17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/1

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság egyetért a zöld könyvben megfogalmazott célkitűzéssel, mely szerint fejleszteni kell a lakossági pénzügyi szolgáltatások egységes piacát az önkényes és mesterséges akadályok azonosítása és a megszüntetésükre való törekvés által, mely akadályok gátolják az európai polgárokat abban, hogy közvetlenül és teljes mértékben kihasználhassák a kínálat költségei és minősége tekintetében jelentkező előnyöket. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a zöld könyv csak részben vizsgálja a pénzügyi szolgáltatások és termékek piacát, és figyelmen kívül hagyja az elosztást, amely pedig meghatározó tényező a versenyképesség szempontjából.

1.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak a minőségi és az innovatív termékek kínálatának ösztönzésére vonatkozó célkitűzésével, melyet a jelenleg nemzeti normatív, illetve pénzügyi küszöbértékek által szankcionált banki és biztosítási termékek szabad forgalmának elősegítésével kívánnak megvalósítani, és értékeli e célkitűzést.

1.3

Az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvben megjelenő alapelv a fogyasztók jólétének növelése. Az ilyen szolgáltatások elterjesztése és igénybe vétele egyre nagyobb mértékű, így az erre a területre vonatkozó kezdeményezések az általános érdekeket képviselik. A lakossági pénzügyi szolgáltatások utólagos integrációja együtt járhatna a költségeknek a verseny fejlesztése általi csökkentésével. A fogyasztók számára abban az esetben jelentkeznének az előnyök, ha az európai pénzügyi rendszer versenyképes tudna maradni mind az Unión belül, mind azon kívül.

1.4

Az EGSZB, noha elviekben egyetért azzal, hogy csökkenteni kell a lakossági hitelpiac töredezettségét, kiemeli, hogy a lakossági hitelpiacok általában elkerülhetetlenül töredezettebbek, mint a nagybani piacok.

1.5

Az EGSZB megjegyzi, hogy a piac logikája más modellek felé fordul. A globális piac a határokon átnyúló konszolidációs folyamatok által jön létre. A multinacionális bankok és biztosítók a kínálat mobilitásának megerősítése által követik az átvételekkel kapcsolatos stratégiai tervüket. A határokon átnyúló konszolidációs folyamatok mindazonáltal igen hátrányos következményekkel járnak, illetve járhatnak a jövőben a foglalkoztatás szempontjából. Az előrejelzések több tízezer álláshely elvesztéséről szólnak az esetleges átvételek következményeként, bár a gyakorlatban ezek a veszteségek nem következnek be feltétlenül. Az EGSZB már felhívta a figyelmet erre a kockázatra, és megfelelő – képzési, szakmai átképzési és szociális kiegyenlítő – intézkedéseket (1) javasolt ennek a szociális vészhelyzetnek a megszüntetésére, amely intézkedések egyébiránt számos kollektív szerződésben jelen vannak az európai bankszektorban.

1.6

Az EGSZB alapvetőnek tartja az összes, a fogyasztó kompetenciájának és tudatosságának növelésére alkalmas kezdeményezés alkalmazása iránti igényt. A fogyasztók védelme szempontjából elengedhetetlennek tartja a lényegi és teljes körű tájékoztatást, természetesen minden esetben figyelembe véve azt, hogy a pénzügyi termékek és szolgáltatások nem hasonlíthatók össze más termékekkel, illetve szolgáltatásokkal. A fogyasztóknak inkább minőségi, mint mennyiségi tájékoztatásra van szüksége.

1.7

Az EGSZB úgy véli, hogy különbséget kell tenni a tájékoztatás és a tanácsadás között. Az első a fogyasztókkal szembeni információs kötelezettséget jelenti, amelyet összhangba kell hozni az adott ügyfél kompetencia- és kockázati profiljával, és tájékoztatni kell őt a lehetséges buktatókról; amelyekkel szembesülhet; a tanácsadás ezzel szemben olyan külön igényelhető professzionális szolgáltatás, amely keretében a tanácsadót is terhelheti némi felelősség. A MiFID irányelv meghatározza a tájékoztatás és a tanácsadás területeit és határait, valamint az érdekellentét esetében alkalmazandó műveleteket.

1.8

Az EGSZB úgy véli, hogy e kérdés egyértelmű szabályozása kulcsfontosságú bizonyos gyakorlatok megszüntetése érdekében, amelyek az érdekek potenciális ütközését vonhatják maguk után, illetve olyan ösztönzőket foglalnak magukban az értékesítő személyzet számára, amelyek a kereskedelmi értékesítés területéről származnak, és specifikus termékekre vonatkozó értékesítési célkitűzésekhez kapcsolódnak. Az EGSZB specifikus vita elindítását javasolja az ágazat vállalkozásai, fogyasztói és munkavállalói között, amely első lépés lehetne a fogyasztók egyik elsődleges igénye kielégítésének irányába, vagyis a banki és biztosítási vállalkozások átláthatóságába vetett bizalom felé.

1.9

Az EGSZB az ajánlja a banki és biztosítási vállalkozásoknak, hogy alakítsanak ki speciális szakmai képzést alkalmazottaik számára. A fogyasztók jobb védelmét a szolgáltatók nagyobb hozzáértése által lehet megvalósítani. Az érdekelt felek önállóságának megőrzése mellett az ilyen jellegű terveket a pénzügyi UNI-Europa, vagyis az ágazati szakszervezeti szövetség, és a bankokat és biztosítókat képviselő európai szervezetek közötti társadalmi párbeszéd keretein belül lehetne megvitatni.

1.10

Az EGSZB tudomásul veszi azt a tényt, hogy az Európai Bizottság az eddiginél jobban támogatja egy opcionális szabályozás, az ún. „28. rendszer” elfogadását. Az európai opcionális szabályozás mellett kívánatos lenne egy európai etikai kódex elfogadása is, amelyet a szolgáltatók önállóan határoznak meg, az Európai Bizottság illetékes szervei, valamint az ágazat fogyasztóinak és munkavállalóinak képviseleti szövetségei vitatnak meg és fogadnak el, és amely kifejezetten a vállalkozások és az ügyfelek közötti kapcsolatról szólna a pénzügyi szolgáltatások területén.

1.11

Az EGSZB osztja a banki feltételek átláthatóságával kapcsolatos aggodalmakat. Az árak összehasonlításában megfigyelhető aszimmetria és az összehasonlítás nehézsége gyakran az árak és a díjszabási formulák különbözőségéből adódik, de sokszor hiányoznak az alkalmazható jutalékokkal kapcsolatos követelmények is.

1.12

Az EGSZB támogatja a Meglena Kuneva fogyasztóvédelmi biztost, aki a 2007–2013-as fogyasztói stratégia időszakára három fő célkitűzést határoz meg:

Az EGSZB hamarosan külön véleményt dolgoz ki a témában. Az Európai Bizottság 2007 májusában fogyasztói hitelről szóló irányelvjavaslatot terjesztett a Tanács elé.

1.13

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az ügyfélmobilitás fontos tényező mind a pénzügyi szolgáltatások minőségének, mind hatékonyságának fejlesztésében. Mindazonáltal megjegyzi, hogy az ügyfeleknek a pénzügyi szolgáltatások ágazatában való mobilitásával kapcsolatban nem kellene túlzottan optimista célkitűzéseket megfogalmazni.

1.14

A pénzügyi ágazatban a bizalmi kapcsolatok különösen fontosak, hiszen a termékek nagy része sajátos jellegű, és az eladó és a vevő közötti, hosszú távra szóló elkötelezettséget feltételez. Számos okkal magyarázható, hogy a fogyasztók miért tartják nehezebbnek bizalmi kapcsolatok kialakítását olyan közvetítőkkel, akik nincsenek közvetlenül jelen országukban.

1.15

A pénzügyi szolgáltatásokról az információs prospektusokban szereplő leírások és a szerződési feltételek szereznek tudomást, így a nyelvi és a kulturális problémákat nem tanácsos alulértékelni. Ezzel kapcsolatban az EGSZB úgy véli, hogy nem lenne sem realisztikus, sem pedig korrekt, ha a szolgáltatók számára kötelezővé tennék, hogy az információs prospektusokat és a szerződési feltételeket az Unió valamennyi nyelvén megfogalmazzák. A nyelvi probléma így az átmeneti időszakban megoldatlan marad, és alapvető fékként hat majd a fogyasztók határokon átívelő mobilitására.

1.16

Az EGSZB egyetért a fogyasztók szabad mozgása előtti korlátok – például a magas zárási díjak, a tájékoztatás nem megfelelő átláthatósága, vagy a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó, olyan jellegű szerződések, amelyek, mint egyes országokban tapasztalható, túlságosan visszatartják a fogyasztót a termék-, illetve a szolgáltatóváltástól – legitimitása felülvizsgálatának szükségességével. Az EGSZB mindazonáltal hangsúlyozza, hogy vannak technológiai, normatív, pénzügyi és jogi küszöbök is, amelyeket gyakran nehéz átlépni annak érdekében, hogy megvalósuljanak a fogyasztók az Európai Bizottság által előírt fokú mobilitását lehetővé tevő feltételek. Ezenkívül fennáll a veszély, hogy a pénzügyi szolgáltatásokkal kapcsolatos rendelkezések egyszerűsítése a fogyasztóvédelem szintjének csökkenését eredményezi. Az akadályok megszüntetése nem vezethet sem a termékek drágulásához, sem az érvényes védelmi előírások minőségének romlásához.

1.17

A védelmi keret összehangolásának nehézsége – ami a fogyasztói hitelről szóló irányelv felülvizsgálatakor is kidomborodott – azt sugallhatja a fogyasztóknak, hogy a védelem szintje nagymértékben attól függ, hogy melyik országban vásárolták meg a szolgáltatást..

1.18

Az EGSZB szerint csak a pénzügyekben megfelelően jártas fogyasztók érthetik meg teljesen, hogy mennyire összetett lehet a pénzügyi igények kielégítése és, ennek következményeképp, értékelhetik igazán a hozzáértő és független pénzügyi tanácsadás többletértékét. Speciális tájékoztatásra is szükség lenne azon fogyasztók esetében, akik nem ismerik vagy nem tudják jól alkalmazni az új technológiákat.

1.19

Az EGSZB véleménye szerint lényeges, hogy a pénzügyi vállalkozások és az ügyfelek között „csökken a távolság”, és mivel néhány piacgazdasággal rendelkező demokratikus országban sikerült meghatározni a fogyasztók néhány alapvető jogát, mint például a rezidensek törvény adta jogát arra, hogy amennyiben eleget tesznek az erkölcsi kívánalmaknak, állampolgári jogon rendelkezhessenek bankszámlával, elképzelhető lenne, hogy ezek a bevált gyakorlatok a nemzeti jogszabályokkal és gyakorlatokkal összehangolva az Unió közös örökségét képezzék (2).

1.20

Az EGSZB a jelen vélemény elkészítése céljából szükségesnek tartotta, hogy meghallgatást szervezzen a vállalatok, a fogyasztók és a munkavállalók szervezeteinek részvételével. A fenti szervezetek álláspontjának összegzése a vélemény részét képezi. Az EGSZB osztja a fogyasztók arra vonatkozó jogos aggodalmát, hogy az egységes piacnak a pénzügyi tevékenységek a lakossági hitelpiacok irányába történő megnyitása, valamint az ez előtt álló mesterséges akadályok megszüntetése érdekében javítani kell a feltételeket. A zöld könyv egyik érdeme, hogy fontos vitát indított el. Emellett a vállalkozói szféra objektív észrevételei és a munkavállalók részéről érkező kérések megfelelő figyelmet érdemelnek, hogy lehetővé váljon a különböző gazdasági és társadalmi szereplők közötti együttműködés általános javulása. Az EGSZB emiatt szükségesnek tartja, hogy mielőtt még bármilyen intézkedés elfogadásra kerülne, specifikus vitafórum jöjjön létre az említett érdekképviselők között, akiknek érdekeit össze kell hangolni.

2.1

A zöld könyvben az Európai Bizottság a lakossági pénzügyi szolgáltatások területén követni kívánt politikát határozza meg. E szolgáltatásokhoz tartoznak „a folyószámlák, kifizetések, személyi kölcsönök, jelzálogok, megtakarítások, nyugdíjak, befektetések és biztosítási termékek, amikor azokat egyéni vásárlóknak nyújtják, többek között lakossági befektetőknek is”.

2.2

Annak érdekében, hogy az EU polgárai részesedhessenek az egységes piac nyújtotta előnyökből, az Európai Bizottság – figyelembe véve a még létező akadályokat és a határokon átnyúló tevékenység fejlődésbeli hiányosságait – a szabályozási és pénzügyi különbségeket, valamint a piac töredezettségét a belépés akadályaként határozza meg.

2.3

Az Európai Bizottság a piac és a verseny erőire támaszkodva ezen szolgáltatások területén is javasolja az árak csökkentését. Ennek során a közösségi szabályok be nem tartása esetén kötelezi magát a megfelelő kezdeményezések elfogadására. Az Európai Bizottság a zöld könyvben fenntartja magának a lehetőséget, hogy jogi intézkedéseket alkalmazzon, amennyiben azok szükségessé válnak.

2.4

Az Európai Bizottság célja a minőségi és az innovatív termékek kínálatának ösztönzése, melyet a számos, nemzeti normatív, illetve pénzügyi küszöbértékek által szankcionált banki és biztosítási termék szabad forgalmának elősegítésével kíván megvalósítani.

2.5

A normatív keretet illetően az Európai Bizottság újraindítja a „28. rendszerrel” kapcsolatos vitát (és úgy tűnik, ezzel eloszlatja az eddigi kétségeket).

3.1

Az EGSZB-nek ebben a véleményben nem célja, hogy választ adjon a zöld könyv minden egyes kérdésére, hanem egyszerűen összefoglaló értékelést kíván adni a dokumentumban felvetett legjelentősebb témákkal kapcsolatban.

3.2

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy különbséget kell tenni a termékek és a pénzügyi szolgáltatások között. Az előbbieket a vásárló megszerzi, azok „tulajdonosává” válik (például az értékpapírok, az alapok, a biztosítások esetében), így a kockázatot ő viseli. A banki szolgáltatások esetében a vásárló haszonélvező lesz, és nem tulajdonos (például a személyi kölcsönök, jelzálogkölcsönök, hitelek, stb. esetében), a kockázatot így a szolgáltatások értékesítője viseli. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a zöld könyv csak részben vizsgálja a pénzügyi szolgáltatások és termékek piacát, és figyelmen kívül hagyja az elosztást, amely meghatározó tényező a versenyképesség szempontjából. A különböző elosztócsatornák és a kínálat különböző típusai (lásd a mellékletet), olyan sajátosságokkal rendelkeznek, amelyek nagy hatással vannak az árakra (gondolunk itt például a telefonon vagy az interneten kínált gépjármű-felelősségbiztosításokra), valamint a jogosult alanyok megbízhatóságára és kompetenciájára (pénzintézetek, nagy áruházak, brókerek, postai bankfiókok, stb.). Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy a megfontolások tárgykörébe bevonja a hagyományostól eltérő elosztócsatornákat, valamint a termékek és az elosztórendszerek közötti kapcsolatokat is.

3.2.1

Szegmensek: annak érdekében, hogy figyelembe vehessük a fogyasztókra vonatkozó pénzügyi szolgáltatások területét, szükséges, hogy a szolgáltatásokat szegmensekre osszuk, és ezt követően megvizsgáljuk egyrészt a lakossági eladási pontokat – vagyis az elosztórendszert – amelyek által a fogyasztó hozzáférhet a különböző szolgáltatásokhoz, másrészt a verseny mértékét a lakossági rendszerben. A magánszemélyeknek nyújtott pénzügyi szolgáltatásokat általánosan három csoportra oszthatjuk: lakossági banki szolgáltatások, egyéni biztosítási termékek, valamint a megtakarítási és befektetési termékek.

3.2.2.1

Az ügyfelek hagyományos esetben – személyazonosságuk, illetve jóhiszeműségük ellenőrzése után – a banki személyzettel a bankfiókban történő közvetlen kapcsolattartással érhetik el a banki szolgáltatásokat. A legtöbb országban számos bank versenyez egymással. Egy olyan külföldi bank számára, amely be szeretne lépni egy másik ország nemzeti piacára, megfelelőbb, ha megvásárol egy már létező bankot, mint hogy új hálózatot hozzon létre, mivel ez utóbbi időigényes folyamat és még nagyobb konkurenciát teremtene (pl. az Abbey National megvásárlása a Santander részéről, illetve az ABN AMRO-é a Fortis részéről, stb.). A fogyasztók választása voltaképpen a nemzeti piacok versenyképességétől függ, mivel az ügyfeleknek a nemzeti piacon jelen lévő bankok közül kell választaniuk.

3.2.2.2

Az online (internetes) bankrendszer terjedőben van, de valószínűleg továbbra is nemzeti jellegű tevékenység marad, mivel a márkának ismertnek kell lennie és az ügyfelek bizalmát kell élveznie, a bankok pedig ügyfeleik identitásának és jóhiszeműségének meghatározása során a nemzeti szabályozástól függenek.

3.2.2.3

A online és a telefonos bankok szolgáltatásai napi 24 órában és a hét minden napján hozzáférhetőek, ami nagy előrelépést jelent ahhoz az időszakhoz képest, amikor a hozzáférés a bankfiókok nyitva tartásától függött.

3.2.2.4

Bár a banki szolgáltatások teljes skáláját igénybe venni kívánó ügyfelekért folyatott bankok közötti verseny azokra a bankokra korlátozódik, amelyek kínálják ezeket a szolgáltatásokat, széles körben elterjedt az ún. cherry picking (vagyis a legjobb ügyfelek kiválogatásának) gyakorlata is, főként a hitelkártya-ágazatban, például az American Express vagy az MBNA (jelenleg Bank of America Card Services) bankok által. Ezeket a szolgáltatásokat közvetlen eladási csatornákon keresztül kínálják, és a teljes EU-ban hozzáférhetők. A hitelkártyával rendelkező személyeknek felkínálják a bankautomata-használatot és a fogyasztási hitelek kiterjesztett változatát is. Ily módon a fogyasztók hasznot húzhatnak a nemzeti és a nemzetközi bankok közötti versenyből. Ugyanakkor azonban félő, hogy ezáltal tovább növekszik a magánszemélyek eladósodása.

3.2.2.5

A lakossági szektorban jelen lévő bankok tevékenysége nem korlátozódik a lakossági banki szolgáltatások nyújtására. A gyakran „banki–biztosítási”-ként jellemzett stratégiának köszönhetően jelenleg olyan termékeket és szolgáltatásokat kínálnak, amelyek lefedik a lakossági termékek és szolgáltatások teljes spektrumát. A bankfiókok és ügyfélnyilvántartásaik a lekötött ügyfelek miatt jelentős mértékű elosztási kapacitást tesznek lehetővé. A bankok általában védjegyüket adják az ügyfeleiknek kínált termékeik és pénzügyi szolgáltatásaik nagy részéhez, illetve mindegyikéhez, de ezek a termékek az ár, illetve az érték szempontjából nem feltétlenül a legjobbak.

3.2.3.1

A fogyasztók választása az egyéni biztosítási termékek tekintetében a független elosztórendszer erejétől és kiterjedtségétől függ, amelyet közvetítők, például brókerek vagy független pénzügyi tanácsadók alkotnak. A közvetítők szerepe hagyományosan abban áll, hogy az egyes ügyfelek meghatározott helyzetére a lehető legjobb tanácsot adják. Tevékenysége során a közvetítő az ár mellett az értéket is figyelembe veszi.

3.2.3.2

Akárcsak a banki tevékenységek esetében, ebben az ágazatban is megfigyelhető az ún. cherry picking gyakorlata, amelyet a közvetlen értékesítéssel foglalkozó biztosítási szervezetek alkalmaznak azáltal, hogy kiválasztják a legalacsonyabb kockázati kategóriákba tartozó ügyfeleket.

3.2.3.3

A közvetlen értékesítéssel foglalkozó társaságok tevékenysége, illetve a közvetítők szerepe elé kihívást állítanak az internetes oldalak, amelyek konkurens termékek online összehasonlítását kínálják, főként a személygépkocsi-biztosítások tekintetében. A közvetítők ily módon történő feleslegessé válása ahhoz vezet, hogy az ár kerül a középpontba, és valamennyi termék egyszerű árucikké válik.

3.2.3.4

Azért, hogy a fogyasztók nagyobb választási lehetőséggel rendelkezzenek az egyéni biztosítási termékek tekintetében (beleértve a személygépkocsi-biztosításokat is), alternatívát kell teremteni számukra a biztosítással is foglalkozó bankok elosztási rendszerei mellett. Ehhez az szükséges, hogy a független közvetítő hálózatok, vagy az interneten történő elosztás fejlődését ne akadályozzák konkurenciaellenes korlátozások.

3.2.4.1

A megtakarítási és befektetési termékek a bankok tevékenységének fontos szegmensét képezik. Ez az a szegmens, amely a konkurens termékek legszélesebb skáláját és a független közvetítők legfejlettebb hálózatát kínálja. Az egyéni biztosítási termékekkel kapcsolatos megállapítások (lásd a 3.1.3.4. pontot) a fogyasztók választása tekintetében ebben a piaci szegmensben is érvényesek. A szabályzat azt írja elő, hogy a vevőknek a megtakarítási és befektetési termékek tekintetében tanácsot adó banki személyzet konzultatív tevékenységének részeként el kell, hogy magyarázza, hogy a banki alkalmazottak kizárólag saját bankjuk termékeit értékesíthetik, és ez utóbbiak nem feltétlenül a legalacsonyabb költségű, vagy legmagasabb értékű termékek.

3.2.4.2

A fogyasztók igénybe kell, hogy vegyék országuk államilag finanszírozott megtakarítási rendszereit. A nemzetközi vállalkozások ezek mellett a rendszerek mellett abban az esetben kínálnak konkurens termékeket, amennyiben azok volumene vonzó, és amennyiben már léteznek hozzájuk elosztó csatornák.

3.2.4.3

A jelzálogkölcsönök lényeges terméknek minősülnek a fogyasztó számára. A legfejlettebb nemzeti piacokat számos kölcsönkibocsátó jellemzi a bankok és a független tanácsadók jól kidolgozott hálózata mellett, amelyek intenzív közvetlen értékesítési tevékenységet folytatnak. A verseny igen innovatív piacot hozott létre, amelyet a különböző termékek hatalmas kínálata, illetve az ügyfelek vándorlása jellemez a különböző kölcsönkibocsátók között, a határidők és a feltételek változásának függvényében. A lehetőségek számának tükrében az ügyfeleknek arra van szükségük, hogy tanácsadóik a lehető legszakszerűbb tájékoztatást nyújtsák számukra.

3.2.4.4

Ezenkívül az egyéni nyugdíjak, a kollektív befektetések, a részvények, az értékpapírok, és a részvények származékai jól kidolgozott termékek, amelyek nagyobb közreműködést igényelnek a tanácsadók részéről, és az ügyfél egyéni helyzetének alapos ismeretét feltételezik. Az ügyfélnek így kompetens tanácsadók és közvetítők segítségére van szüksége, akik a termékek és lehetőségek széles választékához hozzáférnek. Amint az előbbiekben kifejtettük, a bankokban dolgozó tanácsadóknak különösen nagy erőfeszítést kell tenniük, hogy a lehető legmagasabb szintű tanácsadást nyújtsák.

3.2.5

A zöld könyv fő célja annak megállapítása, hogy a lakossági pénzügyi szolgáltatások ügyfelei milyen módon részesedhetnének az egységes piac előnyeiből. A központi kérdés az, hogyan választhatók szét a lakossági pénzügyi szolgáltatások az ágazat többi részétől. A bankok szerepe a lakossági banki ágazatban megkérdőjelezhetetlen, kiemelt piaci hatalommal rendelkeznek, mivel a pénzügyi szolgáltatások valamennyi potenciális igénybe vevője már az ügyfeleik közé tartozik. A banki alkalmazottak által nyújtott tanácsadás minősége a piac működése szempontjából központi jelentőségű, mivel a magánügyfeleknek szóló biztosítási, valamint megtakarítási és befektetési termékek területén számos alternatív termék és elosztási lánc létezik, amelyeket az ügyfeleknek meg kell ismerniük, ha valamennyi piacon lévő ajánlathoz hozzá kívánnak férni.

3.2.6

Ennek megfelelően a jól képzett, független közvetítők hálózatának megléte és az árutermékek internetalapú értékesítési csatornáinak kialakulása kulcsfontosságú elemei a piac működésének.

3.3.1

Az EGSZB által szervezett meghallgatáson számos rendkívül lényeges kérdés merült fel. Ezeket a kérdéseket – az Európai Bizottsághoz benyújtott dokumentumokban – már a fogyasztói, vállalkozói és munkavállalói szövetségek is felvetették.

3.3.2

A vita kidomborította az Európai Bizottság javasolt célkitűzéseivel való egyetértés szándékát, ugyanakkor a bizonyos területeken tapasztalt gyakorlati nehézségeket is. A zöld könyv nem világít rá arra, hogy miként lehet legyőzni a jogi és pénzügyi korlátokat, úgymint a pénzmosás és a terrorizmus finanszírozása elleni törvényt, amely előírja, hogy az ügyfél számlanyitáskor és bizonyos pénzügyi tranzakciók lebonyolításakor felfedje személyazonosságát (KYC – „Tudd, hogy ki az ügyfeled”). Nem foglalkozik a teljes piaci integráció előtt álló akadályokkal sem, és hangsúlyozza a lakossági piac töredezettségét, ezáltal mintegy sürgetve a nemzeti és mindenekelőtt a transznacionális piacok megszilárdítására irányuló további intézkedéseket.

3.3.3

A szolgáltatók azon a véleményen vannak, hogy túlbecsülték a mobilitás iránti keresletet, továbbá az igazi piaci kereslet körültekintő és részletes felmérését sürgetik, mivel úgy vélik, hogy a közösségi kifizetési rendszerekre vonatkozó rendelkezések minden bizonnyal hozzájárultak a fogyasztói érdeklődés csökkentéséhez. Az európai számlák teljesen új számozási rendszerére irányuló felhívás – amely a személyi számok mobilitását hivatott elősegíteni – túlzónak hat, mivel a csekély előnnyel szemben a végső soron a fogyasztók által viselt költségek rendkívül magasak lennének.

3.3.4

A meghallgatás annak szükségességére is rávilágított, hogy megvizsgálják az ágazati előírások javításának összes lehetséges módozatát. A bankszektor a kötelező előírások csökkentését igényli, hogy lehetővé váljon a piac számára, hogy spontán módon reagálhasson a keresletre, és megtalálja az egyensúlyt az egyre inkább az egyedi igényekre szabott és specializált piacon.

3.3.5

A biztosítás területén – még inkább, mint a bankszektorban – a kereslet a lakossági ágazatban a nemzeti piac köré összpontosul, és a fogyasztói elégedettség mértéke (83 %) olyan szintű, hogy semmi sem utal a kereslet szerkezetének megváltozására. Másrészről azonban aggodalomra ad okot, hogy számos, a biztosítótársaságok számára lényeges rendelkezés nemsokára hatályát veszti, különösen a viszontbiztosítás területén, úgymint a kockázati információ cseréjéről szóló 358/2003/EK rendelet, és hogy az Európai Bizottság nem tervezi a csoportmentességi rendelet (Block Exemption Regulation, BER) 2010. évi megújítását. A BER meg nem újítása azt jelentené, hogy megszűnne a rendelet által biztosított jogi egyértelműség. A jelenleg a BER által biztosított előremutató együttműködést a biztosítók óvatossági okokból felmondanák, ami megfosztaná a fogyasztókat és a biztosítókat az együttműködés kézzelfogható előnyeitől (például: fogyasztói mobilitás, termékek összehasonlíthatósága, biztosíthatóság, a piacok megnyitása a kkv-k és új versenypartnerek előtt).

3.3.6

A pénzügyi szektor munkavállalóinak képviselői rámutattak arra, hogy a zöld könyv nem fordít figyelmet a munkavállalók szerepére, és megerősítették a specifikusabb képzésre vonatkozó követelésüket, amely lehetővé tenné számukra a rendelkezésre álló különféle befektetési lehetőségekkel kapcsolatos információk és tájékoztatás iránti egyre növekvő igény kielégítését. Kiemelték azt a módot is, ahogyan a különösen erőszakos kereskedelmi gyakorlatok és teljesítményhez kötött bónusz-, illetve értékelési rendszerek sok esetben olyan termékek értékesítését eredményezték, amelyek alkalmatlanok a fogyasztók számára vagy nem valódi igényeiknek megfelelően alakították ki őket. Ez a pont különös hangsúlyt kapott, akárcsak a legutóbbi pénzügyi válsággal kapcsolatos megfontolások és a megfelelő, ésszerű, belső piacellenőrző mechanizmus hiányára visszavezethető problémák, melyek a fedezeti alapok és a magán részvényalapok egyre jelentősebb szerepéhez kapcsolódnak. Egy másik, gondos odafigyelést igénylő tényező a kibocsátók által részvényeik értékének felmérése céljából gyakran igénybe vett minősítő (rating) ügynökségek magatartása, amely az egymással ütköző érdekek nyilvánvaló példáját képezi.

3.3.7

A fogyasztói érdekképviselők végezetül a bürokrácia és a nemzeti, illetve transznacionális számlák mobilitása körüli nehézségek csökkentésére irányuló radikális intézkedésekre szólítottak fel, valamint jól tájékozott és felelősségteljes tanácsadást, teljes körű és érthető tájékoztatást, illetve a különböző országokra vonatkozó egységes szabályozást sürgettek. Az érdekképviselők hasonlóképpen nagyfokú bizalmatlanságot mutattak a választható szabályozás (az ún. 28. rendszer), valamint az olyan meglévő jogszabályok harmonizációja iránt, amelyek az EU-n belül különböző mértékben érvényesülő fogyasztóvédelem alapját képezik.

3.3.8

A meghallgatás valamennyi résztvevője hangsúlyozta annak szükségességét, hogy megerősítsék az együttműködést a fogyasztók és a pénzügyi intézmények között, elismerve a munkavállalóknak a kapcsolatok javításában és az eltérő nézetek áthidalásában betöltött gyakorlati és konkrét szerepét.

3.3.9

Az EGSZB úgy véli, hogy a meghallgatás során tett hozzájárulások rendkívüli jelentőséggel bírnak. Támogatja az elhangzott észrevételeket, és úgy véli, hogy azok arról tanúskodnak, hogy a nyilvános konzultáció eredményeinek közzétételét követően feltétlenül szükséges egy több felet is bevonó konzultatív fórum létrehozása a különböző testületek közötti megfelelő egyensúly megtalálása érdekében. Az EGSZB készen áll arra, hogy koordinátorként és közvetítőként lépjen fel egy ilyen eseményen.

3.4.1

Az egységes piaci lakossági pénzügyi szolgáltatásokról szóló zöld könyvben megfogalmazott általános elv a fogyasztói jólét javítására vonatkozik. Mivel a fogyasztóknak számos alkalmuk nyílik pénzügyi szolgáltatások igénybevételére a mindennapok során, a lakossági pénzügyi szolgáltatási ágazat javítása fontos szerepet játszhat az átfogó célkitűzés elérésében.

3.4.2

Az Európai Unió a szabályok és ellenőrzés olyan keretrendszerét fogadta el, amely – a pénzügyi közvetítők megbízhatóságának ösztönzése és a korlátozás nélküli szolgáltatásnyújtás támogatása révén – fontos előrelépést jelentett a pénzügyi ágazati verseny ösztönzését illetően.

3.4.3

Ezenfelül az egységes pénznem bevezetése és a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó cselekvési terv jelentős mértékben fellendítették az egységes piacot az intézményes és nagykereskedelmi ügyfelek szintjén.

3.4.4

A lakossági piac – az Európai Bizottság véleménye szerint – ugyanakkor rendkívül töredezett maradt. Ez azt eredményezi, hogy:

3.4.5

Míg egyetért azzal a kiindulási ponttal, hogy a lakossági piac töredezettségének csökkentése kívánatos lenne, az EGSZB hangsúlyozza, hogy a lakossági piacok általában véve töredezettebbek, mint a nagykereskedelmi piacok, az ez előbbire jellemző kereslet töredezettségével és sokféleségével összefüggő nyilvánvaló okok miatt; Ennek következménye, hogy a lakossági piacot nem lehet a nagykereskedelmi piacra alkalmazott kritériumok alapján megítélni.

3.4.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy új piaci modellek vannak kialakulóban. A globális piac a határokon átnyúló konszolidációs folyamatokra épül. A banki és biztosítási szektor multinacionális vállalatai felvásárlási stratégiáikat az ellátás fokozott mobilitására alapozzák. Az európai piac néhány nagyobb csoport számára belső piaccá válik, és ezeknek a csoportoknak nem annyira az a fontos, hogy termékeiket és szolgáltatásaikat saját nevük alatt nyújtsák egy másik tagállamban, mint az, hogy az egyes nemzeti piacokra való közvetlen belépés révén növekvő forgalmat és lehetőségeket szerezzenek, belülről építve ki struktúráikat. Az egyik holland bank felvásárlásáért folyó heves verseny jó példája ennek.

