ISSN 1725-518X

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 162

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

50. évfolyam
2007. július 14.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

I   Állásfoglalások, ajánlások, iránymutatások és vélemények

 

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

 

Tanács

2007/C 162/01

A Tanács állásfoglalása (2007. május 31.) a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról

1

 

II   Közlemények

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

 

Bizottság

2007/C 162/02

Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkében foglalt rendelkezések keretén belül az állami támogatások engedélyezése – Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást ( 1 )

4

 

IV   Tájékoztatások

 

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

 

Bizottság

2007/C 162/03

Euro-átváltási árfolyamok

5

 

TAGÁLLAMOKTÓL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

2007/C 162/04

A tagállamok által közölt információ a Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 1/2004/EK bizottsági rendelet értelmében nyújtott állami támogatásról

6

2007/C 162/05

A tagállamok tájékoztatása az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK bizottsági rendelet értelmében engedélyezett állami támogatásokról

10

2007/C 162/06

A Bizottság közleménye a mérőműszerekről szóló 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása keretében ( 1 )

13

 

V   Hirdetmények

 

A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

 

Bizottság

2007/C 162/07

Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.4652 – National Grid/TenneT/BritNed JV) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )

15

2007/C 162/08

Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.4773 – 3i/Eltel) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )

16

2007/C 162/09

Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.4682 – INEOS/Lanxess' engineering thermoplastic resins business) ( 1 )

17

2007/C 162/10

Összefonódás előzetes bejelentése (Ügyszám COMP/M.4768 – CRH/Cementbouw) – Egyszerűsített eljárás alá vont ügy ( 1 )

18

2007/C 162/11

Állami támogatások – Ausztria – Állami támogatás C 16/07 (ex NN 55/06) – a Postbusnak Lienz körzetében nyújtott hivatalos támogatás – Felhívás észrevételek megtételére az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése alapján ( 1 )

19

 


 

(1)   EGT-vonatkozású szöveg

HU

 


I Állásfoglalások, ajánlások, iránymutatások és vélemények

ÁLLÁSFOGLALÁSOK

Tanács

14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/1


A TANÁCS ÁLLÁSFOGLALÁSA

(2007. május 31.)

a 2007 és 2013 közötti időszakra szóló közösségi fogyasztóügyi politikai stratégiáról

(2007/C 162/01)

AZ EURÓPAI UNIÓ TANÁCSA

EMLÉKEZTET arra, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 153. cikke szerint:

a.

a Közösség hozzájárul a fogyasztók egészségének, biztonságának és gazdasági érdekeinek védelméhez, valamint a tájékoztatáshoz, oktatáshoz és az érdekeik védelmét célzó önszerveződéshez való jogaik megerősítéséhez;

b.

a fogyasztóvédelmi követelményeket figyelembe kell venni az egyéb közösségi politikák és tevékenységek meghatározásakor és végrehajtásakor.

ELISMERI a fogyasztóügyi politikának a belső piac formálásában játszott fontos szerepét és a belső piaci politikákkal fennálló szinergiáját. A fogyasztói és üzleti bizalom a belső piac megfelelő működésének előfeltétele, amely lendületet ad a versenynek, az innovációnak és a gazdasági fejlődésnek. A tájékozott és erős pozíciókkal rendelkező fogyasztók, akiknek tényleges jogaik vannak, és akik bíznak e jogokban, a gazdasági siker és változás hajtóerejét képezik.

ELISMERI a – továbbra is nemzeti szinten erősen széttagolt – kiskereskedelmi belső piacban rejlő azon lehetőségeket, amelyek az akadályok elhárítása által a fogyasztók és vállalkozások számára előnyöket biztosítanak, és így kiterjesztik a fogyasztók és kiskereskedők lehetőségeit.

ELISMERI az új technológiák által – különösen a digitális környezetben – nyújtott lehetőségeket, a fogyasztói döntésekre reagáló újításokat és az új piacokhoz való növekvő hozzáférést, valamint azt kihívást, amely a megfelelő, világos, átlátható és garantált fogyasztói jogok és a fenntartható fogyasztás, továbbá a fogyasztók viselkedésének megértését célzó mechanizmusok továbbfejlesztésének biztosításában rejlik.

Az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvét is szem előtt tartva HANGSÚLYOZZA a közösségi jog fontosságát a magas szintű fogyasztóvédelem biztosítása terén, továbbá a hatékony jogszabály-végrehajtási mechanizmusok szükségességét, tekintettel a határokon átnyúló fogyasztói ügyletekre is.

EGYETÉRT azzal, hogy az európai politikák összes területének magában kell foglalnia a fogyasztói érdekeket. Ez előfeltétele a hatékony fogyasztóügyi politikának és megfelelő alap a lisszaboni célkitűzések eléréséhez. Különösen a fogyasztók gazdasági érdekeit és a fogyasztók tájékoztatását illető aggodalmak kapcsolódnak számos szakpolitikához. A fogyasztói érdekek más politikai területekbe való beillesztése, beleértve a közérdekű szolgáltatásokat is, az összes uniós intézmény és a tagállamok által közösen végrehajtandó feladatot jelent.

I.

ÜDVÖZLI a Bizottság 2007 és 2013 közötti időszakra szóló, uniós szintű fogyasztóügyi politikai stratégiájának (1) kidolgozását, amely a fogyasztók döntési lehetőségeinek és bizalmának – a fogyasztók pozíciójának erősítése és védelmük révén történő – maximalizálására, a munkahelyteremtésre és növekedésre, valamint a versengő piacok kiterjesztésére összpontosít, továbbá az integráltabb és hatékonyabb kiskereskedelmi belső piac megvalósítását célozza.

II.

FELHÍVJA A BIZOTTSÁGOT, hogy hajtsa végre a stratégia három fő célkitűzését, és ennek során különösen:

1.

folytassa a piac átláthatóságához igazított fogyasztóügyi politikáját és a belső piac kapacitásának erősítését a fogyasztók elvárásainak kielégítése érdekében. A hatékony piacokra törekvő fogyasztóügyi politika hozzájárul a növekedéshez és foglalkoztatáshoz, valamint növeli a fogyasztók jólétét;

2.

kezelje prioritásként a fogyasztóvédelem, a fogyasztói döntések és hozzáférés magas szintjét a Közösségen belül, és így biztosítsa a fogyasztók bizalmát a határokon átnyúló vásárlásokban vagy szerződésekben, valamint fordítson különös figyelmet a szolgáltatásokkal kapcsolatos fogyasztóügyi politikai és fogyasztóvédelmi intézkedések kidolgozására;

3.

biztosítson összhangot az operatív célok és a fogyasztóvédelmi politika területén közösségi cselekvési program (2007–2013) létrehozásáról szóló, 2006. december 18-i 1926/2006/EK európai parlamenti és tanácsi határozat operatív céljai között (2);

4.

mozdítsa elő és védje a fogyasztói érdekeket egy egyre inkább globalizálódó világban, továbbá a nemzetközi kapcsolatok és nemzetközi megállapodások keretében;

5.

vizsgálja felül a fogyasztóvédelemmel kapcsolatos közösségi vívmányokat egyszerűsítés, modernizálás, megfelelőbb szabályozás, a meglévő ellentmondások megszüntetése és az új technológiák követelményeinek tiszteletben tartása céljából, kellően figyelembe véve az Európai Közösséget létrehozó szerződés 5. cikkében foglalt szubszidiaritás elvét; a fogyasztóvédelmi közösségi vívmányok felülvizsgálatáról szóló zöld könyvvel kapcsolatos konzultációk eredményét figyelembe véve, és amennyiben szükséges, terjesszen elő a vívmányok megfelelő kiigazítására vonatkozó javaslatokat, feltéve, hogy az érintett jogok és kötelezettségek magas szintű fogyasztóvédelmet biztosítanak és javítják a belső piac működését;

6.

vizsgálja felül, hol tudnák az önszabályozási és társszabályozási mechanizmusok kiegészíteni a meglévő jogszabályi rendelkezéseket;

7.

támogassa a piac működését, a fogyasztói elvárásokat és a fogyasztói viselkedést értékelő átfogó, fogyasztóorientált kutatást, hozzon létre a fogyasztóvédelmi politikának irányt mutató és azt értékelő fogyasztóorientált ellenőrzési mechanizmust, továbbá dolgozzon ki a releváns szakértelmen alapuló megfelelő mutatókat;

8.

támogassa az intézmények közti együttműködést a fogyasztóvédelmi törvények és a termékbiztonságra vonatkozó jogszabályok végrehajtása terén, mozdítsa elő hálózati tevékenységeiket, fejlessze tovább az információs rendszereket, valamint terjessze ki a az EU és harmadik országok közti, a kölcsönös adminisztratív együttműködésre vonatkozó nemzetközi megállapodásokat;

9.

folyamatosan kísérje figyelemmel az alternatív vitarendezési eljárásokra vonatkozó specifikus minimális garanciákat tartalmazó meglévő ajánlásokat és dolgozzon az ott szabályozott elvek szélesebb körű alkalmazásán és erősítésén, valamint biztosítson jobb kapcsolódást a meglévő alternatív vitarendezési mechanizmusok között és tájékoztasson megfelelőbben a meglévő információs eszközökről;

10.

alaposan gondolja át a kollektív jogorvoslati mechanizmusokat és terjessze elő a folyamatban lévő releváns tanulmányok eredményeit, bármely lehetséges javaslatra vagy fellépésre tekintettel;

11.

fordítson különös figyelmet a megkívánt fogyasztóvédelemre, a fogyasztók döntéseire és kényelmére a belső piac pénzügyi szolgáltatások tekintetében történő megvalósítása során, figyelembe véve a fogyasztóknak szánt olyan pénzügyi termékekre vonatkozó döntések kiemelkedő fontosságát, mint például a nyugdíj- vagy az ingatlanfinanszírozás;

12.

tulajdonítson nagyobb fontosságot az alapos hatásvizsgálatoknak a fogyasztók hosszú távú érdekeit befolyásoló összes politikában;

13.

a fogyasztóügyi politika megfelelő érdekelt feleit vonja be jobban a más közösségi politikák keretében a fogyasztókra jelentősebb hatást gyakorló javaslatokról szervezett konzultációkba.

III.

FELHÍVJA A BIZOTTSÁGOT ÉS A TAGÁLLAMOKAT, hogy:

14.

folytassák az egyes szakpolitikai területek problémáival és prioritásaival kapcsolatos jobb koordináció támogatását, és jobban hangolják össze e területek fogyasztóügyi politikáit az egyéb szakpolitikákkal, mindenekelőtt a gazdasági, közlekedési, környezetvédelmi, energia és távközlési politikákkal;

15.

dolgozzanak a hatékony fogyasztóvédelem és oktatás minden tagállamban való megvalósulásán, beleértve a fenntartható fogyasztásra vonatkozó oktatást is, így biztosítva, hogy a fogyasztók az egész belső piacon egyformán aktívak legyenek és erős pozíciókkal rendelkezzenek;

16.

erősítsék tovább egyrészt a tagállamok jogszabály-végrehajtási rendszereit –, másrészt a fogyasztóvédelem területén a tagállamok közti együttműködést, és segítsék elő a fogyasztóvédelmi jogszabályok végrehajtását;

17.

folytassák a fogyasztói érdekek védelmét a közérdekű szolgáltatások tekintetében és kellőképpen erősítsék meg a fogyasztókat jogaikban;

18.

mind európai, mind nemzeti szinten vegyék figyelembe a fogyasztói érdekeket a szabványosítási és címkézési rendszerek területén és dolgozzanak a fogyasztói érdekek nemzetközi szintű védelmén;

19.

ismerjék el a hatékony és reprezentatív fogyasztói szövetségek kiemelkedő fontosságát, hogy azok önállóan képviselni tudják a fogyasztói érdekeket mind közösségi szinten, mind a tagállamokban;

20.

nyújtsanak folyamatos támogatást az európai fogyasztói központok hálózatának (EEC-Net) és biztosítsanak kapcsolattartó pontokat minden tagállamban, hogy ezzel segítséget nyújtsanak a fogyasztóknak a határokon átnyúló hatékony vitarendezésben.

IV.

FELHÍVJA A TAGÁLLAMOKAT annak biztosítására, hogy nemzeti politikáikban figyelembe veszik a fogyasztóügyi politikai stratégia célkitűzéseit.

V.

FELHÍVJA a Bizottságot, hogy:

a.

rendszeresen konzultáljon a tagállamokkal a stratégia végrehajtásának értékelése céljából, és, amennyiben szükséges, javasoljon módosításokat vagy kiigazításokat a második szakaszban, valamint

b.

egyen jelentést a fogyasztóügyi politika terén elért haladásról, ezen kívül nyújtson be egy időközi jelentést a fogyasztóügyi politikai stratégia végrehajtásáról 2011 márciusáig, továbbá egy utólagos értékelő jelentést 2015 decemberéig.


(1)  7503/07.

(2)  HL L 404., 2006.12.30., 39. o.


II Közlemények

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ KÖZLEMÉNYEK

Bizottság

14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/4


Az EK-Szerződés 87. és 88. cikkében foglalt rendelkezések keretén belül az állami támogatások engedélyezése

Olyan esetek, amelyekkel kapcsolatban a Bizottság nem emel kifogást

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2007/C 162/02)

A határozat elfogadásának időpontja

2007.4.30.

Támogatás száma

N 28/07

Tagállam

Olaszország

Régió

Molise

Megnevezés (és/vagy a kedvezményezett neve)

Cantieri Navali di Termoli SpA

Jogalap

Deliberazione della giunta regionale del 18.9.2006 n. 1358 — regolamento che disciplina la concessione dei finanziamenti per il salvataggio delle imprese in difficoltà

Az intézkedés típusa

Egyedi támogatás

Célkitűzés

Nehéz helyzetben lévő vállalkozások megmentése

Támogatás formája

Kedvezményes kamatozású kölcsön

Költségvetés

Tervezett támogatás teljes összege: 3 millió EUR

Támogatás intenzitása

Időtartam

6 hónap

Gazdasági ágazat

Hajógyártás

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe

Regione Molise — Italia

Egyéb információ

A határozat bizalmas információt nem tartalmazó, hivatalos szövege megtalálható a következő weboldalon:

http://ec.europa.eu/community_law/state_aids/


IV Tájékoztatások

AZ EURÓPAI UNIÓ INTÉZMÉNYEITŐL ÉS SZERVEITŐL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

Bizottság

14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/5


Euro-átváltási árfolyamok (1)

2007. július 13.

