1.4.2008   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 82/1

1.

1.1.

1.2.

1.3.

1.3.1.

1.3.2.

1.3.3.

1.3.4.

1.3.5.

1.3.6.

1.4.

1.5.

1.5.1.

1.5.2.

1.5.3.

1.5.4.

1.5.5.

1.5.6.

1.5.7.

1.5.8.

1.5.9.

1.5.10.

1.5.11.

1.5.12.

2.

2.1.

2.2.

3.

3.1.

3.1.1.

3.1.2.

3.1.3.

3.1.4.

3.1.5.

3.1.5.1.

3.1.5.2.

3.1.6.

3.1.6.1.

3.1.6.2.

3.1.7.

3.1.7.1.

3.1.7.2.

3.1.8.

3.1.9.

3.1.10.

3.1.11.

3.1.12.

3.2.

3.3.

4.

5.

5.1.

5.2.

5.2.1.

5.2.1.1.

5.2.1.2.

5.2.1.3.

5.2.1.4.

5.2.2.

5.2.2.1.

5.2.2.2.

5.2.2.3.

5.2.2.4.

5.2.3.

6.

7.

7.1.

7.2.

7.3.

7.4.

7.5.

(1)

2007 tavaszán az Európai Tanács arra kérte fel a tagállamokat és az EU-intézményeket, hogy tegyenek intézkedéseket egy fenntartható integrált európai éghajlatváltozási és energiapolitika kidolgozása érdekében. A Tanács többek között kijelentette: „Mivel az energiatermelés és -felhasználás az üvegházhatást okozó gázkibocsátás fő forrása, e cél elérése érdekében integrált megközelítés szükséges az éghajlatváltozási és energiapolitika terén. Az integrációt egymást kölcsönösen támogató módon kell elérni. Ennek szem előtt tartásával az európai energiapolitika – a tagállamok energiaszerkezettel kapcsolatos döntéseinek és az elsődleges energiaforrásokkal kapcsolatos szuverenitásának maradéktalan tiszteletben tartásával, valamint a tagállamok közötti szolidaritás szellemében – a következő három célkitűzésre fog koncentrálni:

(2)

Az Európai Tanács az európai energiapolitika kialakításának egyik mérföldköveként a 2007–2009-es időszakban támogatta az átfogó energiaügyi cselekvési tervet, és felkérte különösen a Bizottságot, hogy a lehető leggyorsabban terjessze elő a cselekvési tervben kért javaslatokat. A javaslatok egyike a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatások felülvizsgálatával kapcsolatos.

(3)

Az Európai Tanács határozott és független kötelezettséget vállal arra, hogy az EU 2020-ig 1990-hez képest legalább 20 %-kal csökkenti az üvegházhatást okozó gázok kibocsátását. Az Európai Tanács a 2020-ra vonatkozó előrejelzésekhez képest 20 %-os energiamegtakarítási uniós célkitűzés elérése érdekében szintén kiemelte az energiahatékonyság EU-ban való fokozásának szükségességét, és jóváhagyta az arra vonatkozó kötelező célkitűzést, hogy a megújuló energiaforrások részaránya az EU teljes energiafogyasztásában 2020-ig 20 %-ra emelkedjen, valamint az azzal kapcsolatos, kötelező, valamennyi tagállam által elérendő minimum-célkitűzést, hogy a bioüzemanyagok részaránya az EU teljes közlekedési benzin- és dízelüzemanyag-fogyasztásában 2020-ig 10 %-ra emelkedjen.

(4)

Az új iránymutatás a cselekvési terv és az Európai Tanács által kijelölt energiaügyi és az éghajlatváltozáshoz kapcsolódó célkitűzések környezetvédelmi szempontjai megvalósításának egyik eszköze.

(5)

Az „Állami támogatási cselekvési terv – Kevesebb és célzottabb állami támogatás: ütemterv az állami támogatás 2005–2009 közötti reformjához” (1) dokumentumban (a továbbiakban: állami támogatási cselekvési terv) a Bizottság megállapította, hogy az állami támogatási intézkedések időnként a közös érdekű célkitűzések megvalósításának hatékony eszközei lehetnek. Az állami támogatás bizonyos feltételek mellett korrigálhatja a piaci hiányosságokat, javítva ezáltal a piacok működését és fokozva az európai gazdaság versenyképességét. Az intézkedések a piaci hiányosságok kiküszöbölésétől függetlenül elősegíthetik például a fenntartható fejlődést (2). Az Állami támogatási cselekvési terv hangsúlyozza továbbá, hogy a környezetvédelem lehetőségeket nyújthat az innováció számára, új piacokat teremthet és fokozhatja a versenyképességet az erőforrások hatékony felhasználása és új beruházási lehetőségek révén. Bizonyos feltételek mellett az állami támogatás hozzájárulhat ezekhez a célkitűzésekhez, mivel elősegíti a lisszaboni stratégia kulcsfontosságú célkitűzéseit: a fenntarthatóbb növekedést és a munkahelyteremtést. A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program (a továbbiakban: hatodik környezetvédelmi cselekvési program) megállapításáról szóló, 2002. július 22-i 1600/2002/EK európai parlamenti és tanácsi határozat (3) meghatározza a környezet védelmére irányuló intézkedések kiemelt területeit (4).

(6)

A környezetvédelem terén az állami támogatás ellenőrzésének elsődleges célja annak biztosítása, hogy az állami támogatási intézkedések magasabb környezetvédelmi szintet eredményezzenek, mint amely támogatás nélkül megvalósulna, valamint annak biztosítása, hogy a verseny torzulása szempontjából a támogatás pozitív hatásai túlsúlyban legyenek a negatív hatásokkal szemben, figyelembe véve az EK-Szerződés 174. cikkében megállapított „szennyező fizet” elvet (a továbbiakban: PPP – „Polluter Pays Principle”).

(7)

A gazdasági tevékenységek károsíthatják a környezetet, nem utolsósorban a velük járó szennyezés által. Egyes esetekben állami beavatkozás hiányában a vállalkozások elkerülhetik, hogy a tevékenységükből fakadó környezetvédelmi kár teljes költségét viseljék. Ennek eredményeként a piac nem hatékonyan osztja el a forrásokat, mivel a termelés (kedvezőtlen) külső hatásai nem a termelőnél csapódnak le, hanem azokat a társadalom egészének kell viselnie.

(8)

A PPP szerint ezek a negatív externáliák annak biztosítása által kezelhetők, hogy a szennyező fizet az általa okozott szennyezésért, ami azt jelenti, hogy a környezetvédelemmel kapcsolatos költségek teljes mértékben a szennyezőre hárulnak (a költségek internalizálása). Ez annak biztosítására szolgál, hogy a (vállalkozás által viselt) saját költségek a gazdasági tevékenység tényleges társadalmi költségeit tükrözzék. Ennélfogva a PPP teljes körű alkalmazása a piaci hiányosságok felszámolásához vezetne. A PPP kötelező környezetvédelmi előírások révén, vagy piaci alapú eszközökkel (5) valósítható meg. A piaci alapú eszközök közül néhány tartalmazhat állami támogatást, amelyet az érintett összes vállalkozásnak, vagy egy részüknek nyújthatnak.

(9)

Bár a PPP alkalmazásának jelenleg megvannak a korlátai, ez a szabályozás terén tapasztalható hiányosság nem akadályozhatja meg a tagállamokat abban, hogy a környezetvédelem terén olyan követelményeket támasszanak, amelyek meghaladják a közösségi követelményeket, és amelyek a lehető legnagyobb mértékben csökkentik a negatív externáliákat.

(10)

Előfordulhat, hogy a tagállamok a környezetvédelem szintjének növelése érdekében állami támogatást kívánnak felhasználni ahhoz, hogy egyéni szinten (a vállalkozások szintjén) ösztönzőket teremtsenek az előírt közösségi jogszabályoknál magasabb szintű környezetvédelem megvalósításához vagy közösségi jogszabályok hiányában a környezetvédelem szintjének növeléséhez. A tagállamok ezenkívül a közösségi jogszabályokban előírtnál magasabb szintű nemzeti szabványokat vagy ilyen környezeti adókat is megállapíthatnak, illetve közösségi jogszabályok hiányában környezeti adók segítségével egyoldalúan is érvényt szerezhetnek a PPP-nek.

(11)

A Bizottság úgy véli, hogy felül kell vizsgálni a környezetvédelemmel kapcsolatos állami támogatásra vonatkozó iránymutatást az állami támogatási cselekvési tervben meghatározott célkitűzések megvalósítása, különösen a célzottabb támogatás, a magasabb szintű gazdasági elemzés és a hatékonyabb eljárások biztosítása érdekében. Ezenfelül a Bizottság úgy véli, hogy tekintetbe kell venni a környezetvédelmi politika és a környezetvédelmi technológiák terén elért haladást, és a tapasztalatok figyelembevételével ki kell igazítani a szabályokat.

(12)

A Bizottság a környezetvédelmi támogatás értékelése során alkalmazni fogja ezt az iránymutatást, ezáltal növelve a döntéshozatalával kapcsolatos jogbiztonságot és átláthatóságot. A környezetvédelmi támogatás alapjául elsősorban az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szolgál. Ez az iránymutatás a környezetvédelem állami támogatásáról szóló közösségi iránymutatás (6) helyébe lép, amely 2001-ben lépett hatályba.

(13)

Ez az iránymutatás kétfajta értékelésre vonatkozik: bizonyos küszöbérték alatti támogatást és a bizonyos küszöbérték alatti termelési kapacitással rendelkező létesítmények számára nyújtott támogatást magában foglaló intézkedések szokásos vizsgálatára (3. fejezet), valamint az e küszöbértéket meghaladó támogatást vagy az e küszöbértéket meghaladó termelési kapacitással rendelkező létesítmények számára nyújtott támogatást magában foglaló intézkedések részletes vizsgálatára, és az olyan támogatás részletes vizsgálatára, amelyet megújuló energiát termelő új üzemeknek nyújtanak, ahol a támogatási összeg a külső költségeket figyelmen kívül hagyó számoláson alapul (5. fejezet).

(14)

Ez az iránymutatás a Bizottságnak bejelentett valamennyi intézkedésre alkalmazandó – vagy azért, mert az intézkedés nem tartozik a csoportmentesítési rendelet (a továbbiakban: CsMR) hatálya alá, vagy mert a CsMR egyedi támogatásbejelentési kötelezettséget állapít meg, vagy mert az érintett tagállam úgy határoz, hogy bejelent a CsMR alapján elvben csoportmentességben részesülő valamely intézkedést –, valamint az alkalmazandó valamennyi nem bejelentett támogatás vizsgálatára is ennek az iránymutatásnak a közzétételét követően.

(15)

Az állami támogatási cselekvési tervben a Bizottság kijelentette, „a növekedést és munkahelyteremtést szolgáló, újraindított lisszaboni stratégiához való lehető legjobb hozzájárulás érdekében a Bizottság szükség esetén erősíti az állami támogatások ellenőrzése során alkalmazott gazdasági szemléletű megközelítését. A gazdasági szemléletű megközelítés annak eszköze, hogy az egyes állami támogatások célzottabban és összpontosítottabban szolgálják az újraindított lisszaboni stratégia célkitűzéseinek elérését”.

(16)

Annak vizsgálatakor, hogy egy támogatási intézkedés összeegyeztethetőnek tekinthető-e a közös piaccal, a Bizottság a támogatási intézkedésnek a közös érdekű cél elérésében játszott pozitív szerepét annak negatív mellékhatásaival – mint például a kereskedelem és a verseny torzulása – szemben teszi mérlegre. Az állami támogatásokra vonatkozó, a létező gyakorlatokra épülő cselekvési terv intézményes formába öntötte ezt a mérlegelési gyakorlatot az ún. „mérlegelési tesztben” (7). Ez három lépésből áll: az első két lépés az állami támogatás pozitív hatásait értékeli, a harmadik pedig a negatív hatásokkal foglalkozik, valamint megvonja a pozitív és negatív hatások mérlegét. A mérlegelési teszt szerkezete a következő:

(17)

Ez a mérlegelési teszt az állami támogatásra vonatkozó szabályok kialakítására és az esetek vizsgálatára egyaránt alkalmazható.

(18)

Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikkének első francia bekezdése meghatározza, hogy az Európai Unió egyik fő célkitűzése a fenntartható fejlődés megvalósítása. Ennek gazdasági fejlődésre, szociális kohézióra és magas szintű környezetvédelemre kell épülnie. Ennélfogva a környezetvédelem támogatása fontos, közös érdekű célkitűzés. Ezenkívül az EK-Szerződés 6. cikke megemlíti, hogy a környezetvédelmet be kell építeni valamennyi közösségi politikába, az EK-Szerződés 174. cikkének(2) bekezdése pedig kimondja, hogy a környezetvédelmi politikának az elővigyázatosság és a megelőzés elvén kell alapulnia, valamint azon az elven, hogy a környezeti károkat elsődlegesen a forrásuknál kell elhárítani (8), továbbá a „szennyező fizet” elven.

