ISSN 1725-518X

Az Európai Unió

Hivatalos Lapja

C 309

European flag  

Magyar nyelvű kiadás

Tájékoztatások és közlemények

49. évfolyam
2006. december 16.


Közleményszám

Tartalom

Oldal

 

II   Előkészítő jogi aktusok

 

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

 

2006. július 5–6-i, 428. plenáris ülés

2006/C 309/1

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A verseny szabályozása és a fogyasztóvédelem

1

2006/C 309/2

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Több kutatás és innováció – Beruházás a növekedés és a foglalkoztatás érdekébenCOM(2005) 488 final

10

2006/C 309/3

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításárólCOM(2005) 567 final – 2005/0227 (COD)

15

2006/C 309/4

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiárólCOM(2005) 535 final

18

2006/C 309/5

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EK) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Korszerűsített Vámkódex)COM(2005) 608 final – 2005/0246 (COD)

22

2006/C 309/6

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Fehér könyv a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010)COM(2005) 629 final

26

2006/C 309/7

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi határozatra az Európai Közösségnek az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás 1999. július 2-án Genfben elfogadott Genfi Szövegéhez való csatlakozásának jóváhagyásárólCOM(2005) 687 final – 2005/0273 (CNS) és Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Közösségnek az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás Genfi Szövegéhez való csatlakozásának hatálybalépése érdekében a 6/2002/EK és 40/94/EK rendelet módosításárólCOM(2005) 689 final – 2005/0274 (CNS)

33

2006/C 309/8

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hetedik keretprogram (2007–2013) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításárólCOM(2005) 705 final – 2005/0277 (COD)

35

2006/C 309/9

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi (Euratom) rendeletre az Európai Atomenergia-közösség hetedik keretprogramjának (2007–2011) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításárólCOM(2006) 42 final – 2006/0014 (CNS)

41

2006/C 309/0

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi rendeletre a Szerződés 85. és 86. cikkének a tengeri szállításra történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről és az 1/2003/EK rendelet hatályának a kabotázsra és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatásokra való kiterjesztésérőlCOM(2005) 651 final/2 – 2005/0264 (CNS)

46

2006/C 309/1

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A légi közlekedés biztonsága

51

2006/C 309/2

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokrólCOM(2005) 667 final – 2005/0281 (COD)

55

2006/C 309/3

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Cselekvési terv a közös halászati politika egyszerűsítésére és javítására a 2006–2008 közötti időszakraCOM(2005) 647 final

60

2006/C 309/4

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról(COM(2005) 670 final) – [SEC(2005) 1683 + SEC(2005) 1684]

67

2006/C 309/5

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a kaliforniai pajzstetű elleni védekezésrőlCOM(2006) 123 final – 2006/0040 (CNS)

71

2006/C 309/6

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Az európai ipar nyersanyagellátásával kapcsolatos kockázatok és problémák

72

2006/C 309/7

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az integrált szociális védelmi statisztikák európai rendszeréről (ESSPROS)COM(2006) 11 final – 2006/0004 (COD)

78

2006/C 309/8

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: EU–Andok Közösség kapcsolatok

81

2006/C 309/9

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Az Északi Dimenzió politikájának jövője

91

2006/C 309/0

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Európai szomszédsági politika

96

2006/C 309/1

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi határozatra az Európai Közösségek saját forrásainak rendszeréről (//EK, Euratom)COM(2006) 99 final – 2006/0039 (CNS)

103

2006/C 309/2

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi irányelvre a harmadik országból beutazó személyek által importált áruk után fizetendő hozzáadottérték-adó és jövedéki adó alóli mentesítésrőlCOM(2006) 76 final – 2006/0021 (CNS)

107

2006/C 309/3

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: A vállalkozói készségek előmozdítása az oktatás és a tanulás révénCOM(2006) 33 final

110

2006/C 309/4

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Fehér könyv az európai kommunikációs politikárólCOM(2006) 35 final

115

2006/C 309/5

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Társadalmi kohézió: az európai szociális modell részletes kidolgozása

119

2006/C 309/6

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: A civil szervezetek szerepe a kohéziós politika és a regionális fejlesztési politika megvalósításában

126

2006/C 309/7

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Javaslat tanácsi rendeletre az új generációs európai légiforgalmi menedzsment rendszer (SESAR) megvalósítása érdekében közös vállalkozás alapításárólCOM(2005) 602 final – 2005/0235(CNS)

133

2006/C 309/8

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: Az általános érdekű szolgáltatások jövője

135

HU

 


II Előkészítő jogi aktusok

Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

2006. július 5–6-i, 428. plenáris ülés

16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/1


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „A verseny szabályozása és a fogyasztóvédelem”

(2006/C 309/01)

2005. július 14-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Működési Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdése alapján úgy határozott, hogy véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „A verseny szabályozása és a fogyasztóvédelem”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Sánchez Miguel).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) 134 szavazattal 2 tartózkodás mellett elfogadta a következő véleményt:

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

A szabad verseny valamennyi piaci szereplő előnyére válik, és ez különösen igaz a fogyasztókra. Ugyanakkor az erre a területre vonatkozó jogszabálysértések nagymértékben kihatottak a versenyben résztvevő vállalkozásokra, ezért a versenyszabályok szankciók kiszabását is megengedik, hogy így csillapítsák a vállalatok közötti verseny hiányából adódó gazdasági hatásokat.

1.2

A múltban nem állt olyan versenyjogon alapuló, megfelelő jogi eszköz a fogyasztók rendelkezésére, amely lehetővé tette volna számukra, hogy fellépjenek vagy panaszt emeljenek bárminemű olyan kárral kapcsolatban, amelyet a tiltott versenygyakorlatok következményeképp a piacon szenvedtek el. Csak a belső piac mélyreható változásait, éspedig főként az általános gazdasági érdekű szolgáltatások ágazati liberalizációját követően kezdődött meg a vita arról, hogy szükség van olyan eszközökre, melyek lehetővé teszik a fogyasztók részvételét a versenypolitikában.

1.3

Az első lépés ebben az irányban a Versenypolitikai Főigazgatóság keretén belül tevékenykedő fogyasztóvédelmi kapcsolattartó kinevezése volt, aki a Főigazgatóság és a fogyasztóvédelmi szervezetek közötti kapocsként szolgál az olyan versenypolitikával kapcsolatos ügyekben, amelyekben véleménye fontos lehet. Most, három évvel elteltével elmondható, hogy a kapcsolattartó hatékonysága korlátozottnak bizonyult, és ez a feladatának ellátásához szükséges források hiányának tudható be.

1.4

Eközben a főbb liberalizált ágazatokban valós akadályok gördültek a szabad verseny elé, melyek a versenytársak piacról való kirekesztéséhez és a fogyasztók gazdasági jogainak egyértelmű korlátozásához vezettek. E negatív hatás egyik oka az a nemzeti megközelítésmód, amelyet a legtöbb tagállam alkalmaz a liberalizációval szemben, protekcionista tendenciákat érvényesítve a nemzeti vállalkozások tekintetében. Az Európai Bizottságnak rendelkezésére kell bocsátani a szükséges eszközöket ahhoz, hogy véget vessen az ilyesfajta gyakorlatoknak.

1.5

Az EK-Szerződés 153. cikkének (2) bekezdése teremti meg az Európai Bizottság számára a jogalapot arra, hogy minden közösségi politikán, és különösen a versenypolitikán belül a horizontális fogyasztóvédelmi intézkedés eszközét hozza létre annak érdekében, hogy az EK-Szerződés 81.és 82. cikkének rendelkezései mind a fogyasztók, mind pedig a versenyszabályok megsértése miatt kárt szenvedett versenyhelyzetben lévő vállalatok érdekeire kiterjedjenek. Ugyanakkor a tagállamoknak a maguk részéről biztosítaniuk kell, hogy nemzeti jogszabályaik is ugyanezt a célt szolgálják.

1.6

Mindezt szem előtt tartva olyan intézkedések kialakítására kellene törekedni, amelyek kárpótlást nyújtanak a tiltott gyakorlatokból származó károkért, különösen a gazdasági jogok tekintetében.

1.7

A fogyasztók tájékoztatását és konzultációját szolgáló mechanizmusokat is tovább kell erősíteni. Amennyiben a Versenypolitikai Főigazgatóság meg kívánja tartani kapcsolattartóját, a megfelelő eszközöket is rendelkezésre kell bocsátani feladatköre ellátásához. Az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságnak pedig biztosítania kell valamennyi vele együtt tevékenykedő testület részvételét annak érdekében, hogy a közvetlenül a fogyasztói érdekeket érintő versenypolitikával kapcsolatos ügyekben nagyobb befolyásra tegyen szert. Ebben az összefüggésben úgy véljük, hogy az Európai Versenyhatóságok Hálózata úgy módosíthatná a tevékenységeit, hogy figyelembe vegyen minden olyan információt és észrevételt, amelyet a nemzeti vagy közösségi fogyasztói szervezetek a rendelkezésére kívánnak bocsátani annak érdekében, hogy a versenypolitika hatékonyabban érvényesüljön a piacokon, és hogy biztosítsák a fogyasztók gazdasági jogainak elismerését.

2.   Az európai versenypolitika jelenlegi helyzete

2.1

A szabad verseny a piacgazdaság alapvető elve, amely azon az elgondoláson alapul, hogy a gazdasági szereplők, és általánosabban fogalmazva a piacon résztvevő valamennyi magánszemély rendelkezik a szabad kezdeményezés jogával. Annak szükségessége, hogy a szabad piaci verseny szabályait összhangba hozzák az összes érintett szereplő jogaival, a Szerződés versenyt szabályozó előírásainak megalkotásához vezetett. Az Európai Bizottság még a liberalizálás hőskorában kijelentette (1), hogy egyensúlyra van szükség a vállalkozások és a fogyasztók érdekei között, mérlegelve a versenyjog által nem szabályozott új gazdasági helyzeteket. Ugyanakkor síkraszállt amellett is, hogy javítsák az önkéntességen alapuló eszközök hatékonyságát és támogassák a fogyasztók és a gazdasági szféra közötti, párbeszédet, hogy erősítsék a fogyasztók piacba vetett bizalmát, mert ennek megvalósításához a verseny önmagában nem elegendő.

2.2

A jelenlegi helyzet néhány új vonást is felmutat, ahogy az kitűnik az Európai Bizottság versenypolitikáról szóló 2004-es jelentéséből (2), valamint Neelie Kroes biztos beszédéből (3). Mindkettő kiemeli annak szükségességét, hogy elsősorban olyan ágazatokban tevékenykedjenek, amelyek az egységes piac és versenyképesség szempontjából a lisszaboni menetrend értelmében lényegesek, különösen vegyék azonban figyelembe ennek során a fogyasztók érdekeit és mindenekelőtt a kartellek és monopolhelyzetek hatását a fogyasztók jogaira. Ez a megközelítés első lépésnek tekinthető abban az irányban, hogy a fogyasztóvédelmet az eddigiektől eltérően nem tisztán a kínálat, hanem a fogyasztó szempontjait is figyelembe vevő piacszabályozó intézkedésnek tekintsék.

2.3

Először is meg kell állapítani, hogy a versenypolitika alkalmazási köre a tagállamokkal való együttműködésben az EU egészére ki kell, hogy terjedjen; nemcsak azért, mert az egységes piacot és ennek következtében a határon átnyúló ügyleteket érinti, hanem azért is, mert a nemzeti jogszabályok harmonizálására törekszik, hogy meg lehessen akadályozni egyes államok protekcionista irányultságú politikáját, amelyekkel saját piacaikat előnyben részesítik és így diszkriminálják a versenytársakat. Ebben az összefüggésben a közösségi intézményeknek és különösen az Európai Bizottságnak alapvető szerepe van. Az Európai Bizottság nemcsak a versenyszabályozó jogszabály-javaslatok kidolgozásáért, hanem a fúziók és az állami támogatások ellenőrzéséért is felelős, amelynek során az általános érdeknek elsőbbséget kell élveznie az egyes tagállamok egyedi érdekeivel szemben.

2.4

A közszolgálati ágazatok liberalizálása és a pénzügyi szolgáltatások szabályozása olyan próbálkozásokhoz vezetett, amelyek érintkezési pontokat keresnek a versenypolitika és a Bizottság által alakított más politikai területek, különösen a fogyasztóvédelmi politika között. Így például az Európai Bizottság 2004-es versenypolitikai jelentése megállapítja, hogy a versenypolitika szigorú alkalmazásával többek között azt a célt követik, hogy erősítsék a fogyasztók érdekeit és a belső piacba vetett bizalmát.

2.5

A fenti elvi kinyilatkoztatás ellenére az európai versenypolitikát megvalósító különböző rendelkezések vizsgálata azt mutatja, hogy ezek alig szolgálnak gyakorlati részletekkel, és valójában álláspontjuk is változatlan marad. 2003-ban az európai versenyképességi napon közzétették, hogy az Európai Bizottság Versenypolitikai Főigazgatóságán létrehozzák a „fogyasztóvédelmi kérdések kapcsolattartójának” pozícióját (4). A kapcsolattartó a versenypolitika valamennyi részterületén cselekvési hatáskörrel rendelkezik a fogyasztók érdekeinek érvényesítése érdekében. Emellett tájékoztató kiadványokat (5) tesznek közzé, amelyekben tájékoztatást és útmutatást adnak a fogyasztóknak a versenypolitika tartalmáról és érdekeikre gyakorolt lehetséges hatásairól.

2.6

A kapcsolattartó feladatköre a következőket foglalja magában: (6)

kapcsolódási pontként szolgál a fogyasztók szövetségei, de az egyes fogyasztók számára is (7);

rendszeres kapcsolatot létesít a fogyasztók szövetségeivel, különösen az Európai Fogyasztói Tanácsadó Csoporttal (ECCG);

felhívja a fogyasztók szövetségeinek figyelmét az olyan versenypolitikai kérdésekre, amelyeket illetően véleményük hasznos lehet és tanácsot ad abban, hogyan juttathatnák kifejezésre álláspontjukat;

kapcsolatot tart fenn a fogyasztókat érintő kérdésekben a nemzeti versenyhatóságokkal.

2.7

A versenypolitika ilyesfajta, a fogyasztók érdekeit is figyelembe vevő irányultságának átfogó jelleggel kell bírnia, megszüntetve a Versenypolitikai Főigazgatóság és az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság közötti hatásköri megosztottságot. Ennek érdekében az egyes politikai területeken hozott intézkedéseket folyamatosan egyeztetni kell egymással, mégpedig nemcsak európai szinten, hanem az európai és nemzeti szint között is. Ennek célja egy olyan piacgazdasági verseny, amelyből minden gazdasági és társadalmi szereplő, valamint a fogyasztó is profitál.

3.   A fogyasztókat érintő közösségi versenypolitikai intézkedések

3.1.

Megállapítható, hogy a versenypolitika az utóbbi időben jelentős átalakuláson ment át, ami nemcsak az úgynevezett gazdasági globalizáció általánosan megfigyelhető jelenségének hatására, hanem annak szükségességére is visszavezethető, hogy a szolgáltatási ágazatok liberalizációját összhangba hozzák más közszolgáltatási célokkal, úgymint a kínálat sokszínűsége vagy a szolgáltatásnyújtók megbízhatósága. A versenypolitikának fontos szerepet kell játszania a versenyképességnek a lisszaboni stratégia figyelembevételével meghatározott céljai tekintetében. Itt mindenekelőtt az a cél, hogy a piacgazdaság és főként az egyesülési folyamatok, amelyektől jelentős mértékben függ az európai gazdaság sikere nemzetközi versenytársainkkal szemben, oly módon tudjanak akadálytalanul működni, hogy ennek során ne csorbuljanak a versenytársak és mindenekelőtt az európai fogyasztók jogai.

3.2.

A fogyasztókat érintő versenypolitika kialakításához a versenyt szabályozó előírásokat kell megvizsgálni, azaz a Szerződés vonatkozó cikkeit és annak végrehajtási rendeleteit. Utóbbiakat vagy nemrég módosították, vagy a közeljövőben kerülnek elfogadásra.

3.3.   Versenykorlátozó megállapodások és gyakorlat

3.3.1.

A vállalkozások közötti megállapodások a piaci szereplők közötti kapcsolatok részét képezik és a piac zavartalan működését szolgálják. Céljuk nem mindig a verseny, sőt ellenkezőleg. Már az egységes piac megalkotásakor látták annak szükségességét, hogy megtiltsák azokat a megállapodásokat, amelyek akadályozzák, korlátozzák vagy torzítják a szabad versenyt. Ugyanez érvényes a vállalati összefonódásokra, különösen az egymással látszólag koordinálatlan üzleti szövetségekként működő kartellek esetében. Ha ez a tevékenység a szabad versenyt tartalmilag korlátozza vagy akadályozza, akkor tilalom alá esik.

3.3.2.

A vállalkozások közötti megállapodások és határozatok jogilag szerződéses jellegűek, ezekből a felekre nézve kötelezettségek származnak. Mindkét esetben csak akkor érvényesek a megállapodások illetve határozatok, ha betartják a hatályos jogi előírásokat. Az ebben a vonatkozásban fontos szempont e megállapodások harmadik felekre, és különösen a piaci versenyt meghatározó szabályokra gyakorolt hatása.

3.3.3

A jogalkotó célja végső soron az eredmény, azaz a verseny korlátozásának megtiltása. A rendelkezések azonban ennél továbbmennek: a vonatkozó megállapodások, illetve határozatok semmissé nyilváníthatók, az ezzel járó gyakorlati következményekkel, úgymint az olyan károkért fizetett kártérítéssel, amelyeket a versenytársaknak és magának a gazdaságnak a piac működésének torzításával okoztak.

3.3.4.

A Szerződés 81. cikkének alkalmazása alá eső, mind a nemzeti piacokon, mind pedig a közösségi belső piacon felmerült esetek sokrétűsége miatt a Bizottság indokoltnak látta, hogy elfogadjon egy úgynevezett modernizációs csomagot (8). Ennek célja egyrészt a Szerződés rendelkezéseinek összhangba hozása a bíróságok ítéleteivel és az alkalmazásukkor felmerülő esetek nagy számának figyelembevétele.

3.3.5.

Az átdolgozás kiterjedt a csoportos mentességek előírásaira (9) is. Ebben a rendeletben új előírások találhatók megállapodásoknak a mindenkori piaci követelmények figyelembevételével történő mentesítésére, és külön előírások a technológiai terület szerződéseinek mentességére. Világos előírásokra van szükség, amelyekkel támogatják a vállalkozások közötti megbízható megállapodásokat, ugyanakkor kijelölik számukra a határokat, és amelyekkel gondoskodnak arról, hogy ezek a mentességek semmi esetre se károsítsák a fogyasztók érdekeit.

3.4.   A piaci erőfölénnyel való visszaélés

3.4.1.

A Szerződés 82. cikke szerint tilos visszaélni egy vagy több vállalkozásnak az egységes piacon vagy annak egy részén élvezett erőfölényével. Itt olyan rendelkezésről van szó, amely nem zárja ki önmagában a piaci erőfölényt – sőt a tendencia az, hogy támogatják az olyan gazdasági összefonódásokat, amelyek versenyképessé teszik az európai vállalkozásokat a világpiacon –, hanem amely arra irányul, hogy egy megszerzett hatalmi helyzettel ne kényszerítsék a versenytársakra saját feltételeiket, és ne akadályozzák ezáltal a versenyt. Ezekben az esetekben ez a cikk nem az erőfölény eredetét érinti, szemben a 81. cikkel, amelyben valóban a megállapodás, illetve határozat eredetét veszik figyelembe a semmissé nyilvánítás érdekében.

3.4.2.

A piaci erőfölény másként hat, mint az összehangolt magatartás, mert amennyiben már maga a piaci helyzet, vagyis a versenytársak hiánya illetve azok jelentéktelen piaci részesedése korlátozza azt, annak látszólag nincs hatása a versenyre. Ha azonban a fogyasztó lesz a vállalkozás által diktált feltételek szenvedő alanya, a fogyasztó érdekében be kell avatkozni. (10)

3.4.3.

A Bizottság már hosszabb ideje ebben az értelemben avatkozik be a legfontosabb olyan ágazatokban, amelyekben a legtöbb tagállamban megkésett liberalizáció miatt erőfölény alakult ki, így a távközlés területén (11), vagy amelyekben jelentős technológiai újítások folytán nem jött létre jelentős verseny, mint például a Microsoft esetében (12). Mindkét esetben megállapították a piaci erőfölénnyel való visszaélést. Az első esetben visszaélés történt a távközlési szolgáltatások árának megállapítása során (13). Emellett ez azért volt mértékadó döntés, mert egy alapvetően államilag szabályozott gazdasági ágazatot érintett. Ezért a Bizottság álláspontja az volt, hogy itt cselekedni kellett annak ellenére, hogy az árakat az ágazatban szabályozták.

3.4.4.

A második esetben (Microsoft) nem volt olyan egyszerű a helyzet, mert itt egy, számítástechnikai rendszereivel majdnem monopolhelyzetben lévő amerikai vállalatról volt szó. Ettől függetlenül az Európai Bizottság úgy döntött, hogy a személyi számítógépek operációs rendszereinek piacán élvezett piaci erőfölénnyel történő visszaélés miatt megsértették a 82. cikk rendelkezéseit, mivel megtagadták információk kiadását a rendszerek együttműködéséhez, és különösen, mert ezért a Windows Media Playert és a Windowst csak együtt forgalmazták. A Bizottság nem csak magas pénzbírságot szabott ki súlyos jogsértés miatt, hanem egy sor olyan intézkedést határozott meg feltételként, amelyek az operációs rendszerek nyilvánosságra hozását és a Windows operációs rendszer egyes összetevőinek szétválasztását írták elő.

3.5.   Az egyesülések ellenőrzése

3.5.1.

Az EK Szerződésében nincs olyan konkrét cikk, amely az egyesülések engedélyezését szabályozná. Ennek oka kezdetben az volt, hogy alig voltak ilyen ügyletek, valamint az a tény, hogy maguk a tagállami hatóságok támogatták a vállalkozások összefonódását, hogy saját vállalkozásaikat versenyképessé tegyék. Amennyiben az ilyen fúziók eredményeképpen piaci erőfölény állt elő, a 81. és 82. cikket alkalmazták, azzal a kitétellel, hogy csak a piaci erőfölénnyel történő visszaélés esetén ellenőrzik az egyesülés körülményeit.

3.5.2.

Ennek a résnek a megszüntetése és a hatékony ellenőrzés lehetővé tétele érdekében a Tanács – az EK-Szerződés 83. és 308. cikkére hivatkozva, amelyek szerint céljainak elérése érdekében további hatáskörökkel ruházhatja fel magát – egy sor rendeletet adott ki, egészen a jelenleg hatályos 139/2004 sz. rendeletig (14), amellyel módosították és javították a 1310/97 (EK) számú rendeletet (15), és amellyel elsősorban a Gencor kontra Bizottság jogesetben hozott ítéletet (16) vették fel az előírások közé.

3.5.3.

Az új rendeletben többek között a hatáskörökre vonatkozó szempontokat módosították, így például lehetővé válik bizonyos ügyeknek a nemzeti versenyhatóságok elé utalása, ha a Bizottság vagy legalább három tagállam az ügyet erre alkalmasnak tartja. Ez jelentősen tehermentesíti az EU versenyhatóságait munkájuk során. A Bizottságnak az a véleménye, hogy nem utalhatók vissza ügyek a tagállamok hatáskörébe, ha az egységes piac jelentős részét érintik, mivel a verseny korlátozása és az érdekeltekre gyakorolt hatások, különösen a fogyasztók védelme jobban szabályozhatók, illetve biztosíthatók közösségi szinten.

3.5.4.

Az anyagi jogi szempontok változtatásai nemcsak az 1. cikkben megállapított mennyiségi küszöbértékekre vonatkoznak, hanem a 2. cikk fogalom-meghatározásainak módosítását is magukba foglalják, amivel világosabbá válik, hogy mikor áll fenn piaci erőfölény és különösen a verseny jelentős korlátozása.

3.5.5.

További nem kevésbé fontos, nagymértékben módosított szempontok eljárási kérdéseket érintenek. Így meghosszabbították például az ügyeknek a tagállamok hatáskörébe utalásának határidejét, ami megkönnyíti az érintettek számára, hogy az egyes tagállamok előírásainak megfelelően tevékenykedjenek. Ez a kérelmező felek számára rendelkezésre álló azon határidőre is vonatkozik, amely rövidnek tekinthető, mivel ez rögtön az eljárás kezdetekor csak 15 nap. Ez lehetetlenné tenné a kérelmezők számára, hogy tudomást szerezzenek azokról a kifogásokról és érvekről, amelyeket adott esetben a Bizottságnak a bejelentett ügyletről átadnak. Azt is meg kell állapítani, hogy nincs az egész eljárásban olyan előírás, amely lehetővé teszi az eljárásban a fogyasztók részvételét. Sőt a jogszabály nem tartalmazza már azt az előírást, amely alapján az egyesülések kiértékelésekor többek között az érintett vállalkozások munkavállalóinak érdekeit és a munkahelyek kérdését figyelembe kell venni.

3.6.   Versenykorlátozó tényállások

3.6.1.

A közösségi jogalkotó sem a 81., sem a 82. cikkben nem sorolja fel kimerítően a tiltott gyakorlat eseteit, amikor a 81. cikk a megállapodásokról és az összehangolt magatartásról, a 82. cikk az erőfölénnyel való visszaélésről szól. Azt is rögtön meg kell állapítani, hogy itt nem hiánytalan felsorolásokról van szó, hanem az ezekre a magatartásokra jellemző gyakori eljárásmódok felsorolására kerül sor. Ez azt jelenti, hogy megjelenhetek további olyan gyakorlatok, amelyeknek a hatása azonos és ezért szintén tilalom alá esnek.

3.6.2.

A két cikkben hasonló a tényállások felsorolása:

árak rögzítése;

a gyártás, forgalmazás, műszaki fejlesztés vagy beruházások korlátozása vagy ellenőrzése;

piacok vagy ellátási források megosztása;

azonos értékű teljesítmények esetén eltérő feltételek alkalmazása különböző kereskedelmi partnerekkel szemben;

a szerződések megkötéséhez kapcsolt azon feltétel, hogy a szerződéses partnerek további kötelezettségeket vállaljanak fel.

3.6.3.

A különböző eljárások a kiinduló helyzet szerint alapvetően két tényállásra oszthatók fel:

a)

a versennyel való visszaélés, amelyhez számos versenyellenes gyakorlat tartozik, mint például a szállítás megtagadása, a tényleges költségek alá eső árak meghatározása, hűségprémiumok, árdiszkrimináció. Ezen viselkedési módok azzal a gazdasági következménnyel járnak, hogy a piacon vagy annak jelentős részén korlátozzák vagy akadályozzák a versenyt.

b)

visszaélés vagy tisztességtelen verseny olyan vállalkozásokkal szemben, amelyek áruk vagy szolgáltatások vásárlása tekintetében egy vagy több, a piacon erőfölénnyel rendelkező vállalkozástól függenek. Ide tartozik például a tisztességtelen árazási gyakorlat, diszkrimináció, rossz hatékonyság vagy hanyagság, illetve mulasztások és az ipari tulajdonjoggal való visszaélés is.

3.6.4.

Az egyik leggyakoribb tényállás az árak szélesebb értelemben vett rögzítése (ideértve az engedményeket, készpénzfizetési kedvezményeket, árréseket, fizetési feltételeket és árleszállításokat). Ide tartozik még a költségvetések elkészítésének elmulasztása, az árjegyzékektől történő eltérés, az ajánlottól eltérő áron történő értékesítés. Mindezen esetek érintik a fogyasztókat, és a jogaikat védő külön előírások ellenére kiteszik őket a piacot uraló vállalkozásoknak, amelyek gyakran egyedüli szállítók a piacon.

3.7.   A verseny alakulása egyes liberalizált ágazatokban

Az EK-Szerződésben rögzített közösségi versenypolitikát az európai gazdaság hagyományos ágazataira összpontosítva dolgozták ki. Ennek következtében végrehajtó rendelkezéseinek lépést kellett tartania az új gazdasági fejleményekkel, amelyek nagyobb fokú versenyképességet követeltek meg. A fontos piaci ágazatok liberalizációját szabályozó eljárások negatívan hatottak a fogyasztókra, mivel a liberalizáció a legtöbb esetben egy köztulajdonban lévő cégnek a mindenkori piacon uralkodó helyzetű vállalkozássá alakulásával járt, ami nehéz versenyfeltételeket teremtett a versenytársak számára..

3.7.1.   Energiaipar

3.7.1.1.

Az utóbbi években jelentős előrehaladás történt az európai energiaipar (villamos áram és gáz) liberalizálása területén, amely nemrég a köztulajdonhoz tartozott és ezért az árak és a szolgáltatási feltételek tekintetében állami beavatkozás alá esett. A Bizottság terve az volt, hogy a piacokat 2004. júliusáig minden közületi és 2007. júliusáig minden magánfogyasztó részére megnyissák. Az első célt nem sikerült teljesen elérni, és a dolgok jelen állása szerint a magánháztartások esetében nem valósítható meg a teljes liberalizálás.

3.7.1.2.

A helyzet bonyolult, a magánosított energiahálózatok teljesítménye, különösen a villamos hálózatoké, amelyek alig fektetnek be a karbantartásba és fenntartásba, nem kielégítő, ami jelentős hatást gyakorol az ügyfeleikre, és gyakran szolgáltatás-kieséshez vezet.

3.7.1.3.

A hatályos áramellátási rendelet (17) a távolsági hálózatok üzemeltetői javára működtetett kiegyenlítő mechanizmus és a diszkriminációmentes, átlátható és távolságtól nem függő díjak útján támogatja a határon átnyúló áramkereskedelmet, és ezáltal hozzájárulhat ahhoz, hogy az egységes piacon nagyobb legyen a verseny.

3.7.1.4.

Valamivel később a Bizottság az európai versenyhatósági hálózat keretében felállított egy olyan energetikai munkacsoportot, amelynek feladata megállapodás kidolgozása és vitára bocsátása a közösségi versenyszabályozás energiapiacokra történő alkalmazásáról.

3.7.2.   Távközlés

3.7.2.1.

A távközlési ágazatban 2002. évben újraalkották (18) a vonatkozó jogszabályokat, amely elsősorban az elektronikus kommunikáció új előírásaira vezethető vissza, amelyek a hálózatok használatát az új technológiákhoz igazították. Az egyes tagállamokban eltértek a végrehajtás eredményei. A Bizottságnak a távközlési ágazat reformcsomagjának végrehajtásáról szóló kilencedik jelentésében (19) elsősorban az egyes tagállamok jogába történő átvételről, valamint a nemzeti szabályozó hatóságok feladatairól volt szó.

3.7.2.2.

A kilencedik jelentés szerint az üzemeltetők száma azonos maradt, miközben közülük egyesek csak eredeti piacukon őrizték meg helyzetüket. A verseny súlypontja a nemzetközi és távolsági beszélgetésekről áttevődött a helyi beszélgetések piacára, miközben egyre inkább csökken a hagyományos szolgáltatók száma. Ebből a beszélgetési díjak területén a fogyasztóknak előnye, de bizonyos esetekben hátránya is származott, mikor is az új szerződések megkötésekor, visszaélések történtek az eredeti pozíciókkal.

3.7.2.3.

A távközlési piacoknak a verseny aktuális helyzetének felmérését szolgáló szoros nyomon követése által bizonyos mértékben ellenőrizhetők a piacon erőfölényben lévő szolgáltatók, és bizonyos feltételek írhatók elő számukra, annak megakadályozása érdekében, hogy helyzetükkel visszaélve érvényesítsenek feltételeket és árakat a fogyasztókkal szemben. A Bizottság átfogóan megfigyelte és ellenőrizte a 2002/77/EK irányelv végrehajtását az egyes tagállamokban (20), hogy korrigálja a megállapított hiányosságokat, amelyek nemcsak a versenyt korlátozzák, hanem a fogyasztók érdekeit is sértik.

3.7.3.   Közlekedés

A közlekedési ágazatban egyenként kell figyelembe venni az alkalmazott közlekedési módokat. Itt főleg a légi, vasúti és tengeri közlekedést kell vizsgálni, ahol átfogó változások történtek, amelyek főleg a légi utasok védelmének és a tengeri közlekedés biztonságának javítását szolgálták.

3.7.3.1.   Légi közlekedés

3.7.3.1.1.

A Bizottság 2003-ban párbeszédet kezdeményezett a polgári légi forgalom szereplőivel, hogy egységes álláspontot alakítsanak ki a légi forgalom területén létrejövő szövetségek/egyesülések területén a versenyjog érvényesítésének kérdéseiről. Ugyanebben az évben annak érdekében szükségessé vált az 1/2003/EK rendelet módosítása, hogy szabályozzák az EU tagállamai és a harmadik országok közötti légi forgalmat, tekintettel egy nyílt légiforgalmi tér (open sky) létrehozására. Ezáltal lehetővé vált a beavatkozás az EU és harmadik államok (különösen az USA) légitársaságai közötti szövetségek területén is. Ebben az időszakban a Bizottság egy sor vállalatok közötti megállapodást vizsgált meg, és közülük többet a versenyjoggal összeegyeztethetetlennek talált, (21) míg más esetekben a megállapodás tartalmát, valamint időtartamát módosították.

3.7.3.1.2.

Ugyanebben az időszakban fogadták el az utasok jogairól szóló rendeletet (22).

3.7.3.2.   Vasúti közlekedés

3.7.3.2.1.

Az 1/2003/EK számú rendelet a vasúti forgalom területén a nemzeti versenyhatóságokra ruházta a versenyvédelmi szabályok alkalmazásának hatáskörét. Az európai és nemzeti versenyhatóságok feladata azóta, hogy a Közlekedés- és Energiaügyi Főigazgatósággal együttműködve a megkezdett liberalizálással összefüggésben általános érdeklődésre számot tartó témákat térképezzenek fel.

3.7.3.2.2.

Az ágazat liberalizálására vonatkozó irányelvek úgynevezett első vasúti csomagjával a határon átnyúló szabad vasúti teherforgalom, valamint a teher- és személyfuvarozási szolgáltatás fizetési feltételeit érintő hivatkozási keret kialakítását akarják elérni az útvonalak, díjak stb. meghatározása útján.

3.7.3.2.3.

A második vasúti csomag a nemzeti árufuvarozási piacok liberalizálását tartalmazza, és liberalizálja a nemzeti és nemzetközi személyszállítást is.

3.7.3.2.4.

Az általános cél az, hogy egységes elveket dolgozzanak ki a versenyjogi szabályozás vasúti közlekedésben történő alkalmazásához, annak elkerülése érdekében, hogy a nemzeti versenyhatóságok és az Európai Bizottság egymásnak ellentmondó döntéseket hozzanak.

3.7.3.3.   Tengeri közlekedés

3.7.3.3.1

A tengeri közlekedés azon ágazatok egyike, ahol a legtöbb a csoportos mentesség, amelyek különösen a vonalhajózási konferenciákra és a tengeri közlekedési konzorciumokra vonatkoznak. Ezeket a 823/2000/EK rendelet szabályozza, amelyet jelenleg dolgoznak át (23). Ezzel az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében levő előírások alkalmazására adnak ki rendelkezéseket. Az említett rendelet lehetővé teszi a konzorciumoknak és vonalhajózási konferenciáknak, hogy túllépjék a meghatározott felső értékeket, ha a kifogásolási eljárás keretében bejelentik az Európai Bizottságnak az érintett megállapodást, és erre engedélyt kapnak.

3.7.3.3.2

A gyakorlatban egyes konzorciumok ezeket a mentességeket azok céljától idegen gyakorlatra, mint például árak rögzítésére használták, ezért az Európai Bizottság indokoltnak látta a beavatkozást (24), és korlátozta egyes megállapodások tartalmát. Hasonló döntést hozott az elsőfokú bíróság (25) bizonyos tengeri közlekedési vállalatok azon megegyezéséről, hogy lemondanak a közzétett díjakból és pótdíjakból ügyfeleiknek adott árengedmények alkalmazásáról.

3.8.   A vizsgált ágazatok liberalizálásának hatása a fogyasztókra

3.8.1.

A fent említett ágazatok nemzeti szinten végrehajtott liberalizálását szabályozó folyamatoknak a belső piacra negatív hatásuk volt, mert olyan oligopóliumok kialakulásához vezettek, amelyek miatt a fogyasztók számára nincs többé hatékony verseny, amely az árakat lenyomná, és a vállalkozások versenyképességét segítené. Az Európai Bizottságnak ezért meg kellene vizsgálnia, hogy milyen következményekkel járt eddig, főleg a fogyasztókra nézve, a vállalatok összefonódása a liberalizált ágazatokban.

3.8.2.

Alapvetően megállapítható, hogy az átláthatóság hiánya, a céges vevők és magánfogyasztók számára magas és nem megalapozott árak és a vállalkozások vertikális integrációja következtében a liberalizált piacokon nem alakult ki valódi verseny. Inkább az a helyzet, hogy a fogyasztókkal kötött szerződések feltételei sok esetben nem felelnek meg az ilyen szabványszerződésekre vonatkozó előírásoknak.

3.8.3.

A probléma az olyan eszközökkel kapcsolatban merül fel, amelyek a fogyasztók rendelkezésére állnak, hogy ezekkel a vállalkozásokkal szemben jogaikat érvényesítsék, különösen a versenyjogi előírásokra és mindenekelőtt az EK-Szerződés 81. és 82. cikkére hivatkozó keresetek vonatkozásában. A versenyhatóságokhoz, tehát a Bizottsághoz és a nemzeti hatóságokhoz benyújtott kereseteket mindenekelőtt vállalkozások nyújtották be, és az Európai Bíróság még nem hozott ítéletet egyetlen magánszemély keresete ügyében sem.

3.8.4.

A Bizottság által előterjesztett Zöld Könyvének: „Az EU versenyjogának megsértésére épülő kártérítési keresetekről” (26) eszközzé kell válnia a fogyasztók számára. Az EGSZB erről még önállóan véleményt fog alkotni.

4.   Fogyasztóvédelem és versenypolitika

4.1

Természetesen külön jogszabály rögzíti a fogyasztók jogait és kötelezettségeit (27). Az EK-Szerződés 153. cikkének (2) bekezdése kimondja: „A többi közösségi politika és intézkedés meghatározásakor és végrehajtásakor figyelembe kell venni a fogyasztóvédelem követelményeit.” A fogyasztóvédelmi politika ennek értelmében átfogó jellegű, és ezért a fogyasztókat érintő minden területen figyelembe kell venni. A versenypolitika területén efelől semmi kétség nincs, mivel ennek a politikának a tárgya a piac, és a fogyasztók ennek részét képezik, és ott a keresletet képviselik.

4.1.1

Ebben a bekezdésben az a kérdés, hogy az egységes piacon mely elismert fogyasztói jogokat, és milyen módon érint a versenypolitika és különösen a versenyjog megsértésének hatása. Arról is szó van, hogy a fogyasztókat a versenypolitika közvetlen érintettjeinek kell tekinteni, hogy a fogyasztók érdekeit is figyelembe vegyék az Európai Bizottságnak a piaci szabályok kialakítása érdekében végrehajtott konkrét cselekvései során.

4.2   Gazdasági jogok

4.2.1

A fogyasztók gazdasági jogainak koncepciója arra alapul, hogy a fogyasztónak vagy felhasználónak nem származik olyan anyagi kára, amely megakadályozza abban, hogy a megszerzett árukat vagy szolgáltatásokat a vállalkozóval megállapodott feltételek szerint igénybe vehesse és használhassa. Ezt az egész területet a bizalom és hitelesség alapelve, valamint a kiegyensúlyozottság elve vezérli. Minden ezzel szembenálló tett vagy kikötés visszaélésnek és a fogyasztót megkárosítónak tekinthető.

4.2.2

A versenypolitika és a fogyasztó választási szabadságának viszonya állt a közösségi jogi szabályozás középpontjában, és az EK-Szerződés korábbi 85. cikke (3) bekezdésének, valamint a hatályos 81. cikknek egyaránt tárgya volt. Ebben rögzítik, hogy a versenyt korlátozó megállapodások és megegyezések csak akkor engedélyezhetők, ha a fogyasztó javát is szolgálják. Az ilyen megengedhető megállapodások tipikus példája a terület versenytársak közötti felosztása abból a célból, hogy még a nem jövedelmező területeken is biztosítsák a teljes piaci lefedettséget.

4.2.3

A piac védelme a fogyasztóvédelem szempontjából annak ellenőrzésével valósul meg, hogy vannak-e horizontális megegyezések, mint például önkéntes megállapodások, ármegállapodások, központi beszerzés, a piac felosztása stb. vagy vertikális megegyezések, mint a gyártók, importőrök stb. közötti kapcsolatokat szabályozó bármely szerződés. Az ellenőrzés tárgya a piaci erőfölénnyel való visszaélés is, amely megnehezíti, vagy lehetetlenné teszi a versenytársak számára, hogy részt vegyenek a piacon, valamint a túl magas, túl alacsony vagy kizárást eredményező árak rögzítése, vagy egyes ügyfeleknek másokkal szembeni megkülönböztető előnyben részesítése.

4.2.4

Az Európai Bizottság éves jelentésében rendszeresen számos határozatot ismertet, amelyeket megegyezések vagy a piaci erőfölénnyel való visszaélések esetében hozott, valamint az Európai Bíróság számos ítéletét, amelyek sok esetben a jogszabályok értelmezésének megváltozását vagy akár maguknak a jogszabályoknak a módosítását is szükségessé tehetik.

4.2.5

Az utóbbi években fokozatosan csökkent a Bizottság által megvizsgált ügyek száma, ami nagyrészt a nemzeti versenyhatóságoknak a mindenkori piacokon gyakorolt energikus fellépésével és különösen a bejelentési rendszer végleges megszüntetésével függ össze. A Versenypolitikai Főigazgatóság területén 24 esetben született formális határozat, ami rendkívül kis szám, ha összehasonlítjuk az egyesülésekkel, ahol nem kevesebb, mint 231 formális határozat született (28). Ez a módosított rendeletben szabályozott rendszerre vezethető vissza, amely szerint ez a szám egy későbbi szakaszban fog csökkenni, amikor a nemzeti versenyhatóságok a legtöbb esetben átveszik a hatáskört.

4.2.6

A megvizsgált esetek közül több közvetlenül érintette a fogyasztókat vagy különleges jelentősége volt számukra. Az egyes döntések a mobiltelefónia, a televíziós jogok és a légi közlekedés területét érintették (29). Az ágazati kezdeményezések között beavatkozásra került sor a közlekedésben, a szellemi szabadfoglalkozások, az autóipar és a média területén (30). Mindkettő esetében visszaélést jelentő árazási gyakorlatot érintettek a vizsgált esetek, és a 82. cikket alkalmazták az árak területén akadályozó hatású visszaélés miatt (31).

4.3   Tájékoztatási és részvételi jog

4.3.1

A fogyasztóvédelmi politika hatékonysága a fogyasztóknak az őket érintő politikai területen való részvételétől függ, és ezért a fogyasztókat azokon a területeken is be kell vonni, amelyeket eddig elzártak előlük. A fogyasztóvédelmi stratégiában (32) már kitűzték azt a célt, hogy a fogyasztók szövetségeit megfelelő módon vonják be az egyes területeken a közösségi politikákba. Egy évvel később aztán munkába is állt a Versenypolitikai Főigazgatóságon a fogyasztói ügyek kapcsolattartója.

4.3.2

A fogyasztóvédelmi szövetségeknek már van egy fórumuk – a fogyasztói bizottság – a szűkebb értelemben vett fogyasztóvédelmi politikában történő részvételre, de további intézkedésekre van szükség, hogy részvételük más politikák területén is lehetővé váljon. A kihívás jelenleg az, hogy a fogyasztók lehetőséget és a képességeket kapjanak ahhoz, hogy az EU döntési folyamatának minden szakaszában hozzájárulhassanak az egyes közösségi kezdeményezésekhez. Meg kell találni azokat a minimális követelményeket, amelyek lehetővé teszik részvételüket a tanácsadó testületekben, ahogy az már megvalósult a mezőgazdaság és különösen a közlekedés, energia, távközlés és esetleges más új területek testületeiben.

4.3.3

A minket most foglalkoztató területen a részvételnek nincs hivatalos formája. Még azokban a témákban sem konzultálnak a fogyasztókkal, amelyek a Szerződés szerint érintik őket, azaz a 81. cikk (3) bekezdése szerinti mentességeknek és a gyártásnak, a forgalmazásnak vagy a műszaki fejlődésnek a 82/b. cikk szerinti, a fogyasztók kárára történő visszaélésszerű korlátozása területén. Ezért a Versenypolitikai Főigazgatóság és a fogyasztói szervezetek feladata, hogy egymással egyetértésben megállapítsák a fogyasztók konzultációjának és részvételének eljárásait az egységes piacot érintő döntésekben, ahogy azt az Európai Kormányzás Fehér Könyve (33) megköveteli.

4.3.4

Ugyanilyen felelősség hárul az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóságra is: az Európai Fogyasztói Tanácsadó Csoporton keresztül felléphetne a fogyasztók jogait érintő versenypolitikai kérdésekben.

4.3.5

A fogyasztók azon joga, hogy a versenypolitikai kérdésekben tájékoztatást kapjanak, a fogyasztói kérdések kapcsolattartójának kinevezésével erősödött. Az európai fogyasztói szövetségeket rendszeresen tájékoztatják, a nemzeti fogyasztói szövetségeknek és az egyes fogyasztóknak rendelkezésére áll egy internetes oldal (34), amelyen egy reklamációs űrlap (35) is található, amelynek segítségével a fogyasztók a versenyelőírásokat megsértő vállalkozásoktól kártérítést igényelhetnek.

5.   Testületek

Az EGSZB úgy véli, hogy a fogyasztók tájékoztatáshoz és részvételhez való jogának érvényesítéséhez egyrészt biztosítani kell, hogy szervezeteik jogszerűen képviseljék őket, másrészt pedig meg kell határozni, mely testület biztosítja majd ezt a valódi részvételt, amelyről az alábbiakban lesz szó.

5.1   Fogyasztói testületek

5.1.1

A fogyasztók szövetségei a vonatkozó nemzeti jogszabályok hatálya alá tartoznak, amelyek szabályozzák elismerésük és legitimációjuk minimális követelményeit. Ezáltal legitimációt kapnak arra, hogy képviseljék a tiltott gyakorlat által hátrányosan érintett fogyasztók érdekeit.

5.1.2

Európai szinten az Egészség- és Fogyasztóvédelmi Főigazgatóság által regisztrált szövetségeket teljes mértékben elismerik. Ezek a szövetségek kapcsolattartó partnerek a tájékoztatás és konzultáció szempontjából és minden olyan területen részt vesznek, amelyek illetékességi körükbe tartozónak tekinthetők.

5.1.3

Ennek a némileg korlátozott legitimációnak az alkalmazásakor az a probléma merül fel, hogy versenypolitikai kérdésekben gyakran konkrét fogyasztói jogok földrajzilag és témájában korlátozott megsértése áll fenn. Szükség van a legitimáció fogalmának átfogó megvitatására, mielőtt bármit tenni lehet ez ügyben.

5.2   Az európai versenyhatósági hálózat

5.2.1

Az 1/2003/EK sz. rendeletben (36), valamint az úgynevezett modernizációs csomagban rögzítették a Bizottság és a nemzeti versenyhatóságok között az Európai Versenyhatóságok Hálózatának (37) keretében megvalósuló együttműködésre szánt eszközöket. Ez a hálózat 2003-ban kezdte meg tevékenységét, amikor egy munkacsoport keretében megtárgyalták a munkarend és az egyes versenyhatóságok közötti kommunikáció alapvető kérdéseit. A hálózat most már teljesen működőképes és 14 alcsoportot fog át, amelyek ágazatspecifikus problémákkal foglalkoznak (38).

5.2.2

Az 1/2003 sz. rendeletben eszközöket rendeltek a hálózathoz az illetékes versenyhatóságok rendelkezései szerinti beavatkozáshoz és kölcsönös támogatásukhoz, valamint általánosabb értelemben az esetek megoldásához szükséges információ beszerzéséhez. A hálózat végzi a nemzeti hatóságok által kérelmezett vizsgálatokat, amelyeknek eredményeit egy rögzített eljárás után átadják, hogy azokhoz minden érintett hozzáférhessen.

5.2.3

Különleges jelentőséggel bír a hálózat tevékenysége a kegyelem-program keretében. A tagállamok aláírtak egy nyilatkozatot, amelyben az említett közleményben rögzített szabályok betartására vállaltak kötelezettséget. Ezzel a versenyügyekben illetékes nemzeti bíróságoknak gyakorlati eszköz van a kezében, és egyben gondoskodnak az Európai Bíróság ítéleteinek aktualizálásáról (39).

5.2.4

A közöttük előírt kommunikáció útján a hálózat, a versenyhatóságok és a bíróságok tudomást szereznek a kartelekkel és a piaci erőfölénnyel való visszaélésekkel kapcsolatos keresetekről és javaslatokról, és az alkalmazandó eljárásról. Így az eddigieknél gyorsabban el lehet dönteni, hogy ki illetékes a vizsgálat elvégzésére.

5.2.5

A hálózat tevékenysége a verseny megsértésének megállapítására is szolgál, és egyúttal ez a valójában megelőző tevékenység enyhíti a versenytársakra és a fogyasztókra gyakorolt negatív hatásokat. Kiemelendő a hálózat közreműködése a mentességgel kapcsolatos eljárásokban, ahol meg kell becsülni, hogy a mentesség a fogyasztók javát szolgálja-e és azt is, hogy a megállapodás egy része tartalmazza-e azokat a konkrét előnyöket, amelyekre a fogyasztók a mentesség alapján számíthatnak.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Fogyasztóvédelmi politikai cselekvési terv 1999–2001.

(2)  SEC(2005) 805 final, 2005.6.17. Az EGSZB véleménye: HL C 110., 2006.5.9., 8. o.

(3)  2005. szeptember 15-én Londonban, az Európai fogyasztói és versenyképességi napon.

(4)  2003. december 6-án Mario Monti biztos Rómában bejelentette Juan Rivière y Martí kinevezését erre a posztra.

(5)  Európai versenypolitika és a fogyasztók. Kiadványok Hivatala, Luxemburg.

(6)  Lásd: „XXXIII. jelentés a versenypolitikáról”, 2003., 6. o. és köv., SEC(2004) 658 final, 2004.6.4., az EGSZB véleménye, HL C 221., 2005.9.8.

(7)  A kapcsolattartó a következő e-mail címen érhető el: comp-consumer-officer@cec.eu.int.

(8)  A Tanács legutoljára a Tanács 2004. február 26-i 411/2004 számú rendeletével módosított, 2002. december 16-i 1/2003/EK számú rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról, HL L 68., 2004.3.6.; az Európai Bizottság 2004. április 7-i 773/2004 számú rendelete a Bizottság által az EK-Szerződés 81. és 82. cikke alapján folytatott eljárásokról (HL L 123., 2004.4.27., 18. o.). Ezenkívül közzétettek egy sor közleményt és iránymutatást, amelyek szabályozzák a nemzeti versenyhatóságok és az Európai Bizottság, illetve az Európai Bizottság és az igazságszolgáltatási intézmények közötti kapcsolatok eljárásait.

(9)  Az Európai Bizottság 772/2004/EK számú rendelete a Szerződés 81. cikke (3) bekezdésének a technológiaátadási megállapodások meghatározott csoportjaira történő alkalmazásáról (HL L 123., 2004.4.27., 11. o.).

(10)  Miután a Szerződésben hiányzik a megfelelő definíció, az Európai Bíróságnak kellett ítéleteiben a piaci erőfölényt meghatároznia. Eszerint ez egy vagy több vállalkozás olyan gazdasági pozíciója, amely lehetővé teszi számukra, hogy versenytársaiktól, ügyfeleiktől és a fogyasztóktól függetlenül cselekedjenek és így akadályozzák a tényleges versenyt a piacon.

(11)  COM/C/37. sz. ügy – Deutsche Telekom; HL L 263., 2003. 10.14., 9. o.

(12)  COM/37/792. sz. ügy – Microsoft.

(13)  A Deutsche Telekom jelentősen csökkentette a szélessávú internet-kapcsolatok hozzáférési árait vezetékes hálózatához..

(14)  A Tanács 2004. január 20-i 139/2004/EK rendelete a vállalkozások közötti összefonódások ellenőrzéséről, HL L 24., 2004.1.29.; a Bizottság 2004. április 7-i 802/2004/EK számú rendelete a 139/2004/EK számú rendelet végrehajtásáról, HL L 133., 2004.4.30., 1. o.).

(15)  A 4064/89/EGK számú tanácsi rendeletet (HL L 395., 1989.12.30., 1. o.), valamint ennek Ausztria, Finnország és Svédország csatlakozási okmánya alapján végrehajtott módosításait a nevezett rendelet módosította. Ezáltal az új rendelet minden vonatkozó jogszabály újrafogalmazása és az ítélet által értelmezett cikkek módosítása.

(16)  T-102/96 sz. jogeset, amelyben az Európai Bíróság fogalmilag elhatárolta a „piaci erőfölény” és a „verseny jelentős korlátozásának” fogalmait, hogy így a jogi előírásokat most már olyan helyzetekre is lehet alkalmazni (pl. oligopóliumok), amelyek esetén nem volt biztos, hogy a rendelet hatálya alá tartoznak.

(17)  1228/2003/EK számú rendelet a villamos energia határokon keresztül történő kereskedelme esetén alkalmazandó hálózati hozzáférési feltételekről; HL L 176., 2003.7.15., 1. o.

(18)  2002/77/EK irányelv, HL L 249., 2002.9.17., 21. o.

(19)  COM(2003) 715 final

(20)  Az ellenőrzési intézkedések átfogó áttekintését lásd: XXXIII. Jelentés a versenypolitikáról – 2003, 40. o. és köv.

(21)  A Bizottság nem hagyta eredeti formájában jóvá az Air France és az Alitalia közötti megállapodást, és felszólította az érintett harmadik feleket, hogy foglaljanak róla állást. A British Airways és az Iberia közötti szövetséget a Bizottság jóváhagyta, de csak hat éves időtartamra.

(22)  261/2004/EK rendelet (HL L 46., 2004.2.17., 1. o.)

(23)  HL C 233., 2003.9.30., 8. o.

(24)  Wallenius/Wilhelmsen kontra Hyundai ügy, 2002.

(25)  IV/34.018. sz. ügy (HL L 268., 2000., 1. o.).

(26)  COM(2005)672 final, 2005.12.19.

(27)  Lásd erről az EGSZB véleményét: INT/271-AC 594/2006, előadó: Jorge PEGADO LIZ.

(28)  Lásd a 2003. évi jelentést, 191. o. és köv.

(29)  Lásd a 2003. évi jelentés 3. keretes szövegrészét, 29. o.: Visszaélés az árakkal a távközlésben; a 2004. évi jelentés 2. keretes szövegrészét: 28. o., Hálózatok alkalmazása sportközvetítések sugárzására és jogainak értékesítésére, a 2004. évi jelentésben 43. o.

(30)  Lásd a 2004. évi jelentést: Közlekedés, 54. o.; Szabad szellemi foglalkozások, 2003. évi jelentés, 60. o.; Gépjárműforgalmazás, 2004. évi jelentés, 46. o.

(31)  A British Telecommunications ügye (HL L 360.) különösen figyelemreméltó volt, mert itt még fennállt egy állami monopólium.

(32)  Az Európai Bizottság „Fogyasztóvédelmi politika stratégia 2002-2006” c. közleménye, COM(2002) 208 final.

(33)  COM(2001) 248 final

(34)  Az internetes oldal:

http://europa.eu.int/comm/competition/forms/consumer_form.html.

(35)  Lásd a mellékletet.

(36)  A Tanácsnak a Tanács 2004. február 26-i 411/2004/EK számú rendeletével módosított 2002. december 16-i 1/2003/EK számú rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról (HL L 68., 2004.3.6., 1. o.).

(37)  Az Európai Bizottság közleménye a versenyhatóságok hálózatában folytatott együttműködésről, HL C 101., 2003.4.27.

(38)  2004-ben 298 esetet dolgoztak fel, ebből 99-et az Európai Bizottság, 199-et a nemzeti versenyhatóságok utaltak a hálózat hatáskörébe.

(39)  A Bizottság közleménye a Bizottság és az EU tagállamok bíróságai közötti együttműködésről a Szerződés 81. és 82. cikkének alkalmazásában, HL C 101., 2004.4.27., 54. o.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/10


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Több kutatás és innováció – Beruházás a növekedés és a foglalkoztatás érdekében”

COM(2005) 488 final

(2006/C 309/02)

2005. október 12-én az Európai Bizottság az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján úgy határozott, hogy kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Lucia FUSCO.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) 152 szavazattal, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Előzmények és az Európai Bizottság közleményének összefoglalása

1.1

Az Európai Bizottság közleményének célja közös megközelítés bemutatása  (1) a kutatás és az innováció terén a lisszaboni programnak a 2000. márciusi lisszaboni Európai Tanács döntései értelmében történő megvalósítása keretében, mely szerint az Európai Uniónak 2010-ig „a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb tudásalapú gazdasági térségévé kell válnia, amely képes a fenntartható gazdasági fejlődésre, s ugyanakkor a foglalkoztatás mennyiségi és minőségi javítására, továbbá nagyobb társadalmi kohézió megteremtésére”. A Tanács megerősítette az Európai Bizottság által az „Egységes Európai Kutatási Térség felé” című közleményében javasolt tervet. (2)

1.2

A barcelonai Európai Tanács 2002. márciusi állásfoglalásában megfogalmazta azt a célkitűzést, hogy az Európai Uniónak növelnie kell a kutatás-fejlesztésbe (K+F) történő befektetéseit annak érdekében, hogy ezek aránya 2010-re elérje a 3 %-ot, valamint a magánbefektetések arányának 2/3-ra való növelésének szükségességét, míg a 2003-as brüsszeli Európai Tanács konkrét cselekvéseket kért.

1.3

Az Európai Bizottság 2002 szeptemberében kiadott „Több kutatást Európában – a GDP 3 %-a felé” tárgyú előzetes közleményének megfelelően 2003. április 30-i„Befektetés a kutatásba: cselekvési terv Európa számára” című közleményében felsorolja a nemzeti és európai szinten szükséges cselekvéseket. (3) A K+F-fel kapcsolatos első hivatalos adatok szerint 2003-ban „a K+F hatásfoka majdnem stagnált az EU GDP-jének 1,93 %-án”. A célt kizárólag Finnország és Svédország érte el.

