzője a munkavállalók állandó képviselőjének részvétele a munkahelyi egészség és biztonság foglalkozási kockázatának rendszeres figyelésében és kezelésében. |
2.7 |
Az EGSZB javasolja, hogy a szabályszegések szankcionálását a tagállamok vegyék komolyan, és azt is, hogy a MEB költségeinek elemzésére kerüljön sor, ugyanis a munkahelyi balesetek és megbetegedések következményei az egész társadalomra terhet rónak, és a termelékenységet, így a versenyképességet is érintik. |
2.8 |
Annak ellenére, hogy a munkahelyi egészség és biztonság terén – a balesetek és a foglalkozási megbetegedések számát és súlyossági fokát tekintve – az elmúlt években általában véve javulás történt, a foglalkozási kockázatok nem csökkentek egységesen. Egyes ágazatokban, bizonyos dolgozói kategóriákban és bizonyos típusú vállalatok esetében a helyzet továbbra is aggasztó, az adatok magasan az átlag felett vannak (6). Az értékelés azt mutatja, hogy bizonyos sérülékeny csoportokat, például a kényszervállalkozókat nem veszik figyelembe a nemzeti programoknál. Ezen változtatni kell. |
2.9 |
A korábbi stratégia lehetőséget nyújtott a megelőzési kultúra fejlesztésére, azonban ez nem vált általánossá. Különösen a kkv-knak kellene rendszeres pénzügyi támogatásban részesülniük, azzal a feltétellel, hogy cserébe vállalják, hogy tiszteletben tartják a munkahelyi biztonságra és egészségvédelemre vonatkozó szociális megállapodásokat. |
2.10 |
Az EGSZB szerint az ellenőrzésekkel kapcsolatban hangsúlyozni kellene, hogy a vállalatoknak az is kötelességük, hogy saját kezdeményezésükre belső ellenőrzéseket végezzenek. |
2.11 |
Ahhoz, hogy a közösségi politika és szabályozás nemzeti szinten végrehajtásra kerüljön, és eredményes legyen, biztosítani kell nemzeti szintű alkalmazásukat, valamint ellenőrzésüket. Az EGSZB üdvözli, hogy a tagállamok rendszeresen jelentést tesznek az irányelvek végrehajtásáról. |
2.12 |
Az EGSZB támogatja a közegészségre és a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról szóló európai bizottsági javaslatot [COM(2007) 46 végleges], miközben nem győzi hangsúlyozni a közös meghatározások és elismerési rendszerek fontosságát. (7) Egységes jogi szabályozásra, valamint megfelelő és differenciált adatok begyűjtésére van szükség, hogy szabványok és mérőszámok jöjjenek létre. |
3. Részletes megjegyzések
3.1 |
A bizottsági közlemény a 2007–2012 közötti időszakra a munka minőségének és termelékenységének javítását tűzte ki célul a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos közösségi stratégia alapjaként – folytatva a 2002–2006-os közösségi stratégiát a 89/391/EGK keretirányelv alapján. |
3.2 |
A 2002–2006 közötti stratégia célkitűzéseinek megvalósításáról és hatásáról készült értékelő jelentés. (8) Erre az időszakra esett a 10 új tagállam csatlakozása. Statisztikai adatok és tájékoztatás hiányában a tíz új tagállam helyzetét nem vették figyelembe az értékelésben, és az új stratégiát is az 1999-es adatok alapján dolgozták ki. Az EGSZB ezért nagyon sajnálja, hogy az Európai Bizottság a félidős érkezés ellenére nem élt a gördülő tervezés lehetőségével és a stratégia megfelelő módosításával. |
3.3 |
Örvendetes, hogy a közösségi stratégia célja a munkahelyi balesetek 25 %-os csökkentése. Ennek a célnak a megvalósításához külön cselekvési tervre van szükség mérhető célokkal, mérőszámokkal, megbízható, összehasonlításon alapuló jelentéstételi mechanizmusokkal, valamint megfigyelési módszerekkel. Számításba kell venni továbbá a munkahelyi balesetek belső okait, úgymint a szoros határidők okozta nyomást és a rövid szállítási határidőket, valamint a kívülálló okokat is, például az otthoni stressz okozta figyelmetlenséget. Éppilyen fontos a munkára visszavezethető balesetek mellett a munkára visszavezethető betegségekkel is foglalkozni. A megelőzéshez vezető első lépés a foglalkozási megbetegedések elismerése és e fogalom aktualizálása kell, hogy legyen. Ha a megbetegedések okát időben felismerik, lesz lehetőség azok ellen időben intézkedni, és ezeket az okokat megszüntetni. Ezért konkrét mennyiségi célt kell kitűzni egyfelől a veszélyes körülmények között foglalkoztatottak számának vonatkozásában, mivel ez döntő mértékben befolyásolja a jövőben jelentkező foglalkozási eredetű megbetegedések számát, másfelől a foglalkozási eredetű megbetegedések számának vonatkozásában is. |
3.4 Jogi szabályozás és ellenőrzés
3.4.1 |
Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a jogi, illetve nem jogi jellegű intézkedések terén – attól függően, hogy melyik ültethető át hatékonyabban a gyakorlatba – kiegyensúlyozott egészségvédelmi és biztonsági stratégiára van szükség. Különösen hasznos lenne az új és a megváltozott munkakörülményekre összpontosítani. A változásoknak az egészségre és biztonságra gyakorolt esetleges hatását és annak módját módszeresen figyelembe kell venni. A kutatási eredmények alapján ellenőrizni kell, hogy az ugrásszerűen és tömegesen megváltozott munkavégzési körülményekhez és feltételekhez, így különösen a gyorsabb és intenzívebb munkavégzéshez kidolgozhatók-e megfelelő eljárások. Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy valamennyi munkavállalót azonos jogok illetik meg, és ezeket a jogokat az EU és a tagállamok szintjén be kell tartani. |
3.4.2 |
A fiatalok és a migráns munkavállalók, a nők, az idős munkavállalók és a fogyatékosok az új stratégia megvalósítása során különleges szabályozást és támogatási politikát igényelnek, mert a kockázatoknak, ill. munkahelyi baleseteknek és megbetegedéseknek ezek a csoportok vannak leginkább kitéve. A képzés, átképzés, tájékoztatás, a munkahely bemutatását célzó programok és a munkahelyi tanácsadás elmaradása, valamint a nyelvismeret hiánya mind-mind kockázatot jelentenek. A migráns munkavállalók esetében a megelőzés és a tájékoztatás érdekében fontos tényező a nyelvismeret, és az egyenlő bánásmód követelményét be kell tartani. |
3.4.3 |
Az irányelvek koordinálása és ellenőrzése megfelelő anyagi és személyzeti ellátást igényel. Azonban az EU 2004-es bővítése ellenére is leépítéseket terveznek a Munkaügyi Főfelügyelők Bizottságánál (SLIC). Ennek kapcsán megjegyzendő, hogy nem szabadna csökkenteni a bizottságban működő képviselők számát. Emellett az illetékes európai bizottsági hatóságnál csak 26-an dolgoznak, közülük négyen-öten foglalkoznak a jogszabályok végrehajtásával. Ezt már egy 2002-es EGSZB-vélemény is kifogásolta, pedig akkor csak 15 tagállam létezett, most pedig már 27. Ezen feltétlenül javítani kell. Ugyanígy tagállami szinten is meg kell akadályozni a felügyelők számának csökkentését. |
3.4.4 |
Elsődleges célként a munkavédelmi előírások betartását kellene kitűzni. Mind a munkaadók, mind pedig a munkavállalók egészségügyi és biztonsági kötelezettségeit tekintve fokozni szükséges az illetékes hatóságok által végzett ellenőrzéseket. A munkahelyi egészségvédelem és biztonság kultúrájának terjesztését az oktatás, a képzés és a szélesebb körben hozzáférhető szabályozási keret révén támogatni kell. |
3.4.5 |
A nemzeti munkaügyi felügyeletek a munkavédelmi szabályok ellenőrzésén túl pozitív szerepet tölthetnének be a munkaadóknak való tanácsadások és konzultációk során. A nemzeti munkaügyi felügyeletek tevékenységének hatékonysága és függetlensége érdekében megfelelő pénzügyi forrásokra van szükség. |
3.4.6 |
A Munkaügyi Főfelügyelők Bizottsága (SLIC) már 2002-ben a munkahelyi ellenőrzések hatékonyságának javításáról döntött, mivel az egyik legfőbb eszköz olyan mutatók kifejlesztése, amelyekkel értékelni lehet az ellenőrzések minőségét. Ezt egy korábbi véleményében az EGSZB támogatta (9). Az EGSZB egyetért a SLIC megállapításaival és támogatja javaslatait, ezért hiányolja azokat a stratégiából. |
3.5 Végrehajtás és nemzeti stratégiák
3.5.1 |
Ösztönözni kell a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról folytatott társadalmi párbeszédet, európai szintű, a szociális partnerek által kidolgozott intézkedésekre van szükség. Az uniós szociális alapok vagy a régi és új tagállamok közötti ikerkapcsolatok segítségével anyagilag is támogatni kell a tagjelölt országokat. A tagjelölt vagy a csatlakozást mérlegelő országok esetében is megkezdődött a jogszabályok átültetése és a munkahelyi ellenőrzések erősítése. |
3.5.2 |
Az orvosok és az egészségügyben dolgozók érzékenyek a munkakörülmények okozta jelenségek felismerését illetően, de itt tekintetbe kell venni az általában költséges egészségügyi helyzetet. A betegségmegelőzés költségeivel nem szabad a munkavállalókat terhelni, mert így anyagi okokból sokan elhanyagolják a betegségüket, ami később magasabb gyógyítási költségeket okozhat. A vállalati szintű egészségmegőrzés keretében a munkaadók számos, a munkavállalókkal közösen kidolgozott, az utóbbiak egészséges életmódjához hozzájáruló gyakorlatot kínálnak, például ingyenes szűrővizsgálatokat, dohányzásról leszoktató programokat, egészséges táplálkozással és mozgással kapcsolatos tanácsadást, valamint stresszmegelőzést (10). |
3.5.3 |
A stratégia a foglalkozási megbetegedések és rokkantság miatt a foglalkoztatási piacról kiszorult munkavállalók rehabilitációját és újbóli beilleszkedését elősegítő, jelentős intézkedést vár el. Az EGSZB egyetért az európai bizottsági elképzelésekkel, azonban az ehhez szükséges pénzügyi feltételek a közösségi politikán keresztül nincsenek biztosítva. |
3.5.4 |
Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak azzal a nézetével, hogy a munkahelyi egészségvédelemmel és biztonsággal kapcsolatos kérdések más uniós szakpolitikákba való integrálását tekintve még számos erőfeszítésre van szükség, így a közegészségüggyel közösen kidolgozott intézkedésekre. |
3.5.5 |
Az EGSZB támogatja a szinergia kialakítása és konkrét eredmények elérése érdekében a Foglalkoztatási, Szociális és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság több szervezeti egységre kiterjedő csoportjának működését. |
3.6 Megelőzés, oktatás és képzés
3.6.1 |
A munkahelyi egészség és biztonság védelmének tagállami szintű fejlesztése az általános egészségkultúra része, ennek fejlesztése nemzeti érdek, és a munkavállalóknak nemcsak érdekük, hanem kötelességük is, hogy folyamatosan részt vegyenek oktatásban és képzésben. A munkaadók a folyamatos tájékoztatási kötelezettségük teljesítésével és a munkavállalókkal való együttműködésben fontos szereplői a nemzeti kultúra kialakításának és fejlődésének. A kollektív szerződések is lényeges eszközét alkotják ennek. |
3.6.2 |
Az EGSZB emlékezteti a tagállamokat és a szociális partnereket a megelőzés, az oktatás és a képzés fontosságára és az ezen a téren vállalt felelősségükre. Az egészség és biztonság témakörét már az óvodai, az általános iskolai, a szakképzésbe, továbbá a felső- és felnőttoktatási, valamint a továbbképzésekbe be kell vezetni, ezt elő kell segíteni. |
3.6.3 |
Az oktatás/képzés/továbbképzés legyen figyelemmel a különböző célcsoportokra. Az EGSZB helyesli az egész életen át tartó tanulás bevonását az új stratégiába és a megelőzési koncepcióba. |
3.6.4 |
Általában nem veszik tekintetbe a MEB-et az általános iskolákban és az átképzések során, ezért az EGSZB helyesli az egész életen át tartó tanulás bevonását az új stratégiába és a megelőzési koncepcióba. |
3.6.5 |
Az EGSZB javasolja, hogy a kritikus munkahelyek esetében, ahol a legtöbb baleset és foglalkozási megbetegedés merül fel, különös figyelmet fordítsanak a nemzeti stratégiákban az új kockázatokra, a veszélyek felismerésére, illetve a megelőzésre. Ágazati adatregiszterek felállítása is segítséget nyújtana. |
3.6.6 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a rákkeltő anyagok okozta munkahelyi megbetegedések rendkívül komoly problémát jelentenek. Csak 2006-ban 2,3 millió új, rákos megbetegedést jelentettek az EU 25 tagállamában, így ez a betegség vált a korai elhalálozás legfőbb okává. A becslések szerint a daganatos betegségek okozta elhalálozás mintegy 9,6 %-a összefüggésben áll a munkahelyi feltételekkel (11). Az EGSZB ezért a tagállamokhoz fordul, hogy azok olyan konkrét cselekedetek mellett kötelezzék el magukat, amelyek célja, hogy a rákkeltő hatású anyagoknak kitett dolgozók száma jelentős mértékben csökkenjen. |
3.6.7 |
Az EGSZB a munkavállalói egészségtudatosabb magatartás eléréséhez az általános egészségkultúra fejlesztését tartja indokoltnak, amelyhez nemcsak a munkaadóknak kell segítséget nyújtaniuk, hanem az EU-nak és a tagállamoknak is. A munkavállalóknak pedig, mivel különböző jogi normákkal rendelkező országokból származnak, képzést kell nyújtani az e tárgyban őket megillető, nemzetközi (ILO-), közösségi (EU-) és nemzeti jogok vonatkozásában. |
3.6.8 |
Közösségi, nemzeti szinten is tudatosan fejleszteni kell a prevenciós politikát, és megfelelő költségvetési/társadalombiztosítási támogatást kell nyújtani. A megelőzési kultúra megerősítéséhez globális és preventív megközelítési mód kifejlesztésére van szükség. Gondoskodni kell arról, hogy minden munkavállaló részt vehessen képzéseken, ezzel ugyanis csökkenthető bizonyos csoportok sérülékenysége. Ez a megváltozott alkalmaztatási viszonyok miatt kiemelten fontos a munkavédelmi képzésből, továbbképzésből, munkahelyi egészségvizsgálatokból, a prevencióból és az ellenőrzésből önhibájukon kívül kieső munkavállalók érdekében. |
3.6.9 |
Az EGSZB javasolja, hogy fordítsanak különös figyelmet a tömegtájékoztatási eszközök hatására annak érdekében, hogy a nagyközönséget jobban lehessen tájékoztatni a munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi szabályok tiszteletben tartásának szükségességéről. Jobban ki kell használni az Európai Bizottság, az Európai Munkahelyi Biztonsági és Egészségvédelmi Ügynökség, az ILO és a szakszervezetek kampányait (például a munkavégzés során életüket vesztett vagy megsérült dolgozók nemzetközi emléknapját). |
3.7 Új kockázatok
3.7.1 |
Az EGSZB azt javasolja, hogy tudományos módszerekkel mérjék fel az új munkahelyi kockázatokat, például a munkahelyi stresszt vagy a fárasztó körülményeket. Az új munkaterületeknek és körülményeknek a munkavállalókra gyakorolt pszichoszociális és fizikai kihatásait tudományos módszerekkel kell vizsgálni, és ehhez új mutatókat kell kialakítani. Az EGSZB úgy véli, hogy az összes üzemi orvosnak képzésben kellene részesülnie, amely képessé tenné őket annak felmérésére, hogy a munkavállalók milyen szellemi megterhelésnek vannak kitéve munkahelyi körülményeik miatt, és hogy ebből milyen problémák származnak. |
3.7.2 |
Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által elvárt egészségtudatosabb munkavállalói magatartást, azonban ez megoldhatatlan, ha az ehhez szükséges feltételek nem állnak rendelkezésre. A bizonytalan és határozott idejű szerződések, a ténylegesen munkában eltöltött idő és a munkahely esetleges elvesztése miatti folyamatos stressz, a munkavállalót megillető jogok ismeretének és az információknak a hiánya, továbbá a migráns munkavállalók hátrányos helyzete az egészségügyi szolgáltatások igénybevétele során mind jelen vannak, és akadályozzák a megfelelő hozzáállás kialakulását. |
3.7.3 |
Az EU a jó munkahelyi közérzet stratégiája során 2002–2006 között még nem oldotta meg a mentális egészségre kiható stressz és depresszió nélküli munkahely megteremtésének feladatait. Az EGSZB ezt sajnálja, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy készítsen konkrét javaslatokat. |
3.8 Nemzetközi szintű egészségvédelem
3.8.1 |
Az EU nemcsak a saját polgárai, hanem a határain túl élő polgárok munkahelyi feltételeiért/körülményeiért is felelős. Mint az előző stratégiában megfogalmazták, az alapvető munkajogok betartását a külkereskedelmi vagy a fejlesztési politikában is figyelembe kell venni, akkor is, ha ezen a területen összeütközést tapasztalhatunk a szabad piac elvével. (12) |
3.8.2 |
A nemzetközi politikában elő kell segíteni az ILO-szabályozások/ajánlások elfogadását és az EU – így a REACH – eredményeit. Az azbeszt, a rákkeltő anyagok, a szilícium által okozott veszélyek és megbetegedések csökkentésére politika és szabályozás kifejlesztése szükséges. |
3.8.3 |
Állami, illetve közmegbízatásoknál a tagállamoknak példát mutatóan előnyben kellene részesíteniük azokat a cégeket, melyek betartják a munkahelyi biztonsági és egészségügyi előírásokat az alkalmazottak számára (mint ahogy azt a munkahelyi egészség és biztonságról szóló 2002–2006-os stratégiában rögzítették). |
3.8.4 |
Minden EU-tagállamot fel kell szólítani a meglévő ILO-konvenciók ratifikálására. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Legalább 1 ellenőr/10 000 dolgozó (sok EU-tagállamban ez az arány alacsonyabb) és az „ellenőrök/100 000 cég” arányt is számszerűsíteni kellene az alvállalkozások gyors növekedése miatt.
(2) Lásd az EGSZB 2007. szeptember 26-i véleményét „A fenntartható termelékenység elősegítése az európai munkahelyeken” tárgyban. Előadó: Leila Kurki (HL C 10., 2008.1.15.). http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2008:010:0072:0079:HU:PDF.
(3) Lásd a COM(2005) 33 végleges dokumentumot, valamint a 2007. márciusi Európai Tanács következtetéseit: http://www.consilium.europa.eu/ueDocs/cms_Data/docs/pressData/en/ec/93135.pdf.
(4) Amint azt Anne-Marie Sigmund is kifejtette az EGSZB és az ILO 2006. június 26-27-én tartott közös konferenciáján: „The European Social Model”.
(5) Lásd: ILO: Demographic change – Facts, Scenarios and policy responses [Demográfiai változás: Tények, forgatókönyvek és politikai válaszok] (2008. április).
(6) Az építőiparban a baleseti ráta a többi terület átlagához képest kétszer olyan magas. A szolgáltatási ágazatban olyan növekedési tendencia figyelhető meg, amelyet alaposabban meg kell vizsgálni. Az egészségügy és az oktatás terén szintén növekvő tendencia figyelhető meg. Ez főleg az erőszak kérdésével, a stresszel és az izom- és csontrendszeri bántalmakkal függ össze.
(7) Az EGSZB 2007. 10. 25-i véleménye a következő tárgyban: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a közegészségre és a munkahelyi egészségvédelemre és biztonságra vonatkozó közösségi statisztikáról”. Előadó: Daniel RETUREAU. (HL C 44., 2008.2.16.), http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2008:044:0103:0105:HU:PDF .
(8) SEC(2007) 214, sajnos csak francia nyelven hozzáférhető.
(9) Lásd az EGSZB véleményét az Európai Bizottság következő közleményéről: Alkalmazkodás a munka világában és a társadalomban végbemenő változásokhoz – a munkahelyi egészségvédelemről és biztonságról szóló új közösségi stratégia (2002-2006) Előadó Thomas ETTY (HL C 241., 2002.10.7.). http://eur-lex.europa.eu/LexUriServ/LexUriServ.do?uri=OJ:C:2002:241:0100:0103:EN:PDF (magyar nyelven nem érhető el).
(10) Az üzemi egészségmegőrzés európai hálózatának honlapjához a következő linken férhet hozzá: http://www.enwph.org/index.php?id=4.
(11) P. Hämäläinennek és J. Takalának az ILO számára készített jelentése:
http://osha.europa.eu/OSH_world_day/occupational_cancer/view?searchterm=occupational %20cancer.
(12) Dr. Jukka Takala PE 390.606v01-00.
MELLÉKLET
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményéhez
A következő módosító indítványok – bár az összes leadott szavazat több mint egynegyedének támogatását elnyerték – elutasításra kerültek:
2.4. pont
„Olyan Már létrejött egy átfogó munkahelyi biztonsági és egészségvédelmi keretet kell továbbra is kialakítani és , amelyet EU-szerte megfelelően át kell ültetni a gyakorlatba és felügyelni kell. Ez különösen érvényes , amely azokrat a sebezhető csoportokra, at is magában foglalja, amelyekre a meglévő rendszerek nem terjednek ki kellőképpen, és amelyek a munkahelyi biztonsággal kapcsolatos jogaik gyakorlásakor nehézségekbe ütköznek, valamint. Ide tartoznak mindenekelőtt a bizonytalan foglalkoztatású munkavállalókra , a nagymértékben veszélyes munkahelyen foglalkoztatottak, illetve azok, akiket rövid távú versenyelőnyszerzés érdekében hoznak kockázatos helyzetbe.”
Indokolás
Magától értetődik.
A szavazás eredménye:
Mellette: 41 Ellene: 45 Tartózkodás: 10
3.3. pont
„Örvendetes, hogy a közösségi stratégia célja a munkahelyi balesetek 25 %-os csökkentése. Ennek a célnak a megvalósításához külön cselekvési tervre van szükség mérhető célokkal, mérőszámokkal, megbízható, összehasonlításon alapuló jelentéstételi mechanizmusokkal, valamint megfigyelési módszerekkel. Számításba kell venni továbbá a munkahelyi balesetek belső okait, úgymint a szoros határidők okozta nyomást és a rövid szállítási határidőket, valamint a kívülálló okokat is, például az otthoni stressz okozta figyelmetlenséget. Éppilyen fontos a munkára visszavezethető balesetek mellett a munkára visszavezethető betegségekkel is foglalkozni. A megelőzéshez vezető első lépés a foglalkozási megbetegedések elismerése és e fogalom aktualizálása kell, hogy legyen. Ha a megbetegedések okát időben felismerik, lesz lehetőség azok ellen időben intézkedni, és ezeket az okokat megszüntetni. Ezért konkrét mennyiségi célt kell kitűzni egyfelől a veszélyes körülmények között foglalkoztatottak számának vonatkozásában, mivel ez döntő mértékben befolyásolja a jövőben jelentkező foglalkozási eredetű megbetegedések számát, másfelől a foglalkozási eredetű megbetegedések számának vonatkozásában is.”
Indokolás
Magától értetődik.
A szavazás eredménye:
Mellette: 46 Ellene: 48 Tartózkodás: 12
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/95 |
A Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: A munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetése: az előnyök és a potenciál maximalizálása a munkavállalók védelmének biztosítása mellett
COM(2007) 304 végleges
(2008/C 224/22)
2007. június 13-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának a munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetéséről: az előnyök és a potenciál maximalizálása a munkavállalók védelmének biztosítása mellett
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. május 7-én elfogadta véleményét. (Előadó: An LE NOUAIL MARLIÈRE.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 116 szavazattal 1 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
2007. június 13-án az Európai Bizottság közzétette a fent említett közleményt. Ebben értékeli, hogy a tagállamok hogyan ültették át a munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetésével kapcsolatos uniós szabályozást, illetve hogy milyen intézkedéseket hoztak ennek érdekében, továbbá javaslatokat fogalmaz meg a 96/71/EK irányelv végrehajtásának javítása érdekében.
A 96/71/EK irányelv célja összeegyeztetni egyrészt a szolgáltatásnyújtók azon alapvető szabadságának gyakorlását, hogy az EK-Szerződés 49. cikke értelmében határokon átnyúló szolgáltatásokat nyújthatnak, másrészt pedig a szolgáltatásnyújtás érdekében ideiglenesen külföldre kiküldött munkavállalók foglalkoztatási feltételei megfelelő szintű védelmének biztosítását.
Az Európai Bizottság értelmezése szerint egy munkavállaló akkor tekinthető „kiküldöttnek”, ha munkaadója szerződés szerinti szolgáltatásnyújtás keretében történő munkavégzés céljából kiküldte egy másik tagállamba. Ez a határokon átnyúló szolgáltatásnyújtás azt jelenti, hogy munkavállalókat más tagállamba küldenek, mint ahol munkájukat szokás szerint végzik. Ezáltal a munkavállalók sajátos kategóriája jön létre, amelyet a „kiküldött munkavállalók” kifejezéssel szokás illetni. A fogalom meghatározásakor mindazonáltal bizonyos értelmezési szabadságot hagytak a tagállamoknak.
A vizsgált közlemény két korábbi közleményre támaszkodik. (1) Ezek iránymutatásokat tartalmaztak a 96/71/EK közleménynek megfelelően, amelynek rendelkezései szerint az Európai Bizottság köteles volt 2001. december 16-ig újra megvizsgálni a szöveget annak érdekében, hogy szükség esetén javaslatokat tegyen a Tanácsnak a szükséges módosításokra.
Az EGSZB véleményt fogadott el a témában, (2) amelyben többek között azt ajánlotta az Európai Bizottságnak, hogy készítsen új jelentést, amelynek alapján válasz adható a következő kérdésekre:
— |
Érvényesül-e a jogok valódi átláthatósága? |
— |
Garantálják-e a munkavállalók pozitív jogait? |
— |
A munkaerőpiac protekcionista lezárásához fűződő kockázatokat is figyelembe véve, fékezi vagy elősegíti a munkavállalók mobilitását azoknak a rendelkezéseknek az alkalmazása, amelyek az említett irányelvnek a tagállamok általi átültetéséből származnak? |
— |
A szolgáltatások szabad mozgása tekintetében sikerült-e elkerülni a verseny torzulását? |
— |
A kisvállalkozások megfelelően és kielégítő mértékben hozzáférhettek-e az átültetett irányelv végrehajtásához szükséges információkhoz? |
Az EGSZB a következőket is javasolta: alaposabb elemzést a szociális és gazdasági partnerek körében; helyzetértékelést a munkavállalók és a vállalkozások tájékoztatását szolgáló mechanizmusok javítása érdekében; a helyi, regionális és határokon átnyúló tájékoztatási pontok hálózatának támogatását – támaszkodva a munkavállalók és a munkaadók tájékoztatása legjobb gyakorlatainak számbavételére; jogi tanulmányt annak megállapítására, hogy elég világos, hozzáférhető és a bővítés fényében naprakész-e az egyes tagállamok jogi kerete, valamint az érvényben lévő kollektív megállapodásokról való tájékoztatás.