(19)

Ez az iránymutatás meghatározza az olyan piaci hiányosságok kezelését célzó állami támogatás nyújtásának feltételeit, amelyek a környezetvédelem szuboptimális szintjét eredményezik.

(20)

A környezetvédelem terén a leggyakoribb piaci hiányosság a negatív externáliákkal kapcsolatos. Az önérdekből tevékenykedő vállalkozásokat nem ösztönzi semmi arra, hogy figyelembe vegyék a termelésből fakadó negatív externáliákat, sem akkor, amikor arról döntenek, hogy milyen termelési technológiát alkalmaznak, sem amikor a termelési szintről határoznak. Másképp fogalmazva a vállalkozás által viselt termelési költségek alacsonyabbak a társadalom által viselt költségeknél. Ennélfogva a vállalkozásokat nem ösztönzi semmi arra, hogy csökkentsék az általuk okozott szennyezést, vagy a környezet védelme érdekében önálló intézkedéseket tegyenek.

(21)

Azok a kormányok, amelyek szembesülnek ezzel a piaci hiányossággal, általában szabályozást alkalmaznak annak érdekében, hogy a termelésből fakadó negatív externáliákat figyelembe vegyék. A szabványok, adók, gazdasági eszközök és egyéb szabályozás bevezetése révén a szennyezést okozó vállalkozásoknak a PPP-nek megfelelően ki kell fizetniük a társadalomnak a szennyezés költségét. Ezeknek a negatív externáliáknak az internalizálása következésképpen megnöveli a vállalkozás saját költségeit, így negatívan befolyásolja a bevételt. Továbbá, mivel a szennyezés egyenlőtlenül oszlik meg az iparágak és a vállalkozások között, a környezetbarát szabályozások költségeit differenciáltan kell megállapítani, nem csak a vállalkozások, hanem a tagállamok között is. Továbbá előfordulhat, hogy a tagállamok másképp ítélik meg a magas szintű környezetvédelmi célkitűzések bevezetésének szükségességét.

(22)

A PPP-szintet teljes mértékben tükröző közösségi szabványok és piaci alapú eszközök hiányában (szabályozási hiányosság) a tagállamok egyoldalúan úgy határozhatnak, hogy magasabb szintű környezetvédelemre törekszenek. Ez viszont többletköltségeket jelenthet a területükön tevékenykedő vállalkozások számára. Ezért a tagállamok a szabályozás mellett pozitív ösztönzőként használhatják az állami támogatást a magasabb szintű környezetvédelem eléréséhez. Ezt kétféleképpen tehetik:

(23)

Az állami beavatkozásnak szerepe van a megfelelőbb környezetvédelem biztosításában. A szabályozás és a piaci alapú eszközök a környezetvédelmi célkitűzések elérésének legfontosabb eszköze. Fontos szerepet játszhatnak az olyan „puha” eszközök is, mint például az öko-címkék és a környezetbarát technológiák terjesztése. A politikai eszközök legmegfelelőbb összetételének megtalálása ugyan bonyolult lehet, a piaci hiányosságok, illetve a politikai célkitűzések megléte azonban automatikusan nem indokolja az állami támogatás felhasználását.

(24)

A PPP szerint a szennyezőnek ki kell fizetnie az általa okozott szennyezés összes költségét, beleértve a társadalmat terhelő közvetett költségeket is. Ebből a célból a környezetvédelmi szabályozás hasznos eszköz lehet a szennyezőre háruló teher növeléséhez. A PPP tiszteletben tartása elméletileg biztosítja a negatív externáliákhoz kapcsolódó piaci hiányosság orvoslását. Következésképpen a PPP teljes mértékű végrehajtása esetén nem lenne szükség további állami beavatkozásra a piaci szempontból hatékony eredmény biztosításához. A PPP továbbra is a legfőbb szabály, az állami támogatás valójában a második legjobb lehetőség. Ha a PPP vonatkozásában állami támogatás alkalmazására kerül sor, az mentesítené a szennyezőt az általa okozott szennyezés költségeinek megfizetése alól. Ezért ilyen esetekben nem biztos, hogy az állami támogatás megfelelő eszköz.

(25)

A környezetvédelem jelenlegi szintje azonban – elsősorban a PPP hiányos végrehajtása miatt – a következő okokból gyakran nem tekinthető kielégítőnek:

(26)

A környezetvédelem nem kielégítő szintje összefüggésében az állami támogatás – bár a fent említett valamennyi problémát nem oldja meg – pozitív ösztönzőket biztosíthat a vállalkozások számára, hogy olyan tevékenységeket vagy beruházásokat hajtsanak végre, amelyek nem kötelezőek, és amelyeket máskülönben a profitorientált vállalkozások nem hajtanának végre. Ezenkívül az állami támogatás megfelelő eszköz lehet arra, hogy lehetővé tegye a tagállamok számára a közösségi normákat meghaladó nemzeti környezetvédelmi rendelkezések elfogadását azzal, hogy csökkenti a rendelkezéssel leginkább érintett vállalkozások terheit, ily módon lehetővé téve a rendelkezés alkalmazását.

(27)

A környezetvédelemhez nyújtott állami támogatásnak a kedvezményezett magatartásának megváltozását kell eredményeznie, úgy hogy a környezetvédelem magasabb szintű legyen, mint abban az esetben, ha nem nyújtottak volna támogatást. A környezetvédelem szintjét emelő beruházások ugyanakkor növelhetik a bevételt (9), és/vagy csökkenthetik a költségeket (10), és így önmagukban is gazdaságilag vonzóak lehetnek. Ezért ellenőrizni kell, hogy az adott beruházást nem valósították volna meg állami támogatás nélkül.

(28)

A cél annak bizonyítása, hogy a vállalkozás az állami támogatás nélkül nem kezdett volna bele az adott tevékenységbe pusztán az eleve benne rejlő előnyök miatt. Az ösztönző hatást a tényeket összehasonlító elemzés útján kell azonosítani, amely a célzott tevékenység támogatással és támogatás nélkül megvalósuló szintjét hasonlítja össze. A tények összehasonlításán alapuló forgatókönyv meghatározása kulcsfontosságú annak megállapítása szempontjából, hogy az állami támogatásnak van-e ösztönző hatása. A felmerült beruházási vagy termelési többletköltségek kiszámítása szempontjából a magasabb szintű környezetvédelem elérése is alapvető fontosságú.

(29)

Előfordulhat, hogy a kötelező közösségi szabványok teljesítése érdekében beruházásokat szükséges végrehajtani. Mivel a vállalkozásnak mindenképpen teljesítenie kellene ezeket a szabványokat, a már hatályban lévő kötelező közösségi szabványok teljesítésére irányuló állami támogatás nem indokolható.

(30)

A támogatás csak akkor tekinthető arányosnak, ha kevesebb támogatással nem lehetne elérni ugyanazt az eredményt. Ezenkívül az arányosság az intézkedés szelektivitásának mértékétől is függhet.

(31)

Konkrétabban: a támogatási összeget a tervezett környezetvédelem megvalósításához szükséges minimumra kell korlátozni. Ezért a beruházási támogatás támogatható költségei a környezetvédelmi célkitűzések megvalósításához szükséges (nettó) többletköltségeken alapulnak. Ez a felfogás azt jelenti, hogy a támogatási összeg mértékének meghatározásakor a beruházás többletköltségeiből fő szabályként le kell vonni a beruházásból a vállalkozás számára adódó gazdasági előnyöket.

(32)

Mindazonáltal nem könnyű számba venni az összes gazdasági előnyt, amelyre a vállalkozás a járulékos beruházásból szert tesz. Például a támogatható költségek kiszámításának a 80–84. pontban részletezett módszere a beruházást követő bizonyos kezdeti időszakot követően már nem veszi figyelembe az üzemelési előnyöket. Hasonlóképpen nem vehetők számításba ebben az összefüggésben bizonyos – gyakran nehezen mérhető – előnyök sem, például a környezetbarát beruházással erősített „zöld arculat”. Emiatt a támogatás arányosságának biztosítása érdekében a Bizottság úgy ítéli meg, hogy a támogatási összegnek általában kisebbnek kell lennie a figyelembe vehető beruházási költségeknél (lásd a mellékletet). A támogatási összeg csak olyan esetekben érheti el a számításba vehető beruházási költségek 100 %-át, amikor a beruházási támogatást valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében, világos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján ítélik oda, ezzel eredményesen biztosítva, hogy a támogatás a környezetvédelmi előny eléréséhez szükséges minimális szintre korlátozódik. Ugyanis csak ilyen körülmények között tételezhető fel, hogy az adott pályázatok minden lehetséges előnyt tükröznek, amely a járulékos beruházásból ered.

(33)

A fentieken kívül, bizonyos intézkedések esetében nem lehet a többletköltségek alapján kiszámítani a támogatás összegét: ez a helyzet a környezeti adó alóli mentesség vagy adócsökkentés, valamint az értékesíthető engedélyek rendszere formájában nyújtott támogatás esetében. Az említett esetekben az arányosságot a mentességekre és a csökkentésekre vonatkozó olyan feltételek és kritériumok előírásával kell biztosítani, amelyek szavatolják, hogy a kedvezményezett nem részesül túlzott előnyökben, és az intézkedés szelektivitása az abszolút minimumra korlátozódik.

(34)

A környezetvédelem megvalósításának költsége a kis- és középvállalkozások esetében a tevékenységük méretéhez viszonyítva gyakran magasabb. A kis- és középvállalkozások a tőkepiac tökéletlenségei miatt gyakran korlátozottan képesek e költségek viselésére. Ezért, és figyelembe véve azt, hogy csökken a verseny torzulásának kockázata abban az esetben, ha a kedvezményezett ilyen vállalkozás, bizonyos támogatási típusok esetében indokolt lehet többlettámogatást nyújtani e vállalkozások számára.

(35)

Ezenkívül a tagállamokat arra ösztönzik, hogy a környezeti előnyök elérése során biztosítsák a költséghatékonyságot, például válasszanak olyan intézkedéseket, amelyek esetében az elkerült külső költségek a támogatás összegéhez viszonyítva jelentősek. Mivel azonban nincs közvetlen kapcsolat az elkerült külső költségek és a vállalkozásnál felmerülő költségek között, az elkerült külső költségek csak kivételes esetekben vehetők alapul az állami támogatás összegének megállapításához. Annak érdekében, hogy a megfelelő ösztönzőt biztosítsák a vállalkozások magatartásának megváltoztatásához, a támogatás összegének rendszerint közvetlenül kell kapcsolódnia a vállalkozás által viselt költségekhez.

(36)

Ha a környezetvédelemre irányuló állami támogatási intézkedések célirányosak, hogy a magasabb szintű környezetvédelemhez kapcsolódó tényleges többletköltségeket ellensúlyozzák, rendszerint elég kicsi annak a veszélye, hogy a támogatás túlzottan torzítaná a versenyt. Következésképpen döntő fontosságú, hogy a környezetvédelemre irányuló állami támogatási intézkedések célirányosak legyenek. Olyan esetekben, amelyekben a támogatás egyáltalán nem vagy csak arányosan szükséges a tervezett célkitűzés eléréséhez, a támogatás sérti a versenyt. Különösen akkor alakulhat ki ilyen helyzet, ha a támogatás a következőkhöz vezet:

(37)

Bizonyos esetekben az intézkedés arra irányul, hogy összességében a környezet érdekeit szolgálva beavatkozzon a piac működésébe annak érdekében, hogy egyes környezetbarát üzemeket pártfogoljon más, környezetszennyezőbb üzemekkel szemben. Az ilyen intézkedések eredményeként a környezetbarát termékek előállítói javítani tudják majd piaci pozícióikat azokkal a versenytársaikkal szemben, akik környezeti szempontból kevésbé előnyös termékeket kínálnak. Ilyen esetekben a Bizottság az intézkedésnek a támogatásban nem részesített vállalkozások piaci pozíciójára, illetve nyereségszintjére gyakorolt negatív hatásának vizsgálata során számításba veszi az intézkedés átfogó környezeti hatásait is. Minél kisebb az érintett intézkedés várható környezeti hatása, annál fontosabb a támogatás által a versengő termékek piaci részesedésére és nyereségére gyakorolt hatás vizsgálata.

(38)

Az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló, 1999. március 22-i 659/1999/EK tanácsi rendelet (11) 4–7. cikkének sérelme nélkül a Bizottság különböző törvényi vélelmeket alkalmaz a bejelentett állami támogatás típusai szerint.