1.4

Az Európai Tanács 2005 márciusában fogadta el az újraindított lisszaboni stratégiát. (4) Ezt a közös politikai szándékot a 2005 októberében Hampton Courtban, az európai állam- és kormányfők informális találkozóján is megerősítették, annak érdekében, hogy meg lehessen felelni a nagyobb versenyképességre irányuló egyre jelentősebb igénynek a globalizálódott versenyben.

1.5

Az Európai Bizottság – miután tevékenységét a megújított lisszaboni stratégiához igazította – közzétette első kezdeményezését a 2010-re megteremteni kívánt európai információs társadalomról (5), amelyben azt kéri a tagállamoktól, hogy 2005. október közepéig határozzák meg nemzeti reformprogramjaikban az információs társadalommal kapcsolatos nemzeti prioritásaikat az i2010-ről szóló közleményben szereplő célkitűzések megvalósítsa érdekében.

1.6

A javasolt lehetőségeket és tevékenységeket a külső és belső összefüggések között fennálló ellentét igazolja: egyrészről az éles nemzetközi verseny, másrészről a nemzeti piacok merevsége és szétszakadozottsága az egységes európai térség és a magasan képzett munkavállalók mobilitása megteremtésének szükségessége ellenére. Az Európai Bizottság idevonatkozó behatárolt hatásköreinek tudatában főként „katalizátorszerepet” kíván játszani.

1.7

A közlemény új ismeretek és ezekhez kapcsolódó alkalmazások kialakítását és a kutatás szabályozását célzó kutatási politika, valamint olyan innovációs politika segítségével kívánja erősíteni a kutatás és a fejlesztés közötti kapcsolatokat, amely az ismeretek gazdasági értékké és kereskedelmi sikerré alakítását tűzi ki célul. A jobb szabályozást célzó megközelítés keretében hatásértékelés készül minden olyan intézkedésről, amely esetlegesen befolyásolhatja a versenyképességet.

1.8

A közleményt kísérő értékelés a következő három politikai lehetőséget mérlegeli, és közülük a legutolsót választja (6):

be nem avatkozás,

integrációs politika,

közös megközelítés.

1.9

A közleményben javasolt cselekvési terv a következő négy részből áll:

A kutatás és innováció központi szerepe az EU szakpolitikáiban;

A kutatás és innováció központi szerepe az EU általi finanszírozásban;

A kutatás és innováció központi szerepe az üzleti életben;

Javított kutatási és innovációs politikák.

1.10

A tizenkilenc cselekvés három fő területre koncentrálódik: állami politika és szabályozás, pénzügyek és adóztatás (7), a magánszereplők feladata (8).

1.11

Úgy tűnik, hogy a közlemény követte az előző, 2003-as közlemény által kijelölt utat. Az Európai Bizottság emellett kiemeli, hogy a nemzeti reformprogramok egyértelműen kiterjednek a kutatásra és az innovációra is. A nemzeti reformprogramok ezért az európai érdekeltségű tevékenységek számára létrehozott közösségi támogatásban részesülnek, valamint segítik azokat a politikák koordinált fejlődéséért felelős tanácsok, és a javított kölcsönös tanulási platformok minden olyan régióban, ahol a határokon átnyúló együttműködés jelentős hozzáadott értéket teremt. A K+F terén tett erőfeszítéseket elismeri a Stabilitási Paktum, amely engedélyezi, hogy az ezzel kapcsolatos kiadások túllépjék a deficit 3 %-át.

1.12

Az EGSZB figyelembe veszi az Esko Aho jelentést is, bár ez utóbbi nem tárgya a jelen konzultációnak. Az EGSZB megállapítja, hogy a 2006. tavaszi Európai Tanácson kiadott közlemény 3.1. „A tudásba és az innovációba való nagyobb mértékű beruházás” című pontjában az Európai Bizottság nem a COM(2005) 488 final dokumentumra hivatkozik, hanem az Esko Aho jelentésre. Az EGSZB sajnálja, hogy ez utóbbi tárgyában sem konzultációt, sem előzetes értékelést nem tartottak, és bevonja azt a jelenlegi vitába.

1.13

2005 októberében Hampton Courtban négy tagból álló csoportot neveztek ki, melynek vezetésével Esko Aho urat bízták meg. A 2006. januári jelentés, amelyet az Európai Bizottság a 2006. tavaszi Európai Tanács céljából kapott meg, ajánlásokat tartalmaz az európai és nemzeti szinten kutatási és innovációs célból szervezett kezdeményezések megvalósításának felgyorsítására. A jelentés alapja a tárgyalt közlemény, azonban nagyobb mértékű integrációt javasol (a SEC(2005) 1289 második opciója). 2006 márciusában a jelentést a Versenyképességi Tanács és a brüsszeli Európai Tanács elé terjesztették. Ez utóbbi rámutatott az Aho jelentés fontosságára, és arra kérte az Európai Bizottságot, hogy 2006 szeptemberére készítsen róla értékelést (9).

2.   Általános megjegyzések

2.1

Az EGSZB elégedettségét fejezi ki a tárgyalt közleménnyel kapcsolatban – amelynek kiindulópontja a növekedést és foglalkoztatást elősegítő partnerség – mivel az teljes mértékben le kívánja fedni a kutatást és innovációt, beleértve a nem technológiai innovációt is. Olyan cselekvéseket vázol fel, melyek által túlteljesíthető a barcelonai 3 % (10), valamint általánosságban szól a közösségi szerepvállalásokról, és részletezi a folyamatban lévő, illetve tervezett kutatást és innovációt támogató intézkedéseket (11).

2.2

A közlemény szerint egyre fokozódik a befektetések vonzására irányuló világméretű verseny a kutatásban és innovációban, az olyan feltörekvő országokban is, mint Kína, India, vagy Brazília. „Az EU és az Amerikai Egyesült Államok közötti különbség a kutatásokba történő befektetések terén már meghaladja a 120 milliárd eurót és évről évre gyorsan növekszik”  (12). A verseny olyan nagy mértékű Európa számára, hogy egyetlen tagállam sem tudna önállóan sikeres lenni. Egyedül a nemzetek közötti szinergiák tehetik lehetővé a kutatás és az innováció fejlesztését, valamint ezek átalakítását növekedéssé és munkává. Ezen kívül a kutatás és innováció az EU gazdasága fenntarthatóságának növeléséhez is szükséges, hogy a gazdasági növekedés, a társadalmi fejlődés és a környezetvédelem számára egyaránt előnyös megoldások jöjjenek létre.

2.3

A cselekvési terv által a tagállamok többsége nemzeti intézkedések bevezetését kezdte meg a K+F ösztönzésére a magánszektorban, valamint azon célok támogatására, melyek segítségével a kutatásba történő befektetések 2010-re a GDP 2,6 %-ára növelhetőek. Az adókedvezményeknek ebben a tekintetben kiemelt jelentősége van (13). A kutatás intenzitása az EU-ban ennek ellenére többé-kevésbé stagnál, még a magánszektorban is. A helyzet nyugtalanító.

2.4

A cselekvések megindokolása vitához vezet az uniós tagállamok és más országok termelékenységének összehasonlítása tekintetében.

2.4.1

Egyrészt a termelékenységet többféleképpen meg lehet határozni (az adott termék vagy szolgáltatás gyártott mennyiségének, illetve a gyártási folyamat során felhasznált valamely tényező mennyiségének arányaként). A leggyakrabban használt mérési módszer egy tényezőt – a munkát – vesz figyelembe, mutatóként pedig az ipari ágazatban a dolgozók óránkénti teljesítményét. Ezt az értéket könnyen ki lehet számolni, de csak részleges érvényű, mivel a tőke szerepét nem veszi figyelembe a termelési folyamat során.

2.4.2

Másrészt az Európa és az Egyesült Államok közötti összehasonlítás során nem szabad általánosítani, inkább az ágazatonkénti és államonkénti különbségeket kell elkülöníteni, még egy olyan ország esetében is, mint az Egyesült Államok. Léteznek versenyképes európai ágazatok és országok, melyek termelékenységüket tekintve jelentős fejlődésen mentek keresztül. A teljes EU-t tekintve O'Mahony és van Ark (2003) úgy véli, hogy a munkaegységenkénti költségekkel kapcsolatos számítások a feldolgozóiparban arra engednek következtetni, hogy a csúcstechnológia ágazataiban az EU nem versenyképes az Egyesült Államokkal, más területen viszont igen. A hagyományos iparágakban azonban nem az Egyesült Államok a legfőbb versenytárs, hanem az alacsony munkabéreket fizető harmadik országok, amelyek nagy nyomást gyakorolnak az EU-ra. Dosi, Llerena és Labini nézőpontja kritikusabb, és nem kezelik tabuként az európai iparpolitika szükségességét.

2.4.3

Harmadrészt a legjobb mérési módszer a többtényezős termelés, vagy total factor productivity (TFP) lenne, amely „a GDP-t hozzáigazítja a számítások során használt összes termelési tényező különbségeihez” (Calderon, 2001), és jobb összehasonlítást tesz lehetővé az országok között. Az országok közötti termelékenyégbeli különbségek megmagyarázására az empirikus tanulmányok a termelékenység növelésének, a munkaerőnek és/vagy a termelékenység összességének meghatározó tényezőit három csoportra osztották. Mivel azonban az országok kölcsönös függőségi viszonyban vannak egymással, Calderon azt állítja, hogy az országok TFP-jében jelentkező különbségek a technológia elterjedésének sebessége miatt alakultak ki (a kereskedelem, a közvetlen külföldi befektetések, a migráció által) (14).

2.4.4

Ha az elterjesztés gyorsaságának biztosításában rejlik a különbség, a terjesztéshez nélkülözhetetlenek lesznek az innovatív kisvállalkozások, amelyek egyúttal új piacokat is teremtenek. Ugyanezen okból a stratégiai prioritások kiválasztása a kutatás és az innováció területén hozzájárulhat az ismeretek gyorsabb elterjesztéséhez.

2.4.5

Végül a képzett munkaerő biztosítása és a vállalkozások beruházásainak helye olyan kérdések, amelyek mind az Egyesült Államokat, mind Európát foglalkoztatják, főként Kína tekintetében, amely jelenleg 75 ezer magasan képzett munkaerő hiányával küzd ahhoz, hogy szolgáltatói gazdasággá váljon.

2.5

Az előbbiek alapján úgy tűnik, két makrogazdasági szemléletmód létezik, amelyek meghatározzák a politikák megválasztását. Egyrészről sürgősen szükség van a szervezeti innovációra, amely a technikai innováció előfeltétele (Lam 2005 és OCDE 2005), az európai intézmények tekintetében is (Sachwald 2005, Sapir et al 2003, Esko Aho 2006); másrészről az ok, amely miatt az európai vállalkozások nem fektetnek be eleget a K+F-be és az innovációba, az olyan „innovációbarát” piac hiánya, amelyre be lehetne vezetni az új termékeket és szolgáltatásokat (Esko Aho 2006). Az EGSZB mindazonáltal megjegyzi, hogy a vállalkozói szellem és a kockázatvállalás továbbra is elengedhetetlen.

2.6

Azt, hogy a piac mint innovációt generáló tényező helyzete nem kielégítő, a szakirodalom széles körben elismeri Arrow-tól (1962) egészen Dasguptáig és Stiglitz-ig (1980). Az Európai Bizottság keretprogramjait messzemenően a mikroszintű, a vállalkozások K+F-jét érintő aktív támogatás ésszerűségére alapozták, amely egyaránt támogatja a K+F-et és népszerűsíti az együttműködést a legnehezebb akadályok leküzdése érdekében (segítség a partnerek keresésében, olyan közös cselekvési módok támogatása, amelyek többek között a piacra jutás, a downstreaming és a méretgazdaságosságból eredő megtakarítások előnyeit nyújtják). Ezek a kezdeményezések azonban nem bizonyultak elégségesnek ahhoz, hogy az EU egészében elindítsák az innováció fenntartható dinamikáját.

2.7

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság hangsúlyt helyez a „meso”, az ágazati és határokon átnyúló szintekre. A partnerségi eszközök, hálózatok, láncok, agglomerációk, fórumok és párbeszédek is mutatják, hogy mekkora szerepe van a vállalkozások és szervezetek közötti kapcsolatoknak, a külső hatásoknak és az utóhatásoknak, illetve a földrajzi szempontoknak az innováció megkönnyítésében. A koordináció e területei megkönnyítik az innovációs célú befektetések szintje szempontjából döntő tényezők, illetve szűk keresztmetszetek beazonosítását.

2.8

A megközelítést és a javasolt cselekvéseket azonban nem kísérik költségvetési útmutatások, bár megvalósításukhoz jelentős koordinációs erőforrásokra és képességekre lenne szükség. Ezen felül, ugyanazon az oldalon, amelyen az Európai Bizottság a 2006-os tavaszi Európai Tanácshoz intézett közleményében megemlíti a jelen közleményt, a következőkre emlékeztet: „A jogalkotási javaslatok csak akkor lesznek majd eredményesek, ha a Tanács és a Parlament elfogadta azokat. Ezen kívül a finanszírozással kapcsolatos intézkedések nagy része a 2007–2013-as időszakra vonatkozó pénzügyi terv tényleges megvalósításának függvénye. A javasolt intézkedések így csupán tájékoztató jellegűek”.

2.9

Az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy mielőbb adjon – a nyomon követésére és értékelésére vonatkozó átlátható rendszerrel együtt – támpontokat a jelen közleményben leírt intézkedések költségvetésével kapcsolatban egy pontosan meghatározott időpontig, például 2008-ig Az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság készítsen jelentést, amely összefoglalja a szakértői csoportok minden olyan jelentését, amelyek közvetlen kapcsolatban vannak a közleménnyel, valamint az elkészült értékelést és ajánlásokat. Az említett útmutatásoknak összhangban kell lenniük a választott opcióval és intézkedésekkel. Végül pedig a jelenlegi szétszakadozottság megszüntetésére irányuló erőfeszítések támogatása érdekében kívánatos lenne a COM(2005) 488 dokumentumban javasolt cselekvések koordinációjáért felelős személyek nyilvántartásának elkészítése a régiók, a tagállamok és az uniós intézmények szintjén. Az Európai Bizottság az országonkénti, a kutatással és innovációval foglalkozó intézeteket tartalmazó Trendcharts elkészítésével jelentős erőfeszítést tett, amely kiindulási alapként szolgálhat a nyilvántartás elkészítéséhez. Megfontolásra érdemesek az Egyesült Államokban a kutatás és innováció területén bevezetett virtuális ügynökségekkel kapcsolatban szerzett tapasztalatok is.

2.10

Az EGSZB emellett megállapítja, hogy a legfontosabb fogalmak (kutatás, innováció, tudás, technológia) nem kerülnek meghatározásra a közleményben. Mindezt annak ellenére, hogy az Európai Bizottság az említett meghatározások kialakítása érdekében támogatta a transzeurópai kutatásokat. Az Eurostat és az OCDE meghatározta az innováció fogalmát. A legutóbbi European Innovation Scorebord (Európai Innovációs Eredményjelző) az innováció forrásainak és teljesítményének arányáról kidolgozta az innováció hatékonyságának fogalmát, és a K+F-et az innováció forrásaként értékeli. Ezenkívül jobban meg kellene különböztetni a kutatásra és innovációra irányuló közvetlen cselekvéseket, illetve azokat a politikákat, amelyek az innováció megteremtése érdekében a feltételek javítására irányulnak (ilyen például a mobilis emberi erőforrások képzése, fogadása és betanítása, a KKV-k és a kevésbé fejlett régiók támogatása az IKT bevezetése során, mivel náluk a költségek arányosan magasabbak, mint más szereplők esetében). Vagyis különbséget kell tenni az innováció mint a piacon lévő új termékek és szolgáltatások összessége, illetve az innováció mint folyamat között. Az előbbi szükséges, de nem elégséges feltétele a dinamikus belső fejlődésnek.

2.11

Az EGSZB igen aktívan követi nyomon a témát, a COM 488-as dokumentum által érintett számos témakörben több vélemény született. Hely hiányában az EGSZB itt csak vázlatosan tér ki a következő véleményeire: az európai kutatási térségről szóló véleményre, amely már a COM 488 összes témáját megemlítette (CESE 595/2000), főként a 7., „Kutatás és technológiai innováció” című pontban, illetve a 8., „A kutatóközpontok és az ipar közötti személyi cserék” szükségességéről szóló pontban.

2.12

Az EGSZB 724/2001 számú, a tudományokról és a társadalomról szóló véleménye az alapkutatásoknak a nagy felfedezések többségénél játszott kiemelt szerepét hangsúlyozza. Az EGSZB az európai alapkutatásról és annak az alkalmazott kutatásokkal való összefüggéseiről szóló véleménye (15) a 2.5. pontban kiemeli a szabadalmak problémáját, amellyel kapcsolatban az EGSZB megemlíti az európai szabadalmi rendszer kiépítésének égető szükségességét, amely, az Amerikai Egyesült Államokban már létező rendszerhez hasonlóan türelmi időt határoz meg a felfedezésről szóló tudományos publikáció megjelenése, illetve a felfedezés használati szabadalma között. A közösségi szabadalomnak gyorsan odaítélhetőnek és alacsony költségűnek kell lennie. Az EGSZB sajnálatát fejezi ki annak – nyelvi problémák miatti – késedelme miatt.

2.13

Az EGSZB az európai kutatási térségben dolgozó kutatókról szóló véleménye támogatja az európai kutatók chartáját (16), valamint 5.4. pontjában az akadémiai körök és az ipar közötti cserekapcsolatokra szólít fel, és javasolja a sokéves tapasztalattal rendelkező szakértők tudásának nagyobb figyelembe vételét, emellett a szociális biztonság és a lakhatás több tényezőjének kompatibilitását és elismerését, a „család összetartásának” biztosítása érdekében (5.5.5. pont). Említést érdemel még a tudományról és technológiáról szóló vélemény (17); a 7. kutatási keretprogramról szóló vélemény, amelyben az EGSZB elismeri a program fontosságát, és szól annak finanszírozásáról, illetve – kutatási területek alapján – 9 alprogramra történő felosztásáról (18), mely alprogramokról az EGSZB külön véleményeket készített (19).

2.14

A versenyképességről és az innovációról (2007–2013) (20) szóló véleményében az EGSZB kiemeli a KKV-k, valamint a szociális partnerek részvételének fontosságát az innováció során (21). A sikeres innováció érdekében nagy mértékben be kell vonni őket. Előkészületben lévő, az EU feldolgozóipara megerősítésének politikai keretéről szóló véleménye üdvözli az ágazatokra helyezett hangsúlyt, de emlékeztet arra, hogy a koordinációhoz forrásokra van szükség, a költségvetés azonban hiányzik, valamint reméli, hogy a munkaerő képzettsége, amely továbbra is ágazatközi téma, elegendő figyelmet kap majd. Az említett integráltabb iparpolitika igen nagy jelentőségű: „…mintegy 34 millió embernek ad munkát. Ezen felül (…) az EU magánszektora K+F ráfordításainak több mint 80 %-át a gyáriparban költik el”.

3.   Részletes megjegyzések

3.1

Az EGSZB különösen egyetért az Európai Bizottság a szellemi tulajdon versenyképes európai rendszerének létrehozására irányuló erőfeszítéseivel, illetve a kutatási eredmények elterjesztésének szabályaival (2007–2013),, és javasolja, hogy szenteljenek külön figyelmet az innovációs szabadalmak kezelésének a 2.7. pontban említett eszközök esetében, illetve azok által.

3.2

Az ismeretek elterjesztésének hatékonyabb rendszere alapvető fontosságú a versenyképesség szempontjából. Fontos megemlíteni az Innovation Relay Centres példáját, valamint az Európai Bizottság arra vonatkozó javaslatát, hogy a versenyképességi és innovációs keretprogram megvalósításnak keretében a KKV-k szakértői tanácsadásra jogosító utalványokat kapjanak innovációs stratégiájuk kidolgozásához. A határokon átnyúló klaszterek megkönnyítenék az ismeretek elterjesztését, jelentőségüket egy jövőbeni, európai klaszterekről szóló közlemény is megemlíti majd. A klaszterekkel kapcsolatos adatbázis létrehozására 2006-tól kezdődően kerül sor.

3.3

Az EGSZB rámutat az innováció társadalmi dimenziójának fontosságára és a humán- és a társadalmi tőke kutatást elősegítő szerepének elismerésére, valamint reméli, hogy a következő Oslói Kézikönyv (OCDE Eurostat) tartalmaz majd ennek figyelembe vételéhez szükséges statisztikákat, beleértve a képzett humántőke, az egyetemek és más oktatási intézmények, illetve az ipar, az állami szervezetek és az egyetemek közös platformjai innovációs erejének méréséhez szükséges mutatókat is.

3.4

Az állami innovációs támogatásokkal kapcsolatban, amelyek jelentős ösztönző erőként hathatnak a vállalkozások kutatásra fordított kiadásaira, az EGSZB üdvözli a KKV-kre irányuló figyelmet, és arra kéri az Európai Bizottságot, hogy a munkahelyek teremtését csak akkor tekintse a kutatásba és innovációba történő befektetésnek, ha ezeket a munkahelyeket pontosan ilyen célból hozták létre. Az EGSZB hangsúlyozza, hogy szükség van innovatív KKV-k létrehozásának elősegítésére olyan eszközök segítségével, mint például a kockázati tőke, valamint az Európai Beruházási Alap bevonásának biztosítása által.

3.5

Az innováció egyik fontos tényezője, hogy minden szinten megfelelő humán erőforrások álljanak rendelkezésre, tekintettel a 2.4.5. pontban említett globális versenyre. A közlemény a tudományos erőforrásokra összpontosít. Ezzel szemben a nem tudományos képzett munkaerő támogatására is szükség lenne. Fontos a specifikus képességekre és tudásra vonatkozó kereslet és kínálat egyensúlyba hozása is az ágazatok szükségleteinek megfelelően. Ahhoz, hogy hatékony és gyors megoldásokat találjunk, minden szociális partner és érintett fél részvételére szükség van. Az EGSZB felkéri az Európai Bizottságot arra, hogy kezdeményezzen vitát ebben a témában.

3.6

A nagyobb mobilitás megteremtéséhez előrelépésekre lenne szükség az egyes ágazatokra, illetve témákra vonatkozó közös európai kompetencia-charták kidolgozásában, melynek során nem szabad megfeledkezni a képzés minőségi kérdéseiről sem (értékek, egyenlő esélyek). Mivel a Foglalkoztatási Főigazgatóság és az Oktatási és Kulturális Főigazgatóság is foglalkozik a humán erőforrások témájával, a teljes paletta lefedése érdekében fontos lenne a kutatással és az innovációval kapcsolatos kezdeményezéseik integrálása e közleménybe.

3.7

Az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy minden lehetséges ágazatban támogassa a kutatást és az innovációt – a versenyképesség problémái nem korlátozódnak a magas szintű technológiák ágazatára. A javasolt intézkedésekbe be lehetne vonni az új technológiák kis- és középvállalkozásokban történő bevezetéséből eredő változások stratégiai kezelését. Ennek során döntő jelentősége van a szociális partnerek és más érintett felek részvételének.

3.8

Az EGSZB egyetért az Esko Aho-jelentéssel abban a tekintetben, hogy a 250 munkavállalónál többet foglalkoztató vállalkozások nem kapják meg a szükséges figyelmet – ennek egyik lehetséges oka, hogy a KKV-k meghatározása Európában szűkebb körre terjed ki, mint az Egyesült Államokban, vagy Japánban. Az EGSZB véleménye szerint külön figyelmet kell szentelni az innovatív KKV-knak a társadalmi kohézió által jellemzett innovatív európai gazdaság megteremtése érdekében. Nem meglepő, hogy Emilia Romagna tartomány, mely része a Paxis (Pilot action of excellence on innovative start-ups) hálózatnak, az egyik legaktívabb területnek számít, habár Olaszország többi innovációs mutatója kevésbé kedvező. Emellett a vállalkozásokat támogató szolgáltatásoknak is specializálódniuk kell a KKV-k különböző formáinak (szövetkezetek, más szociális gazdasági vállalkozások stb.) egyéni sajátosságaihoz való alkalmazkodás érdekében.

3.9

Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Bizottság megemlítené a más régiókkal közös, kutatásra és innovációra vonatkozó intézkedéseket is. Az Európai Bizottság a TrendCharts-ban és különböző egyéb kezdeményezéseiben már világméretekben gondolkodik. A 2001. június 25-i, az Európai Kutatási Térség (EKT) nemzetközi dimenziójáról szóló COM (2001) 346. sz. közlemény után a 6. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram INCO-ról szóló része kifejezetten támogatta a harmadik országok részvételét, és így tett a 7. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram is. Ezekre a cselekvésekre a javasolt paletta külön részprogramjainak keretében még jobban fel lehetne hívni a figyelmet. Több elemzésre van szükség a városi térségek és nagyvárosok innovációban betöltött szerepével kapcsolatban is.

3.10

Az EGSZB azt javasolja az Európai Bizottságnak, hogy gondolja át a technológiai befektetések, a liberalizáció és a szerkezetátalakítás ütemtervét, mivel a vállalkozások, főként a legnagyobbak arra kényszerülnek, hogy egyidejűleg foglalkozzanak az ellenőrzésben bekövetkezett változásokkal, illetve a kutatás és innováció területén szükséges befektetésekkel (például az energia, a szállítás, a hálózati iparágak területén).

3.11

Emellett az EGSZB felhívja a figyelmet arra, hogy szükség lehet az arany középút megtalálására a vállalkozások új termékekkel és szolgáltatásokkal kapcsolatos közös marketingjére és a licencek közös kiadására irányuló terjesztés és innováció, illetve a versenyjog között.

3.12

Az EGSZB úgy véli, hogy az innováció hozzájárulhat a társadalmi kohézió és a versenyképes gazdaság megteremtéséhez, de önmagában nem tekinthető végeredménynek. Az EGSZB – a kihívás nagyságának tudatában – arra kéri az Európai Bizottságot, hogy az innováció, a versenyképesség és a társadalmi kohézió kapcsolatainak jobb megismeréséhez készítsen statisztikákat és támogassa az ezt vizsgáló tanulmányokat annak érdekében, hogy az eredményeket világosan és hatékonyan ki lehessen értékelni, és meggyőzően lehessen továbbítani az európai polgárok felé. Mások szavaival élve: nagyra törő, technológiai szempontból merész, ugyanakkor társadalmi és politikai belső értéküknél fogva indokolható projektekre van szükség (Dosi et al, 2005).

3.13

Ezenkívül, amennyiben az innovációt rendszerként fogjuk fel, az EGSZB arra kéri az Európai Bizottságot, hogy hangolja össze tevékenységét az Európai Befektetési Bankkal (EBB) annak érdekében, hogy biztosítva legyen a szinergia az EBB programjai, az Európai Beruházási Alap, a 7. Kutatási és Fejlesztési Keretprogram, illetve a versenyképességi és innovációs keretprogram (CIP) között, mely által az innováció dinamikus és jól strukturált rendszerré válik.

Brüsszel, 2006. július 5.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  A COM(2005) 488 final dokumentum SEC (2005) 1289 melléklete. Hatástanulmány, melynek során az Európai Bizottság a közös megközelítés 3. fajtáját választja.

(2)  HL C 204., 2000.7.18.

(3)  COM(2002) 499 final.

(4)  „Közös munkával a növekedésért és a munkahelyekért: A lisszaboni stratégia új kezdete” COM(2005) 24 final, 2005.2.2., valamint „Közös cselekvések a növekedésért és a foglalkoztatásért: A Közösség lisszaboni programja”, COM(2005) 330 final, 2005.7.20.

(5)  COM(2005) 229 final és SEC(2005) 717 2005. június 1.„i2010: európai információs társadalom a növekedésért és a foglalkoztatásért” a növekedés és foglalkoztatás előmozdítására az információs társadalom iparágaiban és a médiában. Az EU gazdasági ágazatára koncentrál, ami megmagyarázza a 40 %-os növekedést a z Unió termelékenysége és a 25 %-os növekedést a GDP-je terén.

(6)  SEC(2005)1289, Hatásértékelés

(7)  Az állami és magánforrások mozgósítása; előnyösebb adózás, európai strukturális alapok, a KKV-k hozzáférése a finanszírozáshoz.

(8)  Egyetemi-ipari partnerségek, központok és klaszterek, proaktív támogató szolgáltatások a vállalkozások és fejlesztési szolgáltatások részére.

(9)  A 2006. március 23–24-i brüsszeli Európai Tanács elnökségi következtetései.

(10)  INI/2006/2005: 2005.10.12., a COM(2005) 488 final európai parlamenti elemzésének megfelelően.

(11)  SEC(2005) 1253 – a COM(2005) 488 final melléklete „Nem valósult meg”.

(12)  COM(2003) 226 final., 2.pont.

(13)  Nyolc tagállamban már bevezették az adóelőnyöket, és a kutatásba történő közvetlen befektetések 13 %-a ezeknek köszönhető az említett tagállamokban.

(14)  Ibid, Calderon 2001, 19. o.

(15)  HL C 110., 2004.04.30.

(16)  HL C 110., 2004.04.30.

(17)  HL C 157., .2005.06.26.

(18)  HL C 65., .2006.03.17.

(19)  Nanotechnológia, biotechnológia, egészségkutatás, információs technológiák, energiakutatás (beleértve a fúziós energia kutatását is), űrkutatás és biztonságtechnikai kutatások.

(20)  HL C 65., 2006.03.17.

(21)  „Az európai vállalkozások 98 %-a kis- és középvállalkozás (KKV). A magánszférában ők bocsátják rendelkezésre a munkahelyek 55 %-át. A KKV-kban a termelési folyamatok, a termékek és a szolgáltatások innovációja szempontjából kitűnő lehetőségek rejlenek.”


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/15


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről, valamint a 2001/83/EK irányelv és a 726/2004/EK rendelet módosításáról”

COM(2005) 567 final – 2005/0227 (COD)

(2006/C 309/03)

2006. január 10-én az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Adrien BEDOSSA)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) 150 szavazattal, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összefoglalás

1.1

Az EGSZB üdvözli a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló, a 2001/93/EK irányelvet és a 726/2004/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatot.

1.2

Mivel a tudomány – különösen a biotechnológiák területén – egyre nagyobb léptekkel halad előre, szükség van a világos meghatározásra, szabályozásra és szakértelemre.

1.3

A javaslat célja, hogy lehetővé tegye egy egységes keretrendszer létrehozását a fejlett terápiák vonatkozásában, a jelenlegi szabályozási hézag áthidalását, illetve az Európai Gyógyszerügynökség különleges értékelési eljárásának megerősítését ezekben az új tudományágakban. Ezáltal:

körültekintő válasz adható a betegek kívánságaira, valamint a „regeneratív gyógyászat” területén a kutatásban és fejlesztésben érdekelt gyártók elvárásaira;

biztosítható az európai betegek egészségvédelmének magas szintje;

átfogó jogbiztonság teremthető, ugyanakkor technikai szinten megfelelő rugalmasságot téve lehetővé a tudomány és technika fejlődésével való lépéstartás érdekében.

1.4

A fejlett terápiás készítmények sajátosságaira tekintettel alapvető fontosságú egy szilárd és átfogó szabályozási keretrendszer létrehozása, mely valamennyi tagállamban alkalmazandó.

1.5

A szabályozásra a rendelet tekinthető a legmegfelelőbb jogi eszköznek, annál is inkább, mivel amíg nincs különös szabályozás, a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények vonatkozásában az Európai Unióban még meglévő közegészségügyi problémák nem oldhatók meg.

1.6

Ugyanakkor a rendelettervezet tartalmaz néhány olyan aspektust, amely a megadott fogalommeghatározás alapján alkalmazási problémákhoz vezethet az orvosi eszközökről szóló irányelvtervezettel kapcsolatban. A végleges változatban számos kétséges kérdést tisztázni kell:

Mi a jelentősége az új szabályozásnak, hiszen a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények kérdését – a génterápia, illetve a szomatikus sejtterápia esetében – a gyógyszerekről szóló külön irányelvek is szabályozzák?

A 2. cikk b) pontjába foglalt fogalommeghatározások különösképpen bonyolultnak tűnnek, és inkább mellékszerepük van;

Az is világos, hogy a nemzeti gyógyszerszabályozás útjába állhat az európai szabályozás alkalmazásának;

Ebben az esetben többet érne rugalmasabb megközelítéshez és kölcsönös elismerésekhez folyamodni;

A kórházszektorban megjelenő autológ (a betegtől származó) készítmények és a nem ipari eredetű készítmények kérdése felveti a más eredetű és európai alkalmazású határtermékek kérdését is.

2.   Általános észrevételek

2.1

A rendeletjavaslat cikkről cikkre történő vizsgálata során a következő észrevételeket, kérdéseket, illetve ajánlásokat fogalmaztuk meg: A 2. cikk, „Fogalommeghatározások” (1) tekintetében:

2.2

A génterápiás és a szomatikus sejtterápiás készítmények vonatkozásában a fogalmak meghatározása általánosságban nem vet fel problémát, mivelhogy az idő adta távlat és a tapasztalat konszenzus elérését tette lehetővé a tárgyban; ezek a termékek gyógyszerként vannak besorolva, és mint ilyenek már szabályozva vannak a Közösségben.

2.2.1

A módosított szövet alapú („tissue engineered”) készítmények meghatározása összetettebbnek tűnik. A 2. cikk (1) (b) pontjának jelenlegi változata szerint a módosított szövet alapú készítmény „módosított sejteket vagy szöveteket tartalmaz, vagy ilyenekből áll”, eszerint – ha nem egészítjük ki az „állandó alkotóelemként” kifejezéssel – olyan gyógyszertermékek is az innovatív gyógyszerkészítmények közé számítanak, amelyek kiegészítő módosított szövet alapú készítményeket tartalmaznak. Ez aláássa az orvosi eszközökről szóló, jelenleg megvitatás alatt álló irányelvjavaslat rendelkezéseit.

2.2.2

A 2. cikk (1) (b) pontjában a második francia bekezdés megfogalmazása is problémákhoz vezethet az alkalmazás során, illetve főként átfedéseket eredményezhet az orvosi eszközökről szóló irányelvvel. Mivel a módosított szövet alapú készítmények a gyógyszerekről szóló rendelet alkalmazási területéhez tartoznak, utalni kellene a betegségek meggyógyításával, illetve megelőzésével, valamint a fiziológiai funkciók farmakológiai, immunológiai és metabolikus hatásuk révén történő befolyásolásával kapcsolatos elsődleges tulajdonságaikra, ahelyett, hogy „az emberi szövet újraképzésének, helyreállításának vagy helyettesítésének” tulajdonságaira korlátozódik a meghatározás. Ilyen tulajdonságok ugyanis más gyógyszerkészítményeknek is tulajdoníthatók.

2.3

Ki kell emelni a „módosított szövet alapú készítmények” legteljesebb körülírására tett erőfeszítést. Ugyanakkor nincs eléggé világosan megfogalmazva ezen készítmények eltérése a sejtterápiától (csontvelőátültetés, őssejt–beültetés, köldökzsinórvér-beültetés, felnőtt szöveti vagy embrionális őssejtek…).

2.4

Az EGSZB javaslata szerint a jelenleg módosított szövet alapú készítmények közé sorolt termékek példáiból kiindulva lehetne tisztázni a fogalom meghatározását. Ezáltal javulhatna a megértés, különösképpen mivel nem titok, hogy a kérdés körül vita van például az embrionális őssejtek vonatkozásában.

2.5

A humán embrionális őssejtek kérdéskörén kívül az etikai vonatkozások már semmilyen problémát nem vetnek fel.

2.6

A központi vita az őssejtek kinyerésének módjáról folyik. Különösképpen az őssejtek sejtmag-átültetéssel (másképp klónozással) történő előállítása vet fel komoly etikai kérdéseket, és erről a mai napig semmilyen valódi konszenzust nem sikerült kialakítani az Európai Unióban. A gyakran megfogalmazott aggályok a reproduktív klónozás, a petesejt-kereskedelem és az emberi testrészek kereskedelmének veszélyeire hívják fel a figyelmet.

2.7

A bioetikáról szóló európai egyezmény (az 1998-as Oviedoi Egyezmény), valamint a Nemzetközi Bioetikai Bizottság (UNESCO, 1997) egyébiránt kifejezetten elítélte ezeket a gyakorlatokat.

2.8

Az Európai Unió tagállamai közötti egyetértés hiányában a humán embrionális őssejtek felhasználása nemzeti felelősségi körbe tartozik.

2.9

A preambulumbekezdésekben (2) megfogalmazott pontosítás tehát lényegi fontosságú, mivel egyértelműen tekintetbe veszi a létező vitát és emlékeztet arra, hogy ez a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények közösségi szintű szabályozására vonatkozó szöveg „nem sértheti a tagállamok által emberi sejtek meghatározott típusainak, mint például az embrionális őssejtek, vagy állati sejtek felhasználásának megengedésére vonatkozóan hozott határozatokat”.

2.10

A szöveg továbbá „nem befolyásolja az e sejteket tartalmazó, ezekből álló vagy ezekből előállított gyógyszerek értékesítését, szállítását és felhasználását megtiltó vagy korlátozó nemzeti jogszabályok alkalmazását”.

3.   Részletes megjegyzések

3.1

Az elvek harmonizálása a jelenleg közösségi szinten szabályozott minden más modern biotechnológiai gyógyszerkészítménnyel kapcsolatban egy központosított engedélyezési eljárás útján történik, amely magában foglalja a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények minőségének, biztonságának és hatásosságának egységes tudományos értékelését.

3.2

A fejlett terápiás gyógyszerkészítmények azonban a hagyományos orvoslás gyógymódjaival szemben természetüknél fogva speciális preklinikai és klinikai eljárásokat feltételeznek, nevezetesen a tudományos szakértelem, illetve a forgalomba hozatal engedélyezése utáni kockázatkezelési és farmakovigilancia terv tekintetében.

3.3

A véleményünkben tárgyalt rendelettervezet igen helyesen kiemeli annak szükségességét, hogy az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek értékelésével foglalkozó bizottságokban (CHMP (3)) ezen készítmények értékeléséhez speciális szakértelem álljon rendelkezésre, a betegek szövetségeinek az értékelő csoportokba történő bevonásával egyetemben.

3.4

Meghatározó az a javaslat, mely a fejlett terápiákkal foglalkozó bizottság (CAT (4)) létrehozására vonatkozik és előírja, hogy ezzel a testülettel az Európai Gyógyszerügynökség emberi felhasználásra szánt gyógyszereket értékelő bizottságának – végső tudományos véleménye meghozatala előtt – konzultációt kell folytatnia minden, a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekhez kapcsolódó adat értékelésekor.

3.5

A fejlett terápiákkal foglalkozó bizottság felállítása ugyanis lehetővé teszi a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények területén dolgozó, közösségi szinten jelenleg rendelkezésre álló szűk körű szakértői elit és az érintett felek választott képviselőinek összefogását.

3.6

Teljesen indokolt a bizottság létrehozása, mivel így lehetőség nyílik – a tudományos eljárásokon túlmenően – a helyes klinikai gyakorlatra és a helyes gyártási gyakorlatra vonatkozó szabványok meghatározására, illetve értékelésére is a forgalomba hozatal engedélyezéséig és azon túl.

3.7

Fontos annak az elvnek a megemlítése, amely szerint „a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekben lévő emberi sejteket és szöveteket önkéntes és térítésmentes adományozásból kell begyűjteni”; ezzel válasz adható azokra az állandó törekvésekre, amelyek a szövetekre és sejtekre vonatkozó biztonsági előírások szintjének emeléséhez, az emberi testrészek kereskedelmének elkerüléséhez, illetve az emberi egészség védelméhez fűződnek.

3.8

Az Európai Gyógyszerügynökség tanácsadói szerepe megerősítést nyert, és ez a szerep minden szinten meghatározó lesz, legyen szó a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények gyártásáról, a helyes gyártási gyakorlatról vagy a készítmény sajátos jellegének tükrözésére vonatkozó szabályokról, címkézésről és technikai utasításokról, valamint azokban az esetekben, amikor a tudomány fejlődése folytán megjelenő más területekkel – így a kozmetikumokkal vagy egyes orvostechnikai eszközökkel – kapcsolatos határvonalat kell meghúzni.

3.8.1

Vannak, akik úgy vélik, hogy az alkalmazott eljárások magas költséggel járhatnak, míg a nemzeti engedélyezések takarékosabb természetűek. Problémát jelenthet továbbá, hogy tagállami szinten hosszabb, öt éves az átmeneti időszak, szemben az uniós 2 évvel. A decentralizált nemzeti eljárás politikájának az a veszélye, hogy akadályozhatja a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekhez való hozzáférést. Egyes tagállamok ugyanis rendelkeznek a hozzáférésről, míg mások nem.

3.9

Végezetül a javaslat hasznos áttekintést ad a gazdasági szempontokról (5). Alapvetően fontos, hogy az egészségipar globális versenyében az Európai Unió elfoglalja helyét mind a belső, mind a világpiacon.

3.10

A bizonytalansághoz, illetve a tudományos téren tapasztalható gyors változásokhoz kapcsolódó gazdasági kockázatok, valamint a tanulmányok magas költségei visszatartó erővel hatnak a jelentős és tartós beruházásokra a gyógyszergyártás – különösképpen a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények – területén.

3.11

Ráadásul gyakran kis-és középvállalkozások végzik a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények minőségének és nem klinikai biztonságának bemutatásához szükséges tanulmányokat, gyakran nem a gyógyszerészeti területen szerzett korábbi tapasztalatokra támaszkodva (általában biotechnológiai laborok vagy gyógyszergyártók „spin off” vállalatairól van szó).

3.12

Ezért helytálló az a javaslat, amely szerint az e tanulmányok elvégzésének támogatására és ösztönzésére be kell vezetni az „adatok Ügynökség általi értékelési és tanúsítási rendszerét, függetlenül a forgalomba hozatali engedély iránti kérelemtől”.

3.12.1

A módosított szövet alapú készítményeknél gyakran a KKV-k fejlesztik ki a terméket – „start-up” és „spins-off” tevékenységekkel–, tehát nem a nagyobb gyógyszergyártó cégek. Ennélfogva a következő kérdések merülnek fel:

Mire vonatkozzon a rendelet hatálya ahhoz, hogy működőképes legyen? Nem fog-e nagy vitákat kavarni, noha az alkalmazott technológiák ígéretesek?

A fejlett terápiákkal foglalkozó bizottság (CAT) összetétele felveti az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottságától (CHMP) való függésének problémáját, mely utóbbi tagállamonként egy képviselőből áll.

Az alkalmazott jogalkotási keret nem teljesen adekvát, mivel nem hagyományos gyógyszeripari termékekről lévén szó más szövegeket is módosítani kell.

Az őssejtek felhasználására vonatkozó elővigyázatosság tiltakozást idézhet elő az adott országokban, ezért a megfogalmazásnak adekvátnak kell lennie, hiszen az ördög a részletekben lakozik.

3.13

A forgalomba hozatali engedély iránti jövőbeli kérelmek értékelésének megkönnyítése érdekében az ugyanazon adatok alapul vételét lehetővé tévő javaslat támogatandó és bátorítandó.

3.14

Ugyanakkor körültekintően kell eljárni, és a tudományos adatok terén tapasztalható gyors fejlődést (lásd az adatok érvényességi idejét, birtoklásuk feltételeit) figyelembe véve szükség esetén ki kell igazítani a rendelkezést, folyamatosan gondoskodva a betegek egészségvédelméről, illetve ügyelve az etikai normák tiszteletben tartására.

3.15

Az „e rendelet végrehajtásáról a tapasztalatok alapján” készülő jelentés alkalmat adhatna a megvitatásra az illetékes hatóságokon belül, különösen a fejlett terápiákkal foglalkozó bizottságban (CAT) és az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek értékelésével foglalkozó bizottságban (CHMP).

3.15.1

A CAT, a szakértői véleményt adó eredeti mechanizmus alárendelése a CHMP-nek azonban igen megnehezíti az eljárásokat, és talán felesleges ellentétekhez vezethet.

3.16

A közzéteendő jelentésben (8. fejezet 25. cikk), „amelynek összefoglaló tájékoztatást kell tartalmaznia az e rendeletnek megfelelően engedélyezett fejlett terápiás gyógyszerkészítmények különféle típusairól”, a 6. fejezetben (17., 18. és 19. cikk) tárgyalt ösztönzőkre vonatkozó információk és eredmények is helyet kellene hogy kapjanak: „Tudományos tanácsadás”, „Tudományos ajánlás a fejlett terápiás besorolásról”, illetve „Minőségtanúsítás és nem klinikai adatok”.

4.   Következtetések

4.1

Összességében véve a rendeletre vonatkozó javaslat helytálló és hasznos. A betegek érdekében módot ad a tudományos fejlődéssel való lépéstartásra, meghatározza a fogalmakat, illetve a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények felhasználási feltételeit.

4.1.1

Amennyiben ezek az új technológiák újabb reményt adnak a betegeknek az emberi szenvedés leküzdésére, a jogos elvárásra válaszolandó – különösen a regeneratív gyógyászat területén – a kutatások felügyeletét olyan alapvető vizsgálatok segítségével kell elvégezni, amelyek előírásai abszolút biztonságot garantálnak a betegek számára. Ebben az értelemben az egészségvédelem magas szintjének garantálása mellett (lásd az indoklás 2.1. pontját) a gyógyászati minőségbiztosítást is fő célként kellene megjelölni. Nem szabad megfeledkezni a fel nem használt hulladékok kérdéséről mint környezetvédelmi szempontról sem.

4.2

A rendelet jelentősége különösen a génterápia és a szomatikus sejtterápia területén kimagasló. Az az elővigyázatosság, amely mind a fogalommeghatározások, mind a módosított szövet alapú készítmények felhasználása terén megnyilvánul, jól mutatja azt a tényt, hogy e rendelettervezet nem szándékozik dűlőre vinni a vitát vagy elébe menni az egyes tagállamok saját döntéseinek, mivel az etikai vita még nem zárult le, és alapjában véve a humanista értékek különböző olvasatáról van szó.

4.2.1

A rendelettervezet megteremti az előfeltételeket mind az orvosi eszközökről szóló irányelvtervezetben, mind a jelen rendelettervezetben egyszerre meglévő szabályozási hézag áthidalásához. A kockázatértékelés mint alapelv lefedi a fejlett terápiás gyógyszerkészítmények és az orvosi eszközök alkalmazási körét. Bonyodalom a kombinált készítmények (vagyis módosított szövet alapú összetevőket tartalmazó orvosi eszközök) esetén alakulhat ki: Ebben az esetben mind a minőséget, mind a biztonságot szavatolni kell, és az értékelés keretében meg kell vizsgálni az abban a speciális orvosi eszközben előforduló fejlett gyógyszerkészítmény használatának hatékonyságát is.

4.3

Az EGSZB kedvező véleményt fogalmaz meg a fejlett terápiás gyógyszerkészítményekről szóló, a 2001/83/EK irányelvet és a 726/2004/EK rendeletet módosító európai parlamenti és tanácsi rendeletre vonatkozó javaslatról, hangsúlyozza azonban azokat a kritikus pontokat, amelyekre egyértelmű megoldásokat kell találni ahhoz, hogy biztosítva legyen az irányelv korrekt alkalmazása.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  COM(2005) 567 final.

(2)  COM(2005) 567 final, 6. preambulumbekezdés

(3)  CHMP (Committee for Medicinal Products for Human Use): Emberi felhasználásra szánt gyógyszerek bizottsága

(4)  CAT: Committee for Advanced Therapies

(5)  COM(2005) 567 final, 23. preambulumbekezdés


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/18


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról”

COM(2005) 535 final

(2006/C 309/04)

2005. december 9-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Bryan Cassidy)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a 2006. július 5-i ülésnapon) 146 szavazattal, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetései és ajánlásai

1.1

Ez a vélemény az Európai Bizottság felkérésére készült, a 2005. márciusi, Jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban című európai bizottsági közlemény (1) alapján.

1.2

Az egyszerűsítésnek magas színvonalú, könnyebben érthető és „felhasználóbarátabb” szabályozási keretet kell eredményeznie.

1.3

Az uniós jogszabályok fokozott tiszteletben tartásához kell vezetnie, eközben növelnie kell legitimitásukat.

1.4

Az EGSZB úgy vélekedik, hogy a tagállamokra jelentős felelősség hárul annak biztosításában, hogy az uniós intézkedések nemzeti jogrendszerükbe megfelelően átültetésre, majd alkalmazásra kerüljenek. Az EGSZB elismeri, hogy a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodás (2)„magatartási kódexet” ír elő a tagállamok számára az uniós irányelvek jobb átültetése és alkalmazása tekintetében. Az a lényeg, hogy a nemzeti szinten kialakuló szabályozási keret tartalmilag minél kiegyensúlyozottabb, ugyanakkor a lehető legegyszerűbb legyen a vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók és a civil társadalom minden szereplője számára.

1.5

Az EGSZB azt szorgalmazza, hogy vonják be a társadalmi-szakmai szereplőket a szabályozás egyszerűsítését célzó „komitológiai” eljárásokba, a SLIM bizottságokhoz hasonló módon, de rendszeresebben és e szabályozás előkészítő szakaszában, nem pedig utólag, ahogy a SLIM-kísérletek esetében történt.

1.6

Az EGSZB azt szeretné, ha az Európai Bizottság és az érdekeltek között sűrűbben kerülne sor olyan konzultációra, amely a szóban forgó közlemény alapjául szolgált. Úgy véljük, hogy ez lényegesen segítené a közlemény 3 (d) pontjában említett „együttszabályozási” folyamatot (3) Azt azonban sajnálattal állapítjuk meg, hogy az „önszabályozásra” (4), amelyet az EGSZB már egy ideje sürget, (5) egyáltalán nem történik utalás.

1.6.1

Az önszabályozás összefüggésében az EGSZB elismeri azonban annak veszélyét is, hogy nem születnek az aktív szereplőkre nézve kötelező szabályozások, hanem a szereplők önkéntes megállapodásokat kötnek, amelyekhez vagy tartják magukat, vagy nem.

1.7

Az Európai Bíróság egyre jelentősebb szerepet játszik az Európai Közösség irányelveinek értelmezésében, így az „együttdöntési” eljárás során kialakuló irányelvek olykor kétértelmű megfogalmazását is értelmeznie kell. A Bíróságnak egyre sűrűbben iránymutatást is kell adnia a nemzeti bíróságok számára azokon a területeken, ahol tevékenységeik kiegészítik egymást. Az EGSZB nyugtázza a Bíróság előrelépését, nevezetesen azt, hogy 12 %-kal csökkentette a függőben levő olyan esetek számát, amelyekben a tagállamok megsértették tájékoztatási kötelezettségüket, vagy helytelenül alkalmazták, illetve nem tartották be az uniós irányelveket.

1.8

Az EGSZB elismeri az Európai Bizottság e közleményének jelentőségét a lisszaboni program megvalósításában, amely területen sajnálatosan lassú a haladás, mivel a tagállamok kormányai húzódoznak a Lisszabonban vállalt kötelezettségek teljesítésétől.

1.9

Az EGSZB kiemelten üdvözli az Európai Bizottságnak az információs technológia szélesebb körű alkalmazása melletti elkötelezettségét, és reményét fejezi ki, hogy az Európai Bizottság gondoskodik arról, hogy bármilyen eljárásokat állapítanak is meg a tökéletesített IT-vel kapcsolatban, ezek figyelembe vegyék a nemzeti eljárásokat (vagy a nemzeti eljárások vegyék figyelembe az uniósokat!).

1.10

Az EGSZB mindig támogatta a hat soros elnökség „A szabályozási reform előmozdítása Európában” című 2004. december 7-i nyilatkozatát (6), és reményét fejezi ki, hogy a későbbi elnökségek szintén támogatni fogják ezt (7).

1.11

Az EGSZB tud az Európai Parlament jobb szabályozásról szóló jelentéseiről, különösen „A szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról” szóló Gargani-jelentésről (8).

1.12

Az EGSZB elismeri, hogy a jelenlegi Európai Bizottság nagy erőfeszítéseket tesz a SLIM és a BEST ágazati kezdeményezések felhasználására. A keretintézkedések (2003. február–2004. december) nyomán körülbelül 40 politikai ágazatot világítottak át, és az Európai Bizottság mintegy 40, az egyszerűsítésre irányuló javaslatot fogadott el. Az ahhoz a programhoz kapcsolódó 9, egyszerűsítést célzó javaslat egyelőre függőben van.

1.13

Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Unió 25 tagállamra történt bővítése mind az Európai Bizottság, mind az új tagállamok közigazgatásának szabályozási terheit is növelte.

1.14

Az egyszerűsítés és a jobb jogalkotás egymást kiegészítő tevékenységek, amelyekben – ahol szükséges, az EGSZB és az RB tanácsainak birtokában – a Tanács, a Parlament és az Európai Bizottság vesz részt.

1.15

Az EGSZB ismét hangsúlyozza, hogy – korábbi véleményeiben sűrűn hangoztatott álláspontjához híven – nagy jelentőséget tulajdonít annak, hogy csökkentsék a vállalkozások, mindenekelőtt a KKV-k szabályozási és pénzügyi terheit.

2.   Bevezetés

2.1

Az EGSZB – az Európai Tanács 1995-ös felkérése óta, amikor munkacsoport került felállításra, hogy vizsgálja meg az uniós rendelkezések egyszerűsítésének módjait – az évek során számos véleményt dolgozott ki az egyszerűsítésről.

Ezekben a véleményekben az EGSZB arra a következtetésre jutott, hogy:

párbeszédre lenne szükség az EGSZB és a Régiók Bizottsága, valamint a tagállamok gazdasági és szociális tanácsai között;

új ötletekre nincs szüksége az egyszerűsítési folyamatnak; arra van szüksége, hogy hatékonyan valósítsák meg azokat az elképzeléseket, amelyeket már ismertettek az uniós intézmények, illetve az Európai Tanács lisszaboni ülése;

a jogalkotási javaslatok feleljenek meg az alábbi kritériumoknak:

érthetőek és felhasználóbarátok a rendelkezések?

egyértelmű a rendelkezések célja?

összhangban vannak a rendelkezések a meglévő jogszabályokkal?

a rendelkezések alkalmazási körének olyan szélesnek kell lennie, mint ahogy előirányozták?

reálisak-e a jogszabályok betartására vonatkozó időkeretek, és lehetővé teszik-e a vállalkozások és más érdekeltek számára az alkalmazkodást?

milyen értékelési eljárásokat léptettek életbe az egyöntetű betartatás biztosítására, valamint a hatékonyság és a költségek értékelésére?

az „érdekeltek” jelentős mértékben támogatják a nagyobb ön- és társszabályozásra vonatkozó elképzelést;

nem történt meg a természetesebb és kevésbé aprólékos – a társ- és önszabályozásnak utat nyitó – szabályozás lehetőségeinek megvizsgálása  (9).

2.2

Az egyszerűsítés, illetve a jobb végrehajtás és betartatás között szükségszerű kölcsönhatás van. Az Európai Bizottság jelenlegi közleménye bizonyos jelekből ítélve figyelembe veszi a korábbi EGSZB-vélemények egyes következtetéseit, és elismeri, hogy „az egyszerűsítés nem új téma.” Az első ezzel kapcsolatos európai bizottsági közleményt 1997-ben tették közzé, két évvel azután, hogy az EGSZB először szállt síkra az egyszerűsítés mellett.

3.   Az európai bizottsági közlemény összefoglalása

3.1

A közlemény elismeri, hogy az egyszerűsítés követelménye – közösségi és nemzeti szinten egyaránt – arra irányul, hogy a polgárok és a vállalkozók munkája egyszerűbbé és költséghatékonyabbá váljon.

3.2

Az EU új egyszerűsítési stratégiájának a közösségi vívmányok felülvizsgálata is fontos része. Ennek során a 2005–2008-as időszakra vonatkozó hároméves ambiciózus gördülő programot határoztak meg, amely az érintettek gyakorlati tapasztalatain alapul, és folyamatos, alapos ágazati értékelésre támaszkodik.

3.3

Az Európai Bizottság egyszerűsítést célzó stratégiája öt eszközre támaszkodik (10):

a)

hatályon kívül helyezés – a fölösleges vagy elavult jogszabályok kiszűrése;

b)

egységes szerkezetbe foglalás – egy jogszabály és módosításai egységesítése új jogi eszközként, a lényeg megváltoztatása nélkül;

c)

átdolgozás – a fent említett egységes szerkezetbe foglalás, de bizonyos lényegi változtatásokkal;

d)

a szabályozási szemléletmódok módosítása: egy, a jelenleginél jogi szempontból hatékonyabb megközelítés – pl. irányelv rendelettel történő helyettesítése – meghatározása;

e)

az információs technológia alkalmazásának megszilárdítása  (11) – az IT alkalmazásának megkönnyítése a hatékonyságnövelés érdekében

3.4

Az Európai Bizottság közleménye elismeri, hogy a siker záloga a többi uniós intézmény, mindenekelőtt pedig az összes tagállam támogatása. Ehhez fontos lenne, hogy az utóbbiak elismerjék annak szükségességét, hogy az uniós jogszabályok alkalmazása során a lehető legjobban kövessék az eredeti irányelveket, amelyek az együttdöntési eljárással születtek, és ne bővítsék ki ezeket.

3.5

A közlemény figyelembe veszi a tagállamokkal és az érdekeltekkel folytatott széleskörű konzultáció eredményeit. A következtetések szerint az uniós javaslatok:

tegyék világossá, egyszerűbbé a jogszabályokat,

frissítsék, korszerűsítsék a szabályozó keretet;

csökkentsék az adminisztratív költségeket;

tegyék következetesebbé a közösségi vívmányokat;

tegyék arányosabbá (12) a közösségi vívmányokat.

Az érdekeltek számára valószínűleg az utolsó bír a legnagyobb jelentőséggel.

2. mellékletében az Európai Bizottság közleménye 222, az egyszerűsítést célzó intézkedést sorol fel. Az Európai Bizottság egyszerűsítési programja a 2005–2008-as időszakra vonatkozik.

3.6

2003-ban egyszerűsítették, frissítették és korszerűsítették a társasági jogról szóló első irányelvet (68/151/EGK) annak érdekében, hogy maximalizálják a modern információs eszközökben és technológiákban rejlő lehetőségeket, és hogy növeljék a részvénytársaságokkal kapcsolatos átláthatóságot. A módosított irányelvre azonban ráférne egy átdolgozás vagy az egységes szerkezetbe foglalás. Az elmúlt év végén nyilvános konzultáció kezdődött annak érdekében, hogy összegyűjtsék az érdekeltek nézeteit ezekről az alternatívákról.