3.4.7

Ugyanakkor a határokon átnyúló konszolidációs folyamatok rendkívül negatív hatást gyakorolnak, illetve gyakorolhatnak a foglalkoztatásra. A potenciális felvásárlásokról szóló bejelentéseket több tízezer munkahely megszüntetéséről szóló hírek követik, bár a gyakorlatban ezeket nem mindig hajtják végre. Az EGSZB korábban már rávilágított a társadalmi válság kockázatára és megfelelő ellenintézkedéseket javasolt, úgymint a szakképzés, az átképzési rendszerek és a szociális kiegyenlítő (6) intézkedések, amelyek ezenfelül számos kollektív szerződés részét is képezik az európai bankrendszerben. Vannak költségmegtakarítások, azonban ezek nem hoznak jelentős előnyöket a fogyasztók számára, mivel a vállalatok árazási rendszerüket rendszerint a helyi piachoz igazítják, és az új szereplők piacra lépéséből származó előnyöknek időre van szükségük hatásuk kifejtéséhez.

3.4.8

Az egységes piac fejlesztésének potenciális gazdasági megtérülése alapvetően alacsonyabb, mint a nemzeti piacokra való közvetlen belépésből származó előnyök, mind a méretgazdaságosság, mind pedig a piaci helyzet tekintetében. Ez az jelenti, hogy mivel a vállalatok potenciális előnyeit elhanyagolhatónak tartják, külön el kell gondolkodni a lehetséges intézkedésekről.

3.4.9

Természetesen az EGSZB támogatja azt a célkitűzést, hogy minden olyan mesterséges akadályt távolítsanak el az egységes piac útjából, amely hátsó szándékokat leplez. Ezért sürgeti, hogy megfelelő intézkedéseket hozzanak e célból, ugyanakkor hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a meghozott intézkedések valóban célirányosak legyenek, és a költség/haszon arány egyértelmű legyen.

4.1

Égető szükség van a fogyasztói készségek és tudatosság növeléséhez szükséges intézkedésekre a felelősségteljes választás megkönnyítése érdekben. A fogyasztóvédelem megköveteli, hogy a fogyasztót valamennyi lényeges szempontról tájékoztassák, ugyanakkor mindig szem előtt kell tartani, hogy a pénzügyi termékek és szolgáltatások külön kategóriába tartoznak.

4.2

Az EGSZB úgy véli, hogy különbséget kell tenni a tájékoztatás és a tanácsadás között. Az első a fogyasztókkal szembeni információs kötelezettséget jelenti, amelyet összhangba kell hozni az adott ügyfél kompetencia- és kockázati profiljával, és tájékoztatni kell őt a lehetséges buktatókról; amelyekkel szembesülhet. A tanácsadás ezzel szemben olyan külön igényelhető professzionális szolgáltatás, amely keretében a tanácsadót is terhelheti némi felelősség. Ez a különbség nem mindig mindenki számára egyértelmű. Néhány országban ezeket a szolgáltatásokat független szakértők nyújtják, mint például az Egyesült Királyságban, más országokban pedig a pénzügyi intézmények alkalmazottjai, akik egymással egyértelműen ellentétben álló érdekek kereszttüzében találhatják magukat: egyrészt feladatuk az esetlegesen bónuszrendszerekhez kötött pénzügyi termékek értékesítése, másrészt szem előtt kell tartaniuk a szakértelmükben megbízó ügyfél érdekeit is.

4.3

Az EGSZB úgy véli, hogy e kérdés egyértelmű szabályozása kulcsfontosságú bizonyos gyakorlatok megszüntetése érdekében, amelyek az érdekek potenciális ütközését vonhatják maguk után, illetve olyan ösztönzőket foglalnak magukban az értékesítő személyzet számára, amelyek a kereskedelmi értékesítés területéről származnak, és specifikus termékekre vonatkozó értékesítési célkitűzésekhez kapcsolódnak. Az EGSZB specifikus vita elindítását javasolja az ágazat vállalkozásai, fogyasztói és munkavállalói között, amely első lépés lehetne a fogyasztók egyik elsődleges igénye kielégítésének irányába, vagyis a banki és biztosítási vállalkozások átláthatóságába vetett bizalom felé.

4.4

Ahhoz hogy igazán hatékony legyen, a fogyasztók tájékoztatásának a kulturális sokféleséget is figyelembe kell vennie, és azt a körülményt, hogy nem létezik olyan egységes recept, amely mindenre megoldást kínálna; azaz, az információs követelményeket hozzá kell igazítani a különböző nemzeti sajátosságokhoz. Gondolni lehetne itt a közös európai védelmi normák egy olyan minimális rendszerére, amelyet az Európai Bizottság készül javasolni. Azt is figyelembe kell venni, hogy a MiFID-irányelv a tanácsadást mint befektetési szolgáltatást kezeli. Ezáltal a tanácsadás behatárolt jellegű tevékenységgé válik. A tanácsadói szolgáltatások nyújtását illetően a MiFID a befektetőknek a védelem rendkívül magas fokát szavatolja: a tanácsadó köteles az összes szükséges információ beszerzésére a javasolt ajánlások alkalmasságának felmérése érdekében. Szükség van az ilyesfajta tanácsadói szolgáltatás meghatározására az értékesítési hálózatok által nyújtott általános tanácsadástól való egyértelmű megkülönböztetés és a szigorúbb kötelezettségek alkalmazási körének tisztázása érdekében.

4.5

Közvetítőkre van szükség, akiknek minden ésszerű lépést meg kell tenniük az egymással ütköző érdekek azonosításához, olyan módon kezelve őket, hogy az megakadályozza, hogy az érdekellentétek hátrányosan befolyásolják az ügyfél érdekeit. Amennyiben az érdekellentétek kezelését célzó intézkedések elégtelennek bizonyulnak ahhoz, hogy megfelelő mértékben biztosított legyen az ügyfél érdeksérülési kockázatának elhárítása, a közvetítőnek egyértelműen fel kell fednie az érdekellentét általános jellegét és forrásait, mielőtt az ügyfél nevében üzleti tranzakciókat bonyolít. A közvetítők általános kötelezettsége, hogy kizárólag az ügyfél érdekeit szem előtt tartva cselekedjenek.

4.6

Az EGSZB különösen azt ajánlja, hogy a banki és biztosító vállalatok specifikus szakképzési programokat dolgozzanak ki az olyan banki és biztosítási szektorban foglalkoztatott alkalmazottak számára, akik pénzügyi szolgáltatásokat és termékeket népszerűsítenek, illetve értékesítenek. A pénzügyi intézmények és a fogyasztók közötti kapcsolatot olyan szolgáltatók látják el, akik számára lehetővé kellene tenni, hogy megismerjék a pénzügyi termékek és szolgáltatások fő jellemzőit, megfelelő tanácsokkal látva el az ügyfeleket. A brit modell elemeiből merítő, Cipruson alkalmazott rendszer, amely megköveteli az ügyfél rizikóprofiljának meghatározását, valamint teljes körű és pontos információkat nyújt, hatékonynak bizonyult. A fogyasztói elégedettség Cipruson nagyon magas. A fogyasztók védelme jobb, ha a szolgáltatók is jobban képzettek. Az ágazati szociális párbeszéd részeként és a különböző felek függetlenségét kellő mértékben tiszteletben tartva az Európai Bizottságnak egy olyan specifikus programot kellene ösztönöznie, amely a pénzügyi szolgáltatásokért és termékekért felelős értékesítési szolgáltatók képzési programjának kidolgozására irányul. Ezt egy olyan projekt segítségével lehetne megvalósítani, amelyet az európai banki és biztosító szövetségek, valamint az ágazatért felelős európai szakszervezeti szövetség, a Uni-Europa Finance közösen felügyelnének.

4.7

Egyre gyakrabban előfordul, hogy azonos pénzügyi termékeket különböző konstrukciók keretében értékesítenek. Az ügyfeleket olykor olyan termékek és szolgáltatások megvételére bátorítják, melyeket nem kifejezetten éppen aktuális igényeikre „szabtak”, és a túlzott mértékű eladósodás kockázata, különösképp a fogyasztói hitel terén, egyre komolyabb problémákat okoz a családok, de az erre specializált vállalatok számára is. Az Egyesült Államokban a gazdaság „financializációja” a másodlagos (magas kockázatú) jelzálogpiac válságához vezetett. Ez a válság – óriási lavinához hasonlóan – nemcsak specializált intézményeket, hanem nagybefektetőket is magával ragadott, akik nagystílűen több milliárd dollár értékben vásároltak be magas hozamú (mivel magas kockázatú) részvényekből. A válság az összes pénzügyi piacot érintette, és rámutatott a viszonylag lanyha piacellenőrző rendszerek korlátaira, mint például az Egyesült Királyság esetében. Ez a Lámfalussy-folyamat harmadik szintjének felülvizsgálatát és erősítését teszi szükségessé a nemzeti szabályozó hatóságok egymás közötti koordinációját illetően. Európában a pénzügyi piacokra gyakorolt hatás viszonylag visszafogott volt, bár néhány olyan ország, amelyben az Egyesült Államokéhoz hasonló banki gyakorlatokat alkalmaznak (például a jelzáloghitelek folyamatos újrafinanszírozása), az emelkedő kamatok miatt komoly nehézségekkel kezdi szemben találni magát. A fő probléma a dollár értékének csökkenése, ami az eurót történelmi csúcsokra repítette, veszélyeztetve Európa mérsékelten pozitív gazdasági ciklusát (lásd az ECO/202. sz. véleményt, előadó Olivier Derruine).

4.8

Az EGSZB megjegyzi, hogy az Európai Bizottság jelenleg kedvezőbben vélekedik az választható rendszerek (az ún. „28. rendszer”) elfogadásáról, mint a múltban. Ebben a tekintetben a Fehér könyv a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010) tárgyában kidolgozott véleményében tett, korábbi észrevételeire utal (7).

4.9

Az európai választható rendszeren kívül egy olyan európai etikai kódexet is el kellene fogadni, amelyet a szolgáltatók független módon határoznának meg, és amelyet az illetékes európai bizottsági szervezeti egységekkel, az ágazat felhasználóival, valamint a munkavállalói szövetségekkel kellene megvitatni és egyeztetni. Ez a kódex kifejezetten a vállalatok és ügyfelek közötti kapcsolatokkal foglalkozna a pénzügyi szolgáltatások kontextusában, valamint a vita alapját képező irányelvekre vonatkozó tervekkel.

4.10

2007. július 18-án, az EGSZB INT szekciójához intézett felszólalásában Meglena Kuneva fogyasztóvédelmi biztos kifejtette, hogy a fogyasztóvédelmi politika 2007–2013-as stratégiájára vonatkozóan három fő célkitűzést határoztak meg:

A célkitűzések megvalósítása érdekében az Európai Bizottság májusban fogyasztói hitelről szóló irányelvjavaslatot terjesztett a Tanács elé, amellyel kapcsolatban politikai megegyezés született.

4.10.1

Az irányelvjavaslat rögzíti azokat a kritériumokat, amelyek a fogyasztók hitelmegállapodásokról való széles körű, átfogó és érthető tájékoztatásához szükségesek. Ezenfelül egy, a teljes hiteldíjmutató (THM) kiszámítására szolgáló, összehangolt képletet és a szerződést megelőző tájékoztatást szabályozó egységes európai modellt is tartalmaz, valamint azt az új jogot, hogy 14 napon belül a fogyasztók többletköltségek nélkül elállhassanak a hitelmegállapodástól, illetve a hitel határidő előtti visszafizetésének jogát.

4.10.2

A biztos ugyancsak hangsúlyozta abbéli szándékát, hogy erősítse „a fogyasztók pénzügyi jártasságát”. Ez elsősorban a tájékoztatáson múlik, azonban egy másik fontos tényező a fogyasztók pénzügyi nevelése, amelynek inkább kiegészítenie, mintsem helyettesítenie kell a tájékoztatási kötelezettséget.

4.10.3

Az EGSZB teljes mértékben támogatja Meglena Kuneva biztos célkitűzéseit, és véleményt készít az abban foglalt javaslatok értékelése céljából.

5.1

A zöld könyv működési célkitűzése a lakossági pénzügyi piac töredezettségének csökkentése és az ügyfelek mobilitása előtt álló jogi és gazdasági korlátok megszüntetése. Miután megteremtette az ellátás mobilitásának alapjait, az Európai Unió most a kereslet mobilitásának ösztönzése révén szeretné befejezni a megkezdett folyamatot.

5.2

Az ehhez szükséges jogszabályok kidolgozása önmagában véve és a különböző érintettektől, különösen a közvetítőktől megkívánt változtatásokat tekintve is költséges folyamat. Az EGSZB egyetért azzal, hogy kezdeményezéseket csak akkor indítsanak útjukra, ha abból a nyilvánosságnak jelentős előnye származik, és erősen valószínű ezek sikere. Az EGSZB szintén támogatja az elfogadott intézkedések következményeinek figyelemmel kísérésére irányuló szándékot, amely annak ellenőrzését szolgálja, hogy az eredmények megfelelnek-e az elvárásoknak, valamint a nem megfelelőnek bizonyult intézkedések visszavonására mutatott készséget. Ugyanakkor hangsúlyozni kell azt is, hogy a visszavonásra kerülő, nem megfelelő intézkedések költségei szintén nagyon magasak lehetnek, és hogy a tapasztalat azt mutatja, hogy ezeket a költségeket továbbadhatják a fogyasztókhoz, még inkább megnehezítve helyzetüket.

5.3

Ebben az összefüggésben az EGSZB rámutat arra, hogy sok esetben a szóban forgó folyamat, azaz – „a kezdeti helyzet módosítása – hatásvizsgálat – a kezdeti helyzet lehetséges helyreállítása” – inkább szándéknyilatkozat, semmint igazán életképes cselekvési terv. Ez azért van így, mert a pénzügyi ágazaton belül a kulturális modellek, a bizalmi kapcsolatok és a felhalmozott tapasztalat kulcsfontosságú szerepet játszanak a kereskedelem és verseny dinamikájának alakításában. A legtöbb intézkedés kihat ezekre az összetevőkre, maradandóan megváltoztatva őket, és lehetetlenné teszi, hogy a kezdeti helyzetet csupán a hatásvizsgálat során elégtelennek bizonyult intézkedések visszavonásával helyreállítsák. Ezért az EGSZB annak a reményének ad hangot, hogy az Európai Bizottság nem mutat majd túlzott optimizmust a kezdeti helyzet helyreállíthatóságát illetően, amennyiben a meghozott intézkedések eredményei nem bizonyultak kielégítőnek.

6.1

A zöld könyv szerint a lakossági pénzügyi piac töredezettsége középtávon általánosságban nem fog javulni, hacsak nem történnek erőfeszítések a fogyasztói mobilitást gátló akadályok felszámolására. Ilyen akadályok például: a jogszabályok és fogyasztóvédelem egységességének hiánya, a különböző pénzügyi rendszerek, a pénzügyi szolgáltatások működési struktúráinak töredezettsége és összeférhetetlensége.

6.2

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az ügyfélmobilitás fontos tényező mind a pénzügyi szolgáltatások minőségének, mind hatékonyságának fejlesztésében. Mindazonáltal megjegyzi, hogy az ügyfeleknek a pénzügyi szolgáltatások ágazatában való mobilitásával kapcsolatban nem kellene túlzottan optimista célkitűzéseket megfogalmazni.

6.3

Az ügyfélmobilitás meghatározható földrajzilag (a terméknek az ügyfél lakóhelyétől bizonyos távolságra lévő helyen történő megszerzése) vagy kapcsolati alapon (a szolgáltató változtathatóságának egyszerűsége). Bár a kétfajta mobilitás fogalmilag elkülöníthető, szorosan kapcsolódik egymáshoz.

6.4

Legalábbis elméletileg a szolgáltatási ágazat potenciálisan nagyobb földrajzi mobilitást kínálhat, mint a fogyasztási cikkek ágazata, mivel a szolgáltatásoknak az áruk cseréjével ellentétben nincsenek fizikai korlátaik. Például egy autó külföldön történő megvásárlása jelentős szállítási problémákat von maga után, melyek nem jelentkeznek olyan „immateriális” szolgáltatásokat érintő ügyletek esetében, amelyek „információs csatornákon” és nem az országúton keresztül bonyolódnak le.

6.5

Másrészről viszont a kapcsolati mobilitás korlátokba ütközik a szolgáltatási ágazatban, mivel a termékek „immateriális” jellege gyakran megnehezíti a szolgáltatások teljes körű értékelését és megértését, különösen felértékelve az eladó és vevő közötti bizalmi kapcsolatot. A pénzügyi ágazatban a bizalmi kapcsolatok különösen fontosak, hiszen a termékek nagy része sajátos jellegű, és az eladó és a vevő közötti, hosszú távra szóló elkötelezettséget feltételez. Számos okkal magyarázható, hogy a fogyasztók miért tartják nehezebbnek bizalmi kapcsolatok kialakítását olyan közvetítőkkel, akik nincsenek közvetlenül jelen országukban.

6.6

Egy másik nem elhanyagolható szempont az a mód, ahogyan a fogyasztó érzékeli a terméket. A materiális áruk esetében a terméket érzékszerveinkkel észleljük, melyek kétségkívül nem érzékenyek a nyelvi vagy kulturális akadályokra. A pénzügyi szolgáltatások azonban nem láthatók vagy tapinthatók, hanem csupán a tájékoztató füzetekben leírtak és a szerződésben rögzített feltételek alapján észlelhetők: itt nem lehet eléggé hangsúlyozni a nyelv és a kulturális szempontok szerepét. A fogyasztók ugyanakkor hatékonyan vásárolhatnak szolgáltatásokat külföldön is, ha jól ismerik a közvetítő országának nyelvét és fő pénzügyi gyakorlatait. Ez az akadály megkerülhető lenne, amennyiben előírnák a tájékoztatás és a szerződések kötelező többnyelvűségét. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy nem lenne sem kivitelezhető, sem pedig ésszerű a közvetítőket arra kötelezni, hogy tájékoztató füzeteiket és szerződéseiket az Unió összes nyelvén szövegezzék meg. Nincs esély arra, hogy az ilyenfajta kezdeményezések költségeit – melyeket a termék folytonos fejlődése még meg is növel – kompenzálja a forgalom növekedése. Valójában maga a zöld könyv is megállapítja, hogy középtávon nem várható a határokon átnyúló ügyfélmobilitás növekedése a pénzügyi szolgáltatások ágazatában. A nyelvi korlát kérdése ezért középtávon várhatóan megoldatlan marad, a pénzügyi szolgáltatások határokon átnyúló hozzáférésének egyik fő akadályát képezve.

6.7

Az Európai Bizottság magas szintű csoportot bízott meg a bankszámlákkal kapcsolatos fogyasztói mobilitás jelenlegi helyzetének kiértékelésével. 2007. május 30-án a csoport érdekes jelentést tett közzé, amely lényeges nézetbeli különbségeket tárt fel számos kérdést illetően. Míg a fogyasztói szövetségek a mobilitást valódi problémaként kezelik, a bankszektor szakértői nem tekintik fontos kérdésnek. Néhányan kijelentik, hogy az ügyfelek nagyon elégedettek, és nincs szükségük nagyobb mobilitásra. Mások úgy vélik, hogy ezeket a statisztikákat nem lehet készpénznek venni, mivel az elégedettség az elvárások mértékétől függ, és hogy lehetővé kell tenni a fogyasztók számára, hogy probléma nélkül bankot válthassanak, még az elégedett fogyasztók számára is, ha jobb ajánlatokat találnak a piacon.

6.8

Egyrészről a bankszektor hangsúlyozza, hogy a fogyasztók figyelme elsősorban a belső piacra irányul. Másrészről a fogyasztói szövetségek fájlalják a határokon átnyúló verseny hiányát, amely a számlaváltások előtt álló akadályokra vezethető vissza, valamint a felkínált termékek és szolgáltatások alacsony fokú átláthatóságára és összehasonlíthatóságára. Ezenfelül a fogyasztók nem igazán bíznak a külföldi vállalatokban.

6.9

A szakértői jelentés elemzi a számlanyitást megnehezítő jelenlegi akadályokat: A bankok a jogi és szabályozási akadályokat állítják előtérbe, ideértve a pénzmosás elleni küzdelemre vonatkozó jogszabályok által előírt személyazonosítási követelményt; míg a fogyasztók a termékekről és szolgáltatásokról, valamint a szükséges dokumentumokról való tájékoztatás alacsony mértékű átláthatóságát emelik ki. A fogyasztók úgy érzik, hogy alapvető a folyószámlanyitáshoz való jog elismerése – ahogy ez már jelenleg is gyakorlat számos európai ország jogrendszerében –, mivel folyószámla híján lehetetlen a gazdasági és társadalmi életben való részvétel. A bankok ebben a tekintetben a szerződéses szabadságot hangsúlyozzák mint a piacgazdaság számos ország alkotmányában rögzített alapvető elvét.

6.10

Anélkül hogy alkotmányos vitába bocsátkozna, az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlen a pénzügyi vállalatok és ügyfelek közötti szakadék áthidalása. Néhány piacgazdasággal rendelkező demokratikus ország sikerrel járt bizonyos alapvető fogyasztói jogok bevezetését illetően, úgymint a bankszámlanyitás joga, amely állampolgári jog ezekben az országokban. Ha a nemzeti jogszabályokat és gyakorlatot sikerülne összhangba hozni a szóban forgó bevált gyakorlatokkal, akkor ezek végül az Unió örökségének lényegi részévé válhatnának Az EU a múltban gyakran hasznosította a nemzeti jogszabályok sikerét oly módon, hogy azokat az összes többi tagállamra alkalmazta. Egy korábbi véleményben az EGSZB már sürgette, hogy a bankszámlához való hozzáférés joga általános érvényű jog legyen (8).

7.1

Az Európai Bizottság szerint a nagyobb ügyfélmobilitás megteremtését célzó feltételek ösztönzése kettős pozitív hatást érhet el: a sokkal szerteágazóbb igények kielégítését szolgáló nagyobb választék megteremtését és versenyképesebb árakat.

7.2

Ezért a lakossági banki szolgáltatások ágazatában olyan kezdeményezéseket hívtak életre, amelyek elsősorban a bankszámlák „hordozhatóságának” lehetséges ösztönzését vizsgálják. Egy olyan irányelv lehetőségét is vizsgálják, amely a kiegészítő nyugdíjjogosultságok hordozhatóságát hivatott javítani.

7.2.1

A folyószámlák hordozhatóságának problémáját azonban nem szabad összekeverni az egységes európai bankszámlaszám kérdésével. Egy egységes európai számlaszám bevezetése óriási – teljesen indokolatlan – költségekkel járna, melyeket a végén a fogyasztóknak maguknak kellene viselniük. A hordozhatóságnak ugyan ki kellene terjednie minden, a számlához kapcsolódó ügyletre, például állandó megbízások, közvetlen terhelések vagy értékpapírszámlák, de bizonyosan nem a számlaszám megtartására. A SEPA (egységes eurófizetési térség) európai szintű átültetése a jelenlegi IBAN és CIN azonosítási kódokon alapul, amelyeket meg kellene tartani. A banki vállalatoknak maximálisan együtt kellene működniük a számlák mobilitása és az ezekhez kapcsolódó tranzakciók hordozhatósága érdekében, akár magatartási kódexek vagy bankközti megállapodások révén, ahogyan ez már néhány országban gyakorlatnak számít.

7.3

Az EGSZB egyetért azzal, hogy gondosan meg kell vizsgálni az ügyfélmobilitást gátló akadályok jogszerűségét, úgymint a számlazárási díjat, a tájékoztatás rossz átláthatóságát és az olyan pénzügyi szolgáltatási szerződések szerkezetét, melyeket úgy terveztek, hogy visszatartsák az ügyfeleket egy másik termék vagy szolgáltató választásától. Az EGSZB ugyanakkor azt is hangsúlyozza, hogy a műszaki, szabályozói, pénzügyi és jogi korlátok gyakran megnehezítik az ügyélmobilitás Európai Bizottság által javasolt szintjének létrehozására alkalmas feltételek megteremtését. Az euró és számos más egyéb pénznem együttes létezése további nehézséget jelent. Az euróövezeten kívül még mindig számos tagállam található, ami tetézi a fent említett problémákat.

7.4

Konkrétan a pénzügyi szolgáltatási szektorra érvényes egységes feltételek megteremtését a nemzeti hatóságok által támasztott korlátok is akadályozzák, amelyeket a fogyasztóknak nyújtott jobb garanciák – önmagában véve jogszerű – szándéka vezérel. Az Európai Bizottság – amennyire lehetséges – el kívánja kerülni a választási lehetőségek korlátozásának nem szigorúan indokolt eseteit. Az EGSZB azonban óva int attól, hogy a fogyasztóvédelem rendszerének szabványosítására törekedjenek, mivel az EU tagállamai kulturálisan és szociálisan nem állnak annyira közel egymáshoz, ami egy ilyen erősen centralizált megközelítést indokolttá tenne.

8.1

A pénzügyi tranzakciók és szolgáltatások cseréje lehetséges, ha a két fél közötti bizalom szilárd alapokra épül. Az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az európai fogyasztók némi aggállyal és bizalmatlansággal szemlélik a határokon átnyúló tranzakciók által nyújtott potenciális védelmet és garanciákat. A fogyasztói mobilitás csak akkor valósulhat meg teljes mértékben, ha a fogyasztókat meggyőzik arról, hogy érdekeik védelme független mind a szolgáltatások megvásárlásának helyétől, mind pedig azok értékesítési csatornáitól.

8.2

Az Európai Bizottság szerint e cél eléréséhez a következő kérdésekkel kell foglalkozni: a fogyasztói érdekek védelme, egyértelmű és megbízható szabályozási keret kidolgozása, megfelelő, bíróságon kívüli egyeztető eljáráshoz való hozzáférés biztosítása, valamint a pénzügyi közvetítők megbízhatóságának ösztönzése.

8.3

A fogyasztói érdekek védelmének kérdése kényes probléma, mivel – ahogyan korábban is hangsúlyoztuk – nem könnyű feladat egy olyan szabályozási keret meghatározása, amely a tagállamok összes kívánságát és igényét kielégíti: A védelmi keret összehangolásának nehézsége – ami a fogyasztói hitelről szóló irányelv felülvizsgálatakor is kidomborodott – azt sugallhatja a fogyasztóknak, hogy a védelem szintje nagymértékben attól függ, hogy melyik országban vásárolták meg a szolgáltatást.

8.4

Ami a szerződéses kapcsolatokat rögzítő szabályozási keret egyértelműségét illeti, az 1980-as Római Egyezmény megállapítja, hogy alapvetően a szerződő felek határozzák meg, melyik ország jogszabályait alkalmazzák a szerződésre. Jelenleg folyik a fenti elv módosításának vizsgálata, amely szerint a fogyasztó tartózkodási országának jogszabályait kell alkalmazni, amennyiben az értékesítő kereskedelmi tevékenységét ugyanabban az országban folytatja, bár a fogyasztó tartózkodási országa jogszabályainak alkalmazása nem feltétlenül előnyös a más tagállamokból származó pénzügyi termékek kínálata számára.

8.5

Kétségtelen, hogy a fenti elv egyértelmű meghatározása növelhetné a fogyasztók jogrendszerbe vetett bizalmát, habár csak részben felel meg a zöld könyvben rögzített fogyasztói mobilitás koncepciójának. Az Európai Bizottság nézete szerint nemcsak a pénzügyi közvetítők határokon átnyúló mobilitására kell figyelmet fordítani, hanem a fogyasztók mobilitására is: az új elv csak abban az esetben könnyítené meg egy általános és egyértelmű szabály létrehozását, amikor a közvetítő az, aki szolgáltatásait más országok fogyasztóinak kínálja, de nem abban az esetben, amikor a fogyasztók keresnek aktívan szolgáltatásnyújtókat más tagállamokban.

9.1

A zöld könyv jogosan mutat rá, hogy a fogyasztók gyakran abbéli aggályaiknak adnak hangot, hogy a pénzügyi termékek túlságosan gazdag választéka megzavarhatja őket, megnehezítve az igényeiknek megfelelő választást. Valójában csak a jól tájékozott, pénzügyi kérdésekben is jártas fogyasztók képesek kihasználni az egységes piac nyújtotta nagyobb nemzetközi mobilitás előnyeit.

9.2

A zöld könyv kiemeli, hogy a fogyasztók átlagos pénzügyi jártassága általában véve alacsony, és jelentős akadályát képezi a helyes pénzügyi döntések meghozatalának. Ezenfelül általánosan elfogadott nézet, hogy a hozzáférhető pénzügyi információk két szélsőséget képviselnek: vagy túl banálisak, vagy pedig túl bonyolultak.

9.3

Ezek a problémák legalábbis részben megoldhatók lennének, amennyiben a fogyasztók független tanácsadói szolgáltatásokat vehetnének igénybe, amelyek segítenék őket az érdekeiket szolgáló legjobb döntés meghozatalában. Ilyesfajta szolgáltatásokat – kísérleti jelleggel – már bevezettek Cipruson és az Egyesült Királyságban, és tesztelésüket a MIFID-irányelv keretében hamarosan más tagállamokra is kiterjesztik. A szóban forgó szolgáltatások nem lennének kötelező jellegűek, hanem a közvetlenül a közvetítők által nyújtott szolgáltatások alternatívájaként működnének. Jelenleg a fogyasztók gyakran a pénzügyi szolgáltatásnyújtótól kérnek tanácsot: ez talán a pénzügyi szolgáltatásnyújtás által feltételezett bizalmi viszony miatt van így, vagy mivel az értékesítő által nyújtott tanácsadás nem jár külön költségekkel. Szem előtt kell azonban tartani, hogy egy ilyesfajta nem független tanácsadói szolgáltatás látens érdekellentétekhez vezethet, ami megnehezítheti a fogyasztó számára a kapott tanács valódi értékének felmérését.

9.4

Az EGSZB szerint csak a pénzügyekben megfelelően jártas fogyasztók érthetik meg teljesen, hogy mennyire összetett lehet a pénzügyi igények kielégítése és, ennek következményeképp, értékelhetik igazán a hozzáértő és független pénzügyi tanácsadás többletértékét. Ezért a pénzügyi jártasság fejlesztése elengedhetetlen, de az is, hogy a befektetőket képessé tegyük felelősségteljes döntések meghozatalára. A szakértők már „pénzügyi analfabetizmusról” beszélnek, amelynek következtében sokan elveszítik az áttekintést, és nem képesek önálló döntéseket hozni pénzügyi biztonságukról. Ez gazdasági veszteségekhez vezethet. Az iskola támogatást nyújthatna a fiatal generációk számára bizonyos alapvető pénzügyi ismeretek megszerzéséhez, melyek segítségével tudatosan megválaszthatók a jövőbeni befektetések; mindeközben megmaradna a pénzügyi piacok szereplőinek felelőssége.

9.5

Különös figyelmet kell fordítani a hirdetések tartalmára, különösen ami az interneten megjelenő hirdetéseket illeti. Túlságosan gyakran is előfordult, hogy jelentős eltérések mutatkoztak a pénzügyi termékek valódi jellemzői és az ígért hozamok között, melyek egyedüli célja az volt, hogy a fogyasztókat bizonyos pénzügyi termékekbe való befektetésre bírják. Meg kell azonban jegyezni, hogy az ilyen esetek csak ritkán érintik a hagyományos közvetítőket, mint például a bankokat és a biztosítótársaságokat, amelyek odafigyelnek az ügyfélkapcsolatokra, és ezenfelül szigorú szabályok és ellenőrzések hatálya alá tatoznak. Az új piaci szereplők működése mögött nem áll mindig világos szabályozási keret, és nem mindig vonatkoznak rájuk átfogó felügyeleti rendelkezések. Mindez gyengíti a fogyasztók helyzetét.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/11

1.1

Az EGSZB egyetért az állatorvos-tudományban használt elektromos orvosi készülékekre vonatkozó 84/539/EK irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló javaslattal. A vizsgált irányelvet már hosszabb ideje más hatályos közösségi jogszabályok váltották fel, és már nem tűnik szükségesnek sem a belső piacon, sem a harmadik országokkal folytatott kereskedelemben.

1.2

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a 84/539/EK irányelv hatályon kívül helyezésével kapcsolatos döntést a tagállamokkal és az ipar képviselőivel egyetértésben, széles körű konzultáció után hozták meg.

1.3

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hajtson végre olyan ellenőrzéseket, amelyek szavatolják az ennek megfelelő, nemzeti szinten hatályos jogszabályok eltörlését annak érdekében, hogy azok ne képezzenek újabb technikai akadályokat, és ne hiúsíthassák meg a várt hasznot.

2.1

Az Európai Bizottság 2005. március 16-i közleményében (COM(2005) 97 final) kiemelte a nemzeti és európai jogszabályok egyszerűsítésének szükségességét, amennyiben az javítja a vállalkozások versenyképességét és kiküszöböli a felesleges költségeket.

2.2

Ezt a felfogást megerősítette a 2006-ban megjelent Az elért eredményekről szóló első jelentés a szabályozási környezet egyszerűsítésére vonatkozó stratégiáról (COM(2006) 690 final) című munkadokumentum, amely meghatározta az esetlegesen egyszerűsítésekhez vezető kezdeményezéseket a 2006–2009-es időszakra. A kiválasztott 43 kezdeményezéshez tartozik az állatorvos-tudományban használt elektromos készülékekre vonatkozó tagállami jogszabályok közelítéséről szóló 84/539/EGK irányelv is.