1. Általános megjegyzések
1.1 |
A vizsgált közlemény egy, az irányelvben előírt határidő (legkésőbb 2001. december 16.) után évekkel később elkészült harmadik értékelésre támaszkodik, amely figyelembe veszi a tagállami átültetéseket és végrehajtásokat, jól mutatva a témakör sajátos jellegét: azt, hogy nem pusztán jogi, technikai és gazdasági területről van szó, hanem olyanról, amelyben főszerepet játszik a szociális és az emberi tényező, megnehezítve így az értékelést, az átültetést, a végrehajtást és az ellenőrzést. Az említett, rendkívül jogi jellegű irányelvhez olyan értelmezések, többszintű értelmezési lehetőségek, átültetések és joggyakorlatok kapcsolódnak, amelyek nem igazán felelnek meg a vállalkozások, a kiküldött munkavállalók és a munkaügyi ellenőrök mindennapi valóságának. Ezt emelték ki az Európai Parlament által szervezett meghallgatások során a szociális partnerek, valamint a helyi és regionális önkormányzatok. Az Európai Parlament különböző ajánlásokat fogalmazott meg, (3) többek között azt, hogy vegyék jobban tekintetbe a szociális partnerek álláspontját, és fokozottan vonják be őket a folyamatokba, ám nem pontosította, hogy ez milyen formát öltsön. |
1.2 |
Az EGSZB megjegyzi, hogy az egyik módja annak, hogy az ugyanazon a szinten vizsgált két egyenlő súlyú szabadság – a személyek és a szolgáltatásnyújtás szabadsága – a gyakorlatban is az maradjon: biztosítani kell, hogy az irányelv garantálja a kiküldött munkavállalók jogai védelmének, illetve a valamennyi szolgáltatásnyújtó közötti tisztességes és méltányos versenynek a megfelelő szintű tiszteletben tartását. Úgy véli ugyanis, hogy nem vehető komolyan az a megközelítés, amely szerint a szolgáltatások szabad áramlása egyes munkavállalók rovására valósuljon meg. Még ha egyesek ilyen irányba mutató jelként értelmeznek is néhány újabb bírósági ítéletet, (4) az EGSZB emlékeztet arra, hogy az ILO 87. és 98. számú, a szakszervezeti szabadságra és a kollektív tárgyalásokra vonatkozó megállapodásainak értelmében a szociális jog kialakításakor tekintetbe kell venni ugyanezen jog szokásos kialakítási módjait, beleértve a vállalati vagy bármilyen más szintű kollektív tárgyalásokat, még az olyan területeken is, mint egy adott ágazaton vagy egy adott vállalaton belüli minimálbér meghatározása. Amennyiben tehát a 96/71/EK irányelv átültetése egy adott tagállamban ennek a szokásos jogkialakítási módnak a körébe tartozott, az Európai Bizottságnak érvényesíttetnie kellene a nemzetközi jogot az ideiglenes ellenőrző szervek értelmezése és az összes tagállam által ratifikált munkaügyi normák alapján, az elsődleges jognak megfelelően. |
1.3 |
A vizsgált új közleményen túl az Európai Bizottság jelenleg egy ajánlást (5) is a Tanács elé terjeszt elfogadásra. Ennek célja a jobb adminisztratív együttműködés, egy információcserét szolgáló rendszer kialakítása és a legjobb gyakorlatok megosztása és cseréje. |
1.4 |
Mindezen új javaslatokat figyelembe véve az EGSZB hangsúlyozza, hogy az Európai Bizottság jó irányban halad, nem utolsósorban az alábbi javaslatai révén: az adminisztratív együttműködés megerősítése és a tagállamok közötti információcsere rendszerének kialakítása, melynek tárgya a kiküldött munkavállalókra a kiküldetés területén alkalmazandó munkajog és az érvényben lévő kollektív megállapodások. Ugyancsak a jó irányba tett lépések közé tartoznak az alábbi javaslatok: a munkavállalóknak és a szolgáltatóknak biztosítsanak hozzáférést mindezen információkhoz, más nyelveken is, mint azon ország nemzeti nyelve(i), ahol az adott szolgáltatást nyújtják; hozzanak létre a meghatározott partnerekkel kapcsolatot tartó összekötő irodákat; vonják be a szociális partnereket a magas szintű bizottság munkájába stb. |
1.5 |
Az Európai Bizottság azonban kizárólag angolul készítette el a tagállami végrehajtási és átültetési intézkedések értékeléséről szóló dokumentumot, minimálisra csökkentve ezáltal az értékelés hozadékát a tagállamok és a legkülönbözőbb szintű szociális partnerek számára. Az EGSZB azt javasolja, hogy az Európai Bizottság a vizsgált terület sajátosságait (mobilitás, szabad mozgás) figyelembe véve tegye meg azt az erőfeszítést, hogy a mellékelt dokumentumot (6) legalább három nyelven, az angolon kívül egy dél-európai újlatin és egy szláv nyelven is közzéteszi. A nyelvi kérdés mindenképp fel fog merülni, és ha azt akarjuk, hogy az új rendelkezések elérjék a kívánt hatást, az EGSZB a leginkább érintett szociális partnerek tájékoztatásakor és a tagállamok közötti információcsere rendszerének keretében megfelelő nyelvi rendszer kialakítását javasolja. Az EGSZB utal az Európai Bizottság többnyelvűségi stratégiájának végrehajtásáról szóló véleményére, valamint az Európai Bizottság által kért új feltáró véleményre, (7) amelyben feltétlenül kitér majd arra, hogy milyen kommunikációra és tájékoztatásra van szükség a munkavállalók kiküldetését szabályozó rendelkezések alkalmazásához. Az egyik fontos kérdés ezen belül az intézményi kommunikáció. |
1.6 |
Az információs rendszer általános jellege és a szociális nyilvántartási rendszer sajátosságai: |
1.7 |
Az Európai Bizottság javasolja az általa fölöslegesnek tartott, a munkavállalók kiküldetésére vonatkozó ellenőrzési célú intézkedések megszüntetését, de továbbra is garantálni szeretné a kiküldetésben dolgozók megfelelő védelmét. Közleményében az Európai Bizottság kiemeli, hogy ezzel nem szándékozik megkérdőjelezni a tagállamok szociális modelljeit, de az Európai Bíróság (EB) joggyakorlatának egy részére hivatkozva úgy véli, hogy bizonyos ellenőrzési célú intézkedések nem megalapozottak, mivel meghaladnák a munkavállalók szociális biztonságának garantálásához szükséges szintet. |
1.8 |
Az EGSZB hangsúlyozza az abban a javaslatban rejlő inkoherenciát, melynek értelmében megszüntetnék a szociális nyilvántartási kötelezettséget a szolgáltatásnyújtás helyéül szolgáló tagállamban. Még ha igaz is, hogy az információcsere rendszere tájékoztatást nyújt a hatályos jogról, valamint a szolgáltatók és a munkavállalók jogairól és kötelezettségeiről, nem teszi lehetővé a közvetlen és hosszú távú szociális védelem, betegségek, balesetek, nyugdíjak és társadalombiztosítás tekintetében érvényes jogok egyéni követését, sem pedig a szolgáltatásnyújtás helyéül szolgáló országban kötelező társadalombiztosítási járulékok és adók ellenőrzését, mivel ezeket a fizetési kötelezettségeket a szolgáltatásnyújtás helyéül szolgáló országban hatályos munkajog szabályozza. Az EGSZB tehát nem javasolja a nyilvántartási kötelezettség információcserével történő kiváltását. |
1.9 |
Az EGSZB rámutat, hogy a 96/71/EK irányelv céljai még hatálybalépése után tíz évvel sem valósultak meg teljes mértékben. A kiküldött – közösségi vagy harmadik országokból származó – munkavállalók szükséges szociális védelmének típusáról és mértékéről eltérő elképzelések élnek Európában. |
1.10 |
Az Európai Bizottság „A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival” című zöld könyvének megállapításai szerint az illegális munka – különösen a munkavállalók országok közötti áramlásával összefüggésben – rendkívül zavaró, makacs jelenség a mai munkaerőpiacon, amely a verseny torzulásaiért és a munkavállalók kihasználásáért is felelős. (8) A zöld könyvben az Európai Bizottság a szabályok betartatását célzó megfelelő mechanizmusok kialakítására szólított fel a munkaerőpiacok hatékonyságának biztosítása, a nemzeti munkatörvények megszegésének elkerülése és a munkavállalók szociális jogainak védelme érdekében. |
1.11 |
Az EGSZB rámutat, hogy az építőiparban tevékenykedő gazdasági és szociális partnerek kiemelt figyelemmel kísérik a 96/71/EK irányelv végrehajtását a szociális dömping és az abból eredő lehetséges versenytorzulások miatt, amelyekért a munkaerő kiküldetésére – kifejezetten ebben az ágazatban – jellemző, különösen a más országokba történő kiküldetésekkel kapcsolatos körülmények tehetők felelőssé. (9) Ennek kapcsán az érintett belföldi és kiküldetésben érkező munkavállalók védelme érdekében mindenképpen szükség van az építőipar jellemzőihez illesztett ellenőrzési intézkedésekre. Mindezt szem előtt tartva az Európai Bizottság tervei nem gyengíthetik a tagállamok ellenőrzési mechanizmusait, amelyek már kiállták az idő próbáját. Az Európai Bizottság ily módon ellentmondana kinyilvánított szándékának, amely szerint nem kívánja megváltoztatni a tagállamok szociális modelljeit. |
1.12 |
Az EGSZB kiemeli az EP azon álláspontját, hogy az Európai Bizottság legyen mértéktartóbb az Európai Bíróság ítélkezésének értelmezésében, amikor azt értékeli, hogy egyes intézkedések megfelelnek-e a közösségi jognak. (10) |
2. Részletes megjegyzések
2.1 |
Az egyes dokumentumoknak a fogadó tagállam nyelvén való készenlétben tartásának kötelezővé tételével kapcsolatosan az Európai Bizottság úgy véli, hogy a fordítási kötelezettség a szolgáltatásnyújtás szabadságának teljességgel megalapozatlan akadálya. Ezzel szemben az Európai Bíróság nemrégiben azt a döntést hozta (2007. július 18-i C-490/04 sz. ítélet), hogy ez az ellentmondásos kötelezettség megfelel a közösségi jognak. |
2.2 |
Egy másik esetben az Európai Bizottság idézi a Bíróságot, amely szerint az automatikusan és feltétel nélkül alkalmazandó intézkedések – csalás általános vélelmére alapozva egy személy vagy vállalkozás esetében – a szolgáltatásnyújtás szabadságának indokolatlan korlátozását jelentik (11). Az EGSZB kétli, hogy az Európai Bíróságnak ez a döntése alkalmazható a 96/71/EK irányelv hatálya alá tartozó intézkedésekre, mivel ez a rendelkezés felhatalmazza a tagállamokat, hogy „megfelelő intézkedéseket tegyenek abban az esetben, ha nem sikerül megfelelni az ezen irányelvben megállapított kötelezettségeknek”. Ebből a rendelkezésből nem következik a csalás általános és kifejezett feltételezése. Ellenkezőleg: kimondja, hogy az irányelv anyagijog-tartalma semmis lenne, ha a tagállamok nem ellenőrizhetnék megfelelő eszközökkel a kiküldetésre vonatkozó intézkedések betartását. |
3. Jobb együttműködés – megoldás a 96/71/EK irányelv alkalmazása során fellépő problémákra
3.1 |
Az EGSZB örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság világosan kimondja: a határokon átnyúló közigazgatási együttműködés terén jelenleg komoly hiányosságok tapasztalhatók, és szükség van a cselekvésre. Egyben meg van győződve arról, hogy a tagállamok hatóságai közti információmegosztást célzó jó együttműködés hozzájárulhat a munkavállalók kiküldetését szabályozó irányelv gyakorlati megvalósításának nehézségéből származó problémák megoldásához, különösen az előírások betartásának ellenőrzését illetőleg. |
3.2 |
Ugyanakkor az EGSZB nem érzi úgy, hogy a jobb együttműködés szükségtelenné tenné a nemzeti szintű ellenőrző intézkedéseket. A 96/71/EK irányelv keretében történő együttműködési mechanizmusok mindeddig hatástalannak bizonyultak: nem voltak képesek garantálni, hogy minden nemzeti szintű intézkedés ugyanúgy és ugyanolyan mértékben biztosítsa a munkavállalók szociális védelmét. |
3.3 |
Ez a helyzet különösen az építőipar számára bír jelentőséggel. Ebben az ágazatban a kiküldetésben dolgozó munkavállalók jogainak védelme érdekében alapvető fontosságúak az építési területeken folytatott megelőző ellenőrzések. |
3.4 |
Az ellenőrzéseknek a származási tagállamok hatáskörébe történő visszaadása nemkívánatos vagy szükségtelen késlekedéseket eredményezne a munkavállalók jogainak védelme terén. Ez az egyik oka annak, hogy az Európai Bíróság a fent említett 2007. július 18-i döntésében felhatalmazta a tagállamokat arra, hogy fenntartsák azt a követelményt, hogy az építési területen a fogadó ország nyelvén kell készenlétben tartani egyes dokumentumokat. Az EGSZB nem tanácsolja ezen kötelezettség eltörlését, ellenkezőleg: javasolja a munkaerő-felvétellel és a foglalkoztatással kapcsolatos adatokba való betekintés lehetőségének növelését. A munkavállalók kiküldetésekor ez annak a követelménynek a fenntartásával lehetséges, hogy a szükséges adatokat a fogadó és a származási országban is bocsássák a munkaügyi, a szakképzési és társadalombiztosítási ellenőrző hatóságok rendelkezésére. A megnövekedett belső piacon, és a mobilitás további fokozására irányuló törekvésekre tekintettel mindinkább szükségessé válik az egyes vállalatokra és munkavállalókra vonatkozó adatok elérhetősége és az információhoz való hozzáférés. |
3.5 |
A nyugdíjjal, valamint a munkahelyi egészséggel és biztonsággal kapcsolatos jogok (különösen hajógyárak, vegyészeti vagy mezőgazdasági üzemek stb. esetén) összefoglalásához szükséges adatok könnyen elérhetőek és ellenőrizhetőek lennének, ha az átláthatóság elvének köszönhetően több, egymást kiegészítő forrás állna rendelkezésre (a származási ország, a vállalat, szociális szolgáltatók és szervezetek stb.). |
3.6 |
Az EGSZB úgy véli továbbá, hogy a munkavállalók kiküldetését szabályozó irányelv gyakorlati megvalósításából adódó gondok nem oldhatók meg kétoldalú módon, kizárólag a tagállamok között. Ezért mérlegelni kell egy európai szerv létrehozását, amely a hivatalok munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos, határokon átnyúló együttműködésében közvetítőként, kapcsolattartóként, katalizátorként és tájékoztatási pontként működik. A szerv rendszeres jelentést is készítene arról, hogy milyen problémák jelentkeztek, és hogy e problémák megoldására milyen intézkedéseket javasolnak. |
4. Az Európai Bizottság javaslatai a 96/71/EK irányelv jobb végrehajtása érdekében
4.1 |
Az EGSZB helyesli a tényt, hogy az Európai Bizottság a tagállamokkal együtt, a szakszervezetekkel és a munkaadókkal együttműködésben magas szintű bizottságot kíván felállítani. Ennek célja a bevált folyamatok azonosítása és egymással való megosztása, valamint a kiküldetésekkel kapcsolatos polgári és közigazgatási jogi szankciók határokon átnyúló végrehajtásából adódó problémák megoldásainak alapos vizsgálata. Az EGSZB kiemeli, hogy a mai napig elsősorban az ágazati szociális partnerek vállalnak szerepet a felügyeletben és a megvalósításban, ezért egyértelművé kellene tenni bevonásukat a folyamatba, vagyis automatikusan képviseletet kellene biztosítani számukra a bizottságban annak felállításától kezdve. Egyébként közös nyilatkozatban már eddig is hangot adtak véleményüknek európai szinten. Az EGSZB támogatja az Európai Bizottságot, amely ezt a megoldást választotta, tekintettel az eddigi tapasztalatokra, de nem akar előre nyilatkozni azzal kapcsolatban, hogy az európai ágazatközi szociális partnerek milyen szinten kívánnak bekapcsolódni a folyamatba. |
4.2 |
A létrehozandó bizottságnak biztosítania kell, hogy a fennálló feltételeket nem erőszakolják rá a tagállamokra, ami általában a nemzeti vagy európai törvényhozó közreműködését követelné meg. Ebben az értelemben a 96/71/EK irányelv alkalmazásához szükséges intézkedések nincsenek megfelelően összehangolva az EU-n belül – ennek megoldásában az új bizottság is részt vállalhatna. |
4.3 |
Végezetül pedig az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság figyelembe veszi az Európai Parlamentnek a munkavállalók kiküldetésével kapcsolatos, különösen a szociális partnerek bevonásának teljes elismerésére vonatkozó állásfoglalásait, és javasolja, hogy használják fel a partnerek tapasztalatait, például azáltal, hogy jobb eszközöket biztosítanak számukra a legjobb gyakorlatok példáinak terjesztéséhez. |
4.4 |
A munkavállalók jogegyenlőségének garantálása érdekében az Európai Bizottságnak ösztönöznie kellene az ellenőrzések és a tagállamok közti együttműködés erősítésére irányuló erőfeszítéseit. |
5. Megoldatlan kérdések
5.1 Színlelt vállalkozók
5.1.1 |
Az EGSZB aggályainak ad hangot a színlelt „egyéni vállalkozások” felderítése és jogi átminősítése által okozott gondokkal kapcsolatban, amelyek akkor jelentkeznek, ha az ilyen vállalkozásokban az azon a tagállamon kívül vagy belül letelepedett személyek érintettek, ahol a jelenség azonosításra kerül, illetve ha színlelt kiküldetésről van szó. Felkéri az Európai Bizottságot, hogy foglalkozzon a problémát megoldó igazságügyi eszközök és gyakorlatok kidolgozásával. Előfordul, hogy kiküldött munkavállalókat arra igyekeznek rávenni, hogy egyéni vállalkozóként regisztráltassák magukat, miközben teljesen egy megrendelőtől függnek, sőt néha sem kiküldöttként, sem egyéni vállalkozóként nincsenek bejelentve, akár olyan veszélyes szakmákban is, ahol mindenre kiterjedő társadalombiztosítás szükséges. |
5.1.2 |
A nemzeti szintű jogszabályoknak mindkét esetben világos és gyakorlatias definíciókat, de ugyanakkor egyértelmű szabályokat is tartalmaznia kellene a színlelt egyéni vállalkozó és/vagy a színlelt kiküldetés esetén érvényes felelősséggel kapcsolatosan. A cél annak hatékony garantálása, hogy a munkavállaló és a hatóság megkapja az őt megillető minimumfeltételeket, a büntetéseket, adókat és szociális hozzájárulásokat, illetve hogy a hatóságok biztosíthassák a kötelezettségek teljesítését, hogy így minimálisra csökkenthessék a visszaélések révén szerzett profitot, és minél magasabb gazdasági szankciókkal sújthassák a törvényszegőket, amikor a színlelt vállalkozók összejátszanak annak érdekében, hogy kivonják magukat a társadalombiztosítási kötelezettségek alól. |
5.2 Alvállalkozás és felelősség
5.2.1 |
Tagállami szinten egyes nemzeti vagy ágazati partnerek támogatják a fővállalkozók alvállalkozókkal szembeni egyetemleges felelősségének elvét, mely beépült a nemzeti jogba, és helyes gyakorlatként említésre érdemes. Az Európai Parlament jelentése (12) kiemel számos olyan előnyt, amelyben a kiküldött munkavállalók az egyetemleges felelősségi rendszernek köszönhetően részesülhetnek. A közleményben az Európai Bizottság úgy véli, hogy további vizsgálatot és megfontolást érdemel az, hogy a fővállalkozó másodlagos felelőssége hatékony és arányos módja lehet-e a közösségi jognak való megfelelés ellenőrzésének és érvényre juttatásának. Az Európai Parlament a maga részéről támogatta az ilyen jellegű rendelkezéseket. |
5.2.2 |
Különböző gyakorlati tapasztalatok alapján közismert, hogy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvet a határon átnyúló szolgáltatásnyújtással kombinált hosszú alvállalkozói láncolat segítségével néha megkerülik. |
5.2.3 |
A közlemény jelzi, hogy az Európai Bizottság a tagállamokkal és a szociális partnerekkel közösen meg szándékozik vizsgálni a határokon átnyúló végrehajtási problémákat (szankciók, bírságok, egyetemleges felelősség). Ezáltal eleget tesz az Európai Parlament többszöri sürgetésének, hogy kezdeményezzen jogszabályalkotást az egyetemleges felelősséggel kapcsolatosan annak érdekében, hogy minimálisra csökkentse a jogi, vagy a munkavállalók kiküldetéséről szóló irányelvnek megfelelően közösen megállapított normák megkerülését. Az EGSZB kéri, hogy tájékoztassák a folyamat eredményéről. |
6. Következtetések
6.1 |
Az EGSZB támogatja az Európai Bizottság által a Tanácsnak javasolt kezdeményezéseket, ám fenntartásait hangsúlyozza egyoldalú szemléletmódjukkal kapcsolatban, amely elsődlegesen a munkavállalókat határokon átnyúlóan kiküldő vállalatok előtt álló vélt korlátozások és akadályok felszámolására összpontosít. Az EGSZB szerint – a munkafeltételek ellenőrzésében, a határokon átnyúló közigazgatási együttműködésben és a pénzbüntetések behajtásában tapasztalható, ismert hiányosságok fényében – ugyanilyen súlyt kell fektetni a munkavállalók kiküldetését szabályozó irányelv által védett munkavállalói igények megvalósításának lehetőségére. Az EGSZB fenntartásait hangsúlyozza mindenekelőtt a szociális nyilvántartási kötelezettségnek a szolgáltatásnyújtás helye szerinti országban történő megszüntetésével kapcsolatban. Javasolja a Tanácsnak a tagállamok közötti adminisztratív együttműködés megerősítésére, a szolgáltatók és a kihelyezett munkavállalók információkhoz való – többnyelvű – hozzáférésének javítására, valamint az információk és a bevált gyakorlatok tagállamok közötti – egy, a tagállamok képviselőit és a nemzeti és európai szintű gazdasági és szociális partnereket is magába foglaló háromoldalú magas szintű bizottság keretében történő – cseréjére vonatkozó ajánlás elfogadását, amelynek célja a 96/71/EK irányelv megerősítése és a szolgáltatásnyújtás szabadságának keretében kiküldött munkavállalók védelmének előmozdítása. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) COM(2003) 458: „A 96/71/EK irányelv végrehajtása a tagállamokban” és COM(2006) 159 (2006. április 4.): „Iránymutatások a munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetéséről”.
(2) Az EGSZB 2004. március 31-i véleménye a következő tárgyban: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A 96/71/EK irányelv végrehajtása a tagállamokban”, előadó: An Le Nouail Marlière, HL C 112., 2004.4.30.
(3) Az utóbbi időben B6-0266/2007. számmal, 2007. július 11-én.
(4) Laval kontra Svenska, C-341/05. sz. ügy.
(5) A Bizottság […]-i ajánlása az adminisztratív együttműködés javításáról a munkavállalók szolgáltatásnyújtás keretében történő kiküldetésének keretében, IP/08/514.
(6) SEC(2008) 747.
(7) Az EGSZB feltáró véleménye a többnyelvűségről, előadó: An Le Nouail Marlière, kidolgozás alatt
(8) Zöld könyv, COM(2006)708 végleges, 4. b) pont, 11. skk. o.; az EGSZB 2007. május 30-i véleménye: „Zöld könyv: A munkajog korszerűsítése”, előadó: Daniel RETUREAU (HL C 175., 2007. július 27.)
(9) Különösen említésre méltó a következő tanulmány: Jan Cremers és Peter Donders (szerk.), „La Libre Circulation des travailleurs dans l'UE” [A munkavállalók szabad mozgása az EU-ban] és Werner Buelen, EFBH, szerző.
Más ágazatok is áldozatai hasonló szociális dömpingnek, de ott a kiküldetés feltételeit nem ez az irányelv szabályozza. Lásd az EGSZB következő véleményeit: „A határokon átkelő mezőgazdasági munkaerő”, CESE 1698/2007, előadó: Martin SIECKER, valamint „Foglalkoztatás a mezőgazdaságban”, CESE 1699/2007, előadó: Hans-Joachim WILMS.
(10) Az Európai Parlament 2007. július 11-i, B6-0266/2007. sz. állásfoglalása.
(11) A vizsgált közlemény 3.2. pontja.
(12) Az Európai Parlament Új partnerség (2006/2133(INI)) című jelentése a vállalatok társadalmi felelősségéről, az Európai Parlament jelentése a munkavállalók kiküldetéséről szóló 96/71/EK irányelv alkalmazásáról (2006/2038(INI)), és az Európai Parlament által „A munkajog korszerűsítése szembenézve a XXI. század kihívásaival” című dokumentummal kapcsolatosan elfogadott jelentés (A6-0247/2007) felszólítja az Európai Bizottságot, hogy „a visszaélések megelőzése érdekében szabályozza az általános vagy fővállalkozások egyetemleges felelősségét a munkavállalók alvállalkozásba adása és kiszervezése esetén, a minden vállalkozás számára egyenlő körülményeket kínáló, átlátható és versenyképes piac megteremtése érdekében, tiszteletben tartva a munkaügyi normákat és feltételeket; nyomatékosan kéri a Bizottságot és a tagállamokat, hogy európai szinten, egyértelműen állapítsák meg, ki felelős a munkajog betartásáért és a kapcsolódó bérek, társadalombiztosítási járulékok és adók megfizetéséért egy alvállalkozói láncban”. Egy gyakorlati példa az Európai Unió Miniszterek Tanácsa központi épületének (Justus Lipsius) építése Brüsszelben az 1990-es években. Volt olyan időszak, amikor az építési tábla 30–50 alvállalkozót sorolt fel, pedig nem is írtak ki mindenkit. Egy másik példa a Berlaymont épület (az Európai Bizottság központi épülete) felújítása, amelynek során egy az azbeszt eltávolítására szakosodott német vállalat alvállalkozói szerződéssel mintegy 110 portugál munkavállalót foglalkoztatott, akik egyáltalán nem részesültek a feladat elvégzéséhez szükséges képzésben, és borzalmas körülmények között dolgoztak. További gyakorlati példák találhatóak a következő tanulmánykötetben: „The free movement of workers” [A munkaerő szabad áramlása], CLS Studies 4 (2004.), 48–51. o., szerk.: Cremers és Donders.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/100 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: A fiatalok európai szintű mobilitásának hatékonyabb elősegítése: gyakorlati kérdések és menetrend
(2008/C 224/23)
Jean-Pierre JOUYET, a francia elnökség európai ügyekkel megbízott államtitkára 2007. október 25-i levelében felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján dolgozzon ki véleményt a következő tárgyban:
A fiatalok európai szintű mobilitásának hatékonyabb elősegítése: gyakorlati kérdések és menetrend
A bizottsági munka előkészítéséért felelős „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. május 7-én elfogadta véleményét. (Előadó: José Isaías RODRÍGUEZ GARCÍA-CARO.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 117 szavazattal 4 ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések
1.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság üdvözli, hogy a jövőbeli francia elnökség érdeklődést mutat az európai fiatalok mobilitásával kapcsolatos kérdések iránt, és hogy támogatja az ügyet. Az Európai Tanács valójában már a 2000. decemberi nizzai ülésén elfogadott egy állásfoglalást, amely negyvenkét, a fiatalok mobilitását előmozdító és megkönnyítő intézkedést tartalmazott. Évekkel később, az új francia elnökség részéről ismét érdeklődést tapasztalunk a fiatalabb uniós állampolgárok mobilitását érintő problémák megoldása iránt. |
1.2 |
Az EGSZB szemszögéből nézve az európai ifjúság transznacionális mobilitását illetően az Európai Unió előtt álló legfőbb probléma az, hogy a már számos alkalommal kifejtett problémákat nyilvánvalóan nem sikerült megoldani, a mobilitási problémák megoldását célzó, meglévő intézkedéseket pedig nehéz alkalmazni. A megnevezett problémák listája éppoly hosszú, mint a megoldásukra elfogadandó intézkedéseké. Ezért megítélésünk szerint a feladat nem a mobilitási akadályok újbóli feltárása és a mobilitás javítását célzó intézkedések listájának elkészítése, hanem a legalapvetőbb kérdések megválaszolása, azaz hogy mi az, amit már megtettünk, és milyen feladatok várnak még ránk, illetve értékelnünk kell az eredményeket is. |
1.3 |
Éppen ezért az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye szerint nem szükséges újabb szakértői vagy magas szintű csoportok felállítása, amelyek valószínűleg úgyis csak a korábban már megvitatott kérdésekkel foglalkoznának. Úgy véljük azonban, hogy igenis szükség van a mobilitás területén illetékes európai bizottsági főigazgatóságok képviselőiből álló munkacsoport felállítására, amely elemezné a helyzetet, és módszeresen elvégezné az alábbi feladatokat:
|
1.4 |
Hasonlóképpen módszeresen hozzá kellene látni a fiatalok helyzetének feltérképezéséhez, körülményeik és az előttük álló problémák alapján különböző célcsoportokra osztva őket. Ezáltal pontosan megismerhetnénk az egyes ifjúsági csoportok helyzetét, és ennek megfelelően fogadhatnánk el a konkrétan rájuk vonatkozó intézkedéseket. Így – elkerülve az általánosító megoldásokat – eredményesebbek és hatékonyabbak lehetünk. |
1.5 |
Többek között az alábbi csoportok helyzetét kell elemezni:
|
1.6 |
Az EGSZB úgy véli, hogy nem annyira az akadályok és a megoldások további azonosítására van szükség, hanem ésszerű, rövid időhatáron belül a megfelelő eszközök alkalmazására, hogy minden, ami a mobilitással kapcsolatban említésre került, az európai fiatalok mobilitási problémáinak megoldásaként megvalósuljon. |
1.7 |
Az összes érdekelt fél bevonása a fiatalok mobilitásának megvalósításába és a különféle idevonatkozó uniós politikák proaktívabb végrehajtása főszerepet játszhatnak a jelenlegi helyzet gyökeres megváltoztatásában. |
2. Bevezetés
2.1 A feltáró vélemény kidolgozásának háttere
2.1.1 |
Ez a vélemény a Francia Köztársaság Külügyekért és Európai Ügyekért Felelős Minisztériumának európai ügyekért felelős államtitkárától az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsághoz érkezett felkérésre készül. Az államtitkár 2007. október 25-én azzal a kéréssel fordult az EGSZB-hez, hogy dolgozzon ki feltáró véleményt A fiatalok európai szintű mobilitásának hatékonyabb elősegítése: gyakorlati kérdések és menetrend tárgyában. A felkérés az Európai Unió Tanácsának 2008 második félévében esedékes francia elnöksége kapcsán érkezett. |
2.1.2 |
Ezzel egy időben az oktatásért és képzésért felelős biztos az európaiak mobilitásának növelése érdekében magas szintű szakértői csoport létrehozását sürgette. A fiataloknak szóló csereprogramok előmozdítását, a szakképzési és felnőttképzési mobilitás támogatását és a fiatal művészek, vállalatvezetők és önkéntesek mobilitásának erősítését célzó új intézkedések meghatározása érdekében a magas szintű csoport 2008. január 24-én megtartotta első ülését, és a tervek szerint egy stratégiai jelentés közzétételével ez év közepén be fogja fejezni tevékenységét. |
2.2 A mobilitás az Európai Unióban: több, mint a szabad mozgáshoz való jog
2.2.1 |
A szabad mozgáshoz való jogot az Európai Közösséget létrehozó szerződés 18. cikke fekteti le. Ugyanez a jog egyértelműen megjelenik a fenti Szerződésnek (a 149. cikk (4) bekezdésében és a 150. cikk (4) bekezdésében) az oktatás és a képzés területére vonatkozó rendelkezéseiben is. Ennek alapján általában az Európai Unió és konkrétan a tagállamok kötelesek elfogadni a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának biztosításához szükséges intézkedéseket, legyen szó akár munkavállalási, képzési, önkéntesmunka-vállalási vagy egyszerűen szabadidős célú mobilitásról. |
2.2.2 |
Elvileg a munkavállalók szabad mozgása – mint az áruk, a tőke és a szolgáltatások szabad mozgása mellett az Európai Gazdasági Közösség négy alapvető szabadságának egyike – adta az alapot a tagállamok állampolgárainak szabad mozgásához. A munkavállalók szabad mozgásának biztosítása érdekében számos új közösségi jogszabály született, főként a szociális szolgáltatások területén. E jogszabályok az érintett munkavállalók családtagjainak Unión belüli mozgásáról is rendelkeztek. A későbbiekben, a közösségi oktatási, képzési és kutatási programok végrehajtása során a transznacionális mobilitás számos új problémába ütközött. |
2.2.3 |
Az évek során számos különböző jellegű dokumentumban elismerték a mobilitás útjában álló akadályokat, és olyan megoldásokat javasoltak, írtak le, illetve alkalmanként valósítottak meg a gyakorlatban, amelyek lehetővé tették az uniós polgárok saját tagállamukon kívüli mozgását és tartózkodását megakadályozó korlátok lebontását. |
2.2.4 |
Ugyanakkor az évek során az is bebizonyosodott, hogy az akadályok azonosítása és a javaslatok megvalósítása révén nem mindig sikerült megszüntetni a korlátokat és megoldani a szabad mozgással, és végső soron a mobilitással kapcsolatos problémákat. Megállapítottuk, hogy az uniós intézmények különféle dokumentumaiban újra és újra ugyanazokat a problémákat említik, sőt, ugyanazokat az intézkedéseket is javasolják, amelyeket már korábban is javasoltak, de sokszor nem valósítottak meg. |