4.   Általános megjegyzések

4.1

Az „egyszerűsítést” mint elvet nem szabad félreértelmezni és olyan eszköznek tekinteni, amelynek segítségével „kiskapukon át” érhető el a dereguláció. Az adminisztráció egyszerűsítése nem vezethet a meglévő szociális normák, különösen a munkavédelmi, fogyasztóvédelmi és környezetvédelmi normák bomlasztásához, illetve aláásásához.

4.2

Az EGSZB üdvözli a közleményt, és támogatja az Európai Bizottságnak azt a megállapítását, hogy a szabályozási környezet egyszerűsítésének sikere legalább annyira a tagállamoktól és ezek szabályozó szerveitől függ, mint az uniós intézményektől.

4.2.1

Hasznos lenne, ha – korábbi EGSZB-vélemények (13) ajánlásainak megfelelően (lásd az I. mellékletet is) – magatartási kódexet dolgoznának ki.

4.2.2

Az EGSZB emlékeztet arra, hogy az egyszerűsítési program sikere nem csak attól függ, hogy az Európai Bizottság képes-e javaslatot kidolgozni, hanem attól is, hogy a társjogalkotók ésszerű időn belül el tudják-e fogadni az Európai Bizottság által beterjesztett egyszerűsítési javaslatokat.

4.2.3

Arról sem szabad megfeledkezni, hogy a „jobb jogalkotásról” szóló intézményközi megállapodás 36. pontjában kimondja, hogy: „a megállapodás hatálybalépésétől számított hat hónapon belül az Európai Parlamentnek és a Tanácsnak, amelyeknek – jogalkotó hatóságként – a végső szakaszban a feladata lenne az egyszerűsített jogszabályokra vonatkozó javaslatok elfogadása, módosítaniuk kell munkamódszereiket például oly módon, hogy a jogszabályok egyszerűsítésének konkrét feladatával megbízott ad hoc struktúrákat hoznak létre”.

4.3

A közlemény elismeri az egyszerűsítési kezdeményezés jelentőségét a KKV-k és a fogyasztók számára. A rosszul megfogalmazott uniós vagy nemzeti jogszabályok bizonytalanságban hagyják a fogyasztókat jogaikat és jogorvoslati lehetőségeiket illetően.

4.4

Az EGSZB az Európai Bizottság azon elkötelezettségét is üdvözli, hogy tökéletesíti a hatásértékelések készítésének folyamatát, nemcsak a vállalatok terheivel kapcsolatban, hanem a fogyasztókra, a hátrányos helyzetű csoportokra (például fogyatékkal élők) és a környezetre gyakorolt hatás tekintetében is. A lisszaboni célkitűzés értelmében, mely szerint „fokozni kell a növekedést és a foglalkoztatást”, szívesen látná azonban, ha a munkavállalókra és általában a foglalkoztatásra gyakorolt hatásokról is készülne értékelés. Különösen az „egyablakos rendszer” nagyobb mértékű alkalmazására vonatkozó javaslat, valamint bizonyos irányelvekben – gépkocsikkal kapcsolatban – a „virtuális” vagy „öntesztelésre” történő utalások üdvözlendők.

4.5

Hasznos lenne, ha az Európai Bizottság javaslatainak visszavonását is hatásvizsgálattal indokolná, ahogyan ezt új javaslatok esetében teszi.

5.   Részletes megjegyzések

5.1

A közlemény arra is utal, hogy az irányelveknek a technikai haladáshoz történő adaptálását („komitológia”) átláthatóbbá kell tenni – az Európai Parlament ezt már régóta sürgeti. A tagállamokra azonban felelősség hárul ezzel kapcsolatban. A komitológiai munkát „nemzeti szakértők” végzik, és számos bizonyíték arra utal, hogy komitológiai tevékenységeikben ezek a „szakértők” nem veszik figyelembe kormányuk álláspontját (példa erre a madarakkal kapcsolatos 1979-es irányelv, amelyhez a technikai mellékleteket az irányelvnek a miniszterek által a Tanácsban történt jóváhagyása után csatolták a szakértők).

5.2

Hangsúlyozni kell, milyen nagy az egyszerűsítés jelentősége a fogyasztók, szociális partnerek és egyéb „érdekeltek” számára. Az eredeti uniós irányelvek, illetve az ezeken alapuló nemzeti végrehajtási jogszabályok közti konfliktusok jelentős többletmunkát adnak az Európai Bíróságnak, amelynek az „értelmezés” a feladata, de mindinkább arra kényszerül, hogy részletkérdésekkel is foglalkozzék, amelyekről megfeledkeztek, vagy amelyek esetében a tanácsi egyhangú szavazás követelménye miatt nem született megfelelő jogszabály, például adózási ügyekben. Gondot jelenthet azonban, ha az Európai Bíróság egyre inkább a politikai döntőbíró szerepébe kényszerül. Az Európai Bíróság nem rendelkezik az ehhez szükséges világos politikai alapokkal és a megfelelő mandátummal sem. Így olyan döntéseket hoz, amelyeket valójában demokratikusan megválasztott testületeknek kellene meghozniuk.

5.3

Az EGSZB elismeri, hogy maga az Európai Bizottság is tett erőfeszítéseket, és több száz hatályon kívül helyezésre és elavulási nyilatkozatra került sor, ami minden bizonnyal számottevően hozzájárult a közösségi vívmányok mennyiségének csökkenéséhez, ám a vállalkozások, a munkavállalók, a fogyasztók és más „érdekeltek” terheit nem feltétlenül csökkentette. Az EGSZB elismeri, hogy vannak még olyan területek, ahol uniós szinten további jogszabályokra van szükség a környezet, valamint a munkavállalók, a fogyasztók és a hátrányos helyzetű csoportok (például fogyatékkal élők vagy egyéb kisebbségek) védelmében, továbbá annak biztosítása érdekében, hogy mindnyájan teljes mértékben élvezhessék az egységes piac előnyeit.

5.3.1

Másrészt jelenleg a legáltalánosabban alkalmazott rendszer a frissítés. Ez lehetővé tesz ugyan bizonyos szükséges változtatásokat a rendeletek frissítése végett, de az egyszerűsítés célját nem mindig sikerül így elérni; sőt, bizonyos intézkedések néha átfedésbe kerülnek egymással, és egyes tagállamokban a régi és új rendeletek egymás mellett léteznek, megzavarva az érdekelteket. A jogszabályok betartatói a tagállamokban olykor bizonytalanságban maradnak a tekintetben, hogy vajon jogi intézményeikkel összhangban járnak-e el.

5.3.2

A gördülő program minden egyszerűsítésre vonatkozó javaslatának egyszerűsítési jellemzőit világosan ismertetni kell a megfelelő magyarázó megjegyzésben, és adott esetben a dokumentumot kísérő hatásértékelésben. Az intézményközi döntéshozatali folyamat során az Európai Bizottság szolgálatainak gondosan figyelemmel kell kísérniük e javaslatokat, hogy biztosítsák az egyszerűsítés érvényesülését, ahogy erről az intézményközi megállapodások („az egységesítésről” (14), „az átdolgozásról” (15) és a „jobb jogalkotásról” (16)) rendelkeznek.

5.4

Az EGSZB ismét felhívja a figyelmet a jobb szabályozás és az egyszerűsítés szükségességéről szóló számos véleményére különösen a „Jobb jogalkotás” (17) tárgyú legújabbra, amely a brit soros elnökség feltáró véleményre vonatkozó felkérésére született.

5.5

Az EGSZB újfent hangot ad gyakran megfogalmazott óhajának, mely szerint a hat soros elnökség nyilatkozatának értelmében folytatni kell a jobb szabályozás és egyszerűsítés folyamatát (18).

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  COM(2005) 97, 2005.03.16.

(2)  HL C 321., 2003.12.31.

(3)  HL C 321; 2003.12.31.

(4)  HL C 321; 2003.12.31.

(5)  Tájékoztató jelentés a következő témában: „Az együttszabályozás és az önszabályozás jelenlegi helyzete az egységes piacon”, CESE 1182/2004 fin, 2005. 1. 11., előadó: Bruno Vever.

(6)  Az EU ír, holland, luxemburgi, brit, osztrák és finn soros elnökségének közös nyilatkozata.

(7)  2007: Németország januártól júniusig, Portugália júliustól decemberig; 2008: Szlovénia januártól júniusig; Franciaország júliustól decemberig.

(8)  A6-0080/2006, elfogadva: 2006. 05. 16-án.

(9)  Tájékoztató jelentés a következő témában: „Az együttszabályozás és az önszabályozás jelenlegi helyzete az egységes piacon”, CESE 1182/2004 fin, 2005. 1. 11., előadó: Bruno Vever.

(10)  „A szabályozási környezet egyszerűsítése és javítása” COM(2002) 278 final tárgyú cselekvési terv és A közösségi vívmányok egységes szerkezetbe foglalása, COM(2001) 645 final.

(11)  Az Európai Bizottság kezdeményezéssel készül előállni az elektronikus kormányzás területén: 2006-ban az e-kormányzásra vonatkozó cselekvési tervet tesz közzé.

(12)  A rendelkezéseknek arányosnak kell lenniük az elérendő célokkal.

(13)  HL C 125., 2002.05.27.

HL C 14., 2001.1.16.

(14)  HL C 102., 1996.4.4.

(15)  HL C 77., 2002.3.28.

(16)  HL C 321., 2003.12.31.

(17)  CESE 1068/2005, HL C 24, 2006.1.31., előadó: Daniel Retureau.

(18)  A szabályozási reform előmozdítása Európában – Az Európai Unió ír, holland, luxemburgi, brit, osztrák és finn soros elnökségének 2004. 12. 7-i közös nyilatkozata.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/22


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre (EK) a Közösségi Vámkódex létrehozásáról (Korszerűsített Vámkódex)”

COM(2005) 608 final – 2005/0246 (COD)

(2006/C 309/05)

2006. január 17-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 95. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Umberto BURANI.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5-én tartott 428. plenáris ülésén 152 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az új Vámkódex kialakításának alapjául szolgáló elvek

1.1

A Tanács által 2002-ben elfogadott Vám 2007 közösségi programban többek között szerepelt a jelenlegi Közösségi Vámkódex (a Tanács 2913/92/EGK rendelete) általános felülvizsgálata, mivel e szabályozás a piacokon és a technológiákban bekövetkezett változások, több új szerződés elfogadása, és főként az Unió újabb bővítései következtében meghaladottá vált.

1.2

A vámkódex teljes megújításának szándéka abból a megfontolásból fakad, hogy a régi – jelenleg is érvényben lévő – vámkódex „nem követte sem azon környezet radikális változásait, amelyben a nemzetközi kereskedelem zajlik, sem pedig a vámkezelési tevékenység súlypontjának áthelyeződését”. A vizsgált javaslat összhangban van a közösségi politikákkal, különösen a belső piac és a fogyasztóvédelem elveivel, valamint a lisszaboni stratégiával. Ezenkívül alapját képezi további intézkedéseknek, amelyek a vámeljárások és a vámügyintézés ésszerűsítésére, valamint a tagállamok informatikai rendszereire vonatkozó közös szabványok létrehozására irányulnak.

1.2.1

Ez az intézkedéscsomag az Európai Bizottság szerint lehetővé teszi majd a Tanács eKormányzás tárgyában kiadott, valamint a „jobb szabályozás” kezdeményezés keretében kialakított iránymutatásainak átültetését a nemzeti szabályozásba, továbbá egy sor konkrét célkitűzés elérését, így többek között: a külső határok biztonságának növelését, a csalás kockázatának csökkentését és az egyéb közösségi politikákkal – különösen az adópolitikával – való nagyobb összhangot.

1.3

Az új vámkódex a lisszaboni stratégiával összefüggésben jött létre, amely arra irányul, hogy Európát „vonzóbbá tegye a befektetések és a munkavállalás számára”; ezenkívül összhangban van az Európai Bizottság által benyújtott és a Tanács által 2003 decemberében elfogadott javaslatokkal, amelyek az egyszerűsített, nyomtatott dokumentumok nélkül működő üzleti környezet kialakítására irányulnak. A Tanács iránymutatását egyébként a „papírmentes vámkezelési és kereskedelmi környezetről” szóló határozatjavaslat [COM(2005) 609, 2005.11.30.] is tekintetbe veszi, amellyel kapcsolatban az EGSZB külön véleményben fejti majd ki álláspontját.

1.4

Az új vámkódexben szereplő újítások nem pusztán formális jellegűek, és nem csupán a rendelkezések aktualizálását célozzák; sokkal nagyobb jelentőségűek ugyanis azok a változások, amelyeket a vámkódex a vámpolitika orientációjával kapcsolatban vezet be. Az elmúlt húsz év folyamán a vámhivatalok szerepe megváltozott: a vámterhek beszedéséről fokozatosan áthelyeződött a nem tarifális jellegű intézkedések végrehajtására, különösen a biztonság, az illegális bevándorlás ellenőrzése, a hamisítás, a pénzmosás, a kábítószer-kereskedelem elleni küzdelem, a járványügy, az egészség-, a környezet- és a fogyasztóvédelem területén, amelyhez a HÉA- és a jövedékiadó-beszedés területe társul. A bizottsági dokumentum a „biztonság” szempontjánál nem említi explicit módon azt a kiegészítő funkciót, amely bizonyosan a vámhatóságokra hárul: azaz a fegyverkereskedelem ellenőrzése és a terrorizmus elleni harc során nyújtott értékes támogatást. Ez a hiányosság az informatikai rendszerek koncepciójában is tükröződik, amihez az EGSZB a következő 3.1.3.1. pontban kíván megjegyzést fűzni.

1.5

A másik újítás az informatizált eljárások alkalmazására vonatkozik. A jelenlegi vámkódex tartalmazza ezeket az eljárásokat – amelyeket szinte minden tagállam széles körben alkalmaz – azonban használatukat nem teszi kötelezővé sem a nemzeti vámhatóságok, sem a felhasználók számára; az új vámkódex azonban előírja kötelező alkalmazásukat. Ez szükséges lépés a nyomtatott dokumentumok kiiktatásához, amely az előző, 1.3. pontban említett párhuzamos kezdeményezés tárgya.

1.6

Az új vámkódex kidolgozása összhangban van a közösségi politikákkal, és tiszteletben tartja a megvalósíthatóság, az átláthatóság és a hatásvizsgálat területén létrehozott eljárásokat. Az EGSZB elégedetten állapítja meg, hogy sor került a civil társadalom érdekelt ágazataival folytatott konzultációra, és az általuk kifejezett vélemények nagyrészt kedvezőek; egyetért az Európai Bizottsággal abban, ami a jogi alap, valamint a szubszidiaritás és az arányosság elvének tiszteletben tartását illeti, ugyanakkor a hatásvizsgálattal kapcsolatban néhány kiegészítő megjegyzést kíván tenni.

1.7

Az Európai Bizottság négy különböző megközelítésmódot vizsgált meg, és végül egy olyan megoldás mellett döntött, amely a nemzeti vámkezelés informatikai rendszereinek megerősített együttműködését irányozza elő. Ezt a választást az Európai Bizottság azzal indokolja, hogy tiszteletben kell tartani a szubszidiaritás elvét, ugyanakkor megállapítja: a tagállamok részéről csekély volt a hajlandóság a központosított európai rendszeren alapuló megoldás elfogadására. Az EGSZB tudomásul veszi ezt a kényszerű választást, azonban felhívja a figyelmet arra, hogy ez utóbbi opció megbízhatóbb, egyszerűbb és a felhasználók számára kevésbé költséges megoldás lett volna. Ami a szubszidiaritás elvét illeti, ezt inkább európai, mint nemzeti szinten kellett volna elutasítani.

2.   Általános megjegyzések

2.1

Tavaly februárban az EGSZB kifejezte véleményét a vámkódexet módosító parlamenti és tanácsi rendeletjavaslatról (1), amely már tartalmazott újításokat a nyomtatott dokumentumok kiiktatásával és a külső határok integrált kezelésével kapcsolatban. Az EGSZB elégedetten nyugtázza, hogy a fenti javaslatban szereplő elvek, amelyekkel kapcsolatban túlnyomórészt kedvező véleményt fogalmazott meg, megőrződtek a jelenlegi vélemény tárgyát képező javaslatban is, mégpedig konkrét intézkedések formájában, amelyeket nagyrészt szintén üdvözlendőnek tart.

2.2

Az új rendelkezések összességéből kiviláglik az ágazat szereplőinek jogaival és igényeivel szembeni fokozottabb figyelem. Ez többek között egy sor olyan intézkedésben fejeződik ki, amely – szükség esetén – számot vet az eljárások által okozott lehetséges károkkal. Erről az érzékenységről tanúskodik mind a jogi előírások egyszerűsítése, mind a vámjogi rendelkezések összefoglalása. Ennek megfelelően a vámeljárások száma a jelenlegi tizenháromról háromra csökken: behozatal, kivitel, különleges eljárások. A jogszabály kidolgozása során a hatályban lévő vámkódex cikkeinek kétharmada módosult, egységesült vagy végrehajtási rendelkezéssé alakult, ily módon számuk 258-ról 200-ra csökkent.

2.2.1

Az EGSZB biztosítja az Európai Bizottságot arról, hogy kitűnően végzett el egy kényes és nehéz feladatot, és ennek során tiszteletben tartotta az egységes piac alapelveit, valamint különleges figyelmet szentelt az ágazati szereplők jogainak és igényeinek. Nyomatékosan felhívja azonban a figyelmet, hogy a végrehajtási rendelet hiánya – amelynek elkészítése pedig az Európai Bizottság hatásköre – némi bizonytalanságnak enged teret a különböző jogszabályok tekintetében: kívánatos lenne ezért, hogy az új végrehajtási rendelet rövid időn belül elkészüljön és elfogadásra kerüljön.

3.   Részletes megjegyzések

3.1   I. cím: általános rendelkezések

3.1.1

A 3. cikk felsorolja a Közösség vámterületét alkotó nemzeti területeket. A cikkhez nincs külön megjegyzésünk, kivéve a 3. pontban foglalt kijelentés által kiváltott bizonytalanságot, amely pont a következőket mondja ki: „A vámjogszabályok egyes rendelkezései a Közösség vámterületén kívül is alkalmazhatóak, különleges tárgykörökre vonatkozó jogszabályok vagy nemzetközi egyezmények keretén belül.” A jogbiztonság nem teszi lehetővé, hogy egy törvényben „egyes rendelkezésekről” legyen szó, anélkül, hogy magában a szövegben vagy a mellékletben pontosítanánk: mely rendelkezésekre utalunk. Jogi szempontból – és az átláthatóság követelményei miatt – explicit és részletes módon meg kell jelölni, hogy mely területekre és mely jogszabályokra vonatkozik az utalás. Túl gyakran fordul elő, hogy a polgárok – és akár a szakértők – figyelmét elkerülik a különböző alkalmakkor és különböző módokon nyújtott mentesítések és eltérések: ezek a mentesítések és eltérések sokszor valódi versenytorzulásokat eredményeznek, amelyek nem mindig átmeneti jellegűek.

3.1.2

Az adatok és információk cseréje és védelme (5., 6. és 7. cikk) nem igényel különösebb kommentárt, mivel a javasolt szabályozás a közigazgatás által a polgárok magánszférája és a vállalati titok számára biztosított szokásos védelemnek felel meg. Az EGSZB különösen kedvezően ítéli meg a 8. cikk rendelkezéseit, mely szerint a vámhatóságok kötelesek a vámjogszabály alkalmazásáról felvilágosítással szolgálni, valamint elősegíteni az átláthatóságot oly módon, hogy térítésmentesen – az interneten keresztül – a gazdasági szereplők rendelkezésére bocsátják a jogszabályokat, igazgatási rendelkezéseket és igénylőlapokat.

3.1.2.1

Külön megfontolást érdemel azonban az 5. cikk (1) bekezdése, amely kötelezővé teszi az elektronikus adatfeldolgozási technikák alkalmazását a gazdasági szereplők és a vámhatóságok közötti valamennyi adatcsere, dokumentum, határozat vagy bejelentés vonatkozásában. Ez a rendelkezés teljes mértékben helyes, amennyiben a vállalatokra és a szakmai szereplőkre vonatkozik, azonban nehézségeket okozhat, ha az importőr (vagy ritkábban az exportőr) magánszemély, és nem szükségszerűen „gazdasági szereplő”. Manapság, amikor az interneten vagy a csomagküldő szolgálatokon keresztül az Unión kívüli országokkal lebonyolított adás-vételek száma robbanásszerűen növekszik, ez egyáltalán nem másodlagos jelentőségű probléma. Az EGSZB tudatában van annak a ténynek, hogy a jelenleg vizsgált terület a komitológiai eljárás hatálya alá tartozik, és azt javasolja, hogy a magánszemélyeket kifejezetten zárják ki azon alanyok közül, akik a 93. cikk értelmében gyűjtő vámáru-nyilatkozat bemutatására jogosultak. Ezenkívül a 94. cikk azon rendelkezéseit is módosítani kellene, amelyek a vámhatóságok számára engedélyezik a papíralapú behozatali gyűjtő vámáru-nyilatkozat elfogadását, azonban csupán kivételes esetekben. Ennek alternatívájaként vagy kiegészítéseként meg lehetne vizsgálni azt a lehetőséget, hogy a magánszemélyekre kiterjesszék a (szintén papíralapú) alkalomszerű egyszerűsített nyilatkozat benyújtásához való jogot, amelyet a 127. cikk ír elő.

3.1.2.2

Szintén az informatikai eljárások vonatkozásában – általánosabb értelemben – az EGSZB felhívja a figyelmet az új integrált informatikai eljárás magas költségeire; e költségek rövid időn belül jelentkeznek, míg a kedvező hatások jelentős része (különösen a minőségi jellegűeké) csupán közép-, illetve hosszú távon válik érzékelhetővé. Egyes tagállamok már most aggodalmukat fejezik ki mind a rájuk háruló költségekkel, mind pedig az új rendszerek beindítására vonatkozó határidők betartásának kötelezettségével kapcsolatban; mások – különösen az informatikai területen fejlettebbek – úgy vélik, költséges lesz az átállás a nemrégiben beüzemelt rendszereikről a közös rendszerre. Az EGSZB tudomásul veszi ezeket az aggodalmakat, amelyekkel az Európai Bizottságnak is számot kell vetnie; véleménye szerint azonban Európa érdeke az, hogy hatékony és modern vámrendszere legyen, ez pedig megér néhány egyéni áldozatot, amelyet esetleg – pontosan meghatározott és bizonyítottan szükséges esetekre korlátozottan – támogatással lehetne ellensúlyozni.

3.1.3

A 10. cikk előírja, hogy a tagállamok működjenek együtt a Bizottsággal „egy olyan elektronikus rendszer kifejlesztésében, fenntartásában és alkalmazásában, amely [a valamennyi szereplőre és kiadott engedélyre vonatkozó adatok] közös bejegyzését és nyilvántartását célozza”. A rendszer jellegével és működésével kapcsolatos kérdéseket a 194. cikk tisztázza: minden tagállam megőrzi saját informatikai rendszerét, ugyanakkor biztosítja a saját rendszere és a többi tagállam rendszerei közötti kölcsönös átjárhatóságot, mégpedig az Európai Bizottság által a Vámkódex Bizottság támogatásával kidolgozott jogszabályok és szabványok értelmében. A rendszer hatálybalépésére kijelölt időpont 2009. június 30. Az EGSZB szerint a kölcsönös átjárhatóság létrejötte után egymással információkat és frissített adatokat cserélő nemzeti adatbankokon alapuló rendszer kialakítása kockázatos, mivel egy ilyen rendszer költséges és nehezen kezelhető. Mindenekelőtt meglehetősen valószínűtlen, hogy egy ilyen rendszer a kijelölt határidőn belül megkezdhesse működését. Az Európai Bizottság hatástanulmányában a rendszer működésbe helyezésének többletköltségét évente 40-50 millió euróra becsülte: ezt a számot egyes szakértők optimistának ítélik.

3.1.3.1

A rendszer tervének azonban van egy nyilvánvaló és alapvető fontosságú hiányossága, legalábbis a róla szóló nyilatkozatban: ebből ugyanis hiányzik bármiféle utalás arra a strukturált lehetőségre vonatkozóan, hogy a terrorizmus és a szervezett bűnözés elleni harcban illetékes hatóságok – természetesen a magánéletet és a termelő tevékenységeket védő jogszabályok betartásával – hozzáférjenek az informatikai rendszerekhez. Ezt a szempontot az EGSZB ismételten és több alkalommal kiemelte. A Tanács évek óta hangoztatja a különböző hatóságok: a bűnügyi rendőrség, a vám- és pénzügyőrség, a vámhatóságok, a titkosszolgálatok, az OLAF és az Europol közötti együttműködés szükségességét, azonban mostanáig sajnos csekély eredménnyel.

3.1.4

Külön figyelmet érdemel a vámjogi képviselőre vonatkozó 11. cikk, amely előírja, hogy bármely személy képviselőt jelölhet ki „a vámjogszabályok által megállapított cselekmények és alakiságok elvégzésére”; ez utóbbi eljárhat a kinevező nevében és érdekében (közvetlen képviselő), vagy saját nevében (közvetett képviselő). A (2) bekezdés előírja, hogy a vámjogi képviselőnek a Közösség vámterületén belül letelepedett személynek kell lennie; a rendelkezés egyéb pontosítást nem tartalmaz. Az EGSZB kiemeli, hogy a bevezető indokolásban az Európai Bizottság a következőket jelenti ki: „a képviselőkre vonatkozó szabályok megváltoztak, melynek során a korábbi megszorításokat visszavonták”, mivel azok nem voltak összeegyeztethetőek az elektronikus környezettel és az egységes piac elveivel. Ebből annak kellene következnie, hogy a vámjogi képviselő egységes engedéllyel (ún. „közösségi útlevéllel”) rendelkezik, amely feljogosítja őt az egész Közösség területén, bármely személy nevében eljárni, függetlenül annak székhelyétől. Ésszerű lenne ezt a cikket explicitebb formában újrafogalmazni, és esetlegesen egy külön szabályozásban kifejteni egy kamara vagy jegyzék létrehozásának módozatait az engedélyezett gazdálkodóra vonatkozó, következő bekezdésben foglalt rendelkezések mintájára.

3.1.5

Egy másik figyelmet érdemlő feladatkör az engedélyezett gazdálkodóé (4. cikk és 13–16. cikk), ami a gyakorlatban egy vállalat (ritkábban természetes személy), aki külön megbízhatósági, fizetőképességi és szakmai garanciákkal rendelkezik, amelyek feljogosítják őt bizonyos számú könnyítésre a tagállamok vámhatóságainál az ellenőrzések és vámeljárások terén. Az Európai Bizottság fenntartja magának a jogot arra, hogy a már említett 196. cikk alapján pontosítsa az engedélyezett gazdálkodói státusz engedélyezésének részletes szabályait. Az EGSZB tudomásul veszi ezeket a rendelkezéseket, amelyek bizonyosan könnyítik a nemzetközi kereskedelmet és a kereskedelmi kapcsolatoknak kedvező környezet kialakítását; megjegyzi azonban, hogy sok függ a státusz engedélyezési feltételeitől és az esetleges visszaélések elkerülése érdekében létrehozandó jogszabályoktól. Nem világos továbbá, hogy az engedélyezett gazdálkodó megkaphatja-e vagy sem az „európai útlevelet”.

3.1.6

A vámeljárások harmonizálása felé vezető határozott lépést jelentenek a 22. cikk rendelkezései, amelyek a közösségi vámjogszabály megsértésének esetén kötelezővé teszik a tagállamok számára – noha meglehetősen „rugalmas” módon – a közigazgatási szankciók és a pénzbírságok alkalmazását. Az EGSZB egyetért annak szükségességével, hogy harmonizált szabályozást kell kialakítani ezen a területen; kivárja tehát a tagállamok reakcióját azon kísérletekre, amelyek célja a szabályok vagy iránymutatások előírása a büntetőjogban, tehát egy olyan területen, ahol előrelátható az ellenállás vagy legalábbis a fenntartások.

3.1.7

A 24., 25. és 26. cikk a közigazgatási úton benyújtott fellebbezéseket tárgyalja (a 23. cikk kizárja a büntetőjog területét), amelyekre vonatkozóan kétszakaszos eljárás van előírva: az első a vámhatóságok előtt, a második pedig egy felsőbb, igazságügyi vagy egyéb hatóság előtt. Szankciók esetén a „solve et repete” (fizess, és utána kérj) általános elv érvényes, kivéve, ha a vámhatóságok úgy ítélik meg, hogy a meghozandó intézkedés „helyrehozhatatlan kárt” eredményezhetne azon személy számára, aki benyújtotta a fellebbezést: ez a polgárok igényeire fordított figyelem jele, amit az EGSZB elégedetten vesz tudomásul.

3.1.8

A 27. cikk kimondja azt a nyilvánvaló elvet, hogy a vámhatóságok bármikor végrehajthatnak bármilyen – fizikai, adminisztratív, könyvviteli vagy statisztikai jellegű – ellenőrzést; kimondja továbbá, hogy elektronikus kockázatkezelő rendszert helyeznek üzembe „a kockázatok beazonosítása és értékelése, illetve a kockázat kezeléséhez szükséges intézkedések kialakítása céljából”. Ezt a rendszert a tagállamoknak az Európai Bizottsággal együttműködésben legkésőbb 2009. június 30-ig létre kellene hozniuk. A rendszer az Európai Bizottság által a 196. cikk alapján kialakítandó szabályok hatálya alá tartozik majd. Az EGSZB mindenesetre üdvözli e kezdeményezést, és reméli, hogy az Európai Bizottság megvizsgálta minden egyes tagállam hajlandóságát egy ilyen feltehetőleg költséges és nehezen kezelhető rendszer bevezetését illetően.

3.1.9

A 30. cikk mentesíti a Közösségen belüli légi járaton utazó vagy tengeri utazáson részt vevő személyek kézi és feladott poggyászát a vámellenőrzések és alakiságok alól, változatlanul fennállnak azonban a biztonsági ellenőrzések és a tagállamok által meghatározott tilalmakhoz vagy korlátozásokhoz kapcsolódó ellenőrzések: ez azt jelenti, hogy a mentesítés csupán azokra az országokra érvényes, amelyek nem határoztak meg tilalmakat vagy korlátozásokat. Mivel korlátozások mindenkor és mindenhol léteznek – legalább a jövedéki adó hatálya alá tartozó árukra vonatkozóan – az általános szabály a gyakorlatban értelmét veszti. Ezáltal változatlanul fennáll a vámhatóságok joga a kézipoggyász vagy a feladott poggyász átvizsgálására vonatkozóan.

4.   A II. címtől a VIII. címig: alakiságok és vámeljárások

4.1

A II. címtől a VIII. címig terjedő szöveg a vámalakiságokat és vámeljárásokat tárgyalja, nagyrészt a jelenleg hatályos vámkódex idevágó részének felhasználásával. Az EGSZB nem kíván részletes vizsgálatba bocsátkozni e területen, amelyet a szöveg elkészítését megelőzően, az érdekelt felek részvételével lefolytatott konzultációk folyamán már széles körben megvitattak. Ezért csupán néhány, különös érdeklődésre számot tartó cikkhez fűzünk megjegyzéseket.

4.2

Az 55. cikk kijelenti, hogy a csempészet vagy az illegális behozatal (amelyeket a következőképpen határoznak meg: „bármilyen jellegű behozatali vagy kiviteli tilalmi vagy korlátozási intézkedés alá tartozó áru” behozatala vagy kivitele) esetében is keletkezik vámtartozás: a vámtartozás tehát mindenképpen fennáll, fenntartva ugyanakkor a büntetőjogi vagy közigazgatási intézkedések alkalmazásának lehetőségét. Nem keletkezik azonban vámtartozás a hamis pénz vagy az engedélyezett forgalomba nem kerülő kábítószerek esetén; a behozatal ezen eseteire nyilvánvalóan csupán a büntetőjogi szempont vonatkozik, azon esetek kivételével, amelyekben egy tagállam jogszabályai előírják, hogy a vámtartozás szolgál a büntetőjogi szankciók kiszabásának alapjául. Az Európai Bíróság ellenkező véleménye ellenére az EGSZB szerint a vámigazgatásoknak nem kellene elveszíteniük egy legális bevételi forrást, amennyiben – függetlenül a közigazgatási és büntetőjogi szankcióktól – lemondanak a vámteher kiszabásáról, legalábbis ami a kábítószereket illeti; ezeknél a vámterhet a mindenkori piaci ár alapján kellene megszabni. Az a tény, hogy a kábítószer-behozatal büntetendő, nem hatálytalanítja annak tényét, hogy igenis behozatalról (noha jogellenes behozatalról) van szó. A hamis pénzre vonatkozó mentesítés tehát indokolt, a kábítószerekre vonatkozó azonban nem.

4.3

A 61. cikk alapján a vámhatóságok engedélyezhetik a gazdasági szereplő számára, hogy összbiztosítékot hozzon létre vámterhei kifizetésére. A 64. cikk megszabja, hogy e biztosíték egyik engedélyezett formája a kezesség, a 66. cikk pedig pontosítja, hogy ezt „bank vagy más hivatalosan elismert, a Közösségben bejegyzett pénzügyi intézmény” nyújthatja. Ez a rendelkezés azért fontos, mert elismeri, hogy bármely, akármelyik európai országban működő bank vagy pénzintézet nyújthat érvényes kezességet egy másik ország vámhivatalánál: egy fontos, már hatályban lévő elvről van szó, amelynek érvényesülését azonban gyakran akadályozzák egyes országok vámhivatalai. Értelmezési problémákat okoz viszont a „hivatalosan elismert, a Közösségben bejegyzett” megjelölés, amely az EGSZB véleménye szerint felesleges és félrevezető: a Közösség területén székhellyel rendelkező bankok és pénzintézetek már a birtokában vannak az „európai útlevélnek”, egyéb pontosításokra tehát nincs szükség.

4.4

Szintén a kezességekkel kapcsolatosan a 83. cikk fenntartja a lehetőséget az Európai Bizottság számára – továbbra is a 196. cikkben foglalt eljárás értelmében – hogy „különleges eljárás” keretében biztosítsa a kezesek részéről történő fizetést. Hiányoznak azonban a különleges eljárás tartalmára és alkalmazási körére vonatkozó útmutatások. Ha ez a kezes „első lehívásra” való felelőssé tételének kérelmére utal, akkor biztosan nincs szó semmiféle újdonságról, hiszen ez a biztosítéktípus már létezik, és azt már egyéb szabályozások is tartalmazzák (például az EU könyvviteli szabályzata); ha azonban egyéb megoldásokról van szó, jobb lenne ezeket pontosítani, mivel a kezesség költsége a kockázattól és a kezes felelőssé tételének módozataitól függően változik.

4.5

A 83. cikk előírja, hogy a vámtartozásokat az esedékesség és a fizetés tényleges megtörténte közötti időszakra számított késedelmi kamatok terheljék; a 84. cikk ezzel ellentétes esetet tartalmaz, amikor is a vámhatóság részéről áll fenn tartozás az importőr vagy az exportőr felé: ebben az esetben a jogszabály kifejezetten előírja, hogy az első három hónapra vonatkozóan késedelmi kamatot nem lehet felszámítani. Az EGSZB kiemeli a közhatóság és a polgárok kezelésében tapasztalható nyilvánvaló és elfogadhatatlan egyenlőtlenséget.

5.   IX. cím: Vámkódex Bizottság, záró rendelkezések

5.1

E cím rendelkezései alapvető jelentőségűek a vámkódex szerkezetének és alkalmazási területének megértése szempontjából. Kulcsfontosságú a 196. cikk, amely szerint a jogszabály végrehajtásában „az Európai Bizottságot a Vámkódex Bizottság (továbbiakban: a bizottság) segíti”, amely „az 1999/468/EK határozat 4. és 7. cikke” alapján jár el, „annak 8. cikkének rendelkezéseire is figyelemmel”. A gyakorlatban ez azt jelenti, hogy az Európai Bizottság – noha a Vámkódex Bizottság segítségével – jogosult a vámkódex teljes joganyagát szabályozni, ami megfelel az általános közösségi eljárási gyakorlatnak. Az EGSZB-nek ezzel kapcsolatban semmilyen kivetnivalója nincs; szükségesnek tartja azonban, hogy a kibocsátott rendelkezések vessenek számot a felhasználók igényeivel, és elég rugalmasak legyenek, hogy időben hozzá lehessen őket igazítani a technika és a technológia fejlődéséhez, valamint a kereskedelmi gyakorlat alakulásához.

5.2

A fenti 196. cikk által ráruházott hatásköröknél fogva az Európai Bizottság (194. cikk) intézkedéseket hoz az alábbiak vonatkozásában:

a vámrendszerek kölcsönös átjárhatóságát szolgáló szabályok és szabványok,

„azok az esetek és azok a feltételek, amelyekre a Bizottság határozatot hozhat, amelyben kéri a tagállamokat, hogy egy határozatot vonjanak vissza, vagy módosítsanak”,

„bármely más végrehajtási intézkedés, ha szükséges, beleértve, amikor a Közösség kötelezettségeket és kötelmeket vállal olyan nemzetközi megállapodásokkal kapcsolatban, amelyek megkívánják a Kódex rendelkezéseinek átdolgozását”.

5.2.1

Az Európai Bizottság hatáskörei tehát meglehetősen kiterjedtek, és tartalmazzák annak a lehetőségét is, hogy maga a Bizottság határozza meg (második francia bekezdés) azokat az eseteket és feltételeket, amelyek fennállása esetén kötelezheti a tagállamokat valamely határozatuk visszavonására vagy módosítására. Az EGSZB megjegyzi, hogy míg az első és a harmadik francia bekezdésben foglalt szempontokkal kapcsolatban az Európai Bizottság intézményes koordináló szervként és a Tanács által hozott vagy megerősített határozatok végrehajtójaként látja el feladatát, addig a második francia bekezdésben foglaltak esetén hatáskörét a megszokottól eltérően gyakorolja – még akkor is, ha mindent egybevetve ezt a körülmények indokolják, és ezzel kapcsolatban az EGSZB-nek nincs semmi kivetnivalója.

5.2.2

Általánosságban az EGSZB megállapítja, hogy a polgárok által végrehajtott bármely művelet – beleértve a kereskedelmi és a vámműveleteket – feletti ellenőrzés gyakorlására irányuló szándék befolyásolja a szabad kereskedelmet és politikai döntések függvénye, amely döntések illetékességi kör szerint oszlanak meg az EU és a tagállamok között. Az Európai Bizottság nyilvánvalóan e döntések végrehajtásáért felel.

5.2.3

Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy a vámügyi reform ne veszélyeztesse a kereskedelem szabadsága és a felhasználók, valamint a végfogyasztók biztonsága közötti szükséges egyensúlyt. A vámügyi ágazat alkalmazottainak, továbbá az importőrök/exportőrök dolgozóinak szakértelmét tiszteletben kell tartani.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  HL C 110., 2004.4.30.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/26


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Fehér könyv a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010)”

COM(2005) 629 final

(2006/C 309/06)

2005. december 1-jén az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban: „Fehér könyv a pénzügyi szolgáltatásokra vonatkozó szakpolitikáról (2005–2010)”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Edgardo Maria IOZIA.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) 152 szavazattal 1 ellenében, 9 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság azon javaslatával, mely szerint a következő ötéves időszakot szánjuk a pénzügyi ágazat „dinamikus konszolidálására”. Ennek során végre kell hajtani, és ki kell egészíteni a hatályos jogszabályokat, ugyanakkor el kell kerülni az irányelvek további szabályokkal való kiegészítését, „toldozását” (az úgynevezett goldplating jelenséget); ennek során tiszteletben kell tartani a lisszaboni stratégia szellemét és az európai szociális modell sajátosságait.

1.2

Az EGSZB megítélése szerint alapvető jelentőségű a felügyeleti hatóságok szerepének és tevékenységének gondos értékelése, valamint a „Lámfalussy-folyamat” 3. szintű bizottságokra vonatkozó rendelkezései értelmében a lehető legoptimálisabb koordináció elősegítése.

1.2.1

A jelenlegi helyzetben az EGSZB szerint még túl korai egyetlen európai felügyeleti hatóság létrehozása, amely a jövőben hozzájárulhatna a piacok integrációjának megkönnyítéséhez. Célszerűnek tartja azonban javasolni az európai hatóságok számára egy fő felügyeleti hatóság kijelölését, amely megegyezik az anyavállalat székhelye szerinti ország felügyeleti hatóságával. E testületet kellene megbízni az illető társaság egyéb EU-tagállamokban működő kirendeltségei és ellenőrzött vállalatai által folytatott tevékenységek felügyeletével is. Nyilvánvalóak lennének az európai dimenziójú vállalatok és a fogyasztók számára ebből eredő előnyök.

1.3

A pénzügyi tranzakciók hatékonyságának növekedése azt eredményezi, hogy a pénzügyi tevékenységek jelentősége a gazdaságban egyre nő (a gazdasági tevékenység tehát egyre inkább a pénzügy területére tevődik át). Ennek a jelenségnek az a következménye, hogy a pénzügyi ágazatban gazdasági és foglalkoztatási szempontból jelentős fejlesztési potenciál jelentkezik, azonban a gazdaság egészére nézve kedvezőtlen következményei lehetnek. A „shareholder value” (tulajdonosi tőkeérték) által vezetett tőzsdepiacok dominanciája káros lehet az ipari stratégiákra nézve. A vállalatvezetőkre nehezedő kereskedelmi és pénzügyi nyomás hosszú távon problémákat eredményezhet és átgondolatlan vállalatátvételekbe torkollhat, amelyek rövid időn belül jelentős részben vagyonvesztéshez vezettek.

1.3.1

Arról sem feledkezhetünk meg, hogy a pénzügyi ágazatban a konszolidációs folyamatok következtében – legalábbis közép- és hosszú távon – a foglalkoztatás csökkenésének lehetünk tanúi, amely egyre nagyobb bizonytalanságot eredményez az ágazatban foglalkoztatottak körében. Az EGSZB hangsúlyozza annak szükségességét, hogy a konszolidációs folyamatok során vessünk számot a szociális kihatásokkal. Kívánatosnak tartja, hogy a tagállamok alkalmazzanak megfelelő szociális kiegyenlítő intézkedéseket, és támogassák a képzési és a szakmai átképzési terveket, amelyek elengedhetetlenek a lisszaboni stratégia célkitűzéseinek eléréséhez.

1.4

Az EGSZB egyetért az egyszerűsítés, az egységesítés és a világosságra törekvés célkitűzéseivel, a „legjobb szabályozás” megvalósítása céljából. Ebben az összefüggésben üdvözli az Európai Bizottság azon kötelezettségvállalását, amely az állandó, gyakori és a valamennyi érintett fél számára nyitott konzultációk tartására irányul, valamint arra, hogy valamennyi javaslatot előzzön meg egy a szociális és a környezeti dimenziót, valamint a gazdasági rendszer egészére vonatkozó külső tényezőket is magában foglaló, komoly hatásvizsgálat.

1.4.1

Az EGSZB kéri a pénzügyi szolgáltatások cselekvési tervével kapcsolatos munkák átláthatóbbá tételét és megvitatását a szakértői körökön kívül is.

1.5

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság által javasolt, az ÁÉKBV-okra (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozásokra) vonatkozó közlemény/ajánlás kiadására irányuló kezdeményezéssel, annak érdekében, hogy megpróbáljuk megszüntetni az ezen pénzügyi eszközök szabad mozgását gátló jelenlegi akadályokat.

1.6

Alapvető jelentőségű lesz a tájékoztatás, a pénzügyi kultúra és a fogyasztók tudatosságának erősítse. Üdvözlendő az Európai Bizottság azon szándéka, hogy az európai fogyasztóvédelmi szervezetekkel specifikus intézkedéseket hajt végre. A tagállamokat illetően azonban az Európai Bizottságnak aktívabban kellene fellépnie, hogy arra ösztönözze őket: alkalmazzanak az érdekeltek nemzeti szinten való bevonására irányuló kötelezőbb érvényű formákat. Az EGSZB kész együttműködni e kezdeményezésekkel a fogyasztói tanácsokban és a nemzeti gazdasági és szociális bizottságokban kifejtett specifikus tevékenysége révén.

1.7

A jelenlegi, tagállamonként eltérő felügyeleti szabályok jelentős kötelezettségeket rónak a vállalatokra a mérlegek készítése és a kötelező céginformációk tekintetében. A nemzetközi pénzügyi jelentési szabványok (IRFS) elfogadása megfelelő alkalom lehet a bejelentési kötelezettségek európai szinten való egységesítésére. Az EGSZB rámutat arra, hogy az IASB nemzetközi szabványosítási magánszervezet nem tükrözi hiánytalanul a nemzetközi gazdasági adottságokat; kívánatosnak tartja tehát, hogy e szerv nyisson az egyéb szereplőkkel, például az Európai Bizottsággal megvalósítandó nemzetközi együttműködés irányába.

1.8

A lakossági ügyfelek piacára vonatkozóan javasolt irányelveket illetően az EGSZB külön foglal majd állást a fogyasztói hitelről szóló, a lehető leghamarabb elfogadandó irányelv, valamint a fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv tekintetében (amelyről jelenleg dolgoz ki véleményt). Ami a jelzáloghitelekre vonatkozó irányelvjavaslatot illeti, az EGSZB, noha egyetért annak célkitűzéseivel, megalapozott kétségének ad hangot azt illetően, hogy rövid időn belül ténylegesen létre lehet hozni a kölcsönök integrált piacát. A klíring- és az elszámolási rendszerekre utalva az EGSZB üdvözölné a keretirányelv elfogadását.

1.9

Az Európai Bizottság kétségeit fejezte ki az úgynevezett 26. szabályozás elfogadásáról a pénzügyi szolgáltatások területén. Az EGSZB tudomásul veszi ezt és kijelenti: kész az értékelésre, amint a felelősök rendelkezésre bocsátják a tényleges alkalmazhatóságra vonatkozó feltételeket. Az alkalmazásnak mindenkor tekintetbe kell vennie a fogyasztók érdekeit és a számukra ebből eredő valós előnyöket.

1.10

Ami a jövőbeni kezdeményezéseket illeti, az EGSZB kiemeli:

az ÁÉKBV-kra irányuló beavatkozás hasznosságát, amelynek célja a befektetési egységekhez kötött biztosítási kötvények és az egyéb pénzügyi termékek normatív szabványainak harmonizálása;

a bankszámlanyitáshoz való jog biztosításának fontosságát;

a bankszámlák határokon átnyúló használatát akadályozó tényezők megszüntetésének szükségességét.

1.11

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a pénzügyi szolgáltatások szabályozása területén az európai szabványok minősége rendkívül magas, ezért az EU joggal remélheti, hogy hivatkozási alappá válik az összes többi ország számára. Európának nem csupán az újonnan iparosodott országokkal – mint például India, Brazília, Kína – kellene párbeszédet indítania (ahogyan az Európai Bizottság javasolja), hanem a fejlődő országokkal is, amelyeknek jelentős segítségre van szükségük pénzügyi szolgáltatási piacuk fejlesztéséhez.

1.12

Az EGSZB támogat minden európai és nemzeti intézményt a bűnözés és a terrorizmus leküzdésében. Ez alkalommal is, amikor az Európai Bizottság hangsúlyozza, hogy az illetékes hatóságokkal teljes mértékben és folyamatosan együttműködő pénzügyi rendszerre van szükség; az EGSZB támogatja és megerősíti ezen felhívást a pénzintézetek vonatkozásában, azonban az illetékes hatóságok felé is. Ez utóbbiak kötelesek lennének tájékoztatást adni arról, hogy milyen intézkedéseket foganatosítottak a pénzügyi közvetítőktől kapott információkkal kapcsolatban.

2.   Háttér

2.1

A Fehér könyv a pénzügyi szolgáltatási politikáról (2005–2010) kijelöl néhány megvalósítandó célkitűzést e szolgáltatási ágazat dinamikus konszolidálásának elősegítése céljából, mindezt annak tudatában, hogy a hatékony pénzügyi piac a gazdasági fejlesztési és növekedési stratégia megvalósításának alapvető eleme. A fehér könyv kulcsszava a „dinamikus konszolidálás”, amely arra a célkitűzésre utal, hogy – az 1999–2005 közötti pénzügyi szolgáltatások cselekvési tervvel már elért jelentős eredmények ellenére – folytatni kell a pénzügyi szolgáltatások és a tőke szabad áramlását továbbra is gátló akadályok lebontását.

2.2

Mivel a jogalkotás alapvető szerepet tölt be a pénzügyi piacok működésében, teljes mértékben indokolt, hogy a fehér könyv nyomatékosan felhívja a figyelmet az alábbiak szükségességére: végre kell hajtani és ki kell egészíteni a fennálló jogszabályokat, ugyanakkor el kell kerülni az irányelvek további szabályokkal való kiegészítését, „toldozását”, főként a tagállamok részéről (az ún. goldplating jelenséget).

2.3

A jogszabályi keret elemzése során nem maradhat el annak mérlegelése, hogy melyek a felügyeleti hatóságok korlátai, feladatai és koordinálási hatáskörei az EU-ban: a jelenlegi állapotban a nemzeti szintű felügyeleti alap megőrzése még mindig a védelem és a garancia legjobb formája lehet a fogyasztók és a befektetők számára, azonban nem hagyhatunk figyelmen kívül két olyan jelentős problémát, amelyeket ez az megközelítés vet fel.

2.3.1

A nemzetek feletti szinten nem integrált felügyelet erőteljesen korlátozza a piacok integrációját: ezért kell ösztönözni és megszilárdítani a tagállamok hatóságai közötti szoros együttműködést. A több tagállamban működő nagy európai bankokban a kockázatkezelést valójában csoportszinten, konszolidált alapon végzik. A felügyeleti hatóságoknak tehát képeseknek kell lenniük helyesen értékelni e nagy európai csoportok kockázati profilját.

2.3.2

Az erős hatáskörök nemzeti felügyelet szintjén való megőrzése ne arra szolgáljon, hogy olyan akadályokat emeljünk az EU szintjén megvalósítandó „dinamikus konszolidáció” elé, amely akadályok fokozatos megszüntetését éppen a fehér könyv tartja kívánatosnak.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Egy nemrégiben készült véleményében az EGSZB kifejtette nézeteit a Zöld könyv a pénzügyi szolgáltatási politikáról (2005–2010) című dokumentummal kapcsolatban. Mivel a fehér könyv átvesz számos, az előbbi dokumentumban szereplő javaslatot, az EGSZB utal korábbi értékeléseire, amelyeket e vélemény csupán összefoglal (1).

3.1.1

A fehér könyv kiemeli a pénzügyi szolgáltatások ágazatában rejlő gazdasági és foglalkoztatási jellegű fejlesztési potenciált. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a dokumentumban szereplő ezen lényegi előfeltételt gondosan és realisztikusan kell mérlegelni, szem előtt tartva a különböző – mára megfelelő dokumentációval alátámasztott – tényeket.

3.2

Az ágazat konszolidációs folyamata elősegítheti a nagyobb hatékonyságot és a méretgazdaságosságokat, amelyek végeredményben kedvezhetnek a (pénzügyi) közvetítők kockázatitőke-hányadát birtokoló személyeknek (a befektetett tőke jövedelmezőségének növekedése révén), valamint a pénzügyi szolgáltatások igénybevevőinek (e szolgáltatások költségeinek csökkenése révén).

3.3

Ugyanakkor széleskörű tapasztalatok bizonyítják, hogy a konszolidációs folyamatok következtében a pénzügyi ágazatban csökken a foglalkoztatás. Ez növekvő bizonytalanságot eredményez az ágazatban foglalkoztatottak körében. Nem rejthetjük véka alá azt a tényt, hogy az összeolvadások és átvételek alkalmával bemutatott üzleti tervek főként az alacsonyabb személyi költségekből eredő megtakarításokra helyezik a hangsúlyt. Mindez azt jelenti, hogy a konszolidációs folyamatok rövid távon jelentős számú munkahely elvesztésével járnak; el kell azonban ismernünk, hogy e folyamatok olyan innovatív szolgáltatások és területek fejlesztését teszik lehetővé, amelyek kedvezően hatnak majd a foglalkoztatásra. Azon akadályok csökkentése, amelyek gátolják a pénzügyi szolgáltatókat a határokon átnyúló fúziókból eredő szinergiák maradéktalan kiaknázásában, lehetővé tenné a bankok számára, hogy szolgáltatásaikat alacsonyabb áron kínálják, mindez kedvezőbb árpolitikákat eredményezne az ügyfelek számára, és fellendítené a keresletet. Mindez befektetésre ösztönözné a pénzügyi szolgáltatókat, ami pedig kedvező hatással lenne a foglalkoztatásra is. Ezen új munkahelyek – a speciális szektorok, mint a call center és a back office területek kivételével – általában magasabban képzett és jobban fizetett szakembereket vonzanak.

3.4

Még annak feltételezésével is, hogy az ágazat konszolidációja nem hat majd kedvezőtlenül a foglalkoztatásra, az EGSZB nyomatékosan kiemeli, hogy nem lehet figyelmen kívül hagyni azt az időbeli és a különböző szakképesítések tekintetében tapasztalható szakadékot, amely a létező munkahelyek megszűnése és az új munkahelyek teremtése között tátong. Akkor, amikor a hangsúly a munkahelyek megőrzéséről a munkahely találásának lehetőségére helyeződik át, a tagállamoknak elsődlegesen – túl a megfelelő szociális ellensúlyok megteremtésén – a szakképzési és átképzési tervek támogatására kellene összpontosítaniuk.

3.5

Ha a munkavállalók azt tapasztalják, hogy szakképesítésük és szaktudásuk könnyen hasznosítható a gyorsan változó gazdasági környezetben is, jobban elfogadják, hogy munkahelyük kevésbé biztos, ami az ágazat „dinamikus konszolidációjának” velejárója. E megállapítás alapján a szakképzést nem csupán a szociális instabilitás visszafogásának egyik eszközeként, hanem a „dinamikus konszolidálási” terv, valamint – általánosabb értelemben – a lisszaboni stratégia hosszú távú sikere egyik alapvető és elengedhetetlen elemeként kell felfogni, mely utóbbi célja, hogy az európai gazdaságot a világ első számú „tudásalapú gazdaságává” alakítsa. Ezért megfelelő szociális hálót kell létrehozni, amely hozzájárul ezen átalakulási szakaszok – gyakran súlyos – hatásainak enyhítéséhez.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   A jogalkotási gyakorlat javítása

4.1.1

A jogszabályi keret javítására irányuló folyamat három vezérelve a következő: egyszerűsítés, egységesítés, világosságra törekvés. Fontos tovább haladni ezen az úton, hogy biztosítsuk az intézkedések, az alkalmazás egyszerűsége és a nemzeti jogba való egységes átültetés közötti szükséges koherenciát.

4.1.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság „jobb szabályozásra” vonatkozó javaslataival; főként azzal a kötelezettségvállalással, amely a gyakori és a valamennyi érdekelt fél számára nyitott konzultációk megtartására irányul, valamint hogy minden egyes javaslatot a tág értelemben vett költségekre/gazdasági előnyökre összpontosító hatásvizsgálatnak kell megelőznie, mely utóbbiak a szociális és a környezeti dimenziót is magukban foglalják. Legalább ilyen jelentős a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel együtt vállalt kötelezettség, amely a jogalkotás minőségének, valamint a gazdasági rendszer egészére vonatkozó külső tényezőknek a javítására irányul.

4.1.3

Az EGSZB osztja az Európai Bizottság véleményét azzal kapcsolatban, hogy a 25 tagállam számára kihívást jelent mind az európai szabályozás helyes és időben történő átültetése a nemzeti jogszabályokba, mind pedig e törvények későbbi helyes alkalmazása, a további bővítések perspektívájában is. Hasonlóképpen egyetért a goldplating (azaz az egységes piac elvével ellentétes további szabályok egyoldalú elfogadása) leküzdésének szükségességével. A fogyasztók védelmét szolgáló nemzeti szabályok indokolatlan sokfélesége valójában az egyik fő akadálya a pénzügyi szolgáltatások Európai Unión belüli integrációjának.

4.1.4

Az EGSZB is alapvető jelentőségűnek tekinti annak utólagos értékelését, hogy a szabályok meghozták-e a kívánt eredményeket, és – legalább az úgynevezett „Lámfalussy-folyamat” által érintett területeken – a piacok fejlődése megfelel-e az e folyamatban tervezetteknek.

4.1.5

A közösségi és a nemzeti jogszabályok közötti megfelelés felülvizsgálatát a fontosabb – vagy a nagyobb harmonizációs vagy jogszabály-konszolidációs problémákkal küzdő – területeken kell megkezdeni, ez utóbbi helyzet áll fenn például az ÁÉKBV-k (átruházható értékpapírokkal foglalkozó kollektív befektetési vállalkozások) forgalmazási és reklámtevékenységével kapcsolatban. A versenyképesség és a hatékonyság növekedésének előfeltétele ebben az ágazatban szükségszerűen a forgalmazás és a kereskedelem területén fennálló nagyobb mozgástér. Mindezt erősen gátolja a még nem elég világosan kialakított jogszabályi keret. Különösképpen ésszerű tehát az Európai Bizottság azon kezdeményezése, amely az e területre vonatkozó közlemény/ajánlás 2006-ra való kidolgozására, valamint a vagyonkezelésről szóló fehér könyv elkészítésére irányul.

4.1.6

Az Európai Bizottság javasolni fogja a biztosítási üzletágat szabályozó 16 irányelv egyetlen irányelvben való összefoglalását. Az EGSZB támogatja ezt az egységesítésre irányuló javaslatot, és kiváló, egyéb területeken is követendő példának tartja. Mindehhez olyan jogi aktusokra van szükség, amelyek összefoglalják, egyszerűsítik és újrarendezik a több irányelvben tárgyalt különböző területeket.

4.1.7

Az EGSZB szintén hasznosnak tartja a jogsértési eljárások alkalmazását, amennyiben a nemzeti szabályozásba való átültetés vagy maga a jogalkalmazás nem felel meg az európai jogszabályoknak. Megjegyzendő azonban, hogy az utóbbi időben az Európai Bizottságot rendkívüli mértékben befolyásolta a Tanács, ezért egyre ritkábban folyamodott a fenti eljárásokhoz.