(39)

Ezen iránymutatás 3. fejezetében a Bizottság meghatározza azon intézkedések körét, amelyek esetében eleve úgy ítéli meg, hogy az állami támogatások olyan piaci hiányosságokat orvosolnak, amelyek akadályozzák a környezetvédelmet, vagy amelyek túlteljesítik a környezetvédelem szintjét. A Bizottság továbbá olyan feltételek és paraméterek sorát határozza meg, amelyek azt hivatottak biztosítani, hogy az ezen intézkedésekre irányuló állami támogatások valóban ösztönző hatásúak és arányosak legyenek, valamint csak korlátozott negatív hatásuk legyen a versenyre és a kereskedelemre. A 3. fejezet tehát a támogatott tevékenység, a támogatási intenzitás és az összeegyeztethetőséghez kapcsolt feltételek tekintetében tartalmaz paramétereket.

(40)

A meghatározott küszöbértékeket meghaladó támogatási összegek, valamint helyzetek esetében azonban további vizsgálatra van szükség, mivel nagyobb a verseny és a kereskedelem torzulásának veszélye. E további vizsgálat az 5. fejezettel összhangban általában az intézkedés további és részletesebb, tényeken alapuló vizsgálatából áll. Ezeket az intézkedéseket akkor nyilvánítják összeegyeztethetőnek, ha az 5. fejezet szerinti mérlegelési teszt általános pozitív értékelést eredményez. E vizsgálat összefüggésében nem feltételezhető, hogy az összeegyeztethetőségre vonatkozó kritériumok már a kiinduláskor teljesültek. A környezeti adók alóli mentesség, illetve azok csökkentése kizárólag a 4. fejezetben lefektetett vizsgálat elvégzésétől tehető függővé (12).

(41)

E részletes vizsgálat eredményeképpen a Bizottság a feltételektől függően jóváhagyhatja a támogatást, a közös piaccal összeegyeztethetetlennek nyilváníthatja vagy bizonyos feltételek mellett határozatot hozhat az összeegyeztethetőségre vonatkozóan.

(42)

A Bizottság egy sor olyan intézkedést meghatározott, amelyek állami támogatása bizonyos feltételek mellett az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontjával összeegyeztethető lehet.

(43)

A támogatás ezen típusa egyéni ösztönzőket biztosít a vállalkozások számára ahhoz, hogy magasabb szintű környezetvédelmet valósítsanak meg. Egy vállalkozást rendszerint semmi nem ösztönöz arra, hogy túlteljesítse a kötelező szabványokat, ha annak költsége nagyobb a vállalkozás számára hozott haszonnál. Ilyen esetekben állami támogatás adható annak ösztönzésére, hogy a vállalkozások fejlesszék a környezetvédelmet. Az ökoinnováció támogatására vonatkozó közösségi célkitűzéssel összhangban kedvezőbb elbánás alkalmazható olyan ökoinnovációs projektek esetében, amelyek a környezetvédelmi aspektussal együtt az innovációval járó nagyobb kockázatokhoz kapcsolódó kettős piaci hiányosság megszüntetésére irányulnak. Ennélfogva az ökoinnovációhoz nyújtott támogatás az ökoinnovációk piaci terjesztésének felgyorsítására törekszik.

(44)

A szállítás nagy arányban (megközelítőleg 30 %-ban) járul hozzá az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásához, és felelős a helyi szintű por-, részecske-, NOx- és SOx-szennyezésért. Emiatt fontos ösztönözni a nem szennyező szállítási módokat, egyrészt a globális éghajlatváltozás elleni fellépés, másrészt a helyi szinten – különösen a városokban – jelentkező szennyezés csökkentése érdekében. E tekintetben különösen fontos bátorítani a nem szennyező szállítójárművek (ezek között a környezetbarát hajók) beszerzését.

(45)

Ezen iránymutatás nem engedélyezi, hogy vállalkozásoknak a már hatályban lévő közösségi szabványok teljesítéséhez nyújtsanak támogatást, mert az ilyen támogatás nem eredményezne magasabb szintű környezetvédelmet. Az állami támogatás azonban az újonnan elfogadott közösségi szabványok lényegesen gyorsabb végrehajtását biztosíthatja, és ezáltal hozzájárulhat ahhoz, hogy a szennyezés gyorsabb ütemben csökkenjen, mint támogatás nélkül. Tehát ilyen esetekben az állami támogatás egyéni ösztönzőket teremthet a vállalkozások számára, hogy azok ellensúlyozzák a szennyezéssel kapcsolatos negatív externáliák hatásait.

(46)

A közösségi szabványokat meghaladó környezetvédelmi szint elérésére vagy azok hiányában a környezetvédelem szintjének emelésére irányuló beruházásokra vonatkozó tanulmányok készítéséhez, valamint az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások tanulmányozásához a vállalkozások részére nyújtott támogatás az aszimmetrikus tájékoztatáshoz kapcsolódó piaci hiányosság megszüntetésére irányul. A vállalkozások gyakran alábecsülik az energiatakarékosság és a megújuló energiaforrások kínálta lehetőségeket és előnyöket, ezért keveset fektetnek ezekbe.

(47)

A támogatás e típusa a negatív externáliákkal kapcsolatos piaci hiányosságot azáltal szünteti meg, hogy egyéni ösztönzőket teremt az energiatakarékosságra vonatkozó környezetvédelmi célkitűzések és az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésére vonatkozó célkitűzések eléréséhez. Közösségi szinten a Bizottság az Európai Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett „Európai energiapolitika” (13) című közleményében azt az Európai Tanács 2007. március 8–9-i ülésén jóváhagyott célt tűzi ki, hogy 2020-ig az 1990. évi szinthez képest legalább 20 %-kal csökkenjen az üvegházhatást okozó gázok kibocsátása. Továbbá az energia-végfelhasználás hatékonyságáról és az energetikai szolgáltatásokról, valamint a 93/76/EGK tanácsi irányelv hatályon kívül helyezéséről szóló, 2006. április 5-i 2006/32/EK (14) európai parlamenti és tanácsi irányelvvel összhangban a tagállamok átfogó nemzeti energia-megtakarítási célelőirányzatot fogadnak el, amely szerint 9 év alatt 9 %-os megtakarítás elérésére törekednek. Az állami támogatás akkor tekinthető indokoltnak, ha az energiamegtakarítást eredményező beruházások az alkalmazandó közösségi szabványok alapján nem kötelezőek, és ha nem nyereségesek, azaz ha az energiamegtakarítás költsége nagyobb a kapcsolódó gazdasági haszonnál. Kedvezőbb támogatásra lehet szükség a kis- és középvállalkozások esetében annak figyelembevétele érdekében, hogy e vállalkozások gyakran alulértékelik az energiamegtakarítás hosszú távú hasznát, ezért nem fordítanak kellő összeget az energia megtakarítását szolgáló intézkedésekre.

(48)

A támogatás e típusa a negatív externáliákkal kapcsolatos piaci hiányosságot azáltal kívánja orvosolni, hogy egyéni ösztönzőket teremt a megújuló energiaforrások teljes energiatermelésen belüli arányának növeléséhez. A megújuló energiaforrások fokozott alkalmazása a Közösség környezetvédelmi prioritásai, és egyben gazdasági, illetve energiához kapcsolódó prioritásai közé tartozik. Várhatóan fontos szerepet tölt be az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának csökkentésével kapcsolatos célkitűzések teljesítésében. Közösségi szinten a Bizottságnak az Európai Tanácshoz és az Európai Parlamenthez intézett, „Európai energiapolitika” című közleménye azt a célt határozta meg, hogy a megújuló energiaforrások részaránya a teljes uniós energiafogyasztásban 2020-ig 20 %-ra emelkedjen. Az állami támogatás akkor tekinthető indokoltnak, ha a megújuló energia előállításának költsége nagyobb, mint a kevésbé környezetbarát forrásokon alapuló termelés költsége, és ha a megújuló energiaforrások részaránya tekintetében az egyes vállalkozásokra nem vonatkozik kötelező közösségi szabvány. A megújuló energia egyes fajtáinak magas előállítási költsége nem teszi lehetővé a vállalkozások számára, hogy versenyképes piaci árakat alkalmazzanak, és így akadályozza a megújuló energia piacra jutását. A megújuló energia terén elért technológiai fejlődés, valamint a környezeti externáliák fokozatosan növekvő (például a környezetszennyezés integrált megelőzéséről és csökkentéséről szóló, 2008. január 15-i 2008/1/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvre (15), a levegőminőségre vonatkozó jogszabályokra és a kibocsátáskereskedelmi rendszerre visszavezethető) internalizálása miatt azonban az elmúlt években az árkülönbség csökkenő tendenciát mutatott, így csökkent a támogatás iránti igény is.

(49)

Ezenkívül, amint azt a Bioüzemanyagok helyzetéről szóló jelentésben (16) is hangsúlyozzák, a bioüzemanyagok alkalmazása fenntartható módon biztosítaná az ellátást és az éghajlatváltozás elleni fellépést. Ezért az állami támogatás azokban az esetekben lehet megfelelő eszköz, amikor a megújuló energiaforrások felhasználása egyértelműen a gazdasági előnyt és a fenntarthatóságot szolgálja. Konkrétabban, a megújuló forrásokból nyert energia használatának ösztönzéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (17) vonatkozó javaslat 15. cikkében szereplő fenntarthatósági kritériumoknak nem megfelelő bioüzemanyagokra nem adható majd állami támogatás. Támogatási rendszerük kidolgozásakor a tagállamok ösztönözhetik a további előnyöket biztosító bioüzemanyagok alkalmazását (beleértve a hulladékból, maradékokból, cellulóz és ligno-cellulóz anyagból nyert bioüzemanyagok által kínált diverzifikáció előnyeit is) oly módon, hogy megfelelően figyelembe veszik egyrészt a hagyományos bioüzemanyagokból, másrészt pedig a további előnyöket biztosító bioüzemanyagokból termelt energia eltérő költségeit.

(50)

A vízi erőműveket illetően meg kell jegyezni, hogy a környezetre kettős hatást gyakorolhatnak. Az üvegházhatást okozó gázok alacsony szintű kibocsátása szempontjából minden bizonnyal lehetőséget rejtenek magukban. Ebből kifolyólag fontos szerepet tölthetnek be az átfogó energiaszerkezetben. Másrészt viszont az ilyen erőműveknek negatív hatása is lehet, például a vízrendszerekre és a biodiverzitásra (18).

(51)

A támogatás e típusai a negatív externáliákkal kapcsolatos piaci hiányosságot azáltal kívánja orvosolni, hogy egyéni ösztönzőket teremtenek az energiatakarékosság terén kitűzött környezetvédelmi célok teljesítéséhez. A kapcsolt hő- és villamosenergia-termelés (a továbbiakban KHVT) a villamos és a hőenergia egyidejű termelésének leghatékonyabb módja. A villamos és a hőenergia együttes termelésével kevesebb energiát használnak fel a termelés során. A Bizottságnak a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó 1997. évi stratégiájában ismertetett közösségi stratégia azt az általános indikatív célkitűzést határozta meg, hogy a kapcsolt energiatermelésből származó villamos energia részaránya 2010-ig a kétszeresére, 18 %-ra nőjön. Azóta a KHVT-nek az uniós energiastratégiában betöltött szerepét erősítette a hasznos hőigényen alapuló kapcsolt energiatermelés belső energiapiacon való támogatásáról és a 92/42/EGK irányelv módosításáról szóló, 2004. február 11-i 2004/8/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv (19) elfogadása, valamint a Bizottság Energiahatékonysági cselekvési terv: A lehetőségek kihasználása című közleményének (20) a kapcsolt energiatermeléssel foglalkozó fejezete. Ez utóbbi dokumentum kiemeli az iparból vagy közművekből származó hulladékhőnek hasznos alkalmazásokra, így a távfűtésben (a továbbiakban: TF) történő hasznosításában rejlő lehetőségeket is. Ezenkívül a TF nagyobb energiahatékonysággal rendelkezhet, mint az egyedi fűtés, és jelentősen hozzájárulhat a városi levegő minőségének javításához. Ezért – feltéve, hogy a TF az egyedi fűtéshez képest kevésbé szennyezőnek, a termelési folyamat és a hőelosztás során energiatakarékosabbnak, viszont annál költségesebbnek bizonyul – a környezetvédelmi célkitűzések eléréséhez szükséges ösztönzők biztosítása céljából nyújtható állami támogatás. Ugyanakkor – hasonlóan a megújuló energiaforrások esetéhez – várható, hogy a környezeti externáliák más technológiák költségeibe történő fokozatos internalizációja csökkenteni fogja a támogatás iránti igényt azáltal, hogy ezeket a költségeket fokozatosan közelíti a KHVT és a TF költségeihez.