2.3

Az Európai Parlament Belső Piaci és Fogyasztóvédelmi Bizottsága (IMCO), amely már vizsgálta a kérdést, úgy határozott, hogy fenntartás nélkül támogatja az Európai Bizottság döntését.

3.1

Az érdekelt felekkel (az ipar képviselőivel és a tagállamokkal) folytatott konzultáció arra az eredményre vezetett, hogy a vizsgált 84/539/EK irányelvet a gyakorlatban már nem alkalmazzák, mivel annak célkitűzéseit és az egészséggel, illetve a biztonsággal kapcsolatos szükséges garanciákat lefedik a hatályos közösségi jogszabályok, az (emberi felhasználásra szánt) orvostechnikai eszközökről szóló 93/42/EK irányelvtől a gépekkel kapcsolatos és az elektromágneses kompatibilitásról szóló irányelvig.

3.2

Az Európai Bizottság tudomásul vette, hogy az említett jogszabály már nem tűnik szükségesnek sem a belső piac, sem a harmadik országokkal folytatott kereskedelem szempontjából. Ily módon, a „formai párhuzamosság” elvének alkalmazásával, 2008. december 31-i hatállyal a 84/539/EK irányelv hatályon kívül helyezését javasolja. A fenti időpontot követően az irányelv III. mellékletében található megfelelőségi jel sem lesz majd használható.

3.3

Az Európai Bizottság ezenkívül felszólítja a tagállamokat, hogy 2008. december 31-ig fogadjanak el minden, a jelen irányelvvel való összhang biztosításához szükséges intézkedést.

4.1

Az EGSZB jóváhagyja a 84/539/EK irányelv hatályon kívül helyezésére vonatkozó javaslatot, és egyetért annak indokaival.

4.2

Az EGSZB kiemeli, hogy a bolgár, a dán, az olasz, a román és a svéd változatban a rendeletjavaslat címe tartalmazza az „emberi” szót, amelyet a szövegből el kell hagyni.

4.3

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hajtsa végre a szükséges ellenőrzéseket annak érdekében, hogy a jelen döntésből származó előnyöket az állatorvos-tudományban használt elektromos orvosi készülékek tekintetében ne hiúsítsák meg újabb jogszabályok, amelyek nemzeti szinten indokolatlan akadályokat jelentenének a kereskedelem számára.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/12

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/12

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/13

1.1

A veszélyes állatbetegségek növekvő kockázatot jelentenek az emberek és állatok számára. Az EU-nak fokoznia kell a betegségek megelőzésére, megfigyelésére és az ellenük való védekezésre irányuló törekvéseit. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság (EGSZB) támogatja az Európai Bizottság által javasolt stratégiát és értékeli az Európai Bizottság alapos előkészítő munkáját. A fejlődő országok vonatkozásában ugyanakkor még több erőfeszítésre van szükség. Elsődleges feladatnak kell tekinteni többek között a megfelelő mutatók kidolgozását, mivel ezek jelentősége alapvető.

1.2

Abból kell kiindulni, hogy az EU előírásai példaként szolgálnak majd más kereskedelmi partnerek számára, és az EK-nak hosszú távon az Állat-egészségügyi Világszervezetben (OIE) való tagságra kell törekednie. Az Európai Bizottság feladata egyrészt, hogy hozzájáruljon ahhoz, hogy az érintett harmadik országok egyértelműen megértsék az új uniós jogszabályokat, másrészt hogy a javasolt exportstratégia keretében felhasználja a tagállamok szakértelmét és erőforrásait a válságok megoldására.

1.3

Az állat-egészségügyi határellenőrzésnek a tényleges kockázat általános értékeléséből kellene kiindulnia, és az illegális kereskedelem visszatartása érdekében szúrópróbákat is magában kellene foglalnia – főként a határ menti területeken.

1.4

A működőképes belső piac érdekeinek figyelembevétele ellenére biztosítani kell a körzetkijelölés és a zárlatelrendelés lehetőségét harmonizált kritériumok, valamint az OIE-kódexszel összhangban lévő vizsgálati és/vagy karanténkövetelmények útján.

1.5

A betegségek elleni védekezés és az állatvédelem terén fontos tényező az irányítás, amelyet a képzéssel és tanácsadással szembeni követelményekkel kell támogatni.

1.6

Annak érdekében, hogy csökkenjen a fertőzések terjedésének kockázata, meg kell fontolni az élőállat-szállítás korlátozását.

1.7

Az állat-egészségügyi alapokat és az EU pénzügyi felelősségét meg kell tartani; a versenytorzulások elkerülése érdekében a nemzeti társfinanszírozásra szilárd, harmonizált keretet kell alkalmazni. A finanszírozási rendszer kidolgozásába, illetve a rendszer állat-egészségügyi tanácsadó bizottság általi alkalmazásába be kell vonni az érintett szereplőket.

1.8

Az állatbetegségek elleni védekezéshez – többek között a nyilvánosság elfogadó hozzáállásának érdekében – oltásokat kell alkalmazni, ha ezzel meg lehet előzni vagy korlátozni lehet az egészséges állatok levágását. Az oltásról szóló határozatot azonban – ahogy az Európai Bizottság is megállapítja – egy sor részletesen meghatározott kritérium és az adott helyzet figyelembevételével kell meghozni.

1.9

A kutatási eredményeknek a termelés, a tanácsadás és az ellenőrzés során történő alkalmazása szempontjából döntő jelentőségű a tudás átadása. Az Európai Bizottság által felvetett „kutatási cselekvési tervnek” a megelőzésre is hasonló hangsúlyt kell fektetnie.

2.1

A közösségi szakpolitikát több mint 300 irányelv határozza meg, amelyek túlnyomórészt az 1988 és 1995 közötti időszakban, konkrét állatbetegségek kitörése nyomán születtek. Igaz, hogy egyre ritkábban jelennek meg súlyos állatbetegségek, időközben azonban új kihívásoknak kell megfelelni: az olyan betegségek, mint a száj- és körömfájás, a kéknyelv-betegség és a madárinfluenza komolyan veendő fenyegetést jelentenek. Ráadásul jelentősen megnövekedett az élőállat-szállítás mértéke, ami fokozza a járványok elterjedésének kockázatát.

2.2

A tudomány, a technológia és az intézményi keret egy új, ésszerűbb és ambiciózusabb uniós állat-egészségügyi stratégiát tett lehetővé, amelynek végrehajtására a 2007–2013 közötti időszakot javasolják, és amelynek mottója a következő lesz: „jobb megelőzni, mint gyógyítani”. A stratégia célja a közegészség és az élelmiszer-biztonság magas színvonalának biztosítása, a betegségek előfordulásának minimalizálása, az áruk szabad mozgásának biztosítása, valamint – az állatállományok vonatkozásában – a megelőzés. A stratégia a következőket foglalja magában: az uniós intézkedésekre vonatkozó prioritások meghatározása, közös állat-egészségügyi jogi keretrendszer, megelőzés, megfigyelés, válságkezelési felkészültség, valamint a tudomány, innováció és kutatás bevonása. A konkrét intézkedéseket partnerségi alapon, egy állat-egészségügyi tanácsadó bizottság keretében dolgozzák ki. A termelők, a fogyasztók és a kormányok képviselőiből összeállítandó bizottság feladata, hogy tanácsot adjon többek között az alkalmas és kielégítő állatvédelmi normákkal és az intézkedések optimális kidolgozásával kapcsolatban.

2.3

A prioritások magukban foglalják a biológiai és kémiai kockázatok kategorizálását, valamint az ezekhez tartozó kockázatértékelési és -kezelési stratégiát. A stratégia meghatároz egy „elfogadható kockázati szintet”, valamint egy világos felelősségmegosztást az egyes intézkedések terén. Ezen túlmenően a kategorizáláson fog alapulni a források iránti szükséglet meghatározása, valamint a felelősség- és költségmegosztási rendszer.

2.4

Az állat-egészségügyi jogi keretrendszer szigorú szabványokat és közös alapelveket tartalmazó szabályozási keret kell, hogy legyen. Az EU joganyaga már most is nagymértékben az OIE, illetve a kódex ajánlásain és szabványain alapul, tiszteletben tartva a Közösségnek az egészségügyi és növény-egészségügyi intézkedések alkalmazásáról szóló WTO-megállapodás (SPS-megállapodás) keretében vállalt kötelezettségeit. Az Európai Bizottság véleménye szerint azonban az EU-nak még jobban igazodnia kellene ezekhez a szabványokhoz. Az EU ugyanakkor adott esetben bevezethet olyan tudományosan megfelelően megalapozott egészségügyi vagy növény-egészségügyi intézkedéseket, amelyek magasabb szintű egészségvédelmet vagy növényegészség-védelmet eredményeznek. Az Európai Bizottság mindent meg fog tenni azért, hogy az OIE, illetve a kódex keretében alkalmazzák az uniós normákat. Az import tekintetében a stratégia előirányozza, hogy az EU-nak javítania kell a kereskedelmi partnerekkel szembeni követelményeire vonatkozó kommunikációt. Az EU-nak ugyanakkor ki kell használnia erős tárgyalási pozícióit az exporttal kapcsolatos ügyekben is.

2.5

Az állatokkal kapcsolatos veszélyek megelőzéséhez, a megfigyeléshez és válságkezelési felkészültséghez a következők tartoznak: védőintézkedések a mezőgazdasági üzemekben, elektronikus azonosítás, valamint az élő állatokra vonatkozó nyomon követési rendszer különböző elemeinek kombinálása. Javítani kell a határokon biztosított biológiai védelmet, és fontos, hogy a Közösség egyes fejlődő országoknak szakmai segítséget nyújtson az egzotikus állatbetegségek elleni védekezésben. A válsághelyzeteket haladéktalanul és hatékonyan ellenőrzés alá kell vonni, ami megköveteli többek között a megfigyelés prioritásainak megállapítását, a megfelelő mutatók meghatározását, az adatgyűjtést, az érintett szereplők közötti hálózatokat, a kockázatelemzéseket és a nyilvánosság tájékoztatását – ideértve az érintett körök képzését is.

2.6

A tudományt, az innovációt és a kutatást az uniós ügynökségek és nemzeti szervezetek közötti hálózatokon keresztül kell ösztönözni. Az Európai Bizottság cselekvési terv kidolgozását tervezi, amely meghatározza a jelenlegi megfigyelési, diagnosztikai, oltási és kezelési szabályozók hiányosságait, és megfelelő szintű finanszírozást biztosít a köz-magán társulások (PPP) keretében. Ezenkívül – nemzetközi együttműködés keretében – harmadik országokban folyó kutatások támogatásáról is rendelkezik, különösen a fontos egzotikus betegségek, illetve azon zoonózisok esetében, melyeknek súlyos hatásuk van az adott országokra.

3.1

A súlyos állatbetegségek növekvő kockázatot jelentenek az emberek és állatok számára. Ennek oka az állandó népességnövekedés, az állattenyésztés mértékének folyamatos növekedése, az egyre szélesebb körű kereskedelem, az általánosan egyre nagyobb mértékű nemzetközi összefonódás, valamint az éghajlatváltozás, amely hozzájárul a betegségek földrajzi terjedésének eltolódásához. Következésképpen egyes zoonózisok és betegségek terjednek vagy újra felbukkannak, és továbbra is fennáll egy járvány kockázata, például a madárinfluenzával kapcsolatban. Az EU-nak ezért mind a Közösségen belül, mind nemzetközi szinten – nem utolsósorban a fejlődő országokban is – nagyobb jelentőséget kell tulajdonítania a megelőzésnek és a betegségek elleni védekezésnek.

3.2

A szervezett civil társadalom képviselőjeként az EGSZB elengedhetetlenül fontosnak tartja, hogy a súlyos gazdasági és társadalmi következmények megelőzése érdekében ezen a területen a legmegfelelőbb stratégia kerüljön alkalmazásra. Az EGSZB kész ebben tevékenyen és lehetőségei szerint részt venni. Az EGSZB értékeli az Európai Bizottság alapos előkészítő munkáját, és a javasolt stratégiát – amelyhez az érintettek széles köre elfogadóan viszonyul – a legmesszebbmenőkig támogatja. Az állategészségügyben a jó és tartós eredmények szempontjából döntő szerepe van a partnerségnek, hiszen ezen a területen elkerülhetetlen, hogy a felelősséget több szereplő vállalja. Az EGSZB szerint egyéb olyan területeken is mérlegelni lehet e modell alkalmazását, ahol a civil társadalom egyes részeinek bevonása célszerűnek tűnik.

3.3

A stratégia alapelemei – köztük a célok, jövőképek és kockázatértékelések mint központi eszközök, az általános és a kockázatokkal összefüggő kommunikáció hangsúlyoknak megfelelő ösztönzése, valamint a határellenőrzésekre történő fokozott koncentráció – döntő jelentőségűek az állatbetegségek kitörésének és elterjedésének megfékezésében. A specifikus célcsoportokkal történő kommunikáció rendkívül fontos, különösen válsághelyzetekben, mivel a téves helyzetfelmérés visszahat a termelőkre, a felügyeleti szervekre és a szakpolitikai rendszerre, hiszen termékek bojkottjához és megalapozatlan vagy túlságosan messzemenő intézkedések meghozatalához vezet. Így például el kell kerülni, hogy a piac indokolatlanul elbizonytalanodjon a beoltott állatok húsát illetően.

3.4

A vonatkozó uniós rendelkezések betartása megköveteli ugyanakkor, hogy az uniós intézmények és a tagállamok betartsák saját határozataikat és a határidőket a konkrét előírások előkészítése, elfogadása és végrehajtása terén – ami eddig közel sem volt jellemző.

4.1

A közösségi beavatkozás prioritásainak meghatározása döntő jelentőségű a kockázatalapú stratégia szempontjából, amely stratégia előterében az emberi egészségnek az adott betegségekből eredő fenyegetettsége és a gazdasági következmények állnak. A partnerség tekintetében az „elfogadható kockázati szint” meghatározása jelent majd jelentős kihívást, mivel ennek kapcsán szigorú követelményeket támasztanak a szaktudással és a tudománnyal szemben. Az elővigyázatosság elvének alapul vétele az új, nem átfogóan dokumentált veszélyek esetében az azonnali beavatkozás szempontjából fontos és szükséges, ugyanilyen fontos azonban egy kilépési stratégiára vonatkozó eljárás meghatározása is, ha a veszély elmúlt vagy az új tudományos felismerések arra utalnak, hogy hamarosan elmúlik.

4.2

A mérési, értékelési és a prioritásokat meghatározó mutatóknak egyértelműnek, érthetőnek, alkalmazhatónak és mérhetőnek kell lenniük, és tekintettel arra, hogy e folyamatban alapvető jelentőséggel bírnak, mielőbb rendelkezésre kell állniuk. Az létrehozott partnerségek bevonásával ezért az első prioritások között kell őket kidolgozni. Az egyszerű és megbízható eredménymutatók megkönnyítik továbbá a stratégia céljai tekintetében elért haladás mérését.

4.3

Az EGSZB fenntartások nélkül támogatja a javasolt egységes, áttekinthetőbb és átláthatóbb szabályozási keretet, amely közös alapelveket és követelményeket határoz meg. Az EU növekvő jelentősége folytán célszerű továbbá az érvényben lévő nemzetközi szabványokkal való összhangra törekedni, valamint minél nagyobb mértékben részt venni az OIE jövőbeli előírásainak kidolgozásában, az elővigyázatosság elvének alkalmazásával összefüggésben is. Az Európai Bizottság utalt rá, hogy az EK-nak hosszú távon törekednie kell az OIE-tagságra, mivel ez hozzájárulna az OIE szabványaival, iránymutatásaival és egyéb rendelkezéseivel való koherencia javításához. Abból kell kiindulni, hogy az EU előírásai példaként szolgálnak majd más kereskedelmi partnerek számára, ami hozzájárul egy magasabb szintű egészségvédelem kialakulásához; ezenkívül így elkerülhetők az indokolatlan versenykorlátozások. E tekintetben az EU-nak támogatnia kell egyben egyes fejlődő országokat, és az adott harmadik országokban világosan be kell mutatnia az új uniós jogszabályokat.

4.4

Az EU és a belső piac bővítésével megnőtt az állatbetegségek nagyobb területen történő elterjedésének kockázata. Az ENSZ Élelmezési és Mezőgazdasági Szervezete (FAO) már évekkel ezelőtt figyelmeztetett azokra a fokozott veszélyekre, amelyek a távolsági állatszállításokhoz, a harmadik országokat átszelő új szállítási útvonalakhoz, az instabil országokkal fenntartott szorosabb kapcsolatokhoz és az EU egyes területein a háziállat-állományok növekvő koncentrációjához kötődnek. A közlemény szerint az Európai Bizottság ésszerűsíteni szeretné az állatok szállítását, hogy az állatok szabad mozgása arányban legyen a betegségek behurcolásának vagy terjesztésének kockázatával és az állatvédelemmel a szállítás során. A fertőzések terjedésének kockázatára és az állatvédelmi szempontra való tekintettel az EGSZB helyénvalónak tartja az élőállat-szállítások korlátozását.

4.5

A finanszírozás az uniós jogszabályok egyik alapvető szempontja és fontos, hogy ne szűnjön meg az állat-egészségügyi politika finanszírozására vonatkozó közös felelősség. Ez azt jelenti, hogy az állat-egészségügyi alapokat és az EU pénzügyi felelősségét meg kell tartani. Ösztönözni kell a gyanús esetek azonnali bejelentését vagy a betegségek kitörésének azonnali megállapítását; nem szabad, hogy a közvetlen és közvetett költségek megtérítésével kapcsolatos bizonytalanság késedelemhez vezessen. A felvázolt hatékony és felelősségen alapuló költségmodell számos kérdést vet fel; csak akkor értékelhető, ha már konkrét – többek között egy harmonizált finanszírozási modellre vonatkozó – javaslatok állnak rendelkezésre.

4.6

A versenytorzulások elkerülése érdekében folytatni kell a nemzeti társfinanszírozást, és a termelői társfinanszírozás vonatkozásában szilárd, harmonizált keretre van szükség. A tagállamokban az egységes elvek alapján történő költségmegosztás esetén mind a költségeket, mind a felelősséget, mind pedig ezek egymáshoz való viszonyát meg kell határozni. Ehhez jön még az érintett szereplők konzultációk vagy közös határozatok útján történő bevonásának, valamint a források megelőzésre és védekezésre való felhasználásának kérdése. A termelőknek – ahogy eddig – szükségszerűen viselniük kell a járványmegelőzés és a járványok elleni védelem különböző költségeit. Ezért be kell vonni őket az állat-egészségügyi tanácsadó bizottság finanszírozási terveinek kérdéseibe.

4.7

A „jogon kívüli eszközök” javasolt bevezetése tartalmazza többek között a járványmegelőzési intézkedésekre való felszólítást, a kollektív felelősségmegosztás típusait, valamint azokat a biztosítási mechanizmusokat, amelyek elvileg már önmagukban ösztönzik a jobb kockázat-irányítást és a gazdasági következmények korlátozását. Az EGSZB úgy látja, hogy erről még el kell gondolkodni, azonban eltekint attól, hogy megjegyzéseket fűzzön a javaslathoz, mivel túl kevés információval rendelkezik.

4.8

A regionalizálás lehetősége fontos szerepet játszik a járványok elleni védekezésben – még akkor is, ha a működő belső piac szintén egyértelmű előírás az állategészségügy területén. Következésképpen fenn kell állnia annak a lehetőségnek, hogy egy vagy több tagállam megszüntet egy járványt, és ennek megfelelően különleges státuszt kap; ilyenkor harmonizált kritériumokat, valamint az OIE-kódexszel összhangban lévő vizsgálati és/vagy karanténkövetelményeket kell az övezetekre és szegmensekre osztás alapjául venni. Feltételül kell szabni azonban, hogy a korlátozások tudományos szempontból megalapozottak, és megfelelően arányosak az adott betegségkockázattal.

4.9

Az exporttal összefüggő akut válságokat eddig az adott tagállam és a harmadik ország egymás között oldotta meg. Az ilyen esetekben gyors és hatékony megoldásokat kell találni, ezért továbbra is fenn kell állnia az egyéni tárgyalásos megoldás lehetőségének. Az európai bizottsági küldöttségek, a tagállami képviseletek és különböző szervezetek részvételével helyi szinten működő „piacra jutást segítő uniós munkacsoportok” az európai bizottsági javaslat értelmében hozzájárulhatnak az EU szerepének megerősítéséhez az exportfeltételekről szóló tárgyalások során. Még ha az Európai Bizottság – többek között a javasolt exportstratégia keretében – hozzá is járulhat az EU szakpolitikájának jobb megértéséhez annak érdekében, hogy a gyakorlatban kevesebb legyen a vitás eset, a részletes cselekvési tervből akkor is ki kellene derülnie annak, hogy az Európai Bizottság a tagállamok szaktudására és forrásaira fog támaszkodni.

4.10

Minden tapasztalat azt mutatja, hogy a járványok elleni védekezésben és az állatvédelemben az egyik legfontosabb tényező az irányítás, és a jövőbeli kezdeményezések során követelményeket kell támasztani a képzéssel és tanácsadással szemben. A biológiai védelem egyes mezőgazdasági üzemekre vonatkozó alapvető szabályait – köztük az új termelési létesítmények követelményeit – jogi formába kellene önteni, és az előírásokból egyértelműen ki kell derülnie, hogy járvány kitörése esetén a megtérítések kifizetése tekintetében milyen következmények várhatók. Ugyanakkor kiegészítő kritériumokat és specifikus szabályokat kell alkalmazni a különböző termelési típusokra vonatkozó iránymutatások és egy hatóságok és termelők által kidolgozott tájékoztatókampány alapján. Az állatokat kedvtelésből tartókat is célirányosabban kell megszólítani, hogy megértsék a védekezési intézkedések szükségességét. Továbbá nyilvántartásba kell venni őket, és rájuk is ki kell terjeszteni az állatszállításra és az állományokhoz való hozzáférésre vonatkozó követelményeket.

4.11

Az unión belüli hatékony állatorvosi határellenőrzés létrehozásával összefüggésben általánosan értékelni kell a járvány behurcolásának konkrét kockázatát, annak következményeivel együtt. Célszerű lenne továbbá jobb összhangról gondoskodni az állat-egészségügyi és vámhatóságok között, és a határellenőrzési rendszert olyan módon rugalmasabbá tenni, hogy jobban igazodjon a veszélyszinthez, így gyorsabban alkalmazkodni tudjon az új kockázatokhoz.

4.12

Az állatbetegségek elleni védekezés keretében – többek között a nyilvánosság elfogadó hozzáállásának érdekében – oltásokat kell alkalmazni, ha ezzel meg lehet előzni vagy korlátozni lehet az egészséges állatok levágását. Az oltásról szóló határozatot azonban – ahogy az Európai Bizottság is megállapítja – az adott helyzet figyelembevételével és olyan elismert elvek és tényezők alapján kell meghozni, mint az oltóanyaghoz való hozzáférés, az oltóanyag hatásossága, hiteles vizsgálatok, nemzetközi irányelvek, esetleges kereskedelmi akadályok, költséghatékonyság, valamint az oltóanyag használatával összefüggő esetleges kockázatok. Ezzel kapcsolatban igény van továbbá előremutató kutatásra és fejlesztésre.

4.13

A tudomány, az innováció és a kutatás meghatározó jelentőségű a stratégiai célok elérése tekintetében. Feltétel, hogy a kutatási eredményeket fel lehessen használni a termelés, tanácsadás és ellenőrzés során, ezért a stratégiát fokozottan a tudásátadás lehetőségeihez kell igazítani. Ugyanez vonatkozik az Európai Bizottság által felvetett kutatási cselekvési tervre is.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/16

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon döntését, hogy a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó feltételeket rendeleti úton szabályozza, ami lehetővé teszi, hogy a rendelet nemzeti jogrendbe való átültetése során kiküszöböljék az eltéréseket. E rendelet elfogadásának előfeltétele a 96/26/EK irányelv hatályon kívül helyezése.

1.2

Az EGSZB kedvezően fogadja ezt a javaslatot, mivel összehangolja a közúti árufuvarozói és személyszállítói szakma gyakorlására, illetve a piacra való bejutásukra vonatkozó szabályokat, ezáltal pedig – az érthetőbb, egyszerűbb és könnyebben ellenőrizhető szabályozásnak köszönhetően, amely megteremti az ágazatban a tisztességes verseny feltételeit – hozzájárul a lisszaboni stratégia céljainak megvalósításához.

1.3

Ez az új rendelet, amely a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó szabályokat az elektronikus nyilvántartások bevezetésével korszerűsíti, „Az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programja az Európai Unióban” című program keretébe illeszkedik.

1.4

A rendelet bevezeti a „szállításszervező” fogalmát, amely alatt a vállalkozást ténylegesen és állandó jelleggel irányító, magasabb képzettségi szinttel rendelkező személy értendő, akit a vállalkozáshoz szorosabb kapcsolatok fűznek. Az EGSZB azt szeretné, ha a „tanúsítványokkal való üzletelés” befejeződne olyan vállalkozások esetében, ahol a felelős természetes személy, és nem rendelkezik tanúsítvánnyal.

1.5

Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy a rendelet meghatározza a jogsértések kategóriáinak, típusainak és súlyossági szintjének, valamint a többször megismételt kisebb jogsértések azon előfordulási gyakoriságának listáját, amelyek a szállítás vezetője jó hírnevének elvesztéséhez vezetnek, amennyiben azok a szállítási tevékenység keretén belül valósulnak meg.

1.6

A rendeletjavaslat 5. cikkének c) pontjában előírt üzem vonatkozásában az EGSZB azt kéri, hogy a kis- és középvállalkozások esetében pontosítsák egy ilyen üzemnek a jellemzőit.

1.7

Az EGSZB felhívja a figyelmet a vállalkozások azon kötelezettségére, amely szerint rendelkezniük kell megfelelő számú gépjármű-parkolóhellyel, annak igazolására, hogy állandó székhellyel rendelkeznek a tagállamok egyikében, ami különösen a kis- és középvállalkozásokkal szemben támaszt nagyon nehéz elvárást; illetve kéri a helyi hatóságokat, hogy hozzanak létre megfelelő számú parkolóhelyet és/vagy az érintett vállalatok közösen működtessenek parkolókat.

1.8

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az önálló vállalkozók számára létre kellene hozni egy olyan rendszert, amellyel igazolni tudják pénzügyi helyzetüket, anélkül, hogy bankgaranciához kellene folyamodniuk, mivel ez magas költségeket jelenthet azon vállalkozások számára, amelyeknek az adott tagállamokban nem kell egyszerűsített könyvelést végezniük.

1.9

Az EGSZB helyesli a szakmai alkalmasságot igazoló vizsga előtti 140 órás kötelező képzést, valamint hogy a tagállamok hitelesítik a képzési és a vizsgaközpontokat, mivel ez hozzájárul a szakmai képzés szintjének emelkedéséhez.

1.10

Az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy állítson fel egy – minden tagállamra nézve egységes – büntetőrendszert, amelyet a rendelet rendelkezéseinek megsértésekor alkalmaznak.

1.11

Az EGSZB megelégedéssel fogadja az egymással összekapcsolt és a közúti fuvarozói vállalkozásokat feltérképező nemzeti elektronikus nyilvántartások létrehozását, amely várhatóan javítja majd a közigazgatási együttműködést és a tagállamokban működő vállalkozások felügyeletének hatékonyságát.

2.1

A vizsgálat tárgyát képező rendeletjavaslat célja a közúti fuvarozói szakma gyakorlására vonatkozó rendelkezések korszerűsítése az engedélyezési feltételek egységesebb és hatékonyabb alkalmazásának biztosítása érdekében, a jó hírnév, a pénzügyi helyzet és a szakmai alkalmasság minimumkövetelményei meghatározásának révén.

2.2

A közúti árufuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezését a Tanács 1996. április 29-i 96/26/EK irányelve szabályozza, amely megállapítja azokat a minimumkövetelményeket, amelyeket a vállalkozásoknak a jó hírnév, a pénzügyi helyzet és a szakmai alkalmasság tekintetében teljesíteniük kell, hogy engedélyt szerezhessenek a közúti fuvarozói szakma nemzeti és nemzetközi szintű gyakorlására, vagyis az áru- és személyszállításra. E feltételek jelentik az egyedüli közös követelményt, amelyet a vállalkozásokkal szemben – a közúti fuvarozás közösségi piacának egészén – tevékenységük gyakorlásához támasztanak. Az irányelv mindemellett kölcsönös elismerést biztosít az engedélyek megszerzéséhez szükséges egyes dokumentumok tekintetében.

2.3

Mindazonáltal az irányelv végrehajtása tagállamonként nagy eltéréseket mutat. Ezek az alkalmazásbeli egyenlőtlenségek a közúti közlekedés piacának működési zavaraival járnak, amelyek káros hatással vannak a tisztességes versenyre – ez az oka annak, hogy a javasolt módosítást rendelet formájában terjesztik elő.

2.4

A rendelet által bevezetett legfőbb újítások a következők:

2.4.1

Azon személyek megnevezésére, akik képzettségüket a vállalkozások rendelkezésére bocsátják, a rendelet bevezeti a „szállításszervező” fogalmát, ami alatt a vállalkozás szállítási tevékenységének tényleges és állandó irányítója értendő. Ezeket a személyeket egyértelműen meg kell határozni, és nevüket közölni kell az illetékes hatóságokkal. A szállításszervező és a vállalkozás közötti kapcsolatok szabályozása így szigorúbbá válik. A szakmai alkalmasságot igazoló engedély megszerzéséhez részt kell venni egy legalább 140 órás kötelező alapképzésben, amely megelőzi a minden szállításszervező-jelöltre nézve kötelező, szakmai alkalmasságot igazoló vizsgát. Emellett a képzési központokat és a vizsgaközpontokat is hitelesíteni kell majd.

2.4.2

A rendelet előírja, hogy annak felügyelete, hogy a vállalkozás folyamatosan betölti-e az ebben a rendeletben előírt feltételeket, azon tagállam feladata, ahol a telephely található, ezért szükséges, hogy a vállalkozások az adott tagállamban állandó és valós telephellyel rendelkezzenek.

2.4.3

Új, összevethető pénzügyi mutatókat vezetnek be a vállalkozások pénzügyi helyzetének mérésére, amelyeket a vállalkozás éves beszámolói alapján olyan módszerrel állítanak fel, amely lehetővé teszi, hogy a vállalkozás eleget tegyen rövid távú kötelezettségeinek, és amely felhagy a jelenlegi, a minimumtőkére és a tartalékra alapozott eljárással. Ezenkívül az azt kívánó vállalkozások bankgaranciával igazolhatják pénzügyi helyzetüket.

2.4.4

A hatóságoknak meg kell győződniük az erkölcsi feddhetetlenség, a pénzügyi teljesítőképesség és a szakmai alkalmasság feltételeinek tiszteletben tartásáról, figyelmen kívül hagyásuk esetén pedig figyelmeztetésben kell részesíteni a fuvarozót. Amennyiben nem rendezi helyzetét, adminisztratív szankciót kell rá kivetniük, amely a fuvarozói engedély visszavonásától a szállításszervező kizárásáig terjedhet.

2.4.5

A vállalkozások letelepedési szabadságának előmozdítása érdekében a letelepedés helyéhez tartozó tagállamnak elegendő bizonyítéknak kell tekintenie az e rendeletben foglalt rendelkezések alapján kibocsátott egységes igazolási formát.

2.4.6

A rendelet a tagállamok közötti szervezettebb közigazgatási együttműködés kialakítására törekszik, amely javítaná a több államban működő vállalkozások felügyeletének hatékonyságát. Ebből a célból létrehozzák a vállalkozások összekapcsolt elektronikus nyilvántartását, amely megkönnyíti majd a tagállamok közötti információcserét. A hatékony információcsere érdekében nemzeti kapcsolattartó pontokat jelölnek ki, valamint meghatároznak bizonyos közös eljárásokat a határidőkre és a minimálisan átadandó információk jellegére vonatkozóan.

2.4.7

Az Európai Bizottságnak joga lesz majd ahhoz, hogy kidolgozza a közúti fuvarozók jó hírnevének elveszítésével járó jogsértések kategóriáit, típusait és súlyosságát meghatározó jegyzéket; hogy a technikai fejlődésnek megfelelően módosítsa e rendeletnek azt a mellékletét, amely azokra az ismeretekre vonatkozik, amelyeket a szakmai alkalmasság elismerésekor a tagállamoknak figyelembe kell venniük, valamint a szakmai alkalmassági bizonyítványmintával kapcsolatos mellékletét; és hogy felállítsa azon legsúlyosabb jogsértések jegyzékét, amelyek a szakma gyakorlására jogosító engedély felfüggesztésével vagy visszavonásával, illetve alkalmatlannak nyilvánítással járnak. Ezen intézkedéseket az 1999/468/EK határozat 5. cikkének (1) bekezdésében előírt, ellenőrzéssel történő szabályozási eljárással kell meghozni.

3.1

A javasolt rendelet hozzájárul a lisszaboni stratégia céljainak eléréséhez, mivel ebben a szektorban tisztességesebb versenyhelyzetet, a közúti közlekedés felhasználói számára pedig nagyobb átláthatóságot teremt. Tekintettel a közúti szállítás lényeges szerepére az ipar termelési és forgalmazási rendszereiben, valamint a személyek mobilitásában, az új rendelet erősíti az Unió versenyképességét.