4.1.8

A lakossági pénzügyi szolgáltatások ágazatában esedékes javítás és ésszerűsítés azonban nem szoríthatja a háttérbe a fogyasztók tájékoztatása, nevelése, valamint a fogyasztói tudatosság problémáját: ezek ugyanis alapvető elemei bármely jogi keret hatékonyságának. Ésszerű tehát európai szinten célirányos intézkedések beindítása a fogyasztók reprezentatív szervezeteivel, valamint a pénzügyi ágazat képviselőivel, akkor is, ha az Európai Bizottságnak nagyobb szerepet kellene vállalnia abban, hogy nemzeti szinten e gyakorlatok ha nem is kötelezővé, de legalább fokozottan ajánlottá váljanak. Az Európai Fogyasztóvédelmi Értesítő alapjában véve kiváló kezdeményezés. Jobban szem előtt kell azonban tartani, hogy a tájékoztatást szolgáló eszközöket a fogyasztóhoz való tényleges közelség jellemezze. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságot, lépjen fel aktív szereplőként a Tanáccsal és az Európai Parlamenttel szemben, hogy az európai szinten megvalósítandók mintájára megvizsgálják: milyen kötelezőbb érvényű formák léteznek az érdekeltek nemzeti szinten való bevonására. A fogyasztók túlnyomó többsége számára jelenleg még ismeretlen eszköz, a FIN-NET fejlesztése a helyes irányba mutat. Ezen eszköz szerepének felülvizsgálata tükrében az EGSZB ajánlja a fogyasztóvédelmi és a civil szervezetek, valamint a szociális partnerek bevonását, és kijelenti: kész a fenti kezdeményezés támogatására, mégpedig a nemzeti fogyasztói tanácsoknál és a nemzeti gazdasági és szociális bizottságoknál kifejtett specifikus tevékenysége révén.

4.1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottság – főként mivel hangoztatja a fogyasztók, a befektetők és a pénzügyi ágazatban foglalkoztatottak tájékoztatásának fontosságát – nem becsülheti alá azt a problémát, hogy mely nyelven készülnek az adott dokumentumok. Az Európai Bizottságnak figyelmet kell fordítania e problémára, és meg kell tennie minden tőle telhetőt, hogy legalább az alapvető jelentőségű dokumentumok a lehető legtöbb nyelven hozzáférhetővé váljanak.

4.1.10

Az EGSZB nagyra értékeli a fogyasztókra és a bankok, továbbá a pénzügyi szolgáltatók alkalmazottjaira fordított figyelmet, valamint azt a kötelezettségvállalást is, hogy rendszeres konzultációra kerül sor velük az őket illető témakörökben. A piacok integrációja által képviselt hozzáadott érték éppen a fogyasztói elégedettségben rejlik, ugyanakkor figyelmet kell fordítani a meghozott döntések szociális kihatásaira is. A múltban azonban a pénzügy területén készített irányelvek nem mindig feleltek meg ennek a megközelítésnek. Az „Általános megjegyzések” című részben szereplő észrevételek nyomatékosan fel kívánják hívni a figyelmet erre az elemzési szempontra.

4.1.11

Ami az európai gazdaságpolitika egyéb területeivel való interakciót illeti, az EGSZB már felhívta rá a figyelmet, hogy a HÉA-rendszer a nagy európai csoportok számára (2) akadályozhatja a pénzügyi szolgáltatások megerősítését. Ezért üdvözli az Európai Bizottság azon szándékát, hogy egy e területre vonatkozó törvényjavaslatot kíván benyújtani. Különös figyelmet kell azonban szentelni a HÉA-rendszerek – egyébként üdvözlendő– harmonizációja által kiváltott gazdasági, szociális és környezeti hatások értékelésének. Az EGSZB egyébként már felhívta rá a figyelmet, hogy a jelenlegi helyzet akadályt jelenthet a pénzügyi piac teljes integrációja és akadálymentes fejlődése szempontjából. Szeretné felhívni a figyelmet továbbá a kiszervezés ( outsourcing ) problémájára, amelyet aránytalanul ösztönözhet a nem harmonizált adóügyi keret; ez kedvezőtlen hatással lehet a foglalkoztatásra, a szolgáltatások minőségére és a rendszer globális megbízhatóságára. Az EGSZB kívánatosnak tartja a téma gondos vizsgálatát, látván a kiszervezés gyakorlatának gyakran egyáltalán nem kedvező eredményeit.

4.2   Helyes jogszabályi és felülvizsgálati rendszer biztosítása

4.2.1

A cél a piacfelügyeleti hatóságok közötti jobb koordináció, mellyel kétségkívül csak egyetérthetünk. E célkitűzés elérését megkönnyíthetné a 3. szintű bizottságok szerepének fokozatos megerősítése, ezzel párhuzamosan a „Lámfalussy-folyamat” keretében harmonizálni kellene a tagok hatásköreit; ily módon befejeződhetne az európai jogszabályi keret kialakítása. Ez lehetővé tenné az Európai Bizottság munkájának megkönnyítését és a tagállamok vagy a felügyeleti hatóságok részéről történő túlszabályozás (goldplating) kockázatának csökkentését egyaránt.

4.2.2

Az EGSZB a jelenlegi helyzetben még túl korainak tartja egyetlen európai felügyeleti szerv létrehozását, amelyre a felügyeleti tevékenységek koordinálásának felelőssége hárulna. Úgy véli azonban, hogy a nemzeti felügyeleti hatóságoknak aktívan és folyamatosan együtt kell működniük, és meg kell próbálniuk közös magatartási és eljárási szabályokat megszabni. Az ebből eredő nagyobb kölcsönös bizalom jelentené az első lépést egy olyan folyamatban, amely a jövőben egy, a több tagállamban működő nagy pénzügyi, banki és biztosítási csoportokat felügyelő európai hatóság létrehozásához vezetne. Az első fontos döntésnek egy, az anyavállalat illetőségi helye szerinti országban működő fő felügyeleti hatóság kijelölésére kellene irányulnia, amelyet meg lehetne bízni az egyéb európai országokban jelenlévő kirendeltségek és ellenőrzött társaságok feletti felügyelettel. A multinacionális vállalatok és a felügyeleti hatóságok valós hasznot húzhatnának az egységes piacból, ily módon elkerülhetővé válna a mérlegek, tájékoztató dokumentumok több ízben való bemutatása, és nem kellene figyelembe venni az eltérő nemzeti szabályozásokat sem.

4.2.3

Bátorítani kell a többek között a piaci visszaélésekről szóló irányelvben alkalmazott módszert. A rendkívül részletes irányelvtervezet lehetővé tette a jogszabályok rendkívül egységes módon való átültetését a nemzeti szabályozásba, ugyanakkor nagy felelősséget hagyott a jogszabályalkotóknak. Ez a felelősség európai szinten oszlott meg, oly módon, hogy kijelölték: mely konkrét tevékenységeket kell átruházni az egyik felügyeleti hatóságról a másikra.

4.2.4

Az IRFS (International Financing Reporting Standards) elfogadása fontos alkalom volt a vállalati könyvelés egységesítésére és modern szabványoknak megfelelő átalakítására. Mindez alkalmat szolgáltathat arra is, hogy európai szinten egységesítsék azokat az adattípusokat, amelyeket a pénzügyi közvetítőknek kell szolgáltatniuk a felügyeleti hatóságok részére. Az EGSZB úgy véli, hogy az IRFS elfogadásával már nincs ürügy a fenti célkitűzés elérését halogatni vagy késleltetni, amely alapvető előfeltétele az európai szintű felügyeleti tevékenységben való hatékony és gazdaságos koordinációnak és együttműködésnek. Szükséges lenne azonban mindezt összhangba hozni az európai „Solvency II” projekt megfelelő célkitűzéseivel. Azok a vállalatok, amelyek még nem harmonizálták mérlegeiket és konszolidált mérlegeiket az IRFS-szel, nem szenvedhetnek hátrányokat azon vállalatokkal szemben, amelyeknél már létezik ez a kötelezettség.

4.3   Folyamatban lévő és tervezett jogalkotási kezdeményezések

4.3.1   Folyamatban lévő jogalkotási kezdeményezések

4.3.1.1

A lakossági bankok területét három, rendkívül fontos kezdeményezés érinti. Ami a jelzáloghitelre vonatkozó kezdeményezést illeti, az EGSZB (3) már megalapozott kétségeinek adott hangot azzal kapcsolatban, hogy fennáll-e konkrét lehetőség a piac integrációjára, azon jogi körülmények és alapvető nehézségek fényében, amelyeket egy nemrégiben készült vélemény mutatott be. Az EGSZB továbbra is várja az Európai Bizottság iránymutatásait, valamint annak válaszait az EGSZB által megfogalmazott kifogásokra.

4.3.1.2

Az Európai Bizottság által a fogyasztóihitel-irányelv tárgyában javasolt módosító indítványok – amelyeket jelenleg vizsgál az Európai Parlament – javítják a korábbi javaslatot, azonban nem elégítik ki teljes mértékben a fogyasztókat. Az EGSZB várja a Parlament mérlegelésének eredményét, és kívánatosnak tartja az irányelv rövid időn belüli elfogadását.

4.3.1.3

A fizetési szolgáltatásokról szóló irányelv is jelentős szerephez jut. A határokon átnyúló fizetési szolgáltatások területén azonban még hiányzik az átláthatóság. A pénzügyi rendszernek alá kellene vetnie magát a Versenypolitikai Főigazgatóság által kibocsátott, versenyképességről, átláthatóságról és összevethetőségről szóló szabályoknak. Az egységes európai fizetési térség (SEPA) 2010-ig történő létrehozása ambiciózus és egyetértést élvező célkitűzés, amely hatékonyabbá teszi a határokon átnyúló pénzátutalásokat, és garanciát jelent a fogyasztók számára. Meg kell tehát fontolni a hatékony és kevésbé költséges rendszerek bevezetését (mint például a közvetlen terhelés rendszere), amelyek már működnek egyes tagállamokban. Az egységes európai fizetési térség kialakítása során szem előtt kell tartani a felhasználók érdekeit, és hozzáadott értéket kell nyújtani számukra. Az EGSZB jelenleg dolgoz ki külön véleményt a fizetési szolgáltatásokkal kapcsolatban, amelyben részletesen kifejti majd álláspontját.

4.3.1.4

Alapvető jelentőségű kezdeményezés a minősített részesedés koncepciójának felülvizsgálata, mely a banki irányelv 16., illetve a biztosításokkal kapcsolatos irányelv 15. cikkének módosításán keresztül történik. Ezáltal megakadályozható, hogy egyes felügyeleti hatóságok – a pénzügyi rendszerek prudenciális kezelésének ürügyével – gátolják a belső piac kiegyensúlyozott fejlődését. Az EGSZB úgy véli, hogy egy rendszer stabilitásának legjobb garanciája a rendszer hatékonyságának javításában rejlik, ahelyett, hogy korlátoznánk a vállalatok ellenőrzésének átruházását.

4.3.1.5

Ami a klíring- és az elszámolási rendszereket illeti, a jogszabályi keret hiánya hozzájárult a magas költségek és a rendszeres visszaélések további fennmaradásához. A határokon átnyúló klíring- és elszámolási műveletek drágábbak és kevésbé hatékonyak, mint nemzeti megfelelőik. Az EGSZB üdvözölné a keretirányelv elfogadását, amelynek célja az európai szereplők versenyképességének növelése a nemzetközi konkurensekkel szemben is. A hatékony és rendezett piac vonzza a befektetéseket; Európának erre van szüksége, ha valóban el kívánja érni a gazdaság és a foglalkoztatás növekedéséhez kapcsolódó célkitűzéseket.

4.3.2   Folyamatban lévő értékelések

4.3.2.1

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottság értékelésével azon indokolatlan akadályokkal kapcsolatban, amelyek gátolják a tőke és a határokon átnyúló beruházások áramlásának teljes megvalósítását.

4.3.2.2

Az Európai Bizottság kétségeit fejezte ki a pénzügyi szolgáltatások térségére vonatkozó úgynevezett 26. szabályozással kapcsolatosan. Másrészt a minimális harmonizáció elve túl sok eltérést eredményezett. A származási ország elve az Európai Unión belüli liberalizáció és versenyképesség kiváló eszköze volt. A tagállamok annál jobban elfogadják majd ezt az elvet, minél inkább megszilárdult a kölcsönös bizalom az egyes tagállamok nemzeti törvényalkotásának minőségét illetően. Ebben a perspektívában a teljes jogszabályi harmonizáció hozzájárul a bizalomra épülő kapcsolatok táplálásához és megszilárdításához, amelyek a közös felügyeleti kultúra fokozatos kialakulásának alapját képezik. Mindennek eredményeképpen harmonizálni kellene a pénzügyi szolgáltatásokról szóló szerződésekben foglalt alapvető rendelkezéseket. Az EGSZB másrészről felhívja a figyelmet arra, hogy mostanáig nem nyert semmiféle bizonyítást a 26. szabályozás (tényleges) alkalmazhatósága; az Európai Bizottságnak tehát mélyreható vizsgálatot kellene indítania az alkalmazhatósággal kapcsolatban. Nemrégiben készült véleményében az EGSZB kijelentette: „(a 26. szabályozás) csak azután lenne kivitelezhető, hogy – mind a huszonöt tagállam törvényeinek és szerződéseinek alapos tanulmányozása révén – megbizonyosodtunk afelől, a »párhuzamos« jogi eszköz egyetlen tagállam jogszabályaival sem áll ellentétben. Mindenképp biztosítani kell, hogy a szabványosítás szabályai ne akadályozzák az új termékek bevezetését, és ne fékezzék ezáltal az innovációt.”  (4)

4.3.3   Jövőbeni kezdeményezések

4.3.3.1

Az EGSZB a zöld könyvről szóló 2005. júliusi véleményében kiemelte az ÁÉKBV-vállalkozásokkal kapcsolatos beavatkozás hasznosságát. (5). „A befektetési alapok olyan pénzügyi termékekkel versenyeznek, mint például a befektetési egységekhez kötött biztosítási kötvények, amelyeket a befektetők hasonlónak érzékelnek annak ellenére, hogy azokra igen eltérő jogszabályi keret vonatkozik. Ez torzíthatja a befektetői választást, és negatív hatással lehet az érintett befektetések költség- és kockázati szintjére. Az EGSZB úgy véli, hogy e problémát nem lehet korlátozott versennyel vagy a befektetési alapokra előírt korlátozások és garanciák könnyítésével kezelni. Ehelyett a szabványok felfelé igazítását javasolnánk, hogy a befektetési alapok közvetlen alternatívájaként érzékelt pénzügyi termékekre a fenti alapokra vonatkozó szabályozási követelményekhez hasonló követelmények legyenek érvényesek.” A befektetési alapok és a befektetési egységekhez kötött biztosítási kötvények kötelezettségei közötti aszimmetria, az a tény, hogy az alapkezelő-társasági európai útlevelet még nem sikerült teljes egészében létrehozni, mivel egyes felügyeleti hatóságok továbbra is akadályokat gördítenek az útjába – a költségek átláthatóságának hiánya, különösen a kilépési költségeké, a piac töredezettsége és a magas költségek csupán néhány a kiemelt problémák közül. Az EGSZB aggodalommal figyeli a garantált tőkealapok alakulását egyes tagállamokban, amelyek esetében a kezelő társaság nincs kötelezve arra, hogy megfelelő saját tőkével rendelkezzen. Ez a piac rendkívül kedvezőtlen alakulása esetén ahhoz vezethet, hogy a fogyasztók kellő védelem nélkül maradnak. Az EGSZB kéri az Európai Bizottságtól e hiányosság megszüntetését, a saját tőkére vonatkozó megfelelő kötelezettségek megszabását a garantált tőkealapokat kínáló társaságokra vonatkozóan, valamint a megfelelő szintű külön felügyelet kialakítását. Az EGSZB különösen fontosnak tartja az ÁÉKBV-vállalkozások hatékonyabb működését, többek között azért is, mert e vállalkozások – mint a nyugdíjalapok jelentős alkotórészei – nagymértékben hozzájárulhatnak a fehér könyv elején említett probléma megoldásához, azaz a társadalombiztosítás hatalmas deficitjének finanszírozásához, ami az európai gazdaságok nagy részét sújtja.

4.3.3.2

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal a bankszámlához való jog – nem pusztán gazdasági – fontosságát illetően. A modern gazdaságban a bankszámla birtoklása egyfajta „gazdasági állampolgársággal” ruházza fel az egyéneket. Az Európai Unió egyes országaiban ezt az állampolgári jogot törvény ismeri el, és ekként kötelezi a pénzügyi rendszert, hogy minimális belépési költségekkel biztosítsa az alapszolgáltatásokat. Más államokban a vállalkozások egyre nagyobb figyelmet fordítanak erre a témára, és havonta néhány euróért a folyószámlához kapcsolódó szolgáltatáscsomagot kínálnak.

4.3.3.3

Megbecsülendő a bankszámlák határokon átnyúló használatát gátló akadályok megszüntetését célzó szándék, amely hozzájárulhatna a banki költségek csökkentéséhez. Az online módon való számlanyitásnak köszönhetően valóban biztosítható lenne a számlák Európán belüli mobilitása. Figyelembe kell azonban venni, hogy nem minden fogyasztó képes az informatikai technológiák használatára. Az Európai Bizottságnak kielégítő megoldást kellene találnia ezen személyekre vonatkozóan is, akik általában a hátrányosabb helyzetű rétegekhez tartoznak. Hangsúlyozzuk, hogy ezt az elképzelést csakis a felügyeleti hatóságok közötti tényleges és konstruktív együttműködés megszilárdítása révén lehet megvalósítani. Az Európai Bizottság – a fehér könyvben foglalt javaslatokat követve – 2006. május 16-án (6) úgy határozott, hogy szakértői csoportot bíz meg a bankszámlákhoz kapcsolódó ügyfélmobilitás témájának elemzésével.

4.4   A külső dimenzió

4.4.1

Természetesen egyetértünk az Európai Bizottság azon ambiciózus célkitűzésével, hogy Európa nemzetközi szinten játsszon vezető szerepet a szabványok meghatározásában. A dohai forduló ajánlásaival összhangban az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy a fejlettebb országok közül Európa járjon élen a kevésbé fejlett országok részére biztosítandó technikai és pénzügyi segítségnyújtásban, a jogalkotás és az elfogadott megállapodások, illetve szabványok alkalmazása területén egyaránt. A nemzetközi integráció előrehaladásának figyelembe kell vennie a kevésbé fejlett gazdaságok igényeit is, amelyeknek szükségük van a befektetések vonzására. Az EGSZB kívánatosnak tartja, hogy az Európai Bizottság a fejlettebb gazdaságokkal folytatott tárgyalásai és párbeszéde során vegye tekintetbe ezeket az igényeket.

4.4.2

Az EGSZB aktívan elkötelezett a pénzügyi rendszerek jogellenes felhasználása ellen folytatott küzdelemben, és támogatja az Európai Bizottságot, valamint az egyéb európai intézményeket a bűnözés valamennyi formája ellen vívott harcban, mely bűnözés egyébként gyakran a nemzetközi terrorizmushoz is kapcsolódik. A gazdasági bűnözésnek számos formája van: a vállalati és a kereskedelmi csalás, a „piszkos” pénzek „tisztára mosása”, az adóelkerülés, a korrupció. A bűncselekmény végrehajtásához gyakran a pénzügyi szolgáltatások csatornáit veszik igénybe. Az EGSZB felszólítja a pénzintézeteket, hogy elkötelezetten támogassák az illetékes hatóságokat, akiknek kielégítő visszajelzést kellene adniuk a pénzintézetek által tett bejelentésekre. Ha ugyanis a pénzintézetek kielégítő tájékoztatást kapnak arról, hogy mi lett a következménye a hatóságok számára a gyanús ügyletekre vonatkozóan tett bejelentéseiknek, motiváltabbak lesznek a szükséges erőfeszítések további növelésében.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  HL C 65., 2005.6.28. (előadó: Guido RAVOET).

(2)  HL C 65., 2006.3.17

(3)  HL C 65., 2006.3.17

(4)  HL C 65., 2006.3.17

(5)  HL C 110., 2006.5.17

(6)  Az Európai Bizottság 2006. május 16-i 2006/355/EK határozata a bankszámlák területén való ügyfélmobilitással foglalkozó szakértői csoport létrehozásáról (HL L 132., 2006.5.19.).


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/33


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi határozatra az Európai Közösségnek az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás 1999. július 2-án Genfben elfogadott Genfi Szövegéhez való csatlakozásának jóváhagyásáról”

COM(2005) 687 final – 2005/0273 (CNS)

és

„Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Közösségnek az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás Genfi Szövegéhez való csatlakozásának hatálybalépése érdekében a 6/2002/EK és 40/94/EK rendelet módosításáról”

COM(2005) 689 final – 2005/0274 (CNS)

(2006/C 309/07)

2006. február 17-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 308. és 300. cikke értelmében kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

2006. február 14-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 308. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a következő tárgyban:

„Javaslat tanácsi rendeletre az Európai Közösségnek az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás Genfi Szövegéhez való csatlakozásának hatálybalépése érdekében a 6/2002/EK és 40/94/EK rendelet módosításáról”

COM(2005) 689 final – 2005/0274 (CNS)

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Bryan CASSIDY.)

2006. július 5–6-án tartott, 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 155 szavazattal 3 ellenében, 2 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefoglalója

A két európai bizottsági javaslat összefügg, ezért az EGSZB egy dokumentumban foglalkozik velük.

Az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság javaslatait.

2.   A javaslatok főbb elemei

2.1

A javaslatok célja a formatervezési minták közösségi rendszere és az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló hágai rendszer közötti kapcsolat létrehozása azáltal, hogy az EK csatlakozik a Hágai Megállapodás Genfi Szövegéhez. Az első javaslat a Genfi Szöveghez való csatlakozásról szól, a második az idevonatkozó rendeleteknek a csatlakozás lehetővé tételét célzó módosításáról.

2.2

A hágai rendszer az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodáson alapul. A megállapodás három szöveg alkotja: az 1934-es Londoni Szöveg, az 1960-as Hágai Szöveg és az 1999-es Genfi Szöveg. A három szöveg független, és anyagi rendelkezéseik tekintetében egymás mellett léteznek. A szerződő felek határozhatnak úgy, hogy csupán egynek, kettőnek, vagy mindhárom szövegnek a szerződő feleivé válnak. A szerződő felek automatikusan a Hágai Unió tagjaivá válnak, amely jelenleg 42 szerződő állammal rendelkezik, amelyek közül 12 az EU tagállama. (1)

2.3

A csatlakozás révén a tervezők az egész EK területén egyetlen bejelentéssel oltalmat szerezhetnek új és eredeti mintáikra a Genfi Szöveghez csatlakozott összes országban. Ezáltal újabb út nyílna meg a jelentkezők előtt mintáik levédésére, így oltalmat élvezhetnének nemzeti szinten, a formatervezési minták közösségi rendszere révén közösségi szinten és a hágai rendszer révén nemzetközi szinten.

2.4

Az eredmény egyszerűbb, gazdaságosabb és költséghatékonyabb rendszer volna. A hágai rendszer értelmében a jelentkezőknek nem kötelező lefordíttatni az iratokat, nem kell külön díjat fizetniük a különböző országokban működő irodáknak és ügynököknek, és nem kell állandóan észben tartaniuk az egyes nemzeti lajstromozások megújítására vonatkozó határidőket, ehelyett egyetlen bejelentést tesznek egy helyen, egyszer kell csak díjat leróniuk, cserébe pedig többszörös, nemzetközileg lajstromozott formatervezésiminta-oltalmi jogokat szereznek a megjelölt, a Genfi Szöveghez csatlakozott országokban.

2.5

A formatervezési minták közösségi rendszere révén a tervezők oltalmat szerezhetnek külső megjelenésük alapján jellegzetes, új és eredeti mintáikra, lajstromozott mintákra vonatkozó, egységes és az egész EK területén érvényes egyéni monopólium odaítélése révén. Lajstromozott formatervezésiminta-oltalmi jogok minden egyes tagállamban is vannak, a közösségi minta azonban gazdaságos és megfelelő módszer arra, hogy az európai piacon működő bármely vállalkozás az egész Közösségben egységes oltalmat szerezzen.

2.6

Az ipari minták nemzetközi lajstromozásáról szóló Hágai Megállapodás olyan, a Szellemi Tulajdon Világszervezete (WIPO) által működtetett rendszert biztosít, amely révén egyetlen bejelentéssel és egyszeri díjfizetés mellett a lajstromozott mintáknak a megjelölt szerződő országokban érvényes „csomagja” szerezhető meg. A hágai rendszert használhatja a megállapodást aláírt államok bármely lakosa vagy polgára, illetve ott székhellyel rendelkező vállalkozás. A WIPO jelenleg nem fogad a nemzeti irodákon keresztül benyújtott bejelentéseket. A WIPO-hoz történő közvetlen benyújtás révén elkerülhetők a tévedések, a kétszeres bejelentések és az OHIM-hoz befolyó esetleges túlfizetések.

2.7

A hágai rendszer egyik előnye az, hogy megkönnyíti a mintaoltalom módosítását és annak megújítását.

2.8

A Hágai Megállapodás Genfi Szövege 2003. december 23-án lépett életbe. Egyéb, a rendszert elérhetőbbé tevő módosítások mellett lehetővé teszi azt is, hogy kormányközi szervezetek – mint például az EK – is csatlakozhassanak a rendszerhez. A Genfi Szöveghez mostanáig 19 ország csatlakozott, köztük Svájc, Szingapúr és Törökország. Még számos tagállamnak alá kell írnia, illetve ratifikálnia kell.

2.9

A Genfi Szöveg értelmében a bejelentéseket a két hivatalos nyelv – az angol és a francia – közül csak az egyiken kell benyújtani.

2.10

Az Egyesült Államok várhatóan 2006 novemberében csatlakozik a Szöveghez, és az EU és az USA csatlakozása más jelentősebb kereskedelmi partnereket (Kínát, Japánt, Koreát) is csatlakozásra ösztönözhet, miáltal a lajstromozás számos jelentős országban elérhető lesz.

2.11

A javaslat kapcsolatot állít fel a Szöveg alkalmazása szempontjából egyetlen országnak minősülő EK és a hágai rendszer között, miáltal annak haszna növekszik.

3.   Részletes megjegyzések

3.1

A tanácsi határozatra tett javaslat [COM(2005) 687 final] révén az EK egyetlen országként léphet fel a Hágai Unión belül a közösségi formatervezési minta rendszerével kapcsolatban. A (közösségi formatervezési mintáról szóló) 6/2002/EK rendelet módosítása révén érvényessé válik a Genfi Szöveghez való csatlakozás.

3.2

A (közösségi védjegyről szóló) 40/94/EK rendelet módosítása révén az alicantei székhelyű Belső Piaci Harmonizációs Hivatal (OHIM) beszedheti a díjakat a Genfi Szöveg értelmében lajstromozott minták után.

3.3

A két közösségi rendelet módosítására tett javaslat jogi alapját az EK-Szerződés 308. cikke képezi.

3.4

Az Európai Parlament véleményét is kikérik. A két javaslatra nem vonatkozik az együttdöntési eljárás.

3.5

A Tanács egyhangúlag dönt a kérdésről.

4.   Költségek

4.1

A javaslat hatására többletköltségek nem várhatók, mivel az olyan rendeletek módosítására vonatkozik, amelyek közvetlenül alkalmazandók a tagállamokban.

4.2

Jelenleg a minták lajstromozásához külön benyújtási és megújítási díjat kell leróni minden olyan országban, amelyben a bejelentést benyújtják. A nemzeti benyújtási díjak a becslések alapján általában 100 euró alatt vannak, ehhez azonban a nemzetközi bejelentések esetében hozzájárul a valutaátváltás költsége és kényelmetlensége.

Brüsszel, 2006. július 5.

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Belgium, Észtország, Franciaország, Görögország, Hollandia, Lettország, Luxemburg, Magyarország, Németország, Olaszország, Spanyolország és Szlovénia. Maga az EU jelenleg nem tagja a hágai rendszernek.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/35


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hetedik keretprogram (2007–2013) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról”

COM(2005) 705 final – 2005/0277 (COD)

(2006/C 309/08)

2006. március 1-jén a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 167. cikke és 172. cikkének (2) bekezdése alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Gerd WOLF.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) 152 szavazattal 1 ellenében, 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összefoglalás

1.1

Az Európai Bizottság javaslata azokat a követelményeket, szabályokat és eljárásokat foglalja össze, amelyek segítségével a vállalatok, egyetemek, kutatóközpontok vagy más jogi személyek részesülhetnek a hetedik keretprogram támogatásaiból.

1.2

Az EGSZB üdvözli a javasolt szabályozás legnagyobb részét, javulásként értékeli, és lehetőséget lát benne az adminisztratív eljárások egyértelmű egyszerűsítésére. A bizottsági belső végrehajtási rendelkezésekre vonatkozóan, amelyek még nem állnak rendelkezésre, az EGSZB azt ajánlja, hogy – a célként kitűzött egyszerűsítés szellemében – azok esetében is ügyeljenek a nagyobb mértékű egységesítésre és a következetes megvalósításra – pl. az alkalmazandó kritériumokat illetően.

1.3

Mivel a bizottsági belső végrehajtási rendelkezéseket mindeddig még nem ismerjük, a javasolt szabályozás egyes konkrét hatásait még nem tudjuk megítélni. Ilyen esetekben (pl. a járulékos költségek megtérítése) az EGSZB azt ajánlja, hogy először maradjon meg az eddigi szabályozás, hogy a juttatások érintett fogadói ne kerüljenek esetleg rosszabb helyzetbe.

1.4

Az EGSZB üdvözli az egyes feladatok és a támogatások fogadása esetében meghatározott új támogatási határokat. Különösen azt is üdvözli, hogy ez javuláshoz vezet a KKV-k támogatásának terén.

1.5

Az EGSZB azt ajánlja, hogy minden főként államilag finanszírozott kutatási intézmény azonos kezelésben részesüljön, társasági formájától függetlenül.

1.6

Az EGSZB azt ajánlja, hogy a jövőben a szerződő felek nagyobb szabadságot kapjanak a szerződések kialakításában, valamint az eszközök megválasztásában is. Ez főként a szerződő feleknek az új ismeretekhez („foreground”), illetve a háttérismeretekhez („background”) való hozzáférési jogát érinti. Az ingyenes hozzáférési jogot lehetőségként fel kell ugyan ajánlani, de nem szabad minden esetben előírni, mint ahogyan azt bizonyos esetekben javasolják.

1.7

További részletek a 4. fejezetben.

2.   Bevezető

2.1

A hetedik keretprogramra (2007–2013) tett javaslatában (1) az Európai Bizottság meghatározta a kutatás, technológiai fejlesztés és demonstráció tervezett támogatásának céljait, tartalmát, témáit, valamint költségvetési keretét erre az időszakra. Erről, valamint az Európai Bizottság előkészítő és kiegészítő javaslatairól, főként az ún. specifikus programokról (2) az EGSZB már dolgozott ki véleményeket (3).

2.2

Az Európai Bizottság itt tárgyalt javaslata ezúttal azokat a követelményeket, szabályokat és eljárásokat foglalja össze, amelyek segítségével a vállalatok, egyetemek, kutatóközpontok vagy más jogi személyek részt vehetnek a hetedik keretprogram intézkedéseiben, vagyis részesülhetnek a program által nyújtott támogatásokból.

2.3

Fontos elem, hogy az Európai Bizottság egyszerűsíteni kívánja a kutatástámogatáshoz kapcsolódó adminisztratív eljárásait. Az EGSZB már korábbi véleményeiben is üdvözölte és támogatta ezt a szándékot; ismételten ajánlotta az adminisztratív eljárások egyszerűsítését, az ezekhez szükséges ráfordítások csökkentését, és ezáltal az európai kutatási programok hatékonyságának növelését. „A kérelmezési és engedélyezési eljárások jelenleg túl nagy munka- és költségráfordítást igényelnek, ezzel problémák elé állítják a tudomány és az ipar területén tevékenykedő felhasználókat. Szükséges, hogy a résztvevők számára érdemes legyen részt venni az európai kutatási programokban, figyelembe véve a kérelmezés kockázatát is. Ez főként a kisebb szereplőkre, mint a KKV-kre, illetve egyetemek és kutatási központok kisebb kutatócsoportjaira érvényes.”  (4) A javasolt részvételi szabályoknak tehát az elérni kívánt egyszerűsítéshez is kell vezetniük.

2.4

Az Európai Bizottság itt tárgyalt javaslata így mérvadó szabályrendszert ír le, melynek célja a Közösség által kutatásra és fejlesztésre rendelkezésre bocsátott eszközök minél hatékonyabb, sikeresebb és igazságosabb felhasználása.

2.5

A vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére vonatkozó javasolt szabályoknak olyan következetes és átlátható rendszert kell létrehozniuk, amely biztosítja a hetedik keretprogram hatékony végrehajtását, és könnyű hozzáférést biztosít a program minden résztvevője számára. Ez biztosítja a vállalkozások, kutatóközpontok és egyetemek széles skálájának támogatását és a Közösség legkülső régióiból való szereplőinek részvételét.

3.   Az Európai Bizottság javaslatának tartalma

3.1

Az Európai Bizottság által javasolt részvételi szabályok az egyszerűsítés sok aspektusát megvalósítják, mégpedig azokra az alapelvekre építve, amelyeket a hatodik keretprogram határozott meg. Néhány fontos pontot röviden összefoglalunk ebben a fejezetben.

3.2

Az Európai Bizottság javaslatának tartalma: bevezető rendelkezések, a közvetett cselekvésekben és a hozzájuk kapcsolódó eljárásokban történő részvétel feltételei, a közösségi pénzügyi hozzájárulás, az eredmények terjesztésére és felhasználására vonatkozó szabályok, az új ismeretekre és a háttérismeretekre vonatkozó hozzáférési jog, valamint az Európai Beruházási Bankkal kapcsolatos szabályok.

3.3   A közvetett cselekvésekben történő részvétel feltételei

3.3.1

A közvetett cselekvésekben legalább három olyan jogalanynak kell részt vennie, amelyek mindegyikének székhelye tagállamban vagy társult országban van, és amelyek közül egyiknek a székhelye sincs ugyanabban a tagállamban vagy társult államban, mint bármely másiké.

3.3.2

A koordinációs és támogatási cselekvésekben, valamint a kutatók képzését és karrierfejlesztését támogató cselekvésekben minimumfeltételként legalább egy jogalanynak kell részt vennie.

3.3.3

Az Európai Kutatási Tanács keretében finanszírozott, a kutatók által javasolt „felderítő” kutatási projekteket támogató cselekvésekben minimumfeltételként legalább egy, tagállamban vagy társult országban székhellyel rendelkező jogalanynak kell részt vennie.

3.4   Közösségi pénzügyi hozzájárulás

3.4.1

Kutatási és technológiafejlesztési tevékenység esetén a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 50 %-át fedezheti.

3.4.1.1

Az államháztartási szervek, a közép- és felsőfokú oktatási intézmények, a kutatóintézetek (5) és a KKV-k esetén azonban a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 75 %-át fedezheti.

3.4.2

Demonstrációs tevékenység esetén a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 50 %-át fedezheti.

3.4.3

Felderítő kutatási cselekvéssel, koordinációs és támogatási cselekvéssel, valamint kutatók képzését és karrierfejlesztését támogató cselekvéssel támogatott tevékenység esetén a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 100 %-át fedezheti.

3.4.4

A vezetéssel és a könyvvizsgálói igazolással összefüggésben, valamint a 33. cikk 1., 2. és 3. bekezdésében nem szabályozott egyéb tevékenység esetén a közösségi pénzügyi hozzájárulás az összes támogatható költség legfeljebb 100 %-át fedezheti.

3.4.5

A kiválósági hálózatokra a javaslat az átalányösszeg speciális formáját írja elő. Az átalányösszeget a részvételi szabályok állandó összegként definiálják, amelynek nagyságát a kiválósági hálózatban közreműködő kutatók száma és a cselekvés időtartama alapján határozzák meg.

3.5   További szabályok

A részvételi szabályok megállapítják a pályázati felhívások kibocsátásának eljárását, valamint a pályázatok benyújtásának, értékelésének, kiválasztásának és a szerződés odaítélésének eljárását.

A korábbi keretprogramokban kialakított értékelési folyamatot lényeges módosítások nélkül alkalmazzák. Az Európai Bizottság mintát dolgoz ki a támogatási megállapodásokhoz, amelyekben meghatározza a résztvevők egymással és az Európai Bizottsággal szembeni jogait és kötelezettségeit.

A közösségi pénzügyi támogatás a javaslat szerint három formában nyújtható: a támogatható költségek megtérítéseként, átalányösszegként vagy átalányfinanszírozásként. A felderítő kutatásra irányuló cselekvések körében az Európai Kutatási Tanács Tudományos Tanácsa tesz javaslatot megfelelő finanszírozási módokra.

3.6

A terjesztés, a felhasználás és a hozzáférési jogok (tulajdonviszonyok, védelem, közzététel, terjesztés és felhasználás, a háttérismeretekkel és az új ismeretekkel kapcsolatos hozzáférési jogok) tekintetében maximális folytonosságot kell biztosítani. A módosításoknak nagyobb rugalmasságot kell nyújtaniuk a résztvevőknek a projektek lebonyolítása során. A háttérismeretek kizárásának és a részvételi szabályokban előírtaktól eltérő feltételek meghatározásának lehetősége megmarad. A terjesztési és a közzétételi követelmények között javult az összhang.

3.7

A hatodik keretprogramhoz hasonlóan a konzorcium résztvevői felelnek a rájuk bízott feladatok teljes körű ellátásáért akkor is, ha valamely résztvevő nem teljesíti kötelezettségeit. Megszűnik ugyanakkor a hatodik keretprogramban a cselekvések többségére előírt egyetemleges pénzügyi felelősség. A közösségi költségvetésből finanszírozott európai kutatás kockázatainak értékelésétől függően sor kerülhet egy olyan mechanizmus felállítására, amely fedezetet nyújt a valamely résztvevő részéről a Közösséggel szembeni visszatérítési kötelezettség teljesítésének elmulasztásából fakadó pénzügyi kockázatra. Ezért bankgaranciát csak abban a ritka esetben kell kérni, ha az előfinanszírozás a támogatás több mint 80 %-át teszi ki.

4.   Az EGSZB megjegyzései

4.1

Egyszerűsítés. Az EGSZB támogatja azt a rendkívül fontos célt, mely szerint egyszerűsíteni kell az Európai Bizottság által alkalmazott, illetve általa a kutatás-technológiafejlesztés szereplőitől megkövetelt eljárásokat. Az EGSZB további megjegyzéseit konstruktív hozzájárulásnak szánja ehhez, és tudatában van annak, hogy e cél megvalósítása az általános költségvetési előírásokat és az átláthatóság iránti, EGSZB által is támogatott követelményt tekintve nem egyszerű feladat. Különösen kívánatos lenne kiválasztott kísérleti projekteken próbálni ki a tovább egyszerűsített adminisztratív eljárásokat a jogi lehetőségek keretében; az ennek során nyert tapasztalatok segíthetnének a döntésben a jövőbeli cselekvések esetén.

4.1.1

Javítások. Az EGSZB elismeri, hogy az Európai Bizottság erőfeszítéseket tesz e cél elérése és a lehető legjobb közösségi kutatástámogatás biztosítása érdekében. Ennek megfelelően az előterjesztett javaslatok több pontjában nyilvánvaló javulást lát az eddigi eljárásmódokhoz képest, mint pl. a költségek megtérítése esetében (30. és 31. cikk), valamint a támogatási formák, illetve a támogatási megállapodások, szerződések és kijelölési okmányok esetében (18. és 19. cikk); utóbbiaknál azonban csak akkor, ha a fizetési és elsősorban a tájékoztatási módokat is egyszerűsítik. Ebben az összefüggésben az EGSZB utal korábbi véleményeire (6), melyek az Európai Bizottság által megkövetelt eljárásoknak más támogató vagy felügyelő szervek eljárásaival való tartalmi és időbeli egyeztetésének egyszerűsítését érintik (7).

4.1.2

Egységesítés. Az egyszerűsítés célját szolgálja az Európai Bizottság által alkalmazott vagy megkövetelt eljárások (pl. a költségek nyilvántartása vagy a hitelképességi vizsgálatok) nagyobb mértékű egységesítésére való törekvés is. Ezt a törekvést az EGSZB a közösségi belső piacra és a nagyobb jogbiztonságra való tekintettel teljes mértékben helyesli (8). A teljes egységesítés sajnos nem fog sikerülni, amíg a támogatások különböző fogadói a különböző tagállamokban – pl. az egyetemek – a maguk részéről nem alkalmaznak egységes vagy annak megfelelő elszámolási rendszert.

4.2

További szabályok és cselekvések. Az egyszerűsítés és egységesítés azonban további cselekvéseket követel az Európai Bizottság részéről, amelyeket csak a szóban forgó javaslatban említettek először, mint pl. a 16. cikk 4. pontjában: „A Bizottság szabályokat fogad el és tesz közzé annak biztosítására, hogy a közvetett cselekvések résztvevői létezésének, jogállásának és pénzügyi kapacitásának ellenőrzése következetes módon történjék.” Mivel ezek a további szabályok, amelyeket a következőkben „az Európai Bizottság belső végrehajtási rendelkezéseiként” említünk, még nem állnak rendelkezésre, egyes esetekben jelenleg még nem tudjuk megítélni, milyen következményekkel járnak az ezektől függő bizottsági javaslatok.

4.2.1

Egységes értelmezés és kritériumok. Az EGSZB ezenkívül azt az elvárását fejezi ki, hogy az Európai Bizottság belső végrehajtási rendelkezéseit, főként a projekteket érintő jogi és pénzügyi rendelkezéseket, a Bizottság minden érintett szerve egységesen értelmezze, hogy ezek a szabályok további fontos lépést jelenthessenek az egyszerűsítés és egységesítés irányába, ne kerüljenek nehezebb helyzetbe a kutatás-technológiafejlesztés szereplői az eddigi eljárásmódokhoz képest. Általánosságban azt ajánlja az EGSZB, hogy ahol az Európai Bizottság szóban forgó javaslata még mozgásteret hagy az értelmezésnek, ott a jogbiztonság érdekében további pontosításokkal szűkítsék le ezeket a belső végrehajtási rendelkezésekben.

4.2.2

Támogatási intézkedések. Az Európai Bizottság által már felkínált, illetve javasolt „helpdeskeknek” és információs központoknak kell biztosítaniuk, hogy a Bizottság által adott információk koherensek és egységesek legyenek. Az EGSZB ezt fontos és hasznos intézkedésnek látja. Ugyanígy arra is kell ügyelni, hogy az Európai Bizottság belső eljárásai és a projektekkel foglalkozó tisztviselők által állított követelmények és döntések esetében is biztosítva legyen az egységes eljárásmód.

4.2.3

Tájékoztatás. Így többek között azt is el kell kerülni, hogy – indokolt esetektől eltekintve – a projektfelelősök a szabályzatban előírt jelentések mellett további időszaki jelentéseket is követeljenek, vagy hogy ugyanazt az információt eltérő formában több jelentésben is meg kelljen adni (9). Fontos tehát a tájékoztatási rendszer egységesítése is; a tartalom a lényeges ugyanis, nem a formalitások.

4.2.4

Félidős értékelés (Midterm-Assessment). Az EGSZB mindemellett azt ajánlja, hogy a hetedik keretprogram hét éves futamidejét tekintve az időszak felének eltelte után kerüljön sor a program, valamint a részvételi szabályok félidős értékelésére is, hogy lehetséges legyen az esetleg szükséges kiigazítások megtétele.

4.2.5

Projektfelelősök. Az egyszerűsítés, egységesítés és általában véve a hatékony adminisztratív eljárások fontos előfeltétele emellett, hogy a projektekért felelős tisztviselők – a szükséges folytonosság értelmében is (ld. a következő pontot) – kiváló szakmai ismeretekkel rendelkezzenek és a résztvevőket is ismerjék; nem lenne elegendő, ha feladatuk csak az adminisztratív funkcióra korlátozódna, alapos szakmai és környezeti ismeretek nélkül. Az EGSZB utal az ezzel kapcsolatban megfogalmazott ismételt ajánlásaira (10). (11)

4.3

Folytonosság. Mivel minden új szabályozás következménye a folytonosság megszakadása és az egyéb veszteségek, gondosan mérlegelni kell, hogy az Európai Bizottság által javasolt változtatások valóban jelentősen javító erejű hatással járnak-e, amelyekhez képest elhanyagolhatók az említett veszteségek, vagy pedig inkább a régi szabályozást kell-e fenntartani. Az EGSZB elismeri, hogy a bizottsági javaslatban sok bevált szabályozás megmarad. Egyes módosítási javaslatok esetében azonban nem világos, hogy valóban javuláshoz vezetnek-e az eddig érvényes szabályozáshoz képest. Az EGSZB azt ajánlja, hogy ezekben az esetekben az Európai Bizottság a folytonosság jegyében cselekedjen.

4.4

A Közösség pénzügyi hozzájárulása – Költségtérítés és támogatási formák. A még nyitott kérdések (pl. a 4.5. pont esetében) kielégítő magyarázatát feltételezve az EGSZB messzemenően felismeri és támogatja a javulást az Európai Bizottság megfelelő javaslataiban.

4.4.1

KKV-k. Az EGSZB különösen üdvözli, hogy (a 33. cikk 1. bekezdése szerint) a támogatási határok pl. a KKV-k esetében (12) 50 %-ról 75 %-ra emelhetők. Korábbi ajánlásainak sikerét látja ebben, amelyek szerint több és jobb ösztönző tényezőt kell teremteni a KKV-knek a hetedik keretprogramban való nagyobb részvételéhez, és ezáltal a KKV-k és a kutatóintézetek között is erősebb hálózatokat létrehozni (13).

4.4.2

Felsőoktatási intézmények stb. Az EGSZB hasonlóképpen üdvözli azt is, hogy az államháztartási szervek, a közép- és felsőfokú oktatási intézmények és a kutatóintézetek esetében is 75 % a támogatási határ (szintén 33. cikk, 1. bekezdés, második mondat). A 33. cikk egyértelműbb strukturálását ajánlja, hogy könnyebben lehessen különbséget tenni a nyereséget elérni kívánó szerződő felek, illetve a közhasznú érdekeket képviselők között.

4.4.3

Átlagos személyi költségek. Azt a lehetőséget, hogy a résztvevők részéről átlagos személyi költségek határozhatók meg (31. cikk, 3. a) pont), az EGSZB előnynek értékeli az egyszerűsítés szempontjából.

4.4.4

Irányítási költségek. Szintén üdvözlendő, a szükséges folytonosság jegyében is, az irányítási költségek 100 %-os megtérítésének fenntartása. Az a javaslat azonban, amely szerint az ilyen költségek esetében eddig érvényes 7 %-os felső határt feltétel nélkül el kell törölni, problematikusnak tűnik, ha csak valamely más módon nem határoznak meg szigorúbb követelményeket a szükséges irányítási költségekre vonatkozóan. Egyrészt helyes, hogy az eddig 7 %-os határ éppen az eddig megkövetelt nagy adminisztrációs, koordinációs stb. ráfordítás miatt túl alacsonynak bizonyult és ezért fel kellett emelni. Másrészt azonban el kell kerülni, hogy minden vezetési költség korlátlan megtérítése az irányítási ráfordítások nem kívánatos növekedéséhez vezessen – csökkentésük helyett.

4.5

Az egyetemek többletköltségei. Az Európai Bizottság javaslata értelmében megszűnne az az eddig fennálló lehetőség, hogy az egyetemek és más kutatóintézetek az ún. többletköltségek (Additional Cost) (14) 100 %-át elszámolhassák. Bár a javaslat több más kiszámítási modellt kínál ehelyett, az EGSZB problematikusnak tartja e lehetőség megszűnését. Ezek az intézmények ugyanis általában nem rendelkeznek megfelelő analitikus könyveléssel a teljes költség (Full Cost) (15) nyilvántartására. Az Európai Bizottság által lehetséges alternatívaként javasolt átalányösszeg esetében emellett még látható, hogy az nem vezet-e a helyzet egyértelmű rosszabbodásához így, hogy a végrehajtáshoz szükséges belső bizottsági rendelkezések még nem léteznek (ld. fent). Az EGSZB ezért azt ajánlja, hogy az ilyen intézmények esetében, amennyiben nem rendelkeznek az összes költség elszámolásával, maradjon meg az eddigi szabályozás, a többletköltségek 100 %-os megtérítése, legalábbis addig, amíg nincs garancia arra, hogy más elszámolási modellek (16) nem vezetnek a helyzet rosszabbodásához az eddigi szabályozáshoz képest.

4.6

A kutatóintézetek társasági formája. Az EGSZB szerint az állam által finanszírozott kutatóintézeteket társasági formájuktól függetlenül minden tekintetben (és minden cikkben, pl. a 33. cikk 1. bekezdésében és a 38. cikk 2. bekezdésében) azonos módon kell kezelni. Ez pl. azt jelenti, hogy a magánjog szerint alapított közhasznú kutatóintézetek vagy kutatóközpontok, amelyeket nagyrészt az állam finanszíroz (17), a közjog szerint alapított szervezetekkel egyenlőként kell kezelni. Az ilyen kutatóintézetek – a tagállamok szempontjából – legalkalmasabb társasági formájának megválasztása végső soron a tagállamok jogalkotói kiváltsága, és ez semmi esetre sem vezethet a közösségi kutatástámogatás általi különbségtételhez.

4.7

Szellemi tulajdon. A javasolt szabályozások esetében (39–43. cikk) biztosítani kell, hogy a szellemi tulajdonjogokat – amelyek az EU által az adóbevételekből finanszírozott kutatási eredményeken alapulnak – ne lehessen ellenőrizetlenül Európán kívüli cégekre átruházni.

4.7.1

Nyílt forráskódú szoftverek. A Közösség által támogatott kutatási projektek keretében kifejlesztett szoftvereknek jelenleg általában csak akkor van esélyük az elterjedésre és használatra, valamint ezáltal az erre épülő kereskedelmi verziókra és szolgáltatásokra, ha nyílt forráskódú szoftverként terjesztik őket. E célból a konzorciumnak a lehető legnagyobb mozgásteret kell biztosítani a licencfeltételek kialakításánál.

4.8

Hozzáférési jogok. A szerződő feleknek a háttérismeretekhez („background”) és az új ismeretekhez („foreground”) való hozzáférési jogai (48–52. cikk) (18) esetében nem egy szerződő fél (pl. egyetem vagy kutatóközpont) minden ismerethez való hozzáférési jogáról van szó, hanem csak az olyan ismeretekhez való hozzáférési jogokról, amelyek a közös projektben résztvevő szervezeti egység(ek) vagy csoport(ok) munkáján, illetve előkészítő munkáin alapulnak és amelyek a másik fél számára szükségesek ahhoz, hogy elvégezze tevékenységét a közvetett intézkedés keretében. Az EGSZB ezért üdvözli a 48. cikket, amely lehetővé teszi, hogy minden projekt esetében külön meghatározzák ezt a tényt, és a pozitív és/vagy negatív ismeretek listájának  (19) formájában tegyék ismertté a szerződő felek számára. A pozitív listák révén emellett elkerülhető, hogy olyan háttérismeretek kerüljenek nyilvánosságra, amelyek bizalmasságát garantálni kell. Annak érdekében azonban, hogy a projektek megkezdését ne késleltessék szükségtelenül, ésszerű lenne a projektkezdéstől számított pl. maximum 6 hónapos határidő engedélyezése az említettek meghatározására.

4.9

Jogdíjmentes hozzáférési jogok az ismeretekhez. Az EGSZB aggályait fejezi ki az olyan szabályozásokat illetően, amelyek az ismeretekhez korlátlan jogdíjmentes hozzáférést tesznek lehetővé. Általánosságban azt ajánlja, hogy a projektekben részt vevő partnereknek lehetőleg nagy mozgástere legyen a legjobb megállapodás megkötéséhez. Így pl. az is ésszerű lehet, hogy a kutatás-technológiafejlesztés szereplői is díjmentes hozzáférési jogokat kapjanak.

4.9.1

Cselekvések végrehajtását szolgáló háttérismeretek. Alapvetően üdvözlendő az a javaslat, hogy a kutatás-technológiafejlesztés résztvevői mindig jogdíjmentesen kapjanak hozzáférési jogokat a háttérismeretekhez, amennyiben azok szükségesek egy közvetett cselekvés végrehajtásához. Egy ilyen jellegű kizárólagos szabályozás azonban egyes esetekben problémákat okozna az érintetteknek. Az EGSZB ezért az 50. cikk 2. bekezdésében az utolsó mondat módosítását javasolja (20).

4.9.2

Az új ismeretek felhasználását szolgáló háttérismeretek. Alapvetően üdvözlendő, mégis nagyon problematikus az a javaslat, hogy a kutatás-technológiafejlesztés résztvevői mindig jogdíjmentesen kapjanak hozzáférési jogokat a háttérismeretekhez, amennyiben azok szükségesek az új ismeretek felhasználásához. A háttérismeretek a kutatás-fejlesztés résztvevőinek saját eszközeiből vagy korábbi támogatók eszközeiből, illetve az adott tagállam közpénzeiből jöttek létre, és az ezzel összefüggő kötelezettségek és feltételek érvényesek rájuk (21). Ha az Európai Bizottság által javasolt szabályozás érvénybe lépne, fennállna annak veszélye, hogy éppen a kutatás-technológiafejlesztés különösen tehetős szereplői, illetve a nagy szaktudás-potenciállal rendelkezők nem tudnak vagy nem akarnak részt venni, és így kizárnák részvételüket. Az EGSZB ezért az 51. cikk 1. bekezdésének törlését vagy módosítását ajánlja (22).

4.9.3

Felderítő kutatás. Bár a felderítő kutatás esetében nagyrészt az alapkutatás terén végzett kutatási-fejlesztési munkákról van szó, az EGSZB többször utalt arra, hogy sok esetben (23) nem egyértelműek a határok az alapkutatás és az alkalmazás között. E téren ezért szintén a fent említett negatív hatások várhatók. Ezt mindenképpen el kell kerülni, és megfelelően figyelembe kell venni a szabályozásban. Az EGSZB ezért az 52. cikk 1. bekezdésének törlését vagy a fentieknek megfelelő módosítását ajánlja (24).

4.9.4

Speciális csoportok. Az európai bizottsági javaslatból hiányzik a speciális csoportok esetében végzett tevékenységek meghatározása. Ezek leírását semmiképpen sem szabad összekeverni vagy éppen egyenlővé tenni a felderítő kutatással.

4.10

Az eszközök szabad választása. Az EGSZB megismétli ajánlását (25), amely szerint a projekteket nem szabad előre bizonyos eszközökre szabni, hanem „a kérvényezőknek az eszközöket hozzá kell tudni igazítaniuk a projektek optimális struktúrájához és nagyságához szükséges mindenkori feladathoz. Csak ezáltal kerülhető el, hogy olyan projektek szülessenek, melyek nagyságuk és struktúrájuk szerint az előírt eszközökhöz igazodnak, ahelyett, hogy az optimális tudományos-technikai követelményekhez igazodnának. Az eszközöknek kell a kutatás és fejlesztés munkafeltételeit és célkitűzéseit szolgálniuk, nem pedig fordítva.” Ebből a szempontból főként a különleges célú kutatási projekteket (Specific Targeted Research Projects, STREP) továbbra is rendelkezésre kell bocsátani, mivel ezek különösen alkalmasak elsősorban a KKV-k és a kisebb kutatócsoportok részvételére.

4.11

Az egyetemleges pénzügyi felelősség megszűnése. Az EGSZB üdvözli, hogy megszűnik az egyetemleges pénzügyi felelősség elve; emlékeztet arra, hogy már a hatodik keretprogramra vonatkozó korábbi ajánlásaiban (26) is utalt az egyetemleges pénzügyi felelősség problematikájára.

4.11.1

Kockázati alap. Az EGSZB ennek megfelelően támogatja az esetleges kockázatok fedezésére létrehozandó kockázati alapot, amelybe (38. cikk 1. bekezdés) a közvetett cselekvésekre jutó támogatás egy kis százalékát kell befizetni. Ajánlatos lenne azonban, hogy az Európai Bizottság a pályázati kiírás megjelenésekor ismertetné a tervezett százalékos arányt – amelyet a kockázatok megbecslése alapján határoznak meg. Az EGSZB azt is üdvözli, hogy az e célra képzett tartalék esetleges maradványát előirányzott bevételként visszavezetik a keretprogramba.

4.11.2

Mentesség. Az EGSZB azonban azt ajánlja, hogy minden olyan kutatási intézmény, amelyet az állam finanszíroz (27), mentesüljön ez alól (a 38. cikk 2. bekezdése szerint), mégpedig társasági formájától függetlenül.

4.11.3

A projekt megszüntetése. Az EGSZB utal a projektpartnereknek a (18. cikk 4. bekezdésében) javasolt technikai egyetemleges pénzügyi felelősségére. Az EGSZB véleménye szerint egy konzorciumnak kell döntési lehetőséget adni egy projekt esetleges megszakításáról arra az estre, ha a projekt folytatása tudományos-technikai okból vagy túl nagy pénzügyi ráfordítás miatt nem ésszerű vagy nem elvárható. A 18. cikk 4. és 5. bekezdését erre vonatkozóan módosítani kell.

4.12

Programbizottságok. Az Európai Bizottság javaslata értelmében a programbizottságokat fel kell menteni a támogatásra javasolt projektek elfogadásának feladata alól. Az EGSZB szerint azonban ennek csak akkor kellene így történnie, ha az Európai Bizottság a projektek kiválasztása során a szakértők véleményét követi. Egyéb esetekben, amint a munkaprogramok és a költségvetés elfogadása során is, szükséges az illetékes programbizottságok hozzájárulása. Kompromisszumos megoldást jelenthetne, ha a programbizottság az értékelés lezárása után kapna egy végrehajtási tervet a pályázati kiírásra vonatkozóan („call implementation plan”), amelyet megvitat és formálisan döntést hoz róla. Ez nem eredményezne késlekedést, mert a programbizottság már nem egyenként döntene a projektekről.

4.13

Támogatási megállapodás. Az e szempontból lényeges 19. cikk 8. bekezdése a Kutatók Európai Chartájára és a kutatók felvételi eljárásának magatartási kódexére vonatkozik. Az EGSZB utal arra, hogy a charta csak ajánlás jellegű, és ezért nem lehet ilyen módon kötelező érvényűvé tenni. Emlékeztet emellett arra, hogy a charta sok elemét üdvözli ugyan, mégis átdolgozását ajánlotta, főként a túlszabályozás és néhány nem eléggé megfogható kritérium miatt (28).