(2007/C 162/03)

1 euro=

 

Pénznem

Átváltási árfolyam

USD

USA dollár

1,3782

JPY

Japán yen

168,68

DKK

Dán korona

7,4416

GBP

Angol font

0,67795

SEK

Svéd korona

9,1560

CHF

Svájci frank

1,6579

ISK

Izlandi korona

82,92

NOK

Norvég korona

7,9130

BGN

Bulgár leva

1,9558

CYP

Ciprusi font

0,5842

CZK

Cseh korona

28,318

EEK

Észt korona

15,6466

HUF

Magyar forint

245,70

LTL

Litván litász/lita

3,4528

LVL

Lett lats

0,6969

MTL

Máltai líra

0,4293

PLN

Lengyel zloty

3,7487

RON

Román lej

3,1340

SKK

Szlovák korona

33,238

TRY

Török líra

1,7540

AUD

Ausztrál dollár

1,5879

CAD

Kanadai dollár

1,4414

HKD

Hongkongi dollár

10,7756

NZD

Új-zélandi dollár

1,7531

SGD

Szingapúri dollár

2,0877

KRW

Dél-Koreai won

1 263,74

ZAR

Dél-Afrikai rand

9,5926

CNY

Kínai renminbi

10,4323

HRK

Horvát kuna

7,2900

IDR

Indonéz rúpia

12 434,81

MYR

Maláj ringgit

4,7479

PHP

Fülöp-szigeteki peso

62,915

RUB

Orosz rubel

35,0920

THB

Thaiföldi baht

41,996


(1)  

Forrás: Az Európai Központi Bank (ECB) átváltási árfolyama.


TAGÁLLAMOKTÓL SZÁRMAZÓ TÁJÉKOZTATÁSOK

14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/6


A tagállamok által közölt információ a Szerződés 87. és 88. cikkének a mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozó kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 1/2004/EK bizottsági rendelet értelmében nyújtott állami támogatásról

(2007/C 162/04)

Támogatás száma: XA 120/06

Tagállam: Olaszország

Régió: Piemonte régió

A támogatási program megnevezése vagy az egyedi támogatásban részesülő vállalkozás neve: Contributi agli agricoltori e allevatori che attuano la riconversione del metodo di produzione.

Jogalap: Deliberazione della Giunta regionale n. 28 — 4172 del 30.10.2006. Legge 7 marzo 2003, n. 38 art. 3 comma 1 lettera b.

A támogatási program keretében tervezett éves kiadás: 250 000 EUR.

Maximális támogatási intenzitás: A 2092/91/EGK tanácsi rendelet (1) értelmében az ellenőrzési rendszernek való alávetettség első két esztendejében a maximális támogatás vállalatonként 80 %-ig fedezheti a költségeket, a 2005-2006-os kétéves időszakban a támogatás vállalatonként legfeljebb 800 EUR érhet el.

A végrehajtás időpontja: 2006. december 15. A támogatást minden esetben akkor nyújtják első ízben, amikor az összefoglaló tájékoztató kézhez vétele után a Bizottság értesítést küldött az általa kijelölt azonosítási számról.

A program időtartama:

A támogatás célja: A gazdálkodók és az állattartók ösztönzése a hagyományos termelési módszerek ökológiai módszerekké történő átalakítására, a 2092/91/EGK rendelet értelmében folytatott ökológiai termelési módszerek ellenőrzési költségeire fenntarott támogatás segítségével.

A támogatható kiadások a mezőgazdasági vállalkozások által a 2005-ös és a 2006-os esztendőben a 2092/91/EGK rendelet értelmében végzett ellenőrzés során felmerült költségek.

Az 1/2004/EK bizottsági rendelet (2) alkalmazott cikkei: 13. cikk (2) bekezdés g) pont.

Az érintett gazdasági ágazat(ok): Állattenyésztéssel és növénytermesztéssel foglalkozó mezőgazdasági vállalkozások.

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe:

Regione Piemonte

Assessorato Agricoltura, Tutela della Flora e della Fauna

Direzione Sviluppo dell'Agricoltura

Corso Stati Uniti, 21

I-10128 Torino

Internetcím: www.regione.piemonte.it/agri

Egyéb információk: A támogatás azokat a mezőgazdasági vállalkozásokat érinti, amelyeket a kérelmezés idején a 2092/91/EGK rendelet értelmében bevezették az ellenőrzési rendszerbe, amelyek vállalati székhelye és földterületeinek nagy része Piemontéban található és amelyek a 2005. január 1. és 2006. december 31. közötti időszakban kezdik, vagy kezdték el az áttérést a hagyományos termelési módszerekről az ökológiai módszerekre.

A támogatást az alábbi fontossági sorrend alapján nyújtják:

Támogatás száma: XA 121/06

Tagállam: Olaszország

Régió: Marche

A támogatási program megnevezése: Contributi alle cooperative agricole e alle cooperative sociali che operano nel settore agricolo e forestale al fine di ridurre i costi di produzione, a migliorare e diversificare le attività di produzione, a migliorare la qualità dei prodotti, a tutelare e migliorare l'ambiente naturale e le condizioni di igiene e benessere degli animali.

Jogalap:

1.

Art. 4 della legge regionale 23 febbraio 2005, n. 7 — «Promozione della cooperazione per lo sviluppo rurale»;

2.

Deliberazione di Giunta Regionale n. 1222 del 23.10.2006 avente ad oggetto «Programma annuale 2006 della legge regionale 23 febbraio 2005, n. 7 », «Promozione della cooperazione per lo sviluppo rurale» .

A támogatási program keretében tervezett éves kiadások, illetve a vállalkozásnak nyújtott egyedi támogatás teljes összege: A 2006-os évre tervezett maximális kiadás 150 000 EUR. A támogatási program alkalmazásának következő éveire a maximális kiadást a vonatkozó költségvetési törvények értelmében határozzák meg, mindenesetre nem haladhatja meg az évi 1 000 000 EUR.

Maximális támogatási intenzitás: A bruttó támogatási intenzitás nem haladhatja meg a támogatható beruházások 30 %-át (hátrányos helyzetű térség ben 40 %-át).

A finaszírozható beruházás nem haladhatja meg a 60 000 EUR plafonértéket.

A beruházás céljaként a termelési költségek csökkentését, a termelési tevékenységek fejlesztését és sokszínűbbé tételét, a termékek minőségének javítását, a természetes környezetnek, a higiéniai körülményeknek és az állatok jóllétének a megóvását és javítását kell kitűzni.

Az engedélyezett intervenció-típusoknak az alábbiakban felsorolt kategóriák egyikébe kell tartozniuk:

A végrehajtás időpontja: Legalább 10 munkanappal ezen adatlap elküldése után az 1/2004/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

A program, illetve az egyedi támogatás nyújtásának időtartama: Az időtartam határozatlan és a Marche tartomány által meghatározott költségvetés éves előirányzatainak, valamint az eltérési rendelet (1/2004/EK) hatályának időtartamához kapcsolódik.

A támogatás célja: A mezőgazdasági és erdészeti ágazatban működő mezőgazdasági szövetkezeteknek és szociális szövetkezetek bevételének, élet- és munkakörülményeinek javítása a termelési költségek csökkentése, a termelési tevékenységek fejlesztése és sokszínűbbé tétele, a termékek minőségének javítása, a természetes környezetnek, a higiéniai körülményeknek és az állatok jólétének a megóvása és színvonalasabbá tétele érdekében.

Kedvezményezettek:

1.

B típusú szociális szövetkezetek, amelyek szerepelnek a mezőgazdasági és erdészeti ágazatban működő szociális szövetkezeteknek a 2001. december 18-i 34. számú regionális törvény által összesített jegyzékében;

2.

Mezőgazdasági szövetkezetek és társulásaik, amelyek professzionális mezőgazdasági vállalkozó (IAP) minősítéssel rendelkeznek.

Az érintett ágazat(ok): Mezőgazdasági ágazat.

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe:

Regione Marche

Servizio Agricoltura, Forestazione e Pesca

Posizione di Funzione Sviluppo della impresa agricola e del sistema agroalimentare

Via Tiziano n. 44

I-60100 Ancona

Internetcím:

1.

www.agri-marche.it

2.

www.regione.marche.it

Egyéb információk: A támogatásokat kizárólag a mezőgazdasági ágazatban végrehajtott beruházásokra nyújtják, és a kedvezményezetteket állami pályázatok útján választják ki.

Támogatás száma: XA 122/06

Tagállam: Olaszország

Régió: Marche

A támogatási program megnevezése: Contributi a cooperative o consorzi di cooperative che svolgono attività nel settore agricolo e forestale, nel settore agro-industriale e agroalimentare per il finanziamento di progetti di fattibilità finalizzati ad attivare processi di fusione di cooperative esistenti, allargamento della base sociale, aggregazione di nuove imprese in forma cooperativa con l'obiettivo di aumentare la competitività della struttura cooperativa, consentire alle società cooperative di trovare nuovi sbocchi commerciali, concentrare e riorganizzare l'offerta dei prodotti agricoli e forestali.

Jogalap:

1.

Art. 6 della legge regionale 23 febbraio 2005, n. 7 — «Promozione della cooperazione per lo sviluppo rurale»;

2.

Deliberazione di Giunta regionale n. 1222 del 23.10.2006 avente ad oggetto «Programma annuale 2006 della legge regionale 23 febbraio 2005, n. 7», «Promozione della cooperazione per lo sviluppo rurale».

A támogatási program keretében tervezett éves kiadások, illetve valamely vállalkozásnak nyújtott egyedi támogatás teljes összege: A 2006-ra tervezett maximális kiadás 350 000 EUR. A támogatási program alkalmazásának következő éveire a maximális kiadást a vonatkozó költségvetési törvényekkel határozzák meg, mindenesetre nem lesz több évente 1 000 000 EUR.

Maximális támogatási intenzitás: A támogatható kiadás nem lehet 30 000 EUR kevesebb.

A támogatás nem haladhatja meg az ilyen kiadások 75 %-át, tehát három évig kedvezményezettenként kevesebb lesz mint 100 000 EUR az 1/2004/EK rendelet 14. cikkének megfelelően.

A végrehajtás időpontja: Legalább 10 munkanappal ezen adatlap elküldése után, az 1/2004/EK rendelet 19. cikke (1) bekezdésének megfelelően.

A program, illetve az egyedi támogatás nyújtásának időtartama: Az időtartam határozatlan és a Marche tartomány által meghatározott költségvetés éves előirányzatainak, valamint az eltérési rendelet (1/2004/EK) hatályának időtartamához kapcsolódik.

A támogatás célja: A létező szövetkezetek összeolvadási folyamatainak elősegítése, a társadalmi bázis szélesítése, az új vállalkozások egyesítése szövetkezeti formában annak érdekében, hogy fokozzák a szövetkezeti struktúra versenyképességét, valamint lehetővé tenni a szövetkezeti vállalkozások számára azt, hogy új kereskedelmi értékesítőhelyeket találjanak, összpontosítsák és újjászervezzék a mezőgazdasági és erdészeti termékek kínálatát.

Kedvezményezettek: A mezőgazdasági és erdészeti ágazatban, az agráripari és agrár-élelmiszeripari ágazatban tevékenykedő szövetkezetek vagy szövetkezeti konzorciumok, amelyeknek hivatalos székhelye a régió területén van és szerepelnek a mezőgazdasági és erdészeti ágazatban működő szociális szövetkezeteknek a termelési tevékenységekről szóló, 2004. június 23-i miniszteri rendelet által létesített jegyzékében.

Az érintett ágazat(ok): Konkrét ágazatok nem érintettek.

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe:

Regione Marche

Servizio Agricoltura, Forestazione e Pesca

Posizione di Funzione Sviluppo della impresa agricola e del sistema agroalimentare

Via Tiziano n. 44

I-60100 Ancona

Internetcím:

3.

www.agri-marche.it

4.

www.regione.marche.it

Egyéb információk: A támogatásokat kizárólag a mezőgazdasági ágazatban végrehajtott beruházásokra nyújtják és a kedvezményezetteket állami pályázatok útján választják ki.

Az erdészeti szövetkezeteknek nyújtott támogatásokat ugyanolyan módokon fizetik ki, mint a 69/2001/EK bizottsági rendelet (3) szerinti mezőgazdaságon kívüli de minimis (csekély összegű) támogatásokat.

Támogatás száma: XA 123/06

Tagállam: Hollandia

Régió: Provincie Limburg

A támogatási program megnevezése vagy az egyedi támogatásban részesülő vállalkozás neve: Verplaatsing melkveehouderij Snijders in Zuid- Limburg (A Snijders tejüzem áthelyezése (Dél-Limburg))

Jogalap: Algemene Subsidieverordening 2004

Subsidieregels voorbereidingskosten verplaatsing melkveehouderijen Zuid-Limburg

A támogatási program keretében tervezett éves kiadások, illetve a vállalkozásnak nyújtott egyedi támogatás teljes összege: A tartomány teljes hozzájárulása áthelyezésenként 100 000 EUR egyszeri támogatás.

Maximális támogatási intenzitás: A tejtermelőnek nyújtható maximális támogatás az áthelyezési költségek 40 %-a, de legfeljebb 100 000 EUR. A fent említett összeg megegyezik a mezőgazdasági termelő számára engedélyezett támogatás összegével abban az esetben, ha a közérdeket szolgáló áthelyezés eredményeként a termelő modernebb berendezésekhez jut, és így növekszik a termelési kapacitás. Amennyiben az érintett berendezések értéke, valamint a termelési kapacitás növekszik, a mezőgazdasági termelő hozzájárulásának el kell érnie az érintett berendezések értéknövekedésének, illetve az azzal kapcsolatos kiadásnövekedésnek legalább 60 %-át. Ez az 1/2004/EK rendelet 6. cikke (3) és (4) bekezdésének értelmében történik. A tejtermelő hozzájárulása legalább 60 %. A Snijders tejüzem esetében előirányzott költségek: 1 524 792 EUR.

A végrehajtás időpontja: A támogatás nyújtása azután kezdődik meg, hogy az EU visszaigazolta e közlemény kézhezvételét.

A program, illetve az egyedi támogatás nyújtásának időtartama: 2006 decemberétől 2008. december 31-ig.

A támogatás célja: A támogatás azon ígéretes tejtermelő üzemek közérdeket szolgáló áthelyezését hivatott elősegíteni, amelyek építési korlátozásokkal sújtott területen fekszenek, ám a táj és a környezet minőségének megőrzése érdekében a tejüzem fenntartása kívánatos. A tartomány céljai szerint a tejüzem áthelyezése a táj és a környezet minőségét és fenntartását szolgálja.

Az érintett ágazat(ok): A támogatást olyan, Limburg déli részén fekvő, intenzív tejtermeléssel foglalkozó gazdaságok (kis- és középvállalkozások) igényelhetik, amelyek legalább 75 holland méretegység (Nederlandse grootte eenheden – NGE) méretűek, és legalább 2 %-os lejtésű területen fekszenek.

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe:

Provincie Limburg

Limburglaan 10

Postbus 5700

6202 MA Maastricht

Nederland

Internetcím: www.limburg.nl

Támogatás száma: XA 124/06

Tagállam: Hollandia

Régió: Provincie Limburg

A támogatási program megnevezése vagy az egyedi támogatásban részesülő vállalkozás neve: Verplaatsing melkveehouderij Mingels in Zuid- Limburg (A Mingels tejüzem áthelyezése (Dél-Limburg))

Jogalap: Algemene Subsidieverordening 2004

Subsidieregels voorbereidingskosten verplaatsing melkveehouderijen Zuid-Limburg

A támogatási program keretében tervezett éves kiadások, illetve a vállalkozásnak nyújtott egyedi támogatás teljes összege: A tartomány teljes hozzájárulása áthelyezésenként 100 000 EUR egyszeri támogatás.