3.2

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság tartja magát „A szabályozás javítása” program keretében vállalt azon kötelezettségéhez, amely szerint a közösségi vívmányokat naprakésszé teszi és egyszerűsíti, hogy a rendelet alkalmazása harmonizáltabb, egyszerűbb, hatékonyabb és könnyebben ellenőrizhető legyen.

3.3

Az elektronikus nyilvántartás bevezetésével az új rendelet illeszkedik „Az adminisztratív terhek csökkentésének cselekvési programja az Európai Unióban” gondolkodásmódjába.

3.4

Az EGSZB érdeklődéssel fogadja az Európai Bizottság azon döntését, hogy a közúti fuvarozói szakma gyakorlásának engedélyezését rendeleti úton szabályozza, nem pedig irányelv formájában, ami azt jelenti, hogy tartalmát a tagállamok közvetlenül alkalmazzák, elkerülvén, hogy a tagállamoknak túl széles mérlegelési jogkörük legyen.

3.5

Az új rendelet megalkotja a „közúti fuvarozói szakma” egységes és általános fogalmát, amely egyszerre lefedi a közúti személyszállítói és a közúti árufuvarozói szakmát.

3.6

A szakma gyakorlásának engedélyezése az új, „szállításszervező” tevékenységéhez kapcsolódik, amely megnevezés arra a személyre vonatkozik, aki a vállalkozást eddig irányította, és aki szakértelmét a vállalkozás rendelkezésére bocsátotta. A szállításszervező és a vállalkozás közötti kapcsolatok szabályozása szigorúbbá válik.

3.7

Az engedélyekkel való üzletelés jelenlegi gyakorlatának elkerülése érdekében szükségesnek tűnik, hogy megszüntessünk bizonyos, a szállításszervező személyével kapcsolatos következetlenségeket – tevékenységének a tárgya, valamint annak a lehetőségnek a vonatkozásában, hogy a szakmai alkalmasságát igazoló bizonyítványát több vállalkozás rendelkezésére bocsássa. A jövőben a szállításszervező szakmába való bejutás érdekében a független vállalkozók képzését jobban kellene fejleszteni, aminek következtében javulna a vállalkozók képzettsége, a vállalkozások irányítása pedig önállóbbá válna.

3.8

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az Európai Bizottságnak a rendelet keretén belül kellene felállítania és harmonizálnia a jogsértések kategóriáit, típusait és súlyossági szintjét meghatározó jegyzéket, valamint azt az előfordulási gyakoriságot, amelyen túl a többször megismételt kisebb jogsértések a szükséges jó hírnév elveszítéséhez vezetnek.

3.9

Az EGSZB helyesnek tartja, hogy a jelöltek képzési szintjének emelése érdekében a képesítő vizsgára való jelentkezés előfeltétele más, hasonló képzés kötelező elvégzése lenne, valamint hogy a képzési központokat kötelezően akkreditáltatni kellene.

4.1

Az EGSZB pozitívan értékeli a „szállításszervező” fogalmának bevezetését, amely mögött az eddig a képesítéseit a szállítási tevékenység gyakorlására engedélyezett vállalkozások szolgálatába állító személy áll.

4.2

Az EGSZB annak a pontosítását kéri az Európai Bizottságtól, hogy egy egységes engedélyt tervez-e, amely a közúti fuvarozói szakma gyakorlására jogosít fel, vagy csupán egyszerűen a rendelet által használt meghatározásról van szó, amely a későbbiekben két különböző – közúti árufuvarozásról és a közúti személyszállításról szóló – tanúsítványnak ad helyet.

4.3

Hasznosnak ítéli, hogy a rendelet egyszerre alkalmazandó az Unió területén letelepedett és a közúti fuvarozói szakmát gyakorló minden vállalkozásra, valamint azokra, amelyek e szakmát gyakorolni kívánják.

4.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet a rendelet hatálya alóli kivételekre – ez az aspektus korábban tagállami hatáskörbe tartozott – azaz a közúti személyszállítástól eltérő főtevékenységet folytató, az egyes közúti személyszállításokat nem kereskedelmi célból lebonyolító vállalkozásokra, amelyek e célra használt gépjárműveit saját alkalmazottaik vezetik. E tevékenység megfelelő lebonyolításához szükség van a közúti szállítás szabályainak ismeretére és az idetartozó szolgáltatások megszervezésére.

4.5

A közúti fuvarozói szakma gyakorlásának már ismert követelményein felül meg kellene említeni a rendeletben annak követelményét, hogy a vállalkozások ténylegesen és állandó székhellyel rendelkezzenek a tagállamok egyikében, hogy az ún. postafiókcégeket ki lehessen szűrni.

4.6

Az, hogy a rendelet nem akadályozza meg a tagállamokat abban, hogy – a jó hírnévvel kapcsolatos követelményekre vonatkozó, a rendeletjavaslat 6. cikkében ismertetett feltételek tekintetében – további feltételeket szabjanak a vállalkozásoknak ahhoz, hogy engedélyt szerezhessenek a közúti fuvarozói szakma gyakorlására, nem felel meg a harmonizációs törekvéseknek.

4.7

Az EGSZB nyomatékosan kéri az Európai Bizottságot, hogy magyarázza meg, a szállításszervező hogyan irányítsa hatékonyan és folyamatosan a vállalkozás szállítási tevékenységét, miközben egyidejűleg akár négy vállalkozás – amelyek összesen legfeljebb 12 járművel rendelkezhetnek – igazgatására jogosult. Egy ilyen rendelkezéstől nehezen lehet elvárni, hogy véget vessen az engedélyekkel való üzletelés jelenlegi gyakorlatának.

4.8

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a legalkalmasabb megközelítésmód az lenne, ha a rendeletbe belefoglalnák a jogsértések kategóriáit, típusait és súlyossági szintjét meghatározó jegyzéket, valamint azt az előfordulási gyakoriságot, amelyen túl a többször megismételt kisebb jogsértések a szükséges jó hírnév elveszítéséhez vezetnek; valamint ha ezeknek a szempontoknak a szabályozását nem halasztanák későbbi időpontra.

4.9

Az EGSZB helyesli, hogy az 5. a) cikkben foglaltak alapján a vállalkozásnak tényleges és állandó székhellyel kell rendelkeznie azon tagállam területén, amely engedélyezi számára a szakma gyakorlását, valamint hogy a vállalkozásnak rendelkeznie kell e tagállamban található székhellyel, olyan helyiségekkel, amelyekben a vállalkozással kapcsolatos dokumentumokat tartja, ugyanakkor felhívja a figyelmet arra a kötelezettségre, amely szerint e vállalkozásnak rendelkeznie kell egy az ugyanabban a tagállamban található üzemmel, a gépjárművek rendszeres parkolására szolgáló megfelelő számú hellyel, amely rendkívül költséges elvárás elé állítja a kis- és középvállalkozásokat. A parkolóhelyek problémáját meg lehetne oldani a helyi önkormányzatok hozzájárulásával, amelyek elegendő parkolóhelyet bocsáthatnának a vállalkozások rendelkezésére, és/vagy az érintett vállalatok által közösen működtetett parkolók révén.

4.10

Az EGSZB ellentmondást lát abban, hogy a rendelet szerint egyrészt a tagállamok határozzák meg a vállalkozás jó hírnévhez való jogának feltételeit, másrészt viszont a tagállamok akkor döntenek úgy, hogy egy vállalkozás megfelel ezeknek a feltételeknek, amennyiben az betart a rendeletben meghatározott bizonyos követelményeket.

4.11

Az EGSZB számára nem világos, miért az a pénzügyi helyzettel kapcsolatos követelmény, hogy a vállalkozás a számviteli év során folyamatos jelleggel eleget tudjon tenni a felmerülő és az esetleges kötelezettségeinek. A korábbi, a minimumtőkére és a tartalékra alapozott elvárás számára megfelelőbbnek tűnt. Mostantól fogva ez a követelmény vonatkozik a forgóeszközökre és annak szükségességére, hogy a gyors arány („Quick ratio”) december 31-re 80 %-os vagy annál magasabb legyen.

4.12

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy az önálló vállalkozók számára létre kellene hozni egy olyan rendszert, amellyel igazolni tudják pénzügyi helyzetüket, anélkül, hogy bankgaranciához kellene folyamodniuk, mivel ez magas költségeket jelenthet azon vállalkozások számára, amelyeknek az adott tagállamokban nem kell egyszerűsített könyvelést végezniük.

4.13

Mindenesetre a pénzügyi alkalmasság követelményének célja, hogy a tevékenységük gyakorlására működési engedéllyel rendelkező vállalkozások bizonyos garanciát adjanak, azonban nem célja az, hogy a szállítók és a hitelezők számára fedezetet biztosítson, mert ez eltorzítaná a vállalkozói tevékenységhez hozzá tartozó kockázatvállalás fogalmát.

4.14

Az EGSZB helyesli azt az új rendelkezést, amely szerint kötelező a részvétel az alkalmasságot igazoló vizsga előtt egy 140 órás képzésen, valamint hogy a tagállamok hitelesítik azokat a képzési központokat, amelyek készek ilyen képzés tartására, amely hozzájárul a szakmai képzési szint emelkedéséhez.

4.15

Az EGSZB szerint a két ellenőrzés közötti időszak – tehát az a tény, hogy az illetékes hatóságok ötévenként ellenőrzik (korábbi rendelkezés: legalább öt év), hogy a vállalkozások még mindig megfelelnek-e minden egyes követelménynek, amelyet e szakma gyakorlásához támasztottak – túlzottan hosszú. Azt helyesnek tartja, hogy a rendes ellenőrzések mellett a kockázatos besorolást kapott vállalkozásokat célzott ellenőrzéseknek vessék alá.

4.16

Amennyiben megállapítják annak a veszélyét, hogy egy vállalkozás már nem tölti be a szakma gyakorlásának valamely feltételét, célszerű megszabni egy hat hónapnál nem hosszabb határidőt (a korábbi egy évvel szemben), hogy rendezze helyzetét.

4.17

Az EGSZB megelégedéssel fogadja, hogy valamennyi tagállam felállítja a közúti fuvarozói vállalkozások nemzeti elektronikus nyilvántartását. Üdvözli továbbá, hogy minden hasznos intézkedést meghoznak annak érdekében, hogy ezek a nyilvántartások közösségi szinten legkésőbb 2010. december 31-ig összekapcsolódjanak, valamint hogy a tagállamok közötti közigazgatási együttműködést szabályozzák. Hasonlóképpen kedvezően fogadja a nyilvántartásban szereplő, vagy azokat harmadik fél számára átadni szándékozott – személyes adatok védelméről szóló szabályozást is.

4.18

Helyesnek tartja, hogy azon személyek tanúsítványai elismerésére, akik a rendelet hatálybalépése előtt szerezték ezeket, rendszert dolgozzanak ki.

4.19

Fontos lenne, hogy – minden tagállamra nézve – felállításra kerüljön a rendelet rendelkezéseinek megsértésekor alkalmazandó egységes büntetőrendszer. Az ekképpen előírt szankcióknak hatékonynak, arányosnak és visszatartó erejűnek kell lenniük.

4.20

Az EGSZB helyesnek tartja, hogy az Európai Bizottság a nemzeti jelentések alapján kétévente az Európai Parlament és a Tanács figyelmébe ajánlott jelentést készít a közúti fuvarozói szakma gyakorlásáról.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/20

1.1

A rövid távú tengeri szállítás fontos szerepet játszhat a kombinált közlekedés és a logisztikai lánc továbbfejlesztésében, amelynek során minden közlekedési módot figyelembe kell venni. A kombinált közlekedésben a rövid távú tengeri szállítást főként hosszabb távok esetén lehet alkalmazni.

1.2

Az EGSZB megerősíti, hogy teljes mértékben támogatja a rövid távú tengeri szállítás további fejlesztésére és ösztönzésére irányuló intézkedéseket. Az intézkedések gyakorlati megvalósításával kapcsolatban azonban megfogalmaz néhány kérdést és észrevételt.

1.3

Ennek megfelelően pontosítani kell a tengeri gyorsforgalmi utak meghatározását. Az EGSZB úgy véli, hogy nem kizárólag az új, támogatást élvező szolgáltatásokat, hanem minden hatékony rövid távú tengeri szállítási szolgáltatást így kell nevezni. Az EGSZB örömmel veszi tudomásul, hogy az Európai Bizottság az Európai Unió teherszállítási stratégiájáról szóló 2007. október 18-i közleményéhez kapcsolódó, a tengeri gyorsforgalmi utakkal foglalkozó munkadokumentumában pontosította a tengeri gyorsforgalmi útvonalak meghatározását, és konkrétan a már meglévő szolgáltatásokat is idesorolta (1).

1.4

A rakománynak korlátozott számú kiválasztott kikötőre való összpontosítása kedvezőtlenül hat a szolgáltatás hatékonyságára, és kétségkívül zsúfoltsághoz vezet a kikötőkben és azok környékén (2), ami nem segíti elő a szállítás fenntartható fejlődését.

1.5

A tengeri gyorsforgalmi utak koncepciójában elsőbbséggel kell kezelni a kikötői kapacitás növelését és a hátországbeli összeköttetések egyéb közlekedési módok révén történő javítását. A támogatóintézkedéseknek erre kellene összpontosítaniuk, elősegítve egyben a kombinált közlekedés politikáját.

1.6

A tengeri gyorsforgalmi utakat célzó támogatóintézkedéseknek az infrastruktúrára, különösen a kikötők és a hátországi összeköttetések bővítésére is kell irányulniuk, érintetlenül hagyva a szolgáltatásokkal, működési költségekkel és népszerűsítéssel kapcsolatos támogatóintézkedéseket.

1.7

A versenytorzulás elkerülése érzékeny pont, amelyet – a rövid távú tengeri szállítás specifikus piacszerkezete miatt – rendkívül óvatosan kell megközelíteni. A cél az, hogy a közutakon szállított árut tengeri útvonalakra helyezzük át, és nem az, hogy a tengeri úton szállított áru más tengeri fuvarozókhoz kerüljön.

1.8

Az Európai Bizottság a tengeri gyorsforgalmi utakra vonatkozó projektek értékelési kritériumai között minőségi normákat is kíván alkalmazni. Az adott szolgáltatástól függően a kritériumok a következők lehetnek: gyakoriság, a termelési folyamatba illeszkedő beszállítás, megbízhatóság, a szolgáltatások kombinálhatósága az európai bizottsági meghatározás alapján – tehát az önmagában vett közlekedési mód egyéni előnyei is –, hátországi összeköttetések, hatékony kikötők és csomópontok, e-logisztika, optimális adminisztratív eljárások stb.

1.9

A rövid távú tengeri szállítás ösztönzésére irányuló program félidős felülvizsgálatában az Európai Bizottság megállapítja, hogy vizsgálat tárgyát fogja képezni a tengeri gyorsforgalmi utak minőségi címkézésének lehetősége. Az EGSZB – ahogyan ezt a logisztikáról szóló véleményében is említette – úgy véli: nem szabad, hogy mindez növelje a bürokráciát, és szükségtelen többletköltséget jelentsen az ágazat számára.

1.10

Az adminisztratív eljárások egyszerűsítése és csökkentése a rövid távú tengeri szállítási szolgáltatások szempontjából is elsődleges: nem megengedhető, hogy az Európán belüli rakományokat érintő vámkezelési formalitások körülményesebbek legyenek, mint a közúti szállítás terén alkalmazott eljárások. Az egyszerűsített vámügyi eljárást – a rakományból és a fuvarozóból mint alapvető elemekből kiindulva – alaposan át kell dolgozni.

1.11

Orvosolni kell a logisztikai lánc egyéb problémáit. Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság által elindított teherszállítási logisztikai vizsgálat (Freight Transport Logistics Exercise) keretében folytatott munkát.

1.12

Mind a rövid távú tengeri fuvarozásban, mind pedig a logisztikai szolgáltatásoknál jól képzett személyzetre van szükség. Ennek értelmében több figyelmet kell fordítani a munkaerő-felvételre, az oktatásra és képzésre.

1.13

A közúti szállításról a tengeri szállításra való átállás környezetvédelmi és társadalmi szempontból is jelentős haszonnal jár. Ösztönözni kell a hajók általi gázkibocsátás további csökkentését. Az EGSZB reméli, hogy ez nemzetközi egyezmények tárgya lesz.

2.1

Az európai tengeri gyorsforgalmi utak fejlesztését 2004-ben a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztése keretében kiemelt harminc projekt egyikének tekintették. A transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó iránymutatásokról szóló 884/2004/EK határozat (3) 12a. cikke megnevezi a tengeri gyorsforgalmi utak alapelemeit. Konkrétan kimondja: a transzeurópai tengeri gyorsforgalmi úthálózat arra szolgál, hogy a tengeri logisztikai útvonalakon összpontosítsa az áruszállítást annak érdekében, hogy új, életképes, rendszeres és gyakran használt tengeri kapcsolatokat hozzon létre, illetve javítsa a már meglévő kapcsolatokat, és ezzel csökkentse a zsúfoltságot, és/vagy javítsa a szigetek és külső területek, valamint az ilyen helyen elterülő államok elérhetőségét. A tengeri gyorsforgalmi utak nem zárhatják ki a kombinált személy- és áruszállítást, de az áruszállításnak kell túlsúlyban lennie.

2.2

Ha a tengeri gyorsforgalmi utak költségei létesítményekre és infrastruktúrára vonatkoznak, igényelni lehet a TEN forrásait. A szolgáltatások és operatív költségek a Marco Polo (4) program révén támogathatók.

2.3

A tengeri gyorsforgalmi utak transzeurópai hálózatával kapcsolatos közös érdekű projekteket legalább két tagállamnak kell javasolnia. Olyan létesítményekre és infrastruktúrákra kell vonatkozniuk, amelyek két különböző tagállamban fekvő legalább két kikötőt érintenek. A javasolt projekteket általában az érintett tagállamok által közösen kiírt közbeszerzéseken alapuló köz-magán társulások formájában valósítják meg. A kiírások olyan konzorciumokra irányulnak, amelyekben legalábbis hajózási társaságok és kikötők egyesülnek.

2.4

A 884/2004/EK határozat II. melléklete felsorolja a 12a. cikkel összhangban meghatározott közös érdekű projektekhez tartozó tengeri gyorsforgalmi utakat, amelyek a következők:

2.5

Az Európai Bizottság a transzeurópai közlekedési hálózatra vonatkozó iránymutatások 12a. pontjában felsorolt kritériumok alapján értékeli majd a projekteket. A legfontosabb szempontok a következők:

2.6

A 2005. február 28-i európai bizottsági útmutató meghatározza a tengeri gyorsforgalmi utak kiépítésére vonatkozó projektjavaslatok benyújtására irányuló felhívás módozatait.

2.7

A tengeri gyorsforgalmi utak terén időközben a következő projektekhez jelent meg felhívás:

Egyéb projekteket különféle speciális munkacsoportok vizsgálnak és vitatnak meg.

2.8

Emellett 2006 nyarán elkészült a rövid távú tengeri szállítás ösztönzésére irányuló program félidős felülvizsgálata (7).

2.9

2007 szeptemberében pedig az Európai Bizottság a tengeri gyorsforgalmi utakért felelős koordinátort nevezett ki a portugál Luis Valente de Oliveira személyében.

2.10

2007 októberében az Európai Bizottság a teherszállítási stratégia keretében munkadokumentumot készített a tengeri gyorsforgalmi utakról (8).

3.1

Az EGSZB mindig is következetesen támogatta a – jelentős potenciállal rendelkező, és egyéb, kevésbé környezetbarát szállítási módok alternatívájának tekinthető – rövid távú tengeri szállítás fejlesztését célzó intézkedéseket. A rövid távú tengeri szállítás ugyanis elősegítheti a közutakon kialakuló torlódások, balesetek, valamint a zaj és a légszennyezés csökkentését (9), továbbá jól illeszkedik a kombinált közlekedés és a logisztikai láncok keretébe, ami lehetőséget kínál a szigetek és a legkülső területek bekapcsolására.

3.2

A tengeri gyorsforgalmi utakra irányuló kezdeményezés ezért teljes mértékű támogatást érdemel. Az elképzelés kapcsán mégis felmerül néhány kérdés és észrevétel (ahogy ez a 8. lábjegyzetben említett véleményben is olvasható). Ezekkel az alábbiakban foglalkozunk.

4.1

A tengeri gyorsforgalmi utak koncepciója nem véletlenül keltett zavart. A gyakorlatban a rövid távú tengeri szállítás terén jelenleg már számos hatékony, minőségi szolgáltatás működik, amelyek jó minőségű multimodális szolgáltatást nyújtanak, csökkentik a közúti közlekedés zsúfoltságát, és kiszolgálják a szigeteket és külső területeket.

4.2

Ahogy a rövid távú tengeri szállítás ösztönzésére irányuló program félidős felülvizsgálatáról szóló közlemény is írja (10), ez az a szállítási mód, amely leginkább képes volt követni a közúti szállítás gyors növekedését. 1995 és 2004 között a rövid távú tengeri szállítás tonna/kilométer teljesítménye 32 %-kal növekedett az EU-25-ökben, míg a közúti szállítás teljesítmény-növekedése 35 %-os volt. A rövid távú tengeri szállítás adja az EU-25-ök tonna/kilométer összteljesítményének 39 %-át, míg a közúti szállítás aránya ugyanitt 44 %. Az EU-15-ökben a rövid távú tengeri szállítás aránya 42 %, a közúti szállítás aránya pedig 44 %.

4.3

A rövid távú tengeri szállítás fent részletezett jó eredményei főként a következőkön alapulnak: a hajótulajdonosok hajókra fordított jelentős beruházásai, egyéb beruházások intermodális logisztikai rendszerekbe, a hatékonyság javításába és a logisztikai szolgáltatások eladásába, az országos rövid távú tengeri szállítási központok (National Short Sea Shipping Focal Points) problémákra összpontosító tevékenysége, a part menti kereskedelmi hajózást népszerűsítő központok gyakorlati munkája, valamint az ipar és az európai intézmények közötti együttműködés.

4.4

Nem lehet célunk e sikertörténet aláásása azáltal, hogy a magánszektor kezdeményezésein alapuló, már létező szolgáltatásokat nem tekintjük tengeri gyorsforgalmi útnak, és ezt az elnevezést kizárólag a támogatásban részesülő szolgáltatások számára tartjuk fenn. Az EGSZB örömmel veszi, hogy az Európai Bizottság az Európai Unió teherszállítási stratégiájáról szóló 2007. október 18-i közleményéhez kapcsolódó, ugyanekkor készült munkadokumentumában pontosította a tengeri gyorsforgalmi útvonalak meghatározását, és konkrétan a már meglévő szolgáltatásokat is idesorolta (11).

5.1

A közúti és a tengeri gyorsforgalmi utak alapvetően különböznek egymástól. Az autópályán történő teherszállítás az indulási és érkezési helyet minél egyenesebb vonalban köti össze. A tengeri fuvarozásnál azonban a kiterjedt hátországból érkező vagy oda irányuló rakományt a gyakorlatban különböző, egymással versenyben álló kikötők kínálatából válogatva szállítják. A hajózási vállalatok különféle hajózási útiterveibe aztán az adott kereskedelmi ügylet szempontjából leginkább versenyképes és hatékony kikötő kerül be.

5.2

A rakománynak korlátozott számú kiválasztott kikötőre való összpontosítása azonban kedvezőtlenül hat a szolgáltatás hatékonyságára (12), és kétségkívül zsúfoltsághoz vezet a kikötőkben és azok környékén, ami nem segíti elő a szállítás fenntartható fejlődését.

5.3

Ha egyes kikötőket bekapcsolunk a tengeri gyorsforgalmi utakba, más azonos rangú kikötőket pedig kizárunk belőle, a kikötői kínálat versenyét is torzíthatjuk. Fontos, hogy a kikötők kiválasztása olyan mértékben nyitott legyen, hogy hatékonyságuk folyamatos növelésével más kikötők is képesek legyenek tengeri gyorsforgalmi úthoz kapcsolódó kikötővé fejlődni.

6.1

A rövid távú tengeri szállítás fontos szerepet játszhat a kombinált közlekedés továbbfejlesztésében, különösen hosszabb távok esetén. Ahogy a teherszállítási logisztikáról szóló vélemény is említi, az EGSZB szerint ennek során minden szállítási módot figyelembe kell venni (13). A kikötőkre multimodális csomópontként alapvető szerep hárul. Ezzel kapcsolatban jelenleg számos projektet dolgoznak ki. (14)

6.2

Orvosolni kell a logisztikai lánc problémáit. Az Európai Bizottság már vizsgálja a teherszállítási logisztika gondjait, figyelmet fordítva az adminisztratív, az infrastrukturális és a működési nehézségekre.

6.3

Mind a rövid távú tengeri fuvarozásban, mind pedig a logisztikai szolgáltatásoknál jól képzett személyzetre van szükség. Az EGSZB megismétli a teherszállítási logisztikáról kidolgozott véleményében tett ajánlását, mely szerint több figyelmet kell fordítani a munkaerő-felvételre, az oktatásra és képzésre.

7.1

A jelenleg számos európai kikötőt érintő zsúfoltság problémája időközben köztudott, és rávilágít, mennyire fontos, hogy több azonos rangú kikötő esélyt kapjon a rövid távú tengeri szállítást szolgáló kikötőként való továbbfejlődésre.

7.2

A kikötők és hátországi összeköttetések fejlesztését és bővítését megnehezítik és több alkalommal jelentősen lassítják és/vagy akadályozzák a hatályos jogszabályok korlátozásai és értelmezései, valamint a környezetvédelmi követelmények. Az ESPO 2006/2007-es éves jelentése 2–11 évig húzódó késésekről számol be (15).

7.3

Erre a problémára sürgősen figyelmet kell fordítani, ahogy azt az ipari ágazat már több ízben hangsúlyozta az új európai kikötői politikára és az Európai Unió jövőbeli tengerpolitikájáról szóló zöld könyvre vonatkozó konzultáció során (16). Az EGSZB megjegyzi, hogy az európai kikötői politikáról szóló 2007. október 18-i közleményében az Európai Bizottság megfelelő figyelmet fordított erre a kérdésre (17).

7.4

Következésképpen az is nyilvánvaló, hogy a tengeri gyorsforgalmi utakat célzó támogatóintézkedéseknek a szóban forgó téma vonatkozásában az infrastruktúrára, különösen a kikötők és a hátországi összeköttetések bővítésére is kell irányulniuk. Ez a megközelítés teljes mértékben megfelel a kombinált közlekedés elképzelésének is, ahogy azt az Európai Bizottság a közlekedésről szóló fehér könyv félidei felülvizsgálatában (18) és a teherszállítási logisztikáról szóló európai bizottsági közleményben (19) javasolta.

7.5

A szolgáltatásokkal, működési költségekkel és népszerűsítéssel kapcsolatos már létező támogatóintézkedéseket természetesen ettől függetlenül meg kell valósítani.

8.1

Ahogyan a 2.5. pont utolsó francia bekezdésében említettük, az Európai Bizottság is megállapítja, hogy az állami támogatás nem torzíthatja a meglévő szolgáltatásokkal folytatott versenyt. Ezért – többek között a közérdek figyelembevételével – alaposan meg kell vizsgálni a támogatást élvező tengeri gyorsforgalmi utak hatásait, például azt, hogy nem jelentkezhet-e versenytorzulás.

8.2

Ez azonban nem egyszerű feladat. A rövid távú tengeri szállítás azoknak a kikötőknek a hátországát szolgálja ki, amelyekbe a hajók befutnak. A hátország igen nagy területre kiterjedhet, amelyet más kikötőkön keresztül is ki lehet szolgálni (lásd az 5.1. pontot).

8.3

Következésképpen az érintett piac elemzésekor nem elég egy bizonyos kikötőre összpontosítani: annak érdekében, hogy elkerüljük a rakomány egyik rövid távú tengeri szolgáltatótól a másikhoz, illetve egyik kikötőből a másikba történő áthelyezését, a teljes rakománypiacot kell vizsgálnunk.

8.4

A tengeri gyorsforgalmi utakra vonatkozó új projektekre pályázóknak bizonyítaniuk kell a projekt életképességét és hitelességét (lásd a 2.8. pont utolsó francia bekezdését). Itt is ügyelni kell arra, hogy ne torzuljon a verseny.

8.5

Ezért alapvető, hogy a támogatás odaítélése átlátható legyen. Egyben azonnali korrekcióra van szükség, ha kiderül, hogy a part menti tengeri szállítók vagy a kikötők mesterségesen áthelyezik egymáshoz a rakományokat.

8.6

Cél, hogy a tengeri gyorsforgalmi utaknak nyújtott támogatás a közúti szállításról a tengeri szállításra való átálláshoz vezessen. Az Olaszországban javasolt ökobónusz (20), melynek értelmében a fuvarozók támogatást kaphatnak, ha megfelelnek az imént vázolt elképzelésnek, jó példája a versenyt nem torzító, célirányos támogatásnak.

9.1

Az Európai Bizottság a tengeri gyorsforgalmi utakra irányuló projektek értékelési kritériumai között szerepelteti a minőségi normákat (lásd a 2.5. pontot). Az adott szolgáltatástól függően a kritériumok a következők lehetnek: gyakoriság, a termelési folyamatba illeszkedő beszállítás, megbízhatóság, a szolgáltatások kombinálhatósága az európai bizottsági meghatározás alapján – tehát az önmagában vett közlekedési mód egyéni előnyei is –, hátországi összeköttetések, hatékony kikötők és csomópontok, e-logisztika, optimális adminisztratív eljárások stb.

9.2

A rövid távú tengeri szállítás ösztönzésére irányuló program félidős felülvizsgálatában (21) az Európai Bizottság megállapítja, hogy vizsgálat tárgyát fogja képezni a tengeri gyorsforgalmi utak minőségi címkézésének lehetősége. Az EGSZB – ahogyan ezt a logisztikáról szóló véleményében is említette – úgy véli: nem szabad, hogy mindez növelje a bürokráciát, és szükségtelen többletköltséget jelentsen az ágazat számára (22).

10.1

Az Európai Bizottság mind az Európai Unió jövőbeli tengerpolitikájáról szóló, fent említett zöld könyvben, mind pedig a közlekedéspolitikai fehér könyv félidei felülvizsgálatában utal a „közös tengeri térségre”, azaz – az Európai Bizottság által használatos későbbi nevén – egy határok nélküli európai tengeri térségre. A cél nyilvánvalóan a rövid távú tengeri szállítással kapcsolatos adminisztratív eljárások egyszerűsítése annak érdekében, hogy összhangban álljanak a közúti szállításra jellemző eljárásokkal.

10.2

Az EGSZB mind a fent említett zöld könyvről kidolgozott véleményében, mind pedig a közös kikötői politikáról kidolgozott véleményében állást foglalt a közös tengeri térséggel kapcsolatban (23).

„Az EGSZB úgy értelmezi a »közös európai tengeri térség« fogalmát [és ennek a 10.1. pontban említett új nevét is], hogy az egy olyan virtuális tengeri térséget jelent, amelyben az EU-n belüli tengeri szolgáltatásokra vonatkozó vám- és adminisztratív formalitások egyszerűbbé válnak, a belső piaci közúti és vasúti szállításhoz [illetve a belvízi hajózáshoz] hasonlóan. A közleményben egyértelműen kifejezésre juttatott európai bizottsági pontosításokat követően az EGSZB támogathatja ezt az elképzelést, amennyiben az tiszteletben tartja a nemzetközi vizeket (nyílt tengerek), az UNCLOS- és az IMO-egyezményeket, ideértve a »hajózás szabadságát« és a »békés áthaladás jogát« a kizárólagos gazdasági övezeten (EEZ) belül.”

10.3

A Hajózási Ágazatok Fóruma (MIF) és a rövid távú tengeri szállítás ösztönzésére irányuló nemzeti kapcsolattartó pontok többször kérték a vámügyi eljárások egyszerűsítését. Ezzel összefüggésben az Európai Bizottság már 2002-ben munkadokumentumot dolgozott ki azzal a céllal, hogy ösztönözze az egyszerűsített vámügyi eljárás alkalmazását. (24).

10.4

A munkadokumentumban foglaltak megvalósítása azonban nem old meg minden problémát. Alapvető gond, hogy meg kell szerezni a „rendszeres szolgáltató” státuszát (engedélyezett menetrendszerű járat), amely mind az érintett hajóval, mind pedig az érintett hajótársasággal (szállítóval) közvetlen összefüggésben áll. Amennyiben másik hajót kell bevetni, ezt újra be kell jelenteni. Ha pedig egy Unión belüli rakomány az utazás során egy nem uniós kikötőbe is behajózik, akkor érvényét veszti az Unión belüli rakományra vonatkozó egyszerűsített eljárás (ún. „fertőzött” hajó).

10.5

Megoldást jelentene, ha az egyszerűsített eljárás az érintett társaságon (tehát a szállítón) és a rakományon alapulna. Az Unión belüli termékekre/rakományokra ebben az esetben mindenféleképpen alkalmazhatnák az egyszerűsített eljárást, amelynek elvben meg kellene egyeznie a közúti szállításra vonatkozó eljárással.

10.6

Meg kell vizsgálni a multimodális szállítási láncban megjelenő felelősség kérdését. Erről az UNCITRAL keretében folynak tárgyalások. Az EGSZB mielőbbi megegyezést javasol.

10.7

Az EGSZB utal rá: nem megengedhető, hogy a biztonsági intézkedések a tengeri szállítást háttérbe szorítsák a közúti szállítással szemben.