4.14

Európai Beruházási Bank. Az EGSZB üdvözli azt a javaslatot (és az ahhoz javasolt részletes szabályokat), hogy a Közösség finanszírozást nyújthat az Európai Beruházási Banknak a hetedik keretprogramban kitűzött kutatási célokat szolgáló kölcsönök kockázatainak fedezéséhez. Ilyen kölcsönök főként demonstrációs projektekre (pl. az energia- vagy a biztonságkutatás területén) használhatók fel.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  COM(2005) 119 final

(2)  COM(2005) 439, 440, 441, 442, 443, 444, 445 final

(3)  HL C 65., 2006.3.17. és CESE 4583/2006

(4)  HL C 65., 2006.3.17.

(5)  A bizottsági javaslat 2.3 cikkében definiálja a „kutatóintézet” fogalmát; más helyeken a „kutatóközpont” fogalmat használja szinonimaként.

(6)  HL C 110., 2004.4.30

HL C 157., 2005.6.28.

HL C 65., 2006.3.17.

(7)  HL C 157., 2005.6.28.

(8)  Az Európai Bizottság szóban forgó javaslatának keretein túl még az összes közösségi támogatási intézkedés – beleértve a VIK programot vagy a strukturális alapokat is – kifizetési eljárásának nagyobb egységesítése is kívánatos lenne.

(9)  Ld. az előző két lábjegyzetet is.

(10)  Pl. 9.8.4. pont, HL C 204., 2000.7.18.

(11)  Ld. a 6. lábjegyzetet

(12)  Mint a közintézmények, felsőoktatási intézmények, középiskolák és kutatóintézmények esetében is.

(13)  Az EGSZB ebben az összefüggésben egy korábbi ajánlására utal, amely szerint a szabadalmi jog terén újra be kell vezetni egy türelmi időt (angolul: grace period), miközben azonban nem lenne szükséges a tudományos publikációhoz kötni az elsőbbségi igényt. Ld. CESE 319/2004, 2.5. és a következő pontok, HL C 110., 2004.4.30.

(14)  AC-költségmodell: a szerződő felek közvetlen támogatható többletköltségeinek elszámolása, hozzászámítva a közvetett költségekre számított átalányösszeget, a többletköltségmodell (Additional Cost model, AC) szerint. A hatodik kutatás-fejlesztési keretprogramban az átalányfinanszírozás az összes közvetlen költség 20 %-ának felel meg, levonva az alvállalkozói szerződések költségeit.

(15)  FC-költségmodell: a szerződő felek közvetlen és közvetett támogatható többletköltségeinek elszámolása, a teljes költség modellje (Full Cost model, FC) szerint; különleges eset az FCF-modell: a szerződő felek közvetlen támogatható többletköltségeinek elszámolása, hozzászámítva a közvetett költségekre számított átalányösszeget, a teljes költség modellje és az átalány (Full Cost Flat rate model, FCF) szerint. Az átalányösszeg az összes közvetlen költség 20 %-át teszi ki, leszámítva az alvállalkozói szerződésekre fordított költségeket. Az összköltség a hatodik keretprogramban mindhárom költségmodell esetén (FC, FCF és AC) egyszerűen a közvetlen és közvetett költségek összegeként számítható ki.

(16)  A közvetett költségek fedezésére (overhead) szolgáló esetleges átalányösszeget (flat rate) a 32. cikkben a kutatási-technológiafejlesztési tevékenységek esetében a támogatható közvetlen költségek legalább 20 %-ában kellene meghatározni, leszámítva az alvállalkozói szerződésekre fordított közvetlen költségeket. Ez a szabályozás volt érvényben már a hatodik keretprogramban is az FCF- és az AC-modell szerinti elszámolások esetében, és fenn kellene tartani a folytonosság és a részt vevő szervezetek különböző könyvelési rendszereinek való megfelelés érdekében.

(17)  Németországban pl. olyan kutatószervezetek, mint a Helmholtz-Gemeinschaft, a Fraunhofer-Gesellschaft, a Leibniz-Gemeinschaft vagy a Max-Planck-Gesellschaft; Hollandiában pl. a Netherlands Organisation for Scientific Research – Nederlandse Organisatie voor Wetenschappelijk Onderzoek (NWO).

(18)  Az EGSZB utal arra, hogy az Európai Bizottság javaslatának német nyelvi változatában az 50. és az 51. cikk 1. bekezdésében fordítási hibák találhatók az angol változattal szemben. Az EGSZB jelen véleménye itt a bizonyára helyes angol változatra vonatkozik!

(19)  Pozitív lista: minden olyan ismeret és témakör felsorolása, amelyet hozzáférhetővé kell tenni. Negatív lista: minden olyan ismeret és témakör felsorolása, amelyet NEM kell hozzáférhetővé tenni.

(20)  Egy lehetőség az 50. cikk 2. bekezdése utolsó mondatának módosítására: „However, RTD Performers shall grant access rights to background on a royalty-free basis, unless for justified exceptions otherwise agreed by all participants before their accession to the grant agreement”.

(21)  Pl. Németországban a munkavállalók találmányairól szóló törvény is.

(22)  Egy lehetséges módosítás: „RTD-Performers shall grant access rights to background needed to use the foreground generated in the indirect action on a royalty-free basis unless otherwise agreed by all participants before their accession to the grant agreement”.

(23)  Pl. mikrobiológia, lézer, IKT.

(24)  Az 52. cikk 1. bekezdése pl. a következőképpen hangozhatna: „In the case of frontier research actions, access rights to foreground for the implementation of the project shall be granted royalty-free. Access rights to foreground for use shall be under fair and reasonable conditions or royalty-free as agreed by all participants before their accession to the grant agreement”.

(25)  3.4. pont, HL C 157., 2005.6.28.

(26)  HL C 94., 2002.4.18.

(27)  Ld. fent: minden államilag finanszírozott kutatási intézmény azonos kezelése.

(28)  HL C 65., 2006.3.17.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/41


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi (Euratom) rendeletre az Európai Atomenergia-közösség hetedik keretprogramjának (2007–2011) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról”

COM(2006) 42 final – 2006/0014 (CNS)

(2006/C 309/09)

2006. március 8-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Atomenergia Közösséget létrehozó szerződés 7. és 10. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Egységes piac, termelés és fogyasztás” szekció véleményét 2006. május 31-én elfogadta. (Előadó: Antonello PEZZINI.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i) 156 szavazattal 3 ellenében, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság javaslatait az alábbiakra vonatkozó új szabályokról: a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvétele a nukleáris területen való kutatási, fejlesztési és képzési hetedik keretprogramban (2007–2011), valamint a kutatási eredmények terjesztése.

1.2

A javaslatok célja az eljárások és a módszerek egyszerűsítése és ésszerűsítése a 2005. évi és a 2006. márciusi Európai Tanács által felülvizsgált lisszaboni stratégia megvalósítása érdekében, valamint a célból, hogy megfeleljünk a kutatás különböző szereplői és a végfelhasználók igényeinek. Ezen intézkedések eredményességének végső értékelése azonban csak a megfelelő végrehajtási előírások meghatározása után lehetséges.

1.3

A III. címig bezárólag az Európai Bizottság javaslatai szinte azonosak a nem nukleáris területen (1) kialakított hetedik kutatási, fejlesztési és képzési keretprogram vonatkozásában javasolt intézkedésekkel, bár a cikkek számozása eltér. (2) Az EGSZB ezért utal a fenti tárgyban elfogadott véleményére, megismétli és kiemeli az abban foglalt észrevételeket (3), amelyek a vizsgált javaslatra – annak a III. cím végéig terjedő részére –is érvényesek.

1.4

Az EGSZB úgy véli, hogy a magfúzió területén működő európai program példaként kell, hogy szolgáljon a közösségi erőfeszítések valós összefogására és az intézkedések átfogó koordinációjára az európai fúziós fejlesztési megállapodás (EFDA) és a társulási szerződések keretében.

1.4.1

Ez a program alapvető szerepet játszik az EU-ban a fúziósenergia-kutatás területén, és pénzeszközök, valamint humántőke formájában nyújtott, folyamatos közösségi támogatásban nyilvánul meg. Az ITER/DEMO projekt (4) tevékenységeinek köszönhetően magas fokú környezeti fenntarthatóság jellemzi.

1.5

Az EGSZB meg van győződve arról, hogy a nukleáris energia (5), amely jelenleg az Unióban termelt elektromos energia körülbelül egyharmadát teszi ki (6), hozzájárul az energiaellátás függetlenségéhez és biztonságához (7), valamint – a kiotói egyezmények tiszteletben tartásával – az európai gazdasági fejlődés fenntarthatóságához. Mindennek azonban az a feltétele, hogy a nukleáris hulladék kezelésére vonatkozóan egyre jobb, hatékonyabb és biztonságosabb előírásokat alkalmazzanak, és versenyképes európai kutatás és ipar jöjjön létre a nukleáris technológia, valamint szolgáltatások területén.

1.6

Az EGSZB megfelelőnek tartja a kutatási, képzési, demonstrációs, koordinálási és támogatási tevékenységek, továbbá a kiválósági hálózatok és a fúziós energia kutatására előirányzott pénzügyi keret vonatkozásában kijelölt közösségi finanszírozás szintjeit.

1.6.1

Az EGSZB hangsúlyozza: az egyes tagállamok igényeinek és adottságainak megfelelően elő kell mozdítani a tiszta és biztonságos technológiák kutatását és alkalmazását, valamint amellett száll síkra, hogy tiszteletben kell tartani azon különböző tagállamok döntését, amelyek nem a nukleáris energiában látják a megoldást jövőbeni energiaszükségletük fedezésére, és ezt a kutatási programokban is figyelembe veszik.

1.7

Az EGSZB kiemeli a képzésre, valamint a kutatók karrierfejlesztésére irányuló intézkedések szerepét; ugyanakkor hangsúlyozza, hogy ezen intézkedések különleges jelentőségűek a magánszektor, a civil társadalom és a polgárok számára.

1.8

Az EURATOM 7. keretprogramjában és annak egyedi programjaiban való részvétel szempontjából az EGSZB alapvető jelentőségűnek tartja egy egyszerű, szemléletes, érthető, világos és átlátható jogszabályi keret meghatározását, amely mindenekelőtt biztonságot képes nyújtani a lehetséges résztvevők – különösen a kisebb méretű egységek – számára a programokhoz való hozzáférés elveit és kritériumait, az értékelést és a kiválasztást, továbbá a szerződések megszövegezését és a projektek kezelését illetően.

1.8.1

Az EGSZB sajnálatát fejezi ki, hogy ez a szempont nem mindig jut kifejezésre a rendeletjavaslatban; úgy véli, hogy e szabályok hatékonyságát megfelelő idő letelte után, független szakértőkkel felül kell vizsgáltatni, és a vizsgálatról készült jelentést továbbítani kell a Tanács és az EGSZB részére.

1.9

Az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlen a kutatási eredmények hasznosítása és terjesztése, mert csak így lehet tiszteletben tartani az európai adófizetőkre alkalmazandó „megfelelő ár-érték arány”(value for money) elvet. Ebben az összefüggésben emlékeztet arra, hogy mindenkor meg kell találni a helyes egyensúlyt egyrészről a közösségi érdekek oltalma és a tagállamok szellemi és ipari tulajdonjogokkal kapcsolatos (akár a védelem területén fennálló) specifikus érdekei, másrészről azon hasonlóan jelentős kockázatok között, amelyek akkor lépnének fel, ha az ágazatban elégtelen módon terjesztenék a tudományos és műszaki információkat.

1.9.1

Az EGSZB úgy véli, hogy elengedhetetlen az IPR-HELPDESK fejlesztése, a támogatási szerződések lehetséges résztvevőire irányuló pontos és proaktív jellegű segítségnyújtás, továbbá a kutatók képzését és karrierfejlesztését támogató, valamint a konzorciumi megállapodások előkészítésének és aláírásának szakaszára irányuló közvetett cselekvések céljából.

2.   Indokolás

2.1

Az EGSZB örömét fejezi ki azzal kapcsolatban, hogy a konzultációra irányuló kérelmet időben megkapta, ugyanakkor természetesen tudatában van kizárólagos illetékességének az EURATOM-Szerződésre vonatkozó konzultáció területén. Az EGSZB nagy jelentőséget tulajdonít ezen illetékességnek, mert a nukleáris energia ágazata a társadalom számára rendkívül érzékeny téma, amelynél megfelelő tájékoztatásra és konzultációra van szükség.

2.2

Az atomenergia ugyanis rendkívül bonyolult problémákat vet fel a polgárok bevonása, a jelentős kockázatok, valamint a hulladékkezeléshez kapcsolódó gondok tekintetében.

2.2.1

Az EGSZB szerint világosan kifejezésre kell juttatni azt, hogy ebben az ágazatban szükség van a teljesítmény és a biztonság/megbízhatóság értékelésére szolgáló modellek fejlesztésére és az állandó tájékoztatási, konzultatív és képzési mechanizmusok létrehozására.

2.2.2

Arról van szó, hogy jobban kell megszervezni az irányítás folyamatát, meg kell határozni a legésszerűbb stratégiai döntéseket és választ kell adni a polgárok atomenergiával és annak hosszú távú következményeivel kapcsolatos aggodalmaira.

2.3

Az EGSZB már kifejezte véleményét (8) a közigazgatási eljárások egyszerűsítésére (9), valamint az ezekhez kapcsolódó kiadások csökkentésére irányuló, az Európai Bizottság által javasolt megoldásokkal kapcsolatban, melyeket az EU hetedik keretprogramjára, illetve az EURATOM hetedik keretprogramjára vonatkozó, 2005. április 6-án elfogadott határozatjavaslatok tartalmaznak.

2.3.1

Az Európai Bizottság „a sikeresség szempontjából kritikus” tíz alapvető intézkedést jelölt meg, amelyeket végre kell hajtani a hetedik keretprogramhoz való hozzáférésre, az abban való részvételre, valamint a keretprogram kezelésére irányuló folyamatok egyszerűsítése érdekében. Ezzel a témával kapcsolatban az EGSZB kijelentette: „a kérelmezési és engedélyezési eljárások jelenleg túl nagy munka- és költségráfordítást igényelnek, ezzel problémák elé állítják a tudomány és az ipar területén tevékenykedő felhasználókat. Az európai kutatási programban való részvétel legyen vonzó az érdekelt szereplők számára” (10), ugyanakkor ellensúlyozza a pályázati dosszié benyújtásához kapcsolódó kockázatokat.

2.3.2

Az EGSZB ezenkívül felhívta a figyelmet az alábbiakra: „a KKV-kat még erősebben be kell vonni a kutatási, fejlesztési és innovációs folyamatokba”, hangoztatta továbbá, hogy „az új high-tech termékek fejlesztésére és piacra dobására alapított KKV-k sikerességéhez főként kezdőtőkével és kockázati tőkével való ellátottság szükséges…”. Az eljárásoknak azonban megvalósíthatónak és a KKV-khez mért nagyságrendűnek kell lenniük. (11)

2.3.3

Az Európai Bizottság szolgálatai az alábbi pontokat jelölték meg az eljárások szabályozásának egyszerűsítésére vonatkozóan:

kisszámú finanszírozási modell, amelyek biztosítják a 6. keretprogram eszközeivel való folytonosságot, valamint a felhasználás nagyfokú rugalmasságát,

hatékony, teljes körű és megfelelő időben történő tájékoztatás, egyhangú és egységes értelmezés mind az EK hetedik keretprogramja, mind az EURATOM hetedik keretprogramja célkitűzéseire és alkalmazási módozataira vonatkozóan,

a résztvevők által benyújtandó adatok ésszerűsítése, a kétlépcsős eljárás kiterjesztése, valamint az elektronikai eszközök szisztematikus alkalmazása a pályázatok benyújtása során,

az EU pénzügyi érdekeinek védelme, anélkül, hogy ez túlzott terheket hárítana a résztvevőkre, az előzetes ellenőrzések minimálisra csökkentése, az ellenőrzések alapjául az előre meghatározott, egységes kritériumok listáját használva,

a konzorciumok független működése, nagy rugalmasságot biztosító szerződések segítségével, valamint az átalányelőlegek széleskörű használata révén, előzetesen meghatározott költségek és független külső auditok alapján,

gyorsabb kiválasztási eljárások, ennek során a bizottsági eljárást egy a tájékoztatási eljárásra alapuló egyszerűbb eljárással kell helyettesíteni,

a K+F céljaira szánt költségvetési források hatékonyabb felhasználása, az eszközök jobb összehangolása a lisszaboni stratégia által kijelölt más szakpolitikák céljaira elkülönített eszközökkel; a K+F tevékenységek keretein belül a projektek közösségi kezelésére előirányzott költségek csökkentése,

az átalányfinanszírozás széleskörű alkalmazása a közösségi finanszírozás modelljeinek egyszerűsített keretében,

a projektek költségeivel kapcsolatos jelentések túlságosan bonyolult modelljeinek megszüntetése, valamint a támogatható költségek világos meghatározása,

a közösségi hozzájárulás arányainak tevékenységtípusonként való meghatározása (kutatás, fejlesztés, demonstráció, képzés, az eredmények terjesztése és felhasználása, tudástranszfer stb.). A százalékos arányokat az egyes tevékenységekhez kell társítani, tevékenységtípusonként maximális küszöb meghatározásával, amely a konzorciumra, nem pedig az egyes résztvevőkre vonatkozik.

2.4

A vizsgált rendeletjavaslat ezenkívül különböző módosításokat tartalmaz a korábbi rendelethez (12) képest, amelyek az alábbiakra vonatkoznak: a javaslat célja; fogalommeghatározások; a titoktartás elve; a pályázatok értékelése, kiválasztása és engedélyezése; a támogatás formái; az engedélyezett költségek megtérítése; a közösségi pénzügyi hozzájárulás maximális aránya; a konzorciumi kockázatok; a terjesztési, hasznosítási és hozzáférési jogok; különös rendelkezések az európai fúziós fejlesztési megállapodásra vonatkozóan; a személyzet mobilitásáról szóló megállapodás.

2.4.1

A javaslat azon részeire vonatkozóan, amelyek az EK hetedik keretprogramjára vonatkozó hasonló javaslatban (javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre a hetedik keretprogram (2007–2013) cselekvéseiben a vállalkozások, a kutatóközpontok és az egyetemek részvételére, valamint a kutatási eredmények terjesztésére vonatkozó szabályok megállapításáról) (13) is szerepelnek, az EGSZB utal ez utóbbi javaslatra vonatkozó, jelenleg kidolgozás alatt lévő véleményére. (14)

2.5

Az EGSZB egyetért a nukleáris kutatás és a képzés finanszírozására kijelölt korlátokkal; főként azt a lehetőséget üdvözli, hogy a KKV-k, az államháztartási szervek, a közép- és felsőfokú oktatási intézmények, valamint a kutatóintézetek (15) esetében a közösségi hozzájárulás aránya meghaladhatja az általános korlátként kijelölt 50 %-ot, egészen a 75 %-os arány eléréséig, valamint azon tényt, hogy a kutatók képzésére és karrierfejlesztésére irányuló tevékenységeket koordináló és támogató intézkedések esetében ez az arány elérheti az összes támogatható költség 100 %-át.

2.5.1

Az EGSZB azt ajánlja, hogy egy, a javaslathoz csatolt táblázatban legyenek feltüntetve a különféle tevékenységtípusok, valamint az egyes tevékenységek esetében engedélyezett maximális hozzájárulási arány, továbbá a támogatások esetleges összevonásának lehetősége az egyéb típusú közösségi hozzájárulásokkal (pl. strukturális alapok stb.), főként a kutatási infrastruktúra esetében.

3.   Az EURATOM 7. keretprogramjában való részvétellel kapcsolatos általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB szerint alapvető jelentőségű az EURATOM hetedik keretprogramjában és annak egyedi programjaiban való részvétel szabályainak meghatározása egy egyszerű, szemléletes, érthető, világos és átlátható, továbbá az EU valamennyi hivatalos nyelvén rendelkezésre álló keretben. Ennek a keretnek mindenekelőtt megbízható információkat kell nyújtania a lehetséges – különösen a kisebb – résztvevők számára a rendelkezésre állást, a részvétel feltételeit, a projektjavaslatok bemutatását és értékelését, a támogatás egyes formáit, a szerződéses kötelezettségeket, a közösségi társfinanszírozás arányait és elosztási rendszereit, az ipari és a szellemi tulajdon védelmét, valamint az új ismeretek felhasználását és terjesztését szabályozó elveket és kritériumokat illetően, fenntartva a különös rendelkezéseket a fúziósenergia-kutatás tematikus prioritással kapcsolatosan.

3.1.1

Az EGSZB javasolja, hogy a kiválasztási és odaítélési kritériumokat ismét explicit módon vegyük be a szövegbe a 14. cikkben foglalt közvetett cselekvések vonatkozásában, kivéve az esetleges specifikus kritériumokat. Ezen általános kritériumok a következők:

tudományos és technológiai kiválóság és innovációs fok,

a közvetett cselekvések eredményes végrehajtásának képessége, a források és a szakértelem hatékony kezelése,

az egyedi program és a munkaprogram célkitűzéseinek való megfelelés,

európai hozzáadott érték, az aktivált források kritikus tömege, hozzájárulás a közösségi politikákhoz,

az ismeretek teljes körű felhasználásának és terjesztésének foka, az innovációra való potenciális kihatás, kompetencia a szellemi tulajdon kezelését illetően,

az etikai elvek és a nemek közötti egyenlőség tiszteletben tartása.

3.2

Az EGSZB már állást foglalt a közösségi nukleáris kutatási keretprogramok egyszerűsítésével és ésszerűsítésével kapcsolatos általános témakörökkel kapcsolatosan, az EURATOM hetedik keretprogramjáról és annak két egyedi programjáról szóló véleményeiben, amelyek az alábbiakra vonatkoznak: nukleáris energia, különös tekintettel a nukleárisenergia-kutatásra, valamint a Közös Kutatóközpont által végzett nukleáris kutatási tevékenységek. Az EGSZB jelenleg dolgozik a hetedik közösségi – nem nukleáris jellegű – kutatási keretprogramban való részvétel szabályaira vonatkozó javaslattal kapcsolatos véleményén is (16)

3.3

Ami az EURATOM programmal kapcsolatos előírásokat illeti, az EGSZB határozottan kijelenti: a kérelmezéssel kapcsolatos formaságok radikálisabb egyszerűsítésére van szükség.

3.3.1

Üdvözli továbbá azt, hogy az akkoriban az EURATOM 6. keretprogramja által előírt egyetemleges adósi garancia, amely jelentős mértékben akadályozhatta a kis- és közepes méretű egységek (vállalkozások, egyetemek stb.) részvételét, a vizsgált javaslatban már nem szerepel, ezt egy pontosabban meghatározandó, a közösségi hozzájárulás kb. 1 %-át kitevő (17) összeg váltotta fel, amely a konzorciumok által nem fedezett kockázatok garanciájaként szolgál (37. cikk). A nukleáris területen ugyanis a kutatási tevékenység jelentős részét kis- vagy közepes méretű egységek végezhetik, amelyek esetében a fenti előírás komolyan akadályozhatta volna a részvételt.

3.4

Az EGSZB fenntartásait fejezi ki a részvételi szabályoktól való nagyszámú eltéréssel kapcsolatosan (amelyek több mint 50 javasolt cikkben szerepelnek), valamint a különböző kritériumok és szabályozások alkalmazásának számos lehetőségével kapcsolatosan az éves munkaprogramokban, az egyedi programokban, valamint a projektjavaslatok benyújtására irányuló pályázati felhívásokban. Ezen eltérések főként az alábbiakra vonatkoznak: a résztvevők száma és a hozzáféréssel kapcsolatos kiegészítő szabályok (11. cikk); az értékelésre, a kiválasztásra és a szerződés odaítélésére vonatkozó elvek (14. cikk, (1) bekezdés); a pályázati felhívás kiírása alóli kivételek (13. cikk); az értékelésre vonatkozó kritériumok, amelyek között szerepel a különös kiegészítő kritériumok előírásának lehetősége (14. cikk, (2) bekezdés); a kiválósági hálózatok részére nyújtandó közösségi pénzügyi hozzájárulás (34. cikk, (1) és (3) bekezdés).

3.4.1

Ami a kiválósági hálózatokat illeti, az EGSZB aggodalmát fejezi ki a hozzájárulás átalány formájában való meghatározása miatt, mert úgy véli, hogy ez a forma fiktív és a realitásoktól idegen eljárásnak bizonyulhat. Egy ilyen helyzet árthatna a kiválósági hálózatok fejlesztésének, amelyek pedig szükségesek a program konkrét célkitűzéseinek eléréséhez.

3.5

Az EGSZB hangsúlyozza, hogy az egyes intézkedésekhez kapcsolódó követelmények meghatározásának és kezelésének szükséges rugalmassága nem mehet az előírt részvételi kritériumok, az előre meghatározott értékelési és kiválasztási kritériumok, valamint a javasolt finanszírozások és társfinanszírozások megbízható keretszabályozása világosságának, biztonságának és átláthatóságának rovására.

3.6

Amennyiben a támogatás nyújtására vonatkozó szerződés értelmében a kutatási konzorciumok pályázatot írhatnak ki egyes munkálatok végrehajtására vagy néhány tevékenység kiterjesztésére, az EGSZB véleménye szerint e pályázatokat az Európai Bizottság által meghatározott előírásoknak megfelelően kell megszervezni a legnagyobb fokú átláthatóság és az információkhoz való hozzáférés biztosítása érdekében.

3.7

Az EGSZB kiemeli a programok és a nukleáris területen végzett kutatásra, demonstrációra, koordinációra, képzésre irányuló közvetett cselekvések ellenőrzésére vonatkozó rendelkezések fontosságát; ugyanakkor javasolja, hogy e feladatokra, a pályázatok lebonyolítására, a szerződések értékelésére, kiválasztására és ellenőrzésére, továbbá a támogatható projektek auditálására szabjanak meg maximális kiadási küszöböt, amely összességében nem haladhatja meg az EURATOM hetedik keretprogramja rendelkezésére álló összes közösségi forrás 7–10 %-át. Ily módon a lehető legtöbb forrást lehetne az elsődleges jelentőségű és valós kutatási, demonstrációs és képzési tevékenységekre fordítani, hogy konkrét és piaci alkalmazásra váltható eredmények jöjjenek létre, ami egyébként a közösségi keretprogram végcélja.

3.7.1

Ezzel kapcsolatban az EGSZB javasolja, hogy ezen felülvizsgálat adatainak nyilvántartása, tárolása és kezelése az IDABC-be integrált adatbank keretében történjen. (18)

3.8

Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottság útmutatásait a támogatható költségek megtérítésére javasolt közösségi pénzügyi támogatás formáival kapcsolatosan, amelyek a következők: átalányösszeg és átalányfinanszírozás; javasolja azonban a megfelelőbb metodológia kialakítását a támogatható költségek egyszerűsítésére vonatkozóan is, valamint azt, hogy a rendelettervezethez a különböző opciókat tartalmazó tájékoztatás csatlakozzon, ami megkönnyíti a lehetséges felhasználók számára e rendelkezések megértését.

3.9

Ami a közösségi pénzügyi hozzájárulás – 32. és 34. cikkben szabályozott – különböző formáit illeti, az EGSZB javasolja e rendelkezések összefoglalását egy, a rendeletjavaslathoz csatlakozó táblázatban, amely tartalmazza a maximális támogatási hányadot és – főként a kutatási infrastruktúrák vonatkozásában – az esetleges összevonási lehetőségeket a strukturális alapokból és a Kohéziós Alapból, az Európai Beruházási Bank, valamint az Európai Beruházási Alap részéről folyósítható támogatásokkal; ennek során figyelembe kellene venni a JEREMIE kezdeményezésben (19) előirányzott intézkedéseket, amelyek célja éppen a kisebb méretű egységek részvételének megkönnyítése az EURATOM hetedik keretprogramjában.

3.10

Az ismeretek terjesztésére, felhasználására, valamint a hozzáférési jogokra vonatkozó szabályokkal kapcsolatosan az EGSZB elengedhetetlennek tartja az új és a már meglevő ismeretek közötti különbségtételen, valamint a védelmi és a biztonsági területen létrehozott kivételeken túl az IPR-HELPDESK kiépítését, hogy átfogó és proaktív jellegű segítségnyújtást lehessen biztosítani a támogatási szerződések lehetséges résztvevői számára (ld. a 18. cikk (5) és (6) bekezdését, valamint a 19. és a 21. cikket), továbbá a kutatók képzésének és karrierfejlesztésének támogatására irányuló közvetett cselekvések, a kiegészítő szabályokat meghatározó konzorciumi megállapodások előkészítése és aláírása elősegítése érdekében (23. cikk), mely utóbbiak az eredmények terjesztésére és felhasználására, valamint a szellemi tulajdonnal kapcsolatos jogokra vonatkoznak.

3.11

Végül, ami a „fúziósenergia-kutatás” témakört illeti, az EGSZB két idézett véleményében nyomatékosan kiemelte az ellenőrzött termonukleáris fúzió kutatásának, az ITER projektnek, a DEMO előkészítő programnak, valamint a behatároló közegekre vonatkozó tanulmányoknak a fontosságát (20).

3.11.1

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy a fenti tematikus területre javasolt közösségi pénzügyi hozzájárulás éves alap-százalékaránya az EURATOM hetedik keretprogramjának teljes időtartama alatt nem haladhatja meg a 20 %-ot. Az EGSZB szerint ez szükséges ösztönzés arra, hogy a tagállamok jelentős saját hozzájárulást teljesítsenek egy jól koordinált (ld. az 1.4. pontot) közösségi programhoz, és hogy biztosítsák az ITER és a DEMO közös projektek számára nélkülözhetetlen alapot, szilárd kiindulópontot és inputot. Ez az arány kezdetben valószínűleg elégséges; kérdéses azonban, hogy vajon a program teljes futamideje alatt is az lesz-e, és képes lesz-e a tagországok elfogadható mértékű, szükséges pénzügyi hozzájárulását ösztönözni. Az EGSZB ezért javasolja, hogy ezt az arányt előrelátóan emeljük fel 25 %-ra, ami csupán a fele, illetve a harmada annak (hivatkozással a 32. cikk (1) bekezdésére), amit a Közösségnek egyébként pénzügyi hozzájárulásként teljesítenie kellene. Az EGSZB úgy véli, hogy általában magasabb felső határokat kellene alkalmazni.

3.11.2

Ami a 40 %-os maximális finanszírozási arányt illeti a társulási szerződések keretében végrehajtandó konkrét együttműködésen alapuló projektek kiadásai esetében, amelyek főként az ITER/DEMO szempontjából nagy jelentőségű intézkedésekre, vagy a személyzet társult tagok közötti mobilitásáról szóló megállapodás keretében végrehajtott cselekvésekre irányulnak, az EGSZB felveti a kérdést, hogy vajon ez az arány hosszú távon elegendő-e a tagországok kívánt hozzájárulásának biztosításához a projektek vagy intézkedések finanszírozása céljából. Az EGSZB utal az 52. cikk (2) bekezdésére.

4.   Részletes megjegyzések

4.1

Az EGSZB felveti a kérdést, hogy a „Pályázati felhívás” című 1. alszakaszból miért került ki az a rendelkezés, mely szerint lehetőség van a pályázati felhívásokat megelőző érdeklődésnyilvánításra, ami lehetővé teszi a cselekvés pontos célkitűzéseinek és szükségességének kijelölését és mérlegelését, valamint a felesleges adminisztratív kiadások elkerülését mind az olyan pályázatok készítésénél, amelyeket bizonyosan nem vesznek majd figyelembe, mind pedig a pályázatoknak az Európai Bizottság és a független értékelők általi kiválasztása és értékelése során.

4.2

Az érdeklődésnyilvánításra irányuló felhívásokkal egyidejűleg információs napokat („Proposers' Information Days”) is lehetne szervezni a pályázók számára, hogy erősebben bevonják a tudományos és az ipari szféra lehetséges felhasználóit a nukleáris kutatás területén végrehajtandó közösségi intézkedések meghatározásába.

4.3

Az EGSZB felhívja a figyelmet azon kockázatokra, amelyek a tudományos és technikai információk elégtelen terjesztése esetén felmerülhetnének. Bár elismeri, hogy szükséges e tekintetben bizonyos fenntartásokkal élni, úgy véli: nem szabad bezárni a kapukat. Mindez egy, a terjesztés tartalmaira és módozataira vonatkozó, rendkívül pontos műszaki jegyzőkönyv megalkotásában konkretizálódhatna, amely számot vet a biztonsági és megbízhatósági követelményekkel, ugyanakkor megőrzi a lehető legnagyobb fokú átláthatóságot.

4.4

Az EGSZB szerint széles körben meg kellene ismertetni és terjeszteni kellene az egyrészt a követelményeknek való megfelelést ellenőrző, másrészt a résztvevők jogi státuszára vonatkozó szabályokat. Hasonlóképpen néhány világos, érthető, és a kutatás valamennyi szereplője számára érvényes szabályt kellene megalkotni a pályázatok benyújtására előírt kétlépcsős egyszerűsített eljárásokra, valamint az értékelés két szintjén alkalmazandó kritériumokra és feltételekre vonatkozóan.

4.4.1

E szabályokat nem csupán az értékelést végző szakemberek, hanem a pályázók rendelkezésére is kell bocsátani, egyértelmű és egységes kritériumok és mérlegelési szempontok alkalmazásával.

4.5

Az EGSZB szerint célszerű lenne képzési és tájékoztatási intézkedéseket foganatosítani a nukleáris energia biztonságáról és megbízhatóságáról nem csupán a kutatók, hanem a civil társadalom képviselői és valamennyi polgár számára, valamint erősíteni a nukleáris energia megbízhatóságának és biztonságának értékelését szolgáló, megbízható és elfogadott modellek kifejlesztésére irányuló eszközöket és eljárásokat.

4.6

Ami a kutatási eredmények felhasználását, terjesztését, valamint a szellemi és ipari tulajdon oltalmát illeti, az EGSZB véleménye szerint a rendeletjavaslat, a támogatási megállapodások, a konzorciumi megállapodások, az EURATOM-Szerződés 24. cikke és egyéb rendelkezései  (21) , a társulási szerződések, az európai fúziós fejlesztési megállapodás, az ITER európai közös vállalkozás, a vonatkozó nemzetközi egyezmények, valamint a többoldalú megállapodások, mint például a személyzet mobilitásáról szóló megállapodás által előírt szabályokon és védelmi rendelkezéseken túl szélesebb körben kell terjeszteni a pályázóknak szánt megújult „IPR-EURATOM” útmutatót, amely világos és átlátható módon foglalja össze a kötelezettségeket és a lehetőségeket az EURATOM hetedik keretprogramja keretében végzendő kutatási, demonstrációs, képzési és fejlesztési tevékenységek résztvevői számára.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Van azonban néhány kivétel: például a felderítő kutatás területén fennálló rendelkezések.

(2)  COM (2005) 705 final

(3)  Például: a kutatási szervezetek jogi formájával, az ismeretekhez való hozzáférési jogokkal, a szellemi tulajdonnal, a költségtérítéssel, a finanszírozási formákkal, az egyszerűsítéssel, a támogatások engedélyezésével, a Kutatók Európai Chartájának alapelveivel, valamint a kutatóintézetek jogi státuszának megállapításával kapcsolatos észrevételek.

(4)  Ld. a 3.11. pontot is.

(5)  Ld. HL C 110., 2004.4.30., – előadó: Claude CAMBUS.

(6)  Az EU-25-ök által termelt energia 2004-ben: nukleáris energia: 31,2 %; földgáz: 24,3 %; kőolaj: 17,1 %; barnaszén: 13,1 %; lignit 10,2 %; elsődleges energia: 4,1 %. Energiafogyasztás ugyanabban az időszakban: kőolaj: 39,2 %; földgáz 25,4 %; nukleáris energia: 14,8 %; barnaszén: 13,7 %; lignit 4,9 %; elsődleges energia: 2,0 % (Eurostat, Energia, 2006/5).

(7)  2004-ben a bruttó behozatal – az energiafüggőség százalékaránya – az EU-25-öknél 53,8 % volt, amelyből a kőolaj és a kőolajtermékek aránya 33,2 %. Energiafüggőség az EU négy legnagyobb államában: Olaszország: 87,7 %, Németország: 64,6 %, Franciaország: 54,3 %, Egyesült Királyság: 5,2 %. Az EU-ban Dánia az egyetlen energetikai szempontból független ország, amely 53,5 % aktívummal rendelkezik (Eurostat, Energia, 2006/5).

(8)  Ld. HL C 65., 2006.3.17., előadó: Gerd WOLF.

(9)  COM(2005) 119 final – SEC(2005) 430/431, 2005. április 6.

(10)  Ld. HL C 65., 2006.3.17., 1.11. pont, előadó: Gerd WOLF.

(11)  Ld. HL C 65., 2006.3.17., 1.12. és 4.15.2. pont, előadó: Gerd WOLF.

(12)  A Tanács 2322/2002/EURATOM rendelete.

(13)  COM(2005) 705 final, 2005.12.23.

(14)  Ld. a CESE 557/2006 (INT/309) véleményt, előadó: Gerd WOLF.

(15)  Ld. a CESE 557/2006 (INT/309) vélemény 4.6. pontját, előadó: Gerd WOLF.

(16)  Lásd a 9. lábjegyzetet.

(17)  Ld. a CESE 557/2006 (INT/309) vélemény 4.11.2. pontját, előadó: Gerd WOLF.

(18)  Ld. HL C 80., 2004.3.30., [EGSZB-vélemény] az IDABC-ről (Interoperable Delivery of European eGovernment Services to Public Administrations, Businesses and Citizens).

(19)  Ld. HL C 110., 2006.5.9., előadó: Antonello PEZZINI.

(20)  Ld. HL C 65., 2006.3.17., előadó: Gerd WOLF, 6.1 és következő pontok.

(21)  Lásd a 10. lábjegyzetet.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/46


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi rendeletre a Szerződés 85. és 86. cikkének a tengeri szállításra történő alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapításáról szóló 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezéséről és az 1/2003/EK rendelet hatályának a kabotázsra és a nemzetközi tramphajózási szolgáltatásokra való kiterjesztéséről”

COM(2005) 651 final/2 – 2005/0264 (CNS)

(2006/C 309/10)

2006. február 10-én az Európai Unió Tanácsa úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 83. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció véleményét 2006. május 30-án elfogadta (Előadó: Dr. Anna Bredima-Savopoulou).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a 2006. július 5-i ülésnapon) 156 szavazattal 1 ellenében, 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB támogatja a javaslatot, hogy az 1/2003/EK (1) rendeletben foglalt eljárási versenyszabályokat terjesszék ki a tramphajózási ágazatra és a kabotázsra is. Nagyra értékeli azt a vitát, amelyet az Európai Bizottság és a hajózási ágazat folytat a 81. és 82. cikknek a tramphajózásra való alkalmazásáról. Mivel a tramphajózási ágazatban még nem éltek panasszal és jogi precedens sem volt, további információkra lesz szükség az ágazat működéséről és megállapodásairól. Az EGSZB ezért üdvözli az Európai Bizottságnak a tramphajózási ágazat gazdasági és jogi jellemzőinek tanulmányozására irányuló kezdeményezését. A jogbiztonság érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy (az 1/2003/EK rendelet alóli kizárás feloldása előtt) nyújtson iránymutatást az arra irányuló önértékeléshez, hogy a tramphajózási ágazat különböző formákban megvalósuló együttműködési megállapodásai mennyiben egyeztethetők össze az EU versenyjogi szabályozásával.

1.2

A vonalhajózási ágazattal kapcsolatban az EGSZB tudomásul veszi azt az európai bizottsági javaslatot, hogy helyezzék hatályon kívül a vonalhajózási konferenciákra az EK-Szerződés versenyszabályai alól nyújtott csoportmentességet, mivel már nem teljesül az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében meghatározott négy kumulatív feltétel. Az Európai Bizottság véleménye szerint a mentesség hatályon kívül helyezése alacsonyabb szállítási költségeket eredményez, miközben valamennyi kereskedelmi modellben fenntartható marad a szolgáltatások megbízhatósága, és javul az európai iparág versenyképessége. Az EGSZB nem feltétlenül ért egyet azzal, hogy ez hosszú távon fenntartható.

1.3

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésekor a tisztán versenyképességi tényezőkön túlmenően mérlegelje a biztonsággal kapcsolatos szempontokat is (a színvonalas hajózás elvesztése a „kiregisztrálás” miatt, vagyis abból eredően, hogy uniós országok helyett más államok zászlaját választják a hajók).

1.4

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésekor a tisztán versenyképességi tényezőkön túlmenően mérlegelje a humánerőforrással kapcsolatos szempontokat (az európai tengerészek foglalkoztatására gyakorolt hatást) is.

1.5

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság megfelelő versenypolitikai iránymutatásokat kíván kiadni a tengerészeti ágazatra, hogy segítse az ágazat zökkenőmentes átalakulását egy teljesen versenyképes rendszerré. Az Európai Bizottság 2007 végéig ki akarja hirdetni az iránymutatásokat. 2006 szeptemberében – azaz a kihirdetés előtt – az Európai Bizottság az iránymutatás előkészítéséhez vezető köztes lépésként „vitaanyagot” tesz közzé a vonalhajózásról. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel szorosan egyeztetve dolgozza ki az iránymutatásokat, és ennek megfelelően tájékoztassa az illetékes EU-intézményeket.

1.6

Az európai bizottsági javaslat egy 2003-ban kezdődött felülvizsgálati folyamat eredménye, amelyben az összes érintett EU-intézmény és érdekelt fél részt vett. Az Európai Bizottság három tanulmány elkészítésére is megbízást adott független tanácsadóknak, akik áttekintették a csoportmentességi rendszer hatályon kívül helyezésével kapcsolatban felmerült témákat, és megállapításaikat közzétették a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján.

1.7

Az EGSZB tudomásul vette azt is, hogy a vonalhajózásra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésére irányuló európai bizottsági javaslat egyedül az EK-Szerződés 83. cikkén alapul (versenyszabályok), viszont a 4056/86/EGK rendelet jogalapja az EK-Szerződés 83. cikke (versenyszabályok) és a 80. cikk (2) bekezdése (közlekedéspolitika) együtt. Az EGSZB nagyra értékelné, ha az Európai Parlament Jogi Szolgálata tájékoztatást adna arról, hogy a közlekedéspolitikai megfontolások a versenypolitikai megfontolások alá vannak-e rendelve, továbbá hogy a Szolgálat fenntartja-e a korábbi véleményében (2) bemutatott álláspontját a kettős jogalappal kapcsolatban.

1.8

Az EGSZB szerint más joghatóságok jogi eszközei miatt a jövőben kollízió alakulhat ki, ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vegyen fel egy rendelkezést az iránymutatásokba az ilyen jellegű problémák kezelésére. Egy ilyen, a konzultációra vonatkozó rendelkezés a lehető legkisebbre csökkenti a feszültségek lehetőségét, és nemzetközi szinten kölcsönösen elfogadható megoldásokat eredményez.

1.9

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a joghatóságok nem alkalmazzák egységes módon az egész világon a versenyjogot, és eltérések figyelhetők meg. Az Európai Bizottság elismeri a versenyjogot végrehajtó hatóságok közötti nemzetközi együttműködés egyre növekvő jelentőségét is.

1.10

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kettős politikát folytat, amelynek keretében egyrészt egyre jobb kétoldalú együttműködést alakít ki az EU fő kereskedelmi partnereivel, másrészt pedig a versenypolitika terén vizsgálja a többoldalú együttműködés bővítésének módjait. Az EGSZB ezért ösztönzi az Európai Bizottságot az arra irányuló erőfeszítéseinek fokozására, hogy az ilyen jellegű együttműködés és párbeszéd elősegítse a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése miatt az EU-ban felmerülő lehetséges problémák meghatározását, és ezeket a problémákat – az egyes jogrendszerek sajátosságainak kellő tiszteletben tartásával – konstruktívan oldják meg. A nemzetközi kereskedelem szempontjából döntő fontossággal bír a következetesség megteremtése a különböző országokban a vonalhajózási szolgáltatások kezelése között.

1.11

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a tengerészeti ágazatra vonatkozó versenypolitikai iránymutatások kidolgozásakor vegye figyelembe az Európai Bizottság és a fő kereskedelmi partnerei között folytatott párbeszéd és együttműködés eredményeit.

1.12

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az európai bizottsági javaslat indoklása megemlíti a következő elemeket, és fenntartja, hogy a tengerészeti ágazatra vonatkozó versenypolitikai iránymutatások kidolgozásakor ezeket figyelembe kell venni:

A tengeri szállítási szolgáltatások elismerten kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU gazdaságának fejlődésében, mivel az EU külkereskedelmének 90 %-át, az EU-n belüli kereskedelemnek pedig 43 %-át tengeri úton bonyolítják le.

A konténeres szállítás elterjedése irányába mutató folyamatos tendencia alapvetően megváltoztatta a vonalhajózási szállítást a 4056/86/EGK rendelet elfogadása óta: a cellás konténerszállító hajók számának és méretének növekedéséhez, és a globális útvonal-hálózatok hangsúlyosabbá válásához vezetett. Mindez hozzájárult az új működési egyezségek népszerűsítéséhez és a vonalhajózási konferenciák jelentőségének csökkenéséhez.

A konferenciarendszerre – amely 150 éve működik – még mindig az EU tagállamai és a Közösség között létrejött többoldalú és kétoldalú megállapodások az irányadók. Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság elismerte, hogy e megállapodások következményeként a 4056/86/EGK rendelet következő rendelkezéseinek (az 1. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontja, a 3–8. cikk és a 26. cikk) hatályon kívül helyezését két évre el kell halasztani, hogy lehetőség nyíljon e harmadik országokkal kötött megállapodások megszüntetésére vagy felülvizsgálatára.

1.13

Az EGSZB úgy véli, hogy a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése során az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie a kis- és középvállalkozások érdekeit is. A kis- és középvállalkozások az EU gazdaságának gerincét alkotják, és fontos szerepet játszanak a felülvizsgált lisszaboni stratégiában is. A piacnak nyitottnak kell maradnia a jelenlegi és a potenciális versennyel szemben, amelybe a kis- és középvállalkozások is beletartoznak.

1.14

Az EGSZB fenntartja azt az álláspontját, hogy a konszolidáció ugyan pozitív hatást gyakorolhat az EU iparára (hatékonyságnövekedés, méretgazdaságosság, költségmegtakarítás), azonban óvatosságra van szükség annak elkerülése érdekében, hogy a konszolidáció – amelyhez a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése vezethet – következtében kevesebb szereplő, és ezáltal kisebb verseny legyen a szóban forgó piacokon.

1.15

Az új rendszer keretében az EGSZB két európai szintű érdekelt felet: a feladókat és a fuvarozókat kérte fel arra, hogy vegyenek részt a kölcsönös érdeklődésre számot tartó és mindkét fél számára jelentőséggel bíró kérdésekről folytatott vitában.

2.   Bevezetés

2.1   A jelenlegi tendenciák és jogszabályok

2.1.1

A tengeri szállítási szolgáltatások kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU gazdaságának fejlődésében, mivel az EU külkereskedelmének 90 %-át, az EU-n belüli kereskedelemnek pedig 43 %-át tengeri úton bonyolítják le. A tengeri szállítás már az ókor óta nemzetközi és globális tevékenység. Lényegében kétféle szolgáltatási típus szerint végzik: vonalhajózással és tramphajózással: ezek úgy működnek, mint a tengeri buszok, illetve taxik. A világflotta 25 %-át az EU zászlója alatt hajózó flották teszik ki, és az EU hajótulajdonosai a világflotta 40 %-át tartják irányításuk alatt. A világflotta egy másik 40 %-a a csendes-óceáni medence országaihoz tartozik. Az EU hajózási ágazata és annak ügyfelei (hajóbérlők/feladók) rendkívül versengő környezetben működnek a tengerentúli és európai piacokon.

2.1.2

A 4056/86/EGK rendelet meghatározza a versenyszabályok (a Szerződés 81. és 82. cikke) részletes alkalmazási szabályait a közösségi kikötőkbe irányuló és onnan érkező vonalhajózási szolgáltatások tekintetében. A tramphajózási szolgáltatásokat azonban kizárták a 4056/86/EGK rendelet alkalmazási köréből. A rendelet eredetileg két célt szolgált. Tartalmazta egyrészt az EK-versenyszabályok tengeri szállítási ágazatra történő végrehajtásának eljárási rendelkezéseit. Ez a funkció 2004. május 1-jével feleslegessé vált, amikor is a vonalhajózási szállítás az 1/2003/EK rendelet általános, versenyre vonatkozó végrehajtási rendelkezéseinek hatálya alá került. Az 1/2003/EK rendelet azonban nem vonatkozik a nemzetközi tramphajózási szolgáltatásokra és a kabotázsszolgáltatásokra. Másrészt a 4056/86/EGK rendelet meghatároz bizonyos külön érdemi versenyrendelkezéseket a tengeri szállításra vonatkozóan, különösen pedig a vonalhajózási konferenciák csoportmentességét, ami bizonyos feltételek mellett lehetővé teszi számukra, hogy rögzítsék az árakat és szabályozzák a kapacitást.

2.2   A vonalhajózási ágazat

2.2.1

Amióta elfogadták a 4056/86 sz. rendeletet, a vonalhajózási piac jelentősen megváltozott. A konténeres szállítás elterjedése irányába mutató tendencia a globális kereskedelem szerkezetének megváltozására adott válaszként a cellás konténerszállító hajók számának és méretének növekedéséhez és a globális útvonalhálózatok hangsúlyosabbá válásához vezetett. Mindez hozzájárult az új működési egyezségek népszerűsítéséhez, a vonalhajózási konferenciák jelentőségének csökkenéséhez, valamint az erős külső szereplők egyre erősödő jelenlétéhez. A világ más részein is új fejlemények figyelhetők meg, például az Egyesült Államokban, ahol az óceáni hajózás reformjáról szóló 1999. évi törvény (OSRA) módosította az USA kereskedelmét támogató konferenciákra vonatkozó szabályokat, ezáltal lehetőség nyílt bizalmi szolgáltatási szerződések megkötésére. Napjainkban a globális vonalhajózási fuvarozótársaságok főleg a kelet-nyugati és észak-déli irányú kereskedelemben működnek, míg a kis- és középméretű fuvarozótársaságok főleg az észak-déli irányú kereskedelemben és az európai rövid távú tengeri szállításban tevékenykednek.

2.2.2

Az UNCTAD vonalhajózási konferenciákra vonatkozó magatartási kódexe eredetileg a fejlett és fejlődő országok között lebonyolított kereskedelemben kívánta szabályozni a vonalhajózási konferenciarendszert (3). A magatartási kódexet tizenhárom EU-tagállam és Norvégia ratifikálta, fogadta el vagy csatlakozott ahhoz, továbbá Málta aláírta, de nem ratifikálta. Emellett az EU számos, harmadik országokkal kötött megállapodása és a közösségi joganyag (a 954/79/EGK, a 4055/86/EGK, a 4056/86/EGK és a 4058/86/EGK rendelet) is hivatkozik rá (4). Annak ellenére, hogy a nyílt tengeri vonalhajózási kereskedelemben lényegében feleslegessé vált, az UNCTAD-kódex jogilag még mindig érvényes.

2.2.3

A szállítási szolgáltatások felhasználói (feladók és szállítmányozók) rendszeresen megkérdőjelezték a konferenciarendszert, amely szerintük nem nyújt az igényeikhez igazodó megfelelő, hatékony és megbízható szolgáltatást. Különösen az ESC (5) véli úgy, hogy a konferenciákra vonatkozó csoportmentesség eltörlése lehetővé tenné az ügyfél és a szolgáltató közötti partnerség javulását azáltal, hogy a hangsúlyt olyan logisztikai megoldásokra helyezi, amelyek segítik az EU vállalatait a nemzetközi versenyben. Az ügyfeleknek szintén előnyére válna az árak enyhe visszaesése, ha csökkennének az EU-ba beérkező termékekre felszámított díjtételek. Ezzel ellentétben a hajótulajdonosok azon a véleményen vannak, hogy a vonalhajózási konferenciák hozzájárultak a szolgáltatások stabilitásához, és a konferenciarendszer lehetővé tette, hogy mind globálisan, mind pedig regionálisan kezelni tudják a legtöbb kereskedelmi folyamatban az egyenlőtlenségeket (legyenek azok időszakosak vagy földrajziak, illetve az éghajlati viszonyokra visszavezethetők). Időközben a globális fuvarozótársaságok (az ELAA (6) tagjai) és az ESC párbeszédet kezdtek az Európai Bizottsággal, segítséget nyújtva számára az EU-versenyszabályoknak megfelelő alternatív rendszer kidolgozásában.

2.2.4

2003-ban az Európai Bizottság a 4056/86/EGK rendelet felülvizsgálatát kezdeményezte, hogy meghatározza, el lehet-e érni megbízható, menetrendszerű tengeri szolgáltatást a horizontális árrögzítésnél és a kapacitásszabályozásnál kevésbé korlátozó intézkedésekkel. Ennek érdekében 2003 márciusában konzultációs dokumentumot adott ki, 2003 decemberében pedig nyilvános meghallgatást szervezett az érdekelt felek részvételével. Ezenkívül 2004 júniusában egy vitairatot adott ki, 2004 októberében pedig egy fehér könyvet, amit az érintett felekkel folytatott kiterjedt konzultáció követett. Az Európai Parlament (7) és az EGSZB (8)2005. december 1-jén, illetve 2004. december 16-án közzétette a fehér könyvről szóló véleményét, és mindkét intézmény egyetértett abban, hogy a hatályon kívül helyezés helyett a felülvizsgálatot kellene előnyben részesíteni. 2005 decemberében az Európai Bizottság végül is egy olyan rendeleti javaslatot terjesztett elő, amely a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezését irányozta elő.

2.3   A tramphajózási ágazat

2.3.1

Bár a száraz és folyékony ömlesztett áruk teljes tengeri szállításának 80 %-a világszerte tramphajózási alapon működik, a többség számára ennek az ágazatnak a legnagyobb része még mindig ismeretlen terület. A tramphajózás fő jellemzői a következők: világszerte versengő piac, szinte tökéletes versenymodell, változó és kiszámíthatatlan kereslet, sok kisvállalkozás, globális kereskedelmi modellek, könnyű be- és kilépés, nagy költséghatékonyság, gyors reagálás a piacok és a feladók igényeinek alakulására. A tramphajózási szolgáltatások piaca nagyon töredezett, és általánosságban mindeddig a hajóbérlők/feladók igényeit elégítette ki, anélkül, hogy bármilyen nagyobb probléma lett volna a versenyszabályokkal akár nemzetközileg, akár az EU-ban. Az erre az ágazatra vonatkozó panaszok hiánya további bizonyítéka az ágazat nagy versenyképességének és megfelelő sajátosságainak. Tekintetbe véve a fentieket, a 4056/86 sz. rendelet rendelkezése szerint a tramphajózási szolgáltatások olyan tevékenységek, melyekre nem vonatkozik. Az EK-Szerződés 81. és 82. cikke közvetlenül alkalmazható erre az ágazatra. Ráadásul a nemzetközi tramphajózási szolgáltatások (és a kabotázsszolgáltatások) nem tartoznak az 1/2003/EK rendelet (versenyszabályok eljárási szabályai) alkalmazási körébe sem.

2.4   Az Európai Bizottság javaslata

2.4.1

Figyelembe véve a piac és az iparág szerkezetében 1986 óta bekövetkezett változásokat, az Európai Bizottság arra a következtetésre jutott, hogy az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében a vonalhajózási konferenciákra nyújtható csoportmentesség tekintetében meghatározott négy kumulatív feltétel immár nem teljesül. Ezért az Európai Bizottság a 4056/86/EGK rendelet teljes egészének, és különösen a vonalhajózási konferenciák csoportmentességének (3–8., 13. és 26. cikk) hatályon kívül helyezését javasolta. Néhány feleslegesnek tartott rendelkezés is hatályát veszti, összhangban az Európai Bizottságnak a közösségi jogszabályok csökkentésére irányuló átfogó politikájával (2. és 9. cikk). Az Európai Bizottság álláspontja szerint a hatályon kívül helyezés következtében csökkenek a szállítási költségek, miközben valamennyi kereskedelmi modellben fenntartható marad a szolgáltatások megbízhatósága, és javul az európai ipar versenyképessége.

2.4.2

A vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezése előtt az Európai Bizottság versenypolitikai iránymutatásokat kíván kiadni a tengerészeti ágazatra, hogy segítse az ágazat zökkenőmentes átalakulását egy teljesen versenyképes rendszerré. Az Európai Bizottság 2007 végéig ki akarja hirdetni ezeket az iránymutatásokat. 2006 szeptemberében – azaz a kihirdetés előtt – az Európai Bizottság az iránymutatás előkészítéséhez vezető köztes lépésként „vitaanyagot” tesz közzé a vonalhajózásról.

2.4.3

A 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezésére irányuló európai bizottsági javaslat az 1/2003/EK rendelet módosítását is javasolja, azzal a céllal, hogy e rendelet hatálya a nemzetközi tramphajózási szolgáltatásokra és a kabotázsszolgáltatásokra is kiterjedjen.

3.   Általános megjegyzések

3.1

Az EGSZB úgy véli, hogy a szóban forgó kérdés kiegyensúlyozott megközelítést tesz szükségessé, amely figyelembe veszi a következő tényezőket: a verseny által az EU iparágának versenyképessége számára nyújtott előnyök, a világkereskedelem szerkezetének átalakulása és ennek a szállítási szolgáltatások nyújtására gyakorolt hatása, a nemzetközi szállítással járó következmények az EU fő kereskedelmi partnereire és a fejlődő országokra nézve, a globális feladók és fuvarozók álláspontja, valamint a fuvarozás és a feladás területén működő kis- és középvállalkozások véleménye.