(52)

A támogatás e típusának célja, hogy egyéni ösztönzést adjon a hulladékgazdálkodással (21) kapcsolatos környezetvédelmi célkitűzések eléréséhez. A hatodik közösségi környezetvédelmi cselekvési program a hulladékképződés megelőzését és a hulladékgazdálkodást a négy legfontosabb prioritás közé sorolja. Elsődleges célkitűzése a hulladékkeletkezés és a gazdasági tevékenység szétválasztása, hogy az EU növekedése ne vezessen egyre több hulladék keletkezéséhez. Ebben az összefüggésben állami támogatás nyújtható (a 3.1.1. szakasz alapján) a hulladékot termelő és (a 3.1.9. szakasz alapján) a más vállalkozások által termelt hulladékot kezelő vagy újrafeldolgozó vállalkozások részére. Ugyanakkor biztosítani kell a környezetre gyakorolt pozitív hatást, a PPP nem játszható ki, és nem torzulhat a másodlagos anyagok piacának rendes működése.

(53)

A támogatás e típusa arra szolgál, hogy egyéni ösztönzést adjon a negatív externáliák hatásainak ellensúlyozásához, amennyiben nem lehetséges azonosítani a szennyezőt, vagy nem lehet vele megfizettetni az általa okozott környezeti kár felszámolását. Ilyen esetekben az állami támogatás akkor indokolható, ha a kármentesítés költsége meghaladja a terület értékének a kármentesítésből származó növekedését.

(54)

A beruházási támogatás e típusának az a célja, hogy egyéni ösztönzőket teremtsen a negatív externáliáknak a jelentősebb szennyezést okozó vállalkozások olyan területekre való áthelyezésével történő csökkentéséhez, ahol ez a szennyezés kisebb káros hatással és így kevesebb külső költséggel jár. Az iránymutatás az elővigyázatosság elvével összhangban lehetővé teszi támogatás nyújtását a nagy veszélyt jelentő üzemek áthelyezéséhez, összhangban a veszélyes anyagokkal kapcsolatos súlyos balesetek veszélyeinek ellenőrzéséről szóló, 1996 december 9-i 96/82/EK tanácsi irányelvvel (22) (a továbbiakban: Seveso II irányelv). A múltban bekövetkezett balesetek igazolták, hogy a Seveso II irányelv szerinti üzemek elhelyezkedése az emberre és a környezetre kiható balesetek megelőzése és következményeinek korlátozása tekintetében egyaránt döntő fontosságú. Ezért az állami támogatás indokolható akkor, ha az áthelyezésre környezetvédelmi okokból kerül sor. Az egyéb okokból történő áthelyezéshez történő támogatásnyújtás elkerülése érdekében szükség van az illetékes hatóság áthelyezést elrendelő közigazgatási vagy bírósági határozatára, vagy az illetékes hatóság és a vállalkozás között erre vonatkozóan létrejött megállapodásra. A támogatható költségeknél figyelembe kell venni valamennyi azon előnyt, amelyhez a vállalkozás az áthelyezés következtében hozzájuthat.

(55)

Az értékesíthető engedélyek rendszere többféle állami támogatást is magában foglalhat (például abban az esetben, amikor az engedélyeket és juttatásokat piaci értékük alatt nyújtják, és ez egy tagállamnak tulajdonítható). A támogatás ezen típusa arra használható, hogy orvosolja a negatív externáliákat azáltal, hogy lehetővé teszi a környezetvédelmi célkitűzésekre irányuló, piaci alapú eszközök bevezetését. Ha a tagállam által kiadott összes engedély nem éri el a vállalkozások teljes várható szükségletét, a környezetvédelem szintjére gyakorolt hatás összességében pozitív lesz. Az egyes vállalkozások szintjén pedig, ha a kibocsátott engedélyek nem fedezik a vállalkozás teljes várható szükségletét, a vállalkozásnak vagy csökkentenie kell az általa okozott szennyezést, ezzel hozzájárulva a környezetvédelem színvonalának emeléséhez, vagy a piacon további engedélyeket kell vásárolnia, ezzel ellentételezést fizetve a szennyezéséért. A verseny torzulásának csökkentése érdekében túl sok engedély kiosztása nem indokolható, valamint rendelkezéseket kell hozni a rendszerbe történő belépés indokolatlan akadályainak felszámolása érdekében.

(56)

A 2012. december 31-én végződő kereskedési időszak alatt felmerült helyzeteket a Bizottság az 55. pontban meghatározott kritériumok alapján értékelte. Minden olyan helyzettel kapcsolatban, amely ezt az időpontot követő kereskedési időszak folyamán merül fel, a Bizottság az intézkedéseket annak alapján vizsgálja, hogy egyszerre szükségesek és arányosak-e. Végül e vizsgálat szolgál majd támpontul a jelenlegi iránymutatás felülvizsgálatához is, figyelembe véve különösen az EU széndioxidkibocsátás-kereskedelmi rendszeréről szóló új irányelvet a 2012. december 31-ét követő kereskedési időszak tekintetében.

(57)

A bizonyos ágazatokra vagy vállalkozástípusokra vonatkozó környezeti adó csökkentése és az ezen adó alóli mentesítés lehetővé teheti, hogy egyes vállalkozások esetében magasabb adókat alkalmazzanak, ily módon a költségek internalizálásának általános javulását eredményezve, valamint lehetővé teheti további ösztönzők kialakítását a környezetvédelem szintjének javítása céljából. Ennek megfelelően a támogatás e típusára szükség lehet a negatív externáliák közvetett orvoslásához, elősegítve a viszonylag magas nemzeti környezeti adók bevezetését vagy fenntartását. Ahhoz, hogy a támogatás összeegyeztethető legyen, be kell bizonyítani, hogy a mentességek vagy csökkentések a kedvezményezettek összes javasolt típusánál szükségesek, valamint hogy mértékük arányos. Feltehetően ez az eset áll fenn, ha a kedvezményezettek legalább az adott esetben vonatkozó irányelv által meghatározott minimális közösségi adót fizetik. Egyéb esetben a szükségesség attól függ, hogy a nemzeti adó milyen mértékben gyakorol hatást a termelési költségekre, valamint az adó fogyasztókra történő áthárításának és a haszonkulcs csökkentésének a lehetőségére. Az arányosság attól függ, hogy a kedvezményezettek milyen mértékben tudják fogyasztásukat vagy kibocsátásukat tovább csökkenteni, a nemzeti adó egy részét fizetni, illetve a szennyezés csökkentésére irányuló környezetvédelmi megállapodásokat kötni (23).

(58)

Ezt az iránymutatást a környezetvédelemhez nyújtott állami támogatásokra kell alkalmazni. Az iránymutatást az állami támogatásra vonatkozó egyéb közösségi politikákkal, az Európai Közösséget létrehozó szerződés és az Európai Unióról szóló szerződés egyéb rendelkezéseivel és az e szerződések alapján elfogadott jogszabályokkal összehangoltan kell alkalmazni.

(59)

Ezt az iránymutatást kell alkalmazni az EK-Szerződésben szabályozott ágazatokban nyújtott környezetvédelmi támogatásra (24). Az iránymutatás azon ágazatokra is vonatkozik, amelyekről külön közösségi, állami támogatásra vonatkozó szabályok rendelkeznek (acélfeldolgozás, hajógyártás, gépjárműipar, szintetikus szálak, szállítás, szén, mezőgazdaság és halászat), kivéve ha e különös szabályok másképp rendelkeznek.

(60)

Ez az iránymutatás nem érinti a környezetbarát termékek és a kevesebb természeti erőforrás igénybevételével üzemeltetendő gépek, illetve szállítási eszközök tervezését és gyártását, illetve az erőművekben vagy más termelési egységekben a biztonság vagy a higiénia javítására irányuló intézkedéseket.

(61)

Az iránymutatást, különösen a mezőgazdaság és a halászat esetében, a mezőgazdasági termékek feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó vállalkozásoknak nyújtott környezetvédelmi célú támogatásra kell alkalmazni. A halászati termékek feldolgozása és értékesítése terén működő vállalkozások esetében, amennyiben a támogatás az Európai Halászati Alapról szóló, 2006. július 27-i 1198/2006/EK tanácsi rendelet (25) szerinti támogatható kiadásokra irányul, a megengedett maximális támogatási ráta az ebben az iránymutatásban szereplő és a rendeletben szereplő ráta közül a magasabbik. Az elsődleges mezőgazdasági termelés terén az iránymutatás csak azokat az intézkedéseket érinti, amelyek még nem tartoznak a 2007–2013 közötti időszakot illető, az agrár- és erdészeti ágazatban nyújtott állami támogatásokról szóló közösségi iránymutatások (26) hatálya alá, a halászat és az akvakultúra elsődleges termelése terén csak olyan intézkedésekre vonatkoznak, amelyekre vonatkozóan még nincsenek a környezetvédelmi támogatáshoz kapcsolódó speciális rendelkezések.

(62)

Ezen iránymutatás nem terjed ki a levegőhöz, a közutakhoz, a vasúthoz, a belföldi víziutakhoz és a tengeri szállítási infrastruktúrához kapcsolódó környezetvédelmi intézkedések finanszírozására, ideértve a transzeurópai közlekedési hálózat fejlesztésére vonatkozó közösségi iránymutatásokról szóló, 1996. július 23-i 1692/96/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvben (27) meghatározott bármely közös érdekű projektet.

(63)

A környezetvédelem területével kapcsolatos kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatás a kutatáshoz, fejlesztéshez és innovációhoz nyújtott állami támogatások közösségi keretrendszerében (28) meghatározott szabályok hatálya alá tartozik. Ugyanakkor az ökoinnováció piaci terjesztésének szakasza (ökoinnovációs eszköz vásárlása) ezen iránymutatás körébe tartozik.

(64)

A környezettel kapcsolatos képzési tevékenységhez nyújtott támogatás jellemzői nem indokolnak az ilyen támogatással kapcsolatban külön szabályokat a képzési tevékenységhez nyújtott támogatásról szóló általános szabályokon túl, és ezért a Bizottság azt az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a képzési támogatásokra való alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 68/2001/EK bizottsági rendelettel (29) összhangban vizsgálja.

(65)

A tanácsadási szolgáltatások nagy mértékben segíthetik a kis- és középvállalkozásokat abban, hogy haladást érjenek el a környezetvédelem terén. E szolgáltatások segítségével környezetvédelmi auditok hajthatók végre, felmérhetők a környezetbarát befektetésből a vállalkozás számára származó gazdasági előnyök, ami arra ösztönözheti e vállalkozásokat, hogy ténylegesen beruházzanak a környezetvédelembe. A kis- és középvállalkozásoknak a környezetvédelemmel kapcsolatos tanácsadási/konzultatív szolgáltatások igénybevételéhez az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló, 2001. január 12-i 70/2001/EK bizottsági rendelet (30) alapján nyújtható támogatás.

(66)

Ez az iránymutatás nem vonatkozik az átállási költségekhez kapcsolódó állami támogatás elemzésének módszertanáról szóló bizottsági közleményben meghatározott átállási költségekre (31).

(67)

Ezenkívül, amennyiben a 3.1.5. szakaszban az energiatakarékossággal kapcsolatban ismertetett rendelkezések nem alkalmazhatók, ez az iránymutatás nem vonatkozik a távfűtéssel összefüggő infrastruktúrába történő befektetéshez nyújtott állami támogatásra, amelynek értékelése az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján történik.

(68)

Előfordulhat, hogy egyes tagállamokban a társaságoknak környezeti adót kell fizetniük, miközben az értékesíthető engedélyek rendszerében is részt vesznek. A Bizottságnak még nincs elegendő tapasztalata ahhoz, hogy értékelhesse, mennyire összeegyeztethető ilyen esetekben a környezeti adók csökkentése. Ebből kifolyólag még túl korai lenne erről általános iránymutatást nyújtania. Ehelyett az ilyen esetek értékelésére, amennyiben azok az EK-Szerződés 87. cikke (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja alapján kerül sor.