11.1

A hajózás még mindig a leginkább környezetbarát szállítási mód. Tonna/kilométerben vagy tonna/mérföldben mérve a hajózás a kibocsátott gázok szempontjából – a ként (SOx) kivéve – jobb eredményeket mutat fel, mint a többi szállítási mód. Ennek ellenére lépéseket kell tenni e teljesítmény folyamatos javításáért. Ezzel összefüggésben a Nemzetközi Tengerészeti Szervezet (International Maritime Organisation, IMO) keretében folyamatban van a MARPOL-egyezmény idevonatkozó VI. mellékletének átdolgozása. Az eljárást a globális megoldás megtalálása érdekében teljes mértékben támogatni kell.

11.2

Az IMO-tárgyalások során foglalkoznak majd a SECAS (25) esetleges kibővítésével, alacsonyabb kibocsátási határértékeket alkalmazva ezeken a területeken. A rövid távú tengeri szállítás ebből a szempontból különösen sérülékeny, mivel de facto part menti területeken zajlik, és gyakori kikötői forgalommal jár. Következésképpen kiemelt figyelmet kell fordítani erre, nehogy a fürdővízzel együtt a gyereket (a rövid távú tengeri szállítás ösztönzését) is kiöntsük.

11.3

A tonna/kilométerben vagy tonna/mérföldben mért szén-dioxid-kibocsátás (CO2) szempontjából is azt mondhatjuk, hogy a hajózás meglehetősen jó eredményeket mutat fel. Független források (26) becslése szerint a hajózás összességében a globális üvegházhatásúgáz-kibocsátásnak csak 1,75–2 %-áért felelős. Ezen a területen is vizsgálják, hogy mely intézkedésekkel javítható folyamatosan a hajózás környezeti teljesítménye.

11.4

Az EGSZB azt ajánlja, hogy kutassák, fejlesszék és pénzügyileg támogassák a hajók által kibocsátott gázok csökkentésének a lehetőségeit, beleértve az üzemanyag javítását is.

11.5

A kibocsátás kérdései mellett azonban figyelmet kell fordítani annak ellenőrzésére is, hogy a sűrűsödő part menti hajózás mennyiben szennyezi a tengeri környezetet.

11.6

A tengeri gyorsforgalmi utak fő célja, hogy a szállítás a közutakról a tengeri utakra helyeződjön át. Ez kedvezően hat majd mind a környezetvédelemre, mind pedig a társadalmat közvetlenül érintő tényezőkre, például a zsúfoltságra, a zajra vagy a közúti balesetek számára. Erről sem szabad megfeledkezni azokon a területeken, ahol a hajók által kibocsátott gázok vonatkozásában további előrelépésre van szükség.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/25

1.1

Az EGSZB támogatja az európai bizottsági javaslatot, mivel az ösztönzi majd az innovációt, elősegíti a versenyképességet, fokozza a versenyt a távközlési piacon, és bővíteni fogja a fogyasztók választási lehetőségeit.

2.1

Az 1987. június 25-i 87/372/EGK tanácsi irányelv (1) értelmében, melyet az 1987. június 25-i 87/371/EGK tanácsi ajánlás (2) és az 1990. december 14-i tanácsi határozat (3) egészített ki, a (900 MHz-es sávként ismert) 890–915 MHz-es és a 935–960 MHz-es frekvenciasávokat a nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés számára tartották fenn, amelyet minden egyes tagállamban, közös specifikáció szerint biztosítanak.

2.2

A piac alakulásának eredményeképpen általános támogatásra talál a 900 MHz-es sáv GSM-rendszerekre való fenntartásának eltörlése, mivel így innovatív szolgáltatásokat nyújtó különböző, új digitális technológiák számára lehet rendelkezésre bocsátani ezeket a frekvenciasávokat.

2.3

Az Európai Parlament és a Tanács 2002. március 7-i 676/2002/ EK határozata az Európai Közösség rádióspektrum-politikájának keretszabályozásáról (Rádióspektrum-határozat) (4) megteremti a rádióspektrum harmonizált elérhetőségének és hatékony használatának jogi keretét, ahol erre szükség van az olyan területeken történő közösségi politikák végrehajtásához, mint a kommunikáció, a közlekedés, a műsorszórás, valamint a technológiai kutatás és fejlesztés (RTD).

Az EGSZB támogatta a fenti határozattervezetet (5) és úgy vélte, hogy ez garanciát jelent minden rádiós műsorszolgáltató számára a frekvenciák ésszerű, méltányos, hatékony és gazdaságos használatára.

2.4

A határozat célkitűzései a következők:

2.5

A határozat lehetővé teszi az Európai Bizottság számára, hogy olyan műszaki végrehajtási intézkedéseket fogadjon el, amelyek biztosítják a rádiós frekvenciasávok elérhetőségének és hatékony használatának harmonizált feltételeit. Így azokon a területeken, ahol a jogbiztonság és a közösségi politikák megkívánják a harmonizációt, az Európai Bizottság megbízást ad a CEPT-nek olyan európai szintű műszaki kritériumok kidolgozására, amelyek a rádióspektrum-bizottság által elfogadásra kerülő spektrum-harmonizációs intézkedések alapjául szolgálhatnak.

3.1

Annak érdekében, hogy a tagállamokban a GSM-rendszerekre a nyilvános páneurópai digitális cellás földi mobil rádiótávközlés összehangolt közösségi bevezetése számára fenntartandó frekvenciasávokról szóló 1987. június 25-i 87/372/EGK tanácsi irányelv értelmében elkülönített 900 MHz-es frekvenciát fel lehessen szabadítani, ezt az irányelvet egy erre a célra szolgáló, speciális irányelv európai parlamenti és tanácsi elfogadása révén hatályon kívül kellene helyezni.

3.2

Erre az i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért elnevezésű kezdeményezés (7) sikeréhez való hozzájárulás érdekében van szükség, illetve azért is, hogy a 900 MHz-es frekvencia egyéb technológiák által történő használatával, illetve a technológiák és szolgáltatások megválasztásának a felhasználók számára biztosított minél nagyobb szabadsága révén élesebb verseny alakuljon ki.

3.3

Az 676/2002/EK határozat rendelkezései értelmében az Európai Bizottság megbízást adott a CEPT-nek kevésbé szigorú műszaki feltételek kidolgozására. A megbízás értelmében olyan feltételeket dolgoztak ki, amelyek azon az elven alapulnak, hogy a 900 MHz-es frekvencia teljes mértékben kompatibilis a GSM és az UMTS-rendszerekkel is, így azok megférnek egymással ezen a frekvencián. További megbízások is adhatók annak igazolására, hogy más technológiák is kompatibilisek a GSM-rendszerrel, és ezáltal tovább szélesíthető az adott sáv felhasználási köre.

4.1

Az EGSZB üdvözli az európai bizottsági irányelvjavaslat formáját, és jogalkotási szempontból megfelelőnek tartja. A javaslat a közösségi vívmányok aktualizálására és egyszerűsítésére irányuló folyamat részét jelenti, amelyet az EGSZB is támogatott véleményeiben.

4.1.1

Az Európai Bíróság kiterjedt joggyakorlata alapján a kötelező jogerővel bíró intézményi jogszabályok csak ugyanolyan típusú későbbi jogszabályokkal módosíthatók vagy helyezhetők hatályon kívül. Ennek alapján teljességgel indokolt a 87/372/EKG irányelv hatályon kívül helyezésére szolgáló speciális irányelv elfogadása.

4.2

A javaslat jogi háttere is több okból indokolni látszik az irányelvjavaslat elfogadását.

4.3

A távközlési ipar piacának alakulása azon új digitális technológiák bevezetésének kedvez, amelyek a 900 MHz-es frekvencia használata során megférnének a GSM-rendszerekkel, és a hangalapú, adatátviteli és multimédiás szolgáltatások széles körű használata révén a vidéki, illetve ritkán lakott területeken alacsony költség mellett is haszonnal járnak.

4.4

Az EGSZB üdvözli, hogy a kevesebb bázisállomás iránti igénynek köszönhetően ez a technológia alacsonyabb környezetkárosító hatás mellett üzemeltethető.

4.5

Ezek az új technológiák, mint pl. az UMTS-rendszerek, páneurópai piacot is teremtettek a hozzájuk kapcsolódó szolgáltatások számára.

4.6

Az Európai Bizottság körültekintése is említést érdemel: a javaslatot olyan további lépésekkel egészítették ki, mint például azoknak a műszaki harmonizációs intézkedések előkészítésének a tervezetei, amelyek a 900 MHz-es frekvencia GSM-rendszerek által történő további használatát és a Rádióspektrum-határozat komitológiai rendelkezéseinek alkalmazását hivatottak biztosítani annak érdekében, hogy gyorsan lehessen reagálni a technológiai fejlődésre, és hogy új, uniós szintű harmonizációs jogszabályokat lehessen életbe léptetni.

4.7

A fent említett irányelv szükségszerű hatályon kívül helyezése és a rádióspektrum új működési feltételeinek jövőbeli tagállami bevezetése is megfelel a szubszidiaritás elvének, hiszen ezek a feltételek csupán a 900 MHz-es frekvencia megfelelő használatának biztosítására vonatkozó speciális cél megvalósítására terjednek ki, és a frekvencia egyéb további szolgáltató általi használatát illetően nem sértik a nemzeti döntéshozói jogkört, illetve a frekvenciahasználati jogokkal kapcsolatos tagállami illetékességet.

4.8

A frekvenciasávokban használt technológiák és szolgáltatások szempontjából az Európai Bizottság által javasolt, illetve tervezett lépések semlegesnek tekinthetők, és lehetővé teszik a sávok rugalmasabb és hatékonyabb használatát.

4.9

A frekvenciák kezelésének olyan általános alapelvek figyelembevételével kell történnie, mint a szolgáltatássemlegességgel párosított technológiai semlegesség, a rugalmasság és átláthatóság, a kulturális és nyelvi sokszínűség biztosítása, a véleménynyilvánítás szabadsága és a média sokszínűsége. Tekintettel kell lenni valamennyi tagállam műszaki, társadalmi, kulturális és politikai igényeire is.

4.10

Az EGSZB véleménye szerint a különböző lehetséges szolgáltatók hozzáférésének biztosítása szempontjából alapvető fontosságú a hatékony rádióspektrum-használat, amely ennek megfelelően és a lisszaboni stratégia értelmében a gazdasági növekedés, a termelékenység és az európai ipar fejlődésének kulcsfontosságú tényezője, egyúttal bővíti a fogyasztók választási lehetőségeit is.

4.11

Az európai polgárok a javaslat haszonélvezői lehetnek többek között azáltal, hogy a javaslatnak köszönhetően csökkennek a fejlett mobilkommunikációs technológiák telepítésének akadályai, megszűnik a földrajzi értelemben vett digitális szakadék, erősödik a társadalmi és területi kohézió, javul a szolgáltatások minősége, ráadásul akár alacsonyabb költségvonzattal, az alacsonyabb frekvenciasávok fokozott használata révén csökken a szükséges bázisállomások száma, csökkennek a környezetre gyakorolt káros hatások, és biztosított például az elektromágneses sugárzás elleni folyamatos egészségvédelem.

4.12

Az EGSZB ugyanakkor úgy véli, hogy az Európai Bizottság által tervezett közösségi lépéseket ki lehetne egészíteni azzal, hogy bevezetnek egy sor különböző jellegű és különböző alkalmazási területre kiterjedő intézkedést.

4.12.1

Először is a tágabb értelemben vett jogalkotási politika szempontjából: amint elfogadták a javasolt jogszabályt, a COM(2006) 129. sz. európai bizottsági közleményben foglalt rendelkezéseknek megfelelően pénzeszközöket is rendelkezésre kell bocsátani, hogy – ahol szükséges – elősegítsék a szükséges infrastruktúra kiépítését azokban a tagállamokban, amelyek nem rendelkeznek megfelelő bázisállomás-hálózattal. Ezt mindenesetre úgy kell megtenni, hogy közben gondosan mérlegeljék a környezetvédelmi szempontokat, és hogy ezek a lépések ne járjanak környezeti költséget okozó hatásokkal.

4.12.2

Másodszor, a közbeszerzésről és koncessziókról szóló jelenlegi közösségi jogszabályok módosítására van szükség annak érdekében, hogy a tagállamok által a rádióspektrum-használatra biztosított koncessziók minden esetben megfeleljenek az átláthatóság, a diszkriminációmentesség és a közérdekek védelme feltételeinek.

4.12.3

Harmadszor, a páneurópai rádióspektrum jogszabályi keretét kiegészítő, komitológiai eljárással hozott döntéseknek specifikus rendelkezéseket is magukban kell foglalniuk, hogy minden területen alkalmazzák az elektronikus hozzáférhetőséggel kapcsolatos hatályos közösségi jogot. Konkrétabban megfogalmazva, ezeknek a határozatoknak ki kell térniük a fogyatékkal élők, az idősek és a csekély vagy semmilyen digitális képzettséggel nem rendelkező személyek jogai teljes körű gyakorlásának kérdésére, amennyiben a COM(2007) 694. sz. európai bizottsági közleményben foglalt rendelkezések értelmében megfelelően ki akarjuk aknázni a digitális fejlődés nyújtotta lehetőségeket.

4.12.4

Ehhez számos – megfelelő időben meghatározott – kezdeményezést lehetne kidolgozni a távközlési ipar és a – különösen helyi és regionális szintű – tagállami hatóságok arra történő ösztönzésére, hogy elősegítsék a polgároknak a mindennemű technológiai fejlődéshez való általános hozzáférését.

4.13

Az új műszaki feltételek megteremtése valószínűleg nem jár majd további felesleges közösségi, nemzeti vagy regionális szintű pénzügyi és adminisztratív teherrel.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/27

1.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság kedvezően fogadja az Európai Bizottságnak az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája kidolgozására irányuló kezdeményezését.

1.2

Az EGSZB a Chartát a megerősített és hatékony fogyasztói jogok irányába mutató első lépésnek tekinti, amely jogok tiszteletben tartását, amint arra az Európai Bizottság helyesen rámutat, a piaci mechanizmusok önmagukban nem képesek biztosítani.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy amennyiben lehetséges, el kell kerülni a nem kötelező erejű jogi aktusok elfogadását. Az EGSZB, összhangban az Európai Parlament állásfoglalásával, a polgárok jogainak biztosítása érdekében kötelező erejű jogi formát tart szükségesnek, valamint megállapítja, hogy – a soft law („puha jog”) körébe tartozó – nem kötelező erejű jogi aktusok révén nem teljesíthetőek teljes mértékben a célkitűzések. Az utasok jogai terén az Európai Bizottság szükségesnek tartotta a február 11-i 261/2004/EK rendelet elfogadását, ezért érthetetlen, hogy az energiafogyasztók jogait ettől eltérően miért egy nem kötelező erejű dokumentum révén kívánják szabályozni.

1.4

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy a jóváhagyás folyamatában lévő irányelvek javasolt módosításai mellett azonnal kezdje meg annak tanulmányozását, hogy miképpen lehetne a Chartát egy, az európai energiafogyasztók jogairól szóló rendeletbe átültetni.

1.5

Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvek által meghatározott jogokat valamennyi végfelhasználó számára biztosítani kell, különös tekintettel a lakossági fogyasztókra, valamint a kis- és középvállalkozásokra. A 2003/54/EK villamosenergia-irányelv meghagyja a tagállamok számára azon döntés jogát, hogy kívánják-e a kisvállalkozások (amelyek kevesebb, mint 50 főt foglalkoztatnak, és az éves mérlegfőösszegük nem haladja meg a 10 millió eurót) számára az egyetemes szolgáltatást biztosítani, vagyis a meghatározott minőségű, elérhető és egyben könnyen, világosan összehasonlítható és áttekinthető árú elektromos árammal való ellátottsághoz való jogot.

1.6

Az EGSZB úgy véli, hogy ezt az elbánásbeli megkülönböztetést semmi sem indokolja, és hogy az egyetemes szolgáltatáshoz való jogot legalább a kis- és középvállalkozások számára az Unió teljes területén el kell ismerni. Ennek elérése céljából és tekintettel arra, hogy a harmadik energiacsomag, amelyet az EGSZB jelenleg vizsgál, módosítja a villamosenergiáról szóló 2003/54/EK irányelvet, az EGSZB azzal a nyomatékos javaslattal fordul az Európai Bizottsághoz, hogy módosítsa ennek megfelelően a 2. cikket, vagy pedig foglalja bele a nem lakossági ügyfeleket a jogok chartájába.

1.7

Az EGSZB elengedhetetlennek ítéli, hogy a „fogyasztó” fogalom a végső fogyasztót, vagyis az energiaszolgáltató ügyfelét takarja. A Fogyasztók Jogainak Chartájáról, valamint az Energiafogyasztók Jogainak Chartája felülvizsgálatáról szóló „Európai energiapolitika” című közlemény terminológiájának megváltoztatása bizonytalanságot és értetlenséget kelt. A kis- és középvállalkozások, illetve a kereskedelem azon érdeke, hogy folyamatosan biztosítva legyen számára a termelőtevékenységhez szükséges energia, ugyanekkora figyelmet érdemel, különösképpen a „konvergencia” és a „kohézió” célkitűzésbe tartozó régiókban.

1.8

Az egyetemes szolgáltatás biztosítása, a kis- és középvállalkozások esetén is, a közszolgáltatások kötelezettségeinek tiszteletben tartása, a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő, az „energiaszegénység” veszélye által fenyegetett rétegek védelme, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a szerződési szabadság, az információhoz való jutás joga, a gyors csatlakozás biztosítása, a világos szerződések, az elérhető és a különböző szolgáltatók által alkalmazott árak összehasonlíthatósága és átláthatósága, a folyamatos ellátás biztosítása, a felhasznált energiaforrások fajtájának ismerete mind-mind nagy jelentőségű javak, és az Európai Bizottság jogosan állapította meg, hogy önmagában a piac nem biztosíthat ilyen szintű szociális, környezeti és gazdasági tudatosságot. Az EGSZB meggyőződéssel támogat minden, az egyszerűség és a hatékonyság irányába mutató kezdeményezést, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy a leginkább alkalmasnak bizonyuló eszközök összességét alkalmazza.

1.9

Az EGSZB ajánlja, hogy fontolják meg annak lehetőségét, hogy a harmadik energiacsomag keretébe foglalják bele a villamosenergia-irányelv A mellékletének a három tervezett módosításon felüli módosításait.

1.10

Az EGSZB már 2001. óta napirenden tartja a Villamosenergia- és Gázipari Szabályozó Hatóságok Európai Csoportjának (ERGEG) ügynökséggé való átalakítására vonatkozó javaslatát. Üdvözli, hogy az Európai Bizottság a harmadik energiacsomag keretén belül átültette a gyakorlatba ezt a javaslatot és reméli, hogy az ügynökség jövőbeli feladatai magukba foglalják a fogyasztói jogok megfelelő végrehajtásának ellenőrzését is, különös tekintettel a kiszolgáltatott fogyasztókra. Az EGSZB támogatja a fogyasztói szervezetek, a kis- és középvállalkozások, az ágazati ipar, valamint a szakszervezetek bevonását annak érdekében, hogy érvényre juttassák a közös együttműködést és felelősségvállalást, a közlekedési ágazatban már megvalósultakhoz hasonlóan. Egy európai egyeztető fórum, amely biztosítaná az ügynökség számára a termelők és végső fogyasztók közötti kapcsolatok terén a beavatkozás és a szabályozás hatáskörét, jelentősen előremozdíthatja a célkitűzések elérését. A nemzeti szabályozó hatóságoknak, hatáskörükön belül, ellenőrizniük kellene a piacokat.

1.11

Az EGSZB nagyra értékeli az Európai Bizottságnak a közlemény mellékletében található javaslatait, amelyeket ha hatékonyan alkalmaznak, megerősíthetik a fogyasztók jogait. Különösképpen hangsúlyozza a közérdekű és az egyetemes szolgáltatásokhoz kapcsolódó jogok hatékony biztosításának szükségességét, meghatározva azt a végső szolgáltatót, amely a bizalmi szolgáltató által biztosított energiaellátás válsága esetén helyettesítheti az utóbbit.

1.12

A szerződések terén azonos szabályok az egységes piacon: átláthatóság, a végrehajtás részletes szabályai, a viták és kártérítések világos és nem túl költséges rendezése, egységes kártérítések a fogyasztók határokon átnyúló mobilitásának elősegítésére, valamint az európai piac megnyitása a végső fogyasztók számára is.

1.13

Elérhető, átlátható és összehasonlítható árak. Érthető és teljes formanyomtatványok, amelyek hasznos információkat tartalmaznak a fogyasztók számára az elektromos áram termelésére szolgáló energiaforrásokról, a szén-dioxid és más, üvegházhatású gázok kibocsátásáról, valamint az energia megtakarítására vonatkozó, a közösségi politikákkal koherens javaslatokról.

1.14

A szolgáltató megválasztásának szabadsága, a szolgáltatók gyors és költségek nélküli váltása, a szerződések minimális időtartamára vonatkozó korlátozás alkalmazása a piac teljes megvalósításából származó jogok.

1.15

Információk. Az igazságnak megfelelő, hiánytalan, érthető információk a csatlakozás és a használat feltételeiről, a díjakról és az árakról, valamint ezek változásáról.

1.16

A panaszok vonatkozásában a viták bíróságon kívüli megoldásának határozott elsőbbséget kell biztosítani, az Európai Bizottság 98/257/EK és 2001/310/EK ajánlásait alkalmazva.

1.17

Meg kell erősíteni és hatékonnyá kell tenni a fogyasztói szervezeteken keresztül megvalósuló képviselet jogát. A létrehozandó ügynökség keretén belül kialakítandó egyeztető fórum lehetőséget teremthetne valamennyi érdekelt fél találkozására és a fogyasztói jogok hatékonyságának növelése céljából a legmegfelelőbb megoldások kidolgozására.

1.18

Az energiaszegénység a méltó életből történő kirekesztést jelenti. Egységesíteni kell a kiszolgáltatott fogyasztó meghatározását, valamint az érdekében elfogadott intézkedéseket, az alapellátás, de akár az energia ingyenes biztosításán keresztül is kizárva az áramellátás megszakadását. A felelősség elvét mindig tiszteletben kell tartani.

1.19

A tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok ellen hatékonyan fel kell lépni, naprakésszé téve a 2005. május 11-i 2005/29/EK irányelv I. mellékletének rendelkezéseit. Az egyéb tisztességtelen gyakorlatokat az irányelv módosítása helyett szabályozások révén lehetne meghatározni.

1.20

Az EGSZB javasolja, hogy az Európai Bizottság által említett kilenc témán kívül vegyék figyelembe azon egyéb témákat is, amelyek a szolgáltató vállalatok és fogyasztóvédelmi szervezetek által néhány tagállamban már aláírt chartákban szerepelnek: a fogyasztók idejének igénybevételéhez kapcsolódó jogok, a részvételi és a képviseleti jog, a minőséghez és a biztonsághoz való jog, a jobb, vagyis a fogyasztó profiljának leginkább megfelelő díjszabás joga, a kártérítéshez, valamint a gyors és hatékony békéltetési eljáráshoz való jog.

2.1

Az Európai Bizottság a 2007. január 10-i közleményében (1), (2)bejelentette a gáz- és áramszolgáltatók ügyfeleinek jogairól szóló charta kidolgozására irányuló szándékát. A Tanács a március 8–9-i ülésén üdvözölte a bejelentést, amelyben „a jobb fogyasztóvédelem, pl. az energiafogyasztók chartájának kidolgozása révén” megfogalmazás is szerepel.

2.2

Felismerve, hogy a piaci mechanizmusok önmagukban nem biztosítják a fogyasztók érdekeinek védelmét, az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy a már létező irányelvek is előirányozzák a közszolgáltatási kötelezettséget és jogokat biztosítanak a fogyasztók számára; intézkedések körvonalazódnak a fogyasztói jogok nemzeti szintű végrehajtása és tényleges tiszteletben tartása érdekében, valamint ezen jogok megerősítésére és kiterjesztésére.

2.3

A gáz- és energiapiac 2007. július 1-étől megvalósuló teljes liberalizációja kedvező alkalmat teremt a fogyasztóvédelmi szervezetek bevonásával megvalósuló, a polgároknak szánt megfelelő információs kampány elindításához, amely tájékoztatást nyújt arról, hogy miközben a fogyasztó részesül a szolgáltatóváltásból adódó esetleges előnyökből, továbbra is élvezi a korábbi jogokat.

2.4

Az energia alapvető jelentőséggel bír valamennyi európai polgár számára A fogyasztóvédelem javítása és a fogyasztói érdekek megerősítése, a vállalatok érdekeihez hasonlóan, a működőképes belső piac alapvető feltétele.

2.5

A hatályos európai jog már megköveteli a közszolgáltatási kötelezettség tiszteletben tartását, ez a követelmény az energia területére vonatkozó joganyagban szereplő megkerülhetetlen feltétel. A fenntartható fejlődés célkitűzése, a környezetvédelem, a fogyasztóvédelem és a társadalom legkiszolgáltatottabb rétegeinek védelme, vagyis a közszolgáltatási kötelezettség a versenyképesség szükséges velejárója. „Az energiafogyasztók számára biztosított és jól körülhatárolt közszolgáltatási és egyetemes szolgáltatási kötelezettség a piacliberalizációs folyamat központi kérdése kell, hogy maradjon.”

2.6

Az Európai Uniónak további lépéseket kell tennie az „energiaszegénység” elleni fellépés terén. Az üzemanyagok növekvő ára a nemzetközi piacokon kihat az energiaárra is, egyre nagyobb nehézségeket okozva az európai társadalom leghátrányosabb helyzetű rétegei számára. A tagállamok nem foglalkoztak kellő mértékben e kérdéssel, öt olyan ország kivételével, ahol a gazdaságilag hátrányos helyzetű felhasználók esetén egy szociális jellegű díjszabást alkalmaznak. A jövőbeli charta megfelelő megoldásokat kell tartalmazzon a legkiszolgáltatottabb fogyasztók számára.

2.7

A fő célkitűzések Megerősítésre került az Európai Bizottság által korábban javasolt négy célkitűzés (3):

2.8

Az Energiafogyasztók Jogainak Jövőbeli Chartája jogilag nem lesz kötelező erejű, tartalmaznia kell azonban:

2.9

Kilenc alapvető jelentőségű pont került meghatározásra, amelyek a Charta érvelésének alapjául szolgálnak:

2.10

A „megosztott felelősség” elve alapján valamennyi érdekelt félnek: a Közösségnek, a tagállamoknak, a valamennyi szociális partner által képviselt energetikai iparnak, valamint a fogyasztóvédelmi szervezeteknek össze kell fogniuk a polgárok érdekében az energiapolitika sikerességéért.

2.11

A melléklet valamennyi alapvető pontra vonatkozóan felsorolja a jelenleg hatályos joganyagot, valamint azon kezdeményezéseket, amelyeket az Európai Bizottság vagy a tagállamok közreműködésével, illetve az érdekelt felek közötti megállapodások, illetve az önszabályozó kódexek révén lehetne megvalósítani.

3.1

Az EGSZB a következő kérdésekkel kíván foglalkozni: a jogi keret, a Charta címzettjei, az Európai Bizottság javaslatának hatékonysága és az arányosság elvével való összeegyeztethetősége, az egyéb lehetséges eszközök hasznossága, az Ügynökség és a nemzeti szabályozó hatóságok szerepe, az utólagos, általános jellegű vagy célzott javaslatok, illetve kezdeményezések.

3.2

A fogyasztóvédelemmel kapcsolatosan az Európai Unió Alapjogi Chartájának 38. cikke kijelenti, hogy „az Unió politikáiban biztosítani kell a fogyasztók védelmének magas szintjét.” Ezen cikk megismétli a Szerződés 153. cikkét, amely megbízza a Közösséget a magas szintű fogyasztóvédelem biztosításának feladatával, valamint avval, hogy támogassa a fogyasztóknak a tájékoztatásra és – saját érdekeik védelme érdekében – az önszerveződésre vonatkozó jogait. A fogyasztóvédelem követelményeit egyébként más politikák vagy közösségi tevékenységek kidolgozásakor és végrehajtásakor is figyelembe kell venni.

3.2.1

Az Amszterdami Szerződés révén, amely a 153. cikk jelenlegi megfogalmazása érdekében átfogalmazta a szerződések régi 129. A cikkét, véglegesen megállapításra került a fogyasztóvédelem közösségi kompetenciája (4).

3.2.2

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság azon döntését, hogy erősíteni kívánja a fogyasztói jogokat, valamint hogy az energiafogyasztók jogainak chartájában össze kívánja gyűjteni mind a közösségi szabályozásban jelenleg tervezett intézkedéseket (5), mind a különböző szinteken végrehajtandó jövőbeli kezdeményezésekre vonatkozó javaslatokat.

3.2.2.1

Megállapítja ugyanakkor, hogy az egyes tagállamok által alkalmazott különböző fogyasztóvédelmi formák alapján ma még nem lehet kijelenteni, hogy a jelenleg hatályos irányelvek rendelkezései igazolt és általánosan elismert jogoknak tekinthetők. A Charta kinyilatkoztatott nem kötelező ereje, amely egyesíti a bizonyos területeken kötelező jelleget a tagállamok és a szolgáltatók önszabályozásának és erkölcsi meggyőzésének lehetőségeivel, zavarodottságot válthat ki.

3.2.2.2

Az Európai Parlament a 2007. szeptember 4-i, a nem kötelező erejű (soft law) jogi eszközökhöz való folyamodás jogi és intézményi következményeiről szóló állásfoglalásában, az (5) preambulumbekezdésben megállapítja, hogy „mivel ahol a Közösségnek megvan a jogalkotási hatásköre, de hiányzik a jogalkotásra irányuló politikai akarat, a »soft law« alkalmazása révén fennáll annak a veszélye, hogy a tulajdonképpen illetékes jogalkotó szerveket megkerülik, semmibe veszik az EU-Szerződés 6. cikke szerinti demokrácia és jogállamiság, valamint az EK-Szerződés 5. cikke szerinti szubszidiaritás és arányosság elvét, és azt eredményezheti, hogy a Bizottság hatáskörét túllépve cselekszik.”

3.2.2.3

A Manuel Medina Ortega EP képviselő által ismertetett állásfoglalás (6) 1. pontjában, az Európai Parlament „úgy véli, hogy a Közösség keretein belül a »soft law« igen gyakran ellentmondásos és kevéssé hatékony eszköznek minősül, amely ugyanakkor rombolóan hathat a közösségi jogalkotásra és az intézményi egyensúlyra, ezért körültekintően alkalmazandó még ott is, ahol a Szerződés rendelkezik felőle”, valamint pontosítva a 8. pontban „kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőtt nem kötelező erejű normatív eszközöket javasol, fordítson kiemelt figyelmet a nem kötelező erejű normatív eszközök fogyasztókra gyakorolt hatására, valamint a fogyasztók rendelkezésére álló esetleges jogorvoslati eszközökre.”

3.2.3

Az EGSZB javasolja az előírható és kényszerítő erejű irányelvek, valamint a védelem egyéb formáinak megkülönböztetését, világosan elkülönítve a jövőbeli Chartában a jelenleg létező irányelveket az egyéb, a valamennyi szinten végrehajtandó vagy végrehajtható kezdeményezésektől, amelyek ugyan kívánatosak, de nem kötelező erejűek.

3.2.3.1

Az EGSZB felteszi a kérdést, hogy az eddig szerzett tapasztalatok fényében, amelyeket maga az Európai Bizottság is elégtelennek minősít, a fogyasztók védelmének megerősítése érdekében, különösen a legkiszolgáltatottabbakra való tekintettel nem lenne-e inkább ajánlatos, hogy az Európai Bizottság a szerződések által ráruházott hatáskörök alapján új, kisebb számú és világos szabályok kidolgozására gondoljon. Ebben az esetben érvényesülnie kellene a közösségi kezdeményezések ellenzése során oly gyakran emlegetett, a Szerződés 5. cikkében meghatározott szubszidiaritási elvnek, a hatékony nemzeti törvények jegyében elősegítve a fogyasztóknak kedvező döntések megszületését.

3.3

Az EGSZB a különféle európai szabályozásokkal összefüggésben felhívja a figyelmet a hivatkozási alapul szolgáló jogi keret bizonytalanságára a Charta címzettjeinek azonosítása, valamint a kapcsolódó jogok vonatkozásában. Az „Európai energiapolitika” (7) című közlemény a következő kijelentést tartalmazza: „A Bizottság …. ki fogja dolgozni az energiafogyasztók chartáját”.

3.3.1

A 2003. június 26-i 2003/54/EK irányelv 2. cikke (7) bekezdésének fogalommeghatározása szerint a „fogyasztók” a „földgáz nagykereskedelmi vagy végső fogyasztói”, a „végső fogyasztók” azok, akik saját használatra vásárolnak villamos energiát, a „lakossági fogyasztók” azok, akik háztartási használatra vásárolnak energiát, míg a „nem lakossági fogyasztók” azok, akik nem háztartási használatra szánt energiát vásárolnak, beleértve ebbe a körbe a termelőket és a nagykereskedelmi fogyasztókat is.