3.2   A tramphajózási és a kabotázságazat

3.2.1

A tramphajózási ágazat globális piacon működik, tökéletes versenyfeltételek mellett. Az ágazatnak ezt a gyakorlati és elméleti szakemberek által elismert egyedi vonását az EU is elismerte a 4056/86/EGK rendeletben. Az EGSZB megérti annak szükségességét, hogy az ágazatot az 1/2003 sz. rendelet eljárási versenyszabályainak hatálya alá kell vonni, ezért támogatja a javasolt megközelítést. Az EGSZB üdvözli az Európai Bizottságnak a tramphajózási ágazat gazdasági és jogi jellemzőinek tanulmányozására irányuló kezdeményezését. A jogbiztonság érdekében az EGSZB arra ösztönzi az Európai Bizottságot, hogy (az 1/2003/EK rendelet alóli kizárás feloldása előtt) nyújtson iránymutatást az arra irányuló önértékeléshez, hogy a tramphajózási ágazat különböző formákban megvalósuló együttműködési megállapodásai mennyiben egyeztethetők össze az EU versenyjogi szabályozásával. A tramphajózási ágazatra vonatkozó panaszok és jogi precedensek hiánya azt bizonyítja, hogy az ágazat tökéletes versenyfeltételek mellett működik. Az EK versenyszabályai szerinti önértékelés jogi mércéjének megállapítása érdekében több információra van szükség az ágazat működéséről és megállapodásairól. Az EGSZB nagyra értékeli azt a vitát is, amelyet az Európai Bizottság és a hajózási ágazat folytat a 81. és 82. cikknek a tramphajózásra való alkalmazásáról.

3.2.2

A tengeri kabotázst illetően az EGSZB egyetért a javasolt teendővel, vagyis hogy az 1/2003/EK rendelet eljárási szabályait terjesszék ki a kabotázsra is. Az ágazatban az egyezmények túlnyomó többsége nem lenne hatással az EU-n belüli kereskedelemre, és nem okozna semmilyen versenykorlátozást sem.

3.2.3

A fent említettek alapján az EGSZB egyetért a tramphajózási és kabotázs ágazat jövőbeli kezelésére vonatkozó európai bizottsági megközelítéssel.

3.3   A vonalhajózási ágazat

3.3.1

A vonalhajózási ágazattal kapcsolatban az EGSZB tudomásul veszi azt az európai bizottsági javaslatot, hogy helyezzék hatályon kívül az EK-Szerződés versenyszabályai alól a vonalhajózási konferenciák számára nyújtott csoportmentességet, mivel már nem teljesül az EK-Szerződés 81. cikkének (3) bekezdésében meghatározott négy kumulatív feltétel. Az Európai Bizottság véleménye szerint a mentesség hatályon kívül helyezése alacsonyabb szállítási költségeket eredményez, miközben valamennyi kereskedelmi modellben fenntartható marad a szolgáltatások megbízhatósága, és javul az európai ipar versenyképessége. Az EGSZB nem feltétlenül ért egyet azzal, hogy ez hosszú távon fenntartható.

3.3.2

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság megfelelő versenypolitikai iránymutatásokat kíván kiadni a tengerészeti ágazatra, hogy segítse az ágazat zökkenőmentes átalakulását egy teljesen versenyképes rendszerré. Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy az érdekelt felekkel szorosan egyeztetve dolgozza ki az iránymutatásokat, és ennek megfelelően tájékoztassa az illetékes EU-intézményeket.

3.3.3

Az európai bizottsági javaslat egy 2003-ban kezdődött felülvizsgálati folyamat eredménye, amelyben az összes érintett EU-intézmény és érdekelt fél részt vett. Az Európai Bizottság három tanulmány elkészítésére is megbízást adott független tanácsadóknak, akik áttekintették a csoportmentességi rendszer hatályon kívül helyezésével kapcsolatban felmerült témákat, és megállapításaikat közzétették a Versenypolitikai Főigazgatóság honlapján.

3.3.4

Az EGSZB tudomásul vette azt is, hogy a vonalhajózásra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésére irányuló európai bizottsági javaslat egyedül az EK-Szerződés 83. cikkén alapul (versenyszabályok), viszont a 4056/86/EGK rendelet jogalapja az EK-Szerződés 83. cikke (versenyszabályok) és a 80. cikk (2) bekezdése (közlekedéspolitika) együtt.

3.3.5

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság elismeri, hogy a joghatóságok nem alkalmazzák egységes módon az egész világon a versenyjogot, és eltérések figyelhetők meg. Az Európai Bizottság elismeri a versenyjogot végrehajtó hatóságok közötti nemzetközi együttműködés egyre növekvő jelentőségét is.

3.3.6

Az EGSZB üdvözli, hogy az Európai Bizottság kettős politikát folytat, amelynek keretében egyrészt egyre jobb kétoldalú együttműködést alakít ki az EU fő kereskedelmi partnereivel, másrészt pedig a versenypolitika terén vizsgálja a többoldalú együttműködés bővítésének módjait. Az EGSZB ezért ösztönzi az Európai Bizottságot az arra irányuló erőfeszítéseinek fokozására, hogy az ilyen jellegű együttműködés és párbeszéd elősegítse a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése miatt az EU-ban felmerülő lehetséges problémák meghatározását, és ezeket a problémákat – az egyes jogrendszerek sajátosságainak kellő tiszteletben tartásával – konstruktívan oldják meg. A nemzetközi kereskedelem szempontjából döntő fontossággal bír a következetesség megteremtése a különböző országokban a vonalhajózási szolgáltatások kezelése között.

3.3.7

Az EGSZB felszólítja az Európai Bizottságot, hogy a tengerészeti ágazatra vonatkozó versenypolitikai iránymutatások kidolgozásakor vegye figyelembe az Európai Bizottság és a fő kereskedelmi partnerei között folytatott párbeszéd és együttműködés eredményeit.

3.3.8

Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az európai bizottsági javaslat indoklása megemlíti a következő elemeket, és fenntartja, hogy a tengerészeti ágazatra vonatkozó versenypolitikai iránymutatások kidolgozásakor ezeket figyelembe kell venni:

A tengeri szállítási szolgáltatások elismerten kulcsfontosságú szerepet játszanak az EU gazdaságának fejlődésében, mivel az EU külkereskedelmének 90 %-át, az EU-n belüli kereskedelemnek pedig 43 %-át tengeri úton bonyolítják le.

A konténeres szállítás elterjedése irányába mutató folyamatos tendencia alapvetően megváltoztatta a vonalhajózási szállítást a 4056/86/EGK rendelet elfogadása óta: a cellás konténerszállító hajók számának és méretének növekedéséhez, és a globális útvonal-hálózatok hangsúlyosabbá válásához vezetett. Mindez hozzájárult az új működési egyezségek népszerűsítéséhez és a vonalhajózási konferenciák jelentőségének csökkenéséhez.

A konferenciarendszerre – amely 150 éve működik – még mindig az EU tagállamai, illetve a Közösség között létrejött többoldalú és kétoldalú megállapodások az irányadók. Az EGSZB tudomásul veszi, hogy az Európai Bizottság elismerte, hogy e megállapodások következményeként a 4056/86/EGK rendelet következő rendelkezéseinek (az 1. cikk (3) bekezdésének b) és c) pontja, a 3–8. cikk és a 26. cikk) hatályon kívül helyezését két évre el kell halasztani, hogy lehetőség nyíljon e harmadik országokkal kötött megállapodások megszüntetésére vagy felülvizsgálatára.

3.3.9

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésekor a tisztán versenyképességi tényezőkön túlmenően mérlegelje az emberi tényezőt (az európai tengerészek foglalkoztatására gyakorolt hatást) is. Az EGSZB arra is kéri az Európai Bizottságot, hogy mérje fel e hatás mértékét, mindenekelőtt oly módon, hogy kikéri a Tengeri Szállítás Ágazati Szociális Párbeszédbizottságának véleményét.

3.3.10

Az EGSZB azt ajánlja az Európai Bizottságnak, hogy a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség hatályon kívül helyezésekor a tisztán versenyképességi tényezőkön túlmenően mérlegelje a biztonsággal kapcsolatos szempontokat is (a színvonalas hajózás elvesztése a „kiregisztrálás” miatt, vagyis abból eredően, hogy uniós országok helyett más államok zászlaját választják a hajók).

3.3.11

Az EGSZB úgy véli, hogy a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése során az Európai Bizottságnak figyelembe kell vennie a kis- és középvállalkozások érdekeit is. A kis- és középvállalkozások „az EU gazdaságának gerincét alkotják”, és fontos szerepet játszanak a felülvizsgált lisszaboni stratégiában is. A piacnak nyitottnak kell maradnia a jelenlegi és a potenciális versennyel szemben, amelybe a kis- és középvállalkozások, valamint a feladók is beletartoznak.

3.3.12

Az EGSZB fenntartja azt az álláspontját, hogy a konszolidáció ugyan pozitív hatást gyakorolhat az EU iparára (hatékonyságnövekedés, méretgazdaságosság, költségmegtakarítás), azonban óvatosságra van szükség annak elkerülése érdekében, hogy a konszolidáció – amelyhez a 4056/86/EGK rendelet hatályon kívül helyezése vezethet – következtében kevesebb szereplő, és ezáltal kisebb verseny legyen a szóban forgó piacokon.

3.3.13

Az új rendszer keretében az EGSZB két európai szintű érdekelt felet: a feladókat és a fuvarozókat kérte fel arra, hogy vegyenek részt a kölcsönös érdeklődésre számot tartó és mindkét fél számára jelentőséggel bíró kérdésekről folytatott vitában.

4.   Részletes megjegyzések

4.1   Jogalap

4.1.1

Az EGSZB megjegyzi, hogy a 4056/86/EGK rendelet kettős jogalappal rendelkezett (a 80. cikk (2) bekezdése, amely a közlekedéspolitikára vonatkozik, valamint a 81., 82. és 83. cikk, amelyek a versenyszabályokra vonatkoznak), ezzel szemben a javaslat csupán egy jogalapot tart meg (81–82. cikk). Az EGSZB azt is tudomásul veszi, hogy a Tanács jogi szolgálata támogatja az egyedüli jogalapot. Az EGSZB nagyra értékelné, ha az Európai Parlament Jogi Szolgálata tájékoztatást adna arról, hogy a közlekedéspolitikai megfontolások a versenypolitikai megfontolások alá vannak-e rendelve, továbbá hogy a Szolgálat fenntartja-e a korábbi (2005. decemberi) véleményében bemutatott álláspontját a kettős jogalappal kapcsolatban.

4.2   Kollízió

4.2.1

Az Európai Bizottság a 4056/86/EGK rendelet 9. cikkének eltörlését javasolja, mivel szerinte a vonalhajózási konferenciákra vonatkozó csoportmentesség visszavonása nem vonja maga után annak kockázatát, hogy kollízió alakul ki a nemzetközi jog rendelkezéseivel. Az Európai Bizottság érvelése szerint kollízió csak akkor keletkezik, ha az egyik joghatóság olyasmit tilt, amit a másik megkövetel. Az Európai Bizottság nem tud olyan joghatóságról, amely ilyen jellegű kötelezettséget róna a vonalhajózási piac szereplőire.

4.2.2

Az EGSZB szerint más joghatóságok jogi eszközei miatt a jövőben kollízió alakulhat ki, ezért sürgeti az Európai Bizottságot, hogy vegyen fel egy rendelkezést az iránymutatásokba az ilyen jellegű problémák kezelésére. Egy ilyen, a konzultációra vonatkozó rendelkezés a lehető legkisebbre csökkenti a feszültségek lehetőségét, és nemzetközi szinten kölcsönösen elfogadható megoldásokat eredményez.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  A Tanács 2002. december 16-i 1/2003/EK rendelete a Szerződés 81. és 82. cikkében meghatározott versenyszabályok végrehajtásáról (HL L 1, 2003.1.4., 1. o.) EGSZB-vélemény: HL C 155., 2001., 73. o.

(2)  A6-0314/2005, 2005. 12. 01.

(3)  Az UNCTAD vonalhajózási kódexszel és a 954/79/EGK rendelettel kapcsolatos további információ céljából lásd az EGSZB véleményét: HL C 157., 2005.6.28., 130. o.

(4)  Lásd az UNCTAD titkársága által közzétett dokumentumot a multilaterális egyezmények státusáról:

http://www.unctad.org/en/docs/tbinf192.en.pdf (4. oldal).

(5)  ESC = Európai Árufeladók Tanácsa

(6)  ELAA = Európai Vonalhajózási Ügyek Társasága

(7)  A6-0314/2005, 2005. 12. 01.

(8)  EGSZB-vélemény: HL C 157., 2005.6.28., 130. o.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/51


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „A légi közlekedés biztonsága”

(2006/C 309/11)

2006. január 19-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság Működési Szabályzata 29. cikkének (2) bekezdésében biztosított hatáskörében eljárva elhatározta, hogy nyilvánít a következő tárgyban: „A légi közlekedés biztonsága”

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Közlekedés, energia, infrastruktúra és információs társadalom” szekció, véleményét 2006. május 30-án elfogadta. (Előadó: Thomas McDonogh.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon 155 szavazattal 2 ellenében 3 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások

1.1

Annak biztosítására, hogy feladatukat szakértelemmel lássák el (biztonság, orvosi szempontok, az utasokkal való kapcsolat, stb.) a légiutas-kísérő személyzet tagjainak az illetékes hatóság által kiállított bizonyítvánnyal vagy engedéllyel kell rendelkezniük, valamint műszaki vizsgát kell tenniük minden egyes légijármű-típusra vonatkozóan, amelyen szolgálatot kell teljesíteniük.

1.2

Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökségnek (EASA) alaposan mérlegelnie kell, hogy valóban szabad kezet kíván-e adni az alkatrészgyártóknak az alkatrésztervek jóváhagyásában az EASA-val vagy más légijármű-gyártókkal való előzetes egyeztetés nélkül.

1.3

A nem európai légitársaságokat az EASA-nak jóvá kell hagynia, mielőtt engedélyt kapnak az EU légterébe való berepülésre, illetve az EU légterén való átrepülésre.

1.4

Csak egy szabályozó szervezetnek kellene lennie, mégpedig az EASA-nak, ezáltal lehetővé válna a repülőterekre vonatkozó rendeletek jövőbeli harmonizációja, és amennyire lehet, elkerülhető lenne a verseny torzulása az uniós és nem uniós repülőterek között. Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökséget (EASA) meg kellene erősíteni, és hatáskörét az Európai Polgári Repülési Konferencia (ECAC) hatásköréhez hasonlóan ki kellene terjeszteni.

1.5

Az EASA-nak mérlegelnie kellene, hogy az ipar hogyan védelmezheti és őrizheti meg sértetlenül legjobban a kommunikációs, adatkapcsolati és fedélzeti repülési rendszereket, például az ún. electronic flight bag-eket (EFB) a rendszerbe történő szándékos, illetéktelen beavatkozástól.

1.6

Az EASA-nak gondoskodnia kell a légi járművek – például a Light Business Jet (LBJ) repülőgépek – jövőbeli fejlesztéseinek szabályozásáról annak biztosítására, hogy a tulajdonosok és a repülőgép pilótái megfelelő számú órát repülhessenek az üzemszerű repülés megkezdésének engedélyezése előtt. Az LBJ-k repülési magasságának felső határa 25 000 láb (7 620 m), vagy a felett lesz, így meg kellene követelni, hogy eleget tegyenek a nagyobb kereskedelmi repülőgépek számára előírt karbantartási és üzemeltetési normáknak.

1.7

Az EASA-nak rendelkeznie kell a megfelelő előírásokkal, még mielőtt megvizsgálná a pilóta nélküli légi járművek (UAV) korlátozott légtéren kívüli repülése jóváhagyásának kérdését.

1.8

A repülőszemélyzetet és a légiutas-kísérő személyzetet egyaránt véletlenszerű alkohol- és kábítószer-vizsgálat alá kell vetni.

1.9

Az EASA-nak azt is biztosítania kellene, hogy a helyi szabályozó hatóságok a feladatra megfelelően felkészültek legyenek, valamint elegendő személyzettel és finanszírozással rendelkezzenek.

1.10

Az EASA-nak részletes tudományos elemzést kellene készítenie a kimerültség, stressz és a mélyvénás trombózis (DVT) hatásairól a repülőgép pilótáira és az utaskísérőkre nézve.

1.11

Felül kellene vizsgálni a közforgalmi pilóta-szakszolgálati engedélyekre és a polgári repülőgépek típusalkalmassági vizsgálatára vonatkozó politikát és eljárást.

1.12

Az EASA-nak biztosítania kellene, hogy az európai közforgalmi pilóta-szakszolgálati engedély bevezetése a vezetendő légi járműre vonatkozó jóváhagyásokkal és minősítésekkel együtt történjen.

1.13

A személyzet, az utasok és a légifolyosók által érintett területen élők biztonságának felül kell emelkednie mindenféle politikai megfontoláson bizonyos légitársaságok európai légtérből való kitiltásának mérlegelésekor.

2.   Bevezetés

2.1

A tagállamok és szakértőik együttműködésével 96 légitársaságot tartalmazó feketelistát hoztak nyilvánosságra. Közülük 93-nak kifejezett repülési tilalommal, 3-nak pedig működésük korlátozásával kell szembenéznie. Mindettől függetlenül Franciaország a reklámokban felhasználható biztonsági címkék új rendszerének bevezetését mérlegeli.

2.2

Európára a légi közlekedés biztonságára vonatkozó jogszabályok hatékonyabbá tételét illetően nyomás nehezedik 2004 eleje óta, amikor a Flash Airlines egyik chartergépe a Vörös-tengerbe zuhant 148 ember életét követelve (többnyire francia turistákét). Ez a repülőgép-szerencsétlenség rávilágított, hogy a kormányok között nincs együttműködés a biztonságra vonatkozó információk megosztása tekintetében, azóta ugyanis kiderült, hogy a Flash légitársaságot már korábban betiltották a svájci légi hatóságok.

2.3

Ahhoz, hogy a feketelista elérje a kívánt hatást, elengedhetetlen, hogy a tagállamok között összhang legyen, és következetesen járjanak el a légitársaságok működési normáival kapcsolatban. A tagállamoknak el kell kerülniük az olyan helyzeteket, amikor gazdasági vagy szociális okokból egy tagállam úgy dönt, hogy a listán szereplő légitársaság működése repülőterein „éppen csak elfogadható”, míg egy másik tagállam az adott légitársaság által alkalmazott normákat elfogadhatatlannak tartja.

2.4

Néhány esetben azonban Brüsszelt kérték fel a vita rendezésére, például amikor Törökország elfogadhatatlannak tartotta, hogy Hollandiával az élen néhány tagállam úgy döntött, hogy biztonsági okokra hivatkozva ideiglenesen visszavonja a leszállási jogot az Onur Air nevű alacsony költségű török légitársaságtól. Görögországtól is egyre türelmetlenebbül várják az előrelépést a Helios Airways légitársaság Larnaca-ból Ciprusra tartó gépe szerencsétlenségének vizsgálatában.

2.5

A legtöbb aggály az általános karbantartási normákhoz, a repülőszemélyzet képzéséhez, a repülőszemélyzet repülési és pihenési idejéhez, az üzemanyag-megtakarítási gyakorlatokhoz, a zajkibocsátásra vonatkozó kötelezettségvállaláshoz és a légiforgalmi irányításhoz kapcsolódik.

2.6

A légiforgalmi ágazatban tapasztalható egyre fokozódó verseny és számos légitársaság bizonytalan anyagi helyzete miatt egyre nagyobb nyomás nehezedik a repülőszemélyzetre, hogy olyan feltételek között is felszálljon, amelyben normál esetben nem repülne, valamint hogy olyan repülőgépen repüljön, amely repülésre nem teljesen alkalmas. A repülőszemélyzet egyre inkább arra kényszerül, hogy bevállalja a felszállást, mivel a közösségi szabályok értelmében a légitársaságoknak vagy szállást kell biztosítaniuk az utasoknak egy éjszakára, vagy kártérítést kell fizetniük a késedelemért. Mindez hátrányos a biztonságra nézve. Ehhez járul még, hogy sok nemzeti légügyi hatóság a nemzeti légitársaságok tekintetében szemet huny számos rendelet érvényesítése felett.

2.7

A biztonsági okokból kimondott, több európai országban is érvényben lévő tilalom ellenére egy bizonyos légitársaság még mindig járatokat közlekedtet Brüsszelbe és Párizsba. Svájc, ahol az üzleti titoktartás iránti szigorú elkötelezettségnek kulturális gyökerei vannak, 23 légi járműnek tiltotta meg a légterén való átrepülést, ám a légitársaságok neve és az, hogy egyáltalán hány társaságról van szó, továbbra is bizalmas információnak minősül.

3.   A kimerültség hatása és a teljesítmény biztonsága

3.1

Az elmúlt években számos repülőgép-szerencsétlenség okának a fáradtságot jelölték meg, és ezzel a problémával továbbra is szembe kell néznie minden méretű légi jármű repülőszemélyzetének. De hogyan veszi észre a pilóta, hogy már túl kimerült a repüléshez? Mi a szerepe az alvási ciklusnak, a kiszáradásnak, a táplálkozásnak és a betegségnek a kimerültség megállapításában és az arra adott reakciókban?

3.2

A több időzónán is átrepülő pilóták elkerülhetetlenül kimerültséget éreznek, miközben ítélőképességük is romlik. A hosszú utakon elméletileg be kellene tudniuk iktatni pihenési időszakokat is, de ehhez megfelelő körülményekre van szükség, mint például vízszintes ágyakra stb.

3.3

Rengeteg bizonyíték támasztja alá, hogy a kimerültség szerepet játszik a biztonságban. A Nemzeti Közlekedésbiztonsági Tanács a 2004. október 19-i, Kirksville-i (Missouri) végzetes repülőgép-szerencsétlenségről nemrégiben készített jelentésében a következőket vázolta fel: „az éjszaka folyamán az optimálisnál kevesebb alvási idő, a korai szolgálatfelvétel, a szolgálatban töltött napok hossza, a repülési útvonalak száma, a megerőltető feltételek – precíziós bevezető radar használata nélküli, manuális irányítással történő leszállás, alacsony megengedett repülési magasságban, rossz látási viszonyok között – a szolgálatban töltött hosszú órák alatt kimerültséghez vezettek, ami valószínűleg hozzájárult a pilóta csökkent teljesítményéhez és ítélőképességéhez.”

3.4

Ez akár így volt, akár nem, egyetlen tapasztalt pilóta sem tagadhatja le, hogy alkalmanként harcolnia kellett a rátörő fáradtság ellen, és hogy az valamilyen formában hatással volt teljesítményére is. A pihenőidőszakban történő alvás minősége ugyanakkor rendkívül fontos.

3.5

A táplálkozás szerepe sem elhanyagolható. Bármely pilóta, kezdő tanulótól a nyugdíj előtt álló kapitányig megerősíti, hogy a pilóták által leggyakrabban fogyasztott ital a kávé, amely bár ideiglenesen élénkítő hatással bír és éberséget idéz elő, hatásának múlásával a kimerültség tünetei jelentkeznek. A kávénak ezenkívül vízhajtó hatása is van, miáltal a szervezet több folyadékot ad ki magából, mint amennyit felvesz. Ez kiszáradáshoz vezet, ami pedig önmagában is kimerültséget okoz.

3.6

A fáradtság másik jellemző oka az unalom a hosszú utakon, ahol a légi jármű irányítása majdnem teljesen automatikus. A repülőszemélyzet éberen tartása érdekében néhány légitársaság – elsősorban a transzszibériai járatokon – az automata pilóta óránkénti újbóli beállítását kéri.

3.7

A repülőgép-szerencsétlenségek sokszor a pilóta hibájából következnek be, és ezeknek a hibáknak az egyik legfőbb oka a kimerültség.

3.8

A tervek szerint az EASA át fogja venni az engedélyezési folyamatot, és felváltja a jelenleg ezzel foglalkozó Társult Légügyi Hatóságot (JAA) ezen a téren, a Nemzetközi Polgári Repülési Szervezet (ICAO) Egyesült Államokban megszerzett, és a pilóták által Európában használt engedélyeit azonban várhatóan nem érinti ez a változás.

4.   Légiutas-kísérő személyzet

4.1

A repülőszemélyzet pihenőidejének javítására vonatkozó minden követelménynek – amennyire csak lehetséges – a légiutas-kísérő személyzetre is vonatkoznia kell, hiszen a biztonságra veszélyt jelentő események megelőzése érdekében, illetve vészhelyzet esetén elengedhetetlen, hogy teljesen éberek legyenek.

4.2

A légiutas-kísérő személyzetnek megfelelő képzést kell kapnia az újraélesztés technikáiból, jól kell tudnia kommunikálni saját anyanyelvén és legalább az ICAO által meghatározott 4. szintű angol nyelvtudással kell rendelkeznie, valamint képesnek kell lennie az utasokkal kommunikálni vészhelyzet esetén.

5.   Légiforgalmi irányítás

5.1

Az EGSZB már kifejtette véleményét a légiforgalmi irányításról és az ahhoz kapcsolódó problémákról (1). A javasolt SEASAR-rendszer, ha – és amikor – bevezetésre kerül, javítani fogja a biztonságot. Ezzel a kérdéssel foglalkozott az EGSZB egy másik véleményében (2), de ez nem változtat semmit azon, hogy Európában olyan egységes légiforgalmi irányító rendszerre van szükség, amely minden országhatáron átnyúlik, és amelyben az Eurocontrolt (Európai Szervezet a Légiközlekedés Biztonságáért) „szövetségi szabályozó hatóságként” ismernék el, hasonlóan például az egyesült államokbeli Szövetségi Légügyi Hivatalhoz (Federal Aviation Administration, FAA). Az EGSZB üdvözli az Eurocontrol TMA2010+ program keretében megszületett első szerződést.

5.2

A biztonság érdekében szerte Európában szabványosításra és integrált rendszerek bevezetésére van sürgető szükség.

5.3

A légi közlekedés biztonságát szolgáló elektronikai eszközöket kezelő személyzet (ATSEP) számára a megfelelő bizonyítványok bevezetése úgyszintén kívánatos lenne.

6.   Légi járművek karbantartása

6.1

Néhány tagállam számára nehézséget okoz saját nemzeti szabályainak az európai Part–66-os szabványhoz való igazítása. Az államok által kiállított karbantartási engedélyek a Társult Légügyi Hatóságok (JAA) követelményein alapulnak, melyek a nemzeti jogba való átültetéssel kötelező erejűvé váltak. Az EASA rendszere szerint azonban az engedélyezési szabályok a közösségi jog hatáskörébe tartoznak. Végrehajtásuk hosszú folyamatnak látszik, melyben a jogorvoslatnak is helye van.

6.2

2005-ben mind a 25 tagállam élt az eltérés lehetőségével, melynek értelmében 2005 szeptemberéig kellett megfelelniük a Part–66-os szabványnak. Az EASA által a tagállamok számára, a biztonsági szabályok teljesítésére vonatkozóan meghatározott időpontokat be kell tartatni, de legalább minden féllel meg kell állapodni egy adott időpontban, a határidők vagy átmeneti időszakok meghosszabbításának elkerülése érdekében.

6.3

Az EGSZB felveti a kérdést, hogy vajon létezik-e olyan rendelkezés, melynek értelmében az EASA, amennyiben szükséges, felügyelheti az alacsony költséggel működő légitársaságnál a karbantartás – harmadik országok karbantartási szolgálataihoz irányuló – kiszervezését.

6.4

Elegendő időt kell biztosítani a földi átvizsgálásra, különösen a gép megfordulásakor. Rövidebb utak esetében az átvizsgálásra rendelkezésre álló átlagosan 25 perc nem minden esetben tekinthető elegendőnek.

6.5

Ezenkívül elegendő mennyiségű anyagi forrás biztosítása mellett megfelelően képzett személyzetre van szükség, amely csak minősített alkatrészeket használ fel a karbantartás elvégzése során.

6.6

Az illetékes nemzeti légügyi hatóságnak véletlenszerű szemléket és ellenőrzéseket kell végeznie a normák betartásának biztosítása érdekében.

7.   Légitársaságok

7.1

A légitársaságok tevékenységének megkezdéséhez szükséges engedély kiadását pénzügyi stabilitáshoz és megfelelő finanszírozáshoz kell kötni, a tagállamoktól meg kell követelni a légitársaságok pénzügyi teljesítményének rendszeres felügyeletét is, ezáltal biztosítva, hogy ne nyíljon lehetőség az előírások mellőzésére.

7.2

A légitársaságoknak megfelelő tapasztalatot és szakértelemmel rendelkező vezetőséget kell felmutatniuk.

8.   Az Európai Repülésbiztonsági Ügynökség hatásköre

8.1

Az Európai Bizottság tovább kívánja bővíteni az EASA hatáskörét a repülőterek, a légiforgalmi szolgáltatás és a léginavigációs szolgálatok szabályozása (ideértve a biztonságot és az interoperabilitást) terén.

8.2

Támogatjuk az 1592/2002/EK rendelet által létrehozott EASA-t, és úgy véljük, hogy ha a légi járművekre és a különböző berendezésekre vonatkozó eljárások és engedélyezések európai kerete egyetlen hatóság kezében összpontosulna, az mindenképp növelné a légi közlekedés biztonságát és hatékonyságát Európában.

8.3

Az EASA-nak lehetősége van a szabványok és ajánlott gyakorlatok (SARPS), valamint az ICAO-mellékletben szereplő „Ajánlott Gyakorlatok” és „Szabványos Gyakorlatok” által kiváltott visszásságok vizsgálatára.

9.   Általános légügyi engedélyezés

9.1

Az FAA-engedélyek alapján kiállított magánpilóta-szakszolgálati engedélyeket (PPL) az európai légtérben való repüléshez az EASA-nak jóvá kellene hagynia.

9.2

Minden polgári repülőgépnek (GA) meg kell felelnie az EASA által meghatározott közösségi normáknak ahhoz, hogy az európai légtérben felszállhasson.

10.   Légügyi biztonság

10.1

Az EASA-nak iránymutatásokat, illetve szabályokat kellene kidolgoznia bizonyos berendezések és hálózatok – az ICAO meghatározása szerinti – „jogosulatlan beavatkozástól” való védelme érdekében.

10.2

Az Etherneten (LAN) és az IP-n kívül a többi sebezhető terület:

a levegő/föld adatkapcsolati technológiák kommunikációs célú alkalmazása az utasok, légitársaságok és légiforgalom-irányítók által;

a légi járművön elérhető hálózatok segítségével földi állomásokkal folytatott adat- és szoftverátvitel általánosabb alkalmazása termelési, szállítási, karbantartási célokra vagy információfrissítés végett;

a szoftvervírusok és hackertámadások megsokszorozódása, valamint a bizalmas adatok utáni kutatás összekapcsolt hálózatok segítségével.

11.   Pilóta nélküli járművek (UAV-k)

11.1

Az EASA számára biztosítani kell az ipar e szegmensének szabályozásához szükséges hatáskört, nem pusztán a légi alkalmasság és a tervezési minták jóváhagyása terén, hanem a földi üzemeltetők tanúsításának, az indító rendszerek típusalkalmassági vizsgálatának stb. elvégzése tekintetében is.

11.2

A hagyományos légi járművekre vonatkozó minden rendeletet kötelező erejűnek kell tekinteni az UAV-kre nézve, és a légtér minden használójával konzultálni kell, ha az ilyen típusú tevékenység valamilyen módon őket is érinti.

12.   EASA

12.1

Az EASA tölti be az átfogó közösségi szabályozó hatóság szerepét, meghatározza az uniós légitársaságok biztonságára vonatkozó elveket és szabályokat. Ugyanakkor alulfinanszírozott, túl kevés a személyzete és nem rendelkezik az ezek érvényesítéséhez szükséges hatáskörrel.

12.2

A különböző nemzeti szabályozó hatóságok feladata a szabályok és rendeletek végrehajtása.

12.3

Ez önszabályozáshoz vezet. Egyetlen nemzeti szabályozó hatóság sem lép fel szigorúan a saját joghatóságába tartozó légitársaság ellen, hacsak rendkívül súlyos probléma nem merül fel.

12.4

A nemzeti szabályozó hatóságok felelősek ezenkívül minden, az országukban lajstromba vett légi járműért, amelyek légitársasága az ország területén képviselettel rendelkezik. Ezek gyakran nem is uniós országbeli légi járművek, melyek személyzetükkel együtt harmadik országbeli légitársasághoz tartoznak. Ez még inkább megbonyolítja a megfelelő szabályozást.

12.5

Az az EASA által támasztott követelmény, hogy a nemzeti szabályozó hatóságok hajtsák végre határozatait, a különböző értelmezéseknek köszönhetően a szabályok és rendeletek eltérő végrehajtásához vezethet az EU-ban. Ez a légitársaságok között „olcsó lobogók” kialakulását eredményezheti, azaz olyan helyzetet, amikor az egyik állam kevésbé szigorúan értelmezi a rendeleteket, mint a másik.

12.6

Ugyanakkor az Európai Polgári Repülési Konferencia (ECAC) rendelkezik a szabályok helyi szintű betartásának ellenőrzéséhez szükséges hatáskörrel, pedig ennek az EASA hatáskörébe kellene tartoznia.

12.7

Az EASA jelenleg a tanúsításokból és típusalkalmassági vizsgálatokból származó bevételekből tartja fenn magát, melynek eredménye várhatóan 15 millió eurós veszteség 2006-ra nézve, ezért elengedhetetlen, hogy az EASA jövőjének biztosítása érdekében a szükséges finanszírozást a központi kormányzat rendelkezésre bocsássa.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Javaslat közösségi légiforgalmi irányító szakszolgálati engedély létesítéséről szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre (előadó: Thomas McDonogh) HL C 234., 17–19. o. 2005.9.25.

(2)  SESAR – közös vállalkozás (CESE 397/2006, előadó Thomas McDonogh).


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/55


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi irányelvre a hulladékokról”

COM(2005) 667 final – 2005/0281 (COD)

(2006/C 309/12)

2006. február 24-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 175. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2006. május 24-én elfogadta. (Előadó: M. BUFFETAUT).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a 2006. július 5-i ülésnapon) 114 szavazattal, 4 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések

1.1

Az EGSZB egyetért azzal, hogy az Európai Bizottság korszerűsíteni, egyszerűsíteni és módosítani kívánja a hulladékokról szóló jogszabályokat. Különösen helyesli a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló stratégia megközelítését és szellemét. Támogatandó a jogszabályok általános és egységes alkalmazására való törekvés, hogy el lehessen kerülni a hulladékok piacának torzulását a környezetvédelem, a közegészségügy és a verseny területén. Kiemeli a fogalommeghatározások és a mellékletek egyértelműségének és pontosságának jelentőségét, mely által elkerülhetők a fellebbezések és a jogi eljárások. Sajnálja azonban a szöveg ambíciójának hiányát a hulladékok keletkezésének megelőzése terén. Aláhúzza, hogy a valódi fenntartható fejlődés megteremtésére irányuló mindenfajta elhatározás – a nyersanyagok megfogyatkozása és drágulása miatt – hatékony, a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok begyűjtésére irányuló politikát tesz szükségessé, azt ajánlja azonban, hogy ennek eszközeit uniós szinten fejlesszék ki annak érdekében, hogy a kitűzött célokat mind minőségi, mind mennyiségi szempontból el lehessen érni. Ebben a tekintetben a szöveg valóban gyengének mutatkozik. Ezen felül az Európai Bizottság úgy tűnik, azt gondolja, hogy elég megkönnyíteni a feldolgozó létesítmények üzemeltetésére szóló engedély megszerzéséhez szükséges eljárásokat, és azzal elősegítjük a hulladékok újrafeldolgozását. Ez a megközelítés téves, és negatív környezeti következményekkel és egészségügyi kockázatokkal jár majd, ezenkívül nincs összhangban a nyilvánosság hulladékokkal kapcsolatos tájékoztatásáról szóló Aarhusi Egyezmény elveivel. Az engedély ugyanis a környezetvédelemmel kapcsolatos technikai elemeket tartalmaz; nyilvános, valamint a kötelező tájékoztatással és ellenőrzéssel kapcsolatos intézkedések kísérik. Semmilyen szempontból sem működik fékként a hulladékkezelés és az újrahasznosítás fejlesztése tekintetében, épp ellenkezőleg, a szabályok megfelelő tiszteletben tartásának, és a rendelkezésre álló legjobb technikák közigazgatási szervek általi alkalmazásának ellenőrzése révén megteremti a szükséges garanciákat.

1.2

Mindenképpen ésszerűnek tűnik továbbá az életciklus fogalmának bevezetése a hulladékpolitikába, illetve a szemétlerakó helyen tárolt hulladékok mennyiségének csökkentését, a komposzt és az energia visszanyerését, a tiszta újrafeldolgozást és a hulladékkeletkezés megelőzését célzó megközelítés.

1.3

Ami az irányelvjavaslatot illeti, az EGSZB úgy véli, hogy a túlzott mértékben hangsúlyozott, kívánt szubszidiaritás ellentmondásban van az EU-szerte általánosan és egységesen alkalmazott jogalkotásra irányuló elvárással.

1.4

Az EGSZB nyomatékosan kéri annak biztosítását, hogy a veszélyes hulladékokról szóló irányelvjavaslat beemelése, illetve hatályon kívül helyezése ne jelentse az előírások fellazulását és a közegészségügy alacsonyabb szintű védelmét, valamint úgy véli, hogy a szöveg a jelenlegi megfogalmazásában nem jelent erre elegendő garanciát. Legalább annak a pontosítása lenne szükséges, hogy a veszélyes hulladékok keverékei és az engedélyeztetési kötelezettség alóli mentességek nem megengedettek ennél a hulladéktípusnál. Valójában a „veszélyes” vagy „veszélytelen” besorolás az, ami meghatározza az óvintézkedéseket és a konkrét kötelezettségeket a hulladékszállítás és –kezelés terén. E téren semmilyen fajta banalizálás nem tekinthető környezetvédelmi előrehaladásnak.

1.5

Hangsúlyozza, hogy támogatandók az olyan újrafeldolgozási módszerek, amelyek nem károsítják a környezetet, és az anyagok hatékony visszanyerését teszik lehetővé.

1.6

Kétségbe vonja, hogy a bizottsági eljárás alkalmas olyan specifikus kritériumok rögzítésére, amelyek segítségével meghatározható, hogy a hulladék mikortól nem számít hulladéknak.

1.7

Az EGSZB véleménye szerint egyes meghatározások továbbra is pontatlanok (különösen a „termelő” és a „hasznosítás” fogalmak). Meg kellene határozni egyrészt az „anyag visszanyerésének” fogalmát, (amely az „anyag újrahasznosításának” alapja, és amelynek esetében bizonyos hulladékáramok tekintetében megszűnhet a „hulladék” státusz), másrészt pedig az „energetikai hasznosítás” kifejezést (amelynek esetében nem lehetséges a „hulladék” státusz megszűnése), annak érdekében, hogy a hulladékok égetéséről szóló irányelvet egységesen alkalmazzák valamennyi hőtermeléssel hasznosított hulladékra, mind az égetőművekben, mind pedig a kombinált égetőművekben hasznosítottakra. Ami a hulladékok elégetését illeti, kívánatos a „hasznosítási” minősítés odaítélésénél előnyben részesíteni az energetikai hasznosítási szempontból magas hozamú eljárásokat, meglepő módon azonban ilyen rendelkezés csupán az égetésre vonatkozik, az energetikai hasznosítás egyéb formáira nem. Ami ez utóbbit illeti, a hulladékok elégetését csak abban az esetben kellene hasznosításnak tekinteni, ha az magas energetikai hatékonyságot ér el.

1.8

Sajnálja, hogy a teljes Unióra vonatkozó, egységesített finanszírozási eszközökre semmiféle javaslat nem született.

1.9

Hiányolja az ágazatban dolgozók munkafeltételeire és egészségére vonatkozó kikötéseket.

2.   Bevezető

2.1

A hulladékpolitika az Európai Unió legrégebbi környezetvédelmi politikáihoz tartozik, hiszen a jelenleg érvényben lévő keretirányelv 1975-ben született. Harminc év leforgása alatt azonban jelentősen megváltozott az általános gazdasági és társadalmi kontextus, az eljárásmód, a technika, a nemzeti és önkormányzati politika és a köztudat a hulladék kérdéskörének terén. A hulladékkal kapcsolatos, szerkezetüket tekintve 1975 óta változatlan jogszabályok a 90-es években tovább fejlődtek: 1991-ben módosult a keretirányelv, ezt követően pedig számos irányelv került elfogadásra az egyes hulladékgazdálkodási műveletekről és bizonyos hulladékáramok kezeléséről.

2.2

Az érvényes jogszabályoknak az idők során a gyakorlatban kellett megállni a helyüket. Kiderültek hiányaik és pontatlanságaik; a jogi viták, illetve az ítélkezési gyakorlat pedig megmutatták, hogy az értelmezés nehézségekkel küszködik és a jogszabályok rendkívül összetettek, ami részben az anyag különböző, egymásra vonatkozó szövegekre való bontására vezethető vissza.

2.3

Ugyanakkor valóságos hulladékgazdálkodás jött létre. A hulladékok kezelése és újrafeldolgozása teljes értékű gazdasági ágazattá fejlődött, mely magas növekedési rátával rendelkezik és az EU-25-ben több mint 100 milliárd eurós forgalmat bonyolít.

2.4

Végül az EU nemrég bővült, és további bővítések előtt áll. A kilenc nemrégiben csatlakozott országban a szóban forgó területen meglehetősen nehéz a helyzet, különösen azért, mert sok hulladék tárolókba kerül. Természetes tehát, hogy az Európai Bizottság újra szeretné gondolni a hulladék kérdéskörét – anélkül azonban, hogy megváltoztatná az érvényben lévő jogszabályok szellemét és alapvetően átalakítaná szerkezetüket.

2.5

Ennek megfelelően az Európai Bizottság nemrégiben közleményt jelentetett meg a hulladékkeletkezés megelőzéséről és a hulladékok újrafeldolgozásáról (1) szóló tematikus stratégiáról, valamint új hulladék irányelvet (2) javasolt. A stratégia a főbb politikai irányokat és az általános elgondolást mutatja be, az irányelv pedig konkrét jogszabályokba ülteti át ezeket.

3.   Új politika

3.1

A tematikus stratégia alapjául szolgáló elgondolásaiban az Európai Bizottság abból indul ki, hogy az utóbbi harminc évben a hulladék terén egyértelmű előrelépések történtek ugyan, a hulladék mennyisége azonban továbbra is növekszik, a hulladékokat túlságosan kis mennyiségben használják fel vagy hasznosítják újra, és a megfelelő piacok akadozva fejlődnek. Egyébként a kifejezetten a hulladékokkal kapcsolatos szövegeken kívül az IPPC irányelvek is biztos, hogy pozitív szerepet játszottak.

3.2

Ezen túlmenően a hulladékkezelés bizonyos mértékben hozzájárul a környezeti terheléshez, és gazdasági költségekkel jár.

3.3

Ráadásul a közösségi joganyag bizonyos kérdésekben továbbra sem egyértelmű, ami jogi vitákhoz és a joganyag országonként különböző alkalmazásához vezet.

3.4

Hogyan történik napjainkban a települési hulladék feldolgozása? A legjobb statisztikák szerint az összes hulladék mintegy 14 %-ának megfelelő települési hulladékot 49 %-ban tárolják, 18 %-ban elégetik és 33 %-ban újra feldolgozzák vagy komposztálják. A tagállamok között azonban jelentős eltérések figyelhetők meg: egyes országokban a hulladék 90 %-a tárolóba kerül, másokban ez az arány csak 10 %. Hasonló különbségek állapíthatók meg a többi hulladékkategória vonatkozásában is.

3.5

Összességében tehát az Európai Unióban bizonyos előrelépések ellenére nő a hulladék mennyisége, és a tárolt hulladék abszolút mennyisége nem vagy csak nagyon kis mértékben csökken, pedig egyre gyakoribb az újrafelhasználás és az égetés. A hulladékkeletkezés megelőzését illetően megállapítható, hogy a hozott intézkedések nem vezettek kézzelfogható eredményre.

3.6

Tehát egyértelmű, hogy a jelenlegi uniós hulladékpolitika céljai – azaz a hulladékkeletkezés megelőzése, az újrahasználat támogatása, az újrafeldolgozás és a hasznosítás a környezeti terhek csökkentése és az erőforrások jobb kihasználása érdekében – továbbra is követendők, de az egyes intézkedések hatékonyságát növelni kell.

3.7

Ezért az Európai Bizottság különböző eljárásmódokat javasol, amelyek egyszerre érintik a jogalkotás eszköztárát, a tartalmi meggondolásokat, annak koncepcióját, hogy melyek a hulladékpolitikával szembeni elvárások, valamint a tájékoztatás tökéletesítését és a közös normák rögzítését. Ennek megfelelően a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló stratégiában a következők mellett száll síkra:

mindent meg kell tenni, hogy létrejöjjön az újrahasznosító európai társadalom, amely – amennyire csak lehetséges – megelőzi a hulladék keletkezését, és a hulladékban rejlő erőforrások alapanyagként történő, energetikai hasznosítására törekszik;

ki kell állni a jogszabályok általános alkalmazása mellett, hogy biztosítva legyen egységes értelmezésük és végrehajtásuk, valamint az, hogy a tagállamok időben elérik az érvényes jogszabályokban rögzített célokat;

az érvényes jogszabályokat egyszerűsíteni és frissíteni kell;

a hulladékpolitikába be kell vezetni az életciklus fogalmát, hogy számolni lehessen lehetséges hozzájárulásával az erőforrások használatából eredő környezeti hatások csökkentéséhez;

a hulladékkeletkezés megelőzésre ambiciózusabb és hatásosabb politikára van szükség;

javítani kell a tájékoztatást és az ismeretek terjesztését a hulladékkeletkezés megelőzéséről;

közös vonatkoztatási normákat kell kidolgozni az európai újrafeldolgozási piac szabályozására;

tovább kell fejleszteni az újrafeldolgozási politikát.

3.8

Az Európai Bizottság abból indul ki, hogy ezek a hulladékpolitikát érintő jogszabályokra és elképzelésekre vonatkozó változások a tárolt hulladékok mennyiségének csökkenéséhez, a komposztnak, illetve az energiának a hulladékból történő eredményesebb visszanyeréséhez és az újrafelhasználás minőségi és mennyiségi javulásához vezetnek. Ennek megfelelően az Európai Bizottság a hulladékok szélesebb körű hasznosításában, és ennek következményeképpen az úgynevezett „hulladék hierarchia” javulásában, valamint abban reménykedik, hogy a hulladékpolitika hozzájárulhat az erőforrások jobb kihasználásához.

Hogyan jelennek meg a jogszabályokban a tematikus stratégia imént említett céljai?

4.   A hulladékokról szóló irányelvjavaslat: új megközelítés gyökeres változások nélkül

4.1

A javaslat 1. cikke felsorolja az Európai Bizottság céljait. Ezek kettősek és szorosan összefüggnek:

egyrészt „az erőforrások használatának keretében történő hulladékkeletkezés és hulladékgazdálkodás globális környezeti hatásainak csökkentését célzó intézkedéseket határoz meg”,

másrészt ugyanezen okokból prioritásként kezelt célul tűzi ki, hogy a tagállamok előzzék meg vagy csökkentsék a hulladékkeletkezést, illetve a hulladékkeletkezés káros hatásait, másodsorban pedig tegyenek intézkedéseket a hulladék „újrahasználattal, újrafeldolgozással vagy egyéb hasznosítási műveletekkel” történő hasznosítása érdekében.

4.2

A cél eléréséhez az Európai Bizottság szerint nincs szükség az érvényes jogi keret gyökeres átdolgozására – bizonyos változtatások viszont elengedhetetlenek, hogy tökéletesebb legyen a jelenlegi keret és ki lehessen küszöbölni a még meglévő hiányosságokat. Az irányelvjavaslat csak egy a stratégia megvalósításának vetületei közül; a későbbiekben további, az iméntiből következő javaslatok kerülnek megfogalmazásra. Az európai hulladékpolitika mindenesetre szükségszerűen a szubszidiaritás elvére támaszkodik. Eredmény csak úgy érhető el, ha intézkedések egész sora születik az európai szinttől egészen az önkormányzati szintig – ahol a gyakorlati lépések nagy részét megteszik. Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a szubszidiaritás elvének tiszteletben tartása semmiképpen sem jelenti a környezetvédelmi törekvések elsekélyesedését.

4.3

Az irányelvjavaslat ennek megfelelően a 75/442/EGK irányelv átdolgozásának tekinthető. A veszélyes hulladékról szóló irányelvet (91/689/EGK) beemeli a keretirányelvbe, ami által hatályon kívül is helyezi. Ugyancsak hatályon kívül helyezi a hulladékolaj irányelvet, mindazonáltal átveszi a gyűjtésre vonatkozó különleges kötelezettséget.

4.4

A legfontosabb változtatások a következők:

környezetvédelmi célkitűzés bevezetése;

a „hasznosítás” és az „ártalmatlanítás” fogalmának tisztázása;

a veszélyes hulladék keverésére vonatkozó feltételek pontosítása.

eljárás bevezetése annak meghatározására, hogy egy adott hulladékáramba tartozó hulladék mikortól nem számít hulladéknak;

egyes hulladékgazdálkodási műveletekkel kapcsolatos minimumszabályok vagy a minimumszabályok meghatározását célzó eljárás bevezetése;

a nemzeti hulladékkeletkezés-megelőzési programok kötelező kidolgozásának bevezetése.

4.5

Felmerül tehát a kérdés, hogy az előírások javasolt változtatásai lehetővé teszik-e a stratégiában rögzített általános célok elérését, a jelenlegi hiányosságok kiküszöbölését és a bizonytalanságok tisztázását.

5.   Általános megjegyzések

5.1

A szóban forgó, hulladékokról szóló új irányelvjavaslatra az érintettek – a tagállamok, a civil szervezetek, a polgárok és az érdekelt ágazatok – már régóta vártak mint az európai környezetvédelmi politika alapjára a hulladékgazdálkodás terén. Ebből a szemszögből kérték az EGSZB-t az elemzésre. Az új szövegtől azt várták, hogy javít a jelenlegi helyzeten, amennyiben figyelembe veszi az 1991 óta gyűjtött tapasztalatokat, az eddigi jogalkotás gyengéit és a fenntartható fejlődés még elfogadásra váró európai stratégiáját, amelynek – a nyersanyagok és energiaforrások kimerülésének összefüggésében – előfeltétele egy, a hulladékfeldolgozásra, -gyűjtésre, -újrahasznosításra és felhasználásra vonatkozó politika.

5.2

Az érvényes jogszabályokat sok bírálat érte a pontos és szabatos fogalmazás hiánya miatt (különösen a mellékletek és meghatározások vonatkozásában). Sokan fejezték ki sajnálatukat azzal kapcsolatban is, hogy az irányelveket és a rendeleteket az Unión belül nem egységesen hajtják végre, és az egyes tagállamok egymástól eltérő módon közelítik meg. A hulladékok határokon átnyúló szállításáról szóló rendelet átdolgozása nemrégiben felszínre hozta a vázolt helyzetből adódó gondokat.

5.3

Milyen álláspontra helyezkedjen az EGSZB az keretirányelv javasolt szövegének tekintetében? Hogyan elemezze azt? Felmerül a kérdés, hogy az Európai Bizottság ezúttal nem volt-e kevésbé becsvágyó, mint a 2003-ban kiadott, „A hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégia” című közleményében (3)? A szubszidiaritásra tekintettel lévő megközelítés kissé minimalistának, tűnik és a jogszabályok végrehajtásában eltérésekhez vezethet. Emellett nem derült fény azokra az intézkedésekre, amelyeket az érintett gazdasági és társadalmi felek tehetnek ebben a tárgyban.

5.4   A jogszabályok egyszerűsítése

5.4.1

A dokumentum javasolja a veszélyes hulladékokról szóló irányelv beemelését a keretirányelvbe. Ebben az összefüggésben biztosítani kell, hogy a veszélyes hulladékok felügyelete egyértelműen szigorúbb legyen, mint az egyéb hulladékoké, főként mivel minden forgalomba hozott anyagra egyidejűleg érvényben lesznek a vegyi anyagokra vonatkozó előírások (REACH) is. A hulladékolaj irányelvet egyszerűen hatályon kívül helyezi, mivel ez a jogi aktus a gyakorlatban környezetvédelmi szempontból – az olaj feldolgozására vonatkozóan – nem bizonyult ésszerűnek. Az olaj összegyűjtésére vonatkozó rendelkezések viszont érvényben maradnak.

5.4.2

Ezen túlmenően meg kell állapítani, hogy az Európai Bizottság a veszélyességi fok kritériumainak rögzítése óta még mindig nem terjesztette be a szükséges kísérő dokumentumokat: a szabványosított teszteket és a koncentráció határértékeit a hulladékjegyzék helyes alkalmazásához.

5.4.3

A hasznosítási tevékenységekre vonatkozó eltéréseket szabályozó javaslatok a szövegben igen merésznek tűnnek és bizonyos ágazatok esetében megkérdőjelezhetők. Mindenki emlékszik az állateledel előállítására használt természetes anyagok veszélyes hulladékkal való keveredésével kapcsolatos esetekre. Az ilyen incidensek széles körben előfordulhatnak, ha a döntéshozók lemondanak a kérdéses hulladékok nyomon követhetőségéről és a korrekt kezelésükhöz szükséges ellenőrzésekről. Végül pedig arra lenne szükség, hogy az Európai Bizottság foglalkozzon annak a kérdésével, hogy a javasolt mentességek (2. Alszakasz – Mentességek) vajon nem mondanak-e ellent a közönség tájékoztatására és annak a hulladékfeldolgozás során való részvételére vonatkozó Aarhusi Egyezménynek.

6.   Részletes megjegyzések

6.1   Pontosabb fogalommeghatározások

6.1.1

Az érvényben lévő irányelvből többféle vonatkozásban hiányoztak a jó meghatározások. Elegendően bizonyítja ezt az Európai Bírósághoz benyújtott keresetek száma. Javít-e az új szöveg a helyzeten? Ez több szempontból kétségbe vonható.

6.1.2

A „termelő” fogalomnak az előzetes változatból átvett meghatározását (4) módosítani kell. Hogyan lehet „termelőnek” tekinteni azt, aki mindössze a hulladékok természetét változtatja meg? Egyszerűen „hulladékfeldolgozóról” van szó, aki ebben a minőségben nyomon követhető kell, hogy legyen. Különben megnyílik az út a hulladék „lefokozása”, valamint a hulladékot ténylegesen előállítók felelősségének elbagatellizálása előtt. Ezenkívül legalább említést kellene tenni a forgalmazott termékek gyártójának kiterjesztett felelősségéről.

6.1.3

Az Európai Bizottság a hulladékok határokon átnyúló szállításáról szóló rendeletben (5) ragaszkodott az „átmeneti intézkedésekhez”, amelyeket éppoly kevéssé határoz meg, mint a szóban forgó rendeletben használt „kereskedő” és „ügynök” fogalmakat.

6.1.4

Meghatározásra kerül ugyan „a hulladékok újrafeldolgozása”, a „visszanyerés” fogalomnak a „hasznosításhoz” viszonyított definíciója azonban nem világos. Ésszerű lenne egyértelművé tenni, mi értendő egyrészt az „anyagoknak” az „anyagok hasznosításához” vezető „visszanyerése”, másrészt „az energia hasznosítása” alatt. Az első esetben a hulladék a kezelési ciklus végén lehetséges módon nem is hulladék többé, míg ez „az energia hasznosítása” esetében nem érvényes. A hulladékok energetikai hasznosítását – a környezetvédelem szempontjából – a hulladékégetőkről szóló irányelv szabályozza. Amennyiben a hulladékok elveszítik hulladék státuszukat, a környezetvédelmi szabályok már nem vonatkoznak rájuk.

6.2   Tárgy

6.2.1

Az irányelv tárgya a környezet és az egészség védelme, és a továbbiakban is az kell, hogy maradjon.

6.2.2

Az Európai Bizottság általában véve hajlik arra, hogy nagy jelentőséget tulajdonítson a piacnyitásnak, amely a hulladékpolitikának csak egy aspektusa.

6.2.3

Az EGSZB úgy véli, hogy foglalkozni kell azzal a vitás kérdéssel, hogyan lehet meghatározni egy olyan jogi keretet, amely lehetővé teszi, hogy a piaci mechanizmusok – az ökológiai hatékonyság és az ökomenedzsment termelési és szolgáltatási tevékenységeinkre vonatkozó koncepcióinak kifejlesztése által – környezetbarát megoldások felé mozdítsák el a hulladékgazdálkodást. A hulladékgazdálkodás szabályozott piac, elsődleges célja a környezet- és egészségvédelem, valamint az erőforrások megőrzése, tehát tekintetbe veszi a gazdasági, társadalmi és ökológiai hatásokat. A környezetvédelem lényeges elem, amely elősegíti a munkahelyteremtést és a versenyképességet, egyben innovációs lehetőségeket és piaci esélyeket kínál. Felvetődik a kérdés, hogy ebben az esetben a szubszidiaritás-e a legjobb megközelítés. Ezen túlmenően jellemző, hogy bár az Európai Bizottság a tematikus stratégiáról szóló közleményében osztja azt a nézetet, miszerint egyes hasznosító berendezések terhelhetik a környezetet, mégis javasolja, hogy a tagállamok minden hulladék hasznosításáról gondoskodjanak. Világossá kell tehát tenni, hogy az európai szinten kidolgozott közös követelmények segítségével ösztönzött újrafeldolgozási piac esetében tiszta piacról van szó.

6.2.4

Az Európai Bizottság ezen túlmenően a „hierarchia” vonatkozásában – akárcsak az előző irányelvben – „elfelejt” utalni arra, hogy a megfelelő hulladékártalmatlanítás jótékonyan hathat a környezetre még akkor is, ha megmaradnak az ezt a célt szolgáló operatív rendelkezések. Ennek eredményeképpen az új szöveg ebből a szempontból homályosabb, mint a régi.

6.2.4.1

A keretirányelv a hatékony, célszerű hulladékgazdálkodás alapja kell, hogy maradjon – mégpedig minden ágazatban. Az irányelv megvalósításának módját és az újrafeldolgozási stratégia támogatására irányuló eszközöket még pontosabban meg kell határozni.

6.2.5

Az Európai Bizottság – a hulladékok, illetve azok újrafelhasználása és feldolgozása hatékony kezelésének támogatása és elősegítése érdekében – meggondolandónak ítélte a pénzügyi eszközök bevezetését. Az ilyen jellegű eszközök európai szintű bevezetése valóban támogatandó lenne – feltéve, hogy az eszközök egységesek. A dokumentum azonban nem tartalmaz erre vonatkozó javaslatokat, mivel azok aligha számíthatnának a Tanács egyhangú támogatására. A kérdéses javaslatok elhagyása realisztikus döntés, mindazonáltal az Európai Bizottságot tekintve bizonyos fokú tétovaságra vall, mivel az indítványozhatta volna nyílt koordinációs módszer kialakítását.