(69)

Végül pedig a fosszilis tüzelésű erőművek, vagy a szén-dioxid elkülönítésére, szállítására és tárolására alkalmas más ipari létesítmények, vagy a széndioxid-elkülönítési és -tárolási lánc egyedi elemeinek támogatására irányuló néhány tagállami intézkedés állami támogatást képezhet, a hiányzó tapasztalatok miatt azonban még túl korai lenne az ilyen támogatás engedélyezésére vonatkozó iránymutatás kidolgozása. Tekintettel e technológia azon stratégiai fontosságára, amelyet a Közösségek energiaellátásának biztonságában, az üvegházhatású gázok kibocsátásának csökkentésében, valamint abban a hosszú távú célkitűzés elérésében tölt be, amely szerint az éghajlatváltozást az iparosítás előtti időszakhoz képest legfeljebb 2 °C-ban kívánja korlátozni, valamint tekintve a Bizottság azon elkötelezettségét, amely szerint támogatni kívánja az ipari méretű bemutató erőművek 2015-ig történő felépítését, amennyiben azok környezetvédelmi szempontból biztonságosak és hozzájárulnak a környezet védelméhez, a Bizottságnak az ilyen projektekre nyújtott állami támogatásokhoz való hozzáállása általában pozitív lesz (32). A projekteket a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerint lehetne értékelni, illetve azok fontos közös érdekű európai projektekként támogathatóak lennének a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontjában és a jelen iránymutatás 147. pontjában foglalt feltételek alapján.

(70)

Ezen iránymutatás alkalmazásában:

(71)

A környezetvédelem tekintetében nyújtott állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatás, ha – a fent megállapított mérlegelési teszt alapján – fokozott környezetvédelmi tevékenységeket eredményez anélkül, hogy a közös érdekkel ellentétes mértékben hátrányosan befolyásolná a kereskedelmi feltételeket. E tekintetben a támogatási programokat ésszerű határidőkhöz kell kötni, a tagállamok azon jogának megsértése nélkül, miszerint a bizottsági határozatban megszabott határidő elteltével újra bejelenthetik a támogatási intézkedést. A tagállamok a támogatási intézkedésekről szóló bejelentéseket a támogatás ösztönző hatását bemutató hasonló, múltbéli támogatási intézkedések szigorú értékelésével támaszthatják alá.

(72)

Az 73–146. pontban ismertetett intézkedések az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, összeegyeztethető támogatásnak tekinthetők.

(73)

A vállalkozások számára a közösségi szabványokat meghaladó vagy közösségi szabványok hiányában a környezetvédelem javítását lehetővé tevő beruházási támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, a 74–84. pontban és a 3.2. szakaszban megállapított feltételek teljesülése esetén.

(74)

A támogatott beruházás megfelel a következő feltételek egyikének:

(75)

Nem nyújtható támogatás, ha a fejlesztések a már elfogadott, de még nem hatályos közösségi szabványokkal hozzák összhangba a vállalkozásokat (40).

(76)

A támogatási intenzitás nem haladhatja meg a 80–84. pontban meghatározott támogatható beruházási költségek 50 %-át.

(77)

Ha a beruházási támogatást valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében, világos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján ítélik oda, ezzel eredményesen biztosítva, hogy a támogatás a környezetvédelmi előny eléréséhez szükséges minimális szintre korlátozódik, a támogatás intenzitása elérheti a 80–84. pontban meghatározott támogatható beruházási költségek 100 %-át. A versenyt biztosító pályázati eljárás nem lehet hátrányosan megkülönböztető, és elegendő számú vállalkozás részvételét kell biztosítania. Továbbá a versenyt biztosító pályázati eljárás költségvetését kötelező érvényű korlátnak kell tekinteni, abban az értelemben, hogy nem minden résztvevő kaphat támogatást. Végül pedig a támogatást a pályázó által benyújtott első ajánlat alapján kell odaítélni, ezzel kizárva az utólagos tárgyalás lehetőségét.

(78)

Ha a beruházás ökoinnovációs eszköz megvásárlását vagy ökoinnovációs projekt indítását érinti, a támogatási intenzitás 10 százalékponttal növelhető, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek.

(79)

Ha a közösségi szabványokat túlteljesítő – vagy ilyen közösségi szabványok hiányában a környezetvédelem szintjét növelő – vállalkozásoknak fenntartott beruházási támogatást kkv-nak nyújtják, a támogatási intenzitás az alábbi táblázatnak megfelelően 10 százalékponttal növelhető a középvállalkozások, 20 százalékponttal pedig a kisvállalkozások tekintetében.

(80)

A támogatható költségeket a közösségi szabványok által megkívántnál magasabb szintű környezetvédelem eléréséhez szükséges beruházási többletköltségekre kell korlátozni. Kiszámításuk két lépésben történik: először is meg kell állapítani a környezetvédelemhez közvetlenül kapcsolódó beruházás költségét, ha alkalmazható, az alternatív helyzetre (ellenkező esetre) való hivatkozással. Másodszor le kell vonni a működési előnyöket, és hozzá kell adni a működési költségeket.

(81)

A beruházás azon részének azonosítása, amely közvetlenül kapcsolódik a környezetvédelemhez

(82)

Működési előnyök/költségek azonosítása: kivéve, ha e fejezet másképp nem rendelkezik, a támogatható költségeket a beruházás első öt éve alatt keletkező, a környezetvédelmi többletberuházásokkal kapcsolatos működési előnyök és működési költségek figyelmen kívül hagyásával kell kiszámítani. Ez azt jelenti, hogy e működési előnyöket le kell vonni, a működési költségeket pedig hozzá lehet adni a beruházási többletköltséghez.

(83)

A támogatható beruházás a tárgyi eszközökbe és/vagy immateriális eszközökbe való befektetés formájában is megvalósulhat.

(84)

A közösségi szabványoknál magasabb szintű környezetvédelem elérésére irányuló beruházások esetében a következőképpen kell megválasztani az alternatív helyzetet:

(85)

A 73–84. pontban meghatározott általános szabályok, ideértve a támogatási intenzitásokat és a támogatható költségeket, a közösségi szabványokat meghaladó vagy közösségi szabványok hiányában a környezetvédelem szintjét növelő, a szállítási ágazatban működő vállalkozásoknak nyújtott támogatásokra vonatkoznak. A 75. ponttól eltérően az elfogadott közösségi szabványoknak megfelelő új közúti, vasúti, belső víziutakon és tengeren történő szállítást szolgáló új járművek vásárlásához nyújtott támogatás engedélyezhető a szabványok hatályba lépéséig és abban az esetben, ha a kötelezővé váló új közösségi szabványok nem bírnak visszamenőleges hatállyal a már megvásárolt járművek tekintetében.

(86)

A szállítási ágazatban a környezetvédelmi célú visszamenőleges műveletek esetében – a támogatható költség a támogatható költségek kiszámítására a 80–84. pontban ismertetett módszernek megfelelően – a teljes nettó költség, amennyiben a meglévő szállítási eszközöket a szállítási eszköz forgalomba helyezésekor még nem a hatályos környezetvédelmi szabványoknak megfelelően korszerűsítették, vagy ha a meglévő szállítási eszközökre nem vonatkoznak környezetvédelmi szabványok.

(87)

Azt a támogatást, amely lehetővé teszi a környezetvédelmet javító új, de még nem hatályos közösségi szabványok betartását, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, amennyiben a közösségi szabványokat már elfogadták, feltéve hogy a beruházást a szabványok hatályba lépése előtt legalább egy évvel végrehajtják és befejezik.

(88)

A maximális támogatási intenzitás a kisvállalkozások esetében 25 %, középvállalkozások esetében 20 %, nagyvállalkozások esetében pedig 15 %, amennyiben a végrehajtás és a befejezés az átültetésre vagy a hatálybalépésre meghatározott kötelező határidőnél több mint három évvel korábban történik. Kisvállalkozások esetében 20 %, középvállalkozások esetében 15 %, nagyvállalkozások esetében pedig 10 % a támogatási intenzitás, amennyiben a végrehajtás és a befejezés 1–3 évvel az átültetésre vagy a hatálybalépésre meghatározott kötelező határidő előtt történik.

(89)

A támogatható költségek csak a közösségi szabvány hatálybalépése előtti környezetvédelem szintjét javító, a közösségi szabvány által előírt szintű környezetvédelem megvalósításához szükséges beruházási többletköltségekre korlátozódhatnak.

(90)

A támogatható költségeket e beruházás első öt éve alatt keletkezett működési előnyök és működési költségek figyelmen kívül hagyásával kell kiszámítani, a 81., 82. és 83. pontban foglaltak szerint.

(91)

A vállalkozások részére olyan tanulmányok céljára nyújtott támogatást, amelyek közvetlenül kapcsolódnak a szabványok megvalósításához a 3.1.1. szakaszban meghatározott feltételek szerint, az energiamegtakarításhoz a 3.1.5. szakaszban meghatározott feltételek szerint, a megújuló energia előállításához a 3.1.6. szakaszban meghatározott feltételek szerint, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, amennyiben teljesülnek az ebben a fejezetben meghatározott feltételek. Ez vonatkozik azokra az esetekre is, amikor az előkészítő tanulmány eredményeit követően nem kerül sor a vizsgálat tárgyát képező beruházás megvalósítására.

(92)

A támogatási intenzitás nem haladhatja meg a tanulmány költségeinek 50 %-át.

(93)

Amennyiben a tanulmány valamely kis- és középvállalkozás nevében készül, a támogatási intenzitás 10 százalékponttal növelhető a középvállalkozások, 20 százalékponttal pedig a kisvállalkozások esetében, az alábbi táblázatban foglaltaknak megfelelően.

(94)

A beruházási és/vagy működési támogatást, amely lehetővé teszi a vállalkozások számára, hogy energiamegtakarítást érjenek el, az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, feltéve hogy teljesülnek az alábbi feltételek:

(95)

A támogatási intenzitás nem haladhatja meg a támogatható beruházási költségek 60 %-át.

(96)

Amennyiben az energiamegtakarításhoz nyújtott beruházási támogatást kis- és középvállalkozásoknak nyújtják, a támogatási intenzitás 10 százalékponttal növelhető a középvállalkozások, 20 százalékponttal pedig a kisvállalkozások tekintetében a következő táblázatnak megfelelően.

(97)

Ha a beruházási támogatást valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében ítélik oda, világos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes kritériumok alapján, amelyek ténylegesen biztosítják, hogy a támogatás a maximális energiamegtakarítás eléréséhez szükséges minimumra korlátozódik, a támogatás intenzitása elérheti a 98. pontban meghatározott támogatható beruházási költségek 100 %-át. A versenyt biztosító pályázati eljárásnak a hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, és elegendő számú vállalkozás részvételét kell biztosítania. Továbbá a versenyt biztosító pályázati eljárás költségvetését kötelező érvényű korlátnak kell tekinteni, abban az értelemben, hogy nem minden résztvevő kaphat támogatást. Végül pedig a támogatást a pályázó által benyújtott első ajánlat alapján kell odaítélni, ami kizárja az utólagos tárgyalás lehetőségét.

(98)

A támogatható költségek a közösségi szabvány által előírt szintnél magasabb szintű energiamegtakarítás megvalósításához szükséges beruházási többletköltségekre korlátozódnak.

A többletköltségek kiszámításakor figyelembe kell venni az alábbi szabályokat:

(99)

Az energiamegtakarításra irányuló működési támogatás csak akkor nyújtható, ha az alábbi feltételek teljesülnek:

(100)

Fokozatosan csökkenő támogatás esetében az első évben a támogatási intenzitás nem haladhatja meg a többletköltségek 100 %-át, az ötödik év végéig azonban lineárisan nullára kell csökkennie. Olyan támogatás esetében, amely nem csökken fokozatosan, a támogatási intenzitás nem haladhatja meg a többletköltségek 50 %-át.

(101)

A megújuló forrásokból származó energia támogatására irányuló környezetvédelmi beruházási támogatást és/vagy működési támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, amennyiben teljesülnek a 102–111. pontban meghatározott feltételek. Indokolt lehet az állami támogatás, ha nem létezik kötelező közösségi szabvány arra, hogy az egyes vállalkozásoknak az energia mekkora kell megújuló forrásokból nyerniük. Beruházási támogatás és/vagy bioüzemanyagok előállítása tekintetében nyújtott működési támogatás csak a fenntartható bioüzemanyagok esetében engedélyezett.

(102)

A támogatási intenzitás nem haladhatja meg a támogatható beruházási költségek 60 %-át.

(103)

Amennyiben a megújuló energiaforrásra irányuló beruházási támogatást kis- és középvállalkozásoknak nyújtják, a támogatási intenzitás 10 százalékponttal növelhető a középvállalkozások, 20 százalékponttal pedig a kisvállalkozások tekintetében, a következő táblázat szerint:

(104)

Ha a beruházási támogatást valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében ítélik oda, világos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes feltételek alapján, amelyek ténylegesen biztosítják, hogy a támogatás a maximális megújuló energia termeléséhez szükséges minimumra korlátozódik, a támogatás intenzitása elérheti a 105. és 106. pontban meghatározott támogatható beruházási költségek 100 %-át. A versenytárgyalásnak hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, és elegendő számú vállalkozás részvételét kell biztosítania. Ezenfelül a versenyt biztosító pályázati eljárás költségvetését kötelező érvényű korlátnak kell tekinteni abban az értelemben, hogy nem minden résztvevő kaphat támogatást. Végül pedig a támogatást a pályázó által benyújtott első ajánlat alapján kell odaítélni, ami kizárja az utólagos tárgyalás lehetőségét.