Maximális támogatási intenzitás: A tejtermelőnek nyújtható maximális támogatás az áthelyezési költségek 40 %-a, de legfeljebb 100 000 EUR. A fent említett összeg megegyezik a mezőgazdasági termelő számára engedélyezett támogatás összegével abban az esetben, ha a közérdeket szolgáló áthelyezés eredményeként a termelő modernebb berendezésekhez jut, és így növekszik a termelési kapacitás. Amennyiben az érintett berendezések értéke, valamint a termelési kapacitás növekszik, a mezőgazdasági termelő hozzájárulásának el kell érnie az érintett berendezések értéknövekedésének, illetve az azzal kapcsolatos kiadásnövekedésnek legalább 60 %-át. Ez az 1/2004/EK rendelet 6. cikke (3) és (4) bekezdésének értelmében történik. A tejtermelő hozzájárulása legalább 60 %. A Mingels tejüzem esetében előirányzott költségek: 1 874 970 EUR.

A végrehajtás időpontja: A támogatás nyújtása azután kezdődik meg, hogy az EU visszaigazolta e közlemény kézhezvételét.

A program, illetve az egyedi támogatás nyújtásának időtartama: 2006 decemberétől 2008. december 31-ig.

A támogatás célja: A támogatás azon ígéretes tejtermelő üzemek közérdeket szolgáló áthelyezését hivatott elősegíteni, amelyek építési korlátozásokkal sújtott területen fekszenek, ám a táj és a környezet minőségének megőrzése érdekében a tejüzem fenntartása kívánatos. A tartomány céljai szerint a tejüzem áthelyezése a táj és a környezet minőségét és fenntartását szolgálja.

Az érintett ágazat(ok): A támogatást olyan, Limburg déli részén fekvő, intenzív tejtermeléssel foglalkozó gazdaságok (kis- és középvállalkozások) igényelhetik, amelyek legalább 75 holland méretegység (Nederlandse grootte eenheden – NGE) méretűek, és legalább 2 %-os lejtésű területen fekszenek.

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe:

Provincie Limburg

Limburglaan 10

Postbus 5700

6202 MA Maastricht

Nederland

Internetcím: www.limburg.nl


(1)  HL L 198., 1991.7.22., 1. o.

(2)  HL L 1., 2004.1.3., 1. o.

(3)  HL L 10., 2001.1.13., 30. o.


14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/10


A tagállamok tájékoztatása az EK-Szerződés 87. és 88. cikkének a kis- és középvállalkozásoknak nyújtott állami támogatásokra történő alkalmazásáról szóló 70/2001/EK bizottsági rendelet értelmében engedélyezett állami támogatásokról

(2007/C 162/05)

A támogatás száma

XA 7005/07

Tagállam

Cseh Köztársaság

Régió, amelyben a programot végrehajtják (NUTS II)

Jihovýchod

A támogatási program megnevezése vagy a kiegészítő egyedi támogatásban részesülő vállalkozás neve

Podpora investic v souvislosti se zpracováním a uváděním zemědělských produktů na trh

Jogalap

1.

Zákon č. 129/2000 Sb., o krajích (krajské zřízení), ve znění pozdějších předpisů

2.

Zákon č. 250/2000 Sb., o rozpočtových pravidlech územních rozpočtů, ve znění pozdějších předpisů

3.

Zákon č. 252/1997 Sb., o zemědělství, ve znění pozdějších předpisů

4.

Program rozvoje kraje Vysočina

5.

Zásady Zastupitelstva kraje Vysočina pro poskytování finančních příspěvků na podporu zemědělství v kraji Vysočina pro období 2007–2013 z rozpočtu kraje Vysočina a způsobu kontroly jejich využití č. 07/06

A támogatási program keretében tervezett éves kiadás

Teljes éves összeg a támogatási program keretében: 5 000 000 CZK (azaz 0,181 millió EUR)

Maximális támogatási intenzitás

A rendelet 4. cikkével összhangban

Igen

Az építési és technológiai beruházások támogatható költségeinek 50 %-áig

A támogatás végrehajtásának időpontja

2007.3.1-től

Időtartam

2013.12.31-ig

Az érintett ágazatok

Regionális beruházási támogatásra jogosult valamennyi ágazat

Nem

Csak bizonyos ágazatokra vonatkozó támogatás:

Az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek feldolgozása és forgalmazása, kivéve a tejet és tejtermékeket utánzó vagy helyettesítő termékeket

NACE 1.1. kiadása  (1)szerinti 15-ös kód

Igen

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe

Vysočina

Žižkova 57

CZ-587 33 Jihlava

Tél. (420) 564 60 22 08

brom.m@kr-vysocina.cz

www.kr-vysocina.cz/soubory/450008/zasady-7-2006.pdf


A támogatás száma

XA 7006/07

Tagállam

Cseh Köztársaság

Régió

Vysočina

A támogatási program megnevezése vagy az egyedi támogatásban részesülő vállalkozás neve

Podpora poskytování technické podpory v odvětví zemědělství

Jogalap

1.

Zákon č. 129/2000 Sb., o krajích (krajské zřízení), ve znění pozdějších předpisů

2.

Zákon č. 250/2000 Sb., o rozpočtových pravidlech územních rozpočtů, ve znění pozdějších předpisů

3.

Zákon č. 252/1997 Sb., o zemědělství, ve znění pozdějších předpisů

4.

Program rozvoje kraje Vysočina

5.

Zásady Zastupitelstva kraje Vysočina pro poskytování finančních příspěvků na podporu zemědělství v kraji Vysočina pro období 2007–2013 z rozpočtu kraje Vysočina a způsobu kontroly jejich využití č. 07/06

A támogatási program keretében tervezett éves kiadás vagy a vállalkozásnak nyújtott egyedi támogatás teljes összege

Éves kiadások max: 600 000 CZK

Maximális támogatási intenzitás

A támogatás összege: a támogatható költségek 50 %-áig

A támogatható költségek, amelyek címén pénzügyi támogatás adható, 5 000 CZK-tól 250 000 CZK-ig terjednek projektenként

A pénzügyi támogatás lehetséges maximális összege a 2007-2013 időszakban kedvezményezettként/projektmegvalósítóként 1 750 000 CZK

A végrehajtás időpontja

2007.3.1-től

A támogatási program vagy egyedi támogatás nyújtásának időtartama

2013.12.31-ig

A támogatás célja

A támogatás az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt mezőgazdasági termékek előállításával, feldolgozásával és forgalmazásával foglalkozók szakmai alkalmassága növelését célozza a munkahatékonyság és a produktivitás növelése érdekében

E támogatás összhangban áll a Cseh Köztársaságban általánosan érvényes jogszabályokkal, valamint a Vysočina kerület fejlesztési programjának, valamint a Vysočina kerület önkormányzatának a 2007-2013 időszakban a Vysočina kerület költségvetéséből a mezőgazdaságnak nyújtott pénzügyi támogatásra, és felhasználásának ellenőrzésére vonatkozó szabályzatának céljaival és prioritásaival. A 70/2001/EK rendelet hatálya alá esik

Támogatható költségeknek minősülnek az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek elsődleges mezőgazdasági termelésére összpontosító versenyek és kiállítások rendezésének és megszervezésének kiadásai, ideértve a kiállítóknak az ilyen rendezvényeken való részvételével kapcsolatos kiadásainak támogatását, az EK-Szerződés I. mellékletében felsorolt termékek elsődleges mezőgazdasági termelésére vonatkozó, tanfolyamok, szemináriumok és workshopok formájában zajló oktatási rendezvények rendezésének és megszervezésének kiadásai, valamint a mezőgazdasági vállalkozóknak nyújtott technológiai és gazdasági tanácsadás költségei

Az érintett ágazatok

Valamennyi ágazat

 

vagy

 

Szénbányászat

 

A teljes feldolgozóipar

 

vagy

 

Acél

 

Hajógyártás

 

Szintetikus szálak

 

Gépjárműipar

 

Egyéb feldolgozóipar

 

Mezőgazdasági termékek feldolgozásához és forgalmazásához nyújtott támogatás esetében

Igen

Minden szolgáltatás

 

vagy

 

Szállítási szolgáltatás

 

Pénzügyi szolgáltatás

 

Egyéb szolgáltatás

 

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe

Vysočina

Žižkova 57

CZ-587 33 Jihlava

Egyéb információ

A Vysočinai kerület kijelenti, hogy teljesítik a 70/2001/EK rendeletben előírt feltételeket, vagyis a támogatásból a kis- és középvállalkozások részesülnek, valamint betartják a rendeletben előírt pénzügyi korlátozásokat


A támogatás száma

XA 7008/07

Tagállam

Ausztria

A régió, amelyben a támogatási programot megvalósítják (NUTS II)

Az Ausztriában a 2007-2013 közötti regionális támogatásokra jóváhagyott támogatási térkép szerinti minden régió; N 492/06

Támogatási program megnevezése

ERP-Landwirtschaftsprogramm

Nachfolgeregelung des ERP-Landwirtschafts-programms, N 519/00

A támogatási

Richtlinien für das ERP-Landwirtschaftsprogramm

Allgemeine Bestimmungen für die ERP-Programme der Sektoren Tourismus, Landwirtschaft, Forstwirtschaft und Verkehr

A program tervezett éves költsége

A program keretében nyújtott éves összeg

legfeljebb kb. 5 millió EUR hitelmennyiség

amely kb. 0,6 millió EUR bruttó támogatási egyenértéknek felel meg

Maximális támogatási intenzitás

A rendelet 4. cikkével összhangban

Igen

Hatálybalépés

2007.1.1.

Időtartam

2013.12.31-ig

Érintett gazdasági ágazatok

Minden, a regionális beruházási támogatások szempontjából érintett gazdasági ágazat

Nem

A támogatás csak egyes gazdasági ágazatokra vonatkozik

Igen

Mezőgazdasági termékek feldolgozása és forgalmazása

A támogatást nyújtó hatóság neve és címe

ERP-Fonds

Ungargasse 37

A-1030 Wien

Tel. (43-1) 501-75 DW 466

e.kober@awsg.at

www.awsg.at/2007plus www.erp-fonds.at


(1)  A NACE 1.1. javított kiadása az Európai Közösségben a gazdasági tevékenységek statisztikai osztályozása.


14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/13


A Bizottság közleménye a mérőműszerekről szóló 2004/22/EK európai parlamenti és tanácsi irányelv végrehajtása keretében

(EGT-vonatkozású szöveg)

(Az irányelv értelmében összehangolt szabványok címeinek és hivatkozásainak közzététele)

(2007/C 162/06)

EszSz (1)

Az összehangolt szabvány hivatkozása és címe

(és referenciadokumentum)

A helyettesített szabvány hivatkozása

A helyettesített szabvány megfelelőségére vonatkozó vélelem megszűnésének időpontja

1. megjegyzés

CEN

EN 1359:1998

Gázmérők. Membrános gázmérők

 

EN 1359:1998/A1:2006

 

 

CEN

EN 1434-1:2007

Hőmennyiségmérők. 1. rész: Általános követelmények

 

CEN

EN 1434-2:2007

Hőmennyiségmérők. 2. rész: Szerkezeti követelmények

 

CEN

EN 1434-4:2007

Hőmennyiségmérők. 4. rész: A minta jóváhagyási vizsgálatai

 

CEN

EN 1434-5:2007

Hőmennyiségmérők. 5. rész: Első hitelesítési vizsgálatok

 

CEN

EN 12261:2002

Gázmérők. Turbinás gázmérők

 

EN 12261:2002/A1:2006

 

 

CEN

EN 12405-1:2005

Gázmérők. Átszámító eszközök. 1. rész: Térfogat-átszámítás

 

EN 12405-1:2005/A1:2006

 

 

CEN

EN 12480:2002

Gázmérők. Forgódugattyús gázmérők

 

EN 12480:2002/A1:2006

 

 

CEN

EN 14154-1:2005+A1:2007

Vízmérõk. 1. rész: Általános követelmények

 

CEN

EN 14154-2:2005+A1:2007

Vízmérõk. 2. rész: Beépítés és használati feltételek

 

CEN

EN 14154-3:2005+A1:2007

Vízmérõk. 3. rész: Vizsgálati módszerek és vizsgálóberendezések

 

CEN

EN 14236:2007

Ultrahangos háztartási gázmérők

 

1. megjegyzés

A megfelelőségre vonatkozó vélelem megszűnésének időpontja általában megegyezik az Európai Szabványügyi Szervezet által meghatározott visszavonás időpontjával, azonban felhívjuk e szabványok használóinak a figyelmét arra, hogy bizonyos kivételes esetekben ez másképpen lehet.

3. megjegyzés

Módosítások esetén a hivatkozott szabvány EN CCCCC:YYYY, a korábbi módosításai, amennyiben van olyan, és az újak pedig idézett módosítások. A helyettesített szabvány (3. oszlop) ennek értelmében az EN CCCCC:YYYY-ból valamint annak korábbi módosításaiból áll, de ebbe nem tartoznak az idézett módosítások. A meghatározott időpontban a helyettesített szabvány esetében megszűnik az irányelv lényeges követelményeinek való megfelelőségre vonatkozó vélelem.

Megjegyzés:

A szabványok hozzáférhetőségével kapcsolatos bármilyen információ az Európai Szabványügyi Szervezeteknél, vagy a nemzeti szabványügyi testületeknél kérhető, ez utóbbiak listája a 98/48/EK (2) irányelvvel módosított 98/34/EC (3) európai parlamenti és tanácsi irányelv mellékletét képezi.

A hivatkozások közzététele az Európai Unió Hivatalos Lapjában nem vonja maga után azt, hogy a szabványok az összes közösségi nyelven elérhetők.

Ez a lista az Európai Unió Hivatalos Lapjában korábbiakban közzétett minden listát helyettesít. A Bizottság biztosítja ennek a listának a frissítését.

Az összehangolt szabványokról további információk az interneten:

http://ec.europa.eu/enterprise/newapproach/standardization/harmstds/


(1)  ESzSz: Európai Szabványügyi Szervezetek:

CEN: rue de Stassart 36, B-1050 Brüsszel, tel.: (32-2) 550 08 11; fax: (32-2) 550 08 19 (http://www.cen.eu)

CENELEC: rue de Stassart 35, B-1050 Brüsszel, tel.: (32-2) 519 68 71; fax: (32-2) 519 69 19 (http://www.cenelec.org)

ETSI: 650, route des Lucioles, F-06921 Sophia Antipolis, tel.: (33) 492 94 42 00; fax: (33) 493 65 47 16 (http://www.etsi.org).

(2)  HL L 204., 1998.7.21., 37. o.

(3)  HL L 217., 1998.8.5., 18. o.


V Hirdetmények

A VERSENYPOLITIKA VÉGREHAJTÁSÁRA VONATKOZÓ ELJÁRÁSOK

Bizottság

14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/15


Összefonódás előzetes bejelentése

(Ügyszám COMP/M.4652 – National Grid/TenneT/BritNed JV)

Egyszerűsített eljárás alá vont ügy

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2007/C 162/07)

1.