3.3.2

A belső piacon az üzleti vállalkozások fogyasztókkal szemben folytatott tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatairól szóló, 2005. május 11-i 2005/29/EK irányelvre az Európai Bizottság mint a charta azon részének jogforrására hivatkozik, amelynek értelmében a fogyasztóknak joguk van az energiaszolgáltatójukkal való méltányos és átlátható kapcsolatra. Az említett irányelv 2. cikkének a) bekezdése a „fogyasztót” olyan természetes személyként határozza meg, aki az irányelv által érintett kereskedelmi ügyletekben nem kereskedelmi, ipari, kézműipari vagy szakmai célokból vesz részt.

3.3.3

Az EGSZB úgy véli, hogy az irányelvek által meghatározott jogokat valamennyi végfelhasználó esetén alkalmazni kell, különös tekintettel a magánfogyasztókra, valamint a kis- és középvállalkozásokra. A villamos energiáról szóló irányelv meghagyja a tagállamok számára a választás jogát, hogy a kisvállalkozások (amelyek kevesebb mint 50 főt foglalkoztatnak, és az éves mérlegfőösszegük nem haladja meg a 10 millió eurót) számára biztosítsák az egyetemes szolgáltatást, vagyis a meghatározott minőségű, elérhető és egyben könnyen, világosan összehasonlítható és áttekinthető árú elektromos árammal való ellátáshoz való jogot.

3.3.4

Az EGSZB úgy véli, hogy ezt az eltérő bánásmódot semmi nem indokolja, és hogy az egyetemes szolgáltatáshoz való jogot legalábbis a kis- és középvállalkozások számára az Unió teljes területén el kellene ismerni. Ennek elérése céljából, tekintettel arra, hogy a harmadik energiacsomag, amelyet az EGSZB jelenleg vizsgál, módosítja a villamos energiáról szóló 2003/54/EK irányelvet, az EGSZB azzal a nyomatékos javaslattal fordul az Európai Bizottsághoz, hogy ennek értelmében módosítsa a 2. cikket, vagy pedig foglalja bele a nem lakossági ügyfeleket a jogok chartájába.

3.3.5

Az EGSZB elengedhetetlennek ítéli, hogy „fogyasztó” fogalom a végső fogyasztót, vagyis az energiaszolgáltató ügyfelét takarja. A Fogyasztók Jogainak Chartájáról, valamint az Energiafogyasztók Jogainak Chartája felülvizsgálatáról szóló „Európai energiapolitika” című közlemény terminológiájának megváltoztatása bizonytalanságot és értetlenséget kelt. A kis- és középvállalkozások, illetve a kereskedelem azon érdeke, hogy folyamatosan biztosítva legyen számára a termelőtevékenységhez szükséges energia, megérdemel ennyi figyelmet, különösképpen a „konvergencia” és „kohézió” célkitűzésbe tartozó régiókban.

3.4

Az EGSZB fontosnak tartja az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartájára vonatkozó javaslatot, mivel az befolyásolhatja a közvéleményt, megindítva a vitát közvetlenül a belső piac megnyitását követően, és növelve az energiapiaci fogyasztók tudatosságát. Ez az eszköz azonban nem tűnik elégségesnek, mivel – szemben a közlekedés terén történtekkel, ahol az Utasok Jogainak Chartája egyértelmű hivatkozásokat tartalmaz az utasok jogaira, csakúgy mint az őket megillető kártalanításra – az Európai Bizottság javaslata szerint ez a charta nem bírna kötelező érvénnyel, eltekintve azon részeitől, amelyek már eleve korábbi irányelvek részét képezik. Ennyiben inkább a jogok számbavételéről, mint megerősítéséről beszélhetünk. Így nem igazolódnak be a Piebgals és Kuneva biztosok által a vizsgált dokumentum ismertetésekor tett nyilatkozatok keltette várakozások.

3.4.1

„Az uniós fogyasztók azt várják tőlünk, hogy közös európai választ adjunk az energetikai és az éghajlatváltozással összefüggő kihívásokra – nyilatkozta Andris Piebalgs energiaügyi biztos. A fenntartható, biztonságos és versenyképes energiaellátás garantálásán túl az európai polgárok azt várják az EU-tól, hogy a szolgáltatók szélesebb köre közötti választást lehetővé tevő, liberalizált piacokon a fogyasztók védelmére is törekedjen. Itt válik fontossá az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája.”

3.4.2

„E piacok liberalizálása egyszerre jelent kihívást és lehetőséget az európai fogyasztók számára” – nyilatkozta Meglena Kuneva fogyasztóvédelemért felelős biztos. „Csak akkor jelenthetjük ki, hogy célba értünk, ha majd sikerült olyan átlátható és hatékony piacot teremtenünk, amelyben a fogyasztók jogait teljes körű garanciák védik, és a tájékozott fogyasztók ismereteik révén hasznot húznak a rendelkezésükre álló ajánlatokból.”

3.4.3

Az EGSZB, összhangban az Európai Parlament állásfoglalásával, kötelező hatályú jogalkotási formát tart szükségesnek, amely biztosítja a polgárok jogait, valamint megállapítja, hogy – az ún. „puha jog” körébe tartozó – nem kötelező érvényű intézkedések nem elégségesek a célkitűzések eléréséhez. Ha az utazók jogainak esetében az Európai Bizottság szükségesnek tartotta a február 11-i 261/2004/EK rendelet kibocsátását, nem világos, hogy az energiafogyasztók jogainak védelmében miért csak nem kötelező erejű dokumentumot ad ki. Charta kiadására azért kerül sor, mert a jelenleg hatályos jogokat nem tartják tiszteletben. Néhány dicséretes kivételtől eltekintve a nemzeti jogba történő átültetés hiányos. Az Európai Bizottságnak hatalmában áll, és kötelessége is a beavatkozás, mégis jobbnak látja nem kötelező erejű jogi eszközzel élni, miközben tudatában van, hogy a piac önmagában nem képes a felmerülő problémákra megfelelő és elégséges válaszokat adni.

3.4.4

Elgondolkodtató az Európai Bizottságnak az utasok jogairól szóló rendelet végrehajtásával foglalkozó jelentése, (8) amelyben a következő kijelentés olvasható: „A rendelet több mint kétéves alkalmazása után megállapítható, hogy bár történtek előrelépések, jelentős javító módosításokra van szükség, ha el akarjuk érni, hogy a légitársaságok következetesebben alkalmazzák, a tagállamok pedig következetesebben hajtsák végre a szabályokat. A korábbiakkal ellentétben a várakozásra kényszerülő utasoknak különleges jogaik vannak, de túl gyakori, hogy képtelenek ezek érvényesítésére a légitársaságokkal szemben.” Nyilvánvaló, hogy a légitársaságok még kötelező erejű szabályok fennállása mellett sem tesznek eleget az irányelv rendelkezéseinek. Akkor miért tennék meg ezt a gáz- és áramszolgáltató vállalatok egy nem kötelező erejű charta kedvéért?

3.4.5

Az adott ágazatban és más ágazatokban a múltban szerzett tapasztalatok alapján az EGSZB szükségesnek érzi, hogy a fogyasztók jogait teljes mértékben garantáló jogi intézkedések elfogadását ajánlja. Egy javaslat arányossága az elérendő céloknak való megfelelés és a szabályozó aktusok szükségessége alapján állapítható meg. Ebben az esetben az Európai Bizottság, noha hatalmában állna a szabályozó aktusok révén történő beavatkozás, más megközelítést tart helyénvalónak. Az EGSZB véleménye szerint a kiválasztott eszköz objektív értelemben alkalmatlan a kinyilvánított célok elérésére. A charta lehet csak egy első lépés, de az európai jogalkotónak el kell köteleznie magát a jogok tényleges megerősítése mellett.

3.4.6

Az egyetemes szolgáltatás biztosítása, a kis- és középvállalkozások esetén is, a közszolgáltatások kötelezettségeinek tiszteletben tartása, a gazdaságilag hátrányos helyzetben lévő, „energetikai szegénység” veszélyével együtt élő rétegek védelme, a gazdasági, társadalmi és területi kohézió, a szerződési szabadság, az információhoz való jutás joga, a rövid időn belül csatlakozáshoz való jutás, a világos szerződések, az ésszerű, a különböző szolgáltatók között összehasonlítható és átlátható árak, a folyamatos szolgáltatás biztosítása, a felhasznált energiaforrások ismerete mind-mind nagy jelentőségű előnyök, és az Európai Bizottság jogosan állapította meg, hogy önmagában a piac nem biztosíthat ilyen szintű szociális, környezeti és gazdasági tudatosságot. Az EGSZB meggyőződéssel támogat minden, az egyszerűség és a hatékonyság irányába mutató kezdeményezést, és felkéri az Európai Bizottságot, hogy alkalmazzon minden eszközt a legalkalmasabbak közül.

3.5

Az EGSZB kedvezően fogadja a harmadik energiacsomagban foglalt, az Energiaszabályozói Együttműködési Ügynökség létrehozásáról szóló rendelettervezetet. (9)A második energiacsomagról szóló, 2001. október 17-i véleményében (10) az EGSZB a következő javaslatot tette: „felkéri az Európai Bizottságot, hogy a jövőben, a működési tapasztalatok alapján tanulmányozza annak lehetőségét, hogy ezt a tanácsot (ERGEG) európai ügynökséggé vagy hasonló szervezetté alakítsák át, hatáskörökkel felruházva azt a villamos áram és a földgáz nemzetközi szállítása terén”. Az EGSZB elégedetten nyugtázza, hogy javaslatával ennyire elébe ment az ügynökség létrehozásának.

3.5.1

A földgáz és a villamos energia belső piacának jövőbeni lehetőségeiről szóló európai bizottsági közlemény (11) előrevetíti a nemzeti szabályozó hatóságokra vonatkozó irányelvek megerősítését. A közlemény 2.2.1. pontjában az Európai Bizottság kijelenti, hogy „a szabályozó hatóságok számára a következő területeken kell ex-ante hatáskört biztosítani: […] vii) fogyasztóvédelem, ideértve a végfelhasználói árak szabályozását”. Sajnos a harmadik energiacsomaghoz kapcsolódó dokumentumokban a fent említett „megerősítésnek” nyoma sincs! Az új energia-irányelv új VII. fejezetében tényleg megerősítik a szabályozó hatóságok bizonyos hatásköreit, és a szabályozó hatósággal szemben megfogalmazódik az az elvárás, hogy az „biztosít[sa] a villamosenergia-ellátásnak [és a gázellátásnak] mint egyetemes szolgáltatásnak és közszolgáltatásnak a magas színvonalát, a védelemre szoruló fogyasztók védelmét, és a mellékletben meghatározott fogyasztóvédelmi intézkedések eredményességét”, de ezek már eleve szerepeltek szinte minden nemzeti szabályozó hatóság feladatai között.

3.5.2

Az Európai Bizottság az új energia-irányelvben a melléklet módosítását is javasolja, amely három bekezdéssel egészül ki. Ezek közül az első a fogyasztási adatokhoz való hozzáférés jogával, a második a havi fogyasztás és az annak megfelelő költség ismeretének jogával, a harmadik pedig a bármely pillanatban történő szolgáltatóváltás jogával kapcsolatos. Az EGSZB üdvözli a javaslatot, de felveti a kérdést, hogy az Európai Bizottság a fogyasztói jogok kívánatos megerősítése érdekében miért nem folyamodott az irányelv átdolgozásához mint meghatározó eszközhöz, különösen annak fényében, hogy lehetősége volt jelentősebb kezdeményezések tételére.

3.5.2.1

Az Európai Bizottságnak a 3. cikk módosítására irányuló javaslata, amely olyan új 10. pont beillesztését javasolja, amelynek értelmében a szabályozás bizonyos részeit komitológiai eljárásnak vetné alá, megfelelő eszköz lehet a fogyasztói jogok megerősítésére, hiszen a bizottságok határozatai a nekik felvetett kérdésekben azonnal alkalmazandók. Az EGSZB az európai bizottsági javaslat e pontjának jóváhagyását ajánlja az európai intézményeknek.

3.5.2.2

Az Energiafogyasztók Jogainak Európai Chartája felé című közlemény melléklete a hatályos (nehezen érvényesíthető) jogokon kívül feltételezéseket fogalmaz meg bizonyos jövőbeli jogokról is. Ezeknek a javaslatoknak az A mellékletbe való foglalása az első lépés lenne e jogok kötelezővé tétele felé, és előkészítené a talajt egy kifejezetten a végfogyasztók jogait védő rendelet kiadásához.

3.5.3

Az EGSZB szerint fontos, hogy az európai ügynökség jövőbeli feladatai között a fogyasztói jogok tiszteletben tartásának felügyelete is szerepeljen. Ebben az összefüggésben rendelkezni kellene a fogyasztói szövetségek, a kis- és középvállalkozások, az ágazati ipar és a szakszervezetek bevonásáról annak érdekében, hogy érvényre juttassák a közös együttműködést és felelősségvállalást, amint az a közlekedési ágazatban már megvalósult. Egy európai egyeztető fórum hatáskört biztosítana az ügynökség számára a termelők és végső fogyasztók közötti kapcsolatok terén a beavatkozásra és a szabályozásra.

3.5.3.1

Az ügynökségnek az intézményes renden belül kötelező erejű hatáskörökkel kell rendelkeznie az illetékességi körébe tartozó kérdésekben. Tagjai a nemzeti szabályozó hatóságok képviselői közül kerülnek majd ki, és valamennyi nemzeti szabályozó hatóság részvételével szakmai bizottságokat hoz majd létre. Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy hatáskörei közé a fogyasztóvédelem is bekerüljön, és hogy ezt a tevékenységét az egyeztető fórum tanácsadással segítse. Ez hatékonyabb fellépést tenne lehetővé az Európai Bizottság által a jogok chartájában megfogalmazott célok elérése érdekében. Az EGSZB már 2001-ben hangsúlyozta annak szükségességét, hogy ezek a hatóságok átláthatóbb és demokratikusabb működésmóddal rendelkezzenek, és hogy a döntéshozatali folyamatba vonják be a villamosáram- és a földgázpiac különböző érintett szereplőit (fogyasztókat, munkavállalókat és vállalkozásokat) is (12).

3.5.3.2

A nemzeti szabályozó hatóságok a maguk részéről tevékenyen részt vehetnek egy általános védelmi stratégia meghatározásában, és nagyobb erővel léphetnek fel a jogszabályokban szereplő rendelkezések betartatása érdekében.

4.1

A 2001-es energia-irányelvről alkotott véleményében (13) az EGSZB pozitívan értékelte, hogy az Európai Bizottság a közszolgáltatáshoz kapcsolódó célkitűzések elérését alapfeltételnek tekinti, és hogy ennek együtt kell járnia a fogyasztóvédelem magas szintjét biztosító rendelkezések elfogadásával, külön rendelkezéseket szentelve a legkiszolgáltatottabb helyzetű fogyasztóknak, például meghatározott csoportoknak méltányos áron nyújtott energiaszolgáltatást biztosító szociális intézkedések formájában. A tapasztalatok azonban nem voltak kedvezőek ezen a téren.

4.2

„A határkeresztező villamosenergia-áramlás mértéke Európában a piac megnyitása után évről évre mérsékelten növekedett. Ennek ellenére az EU villamosenergia-fogyasztásának átlagosan csak 10 %-a keresztezi a tagállamok határait.” (14)

4.3

„A 2003-as olaszországi áramkimaradás és az UCTE (15) 2006-os meghibásodása során már tapasztalhattuk, hogy az európai szintű átviteli hálózat fenntartása milyen költségekkel jár, és milyen váratlan események zavarhatják működését. Nagyon fontos ezért, hogy a kereskedelem élénkülésével párhuzamosan hangolják jobban össze a hálózati műveleteket és az új infrastruktúrák építését, beleértve a már kiépített vonalak korszerűsítését, új vonalak kiépítését és adott esetben más hálózati elemek létrehozását. […] Az európai piacot egyre inkább regionális megközelítés jellemzi. A hálózatok kiépítésének fizikai adottságaiból következően ez eredetileg természetes módon alakult így. A régióknak a szűk keresztmetszet kezelésére vonatkozó módosított iránymutatásokban történt kialakításával és a villamosenergia- és gázipari szabályozó hatóságok európai csoportjának (ERGEG) a villamosenergia-ágazat területén kialakított regionális kezdeményezéseivel a regionális megközelítés hivatalos elismerést nyert.” (16)

4.4

A végfogyasztóknak kifejezett érdeke, hogy garantált energiaszolgáltatásban részesüljenek. A régiók növekvő szerepe az energia terén hasznosnak bizonyulhat a szolgáltatás és a szorosabb kapcsolatok kialakítása szempontjából, különösen ami a határokon átnyúló régiók közötti kapcsolatokat illeti. Ennek eredményeként a többirányú forgalom növekedése várható, ami csökkenteni fogja a torlódás veszélyét.

4.5

A fogyasztóvédelmi intézkedéseknek elő kellene írniuk azt a jogot, hogy a fogyasztókat rendszeresen tájékoztassák az ilyen cserékből származó energia mennyiségéről, földrajzi eredetéről, forrásáról, az üvegházhatást kiváltó gáz kibocsátásának kilowattóránkénti mértékéről, valamint a közösségi és azon kívüli együttműködési megállapodásokról. Közismert például, hogy az atomenergia-termeléstől elzárkózó országok vásárolnak atomerőművekben termelt energiát. Ezeket az információkat a fogyasztók rendelkezésére kellene bocsátani, akik így eldönthetnék, hogy szolgáltatót váltanak-e, ha nem értenek egyet az energiaszolgáltatójuk által választott energiaszerkezettel. Jelenleg a fogyasztók semmiképp sincsenek tisztában ezekkel az energiatermelés módjára vonatkozó döntésekkel.

4.6

Csatlakozás: Az egyetemes szolgáltatás biztosítása, a szolgáltatás folyamatossága, meghatározott csatlakozási idő – jelenleg ezek a jogok illetik meg a fogyasztókat, de nehéz őket érvényesíteni. Rendelkezni kellene egy „végszükség esetén készenlétben álló szolgáltatóról”, akihez a választott szolgáltató akadályoztatása esetén lehetne fordulni.

4.7

Szerződések: Átláthatóság, a végrehajtás részletes szabályai, kötelezettségek, kártalanítás, méltányosság, a félrevezető vagy méltánytalan záradékok hiánya, a vitás esetek világos és nem túl költséges rendezése – ezek is olyan, elvileg elismert jogok, amelyeket minden tagállamnak bele kellett volna foglalnia az irányelveket saját nemzeti jogába átültető jogszabályokba. A valóság azonban egészen más képet mutat. Az Európai Bizottság a harmadik csomagba beillesztette az A melléklet bizonyos módosításait, amelyek növelik a vállalatok kötelezettségeit, de fennáll a veszély, hogy mindez csak holt betű marad, mivel sem európai, sem – néhány ritka kivételtől eltekintve – nemzeti szinten nem társul hozzá hatékony szankcionálási rendszer. Különösen ez az a kérdés, ahol az EU egész területén egyforma szabályokra lenne szükség, amelyeket csak rendeletben lehetne garantálni, ahogy ez az utasok jogai esetében is történt.

4.8

Árak, tarifák és nyomon követés: Átláthatóság, elérhető és összehasonlítható árak, változatos fizetési módok, az intelligens mérőberendezések terjesztése, világos és érthető, a tényleges fogyasztásnak megfelelő számlák. Az EGSZB nagyon fontosnak tartja, hogy a villanyszámlákon világosan tüntessék fel az áramtermelés költségeinek összetevőit (üzemanyagár, elosztás, karbantartás, amortizáció, jövedéki és egyéb adók, munkaerőköltségek, általános költségek), az energiaforrásokat (fosszilis, vízenergia, megújuló, nukleáris, kombinált ciklusú erőműből származó), a szén-dioxid-kibocsátás értékeit, a megvalósult energiamegtakarítást, csakúgy mint a korábbi fogyasztási értékekkel és a hasonló paraméterekkel rendelkező fogyasztók átlagfogyasztásával való összevetést. Ez a fajta tájékoztatás arra ösztönözné a fogyasztókat, hogy mérlegeljék az energiamegtakarításra irányuló viselkedésformák szükségességét. A számla – amelynek az Európai Bizottság legújabb javaslata szerint havinak kellene lennie – az energiaszolgáltató és a fogyasztó közötti kommunikációt szolgáló eszköz, amely alkalmas egy sor „pozitív”, az európai politikákat érvényesítő üzenet megfogalmazására.

4.9

Szabad szolgáltatóválasztás: Az ingyenes és a saját jogok csorbulása nélküli szolgáltatóváltás lehetősége, az év bármely szakában. Garantálni kellene, hogy a kívánt váltás meghatározott időn belül megtörténjen. A szerződésekben néha szerepel egy minimális szerződési idő. Az EGSZB szerint ha a szerződésben ilyen záradék szerepel, fontos rendelkezni a minimális szerződési idő lehetséges felső határáról, hogy ne sérüljön a szabad szolgáltatóválasztás joga azáltal, hogy a túl hosszúra szabott minimális idő előtti szerződésbontás esetén büntetést kell fizetni.

4.10

Tájékoztatás: Az igazságnak megfelelő, teljes, érthető információk a csatlakozásról, a használatról, a díjakról és árakról, valamint ezek változásáról. A fogyasztók jogainak terjesztése a közszolgáltatási kötelezettségek és az egyetemes szolgáltatás garantálásának szabályai tekintetében, különös tekintettel az áram-, illetve a gázszolgáltatás minőségére és folyamatosságára, az említett jogok sérelme esetén járó kártalanításra, valamint a vitás ügyek rendezésének formáihoz való, a jogegyenlőség jegyében ingyenes vagy nagyon alacsony áron történő hozzáférés szabályaira. Minden szolgáltatónak évente, illetve új szolgáltató megjelenése esetén közölnie kellene az adott területen működő szolgáltatók jegyzékét. A szolgáltatóknak közölniük kellene a fogyasztókkal az energiahatékonyság fokozását szolgáló kezdeményezések támogatására irányuló pénzügyi, adóügyi és jogszabályi intézkedéseket, és konkrét javaslatokat kellene tenniük az áram- és a gázmegtakarítás elősegítése érdekében.

4.11

Panaszok: Emma Bonino biztos 1998-ban határozottan elkötelezte magát a fogyasztói jogok mellett és az Európai Bizottság ajánlást (17) adott ki a fogyasztási ügyek peren kívüli rendezéséért felelős szervekről. Ezt követően, 2001-ben (18) az ajánlást összekapcsolták egy másik ajánlással, hogy növeljék a hatókörét. Az energiafogyasztók jogairól lévén szó, a panaszoknak először a bírósági eljáráson kívüli rendezés felé kellene irányulniuk, mely igen alacsony költségek és rövid határidők mellett eredményesen védheti a fogyasztót, amennyiben garantálva van a szerv pártatlansága, az eljárás hatékonysága, a nyilvánosság és az átláthatóság. Az energiaszolgáltatásra vonatkozó jogvita jelentősége olyan, hogy aránytalan lenne a jogi eljárás jelentette határidőket és költségeket felvállalni.

4.12

Képviselet: Jóllehet az európai jogalkotás elismeri a fogyasztói szövetségek képviseleti jogát, ennek gyakorlati alkalmazása nehézségekbe ütközik. A kollektív fellépéseket, köztük a határokon átnyúló szolgáltatásokat és gazdasági tevékenységeket átfogó közösségi jogi keret hiánya még tovább korlátozza a jogsértés megszüntetésére irányuló keresetek benyújtását a bíróságokhoz. Az európai ügynökség létrehozása alkalmat adhatna ennek a jognak a kiteljesítéséhez, illetve egy állandó egyeztető fórum kialakításához az összes érdekelt fél számára, mint ahogyan azt a gépiparra vonatkozó irányelv alkalmazásának példája mutatja a közlekedési ágazatban, a szociális partnerek és a fogyasztók képviselői részvételével, együttműködve a közösségi szervekkel a javaslatok elemzésében. Ehhez hasonlóan a tagállamokban is ki kellene alakítani egy állandó fórumot, mellyel konzultálnak a nemzeti szabályozó hatóságok.

4.13

Szociális jellegű intézkedések: Az EGSZB igen érzékeny az energiaszegénység problémáival szemben, és úgy ítéli meg, hogy ki kellene zárni az ellátás felfüggesztésének lehetőségét késedelmesség esetén. Egyik legutóbbi véleményében az EGSZB kijelentette (19): „Az európai energiapolitika valamennyi társadalmi csoport által támogatható kell, hogy legyen; azonos elbánásban kell részesülniük az energiaszolgáltatók által nyújtott szolgáltatásokhoz való hozzáférés tekintetében”. Az EGSZB nem támogatja az ingyenes energiaellátást, mivel az nem ösztönzi a példaszerű magatartást az energiatakarékosság tekintetében, ugyanakkor úgy ítéli meg, hogy az általános adóügy feladata kell hogy legyen ennek a problémának a kezelése. A közszolgáltatási szerződésnek tartalmaznia kellene egy adott villamosenergia- és gázkészlet megfelelő áron való értékesítését a védelemre szoruló fogyasztók szükségleteinek kielégítésére, akiknek elegendő mennyiségben és általuk vállalható árakon kell nyújtani a szolgáltatást. A felelősség elvét mindig meg kell őrizni. Mindenesetre a védelemre szoruló fogyasztó meghatározásának és az ő érdekében elfogadott intézkedéseknek egységeseknek kellene lenniük az egész Unióban, hogy senkit se érjen hátrányos megkülönböztetés és elkerülhetőek legyenek a versenytorzulások.

4.14

Tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatok: A fogyasztó védelmet élvez a megtévesztő kereskedelmi gyakorlatokkal szemben, melyek hamis információkat tartalmaznak, amelyek a tudatos döntéshez szükséges fontos információkat hallgatnak el, amelyek akadályokat képeznek és méltánytalan kötelezettségeket várnak el a szolgáltatásnyújtó cseréje esetén a fogyasztó elbátortalanítása céljából. Az EGSZB úgy véli, hogy meg kell erősíteni a fogyasztó jogát ezekkel a gyakorlatokkal szemben. A 2005. május 11-i 2005/29/EK irányelv 3. cikkének (5) bekezdése az I. mellékletre hivatkozik, amely felsorolja a minden esetben tisztességtelennek tartott gyakorlatokat, hozzáteszi ugyanakkor, hogy ezt a listát csupán az irányelv felülvizsgálata során lehet módosítani. Mivel a lista naprakésszé tételéhez szükséges idő aránytalanul hosszú, a rendelet – melynek tartalmaznia kellene az energiafogyasztók védelmére vonatkozó intézkedéseket – lehetne a megfelelő eszköz, ahova be lehetne illeszteni az energiafogyasztók különleges jogait a tisztességtelen kereskedelmi gyakorlatokkal szemben.

5.1

Az EGSZB javasolja az Európai Bizottságnak, hogy vizsgáljon meg néhány fogyasztói jogi chartát, amelyet a fogyasztói szervezetek és az energiaszolgáltatók között írtak alá a tagállamokban; ezekben az ügyfelek felé elismert jogok jelentősebbek, mint a Chartában javasoltak. Például Olaszországban az ADOC fogyasztói szervezet és a La220 s.p.a., a társadalmi felelősség irányában évek óta elkötelezett villamosenergia-piaci nagykereskedő egy olyan chartát írt alá a fogyasztók jogairól, amely meghaladja az Európai Bizottság javaslatait. Így például tekintetbe vették a fogyasztó időhöz való jogát, a részvételhez és a képviselethez való jogot, a minőséghez és a biztonsághoz való jogot, a legkedvezőbb árhoz való jogot, a kártérítéshez fűződő jogot, illetve a gyors és megoldásra törekvő békítőeljárást. A charta alkalmazásának félévente történő ellenőrzése – mely kötelező a vállalat számára, hiszen szerepel az ügyfeleivel megkötött szerződésben – biztosítja a folyamatos ellenőrzést.

5.2

A viták kezelésébe néhány nemzeti szabályozó hatóság beavatkozott azzal, hogy kötelezettségek, ellenőrzések és bírságok rendszerét állította fel az energiaellátási szolgáltatás folyamatosságának szabályozása érdekében (20). A feszültségingadozások, a villamosenergia-ellátás megszakadása vagy kisebb mértékű megszakadása esetén kétségtelen a szolgáltatásnyújtási szerződésből eredő kötelezettségek megszegése, és ebben az esetben a szolgáltatónak meg kell térítenie az okozott kárt, hacsak nem tudja bebizonyítani, hogy az ellátás megszakadása nem az ő hibájából történt (21).

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/35

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/35

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/36

1.1

Az EGSZB javasolja, hogy a fehér könyvben és a benne foglalt cselekvési tervben széles körűen meghatározott feladatok közül a tagállamok határozzák meg a közösségi prioritásokat, mégpedig a remélhetőleg 2009-re életbe lépő Lisszaboni Szerződéssel összhangban, hiszen ez utóbbi (149. cikk) elsősorban a sportnak az oktatásban és ifjúsági területen betöltött szerepére összpontosít.

1.2

Európa sorsa az egészséges és produktív népességen múlik. Az EGSZB-t mély aggodalommal tölti el, hogy a túlsúlyra és a mozgásszegény életmódra visszavezethető megbetegedések, melyek az egész népességet sújtják, már a fiatalokat is elérték.

1.3

Az EGSZB javasolja, hogy az új egészségvédő sportra irányuló programok tervezésekor érvényesüljön egyrészt a közösségi, másrészt a multidiszciplináris dimenzió. Több tárca közösségi szinten megvalósuló együttes fellépése pozitív hatással lehet a szétszabdaltan működő nemzeti kormányzati struktúrákra.

1.4

Az EGSZB felhívja a figyelmet a szükségesnek ítélt és a szubszidiaritás elvével összhangban álló intézkedések alkalmazására. Az EGSZB kéri, hogy az Európai Bizottság továbbra is erőteljes koordináló és inspiráló szerepet töltsön be az e területen szükséges munka folytatásához.

1.5

Növekedjék a kötelező testnevelésórák száma minimum heti háromra mind az alapfokú, mind a középfokú képzésben. Javasoljuk, hogy az egyetemi képzés alatt is legyen lehetőség sportolásra, és a testnevelés tantárgy a tanterv kötelező eleme legyen. Mind az általános, és a középiskolai oktatás során, mind pedig a felsőoktatásban úgy kellene kialakítani a testnevelésórákat, hogy azokon minden gyermek és fiatal – köztük a fogyatékkal élők is – részt vehessen, akár egyéni, akár csoportos foglalkozás keretében. Ezenkívül figyelmet kell fordítani az iskolai sportlétesítményekre és különösen az oktatás után rendelkezésre álló zuhanyzók és mosdók állapotára, amelyek gyakran visszataszítóak, és a fiatalokat nem ösztönzik a testmozgásra.

1.6

Ösztönözni kell a szociális partnereket minden szinten arra, hogy támogassák az egészséges életmódot. A munkáltatók számára ösztönzőket kell teremteni ahhoz, hogy lépéseket tegyenek a munkahelyi egészségvédelem és egészségnevelés érdekében, amelyhez a mozgásprogramok is hozzátartoznak.

1.7

Javasoljuk, hogy alakuljon egy ezzel a témával foglalkozó munkacsoport a tagországok tapasztalatainak megismerése, a lehetőségek – köztük a fogyatékkal élőkre irányuló integratív megoldási modellek – továbbgondolása céljából.

1.8

Az EGSZB hasznosnak találná, ha az új pályázati lehetőségekről tájékoztató kampányokra kerülhetne sor, mivel eddig elvétve akadtak lehetőségek a meglévő programokon belül a sport számára. Az EGSZB sürgeti, hogy a figyelemfelkeltő kezdeményezések képezzék egy átfogó, integrált stratégia részét. A tájékoztatás ne kizárólag a fiatalokat célozza meg, hanem annak elismerésére alapuljon, hogy sport hasznos hatása valamennyi korcsoportban és a fogyatékkal élők körében is érvényesül.

1.9

Az EGSZB javasolja, hogy a strukturális alapokból legyen egy elkülönített rész, amit megfelelő sport és rekreációs, közösségépítő, többfunkciós létesítmények finanszírozására lehetne fordítani. Ugyanakkor arra is utal, hogy a helyi és regionális önkormányzatok gyakran inkább arra hajlanak, hogy nagyszabású sportlétesítményeket építtessenek, ahelyett hogy a lakosság testmozgását szolgáló sportpályákról és hasonló létesítményekről gondoskodnának. A strukturális alapoknak ezért éppen az ilyesfajta létesítmények létrehozását kellene ösztönözniük.

1.10

Az EGSZB üdvözli a Sportfórum újbóli létrehozását, mivel az hasznos platformja lehet az összes fontos érintett szereplő között zajló párbeszédnek, és konkrét, a sport jobb érvényesülését célzó intézkedésekhez vezethet.

1.11

Az EGSZB szívesen venné, ha megfigyelőként lehetőséget kapna a Sportfórumon való részvételre, mert ez lehetővé tenné a civil társadalom véleményének közvetlen érvényesítését.

1.12

Az EGSZB javasolja, hogy a sportfinanszírozással foglalkozó munkacsoport terjessze ki tevékenységét a tagállamok sporttal kapcsolatos adó- és tb-előírásainak vizsgálatára és a legjobb gyakorlatok összegyűjtésére.

1.13

Az EGSZB szükségesnek tartja a nagy nemzetközi és nemzeti sportesemények környezetében megjelenő bűnözés visszaszorítását, különös tekintettel a kiskorúak és a nők védelmére.