6.3   Veszélyes hulladékok

6.3.1

A veszélyes hulladékokról szóló irányelv beemelésének, illetve hatályon kívül helyezésének kérdéséről az alapvető szempontokat tekintve már az „általános megjegyzések” fejezetben szóltunk.

6.3.2

A veszélyes hulladékok különválasztásáról szóló cikkben különös módon csak az összekeverésről van szó.

6.3.3

A veszélyes hulladékok esetében még fontosabb, mint az egyéb hulladékok esetében, hogy szigorú rendelkezések és nyomon követhetőségi követelmények vonatkozzanak rá. Az ilyen anyagok bejutását a természetbe a jogszabályoknak egyértelműen tiltaniuk kell. Ezen túlmenően meg kell akadályozni, hogy a veszélyes hulladék irányelv beemelésével, illetve hatályon kívül helyezésével csökkenjen az egészségvédelem szintje. Legalábbis világosan ki kellene mondani, hogy minden „veszélyes hulladékot tartalmazó keverék” alapvetően a veszélyes kategóriába tartozik, kivéve, ha az eredmény valódi vegyi detoxikáció. Mindenfajta hígítást tiltani kell.

6.4   Hulladékártalmatlanító létesítmények hálózata

6.4.1

A javaslat ösztönzi, hogy a tagállamok egymással együttműködésben hulladékártalmatlanító létesítmények hálózatát hozzák létre. Hogyan várható el, hogy beruházások induljanak ezen a területen, ha a tagállamok nem is rendelkeznek a létesítmények teljes kihasználásához szükséges eszközökkel? Hasznosításra az üzemeltető szabadon „exportálhat” hulladékot egy másik országba. Az erre vonatkozó szabályoknak tehát rendkívül világosnak kell lenniük, és nem szabad visszásságokhoz vezetniük.

6.4.2

A közelben történő ártalmatlanítás alapelvét az önellátó hulladékártalmatlanítás elvének fényében kell megvizsgálni és kifejteni. A két elv a fenntartható hulladékgazdálkodás vonatkozásában elválaszthatatlan egymástól.

6.5   A hulladékkeletkezés megelőzése

6.5.1

Az irányelv semmiféle kötelezettséget nem ró a tagállamokra a hulladékkeletkezés megelőzésével kapcsolatos társadalmi kérdések, azaz a munkakörülményekre és a munkavállaló egészségére gyakorolt esetleges hatások vonatkozásában, valamint a valódi tájékoztatási kampányok elindítása szempontjából. A megelőzés egyszersmind az uniós polgárok kötelessége. Az elmélkedésnek lehetőleg két tengely mentén kell folytatódnia: a minőségi és a mennyiségi tengely mentén, mivel gazdasági téren az előbbi, amely kétségkívül kevésbé dogmatikus, mint a mennyiségi, serkenti a haladást és a teljesítményt.

6.6   A mellékletek

6.6.1

Eltekintve az energiahatékonyság értékelésének bevezetésétől – ami kizárólag a települési hulladékok kezelésére szolgáló égetőművekre vonatkozik –, ebben a részben kevés módosítás történt. Különös módon egyáltalán nem esik szó a „kombinált égetőművekkel” szembeni követelményekről. Ezenkívül a települési szilárdhulladék elégetését csak abban az esetben szabadna hasznosítási műveletnek minősíteni, amennyiben az magas energetikai hatékonyságot ér el. Amennyiben bizonyos hulladékokat nem lehet hasznosítani, el kellene kerülni, hogy a hasznos energia visszanyerésére alkalmas, kezdetleges és alacsony hatékonyságú égetőművek is részesedhessenek a hasznosítással kapcsolatos rendelkezések előnyeiből. Ellenkező esetben az elégetés lenne a könnyebb megoldás, és ez a hulladékok exportjához vezethetne, amit inkább el kellene kerülni.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  COM(2005) 666 final

(2)  COM(2005) 667 final

(3)  COM(2003) 301 final

(4)  A Tanács 1991. március 18-i 91/156/EGK irányelve a hulladékokról szóló 75/442/EGK irányelv módosításáról.

(5)  A Tanács 1993. február 1-jei 259/93/EGK rendelete az Európai Közösségen belüli, az oda irányuló és az onnan kifelé történő hulladékszállítás felügyeletéről és ellenőrzéséről.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/60


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – Cselekvési terv a közös halászati politika egyszerűsítésére és javítására a 2006–2008 közötti időszakra”

COM(2005) 647 final

(2006/C 309/13)

2006. január 26-án az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

Az bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2006. május 24-én elfogadta. (Előadó: Gabriel Sarró Iparraguirre.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a 2006. július 5-i ülésnapon) 164 szavazattal ellenszavazat nélkül, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Következtetések és ajánlások

1.1

Az EGSZB – mint arról előző véleményeiben az Európai Bizottságot már tájékoztatta – támogatja a közösségi jogszabályok egyszerűsítésének folyamatát, ezért üdvözli a 2006–2008 közötti időszakra a közös halászati politika egyszerűsítésére és javítására vonatkozó cselekvési terv közzétételét. Jelen vélemény célja hozzájárulni az Európai Bizottság által tervezett hátralévő munka elvégzéséhez, amely alapvetően fontos a Közösség halászati jogszabályainak javítása szempontjából.

1.2

Annak érdekében, hogy az egyszerűsítési folyamat sikeres legyen, az EGSZB úgy véli, hogy szoros együttműködést kell kialakítani a halászati szektorban az Európai Bizottság tanácsadó testületeihez, azaz a regionális tanácsadó bizottságokhoz (RAC), a halászati és akvakultúra-ágazati tanácsadó bizottsághoz (ACFA) és a halászati ágazati szociálispárbeszéd-bizottsághoz fűződő kapcsolatok támogatása és intenzívebbé tétele révén.

1.3

Az EGSZB úgy gondolja, hogy az Európai Bizottság első feladata a meglévő szabályok egységesítése. Ha ez megtörtént, akkor az Európai Bizottságnak a közleményeiben rögzített célok megvalósítására kell törekednie, amelyeket az EGSZB teljes mértékben támogat:

a)

a meglévő szövegek világosabbá tétele, azok egyszerűbbé és érthetőbbé tétele révén;

b)

a közigazgatási szervek költségeinek és kötöttségeinek mérséklése; és

c)

a halászok adminisztrációs költségeinek és kötöttségeinek csökkentése.

1.4

Az EGSZB támogatja annak a két területnek és azoknak a jogalkotási aktusoknak a kiválasztását is, amelyekre a cselekvési terv összpontosít, ezek: a halállományok megőrzése és az azokkal való gazdálkodás, valamint a halászati tevékenységek ellenőrzése. Az Európai Bizottságnak ezt követően folytatnia kell az egyszerűsítési folyamatot, és javítania kell a KHP többi részén is.

1.5

Az EGSZB az 1. összefoglaló lapon közzétett intézkedéseket a teljes kifogható mennyiségekről/kvótákról, halászati erőkifejtésről megfelelőnek gondolja: a megőrzési politika különböző szempontjainak elkülönített kezelése, az egységes csoportok alapján történő szabályozás és a többéves gazdálkodási terveken keresztüli végrehajtás. Úgy véli azonban, hogy a tudományos vélemények beérkezésének a határideje és a Tanács decemberi ülése között – ahol megállapítják a teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, valamint egyéb fontos, a gazdálkodásra vonatkozó intézkedéseket – igen rövid idő telik el, ami nem elegendő az összes szükséges konzultáció és egyeztetés elvégzésére. Az EGSZB ezért a tudományos vélemények közzététele és a végső határozathozatal közötti időszak meghosszabbítását kéri.

1.6

A technikai intézkedések egyszerűsítését részletező 2. összefoglaló lappal kapcsolatban az EGSZB aggódik amiatt, hogy az Európai Bizottság esetleg átveszi a jelenleg a Tanács által birtokolt jogkört.

1.7

Ugyanakkor – és a helyi szinten alkalmazandó technikai intézkedések tagállami elfogadásának a 2. összefoglaló lapon szintén említett lehetőségével kapcsolatban – az EGSZB úgy véli, hogy a Tanácsnak el kellene fogadnia a tagállamok által benyújtott kérelmeket is az egyes tagállambeli halászok közötti egyenlőtlenségek és diszkriminatív helyzetek elkerülése érdekében.

1.8

Az EGSZB egyetért az Európai Bizottsággal a 3., 4. és 5. összefoglaló lapon részletezett, az adatgyűjtés és adatkezelés folyamatának egyszerűsítését és az ellenőrző intézkedések hatékonyabbá tételét célzó intézkedésekkel kapcsolatban. Úgy gondolja, hogy az Európai Bizottság és az Európai Halászatot Ellenőrző Ügynökség közötti koordináció a legfontosabb az ilyen intézkedések megtervezése szempontjából. Az EGSZB úgy véli, hogy egy átmeneti időszakot is kell biztosítani az információs technológiák használatának bevezetéséhez, ami ahhoz szükséges, hogy a műszaki szakemberekkel, a halászokkal és a tagállamokkal egyeztetve meghatározzák a folyamatokat, teljes mértékben garantálják a kereskedelmi titoktartást, az érdekeltek bizalmát és támogatását megnyerjék, a folyamatot életszerű körülmények között kipróbálják, hozzájáruljanak a használandó új anyagok beszerzéséből eredő többletköltségekhez, valamint ahhoz, hogy ily módon garantálják az egyszerűsítési reform sikerét.

1.9

Az EGSZB igen kedvezően fogadja az Európai Bizottságnak a 6. összefoglaló lapon található javaslatát, amely szerint meg kell szüntetni minden, a KHP megfelelő végrehajtása szempontjából kevésbé vagy egyáltalán nem hasznos jelentéstételi kötelezettséggel járó rendelkezést annak érdekében, hogy csökkenjen a halászok és a tagállamok munkaterhe.

1.10

Az EGSZB szükségesnek tartja a 7. összefoglaló lapon szereplő egyszerűsítési intézkedéseket, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tegye megfontolás tárgyává egy mintaszerződés elkészítését, amely a halászati megállapodások tárgyalási alapjául szolgálhatna az összes harmadik országgal kapcsolatban, valamint fontolja meg a halászati engedélyek elektronikus megadását és kibocsátását.

1.11

Az EGSZB úgy véli, hogy az illegális, nem szabályozott vagy nem bejelentett halászat elleni küzdelmet, amely a KHP egyik célkitűzése, szintén meg kellene említeni a cselekvési tervben, oly módon, hogy a cél az ezek elleni küzdelem lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb folyamaténak meghatározása legyen. Az EGSZB megítélése szerint e folyamatnak a fogyasztói piacokhoz való hozzáférésre, a kikötő ügyeiben illetékes állami hatóságok erőfeszítéseire és a nyílt tengeri átrakodás tilalmára kellene koncentrálnia.

1.12

Végül az EGSZB úgy véli, hogy a 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervvel járó munka mennyisége olyan, hogy nem lehetséges azt a három éves időkeretben befejezni. Ezért azt ajánlja, hogy az Európai Bizottság 2007 vége előtt vizsgálja felül a tervet.

2.   Okok

2.1

A XXI. század kezdete óta az Európai Unió nagyra törő küldetésbe kezdett az egész jogszabályi környezet javítása érdekében azért, hogy azt hatékonyabbá és átláthatóbbá tegye.

2.2

Az Európai Uniónak a múlt század második felében végbement fejlődése során ez a jogszabályi környezet a közösségi acquis-t alkotó közösségi jogszabálygyűjteménnyé vált.

2.3

A közösségi acquis a Közösség különféle politikái mindegyikére vonatkozó és egyúttal a közösségi politika szabályozó környezetét is alkotó sok jogszabály nyomán bővül.

2.4

Az Európai Tanács utasításaival összhangban az Európai Bizottság jelenleg a többi közösségi intézménnyel összehangoltan, a közösségi jog szabályozási keretének egyszerűsítését és javítását célzó tevékenységgel van elfoglalva.

2.5

Az EU jogszabályainak ezen egyszerűsítési és javítási munkája a felülvizsgált lisszaboni növekedési és foglalkoztatási stratégia elválaszthatatlan részét képezi, ezért a közösségi acquis azon szempontjaira összpontosít, amelyek az EU üzleti vállalkozásainak versenyképességét érintik.

2.6

Mivel az európai kis- és középvállalkozások (KKV-k) az összes uniós üzleti vállalkozás 99 %-át képviselik, valamint a foglalkoztatás kétharmadát biztosítják, döntő fontosságú a számukra az európai uniós törvényalkotás egyszerűsítésének és javításának programja, mert az könnyít a jelenleg rájuk nehezedő jogi és adminisztrációs terheken.

2.7

A közösségi jogszabályok ezen egyszerűsítési és javítási stratégiája részeként az Európai Bizottság egy egyszerűsítési gördülő program felállítását tervezi, amely kiterjedne a mezőgazdasági, környezetvédelmi, egészségügyi és munkahelyi biztonsági, halászati, adózási, vám-, statisztikai és munkajogi szektorokra.

2.8

Az Európai Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – a Cselekvési terv a közös halászati politika egyszerűsítésére és javítására a 2006–2008 közötti időszakra –, amely ennek a véleménynek a tárgya, a 2006–2008 közötti időszakra vonatkozó többéves gördülő programot a halászati szektorra irányítja a KHP egyszerűsítése és javítása érdekében.

2.9

Mint a szervezett civil társadalom intézményes képviselője, az EGSZB – amely korábbi véleményeiben már kinyilvánította az Európai Bizottság felé, hogy támogatja az európai törvényalkotási folyamat egyszerűsítését – üdvözli a cselekvési terv közzétételét. Ennek a véleménynek a célja hozzájárulni az Európai Bizottság hátralévő munkájához és ösztönözni az Európai Bizottságot a többéves megközelítés további folytatására.

3.   Háttér

3.1

Az Európai Tanács 2000. március 23-ai és 24-ei lisszaboni ülésén felkérte az Európai Bizottságot, hogy készítsen cselekvési tervet „a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló további összehangolt intézkedéshez”. Ezt a felhívást az Európai Tanács később megerősítette a stockholmi (2001. március 23–24-ei), a laekeni (2001. december 8–9-ei) és a barcelonai (2002. március 15–16-ai) üléseken.

3.2

Az Európai Bizottság ennek megfelelően benyújtott egy fehér könyvet az európai kormányzásról, amelyet 2001 júliusában (1) fogadtak el, és amely tartalmazott egy szakaszt a szabályozás minőségének javításáról. A fehér könyvről tartott széles körű konzultációs folyamat 2002. március 31-én fejeződött be.

3.3

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleménye a fehér könyvről megállapította, hogy „az EGSZB támogatja a fehér könyv javaslatait az európai jogalkotási folyamat egyszerűsítésére és felgyorsítására, mivel a közösségi jogszabályok egyre összetettebbek, és néha inkább hozzáadnak a meglévő nemzeti szabályokhoz, mint ténylegesen egyszerűsítenék és összehangolnák azokat” (2).

3.4

Ebben a megközelítésben 2002 júniusában az Európai Bizottság cselekvési tervet javasolt a szabályozási környezet egyszerűsítésére és javítására. A javaslatot ezt követően továbbították a többi közösségi intézményhez megvitatásra (3).

3.5

A cselekvési terv egyértelműen arra hív fel, hogy a jogalkotási ciklus három fő szakaszát – az Európai Bizottság jogalkotási javaslatának benyújtását, a javaslat megvitatását az Európai Parlamentben és a Tanácsban, valamint a szabályozási eszköz tagállamok által történő végrehajtását – fejezzék be a célból, hogy intézményközi megállapodás szülessen a közösségi jogalkotás minőségének javítása érdekében.

3.6

Az EU jogalkotásának egyszerűsítése, amely néhány évvel ezelőtt kezdődött meg, és 2003 februárja, az Európai Bizottság „A közösségi acquis aktualizálása és egyszerűsítése”  (4) című közleménye óta gyorsult fel. Ezt a közleményt kiindulópontként használva az Európai Bizottság széles körű programot indított el azoknak a jogalkotási aktusoknak az azonosítására, amelyek egyszerűsíthetők, egységesíthetők és kodifikálhatók, és amely program ma is folyamatban van.

3.7

Az Európai Bizottságtól származó, 2005 márciusában közzétett, „Jobb szabályozás a növekedés és a munkahelyteremtés területén az Európai Unióban”  (5) című közlemény új lendületet adott a 2003. december 16-án az Európai Parlament, a Tanács és az Európai Bizottság által aláírt, a jobb jogalkotásról szóló intézményközi megállapodásnak. Ennek fő célja a közösségi jogszabályok minőségének javítása és azok átültetése a nemzeti jogrendekbe (6).

3.8

Végül 2005 októberében tette közzé az Európai Bizottság „A Közösség lisszaboni programjának végrehajtása: a szabályozási környezet egyszerűsítésére irányuló stratégiáról”  (7) című közleményét, amely mozgásba hozta a különböző közösségi politikákra vonatkozó cselekvési terveket az egyszerűsítési gördülő programok segítségével.

3.9

A közösségi joganyag és annak szabályozó kerete egészének egyszerűsítésének és javításának irányában végzett intenzív munkával párhuzamosan az Európai Bizottság „A közös halászati politika szabályozási környezete egyszerűsítésének és javításának távlatai”  (8) című közleményt is továbbította a Tanácshoz és az Európai Parlamenthez.

3.10

Ez az utóbbi közlemény a most benyújtott 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó tervvel együtt képezi a jelen vélemény alapját.

3.11

Tudatában annak, hogy a teljes közösségi joganyag egyszerűsítésének és javításának feladata mennyire összetett, az EGSZB sürgeti az Európai Bizottságot, hogy a munkát ugyanazon az úton folytassa tovább, és törekedjen arra, hogy pontosan betartsa a megállapított határidőket a kitűzött célok elérése érdekében.

4.   Általános megjegyzések

4.1   Közösségi halászati jogszabályok 1983-2002

4.1.1

A halászatra vonatkozó közösségi jogszabályokat az 1983. évi közös halászati politika keretében foglalták egybe. A politikára vonatkozó jogszabályok nem ütötték meg a mértéket: a halászati gazdálkodási szabályokat a tudományos eredményeknek jogi előírásokra való fordítására alapozták, de majdnem teljesen elmaradt a kommunikáció a Közösség halászati szektorával, és a jogalkotás túl bonyolult lett a nehézkes európai bizottsági–tanácsi–parlamenti döntéshozatali eljárás eredményeként.

4.1.2

A múltbeli és jelenlegi értékelésnek számításba kell vennie azt a tényt, hogy a jogalkotás ebben a szektorban a halászati vállalkozások változatos csoportjaira terjed ki, és számtalan fejezetet érint: a szerkezeteket, a fajmegőrzést és a környezetvédelmet, a külső erőforrásokat, a piacokat és a végrehajtást. Ez a sokféleség szükségszerűen vezet számos rendelethez vagy néhány esetben hosszadalmas rendeletekhez, amelyeket nehéz értelmezni.

4.1.3

Ezen túlmenően a Tanácsnak a minden egyes év végén a teljes éves kifogható mennyiségek és kvóták meghatározására vonatkozó döntéshozatali eljárása bonyolulttá teszi az összes szükséges konzultáció megtartását és azt, hogy időben határozatot hozzanak az intézkedések hatályba lépése érdekében, ami viszont azt eredményezi, hogy a közzétett rendeleteket számtalanszor módosítják.

4.1.4

A KHP-t szabályozó különféle rendeletek módosításainak ilyen elkerülhetetlen felhalmozódása azt jelenti, hogy sem a laikusok, sem a halászok számára nem könnyen érthetők azon szakértők által megfogalmazott szövegek, akik gyakran nem azonnal érthető tudományos dokumentumok alapján szövegezik meg a jogi előírásokat.

4.1.5

A Tanácsban és az Európai Parlamentben folyó tárgyalások néha az eredeti javaslatoknál bonyolultabb záródokumentumokat eredményeznek.

4.1.6

Végül jogi és politikai szempontból is néhány szabályozó intézkedés magasabb szintre került, mint az feltétlenül szükséges, így nehezebb azokat módosítani és egyszerűsíteni.

4.1.7

Az EGSZB megérti, hogy bár e helyzetek alapvető okai még mindig fennállnak, az Európai Bizottság tudatában van ezeknek, és megteszi a javításukhoz szükséges intézkedéseket, amint azt már 1992-ben megkezdte az 1983. évi KHP módosításával és a 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó cselekvési tervvel, amelyet most tesz közzé a KHP 2002. december 31-ei reformját követően.

4.2   A jelenlegi közösségi halászati jogszabályok

4.2.1

Az egyszerűsítés a közös halászati politika 2002. december 31-ei reformjának (9) természetes része. Számos lépés – hatályon kívül helyezés, elavulás kinyilvánítása és a jogszabályi környezet szűrése – már folyamatban van.

4.2.2

Az új Európai Halászati Alapot (10) létrehozó rendeletre vonatkozó javaslat, amelyről az EGSZB kedvező véleményt adott ki, jó példája az egyszerűsítési kezdeményezésre vonatkozó programozásnak, amely egyetlen rendelettel helyettesíti vagy módosítja a többéves orientációs programokból (TOP) és a Halászati Orientációs Pénzügyi Eszközből (HOPE) álló négy rendelet előírásait.

4.2.3

Az Európai Bizottság 2004 és 2005 során egy sor olyan jogszabályt hozott létre, amely segíteni fogja a KHP reformjának és egyszerűsítésének kezelését. Ezek többek között:

az Európai Halászati Alap

az Európai Halászatot Ellenőrző Ügynökség

a regionális tanácsadó bizottságok létrehozása

közösségi pénzügyi intézkedések a KHP végrehajtására és a tengerjog alkalmazására.

Széles körű vitákat és tárgyalásokat is tartottak számos érintettel, s ezek a fent említett „A közös halászati politika szabályozási környezete egyszerűsítésének és javításának távlatai” című közlemény előterjesztésében csúcsosodtak ki.

4.2.4

A közlemény azt sugallja, hogy pusztán a rendeletek számának csökkentése nem elegendő a KHP szabályozási környezetének javításához; egyidejűleg szükség van:

a meglévő szövegek világosabbá tételére úgy, hogy azok egyszerűbbek és érthetőbbek legyenek,

a közigazgatás költségeinek és kötöttségeinek mérséklésére,

a halászok adminisztrációs költségeinek és kötöttségeinek csökkentésére.

4.2.5

Az EGSZB úgy véli, hogy a szövegek világosabbá tételére irányuló bármilyen munkát illetően különleges erőfeszítést kell tenni azok egységesítésére. A korábbi évek más rendeleteire történő folyamatos hivatkozás sokkal nehezebben érthetővé teszi a dokumentumokat.

4.2.6

Az utóbbi közlemény kiemeli azt a tényt, hogy a KHP néhány fejezete különösen nehezen hajtható végre: ez a halászati végrehajtásra vonatkozik, és a tagállamok között a végrehajtást illetően és az erőforrások megőrzésére irányuló intézkedések között meglévő különbségeknek tudható be, a különböző irányítási eszközök kombinált végrehajtása következtében.

4.2.7

Az átfogó elemzés kimutatja, hogy a meglévő szabályok – miközben lehetővé tették a KHP irányításának belső összetettségét – fokozatosan túl bonyolultakká váltak.

4.2.8

Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Bizottságnak a KHP jogszabályok javítását és egyszerűsítését úgy kell megközelítenie, hogy különös hangsúlyt helyez a végrehajtásra és az erőforrásokat megőrző intézkedésekre. A nemrégiben létrehozott Európai Halászatot Ellenőrző Ügynökség tevékenységét ebben az irányban kell megerősíteni.

4.3   Cselekvési terv a közös halászati politika egyszerűsítésére és javítására a 2006–2008 közötti időszakra

4.3.1

A fent említett közleményekkel kapcsolatban elvégzett összes munka eredményeként a Tanács felhívta az Európai Bizottságot arra, hogy készítsen egy többéves cselekvési tervet, amely megfelel a KHP egyszerűsítését és javítását célzó minden követelménynek. Erre válaszul 2005 decemberében az Európai Bizottság közzétette a „Cselekvési terv a közös halászati politika egyszerűsítésére és javítására a 2006–2008 közötti időszakra”  (11) című közleményét.

4.3.2

Az Európai Bizottság által benyújtott, 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv felöleli a következőket:

a KHP egyszerűsítésének és javításának módszertanát és

azon kezdeményezéseket, amelyeknek elsőbbséget kell adni az egyszerűsítés és javítás során.

4.3.3

A cselekvési terv megközelítése lényegre törő, átfogó képet nyújt azokról a területekről (végrehajtás, halászati erőkifejtés, finanszírozás stb.), amelyeken cselekedni kell a jogszabályszövegek egyszerűsítése és javítása érdekében. Ezek mindegyike esetében feltünteti a szükséges intézkedéseket, azt, hogy kit kell bevonni az egyszerűsítési folyamatba, és az ezekre vonatkozó határidőket a 2006–2008 közötti időkereten belül. Végül e területek mindegyikére három jogszabálytípust határoz meg:

olyan jogalkotási aktusok, amelyeknek a felülvizsgálata már megkezdődött,

az elkövetkező években kidolgozandó új jogalkotási aktusok és

egyes olyan hatályos jogalkotási aktusok, amelyeknek az egyszerűsítését prioritásként kell kezelni.

4.3.4

A KHP 2006–2008 közötti időszakra vonatkozó egyszerűsítési terve főként a most hatályos jogalkotási aktusokra összpontosít. Ezek mind a halászati tevékenységek irányításával és ellenőrzésével kapcsolatos intézkedéseket érintik.

4.3.5

Az EGSZB támogatja ennek a két területnek a terv keretében elsőbbségi intézkedésként való kiválasztását, mivel azok nagyban felelősek a jelenlegi jogszabály bonyolultságáért. Az Európai Bizottságnak ezt követően folytatnia kell az egyszerűsítési folyamatot, és javítania kell a KHP többi részén is.

4.3.6

Azokat a jogalkotási aktusokat, amelyek felülvizsgálata már megkezdődött, és amelyekre már alkalmazták az egyszerűsítési elveket, továbbra is a jogszabályok javításának tervével összhangban kezelik. Ez a helyzet az Európai Halászati Alapnak és azoknak az általános rendelkezéseknek az esetében, amelyek egy halászati egyezmény hatálya alatt egy harmadik ország vizein való halászat engedélyezését érintik. Az EGSZB véleményeiben mindkét jogalkotási aktust, amelyet már egyszerűsített az Európai Bizottság, pozitívan fogadta.

4.3.7

A cselekvési terv értelmében módszeresen figyelembe fogják venni az elkövetkező években elkészítendő új jogszabályokra vonatkozóan kitűzött egyszerűsítési célokat.

4.3.8

Az EGSZB támogatja a 2006–2008 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv általános megközelítését, amelyet megfelelőnek tart. A tervnek a mellékletben megállapítottak szerinti végrehajtása azonban nagyobb egyszerűsítési ösztönzést igényel, ha a határidőket be kívánjuk tartani. Döntő, hogy összekapcsolódjanak a tagállamok, az Európai Parlament és a halászati szektor erőfeszítései és nézetei a regionális tanácsadó bizottságokon, a halászati és akvakultúraágazati tanácsadó bizottságon keresztül, beleértve a halászati ágazati szociálispárbeszéd-bizottságot is.

4.3.9

A cselekvési terv végrehajtása elsősorban a következő területekre és jogalkotási aktusokra összpontosít:

A halállományok megőrzése

Teljes kifogható mennyiségek/kvóták, halászati erőkifejtés

A fiatal tengeri élőlények védelmére irányuló technikai intézkedések

A KHP számára adatgyűjtés és -kezelés

A halászati tevékenységek ellenőrzése

Ellenőrzés – joganyag

Ellenőrzés – számítógépesítés

Jelentéstételi kötelezettségek

A közösségi vizeken kívüli halászat engedélyezése.

4.3.10

Ezen jogalkotási aktusok mindegyike részletezve van a cselekvési tervhez csatolt mellékletben olyan összefoglaló lapokon, amelyek megállapítják a jelenlegi szabályozási keret és az érintett adminisztratív környezet javítására tervezett egyszerűsítési intézkedéseket. A melléklet minden egyes intézkedés esetében pontosan megadja az intézkedésekben résztvevő különböző szereplőket érintő részleteket, az előirányzott programozást és az egyszerűsítendő aktusok listáját az egyszerűsítés mérlegeléséhez szükséges referencia-dokumentumokkal együtt.

4.3.11

Részletesen megvizsgálva a hét összefoglaló lap mindegyikét, az EGSZB biztosítja az Európai Bizottságot arról, hogy véleménye szerint a reform és az egyszerűsítés kezelése megfelelő, valamint hogy ha az egyes lapokon feltüntetett minden lépéssel a megadott határidőkön belül végeznek, akkor a 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv nagyon jelentős javulást fog eredményezni a Közösség halászati jogszabályaiban.

4.3.12

Az 1. összefoglaló lapon a cselekvési terv a teljes kifogható mennyiségekre/kvótákra és halászati erőkifejtésre vonatkozó egyszerűsítő intézkedéseket javasol. Alapvetően az éves tanácsi rendeletekre irányul, amelyek rögzítik a következő év halászati lehetőségeit, megváltoztatva a halászati erőforrások kiaknázásának feltételeit meghatározó előírások szerkezetét, a döntések homogén csoportokra irányulását és a többéves gazdálkodási tervek készítését.

4.3.13

Az EGSZB az 1. összefoglaló lapon közzétett egyszerűsítési intézkedéseket megfelelőnek gondolja, amelyekben döntő a megőrzési politika különböző szempontjainak elkülönített kezelése, a homogén csoportok alapján történő szabályozás és a többéves gazdálkodási terveken keresztüli végrehajtás.

4.3.13.1

Az EGSZB azonban úgy véli, hogy a tudományos vélemények beérkezésének a határideje és a Tanács decemberi ülése között – ahol megállapítják a teljes kifogható mennyiségeket és kvótákat, valamint egyéb igen fontos, a gazdálkodásra vonatkozó intézkedéseket (például a halászati erőkifejtés korlátozása) – igen rövid idő telik el, ami akadályozza az összes szükséges konzultáció és egyeztetés elvégzését. Az ebből az elhamarkodott és bonyolult folyamatból származó szabályozás technikai vagy jogi hiányosságokat eredményezhet, amelyek miatt újabb módosító jogszabályokra van szükség, ezek pedig csak még tovább bonyolítják a szabályozást és annak végrehajtását. A halászokkal és egyéb érdekelt felekkel folytatott elégtelen konzultáció jelentős mértékben hátráltatja a jogszabály megértését, elfogadását és alkalmazását, ebből kifolyólag pedig annak hatékonyságát is.

4.3.13.2

Hasonlóképpen, az EGSZB úgy véli, hogy a regionális halászati szervezetek gazdálkodásra vonatkozó intézkedésekről szóló határozathozatali folyamata során sincs elegendő idő a tudományos vélemény bemutatása és a döntéshozó szerv ülése között. Az idő rövidsége ez esetben is az előző pontban említett következményekkel jár.

4.3.13.3

Ami az Európai Bizottság által megnevezett „homogén csoportok” szerinti megközelítést illeti, az EGSZB helyénvalónak tartja, főleg, ha ez „homogén halászati vállalkozások” szerinti megközelítést és két szintű szabályozást – egy átfogó rendeletet és az egyes halászati vállalkozásokra vonatkozó végrehajtási rendeletet – jelent.

4.3.13.4

Másrészt az EGSZB úgy véli, hogy a tapasztalatokból nyilvánvaló, hogy a helyreállítási tervek és a többéves gazdálkodási tervek széles körű konzultációt és jelentős egyeztetést vontak magukkal. Ha elfogadják őket, e tervek révén a szóban forgó években egyszerűbbé válik a döntéshozatali folyamat. Az EGSZB azonban úgy véli, hogy tiszteletben kell tartani a jogköröknek a Tanács és az Európai Bizottság közötti jelenlegi megosztását, és fel kell készülni az esetleges felülvizsgálatra is, tekintettel arra, hogy szóban forgó halállományok állapota értékelését lehetővé tevő kritériumok gyakran változnak.

4.3.14

Az EGSZB megítélése szerint az erőforrásokkal való gazdálkodással kapcsolatos intézkedésekről szóló döntéshozatali folyamat reformja, amely a szabályozás egyszerűsítésének és hatékonysága növelésének a garanciája, megkívánja a tudományos vélemények és javaslatok (a közösségi vizek esetében az ICES-ACFM-től, a nem közösségi vizek esetében pedig a regionális halászati szervezetek tudományos bizottságaitól) beérkezési határidejének meghosszabbítását, ezáltal lehetővé téve az RTT-kkel és a HATB-kkel való valódi konzultációt. Szükség lehet még arra, hogy a „TAC- és kvótacsomagot” a Tanács több ülésen is napirendre vegye, valamint a gazdálkodási év módosítására is annak érdekében, hogy jobban összhangba hozzák azt a biológiai évvel, és jobban figyelembe vegyék a piac igényeit is. Ez a folyamat tehát átfogó, és nem csak a „frontloadingra” korlátozódik. Az EGSZB úgy véli, hogy részletes, minden tényezőre kiterjedő vizsgálatot kell végezni, és a lehető legszélesebb körű konzultációt kell lefolytatni a tagállamokkal, a halászokkal és az egyéb érdekelt felekkel.

4.3.15

A 2. összefoglaló lap célja a fiatal tengeri élőlények védelméről szóló meglévő jogszabályok reformja a technikai intézkedések halászterületenkénti fokozatos csoportosításával. Bár az EGSZB üdvözli az összes gazdálkodási intézkedés halászatonkénti megközelítését, úgy véli, hogy azt elsősorban a technikai intézkedésekre kellene alkalmazni. Az Európai Bizottság által előterjesztett rendszer a technikai intézkedésekre vonatkozó jogszabályok szerkezetének kiigazításán alapul, azt javasolja, hogy a Tanács tömör formában szabályozza az általános irányadó elveket, az Európai Bizottságnak viszont nagyobb részletességgel kellene meghatároznia a technikai elemeket. Az EGSZB aggódik egy olyan egyszerűsítés miatt, amely azt eredményezné, hogy az Európai Bizottság a jogalkotási folyamatban átvenné a jelenleg a Miniszterek Tanácsa által birtokolt hatáskörök egy részét. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy miközben az egyszerűsítési intézkedésben javasoltak szerint kell felépíteni a jogalkotást, a végső döntést a Tanács elé kell terjeszteni.

4.3.16

A tagállamok helyi technikai intézkedések megtételére való – a 2. összefoglaló lapon körvonalazott – felhatalmazásának lehetőségét illetően az EGSZB úgy gondolja, hogy egy ilyen felhatalmazás egyenlőtlenségeket és hátrányos megkülönböztetési helyzeteket szülhet a különböző tagállamok halászai között, ha az intézkedést nem megfelelően alkalmazzák vagy elégtelen az ellenőrzés, ezzel összeütközésbe kerülne a KHP-cikkek szükséges összehangolásával. A tagállamok ilyen vonatkozású kéréseit ezért jóvá kellene hagynia a Tanácsnak.

4.3.17

Az Európai Bizottság úgy véli, hogy a javasolt intézkedések végrehajtása érdekében fokozni kell a szektorral való előzetes konzultációt, fel kell mérni az alkalmazott technikai intézkedések teljesítményét, tisztázni kell egyes meglévő technikai előírásokat, szórólapokat és tájékoztató anyagokat kell előállítani, alkalmazni kell az információs technológiát, és csökkenteni kell a halászok jelentéstételi kötelezettségeit. Miközben az EGSZB meg van győződve arról, hogy mindezek a lépések szükségesek, rámutat arra, hogy az információs technológia alkalmazása az adatgyűjtésre és adatkezelésre elengedhetetlenül megkíván egy alkalmazkodási folyamatot és pénzügyi támogatást, amely lehetővé teszi a hajók számára ezen új technológiák átvételét. Az EGSZB ezért úgy véli, hogy egy ésszerű átállási időszakot is kell biztosítani, ami ahhoz szükséges, hogy a műszaki szakemberekkel, a halászokkal és a tagállamokkal egyeztetve meghatározzák a folyamatokat, teljes mértékben garantálják a kereskedelmi titoktartást, az érdekeltek bizalmát és támogatását megnyerjék, a folyamatot életszerű körülmények között kipróbálják, hozzájáruljanak a használandó új anyagok beszerzéséből eredő többletköltségekhez, valamint ahhoz, hogy ily módon garantálják az egyszerűsítési reform sikerét.

4.3.18

A 3. összefoglaló lap javasolja a KHP számára történő adatgyűjtésről és -kezelésről szóló jogi szövegek számának csökkentését. A 2. lapot illetően az egyszerűsítés együtt jár a jelenlegi jogi szerkezet kiigazításával az általános megközelítésre vonatkozó tanácsi rendelet és az Európai Bizottságnak a technikai és az adminisztrációs részletekről szóló végrehajtási rendelete alapján. Az EGSZB újra felveti azt az aggodalmát, amelyet a fenti 4.3.14. pontban fejtett ki az Európai Bizottság által javasolt hatáskörátvételre vonatkozóan.

4.3.19

Az egyszerűsítési megközelítés részeként a 3. összefoglaló lapon az Európai Bizottság többéves programot javasol az adatgyűjtésre és -kezelésre vonatkozóan annak érdekében, hogy csökkenjen a tagállamok adminisztrációs munkaterhe. Az EGSZB időszerűnek és szükségesnek véli az Európai Bizottság javaslatát, a 4.3.17. pontban foglalt észrevételek fenntartásával.

4.3.20

A 4. összefoglaló lap kitűzi a jelenlegi ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok reformját úgy, hogy felülvizsgálja a jelenlegi rendeleteket, és összhangba hozza azokat a KHP reformjával. Az EGSZB megítélése szerint az ellenőrzésre vonatkozó rendeletek felülvizsgálata mindennél fontosabb a különböző szabályok összehangolása szempontjából az eltérő értelmezések megakadályozása érdekében. Az összes vizsgálatra és ellenőrzésre vonatkozó előírásnak nagyon pontosnak kell lennie a vizsgálat meghatározását, a végrehajtási módszereket és a gyakorlati módokat illetően. Mindenesetre az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot arra, hogy soha ne feledkezzen el az ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok egyszerűsítése során az Európai Halászatot Ellenőrző Ügynökség létéről.

4.3.21

Az 5. összefoglaló lapon az Európai Bizottság az összes ellenőrzésre és számítógépesítésre vonatkozó előírás felülvizsgálatát javasolja. Előirányozza rendeletek elkészítését, ha a Tanács döntött az Európai Bizottságnak a halászati tevékenységekre vonatkozó információ elektronikus rögzítéséről és jelentéséről, valamint a távérzékelés eszközeiről szóló javaslatáról (12). Előirányozza a harmadik országokkal kötött halászati megállapodások kezelésének számítógépesítését is a halászati engedélyekre, valamint az ezekkel a megállapodásokkal kapcsolatos fogási és erőkifejtési adatokra vonatkozóan. Egyetértve azzal, hogy az ellenőrző rendszerek számítógépesítésére szükség van, az EGSZB meg szeretné ismételni a fenti 4.3.17. pontban kifejtett nézetét arról, hogy az információs technológiák alkalmazásához szükség van átmeneti időszakra.

4.3.22

A 6. összefoglaló lap a KHP teljes joganyagának egyszerűsítéséről rendelkezik annak érdekében, hogy eltávolítsa azokat a rendelkezéseket, amelyek a KHP kielégítő végrehajtása szempontjából kevés vagy értéktelen információt nyújtó jelentéstételi kötelezettségeket vezetnek be. Az EGSZB ezeknek a rendelkezéseknek az eltávolítását az egyszerűsítési folyamat szükséges részének tartja, amely csökkenti az általa érintettek és a tagállamok munkaterheit.

4.3.23

Végül a 7. összefoglaló lap a közösségi vizeken kívüli halászat engedélyezésének egyszerűsítését irányozza elő a harmadik országokkal kötött halászati megállapodások rendszerének a reformja révén. Az egyszerűsítés maga után vonja a jelenlegi jogi szerkezet kiigazítását, az alapvető elveket a Tanácshoz és a technikai és adminisztratív elemeket az Európai Bizottsághoz rendelve. Az EGSZB szükségesnek tartja ezeket az egyszerűsítési intézkedéseket, és sürgeti az Európai Bizottságot, hogy tegye megfontolás tárgyává egy mintaszerződés elkészítését, amely a halászati megállapodások tárgyalási alapjául szolgálhatna az összes harmadik országgal, valamint fontolja meg a halászati engedélyek elektronikus megadását és kibocsátását.

4.3.24

Az EGSZB úgy ítéli meg, hogy a KHP egyszerűsítése és javítása a közösségi vizeken kívül tevékenykedő flották esetében is halászatonkénti megközelítést és minden szinten – flotta, különféle engedélyek, bevallások stb. – teljes mértékben egyénre szabott kezelést is igényel. Az EGSZB úgy véli, hogy az Európai Unió tagállamának zászlaja alatt a közösségi vizeken kívül tevékenykedő hajóknak az adott térségben az adott fogásokhoz adaptált jogokkal és kötelezettségekkel kell rendelkezniük. Az EGSZB tehát arra kéri az Európai Bizottságot, hogy ezt a célkitűzést vegye bele a cselekvési tervébe, amely nem korlátozódhat kizárólag a „halászati megállapodásokra” (illetve társulási megállapodásokra). Ezzel kapcsolatban az EGSZB hangsúlyozza a közösségi szociális partnerek által elfogadott szociális záradék végrehajtását.

4.3.25

Végül az EGSZB úgy véli, hogy az illegális, nem szabályozott vagy nem bejelentett halászat elleni küzdelmet, amely a KHP egyik célkitűzése (különösen annak külső dimenziójában), szintén meg kellene említeni a cselekvési tervben, oly módon, hogy a cél az e tevékenységek elleni küzdelem lehető legegyszerűbb és leghatékonyabb folyamatának meghatározása legyen. Az EGSZB megítélése szerint e folyamatnak a fogyasztói piacokhoz való hozzáférésre, a kikötő ügyeiben illetékes állami hatóságok erőfeszítéseire és a nyílt tengeri átrakodás tilalmára kellene koncentrálnia.

5.   Részletes megjegyzések

5.1

Az Európai Bizottság közleményében kifejtett, a 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv alapvető jelentőségű a Közösség halászati jogszabályainak javítása szempontjából. Nem került megállapításra további fontos jogalkotási aktus az ellenőrzés vagy a halászati erőforrásokkal való gazdálkodás területén, amelyet hozzá kellene tenni az Európai Bizottság által javasoltakhoz. Az EGSZB ezért sürgeti az Európai Bizottságot ezek késedelem nélküli végrehajtására.

5.2

Az EGSZB úgy gondolja, hogy a javítást és egyszerűsítést célzó összes jogalkotási aktus közül a teljes kifogható mennyiségekre/kvótákra és halászati erőkifejtésre vonatkozó aktus az, amely a többéves gazdálkodási tervek végrehajtása szempontjából különösen fontos.

5.3

A 2006-2008 közötti időszakra vonatkozó cselekvési terv végrehajtása az Európai Bizottságtól új végrehajtási rendeletek elkészítését igényelheti. Az EGSZB úgy véli, hogy ez a növekedés nem jelent majd semmilyen problémát. Az a fontos, hogy még akkor is, ha a közösségi acquis gyarapszik, a rendeleteknek világosabbaknak kell lenniük, az érintett halászatokra kell irányulniuk, könnyen érthetőknek kell lenniük, és amennyire lehetséges, egybe kell azokat foglalni.

5.4

Az utóbbi szempontra való tekintettel az EGSZB felhívná az Európai Bizottság figyelmét a jelenlegi halászati jogszabályok értelmezésének nehézségére, az egyéb rendeletekre, irányelvekre és közleményekre való ismétlődő hivatkozásokra. A dokumentumok egybefoglalása döntő fontosságú, ha azt akarjuk, hogy könnyen olvashatók és érthetők legyenek.

5.5

Az Európai Bizottság és az Európai Halászatot Ellenőrző Ügynökség közötti koordináció nagyon fontos az ellenőrzésre vonatkozó szabályok alkalmazása során. Az Európai Halászatot Ellenőrző Ügynökségnek kell majd szabványosítania a kritériumokat annak érdekében, hogy megoldódjon a halászati ellenőrzésre vonatkozó jogszabályok eltérő értelmezése a tagállamok részéről – amely a halászok körében gyakran ad okot panaszra.

5.6

Végül az EGSZB fontosnak tartja a közösségi halászati jogszabályok számítógépesítését azért, hogy elektronikus úton hozzá lehessen férni a közösségi szövegekhez. Az új információs technológiáknak a halászhajókon való bevezetését azonban fokozatosan kell végrehajtani, és a halászok számára ingyenesnek kell lennie, mivel bizonyos számítógépes módszerek esetleg nem felelnek meg azoknak.

5.7

Az EGSZB felhívja az Európai Bizottságot, hogy oszlasson el minden nehézséget, ami a 2006-2008 közötti cselekvési tervvel kapcsolatban felmerülhet, mivel meg van győződve arról, hogy a terv alapvető fontosságú, és hasznos lesz a közösségi halászati szektor számára.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  COM(2001) 428, final, 2001. július 30.

(2)  HL C 125, 2002.5.27., 61. o. (COM(2001) 428 fin., Európai kormányzás – fehér könyv).

(3)  COM(2002) 278 final., 2002. június 5. – Cselekvési terv: „A szabályozási környezet egyszerűsítése és javítása”.

(4)  COM(2003) 71, 2003. február 11.

(5)  COM(2005) 97, 2005. március 16.

(6)  HL C 321, 2003.12.31. és a helyesbítés: HL C 4, 2004.1.8.

(7)  COM(2005) 535, 2005. október 25.

(8)  COM(2004) 820, 2004. december 15.

(9)  2371/2002/EK tanácsi rendelet

(10)  COM(2004) 497 final

(11)  COM(2005) 647 final, 2005. december 8.

(12)  COM(2004) 724 final


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/67


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak, az Európai Parlamentnek, az Európai Gazdasági és Szociális Bizottságnak és a Régiók Bizottságának – Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról”

(COM(2005) 670 final) – [SEC(2005) 1683 + SEC(2005) 1684]

(2006/C 309/14)

2005. december 21-én az Európai Bizottság úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2006. május 24-én elfogadta. (Előadó: Lutz RIBBE)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) 157 szavazattal 2 ellenében, 6 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Az EGSZB következtetéseinek és ajánlásainak összefoglalása

1.1

Az EGSZB alapvetően üdvözli az Európai Bizottság „Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról” című közleményét, és támogatja a közleményben kitűzött célt: az erőforrás-felhasználás hatékonyságának növelését, azaz a gazdasági növekedés további szétválasztását az erőforrás-felhasználástól, csökkentve egyben a használt erőforrások környezeti hatásait is.

1.2

Az EGSZB ismételten utal az Európai Bizottsághoz már két évvel ezelőtt eljuttatott véleményére, miszerint az Európai Bizottság megfelelő stratégiájának a nem megújuló erőforrások kérdésével is behatóan foglalkoznia kell. Az EGSZB kritikájának magva, hogy ezt az európai bizottsági dokumentum nem teszi meg.

1.3

Az EGSZB szerint a stratégiának a nem megújuló erőforrásokról is egyértelmű kijelentéseket kell tartalmaznia, amelyek túlmutatnak jelen stratégia tervezett (25 éves) időkeretén. Ezért az EGSZB szükségesnek tartja a stratégia kiegészítését és az időtartam 50–100 évre való meghosszabbítását, természetesen a megfelelő köztes lépések megfogalmazásával.

1.4

Másfelől látni kell, hogy ami bizonyos természetes erőforrások (például a halállományok) megőrzését illeti, nincs több vesztegetni való idő: elengedhetetlen az azonnali konkrét cselekvés.

1.5

Egy valódi stratégia sikeréhez feltétlenül szükség van a világos és kézzelfogható célok előzetes megjelölésére. Ezeket a célokat kell aztán elérni konkrét, szintén egyértelműen megjelölendő eszközökkel (ahogy azt a stratégia előírja). A bizottsági dokumentumban azonban hiába keresünk világos célokat vagy konkrét eszközöket – bizonyára többek között azért, mert ilyen sokféle természeti erőforráshoz nem is készülhet mindent átfogó stratégia. Sokkal inkább egyedi, ágazatspecifikus stratégiákra van szükség. Az Európai Bizottság egyébként készít is ilyeneket.

1.6

Következésképpen az EGSZB az Európai Bizottság közleményét nem tekinti valódi stratégiának, inkább határozottan üdvözlendő és helyes alapgondolatnak, amely nem valósítható meg a javasolt adatbankok és az alkalmazandó szakértői panelek segítségével.

2.   A vélemény főbb elemei és háttere

2.1

2003. október 1-jén az Európai Bizottság közleményt adott ki a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek „Tematikus stratégia kidolgozása a természeti erőforrások fenntartható használatáról” (1) címmel. A közlemény taglalta a megfelelő stratégia alapjait, és konzultációs folyamat megindítását kezdeményezte az érintett, illetve érdekelt társadalmi csoportokkal.

2.2

Az EGSZB a természeti erőforrások fenntartható használatáról szóló, 2004. április 28-i véleményében (2) alapvetően üdvözölte az Európai Bizottság javaslatát egy megfelelő stratégia kidolgozására.

2.3

2005. december 21-én az Európai Bizottság a Tanács, az Európai Parlament, az EGSZB és az RB elé terjesztette a „Tematikus stratégiát a természeti erőforrások fenntartható használatáról”. Ez az európai bizottsági dokumentum (3) képezi jelen vélemény tárgyát.

2.4

Az EGSZB természetesen ezúttal is üdvözli a fenntartható fejlődésről szóló stratégiával is összefüggő „stratégia” előterjesztését. Az EGSZB szerint feltétlenül szükség van egy európai stratégiára a különféle megújuló és nem megújuló természeti erőforrások megőrzése érdekében, mert csak így lehet tartósan megfelelni a jövőbeni kihívásoknak. A közlemény egyértelműen ezt az utat követi, de a felsorolt kezdeményezések és tevékenységek az EGSZB szemében nem elegendők.

3.   Megjegyzések az európai bizottsági közlemény tartalmához

3.1

A megoldandó kérdéseknek az Európai Bizottság által végzett elemzésében a két bizottsági dokumentum érthető módon nem különbözik. Az elemzés rámutat, hogy

gazdaságunk működése függ mind a megújuló, mind pedig a nem megújuló természeti erőforrások jelenlététől, azaz rendelkezésre állásától;

a természeti erőforrások fontosak életminőségünk fenntartásához;

Az erőforrás-felhasználás jelenlegi rendszere mostani formájában nem tartható, akkor sem, ha „Európában lényegesen javult az anyagfelhasználás hatékonysága”;

ennélfogva sürgősen szükség van a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás, illetve erőforrás-fogyasztás még határozottabb szétválasztására;

a nem hatékony erőforrás-felhasználás és a megújuló erőforrások kizsákmányolása hosszú távon fékezi a növekedést.

3.2

Az előterjesztett dokumentum mindazonáltal jóval határozottabban kiemeli, hogy nemcsak a gazdasági növekedés és az erőforrás-felhasználás szétválasztásáról van szó, hanem a (csökkentett, illetve csökkentendő) erőforrás-felhasználás környezeti hatásainak redukciójáról is; tehát egyféle kettős stratégia ez, amelyet az Európai Bizottság már évekkel ezelőtt, még a fenntarthatósági stratégiáról hozott döntés előtt kifejtett az ún. „faktor 10” koncepcióban.

3.3

Egy példa: jobb hatásfokuknak köszönhetően a modern szénerőművek ma kevesebb erőforrás-felhasználással termelnek meg 1 kilowattóra áramot. Emellett azonban a környezeti terhelés további csökkentése érdekében is történtek erőfeszítések, például tovább csökkentették a felhasznált szén tonnánkénti hatását az éghajlatra, többek között olyan ún. „éghajlatsemleges” erőművek kifejlesztésével, amelyekben megkötik, majd a föld alatt tárolják a keletkező CO2–t.

3.4

A most előterjesztett „stratégia” kifejti, hogy az említett, hatékonyságra irányuló megközelítés az összes természeti erőforrás felhasználására érvényes elv kell, hogy legyen. Ezt az EGSZB határozottan üdvözli.

Az EGSZB bíráló megjegyzései

3.5

Habár az EGSZB teljes mértékben támogatja az Európai Bizottság megközelítését, az előterjesztett „stratégiához” mégis hozzá kell fűznie néhány igen kritikus megjegyzést.

3.6

Az előterjesztett stratégiában az Európai Bizottság kifejti, hogy különbséget kell tenni a megújuló és nem megújuló erőforrások között, és hogy az elsődleges gondok inkább a megújuló erőforrásoknál (pl. a halállományok és az édesvíz esetében) keresendők.

3.7

Utal rá, hogy az erőforrás-felhasználás már harminc éve központi témája az európai környezetvédelmi politikáról folytatott vitáknak, és hogy „az 1970-es években, az első olajválságok nyomán a természeti erőforrások szűkössége és a növekedés korlátai adtak okot az aggodalomra”. Azonban „kiderült, hogy az erőforrások szűkössége nem vet fel akkora környezeti problémát, mint eredetileg gondolták. Nem fogytak el a fosszilis tüzelőanyagok, és a piac az áron keresztül képes szabályozni azok felhasználását”.

3.8

Az ökológiai gond valóban nem elsődlegesen az, hogy például egy nem megújuló erőforrás szűkös, vagy hogy rendelkezésre áll-e még vagy sem. Az ökológiai problémák forrása a felhasználás, illetve a kizsákmányoló felhasználás hatása (például az éghajlatra). Pontosan ez az Európai Bizottság kiindulópontja is. Ökológiai szempontból tehát nem tekintendő gondnak, ha az olaj, szén vagy gáz formájában tárolt napenergia elfogy. Az EGSZB azonban utal arra, hogy ha a nem megújuló erőforrások nem állnak többé rendelkezésre, az rendkívül nagy gondot fog jelenteni gazdaságunknak és ezáltal társadalmainknak – és jelentős hatással lesz az emberek életszínvonalára. Ezért nemcsak az erőforrás-felhasználás ökológiai következményeinek kérdéséről van szó, hanem konkrétan a jelen és jövő generációinak a természeti erőforrásokhoz való potenciális hozzáféréséről is. Így a fenntarthatóságról folytatott vita keretében az elkövetkező évtizedek egyik alapvető kihívása az erőforrások biztosítása a jövő generációk számára is. Az erőforrások szűkössé válásának kérdése ezáltal az EGSZB szerint nem kizárólag ökológiai ügy, hanem a fenntarthatóság kérdése, amely tudvalevőleg ökológiai, társadalmi és gazdasági kritériumokat foglal magába.

3.9

Az Európai Bizottság mindenképpen helyesen utal arra, hogy a „piac” a szűkössé váló kínálatra magasabb árakkal válaszol. Az utóbbi hónapok részint ugrásszerű olajár-növekedései, amelyek az európai gazdaságot is erőteljesen sújtották, természetesen nemcsak a megfelelő nem megújuló erőforrások hosszú távon előrevetíthető elapadására vezethetők vissza, hanem a részben monopolisztikus szolgáltatók piaci erejével, valamint azon országok bizonytalan politikai helyzetével is összefügg, amelyekben ezek az erőforrások elsősorban megtalálhatók.

3.10

Az EGSZB utalni szeretne a dokumentumtervezethez készített véleményében immár két évvel ezelőtt megfogalmazott megjegyzéseire: a társadalom felé elhibázott politikai gesztus egy olyan „stratégia” előterjesztése, amely csak 25 évre tervez előre és nem, illetve semmiképpen sem elegendő mértékben foglalkozik bizonyos alapvető, nem megújuló nyersanyagok (például a fosszilis tüzelőanyagok) hosszútávon egyértelműen előrelátható szűkössé válásával. Az EGSZB szerint a nem megújuló erőforrások rendelkezésre állása olyan tényező, amely alapvetően meghatározza, hogy felelősséget kell vállalni a követelésként megfogalmazott fenntarthatósági kritériumokért.

3.11

Ebben az összefüggésben az EGSZB emlékeztet arra, hogy számos gazdasági ágazat nem egyszerűen a fosszilis energiahordozókra van ráutalva, hanem arra is, hogy ezek „olcsón” rendelkezésre állnak. Az ennek megfelelő felépítésű nemzetgazdaságoknak a jövőben rendkívül nagy gondot jelent majd az alkalmazkodás. Ebben az értelemben az EGSZB ismét alátámasztja az Európai Bizottság megállapítását, miszerint „a pazarló felhasználás (…) hosszú távon fékezi a fejlődést”.

3.12

A hatékonyságra irányuló intézkedések egyelőre többé-kevésbé ellensúlyozni tudják az erőforrások növekvő árát. Számos ágazatban azonban – például a közlekedés és az energia területén – az ellátás szűkössé válása, illetve a szélsőségesen magas árak esetleg nagyobb szerkezeti átalakításokat tesznek szükségessé. Mivel ez rendkívül magas beruházási költségekkel járhat együtt, minél előbb meg kell hozni a szükséges előkészítő döntéseket, hogy elkerülhetők legyenek az elhibázott szétosztások.

3.13

Jó példa a megfelelő, hosszú távú stratégiai gondolkodásra a svéd kormány bejelentése, miszerint Svédország felhagy mind az atomenergia, mind pedig a kőolaj alkalmazásával. Ez az út természetesen csak hosszú távon elképzelhető, de mielőbb el kell indulni rajta, hogy a gazdaság és a társadalom elkerülhesse a későbbi buktatókat.

3.14

Ezért az EGSZB úgy véli, hogy az uniós stratégiának aktívan foglalkoznia kellene az idevágó kérdésekkel – de sajnos nem teszi. Felvetődik a kérdés, vajon nem azért van-e ez így, mert az Európai Bizottság által a stratégiához megállapított 25 éves időkeret mégiscsak túlságosan rövid. Az EGSZB nem tudja elfogadni, hogy az Európai Bizottság arra hivatkozik, hogy a szóban forgó időkereten belül valószínűleg nem kell számolni a nem megújuló erőforrások alapvető szűkössé válásával, és ezzel gyakorlatilag kirekeszti a nem megújuló erőforrások kérdését. Az Európai Bizottságnak világos, a stratégia jelenlegi időhatárán túlmutató kijelentéseket kell tennie a nem megújuló erőforrásokról. Ezért szükség lenne arra, hogy a stratégia időkeretét eleve meghosszabbítsa – például 50 vagy 100 évre, ami az erőforrás-felhasználást tekintve viszonylag szűk időtávlat. Egy ilyen hosszú időkeret esetén természetesen köztes lépéseket kell megfogalmazni a hosszú távú célok fényében. Az EGSZB utal rá, hogy az Európai Bizottság 2005-ös közleményében (4) egy ennek megfelelő eljárást jelentett be.