2007. július 6-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a National Grid plc (a továbbiakban: National Grid, Egyesült Királyság) és a TenneT Holding B.V. (a továbbiakban: TenneT, Hollandia) által tervezett összefonódásról, amely szerint az előbbiek újonnan alapított közös vállalkozásban szerzett részesedés útján közös irányítást szereznek a tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a BritNed Development Ltd (a továbbiakban: BritNed, Egyesült Királyság) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

a National Grid esetében: a nagyfeszültségű elektromos hálózati rendszer üzemeltetése az Egyesült Királyságban; gázellátó rendszerek üzemeltetése az Egyesült Királyságban,

a TenneT esetében: a nagyfeszültségű elektromos hálózati rendszer üzemeltetése Hollandiában,

a BritNed esetében: az Egyesült Királyság és Hollandia közötti nagyfeszültségű összekötő berendezés kiépítése és üzemeltetése.

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett ügylet a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye (2) szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.4652 – National Grid/TenneT/BritNed JV hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (fax: (32-2) 296 43 01 vagy 296 72 44), vagy postai úton a következő címre:

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Competition (Versenypolitikai Főigazgatóság)

Merger Registry (Fúziós Iktatási Osztály)

J-70

B-1049 Brussels (Brüsszel)


(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

(2)  HL C 56., 2005.3.5., 32. o.


14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/16


Összefonódás előzetes bejelentése

(Ügyszám COMP/M.4773 – 3i/Eltel)

Egyszerűsített eljárás alá vont ügy

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2007/C 162/08)

1.

2007. július 6-án a Bizottság az 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a 3i Group Plc (a továbbiakban: 3i, Egyesült Királyság) által tervezett összefonódásról, amely szerint az előbbi részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez a tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint az Eltel Group Corporation (a továbbiakban: Eltel, Finnország) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

a 3i esetében: magántőke-befektetés,

az Eltel esetében: távközlési és villamosenergia-infrastruktúra építése és karbantartása.

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett ügylet a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye (2) szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.4773 – 3i/Eltel hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (fax: (32-2) 296 43 01 vagy 296 72 44), vagy postai úton a következő címre:

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Competition (Versenypolitikai Főigazgatóság)

Merger Registry (Fúziós Iktatási Osztály)

J-70

B-1049 Brussels (Brüsszel)


(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

(2)  HL C 56., 2005.3.5., 32. o.


14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/17


Összefonódás előzetes bejelentése

(Ügyszám COMP/M.4682 – INEOS/Lanxess' engineering thermoplastic resins business)

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2007/C 162/09)

1.

2007. július 6-án a Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott az INEOS (a továbbiakban: INEOS, Egyesült Királyság) által tervezett összefonódásról, amely szerint előbbi részesedés vásárlása útján kizárólagos irányítást szerez a tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a hőre keményedő és hőre lágyuló műanyagok fejlesztésének jelenleg a Lanxess (a továbbiakban: Lanxess üzletág, Németország) vállalkozáshoz tartozó üzletága felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

az INEOS esetében: speciális és köztes vegyi anyagok gyártása,

a Lanxess üzletág esetében: a hőre lágyuló és hőre keményedő műanyagok, pontosabban sztirol alapú kopolimerek fejlesztése világszerte.

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett ügylet a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.4682 – INEOS/Lanxess' engineering thermoplastic resins business hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (fax: (32-2) 296 43 01 vagy 296 72 44) vagy postai úton a következő címre:

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Competition (Versenypolitikai Főigazgatóság)

Merger Registry (Fúziós Iktatási Osztály)

J-70

B-1049 Brussels (Brüsszel)


(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.


14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/18


Összefonódás előzetes bejelentése

(Ügyszám COMP/M.4768 – CRH/Cementbouw)

Egyszerűsített eljárás alá vont ügy

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2007/C 162/10)

1.

2007. július 10-én a Bizottság az 139/2004/EK tanácsi rendelet (1) 4. cikke szerint bejelentést kapott a CRH plc Group (a továbbiakban: CRH plc, Írország) csoporthoz tartozó CRH Nederland B.V. (a továbbiakban: CRH, Hollandia) által tervezett összefonódásról, amely szerint az utóbbi részesedés vásárlása útján teljes irányítást szerez a tanácsi rendelet 3. cikke (1) bekezdésének b) pontja szerint a Cementbouw B.V. (a továbbiakban: Cementbouw, Hollandia) felett.

2.

Az érintett vállalkozások üzleti tevékenysége a következő:

a CRH esetében: építőanyagok (mint például cement, aggregátumok, burkolóanyagok, előre kevert beton) és építőipari termékek (mint például előre gyártott betonáru, tégla, csempe) gyártása és forgalmazása,

a CRH plc esetében: építőanyagok és építőipari termékek gyártása és forgalmazása,

a Cementbouw esetében: cement és más kötőanyagok nagykereskedelme és előre kevert beton gyártása.

3.

A Bizottság előzetes vizsgálatára alapozva megállapítja, hogy a bejelentett ügylet a 139/2004/EK rendelet hatálya alá tartozhat, a végleges döntés jogát azonban fenntartja. A Bizottság a 139/2004/EK tanácsi rendelet szerinti egyes összefonódások kezelésére vonatkozó egyszerűsített eljárásról szóló közleménye (2) szerint az ügyet egyszerűsített eljárásra utalhatja.

4.

A Bizottság felhívja az érdekelt harmadik feleket, hogy az ügylet kapcsán esetlegesen felmerülő észrevételeiket nyújtsák be a Bizottságnak.

Az észrevételeknek a közzétételt követő 10 napon belül kell a Bizottsághoz beérkezniük. Az észrevételeket a COMP/M.4768 – CRH/Cementbouw hivatkozási szám feltüntetése mellett lehet eljuttatni a Bizottsághoz faxon (fax: (32-2) 296 43 01 vagy 296 72 44), vagy postai úton a következő címre:

European Commission (Európai Bizottság)

Directorate-General for Competition (Versenypolitikai Főigazgatóság)

Merger Registry (Fúziós Iktatási Osztály)

J-70

B-1049 Brussels (Brüsszel)


(1)  HL L 24., 2004.1.29., 1. o.

(2)  HL C 56., 2005.3.5., 32. o.


14.7.2007   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 162/19


ÁLLAMI TÁMOGATÁSOK – AUSZTRIA

Állami támogatás C 16/07 (ex NN 55/06) – a Postbusnak Lienz körzetében nyújtott hivatalos támogatás

Felhívás észrevételek megtételére az EK-Szerződés 88. cikkének (2) bekezdése alapján

(EGT-vonatkozású szöveg)

(2007/C 162/11)

A 2007. május 30-án kelt, az ezen összefoglalást követő oldalakon hiteles nyelven írt levelében a Bizottság értesítette az Osztrák Szövetségi Köztársaságot az alább említett intézkedést érintően az EK-szerződés 88. cikkének (2) bekezdésében előírt eljárás megindításáról szóló határozatáról.

Az érdekelt felek az ezen összefoglalás és az azt követő levél közzétételétől számított egy hónapon belül a következő címen tehetik meg észrevételeiket azon intézkedésekről, amelyek tekintetében a Bizottság eljárást indít:

Európai Bizottság

Energiaügyi és Közlekedési Főigazgatóság

A. Igazgatóság – Általános Ügyek

B-1049 Brüsszel

Fax: (32-2) 296 41 04

Ezen észrevételeket eljuttatják az Osztrák Szövetségi Köztársasághoz. Az észrevételt tevő érdekelt fél személyazonosságának bizalmas kezelését írásban lehet kérni, a kérelem indokainak meghatározásával.

AZ ÖSSZEFOGLALÁS SZÖVEGE

ELJÁRÁS

A Bizottság által 2002.8.2-án és 2002.8.23-án kézhezvett levelekben egy osztrák autóbusz-társaság panaszt nyújtott be olyan feltételezett állami támogatások tárgyában, amelyeket 2002-ben a tiroli közlekedési vállalat (Verkehrsverbund Tyrol GmbH) ítélt oda a Postbus AG (a továbbiakban: Postbus) számára, amely Lienz körzetében működik Tirolban. 2005.7.14-i levelében a Bizottság kiegészítő tájékoztatást kért az osztrák kormánytól e támogatás kapcsán. Ez utóbbi válaszát a 2005.10.3-án kelt levéllel vették kézhez.

AZ INTÉZKEDÉS/TÁMOGATÁS BEMUTATÁSA, AMELY TEKINTETÉBEN A BIZOTTSÁG ELJÁRÁST INDÍT

1997.4.16-án és 1997.6.20-án a szövetségi állam, Tirol tartomány, a Postbus és más autóbusz-közlekedési vállalatok „a Verkehrsverbund Tirol tekintetében szállítási szerződést” kötöttek, amelynek célja a Verkehrsverbund Tirol létrehozása volt a közlekedési vállalatok Alteinnahmegarantie szerinti kompenzációja alapján. A Verkehrsverbund Tirol GmbH, a továbbiakban VVT magánjogi szervezet, amelynek feladata az autóbusz-közlekedés megtervezése és összehangolása a kelet-tiroli régióban. A Bundesgesetz über die Ordnung des öffentlichen Personennah- und Regionalverkehrs alapján a VVT éves kifizetésben részesül a szövetségi állam részéről a tömegközlekedésnek a régiójában történő megszervezéséért.

Mivel az ÖPNRV-G 19. § (1) bekezdése arra kötelezi a Verkehrsverbundgesellschaftent, hogy az Alteinnahmegarantie-rendszert egy 1999-ben kezdődő 5 éves határidőn belül a közszolgáltatási szerződések rendszerével váltsák fel, a VVT és a Postbus tárgyalásokat kezdett többek között egy ilyen szerződésről a lienzi körzet tekintetében.

2002.7.12-én a VVT közszolgáltatási szerződést kötött a Postbus társasággal az utasoknak az 5002, 5008, 5010, 5012, 5014, 5050 és 5052 számú autóbuszvonalakon Lienz tiroli körzetében történő szállítására. A szerződés megkötésekor a Postbus már az e vonalakra vonatkozó üzemeltetési jog jogosultja volt.

Mivel a Postbus saját kezdeményezésére kérelmezte az e vonalakra vonatkozó üzemeltetési jogot, a kérdéses vonalakat az osztrák jogszabályok értelmében eigenwirtschaftlich üzemeltetett vonalaknak kell tekintetni. Ebből következően a kérdéses szerződés nem képezte ajánlattételi felhívás tárgyát, mivel az osztrák jog nem ír elő ilyen kötelezettséget az „eigenwirtschaftlich” üzemeltetett vonalak tekintetében.

A Postbust különösen abból a tényből kifolyólag választották ki, hogy a Postbus volt az egyetlen vállalat, amely rendelkezett egy ilyen szállítási szolgáltatásnak a lienzi régióban történő teljesítéséhez szükséges koncesszióval.

AZ INTÉZKEDÉS/TÁMOGATÁS ÉRTÉKELÉSE

Támogatás megléte. Mivel a szerződés közszolgáltatási szerződés, helyénvaló a Bíróság Altmark-üggyel  (1) kapcsolatos ítélkezési gyakorlatát alkalmazni. A Bizottság vizsgálata azt igazolta, hogy az Altmark-üggyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat 1. feltétele, azaz a Postbus megbízása egyértelműen meghatározott közszolgáltatási kötelezettség teljesítésével, teljesül, mivel a közszolgáltatási szerződés egyértelműen meghatározza a Postbus közszolgáltatási kötelezettségeit. A Bizottság ugyanakkor azt állapította meg, hogy az Altmark-üggyel kapcsolatos ítélkezési gyakorlat 2. feltétele nem teljesül jelen esetben, mivel azokat a paramétereket, amelyek alapján a kompenzációt ki kell számítani, nem állapították meg előzetesen objektív és átlátható módon. Mivel az EK-Szerződés 87. cikkének (1) bekezdésében foglalt egyéb feltételek teljesülnek, a Bizottság megállapítja, hogy a szóban forgó intézkedések támogatásnak minősülnek.

Az összeegyeztethetőség értékelésének jogalapja: A Bizottság úgy véli, hogy egy esetleges támogatás az 1191/69/EGK tanácsi rendelet 14. cikke alapján részben vagy egészében összeegyeztethető lehet a közös piaccal. A Bizottság mindazonáltal kétli, hogy az 1191/69/EGK rendelet 14. cikkében foglalt feltételek teljesülnek. Ez a kétely a túlkompenzáció hiányával kapcsolatos.

Az osztrák kormány által átadott információkból egyrészről az következik, hogy a Postbus szolgáltatásának költsége összesen 2 217 000 EUR, ami egy kilométerenkénti 1,92 EUR átlagárnak felel meg; másrészről az következik ezen információkból, hogy a VTT által a szolgáltatásért kifizetett ár összesen 2 217 000 EUR, azaz 1,92 EUR kilométerenként. Előzetesen, a Postbusnak nyújtott ellentételezés pontosan megfelel a költségeknek.

Az osztrák hatóságok tájékoztatták a Bizottságot, hogy a Postbusnak a szerződés teljesítésével kapcsolatos költségeit a VVT a szerződés megkötése előtt három különböző módszerrel vizsgálták. E három módszer a kilométerenkénti költségek (Prüfung nach Kilometersätzen), a költségpozíciónkénti költségek (Prüfung nach Kostensätzen), és a költségek különböző kategóriái szerinti költségek (Prüfung nach Einzelkostenpositionen).

A Bizottság úgy véli, hogy az osztrák hatóságok olyan információkat is átadtak, amelyek igazolhatják, hogy a Postbusnak nyújtott ellentételezés összege nem haladja meg a közszolgálati kötelezettségek teljesítése révén felmerülő költségek fedezéséhez szükséges mértéket, figyelembe véve a kapcsolódó bevételeket, valamint az e kötelezettségek teljesítéséért járó méltányos hasznot. Ebből következően a Postbusnak a VVT-vel fennálló közszolgáltatási szerződés értelmében teljesített, és állami támogatásnak minősülő kifizetések összeegyeztethetők lehetnek a közös piaccal az 1191/69/EGK rendelet 14. cikke alapján.

Mindazonáltal a Bizottság úgy véli, hogy tekintettel arra a tényre, hogy nem volt ajánlattételi felhívás, és hogy a Postbus egy közvetlen versenytársa azt állítja, hogy a Postbus túlkompezációban részesül, jelen esetben célszerű e versenytárs, valamint az érdekelt harmadik személyek számára lehetőséget adni, hogy nyilatkozzanak a költségek Ausztria általi vizsgálatának módszereiről, mielőtt bizonyossággal el lehetne dönteni, hogy a Postbus nem részesül túlkompenzációban. Így a Bizottság jelenleg kétségeit fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a Postbus nem részesül-e túlkompenzációban szállítási szolgáltatásaiért.

Az 1999/659/EK tanácsi rendelet 14. cikkével összhangban bármely jogellenes támogatást vissza lehet venni a kedvezményezettjétől.

A LEVÉL SZÖVEGE

„Die Europäische Kommission (nachfolgend ‚die Kommission‘) teilt Österreich mit, dass sie nach Prüfung der von den österreichischen Behörden über die vorerwähnte Maßnahme übermittelten Angaben beschlossen hat, das Verfahren nach Artikel 88 Absatz 2 des EG-Vertrags einzuleiten.

1.   VERFAHREN

1.

Mit Schreiben vom 2.8.2002 und 23.8.2002, registriert unter den Nummern TREN (2002) A/63803 und TREN (2002) A/68846, hat ein österreichisches Busunternehmen bei der Kommission Beschwerde wegen mutmaßlicher staatlicher Beihilfen eingereicht, die das öffentliche Beförderungsunternehmen Verkehrsverbund Tirol GmbH 2002 dem im Bezirk Lienz (Tirol) tätigen Unternehmen Postbus AG (nachstehend Postbus) gewährt haben soll.

2.

In der Zwischenzeit wurde das Unternehmen Postbus AG durch ÖBB-Postbus ersetzt, das dessen sämtliche rechtliche Verpflichtungen, einschließlich des in diesem Beschluss behandelten öffentlichen Dienstleistungsvertrags, übernommen hat.

3.

Mit Schreiben vom 14.7.2005, registriert unter der Nummer TREN (2005) D/113701, forderte die Kommission von der österreichischen Regierung ergänzende Informationen an. Die Antwort ging am 3.10.2005 bei der Kommission ein und wurde unter der Nummer TREN (2006) A/15295 registriert.

2.   AUSFÜHRLICHE BESCHREIBUNG DER MASSNAHMEN

2.1.   Österreichische Rechtsvorschriften zur Organisation des öffentlichen Busnahverkehrs

4.

In Österreich ist der öffentliche Busnahverkehr im Wesentlichen in drei Gesetzen geregelt, dem Kraftfahrliniengesetz (KflG) (2), dem Bundesgesetz über die Ordnung des öffentlichen Personennah- und Regionalverkehrs (ÖPNRV-G) (3) und dem Familienlastenausgleichsgesetz (FLAG) (4).

Kraftfahrliniengesetz

5.

Im Kraftfahrliniengesetz (KflG) sind die Bedingungen festgelegt, die für die Erteilung von Konzessionen zum Betrieb einer Busverbindung gelten. Die Konzessionen werden von der zuständigen Aufsichtsbehörde erteilt, die zu prüfen hat, ob das antragstellende Unternehmen die gesetzlich vorgesehenen Voraussetzungen erfüllt, insbesondere in Bezug auf die Sicherheit und finanzielle Leistungsfähigkeit.

6.

Beantragt ein Unternehmen von sich aus eine Konzession für eine Strecke und erfolgt deren Bedienung aufgrund dieser Konzession, so wird die Strecke definitionsgemäß ‚eigenwirtschaftlich‘ bedient.

7.

Bei der Konzessionserteilung muss die Aufsichtsbehörde, d. h. der Landeshauptmann, außerdem die Konzessionen berücksichtigen, die in der betreffenden Region bereits erteilt wurden. Wenn durch die Erteilung einer neuen Konzession die wirtschaftliche Tragfähigkeit einer bereits erteilten Konzession gefährdet werden könnte, kann die Aufsichtsbehörde die Konzession verweigern (vgl. § 7 KflG).

8.

In der Regel beträgt die Konzessionsdauer 10 Jahre (§ 15 KflG).

9.

Die Unternehmen, denen eine Konzession erteilt wird, sind verpflichtet, die betreffende Strecke während der gesamten Konzessionsdauer zu bedienen. Sie müssen die vom österreichischen Gesetzgeber vorgesehenen Tarife einhalten, insbesondere für Schüler, Lehrlinge und kinderreiche Familien.

10.

Für die Erteilung der Konzessionen sind keine Ausschreibungen notwendig. Laut Gesetz sind allerdings Ausschreibungen vorgesehen, wenn die Verkehrsverbundorganisationsgesellschaft einen Busdienst auf einer Strecke anzubieten beabsichtigt, für die kein Unternehmen eine Konzession beantragt hat (§ 23(2) KflG). Eine solche Strecke wird dann ‚gemeinwirtschaftlich‘ betrieben.

Bundesgesetz über die Ordnung des öffentlichen Personennah- und Regionalverkehrs

11.

Das Bundesgesetz über die Ordnung des öffentlichen Personennah- und Regionalverkehrs (ÖPNRV-G) legt die Organisation und Finanzierung des öffentlichen Nahverkehrs im ländlichen Raum Österreichs fest (6 1 ÖPNRV-G).

12.

Die Finanzierungsstrukturen des öffentlichen Nahverkehrs in Österreich gemäß § 20 Abs. 3 und 4 des Finanzausgleichsgesetzes 1997 werden vom ÖPNRV-G nicht berührt (§ 6 ÖPNRV-G). Diese Bestimmungen sehen vor, dass Verluste im öffentlichen Nahverkehr vom Bund abgedeckt werden.

13.

Gemäß § 10(1) ÖPNRV-G werden Forderungen zur Abdeckung von Verlusten im Eigentum des Bundes befindlicher Kraftfahrlinienunternehmen, z. B. Postbus, sofern sie bis zum 1. Juni 1999 geltend gemacht wurden, durch den Bund abgedeckt (Alteinnahmegarantie).

14.

Für die Zeit nach dem 1. Juni 1999 überweist der Bund einen Betrag, der dem Betrag entspricht, der gemäß der Alteinnahmegarantie jährlich an die für die Organisation des öffentlichen Nahverkehrs zuständigen Regionalorgane, die Verkehrsverbundgesellschaften, gezahlt wird. Diese verwenden die Mittel für die Bestellung von Verkehrsdiensten bei Busunternehmen. Vor Bestellung dieser Verkehrsdienste müssen die Verkehrsverbundgesellschaften die Verkehrsleistungen in ihrer Region gemäß §§ 11, 20 und 31 ÖPNRV-G planen (§ 10(2) ÖPNRV-G). Diese Paragraphen enthalten betriebswirtschaftliche und qualitätsbezogene Kriterien, die im öffentlichen Nahverkehr zu erfüllen sind.

15.

Ab dem Jahr 2001 werden die Zahlungen des Bundes an die Verkehrsverbundgesellschaften jährlich um ein Fünftel reduziert (§ 10(3) ÖPNRV-G).

16.

In den §§ 14 ff ÖPNRV-G sind die Bedingungen für die Bildung und Organisation der Verkehrsverbundgesellschaften festgelegt. Die Verkehrsverbundgesellschaften sind laut § 19(1) ÖPNRV-G verpflichtet, das System der Alteinnahmengarantie innerhalb einer Frist von fünf Jahren ab 1999 durch ein neues System öffentlicher Dienstleistungsverträge zu ersetzen.

Familienlastenausgleichsgesetz

17.

Gemäß §§ 30 f und 30 j FLAG ist das Bundesministerium für Gesundheit, Familie und Jugend ermächtigt, mit Verkehrsunternehmen des öffentlichen Verkehrs Verträge abzuschließen, wonach der Bund den Verkehrsunternehmen einen entsprechenden Ausgleich leistet, wenn die Unternehmen Schüler und Lehrlinge zu einem ermäßigten Fahrpreis oder unentgeltlich befördern.

18.

Aufgrund dieser Bestimmungen hat das Ministerium am 11. Juni 1979, am 8. Februar 1980 und am 22. Oktober 1993 mit Postbus Verträge geschlossen, in denen die an Postbus geleisteten Ausgleichszahlungen genau geregelt sind.

2.2.   Organisation des öffentlichen Nahverkehrs im Bezirk Lienz

19.

Am 16.4.1997 und 20.6.1997 haben der Bund, das Land Tirol, Postbus sowie weitere Busunternehmen einen Vertrag über die Erbringung von Verkehrsdiensten für den Verkehrsverbund Tirol geschlossen. Gegenstand dieses Vertrags war die Bildung des Verkehrsverbunds Tirol auf der Grundlage von Ausgleichsleistungen, die den Busunternehmen gemäß der Alteinnahmegarantie gezahlt werden. Der Verkehrsverbund Tirol GmbH (VVT) ist eine privatrechtliche Einrichtung, die für die Planung und Organisation des Busverkehrs in Osttirol zuständig ist. Wie oben im Abschnitt Bundesgesetz über die Ordnung des öffentlichen Personennah- und Regionalverkehrs erläutert, erhält der VVT vom Bund jährliche Zahlungen für die Organisation des Nahverkehrs in seiner Region.

20.

Da die Verkehrsverbundgesellschaften gemäß § 19(1) ÖPNRV-G verpflichtet sind, das System der Alteinnahmengarantie innerhalb einer Frist von fünf Jahren ab 1999 durch ein System öffentlicher Dienstleistungsverträge zu ersetzen, haben der VVT und Postbus entsprechende Vertragsverhandlungen für den Bezirk Lienz aufgenommen.

21.

Am 12.7.2002 hat der VVT mit Postbus für die Buslinien 5002, 5008, 5010, 5012, 5014, 5050 und 5052 im Tiroler Bezirk Lienz einen öffentlichen Dienstleistungsvertrag für die Personenbeförderung geschlossen. Zu jenem Zeitpunkt verfügte Postbus bereits über eine Konzession für diese Linien.

22.

Da Postbus die Konzession für diese Strecken aus eigenem Antrieb beantragt hatte, wird nach österreichischem Recht davon ausgegangen, dass die Strecken ‚eigenwirtschaftlich‘ bedient werden. Demzufolge wurde besagter Vertrag ohne Ausschreibung geschlossen, da dies nach österreichischem Recht für ‚eigenwirtschaftlich‘ bediente Strecken nicht vorgeschrieben ist.

23.

Das Unternehmen Postbus wurde auch deshalb ausgewählt, weil es als einziges über die erforderliche Konzession für den betreffenden Verkehrsdienst im Bezirk Lienz verfügte.

24.

Mit Schreiben vom 22.5.2002 hat ein konkurrierendes Busunternehmen sein Interesse an der Bedienung der fraglichen Strecken bekundet. Mit Schreiben vom 28.5.2002 stellte der VVT unter Bezugnahme auf Artikel 23(1) KflG fest, dass eine Ausschreibung nicht notwendig ist, da laut diesem Artikel jene Unternehmen Vorrang besitzen, die bereits über eine Konzession für die betreffenden Strecken verfügen.

25.

Mit Schreiben vom 3.10.2005 teilten die österreichischen Behörden der Kommission ferner mit, dass es sich nach ihrer Ansicht um kein ernsthaftes Interesse des Mitbewerbers handelte, da er weder über die nötige Konzession noch über das erforderliche Material verfügte. Angesichts der langen Verfahrensdauer zur Erlangung einer Berechtigung und der Dringlichkeit, einen funktionierenden öffentlichen Nahverkehr zu gewährleisten, halten die österreichischen Behörden eine direkten Vertragsabschluss mit Postbus für gerechtfertigt.

26.

Gegenstand des Vertrags ist die Erbringung öffentlicher Busverkehrsdienste durch Postbus gegen Entgelt. Er trat am 1. Januar 2002 rückwirkend in Kraft und gilt auf unbestimmte Dauer. Die Parteien können den Vertrag unter Einhaltung einer sechsmonatigen Kündigungsfrist erstmals zum Dezember 2006 kündigen.

Bestimmung des Begriffs öffentlicher Busverkehrsdienste durch Postbus

27.

In dem Vertrag (Teil IV) verpflichtet sich Postbus, auf den vorerwähnten Strecken, für die es eine Konzession besitzt, Busverkehrsdienste zu erbringen. Für das Jahr 2002 verpflichtet sich Postbus zur Erbringung von Verkehrsdiensten auf nachstehenden Strecken (Teil IV Nummer (2)):

KFL

Strecke

Fahrplan km

5002

Lienz — Nußdorf Debant — Zell am See

79 356

5008

Lienz — Huben i.O. — Kals — Taurer

167 811

5010

Lienz — Matrei i.O. — Kitzbühel

148 769

5012

Lienz Bf. — Matrei i.O. — Ströden

312 436

5014

Lienz Bf. — Huben i..O. — Stallersattel

199 982

5050

Sillian — Maria Luggau — Mauthen

112 054

5052/5004

Lienz Bf. — Oberdrauburg — Nöbling/Lavant Peggetz — Lienz Bf. — Peggetz — Nußdorf Ort

137 160

 

Gesamtkilometer

1 157 568

28.

Für die Folgejahre wird in dem Vertrag zwischen Bestellleistungen und Bestandsleistungen unterschieden. Diese Unterscheidung ist zum für die Vergütung von Bedeutung (siehe unten), und zum anderen für die Bedingungen einer Änderung der Dienstleistung (siehe folgende Absätze). Bestellleistungen sind laut Vertrag ein bestimmter Umfang an Busverkehrsdiensten, der von dem Unternehmen nicht verändert werden darf. Unter Bestandsleistungen werden Dienstleistungen verstanden, deren Umfang das Unternehmen unter bestimmten Bedingungen verändern kann.

29.

Bestellleistungen: Laut Teil IV(3) des Vertrags bestehen 204 807 km aus Bestellleistungen. Gemäß Teil IV(4) ist es Postbus untersagt, die im Rahmen der Bestellleistungen erbrachten Kilometer ohne vorherige schriftliche Genehmigung des VVT zu verringern. Daher muss Postbus ab 2003 auf den 7 Strecken, die Gegenstand des Vertrags sind, mindestens 204 807 km erbringen.

30.

Bestandsleistungen: Laut Teil IV(3) des Vertrags bestehen 952 761 km aus Bestandsleistungen. Gemäß Teil IV(4) ist es Postbus erlaubt, die im Rahmen der Bestandsleistungen erbrachten Kilometer ohne vorherige Zustimmung des VVT zu verringern. Allerdings muss Postbus den VVT mindestens drei Monate vorher über die Verringerung des Angebots in Kenntnis setzen.

31.

In Teil V ist die Qualität der zu erbringenden Verkehrsdienste festgelegt. Danach muss Postbus für die Verkehrsdienste über 25 Busse mit einem Durchschnittsalter von höchstens 6 Jahren verfügen, von denen jährlich rund 10 % durch neue Busse zu ersetzen sind. Ferner müssen die Fahrer über ausreichende Deutschkenntnisse verfügen, um sich mit den Kunden angemessen verständigen zu können.

32.

In Teil V(2) wird die Qualität neu angeschaffter Busse genau geregelt. Die Fahrzeuge müssen demnach über eine Klimaanlage, bequeme Sitze, eine Funkverbindung mit der Betriebszentrale und einen Fahrscheinautomat verfügen. Ferner muss es sich bei einem Teil der Fahrzeuge um Niederflurbusse handeln.

33.

Im Fall der Nichterfüllung der Qualitätskriterien sind Vertragsstrafen vorgesehen.

Berechnung der an Postbus gezahlten Vergütung

34.

Für die Berechnung der Vergütung wird in dem Vertrag zwischen Bestellleistungen und Bestandsleistungen unterschieden.

35.

Bestellleistungen: In Teil XIII(1) des Vertrags ist vorgesehen, dass Postbus jährlich 527 000 EUR zuzüglich Umsatzsteuer erhält. Gemäß Nummer (2) werden die Zahlungen in zwölf über das Jahr verteilte Raten geleistet.

36.

In Teil XIII(3) ist vorgesehen, dass die Parteien für die Zeit ab 2007 ein Übereinkommen treffen.

37.

Bestandsleistungen: Die Teile X bis XII betreffen die Berechnung des Preises für die Bestandsleistungen.

38.

In Teil X(2) wird die Vergütung für die Bestandsleistungen des Jahres 2002 auf 1 690 000 EUR festgelegt. Gemäß Teil X(3) setzt sich diese Vergütung aus folgenden Beträgen zusammen:

der Verbundabgeltung, deren Höhe jedes Jahr für jede Strecke entsprechend dem Fahrgastaufkommen festgesetzt wird;

den Erträgen aus dem Fahrscheinverkauf ohne Umsatzsteuer;

den Zahlungen des Bundesministeriums für Gesundheit, Familie und Jugend, die als Ausgleich für die Schülern und Lehrlingen gemäß § 29 ÖPNRV-G gewährten Fahrpreisermäßigungen sowie aufgrund der nach §§ 30 f und 30 j FLAG zwischen dem Ministerium und Postbus geschlossenen Verträge geleistet werden.

39.

Für das erste Vertragsjahr wurde festgelegt, dass die Verbundabgeltung 1 690 000 EUR abzüglich der Erträge aus dem Fahrscheinverkauf und den für die Erfüllung der Tarifpflichten geleisteten Ausgleichszahlungen beträgt. Zum Zeitpunkt des Vertragsabschlusses war den Parteien weder die Höhe der Erträge aus dem Fahrscheinverkauf noch die der Ausgleichszahlungen bekannt. Der Gesamtbetrag der Verbundabgeltung ist somit im Vertrag nicht festgelegt.

40.

Die österreichische Regierung teilte der Kommission mit, dass im Jahr 2002 die Erträge aus dem Fahrscheinverkauf sich auf 386 961,85 EUR beliefen und die für die Erfüllung der Tarifpflichten geleisteten Ausgleichszahlungen auf 914 216,82 EUR. Die Verbundabgeltung wurde somit auf 388 821,33 EUR festgesetzt.

41.

In den Folgejahren setzen sich die Zahlungen aus den jeweiligen Erträgen aus dem Fahrscheinverkauf, dem für die Erfüllung der Tarifpflichten geleisteten Ausgleich und der Verbundabgeltung zusammen, deren Höhe gemäß den Bestimmungen in Teil XI des Vertrags angepasst wird.

42.

In Teil XI(2) des Vertrags heißt es zunächst, dass die für 2002 berechnete Verbundabgeltung anteilig zu den auf den einzelnen Strecken erzielten Erträgen aus dem Fahrscheinverkauf hinzugerechnet wird.

43.

Für 2003 und die Jahre danach wird die Verbundabgeltung einzeln für jede Strecke berechnet. Ist in einem Jahr der Dienstleistungsumfang genauso groß oder noch größer als 2002, so wird für die betreffende Strecke dieselbe Verbundabgeltung geleistet wie 2002.

44.

Wird der Dienstleistungsumfang verringert, so wird die Verbundabgeltung in demselben Maße verringert wie die Dienste. Sollte Postbus anschließend die Zahl der Fahrten wieder erhöhen, so bleibt die Verbundabgeltung unverändert auf dem niedrigeren Stand.

45.

Aufgrund dieses Berechnungsverfahrens beläuft sich somit der vom VVT an Postbus zu zahlende Gesamtbetrag auf 2 217 000 EUR.

3.   RECHTLICHE WÜRDIGUNG

3.1.   Position des Beschwerdeführers

46.

Der Beschwerdeführer ist der Auffassung, dass der zwischen Postbus und dem VVT geschlossene Vertrag Gegenstand einer Ausschreibung hätte sein müssen, da der Vertrag einen unter die Richtlinie 92/50/EG fallenden Verkehrsvertrag darstelle.

47.

Der Beschwerdeführer ist auch der Auffassung, dass die vertraglich vorgesehene jährliche Zahlung eine staatliche Beihilfe im Sinne von Artikel 87 Absatz 1 des EG-Vertrags darstelle, die Österreich der Kommission vorab hätte melden müssen und erst nach Genehmigung durch die Kommission hätte gewähren dürfen.

48.

Der Beschwerdeführer führt insbesondere aus, dass der Vertrag einen Vertrag über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes im Sinne von Artikel 1 Absatz 4 der Verordnung 1191/69/EG und nicht eine Auferlegung von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes im Sinne von Artikel 1 Absatz 5 der Verordnung 1191/69/EG darstelle. Folglich seien die vertraglich vereinbarten Zahlungen nicht von der in Artikel 16 der Verordnung 1191/69/EG vorgesehenen Befreiung von der Anmeldepflicht abgedeckt.

49.

Der Beschwerdeführer ist der Auffassung, dass die vertraglich vorgesehenen Zahlungen eine Überkompensation für Postbus umfassten, da sie nicht Ergebnis einer Ausschreibung gewesen seien.

3.2.   Position der österreichischen Regierung

50.

Die österreichische Regierung ist der Auffassung, dass der fragliche Vertrag ein Vertrag über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes sei, der von der Verordnung 1191/69/EG erfasst werde, und folglich Artikel 87 Absatz 1 des EG-Vertrags auf diesen Vertrag keine Anwendung finde.

3.3.   Rechtliche Würdigung durch die Kommission

51.

Die Kommission weist als erstes das Argument der österreichischen Regierung zurück, wonach Artikel 87 Absatz 1 nicht auf einen Vertrag über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes anwendbar sei, der von der Verordnung 1191/69/EG erfasst wird.

52.

Bei der Verordnung 1191/69/EG handelt es sich um eine Verordnung, die es unter anderem erlaubt, bestimmte Beihilfen für mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar zu erklären, die von den Mitgliedstaaten in Form eines Ausgleichs für die Auferlegung gemeinwirtschaftlicher Verpflichtungen gewährt werden, was die Mitgliedstaaten von der in Artikel 88 Absatz 3 vorgesehenen Pflicht zur Anmeldung der Beihilfen vor ihrer Gewährung bei der Kommission befreit.

53.

Die in der Verordnung 1191/69/EG festgelegten Regeln für staatliche Beihilfen gelten jedoch ausschließlich für Maßnahmen, die eine staatliche Beihilfe im Sinne von Artikel 87 Absatz 1 des EG-Vertrags darstellen. Mit anderen Worten handelt es sich bei der Verordnung 1191/69/EG um eine Verordnung zur Vereinbarkeit.

54.

Es ist daher an erster Stelle zu prüfen, ob die im Vertrag zwischen Postbus und dem VVT vorgesehenen Zahlungen staatliche Beihilfen im Sinne von Artikel 87 Absatz 1 des EG-Vertrags darstellen. Ist dies der Fall, muss anschließend geprüft werden, ob sie mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar sind.

3.3.1.   Vorliegen einer staatlichen Beihilfe

55.

Gemäß Artikel 87 Absatz 1 des EG-Vertrags sind, ‚soweit in diesem Vertrag nicht etwas anderes bestimmt ist, staatliche oder aus staatlichen Mitteln gewährte Beihilfen gleich welcher Art, die durch die Begünstigung bestimmter Unternehmen oder Produktionszweige den Wettbewerb verfälschen oder zu verfälschen drohen, mit dem Gemeinsamen Markt unvereinbar, soweit sie den Handel zwischen Mitgliedstaaten beeinträchtigen‘.

56.

Postbus erhält die Beihilfen vom VTT, der durch das Land Tirol und den Bund finanziert wird. Die Zahlung erfolgt also aus staatlichen Mitteln.

57.

Die Busbetreiber üben eine wirtschaftliche Tätigkeit aus: die Personenbeförderung gegen Entgelt; sie sind demnach Unternehmen im Sinne von Artikel 87 Absatz 1 des EG-Vertrags.

58.

Des Weiteren stellt sich die Frage, ob die Busbetreiber einen wirtschaftlichen Vorteil erlangen. Der Gerichtshof hat die Kriterien, anhand deren beurteilt wird, ob es sich um einen gerechten Ausgleich für eine öffentliche Dienstleistung handelt, in seinem Urteil ‚Altmark Trans‘  (5) dargelegt:

Öffentliche Zuschüsse, die den Betrieb von Liniendiensten im Stadt-, Vorort- und Regionalverkehr ermöglichen sollen, fallen jedoch nicht unter diese Bestimmung, soweit sie als Ausgleich anzusehen sind, der die Gegenleistung für Leistungen darstellt, die von den begünstigten Unternehmen zur Erfüllung gemeinwirtschaftlicher Verpflichtungen erbracht werden. […]:

59.

Dies ist dem EuGH zufolge dann der Fall, wenn folgende vier Kriterien erfüllt sind:

erstens ist das begünstigte Unternehmen tatsächlich mit der Erfüllung gemeinwirtschaftlicher Verpflichtungen betraut worden, und diese Verpflichtungen sind klar definiert worden,

zweitens sind die Parameter, anhand deren der Ausgleich berechnet wird, zuvor objektiv und transparent aufgestellt worden,

drittens geht der Ausgleich nicht über das hinaus, was erforderlich ist, um die Kosten der Erfüllung der gemeinwirtschaftlichen Verpflichtungen unter Berücksichtigung der dabei erzielten Einnahmen und eines angemessenen Gewinns aus der Erfüllung dieser Verpflichtungen ganz oder teilweise zu decken,

viertens ist die Höhe des erforderlichen Ausgleichs, wenn die Wahl des Unternehmens, das mit der Erfüllung gemeinwirtschaftlicher Verpflichtungen betraut werden soll, nicht im Rahmen eines Verfahrens zur Vergabe öffentlicher Aufträge erfolgt, auf der Grundlage einer Analyse der Kosten bestimmt worden, die ein durchschnittliches, gut geführtes Unternehmen, das so angemessen mit Transportmitteln ausgestattet ist, dass es den gestellten gemeinwirtschaftlichen Anforderungen genügen kann, bei der Erfüllung der betreffenden Verpflichtungen hätte, wobei die dabei erzielten Einnahmen und ein angemessener Gewinn aus der Erfüllung dieser Verpflichtungen zu berücksichtigen sind.

3.3.1.1.   Tatsächlich mit der Erfüllung klar definierter gemeinwirtschaftlicher Verpflichtungen betrautes Unternehmen

60.

In Anhang 1 des Weißbuches zu Dienstleistungen von allgemeinem Interesse (6) werden gemeinwirtschaftliche Verpflichtungen wie folgt definiert: ‚Besondere Anforderungen staatlicher Behörden an den Anbieter des betreffenden Dienstes, mit denen sichergestellt werden soll, dass bestimmte Gemeinwohlinteressen erfüllt werden […]‘.

61.

Die zwischen Postbus und dem Bundesministerium für Gesundheit, Familie und Jugend geschlossenen Verträge schreiben die unentgeltliche Beförderung von Schülern und Lehrlingen vor und entsprechen insofern einem Ziel der öffentlichen Ordnung, als solche Verträge mit sämtlichen Unternehmen des öffentlichen Personenverkehrs der Republik Österreich bestehen.

62.

Die zwischen Postbus und dem VVT geschlossenen Verträge enthalten für den Dienstleister spezifische Anforderungen, um angesichts des ländlichen Charakters, der geringen Bevölkerungsdichte und der geografischen Gegebenheiten der bedienten Gebiete für die Schaffung eines ausgewogenen Beförderungsnetzes zu sorgen. Diese Faktoren bilden für die Unternehmen keinen Anreiz, diese Dienste auf rein kommerzieller Basis anzubieten. Das Unternehmen Postbus muss diese Dienste und Fahrzeiten anbieten, und die entsprechenden Strecken sind, wie in Nummer 2 dieses Beschlusses erläutert, vertraglich festgelegt.

63.

Somit ist Postbus aufgrund dieser öffentlichen Dienstleistungsverträge mit der Erbringung eines öffentlichen Verkehrsdienstes im Bezirk Lienz beauftragt. Das erste Altmark-Kriterium ist daher erfüllt.

3.3.1.2.   Zuvor objektiv und transparent aufgestellte Parameter, anhand deren der Ausgleich berechnet wird

64.

Zweitens sollte festgestellt werden, ob zuvor die Parameter zur Berechnung des Ausgleichs objektiv und transparent aufgestellt worden sind.

65.

Im Vertrag wird zwischen Zahlungen für Bestellleistungen und Zahlungen für Bestandsleistungen differenziert.

66.

Für die Bestellleistungen sieht der Vertrag einen Pauschalpreis von 527 000 EUR vor. Daher ist davon auszugehen, dass dieser Preis im Voraus festgelegt worden ist.

67.

Anschließend stellt sich die Frage, ob die Festlegung objektiv und transparent erfolgte. Der Vertrag enthält keinerlei Bestimmung, aus der sich erschließen ließe, wie die Parteien diesen Preis ermittelt haben. Die Kommission ist daher der Auffassung, dass die Parameter zur Berechnung des Ausgleichs für die Bestellleistungen zwar im Voraus, jedoch nicht objektiv und transparent aufgestellt worden sind. Damit ist nach Ansicht der Kommission das zweite Altmark-Kriterium nicht erfüllt.

68.

Für die Bestandsleistungen ist im Vertrag für 2002 eine Gesamtvergütung von 1 690 000 EUR für 952 761 Kilometer vorgesehen. Ferner legt der Vertrag die drei Bestandteile der Vergütung fest, nämlich die Erträge aus dem Fahrscheinverkauf, die Ausgleichszahlungen des Bundes für die unentgeltliche Beförderung von Schülern und Lehrlingen sowie die Verbundabgeltung, die dem Differenzbetrag zwischen 1 690 000 EUR und der Summe der beiden ersten Bestandteile entspricht.

69.

Zum Zeitpunkt des Vertragsabschlusses war den Parteien allerdings weder die Höhe der Erträge aus dem Fahrscheinverkauf noch die der Ausgleichszahlungen des Bundes bekannt. Somit wurden die drei Bestandteile, aus denen sich der Ausgleich zusammensetzt, nicht vor dem Abschluss des Vertrags festgelegt. Damit ist auch für die Bestandsleistungen das zweite Altmark-Kriterium nicht erfüllt.

70.

Die Kommission ist daher der Ansicht, dass im vorliegenden Fall das zweite Altmark-Kriterium nicht erfüllt ist.

71.

Da es sich um vier kumulative Kriterien handelt und eines dieser Kriterien nicht erfüllt ist, gelangt die Kommission unmittelbar zu dem Schluss, dass die betreffenden Zahlungen für das Unternehmen Postbus als ein wirtschaftlicher Vorteil anzusehen sind.

3.3.1.3.   Wettbewerbsverfälschungen und Auswirkungen auf den Handel

72.

Das Unternehmen ÖBB Postbus ist auf dem Markt für Verkehrsleistungen mit Kraftomnibussen in ganz Österreich tätig und verfügt über einen großen Marktanteil. Die Gewährung eines wirtschaftlichen Vorteils zugunsten dieses Unternehmens kann daher zu Wettbewerbsverfälschungen führen.