2.2.5 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság tisztában van azzal, hogy bizonyos mobilitási problémák megoldása igen bonyolult lehet, de számos esetben azt is megállapította, hogy az e problémák megoldására való hajlandóság nincs arányban azzal, hogy az adminisztratív vagy jogi természetű mobilitási akadályok megszűnése milyen jelentőséggel bír a polgárok számára. |
2.2.6 |
Jogi szempontból az, hogy az elfogadott intézkedések milyen mértékben képesek megoldani a mobilitási problémákat, közvetlenül az alkalmazott jogszabály típusától függ. Eszerint minél gyakrabban alkalmazzák az ajánlásokat és az állásfoglalásokat, annál nagyobb az esélye, hogy a javasolt intézkedések nem érnek célba minden tagállamban. Ha az Európai Bizottságnak még az irányelvek esetében is alkalmanként az Európai Bírósághoz kell fordulnia azért, hogy egy tagállam átültesse annak tartalmát a jogrendjébe, az egyszerű ajánlások esetében még kevésbé várható, hogy végrehajtják őket, azaz a javasolt intézkedések hiábavalók. |
2.2.7 |
Bár az idő múlásával a jogi akadályok helyébe más, gyakorlati jellegű, a nyelvtudással, a mobilitási lehetőségek kihasználásához rendelkezésre álló anyagi forrásokkal, az információval és a fiatalok érdeklődésével stb. kapcsolatos akadályok léptek, ugyanakkor az is igaz, hogy más, szintén gyakorlati – és ugyanakkor jogi – szempontok, mint a képesítések elismerése, továbbra is megoldásra várnak az Unióban. |
2.2.8 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság az uniós intézmények felkérésére vagy saját kezdeményezésére számos alkalommal véleményt nyilvánított e fontos kérdésben, amely közvetlen hatással van az uniós polgárok életére. Véleményeiben megállapította és megerősítette a különféle természetű akadályok meglétét, és támogatta a különböző megoldási javaslatokat, illetve maga is javasolt ilyeneket. Ezért a szervezett civil társadalom képviseletében az EGSZB folytatja aktív tevékenységét az Európai Unión belüli szabad mozgáshoz való jog gyakorlása tekintetében, hogy elősegítse az uniós polgárokat érintő számos probléma megoldását. |
3. Az Európai Unión belüli szabad mozgást akadályozó tényezők. Helyzetelemzés
3.1 |
Az Oktatás, képzés, kutatás: a transznacionális mobilitás akadályai (1) c. zöld könyv a tanulási célú, Unión belüli mobilitással kapcsolatos problémák, előzményeik és lehetséges megoldásaik gyűjteménye. Az EGSZB véleményt (2) dolgozott ki a tárgyban, amelyben a zöld könyvben szereplő javaslatok mellett további megoldásokat vetett fel. A véleményből az alábbi megjegyzést emeljük ki: Az emberekkel kapcsolatos szempontoknál hatékonyabban érvényesültek az inkább anyagi jellegűek. Ez ahhoz vezetett, hogy olyan jogszabályok születtek, amelyek révén az áruk szabadabban mozognak a közösségi határokon belül, mint az emberek. Az EGSZB megítélése szerint olyan politikai kötelezettségvállalásra van szükség, melynek révén komolyabb eredményeket lehet elérni annak érdekében, hogy valóban a polgárok Európája valósuljon meg. |
3.2 |
Az akkor megnevezett akadályok némelyikét azóta felszámolták, néhánynak a megoldásán jelenleg dolgoznak, néhány pedig rendíthetetlenül tartja magát. Az akadályok között találhatók a tartózkodási joggal, a képesítések elismerésével, az ösztöndíjak átjárhatóságával, az egyes tagállamok adórendszerével, a szociális biztonsági rendszerrel stb. kapcsolatos akadályok. Ugyanakkor – és e jogi jellegű akadályokkal együtt – megneveztek a nyelvi és kulturális nehézségekkel, valamint a célállomással, az ottani mindennapi életben felmerülő problémákkal stb. kapcsolatos információk hiányát illető akadályokat is. Egyszóval olyan problémákat, amelyek ma is számos esetben előfordulnak. |
3.3 |
A Tanács 2000. december 14-én tartott nizzai ülésén állásfoglalást fogadott el a Mobilitási Cselekvési Tervről (3). Az állásfoglalás az Európai Tanács 2000. márciusi, lisszaboni ülésén született következtetések eredménye. Elismerték benne, hogy egy valódi európai tudásalapú térség létrehozása érdekében sürgősen fel kell számolni a polgárok unión belüli mobilitásának útjában álló akadályokat. Az említett állásfoglalásban negyvenkét intézkedést sorolnak fel, melyek célja a mobilitást gátló tényezők felszámolása. |
3.3.1 |
A negyvenkét intézkedést pedig az alábbi célkitűzések köré csoportosították:
|
3.3.2 |
Az állásfoglalás által kiemelten kezelt intézkedések néhány példája:
|
3.4 |
A mobilitás érdekében végzett közösségi fellépés megkönnyítésére szolgáló első európai parlamenti és tanácsi ajánlás a diákoknak, a szakképzésben részt vevőknek, önkénteseknek, tanároknak és egyéb oktatóknak a Közösségen belüli mobilitásáról szóló 2001/613/EK ajánlás (4) volt. A szóban forgó ajánlásról készült EGSZB-vélemény (5) egyik pontja a következőt jegyzi meg: A polgárok Európájának értelmében vett európai integráció megteremtéséhez és a nemzetközi versenyképesség fokozáshoz a mobilitás gyakorlatilag akadálymentes megvalósítására van szükség. |
3.4.1 |
Az idézett ajánlás a következőkre kéri a tagállamokat:
|
3.4.2 |
Számos speciális, diákokat, szakképzésben részt vevőket, fiatal önkénteseket, tanárokat és egyéb oktatókat célzó intézkedésre is javaslatot tesznek. |
3.5 |
A mobilitás kapcsán az ifjúságpolitikáról szóló fehér könyvhöz készített saját kezdeményezésű véleményében (6) az EGSZB az alábbiakat írja: Ez a jog jelenleg a fiatalok többsége számára még mindig csupán elméletben létezik. Ez főként a lehetőségek és a források hiányában mutatkozik meg, illetve abban, hogy nem ismerik el a mobilitásnak magának és a neki köszönhetően megszerzett képességeknek az értékét, valamint a lehetőségek egyenlőtlen elosztásában, a mobilitás elvével szembeni társadalmi és kulturális ellenállásban, illetve a jogi és adminisztratív korlátokban. Ezért a szociális biztonság, az adózás, a tartózkodási jog, illetve mind a formális oktatás, mind pedig a nem-formális oktatás és az informális tanulás során megszerzett képesítések elismerése szempontjából kiemelt figyelmet kell fordítani a tagállamokban meglévő adminisztratív akadályokra. |
3.6 |
Annak ellenére, hogy az európai intézmények számos erőfeszítést tettek azoknak a problémáknak a megoldására, amelyek a zöld könyv szerint megnehezítik általában a fiatalok, illetve a tanárok, az oktatók és a kutatók mobilitását, és bár a mobilitásról szóló cselekvési terv szándékai is dicséretre méltóak, megállapítható, hogy számos ilyen erőfeszítés továbbra is aktuális. |
3.7 |
Mindazonáltal a fennálló problémák kezelésre szolgáló jogi megoldásokról is beszámolhatunk. Ezek közül az alábbiak említhetők meg: |
3.7.1 |
Elfogadott jogi aktusok:
|
3.7.2 |
Jelenleg kidolgozás alatt álló intézkedések:
|
3.8 |
Az EGSZB megfelelő véleményeiben már mindezen kérdésekről kifejtette álláspontját, egyben véleményt nyilvánított az uniós polgárok, és különösen a fiatalok mobilitását közvetlenül befolyásoló különféle tényezőkről. Egyszóval olyan, az európai fiatalok mobilitásával kapcsolatos problémák megoldására irányuló döntéshozatali folyamatról beszélünk, amely néhány, az elérni kívánt cél, azaz a mobilitás előmozdítása és megkönnyítése szempontjából igen fontos kérdést nyitva hagy. |
3.9 |
Végezetül nem feledkezhetünk meg arról, hogy a polgárok rendelkezésére állnak bizonyos eszközök, melyeknek a használatát támogatni és működését javítani kell. Megemlíthetjük például az EURES-t, a szakmai mobilitás európai portálját. Ennek adatbázisait rendszeres frissítés mellett hozzáférhetőbbé kell tenni, a belőlük nyerhető – néha túlságosan száraz – információkat állandóan figyelemmel kell kísérni, a portált és a hálózatot pedig mindenekelőtt ismertté kell tenni mindenki számára. |
3.10 |
Ezzel kapcsolatban az uniós intézményeknek talán fel kellene tenniük maguknak a kérdést, hogy a fiatal polgárok milyen szintű ismeretekkel rendelkeznek a mobilitásukat segítő kezdeményezésekről. Hányan tudják, mi az EUROPASS, a YOUTHPASS vagy az európai mobilitásminőségi charta? Vajon a tagállamok megfelelő tájékoztatást nyújtanak-e ezekről? Az ERASMUS-on kívül milyen egyéb mobilitási programokat ismernek az európai fiatalok? Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megítélése szerint a számos rendelkezésre álló eszköz közismertségének növelése is a mobilitás útjában álló akadályok felszámolásának egyik formája. |
4. Az európai fiatalok transznacionális mobilitása. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság álláspontja
4.1 |
Az EGSZB véleménye szerint az európai fiatalok mobilitásának alapvető akadálya a már számtalanszor jelzett problémák megoldásának hiánya és az, hogy a már számtalanszor javasolt megoldási intézkedéseket nem képesek végrehajtani. |
4.2 |
Véleményünk szerint az erőfeszítéseket a már javasolt intézkedések hatékony végrehajtására kellene irányítani, nem pedig újabb szakértői csoportok felállítására, amelyek ugyanazokat a már ismert akadályokat fogják feltárni, melyek megoldása már folyamatban van. |
4.3 |
Ezzel nem azt akarjuk mondani, hogy nem kell újra feltérképezni azokat a meglévő nehézségeket, melyekkel az európai fiatalok találják szemben magukat a mobilitással kapcsolatos programokban és az egész életen át tartó tanulás (15), az Erasmus Mundus (16), a Cselekvő ifjúság (17) és a Kultúra (18) programok nemzetközi cserével kapcsolatos tevékenységeiben történő részvétel során, hanem hogy az EGSZB szerint először is előzetes helyzetértékelésre van szükség. Meg kellene állni, és komolyan el kellene gondolkodni azon, hogy hol tartunk ennek az európai fiatalokat közvetlenül érintő, igen fontos kérdésnek a megoldásában. |
4.4 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy véli, hogy koordinációs csoportot kellene felállítani az e téren hatáskörrel rendelkező különböző európai bizottsági főigazgatóságok részvételével, melynek az lenne a feladata, hogy átfogó helyzetelemzést készítsen az alábbi fő célok szem előtt tartásával:
|
4.5 |
Az átfogó elemzés elvégzését követően pedig módszeresen hozzá kellene látni a körülményeik és az előttük álló problémák alapján különböző – véleményünk Következtetések c. fejezetének 1.5. pontjában felsorolt – célcsoportokra osztott fiatalok helyzetének feltérképezéséhez. |
4.6 |
Az elemzés révén és figyelembe véve, hogy a fent említett csoportok körülményei merőben eltérőek, az uniós intézmények és a tagállamok célzottabb, kevésbé általánosító intézkedéseket hozhatnak. Ezáltal az intézkedések hatékonyabbak lehetnek, és eredményesebben oldhatók meg a mobilitással kapcsolatos problémák. |
4.7 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a szervezett civil társadalom képviselőjeként és általában a mobilitási problémák, konkrétan pedig a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének (19) elemzése, illetve megoldási javaslatok terén nagy tapasztalattal rendelkező konzultatív szervként felajánlja, hogy együttműködik az Európai Bizottsággal a fent említett célok elérésére irányuló munkában. A fiatal munkavállalók mobilitása olyan speciális intézkedések tárgyát kellene, hogy képezze, amelyek hatását felerősítenék a jogok hordozhatósága kapcsán, valamennyi polgárra alkalmazandó rendelkezések. Tapasztalatából és a társadalomhoz való közelségéből adódóan az EGSZB fontos partner e területen. |
4.8 |
Az EGSZB azonban tudatában van annak, hogy folyamatban van olyan intézkedések elfogadása, melyek konkrét, évekkel ezelőtt a mobilitás valós jogi/adminisztratív akadályainak számító helyzetek megoldását célozzák, valamint annak, hogy ezek az akadályok folyamatosan csökkennek. Ugyanakkor le kell szögeznünk, hogy továbbra is fennállnak jelentős akadályok: az egyik legjellemzőbb példaként erre a képesítések és a szakmai alkalmasság elismerése és érvényesítése említhető. Az Európai Képesítési Keretrendszer megoldást jelenthet erre az akadályra, az alkalmazásával járó nehézségekre ugyanakkor az EGSZB már felhívta a figyelmet egy erről írt véleményében (20). |
4.9 |
A fentieken túl, a konstruktív kritika szellemében, melyre az EGSZB mindig is törekedett a véleményeiben, az EGSZB mindig támogatni fogja azokat az intézkedéseket, melyek a mobilitáshoz és a szabad mozgáshoz való jog gyakorlásának útjában álló akadályok felszámolását célozzák. Ugyanakkor néha olyan helyzetekből adódnak ezek az akadályok, melyek nem tartoznak a jog és az adminisztráció területéhez. Olyan helyzetekre kell itt utalnunk, mint a mobilitási programokban részt venni kívánó fiatalok forráshiánya, amely az európai fiatalok egy részét akadályozza abban, hogy a korábban említett programok keretében külföldre menjenek; a nyelvtanulás nehézségei, melyek leküzdhetetlen akadályt jelentenek a külföldi tartózkodást illetően; és az azzal kapcsolatos bizonytalanság, hogy mi várja az embert a fogadó országban, melyről semmilyen ismerete nincs. Tulajdonképpen olyan helyzetekről van szó, melyek nem igényelnek jelentős jogi megállapodásokat, megoldásukhoz viszont minden tőlünk telhetőt meg kell tenni. Az olyan dokumentumok, mint a mobilitási cselekvési terv már tartalmaznak intézkedésjavaslatokat a soknyelvűség fejlesztésére; a pénzügyi partnerségekre vonatkozóan; a mobilitás demokratizálására úgy, hogy anyagilag hozzáférhetővé teszik azt; a személyek fogadásának javítására; jogállással való ellátásukra stb. |
4.10 |
Az EGSZB tehát hangsúlyozni kívánja, hogy nem annyira az akadályok és a megoldások további azonosítására van szükség, hanem ésszerű, rövid időhatáron belül a megfelelő eszközök alkalmazására, hogy minden, ami a mobilitással kapcsolatban említésre került, megvalósuljon. Az összes érdekelt fél bevonása a fiatalok mobilitásának megvalósításába és a különféle idevonatkozó uniós politikák proaktívabb végrehajtása főszerepet játszhat a jelenlegi helyzet gyökeres megváltoztatásában. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) COM(96) 462 végleges.
(2) Lásd az EGSZB 1997. február 26-i véleményét a következő tárgyban: Az oktatásról, képzésről és kutatásról szóló fehér könyv – a transznacionális mobilitást akadályozó tényezők, előadó: José Isaías RODRÍGUEZ GARCÍA-CARO, (HL C 133., 1997.4.28. – magyarul nem érhető el), 3.1.2. pont.
(5) Lásd az EGSZB 2000. április 27-i véleményét a következő tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi ajánlásra a diákok, a képzésben részt vevő személyek, az önkéntesek, valamint a tanárok és a képzők Közösségen belüli mobilitásáról, előadó: Renate HORNUNG-DRAUS, (HL C 168., 2000.6.16. – magyarul nem érhető el),, 1.3. pont..
(6) Lásd az EGSZB 2000. november 29-i véleményét a következő tárgyban: Fehér könyv: Ifjúságpolitika, előadó: Jillian HASSETT VAN TURNHOUT, (HL C 116., 2001. április 20. – magyarul nem érhető el).
(12) PE-CONS 3662/07.
(13) Lásd az EGSZB 2006. december 13-i véleményét a következő tárgyban: Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társadalomban és kihatásai,előadó: KOLLER Erika, társelőadó: Soscha EULENBURG, (HL C 325., 2006.12.30.).
(14) Lásd az EGSZB 2006. október 26-i véleményét a következő tárgyban: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: Új keretstratégia a többnyelvűség ösztönzésére, előadó: An LE NOUAIL MARLIÈRE, (HL C 324., 2006.12.30.).
(19) Lásd az EGSZB 2008. március 12-i véleményét a következő tárgyban: A szociális partnerek szerepe a fiatalok munkaerő-piaci helyzetének javításában, előadó: Mário SOARES, társelőadó: Eve PÄÄRENDSON, CESE 500/2008., .
(20) Lásd az EGSZB 2007. május 30-i véleményét a következő tárgyban: Javaslat európai parlamenti és tanácsi ajánlásra az egész életen át tartó tanulás Európai Képesítési Keretrendszerének létrehozásáról, előadó: José Isaías RODRÍGUEZ GARCÍA-CARO (HL C 175., 2007.7.27.).
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/106 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010)
COM(2007) 797 végleges – 2007/0278 (COD)
(2008/C 224/24)
2008. január 30-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010)
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. május 7-én elfogadta véleményét. (Előadó: Krzysztof PATER, társelőadó: KOLLER Erika.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 116 szavazattal 1 ellenében, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Az EGSZB álláspontjának összefoglalása
1.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megelégedéssel fogadja az európai bizottsági javaslatot, amely 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem évévé kívánja nyilvánítani. Ez a hasznos kezdeményezés elősegíti a társadalom tudatosságának növelését a továbbra is fennálló szegénységi gócpontok és a társadalmi kirekesztés iránt Európában, valamint a problémák hatékony kezelésének támogatását. |
1.2 |
Az EGSZB üdvözli a szegénység és a társadalmi kirekesztés többoldalú megközelítését, amelyet nem lehet csupán viszonylagos bevételi egyenlőtlenségek fennállásaként értelmezni. Annak az üzenetnek hatékonyabb eljuttatásához, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés egy Európához hasonlóan jómódú kontinensen nem tolerálható, valamint a nyilvánosság támogatásának elnyerése érdekében azok hatékony megoldásához, a 2010-es európai év rendezvényeinek a relatív szegénységen kívül olyan szegénységi mutatókra kellene támaszkodniuk, amelyek a tényleges szegénység mértékére, az érintett területekre és a probléma mélységére koncentrálnak, miközben figyelembe veszik az EU-szerte tapasztalható különbségeket is. |
1.3 |
A 2010-as európai év témái világos, válogatott és átfogó témák kellene, hogy legyenek. A szegénység és a társadalmi kirekesztés szakmai és társadalmi aktiválás általi csökkentése érdekében először is nagyobb mértékű és jobb társadalmi támogatási rendszerekre és programokra van szükség. A szociálpolitika tehát valóban produktív tényező. Másodszor a szegénység és a társadalmi kirekesztés megszüntetése minden polgár érdekében áll, és ezért mindenkinek hozzá kellene járulnia e célkitűzés megvalósításához. Ezzel azonban semmi esetre sem szabad elkendőzni, hogy a szegénység és a marginalizálódás elleni harc elsősorban a politikának, így az állami intézményeknek és azok szerveinek, valamint minden társadalmi szereplőnek a feladata. |
1.4 |
A 2010-es európai év lehetőség kell, hogy legyen a nyilvánosság figyelmének felkeltésére az európai szociális modell modernizációjának és erősítésének szükségessége, valamint az ebből adódó következmények iránt. Az aktív beilleszkedés alapvető fontosságú a kohézió és a társadalmi szolidaritás megőrzése és megszilárdítása szempontjából, amikor a világ pénzügyi és élelmezési válsággal szembesül, miközben a globalizáció és a demográfiai változások korát éljük Európában. Mindazonáltal ez megváltoztatja majd számos európai jelenlegi életstílusát. Növekszik a munkahelyi bizonytalanságtól való félelem. Az év eseményeit fel kellene használni a reformok nyilvános támogatottságának növelésére is. |
1.5 |
A 2010-es európai év platformot is kellene, hogy nyújtson nyilvános vitára a társadalmi kohézió védelmének és fejlesztésének módjaival kapcsolatban, az európaiak körében növekvő jövedelmi különbségek közepette. Innovatív és integrált nyilvános politikai válaszokat kellene találni.
Azok hatékonyságának előfeltétele a szociális partnerek és a civil társadalmi szervezetek folyamatos bevonása, valamint a polgárok aktív bevonása és részvétele a helyi szintű közösségépítésben. |
1.6 |
Az EGSZB úgy véli, hogy a tervezett kezdeményezés gyakorlati szempontjai átgondoltak. Különösen azt kell kiemelnünk, hogy a nemzeti sajátosságok megfelelő figyelembevételét tervezik. Pozitívan kell értékelni a tervezett szoros együttműködést a szociális partnerekkel és a civil szervezetekkel, valamint a szegénység és a társadalmi kirekesztés által érintett személyekkel folytatott közvetlen párbeszédet is. |
1.7 |
Az EGSZB üdvözli, hogy az európai évvel kapcsolatos célok megvalósítására több pénzügyi eszközt különítettek el, mint bármely eddigi hasonló európai uniós kezdeményezésre, mindazonáltal a tervezett intézkedések mértékének növelését kéri. |
2. Az Európai Bizottság javaslatának összefoglalása
2.1 |
Ez a határozat, amely 2010-et a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évévé nyilvánítja, hozzá kíván járulni a lisszaboni stratégiában kitűzött és a 2005 és 2010 közötti időszakra szóló európai szociálpolitikai menetrend második kiadásában megerősített cél megvalósításához: „a szegénység jelentős mértékű felszámolásához” (2). |
2.2 |
Az európai évvel kapcsolatos fellépések négy célra fognak összpontosítani, amelyek a következők: (1) a szegénységben és társadalmi kirekesztettségben élők méltóságteljes élethez és társadalmi részvételhez való jogának elismerése; (2) szerepvállalás, vagyis az, hogy a társadalom minden tagja vállalja a közös felelősséget a szegénység és a marginalizálódás visszaszorításáért; (3) összetartás, vagyis az a meggyőződés, hogy a társadalmi kohézió fenntartása mindenki javát szolgálja; (4) kötelezettségvállalás, vagyis az EU arra irányuló politikai akaratának hangsúlyozása, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelmet prioritásként kell kezelni. |
2.3 |
Ezek az uniós és tagállami szinten meghozandó fellépések találkozókat, konferenciákat, tájékoztató és népszerűsítő kampányokat, valamint tanulmányokat és jelentéseket foglalnak magukba. Fontos, hogy az összes érdekelt felet bevonják, és lehetőséget adjanak a szegénység és kirekesztettség által érintettek szükségleteinek és nézeteinek megfogalmazására és megismerésére. |
2.4 |
Az európai évvel kapcsolatos feladatok teljesítéséhez az EU költségvetéséből 17 millió EUR áll rendelkezésre. Beleszámítva az állami és magánszervezetek előre látható társfinanszírozását, ez az összeg 26,175 millió euróra emelkedhet. |
3. Általános megjegyzések a tervezett kezdeményezés céljáról
3.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megelégedéssel fogadja az európai bizottsági javaslatot, amelynek gyakorlati megvalósítása elősegítheti a társadalom tudatosságának növelését, ösztönözheti a nyilvános vitát arról, hogyan kezelhető határozottan és hathatósan a szegénység és a társadalmi kirekesztés. |
3.2 |
Az EGSZB úgy véli, hogy az európai év témája fontos és időszerű. A közvéleménynek nemcsak a figyelmét kelti fel, hanem segít is a témára összpontosítani. Az EGSZB támogatja az általános és részletes célkitűzéseket, az év specifikus témáit, valamint a végrehajtás javasolt módszereit. Az alábbi megjegyzések célja az európai év nyilvános ismertségének és politikai hatékonyságának növelése. |
3.3 |
Az európaiak életminősége védelmének és javításának feltétele, hogy elkötelezettek legyenek aziránt, hogy a szegénységet és a társadalmi kirekesztettséget a viszonylagos jólétben élő Európában hatékonyan le kell küzdeni. Az európai év eseményeinek meg kell erősíteniük ezt a meggyőződést az európaiak minden társadalmi és gazdasági rétegében. |
3.4 |
Éppen ezért fontos, hogy az európai év minden eseménye a szegénység és a társadalmi kirekesztés leküzdésére irányuló, a 2000-es nizzai Európai Tanácson elfogadott európai stratégia elindítása óta összegyűlt tudáson és tapasztalatokon alapuljon. Biztosítani kell a szinergiákat azokkal az eseményekkel, amelyeket mások szerveznek (például az Európa Tanács, a 21. századi társadalmi kohézióval foglalkozó, magas szintű munkacsoportja által készített jelentés (3) kapcsán, vagy az Egyesült Nemzetek Szervezete, a szegénység felszámolása világnapjának, október 17-ének megünneplése kapcsán). |
3.5 |
Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az eddigi véleményekben (4) szereplő számos probléma és téma elfoglalhatja majd az őt megillető helyet az európai év eseményei között:
A következőkben az EGSZB részletesebben kifejti az említett témák bizonyos aspektusait, amelyek különös jelentőséggel bírnak az európai év eseményei szempontjából. |
3.6 |
Az év során figyelmet kell fordítani néhány lehetséges pozitív intézkedésre:
|
4. Az üzenet hatékonyabb átadása
4.1 |
A szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évének létrehozására vonatkozó döntés kiemeli, hogy az EU-ban 78 millió embert, azaz a polgárok 16 %-át veszélyezteti az elszegényedés. Az EGSZB úgy véli, hogy az európai év politikai üzenetének hatékony átadása érdekében a relatív jövedelmi szegénység bevett mutatói mellett más szegénységi mutatókat is figyelembe kellene venni, hogy kimutatható legyen a szegénység tartóssága és a tényleges nélkülözés, amellyel még mindig számos európai szembesül. Ennek megfelelően az európai év eseményeinek is utalniuk kell a relatív és az abszolút szegénységet bemutató, átfogó mutatókra annak érdekében, hogy a széles nyilvánosság figyelmét felhívják a mögöttük rejlő helyzetekre és arra, hogy azok nem fogadhatók el. |
4.2 |
Az EGSZB ezenkívül kiemeli, hogy az alkalmazott mutatók „leírják” a szegénység és a társadalmi kirekesztés problémáját. Az EU társadalmi kohéziójával és az európai szociális modell soron következő modernizációjával kapcsolatos kihívások fényében fontos, hogy a mutatók kiegyensúlyozott politikai válaszhoz vezessenek, amelyhez hozzátartozik a bevételek igazságosabb elosztása, a megfelelően finanszírozott és irányított rugalmas biztonság politikája a munkaerőpiacon és az aktív társadalmi beilleszkedés. A társadalompolitika és a foglalkoztatáspolitika ilyen „dinamikus modelljére” az EGSZB már tett javaslatot a megfelelő véleményében (8). |
4.3 |
Az EGSZB üdvözli azt a tényt, hogy az Európai Bizottság felismerte a szegénység és a társadalmi kirekesztés sokrétűségét, és megfelelő intézkedéseket szeretne. Az 2005–2010-es európai szociálpolitikai menetrendről szóló közleményben – amelynek célja többek között az, hogy a tagállamokat rávegye a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem keretében tett intézkedések megerősítésére, integrálására és ésszerűsítésére – az Európai Bizottság a relatív szegénység mutatóit helyesen egészíti ki a tartós szegénység mutatóival (9). Az Európai Bizottság később javasolja, hogy a szociális védelem, az egészségügyi ellátás és a tartós gondozás is a megerősített koordináció tárgya legyen, és ezzel felhívja a figyelmet arra, hogy nagyobb jelentőséget kell tulajdonítani a „nélkülözést mérő mutatóknak” (10). |
4.4 |
A fentieket figyelembe véve az EGSZB úgy véli, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem 2010-es európai évéről hozott határozatnak olyan intézkedésekből kellene kiindulnia, amelyek jobban tükrözik a nélkülözés mértékét, kiterjedtségét és a probléma mélységét. Ez fokozná a nyilvánosság figyelmét az olyan uniós és országos szintű munkaerő-piaci és szociális védelmi politikák iránt, amelyek a „komoly” és „abszolút” szegénység által veszélyeztetett vagy érintett egyénekhez, illetve közösségekhez szólnak, valamint növelné azok támogatását (11). |
5. Az európai év fő témai, célkitűzései és a tevékenységek típusai
5.1 |
A szegénység sokarcú jelenség, amelynek kockázatai nem egyenlően oszlanak el a társadalomban. Bizonyos csoportok különösen akkor válnak sérülékenyé, ha a szegénység kockázati tényezői együttesen lépnek fel. |
5.2 |
A szegénység általában a munkanélküliséghez, különösképpen a hosszú távú munkanélküliséghez kapcsolódik. Ezért amint a 2007-es Közös jelentés a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról (Joint Report on Social Protection and Social Inclusion – JIR) dokumentum fogalmaz, „a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni legjobb biztosíték a munkahely…” (12) A jelentés azonban azt is kimondja, hogy a munkahely nem jelentheti az egyedüli biztosítékot. A dolgozó szegények jelensége egyértelműen bizonyítja ezt. |
5.3 |
A szegénység kapcsolódhat az alacsony képzettséghez, egy elfoglalható álláshoz szükséges képzettség hiányához vagy a megfelelő fizetést biztosító, minőségi munkahely betöltéséhez nem megfelelő képzettségi szinthez is. E veszélynek elsősorban a fiatalok, különösképpen az iskolából korán kimaradók, valamint az idősebb munkavállalók csoportja van kitéve. |
5.4 |
A szegénység csapdájába vezethet a rosszul strukturált jövedelemtámogatási rendszer is, amely nem ösztönzi a hivatalos munkaerőpiacra való belépést, és végső soron szegénységre ítéli az embereket, idős korban is. |
5.5 |
A család szerkezete szintén veszély forrása lehet: lásd pl. az egy fizetésből élő családokat – különösen az egyedülálló szülők esetén –, illetve a három vagy többgyermekes családokat. A család felbomlása vagy a munkahely elvesztése, ami az otthon elvesztésével jár, kockázatos helyzetet teremt. |
5.6 |
Jelentősen veszélyeztetett csoportok a rossz egészségi állapotú személyek (pl. az életkor miatt), a (szellemi) fogyatékkal élők, különösképpen ha alacsonyan képzettek, valamint a kábítószer-fogyasztók is. |
5.7 |
Veszélynek vannak kitéve a periférikus elhelyezkedésű vagy egyéb módon hátrányos helyzetű területeken elő személyek is. |
5.8 |
A szegénység kockázatának kitett csoportok külön kategóriáját jelentik a bevándorlók és az etnikai kisebbségek, akiket a gyakran nem megfelelő társadalmi és nyelvi készségektől és/vagy a kulturális szempontból történő alkalmazkodástól függetlenül is megkülönböztetés érhet. |
5.9 |
Az előbbiekben felsorolt példák a kihívás nagyságrendjét és a hatékony közpolitikai válaszok összetettségét szemléltetik. A szegénység és a társadalmi kirekesztés jelentős csökkentése érdekében a különböző szintű közhatóságok intézkedéseit ki kell egészíteni a szociális partnerek, a civil szervezetek, valamint az egyes emberek erőfeszítéseivel. A felsorolt példák egy ellentmondást is felszínre hoznak: ha minden egészséges személyt elsősorban a foglalkoztatáson keresztül integrálni kell a társadalomba, hogy közreműködhessen Európa gazdasági növekedésében és a népességcsökkenés megfékezésében, több és jobb támogatási rendszer és program szükséges, nem pedig kevesebb. Ez kell, hogy legyen az európai év két kiemelt témája. |
5.10 |
Az EGSZB úgy véli, hogy az európai év általános és specifikus célkitűzései, valamint a fellépések kiválasztott formái új egyensúlyra törekednek a gazdasági aktivitásra irányuló társadalmi elvárás és az egyéni biztonság iránti igény között. Ezt a kiigazítást a globalizáció, a demográfiai változás, a technológiai fejlődés, valamint az európai munkaerőpiac alakulása, ezzel együtt számos európai polgár alapvető életmódváltozása teszi szükségessé. Továbbá korszerűsíteni és javítani kell a munkaerő-piaci és szociális politikákat, megkönnyítve ezáltal a szükséges átalakulást, és megfelelően irányított és finanszírozott fenntartható biztonsági hálót nyújtva az embereknek. Míg egyesek hasznot húznak az új munkaerőpiacok és aktiválási programok kínálta lehetőségekből, mások úgy érzékelik, hogy mindez társadalmi és szakmai életüket fenyegeti. Az EGSZB szerint az európai év eseményei keretében foglalkozni kell ezekkel a komoly gondokkal. (13). |
5.11 |