3.15

Az Európai Bizottság a dokumentumban a stratégia általános céljaként azt állapítja meg, hogy „a gazdasági fejlődés mellett csökkenteni (kell) a természetes erőforrások felhasználásának kedvezőtlen környezeti hatásait”. Nem valószínű, hogy van olyan ember Európában, aki ellentmondana egy ennyire általános, ugyanakkor ennyire kevéssé kézzelfogható célkitűzésnek.

3.16

Az Európai Bizottság tudatosan eltekint attól, hogy „a jelenlegi kezdeti szakaszban … a stratégia … mennyiségi célokat” határozzon meg. Az EGSZB ezt alapvetően elhibázottnak tartja. Egyfelől nem beszélhetünk kezdeti szakaszról, hiszen a gondok évek, részben évtizedek óta ismertek. Másfelől az EGSZB már számos más alkalommal utalt rá, hogy egy valóban sikeres stratégiához elengedhetetlen az egyértelmű célok megnevezése. Egy stratégia nem más, mint a meghatározott célok elérését szolgáló terv! Ha hiányoznak a célok, illetve megfogalmazásuk általános vagy minden kötelezettségtől mentes, a politikának sem lesz támpontja arra nézve, hogy melyik politikai irányítási eszközt hol vesse be.

3.17

Ezért az EGSZB nézete szerint az előterjesztett „Tematikus stratégia a természeti erőforrások fenntartható használatáról” nem valódi stratégia, sokkal inkább egy – kifejezetten és hangsúlyozottan helytálló – alapgondolat, amelyhez még különálló végrehajtási stratégiákat kell kidolgozni az egyes természeti erőforrások vonatkozásában.

3.18

Az EGSZB azt is készségesen elismeri, hogy egyetlen stratégia aligha képes minden erőforrással átfogóan és kimerítően foglalkozni. Az anyag túlságosan összetett. Ezért elengedhetetlen, hogy az említett, helytálló alapgondolat beépüljön a megfelelő különálló stratégiákba, illetve az általános politikába. Az Európai Bizottság – szinte egy időben jelen „stratégia” előterjesztésével – éppen ezért terjesztette elő a hulladékkeletkezés megelőzésére és a hulladékok újrafeldolgozására irányuló tematikus stratégiát (5) (amelyben közvetett módon szintén egy természetes erőforrásról van szó), és jelentette be, hogy tematikus stratégia készül a talajvédelemről. A célravezető stratégiai döntéseket mértékadóan bele kell építeni az egyes ágazati politikákba.

3.19

Így minden résztvevő világosabban látná, melyik stratégia mihez kapcsolódik. Konkrét példák segítségével megállapíthatók lennének a kapcsolódási pontok a többi uniós szintű stratégiával és a tagállamokkal. Ezáltal egyértelműbb lenne, ki miért felelős, így jobban lehetne biztosítani a stratégiai célok megvalósítását.

3.20   Négy kezdeményezés a célok eléréséért

Az Európai Bizottság közleményében összesen négy új kezdeményezést nevez meg, amelyek segítségével meg kívánja teremteni az elkövetkező 25 évre szóló stratégia alapjait.

„A tudásalap megteremtése”, amely egy „adatkezelő központ” létrehozását tartalmazza „a szakpolitikák kidolgozásához”;

„A haladás mérése”, ami alatt különféle mutatók kidolgozása értendő 2008-ra;

A „belpolitika”, amelynek vonatkozásában az Európai Bizottság egyrészt javasolja, hogy a tagállamok dolgozzanak ki az erőforrások fenntartható használatára vonatkozó nemzeti intézkedéseket és programokat, másrészt „magas szintű fórum” létrehozását tervezi, amelynek tagjai „magas rangú tisztviselők”. A fórum „a természeti erőforrások felhasználásának tagállami politikái alakításáért felelős”; tagjai lesznek továbbá az Európai Bizottság képviselői és „adott esetben” (bármi legyen is értendő ezalatt) fogyasztói szövetségek, környezetvédelmi civil szervezetek képviselői, az ipar és a tudomány képviselői stb.;

A „globális vetület”, amely vonatkozásában egy „nemzetközi panel felállítása” a terv.

3.21

Az EGSZB nem vonja kétségbe a megfelelő adatbankok, illetve új panelek értelmét és hasznát. Minél többet tudunk, és – különösen a felelős politikusok közül – minél többen foglalkoznak ezzel az anyaggal, annál jobb.

3.22

Az EGSZB-nek mégis fel kell tennie a kérdést, hogy az Európai Bizottság vajon úgy hiszi-e, hogy ezzel ténylegesen egy, a politikát valóban befolyásolni képes „stratégiát” dolgozott ki. A felsorolt gondok ugyanis semmiképpen nem oldhatók meg a felsorolt intézkedésekkel.

3.23

Az ilyen bejelentések sokkal inkább azt a benyomást keltik, hogy előbb ki kell bővíteni a tudásalapot, és ezzel kell megalapozni a politikai cselekvéseket. Az EGSZB ebben nem annyira a következetes cselekvés stratégiáját, mint inkább a politikai döntések halogatásának stratégiáját látja. Az Európai Bizottságnak mindent meg kell tennie annak érdekében, hogy ne keletkezzen ilyen benyomás.

3.24

Például évek óta ismeretes, hogy a „halat” mint természeti erőforrást rendkívül kizsákmányoló módon használják fel. Az Európai Bizottság erre a fenyegető helyzetre évről-évre azzal a feltétlenül megalapozott követeléssel válaszol, hogy csökkenteni kell a fogási kvótákat, amivel elkerülhető például a tőkehal túlzott mértékű halászata (6). Azonban sikertelenül. Ez a probléma a jövőben sem az új tudástárral, sem pedig az új panelekkel nem oldódik meg!

3.25

Ezért az EGSZB elvárja, hogy bizonyos természeti erőforrások vonatkozásában (például a halállományok megőrzése érdekében) a szót nem újabb szavak, hanem végre tettek követik.

3.26

Az EGSZB ezzel a kijelentésével ismételten világossá szeretné tenni, hogy az Európai Bizottság által a stratégia keretében javasolt ún. „eszközöket” a legkevésbé sem tekinti elegendőnek.

3.27

Az EGSZB már az Európai Bizottság előkészítő dokumentumához kapcsolódó és számos egyéb véleményében – például a fenntartható fejlődés kérdéseinek tárgyában vagy az energia- és közlekedéspolitikai témakörben – arra kérte az Európai Bizottságot, hogy

egyfelől nevezzen meg világos, azaz mérhető célokat, amelyeket a politika el kíván érni;

másrészt nevezze meg egyértelműen azokat az eszközöket – főként a fiskális hatást kiváltókat –, amelyek a célok elérését szolgálják. Az EGSZB például számos alkalommal kérte, hogy az Európai Bizottság fejtse ki, hogyan kívánja elérni a külső költségek árakba történő beépítését, amely gyakran vitatott téma.

3.28

Az Európai Bizottság eddig ezen a területen sem szolgált a leghalványabb utalással sem. A konkrét céloktól, például a „faktor 10” koncepciótól (7) ugyanúgy eltávolodtak, mint az eszközök leírásától és kifejtésétől.

3.29

Ennélfogva az EGSZB szükségesnek tartja, hogy az Európai Bizottság – amennyiben „stratégiáról” beszél – világosan megadja, milyen politikai irányító eszközökkel és milyen szükséges intézkedésekkel kíván elérni világosan meghatározott célokat.

3.30

Ebben az összefüggésben az EGSZB utal 2006. májusában elfogadott véleményére (tárgy: „A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálatáról – Cselekvési program”) (8), amelyben szintén szóba hozta ezt a problémát.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  COM(2003) 572 final, 2003. október 1.

(2)  HL C 117., 2004.4.30.

(3)  COM(2005) 670 final, 2005. december 21.

(4)  COM(2005) 37 final; lásd a megfelelő utalásokat az EGSZB következő tárgyú véleményében: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálatáról – Cselekvési program” (CESE 361/2006).

(5)  COM(2005) 666 final

(6)  Ami azonban még nem vezetett oda, hogy a veszélyeztetett tőkehal eltűnt volna az európai intézmények menzáinak étlapjairól.

(7)  Lásd COM(1999) 543, 1999. november 24., 16. o., 4.4. pont: Az erőforrások hatékony felhasználása és kezelése, illetve az EGSZB véleménye az Európai Bizottság következő közleménye kapcsán: „Európa környezete: utak a jövőbe – az Európai Közösség környezetvédelmi programjának átfogó értékelése, valamint intézkedések a tartós és a környezetnek megfelelő fejlődés érdekében”, HL C 204., 2000.7.18., 59–67. o.

(8)  COM(2005) 658 final, NAT/304 – véleménytervezet: „A Bizottság közleménye a Tanácsnak és az Európai Parlamentnek – A fenntartható fejlődés stratégiájának felülvizsgálatáról – Cselekvési program” (CESE 361/2006).


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/71


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat tanácsi irányelvre a kaliforniai pajzstetű elleni védekezésről”

COM(2006) 123 final – 2006/0040 (CNS)

(2006/C 309/15)

2006. május 2-án a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 37. és 94. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottsággal véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Mezőgazdaság, vidékfejlesztés és környezetvédelem” szekció véleményét 2006. május 24-én elfogadta (Előadó: Martin SIECKER).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a 2006. július 5-i ülésnapon) 166 szavazattal 2 ellenében, 1 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Bevezetés

1.1

Ezen javaslat célja a Tanács 1969. december 8-i, a kaliforniai pajzstetű elleni védekezésről szóló 69/466/EGK irányelvének kodifikációja. Az új irányelv a benne foglalt jogi aktusok helyébe lép; a javaslat teljes egészükben megőrzi a kodifikált jogi aktusok tartalmát, s ennek megfelelően azokat csak egységbe foglalja a kodifikációhoz szükséges formai jellegű módosításokkal.

2.   Általános megjegyzések

2.1

Az EGSZB igen hasznosnak tartja, ha egy irányelv foglalja majd magába az összes szöveg tartalmát. A Polgárok Európájához illő szellemben az EGSZB az Európai Bizottsághoz hasonlóan nagyon fontosnak tartja a közösségi jog egyszerűbbé és áttekinthetőbbé tételét annak érdekében, hogy az világosabbá és hozzáférhetőbbé váljon az átlagpolgárok számára, mert ilyen módon új lehetőségek nyílnak meg előttük és élhetnek új, különleges jogaikkal.

2.2

Megvannak a biztosítékok arra, hogy ez a rendelkezésgyűjtemény nem tartalmaz majd lényegi változtatásokat, mindössze a közösségi jog világossá és áttekinthetővé tételét szolgálja. Az EGSZB teljes támogatását adja ehhez a célkitűzéshez, és ezeknek a biztosítékoknak a tudatában örömmel üdvözli a javaslatot.

Brüsszel, 2006 július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/72


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Az európai ipar nyersanyagellátásával kapcsolatos kockázatok és problémák”

(2006/C 309/16)

2005. július 14-én az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság úgy határozott, hogy a Működési Szabályzat 29. cikkének (2) bekezdése alapján véleményt dolgoz ki a következő tárgyban: „Az európai ipar nyersanyagellátásával kapcsolatos kockázatok és problémák”.

A munka előkészítésével megbízott „Ipari Szerkezetváltás Konzultatív Bizottsága” véleményét 2006. május 22-én elfogadta. (Előadó: Bernd VOSS, társelőadó: Enrico GIBELLIERI.)

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) 157 szavazattal 7 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Összefoglalás és ajánlások

1.1

Az ajánlások politikai döntéshozatali iránymutatásként értendők, amelyek egy olyan erőforrás-, kutatás-, valamint fejlesztési és külkapcsolati politika átültetésére irányulnak, amely a jövőben is életképes, mind uniós, mind nemzeti szinten. A lisszaboni célkitűzések megvalósításához, amelyek szerint az Európai Uniónak az évtized végére a világ legversenyképesebb és legdinamikusabb gazdasági térségévé kell válnia, olyan szociális és ökológiai normákkal is összhangban álló, innovatív iparpolitikára van szükség, amelyet a strukturális szerkezetváltásra való készség jellemez. A szükséges ipari szerkezetváltást proaktív módon, a fenntartható fejlődés integratív stratégiájaként kell kialakítani. Ez nem csak az értékteremtő folyamat anyaghatékonyságának javítását és az erőforrásokkal való takarékos gazdálkodást jelenti, hanem a véges erőforrások megújuló erőforrásokkal történő fokozatos helyettesítését is. Mindkét stratégia keretében egy olyan új ipari perspektíva tárul fel, amely a műszaki innovációkon alapul, és magas színvonalú, biztos munkahelyeket teremt az iparban és az iparra támaszkodó szolgáltató ágazatokban.

1.2

A nyersanyagellátás biztosítása a piacgazdaságokban elsősorban a gazdaság felelőssége. Ugyanakkor a politikára az a feladat hárul, hogy részt vegyen a magas színvonalú ellátásbiztonság keretfeltételeinek kialakításában, és az ipari, kutatási, munkaerő-piaci, illetve környezetvédelmi politikák terén előmozdítsa a fenntartható nyersanyagellátást. Ez fontos, hiszen az új technológiák fokozott ösztönzése nem csak a versenyképességre és a munkaerő-piaci helyzetre gyakorol kedvező befolyást, hanem a fenntartható gazdaságra való átállást is elősegíti.

1.3

A fenntartható nyersanyag-politika alapjául szolgáló életciklus-elemzések hozzájárulnak az ásványi és fém nyersanyagok hatékony kitermeléséhez és környezetkímélő feldolgozásához, az újrafeldolgozási folyamatok továbbfejlesztéséhez, valamint ahhoz is, hogy a korlátozottan rendelkezésre álló és az üveghatást fokozó nyersanyagok helyére – ahol ez technológiailag lehetséges – fokozatosan a szén-dioxidban szegény, megújuló és klímasemleges energiahordozók szélesebb körű, környezetkímélő használata lépjen, illetve hogy a nyersanyag-felhasználás hatékony, alacsony szén-dioxid-kibocsátású technológiák igénybevételével történjen. Ez elsősorban az EU és a tagállamok kormányainak céltudatos politikája révén valósulhat meg. Az EGSZB úgy véli, hogy mindkét stratégia – a hatékonyságnövelés, illetve a helyettesítés stratégiája – esélyt adhat arra, hogy csökkenjen a nyersanyagellátás kapcsán jelentkező importfüggőség.

1.4

A világ nyersanyagfogyasztásának jelentős növekedése a jövőben fennakadásokhoz vezethet a nyersanyagellátás terén, legalábbis bizonyos nyersanyagok esetében. A világpiacon tapasztalható változások az EU és a tagállamok proaktív gazdaságpolitikáját teszik szükségessé. Az elsősorban az ipar hatáskörébe tartozó nyersanyagellátás biztosítása érdekében az EU intézményei aktív kereskedelmi, kutatási és külkapcsolati politika folytatásával, a tagállamok pedig nemzeti nyersanyag- és energiapolitikájuk révén hozzájárulhatnak ahhoz, hogy megakadályozzák a termelés külföldre való áthelyezését. Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság felszólítja az EU tagállamait, hogy járuljanak hozzá az európai nyersanyag- és energiapolitika alapjainak kidolgozásához és érezzék felelősnek magukat az európai fenntartható nyersanyag-politikáért.

1.5

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság nézete szerint a tagállamokkal és az összes érdekcsoporttal való szoros együttműködésben az EU-nak gondoskodnia kell arról, hogy az európai ipar nyersanyagellátása biztosított legyen, és a világpiacon elfogadható áron hozzá lehessen jutni a nyersanyagokhoz. E cél érdekében az Európai Unió feladata, hogy szembeszálljon a tisztességtelen versenygyakorlatokkal és a protekcionista törekvésekkel egyrészt a többoldalú szervezetek – például a WTO, OECD, ILO – útján, másrészt kétoldalúan. E célok elérésének egyik központi eszköze a nyersanyagpiacokra befolyással bíró politikai és ipari szereplőkkel folytatott intenzív párbeszéd.

1.6

Az EGSZB meggyőződése, hogy az európai iparnak minden adottsága megvan ahhoz, hogy bátran szembenézzen a globális versenyben tapasztalható strukturális változások eredményeképp jelentkező jelenlegi és jövőbeli kihívásokkal. Európa versenyképes ipari térség, és az is fog maradni úgy, hogy egyidejűleg fenntartható térséggé is fejlődik, ha olyan átfogó, innovatív politikát folytatnak, amely a gazdasági fellendülést a szociális és a környezetre nézve fontos hatások azonos súlyú figyelembevétele mellett tűzi ki célul maga elé.

1.7

Végezetül fontos hangsúlyozni, hogy Európa magas iparosodottsági szintje miatt a nyersanyagellátás fontos szerepet játszik a lisszaboni célok elérésében. Európa viszonylag magas fokú függősége a fosszilis, fém, illetve ásványi nyersanyagok behozatalától kockázatokat rejt magában, nem csak az ellátásbiztonság, hanem a világszintű fogyasztás szerint alakuló nyersanyagárak szempontjából is. A gazdaság és a politika ezt úgy előzheti meg, hogy aktív intézkedéseket hoz, melyek az erőforrások hatékonyabb kihasználására, a nyersanyagok és az újrafeldolgozás terét érintő műszaki innovációk ösztönzésére, a nem megújuló nyersanyagok megújuló nyersanyagokkal történő helyettesítésre és a nyersanyagkínálatnak az európai nyersanyagforrások fokozott támogatása mellett történő diverzifikációjára irányulnak. A szenet illetően azt fogjuk vizsgálni, hogy kivitelezhető-e a klímasemleges „Clean Coal” („tiszta szén”) perspektíva. Pusztán annak biztosítása, hogy a kívánt mennyiség versenyképes áron rendelkezésre álljon, azonban nem vezetne célra. A külső dimenzióval kapcsolatban globális politikai felelősség a fosszilis energiahordozók fokozódó használatának jelentős korlátozása. Az Európai Unió ebben a folyamatban betöltött szerepét a következő hónapokban kell meghatározni.

2.   A probléma leírása

2.1

A nyersanyagok egy szerteágazó értékteremtési lánc kezdetén helyezkednek el. A fokozódó globalizáció idején előfeltételét jelentik a népgazdaságok működőképességének, valamint fejlődési és növekedési lehetőségeinek. Ez igaz az energiahordozókra, illetve számos fém, ásványi és biológiai nyersanyagra is, melyek az ipar elengedhetetlen elsődleges termelési tényezői. Európa sok nyersanyag tekintetében importfüggőséget mutat, amelyre eddig csak kevéssé figyeltek, amelyet azonban az emelkedő nyersanyagárak miatt most tudatosabban érzékelünk. Az olyan fosszilis energiahordozók mint a koksz és az acél esetében bekövetkezett árrobbanások szemléletes példái ennek.

2.2

Gyakran csak hozzávetőleges elképzeléseink vannak az egyes nyersanyagok jelentőségéről. Ez azzal magyarázható, hogy míg a teljes tényezőfelhasználás vonatkozásában a nyersanyagok csak alárendelt jelentőséggel bírnak, bár – ellentétben más termelési tényezőkkel – rövid távon többnyire nem helyettesíthetők. Az ellátás fennakadásai vagy akár a szállítás nem teljesítése ezért gyakran termeléskieséshez vezetnek. A nyersanyagpiacok áringadozásai majdnem egy az egyben áttevődnek a másodlagos termelési területek költségeire, és így az egész gazdaságra hatást gyakorolnak. Ebben az összefüggésben a szociális szempontokról sem szabad megfeledkezni.

2.3

A Földünk más részein (Kína, India stb.) bekövetkezett rendkívül gyors gazdasági növekedés révén az energiahordozók és az ipari nyersanyagok felhasználása drasztikusan megnőtt az elmúlt évtizedben.

2.4

Fontos megemlíteni a nyersanyagok földrajzi eloszlását, illetve a készletek és a felhasználás helye közötti eltéréseket is. Ebben az összefüggésben elsősorban Európa számít olyan régiónak, amely már ma is nagymértékben rá van szorulva a nyersanyagok és fosszilis energiahordozók importjára, és melynek importfüggősége a jövőben csak fokozódni fog.

2.5

Az európai gazdaság hajtóereje az energiaellátás. Számos forrás végessége, a drámai áremelkedések, a háborús vagy politikai helyzet ellátásbiztonságra gyakorolt hatása, valamint a globális összefüggésben gyakran eredménytelennek bizonyuló nemzeti „energiapolitikák” miatt Európa ellátási kockázata nagyon magas.

3.   A globális helyzet

3.1

Bár az itt elmondottak számos egyéb nyersanyagra is vonatkoznak, a következőkben példaként elsősorban az energiahordozók helyzetét elemezzük, mivel itt a közelmúltban döntő fontosságú fejlemények zajlottak (olajár-ingadozások, az orosz földgázszállítás leállítása), nagyon megbízható adatok állnak rendelkezésre, és már viták folynak a politikai intézkedésről.

3.2

A világ kőolaj-kitermelése 2004-ben 3 878 megatonnára emelkedett. 2004 végéig világviszonylatban az ipari kőolajtermelés kezdete óta összesen mintegy 139 gigatonna kőolajat nyertek ki, ennek felét az utóbbi 22 évben. Ezzel a hagyományos kőolaj bizonyítható tartalékainak már több mint 46 %-át kitermelték.

3.3

Ebben az összefüggésben különösen Kína szerepét kell kiemelni, hiszen Kína az utóbbi 20 évben nettó nyersolajexportőrből nettó nyersolajimportőrré vált, és a jövőben a nagyon gyors gazdasági növekedésnek köszönhetően fokozottabban igénybe veszi majd a világviszonylatban rendelkezésre álló készleteket.

3.4

Ezenfelül más események is (az iraki háború, az egyesült államokbeli hurrikánok, beruházási torlódások, melyek a kitermelési és szállítási kapacitások fennakadásaihoz vezettek, sztrájkok okozta időszakos szállításkiesések, illetve spekulatív befektetések) hozzájárultak ahhoz, hogy a kőolaj és némi késéssel a földgáz ára is jelentősen megnövekedett. Ennek ellenére a nyersanyagok reálára – tehát az inflációs ráta figyelembevételével képzett ár – jelenleg még mindig nem éri el a 80-as évek elején látott árszintet.

3.5

Az áringadozásokon túl természetesen a fosszilis energiahordozók rendelkezésre állása is fontos kérdés. 2004 végén a hagyományos kőolaj teljes potenciálja mintegy 381 gigatonnát tett ki. Földrajzi eloszlásban a világ tartalékainak mintegy 62 %-a a Közel-Kelet országaira esik, kb. 13 %-a az Egyesült Államokra, és alig 10 %-a a FÁK-ra. Megjegyzendő, hogy Észak-Amerikában már kitermelték a becsült teljes potenciál majdnem kétharmadát, míg a FÁK-országok esetében ez az arány körülbelül egyharmadra és a Közel-Keleten egynegyedre tehető.

3.6

Alig más a helyzet a földgáz tekintetében. Világviszonylatban a hagyományos földgáz teljes potenciálját mintegy 461 billió köbméterre teszik, ami az energiatartalmat nézve nagyjából megfelel a kőolaj teljes potenciáljának. A földgáztartalékok több mint fele három országban összpontosul (Oroszország, Irán és Katar). Ezenfelüli földgázkészletként még mintegy 207 billió köbméterrel lehet számolni. Eddig a bizonyítható földgáztartalékok alig 18 %-át nyerték ki. A földgázfogyasztás 2004-ben kb. 2,8 billió köbméterrel a legmagasabb volt a történelem során. A legnagyobb földgázfogyasztó az Egyesült Államok volt, nyomában Oroszországgal, Németországgal, Nagy-Britanniával, Kanadával, Iránnal és Olaszországgal.

3.7

Szénből találhatók egyelőre a legnagyobb tartalékok. A világ 2004-es szénfelhasználását alapul véve a kőszén tartalékai 2005 kezdetétől még 172 évre elegendőek, a barnaszén-tartalékok pedig 218 évre. 2004-ben a szén a világ elsődleges energiafogyasztásának 27 %-át adta. Ezt arányában csak a kőolajfogyasztás haladta meg. A szénfogyasztás 24 %-át a kőszén, 3 %-át pedig a barnaszén tette ki. Az áramtermelés tekintetében 2004-ben mintegy 37 %-os aránnyal a szén jelentette a világviszonylatban legfontosabb fosszilis nyersanyagot.

3.8

A kőszénkészletek eloszlása egyenletesebb, mint a kőolaj és a földgáz esetében. Bár itt is Oroszország rendelkezik a globális készletek tetemes hányadával, a kőolaj és földgáz tekintetében egyértelműen rosszabbul álló régiók (Észak-Amerika, Ázsia, Ausztrália és Dél-Afrika) is jelentős kőszénlelőhelyeket mondhatnak magukénak. A legnagyobb készleteket illetően azonban figyelemre méltó a globális széntartalékok koncentrációja. A tartalékok majd háromnegyede csupán négy ország között oszlik el: ezek az USA, Oroszország, Kína és India. A szén esetében azonban – eltérően az olajtól és a gáztól – az EU is tetemes készletekkel rendelkezik. Emellett azonban utalnunk kell arra, hogy a minőséget tekintve jelentősek a különbségek. A kokszszén esetében, amelyet csak néhány régióból szállítanak, és amely iránt a kereslet világviszonylatban kiegyensúlyozottnak mondható, csupán a teljes termelés 35 %-ával kereskednek a nemzetközi piacokon. Azonban jelenleg összességében is csak a világ széntermelésének 16 %-val kereskednek világszerte. Az exportkínálat terén is jelentős az egyes országok túlsúlya, és a vállalkozások koncentrációja is egyre fokozódik. Konkrétan a kokszszénre vonatkozó exportkínálat például több mint 60 %-ban kizárólag Ausztráliából származik, és a koksz esetében csak Kínából az összes export 50 %-a indul ki.

3.9

A szén ára az utóbbi évtizedekben azonban a kőolajhoz és a földgázhoz viszonyítva az energiatartalmat is figyelembe véve jelentősen alacsonyabb szinten mozgott. Éppen a nyersanyagok perspektívájából nem szabad arról elfeledkezni, hogy a szén mint nyersanyag nem csak energiahordozóként és a nyersacélgyártás elengedhetetlen redukáló szereként kerülhet felhasználásra, hanem nagyon széles körűen alkalmazható az üzemanyagok, a különböző vegyipari felhasználások és az építőanyag-ipar terén. Itt azonban figyelembe kell venni, hogy környezetvédelmi okokból a szén felhasználása lehetőleg modern, tiszta és hatékony technológiák segítségével történjen. Az üvegházhatást okozó gázok rendkívül magas kibocsátási tényezője miatt a CO2 leválasztását és tárolását szolgáló technológiákat is ide kell számítani.

3.10

Hogy még jobban rávilágítsunk az ellátásbiztonság kényes helyzetére, a 2005 novemberében a Nemzetközi Energiaügynökség (IEA) „World Energy Outlook” című kiadványában a világ folyamatosan erősen növekvő energiafogyasztásával kapcsolatban közzétett kijelentéseket is figyelembe kell venni. Változatlan fogyasztói magatartást feltételezve a világ energiaigénye ugyanis 2030-ra több mint a duplájára, azaz 16,3 milliárd tonna olajegységre nőne. A 2006 legelején történt események, amikor is Oroszország leállította az Ukrajnán áthaladó gáz szállítását, és így a Közép- és Nyugat-Európának szánt gázból is kevesebb érkezett, ízelítőt adhat a lehetséges jövőbeli ellátási forgatókönyvekből, amennyiben Európa importfüggősége még tovább növekszik. Ezért az Európai Bizottság ellátásbiztonságról és energiahatékonyságról szóló két zöld könyvében foglaltak végrehajtása, valamint az európai energiastratégiáról szóló új zöld könyvről folytatott széles körű és konstruktív vita kialakítása elsőrendű célnak számít.

3.11

Ebben az összefüggésben utalni kell arra, hogy az IEA előrejelzése nem bíztató az éghajlatvédelemre nézve. Az üvegházhatást okozó gázok éghajlatvédelmi okokból szükséges csökkentése helyett az IEA-előrejelzés 2030-ig a CO2-kibocsátás nem kevesebb mint 52 %-os emelkedésével számol. Ezért globális politikai felelősség a fosszilis energiahordozók fokozódó használata és az abból eredő szén-dioxid-kibocsátás jelentős korlátozása. Az Európai Unió ebben a folyamatban betöltött szerepét a következő hónapokban kell meghatározni.

3.12

Az üvegházhatás problémájának lehetséges megoldásaként sok helyütt az atomenergiát emlegetik. A kockázati tényezők mellett az ellátásbiztonság kérdései is felmerülnek. Az urántartalékokon világszerte néhány ország osztozik. A legfontosabb uránlelőhelyek jelenleg Ausztráliában, Észak-Amerikában, néhány afrikai országban, valamint a FÁK-országokban találhatók. Esetleges készleteket ezenfelül Kínában és Mongóliában is feltételeznek. A békés célokra használt atomenergia iparának kiépítése különösképp Kínában 30 éven belül az uránellátás fennakadásaihoz vezethetne.

3.13

A kőolaj mintegy 12 %-át petrolkémiai termékek előállítására használják. Az egyik fontos petrolkémiai termék a műanyag. 2004-ben világviszonylatban 224 millió tonna műanyagot állítottak elő, ennek 23,6 %-át Nyugat-Európában. Az aktuális előrejelzések szerint a műanyag-felhasználás világviszonylatban növekedni fog: 2010-ig az egy főre eső felhasználás évenkénti 4,5 %-os növekedésével számolnak. A legfontosabb növekvő piacokat Kelet-Európa és Délkelet-Ázsia jelenti.

3.14

A fosszilis energiahordozók mellett az ércek is fontos nyersanyagai az európai gazdaságnak. Különösen a vasérc játszik fontos szerepet. 2004-ben világszerte több mint egy milliárd tonna acélt állítottak elő. Más alapanyagokhoz viszonyítva lényegesen több acél készült. Az érceket tekintve 2004-ben 1,25 milliárd tonna vasércet használtak fel, míg az ezután következő legnagyobb ércfelhasználási mennyiségek, azaz 146 millió tonna bauxit, 15,5 millió tonna krómérc, 9 millió tonna cinkérc és 8,2 millió tonna mangánérc ennél egy, illetve két nagyságrenddel kisebbnek bizonyultak.

3.15

A gazdaságosan kitermelhetőnek számító vasérctartalékokat az egyesült államokbeli Geológiai Társaság 2005-ben körülbelül 80 milliárd tonnára becsülte, ami a jelenlegi igények több mint százszorosának felel meg. Ha ehhez azonban a jelenleg még gazdaságosan nem kitermelhető tartalékokat is hozzászámítjuk, a tartalékok összvolumene mintegy 180 milliárd tonnára emelkedik. E jelentős tartalékok ellenére feltételezik, hogy vasérccel a jövőben is magas áron kereskednek majd. Ennek egyik oka minden bizonnyal az, hogy három nagy cég (CVRD, BHP és a Rio Tinto) uralja a piacot a világviszonylatban kitermelt vasérc 75 %-ának piaci részesedése felett rendelkezve. Ugyanakkor fennakadásokkal lehet számolni a tengeri szállítás terén is, ami megnövekedett szállítási költségekhez és így az ércek magasabb bekerülési árához vezet az európai acélipar szempontjából.

3.16

Az európai vas- és acéltermelés biztosítása során a koksz és a kokszszén rendelkezésre állását is figyelembe kell venni. Az USA-ból kiinduló kokszszénexport csökkeni fog, ami erősíti majd Kanada és Ausztrália piaci pozícióját. Ahhoz azonban, hogy az ellátás világviszonylatban is biztosítva legyen, a fenti országok kapacitásainak folyamatos kiépítésére van szükség. Kokszolói kiépítése révén Kína nagyobb szerepet kap majd a koksz szállítójaként, bár más országokban is sor kerül a hazai piacnak szánt új kokszolókapacitások létesítésére.

3.17

A hulladékfém szinten nyersanyaga az acéltermelésnek. A hulladékfémmel történő globális kereskedelem az utóbbi években egyértelműen megnőtt. Az acélból készült termékek magas élettartama miatt azonban a hulladékfém iránti kereslet meghaladja a kínálatot, ami a hulladékfémpiac már ma is igen feszült helyzetét csak tovább fokozza majd. Feltételezhető, hogy az utóbbi hónapokban tapasztalható enyhülés ellenére a hulladékfém ára – amely 2002 és 2004 között megháromszorozódott – hosszabb távon újra emelkedni fog.

3.18

Egyéb fém nyersanyagok, mint a mangán, króm, nikkel, réz, titán és vanádium fontos ötvözőanyagokként szolgálnak, melyek az alapanyag tulajdonságait erősen befolyásolják. Ezeket a fémeket, csakúgy mint a high-tech terület fontos nyersanyagát, a palládiumot, Európának importálnia kell.

3.19

Az itt tárgyaltakra, de ezenkívül még sok egyéb más nyersanyagra is igaz az, hogy e nyersanyagok jelenleg még elegendő mennyiségben állnak rendelkezésre, úgyhogy a megfigyelhető árnövekedések nem a készletek középtávú kimerülését tükrözik. Ez azonban nem azt jelenti, hogy a kínálat és a kereslet közötti eltolódások kizárhatók, az áringadozások pedig véletlenszerűek lennének. Ennek oka, hogy a nyersanyagkínálat a tőkeigényes feltáró projektek hosszú megvalósulási ideje miatt csak kevéssé rugalmas. Az olyan helyzetekben, amikor nagy a nyersanyagok iránti kereslet, ezért egyáltalán nem zárható ki az ellátás szűkössé válása és az áremelkedés. Hasonló a helyzet a szállítási kapacitások esetében, melyek szintén korlátozzák az (import) nyersanyagok rendelkezésre állását. Míg a világviszonylatban elegendő tartalékok és készletek határt szabnak az ellátást illető mennyiségi fennakadások kockázatának, nem nyújtanak védelmet a rövid és középtávon észlelhető áremelkedésekkel szemben. Azonban a politikai beavatkozásokat, illetve a piacon meghatározó szerepet játszó vállalkozások mono-, illetve oligopolista magatartását sem szabad figyelmen kívül hagyni a nemzetközi nyersanyagpiacok szállítási és árkockázatainak átfogó megítéléséhez.

3.20

Ez annál inkább is így van, mivel nem csak számos fontos energiahordozó, hanem a fém nyersanyagok kitermelésének nagy része is a föld bizonyos régióira korlátozódik, és ez a koncentráció a 90-es évek elejétől – legalábbis a fém nyersanyagok esetében – egyértelműen fokozódott. Így például Chile a rézérctermelésben betöltött arányát 1990-hez képest majdnem megháromszorozta, míg a bauxitbányászat majdnem 40 %-át Ausztrália adja. Brazília is nagyban fokozni tudta jelentőségét mint bauxitszállító ország, úgyhogy időközben a világ második legnagyobb bauxitkitermelő országává vált, aláhúzva ezzel Dél-Amerika fontos szerepét a fémércek bányászatában. Ugyanez vonatkozik a vasércre, amelyet mintegy 30 %-ban Brazíliában termelnek ki. Az EU-országok közül egyedül Svédország rendelkezik említésre méltó vasércbányászattal, amely azonban a világ össztermelésének csupán 1,6 %-át teszi ki.

4.   Az európai ipar

4.1

Az ipar a foglalkoztatáshoz és az értékteremtéshez nyújtott hozzájárulása révén még mindig nagy jelentőséggel bír az EU gazdasága szempontjából. Az ipar az értékteremtő lánc legfontosabb szeme a dologi javak előállításának szempontjából. Az ipari gyártású áruk megléte nélkül sok szolgáltatás sem létezhetne. Az ipari termelés tehát nem fogja elveszíteni a jólét forrásaként betöltött fontos szerepét. Ezért az ipar számára elengedhetetlen a zavartalan nyersanyagellátás biztosítása. A fosszilis nyersanyagoknál és sok fém nyersanyag esetében is az előfordulás és a felhasználás helye kevéssé fedi egymást. Ez a szállító országok oligopol struktúrái révén Európában is piaci torzulásokhoz vezethet. Európa jövőbeli importfüggőségének csökkentése érdekében ezért – ahogy azt az energiaellátás biztonságáról szóló zöld könyv is követeli – megfelelő intézkedésekre van szükség az összes nyersanyag tekintetében.

4.2

A statisztikák azt mutatják, hogy az európai ipari üzemeken belül lényeges különbségek léteznek mind a nyersanyag-, mind az energiahatékonyság terén. Ezért azt lehet mondani, hogy Európa-szerte léteznek megtakarítási lehetőségek, amelyeket mint prioritásokat meg kell valósítani a függőség egészének csökkentése, valamint a fejlesztési tevékenység erősítése érdekében.

4.3

Van egy olyan iparág, amely nyersanyagai importfüggősége ellenére bizakodva tekint a jövőbe. Az európai acélipar versenyképes a világpiacon, mert már sikeresen megbirkózott a szerkezetváltással, és ebből levonta a megfelelő tanulságokat. A megszilárdulási folyamat egy olyan struktúrát eredményezett, amely a vállalatok számára a gazdaságilag nehéz időszakokban is lehetővé teszi, hogy kellően nyereségesen működjenek. Ez a szükséges szerkezetváltás más országokban, például Kínában vagy Indiában, még nem következett be.

4.4

Éppen az EU-ban rendelkezik az acélipar olyan ép, teljesítőképes értékteremtő láncokkal, amelyekben az acél központi szerepet játszik. Ehhez járulnak még az infrastruktúra és a logisztika terén jelentkező előnyök. Az európai acélpiacon az eladók és vevők a nemzetközi vasúti, vízi, és közúti hálózathoz jó közlekedéstechnikai kapcsolódással rendelkező viszonylag szűk területen találkoznak össze, ami megfelelő versenyelőnyöket hoz magával.

4.5

Ezenfelül az európai acélipari vállalkozások széles körű erőfeszítéseket tettek, nagy összegeket fektetve a környezetvédelembe és az energiahatékonyságba. Az USA után ők büszkélkedhetnek a legmagasabb újrafeldolgozási rátával, sok hulladékfémet használnak a termelésben és így takarékoskodnak az erőforrásokkal. A kohók redukálószer-felhasználása is lényegesen alacsonyabb, mint sok Európán kívüli országban.

4.6

Az európai acéliparban uralkodó kedvező hangulat ellenére meggondolandó, hogy a nyersanyagok importfüggősége, a magas energiaárak, illetve a szigorúbb környezetvédelmi intézkedések miatt különösen a cseppfolyós fázis munkaterületét középtávon már nem Európában valósítanák meg, hanem olyan régiókba telepíthetnék át, amelyek biztos nyersanyagellátást és kedvező energiaárakat tudnak kínálni. Mivel ez nem csak a vasérc, hanem az alumínium és egyéb fémek esetében is megállapítható, Európában a munkahelyek számának jelentős csökkenése lehet a következmény, amit csak az erőforrások és energiahatékonyság terén végrehajtott kutatás és fejlesztés, valamint innovatív termékfejlesztések és ipari szolgáltatások ellensúlyozhatnak. A cseppfolyós fázis alacsonyabb környezetvédelmi normákat megkövetelő és alacsonyabb energiaárakat kínáló országokba való áthelyezése ugyanis globális perspektívában nem a „fenntartható fejlődéshez” járul hozzá, hanem csak ront Európa helyzetén.

5.   Alternatív nyersanyag-forgatókönyvek és technológiai trendek

5.1

Ha a világgazdaság növekedése – mint ahogy eddig is – elsősorban a fosszilis nyersanyagok használatán alapul, akkor feltehető, hogy a nyersanyagforrások elapadása előtt erőteljesebben jelentkező klímavédelmi problémákra kell számítani az üvegházhatást okozó gázok megnövekedett kibocsátása következtében. Az IEA „A világ energiaperspektívája” című tanulmányában például 2030-ig a világméretű CO2-kibocsátás több mint 52 %-os emelkedésével számol. Ezzel szemben állnak azok a becslések, amelyek szerint az ipari országok CO2-kibocsátását 2050-ig világszerte 80 %-kal csökkenteni kell ahhoz, hogy a klímaváltozás hatásait tartósan az ember és a környezet számára még elviselhető határok között tarthassuk. Igény van tehát az olyan technológiákra, amelyek az üvegházhatást okozó gázok kibocsátásának lényeges mértékű csökkentését teszik lehetővé.

5.2

Az üvegházhatást okozó gázok csökkentése elsődleges lehetőségének gyakran a megújuló energiaforrások fokozottabb használatát tekintik. Az EU egyik éllovasa ennek az elképzelésnek, amikor a megújuló energiáról szóló fehér könyvében (1) azt tűzi ki célul, hogy a megújuló energiahordozók 2010-re 12 %-át szolgáltassák a primer energiának. E cél elérése érdekében azonban nem csak új létesítményekre van szükség a biomassza, a szélenergia és a napenergia területén. Elsősorban az a fontos, hogy lényegesen csökkentsük az energiafelhasználás eddigi növekedésének ütemét. A megtakarítási potenciálokat az értékteremtés, a felhasználás és az ártalmatlanítás valamennyi szintjén ki kell használni. A műszaki haladás tudatos ösztönzése így esélyt teremt arra, hogy a jövőben kevesebb üvegházhatást okozó gáz kerüljön kibocsátásra, és az európai ipar versenyképessége is fokozódjon.

5.3

Az Európai Környezetvédelmi Ügynökség 2005-ben arra a következtetésre jutott, hogy 2030-ban évente 230 és 300 millió tonna közötti (ez 9,6, illetve 12,6 × 1019 joule-nak felel meg) biomasszát lehetne feldolgozni a környezetre, illetve az EU agrártermékekkel való messzemenő önellátására gyakorolt negatív hatás nélkül. Ez az EU 25-ök jelenlegi primer energiabevitelének mintegy 20 %-át tenné ki. Ebből évente 100 millió tonnát hulladékból, 40–60 millió tonnát erdészeti termékekből, 90–140 millió tonnát pedig mezőgazdasági termékekből nyernének. A biogén nyersanyagokból történő energianyerés mellett olyan termékek széles palettáját is létre lehetne hozni, amelyek léte jelenleg gazdasági megfontolásból csak bizonyos piaci szegmensekre korlátozódik. Intelligens nyersanyag-, illetve feldolgozási kombinációk, valamint új értékesítési stratégiák segítségével így például a bioműanyagok hamarosan versenyképessé válhatnának.

5.4

A megújuló nyersanyagok fokozott használatára világszerte nagy szükség van. A kutatás- és technológiafejlesztésben eddig túl kevéssé vették figyelembe a megújuló energia- és nyersanyaghordozókat. A jelenlegi ár-költség viszonyok mellett különböző piacbevezetési intézkedéseknek kell biztosítania a szélesebb körű piac- és műszaki fejlesztést.

5.5

A mezőgazdasági biomasszában rejlő lehetőséget illetően figyelembe kell venni, hogy a Föld népességéhez viszonyított, egy főre jutó szántóterület nagysága drámai változást mutat. Jelenleg gabonatermesztés céljaira ugyanannyi földterület áll rendelkezésre, mint 1970-ben, ugyanakkor akkoriban mintegy hárommilliárd emberrel kevesebb élt a Földön. Ez az jelenti, hogy míg 1970-ben 0,18 hektár megművelt szántóföld jutott egy főre, addig jelenleg alig 0,11 hektár ez a terület. Ez a trend erősödik, hiszen az erózió, a szikesedés és a kiszáradás miatt évente több mint hét millió hektár mezőgazdasági hasznosítású terület vész el, és a hasznosított területek több mint egynegyede veszélyeztetettnek számít.

5.6

A FAO becslései szerint a fejlődő országoknak a következő 20 évben meg kell duplázniuk gabonaimportjukat. Ezért a gabona a jövőben szűkös és drága lesz majd. Így a haszonállatok takarmányigénye, valamint a megújuló energiaforrások iránti kereslet a fejlett világban egyre inkább versenyre fog kelni a fejlődő országok élelmiszerigényével. A haszonállatok takarmányigényét a magas szintű húsfogyasztás redukálásával lehetne csökkenteni. Ez ahhoz vezetne, hogy több élelmiszer-kalória állna rendelkezésre, mivel a takarmányozás során az energiatartalom 90 %-a elvész. Ezért tehát elsősorban a lignocellulóz-tartalmú növények és növényi részek, illetve melléktermékek (fa, szalma, füvek, hogy a legismertebbeket említsük) hatékonyabb hasznosításának fokozottabb ösztönzésén lesz majd a hangsúly. Az e téren még megvalósulásra váró magas fejlesztési és kutatási igény miatt az EU kutatási keretprogramjában is szükség van a paradigmaváltásra a megújuló energia- és nyersanyagbázis, valamint a hatékonyság felé.

5.7

Ennek alapján érthető, hogy a megújuló energiahordozókra és ipari nyersanyagokra való átállás csak egy részét oldja meg a problémának. Az lesz majd a lényeges, hogy olyan technológiák kerüljenek alkalmazásra, amelyek – hasonló eredmény mellett – a mainál jelentősen kevesebb energiát és nyersanyagot használnak fel. Így például az acélipar az elmúlt négy évtizedben 50 %-kal tudta csökkenteni az energiafelhasználást, valamint a CO2-kibocsátást. A további megtakarítási lehetőségek kihasználása érdekében az európai acélipar és számos kutatóintézet közös kezdeményezésében létrehozott ULCOS (Ultra Low CO2 Steelmaking) konzorcium tervbe vette a kibocsátások jelentős csökkentését, ami áttörést jelent az energiahatékonyabb acélgyártási folyamat irányában. Már ma is létezik egy olyan, a 80-as években kifejlesztett redukáló eljárás, amely kisebb igényeket támaszt a szén minőségével szemben és lehetővé teszi a CO2-kibocsátás akár 30 %-os csökkentését a nagyolvasztó-folyamattal szemben.

5.8

A hatékonyság növelése a költségcsökkentés, az erőforrások védelmének és a munkahelyek megőrzésének sikerrel kecsegtető stratégiája, hiszen a feldolgozóiparban az összköltség átlagosan 40 %-át kitevő anyagköltségek jelentik a legnagyobb költségtényezőt. A nyersanyagok hatékony alkalmazása ugyanolyan gazdasági teljesítmény mellett nem csak a költségeket csökkenti, hanem – a kisebb mértékű erőforrás-felhasználás révén – a környezetet is kíméli. A vállalkozásokat a hatékonyságjavítás ösztönzését szolgáló állami kezdeményezések és programok révén (mint például kutatási projektek vagy versenyek) lehet e potenciál kiaknázására biztatni. Éppen a kis- és középvállalatok esetében fontos a figyelmet ráirányítani az anyagfelhasználás során lehetséges hatékonysági és megtakarítási potenciálokra, éspedig az erre alkalmas irányítási módszerek (mint az EMAS vagy az ISO 14001) ösztönzésével.

5.9

Fontos, hogy az Európai Unió területén rendelkezésre álló nyersanyagkészletek, és különösképp a szénkészletek kiaknázása magas műszaki színvonalon folyjon. A klímavédelem szempontjait is szem előtt tartva a kapacitások további kiépítése csak abban az esetben védhető, ha ennek során a „Clean Coal”-perspektíva is megvalósul.

5.10

A termelést, feldolgozást és felhasználást illetően javított tulajdonságokkal rendelkező új alapanyagok fejlesztésénél alkalmazott technológiai innovációk, valamint a növekvő újrafeldolgozási kvóták további kiutat jelentenek a nyersanyagok behozatalánál jelentkező függőségből. Ezen a területen a nyersanyag-hatékonyság jelentős emelését innovatív termékfejlesztésekkel kell összekapcsolni. Ez a perspektíva megváltozott piackeresleti viszonyokhoz vezet különböző nyersanyagok esetében. Így olyan, kutatási kezdeményezések által beindított ipari növekedési potenciál jöhet létre, amely mind ipari, mind pedig foglalkoztatás-, illetve környezetvédelmi politikai előnyöket kínál a hagyományos eljárásokkal szemben.

5.11

Az iparban végrehajtott megtakarítások mellett azonban az is meggondolandó, hogy a háztartások és a közlekedés területén is vannak nagy megtakarítási potenciálok. Az energiatakarékos alacsony energiaigényű és ún. passzív házak a primer energia magas fokú megtakarítását teszik lehetővé, mind a fűtés-, mind pedig a hűtéstechnika szempontjából. Ha ezt hatékony felhasználási technológiákkal, például hőhasznosító kazánnal vagy hőpumpákkal kombináljuk, a jelenlegi átlaghoz képest akár 90 %-os megtakarítás is elérhető. A személyforgalomban sem illúzió akár négyszeres megtakarítás feltételezése a hajtómotor-technológiák, illetve a felhasználói magatartás optimalizálása révén.

Brüsszel, 2006. július 5.

az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság

elnöke

Anne-Marie SIGMUND


(1)  Az Európai Bizottság közleménye – A jövő energiája: a megújuló energiaforrások – fehér könyv egy közösségi stratégia és cselekvési terv kialakításáról.


16.12.2006   

HU

Az Európai Unió Hivatalos Lapja

C 309/78


Európai Gazdasági és Szociális Bizottság vélemény – Tárgy: „Javaslat európai parlamenti és tanácsi rendeletre az integrált szociális védelmi statisztikák európai rendszeréről (ESSPROS)”

COM(2006) 11 final – 2006/0004 (COD)

(2006/C 309/17)

2006. február 10-én a Tanács úgy határozott, hogy az Európai Közösséget létrehozó szerződés 262. cikke alapján kikéri az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság véleményét a fent említett tárgyban.

A bizottsági munka előkészítésével megbízott „Foglalkoztatáspolitika, szociálpolitika és állampolgárság” szekció véleményét 2006. június 2-án elfogadta. (Előadó: Sylvia Sciberras).

Az Európai Gazdasági és Szociális Bizottság 2006. július 5–6-án tartott 428. plenáris ülésén (a július 5-i ülésnapon) 162 szavazattal, 5 tartózkodás mellett elfogadta az alábbi véleményt.

1.   Ajánlások

1.1

Az EGSZB kiemeli, hogy a lisszaboni stratégia szociális dimenziójának erősítéséhez a tagállamoknak az új keret révén nagyobb politikai súlyt kellene helyezniük a szociális védelem modernizációjára és javítására. A szociális dimenzió alapvető ahhoz, hogy meg lehessen felelni a globalizáció, illetve az öregedő lakosság által támasztott kihívásoknak. A lisszaboni stratégia különböző célkitűzéseit, azaz a fenntartható gazdasági fejlődést, több és jobb minőségű munkahely megteremtését, valamint a nagyobb társadalmi kohéziót ugyanúgy védelmezni kell, és fenn kell tartani (1).

1.2

Az EGSZB úgy véli, hogy az integrált szociális védelmi statisztikák európai rendszere (ESSPROS) fontos ahhoz, hogy a nyílt koordinációs módszer a társadalmi integráció és a nyugdíjak terén megfelelő legyen.

1.3

Megbízható és összevethető mutatókra épülő analitikus megközelítésre van szükség. Ez alapvető ahhoz, hogy megbízható képet alkothassunk arról, hogy milyen előrelépéseket tettünk a célkitűzések megvalósítása felé, illetve hol nem sikerült haladást elérnünk. Az EGSZB úgy véli, hogy a statisztikák racionalizálásán kívül minőségi mutatók kidolgozása is szükséges.

1.4

Egyes tagállamoknak nehézségeik lehetnek a szükséges statisztikai adatok összegyűjtésének finanszírozásával. Ezért mérlegelni kell a tagállamok adatgyűjtési kapacitását. Ezenkívül az ilyen finanszírozás nélküli megbízatásoknak a tagállamok által viselendő költségeit – bármennyire is elenyészőek – előre fel kell becsülni. Az EGSZB örömmel látja, hogy az Európai Bizottság pénzügyi támogatást irányoz elő a tagállamok számára a meglévő rendszer korszerűsítésére.

1.5

Fontos az is, hogy a mutatók megválasztásakor emberi szükségleteken alapuló, nem pénzügyi kritériumokat: a hozzáférhetőséget, a minőséget és a részvételt is figyelembe kell venni. (2)

1.6

A statisztikák pontos összevetése a tagállamok kormányai számára is fontos ahhoz, hogy a jelenlegi társadalombiztosítási rendszereket az érintett társadalmak igényeihez igazíthassák, és hogy a társadalom azon rétegeinek szükségleteit is ki tudják elégíteni, amelyek nem tartoznak a jelenlegi társadalombiztosítási rendszerek hatálya alá.

1.7

Elősegíti továbbá olyan, a társadalom veszélyeztetett és kirekesztett csoportjait célzó programok kidolgozását és népszerűsítését, amelyek célja különösen a gyermekek szegénységének megszüntetése.

1.8

A szociális védelem terén a tagállamok a politikai együttműködésben az utóbbi években jelentős előrelépést tettek. A Közösség szociális védelmi statisztikai adatainak összehangolására irányuló javaslat célját csak a Közösség érheti el együtt, a tagállamok külön-külön nem.

1.9

A lisszaboni stratégia eredményeit a foglalkoztatási és növekedési program, valamint a gazdasági teljesítmény kiértékelése és mutatói alapján lehet értékelni. Ezeket a mutatókat össze kell kapcsolni a szociális védelem mutatóival. Ez a legjobb módszer a teljes lisszaboni stratégia eredményeinek kiértékelésére.

2.   Bevezetés

2.1

A lisszaboni stratégiában kitűzött célok eléréséhez elemezni kell a szociális védelem dimenzióját, továbbá különböző céljait és összetevőit láthatóvá és összehasonlíthatóvá kell tenni. A tagállamok és az EU számára a szociális védelmi politika nyílt koordinálásának az Európai Bizottság által kidolgozott új kerete ennek a folyamatnak eszköze lehet. Ahogyan az EGSZB a szociális védelem nyílt koordinációjára irányuló stratégiáról írott véleményében (3) is megfogalmazta: ehhez az eszközhöz megfelelő mutatókat kell meghatározni.

2.2

A társadalombiztosítási rendszerek minden tagállamban az adott tagállam történelmének, illetve olyan egyedi körülményeknek megfelelően alakultak, amelyek következtében a különböző államokban különböző rendszerek jöttek létre.

2.3

Szociális védelem alatt az állami és magánszervek minden olyan beavatkozását értjük, amelynek célja a közösség – akár háztartások és egyének – tehermentesítése a kockázatok és szükségletek meghatározott területén. (4)

2.4

A szociális védelem sokat fejlődött az 1990-es évek eleje óta, amikor is két tanácsi ajánlás zavart keltett: az első (92/442) a szociális védelmi célok és politikák összehangolására irányult, a második (92/441) olyan közös kritériumok meghatározására, amelyek révén elegendő erőforrás biztosítható az EU összes tagállamának rendszerében. (5)

2.5

A szociális védelemről írott további közleményeknek köszönhetően a szociális védelem egyre előrébb került az európai napirenden, és ezek a közlemények „pozitívan járultak hozzá az európai szociális védelem közös megértéséhez” (de la Porte, 1999). (6)

2.6

Ennek következtében vált szükségessé egy olyan hatékony összehasonlító elemzés (benchmarking), amely az együttműködésre (ez már hatályos) és a koordinációra épül – ez utóbbi főleg a bevált gyakorlatokra alapuló nézetek és ajánlások megosztásából áll.

2.7

A legkényesebb kérdés a közös megegyezésen alapuló mutatók meghatározása maradt. Az összehasonlító statisztikák meglévő rendszereit felül kellett vizsgálni. A társadalmi kirekesztés jellemzőit, okait és alakulását ki kellett elemezni, és az adatok minőségét javítani.

2.8

A lisszaboni stratégia eredményeit a foglalkoztatási és növekedési program, valamint a gazdasági teljesítmény kiértékelése és mutatói alapján lehet értékelni. Ezeket a mutatókat össze kell kapcsolni a szociális védelem mutatóival. Ez a legjobb módszer a teljes lisszaboni stratégia eredményeinek kiértékelésére.

3.   Az Európai Bizottság dokumentumának összefoglalása

3.1

A szociális védelmi rendszerek az EU-ban igen fejlettek. Ezeknek a rendszereknek a szervezése és finanszírozása a tagállamok feladata.

3.2

A nemzeti társadalombiztosítási rendszereket koordináló uniós jogszabály alapján az EU-nak megkülönböztetett szerepe van az egyes tagállamokban tartózkodó és a tagállamok között utazó polgárok védelme terén.

3.3

Alapvető fontosságú tehát közös megegyezés alapján közös mutatókat meghatározni, ehhez pedig az kell, hogy a tagállamok elkötelezzék magukat olyan kulcsfontosságú eszközök kidolgozása mellett, mint az ESSPROS. Az ESSPROS jogi kerete az Európai Bizottság javaslata szerint „fokozni fogja a jelenlegi adatgyűjtés hasznosságát a naprakészség, a lefedettség és az összehasonlíthatóság tekintetében”.

3.4

A 2003. októberi Európai Tanács (7) megállapodott abban, hogy a társadalmi integrációról és a szociális védelemről szóló éves közös jelentés lesz a nyílt koordinációs módszer ésszerűsítésének központi jelentéstételi eszköze. (8)

3.5

Az Európai Bizottság Új keretprogram az Európai Unió szociális védelmi és integrációs politikájának nyílt koordinációjához alcímet viselő közleményében kijelentette, hogy új keret kidolgozására van szükség ahhoz, hogy a nyílt koordinációs módszer hangsúlyosabb és erősebb folyamat lehessen (9).

3.6

Az Európai Bizottság az ESSPROS-ról szóló európai parlamenti és tanácsi rendeletre tett javaslatában kiemeli, hogy a szociális dimenzió azért is fontos, mert a lisszaboni stratégia egyik pillére.

3.7

A rendelet célja olyan keret kialakítása, amellyel a tagállamok szociális védelmi adatai egybevethetők. Ennek elvégzésére jelenleg különböző módszereket használnak, és a definíciók is tagállamonként mások és mások, ami lehetetlenné teszi az adatok összehasonlítását. Ez az összehasonlíthatatlanság csökkenti az ilyen adatok hasznosságát, ha az uniós szociális védelmi rendszerek elemzésére kerül sor.