73.

Im vorliegenden Fall können sich Wettbewerbsverfälschungen insbesondere dadurch ergeben, dass die öffentliche Finanzierung dem Unternehmen gewährt wird, das die Genehmigung für den Busverkehr in dem betreffenden Bezirk innehat. Diese öffentliche Finanzierung kann daher möglicherweise andere Unternehmen daran hindern, Betriebsgenehmigungen für Nahverkehrslinien zu erhalten, da sie die Stellung der begünstigten Unternehmen stärkt und es ihnen ermöglicht, zum Zeitpunkt der Erneuerung der Genehmigungen attraktivere kommerzielle Bedingungen zu bieten.

74.

Was die Möglichkeit angeht, dass die verfahrensgegenständliche Maßnahme den Handel zwischen Mitgliedstaaten beeinträchtigt, stellt die Kommission als erstes fest, dass der Markt für Beförderungsleistungen im örtlichen oder regionalen öffentlichen Verkehr in Österreich und anderen Mitgliedstaaten dem Wettbewerb offen steht, da kein nationales Monopol für ein oder mehrere Unternehmen auf diesem Markt besteht.

75.

In diesem Zusammenhang weist die Kommission Österreich auf die Randnummern 77 ff. des Urteils in der Rechtssache Altmark Trans hin, in denen der Gerichtshof Folgendes befunden hat:

 

Es ist keineswegs ausgeschlossen, dass sich ein öffentlicher Zuschuss, der einem Unternehmen gewährt wird, das ausschließlich örtliche oder regionale Verkehrsdienste und keine Verkehrsdienste außerhalb seines Heimatstaats leistet, gleichwohl auf den Handel zwischen Mitgliedstaaten auswirken kann.

 

Gewährt nämlich ein Mitgliedstaat einem Unternehmen einen öffentlichen Zuschuss, so kann dadurch die Erbringung von Verkehrsdiensten durch dieses Unternehmen beibehalten oder ausgeweitet werden, so dass sich die Chancen der in anderen Mitgliedstaaten niedergelassenen Unternehmen, ihre Verkehrsdienste auf dem Markt dieses Staates zu erbringen, verringern (vgl. in diesem Sinne Urteile vom 13. Juli 1988 in der Rechtssache 102/87, Frankreich/Kommission, Slg. 1988, 4067, Randnr. 19, vom 21. März 1991 in der Rechtssache C-305/89, Italien/Kommission, Slg. 1991, I-1603, Randnr. 26, und Spanien/Kommission, Randnr. 40).

 

Im vorliegenden Fall ist diese Feststellung nicht nur hypothetischer Natur; wie sich insbesondere aus den Erklärungen der Kommission ergibt, haben nämlich mehrere Mitgliedstaaten bereits 1995 begonnen, einzelne Verkehrsmärkte dem Wettbewerb durch in anderen Mitgliedstaaten ansässige Unternehmen zu öffnen, so dass mehrere Unternehmen bereits ihre Stadt-, Vorort- oder Regionalverkehrsdienste in anderen Mitgliedstaaten als ihrem Heimatstaat anbieten.

 

Sodann gilt die Mitteilung der Kommission vom 6. März 1996 über ‚De minimis‘-Beihilfen (ABl. C 68, S. 9) nicht für den Verkehrssektor, wie sich aus ihrem vierten Absatz ergibt. Auch die Verordnung (EG) Nr. 69/2001 der Kommission vom 12. Januar 2001 über die Anwendung der Artikel 87 und 88 des EG-Vertrags auf ‚De-minimis‘-Beihilfen (ABl. L 10, S. 30) gilt nach ihrer dritten Begründungserwägung und ihrem Artikel 1 Buchstabe a nicht für diesen Sektor.

 

Schließlich gibt es nach der Rechtsprechung des Gerichtshofes keine Schwelle und keinen Prozentsatz, bis zu der oder dem man davon ausgehen könnte, dass der Handel zwischen Mitgliedstaaten nicht beeinträchtigt wäre. Weder der verhältnismäßig geringe Umfang einer Beihilfe noch die verhältnismäßig geringe Größe des begünstigten Unternehmens schließt nämlich von vornherein die Möglichkeit einer Beeinträchtigung des Handels zwischen Mitgliedstaaten aus (Urteile Tubemeuse, Randnr. 43, und Spanien/Kommission, Randnr. 42).

 

Die zweite Anwendungsvoraussetzung von Artikel 92 Absatz 1 des EG-Vertrags, wonach die Beihilfe geeignet sein muss, den Handel zwischen Mitgliedstaaten zu beeinträchtigen, hängt daher nicht ab vom örtlichen oder regionalen Charakter der erbrachten Verkehrsdienste oder von der Größe des betreffenden Tätigkeitsgebiets.

76.

Es kann daher nicht ausgeschlossen werden, dass die Chancen in anderen Mitgliedstaaten niedergelassener Unternehmen, Verkehrsdienste auf dem österreichischen Markt zu erbringen, durch die fragliche Maßnahme verringert werden.

77.

Folglich birgt die öffentliche Finanzierung zugunsten von Postbus durch den VVT die Gefahr der Schaffung von Wettbewerbsverfälschungen und Beeinträchtigungen des Handels zwischen Mitgliedstaaten.

3.3.1.4.   Schlussfolgerung

78.

Da das zweite Altmark-Kriterium nicht erfüllt wird und alle anderen Bedingungen von Artikel 87 Absatz 1 erfüllt sind, ist die Kommission der Auffassung, dass die fraglichen Zahlungen eine staatliche Beihilfe im Sinne des Artikels 87 Absatz 1 des EG-Vertrags darstellen. Es ist daher zu prüfen, ob diese Beihilfe als mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar erklärt werden kann.

3.3.2.   Vereinbarkeit der Beihilfe mit dem Gemeinsamen Markt

79.

Artikel 73 des EG-Vertrags sieht für den Landverkehr vor: ‚Mit diesem Vertrag vereinbar sind Beihilfen, die den Erfordernissen der Koordinierung des Verkehrs oder der Abgeltung bestimmter, mit dem Begriff des öffentlichen Dienstes zusammenhängender Leistungen entsprechen.

3.3.2.1.   Die Rechtsprechung in der Rechtssache Altmark zur Anwendbarkeit von Artikel 73

80.

Dem Gerichtshof zufolge sind ‚nach Artikel 77 (nunmehr Artikel 73) des EG-Vertrags (…) Beihilfen, die den Erfordernissen der Koordinierung des Verkehrs oder der Abgeltung bestimmter, mit dem Begriff des öffentlichen Dienstes zusammenhängender Leistungen entsprechen, mit dem des EG-Vertrags vereinbar. […] Nach dem Erlass der Verordnung Nr. 1107/70 über Beihilfen im Eisenbahn-, Straßen- und Binnenschiffsverkehr sind die Mitgliedstaaten nicht mehr befugt, sich außerhalb der im abgeleiteten Gemeinschaftsrecht genannten Fälle auf Artikel 77 des EG-Vertrags zu berufen, wonach Beihilfen, die den Erfordernissen der Koordinierung des Verkehrs oder der Abgeltung bestimmter, mit dem Begriff des öffentlichen Dienstes zusammenhängender Leistungen entsprechen, mit dem EG-Vertrag vereinbar sind. Soweit die Verordnung Nr. 1191/69 über das Vorgehen der Mitgliedstaaten bei mit dem Begriff des öffentlichen Dienstes verbundenen Verpflichtungen auf dem Gebiet des Eisenbahn-, Straßen- und Binnenschiffsverkehrs im vorliegenden Fall nicht anwendbar ist und die im Ausgangsverfahren fraglichen Zuschüsse unter Artikel 92 Absatz 1 (nach der Änderung Artikel 87 Absatz 1 des EG-Vertrags fallen, legt die Verordnung Nr. 1107/70 infolgedessen abschließend fest, unter welchen Voraussetzungen die Behörden der Mitgliedstaaten Beihilfen im Sinne von Artikel 77 des EG-Vertrags gewähren können.‘  (7)

81.

Es stellt sich somit die Frage, ob die Verordnung Nr. 1191/69/EG oder die Verordnung Nr. 1107/70/EG Regeln über die Vereinbarkeit staatlicher Beihilfen enthält, die im vorliegenden Fall anwendbar sind.

3.3.2.2.   Vereinbarkeit auf der Grundlage der Verordnung 1191/69/EG

Anwendungsbereich der Verordnung 1191/69/EG

82.

Der Anwendungsbereich der Verordnung 1191/69/EG ist in Artikel 1 Absatz 1 und 2 wie folgt bestimmt:

1.

Diese Verordnung gilt für Verkehrsunternehmen, die Verkehrsdienste auf dem Gebiet des Eisenbahn-, Straßen- und Binnenschiffsverkehrs betreiben. Die Mitgliedstaaten können die Unternehmen, deren Tätigkeit ausschließlich auf den Betrieb von Stadt-, Vorort- und Regionalverkehrsdiensten beschränkt ist, vom Anwendungsbereich dieser Verordnung ausnehmen.

2.

Im Sinne dieser Verordnung bedeutet:

‚Stadt- und Vorortverkehrsdienste‘ den Betrieb von Verkehrsdiensten, die die Verkehrsbedürfnisse sowohl in einem Stadtgebiet oder einem Ballungsraum als auch zwischen einem Stadtgebiet oder einem Ballungsraum und seinem Umland befriedigen,

‚Regionalverkehrsdienste‘ den Betrieb von Verkehrsdiensten, um die Verkehrsbedürfnisse in einer Region zu befriedigen.

83.

Österreich hat von der Möglichkeit Gebrauch gemacht, bestimmte Unternehmen aus dem Anwendungsbereich der Verordnung auszunehmen: Nach Artikel 2 des Privatbahnunterstützungsgesetzes 1998  (8) sind Unternehmen vom Anwendungsbereich der Verordnung 1191/69/EG ausgenommen, die ausschließlich Dienste im Stadt- und Vorortverkehr betreiben.

84.

Im vorliegenden Fall handelt es sich bei den fraglichen Diensten jedoch um regionale Dienste. Folglich findet die Verordnung 1191/69/EG Anwendung.

Von Österreich gewählte Regelung

85.

In Artikel 1 Absatz 3 bis 5 der Verordnung 1191/69/EG sind die beiden unterschiedlichen Regelungen beschrieben, nämlich die Auferlegung gemeinwirtschaftlicher Verpflichtungen und die Vertragsvergabe, zwischen denen die Mitgliedstaaten bei der Organisation und Finanzierung des öffentlichen Verkehrs wählen können.

(3)

Die zuständigen Behörden der Mitgliedstaaten heben die auf dem Gebiet des Eisenbahn-, Straßen- und Binnenschiffsverkehrs auferlegten, in dieser Verordnung definierten Verpflichtungen auf, die mit dem Begriff des öffentlichen Dienstes verbunden sind.

(4)

Um insbesondere unter Berücksichtigung sozialer, umweltpolitischer und landesplanerischer Faktoren eine ausreichende Verkehrsbedienung sicherzustellen oder um Sondertarife für bestimmte Gruppen von Reisenden anzubieten, können die zuständigen Behörden der Mitgliedstaaten mit einem Verkehrsunternehmen Verträge über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes abschließen. Die Bedingungen und Einzelheiten dieser Verträge sind in Abschnitt V festgelegt.

(5)

Die zuständigen Behörden der Mitgliedstaaten können jedoch im Stadt-, Vorort- und Regionalpersonenverkehr Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes im Sinne des Artikels 2 beibehalten oder auferlegen. Die diesbezüglichen Bedingungen und Einzelheiten, einschließlich der Ausgleichsmethoden, sind in den Abschnitten II, III und IV festgelegt. Ist ein Verkehrsunternehmen außer auf dem Gebiet der Verkehrsdienste, für die Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes gelten, noch in anderen Bereichen tätig, so sind die Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes in einem gesonderten Unternehmensbereich zu erbringen, der mindestens folgende Anforderungen erfüllt:

a)

getrennte Rechnungsführung für jeden dieser Tätigkeitsbereiche und entsprechende Zuordnung der Aktiva nach den geltenden Buchungsregeln;

b)

Ausgleich der Ausgaben durch die Betriebseinnahmen und durch die Zahlungen der öffentlichen Hand ohne die Möglichkeit von Transfers von oder zu anderen Unternehmensbereichen.

(6)

Ferner haben die zuständigen Behörden eines Mitgliedstaats die Möglichkeit, im Bereich der Personenbeförderung die Absätze 3 und 4 nicht auf die im Interesse einer oder mehrerer besonderer sozialer Gruppen festgelegten Beförderungstarife und -bedingungen anzuwenden.

86.

Österreich hat sich für die Vertragsvergabe entschieden. So sieht § 19 ÖPNRV-G vor, dass die Verkehrsverbünde das System der Alteinnahmegarantie innerhalb von fünf Jahren durch ein Vertragssystem ersetzen (siehe die obige Darlegung). Folglich sind für die in Frage stehenden Maßnahmen die Regeln in Abschnitt V der Verordnung 1191/69/EG anwendbar.

Anwendung von Abschnitt V der Verordnung 1191/69/EG

87.

Abschnitt V der Verordnung 1191/69/EG umfasst einen einzigen Artikel, Artikel 14, mit folgendem Wortlaut:

(1)

Ein ‚Vertrag über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes‘ ist ein Vertrag, der zwischen den zuständigen Behörden eines Mitgliedstaats und einem Verkehrsunternehmen abgeschlossen wird, um der Allgemeinheit ausreichende Verkehrsdienste zu bieten.

Ein Vertrag über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes kann insbesondere folgendes umfassen:

Verkehrsdienste, die bestimmten Anforderungen an die Kontinuität, Regelmäßigkeit, Leistungsfähigkeit und Qualität genügen;

zusätzliche Verkehrsdienste;

Verkehrsdienste zu besonderen Tarifen und Bedingungen, vor allem für bestimmte Personengruppen oder auf bestimmten Verkehrsverbindungen;

eine Anpassung der Dienste an den tatsächlichen Bedarf.

(2)

In einem Vertrag über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes werden unter anderem folgende Punkte geregelt:

a)

die Einzelheiten des Verkehrsdienstes, vor allem die Anforderungen an Kontinuität, Regelmäßigkeit, Leistungsfähigkeit und Qualität;

b)

der Preis für die vertraglich vereinbarten Dienstleistungen, der die Tarifeinnahmen ergänzt oder die Einnahmen miteinschließt, sowie die Einzelheiten der finanziellen Beziehungen zwischen den beiden Parteien;

c)

Vertragszusätze und Vertragsänderungen, um insbesondere unvorhersehbare Veränderungen zu berücksichtigen;

d)

die Geltungsdauer des Vertrages;

e)

die Sanktionen bei Nichterfüllung des Vertrages.

(3)

Das Sachanlagevermögen, das für die Erbringung von Verkehrsdiensten eingesetzt wird, die Gegenstand eines Vertrages über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes sind, kann sich im Besitz des Unternehmens befinden oder ihm zur Verfügung gestellt werden.

(4)

Ein Unternehmen, das einen Verkehrsdienst, den es der Allgemeinheit kontinuierlich und regelmäßig bietet und der nicht unter die Vertragsregelung oder das System der Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes fällt, einstellen oder wesentlich ändern möchte, teilt dies den zuständigen Behörden des Mitgliedstaats unter Einhaltung einer Kündigungsfrist von mindestens drei Monaten mit. Die zuständigen Behörden können darauf verzichten, unterrichtet zu werden. Durch diese Bestimmung bleiben die einschlägigen anderen einzelstaatlichen Verfahren betreffend das Recht auf Einstellung oder Änderung von Verkehrsdiensten unberührt.

(5)

Nach Eingang der Mitteilung nach Absatz 4 können die zuständigen Behörden vorschreiben, dass der betreffende Verkehrsdienst noch höchstens ein Jahr lang, gerechnet vom Zeitpunkt der Kündigung an, aufrechterhalten wird; sie teilen diese Entscheidung dem Unternehmen mindestens einen Monat vor Ablauf der Kündigungsfrist mit. Die Behörden können ferner von sich aus die Einrichtung oder die Änderung eines solchen Verkehrsdienstes aushandeln.

(6)

Für die Kosten, die den Verkehrsunternehmen aus den Verpflichtungen im Sinne des Absatzes 5 erwachsen, erhalten diese einen Ausgleich nach den in den Abschnitten II, III und IV genannten gemeinsamen Methoden.

88.

Der zwischen Postbus und dem VVT geschlossene Vertrag ist ein Vertrag zwischen der zuständigen Behörde eines Mitgliedstaats und einem Verkehrsunternehmen mit dem Zweck, der Allgemeinheit ausreichende Verkehrsdienste zu bieten.

89.

Der Vertrag umfasst insbesondere Folgendes: Verkehrsdienste, die bestimmten Anforderungen an die Kontinuität, Regelmäßigkeit, Leistungsfähigkeit und Qualität genügen; Verkehrsdienste zu besonderen Tarifen und Bedingungen, vor allem für bestimmte Personengruppen; eine Anpassung der Dienste an den tatsächlichen Bedarf.

90.

Der Vertrag kann somit als Vertrag über Verkehrsdienste aufgrund von Verpflichtungen des öffentlichen Dienstes im Sinne von Artikel 14 der Verordnung 1191/69/EG angesehen werden.

91.

Die Kommission stellt fest, dass sowohl der Zweck (‚der Allgemeinheit ausreichende Verkehrsdienste zu bieten‘) als auch der Inhalt der öffentlichen Dienstleistungsverträge (‚Anforderungen an Kontinuität, Regelmäßigkeit, Leistungsfähigkeit und Qualität‘, Festlegung der Tarife und Bedingungen ‚für bestimmte Personengruppen oder auf bestimmten Verkehrsverbindungen‘, ‚Anpassung der Dienste an den tatsächlichen Bedarf‘ usw.) nicht von denen abweichen, die Gegenstand gemeinwirtschaftlicher Verpflichtungen, die vom Staat oder seinen Körperschaften auferlegt werden, sein können. Andererseits ist nicht auszuschließen, dass der im Vertrag festgelegte Preis für solche Leistungen nicht dem Marktpreis entspricht und somit als staatliche Beihilfe zugunsten des Vertragspartners angesehen werden kann.

92.

Diesbezüglich stellt die Kommission als erstes fest, dass der Gesetzgeber mit der Annahme der Verordnung 1191/69 festzulegen bezweckte, unter welchen Bedingungen ‚Beihilfen, die […] der Abgeltung bestimmter, mit dem Begriff des öffentlichen Dienstes zusammenhängender Leistungen entsprechen‘, die in Artikel 73 des EG-Vertrags genannt werden, mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar sind. Die Anwendung von Artikel 73, somit auch die Anwendung der Verordnung 1191/69, setzt jedoch das Vorliegen einer staatlichen Beihilfe im Sinne des Artikels 87 Absatz 1 des EG-Vertrags voraus. Wenn der Inhalt des Vertrags durch den Begriff des Artikels 73, ‚mit dem Begriff des öffentlichen Dienstes zusammenhängende Leistungen‘, erfasst werden kann, sollte die Form des Instruments, ein Vertrag statt einseitig auferlegter Verpflichtungen, für sich genommen kein Hindernis dafür sein, möglicherweise im Preis enthaltene Beihilfen als mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar erklären zu können. Der für die Bewertung einer Leistung, sei sie vom Staat auferlegt oder von den Parteien in einem Vertrag vereinbart, als gemeinwirtschaftliche Verpflichtung ausschlaggebende Faktor ergibt sich aus der Substanz der Leistung und nicht aus der Form, die ihrer Entstehung zugrunde liegt (9). Die Kommission schließt daraus, dass rechtlich nichts dagegen spricht, dass eine Beihilfe, die im Preis von Leistungen enthalten ist, der in einem öffentlichen Dienstleistungsvertrag vorgesehen ist, von der Kommission als mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar erklärt werden kann.

93.

In Ermangelung genauer Bedingungen für die Vereinbarkeit in der Verordnung 1191/69 ist die Kommission der Auffassung, dass die sich aus dem EG-Vertrag, der Rechtsprechung und der Entscheidungspraxis der Kommission in anderen Bereichen ergebenden allgemeinen Grundsätze zur Beurteilung der Vereinbarkeit solcher Beihilfen herangezogen werden können.

94.

Diese Grundsätze wurden von der Kommission im Gemeinschaftsrahmen für staatliche Beihilfen, die als Ausgleich für die Erbringung öffentlicher Dienstleistungen gewährt werden (10), allgemein zusammengefasst. Bezüglich der Vereinbarkeit von Beihilfen, die in dem Preis enthalten sind, den eine öffentliche Stelle einem Erbringer einer öffentlichen Dienstleistung zahlt, sieht dieser Gemeinschaftsrahmen folgendes vor:

Die Höhe des Ausgleichs darf nicht über das hinausgehen, was erforderlich ist, um die durch die Erfüllung der Gemeinwohlverpflichtung verursachten Kosten unter Berücksichtigung der dabei erzielten Einnahmen und einer angemessenen Rendite aus der Erfüllung dieser Verpflichtungen abzudecken. Darin enthalten sind sämtliche vom Staat oder aus staatlichen Mittel in jedweder Form gewährten Vorteile. Die angemessene Rendite kann ganz oder teilweise die Produktivitätsgewinne mit einschließen, die von den betreffenden Unternehmen über einen ganz bestimmten, zuvor festgelegten Zeitraum ohne Reduzierung der vom Staat vorgegebenen Qualität erzielt wurden.

95.

Die Zahlungen des VVT an Postbus sind daher als mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar zu erklären, falls die ‚Höhe des Ausgleichs […] nicht über das hinausgeht, was erforderlich ist, um die durch die Erfüllung der Gemeinwohlverpflichtung verursachten Kosten unter Berücksichtigung der dabei erzielten Einnahmen und einer angemessenen Rendite aus der Erfüllung dieser Verpflichtungen abzudecken‘.

96.

Aus den von der österreichischen Regierung übermittelten Informationen ergibt sich, dass sich die Kosten der Leistungen von Postbus auf insgesamt 2 217 000 EUR belaufen, was einem Durchschnittspreis von 1,92 EUR/km entspricht. Zum anderen geht aus den Informationen hervor, dass der vom VVT für die erbrachten Leistungen gezahlte Preis insgesamt 2 217 000 EUR oder 1,92 EUR/km beträgt.. Die Postbus gewährten Ausgleichszahlungen entsprechen somit genau den Kosten.

97.

Die österreichischen Behörden haben der Kommission mitgeteilt, dass die Postbus bei der Erfüllung des Vertrags entstehenden Kosten vor Vertragsschluss vom VVT mit drei unterschiedlichen Methoden überprüft wurden. Bei diesen drei Methoden handelt es sich um die Prüfung nach Kilometersätzen, die Prüfung nach Kostensätzen und die Prüfung nach Einzelkostenpositionen.

98.

Prüfung nach Kilometersätzen. Der an Postbus gezahlte Kilometersatz beträgt 1,92 EUR. Die österreichischen Behörden sehen einen solchen Satz als verhältnismäßig niedrig an, insbesondere angesichts der Tatsache, dass es sich beim Bezirk Lienz um eine Gebirgsregion handelt, was im Vergleich zu einer durchschnittlichen Region besonders im Winter höhere Kosten pro Kilometer zur Folge hat.

99.

Für vollkommen annehmbar halten die österreichischen Behörden einen solchen Kilometersatz auch im Lichte des Vorschlags der Kommission für eine Verordnung des Europäischen Parlaments und des Rates über Maßnahmen der Mitgliedstaaten im Zusammenhang mit Anforderungen des öffentlichen Dienstes und der Vergabe öffentlicher Dienstleistungsaufträge für den Personenverkehr auf der Schiene, der Straße und auf Binnenschifffahrtswegen vom 26. Juli 2000 (11). In diesem Verordnungsvorschlag wird in Ziffer 2.2.3 der Begründung Bezug genommen auf eine Isotope-Studie von 1997, wonach die durchschnittlichen Kosten pro Kilometer für den Kraftomnibusverkehr in Märkten mit geregeltem Wettbewerb 2,26 EUR betragen.

100.

Prüfung nach Kostensätzen. Für die Prüfung nach Kostensätzen hat Österreich Standardparameter für Personalkosten, Sachkosten ohne Fahrzeugkosten, Fahrzeugkosten (Abschreibungen) und Verwaltungskosten verwendet. Die Kosten für Leistungen, die den von Postbus erbrachten vergleichbar sind, belaufen sich nach dieser Methode auf 2 425 495,16 EUR. Bei einer zu erbringenden Kilometerleistung von 1 157 568 km ergeben sich mit dieser Methode somit Kosten von 2,09 EUR/km.

101.

Prüfung nach Einzelpositionen. Zur Prüfung nach Einzelpositionen hat Österreich Standardparameter für Personalkosten, Fahrzeugkosten, Kosten für Kraftstoffe, Reifen und Instandhaltung der Busse, Versicherungskosten und Verwaltungskosten verwendet. Nach dieser Methode entstünden Postbus Kosten von insgesamt 2 207 000 EUR oder 1,90 EUR/km.

102.

Die Kommission ist der Auffassung, dass die österreichischen Behörden somit Informationen vorgelegt haben, mit denen belegt werden kann, dass die Höhe des an Postbus gezahlten Ausgleichs nicht über das hinausgeht, was erforderlich ist, um die durch die Erfüllung der gemeinwirtschaftlichen Verpflichtungen verursachten Kosten unter Berücksichtigung der dabei erzielten Einnahmen und einer angemessenen Rendite aus der Erfüllung dieser Verpflichtungen abzudecken. Folglich könnten die Zahlungen, die Postbus aufgrund des öffentlichen Dienstleistungsvertrags mit dem VVT erhält und die staatliche Beihilfen darstellen, auf der Grundlage von Artikel 14 der Verordnung 1191/69/EG als mit dem Gemeinsamen Markt vereinbar angesehen werden.

103.

Angesichts der Tatsache, dass keine Ausschreibung stattgefunden hat und ein unmittelbarer Wettbewerber von Postbus behauptet, Postbus habe eine Überkompensation erhalten, ist die Kommission jedoch der Auffassung, dass es im vorliegenden Fall angezeigt ist, diesem Wettbewerber sowie allen betroffenen Dritten die Möglichkeit zu geben, sich zu den Methoden der von Österreich vorgenommenen Kostenprüfung zu äußern, bevor mit Sicherheit geschlossen werden kann, dass Postbus keine Überkompensation erhält. Die Kommission äußert daher zum gegenwärtigen Stadium Zweifel, ob Postbus nicht eine Überkompensation für Verkehrsleistungen erhält.

4.   BESCHLUSS

104.

Aus den dargelegten Gründen fordert die Kommission daher Österreich im Rahmen des Verfahrens nach Artikel 88 Absatz 2 des EG-Vertrags auf, sich innerhalb eines Monats nach Eingang dieses Schreibens zu dem Sachverhalt zu äußern und alle für die Beurteilung der betreffenden Maßnahmen sachdienlichen Informationen zu übermitteln. Sie bittet die österreichischen Behörden, dem Empfänger der etwaigen Beihilfe unmittelbar eine Kopie dieses Schreibens zuzuleiten.

105.

Die Kommission teilt Österreich mit, dass sie die Beteiligten durch die Veröffentlichung des vorliegenden Schreibens und einer Zusammenfassung dieses Schreibens im Amtsblatt der Europäischen Union in Kenntnis setzen wird. Außerdem wird sie die Beteiligten in den EFTA-Staaten, die das EWR-Abkommen unterzeichnet haben, durch die Veröffentlichung einer Bekanntmachung in der EWR-Beilage zum Amtsblatt und die EFTA-Überwachungsbehörde durch Übermittlung einer Kopie dieses Schreibens von dem Vorgang in Kenntnis setzen. Alle vorerwähnten Beteiligten werden aufgefordert, innerhalb eines Monats nach dem Datum dieser Veröffentlichung ihre Stellungnahme abzugeben.”


(1)  A Bíróság C-280/00. sz. Altmark Trans-ügyben 2003.3.24-én hozott ítélete. 2003, I-7747. o.

(2)  Bundesgesetzblatt I 1999/203 in der Fassung Bundesgesetzblatt I 2002/77, 2003/62 und 2004/151.

(3)  Bundesgesetzblatt I 2002/32.

(4)  Bundesgesetzblatt I 1972/284.

(5)  Urteil des EuGH vom 24. Juli 2003, Altmark Trans, Rechtssache C-280/00.

(6)  Mitteilung der Kommission vom 12. Mai 2004 an das Europäische Parlament, den Rat, den Europäischen Wirtschafts- und Sozialausschuss und den Ausschuss der Regionen — Weißbuch zu Dienstleistungen von allgemeinem Interesse, KOM(2004) 374 endg.

(7)  Urteil des Gerichtshofs vom 24. Juli 2003, Rechtsache C-280/00, Altmark Trans, Randnrn. 101, 106, 107.

(8)  Bundesgesetzblatt I 1994/519.

(9)  Vgl. in diesem Sinne das Urteil des Gerichtshofs vom 24. Juli 2003, Rs. C-280/00, Altmark Trans, das einen deutschen öffentlichen Dienstleistungsvertrag betraf. Dies hat den Gerichtshof nicht daran gehindert zu beurteilen, ob es sich um eine Beihilfe handelt oder nicht, und sich dabei auf den Inhalt und nicht die Form des Instruments zu stützen. Vgl. Artikel 4 der Entscheidung der Kommission vom 28. November 2005 über die Anwendung von Artikel 86 Absatz 2 EG-Vertrag auf staatliche Beihilfen, die bestimmten mit der Erbringung von Dienstleistungen von allgemeinem wirtschaftlichem Interesse betrauten Unternehmen als Ausgleich gewährt werden (ABl. L 312 vom 29.11.2005, S. 67), in der ebenfalls von der Form des Instruments abgesehen wird.

(10)  ABl. C 297 vom 29.11.2005, S. 4.

(11)  KOM(2000) 7 endg.