Ami a munkanélküliség és/vagy társadalmi kirekesztés által fenyegetett embereket illeti, a munkaképesek munkaerő-piaci aktiválására fektetett jelenlegi hangsúly lehetővé teszi tehetségük társadalmi hasznosítását, egyben kielégíti a szakmai és társadalmi előrelépésre irányuló egyéni igényeiket (14). A megfelelő jövedelemtámogatás mellett egyre nagyobb hangsúlyt kap az összes szociális szolgáltatáshoz való jobb hozzáférés, különösen az olyan szolgáltatások esetében, amelyek lehetővé teszik az egyén képesítésének javítását, frissítését vagy módosítását, illetve amelyek elősegítik egészségük megőrzését. Ahhoz azonban, hogy hasznot lehessen húzni ezekből a lehetőségekből, az eddiginél jóval több egyéni aktivitásra, kezdeményezésre, szellemi erőfeszítésre és a különböző támogatórendszerekkel való jobb együttműködésre van szükség. A társadalmi támogatás megszerzése érdekében igen nagy szükség van a szóban forgó intézkedések és az ezekhez szükséges erőfeszítések értelmének megvilágítására (15). Fontos, hogy az európai évvel kapcsolatos rendezvények is ebbe az irányba hassanak. Az európai év határozatjavaslatban kifejtett céljainak jobban kell tükrözniük a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem aktív politikájának jelentőségét az EU fejlesztési és foglalkoztatási céljainak elérése szempontjából (16). Az európai év rendezvényei keretében jobban kell kommunikálni, és meggyőzőbben alá kell támasztani azt a tényt, hogy a korszerűsített és javított szociálpolitika a munkaerőpiac jobb működését szolgálja, így hozzájárul a munkahelyteremtéshez. Ugyanez igaz arra is, hogy a megfelelően kialakított jövedelemtámogatási intézkedések a munkanélküliség és társadalmi kirekesztés által veszélyeztetett személyek javára válnak, mivel csökkentik az őket a hivatalos munkaerőpiactól távol tartó különböző terheket – ezek az intézkedések tehát a feketegazdaság csökkentéséhez is hozzájárulnak. |
5.12 |
A határozatjavaslat tartalmaz néhány pontosításra szoruló megállapítást. |
5.13 |
Az EGSZB felhívja a figyelmet, hogy az a megállapítás, mely szerint „a gyerekek, az egyedülálló szülők, […], a bevándorlók és etnikai kisebbségek, a fogyatékkal élők, a hajléktalanok, a bebörtönzöttek, az erőszakos cselekmények áldozatául esett nők és gyerekek, valamint az egészségre káros élvezeti cikkeket túlzott mértékben fogyasztók” (17) csoportjainak elszegényedési, illetve társadalmi kirekesztési veszélyeztetettsége különösen nagy, a kívánttal ellentétes hatást válthat ki, ha e csoportokat nem határozzuk meg konkrétabban. Ezek a csoportok elszegényedés által veszélyeztetetteket és nem veszélyeztetetteket egyaránt magukban foglalnak. Mint azt már fentebb jeleztük, általában a megfelelő szaktudás hiánya, illetve a családtagoknak a keresőképes személyekhez viszonyított magas aránya miatt válnak ezek a kategóriák elszegényedés által veszélyeztetettekké. |
6. Társadalmi kohézió a megmaradó és növekvő jövedelemkülönbségek fényében
6.1 |
A 2010-es európai év lehetőséget adhat arra is, hogy nyilvános vita folyjon a társadalmi szolidaritás és kohézió előtt álló jelenlegi és új kihívásokról – tekintve, hogy Európa a tudásalapú társadalom és gazdaság irányába halad –, továbbá foglalkozhat a demográfiai változással (18). Az ilyen jellegű mérlegelések különösen fontosak egy olyan földrészen, amely birtokában van a szegénység és társadalmi kirekesztés jelentős csökkentéséhez szükséges eszközöknek. |
6.2 |
Időközben túlságosan sok fiatal hagyja el az iskolát az új gazdaságban kialakítandó sikeres életpályához szükséges olvasási, írási és számolási készségek nélkül. Hatásos ellenintézkedésekre van szükség nemcsak az ilyen fiatalok társadalmi kirekesztésének elkerülése végett, hanem azért is, hogy ki lehessen elégíteni a képesített munkaerő iránti gazdasági keresletet. Nem beszélve arról, hogy Európára egyre inkább a munkaerőpiac egyfelől egy magasan képzett és jól fizetett, másfelől egy alacsonyan képzett és rosszul fizetett szegmensre való szakadása jellemző, ami jövedelemkülönbségekhez vezet. Ki kell dolgozni, és az európai polgárokkal el kell fogadtatni azt az elképzelést, hogy miként lehet fenntartani a társadalmi igazságosságot és kohéziót az EU globális gazdasági versenyképességének megőrzése mellett. |
6.3 |
A kormányok általi, felülről lefelé ható intézkedések a polgároktól kiinduló kezdeményezésekkel való kiegészítés nélkül nem fogják biztosítani a társadalmi kohéziót. Ahogy a nizzai Európai Tanács 2000-ben elismerte, hogy a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem terén az erők sikereses mobilizálásához a civil szervezetek közreműködése a kulcs, úgy kellene az európai év során az EGSZB szerint minden polgár személyes szerepvállalásának jelentőségét elismerni és bátorítani a mindenkit befogadó közösségek építésében. Ebben az összefüggésben közvetíteni kell azt az üzenetet, hogy a polgári szerepvállalás a közösség minden egyes tagjának érdekét szolgálja – a gazdasági vagy társadalmi státusztól függetlenül. |
6.4 |
Az EGSZB utal az önkéntes tevékenységről kidolgozott véleményére, amelyben többek között hangsúlyozza: „[a] tagállamok kormányait arra kell ösztönözni, hogy dolgozzanak ki önkéntes tevékenységre vonatkozó nemzeti politikát és egy olyan stratégiát, amellyel az önkéntes tevékenység közvetlenül támogatható és elismerhető. Az önkéntes tevékenységre vonatkozó nemzeti politikának tartalmaznia kell azt is, milyen szerepet tölt be az infrastruktúra az önkéntes tevékenység vonatkozásában.” (19) Tehát azokat, akik szívesen a lakóhelyükként szolgáló közösség rendelkezésére bocsátják idejüket és képességeiket, legalábbis nem szabad ettől jogi vagy bürokratikus akadályok révén visszatartani (20). Habár az EGSZB még mindig úgy véli, hogy az önkéntes tevékenység önálló európai évet érdemelne, a polgári szerepvállalás egyes fontos szempontjait a 2010-es európai év rendezvényei keretében is ki kellene emelni. |
6.5 |
Az EGSZB határozottan kéri, hogy az európai év rendezvényei ne keltsék azt a benyomást, hogy a rugalmas biztonság és az aktív beilleszkedés jelenleg támogatott politikái keretében csak a munkáltatóknak, a kormányoknak és a munkaerő-piaci és szociális védelmi programok kedvezményezettjeinek kell erőfeszítéseket tenniük annak érdekében, hogy maguk mögött hagyják a munkanélküliséget és szegénységet (és ezzel hozzájáruljanak a társadalmi kohézióhoz). Inkább azt kell nyilvánvalóvá tenni, hogy ebben a felelősségben minden polgár osztozik. |
6.6 |
Mérlegelésre érdemes az a kérdés is, hogy a megmaradó, sőt növekvő jövedelemkülönbségek közepette a társadalmi kohézió fenntartását olyan magas színvonalú közterületek és közintézmények (városi terek, iskolák, főiskolák, könyvtárak, parkok, pihenőhelyek) fejlesztésével is meg lehet könnyíteni, ahol különféle társadalmi, szociális és gazdasági hátterű emberek találkozhatnak, és lehetnek együtt. |
6.7 |
A társadalmi kohézió és a közpolitikák előtt álló új kihívások és gondok többségével a határozatjavaslat általános célkitűzései is foglalkoznak. Azonban világosabban kifejezésre kellene őket juttatni annak érdekében, hogy ösztönözzék az európai év keretében folytatandó hasznos társadalmi vitát. A társadalmi kohézió támogatására irányuló, itt vázolt lehetséges intézkedések kiegészíthetik az aktív társadalmi beilleszkedés koncepcióiról és a hatásos munkaerő-piaci intézkedésekről szóló, 2010. évi vitát. |
7. A tág értelemben vett szociális politika
7.1 |
Az EGSZB szerint az európai év javasolt koncepciója – különösen a fellépések vonatkozásában – lehetővé teszi annak a ténynek a kiemelését és tudatosítását is, hogy ha meg akarjuk valósítani a lisszaboni stratégiában kitűzött célt, mely szerint 2010-re jelentős előrelépést kell tenni a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelemben, akkor többsíkú intézkedésekre van szükség (21). |
7.2 |
Az európai évre tervezett oktatási intézkedések keretében az egyes tagállamok társadalmában azt is tudatosítani kellene, hogy mely tényezők befolyásolják a későbbi nyugdíj összegét, és olyan magatartási mintákat kell ösztönözni, amelyek révén biztosítható a nyugdíjas korban a megfelelő minőségű élet. |
7.3 |
Az EGSZB szerint az európai év során az a kérdés is figyelmet érdemel, hogy az Európai Központi Bank miként használhatja ki a Szerződésben megállapított hatásköreit a szegénység és társadalmi kirekesztés leküzdésére tett erőfeszítésekhez való hozzájárulása érdekében. |
7.4 |
Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell mutatni, hogy a szociális marginalizációt a munkaerőpiac és a szociális védelem hagyományos világán túlmutató politikákkal is csökkenteni lehet: például várostervezési politikákkal, megakadályozván a szegénynegyedek kialakulását; közlekedéspolitikákkal, a társadalmi mobilitás előtti földrajzi akadályok csökkentése révén; valamint gazdaságpolitikákkal, peremterületek kialakítása révén, valamint közérdekű szolgáltatások biztosítása és az elosztási politika révén a szegények és gazdagok között egyre nagyobbá váló különbségek évek óta megfigyelhető tendenciájának megfordítása érdekében. |
7.5 |
Ebben az összefüggésben az EGSZB az egyes tagállamok közötti – az EU bővítésével csak fokozódó – különbségekre is felhívja a figyelmet. Ahogy egy tanulmány megállapította: még a „gazdag” országok „legszegényebbjei” is kevésbé nélkülöznek, mint a „szegény” országok „leggazdagabbjai” (22). Ez is mutatja, milyen fontos hatékonyan fellépni a társadalmi és gazdasági kohézió, valamint az EU-szerte fennálló jelenlegi gazdasági különbségek érdekében, a nélkülözés és a társadalmi kirekesztés csökkentése végett. Ez azután lehetővé tenné a nyílt koordinációs módszer továbbfejlesztését az EU-ban a szociálpolitika terén. (23) Ez a kérdés az európai év eseményei során külön figyelmet és megfontolást érdemel. |
8. Megjegyzések a javasolt kezdeményezés megvalósításáról
8.1 |
Az EGSZB meg van róla győződve, hogy az európai év gyakorlati szempontjait jól átgondolták, mivel a dokumentum megfelelően figyelembe veszi a tagállami prioritásokat és egyes érzékeny kérdéseket (ilyen például a munkaerőpiacnak, illetve a bevándorlók és etnikai kisebbségek társadalmi beilleszkedésének kényes területe). Fontos az is, hogy a szociális partnerekkel és a civil szervezetekkel szoros együttműködést irányoz elő. |
8.2 |
Annak hangsúlyozása, hogy a szociális partnerek és a civil szervezetek részt vesznek az európai év feladatainak teljesítésében, azt tükrözi, hogy nélkülözhetetlenek ahhoz, hogy a lisszaboni stratégia szociális menetrendjét tartani lehessen. Ezt a nizzai Európai Tanács is megerősítette 2000-ben, a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai stratégiájának megfogalmazásakor. Ma még nagyobb szükség van arra, hogy a kormányzati intézkedéseket alulról építkező kezdeményezések egészítsék vagy igazítsák ki, illetve erősítsék. Fontos az is, hogy a szociális politika kialakításakor és megvalósításakor megfelelően vegyék figyelembe azok véleményét is, akik támogatására ez a politika irányul. Ezért ezeket a szervezeteket jogosan kérték fel arra, hogy aktívan működjenek közre a 2010-es európai évvel kapcsolatos célok megvalósításában. |
8.3 |
Az EGSZB méltányolja, hogy az európai évvel kapcsolatos célok megvalósítására az EU-ban több pénzeszközt különítettek el, mint bármely eddigi hasonló kezdeményezésre. A határozatjavaslat mellékletében részletezett fellépéseket figyelembe véve azonban azt kéri, hogy a hatékonyság biztosítása érdekében növeljék az európai évvel kapcsolatos fellépésekre előirányzott eszközök mennyiségét. |
8.4 |
Az EGSZB örömmel veszi továbbá, hogy az európai év eseményeinek kidolgozásakor és kivitelezésekor a nők és férfiak elszegényedésével és társadalmi kirekesztésével kapcsolatos különböző tapasztalatok is figyelmet kapnak. |
8.5 |
Az EGSZB szerint az európai évvel kapcsolatos tevékenységek mellékletben felsorolt prioritásait ki kellene egészíteni a bizonytalan foglalkoztatású munkavállalók körében tapasztalható szegénységgel. A fogyatékkal élők problematikájával nem a többi sérülékeny társadalmi csoporthoz kötődően, hanem külön kellene foglalkozni. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Lásd az EGSZB 2007. január 18-i véleményét a következő tárgyban: Mérleg a mai európai társadalomról (2.2. pont), előadó: Jan OLSSON (HL C 93., 2007.4.27.), valamint az EGSZB 2005. július 13-i véleményét a következő tárgyban: Az Európai Bizottság közleménye a Szociálpolitikai Menetrendről (6.1. pont), előadó: Ursula ENGELEN-KEFER (HL C 294., 2005.11.25.).
(2) A Bizottság közleménye a szociálpolitikai menetrendről, COM(2005) 33 final, 2005. február 9., 2.2. pont, 9. o.
(3) Lásd a az Európa Tanács 21. századi társadalmi kohézióval foglalkozó magas szintű munkacsoportjának Towards an Active, Fair and Socially Cohesive Europe [Egy aktív, tisztességes és társadalmilag egységes Európa felé] című jelentését, Strasbourg 2007. október 26., TFSC (2007) 31 E.
(4) Az EGSZB 2005. július 13-i véleménye a következő tárgyban: Az Európai Bizottság közleménye a Szociálpolitikai Menetrendről, előadó: Ursula ENGELEN-KEFER (HL C 294., 2005.11.25.); az EGSZB 2005. szeptember 29-i véleménye a következő tárgyban: A nőket érintő szegénység Európában, előadó: Brenda KING (HL C 24., 2006.1.31.); az EGSZB 2006. július 6-i véleménye a következő tárgyban: Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása, előadó: Ernst Erik EHNMARK (HL C 309., 2006.12.16); Az EGSZB 2006. december 13-i véleménye a következő tárgyban: Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társadalomban és kihatásai, előadó: KOLLER Erika, társelőadó: Soscha Gräfin zu Eulenburg (HL C 325., 2006.12.30.); az EGSZB 2007. január 18-i véleménye a következő tárgyban: Mérleg a mai európai társadalomról, előadó: Jan OLSSON (HL C 93., 2007.4.27.); az EGSZB 2007. október 25-i véleménye a következő tárgyban: Hitel és társadalmi kirekesztés a jóléti társadalomban, előadó: Jorge PEGADO Liz (HL C 44., 2008.2.16.); az EGSZB 2007. december 13-i véleménye a következő tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása, előadó: Luca JAHIER (HL C 120., 2008.5.16.).
(5) Lásd az EGSZB 2006. július 6-i véleményét a következő tárgyban: Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása, 2.1.2.5. pont, előadó: Ernst Erik EHNMARK (HL C 309., 2006.12.16.).
(6) Lásd az EGSZB 2007. július 12-i véleményét a következő tárgyban: Foglalkoztatás a kiemelt népességcsoportokban (lisszaboni stratégia), előadó: Wolfgang GREIF (HL C 256., 2007.10.27.).
(7) Lásd az EGSZB 2006. július 6-i véleményét a következő tárgyban: Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása, 1. pont, előadó: Ernst Erik EHNMARK (HL C 309., 2006.12.16.).
(8) Az EGSZB 2006. július 6-i véleménye a következő tárgyban: Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása, 2.4. pont, előadó: Ernst Erik EHNMARK (HL C 309., 2006.12.16.).
(9) A tartós szegénység mutatója azon személyek részarányát jelzi, akiket a legutóbbi három évből kettő során érintett a relatív szegénység. (Az Eurostat meghatározása.)
(10) Az Európai Bizottság közleménye: Együtt, jobban: az uniós integrációs és szociális védelmi politika nyílt koordinálásának új kerete, COM(2005) 706 végleges, 2005. 12. 22., 3.5., 9. pont.
(11) Véleményeiben az EGSZB gyakran hivatkozott a szegénység részletesebb leírására, például figyelmet szentelve a „nélkülöző”, illetve „halmozottan hátrányos helyzetű” embereknek (az EGSZB 2007. december 13-i véleménye a következő tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának: A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása, 2.5. pont, előadó: Luca JAHIER, HL C 120., 2008.5.16.) a tartós szegénységnek (az EGSZB 2005. szeptember 29-i véleménye a következő tárgyban: A nőket érintő szegénység Európában, 1.7. pont, előadó: Brenda KING, HL C 24., 2006.1.31.), valamint a „kvalitatív szegénységnek”, amely „az egyén létfontosságú szükségleteinek kielégítéséhez szükséges anyagi erőforrások hiányát vagy meg nem felelősségét jelenti” (az EGSZB 2007. október 25-i véleménye a következő tárgyban: Hitel és társadalmi kirekesztés a jóléti társadalomban, 3.1.3. pont, előadó: Jorge Pegado Liz, HL C 44., 2008.2.16.). Egy alkalommal a következőket jelentette ki: „Az EGSZB határozottan ajánlja, hogy az Európai Bizottság vizsgálja felül a szegénység meghatározását, mivel ez csak a szegénység nyilvánvaló okait világítja meg és alábecsüli a nők szegénységének mértékét, valamint ennek hatását.” (az EGSZB 2005. szeptember 29-i véleménye a következő tárgyban: A nőket érintő szegénység Európában, 2.1. pont, előadó: Brenda King, HL C 24., 2006.1.31.). Természetesen a relatív szegénység mutatójának hiánya nemcsak a nőket érintő szegénységére, hanem a szegénységre általában vonatkozik.
(12) Közös jelentés a szociális védelemről és a társadalmi befogadásról 2007, Európai Bizottság (Európai Közösségek: 2007), 45. o.
(13) Lásd az EGSZB 2006. július 6-i véleményét a következő tárgyban: Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása (különösen: 1.6.–1.8. pont és 2.3.1.–2.3.5. pont), előadó: Ernst Erik EHNMARK (HL C 309., 2006.12.16.). Lásd továbbá az EGSZB 2007. január 18-i véleményét a következő tárgyban: Mérleg a mai európai társadalomról (különösen: 2.4. pont), előadó: Jan OLSSON (HL C 93., 2007.4.27.).
(14) The social situation in the European Union 2005-2006: The Balance between Generations in an Ageing Europe, Európai Bizottság, (Európai Közösség, 2007), 17. o. A dokumentum szóban forgó része azt írja az uniós polgároknak életükkel való elégedettségére irányuló felmérésről, hogy a munkahely sokkal fontosabb az élettel való elégedettséghez, mint a munkahelyen keresett jövedelem.
(15) „Vigyük a problémákat az európai polgárok elé!” – ez volt az EGSZB 2006. július 6-i, Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása című véleményének egyik legfontosabb ajánlása (lásd: 2.6. pont). Előadó: Ernst Erik EHNMARK (HL C 309., 2006.12.16.).
(16) Lásd az EGSZB 2007. január 18-i véleményét a következő tárgyban: Mérleg a mai európai társadalomról (2.2. pont), előadó: Jan OLSSON (HL C 93., 2007.4.27.), valamint az EGSZB 2005. július 13-i véleményét a következő tárgyban: Az Európai Bizottság közleménye a Szociálpolitikai Menetrendről (6.1. pont), előadó: Ursula ENGELEN-KEFER (HL C 294., 2005.11.25.).
(17) Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a szegénység és a társadalmi kirekesztés elleni küzdelem európai évéről (2010), COM(2007) 797 végleges, 2007/0278 (COD), 2007. december 12., (11) preambulumbekezdés, 9. o.
(18) Az EGSZB már 2006. július 6-i, Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása című véleményében (2.4.5. pont) aggodalmát fejezte ki a „tudás forradalmának szociális hatásai” miatt, és azt javasolta, hogy a témát a szociális párbeszéd keretében vitassák meg. Előadó: Ernst Erik EHNMARK (HL C 309., 2006.12.16.).
(19) Az EGSZB 2006. december 13-i véleménye a következő tárgyban: „Az önkéntes tevékenység: szerepe az európai társadalomban és kihatásai” (1.2. pont), előadó: KOLLER Erika, társelőadó: Soscha Gräfin Zu Eulenburg (HL C 325., 2006.12.30.).
(20) Az EGSZB 2007. december 13-i véleménye a következő tárgyban: A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek, a Tanácsnak, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A nemzedékek közötti szolidaritás előmozdítása, előadó: Luca Jahier (HL C 120., 2008.5.16.). A 4.5. pont hangsúlyozza az idősebbek polgári szerepvállalásának hasznát is, és több kutatást sürget az aktív öregedés területén.
(21) Habár a lisszaboni stratégia 2010-ben lejár, a közösségi és országos szintű programdokumentumok és konkrét intézkedések tekintetében mégis stabil vonatkoztatási pontnak számít. Igaz, hogy döntés még nem született, de várható, hogy a lisszaboni stratégia valamilyen formában 2010 után is folytatódik, különösen mivel a stratégia foglalkoztatási és szociális céljai 2010-re nem valósulnak meg maradéktalanul.
(22) Anne-Catherine Guio, Material deprivation in the EU [Anyagi nélkülözés az EU-ban], Statistics in Focus: Population and Social Conditions, Living Conditions and Welfare [Népesség és szociális körülmények, életkörülmények és jólét], Eurostat 21/2005, 9. o.
(23) Lásd az EGSZB 2007. január 18-i véleményét a következő tárgyban: Mérleg a mai európai társadalomról (2.7. pont), előadó: Jan OLSSON (HL C 93., 2007.4.27.).
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/113 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra a 2007 és 2013 közötti időszakra a „cselekvő ifjúság” program létrehozásáról szóló 1719/2006/EK határozat módosításáról
COM(2008) 56 végleges – 2008/0023 (COD)
(2008/C 224/25)
2008. március 6-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
„Cselekvő ifjúság” program(2007–2013)
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció véleményét 2008. május 7-én elfogadta. (Előadó: Tomasz CZAJKOWSKI.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 78 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. Az EGSZB álláspontja
1.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megelégedéssel fogadja az Európai Bizottság kezdeményezését, melynek célja, hogy megváltoztassa mind a támogatott projektek kiválasztási eljárását, mind a cselekvő ifjúság program kezelési folyamatát, mely módosítás lehetővé teszi majd az alapok gyorsabb elosztását a programtól támogatást kérők között. |
1.2 |
Az EGSZB egyetért azzal a döntéssel, hogy eltérjenek az eredetileg tervezett eljárástól, mivel a döntés időtartamának meghosszabbítása, a projektek értékelési eljárásának hosszú időtartama, az adatoknak a programért felelős bizottság és a nemzeti ügynökségek általi ellenőrzése a legjobb esetben is késésekhez vezet, legrosszabb esetben pedig súlyos anyagi problémákhoz: a támogatást kérvényező szervek csődjéhez, vagy a rendelkezésre álló alapok fel nem használásához. |
2. Bevezetés
2.1 |
A 2007–2013-as időszakra tervezett és az Európai Parlament és a Tanács 1720/2006/EK határozata által létrehozott Cselekvő ifjúság program európai uniós program a nem formális oktatás területén. Célcsoportjához azok a személyek tartoznak, akik számára a nem formális oktatás jelenti az egyetlen utat a személyes fejlődésre és a mai világban nélkülözhetetlen tudás és képességek megszerzésére. |
2.2 |
A program fő célkitűzései az akadályok, az előítéletek és a fiatalok körében elterjedt sztereotípiák elleni küzdelem, mobilitásuk támogatása és dinamikus tanulási folyamatnak tekinthető polgári tevékenységeik támogatása. A program részt vesz azoknak a tevékenységeknek a társfinanszírozásában, amelyek célja a fiatalok segítése és személyiségük fejlesztése. A helyi közösségek érdekében végzett tevékenységeket támogatja és hozzájárul a tolerancia erősítéséhez. Arra ösztönzi az érintetteket, hogy különböző tevékenységeket végezzenek az egyesített Európa érdekében. |
2.3 |
A Cselekvő ifjúság program működésével kapcsolatban végeredményben az Európai Bizottság viseli a felelősséget. Biztosítja a költségvetés kezelését, meghatározza a program prioritásait, célkitűzéseit és kritériumait. Ezenkívül irányítja és felügyeli a program megvalósításának teljes folyamatát, a tervek meghosszabbításának keretében megvalósított tevékenységeket, illetve a program európai szintű értékelését. |
2.4 |
Az Európai Bizottság feladata ezenfelül a nemzeti ügynökségek – vagyis a programban résztvevő tagállamokban a fiatalok ügyeiért felelős hatóságok által megbízott és létrehozott irodák – tevékenységei ellenőrzésének és koordinációjának teljes körű biztosítása. Az Európai Bizottság szorosan együttműködik a nemzeti ügynökségekkel és ellenőrzi tevékenységeiket. |
2.5 |
Az Európai Unió tagállamai, valamint a kezdeményezés által érintett más országok közösen vesznek részt a Cselekvő ifjúság program irányításában, különösen a programért felelős bizottságon keresztül, amelynek képviselőit ők nevezik ki. Az említett országok hatóságai nevezik ki a nemzeti ügynökségeket is, valamint biztosítják tevékenységük utókövetését, melynek során együttműködnek az Európai Bizottsággal. |
2.6 |
A Cselekvő ifjúság program lényegében decentralizált módon kerül megvalósításra annak érdekében, hogy biztosítva legyen a minél szorosabb együttműködés a kedvezményezettekkel, valamint a különböző – az egyes országokban a fiatalok fejlődését biztosító – rendszerek és feltételek jellegzetességeihez való alkalmazkodás. A programban részt vevő valamennyi országban létrehoztak ügynökséget. A nemzeti szintű ügynökségek feladata a program nemzeti szintű népszerűsítése és megvalósítása, továbbá ők az összekötők az Európai Bizottság, a projektek nemzeti, regionális és helyi szintű szervezői, valamint a fiatalok között. |
2.7 |
Azoknak a projekteknek a szervezői, akik támogatást szeretnének kapni, a nemzeti ügynökségek által megállapított és nyilvánosságra hozott feltételeknek megfelelően kérelmet kell, hogy benyújtsanak. Ennek keretében az Európai Bizottság a folyamat egy későbbi fázisában vállalja, hogy döntést hoz a támogatások odaítélésével kapcsolatos javaslatok kiválasztásával kapcsolatban. Ezek a program végrehajtásával kapcsolatos intézkedések intézményközi szinten külön eljárás alá tartoznak. |
2.8 |
A Tanács az általa elfogadott aktusokban az általa meghatározott szabályok végrehajtási hatáskörét az Európai Bizottságra ruházza, és annak gyakorlását bizonyos eljárási modalitásokhoz – ún. komitológiai eljáráshoz – kötheti. Ez egy bizottsággal történő kötelező konzultációt jelenti az alapvető jogi aktusban meghatározott végrehajtási rendelkezésekkel kapcsolatban. Az Európai Bizottság a konzultáció időtartamára formáljogi szempontból rendelkezik a projekthez szükséges pénzeszközökkel. A projekteket értékelő bizottság a tagállamok képviselőiből áll, és elnökségét az Európai Bizottság biztosítja. |
2.9 |
Különböző típusú komitológiai eljárások léteznek, és az Európai Bizottság végrehajtási hatásköreit meghatározó alapjogi aktus rendelkezhet a különböző eljárások alkalmazásával kapcsolatban a végrehajtási rendelkezések átültetésekor. |
3. Következtetések – az új helyzet fényében
3.1 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság megelégedéssel fogadja az Európai Bizottság kezdeményezését, melynek célja, hogy megváltoztassa mind a támogatott projektek kiválasztási eljárását, mind a program kezelési folyamatát. Az Európai Parlament beleszólási joga, amely az együttdöntési eljárásban elfogadott jogalkotási aktusok végrehajtására vonatkozik, és amely lehetővé teszi számára, hogy esetlegesen megkérdőjelezze az Európai Bizottság által tervezett intézkedéseket, megosztja a projektek iránti felelősséget, és biztonságot jelent az együttdöntés során. |
3.2 |
Az Európai Parlament egy hónap határidővel rendelkezik a jogalkotási projektek felülvizsgálatára az Európai Bizottság formális határozata előtt, amelyet ez utóbbi a Tanács döntése alapján hoz meg. |
3.3 |
A Cselekvő ifjúság 2007–2013 program keretében jelenleg alkalmazott kezelési eljárás minden határozatra érvényes, mind a jelentős összegű támogatások odaítélésére, mind a politikailag érzékeny projektek, illetve az egymillió eurót meghaladó támogatások esetében, mind pedig a kisebb méretű projekteknél. |
3.4 |
Az Európai Bizottság azt javasolja, hogy a kisebb méretű – egymillió eurót nem meghaladó – projektek esetében ne alkalmazzák a komitológiai eljárást. Az Európai Bizottság ennek fejében kötelezettséget vállal, hogy késedelem nélkül tájékoztatja a programért felelős bizottságot, valamint az Európai Parlamentet minden olyan kiválasztással kapcsolatos döntésről, amely nincs alárendelve a kezelési eljárásnak. Az EGSZB teljes mértékben támogatja a Tanács és az Európai Parlament fentebbi ajánlását. |
3.5 |
Az EGSZB egyetért azzal a döntéssel, hogy ne alkalmazzák ezt az eljárást a kisebb kierjedésű projektek esetében, mivel a döntés idejének meghosszabbítása, a projektek értékelési eljárásának hosszú időtartama, az adatoknak a programért felelős bizottság és a nemzeti ügynökségek általi ellenőrzése a legjobb esetben is késésekhez vezetnek, legrosszabb esetben pedig súlyos anyagi problémákhoz: a támogatást kérvényező szervek csődjéhez, vagy a rendelkezésre álló alapok fel nem használásához. |
3.6 |
A nemzeti ügynökségek által rendelkezésre bocsátott statisztikai adatok alapján az EGSZB megállapítja, hogy a támogatási kérelmek nagy része kis szervezetektől, szövetségektől, alapítványoktól származik, melyek esetében a teljes folyamat és az eredmény elérése akkora időbeli és pénzbeli befektetést igényel, hogy az hosszú távon a program iránti érdeklődés csökkenéséhez vezethet. A program keretében elvégzett eljárások során felmerülő adminisztratív költségek negatív hatással lehetnek annak jövőbeli költségvetésére. |
3.7 |
Az EGSZB elfogadja az Európai Bizottság érvelését, amely a konzultációs folyamat pontos elemzését nyújtja ebben az összefüggésben. A projektek végrehajtása benyújtásukhoz képest általában igen rövid idő alatt megtörténik, így a minimálisan két-három hónapig tartó konzultációs folyamat veszélyeztetheti számos projekt megvalósulását, ami negatív hatással van a program egészére. |
3.8 |
Az EGSZB szintén megelégedéssel veszi tudomásul, hogy a programmal foglalkozó bizottság elfogadta belső szabályzatának a konzultációs határidők csökkentésével kapcsolatos módosítását a konzultációs folyamattal összefüggő kiválasztási határozatok esetében. A bizottság ezután igénybe veheti az ötnapos írásbeli eljárást annak érdekében, hogy véleményt alkosson az eléterjesztett kiválasztási határozatokkal kapcsolatban. Az Európai Parlament is hozott egy ideiglenes megállapodást, amely a határidőt egy hónapról öt napra csökkentve lerövidítette a beleszólási jogot a múlt nyári időszakban. Ezek a változtatások lehetővé teszik az Európai Bizottság számára a megvalósítandó projektek kiválasztási folyamatának meggyorsítását – még ha ezeket ideiglenes megoldásnak is tekintik. |
3.9 |
Az előzőekben ismertetett érvek fényében a jelenlegi konzultációs folyamatot meg kellene szüntetni az Európai Bizottságnak az EGSZB által a fentiekben idézett nyilatkozata alapján, és a program bizottsága és az Európai Parlament általi azonnali jelentéssel kellene felváltani, amely tartalmazza az Európai Bizottság által jóváhagyott kiválasztási határozatokat. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/115 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló 1720/2006/EK határozat módosításáról
COM(2008) 61 végleges – 2008/0025 (COD)
(2008/C 224/26)
2008. március 6-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat európai parlamenti és tanácsi határozatra az egész életen át tartó tanulás terén egy cselekvési program létrehozásáról szóló 1720/2006/EK határozat módosításáról
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatás- és szociálpolitika, uniós polgárság” szekció 2008. május 7-én elfogadta véleményét. (Előadó: An LE NOUAIL-MARLIÈRE.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a 2008. május 29-i ülésnapon) 80 szavazattal 1 ellenében, elfogadta az alábbi véleményt.