1.14

Az EGSZB véleménye szerint az olyan sportszervezetek vezetőinek és ügyvezetőinek, amelyek közvetve vagy közvetlenül részesülnek közösségi támogatásokból, professzionális csapatokat és sportolókat versenyeztetnek, és amelyeknek éves költségvetése meghaladja az 5 (öt) millió eurót, a köz- vagy politikai tisztségek viselőihez hasonlóan jövedelmük és a javaik eredetét igazoló éves nyilatkozatot kellene tenniük.

1.15

A szociális párbeszédet a professzionális sportolókon kívül ki kell terjeszteni a fitneszklubokra és a nonprofit szervezetekre, emellett a következő szakmákra is: testnevelő tanár, edző, sportkutató, sportorvos, fizioterapeuta, masszőr stb. Továbbá azokat a szakmákat is be kell vonni ebbe, amelyek gyakorlói – például edzőként, menedzserként, rendezvényszervezőként, ügynökként, támogatóként vagy értékesítőként – említésre méltó bevételre tesznek szert a sport területén. Arra kell ösztönözni a tagállamokat, hogy a szociális párbeszédet nemzeti szinten is valósítsák meg a sport minden területén.

2.1

A sport a társadalom legkülönbözőbb területeihez kapcsolódik: oktatás, kultúra, gazdaság és szabad verseny, személyek és áruk szabad mozgása, emberi jogok és egészségügy. Vitathatatlan, hogy a sport a gazdasági jelentőségén túl számos egyéb okból is különösen fontos a társadalom számára.

2.2

A sportklubok az utóbbi évtizedekben nagy változásokon mentek át, egyre kevésbé őrzik meg nemzeti és amatőr (önkéntes) jellegüket, közülük számos már vállalkozási formában működik, és így már rájuk is vonatkoznak az egységes európai belső piac előírásai.

2.3

Az EU-nak ma még nincs közvetlen jogi kompetenciája sportkérdésekben. A sportot érintő jogi hatások az EU másodlagos joganyagán keresztül érvényesülnek (pl. a Bíróság esetjogi döntései), illetve az elsődleges joganyag sportban is alkalmazható közvetlen alkalmazásai kapcsán.

2.4

A fehér könyv megjelenése előtt nem volt EU-szintű, sporttal kapcsolatos stratégia, de a sport a különböző európai szakpolitikákban mindig jelen volt. Az Amszterdami Szerződés 1997-ben már hivatkozott a sportra, majd 1999-ben megszületett a sportról szóló Helsinki Jelentés, melyben az Európai Bizottság intézkedéseket jelentett be a sport társadalmi és nevelő szerepének erősítésére. Ezen dokumentumok mindegyike kiemelte a sport szociális, társadalmi és oktatási értékeit.

2.5

2000-ben a Nizzai Nyilatkozat is foglalkozik a sporttal, majd 2004-ben a kormányközi konferencia úgy döntött, hogy a sport kerüljön be az EU-Szerződésbe.

2.6

Az Európai Parlament is elfogadott két sport témájú jelentést (1), és egy másik, jelentős, de az Európai Bizottságtól független anyag is született az európai sportról, a Független Európai Sportjelentés  (2), mely első részében általánosságban, a másikban az európai labdarúgáson keresztül elemzi az európai sportot.

2.7

A 2009-ben remélhetőleg elfogadásra kerülő Reformszerződés külön pontban foglalkozik a sporttal, és ezzel a sport végre bekerül az európai hatáskörök közé.

2.8

A fehér könyv megfogalmazásához hosszú út vezetett, mely a tagállamok kormányzati és nem kormányzati szerveivel, olimpiai bizottságaival, a szervezett civil társadalommal és a felelős döntéshozókkal lefolytatott konzultációkkal, konferenciákkal, informális miniszteri találkozókkal kezdődött, miközben ezzel párhuzamosan zajlott egy internetes online konzultáció is több hónapon keresztül, melyre 777 hozzászólás érkezett. A különböző európai uniós főigazgatóságok is több ülésen egyeztették az adott terület sporttal kapcsolatos vonatkozásait. A fehér könyv átfogó kezdeményezéseket tartalmaz mind az amatőr, mind a versenysporttal kapcsolatban, tiszteletben tartva azt, hogy a sport a tagországok hatáskörébe tartozik.

2.9

A lefolytatott konzultációsorozat kielemzése után világossá vált, hogy a sporttal kapcsolatos kulcsproblémák három fő területre koncentrálódnak. Ezek a következők:

2.10

A fenti témák mellett hat másik, egymástól teljesen eltérő és független, de nagyon jelentős probléma is felmerült, nevezetesen:

2.11

Az elemzések után az Európai Bizottság felismerte, hogy az Európai Uniónak nagyobb mértékben kell figyelembe vennie a sport speciális jellemzőit, és megoldásokat kell találni a kihívásokra. Világossá vált, hogy jobban meg kell jeleníteni a sportot a már meglévő és tervezett EU-programokban, akciókban és meg kell határozni, hogy hogyan lehet EU-s pénzeszközökkel támogatást nyújtani a sport tárgyú projektekhez. Az is kiderült, hogy jobb párbeszédre és politikai együttműködésre van szükség EU-szinten a sporttal kapcsolatban.

3.1

A fehér könyv „általános célja a sport Európában betöltött szerepével kapcsolatos stratégiai iránymutatás, viták ösztönzése a speciális problémákról, nagyobb láthatóság biztosítása a sport számára az uniós politikaalkotásban, valamint a közfigyelem felhívása az ágazat szükségleteire és sajátosságaira. A kezdeményezés célja az olyan fontos kérdések bemutatása, mint az uniós jog alkalmazása a sportra. Szintén törekszik további sporthoz kapcsolódó intézkedések uniós szinten történő kiemelésére.” (3)

3.2

A fehér könyv ötvenhárom meghatározott tennivalót tartalmaz, továbbá bemutatja a sportnak a társadalom számos területén betöltött pozitív szerepét. A tervezett akciók listája, „Pierre de Coubertin” cselekvési terv néven, a fehér könyv mellékletét képezi. A tervnek két alapvető célkitűzése van:

4.1

Az EGSZB a részletes észrevételeit az alábbiakban a fehér könyv tagolásával párhuzamosan fogalmazza meg.

4.2

Az EGSZB teljes mértékben egyetért a sport társadalomban betöltött fontos és pozitív szerepére vonatkozó elemzéssel.

4.3

Az EGSZB üdvözli a tényt, hogy az Európai Bizottság az egészségjavító fizikai aktivitást a sporttal kapcsolatos tevékenység sarokköveként fogja kezelni, s ezért egyetért a fizikai aktivitás irányvonalainak, valamint a HEPA-hálózat létrehozásának elgondolásával. Tudományosan bizonyított tény, hogy az ülő és mozgáshiányos életmód növeli az elhízás, valamint számos krónikus betegség előfordulásának esélyét. A költségvetés és a gazdaság számára óriási teher a már bekövetkezett betegségek gyógykezelése és a kiesett munka által okozott veszteség, amelynél alacsonyabbak a megelőzésre, a testmozgásra költött összegek. Az életkornak és nemnek megfelelő különféle sportolási lehetőségek, valamint a nyugdíjasok sportolási lehetőségeinek megteremtésével hatékonyan megelőzhetők a balesetek, és ezáltal csökkenthető az ápolásra való rászorultság kockázata. Ehhez társadalmi szintű szemléletváltásra is szükség van.

4.4

Az EGSZB egyetért az ágazatközi együttműködés jelentőségével, valamint azzal, hogy a meglévő közösségi programok (kutatás-fejlesztés, közegészségügy, ifjúság és polgárság, élethosszig tartó tanulás) mostantól vegyék figyelembe a sportot is.

4.5

Az EGSZB üdvözli, hogy a fehér könyv kitér a doppingellenes koordináció szükségességére, és szükségesnek tartja a tagállamok doppingellenes küzdelmének összehangolását a létező nemzetközi szervezetek tevékenységével, különös tekintettel az esetleges átfedések elkerülésére, azért, hogy az erőforrások hatékonyabban kerülhessenek felhasználásra. Jelenleg a doppingellenes küzdelem nem kielégítő mértékű, és a fiatalságot nem riasztja vissza a doppingszerek használatától. Az EGSZB emiatt ösztönzi, hogy készüljön tanulmány az egyes országok törvényalkotási helyzetéről, és jogi összehasonlító elemzés formájában tárják fel a problémákat és hiányosságokat.

4.6

Az EGSZB megjegyzi, hogy a doppingolás megelőzésével kapcsolatos nyilvántartások felvetik a személyi adatok közösségi jogszabályok által előírt védelmének kérdését.

4.7

Az EGSZB üdvözli, hogy a fehér könyv felvázolja a sport és fizikai aktivitás támogatásának lehetőségét a meglévő közösségi oktatási és képzési programokon keresztül (Comenius, Leonardo, Erasmus, Grundtvig, EQF, ECVET).

4.8

Az EGSZB üdvözli a fiatal sportolók képzésével kapcsolatos tanulmány elindítását. Az EGSZB azt ajánlja, hogy készüljön tanulmány a sportegyesületeknek a kiemelkedő teljesítményű fiatal sportolókkal kapcsolatos felelősségéről, annak érdekében, hogy a szerződésüket követően biztosítva legyen e sportolók számára a szakmai képzés, valamint a támogatás az aktív életbe történő beilleszkedéshez.

4.9

Az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy a tehetséges fiatal sportolók számára kialakított képzési rendszereknek mindenki számára hozzáférhetőnek kell lenniük, lehetővé téve a munkaerő szabad mozgását. Azonban az „otthon nevelt játékosok” problémaköréről szükséges a körültekintő elemzés, hiszen a klubok jelentős szerepet töltenek be a fiatal tehetségek felkutatásában és képzésében, melybe jelentős erőforrásokat invesztálnak és ezzel társadalmilag hasznos tevékenységet folytatnak. A klubokat érdekeltté kell tenni abban, hogy ezt a tevékenységüket fenntartsák.

4.10

Az EGSZB megelégedéssel nyugtázza a tényt, hogy a fehér könyv jelentős teret szentel a nonprofit sportszervezeteknek, az önkéntességnek, az alulról szerveződő sportnak, hiszen az európai sport jelentős része ezekben a struktúrákban zajlik.

4.11

Az EGSZB ugyanakkor felhívja a figyelmet arra, hogy a nonprofit szervezetek helyzete, finanszírozása, gazdasági tevékenysége, illetve állami-önkormányzati támogatása – a különböző történelmi hagyományok miatt – eltérő az egyes tagországokban. Az EGSZB reméli, hogy a témában tervezett tanulmány feltárja ezeket a különbségeket.

4.12

Az EGSZB üdvözli azt a felismerést, hogy közösségi szintű programok és akciók hasznosak lennének a sportban rejlő, társadalmi beilleszkedést elősegítő lehetőségek jobb kihasználása, a hátrányos és kirekesztett helyzetű csoportok és a befogadó társadalom közötti pozitív együttműködés érdekében.

4.13

A fehér könyv kitér a fogyatékkal élők sportjára. Az EGSZB örömmel nyugtázza, hogy megemlítésre kerül a sportlétesítmények akadálymentesítése, valamint a fogyatékkal élők segítésével foglalkozó önkéntesek és a személyzet képzése.

4.14

Az EGSZB üdvözli a nők sportban történő nagyobb részvételének és szerepvállalásának megemlítését, a nemek közti esélyegyenlőség érvényesítését. A nők sportolása pozitívan befolyásolhatja a családok, gyermekek sportolását is, s ezzel jóval tágabb hatást fejt ki a társadalom számára.

4.15

Az EGSZB üdvözli a lelátókon tapasztalható erőszak megelőzésére vonatkozó együttműködési elképzeléseket a meglévő nemzetközi vagy nemzeti szervezetekkel, és fontosnak tartja az átfedések elkerülését az erőforrások hatékonyabb felhasználása érdekében.

4.16

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az EU-tagállamok közötti együttműködés a sporteseményekhez kapcsolódó erőszak ellen jelenleg a belügyi együttműködés keretein belül a Rendőri Együttműködési Munkacsoportban (PCWP) zajlik.

4.17

Az EGSZB üdvözli, hogy a dokumentum felismeri a sport gazdasági hatását, munkahelyteremtő potenciálját, azonban sajnálatát fejezi ki, amiért a dokumentum nem tér ki arra, hogy a jövőben elérhetővé váljanak a már létező uniós források a meghatározott paramétereknek megfelelő sport- és rekreációs, közösségépítő, többfunkciós létesítmények finanszírozására is.

4.18

Az EGSZB hasznosnak tartaná döntés-előkészítés céljára az európai szintű egységes sportstatisztikai rendszer létrehozását.

4.19

Az EGSZB megjegyzi, hogy a nemzeti sportstruktúrák és statisztikai rendszerek eltérőek, valamint hogy a sport gazdasági hatásának egy fontos részét nehezen mérhető mutatók mentén fejti ki (pl. táppénzes órák, gyógyszerkiadások csökkenése, a társadalmi kohézió alakulása).

4.20

Az EGSZB hasznosnak találja az Eurobarometer-felméréseket, továbbá a tervezett tanulmányt a sportágazat és a lisszaboni folyamat összefüggéseiről, valamint a nagy sporteseményekhez kapcsolódó tapasztalatcserét.

4.21

Az EGSZB az európai sportstruktúrák már említett sokféleségére való tekintettel üdvözli annak a tanulmánynak a gondolatát, amelyet az Európai Bizottság fog elkészíteni a tagországokban megvalósuló sportfinanszírozásról, a kapcsolódó adómentességekről vagy adókedvezményekről.

4.22

Az EGSZB véleménye szerint a sport specifikussága és az európai jog közötti kapcsolat olyan sarkalatos kérdés, amelynek tisztázása hangsúlyos igényként jelentkezik a sportszervezetek oldaláról.

4.23

Az EGSZB úgy véli, hogy folytatni kell azt a munkát, amely elvezet egy megfelelőbb megoldáshoz. Az esetjog alkalmazása hosszú távon nem nyújt kellő jogbiztonságot a sportban érintett felek számára.

4.24

A sportszervezetek szabályai, érdekei és az EU-jog között szükséges összhang kérdéséhez kapcsolódik néhány további kérdéskör is: a játékosok menedzsmentjéről tervezett hatásvizsgálat, a klubok licencrendszerével kapcsolatos tervezett párbeszéd, a sportesemények közvetítési jogainak együttes értékesítése. Ezeket az EGSZB támogatja.

4.25

Az EGSZB egyetért a kiskorú sportoló védelmének szükségszerűségével, és üdvözli a fehér könyvben jelzett tevékenységeket (a fiatalok munkahelyi védelméről szóló irányelv nyomon követése, tanulmány a gyermekmunkáról, a tagállamok tájékoztatása a hatályos jogszabályokról).

4.26

Az EGSZB teljes mértékben támogatja a sporthoz kapcsolódó bűnözés minden formája (korrupció, pénzmosás) elleni küzdelmet, az ehhez kapcsolódó európai stratégiák kidolgozását.

4.27

Az EGSZB egyetért azzal, hogy stabil engedélyezési rendszerek legyenek az EU-ban a professzionális klubok számára, melyek azok működését átláthatóvá teszik.

4.28

Az EGSZB nagyon fontosnak tartja a médiatámogatások bevételeinek szolidaritási mechanizmusokkal történő felosztását, az amatőr sport ezzel történő támogatását.

4.29

Az EGSZB a jelen véleményében jelzett számos feladatra való tekintettel üdvözli a párbeszéd és egyeztetések folytatását mind az Európai Bizottság és a tagállamok és a nem kormányzati sportszervezetek, mind pedig az EU-s intézmények között.

4.30

Az EGSZB maximálisan támogatja az európai ágazati szintű szociálispárbeszéd-bizottságok felállítását (4) azért, hogy annak megvalósulása elősegítse az európai egységes munkaerőpiac működését a sport területén. Az európai szintű szociális párbeszédben a munkaadókon (klubok) és munkavállalókon (a sportolók, edzők, az őket kiszolgáló munkavállalók) kívül szükséges bevonni a sportszergyártókat és a sport különféle szektoraiban működő nemzetközi szervezeteket is.

4.31

Az európai szociális párbeszéd lehetséges témái: a versenyzők nyugdíjpénztára, reklám- és image-jogok, munkaegészségügyi kérdések, saját nevelésű sportolók és a munkaszerződések kérdése, valamint a sportpályafutás végeztével a szakmai pályafutás elindításának támogatása.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/41

1.1

Az oktatásra mindig is úgy tekintettek, mint ami amellett, hogy az egyéni fejlődés és kibontakozás alapvető eleme, a társadalmi haladás egyik tényezője is. Globalizált környezetben, ahol rendkívül erős a verseny – a szükséges ismeretek és készségek összetettsége miatt – manapság még fontosabb és központibb szerepet kap mind a társadalmak, mind pedig az egyének jövője szempontjából.

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy a tanulás központi célkitűzése továbbra is az, hogy szabadszellemű, kritikus szemlélettel rendelkező, autonóm állampolgárokat képezzen, akik képesek az őket körülvevő társadalom fejlődéséhez hozzájárulni, és rendelkeznek a szükséges készségekkel ahhoz, hogy megfeleljenek az új kihívásoknak. Eközben tudatában vannak kulturális örökségüknek, annak, hogy közös értékekkel rendelkeznek és annak, hogy a világ, amelyben élnek, nem csak az övék, ezért meg kell azt őrizni a következő generációk számára. Az oktatás feladata az is, hogy hozzájáruljon az egyének emancipációjához.

1.3

Ebben az összefüggésben a tanároknak kulcsfontosságú szerepük van a fenti cél elérésében, minthogy az ő kötelességük az ismeretek átadása, de ugyanígy az is, hogy kapcsolatban legyenek a gyermekekkel és a fiatalokkal egy olyan társadalomban, amelyben a családszerkezet új szerveződési formák szerint alakult át és működik.

1.4

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottságnak a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett közleményével a tanárok tanulmányait és szakképzését javítani hivatott eszközök tekintetében, illetve általánosságban helyesnek tartja a megközelítést.

1.5

Ugyanakkor az EGSZB úgy véli, hogy – annak ellenére, hogy az Európai Bizottság hatásköre ezen a téren korlátozott – a közlemény egy kicsit tovább mehetne, és kitérhetne olyan kérdésekre, amelyek mai jelentőségüknél fogva különös figyelmet érdemelnek.

1.6

Konkrétan: milyen új stratégiákat lehet és kell kifejleszteni egy világszintű változások által jellemzett környezetben történő oktatás érdekében, hogyan kell a családszerkezet átalakulásából és új szerveződési formáiból adódó új kihívásoknak megfelelni, hogyan lehet vonzóbbá tenni a tanári szakmát a fiatalok számára, különösen a fizetések és szociális juttatások szintjén stb.

1.7

Az Európai Bizottság közleményében kifejtetthez hasonlatosan az EGSZB-nek is az a szilárd meggyőződése, hogy egy mind összetettebb és mind nagyobb elvárásokat támasztó társadalomban a tanárokat mielőbb a minőségi, a jelenkor elvárásainak megfelelő oktatás előmozdítása egyik kulcsfontosságú tényezőjének kell tekinteni. Ennek elérése érdekében alapvető kérdés egyetemi és szakmai képzésük javítása, illetve a megfelelő feltételek biztosítása a számukra a fizetés és a karrierlehetőségek terén.

2.1

A közlemény szerint a tanárok tanulmányainak és szakképzésének minősége kulcsfontosságú tényező az oktatás minőségének biztosítása és a fiatalok iskolai eredményeinek javítása szempontjából. A dokumentum felsorol számos, ezen a téren meghozható intézkedést, illetve irányokat jelöl ki azt illetően, hogy az Európai Bizottság miként támogathatná ezt a munkát.

2.2

Az Európai Bizottság szerint ezek a javaslatok együttesen a következőkre szolgálnak majd: hogy a tanárok alap- és szakképzése összehangolt, egységes és megfelelően finanszírozott legyen; hogy minden tanár garantáltan rendelkezzen a megfelelő ismeretekkel, a helyes hozzáállással és a hatékony munkavégzéshez szükséges készségekkel; hogy ösztönözzék az oktatás szakszerűvé válását, illetve hogy az oktatás területén dolgozók között előmozdítsák a pedagógia gyakorlatáról való elgondolkodást és az azzal kapcsolatos kutatást. Ugyanígy támogatni kell a szakma státuszát és elismertségét is.

2.3

Ezek sikeres megvalósításával hozzá lehet járulni az oktatás általános minőségének javításához, és el lehet érni, hogy a tagállamok nemzeti szinten teljesítsék a társadalmi kohézióval, a versenyképességgel és a gazdasági növekedéssel kapcsolatos lisszaboni célkitűzéseket.

3.1

A tanári szakma az idők folyamán nemcsak körülményeit, hanem – a társadalom fejlődése és az iskolával szembeni új elvárások miatt – funkcionális tartalmát illetően is megváltozott. Az „ismereteket átadó” tanár helyett, akinek tudásától elvárjuk, hogy megkérdőjelezhetetlen legyen, ma olyan „oktató-nevelőkre” van szükség, akik ösztönzik a tanulást, és képesek strukturálni a fiatalok másféle forrásokból megszerzett tudását, amely néha naprakészebb, mint amivel maga a tanár rendelkezik.

3.1.1

Különösen az interneten – és más új, manapság a fiatalok többségének a rendelkezésére álló információs és kommunikációs technológiáknak köszönhetően – szerzett ismeretek okoznak problémát, amelyekhez a fiatalok hozzájutnak, de nem gondolkoznak el róluk megfelelő mértékben. Ezekkel a kérdésekkel vagy az alapképzés, vagy a továbbképzés szintjén kell foglalkozni úgy, hogy a tanárok képesek legyenek az így megszerzett információt új ismeretként beépíteni a fiatalok tanulmányaiba.

3.2

Az iskolákról elmondható, hogy a sokszínűbb, igényesebb és összetettebb társadalomnak köszönhetően demokratikusabbakká és heterogénebbekké váltak. E fejlődés következtében a mai iskolákban a demokrácia, az egyenjogúság és a sokszínűség alapvető fogalmakká váltak, és előfeltételét jelentik a fogyatékkal élő gyermekeket és fiatalokat is befogadó integratív iskoláknak. Ezzel összefüggésben a tanárokra újfajta felelősség hárul, éspedig az, hogy személyre szabottabb és egyedibb válaszokat nyújtsanak.

3.3

A bevándorlás, az iskolai megkülönböztetés, a szegénység, a fiatalokat (különösen városi környezetben) érintő erőszak jelensége, valamint a munkahely növekvő bizonytalansága és a tartós munkanélküliség elterjedése „begyűrűzött” az iskolába is. Ennek eredményeként a tanári szakma összetettebb, nehezebb, ugyanakkor bizonytalanabb lett. A tanár gyakran nem tudja, hogyan kezelje ezeket az új jelenségeket, és ehhez nem kap megfelelő segítséget sem.

3.4

A nők mind nagyobb arányú munkába állása, az egyszülős családok számának növekedése illetve a másfajta életvezetés miatt kialakuló új családszerveződési formák ugyanígy új képességeket kívánnak meg a tanároktól, különös tekintettel az egyes családok által választott szülői szerephez való alkalmazkodás készségére.

3.5

A tanárok alapképzése nem mindig tartotta a lépést ezekkel a változásokkal. Sokáig rendkívül akadémikus maradt, azután pedig gyakran túl nagy hangsúlyt helyezett a pedagógiai és didaktikus részre. A tudományos ismeretek oktatása eközben jelentősen meggyengült az alapképzésben. Vissza kell állítani a tanárképzés két pólusa közötti helyes egyensúlyt.

3.6

A tanárok alapképzését a tudományos és a pedagógiai ismeretek egyensúlyának kell jellemeznie – éppen ez a megfelelő arány adja ugyanis a tanári szakma különlegességét. A képzésnek tartalmaznia kell egy társadalomlélektani, sőt, embertani összetevőt is, amely lehetővé teszi a multikulturális környezetben való, a kulturális sokféleséget kihasználó oktatáshoz szükséges ismeretek és technikák megszerzését. Ilyen környezetben kell ugyanis a tanároknak konfliktusokat és összetett helyzeteket kezelniük és megoldaniuk. A képzés során azt is meg kell tanítani a jövendőbeli tanároknak, hogy hogyan figyeljenek úgy a fiatalokra, hogy ezáltal bevonják őket a legjobb megoldások keresésébe. Ennek kapcsán alapvető az ENSZ gyermekjogi egyezményének – amely szerint minden gyermeknek és fiatalnak joga van oktatásra és képzésre, szabadidőre, jó bánásmódra, valamint a saját életére való befolyásra – 12. cikke által a gyermekek és fiatalok részére biztosított jogok figyelembevétele.

3.7

Bár az Európai Bizottság azt állítja – és ezt az EGSZB is elismeri –, hogy semmiféle alapképzés nem képes biztosítani az összes ismeretet és készséget, ami a megfelelő helytálláshoz szükséges egy teljes karrier során, nem szabad elfelejteni, hogy minél hosszabb és alaposabb az alapképzés, annál nagyobb lesz a tanár hajlandósága a továbbképzésben való részvételre. Ezt a szempontot a tanárképzési politikák mindeddig nem értékelték megfelelően.

3.8

A tanárok alapképzésének egyébként olyan célkitűzéseket kell tartalmaznia, amelyek továbbmennek annál a kérdésnél, hogy milyen ismereteket kell átadni, és hogyan. Olyan képet kell kialakítani, amely szerint a tanár a munkájáról elgondolkodó szakemberként képes felmérni munkavégzésének körülményeit, meghatározni az alkalmazandó stratégiákat és értékelni azok eredményeit. Ugyanígy közvetíteni kell azt az elképzelést is, hogy az oktatás eszköz lehet, és kell is, hogy legyen a társadalmi kohézió, a társadalmi és gazdasági fejlődés, valamint az aktív, dinamikus, a kulturális és környezeti változatosságot tiszteletben tartó – azaz egy jobb világot építő – állampolgárok képzése érdekében. A tanárok ugyanis a társadalmi kohézió valódi láncszemei.

3.9

A továbbképzésnek pedig nem csak attól kell függenie, hogy mik az egyén – mint ismeretei határait felismerő és a társadalmi és technológiai fejlődéssel tisztában levő szakember – szükségletei, hanem a nagyobb, más szereplőket és érdekcsoportokat is magában foglaló közösségbe illeszkedő iskola mint szűk közösség igényeit is figyelembe kell vennie.

3.10

A továbbképzés sok országban új dolognak számít, és folyamatosan ösztönözni kell, mint a tanári szakma fejlődéséhez elengedhetetlen tényezőt. A továbbképzés a tanárok egyik hivatásbeli kötelessége, és köztudottan nélkülözhetetlen a szakma gyakorlásához. Biztosítani kell ezért számára a megvalósuláshoz szükséges időt, teret és forrásokat.

3.11

A szakmai és technológiai tárgyakat oktató tanárok továbbképzésének összhangban kell lennie a technológiai fejlődéssel. Gondoskodni kell vállalatokkal való együttműködésekről, hogy a tanárok megismerhessék, és napi szinten követhessék az új technológiai fejlesztéseket.

3.12

A továbbképzéssel kapcsolatos politikák egyik legsúlyosabb hibája, hogy elképzeléseik szerint a továbbképzés bizonyos tantárgyak mentén egységesíthető. Bár nem elhanyagolható ez a szempont sem, a képzésnek azonban ki kell elégítenie az iskola környezetét alkotó közösség igényeit, és összhangban kell lennie az iskola oktatási programjával is. Csak így lehet megfelelni az egyes országok vagy régiók társadalmi és gazdasági fejlődése által állított kihívásoknak és szem előtt tartani a társadalmi élet új érzékeny pontjait.

3.13

A munkahelyhez jutás és a karrierépítés feltételei, a szakma gyakorlásához nyújtott külön segélyek, a szakma társadalmi jelentőségének megfelelő bérezés és a hivatás társadalmi elismerése csak néhány azok közül a tényezők közül, amelyek a tanárképzés mellett hozzájárulnak ahhoz, hogy a legjobb képességű személyek e köztudottan nehéz és embert próbáló szakma felé irányuljanak, így – az igényességi szint és a minőség emelésén keresztül – javítva az oktatás színvonalát.

4.1

Az Európai Bizottság közleménye kiemeli, hogy az oktatók tanulmányai és szakképzése szorosan kapcsolódik más politikákhoz, például az Európai ifjúsági paktumhoz (1), az innovációs, kutatási, vállalkozási (2), illetve a többnyelvűséghez (3) kapcsolódó politikákhoz, valamint a szakképzettségek elismeréséhez (4).

4.2

Az EGSZB általánosságban elismeri, hogy ezek a politikák kapcsolódhatnak a tárgyhoz, de úgy véli, hogy más szempontokat kell kiemelni, amelyeket a tanárok alap- és továbbképzésének minden formája során figyelembe kell venni:

4.2.1

A millenniumi célkitűzések, amelyek megvalósítása mellett az EU minden tagállama elkötelezte magát az ENSZ keretében, és amelyek eléréséhez szükség van magasan képzett tanárokra, akik képzésében így egységes stratégiának kell érvényesülnie.

4.2.2

A lisszaboni célkitűzések, amelyek a tudás fontosságára, így az oktatásra helyezik a hangsúlyt, és abból az elvből indulnak ki, hogy Európa legfontosabb tőkéje az emberi erőforrás. A fiatalok figyelmének felkeltése a fenntartható fejlődés és a szociális piacgazdaság iránt a lisszaboni stratégiából eredő feladat, amely részévé kell, hogy váljon a fiatalok képzésének.

4.2.3

A nemek dimenziója, nem csak azért, mert a tanárok többsége nő, hanem azért is, mert ez a társadalmi-gazdasági fejlődést és a társadalmi kohéziót célzó európai politika központi kérdése.

4.2.4

A fiatalok általános képzése minden – fizikai, szellemi, illetve kreativitással, innovációval, részvétellel és társadalmi hasznossággal kapcsolatos – területen. A gyermekek és a fiatalok általános fejlesztéséről való elgondolkozáshoz kognitív készségek, didaktikai és pedagógiai felkészültség, valamint csapatszellem szükséges. Ezekre csupán igényes alap- és megfelelő továbbképzés segítségével lehet szert tenni.

4.3

A közlemény felvázolja a tanári szakma jellemzőit az Európai Unióban, három alapvető szempontot emelve ki: a nemet, az életkort és a bérezést. Nem részletezi azonban a három összetevő között fellelhető összefüggéseket.

4.3.1

Igaz ugyan, hogy az oktatás minden terén a nők vannak többségben, azonban számuk fordítottan arányos az egyes területek társadalmi fontosságával és/vagy az ott elérhető fizetési szintekkel. Így az iskola előtti felkészítő oktatástól a felsőoktatás felé haladva csökken a nőnemű tanárok aránya.

4.3.2

A tanári szakma társadalmi megítélése manapság kedvezőtlenebb, mint más, azonos szintű képesítést adó, népszerűbb pályáké, és emiatt már nem elég vonzó a legfiatalabb korosztályok számára. Megállapíthatjuk, hogy ez a hivatás többet követel meg mind az alapképzés szintjén, mind pedig a társadalmi felelősség terén; a munkakörülményekkel, a szakmai életúttal és a bérezéssel kapcsolatos elvárások azonban nem követték ezt a változást.

4.3.2.1

Az egzakt tudományok, a kommunikációs és információs tanok különösen szenvednek ettől a versenyhelyzettől, ugyanis általában nincs elegendő tanár ezeken a területeken.

4.3.3

Az EGSZB egyébiránt felhívja a figyelmet arra, hogy a közlemény egyes állításai nincsenek részletes elemzéssel alátámasztva, ami azzal a kockázattal jár, hogy egyes összetettebb tények nem kerülnek napvilágra. Amikor például a tanárok fizetését a nemzeti átlagjövedelemmel vetjük össze, figyelembe kell venni a fizetések GDP-hez viszonyított értékét, a fizetések és a pályafutás hossza közötti kapcsolatot, és össze kell hasonlítani más, az egyetemi képzést tekintve hasonlóan munkaigényes szakmákkal.

4.3.4

Európában az oktatói népesség körében egyértelműen öregedés tapasztalható, és jogos a félelem attól, hogy nem képes a megfiatalodásra, mivel igen magas az 50 és 64 év közötti tanárok aránya. Előretekintő tanulmányt kellene európai szinten készíteni a népesség korszerkezetének jövőbeli hatásairól.

4.3.5

Sürgősen vonzóbbá kell tehát tenni a tanári szakmát a fiatalok számára, ami természetesen feltételezi a jelentősebb befektetéseket is ezen a területen, de ugyanakkor – és lehet, hogy ez még fontosabb – változásokat kell elérni társadalmi és kulturális téren annak érdekében, hogy átértékelődjön a tanárok társadalmi szerepe.

4.4

Az Európai Bizottság közleménye meghatároz néhány lépést az oktatáspolitika terén – az egész életen át tartó tanulást, a szükséges készségeket, a pedagógiai gyakorlatról és a kutatásról való elmélkedést, a képesítéseket, a tanárok felsőfokú oktatását és a társadalomban való tanítást illetően –, amelyek hozzájárulhatnak a tanárok egyetemi oktatásának és szakképzésének javításához.