(105)

A megújuló energia esetében a támogatható beruházási költségeket azokra a beruházási többletköltségekre kell korlátozni, amelyeket a kedvezményezett visel valamely, az energiatermelési hatékonyságát tekintve azonos kapacitású hagyományos erőműhöz vagy szokványos fűtőrendszerhez képest.

(106)

A támogatható költségeket a megújuló energiaforrásokba történő többletberuházás első öt éve alatt keletkezett működési előnyök és a működési költségek figyelmen kívül hagyásával kell kiszámítani, a 81., 82. és 83. pontban foglaltak szerint.

(107)

A megújuló energiaforrások termeléséhez nyújtott működési támogatás indokolható abban az esetben, ha célja a megújuló energiaforrásokból történő energiatermelés költségei, valamint a kérdéses energiaforma piaci ára közötti különbség fedezése. Ez érvényes mind a későbbi piaci értékesítésre, mind a vállalkozás saját fogyasztására szánt megújuló energia előállítására.

(108)

A tagállamok az alábbi módon nyújthatanak támogatást megújuló energiaforrásokra.

(109)

1. lehetőség

(110)

2. lehetőség

(111)

3. lehetőség

A tagállamok továbbá működési támogatást adhatnak a 100. pontban meghatározott rendelkezések szerint.

(112)

A kapcsolt energiatermelésre vonatkozó környezetvédelmi beruházási támogatást és működési támogatást a Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, feltéve hogy a kapcsoltenergia-termelő egység megfelel a 70. pont (11) bekezdésében a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelés tekintetében megállapított meghatározásnak, és feltéve hogy a beruházási támogatás esetén:

(113)

Működési támogatás nyújtásához a meglévő kapcsoltenergia-termelésnek meg kell felelnie mind a 70. pont (11) bekezdésében a nagy hatásfokú kapcsoltenergia-termelésre vonatkozó meghatározásnak, mind annak a követelménynek, hogy a külön termeléshez képest primerenergia-megtakarítást kell elérnie a 2004/8/EK irányelvben és a 2007/74/EK határozatban foglaltak alapján.

(114)

A támogatási intenzitás nem haladhatja meg a támogatható költségek 60 %-át.

(115)

Amennyiben a kapcsolt energiatermelésre vonatkozó beruházási támogatást kis- és középvállalkozásoknak nyújtják, a támogatási intenzitás 10 százalékponttal növelhető a középvállalkozások, 20 százalékponttal pedig a kisvállalkozások tekintetében, a következő táblázatnak megfelelően:

(116)

Ha a beruházási támogatást valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében, világos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes feltételek alapján ítélik oda, amelyek ténylegesen biztosítják, hogy a támogatás a maximális energiamegtakarítás eléréséhez szükséges minimumra korlátozódik, a támogatás intenzitása elérheti a 117. és 118. pontban meghatározott támogatható beruházási költségek 100 %-át. A versenyt biztosító pályázati eljárásnak hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, és elegendő számú vállalkozás részvételét kell biztosítania. Továbbá a versenytárgyalási folyamat költségvetését kötelező érvényű korlátnak kell tekinteni abban az értelemben, hogy nem minden résztvevő kaphat támogatást. Végül pedig a támogatást a pályázó által benyújtott első ajánlat alapján kell odaítélni, ami kizárja az utólagos tárgyalás lehetőségét.

(117)

A támogatható költségek a nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelő erőművek létrehozásához szükséges, a referencia-beruházás költségeihez viszonyított beruházási többletköltségekre korlátozódnak.

(118)

A támogatható költségeket a többletberuházás első öt éve alatt keletkezett működési előnyök és működési költségek figyelmen kívül hagyásával kell kiszámítani a 81–83. pontban foglaltak szerint.

(119)

A nagy hatásfokú kapcsolt energiatermelésre vonatkozó működési támogatás a megújuló energiaforrások tekintetében adható, a 3.1.6.2. szakaszban meghatározott, működési támogatásokra vonatkozó szabályokkal összhangban kell biztosítani::

(120)

Az energiahatékony távhőellátó létesítmények támogatására irányuló környezetvédelmi beruházási támogatást (44) az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, amennyiben a kedvezményezett távhőellátó létesítmény primerenergia-megtakarítást ér el és megfelel az energiahatékony távhőellátó rendszerek tekintetében a 70. pont (13) bekezdésében megállapított meghatározásnak, valamint:

(121)

A távfűtő létesítményeknek nyújtott támogatás intenzitása nem haladhatja meg a támogatható beruházási költségek 50 %-át. Amennyiben a támogatás kizárólag a távfűtő létesítmények termelési kapacitására irányul, a megújuló energiaforrásokat felhasználó, energiahatékony távfűtő létesítményekre, illetve a kapcsoltenergia-termelésre a 3.1.6., illetve a 3.1.7. szakaszban leírt szabályok vonatkoznak.

(122)

Amennyiben az energiahatékony távhőellátásra irányuló beruházási támogatást kis- és középvállalkozásoknak nyújtják, a támogatási intenzitás a következő táblázatnak megfelelően 10 százalékponttal növelhető a középvállalkozások, 20 százalékponttal pedig a kisvállalkozások tekintetében.

(123)

Ha a beruházási támogatást valódi versenyt biztosító pályáztatási eljárás keretében, világos, átlátható és hátrányos megkülönböztetéstől mentes feltételek alapján ítélik oda, amelyek ténylegesen biztosítják, hogy a támogatás a maximális energiamegtakarítás eléréséhez szükséges minimumra korlátozódik, a támogatás intenzitása elérheti a 124. és 125. pontban meghatározott támogatható beruházási költségek 100 %-át. A versenyt biztosító pályázati eljárásnak hátrányos megkülönböztetéstől mentesnek kell lennie, és elegendő számú vállalkozás részvételét kell biztosítania. Továbbá a versenyt biztosító pályázati eljárás költségvetését kötelező érvényű korlátnak kell tekinteni abban az értelemben, hogy nem minden résztvevő kaphat támogatást. Végül pedig a támogatást a pályázó által benyújtott első ajánlat alapján kell odaítélni, ami kizárja az utólagos tárgyalás lehetőségét.

(124)

A támogatható költségek az energiahatékony távhőellátó rendszer létrehozásához szükséges, a referencia-beruházáshoz viszonyított beruházási többletköltségekre korlátozódnak.

(125)

A támogatható költségeket a többletberuházás első öt éve alatt keletkezett működési előnyök és működési költségek figyelmen kívül hagyásával kell kiszámítani, a 81–83. pontban foglaltak szerint.

(126)

A más vállalkozások hulladékának kezelését célzó, ezen belül az újrahasznosítási, újrafeldolgozási és helyreállítási tevékenységek támogatására irányuló környezetvédelmi beruházási támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, amennyiben az ilyen gazdálkodás összhangban van a hulladékgazdálkodási elvek hierarchikus osztályozásával (45) és a 127. pontban meghatározott feltételekkel.

(127)

A hulladékgazdálkodás tekintetében csak abban az esetben nyújtható beruházási támogatás, ha az alábbiakban felsorolt feltételek mindegyike teljesül:

(128)

A támogatási intenzitás nem haladhatja meg a támogatható beruházási költségek 50 %-át.

(129)

Amennyiben az energiamegtakarítást célzó beruházási támogatást kis- és középvállalkozásoknak nyújtják, a támogatási intenzitás a következő táblázatnak megfelelően 10 százalékponttal növelhető a középvállalkozások, 20 százalékponttal pedig a kisvállalkozások tekintetében:

(130)

A támogatható költségek hulladékgazdálkodási beruházáshoz szükséges beruházási többletköltségekre korlátozódnak, amelyek a kedvezményezettet terhelik a referencia-beruházáshoz, azaz a hulladékgazdálkodást nem végző, ugyanolyan kapacitású, hagyományos termeléshez képest. Az ilyen referencia-beruházás költségét le kell vonni a támogatható költségekből.

(131)

A támogatható költségeket a beruházás első öt éve alatt a hulladékgazdálkodással kapcsolatos többletberuházásokból eredő működési előnyök és működési költségeinek figyelmen kívül hagyásával kell kiszámítani (47) a 81–83. pontban foglaltak szerint.

(132)

A szennyezett területek szennyeződésmentesítése révén környezeti károkat megszüntető vállalkozásoknak nyújtott beruházási támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti (48), a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, amennyiben környezetvédelem javulását eredményezi. Az érintett környezeti károk a talajminőséget, a felszíni vagy a felszín alatti vizeket érő károkat jelentik.

Amennyiben a szennyezőt egyértelműen azonosítani tudják, a „szennyező fizet” elvvel összhangban e személynek kell finanszíroznia a szennyeződésmentesítést, és állami támogatás nem nyújtható. Ebben az összefüggésben a „szennyező” az a személy, akit az egyes tagállamok joga értelmében a felelősség terhel, az e tekintetben alkalmazandó közösségi szabályok elfogadásának sérelme nélkül.

Ha a szennyezőt nem lehet azonosítani, vagy nem lehet a költségek viselésére kötelezni, a munka elvégzéséért felelős személy részére támogatás adható.

(133)

A szennyezett területek szennyeződésmentesítése tekintetében nyújtott támogatás elérheti a támogatható költségek 100 %-át.

A támogatás teljes összege semmi esetre sem haladhatja meg a vállalkozásnál ténylegesen felmerült költségeket.

(134)

A támogatható költségeket úgy számolhatjuk ki, ha a szennyeződésmentesítést célzó munkálatok költségéből levonjuk a földterület értéknövekedésének összegét. Szennyezett területek szennyeződésmentesítése esetén a vállalkozásnál az ezzel kapcsolatban felmerült összes költség támogatható költségnek minősül, függetlenül attól, hogy az adott kiadás tárgyi eszközként jelenik-e meg mérlegben.

(135)

A vállalkozások környezetvédelmi okokból más helyszínekre történő áthelyezése tekintetében nyújtott beruházási támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, amennyiben teljesülnek az alábbi feltételek:

(136)

Kedvezményezett lehet:

(137)

A támogatás intenzitása nem haladhatja meg a támogatható beruházási költségek 50 %-át. A támogatási intenzitás 10 százalékponttal növelhető a középvállalkozások, 20 százalékponttal pedig a kisvállalkozások tekintetében, a következő táblázatnak megfelelően:

(138)

A vállalkozások áthelyezéséhez nyújtott támogatás esetében a támogatható költségek összegének meghatározásához a Bizottság különösen az alábbiakat veszi figyelembe:

(139)

Az értékesíthető engedélyek rendszerei számos formában tartalmazhatnak állami támogatást, például amikor a tagállamok az engedélyeket és juttatásokat piaci értékük alatt nyújtják, és az a tagállamoknak tulajdonítható.

(140)

Az értékesíthető engedélyek rendszerei formájában nyújtott állami támogatás az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak tekinthető, feltéve hogy teljesülnek az e pont (a)–(d) alpontjában és a 141. pontban meghatározott feltételek. Ettől eltérően, a 141. pont nem alkalmazható a 2012. december 31-ig tartó értékesítési időszakra az értékesítő engedélyek rendszerei vonatkozásában, az üvegházhatást okozó gázok kibocsátási egységei Közösségen belüli kereskedelmi rendszerének létrehozásáról és a 96/61/EK tanácsi irányelv módosításáról szóló, 2003. október 13-i 2003/87/EK európai parlamenti és tanácsi irányelvvel (50) összhangban (a továbbiakban: EU ETS) (51):

(141)

A Bizottság a következő kritériumok alapján értékeli az értékesíthető engedélyek rendszeréhez kapcsolódó állami támogatás szükségességét és arányosságát:

(142)

A támogatásnak ösztönző hatással kell bírnia. A környezetvédelmi célú állami támogatás eredményeként a támogatásban részesülőnek változtatnia kell a magatartásán, és növelnie kell a környezetvédelem szintjét.

(143)

A Bizottság úgy véli, hogy a támogatás nem jelent ösztönző hatást a kedvezményezett számára az olyan esetekben, amikor a projekt már megkezdődött azelőtt, hogy a kedvezményezett támogatás iránti kérelmet nyújtott volna be a nemzeti hatóságokhoz.

(144)

Ha a támogatott projekt nem kezdődött el a kérelem benyújtása előtt, akkor feltételezni kell, hogy az ösztönző hatás automatikusan teljesül a kkv-nak nyújtott támogatás minden kategóriájában, kivéve azokat az eseteket, amelyekben a támogatást az 5. fejezetben meghatározott részletes vizsgálattal kell elbírálni.