1. Következtetések
1.1 |
Az EGSZB támogatja a kezdeményezést, helyesli a jelen javaslatot, és az Európai Bizottság figyelmébe ajánlja, hogy – kötelezettségvállalásának eleget téve – haladéktalanul tájékoztassa a programbizottságot és az Európai Parlamentet azokról a határozatokról, amelyeket a 1720/2006/EK határozat 9. cikke (1a) bekezdéssel való kiegészítése alapján hoz. |
2. A különböző többéves programok keretében nyújtott támogatások odaítélésére vonatkozó eljárási szabályok egyszerűsítése
2.1 |
Ez a javaslat annak a négy javaslatnak az egyike, amelyek célja, hogy rugalmassá tegyék a kisösszegű támogatások odaítélésére vonatkozó szabályokat, amelyeket az itt következő négy, a 2007–2013 közötti időszakra szóló többéves program keretében határoztak meg:
|
2.2 |
A Tanács az EK-Szerződés 202. cikkében foglalt komitológiai szabályozásnak megfelelően a programbizottsággal – amely kizárólag a tagállamok képviselőiből áll, elnöki tisztét pedig az Európai Bizottság tölti be – együtt az Európai Bizottságra ruházza át néhány általa – és az Európai Parlamenttel együttdöntési eljárás keretében – hozott jogszabály végrehajtási hatáskörét. Márpedig az Európai Bizottság megállapítja, hogy a négy programról folyó tárgyalások idején a jogalkotó szándéka az volt, hogy komitológiai eljárással („irányítóbizottsági eljárás minősített többségi szavazással”) kizárólag a nagy összegű támogatások odaítéléséről (1 000 000 eurót meghaladó összegű többoldalú projektek és hálózatok), vagy az érzékeny politikai területet érintő témák esetében (együttműködés és politikai innováció) határozzanak. |
2.3 |
Az Európai Bizottság vállalta, hogy haladéktalanul tájékoztatja a programbizottságot, valamint az Európai Parlamentet minden olyan kiválasztási határozatról, amelyet nem vetettek alá irányítóbizottsági eljárásnak. Ezt az intézményközi megegyezést az Európai Bizottság a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez címzett nyilatkozatban erősítette meg. |
2.4 |
A jogalkotónak ezt a szándékát helytelenül ültették át az 1720/2006/EK határozatba: valamennyi kiválasztási és – nem nagy összegű – támogatás odaítélésére vonatkozó határozatot a komitológiai szabályozásban előírt tanácsadói bizottsági eljárásnak vetették alá. |
2.5 |
A programbizottsággal és az Európai Parlamenttel folytatott konzultáció lényege, hogy a kiválasztási határozatot benyújtják vizsgálatra a programbizottságnak, figyelembe veszik a véleményét, és tájékoztatják arról az Európai Parlamentet, amelynek értesítenie kell egyetértéséről az Európai Bizottságot. Ez a konzultáción és írásbeli válaszok cseréjén alapuló folyamat jelentős késedelmet okoz a támogatások odaítélésében, veszélybe sodorhatja számos projekt kivitelezhetőségét, és lényegesen csökkentheti az éves program hatékonyságát. |
2.6 |
„Ad hoc megoldások” kidolgozására azért került eddig sor az Európai Bizottság, a programbizottság és az Európai Parlament között, hogy csökkentsék azt az időt, amelyet az Európai Bizottság – támogatások odaítélése terén – a kiválasztási határozatok vizsgálatára fordít. |
2.7 |
Az Európai Bizottság ugyanakkor úgy véli, hogy ezek az ideiglenes megoldások nem tarthatók fenn tovább, és javasolja, hogy módosítsák az ezeknek a programoknak a létrehozásakor elfogadott szabályokat. Kis összegű támogatások odaítélése esetén el kellene törölni a konzultációs eljárás kötelező alkalmazását, és lehetővé kellene tenni az Európai Bizottságnak, hogy a támogatások odaítélésére vonatkozóan bizottság segítsége nélkül hozzon határozatot, helyt adva az egyszerű tájékoztatási eljárásnak. |
3. Általános megjegyzések
3.1 |
Ezeknek a javaslatoknak javítaniuk kellene a – az oktatás, ifjúság és kultúra területére kiterjedő többéves – négy program működésén. |
3.2 |
Korábbi véleményeiben az EGSZB arra ösztönözte az Európai Bizottságot, hogy egyszerűsítse a projekteket benyújtó szervek programokhoz és támogatásokhoz való hozzáférését, hogy – az éves irányvonalak meghatározása során a szervezetekkel való konzultáció elősegítése érdekében – hozza közelebb egymáshoz a tagállamokat, hogy rövidítse le a támogatások odaítélésének határidejét, és hogy ne nehezítse meg a projektek megvalósítását, különösen a túl hosszú határidők által, amelyek hatására a projektek megvalósítása előtt jóval korábban kidolgozott megvalósíthatósági tanulmányok akár érvényüket is veszíthetik. |
4. Részletes megjegyzések
A szóban forgó határozat indokolásának 9., 11., 15. és 17. pontját tekintve az EGSZB felveti, hogy az átláthatóság, a jó kormányzás és a tömegtájékoztatás érdekében kívánatos lenne, hogy az Európai Bizottság megismételje a nyilatkozatban rögzített kötelezettségvállalását, vagyis hogy haladéktalanul tájékoztatja a programbizottságot és az Európai Parlamentet azokról a határozatokról, amelyeket az 1720/2006/EK határozat 9. cikke (1a) bekezdéssel való kiegészítése alapján hoz.
Az EGSZB az új, 9. cikk (1a) bekezdés következők szerinti módosítását javasolja: „…e határozatot bizottság segítsége nélkül hozza meg és azokról a programbizottságot és az Európai Parlamentet haladéktalanul tájékoztatja”.
Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a fenti módosítást az Európai Bizottság azért nem javasolja, mert szerinte ezzel a javaslat értelme olyan mértékben módosulna, hogy az már nem felelne meg teljes mértékben az EUSz. 202. cikke által meghatározott komitológiai szabályoknak, és mert a határozat indokolása elegendő kötelező érvénnyel bír.
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/116 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: Az euró előnyei és haszna: ideje értékelni
(2008/C 224/27)
2007. szeptember 27-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy Eljárási Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján kezdeményezésű véleményt dolgoz ki a következő tárgyban:
Az euró előnyei és haszna: ideje értékelni.
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és Monetáris Unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció 2008. április 30-án elfogadta véleményét. (Előadó: Umberto BURANI.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott, 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 130 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt:
1. Következtetések és ajánlások
1.1 |
Tíz évvel az egységes valuta bevezetése után az EGSZB célszerűnek tartja, hogy mérleget vonjon azokkal az előnyökkel és hasznokkal kapcsolatban, amelyekkel az új valuta bevezetése járt a polgárok és a vállalkozások számára, mégpedig nem csak gazdasági és valutatechnikai szempontból – ezzel a feladattal a közgazdászok, politikusok és médiakommentátorok foglalkoznak – hanem a fogyasztó szemszögéből is. Más szavakkal: egy évtized tapasztalatai azt mutatják, hogy az eurónak értéke van, és hogy Európában történő bevezetése lehetővé teszi a világszintű részvételt egy megbecsült és stabil valutával. Hogyan viszonyulnak a fogyasztók az egységes valutához? |
1.2 |
Jelen dokumentum alapja az euró bevezetéséből származó előnyök összefoglaló elemzése: egy olyan összkép, amely mutatja mind az előnyöket, mind – a nemzetközi konjunktúrából fakadó – hátrányokat. A hangsúly az Eurobarométer által a polgárok körében végzett rendszeres felméréseken van, melyek célja annak megállapítása, hogy az európai polgárok hogyan ítélik meg az elért előnyöket. |
1.3 |
Az eredmények számos országban pozitívak, más országokban azonban a megkérdezetteknek még mindig nagy százaléka véli úgy, hogy nehéz számára az új pénz használata, az árakat még mindig nemzeti valutára számolja át, az eurót teszi felelőssé az áremelkedésekért és csak fenntartásokkal hisz abban, hogy az egységes valuta összességében előnyös a gazdasági növekedés szempontjából A felmérések tehát azt mutatják, hogy az euró még mindig nem ért el megfelelő sikert a nyilvánosság körében, valamint az összes tagállamban. |
1.4 |
Első reakcióként kétségbe vonhatnánk a válaszok objektivitását, illetve megalapozottságát – ezt a hozzáállást az EGSZB elutasítja. Ahelyett, hogy a sikernek örülnénk, inkább arra kellene törekednünk, hogy megértsük az elutasító magatartás mélyebb okait, és annak járjunk utána, mit tehetnénk az elégedetlenség objektív és szubjektív okai ellen. |
1.5 |
Az objektívan indokolt hozzáállást célzott politikai intézkedésekkel, illetve óvintézkedésekkel – például jobb fizetési rendszerekkel, vagy az áremelkedés visszafogására alkalmas intézkedésekkel – lehet megszüntetni, illetve enyhíteni, amelyeknek azonban összhangban kell lenniük a szabad piac és a verseny alapelveivel. |
1.6 |
Nehezebb a helyzet a szubjektív ítéletek esetében: ilyenkor – a vélemények teljes tiszteletben tartása mellett – utána kell járni a negatív hozzáállás mélyebb okainak. Ehhez bizonyosan kommunikációs stratégiára lesz szükség, annak megvalósítása során azonban figyelembe kell venni a megcélzott nyilvánosság különböző nemzeti és szociális jellegű érzékenységeit. |
1.7 |
Az Eurobarometer felmérései megmutatták, hogy milyen nagy különbség van az egyes tagállamok nemzeti hozzáállása között – ez elég ok arra, hogy visszautasítsuk az egységes minta alapján történő megoldásokat. Pontosabban vizsgálva a kérdést, nagy szemléletbeli különbségek mutatkoznak a szociális réteg, illetve a képzettségi szint alapján. A kommunikációs stratégiákat tehát úgy kell célzottá tenni, hogy a felhasznált eszközök maximális eredményre vezessenek. |
1.8 |
Hangsúlyoznunk kell azonban, hogy az optimális eredmények eléréséhez nem elég csupán egy, az euró érdekeit szolgáló kommunikációs stratégia. Az elvégzett elemzés kellőképpen kimutatta, hogy az eurót gyakran Európa szimbólumának tekintik, az elutasítás tárgya némelyek számára tehát nem maga az euró, hanem sokkal inkább maga az európai eszme. Ez arra enged következtetni, hogy az eurót szolgáló kommunikációs stratégia hosszú távú, nagyobb lélegzetű politikai koncepció részét kell, hogy képezze, amely csak akkor valósul meg, amikor az európai polgárok annyira azonosultak az európai érzéssel, hogy az erősebb az Európával kapcsolatos szkepticizmusnál. |
1.9 |
A nemcsak gazdasági, de politikai és társadalmi egységként is működő Európa koncepciója mindazonáltal függ az életszínvonalnak az egyenlőség, az együttműködés és a társadalmi béke jegyében történő fokozatos közelítésétől is. Ezt a célt csak akkor lehet megvalósítani, ha konkrét tartalmakat tárunk a polgárok elé. Ha ezek az előfeltételek nem teljesülnek, egyetlen kommunikációs kampány sem lehet sikeres. |
1.10 |
Ezért az euró szélesebb körű elfogadtatásához a legfontosabb kiindulási pont egy olyan gazdasági és szociálpolitika lenne az EU-ban, amely ösztönzi a foglalkoztatást és a jövedelmet, és megfelelő társadalombiztosítási rendszert kínál. A polgárok csak ilyen körülmények között tanulják meg értékelni az európai projektet, és fogadják el következésképpen az eurót. |
1.11 |
Az EGSZB tisztában van felelősségével és feladatával: a szociális partnerek kifejező eszközeként a polgárok, a munkavállalók és a gazdasági szereplők intézménye. Ez konkrét együttműködést tesz szükségessé az eldöntendő kezdeményezések területén, szükség esetén pedig helyben tett intézkedéseket is. Ennek során főként a tagállami szintű intézményekhez fűződő kapcsolatok, illetve az EGSZB egyes tagjainak európai és nemzeti szervezetükben végzett munkája hasznosak. |
2. Háttér
2.1 |
Hat évvel az euró bevezetése után az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (a továbbiakban: EGSZB) célszerűnek tartja, hogy mérleget vonjon azokról a hatásokról, amelyeket az új valuta az euróövezet polgáraira ez idáig gyakorolt. Ez egyszerű feladatnak tűnik, hiszen a témában számos forrásból kiterjedt szakirodalom áll rendelkezésünkre. Ilyen forrás az Európai Bizottság, az Európai Központi Bank (EKB), az Európai Parlament, az egyetemek, a kutatóintézetek, a szakpublikációk és a szaksajtó, a tudósok és a szociális partnerek. |
2.2 |
Úgy tűnhet azonban, hogy a témával foglalkozó munkák nagy része egyoldalú tapasztalatok és szemléletek vagy különféle, adott esetben egymásnak ellentmondó véleményeken alapuló indirekt következtetések eredménye. Az ilyenfajta megközelítés megfelel ugyan a demokratikus szabályoknak, azonban előfordulhat, hogy a problémák lényegét elfedik a mindenkori körülmények által diktált részletkérdések és – túlságosan gyakran – az egyes tagállamokon belüli eltérő álláspontok. |
2.3 |
Az EGSZB meglátása szerint előrelépésre itt csak akkor lesz igazán lehetőség, ha előítéletektől mentesen tekintünk a valóságra. Abból a megállapításból kiindulva, hogy az euró általában véve vitathatatlan siker, meg kell vizsgálnunk, hogy a nyilvánosság meglehetős része miért tekint rá még ma is kritikusan; meg kell keresnünk e kritika alapjait, és – ahol lehet – megoldásokat kell javasolnunk. Nem az a feladatunk, hogy komoly új felfedezéseket tegyünk vagy azt benyomást keltsük, hogy új kampányokat kell indítani a közvélemény figyelmének felkeltésére. E dokumentum célja szerényebb: mindössze új vitát szeretne ösztönözni a régen ismert problémákról. |
3. Alkalmazott módszer
3.1 |
Elsőként – a már összegyűjtött adatok és az általánosan elfogadott hivatalos vélemények alapján – az euró előnyeit vesszük sorra. Ezt követi a helyszíni vizsgálatokból leszűrt eredmények és nézetek segítségével készült kritikai elemzés, majd végezetül a valutát érintő bírálatok és kevésbé pozitív vélemények okainak általunk végzett elemzése. Az adott esetben felvetett javaslatok a már említetteknek megfelelően a továbbmutató megfontolások alapjaként értendők. |
3.2 |
A legfontosabb forrásnak a Flash Eurobarometer 2006. novemberi, The eurozone, 5 years after the introduction of euro coins and banknotes – Analytical report [Az euróövezet öt évvel a közös európai valuta bevezetése után – elemző jelentés] című, 193. számát tekintettük. A felmérést az Európai Bizottság Gazdasági és Pénzügyi Főigazgatósága szervezte és vezette, a kivitelezést pedig a Gallup Intézet vállalta. Keretében a legújabb (2007 óta) euróország: Szlovénia és a valutát 2008-ban bevezető Málta és Ciprus szakembereit is megkérdezték. Az olyan országokban, amelyek nem tagjai az euróövezetnek, szándékosan nem készült felmérés, mert e vizsgálat keretében kizárólag a közvetlenül érintettek tapasztalatai bírnak jelentőséggel. |
3.3 |
Az adatokat kiegészítettük a 2007 szeptemberében az új tagállamokban végzett Eurobarometer felméréssel (1): itt számos esetben a „tapasztalatok” és az „elvárások” szembeállítása révén juthatunk hasznos felismerésekre. |
4. Az euró előnyei a felmérés eredményei és hivatalos vélemények alapján
4.1 |
A közösségi forrásokból származó szakirodalom, illetve a közösségi fizetőeszköz védelmezői szerint az euró egy sor előnyt és hasznot hozott, amelyeket a következőkben támpontként sorolunk fel. A lista nem tartalmazza a már jól ismert indokokat, sem pedig a kritikai megjegyzéseket, amelyeket esetenként a polgárok felfogásáról szóló rész taglal. |
4.2 |
Az előnyök és hasznok nem kritikai jegyzéke a következőket tartalmazza:
|
4.3 |
A felsorolt, kevéssé vitatott előnyök mellett – eltekintve azok bizonyos fokú árnyalásától, hogy kevésbé tűnjenek kulcsfontosságúnak – jelen vannak az „erős” valutával kapcsolatos, esetlegesen vitás szempontok is. |
4.4 |
Kertelés nélkül ki kell jelentenünk, hogy egy erős valuta egyesek számára előnyökkel, míg mások számára hátrányokkal jár. Itt mégis arról a nemzetgazdasági nettó haszonról van szó, amely az euró esetében nem kérdéses. Kívánatos továbbá egy stabil valuta, és az euró ilyen, hiszen elősegíti a gazdaság stabilitását, amely a konjunkturális megrázkódtatások ellenére is növekszik. A gazdasági szférán kívüli értéke olyan eseményektől függ, amelyek hatásai megfelelő gazdaságpolitikai és pénzpolitikai intézkedések révén enyhülnek, még ha egészen nem is szűnnek meg. |
5. Az euró előnyei és hátrányai a polgárok szemszögéből
5.1 |
Az euró mint készpénzfizetési eszköz. Hét évvel az euró bevezetése után meglepően hat, hogy a megkérdezettek 41 %-a nyilatkozza: a közös valuta használata számára „némi nehézséget” vagy „nagy nehézséget” jelent. Ez az arány lassanként csökken, mindazonáltal még mindig jelentős. A felmérések e problémák jellegét nem pontosítják. Mégis – ha belegondolunk, hogy a nagy többség (országonként 63–93 %) ezek után azt nyilatkozza, hogy nem okoz számára gondot az érmék és bankjegyek felismerése – adja magát a feltételezés, hogy e negatív hozzáállás inkább érzelmi, mint racionális alapú. Valószínű, hogy azok, akik azt állítják: problémáik vannak az euróval, számottevő mértékben ugyanazok, mint akik nem nézték jó szemmel a közös valuta bevezetését, és az is nagyon valószínű, hogy ezek az emberek részben a szociálisan rosszabb helyzetben lévő rétegekhez tartoznak. Mindenesetre a nehézségek tekintetében adott válasz statisztikailag nehezen egyeztethető össze a pénz alkalmazása tekintetében adott válasszal. |
5.1.1 |
Ezek a kétségek csak erősödnek, ha összehasonlítjuk a válaszokat egy 2007-ben, az új tagállamokban végzett felméréssel: ott a megkérdezettek mintegy kétharmada látott már eurót papírpénz és aprópénz formájában, 44 %-uk használta is. Aligha érthető, hogy az euróövezet országaiban a valutát közel tíz éve ismerő megkérdezettek 41 %-a nehézségekről számol be – ellentétben az új tagállamokkal, ahol a megkérdezettek 44 %-a alkalmazza (vagy alkalmazta) már az eurót, és nem számolt be problémákról e téren. |
5.1.2 |
Tisztán kommunikációs intézkedésekkel nem érhetünk el változásokat ebben a hozzáállásban. Ha egyértelműen csupán viszonylag csekély (vagy akár minimális) nehézségek adódnak, akkor tagállami szintű célzott intézkedésekre kell törekedni. Ebben az összefüggésben inkább a képzés, mint a kommunikáció játssza a döntő szerepet. Amennyiben azonban a vélt nehézségekről végül az derülne ki, hogy rejtett ellenszenvet fejeznek ki mindennel szemben, ami Európával kapcsolatos, akkor e célzott intézkedések nem vezetnek eredményre. A hozzáállás ebben az esetben csak Európa eszméjének egyre szélesebb körű elfogadásával változhatna meg. |
5.2 |
Az euró mint az ár kiszámításának alapja és a fogyasztással kapcsolatos döntések egyik tényezője. Kezdettől fogva lehetett sejteni, hogy a lakosság bizonyos (országonként kisebb vagy nagyobb) része továbbra is az adott ország régi valutájában gondolkodik majd. A felmérés eredményei igazolják ezeket az előrejelzéseket: az ár kiszámításánál a fogyasztók 40 %-a mindig vagy néha az adott ország régi valutájára vonatkoztat – függetlenül attól, hogy mindennapi fogyasztási cikkek vásárlásáról vagy nagyobb beszerzésekről van szó. |
5.2.1 |
A fogyasztással kapcsolatos döntéseket tekintve még mindig sokan vannak (59 %), akiket az euró vásárláskor negatívan vagy pozitívan befolyásol. Azonban lassanként (a 2003. évi 31 %-ról 2006-ban már 41 %-ra) emelkedett azoknak a száma, akik a közös valutában semleges elemet látnak. Egyidejűleg (39-ről 33 %-ra) csökkent azoknak az aránya, akik saját állításuk szerint azért vásárolnak kevesebbet, mert félnek, hogy túl sokat költenek, míg nem változott (25 %-kal szemben 26 %) azoknak az aránya, akik azt nyilatkozták, hogy azért költenek túl sokat, mert nincsenek tisztában a valuta értékével. |
5.2.2 |
Az imént kifejtett két szempont – az adott ország régi valutájára való vonatkoztatás és az euró mint semleges elem – nem feltétlenül függ össze egymással, és azt sem támasztja alá semmi, hogy a két esetre jellemző hasonló százalékos arány (mintegy 40 %) ugyanarra a népességcsoportra vonatkozik. |
5.3 |
A kettős árfeltüntetés célszerűsége és a fogyasztói preferenciák. Arra a kérdésre, hogy a kettős árfeltüntetés hasznos és fogyasztói szempontból kívánatos-e, a megkérdezettek két különböző felmérés keretében megegyező módon válaszoltak: a jelentős többség (kb. 60 %) az ilyen intézkedést egy megfelelő átmeneti időszak után sem hasznosnak, sem szükségesnek nem találja. Megjegyzendő, hogy a kettős árfeltüntetés ellenzőinek aránya idővel fokozatosan nőtt, ami egyértelműen arra enged következtetni, hogy a közös valuta egyre inkább beépül (vagy – derűlátóbb elemzések szerint – már be is épült) az emberek mindennapjaiba. |
5.3.1 |
A polgároknak a kettős árfeltüntetés kérdésére adott válaszai nem meglepőek, ha az euró bevezetése óta eltelt időre gondolunk. Ezt a szempontot mégis előtérbe kell, hogy helyezzék azok az országok, amelyek a legutóbb léptek az euróövezetbe (Szlovénia, Ciprus és Málta) és amelyek belépése küszöbön áll (balti államok és Szlovákia). A 2007 novemberében végzett Eurobarometer-felmérés egyértelművé tette, hogy az emberek nagyon félnek az euró bevezetése miatti áremelkedésektől. A tapasztalat azt mutatta, hogy a kettős árfeltüntetés kedvező értelemben vett elrettentő hatással járhat, amennyiben ellenőrzések és elrettentő intézkedések kísérik, ami az első euróországokban nem mindig valósult meg. Az Európai Bizottság nemrég foglalt állást ezzel kapcsolatban: a kettős árfeltüntetés hat hónapig előírás lesz, azonban egy évnél tovább nem folytatható. |
5.4 |
Bankjegyek és érmék. A bankjegyek és érmék jelenlegi címletenkénti megoszlására vonatkozó felmérésből az derül ki, hogy a bankjegyeknél egyértelműen semmilyen fellépésre nincs szükség, míg a megkérdezettek jelentős része (amely mindazonáltal a finnországi és németországi 80 % és az írországi és olaszországi 33–35 % között ingadozik) a fizetési forgalom kényelmességére és egyszerűségére hivatkozva amellett érvel, hogy a jelenleg forgalomban lévő érmék körét az egy- és kétcentesek kivonásával csökkenteni kellene. A többség ugyanakkor attól tart, hogy a legkisebb nominális értékű érmék kivonása hozzájárulhat az árak emelkedéséhez. Ez az aggodalom azokban az országokban is széles körben elterjedt, amelyekben a többség a szóban forgó érmék forgalomból kivonását tartja kívánatosnak. |
5.4.1 |
A tapasztalatok azt mutatták, hogy a kiskereskedelemben az euró bevezetése során vagy azt követően tapasztalható áremelkedések nagy része főként arra volt visszavezethető, hogy az árak átszámításánál az öt tizedes alatti tizedes értékeket is felfelé kerekítették. Ehhez a trükkhöz egyesek a hatóságok és a kisérmék értékét elhanyagolhatónak ítélő vásárlók általi ellenőrzés csekély mértékét használták ki. Ezeket a praktikákat főleg az olyan országokban alkalmazták, amelyek korábbi saját valutájának egységértéke alacsony volt (pl. Olaszországban). Az EGSZB meglátása szerint az egy- és kétcentes érmék kivonása semmiképpen sem tanácsos. Az egyes piaci szektorok által emlegetett kényelmesség ellentmond a közérdeknek. |
5.5 |
Különös figyelmet érdemel az euró alkalmazásának kérdése, amikor az utazók az euróövezeten kívül eső országokba látogatnak. Átlagban a megkérdezettek több mint 50 %-a mondta azt, hogy az euróövezet határain túli utazások során is kisebb-nagyobb mértékben euróval fizet. A megkérdezettek e részének aránya azonban országonként jelentősen ingadozik (a megkérdezett görögök esetében a legmagasabb: 72 %, míg a finneknél a legalacsonyabb: 38 %). Örvendetes tény, hogy a közös valuta – presztízse és felhasználóinak száma alapján – számos üdülés céljából felkeresett országban szívesen látott fizetőeszköz. |
5.5.1 |
Mindamellett óvatossági alapon tanácsos összehasonlítani annak előnyeit, hogy külföldi utazásnál nem kell pénzt váltani, az ezzel járó költségekkel. A helyszíni vizsgálatból az derül ki, hogy legtöbb esetben az „erős valutájú” harmadik országokban a kereskedelmi fizetéseknél alkalmazott euróátváltási árfolyam jelentősen kedvezőtlenebb, mint a hivatalos árfolyam. Ezt a szempontot sem a kérdőívek, sem a megkérdezettek nem említették, ami egyértelműen arra utal, hogy az érintettek az átváltási költségeket másodlagosnak tekintik, vagy észre sem veszik. |
5.6 |
A közös valuta szokásos alkalmazásáról szóló fejezet a legfontosabb kérdéssel zárul, amely azt vizsgálja, hogy a polgárok összességében miként értékelik az eurót. Előny vagy hátrány származik belőle több? Az ehhez a szemponthoz tartozó válaszok elemzése leginkább a jövőbeli kommunikációs stratégiák érdekében fontos. Rámutat továbbá arra, hogy szükség van az euróval kapcsolatos közösségi intézkedések, illetve az egyes kormányzatok és polgáraik közötti kapcsolatok átgondolására. |
5.6.1 |
Azoknak a polgároknak a százalékos aránya, akik az euró bevezetését előnyösnek ítélik meg, a legutóbbi felméréskor 48 %-ot tett ki, és ezáltal jelentősen alacsonyabb volt, mint a 2002. szeptemberi eredmény (59 %). Ez igen kifejező adat – főleg, mert a tendencia folytatódik. A polgárok egy kisebb, állandó része azt a nézetet képviseli, hogy az új valutára való átállásnak semmiféle hatása nem volt (7–8 %), míg az ellentétes nézetet képviselők aránya egyre emelkedik (29-ről 38 %-ra). |
5.6.2 |
A pozitív válaszok országonkénti vizsgálatánál első helyen Írország (75 %), Finnország (65 %) és Luxemburg (64 %), vagyis erőteljes gazdasági növekedést felmutató országok állnak. A negatív válaszok ezzel szemben túlnyomórészt Olaszországban (48 %) születtek, amelyet Görögország (46 %) és Németország (44 %) követ, míg a franciaországi érték éppen a középérték felett van (51 %). Óvatosnak kell tehát lenni, ha megpróbálunk közvetlen összefüggést találni az euró kedvező megítélése és a gazdasági növekedés között. Jóllehet igaz, hogy a kedvezőbben vélekedő országok mindegyike elégséges növekedést mutat, és a kedvezőtlenebb hozzáállású országok között gyengén fejlődő országok (Olaszország és Görögország) is vannak, az euróövezet két legnagyobb országában – Németországban és Franciaországban – azonban jó növekedési ráták mellett viszonylag kedvezőtlenek a vélemények. |
5.6.2.1 |
Az EGSZB szerint ez képezi az egész vizsgálat sarkalatos pontját: ahogyan az 5.1.1. pontban rámutattunk, meg kellene vizsgálni, mennyiben van összefüggés az euró mint valuta elfogadása és az Európai Unió elfogadása között. Elképzelhető a konjunktúrával való összefüggés is, amelyet leegyszerűsítve egyenlőnek tekintenek az euróval. Más szóval: az euró mint valuta értékelésénél alkalmasint van egy érzelmi, illetve ideológiai alkotóelem, amelynek a valutához magához semmi köze sincs. |
5.6.3 |
A gyenge gazdasági növekedés okai sokrétűek, gyakran együttesen lépnek fel, és egymással kölcsönhatásban vannak. A pénzpolitikai okok mellett (inflációs ráta, valutaátváltási árfolyamok, kamatlábak) még olyan szempontok is idetartoznak, mint a termelékenység, a versenyképesség, a bérszínvonal, a fogyasztói viselkedés, a fizetési mérleg, a társadalmi béke, a költségvetési deficit stb. Ez az összetett témakör politikusok, gazdasági szakemberek és szociális partnerek közötti viták tárgyát képezi. Az átlagpolgár ellenben rendszerint leegyszerűsített nézőpontot képvisel, és arra a szempontra összpontosít, amely mindennapi életét a leginkább meghatározza: a pénzre. |
5.6.4 |
Szakmai körökben van egy olyan irányzat, amely a gyenge gazdasági növekedést a pénzpolitikára vezeti vissza. Egyes gazdaságkutatók és pártok szerint ugyanis a pénzpolitika felelős azért, hogy az átváltási árfolyamok nem képesek ellenállni az emelkedésnek, ráadásul nem gondoskodik a növekedés és foglalkoztatás megfelelő kamatpolitikai intézkedések révén történő kielégítő támogatásáról. Jelen vélemény nem alkalmas ennek a kérdésnek a megvitatására, de a közvélemény ebben az esetben is az eurót tekinti a problémák okának. |
5.6.5 |
Az euró bírálata, ami különösen a gyenge gazdasági növekedést felmutató országokra jellemző, bizonyos mértékig a gazdaságilag erősebben növekedő országokban is megfigyelhető. Ez utóbbiakban az elutasító magatartást az is erősíti, hogy a lakosság egyes csoportjai már az euró bevezetése előtt rendkívül tartózkodóan vették tudomásul saját erős és jó nevű valutájuk kivonását a forgalomból, mivel e valuta nemzeti tekintélyük és identitásuk egyik szimbóluma volt. Ezeket az okokat még ma is említik azokban az országokban, amelyek az euró bevezetése ellen döntöttek. |
5.7 |
Az eurót támogató szavazatok elemzése egyértelműen alátámasztja az 5.6.3. és 5.6.4. pontban megfogalmazott feltevéseket (2). Legtöbb támogatóra az euró a lakosság azon rétegeiben talál, amelyeket valamennyi szociodemográfiai tanulmány a tájékozottabb kategóriába sorol: az eurót jobban támogatják a férfiak, az önálló vállalkozók és alkalmazottak, a fiatalok, a városiak és a felsőfokú végzettséggel rendelkezők, mint a nők, a munkások és munkanélküliek, az idősek, a vidékiek és a népesség kevésbé képzett csoportjai. A jobb tájékozottság érettebb gondolkodást és ítélőképességet jelent. |
5.7.1 |
Túlságosan egyszerű lenne feltételezni, hogy az euróval szembeni elutasító magatartás leküzdéséhez elegendőek a tisztán kommunikációs intézkedések. A megfelelő döntéseket mégis az adott tagállam specifikus helyzetének fényében kell értékelni. Egyes országokban az tájékoztatás szinte túlságosan hatékony, mindazonáltal gyakran inkább kritikára hajlik. Ezen a területen a pártok és néha a kormányzatok is döntő befolyással bírnak a közvélemény alakulására. Nem félretájékoztatásról van szó, hanem olyan meggyőződéseken alapuló kommunikációról, amelyeket egy demokráciában tiszteletben kell tartani. Mindamellett az a benyomásunk, hogy az eurót támogatók többségének meggyőzőbben, energikusabban és határozottabban kellene síkraszállniuk a közös valuta mellett. |
5.7.2 |
Egy olyan kampány, amely túlnyomórészt politikai, gazdasági vagy pénzpolitikai alapokra támaszkodva támogatná az eurót, valószínűleg mégsem befolyásolná jelentősen a közvéleményt. A gyakorlatias és polgárközeli szempontok hangsúlyozásával több támogatást lehetne szerezni az euró számára. Ez a fajta kommunikáció minden bizonnyal nagyobb visszhangot váltana ki, hiszen az egyes polgárok mindennapi életét érinti – és nincs szükség elvont alapelvek kifejtésére. Más szóval: ez a megközelítés egyszerűbb, mégsem felületes. Az ilyen jellegű kommunikációra az állami szervek alkalmasak a legkevésbé. Ezért a gazdasági szereplők és szociális partnerek figyelmét kellene felhívni erre a kérdésre, és nekik kellene vállalniuk a kommunikációs tevékenységet. Közelebb állnak a polgárokhoz, és minden bizonnyal nagyobb a meggyőzőerejük is. |
5.7.3 |
Az euró támogatói által elsősorban említett, praktikus jellegű érv az idegenforgalom. A külföldi utazások egyszerűbbek és olcsóbbak lettek (különösen az euróövezet országaiban, de harmadik országokban is). Ehhez jön még az ár-összehasonlítás (3) lehetősége. Az utazási és ingatlanirodák, általában véve az utazásszervezők és a fizetőkártya-kibocsátók munkájuk során ezt az „előnyt”, és különösen az átváltási költségek megszűnését, valamint a számlázott költségek biztonságát állíthatnák előtérbe. A pénzügyi szektor fontos szerepet játszik, mivel a pénzátutalás területén megfigyelhető legfrissebb fejlemények (egységes eurófizetési térség) eredményeképpen az euróövezetben a kifizetések a belföldi átutalásokhoz hasonlóan biztonságosak, gyorsak és díjmentesek. Nélkülözhetetlen azonban az illetékes hatóságok általi gondos felügyelet, amellyel biztosítható, hogy a pénzügyi szektor szigorúan betartsa a szabályokat. |
5.7.4 |
Első pillantásra kevésbé egyértelmű az euró támogatói által (fontossági sorrendben) harmadikként említett érv: Európa tekintélyének erősítése. Ezt az általános és elméleti érvet széles körű, általános jellegű intézkedés tárgyává kell tenni. |
5.8 |
Még érdekesebbnek tűnik azonban az eurószkeptikusok érveinek vizsgálata. A polgárok túlnyomó többsége (2006-ban 81 %, és ez az arány folyamatosan növekszik) az eurót teszi felelőssé az emelkedő árakért. Ez a hozzáállás már a közös valuta bevezetése előtt kirajzolódott. Már akkor sokan tartottak attól, hogy az árutermelők és szolgáltatók (és különösen a kereskedelem) a nemzeti valuta átszámításából fog majd profitálni, valamint hogy jogtalanul felkerekítik és megemelik majd az árakat. Az Európai Bizottság állította, hogy ez nem így lesz. A kormányzatok úgy próbáltak segíteni, hogy támogatták a kereskedelmi szereplőkkel kötött megállapodásokat. A fogyasztóvédelmi szervezetek elővigyázatra intettek. |
5.8.1 |
A konkrét következmények már napjaink történelméhez tartoznak: egyes országban betartották ezeket a megállapodásokat (az EGSZB úgy véli, hogy itt Ausztriát kellene követendő példaként említeni), másokban kevésbé, és megint másokban egyáltalán nem. Hogy ezért ki a felelős, azzal itt és most nem tudunk foglalkozni. Azonban egyértelmű, hogy számos országban az áremelkedés éppen az euró bevezetésével kezdődött. Ebből adódott az az általános benyomás, hogy az áremelkedést az euró „okozta”. Ez a benyomás a mai napig nem szűnt meg, és egyre inkább megszilárdul, mert hiányzik egy olyan tájékoztatás, amely a problémát a megfelelő megvilágításban mutatja be: az euró egyesek számára jó profitlehetőséget nyújtott, önmagában azonban mégiscsak „semleges” eszköz, és az is marad. Ennek az üzenetnek a közvetítésére még nem történt kísérlet, vagy ha történt, akkor hatása igen gyenge volt. |
5.8.2 |
A későbbi áremelkedésekre az eurónak semmiféle hatása nem volt. A bevezetését és konszolidációját követően a valuta a piac alakulásának mértékegységévé, nem pedig okává vált. Az inflációt, az átváltási árfolyamok viszonyát és a spekulációkat nem az euró befolyásolta: ezek az egyes nemzeti valuták mellett is bekövetkeztek volna, adott esetben az euróhoz képest akár nagyobb mértékben is. Az ebben és az előző pontban említett szempontokat egyszer és mindenkorra tisztázni kell. Ezt – az euróval szembeni, továbbra is tapasztalható kétkedés és ellenszenv feloldása szempontjából döntő fontosságú – érvet hangsúlyozni kell, és előtérbe kell helyezni a szociális partnerek, a kormányzatok és az Európai Bizottság részvételével zajló kommunikáció során. |
5.8.3 |
Az eddigi fejtegetésekkel bizonyos mértékig összefüggő másik érv az árkonvergencia, vagyis az az állítás, hogy az euró hozzájárul az euróövezeten belüli széles körű árkonvergenciához, mégpedig a különféle tagállamok között létrejövő konkurenciának és – az árakat végre összehasonlítani képes – fogyasztók oldaláról érkező nyomásnak köszönhetően. Ez a feltevés volt az euró bevezetését megelőző kampány tárgya és egyik legerősebb érve. Kialakítása miatt a kampány egyébként lehet, hogy túlzott elvárásokat keltett, mivel e konvergencia korlátozott mértékét nem pontosították. Azt ugyanis nem említették, hogy a fogyasztók számára a legfontosabb, és az általuk legközvetlenebbül érzett kiadásokat – azaz a helyben előállított és fogyasztott áruk és szolgáltatások árait – ez a konvergencia nem érinti. |
5.8.4 |
Úgy tűnik, a felmérés alátámasztja ezt a benyomást: a megkérdezettek 68 %-a azon a véleményen van, hogy az euró nem járult hozzá az árkonvergenciához (45 %), illetve „nem tudja” (23 %). A válaszadók 32 %-a ellentétesen vélekedik. A felmérés e részéből azonban hiányzik egy jelentős tény: nem ismeretes, hogy a válasz intuitív, azaz érzelmi indíttatású vagy közvetlen tapasztalatokon (külföldi utak, áruk vagy szolgáltatások határon túli megvásárlása) alapul. A kommunikációs kampányban az árkonvergenciára irányuló elvárásokat mérsékelni kell, és meg kell nevezni azokat az okokat, amelyek miatt e konvergencia korlátozott. Ezenfelül ki kell fejteni, hogy az a tény, mely szerint a helyben előállított és fogyasztott termékeken és szolgáltatásokon kívüli területeken nem vagy csekély mértékben alakult ki árkonvergencia, olyan tényezőkkel függ össze, amelyeknek semmi közük a közös valutához, ugyanis a kereslet és kínálat elvével, a szállítási költségekkel vagy az adózással kapcsolatosak. Összefoglalva azt lehet mondani, hogy az euró azokon a területeken, ahol erre lehetőség volt, hozzájárult az árkonvergenciához. Az árak közötti különbségek azonban itt, Európában is fennmaradnak, akárcsak az Egyesült Államokban, ahol pedig mindig is egységes volt a valuta. |
6. Politikai szempontok
6.1 |
A megkérdezettek nagy többsége (75 %) azon a véleményen van, hogy az euró mint nemzetközi valuta fontos szerepet játszik. A válaszadók jóval csekélyebb részét érdekli az átváltási árfolyam, habár hozzávetőlegesen meg tudja becsülni, milyen erős az euró a dollárral szemben. Közel azonos, illetve valamivel magasabb százalékos arányban (78 %) képviselik a válaszadók azt a véleményt, hogy az eurónak semmiféle hatása nem volt európai identitásukra. A válaszok tagállamonkénti értékelése elgondolkodtató és némileg meglepő: azok az országok, amelyekben az eurót az európai identitás érzékelése fontos tényezőjének tekintik, a következők: Írország (56 %), amelyet nagy lemaradással követ Olaszország (28 %) és Luxemburg (19 %). A legalacsonyabb százalékos arányokat Hollandiában, Görögországban, Németországban és Ausztriában mérték (10–14 %). 1.1 |
6.1.1 |
Magyarázatként – jóllehet csak néhány ország esetében – arra utalhatnánk, hogy Olaszország, amelynek nemzeti valutája sorozatos ingadozásoknak volt kitéve, azon országok közé tartozik, amelyekben az eurót az európai identitás tényezőjeként ismerik el, míg többek között és Németország, amely országok büszkék voltak erős és stabil valutájukra, negatívabban áll hozzá az euróhoz. A többi országban különféle okok és tapasztalatok érvényesülnek: a tájékoztatás hiánya, közömbösség, csekély érdeklődés egy olyan Európa iránt, amely tekintélyes valutát vezet be. Ezt a legutolsó szempontot úgy tűnik, hogy egy több tekintetben is meglepő tény igazolja: a megkérdezettek nagy többsége minden országban, az eurót támogatókban is, azon a véleményen van, hogy az euró semmiféleképpen nem hatott az európai identitás érzékelésére. |
6.1.2 |
Meg kell jegyezni, hogy jelentőségének a nemzetközi színtéren való bizonyítása ellenére az eurót évekkel a bevezetését követően még mindig nem úgy érzékelik, mint az európai identitás tényezőjét és szimbólumát. Mivel ez a hangulat sokrétű egyéni érzékeléseken alapul, lehetetlen olyan specifikus kampányokat folytatni, amelyek a polgárok hozzáállásának megváltoztatására irányulnak. Változást csak fokozatosan lehet elérni, amennyiben felszámoljuk az ilyen hozzáállás okait. Más szóval: az euró csak akkor válik majd az európai identitás szimbólumává, ha a polgárok magukévá teszik azt a tényt, hogy „európaiak”. |
6.2 |
Optimizmusra ad okot a válasz arra a kérdésre, hogy számolhatunk-e az euróövezet új tagállamokra való kiterjesztésével. A megkérdezettek közel 80 %-a (illetve minden országban több mint a fele) ezt biztosnak, illetve valószínűnek tartja. Az EGSZB ezt a választ az euró vonzerejébe vetett bizalom jelének tekinti, amely nem létezne, ha az emberek az eurót valóban úgy értékelnék, hogy politikailag gyenge és negatív hatásokkal jár. |
7. A gazdaságpolitikák összehangolása és a stabilitási paktum
7.1 |
Célszerű lenne ezeket a jelentős és koncepcionális jellegű kérdéseket külön fejezetben tárgyalni. Az EGSZB a szóban forgó szempontokra már számos véleményben kitért, és fenntartja magának a jogot, hogy a következőkben újból foglalkozzon vele. Most elegendő annyit megjegyezni, hogy a válaszadók mintegy fele tudja, hogy a gazdaságpolitikák összehangolása közösségi szinten folyik. Többségük azonban úgy látja, hogy ez az összehangolás nem kap elég figyelmet. Az országonkénti elemzésből kiderül, hogy az ismeretek szintjét és az erre épülő értékeléseket tekintve jelentős különbségek vannak az egyes országok között. Feltűnő az az objektivitás, amellyel a megkérdezettek saját országuk gazdasági helyzetét megítélik: a kedvező gazdasági fejlődéssel jellemezhető országok polgárai tisztában vannak e ténnyel, és a nehéz gazdasági helyzetben lévő országokból származók is habozás nélkül beismerik ezt az állapotot. |
7.2 |
A stabilitási paktum vonatkozásában a nemzeti szintű ismeretek és különbségek körülbelül megfelelnek a gazdaságpolitikára vonatkozó ismereteknek. Mindazonáltal a megkérdezettek háromnegyede egyetért abban, hogy a stabilitási paktum erős és stabil eurót garantál. Jellemző, hogy a másképpen vélekedők legnagyobb arányban azokból az országokból származnak, ahol a tapasztalt áremelkedést az emberek burkoltan az euró rovására írják. |
7.3 |
A felmérésből tehát egyértelműen kiderül, hogy általános az a meggyőződés, mely szerint az egyes országokban az euró felelős a gazdasági helyzetért és az áremelkedésért, illetve némelykor a kedvező gazdasági fejlődésért is – az egyének sajátos (nemzeti) nézőpontjától függően. Rá kell mutatni arra, hogy az euróövezet gazdasága megvédi az eurót az olyan zavaró hatásoktól, amely különben az egyes országokat önmagukban, ráadásul erősebb mértékben sújtaná. Minden polgár fel kell, hogy tegye magának a kérdést, hogy országában milyen lenne a gazdasági helyzet az euró bevezetése nélkül. Melyik nemzetgazdaság tudott volna egyedül, magára hagyva szembeszállni azokkal a külső problémákkal, amelyek az elmúlt években jelentkeztek és bármikor újra érinthetik a világgazdaságot? |
8. Az új tagállamok
8.1 |
Lehetetlen egyetlen dokumentumban összefoglalni azokat az elemző meggondolásokat, amelyek az euróországokat és a 11 új, köztük a három legutóbb csatlakozott tagállamot, valamint a hosszabb-rövidebb időn belül csatlakozó államokat érintik. A 2007. szeptemberi felmérés bizonyos kulcskérdéseire adott válaszok elemzéséből azonban hasznos ötleteket nyerhetünk azon jövőbeli intézkedések szempontjából, amelyek a közös valuta elfogadására vonatkoznak. |
8.2 |
Az euró bevezetésének nemzeti szintű következményeiről szóló véleménykutatás azt mutatja, hogy a polgárok nagy része (53 %) pozitív hozzáállású, míg 33 %-uk ellenzi az eurót, 15 % pedig „nem tudja” (4). Az euró bevezetéséről általában szóló kérdésre nagyon hasonló átlageredmény jött ki. A támogatók és ellenzők aránya mindkét esetben jelentősen ingadozik az egyes országok között. Így az ellenzők aránya a lettországbeli 55 % és a romániai 18 % között változik. A negatív hozzáállás alapvetően az alacsony népességű országokban fejeződik ki erősebben. |
8.2.1 |
Ha összehasonlítjuk ezeket az adatokat az euróországok adataival (lásd az 5.6. pontot), ez utóbbiakban kisebb az euró támogatóinak részaránya. Az EGSZB ezt bizonyos mértékig csodálkozással veszi tudomásul, úgy véli azonban, hogy ez az adat, amennyiben ténylegesen a valóságot tükrözi, valószínűleg inkább az Európai Unióval szemben elterjedt kedvetlenséggel, mintsem a közös valuta elutasításával függ össze (lásd az 5.6.2. pontot). |
8.3 |
A fogyasztók szempontjából legfontosabb ismeretlen tényező az euró bevezetésének az árakra gyakorolt hatása: a megkérdezettek háromnegyede tart az áremelkedéstől, míg 11 % semleges elemet lát az euróban és 6 %-uk az árak csökkenésére számít. Ezeket az adatokat össze kell vetni az euróövezet országainak adataival (lásd az 5.1. pontot). Ott a megkérdezettek több mint 80 %-a a közös valutát teszi felelőssé a megemelkedett árakért. Ebből arra lehet következtetni, hogy a meglévő tapasztalatok megerősítik azon országok félelmeit, amelyek az eurót még nem vezették be. Ez a feltételezés azonban nemcsak erősen egyszerűsít, hanem félre is vezet, mivel Európa és az egész világ minden országában emelkedtek és még mindig emelkednek az árak. Érdekes lenne megvizsgálni, hogy azokban az országokban, ahol nincs euró, milyen okokra vezetik vissza az áremelkedést. |
8.4 |
Az euró bevezetésének pozitív hatásaira vonatkozó kérdésre adott válaszokból az derül ki, hogy a megkérdezettek nagy többsége azt várja: a közös valuta hasznos fizetőeszköz lesz a külföldi utazásoknál, lehetővé teszi áruk és szolgáltatások megvásárlását más országokban, megkönnyíti az árak összehasonlítását, és megtakarítja az átváltási költségeket. Egy kisebb részük azt gondolja, hogy az euró megvédi hazáját a nemzetközi krízisektől. Ezek az elvárások megfelelnek azoknak az előnyöknek, amelyeket a polgárok a jelenlegi euróországokban tapasztaltak, ami – még a legmakacsabb ellenzők számára is – igazolja, hogy az elvárások terén nem kellett csalódni. |
8.5 |
Azoknál a kérdéseknél, amelyeket nem lehet ilyen közvetlen módon érzékelni, a válaszok nem ennyire határozottan pozitív kicsengésűek; ezekre a válaszadók nagy része „nem tudom”-mal felelt. Ez egyértelműen mutatja, hogy a polgárok olyan problémák esetén, amelyeket nem ennyire közvetlenül észlelnek, óvatosabban vagy egyáltalán nem válaszolnak. Ebből a látószögből szemlélve az eredmények kifejezetten pozitívak: 66 % véli úgy, hogy az euró erősíteni fogja Európa pozícióját a világban, és a válaszadók mintegy fele hiszi, hogy az euró biztosítja az árstabilitást, elősegíti a növekedést és a foglalkoztatást, valamint garantálja a költségvetési egyensúlyt. Arra a kérdésre azonban, hogy várhatók-e alacsonyabb kamatlábak, a válaszok jobban eltérnek egymástól: a válaszok egyharmad arányban oszlanak meg az „igen”, a „nem”, illetve a „nem tudom” között. |
8.6 |
A politikai értékre vonatkozó kulcskérdés az volt, hogy az eurót olyan tényezőnek tekintik-e, amely szerepet játszik az európai tudat kialakításában. A megkérdezettek 53 %-a adott erre igenlő választ, míg 35 %-uk válaszolt nemmel. Ez a szám már önmagában is örvendetes, és csak még kedvezőbbé válik, ha arra gondolunk, hogy a kérdésre 2004-ben 47 % válaszolt igennel, és 45 % nemmel. Ha összehasonlítjuk ezeket az adatokat az euróországokban végzett felmérések eredményeivel (lásd a 6.1. pontot), kételyeink támadnak. Az euróövezetben megkérdezettek több mint háromnegyede azt mondta ugyanis, hogy az euró semmiféleképpen sem változtatta meg hozzáállását az európai identitáshoz. |
9. Zárógondolatok
9.1 |
Az Eurobarometer felmérései a polgárok euróhoz való hozzáállását és ennek időbeli alakulását vizsgálják. Ez egyes kérdések tekintetében az értékelések felmérésről felmérésre eltérőek lehetnek. Az adott tendenciák kiigazítását szolgáló egyéni intézkedések azonban elégtelennek – ha egyenesen nem kontraproduktívnak – bizonyulhatnak, ha az egyszer egy jelentős politikus által szellemesen „euródiplomáciának” nevezett szándék politikai összértékét figyelmen kívül hagyjuk. |
9.2 |
Nem fér kétség ahhoz, hogy az euróországokban csakúgy mint az új tagállamokban a közvélemény jelentős részének továbbra is jelentős fenntartásai vannak a közös valutával szemben. Az egyes kérdésekre adott összes válaszból mégis az az összbenyomás alakul ki, hogy a negatív válaszok mögött nagyon gyakran Európa eszméjének elutasítása rejtőzik. Más szóval: nem magát az eurót kérdőjelezik meg, hanem sokkal inkább azt, amit az euró a polgár szemszögéből jelent: azt a politikai projektet, amelyet még nem éreznek magukénak, sőt talán el is utasítják, és amely egy fentről bevezetett valutában jut kifejezésre. |
9.3 |
Európa eszméje és az euró mint az eszme konkrét szimbóluma elutasításának okai sokrétűek. Az okok közé sorolható többek között az, hogy – a kormányzatok hivatalos álláspontjától függetlenül – minden országban vannak olyan politikai mozgalmak és a médiának olyan részei, amelyek szemben állnak az európai projekttel. Nem ritkán védelmeznek még maguk a kormányok is egyértelműen népszerűtlen intézkedéseket azzal, hogy a közös valutát vagy az alapjául szolgáló szabályokat teszik felelőssé. Nehezen mondható meg, hogy ezt a hozzáállást mennyiben lehet valóban elutasításra és mennyiben egyszerűen opportunizmusra visszavezetni. Az azonban biztos, hogy egészen addig nincs lehetőség európai politikai intézkedésre, amíg azok, akik a hatalmat gyakorolják – a kormányok, a pártok, a média – nem érzik magukénak ezt az intézkedést. |
9.4 |
A civil szervezeteknek ebben a stratégiában döntő szerepük van: olyan átfogó erőt alkotnak, amely közvetlen kapcsolatban van a polgárokkal. Alulról gyakorolhatnak nyomást a hatalmat gyakorló szintekre, és egyúttal felülről lefelé is, a polgárokra. Ezáltal privilegizált és egyidejűleg nagyon felelősségteljes helyzetben vannak, amelynek csak akkor tudnak megfelelni, ha az egyes politikai pozíciókon és nemzeti hovatartozásokon túllépve ugyanazokat a célokat követik. Az EGSZB az egyetlen olyan európai intézmény, amelynek ilyen a profilja, és határozott szándéka, hogy megfeleljen az Európai Bizottsággal és a tagállamok szociális partnereivel való együttműködésben betöltött szerepének. |
9.5 |
Nincs hiány olyan érvekben, amelyekre építve az eurót és az euró révén Európa eszméjét közelebb lehet vinni polgárokhoz: ilyenek az euróövezet gazdasági súlya, az egész világon megjelenő euróbefektetések, az euró tartalékvalutaként való egyre szélesebb körű elterjedése, a pénzügyi szektor hullámzásokkal szembeni védelme, az árstabilitás és a vásárlóerő megőrzéséhez való hozzájárulása. A kifogásokra ellenkérdéssel felelhetnénk: tegye fel magának mindenki a kérdést, mi történt volna hazájában, ha a nemzeti valuta egymaga került volna szembe a múltbeli és jelenlegi hullámzásokkal – olyan krízisekkel, amelyek jövőbeli előfordulása sem valószínűtlen. |
9.6 |
Az euró szélesebb körű elfogadtatásához mindenesetre a legfontosabb kiindulási pont egy olyan gazdasági és szociálpolitika lenne az EU-ban, amely ösztönzi a foglalkoztatást és a jövedelmet, és megfelelő társadalombiztosítási rendszert kínál. A polgárok csak ilyen körülmények között tanulják meg értékelni az európai projektet, és fogadják el következésképpen az eurót. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) „Az euró bevezetése az új tagállamokban”, Flash Eurobarometer 207. szám, Gallup Intézet, 2007. október.
(2) Országokra lebontott szociodemográfiai elemzések hiányában az 5.6.4. pontban található feltevésről nem lehet állást foglalni.
(3) Ez a megkérdezettek 30 %-a által említett érv valószínűleg a nemzeti piacra vonatkozik, de megfelelően kiterjeszthető az euróövezetre is.
(4) A végösszeg a kerekített számok miatt nem pontosan 100 %.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/124 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról
COM(2007) 747 végleges – 2007/0267 CNS
(2008/C 224/28)
2007. december 18-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:
Javaslat tanácsi irányelvre a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Gazdasági és monetáris unió, gazdasági és társadalmi kohézió” szekció véleményét 2008. április 30-án elfogadta. (Előadó: Wautier ROBYNS DE SCHNEIDAUER.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 98 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
Következtetések és ajánlások
1. |
Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság erőfeszítéseit a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások HÉA-szabályainak az egységes piac követelményeinek megfelelő kiigazítása érdekében. Az EGSZB különösen nagyra értékeli a közvetlenül bevont érintettekkel (1) való együttműködést, illetve az interneten lefolytatott nyilvános konzultációt. A HÉA-szabályok jövőbeli felülvizsgálatai esetén ugyanakkor az EGSZB valamennyi érdekelt fél közvetlen bevonását javasolja a jogalkotási folyamatba. |
2. |
Az EGSZB elismeri, hogy a javaslatok jelentős lépést jelentenek a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások modern és versenyképesebb HÉA-szabályozása felé. Az EGSZB ugyanakkor a még mindig meglévő értelmezési nehézségek és megoldatlan problémák felszámolása érdekében mélyrehatóbb jogalkotási megközelítést tartott volna kívánatosnak. Nem lehet eléggé hangsúlyozni, milyen óvatosan kell eljárnia az Európai Bizottságnak a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó HÉA-szabályok előterjesztésekor. Sem az ágazatok, sem a fogyasztók – különösen a magánfogyasztók – érdekeit nem lehet kockára tenni. Túl azon, hogy két olyan ágazatról van szó, amelyek kulcsszerepet játszanak a jól működő gazdaságban és sok európai polgár számára teremtenek munkahelyet, ez egy meglehetősen technikai jellegű szakterület, ahol nincs helye kísérletezgetésnek. Mivel a fő célkitűzések között szerepel a jogbiztonság növelése, illetve a gazdasági szereplők és a nemzeti adóhatóságok adminisztratív terheinek csökkentése, a megszövegezésnek egyértelműnek kell lennie. |
3. |
A HÉA-semlegesség kérdése kapcsán az EGSZB örömmel fogadja a költségmegosztási megállapodások bevezetését, és az adózás választására vonatkozó lehetőség kibővítését. Az EGSZB meg van győződve róla, hogy megfelelő megszövegezés és végrehajtás mellett ezen eszközök képesek lesznek csökkenteni a pénzügyi és biztosítási szolgáltatók költségeiben jelentkező rejtett HÉA-hatást. Ez nem csak a szektor hatékonyságát és versenyképességét javítja, de a szolgáltatók motiválása és a munkahelyek EU-n belül tartása révén pozitív hatással lesz a szolgáltatások hozzáférhetőségére is. Azonban mivel a cél a HÉA-semlegesség és az egyenlő versenyfeltételek megteremtése a pénzügyi és biztosítási szektorban, még számos megoldandó kihívás marad. Nevezetesen egyértelműbb és megbízhatóbb definíciót igényel számos adómentesség, illetve olyan fogalom, mint a mentesített szolgáltatás „specifikus és lényegi jellemzője”, vagy a mentesített közvetítés érvényességi köre. Elfogadható megoldást kellene találni arra is, hogyan terjeszthető ki a költségmegosztás célkitűzése a lehető legtöbb szereplőre, és kerülhetőek el a tagállamok közötti indokolatlan különbségek az adózás választására irányuló lehetőség végrehajtása terén. Végezetül fel kell tárni annak lehetséges módozatait, hogy miként kerülhető el, hogy a HÉA egyéb hasonló adókon túlmenően merüljön fel mindazon szolgáltatások – például a biztosítási díjak – esetében, amelyek egyedi nemzeti adók hatálya alá esnek, és HÉA-kötelessé válnának, ha a szolgáltató az adózás lehetőségét választja. Máskülönben a fogyasztók érdekeit sodorjuk veszélybe. |
Indokolás
1. A pénzügyi és biztosítási szolgáltatások versenyképesebb egységes piaca felé (2)
1.1 |
A jelenlegi HÉA-szabályozás értelmében a legtöbb pénzügyi és biztosítási szolgáltatás fogyasztóit nem terheli HÉA-fizetési kötelezettség. E szabályozás ennek ellenére felesleges akadályokat gördít a biztosítók és a pénzügyi szolgáltatók integrált, nyitott, hatékony és versenyképes egységes piaca elé. Két fő probléma merül fel. (3) |
1.2 |
Az első probléma a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások HÉA-mentességére vonatkozó meghatározások elavult volta. Ráadásul nincs világos határvonal a HÉA-mentes, illetve HÉA-köteles szolgáltatások között, sem pedig a visszaigényelhető input-HÉA meghatározására irányuló, Közösség-szerte elfogadott módszer. Ennélfogva a tagállamok nem egységesen alkalmazzák az adómentességeket, ami miatt az elmúlt években jelentős mértékben nőtt az Európai Bíróság (EB) elé vitt ügyek száma. A jogalkotási lemaradást pótolni kell, és világossá kell tenni a biztosítás és a pénzügyi szolgáltatások HÉA-mentességére vonatkozó szabályokat. Ésszerű dolog teret hagyni a pénzügyi szolgáltatások iparágában bekövetkező jövőbeli fejleményeknek is; az Európai Bizottságnak ez szándékában is áll. |
1.3 |
A másik probléma a HÉA-semlegesség hiánya. A pénzügyi és biztosítási szolgáltatók általában nem tudják visszaigényelni az üzletmenet fenntartása céljából vásárolt termékeket és szolgáltatásokat terhelő HÉA-t („input-HÉA”). Ez eltér a nem pénzügyi szolgáltatók helyzetétől, amelyek számára az input-HÉA nem jelent költséget: a HÉA számukra olyan adónem, amelyet a fogyasztóktól szednek be (ezért „fogyasztási adó”), hogy továbbadják az államnak, és amely nem befolyásolja bevételeiket. Míg a HÉA a tagállamok adóhatóságai számára jelentős bevételi forrás, a vállalkozások szenvednek áttételes hatásaitól. A vissza nem igényelhető„rejtett” HÉA a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások költségkomponense lesz. Végső soron ez a fogyasztók számára a termékek és szolgáltatások drágulását eredményezi. (4) |
1.4 |
Az európai pénzügyi piacok integrációja felé mutató általános trend, valamint a fokozott hatékonyság és versenyképesség érdekében folytatott globális verseny részeként a pénzügyi és biztosítási vállalatok új üzleti modelleket alkalmaznak. Ez lehetővé teszi számukra egyes alapvető háttérirodai és támogatási funkciók központosítását, illetve úgynevezett „kiválósági központokba” való kiszervezését, amelyek horizontálisan látják el e tevékenységeket egyes szereplőcsoportok részére. Az efféle üzleti modellek révén mindenekelőtt lehetővé válik a know-how és a beruházások hatékonyabb felhasználása, jobb minőségű termékeket és alacsonyabb költségeket eredményezve. Ugyanakkor felmerül a probléma, hogy ha a hasonló szolgáltatásokat HÉA-val számlázzák a pénzügyi és biztosítási szolgáltatók felé, az többletköltségeket jelent. Ez vezet a fent említett áttételes hatáshoz. |
1.5 |
A HÉA-szabályozás felülvizsgálata egyfelől a HÉA-szabályok naprakész és egységesebb alkalmazását szolgálja, ami nagyobb jogbiztonságot teremt és csökkenti a gazdasági szereplőkre és a hatóságokra nehezedő adminisztratív terheket. Másrészről a HÉA-semlegesség kérdésének megoldása érdekében a javaslat (HÉA-irányelv) a le nem írható HÉA-költségek csökkentésére ösztönzi a pénzügyi és biztosítási intézményeket, lehetővé téve számukra a HÉA-val terhelt szolgáltatások nyújtását, és egyúttal a vissza nem igényelhető HÉA keletkezésének elkerülését, egyértelműsítve az adómentességeket, illetve kiterjesztve azokat a költségmegosztási megállapodásokra is, a határokon átnyúló ügyleteket is beleértve. |
2. A közös hozzáadottérték-adó rendszer: jogalkotási megközelítés (5)
2.1 |
Több mint harminc éven át a hatodik HÉA-irányelv (77/388/EK) alkotta a HÉA közös európai szabályozási keretének alapját. Ugyanakkor a számos módosítás miatt az irányelv nehezen áttekinthetővé és nehezen érthetővé vált a gyakorló üzleti szereplők számára. 2007. január 1-jétől hatályba lépett az Európai Közösség új HÉA-irányelve (2006/112/EGK), amely a fokozott világosság, ésszerűség és egyszerűsítés mellett azonban tartalmi változtatásokat nem hozott. |
2.2 |
A pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó adózási szabályok korszerűsítését, illetve egyszerűsítését célzó kampány részeként az Európai Bizottság 2007 novemberében újabb módosítási javaslatot nyújtott be az uniós HÉA-szabályozáshoz (6). A javaslatok a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló bizottsági stratégia részét képezték (COM (2006) 690, 66. szakasz). Az új meghatározások célja egyúttal a belső piacra vonatkozó szabályokkal való nagyobb összhang volt (pl. beruházási alapok, hitelminősítés, derivatívák). |
2.3 |
A HÉA közös rendszeréről szóló tanácsi irányelvre irányuló jelenlegi javaslat a biztosítási és pénzügyi szolgáltatások kezelése tekintetében módosítja a HÉA-irányelv (2006/112/EK) 135. cikkének (1) (a)–(g), valamint 137. cikkének (1) (a) és (2) bekezdését. Az irányelv-javaslatot rendeletre irányuló javaslat (7) kíséri (HÉA-rendelet), amely a biztosítási és pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006. november 28-i, 2006/112/EK irányelv releváns cikkeinek végrehajtási rendelkezéseit tartalmazza. A rendelet felsorolja a HÉA-mentesség hatálya alá, illetve azon kívül eső pénzügyi, biztosítási, menedzsment-, illetve közvetítési szolgáltatásokat, valamint a mentesített szolgáltatás specifikus és lényegi jellemzőjével bíró szolgáltatásokat, amelyek ezért saját jogon mentességet kapnak a HÉA alól. A pénzügyi szolgáltatásokra és biztosítási piacokra jellemző komplexitás és az új termékek folyamatos fejlesztése fényében ezek a felsorolások nem a teljesség igényével készültek. |
3. Konzultáció az érdekelt felekkel és hatásvizsgálat (8)
3.1 |
Az Európai Bizottság 2004-től 2007-ig konzultációt folytatott az érdekelt felekkel és független tanulmányt készíttetett: mindkettő megerősítette a pénzügyi és biztosítási szektorra vonatkozó HÉA-szabályozás felülvizsgálatának szükségességét. A felmerült lehetséges opciók teljes körű ismertetését az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság által készített hatástanulmány (9) tartalmazza. |
3.2 |
2004-ben Dublinban megrendezésre került a Fiscalis szeminárium a tagállamok nemzeti adóhatóságainak részvételével. A szemináriumon megvitatásra kerültek a gazdasági szereplők szempontjából felmerülő különböző problémakörök, különös tekintettel a kiszervezés jelensége mögött álló globális és belső piaci folyamatokra. 2005 folyamán a főbb érintettekkel folytatott párbeszéd tovább erősödött. Rendszeressé vált a kapcsolattartás az olyan reprezentatív csoportokkal, mint az Európai Bankszövetség (FBE), az Európai Biztosítók Bizottsága (CEA), az Európai Biztosításközvetítők Szövetsége (BIPAR), az Európai Alap- és Vagyonkezelők Szövetsége (EFAMA); illetve a szakmai tanácsadókkal és más érdekelt felekkel. |
3.3 |
Az első Fiscalis szeminárium nyomonkövetése keretében az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság tanulmányt rendelt egy független szakértőtől a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó HÉA-mentesség gazdasági hatásának megfelelőbb megértése céljából (10). A záró jelentés 2006 novemberében került benyújtásra az Európai Bizottságnak, és egyebek mellett az alábbi következtetéseket tartalmazta (11):
|
3.4 |
A tagállamokkal és a Belső Piaci Főigazgatósággal folytatott ezt követő konzultációsorozat eredményeképpen kidolgozásra került egy alapdokumentum – a TAXUD 1802/06. számú munkadokumentum –, amely az érintett felekkel és a tagállamokkal a 2006 májusában, Brüsszelben megrendezett adókonferencián került megvitatásra. A munkadokumentum kiemeli az alapvető problémákat, illetve a számba jöhető lehetséges technikai megoldásokat. |
3.5 |
2006. május 9-től2006. június 9-ig nyilvános konzultáció zajlott az interneten. Összesen 82 válasz érkezett be az Európai Bizottsághoz (12). A pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokról tartott konzultáció keretében az érintettek által benyújtott válaszokból három fő következtetés vonható le. Az első, hogy a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások HÉA-besorolásának korszerűsítésére irányuló bármely opciónak nagyobb jogbiztonságot és világosságot, illetve a szolgáltatókra, alvállalkozókra, közvetítőkre és fogyasztókra nehezedő adminisztratív terhek csökkenését kell eredményeznie. Másodsorban a biztosítási ágazatban, illetve a pénzügyi szektorban működő gazdasági szereplők alapvetően azonos törekvésekben osztoznak, de gyakran más intézkedésekre helyezik a hangsúlyt az egyes kérdésekben. Harmadsorban a vállalkozások közötti (B2B), illetve a vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) szolgáltatások tekintetében a gazdasági szereplők érdekei jelentős mértékben eltérnek. |
3.6 |
2007 júniusában közzétették a Főigazgatóság honlapján az első jogalkotási tervezeteket tartalmazó munkadokumentumot. A jogalkotási tervezet ezt követően alaposan megvitatásra került valamennyi érdekelt féllel, több megbeszélés keretében. 2007. július 31-én kerekasztal-megbeszélést szerveztek a HÉA-szabályozásban érintettekkel. 2007. november 28-án az Európai Bizottság elfogadta és közzétette az említett javaslatokat, illetve a hatástanulmányt. |
3.7 |
A hatástanulmányban az Adóügyi és Vámuniós Főigazgatóság felsorolja a javaslatok remélt hatásait a magánfogyasztókra, az üzleti fogyasztókra, az európai pénzügyi és biztosítási társaságokra, illetve a nemzeti adóhatóságokra. Ez az elemzés elsősorban a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó HÉA-mentesség gazdasági hatásainak jobb megértését célzó tanulmány eredményeire alapult (13). A költségvetési hatás különböző tényezőktől függően – előírt HÉA-százalék, a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások jelenlegi HÉA-besorolása, egyéb adónemekkel (pl. a jövedelemadókkal) való kölcsönhatás, a társadalombiztosítási, illetve a munkanélküliséghez kapcsolódó költségek hatása stb. – várhatóan tagállamról tagállamra változó lenne. A PwC-tanulmány (14) alapján a következő elvárások szűrhetők le (15): |
3.7.1 |
A magán-, illetve üzleti fogyasztókra gyakorolt költséghatás: jelenleg a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások általában mentesülnek a HÉA alól. Az adózás választására vonatkozó lehetőség kiterjesztése nem növelheti a pénzügyi szolgáltatások végső költségeit a fogyasztók számára. A pénzügyi szolgáltatások tranzakciói szempontjából a termékek árában foglalt, vissza nem igényelhető HÉA-rész úgynevezett „rejtett adóként” működik. Az adózás választásának lehetősége megszüntetné a rejtett adózást, és lehetővé tenné a vállalkozások számára a hatékonyság növelését, és így a termékek árának csökkentését. Ez a logika érvényesül a költségmegosztási megállapodások esetében is. Mindez egyelőre csak feltételezés, melynek alapját néhány ország – pl. Belgium – választható HÉA-val kapcsolatos tapasztalatai képezik. Még dolgozni kell annak értékelésén, milyen aktuális hatással járhat az adózás választásának lehetősége az üzleti modellekre, illetve a pénzügyi termékek költségeire a különböző piaci szegmensekben. A magánfogyasztók számára lehetővé kell tenni, hogy a legkedvezőbb lehetőséggel élhessenek, és ne szenvedjenek hátrányt amiatt, hogy a piac más szegmenseiben HÉA-t vetnek ki. |
3.7.1.1 |
Igen kevéssé valószínű, hogy az adózás választásának lehetősége negatív hatásokkal járjon az üzleti fogyasztókra nézve, mivel ezek elvileg visszaigényelhetik az input-HÉA-t. Kevéssé világos viszont, milyen hatással lehet számolni a magánfogyasztók költségei terén abban a valószínűtlen esetben, ha az adózás választásának lehetőségét a B2C ügyletek esetén is engedélyezik. Mivel a magánfogyasztók nem vonhatják le a HÉA-t, az egyéb hasonló adókon túl felszámított HÉA problémája különösen markánsan felmerülhet a biztosítási díjak esetében. Jelenleg ezeket a díjakat nemzeti adókkal és járulékokkal terhelten számlázzák ki, abból a sajátos okból kifolyólag, hogy a nemzeti adóhatóságok nem jogosultak HÉA-t szedni a biztosítási szolgáltatások után. Ugyanakkor a végső hatás attól függ, milyen mértékben élnek ténylegesen a pénzügyi és biztosítási szolgáltatók az adózás választásának lehetőségével a B2C környezetben. |
3.7.2 |
A foglalkoztatásra gyakorolt hatás: fontos megjegyezni, hogy a költségvetési hatás nem korlátozódik a HÉA-bevételek összegére. Az EGSZB siet hangsúlyozni, hogy az olyan HÉA-megoldások, mint az adózás választásának lehetősége vagy a költségmegosztási megállapodások, hozzájárulnak a kulcsfontosságú szektorok tagállamokba vonzásához és ott tartásához. Ez egyfelől közvetlen foglalkoztatást biztosít a pénzügyi szolgáltatásokban és a biztosítási szektorban, másrészről közvetett foglalkoztatást is generál a tagállamokban. A közvetett munkahelyteremtő hatás olyan egyéb szektorokban mutatkozhat meg, mint az IKT-k illetve más, kiszervezett szolgáltatások. Ide sorolhatók a pénzügyi és biztosítási szereplők részére nyújtott termékek és szolgáltatások is (pl. számítógépes rendszerek, biztonsági szolgáltatások, étkeztetés, építőipari és ingatlanszolgáltatások stb.). A javaslatok megelőznék, hogy az európai szereplők a tevékenységek offshore kiszervezéséhez folyamodjanak (azaz egyes funkciókat Európán kívülre telepítsenek), mivel hatékony tervezés és végrehajtás mellett az új szabályok vonzó lehetőséget kínálnának a vállalkozásoknak, hogy az EU-n belül központosítsák vagy szervezzék ki tevékenységeiket. Ez a feltételezés a normál üzleti gyakorlatok elemzésén alapul, a helyi tudásszint, illetve az ellenőrzési láncok jelentőségének figyelembevételével. Ugyanakkor mindez nyilvánvalóan nem jelenthet garanciát arra, hogy az európai vállalkozások a jövőben nem dönthetnek bármely tevékenységük offshore kiszervezése mellett. Az EGSZB éppen ezért kiemelten figyel a versenyképesség és a munkahelyek minősége közötti megfelelő egyensúlyra. |
3.7.3 |
Az európai pénzügyi és biztosítási társaságokra gyakorolt várható hatás: az Európai Bizottság reméli, hogy a mentesült pénzügyi és biztosítási szolgáltatások meghatározásának egyértelművé tétele csökkenteni fogja a megfelelés költségeit. Manapság a vállalkozások kénytelenek minden egyes tagállamnál külön tudakozódni a mentesség helyi értelmezéséről, és gyakran kényszerülnek az Európai Bíróságra támaszkodni. Ez nem csak jelentős költségtétel, de egyúttal az európai integráció és a nemzetközi versenyképesség akadálya is. A következetes értelmezés azt jelenti, hogy az egyik tagállamban alkalmazott értelmezés bárhol másutt érvényesnek tekinthető. Ráadásul a szélesebb körben alkalmazott költségmegosztási megállapodások és az adózás választásának lehetősége segít majd a pénzügyi és biztosítási szolgáltatóknak megfelelőbben kezelni a vissza nem igényelhető HÉA hatását saját belső költségstruktúrájukra. Ez növeli a pénzügyi és biztosítási szolgáltatók nyereségességét, lehetővé téve számukra, hogy jobban helytálljanak a globális piacon, és csökkentsék a tőke-, illetve biztosítási költségeket az európai gazdaság és általában véve a fogyasztók számára. |
3.7.4 |
A nemzeti adóhatóságokra gyakorolt költséghatás: az Európai Bizottság meg van győződve róla, hogy a jogbiztonság növelése biztosítja a tagállamok adószedési jogait, és egyúttal csökkenti az agresszív adótervezésre nyíló alkalmakat. Ezen túlmenően a világosabb mentességi szabályoknak köszönhetően csökkennek a nemzeti adóhatóságokra nehezedő adminisztratív terhek is. Mindazonáltal az adómentesség következetesebb alkalmazása nem zárhatja ki sem azt, hogy egyes tagállamok kénytelenek lesznek mentességet adni egyes szolgáltatásoknak, amelyeket jelenleg adókötelesnek tekintenek, sem a fordított esetet. Egy magas szintű elemzésre alapozva azonban az Európai Bizottság feltételezi, hogy a bevételekre gyakorolt globális hatás csekély vagy semleges lesz. A nyereségesebb pénzügyi és biztosítási szolgáltatók több közvetlen adót fizetnek, és ennek megfelelően járulnak hozzá a nemzeti költségvetéshez. Továbbá a költségmegosztási megállapodások ilyen eseteiben elvileg elvesző HÉA jelentős részét jelenleg nem szedik be ténylegesen, mivel a szereplők megfelelő, de komplikált és adminisztratív terhekkel járó szervezési intézkedésekkel minimalizálják a funkciók központosításának e költségét. |
3.7.4.1 |
Az Európai Bizottság mindezek ellenére jelzi, hogy a fenti HÉA-megoldások hatása nehezen megbecsülhető. Sok függ attól, hogyan reagálnak a pénzügyi és biztosítási intézetek a változásokra. A költségmegosztás tekintetében az adóbevételek csökkenése attól függ, hogy a mechanizmusok már léteznek-e, és a HÉA hatálya alá esnek-e vagy sem. Ha az új szabályok arra ösztönzik a pénzügyi és biztosítási szolgáltatókat, hogy olyan hatékonysági elven működő mechanizmusokat alakítsanak ki, amelyekre egyébként nem gondoltak volna, nem lesz HÉA-veszteség. Ha a mechanizmusok már léteznek és a HÉA hatálya alá tartoznak – ami kevéssé valószínű –, akkor az adómentesség kiterjesztése miatt bevételkieséssel kell számolni. Ami az adózás választásának lehetőségére vonatkozó szabályok változását illeti, nettó adókiáramlásra lehet számítani a vállalkozások közötti (B2B) ügyletek esetében, mivel az üzleti fogyasztók általában vissza tudják igényelni az általuk fizetett HÉA-t. Másrészről a vállalkozások és fogyasztók közötti (B2C) ügyletek elvileg adóbevétel-többletet termelnek. Ugyanakkor a jelenlegi fázisban bizonytalan, milyen arányban választják a szereplők a B2C környezetben a pénzügyi és biztosítási termékek adózásának opcióját. A pénzintézeteknek és a biztosítótársaságoknak először is meg kell győződniük róla, hogy képesek lesznek olyan mértékben növelni a hatékonyságukat, hogy a magánfogyasztókra ráterhelhessék a HÉA-t anélkül, hogy az növelné az utóbbiakat terhelő költségeket. |
4. A biztosítási és pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos észrevételek
4.1 |
Az EGSZB maradéktalanul támogatja az Európai Bizottságot abban az ambiciózus tervében, hogy a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások HÉA-mentességére vonatkozó szabályozást a modern piac követelményeihez igazítsa. A javaslatok világos megoldásokat keresnek a pénzügyi és biztosítási szektor, illetve ezek fogyasztói részéről felmerülő főbb problémakörökre; a választott megközelítés – ti. az irányelvre irányuló javaslat és a végrehajtási intézkedéseket tartalmazó rendeletre irányuló javaslat – helytállónak és logikusnak tűnik. |
4.2 |
Az EGSZB ennek ellenére arra bíztatja az Európai Bizottságot a tagállamokkal együtt, hogy dolgozzanak tovább bizonyos meghatározások további egyértelműsítésén, a nagyobb jogbiztonság alapvető problémájának maradéktalan megoldása érdekében. Ami a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó meghatározásokat illeti, az EGSZB aggodalmát fejezi ki a javaslat egyes megfogalmazásaival, például a hitelnyújtás – a HÉA irányelv 135. cikke (2) bekezdésében, illetve a HÉA-rendelet 15. cikkében foglalt – meghatározásával kapcsolatban. E definíciók nem teljesen világosak, és túlságosan leszűkítő értelműnek tűnnek. Például csak a „hitelnyújtás” általános fogalmára terjednek ki, láthatóan anélkül, hogy konkrétan foglalkoznának a finanszírozás nyújtására meglévő vagy kialakulóban lévő megoldások különböző fajtáival, így az értékpapírokat magukban foglaló tranzakciókkal. Ezért az EGSZB azt ajánlja, hogy megfontolás tárgyává kellene tenni a további egyértelműsítést, teret adva a pénzügyi szolgáltatások iparága további lehetséges fejleményeinek is. Erre az Európai Bizottság hajlandó is. |
4.3 |
Ugyanezek az ajánlások vonatkoznak a rendeletre irányuló javaslatra is. Az EGSZB a munka folytatását ajánlja annak biztosítása érdekében, hogy a rendeletben foglalt példák jegyzéke teljesen világos és következetes legyen. Az EGSZB megérti, hogy elviekben a rendeletben felsorolt definíciók jegyzéke nem a teljesség igényével készült, mégis aggódik a zavar kockázata, illetve az olyan pénzügyi és biztosítási szolgáltatások gyakorlatában felmerülő előre nem látható problémák miatt, amelyeket nem említ kifejezetten a jegyzék. |
4.4 |
Meg kellene fontolni, hogyan lehet több bizonyosságot teremteni a fizetési szolgáltatások, derivatívák, értékpapír- és megőrzési szolgáltatások kategóriái, illetve a befektetési alapok kezeléséhez kapcsolódó specifikus szolgáltatások adómentességének köre tekintetében. Ami a mentesített szolgáltatás specifikus és lényegi jellemzőjével rendelkezőnek tekintett szolgáltatásokat illeti, az EGSZB úgy véli, további egyértelműsítést igényelhet a „lényegi” illetve a „specifikus” fogalma (16). Úgy tűnik, a javaslatok nem mindig adnak elég világos képet arról, milyen adminisztratív intézkedéseket tekintenek specifikusnak és lényeginek, miközben a listák nem mindig tűnnek teljesen következetesnek, mivel úgy tűnik, hogy az egyazon értéklánchoz tartozó szolgáltatásokat olykor eltérően kezelik. |
4.5 |
Ami a közvetítést illeti, több világosságot kell teremteni a „szerződő fél”, illetve a „standardizált szolgáltatások” fogalmával kapcsolatban (17). A közvetítést is be kellene foglalni a mentesített szolgáltatás „lényegi” és „specifikus” jellemzőjével rendelkező szolgáltatások meghatározásába (18). Máskülönben a közvetítői tevékenységre nem egyenlő versenyfeltételek vonatkoznak. Ez ellentétes volna a javasolt adómentességek szándékolt új filozófiájával is, amely a szolgáltatásnyújtásra összpontosít, nem pedig a szolgáltatást nyújtó személyre vagy arra, hogy milyen eszközöket vesznek igénybe a szolgáltatásnyújtáshoz. |
4.6 |
Különös figyelmet kell szentelni az olyan szolgáltatásoknak, mint a nyugdíjak, illetve az életjáradékok, amelyek különböző mentességi kategóriák címén részesülnek az adómentességből. A kockázatok megléte vagy éppen hiánya alapján ez vagy a biztosítás (19) vagy a pénzbetét (20) kategóriáját jelenti. A gondot az okozza, hogy a kapcsolódó szolgáltatások (háttériroda) koncepcióját külön-külön és eltérő módon fogják fejleszteni (21). Ebből adódóan a szóban forgó egységes terméknek a lényegi és specifikus jellemzőkkel bíró szolgáltatások két különböző HÉA-kategóriájába kell esnie attól függően, hogy az adómentes fő szolgáltatáson belül hova sorolják. |
4.7 |
Az EGSZB üdvözli a szereplők jogának kiterjesztését a biztosítási és pénzügyi szolgáltatások adózásának választására vonatkozó lehetőség tekintetében, valamint a költségmegosztási megállapodások bevezetését, mint a rejtett HÉA-hatás csökkentésének eszközeit. Az EGSZB ugyanakkor attól tart, hogy a költségmegosztásra való jogosultság szigorú feltételei, illetve a HÉA-semleges költségmegosztási megállapodáson belül nyújtható szolgáltatások szigorúan behatárolt köre a gyakorlatban a költségmegosztási intézkedések potenciális előnyeit a szituációk egy bizonyos, igen korlátozott körére fogja redukálni. |
4.8 |
A csoportos HÉA-alanyiság (amikor vállalatok csoportjait HÉA-szempontból egyetlen adófizetőnek tekintik, ahogy az a jelenlegi HÉA-irányelvben is szerepel, bár csak opcionálisan) általános bevezetése, a visszaélések elleni megfelelő intézkedésektől kísérve megfelelőbb és rugalmasabb megoldásnak bizonyulhat, amely lehetővé tenné a szereplők számára, hogy többlet-HÉA-kötelezettség nélkül integrálják alapvető funkcióikat. Az EGSZB ugyanakkor elismeri, hogy a csoportos HÉA-alanyiságra irányuló intézkedések végrehajtása jelenleg nem élvez egyhangú támogatottságot a tagállamok körében, és hogy az Európai Bizottságnak is fenntartásai vannak. Ez tehát rövid távon nem tűnik megoldásnak. |
4.9 |
Az EGSZB üdvözli az adózás választására vonatkozó lehetőség általános bevezetését, amely jelenleg a biztosítási szolgáltatások számára nem hozzáférhető. E lehetőség előnyei világosak a B2B tranzakciók esetén, ahol az ügyfelek a HÉA-t nem tudják visszaigényelni. Azonban az EGSZB aggódik amiatt, hogy az új szabályozás keretében felmerül a további adóztatás veszélye, amely költségkihatással jár a magánfogyasztókra, akik nem tudják visszaigényelni a HÉA-t. A biztosítási szerződéseket a kockázat helye szerinti tagállamokban – a rájuk vonatkozó törvényektől függetlenül – közvetlen adók és járulékterhek terhelik. Ezen adók mértéke számottevő mértékben eltér a tagállamok, illetve a biztosítástípusok (pl. életbiztosítás, gépjármű-felelősségbiztosítás stb.) között. Mindez felveti az EU-szintű egyeztetés szükségességének kérdését. Az EGSZB kétségesnek tartja, hogy a biztosítótársaságok alkalmaznák – különösen a B2C piacokon – az adózás választásának lehetőségét, amíg a nemzeti adóhatóságok egyéb adókkal terhelik a biztosítási díjakat. Másrészről az EGSZB valószínűtlennek tartja, hogy a nemzeti hatóságok eltörölnék vagy legalább megfelelő mértékben csökkentenék a díjakat terhelő adókat, mivel ez bevételkiesést jelent a tagállamok számára. Ez a kérdés nyilvánvalóan megoldásra vár. |
4.10 |
Ami a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások adózásának megválasztására vonatkozó lehetőséget illeti, az EGSZB üdvözölne egy olyan rendszert, amely lehetővé teszi a szereplők számára, hogy ügyletről ügyletre vagy ügyfelek szerint, illetve az ügyletek vagy az ügyfelek előre meghatározott kategóriája szerint válasszák ezt az opciót. Üdvözlendő volna, ha a szereplők ugyanilyen mértékben lehetőséget kapnának a HÉA-val terhelt kiadásokhoz kapcsolódó input-HÉA megfelelő visszaigénylésére. Ez maximális HÉA-semlegességet teremtene a B2B környezetben. Ugyanakkor döntő fontosságú, hogy garantáljuk az opció egységes végrehajtását 2012-től, és hogy éppen ezért a tagállamok nem kaphatnak lehetőséget, hogy a HÉA-opció alkalmazására eltérő feltételeket diktáljanak. Ha az adózás választásának lehetősége nem egyformán kerül végrehajtásra, valószínű, hogy versenytorzulások keletkeznek a tagállamok és a gazdasági szereplők között. |
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Ezek az érintettek a következők: a pénzügyi szektor szereplői, a biztosítási szektor szereplői, illetve a nemzeti adóhatóságok.
(2) MEMO/07/519, „A pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó HÉA-szabályozás korszerűsítése – Gyakran feltett kérdések”, Brüsszel, 2007. november 28., 1–4. o.
(3) COM(2007) 747 final, „Javaslat tanácsi irányelvre, Indokolás”, Brüsszel, 2007. november 28., 2–4. o.
(4) Battiau P. (2005), „Letter from Brussels. VAT in the Finance Sector” [Levél Brüsszelből. A HÉA a pénzügyi szektorban], in: The Tax Journal, 2005. november 28., 11–14. o.
(5) COM (2007) 747, „Javaslat tanácsi irányelvre, Indokolás”, Brüsszel, 2007. november 28., 2–4. o.
(6) COM(2007) 747: Javaslat tanácsi irányelvre a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról.
(7) COM(2007) 746: Javaslat tanácsi rendeletre a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítási és pénzügyi szolgáltatások kezelésével kapcsolatos végrehajtási intézkedéseinek megállapításáról.
(8) COM(2007) 747 final, „Javaslat tanácsi irányelvre, Indokolás”, Brüsszel, 2007. november 28., 2–6. o.
(9) SEC(2007) 1554, az Európai Bizottság munkadokumentuma, „Kísérő dokumentum a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz: Hatástanulmány”, Brüsszel, 2007. november 28., 1–61. o.
(10) Price Waterhouse Coopers, Taxud/2005/AO-006. sz. tender, „Study to increase the Understanding of the Economic Effects of the VAT Exemption for Financial and Insurance Services” [Tanulmány a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások HÉA-mentessége gazdasági hatásának megfelelőbb megértéséhez], Brüsszel, 2006, 1-369. o.
(11) SEC(2007) 1554, az Európai Bizottság munkadokumentuma, „Kísérő dokumentum a közös hozzáadottértékadó-rendszerről szóló 2006/112/EK irányelv biztosítás és pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő módosításáról szóló tanácsi irányelvre irányuló javaslathoz: Hatástanulmány”, Brüsszel, 2007. november 28., 12-13. o.
(12) A nyilvános konzultáció dokumentuma (Konzultációs dokumentum a pénzügyi szolgáltatókat és biztosítókat terhelő hozzáadottértékadó-kötelezettségek korszerűsítéséről), illetve a válaszadók álláspontjainak részletes összefoglalása (Eredmények összefoglalása – Nyilvános konzultáció a pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokról) a http://ec.europa.eu/taxation_customs/common/consultations/tax/article_2447_en.htm internetes címen érhető el.
(13) Price Waterhouse Coopers, Taxud/2005/AO-006. sz. tender, „Study to increase the Understanding of the Economic Effects of the VAT Exemption for Financial and Insurance Services” [Tanulmány a pénzügyi és biztosítási szolgáltatások HÉA-mentessége gazdasági hatásának megfelelőbb megértéséhez], Brüsszel, 2006, 162-174. o.
(14) Ld. a 10. lábjegyzetet.
(15) MEMO/07/519, „Modernising VAT rules applied on Financial and Insurance services – Frequently Asked Questions” [A pénzügyi és biztosítási szolgáltatásokra vonatkozó HÉA-szabályozás korszerűsítése – Gyakran feltett kérdések], Brüsszel, 2007. november 28., 2–4. o.
(16) Ld. a HÉA-irányelvre irányuló javaslat 135. cikke (1) bekezdésének (a) pontját és a HÉA-rendeletre irányuló javaslat 14. cikkének (1) bekezdését.
(17) Ld. a HÉA-irányelvre irányuló javaslat 135a. cikkének (9) bekezdését és a HÉA-rendeletre irányuló javaslat 10. cikkének (1)–(2) bekezdését.
(18) Ld. a HÉA-irányelvre irányuló javaslat 135. cikke (1) bekezdésének (a) pontját.
(19) Ld. a HÉA-rendeletre irányuló javaslat 2. cikkének (1) bekezdését.
(20) Ld. a HÉA-rendeletre irányuló javaslat 5. cikke (1) bekezdésének h) pontját.
(21) Ld. a HÉA-rendeletre irányuló javaslat 14. és 17. cikkét.
30.8.2008 |
HU |
Az Európai Unió Hivatalos Lapja |
C 224/130 |
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye: Szerbia és az EU közötti kapcsolatok: a civil társadalom szerepe
(2008/C 224/29)
2007. július 18-i levelében Margot Wallström és Olli Rehn biztos felkérte az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságot, hogy alkosson feltáró véleményt a következő tárgyban:
Szerbia és az EU közötti kapcsolatok: a civil társadalom szerepe.
A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Külkapcsolatok” szekció 2008. május 5-én elfogadta véleményét. (Előadó: Seppo KALLIO.)
Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2008. május 28–29-én tartott 445. plenáris ülésén (a május 29-i ülésnapon) 74 szavazattal 9 ellenében, 10 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.
1. A vélemény következtetései
1.1 |
Ajánlások az Európai Unió (EU) intézményei és szervei számára
|
1.2 |
Ajánlások az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) számára
|
1.3 |
Ajánlások a szerb hatóságok számára
|
1.4 |
Ajánlások a szerbiai civil társadalmi szervezetek számára
|
1.5 |
Ajánlások a szerbiai és koszovói (3) civil szervezetek számára
|
2. A vélemény háttere
2.1 Az EU céljai a Nyugat-Balkánon és Szerbiában
A Nyugat-Balkán az uniós külpolitika fő regionális prioritásai közé tartozik. A Nyugat-Balkánon az Európai Unió fő célja a térség stabilitásának és jólétének fokozása. Hasonlóan fontos célként említhető a Nyugat-Balkán országainak uniós tagságra való felkészítése. Ez utóbbi elérése érdekében az Unió meghatározott előcsatlakozási támogatási eszközöket alkalmaz.
Létrejött a stabilizációs és társulási folyamat (STF), hogy ezzel segítsék a régió országait az uniós csatlakozásra való felkészülésben. A stabilizációs és társulási megállapodás (STM) aláírása jelentős lépésnek számít a teljes jogú uniós tagság felé. 2008 májusában a hat nyugat-balkáni államból öt írt alá STM-et. Miközben Horvátország már csatlakozási tárgyalásokat folytat az EU-val, a tagjelölti státuszú Macedónia Volt Jugoszláv Köztársaság még nem kezdte meg a csatlakozási tárgyalásokat. Szerbia 2008. április 29-én Luxembourgban írta alá stabilizációs és társulási megállapodását. Bosznia-Hercegovina lezárta a tárgyalásokat és parafálta, de még nem írta alá a rá vonatkozó STM-et.
2.2 A civil társadalmi szervezetek helyzete és szerepe Szerbiában
2.2.1 A nem kormányzati szervezetek speciális szerepe
A civil szervezetek és különösen a nem kormányzati szervezetek fontos szerepet játszottak Milošević rendszerének megdöntésében, mivel képesek voltak a demokratikus változások elérése érdekében a népesség jelentős részét mozgósítani. 2000 óta a nem kormányzati szervezetek átalakulási folyamaton mentek át, melyet programjaik, céljaik és prioritásaik újradefiniálása jellemzett. Mivel a Szerb Köztársaság a politikai, gazdasági és társadalmi átalakulás nehéz folyamatait éli, a nem kormányzati szervezetek – különösen a demokratizálással és az emberi jogokkal foglalkozók – fontos szerepet játszanak a szerb társadalom demokratizálásában. Néhány nem kormányzati szervezet jelentős hozzájárulása különösen a 2008 januárjában-februárjában tartott legutóbbi elnökválasztás során volt figyelemre méltó. A nem kormányzati szervezetek emellett komoly szerepet játszottak az európai alapértékek terjesztésében és abban, hogy Szerbiát közelebb hozták az EU-hoz.
2.2.2 Igény a civil társadalommal folytatott párbeszédre
Ebből a szempontból ki kell emelni a civil szervezetek és a szerb kormány közötti fokozott párbeszéd igényét. Annak ellenére, hogy a kormány és a civil szervezetek közötti konzultáció többféle formáját is bevezették (4), Szerbiában még mindig nem létezik szisztematikus civil párbeszéd. Egy ilyen párbeszéd meghonosítása a szerb társadalom egészének és különösen a civil szervezeteknek alapvető érdeke, emellett az EU-nak is érdekében áll, hiszen az életképes és erős civil társadalom a sikeres uniós integráció egyik előfeltétele.
3. Politikai fejlődés Szerbiában
3.1 A jelenlegi politikai helyzet
2000 óta, amióta Slobodan Milošević volt elnök uralmát demokratikus és integrációpárti kormány váltotta fel, Szerbiának a politikai, gazdasági és szociális átalakulás folyamatával kellett megbirkóznia. A gazdasági átmenet nehézségei, a Koszovó (5) végleges státuszának kérdése, valamint a nemzeti előítéletek és sztereotípiák egyes politikai vezetők által gyakorolt populista felhasználása mind a szerb politikai színtér radikalizálódásához járultak hozzá. Ez nem csupán az ellenzékre, de bizonyos fokig a Vojislav Koštunica miniszterelnök által vezetett leköszönő kormányra is vonatkozott. Meg kell említeni a média szerepét is e folyamatokban, hiszen az újságírók és tévétársaságok nagy része távolról sem független. A közelmúltbeli elnökválasztás során a szerb politika mérsékelt szárnyát képviselő, hivatalban lévő Boris Tadićot választották újra. Azonban a kormánykoalíció továbbra is fennálló instabilitása, valamint a Vojislav Koštunica Szerbiai Demokratikus Pártja és Boris Tadić Demokratikus Pártja közötti feszültségek, amelyek Koszovó (5) függetlenségének 2008. februári kikiáltását követően fokozódtak, Vojislav Koštunica miniszterelnök lemondásához vezettek. 2008. május 11-én előrehozott parlamenti választásokat tartottak.
3.2 Politikai kapcsolatok az Európai Unióval, Oroszországgal és a szomszédos államokkal
Az uniós integráció feltételezi a koppenhágai kritériumoknak, a stabilizációs és társulási folyamat feltételeinek, valamint az EU által meghatározott egyéb feltételeknek és követelményeknek a teljesítését. Szerbia nem teljesítette az összes feltételt és követelményt, de jó adminisztratív kapacitást mutatott az EU-val zajló, STM-re irányuló tárgyalási folyamat és a szükséges reformok végrehajtása során. 2007 novemberében az EU parafálta az STM-et. A stabilizációs és társulási megállapodás aláírását azonban aláásta a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való jobb együttműködés hiánya. Az EU munkacsoport felállítását hagyta jóvá a gyors előrehaladás módjainak vizsgálatára. Másrészről azonban az Európai Bizottság felhívta Szerbiát, hogy erősítse meg az Európai Unióhoz fűződő szorosabb szálak kialakítására irányuló kötelezettségvállalását (6). A volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi büntetőtörvényszékkel való együttműködés az STM aláírását követően is az EU és Szerbia közötti kapcsolatok továbbfejlesztésének egyik legfontosabb előfeltételét jelenti. A Szerbia és az EU közötti kapcsolatok alakulását jelentősen befolyásoló másik tényező az, hogy a szerb kormány képes lesz-e különválasztani Koszovó (5) végleges státuszának kérdését az uniós integráció folyamatától.
A Szerbia és Oroszország közötti kapcsolatok egyre erősebbek lettek. Ez részben Koszovó (5) státuszának kérdése miatt alakult így, mivel az Orosz Föderáció következetesen a szerb álláspontot támogatta. Másrészről a gazdasági együttműködés szintje is javul – e fejlemény legszembeszökőbb jele az orosz befektetők növekvő érdeklődése a szerb gazdaság iránt.
Bár az elmúlt néhány év során bizonyos javulás történt, a Szerbia és a szomszédos államok közötti kapcsolatok nem mind kielégítőek. Szerbia és uniós tagállam-szomszédai – Bulgária, Magyarország és Románia – között a kapcsolatok nagyon jóként jellemezhetőek. Ugyanez vonatkozik a Montenegróval és Macedónia Volt Jugoszláv Köztársasággal fenntartott kapcsolatokra. A Szerbia és Horvátország közötti kapcsolatok jók, bár van még néhány nyitott kérdés, például a menekültek Horvátországba való visszatérése. A Bosznia-Hercegovinával való kapcsolatokra jelentős mértékben kihat a Szerbia és a Boszniai Szerb Köztársaság között fennálló sajátos viszony. A legtöbb feszültség nyilvánvalóan a Szerbia és Koszovó (5) közötti kapcsolatokat terheli, különösen a tartomány függetlenségének kikiáltása óta.
3.3 Szerbia szerepe a Balkán stabilizációjában és fejlődésében
Szerbia a Nyugat-Balkán egyik jelentős országa és az Európai Unió fontos partnere a régióban. A szerb vezetők és haderők a balkáni háborúban való 90-es évekbeli részvétele miatt Szerbia híre a régióban viszonylag negatív. Ezen a képen egyedül a szomszéd országokkal való jó kapcsolatok és a különféle regionális kezdeményezésekben való részvétel fejlesztése révén lehet javítani, az EU segítségével.
4. Gazdasági fejlődés Szerbiában
4.1 Szerbia gazdaságának jelenlegi helyzete
A Milošević rendszerének jellegéből adódó politikai és gazdasági elszigeteltség miatt az 1990-es évek folyamán az ország gazdasági fejlődése lelassult. 2000 óta azonban a szerb gazdaság tipikus átmeneti gazdaságként jellemezhető, fenntartható (2006-ban 5,7 %-os, összehasonlításként 2005-ben pedig 6,2 %-os) növekedéssel. A GDP növekedését az infláció csökkenése kísérte, amely 2007-ben 10 %-ra esett vissza (7). Szerbia vitathatatlan gazdasági előnyei közé tartoznak a meglehetősen nagy piaci lehetőségek, kedvező földrajzi elhelyezkedés, vámmentes hozzáférés Délkelet-Európa, az Európai Unió, Oroszország és az Egyesült Államok piacaihoz, valamint a magas végzettségű és képzett munkaerő.
4.2 A privatizációs folyamat
A magánszektor részaránya az uniós átlaghoz képest továbbra is viszonylag alacsony. A magánszektor részesedése az össztermelésből 55 %, az összfoglalkoztatottságból pedig 60 % (8). A magánszektor viszonylag alacsony részesedése negatív hatással van a szerb gazdaság, különösen a termékek és szolgáltatások versenyképességére. Ezért a további privatizáció, valamint az állami és köztulajdonban levő vállalkozások átalakítása elengedhetetlen a szerb gazdaság további fejlődése szempontjából.
4.3 A szerb gazdaság fő ágazatai
A szerb gazdaság fő ágazatai, csökkenő fontossági sorrendben: a szolgáltatások, az ipar, a mezőgazdaság és az építőipar. A Szerbiai Befektetés- és Exporttámogatási Ügynökség szerint a gazdaság legdinamikusabban fejlődő ágazatai a mezőgazdaság, az informatika, a fafeldolgozás, a bútorgyártás, az energiaipar, az autóipar, a textilipar, az elektronika és a gyógyszeripar (9).
4.4 Külkereskedelem
Szerbia legjelentősebb kereskedelmi partnere az Európai Unió. Szerbia tíz legfontosabb exportpartnere között hat uniós tagállam található. Ugyanakkor Szerbia legfontosabb exportpartnere a szomszédos Bosznia-Hercegovina Köztársaság. A szerb import terén Oroszország számít fő partnernek (10).
A Szerbia és a szomszédos államok közötti gazdasági együttműködésre, ezen belül a kereskedelmi kapcsolatokra is pozitív hatást fog gyakorolni a Nyugat-Balkán országai és a Moldovai Köztársaság által 2006-ban aláírt új Közép-európai Szabadkereskedelmi Megállapodás. A szabadkereskedelmi övezet létrehozása a Nyugat-Balkánon az előcsatlakozási folyamat prioritásai közé tartozik.
4.5 Közvetlen külföldi befektetések és a legfontosabb befektetők a szerb gazdaságban
A befektetésorientált szerb politika sok külföldi befektető figyelmét felkeltette. 2006-ban a közvetlen külföldi befektetés teljes összege a régión belül a legmagasabb volt (3,4 milliárd EUR) (11). A befektetések legnagyobb része a pénzügyi szolgáltatásokra, a kereskedelemre, a gyártóiparra, az ingatlanokra, közigazgatásra és közlekedésre irányult. A legnagyobb befektetők túlnyomórészt uniós tagállamok, köztük Görögország áll az első helyen (12).
A befektetések növekvő száma ellenére a szerb piacnak még mindig sok lehetősége van a fejlődésre ezen a téren.
5. A civil társadalmi szervezetek jelenlegi helyzete és szerepe
5.1 Közös problémák és kihívások
Három fő problémát azonosíthatunk: az adójogi helyzetet, a város és a vidék közötti szakadékot, továbbá az együttműködés helyett egyre fokozódó versengést.
Igen problematikus, hogy a szerb adójogszabályok nem tesznek különbséget a civil társadalmi szervezetek és a profitorientált szervezetek között. Ennek megfelelően a civil társadalmi szervezetek ugyanolyan elbírálásban részesülnek, mint a kisvállalkozások – a kapott adományok után adót kell fizetniük, és csak egyes szervezetek rendelkeznek a HÉA-kötelezettségek alóli mentességgel. Ráadásul a szerb állam jelenlegi adópolitikája a civil társadalmi szervezetek támogatásának semmilyen formáját nem ösztönzi.
Egy másik nehézség a város és a vidék továbbra is fennálló megosztottsága. A legtöbb civil társadalmi szervezet Belgrádban, illetve két-három más nagyvárosban található, miközben vidéken hiányoznak a velük kapcsolatos tapasztalatok. Így általában véve a lakosság keveset tud a civil társadalomról, és nincsenek információi a civil társadalmi szervezetek tevékenységeiről sem.
A harmadik probléma – a civil szervezetek fokozódó versengése az együttműködés helyett – feszültségeket szül, és gyengíti a szerb hatóságokkal szembeni potenciális pozícióikat.
5.2 Együttműködés a szerb hatóságokkal: a civil párbeszéd hiánya
A szerb hatóságok a legtöbb civil szervezetet még nem tekintik partnernek, különösen azokat nem, amelyek bizonyos kényes kérdésekkel foglalkoznak (pl. háborús bűnök, tömegsírok). A civil társadalmi szervezetek, valamint a központi kormányzat vagy a helyi önkormányzatok együttműködése ad hoc alapon zajlik, mivel a kormány a jelek szerint nem törekszik partneri viszonyt kialakítani a civil társadalmi szervezetekkel. Ennek oka egyfelől a civil társadalmi szervezetek és a kormány viszonyát szabályozó jogszabályok hiánya, másfelől viszont számításba kell venni azt is, hogy hiányzik az arra irányuló politikai szándék, hogy a civil társadalmat szorosabban bevonják bizonyos stratégiai dokumentumokról folyó konzultációkba, illetve ezek előkészítésébe. Arra a tényre is fel kell hívni a figyelmet, hogy a szerb állam a civil társadalmi szervezetekhez meglehetősen szelektíven viszonyul.
5.3 Szociális partnerek
5.3.1 Szociális párbeszéd
Bár a hatékony szociális párbeszéd a sikeres gazdasági átalakulás egyik előfeltétele, a szerb társadalomban a szociális partnerek szerepe továbbra is viszonylag gyenge. Miután a munkaügyi törvény 2005-ben hatályba lépett, az általános kollektív szerződés érvényét vesztette. Ugyanez történt a 2001 előtt kötött valamennyi speciális kollektív szerződéssel is. Az új jogi szabályozással kapcsolatos másik változás, hogy a kormány már nem vesz részt az új általános kollektív szerződés megkötésében, de továbbra is aktív szerepet játszik több ágazati és speciális kollektív szerződés megkötésében. A reprezentatív szakszervezeteknek és munkaadói szövetségeknek, amelyek most az új általános kollektív szerződés tárgyalásaiért felelősek, egyelőre nem sikerült megállapodásra jutniuk. Egy új általános kollektív szerződés megkötése ezért továbbra is az egyik legfontosabb előfeltétele a szociális párbeszéd megerősítésének a szerb társadalomban.
A Szerb Köztársaság Szociális és Gazdasági Tanácsa, amelyet a szociális és gazdasági tanácsról szóló törvénnyel hoztak létre 2005-ben, intézményi alapot nyújt a háromoldalú tárgyalásokhoz. A tanács azonban több olyan problémával is küzd, amelyek negatív hatással vannak tevékenységére. Elsőként említendő a pénzügyi erőforrások szűkössége. Annak ellenére, hogy egyre növekvő támogatást kap az állami költségvetésből, a pénzügyi erőforrások hiánya negatívan befolyásolja a titkárság munkáját, és megakadályozza a tanácsot abban, hogy megfelelő számú munkacsoportot hozzon létre és rendszeres üléseket szervezzen. Egy másik probléma a szociális partnerek képviselőinek rendszertelen részvétele a tanács ülésein. Így némely törvénytervezetet anélkül fogadnak el a parlamentben, hogy megvitatták volna azt a tanáccsal.
5.3.2 A szerb munkaadói szervezetek
A Szerbiai Munkaadók Szövetsége (UPS) a munkaadók legfontosabb országos szervezete. A szakszervezetekkel ellentétben az UPS jó együttműködést tud felmutatni a munkaügyi és szociálpolitikai minisztériummal. Rendszeresen részt vesz a Szerb Köztársaság Szociális és Gazdasági Tanácsának tevékenységeiben. Az a tény azonban, hogy a Szerbiában működő legnagyobb cégek többsége nem tagja az UPS-nek, a szociális párbeszéd terén gyengíti a szervezet legitimációját. Az UPS részt vesz a Délkelet-európai Munkaadói Fórum, valamint a Munkaadók Nemzetközi Szövetsége munkájában. Az UPS nemzetközi tevékenysége erősödni fog, miután a BusinessEurope-ban megfigyelői státuszt kapott. Az UPS 2008 júniusában várhatóan csatlakozik majd a Munkaadók Mediterrán Uniójához is.
5.3.3 A szakszervezetek jelenlegi helyzete és szerepe
A szakszervezetek heterogénebbek. Szerbiában összesen mintegy 20 000 szakszervezet létezik, a vállalatitól a nemzetig, valamennyi szinten. Legtöbbjük a két fő országos konföderáció – a Függetlenség (Nezavisnost) és a Szerbiai Autonóm Szakszervezetek Konföderációja (SSSS) – egyikéhez tartozik.. Gyakran hiányzik a közös fellépés. Egy másik idevágó probléma a szakszervezetek közötti együttműködés hiánya. Bár a szakszervezetek szerbiai szerepét viszonylag gyengének tekintik, a közszféra és az állami vállalatok kollektív tárgyalásaiban való aktív részvételük mutatja, hogy a szociális párbeszéd erősítésében játszott szerepüket nem szabad alábecsülni. Ami a szerbiai szakszervezetek nemzetközi tevékenységét illeti, a Nezavisnost és az SSSS tagjai a Szabad Szakszervezetek Nemzetközi Konföderációjának, és részt vesznek az Európai Szakszervezeti Konföderáció Balkán-fórumában.
5.4 A különféle érdekképviseleti szervezetek helyzete
5.4.1 Nem kielégítő jogi környezet
A 2000 utáni szerb kormányok által a polgári szervezetekről szóló új törvényre vonatkozóan tett számos nyilatkozat és kötelezettségvállalás ellenére a nonprofit szervezetek munkája, valamint a szerb államhoz való viszonyuk továbbra sem szabályozott. A különféle érdekcsoportok és különösen a nem kormányzati szervezetek jogi státuszát a polgárok szövetségekbe, társadalmi szervezetekbe és politikai szervezetekbe történő tömörüléséről szóló, még a Jugoszláv Szocialista Szövetségi Köztársaság idejében hozott állami törvény, valamint a társadalmi szervezetekről és a polgárok szövetségeiről szóló, 1982-ben elfogadott és 1989-ben módosított köztársasági (szerb) törvény szabályozza. (13)
2006-ban a szerb kormány törvénytervezetet fogadott el a polgári egyesületekről. Ez a szöveg, amelyet összehangoltak a különféle érdekcsoportok képviselőinek álláspontjaival, még nem került a parlament elé elfogadásra. A törvénytervezet egyszerűbbé teszi a polgári egyesületek bejegyzési eljárását, és lehetővé teszi az egyesületek számára, hogy tagdíjakból, önkéntes hozzájárulásokból, adományokból és ajándékokból stb. ingatlant és eszközöket szerezhessenek. Arról is rendelkezik, hogy az állami vagy a helyi önkormányzati szervek támogatásokat és adományokat nyújthatnak különféle érdekcsoportoknak. Ugyanakkor a polgári társadalmi szervezetekről szóló törvény nem oldaná meg a jogi és gazdasági helyzetükkel kapcsolatos összes problémát, ezért további jogszabályok egész sorára lesz szükség.
5.4.2 A kis- és középvállalkozások (kkv-k), a fogyasztói és mezőgazdasági szervezetek szerepe és elterjedtsége
Kijelenthető, hogy a kkv-k és a mezőgazdasági szervezetek képviselői ugyanazokat a problémákat tapasztalják, mint a szakszervezetekéi – azaz a kontraproduktív szétforgácsoltságot és versengést –, ami megakadályozza, hogy erős nyomásgyakorló csoportokat alakítsanak. A nagymértékű korrupció egyes szervezetek számára másoknál jobb hozzáférést tesz lehetővé az állami bürokráciához. További megosztó tényezőként említhető e szervezetek politikai átfonódása és földrajzi elhelyezkedése. A kkv-kkal és a mezőgazdasági szervezetekkel összehasonlítva alacsonyabb ugyan a fogyasztói szervezetek száma, problémáik azonban többé-kevésbé azonosak.
5.4.3 A nem kormányzati szervezetek a szerb társadalomban
Szerbiában a nem kormányzati szektort a boszniai háborút követően, a 90-es évek második felében folyamatos erősödés jellemezte. A nem kormányzati szervezetek központi szerepet játszottak 2000-ben Milošević rendszerének megdöntésében a polgárok mozgósításával és azzal, hogy részt vettek a Milošević-ellenes ellenzékkel folytatott tárgyalásokban. Az „Izlaz 2000” néven a választások kitűzéséért folytatott kampány több nem kormányzati szervezet által sikerre vitt akció volt, amely jelezte a nem kormányzati szektor jelentőségét a demokratikus változások folyamatában.
2000 óta a nem kormányzati szervezetek szerb társadalomban betöltött pozíciója megváltozott. A nem kormányzati szervezetek szektora átalakuláson megy át. Emellett a nem kormányzati szervezetek némelyikének lelkesedése alábbhagyott, mivel a reformok üteme a 2000-es változások után vártnál lassúbbnak bizonyult. További probléma, hogy a nem kormányzati szervezetek megosztottak a kormányzattal való együttműködés tekintetében – miközben egyes szervezetek továbbra is folyamatosan a kormányzattal szemben lépnek fel, mások igyekeznek módot találni az együttműködésre. A nem kormányzati szervezetek szektorát bizonyos fokig az is legyengítette, hogy néhány vezetőjük 2000 után addigi tevékenységét beszüntetve a politikai élethez csatlakozott. Akként összegezhetjük tehát a helyzetet, hogy míg néhány nem kormányzati szervezet fokozta tevékenységét, az NGO-k jelentős része nem volt képes megfelelni annak a kritériumnak, hogy munkáját professzionálisabbá tegye és specializálódjon, s így több súlyos problémával kell szembenézniük. A pozitív fejlődés példájaként elsősorban néhány környezetvédelmi szervezetet lehetne említeni.
A gazdasági problémák döntő fontosságúak, mivel a legtöbb nem kormányzati szervezet esetében azok alapvető életképességét érintik. Csupán korlátozott számú projekthez, korlátozott időtartamra kapnak finanszírozást, többnyire idegen forrásokból. Ennek következtében sok szervezet nem szakosodott és több különböző, egymástól igen eltérő célú projekttel kénytelen foglalkozni. Ez nem csupán szakmai jó hírükre van kihatással, hanem azt is megnehezíti, hogy a létüket fenyegető alapvető problémákkal megbirkózzanak.
6. A civil szervezetek szerepe az uniós integrációban
6.1 A civil társadalmi szervezetek és az európai integráció folyamata
Több szerbiai civil társadalmi szervezet már jelenleg is központi szerepet vállal abban a folyamatban, amelynek célja az Európai Unió és az európai integráció jobb megismertetése a lakossággal. Nyilvános előadások és szemináriumok szervezésével, valamint az Európai Unióval és kapcsolódó témákkal foglalkozó szórólapok és egyéb anyagok terjesztésével a civil társadalmi szervezetek közreműködnek az Európai Uniót megismertető tájékoztató kampányokban, különösen vidéken és a kevésbé fejlett területeken. Noha a civil szervezetek megközelítése néha eltérő volt – például Szerbiának a volt Jugoszláviával foglalkozó nemzetközi törvényszékkel való teljes együttműködése mint a stabilitási és társulási egyezmény megkötésére irányuló tárgyalások 2007 tavaszi újrakezdésének egyik előfeltétele kérdésében –, a 2008. január-februári elnökválasztások során egy véleményen voltak. A civil szervezetek túlnyomó többsége Szerbia európai perspektívája mellett tette le a voksát, és segített a választások részvételi arányának növelésében.
A kormány szorosabb együttműködése a munkaadói szervezetekkel, szakszervezetekkel és más érdekcsoportokkal így még jobban hozzájárulna ahhoz, hogy Szerbia lakossága felkészültebb legyen az uniós csatlakozásra. A civil szervezeteknek a kormánnyal folytatott lényegi párbeszédbe való további bevonásához azonban nagyobb átláthatóságra, valamint a megfelelő dokumentumok és információk rendszeres rendelkezésre bocsátására van szükség.
6.2 A civil társadalmi szervezetek és a regionális együttműködés
A regionális együttműködés fejlesztése és a szomszéd országokkal ápolt jó viszony a sikeres uniós integráció alapfeltételei közé tartoznak. A civil társadalmi szervezetek már fontos szerepet töltenek be a régió országai között fennálló kapcsolatok megszilárdításában és a köztük levő ellentétek áthidalásában. E tekintetben a szerb és a horvát civil szervezetek közti javuló együttműködést lehet igen pozitív példaként említeni. Azáltal, hogy a civil szervezetek javítják egymás közötti együttműködésüket és közös projekteket valósítanak meg, jobban fel lesznek készülve arra, hogy szembenézzenek a regionális problémákkal és megfeleljenek a regionális kihívásoknak. Ezenfelül a civil társadalmi szervezetek regionális alapú együttműködésének sikerei a térség politikai vezetőinek számára is ösztönzést nyújthatnak. Bár a civil szervezetek közötti kapcsolatok évről évre fejlődnek, a jelenlegi helyzet távolról sem kielégítő, főleg a még mindig létező politikai akadályok és a pénzügyi alapok, köztük az uniós alapok szűkössége miatt. Ebből a szempontból az alulról jövő regionális kezdeményezések támogatása jelenthetné a régió civil társadalmi szervezetei közötti együttműködés megerősítésének egyik módját.
6.3 A szerbiai civil szervezetek nemzetközi tevékenysége
A szerbiai civil társadalmi szervezetek részvétele a régión belüli vagy kívüli partnerszervezetekkel megvalósítandó közös projektekben javíthatja az emberek közti személyes viszonyokat és lehetővé teheti a háború alatt megszakadt kapcsolatok újbóli felvételét. E tekintetben több területen felmutathatók bizonyos pozitív fejlemények. Az együttműködés és a hálózatépítés különösen az emberi jogokkal és a környezet védelmével foglalkozó civil szervezetek, valamint a női csoportok esetében fejlődött. A civil társadalom és a civil társadalmi szervezetek további fejlődése szempontjából ki kell emelni a szerb szervezetek és az új uniós tagállamok hasonló jellegű szervezetei együttműködésének sikereit is.
A civil szervezek külpolitikai tevékenységekbe való bevonásának jelentőségét nem szabad alábecsülni. A hivatalos és a nyilvános diplomácia közötti intenzívebb együttműködés hozzájárulhat a szerb külpolitika javításához, és pozitívan befolyásolhatja az európai integrációt.
Kelt Brüsszelben, 2008. május 29-én.
az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság
elnöke
Dimitris DIMITRIADIS
(1) Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság meghatározása szerint a „civil társadalom” fogalom a munkaadói szervezeteket, a munkavállalói szervezeteket, valamint az egyéb nem kormányzati szervezeteket és érdekcsoportokat foglalja magában.
(2) Koszovó az UNSCR 1244 értelmében.
(3) Koszovó az UNSCR 1244 értelmében.
(4) A civil szervezetek véleményét több területen (pl. európai integráció, a szegénység csökkentése, ifjúsági politikák) és több kormányzati vagy egyéb hivatalos szerv (pl. Szerbia elnöksége, a Szerbiai Európai Integrációs Hivatal, a Szociálpolitikai és Munkaügyi Minisztérium, a Szerbiai Kereskedelmi Kamara vagy a Települések és Városok Állandó Konferenciája) részéről rendszeresen kikérték.
(5) Koszovó az UNSCR 1244 értelmében.
(6) A Bizottság közleménye az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak – Nyugat-Balkán: az európai perspektíva erősítése, Brüsszel, 2008. 03. 05., COM(2008) 127.
(7) A Szerb Nemzeti Bank adata, www.nbs.yu.
(8) A Szerbia által elért eredményekről szóló 2007. évi jelentés, Európai Bizottság, Brüsszel, 2007. 11. 06., SEC(2007) 1435.
(9) Szerbiai Befektetés- és Exporttámogatási Ügynökség (Serbian Investment and Export Promotion Agency), www.siepa.sr.gov.yu.
(10) Szerb Statisztikai Évkönyv, 2006, www.webzrs.statserb.sr.gov.yu. Az Európai Bizottság adatai: www.ec.europa.eu/trade/issues/bilateral/data.htm .
(11) www.wiiw.at/e/serbia.html.
(12) Délkelet-európai befektetési útmutató 2007, www.seeurope.net/files2/pdf/ig2007/Serbia-pdf.
(13) Zdenka Milivojević: Civil Society in Serbia. Suppressed during the 1990s – gaining legitimacy and recognition after 2000.Civicus Civil Society Index Report for Serbia. (Belgrád, 2006).