4.4.1

Az EGSZB helyesli a kifejtett gondolatokat, de úgy véli, hogy nem lehet strukturálatlan módon, a környezetükből kiragadva vizsgálni ezeket a területeket. Természetesen mind fontosak, de a társadalomnak másképpen kell tekintenie a tanárok mai – az ismeretek, a technológiák bősége és az információ megszerzésének sokfélesége által jellemzett – környezetben betöltött szerepére.

5.1

A tanári szakmát társadalmi szempontból át kell értékelni, mivel különös fontossággal bír a lisszaboni stratégia keretében meghatározott célok megvalósításában, illetve mivel a tanárokra hárul az Európai Unió legfontosabb tőkéjének, az emberi erőforrásnak a képzése.

5.2

A szakma újbóli elismeréséhez szükséges a bérezés színvonalának, a csapatmunkának és a továbbképzésnek az átértékelése, valamint az, hogy a tanári tevékenység végzésének lehetősége és a szakmabeli előrelépés feltételei, a munkakörülmények, továbbá az arra rászoruló ágazatoknak és területeknek nyújtott külön támogatások elég vonzóak legyenek ahhoz, hogy felkeltsék a lelkes és jó képességű fiatalok érdeklődését a hivatás iránt.

5.2.1

Ennek az újraértékelésnek olyan feltételrendszeren kell alapulnia, amely rögzíti a tanároktól elvárt képességeket mind az akadémikus tudás terén, mind pedig a velük kapcsolatba lépő közösségekkel kapcsolatos társadalmi ismereteket illetően, valamint a pedagógiai módszerekkel összefüggésben.

5.3

Bár az oktatás nem tartozik az EU különleges hatáskörei közé, a nyílt koordinációs módszer megerősítése, az információ összegyűjtése és megosztása, a bevált gyakorlatok cseréje, a szakma értékének növelésére irányuló, külön programok bevezetése mind hasznos eszköz lehet abban, hogy segítse a tagállamokban a cél elérése érdekében ható politikák bevezetését.

5.4

Az oktatás felelősségteljes feladat. Ezért olyan stratégiákat kell kifejleszteni, amelyek pályafutásuk elején támogatják a fiatalabb oktatókat, például tapasztaltabb kollégák jelenlétével. Tekintettel a szakmai kimerülésre (fizikai és szellemi téren), utóbbiakat nem szabadna arra kötelezni, hogy nyugdíjazásukig ugyanazt a feladatot lássák el.

5.5

A több területet átfogó – akár tanári koordinációval, akár anélkül működő – pedagóguscsapatok ma alapvető fontosságú eszközt jelentenek minden oktatási célú programban, amely tekintetbe veszi az új (a családi szerkezetből és szerveződési formából, a munkaidőből és a munkaszervezésből, a tartós munkanélküliségből, a bevándorlásból, illetve különösen a fogadó ország nyelvének és kultúrájának alacsony szintű ismeretéből származó) problémákat, és a sajátos, állandóan jelen lévő valóságot (fogyatékkal élő, speciális oktatást igénylő gyermekek és fiatalok, harc a nemi megkülönböztetés ellen és a nemek közötti egyenlőség figyelembe vétele). Ennek megfelelően a tanárok képzésének magában kell foglalnia az ilyen problémák tudatosítását. Ezenkívül alapvető fontosságú a speciális oktatást igénylő gyermekek és fiatalok nevelésére szakosodó tanárok képzése. Ez megvalósulhat ebben a témában nyújtott mester- vagy doktori képzés formájában.

5.6

Egy másik, az oktatási intézményekre jellemző társadalmi valóság a fiatalkori erőszak. Ezt a – különösen a városi környezetben tapasztalható – jelenséget több oldalról kell megközelíteni, és megértően kell kezelni.

5.7

Egyébiránt különös jelentőséggel bír az oktatási segédszemélyzet érdekében történő befektetés az iskola olyan oktatási feladatai elvégzésének biztosításához, amelyek kívül esnek a tanárok konkrét, oktatással kapcsolatos felelősségi körén.

5.8

Az alapképzésnek mindezeket a kiinduló gondolatokat szem előtt kell tartania, és ebből következően magas minőséget kell biztosítania mind tudományos, mind pedig pedagógiai-didaktikai szinten, illetve az új készségekkel – például a csapatszellemmel, a más társadalmi szereplőkkel, különösen a családokkal való együttműködéssel, valamint a tanulásvágy másokban való felébresztésének képességével – kapcsolatosan. Tartalmaznia kell programszervezési módszereket és csoportdinamikai tanulmányokat, amelyek révén megelőzhetőek és feloldhatók a társadalomban jelen levő rejtett konfliktusok.

5.9

Az EGSZB javasolja azt is, hogy ismerjék el, hogy a tanári szakmához hosszabb alapképzésre, magasabb szintű igényességre, valamint az iskola és a társadalom – ideértve a munka világát is – kapcsolatának jobb megértésére van szükség.

5.10

Ami a továbbképzést illeti, azt a tanári pályakép alakulása strukturáló elemének kell tekinteni, ezért az országoknak olyan programokat kell bevezetniük, amelyek a tanárok és az iskolák igényeinek megfelelő rendszert alakítanak ki.

5.11

Ahhoz, hogy a továbbképzés sikeresen és hatékonyan elérje célkitűzéseit, szükség van arra, hogy a tanárok aktív részt vállaljanak benne már a kialakítás és a tervezés szakaszától kezdve, egészen a megvalósításig. Az is fontos, hogy a képzés alapvetően az iskolákra és azok egyedi oktatási programjainak konkrét célkitűzéseire koncentráljon.

5.12

A társadalmi-gazdasági szereplőket – és konkrétan az oktatásban dolgozókat – képviselő szakszervezeteket értékes partnerekként kell kezelni a tanárok alap- és továbbképzési célkitűzéseinek meghatározása és a rendszer értékelése során.

5.13

A továbbképzés tartalmazhatna egy „a szülők és a tanárok részvétele” című részt annak érdekében, hogy a szülők is közreműködhessenek az iskola oktatási programjában, hogy tudatosulhasson bennük a gyermekeik oktatásában szerepet játszó tényezők sokfélesége, valamint hogy részei lehessenek gyermekeik a család körein kívül történő nevelésének.

5.14

A továbbképzésnek a szakmaközi vitafórum szerepét is be kellene töltenie, ami miatt kívánatos lenne, hogy az bevonjon az oktatási folyamatban részt vevő, más szereplőket is, és szem előtt tartsa annak lehetőségét, hogy több iskolát fogjon össze egy általánosabb folyamatban.

5.15

Végül pedig, az európai programoknak ösztönözniük kellene az egyes országok hasonló körülmények között működő iskolái közötti tapasztalat- és információcserét. A bevándorlók fogadó és származási országának iskolái közötti tapasztalatcsere például jó ötlet lenne ahhoz, hogy megértsék az érintett gyermekek és fiatalok gondjait, és olyan stratégiákat dolgozzanak ki, amelyek lehetővé teszik a nyilvánvaló problémák megoldását.

5.16

Egyébiránt a lisszaboni stratégia keretén belül ösztönözni kell – különösen a tanulmányi szabadságok segítségével – a tanárok Unión belüli mobilitását, amely a jobb, egész életen át tartó tanuláshoz szükséges tapasztalatok és az innováció hordozója.

5.17

Végezetül pedig azonosítani kell a megfelelő, és az Unió minden tagállamában elismert oktatási mutatókat, amelyekkel értékelhetőek az eredmények, és előrelépések érhetőek el az oktatási rendszerben a képesítések tökéletesítésével és a társadalmi kohézió erősítésével kapcsolatos, közös cél felé.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/45

1.1

Az EGSZB egyetért annak szükségességével, hogy dolgozzanak ki egy átfogó, igazán európai ifjúsági stratégiát, és kész a maga eszközeivel hozzájárulni ehhez a folyamathoz (úgymint a helyi szintű szervezetekkel való közvetlen kapcsolattartás és az uniós intézmények figyelmének felkeltése a polgárokhoz legközelebb álló szintű problémák és megoldások iránt).

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy egy sikeres és fenntartható, átfogó gyermek- és ifjúsági stratégia kidolgozásának folyamatát az Európai Bizottságon belül létrehozandó (az érintett különböző főigazgatóságok tevékenységét összehangoló) állandó struktúrának vagy intézményközi csoportnak kellene elősegítenie, és ezt a folyamatot egy egyértelmű célokat és határidőket meghatározó ellenőrző mechanizmus létrehozására kellene alapítani.

1.3

Az EGSZB úgy véli, hogy mielőtt mindent megtennénk az idős munkavállalók mobilizálásáért, el kell kezdenünk a foglalkoztatottság arányának növelését az Unióban azáltal, hogy mindent megteszünk a fiatalok tömeges foglalkoztatásáért, mivel ennek sokkal hosszabb távú hatásai lesznek szociológiai (autonómia, társadalom, születési arány, család stb.) illetve gazdasági szempontból, értve ezalatt a növekedést, a szociális finanszírozást, a fogyasztást, a megtakarítást, a befektetést (pl. az építkezést stb.). Sürgeti a tagállamokat és az európai intézményeket, hogy tegyék meg a fiatalkori munkanélküliség csökkentéséhez szükséges lépéseket Európában, főképp az Európai ifjúsági paktum és a tagállamok lisszaboni stratégiához kapcsolódó nemzeti reformprogramjainak gyorsabb és hatékonyabb végrehajtása révén.

1.4

Az EGSZB sürgeti a vidéki területeken és a szegény városi területeken élő fiatalok helyzetének alaposabb átgondolását. Felhívja a tagállamokat, hogy nézzenek szembe a gyermekszegénység megszüntetésének kihívásával, és kiegészítő intézkedéseket sürget a fogyatékkal élő fiatalok társadalomban való egyenjogú részvételének javítása érdekében.

1.5

Az EGSZB ajánlja, hogy az Európai Bizottság a munkáltatói és munkavállalói szervezetekkel, a formális oktatási rendszer képviselőivel és a megfelelő civil szervezetekkel való együttműködés révén folytassa munkáját az önkéntes ifjúsági munka elismerése terén.

1.6

Az EGSZB megismétli a fiatalok önkéntes tevékenységével kapcsolatban megfogalmazott álláspontjának főbb elemeit, mindenekelőtt a következőket:

1.7

Az EGSZB nem tanácsolja a munkaerő-piaci integráció instabil és kilátás nélküli módozatait: nem kellene a továbbiakban a bizonytalanságra és az egyre megbízhatatlanabb munkaidőkre és szerződésekre alapozni, mivel bebizonyosodott már hatásuk az egyre nagyobb számú, különféle társadalmi csoportokból érkező fiatalokra. A bizonytalanság mint az alapoktatás és a munka világa közötti átmeneti megoldási javaslat késlelteti a szakmai előrehaladást, valamint a társadalmi és a családi életben a tartós felelősségvállalást, amint azt a Dublini Alapítványnak, az ILO-nak vagy az Európai Foglalkoztatási Megfigyelőközpontnak a tanulmányai és a megfigyelései is sajnálatos módon alátámasztanak.

1.8

Az EGSZB támogatja a döntéshozók és a fiatalok közötti strukturált párbeszéd kialakítását. Egy ilyen párbeszéd hozzájárulhat az Európai Bizottság közleményében javasolt átfogó európai ifjúsági stratégia kialakításához. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság arra irányuló javaslatát, hogy készüljön háromévente uniós jelentés a fiatalok helyzetéről, és azt ajánlja, hogy biztosítsák a fiatal civil társadalom, különösen a nemzeti ifjúsági tanácsok részvételét e jelentés kidolgozásában.

1.9

Az EGSZB támogatja az EU és a fiatalok közötti erős partnerség fejlesztését egy olyan nyilatkozat keretén belül, amely az uniós intézmények és – partnerük a fiatalok részéről – az Európai Ifjúsági Fórum között kerül majd aláírásra.

2.1

Az EGSZB már több mint tíz éve foglalkozik az ifjúság kérdéskörével. A legutóbbi vélemények még mindig aktuálisak, és a bennük foglaltakat – legalábbis részben – ebben a dokumentumban is megismételhetjük (1).

2.2

2007. szeptember 5-én az Európai Bizottság elfogadta a fiatalok oktatásban, foglalkoztatásban és társadalomban való teljes körű részvételének elősegítéséről szóló közleményét, amelyet az Oktatásügyi és Kulturális Főigazgatóság, valamint a Foglalkoztatási, Szociális Ügyi és Esélyegyenlőségi Főigazgatóság közösen dolgozott ki. Megszövegezésében egyéb főigazgatóságok is részt vettek. A közlemény olyan témákkal foglalkozik, mint a fiatalok oktatása, foglalkoztatás, egészségügy és állampolgárság, és ágazatközi megközelítést próbál alkalmazni. A közleményt két bizottsági személyzeti dokumentum egészíti ki: az első az önkéntes tevékenységekről, a második a fiatalkori munkanélküliségről szól.

2.3

A közlemény figyelembe veszi a 2007 áprilisában az Európai Politikai Tanácsadók Hivatala (BEPA) által közétett „Befektetés az ifjúságba: képzési stratégia” című jelentés érdekes eredményeinek némelyikét is.

2.4

Általánosan véve az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság által alkalmazott megközelítést, mind a folyamatot, mind pedig a közlemény tartalmát illetően. Örömmel nyugtázza, hogy számos főigazgatóság részt vett kidolgozásában.

2.5

Az EGSZB-nek ugyanakkor kétségei vannak az átfogó ifjúsági stratégia létrehozására irányuló tervek végrehajtása felől. Az Európai Bizottság nem határozza meg e cél eléréséhez vezető folyamat mikéntjét. A Tanács első reakciója alapján eddig még egyik tagállamnak sincsenek ebbe az irányba mutató tervei.

3.1

Ez a fejezet majdnem kizárólag a formális oktatással foglalkozik, pedig – kiegészítve az iskolarendszerek munkáját – a nem formális oktatás is segít megteremteni azokat a készségeket és kompetenciákat, amelyek az egész életen át tartó tanulás folyamatának sikeréhez szükségesek. Ezért ezt is figyelembe kell venni.

3.2

Általában véve az EGSZB egyetért az oktatás minőségének javítását célzó javaslatokkal, mivel ezek összhangban állnak a jelenlegi stratégiákkal és dokumentumokkal.

3.3

Az EGSZB szintén egyetért azzal, hogy – a Youthpass kiegészítéseként – kidolgozzák az Europass ifjúsággal kapcsolatos elemeit, mivel a Youthpass kizárólag a Cselekvő ifjúság program keretén belül megvalósított ifjúsági tevékenységekre összpontosít. Az elismerést érdemlő ifjúsági tevékenységek köre azonban ennél sokkal szélesebb.

3.4

Az EGSZB ajánlja, hogy az Európai Bizottság a munkáltatói és munkavállalói szervezetekkel, a formális oktatási rendszer képviselőivel és a megfelelő civil szervezetekkel való együttműködés révén folytassa munkáját az önkéntes ifjúsági munka elismerése terén.

3.5

Az iskolát elhagyó fiatalok számára lehetővé kellene tenni, hogy olyan nem formális képzési programokban vehessenek részt, amelyek felkészítik őket a felnőtt életre és a munkaerőpiacon való sikeres részvételre mint munkavállalók, illetve vállalkozók.

4.1

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy a fiatalkori munkanélküliség Európa jövőjét fenyegető jelenség, és sürgeti a tagállamokat, valamint az európai intézményeket, hogy tegyék meg a szükséges lépéseket a helyzet javítása érdekében. Ezeknek a lépéseknek elsősorban az Európai ifjúsági paktum gyorsabb és hatékonyabb végrehajtásán kellene alapulniuk, mivel számos tagállamban komoly lemaradások tapasztalhatók e téren. Jelenleg az Európai ifjúsági paktum inkább szándéknyilatkozat, mintsem igazán működőképes terv.

4.2

Egyik korábbi véleményében (2) az EGSZB azt kérte, hogy kerüljön megfontolásra az alábbi számszerűsített céloknak a tagállamok lisszaboni stratégiára vonatkozó reformprogramjaiba való beépítése:

4.3

Az EGSZB nemrégiben véleményt fogadott el a rugalmas biztonságról (3), amely jó alapját képezhetné az e témában folytatandó jövőbeli munkának. A vélemény többek között megjegyzi, hogy „a fiatalok pedig számos tagállamban bizonytalan munkaerőpiaccal szembesülnek, amelyet magas munkanélküliség, határozott idejű szerződések, nem megfelelő szociális biztonsági fedezet, illetve képesítési szintjükön aluli munka jellemez.”

4.4

A szociális bizonytalanság, amely mindezidáig a fiatalságnak nevezett életkor velejárója és jellemzője volt, egyre több fiatalt érint, úgy Európában, mint az egész világban. Hogy erről bizonyosságot nyerjünk, elég az ILO utolsó jelentéseit áttanulmányozni, amelyekből kiderül, hogy ezek a fiatalok a foglalkoztatás bizonytalanságával és anyagi nehézségekkel szembesülnek. A korábbi nemzedékeknek tekintettel kell lenniük a jövőre, amelyet a fiatalok örökségéül hagynak.

4.5

Az EGSZB már korábban sürgette a fiatalok vállalkozói kedvének előmozdítását pénzügyi és technikai támogatás nyújtásával, valamint a vállalkozások átvételéhez, áthelyezéséhez és indításához kapcsolódó bürokratikus akadályok minimálisra csökkentésével. Ezért az EGSZB érdeklődését fejezi ki a fiatal vállalkozók mobilitásának ösztönzésére irányuló javasolt kísérleti projekt iránt.

4.6

Az Európai Bizottság gyakornokságra vonatkozó kezdeményezését illetően az EGSZB egyetért azzal, hogy gyakornokságra vonatkozó európai minőségi keretrendszert kellene bevezetni, és hozzáférhetővé tenni a vállalatok számára, hogy azok elkötelezzék magukat elvei iránt, és egyértelmű szerződéseket kössenek a fiatalokkal. Jelenleg még sokszor előfordul, hogy a szakmai gyakorlatot végző fiatalokat olcsó munkaerőként használják, ahelyett hogy lehetővé tennék számukra a jövőbeli munkahelyekre való tanulást és felkészülést.

4.7

Az Európai Bizottság javaslatával összhangban, amely arra ösztönzi a tagállamokat, hogy a fiatalok oktatásról munkára való átállásának támogatásához használják fel a nemzeti politikákat és az EU alapjait, az EGSZB sürgeti a tagállamokat, hogy csökkentsék az uniós alapokból történő finanszírozás megpályázásával kapcsolatos adminisztratív terheket, mivel ezek rontják az önkéntes alapon működő ifjúsági civil szervezetek esélyeit a finanszírozás e típusához való hozzáférésre. A civil szervezetek projektjeinek előfinanszírozása is javítaná projektjeik esélyeit.

5.1

Az EGSZB sürgeti a vidéki területeken és a szegény városi területeken élő fiatalok helyzetének alaposabb átgondolását. Számos vidéki és szegény városi területen a fiatalok nem férnek hozzá magas szintű oktatáshoz, képzéshez, mobilitáshoz, egészségügyi szolgáltatásokhoz, szórakozási lehetőségekhez, foglalkoztatási alkalmakhoz, illetve nincs esélyük a civil társadalomba való bekapcsolódásra.

5.2

Az EGSZB felhívja a tagállamokat, hogy nézzenek szembe a gyermekeket és a fiatalokat sújtó szegénység megszüntetésének kihívásával, amely súlyos hatással van rájuk kérdések egész sora tekintetében, úgymint az egészség, az oktatás, és még a tekintetben is, hogy milyenek az „életkilátásaik” arra nézve, hogy valaha kitörjenek a szegénységcsapdából.

5.3

A közlemény nem foglalkozik azzal az alapvető összefüggéssel, amely a gyermekek napközbeni ellátásának kiterjedtsége, színvonala és a későbbi iskolai teljesítmények, eredményes munkavállalás között van. Az EGSZB ajánlja, hogy a lisszaboni stratégiában meghatározott célok szerinti módon kerüljön kiemelésre a gyerekek napközbeni ellátásának jelentősége, mint az iskolára, és az önálló életre való felkészítés, valamint a társadalmi befogadás, és a lemaradások pótlásának egyik kiváló eszköze.

5.4

Kiegészítő intézkedéseket sürget a speciális szükségletű, hátrányos helyzetű és fogyatékkal élő gyermekek és fiatalok társadalomban való egyenjogú részvételének javítása érdekében a következő területeken: az ifjúsági program intézkedéseiben való egyenjogú részvétel, az ifjúságpolitikával és ifjúsági projektekkel, valamint a tudatosság erősítésére irányuló intézkedésekkel kapcsolatos információkhoz való egyenjogú hozzáférés.

5.5

Az EGSZB általánosan egyetért az Európai Bizottság elemzésével a nemek közötti egyenlőséggel kapcsolatos kérdéseket illetően. Azonban sajnálatát fejezi ki amiatt, hogy a közlemény nem javasol semmi újat a nemi szerepekkel kapcsolatos sztereotípiák elleni küzdelmet illetően.

5.6

Az EGSZB már korábban is kérte az Európai Bizottságot, hogy hozzon a gyermekek és fiatalok egészségét és különösen az egészséges és kiegyensúlyozott életmódot előtérbe helyező intézkedéseket:

5.7

Az EGSZB közelmúltbeli, a „nemzedékek közötti szolidaritás” témáját érintő véleményeinek (4) szellemében a fiatalsággal való szolidaritást a horizontális, átfogó politikákba is be kell vonni, a civil társadalom egyéb korú csoportjaival (kisgyermekek, érett és idős korúak) való együttműködés és szolidaritás jegyében.

5.8

Ezért az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság új egészségügyi stratégiájának elfogadását.

6.1

Az EGSZB véleményein keresztül támogatta a fiatalok tevékeny részvételét, valamint azáltal, hogy felajánlotta létesítményeit a 2007-es Európai Ifjúsági Hét számára.

6.2

Egyik korábbi véleményében az EGSZB hangsúlyozta a fiatalok tevékeny részvételének és autonómiájának fontosságát általában véve a társadalomban. Ezért az EGSZB azt ajánlotta, hogy:

6.3

Az EGSZB örömmel nyugtázná, ha a közleménynek a fiatalok önkéntes tevékenységeivel foglalkozó része (5.2. pont) erőteljesebben és kevésbé általánosan lenne megfogalmazva. Az EGSZB sajnálattal veszi tudomásul, hogy feltáró véleményében (5) rögzített ajánlásai közül egy sem került bele a közleménybe.

6.4

Ezért megismétli a témában megfogalmazott álláspontjának főbb elemeit:

6.5

Az EGSZB támogatja az EU és a fiatalok közötti erős partnerség fejlesztését egy olyan nyilatkozat keretén belül, amelyet az uniós intézmények és – partnerük a fiatalok részéről – az Európai Ifjúsági Fórum között kerül majd aláírásra. Megelégedéssel veszi tudomásul, hogy az Európai Ifjúsági Fórum „több mint kész arra, hogy a partnerekkel együttműködve elgondolkodjon a megfelelő intézkedésekről és eszközökről annak biztosítása érdekében, hogy a kevesebb lehetőséggel rendelkező fiatalok véleményét is meghallják, és figyelembe vegyék e folyamat keretében.” (6)

6.6

Az EGSZB továbbá támogatja a döntéshozók és a fiatalok közötti strukturált párbeszéd kialakítását. Egy ilyen párbeszéd hozzájárulhat az Európai Bizottság közleményében javasolt átfogó európai ifjúsági stratégia kialakításához. Ennek érdekében az EGSZB egy olyan párbeszéd találkozót javasol, amelyre meg kellene hívni az összes érintett főigazgatóságot, a Tanács és az Európai Parlament, valamint a fiatal civil társadalom képviselőit abból a célból, hogy közös útitervet dolgozzanak ki a fiatalokkal kapcsolatos kérdések ágazatközi kezelésének lehetséges módozataival kapcsolatban. Az EGSZB úgy véli, hogy egy ilyen közös útiterv konkrét lépést jelentene a 2007. márciusi Rómában tartott ifjúsági csúcstalálkozón a fiatalok és a fiatal civil társadalom által feltett kérdések megválaszolása felé.

6.7

A fiatalokkal folytatott strukturált párbeszéd során jól ki kellene aknázni a jelenleg rendelkezésre álló eszközöket is, például az EU elnökségeinek fiatalokkal kapcsolatos rendezvényeit és az európai ifjúsági heteket. Ezeket a rendezvényeket azonban inkább az európai átfogó ifjúsági stratégiát illetően elért haladásról folytatott vitákra kellene felhasználni, és írásos eredményeiket hozzá kellene kapcsolni ehhez az előrehaladáshoz. Nincs szükség új nyilatkozatok megfogalmazására: nem kell újból és újból „feltalálni a kereket”.

6.8

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatát, hogy készüljön háromévente uniós jelentés a fiatalok helyzetéről. Egy ilyen jelentésnek – a siker vagy kudarc pontosan meghatározott mutatóit alkalmazva – az átfogó ifjúsági stratégiával és annak célkitűzéseivel kellene foglalkoznia. E jelentés kidolgozásában biztosítani kellene a fiatal civil társadalom, különösen a nemzeti ifjúsági tanácsok részvételét.

17.6.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 151/50

1.1

Az EGSZB kedvezően fogadja a 883/2004/EK rendelet és a(z) […] rendelet rendelkezéseinek harmadik országok e rendelkezések által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló tanácsi rendeletre irányuló javaslatot, mivel az előrelépést jelent az uniós polgárok és az Európai Unió területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező, harmadik országbeli állampolgárok közötti egyenlő bánásmód terén.

1.2

Ezzel kapcsolatban az EGSZB reméli, hogy figyelembe veszik az alábbi megjegyzéseket, amelyek e vélemény vonatkozó részeiben foglaltak összegzései:

1.2.1

A 859/2003/EK rendelet, és ebből következően az 1408/71/EGK rendelet és végrehajtási rendelete semmilyen körülmények között nem maradhat hatályban.

1.2.2

A 859/2003/EK rendelet helyébe lépő szöveg ne tartalmazzon mellékletet, amely a 883/2004/EK rendelet alkalmazása alóli kivételeket meghatározó különleges rendelkezéseket tartalmaz.

1.2.3

Az ilyen természetű kérdésekkel kapcsolatos rendelkezések elfogadási eljárása során mindig kérjék ki az Európai Unió szervezett civil társadalmát képviselő Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét.

2.1

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság a harmadik országokból származó migráns munkavállalók jogállásáról szóló, 1991 áprilisában elfogadott saját kezdeményezésű véleményében (1) szót emelt a közösségi állampolgárok és a harmadik országok állampolgárai között a szociális területen biztosítandó egyenlő bánásmód mellett.

2.2

1999 októberében a tamperei Európai Tanács kijelentette, hogy igazságos bánásmódot kell biztosítani a tagállamok területén jogszerűen lakóhellyel rendelkező harmadik országbeli állampolgároknak, az uniós polgárokéhoz hasonló jogokkal és kötelezettségekkel ruházva fel őket. E jogok közé tartozik természetesen a szabad mozgáshoz való jog és annak a szociális-foglalkoztatási területre gyakorolt összes hatása.

2.3

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 63. cikke előírja, hogy a Tanács az Amszterdami Szerződés hatálybalépésétől kezdve „intézkedéseket fogad el azoknak a jogoknak és feltételeknek a meghatározására vonatkozóan, amelyek mellett harmadik országoknak a tagállamok valamelyikében jogszerűen tartózkodó állampolgárai más tagállamokban tartózkodhatnak” (2). Ezek az intézkedések kihatnak e személyek tartózkodási és szabad mozgáshoz való jogára.

2.4

2003 májusában közzétették az 1408/71/EGK és az 574/72/EGK rendelet rendelkezéseinek valamely harmadik ország e rendelkezések által pusztán állampolgárságuk okán nem érintett állampolgáraira (3) való kiterjesztéséről szóló 859/2003/EK rendeletet (4). Ezzel eleget tettek az Európai Közösséget létrehozó szerződés 63. cikkében foglalt előírásnak, és a szociális biztonságra vonatkozó rendeleteket kiterjesztették az Európai Unió területén jogszerűen tartózkodó, harmadik országból származó állampolgárokra, ezek családtagjaira, valamint az uniós polgárok olyan túlélő hozzátartozóira, akik – harmadik országok állampolgáraiként – szintén jogszerűen tartózkodnak az Unió területén.

2.5

2004-ben, a szociális biztonsági rendszerek koordinálásáról szóló 883/2004/EK rendelet elfogadásakor az 1408/71/EGK rendelettől való eltérés határidejét a nevezett rendelet végrehajtási rendelete elfogadásának és közzétételének napjához kötötték. Ha nem fogadnák el a véleményünk tárgyát képező rendeletjavaslatot, az Unió területén jogszerűen tartózkodó harmadik országbeli állampolgárokra továbbra is az 1408/71/EGK rendelet vonatkozna, és nem élvezhetnék a 883/2004/EK rendeletben bevezetett egyszerűsítés és fejlesztések előnyeit, továbbá előállna az a paradox helyzet, hogy két szociális biztonságról szóló rendelet létezne, melyek közül az egyik csak a harmadik országok állampolgáraira vonatkozna.

3.1

A rendeletjavaslat három cikkből áll, és valószínűleg az előzőhöz hasonlóan tartozik hozzá egy melléklet is, amely azonban nem jelenik meg az előterjesztett javaslatban. A cikkek szövege szinte szóról szóra megegyezik azon rendeletével, amelynek a helyébe lép.

3.2

Az első cikk az alkalmazási kört határozza meg, amelybe természetesen a harmadik országok olyan állampolgárai, ezek családtagjai és túlélő hozzátartozói tartoznak bele, akik valamely tagállam területén jogszerűen rendelkeznek lakóhellyel, és akikre nem vonatkozik a 883/2004/EK rendelet.

3.3

A második cikk ugyanazokat a kivételeket sorolja fel, amelyeket a jelenleg hatályos 859/2003/EK rendelet, a 2003. június 1-jét – a jelenlegi rendelet hatálybalépését – megelőző érvényesíthető jogok tekintetében.

3.4

A harmadik cikk meghatározza az új rendelet hatálybalépésének időpontját és azt, hogy a 859/2003/EK rendelet ettől az időponttól hatályát veszti.

4.1

Az EGSZB kedvezően fogadja a rendeletjavaslatot, és ismét feltétlen támogatásáról biztosítja a közösségi állampolgárok és a harmadik országok állampolgárai közötti egyenlő bánásmódot a szociális területen, abban a meggyőződésben, hogy az egyenlő bánásmód megkönnyíti a tagállamokban élő, harmadik országból származó bevándorlók fokozatos integrációját.

4.2

Az EGSZB üdvözli, hogy a 883/2004/EK rendelet és végrehajtási rendelete rendelkezéseinek harmadik országok e rendelkezések által csupán állampolgárságuk miatt nem érintett állampolgáraira való kiterjesztéséről szóló rendeletre irányuló javaslat eljárása során a Tanács kikérte a véleményét a javaslatról. Éppen ezért nem értjük, hogy a 859/2003/EK rendelet eljárása során miért nem érkezett hasonló felkérés, mert így az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság nem tudott véleményt nyilvánítani egy ilyen fontos kérdésben.

4.3

Függetlenül azoktól a kérdésektől, amelyekben kötelező konzultálni az EGSZB-vel, úgy véljük, hogy a szociális jellegű kérdések megvitatásakor mindig figyelembe kellene venni a véleményét, főként akkor, ha e kérdések a szociális biztonsági ellátásokról szóló rendelkezések alkalmazását érintik.

4.4

A 859/2003/EK rendelet egyik preambulumbekezdése az Európai Unióról szóló szerződéshez és az Európai Közösséget létrehozó szerződéshez csatolt, az Egyesült Királyság és Írország helyzetéről szóló jegyzőkönyv 3. cikkével összhangban kinyilvánítja, hogy e két tagállam részt kíván venni e rendelet elfogadásában és alkalmazásában.

4.5

A 859/2003/EK rendelet helyébe lépő rendeletre vonatkozó javaslatban még nem szerepel ilyen értelmű preambulumbekezdés, megítélésünk szerint azért, mert e két tagállam még nem nyilatkozott ebben a kérdésben. Az EGSZB reméli, hogy az új rendelet esetében is sor kerül erre, annak elkerülése érdekében, hogy – mint ahogy e vélemény 2.5. pontjában említettük – az 1408/71/EGK rendelet csak egy vagy két tagállamban maradjon hatályban, és csak a harmadik országok állampolgáraira vonatkozzon.

4.6

A jelenlegi, 859/2003/EK rendelethez tartozik egy melléklet, amely felsorolja két tagállam pontosan meghatározott ellátásait, amelyek kivételt képeznek a rendelet alkalmazása alól. Az EGSZB elé véleménynyilvánítás céljából terjesztett javaslat szövegéhez nem tartozik ilyen melléklet. Ennek oka az lehet, hogy egyetlen tagállam sem kívánt kivételeket tenni, illetve még egyikük sem nyilatkozott erről a kérdésről.

4.7

Bármi is legyen az oka az említett melléklet hiányának, az EGSZB a harmadik országokból származó migráns munkavállalók jogállásáról szóló saját kezdeményezésű véleményében (5) több mint tizenöt éve kifejtett véleményével összhangban újfent felszólít a közösségi állampolgárok és a harmadik országok állampolgárai közötti egyenlő bánásmódra a szociális területen, ezért kéri, hogy ne csatoljanak mellékletet az új rendelethez.