(145)

A Bizottság valamennyi támogatott projekt tekintetében előírja, hogy a bejelentő tagállam bizonyítsa az ösztönző hatást.

(146)

Az ösztönző hatás bizonyítása érdekében az érintett tagállamnak bizonyítania kell, hogy a támogatás nélkül, azaz az alternatív helyzetben nem fogadták volna el a fokozottabban környezetbarát alternatívát. E célból az érintett tagállamnak tájékoztatással kell szolgálnia, bizonyítva hogy

(147)

A környezetvédelmi szempontból elsőbbséget élvező jelentős, közös európai érdekű projektek végrehajtásának támogatására nyújtott támogatás az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak tekinthető az alábbi feltételek teljesülése esetén.

(148)

Annak érdekében, hogy a Bizottság az ilyen projekteket megfelelően értékelhesse, gyakorlati szempontból bizonyítani kell a közös európai érdeket: például be kell mutatni, hogy a projekt jelentős előrelépést jelent bizonyos környezeti közösségi célok megvalósítása felé.

(149)

A Bizottság kedvezőbben ítéli meg az olyan bejelentett projekteket, amelyek a kedvezményezett részéről jelentős saját hozzájárulást tartalmaznak. Kedvezőbben ítéli meg továbbá azokat a bejelentett projekteket, amelyekben jelentős számban vesznek részt más tagállamok vállalkozásai.

(150)

Amennyiben a támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének b) pontja szerint a közös piaccal összeegyeztethetőnek tekintik, a Bizottság az ezen iránymutatásokban megállapítottaknál magasabb mértékű támogatást engedélyezhet.

(151)

A vállalkozásokat terhelő környezeti adók összegének csökkentése, vagy az ilyen adók alóli mentesség formájában nyújtott támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, feltéve hogy az legalább közvetett módon hozzájárul a környezetvédelem szintjének javításához, és az adócsökkentések és adómentességek nem hátráltatják a kitűzött általános célok elérését.

(152)

Annak érdekében, hogy a támogatást az EK-Szerződés 87. cikke értelmében jóváhagyják, a – különösen a 2003/96/EK irányelv révén – összehangolt adók csökkentésének vagy az azok alóli mentességnek összeegyeztethetőnek kell lennie a vonatkozó közösségi jogszabályokkal, és tiszteletben kell tartania az ott megszabott korlátokat és feltételeket.

(153)

Az adócsökkentés vagy adómentesség formájában 10 éves időszakra nyújtott állami támogatást az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásnak kell tekinteni, feltéve hogy a kedvezményezettek megfizetik legalább a vonatkozó irányelv által megszabott közösségi minimum-adószintet (52).

(154)

Az olyan támogatásokat, amelyeket nem a környezeti adó csökkentésének vagy az ilyen adó alóli mentességnek a 153. pont (53) szerinti formájában biztosítanak, 10 éves időszakra vonatkozóan abban az esetben az EK-Szerződés 87. cikke (3) bekezdésének c) pontja a szerinti, a közös piaccal összeegyeztethető támogatásoknak kell tekinteni, ha teljesülnek a 155–159. pontban megállapított feltételek.

(155)

Olyan adórendszerek elemzése során, amelyeknek része az adócsökkentés vagy mentesség formájában nyújtott állami támogatás, a Bizottság különös tekintettel elemzi majd a támogatás szükségességét és arányosságát, valamint az érintett gazdasági ágazatok szintjén gyakorolt hatását.

(156)

Ebből a célból a Bizottság a tagállamok által benyújtott információkra hagyatkozik. Ezen információknak tartalmazniuk kell egyfelől az adómentességek/adócsökkentések kedvezményezetteinek gazdasági ágazatát (ágazatait) vagy kategóriáit, másfelől az egyes érintett ágazatok főbb kedvezményezetteinek helyzetét, valamint arra vonatkozó információt, hogy az adózás miként járul hozzá a környezetvédelemhez. A mentességet kapott ágazatokról megfelelő leírást kell adni, valamint be kell nyújtani az egyes ágazatok legnagyobb kedvezményezetteinek (különös tekintettel a forgalom volumenére, a piaci részesedésre és az adóalap méretére) listáját. Minden egyes ágazatra vonatkozóan információval kell szolgálni az EGT-n belüli, a környezeti károsodás az adó által megcélzott csökkentése szempontjából legjobb teljesítményt nyújtó technikákra vonatkozóan.

(157)

A fentieken túlmenően a környezeti adó csökkentése, illetve az ilyen adó alóli mentesség formájában nyújtott támogatásnak szükségesnek és arányosnak kell lennie.

(158)

A Bizottság akkor tekinti a támogatást szükségesnek, ha az alábbi feltételek mindegyike teljesül:

(159)

A Bizottság akkor tekinti a támogatást arányosnak, ha az alábbi feltételek valamelyike teljesül:

(160)

Annak érdekében, hogy a Bizottság részletesebb értékelést végezhessen az engedélyezett rendszerek keretében nyújtott, jelentős összegű támogatások tekintetében, és hogy eldönthesse, hogy az ilyen támogatás összeegyeztethető-e a közös piaccal, a tagállamok előzetesen értesíteni kötelesek a Bizottságot az engedélyezett rendszerek keretében vagy egyedi alapon nyújtott minden egyes beruházási vagy működési támogatásról, ha a támogatás eleget tesz a következő feltételeknek (58):

(161)

A tagállamok működési támogatást nyújthatnak megújuló energiát termelő, új létesítmények számára, amelyet az elkerült külső költségek alapján számítanak ki. Amennyiben ezt a módszert alkalmazzák a támogatás összegének meghatározására, akkor az intézkedést be kell jelenteni, és részletes vizsgálatnak kell alávetni, függetlenül a 160. pont b) iii. alpontjában meghatározott küszöbértékektől. Az elkerült külső költségek azon pótlólagos társadalmi és környezeti károk pénzbeli számszerűsítését képviselik, amelyeket a társadalomnak kellene viselnie, ha ugyanazt az energiamennyiséget hagyományos energiával működő erőmű hozná létre. E költségeket a megújuló energia termelőinél felmerült, de ki nem fizetett külső költségek és a nem megújuló energia termelőinél felmerült, de ki nem fizetett külső költségek közötti különbség alapján kell kiszámítani. E számítások végzése során a tagállamoknak nemzetközileg elismert és a Bizottság által jóváhagyott számítási módszert kell alkalmazniuk. A számítási módszernek egyebek mellett indoklással alátámasztott és számszerűsített, összehasonlító költségelemzést kell nyújtania, továbbá tartalmaznia kell a versengő energiatermelők külső költségeinek értékelését bizonyítva, hogy a támogatás valóban ellentételezi az elkerült külső költségeket.

(162)

Bármely esetben, amikor a megújuló energiaforrások tekintetében nyújtott működési támogatásra vonatkozó, a 109. pontban kifejtett 1. lehetőségen alapuló támogatás összege meghaladja a termelőknek nyújtott támogatást, a vállalkozásoknak a 3.1.6.1. szakasszal összhangban megújuló energiaforrásokba kell befektetniük ezt az összeget.

(163)

Amennyiben a tagállamok biztosítják a Bizottsággal való teljes körű együttműködést, és kellő időben megfelelő tájékoztatást nyújtanak számára, a Bizottság mindent megtesz annak érdekében, hogy a vizsgálatot kellő időben hajtsa végre. A tagállamokat felkérik arra, hogy bocsássanak rendelkezésre minden olyan körülményt, amelyet hasznosnak vélnek az eset értékelésekor. A tagállamok kifejezetten felhasználhatják a korábbi állami támogatási programok vagy intézkedések értékeléseit, a támogatást odaítélő hatóság által készített hatásvizsgálatokat, valamint a környezetvédelemhez kapcsolódó egyéb tanulmányokat.

(164)

A részletes vizsgálat arányos, amely attól függ, hogy az intézkedés mekkora torzulást okozhat a versenyben. Ennek megfelelően az a tény, hogy részletes vizsgálatot kell végezni, nem szükségszerűen jelenti a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának szükségességét, bár egyes intézkedések esetében ez megtörténhet.

(165)

A részletes vizsgálatot az 5.2.1. és 5.2.2. szakaszban meghatározott pozitív és negatív tényezők alapján végzik, amelyeket a 3. fejezetben megállapított kritériumokon túlmenően kell alkalmazni. Az ebben megállapított támogatási intenzitás értékeit minden esetben tiszteletben kell tartani. A fentieken túlmenően, a részletes vizsgálat alapját a konkrét pozitív és negatív tényezők képezik, amennyiben azok a támogatás formája vagy típusa szempontjából meghatározóak.

(166)

A támogatás összeegyeztethetőségének értékelésekor az jelenti a legfontosabb figyelembe veendő pozitív tényezőt, hogy a támogatás olyan, a környezet védelmét szolgáló cselekvésre ösztönzi a vállalkozásokat, amelyet egyébként nem tennének meg.

(167)

A Bizottság általában nem kérdőjelezi meg a környezetre ártalmas magatartástípusokhoz vagy bizonyos termékek használatához kapcsolódó negatív externáliák létezését. Azt azonban ellenőrzi, hogy az állami támogatás orvosolni kívánja-e ezt a piaci hiányosságot azáltal, hogy jelentős hatással van a környezetvédelemre. Ebben az összefüggésben a Bizottság különös figyelmet fordít az intézkedés által a környezetvédelemre várhatóan (számszerűsíthető módon) gyakorolt hatásra, valamint a célként kitűzött környezetvédelmi szintre, a meglévő közösségi szabványokhoz és/vagy más tagállamok szabványaihoz viszonyítva.

(168)

A Bizottság ezen kívül megvizsgálja azokat a körülményeket is, amelyek igazolhatják a támogatást a közösségi szabványokon túlmutató nemzeti szabványok tiszteletben tartására figyelemmel. A Bizottság különösen figyelembe veszi a támogatás kedvezményezettje fő versenytársainak jellegét, típusát és elhelyezkedését, a nemzeti szabvány (vagy a vonatkozó értékesíthető engedélyek rendszerei) megvalósításának azon költségeit, amelyet abban az esetben kellene viselnie a kedvezményezettnek, ha nem kap támogatást, valamint azt, hogy a támogatás kedvezményezettjének fő versenytársai számára e szabványok milyen viszonylagos megvalósítási költségekkel járnak.

(169)

Figyelembe kell venni, hogy az állami támogatás megfelelő eszköz-e a környezetvédelmi célkitűzés eléréséhez, tekintettel arra, hogy egyéb, kevésbé piactorzító eszközök azonos eredményhez vezethetnek, illetve mivel az állami támogatás sértheti a „szennyező fizet” elvet.

(170)

Az összeegyeztethetőségről szóló elemzésében a Bizottság különösen figyelembe veszi a javasolt intézkedés tekintetében a tagállam által végzett hatásvizsgálatokat, ideértve az állami támogatáson kívüli más cselekvési lehetőségeket, valamint annak megerősítését, hogy a „szennyező fizet” elvet tiszteletben fogják tartani.

(171)

Az állami támogatásnak mindig ösztönző hatással kell bírnia, amikor környezeti célokra biztosítják, azaz annak eredményeként a kedvezményezettnek változtatnia kell magatartásán és emelnie kell a környezetvédelem szintjét. A támogatás nem tekinthető szükségesnek csupán azért, mert a környezetvédelem szintje ezáltal emelkedik. Az új eszközök vagy termelési módszerek előnyei általában nem korlátozódnak a környezeti hatásaikra.

(172)

A többletköltségek kiszámítása mellett, amelyet a 3. fejezet vázol fel, a Bizottság elemzésében figyelembe veszi az alábbi szempontokat is.

(173)

Amennyiben a vállalkozás olyan nemzeti szabványt alkalmaz, amely túlmutat a közösségi szabványokon, vagy amelyet közösségi szabvány hiányában fogadtak el, a Bizottság ellenőrzi, hogy a támogatás kedvezményezettjét jelentős mértékben érintették-e volna a megnövekedett költségek és képtelen lett-e volna a nemzeti szabványok azonnali megvalósításával kapcsolatos költségeket viselni.

(174)

A tagállamnak bizonyítékkal kell alátámasztania, hogy a támogatásra szükség van, a támogatás összege a lehető legkisebb és azt, hogy a kiválasztási folyamat arányos. A Bizottság elemzésében a következő szempontokat veszi figyelembe:

(175)

A támogatási intézkedés negatív hatásainak értékelésekor a Bizottság a verseny torzulásának vizsgálata során arra helyezi a hangsúlyt, hogy a környezetvédelmi adó várhatóan milyen hatást gyakorol a vállalkozásoknak az érintett termékek piacán folyó versenyére (60).

(176)

Ha a támogatás arányos, azaz ha a beruházási vagy működési többletköltségek kiszámítása során figyelembe vették a vállalkozás tekintetében jelentkező valamennyi előnyt, a támogatás negatív hatása valószínűleg korlátozott. Azonban, amint azt az 1.3.6. szakasz említi, még abban az esetben is, ha a támogatás szükséges és arányos az adott vállalkozásra vonatkozóan a környezetvédelem szintjének emelése tekintetében, a támogatás eredményezheti a kedvezményezett magatartásának olyan változását, amely a versenyt torzítja. Egy nyereségre törekvő vállalkozás általában csak akkor emeli a kötelező szint fölé környezetvédelem szintjét, ha úgy véli, hogy ez legalább részben valamiféle hasznot hoz a vállalkozás számára.

(177)

Kiindulási pontként a Bizottság megítéli annak valószínűségét, hogy a kedvezményezett a támogatás eredményeképpen képes lesz-e növelni vagy szinten tartani értékesítési volumenét. A Bizottság különösen a következő szempontokat veszi figyelembe:

(178)

A környezetvédelmi állami támogatás stratégiai céllal alkalmazható innovatív környezetbarát technológiák elterjesztése érdekében azzal a céllal, hogy a hazai termelők szert tegyenek az „elsőként cselekvő” előnyére. Következésképpen a támogatás torzíthatja a dinamikus ösztönzőket, és kiszoríthatja az adott technológiába való befektetést más tagállamokban, valamint ezen technológiának egy adott tagállamban való koncentrációjához vezethet. Ez a hatás annál erősebb, a támogatás nélküli helyzethez viszonyítva minél több versenytárs csökkenti innovatív erőfeszítéseit.

(179)

Vizsgálatában a Bizottság a következő szempontokat veszi figyelembe:

(180)

A környezetvédelmi állami támogatás a negatív környezeti externáliák teljes elosztásához vezető ideiglenes mechanizmusként igazolható. Nem használható fel arra, hogy olyan vállalkozások részesüljenek felesleges támogatásban, amelyek nem képesek alkalmazkodni a környezetbarát szabványokhoz és technológiákhoz, mert alacsony szintű a hatékonyságuk. Vizsgálatában a Bizottság a következő szempontokat veszi figyelembe:

(181)

A kedvezményezett a számára környezetvédelmi célból nyújtott támogatást felhasználhatja az adott termékpiacon meglévő piaci befolyásának megerősítésére vagy fenntartására. A Bizottság megvizsgálja az érintett kedvezményezett támogatás előtti piaci befolyását és a piaci befolyásban a támogatásnak köszönhetően várhatóan bekövetkező változást. A jelentős piaci befolyással rendelkező kedvezményezett a környezetvédelem céljából kapott támogatást felhasználhatja piaci befolyásának megerősítésére vagy fenntartására, termékei további differenciálása vagy a versenytársak kizárása révén. Kevésbé valószínű, hogy azokon a piacokon, ahol a támogatás egyes kedvezményezettjeinek piaci részesedése nem éri el a 25 %-ot, illetve ahol a Herfindahl-Hirschman index (HHI) szerinti piaci koncentráció 2 000 alatti, a Bizottság a piaci befolyással kapcsolatban aggodalmakat fogalmazna meg.

(182)

Vizsgálatában a Bizottság a következő szempontokat veszi figyelembe:

(183)

A környezetvédelmi állami támogatás bizonyos területeken kedvezőbb termelési feltételeket eredményezhet, főleg a támogatásnak köszönhető, viszonylag alacsony költségek vagy a támogatás révén elért magasabb szintű gyártási szabványok miatt. Ez oda vezethet, hogy vállalkozásokat helyeznek át a támogatott területekre, vagy hogy a kereskedelmi forgalom a támogatott területek felé tolódik.

(184)

Ebből következően a támogatás a támogatás által érintett termékpiac szerinti tagállam felé és a beszerzési piacok felé irányítja a nyereséget.

(185)

Vizsgálatában a Bizottság figyelembe veszi, hogy van-e bizonyíték arra nézve, hogy a kedvezményezett fontolóra vett egyéb helyeket is a befektetésre, ez esetben ugyanis valószínűbb, hogy a támogatás jelentősen torzítja a versenyt.

(186)

Ezekre a pozitív és negatív szempontokra figyelemmel a Bizottság mérlegeli az intézkedés hatásait, és meghatározza, hogy az abból következő torzulások a közös érdekkel ellentétes mértékben befolyásolják-e kedvezőtlen irányban a kereskedelemi feltételeket. Ideális esetben a pozitív és a negatív hatásokat ugyanazon mértékegységben kell kifejezni (például az elmaradt versenytársi nyereséggel szembeállított elkerült külső költségek pénzegységben kifejezve).

(187)

Általában véve minél magasabb a környezetvédelmi haszon és minél világosabban kimutatható, hogy a támogatás összege a szükséges minimumra korlátozódik, annál valószínűbb a pozitív értékelés. Másrészt viszont minél több az arra utaló jel, hogy a támogatás jelentősen torzítja majd a versenyt, annál kevésbé valószínű a pozitív értékelés. Amennyiben a várható pozitív hatások számottevőek és a torzítás valószínűsíthetően nagyon jelentős, az értékelés attól függ, hogy a pozitív hatások várhatóan milyen mértékben múlják felül a negatív hatásokat.

(188)

A Bizottság dönthet úgy, hogy a hivatalos vizsgálati eljárás megindításának mellőzésével nem emel kifogást a bejelentett támogatási intézkedéssel szemben, vagy a 659/1999/EK rendelet 6. cikkében meghatározott hivatalos vizsgálati eljárásnak megfelelően lezárhatja az eljárást az ugyanezen rendelet 7. cikke szerinti határozattal. Amennyiben e rendelet 7. cikke (4) bekezdésének értelmében feltételes határozatot hoz, fontolóra veheti például az alábbi feltételek kikötését, amelyeknek csökkenteniük kell a várható torzulásokat, illetve a kereskedelemre gyakorolt hatásokat, és arányosnak kell lenniük:

(189)

A támogatás ezen iránymutatás szerint megállapított felső határait attól függetlenül kell alkalmazni, hogy a támogatott projekthez nyújtott támogatást teljes egészében állami forrásokból finanszírozzák-e, vagy azt részben a Közösség finanszírozza.

(190)

Az ezen iránymutatás szerint engedélyezett támogatások együttesen nem alkalmazhatók az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdése szerinti más állami támogatással vagy más közösségi finanszírozási formákkal, ha az ilyen halmozódás az ebben az iránymutatásban meghatározottnál magasabb támogatási intenzitást eredményez. Amennyiben azonban a környezetvédelmi támogatásra jogosult kiadás teljes mértékben vagy részben más célú támogatásra is jogosult, a közös részre az alkalmazandó szabályok szerint kedvezőbb felső határ vonatkozik.

(191)

A környezetvédelemhez nyújtott támogatás nem növelhető de minimis támogatással ugyanazon támogatható költségek tekintetében, ha e támogatás az ezen iránymutatásban megállapított támogatási intenzitást meghaladó intenzitást eredményez.

(192)

A 659/1999/EK rendeletben és az EK-Szerződés 93. cikkének alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 659/1999/EK tanácsi rendelet végrehajtásáról szóló, 2004. április 21-i 794/2004/EK bizottsági rendeletben (63) foglalt követelményekkel összhangban a tagállamoknak éves jelentést kell benyújtaniuk a Bizottsághoz.

(193)

Az említett rendelkezésekben meghatározott követelményeken túlmenően a környezetvédelemmel kapcsolatos támogatási intézkedésekről szóló éves jelentések minden egyes jóváhagyott intézkedésre vonatkozóan nagyvállalkozások esetében a következő információkat tartalmazzák:

(194)

Adócsökkentés vagy adómentesség biztosítása esetén a tagállamnak kizárólag a következőket kell megadnia: a támogatást létrehozó jogszabályi és/vagy közigazgatási szövege(ke)t, az adócsökkentésben vagy mentesítésben részesülő vállalkozás típusát és a csökkentés vagy mentesítés által leginkább érintett gazdasági ágazatokat.

(195)

Az éves jelentéseket a Bizottság internetes oldalán kell közzé tenni.

(196)

A Bizottság megítélése szerint a Közösségben az állami támogatások átláthatóságának növelésére további intézkedésekre van szükség. Külön szükséges azt biztosítani, hogy a tagállamok, a gazdaság szereplői, az érdekelt felek és a Bizottság is könnyedén hozzáférjenek valamennyi alkalmazandó környezetvédelmi támogatási program teljes szövegéhez.

(197)

Ez összekapcsolt internetes oldalak létrehozásával könnyen megvalósítható. Emiatt a környezetvédelmi támogatások vizsgálatakor a Bizottság rendszeres jelleggel előírja majd az érintett tagállam számára valamennyi végleges támogatási program teljes szövegének közzétételét és a Bizottság tájékoztatását a közzététel internetes címéről. A támogatási programot nem szabad az információknak az interneten való közzététele előtt beindítani.

(198)

A tagállamoknak biztosítaniuk kell, hogy valamennyi környezetvédelmi intézkedésre vonatkozóan nyújtott támogatásról részletes nyilvántartást vezetnek. E nyilvántartásokat, amelyeknek tartalmazniuk kell minden arra vonatkozó információt, hogy a támogatható költségeket és a megengedhető maximális támogatási intenzitást tiszteletben tartották. a támogatás odaítélésétől számított 10 évig meg kell őrizni, és kérésre a Bizottság részére be kell mutatni.

(199)

A Bizottság a későbbiekben bekéri ezeket az információkat a tagállamoktól, annak érdekében, hogy az iránymutatás kihirdetése után négy évvel elvégezhesse annak felülvizsgálatát (64).

(200)

A Bizottság a következőkben javaslatot tesz a tagállamoknak az EK-Szerződés 88. cikke (1) bekezdésének alapján a létező környezetvédelmi támogatási programjaikkal kapcsolatos megfelelő intézkedésekre:

Az ezen iránymutatás rendelkezéseinek való megfelelés érdekében a tagállamoknak szükség esetén módosítaniuk kell ilyen programjaikat, hogy – közzétételtől számított tizennyolc hónapon belül – összhangba hozzák azokat ezzel az iránymutatással, a következő kivételekkel:

(201)

Felkérik a tagállamokat, hogy a javasolt megfelelő intézkedésekhez az ezen iránymutatásnak az Európai Unió Hivatalos Lapjában való közzétételétől számított két hónapon belül adják kifejezett, feltétel nélküli beleegyezésüket. Válaszadás hiányában a Bizottság úgy tekinti, hogy az adott tagállam nem fogadja el a javasolt intézkedéseket.

(202)

Ez az iránymutatás az Európai Unió Hivatalos Lapjában történő kihirdetését követő első napon lép hatályba, és a környezetvédelem állami támogatásáról szóló, 2001. ebruár 3-i közösségi iránymutatás (65) helyébe lép.

(203)

Ez az iránymutatás 2014. december 31-ig alkalmazandó. A tagállamokkal folytatott konzultációt követően a Bizottság ezen időpont előtt jelentős versenypolitikai vagy környezetvédelmi politikai megfontolások alapján, vagy egyéb közösségi politikák vagy nemzetközi kötelezettségek figyelembevétele érdekében módosíthatja azt. A jövőben ilyen módosításokra különösen az éghajlatváltozás témakörében születendő nemzetközi megállapodások és az éghajlatváltozással kapcsolatos európai jogalkotás fényében kerülhet sor. Ezen iránymutatás kihirdetése után négy évvel a Bizottság konkrét információk és főleg a tagállamok által szolgáltatott adatok és a Bizottság által folytatott széles körű konzultációk eredményei alapján elvégzi ezen iránymutatás felülvizsgálatát. A felülvizsgálat eredményét az Európai Parlament, a Régiók Bizottsága és az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság, valamint a tagállamok rendelkezésére bocsátja.

(204)

A Bizottság ezt az iránymutatást minden olyan támogatási intézkedésre alkalmazza, amelyről bejelentést kap, és amelyről az iránymutatásnak a Hivatalos Lapban való kihirdetése után még akkor is határoznia kell, ha valamely projektet a kihirdetést megelőzően jelentettek be. Ez magában foglalja a jóváhagyott és a tájékoztatási kötelezettségnek megfelelően a Bizottság részére egyénileg bejelentett támogatási programok keretében odaítélt egyedi támogatásokat.

(205)

A jogellenes állami támogatás értékelésére alkalmazandó szabályok megállapításáról szóló bizottsági közleménnyel (66) összhangban a Bizottság a be nem jelentett támogatások esetén alkalmazza: